1

Areasz világa

Tartalom

Dermedt Világ Tengere ............. 3

A vadon .................................... 5

Az átokföldek .......................... 6

Déli Jégmezők .......................... 9

Dírea ...................................... 11

A Jégtenger szigetei és Mithgard.................................................. 11

Észak Eragor ............................ 12

Skolland ................................... 14

A Vlast hegység és a Rossz földek.................................................. 15

Nyugat Krnyaz ......................... 16

Vlasztia és a Szabad bolyárságok.................................................. 16

Barjanszkaja ............................ 17

Kiróvia ...................................... 17

Valókia ..................................... 17

Vrevnyavszkaja ........................ 18

Vrezsnyica és a Végtelen Pillanat kolostora ................................... 18

Kelet Krnyaz ............................. 18

A Leeh Köztársaság.................. 18

A Keselyűpuszta ....................... 19

A Bizanthürroszi Császárság és Teremaion ................................. 20

Dél Eragor ................................. 22

A Vadföld és a Napszítta csontok földje ......................................... 22

Klesh ........................................... 23

A Szkaryai félsziget .................. 23

Szkaryai szultanátus ............... 23

Árkádia, a tiltott királyság ....... 24

Az Al-haszra ............................. 24

A szabad emírségek ................. 25

Al-fahlama ................................ 25

Nefud-szeráj ............................. 25

Al-thalif ..................................... 25

El-jhulani .................................. 26

El-szádu ................................... 26

Mensabir ................................... 26

Har-dodzsah ............................. 26

Yauram ..................................... 26

Mythara .................................... 26

Tiriánai királyság ..................... 26

Tigrana ..................................... 27

Shirabar .................................... 27

Dekh’Nazer ............................... 27

A Csontpart és a Távoli vidék ... 27

Az Eolosziak ............................. 28

Dís és a pari városok ................ 29

Az Izmir-kaz .............................. 29

Hegyi királyságok..................... 30

Bordzsud-kucsán...................... 30

Batrahán .................................. 30

Kavírisztán ............................... 30

Kush ......................................... 31

Fekete királyságok ................... 31

G’ulungo ................................... 31

Kabinga .................................... 31

N’dolo ........................................ 31

Owandoko ................................ 31

Tundurunga .............................. 31

B’owangi ................................... 32

Merdzsabar .............................. 32

Andapurna ............................... 33

Markanda ................................. 33

Csandalpúr ............................... 33

A kalóz királyságok .................. 33

Ördögzátony ............................. 34

Rájakapu .................................. 35

Vaszilovna ................................ 35

A Dél szigetek ............................ 35

A külső világok .......................... 36

Az Atior és bolygói .................... 36

Xiakhl ....................................... 37

A földalatti világ ....................... 39

Mélysötét .................................. 39

Ilzarmath .................................. 40

Quel’Shelan .............................. 40

Sha’im....................................... 41

Axum ........................................ 42

Szuroktó .................................... 43

Mélysötét elfjei .......................... 43

A törpék mélysötétben .............. 44

Földmélye ................................. 45

Mídar ........................................... 46

Az esőerdők és a belső terület .. 46

A síkvidék és a szavannák....... 47

A nyugati sivatag ..................... 48

Sháon .......................................... 48

Dél Sháon ................................. 49

Khitaj ........................................ 49

Xiam-nai ................................... 49

2

Buran-padma ........................... 49

Muttapadzsar ........................... 50

Agrabasz .................................. 50

Nagasztán ................................ 50

Tháripudzsab ........................... 50

Pusharani ................................. 50

Csahandapuram ...................... 50

Shíravharani ............................. 51

Az Ai-tang ................................. 51

Changpa ................................... 51

Namszung ................................. 52

Daramcsaplö ............................ 52

Akszai-makhan ........................ 52

Shurvati .................................... 52

Shao-lai, az elveszett birodalom.................................................. 54

Észak Sháon............................. 54

Kao-ten ..................................... 55

Hongjuan félsziget .................... 56

Kara-tai .................................... 56

Agaj-makán .............................. 56

Ur-shabal .................................. 57

Skarghan .................................. 59

Akataru és a Délnyugati szigetvilág ................................. 60

Akataru..................................... 60

A délnyugati szigetvilág ........... 61

A Szilánkok ............................... 62

Ashagan Khord......................... 63

Bel’Ishabar, Az Ördög Szeme ... 63

Fehérrév.................................... 66

Gauntargromm ......................... 67

Hamalarthar ............................. 67

Hélosz szeme ............................ 68

Illawathar ................................. 68

Keselyűvár................................ 69

Kristályerőd .............................. 69

Malavel ..................................... 70

Shirana kordan ........................ 70

Szürkeszirt................................ 70

A Gyűrű .................................... 72

A szilánkok néhány

jellegzetességének leírása dióhéjban. ................................. 72

Barag Bolgan ............................ 74

Elhír’Irhat ................................. 75

Thoral ......................................... 75

Thoral leírása ............................... 75

Északfölde ................................ 77

Hidegpuszták ........................... 77

Csontszilánk hegység ............... 78

Tau maller ................................ 79

Jégszikra Hágó ......................... 80

Togra-Maggor ............................ 81

Tír’na Erran .............................. 84

Felföld ....................................... 84

Alföld ........................................ 85

Kalle-morní ............................... 85

Árnyékszoros ............................ 86

Nyugathon ................................ 87

Vörösvíz .................................... 87

Tiena ......................................... 90

Thalif ........................................ 90

Thayavukh ............................... 92

Tavirózsa falu és környéke ...... 92

Kharüntia ................................. 96

Goran ........................................ 96

Ardavel ..................................... 97

Elnarien .................................... 98

Erandil .................................... 100

Mithírien.................................. 100

Halariendel ............................. 101

Krinasszasz és a Krinasszaszi szövetség ................................ 102

A krinasszaszi szövetség ....... 105

Az Erdővidék .......................... 105

Kerdarog ................................. 106

Keldor ..................................... 107

Dél Keldor ............................... 108

Dél keresztút ........................... 108

Észak Keldor .......................... 110

Észak keresztút ...................... 110

Vanaria ................................... 112

Kelet Vanaria .......................... 113

Klaredon és a Jégtó vidéke .... 114

Conna’morr ............................. 114

Nyugat Vanaria ...................... 114

Enelior .................................... 115

Orozandír ................................ 118

Iradiel ..................................... 119

Irílien....................................... 119

Shanirion és Erlin falva .......... 120

Patkánykapu .......................... 122

Nilszdél és vidéke ................... 123

Nazeldarik .............................. 123

Malargan ................................ 125

Dovan tornya .......................... 129

Eldaren ................................... 130

3

A Dombvölgyvidék .................. 131

Invrandil ................................. 133

Varanasz ................................ 133

Tébolypuszták ........................ 134

Feketeláp ................................ 135

Bolíria ..................................... 136

Andoria ................................... 137

A Kaldíriai szövetség .............. 139

Karakülla ................................ 140

Karikűlosz .............................. 140

Kavaldulun ............................. 141

Alborea ................................... 141

Brukh-Barad ........................... 141

Makvat tornya ........................ 143

Dah’khalad ............................. 145

Amath gaur ............................. 146

A föld ráncai ........................... 146

Nyugathon kapuja .................. 147

Abradózia ............................... 150

A smaragd völgy és a városállamok .......................... 151

Kildara .................................... 151

Lir’Bardan .............................. 152

Mantara .................................. 152

Csillaghullás földje, avagy a Csillagpart .............................. 153

Aktrinasz ................................ 153

Undarr ...................................... 153

A belső föld ............................. 155

A felperzselt földek ................. 156

A Rozsdaföldek, és a Holt Asszony Tava ......................... 157

A Vértárnák ............................ 157

Csonterdő ............................... 158

Hullaszurdokok ...................... 158

Iszaptengerek ......................... 159

Morr Kordak ........................... 159

Naur-Gahan ............................ 160

Nyugati tűztenger ................... 160

Rah-Khan hegység ................. 160

Sápadt földek ......................... 161

Szürke vidék ........................... 162

Tetembérc ............................... 163

Urza ........................................ 163

Vérvadon ................................ 164

Viharszarv torony ................... 164

Undarr néhány jellegzetességének leírása dióhéjban. ............................... 165

Szemelvények Undarr életéből 167

Első szemelvény ..................... 167

Második szemelvény .............. 171

Síkok ......................................... 172

Athar ....................................... 173

A hét Császárság, és a Szellemföldek.......................... 173

A kerékvilágok ........................ 175

Ar’Gavazar és Moshael .......... 175

Areasz hatalmas bolygó, főleg a körülötte

keringő szilánkokkal együtt. E hatalmas

világ gigászi kontinensek, óceánok és

barlangrendszerek otthona. Areasz

felszínének kétharmadát víz borítja. A

hatalmas óceánok nyolc kontinenst ölelnek

körül. Ezek legkisebbje is több ezer

mérőföld átmérőjű. A kontinensek a

következők: Sháon, Thoral, Undarr, Dírea,

Míthasz, Déli jégmezők, Dermedt világ

tengere és Klesh. Ezen kívül külön

kontinensként tárgyaljuk a fejezetben

Mélysötét földalatti barlangrendszerét,

valamint a Szilánkok önmagában is

Areasszal vetekedő aszteroidáit.

A következő fejezetben e földek leírása

következik.

Dermedt Világ Tengere

Areasz északi sarkvidékét Dermedt Világ

Tengerének hívják. Ez a tenger korántsem

összefüggő. A hatalmas, fagyott,

vízfelületet számtalan hó és jég lepte,

sziklás sziget tarkítja. A vízfelszínt vastag,

néhol mérőföldnyi jégpáncél borítja. A

hosszú és hideg tél sötét, világosságot csak

a sarki fény, és az izzó szilánkok

nyújtanak. Ilyenkor a jégmezők fölött

szinte állandóak a jeges viharok. A nyár

rövid és szintén hideg, az évszak dacára is

ritkán enged szorításából a fagy. Nyáron

folyamatosan fent van a nap, és a déli

területek jégmezői, a meleg áramlatoknak

köszönhetően, helyenként felolvadnak, és

hatalmas, úszó jégtáblákból álló, folyvást

mozgó sivatagot alkotnak. Az északi

sarkponton találhatóak a legendás

4

Area’nerrallah, közös nyelven a világfa

fagyott csonkjai. Ez az ősfa, Nyugathon

nyelvén az Ilmendsull, Skollandén

Ygdrassill, az első teremtett lény volt

Areasz földjén. Az elfek úgy tartják, az

első szilda a fa odvából, Maag ott álló

műhelyében született. Mikor Alarion

világa Areaszba csapódott, a világfa

darabjaira tört. A legenda szerint, a

szétrobbanó törzs megkövült darabjai

képezik a Dermedt Világ Tengerének

szigeteit. A fa az elfek szerint egyenesen

Areasz világkövéből sarjadt. Tény, hogy a

megkövesedett gyökerek mélysötéten át a

Földméllyéig, és egyes feltételezések

szerint a világkőig nyúlnak. A fa tíz

mérőföld magas köves csonkja ma is

hatalmas mágikus potenciállal bír és

üregeit számos ősi szerzet, többek közt a

fagysárkányok népe lakja. Megközelíteni

szinte lehetetlen az állandó, irgalmatlan

hideg, és a sarki fényeket okozó

esszenciakitörések miatt. A fa közelében,

akárcsak a törzs repedéseiben, számos

síkkapu nyílik. Minden valamirevaló elf

szentély őriz egy darabot a fából, és szent

növényüket, az Ahalayt tőle eredeztetik. A

Dermedt Világ Tengerének felszíni

élővilága elég szegényes. Növények, a

tengeri moszatokat kivéve egyáltalán nem

élnek e zord vidéken, a Ködforrások

kivételével. Ködforrásoknak azokat a

helyeket nevezik a vidéket lakó hóelfek és

fagyóriások, ahol a víz alatti gejzírek

felmelegítik a tengert, és folyton ködbe

burkolódzó, melegvizű tengeröblöket

hoznak létre. Az öblök partján, a meleg

ködben, hatalmas, több öl magas

mohaerdők és zuzmótelepek burjánzanak.

A táj állatvilága szintén szegényes. A belső

jégmezők, a Ködforrások kivételével,

alkalmatlanok az állati életre. Itt csupán

elemi és félelemi lények, elementálok,

Fagylidércek, hóférgek, szellemek és

egyéb kreatúrák élnek. A forrásoknál és a

déli, enyhébb éghajlatú peremvidéken

pingvinek, fókák és rozmárok csordái

versengenek az élelemért a narválok,

orkák, és egyéb cetfélék csapataival. A

jégmezőkön sarkirókák és jegesmedvék

vadásznak az óvatlanokra. Ez a kegyetlen,

fagyott táj rengeteg szörnynek és rejtélyes

teremtménynek ad otthont. A szigetek

jeges ormai közt jég, fagy és

kristálysárkányok harcolnak a barlangok és

a jégmezők más, nem kevésbé

veszedelmes lakóival. Egyes szigeteket

erődökben élő gonosz jegesmedvebestiák

uralnak, máshol jetihordák, vagy meleg

vérre szomjazó fagylidércek és élőholt

seregeik rontanak az utazóra. Mint a

fentiekből kiviláglik, kontinens

átokföldekben is bővelkedik. A hóelfek

hatalmas, kísértetjárta jégmezőkről,

hegynyi, emberevő jegesmedvékről,

élőholt, fajtársaik bőrébe öltöző elfek

falvairól, és a lidércurak dérkastélyairól

mesélnek. Egyesek szerint a több

mérőföldnyi jég mélyén a Mélysötéthez

hasonlatos, hatalmas járatrendszer húzódik

meg. Az elfek állítják, hogy néhol, ha

elhordja a jégről a havat a szél, hatalmas

városok sejlenek föl a fagyos mély

sötétjében. A kontinenst két ismert,

egymással folyamatosan hadban álló

kultúra lakja, a hóelfek és a fagyóriások. E

két nép gyakorta üt rajta egymás

településein, és véres, könyörtelen csatákat

vív a hómezőkön. A hóelfek nomád klánjai

a partvidéket lakják. Ideiglenes

vadászfalvaikat jégből építik és

vadászcsapataik, dérfarkas keverékek

vontatta vadászszánjaikon és féregzuzmók

hajtotta szántelepeiken hatalmas területeket

járnak be. Az elf kultúrák közül talán az

övék a legprimitívebb. Fémeszközöket sem

készítenek, minden effajta holmira

cserekereskedelem révén tesznek szert.

Ugyanakkor voharmesterei komoly

technológiát birtokolnak, mellyel szinte

mindenre képesek, a hatalmas, szántelepek

kitenyésztésétől a jégfúró féregjárművekig,

és az eleven, fagyálló bőröltözetekig

bezárólag. Egyetlen városukat

Jégcsillagnak nevezik, és nevéhez méltón,

az eleven jégből formálták.

A fagyóriások népe a sarkhoz közelebb

eső, elfek számára lakhatatlan,

embertelenül hideg szigeteket lakja.

Klánjaik és törzseik a hegyek barlangjait

5

építik ki, vagy hatalmas kövekből emelnek

erődöket a jeges hegyoldalakba.

Civilizációjuk igen vad és barbár, Jarljaikat

az erő alapján választják. Mindenük a

hatalom és kincsek megszerzése, a

gyengébb fajok leigázása. Rablóbandáik

gyakorta ütnek rajta a hóelf falvakon.

Jégből készült, mágikus hajóikkal az

északi tengerek rettegett kalózai, Rabló

csapataik olykor még Skollandig, és az

Üvöltő Szelek Völgyéig is eljutnak. Az

óriások sámánjai megdöbbentő hatalommal

rendelkeznek a jég fölött. Képesek hajókat

idézni eleven jégből, vagy akár jégszellem

seregeket is szólítanak, ha úgy hozza a

szükség.

A rablóflották ellensége a hatalmas, fém

jégtörő erődhajókon utazó, vándor víz

törpe klánok, kik a szigetek érceit

bányásszák.

Mellettük a Köd népének rejtett királysága,

Nalhanolenay is a járatlan jégmezők

mélyén terül el. Félig az anyagi, félig az

erők síkján álló tornyai gyakorta sejlenek

elő délibábként a ködből. A szellem-nép

azonban nem veszi ki részét a környék

háborúiból, csendes visszavonultságban

pergeti az évszázadokat, kapcsolatot

csupán a jégmezők szellemuraival tart

fenn.

E két nép egyetlen ellensége, fura

nászukból fakadt. Ugyanis a jégmezők

mélyén, egy örökös csontrepesztően hideg

ködtől körülvett, lebegő jégpalotában, a

Dérudvarban él a néven nevezhetetlenek

kíséreties népe. E szellem-nép és szellem

keverékek esszenciális hatalommal bírnak,

áttetsző, fakó kísérteteknek tűnnek csupán,

kiknek jöttét a hold fehér udvara, a

csikorgó hideg, és fagyos ködöt sodró szél

jelzi. Lebegő, szellemkristály és jég hajóik

e ködöt hasítva törnek dél népeire,

lélektelen fagyott tetemeket, és kihalt

területeket hagyva maguk után. A legenda

szerint a Dérudvar fakó szellemei a hideg

teleken ébrednek fel, és portyáznak a

szigetek közt. Ennek valóságalapja az,

hogy minél hidegebb van, e lények annál

inkább képesek anyagiasulni, egy ősi átok

miatt, minek eredete homályba vész.

Ez a mindentől távol eső, fagyott vidék bár

hósapkás ormaival, végtelen jégmezői

felett táncoló sarki fényeivel és úszó

jégtábláival gyönyörű, mégis Areasz talán

legkevésbé ismert, és talán

legveszedelmesebb vidéke.

A vadon

Areasz világán az emberlakta birodalmak

hatalmas terülteket mondhatnak

magukénak, akárcsak más ősi, és újabb

fajok. Az átlag halandó főként e vidékeket

ismeri akként, hogy a „civilizált világ”.

Ám e humanoid fajok lakta, egymással

kapcsolatban álló birodalmak és kultúrák,

talán ha negyedét teszik ki Areasz irdatlan

földjeinek. E földek fennmaradó része, a

hegyek havas csúcsaitól a mágikus viharok

szabdalta sivatagokig, a lakatlan

szigetektől a járatlan őserdőkig teszik ki a

Vadont.

E vad vidékek, azonban nem lakatlanok.

Elszórt, kis elfszabású közösségek élnek

itt, ám nem ők az uralkodók. A vadont

bestiahordák és féregurak, óriás

közösségek és sárkányok, lakják, az erdők

mélyén beszélő erőállatok járnak a szatírok

és driádok ösvényein, a folyók mentén

nimfák és vízszellemek élnek. Az

őserdőket törpe fejvadász szellemekkel

harcoló amazon törzsek járják, Míg a

hegyek a légszellemek és griff királyságok

háborúitól hangosak. A közönségesnek

mondható, Areaszon élő fajok mellett e

földeket számos misztikus teremtmény,

elementálok, az alsóbb és a felsőbb síkok

teremtményei, ördögi és angyali lények,

valamint az erők síkjának szellemei és

entitásai járják.

A síkhasadékok zöme rendre bezárult, ám

az általuk érkezett teremtmények, a külső

síkok, sőt az éteri és az erők síkjának

lényei máig a Vadont járják. Élnek,

magányosan vagy közösségekbe

tömörülve, megvívva háborúikat és

kialakítva kultúráikat.

E lényekben közös, hogy bár néhol

szabályos kis birodalmakat alapítottak,

semmibe veszik az elfszabású népek

6

kultúráit, így kapcsolatuk a legjobb esetben

is semleges, vagy teljesen hiányzik. Am a

vadonban gyakran előfordul, hogy az utazó

teljes, lerombolt falvakra bukkan, felfalt

lakosokkal, melyek egy, a közeli mocsarat

uraló lidércúr, és az erdő szellemhercege

közti háború útjába kerültek, és élelmiszer

utánpótlásul szolgáltak a szellem

démonfarkas seregének. Ugyanígy

belekeveredhetnek halandók a közeli

szellemkastély és egy ördögsárkány hadúr

háborújába is, mert e háborút a két fél, a

közeli kis hercegség földjei és falvai fölött

kívánja megvívni, mint arra alkalmas, sík

terepen.

Tehát a vadon nem csupán a természet

veszélyeivel és csodáival várja az utazót,

de az itt lakó lények számtalan, és

ismeretlen sokaságával is. A vadon

számos, hatalmas, ősmágiát használó

entitás otthona, melyek az emberlakta világ

számára teljesen ismeretlenek.

E hatalmas lények és alattvalóik életéről

még a szent inkvizíció sem rendelkezik

megbízható adatokkal, hisz lévén e lények

Areasz síkjára veszélytelenek, ellentétben a

lidércurakkal, nem képezik a rend

érdeklődésének tárgyát.

Egyes Nagathanita könyvtárak őriznek

információkat e vidék lényeiről, valamint a

Holtak testvérisége is járja a Vadont, ám az

így hozzáférhető információ kevés, és mint

ilyen, roppant értékes is.

A vadon tehát Areasz legnagyobb területe,

mely bár nem egységes, ismeretlenségében

és veszedelmeiben bármely része egyaránt

számtalan kalandot kínál az arra vágyó

bátor és balga halandók számára.

Az átokföldek

Szilánkok világának különleges, vészjósló

területei az átokföldek. Eredetük a

harmadkorra nyúlik vissza, miután Areasz

átsodródott a verzumok közti hasadékon át

egy másik, lakott rendszerbe. A világot

védő esszenciaháló súlyosan megsérült a

robbanás során, mikor Alirion felrobbant,

és kialakultak a szilánkok. Az új világ

számos faj figyelmét felkeltette, kiknek

telepeseik elkezdtek beáramlani először a

szilánkok, majd Areasz hatalmas,

nagyrészt lakatlan területeire. A

betelepülés kedvező fogadtatásra talált az

őshonos elfek és szellem népek nagyrésze

felől. Szövetségek és birodalmak alakultak,

közük Meránia hatalmas mágusbirodalma.

Szilánkok világára egy rövid ideig tartó

aranykor köszöntött. Ám a hasadékokra a

törpéken, félszerzeteken és egyéb, más

elsődleges síkokról származó lényeken

kívül mások is felfigyeltek. Az alsó síkok

urai. Az új, védtelen anyagi sík

leigázásának lehetősége egységbe

kovácsolta a káosz és az árnysík

teremtményeit, más alvilági lényekkel. Ez

az egymással is torzsalkodó pokoli sereg

betört a Szilánkokra és Areasz területére,

ahol sötét, átkozott, alvilági mágiával és

jelenléttel telített birodalmakat és

tartományokat hoztak létre, ahonnét hódító

seregeik az egész világ meghódítására

törtek. Ezekben az időkben történt hogy az

új fajok összefogtak Areasz őslakóival és a

két istennel a démoni fenyegetés ellen. Ezt

a szövetséget hívták Mithrill paktumnak. A

szövetséges seregek rettenetes veszteségek

árán kiűzték a káoszlények zömét

Szilánkok világáról, és a két isten

együttesen lezárta a síkhasadékok

legnagyobb részét. De a földek, ahol

valaha árnyak és démonok jártak, örökre

megfertőződtek a túlvilági gonoszsággal és

az árnysík hideg rosszindulatával. Ezen

területek állat és növényvilága eltorzult,

lényegét átjárta a káosz, gonosszá és

intelligensé vált, így alakult ki Areasz

szörnyeinek nagyrésze. Az itt lakó

intelligens fajokat is megfertőzte a

gonoszság, és elkeveredtek az árnyak által

teremtett démonokkal. Belőlük született az

új faj, az átokfattyak megvetett és rettegett

népe. A föld más, sötétebb változásokon is

átment. Maga a föld vált gonosszá, többé

nem fogadta be a holtakat. Az

átokföldeken meghaltak ezentúl

élőholtként keltek új, sötét életre, hacsak

nem temették őket szentelt földbe. A

földek gonosz rontást bocsátottak ki

magukból. Ez a rontás eltorzította a

7

gyengébb lényeket, szörnyekké alakítva,

vagy megölve őket. Ez a gonoszság és az

árnysík lehelete létrehozta a Homályt,

melyet sokak a ködnek neveztek. E

kísérteties miazma azóta is az átokföldek

éjszakáit kísérti.

A démoni seregek legyőzésekor sok sötét

teremtmény lelke nem találta a visszautat a

saját síkjára, és az átokföldek gonosz

erejével táplálkozva lassan rontást terjesztő

szörnyű lényekké, rémekké váltak. Az

árnyaktól származó rémek azóta hatalmuk

alá vonták az átokföldeket.

Ezek a romlott, kísértetjárta területek

mindenütt megtalálhatók Areaszon és a

Szilánkokon. Sőt egyesek szerint a homály

és az elűzött túlvilági hatalmak

segítségével egyre nagyobb területeket

emésztenek el. Ki tudja, talán egyszer

egész Szilánkok világa átokföld lesz?

Az átokföldek gyakran az árnysíkra vagy

az alsóbb síkokra nyíló hasadékok körül,

vagy vadmágia mezőkön jöttek létre, mert

az ősidők démonai előszeretettel építették

ilyen helyekre váraikat, melyek düledékei

ma is felfedezhetők nem egy átokföld

szívében.

Az átokföldek egyébként igen színes

helyek. Megtalálható közük a Mélysötéti

barlangtól, a sivatagon átt az esőerdeig és a

szilánkokon lévő romokig mindenféle hely.

Közös bennük a rémek, élőholtak és a köd

jelenléte, valamint a rontás, ami minden

átokföldön más és más, de mindenképpen

roppant veszedelmes és ártalmas.

Álljon itt az átokföldek néhány

sajátosságának részletes leírása.

A Homály: A homálynak vagy ködnek

nevezett jelenség az átokföldek sajátja.

Undok, nyirkos ködfal, szürke árnyék,

mely egyes területeken állandó, míg más

átokföldekre az éjszaka jöttével ereszkedik

alá. Eredete vitatott, egyesek szerint egy

másik, sötét világból származó köd, melyet

az átokföldek gonoszsága vonzott e

megkínzott földekre, Mások szerint a

rémek és egyéb démonok műve. Vannak

helyek, ahol istenként imádják és az

átokföldek romlott akaratának

megtestesülését látják benne. Sokak szerint

az elkárhozott lelkek lehelete. Egyes keleti

magiszterek az árnyak és a negatív energia

síkjának egy kivetülését látják benne.

Talán az utóbbi verzió áll legközelebb a

valósághoz. A homály az árnysík

esszenciális anyaga, mely ma is szivárog

az átokföldek meggyengült terén át,

eltorzítva és magábaszívva az anyagi sík

energiaszövetét. A sötétséggel átitatott,

romlott földeken nappal is jelen van, ám a

kevésbé rossz átokföldeken Rána fénye

elűzi, és csak éjjel szivárog elő. Egyes

helyeken a homály mérgező, fojtogató

miazma, mely végez az óvatlanokkal,

másutt jöttével a megszenteletlen földben

nyugvó holtak vadászni indulnak az élőkre,

megint másutt kárhozott lelkek seregei és

az homálylakóknak nevezett rémek

szállnak a köddel, vágyva a vért és az

eleven húst. Vannak helyek, hol a ködön át

ismeretlen tájak sejlenek fel, és emberek

tűnnek el, vagy épp belélegezve a ködöt,

őrjöngő gyilkossá, majd miután a köd

kiszipolyozta őket, testetlen árnnyá válnak.

E szörnyű jelenség hatása ellen, mely

éjszakánként az átokföldek zömét sújtja,

csak a megszentelt helyek nyújtanak némi

védelmet.

A rémek: A kilenc pokol csatáját követő

időkben a síkhasadékok zömét lezárták,

vagy irányításuk alá vonták Areasz népei.

Az ittragadt fődémonok, árnylények, és

megidézett, ördög szövetségeseik vezetői

menedéket keresve bevették magukat az

átokföldek szívébe, mélysötétbe és a

szilánkok járatlan zugaiba és az ott talált

másodkorból származó gonosz fajzatokkal

szaporodva egyre inkább eluralták

rejtekhelyeiket. Persze gonosz természetük

folytán állandóan harcoltak egymással.

Ennek és a jó erőinek, főként az Elnarieni

elfek és a Holtak testvérisége

irtóhadjáratainak köszönhetően csak az

igazán kegyetlen és hatalmas lények

maradtak éltben. A hajtóvadászatok arra

kényszeríttették őket, hogy természetüket

meghazudtolva szövetkezzenek egymással.

Az így létrejött szövetség már túl kemény

8

dió volt a démonvadászok számára és

mivel a szörnyek kevesen voltak, eldugott

helyeken rejtőztek, az ellenük való harc

pedig komoly erőket emésztett fel, amire

pedig szükség volt a vanír betöréssel

szemben, a sötétség lényeit békénhagyták

és lassanként elfeledték.

A pokolfajzatok viszont koránt sem tűntek

el szilánkok földjéről. Lassan, egymás közt

szaporodva terjeszkedni kezdtek.

Alkalmazkodtak Areaszhoz, megtanulták

kihasználni az esszencia erejét és a

szövedéket az árnymágiával kombinálták.

A negyedkorra megszületett a rémek

hatalmas erőknek parancsoló faja. A rémek

a sötétség és az átokföldek urai lettek.

Létrehozták fővárosukat, Sahrant, amely a

Radmóri erdő nevű átokföld szívében

található. Mire Areasz népei ráeszméltek a

veszélyre, már késő volt. A rémek

megtanulták az esszencia és a káoszmágia

anyagi síkon való használatát, az erők

síkján való utazást, sőt, a homály által

egyre inkább hatalmat nyertek az

átokföldek felett. Bár őseik árnyak voltak,

vagy megszállt testel bíró démonok, az

ördögökkel való keveredés során saját

anyagi testre tettek szert. A démoni

hatalmak által megrontott föld és

teremtményei nekik szolgáltak, és

kedvükre formálták a homályt. Bár

visszavonultak az átokföldek szívébe, de

homályszülte esszenciamágiájuk révén

máig terjeszkednek az átokföldek, és

ezáltal a rémek által uralt terület. A

rémurak félig az árnyak síkján álló

kastélyai mára csaknem minden átokföld

mélyén ott állnak. A szellem-nép folytonos

csatákat vív velük az erők síkján, az

átokfattyak pedig az átokföldeken vívnak

hasonló harcokat. Bár a rémek a

hatodkorban szinte ismeretlenek a külvilág

számára, az átokföldek szinte egészét, és a

mélysötét, valamint a szilánkok komoly

hányadát uralják és folyamatosan

terjeszkednek. A homály uralása és az

esszencia használata révén szinte

elképesztő hatalomra tettek szert és

folyamatosan terjeszkednek. Mivel minden

népet gyűlölnek és kegyetlenül kiirtanak,

veszélyt jelentenek minden más fajra

Areaszon. Szilánkok isteneit

ellenségeiknek tekintik, mivel árnyőseik

vesztét okozták. Egyes bölcselők szerint,

ha ilyen ütemben növelik hatalmukat, a

hetedkor urai könnyen lehet hogy ők

lesznek.

Az inkvizíció az alsó síkok ördögei és az

árnysík démonai mellett a rémeket tekinti

az Areszra leselkedő legnagyobb

veszélynek.

Kevesek mondhatják el magukról, hogy

találkoztak egy rémmel és túl is élték a

találkozást. Nem kommunikálnak és

szövetkeznek más fajokkal, csak a

hatalomvágy élteti őket.

Gondolkodásmódjuk teljesen idegen areasz

más, humanoid fajainak szemléletétől.

Az elbeszélések alapján kavargó

sötétségbe öltözött albínó, izzó szemű

elfre, más formájukban pedig lassan

hömpölygő, szakadozott árnyra hajaznak.

A nap fényét nem szenvedhetik, mert Rána

démon és árny őseik megfékezésére

született. Az általuk uralt átokföldeket nem

szívesen hagyják el, egyesek szerint

mágikus hatalmat merítenek a földek

romlott, pokoli kisugárzásából. Általában

keveset törődnek az átokföld egyes

teremtményeivel, ám a homály és kémek

segítségével folyamatosan szemmel tartják

birtokukat. Bár kevesen vannak,

területenként magányosan vagy párban

élnek, egymással jó kapcsolatot tartanak

fenn, és az erők síkján át gyakran

közlekednek a fajtársaik uralta területek

között. Minden lehetőséget megragadnak

hogy mágikus hatalmukat növeljék,

történetek szólnak egy rémúrról, aki még

kalandozók felfogadásától sem riadt vissza

egy rég keresett ereklye felkutatása végett.

A rontás: Az átokföldek rontása egy

gyűjtőnév, mely számos, az átokföldek torz

mágiája által előidézett negatív hatást

foglal magában. Minden átokföld

rendelkezik egy vagy több rontással, amely

területenként változó. Sok esetben a levegő

vagy a víz mérgező, gonoszságot vagy

őrületet ébreszt az óvatlanok lelkében,

9

esetleg a növények terjesztik. Gyakorta a

rontás ennél komplexebb és az átokföld

mintha egyfajta rosszindulatú akarattal

bírna. A homály erőszakkal kúszik le az

ember torkán, a mocsár megnyílik alatta, a

növények gonosz életre kelnek, stb. A

hatás is legalább ennyire sokszínű. Van

ahol a holtak bolyonganak a földön, míg

máshol lehetetlen az alvás az őrjítő álmok

miatt.

Mégis, a legveszedelmesebbek azok az

átkok, melyeket a testet és lelket kerítik

hatalmukba, gonosz, torz szörnyekké

alakítva áldozataikat, kik eztán maguk is a

gonosz föld szörnyetegeinek sorát

gyarapítják.

A rontás különféle fajtáit az átokföldi

lények is terjesztik. Egyes kreatúrák

harapása, karmolása, vagy akár hangja is

őrületet okozhat, megölhet, vagy akár

élőholttá gyalázhat egy embert.

A rontás, bár a megkínzott földből fakad,

sok esetben a rémek irányítása alatt áll,

akik kedvük szerint formálva a rontást

pusztítják az óvatlanokat, védik

területeiket, vagy gyarapítják megrontott

rémszerzetekből álló hadseregüket. Sok

esetben egész közösségeket rontanak meg

és vonnak irányításuk alá, máskor maga az

áldozat sem tud róla, hogy rég egy rémúr

bábjaként cselekszik.

Az átokföldek rontásának bővebb leírása a

Kalandmesterek könyvében található.

Előzetesen csak annyit, hogy a hely

rontását képes érzékelni az arra járó, ha

sikeres veszélyérzet vagy hatodik érzék

próbát tesz a rontás erőssége +10-es

célszám ellen. Ekkor baljós érzés keríti

hatalmába, átjárja hely irtózata.

A horda: E gyűjtőnévvel Areasz népei a

rontás által teremtett élőholtak falkáit

illetik, melyek az átokföldekről kitörve,

időről időre sáskarajként pusztítanak. E

torz, halálon túli lények az átokföldek és a

homály áldozatainak holttestei, melyeket

az árnyak ereje jár át, és hamis élettel

ruház fel. Az élőholtak hordái rendszerint

az átokföldeket tartják rettegésben, ám ha

elég nagy számban összegyűlnek, kitörve

lerohannak minden útjukba kerülő

települést. Az ilyen támadásokat gyakorta

a Rémurak irányítják, nyomukban

nemritkán a homály jár, feltámasztva a

horda áldozatait, hogy ezzel is annak

számát növelje.

Déli Jégmezők

Areasz déli sarkpólusa egy hatalmas

kontinens, a Déli jégmezők közepén

található. Ez a kontinens, bár méreteiben

Kleshhel vetekszik, szinte teljesen

ismeretlen Areasz lakói számára. A

kontinens partvidékét több száz mérőföld

szélességben, hatalmas, úszó jégmezők

határolják. Ez a jégvilág számos pingvin,

tengeri emlős, és szörnyeteg otthona. A

tengerpartot több mérőföld magas,

gyönyörű gleccserek és jégfjordok teszik

járhatatlanná. Ezen a természetes falon

túljutva éri el az utazó a valódi

szárazföldet. A gleccservidéken túl, a

kontinens belső területei sziklás, száraz, és

jéghideg sivatagok. Errefelé a víz éppoly

nagy kincs, mint Dzselad perzselő

poklában. A hideg errefelé embertelen,

még a rövid, világos nyár sem hoz

enyhülést. A hosszú, sötét telek alatt

hatalmas jeges-sós porviharok, és tornádók

dúlják a vidéket. Ez a táj semmilyen

természetes életnek nem nyújt otthont.

Mindezek mellett, e belső, fagyott sivatag

legnagyobb része vadmágikus mező. Ez

annak köszönhető, hogy Alarion itt

ütközött Areasszal, átalakítva a

kontinenseket, és egy hatalmas krátert

szakítva a Déli jégmezők szívébe. Ezt

követően a negyedkor fajháborúi csaknem

egy évezreden át dúlták e vidéket. Ennek

nyomai a torz szövedéken kívül másban is

megmutatkoznak. A sivatag sziklái és az

ősi városok romjai közt olyan életidegen,

mutáns kreatúrák tenyésznek, melyek

mellett az átokföldek rémei ártalmatlan

tündérkéknek tűnhetnek. Számos mítosz

kering e földről. Az ismert legenda szerint

például a fagyott, szürke sivatag mélyén

található Shakk ősi romvárosa, melynek

templomából egyenesen a halál

10

csarnokaiba juthat az utazó, vagy szintén a

pusztaság rejti Halarion, a halott-élő szilda

malmát, amely az elf nép idejét őrli, mióta

az ősi istenek átka halandóvá tette őket.

Beszélik, hogy az óidőkben voltak

bajnokok, kik a malmot meglelve

halhatatlanságra tettek szert. Egyesek

szerint az árnyak egész városokat

népesítenek be a sivatag mélyén, hódolva a

sötét űr névtelen urainak. Ilyen, és ehhez

hasonló történetek keringenek a jégtenger

belső sivatagáról. E történetek sok

kalandvágyó szerzet végzetét okozták az

idő során. E föld egyes pontjain megfordul

az idő, egyes porviharok szívében vad

kapuk nyílnak és két, vagy négy dimenziós

terekbe, ismeretlen síkokra röpítik az

óvatlant.

A sivatag a sarkpontot magában foglaló,

hatalmas kráter széléig tart, melyet Alarion

becsapódása hozott létre. A kráter mintegy

kétszáz mérőföld széles, szélén egy,

közepén hat mérőföld mély. Ez a terület

jóval enyhébb éghajlatú, teli van

hőforrásokkal és termálkutakkal, mely a

föld megsérült kérgének köszönhető. Talán

ez és a kráter valamint a sark nagy

mágikus potenciálja tette lehetővé, hogy

fennmaradjon itt egy ősi, letűnt civilizáció.

Ez a kráter a Merániai birodalom Árkádián

kívüli utolsó megmaradt, pontosabban

utólag, a birodalom bukását túlélő

menekültek által létrehozott tartománya,

Tirannia, a Tiltott föld, avagy ahogy a

helyiek hívják, Axtlan, a Völgy. A

hatalmas mágusbirodalom, melynek utolsó

leszármazottai a külvilágban mindenütt a

túlélésért küzdenek az ifjabb, barbár népek

nyomása alatt, itt túlélte az idők viharát.

Az ősök szőtte varázslatok által védett

völgyükben csodás, gazdag civilizáció

virágzik. E civilizáció igencsak

megváltozott az évezredek során, de

alapjaiban megtartotta Meránia örökségét.

Bár a kisszámú menekültek elkeveredtek a

Rúth’gwaith itt élő, békés törzseivel, és

tudásuk sokat hanyatlott, hatalmas,

lépcsőzetes templompiramisaik,

függőkertjeik, csatornáik és ligeteik

behálózzák a völgyet, és mind

nagyságukban, mind pompájukban máig az

óbirodalmat idézik. A tartomány egykori

fővárosa Khalarian, ma Oxaculta, a király

székhelye, aki mindenkor Tharsann, és

aranyelf nagyúr férjének egyenes ági

leszármazottja, a helyi hitvilág szerint a az

istenek örököse. A király mellett a

nemesség, és a nap, valamint a föld papjai

uralják az országot. A Merán istenek egy

része máig tiszteletben áll a völgyben, ám

Heel és Maag neve az idők homályába

vész. Góhar neve Shakaia lett, Or’bahainé

Xutulpak, Hrilláé Pacsal, Varnáé pedig

Cseszkcseveanna. A gonosz erők szerepét

az Árnyurak vették át, főként, mert a völgy

ellenségei, a Galruthok őket tisztelik

isteneikként.

A Völgy, bár kicsi, igen gazdag és békés

hely, ahol a menekültek újrakezdhették

életüket, elültették az otthonról hozott

magvakat, és az őslakókkal összefogva

virágzó helyet teremtettek e sarki pokol

szívében. A párás, hűvös esőerdők mélyén

falvak virágzanak, a völgy lépcsőzetesre

kialakított oldalain burgonyát, a belső

síkságokon kukoricát és tököt termelnek. A

Völgy közepén álló fővárost sugáralakban

mágikus gyorsutak kötik össze a

határerődökkel. A völgy lakói, bár sokat

veszítettek tudásukból, máig nosztalgiával

vegyes tisztelettel őrzik az óbirodalom

emlékét, mely hitük szerint a teljes

külvilággal együtt elpusztult. Meránia

nagyjait, a napkupolát létrehozó mágusokat

szinte istenként tisztelik, akárcsak a tőlük

származó uralkodót.

A völgy egész területe erős mágikus

fókusz, mely főként az elemi mágiáknak

kedvez.

A kráterba csak néhány, sokszögű, habarcs

nélküli kövekből épült erődökkel és a

völgy határvadászaival, a Hófarkasok,

helyi nevükön Shasakhalák által védett

úton át lehet bejutni. Emellett a krátert

nagy erejű mágikus erőtér, a Nap kupolája

védi, mely még az óidőkből származik, és

a Meer birodalom ősmágusainak keze

munkáját dicséri és melyet a

templompiramisok, illetve a papok által

11

végzet folyamatos szertartások tartanak

fenn.

Szükség is van erre, mert a kráter peremét,

a lakható zóna és a sivatag határán egy vad

és kegyetlen emberfaj, a Galruthok lakják.

E barbár nép származása az idők

homályába vész, ám Axtlan történész

papjai szerint a menekülésükkor őket

követő Rúth’gwaith nép leszármazottai,

akik ellen az ősök megalkották a

napkupolát, és akik azóta elkeveredtek a

Fagysivatagok vad népeivel. Tény hogy a

Galruthok igen kegyetlen és vad népek, kik

a Sötét űr isteneit tisztelik vallásos

félelemmel és az árnyfertőzés jelei

mutatkoznak rajtuk. Főpapjaik valódi

eleven démonok, az Árnymágia mesterei,

akik hatalmas, fekete erődjeikből folyton

rontást szőnek a Völgy népe ellen.

Birodalmuk neve, mely körülöleli a

völgyel, Galra, Legnagyobb városuk, a

papkirály székhelye Galrath. E városok és

erődök a völgy épületeihez hasonlóan,

hatalmas, sokszögű sziklatömbökből

épültek, habarcs nélkül. Ám míg a völgy

épületeit vakolat, csillámlapok, csempék és

színes festék borítja, Galrath kőházainak és

szűk sikátorainak fekete bazaltját csupán

áldozati menetek frízei, és füstölt

koponyák díszítik. A völgy foglyait

rabszolgaként tartják, sovány alga, gomba

és zuzmóföldjeiken dolgoztatják, ám végül

mindenképp a Sötét urak oltárain

véreztetik ki. Ezek az oltárok hatalmas,

lépcsőzetes piramisok tetején állnak és

folyton síkosak a kivágott szívű áldozatok

vérétől. Nem ritka az sem, hogy a papok

elfogyasztják áldozataikat és

szertartásokon lenyúzott bőrüket hordják.

A Galruthok hite szerint a világ a végét

járja, mindenütt fagyott és rideg, csupán a

völgy az egyetlen menedék, ám ez is

pusztul, felfalják a sötét űr istenei. Ezért

vérrel és szívekkel kell etetni az isteneket,

ami hátráltatja a világ pusztulását. Hitük

szerint ez mindaddig így zajlik. Míg ki

nem irtják Axtlan népét, és át nem veszik

helyüket az ígéret földjén. Ha ez a

hatodkor végéig sikerül, bizonyították

erejüket és kegyetlen isteneik megkímélik

őket. Ám ha nem, a világ vérbe és

homályba borul. E hit miatt a

szertartásokon foglyok százait áldozzák fel

az oltárokon.

Dírea Dírea történelme a másodkorig nyúlik

vissza. Első lakói az elfek és a szellem-nép

voltak. Őket a Rúth’Gwaith egy törzse

követte, akik vadászatból és gyűjtögetésből

éltek a hatalmas kontinensen. Őket a

Meerek telepesei követték, kik bányákat

fúrtak a hegyek alá, és felszántották a

sztyepp gazdag televényét. Ez az

őslakóknak nem volt ínyére, így állandó

harcban álltak a Meer telepesekkel. Ez

akkor változott meg, mikor Meránia

bukását követően Areusz népe áthaladt

Díreán, és Bresh, számos harcosával és

egész nemzetségével a kontinensen maradt.

Északra települtek, és leigázva a vad

törzseket létrehozták Skollandot, a

kontinens első emberlakta birodalmát.

Őket nem sokkal törpék és orkok követték.

E népek és leszármazottaik máig Dírea

gazdag földjén élnek.

A kontinens éghajlata kontinentális,

mérsékelt, Kivéve az északi területeket,

melyek a hideg égöv alá esnek, valamint

délkelet Kleshez közeli területét, mely

esős, mediterrán jellegű.

Ez a hatalmas kontinens keletre található

Thoraltól, mintegy ötszáz mérőföldnyire a

smaragd tenger túlpartján. Klesh

kontinensétől a Nyugati világtenger

választja el.

A Jégtenger szigetei és Mithgard

Az északi szigetvilág egy irdatlan méretű

föld, mely a dél népei számára szinte

ismeretlen. A vidék éghajlata igen zord.

Jellemzőek a hosszú, kemény telek és a

rövid hűvös nyarak. A föld az év

kétharmadában fagyott. Zömmel csak

fenyők, nyírek, zuzmók és a tundraöv,

valamint a sarki tengerek állatai élnek meg

12

itt. A partokon nyüzsögnek a tengeri

emlősök és a rájuk vadászó jegesmedvék, a

nagyobb szigeteken, mint Mithgard vagy

Valaran-helyi nevén Vikkland, hatalmas

mamut, pézsmatulok és rénszarvascsordák

vándorolnak, nyomukban dérfarkasokkal

és worgokkal, valamint a mamutokra és

gyapjas orrszarvúakra leső kardfogú tigris

falkákkal, és jégférgekkel. A szigetek és a

tenger számos szörny és rém otthona.

Mégsem lakatlan ez a kopár és mostoha

táj. A nagyobb szigeteken szinte kivétel

nélkül Skollandi falvakba vagy ork

szállásokba botlik az utazó. E két faj

hosszúhajói hol háborúban, hol

szövetségben hasítják a fjordok sötét vizét.

Mithgard hegyei közt törpe klánok is

élnek, míg Vikkland a hóelfeknek ad

otthont. E táj lakói ősidőktől fogva

háborúban állnak egymással és a Dermedt

világ tengerének-Skollandi nevén

Jöttunheymnek fagyóriásaival. Mégis

nemegyszer előfordul, hogy a jégbilincs

felolvadtával az orkok és a Nordheimiek -

az Északföldiek- így nevezik magukat

Skolland és a szigetek lakói, együtt

indulnak útnak délfelé, kereskedni és

fosztogatni. A térség összetartó ereje a

közös életmódon kívül a Skollandi vallás,

melyet az itt élő más fajok zöme is

gyakorol a sajátja mellett, illetve a közös

északi nyelv, a Njard is. A szigetek népe

kemény és független. Főként halászatból,

vadászatból, állattenyésztésből,

gyűjtögetésből és kézművességből élnek, a

növénytermesztés elhanyagolható.

Tavasszal aztán elindulnak áruikkal

megrakott drakkarjaik, és kereskedéssel

pótolják a hiányt. Ezt gyakorta

kalózkodással egészítik ki. Nem egyszer

rabolták már végig északi hajók Thoral

vagy Klesh partjait. Ám a rabló utak során

a szigetlakók egymást sem kímélik. Ez

talán az oka annak, hogy ezek a kemény

harcosok nem lettek eledeig egész Dírea

urai.

A szigetvilág és Skolland lakói nyíltak és

őszinték. Harcban nem ismerik a félelmet

és a becsület mindennél fontosabb

számukra. Ha valaki jobban megismeri

ezen északi martalócok vadnak és

kegyetlennek tartott világát, rájön, hogy

sokkal őszintébb és szebb, mint a dél

túlfinomodott, dekadenciába hajló

kultúrája.

Észak Eragor

A terület északi része a Mondvin folyótól

a Cetpart mentén a cápaetetőig húzódó

sztyeppe és tundravidék, a Khargassz. A

táj éghajlata hideg. A tél hosszú és

kemény, a nyár rövid és hűvös. Ezt a rövid

időszakot használják ki a jégtengerre

merészkedő bálnavadászhajók.

A partvidék zord és hideg, az északi

Kapocs félsziget azonban, mely közel esik

a Thorali parthoz, mégis lakott. Néhány

kisebb őslakos Keld törzs él itt, királyaik

alatt. Főként a tengert járják,

kereskedelemmel, halászattal és a

bálnavadászok ellátásával foglalkoznak. E

törzsek legnagyobbjai a Vendek, a

Gaothok és a Klothrotok. Városaik inkább

csak erődített kikötőfalvak, melyeket egy-

egy király, saját nyelvükön Raex irányít. E

falvakat gyakorta lerohanják Skolland

portyázói. E szállások legnagyobbjai

Waggburg, Krokkenheim, Hakkeburg

és Jükkling. Mellettük egy komolyabb

birodalom, a szintén Keld lakosságú

Brüggheimi Királyság. A királyság az

északnyugati terület legjelentősebb

emberlakta állama. Bár lakói Keld

származásúak, a vezető réteg a Sötét

népből való. Az évszázadok során, mint

oly sok országban, itt is beházasodtak a

nemesi és kereskedő családokba,

megfojtva azokat és lassan átvéve

helyüket. Az eredmény magáért

bevasútszél. A királyság a totális anarchia

melegágya. Bár a lakosság, és névleg a

vezetőség is a Krinasszaszi vallás híve és a

szövetség tagállama, a gyakorlatban a

vezető osztály az Undarri panteon lelkes

követője. Ez bár nyílt titok, a Papi szék

mégsem tehet semmit, ugyanis a Nemesség

és a kereskedő házak vezetőinek rokonsága

szinte minden Thorali nemesi és kereskedő

házban jelen van, ami hallatlan befolyást

13

eredményez e kis államnak. Brüggheim

kereskedői a Ruszkei szövetség jelentős

tagjai, bár folyton kibújnak annak

szabályai alól. Kikötői, köztük a főváros,

Haffeltsdam is, szabad kikötők, ahol a

borsos vám fejében bárki szabadon

kereskedhet bármivel. Ennek köszönhető,

hogy a Démonlánc testvériség hajói éppoly

megszokott vendégek itt, mint az Undarri

kereskedők, vagy a Vanír birodalmi

naszádok. Brüggheim az Undarra induló

rabszolgakereskedelem melegágya.

Emellett itt cserél gazdát kelet minden

rabolt kincse. A városok kézművesipara

jelentős, a fővárosban számos hajóépítő,

csipkeverő és drágakőcsiszoló műhely áll.

A birodalom egyébként homokos, füves

alföld, ahol csak néhány tehén és szívós

almafa, valamint káposzta és rozs terem

meg nagyobb mennyiséggel. Emiatt a

földek nagy részén harci és élvezeti drogok

alapanyagát, az ország éghajlatát

különösen kedvelő Ködfüvet termelnek.

Ez, és a belőle készült termékek, bár a

Krinasszaszi egyház által indexre kerültek,

az egyik legjelentősebb kiviteli cikket

képezik. A parasztság, a városi

polgársággal ellentétben nyomorog, szinte

rabszolgaként tengődik sötét népből való

uraik kizsákmányoló, kegyetlen törvényei

alatt.

A Brüggheimi Királyság határait az északi

portyázóktól egy erődített gátrendszer óvja,

mely minden kikötésre alkalmas helyet

körülvesz, és amelynek földalatti

zsiliprendszerei minden évben rabszolgák

ezreit nyelik el, hogy életüket az öröké

nyirkos és sötét pokolban fejezzék be.

Az országtól keletre, a parti fjordok

mélyén gleccserek húzódnak meg, kopár

szikláikat a szárazföld felé haladva

fenyőkből és nyírekből álló őserdők és

hideg mocsarak váltják fel. E vidék számos

vad faj és a Meer származású Ogur nép

otthona, kik folyamatosan harcban állnak a

partvidék Keld törzseivel. Az Ogurok ősi

nép, eleik még Areusz királlyal érkeztek

díreára. Vadászok és rénszarvastartók, kis,

erdei falvakban élnek, gazdag díszítésekkel

faragott faházaikban, melyek néhol igazi

paloták. Mesterei a fémművességnek,

kovácsaik az erdő vasércben gazdag

dombjaiból fejtik az alapanyagot mesteri

fegyvereikhez. Vallásuk a Meer hitvilág és

a velük együtt élő bőreváltók

szellemhitének keveréke, sámánjaik igen

nagy hatalommal bírnak. Bár gyakorta

harcolnak a Skollandiakkal és a partvidék

törzseivel, legnagyobb ellenségeik mégis a

belső sztyeppék nomád barbárai és a vad

erdei óriások, helyi nevükön Menkvek.

Beljebb az erdőket és mocsarakat a

vadközépig húzódó sztyepp és tundravidék

váltja fel. A tundravidéken nomád, barbár

törzsek háborúznak a tájon kóborló óriások

és bestiák hordáival. E törzsek időnként

átlépve a Mondvinon, vad hordaként

zúdulnak a civilizált vidékekre. Emellett

sok errefelé a számkivetett és a bujdosó.

Az itt lakó barbárok ősei a Keld törzsek,

kik elkeveredtek a Bojárságok

száműzötteivel és dzseladi telepesekkel.

Mára erős, törzsi alapú szövetségeket

alkotnak, kik komoly fenyegetést

jelentenek a déli országok népeire. E

törzsek gyakorta zsoldosként támadnak

meg egy-egy déli területet.

Innét keletre a Cápaetető túlpartján, a

Nyugati Világtengerig, nagyot változik a

vidék. A mély fjordok partját hatalmas

fenyvesek uralják. Az északföldiek

nyelvén ezt a földet Skollandnak,

koponyák földjének hívják. Itt gyakoriak

az emderlakta települések, birodalmak. A

vidék még mindig hideg,

növénytermesztésre alig alkalmas, a

Jégtenger áramlatainak köszönhetően.

Ettől a vidéktől délre a Gálya öböl mentén

húzódik az opálpart. Itt már melegebb az

ághajlat, a fenyvesek közé a völgyekbe

tölgy és bükkerdők vegyülnek. A hatalmas,

Ruszkvának nevezett tajga a Vlast

hegységig húzódik. A vidéket számos tó és

tengerszem szabdalja, a belső területek

legnagyobbrészt lakatlanok, néhány

bőreváltó klán és nomád, vadászó

embertörzs kivételével, kik a nyugatabbra

élő Ogurok és Csertiszek rokonai. Itt terül

még el Halruen, az erdei elfek kicsiny,

zárt királysága is. Ám a partvidék e belső,

14

vad területeknél jóval sűrűbben lakott.

Számos kis, Rusz és Skollandi

keveredésből származó ember királyság

terül el a vidéken. Az erdei irtások

parasztfalvakat rejtenek, a dombokon

várak állnak, a parti öblökben kis

kikötővárosok és halászfalvak húzódnak

meg. Ez a terület a Sóhajpart Díreai

megfelelője, Félszáz önálló kis

birodalommal, és kétannyi független

közösséggel. Az itt lakók kemény, erdei

élethez és tengerjáráshoz szokott népek.

Főként erdőgazdálkodással, halászattal és

rénszarvastenyésztéssel, valamint a

partvidéken opálmosással foglalkoznak.

Bár az erdő számos veszélyt rejt, ez a

vidék folyamatosan fejlődik. A déli

vidékeken mindig van kereslet az itteni

prémekre, aranyra, opálra és halra. A

partvidék legnagyobb királyságai, Helyi

nevükön Krnyazságai Koljapohha,

Akkala, Luonokka, Saremaaia, Ringa,

és Muhul.

Skolland

A Cápaetetőtől a Thórjavik folyóig terül

el Skolland ősi birodalma. Itt alapította

meg országát a Meer Bresh és a helyi

vadak koponyadombjai után Skollandnak,

Koponyaföldnek nevezte el. A vidék

éghajlata hideg és csapadékos. A tél

errefelé hosszú és kemény.

A partvidéket fjordok és gleccserek

szabdalják, A jégtenger fagyos szelei

szabadon süvítenek a táj felett. A terület

legnagyobb részét átokföldektől tarkított

hegyvidék uralja, ez a Skjörn. A hegység

déli lankái a Thórjavikkel együtt a terület

természetes határvonalát képezik. Éttől

délre az Opálpartig és a Vlast hegységig

hatalmas és komor tajga, a Szomljavökk,

Vlasztiai nevén a Ruszkva uralja a tájat. E

vidék rengeteg sötét teremtmény, köztük a

rettegett sötételfek és rémek lakhelye.

A Skjörn bércei közt trollok, bestiák és

más rémségek tanyáznak, míg a

fenyvesekkel borított völgyeket az

emberek lakják. A hegység legnagyobb

csúcsa a Halvnajökkul nevű működő

tűzhányó. Egyesek szerint ez a pokol egyik

kapuja. A hegység egyébként roppant

gazdag ásványi ércekben.

A hegyek átokföldek által eltorzított

bestiái, a Wendol, állandó háborút vív az

erdők és fjordok népeivel. E szörnyek

hordái a homály előrenyomulásával, a köd

leple alatt támadnak, elpusztítva mindent

és mindenkit.

Az emberlakta falvak és kisebb erődök

főleg a fjordokban épültek, a jó kikötési

lehetőség és a védett hely miatt. A belső

területek kicsiny falvainak lakossága

vegyes, sok bőreváltó él itt.

Az erdők mélyén kis, elszigetelt elf

közösségek élnek, míg a hegyek mélyén

található a helyi törpék és emberek közös

erődvárosa Trollheym.

Megművelt földdel csak a partmenti

fjordokban találkozhatunk, igaz a mostoha

időjárás miatt alig terem meg valami. Ez a

hiány az egyik oka annak, hogy nyaranta a

jarlok féregevezők hajtotta hosszúhajóikkal

kereskedő utakra indulnak, illetve

végigfosztogatják Thoral és Dírea

termékeny partjait. Szkolland nem annyira

egységes birodalom, mind inkább sok kis

fjord szövetsége. Bár van fővárosa, Borka

ahol az Ejinjarl, az uralkodó székel, de

hagyományosan nem szól bele a fjordok és

a fölöttük uralkodó jarlok belügyeibe,

háborúiba.

A legjelentősebb jarlságok a következők.:

Gerdilfjord, Vorgfjord, Rostenfjord,

Friggeborg és Skollenheym. Ide tartozik

még Tjórsa, a Cápaetető szigeteinek

független jarlsága is.

Egy-egy jarlság a fjord és környékének

falvait, tanyáit fogja össze.

A legjelentősebb városok Borkán és

Trollheymen kívül Storfjorborg és

Immeborg. Az ország címerállata a

sárkány, ám minden fjord és Jarl

rendelkezik saját zászlóval.

Az ország fő bevételi forrásai a rablás és a

zsoldosok bérbeadása mellett a

fémművesség. A Skollandi fegyverek és

ötvösremekek messzeföldön híresek, a

mesterfogások a Meer ősökig nyúlnak

vissza. Ezenfelül jelentős a halászat és a

borostyánkitermelés is. Az árak valamivel

15

alacsonyabbak a másutt megszokottnál, az

ország saját pénzneme az arany markka, az

ezüst eyrír és a réz gundar.

Az ország népei a skollandi és a Njard

nyelvet beszélik, bár sokan megértik a

Ruszt is. Neveik igen sajátosak, bár

hasonlóak a Rusz nevekhez, mégis

különböznek tőlük.

Bár az itt lakó népek erős szálakkal

kötődnek a Rusz birodalmakhoz, mégis

megőrizték őseik hitvilágát, mely a Meer

vallás és a Rúth’Gwaith hitének keveréke.

E pantheont Skollandinak nevezik,

vezéralakja Odin. A helyi szokások elsőre

furcsának tűnhetnek. A Skollandi

társadalom harcos jogú. A nők és a férfiak

egyenlők. Az emberek természetesek az

idegenekkel szemben.

Az öltözködés egyszerű, kedvelik a vászon

és a bőr és prémruhákat. Az ékszerek

viselete széleskörben elterjedt.

A lakosság főként emberekből áll, de élnek

az országban, főleg a belső területeken

elfek és bőreváltók is. Ezen területeken

gyakori az emberek és e két faj közti

keveredés. A hegyekben pedig néhány

törpe közösség található.

Az ország legjelentősebb déli szövetségese

Vlasztia. Rajta kívül még az országhoz

kötődnek a Jégtenger szigetein élő

Skollandi közösségek is. Ezek közül a

legnagyobb és leginkább független

Mithgard szigete, melyet a lázadó jarl,

Harald Svendurson, Véres Harald alapított

a Lazac 26. évében.

Elmondhatjuk, hogy Skolland, bár a

külhoniak keveset tudnak róla, nem csak

egy kis, északi ország, hanem egy igen

komoly méretű szigetbirodalom központja.

A Vlast hegység és a Rossz földek

Innét nyugatra található a Vlast hegység.

Lankás oldalait tölgyesek borítják. A

hegység mélye számos ásványkincset rejt,

aminek köszönhetően egész törpe klánok

települtek meg itt, kialakítva fölmélyi

királyságukat, Ming’Thogast. Ám nem a

törpék a hegyek egyedüli lakói. A csúcsok

közt kőóriások erődjei álnak, az erdős

hegyoldalakat pedig ork törzsek uralják. E

három nép szinte folyamatos háborúban áll

egymással a vidék uralmáért.

Innét a Vrezynyica hegység és a Grah-ul

hegység közti területekig egy hatalmas

ligetes sztyeppe, a Vadközép terül el. Az

erdőség gyakorlatilag a Hatalmas északi

pusztaság, a Khargassz déli folytatása,

mely a Rosszföldeken át egészen a Líváriai

alföldig és a Kristály tóig húzódik, bár

délre és nyugatra a pusztát egyre inkább

erdőségek váltják föl. A vadközép Dírea

Forró pontja. E vidéken találkoznak a Vlast

és a Grah-ul hegység ork vadászcsapatai a

Khargassz nomád portyázóival, a

Rosszföldek városállamainak csapatai, a

Leeh Köztársaság őrjárataival és opálparti

zsoldosaival. Ennek köszönhetően e vidék

igazi senkiföldje. Falvait állandóan

felprédálják, földjeit hadak dúlják, egy

terület akár évente többször is gazdát

cserél, a hadiszerencsétől és a politikától

függően. A vadközép sok területe

kísértetjárta hely, az átvonuló seregek

mellett csak nomád goblinok hordái élnek

itt, gyűjtögetésből és az elhagyott

csataterek fosztogatásából. Bár a vidék

elvben a Leeh Köztársasághoz tartozik,

gyakorlatilag több évezrede a senki földje.

E vidék nyugati folytatása a Rossz földek.

Ez egy komor, hegyes, dombos,

fenyvesekkel borított táj, aminek szinte az

egésze átokföld. Határait földsáncok és a

dombokra épült őrtornyok jelzik, melyek a

vidék népét hivatottak megóvni a

Vadközép seregeitől.

A számos külső, és az átokföldek jelentette

belső veszedelem ellenére a vidék sűrűn

lakott. A sötét völgyekben falvak bújnak

meg, a dombtetőkön kastélyok

komorlanak. E vígasztalan, ködös birtokok

urai gyakorta igen sötét teremtmények.

Beszélik, az erdőket boszorkányok és

vérfarkasok járják, a völgyek népe fölött

pedig emberbőrbe bújt rémek és vérivó

démonok hatalmaskodnak. A rossz földek

népei szabad faluközösségekben, kis

hercegségekben vagy törzsekben élnek,

nagyobb birodalmakat nem találni errefelé.

Bár a lakosság jórészt ember, szép

16

számmal élnek itt félszerzetek és

átokfattyak is. Ez utóbbiak egyik jelentős

központja, az élőholt Volja Morlejkava

által uralt királyság, Roztovja. A

királyság, bár területe szinte teljesen

átokföld, lakói pedig zömmel dögfattyak,

mégis Boronkova szövetségese, a király

maga pedig hithű Krinasszaszi lovag, ki

folyamatos hadban áll a halál papjaival.

A vidék folytatása a komor és kísértetjárta

romokkal tarkított Grah-ul hegység. A

hegység egyetlen valamelyest civilizált

lakói az orkok. Ők szép számmal élnek a

hegyi szurdokokban és wyvernlovasaikkal

időnként lecsapnak a partvidék városaira.

A hegység egyébként igen szép. Csipkés

szirtjeit és szurdokait óriás fenyvesek zöld

szőnyege borítja. A hegyek orkjai komoly

ellenszenvvel viseltetnek Vlast hegységbeli

rokonaik iránt, aminek eredményeként

majd minden nemzedékben egyszer

leözönlenek a Vadközépre, és őrjöngő

csatákat vívnak.

Innét nyugatfelé haladva az Aranyhomok

part termékeny földjére érkezünk, amit a

Mondvin és a Grah folyó fog közre. Ez a

termékeny, bár hűvös alföld számos

hercegségnek és szabad falunak ad otthont,

melyeket közösen szabad Bolyárságoknak

neveznek. Ezek legnagyobbika a Mondvin

torkolatánál fekvő Boronkova, melynek

hercege Valasztia szövetségese. Ez a

bojárság egy hatalmas erődrendszert tart

fenn a folyam és a tenger védelmében,

melyet Vlasztia támogat. E bojárságokat a

Ming’Thogas béli törp mesterek által

tervezett vasútvonal köti össze. E vasút,

Dírea legészakibb technikai alkotása.

Sokan, a vad és kemény észak

meghódításának jelét látják benne.

Vele Marenszkia, a fekete bolyárság áll

szemben. Ez egy hatalmas hercegség, mely

az aranyhomok part közel harmadát uralja.

Ez a Grah-ul béli ork főnökök és a

Brüggheimi király szövetségének, és

Undarr kereskedelmi támogatásának

köszönhető. Mivel a bolyárság a Grah

folyam északi partján terül el, az

Aranyhomok part más hercegségeit jórészt

elzárja a Krnyaz birodalmaitól. Csupán

Boronkovának köszönhető hogy nem

hódította még meg az egész térséget. E két

királyság mellett tucatnyi kisebb ország és

majd félszáz szabad faluközösség és

városállam terül el a partvidéken.

Nyugat Krnyaz

A Rossz földektől nyugatra, a Tíreai

félsziget északi részén, a Vrezsnyicán átt a

Satun folyóig nyúlik a termékeny Líváriai

alföld. Itt terül el a kontinens legnagyobb

emberlakta birodalma és több kisebb

hercegség, bojárság is. A föld gazdag, az

éghajlat barátságos. A hegyeket

fenyőerdők, a síkságokat tölgy és

gesztenyefák borítják. Ezen a tájon az

utazó mindenütt megművelt földekbe,

takaros falvakba, a dombokon

kolostorokba és kastélyokba botlik. Ezen

birodalmak legnagyobbjaik a következők.

Vlasztia és a Szabad

bolyárságok

A Véres kardok öblétől és a Vrezsnyica

hegységig, a Líváriai alföldön terül el

Vlasztia. A birodalmat keletről a

Rosszföldek és a Vrezsnyica bércei, míg

délről a szabad bojárságok és a vadföld

határolják. Az ország határait egy hatalmas

erődgyűrű, a Barczaja határolja. A hatalmas birodalom legritkábban lakott

vidéke a Vrezsnyica hegység és erdős

elődombsága, az Urszu Batozsa. Ezt a

hatalmas, fenyvesekkel borított hegység

rengeteg aranyat rejt magában. A

hegyekben bányászfalvak és

favágótelepülések találhatók. A hegység

mélyén törpe tárnarendszerek húzódnak,

melyek csillejáratai egészen az alföld

városaiig nyúlnak.

Innét északra szintén ritkán lakott a

Rosszföldek határvidéke, a Gyiles Maru.

Ez a ködös, dombokkal és tajgával borított

vidék mostohán bánik lakóival.

Ettől nyugatra, a Líváriai alföldön terül el

az ország nagyrésze. Ezt a tájegységet

Ostornának hívják. A vidék itt már sűrűn

lakott. A kellemes, kontinentális éghajlatú

síkság mindenütt falvaknak, tanyáknak és

17

kolostoroknak ad otthont. A vidék főként a

mezőgazdaságból él. A falvakat

mezővárosok és kastélyok fogják össze. A

nagyobb városok a fővárossal együtt a

tengerparton találhatók.

A főváros, Ivanszkievna az ország szíve.

Itt él és uralkodik a híres a hírneves

paplovag és jelenlegi cár, Stefán

Drakoneszku, kinek személyes címere

egyben az országé is. A címer egy

ágaskodó, vörös medve, koronával a fején.

Az ország másik három legjelentősebb

városa Dobredzsnya, Zaresztnya és

Zagova. A városokat és tartományokat a

nagy bolyári és hercegi családok, a

Drakoneszkuk, a Vlasztok, a Todorikok, a

Toreneszkuk, a Raduk, a Merilejevek, a

Vorloik, a Doremilovok és a Drakulok

uralják. Ezen családok egy-egy szabad

bolyársággal megegyező hatalommal

bírnak. Jelenleg hűek a koronához, de a

múltban gyakorta előfordultak belháborúk

és függetlenedési kísérletek.

Az ország déli része a Vadfölddel és a

Szabad bojárságokkal határos gyepűvidék,

a Vladul Cirjas. E vad vidék minden

veszélye ellenére sűrűn lakott. A falvakat

cölöpfal veszi körül és a lakosság igen

harcias.

Névleg Vlasztiához tartozik még Ruszke

kopár szigete. Ez a sziget valójában

független kereskedelmi zónaként működik

kelet és nyugat közt. Ruszke kikötőjében

szinte minden nép hajóit és áruját

megtaláljuk. Ruszke hercege, Fjodor

Doremilov a szigeten keményen megtorol

mindennemű viszálykodás. E független

kereskedésnek köszönhetően jött létre a

Dírea kereskedőit egységbe tömörítő

Ruszkei szövetség, melynek kereskedői

pillanatnyi politikai állástól függetlenül

szabadon járják áruikkal észak tengereit és

a szilánkokat. A szövetség feje a sziget

mindenkori helytartója, aki egyben a

kereskedők által fenntartott, a hajóik és

égjáróik védelmét szavatoló flotta

admirálisa is.

Vlasztia szinte állandóan hadban áll a

Vadföld nomádjaival és a Szabad

bojárságok valamelyikével. A szent

háborúk megindítása óta Krinasszaszal is

megromlott a viszonya. Az ország állandó

szövetségesei Szkolland és a Szkariai

Szultanátus.

Vlasztiától keletre, a Vrezsnyica hegység

és a kristály tó közt terülnek el a Szabad

bolyárságok. Ezen államokat a Vlasztiaival

rokon nép lakja. A legnagyobb

bolyárságok a következők.

Barjanszkaja

A Vrezsnyica hegység közelében lévő, kis

erdei hercegség híres a Vlasztiaival rokon,

nyakas népéről. A lakosság szabad

parasztokból, favágókból és vadászokból-

halászokból áll, kik kis erdei szállásokon

és erődített falvakban élnek. A herceg

mellett a döntő szerv, a Vecse nevű

népgyűlés. Az ország hercege, az ifjú

Viktor Merjelev híres hadvezér és harcos,

Amire szükség is van, a folyvást betörő

bestiahordák és ork csapatok miatt.

Kiróvia

A bolyárság a nyugat Díreai bázisa. A

helyi Bojár már évszázadok óta egy

Sharamani száműzött nemesi család sarja,

aki az Ordae Magnasz megrögzött híve.

Emiatt Kivória a Thorali száműzöttek, a

Krinasszaszi hittel szembenállók

fellegvára, és mint ilyen, élvezi Vlasztia

támogatását. Az ország egyébként

mezőgazdaságból él, kellemes éghajlata

folytán semmiben nem szenved hiányt.

Valókia

Valókia bolyársága egy független,

hatalmas föld, ligeterdőkkel, dombokkal és

a dombok közt megbúvó falvakkal. Ám e

gazdag földek ura egy gonosz herceg,

Rettegett Iván. A herceg katonáival, a

féregzuzmó átalakította Feketemedvékkel,

kemény kézzel fogja, és állandóan sarcolja

a népet, akárcsak elődei. Ennek oka pedig

a bojárság legnagyobb kolostorában,

Mirljarban keresendő. Az itteni pópa és

szerzetesei valójában az Árnyurak követői,

bár kifelé átlagos szerzetesrendnek

mutatkoznak. A herceg az ő tudattalan

bábjuk. A rend célja az ország területén

18

lévő árnyfókusz és átokföld, a

Cserczovnya területén egy árnykapu

nyitása. Tevékenységüket mindeddig

sikerrel leplezték az inkvizíció elől.

Vrevnyavszkaja

A kristály tó partján fekvő kis bolyárság a

Szkaryai szultánság és Tigrana

kereskedelmi partnere. A város fő bevételi

forrása az északi áruk továbbítása dél felé,

Ruszke és annak adói megkerülésével.

Ennek megfelelően Vrevnyavszkaja

viszonya feszült Vlasztiával. Ám mivel

élvezi a Szkariai szultanátus és a Szabad

emírségek jóindulatát, mindeddig elkerülte

a nyílt kenyértörést. Az ország számos

lakója Dzseladi származású, az építészet és

a kultúra is a Rusz és Dzseladi egy sajátos

keveréke. A város híres lebegő tornyairól,

és a kívánságok fájáról.

Vrezsnyica és a Végtelen Pillanat kolostora

A Vrezsnyica hegység vidéke egy önálló

bolyárság, melynek lakói emberek és

törpék. A birodalom legnagyobb része

járatlan erdőség, szurdok és hegycsúcs, ám

a völgyek igen termékenyek, és a hegyek

ásványkincsekben gazdagok. A térség

legnagyobb városa Prjetylav, ahol a közös

törpe és ember fajú nemesi tanács, a Vecse

székel. Az ország főként erdei termékekkel

és ércekkel kereskedik, legfőbb riválisa

Ming’thogras és Barjanszkaja. A három

ország már számos háborút vívott

egymással a történelem során. Vrezsnyica

híres vallási központja a Végtelen pillanat

kolostora. Bár névleg Vrezsnyica

Bolyársághoz tartozik, valójában önálló

állam. A kolostor a Vrezsnyica folyó és a

Satun folyó közé, a közös forrásvidékre

épült hatalmas kolostorváros. A két folyó

mentén és a hegyek párkányain mindenütt

kolostorok, erődök, falvak és templomok

állnak. Ez a Díreai vallás központja, a

Pátriárka és a szent zsinat székhelye.

Minden díreai vallási rend és szerzet

központi rendháza itt található. Emellett az

Ordae Magnasz is fenntart egy jelentős

központot a városban. A végtelen pillanat

kolostora sok száz négyzetmérőföld

kiterjedésű, a kontinens legnagyobb

városa. A hegyek közti kolostorokat erdős

ligetek, gyümölcsösök, kőfalak és a laikus

testvérek falvai választják el, valamint

hidak, kőutak és alagutak kötik össze. Ez a

szövevényes településrendszer maga a

kolostorváros. A hegyek barlangjai

remeték otthonául szolgálnak, a források és

nagyobb fák mind szentélyek is egyben. A

kolostorok az építészet remekművei, az elf

és a törpe építészet találkozik itt a Rusz és

Dzseladi építészek művészetével. A

kolostorváros Dírea talán legszebb része.

A bolyárságok általános pénzneme az

elektrum halav, az arany krona, az ezüst

zar és a réz kopek.

Kelet Krnyaz

E hatalmas tájegységet keletről a Vlast

folyó és a Gályák öble, nyugatról pedig a

Vrezsnyica és a Hruzsnyanszk határolja.

Északi határa pedig a Vadföldnek nevezett

darázsfészek. E hatalmas vidék három fő

egységre oszlik. Északi területeit a Leeh

köztársaság foglalja el. Ettől délre egy

kopár átokföld, a Keselyűpuszta terül el.

Tőle délre a Bizanthürroszi császárság

dekadens nagybirodalma húzódik.

A Leeh Köztársaság

A hatalmas köztársaság északon, a

Vadközép gyepűivel határos, déli határa

pedig a Krakkala folyó, mely a Wlocklav

tótóból a Vrezsnyicáig folyik. E roppant

földterület egészét, az északi, sztyeppés

részt kivéve hatalmas erdők, és tavakkal

tarkított mocsarak borítják. E vadon az

Opál part rengetegeinek keleti folytatása.

A föld termékeny és gazdag, az éghajlat,

bár hűvös, igen csapadékos, és a nyarak

már elég melegek, hogy minden

megteremjék. E körülményeknek

köszönhetően született meg a vidéken a

kontinens egyik legjelentősebb birodalma,

a Leeh köztársaság. A köztársaság lakói

Meer származásúak, ám szinte teljesen

átvették a környező Rusz népek nyelvét és

kultúráját. A birodalom felépítése igen

19

egyedi. Az uralkodó dinasztia nem állandó,

hanem a nemesi közgyűlés választ királyt a

tagjai közül. Emellett a köznép is szabad, a

nemesi családok vezette Krnyazságok

(megyék), között szabadon költözhet, sőt,

ha tetteivel kiérdemli, nemesi rangra is

szert tehet. Ennek legjobb módja a

katonáskodás, ugyanis a köztársaság

állandó hadban áll a Vadközép hordáival,

és gyakran kerül összeütközésbe a

Khali’sher Sahsággal, valamit déli

szomszédjával, a Bizanthürroszi

császársággal. A köztársaság etnikailag is

sokszínű. Az őslakos Leeh nép mellett

számos sztyeppei zsoldos törzs és Rusz

népcsoport is megtelepedett itt, éppúgy,

mint az Opál parti népek kisebb csoportjai.

Az ország, a Szabad Bolyárságok mellett

szövetségben áll a Vlast hegység ork

törzseivel is, minek következtében a Leeh

köztársaságban orkok is szép számmal

élnek, sőt, az ország elit katonaságát, a

Királyi vértes gyalogságot orkok alkotják.

A köztársaság Krnyazságai részleges

autonómiát élveznek, időnként hadat is

viselnek egymás ellen, ám a választott

uralkodó szavára egységes birodalomként

lépnek fel. A hatalmas ország szinte

teljesen önellátó, semmiben nem szorul

behozatalra. Kereskedői a Ruszkei

szövetség oszlopos tagjai, főként erdei

termékekkel és nemesfémekkel

kereskednek, ugyanis az ország középső

részén, a Wrosztskrjali dombvidéken

jelentős ezüstbányák találhatók. Az ország

fő bolyárságai a királyi székhely

Zlatuskaja, A Shienkjevszkíek által uralt

Gliwnicze, A Zaglaw család vezette

Jawczerie, és a főként orkok lakta északi

Beszkivna. Emellett tucatnyi kisebb

Krnyazság tartozik még a köztársasághoz.

Az ország északi területe sztyeppvidék,

mely az állattartásnak és a szántóföldi

növénytermesztésnek kedvez, e vidék telis

teli van falvakkal, a legelőket szántók és

gyümölcsösök váltogatják, ameddig a szem

ellát. Délebbre dombok, és hatalmas,

lombhullató erdőségek váltják fel a

síkságot, egészen a Krakkaláig, melynek

mentén, és meghosszabbításában a Gályák

öbléig egy Gyepűnek nevezett

erődrendszer határolja a vidéket a

Keselyűpuszta felé. E terület a Leeh

köztársaság kereskedelmi és ipari

központja. A céhek és nemesek mellett a

nagy kereskedőházak is letelepültek itt,

gyárakat, és üzemeket hozva létre. Innét

indul az országot átszelő vasútvonal is. Az

ipari fellendülés, a vele járó, kereskedők

kezében összpontosuló gazdagság sok

nemes nemtetszését váltotta ki, belső

feszültségeket szülve az országban. Sokan

a sötét nép ténykedését látják emögött, kik

valóban a legtöbb kereskedőház mögött

megtalálhatók.

Mindezek ellenére, e hatalmas birodalom

gazdag és erős, büszke lakói szeretik

hazájukat. Bár a köznép sorsa jelentősen itt

sem jobb, mint a kontinens más

országaiban, ám sokat elmond a

társadalomról, hogy háború idején nincs

hadkötelezettség, a nép önszántából vonul

hadba a köztársaság védelmében.

A Keselyűpuszta

A Krakkala folyótól délre, az egész

félszigetet derékövként öleli körül egy

ötven-száz mérőföld széles szikes

pusztaság, mely szinte egészében átokföld.

Ez a sziksós gyepű a Csont, vagy, ahogy a

Bizanthürrosziak hívják Keselyűpuszta, elf

nevén Halaren eliaron, a Sétáló dögök

földje. E megkínzott vidék ősidők óta

ütközőül szolgál a Leeh köztársaság és a

Bizanthürroszi császárság közt. Száraz

földjét megannyi, határvillongásokon és

portyákban elhullt harcos vére öntözte. Ám

a holt harcosok nem nyughatnak a vidék

megrontott földjében. A területen

nyüzsögnek az élőholtak. Csapatostul

bolyonganak a pusztában és mindenkit

megtámadnak, legyen az élő, vagy holt. A

területen az idő szövete sem stabil, vannak

területek, ahol egy év egy nap alatt eltelik,

másutt hónapokig bolyonghat az utazó,

állandóan csatázva a holtakkal, hogy aztán

a pusztából kijutva szembesüljön vele,

indulása óta csupán két nap telt el. Eme

torz idő az oka a kísértetek jelenlétének is.

A járkáló holttestek lelkei nem távoztak

20

igazán e földről, sokan máig régmúlt

csatáikat vívják újra és újra. Nem ritkán

ébred arra az utazó, hogy körülötte egy

áttetsző, ködből és párából szőtt csata

bontakozik ki az éjszakában.

A vidék másik veszedelme a dombok alatt

alagutakat lakó, éjszakánként a felszínen

portyázó homályelf klánok jelenléte. Az

elfek válogatás nélkül lemészárolnak és

halára kínoznak bárkit, aki a kezükbe

kerül. Szállásaik az időhasadékok alatt,

azokkal, mint erőterekkel egybeszőve

épültek, valóságos tér és idő halálcsapdák.

Áldozataikat nappal vohar módosította

ebeikkel és a föld alatt haladó

homokgyíkokkal üldözik a végkimerülésig,

míg éjszaka lecsapnak rájuk. E pokoli táj

méltán rettegett, ám az általa képezett

természetes ütköző nélkül a Kelet Krnyaz

két ellenséges nagybirodalma rég felőrölte

volna egymást.

A Bizanthürroszi Császárság és

Teremaion

A Keselyűpusztától délre a Kelet Krnyazt

egészen a tengerig egy hatalmas

birodalom, a Bizanthürroszi Császárság

uralja. A császárság legnagyobb része

kontinentális dombvidék, mely a Nyugati

Világtenger partja felé haladva egyre

inkább csapadékos mediterrán hegyeknek

adja át a helyét, mígnem el nem éri a

Pilean hegységet. E hegyeket sűrű babér,

ciprus és paratölgyerdők erdők borítják. A

partvidék enyhe éghajlata a Kleshről

érkező tengeri áramlatoknak és szeleknek

köszönhető. A birodalom népe

földművelésből, állattarásból és

halászatból él, Bár a déli hegyekben

jelentős a bányászat, valamint a szigetek

közt a kereskedelem is.

A császárság lakói a távoli Eolosziak

rokonai, kultúrájuk közös gyökérről fakad.

Ám a Bizanthürroszi nép mára elkeveredett

a Dzseladiakkal, és a vidék nomád,

Rúth’gwaith vérű őslakóival. Kultúráját

részben megőrizte, de nagy hatással volt rá

a Szkaryai, és a Rusz kultúrkör is. A

lakosság tehát jórészt ember, a hegyekben

kisszámmal törpe közösségek is élnek. Az

itt élők a kultúrával együtt a nyugati vallást

is átvették, olyannyira, hogy mára a

császárság az Ordae Magnasz egyik

legjelentősebb támogatója. A helyi egyház

a szélsőséges ortodox irányzat követője,

Magnusz, Hélosz és Rána mellett a

fiatalabb isteneket csak szentként tiszteli,

és nem ismeri el a Pátriárka felsőbbségét,

bár jó kapcsolatot ápol a Végtelen Pillanat

Kolostorával. A rend vezetője, a

Porfiropatrosz a császár mellett a

legjelentősebb személyiség a

birodalomban. A főpapi méltóságok pedig

gyakorta nemesi címmel és hatalmas

birtokokkal járnak.

Az ország, bár a császár uralja, számos kis

tartományra oszlik, melyet független, csak

a császárnak és a porfiropatrosznak

engedelmeskedő helytartók,

Domesztikoszok irányítanak. Ez a rend

még az Eoloszi ősök hagyatéka, a törzsi

hagyományban gyökerezik. A birodalom

lakói mindenben ragaszkodnak

hagyományaikhoz. Semmibeveszik azt a

nemesi házat, legyen mégoly gazdag és

befolyásos is, melynek családfája nincs

legalább ezer éves. A császár, a

Porfirotürrosz családja uralkodik immár a

birodalom születése, az ötödkor óta. Mint

ily erősen hagyománytisztelő néphez illik,

a Bizanthürrosziak életét ősi szokásjogok,

törvények, egyházi bullák szabályozzák.

Nincs nap, melyre ne esne egy ősi csata

évfordulója, vagy egy szent ünnepe, és

nincs esemény, melynek megoldására ne

lenne törvény.

A hagyományoknál csak a pompát

kedvelik jobban az ittélők. A dzseladi és

törpe ékszerek, a Sháoni selymek, a

Krinasszaszi brokát, a Dzseladi füstölők itt

mindennaposak, nincs az az előkelő vallási

vagy világi személy, aki haját ne

bodoríttatná és illatosíttatná, körmét ne

festetné, és nem a legújabb divat szerint

öltözne. Leginkább a vaskos arany,

igazgyöngy és rubint ékszerek a

közkedveltek, az öltözék rendszerint

szandálból, tógából, stólákból áll, melyeket

gazdagon kivarrnak és ékszereznek. A

tehetősek körében gyakori a vohar általi

21

testmódosítás, a kecses idomok, ragadozó

szerű, megnyúlt végtagok, szikrázó

drágakőszerű szemek, tökéletes vonások

mind az elf testmesterek remekei.

A birodalom fővárosa Büzantürrosz. Az

Ithaiai öböl partján álló város hatalmas és

lenyűgöző. A tenger felől két hatalmas

kerubszobor őrzi, melyek izzó szeme

világítótoronyként működik, és melyek a

birodalmi mágusok utasítására

megelevenednek, hogy szétzúzzanak

minden ellenséget, aki a városra támad.

Ám ehhez át kell jutni a folyamatosan itt

állomásozó birodalmi flotta hadi és

léghajóin, és a Birodalmi légió zsoldosain,

akik közül két Thema, azaz 20 000 katona

mindig a város mellett állomásozik. Magát

a fővárost félszáz öles falak és hatalmas

védművek határolják, melyeket gnóm

gőzkatapultok és ágyúk védenek. A város

nyüzgő és élettel teli, kelet és nyugat

találkozása, a helyiek a Világ Kapujának is

hívják.. Dzseladi kézművesek és Sháoni

kereskedőházak kínálják itt portékáikat

Bolír kalmároknak és Tír’bna Errani

klánfőknek. A város Ruszke mellett a

legnagyobb kereskedelmi központ a

kontinensen. A császárváros külön kis

falakkal övezett birodalom, mely a mesés,

aranyburkolatú hagymakupolák, karcsú

márványminaretek és függőkertekkel

övezett paloták városa. Itt található a félig

az erők síkján álló Gyöngytorony, melyet

erőkristályból építettek szellem nép

mesterek. E pompás belső negyedet a híres

Északi testőrség óvja, mely válogatott

Skollandi és ork zsoldosokból áll.

A főváros és általában a nagyvárosok

közbiztonsága pocsék, bár a császárvárost

szigorúan őrzik. Ennek oka nem csak a

közönséges bűnözésben rejlik. A hatalmas

birodalom hivatali gépezetének

mozgatórugója a korrupció és a zsarolás. A

megvesztegetések, politikai gyilkosságok

és nemesi házak közti intrikák

mindennaposak, az előrejutás névleg tiltott,

ám valójában az egyetlen eszközei, legyen

szó császárvárosi hivatalról, vagy a falusi

bíra kedvező ítéletének megszerzéséről.

Számos domesztikosz csak névleg hódol a

császárnak, valójában a hatalmára tör. A

birodalom rendjét a szokások mellett a

birodalmi légió és az azt irányító

teljhatalmú Fővezér, a Domesztikotürrosz

irányítja. E poszton évszázadok óta a

császárhű Hézeász ház fiai állnak. A

birodalom főbb tartományi székhelyei

Büzantürrosz mellett, Iaszan, Akhülla,

Kosztilopolisz, Drakophülla,

Nikhephorassosz és Bürgasszosz.

A birodalom névleg jó viszonyt ápol ugyan

a mind a bolyárságokkal és a

Köztársasággal, mind Szkaryával, ám

valójában a birodalmi flotta gyakran csap

össze a két rivális birodalom kereskedőivel

és a Skaryai lobogó alatt hajózó

kalózokkal. E csaták főként a

birodalomhoz tartozó szigetvilág, a

Dardaeosz vizein és egén zajlanak, melyet

a Szkaryai szultanátus is magának követel.

Emellett a császárság egy belső

ellenséggel, a Pilean hegyégbeli

Teremaioni királysággal is folyton hadban

áll. E kis birodalmat, melynek lakói Meer

származásúak, teljesen körülveszi a

császárság, csupán egy keskeny, néhány

mérőföldes tengerparti sávot hagyva

szabadon. Theremaion népe, saját

nyelvükön a Meerkádiaiak a túlélés

érdekében kemény, harcos néppé váltak. A

férfiak csecsemőkoruktól hadi kiképzést

kaptak és harminc éves korukig katonai

táborokban élnek. Felnőtté váláskor egy

évig önállóan kell életben maradniuk a

vadonban és egy ellenséges trófeával kell

visszatérniük, hogy férfijogot kapjanak. Ez

a nevelési folyamat az Agogé. A nők, bár

katonai képzésük rövidebb és kevésbé

kegyetlen, szintén kemény harcosok,

férjeikkel egyenlő jogokat élveznek. A

gyenge újszülötteket egy szakadékba, a

Hadeszphülloszba hajítják, hogy csak az

életrevalók szaporodjanak. Hogy elviseljék

a birodalmi légió állandó nyomását,

minden szabad férfinak katonáskodnia kell.

Emiatt a munka nagy részét rabszolgák

végzik. Érdekes, hogy ezt a kemény

életmódot a hegyekben élő és azóta

kipusztult orkoktól vette át Merkádia népe.

Az eredmény hosszú távon döbbenetes.

22

Egy merkádiai katona tucatnyi légióssal ér

fel, de még a gyengébb ork törzsek

harcosait is felülmúlja. Teremaion népe

időnként, egyetlen kikötővárosából,

Szakülloszpatroszból kalóztámadásokat

indít a Dardaeosz kereskedőhajói és

szigetei ellen. Bár e Meer nép már szinte

teljesen elveszítette ősi kultúráját,

gyökereihez mégis körömszakadtáig

ragaszkodik, és képes dacolni egy nálánál

százszorta nagyobb birodalom seregeivel,

immár évezredek óta.

Dél Eragor

A Hruzsnyanszkon átkelve egész az Alsó

Setétvízig hatalmas kiterjedésű, meleg,

szikes mocsarak találhatók. Az emberek

ezt a vidéket Storna Batozsának, Sós

ködök mocsarának hívják. A terület egy

hatalmas, tavakkal tarkított ártéri mocsár.

Egyedüli ismert lakói a barbár gyíklények

és a tutajokon élő patkányemberek. Ezek a

nyomorultak folyton hadban állnak

egymással és a mocsárvilág ezernyi

rémségével. A mocsarak mélye teljesen

ismeretlen terület, Bár a gyíklények

elmondása szerint hatalmas tavakat találni

itt, melyeket alakváltó kolóniák és vad,

mocsári elfek uralnak.

Az Alsó setétvízen túl, a Morozsec

partvidékéig sokkal barátságosabb a táj, ez

a vidék a Khali’sher Sahság. Az éghajlat

erre még melegebb de egyáltalán nem

mocsaras. A kellemes éghajlatnak és a jó

földrajzi adottságoknak köszönhatően ez

Dírea második legsűrűbben lakott vidéke, a

Szkaryai szultanátus nyugati

határtartománya. A vidék ligetes, legelők,

megművelt földek tarkítják. A vidéket a

Fényességes szultán jobb keze, a Sah

irányítja. Székhelye a Kristály tó partján

épült csodás palotaváros, Al’hadím. A

terület a Szkaryai szultanátus más

tartományaihoz hasonlóan jól szervezett.

Az úthálózat kiépített, a városok

rendezettek, mindenütt erődökbe és

pihenőszerájokba botlik az utazó. Számos

égi hajóállomás, kapu és még vasút is

működik a sah birodalmában. A kultúra a

Bolyárságok és Dzselad civilizációinak

sajátos keveréke. A Sah serege hatalmas,

vetekszik Vlasztia és a bolyárságok, vagy a

Köztársaság haderejével. Egyesek szerint,

ha a Tirianai királyság és a szent háború

nem kötné le a szultánok erőforrásait, a

Sah már az egész délvidék ura lenne.

A Vadföld és a Napszítta

csontok földje

A Líváriai alföldtől délre, a Napszítta

csontok földje és a Morozsec között terül

el a Vadföld. A vidék hatalmas, erdős,

ligetes pusztaság. A táj éghajlata száraz és

szeles, a telek viszonylag hidegek. A

legelőket gyakran váltják fel akácos

erdőfoltok. A vidéken rengeteg az ősi rom,

melyeket gyakran szörnyek laknak. A

Vadföld igazi urai a dzseladi és a

Rúth’Gwaith keveredéséből létrejött

embertörzsek. Erődített falvaikat csak

nehezen kerülheti el az utazó. A lakosság

félnomád állattartásból él, legnagyobb

törzseik a Kagulok, Ulmitok, Csadirok,

Kahúrok és Káhánok. A dzseladi hitet

követik, minek következtében Atamánjaik

és Bejeik gyakorta ütnek rajta a Krnyaz

bojárságain mokány lovaikon, Szkaryai

pénzen vett törpe tűzfegyverekkel, és

Szkaryai pengékkel. A Vadföld népei

méltók otthonukhoz. Kemények, vadak és

szívósak, hisz e vad vidék csak a

legerősebbeknek engedi az

életbennmaradást. Erődjeiket folyton

megrohanják a füves puszta sáskabestiái,

kik nemzedékenként felszaporodva

elárasztják a délvidéket, mindent feldúlva

és felfalva, ami az útjukba kerül.

A Vadföldtől délre, az Akhara és a Zafír

part közt hatalmas szikes sivatag terül el,

ez a Napszítta csontok földje. A sivatag

mélye szinte járhatatlan, izzó sós katlan. A

kontinensen szokatlanul forró éghajlata

miatt a magiszterek arra gyanakszanak,

hogy a sivatag szíve átokföld, ám ez a

teória mindmáig nem nyert igazolást.

Egyes utazók a sivatag mélyén meghúzódó

kristályvárosoktól, földalatti barlangokból

és a bennük élő elfeledett szerzetekről

mesélnek. A vidék lakói a vad, emberevő

23

three-krenek és a nomád gyíklények.

Rajtuk kívül csak néhány száműzött

szekta, és az északi vidéken a Nomád

Csadir portyázók járják a vidéket.

Az Akhara és a Morozsec közt változik a

táj, a sziksós sivatagot füves pusztaság

váltja fel. E vidék az Akha’sher. A terület,

bár a Szkáriai szultanátushoz tartozik,

meglehetősen önálló. A sztyeppét nomád

pásztorok, a partvidéket halászok és

dzseladi kereskedők lakják.

Klesh Klesh kontinense talán Areasz legrégebben

lakott földje. A hatalmas és ősi földrész a

szildák egyik őshazája. Utánuk a

Merániaiak alapították meg itt első

birodalmukat, őket pedig a Vanírok

követték. Azóta számtalan birodalom és

nagy kultúra virágzott a vén kontinensen,

mindegyik hozzátéve a magáét Klesh

egzotikus sokszínűségéhez. A kontinens

jelenlegi meghatározó népe a Dzseladi. Ez

a sötét bőrű, életvidám nép a hasadékokon

átt érkezett Klesh ősi földjére, és hamar

meghódította a szétesett vanír és még ősibb

diaszpórákat. A dzseladi hódítás inkább

kereskedelmi volt, mint katonai. A toleráns

Dzseladi nép hamar magába olvasztotta az

ősibb kultúrákat, és felépítette városait, és

mecsetjeit a Merán romokon. Isteneik

éppoly ősiek, mint a dzseladi nép maga.

A déli dzsungelekben jelentős még a

Kushiták, a fekete emberek jelenléte. A

vidék is róluk kapta nevét, Kush, a Fekete

királyságok földje.

Mellettük még számos keverék nép, ősi faj

és vad humanoid törzs osztozik Klesh ősi

földjén.

Tény, hogy ez a földrész a legszínesebb

mind földrajzi és természeti adottságait,

mind lakóit illetően.

Klesh alapvetően trópusi kontinens,

hatalmas esőerdőkkel, száraz

hegyvidékekkel és forró sivatagokkal.

Álljon itt egy rövid ízelítő Klesh

kontinenséről.

A kontinens két hatalmas földrajzi

egységre, a sivatagos és hegyes Dzseladra,

és a trópusi esőerdők földjére, Kushra

tagolódik. E két terület több tekintetben

élesen elválasztható egymástól. Dzselad és

Kush közt két hatalmas folyam, a Kara-

asszar, és Narmaputra képezi a

természetes határvonalat.

Álljon itt egy rövid ízelítő Dzseladról, és

népeiről.

A Szkaryai félsziget

A kontinenst északnyugatról a nyugati

világtenger határolja. Legnyugatibb

területe a roppant Szkaryai félsziget. E

terület a Világtenger és az Örvénytenger

közt fekszik, Gerincét a hatalmas, jeges

csúcsairól és kopár lejtőiről híres

Amaltakír hegység alkotja. A vidék

éghajlata mediterrán, a nyugati lejtők

csapadékosak, míg a hegyek örvény tenger

felé eső oldala meglehetősen száraz,

sivatagos.

A hegyekből több nagy folyó fut a

tengerek felé, Közülük a legnagyobbak az

Ürüzkizil és a Kucsán-gordzsud. E két

folyam alkotja a félszigetet a kontinenstől

elválasztó természetes határt.

Szkaryai szultanátus

E két folyó határolja a hatalmas Szkariai

szultanátust is, Klesh egyik legnagyobb,

Dzseladi hitű birodalmát. Szkarya a

dzseladi hit központja, itt található a

Karbüki mecset, ahol Jellah avatárjának

csontjait őrzik. A mindenkori szultán és az

ajatollah Jellah vérszerinti leszármazottai.

A szultanátus területén áll Agamon ősi

városa, ahol a Kyuruk játék megszületett.

A birodalom egy része átnyúlik Díreára is.

A szultanátus hatalmas erőt képvisel, a

Tiriánai királyság legnagyobb ellensége a

szabad emírségek mellet. Dírea népeivel

és az emírségekkel jó kapcsolatot ápol,

viszont állandóan hadban áll a mélysivatag

rablótörzseivel és a tiltott királyságként

ismert ősi birodalommal, Árkádiával.

Kultúrája és technológiája magasan fejlett,

úthálózat, vasút és féregbatár karavánok,

valamint léghajójáratok kötik össze a

24

csatornázott, közvilágítással és

vízvezetékkel ellátott városokat.

Árkádia, a tiltott királyság

Szkaryától az Árkádiai félszigetet a

szörnyektől hemzsegő, viharos Atal-íz,

vagy dzseladi nevén Kobraméreg tenger

választja el. A tenger smaragdzöld,

mérgező ásványi anyagokat tartalmazó

vizéről kapta a nevét.

Szárazföldön a rettegett Al-haszra, a

mélysivatag határolja, mely egy hatalmas,

kopár átokföld, kísértetjárta Merán

romokkal és a Dzsinnek mesebeli

városaival. Ennek és a déli partjait

határoló, kétszázöles sziklafalaknak

köszönheti viszonylagos elzártságát

Árkádia, az ősi királyság. E birodalom az

Anoron’Quessir, a napfényelfek valaha

hatalmas birodalmának maradéka. A

lakosság az elfek és a Meer nép

keveredéséből létrejött félelf faj. E nép

máig őrzi ősi hagyományait, és határait

erős mágiával és sárkánylovasokkal őrzi.

Árkádia fővárosa Tinellion, a napváros. Itt

székel kristály piramistrónján a nap fia,

Khel’szeth. Ő a napfényelf királyi ház

örököse, egy félszilda nagyúr, kinek anyja

maga Rána. A birodalom hatalmas

templompiramisait és városait még

Ceithandor fényénél emelték és azóta is

töretlenül őrzik pompájukat. Sokak szerint

Árkádia csak a mesék birodalma, pedíg

valóban létezik.

A félsziget éghajlata sivatagos, de a

birodalom népe a Khaa hegység folyóinak

felhasználásával és csatornázással

valóságos kis paradicsomot emelt a

piramisok árnyékában.

Az Al-haszra

Az Ürüzkizil folyó és az Akrabán tenger

közt, a Kara-asszartól a szabad

emírségekig terül el a kontinens közepét

elfoglaló, forró kő és homoksivatag, az Al-

haszra.

E hatalmas és járatlan vidék egésze pokoli

sivatag, melynek középpontja a rettenetes

Perzseltcsont hegység. A táj errefelé

korántsem egyhangú, bár szinte sosem

esik, mégis minden kopársága ellenére a

sivatag gyönyörű. A homokdűnéket

gyakorta kősivatagok, sőt kén és sómezők,

obszidiántörmelék síkságok váltják fel.

Csapadék évszámra nem esik, ám

gyakoriak a forró homok és sóviharok.

Rengeteg itt az átokföld, és a mágia is

megbízhatatlan. Beszélik, hogy a sivatag

mélyén vannak helyek, hol kicsavarodik az

idő és tűzviharok tombolnak. Sokan

meséltek éles obszidiántörmelékből álló

viharokról és daloló savtavakról is.

E vidék bár barátságtalan, koránt sem

lakatlan. A sivatag peremén nomád ember

és hiénatatukon lovagló patkányember

törzsek portyáznak, míg a mélysivatag a

szellemek és bestiák hazája, kik

háborúskodnak a földalatti városokban és

romok közt élő, elkorcsosult átokfattyú és

féreg klánokkal. Mellettük, homok felett

sikló, napfényt befogó vitorlásaikon

vándorló félelfek élik nomád, kemény

mindennapjaikat, míg tisztavérű rokonaik a

mélysivatag piramisait és ősi kővárosait

lakják, féltékeny dühvel őrizve kultúráik

romjait az ifjabb fajokkal szemben. A

mélysivatag számos rettenetes lény

otthona. A homok mélyén hatalmas

sivatagi férgek kúsznak hogy egész

karavánokat nyeljenek el, az égben rokkok

és pteropták portyáznak. A legendák

szerint a Perzseltcsont hegység lábánál áll

Kara-Shehr, más néven Beled-el Dzsinn

fekete kővárosa, melyet dzsinnek, gonosz

sivatagi szellemek emeltek és laknak.

Aztán itt van Bor-kóba, a gonosz

szürketörpék bazaltkövekből összerótt

erődvárosa és birodalma, és a gyík-nép,

sziklahasadékok kibővítésével épült

városai, ahonnét xíháton indulnak portyára

a karavánok és az oázisok népe ellen.

Tény, hogy a mélysivatag veszedelmes és

ismeretlen hely, hol a homok alatt ősi

romok és ismeretlen kincsek lapulnak,

várva a kalandvágyó felfedezőket.

25

A szabad emírségek

A Perzseltcsont hegységtől északra, a

Bordzsud kucsán és az Izmir-kaz

valamint a Vadil folyó közt, az

Örvénytengerig terül el a szabad emírségek

hatalmas és gazdag földje. E vidék bár

sivatagos, mégis számos oázis és

szavannás terület tarkítja. A csapadék

többszöröse az Al-haszra csapadékának, itt

akár évente kétszer is esik. E vidék ad

otthont a dzseladi nép legszínesebb

kultúrkörének, a szabad emírségeknek.

Ezen emírségek hatalmas területen

fekszenek, általában oázisokra épültek. A

kis, néhány faluból álló törzsi szállástól, a

mecsetekkel, minaretekkel és palotákkal

zsúfolt metropoliszokig és birodalomnyi

sahságokig mindenféle méretű ország

megtalálható itt. E birodalmak nagysága

nemritkán Keldorral vagy Vanariával

vetekszik, ám a belső, faji és vallási

ellentétek miatt nincs köztük egység.

A dzseladi mellett, a partvidéken jelentős a

Thorali, Krinasszaszi hitű jelenlét is. A

Thorali kultúra központja a Tiriánai

királyság, melynek fővárosa Tiriana, a

világkő városa. Emellett megtalálható a

partvidéken szinte minden nép és faj,

többekközt a sötét nép egy hatalmas és

dekadens birodalma, Beled-el Amra is,

ahol Sharagor fattyú fia, a bikafejű

Sharamibal uralkodik. E birodalmak és

városok virágzó sokszínűsége mindent

felülmúl, mellettük Thoral csodái

eltörpülnek. Az ősi Merán lépcsős

piramisromok lábainál számtalan kultúra

keveredik, melyet a Dzseladinak nevezett

kulturális ragasztó fog össze.

Íme néhány példa a teljesség igénye nélkül.

Al-fahlama

Al-fahlama oázisa a sivatag gazdag

birodalma. Több mint száz oázis alkotja a

hatalmas várost. Gazdagsága

birodalmakkal vetekszik. Az emír

palotájában ezer ló és hétszáz feleség él. A

város medereszein képzik Dzselad talán

legjobb csillagászait, mérnökeit és

matematikusait. Az emír, akiről kevesen

tudják hogy egy Dzsinn, jó kapcsolatot tart

fenn a közeli Szkaryai birodalommal és a

sivatagi nomád Jhuli átokfattyakkal.

Nefud-szeráj

Az El-jhulani nyugati szélén fekvő város

valaha egy sziklás oáziskatlan oldalában

fekvő karavánszeráj volt, amit a legenda

szerint elfoglalt egy sárkány, és attól fogva

innét sarcolta a Tapma’zül karavánút

utazóit. Más legendák azt is tudni vélik,

hogy az oázisból kinőtt város urai, a

kalmárfejedelmek dinasztiája e sárkány

vérvonalából sarjadt, ki nőül vette egy

elrabolt emír sah lányát. A mese, mint

mindig, most sem nélkülözi a valós

alapokat. Nefud-szeráj gazdag és pompás

kereskedővárosának alapítója valóban egy

vén homoksárkány. Ám nem a

leszármazottai, hanem ő maga uralkodik a

kereskedőházakon immár ezer esztendeje a

város kalmárbasijaként. Alapítása óta

szintén ő a város hírhedt tolvaj és

orvgyilkoscéhének, a Fekete rózsának

rettegett vezetője, a Karagül Aga. Teszi

mindezt névtelenül, emberi formában.

Igazi kilétéről és a város katakombái alatti

homok és bazalt csarnokairól csak a

kalmárdinasztiák fejei és a Karagül

mindenkori alvezérei tudnak. A sárkány

alatt a kis szerájból hatalmas kereskedelmi

központ vált, a karavánutak pedig mára

vasútvonallá, valamint féregbatár útvonallá

nőttek, melyek fölött a sivatag viharait

elkerülve, léghajók manővereznek.

A névtelen sárkány mesterien

kormányozza és gyarapítja a várost,

vélhetően saját kincsének tartja. Tény hogy

Nefud-szeráj gazdagságát csak Har-

dodzsah múlja felül.

Al-thalif

Al-thalif kikötőiről és kertjeiről híres. Az

emírség sok elf és félszerzet otthona. Az

államot a tizek tanácsa, egy titkos tagokból

álló szervezet irányítja, ami a Kádin, a

főbírón át gyakorolja hatalmát. A város

harcosairól, féregzuzmó mestereiről és

bárdiskoláiról is ismert.

26

El-jhulani

Ez az átkozott sivatag, melynek jó része

átokföld, az emírségek szívében fekszik.

Az El-jhulani tele van felszíni

olajmezőkkel és kátránytavakkal,

mocsarakkal, és mérges gázokkal. A

sivatag mélyén ősi Merániai romok állnak,

melyeket Korcs sárkányok és lidércek

laknak. Egyesek tudni vélik, hogy a sivatag

mélye rejti a gólem nép egyik titkos,

földalatti városát. Az El-jhulani peremén

húzódik az egyik legnagyobb erőbatár

karavánút, melyet gyakorta megtámadnak

a mélysivatag szörnyei.

El-szádu

El-szádu hatalmas sahság, mégsem túl

jelentős katonailag. Számtalan oázisa

bőven ontja terményeit, minek

köszönhetően El-szádu a sivatag éléstára.

Pompás városai, palotái és templomai

mind e gazdagság gyümölcsei. mélyén egy

kút, az Ezer kapu palotája található,

melynek folyton változó síkhasadékából

mintegy ötszáz világ közelíthető meg.

Mensabir

E hatalmas, sivatagi terület számos sejk és

sah uralma alá tartozó, vándorló törzsek

otthona. A terület folytonos csaták színtere,

mert Krinasszasz kutatói hatalmas

olajmezőket fedtek fel a vidéken, melyek

kiaknázásához a törzsi vezetők zöme nem

járul hozzá. Egyesek viszont megegyeztek

Tiriánával, míg mások Beled-el Amrával

kötöttek paktumot. E törzsek, és kútjaikat

őrző szövetséges erőik így nem csupán

egymással vívnak folytonos csatákat, de a

független, területüket féltő sejkekkel is. Az

olajkutak és vezetékek fölött folytonosak a

háborúk, zsoldos csapatok váltják és ölik

egymást e helyi nomádok harcosaival. A

vidék egyébként vöröses kősivatag, olajos

homoktavakkal és keserű forrásokkal.

Har-dodzsah

Har-dodzsah kalifája hihetetlenül gazdag

ember hírében áll. E gazdagságot a szabad

kikötési jognak, és a Tirianával való

kereskedelemnek köszönheti. A város

karavánjai az egész kontinenst, hajói és

égjárói az egész világot bejárják. A fekete

királyságok gyémántjait, elefántcsontját és

rabszolgáit, a sivatag olaját és kelméit

egyaránt szállítják. Sikerük egyik záloga,

hogy szabad kikötési jogot adományoztak

a kalóz királyságok hajóinak. A város

kereskedőházai talán a Dzselad

legnagyobbjai. Ruszkei partnereik által

Thoral gazdaságára is befolyással bírnak.

Yauram

Ha Har-dodzsah a kereskedőiről, akkor a

kicsiny déli emirátus, Yauram a tolvajairól

híres. Itt üzemel a legendás Koribán, a

tolvajok egyeteme, mely egyben keresett,

és nyilvános, árnyékklán is. A város emírje

a kalóz királyságok egyik titkos vezetője.

Mythara

Egy ősi napfényelf város az Amaltakír

lábánál. Egy homokkőbe vájt

sziklakatlanon át lehet megközelíteni, a

város egy függőleges falú, kör alakú

kanyon oldalába vájt palotákból áll. A

paloták bejáratait és a sziklafalakat

gyönyörű frízek és faragványok borítják,

melyek a világon egyedülállóak, nemcsak

szépségükben, hanem azon

tulajdonságukban is, hogy a város

mindenkori urának parancsára életre

kelnek, és hadba vonulnak. A várost,

építőinek távozása után Lamiák vették

birtokukba, kiket egy gonosz szfinx vezet.

A lamiák a karavánok fosztogatásából és

rabszolga-kereskedelemből élnek.

Tiriánai királyság

Tiriána királysága a Krinasszaszi szövetség

egyik legfontosabb része. A királyság

számos sivatagi erődből áll, Fővárosa

Tiriana. E város rejti a vallás legszentebb

helyét, a világkő szentélyét. Itt található

Alarion halott világköve, a mana és az

eszencia ősi forrása. E kőnél világosodott

meg Tobald atya, itt született Krinasszasz

hite. Ám e kő Dzselad népének birtokában

volt, kik szintén a legszentebb helyként

tartják számon. Ők ragadták ki Kleshre

27

érkezésükkor a sötét nép, Hél híveinek

kezéből.

Tőlük aztán Krinasszasz lovagjai foglalták

el, „szent háborúban”, mely a mai napig

nem ért véget. Tiriána királyai, az

Adelherd ház, folyamatos háborúban áll a

szabad emírségekkel és a Szkaryai

szultanátussal. E háborúk folyton

fellángolnak majd egy-két évre újból

helyreáll a béke. Thoralból folyamatosan

áradnak ide a kalandvágyó ifjak, hogy

vagyonra és hírnévre tegyenek szert a

legszentebb város védelmében. A város a

Thoral és a Kalóz királyságok közti

kereskedelem egyik fő állomása.

Tiriána másik nagy ellensége a

birodalomnyi városállam, Beled-el Amra.

Sharamibal élőholtjai és bestiái folyton

zaklatják a határerődöket, hisz seregei

kimeríthetetlenek, mert a sötét Undarr áll

mögöttük.

Egyesek szerint Krinasszasz nagyjai

valóban nem a kereskedelmi uralom és a

világkő hatalmának megszerzése végett

„szabadították” fel Tirianát, hanem hogy

megakadályozzák a Sharagor abban, hogy

lángoló kezét a világkőre tegye, és így

hatalma megsokszorozódjék.

Akármi is az igazság, Tiriána a birodalom

gazdagságának fő forrása, és itt esik el az

erőszakos halált halt Krinasszasziak

harmada.

Tigrana

Tigrana egy Tiriánától északra fekvő

félszigetre épült, hatalmas kereskedőváros.

A Dél Malarganjának is nevezik. A város

szabad kikötő, kereskedői közt

megtalálhatók a krinasszasziak és a

kalózok éppúgy, mint az alakváltó

Yam’errek és az átokfattyak. A város a

partvidék kalandorainak egyik fellegvára.

Itt gyűlik össze a sivatag és a tenger

martalócainak java, hamisítatlan

kalandozóváros, ahol szinte nincsenek

törvények. A város hírhedt ura és alapítója,

Kétkard Tigara, a félelf kalandozónő, ki

kalózkapitányként használta rejtekhelyül a

félsziget Merán romjait és barlangjait. Ezt

követően, tisztázatlan körülmények közt,

egy tengeri sárkány vezetésével

megalapította saját birodalmát a romokon,

ami kétszáz éve töretlenül virágzik a gólem

városi őrség védelme alatt.

Shirabar

Shirabar Beled’el Amra szomszédja és

szövetségese. A hatalmas város a Holt

tenger, e kiszáradt, sós sivatag és mocsár

mellett áll. Urai a sötét nép

Kalmárfejedelmei és főpapjai, akik

rátelepedtek az itt élő nomád népekre, és

rabszolgasorban tartják őket. Az ország

hihetetlenül gazdag, köszönhetően az

Undarri kereskedelemnek, és a sivatag

olajának, mely füstölgődő kutakból árad

fekete csöveken át a város finomítóiba,

hogy aztán tankhajókon és kapukon Undarr

sötét keringését táplálja. A finomítók

mérge tönkretette a kiszáradt tenger

maradék vizét, torz életformákat, mérgező,

szikes mocsarakat és savas tavakat hozva

létre, melyek egy „természetes” falként

védik Shirabart a szárazföld felől.

Dekh’Nazer

Dekh’Nazer, azaz ahogy a dzseladiak

hívják, a kullancsváros a térség

gnómjainak egy speciális települése.

Voltaképpen nem is város, hanem egy

hatalmas, önjáró gépezet, mely egy

mérőföldnyi óriásrovarra emlékeztet, ki

szívófullánkját a homokba fúrva szívja a

sivatag vérét, jelen esetben az olajat, a

mágiumot, és a homok alatt futó folyók

vizét. E robot-város a mélysivatag

nomádjainak ellensége, mert nyomában

kiszáradnak a kutak, és mérgező salakkal

telítődik a homok, így a nomád törzsek

folyamatos háborút vívnak Dekh’Nazer

ágyúi ellen. A város egyébként komoly

égjáró kikötővel, és élénk

kereskedelemmel rendelkezik.

A Csontpart és a Távoli vidék

Ha átkelünk a Trollgerinc hegység

hófödte hágóin, megküzdve a hegyek vad

törzseivel és szellemeivel, Egy hatalmas és

28

száraz pusztaság, a csontpart tárul a

szemünk elé. E partvidék a névadó

csonttengertől egészen a hatalmas Izmir-

kazig, a választóhegységig húzódik. A

síkság keleti határa a száz mérőföld széles

folyam, a Narmaputra. E hatalmas

földdarab megközelíthetetlenségéről dél

felől az Izmir-kaz, Északról pedig a

Csontpart kikötésre alkalmatlan forró

sziklafalai, és a tenger nevét adó, fehér

mészkőcsonkok gondoskodnak, melyek

számos hajó pusztulásáért felelősek. E

jórészt megközelíthetetlen,

felmérhetetlenül nagy földdarab, amit

sokan csak Távoli vidéknek hívnak,

számos titkot rejt. A terület éghajlata a

partvidéken mediterrán, ám beljebb egyre

inkább sivatagossá válik. Az Izmir-kaz és a

Trollgerinc lábánál az éghajlat jóval

csapadékosabb, itt bozótos dombvidék

váltja fel a Távoli vidék sivatagait. A vidék

valaha csodás és termékeny föld volt,

ennek máig fellelhető nyomai a

mindenünnen előbukkanó elf és Merán

romok. Mára az esős évszak hatalmas

viharai évente végigpusztítják a

bozótvidéket, a völgyeket hömpölygő

sárfolyammá, a dombokat fölcsuszamlások

és sárlavinák színterévé változtatva. A

száraz évszak aztán cserepesre szikkasztja

az időszakos folyók fenekét, és felperzseli

a bozót növényeit. Ilyenkor gyakoriak a

hatalmas tűzvészek. E hatalmas, vad vidék

számos szörnyeteg lakóhelye. Rajtuk kívül

csupán néhány kőkorszaki szinten élő

nomád ork horda él a vidéken. E törzsek

folytonos háborúban állnak egymással a

vízlelőhelyek és a vadászterületek miatt. A

hegyek északi lejtőit a heves esők és az

állandó szél miatt nem borítja növényzet,

sem pedig termőtalaj. Az év nagy részében

forró, kopár sziklakatlanok labirintusa e

táj, mely csak a rövid de heves monszun

alatt válik a vad hegyi patakok és vízesések

vidékévé. Ez a víztömeg söpör végig a

bozótvidéken, hogy aztán a Távoli vidék

homokja nyomtalanul elnyelje.

A távoli vidék sivataga számos átokföldet

rejt. A sivatag mélyén sosem látott lények

és népek rejtőznek. E hatalmas földről csak

Jar Ali Hasszan, a híres Abarsami

földrajztudós és utazó háromszáz éves,

töredékes jegyzetei állnak rendelkezésre.

Ebben Az éneklő homokból felbukkanó

kődzsinnekről, és Kígyónépek hegyeiről,

valamint saját akarattal bíró izzó

homokfelhőkről, a sötétségbe nyíló

hasadékokról, szellembirodalmakról és

sárkányvárosokról beszél. Ezen

momentumok miatt az Akharai Medresz

imámjai hiteltelennek tartják, ám Nagathan

papjai „csakazértis” forrásműként tartják

számon.

Ismert kultúrák csak a csontparton

találhatók.

A bölcsellők két különböző kultúrkört

különböztetnek meg a partvidéken, az

Eoloszit és az őslakos Díst. E két kultúra

főleg a partvidékre orientálódik, az Eoloszi

a nyugati szigetekre, míg a Dísi a keleti

partvidékre. A két kultúra főként tengeren

érintkezik, gályáik a hajózható partmenti

sávot járják. A két kultúra közt töbszáz

mérőföld lakatlan és kikötésre szinte

alkalmatlan partvidék húzódik, melyről

igen keveset lehet tudni.

Az Eolosziak

Mindkét kultúra szoros kapcsolatban áll a

tengerrel, és mára már javarészt

összemosódtak.

Az első kultúra, a magukat Eoloszinak

nevező nép az Ataiorosz félsziget északi

szigeteit és partvidékét lakja. E nép az

általuk poliszoknak nevezett

városállamokban él, királyaik keze alatt.

Ügyes parti hajósok és kézművesek, a

poliszok közt gyakori a háborúskodás,

mely csak a négyévente tartott harci

játékok, az olümpia idejére szünetel.

Egymással éppoly lelkesen háborúznak,

mint a partvidék őslakosaival, Dís népével.

A bölcsek szerint ugyanis az őslakosoknál

jóval később érkezett e nép a partvidékre,

melynek egy részét elhódította tőlük, és

kultúrájukat is felvette. Ennek nyomai

megtalálhatók őseposzukban, a

Theironiászban is, ami a Dis nép hatalmas

fővárosának évekig tartó ostromát és

csellel való elfoglalását beszéli el.

29

A bölcselők szerint az Eoloszi nép a

Kaldíriai szövetség szigeteinek őslakóival

rokon, onnét vándorolt el. Tény hogy

kultúrájuk és művészetük, de még nyelvük

is nagyban hasonló. A tudós fők úgy vélik,

valaha egy népként érkeztek a

síkhasadékokon át, magukkal hozva egy

szent hegy tetején lakozó isteneik hitét,

melyet Kaldíriában Krinasszasz hite váltott

fel, ám Ataioroszon máig gyakorolnak.

Ezen elméletet támasztja alá az Eoloszi

mese, mely szerint őseik egy hatalmas

háború után hazainduló és az istenek

szeszélye folytán eltévedt hajósok voltak,

kiket a szél istene hozott át hátán a síkok

között.

Dís és a pari városok

A partvidék őslakói Dís népe. Nevüket

legnagyobb városállamukról kapták. E

városállamok, a Pari városok, ahogy Dís

népei nevezik őket, bár különálló

birodalmak, sokszor erősen eltérő

kultúrával, sőt gyakorta hadat is viselnek

egymás ellen, mégis egy hatalmas állam

tartományaiként működnek, melynek Dis a

központja.

A városállamokat isteni származású

királyok, isteni urak dinasztiái vezetik.

Kevesen tudják hogy van benne igazság.

Dís és a parti városok urai ugyanis Meránia

szildavérű uralkodóinak távoli

leszármazottai. Ugyanis a Parti városok

valaha Meránia kis halásztelepülései

voltak. Ahol a birodalom pusztulása után,

egy idemenekült oldalági uralkodósarj és

családja miatt, akik Dísben és Nin

Napurban települtek le, megmaradt

Meránia társadalmi szerkezete és kultúrája.

Ez az évszázadok elszigeteltsége miatt

egyre inkább megkopott, és a későbbi

Dzseladi betelepülőkkel való keveredés

során jelentősen megváltozott, mégis őrzi a

Merán alapokat. Az építészet, a városok

függőkertjei és piramistemplomai, az írás

és művészetek mind a Merán kultúrában

gyökereznek, bár már megtalálható bennül

a Dzseladi túldíszítettség, vagy, főleg a

későbbi épületeknél, az Eoloszi faragott

oszlopok és művészi frízek.

A parti városok kézműipara igen fejlett,

számos technikai eszköz, főként

csillagászati és mértani gépezet feltalálói.

Kereskedelmet a Narmaputra túlpartján élő

rokon népekkel és békeidőben az

Eolosziakkal folytatnak.

E kultúra egyik érdekes városa Maraduk.

A település az Izmir-kaz lábánál fekszik,

egy komor, sivatagos földdarabon. A város

maga jellegtelen, Lapostetejű barna

kőházakból épült kocsikerék alakban, a

középpontban Maraduk, az élő isten

templomával. Maraduk valójában nem

isten, hanem egy nagyhatalmú főördög,

akit a sötétség korát követően börtönöztek

be egy földalatti trónterembe. Maraduk ma

is itt sínylődik, igaz mivoltát csak főpapjai

ismerik. A külvilág számára ő a bűnöktől

való feloldoztatás istene. Évente ezrek

zarándokolnak Maraduk templomába,

hogy a papok átvegyék a lelküket nyomó

bűnöket. E bűnöket magábaolvasztva

növekszik Maraduk hatalma. Végső célja

hogy istenné váljon. Rabok tömegét

hozzák ide, hogy az isten oltárán elnyerjék

a feloldozást. Sokukat ittfogják a papok,

belőlük táplálkozik az „isten”. Hívei úgy

tudják, Maraduk azért nem hagyja el

csarnokát, mert itt nyugszik vállán a világ

miden bűne, melyet, ha ő nem tartana,

elárasztaná a világot.

Az Izmir-kaz

Az Izmir-kaz, más néven a

Választóhegység Klesh legnagyobb

hegyvonulata. Több ezer mérőföldön át

húzódik, kettévágva a kontinenst. E

hatalmas hegyvonulat legnagyobb csúcsai

elérik a tízezer mérőföldes magasságot is.

A hegység lábait északról és délnyugatról

kiterjedt sivatagok, míg délkeletről

hatalmas esőerdők határolják. A hegyek

világa egy külön birodalom, számtalan nép

és faj otthona, a kannibál félszerzet

törzsektől kezdve a kőóriások váraiig. A

bérceket kastélyok és romok uralják. A

katlanok sokszor árokföldeket vagy még

rosszabb helyeket rejtenek magukban. A

hegyek gyökerei közt hatalmas

30

barlangrendszerek nyúlnak a Mélysötétig

és a sivatag alá. E barlangokat számos

szerzet, bestiák, orkok, és más, náluk is

jóval szörnyűbb teremtmények lakják.

A hegyek égbenyúló bércein, a felhők

fölött és a csillagok alatt hatalmas és ősi

Molda városok állnak, melyeket a mai

napig a szellem-nép ural.

De itt található a vanírok kicsiny és gonosz

birodalma, Avathar is, hol a külső űr

árnyisteneit imádják sötét szertartásokon.

Azonban az emberek is megvetették

lábukat az égbenyúló bércek közt. A

délkeleti lejtőkön Kush fekete emberei

élnek kör alakú városaikban, és harcolnak

a dzsungel ellen.

A N’kango és a Narmaputra közt pedig

hegyi rádzsák és maharadzsák kis

királyságai terülnek el.

A kopár sziklák és havasok közt él az

Armasz nép, kik a Rúth’Gwaith, a Vad nép

elkorcsosult, kannibalizmusba süllyedt

leszármazottai. Kőkori hordáik állandó

harcban állnak a Hegyi királyságok

népeivel.

Hegyi királyságok

Az északi hegyeket Kemény, dzseladi és

Merán keveréktörzsek lakják. E hegyi

népek vadul függetlenek és folyamatos

harcban állnak egymással, a hegyek

szörnyeivel és a síkságok lakóival.

Pásztorok és ügyes vadászok, kemények és

egyenesek akár a hegy sas. Vallásuk a

Dzseladi pantheon és a szellemek hitének

keveréke. Főként falvakban élnek, városaik

ritkák. Lapostetejű kőházaik

fecskefészekként tapadnak a

sziklafalakhoz. Földjeiket és nyájaikat

körömszakadtáig védik, hisz hegyeik teli

vannak ásványkincsekkel és fával, amire a

síkságok, és a barlangok népeinek

szüksége van. E hegyek közt található a

rettegett hegyi öreg erődje, a Hassasin

szekta fellegvára, mely hírhedt és rettegett

árnyék klán.

Országaik törzsi szövetségek, melyek

közül a legnagyobbak a következők:

Bordzsud-kucsán

A hegyi királyságok legészakibb része.

Tucatnyi kemény törzs szövetsége, melyet

a király, Tar-mureddin vaskézzel irányít.

Kis pásztorfalvak és nyaktörő ösvényekkel

összekötött erődök összessége.

Legnagyobb ellenségeik az óriások és a

Krinasszaszi seregek, akik a hegyek

lábánál lévő erősségükből próbálják

meghódítani az ércekben és fában gazdag

hegyi királyságot. Ezenfelül gyakran

harcolnak a hegyek közt élő, vérszomjas

vademberekkel. A törzsek nem építettek

városokat, kőfalú falvakban és erődökben

élnek. Baráti viszonyt ápolnak a barlangok

sötételf klánjaival, kiktől vohar harci

eszközeiket és beültetéseiket szerzik.

Batrahán

Batrahán Bordzsud-kucsán déli

szomszédja, határos az Al-haszrával. A

hegyi királyságok legnagyobbika, jó

viszonyt ápol egy a barlangok mélyén élő

törpe klánnal, a Vasőrlőkkel, kik a

királyság védelmében használt hadi

gépeket szállítják. A birodalom fővárosa

Bampurad, ami egy hatalmas

sziklafülkébe épült, a Kizik-mir, a szent

hegy oldalába. A város a hegyi

karavánutak központja, a hegyi

királyságok, a törpék, a dzseladiak és a

Maharadzsák árui, elefántcsont, nyersérc,

olaj, hús és mahagóni, strucctoll, gyémánt

és rabszolgák cserélnek itt gazdát. A

karavánutakat kiterjedt erődrendszer védi a

fosztogató szörnyektől és a hegyek közt

szépszámmal élő rablóktól.

Kavírisztán

Kavírisztán a Narmaputra, a szent folyam

forrásánál fekvő királyság. Fővárosa a

hatalmas Ürgecs-kazar, melyet mágiával

emeltek, és épületeit máig mágia szövi át,

csodás látványt nyújtva fényeivel, élő

szobraival és mozgó útjaival. A királyság

jó kapcsolatot ápol a keleti

maharadzsákkal. Híres a Kavírisztáni

sereg, melynek parancsnokai közül nem

egy sárkány is akad. Az ország viszonylag

alacsonyabban fekszik, és nagyrészt erdők

31

borítják. Az állattartás mellett jelentős a

növénytermesztés is.

Kush

A Kara-asszar és a N’kango közti

hatalmas, járatlan esőerdők vidékét

nevezik Kush földjének, vagy a Fekete

királyságoknak. Kush hatalmas rengetege

zömmel ismeretlen és járatlan vadon,

melynek mélye számos csodát és titkot rejt.

Az erdők mélyén ősi romok szunnyadnak.

és szellemek járnak a dzsungel fái alatt,

háborúikat vívva a fúvócsővel vadászó

goblin fejvadászok és a voharhasználó

homályelf klánok ellen. A terület trópusi

klímája, az állandó párás hőség és

csapadék miatt alkalmatlan a Thorali

telepek létrehozására. E hatalmas vidék a

fekete emberek, a Kushiták otthona. A

kushiták népe a Rúth’Gwaith, azaz Areasz

első népeinek leszármazottai. Őserdei

királyságaik hihetetlenül ősiek, talán az

első emberi birodalmak. E királyságok

igen sokszínűek, hisz azóta számos kultúra

hatott egyesekre, míg mások teljes

elszigeteltségben élnek az ősvadon mélyén.

Álljon itt néhány királyság rövid

ismertetése.

Fekete királyságok

G’ulungo

G’ulungo népe az őserdő mélyén, hatalmas

kővárosokban él, melyek a Merán

piramisvárosokat idézik, ám kör alakban

épültek, a templom köré. A népet a Pók,

M’waka vérszomjas papnői irányítják. A

pók népe folytonos háborúban áll a

Kabinga néppel. Sokszor egész falvakat

hurcolnak el, áldozatul a nagy pók

gyermekeinek, a kőtemplomok mélyén és

az esőerdő fái közt élő óriáspókoknak, és

szövetséges pókbestiáknak.

Kabinga

Kabinga a Kuluvanga folyó menti békés

királyság. A lakosok vízparti

cölöpfalvakban élnek, főként halászatból

és kereskedelemből. Gyakorta üzletelnek a

kalóz királyságok hajóival, gyémántot,

elefántcsontot és rabszolgákat cserélnek

acélra és aranyra. Mágia alapú kultúrájuk

igen nagy hatalommal bír az időjárás és a

növényvilág felett, földjeiket mérges és

vérszívó

bozótokkal védik.

N’dolo

N’dolo a harcosok földje. Ez az ősi

királyság több száz esőerdei faluból áll,

melyeket erős cölöpfalak vesznek körül és

szent oroszlánok védenek. A királyság

lakói erős harcosok, az oroszlán lelke él

bennük. Legyőzött ellenfeleiket ősi szokás

szerint közös lakomákon elfogyasztják,

hogy beléjük szálljon az ellenfél ereje. A

legnagyobb ellenségük a Zolambi nevű

gnoll (hiénabestia) királyság.

Owandoko

Owandoko a hegyek országa, az Izmir-kaz,

kushi nevén Zuwamboko csúcsai közt

fekszik. Hanuman a majomisten földje,

akinek avatárja barlangtemplomából uralja

a birodalmat, melynek seregét szent

óriásmajmok alkotják. A birodalom

gyakorta indul az erdők királyságai ellen,

hisz számtalan rabszolgára van szükség a

hegyek gyomrában fekvő Owandokoi

gyémántbányák üzemeltetéséhez.

Owandoko népe gyakorta vív háborúkat a

hegyek barlangjainak sötételfjeivel és más

teremtményekkel.

Tundurunga

Tundurunga Kara-asszar, kushi nevén a

Hilimbinga folyó túlpartján, az Al-

haszrával határos Erenge síkság

szavannáin legeltetik marhacsordáikat. A

Tundurungaiak kör alakú, bomának

nevezett karámokkal védik állataikat a

sivatagi rablóktól, szörnyektől és gnoll

törzsektől. Turundunga népe magas,

büszke harcosokból áll, ki híresen

becsületesek. Az ország fővárosa a

sziklafennsíkra épült Kavambinga,

32

melynek híres arany trónusa még a szilda

urak idejéből való.

B’owangi

B’owangi a zombi királyság. Egy kopár

hegy az esőerdő mélyén, melyet ősi,

árnyak járta romok borítanak. A terület

egésze átokföld, melyet a hegy remete

mágusai, a Harakák uralnak. Seregük a

romokkal teli őserdő és a hegy üregeiben

tanyázó vámpírzombikból és Ju-ju

holtakból áll, kiket zuvembi tábornokaik

vezetnek a fekete királyságok ellen.

E királyságok mellett a fél hiéna gnoll-

bestiák, helyi nevükön N’golok, valamint

az esőerdőkben az alakváltók alkotnak

jelentősebb civilizációt.

Merdzsabar

A Kara-asszar torkolatánál, egy sziklás,

iszapos szigeten, a Bálnaháton fekszik a

partvidék legendás szabad kikötője,

Merdzsabar. A város nagy területen

fekszik, a sziget sziklás fennsíkján. Kikötői

raktárai az iszapos part fölé épültek,

hatalmas cölöpökre, míg mólói mélyen

benyúlnak a sziget által körülvett, a tenger

felől nyitott Sirály öbölbe. Az öböl

szájának szikláit, valamint a folyó két

ágának sziklazátonyait hatalmas kő

őrtornyok őrzik, melyek világítótoronyként

is funkcionálnak, és anyagmágiával ellátott

gnóm harci gépeik mérőföldnyire köpik az

izzó fémet és naftát. A város maga kőből

épült, Dzseladi stílusban. Első lakói

Dzseladiak voltak, ám őket Thorali

kalózok verték ki a városból. Nekik

köszönhetőek a hatalmas gránitfalak,

valamint a folyamot és az öblöt őrző

ötvenöles tornyok. A város máig a

kalózvezérek kezén van, akik

megszelídülvén a város kapitányai lettek.

Merdzsabar urai tehát e kapitányok, kik a

város egyes kerületein, helyi nevükön a

Szegleteken osztoznak. A saját szegletén

belül egy kapitány azt tesz, amit akar, ő

hozza a törvényeket, szedi az adókat,

ítélkezik, gondoskodik a közbiztonságról,

stb. Az egész várost érintő kérdésekben a

kapitányok tanácsa dönt. E kapitányok

egyben kalózfejedelmek és az alvilág urai

is, mely Merdzsabarban nem különül el a

hivatalos szervektől. A prostitúció,

szerencsejáték, rabszolga-kereskedelem,

bérgyilkosság és sarcolás mind a

kapitányok tevékenységi körébe tartozik,

kik nem riadnak vissza a leggaládabb

gonosztevők alkalmazásától sem. E

szegletek urai gyakorta harcban állnak

egymással, ellentétük tárgya egy-egy utca,

móló feletti uralom, egy zsírosabb üzlet,

vagy szállítmány megszerzése, stb.

A városban általános törvények, közrend

nincs, a kapitányok önkényesen ítélkeznek,

bár a saját területükön többé-kevésbé

rendet tartanak, embereiket megvédik más

kapitányok tolvajaitól, rablóitól, vagy a

városba érkező csőcselék veszélyeitől.

Merdzsabar sötét oldala, a kapitányok

mögötti hatalom a város sziklaplatójára

épült vastorony urainak árnyéka. E tornyot

a Homályszövők rendje, egy

kontinenseken átívelő kémhálózattal

rendelkező pszihonista iskola uralja. Az

iskola nem avatkozik a város világi

vezetésébe, ám a kapitányok éves adót

fizetnek neki. A rend csak akkor avatkozik

be a közéletbe, ha valamelyik kapitány túl

nagy hatalomra tesz szert, és ezzel

veszélyezteti az egyensúlyt, vagy ha külső

ellenség törne a városra.

E sötét helynek is megvan azonban a maga

alvilága. A kikötő hatalmas cölöperőinek

sötét mélyén veszélyes rablóbandák,

patkányember törzsek, számkivetettek és a

tengerből érkező gyanús fajzatok

marakodnak az élőhelyen és a koncon. E

kikötőkből járatok nyílnak a Bálnahát

sziklatömbjét át meg átszövő milliónyi

természetes barlangba és mesterséges

kazamatába, melyeket a város lakói, a

kapitányok, sőt a Homályszövők is

használnak, ám a járatok nagy része

elhagyott, vagy ismeretlen. Egyesek a

tenger alá, míg mások mélysötétig

nyúlnak. A legendák szerint e járatok

mélyén élnek a Homályszövők legerősebb

szövetségesei, egy alakváltó kolónia.

33

Andapurna

A Narmaputra és a N’kango közt terül el a

hatalmas esőerdők és bambuszrengetegek,

tarkította vidék, Andapurna. A

kontinensnyi földdarab a Thoraliak

számára szinte teljesen ismeretlen, a

legtöbb térkép Kushhoz sorolja. Valójában

Kushtól és a Távoli vidéktől a két nagy

folyam százmérőföldnyi vize és mocsaras

árterülete választja el. E vidék a Nága nép,

a kígyó gyermekeinek őshazája. Ők a

Rúth’Gwaith egyik, a kushiak után érkezett

csoportja. E nép elszórva ma is él az

esőerdők mélyén. Az emberen kívül

számos faj él a ködös őserdőkben. Vad

fejvadász goblintörzsek, Rákszasák, és

Nagák élnek a sűrű vadon mélyén. Az

éghajlat esős és forró, állandó a fullasztó

pára. A területen két nagy, élesen el nem

határolható kultúra, a Csandalpúri és a

Markandai civilizáció uralkodik.

Mindkettő alapját a Vanír megszállás elől

idemenekülő, és innét Sháonra átkelő

Merániaiak és a helyi őslakosok

keveredése alkotja, de míg a Csandalpúri

birodalom esetén a Sháoni kultúra később

visszahatott a helyi birodalmakra, addig a

Markandai esetén a Merániaiakat követő

vanírok alakítottak ki egy igen sajátos

civilizációt a térségben. A két nagy

kultúrkört az Aralvati, a Tűzkőhegység

választja el egymástól.

Markanda

A hegyektől délre eső térséget a Markandai

civilizáció uralja. A civilizáció érdekes

keveréke az őslakos és merán, valamint a

később érkező vanír hódítók kultúrájának.

A térség a legnagyobb hercegségről, a

nagyherceg fővárosáról, Markandaról

kapta a nevét. A nagyherceg uralkodik a

több tucatnyi kisebb hercegség és ország

fölött. A hercegségeket szigorú és

áthághatatlan kaszt rendszer uralja,

melynek alján az őslakosok, csúcsán pedig

a tisztavérű vanírok állnak. Néhány

országot papok, míg másokat a vének

tanácsa ural, e téren nagy a változatosság.

A hercegségek gyakran viselnek hadat

egymás vagy más népek ellen, ám a

nagyherceg parancsa mindennél

feljebbvaló, hisz ő az istenek szószólója, a

mindenkori főpap is egyben. Vallásuk

furcsa keveréke a nagák szellemvilágának

és a vanír panteonnak. Csandalpúron kívül

fő ellenségük az esőerdő sziklafennsíkja

alatti függőleges barlangokból, a Kutakból

feltörő ördögi seregek, melyek egy

ismeretlen síkhasadékból rajzanak ki a

birodalom alatti mélysötétbe.

Csandalpúr

A Tűzkőhegységtől északra terül el

Csandalpúr. Ez a hatalmas birodalom,

melynek méretei a Szkariai szultanátussal

vetekszenek, a Sháoni civilizációnak

köszönheti virágzását. A birodalom

nemességét a Sháonról visszatelepült,

merán származású családok adják, kik

máig élénk kereskedelmi és kulturális

kapcsolatot tartanak fenn Sháon

uralkodóival. A birodalom valójában

ötvennél is több, különféle kultúrájú,

méretű és vallású ország egysége, melyet a

Maharadzsa, minden Rádzsák ura

kormányoz. A helyi rádzsák gyakorta

háborúznak, vagy épp kereskednek

szomszédaikkal. Jó kapcsolatban állnak az

Izmir-kaz rokon hegyi népeivel, és a Parti

városok fiaival. Hajóik gyakorta szelik átt

az óceánt Sháonig, kedvelt célpontot

nyújtva ezzel a kalóz királyságok

martalócainak. Érdemes szólni Csandalpúr

jól szervezet kapuhálózatáról is, mely a

helyi közlekedést biztosítja, összeköttetést

adva a Rádzsaságok között.

A kalóz királyságok

A Keleti világtenger, a Csonttenger és a

Rákok tengere közt hatalmas, trópusi

szigetvilág terül el, ami északi folytatása a

Kleshi Tűzkőhegységnek. A szigetek

hatalmas, kontinensnyi területen

fekszenek. Zömmel apró atollok, vagy

vulkáni szirtek, de szép számmal akadnak

nagyobbak is köztük. Míg a déli szigeteket

buja esőerdők borítják, és a homokos öblök

kék vizét korallzátonyok teszik színessé,

addig az északi szigetek éghajlata már

jóval hűvösebb. Itt már előfordulnak kopár,

34

szeles és száraz szigetek is, melyeken csak

a sós tengeri fű nő, és albatroszok

fészkelnek a köves homokban. E több

ezernyi sziget gyűjtőneve a Kalóz

királyságok.

Nevével ellentétben e sokszínű

szigetvilágot korántsem csak kalózok

lakják. Az őslakos bennszülött törzsek

mellett számos vad humanoid faj és egyéb

szerzetek lakják e vidéket. Megtalálhatók

itt a tengeri ogrék királyságai éppúgy, mint

a vízielfek vagy a polipboszorkák városai.

A hasadékok körül, melyek szép számmal

akadtak e vidéken a harmadkor végéig,

szellemek lakják a vadont és a tengert. A

terület emellett valóban a kincsvadászok és

kalandorok menedéke. Számos Birodalom

tart fenn itt kisebb-nagyobb gyarmatokat,

helyőrségeket. Szinte minden Thorali vagy

Díreai ország serege flottával járja e

vidéket. A gazdag Sháoni kereskedők, a

Kleshi rabszolgavadászok és a szigetek

fűszerkereskedő flottái mind itt vágnak átt

és kereskednek a királyságok szabad

kikötőiben. A gyarmatokon a fekete

királyságokból származó rabszolgák ezrei

termelik a tűzborsot és a sárkányfűszert, a

tengereket gyöngy és fűszerkereskedő

bárkák járják.

Ez a terület, bár egyik nagy birodalomhoz

sem tartozik, a kontinensek és országok

közti kereskedelem központja. Nagy

forgalmat bonyolít a szilánkokkal is.

A terület számos szigete valóban kalózok

tanyája. Sokszor egész humanoid törzsek,

vagy szigetek élnek kalózkodásból,

nemritkán egy nagyobb birodalmi gyarmat

zászlaja alatt, annak támogatását élvezve.

Nem egy hírhedt kalózkapitányból vált már

alkirály a gyarmatokon.

Más kalózok független ligákba,

testvériségekbe tömörülnek. Ezek a

testvériségek gyakran jó kapcsolatot

ápolnak a különféle alvilági rendekkel

vagy nagy kereskedőházakkal. Ezen házak,

melyek gyakorta a királyoknál is nagyobb

hatalommal bírnak, szintén igyekszenek

fenntartani egy-két szigetet. A vidék közös

nyelve a Kushból, Krinasszasziból és

Dzseladiból kialakult Nuerta. A kultúra

ezernyi hatás sajátos egyvelege, ami egy

saját stílussá alakult.

Bármilyen nagy is az emberi jelenlét a

szigeteken, mégis, nagyrészük mindmáig

feltérképezetlen. Ki tudja, mit rejtenek

például a Démon állkapcsának átkozott

szigetei, vagy az Izla Negra barlangja.

Most pedig álljon itt néhány a szigetek és

birodalmak közül, melynek e világrész

teret ad.

Ördögzátony

Az ördögzátony fél tucat kisebb vulkanikus

sziget és atoll gyűjtőneve, a Cápa

mosolyának keleti, eldugott részén. A

szigeteket félelmetes zátonyok veszik

körül, melyeken csak kivételes navigátorok

találják meg az utat. A szigeteket buja

dzsungel borítja. A térség eredeti lakosai a

goblinok, kiket rabságba hajtott vagy

kiirtott a szigetek mostani ura, a rettegett

kalóz, Pazagente, a vércápa. Pazagente

tengeri ogárokból, vércápákból,

békabestiákból és polipboszorkákból álló

kalóztestvérisége, a Vérlovagok a

legnagyobb sziget védett vulkáni

sziklaöblében tanyáznak. Az öböl csak egy

vízből nyíló járat felől közelíthető meg

hajóval. A járat falának üregeibe mágikus

katapultok és egyéb csapdák várják az

illetéktelen behatolót. Az erőd legnagyobb

részét az öböl meredek sziklafalába vésték.

E járatok és a sziklafalhoz

fecskefészekszerűen simuló,

bambuszhidakkal összekötött épületek

képezik a Vérlovagok fő rejtekhelyét. Az

öböl védelmét az itt fészkelő

sárkányteknőc pár is szavatolja, kiket

rendszeresen goblinokkal és rabszolgákkal

etetnek. A szigeteken a kalózok számos

bors, vanília, szegfűszeg, marihuána és

bételültetvényt tartanak fent, melyet

rabszolgákkal műveltetnek, és goblin

hűbéreseikkel őriztetnek. A szigetek

esőerdeinek mélye számos ősi romot rejt,

köztük a híres koponyabarlangot, melynek

haláfőt ábrázoló bejáratából még egyetlen

kincsvadász sem tért vissza.

35

Rájakapu

Rájakapu a kalóz testvériségek titkos

kikötővárosa. Sokak szerint a legbűnösebb

város, mitől még Hélosz is elborzad. Tény,

hogy a város lakói igen gátlástalan és

erkölcstelen életet élnek, uralkodóikkal, a

kapitányok héttagú tanácsával egyetemben.

A város hollétét egy mágikus ködfelhő

őrzi, mely egy mérőföldnyire a partoktól

kezdődik, és teljesen körbeveszi a trópusi

szigetet. A felhőben mindenki eltéved,

akinek nincs birtokában egy, a kapitányok

tanácsa által készített mágikus iránytű. A

kikötőt tengeri oroszlánok őrzik, a tanács

kémhálózata pedig sellőkből áll.

Vaszilovna

Vaszilovna a Vlasztiai cárság gyarmatait

felügyelő helyőrség. A kis, sziklás,

esőerdővel borított sziget egyetlen

kikötésre alkalmas öböllel bír, melyet

teljes egészében elfoglal a Vaszilovna

cárnéról elnevezett erőd. A kikötő nagy

forgalmat bonyolít, főként Ruszkéra induló

hajókból. Itt állomásozik a gyarmati flotta,

Andreljev Szuhasov kapitány, a rettegett

kalózvadász, és zászlóshajója, a Szelek

kedvence nevű égjáró vezetésével. A

szigete állomásozik még a Csillagnarvál

nevű égjáró hadinaszád, egy köteléknyi

pegazuslovassal.

A Dél szigetek A déli szigetek egy hatalmas, a nyugat

számára jórészt ismeretlen szigetvilág

összefoglaló elnevezése. A szigetek a

Klesh övének nevezett északkelet-

délnyugati irányú hatalmas szigetcsoporttól

kezdve keleten Sháon partvidékéig, míg

délen a Déli jégmezőkig nyúlnak. E

roppant vízfelület neve dzseladi nyelven

Hardzsah Medina, azaz Gyöngytenger.

E beláthatatlan, trópusoktól a déli

sarkvidékig húzódó szigettenger a

geográfia tudorai szerint több mint

félmillió szigetből áll.

E szigetkontinens, bár Thoral és Dírea

lakói számára csak a mesékben létezik,

valójában sok ezer nép és kultúra bölcsője

és otthona.

Klesh övének kultúrája a fekete

királyságok népeinek hagyatéka. A

szigetek lakói feketebőrű halászok és

hajósok, kik a tengert és a virágokat tartják

isteneiknek. Csónakjaik a korallszirtek

sekély vizeit járják, falvaik a homokos

partok mentén cölöpökre épültek.

Legnagyobb királyságaik Tora-tonga,

Kalemakea és Hula-bamko. Délen, a

sarkvidék peremén furcsa, merán

származékok, a Kauri nép él. Kemény

harcosok, kik elf szokás szerint tetoválják

arcukat és szigorú törvények, tabuk szerint

élnek. Isteneik a természet erői, a tenger és

a vulkánok. Kauri vad népétől északra,

Tora tongától délre található Yaulamatar,

Dzseladi nevén Korláná, az ébenfekete

harcosnők uralta hatalmas és erős,

matriarchális szigetkirályság. Yaulamatar

kalózai gyakorta eljutnak az északi vizekre

is, kecses hajóik versenytársai a kalóz

királyságok koggéinak és a Sháoni kalózok

Dzsunkáinak.

Erre található az Átok tengere, melynek

sötét, ködös vizei a mélység hasadékain át

a poklokkal állnak kapcsolatban, és sűrű

dzsungellal borított szigetein ősi, félhumán

kreatúrák és névtelen fajzatok leselkednek

az óvatlan utazókra.

A Sháon déli partjai felé haladva egyre

inkább hangsúlyos a Khitaj kultúra. A

szigetek esőerdeit pompás pagodák és

hatalmas mahagóni és arany paloták törik

meg. A partvidéken nagyvárosok és

kikötők váltakoznak a hajókra és cölöpökre

épült halászfalvakkal, a hegyeket teraszos

rizsföldek borítják, hol elefántok és

emberek dolgoznak együtt vohar

munkagépekkel, a bambuszerdők mélyén

kolostorok állnak. E Sháoni gyökerű

birodalmak legnagyobbjai Xiam-nai,

Buran-padma és Agrabasz. E birodalmak

kultúrája Merániából ered, a vanír hódítás

menekültjei keveredtek el az őslakos

kultúrákkal. A délnyugatibb szigetekkel

ellentétben, hol a Kushi embertípus

dominál, a szigetvilág keleti részén

fokozatosan átadják helyüket a Sháoni,

alacsony, sárgás bőrű embereknek.

36

A szigetvilág északi, Sháon kapujának is

nevezett része határos a Kalóz

királyságokkal. A két szigetvilág

találkozásánál négy kontinens kultúrái

keverednek. A Thorali gyarmatok, és a

szigetek tarka népe üzletelnek itt Sháon és

Dzselad kereskedőivel, Skolland vad

hajósaival és Kush rabszolgakupeceivel. Itt

található Zankao, a hatalmas, szabad

kereskedelemre berendezett sziget. A

szigetek kalóztestvériségei állandó harcot

vívnak egymással és a birodalmakkal a

vizek uralmáért. Az északi testvériségek itt

csapnak össze a Khitaj kalózok

Dzsunkáival. E vidék, bár meseszép és

igen gazdag, vagy talán éppen ezért,

állandó csaták, háborúk és hódítások

színtere.

Bár eddig csupán a Déli szigetek

emberlakta birodalmairól esett szó, ám

ezek csupán a szigetek töredékét uralják. A

szigetvilág számos, nem emberi kultúra

otthonául szolgál. Példaként érdemes

említeni Maya-Mort, a sötét elfek

hatalmas királyságát, melynek eleven

növényvárosait és félnövényi rabszolgák

gondozzák a párás esőerdők mélyén, és

amely hatalmas értékű kereskedelmet

bonyolít Nyugathon kapujának

kereskedőhercegeivel és a Dzseladi

rabszolgakufárokkal, vagy Shay’athayt, az

átokfattyak gonosz, magiokráciára épülő

varázslóbirodalmát. De megtalálható itt

szinte minden faj és lény kultúrája, legyen

az őslakos, avagy a síkhasadékok vándora.

Surbal szigetén például Ördög kereskedők

tartanak fenn csereállomást, míg a

ködmocsarak hatalmas, elátkozott

mangroveerdei mélyén áll a tengeri trollok

városa, Shartagass. E vidék ködös szigetei

rejtik a rémek egy roppant birodalmát, a

vízből karmokként kiálló bordaszirtek

barlangjai pedig a bestiák városának,

Vérsötétnek rejtekéül szolgálnak. E

roppant szigetvilág ezernyi titkot és

veszedelmet rejt, számtalan csodájának

megismeréséhez száz élet sem lenne

elegendő.

A külső világok

Külső világoknak azokat a világokat

nevezzük, melyek Areasszal egy síkon,

tehát az elsődleges anyagi síkon

helyezkednek el. Tehát nem mások ezek,

mint Areasz galaxisának más bolygói.

Ezen bolygók alapesetben hatalmas,

elérhetetlen távolságokra vannak

egymástól, köztük a hideg űrrel, mely sok

esetben az árnyak és a káosz szülötteinek

vadászterülete. Hogy mégis foglalkozni

kell ezen világokkal, annak oka a

következő. Alarion robbanása és a két

bolygó alacsonyabb síkra zuhanás

megsértette az Areasz körüli szövedéket,

és létrehozta a síkhasadékokat, ezeket a

sérüléseket a tér szövetén. A hasadékok

nagy része a semmibe nyílt, mások

párhuzamos, vagy alsóbb síkokra, vagy

rosszabb estben a káosz és az árnyak

síkjára. Ám némelyik hasadék más,

Areasszal egy síkon lévő lakható világok

közelébe, vagy akár magukra a világokra

nyílt és így lehetővé tette azok

megközelítést. Ilyen világokról érkeztek

Areaszra többek közt a gyíklények, az

emberek, de a törpék és a gnómok is. A

hasadékok nagy része az idők során

bezárult, vagy az istenek lepecsételték

őket. Ám sok fennmaradt, az Areasz

különböző részeit összekötő hasadékok

lettek a térkapuk, mások a szilánkok közé

nyílnak. De máig maradtak szép számmal

olyanok is, melyek teljesen ismeretlen

helyekre, ősi világokba nyílnak. Ezek

felfedezése az ötödkor végén kezdődött, a

gnóm égi hajók elterjedésével. Egyesek

szerint a hatodkor nem a szilánkok közti,

de a csillaghajózás kora lesz.

Álljon itt rövid leírás néhány, már részben

felfedezett vagy ismert külső világról.

Az Atior és bolygói

Az Atior található csillag a külső világok

közül legközelebb Szilánkok világához. A

csillag körül hét bolygó kering, melyek

közül négy alkalmas az életre és lakott is.

E világok erősen az őselemek hatása alatt

álnak. A két legismertebb bolygó, Góhar, a

37

törpe nép őshazája, és testvérbolygója,

Mor-atar mely valaha a gnómok őseinek

otthona volt. Mindkét népet az Árnyak

betörése és a démonok hatalma űzte el

őshazájukról. A törpe sagák hruggin

árulásáról és az árnyurakkal kötött

szövetségéről regélnek, melyet

testvérháborúk, a nép kettészakadása a

dhurelhek inváziója, és a démonok

elszaporodása követett. Mára Góhar az

árnyak és a démoni fajzatok földje, és

egyúttal a törpe mesék ígéret földje, hová

egykor majd a visszatérnek Ela és Óg

gyermekei. Mor-atart nem az árnyak,

sokkal inkább a velük egyszerre érkező

Vanír flották pusztították el. Ez vezetett a

gnóm ősök útjához a csillaghajón, mely

mára Ukulima kráterében pihen, és ennek a

következménye az is, hogy a bolygót ma

már a vanírok és az árnyvilág

találkozásából született, vad hódításaikról

Sáskadémonnak nevezett faj lakja és

használja hódító flottája központi

kikötőjéül.

E két bolygó valaha virágzó szövetségben

állt egymással, és örök háborúját vívta a

tűz borította, lávamezőkből és puszta

sziklákból álló Muszpelheim, és a fagyott

Vanaheim lakóival a tűz és jégóriásokkal.

E hatalmas lények egykoron eleven tűzből

és gyilkos hideget árasztó kristályokból

épült hajóikkal portyáztak a nap körül,

állandó fenyegetést jelentve a két

testvérbolygó népeire. Ám miután az

árnyak elözönlötték Góhart és Mor-atart,

Muszpelheim és Vanaheim sem

menekülhetett. A démonok hatalmas

sáskarajként lepték el az óriások földjét,

kik hosszan ellenálltak a pusztítás

hordáinak. Ám végül a nép maradéka

megtörten, ősi tudását és kultúráját

veszítve menekült ősi ellenségeik, a törpék

után a síkhasadékokon át, még időben,

mielőtt az ősi istenek lezárták azokat. Az

óriás nép két hatalmas királya, Shurtul és

Thyrm hatalmas mágiát szőtt, mely egy

megszakította a teret, és egy köztes síkra

helyezte a megmaradt sikkapukat. E sík

zárja el máig az árnyéklégiók útját

Areaszra, és ad otthont az óriások két ősi

királyának, kik később a Keld nép

isteneivé váltak. Így kerültek a törpék és

gnómok, majd az óriások Areasz földjére.

Xiakhl

Xiakhl a gyíklények szülőbolygója. E

hatalmas bolygó igen forró, párás

dzsungelek és hatalmas tóvidékek borítják.

Mint oly sok más világot, Xiakhlt is az

árnyak özönlötték el, így a gyíklények

kénytelenek voltak, Snall’szash

vezetésével a hasadékokon át Szilánkokra

menekülni. Mára a világuk egy árnyak

fertőzte és démonok lakta halálbolygó,

ahol a mocsarak rothadó gőzében mérges

növények tenyésznek, az iszapot

nyálkalények és óriásférgek túrják, a

gyíknép valaha hatalmas városainak

romjait pedig démoni kreatúrák lakják.

Az Uldrianok: A galaxis azon részét, hol

szilánkok világa kering, és ahová a

síkhasadékok egy része nyílik, egy

ismeretlen, a hideg űr távolából érkezett

hódító faj, az Uldrianok uralják. E faj

roppant különös. Egyedei igen sokban

különböznek egymástól, a betöltött

funkciótól függően, ugyanis az Uldrian faj

mások genetikai tudásával táplálkozik, és e

tudás alapján fejleszti voharszerű

technológiáját. E vohar-uldrian keverékek

tehát igen sokféle formában léteznek, az

Uldrian bolyban betöltött funkciójuktól

függően. Az uldrianok többsége nem

rendelkezik önálló tudattal, ám egy közös

bolytudat irányítja őket. A bolytudat

megnyilvánulása a királynő, aki az egész

Uldrian raj ura, valamint a hercegek, az

egyes csapatok vezetői. Bár az uldrianok

hajói és települései mind voharszerű,

mágikus lényekből állnak, és látszólag nem

ismerik az anyagmegmunkálást és

eszközkészítést, mégis, szinte minden

technikai eszköz biológiai megfelelőjét

„kitenyésztették”, mellyel valaha

kapcsolatba kerültek. Ebben rejlik a faj

sikerének és egyben veszélyének kulcsa.

Az Uldrianok minden élőlényt elfognak és

kiszippantják genetikai emlékeit, teste

pedig a raj táplálékául szolgál. Az

38

emlékeket a közös tudat beépíti,

tökéletesíti a meglévő adatok alapján, és

máris az eszköz vagy egység tenyésztésébe

kezd. Így hömpölyög, mindent felfalva az

Uldrian raj, roppant tengeri leviatánra

emlékeztető bolyhajóin, hogy bekebelezze

a galaxist. Mára még csupán a terület

peremén bukkantak fel, de kisebb felderítő

csapataik már a galaxis mélyére,

Szilánkokig is eljutottak. Egyes bölcsek

szerint a világ egykor majd általuk vész el.

A halálvilágok: A szilánkok galaxisában

számos bolygót hatalmukba kerítettek,

vagy megrontottak az árnyak. E világok az

Árnyurak kezén lévő, lakhatatlan, pokoli

helyek, melyeket gyűjtőnevükön

halálvilágoknak neveznek.

A halálvilágok két kategóriába sorolhatók.

A megrontott földekre beszivárogtak az

árnyak, és az általuk született démonok

leigázták a világot, torz, pokoli

szörnytanyává alázva azt. E világok lakói

gyakran fognak hódító hadjáratba,

terrorizálva az elérhető bolygókat és a

közeli űrt. Ilyen bolygó például Góhar és

Mor-atar is.

Más, ritkább esetben egyes helyeken

átszakad az árnyvilág és az anyagi sík fala.

Az ilyen helyeket bekebelezi az árnysík,

sivár, gyakran csak félanyagi kísértetjárta

bolygókat hagyva maga után. E helyeken

szabadon, szélként áramlik az árnyak

energiája, elnyelve mindent és mindenkit.

A földeken félanyagi árnylények

kószálnak, örökké éhesen. A környező űrt

árnylidércek járják, életerőre szomjasan.

Mindent összevetve a halálvilágok pokoli

helyek, melyeket minden épeszű fajzat,

legyen az mégoly bátor vagy elvetemült is,

messzire elkerül.

A mélyűr: A bolygók és csillagok közti űr

hideg és veszedelmes. Közel sem olyan

„barátságos” közeg, mint a szilánkok közti

„félűr”. E halottnak tűnő és hideg világot

furcsa erőterek, gáz és porfelhők, mágikus

viharok, meteorrajok és fekete lyukak

teszik veszedelmessé. Néhol fekete lyukak

nyílnak ismeretlen galaxisokban, hogy

magukba szívva és kiokádva az anyagot,

egyensúlyt teremtsenek az univerzumban.

Ám mégsem teljesen kihalt e hatalmas tér.

Az űr végtelenjét hatalmas leviatánok,

sárkányok és intelligens energiafelhők

járják, nem beszélve az erők síkjának

lényeiről. Az űr és az erők síkja közti

határmezsgye ugyanis jóval keskenyebb,

mint a bolygókon, melyeket saját és napjuk

erőtere védelmez. Az erők síkján át számos

más sík lénye képes átlépni az űrbe. Ám

rajtuk kívül is számos veszéllyel jár a

csillagutazás. A meteorrajokkal Uldrian

rajok járják a rendszereket, a bolygók közt

pedig szörnyetegek, hővámpíroktól az

ölőknek nevezett fosztogató rémhordákig,

portyáznak. E hatalmas tér szinte

ismeretlen Areasz ötödkori lakói előtt.

Csupán ritkán, és kevesek térnek vissza

egy-egy, az űr távolába indított

felfedzőútról, hogy aztán hallatlan

csodákról és borzalmakról számolhassanak

be. Az űr viszontagságait csupán 10-vagy

nagyobb erősséggel rendelkező égi hajó

bírja ki.

A csillagösvények: A csillagösvények az

űrt átszövő esszenciaháló anyagi

lenyomatai, egyfajta energiaáramlások,

melyek amellett hogy erős fókuszok,

képesek áramlásuk irányában

magávalragadni a hozzájuk kapcsolódót.

Erre az űrt járó fajok hamar rájöttek, és

egyfajta gyors sztrádaként használják az

energiacsatornákat. Ha egy lény, például

egy sárkány, vagy egy égi hajó navigátora

képes megragadni az energiaáramlást

(mágiauralás próbával, melynek célszáma

a csatorna erőssége + 10), képesek azzal

vitetni magukat. Ez a fény sebességéhez

közeli utazást jelent, az erők síkjának

peremén. Ám használatához ismerni kell,

vagy legalább is tanácsos az ösvény

irányát, különben otthonától és céljától

irdatlan távolságra találhatja magát az

óvatlan utazó, visszavezető ösvény nélkül.

A csillagösvények biztonságosak az

Árnyak és az alsóbb síkok lényeinek

támadásától, ám az erők síkján élők

képesek érzékelni az utast, és hatni rá.

39

Egyes csatornákat nagyhatalmú, szeráfnak

nevezett őrzők vigyáznak.

Az árnyörvények: Az árnyörvények a

csillagok közti űr szövetének sérülései,

melyek kaput jelentenek egy másik térbe

vagy síkra. Ilyen kapuk az Areaszon lévő

síkhasadékok is, de ezen kívül számtalan

másik hasadék nyílik idegen síkokra és

világokra. E hasadékok

legveszedelmesebbjei az árnyörvények. Itt

az anyagi sík az Árnyak síkjára nyílik, ami

hatalmas területről mindent magába

szippant, ami anyaggal és energiával bír. E

hatalmas vonzású lyukak körül árnyak

kószálnak, magukkal ragadva az

óvatlanokat. Az árnyörvények közeli

bolygók szinte mindig Halálvilágok.

A földalatti világ

Mélysötét

Areasz egyik legkülönlegesebb, és

leginkább rendhagyó vidéke a bolygó

mélyét keresztül-kasul átszövő

barlangvilág, a Mélysötét. Ez a terület a

hegyek barlangjaitól, hatalmas és

szövevényes járatokon át, egészen a

földmély forró, lávakutakkal teli járataiig

terjed, és legalább akkora, ha nem

nagyobb, mint Areasz felszíne. Mégis, a

felszín és a Szilánkok lakóinak zöme nem

is hallott Mélysötét létezéséről és a többiek

nagy része is csak egy misztikus, mesebeli

helyként gondol rá. Pedig Mélysötét

korántsem a mesék szüleménye. A

hatalmas barlangvilág roppant változatos

vidék. Tájegységeinek és lakóinak

sokszínűsége nem marad el a felszínétől.

Megtalálhatók itt a lávavájta kürtöktől

kezdve, a hatalmas, mérőföldnyi

csarnokokon és jégbarlangokon át, a

mészkőhegyek szűk, vízmosta járataiig

minden. A barlangok néhol szárazak, akár

a felszín sivatagai, néhol pedig vízzel,

kőolajjal, vagy akár savval vannak teli.

Van, ahol csontrepesztően hidegek, főként

északon, a felszín közelében, illetve a mély

tengerek feneke alatt. Másutt, a lávakutak

és magmajáratok közelében a forróság

elképesztő. Ha ez elegendő vízzel párosul,

a zuzmók és gombák hihetetlen dzsungeleit

hozza létre. A járatokat földalatti folyók

látják el vízzel, bár egyes területek teljesen

szárazak. Előfordul, hogy az éjsötét

járatokat hirtelen ragyogó kristályokkal,

vagy fluoreszkáló gombákkal teli termek

váltják föl. A barlangok falán gyönyörű

ásvány és érctelérek szikráznak fel a ritka

fáklyafényben, no és persze szemek, hiszen

a járatok korántsem lakatlanok. Mélysötét

számos lény otthona. Járatai hemzsegnek a

veszélyesebbnél, veszélyesebb

kreatúráktól. Ám nemcsak szörnyek, de

intelligens lények is lakják e földmélyi

világot. A felszín közelében sötételfek

káprázatos városai és apró királyságai

terülnek el. Mellettük Szürke és Mélységi

törpék barlangerődjei, Mélységi gnóm

bányavárosok és a vizek mentén alakváltók

telepei váltják egymást, és a járatlan, vad

vidékeket. Mellettük számos ritka és

gyakran vad teremtmény is járja e

barlangokat. A mélyebb járatokat

Minotaurusz klánok, Árnyelf családok és

egyéb, még náluk is különösebb kreatúrák

járják. Az átokföldeken átokfattyak és

lidércurak élnek, a kristálybarlangok

némelyikét a Mélység népe lakja.

Mellettük sok felszíni faj, például a

gnómok és a törpék járatai is elérik

mélysötét felső határát, sőt gyakran ennél

jóval mélyebbre hatolnak. E népek és

országok a felszín ismertebb

birodalmaihoz hasonlóan hol

szövetségben, hol háborúban állnak

egymással, állandó a kereskedelem, a

nagyobb településeket és országokat őrzött

utak, sőt, tárkapuk kötik össze.

Mélysötét éghajlata, az egyes helyeken

fellépő anomáliáktól eltekintve állandó, az

évszakok váltakozásából itt semmit sem

érezni. A hőmérséklet és a páratartalom

azonban változó. Általánosságban minél

mélyebben található egy járat, annál

melegebb és szárazabb a levegő. Lefelé

haladva, a felszínközeli rétegek nyirkos és

hideg járatait lassan felváltják a mélység

40

száraz, láva által mindjobban melegített

alagútjai.

A földalatti birodalom tele van

átokföldekkel, torz és holtmágia terekkel,

síkhasadékokkal és még számos nevenincs

furcsasággal. Itt találhatók például a

világfa gyökerei, vagy a tűz elemi síkjára

vezető magmakatlanok. Ez a furcsa világ

nyomasztólag hat a felszín lényei számára.

A sok ezer tonnányi szikla és a szűk

járatok jelentette nyomást csak kevesen

bírják elviselni. Mégis, Mélysötét különös

világa, talán épp idegenszerűsége és

veszedelmei, no meg persze hallatlan

gazdagsága folytán állandó célpontja a

felszín kalandorainak.

A továbbiakban olvasható néhány

mélysötét béli város, tájegység leírása, a

teljesség igénye nélkül.

Ilzarmath

Ez a furcsa város mélysötét legmélyebb

járataiban található. A város egy hatalmas

barlangban, egy vulkán körüli járatokba

épült. Ilzarmath urai a félelmetes

tűzszalamandrák. E lények számtalan

rabszolgát dolgoztatnak forró, gőzzel

telített városukban, hogy kitermeljék a

lávából az olvadt fémeket és a járatok

teléreit. A város a lávaalagutak

kibővítésével épült, egy földalatti, félig

kiürült lávakamra köré, melyet folytonos

gőzbe borítanak a környék gazdag vízerei.

A kamra középpontjában egy

megszilárdult magmából épült palota

emelkedik egy bazaltszigeten. Ez a

szalamandrák királynőjének palotája,

mestereik innét uralják az eleven lávát. A

tűzhányó zárt lávatava, mely fölé a palota

épült, valójában egy hasadék, mely az

elemi tűz síkjára nyílik. A város lakóit

számos elementál és a tűz síkjának más

lényei szolgálják. Bár a szalamandrák sok

más mélysötét beli fajjal kereskednek, még

a rettegett sötételfek is óvakodnak

megtámadni a várost, hiába dúskál a ritka

ásványok és mágikus fémek halmaiban,

melyet a kapu-vulkán lávájából nyernek.

Inkább váltják meg rabszolgák százaival az

értékes anyagokat, minthogy kihívják

maguk ellen a város papjainak és

tűzharcosainak dühét. Egyesek szerint a

város urai rejtett, mágikus zsilipeken át,

képesek pillanatok alatt lávával elárasztani

a város közelében lévő járatokat több

mérőföld távolságig. Jellemző, hogy

Ilzarmath barlangjába vezető, több tucatnyi

járat, az utolsó pár mérőföldön, a hegy

körüli lávacsatornák szintje alatt halad. A

város hadban áll az elemi sík elementál

népeivel, kik a lávakürtőn át többször

megkísérelték már lerohanni a várost,

megbosszulandó az őket érő folytonos

rabszolgaszerző támadásokat. Kevesen

tudják, hogy a város máguskirálya, a

szalamandrapapok ura egy ősöreg

tűzsárkány, Auramanthor. A várost, a

szalamandrákon és rabszolgáikon kívül,

egy szürketörp kereskedőklán, Az

Obszidiánököl is lakja. Ők a ritka fémek

kereskedelmére és megmunkálására

specializálódtak. Tény hogy minden

veszélye ellenére, a városból származó

elementál megmunkálású adamantit és

lírium eszközökért a legtávolabbi

járatokból is érkeznek vevők.

Quel’Shelan

Quel’Shelan mélysötét északföldi

járataiban húzódik, a Smaragd tenger

partjai alatt, a felszíni Vörösvíz közelében.

A város egy hatalmas földalatti tó, a

Halottvíz barlangjában terül el. A tó,

nevével ellentétben egyáltalán nem halott.

A víz sötét mélyén lévő barlangokat és a

tóból agyarként kiálló gigászi

cseppkőoszlopokat Krak’koák, a rettegett

polipboszorkák lakják. A város híres a

kereskedelemről, melyet gonosz lakói

bonyolítanak mélysötét, és a tengerek

gonosz fajaival. A város mélysötét felől a

Chuul folyón át közelíthető meg, amely a

barlang nyugat végében egy vízesés

formájában éri el a tavat. Ezenfelül több

száraz járat is a városba torkollik.

Quel’Shelan a tenger felől is

megközelíthető. A tó nyugati végében több

szövevényes víz alatti járat is a tengerig

vezet, ezek közül kettő apály idején

hajóval is járható. A város e kedvező

41

adottságai, valamint a felszínre, Sharumba

és a Kalóz királyságok területére nyíló

kapui miatt vált mélysötét ezen térségének

meghatározó központjává. Bár a várost a

Krak’koák lakják, más mélysötéti és

mélytengeri, sőt felszíni fajok is

megfordulnak itt a szabad kereskedelem

miatt.

Quel’Shelan lenyűgöző látványt nyújt

mágikus fényeivel, cseppkőből és korallból

faragott palotáival, gyöngyházszín

levegőgömbjeivel, melyek a víz alatti

piacokat, és vásárlóikat védik a víztől. A

város vízfeletti része sem kevésbé

látványos. A cseppkő épületeket teraszok

és hidak kötik össze egymással és a

barlang falából nyíló kisebb barlangokkal,

járatokkal.

A városban, melynek nagy része nyílt

piacterecskékből és csillagászati áron

bérelhető üzlethelyiségekből áll, szinte

minden kapható, a sötételf rabszolgáktól, a

zsoldos sárkányon át, az aranyelf

ékszerekig.

E nyüzsgő piac számos rend és testvériség

székhelye is egyben. Itt székelnek a

Trollkarom és a macskacápa nevű tolvaj és

kémtestvériségek, A Vérarany testvériség

nekromantái, vagy a velük szövetséges

Vérlovagok kalóztestvériség, A Likantróp

cápaember Pazagente vezette hírhedt

rablóbanda. Itt áll még Garalguth a

szemzsarnok kereskedőházának székhelye

és számos sötételf kereskedőbanda

központja is. Az ördögdenevér katlan

pedig, e város melletti átokföld, az

Akh’agar egyik árnyékfaluját rejti.

Mindezen klánok és rendek fölött

vaskézzel uralkodik a város vezetése, az

Igazgyöngy Nővérek nevű Krak’koa

boszorkánymester klán. A nővérek nem

foglalkoznak az ideérkezők fajával,

árujával vagy épp tetteivel, míg nem

okoznak kárt a városban és megfizetik az

igen borsos kereskedelmi adót. A város

alatti járatokban állítólag egy hatalmas

kráken él, aki az Igazgyöngy Nővérek

irányítása alatt áll. Emellett a tó vizét

alakváltók is lakják, akik a Krak’koák fő

áruját, az információt gyűjtik be és emellett

a város titkosrendőrségének feladatait is

ellátják. Ám sem ők, sem a sötételf és

Minotaurusz zsoldosokból álló őrség nem

szavatolja senki biztonságát, csupán a

város urainak érdekeit tartja fenn. Ha

valaki biztonságban akarja tudni áruját,

jobb ha zsoldost fogad. Erre több klán is

szakosodott, legjobbak talán a Rozsda

nevű Szürketörp klán és a Féldémon

Lucius által vezetett árnyfattyú klán, az

Alkonyléptek.

Sha’im

A Sha’imnak nevezett terület Thoralon,

nagyjából Nyugathon kapuja alatt terül el,

a Föld ráncainak földalatti folytatásaként.

E vidék számtalan, kusza labirintusszerű

járat útvesztője, melyek egy macskák által

összekuszált gombolyaghalom negatív

képére emlékeztetnek. Ám ez a halom

hatalmas, széltében és hosszában közel

ezer mérőföldnyi, mélysége pedig

ismeretlen. Ezek a járatok választják el

egymástól Mélysötét több nagy

tájegységét, mintegy senkiföldjét képezve.

A vidék jellegzetessége hogy szinte az

egész átokföld. E járatok nyüzsögnek a

mágikus szörnyektől, húsevő gombáktól és

intelligens nyálkalényektől éppúgy, mint

az áthaladókra leső homályelf

vadászcsapatoktól, szellemektől és

mélységférgektől. Ám mintha ez nem

lenne elég, a nedves, zuzmók és gombák

fluoreszkáló rengetege által borított járatok

az átok folytán időnként megváltoznak,

óriási férgekként tekeregnek a föld

gyomrában. Emellett gyakran omlások

zárnak el egyes alagutakat, megnyitva

másokat, vagy éppen savas

gombaváladékkal árasztva el az eddig

biztonságosnak ismert utat. Emiatt, bár

fontos kereskedelmi útvonalak vezetnek át

rajta, mégis, sokan inkább a hosszú kerülőt

vagy a költséges, és a földalatt bizonytalan

mágikus utazást választják, minthogy

átkeljenek a Sha’im járatain. Ám ha mégis

az utazás mellett döntenek, több

szürketörpe karaváncéh is tart fent

erődöket a terület határain. Képzett

vezetőik, fegyvereseik, önjáró

42

erődkocsijaik és teherhordó csigáik a

legmegbízhatóbbak a térségben. Ám

vannak mások, akiket a Sha’im, pont

veszedelmei és megközelíthetetlensége

miatt vonz. A terület hemzseg az általában

rövid élettartamú búlydosóktól,

klánvesztett törpéktől, kóbor alakváltóktól,

vagy szökött sötételfektől. Ezek általában,

ha az első tíznapot túlélik, egymásra

találva rablóbandákba tömörülnek, tovább

szaporítva az utazókra leselkedő

veszedelmek számát. Másokat a vidékről

szóló legendák késztetnek a vidék

felkeresésére. Sok történet szól a Sha’im

mélyén elterülő ősi Szilda romvárosokról,

melyeket mára csak lidércurak irányította

élőholtak laknak. Ezt alátámasztani látszik

a néhány sikerrel járó kincsvadászok által

kimenekített csodás szilda ereklye.

Axum

Axum mélysötét egy igen különös

városállama, a minotauruszok legismertebb

birodalma. A birodalom a Sárkányhát

hegység alatt, Mélysötét Ah’aser nevű

területén terül el. Legnagyobb részét

tekervényes, egymást át, meg átszövő

lávajáratokból áll. A Minotauruszok ezen

járatokat lépcsőkkel és átkötő folyosókkal,

falakkal és kürtőkkel látták el, a

természetes járatok falait pedig a kedvükre

alakították, faragták. E hatalmas labirintust

több minotaurusz klán, és az őket szolgáló

goblin rabszolgák törzsei lakják, akik

szinte állandóan háborúznak egymással. A

klánok szállásterületei közti járatok a

senkiföldjét, egyfajta ütköző és csatateret

képeznek. Hogy mért nem vándorolnak

inkább el a torzsalkodó klánok, az állandó

csatározások helyett, annak oka igen

egyszerű. Axum mélye rejti a szarvas nép

mitikus hősének, Baraxuxnak sírboltját és

szentélyét. Baraxux szabadította fel népét a

más bestiákat máig uraló homály, és

Sharagor rabszolgakorbácsa alól. Ő

alapította a hatalmas Axum városát. Ám

halála után a várost lakó klánok egymás

ellen fordultak a bányák, és Baraxux

sírjának uralmáért. Hitük szerint aki

Baraxux sírját birtokolja, legyőzhetetlenné,

fajának igazi királyává válik. Így az idők

során a lakosság jó része kihalt, csak a

legerősebb klánok maradtak meg, törpéket

is megszégyenítő erődöket emeltek és

azóta is elsődleges céljuk a sír feletti

uralom megszerzése, illetve más klánok

ebbe való megakadályozása. Ez a

folytonos torzsalkodás leköti a

minotauruszok minden figyelmét, így

kevés a súrlódás a környék

felszínközeli törpe városaival. A

legerősebb kánok a mágikus fegyvereket

használó Vasfaragók, a férgegzuzmókkal

és trollfattyakkal harcoló Csorbapajzsok, a

berzerker Véresfogúak, a mágiahasználó

Sárkányállkapcsok és a tüzes ördögökkel

szövetkező Lávaöklök. Axum gazdasága a

rabszolgamunkára épül. Ezt a kevéssé

felemelő feladatot goblinok ezrei látják el,

ám a minotauruszok nem válogatósak.

Bárkit rabszíjra fűznek, akit a környékbeni

járatokban folyamatosan portyázó

őrjárataik képesek elkapni. A rabszolgák

részben táplálékként, részben a

bányamunka robotjának, áldozataként

végzik. Ha mindezt megússzák, jó eséllyel

egy klánok közti csatározás áldozata lesz,

mint korbácsokkal a sereg előtt hajtott

martalék.

Ez alól csupán a zsoldosok képeznek

kivételt. A klánok, Axum arany és

adamantitteléreinek köszönhetően igen

gazdagok és a vezérek szinte bármennyit

képesek kifizetni egy-egy riválisuk

haláláért, vagy az ellenséges klán tért

fájdalmas csapásért. Ezt kihasználva

számos szerencsevadász gazdagodott már

meg, de még többen vannak azok, kiknek

kiszáradt csontjai a járatok mélyén

hevernek. Egy átokfattyú

mágustestvériség, a Homályarany társaság,

évszázadok óta busás hasznot zsebel be

mágusai bérbeadásából, gyakorta két

szembenálló félnek egyszerre. Olyannyira

a minotauruszok kiszolgálására

rendezkedtek be, hogy klánjuk

bazaltorgona erődjét is Axum mélyén

rendezték be.

Ha elvonatkoztatunk veszedelmes lakóitól,

Axum igazán lenyűgöző hely. A gazdag

43

faragásokkal borított, elhagyott járatok,

hatalmas csarnokok, és a minotaurusz ősök

dicsőségét hirdető szobrok láttán sokan

megdöbbennek e vérszomjas, és

primitívnek tartott faj mérnöki

zsenialításának és grandiózus,

emberidegen művészetének

nagyszerűségén. A termeket néhol

mágikus, sárgás fények világítják be,

másutt a falak kristályerei derengenek

halvány, zöldes izzással. E fények, és a

mindent beborító, szögletes faragások és

frízek, valamint a halmokban heverő törött

csontok és csorba fegyverek igazán

nyomasztóvá teszik a hely légkörét.

Szuroktó

Szuroktó mélysötét egyik legnagyobb,

gnómok által lakott városa. A város, a

névadója, egy szurokkal teli tó

cseppköveinek kivésésével épült. A

gnómok a cseppköveket, illetve a barlangtó

teljes falát és mennyezetét a saját

ízlésüknek megfelelően alakították át.

Mindenütt teraszok és párkányok, gőz és

kátránycsövek, liftek, szivattyúk és

hatalmas fogaskereket láthatóak, a

műhelyekből kiszivárgó fényeknél. A

gnómok hatalmas kazánokat fűtenek a

kátránnyal, melyek aztán óriási gőzgépeket

hajtanak meg. E gépek a legkülönfélébb

feladatokat látják el, a csillesorok

vontatásától és liftek működtetésétől

kezdve, a gombakertek fűtéséig. Szuroktó

talán mélysötét legzajosabb települése, ami

a törpék műhelyeit vagy a goblinok hordáit

ismerve, nem kis teljesítmény. Ami

megóvja az egész helyet a felrobbanástól,

az az, hogy a tó gyúlékony, langyos

kátrányrétege felett, egy kénes, forró

vízréteg található, amely a közeli

hőforrásokból származik, és amely a ként

adja a műhelyek számára. A várost lakó

mélységi gnómok főként kereskedelem

által jutnak a szükséges árucikkekhez. Az

általuk készített alkímiai alapanyagok,

fémötvözetek és különféle szerkezetek

messze földön keresettek. Szuroktavat a

vének tanácsa irányítja, lakói a gnóm

szokások szerint nagycsaládokba

tömörülnek. E családok birtokolnak egy-

egy cseppkőoszlopot, mely műhelyek,

raktárak, lakások és egyéb, változatos

funkciójú helységek tucatjainak ad otthont.

A családok a kutatási és munkaterületeket

is felosztják egymás közt.

Mélysötét elfjei

Mélysötét világát számos elf közösség

lakja. Ezek zömmel a romlottságukról

híres, gonosz erők szolgálatába állt

sötételfek. A Mori’qessir városai és kis

birodalma szinte mindenütt megtalálhatók,

a földalatti világban. E városok laza,

főként kereskedelmi és vallási

szövetségeket alkotnak, ám gyakorta

háborúba állnak egymással. E városok

gazdasága általában a rabszolgatartásra és

a kereskedelemre épül, a sötételf

kereskedőházak a sötét törpe kalmárklánok

legnagyobb riválisai. Az elfek városai igazi

mesterművek, akárcsak a felszínen, itt is

csodálatos harmóniában állnak

környezetükkel. Egyes települések

növesztett és faragott, hatalmas kristálytűk

és ásványzárványok csodálatos, mágikus

fényben izzó mesebarlangjai, mások

szarvakként és indákként csavarodó

cseppkőpaloták vagy hatalmas

gombaerdőkből kialakított lombházak

együttesei. E csodás városokat rabszolgák

ezrei őrzik, illetve látják el, élelemmel,

nyersanyagokkal. A palotákat egy-egy

sötételf ház uralja, kiknek vezetői a házak

nagyasszonyai. Mióta az elf nép e

gyermekei a sötétség útjára léptek, fő

istenükként Waynát, a sötét anyát tisztelik,

és társadalmi berendezkedésük ennek

megfelelően matriarchális. A városokat,

akárcsak világos bőrű rokonaiknál, a

legerősebb házfőkből álló tanács vezeti.

Bár ezt az ősi rendet néhány, hatalmas ház

már lerombolta, kikiáltva magát városa

uralkodóházává. A sötételfek társadalmát

az erőszak alapú rend jellemzi. A

törvények szokásjog alapúak és igen

szigorúak, ám csupán névlegesek. Az

igazságszolgáltatás annak kedvez, aki

nagyobb hatalommal bír, képes

megfenyegetni, vagy megvesztegetni

44

bíráit. A gyilkosság, zsarolás és

megvesztegetés mindennapos, ám igen

burkolt, hisz nincs rá garancia, hogy a

gyilkoson nem áll bosszút az áldozat

családja, vagy klánja. Ennek a rendhagyó

rendszernek, és az elfek legendás

intelligenciájának és hasonlóképp hírhedt

dekadenciájának eredménye a sötételf

társadalom kifinomult, művészien, sőt

már-már szertartásosságba hajlóan intrikus

világa. A zsarolás, megfélemlítés, terror és

korrupció eme finom szövetében esélytelen

eligazodni a kívülálló. Bár a sötételfek

szép számmal élnek mélysötétben, azért

mégiscsak felszíni népek, akik a járatok

felsőbb régióit lakják. Bár sokan úgy vélik,

ők a földalatti világ urai, valójában minden

mágikus hatalmukkal együtt is csak

egyenrangú felei lehetnek a mélység igazi

őslakóinak.

A mélysötétben élő sötételfek legnagyobb

városai a Vaynahitű házanyák irányította

Mel’ar’Baerynn, mely egy hatalmas

barlangba épült, mesterséges

függőfolyosók és cseppkőpaloták

kristályból és nemesfémekből készített

kusza, ám pompás labirintusaként. Vele

szövetséges a Míth’thellen ház irányította

Wes’sabur, mely egy alagutakat átszövő

hatalmas, vohar és gomba erőd és melynek

királynői évszázadok óta egyazon házból

kerülnek ki. Jelentős még a kristályokból

épített kastélyváros, Kes’kahalam, a

számos apró alagútba, törpe módszer

szerint épült Aranír, vagy a Hatalmas

kereskedőváros, a kikötővel is rendelkező

Sharum. E nagyvárosok mellett százával

akadnak kisebb sötételf települések

mélysötét vadonjában.

Mélysötét másik, a felszínlakók által csak a

rémmesékből ismert elf népe az

Ith’Quessir, a homályelfek elátkozott faja.

Ezek az elfek, az istenek átka miatt nem

állhatják Rána fényét, ezért évezredek óta

mélysötét az otthonuk. A homályelfek

gyűlölik az isteneket és azok minden

teremtményét. Egyetlen megmaradt szilda

urukkal, Omah'Maranilithhel mélysötét

járatait járják, és az istenek népeit

pusztítják. Házaik csupán nomád

nagycsaládok, kik vadászó életmódot

fojtanak, zsákmányul ejtve magukon kívül

mindent és mindenkit. A családokon belül

a nyers erőszak az úr, a nagyobb

hatalmúak a vezetők, ám a felnövekvő

nemzedék előbb utóbb végez velük, vagy

kitör a családból, új közösséget alapítva.

Ezen harcos életmódnak hála a

homályelfek messze a legjobb

fegyverforgatók és orvgyilkosok az elf

népek között, ám ugyanennek és az istenek

jóindulatának köszönhetően a legritkábbak

is.

A törpék mélysötétben

Bár számosan, más népek fiai közül,

minden törpét hajlamosak földalatti

teremtménynek tekinteni, a valóságban ez

koránt sincs így. A törpék zöme a felszín

közelében, mesterséges tárnavárosokban

él. A barlangvilág mélyebb régióiba,

mélysötétbe csak igen ritkán, jó okkal

hatolnak be. Ez alól kivételt képez a két,

állandóan mélysötétben élő törpe alfaj, a

föld, illetve a sötéttörpék. E két törpe nép

közül elsőként a sötét törpéket említhetjük,

kiket szürketörpéknek vagy

homálytörpöknek is hívnak. E faj a törpék

legelterjedtebb képviselője a földalatti

világban. Kialakulásuk a harmadkor

démoni háborúit követően, az átokföldek

kialakulásának korára tehető. A

visszaszoruló árnyak több törpe csoportot

is megfertőztek romlottságukkal. E

fertőzés aztán e közösségek külsejében és

lelkiségében is megmutatkozott. A bőrük

szürkévé és feketévé vált, hajuk és

szakálluk kifakult, szemükben gonosz

szikra gyulladt. A törpék kor érlelte

bölcsessége náluk számító ravaszsággá

torzult, bátorságuk kegyetlenséggé, és

vérszomjjá alakult, a föld kincseinek

szeretete pedig kapzsi, mindenen átgázoló

szerzési vággyá változott. Mára már egész

mélysötétben megtalálhatók tárnavárosaik

és barlangerődjeik. Kis birodalmakat

alkotnak, melynek városait thánok vezetik.

A thánokat egy-egy király uralja, kinek

trónja igen ingatag, bármikor letaszíthatja

egy megerősödő thán. Kézműves, bányász

45

és harci képességeik semmivel sem

maradnak el rokonaikénál, ám emellett egy

új művészetet, a kereskedelmet is mesteri

fokra fejlesztették. Kalmárklánjaik a

sötételf kereskedőházak méltó vetélytársai,

az erősekkel kereskednek, a gyengéket

kíméletlenül kirabolják és rabságba hajtják.

A szürketörp társadalom ugyanis számos

rabszolgát használ, főként bányamunkára.

Kohóik és fejtéseik kíméletlenül

kizsigerelik a földet, nyoma sincs bennük a

rokonaikra jellemző, föld iránt érzett

tiszteletnek. Környezetük, családjuk csak

eszköz számukra a meggazdagodás és

hatalom felé.

A szürketörpék legnagyobb királyságai

Vassa-akkar, Araxur, Brukh’aggur,

Togra’órog és Grammgillath.

Mélysötét másik, kevésbé ismert törpe

népe a föld törpék. E törpék nagyon

hasonlóak felszíni rokonaikhoz, csupán

némiképp alacsonyabbak és zömökebbek

náluk. Mélysötét járataiban, kis falvakban

élnek, amikben egy-egy klán lakik, és

amelyeket erős védművekkel óvnak, és

gyakorta álcáznak. A mélységi törpék kis

csapatokban járják a barlangokat, érceket

és drágaköveket bányásznak, vadásznak,

falvaik közelében pedig gombákat

termelnek és állatokat tenyésztenek.

Jelentősebb, központi településeik

nincsenek.

Földmélye

Még Mélysötétnél is nagyobb titok övezi

Földmély ismeretlen világát. E titkos, belső

világ létéről csak mélysötét néhány lakója

és a felszíni népek legműveltebb tudósai

tudnak. Túl mélysötét járatain és az Areasz

véreként áramló magma csatornáin, létezik

egy világ, melyet Areasz, mint egy külső,

szilárd héj fog körbe. A bolygó

tulajdonképpen egy vastag falú, üres

kókuszdióra hasonlít, melynek belső

felülete Földmély felszíne. E furcsa világ

üres, középső légterének szívében, halvány

izzással dereng Areasz világköve. E kő

Földmély folyamatos, halvány fényt

árasztó napja. Ha e fényforrás nem takarná

el, az égre nézve látható volna a belső

felszín túloldala a lények feje felett. A

világkő folyamatos energiakitöréseket hoz

létre a felszínről mérőföldes magasságokba

emelkedő kristályos és fémes szilánkokkal,

sziklákkal. Ezek mentén áramlik Areasz

kérgébe az éltető energia, és ezek az

energiavonalak vezetik a világkőbe a két

hold, a nap és a világűr esszenciáját.

Tulajdonképp ezen energiacsatornák

alkotják Areasz vér és energiakeringését.

Az energiacsatornák mentén sok helyütt

megolvad a vastag kéreg kőzete, állandó

áramlásban lévő lávacsatornákat és

magmakamrákat hozva létre az

energiavonalak és csomópontjaik körül. Ez

az áramló, olvadt fém és kőzettömeg hozza

létre a felszín és Földmély gravitációját,

valamint ez az oka annak, hogy a

magmacsatornák mindegyike erős fókusz

éppúgy, mint a föld kristály és mágikus

fém erei. Tehát Földmély egy minden

irányban emelkedő horizontú, a világkő

által megvilágított világ, melynek felülete

körülbelül harmada a felette elterülő

Areaszi felszínnek. Ám míg a szilánkok és

a környező űr a síkhasadékok és az égi

hajók által viszonylag könnyen bejárható,

addig Földmélyt több ezer mérőföldnyi

szikla, fém, olvadt magma és mélysötét

veszedelmei választják el a felszíni

világtól, nem beszélve az ismeretlenség

homályától.

E belső világ hideg és változatlan. A tájat

örök félhomály uralja, a világkő sarki fény

szerű ragyogásán és kitörésein kívül

mágikus és radioaktív kristályok,

fluoreszkáló fémek és élőlények adnak

csak némi fényt. A felszínt

sziklahasadékok és szirtek borítják,

melyeket kristályos lerakódások és ritka

vagy épp ismeretlen érctelérek tarkítanak.

A hasadékok mélyén láva vagy olvadt fém

folyamok hömpölyögnek, higany és

savtavak párolognak, vagy épp fagyott víz

és méteres zúzmara borítja a hasadékokat.

A levegő hideg, csak a lávatavak és folyók,

valamint az energiával teli

kristályoszlopok közelében melegszik fel.

Néhol mérföldnyi drágakőzárványok és

46

pengeszerű kristályképződmények

mérőföld széles sivatagai zárják el az utat.

A víz ritka kincs errefelé.

Ám mégsem teljesen kihalt e furcsa világ.

Számos ismeretlen és ősi faj mellett

ismertekkel is találkozhat a szerencsés, ki

Földmélye felfedezésére indul. Egyes

helyeken megtelepedtek mélysötét

szívósabb fajai. Hatalmas gombatelepek

találkoznak Mélyvilág fa méretűre

megnövő, félszerves-félkristályos

zuzmótelepeivel és lebegő, világító

gömbszerű növényeivel, melyek

energiájukat és ásványszükségletüket a

lávatavak párájából, és a légkör

foszforeszkáló gázfelhőiből nyerik. E

vadonokat számos ismert és ismeretlen

szörny és lény járja. Bár idelent nincsenek

átokföldek, mégis, egyes helyek százszorta

veszedelmesebbek a felszín ezen elátkozott

bugyrainál.

Itt található a szildák legendás elveszett

városa, a csodás Szilvarion is. E város

mágikus esszenciakamrái őrzik az ősök

tudását és kincseit, míg Areasz vissza nem

tér Ceithandorba. Egyesek szerint e vidék

kristályhegyeinek barlangjai és olvadt

fémtavai mélyén keltik ki tojásaikat a

sárkányok. Beszélik, hogy a világfa

gyökerei közt, melyek Földmélye felszínét

áttörve, gacsos újjakként csaknem a

világkőig nyúlnak az égbe, egy névtelen

szilda nagyúr él. Beszélik e helyütt, a

gyökerek közt áll Maag műhelye, hol a

szildákat alkotta, s melyet a névtelen ős

őriz.

Földmélye ismeretlen világ, mely számos

titkot és veszélyt rejt azon kevesek

számára, kik bebocsátást nyernek Areasz e

rejtett méhébe.

Törpék és gnómok városai

Sötételfek nagyobb városai

Alakváltók

Homályelfek

Mélysötét speciális mágiája, a folytonos

fókusz, föld erők, gonosz terek, stb.

Mídar

Thoraltól délkeletre, sokezer

mérőföldnyire található Mídar legendás,

elveszett kontinense. A kontinens valóban

létezik, ám nem elveszett, ahogy a

legtöbben gondolják, hanem teljesen új.

Mikor a mai Déli jégmezőkön

összeütközött Alarion és Areasz, a bolygót

megvédte Maag ereje a széthasadástól. Ám

így is hatalmas változások történtek. Az

égből tűzeső és hamu hullott, hatalmas

szökőárak és vulkánkitörések pusztítottak.

A kontinensek eltolódtak, hegyek

emelkedtek ki és vidékek süllyedtek a

forrongó tenger alá. Amanria kettészakadt,

a két darabból pedig megszületett Sháon és

Klesh. Ez a kataklizma szülte Mídar

kontinensét. Az ifjú föld máig szinte

ismeretlen, mivel irdatlan távolság

választja el mindentől, sziklás, örvényes

partjait pedig szinte állandó viharok

ostromolják. Ám nem csupán ez és a

kikötésre alkalmas öblök szinte teljes

hiánya szavatolja a kontinens

háborítatlanságát. Mídar felett megsérült a

tér és a szövedék. A mágikus, sarki fény

szerű esszenciaviharok mellett, melyek

folyton a kontinens fölött tombolnak, a tér

és idő is igen instabil. Folyton

síkhasadékok nyílnak és zárulnak be, a

mágikus utazás, illetve az égi hajózás

emiatt szinte lehetetlen.

A földrész éghajlata forró, trópusi. A

peremvidékeken többhelyütt hegységek

húzódnak melyeket buja esőerdő borít.

Beljebb hatalmas, fás szavannák és

mocsaras, buja bambusz és

páfrányfenyőerdők terülnek el. Az

északnyugati terület sivatagos.

Az esőerdők és a belső terület

A peremvidék és a kontinens közepének

esőerdői a kevés utazó szerint a poklok

egyik bugyrának vetületei. A fél mérőföld

magas fák közt állandó a pára és forróság,

47

az eső naponta zuhog. A fülledt

Dzsungelban hemzsegnek a mérges

növények, óriásrovarok, hüllők és

kétéltűek. A vadont dinoszauruszok,

Halálférgek és óriásszalamandrák járják, az

eget Pteropták és tízöles

szárnyfesztávolságú szitakötők uralják. Ez

a nyirkos, izzó pokol a gyíklények

birodalma. A kontinens fölötti

síkhasadékokon át érkező faj rögtön otthon

érezte magát e szülővilágára emlékeztető

közegben. Mára a gyíklények cölöpfalvai

és lépcsős piramistemplomai az egész

esőerdei régiót uralják. Háziasított

dinoszauruszaik hátán járják az esőerdőket

és a bambusz és óriásfű borította mocsaras

legelőket, hogy nyájaikat legeltessék.

Uralkodóik gyakorta sárkányok. Az itteni

gyíklény kultúra két részre szakadt. A

népesebb csoport Qexianqatl, az ősi isten

híve, piramisain gyümölcsöket és rizst

áldoznak, szertartásai békések. A másik

irányzat a Sötét Füst, Quaxialkhan híveiből

áll. Papjaik folyton áldozatokat követelnek,

piramisaik tetején számos gnóm és Naga

szívét vágták már ki a sötétség mohó

szájának tiszteletére. E két birodalom, név

szerint Xothala és Haxhín folyton

háborúban áll egymással, a Nagákkal, a

Féregurakkal és a belső területek

gnómjaival.

A belső terület, a kontinens közepén, az

esőerdőből kiemelkedő roppant hegység, a

Khag’xí, gnóm nyelven U’Khulima. E

hegyek őslakói szintén a gyíklények, ám

nem sokkal utánuk itt zuhant le a gnómok

Areaszra érkező hatalmas égjárója, melyet

magába szippantott a kontinens fölött

tomboló esszenciavihar. Az apró nép innét

rajzott szét aztán a szilánkok minden

zugába, ám kevesen tudják, hogy eredetük

ide köti őket. A lezuhant hajó hatalmas

krátervölgyet vágott a hegyek oldalába,

melyet mára benőtt az ősvadon. A

hatalmas jármű fémes roncsai, mit egy

óriási tetem máig a kanyon fenekén

hevernek, mérőföldes merevítőbordái

csupaszan merednek az ég felé. Az itt élő

gnómok bár kevesen vannak, ám mégis

méltó ellenfelei a rájuk vadászó

gyíklényeknek. Csapdáikra, mérges

nyilaikra és papjaik varázslataira az ősök

egyre inkább ködbevesző tudásával,

tűzfegyverekkel, mágikus gépvértekkel és

mechanikus gólemekkel felelnek. A

gnómok máig a hajó ötven mérőföld

hosszú, esőerdővel benőtt roncsát lakják.

Bányáik a környező hegyek mélyére

hatolnak, amivel kivívták a féregurak

rosszallását is. E hajó emléke máig aktívan

él minden gnóm közösség meséiben és

emlékezetében. Ám már csupán kevesen

tudják, hogy az ősök elveszett hajója Mídar

dzsungelének mélyén hever, otthont adva a

Szilánkok talán legfejlettebb technikai

közösségének.

A hegyek ormai örök fagyba vesznek, a

legmagasabb csúcs körül állandó vihar

tombol, mondják, ez a villámsárkányok

költőhelye és királyuk otthona, ám biztosat

senki sem tud.

A síkvidék és a szavannák

Az esőerdőket a kontinens szíve felé

haladva először mocsaras bambusz és

cikászerdők, elefántfű borította síkságok,

majd erdős szavannák veszik át. Ez a vidék

a roppant dinoszauruszcsordák otthona.

Emellett a mocsárban számos óriásrovar,

és kétéltűek, hatalmas, békák és gőték,

húszöles krokodilok élnek. E vidék sem

kevésbé veszélyes, mint az esőerdők. Az

állatok és növények nagy része mérgező, a

ragadozók és szörnyek mindenütt

leselkednek az óvatlanokra. Bár a

mocsarakat, az erdők szélén a gyíklények

is látogatják, a lápvidékek igazi urai a

Szalamandrák. E vad, kegyetlen népek

mindent megölnek, ami a területükre téved,

csapdáik és őrszemeik a mocsár minden

ösvényén megtalálhatók.

A füves szavannák, melyekké a

mocsárvidék szikkad a belső síkságokon,

szintén nyüzsgő életnek adnak otthont. Ez

a vidék már kevésbé csapadékos, ám nem

olyan száraz, mint Klesh szavannái. A

mindenütt jelenlévő dinoszauruszok

mellett óriáshangyák és termeszek rágják a

síkság néhol kétöles füvét. A fű közt

hatalmas agyagdombok mélyén a hangya

48

nép félhumanoid dolgozói robotolnak

gombaföldjeiken királynőik uralma alatt.

Rájuk gyilkos darázsemberek lesnek.

Kegyetlen ősvilág ez, melynek

csúcsragadozói a kegyetlen Three-krenek.

A pszihonikus sáskanép nomád klánjai a

szavannákon vándorolnak és bármit

levadásznak, ami az útjukba kerül. Komoly

ellenfeleik csupán a féregurak, és a

szavanna civilizált lakói, a Nagák lehetnek.

A Nagák, a kígyó nép hatalmas városokat

épített a szavannák mélyén. E városok falai

és karcsú tornyai lenyűgözőek, ám a

települések nagy része a föld alá nyúlik.

Az épületek folyosói kör alakú, gazdagon

faragott járatok, a termek egybe nyílnak, a

helyiségeket függőfolyosók és balkonok

kötik össze. A nagák közös tudata a Vanír

látomáshoz hasonlóan nagy erőkkel

ruházza fel őket, segítségével mágusaik

képesek visszaverni a Three-krenek

támadásait. A nagák, bár mára már csupán

Mídar földjén élnek, valaha Sháonon is

elterjedtek voltak. Kultúrájuk az ember

Nága nép szokásaiban él tovább, aki tőlük,

a kígyóősöktől eredezteti civilizációját. A

sháoni jelenlétre utal a faj Khitáj neve is,

Yüan’ti.

A nyugati sivatag

A kontinens északnyugati része, csaknem a

partvidékig forró kő és homoksivatag. E

vidék azonban koránt sem lakatlan. Az

oázisok egy részét Nagák, a mélysivatagot

Three-kren nomádok és rovarok, valamint

féregurak lakják. A hőség elviselhetetlen, a

nap perzselő, eső jó, ha tízévente esik

errefelé. Ez a terület a kontinens legkisebb,

ám legbarátságtalanabb tájegysége.

Mídar tehát a hüllők, kétéltűek,

dinoszauruszok és rovarok világa. Hogy

miért nem élnek e földön emlősök és

madarak, arról számos teória született, ám

mindmáig egy sem nyert elfogadható

bizonyítást. Tény azonban, hogy az

egyetlen ittélő emlős életforma a gnómoké.

Egy fajról kell még szót ejteni, ha Mídarról

beszélünk, ez pedig a féregurak titokzatos

népe. A féregurak parancsolnak a

kontinensen mindenütt jelenlévő

férgeknek, ezeknek a hatalmas,

félintelligens csúszómászóknak, amik

megtalálhatók a föld mélyén éppúgy, mint

a sivatagok homokjában, a mocsarak

iszapjában vagy a dzsungelek folyóinak

mélyén. E féregurak igen kevesen vannak,

társadalmukról sem tudni semmi biztosat.

Egy dolog azonban tény, Mídar szinte

minden népét, a Three-kreneken kívül,

rettegésben tartják állandó támadásaikkal.

Egyes elméletek szerint, a féregurak a

rémek helyi megfelelői. Ezt látszik

alátámasztani az is, hogy gyakorta

átokföldek mélyén ütik fel tanyájukat,

valamint számottevő mágikus és talán

esszenciális hatalommal is bírnak. Külsőre

humanoidok, ám bőrük féregszerű, fejük

pedig egy féreg hatalmas, gyűrű alakú

szájjal ellátott feje, mely körül gonosz

szemfoltok figyelik áldozatukat. Rajtuk

kívül még számos ismeretlen faj és nép él

Mídaron, melyek felsorolása egy külön

könyvet kívánna. Ám ezek a

legjelentősebbek.

Mídar tehát egy ifjú és ismeretlen föld,

ahol nyoma sincs az ősfajok mindenütt

megtalálható romvárosainak, vagy az

embernépek terjeszkedésének. Ugyanakkor

ősi és hatalmas kontinens, ahol számos

titokra és veszedelemre bukkanhat a

szerencsés utazó, akit a sors idáig sodor.

Sháon

Ha Klesh a kalandok és az ismeretlen

földje a Thorali ember számára, akkor

Sháon a misztériumok, a legendák távoli,

ködbe vesző birodalma. Sháon Areasz

talán legfiatalabb kontinense. Az Alarion

becsapódásakor történt földrajzi változások

eredménye. Több kőzetlemez repedt meg,

ütközött egymásnak és gyűrődött fel,

melynek eredményeképp megszületett

Sháon két részre tagolt hatalmas

kontinense. A két kontinensrészt a Jong-

nór, a Teknősbéka tó választja el, mely

egy az Azúr óceánnál és a Hong-hai

öbölnél mintegy kétszáz méterrel

magasabban fekvő roppant tengerszem.

49

Sháon déli része trópusi, míg északi része

mérsékelt éghajlatú. A kontinens csekély

korának köszönhetően hegységei hatalmas,

még le nem koptatott szirtekből állnak, és

völgyeit sem töltötte még fel mind a

folyamatos erózió.

Sháon ifjú föld, ahol a teremtés erői mai

napig igen aktívak. A földet átjárja a

mágia, talán itt a legsűrűbb a szövet. Ennek

köszönhetően Sháonon igen ritkák az

átokföldek, és az aktív szövetnek hála

Sháon szinte teljes területe 1-es erősségű

Mágiauralás fókusz. Ez alól egyes vidékek

kivételek, ám általában érvényes a

módosító.

Sháon első lakói az emberek voltak,

közülük is a Rúth’Gwaith, a Vad nép fiai

telepedtek meg elsőként a térségben,

főként Dél Sháon esőerdő borította

partvidékén és a Déli szigeteken. Nekik hat

törzsük érkezett, több szakaszban. Ezen

törzsek aztán folyamatosan háborúskodtak

egymással, és lassanként belakták a

kontinenst. Őket a birodalom összeomlása

után a Merániából menekült Meerek és

elfek követték, Tharshann vezetésével. Ők

alapították meg Sháon első birodalmait, és

máig minden nagyobb uralkodóház

Tharsanntól eredezteti magát.

Meránia bukásának túlélőit Egy vanír

hódítási kísérlet követte, melyet a mai

Akataru sziget területén letelepedett elf

vérű harcos klán, az Akainok vertek

vissza. Ám a kleshi vanír birodalom

hanyatlását több hódító hullám követte,

melyeket Akataru lakói rendre

feltartóztattak, ám eközben elkeveredtek a

vanír hódítókkal. Így kerültek a vanírok is,

legutolsó népként, Sháon földjére.

Álljon itt egy ismertetés Sháon földjéről és

a vidékeit lakó népekről, a teljesség igénye

nélkül. Elsőként Dél Sháon leírása

következik.

Dél Sháon

Dél Shaon déli része, a Khai-lon tenger, és

partvidéke, valamint a déli szigetvilág a

hatalmas, kelet nyugati irányú Ai-tang

hegység lábáig esőerdőkkel borított,

trópusi vidék.

E tájat két hatalmas kultúrkör uralja,

melynek határai az idők során teljesen

elmosódtak. Ezek pedíg a Nága és a

Khitaj kultúra. Mindkettő a Rúth’Gwaith

egy törzsétől származik, akikkel

elkeveredett a Merániai betelepülők vére

kultúrája.

Khitaj

A Khitaj kultúra a Kai-lon tenger

partközeli szigetvilága és a déli szigetek

mentén elterjedt kultúra. E vidék számos

törzs és birodalom otthona. Ezek közül a

három legnagyobb Xiam-nai, Buran-

padma és Agrabasz. A Khitaj kultúra

népei felett császárok és nemesek

uralkodnak, a szigeteket borító esőerdők

mélyén hatalmas kőből emelt városok,

paloták és kolostorrendszerek állnak. A

Khitaj nép, még ha uralkodók is vezetik,

megőrizte ősi, nemzetségi és törzsi

életmódját. A lakosság meglehetős

szabadságban él.

Xiam-nai

Xiam-nai császárnői ősidők óta a szent

elefántok papjaival együtt uralkodnak a

nép felett. Félelmetes harci egységük az

elefántokkal együtt harcoló

jaturunkabartok. Az ország félig a

szárazföldön, félig egy mesés

kolostorvárosokkal tarkított szigeten, Kao-

lum-on terül el. Xiam-nai főként a

bivalytartás, a gyümölcs és rizstermelés

otthona, tehát mezőgazdasági ország.

Fővárosa Kuala banpur.

Buran-padma

Buran-padma uralkodója a Rádzsa, aki

egyben hatalmas hadsereg ura is. Az Ai-

tang hegység lábánál hosszirányban

elterülő birodalom folyamatosan

szomszédai meghódítására tör. A

birodalom három tartománya Khua ban

Thai, Xiang-bai és Shrí-radzsam. Az

északi Xiang-bai-t egy lázadó hadúr,

Csai’pur Shrídavad uralja. A birodalom

50

roppant gazdag, a hegyek lábánál lévő

bányáit folyamatosan hadifoglyokból tölti

meg.

Muttapadzsar

Muttapadzsar az erdei királyság.

Földműves, vadász és favágó népén egy

bőreváltó törzs a Padmaszradzsak

uralkodnak. Ők a nép istenének, a

tigrisszellemnek papjai és élet-halál urai.

Az államforma totális teokrácia. Az ország

területének nagy része esőerdő, az erdei

termékek jelentik fő kereskedelmi forrásait

is.

Agrabasz

Agrabasz a partvidéket és a Déli szigetek

egy részét felölelő királyság. A szigeteket

az ott élő törzsek irányítják, a törzsfők

egyben állami elöljárók is. Az ország

fővárosa Kuala Radzs, ami Shrí’badam

mai szigetén terül el. Az ország a

halászatból, gyöngyhalászatból és a

kereskedelemből él, Dzsunkái a Déli

szigetek és a Kalóz királyságok minden

zugába eljutnak.

E három birodalom mellett számos törzs és

más faj is él Khitaj dzsungeleiben, nem is

beszélve a sok kis országról és

birodalomról, melyek szintén itt, vagy a

Déli szigetvilág peremén virágoznak.

Nagasztán

Az Ai-tang hegység lábánál terül el a

Khitaj kultúra mellett a nága kultúra

őshazája, Nagasztán. Ez a terület az Ai-

tang hegység völgyeitől egészen a Kai-lon,

Nága nyelven a Parvati tenger keleti

partvidékéig terjed. E vidéket a nága nép

lakja ősidők óta. A Rúth’Gwaith törzseik

az esőerdők mélyén élnek kis

cölöpházaikban, és fúvócsövekkel vívják

háborúikat, más törzsek a hegyek közti

völgyekben és teraszokon termesztik a

kölest, az árpát, és az ópiummákot. A

tenger partján épült cölöp vagy szabadon

úszó tutajfalvak lakói halászatból és

kalózkodásból élnek. E népek a Kleshi

Andapurna népeinek rokonai. Nagasztán

erdőit a nága nép vad törzsein kívül

hatalmas civilizációk is lakják. A nagák, a

Khitajokkal szemben nem keveredtek el a

Meer betelepülőkkel, de elfogadták azok

felsőbbségét. Így jöttek létre Nagasztán

hatalmas Rádzsaságai, melyeket szigorú

kasztrendszer ural, minek tetején a Meerek

leszármazottai állnak a nemesek és a papok

kasztjaiban. Nagasztán hatalmas

birodalmai mellett eltörpülnek Thoral

királyságai. E rádzsaságok közül a

következők a legnagyobbak.

Tháripudzsab

Tháripudzsab Pusharanitól délre terül el. A

birodalom Maharadzsája, és az uralkodó

kaszt tagjai egy sötételf klán, a

Mer’az’Tellek. A ház vaskézzel irányítja

az országot, a teljes nemesség a még élő

ősapa, Viarr Mer’az’Tell leszármazottja. A

kereskedelmi jogok is a családot illetik, ők

adják ki őket a kereskedők kasztjának. A

Rádzsaság fő profilja a kereskedelem és a

földművelés.

Pusharani

A nága nép legészakibb, az Ai-tang

hegység lábainál elterülő királysága. Hegyi

falvak és teraszos árpaföldek bújnak meg a

hegyek ormai közt, a városok és falvak

lakói főként bányászatból, kecsketartásból

és máktermesztésből élnek. A főváros

Purangpur, melynek hatalmas piacán az

Ai-tang hegylakói árpára és rizsre cserélik

hegyi drágaköveiket és sójukat, míg a

távoli Khitaj kalmárai egzotikus

fűszereket, gyümölcsöket, rizst és

kelméket cserélnek a hegyek érceire és

ópiumra, melyet a Dzseladiaknak adnak

tovább Zankao szigetén.

Csahandapuram

Ez a kis, rézbányászatból és

kézművességből élő Rádzsaság az

árnyéktestvériségeiről híres. Az ország

területén fél tucat nagy testvériség

uralkodik, melynek vezetői egy tanácsban

kormányozzák az országot. A hat klán

székhelye hat rejtett város az esőerdő

mélyén. Ezen felül csak kis falvak

51

találhatók az országban, amelyben a

bányász, kézműves és földművelő kaszt él.

Shíravharani

Az Arany hercegségnek is nevezett

Shíravharani az egyik leggazdagabb a

Rádzsaságok között. Földjei gazdagon

teremnek, és az ország hegyei tele vannak

a környéken másutt ritka vassal, szénnel és

gyémánttal, a két folyó pedíg arannyal. E

természeti kincsek hozta gazdagság

vetekszik az Ashravani országainak

hatalmával. Az ország fővárosa

Hamrapúr, utána a legnagyobb

kikötőváros Asspúr. E két hatalmas

metropolisz Nagasztán kapujának is

nevezik. Az állam kasztrendszere, a nága

kultúrában megszokottól eltérően,

átjárható. Shíravharani gazdagságát erős

serege, a birodalom területén élő Szíkh

törzsbe tartozó gyíklények védelmezik.

Az Ai-tang

Khitajtól és Nagasztántól északra húzódik

a roppant Ai-tang hegység. E roppant

hegyvonulat égbenyúló csúcsai és mély

völgyei számos zárt, ismeretlen és ősi

kultúrának adnak otthont. Bár a hegyek a

trópusokon terülnek el, magasságuk miatt

roppant hidegek, és mivel a felhők

képtelenek felemelkedni a roppant csúcsok

fölé, terhüket a déli előhegységekre

zúdítják. Emiatt a hegyvidék nem csupán

hideg, de száraz, sivatagos is. A déli

lejtőket a Nága nép törzsei lakják, ám

feljebb a hegyek között, az völgyekben és

fennsíkokon egy sokkal ősibb, a Khitajjal

rokon nép, a Csahun él. A csahunok

alacsony zömök népek, a Rúth’Gwaithhal

történő kezdeti csatározások miatt hegyek

közé szorult Meer nép leszármazottai, kik

őrzik őseik tudását és mágikus hagyatékát.

Törzseik fölött elf származású királyok

uralkodnak, egyes birodalmaikat a hegyek

ősi, elf eredetű hitének, a Bőnnek

szerzetesei kormányozzák. Az Ai-tang

legnagyobb ember lakta királyságai a

következők.

Changpa

Changpa a Csahun nép legősibb

királysága. Egy óriási fennsíkon, a Kara-

tang fennsíkon terül el. Az országot a

varázslókirály, a Padma irányítja, aki

egyben vallási és világi vezető is. A

városokat nemesek irányítják, a helyi

sámán segítségével. A sámánok igen

nagytudású bölcsek, asztrológusok,

gyógyítók, a harci művészetek őrizői és az

ősi Bőn papjai. Templomaik gyakorta

barlangok, vagy az elfek által épített

lépcsős piramistemplomok.

A lakosság kis falvakban él, melyek

fecskefészkek módjára tapadnak a

sziklafalhoz. Sok falu a jól védhetőség

miatt szűk sziklaperemekre épült, a

többszintes, kő és agyagházakat sokszor

csak létrák, kötélhágcsók és hidak

segítségével lehet megközelíteni. Az

ország fővárosa Darmö. A lakosság nyílt,

becsületes és barátságos, szívesen fogadják

az utazót. Az itt élők mindennapjait át meg

átszövi a hegyek ereje és a mágia. A

vándor mindenütt imazászlókba, és kis

kőhalmokba, csortenekbe botlik, melyek

megvilágosult mesterek sírjai, és a

szellemek lakhelyei. Az ország

mezőgazdasága igen szegényes, csupán a

rozs és néhány szívós kaktusz és nádféle

terem meg a zord vidéken. A leg

elterjedtebb állat a hegyi jak, mely egy

ellenálló szarvasmarhaféle. Tejét

fogyasztják, gyapjából a legfinomabb

kelme készül, a Khamcsu nevű rágcsáló

gyapjával keverve. Az ország fő bevételi

forrása a gyapjúból készített színes szövet

mellett a só, melyet egy több száz

négyzetmérőföld kiterjedésű, könyöknyi

mélységű, sófenekű tóból, a Gai-nór-ból

termelnek ki. Emellett fontos bevételt

jelent még a külszínen könnyedén fejthető

réz és ezüst, valamint a számos drágakő,

melyet a patakokból mosnak. Emellett

ásványi festékekkel is kereskednek. A

kereskedelem egy védett hágón átt zajlik,

melyet a király elit katonasága, a

tigrisvitézek őriznek. Az ország határait

szigorúan őrzik, idegeneket csak a

52

legritkább estben engednek át a hegyek

közti határőrtornyok és erődök gyűrűjén.

Namszung

Namszung királysága Changpa

szomszédja. Társadalmi felépítésük

hasonló, bár Namszung lakosai sokkal

inkább megőrizték törzsi társadalmukat. A

falvak elöljárói a törzs vagy nemzetségfők.

Emellett számos törzs vándorol a vidéken,

Jak és Núkcsordákat terelve. A hegyek

közt egy hatalmas sós tó, a Tanglam-nór

terül el. E tó lakói az úszó kitaru nád

szigeteken élő Csölpák. Az országban

számos kereskedelmi állomás működik,

ezek legnagyobbja a főváros, Namszung-

bazar.

Daramcsaplö

Daramcsaplö a hegyek leg nyugatibb

királysága. Az északról, Kao-tenből

érkező Luang-taó vallás fellegvára. Az

országot a varázsló-szerzetesek

úgynevezett lámák irányítják, kiknek

vezetője a Tang-sza-ban székelő Tang. A

Tang kemény kézzel irányítja országát, a

szerzetesek többnyire békésen együtt élnek

a Bőn sámánokkal, bár előfordulnak

feszültségek a két egyház között. Az

ország jó kapcsolatot épített ki az északi

sztyeppék birodalmaival.

Ezen országokon kívül számos nép és törzs

él az Ai-tang megközelíthetetlen bércei

közt. Például a rettegett, katonáskodásból

élő zsoldos Ghaurkok, vagy a sziklák

vadméheiből élő, azokat megszelídítő és

védelmi célokra is felhasználó nomád

jalcsukok. Az itt élők ragaszkodnak

hegyeikhez és hagyományaikhoz, és bár

zömmel békés népek, nagyerejű

mágiájuknak hála, mely a hegyekből

táplálkozik, meg tudják védeni

királyságaikat. És ekkor még csak az itt élő

embernépekről szóltunk. A hegyek ormai

közt szellemek és sárkányok élnek, a

völgyeket és szakadékokat különös, az

ősidőkből visszamaradt szerzetek lakják. A

fagyos katlanokban rolangok, fekete

mágusok által teremtett élőholtak

kísértenek, a falvakat pedíg éjszakánként

szrinpók, vérivó démonok járják. A hegyek

barlangjai a goblin és ogre hordák mellett a

bestiák egy óriási termetű és vérszomjas

fél majom népének is otthont adnak,

melynek neve Csahun nyelven nyalmó,

míg a Khitajok Toknak, a Nagák pedíg

jezsennek hívnak. E hordák gyakorta

rohanják le a falvakat és kolostorokat.

Egyesek tudni vélik a szellem nép titkos

városának, Shamballának a hollétét is,

mely a hegyek mágikus középpontja, és a

kontinens legerősebb fókusza. Beszélik, a

Bőn egyes sámánjai és a Luang-taó

megvilágosult szerzetesei bebocsátást

nyernek a rejtett völgybe.

A hegyek sárkányainak közelében

kolostorok és piramistemplomok állnak. Itt

bárki elmerülhet a megvilágosodás, a

mágia és a harci művészetek rejtelmeibe.

Az ősi Meer tudás máig aktívan él a

vidéken, akár a sámánok, akár a Csalmö-

nangpa nevű meditatív harcművészetet

gyakorló szerzetesek közt. E hegyi világot

még átszövi a mágia, a szellemek és az

őserők igen aktívak, ami mindenütt kézzel

foghatóan érezhető. Errefelé hegyek és

folyók is istenek, akárcsak a szelek és

viharok. A magas hatodik érzékkel bírók

szinte látják a köröttük vibráló szövedéket.

Akszai-makhan

Az Ai-tang hegységen túl, a Hong-hai

öbölig és a Jong-nórig hatalmas síkságok

és dombvidékek váltják egymást. E

síkságot három nagy folyó, a Tangczö, a

Champa, és a hatalmas Gil-szung

darabolja fel. Eme sík vidék neve Akszai-

makhan, azaz belső földek.

Shurvati

A hegyektől a Tangczöig és onnét a

Champaig elterülő száraz forró vidék a

Shurvati. Ez a tájegység száraz, trópusi

erdők, szavannák és a part közelében

bambuszerdők hazája. A vadont elefántok

és tigrisek uralják. A folyók torkolatát

hatalmas mangrovemocsarak övezik. A

vidék a tengertől a hegyekig haladva egyre

53

szárazabb, a hegyek lábánál már csupán

füves szavanna. E vidéket a Nága nép

leszármazottai, a Nagasztániak rokonai, és

egynémely nomád, Csahun származású

törzs lakja. A hegyek lába, és a Tangczö,

helyi nevén Csandrapurna északi ága közti

vidék a legcsapadékosabb táj. Itt a folyók

mentén öntözéses gazdálkodásra épülő

falvak állnak, Míg a tengerpartokon

gazdag és pompás városok, terülnek el,

mint Dzsajpurad, Makhali és Asharmír.

A táj urai a folyton egymással háborúzó

Rádzsák.

A Csandrapurna két ága közt a hegyekig

kemény, nomád tevetartásból és

vadászatból élő, nomád népek, a Julhudok

élnek. E népek folytonos háborúban állnak

a hegyek felől betörő félmajom bestiák, a

Jezsenek hordáival. Errefelé számos ősi

romvárost és átokföldet rejt a járhatatlan

vidék.

A Csandrapurna és Champa közti vidék, az

Ashravani hasonló képet mutat, mint a

szomszédos tájegység. E hatalmas vidéket

végeláthatatlan, száraz erdőségek és a

hegyek lábánál kaktuszbozótokkal tarkított

sztyeppék borítják.

A partvidéken és a két folyó mentén

számos Rádzsa birodalma virágzik. A part

a kereskedelem egyik központja. A vidék

legnagyobb városai Sukkrapur,

Tháripudzsab, Radzsavari. E hatalmas

városok hihetetlenül gazdagok, a ritka fa, a

fűszerek, és a Hegyek felől érkező arany és

drágakőszállítmányoknak köszönhetően,

melyek itt cserélnek gazdát.

Feledhetetlenek Sukkrapur arany tornyai,

Tháripudzsab mesés, égihajó flottája, vagy

Radzsavari gnómok által készített,

mechanikus elefántserege. A helyiek

hatalmas indigó, sáfrány és kenderföldeket

művelnek, melyek a csodás helyi kelmék

alapanyagát adják. A partvidék déli

esőerdeiben áll az ősi Zasambar

birodalma. Az esőerdő által benőtt romokat

barbárságba süllyedt sötételf törzsek

lakják, az ősi városlakók fejvadász utódai.

A délkeleti vidéken egy fennsík, az

Elefánt lábnyoma terül el, melyet a

Lupar-gambul, az Ai-tang előhegysége

választ el az Ashravanitól. Eme száraz és

hideg fennsíkot csupán fűcsomók és

kaktuszok borítják. A táj őslakói a Csahun

származású Cserkitek, kis, fallal körülvett

falvakban élnek, amiket többszintes,

lapostetejű kő és vályogházaik alkotnak,

melyek úgy simulnak egymáshoz, mint a

fecskefészkek. A lakosok főkén a tevékkel

rokon és finom gyapjukért tenyésztett

Viklapák tartásából és bányászatból,

valamint fémművességből élnek. A vidék

ugyanis gazdag arany és ezüstkészletekkel

bír, melyet könnyű kifejteni. Az aranyat, és

a hegyi birodalmakból származó

drágaköveket itt dolgozzák fel, és

kereskedőik továbbadják a partvidéken. A

főváros, Katrapur híres

ékszerészműhelyeiről és ékkőcsiszolóiról.

Az ország meglehetősen zárt, a hágókat és

a városokat a hegyek sötét törpéivel és

nyalmöivel vívott csatákban edzett

katonaság őrzi.

A folyón túl, a Khaur hegységig és a

Jong-nórig száraz, félsivatagos pusztaság

terül el. E sivár vidék sztyeppéit a tenger

felől érkező esők, és északkeleten a Gil-

szung áradásai teszik termékennyé. Ez a

vidék egy furcsa nép otthona. A lakosok a

Dzseladiak rokonai, akik a kontinensre

települve elkeveredtek a Nága és a Csahun

lakosokkal. Ennek eredménye egy furcsa

keverék kultúra, mely e vidéken virágzik.

A folyók mentén nagy birodalmak, Jerl-

jedak, Akhambár és Yzmandil

virágoznak. A nagy birodalmak mellett

számos kisebb, mint Shuppurimarat,

vagy Apurnaszír is e vidéken terül el. A

kisebb királyságok valamelyik nagy

birodalom csatlósai. E kultúrák hatalmas

városokat emeltek, melyek fejlett és

virágzó gazdasága az öntözéses

földművelésre és a nagy folyó áradására

alapul. E birodalmak szervezett

infrastruktúrával, gazdasággal és

hadsereggel rendelkeznek. A városok

lakói, folyó menti falvak földművesei,

főként a nága és a dzseladi nép közül

kerülnek ki, míg a hegyek lábánál és a

sztyeppéken legeltető nomádok a csahunok

leszármazottai, egy-két nága tevepásztorral

54

elkeveredve. A vallás is hasonlóan vegyes

képet mutat. Minden népcsoport a maga

vallását követi, a saját vezetői irányítják, és

háború idején a saját zászlaja alatt harcol.

Emellett számos más faj is él az országok

határain belül. Akhambár például számos

törpe és gnóm, míg Yzmandil elfek és

gyíklények otthona. Jerl-jedak átokfattyú

és sötételf csapatairól híres. A népeket a

tartományi fővárosok hivatalnokai fogják

össze, gyűjtik be az adókat és osztják szét a

javadalmakat. Egy tartományi főváros ura

nemritkán nagyobb sereggel és vagyonnal

bír, mint egy Thorali uralkodó. A

birodalmakat a Szilda származású

istenkirályok fogják össze. Ők a

birodalmak istencsászárai, akik ziggurath-

trónjaikról emberek millióinak és

népcsoportok százainak parancsolnak. Az

istenkirályok hatalma abszolút és

megkérdőjelezhetetlen. Az államforma a

totális despotizmus. A fővárosok pompája

szinte mindenen túltesz. Hatalmas,

márvány és kerámia templompiramisok,

függőkertek, aranykupolás templomok és

féldrágakövekkel kirakott utak jelzik az

uralkodók gazdagságát és abszolút

hatalmát. Ilyen csoda az Asszirioni

aranyszfinxek, vagy a Hattrapúri

Smaragdsztúpa. A Szilda vérű

istenkirályok, és a meer-elf keverék

nemesség külön kasztot alkot a vegyes

nációjú lakosság fölött. Tulajdonképp egy

különálló, nemesekből és uralkodókból

álló törzs, mely összefogja a birodalom

népeit. Érdekesség, hogy Jerl-jedak isteni

ura, Szetnekeré egy sötét-félszilda,

Hlarion’Iradiell leszármazottja. A vidék birodalmai elképesztően nagyok,

részben ennek is köszönhető, hogy Kao-ten

nem vetette meg a lábát a Teknősbéka tó

déli partvidékén. E hatalmas birodalmak

azért nem hódították meg egész Sháont,

mert egymással is szinte szünet nélkül

hadban állnak. Ez leköti roppant

haderejüket, és kordában tartja a lakosság

számát is.

Shao-lai, az elveszett birodalom

A hatalmas Ai-tang hegység északkeleti

nyúlványa, a Homály hegység egy

országnyi félszigetet zár el a kontinens

többi részétől. E vidéket a hegyek

járhatatlan szakadékai és vadonjai, a tenger

felől pedig a sziklás, kikötésre alkalmatlan

tenger, és a Nyugati tűztenger által keltett

erős áramlat, az Ördög lehelete, melybe a

félsziget belenyúlik, teszik

megközelíthetetlenné, és burkolják partjait

örök ködfelhőkbe. Ez a járatlan föld Shao-

lai, az elveszett birodalom. E vidék

mindenki számára ismeretlen, ám számos

legenda kering róla. Egyesek szerint a

sárkányok titkos királysága, mások a

Moldák utolsó birodalmának tartják, míg

megint mások az istenek földi

paradicsomát sejtik itt. Az igazsághoz a

második válasz áll a legközelebb. Shao-lai

a szellem-nép egyetlen, máig egységesen

fennmaradt birodalma, melyet szövetséges

köd és felhősárkányok védelmeznek. E

hatalmas országot lakóinak esszencia alapú

mágiája még a hegyeknél és a ködnél is

hathatósabban rejti el a külvilág elől.

Észak Sháon

Észak Sháon hatalmas föld, melynek déli

részét trópusi bambuszerdők és termékeny

folyóvölgyek, míg északi részét sztyeppék

és hideg sivatagok alkotják. A kontinens

keleti határa az Ai-tang hegység északi

folytatása, a roppant és legnagyobbrészt

ismeretlen Ghaul-kun, a Fekete hegység,

melyet észak nomádjai Kara-urnak

neveznek. E föld is, déli testvéréhez

hasonlóan, fajok és kultúrák százainak

otthona, ám északi vidékei ritkábban

lakottak.

A kontinens közel fekszik Undarr nyugati

partjaihoz, ám az Azúr óceánon való

átkelést szinte teljességgel ellehetetleníti a

Nyugati Tűztenger kavarta forró áramlat,

az Ördög lehelete, mely észak déli

irányban szeli ketté az óceánt, hatalmas

ködfelhőket okozva. Ezen áramlat vize

forró, állandó a forró gőz és pára,

55

gyakoriak a viharok és a forró áramlattal

utazó szörnyetegek támadásai.

Kao-ten

A Teknősbéka tó északi partvidéke, a

Hong-hai öböl és a Ghaul-kun hegység

határolja észak Sháon egyik legnagyobb

birodalmát. Ez Kao-ten, az Ég birodalma,

melynek északi határa a Huang-bei, a

Vörös folyó. E hatalmas birodalmat egy a

Kitajjal rokon embernép, a Kian-naik

uralják. E népek a Csahunok északi

rokonainak, a szintén Meer származék

Huang nép birodalmait foglalták el,

északra, a sztyeppékre űzve azokat, miután

a Meer bevándorlók meggyengültek a

hegyek barbáraival és Úr-Shabal népével

való harcokban. A Kian-naik hamar

magukévá tették a leigázott nép kultúráját,

és egy virágzó civilizációt hoztak létre a

partvidéken és a Szanghu folyam

termékeny deltavidékén. Az éghajlat is

roppant kedvező a nagy kultúrák

létrejöttének. A déli területek éghajlata

trópusi, ám a klíma sokkal

kiegyensúlyozottabb, mint dél Sháon

legtöbb vidékén. A száraz időszakokat

monszunesőzések váltják fel, melyek

következtében háromszor terem a rizs, és

hatalmas trópusi erdők, és bambuszligetek

borítják a termékeny, folyók hordalékán

hízott talajt. Északabbra enyhe

kontinentális az éghajlat, ez a vidék a

lombhullató erdők és zsíros szántóföldek

hazája.

A birodalom maga két nagy régióra, a

belső és a külső birodalomra oszlik,

melyek több mint ötven tartományból

állnak. A tartományok valaha önálló

királyságok voltak, míg az első császár, az

Ég birodalmának megalapítója, Ten-han

nem egyesítette a királyságokat egyetlen

császár, az ég és föld ura pálcája alatt.

Máig Ten-han utódai, az ég fiai uralkodnak

Kao-ten fölött. A tartományokat és a

hatalmas birodalmat tartományi

kormányzók, és jól szervezett írnokok

hada, rendezett törvénykezés és kiépített

infrastruktúra tartja működésben. Az utak

kövezettek, mindenütt mesterséges,

hajózható csatornák és birodalmi

térkapuhálózat könnyíti meg az utazást, és

jól szervezett katonaság és rendőrség

biztosítja az utazók és polgárok védelmét.

Általános a közegészségügy és a

közoktatás, a falvakban patikák és iskolák

működnek. A földművesek pedig teljes

elnyomásban, gyakorlatilag röghöz kötött

jobbágyként táplálják a birodalom

hatalmas gépezetét.

Kao-ten földjén sok száz vallás és szekta

működik. Ezernyi kolostor, templom és

szekta kínál megvilágosodást, lelki békét,

vagy a harci és szellemi művészetekben

való elmerülést a lelküket fejleszteni

kívánóknak. A birodalom lakói istenként

tisztelik a természet erőit, a sárkányokat, és

a megvilágosodott ősöket.

A birodalom nagysága a Shurvati

birodalmaival vetekszik. A

jólszervezettség alapja, az elv, miszerint a

császár az ég akaratából uralkodik, elvben

az egész világ felett, és minden teremtett

lény engedelmességgel tartozik neki. Ez, a

valószínűleg vanír alapú eszme áthatja a

társadalmat. Mindenki egy nagy egész

része, a földműves éppúgy, mint az írnok

és a tartományúr. A kilengéseket pedig a

rendőrség, a titkosszolgálat és a hadsereg

példátlan brutalitással torolja meg.

Jellemző erre, hogy Kao-ten hóhérait még

Undarron is elismerik.

A belső birodalom, Tan-tien, a Közép

szigete. Ez a hatalmas, csaknem kör alakú

sziget a birodalom szíve, számos városa

mellett itt áll Eidzsing, a Menny városa,

ahol a császár székel, hatalmas, több mint

ötezer helyiségből és épületből álló

palotavárosában.

A birodalom teljesen önellátó, ám kiterjedt

kereskedelmi kapcsolatokkal bír. Főként

foszfort, ópiumot, selymet, rizst és ezüstöt

adnak el. A külső ellenségtől a Huang-bei

mentén épült grandiózus erődrendszer és a

Kara-ur lábánál épült ötezer mérőföldes

fal, a Csin-xia védi a birodalmat. Emellett

nevezetes még a hírhedt jádesereg, mely a

császárok legvitézebb bajnokainak élethű

56

jádeszobrából álló hadsereg, mely vész

esetén a császári udvaronc mágusok

parancsára életre kel, és megvédi a menny

fiának birodalmát. Bár a birodalom rendje

látszólag stabil, ám számos külső és belső

ellensége van. Mindig akad egy-két lázadó

tartományúr, vagy a hegyek közül betörő

barbár horda, Úr-shabalról nem is

beszélve. Ám mindezek ellenére Kao-ten

az egyik legnagyobb keleti birodalom,

mely folyvást növekszik.

Hongjuan félsziget

A Hongjuan vagy Tigrisfarok félsziget a

Teknősbéka tavat a Hong-hai öböltől

elválasztó földnyelv, mely összeköti dél és

észak Sháont. A félszigetet hatalmas

trópusi esőerdők borítják, melyek telis tele

vannak a letűnt kultúrák romvárosaival.

Ám nem csak a múltban, a jelenben is

sűrűn lakott a vidék. A területen számos

kis királyság, rádzsaság és szabad

hercegség terül el, Legnagyobb talán a

Kian-nai nép által lakott Thaitake, amely

Akataru gyarmata, és melynek uralkodója

a Kuankei városban székelő Daimio. Az

ország állandó lázadások és villongások

színtere, ám Akataru kemény kézzel tartja

e bástyáját a kontinensen, Thaitake

szabadságharcosai és az őket támogató

Kao-teni ügynökök ellen.

Itt terül el, a nyugati parton Sekh’aman, a

dzseladi kereskedőházak kikötővárosa,

mely élénk kereskedelmi forgalmat

bonyolít Klesh, Sháon két fele, valamint

Zankaó között, és emellett komoly

diplomáciai csomópont is. A kis

királyságok egyik üde színfoltja a

Lépcsőföldek. E vidék a Tigrisfarok

hegység keleti oldalán elterülő lépcsőztes

fennsíkok sora, melyeken keresztülfolyik a

hegyek közül utat törő Sungai folyó. A

tizenhárom fennsík mindegyike egy önálló

faluközösség, melyek főnökeinek tanácsa

uralkodik a Lépcsőföldek felett. A

fennsíkok éghajlata kellemes, a tengerszint

feletti magasság miatt nem túl meleg.

Hatalmas táblákban nő a rizs és az árpa, az

utakat eper és sárgabarack ültetvények,

citruserdők és bambuszligetek szegélyezik,

a tavakban halak és kacsák úszkálnak, a

folyó partján disznók és bivalyok legelnek.

A falvak kicsik és takarosak, a szabad

lakosság jómódban él és igen barátságos az

utazókkal. Persze a félszigeten vannak

kevésbé barátságos helyek is. Itt áll például

Bankugan, a Hayake Shinobik rettegett

árnytestvériségének rejtett, hegyi városa,

vagy Aburshai, a Teknősbéka tó

kalózainak kikötője. Mindent összevetve a

Hongjuan félsziget igen változatos hely,

ahol az összes Sháoni nép és kultúra

képviselteti magát.

Kara-tai

A Huang-bei és a Szanghu folyó közti, a

Grah-kun hegység által bezárt

háromszögben elterülő vidék neve Kara-tai

azaz Üres vidék. E vidék a két folyó közt a

hegyek lábáig hatalmas cédrus, tiszafa,

tölgy és fűzrengeteg. Bár névleg Agaj-

makán része, valójában ütköző és

kereskedelmi terület Agaj-makán törzsei és

Kao-ten birodalma között. E vidék állandó

lakói a csereállomások személyzete és a

csempészek mellett prémvadászok,

gingzengkeresők és száműzöttek.

Nyugalmukat folytonos Huang portyák és

Kao-teni őrjáratok zavarják, emellett

gyakoriak a szörnyek és a Skarg betörések.

E vad és gyönyörű vidék látja el mézzel,

fával és prémmel mindkét birodalom

határvidékeit.

Agaj-makán

Az Agaj-makán, azaz fekete síkság furcsa

vidék, a Kevaltamír és a Kara-úr más

néven Grah-kun közt elterülő hatalmas

sztyeppvidék Szanghutól a Csertisz

folyóig terjed. E vidék nagysága

meghaladja Kao-tenét vagy a Shurvati

birodalmaiét. Az éghajlat sivatagos

sztyeppe, melyet a Kara-ur lábánál a Kara-

altáj, a fekete sivatag vált fel. E vidék

klímája nyáron forró és száraz a dél felől

érkező forró légáramlatoknak

köszönhetően, melyek monszunterhe a

hegyek miatt nem jut el a belső területekig.

Télen pedig száraz és hideg, az északról és

a hegyek közül érkező vad szeleknek

57

köszönhetően. Mindennek tetejében a

területen számos átokföld található. E vad

és kietlen vidék a Huang nép hazája. E nép

a Csahunok rokona, és a Meerek

leszármazottja. Valaha a gazdagabb déli

területeket lakták, ahonnét a Skargokkal és

Úr-shabal népével folytatott háborúik után

a délről betörő Kian-nai nép szorította ki

őket. E komor vidéken elveszítették

hatalmas kultúrájuk nagy részét, a délen

épült piramisvárosokat, és öntözött

földeket éppúgy mint templomaikat és

városerődjeiket. Ám remekül feltalálták

magukat e kietlen vidéken is. Mivel a

száraz pusztaság csak kevés helyütt

alkalmas a letelepedésre és a

növénytermesztésre, magasan szervezett

nomád, állattenyésztő életmódot

alakítottak ki. Kis, nemzetségi

közösségekben élnek, amelyeket a törzsek

fognak össze nagyobb egységekké. A

nemzetségek az állatokat terelve

vándorolnak a törzsek szállásterületein,

könnyű, jurtának nevezett sátrakat

használva. Bár területeiket elveszítették, és

a kemény körülmények megedzették őket,

Meer és elf kultúrájuk gyökere nem veszett

el. A nők és férfiak azonos megbecsülést

kapnak, a törvények igazság és nem érdek

alapúak, az egyén a lehetőségekhez képest

teljes szabadságot élvez. Megtartották

őseik természetalapú, a szilda hitvilághoz

közeli vallását is, mely a Bőnnel rokon. A

törzseket a sámánokon át az égi erők és az

ősök szellemei által kiválasztott vezérek

irányítják, akik csak addig tölthetik be ezen

pozíciójukat, amíg a nép érdekeit és az

ősök tanácsait követik. A pusztaság népei

nem tekintik magukénak a földet, ám

megvédik a külső betolakodóktól. A valaha

békés nép először a Kian-nai elleni

háborúban edződött, majd pedig a

sztyeppvidék szörnyei, óriásai és

bestiahordái, valamint a hegyek Skarg

barbárai és Úr-shabal népe elleni

folyamatos háborúkban, és a

legelőterületek fölötti törzsi

villongásokban váltak egyre

keményebbekké és jobb harcosokká. Mára

a sztyeppék büszke és zárkózott népe

Areasz legjobb harcosait neveli. Bár a nép

szétszórtan él a pusztán és a törzsek

gyakorta háborúznak a használható

területek fölött, a sámánok tanácsa és a

vérségi kötelék összetartja őket. Külső

ellenséggel szemben egységes

birodalomként állnak ki, amely nagyobb

Sháon bármely birodalmánál. Egy jóslat

szerint Tharsann véréből egyszer majd

születik a pusztán egy gyermek, aki

összefogja a viszálykodó törzseket, és

élükön nyugatra, majd keletre lovagolva

eltiporja a barbárokat, visszaállítva Meer-

ania régi fényét. Ha ez a jóslat igaz, a

jövőben Areasz új népeire nem sok jó vár.

E nép a nehéz, nomád körülmények közt is

egyre gyarapszik, és bár elveszítette ősei

földjét, annak kultúrájából és tudásából

alig veszített, sőt, azt új, a körülmények

adta elemekkel gazdagította azt.

Az itt élő tizenkét Huang törzs mellett az

Agaj-makán számos más nép és faj otthona

is. A sivatagban sáskalények,

homoksárkányok és homokférgek élnek, a

sztyeppén bestiák és orkok csatáznak a

törzsekkel. A Kevaltamír bércei közt pedig

elfeledett, gonosz lakta városok állnak,

egyesek szerint sötételfek, mások szerint

viszont árnyak művei, melyek lakói

állandó háborúban állnak a puszták

népeivel. E vidék nagy része ismeretlen

még az itt lakók számára is. A mindennapi

élet is kihívásokkal teli és nehéz, ám ha

valaki kalandokra vágyik, keresve sem

találhat jobb helyet.

Ur-shabal

A Csertisz folyótól északra, a Grah-kun

északi utóhegysége, a Vihar hegység

körül, mintegy patkóként terül el Ur-

shabal. A hegység keleti oldalán a Yarkel

folyó, Skarg nevén Macskapatak határolja.

E hatalmas tájegység számos vidékre

tagolódik. A Csertisztől északra lévő, a

hegyek lábáig nyúló fagyott puszták neve

Hóföldek. E vad vidék klímája hasonlatos

Agaj-makánéhoz, ám annál jóval hidegebb.

E fagyos síkságot roppant kiterjedésű

fenyőerdők borítják. E hatalmas tajgaövet

keleten a Vihar hegység határolja. A

58

hegyek neve sokat elárul. Ugyanis míg

nyugati lejtőiken az északnyugatról érkező

fagyos szelek süvítenek, addig keleti

oldalukat a Tűztenger felől érkező meleg

légáramlatok fűtik. Ennek köszönhetően a

hegyek fölött mindennaposak a hatalmas,

pusztító és kiszámíthatatlan viharok,

melyek hol tornádókkal, hol monszunszerű

forró esőkkel, hol hóval és tojásnyi

jégdarabokkal érkeznek, de állandó

kísérőjük a számos és nagyerejű villám. A

hegyekről és a Hóföldektől északra és

keletre, a Vihar hegységet karéjba fogva, a

Yarkelig terül el a harmadik, Sakkurnak,

vagy Tündérpartnak nevezett vidék. A táj

éghajlata egyenletes, a Keleti Jégtenger

felől érkező hideg szelek ide már nem

jutnak el, ám a Tűztenger felől érkező

meleg légáramlatok igen. Ennek

köszönhető a táj északi fekvése dacára

enyhe éghajlata. A gyakori esők és a párás,

nedves óceáni éghajlat hatalmas,

lombhullató és örökzöld esőerdőket táplál,

melyek vastag, és áthatolhatatlan zöld

takaróként borítják a tájat. Ezen északi

vidék fjordokban és szigetekben igen

gazdag, melyek legnagyobbika az

Ördögfog félsziget.

E hatalmas és változatos föld a romlás és a

gonosz hona, hisz itt terül el Ur-shabal, az

árnybirodalom. E birodalom születése a

Harmadkor démoni megszállásának idejére

tehető, mikor az árnyak síkjának lényei

szabadon járták Areasz, romlást, pusztulást

és ürességet hagyva maguk után. A

hasadékok lezártával az árnylények egy

része, rém követőik és démon, valamint

átokfattyú szolgáik kíséretében új hazát

keresett magának, amit itt, Sháon lakatlan

északi vadonjaiban talált meg. Bár eleinte

kevesen voltak, és rejtőzködtek, idővel

megerősödtek, és mára egy kevéssé ismert,

ám a Krinasszaszi szövetséggel vetekedő

erejű birodalmat hoztak létre. Ur-shabal

népe átokfattyakból áll, míg vezető rétegét

lidércek alkotják. A valós hatalmat

azonban az árnypapok, a sötétség lakóinak

szolgái gyakorolják. A ők uralják az egész

birodalmat, az Árnyurak nevében, kiknek

hite a birodalom államvallása. Ur-shabal

teljes működése a sötét istenek kegyetlen

törvényeire épül, az államforma totális

teokrácia. A lidércurak tartományokra

osztották a birodalmat, melyet teljességgel

szabadon, a saját tetszésük szerint

kormányoznak, csupán az Árnypapoknak

tartoznak engedelmességgel. Gyakorta

egymás ellen is hadat viselnek, ám az

Árnyurak érdekeit közösen képviselik. A

tartományok nagy része mára legalább

részben átokföld, melynek szívében a

megnevezhetetlen iszonyat honol.

Suttognak földekről, hol nincs élet, csupán

torz árnyak settenkednek az élők után,

kiforgatva és kiszipolyozva őket, majd

felöltik üres testüket. Egyesek szerint

egész városokat töltenek meg az effajta

démonok, és torz életet mímelve imádják

démoni isteneiket. Mások tudni vélik, hogy

egyes tartományok eleven, mozgó és

vérszomjas vadonból állnak, hol nincsenek

városok, és a lakosság maga vált a sétáló és

életre szomjas fákká, vérszívó indákká és

savas nyálkazuzmókká. Egyes vidékek

lakói naponta elrothadó és önmagukat torz

főnixként újból megszülő, halhatatlan

tetemek. Másutt a lakosság vámpír

uralkodók és élőholt seregeik rémuralmát

nyögi. Sajnos nincs arra bizonyíték, hogy

ezek a feltételezések túlzóak lennének. A

tartományok egy része szinte teljesen

normális, eltekintve az átokföldektől és

romlott, átokfattyú lakóiktól, míg más

részük a hagymázas őrület és nyers káosz

megtestesülése és melegágya.

A birodalom két városa ismeretes a

külvilág számára. A főváros, Yer’zedash,

a Vihar hegység lábánál terül el, mit egy

fekélyes, felmaródott rozsdafolt. A várost

vasfalak és tornyok védik, melyek a torz

árnyak és tér miatt, egymásba hajlanak,

összefonódnak és folyton változnak. Ez a

város a káosz fészke, az Árnypapok

fellegvára. Utcái folyton átalakulnak,

eltűnnek és megjelennek, a tér egyszerre

van jelen az anyagi síkon és az árnyak

síkján. Egyes bölcsek szerint a város maga

az eleven pokol.

A másik ismert település Vaskapu, az

Ördögfog félsziget kikötővárosa. A várost

59

árnymágiával emelték, hatalmas,

mérőföldnyi árnyacél tornyai görcsös,

karmos újjakként merednek az égre. E

városból indul útnak a birodalmi flotta,

valamint Ur-shabal rettegett kalózainak

zöme. Ezek a kalózok kegyetlenül

lemészárolják a kifosztott hajók

legénységének szerencsésebb részét, a

balszerencséseket hazahurcolják uraik

táplálására.

E romlott és sötét föld hatalmas erőt és

egyben hihetetlen veszélyt rejt. Az

árnypapok folyton az árnysíkra nyíló

kapuk megnyitásán fáradoznak, mely

törekvés, ha sikerrel jár, a világra ismét

sötétség borulhat. E fenyegetés miatt Ur-

shabal az inkvizíció fő célpontja, és az

egyetlen ellenség, melyet Undarr és

Krinasszasz egyesített erőkkel és elf

segítséggel figyel és tart kézben. Számos

Undarri hódító sereg, vagy Krinasszaszi

szent hadjárat valójában Ur-shabal

meggyengítését célozta. A túlélőket aztán

az inkvizíció eskette meg a halhatásról, és

törölte ki a megbízhatatlannak bélyegzett

szerencsések emlékeit, helyükre ültetve

valamiféle Dzseladi rablótörzs elleni

megtorló hadjárat képeit. Ennek oka, hogy

a hatalmak minden eszközzel titkolják

népeik elől Ur-shabal létezését. Az

inkvizíció szerint e tudás magában

megrendítené a hívek hitét isteneik

erejében és felesleges félelmet szülne.

Ezért bár mondák léteznek az

Árnybirodalom létezéséről, ám a valóságot

csak kevesek ismerik. Az Ataloniki próféta

jóslata szerint az árnyék földje hozza el a

hetedkorban a pusztulást, ami ellen fény és

sötétség vállvetve kell küzdjön, hogy újra a

fénybe emeljék a világot, a bűnök

megbocsátassanak, és újra egésszé váljék,

mi egykor megtöretett. Ha más nem,

elgondolkodtatóak e sorok. Az inkvizíció

egy erődöt tart fenn Agaj-makán földjén, a

határhoz közel, innét figyelik a birodalmat

és tartják a kapcsolatot a Huang

törzsfőkkel és sámánokkal, kik a betörő

Skargok és átokfattyak elleni harcokban

edződtek, és varázshatalmuk a Meerek és

Szildák hagyatéka. Valójában e törzsek, és

Undarr hajóhadai, valamint a Krinasszaszi

hadjáratok közösen tartják féken Sháon e

fekélyét, mely ennek híján üszökként lepné

el a világot.

Skarghan

Skarghannak a Ghaul-kun hegységet és

annak keleti partvidékét nevezik. E terület

kemény és hideg, a hegyek bércei és

szurdokai vad viharok színterei, melyek

bár kevésbé mindennaposak és

szélsőségesek, mint Vihar hegység béli

társaik, ám hasonló fagyokkal, és jeges

tornádókkal járnak. A magasabban fekvő

vidékeket állandó hó és jég borítja, míg az

alacsonyabb hegyoldalakon fenyőerdők

tenyésznek nyugaton a pusztaság határáig,

míg keleten az Azúr óceánig. A keleti

lejtők erdői jóval csapadékosabbak, mint

nyugati rokonaik, az északi részeken a

Tündérpart esőerdeinek folytatásai.

E kemény, zord hegyvidék a Skarg

barbárok otthona. A Skargok a

Rúth’gwaith leszármazottai, a Keldoriak

távoli rokonai, akik elkeveredtek az

idekerülő Undarri ork menekültekkel. E

nép fiai hatalmas termetűek és igen

harciasak. Lételemük a csata és a vérontás.

Kis törzsi közösségekben élnek,

barlangokban vagy bőrsátrakban.

Nomádok, főként vadászatból, halászatból,

gyűjtögetésből és fosztogatásból élnek. A

törzsek közt mindennaposak a véres

háborúk, rajtaütések és leszámolások. A

társadalom teljesen erő alapú, a legjobb

harcos a vezető, amíg képes megtartani

pozícióját. Gyakori és bevett a gyilkosság

és a rituális kannibalizmus, a megölt

ellenfél elfogyasztása hogy a győztes

megszerezze erejét. A Skarg nép vallása a

Káoszhit és a szellemvilág tiszteletének

egy sajátos keveréke. Gyakoriak az

emberáldozatok és a véres rítusok. A

törzsek vad berzerker harcosai gyakran

indulnak ellenségeik ellen hatalmas

worgokon vagy idomított medvéken. Ezen

ellenségek nemcsak más törzsek vagy a

hegyvidék egyéb lakói. Gyakran betörnek

Agaj-makán sztyeppéire nyájakat rabolni

és gyilkolni éppúgy, mint ahogy

60

előszeretettel és többnyire eredménytelenül

rohanják le a Kao-tent védelmező hatalmas

falrendszert, hogy kirabolják a mögötte

húzódó gazdag falvakat és városokat. Kao-

ten anyái a skargokkal ijesztgetik

engedetlen csemetéiket.

E vad barbárok néha zsoldosnak állnak.

Szolgálataikat Főként Ur-shabal veszi

igénybe, melynek urai hasznos eszközt

látnak a vad és hatalmas erejű

harcosokban. Emellett időnként Undarr

ügynökei is lefizetik a törzsek vezetőit,

hogy támadják meg Ur-shabal határait,

vagy esetleg Krinasszasz valamely titkos

helyőrségét, nehogy a birodalom előnybe

kerüljön a vidéken derék Undarri

szövetségeseivel szemben. A skargoknak

végül is mindegy, bárkivel szívesen

háborúznak, amíg szabadon gyikolhatnak

és fosztogathatnak.

A Skargok mellet számos más faj is él a

hegyek közt. A hegyek közt törpék élnek,

kik a mélyben harcolnak a sötételfekkel és

Ur-shabal föld alatt terjeszkedő fattyaival

éppúgy, mint a felszín bestiái és óriásaival

a hegycsúcsok nyalmóival és a Skargokkal.

Az egyik legnagyobb ilyen törpe város, a

hegyek mélyén meghúzódó Bukh’bór,

Azaz Kőmenedék. A város egy hatalmas

meredek sziklafalak határolta katlan

falaiba épült. A katlan egyetlen bejárata

egy hasadék, mely két mérőföld hosszú, és

csupán két embernyi széles. Kapuja tömör

Lírium, és a hasadékot a kis nép csapdái

őrzik. E város a hegyek törpéinek

központja. Járataik a gleccserekbe és a

sziklába faragva átjárják a hegyeket,

egészen mélysötétig és Kara-altájig, ahol a

törpék néhány erődje áll, szövetségben a

Huangokkal és az Úr’shabalt féken tartó

inkvizícióval.

Akataru és a Délnyugati szigetvilág

Sháont a Déli Jégmezőkkel és Klesh

földjével egy hatalmas szigetvilág köti

össze. E szigetek folytatása Klesh melletti

Déli Szigetek és az északnyugat felé

húzódó Kalóz Királyságok szigetei. E

szigetcsoport legnagyobb egybefüggő

földterülete a kontinens mellett, a Hong-

hai öböl bejáratát két részre osztó, és a

kontinenst a nyugati szigetek

veszedelmeitől védelmező Akataru.

Akataru

Akataru története a háborúk és viszályok

krónikája. A szigetet az Akainok, ez az elf

és Meer vérű, harcos törzs vette birtokba,

Közvetlenül Tarshann érkezése után. A

nép igen hamar összetűzésbe került a déli

szigetek vad, Nága és Kithaj törzseivel,

majd az őket maguk előtt szorító Vanír

hódítókkal. A sziget történetét a következő

századokban vérrel írták. Az Akainok és a

Vanírok folyamatosan háborúztak

egymással. E háborúságok végét a Vanír

birodalom bukása hozta el. Azóta Akataru

népe viszonylagos békében él, háborúkat

csupán Kao-tennel, és a vanírok kis

szigetbirodalmával, az egykori nagy

birodalom keleti maradványával,

Twayhannal vív.

A sziget éghajlata igen barátságos. A nyár,

meleg és csapadékos, a tál enyhe. A

birodalmat egy hatalmas vulkáni

hegységgyűrű határolja, Melynek neve

Királygyűrű, helyi nevén Shagan-rin. A

csúcsokat erődök és kolostorok

koronázzák, a hegyoldalakat erdők,

bambuszbozótok és teraszos rizsföldek

borítják. A hegyek csúcsai közt, a helyiek

által istenként tisztelt felhő és

villámsárkányok élnek. A hegyeket,

Changpa népeihez hasonlóan itt is

istenként tisztelik, a bércek legnagyobbika,

a Shinodzsi a legfőbb föld legfőbb istene.

Akataru hegyeit és termékeny, belső

alföldjeit gyakorta rázzák meg

földrengések. Ez az Alarion

becsapódásakor létrejött egyik nagy

földalatti hasadék eredménye, mely épp a

sziget mellett húzódik.

A birodalmat névleg a császár, a Mikado

kormányozza. A császári székhely és

főváros Keikato, a hegyéggyűrű ölelte

alföldek közepén elterülő, vulkáni gejzírek

és hegyi hőforrások által táplált melegvízű

tórendszer, a Keserűtavak egyik félszigetén

fekszik. Gyakorlatban a császárnak nincs

61

túl nagy hatalma, az országot az egymással

vetélkedő hadurak, a Daimiók

kormányozzák. A Daimiók és a nemesség,

valamint a szerzetesek mellett a legfőbb

kaszt a shaunin, a harcosok megbecsült

kasztja.

A szigetlakók vallása a Bőn hittel rokon

Shentao. A természeti erőket tisztelik, a fő

isteneik a nap és a holdak. Jellemző még az

ősök tisztelete, és az egyszerű

tökéletességre való vallásos törekvés, mely

áthatja a sziget egész kultúráját.

A szigetbirodalom komoly, dzsunkákból és

sárkányteknőc szövetségesekből álló flottát

tart fenn, legnagyobb hadikikötői a déli

Taketako, és az északi Shigari.

Akataru szigete, a hatodkor elején,

köszönhetően a Thorali és Díreai

kereskedőházaknak, akik áruikkal csaknem

romba döntötték a gazdaságot, elzárkózott

a külvilágtól, és a főként a napnyugati

kereskedőktől. Bár magas szintű

diplomáciai kapcsolatot tart fenn Changpa

és Khitaj államaival, a köznép nem

utazhat. Külkereskedelmet a gyarmatosított

Thaitake-n keresztül folytat.

Akataru nem csak természeti szépségeiről,

kemény harcosairól és harcművészetéről,

de színes selymeiről, papírjáról és kovács,

valamint fazekasmunkáiról is híres. E

szigetről származik az árnyékjárók egyik

legnagyobb klánja, a Shinobik is.

A délnyugati szigetvilág

E Sháon déli részeként, az Ai-tang hegység

folytatásaként induló roppant kiterjedésű

szigetvilág nyugaton Klesh övéig, északon

a Kalóz királyságok szigetvilágáig, míg

délen a Déli jégmezőkig húzódik. Számos

szigetcsoportot és szigetet, atollt és szirtet

ölel, fel, a pontos számuk ismeretlen, de

egyesek szerint félmillióra rúg. E

gigantikus szigetvilág tulajdonképpen egy

a Sháon és Klesh déli partjaitól induló,

trópusi, monszun sújtotta esőerdők

borította szigetektől, a Déli Jégmezők örök

hó borította szigetvilágáig terjedő roppant

kontinens, mely jobbára ismeretlen.

A sháon déli partja mentén lévő szigetvilág

lakói a Nága és a khitaj népből valók. A

kisebb szigetek halászai és a nagyobb

szigetek rádzsaságai és királyságai, mint

Hattim, Ashpural vagy Csamparan

éppúgy megtalálhatók itt, mint a vanírok

szigetbirodalma, Twayhann. Nyugatra a

népesség mindinkább elkeveredett a fekete

kushiakkal, falvaik egészen Tora-tongáig

és Klesh övéig húzódnak. Az északi

szigetek, a kalóz királyságok felé vegyes

lakosságúak, sok itt a Dzseladi

kereskedőtelep, innét a Dél sháon északi

részének királyságain érezhető erős

Dzseladi kultúrbefolyás, vagy a Khitaj

szigetvilágban egyre inkább teret hódító

Dzseladi vallás. Itt található az eolosziak

kereskedővárosa, Partolosz is. E

szigetvilágon terül el az abradóziai

gyarmatbirodalom, Islaz Medina is. A

szigeteken Kushi rabszolgák gondozzák a

cukornád és dohányföldeket, falvaik

mélyén ősi loákat imádnak, sámánjaik

zombikat támasztanak fel a holtakból. A

hatalmas földeket „hasziendákat” Abradóz

családok uralják.

Innét délre ismeretlen szigetek sora

húzódik a jeges tengerekig. E világot

számos faj és számtalan kultúra lakja,

melyet teljes egészében senki sem ismer.

Itt terül el többek közt a Tengeri

sárkánykirály mesés birodalma, az

igazgyöngy és korallpaloták szigete,

Shriadan, vagy a tengeri elfek királysága,

Shaolay is. A szigetek nagy része persze

lakatlan, vagy nem emberi fajok lakják.

Számos alakváltó és polipboszorka

közösség harcol a vízielfek városa, vagy

egymás ellen. A vizek mélyén cápa és

medúzabestiák élnek, egyes szigetek

rettegett átokföldek. A szigetvilág vizeit,

úszó tutajfalvaikon halászgató és

kalózkodó tengeri goblinok járják.

A déli, hideg szigetekről semmit sem

tudni. Errefelé a tenger szinte örök ködbe

burkolózik, köszönhetően az északi meleg

áramlatoknak. A kopár és havas szigetek,

tengerbenyúló gleccserek és zord,

fenyvesekkel borított fjordok világa ez.

Csendes és elhagyatott vidék, ahol

ködsárkányok és árnyak portyáznak,

homályelfek csónakjai siklanak a szigetek

62

közti csatornák ködén, és bestiák harcolnak

a vademberekkel és trollokkal a szigetek

erdeiben és hideg mocsaraiban. E vidék a

Déli jégmezőkig szinte ismeretlen, csak

néhány töredékes leírás és térkép létezik e

tájról. Ezek mindegyike vad, szeszélyes

tengerről és komor, veszélyes földekről ír,

ahol ősi romok állnak a szigeteket borító

fenyvesek mélyén, és a hófödte csúcsokon.

A Szilánkok

A szilánkok Areasz világának egyedi

jelenségei. A másodkorban jöttek létre,

mikor az ősi istenek világa elpusztult. A

világ pusztulása hatalmas káoszt és

változásokat hozott magával. A két

teremtett világ, Areasz és Alirion

egymásnak csapódott az örvénylő káosz

erejétől. De míg Maag teremtését, Areaszt

megvédte istene ereje és a két ősi létező

segítő hatalma megóvta a sérülésektől, az

ütközés ereje szétzúzta Aliriont, Hél

teremtett világát, a molda nép otthonát. A

becsapódás és az azt követő robbanás

furcsa változásokat hozott magával. A két

világ aurája egy pillanatra egybeolvadt,

majd a robbanáskor széthasadozott, ami

jóvátehetetlen károkat okozott a mana és a

világot védő ősesszencia szövetében.

Alirion szétrobbant szilánkjai az

elszabadult furcsa, kaotikus erőknek, és

Maag védelmének köszönhetően nem

csapódtak be Areasz felszínébe, hanem

egyfajta bizarr törmelékgyűrűként

keringeni kezdtek a bolygó körüli űrben, a

széthasadozott eszenciapajzson belül. A

pusztulás más, jóvátehetetlen eseményeket

is maga után vont. Az istenek világát

elnyelő káosz megnyitotta az univerzum

szövetét, és kihajította az éppen

összeütköző bolygókat egy külső, már

lakott verzumba. A káosz ereje és a

robbanás nem kímélte Alirion lakóit, a

Molda népet sem. Miután az ősi istenek

átka halandóvá tette őket, megfosztva az

isteni esszenciákból merített erejüktől, a

robbanás anyagi létük egy részétől is

megfosztotta a moldákat. Szinte kifakultak

az anyagi síkról, fizikai létük fókusza

áttolódott az erők síkjára. Így lettek ők az

utódkor számára a szellem nép. Ettől csak

azon kevesek menekültek meg, kiknek

hatalmában állt dacolni az istenek átkával,

és megőrizték ősesszenciából fakadó

erejüket. Őket hívják az utódfajok molda

ősöknek.

De nemcsak a szilánkok, Areasz is

megfizette az árulás árát. A mágia mindkét

világon kiszámíthatatlan lett. Kialakultak a

holtmágia és a vadmágia terek. A robbanás

a tér és idő dimenzióinak határait is

megsértette. A szilánkokon sajátos

idősíkok alakultak ki. Az idő és tér a mai

napig nem működik normálisan a

szilánkokon.

A szilánkok, molda nevükön

Khean’thenalarion igen vegyes képet

mutatnak. Némelyikük egészen apró,

csupán az űrben sodródó szikla vagy

aszteroidamezőszerű tömeg, de akadnak

közük hatalmas, légkörrel rendelkező

„szigetek” is, melyek gyakorta növények

borította, lakott oázisokat képeznek. De

vannak ennél jóval furcsábbak is. Egyes

szilánkok nyers, éles érckristályokból

állnak, míg mások tiszta tengervízből álló

gömbök. De akadnak jégből vagy izzó

lávából álló szilánkok is. Ez utóbbiak

miniatűr napként izzanak.

A szilánkok közti űr sem kevésbé

veszélyes, avagy sokrétű. A

síkhasadékokkal, átjárókkal és

törmelékmezőkkel tarkított űr a démonok

és hideg űr lényeinek vadászterülete. E

sötét „vidék” nagyrésze felfedezetlen, az

ismert és viszonylag biztonságos

útvonalakat ábrázoló térképeket az égi

hajók kapitányai féltékenyen vigyázzák.

Tény hogy kevesek tértek vissza azok

közül, akik eltévedtek a köztes tér

sötétjében.

A szilánkokon zajló élet igen sokszínű. Bár

őslakóik a moldák és a szellem-nép, mára

már Areasz minden faja megvetette lábát a

szilánkokon. Az összképet tovább színesíti

a számtalan átokföld és a síkhasadékokon

át bejutott, idegen lények és életformák

sokasága.

63

A becslések szerint a szilánkok száma

százezres nagyságrendű, de valójában még

senki sem számolta meg az Areasz egén

keringő, furcsa égitesteket.

A szilánkok ilyen léptékű meghódítása a

negyedkorra tehető, mikor a gnóm

technikai tudás az elf mágiával karöltve

létrehozta az első, mai formában létező égi

hajókat. A gnóm és a vanír nép ezt

megelőzően is ismerte az űrutazás titkát,

ám őseik mágiája, mellyel Szilánkok

világába érkeztek Areasz esszenciapajzsán

belül elgyengült és működésképtelenekké

váltak az ősi hajók. Bár az ősök tudása az

évezredek során kifakult, az égi hajók

készítésének mégis ez nyújtott alapot.

Eme élő szerkezetek elterjedésével

megindult a szilánkok gyarmatosítása. Az

űr veszedelmeivel és a hasadékok

démonaival dacolva számos kapitány

indult útnak a hihetetlen kincsek és

kalandok felé.

Bizonyos források szerint a hatodkorra

egyes hajósok átlépték az esszenciapajzs

határait, és a síkhasadékok segítségével

Areaszhoz közeli, idegen világokba is

eljutottak. E világok legendája állandó

beszédtéma az égi hajó kikötők ivóiban és

a magas politikai körökben. Démonok és

angyalok világairól, ragyogó

energialényekről, mélyűri manaviharokról

és számtalan más csodáról szólnak.

Legyenek bár igazak ezek a legendák,

mégis, a legtöbb hajós és kalandor számára

a szilánkok védet, „mini” világűrje is

számtalan veszélyt és kalandot tartogat.

A szilánkok igen változatos helyek,

különböző légkörrel, gravitációval, sőt,

gyakran különböző idővel és térrel.

Végzetül álljon itt néhány szilánk

részletesebb leírása a teljesség igénye

nélkül.

Ashagan Khord

Ashagan Khord egy közepes méretű,

lakható szilánk. Első telepesei az ötödkor

végén a Holdlovagok nevű

kalandozócsapat volt, akik felismerték az

addig lakatlan szilánk előnyeit,

nevezetesen hogy mindentől távol esik a

szilánkgyűrű peremén, valamint roppant

erős fókuszok hálózzák be. Az sem

mellékes hogy nincs rajta átokföld, sem

egyéb torzulás. A csapat itt telepedett meg

és fogadott tanítványokat. A tanítványok

aztán visszatértek, más mestereket vonzva

magukkal, így gyarapodott a szilánkok ma

ismert legnagyobb iskolavárosa. A

település mára csaknem az egész szilánkot

beborítja. Egymást érik itt az iskolák

mesterek és rendek. A független várost a

városi tanács kormányozza, mely a

mindenkori tizenkét legnagyobb iskola

mestereiből áll. A város egyedülálló a

maga nemében. Itt minden kaszt ismereteit

oktatják, több tucat iskolában. Ashagan

Khord határain belül tilos a rendek közti

ellenségeskedés. Itt békésen megfér

egymás mellett a fejvadászklán

kiképzőközpontja és a Krinasszaszi

papnevelde. A város nyüzsög a

kalandozóktól, akik itt óhajtják kipihenni

kalandjaikat, feltölteni készleteiket és

elverni pénzüket. A város másik profilja az

ő kiszolgálásuk. Emiatt számos kupleráj,

kocsma, fogadó, könyvtár és kaszinó áll az

iskolák között.

Bel’Ishabar, Az Ördög Szeme

Az Ördög Szeme nevű szilánk sok

tekintetben egyedülálló. A viszonylag nagy

területű, ötven mérőföld széles szilánk

lélegezhető légkörrel bír, és ami még

érdekesebb, egy ősi molda város áll rajta.

A város neve Bel’Ishabar, az iszonyat

városa. Ez volt valaha az ősi istenek halálát

okozó szövetség székhelye. Innét indította

útjára Hél megrontott teremtményeit

testvérei ellen, és itt ették meg élve a

legyőzött Elialt, Hél bátyját a hatalmáért.

A város nem pusztult el Alirion

megsemmisültekor, mert az ősi istenek

külön átokkal sújtották. A pártütő és

hataloméhes moldák lelkei örökké itt

kísértsenek és torzsalkodjanak egymással

mindenki iránti emésztő gyűlöletben, míg

véreik újbóli felemelkedésükkel, meg nem

váltják őket. Addig sem ők, sem a sötét

város ne pusztulhasson el, és semmi új ne

64

épülhessék. Elial vére pedig megrontotta a

földet, ahol ezentúl nem termett semmi,

nem volt nappal sem éjszaka, csak örök

félhomály, és a holtak új, romlott életre

keltek. Ezzel kialakult a szilánkok talán

legerősebb átokföldje, még a démoni idők

előtt.

E sötét, kísértetjárta helyet szemelte ki

Káel, mikor halandó korlátait elhagyva új

székhelyet keresett magának.

Megérkeztekor hatalmába hajtotta a molda

lidércurakat és az élőholtak seregét, majd

megparancsolta nekik hogy ettőlfogva csak

a nap egyik felében vadásszanak egymásra

és a másik felében pihenjenek. Azt is

parancsba adta, hogy a város hamarosan

érkező új lakóit ne háborgassa e sötét

sereg, csak ha ellenükre tesznek, avagy ha

éjszakánként az utcákat járják, amik az

oktalan élőholtak vadászterületei. Hogy ezt

betartsák, a legerősebb lidérccel

szövetséget kötött, és neki adta tanítványa

halandó testét, hogy beleköltözve

uralkodhasson a város éjszakái felett. Így

született meg a sötétség seregeinek ura, az

Árnymester, aki a mai napig uralkodik az

éjszakai városon. Ekkor mindenki jól teszi

ha meghúzza magát, hisz a rosszindulatú

ködlepte utcákat éhes holtak hordái róják,

és a lidércurak uralkodnak a város felett.

Ezután Káel egy sápadtan fénylő koponyát

bűvölt a város fölé, mely félnaponként

baljós ragyogásba kezd, jelezvén a holtak

és halandók idejének váltakozását.

Beszélik, hogy akinek nem lakik

hatalomvágy vagy gonoszság a szívében,

ez a beteg fényű „hold” elveszi az eszét, és

nyáladzó idiótaként bolyong az utcákon,

míg áldozatul nem esik a város valamely

lakójának.

Ezek után Káel lerombolta Hél oltárát és

templomában rendezte be tróntermét.

Ezután kapukat nyitott számos helyre, és

várta az új lakókat. És azok meg is

érkeztek. Különféle klánok, családok és

lények, kik a lelkükben égő hatalomvágy

miatt meghallották Káel üzenetét, aki

hatalmat akar, istenek és halandók felett,

bármi áron, azt hozzásegíti. Miután

megérkeztek az első, mindenhonnan

száműzött, vagy épp rettegett

csodabogarak, Káel közölte ajánlatát. Az a

lény vagy család, klán vagy bármi, aki

bizonyítja rátermettségét a város többi

házának kiírásával, isteni hatalmat kap. A

város egyetlen törvénye, hogy tanítványa

és szövetségese, a mindenkori árnymester

az éjszaka ura. Miután ezt kinyilatkoztatta,

Káel az Abbysba távozott, magára hagyva

városát.

Ennek már sok évezrede. A város azóta is

félig elhagyatott, kiszárad parkú tereit

romos paloták övezik, melyeknek törött

ablaküvegein át sötétség ásít a sápadt

fényben fürdő, kihalt utcákra, törött

szökőkutakra és sötét sikátorokra.

Bel’Ishabar, az őt sújtó átok miatt, mai

napig nem pusztult vagy gyarapodott.

Máig úgy ötven mérőföld átmérőjű

metropolisz, számos romos palotával,

kihalt parkkal, templomokkal és

középületekkel. A város szívét egy

hatalmas tó, a Nazul alkotja. A tó poshadt,

zölden párálló vize fölé épültek a negyed

palotái és terei, több ezer faoszlopra. A

város többi negyedét is kiterjedt, szűk

csatornákból álló rendszer köti össze a

központi tóval. A város szerkezete és a

paloták a régi moldák pompáját idézik. A

hatalmas épületeket ezernyi tornyocska és

kőcsipke tarkítja, az utcák fölött

vízköpőkkel díszített függőhidak ívelnek

gyakran lehetetlen szögben és

magasságban. A paloták alatt kiterjedt

katakomba és csatornahálózat húzódik,

melyet a lakók sok évezredes munkával

óriásira bővítettek, hogy itt folytassák

állandó háborúikat az éjszaka eljöttével,

amikor az árnymester élőholtjai

járhatatlanná teszik az utcákat.

A lidércurak többsége mára eltűnt, véreik

tettei feloldották bűneiket. Csak néhányan

maradtak az árnymester vezetésével. Máig

ők és a szintén az árnymesterhez hűséges

élőholt hordák uralják a város éjszakáit.

Ilyenkor rajtuk kívül nem sok halandó lény

merészkedik az utcákra. Az éjszaka

jelensége a tóból előkúszó köd is, mely

Ravenloft birtokaival köti össze a

szilánkot.

65

A nappal, beteges, sápad fényeivel és

szürke árnyékaival, nem sokkal

bizalomgerjesztőbb és biztonságosabb. A

jó jellemű halandókat a Káel koponyájának

nevezett égitestre pillantva azonnal

elragadja az őrület. De gonosz társaik sem

járnak sokkal jobban. Ha nem a várost

benépesítő kóbor szörnyek vagy a házak

csapdái és varázslatai végeznek velük,

akkor előbb, utóbb valamely ház kezébe

kerülnek, aminél gyakorta

összehasonlíthatatlanul jobb a halál.

A házak több tucatnyian vannak

Bel’ishabarban. A legkülönfélébb

kreatúrák közösségei vívják itt

árnyékháborúikat egymás ellen, intrikát,

árulást, mérget és mágiát bevetve a cél

érdekében, ami nem más, mint a Káel által

ígért isteni erő. A házak hihetetlenül erősek

a hosszú csaták, és a városban talált molda

ereklyék miatt. Ha egy család elpusztul,

hamar új lép a helyébe, ha meg tudja

tartani azt. Ami nem könnyű feladat ebben

a folyamatosan torzsalkodó, beteges

világban. A klánok, kisebb-nagyobb

területeket birtokolnak, melyeket

folyamatosan igyekeznek bővíteni. A

vadászterület, a kirabolható paloták ősi

kincsei nagy vonzerőt képviselnek. A

csatákban elhullott zsoldosok és csatlósok

sem vesznek kárba, élelemként vagy

fegyverként, de újrahasznosulnak.

A város házai közt említést érdemel a

Thimakriosz, amely Rémek közössége, a

Vérgyűjtők nevű árnyékvadász testvériség,

kik a mérgek és a csapdák mesterei, Egy

Nafael’dar nevű renegát homályelf ház, A

Groukh nevű vérfarkas család, és a

Shiramiol ház, mely egy őrült,

emberáldozó Árnyelf család, kik áldozataik

húsából tesznek szert mágikus hatalomra.

Jelentős hatalom még a szintén kannibál,

La’marten család, a Fakók nevű átokfattyú

klán kik a maguk által kapart járatokban

élik állatias létüket, a Garukhamakul nevű

ónixsárkány és félvér utódai, a Hran fiai

nevű agyszívó klán, és a két élőhalott ház,

a nekromanta beholder Ablack népe és a

Del’cormák vámpírnemzetsége. Ezen

családok esetenként több tucat palotát és

szolgák százait birtokolják. A szolgák

állati létben élő, gyakran mágikusan

befolyásolt és kondicionált, fanatikusan

hűséges eszközök csupán a családok

kezében.

A nagy házakon kívül is akadnak hatalmak

a városban. Ilyen például a Drakolich

Matharaszkosz, vagy a csontvadász nevű

félmolda-féldémon boszorkányúr, illetve

Káel fanatikus, minden elérhető lényt

feláldozó szektája, a Visszavárók. Ezen

hatalmakon kívül még tucatnyi kisebb ház

verseng a jutalomért a város szürke ege

alatt.

Bel’Ishabar lakóinak alig van kapcsolata a

külvilággal. Mégis, veszett híre ellenére

mindig akad egy őrült zsoldoscsapat, aki

épp itt próbál szerencsét, vagy itt van

például a Valarich kereskedőház, aki

kizárólagosan kereskedik a város házai és a

külvilág közt, egyedüli megtűrt idegenként

a családok közt. A ház minden eszközzel

védi monopóliumát, hisz az élelemért, élő

rabszolgákért, holtestekért és egyéb árukért

cserébe, mérhetetlen gazdagságra, molda

varázseszközökre tehet szert.

Légkör: A légkör teljesen normális, bár a

fényviszonyok furcsák. Az éjszakák szürke

félhomályba burkolóznak, míg a nappalok

sápadt, szürkés sárga fényét Káel

koponyája adja.

Mágia: Az ördög szemének szövedéke

jóval erősebb, itt a varázshasználó

mágiapontjainak akár a másfélszeresét is

visszanyerheti.

Kapuk, Hasadékok: A város csatornáiból

szivárgó köd az alsóbb síkokra nyíló

hasadékból árad, ahogyan a feledés kútja

is. Ezen kívül a városból több elfeledett

szilánkra, és areaszi szilda romra nyílik

kapu.

Idő és tér: A városban az idő és a tér

normálisan működik.

Gravitáció: A városban a gravitáció

normálisan működik.

Átokföldi rontás: A városban két rontás is

érezteti hatását.

Káel pillantása

Típus: Mágikus (Erősség 15-Mentális)

Hatás: Őrület, azonnali illetve maradandó.

66

Gyógyulás: Mágia (25)

Leírás: A rontást a Káel koponyája nevű

objektum okozza. Ha egy jó jellemű lény

rátekint a fénylő koponyára, azonnal

megőrül, a viselkedése teljesen

kiszámíthatatlan lesz, az irányítását a Km

veszi át.

Hullarontás

Típus: Mágikus

Hatás: Bárki, aki az éjszaka folyamán

meghal, a következő éjjel élőholtként

(zombi, tetemrém) támad fel, és az

árnymester seregét gyarapítva a városban

vadászik friss hús után. Ha a holttestet az

átalakulás előtti napon más módom

felhasználják, az átalakulás nem történik

meg.

Fehérrév

Fehérrév a külső szilánkok legnagyobb

városa. Egy jelentéktelen, nagyjából

félgömb alakú, saját gravitációval és ritkás

légkörrel rendelkező, tíz mérőföld

átmérőjű sziklatömbre épült, melyet

járatok sokasága hálóz be. A hatalmas

város a szilánkok kereskedelmének egyik

legnagyobb központja.

A város három részre tagolódik, a

Fennsíkra, a Féreglyukra és a Gödörre.

A Fennsík a félgömb sima felülete, amely

valaha Alarion felszínén volt. Ez a

városrész egy ősi molda város romjaira

épült. Ez a városrész a kereskedelem, a

gazdagok és a nemesség lakhelye. A

fennsík peremén, a gödör kezdeténél

találhatók az égi hajók dokkjai. Itt vannak

a legnagyobb raktárak és a kereskedőházak

irodái. Az égi hajók dokkjai nyüzsgő

élettel vannak teli. A hajók zombi

rakodómunkásai, a kikötői vagányok és

szajhák, a zugárusok és csempészek sajátos

hangulatot kölcsönöznek a szűk

utcácskáknak.

Beljebb a kisebb boltok irodák és a

polgárok házai alkotják a város jellegzetes

utcaképét, melyet szűk utcák, három-

négyszintes kőházak és fedett sikátorok

jellemeznek.

Befelé haladva az utcák kicsit tágasabbá

válnak, a házak pedíg egyre díszesebbek.

Ez a városrész a polgáros lakhelye, a

kocsmák, bárok, kaszinók és arénák

gyűjtőhelye. A város központja a tanács és

a frakciók székházainak otthona, valamint

a kapuk tere. A frakciók a városi

tanácsosokat adó politikai érdekcsoportok

nevei. Ugyanis Fehérrév társadalmi

berendezkedése egyedülálló. A várost

irányító tanácsot képviselők alkotják,

akiket a frakciók jelölnek, és a nép

szavazatai által jutnak a

kormányzótanácsba. Ezáltal egy frakció

minél több tanácsost juttat a parlamentbe,

annál nagyobb befolyással bír. A frakciók

mögött különféle érdekcsoportok,

arisztokrata családok, alvilági szervezetek

és nagy kereskedőházak állnak. E sajátos

politikai berendezkedésnek köszönhető

hogy fehérrév politikai élete legendásan

mocskos és korrupt. A négy évente tartott

választásokat hatalmas kampányok,

gyilkosságok, intrikák jellemzik. Sokak

szerint fehérrév a szilánkok legaljasabb

városa.

A fennsík másik nevezetessége a

Templomnegyed. Ez a városrész több mint

félezer templomnak és szentélynek ad

otthont. Itt szinte a szilánkok minden

vallása megtalálható, az elképesztő, bizarr

szektákig és istenekig, mint az alvó

asszony, vagy a csontnélküli szektája,

kinek hívei saját csontjaikat áldozzák

istenüknek.

Sok nagyhatalmú, magát istennek tituláló

lény itt székel, élvezve hívei imádatát.

A város másik nagy egysége a Gödör. Ez a

hatalmas terület a félgömb domború része.

A városrész egészét egy hatalmas ipari

negyed foglalja el. Itt dolgozzák fel a

szilánkokról ideáradó nyersanyagot. Sok

száz kis céh mellett két hatalmas

fémöntöde, egy szövőüzem, és több nagy

élelmiszer feldolgozó ontja fekete füstjét a

város szürke egére. Az üzemek fekete

kőfalai közt mocskos, szűk utcácskák

kanyarognak, a munkások lakhelyei. A

házak zöme a klánok és kereskedőházak

tulajdonában van, a céhekkel egyetemben.

A lakosok éhbérért dolgoznak, mindenüket

elviszi a lakbér, a magas árak és a

67

horribilis adók. Legtöbbjük hála a házak

kölcsöneinek, egy életre el van adósodva.

Mégis, ez a városrész talán a legnyüzsgőbb

mindközül. Itt található a hatalmas Goblin

piac, ahol minden kapható, valamint a

városi őrség hírhedt épülete.

A város harmadik negyede a hírhedt

Féreglyuk. Ez a szilánkot át meg átszövő

járatok és csatornák szövedéke, amely által

a város csaknem valamennyi épülete

kapcsolatban áll egymással.

Ez a hely a nyomornegyedek zsúfolt

tömegszállásai, a bandák és járványok

otthona. A járatokat a klánok és utcai

bandák uralják, állandó harcban a

csatornák dögevő patkányembereivel vagy

a kannibál átokfattyú bandákkal. A

nincstelen lakosok a felszín csatornái alatt,

mocskos járatokban élnek , tulajdon és

egymás testét és szerveit árulva, vagy a

fentiek hulladékán. Mindennaposak a

járványok, lázadások, zombitámadások,

száznál is több sötét szekta, nekromanták

és démonok ügynökei működnek itt. A

legveszedelmesebb rész a Démon

állkapcsa nevű negyed, ahol állítólag egy

hasadék nyílik a kilenc pokolba. A

negyedet egy Krisztoszkhanan nevű

pengesárkány, és tolvajklánja, a Szürkék

uralják.

E kaotikus város törvénykezése és

közrendje igen sajátos. Bár a törvények

szigorúak, a törvényhozás és ítélkezés igen

bürokratikus, hosszadalmas és korrupt. A

városi őrséget a tanács, és a frakciókon átt

a klánok és kereskedőházak irányítják.

Ráadásul maguk az őrök is hírhedten

korruptak. A városi őrjáratokat nemritkán

csatagólemek és mágusok kísérik, a

nyomozók vérfarkasok, ám ez nem

garantálja a sikert a bandák és a féreglyuk

kreatúrái ellenében. A városi őrség

előszeretettel alkalmaz kalandozókat,

emiatt minden jelentkezőnek

büntetlenséget és menedéket kínál. Emiatt

a szilánkok kalandorainak színe, java

megfordult már a városi őrség kötelékében.

Gauntargromm

Gauntargromm a szürketörpék egyik

legnagyobb királysága a szilánkokon. A

királyság, bár nem egészen száz éve

született a kicsiny Ércroppantó klánból,

mára nyolc nagy, és tucatnyi kisebb

szilánkot ölel fel, és folyamatosan

terjeszkedik. Központja Kuruzd, a király

székvárosa, mely valaha az Ércroppantók

szállása volt. A város egy hatalmas szilánk

szívében fekszik, bejáratait adamantit

őrtornyok és kolosszusok őrzik.

A törpék sikerének titka, a mágia

fondorlatos felhasználása. Papjaik és

mágusaik ügyes gólemépítők és

nekromanták. Emiatt hadseregük

kezdetben gólemekből állt, mellyel

meghódítottak néhány kisebb szilánkot.

Ezt követően a legyőzött lakosságot

lemészárolták, és húsgólemeket, valamint

élőholt félgólemeket készítettek belőlük.

Ezzel kiegészítve csatagólemjeik hatalmas

erőt képviseltek, mellyel a birodalom rövid

időn belül a ma ismert méretére duzzadt.

Gauntargromm királya, Drótszakállú

Gaulgrimm máig nem tett le hódító

terveiről. Szeretne egy hatalmas birodalmat

alapítani.

Emiatt a meghódított területek teljes

lakosságát kiirtják és „feldolgozzák”, hogy

az inváziós hadsereg folytonos utánpótlást

kapjon. Gauntargromm az utóbbi években

felhívta magára Areasz nagyhatalmainak

figyelmét, egyesek szerint Undarr

támogatja Gaulgrimm király terveit.

Hamalarthar

Hamalarthar egy kétségkívül igen érdekes,

egyedi szilánk. Tulajdonképpen egy óriási,

lyukacsos, számtalan járattal átszőtt

sziklatömb. Különlegessége, hogy anyaga

mágneses, és járatai saját gravitációval

bírnak. Ezenfelül számtalan kisebb,

nagyobb hasadék nyílik a járatok mélyén

és a szilánk körüli űrben. Talán ennek az

adottságnak köszönhető hogy két ősi, nagy

múltú faj is otthonául választotta

Hamalarthart. A szilánkot a mélység

népének egy klánja, a Nilirivenelek, és egy

zafírsárkány nemzetség, a

68

Szivárványszárnyúak lakják. E két faj

tökélyre fejlesztette az együttélést, sőt,

szükség esetén közösen vonulnak csatába

is, a szellem-nép tagjai, a sárkányok hátán.

A járatok mélyén csodálatos, a két faj

kultúráját ötvöző kristályváros született. E

város fő bevételi forrása a kereskedelem. A

sárkányok unszolására a visszahúzódó

Nilirivenelek beleegyeztek egy égi hajó

kikötő és egy piac létrehozásában. Mivel a

szilánkról, közel másfélszáz hasadékának

köszönhetően könnyedén megközelíthető a

világ szinte bármely pontja, az üzlet hamar

virágzásnak indult. A sárkányok keményen

uralják a piacot, és könyörtelen sarcot

szednek a kapuforgalom után. A szellem

nép saját termékeket is árul, mágikus,

faragott drágakőszobrocskákat és az erők

síkjának anyagából szőtt kelméket. A város

csodás és szokatlan látványt és élményt

nyújt, mivel a kövek saját gravitációja

miatt a járatokban nincs fent és lent, az

utcán sétáló feje felett is gyalogosforgalom

zajlik és a járat oldalából is épületek

emelkednek. Talán e sajátos atmoszféra,

talán a kereskedelem a titka, de tény hogy

Hamalarthar sárkányai évről-évre

gazdagabbak.

Hélosz szeme

A Hélosz szeme nevű képződmény

tulajdonképpen nem is egy, hanem hat

szilánk, melyek egy feketén lüktető

energiaörvény körül keringenek. Ez az

örvény olyan nagy kiterjedésű, hogy

szabad szemmel is látható sötét foltként a

nappali, sőt, az éjszakai égen is. Erről az

örvényről azt tartják, hogy tulajdonképpen

egy kapu, amely Eanra, más néven a

Szürke rengetegbe vezet, ami Hélosz

létsíkja. Más mondák szerint ez Hélosz

szeme, amivel mai napig figyeli a világot.

Mindkét elmélet híveinek igaza van. A

sötét örvény valóban Hél síkjára nyíló

átjáró, melyen átt a hívők és a

feláldozottak lelkei uruk elé járulhatnak.

A kapu körül keringő, hat izzó lávaszilánk

ad otthont a hűségesek nevű lélekfaló

démonoknak, akik a lelkek áramlását és

megtisztulását felügyelik, mielőtt azok

átléphetnek a kapun. A hat lávaszilánk

egyfajta purgatóriumként működik. A

hűségesek itt égetik tisztára a lelkeket, míg

azok átléphetnek uruk birodalmába.

Hél sok papja állítja, hogy a sötét

örvényből meríti erejét.

Hélosz szemét az ági hajók és a szilánkok

lényei messzire kerülik.

Illawathar

Illawathar, avagy a Fájdalom földje egy, a

külső gyűrűn elhelyezkedő szilánk. Saját

légkörrel és vízháztartással bír, Melyet egy

másik szilánkkal való ütközésnek

köszönhet. Illawathar alapvetően egy húsz

mérőföld átmérőjű magmagömb volt, ami

kihűlése után hatszögletű, mérőföldnyi

hosszú bazaltrudak tömegeként szilárdult

meg. A szilánk távolról egy kő

darázsfészekre emlékeztet. Ezek a

kőoszlopok adtak otthont a démonok egy

városának, az Eredeti Illavatharnak a

sötétség korában. A démonok egy, a

tartaroszra nyíló hasadékon át közlekedtek,

mely a szilánk közelében található. A

sötétség kora után a hasadékot bezárták, és

a várost a démonok egykori rabszolgáinak

hagyták örökül a szabad népek seregei. Ám

a szilánk köveit megrontotta a démoni

gonoszság és Illawathar átokfölddé vált.

Lakói, az egykori rabszolgák, lassanként

maguk is hasonlatosakká váltak egykori

sanyargatóikhoz. A bazalttornyok lakói

maguk is gonosz átokfattyakká váltak.

Máig a rabszolgák korcs utódai lakják a

szilánkot, és igen ocsmány szokásoknak

hódolnak, melyeket gazdáik hagytak rájuk

örökül. A tornyok járatainak mélyén

elkorcsosult rabok ezreit tartják,

„tenyésztik” és hizlalják kőketrecekben.

Ezek a rabok, a vágóemberek szolgálnak a

közösség táplálékául. Az idetévedt idegen

is hamar hizlaldában vagy a vágóhídon

találhatja magát, ha megsérti a város

kiismerhetetlen, kaotikus és bürokratikus

törvényeit.

A lakosok a környező szilánktörmelék

fémeit bányásszák és adják el, ám nem ez

az egyetlen bevételforrásuk.

69

A város népe a tanács vezetésével

megnyitotta a tartaroszba nyíló kaput, és a

vágóemberek lelkeivel kereskedik. E

tevékenységük eredményeképp a város tele

van démonikus tárgyakkal és mágiával.

Mindent összevetve Illawathar rászolgált a

Fájdalom földje elnevezésre.

Keselyűvár

Keselyűvár egy három mérőföld átmérőjű,

lakható szilánk. Megjelenését tekintve

egyetlen hatalmas, nagyjából gömb alakú

sziklatömb. A szilánk egészét bazalt és vas

tornyok és erődök borítják és vöröses

védőmágia mező veszi körül.

Ez Hájas Kesarath a rettegett

boszorkánymester fellegvára és az általa

alapított keselyűrend központja.

A szilánk mélyét át meg átszövik a járatok

és alagutak. Itt végzik sötét és tiltott

szertartásaikat és beteges kísérleteiket a

keselyűk. A járatokat a szekta élőholt

tagjai, a Dögkeselyűk őrzik.

Ide szállítják a világ minden tájáról

összeharácsolt javaikat, és innét szállítják

mindenüvé bájitalaikat, mérgeiket és

különlegesen kondicionált, tudattalan

rabszolgáikat.

Azt beszélik, a rend vezetői hatalmas

kincseket halmoztak fel odvaik mélyén, a

vén Kesharat felállni sem bír egyedül a

ráaggatott kincsek súlyától.

Kristályerőd

Kristályerőd egy hatalmas és gyönyörű

szilánk. Korong alakú felszínét erdők és

tavak borítják, saját légkörrel és állandó,

kellemes nyári klímával bír. A mintegy

száz mérőföld átmérőjű szilánkot emberek

lakják.

Az itt élők társadalma látszólag maga az

idill. A helyiek nem ismerik a háborút,

nem gyakorolnak mágiát és nem viselnek

fegyvereket. Mindenben a szeretet és a

békés beletörődés vezérli életüket. Napjaik

a vidámság és a lelki béke keresésével

telnek.

Az itt élők minden idegent barátságosan

fogadnak, és vendégül látnak virágos,

földszintes kőházaikban. Ám ritkán

látogatják meg utazók a szilánkot, melynek

oka az alapítók által létrehozott

védővarázslatokban keresendő. Mely

varázslatok minden illetéktelen

behatolástól hatékonyan megvédik

kristályerődöt.

A lakosság mezőgazdasággal és

juhtartással foglalkozik, kis falvakban él.

Legnagyobb városuk a szilánk közepén

álló Harmónia. A város rendezett, sugár

alakban szétágazó utcák mentén épült

fehér, kétszintes házakból áll. A házak

ablakaiban és a tereken virágok, az utak

mentén díszfák és szobrok állnak.

Mindenütt rend és tisztaság uralkodik.

A város és a szilánk jólétének

letéteményesei a nép élő isteneiként tisztelt

Alapítók. Ezek a csodás lények

mágiájukkal jobbá teszik a szilánk népének

mindennapjait. Felügyelik életüket,

törvénykeznek és megvédik alattvalóikat a

külvilág veszélyeitől.

Harmónia városának szívében, a Béke

tavának szigetén áll a szilánk névadója, a

gyönyörű Kristályerőd. Az erőd egy

hatalmas rózsakvarc palota, amely az

Alapítók szállásául szolgál.

A szikrázó, fehér köpenyt viselő alapítókat

csak ritkán látni az erődön kívül.

Ennek oka pedíg a következő. Az alapítók

valójában egy agyszívó közösség, akik a

kristályerőd alatti járatokban rendezkedtek

be. A szilánk lakóit pszihonikus

parancsokkal és neveléssel évszázadok

alatt engedelmes nyájjá tették, akik

eltartják az agyszívókat. Évente kétszer, a

rengeteg jelentkező közül kiválasztják a

táplálékul felhasználandó egyedeket, akik

az alapítók vezetésével „egyesülnek a

végső fénnyel”. Valójában az agyszívók

élelmévé válnak, holttestükből pedíg a

barlangok élőholt testőrei és az Ilithídek

háziszörnyeinek eledele készül.

Az igazi élet a szilánk járataiban, az ilithíd

klán Methalantaq nevű városában zajlik.

Az Alapítók szerteágazó kereskedelmet

folytatnak a szilánkok több drow és

átokfattyú közösségével.

70

Malavel

Malavel a káosz és a pusztulás városa. A

külső szilánkgyűrűben található, egy

harminc mérőföld átmérőjű, savas

tócsákkal borított, sziklás szilánkon. A

szilánk elég hideg, melyet egy

belecsapódott jégtömbnek köszönhet,

melyet a lakók ivóvízforrásként

hasznosítanak. A hőmérséklet

folyamatosan fagypont körüli. A város

először fegyenctelep volt, itt tették ki a

nemkívánatos elemeket, elfogott kalózokat

a kapitányok. Később mások is

csatlakoztak a rabokhoz, számkivetettek,

bujdosók, körözött bűnözők és démonok

települtek le a kaotikus városban, melynek

lakossága mára meghaladja a tízezret. A

város lakói úgy élnek, ahogy tudnak,

nincsenek törvények vagy szervezett

hatalom. Tucatnyi banda és klán harcol

egymással, a város egy-egy darabkáját

birtokolva. Az erősebb életben marad és

megeszi a gyengét, itt sokszor szó szerint.

A városban démon és ördög klánok,

patkányemberek és degenerált gnómok

harcolnak az emberekkel a vízért,

melegért, szállásért és hatalomért.

A bandák egymás fosztogatásából és a

Yugoloth rabszolga-kereskedőkkel való

üzletelésből élnek. Néhányan kalózkodnak

is, a város két égi hajójával. E két hajó

folyamatos harcok tárgya.

Malavel épületei igen kaotikus képet

mutatnak. Nincsenek utcák vagy csatornák,

a különféle stílusban épült, kaotikus házak

teljes összevisszaságban állnak a szennyel

kevert savtócsák és patakok közt. A

nyomor egyes helyeken leírhatatlan, sok a

prostituált, rabló és dögevő. A várost máig

használják börtönként, a lerakott rabokkal

élelem is érkezik, ami mindig harcokra ad

okot a helyiek között.

Malavel kétségkívül a szilánkok egyik

legnyomorultabb és félelmetesebb helye.

Shirana kordan

Shirana kordan közös nyelven

Kétségbeesés szigete, egy furcsa, kaotikus

szilánk. A szilánk maga egy nagy

fémtartalmú, éles kőtüskékből és több száz

méteres oszlopokból álló, veszedelmes,

mágneses objektum.

Lakottá akkor vált, mikor egy Aaron

Sharabír nevű Dukalon pap és kalandor égi

hajójával, a mágneses tér miatt

nekisodródott a szilánknak és itt

megfeneklett. A szilánkon már több

hajótörés túlélői tengődtek. Aaron azonnal

átvette a hatalmat a szilánk felett és

kalózkodásba kezdett, ami máig is

folytatódik.

A szilánk közelében ismeretes egy

síkhasadék, ami az Elízium

csillagrendszerrel nyílik. Aaron bandája

erre is rátette a kezét, és adót szed a

hasadék átkelőitől.

A város a rablás mellett kereskedelemből

él.

Shirana kordan igen kaotikus képet mutat.

A szilánk kőpengéihez erősített, hajótörést

szenvedett és rabolt égi hajókból áll.

Szürkeszirt

Szürkeszirt az Őrizők rendjének, más

néven az inkvizíciónak a fellegvára. A

szilánk maga, egy hatalmas sziklatömb,

melyet az tett különlegessé, hogy a

mélyében található központi

barlangteremből egy stabil, szinte minden

más ismert hasadékkal kapcsolatban álló

központi hasadék nyílt.

A harmadkorban, a kilenc pokol csatáját

követő paktum során a főistenek, Hélosz,

Magnusz és Rána hozták létre azzal a

céllal, hogy a rend megvédelmezze Areasz

világát minden külső pusztító erőtől. Az

istenek paktumot kötöttek, melyben

megállapodtak, hogy egyikük sem szól

bele az őrizők működésébe, a rend a

vallások felett áll majd. Ezenfelül

mindegyikük támogatja a rend működését,

tagjait pedíg híveikhez hasonló

hatalommal látja el. Mikor a paktumra

esküdtek, vérüket egy obszidián kehelybe

csorgatták, mely a szövetség kelyhe nevet

kapta. Ezt átadták egy Adariet nevű,

esszenciahasználó félisteni teremtménynek

és megbízták az őrizők rendjének

megalapításával, majd elhagyták az anyagi

síkot. Adariet a sárkányokhoz fordult

71

segítségül, kik Szürkeszirtre vezették, és

mágikus védelmükkel látták el a szilánkot,

majd pedig felépítették a hasadékból a

nagy kaput, amin át az összes kiépített és

ismert kapu elérhető.

Ezek után, a sárkányok kérésére és anyagi

támogatásának hatására egy törpe klán

kiépítette a szürkeszirt egészét borító

erődrendszert, a szilánkot átszövő járatokat

és az égihajó kikötőt. Az építkezésben

Thyshel’eliamar is részt vett, vohar

szerkezetekkel és félvohar szolgákkal látta

el a szilánkot. A Kaput pedíg Bhalior

kötötte össze az erők síkjával, hogy az

őrizőknek oda is legyen bejárása.

Ezután Adariet lefektette az inkvizíció

alapszabályait, melyek máig változatlanok.

Őrizni a kapukat és a hasadékokat a külső

síkok démonai és ártó lényei, valamint

idegen világok teremtményei ellen,

Vadászni a nem e világról való, a világ

ellen törő lényekre és azok szolgáira,

valamint mindazokra, kik kaput nyitnak

ilyen lényeknek és entitásoknak. Mindezt

pedig a leghatékonyabb eszközökkel,

könyörtelenül kell végezni, hiszen a

többség érdeke a fontos. A rend ma is ezek

szellemében jár el, nemritkán a pusztuljon

ezer ártatlan, mint megmeneküljön egy

bűnös elv szellemében. Ennek köszönhető

az inkvizíció rettegett hírneve.

Az inkvizíció hét rendből áll.

Első a Hatalom őrizőinek rendje, mely

mindenkor ötvenöt főből áll. Ők az

inkvizíció feje. Általában nagyhatalmú

mágiahasználók és stratégák, a rend

követei és politikusai éppúgy, mint

krónikásai és csatamágusai.

Rangban alattuk állnak, egyenlő helyen a

lovagok és a rontásvadászok rendjei.

A lovagok rendje ténylegesen négy

alrendből vagy lovagrendből áll, melyek

mindegyike hetvenhét lovagból áll, és

melyek élén a komtúr parancsnokol. Ezek

az Égi pöröly, a Fekete lovagok, az

Álomőrzők és a Halálhozók rendjei. Ők az

inkvizíció katonái. Hatalmas fizikumú,

félelmetesen képzett és szervezett

harcosok, mágikus és pszihonikus

arzenállal.

A rontásvadászok rendje félelmetes

ügynökökből, orvgyilkosokból és

fejvadászokból áll. A rend mindenkor

kilencvenkilenc tagot számlál. A

rontásvadászok kérlelhetetlenül szegődnek

a külső erők és démonok nyomában, és

semmilyen eszköztől sem riadnak vissza a

cél érdekébe.

A hetedik rend a Fürkészek rendje. Ők az

őrizők tudósai kutatói, orvosai és felderítői.

A rend mindenkor kétszáz tagot számlál.

Az inkvizíció híres arról, hogy minden

tudást összegyűjt, kristálykönyvtára

nagyobb Nagathan főkönyvtáránál,

laboratóriumai és műhelyei pedíg a

Dah’khaladot is megszégyenítik. Mindezen

tudás és technika kezelői a fürkészek.

E három rend tagjai mellett körülbelül

kétezer vohar szolga és élőhalott el még a

szilánkon mint kiszolgálószemélyzet.

Emellett az inkvizíció hatáskörébe tartozik

a mintegy tízezer főt szolgáló Csillaggárda,

ez a különlegesen képzett katonákból álló

szervezet, melynek erődje a szilánkok

egész területén megtalálhatók. A gárda

célja az égi hajó útvonalak, kapuk és

hasadékok közvetlen katonai felügyelete.

Jó kapcsolatot tartanak fenn a holtak

testvériségével is. E két szövetséges rend

az újoncok fő forrása is egyben.

Az erődlabirintus mélyén található az

inkvizíció rettegett börtöne, ahol sok

szörnyeteg és démonidéző mellett állítólag

egy kisebb isten is raboskodik.

Itt található még a nagyszentély, melynek

mély őrzi a szövetség kelyhét, melyben

máig ott fortyog a három isten vére.

A rend igen kemény és hosszú kiképzésnek

veti alá ifjú növendékeit.

Az inkvizíció bármely faj tagjait felveszi.

Új tagokat csak egy rendtag halála esetén

vesznek fel, általában felkérés alapján, már

bizonyított, árnyak ellen kipróbált

személyeket. A beavatás során el kell

fogyasztaniuk egy kortyot a szövetség

kelyhében fortyogó vérből. Az

alkalmatlanok ekkor hamuvá porladnak,

ám az erős lelkűek testét és lelkét

megerősíti a vér, életüket századokkal

megnyújtja, és védelmet nyújt számukra a

72

kisebb mágiák, pszí erők, sőt esszenciális

hatások ellen is. Ettől kezdve használhatják

a rend különleges eszközeit, a lovagok

hatalmas, élő adamantrill csatavértjeit, az

energiafegyvereket, a mágikus muskétákat

és a számtalan eszközt, melyet a különféle

népektől kaptak, mint Dah’khalad égi

hajói, vagy az Undarri Kolosszusok.

Az inkvizíció ma is az ősi módon, Adariet

irányítása alatt működik. Máig védik,

vallásra és fajra való tekintet nélkül Areasz

fajait, vadászva a külső és belső

fenyegetésre. E fenyegetést az alóbb síkok

lényei mellett a Rémurak terjeszkedése és

a Zargon invázió jelenti.

A Gyűrű

A Gyűrű a szilánkok közti hatalmas

törmelékmező elnevezése, mely Areasz

körül kering, mint egy kiterjedt

aszteroidamező. E számos öklömnyitől a

mérőföld nagyságú sziklákból és porból

álló mező régen megkeserítette a bolygó

lakóinak életét. Valaha, a síkkapuk

stabilizálásáig hatalmas meteorrajok

szaggatták Areaszt. Ez a kapuk lezárásával

és az erőtér helyreállításával megszűnt.

Ám máig gyakran hullanak meteorok a

gyűrűből a bolygó felszínére. Emellett a

sodródó törmelék a hajókra is komoly

veszélyt jelent.

Végezetül álljon itt a szilánkok néhány jellegzetességének leírása dióhéjban.

A szilánkok légköre: Egyes szilánkok

légköre savas gőzökből, gázokból áll, míg

mások egyáltalán nem rendelkeznek

légkörrel. Ritkán előfordul, hogy egy-egy

szilánk saját, lélegezhető légkörrel bír.

Mágia a szilánkokon: A szilánkok egy

részén normálisan működik a mágia, míg

másutt, az úgynevezett holtmágia

mezőkön, egyáltalán nem működik, lévén

hogy ezen területekről teljes egészében

hiányzik a mana. Ezek a területek minden

manát magukba szívnak, ezért itt a

mágikus tárgyak sem működnek.

Nagy számmal találhatók még a

szilánkokon vadmágia terek. Ezen felül

egyes helyek mágikus terei gyengék,

ezeken a helyeken a varázshasználók csak

fele annyi manapontot képesek gyűjteni,

mint normálisan. Ezzel párhuzamosan

persze akadnak olyan szilánkok is,

melyeken a szövet ereje jóval erősebb, itt a

varázshasználó manapontjainak akár a

másfélszeresét is visszanyerheti.

Kapuk, Hasadékok: A szilánkokon és a

köztük lévő űrben mai napig számos

síkhasadék található, melyek más

elsődleges anyagi, vagy akár alsóbb és

felsőbb síkokra is nyílhatnak. Egyes

hasadékok az árnyak síkjával állnak

összeköttetésben, míg mások tulajdonképp

a teret összekötő féreglyukak, melyek az

anyagi sík távoli csillagrendszereibe

nyílnak. Ilyen távoli csillagrendszerben

található a vanírok, a törpék, de gyíklények

és a gnómok őshazája is. Ezen hasadékok

bárhol lehetnek, gyakran fény, kavargó

energiák jelzik hollétüket, de olykor

semmi. A hasadékokon át a másik kijárat

percek alatt elérhető egy sötét és hideg

energiaalagúton át, legyen a célállomás

akár mérőföldek tízezreire az indulás

helyétől. E tulajdonságuknak köszönhetően

oly vonzóak az égi hajósok számára.

Bizonyos hasadékok több be és kijárattal

rendelkeznek, melyek egy része ismeretlen

is lehet, míg más részüket rendszeresen

használják. Az űrben lévő síkhasadékok

gyakori jellemzője a fokozott gravitáció.

Ezen hasadékok gyakran nyelnek el

óvatlan égi hajósokat. A vad hasadékok

nagyrésze ismeretlen, és igen veszélyes.

Sokszor az asztrál és mentálsík, valamint

az alsóbb síkok lényei, vagy az árnysík

démonai leselkednek a hasadékok

meggyengült esszenciájának túloldalán, és

elegendő egy félrecsúszott varázslat,

melyben megkapaszkodva elözönlik a

hajót és a közeli szilánkokat. Nem beszélve

arról, hogy egy ismeretlen hasadék

bárhová nyílhat, a mélyűrtől egy vulkán

lávakatlanjának fenekéig. Épp ezért csupán

vakmerő és őrült égi hajósok hajlandóak a

vad hasadékok használatára. Jobbára az

ismert és biztonságos, kapunak nevezett

hasadékokat használják. E kapuk indulási

73

és érkezési helye gyakorta kiépített, sőt a

forgalmasabb helyeken pénzt követelnek a

használatukért. Ilyen kapuhálózat köti

össze Areasz több birodalmát és

nagyvárosát. A kapukat az inkvizíció és a

csillaggárda felügyeli, éppúgy, mint az

ismert hasadékok nagy részét. A főbb

csomópontoknál általában szilánkerődöket

vagy óriási bázishajókat tartanak fent, de a

kevésbé forgalmas hasadékokat is időről

időre őrjáratok ellenőrzik.

Idő és tér a szilánkokon: A szilánkokon

az idő és tér gyakran igen furcsán

működik. Egyes szilánkokon az idő

gyorsabban vagy lassabban telik, mint a

világ más részein, sőt, az is előfordul, hogy

a szilánkról visszaérkező nyomorult

kétezer évvel korábbi hazáját látja viszont.

A tér is furcsaságokra képes a szilánkok és

a köztes űr bizonyos részein. Előfordul,

hogy a kőhajításnyira lévő szikla valójában

egy napnyira van, vagy a távoli hegyeket

néhány lépéssel elérjük. Ez utóbbi sok

hajós vesztét okozta már. Ez a jelenség

egyesek szerint az ütközéskor beszivárgott

őskáosz hatása

Gravitáció a szilánkokon: A szilánkokon

jobbára normálisak a gravitációs

viszonyok, feltéve, ha normálisnak

nevezhető, hogy a szilánkok kilencven

százaléka saját gravitációval rendelkezik,

míg a fennmaradó tíz százalék egyáltalán

nem bír gravitációval. Az érdekesség a

gravitáció erejében rejlik. Míg egyes

szilánkok iszonyatos gravitációval bírnak,

és mindent odavonzanak a környező űrből,

addig mások gravitációja alacsony, sőt

előfordul a fordított gravitáció is. Az ilyen

szilánkokat bajos megközelíteni égi

hajóval, sőt a rajtuk való tartózkodás is

nehézkes. Az igazán veszélyes a kettő

kombinációja. Egy ilyen szilánkon

előfordulhat, hogy az erős gravitációval

mindaddig küszködő szerencsétlent

következő lépésénél egy fordított

gravitációjú tér, minden előzetes

figyelmeztetés nélkül az űrbe hajítja.

Az égi erődök: Az égi erődök a szilánkok

sajátosságai. Egyfajta mágikus erőtérrel

bíró építmények, melyek erőtere légkörrel,

gravitációval, és a lebegés, illetve a repülés

képességével látja el őket. Ilyen erődöket

csupán esszenciális erőtérszívekkel, illetve

elementálokkal lehet létrehozni, minek

eredményeképpen az égi erődök igen ritka

jelenség. Areaszra törp, és gnóm

közvetítéssel jutottak, ám Undarr, a

vanírok, és a gólemek is hamar meglátták e

mozgó erődök előnyét. Így mára szinte

minden agy birodalom rendelkezik néhány

égi, vagy repülő erőddel. A nagyok, akár

több tucattal is. Ezek fontos

csomópontokat, városokat, és égjáró

útvonalakat védenek. A csillaggárda égi

erődjei a nagyobb síkhasadékok szájánál

állomásoznak, míg más, törp kereskedők

által működtetett erődvárosok a szilánkok

közti űrt járják, bányászva és kereskedve.

Egy égi erőd akármilyen külsőt ölthet. A

gnómok erődjei általában csupa fémlemez,

szögecs, körablak és füstölgő kémény

gömbök és félgömbök, míg a törpök

erődjei mágikus fém és kő golyók, láva és

fagyvetőkkel, kikötő kürtőkkel, stb.. A

gólemek kecses, fém állatokra hajazó

erődöket építenek, míg a vanírokra és az

unadrriakra jellemző a hagyományos erőd

forma, ám előbbiek főként fémből és

kőből, míg az utóbbiak kerámiából és

fémekből építik erődjeiket, míg egyes elf

erődök egy önmagába fonódó kusza inda

és fatörzs köteg külsejével bírnak.

E gigászok mérete igen különböző lehet, a

kisebb erődtől, a tíz mérőföld átmérőjű

holdig.

Az égi erődök készítésének titka a

harmadkor homályába vész, mára

maroknyi mester ismeri csak a metódust.

Így hát a meglevő erődök féltett kincsek,

melyek elementáljai gyakran vallásos

tisztelet tárgyát is képezi. Nem is csoda,

hisz egy-egy ilyen monstrum egész

kereskedelmi központoknak, égjáró

kikötőknek ad otthont, és iszonyú

fegyverzetével képes szinte mindent

elpusztítani.

Tengerek és Óceánok

74

Areasz, bár szárazföldei ismertek,

mégiscsak a víz világa. Felszínének

háromötödét tengerek és óceánok borítják.

E beláthatatlan térség, a szárazföld lakó

számra szinte ismeretlen. Bár hajóik

felszínét járják, sőt, egyes gnóm masinák

mélyebbre is merészkednek, mégis, idegen

közeg ez, mely az űrhöz foghatóan

veszedelmes és hatalmas erő, mégis,

Areasz éltető eleme.

A tengerek mélye a felszínhez hasonlóan

sokszínű világ. Meleg és hideg tengerek,

Hegyek és vízgörgette, élettelen

homoksivatagok és a nyílt óceán üres

víztömegei váltják egymást a korallszirtek

vagy a moszaterdők dzsungeljeivel. Egyes

helyeken víz alatti vulkánok szolgáltatják

az élethez szükséges energiát, másutt az

esszencia csatornái. A mélység szörnyű

nyomása és hidege sem akadálya az

életnek. E hatalmas és életteli világ

megszámlálhatatlan lény otthona.

Nagathan papjai úgy tartják, az élőlények

több mint háromnegyede Areasz vizeinek

lakója, és e számítás nem állhat távol a

valóságtól. E hatalmas teret, a felszínhez

hasonlóan, intelligens fajok, és szörnyek

lakják. Hatalmas vad területei mellett víz

alatti városok, országok, sőt birodalmak

húzódnak itt. E birodalmak általában

ismeretlenek a partjaiknál élők számára,

leszámítva a gyér kereskedelmet, és a ritka

alkalmakat, mikor egy hajóflotta megsérti

Vízmélye urainak területét, vagy a

bálnavadász és halászflották a

szövetségeseiket védő vízi elfekkel

kerülnek összetűzésbe.

E birodalmak közt éppúgy vannak jó

szándékúak, hódítók, gyengék és

hatalmasok, mint a földfelszínen. Itt is

háborúkat vívnak, az átokföldek éppoly

veszedelmesek és a kultúrák éppoly

sokszínűek mint a parti népeknél.

Elfek hínárerdei és korallzátonyai állnak

szövetségben a Mélység népének buborék

és kristályvárosaival, a bestiák hordáival

szemben. A halnép-a tritonok élnek együtt

a fölöttük elúszó vízsárkányokkal és a

korallbarlangjaikban kincsüket őrző

sárkányteknőcökkel. Alakváltók vadásznak

a vizek mélyén, zsákmányért harcolva a

bestiahordákkal, melyeket néha a mélység

egy Krákenja vezet, vagy zsoldos kémként

dolgozva egy triton király, vagy bestia

hadúr seregében.

Vízi trollok és ogrék potyáznak a víz alatti

vadonban, ahol tavitündérek ligetei

találhatók.

A továbbiakban Vízmélye egyes

jellegzetes tájegységét, az itt található

országokat és népeket mutatjuk be.

Barag Bolgan

A Nyugati Óceán Dél Thoraltól ötszáz

mérőföldre lévő térsége egy igen érdekes

városnak nyújt otthont. Ez Barag Bolgan, a

Vízben Születő Tűz Hona. A térségben, az

óceánfenéken egy vulkáni hátság terül el,

mely folyamatosan emelkedik, kitörések és

földrengések közepette. Ezen instabil,

változó geológiai folyamatot lovagolja

meg a gnómok és víztrörpök egy

közössége. A város a víz alatti vulkánok

fölött, a tenger mélyén lebeg, falait a

vulkánok hője által olvasztott fémtartalmú

üvegbúrák alkotják, míg padlatát

szegecselt, nyomásálló kerámia és fém

ötvözet. Az egész várost hatalmas

hajócsavarok hajtják, illetve mozgásukkal

egyensúlyozzák ki, mikor az le van

horgonyozva. Egy-egy búra mérete

vetekszik a nagy Kyuruk arénákéval is.

A város a vulkánok olvadt fémjeit és

nyersanyagait, mint a kén vagy a szilícium,

szivattyúzza csövek segítségével a víz

alatti kráterekből, mint egy óriási,

tengermélyben lebegő szúnyog.

Az így nyert alapanyagot mágiával forró,

folyékony állapotban tartják, és egy több

száz mérőföldes fémcső rendszer

segítségével juttatják a Csillagpart alatti

mélysötétben elterülő tűztörpe városba,

Aggnírba. A nyersanyag innét Brukh-

baradba, és Dah–Khaladba kerül. Barag

Bolgan népe az égjárókhoz hasonlatos

vízalatti hajókon jár, melyeket erőtér, és

mágia mellett, mágium és nyersolaj hajt. E

tengeralattjáró flotta fő ellensége

Elhír’Irhat népe, a vízielfek közeli

királysága. A város ugyanis súlyosan

75

szennyezi a tengert, az általa vízbe

bocsájtott ipari gázok és mérges

folyadékok pusztítják a halakat és a korallt.

A csővezeték zavarja a cetek és a nagy

halrajok vándorlási útvonalait, és átvágja

az elf királyság déli határterületét. Így, az

úszó iparváros tengeralattjáró hada

gyakorta vív csatákat torpadóival, víz alatti

görögtűzvetőivel és szigonyágyúival az

elfek eleven, vohar hajói és cet, valamint

cápalovas különítményei ellen, kik élő

fegyverekkel és tündérmágiával harcolnak

a város seregei ellen.

Elhír’Irhat

Elhír’Irhat a tengeri elfek Thoral nyugati

partjainál elterülő birodalma. A birodalom

nem hasonlít a felszínlakó elfek

királyságaira. Inkább nagycsaládok, vagyis

elf házak szövetsége, melyet a

legtekintélyesebb családfők irányítanak.

Minden nagy ház, az alárendelt, akár

tucatnyi kisebb házzal együtt a saját

szállásterületén alakított ki központot. E

központok a víz alatt, korall- vohar

keverékek irányított, tündérmágiával

befolyásolt növesztésével készült, eleven

kastélyokból állnak, hol a falakat kova és

mészházas korallok alkotják, az ablakokat

gyöngyök borítják, az ajtók pedig

kagylókként zárulnak és nyílnak. A házak

óriás csalánozókkal, intelligens, savas

medúzarajokkal, mérget lövellő csiga

ágyúkkal, és vohar-hal hibridekkel védik

kastélyaikat. A vízi nép, felszíni

rokonaihoz hasonlóan, mestere a vohar

technológiának, és a természet erőivel való

együttélésnek. Ennek eredménye a pompás

korallpalota együttesek mellett a tengeri

moszatföldek és halrajok összességéből

álló gazdaság is, mely a házak

megélhetésének alapja. A tengeri elfek, bár

fémet elvétve használnak, féregzuzmó

vértjeik és fegyvereik bátran felveszik a

versenyt bármely fémből kovácsolt hadi

szerszámmal. Es ekkor még nem szóltunk

a voharból kialakított, eleven hajókról,

melyek savköpő csövei, méregtüskéi,

tapadókorongos csápjai és hatalmas ollói

az elf mesterek tündérmágiájával

kiegészítve szinte legyőzhetetlenek saját

közegükben. Ezt egészíti még ki a

lovasság, mely felvértezett, vohar-cápa és

orka hibrideken lovagolva támogatja a

harci gépszörnyeket. E sereg főként a

polipboszorkák uralta, Elhír’Irhattól

nyugatra elterülő mélytengeri árok, a

Tintasötét Szurdok által minduntalan

kiokádott rák és angolna bestia valamint

élőholt horda ellen harcol. Ez az állandó

háború az oka annak, hogy Barag Bolgan

bányászai sikerrel dacolnak a királyság

erőivel.

Alakváltók

Vízi elfek

Polipboszorkák-más bestiák

Trollok

Krákenek

Halnép, tritonok

Mélység népe-buborékvárosok

Sárkányok-sárkányteknőcök

Tündérek

Thoral

Thoral leírása

Thoral irdatlan kontinense a krónikák

szerint a másodkor óta lakott. Első lakói az

elfek voltak, kik a keleti partvidék

hatalmas erdőségeiben alapítottak

birodalmat, Elnarient. A harmadkorig csak

ők, és egyes vad embertörzsek lakják e

vidéket. Változás akkor történik, mikor a

kilenc pokol csatáját követően Areusz,

Merániai király Klesh földjéről

idevándorol és a démonoktól megtisztított

Üvöltő szelek völgyében alapít új

birodalmat. Ezidőtájt egyre több szerzet

telepedett meg a Thorali televényen. A

démonok nyomaiként létrejött átokföldeket

átokfattyak és más, a homállyal érkezett

kreatúrák lakták be. A hegyekbe törpök

érkeztek és szövetséget kötve Elnarien és

Tír’na Erran népével a keleti hegyek közt

felépítették Togra-Maggort, a

sziklaotthont. Tír’na Erran Merániai népe

mind jobban elkeveredett az őslakos

76

barbárokkal, akik mindinkább átvették a

Merán civilizáció vívmányait. Az elfek egy

része veszélyesnek találta az emberekkel

való kapcsolatfelvételt, és kivonult

Elnarienből, megalapítva saját birodalmát

Eneliort, a tiltott földet. Békés idők voltak

ezek, de hamarosan nagyot változott a

világ, ami alól a távoli Thoral sem húzhatta

ki magát. Klesh és Sháon földjén új

hatalom született. Egy másik világból,

hatalmas kapukon át, új, agresszív nép

érkezett Areaszra, a Vanírok. Mondják,

saját világuk pusztulása miatt kerestek új

hazát, ám biztosat senki sem tud. Ami

bizonyos, hogy hódító seregeik néhány

évtized leforgása alatt szétzúzták Meránia

mágusbirodalmát és megtámadták a

nyugati kis gyarmatot, Thoralt is. Sorra

hajtották rabságba a Merániával

szövetséges törzseket. Csakhamar egész

nyugathon urai voltak és mivel Klesh és

Sháon meleg éghajlatát nehezen viselték, a

termékeny nyugathoni síkságon alapítottak

új birodalmat. De északfölde és a három

nép szövetsége ellenállt a Vanír

hódításnak. Bár Tír’na Erran csaknem

kipusztult a háborúk miatt, mégsem tudták

megtörni. Befogadta a menekülő törzseket,

tekintet nélkül arra, hogy korábban

szövetségesek vagy ellenségek voltak. E

törzsekből és klánokból hadsereget

szerveztek és a törpék és elfek

támogatásával megvédték földjüket. Más

törzsek a Hold hegység járatlan hegyeibe

és Alborea partvidéki rengetegeibe

húzódtak vissza. Egyedül Enelior elfjei

kerültek, elutasítván Tír’na Erran és a

törpék segítségét, Vanariai fennhatóság

alá. Emiatt talán, de bizalmatlanságuk az

embernépek és más jövevényfajok iránt

gyűlöletbe fordult. Ezután hosszú idő telt

el látszólagos békében. Aztán nyugat felől,

Undarr földjéről árnyak és suttogás indult

útnak, egymás ellen fordítva Areasz szabad

népeit. Csakhamar mindenki magáénak

követelte a földeket a legősibb, vagy épp a

legkiválóbb nép jogán, maga mögött

tudván az Undarr ügynökei által felajánlott

támogatást. Rövidesen egész Areasz

hadrakelt, a szabad népek hatalmas

seregekkel vonultak szomszédaik ellen. A

világot csaknem elpusztító háborúnak az

istenek vetettek véget. Elhagyták és

lezárták a világot a halhatatlanok előtt. De

areasz és Thoral nagy árat fizetett a

békéért, a háború mindenki számára

bukással végződött. Az ősfajok csaknem

kihaltak és a szíveket gyanakvás és

széthúzás mérgezte meg, a földek kiégtek,

létrejöttek a vadmágikus és antimágia

terek. Sok nép fiai inkább a sötét urat

követték és szívükbe fogadták a homályt.

A szabadságát visszanyert Enelior lezárta

határait az általa immár korcsnak titulált

utódfajok előtt, a törpék pedig ezen és a

háború sérelmein felbőszülve elzárkóztak

az elfektől. Elnarienben is sötét dolgok

történtek. A családok egy része, aki a

háborúk alatt Vayna és Hlarion’Iradiell

hitére tért, helytelenítette a békekötést.

Hódító háborút akart az utódfajok ellen.

Mikor pedig a szildák tanácsa elvettette

tervüket, önnön testvéreik és ősi hitük ellen

fordultak, mondván, hogy népük hitvány,

emberimádó korcsokká züllik a szildák

uralma alatt. Kirobbant a Lienari

belháború. A kissebségben lévő sötételfek

eneliori fajtestvéreikhez folyamodtak

segítségért, ám azok, bár részben közös

elveket vallottak, nem voltak hajlandók

isteneik és szildáik ellen fordulni. A

szövetséges nélkül maradt sötételfek

Mélysötét járataiba húzódtak vissza, ahol

kyermáik vezetésével új birodalmakat

alapítottak. Új isteneik révén szövetségesre

is szert tettek, Sharagor és Undarr képében.

Ezután sem adatott meg a béke Thoral

földjének. A Hold hegység törzsei,

megerősödvén lerohanták a meggyöngült

Vanariát és Nyugathon középső és déli

részén, valamint Invrandilban létrehozták a

Keldor birodalmat. Az alapítás évét a régi

Merán időszámítás szerint a Vérfarkas 1.

évének kiáltották ki. A Keldor birodalom

magát Meránia örökösének tartva, jogot

formált egész nyugathonra és később

Areasz más, ősi földjeire is. A Vanír

birodalom ezalatt csöndesen gyűjtötte

erőit.

77

A két birodalom viszálya nem soká

váratott magára. Csakhamar kitört az első

mithrill háború. A harcok évszázadokon át

folytak, mígnem a Fekete köd 27. évében

kezdetét vette az Árnyak kora. Thoral

népeinek a Kilenc pokol csatája óta

először, ismét egy közös ellenséggel kellett

szembeszállnia. Hél és Sharagor hatalmas

ork és élőholt sereggel zúdult Thoralra. A

seregek élén az elmenekült sötételfek, a

Nialandar átka miatt fekete bőrű Drowk

álltak. Sötét időszak következett, de Thoral

népei ezt is túlélték. Az árnyak kora véget

ért, és a világra hamarosan új hajnal

köszöntött. Tobald atya visszatért

Krinasszaszba és új hitet hirdetett. Az új

vallás a Keldori hitvilágra épült, ám átjárta

a dicső Merániai múlt. Az új hatalom

megadta a kegyelemdöfést a két

meggyengült és marakodó réginek. Keldor

és Vanaria végképp darabjaikra estek szét.

Dél és Észak Keldor szövetkezett a rokon

hitű Krinasszaszal, míg Kelet és Nyugat

Vanaria elzárkózott. A birodalmak

gazdátlan romjain számos kis hercegség és

városállam nőtt ki a földből. Ekkortájt

terjedtek el az orkok Thoral földjén. Az új

hit terjedt és idővel terjeszkedett, az ősi

fajok mindinkább visszavonultak. Thoralra

új, viszonylag békés idők jártak. Aztán

váratlanul, az Angolna 32. évében Undarr

megtámadta és lerombolta Krinasszaszt. Ez

volt az első fekete hadjárat. Hatalmas

seregei nyomán pusztulás ját. Ám Thoral

népei vitézül küzdöttek és lassanként

visszaverték a homályt, Krinasszasz újra

felépült. Az alkalmat kihasználva, az

eddigre újra megerősödött Vanaria, a

Holdak 38. évében lerohanta Keldor

utódállamait. A háború Keldori

győzelemmel zárult. Ez volt a második

Mithrill hadjárat.

Ezután soká békés volt a föld, a

birodalmak erőt gyűjtöttek. Aztán a

Krinasszaszi szövetség, az Opálsárkány 43.

évében szent háborút hirdetett a kleshi

Tiriana ellen, visszafoglalandó a

világkövet a pogány Dzseladiak kezéből.

Ezen törekvéseit, az eddigre zömmel

szintén krinasszaszi hitű Dírea és a papi

szék égy, a szegénységet és a be nem

avatkozást hirdető csoportja nem

támogatta. A szakadárok veretője Romelló

atya, mártírhalált halt az inkvizíció

máglyáin, minek következtében hívei

szakítottak az anyaegyházzal, és Ordae

Magnasz néven reformációt hirdettek,

melynek központja Észak keresztút volt.

Több összeütközés után a két rend névleg

megbékélt, ám viszonyuk máig feszült. A

Dzseladi hadjárat változó sikerrel folyt

egészen a Sündisznó 45. évéig, mikor

Vanaria kirobbantotta a harmadik Mithrill

háborút, immár Krinasszasz ellen.

A háborúskodás végkimenetele nem derült

ki, ugyanis Undarr elérkezettnek látta az

alkalmat, hogy újból lángba borítsa a

világot. A Bolond lovag 51. évében

kezdetét vette a második fekete hadjárat.

Thoral népei, tanulva az eddigiekből,

félretették ellentéteiket és közösen,

Vlasztia és a Szabad bojárságok

segítségével, kegyetlen áldozatok árán, de

visszaverték Sharagor népét. A fenyegetés

megszűntével a szövetség is darabjaira

hullott. Vanaria továbbra is Krinasszaszra

fenekedik. Az örök város folytatja szent

hódító hadjáratát, a világ folyik tovább a

maga medrében.

Ennyit az öreg kontinens viharos

történetéről, most pedig következzék a

földrajzi leírás.

Északfölde

Thoral hatalmas kontinense igen

változatos. A kontinens legészakibb

területe a Hidegpusztának nevezett

hatalmas tundravidék.

Hidegpuszták

Thoral legészakibb területe a

hidegpusztáknak nevezett hatalmas

tundravidék. Ezt a roppant, jeges síkságot

nyugatról az árnyék szoros éjszín vizei,

északról a Dermedt Világ tengerének

jéghegyei, Keletről Brannosz öklének

hatalmas krátere határolja, míg délről a

hólepte éles gerinceiről elnevezett

78

Csontszilánk hegység. A tájat a jég és a

fagy uralja. A tél sötét és hosszú, a nyár

rövid és folyamatos az erőtlen napsütés.

Bár ilyenkor felolvad a hó, és táblákká

töredezik a parti jég, az időjárás korántsem

enyhe. A nyár a milliárdnyi szúnyog ideje.

A táj élővilága nem túl változatos. A

tundra zuzmóin és gyér füvén mamut,

pézsmatulok és rénszarvascsordák, a

partvidéken rozmár és fókakolóniák

osztoznak a rájuk vadászó jetikkel és

worgokkal.

A vidéket nyugati és keleti részre osztja a

fagyott Sárkányszáj öböl.

A Hidegpuszták őslakói az orkok. Keleten

három törzsük él, a Morzsolók, a Rozmár

fiai és a Medveagyar gyermekei, míg a

nyugati területeket a Füstölgő hold népe és

a Menydörgők uralják.

Ezek a törzsek állandó háborúban állnak

egymással és a Dermedt világ tengerének

jégmezőit lakó és a partvidékre gyakran

betörő hóelf klánokkal. Területeiket az

elhunytak csontjaiból emelt

szellemdombokkal jelölik.

A törzsek nomád, vadászó életmódot

folytatnak, félvad worgokkal húzott szánok

segítségével.

Rajtuk kívül a tájat csak vad szörnyetegek

és ősi, letűnt fajzatok lakják. A tundrán

könnyen átokföldre tévedhet, vagy ősi, de

korántsem lakatlan romokra bukkanhat az

óvatlan utazó.

A környéken civilizáltnak mondható

települések csak az orkok téli, kő és

cölöpfallal megerősített sátorvárosai.

Az orkok földjein a hatodkor végére

változások történetek. Krinasszaszi

kereskedőházak, emberéletet és aranyat

nem kímélve, gnóm mérnököket fogadva

elkezdték feltárni a Hidegpuszták alatti

gazdag olaj és gázlelőhelyeket. Mára már

több olajfúró telep és egy állomás található

a vidéken, ahonnét egy vezeték indul a Tau

malleren át délre. Ez annak köszönhető,

hegy a kereskedők megállapodásra jutottak

egy helyi ork törzs, a Jégcsontok

vezéreivel, kik védelmezik a kutakat.

Ennek ellenére a terület háborús övezet,

hol zsoldosok tömegei hullnak a fagynak,

betegségeknek és az őslakóknak

köszönhetően.

Errefelé sok az ismeretlen terület, sőt,

átokföldek is szép számmal akadnak.

Mindent összevetve gyönyörű és vad vidék

ez, ami számtalan veszélye mellett,

rengeteg szépséget tartogat a vakmerő

utazó számára.

A Keleti Hidegpuszták egyik igen különös

vidéke a Morzsoló Kövek Fennsíkja, mely

egy, a Brannosz Öklének közelében

található kopár, sziklás fennsík,

tulajdonképpen egy fagyos sivatag. A

gonosszal vívott háborúk által megkínzott

föld itt mágikus, és mágneses anomáliákat

vet. Egyes napokon a tájat borító

sziklagörgeteg kövei a levegőbe

emelkednek, változó magasságban

lebegve. Olykor épp csak felemelkednek,

de máskor száz öles magasságig

kavarognak a férfifejtől kastélynyi méretig

változó sziklák. E köveket az lecsiszolták

az állandó szél általi mozgás kiváltotta

ütközések, és a fagyos homok. E

jellegzetességnek köszönhetően, a

hatalmas területen csak néhány, a

körülményekhez alkalmazkodott

teremtmény él. Ám kívülállók látogatják a

vidéket, hisz a mozgó kövek líriumban,

vasércben és aranyban gazdagok. Így nem

csoda, ha évről évre bátor kalandorok

keresik itt a meggazdagodás esélyét, persze

e helyett legtöbbször csupán a fagy, vagy a

kövek morzsoló becsapódása általi

dicstelen halál jut osztályrészükül.

Csontszilánk hegység

Thoral legészakibb, kelet-nyugati irányú

roppant hegysége a Csontszilánk hegység,

mely legalább olyan vad és veszedelmes

vidék mint a hidegpuszták. A Jégtengertől

az Árnyék-szorosig nyúló hegylánc

választja el a Hidegpusztákat Tau-mallertől

és a Sárkányhát hegység északi

vonulataitól. Ez az elhagyatott és csendes

vidék gyönyörű a maga nemében. Az

égbenyúló, örök hó fedte ormok közt,

jégkék gleccserek húzódnak, a hegyek

dereka felhőkbe burkolódzik, feljebb, a

csúcsoknál örökké kék és tiszta az ég. A

79

vad vidék minden szépsége ellenére talán

még északi szomszédjánál, a

Hidegpusztáknál is veszedelmesebb. A

bércek közt örök fagy uralkodik, gyakoriak

a vad, Dermedt világ tengere felől betörő

viharok, mindennaposak a lavinák és a

jégcsuszamlások. Az északi oldalt kevés

utazó járta be, és még kevesebb élte túl,

hogy beszámolhasson tapasztalatiról. Ők

sötét katlanokban meghúzódó,

jégbefagyott kísértetvárosokról, csonttá

fagyott élőholtakat fiadzó

gleccserhasadékokról, gyilkos, halálosan

hideg ködről, életre kelt jégről és

átokföldekről mesélnek. Szó esik aztán e

fagyott világ lakóiról is. Sárkányokról, kik

eleven jégből vannak, és leheletük

megdermeszti a húst, Néven nevezhetetlen,

ősi fajzatokról, kik a sziklák és a jég

hasadékait lakják. Egyes utazók állítják,

hogy a hegyek mélyén van egy hőforrások

fűtötte, védett, zöldellő völgy, ahol egy ősi,

letűnt civilizáció éli végnapjait. Hogy mi

igaz ezekből a történetekből, azt kevesen

tudják, és az a kevés túlélő pedig általában

feledni akarja emlékeit, nempedig mesélni

róluk.

A hegység déli oldala már valamivel

„barátságosabb”. Bár itt is iszonyú a hideg

és hemzsegnek a szörnyetegek, de a nyár

enyhébb, és nincs folyamatos csonthideg

szél. Az alacsonyabban fekvő hegyek déli

oldalán még valami satnya vegetáció is

megél, zuzmók, sarki cserjék, miegymás.

Sőt, a hegyek lábánál már fenyvesek is

nőnek. Errefelé már megjelennek a

legelésző állatok is. A vidék jóval

lakottabb az északi oldalnál. Sok szörny és

humanoid törzs él itt egymás

szomszédságában. Állandóak a háborúk a

jobb vadászterületekért és menedékekért.

Az óriások, ogrék, bestiák és jégférgek

világa ez, no meg a néhány száműzötté és

őrülté, akik itt keresnek menedéket a világ

elől. Nemegyszer fordult már elő errefelé,

hogy az ogre banda ellen induló

kalandozócsapat, barlangjukhoz érve

szembetalálta magát a velük szövetséges

őrült boszorkánymesterrel, akit félszáz éve

keres az inkvizíció. Ez a vidék is hemzseg

a barlangoktól, romoktól, és átokföldektől.

Civilizált lakók talán csak a

gleccservárosaikban élő víztörpe klánok.

A hegyek lábánál, az Arany tengertől, a

Jégtengerig nyúló Szürkevíz partvidéke

egy hatalmas, összefüggő fenyőrengeteg, a

Shu-enszuk, ami a bőreváltók nyelvén

havas fenyvest jelent. Néhány bőreváltó

törzs mondja magáénak e földet. Ők

folyamatos harcban állnak a hegyek vad

szörnyeivel, és a kemény telekkel.

A hegység barlangjai Mélysötétben

gyökereznek. A földalatti világ a hegyek

alatt igen kiterjedt. Mondják, hogy a

sötételfek és más mélységi szerzetek több

városa is a Csontszilánk hegység járatainak

mélyén húzódik.

Tau maller

Délebbre innét, a Sárkányhát hegység és a

Csontszilánk hegység által bezárt

háromszögben, a Rozmár öböl és az Arany

tenger partvidékén már némiképp

barátságosabb a vidék. Hatalmas fenyves

és nyírfaerdők terülnek itt el

végeláthatatlanul. A vidéket Loch’larrai

nyelven Tau mallernak, Meleg Ködök

Földjének is nevezik az itt található sok

gejzír és hőforrás miatt. A táj gyönyörű és

természeti kincsekben gazdag.

E végeláthatatlan erdőség nevét vulkanikus

aktivitása miatt kapta. A vidéket több ezer

gejzír és hőforrás burkolja meleg

párafelhőkbe. A hűvös, csapadékos párás

nyár, és az északhoz képest enyhe tél,

valóságos buja esőerdő kialakulását

eredményezte. A vidéket hatalmas

vörösfenyő, mamutfenyő és

nyírfarengetegek borítják. Eme irdatlan

vadon számos állatfaj, orkok és vándorló

bőreváltó törzsek otthona. Az orkok és

bőreváltók egymással, és a vadon

bestiáival, szellemeivel és átokföldi

hordáival vívott hagyományos

csatározásaiba, az utóbbi évszázadokban új

jövevények is beleszólnak. A terület folyói

gazdagok aranyban, a partvidék pedig

borostyánban. Ez és az Arany tengeri

tőkehal, hering és rákhalászat, valamint

bálnavadászat egyre több nyugathoni

80

kalandort, szerencsevadászt vonz a

vadonba. A partvidéken és a vadonban

gombamód szaporodnak az aranyásó,

prémvadász és bálnavadásztelepek. Ez

egyre több konfliktust szül az őslakókkal.

A vidék, minden szépsége ellenére vad és

kemény. Nincsenek városok és törvény.

Mindenki maga kell megvédje vagyonát és

életét a kalandorok, orkok és szörnyetegek

járta ősvadonban.

A vidék egyetlen igazi városa a Sárkányhát

hegység. és a Csontszilánk hegység.

találkozásánál, az egyetlen hágóra települt

kereskedőváros, Jégszikra hágó.

Jégszikra Hágó

Az Üvöltő szelek völgyét, és Tau mallert a

hegyeken át összekötő egyetlen hágóra

épült város, megkapta a hágó nevét.

Kezdetben, a negyedkor végén itt csak

néhány száműzött, és egy félork kereskedő

lakott, aki a helyi törzsekkel cserélt lisztet,

gyapjút, gyöngyöt, törpepálinkát és acélt,

aranyra, borostyánra, prémre és más erdei

termékekre. Később, meggazdagodván ez a

félork építette az első palánkot a hágóba,

szívós fenyőtörzsekből. Majd élete

alkonyán, a várost fiaira hagyta, de előtte,

a közeli hasadékból és rengeteg

összeharácsolt vagyonából kaput nyittatott

Észak keresztútba.

A város rendre gyarapodásnak indult.

Először csak kalmárok érkeztek, majd

egyre több szerencsevadász indult

északnak, az arany útja mentén. Nem telt

bele ezer esztendő, és Jégszikra hágó lett

észak bányászainak és prémvadászainak

kereskedelmi és ellátóközpontja. Eközben

a város folyton hízó város teljesen

betöltötte a hágót. Az idők során többször

leégett, hol vigyázatlan részegek, hol

goblin hordák miatt. A hatodkorban aztán

kőfallal, törpe betonnal és fenyő

gyilokjárókkal vették körül, melyeket

druidák mágiája tett szinte

elpusztíthatatlanná, és törpe mesterek

hadigépei és vas akadálymezői

megközelíthetetlenné. Híresek a falak

jégvetői, melyek a felszivattyúzott vizet

vezetik nagy nyomással az ellenségre, és

azonnal meg is fagyasztják azt,

jégzuhatagot zúdítva a vízbe fagyott

ostromlókra.

A város mára, a kemény tél és vad szelek

dacára nyüzsgő kereskedelmi központ. A

falakon kívül hatalmas sátorvárosban

gyűlnek össze a szerencsevadászok és

újabban az északra induló olajzsoldosok. A

város maga vegyesen áll kő és

faépületekből, melyeket sáros, farönkökkel

burkolt utcák kötnek össze. Az utcák

mentén szegecselt bronzcsövek vezetik a

közeli gejzírek gőzét a középületek, és a

gazdag polgárok palotáinak fűzésére.

Egymást érik itt a kocsmák, bordélyok,

pénz és aranyváltók, szatócsok és

kutyapecérek. A város egy nyüzsgő

forgatag, ahol minden faj, és náció

képviselteti magát. A törvény bár

keménykezű, a csendőrök mégsem tudnak

rendet tartani a világ minden tájáról

érkezett söpredék közt. Mindennaposak a

verekedések, gyilkosságok, rablás. Ha

valaki megbízható vezetőt keres, jobb, ha a

környékbeli druidák rendjéhez, a Hasadt

fenyőhöz fordul.

Bár a várost a nemesi házak, és a herceg

irányítják, komoly befolyással bír a

környéken a Vörös torony mindenkori

mestere is. A vörös torony egy öncélú,

gyakorta kegyetlen varázslórend, mely

nevét a város közelében emelkedő, vöröses

kőszilánkra hasonlító, félmérőföldes

tornyáról kapta.

Mindent összevetve Jégszikra hágó

nemcsak Thoral legészakibb, de egyik

legszínesebb városa is.

Nyelvek: a lakosság általában a közös

nyelvet beszéli, de mindenféle más

nyelvjárás is megtalálható.

Vallás: A városban mindenki a saját

vallását gyakorolja szabadon. Rengeteg a

vándor próféta. Temploma csak

Miralannak és Eraknak van, valamint a

várostól egyórányira egy druida liget.

Zászlók, címerek: A város címere egy

fekete halászsas, borostyándarabbal a

csőrében, ez látható a zászlón is.

Közbiztonság: A közbiztonság csapnivaló.

Bár a törvények szigorúak, és a helyi

81

rendfenntartók, a csendőrség kemény, de

kevesen vannak a feladatra. Állandóak a

gyilkosságok és verekedések, a külső

negyedekben gyakorlatilag ököljog

uralkodik.

Árak, Pénznemek: Az árak hihetetlenül

magasak, főleg az élelmiszer és a

használati tárgyak terén. A helyiek minden

pénznemet és fizetőeszközt elfogadnak.

Klánok, Rendek: A városban hemzsegnek

a tolvajok. Több kisebb klán is van a

városban. A városhoz közel, egy szent

ligetben székel a Hasadt fenyő druidarend,

valamint a Vörös torony mágusai, kik a vér

és a jég fölött rendelkeznek számottevő

hatalommal. Említésre méltó még az Ezüst

patkó futárszolgálat és a Bíbor pajzsok

testőrcéh. Ezenfelül több nagy rend és klán

tart itt fent kereskedő, vagy vendégházat.

Nemesi házak: A város nemesei az alapító

kereskedő családok, és a hercegi ház, akik

a félork kalmár leszármazottai.

Átokföldek: A város közelében nincs

átokföld.

Kapuk: A város főtere alatti kapuból

Észak keresztútba lehet eljutni.

Szokások, öltözködés: A helyi ünnepek a

Miralan hit szertartásait követik. Az

öltözködés a hideghez alkalmazkodott,

főként vastag szövetből és vadprémekből

áll.

Lakosság: A lakosság vegyes, gyakran az

állandó lakosság ötszöröse is tartózkodik a

városban. Areasz minden faja képviselteti

magát.

Hatalom: A hatalmat a nemesi családok

tanácsa, és a herceg gyakorolja.

- Innen dél felé, a Sárkányhát hegység és

az Arany tenger illetve Szürkevíz közé eső

partvidéken átokföldek és kísértetjárta

hideg mocsarak húzódnak egészen a

Vörösvíz folyóig, ami a civilizált világ

kapuja a keleti partvidéken. E vidék lakói

néhány patkányember klánt leszámítva a

mocsárvilág rémségei.

Az északi telepeket és a délebbi, lakott

földeket egy vasútvonal köti össze, mely

Jégszikra hágótól Vörösvízig fut a keleti

partvidéken, töltéseken a Trollmocsarakon

át. A vasút állomásai egyben erődök, és

kereskedelmi telepek, melyek tűzvetői és

katapultjai, valamint erőszekér járőrei

védik az utat az északi part rémségeitől.

Ezen vad, civilizálatlan tájak délnyugati

határa a hatalmas Sárkányhát hegység. A

hegység sok ezer mérőföld hosszan terül el

Thoral északi tájain. Csúcsai messze a

felhők fölé nyúlnak, gyökerei és

szövevényes járatai egészen mélysötétig.

Itt már a szörnyek, lidércek és fél humán

fajok mellett emberi települések is

meghúzódnak az végigérő ormok

árnyékában. A hegység déli,

alacsonyabban fekvő csúcsait néhol várak

koronázzák. A hegyek mélyén terül el a

törpék legősidd és egyben legnagyobb

északi királysága is, Togra Maggor vagyis

Sziklaotthon. Tárnáik és járataik az egész

hegységet behálózzák.

Togra-Maggor

Togra-Maggor a Sziklaotthon, Thoral

törpéinek őshazája. Az ősi rúnakövek

tanúsága szerint Fróg fia Thúrin volt az

első Thán, aki a harmadkor derekán

népével megtelepedett a Sárkányhát

hegység ércekben dús csúcsai közt. A

vándorló törpe klán a Tír’na Errani

emberekkel és Enelior elfjeivel kötött

szövetsége zálogaként kapta örökös

birtokként a Sárkányhát hegység roppant

meredélyét. Ám a hegység koránt sem volt

lakatlan. A barlangokat és völgyeket

számos szörny és egy szellemkirály lakta.

Az Érccsákány klán keményen megharcolt

új földjéért, és a Sóhaj csúcs alatt elkezdte

felépíteni tárnavárosát, Togra-Maggort. A

kereskedelem fellendült, egyre több telepes

érkezett, a város gyarapodni kezdett. Ez a

Vanír hódításig tartott, mikoris a

folyamatos háborúskodás miatt a fejlődés

megtorpant. Ezt követően egy rövid, békés

időszak következett be az új törpe

birodalom életében, amit egy sötét

esemény követett, a fajháborúk kitörése. A

háborúk során a törpéknek talán az elf

néppel volt a legtöbb viszálya, majd mikor

Enelior lezárta határait, és lemészárolta az

ott élő és immár korcs fajnak bélyegzett

82

törpéket, teljesen megromlott a viszonyuk

az elf fajjal. Ezt csak tetézte a Lienari

belháborúkat követő századokban, hogy a

sötételfek, mélysötét felől folyamatos

támadásokat intézett Sziklaotthon felé. A

törpék mindinkább bezárkóztak, és csendes

visszavonultságban építették tovább az

egész hegységet át meg átszövő

tárnabirodalmukat. Ez a visszavonultság a

hatodkor derekán, a diplomáciának

köszönhetően kezdett engedni, újra

megindult a kereskedelem a felszín

népeivel.

Mára Togra-Maggor nem is város, inkább

egy kéttucat bányavárosból álló birodalom

szíve. Ezt a birodalmat egy belső, zárt

térkapuhálózat köti össze. Togra-

Maggorból nem nyílnak kapuk a külvilág

felé, kivéve Brukh-Baradot.

Maga a város két szintre tagolódik. A

felszíni Khazid-Bhrommra és a

ténylegesen föld alatt elterülő Togra-

Maggorra.

Khazid-Bhromm egy törpbetonból öntött

erőd a Sóhaj csúcs alatti kis, ovális

fennsíkon, a varjak mezején. Ez az anyag a

törpe mesterek titka, oldott, és újra

megszilárdított diorit és vas, mely

keményebb az acélnál, és ellenállóbb a

kristályoknál is. Az erőd biztonságáról

számos trükkös törpe védmű, hadigépezet

és a folyamatosan itt állomásozó kétszáz

elit katona gondoskodik. Köztük 20 elit

agrat lovas és harci pap őrködik

folyamatosan. Az erőd lakossága

elenyésző, szinte csak őrökből áll. Feladata

kettős, egyrészt a város felszíni kapuját

őrzi, másrészt a kereskedelmet bonyolítja a

kéreglakókkal. A törpék nem szívesen

engednek idegeneket erődjük szívébe, ezért

a kereskedelem nagy részét egy

szövetséges firbolg (félvér óriás) klán, az

O’finnan és a király kereskedői

bonyolítják. A firbolgok faluja, Ankegalla

a hegy alatti völgyben ál. Az erődből

egyetlen szűk, törpbeton út vezet a

völgybe, a faluhoz. A tényleges

kereskedelem oroszlánrészét itt bonyolítják

a firbolg és törpe kereskedők.

Ezt a kereskedelmi rendet látszik megtörni

a föld alatt, Dovan tornya felé irányuló

építkezés, melynek célja egy, a két várost

összekötő vasút kiépítése.

Az erődből nyílik Togra-Maggor egyetlen

ismert felszíni kapuja. Ez tulajdonképpen

egy roppant, mágikus bronz és líriumdugó

a hegy oldalába. Emögött található az

óriási előcsarnok, amely szintén a védmű

része. A csarnok hat szintből áll, melyeket

rámpák kötnek össze, és falak határolnak,

amiken ágyúk és védművek állnak. A kapu

a legalsó szinten található. Az előcsarnok

számos csapdának ad helyet, többek közt a

legalsó szint pillanatok alatt elárasztható

egy földalatti hőforrás forró vizével,

melyet elemi villámcsapdák tesznek még

halálosabbá. A legfelső szinten található az

adamantit és vas keverékéből álló belső

kapu. Emögött már a város található. Az

utazó először a hatalmas ősök csarnokába

jut, melynek grandiózus méretei mindenkit

ámulatba ejtenek. A csarnok közepén

található az ősök lakhelye nevű

mauzóleum, ahol a törpe királyok

pihennek. A márvány épület körül a

királyok tízöles szobra áll. A csarnok

végén áll Óg és Agni hatalmas

ikertemploma, félig a sziklába vájva.

Mellettük található két kisebb

barlangtemplom, a jobboldali az Ógnírok

temploma, míg a baloldali befalazott

templom az áruló Dhruelheknek állít

emléket. A nagytemplomból közelíthető

meg az otthonkő szentély, ahol Areasz

legnagyobb otthonkövét, egy dinnyényi

rubint őriznek. Az otthonköveken a törpe

istenek áldása van és a jólétet, egészséget

és biztonságot hivatottak biztosítani a törpe

településeken. Egyesek szerint

esszenciális, isteni erejű erőtér szívek, és

ez nem állhat messze a valóságtól.

Az ősök csarnokának oldalából számos

akna és járat nyílik, melyek az alsóbb

szintekre visznek. Ezek egyike a csarnok

alatt húzódó lakószint. A szint számtalan

járatból áll, melyekből lakások, boltok,

kocsmák és fogadók nyílnak. A falakat

szépen megmunkált faragások díszítik, és

mágikus érclámpások világítják meg,

83

melyek fölött ón és acélcsövek futnak, a

város keringéseként. A folyosók egy

főtérre futnak össze, ez a Than’dóm, a

király tere. Innét nyílik a törpe királyok

trónterme, ahol a híres mithrill trón

található. A lakónegyed igen nagy

kiterjedésű, folyosói kerékküllő

elrendezést mutatnak.

Ez alatt található a hatalmas mesternegyed.

mely városrész a legnagyobb kiterjedésű.

Itt található a négy hatalmas, kőszénnel,

olajjal, mágiummal és elemi energiával

táplált mágikus kohó, amely a

fémolvasztás mellett a város fűtését is

biztosítja. Innét nyílnak a kovácsok,

ötvösök, ékszerészek negyedei, külön kis

központokkal, műhelyekkel, raktárakkal.

Szintén itt találhatók a géptermek, hol a

törpe bánya és hadiszerkezetek készítése

zajlik. Minden elismert mester saját

műhellyel rendelkezik a szinten, ahol

tanítványai és segédei körében alkot.

Emellett ez a városrész ad otthont a sör és

szeszfőzők megbecsült műhelyeinek,

valamint számos más iparág képviselőinek

is. Itt található a kapuk tere, és a földalatti

vasutakat összefogó központi pályaudvar

is. A negyedet állandó dübörgés, rázkódás,

gépzaj és füst tölti be, dacára a szellőztető

gépek és hangfogó falak mesteri

rendszerének.

A mélyebb járatok a gombakertek valamint

az agrat, óriásdenevér és gubistenyészetek

otthonai, ezenkívül a katonaság

gyakorlóterei. Ez a szint ad otthont a

féregzuzmó mestereknek is, akik

egyedülálló módon a törpék közt, egy

sötételf klán, a Shiani Morrakh. Ők

tenyésztik a város csilléit vontató

füstmentes mozdonyokat, felvonókat és az

óriási kalapácsokat hajtó erőzuzmókat, a

bányászok, kovácsok és katonák

féregizmait, valamint a mérges gázokat,

hulladékot és szennyet lebontó, és oxigént

termelő gombatelepeket. Itt húzódnak meg

a törpe társadalom számkivetettjei is,

egyfajta alvilági és nyomornegyedet

alkotva. Ezek a járatok főként kimerült és

átalakított tárnák, gyakran kapcsolódnak

természetes barlangokhoz. Ez a negyed a

város legnagyobb negyede, járatainak

hossza közel háromszáz mérőföld. Az

alsóváros központja a Mogval-Frógan nevű

két mérőföld hosszú, keskeny tó. Innét

nyílik a város Mélysötétbe nyíló kapuja,

melyet egyetlen hídon át lehet

megközelíteni. A kapu előtt egy harminc öl

széles, fél mérőföld mély szakadék

húzódik. A kaputól sínpárok hálózzák be

az alsóvárost egészen a mesternegyedig. A

Mélysötétben gyakoriak az őrjáratok,

melyek a bányászok biztonságát hivatottak

szavatolni.

Nyelvek: A lakosság törpén kívül a Larrai

és ritkán a közös nyelvet beszéli.

Vallás: Az egyetlen vallás a törpe panteon.

Zászlók, címerek: A város címere egy

mithrill trón. A zászló ezüst és kék sávos.

Közbiztonság: A közbiztonság jónak

mondható, bár az alsóváros más kissé

bizonytalan.

Árak, Pénznemek: Az árak átlagosak, a

fémáru olcsó, az élelmiszer drága. Saját

pénznemek a Kő, a Vas, az arany Nap, az

ezüst Hold és a mithrill Csillag.

Klánok, Rendek: A város számos egyházi

és katonai rend otthona. Közülük a

legnevesebbek a Bara-Dur, a harcos papok

rendje, és a Magavashtor-Fróg, az

alagútharcosok rendje. A város egyetlen

alvilági rendje a Sárkánypókok nevű

tolvajklán.

Nemesi házak: A nemesi házakat a klánok

vezető családjai alkotják, melyek élén a

thánok állnak. A legnagyobb családok a

következők.: Dúrin, Érccsákány,

Vaspöröly, Kőzúzó, Élesbárdú, Thraggin,

Pajzstörő.

Átokföldek: A város alatti mélysötét

hemzseg az átokföldektől, a legközelebbi

az egynapi járóföldre lévő Frólig végzete.

Kapuk: Kapuk egyedül Brukh-Baradba és

más Sárkányhát hegység béli telepekre

nyílnak.

Szokások, öltözködés: Togra-Maggor

lakói meglehetősen bizalmatlanok az

idegennel szemben, azonban ha

megismerik szokásaikat, igen barátságos,

és vidám népnek bizonyulnak, akik

kedvelik a jó sört és a regéket. A lakosság

84

kedveli a szívós bőr és vászon ruhákat. A

ruhák dísztelenek. A törpék kedvelik az

igényesen kidolgozott, ám vaskos és

látványos ékszereket.

Lakosság: A lakosság főleg törpe fajú.

Hatalom: A teljhatalmat a király

gyakorolja.

- A hegység nyugati lankái az Üvöltő

Szelek Völgyének nevezett fennsíkba

torkollnak. Ez egy barátságtalan, sós

tengeri, és hideg hegyi szelek dúlta vidék.

Télen gyakoriak a hatalmas, Dermedt

Világ tengere felől betörő jégviharok,

melyekkel jégszellemek és fagyott

élőholtak járnak. A vidék ilyenkor szinte

járhatatlan. Errefelé köves síkságok,

mocsarak, hangabozót és hatalmas

kiterjedésű erdők váltják egymást. Bár a táj

éghajlata hideg és esős, több emberlakta

királyság is fekszik itt, bár állandóak a

háborúk a hegyek közül előtörő vad

szörnyekkel, és időnként az Árnyék szoros

rémflottáival.

Tír’na Erran

Az Üvöltő szelek völgyének legnagyobb

birodalma Tír’na Erran. Ez Thoral

legészakabban fekvő országa. E terület

nem is egy tulajdonképpeni ország, hanem

inkább tucatnyi kis grófság, hercegség és

oligarchatus összessége, mely az ősi törzsi

rend maradványa. A völgy éghajlata

meglehetősen zord. A tél fagyos és hosszú,

a nyár rövid és hűvös. A hidegpuszták felől

folyamatosan fúj a fagyos északi szél, mely

kísértetiesen üvölt a hangamocsarakból

emelkedő köszálak között, a vidék nevét

adva. Mindennaposak az esők és a hideg,

tengeri köd. A terület északi része, a

Felföld szinte teljesen alkalmatlan a

földművelésre. Az ország kopár és

mocsaras, kis tavakkal, helyi nevükön

Lochokkal tarkított. Erdőket zömmel csak

keleten, a Kalle-morní vidékén találni. Az

országot a harmadkorban alapították a mai

Skolland területéről hajókon ideérkező

Merán telepesek. Ezek az elf vérű emberek

lassan meghódították a zord és fagyos

vidéket, miközben idomultak, mintegy

„hozzávadultak” a zord tájhoz, feladva

kultúrájuk legnagyobb részét. Ez az ország

valójában csak a külvilág számára tűnik

egységesnek. Valójában több tucat

egymással rokon klán uralkodik és

csatározik a vidéken, egységesen csak a

külső ellenséggel szemben lépnek fel.

Felföld

A Felföld a Csontszilánk hegység

legnyugatibb nyúlványától, a Coll folyó

forrásáig húzódik. Keleti határa a

Sárkányhát hegység, nyugati határa az

Árnyék szoros.

A terület egy sivár és kietlen fennsík a

Kalle-morní erdőitől egészen a partvidékig,

a Barranig. A sziklás területek

hangabozótokkal és mocsarakkal

váltakozva uralják a tájat. A vidék

számtalan szörny, köztük több fomori

(átokföldi rontás által eltorzított ogre) klán

lakhelye.

A lakosság főként emberekből áll, akik

állandó harcban állnak a vidékkel és

egymással. A megművelhető területeket

egy-egy klán uralja. A klánok székhelyei a

Cairnnak nevezett erődök. Eköré

települnek az apróbb, Brokkokal,

őrtornyokkal megerősített falvak. Ezeket

általában, mágiával és erőtérrel erősített

földsáncok védik. A lakosság marha és

juhtartásból, vadászatból, valamint

fosztogatásból és kalózkodásból él. Az

állandó háborúskodás miatt az alfölddel és

a Kalle-morní lakóival valamint a szörnyek

támadásai miatt a lakosság meglehetősen

harcedzett.

A klánok zsoldosai védik a fosztogató

szörnyektől, bestiáktól és egymástól a

Jégszikra hágóig vezető Arany utat,

melyen igen nagy a forgalom

köszönhetően annak, hogy az állandóan

üvöltő északi szél lehetetlenné teszi a

léghajó közlekedést. Az út mentén tart

délnek a hidegpusztákról induló

olajvezeték is.

A felföld lakói a déli területekkel szemben

megőrizték ősi hitüket és isteneiket.

A felföld legjelentősebb települései Loch

killmary, Mackull morr, a Bann’oc erőd

85

valamint a Corn kogalla és a király itatója

mellett fekvő Loch Bannan.

Alföld

Az Alföld nagymértékben hasonló vidék,

mint a felföld, kivéve hogy valamivel

barátságosabb éghajlatának köszönhetően

itt már növénytermesztés is folyik,

valamint a lakosság kereskedelmet folytat

a Coll folyótól délre eső területekkel. E

földeket, a klánvezérek közül választott

Aerd’raigt, a nagykirály uralja. A nép

zömmel Krinasszasz hitét követi, de sokan

tisztelik ősi isteneiket.

A legjelentősebb megművelhető földterület

a Zsályamezőnek nevezett síkság és a

Király öblének partvidéke, Nyugatelve. Ez

az országnyi terület sok viszály forrása a

klánok között.

Az Alföld legjelentősebb települései Loch

larra Cairn, Kirkevell, Colbha, Loch-Morr

és Loch-Mallin.

Kalle-morní

Ez a terület a Sárkányhát hegység lábának

roppant őserdőit öleli fel. Nagyjából két

egységre osztható. Az északi fagyos

fenyvesekre, a Flanodd de Morníra, és a

déli tölgyes, bükkös vadonra,

Connahoharára. A Flanodd de Morní

járatlan fenyveseit a worgokon kívül

csupán néhány vad, klán, valamint

bőreváltók és a firbolgok lakják. Ők

folyamatossan csatáznak a Felföld

fomoriaival és a barlangok bestiáival.

Itt terül el a birodalom Árnyék szoros utáni

legnagyobb átokföldje, az Alkonyvölgy.

A terület legjelentősebb települése a

vegyes firbolg, ember lakosságú Moray de

Dannan és Collnaír.

Connahohara éghajlata barátságosabb, de

lakói már kevésbé. A vidék járatlan

ősvadon, mely minden civilizált nép

számára ismeretlen, sötét tikokat rejt. Itt él

a Loch larraiak bejövetele előtt itt élt vad

és kegyetlen faj utolsó csoportja, a Skha

nép. A hatalmas és vad rengeteget folyton

köd üli meg, és vad lények lakják.

Beszélik, hogy a vadon teli van

ellenőrizetlen hasadékokkal, ahonnét

folyton túlvilági kreatúrák érkeznek

Areaszra. A skha klánok az erdő mélyén

élnek primitív, sárból tapasztott falvaikban.

Bárkit megölnek, aki az erdőbe téved, de

gyakran fosztogatják az alföld gazdag

falvait is. Sőt, emberbőr ágyékkötőbe bújt

harcosaik, füstölt koponyákkal ékített

kenujaikkal a Coll folyón átevezve és

áttörve a krinasszaszi határerődöket,

nemegyszer eljutottak már Erlin falváig is.

Nem művelnek földet, vadászok és

harcosok. Több klánjuk fejvadász, sőt

kannibál. Egyes regék szerint a démoni

idők megrontottjai ők. Valójában Bestia

törzsekkel keveredett, elvadult

embernépek.

Vándor Tiberio atya a Csatos Útikönyvben

ekképp ír Tír’na Erranról.:

Eme irdatlan földet, mely a civilizált

birodalom északi határain túl fekszik, lakói

Tír’na Errannak nevezik. E tágas vidéket a

hegyek lábától a tengerig kopár síkságok

és mocsarak borítják, melyeket hatalmas,

emberevő farkasok és gonosz óriások

laknak. A vidék egyetlen járható útja a

helyi barbárok által védett Aranyút, mely a

messzi észak földjére vezet, mely vidék

vezetőm szerint majd egy esztendei járásra

esik a civilizált világtól. E vad föld kemény

lakói mind barbárok. Bár a déli,

alacsonyabb földeken élők áttértek az igaz

hitre és királyok uralkodnak fölöttük,

mégis, nem kevésbé vadak, mint északi

szomszédaik, kik őseik hitét gyakorolják és

igen zord körülmények közt élnek. Magam

voltam tanúja, hogy egy alig tucatnyi telet

megélt fiúcska miként vert agyon

fejszéjével egy reárontó borjú nagyságú

worgot. A földeket állandó köd borítja, és

folyvást szitál a hideg eső, bár mondják, a

tavasz jöttekor e zord föld is felderül. A

helyiek, minden keménységük és látható

szegénységük ellenére büszke népek, kik

magukat egy ősi, letűnt nép örököseinek

tartják. És valóban, nyelvük, az Arsha igen

ősi, talán még Krinasszasz szent nyelvénél

is régebbi korokra nyúlik vissza.

Művészetük is régies és az elfekével rokon,

bár nem emelnek palotákat és

vízvezetékeket, kunyhóikat és falvaikat

86

rönkökből és munkálatlan kövekből rakják,

melyeket aztán kacskaringós ábrákkal

rónak teli, védelemül a köd démonai ellen.

Ezen ábrákat önnön bőrükre is gyakorta

feltetoválják, mondják, rangot és címet is

jelentenek e jelek. Ünnepeik gyakoriak és

fontosak, legnagyobbak a napéjegyenlőség

ünnepei, és a téli, valamint tavaszi

napforduló, melyet ők Szamhain és Béltain

néven ülnek. E harcosok legnagyobb

ellenfelei a nagy tömegben előforduló és

mindenfajta szörnyeteg mellett a Kalle-

mornínak nevezett ősvadon lakói, a Skha

népek. Mondják, e nép az ősidőkből

maradt fent, és mindenki mást az

ellenfelének tart. Azt is beszélik, hogy igen

vérmesek és kegyetlenek, bár én magam ezt

nem tapasztaltam utam során, mely

átvezetett a Connahoharai erdő északi

szegletén, útban észak, a Jégszikra hágó

felé.

Nyelvek: A lakosság a Larrait, az Arshát

és ritkán a közös nyelvet beszéli.

Vallás: A Krinasszaszi misszionáriusok

miatt az alföldön elterjedt a krinasszaszi

pantheon. Ezzel szemben észak lakossága

zömmel az ősi, Erran pantheont tiszteli,

druidáik és bárdjaik irányítása alatt. A

Skha nép ősi szellemeket és állattotemeket

imád.

Zászlók, címerek: A klánok különböző

színű, és szövésű ruhadarabokkal

különböztetik meg egymást, az ebből

készült zászló és a nagykendő.

Közbiztonság: A közbiztonság

meglehetősen rossz. Könnyen rablók vagy

szörnyek martalékává válik az óvatlan

utazó.

Árak, Pénznemek: Az árak átlagosak,

saját pénznemek az arany Tendrin, az ezüst

Kvert és a réz Plen.

Klánok, Rendek: A vidéken a legnagyobb

rend a Fíligh Fhalaín, ez egy druidákat és

bárdokat felölelő szövetség, Valamint a

Gwendridd azaz sólymok fejvadászklánja

és az Erran na Falaín, a szabad lovasok

harcosrendje.

Nemesi házak: A nemesi házakat a klánok

vezető családjai alkotják. A legnagyobb

családok és egyben klánjuk névadói a

következők.: O’Donell, O’Hara, Tengwin,

Mac’Culish, Culbha na Dannan, O’Conorr,

Collar, Mac’Brian, O’Brian, Shail

O’Dannan.

Átokföldek: A terület legnagyobb

átokföldje az Árnyék szoros és az

Alkonyvölgy. Connaohara átokföldjei

ismeretlenek, bár egyes források szerint az

egész vadon átokföld.

Kapuk: Kapuk egyedül Loch larra

Cairnból nyílnak.

Szokások, öltözködés: Tír’na Erran lakó

meglehetősen nyersek és bizalmatlanok az

idegennel szemben, azomban ha

megismerik szokásaikat igen barátságos, és

vidám népnek bizonyulnak. A lakosság

kedveli a prém és a gyapjúszőttes ruhákat.

A ruhák általában színesek, gyakori a

kockás vagy csíkos kelme. A férfiak

gyakorta egy kilt nevű, hosszú, klánmintás

gyapjúszövetet viselnek. Kedvelik a vaskos

kar és nyakpántokat, valamint a tetoválást.

Lakosság: A lakosság főleg ember fajú.

Hatalom: A hatalom névleg a király és a

klánfők tanácsa kezében összpontosul,

valójában a klánok saját földjeiken azt

tesznek, amit akarnak. Egységre legutóbb a

kőmozsár 41. évében, a Krinasszaszi

hódítás ellenében jutottak.

Árnyékszoros

Az Árnyék szoros érdekes terület. Thoral

kontinensét választja el Undarrtól. A

szoros tulajdonképpen egy igen hosszú és

viszonylag keskeny tenger megnevezése.

Ez a tenger, földrajzi adottságain túl arról

nevezetes, hogy a Kilenc pokol csatája óta

átokföld. Vize folyton nyugodt, tükörsima

és mattfekete, szinte elnyeli a kevés fényt,

ami a folyamatos felhőtakarón átszivárog.

A vízfelszínt furcsa köd borítja, ami sokak

eltűnését okozta már. Ez a köd nem

egységes, hatalmas mezőkben, sávokban

hullámzik és örvénylik a víz felett, egyfajta

furcsa szél hajtja, ami a vizet nem borzolja

fel. A köd hol az átokföldekre jellemző,

sötét homály, hol pedig egyfajta mérgező

miazma, amely megöli, majd pedig

élőholttá változtatja az óvatlan hajóst. Azt

beszélik, a köd mélyén egész úszó

87

szigeteket alkotnak az összesodródott

roncsok, melyen számtalan kincset őriznek

halott matrózaik. A vízben és a ködben

számtalan veszedelmes kreatúra él. A

partvidéket rendszeresen megtámadják az

élőholtak által irányított kísértethajók.

Egyesek tudni vélik, hogy a kalózok

tevékenysége mögött néhány igen hatalmas

rémúr áll. Mindent összevetve ez a tenger

bármilyen seregnél biztosabban őrzi a sötét

határt.

Nyugathon

Nyugathon első, a kontinens keleti

kapujának is nevezett tájegysége a

Sóhajpart. A sóhajpart Thoral igen különös

és színes vidéke. A Thalif és a Vörösvíz

közti dombvidék a Sárkányhát hegység

roppant bérceitől, a Smaragd tenger

sziklás, fövenyes partvidékéig húzódik. E

dombos, sziklás táj nagyrészét roppant

esőerdők borítják, lévén hogy az éghajlat

bár hűvös, ám a tenger felől felszálló

nedves légáramlatok itt könnyítnek

terhükön a hegyek előtt. Ennek

eredményeképp mindennaposak a hűvös

esők. A tél bár hideg, már korántsem olyan

kemény, mint az északabbra fekvő

területeken. Már az első telepesek

meglátták e ködös ősvadon előnyeit. A

folyókat, az erdők kincseit, a hegyek

lábának ércteléreit, és a jó fekvést. A

partvidék kikötésre alkalmas öbleiből

könnyedén elérhető Dírea és Ruszke

szigete. A Thalif folyó túloldalán terül el a

Csodás Enelior, és a nyugati hegyek törpéi

is jó kereskedelmi partnernek tűntek. Így

hát a tengerparton gombamód szaporodtak

a városok, kis államok, hercegségek. Mára

több mint félezerre tehető a számuk. A

sóhajpart városállamai közt mindenki

megtalálja a neki tetszőt. A vidék lakói

mindig kínosan ügyeltek függetlenségükre,

és a szabad kereskedelemre, talán emiatt

székel itt Thoral legtöbb nagy

kalmárdinasztiája. A parti államocskák sok

veszélyt és lehetőséget tartogatnak az

ideérkező számára, hisz valódi kis külön

világ ez, mely nem kevésbé színes, mint a

Szilánkok, vagy a misztikus és távoli

Sháon. E vidék legismertebb városállamai

a következők.

Vörösvíz

Vörösvíz a legészakibb nagyváros a

Sóhajparton. A Smaragd tenger egyik tál

alakú, sziklás dombokkal határolt öblébe

épült, a Vörösvíz folyó torkolatához. A

folyó túlpartja már egybeolvad a nagy

északi hideg és ködös ingoványokkal, a

Trollmocsarakkal, melyek egészen a

Szürkevízig uralják a partvidéket. A város

a harmadkor óta lakott, bár a kazamaták és

a minduntalan előkerülő leletek alapján a

skolasztikusok azt állítják, az embereket

megelőzően egy félördögi faj lakta az

öblöt. Bárhogy is legyen, a harmadkor óta

a város folyamatosan gyarapszik. Ezt

főként Tau Maller aranyának,

borostyánjának és prémjeinek köszönheti,

melyek vízi úton és vonattal érkeznek a

városba és innét indulnak tovább busás

haszonnal Ruszkéra, vagy a kontinens

belseje felé. Ezen felül jelentős még a

keleti ópium és egyéb narkotikumok

kereskedelme is. A piacot és a

monopóliumokat féltékenyen vigyázzák a

kereskedőházak. Maga a város az öböl

meredek, sziklás partjára épült. Határait

tízöles falak és éber katonák őrzik. A folyó

és a mocsár felőli oldalt a láp alatti

sziklatalapzatra épült kilenc ősi őrtorony

strázsálja, megóvva a mocsár trolljaitól és

egyéb rémségeitől a folyó túlpartjára épült

várost. Vörösvíz a tenger felől sem

védtelen, a múltban sokszor törtek kalózok

a gazdag városra, mígnem az öböl szájánál

a vízből hatvan ölnyire kiemelkedő

sziklaszirtre egy erődöt építettek és

Dah’khaladban készíttetett hatalmas

csatakígyókkal és mágikus, lángleheletű,

sárkányalakú égjárókkal látták el. A

védelmet a Dovan tornyával kötött előnyös

kereskedelmi megállapodás és az emiatt

kihelyezett mágiaegyetem és rend is

szavatolja. A város szíve a nyüzsgő

kikötőnegyed. Itt cserél gazdát a naponta

érkező többtucat hajórakománynyi áru. A

kikötő sómarta ősi piactere ad otthont a

nagy bazárnak és a kereskedőházak

88

székházainak. Ide, az acélkeramit és

ólomüveg nagy pályaudvarra érkezik

északról a Keleti vasúti Kereskedelmi

Tröszt által fenntartott, a Sóhajpartot

Jégszikra hágóval összekötő vasútvonal is.

Innét kúsznak fel a város szűk köves

utcácskái és sikátorai a sziklás

domboldalra. Az utcák közepén sokszor

fogaskerekű vasút húzódik, melyen

hatalmas erőzuzmó motorok mozgatják a

kikötő hajók és a piactérre érkező égjárók

rakományát. A szűk, hideg, sós párával

borított utcákat többszintes megfeketedett

kőházacskák szegélyezik, Melyeket piros,

a folyammeder agyagjából égetett

cserepekkel fednek. A sikátorok és a

meredek, gyakran lépcsős utak miatt a

városon belüli áruszállítás fő eszközei, a

síneken felül a csontváz szolgák és az

öszvérek. Ugyanez az oka annak, hogy az

utazó hiába keresi a megszokott bérelhető

kocsikat és batárokat, helyettük keskeny

hordszékeket talál, melyek elférnek a

sikátorok útvesztőiben, és melyeket

hajcsárjaik irányította csontvázak

szállítanak. A másik elterjedt

szállítóeszköz a csónak, hisz az alsó

kikötőváros és a kereskedőnegyed egy

szintben van az öböl vizével, és sűrű

csatornarendszer hálózza be. A félkör

alakú domboldalt a lakónegyedek uralják.

Minél magasabban lakik valaki annál

előkelőbb. A kereskedőházak urai és a

nemesek palotái a város legfelső, meredek,

gyakran csak lépcsősorokon és lifteken

megközelíthető domboldalaira, szirtjeire

épültek.

Ezzel szemben a szegénynegyed, vagy

helyi nevén patkányváros a város

legalacsonyabban fekvő folyóparti

negyede, ahol magas vízállás esetén

gyakran elönti a víz, és a visszafolyó

szennylé a bűzös utcákat.

A város nevezetessége az Álmok terén álló

Álmok kútja. A kút egyesek szerint a

démoni időkből maradt hátra, és a

Krinasszaszi egyezmény előtt

emberáldozatokat mutattak be itt. Egyesek

azt suttogják ez ma sem szűnt meg. A kút,

ha valaki fölé hajol és belélegzi

kipárolgásait, különös, gyakran zavaros

jósálommal ajándékozza meg, amiből az

illető, ha kellőképp tanult, vagy szerencsés,

kiokoskodhatja a jövőjét. A magas vám

ellenére (egy arany), naponta százak

keresik fel a kutat jóslatokért. A téren és a

környező utcákban egymást érik az

álomfejtők és a misztikusok tanyái. Ám a

kútban van valami baljós, ha az álmot

rosszul értelmezik, a jóslat gyakran

vesztébe vezeti a szerencsétlent, a környék

lakói pedig folytonos lidércnyomásos

álmokról beszélnek. A kút a kőmozsár 52.

évében Krinasszaszi eklézsia tiltó bullájára

és indexre került, használata eretnekségnek

minősül, bár erről a város vezetősége, a

busás bevétel miatt, nem vesz tudomást. A

város másik kétes nevezetességei a

kísértetházak. Vörösvíz területén több száz

kísértetjáta ház és hely található. Ezek

nagy becsben állnak, a polgárok büszkék

ismert és számon tartott kísérteteikre.

Évente megrendezik a háromnapos

kísértetfesztivált, ami rémmaszkos

karneválból és a házakban tartott bálokból

áll, az alkalomra évente több ezren

érkeznek. Furcsa nevezetesség még a

tolvaj és orvgyilkos céh ősi, kikötőbeli

épülete és intézménye. A szigorú

szabályok szerint, már-már hivatalosan

működő céh egyesek szerint a város

legősibb intézménye, és ehhez méltóan

büszkék is rá Vörösvíz lakói.

A várost három nagy kereskedőház, három

független képviselő és a három vezető

nemesi család ötévente választott tanácsa

vezeti. A hírhedten korrupt és mocskos

választásokon minden ingatlantulajdonnal

rendelkező szabad polgár részt vehet. A

tanács évszázadok óta a kereskedőházak

kezén van, éppúgy, mint minden a

városban. Véres árnyékháborúkat vívnak

egymással és más városok vezető házaival.

Vörösvíz egyébként a korrupció és a

politikai intrika melegágya, amely szokás

egyesek szerint ősibb, mint maga a város.

Szinte minden polgár hódol e két szép

hagyománynak, minek eredményeképp

Vörösvíz a Sóhajpart talán legromlottabb

városa. Ám ennek van egy másik oka is.

89

Kevesek tudják, de az öböl egy része

átokföld, ahonnan sötét éjszakákon köd

kúszik a város fölé, áldozatokra vadászva.

Az öböl és a csatornák iszapja is számos

kreatúra búvóhelye éppúgy, mint a város

alatti szövevényes és ősi

katakombarendszer, melyről azt tartják,

hogy egyenesen az árnyak síkjával áll

kapcsolatban. Ha ez nem is igaz, az biztos,

hogy egyes járatai Mélysötétbe torkollnak,

és egyes nagathanita kutatók állítják, egy

ellenőrizetlen hasadékot is rejt a kazamaták

mélye. A katakombákat mai napig

temetkezésre használják a lakosok. A helyi

hagyomány szerint rendszeresen látogatják

mumifikált halottaikat, sőt, évente egyszer

a Holtak karneválja nevű ünnep keretében

a családok végigviszik halottaikat a

városon, hogy lássák egykori otthonukat,

majd otthonukba viszik, és egy lakomával

egybekötött mulatságon jelképesen

megvendégelik. A házak ezen

katakombákon át folytatnak titkos

kereskedelmet egyes sötételf

kereskedőházakkal és szürketörp

klánokkal.

A város nevezetessége még a hatalmas,

arany és kvarc kupolás Dukalon templom,

és a Rasztariki aréna, mely az állandó

játékok mellett a Sóhajpart éves Kyuruk

kupájának egyik állomása. Vörösvíz

kereskedelemből származó bevételét a

környező falvakban tenyésztett juhokkal és

az ugyanitt termelt burgonyával, valamint

halászattal és a mocsarakban illegálisan

tenyésztett vérférgekkel egészíti ki, mely

keresett, hallucinogén csemege északon és

Díreában, és melyek hízlalására tömegesen

vásárolnak rabszolgákat a kalózok illegális

telepeiről.

Vörösvíz minden furcsaságával együtt a

Sóhajpart legnyüzsgőbb városa.

Nyelvek: A lakosság a Krinasszaszi és a

Khossgar nyelvet, valamint a Ruszt

beszéli.

Vallás: A fő vallás Dukalon és Adamalon

hite. Emellett sok a kis tiltott szekta is.

Zászlók, címerek: A város címere egy

arany főnix koronával. A zászló arany,

fekete, vörös trikolor.

Közbiztonság: A közbiztonság

csapnivaló. Egyedül a nemesi

lakónegyedben mondható átlagosnak, ezzel

szemben a nyomornegyed átszelése

egyenértékű az orosz rulettel.

Árak, Pénznemek: Az árak magasak,

Pénznemek a réz vend, az ezüst jug és az

arany szadal.

Klánok, Rendek: A város legnagyobb

klánja a tisztes és nagy múltú Vörösvízi

tolvaj és orvgyilkoscéh, valamint a Vörös

párducok rendje, akik a város hírhedten

gátlástalan zsoldoscéhe. Ezen felül a nagy

egyházak és Dovan tornya is jelentős

rendet tart fenn. Szintén jelentős a

kereskedőházak magánhadserege és

fejvadászcéhe.

Nemesi házak: A nemesség nem

jelentős, a nagy kereskedőházak a

mérvadóak. A legnagyobbak a Morinkov,

az Amalrich és a Karaskion ház.

Kapuk: A városból Thalifba és

Délkeresztútba, valamint Ruszkéra lehet

eljutni kapuval.

Átokföldek: A város alatti öböl és a kút

átokföld.

Szokások, öltözködés: A városban sok a

vallási és egyéb ünnep. A lakosság

egyébként vidám, barátságos, de e mögött

sokszor hátsó szándék lapul. Vörösvíz az

intrikák és a burkolt, körmönfont

társalgások városa, melyek útvesztőiben

könnyen eltéved a pallérozatlan idegen. Az

öltözködés túldíszített, kedvelt a sok ékszer

és csipke. Kedvelt színek a barna, vörös,

arany és fekete.

Lakosság: A lakosság megközelítőleg

hetven százaléka ember, a fennmaradó rész

teljesen vegyes fajú.

Hatalom: A hatalom névleg az ötévente

választott kormányzótanács kezében van.

Gyakorlatban a várost átszövik az intrikák

és az összefonódások. Folyamatos hatalmi

harc dúl a nemesi és kereskedőházak,

Dukalon egyháza, a tolvajcéh és a külföldi

érdekek közt. Ez az áttekinthetetlen,

pénzből, hatalomból, megfélemlítésből,

gyilkosságokból és mágiából álló

szövevény irányítja a várost. Érdekesség,

hogy egyes házak vagy érdekcsoportok

90

pártokba tömörülve védik érdekeiket és

indítják jelöltjeiket a választásokon.

Tiena

Tiena városa a Sóhajpart déli részén

található, Thaliftól mintegy százötven

mérőföldnyire, északnyugatra. A település

tulajdonképpen három falu, külső és belső

Vasak és Thorsk összeolvadásából

született, amikor egy erőskezű vezér, a

külső Vasak béli Vasrukhon Thoransuk a

sündisznó 48. évében lerohanta a régóta

ellenséges viszonyban álló szomszédos

falvakat, és létrehozta Tiena városát,

melyet a lánya után nevezett el. A város

gazdasága a csontfa termesztésére és

feldolgozására épül, ami a környék

csapadékos klímáját és sziklás talaját

kedveli és tartóssága, valamint sárgásfehér

színe, áttetszősége és térbeli, fényes

mintázata miatt keresett bútoralapanyag. A

várost a mindenkori főbíró és a

boszorkányúrnő irányítják. A főbíró a

vezető nemesi családok soraiból kerül ki

párviadal által, míg a boszorkányúrnő a

helyi boszorkánymester iskola, az

Ashangor mesterei közül kerül ki, mágikus

viadal által. Ez a kegyetlen, versengő

szemlélet más területeken is

megmutatkozik. A törvénykezés például

igen különös. Ha valakinek vitás ügye

támad egy másik személlyel, azt a főtéren

hetenként tartott törvénykarneválon

megnevezi, és megvádolja. A vádlottat a

törvényszolgák a bíró színe elé hurcolják

és meg kell küzdenie a vádlóval. A főbíró a

nyertesnek ad igazat, a vesztest pedig

azonnal, nyilvánosan megbüntetik. A

büntetés szinte mindig kínzás vagy

kínhalál. Ha a vádlott nem vállalja a

küzdelmet, automatikusan bűnösnek

minősül. Ha valaki belehal a küzdelembe,

az is bűnös, ebben az esetben a

legközelebbi hozzátartozón hajtják végre

az ítéletet. A város, lakóinak furcsa,

kegyetlen életmódja és szemlélete miatt

nem túl népszerű az utazók körében.

Thalif

Thalif a keleti városállamok egyik

legjelentősebb tagja. A várost körülbelül

háromezer éve alapította egy bizonyos

Abdullah Ben Dzsalál nevű, Dzseladi

szerencsevadász. Jó szemmel választotta ki

a folyóparti sziklás fennsíkot, ami

közvetlenül a tengerre néz. Itt alapította

meg kezdetben csak néhány bódéból álló

kereskedőtelepét. A hely a jó kikötő

mellett még számos előnnyel bír. A Thalif

a hatalmas elf birodalom, Elnarien északi

határa, ugyanakkor remek vízi út a hegyi

hágókig ahonnét Dovan tornya, vagy

Togra Maggor egyaránt jól

megközelíthető. Ezeknek a kereskedelmi

adottságoknak, és a csapadékos termékeny

folyóvölgynek köszönheti a város a mai

hihetetlen gazdagságot és hatalmat, amely

Vörösvíz mellett a térség meghatározó

városává teszi. A város mai napig

változatlanul itt áll, az azonos nevű folyó

partján. Büszke, húsz öles falait gránitból

emelték és faragták növényszerűen

kecsessé és ugyanakkor erősség az elf

építőmesterek. A város három természetes

szintre tagolódik a fennsík tetejétől a

kikötőig. A tagolódás oka, hogy a fennsík

három lépcsőzetes sziklaplatóra tagolódva

éri el a tengert. E metropolisz gazdagsága

nemcsak kereskedelméből és

földműveléséből, hanem a híres

kézműiparból is származik, amely

egyediségéről a nagyszámban itt élő és

együtt dolgozó elf és törpe mester

gondoskodik. Thalif arculatának

kialakulásakor is fontos szerepet játszott e

vegyes lakosság. A város épületei kőből

épültek és magukon viselik az elf

kecsességet valamint a törpe praktikumot.

Ugyanakkor Thalif erősen gépesített.

Törpe sínpályák, vezetékek és gázlámpák

teszik könnyebbé a mindennapi életet,

karöltve az elf féregzuzmókkal, melyek

mindenütt megtalálhatók, a közlekedéstől

az ajtónyitó féregizmon át a szellőztető-

lélegző voharig. A kövezett utcák

észrevétlenül olvadnak a parkokba, vagy a

város földalatti negyedeibe. Thalif legalsó

része az öbölben található tágas és szellős,

91

széles sugárutakkal ellátott kikötő és

kereskedőnegyed. A hatalmas piacok, vám,

raktár és üzletházak közt húzódnak a

kereskedőházak irodái és székhelyei. Ezen

házakból több tucat székel a városban,

ezek egyrésze dzseladi ház, a népes

diaszpóra miatt. Ez a negyed szolgál,

számtalan színházával, kávé és teaházával,

kocsmájával, éttermével, arénájával és

kuplerájával, szórakozónegyedül is.

Egy szinttel feljebb, egy magasabb platón

található a lakó és kézművesnegyed. Ez a

városrész, számtalan furcsa épületével,

hatalmas parkjaival és a törpék földalatti

lakónegyedével, az Alsóvárossal, amit a

helyiek csak „Gödörnek” neveznek, igen

változatos látványt nyújt. A házak a

legkülönfélébbek, az elf, törpe és dzseladi

ízlés különös összeolvadása folytán. Ez a

negyed ad otthont a számtalan

kézművesnek. Az utcákat az ottlakó és

azonos foglalkozást űző mesterekről

nevezték el.

A város legfelső szintje a palota és

templomnegyed. A város vegyes lakossága

miatt egymást érik a különféle templomok.

Itt állnak emellett a nemesek és a

kereskedőházak palotái, valamint a hercegi

palota is.

Egyesek szerint Thalif a keleti partvidék

művészeti központja. És valóban, számos

különféle származású művész él és alkot a

városban.

A város nevezetes a kereskedőházak által

üzemeltetett Kerdanzaról, a jogi és

kereskedelmi egyetemről, valamint a híres

édességekről melyeket a helyi cukrászok

készítenek titkos receptek alapján,

dzseladi, elf és törpe alapanyagokból.

Hasonló nagy hírnévnek örvend a helyi

pálinka, a Kruj is. Nevezetes még az

évente megrendezett nagy művészeti

fesztivál, és a torkos napok, ami egy

gasztronómiai rendezvénysorozat.

A várost körülvevő táj szépségei miatt

számos művészt vonz. A festői, erdős

dombok közt kis falvak és szántók bújnak

meg. A kellemes táj miatt sok itt a kis

kúria, vadászkastély, amik a város

előkelőségének kikapcsolódását szolgálja.

A vidék meglehetősen biztonságos,

egyrészt az Elnarieni határ közelsége,

másrész a folyton őrjáratozó ezüstgárda

miatt.

Nyelvek: a lakosság főként a közös

nyelvet beszéli, de gyakori az elf, dzseladi

és törpe szó is.

Vallás: Thalif számtalan felekezet és

szekta otthona, melyek békésen megférnek

egymás mellett.

Zászlók, címerek: A város címere egy

ezüst unikornis, a zászló kék színű, rajta

egy ezüst unikornis látható.

Közbiztonság: A közbiztonság jó. A

klánok nagyon burkoltan működnek, a

lopás és az erőszakos bűncselekmények

ritkák, a város elit seregének, az

ezüstgárdának köszönhetően.

Árak, Pénznemek: Az árak átlagosak. A

helyiek minden pénznemet elfogadnak.

Klánok, Rendek: A városban rengeteg a

különféle szekta, rend és klán, ám egyik

sem bír vezető szereppel.

Nemesi házak: A város irányítása a

nemesi házvezetők kilencfős tanácsának

kezében van, mely tanács fölött a

mindenkori hercegnek vétójoga van. A

tanácsban három elf, három törpe és három

ember nemes ül. A kereskedőházak

folytonosan meg akarják szerezni az

irányítást a tanács felett.

Kapuk: A városból Délkeresztútba,

Szkariába és Vörösvízbe nyílik kapu.

Szokások, öltözködés: A helyi öltözék

igen furcsa. A lakosság körében elterjedtek

a finom elf kelmék és könnyű selymek,

melyeket dzseladi divat szerint, élénk

színekre festenek. Népszerű a zöld, a

türkiz, a cinóber és a citromsárga. Ezt

vaskos és hivalkodó törpe ékszerek

egészítik ki. A lakosság egyébként művelt

és barátságos.

Lakosság: A lakosság vegyes,

harmadrészt áll emberekből, törpékből és

elfekből. Az ember lakosság körülbelül

fele dzseladi származású. A városból

különböző okok miatt, ki vannak tiltva a

félszerzetek, a goblinok és a

patkányemberek.

92

Hatalom: A hatalmat a nemesi tanács és

a fölötte álló herceg gyakorolják.

Thayavukh

Thayavukh a Sárkányhát hegység keleti

lábánál fekvő kisváros, melyet a szellem

nép alapított a harmadkorban egy festői

völgyben. Bár a település a fajháborúk

viharában elpusztult, a romokon

hamarosan új, emberlakta település épült,

melyet egy Sháoni bevándorló klán

alapított és Thayavukhnak, Álomszirtnek

nevezett el.

A város egy sziklaoszlopokkal és

teraszokkal tarkított, meredek falú patkó

alakú sziklakatlanban épült, Melynek

fenekén, a sziklaoszlopokon és köveken

megtörő termálvíz kavarog, mely három

vízesés formájában ömlik a katlanba. A

zuhatagok, ősi Molda mágiának

köszönhetően csodálatos, lágy zenét

játszanak, ami nem nélkülöz némi mágikus

felhangot.

A völgy közel száz öl mély, a falakat és a

teraszokat, köszönhetően a mindent elfedő

meleg párának, esőerdőszerű vegetáció

borítja.

Ezen erdős sziklapárkányokra és

oszlopokra épült Thayavukh. A város a

szellem-nép által emelt épületek

ciklámenszín kristályalapjaira épült,

jellegzetes Sháoni stílusban, könnyű fából

és faragott kőből, két-háromszintes, ívelt

mázas cserepű tetőkkel.

A házakat a puha mészkőbe vájt járatok és

termek sokasága, valamint kecses

függőhidak kötik össze. A termek gyakorta

szintén lakottak, a barlangok mélyén

feltörő termálvíz és gyógyiszap miatt

valóságos fürdőváros és labirintus alakult

ki a szirtek belsejében. Itt tevékenykedik

egy kizárólag elfeket és félelfeket

foglalkoztató masszőrcéh, melynek

technikái elf és Sháoni alapokon

nyugszanak. A gyógyulni és kikapcsolódni

vágyók az év minden szakában tömegesen

érkeznek Thayavukhba, ami miatt a város

méregdrága hely. A fürdők nevezetessége

még az itt feltörő zöldes gáz is, ami egyes

termekben felhalmozódik, és ami kéjes

hallucinációkat és örömérzetet okoz. A

gázt több helyütt csöveken át vezetik a

fogadók különtermeibe.

A várost és a völgyet a belső fénnyel izzó,

mágikus ciklámen kristályok csodás

rózsaszín fénybe vonják még éjszaka is. E

fény megtörik a párafellegeken, és

gyönyörű, kavargó, színes látványt nyújt.

A hatást fokozza, hogy a Molda kristályok

emlékeznek, és éjszakánként egyfajta fény-

árny játékként vetítik ki a ködre az ősi

szilda város életképeit. Mondják, a zöldes

gáz és a fények játéka együtt egy életre

szóló emléket nyújt.

A város amellett hogy Thalif és környéke

üdülőhelyéül szolgál, komoly fókusz. Az

itt meggyűlő erő főként a jövendölésnek

kedvez, ami számos mágiahasználót

csalogat a környékre.

A város egy félreeső kristályokkal teli

barlangja ad otthont Kildriann

lélekjósdájának. A jósda igen népserű, a

Molda vérű tulajdonos tévedhetetlen

jóslatainak köszönhetően.

A várost egy Thea nevű Elnarieni elf nő

vezeti, immár négyszáz éve. A város bár

szoros kapcsolatban áll Thaliffal, mégis

megőrizte függetlenségét.

Tavirózsa falu és környéke

Tavirózsa a sóhajpart egy kicsiny állama,

mely Thaliftól északra, a Sárkányhát

hegység előhegységében fekvő hosszanti

folyóvölgyben, a Tajtékvölgyben terül el.

A völgyet hóval borított magas hegyek, a

zord Homálygerinc, és a szeles

Süvöltőhegy határolja. Könnyedén csak a

Tajtékvíz folyó völgyében futó úton

közelíthető meg.

A völgy védett a hegyek viharaitól,

éghajlata kellemes, köszönhetően a

hegyeknek, a déli szélnek és Tajtékvölgy

hőforrásainak. A völgy erdőkkel és

tisztásokkal borított, a hegyoldalak

teraszain kölest, hajdinát és zöldségeket

termelnek. A völgy legnagyobb települése

Tavirózsa falu, ezenfelül kisebb falvak és

tanyák tucatjai tarkítják a vidéket.

A tajtékvölgy eldugott, szinte ismeretlen

vidék, ami részben földrajzi helyzetének,

93

részben pedig lakosainak köszönhető. Itt él

ugyanis a Sóhajpart egyik legerősebb

független árnytestvérisége, a nagyhírű

Tavirózsa klán. A klánt egy Sháonról

származó sötételf, Khelshir My’thelen

alapította, ö volt az első nagymester.

Hosszas kalandozás után, a Csikóhal 26.

évében, az akkor elhagyott bányászfaluban

telepedett meg, tanítványokat nevelt, és

megalapította a Tavirózsa klánt. A klánhoz

főként emberek csatlakoztak, de néhány

félelf, átokfattyú, sőt elf család is, szinte

valamennyien száműzöttek. A nagymester

halálakor a családok vezető létrehozták a

tanácsot, hogy új mestert válasszanak és

gyermekeiknek továbbadták a Khelsirtől

kapott és a külvilágból magukkal hozott

tudást.

A völgy máig a klán otthona, ám arculata

az ötödkor óta sokat változott. Az

elhagyott bányák meddőhányóiból

növénytermesztésre alkalmas teraszokat,

gátakat, és a hegycsúcsok közti szorosokba

falakat és őrtornyokat emeltek. A régi

bányajáratokat merősítették, és az egykori

bányató körötti város romjain megépült

Tavirózsa falu.

A völgyet sűrű vadon és havas

hegycsúcsok határolják, a hágókat kőfalak

és őrtornyok zárják el, melyeket úgy

építettek, hogy beleolvadjanak a

sziklafalba. A területet két úton lehet

megközelíteni. Mindkét út a völgy déli

részébe torkollik, ahol egy kerek dombon

régi őrtorony, és a hozzáépült fal vigyázza

a völgy kapuját, ezért Kapubástyának is

hívják. Az innét induló két út csupán

szekérjárta ösvény, melyet tavaszonta

gyakorta eláraszt a Tajtékvíz. Kapubástya

fölött, a völgy falai a folyóvölgyben gáttá

alakulnak, mely egy mesterséges tóvá

duzzasztja a Tajtékvizet. Ez a gát bármikor

megnyitható, ami egy hatalmas özönvízzel

söpri el az esetleges támadókat a völgy

szájától.

A Kapubástyától induló egyik út északra,

Meraka felé kanyarog, míg a másik dél felé

megkerüli a Homálygerincet, és

Thayavukhba tart. Mindkét út mentén, az

erdő mélyén kereskedőállomás és

vendégfogadó áll, melyet a klán üzemeltet,

és valójában őrposztok. A személyzet

válogatott őrökből áll, az épületek pedig

erős erőterek.

Ám nem csak ezek az őrposztok vigyázzák

a Tajtékvölgy háborítatlanságát. A fal

külső és belső oldalán az erdő tele van

csapdákkal, mérgező és ragadozó

növényekkel, szörnyekkel, és idomított

állatokkal. E határmezsgyét állandó

őrjáratok járják, és hagyományosan a

bőreváltó Allahomenil család felügyeli.

Emellett a hágókat állandó köd fedi, és a

bástyák őrei az ott kialakított erőterek

hatalmát felszabadítva bármikor mágikus

vihart idézhetnek a hágók és a völgy fölé.

Emellett az ösvényeket számos varázslat is

védi, melyek megmérgezik, elaltatják,

vagy elbizonytalanítják a behatolót, hogy

aztán az Allahomenilok valamelyik farkasa

vagy óriáspókja végezzen vele. A

határmezsgye egyben a kevésbé érzékeny,

vadon is megélő mérgező állatok és

növények tenyészhelye is.

Nem csak a klán ellenségei miatt

szükséges az erős védelem. A Tajtékvölgy

nyugati vége egy sziklakatlan, amely egy

barlangban folytatódik, ahonnét a

Tajtékvíz ered, és amely összeköttetésben

áll mélysötéttel. E barlangot számos erős

árnyékvadász és egy, a barlangszájba épült

kicsiny kapuerőd, a Dugó őrzi. A

homálygerinc csúcsainak túloldalán pedig,

egészen Thayavukh határáig, egy átokföld

húzódik, a Párás Rengeteg, mely nevét az

ott feltörő hőforrásokról kapta. Az átokföld

átnyúlik a hegyek alatt, és a Tajtékvölgy

egy oldalágát is megfertőzet. Ez a hely a

Feketekatlan, a pokolfattyú Akhambar és

a lidércfattyú Krel’zesh családok

szálláshelye.

A völgy egésze 1-es erősségű

energiamágia és anyagmágia fókusz, mely

a kastély és az akadémia szigete alatt 3-as

erősségűre növekszik. Erős fókusz még az

Álomtető, egy kopár hegycsúcs, ahová az

Anshin beavatás után, meditálni és a

hegyek erejét kérni ülnek le a beavatottak.

A hegy álmot küld rájuk melyet ha képesek

megragadni, sokkal erősebbekké válnak

94

(+2 módosító egy választott kalandozó

szakértelemhez). Ehhez egy akaraterő vagy

összpontosítás próba szükséges 30+d10-es

erősség ellen, a szövet pillanatnyi

áramlásától függően. Minden Anshin élete

során egyszer próbálkozhat.

A huszonhat mérőföld hosszú völgyben

kilenc falu található, melyek legnagyobbja

a Klán nevét adó Tavirózsa falu. Ez a

völgy középpontja, a többi falu a

földművesek, munkások, és egy-egy

visszavonultabb család szálláshelye

csupán. A falvak nevei északtól délre

haladva Feketerév, Vénmalom, Bortak,

Tavirózsa, Zsályarét, Arvet tornya,

Akhambarum, Mélyvíz és Gátfalva.

Minden falut fal vesz körül.

Tavirózsa egy mesterséges, az egykori

bányászok által kialakított, szigetekkel teli

tó sziklás partján fekszik. Házai egy vagy

kétszintesek, masszív kőből épültek. A

tetőket cserép és pala fedi. A közel két

mérőföld széles tó partján található a

kikötő és a tó szigetein az Akadémia

épületei és a Tanács tornya. A víz itt, hála

a környékben feltörő hőforrásoknak igen

meleg. Számos tavirózsafaj él itt, erről

kapta nevét a klán és a falu. A parton két

hatalmas fürdőház is található, és a város

házainak fűtését is a termálvíz biztosítja.

A szigeteken álló Tanács tornya egy

hatalmas bazalttorony, melyet mágiával

építettek és igen erős erőtérrel láttak el. Ez

a torony a Klán tanácsának gyűléshelye, és

a Nagymester szálása. A gyűlés termében

őrzik a klán trófeáit, főhelyen az alapító

által az öt sereg csatájában szerzett fekete

Narsist, mely a rege szerint

Hlarion’Iradiell kardja volt, és melyet az

alapító forgatott. Található itt emellett egy

sárkánykoponya, és egy szilda páncélzat is.

Az akadémia számos épülete a vadászok

képzését szolgálja. Vannak itt tantermek,

fegyver és mágia gyakorlócsarnokok,

kínzókamrák és laboratóriumok éppúgy,

mint parkok és teaházak. Az akadémia

legkedveltebb helyei az Arborétumsziget

és Bagur édességboltja, ami egy

trollfattyú által üzemeltetett cukrászda és

teaház.

A város alatt kiterjedt bánya és

barlangjáratrendszer, a Völgymély

húzódik, mely összeköttetésben áll a völgy

szinte minden fontosabb részével. Ez a

járatrendszer nagy része csak a klántagok

által ismert, titkos hadműveleti területként

szolgál. Az egyes terültek nem álnak

összeköttetésben egymással, ezeket

térkapuk kötik össze, melyeket csak a

megfelelő kóddal rendelkező klántagok

képesek használni. A lezárt részeket

erőterek, csapdák, szörnyetegek, és a

mélységi törpe Vastörő, valamint a

sötételf My’thelen és Khef’nafir családok

őrjáratai őrzik. A várostól három

mérőföldnyire egy dombon található a

Kastély nevű bazalterődítmény, melyet

erős mágikus védelem és az őrség biztosít.

Ez a Tavirózsa árnyéktestvériség

székhelye, a völgy katonai központja. A

kastély az elf és törpe mesterek közös

munkája, igen kecses építmény. Itt

találhatók az elf méregkeverő és

voharmester klán, a Shelmarienek

laboratóriumai, és a város légierejét

képviselő Wyvernlovasok barlangistállói

is. Szintén a vár barlangrendszere ad

otthont a klán börtönének

A kastélydombot mocsaras erdő veszi

körül, mely a Shelmarien Klán mérgező

növény és állattenyészetének ad otthont.

Emiatt igen veszélyes terület. A kastély

csupán egy, mágiával védett úton

közelíthető meg.

A várost és a környékét körülveszik a

titkos őrhelyek és rejtett kiképzőpályák.

Ilyenek a Sajt nevű, tekervényes

barlangrendszer, a Régi malom, vagy a

Csapdaerdő. Ezen hadműveleti területeket

folyamatosan őrzik, és a civil lakosság

számára tilos a bejárás.

A Tajtékvölgy társadalmi rendszere igen

rendhagyó. Az abszolút hatalmat a

Nagymester gyakorolja, akit a nagy

vadászcsaládok vezetőiből álló Tanács

választ meg. A nagymester a Völgy és

egyúttal a Tavirózsa árnyékklán ura.

Mellette a hatalmat a tanács, és a klán

gyakorolja. A klánban betöltött rangok

egyúttal közjogi méltóságok is.

95

A klántagság generációról generációra

öröklődik, a nagy családok tagjai mind

árnyékvadászok. A nagy családok az

ember Arborg, Margalosz és Og’morr

családok, a félelf Hollóárnyak, az

átokfattyú Akhambarok és Krel’zeshek, a

sötételf My’thelen és Khef’nafirok, a

vándorló elf Shelmarienek, a Törpe

Vasöntők, a bőreváltó Allahomenilek, és

egy kis patkányember klán, a Trok’cserk

fiai. Érdekesség, hogy a Shelmarienek és a

völgy legerősebb mágusait, egy, a

klánjukba beilleszkedett Nap népéből való

szellem-nép család, a Jaharanniol adja. A

nagycsaládok egy fő, és több, rokoni

mellékcsaládból állnak. A legnépesebbek

az ember és félelf családok, ők adják a klán

65%-át, 40-25 arányban. A családok

gyakran rivalizálnak, ám ez inkább a

teljesítmény fokozását, mint

ellenségességet szül. Ebből is kiviláglik,

milyen kaliberű zseni lehetett Khelshir

My’thelen, ha ennyi különböző, gyakran

ellenséges fajt egy néppé kovácsolt, miáltal

a Tavirózsa klán lett a Sóhajpart egyik

legerősebb árnytestvérisége.

A Tajtékvölgy lakossága természetesen

nem csupán árnyékvadászokból áll. A

körülbelül 6000 főnyi lakosság nagyrésze,

Kb. 4000 fő nem tagja a „nemességet

képező” vadászcsaládoknak. E lakosok

nagyrésze kézműves, iparos, mesterember,

esetleg földműves. Ők alkotják a klán

háttérbázisát, kiszolgálószemélyzetét. Ők a

boltosok, kovácsok, szabók és zöldségesek.

Bár névleg alárendelt szerepet játszanak,

mégis megbecsült, szabad tagjai a völgy

társadalmának. A tanácsban önálló

képviselettel nem rendelkeznek, általában

egy-egy vadászcsalád hűbéresei.

Minden fiatal, aki a kláncsaládok egyikébe

születik, kisgyermek korától

alapkiképzésben részesül a családjától.

Majd később, ha a család és a felvételi

bizottság úgy ítéli meg, az akadémiára

kerül, ahol hét évig folytatja tanulmányait.

Ellenkező esetben családja szolgálatában

marad, és a családon belül teljesít

szolgálatot, valamely civil mesterségben.

Az akadémia átfogó harci, mágikus, túlélő,

taktikai és ismereti képzést ad

hallgatóinak. Ezenfelül megismerik a klán

titkos kéz és szónyelvét (10-es szinten

induló nyelv). Az innen kikerülő ifjak

bármely kezdő kalandozóval szemben

megállják a helyüket. A kiképzés

sokrétűsége mellett igen kemény, a tanítás

reggeltől estig tart, heti egy pihenőnappal,

amikor a diákok a családjukkal lehetnek.

Az akadémia egyébként bentlakásos.

Az akadémia hét éve után, a végzett diákok

egy vizsgát tesznek. A sikeres vizsga után

tanoncokból (Shain) gyakornokokká

(Tshoin) válnak. A Tshoinok megkapják a

klán mágikus homloktetoválását, amelyet

csak a klántagok láthatnak, és amelyet a

későbbiekben egyre több varázslattal

látnak el a tetoválómesterek. A

gyakornokok már küldetéseket kapnak, és

3-5 fős csapatoka osztva tovább folytatják

a gyakorlást egy képzettebb vezető-oktató

(Anshin) keze alatt. Ez a tanulószakasz a

gyakorlati tapasztalatok megszerzésének

ideje, 3-7 évig tart. Ezután a fiatalok ismét

vizsgát tehetnek, ez már tetszőleges. Ha

sikerrel járnak, Anshin fokozatra lépnek,

magasabb rangú árnyékharcosok, vagy a

fiatalok oktatói lesznek. Ha harmadszorra

is elbuknak, vagy nem kísérlik meg a

vizsgát, a hét év leteltével,

An’tshoinokká, „közkatonákká” válnak.

Ez a rang a legnagyobb számú, ők képzik a

klán derékhadát.

Az Anshin vizsga utáni előlépés már

csupán kinevezéssel lehetséges. A

következő fokozat a Yashin, a

parancsnokok kasztja, majd pedig a

Thayshin, a vezérek kasztja. Ez a

legmagasabb harci rang a klánban, ám nem

feltétlenül jár együtt a családon belüli

ranggal, ám tanácstagsággal igen.

E rangok mellett kasztokra is tagolódik a

klán. E kasztok a Tanítók kasztja, az Ayan.

Ők az akadémia vezetői, a fiatalok tanárai,

a klán tudásanyagának és agykönyvtárának

őrzői. A harcosok kasztja, a Khay, ők a

klán katonái, és vadászai. Ez a legnagyobb

létszámú kaszt.

Jelentős még a felderítők, és orvgyilkosok,

kasztja, a Yanann is.

96

Emellett a mágusok (Shor), a Mesterek

(Shian), és a kémek (Amah) kasztja

létezik. Az előbbiek a specializált

mágiahasználók rendje, a mesterek a klán

gyógyítói, alkimistái, méregkeverői,

tűzszerészei, és boncnokai, röviden

szakértői, akik szorosan együtt dolgoznak

az Ayannal. A kémek kasztja igen

kisszámú, ők a klán információszerzői. Az

álcázás, diplomácia, politika és hazugság

nagymesterei. Az utolsó kaszt, a titkos

My’thelyon, a klán belső ellenőrzése.

Közvetlenül a nagymesternek jelentenek,

teljes jogkörrel. Feladatuk a szökevények

elfogása, árulók levadászása, idegen

kémek kiiktatása. Mindig más kasztok

tagjai, a My’thelyon tagságuk szigorúan

titkos.

Bármelyik fiatal, a Tshsoinná válása után

szabadon kérheti a felvételét bármelyik

kasztba, bár a kasztok feladatait

hagyományosan főként egyes családok

látják el. Kivétel ez alól az My’thelyon,

melynek tagjai csak a hűségüket ezerszer

bizonyított, legalább Anshin rangú

vadászok lehetnek. Egy vadász

megszólítása a rang és kasztjelzésének

együtteséből ál, mint Khay-Anshin, Ayan-

Tshoin, stb.

A klán több irodán át is elérhető,

legnagyobb központjuk a Szövetséges

Thayavukhban van, ugyanis a helyi

uralkodónő, Thea ifjabb éveit a

Tajtékvölgyben töltötte, ugyanis szülei,

orvgyilkosoktól féltve őt, itt tanítatták.

Főtanácsosa pedig valójában a klántól

bérelt testőre, Aham-yashin Alaned

Shelmarien. Másik két nagyobb irodájuk

Merakában és Vörösvízben található.

Emellett a klán több kalandozó istállóval is

kapcsolatot tart.

A klán szövetségben áll több kisebb

testvériséggel is, ezek az Álomhozók, a

Zokogók és a Fekete szél klánok. Régi

riválisuk az átokfattyú Akh’agar és a

Könnyező fivérek. Emellett a klán

mostanában összetűzésbe keveredett a

Feketesas kereskedőházzal, és Lembria új

uralkodójával is.

Kharüntia

Kharüntia a sóhajpart egyik különös

városa. A település maga közönséges,

főként khossgar lakosságú városállam. A

lakosság főként földművelésből és

állattenyésztésből tartja fent magát. A

város maga nem túl nagy, ám annál

furcsábbak az ittélők szokásai. A várost a

bölcsek tanácsa irányítja, ami tudósokból,

filozófusokból és egyéb racionális főkből

áll.

Ezt a tanácsot négyévente választják a

város polgárai. A különlegesség a lakók

vallásokhoz való hozzáállásában

gyökeredzik. Az itt élők elvetnek

mindenféle vallást, és tagadják az istenek

fensőbbségét. Sőt, a városban főbenjáró

bűnnek számít a vallás, az istenek

tisztelete. Az ezen kapott elvetemülteket,

tárgyalás nélkül, életfogytig tartó

kényszermunkára ítélik.

Goran

Goran a Sóhajpart egyik legfurcsább

települése. A várost a negyedkor hajnalán,

a Goran Zarag, azaz a bazalt part egyik

öblében alapította Kharna, a könyörtelen

egyik számkivetett szektája.

A szekta alaptézise az érzelmektől való

megtisztulás. Hitük szerint az érzések

teszik gyarlóvá és bűnössé az embert, és

csak a szigorú, logikai alapon nyugvó,

száraz törvények által pontosan

szabályozott élet vezet a lelki

felemelkedéshez.

A szekta nem tudni miért, gyarapodni

kezdet a kopár vidéken és csakhamar a

környék jelentős városává nőtte ki magát.

A város meglehetősen kietlen.

Bazaltépületeiről és kövezett utcáiról

minden díszítés hiányzik, az utak

egyenesek, a város térképe rácshálós

szerkezetű. A legjelentősebb épületek a

szent bíróság épülete és a katedrális

valamint a Püspöki eklézsia.

A települést Kharna papjai irányítják,

minden fontosabb hivatal a püspöki szék

kezében fut össze.

97

A papi rend tilt mindenfajta érzelmet.

Ezeket mágiahalállal bünteti a szent bírói

szék.

A papok és besúgóik mindenütt jelen

vannak és figyelik a lakosokat éppúgy,

mint az átutazót. A besúgó papok, az

úgynevezett Kharna szemei vagy figyelők

pszihonikusan pásztázzák a várost

érzelmek és logikátlan gondolatok után

kutatva.

A város fő bevételi forrása az ónbánya,

ahol a „kisebb érzelmi bűnben” vétkes

rabokat dolgoztatja a püspöki hivatal, hogy

megtisztuljanak.

Nyelvek: a lakosság a közös és az Urzai

nyelvet beszéli.

Vallás: A fő és egyetlen vallás Kharna

hite, minden más vallás nyílt gyakorlását

mágiahalállal bünteti a püspöki hivatal.

Zászlók, címerek: A város címere

egyetlen ónszínű korong, benne Kharna

rúnájával. A zászlón ugyanez látható.

Közbiztonság: A közbiztonság

elképesztően jó. A szent bírói szék a

legkisebb kihágást is kényszermunkával,

csonkolással vagy komolyabb esetben

mágiahalállal bünteti. A fegyverviselés és

a mágiahasználat a helyi papokat kivéve

mindenki számára tiltott, életfogytig tartó

kényszermunkát von maga után.

Árak, Pénznemek: Az árak átlagosak. A

helyiek minden pénznemet elfogadnak.

Klánok, Rendek: A városban Kharna

rendje az egyedüli szervezet. Közéjük

tartoznak a figyelők és a rendfenntartásért

felelős paplovagi rend, az arbitorok is.

Nemesi házak: A városban nincsenek

nemesi házak. A nemességnek megfelelő

réteg a papság.

Kapuk: A városból nem nyílnak kapuk.

Szokások, öltözködés: A helyi szokások

meglehetősen furcsák. Mindenki komor és

hideg, a lakosság zöméből kiirtották az

érzelmeket az évezredek alatt. Nincsenek

ünnepek, a lakosság csak adózáskor és

bírósági tárgyalásokon gyülekezhet, tiltott

mindennemű szórakozás és a művészetek

gyakorlása. A ruházat is ehhez mérten

visszafogott és praktikumra törekvő. Az

ékszerek és illatszerek karvesztés terhe

mellett be vannak tiltva.

Lakosság: A lakosság kizárólag

emberekből áll.

Hatalom: A hatalmat a papság gyakorolja,

a törvényhozó testület a papi szék, efölött a

mindenkori püspök áll.

Ardavel

Ardavel városa a Sóhajpart északi részén,

egy Vérmező nevű átokföld közepén

fekszik. A ligetekkel, patakokkal és szilda

rommezőkkel tarkított táj igen szép, a föld

gazdagon terem, mégis, az utazók, ha csak

tehetik, messzire elkerülik ezt a várost és

környékét. Ardavel egyébiránt közönséges

kis település, közel nyolcezer polgára

békésen éli mindennapjait cseréptetős

téglaházaikban. Megélhetésüket főként a

mezőgazdaság biztosítja, valamint a

környező ősi szilda romok kifosztása, és az

itt lelt kincsek eladása. Mégis, dívik egy

ősi szokás ezen a földön, ami miatt a

tájékozottabb utazók kerülik a vidéket. A

szokás gyökereit talán a földet sújtó

átokban kereshetjük. A vármezőkön a

halottak, a halálukat követő éjjelen, jó

eséllyel ghoulként, vámpírként vagy más,

veszedelmes élőholtként támadnak fel. A

lakosok vallása, egy furcsa, ősi keverékhit,

mely az ősök tiszteletére alapul, nem

engedi a holtak elégetését. Így aztán a

lakosságnak más megoldást kellett találnia

az égető problémára. Szerencsére

megfigyelték, hogy talán az ősök iránti

tisztelet miatt, de a város lakóit nem

bántják saját halottaik. Így aztán furcsa

megoldást találtak ki. A várostól négy

mérőföldre keletre található egy viszonylag

épségbemaradt romváros. A lakók ide

telepítették halott rokonaikat, felújítva egy-

egy romot a számukra. Mikor a romok

elfogytak, mindenki anyagi lehetősége

szerinti házat emelt halottainak. Emiatt

mára az Ősök városa, ahogy a helyiek

nevezik, lélekszámában és kiterjedésében

jó háromszorosa Ardavelnek. A családok

mára igen jó kapcsolatot építettek ki

elhunyt eleikkel. Látogatják őket, kikérik

tanácsaikat, és gondoskodnak

98

táplálásukról. Ez az a momentum, ami

miatt minden épeszű kerüli a vérmezőket.

A helyiek ugyanis minden elérhető

külhonit összefogdosnak és élőholt őseik

táplálására használnak fel. Ez vagy

közvetlenül történik, vagy a város közeli

farmok egyikére kerül a szerencsétlen, ahol

már nemzedékek óta tenyésztik embertelen

körülmények közt a mára beszédképtelen,

elállatiasodott rabokat, kiket a város

voharesterei az Undarri vermekhez

méltóan eltorzítanak. Ezt rabszolgák

vásárlásával, valamint időnként

fogolyszerző portyákkal egészítik ki,

melyeken az elhalt rokonság is szívesen

részt vesz. A rabszolgákat a Bourdoni

székhelyű, Karnadul kereskedőház

szállítja, aki zömmel a

kalóztestvériségektől vásárol. A város

terményeinek és kincseinek zömét szintén

a ház veszi át.

Ardavel egyébként nyugodtnak tűnő hely,

kis, kövezett utcákkal, többszintes,

összehajló téglaházakkal, fás terekkel és

szépen munkált földekkel, kertekkel. A

várost a mindenkori herceg vezeti, a

városbírák tanácsával. A mágusokból álló

tanács keményen megtorol minden városon

belüli erőszakot, amire szükség is van,

hiszen minden család megpróbálja olcsón

táplálni elődeit egy-egy rivális kereskedő,

vagy a szomszéd földbirtokos elkapásával.

A kemény intézkedések ellenére (a

gyilkosokat nyilvánosan az ősöknek

áldozzák) számos család folytat

nemzedékek óta húzódó magánháborút

egymás ellen.

Érdekes momentum hogy a lakók eredeti

vallása mára teljesen eltűnt, helyét az ősök

tisztelete vette át.

Az ősök városának vezetője a hercegi

család ősatyja, egy Roshalieu nevű vámpír.

Vele karöltve vezetik a várost az erősebb

családok tagjai. Az élőholtak gyakorta

viszálykodnak egymással, főként a

zsákmány miatt. Városuk meglehetősen

romos, az új épületek inkább kriptára, mit

házra hasonlítanak, és a lakók komoly

alagútrendszerrel bővítették ki városukat.

A kriptákon mindig találunk friss virágot,

és egy-két városit, akik elődeiket jöttek

látogatni.

Minden veszélye ellenére, a város környéki

szilda romok csábítóak a kincsvadászok

számára. Persze legtöbbjük a holtak

asztalán végzi. A történelem során kétszer

is előfordult, hogy a közeli államok,

megelégelvén a fogolyszerző portyákat és

megkívánva a város kincseit, szervezett

támadást vezettek Ardavel ellen. A

támadás mindkétszer Ardaveli

győzelemmel végződött, az ősök hathatós

katonai segítségének köszönhetően. A

három közeli hercegség, tanulva ebből

lenyelte a békát és inkább határerődöket és

torlaszokat épített, sőt Tibedaux hercegség

azzal bünteti a visszaesőket, hogy átkergeti

az Ardaveli határon.

A Kossgar tengertől délre, az Alidaran

öbölig terül el a mesés Elnarien, közös

nyelven ezüsterdő. Ez a roppant, a

Sárkányhát hegység délkeleti lábáig nyúló

erdőség a Thorali elfek őshazája. Hatalmas

erdőségek, smaragdszín tisztások, friss

erdei patakok földje ez. Itt terül el a

legendás Mithírien, közös nyelven

Kristályerdő. E vidék szépsége és

gazdagsága mesébe illő, ám megvannak a

maga veszélyei is. Az itt élő árnyelfek nem

látják szívesen az utazót és több átokföld is

található errefelé.

Elnarien

Elnarien Thoral legnagyobb birodalma. A

Smaragd tenger nyugati partján elterülő

félszigeten helyezkedik el. Délről az

Alidaran öböl, északról a Kossgar tenger

határolja. A legendák szerint a másodkor

óta lakják. Az elfek a korok viharaival

dacolva, folyamatosan kitartottak ősi

birodalmuk mellett.

E föld nagy része a másodkor óta érintetlen

ősvadon. Itt állnak az utolsó Ahalay fák és

még számtalan különös és ősi szerzet

otthona e kontinensnyi félsziget. Elnarien

elfjei kis, családi közösségekben, tanyákon

és vándorszállásokon élnek, harmóniában

az erdőkkel. Idegen számára fel sem tűnik

99

a vándor elf nemzetségek elhagyott

szálláshelye. E vadon mélyén elf

települések rejtőznek, melyeket csak a

sétányokká szélesedő erdei ösvények, a

feltünedező szobrok és kőpadok jeleznek.

Aztán egy tisztásra vagy ligetbe lépve, az

utazó elé tárul a csodás és ősi elf település.

Legtöbbjük a fák ágai közé épült, sőt

belőlük formált, vagy kőből faragott kecses

kis, tornyos házikókból áll. Nagyobb

település mindössze három található egész

Eneliorban. A hatalmas fák közti sétányok

az évezredek néma békéjét sugározzák. A

használattól megkopott kőpadok, a

forrásoknál olvasgató elfek arca, mind a

kortalanságot hirdeti. A falvak környékén

számos tündér, driád és egyéb erdei

teremtmény él együtt az elfekkel. Az erdőt

néhol hatalmas rétek és ligetek váltják fel.

Ezek közül nem egy a kerterdőnek

nevezett elf különlegesség. A szépek népe

nem foglalkozik a hagyományos

értelemben vett gazdálkodással, ám egyes

ligeteket természetes gyümölcsfákból,

fűszer és gyógynövényekből alakítottak ki

a druidák. Ezek a kerterdők általában egy

falu szomszédságában találhatók, és

élelemmel látják el azt. A vidék számos

csodája közt érdemes megemlíteni még

Enelior csodás mágikus forrásait. Egyes

források gyógyító erővel bírnak, míg

mások vize megfiatalítja, vagy megszépíti

a testet.

Ám ezen az ősi földön is megvetette lábát

a romlás és a gonosz. A Sárkányhát

hegység barlangjai számos szörny számára

nyújtanak búvóhelyet és a sötételf

támadásoknak is állandó színterei. Emiatt a

hegyvidéket állandóan

határvadászcsapatok, az Ezüst Leopárdok

és a Felhősólymok őrzik.

Ám a birodalom szíve sem mentes a

gonosztól. A vadont átokföldek szabdalják,

hol a gonosz fák alatti párás sötétben torz

lények vadásznak és élőholt hordák

portyáznak.

Talán a leghírhedtebb átokföld

Argaw’Naugrin, azaz Naugrin tanyája. E

sötét romvidék szíve egy Undarra nyíló

hasadékot rejt, melyet Naugrin, az elf

halállovag és túlvilági serege őriz. E vidék

sötét földjében számos hős csontjai

rothadnak.

E sötét földeket általában messzire kerülik

a vándor klánok, emiatt sokuk szörnyek

tanyája lett.

A nép nagy része félnomád életmódot

folytat. A családok nyáron vándorolnak,

míg a telet a klán székhelyén töltik. A

nemzetségek és családok egy klánhoz

tartoznak, mely a laza rokonságban álló

családok szövetsége. A klánt a

legtekintélyesebb családfő irányítja. A nők,

bár szabadok és elvileg egyenjogúak a

férfiakkal, mégis igen ritkán töltenek be

magas pozíciót. Inkább a gyermeknevelés

és a családi teendők, valamint a

művészetek gyakorlása köti le

mindennapjaikat.

Nyelvek: A lakosság szinte kizárólag az

elf és az erdei nyelvet beszéli, bár egyesek

megértik a Krinasszaszi közöst is.

Vallás: A fő vallás Nialandar hite,

valamint a fény szilda urainak és a

holdaknak kultusza.

Zászlók, címerek: Az ország címere egy

mithrill fa fölötte a nappal és a két holddal,

ugyanez a hímzés látható a pókselyem

zászlókon is.

Közbiztonság: A közbiztonság

meglehetősen jó.

Árak, Pénznemek: Az árak átlagosnak

mondhatók, külhoni pénzt is elfogadnak.

Saját érméik az elf Sheel, Hrul és Man.

Klánok, Rendek: Az országban több

alvilági rend vagy klán működik. A

legjelentősebb az Alkonyjárók nevű

tolvajklán és a Köd testvériség

nekromantái. A lakosság kasztokra oszlik,

eszerint alakul ki a papság, katonák és más

társadalmi osztályok rendje. A kasztok

átjárhatóak, a rendszer nem túl szigorú.

Nemesi házak: Az ország lakossága

nemesi házakra oszlik. Ezen házak közül

negyvenhét jelentős és mintegy ötszáz

kisebb ház alkotja a teljes lakosságot.

Kapuk: Mithírienből Orozandírba nyílik

kapu, melyet azonban a fajháborúk óta

nem használtak.

100

Átokföldek: A birodalomban több kisebb,

jelentéktelen átokföld található.

Szokások, öltözködés: Elnarien szokásai

igen nagy múltúak és szövevényesek.

Eneliori rokonaikhoz hasonlóan

nagyrabecsülik hagyományaikat, ám más

népek szokásaival és az új dolgokkal

szemben jóval nyitottabbak náluk. A nők

helyzete hasonló, ám itt is jellemző

egyfajta kötetlenebb, nyitottabb

magatartás.

Lakosság: A lakosság megközelítőleg

hetven százaléka fényelf, a fennmaradó

rész más erdei fajokból tevődik össze.

Kisszámú törpe és bőreváltó is él a

birodalom területén, valamint emberek és

félelfek kisebb közösségei.

Hatalom: Az abszolút hatalmat a szilda

urak élvezik, ám ritkán gyakorolják. A

birodalom világi dolgaiba szinte sosem

szólnak bele, ám esetenként tanácsokat

adnak. A politikai hatalmat a klánfők

tanácsa gyakorolja, amely a kilenc

legnagyobb ház vezetőiből tevődik össze.

Ezek után következzék Elnarien néhány

jelentős településének leírása.

Erandil

Erandil Elnarien egyik legősibb települése.

Az Amon Loki, közös nyelven a sárkány

dombok közé épült, a Celebdúin, az

Ezüstfolyó partjára. A legenda szerint

valaha itt volt Shirias’ lothoviel ligete.

Emiatt mai napig ez a város kultuszának

központja. Azt azonban csak legrangosabb

hívei tudják, hogy szilda mai napig a város

közelében lévő erdő mélyén, egy szent

szurdokban él tanítványaival, melynek

neve Dae’tumba, Árnyékmély. A település

Elnarien középső részén, a hatalmas

Taure’yaara, az Ősök erdeje szívében

található. A sárkány dombokat kettészelő

folyam mentén egy nagy völgy található,

melyből sugárirányban tizenkét szurdok és

völgy nyílik a dombok közé, melyek

tavacskáit és forrásait számtalan patak köti

össze a folyóval. Ez a terület együttesen

alkotja Erandilt. A város az elf

településekhez hasonlóan az erdőbe épült.

Az épületek nagy része a hatalmas fák

koronái közt található, növénymágiával és

voharnemesítéssel formált élő ház, bár a

földön is sok a márvány és hegyikristály

épület, pavilon. A város különlegessége,

hogy itt más erdei népek is együtt élnek az

elfekkel. Minden völgyet más faj lak be. Él

itt egy kentaur klán, a legnyugatibb

völgyben egy tündér falu található, míg a

szomszédos szurdokot egyszarvúak lakják.

A tavakban sellők és vízi elfek, míg a fák

közt nimfák élnek, sőt egy szatír falu és

egy erdei farkasszellem klán is található az

egyik szurdok mélyén. Ez a sokszínűség

teszi egyedivé Erandil hangulatát. A

ligetek, pavilonok és szobrok közt sétálva a

mohlepte kőjárdákon, sosem tudhatja, az

ember miféle furcsa lénnyel fut össze. A

város központja a folyó közepén emelkedő

sziklaszirt, a Celebgon. Ez a szikla erős

fókusz, a völgyek mágikus középpontja.

Ide épült a város nagy házainak

tanácsterme, és a Shirias’yaana, Shirias’

lothoviel élő fából és eleven sziklákból

lévő, folyton változó temploma.

Ez a város talán a legszínesebb Elnarien

települései közt, bár koránt sem a

legnagyobb.

Mithírien

Mithírien Elnarien fővárosa. Itt ül össze a

klánfők tanácsa, és itt áll az ország

szakrális középpontja is. A város két

ikerhegyre, a Mor’ordra, a Feketehegyre és

a Rigwe’ordra, a Fagyhegyre épült, melyek

körül már egynapi járóföldnyire

megszaporodnak a szállások, kertek és

paloták. Szinte minden jelentősebb család

tart itt szállást. Ez a nemesek negyede,

mely igen lenyűgöző látványt nyújt

növénymágiával formált fa és az elf

kézművesek által, ősi módon csiszolt kvarc

palotáival, mágikus fényeivel és gyönyörű

illúzióival.

A hegyek körül találhatóak a mesterek és

kereskedők házai. Ez a városrész

emlékeztet leginkább egy emberlakta

településre. Az azonos mesterséget

gyakorlók egymás mellé építették fa és

kvarcházaikat, amitől a negyed utcaszerű

képe származik. Bár Thoral semelyik

101

másik városában nincsenek áttetsző kvarc

úttestek, melyek alatt patakok szaladnak,

vagy tündérfénnyel megvilágított,

szellemek lakhelyéül szolgáló eleven

szobrok, kik útbaigazítást adnak.

A két hegy csúcsán áll a holdkő citadella,

az Estlad’Ithilondo, melynek két,

hegyikristályból és holdkőből emelt

épületét egy kecses híd köti össze. Ez az

erőd ad otthont a rettegett Grifflovasoknak.

Az ikerhegy lábánál lévő barlangokból

gyógyító források fakadnak. Kevesek

tudják csupán, hogy e barlangok mélyén él

Lathas’alarien. A hegyek oldalát festői

szépségű mediterrán ligetek borítják. A

szakadékokat hidacskák ívelik át, az ormok

alatt kis barlangi ösvények vezetnek. Ez a

hely talán egész Mithírien legszebb parkja,

a Miriand’alendir. Itt nőnek az életfák,

melyek gyümölcsei írt nyújtanak minden

bajra. Az eget fácánok és pávák uralják, a

patakokból őzek és ködfarkasok isznak.

A két hegy közt, ahol a források feltörnek

és egy kis, mesebeli tavat alkotnak,

Minniach’Linae-t, a Szivárvány tavat. Itt

áll a Nap és a Holdtorony, Minas’Anar és

Minas’Ithil. E két torony mithrillből

készült, és itt őrzik az ősök ereklyéit,

köztük hat Eihlirt is. A tornyokat két vén

Vízsárkány őrzi, kik a tó fenekén

szunnyadnak, törzsüket a karcsú tornyok

köré csavarva.

A kis tó lefolyása a közeli tengeröbölbe

torkollik, melyet a kis, erdős szirtek és

szigetek, mintegy gyöngysor ölelnek körül.

Az öböl mélyén vízielfek élik napjaikat

eleven korall és kvarcpalotáikban. A

paloták alatti járatok összefüggésben

állnak az ikerhegyek vízi barlangjaival.

A Mor’ordra mélyén található az ősök

tiltott katakombája. A szildák lelkei itt

kísértenek a homályos csarnokok mélyén.

Ha utódaik fohászkodnak hozzájuk, a

kyermákon át jóslatokkal és sugallatokkal

segítik őket. Ez az elf urak legősibb

sírhelye.

A hegy oldalában, egy kis, pázsittal

borított sziklaplatón tizenkét mohos

márványtömbből álló vén kőkör hirdeti a

Tanács körének helyét. Ez a tisztás ad

otthont a klánfők és a sárkányok éves

tanácsának. Gyakorlatilag ez a kis,

egyébként elhagyatott tisztás Enelior

trónterme, a Gawalihir.

A két hegy mögött, egy hatalmas fákból

álló liget mélyén áll kilenc márványoszlop,

melyek egy kőből faragott körívet tartanak

jó húsz öl magasan. Ez a csarnok, melynek

kupolája az égbolt és falai az erdő fái,

Elnarien legszentebb helye, Nialandar

nagytemploma. A templomot hatalmas és

ősi fák, a világfa leszármazottai veszik

körül. Ha Mithírienbe nem léphet idegen,

akkor itt százszorosan érvényes a tiltás.

A két hegy környéke hatalmas mágikus

fókusz, egyes magiszterek tudni vélik,

hogy egész Thoralon nem akad párja.

A város talán egész Thoral legősibb

települése. A legújabb épület is emberek

birodalmait látta felemelkedni és porba

hanyatlani. „E város ősi csendje elszorítja a

halandók szívét, kik itt, szembesülve

önnön múlandóságukkal, közelebb

kerülnek isteneikhez, mint bármikor

percnyi életük során.” Magiszter Geram

Hagardor: Elnarieni napló

Halariendel

Halariendel észak gyöngyszeme. A

Halrandur felső folyásánál, az ötszáz öl

mély, és ezer öl széles Imrail Gyöngysora

nevű vízesés mögött található, egy

hatalmas barlangban. A barlang

mennyezetét kvarckristályok alkotják. Ez a

kékeszöld, áttetsző plafon, egyben a

Halrandur feneke is. A barlangváros ennek

köszönheti állandó, hullámzó zöldeskék

félhomályát. A szűrt fény egy gigászi

csarnokot világít meg, mely egyúttal

Elnarien egyik legnagyobb fókusza. A

barlangban kis kék és zöld kalcedon

épületek állnak, ez Halariendel. A város

lakói épületeiket a fókusz erejét

kihasználva az eleven kőből formázták.

Ugyanez az oka, hogy a várost kő és

vízelementálokból álló hadsereg, valamint

kristályszellemek őrzik.

A város több vadász, halász és

drágakőcsiszoló család otthona. Sok mágus

102

is él itt. A várost több járat is összeköti a

felszínnel és Mélysötéttel.

A város közelében, egy járattal összekötve

található egy kis, ködbeburkolózott völgy,

az Álom szurdok. Itt áll a szellem nép egy

párából szőtt városa, melyet örök köd

borít, ami eltéríti, és szakadékba vezeti az

óvatlanokat.

Thoral középső része, a Bíbor tengertől a

Ködök tengeréig, a Sárkányhát hegységtől

a Nyugati óceánig és a Holdhegységig

hatalmas terület. A kontinensnyi vidéket

kellemes éghajlat jellemzi, bár a tél hosszú

és viszonylag hideg, a nyarak melegek. A

vidéket tavak, hatalmas erdőségek, ligetes

rétek és dombvidékek alkotják. Több nagy

folyó is átszeli a vidéket, a két legnagyobb

a Tordúin és a Malaran. A területet számos

királyság és birodalom tarkítja, bár sok a

szabad település, városállam is. Lakói

zömmel emberek de sok más faj is lakja e

vidéket. Itt terül el például az árnyelfek

rettegett birodalma, Enelior is. De él itt sok

más, sötétebb szerzet is. A terület közepén

található a Farkaspuszta és a Radmóri erdő,

Thoral legnagyobb átokföldei. A kontinens

leglakottabb vidéke, az utazó gyakran

botlik városokba, megművelt földekbe.

Ennek ellenére sok a felderítetlen,

országnyi vadon is, melyek mélyén

számtalan titok lappang. E vidék számos

nagy civilizáció és birodalom otthona.

Ezek közül alább mutatjuk be röviden a

legismertebbeket.

Krinasszasz és a Krinasszaszi szövetség

Krinasszasz, az örök város kezdetben nem

volt több egyszerű kikötővároskánál a

Ködök tengerének partján. A Keldori

birodalom egykori részeként a Vanír

panteon hitén volt, mely az ősfajok hitével

keveredett. Ebben a faluban látta meg a

napvilágot Amrich fia Tobald. Egyszerű

fiú volt, egy tönkrement nemesi család

utolsó, földnélküli grófjának hatodik fia.

Kevesen tudták ekkortájt, hogy a

domboldalban álló romok valaha, korokkal

ezelőtt, Magnusz székhelyének falai

voltak. Az ifjú Tobald is csak egy vándorló

paptól hallott erről először, a régi isten,

Magnusz hitével egyetemben. A fiú azon

az éjjelen álmot látott és másnap a pappal

tartott, mint tanítvány. Ekkortájt a Keldor

birodalom már haldoklott a mithrill

háborúk és a hét éve tartó aszály miatt. A

partvidék falvaira undarri kalózok törtek és

mindenkit rabszíjra fűzve hurcoltak el.

Tömegek éheztek, sokan váltak

földönfutóvá. Nem volt egységes vallás,

ami összetartotta volna a népet. A régi

istenek mellett sokan Vanaria isteneit,

vagy éppen valamelyik sötét istent

imádták. A nehézségek miatt többen

elfordultak a hittől.

Tobald mestere mellett keletre zarándokolt

és egyre nagyobb hatalomra tett szert.

Kilenc év vándorlás után Elnarienbe

érkezett, ahol az eddigre teljesen

elszigetelődött elf nép főpapja, egy isteni

sugallat hatására beengedte az ifjú papot az

országba, sőt azt is lehetővé tette számára,

hogy a Kristályerdő szentélyében tanuljon.

Néhány év múlva olyan jól előrehaladt

tanulmányaiban, hogy az elf kyermák

közül magához vette Lathas’alarien.

Tizenkét évet töltött itt, példátlanul az

emberek közt, a szilda úr tanítványaként.

Megtanulta az istenek és a világ elfeledett

eredetét és itt ismerte meg Magnusz

istencsaládjának szövetségét, a későbbi

pantheont. A szilda mesélt neki arról, hogy

mekkora hiba az, amikor a különféle hitű

emberek, isteneik nevében torzsalkodnak,

holott isteneik gyakorta rokonok. Mesélt

arról is, hogy a gonosz földjén sokkal

nagyobb az egység a sötét hitek közt,

mióta Hél avatárja elpusztult. Ekkor

Tobald, isteni sugallatra, a messzi keletre,

Tiriana városába utazott, a világkő

szentélyéhez. Itt ima közben

megnyilatkozott előtte Magnusz küldötte,

és kinyilatkoztatta ura akaratát: „Térj haza,

és teremts egységet a hozzám tartozók

között”. És három kristálytáblát adott át

neki, melyen az új, egységes hit

parancsolatai álltak.

Tobald, mint rongyos zarándok ért haza az

elszegényedett és romos Krinasszaszba. A

103

domb régi düledékei közt imádkozni

kezdett, mire megnyílt a föld, és egy

ragyogóan fénylő kristálytorony

emelkedett ki a hasadékból. Ez lett a

kristályszentély, ahol Tobald elhelyezte a

törvénytáblákat.

Ezzel egy időben a Magnuszhoz hű istenek

főpapjai álmot láttak. Egy esztendő múlva

gyülekezzenek a poros kisváros,

Krinasszasz feletti dombon.

A papok megjelentek a szentélynél, és az

istenek, valamint Tobald vezetésével

háromnapos tanácskozásra ültek össze a

templom előtti réten, a majdani

Gyöngyszentély helyén. Három nap múltán

megalakult az egyházak szövetsége, és az

istenek új szövetséget kötöttek az emberrel

és egymással. És a Vámpír 29. évében,

megszületett a Krinasszaszi panteon

egységes vallása.

Az új hit gyorsan terjedt, és mikor

ugyanebben az évben összeomlott a Keldor

birodalom, létrejött a Krinasszaszi

szövetség, melynek központja az új

egyházi főváros, Krinasszasz lett. A

szövetséghez még az évben csatlakozott a

Keldor birodalom két megmaradt

székvárosa, Erdavel és Ranalior.

A város ezután szépen gyarapodott,

egészen az Angolna 32. évéig, mikor a

sötétség seregei a Kristályszentély

kivételével porig rombolták. Ám a város

hamar kiheverte a dúlást, és mára nagyobb

és szebb, mint valaha. Ám egyesek szerint

a hatodkorra Krinasszasz belső romlásnak

indult. Elfoglalta Tirianát és hadat visel a

Dzseladi emirátusok ellen Magnusz

nevében. A papi szék nem rendelkezik

tejhatalommal a nemesség fölött, és maga a

szék is felhígult mára. A politika és a

hatalom gyakorta előrébbvaló, mint Tobald

atya táblákba rótt tanításai. Ám jaj, az

óvatlannak, aki ezt fennhangon

nehezményezi, még ha pap is az illető. Az

ilyen „eretnekek” Romelló atya és az

egyházszakadás óta gyakorta máglyán

végzik a szent városban. Ezt a folyamatot

több bölcselő Undarr, és a sötét nép

aknamunkájának tulajdonítja és ez az

elmélet talán nem is áll oly messze a

valóságtól. Mindenesetre a szent város áll,

és ha egyes szegleteit és lakóit meg is

fertőzte az új idők romlása, azért még

mindig sugározza az istenek fényét.

Mára Krinasszasz, az Istenek Városa,

Thoral legnagyobb, és legnépesebb

települései közé tartozik. A hit fellegvára,

a krinasszaszi szövetség fővárosa. Bár

területileg Észak Kledorhoz tartozik, a

város és tíz mérőföldes körzete önálló, a

papi szék által irányított állam.

A várost húsz öles, Doradoni fehérgránit

falak határolják, melyeket az istenek arany

védőrúnái borítanak, erőterek védenek,

melyek a legenda szerint áttörhetetlenek. A

falakon kívül, négynapi járóföldes

körzetben egymást érik a falvak, városkák,

kastélyok és templomok. A falakon öt

hatalmas mithrillborítású, mágikus

gőzgépek által mozgatott kapu, Togra

Maggor ajándéka, nyílik. Mindegyiket erős

mágiával, és saját névvel látták el a törpe

kovácsmesterek. Így született a Becsület,

az Erény, a Jóság, az Állhatatosság és a

Tisztelet kapuja. Mindegyik fölött a város

az istenek rúnáival körülvett, arany

napkoronggal díszített lobogója leng.

Mondják, a kapukat védő lírium

oroszlánok felüvöltenek, ha a közöttük

áthaladó híján van a kapu által képviselt

erénynek. A falakon belül található a

hatalmas alapterületű város, mely öt, fallal

körülvett negyedre oszlik. A legkülső

kereskedőnegyed, a lakónegyed, a polgári

és céhnegyed, a palotanegyed és a

templomok negyede.

A kereskedőnegyed, más néven Víziváros,

gyakorlatilag a kikötő, és a nyugati

Sárkánydomb szűk, tekergő utcáit és

nyüzsgő tömegét foglalja magába. Itt

találhatók a világ minden tájáról érkezett

árut kínáló boltok és piacok mellett a

zarándokok tömegeinek szállásáról és

szükségleteiről gondoskodó fogadók,

kaszinók, öröm és álomházak, színházak,

cirkuszok, tavernák, fürdők és arénák. Ez a

negyed ad otthont többekközt a kontinens

legnagyobb Kyuruk arénájának, a

Khürantosz arénának. Itt található a

legendás Istenek fogadója, hol maga

104

Tobald atya is megszállt. A Víziváros ad

otthont a híres ügetőnek és két nagy

piacnak, a Macskák terén, és a Thorinosz

torony lábánál. A Macskák tere nevét az itt

élő, és nagy becsben álló több ezer

kóbormacskáról kapta. Ezeken a piacokon

és a kereskedőházak tőzsdéin cserél gazdát

Thoral és a keleti gyarmatok áruinak

egyötöde. A negyedben található a kapuk

tere. A nyüzsgő és színes negyed

biztonságáról a főpapi gárda, és a Mithrill

Tölgy rendje gondoskodik. Az élet éjjel is

pezseg, hála az örökmécseseknek,

gázlámpáknak és a mágikus fényeknek,

amik az üzletek és fogadók cégéreit, és

illúzió-reklámjait övezik. A tömegben, a

számos nációt erőbatárok, riksák,

hordszékek, és önjáró, gnóm gépezetek

szállítják, melyek pókszerű fémlábakon

járó fedett, ladikszerű utasterében több

tucat utas elfér, és amik a megadott

időszakokban közlekednek a város számos

pontján kialakított állomásaik között. A

kereskedőnegyed igazi építészeti kavalkád,

a házak többsége 3-5 szintes, tégla, vagy

kő, de akadnak fa, sőt vohar, és gnóm,

szegecselt fém és üveg tornyok is.

A lakónegyed óriási területet foglal a város

sziklás földjéből. A negyed legnagyobb

részét a zsúfolt, három-négy, sőt

tízemeletes lakóházak foglalják el,

melyekben vohar, vagy gőzgép vontatta

lifetek biztosítják a közlekedést, és

csőhálózaton a fűtőolajat és vizet. Itt él a

város közrendű lakosainak túlnyomó része.

A városrész minden utcája kövezett és

csatornázott, még a szegényebb kerületek

is. Sok errefelé a szobrokkal,

virágágyásokkal, és szökőkutakkal díszített

közpark. A kereskedőnegyeddel határos fal

mentén találhatók a kollégiumok céhének

épületegyüttesei, melyek az egyetemek és

papi rendek szegényebb növendékeinek

adnak otthont. Errefelé több kis italmérés

és zugörömház is üzemel.

A polgári, vagy céhnegyed a város módos

céhgazdáinak, mesterembereinek otthonait,

valamint a külhoni urak itt fenntartott

rezidenciáit öleli fel. Ez a városrész, szűk

utcácskáival, eldugott tereivel és

parkjaival, kísértetiesen hasonlít a

lakónegyedre, bár annál jóval előkelőbb,

épületeit szobrok, utcáit nemeskő borítás

és kristály lámpások díszítik. Itt található a

híres Dzseladi rózsakert és a Lítinali

egyetem, ahová messzeföldről érkeznek a

tudást szomjazó ifjú deákok ezrei.

A palotanegyed a város talán legszebb

része, szinte teljesen összeépült a

templomok negyedével. Hatalmas paloták,

vadasparkok, tórendszerek találhatók itt. A

negyed több mint ötszáz szökőkúttal

büszkélkedhet. A parkok egyike ad otthont

Thoral legnagyobb csillagvizsgálójának és

asztrológia egyetemének, a Magneas

Mathernak. A városrészt átszeli a

templomnegyedben lévő istenek teréig

tartó Hősök útja, mely a kapuk teréről

nyílik. E hatalmas sugárút mentén több

mint hatezer szobor hirdeti a hitért meghalt

hősök emlékét. A palota negyed ad helyet

a mágikus előadásairól világhírű Szpáthia

színház grandiózus márványépületének és

a Ködök tornyának, ami a

Mithrillcsukjások krinasszaszhű mágus-

pap rendjének impozáns székháza.

A város legfontosabb része a

templomnegyed. A negyed legnagyobb

részét az egyházi iskolák, kolostorok,

monostorok, templomok és rendházak

teszik ki, melyek között jól ápolt

meditációs kertek és fás sétányok

húzódnak. Közülük a leghíresebb a

Főnixek sétánya. A negyed középpontja az

Istenek tere. A hatalmas téren található

minden krinasszaszi vallás főtemploma. A

tér közepén áll a Gyöngytemplom, egy

hatalmas, elefántcsont és gyöngyház

kupola, a krinasszaszi papi zsinat székháza.

A székház az üllő és a kard köré épült. Az

üllő és a kard a vallás egyik legfőbb

ereklyéje. Állítólag maga Tobald atya

szúrta az istenektől kapott pengét a helyi

kovács üllőjébe, hogy majd az igaz király

húzhassa ki azt, megkezdve ezzel

istenektől való uralkodását a Krinasszaszi

birodalmak fölött, és elhozva a hetedkor

arany időszakát. A papi szék tulajdonképp

csak a király eljöveteléig kormányoz. A tér

másik nevezetessége a Melitani

105

harangjáték, egy hatalmas mágikus és

illúziókkal ellátott óramű, amelynek figurái

fertályóránként más történelmi jelenetet

adnak elő. A templomok mögött, egy kis

téren található a Kristályszentély. A

szentélyt még maga Tobald atya emelte

Magnusz törvénytáblái számára, melyeket

máig a szentély hegyikristály falai őriznek.

Itt található még a legendás Koponyák

Nagykönyvtára és a Fekete Levéltár,

Nagathan szent templomai, vele szemben a

Krinasszaszi inkvizíció acélból és a hitért

haltak csontjaiból emelt székházával. A

negyed nevezetessége még a Városi

múzeum, ahol más ereklyék mellett látható

például Tobald jogara, Rolen kardja, sőt

Brannosz pajzsának lehasadt darabja. A

negyedet minden évben kb. kétmillió

zarándok látogatja.

A város közbiztonsága legendással jó. A

szent papi szék és a nemesi házak tanácsa a

legkisebb kihágást is igen keményen

bünteti. A tanács a papi székkel

párhuzamosan működik, és a város tizenöt

nemesi házának vezetőiből áll. Bár a

szövetség irányításába nincs beleszólásuk,

a város vezetését érintő ügyekben szavazati

joguk van a papi székben.

A helyi szokások a pantheon ünnepeit

követik, szinte minden napra esik valamely

hit egy ünnepe. Az öltözködés roppant

változatos, Krinasszasz diktálja a Thorali

divatot. Kedveltek a puffos ujjú brokát

zekék, mellények, a steppelt süvegek,

széles kalapok és a harisnyák, kunkori

cipővel, vagy lakkos csizmával.

Kiegészítőkként a nehéz arany ékszerek, és

a gnóm mechanikus kiegészítők, okulárék,

zsebórák dívnak. Népszerű a haj és a

körmök festése, valamint a tetoválás is.

Mindent összevetve a város méltó

központja a Krinasszaszi szövetségnek, és

az egyháznak.

A krinasszaszi szövetség

A Krinasszaszi szövetség a Krinasszaszi

hitű, és egymással szövetségben álló, a

Papi szék fensőbbségét elfogadó államok

szövetsége. Ezen államok egy gazdasági,

egyházi és katonai egységet képeznek,

mely mögött a szent szék áll.

A szövetség két legnagyobb állama Észak

és a bizonytalan Dél Keldor, ezen felül ide

tartozik még számos kisebb birodalom,

ország és városállam, többekközt a

Dzseladi Tiriánai királyság, és a Kalóz

Királyságok gyarmata. Thoral területén a

Keldori utódállamok közül számos kisebb

is a szövetség tagja, Többek közt az

Erdővidéki Amantiron, és Sekh is.

Az Erdővidék

Thoral e középső része, Kelet Vanaria és

Észak Keldor közt, valamint tőlük délre, a

Farkaspusztáktól a Hold hegységig

hatalmas, erdős vidék, melyet sok kis

ország és vad, ismeretlen terület tarkít.

Ezen kis országok legnagyobbjai

Amantiron és Sekh.

Amantiron birodalma nagy területű

mezőgazdasági állam Észak Keldortól

délkeletre. Az ország fő bevételi forrása a

mezőgazdasági termékekkel való

kereskedelem. A lakosság főként

állattartással foglakozik. A birodalom

fővárosa a Radmóri erdő szívében található

Zöldkő kastély. Az ország jelentős része

erdős alföld, melyet keletről a

Farkaspuszták határolnak. A hatalmas

földeket a parasztok mellett gyakran

voharlények, vagy gőz hajtotta gépek

művelik, a terményt vasúton szállítják el,

mely Zöldkő kastélyig közlekedik.

Sekh egy kemény gyepűvidéki állam

Amantiron, Észak Keldor és Kelet Vanaria

közé ékelődve. Az ország főként

állattartásból, eredi termékek

gyűjtögetéséből él. A Thaywa közelsége,

és az állandó vanír rabszolgavadász porták

megkeményítették a helyieket, akárcsak a

Radmóri erdő rémeinek betörései. A

lakosok kis, erődített falvakban élnek, és

mindenki konyít a katonáskodáshoz és az

erdei hadviseléshez. A szövetség legjobb

felderítőit Sekh adja. Az ország királya

Félszemű Morn az egyetlen városnak

nevezhető településen, Denevérdombon

székel. Az országot átszeli a régi Keldori

hadi út, mely ma fontos kereskedelmi

106

vasúti útvonal, melyet a helyiek védnek a

Vanír portyázóktól és az erdővidék

teremtményeitől.

Kerdarog

Kerdarog erődje a fajháborúk előtt épült a

Fehércsont hegység és a Hold hegység

találkozásánál, az Ork folyó forrása fölötti

sziklaplatón. A hegység szörnyeit volt

hivatott kordában tartani és biztosítani a

szabad és biztonságos kereskedelmet a

hegyek törpéivel. A negyven öl magas

fémborítású dioritbeton falakat törpe

mesterek és papok együtt építették a

szellem nép varázstudóival. Az erőd a

fajháborúk során a szürketörpök kezére

került. Az első fekete hadjárat során

foglalta el a Mithrill tölgy rendje, amely

azóta is itt székel, és jelentősen

megerősítette a várat.

Az erődváros egy sziklaplatóra épült

három megközelíthetetlen hegycsúcs közé.

Negyedik oldalról egy töbszáz öles

szakadék, a Sikolykatlan határolja. A plató

meredek sziklafala jó százötven ölnyire

emelkedik a kanyon fölé, felénél mágikus

adamantit ráccsal elzárt barlangszáj

található, innét ömlik vízesésként az itt

még pataknyi Ork folyó a párás mélységbe

és innét szállnak fel szükség esetén az erőd

sárkánygyík lovasai. A barlangszájat a

lovagokon kívül két rúnákkal megerősített

acélbástya és számos mágikus ostromgép

és ágyú védi.

A fennsíkra az egyetlen út egy keskeny

ösvény a kanyon északi falába vágva, ahol

egyszerre egy szekér fér el. Emellett, a

folyó felől felvonó működik. Az ösvény

fölötti sziklafal titkos járataiban számos

törpe védmű található, ahonnét

könnyűszerrel védhető a keskeny

szerpentin. Az út vége egy tízkönyöknyi

szakaszon hiányzik, ezt egy, a szemközti

kapubástyából leereszthető csapóhíddal

pótolták. A bástya és a plató peremén

húzódó vaskos, acéllal és ősi mágiával

megerősített fal mögött húzódik a mérőföld

átmérőjű, nagyjából négyzetes fennsík. Itt

találhatók a lovagok gyakorlóterei, a

tornapálya, a kiképzőközpontok, ahol a

lovagok kreatúrákon és csontvázszolgákon

gyakorolják a harc fogásait, valamint az

istállók és a kevésbé fontos raktárak, egyéb

épületek. A fennsík közepén, egy húsz

könyök széles árokból emelkedik maga ez

erőd. Az árokban színes köd kavarog, ez a

szellem nép ajándéka, egy örökös anyag és

mágiabontó varázslat, amely szükség

esetén a gömbként öleli körül az erődöt,

mivel annak erőtere tartja fenn. Maguk a

falak líriumpántokkal megerősített

dioritbetonból állnak, melyeket elf

hatalomrúnák és a hatalmas erőtér védenek

mágiától, tűztől, fagytól és még számos

hatástól. A hatszöget formázó falat és a

három mithrillkaput hat bástya, és rafinált

gnóm szerkezetek védik. Idebent találhatók

a katonák, csatlósok és lovagok szállásai, a

griffistállók és a vendégházak. A vár

közepén külön erődöt alkot a gyűrű

alakban épült Hattorony. Mindegyik

toronyból külön bejárat nyílik az erőd

udvarára. Az első, a Rend tornya ad otthont

a Mithrill tölgy lovagrend mindenkori

nagymesterének és tanácsának. A jelenlegi

nagymester Sárkánypajzsos Ulrich lovag.

Három másik torony a lovagság egy-egy, a

tornyokban székelő rendje után kapta a

nevét, Sárkány tornya, Oroszlán tornya, és

a Pajzs tornya. Az ötödik torony a Főpap

tornya. Itt él a krinasszaszi egyház

papjainak egy egész rendje. A hatodik

torony a mágus tornya. A lovagrend és

Mithrillcsukjások szövetsége óta

folyamatosan egy elit csatamágus

különítmény tartózkodik a toronyban. A

tornyok mindegyike hatalmas erőtér.

A lovagok előrelátását bizonyítja, hogy a

második fekete hadjárat óta az erőd egét

egy repülő erőd őrzi, kikötőül szolgálva az

égjáróknak is.

A tornyok alatt kiterjedt

katakombarendszer húzódik, mely egyesek

szerint összekötetésben áll a hegyek

fémsárkány közösségeinek barlangjaival és

Brukh-baraddal is. Kerdarogból közvetlen

kapu nyílik Krinasszaszba és Dovan

tornyába.

107

Keldor

A Keldor birodalom egy-egykor hatalmas

nép hazája volt. A birodalom történelme

Thoral múltjának meghatározó része.

A birodalom kialakulása a Vanír hódítás

nyolcadik évezredére tehető. Ebben az

időben a császárságot meggyengítették a

fajháborúk és a Lienari belháborúk hatásai,

valamint a széthúzás és a nemesség közt

dúló hatalmi harcok. A Vanaria

kialakulásakor a Hold hegységbe

visszaszorult őslakos törzsek, kik egykor a

Merán birodalom vazallusai voltak,

lázongani kezdtek a császárság ellen,

gyakorta áttörve annak határait. A hegyi

barbárok támadásai miatt a Vanír császár

elrendelte a mai napig Lan’khwa falaként

ismert erődrendszer kiépítését a nyugati

határ mentén. Ez az erődrendszer hosszú

időn át megtörte a törzsek támadásait,

mígnem egy legendás alak született a

hegyek közt. Ő lett a Keldor birodalom

későbbi királya, Seigh’mund. Az alig húsz

esztendős ifjú, aki előzőleg négy esztendőt

töltött Vanariában zsoldosként, hazatérve

harmadmagával megölte a törzsét

sanyargató élőholt sárkányt, majd

párviadalra hívta a vezért, és elragadta tőle

a főnökséget. Ezt követően három év alatt

meghódította a hegyi törzseket a

partvidékig, és egy, a Vanír légiókhoz

hasonlatos sereget állított fel belőlük.

Ezután szövetséget kötött Brukh-barad

thánjával, aki ostromgépekkel és

mérnökökkel látta el a sereget. A

következő tavasszal ötszázezer barbár

harcost számláló seregével lerohanta és

áttörte Lan’khwa falát, és elfoglalta

Míthasz városát. Az ezt követő évben

tovább nyomult kelet felé, sorra foglalva el

a Vanír városokat, egészen a Duír és a

Liamar forrásvidékéig. A megosztott

Vanaria, ki még nem tért magához a

fajháborúk veszteségeiből, és az azt követő

éhínségek és járványok okozta

pusztulásból, nem fejtett ki komoly

ellenállást a hódító seregekkel szemben.

Seigh’mund, hogy új birodalmát

megerősítse, bár Keld származású volt,

magát a Merán birodalom és Areusz király

örökösének mondta. Szövetséget kötött az

ottlakó bennszülött népekkel, kik

sokhelyütt felszabadítót láttak benne. Ezen

kívül az új birodalom számára két új

fővárost építtetett, Erdavelt és Ranaliort,

melyeket ma Dél és Észak Keresztút néven

ismerünk. Ezt követően, a hódítás hatodik

évében Első Seigh’mund néven

megkoronáztatta magát, és kihirdette a

Kerwulf törzs és a Keld nép után

Keldornak nevezett birodalom létrejöttét,

és az új időszámítás kezdetét, a toteme

után elnevezett Vérfarkas első évét.

A hűséges vezéreket és törzsfőket Vanír

mintára grófi és bárói rangra emelte, és

hűségeskü fejében hatalmas birtokokat

adományozott nekik és nemzetségeiknek.

A birodalom ekkor Észak Alboreától, az

Invrandili határon át, a hegyek vonalát

követve az ezüst tóig, és a Ködök

tengerének partján Malargantól,

Ködösvízig tartott.

Az új tartományi bárók és őrgrófok

mindenütt igyekeztek megszilárdítani

hatalmukat. Hadifoglyokkal és elfogott

Vanír mérnökökkel várakat és

helyőrségeket építtettek. A birodalom

rövidesen megszilárdult, és néhány évtized

alatt virágzásnak indult.

Ám ez a békés állapot nem tartott örökké.

Nem telt bele két emberöltő, és az újból

erőre kapott Vanaria lerohanta Keldort. A

csatározások évszázadokon át folytak,

váltakozó sikerrel.

A harcoknak az Árnyak kora vetett véget.

Undarr támadásai mindkét birodalmat

meggyengítették, így aztán szövetkezni

kényszerültek a sötét seregek ellen. A

háború végeztével járványok és éhínség

tombolt a birodalom földjén. Ebben a sötét

időszakban több tartomány fellázad a

korona ellen, vallási és hatalmi harcok

dúlnak, a birodalom a teljes szétesés

szélére sodródik, mikor új hatalom születik

Krinasszaszban. A Vámpír 29. évében

Tobald atya visszatér Tirianaból és új hitet

alapított, mely rohamos gyorsasággal

terjedt, és összefogta a szétzüllő országot.

Bár az országot sikerült megmenteni, és

egy ideig két egységes államként

108

működött, Erdaveli és Ranaliori udvarral

és Seigh’mund házából való uralkodókkal.

Ám az angolna 32. évében az

újjászerveződő Undarri seregek ismét

lerohanták a két birodalmat, Majd pedig a

holdak 38. évében, a fekete hadjáratból

kimaradó vanír utódállamok ismét

megtámadták a darabokra szakadt és

számos sebből vérző Keldor birodalmat.

Ezt a csapást a birodalmak már nem voltak

képesek átvészelni. Számos vidék

lakatlanná vált, más tartományok bárói

kikiáltották függetlenségüket és egymás

ellen viseltek hadat a felprédált földekért.

Észak és Dél keldor, a két székvárossal

végképp elszakadt egymástól, területük a

régi birodalom töredékére csökkent, és

Hatalmuk is megcsappant. A régi

tartományokból új királyságok születtek,

melyek élére Krinasszasz állt. Lassan

megszületett nyugathon hatodkorban is

ismer képe, egy kettéosztott Keldorral. E

kettéosztottságot súlyosbította az Ordae

Magnasz létrejötte, és a Krinasszaszon

belüli vallásszakadás. Bár a két részre

szakadt és hajdani méretének töredékére

zsugorodott keldor névleg máig egységes,

tulajdonképpen Két külön államot alkot,

melyet csak a Vanír birodalom közelsége

és Undarr fenyegető árnyai tartanak

egységesen, Krinasszasz zászlaja alatt.

Dél Keldor

Dél Keldor a hatalmas keldor birodalom

túlélője, a Krinasszaszi szövetség

legdélebbi tagállama. Északi testvéréhez

hasonlóan megörökölte az anyabirodalom

hatalmát, és jóval kevésbé viselték meg a

háborúk, mint Észak Keldort. A birodalom

roppant területet foglal magába, keletről és

nyugatról a Sebes és a Fekete Duír

határolja, míg északról a Sárkányhát

hegység déli előhegységéig, az

Eralrivendig nyúlik.

E terület igen gazdag. A termékeny alföld,

a két folyó vize és a mediterránba hajló

éghajlat folytán ontja a mezőgazdaság

kincseit, míg az északi hegyek gazdagok

ásványkincsekbe. Eme jólét, a háborúk

elmaradása, és az elf nép közelsége folytán

Dél Keldor népe sokkal rugalmasabb,

vendégszeretőbb, mint északi rokonaik.

Krinasszaszhoz fűződő kapcsolata is jóval

kötetlenebb, mint a szövetség többi

államáé. Talán ezen együttes okoknak

köszönhető, hogy itt terjedt el legjobban az

Ordae Magnasz hirdette reformáció.

Olyannyira, hogy megjelenése után

röviddel államvallássá lett, és Dél

keresztútba helyezte központját. Emiatt az

ország rövid időre el is szakadt a

Krinasszaszi szövetségtől, sőt, a Kalóz

királyságok gyarmatain, majd Thorali

hadszíntéren hadat is viselt ellene. Ezt a tíz

éves viszályt az ogremágus 44. évében

kiegyezés, majd az újraegyesülés követte.

Bár Dél keldor azóta ismét tagja a

Krinasszaszi szövetségnek, a viszony csak

névleges, és roppant törékeny. A

fővárosban székelő fény rendje nem

fogadja el a Krinasszaszi papi széket, de a

Malargani bulla értelmében külső ellenség,

a Vanír fenyegetés és Undarr ellen

támogatják egymást. Az ország viszonya

különösen Észak Keldorral feszült, mivel

az uralkodó, Sárkánykesztyűs Theorik az

északi rokonhoz hasonlóan szintén az igaz

királynak, és a kard örökösének tekinti

magát.

Az ország törvényei bár kemények, de

igazságosak, az idegenek fegyverviselését

szigorúan korlátozzák és ellenőrzik,

akárcsak a letelepedést. A rendet az igen

jól szervezett Nemzeti gárda és a Két folyó

lovagjai, valamint az ezüst főnixek őrzik.

Az országnak számos barátja akad, köztük

a legbefolyásosabb Borisz király, Bolíria

uralkodója.

A továbbiakban álljon itt néhány szó a

fővárosról, Dél Keresztútról.

Dél keresztút

„Bizony mondom néktek feleim, a romlás

útja az, melyen a szentatya és a papi szék

jár. Elvakult gőgjükben nem látnak tovább

a szent város csillogásán, melyet hazug

tanácsnokok emeltek köréjük. Bizony

komor, sötét falak ezek, melyek a csillogás

és a fény hazugsága mögött állnak és

körbeveszik az igaz hit elméit. Nem mások

109

ezen falak, mint a sötétség isteninek

álcázott igéi, a megtévesztés és a hatalom

nyájas, álszerény szavai. Belső métely

rágja a szent egyház kebelét, mely abból

fakad, hogy a papság inkább tiszteli az

önmaga által, világi politika folytán nyert

egyházi címeket, mint az istenektől kapott

valós hatalom tekintélyét, mely pediglen

felette kell álljon minden, a szent szék által

adományozott földi címen. Mégis, a papok

gyakorta hatalmas vagyonokat gyűjtenek,

sanyargatják és legott viszályba taszítják a

népeket, háborúznak. És mindezt földi

vagyonuk és egyházi címeik által, melyek

pedig közel sem az istenektől valók. Ha

pediglen egy hű egyházfi, ki mögött az

istenek hatalma áll, ám világi vagyon nem,

felszólal ez ellen, legott eretneknek kiáltják

ki, és elveszejtik. Lássátok a szentéletű

Ferreia Mosca mártíromságát az inkvizíció

máglyáján.

Még tanult, szentéletű, hatalmukban

kiteljesedett egyházi személyek is, kiknek

urunk kegyéből rálátása nyílik a felsőbb

akaratra, még ők is gyakorta esnek abba a

hibába, hogy az egyház érdekét s céljait

tartva szem előtt, feledik az isten céljait.

Sok pap és novícius dorbézol, vagyont

gyűjt, sőt nem átall Krinasszasz utcáin

mulatozni és parázna, léha életet élni.

Mindez pedig, bizony mondom néktek, a

romlás útja, mely a sötétség fiának kedvez,

kinek bankárai mára a szent város húsába

fészkelték maguk, és mint élősdi nyüvek, a

romláson híznak kövérré.

Mindezért pedig kerüljétek a javak és

élezetek hajhászását, világi és egyházi

címeket, vagyont, befolyást. Éljetek

egyszerű, isteneknek tetsző életet,

tagadjátok meg a gonoszt, és annak

minden kísértésit. Igaztalan, hataloméhes

szóra ne figyelmezzetek sosem, még ha

mézesmázos is, vagy szentnek mondott

ember szájából hallék, mert úgy az

kétszerte veszedelmesebb, mint az űzött

gyilkos szava.”

Szemelvény az eretnek Romelló atya

Krinasszaszi beszédéből, inkvizítori

könyvtár, eretnekperek titkos bizonyítékai,

XII. ügyirat.

Dél keresztút, Ősi Keldor nevén Erdavel,

hatalmas városa már a harmadkorban is

létezett, mint Merániai kereskedőállomás,

később, pedig mint Vanír tartományi

székhely. Ezt követően, a Korona első

évétől az Ó keldor birodalom egyik

székvárosa lett. Majd a birodalom

széthullásakor itt alakult ki Dél keldor

központja. A mai napig ez a főváros. A

hatalmas város a Duír mentén egy

mészkőfennsíkra épült. Nem messze a

Csatamező nevű átokföldtől. A várost

hatalmas, húsz öl magas, acéllal és

bronzzal erősített gránitfal védi, amely a

démonháborúk öröksége. Erdavel

hatalmas, közel egymillióan lakják.

Fővárosként ez az ország politikai és

gazdasági központja.

Ezt kitűnő földrajzi köszönheti, hisz észak

felől ez az első jelentősebb főváros a

Fekete Duír mentén. A Nyugathon Kapuja

felé tartó áruk Toggra-maggorból vagy az

Ezüst tótól mind megfordulnak itt, éppúgy,

mint a délről északra irányuló

kereskedelem.

Dél keresztút nevezetes a harmadkori

palotanegyedről, minek jól őrzött kapuin

csak nemesi címer vagy húsz

aranymantikór lefizetése után engedik be a

kíváncsi idegent. Beszélik, hogy a látvány

megéri. Itt található többek közt a

Külaszkoszi daloló szökőkút és a jáde

palota, Dél Keldor királyának,

Sárkánykesztyűs Theoriknak székhelye. A

palotanegyed egyedi varázsát a Merán

alapokra épült Vanír Tornyok, a Keldori

paloták és szökőkutak, valamint a

reformáció felszabadultságával épült

szoborparkok, elf és törpe kézművesek

munkáját dicsérő középületek adják meg.

A város másik fő nevezetessége, hogy az

itt uralkodó nagykirály, XII. Amalrich,

őseihez hasonlóan az Ordae Magnasz

szakadár rendjének pártfogója, sőt a rend

lovagja. E város a reformáció fellegvára.

Itt, a palotanegyeddel egybeépítve található

a Csillagok palotája, amely valójában egy

számtalan terecskéből, templomból,

könyvtárból, imaházból és sikátorból álló

110

önálló városnegyed, és a Fény rendjének

központja. Itt székel az Ordae Magnasz

Földi helytartótanácsa, a Nagymester, a

Szentatya és a Szentanya. E háromfős

tanács a mindenkori legnagyobb hatalmú

papnőből, papból és lovagból áll.

A város többi negyede is tartogat

meglepetéseket az utazó számára, Ezek

közül a legjelentősebb a kézműves és

piacnegyed. Itt található a Jégvirág palota,

ami egy tó felett lebegő jégtorony és

jelenleg a birodalmi csatamágusok helyi

rendháza, vagy a Kék homár, amely egy

kis tó fenekén, kristálybúra alatt épült

vendégfogadó.

A helyi csatamágus rend, Az Ezüst főnixek

rendje igen jelentős, Komoly riválisa az

Észak Keldori Sárkánylovagoknak.

A hatalmas bazár és piacnegyed ad otthont

az évente megrendezett csodavásárnak,

ami Thoral legnagyobb mágusvására. A

vásárra tömegével érkeznek idegen,

egzotikus tájas, sőt síkok mágusai. A

vásárban minden mágikus tárgy, lény és

alapanyag kapható, ami Areasz világán

megtalálható.

A város szélén egy hatalmas égi hajó és

léghajó kikötő található, a kapuk teréről

pedig a Krinasszaszi szövetség és Dírea

minden jelentősebb városába nyílik kapu.

E pontokat a város saját, belő

vasúthálózata köti össze, melynek

voharvontatta szerelvényei áruk tonnáit, és

utasok ezreit szállítja naponta a kikötők és

a kapuk között.

A vallási szabadosság és a számtalan

átutazó, kereskedő folytán a város igencsak

nyüzsgő és nagyvilági. Hatalmas piaca,

palotái, egyházi és kereskedőnegyede

számos lehetőséget tartogat az utazónak.

Észak Keldor

Észak keldor a kettészakadt birodalom

északi maradványa. Az ország, bár

töredéke csupán a hatalmas Keldor

birodalomnak, máig komoly erőt képvisel.

Területe Nyugatföldtől és a

Farkaspusztáktól egészen kelet Vanariáig

húzódik. Az ország megörökölte elődje

kiépített infrastruktúráját, város és

erődrendszerét, jól szervezett

mezőgazdaságát. Ezt a romlás idején és a

fekete hadjáratok alatt is megőrizte. Ennek

köszönheti a birodalom máig fennálló és

virágzó gazdasági, társadalmi és politikai

erejét. Észak Keldor a krinasszaszi

szövetség legerősebb nagyhatalma és

katonai állama. Krinasszasz hite mögött

Észak Keldor az erő. Az ország mindenütt

jól szervezett, az utazót jól kiépített

úthálózat, vasúti és vízi utak,

léghajójáratok, fogadók, takaros falvak és

városok, megművelt földek és mindenütt

templomok, valamint várkastélyok

fogadják. Műveletlen, gazdátlan föld alig

akad errefelé. Ennek és kedvező,

csapadékos, kontinentális éghajlatának és

enyhe teleinek köszönhetően az ország a

térség vezető mezőgazdasági hatalma.

Az országban rend uralkodik, melyet a

mindenütt jelenlévő királyi gárda és a helyi

milíciák vaskeze irányít. A törvények a

Krinasszaszi vallás hittételeire alapulnak,

és igen kemények. A király mellett az

egyház befolyása a legerősebb, sőt, a kettő

össze is fonódik, lévén hogy a király

egyben egyházi méltóság is. Egyesek azt

tartják, Aranypajzsos Laurich magát az

igaz királynak tartja, és tervezi a kard

kihúzását az üllőből.

A mágiahasználatot a Mithrill tölgy és a

Sárkánylovagok kivételével mindenkinek

tiltják, és ez a törvényt az utóbbi rend

vasszigorral be is tartatja. Elvileg minden

mágikus eszköz a rend tulajdona, melyet a

lovagoknak és a rendtagoknak osztanak ki,

mintegy jutalmul. Végezetül szóljunk

néhány szót a fővárosról, mely egyben a

birodalom legnagyobb városa is.

Észak keresztút

Észak keresztút hatalmas városa már a

harmadkorban is létezett. Később az Ó

keldor birodalom egyik székvárosaként

működött, Rhanalior néven. A birodalom

bukása után Észak Keldor fővárosa és a

Krinasszaszi szövetség egyik fő bástyája

lett.

A város maga igen impozáns és

grandiózus, melyet részben Seigh’mund

111

birodalomépítő törekvéseinek, részben

pedig a Krinasszaszal szövetséges Észak

Keldor hatalmi demonstrációjának

köszönhet.

Mindezek következtében a több mint száz

négyzetmérőföldön elterülő város rengeteg

építészeti látnivalóval büszkélkedhet,

többek közt a Diorit városfallal, mely húsz

öl magas, tíz öl vastag, és védőrúnák,

valamint lírium pántok erősítik. E roppant

falon kilenc Líriumötvözetből öntött kapu

vezet át, Mindegyik a vallás egy

parancsolatának szentelve, hasonlóan

Krinasszasz nagy kapuihoz. A falakat ezer

ágyú, és ősi, pszihonikus erőterek védik.

A város maga egy hegycsúcs köré épült,

melynek oldalából négy forrás fakad. Ez a

négy forrás látja el vízzel a város négy

negyedét, a Tűz, a Víz, a Föld és a Lég

negyedeit. A városnegyedek ezen ősi

elnevezései a Vanír időkből maradtak. A

négy városnegyed fölött, a hegyen épült

hatalmas fellegvárban székel Észak keldor

udvara, Itt él a király, Aranypajzsos

Laurich, és itt székel a birodalom elit

lovagsága, a királyukhoz fanatikusan hű

Lángszív lovagrend is. Ezenfelül a

Fellegvár nyújt otthont Észak Keldor

mindenkori apátjának, és a Léleklátók

királyhű szerzetesrendjének is.

A palota hatalmas tömbjének árnyékában a

város meglehetősen mindennapi életet él.

A Tűz negyede a Tehetős polgárok

lakhelyeinek, a kereskedőknek és a

boltoknak, fogadóknak ad otthont. A

negyed a város egyik legszebb része,

számos térrel, parkkal és rendezett

sikátorral. A csatornahálózat és a

közvilágítás általános, a

vízvezetékrendszer is kiterjedt.

A Föld negyede a polgárok és munkások

lakhelye. Itt találhatók az olcsóbb fogadók

és szórakozóhelyek is. Emellett itt áll, egy

elkülönített téren észak egyik jelentős

Kyuruk arénája, a Nakthülosz aréna is.

A Levegő negyede ad otthont a nemesek

palotáinak és a birodalom híres csatamágus

rendjének, a sárkánylovagoknak. A

városrész igen impozáns, a paloták közt

széles utak terülnek el, melyeket fasorok és

szoborcsoportok kísérnek. A paloták

csodás parkok középén állnak. A

városnegyed csak külön engedéllyel

látogatható.

A víz negyedében állnak a céhek műhelyei

és a kereskedőházak elosztóraktárai. Ez a

negyed egy mesterséges tónak is otthont ad

egy kikötővel. A tóból nyílik a Ködösvízi

csatorna, mely fontos hajózási útvonal.

Itt található a kapuk tere és a Nagy piac,

ahol a világ minden tájának árucikkei

megtalálhatók.

A város forrásainak vize keskeny, kiépített

csatornákon és zsiliprendszeren át fut, ami

lehetővé teszi az áruszállítást a városon

belül keskeny dereglyék, az úgynevezett

Koggok segítségével. A csatornák egy

mesterséges tóban futnak össze a víz

negyedében, ahonnét egy csatornán át

kiépített vízi út indul Ködösvízbe.

Érdekesség, hogy a tiltott mágiahasználat

miatt igen elterjedt a Vanír alapú pszí

gyakorlása, melyre számos mentalista és

harcművész iskola épült a város területén.

Ugyanezen okból jelentős a technika

alkalmazása is. Míg másutt a vidéki

kovácsműhelyekben is akadnak tűztől

védő, hőfokozó, és víz, vagy szélkeltő

rúnák, itt még a csatornák bűzének

elvezetését, vagy a világítást sem oldották

meg mágikusan. Ehelyett a város

közlekedését, főként az áruszállítást

gnómok által tervezett, gőzhajtású

fogaskerekű gépek végzik, míg a

közvilágítást, törpe mintára, a csatornák

termelte metánt hasznosító

csővezetékrendszer gázégői biztosítják. A

műhelyekben a vohar és mágia helyett,

főként gőzgépek dolgoznak.

A mágikus tilalom másik eredménye a

Földalatti fény rendje, akik polgárokból,

munkásokból, sőt arisztokratákból állnak,

és céljuk, a mágikus képességekkel

születettek kimenekítése, mielőtt a

Sárkánylovasok mágiafürkészei lecsapnak

rájuk, hogy valamely papi rendházba

neveljék fel őket. Az így nevelt

mágiahasználókat ugyanis, ha felnőve nem

állnak a papság, vagy a Sárkánylovasok

szolgálatába, egy mágikus szertartásnak

112

vetik lá, mely során személyiségüket

veszítve, szinte agyhalott rabszolgákká

válnak, kiket a rend tagjai, élő, mágikus

transzformátorként használnak.

Vanaria

Vanaria hatalmas birodalmát a

harmadkorban alapította egy vad és

különös nép, a Vanírok. E nép, a síkok

hasadékain érkezett, az utolsó nagy

vándorlásként, mielőtt lezárták a

hasadékokat. Ősi ellenségeik, a Meerek

nyomát követték, így jutottak el Areaszra.

Első légióik, a légiók főparancsnokával, a

majdani első császár apjával, Cwylladd’dyl

Amayr Cwaddal az élen néhány év

leforgása alatt elpusztította a hanyatló

Merániát, és megalapította hatalmas

birodalmát, Nagy Vanariát. A birodalom

székhelye Thoralon, a Ködfennsíkon

felépült hatalmas város, Dor’Moradon lett.

Bár Klesht és Sháont is elfoglalták, a hideg

éghajlatot kedvelő vanírok ide inkább csak

helyőrségeket telepítettek, és birodalmuk

központját Thoralon építették fel. A

birodalom hatalmas volt, csak a három nép

szövetsége dacolt vele. A kontinenst

tartományokra osztották, a primitív,

őshonos fajokat rabszolgaságba vetették,

mindenüvé városokat és erődöket emeltek.

Vanaria birodalma virágzott. A császárok

és a csontlégió hatalma töretlen volt.

E nagyság évezredeken át tartott, mígnem

a fajháborúk során, az egymással

marakodó népcsoportok mögött megjelent

egy új ellenség, Undarr birodalma. Mikor a

sötét seregek partra léptek Vanaria

északnyugati partja mentén, a vanír

hadigépezet mozgásba lendült. A

csatározások évekig tartottak és mindkét

oldaltól hatalmas áldozatokat követeltek.

Ki tudja, hogy végződtek volna a

fajháborúk, ha Undarr és Vanaria nem köti

le egymás erőforrásait. Kevesen tudják bár,

de Thoral népei Vanariának köszönhetik

túlélésüket.

A sors fintora, hogy épp e kéretlen és

szándékolatlan segítség tette lehetővé,

hogy a Hold hegység vanírok elől

menekült vad törzsei, Alborea barbárai és a

Tír’na Erranba menekült Kheldek, e vad,

barbár törzsek megerősödjenek, és tíz

évvel a fajháborúk után lerohanják

Vanariát. A barbár betörés készületlenül

érte a kis számú, és a Fajháborúkban

meggyengült vanír népet. Seigh’mund, a

barbárok zseniális vezére sorra nyerte meg

a csatákat a birodalom foghíjas légiói ellen.

A vanírok eközben folyamatosan

védekeztek az Undarri hajóhadak ellen. E

kettős nyomás hatására, a Vanír birodalom

gerince megroppant, és a vanír időszámítás

szerinti 135000-ben létrejött a Keldor

birodalom. Ezzel egyfajta kényes

egyensúly alakult ki a barbár fajok, és az

őket lenéző Vanaria közt. Bár az

összecsapások folyamatosak voltak,

mégsem hoztak jelentős győzelmeket

egyik fél számára sem. Ez az állapot az

Árnyak korával ér véget. Undarr

megerősödött seregei mindkét birodalmat

erősen megnyomorították. Vanariát a

rabszolgalázadások, lázongó, marakodó

törzsek és járványok jellemezték ebben az

időszakban. Az áldatlan állapotnak

Krinasszasz megalapítása vetett véget. Az

új vallási és politikai hatalom hamar

megerősödött, és a darabokra szakadt

Keldor maga mellé állításával méltó

ellenfelévé vált a széthullófélben lévő

Vanariának. A birodalmat belső

feszültségek is gyengítették. A négy nagy

délkeleti tartomány, Níthasz urával az élen

fellázadt a gyengülő császári hatalom

ellen, mivel a császár Undarri segítséget

akart igénybe venni, a birodalom fényének

visszaállításához. A lázadás belháborúhoz,

majd a birodalom két részre szakadásához

vezetett. Így jött létre Kelet és Nyugat

Vanaria. A császár terve megbukott,

seregeit leverték az Undarri segítség

megérkezése előtt, és a törzsek vezérei

tanácsot ültek, a lázadó herceg,

Marawell’dyl Hayr Mahh vezetésével,

melynek célja az ország megmentése volt.

Kilenc napig tanácskoztak a szent Glomm

hegyen, az ősök segítségével, mire

eldöntötték Vanaria további sorsát. A két

országrész megőrzi függetlenségét, külön

hercegi tanáccsal, mely Dor’Moradonban,

113

illetve Níthaszban székel. Ám ezek ura

továbbra is a császár marad, kinek

székhelye a határon álló tiltott város,

Kelwadyll lesz. Emellett elrendelték a

határok mentén egy a Lúdiusz fala

mintájára épülő hatalmas erőd és

falrendszer, a Thaywa felépítését.

Azóta számtalan csatát vívott a két

birodalom, ám Vanaria területe és

társadalmi berendezése nagyjából azóta is

változatlan. A nép fiai és az ősök nem

tettek le a világ uralmáról, és azóta is

készítik légióikat a barbárok birodalmai

ellen. Bár Vanaria régi dicsősége a múlté,

máig a legnagyobb területű állam Undarr

után. A farkas birodalma koránt sem halott,

csupán sebeit nyalogatja és erőt gyűjt.

Most pedig következzék egy rövid

ismertető a birodalomról, ahogy a hatodkor

utazója láthatja azt.

Kelet Vanaria

Kelet Vanaria hatalmas birodalom. A

Nyugati óceán északi partján terül el, a

Hold hegységtől a nyugati határig. Délről a

Malaron felső folyása határolja, míg

északkeletről a Keldor birodalom és

Krinasszasz. A partvidéket és az Észak

Vanariával közös határt kivéve a Thaywa

harmincöles, az ősök technológiájával

épített, hatalmas, eleven szobrokkal védett,

öntött gránit és kerámiafala határolja. A

birodalom keleti része folyókkal szabdalt

és erdőkkel tarkított termékeny síkság, a

Marwath. E terület kelet leggazdagabb

tartománya a négy közül. Itt található a

hercegi székváros, Níthasz, vagy Keldori

nyelven Míthasz. A város híres hatalmas

fehér márványtornyairól, a folyón átívelő

kőhídjairól, függőkertjeiről és kikötőjéről,

hová a messzi Sháonból is érkeznek hajók.

Egyes poéták szerint, Ha Dor Moradon a

Vanír nép precíz, rovarszerű katonai

erejének, úgy Níthasz lelkük hideg,

tökéletes szépségének anyagi vetülete.

Malik Ben’aziz, a híres Dzseladi utazó

ekképp írt Níthaszról. Ha van az ősi fajok

városai közt párja eme csodának, az csak a

mesés Mithírien, vagy Kara Sher, a

Dzsinnek fekete mágiával emelt oázisa

lehet.

E vidék szívében terül el az átkozott,

szellemek uralta Trollkarom hegység és a

kísértetjárta roppant vadon, a Kelet Erdani

erdő. E vadon kedvelt vadászó helye a

Vanír harcosoknak és nemeseknek, kik a

Thaywa falain teljesítenek szolgálatot. E

gazdag vidék számtalan Kyash,

rabszolgafalu otthona. A vanír

társadalomban a földművelés a gondosan

őrzött rabszolgák, és a haláluk után belőlük

készített csontvázszolgák dolga. A falvak

zöme évszázadok óta itt áll, lakóik számára

természetes a rabság. E hatalmas síkság

Vanaria éléskamrája. A földek és erdők

közt sok a vad vidék, és a harmadkori rom.

Nyugat felé haladva emelkedik a táj, a

síkságot dombok váltják fel, melyek

egészen a Hold hegység lábáig nyúlnak. E

csapadékos, hűvös dombvidék kevéssé

lakott, déli része az úgynevezett

Conna’morr. E vad vidék őslakói máig

hadakoznak vanír uraikkal.

Még keletebbre a dombok a Nyugati

óceánba torkollnak. E vidék

ásványkincsekben gazdag, a dombok sok

bányászvárost és rabszolgatelepet rejtenek,

a kohók és rabszolgaüzemek füstje megüli

a tájat. A partvidék kopár és száraz, csak

legeltetésre alkalmas, kevés a jó

kikötőhely. A néhány kikötőöböl erősen

védett az Undarri támadások miatt. E

tartomány, melynek neve Jawella, a

legvadabb mind közül. A hegyeket vad

orkok, sötét törpök, az undarri

betörésekkor itt rekedt bestiák, és más

rémek lakják, kik a falakat megkerülve,

mélysötét felől támadnak. Az itt lakók

kemény, harcias népek, még vanír

mércével is.

A negyedik tartomány maga a Tiltott

város, Kelwadyll. E település, az ősök

mágiája révén az időn és a téren kívül

helyezkedik el. Bejutni csak a tiltott

tartományból nyíló tizenhárom

drágakőkapu egyikén át lehet, melyek a

tizenhárom erőd mélyén nyílnak. Ezen

erődöket a legerősebb mágia, és a

Hűségesek őrzik. Távolról tizenhárom,

114

falakkal összeolvadt, mérőföldes

acéltoronynak tűnnek. E tornyok lábánál, a

császár öblében terül el a birodalom

legnagyobb kikötője és városa, külső

Kelwadyll. A város mesés pompájáról,

zenélő arany szökőkútjairól, csodás

acélhajóiról, elefántcsont és fém tornyairól,

kyurukarénájáról és rettegett börtönéről

híres. Bár azt beszélik külső Kelwadyll

minden fénye elhalványul a tiltott város

mellett.

Klaredon és a Jégtó vidéke

Klaredon városa Kelet Vanaria közepén

fekszik, nagyjából egyenlő távolságra a

Kelet Erdani, és a Radmóri erdő közt, a

birodalom termékeny szívében. A

termékeny gabonaföldek, és legelők közt

elhelyezkedő kisvárost a Jégtó emeli ki a

vidék tucatnyi mezővárosa közül. A

városka melletti Jégtó valaha közönséges

halastó volt, ám az óidők egyik csatája

során itt győzték le a vanír mágusok

Kheanthort, a valaha élt leghatalmasabb

jégsárkányt. A sárkány testét azután

bebörtönözték a tó fenekére, amely azóta is

folyton fagyott a Kheanthor testéből áradó

hideg miatt. A város a tó jegének

kibányászásából meríti hallatlan

gazdagságát. A jég ugyanis a fagy elemi

mágiáját segítő erőteljes fókusz, és keresett

luxuscikk, ugyanis sohasem olvad el. A jég

bányászata és kereskedelme a császári

udvar privilégiuma. Ezt a helyi hercegi

család, a Dy’Maloren felügyeli

vasszigorral. A bányát, az ott dolgozó

rabszolgákkal a város híres gárdája, a

Jéglovagok őrzik. A város a Shiorr’aghan,

a jégmágusok birodalmi rendjének otthona

is, kik a sárkány erejét megcsapolva,

esszenciális jégmágiával védik városukat.

Conna’morr

Conna’morrt Ador fia Arad, Areusz fivére

alapította, a Hold hegység törpéinek

segítségével. Az itt letelepedő Meer nép

hamar elkeveredett az őslakos barbárokkal,

és alkalmazkodott a vidék kemény

viszonyaihoz. A lakosság családi klánokba

tömörült, melyek egy-egy Brokkot,

erődtornyot laktak. A lakosság közt hamar

felütötte fejét a széthúzás. A kánok és

báróságok egymással és a hegyek

szörnyetegeivel háborúztak a felföld

szegényes legelőiért és a mocsaras

szántókért, a törzsfők pedig a nagykirályi

címért. E kaotikus állapotoknak a Vanír

hódítás vetett véget. A betörő ősellenség

olyan közös ellenségtudatot adott a

lakosságnak, hogy az évszázadok óta

ellenségeskedő klánok is összefogtak a

Farkas nép ellen.

Az állapotok máig sem változtak. Bár

Conna’morr nagy része elvben Vanír

tartomány, a hódítóknak meg kell küzdeni

e kopár, hideg földért. A vanírok máig csak

erődjeikben élnek, innét indulnak az erős

őrjáratok a folyton lázongó klánok és

nemesek megfékezésére. Idővel a klánok

belviszályai is új erőre kaptak, és a hegyek

szabad törzsei és vad humanoidjai is be-

betörnek az ország területére. Conna’morr

egy felbolygatott darázsfészek, hol

állandóak a rajtaütések, megtorlások,

vérbosszúk és a megszállók elleni

partizánakciók. Nem véletlen, hogy a

Vanír hadsereg büntetőlégiói állomásoznak

Conna’morr erődjeiben.

Nyugat Vanaria

Ha kelet folyton a Krinasszaszi szövetség

fenyegetésében él, akkor Nyugat Vanaria

ugyanígy Undarr árnyékában. A birodalom

északi határát a mindössze kétszáz

mérőföld széles Koponya szoros választja

el a sötétség földjétől.

Nyugat Vanaria földjei kevéssé ismertek a

külvilág számára, mint Kelet Vanaria. E

vidék lakói jóval zártabb életet élnek.

Nyugat Vanaria kemény vidék, éghajlata

szeles, hideg és esős, földjei sziklásak.

Talán emiatt, de az utazó minden

talpalatnyi helyen megművelt földekbe,

árkokba, töltésekbe és parasztfalvakba

botlik. E földeket a rabszolgasorban élő

őslakos törzsek leszármazottai gondozzák.

Talán a folytonos Undarri fenyegetés, talán

a rabszolgák kordában tartása teszi, de az

országban lépten, nyomon erődökbe boltik

115

az utazó. Szinte minden dombtetőt vasalt

gránittorony vagy erőd koronáz. Keletről

nyugat felé haladva a lakosság és a

megművelt földek egyre gyérülnek, ám az

erődök száma marad. A nyugati partvidék,

a tiltott várostól északra, Hideg, kopár,

esős kősivatag. Itt képzik ki a vanír elit

csapatokat. A terület a folytonos Undarri

rajtaütések színtere. A partvidék számos

területe átokföld, melyek közül a

legnagyobb a Sósföveny nevű szikes

pusztaság, ahonnét a tengerbefúlt és a

partvidék csatáiban elhuny élőholtak

hordái özönlenek. A vidék lakossága főleg

az erődök mellé települt bányavárosokban

él, ugyanis e kopár vidék bővelkedik az

ásványkincsekben. A komor vidéken igen

nyomosztóak a lépten-nyomon fellelhető

meddőhányók és a kohók eső által

lenyomott füstje.

Észak legnagyobb városa, a Karnalliai öböl

sziklás partjára épült Hercegi főváros, Dor

Moradon. Eme város az óidőkben Vanaria

székhelye volt, ám az idők viharai jócskán

megviselték. Undarr hadai kétszer

rombolták porig, ám címermadarához, a

birodalmi főnixhez hasonlatosan

mindannyiszor feltámadt hamvaiból. A

város ma is hatalmas és tekintélyt

parancsoló. Gazdagságának fő oszlopa a

kereskedelmi kikötő, ahol szabad

kereskedelem folyik a vanír flotta szigorú

felügyelete mellett. A város fölé

magasodik a Kwa’kaibartam, a hatalmas

gránitkeramit erőd, mely az egész térség

biztonságát szavatolja. Ez az erőd ad

otthont a nagyhercegnek, és itt magasodik

a tíz csonttorony, a rettegett csontlégió

szállásainak állomáshelye. Dor Moradon

igazi nyüzsgő metropolisz, dacára az

Undarri fenyegetés miatti elszigeteltségnek

és militáns berendezkedésnek.

A birodalom, elzártsága okán nélkülözi a

technológiát, vagy a voharok használatát.

Így a szokásos vasutak, égjárók, és

erőszekerek is elmaradnak Vanaria

földjéről. Ám az ősök mágia alapú

technikája, mely mágiával formálja és

uralja a fémet és követ, máig jelen van, és

segíti a népet. A partvidék komor

bányáinak érceit ászkaszerű mágikus

géplények szállítják, az erődöket hatalmas,

fém és kő, eleven tűzokádó szobrok őrzik,

az eget és a tengert a birodalmi flotta

vasszürke fémhajói vigyázzák, melyek

mágikus tűzvetői erősebbek a Birodalmi

leviathánok ágyúinál, vagy az elf flotta

eleven savvetőinél.

Enelior

Enelior, azaz közös nyelven a Tiltott Föld

létrejötte a harmadkorra tehető, amikor a

Merániaiak, Areusz vezetésével

megalapították birodalmukat Areaszon.

Ekkortájt történt, hogy Elnarien nemes

házainak vezetői, a szilda urak nagy

részének támogatásával szövetségre léptek

az új birodalommal, Tír’na Errannal. Ám a

nemesek egy része nem támogatta a nyitást

az új, általuk barbárnak és primitívnek

tartott fajokkal szemben. Attól tartottak,

hogy a nyitás a kultúra és hagyományok

hanyatlásához és a vérvonal felhígulásához

vezet. Véleményük szerint az új, szapora

fajok veszélyeztetik népük létét. A három

nép szövetségkötésének napján, Lahmaran

Sharavas és Chorma’lothorien vezetésével,

tizenhárom nagy szildavérű család és

csatlósházaik elhagyták Elnarient.

Magukkal vitték a Filiann’halandírt, a

mennyei trónt, és a tizenkét Eihlir közül

hatot, ezzel is szimbolizálandó, népük

kettészakadását. A házakat az Alanadel

család vezette. Új birodalmukat a

nyugathon közepén elterülő hatalmas

erdőségben, a Mithelen D’rohannionban

építették fel, ami közös nyelven Aranyló

vadont jelent, az itt növő nagyszámú

aranyjuhar miatt. Az elfek három várost

emeltek a vadonban. Az északi Irílient, a

déli Iradielt és az ország közepén

Orozandírt, a fővárost. Itt helyezték el egy

rózsakvarcból, mithrillből és ezüsttölgyből

készült toronyban, a Myll’kabrillathanban

a Filiann’halandírt és az élő csontcserből

álló szilda szentélyben, a Vének

csarnokában a hat eihirt. Határaikat vohar,

növény és állat hibridekkel, erős tündér és

szilda mágiával, valamint őrjáratokkal

erősítették meg, és lezárták őket.

116

Az ezt követő időszak a krónikák szerit a

béke ideje volt. A birodalom épült, a lakók

elégedettek voltak sorsukkal. Ám kelet

felől vihar gyülekezett. A hasadékokon át

új nép érkezett Areaszra, a hódító vanírok.

Rövid idő alatt elfoglalták a Merán

birodalom szívét, és a császár légiói

nyugatra vonultak líriumborítású égi

hajóikon és megmaradt vas, ón és

higanysárkányaik hátán. Thoral népei nem

állhattak ellen e hatalmas seregnek, a

három nép szövetségét kivéve.

Enelior népe, a hosszú és termékeny béke

időszaka alatt elpuhult. A vanír fenyegetést

nem vették komolyan, a nagy házak

tanácsa csak legyintett, mondván, hogy

nem ijednek meg holmi barbár csürhe

hőzöngésétől. Ennek köszönhetően Enelior

egy hónap leforgása alatt esett el a vanír

légiók nyomása alatt. Az a kevés család,

aki komolyan vette a fenyegetést Jeriakh

Alanadel és Millah Alaion zászlaja alatt

egyesült, és hadba szólítva az erdők

kristálysárkányait, Brendaliver mezején

megütközött a hódítókkal. Bár a csata a

vanír légiók győzelmével zárult,

elvesztették sárkányaik és hadihajóik

nagyrészét. A két elf vezér elesett a

csatában, és a túlélők szétszóródva

gerillaharcot folytattak a hódítók ellen. Ez

hosszútávon oly sikeresnek bizonyult,

hogy bár a három várost megszállták a

vanírok, és Eneliort névleg Vanariához

csatolták, az erdőkbe nem merészkedtek.

Az elfek gyűlölete egyre nőtt a hódítók és

az őket ide csábító más utódfajok ellen.

Hosszú idő telt el így, megszállás alatt és

bujkálva.

E feszült helyzetben jó táptalajra hullottak

a sötét népből való undarri kémek által

terjesztett felsőbbrendűségi eszmék. A

fajháborúk során a sok évszázados

harcokban megedződött házak kiverték a

vanírokat Eneliorból és lezárták határaikat.

Sorsukért az utódfajokat okolván minden

idegent lemészároltak a határokon belül. A

házak vezérei összegültek a szent Ullan

dombon és kikiáltották az új szilda

birodalmat, melynek fővárosa Orozandír.

Ám a háború végeztével a tizenhárom nagy

ház mindegyike magához akarta ragadni a

birodalom és a házfők tanácsának

irányítását. Mivel a tanács hagyományosan

az öt legnagyobb család fejéből állt,

mindenki igyekezett a megerősödni és

gyengíteni társait. Hamarosan Minden

nagy klán hadban állt egymással. Bár a

birodalom a külvilág felé egységes képet

mutatott, folyamatosak voltak a

gyilkosságok, intrikák és nyílt

összetűzések, mígnem a hasadt kürt 51.

évében, a házak tanácsán összefogásra és

egységes uralkodó választására szólította

fel a tanácstagokat egy ifjú Aramathor,

bizonyos Arden Alanadel. A merész ifjút

száműzték. A száműzetés alatt egyes

híresztelések szerint a kalandozók életét

élte. Miután visszatért, nekilátott, hogy

megvalósítsa elképzeléseit. Halott atyja

után az Alanadel ház élére állt és hihetetlen

képességekről téve tanúbizonyságot, két év

alatt legyőzte a rivális házak felét. Ezek

után a nagytanácsban kijelentette

trónigényét, melyet a városba ezalatt

beszivárgó hadsereggel támasztott alá.

Ugyanekkor kis, jólszervezett csapatok

ütöttek rajta a legmakacsabb ellenálló

házakon és végeztek a nemességgel. Arden

Alanadel Aramathor az elf vándor 51.

évében elfoglalta a Filiann’halandírt és

Enelior első királya lett. A király szigorú

törvényeket hozott, megtiltotta a házak

közti viszálykodást és egy hatalmas

hadsereg kiképzésébe kezdett. Bár

megbuktatására számtalan kísérletet tettek

előbb belső, majd mindinkább aggódó

külső ellenségei, a mai napig ő ül a trónon.

Az ország tulajdonképpen egy hatalmas

erdőség. A három várostól eltekintve

nincsenek a másutt megszokotthoz hasonló

települések. A lakosság elszórt falvakban,

kis családi közösségekben él. Ezek

általában a fák lombjai közé épültek,

gyakran az élő fából alakították ki őket

tündérmágia és voharnemesítés

segítségével. A lakosság főként

gyűjtögetésből él. Mágiájuknak és

szakértelmüknek köszönhetően mindig

bőven teremnek gyümölcsök és akad elég

117

vad. Ebben a formában szinte az egész

vadon lakott. Minden völgyet, hegyet,

ligetet egy-egy család gondoz. Általában

ezek szívében, egy festőien szép tisztáson,

forrásnál, vagy egyéb természetes

fókusznál található a hely központja, a

Cernak, azaz szentély melyet egy druida,

vagy kyerma gondoz. Ezeket a helyeket

általában faragott kövekkel, obeliszkekkel,

kőkörökkel jelölik. Tír’na Erran hasonló

szokása is elf eredetű. Ezek mellett a kis

falvak mellett úgy sétálhat el a kívülálló,

hogy azt gondolja érintetlen ősvadonban

jár. A klánok gyakorta költöznek, általában

egy területet csak bizonyos évszakban

használnak. A falvakban jelentős a

háziipar, itt készülnek a legendás elf

selyemkelmék, ékszerek, faragványok

(melyeket gyakorta nem faragnak, hanem

növesztenek), és fegyverek. Az elfek

gyakran élnek egy területen más erdei

népekkel, mint a tündérek, szatírok,

nimfák, vagy sárkányok. A három

nagyváros lakossága is elég ritkás, minden

nagyobb család tart fenn házat, palotát,

Ilírienben vagy Iradielben, valamint

Orozandírban, de csak egyes családtagok

és rabszolgáik élnek itt állandóan, a család

csak alkalmanként, nagyobb ünnepekre

költözik ide. Enelior gyönyörű látványt

nyújt hatalmas mohos őserdőivel, Aranyló

juharaival és ezüsttölgyeivel, élő fából álló

falvaival, és a természettel összhangot

kereső lakóival.

Nyelvek: A lakosság szinte kizárólag az

elf és az erdei tündér nyelvet beszéli, más

nyelven megszólalni durva barbárság.

Vallás: A fő vallás Nialandar hite,

valamint Lahmaran Sharavas és

Chorma’lothorien kultusza.

Zászlók, címerek: Az ország címere egy

mithrill fa tizenhárom rubin virággal,

ugyanez a hímzés látható a pókselyem

zászlókon is.

Közbiztonság: A közbiztonság az elfek,

szellem nép és az erdei fajok számára jó,

más faj egyedei számára viszont

életveszélyes az itt tartózkodás. Enelior

elfjei megvetnek és gyűlölnek minden,

általuk alantasnak titulált fajt. Ezeket be

sem engedik a határon és ha mégis

találkoznak ilyennel és kíséret, vagy

rabszolgabillog nélkül látják, szabadon

befogható, vagy megölhető a

szerencsétlen.

Árak, Pénznemek: Az árak átlagosnak

mondhatók, külhoni pénzt nem fogadnak

el, csak az elf Sheelt, Hrult és Mant.

Klánok, Rendek: Az országban semmiféle

alvilági rend vagy klán nem működik. A

lakosság kasztokra oszlik, eszerint alakul

ki a papság, katonák és más társadalmi

osztályok rendje. A kasztok átjárhatóak, a

rendszer nem túl szigorú.

Nemesi házak: Az ország lakossága

nemesi házakra oszlik. Ezen házak közül

tizenhárom jelentős és mintegy kétszáz

kisebb ház, valamint ezek csatlósai és

szolganépe alkotja a teljes lakosságot.

Kapuk: Orozandírból Mithírienbe nyílik

kapu, melyet azonban a fajháborúk óta

nem használtak.

Átokföldek: A birodalomban több kisebb,

jelentéktelen átokföld található, valamint

határos a Farkaspusztával.

Szokások, öltözködés: Elnarien szokásai

igen nagy múltúak és szövevényesek. Egy

ember élete kevés lenne megtanulni az itt

élők életét szabályozó bonyolult etikettet

és hagyományrendet. Az elfek azonban

mindent eszerint cselekszenek, a

mindennapi munkától kezdve, a bonyolult

politikai döntésekig. A hagyományos

ünnepek száma meghaladja az ezret. Az

árnyelfek roppant büszkék szilda gyökerű

hagyományaikra, a nép ősiségét látják

bennük. Az öltözködést is ez szabja meg.

A társadalmi helyzettől, családtól, kortól és

rangtól függ az öltözék, hajviselet,

fegyverek és ékszerek választása.

Általában kedvelik a pasztell selymeket,

könnyű vásznakat és a gyönyörűen

kikészített bőr és prém kiegészítőket,

ruhákat. Ez utóbbiak általában praktikusak,

míg a selymek, lenge, gyakran köpeny és

tógaszerű bonyolult darabok. Kedveltek a

színes, művészi tetoválások, melyek

utalnak viselőjük származására, tetteire.

Elterjedtek még a vohar kiegészítők,

melyek ékszerül is szolgálnak. Furcsa és

118

egyedülálló az elf kultúrában, hogy Enelior

társadalma szigorúan patriarchális. A nők

szinte semmilyen posztot nem viselhetnek

és nincs beleszólásuk a kormányzásba és a

család vezetésébe. A házakat férfiak

vezetik, a nők a szüleik, később a férjük

házához tartoznak, és semmiféle jogokkal

nem rendelkeznek.

Lakosság: A lakosság megközelítőleg

hetven százaléka árnyelf, a fennmaradó

rész más erdei fajokból tevődik össze.

Kisszámú törpe és gyíklény rabszolga is él

a birodalom területén, az embereket és

félelfeket nem tűrik meg, a trollfattyakat a

határon lemészárolják.

Hatalom: Az abszolút hatalmat a szilda

urak élvezik, ám ritkán gyakorolják. A

birodalom világi dolgaiba szinte sosem

szólnak bele, ám esetenként tanácsokat

adnak. A politikai hatalmat a király, Arden

Alanadel gyakorolja, alatta az öttagú

uralkodótanács áll, amely a legnagyobb

házak vezetőiből tevődik össze.

Ezek után következzék Enelior néhány

jelentős településének leírása.

Orozandír

Orozandír Enelior fővárosa. Az árnyelfek

nyelvén a nagy tanács helyét jelenti. A

város hatalmas és gyönyörű, csodáit

emberi szem nem láthatja. Orozandír egy

hatalmas, tál alakú, sziklás völgyben épült.

A várost falak helyett hatalmas

ezüsttölgyek veszik körül, melyek tövénél,

harminc öl magasan ezüstös köd kavarog.

E köd számos mágikus tulajdonsággal bír.

A betévedő reménytelenül eltéved,

mígnem a köd az Ezüst Sólymok, a város

elit őreinek egyik csapdájába vezeti. Ám

olyanról is hallottak, hogy az őrség vezető

kyermájának parancsára a köd megfojtotta,

vagy megmérgezte a behatolót. A köd

fölött, a fák ágaiból kialakított

függőhidakon járőröznek az ezüst

sólymok. Ők bántatlanul járhatnak a

ködben. A lombok közt vohar

teremtmények, mérges, félig növény, félig

állat kreatúrák portyáznak. A város három

kapuja három hatalmas tölgyfa gyökerek

közti odván át vezet, ezek egyike

Vízikapu, mely az Árnyak taváról a

Dae’Linae-tól egy, a város szívéig vezető

csatornára, a Hold útjára nyílik. A város

hatalmas alapterületű, főként kiterjedt

ligetekből áll, melyeket mágikusan elbájolt

erdősávok választanak el. E ligetek egy-

egy nemes család birtokai, vagy a köznép

lakónegyedei. A ligeteket színes

féldrágakőből épített, mágikusan

kivilágított utak kötik össze. Az utak

középpontja a város szíve, a Kabrilathallin.

Itt, számos kristályból és élő fából emelt

torony középpontjában áll a

Myll’kabrillathan, a rózsakvarcból,

mithrillből és ezüsttölgyből készült

mérőföldnyi mágikus torony, melynek

fénye éjszaka is halvány, ezüstös, rózsaszín

fénnyel árasztja el a negyedet. E torony ad

otthont a mennyei trónnak, a

Filiann’halandínak és itt székel a király,

Arden Alanadel is. A torony egyik oldalán,

örökös szürke árnyakba burkolózva áll az

ősi csontcser bozót, a Vének csarnoka, hol

a kyermák a hat Eihlirt őrzik. A toronytól

balra áll a hagyomány szentélye, egy kis

tisztás, melyet körben kilencféle fából álló

gyűrű határol. Hagyományosan itt, a

középen álló mohos kőasztalnál gyűlik

össze az uralkodó házak tanácsa. E

legendás épületegyüttest egy megbűvölt

sövény, az igazság fala veszi körül. Aki

engedély nélkül, vagy ártó szándékkal

akarja megközelíteni a három szent

épületet, azt a cserjék darabokra tépik, és

lelke a növények börtönébe kerül.

Kabrilathallin közelében található a

hatalmas piac liget. Itt az elf népek minden

terméke megvásárolható a mágiától a

pókselyemig.

A piac körül találhatók a közrendű elfek

lakónegyedei és a kézművesek műhelyei.

Mint a városban mindenütt, a lakóházak itt

is a Hatalmas Ezüsttölgyek és

aranyjuharok lombjában épültek, vagy a

fák törzséből kerültek kialakításra tündér

mágiával. A fákat hatalmas és gyönyörűen

megmunkált hidak kötik össze. A

városrész több műhelyét, az ott folytatott

tevékenység miatt, a földön alakították ki.

A város ezen része ad otthont a kiterjedt és

119

híres szórakozó negyednek. Ez a negyed a

város legnagyobb és legforgalmasabb

része, melyet a csatorna és a keleti,

Jégmadár kaputól jövő sugárút is átszel.

A város széle felé haladva egyre

pompásabb ligetekhez ér az utazó. Ezek a

nemesi házak lakhelyei. A hatalmas

facsoportokat, ligeteket mágikusan

alakították mérőföldnyi magas, élő

palotákká. A fatörzsek gyakran csipkés

féldrágakő tornyokat fonnak körül

hatalmas kúszónövények módjára. A fákat

mágikus faszobrok díszítik és számtalan

terasz, függőhíd és élő torony látható a

lombok közt. E palotákat gyakorta

mágikus fényekkel világítják meg. A

ligeteket gyilkos sövények, csapdák és

mágia védi, a szolgákról és házi

hadseregekről nem is szólva. Egy palota

egy nemesi családnak, és szolgáik,

rabszolgáik százainak otthona. E negyed

mágikus csodái és dekadens pompája

messze földön híres.

A város figyelemre méltó negyede még az

egyetem, a Haran’Thayr. E hatalmas,

mágikus dolmenekkel körülvett tisztás

foglalja magába a különféle nemesi

kasztok legnagyobb iskoláit. Más iskolák

is léteznek persze, de a Haran’Thayrban

tanulni kiváltság és biztos ajánlólevél. Itt

áll például Nialandar borostyán és holdkő

kolostor iskolája az Alanderin, vagy

Lahmaran Sharavas Kyermáinak holdkő

kupolája és Chorma’lothorien adamantit

rúnatornya az Éjkarom. Ez a negyed ad

otthont a Naulglinnak nevezett tölgyesnek,

mely a legjobb druidákat és vándorokat

adja a birodalomnak, a pengék házának,

ami egy hatalmas sárkánycsontból emelt

palota és a harcosok iskolája, a Művészet

tornyának, ami egy hatalmas, lebegő

rubinszilánk, és a mágia legelismertebb

iskolája, valamint az árnyék palota nevű

barlangrendszernek, amely a felderítők és

határvadászok iskolája. Ez a negyed külön

életet él a város többi részétől. A tanárok

és végzett diákok valamint a hallgatók

külön kis társadalmat alkotnak, saját

közigazgatással és infrastruktúrával. Az

egyetemen nők is tanulhatnak, ám innét

kikerülve hagyományosan ritkán kapnak

tisztséget.

E város gyönyörű palotáival, ligeteivel és

számtalan csodájával talán Enelior

legszebb települése, a birodalom ékszere.

Iradiel

Iradiel gyönyörű város, mely Enelior déli

részén ,a Gyöngy tó, a Linae’Nimphel

egyik sekély öblében alakult ki. A város

számos kis, buja növényzettel borított

szigetecskére és az öböl kristálytiszta

vizéből sarjadó Narnacédrusok koronájára

épült. A fák koronái közt hagyományos elf

faházakat és függőhidakat látunk, míg a

szigetecskéken kis, földszintes házikók

állnak, melyeket fából építettek cölöpökre,

és náddal fedtek. E házikókat gazdag

faragások, selyemzászók és a nádtetők

íves, többszintes kiképzése díszíti. Sok ház

cölöpökre épült. Egyes elf családok a

csendes kis öblökben lehorgonyzott kecses

lakóhajókon élnek. A lakosság főként

halászattal és mezőgazdasággal

foglalkozik, ez utóbbinak egy igen sajátos

formáját űzik. A tó meleg és nedves

mikroklímájának köszönhetően, a

zöldségek és gyümölcsök hihetetlen

mennyiségben teremnek itt, ám a kis

szigetek, melyeket Likkeknek neveznek,

kevés termőföldet jelentenek. Az elfek

ezért, nádból és vízinövényekből

voharnemesítéssel hosszúkés és keskeny

úszó kerteket hoztak létre, a sziklás,

meredek falú Likkeken pedig kőfalakkal és

teraszokkal gyönyörű függőkerteket

építettek, melyek magassága néhol a

hetven ölet is meghaladja. A város a tóba

torkolló számos folyón át kereskedik az

erdei falvakkal és a fővárossal, mellyel

szintén vízi út köti össze.

Irílien

Irílien észak ékköve. A város egy hatalmas

erődrendszer, mely egyedülálló az elf

kultúrában. A Vanír betörés során épült.

Harmincöles falait kvarc és

hegyikristályok valamint obszidiántömbök

összeolvadása alkotja. E kristályok, mivel

mágiával emelték a kör alakú falrendszert,

120

hasonlatosak a természetes ásványokhoz.

Számos színben és alakzatban pompáznak.

A falon belül kilenc hatalmas rúnakő védi

az erődöt az ellenséges mágiától. Ennek

köszönhetően az egész település egy

erőteljes erőtér.

A falakon belül a város nem túl nagy, úgy

kétezren lakják. Ám lenyűgöző látványt

nyújt márvány és alabástrom utcaköveivel,

rózsakvarc házaival és csillámpala tetőivel

melyek ezerféle színben tükrözik vissza a

mágikus gömbök fényét.

E település felépítése hasonlít leginkább az

emberlakta városokéhoz egész Eneliorban.

A város lakói főleg a katonák családjai és

az őket kiszolgáló kereskedők és iparosok.

Itt állomásozik ugyanis Enelior elit

Grifflovassága, a Menydörgés lovasok.

- Enelior minden tájegységének jellemzője,

az elf mágia élő felhasználása. A mágia

átszövi az erdőt, a nép csupán irányt ad

neki. Így az ösvényeket mágikus ködök

rejtik, vagy épp tündérfény világítja meg, a

helyi klán akaratának tükrében. A szélben

szellemek járnak, a városok útjai fölött

szivárványhidak feszülnek, a csillagos ég

halk, éteri zenét játszik. Sokak szerint,

Eneliorban újra élni kezd az ősi szilda

mágia.

Shanirion és Erlin falva

Ez a város igen különleges a maga

nemében. Független az ember

királyságoktól, mégis Észak Keldor

szívében fekszik. Shanirion a Síró özvegy

tavának közepén áll. A tavat megközelítő

idegen elé mesebeli látvány tárul. A

víztükör fölött, akárha párából és ködből

állna, egy áttetsző, szivárványfényben

csillámló város éli mindennapjait. Ez a

szellem nép legnyitottabb települése,

Shanirion. A város Élő kristályból és

vízből épült, Félig az erők síkján. A

halandók számára megfoghatatlan, csak

nyirkos párának és fénylő ködnek tűnik. A

város már az embernépek megjelenése

előtt itt állt, a Falohanolen klán ősi

kastélyaként. Máig a klán uralja a várost.

Shanirion csak napkeltekor közelíthető

meg az anyagi síkok lényei számára. Ekkor

szivárványhíd nyúlik a város kapujától a

parton lévő páros menhírekig. Ha valaki a

hídra lép, és a város lakói úgy döntenek,

beléphet otthonukba, azonnal a szellem

nép sajátos valóságának peremére kerül.

Innét nézve a város egészen más képet

mutat. Az áttetsző, macskaköves utakat

csavart élőkristály tornyok és paloták

szegélyezik, melyek ezernyi színben

szórják szét a nap és a csillagok fényét. A

szökőkutakból földöntúli zene árad, és a

levegőt ismeretlen illatú színes párák

lengik be. A város lakói, az áttetsző, kecses

és légiességükben fenséges szellem népek

nem túl sok figyelmet fordítanak a közéjük

tévedt halandók felé. Furcsa, elgondolkozó

közönnyel figyelik az anyagi sík

halandóinak számukra minden értelmet

nélkülöző életét. Mivel fogadók nincsenek,

az utazó bármelyik üres palotába betérhet

és megalhat a kényelmes párnákkal ellátott

kereveteken és falbeugrókban. Ételt a

közös étkezőkben talál, ahol

selyemabroszú asztalokon gyümölcsöket és

különféle elixíreket, nektárokat tálalnak

fel. Ezek némelyike bódult, kéjes álmot,

kristálytiszta gondolatokat, vagy épp

hagymázas őrületet hoz az egyszerű

halandóra. Ha valaki megfigyeli a lakók

szokásait, láthatja, hogy álló nap

sétálgatnak, ősi tekercseket

tanulmányoznak, vagy épp kőpadokon

ücsörögve elixírbort szürcsölnek. A

mindennapok szükségleteit a lakók, és a

város ősi mágiája látja el. Könnyen

elbűvölhetik az embert a város csodái, mint

a tízöles szivárványfátylat húzó Lír pávák,

a terek maguktól lépkedő, félembernyi

drágakő sakkfigurái, amiket a játékos

akarata mozgat, vagy a mézelixírt csorgató

falikutak. Ám nem ajánlatos hosszú ideig

élvezni a város csodáit. A Shanirionban

töltött minden nap alatt, a látogatók köztes

léte miatt, a külvilágban hét nap telik el.

Sőt arra is volt példa, hogy a látogató a

köztes létben rekedt. Mindezek ellenére a

város csodái évről-évre sok kíváncsi

látogatót vonzanak.

121

A város szükségleteit kereskedelem útján

szerzi be. Ezt a kereskedelmet az ember

származású Erlin kereskedőház bonyolítja,

amely ház a szellem néppel először cserélő

alapítójáról kapta nevét. A klán tagjai a két

menhír körül telepedtek meg és házaik

köré mára egész kis város épült. A kétezres

lélekszámú település kizárólag a

Shanirionnal folytatott kereskedelemből és

a turizmusból él. A környék halászai rég

felhagytak mesterségükkel és

kíváncsiskodókat szállítanak ladikjaikon a

pára és köd város szívébe, ahol

megfoghatatlan árnyjátékként látják

Shanirion lakóinak mindennapjait. A falu

egyébként gyönyörű. A parti, kövezett

sétányt platán és gesztenyefák szegélyezik,

melyek árnyékában az emléktárgyárusok

bódéi és a kirándulócsónakok stégjei

állnak. A két menhír tere körül található a

helytartói palota, ahol a mindenkori Erlin

házbéli helytartó székel, a márvány Erlin

ház, a Pára palota nevű népszerű színház és

a múzeum, ahol a helyi

szivárványkőcsiszolók legszebb munkái

láthatók. Itt látható még a

Magnusztemplom előcsarnokának a

Shanirioni szellem nép által adományozott

harangjátéka, mely kétóránként

száztizenegy drágakő és kristályharangot

szólaltat meg, valamint a kacagó hold nevű

fogadó. Az innét induló három sugárút

mentén találhatók a helyi szabók,

kelmeárusok, borkereskedők és

drágakőcsiszolók boltjai, műhelyei és

villái. Ezek egészen a vaskos gránit

városfalig folytatódnak. Ezután megművelt

földek, tanyák, gyümölcsösök és villák

váltják egymást a sík vidéken.

A város gazdagságának forrása a szellem

nép által gyümölcsre, mézre és színes

üvegedényekre cserélt elixír, szivárványkő

és harmatselyem. Ezeket a cikkeket a város

mesterei feldolgozzák, és a kész

termékeket súlyos aranyakra váltják a

nemritkán Díreából is érkező vevőkkel. A

városban, gazdagsága miatt, igen nehéz

polgársághoz, vagy csupán telekhez jutni.

Nyelvek: Shanirion lakói a saját, Ailyrnak

nevezett nyelvüket beszélik, míg Erlin

falván a Keldort és a Krinasszaszi közöst.

Vallás: Shanirion lakói a molda ősöket és

Éát tisztelik. Erlin falván a fő vallás a

Krinasszaszi pantheon, ezen belül

Magnusz és Dukalon hite.

Zászlók, címerek: Erlin falva címerében

egy koronát tartó medve és egy griff

látható, ez látható a címeren és a zászlón

is. Shanirionnak nincs sem zászlaja, sem

címere.

Közbiztonság: A közbiztonság Erlin

falván és a környékén igen jó, erről a

szivárványköpenyesek nevű elit őrség

gondoskodik. Shanirion közbiztonsága

szinte tökéletes. Az ősi mágia erős

tegumentumként lengi körül a várost,

megakadályozva mindem bűntényt a lakók

ellen.

Árak, Pénznemek: Az árak nagyon

magasak. A helyiek minden pénznemet

elfogadnak. Shanirionnal az Erlin ház

privilégiuma a kereskedelem, amit

féltékenyen és kegyetlen eszközökkel

őriznek.

Klánok, Rendek: Erlin falva legnagyobb

alvilági rendje a főként csempészéssel és a

Shanirioni áruk hamisításával foglalkozó

Surranók nevű tolvajklán. Ezenfelül

néhány rablóbanda is bujkál a közeli

erdőkben. Shanirionban az alvilág fogalma

ismeretlen.

Nemesi házak: Shanirion legnagyobb

nemesi háza a moldavérű Falohanolen ház.

Erlin falván a hercegi címet kapott Erlin

ház uralkodik. Mellettük jelentős még a

nemes Fegan és a Surranók mögött álló

Mauld család is.

Átokföldek: A környéken nincsenek

nagyobb átokföldek.

Kapuk: A településről nem nyílnak kapuk.

Szokások, öltözködés: Erlin falvának

lakói igen közvetlen és nyílt kereskedő és

kézműves népek. Ennek ellenére

meglepően csendesek. Az öltözködés igen

kifinomult. Kedvelik a pasztell színeket és

a bő tunikákat, tógákat. Aki teheti

harmatselymet hord és szivárványkővel

ékíti magát. Shanirion lakói visszafogott,

122

barátságos közönnyel, jobb esetben finom

érdeklődéssel szemlélik az idegeneket.

Szokásaik az utódfajok számára jobbára

értelmezhetetlenek. Kapcsolatot csak az

Erlin házzal tartanak fent. Öltözködésük

igen furcsa. Légies harmatselyem köpeny

és tógakölteményeket viselnek, ékszereik

élő kristályból és szivárványkőből állnak.

Lakosság: Erlin falva lakosai zömmel

emberek, míg Shanirionban kizárólag a

szellem nép él.

Hatalom: Erlin falvában a hatalom a

helytartó kezében van, aki ezerhatszáz éve

az Erlin ház tagja. Shanirion ura a házak

tanácsa, amely a mindenkori három

legnépesebb ház vezetője. A tanács

névleges, a házak tagjai maguk irányítják

furcsa, szemlélődő életüket.

Patkánykapu

Patkánykapu városa érdekes módon jött

létre. A törött gerinc 20. évében Észak

Vanaria császára parancsba adta, hogy

tisztítsák meg a városokat a goblinoktól és

a mindenütt jelenlévő patkányemberektől.

A végrehajtással az északnyugati légiók

főparancsnokát, Alader Trocnturót bízták

meg. A trocenturo könyörületes és

előrelátó ember volt, és adott egy esélyt az

összeterelt csőcseléknek. A két

veszedelmes átokföld, a Kelet Erdani erdő,

és a Trollkarom hegység közt húzódó,

Toricet nevű kisvárost adományozta a

mintegy ötezer patkányember új

lakhelyéül. A város egyébként gyéren

lakott bűnbarlang volt, amit folyton

leromboltak a hegység trolljai, szellemei és

az erdőség rémei és élőholtjai. A

patkányemberek legtekintélyesebb

törzsfőjét, Rőtbajusz Kerr’csakmát

helytartói rangra emelte, és kijelentette,

hogy mindaddig háborítatlanul élhet itt

népével, míg megvédik a közelben húzódó

Kerülő utat az átokföldek rémeitől, és

évente tíz hajónyi fát szállítanak adóként a

birodalom számára.

A város azóta is áll és virágzik. Az utazót

fura kép fogadja. A meglepően jól

karbantartott városfalakon átlépve

mellbevágja a bűz és a káosz ember

számára feldolgozhatatlan tömege. Az

egykori palotákat vályog, kő és fa

építményekkel, kiugrókkal, toldásokkal és

javításokkal látták el, és ezerféle élénk

színre pingálták a lakók. A csatorna

megszűnt betölteni eredeti funkcióját, és

azóta mellékjáratokkal és több szinttel

kibővülve lakónegyeddé vált. Mindenütt

patkányemberek és szelídített

óriáspatkányaik nyüzsögnek. Az utazót

rögtön körülfogja a koldusokból,

árusokból, idegenvezetőkből és szajhákból

álló, bűzös tömeg. A mocsok halmokban

áll és patakokban folyik, ami a lakókat

egyáltalán nem zavarja. Egy vanír főnemes

szerint a város létét azért tűrik meg

mindmáig, mert nincs katona, aki lázadás

nélkül elviselné ezt a bűzt.

A város máig az erdőből kitermelt fa

eladásából, és a falak körül folytatott

meglepően ötletes növény és

gombatermesztésből él. A kitermelt

területeket nyomban megművelik.

Patkánykapu lakosai meglepően

kemények. Ennek oka az átokföldek

közelsége és a támadások sokasága.

Gyakorlatilag hadban állnak az átokföldek

szörnyeivel. A város haderejét a törzsek

harcosai mellett Veszett vészhozók nevű

elit városi gárda alkotja.

A káosz csak látszólagos a városban. Az

egyes negyedeket a különféle törzsek

uralják. Ezek közül a legnagyobbak a

Csontrágók, a Bolhafiak, a Rőtbajszok és a

Veszett turkálók. E törzseken belül

mindenkinek pontos rangja és munkája

van. A város helytartóját a törzsek vezérei

választják maguk közül egy versengésen,

mely futásból, káposztás húsevésből,

távolrakiáltásból és pálinkaivásból áll. A

törzsek békében élnek, bár a saját

területükön mindenki a saját, gyakran

furcsa törvényei szerint él. Ilyenek például

a hatnaponkénti sörivási tilalom a

bolhafiaknál, vagy a békák és impek

bántatlanságáról szóló rendelet a Veszett

turkálók törzsénél.

A városban meglepően alacsony a

bűnesetek száma, ám ez a törvénytisztelet

nem vonatkozik az utazókra. Ők a város

123

szépségeibe feledkezve gyakorta kapják

magukat azon, hogy minden értékük eltűnt,

és hátasukat is mohó szemek kísérik.

Nilszdél és vidéke

A Nilszdéli vidék Dél Keldor és

Nazeldarik közt terül el, nagyjából félúton.

Nevét a Nílaszról, az ősi Meer úttól kapta,

melytől a Nílaszdél kifejezés a délre lévő

területeket jelölte. Nyugatról a Sikoltóláp,

míg keletről a Feketedombok erdőségei

határolják e gazdag földet. E területet erdős

dombok, dúsfüvű kaszálók és gazdag

szántók jellemzik. A földművelés az ősi

módon, igásállatokkal folyik, errefelé

hétszám nem látni vohart, vagy

gőzmasinát. A völgyekben és a patakok

mentén, kis falvak bújnak meg. A vidék

ura Nilszdél városa. A város maga

hatalmas, megművelt földek és legelők

közt terül el a fűszerút mentén.

Vizesárkokkal határolt ódon mészkőfalai

igazi mezővárost fognak körül. Az utcák

zsúfoltak és sárosak, csatornázás és

rönkburkolat csak a főutcán van. A házak

fából és agyagtéglából épültek, általában

három, négyszintesek. Az utcák szűkek és

zegzugosak, az épületek felső szintjei

csaknem összeérnek.

A városközpontban található a Blanfort

család erődített, vizesárokkal körülvett,

lakótornya és a Nagathan papok által

fenntartott Hat tekercs könyvtára, ami a

hely elmaradottsága ellenére az egyik

legjelentősebb agykönyvtár Nyugathon

kapujában.

A város nevezetessége az évenként

megrendezett st. Auguszt napi vásár.

Ilyenkor az egész vidék elhozza áruit a

város melletti, egyhetes eseményre.

Ilyenkor teltház van a város legjobb

fogadójában, a Kövér Szaniszló nevű

gnóm festőművész által üzemeltetett Kacér

menyecskében is.

A környék másik jelentősebb települése

Lornan. A kis faluban áll Voladar egyetlen

temploma a vidéken.

Nyelvek: a lakosság a Keldorin kívül

általában beszéli a közös nyelvet is.

Vallás: A fő vallás Voladar hite, de ezen

kívül népszerű még Ilier és Brannosz

kultusza is.

Zászlók, címerek: Nilszdél címeralakja a

három vadkan, ez látható a címeren és a

zászlón is.

Közbiztonság: A közbiztonság átlagosnak

mondható. A városban és a Sikoltóláp

közelében rosszabb az átlagosnál.

Árak, Pénznemek: Az árak alacsonyak. A

helyiek minden pénznemet elfogadnak.

Klánok, Rendek: A vidék legjelentősebb

rendje a Karmok. Ez egy zsiványbanda

akik főként útonállással foglalkoznak.

Nemesi házak: A környék urai a

Blanfortok. A jelenlegi uralkodó sir Guy.

Átokföldek: A vidék közvetlen

szomszédságában lévő Sikoltóláp, és a

Fekete dombok egyes részei.

Kapuk: A vidékről nem nyílnak kapuk.

Szokások, öltözködés: A lakosok az

egyszerű, főként bőr és vászon ruhákat

kedvelik. Az előkelőbbek a Nazeldariki

divatot követik.

Lakosság: A lakosság főleg emberekből

áll.

Hatalom: A hatalmat a Blanfort család

gyakorolja.

Nazeldarik

Nazeldarik az ősi Ó keldor birodalom

egykori területén fekvő hatalmas

városállam.

Lakói roppant büszkék városukra, ami

valaha az óbirodalom tartományi székhelye

volt. A város az árnyak korában

szövetséget kötött a sötét úrral és

csapatokat küldött annak seregébe.

Ezen csapatok vezetőjéül a sötét úr

Maleagroszt, az akkor még ifjú, Ahrimat

hívő sárkányt nevezte ki.

Ám Maleagrosz összeesküdött a város

nemeseivel és a Hét sereg csatájában

elhagyta urának seregét és csapatai élén

visszavonult a Tordúin torkolatvidékére,

ahol a zűrzavaros állapotot kihasználva

megalapította Nazeldarik független

városállamát.

A város máig ebben a formában virágzik.

A környező földeket rendre meghódította,

124

összefogva az eredetileg Sztíriai

betelepülőkből álló helyi diaszpórákat, és a

Nyugati fűszerút valamit a Tordúin miatt

hatalmas gazdagságra tett szert.

Gazdagságának másik oka hogy a

környező mocsarakban egyedül a világon

megterem a csillagnád, ami a Pokoltűz

nevű harci drog alapja. A városban

hatalmas céh állítja elő a szert, melynek

zömét titokban, a Démonlánc

kalóztestvériség segítségével, Undarr sötét

földjére importálják.

A város másik nevezetessége és fő bevételi

forrása szent Kolvin kútja. A kút a

Kopártető egyik kis kövezett terén, a St.

Kolvin téren áll, mindig őrzi két denevér.

A kút vize minden természetes betegséget

gyógyít. A legenda szerint itt halt

mártírhalált szent Kolvin, Aradnea

prófétája a héloszhívők kezétől az árnyak

korában. A szent kiömlő véréből fakadt a

forrás, amely azóta is minden bajra gyógyír

és amit Maleagrosz ügynökei flaskánként

száz aranydukátért mérnek. Kivéve szent

Kolvin napját, mikor ingyen mérik a vizet

az idegyűlő tömegeknek. Tény hogy a kút

vize esszenciális gyógyít, mely minden

pénzt megér, és amelyet sokan hamisítanak

is.

A város másik fő terméke a méregdrága

Nazeldariki selyemcsipke, amit a

Sikoltóláp Árnyékpókjainak hálójából

szőnek, és ami amellett, hogy meseszép,

mágikus erőkel is bír.

A harmadik, jelentős bevételi forrás a

szabad kereskedelem. Itt bárki kereskedhet

bármivel a kereskedelmi tized befizetése

után, legyen az másutt tiltott mágia vagy

rabszolgák.

Az utazó manapság három úton közelítheti

meg a várost. A kapuk terén át, ahol

állandó a forgatag, a Nyugati fűszerút

hatalmas töltésén, vasúton vagy

erőszekéren a Sikoltóláp felől, ami egy ősi,

igazak hídjának nevezett törpe kőhídon át

éri el a mocsárkaput, átívelvén az itt

mérőföld széles Tordúinon. Vagy a

torkolat felől hajózik be a kikötőnegyedbe

a vízikapun át.

Mindkét kaput és a kapuk terét is szigorúan

őrzik Maleagrosz hírhedt orvgyilkos őrei, a

Denevérek.

A város maga öt dombra épült a

Sikolótóláp és a Tordúin találkozásánál.

Komor, mohos mészkőfalak határolják,

melyek mindenütt elérik a húsz öles

magasságot, és patinás rézveretekkel,

valamint a város hírhedt, sárkánymágia

erőtérével vannak megerősítve. Ezek a

falak néhol a városnegyedeket is

elválasztják. A város öt negyedre

tagolódik, ezek egy-egy dombon

helyezkednek el és a dombok közt széles,

sötét vizű csatornák választják el őket. A

negyedek a következők: Az

Akasztófadombra épült szegénynegyed, a

Kopártetőre épült céhnegyed, a

Mocsártetőn lévő lakónegyed, a

Vízidombra épült, kereskedőknek,

piacoknak és fogadóknak otthont adó

kikötőnegyed, és a Ködtetőre épült

palotanegyed.

A dombok lábainál futó csatornák egy a

város közepén lévő, mocsaras tóban

találkoznak.

Ebből a tóból emekedik ki Maleagrosz

fekete vastornya. A város főtere a tó

partján fut körbe, itt található minden

fontos hivatal. Ez a terület külön fallal

rendelkezik, kapuval mind az öt negyed

felé.

A toronnyal csak a gyárcéhek üzemeinek

kéményei vetekszenek, melyek hatalmas, a

csillagnád és a selyem feldolgozására

kiépült telepi a gépesített manufaktúraipar

poklának jegyeit magukon viselik. A

gyárak ontják a füstöt, amely a lápok

tőzegével, és mocsárgázzal fűtött kazánok

mélyén születik, melyet koszos,

rabszolgasorban élő munkások, és

csontvázszolgák fűtenek. E nyomorultak az

akasztófadomb többszintes, sikátorokkal

elválasztott nyomornegyedeiben, illetve

utóbbiak a munkapadokhoz láncolva

tengődnek.

A gyárak haszna a Ködtetőre és a

Vízdombra vándorol, ahol a kormos

mészkőházakat helyi módi szerint kristály

rózsaüveg ablakok teszik látványossá,

125

cserép és bronzlemez fedi, és kovácsoltvas

kerítések választják el. Az utak kövezettek,

a közvilágítás jó. A csatornákon

féregzuzmó hajtotta önjáró gondolák

siklanak, a mocsarak gázait és a meleg

vizet óncsatornák szállítják ide.

Nyelvek: a lakosság a Keldorin kívül

általában beszéli a közös nyelvet is.

Vallás: A fő vallás Mokousz hite, de ezen

kívül népszerű még Ordas és nem

hivatalosan Vayna kultusza is.

Zászlók, címerek: Az ország címeralakja

a fekete sárkány, ez látható a címeren és a

zászlón is.

Közbiztonság: A közbiztonság a lakosok

számára igen jó, ám az őrök az idegenek

gondjaival kevésbé törődnek. Ha átutazó

kever bajt, rá a törvények sokkal

szigorúbban vonatkoznak. Koldusok

nincsenek, akit éjjel az utcán érnek és nem

tudja igazolni magát és lakhelyét, azt a

Denevérek kényszermunkára hurcolják a

lápvidékre. A csatornákban és a

nyomornegyedekben előfordulhatnak a

Sikoltólápból beszivárgott szörnyek.

Árak, Pénznemek: Az árak átlagosak. A

helyiek minden pénznemet elfogadnak.

Klánok, Rendek: A város legjelentősebb

rendje a Denevérek. Ők az uralkodó

fanatikus orvgyilkos testőrsége. Jelentős

még Mokousz papi rendje a

Ragálytestvérek és a Démonlánc

testvériség befolyása. A helyi alvilág már-

már megbecsült, más nagyvárosokban is

gyökeret vert urai az Angolnák. Ezen

rendeket laza szövetség köti össze. Az

angolnák egyik vezére a démonlánc

főkapitánya, Áchim Garett, aki a városban

él és Ezüst sellő nevű kikötői fogadójában

a kocsmárost játssza.

Nemesi házak: A város nagy házai a

pokoltűzzel és minden mással kereskedő

Darenioszok, Az Angolnák mögött álló

Kápuók, A Démonlánc testvériséggel

szövetséges Krezetták, és a

boszorkánymesterségben jártas Biornió

család.

Átokföldek: A város közvetlen

szomszédságában lévő Sikoltóláp.

Kapuk: A kapuk teréről Dor-moradonba,

Dovan tornyába és Varanaszba lehet

eljutni.

Szokások, öltözködés: A helyi szokások

furcsák lehetnek. Engedélyezett például a

lakosság számára a vérbosszú. Az átutazók

számára tiltott a mágiahasználat, bár ezt

nem veszik túl szigorúan. Az idegennel

szemben gyakran barátságtalanok. Az

emberek gyanakvóak és nemritkán

egyenesen rosszindulatúak. A városban

kedvelik a szűk, csipkés ruhákat,

köpönyegeket. Az uralkodó színek a fekete

az arany és a vörös. Gyakori még a lila és a

mentazöld, ékszereket szívesen hordanak.

Lakosság: A lakosság erősen vegyes, de

főleg emberekből áll.

Hatalom: A hatalmat Maleagrosz

gyakorolja a konzulon és a nemesi házak

tanácsán át. A mindenkori konzult ő jelöli

ki, míg a tanácsnokokat a házak küldik.

Kisebb ügyekben a tanács dönt.

Malargan

Malargan hatalmas városa a negyedkorban,

az Ó Keldor birodalom virágzó tartományi

székvárosaként épült. Később Észak

Keldor kereskedelmi fővárosa volt, ám a

város bárója az árnyak korában Maleagrosz

lázadása mellé állt és kikiáltotta Malargan

függetlenségét. A sötét úr bukása után a

Keldori király hadat üzent Malargan

bárójának, Hiszkarisz Maraldornak és

ellene küldte teljes haderejét. Ám a báró

segítséget kért Enelior árnyelfjeitől. Az

orozandíri udvar meghallgatta kérését és

ezer trollfattyú rabszolgát küldött elf

idomárokkal. Ám Orozandír drágán mérte

a kérészéltűeknek nyújtott segítséget,

követelte, hogy a báró tegyen hűségesküt

az Eneliori Szilda uraknak és adózzon

évente százezer aranydukátot. Hiszkarisz

készséggel belement az alkuba, és a

következő tavaszon döntő vereséget mért a

várostól nyugatra állomásozó királyi

csapatokra. Senkinek sem kegyelmezett, az

elfogott katonákat a holtakkal együtt égette

el a hatalmas máglyákon. Ezen a helyen,

amit a köznyelv Holt lovagok völgyének

nevez, kísértetjárta átokföld született.

126

A következő két év viszonylagos békében

telt, ám a lakosság lázadozni kezdett a

magas adók és a nyomor miatt, amit az elf

urak által kivetett sarc vont maga után. A

következő évben kitört a dögvész. A

lakosság megtizedelődött, a kereskedők

elmaradtak, a kincstár kiürült. A báró

képtelen volt tovább fizetni az Eneliornak

járó adót. Követeket küldött Orozandírba

hogy engedményeket kérjen, ám a követek

élőholtként tértek vissza az üzenettel,

Enelior isteni birodalma hadat üzen a

féregéltűek áruló tanyájának.

A bárónak sürgősen cselekednie kellett, ha

nem akarta végignézni városa teljes

pusztulását.

Maleagrosztól kért segítséget ám a sárkány

hadban állt a Nazeldarikra szintén igényt

tartó keldori nemesekkel és nem tudott

érdemben segíteni.

Maraldon ekkor elkeseredett lépésre szánta

el magát. Követeket küldött minden

nagyobb thorali városba és zsoldba hívta

az alvilágot. Minden bűnözőnek bocsánatot

és büntetlenséget ígért a város falain belül

és földet azokon kívül, aki mellette harcol

az elfek ellen.

A kalandoroknak részt kínált a

hadizsákmányból, a kalózoknak szabad

kikötőt, a tolvajoknak szabad

kereskedelmet ígért.

Az árnyak kora borzalmai által

nyomorbataszított csőcselék és a

kalandvágyók tömegei pedig özönlöttek a

város zászlaja alá.

Következő év tavaszán a város előtt

legyőzték Enelior seregét. A báró tartotta

szavát és a

Hasadt pajzs ötödik évében létrejött

Malargan városállama.

A város mai napig ebben a formában

létezik. A környező mocsaras területeket

lecsapolták és a bevándorlók zöme

letelepedett az új, zsíros földeken. Így jött

létre Hatfalu. Eredetileg valóban hat

különálló falu volt, de a lakosság

gyarapodtával igazi elővárossá nőtte ki

magát.

A metropolisz átmérője már elővárosaival

együtt negyven mérőföld, lakóinak száma

meghaladja a négy milliót.

A város maga a Szivárvány folyó

torkolatmocsarára épült, hatvanezer

mágikusan időtállóvá tett tölgyfacölöpre,

és mégannyi kőmenhírre. A folyó

gyakorlatilag a város alatt ömlik a

tengerbe. Ez a mocsár számtalan

teremtmény otthona.

Malargan az egyetlen város, amely

függőlegesen tagolódik építészetileg és

társadalmilag. A várost az évezredek alatt

egymás tetejére emelt épületek és

utcaszintek alkotják. Néhol ezen szintek

vastagsága eléri a kétszáz ölet. Az alsó, ősi

szintek kazamatái mára szinte

ismeretlenek, kevesen tudják miféle

borzalmakat és kincseket rejtenek a

befalazott, penészes járatok. Beszélik,

hogy a XVI. Báró a vörös dögvész idején

egész lakónegyedet falaztatott be, és ezek a

nyomorultak azóta is a nyirkos járatokban

bolyonganak, csillapíthatatlan éhséget

érezve minden élő után. Egyesek az

Árnysíkra nyíló kaput gyanítanak itt,

mások szerint sötételf közösségek is élnek

az alsóváros mélyén. Ami biztos, hogy

számtalan sötét szekta és titkos rend talált

itt menedéket. A város halottait is ide

temetik.

Szintén a mélyben, a hatalmas cölöpök

lábára erősített famólókon épült fel a

hatalmas és tarka kikötőnegyed. Areasz

minden tájáról érkeznek ide hajók. A

tömeg mindig óriási, számtalan piac és

fogadó található itt, egymást érik az

álomházak és az örömtanyák.

Folyamatosan tízezer gáz és voharlámpás

adja fényét, hogy jól-rosszul megvilágítsa

e hatalmas, mesterséges barlangvilágot. Az

árut és az embereket a kereskedőnegyed

raktáraihoz az alsóvároson át hatalmas

felvonókkal húzzák fel a féregizom

motorok, gőzgépek, és csontvázszolgák

tömegei.

Kevesen tudják, hogy az öböl padlatát

adó százötven öl gránit alatt rejtőzik

Sharum, a sötételf Nivrill kereskedőház

által üzemeltetett mélysötét béli független

127

kereskedőváros. Malargan bárójával

karöltve a sötét elf kereskedők itt

bonyolítják mélysötét és a felszín közti

kereskedelem jelentős hányadát. Az

alsóvárost elfeledett és jól őrzött kapuk

tucatjai kötik össze Sharummal.

Az alsóvárost a felszínnel egybekötő

egyetlen hely a gigantikus Melekezer

víziaréna. Ez a hatalmas amfiteátrum

százemeletes nézőterével félmillió néző

befogadására képes.

E senkiföldje a csatornák szennyének

gyűjtőhelye, ahol agyhalott szolgák, rabok

és csontvázszolga munkások gondozzák a

fekálián tenyésző vohartelepeket, melye

szirupja a nyomornegyedek lakóinak fő

tápláléka. A felső szinteket megvilágító

gázlámpák, és a főzést valamint fűtést

biztosító tűzhelyek hajtóanyaga e telepek

által termelt metán.

A kazamaták feletti alsóváros vagy más

néven békaváros lakói a szegények

sokszázezres tömegei. A sötét, levegőtlen,

füstös járatokban az utcákon folyik a

túlterhelt régi óncsatornákból a felsőváros

szennye. A lakók közt sok a goblin és a

patkányember. Nekik két törzsük is él a

békavárosban. A lakók milliónyi

patkánnyal osztoznak otthonaikon, a

járványok és a lázadások mindennaposak.

A város nemesei és sok kalandozó rendez

vadászatokat a helyi lakosokra. Itt található

a város rettegett börtöne, a Torok is. Az

alsóváros levegője a szűk légaknákból

származik, melyeket, mint hatalmas tüdők,

tíz öl magas vohar fújtatók látnak el éltető

levegővel.

Hasonló féregizomrendszer pumpálja a

város óncsöveiben a szennyet, és a tiszta

vizet, melyet a lakók a folyó feljebb lévő

folyásából merítenek, és amihez az

alsóváros páriái igen ritkán jutnak hozzá.

A következő szint a kereskedőváros. Itt

látható a város gazdagságának fő oka, a

szabad kereskedelem. A hatalmas piacokon

a mélysötéti elf boroktól a szellem nép

rabnőn át az élőholtakig minden kapható.

Csak pénzváltóból hatszáz bejegyzett

üzemel itt. Ha valaki kifizeti a bárónak járó

kereskedelmi tizedet, bárki legyen is az,

bármivel üzletelhet. Itt Areasz szinte

minden faja megtalálható. A város Még

Undarr földjével is nyíltan kereskedik

éppúgy, mint Elnariennel. Legendás a fél

négyzetmérőföldnyi rabszolgapiac. Itt

található Dukalon egyik legnagyobb

banktemploma. Ugyanitt terül el a kapuk

tere ahonnét a szilánkokra is nyílnak

kapuk. E negyed áruforgalmát a kikötővel

összeköttetésben álló fogaskerekű sín

rendszerek, és hatalmas, vohar hajtotta

felvonók biztosítják.

A következő az Örömnegyed. Itt a

szórakozni vágyónak mindenre lehetősége

nyílik. Számtalan örömház és egzotikus

játékterem váltja egymást. A negyed

ezenfelül tucatnyi színház otthona. Itt

található a fogadók zöme is. Talán a leg

ismertebb a Kilenc Pokol, Átokfattyú

tulajdonosának és más síkokról való

ételeinek köszönhetően. Ez a városrész

Thoral szerencsevadászainak

gyülekezőhelye. A negyed szellőzését két

hatalmas akna és egy széles sugárút, a

szelek útja hívatott jól, rosszul ellátni.

A polgári negyed nagy része már

érintkezik a felszínnel. Itt találunk nyílt

utcákat, sőt egy-egy parkot is. Itt lakik és

dolgozik a tehetősebb lakók zöme. De

találunk még fogadókat és boltokat is.

Ezenkívül számos templom és iskola épült

itt. Az érdeklődő a harctól a Dzseladi

filozófiáig bármit tanulhat, még

boszorkánymesteri mágiát is. Itt található

Nagathan egyházának második legnagyobb

koponyakönyvtára is.

A palotanegyed a város csúcsa. Széles

sugárutak, egzotikus vadasparkok, égre

törő márvány és gnóm mintára épült

szegecselt fém és kristályüveg tornyok

fogadják a látogatót, melyek közt égjárók,

szárnyas voharkocsik, és az őrök repülő

hátasai manővereznek. . Itt található a

nemesi tanács gigantikus márvány

félgömbje, vagy a legendás száz öl magas

malargani függőkertek, melyek

druidamágiával létrehozott klímájuk miatt,

Areasz szinte minden növényfajának

otthont adnak. Itt található még a Báró

csonkagúla formájú, vérkő palotája. A

128

palotanegyed ad otthont a hatalmas léghajó

és égjáró kikötőnek is, melyet közvetlen

liftek kötnek össze a folyami kikötővel. A

város egét egy Dah’khaladban készült, fém

égi erőd védi, melynek félgömb alakú vas

feneke sötét árnyékot vet a városra, és

rozsdával szennyezi a lecsorgó esőt, égre

mutató ágyúi és mágikus gőzkatapultjai

pedig félelmet oltanak minden ellenség

szívébe. Az égi erőd személyzete egy

zsoldos gólem klánból áll.

A várost ezen kívül ötven öl magas, húsz

öl széles mészkőfalak, ostromgépek

tízezrei, és kiterjedt, a szinteket is

elválasztó erődrendszerek védik.

A falakon kívül terül el Hatfalu. Az

összeolvad települések mára kerületek

lettek. Ezek a következők: Alsólápos,

Felsőlápos, Arcsád, Kövesd, Szilastanya,

Keleti kaszáló. Ezek a kerületek

mezőváros jellegűek. A Termelés ezek

határán kívül zajlik. A legzsúfoltabb,

nagyvárosszerű Kövesd, míg Szilastanya

megőrizte széles utcáit és fáit, ezért a város

előkelőségének kedvelt pihenőhelye, itt

sok a villa és az elit fogadó. Alsó és

Felsőlápos szegény lakossága főleg

halászatból él, míg Arcsád és Keleti

kaszáló lakosai földet művelnek és

kereskednek a várost ötven mérőföldes

körzetben körülvevő tanyavilág

parasztjaival.

Nyelvek: a lakosság a Keldorin kívül

általában beszéli a közös nyelvet is.

Vallás: A fő vallás a Krinasszaszi

pantheon, de szinte minden vallás, az

alsóvárosban nem hivatalosan még Hélosz

templomai is megtalálhatóak.

Zászlók, címerek: A város címerében

kék ég alatt ezüst vízen egy smaragd hajó

látható, ez látható a címeren és a zászlón

is.

Közbiztonság: A közbiztonság a lakosok,

a gazdag negyedek és a boltok számára

igen jó, ám az őrök, az idegenek és a

szegények gondjaival kevésbé törődnek.

Ha egy kalandozó a nyílt utcán szúr le

néhány koldust vagy a társát, az őrség a

füle botját sem mozdítja. Ennek oka hogy a

város megélhetését az utazók és a szabad

kereskedelem adja. Ezért a báró nem szól

bele az idegenek dolgaiba míg azok nem

sértik a város érdekeit. Viszont hivatalos

testőr olcsón fogadható és ez a város

védelme alá vonja a bérlőt. A

békavárosban és a kazamatákban nincs

közbiztonság.

Árak, Pénznemek: Az árak magasak. A

helyiek minden pénznemet elfogadnak.

Klánok, Rendek: A városban számos

rend képviselteti magát. A legtöbb alvilági

rend félig nyíltan működik. A legnagyobb

tolvajklán a több tucat közül talán a

Bíborban születettek, a legnagyobb

fejvadászklán a Szürkék. Jelentős még a

Démonlánc és a Barrakúda

kalóztestvériségek, valamint a Fekete

szűzek női boszorkánymester rend

bedolyása. Ezenfelül többszáz más rend és

szekta is működik a város területén.

Jelentős erő még a város rendfenntartó

szervezete, a Malargan karmai. Ez a rend

zömmel elit trollfattyú katonákból áll.

Nemesi házak: A város számtalan

nemesi házzal rendelkezik akik közt fel

van osztva a föld, illetve a városnegyedek.

A legjelentősebb család a Hiszkariszok, ők

a város urai, közülük kerül ki a mindenkori

báró. Utána következnek a La’Fetták, a

Fon’tanuk és a Korzakkok

Átokföldek: A város alatti mocsár és az

alsóváros egyes részei, valamint a Holt

lovagok völgye átokföld.

Kapuk: A kapukkal szinte bárhová, még

a nagyobb szilánkokra is el lehet eljutni.

Szokások, öltözködés: A helyi szokások

furcsák lehetnek. Szinte minden

megengedett ami nem sérti a város

érdekeit. A hagyományok sokfélék, szinte

mindig van valamiféle ünnep, fesztivál. Az

öltözködési szokások igen változatosak,

jellemző a sok ékszer.

Lakosság: A lakosság erősen vegyes,

Areasz szinte minden faja képviselteti

magát.

Hatalom: A hatalmat a báró gyakorolja,

évente kétszer összeül a nemesi tanács, ők

tesznek törvényjavaslatokat. A

törvényhozásban is a báró dönt. A

129

nemeseknek a saját földjükön vagy

városrészükben pallosjoguk van.

Dovan tornya

Dovan tornya, és a hozzá tartozó Eldaren a

Sárkányhát hegység délnyugati lankáin

álló kis államot alkotnak. A vezető szerep

a térség legnagyobb településéé, Dovan

tornyáé. A települést az ötödkorban

alapította Vasbotos Dovan, a híres

kalandozó varázsló. Dovan, miután

legyőzte az ott tanyázó rettegett ködóriás

mágust, Magretet, egy kis kőtornyot épített

a festői Riveltarma hegy egy tisztására, egy

nagy mágikus potenciállal rendelkező

kénes tavacska, a Büdösforrás mellé. A

tavacska fókusza olyan erős volt, hogy

megduplázta a közelében alkalmazott

varázslatok erejét. A torony lassacskán

faluvá nőtt, mikor Dovan tanítványai kis

kunyhókat építettek a tisztásra, és a

varázslók védelmét kereső hegyi favágók,

mézkeresők és aranymosók is itt telepedtek

le. E kis hegyi faluból alakult ki mára

Thoral legnagyobb mágia egyeteme.

Dovan tornya mára nagyvárossá nőtte ki

magát, ami igen szokatlan, tekintve, hogy a

hegyi erdők szívében áll, mezőgazdaság

nélkül, és csak az Eldarenből jövő keskeny

úton lehet hagyományos módon

megközelíteni. A várost a gyönyörű, élő

természet veszi körül, hála a torony

mestereivel szövetséges Hegyek Őrizői

nevű druidarendnek. Dovan tornyát

Eldareni márvány falak veszik körül,

csipkés bástyákkal, vízköpőkkel díszített

mellvéddel, és a falba vésett, aranyszín

rúnákkal. A fal csak jelképes, hiszen a

város fő védelmét a mágikus védőrúnák és

erőterek adják. A kapun belépő utazót a

város őrsége és katonasága, az Arkán

lovagok fogadják, és igazítják útba. E rend

tagjai, amellett hogy maguk is korlátozott

mágikus erőkkel bírnak, nagy erejű

mágikus eszközöket, fegyvereket és

vérteket birtokolnak, valamint mágikus

fémkreatúrákat irányítnak.

A város maga nem túl nagy, ám igen

kultúrált és szép. A kapuknál lévő

istállókban kötelező a hátasok, illetve a

színekben az egyéb járművek leadása, ám

igen olcsón bérelhetők speciális lebegő

korongok, melyek parancsra bárhová

elviszik a karaktert. A város kövezett, szűk

utcácskáit többszintes, fazsindelyes,

virágos ablakú kőházak határolják. Az

utcákat és szoborcsoportokat mágikus

fénygömbök világítják meg, és a

nevezetességeknél varázsszájak mondják el

a műemlék történetét. A város fő

nevezetessége a múzeummá alakított

eredeti torony, melyet Dovan épített és

lakott. Emellett híres még a Kapuk tornya,

egy hatalmas bazalttömbből kifaragott

torony, melyből egyesek szerint több mint

ezer kapu nyílik egzotikus tájakra, sőt más

síkokra is.

Emellett híresek még a város fürdőházai és

fogadói, hisz a mágusok, a város urai

híresen kényelemszerető és gazdag népség.

Ezért van, hogy Dovan tornyában kapni

friss mélytengeri rákot, vagy mélysötéti

gubis húst is.

A város legimpozánsabb komplexuma

mégis a mágia egyeteme, mely egyúttal a

várost és az államot uraló varázslórend, a

Tor’Arkanum központja is. A komplexum

a város központjában áll, a többi

városrésztől egy mély árok választja el,

melyben másodpercenként más varázslat

villódzik és kavarog, a tűzfaltól a

halálsugarakig. Az árok felett nyolc híd

ível át, melyek egy-egy torony kapujában

végződnek. A tornyok egy nyolcszöget

adnak, melyet falak, épületek és udvarok

kötnek össze, és melynek középpontjában

egy kilencedik torony áll, a Tanács tornya,

mely a Büdösforrás fölé épült.

A nyolc saroktorony mindegyikét egy rúna

uralja, utalva a toronyban tanított mágikus

iskolára. A kapukat és a tornyokat

összekötő márványfalakat frízek, vízköpők

és varázsfények sokasága díszíti. Maguk a

tornyok az ott tanított művészet színeit

viselik, így a lélekmába tornya fekete

márványból és elefántcsontból áll, míg a

mágiauralásé gyöngyház és gyémántpor

borítású.

E komplexum szolgák, novíciusok, és

varázstudók tömegének ad otthont.

130

Kertjeivel, könyvtáraival és

laboratóriumaival igazi kis város a

városban.

A rendház körül több Míthea templom és

számos üzlet kapott helyet. Az üzletek a

világon szinte minden mágiával

kapcsolatos alapanyagot és segédeszközt

kínálnak, sőt, egyedülálló módon kész

varázstárgyakat is, hisz a forrás miatt

ezeket itt jóval könnyebb elkészíteni. A

boltok közt akad csak alkimista

felszerelésre, varázspálcákra, vagy

fegyverekre, vértekre specializálódott is.

található itt famulusbolt, és mágikus

tetoválóműhely. Itt székel egy törpe

ékszerész és kovács klán, a Pörölyfiak,

továbbá egy gnóm mechanikus és

puskamíves céh is. Továbbá itt áll a

legnagyobb csatamágus rendház, a Míthea

Akarata. A városban, amely egy nagy

varázspiac, csak úgy nyüzsögnek a

különböző mágiaűző szerzetek. A fogadók,

borsos áraik ellenére, folyton tömve

vannak. A legnagyobb tömeg az évenként

a város szabadon alakítható, sőt más

terekre nyitható varázsarénájában

megrendezett mágustornára, és az azzal

egybekötött tavaszköszöntő vásárra jön.

Ekkor Elnarieni kereskedők és mágusok is

érkeznek a városba, kincset érő

portékáikkal, mely szinte csak itt kapható.

A város lakói kedvesek és nyíltak, bár

kissé lenézik a mágiát nem mindennapinak

tekintő, „szájtáti” csőcseléket.

Dovan tornyában szigorú, de igazságos

törvénykezés dívik, melynek betartásáról

az Arkán lovagok gondoskodnak.

A város és az ország irányítói a Tízek

tanácsa, mely a nyolc torony és

iskolaforma mindenkori mesteréből,

valamint a Tanács és a Kapuk tornyának

őrizőiből áll. A Tor’Arkanum mindenkori

feje a Tanács tornyának és a forrás

mindenkori őrizője. E megtisztelő poszt

már kétszáz év óta Holdfény Milirella, az

elf varázslónő vállain nyugszik. A rend

nyitottságát mi sem tükrözi jobban, hogy a

Kapuk tornyának jelenlegi őrizője,

Szasharlamasz egy dögfattyú, míg a

védőmágia tornyának mestere egy

Kheor’tha nevű jádeszín földsárkány. A

rend politikailag független, ám

Krinasszaszt támogatja, és jó kapcsolat

fűzi Elnarienhez, valamint a Nyolc torony

szövetségéhez.

A városban évente több száz mágust

képeznek, a képzés ideje tizennégy év. Sok

nemesi család vagy mágus küldi ide

tanulni sarjait, hisz az itt szerzett diploma a

biztos tudás, és a majdani megbecsülés

biztos záloga. Több városállam uralkodói,

vagy nagy uralkodók tanácsosai

nemzedékek óta a Tor’Arkanumon

végeztek.

Eldaren

Dovan tornya mellett a térség másik

jelentős települése Eldaren. A városka

Dovan tornyától mintegy harminc

mérőföldnyire, a Bogármedve patak két

partjára épült. A település igen gazdag,

márványkitermelésének és

papírgyártásának köszönhetően, mely

utóbbit nagyrészt Dovan tornyának tart

fenn. A város festői látványt nyújt kis

teraszos földjeivel, kétszintes, palatetős

házikóival és a hegyekre nyíló mesés

kilátással. Talán ennek, és híres

színházának, a Taraltinasznak köszönheti

népszerűségét a művészek és műkedvelők

között. A város híres még bárd és színi

iskolájáról, valamint évenként

megrendezett színházi fesztiváljáról,

melyre egyedülállóan, szellem-nép No’sei

színészek is érkeznek. A város fő

eseménye ez a tavaszi fesztivál, mely,

mintegy kísérőrendezvényként, két nappal

követ a Dovan tornyában megrendezett

nagyvásárt.

A város, amellett hogy papírral és friss

zöldséggel látja el a fővárost, a környező,

délkeletre fekvő falvak központja is, hisz

mágikus vasfa falai és az Arkán lovagok

komoly védelmet jelentenek bármilyen

támadás esetén. A várost a mindenkori,

Tor’Arkanum által kinevezett régens

uralja. Ezt a posztot jelenleg a város

méltán népszerű szülötte, a híres kalandozó

énekmondó és mágus, Maladír Alanderil

tölti be, ki emellett a színház és az iskola

131

direktora is. Maladírról kevesen tudják, de

az egyik tanácsnok, Alkonyfátyol Genlyan

és a közeli elf falu főnökének, Erőskarú

Galadírnak törvénytelen fia.

A város közelében fekszik egy elf falu,

Tölgyesliget. A falu egy közeli szurdok

hatalmas tölgyeire épült, és lakói, bár

otthonuk közel fekszik Eldarenhez, mégis

igen visszavonult életet élnek.

A város közelében egy Lidércdomb nevű

átokföld is található. Ez a zöld fűvel fedett

halomcsoport, melyet mohos, kidőlt

menhírek védenek, egy elf király sírját

rejti. E sírba helyezték el az egyik sötét

gömböt, hogy Hél papjai ne találjanak rá.

A sírt Tölgyesliget lakói és a Tor’Arkanum

tanácsnokai őrzik. E sötét titkot csak az

elfek, a tanács tagjai és a régens ismerik.

A Dombvölgyvidék

A Tordúin felső folyásánál, a Sárkányhát

hegységtől nyugatra a nagy folyam és a

kietlen Farkaspuszta közé ékelődve,

mindentől távol terül el a

Dombvölgyvidék. E kies táj igen kellemes

ám vad vidék. A löszös dombokat éger,

vadszilva és tölgyerdők, galagonya és

vadrózsabozótok, rétek és vízmosta

szakadékok tarkítják. A völgyeket tocsogós

lápok, sötét éger és fűzerdők, tavak és

patakok szelik darabokra. A számtalan

völgy és domb közt könnyen utat téveszt

az idegen. A dombvölgyvidék éghajlata, a

közeli Farkaspuszta nedves, tenger felől

fújó szeleinek és a keleti nagy hegyeknek

köszönhetően csapadékos. A tél hideg, a

nyarak viszont kellemes melegek. E

völgyek és dombok lakói főként emberek

és félszerzetek, ám számos más, ritkább

szerzet is otthonra lelt e vidéken. A

legenda szerint a dombok első lakója az

ötödkorban Íjász Hrút, a félelf volt, ki

legyőzte az itt élő dombi óriások királyát,

Celberondot és a legdélebbi, Szíjvölgynek

nevezett völgy bejáratánál megalapította

Csermelyrév városát. E város azóta is a

térség életének központja.

Ezt követően számos család érkezett,

főként északról, a Loch’larrai népből, hogy

új életet kezdje e mindentől távoli, gazdag

és szabad földön. A völgyek és dombok

lassan benépesültek, ám az ittlakók azóta

sem tömörültek szervezett állammá,

megmaradtak független telepeseknek és

erdőlakóknak. Ám a külvilág, mint

egységes birodalmat emlegeti őket.

Álljon itt a Dombvölgyvidék kissé

részletesebb ismertetése.

A legészakibb dombok és völgyek, a többi

itteni tájegységhez hasonlóan a legnagyobb

dombról, Ködhátról kapta a nevét. Ködhát

legjelentősebb dombvonulata a névadó,

bozótos erdőkkel és szakadékokkal

tarkított dombság, a Ködhát. Ez a

Dombvölgyvidék határa, innét északra a

vad kő és földóriások, bestiák és trollok

uralják a vidéket. A ködhát, és a környező

völgyek lakói főként emberek, akik elszórt

tanyákon és kis, cölöpsánccal védett

falvakban laknak. Főként vadászatból és

kecsketartásból élnek. A vidék egyetlen

nagyobb települése a déli Koromvölgyben

álló Bakdombfalva. E táj lakói, talán az

óriások és a vadon állandó fenyegetése

miatt igen mogorvák és barátságtalanok. A

Ködhát nyugati végénél, egy eldugott

völgyben található a roppant menhírekből

álló elf körszentély, a Kőmorzsák. E

völgyet néhány druida, és a vidéket járó

kószák lakják, kik megvédelmezik a vidék

lakóit a vadon szörnyeitől, és a Tűzvölgy

népétől. Ezek leghíresebbike Cserkész

Eldoran, a bőreváltó.

A ködháttól délnyugatra, észak-déli

irányban terül el Tűzvölgy, a Keldori

eredetű vad törzs, a Merkatok földje. E

gazdag föld határos a Farkaspusztákkal,

míg keletről a Süvegdombok határolják.

Valaha számos szabad tanya és falu állt e

földön, ám a Merkatok, e vad, Keldori

törzs, kik nem tértek meg Krinasszasz

hitére, hanem őseik isteneit imádják,

elfoglalta a völgyeket, és erős államot

alapítva folyamatosan zaklatja a

Dombvölgy vidék más népeit. A Merkatok

kevély népség, magasak és erősek, hajuk

fakó, szívük vad. Számos erődjük vigyázza

a határdombokat és kémleli a

Süvegdombok karavánútjait vagy a

Farkaspuszták felől betörő szörnyeket,

132

kiket a puszták szellemurai szorítanak

mindinkább a dombvidék határára. Ezek

közül a legnagyobb a Shidarring, azaz a

Pajzsgyűrű. Városaik nemigen akadnak,

kivéve királyuk székhelyét, a kőből emelt

várost, Ragburgot. A nép inkább tanyákon

él, és marhát tart, kölest és zabot vet,

télfordultával pedig dombonként

összeállnak egy-egy helyi vezér alatt és a

békés népeket fosztogatják. E hadjáratoktól

eltekintve azonban a Merkatok törékeny

békében élnek a Dombvölgyvidék

népeivel.

Tőlük keletre terül el a Süvegdombok

hosszanti, erdős sávja, mely egészen a

Tordúinig nyúlik. E tájat pásztorok és

favágók, valamint bőreváltók és kentaurok

lakják, kik a Dombvölgyvidék uraival

kötött szerződés szerint védik Merkatoktól

az északra, a Ködhát és tovább a Coll folyó

felé tartó, erőszekerek járta karavánutat, a

Pornyelőt. E kemény harcosok a

süveghegy erődített és bozótos őserdőkkel

rejtett szakadékaiban élnek. A dombok déli

részén egy Tordúinra néző dombon áll az

Agyartorony, Miralan papnőinek

kegyhelye és kolostora. A torony jó

kapcsolatot ápol a Kőmorzsák és a

Süveghegy uraival, valamint Marbronnien

király népével.

A Süvegdomboktól és a Tűzvölgytől délre

hatalmas területen fekszik Barázdavölgy. E

tájat a legelő marhacsordák és birkanyájak,

búzamezők, gyümölcsösök és sövények

jellemzik. A kis erdősávok és ligetek közt

megbúvó tanyákat gesztenye és hársfákkal

szegélyezett utak kötik össze. A

halastavakat tápláló patakok fölött, melyek

közül legnagyobb a tizenkét malmot

meghajtó Mézgapatak, kőhidacskák

ívelnek át. E vidék gazdag és békés,

valóságos bőségszaru. A tanyavilágot és

falvakat vegyesen lakják emberek és

félszerzetek, meg néhány gnóm, a

Borzvölgyben. E völgy a vidék technikai

fellegvára, a gnómok gépimádatának, és

újító kedvének hála. E táj lakói békés

földművesek és kézművesek. Legnagyobb

települései a Patkóvölgyi Jursa, a

Kövesdombi Fűzrekettyés valamint a híres

Malomfalva, hol Romellia, a szörnyek által

rettegett félszerzet varázslónő és

tanítványai élnek egy, a város melletti

udvarházban, Hollókövön. Barázdavölgy

keleti sarkán, a Tűzvölgy és a Farkaspuszta

határán található a ködös Posványföld. E

mocsarat lidércek, trollok, goblinok és

korcssárkányok lakják, a helyiek pedig

messzire kerülik. Mondják, a mocsár

mélyén áll a föld óriások legendabéli

királynőjének, Braghildnek elsüllyedt

kincsesvára. A vár valóban ott áll, ám mára

a sötételfek egyik erődje, ahonnét időnként

lecsapnak a vidékre. E nyugati

határvidéket a dombok gerincére épült

Brokkok, fából és kőből rótt, ősi rúnákkal

megerősített határtornyok őrzik, akárcsak

keleten, az errefelé mocsaras Tordúin

ártereit és tavait, ahonnét a sötét vízitörpék

gőzgályái lecsapnak a nyugati partra,

rabszolgák reményében.

Barázdavölgytől délnyugatra terül el

Sötétdomb és Sötétvölgy. E hatalmas

területet egy egybefüggő erdő, a

Sötétvadon borítja. Az erdő ősöreg, fái

hatalmasak. Ösvényeit Entek és szellemek

róják, lombjai közt sárkánygyíkok

pihennek. Az erdő mélyén található

Rejtekfalva, Marbronnien tündérkirály és

népének birodalma, kik állandó harcban

álnak az erdő sötét tündéreivel, ki

Galócatető nevű falujukból próbálják

meghódítani Sötétvadont, majd az egész

Dombvölgyvidéket. Ehhez királyuk,

Szömörce Galdric még Posványföld

elfjeivel is szövetségre lépett. Az erdő

mélyén fakad az Angyalok forrása,

melynek vize a legenda szerint választ ad

az igazszívűek egy kérdésére, ám a

sötétszívűek, kik a vízből kortyolnak,

minden emléküket elfelejtik. A Sötétdomb-

sötétvölgy erdei számtalan fókuszhelynek,

ősi ligeteknek, forrásoknak ad otthont,

melyek egy részét a viszálykodó tündérek,

más részét az erdő még náluk is ősibb

lakói, szfinxek és szellemek uralnak. A

Sötétvadon veszedelmes hely, hol az

idegen könnyen rejtekútra téved, hogy

aztán örökre eltévedjen a tündérvarázzsal

átszőtt ősi vadonban.

133

Sötétdomb és Sötétvölgy kelti szomszédja,

az északon szintén Barázdavölggyel

határos, és a vidék folytatásának tartott

Szíjvölgy. E terület nagyban hasonlít

Barázdavölgyhöz, ám annál sűrűbben

lakott, főként a névadó Szíjfolyó

völgyében. Itt terül el a Dombvölgyvidék

fővárosa, a Szíjfolyó és a Tordúin

találkozásánál épült Cserrév. Cserrév békés

és gazdag hely, virágzó műhelyekkel és

méretes kikötővel. Házai takarosak, főként

fából, vízmosta görgetegkőből és folyami

mészkőből épültek, az utcákat folyami

kavics borítja. A várost négyöles terméskő

fal határolja, melyen három kapu vezet át,

a Vízikapu, Hrút kapuja, ahonnét a

Pornyelő indul és a Vadonkapu, mely a

Sötétvadon felé vivő útra nyílik. E város ad

otthont a völgyek legnagyobb urának,

Cserpatak lordjának, Íjász Tormeddnak, és

mágus hitvesének, a kaotikus és zabolátlan

Cethilin Sólyomszárnynak. Cserrév,

kikötőjének és piacának köszönhetően a

Dombvölgyvidék összekötő kapuja a

külvilággal. A Szíjvölgy és a város népe

barátságos és vendégszerető. A kikötő

közelében, egy kis faluban áll a mogorva

elf, Cethil Steranninel hajóépítő-műhelye,

a híres Bükkforgács, ahol a Tordúin

legjobb hajói épülnek az ősi elf

ácstechnika, a tündérmágia, és a

voharnemesítés eredményeképpen, mely

művészeteknek Cethil egyaránt mestere. A

völgy északi részén, a Zuzmógally hegyen

áll Caer’Barad, a törpék által épített kő és

vaserőd, a Dombvölgyvidék közös

elitkatonaságának, a Domblovasoknak

kiképzőtábora. A Szíjvölgytől délre a

Sötétvadon folytatásaként hatalmas

rengetegek nyúlnak el a Tordúin mentén

egészen a következő nagyobb emberlakta

településig, Ezüsttóig.

Invrandil

Thoral délkeleti része a Bíbor tenger és a

Smaragd tenger közé zárt roppant méretű

földnyelv. Ezt a tájat ősi elf neve után

Invrandilnak, Tengerköznek hívják.

E terület éghajlata dél felé haladva egyre

enyhébb, a déli részeken egyenesen

mediterrán. A tájat északon hatalmas

lombhullató erdők uralják, míg a

délvidékre inkább a babér és citruserdők,

cserjés mészkődombok a jellemzők. A

terület legnagyobb folyója a Duír,

félszerzet nevén Iszaptekeres. A folyó

délebben fekvő ártereit hatalmas,

hőforrások által gőzbeburkolt lápok

uralják. Ezek számos ijesztő

teremtménynek nyújtanak otthont.

Míg az északabbi erdős vidék sűrűn lakott,

főleg emberi településeket lelünk itt, addig

a délvidék lakossága gyér, főként

félszerzetekből áll. Itt található a rettegett

tébolypuszta, melyet számtalan rémmese

leng körül. Invrandil nagyobb, ismert

tájegységei a következők.

Varanasz

Varanasz Invrandil délkeleti részének

legnagyobb városa. A smaragd tenger

partján fekvő településről először a

negyedkorban tesznek említést, mint

kalózok tanyája. A varanaszi

kalóztestvériség ebből a jól védett, sziklás,

mély vizű kikötőből indította portyáit a

Díreai partok, a Duír torkolatvidéke és a

Bíbor tenger felé. Az ötödkorban aztán,

Brannosz lovagja, Cedrick gróf, kinek

jegyesét egy Kalóztámadás során

megölték, kalandozókat toborzott és

átverekedte magát a keleti part akkor még

lakatlan bozótosain és a tébolypusztán,

hogy a szárazföld felől támadjon

Varanaszra. A támadás meglepetésszerűen

érte a járatlan földön magukat

biztonságban érző kalózokat. A csatában

csaknem mind odavesztek, a túlélők pedig

meg sem álltak a messzi kalóz

királyságokig. A grófnak eszébe sem volt

visszatérni, látva a mélyvizű öblöt és a

fövenyes partot. Várat épített, és nőül vette

a kalózok vezérének vad leányát, kit

párviadalban ejtett foglyul. Várbéli népül a

rab kalózokat tette, kik eddigre már jobban

félték és tisztelték, mint isteneiket.

Telt az idő, Keldor és Vanaria összeomlott,

részekre szakadt a bárók marakodásai és a

134

háborúk alatt. Tiriánai Tobald atya messzi

északon új hitet alapított, Amely

összefogta nyugathon isteneit. Errefelé a

dolgok keveset változtak.

Mígnem az Opálsárkány 43. évében, Hat

hasas gályával lovagok érkeztek észak

felől, hogy mély vízű kikötőt keressenek

keletre induló flottáik számára. Mikor

partraszálltak, a kisváros urát keresték, aki

eddigre Rich fia Godfrid lovag volt. A

lovagok azt mondták, lefoglalják a kikötőt

Krinasszasz nevében, merthogy innét

indulnak szent háborúra a pogány

Dzseladiak ellen, kik bitorolják Tiriana

szent városát.

Godfrid lovag sosem hallott Dzseladról

vagy Krinasszaszról, ám kikötőjét

semmilyen szent célért nem adta át. A

lovagok hiába érveltek és fenyegetőztek,

végül odébbálltak. Egy évre rá hatalmas

flotta érkezett a város alá. Godfrid lovag és

népe vitézül harcolt bár, mégis mind egy

szálig elestek. A lovagok új, hatalmas

hadikikötőt építettek a régi helyébe, és a

város virágzásnak indult. Tömegével

érkeztek a kalandorok, kincsvadászok,

körözött bűnözők és vallási fanatikusok

hogy egy új világban, új életet kezdjenek.

A város mai napig a keletre induló hajók

gyülekezőhelye. Innét indulnak a világkő

szentélye és Dírea felé.

A város mára már nyomokban sem

emlékeztet ősére. Nyüzsgő metropolisz

mely részben a keleti utazóknak és

kereskedőknek, részben az utóbbi kétszáz

évben fellendülő rézbányászatnak és az

üvegfúvásnak, valamint a keleti

alapanyagokat felhasználó

illatszergyártásnak köszönheti hihetetlen

gazdagságát. Egy eredeti fiolában lévő

varanaszi parfümért északon száz

aranydukátot is megadnak. A város maga

óriási, nyüzsgő utcáit, palotáit, tavernáit és

fürdőházait nemcsak erős falak és a

helytartói palota, hanem egy gnóm

gyártmányú ősi repülő erőd, az Igazságos

Béke is őrzi, félelmetes ágyúarzenállal. Ez

az erőd a város égi kikötője is egyben,

melyet kapu, és egy felvonótorony köt

össze a piactérrel. A városban hatalmas a

fogadónegyed és a három emeletes piac,

ahol a kereskedők a mesés kelet áruit

kínálják. Ezenkívül hatalmas még a

templomnegyed, ahol minden krinasszaszi

vallás képviselteti magát. Itt áll Nagathan

egyik hatalmas koponyakönyvtára, a

Bibiliotechae Luminae, és a szintén

Nagathannak szentelt Varanaszi Egyetem.

Mondják, a könyvtár mérföldnyi

katakombajáratainak falát, a

koponyatartályokban pihenő, rég halott

testvérek koponyái fedik. A város szűk és

kacskaringós, kövezett utcáin majd minden

faj és náció tagjaival összeakadhat az

utazó. A kikötőben a kikiáltók, halárusok

és prédikátorok egymással versengve

próbálják túlüvölteni a sómarta kövezeten

nyüzsgő tömeg moraját.

A város biztonságosan csak vízi úton, vagy

a krinasszaszi kapun át megközelíthető.

Vezet ugyan egy út északnyugatnak, Dél-

keresztút felé, ám az igen hosszú és

fáradságos, valamint nem kevéssé

veszedelmes a Tébolypuszta közelsége, és

a vidék lakatlansága miatt.

Tébolypuszták

Invrandil félszigetén, Feketeláptól délre, a

Duír keleti partjától a tengerig húzódik a

tébolypuszta. Ez a kopár mészkőfennsík

már az idők kezdete óta igen rossz

hírnévnek örvend. A negyedkorban, a

fajháborúk előtt elfek éltek ezen az akkor

még kies vidéken. A fajháborúk alatt aztán

kiirtották őket Hél hívei. A túlélők Eneliori

rokonaikhoz menekültek. Az elf nép

pusztulásakor, az itt lévő nyolc torony

egyikének mestere, az elf Loremon

szörnyű átkot mondott a földre, hogy a

hódítók se élvezhessék áldásait. Az átok

miatt kiszáradtak a citrus és babérerdők,

meddővé vált a talaj, és kialakult a vidéken

egyfajta vad, mágikus hatás. Aki a

tébolypusztán merül álomba lidérces, őrjítő

álmok gyötrik az elfek pusztulásáról. Ha

nem képes ellenállni az álom erejének,

reggelre kelve habzó szájú, vihogó

roncsként indul a Tébolypuszta szíve felé,

ahol vagy szomjan vész, vagy a romok

közt portyázó élőholt és lidérchordák tépik

135

darabokra. A vidéken a köd is szedi

áldozatait. E hatalmas, halott vidék

középpontjában, egy mágiaholt mezőn, ma

is ott áll a nyolc torony egyike. A

szövetség mágusai előszeretettel

használják avatási próbaként a pusztán

való átjutást a toronyig. A torony jelenlegi

ura Ard Und’arr az élőholt alakváltó

mágus. A pusztákon másik két

hatalmassággal osztozik. Nyugatra tőle, a

dombok és a Duírmenti mocsár

találkozásánál él Sharganbioron a hatalmas

és romlott sötét gőzsárkány, utódai

körében, míg délkeleten, Zaruth ősi városát

tartja Rash Al’zaruth, az elf kísértetlovag

és halálontúli serege.

A Tébolypuszták őrülete: Aki a

tébolypusztákon alszik, Mentális

ellenálláspróbát kell tennie, 2-es erősség

ellen. Ha elvéti, megbolondul, és

nyálcsorgató idiótaként a torony felé veszi

az irányt. Ha sikerrel jár, ép elmével

vészelte át ezt az éjszakát. A nehézség

azonban minden éjszaka után összeadódik.

Tehát a második éjszakán 4-es, a

harmadikon 6-os, és így tovább. Az

átokűzés és mágiatörés varázslatok

hatásosak az átok ellen.

Feketeláp

Feketeláp városát Nádjáró Tamin, egy

félszerzet halász és kalandor alapította a

negyedkor végén, a Duír lápvidékén talált

harmadkori romokon. A város kezdetben

csak a Nádjáró nemzetség, később több

félszerzet család otthonául szolgált. Igazi

virágzásnak a fűszerút kiépültekor indult.

Ekkor a félszerzet családfők összeültek és

megalapították Feketeláp szabad városát. A

mai napig ez az egyetlen félszerzet

alapítású város.

Feketeláp a Duír, helyi nevén Iszaptekeres

jobb partján, sok négyzetmérőfőld mocsár

közepén fekszik. Egyedül vízi úton lehet

megközelíteni, a folyó, vagy a láp felől.

Feketeláp körül nincsenek falak, védelmét

a járhatatlan mocsár biztosítja. Egyedüli

védelmi rendszere a határban felállított fa

őrtornyok, karók, iszapvermek és trükkös

csapdák rendszere, melyek, a félszerzet

találékonyságnak köszönhetően, nem

lebecsülendő akadályt képeznek. Erre

szükség is van a közeli mocsarakban

elterülő átokföldek lakói miatt. A város

központi épületei a harmadkori

mesterséges kőszigetecskékre épültek,

melyekből több tucat található itt. A

szigeteket hidak kötik össze. Az újabb

épületek főleg cölöpökre és mesterséges

földhalmokra épültek. A házak főleg fából

épülnek, gipsz vakolattal és nádtetővel.

A város tízezer fős lakosságának nagy

része kereskedelemből vagy halászatból,

rizstermesztésből és nádvágásból él.

Feketeláp minden évben, egy háromnapos

fesztivál keretei közt megrendezi Talkin

búcsúját, a városalapítást és Nádjáró

Algeron születésnapját. Az eseményre a

világ minden részéről érkeznek

félszerzetek.

A város híres a bazárról ami három

kőszigetre épült. A nyugati fűszerút és a

helyi kalandorok miatt itt szinte bármi

kapható. A bazár mellett található az

Iszapverem nevű hírhedt aréna és

harcosiskola, melyet egy Snall nevű

gyíklény üzemeltet. A városban ezenkívül

számos család, és néhány Valéra pap is tart

fent játékbarlangokat.

A főtéren található a város másik

nevezetessége, a Nádjáró család sírja. Itt

nyugszik többek közt Nádjáró Tamin és

Algeron is.

Emellett itt áll a város temploma, melyet

Talkinnak szenteltek, és két kápolnája,

ahol a hívők Erakhoz és Amirához

imádkozhatnak. A templom falait, a

félszerzet hívők által, kalandjaikról

idehordott számos ereklye borítja, a

manófogtól a szilda koponyán át, az

undarri tűzvetőig.

A város lakossága a Félszerzeten kívül

általában beszéli a közös nyelvet is.

A város közbiztonsága is megérdemel

néhány szót. Bár nincsenek alvilági rendek,

a félszerzetek nemigen ismerik a

magántulajdon fogalmát, és bár a

városlakók valamelyest megismerték már

eme elvont ideát, ám így is könnyen lába

kélhet az utazó erszényének,

136

dohányzacskójának, vagy őrizetlenül

hagyott csomagjainak. Emellett a mocsár

felől néha bejut egy-egy szörny, ám velük

hamar végeznek a maszkos-félholdas

címert viselő városi őrök, akiket

mezőőrségnek hívnak. Az őrség, mint a

lakók általában, nem ismeri a lopás

fogalmát és nem különösebben foglalkozik

az ilyen esetekkel.

A várost a tanács irányítja, mely a

legnagyobb családok éneiből áll. Ezek a

családok sorrendben a Nádjárók, a

Hurkasütők, a Kürtösfalviak, a

Kátránymancsúak, a Korsóbuggyantók és a

Gyíkrémlakiak.

Bolíria

Invrandil északnyugati részén, a Bíbor

tengerbe nyúló Szalavasz félszigeten

található a hatalmas déli birodalom,

Bolíria.

Az ország elég csapadékos, a nyarak

melegek és a tél enyhe. Bolíria északkeleti

részét hatalmas tölgy, gesztenye és

platánerdők borítják. A határvidék a

veszélyek miatt szinte lakatlan, csak az

átlag húsz mérőföldenként épült híres

erődláncnak, a Sárkány állkapcsának várai

alatt vannak néha falvak. Ezekben a

várakban teljesít szolgálatot Bolíria

legjobb katonai egysége, az ezüst griffek.

A határtól egynapi járásra már lakottabb a

vidék. Errefelé a mészkődombok tetején

gyakoriak a kastélyok. A völgyekben kis

falvak és ritkán városkák húzódnak meg.

Ezt a tájegységet Erdőfőldnek hívják.

Ezen a területen találhatóak az emberlakta

királyságok közt egyedül Bolíriában lévő

elf falvak. Az elfekkel a birodalom

alapítása óta jó a kapcsolat. Szórványosan

már akkor is éltek itt. Ennek köszönhető,

hogy a lakosság zöme kétnyelvű, a Bolír

mellett az elfet is beszélik.

Délnyugatra innen a dombvidéket

termékeny alföld váltja fel. E vidéken

gyümölcsligetek, szőlők és szántók

váltakoznak az erdős kaszálókkal. A

gyakori tanyákat és falvakat mezővárosok

fogják össze, errefelé ritkábbak a várak,

inkább csak erődített kúriákat látni.

Az utak jó minőségűek, gyakran kővel

felszórtak. Mellettük találhatóak az ország

híres fogadóscéhe, a Vörös griff által

fenntartott vendégfogadók.

A vidék gazdag, az emberek általában

barátságosak az utazókkal, földművelésből

élnek, melyet elf voharmunka lényekkel

tettek könnyebbé.

Nagyobb városokat csak a tengerparton

találni. Közülük is a legjelentősebb a

hatszázezres lélekszámú főváros,

Sharaman.

A gyönyörű város félkör alakban terül el a

Larn öböl partján. Határait tíz öl magas,

gránit falak védik.

Sharaman nyüzsgő kereskedelmi kikötő.

Egyesek szerint a Bíbor tenger

kereskedelmi forgalmának egynegyede

zajlik itt.

A város fölé nyúlik a híres citadella. Itt él a

királyi udvar és a mindenkori uralkodó,

jelenleg XVII Borisz. A citadellát, erőterén

és vohar ostromgépein kívül a királyi

címerállat, a griff hatalmas, arany szobrai

őrzik, melyek a legenda szerint vész esetén

életre kelnek.

A város másik nevezetessége az elfek által

épített szivárvány park. Ez a hatalmas zöld

terület kb. kétszáz forrást és patakot foglal

magába. Közülük sok a meleg vagy éppen

szénsavas vizű. A parkban hetvenkét

fürdőház és háromszáznegyven szabadtéri

medence, valamint számtalan egyéb

szolgáltatócéh található.

A város híres épülete a Thaya papjai által

fenntartott Álmok palotája, a délvidék

legnagyobb színháztemploma.

Itt székel a birodalom két hatalmas

lovagrendje, a nemességet felölelő Arany

griffek, és a pap-harcos Brannosz öklei.

Sharaman utcái viszonylag rendezettek és

tiszták, a szegénynegyed és néhol a kikötő

kivételével. Rengeteg a park, az utcák

tágasak. Sok a kecses, elf stílusban emelt

épület. A városban található az ország

egyetlen kapuja. Sharamanban az árak

valamivel magasabbak a másutt

megszokottnál, az ország saját pénzneme

az arany griff, az ezüst sas és a réz sólyom,

137

de egy az egyben váltják, és sok helyütt

elfogadják a krinasszaszi érméket is.

A birodalom vallása a Krinasszaszi, ám ezt

igen laza keretek közt gyakorolják. Az

uralkodó és az emberi lakosság zöme az

Ordae Magnasz híve, az elfek pedig saját

őseiket tisztelik.

A főváros mellett a vidék nagyobb

tartományai és az elf földek részleges

autonómiát élveznek. A tartományok

vezetői a királyhű nemesi családok.

Közülük a legnagyobbak a Feketesas, a

Rubinpajzsos, a Királysas, az Ezüstkardú

és az Aranysarkantyús család.

Az ország hagyományai és népszokásai a

Keldori utódállamok mintáját követik,

annyi különbséggel hogy a főbb elf

ünnepeket is megtartják. Az öltözködés

inkább praktikus, mint díszes. A lakosok

kedvelik a színes kelméket és a finom

bőrruhákat. Ékszert csak elvétve látni.

Andoria

Bolíriától keletre, a Bíbor tengerbe nyúló

Akhminara öböl partján egy másik nagy

birodalom terül el. A birodalom neve

Andoria, vagy, ahogy a Szövetségben

hívják, Nyolchercegség. Andoria

északkeleti határait egy röghegység az

Aham’duír, vagyis a Duír Gyűrűje

határolja. E hegyek természetes gátat

képeznek a birodalom termékeny földjei,

és Invrandil belső, vad területei közt. E táj

igen gazdag, a meleg nyaraknak, enyhe

teleknek és a hegyekből lefutó folyóknak

köszönhetően. A csapadék a

hegységgyűrűnek hála, mely meggátolja a

felhők futását, igen bőséges. A hegyek

lábát sűrű, párás őserdők borítják, míg

beljebb erdőségek, megművelt földek és

hatalmas, nedves rétek egyenlően váltják

egymást.

Andoria igen ősi és nagy múltú királyság,

melyet az Areusszal érkező Meer

nemesség egy csoportja alapított. Vezérük

Tangut volt, ki krónikák szerint elvette a

szövetséges Elnarien egyik főnemesének

leányát, a bájos Shirias’Allenórint, és

megalapította Andoria királyi házát. E

család uralkodik a mai napig töretlenül a

birodalom fölött. A betelepülő Meer

nemesség nem keveredett el az őslakos

Keld törzsekkel, hanem átvette fölöttük az

irányítást, és az itt élő nyolc törzs

területéből nyolc, részben független

hercegséget szervezett, melynek vezető

rétegét máig a Meer családok, míg hercegi

családjait egyenesen a királyi nemzetség

adja. Ám ez nem jelent etnikai ellentétet az

országon belül. Inkább egyfajta békés

együttélés jellemzi, melynek alapja, hogy

az őslakos, primitív törzsek örömmel

fogadták a magas kultúrával rendelkező

Meereket, akik megszabadították őket a

területet sanyargató démoni lények

hordáitól, és természetesen vették át a

vezető szerepet. A Nyolc hercegség, bár

népe a Krinasszaszi nyelvet beszéli, nem

tagja a Krinasszaszi szövetségnek.

Politikailag független, ám jó kapcsolatot

ápol a szomszédos Bolíriával. A lakosság

hercegségenként más és más nyelvjárást

beszél, őrzi ősi, törzsi identitását és

hagyományait.

Az irányítás a Griff hercegségben,

Csillagvár kikötőjének palotájában

székelő király kezében van. Neki tartoznak

jelenteni a Hercegek, kik mind

rokonságban állnak a királlyal, és igen erős

mágiahasználók, akárcsak a birodalmi

főmágus, és a Hadvezér. E személyek

örökölték Shirias’Allenórin vérvonalát, ki

Shirias’lothoviel unokája volt. Ennek

köszönhetően az uralkodó család tagjainak

zöme példátlan módon Esszenciahasználó.

E képességet kemény képzéssel ébresztik

fel, és vizsgák során át tesztelik. A hercegi

rang nem automatikusan az elsőszülöttek

joga, csak az örökölheti, aki képes

kiterjeszteni esszenciális erejét, míg a

kisebb hatalmú rokonokból katonai

vezetők, mágusok vagy városkapitányok

lehetnek, ha az országot kívánják szolgálni.

E nemesség és a főmágus egy állandó

erőteret tart fenn a birodalom területén,

melynek neve Angar. Ez az erőtér azonnal

jelzi a nemességnek az idegen betörést,

kapcsolatot tart a seregek és vezetők közt,

összeköti a hegyek határerődjeit és a

birodalmi flotta hajóit. Tulajdonképpen

138

egy esszenciális erőtérként működik, mely

10-15-ös erősségű, és összeköti a

birodalom minden szildavérű lakóját. E

háló segítségével szinte bárhová

bepillanthatnak és akár be is avatkozhatnak

a nemesek.

Erre nem csupán a hegyeken túl élő törzsek

és az erdők mélyén tenyésző szörnyek,

hanem a partokat rendszeresen ostromló

kalózok és Abradóziai fosztogatók ellen is

szükség van.

A hercegségek közül az első, a tengerparti

székvárossal rendelkező Griff. A hercegség

fővárosa Csillagvár, uralkodója a király.

Csillagvár egy bazalthegyre és köré épült

erődváros, mérőföldes tornyokkal és mágia

védte kikötőkkel. A palota ősi, Meer

stílusban épült, számos belső kerttel, fallal

körülvett különálló épülettel és toronnyal,

melyeket a szirtek lépcsői és földalatti

folyosók, valamint, egyedülálló módon,

mágikus kapuk kötnek össze. Itt székel a

birodalmi tanács is, mely a királyból, a

hercegekből, a hadúrból és a főmágusból

áll, és melynek székhelye a híres Vörös

torony, mely a fémfalait borító ódon

rozsdáról kapta nevét. Itt, az Idő Kereke

nevű ősi ereklye körül ülnek össze a

főnemesek, mely egy kör alakú kőasztal.

Lapja egy ősrégi Gyíklény körnaptár, a sós

ködök mocsarából való hadizsákmány, és

amely engedi a tanácsnak, hogy

bepillantson a jövőbe. A palota mellett itt

áll a Látnok Tornya, mely a főmágusnak és

tanítványainak ad helyet. A hercegséget

emellett számos kisváros és falu tarkítja.

Errefelé a megművelt földeket erdősávok,

utak és patakok szabdalják, hol

vízimalmok őrölnek. Barátságos és békés

vidék. Lakói, a Reltakoknak nevezett

népcsoport főként tisztes gazdák, iparosok

és kézművesek. Ez a hercegség a

mezőgazdaságáról és míves, mágiával

készült iparosmunkáiról híres.

Az Akhminara öböl erdő borította szigetei

és zegzugos öblei a Szigetek

hercegségéhez tartoznak. E hercegség

számos halászfaluból és tengeri

kereskedelmi pontból áll, melyek

központja a Fátyol sziget sziklaujjaira

épült Ghilzim. E sziklaujjak a sziget

sziklás öbléből kimeredő, 10-50 öles

sziklaszálak és tömbök. A város e tömbök

párkányaira és tetejére épült. Sőt, a sziklák

belsejét is kivájták, hogy lakásokat és

folyosókat alakítsanak ki. A sziklákat

függőfolyosók és hidak kötik össze, míg a

magasabb sziklaszálakra féregzuzmó és

szélkerék vontatta liftekkel lehet feljutni.

Az ujjak tövénél lakóhajók tömege ring, a

legszegényebbek lakrészeként. Itt található

a híres Vízipiac is. A város a Szigetek

hercegének otthona is egyben. Fontos még

Azurami kikötője, mely a híres, mágikus,

tenger alatt is működő hadihajókból álló

Vörös flotta, a haditengerészet központja

és kikötőhelye. Itt, a kikötő hatalmas

barlangjaiban fészkelnek a flotta legendás

sárkányteknőc szövetségesei.

A Szigetek hercegségének lakosai a

Khelim törzs tagjai, kik elkeveredtek az

egykor itt kereskedő Dzseladiakkal,

kialakítva a szigeti nép jellegzetes sötét

bőrét és hajszínét. Jó kereskedők és

hajósok, büszke és nagyhangú népség, akik

lenézik a szárazföldi hercegségek népét. A

szigetek közti tenger számos vízielf

közösség otthona is, kik a mindenkori

herceg szövetségesei.

A hercegség amellett hogy halászattal és

tengeri kereskedelemmel foglalkozik, jó

minőségű sót párol és gyöngyhalászat is

zajlik egyes titkos, a flotta által védett

öblökben.

A birodalom legnyugatibb része a Kíméra

hercegség. E vidék köves, főként a kecske

és juhtartás, és a gyapjúszövés dívik

errefelé. Emellett bányák is üzemelnek itt,

melyek rezet és vasat termelnek. E

hercegség fővárosa, Rosall, egy kőfallal

határolt fennsíkra épült. Itt székel a herceg,

és innét indulnak útjukra a gyapjúval és

érccel megrakott erőbatár karavánok az

ország belseje és a kikötők felé. Itt áll a

híres Karomvár is, a király elit

hadseregének, a karomlovagoknak

kiképzőhelye, és a Hadúr székhelye. E tájat

a kemény és öles termetű, barnahajú

hegylakók, a Merdew törzs lakják.

139

Mogorva, hallgatag emberek, ám nem

rosszindulatúak, csupán bizalmatlanok.

Az ország belső felében, a folyókkal

szabdalt hatalmas alföldön, melynek neve

Lapályföld, két hercegség terül el. Az első

a Folyamvölgy Hercegség, mely a

birodalom éléstára. Hatalmas szántóföldjei,

szőlészetei és gyümölcsösei, hála az

elfektől örökölt, vohar alapú

gazdálkodásnak, nem csupán az országot

látják el borral és élelemmel, hanem a fő

kiviteli cikkeket is e termékek adják. A

hercegség fővárosa Folyamzug.

Mellette, a Drall folyó északi partján, a

helyi erdőkig hatalmas, mocsaras legelők

és rétek terülnek el. Ez a Ménes

hercegség. E föld lakói, a Folaian nép

erősen elkeveredett az egykor itt élő,

nomád lótartó elfekkel. Máig sok itt az elf

vérű ember. A terület hatalmas méneseket

tart el, melyek mellett marhacsordák,

núkcsordák és kondák járják a vidéket. Az

őslakók adják a birodalom lovas haderejét.

Büszke, zabolátlan, ám barátságos népek,

kik egyszerű tanyákon élnek. A hercegi

főváros, Aldagír, mely egy körsáncokkal

határolt földhalomra épült, és hiresen erős

erőtér védi.

Keletebbre, a hegyek lábánál terül el az

Erdők hercegsége. Lakói a fakóhajú

Faolanok, kik favágásból, mézgyűjtésből

és prémvadászatból élnek. A hercegség kis

falvakból áll, melyek a hatalmas őserdő

mélyén, szórványosan terülnek el. Ez az

egyetlen hercegség, ahol még elfek élnek

egy kis, Harkálydomb nevű faluban. E falu

vénje a Király titkos tanácsosa, ő tartja a

kapcsolatot a Szilda urak házaival. Nem

minden alapot nélkülöző a mese, mely

arról szól, ha az országot végromlás

fenyegetné, a királyok isteni őse

megmentené azt. A hercegség székhelye

Álomvölgy.

Az Aham’duír bércei alkotják a Hegyek

hercegségét. E terület a Merdewekkel

rokon Brogmund törzs szálláshelye volt.

Amellett hogy kitűnő hegyipásztorok és

bányászok, ők a seregek dereka. Ez a

hercegség védi a határokat a Vadonvidék

felé. Bányáiból réz és ón, arany és ezüst

kerül a felszínre. A hercegség városai

egyben határerődök is. A legjelentősebb, a

hercegi székhely a Dérhágóba épült

Bardring. E kemény vidék folyton esős, a

téli viharok jeget, a nyár a bestiák és a

Gault barbárok betöréseit hozza. Nem

csoda hát, hogy lakói mogorvák és

kemények. Hegyi felderítőik és

gyaloghadaik mellett, híres a hercegség

ulszanlovas csapata is, a Viharlovasok.

A legkeletebbi, tengerparti hercegség a

Ködvidék hercegsége. E táj a számos

folyójáról és tengeröbléből felszálló ködről

kapta a nevét, mely mindig belengi párás

esőerdeit. Lakossága igen gyér, főként

erdőművelő közösségekből áll, melyek

időszakosan a Szigetek hercegségéből jövő

favágókkal és prémvadászokkal egészül ki.

E tájon átokföldek is találhatók, a

folyókkal és öblökkel átszőtt vadon pedig

szinte járhatatlan. A vidék egyetlen

nagyobb városa a hercegi székhely,

Jamphhol. A város közelében, a speciális

éghajlatnak köszönhetően több ritka

fűszernövényt és drogot is nagy

mennyiségben termesztenek.

E hercegség ad otthont a birodalom

árnyékkánjának, a rejtett falvakban élő

Vérvigyázóknak. Mint nevük is mutatja, a

királyi családnak tartoznak hűséggel,

vezetőjük az Árny, a mindenkori királyi

család tagja, legalább akkora hatalommal,

mint a Hadvezér.

E hatalmas királyság mely megőrizte ősi

királyait és a Meer hitet, nem csupán külső

ellenségektől szenved. A szerteágazó

királyi családot intrikák szövik át, a

hercegek egymás hatalmára fenekednek, a

rend sosem teljes. Ám Andoria ennek

ellenére is átvészelte a korok viharait és

Invrandil legerősebb állama maradt.

A Kaldíriai szövetség

Invrandil déli partvidékén, a Kaldír öböl

partján terül el a három várost és többtucat

kis települést összefoglaló, Kaldíriai

szövetség.

A szövetség az ötödkor elején jött létre a

városok összefogásával, a Varanaszi kalóz

testvériségek növekvő nyomása miatt.

140

Kaldíria éghajlata a vidékre jellemzően

mediterrán, ám ennek ellenére

meglehetősen csapadékos. A szövetség az

öböl sziklás, babér és citruserdőkkel

tarkított partvidékét, és a hasonló

adottságokkal rendelkező töbszáz kis

szigetet öleli fel.

A szövetség szívét a három város,

Karakülla, Karikűlosz és Kavaldulun

alkotják. A szövetség falvaiban és

szigetein egy az Eoloszival rokon, barna

bőrű, nyílt nép él. A helyi szokások

városonként és falvanként változnak,

jellemző a sok ünnep és mulatság. A

lakosság általában barátságos az idegennel.

A helyi öltözék kényelmes és egyszerű. A

köznép a könnyű, színes gyapjúkelmét és a

szívós kecskebőrt kedveli, míg a nemesség

a gyapjúból vagy lenvászonból szőtt

egyszínű tógákat. A szövetséget a

kormányzó tanács irányítja, melynek tagjai

a Két király, a Kavalduluni tanácsfő, és a

szigetek és falvak választott küldöttei. Bár

e szigetek népe átvette Krinasszasz hitét,

számos babonájuk és szokásuk az ősi

Eoloszi vallásban gyökeredzik.

Karakülla

Karakülla a szövetség egyetlen

szárazföldön fekvő városa és egyben a

legfiatalabb is. A kis, sziklás öböl

mészkőbarlangjait valaha Szkarüsztosz az

ónsárkány lakta és innét kiindulva

sanyargatta a vidék lakosait. Mígnem egy

napon ideérkezett Aranil Amarilion, az ifjú

elf harcos és megölte a sárkányt.

A győzelem után nem állt tovább a

kincsekkel, mint más kalandorok tették

volna, hanem összehívta a környező falvak

vezéreit, és három napnyi tanácskozás után

létrehozták Karakülla városát, és a sárkány

kincséből néhány év alatt fel is építették

azt. Az emberek egyhangúlag királlyá

választották Aranilt, aki a mai napig

uralkodik.

A város a megalakulását követő hatodik

évben csatlakozott az így már teljessé váló

Kaldíriai szövetséghez.

A város gazdaságának alapja a

kereskedelem és a mezőgazdaság.

A napos, köves domboldalakat hatalmas

szőlőskertek, narancs és olajfaligetek

borítják, a hegyi réteken juh és

kecskenyájak legelésznek. A fő

kereskedelmi cikk a híres Karaküllai bor és

olaj. Ezt és a másik két város termékeit

nagy mennyiségben szállítják a kereskedők

északra a Duíron. A város egyik

legnagyobb vevője Bolíria és Elnarien.

Karakülla nevezetessége a két híres

íjászezred, a Dajianok. A rettegett íjászok

kiképzését máig az agg király vezeti.

A város címere a szőlőtőke, pénznemei is

sajátosak, a nagyobb címletű üzleteknél a

szövetség saját, vörös líriumból vert, 10

dukát értékű pénzét, a Krettet használják.

A város két legnagyobb hatalma a király

után a kereskedelmet irányító Talioszok, és

a bortermelő Toriküloszok.

Karikűlosz

Karikűlosz városa voltaképp a szövetség

legdélebbre eső szigetén található,

bevehetetlen védőbástya. Az apró sziget

egy hatalmas, kívülről kétszáz öles,

meredek oldalakkal rendelkező vulkanikus

hegy. A hatalmas kráter belső oldala

lankás, a közepén kis tengeröböllel, melyet

egyetlen barlang köt össze a külvilággal.

Itt, a kráter belsejében található a

tulajdonképpeni város. Mivel csak egyetlen

alagúton át közelíthető meg, ideális hely

volt a szövetség katonai és védelmi

központjának. A város tulajdonképpen egy

nagy erőd. Lakói mezőgazdasági termelést

nem folytatnak, lévén hogy a rendelkezésre

álló hely igen szűkös, viszont a vulkáni

krátertó a délvidék egyetlen vörös lírium

lelőhelye. A kovácsok negyede

folyamatosan gyártja az értékes fémből

készült fegyvereket és páncélokat. Ez a

fém Karikűlosz és a szövetség

kereskedelmének és gazdagságának egyik

alapja.

A gazdagság védelmére szolgál a száz,

csontvázszolga hajtott gályából álló

hajóhad és a három rettegett tengerészeti

fallanxezred, a Karikűloszi hopliták. A

hadigályákon vállvetve harcolnak a

Karaküllai Daijanokkal.

141

A város uralkodója a király, akit a

nemesség közül jelöl ki a vének tanácsa. E

poszt letéteményese immár évszázadok óta

a Dareászok közül kerül ki.

Kavaldulun

Kavaldulun városa az öböl legnagyobb

szigetén, Hükszoszon terül el. A város

mezőgazdaságból és halászatból él, híres,

messzeföldön keresett cikk a Kavalduluni

olívaolajban tartósított hering és rák,

valamint az olajban érlelt kecskesajt.

A város másik nevezetessége a

Kavalduluni barlangjósda, ahová minden

évben ezrek zarándokolnak a borsos árú,

ám minden esetben pontos jóslatokért.

A város sok gnóm telepesnek nyújt otthont.

A gnóm kultúra öröksége a lágy mészkőbe

vájt barlanglakások építése és a

demokrácia is.

A város fölött egy hatévente választott

tanács gyakorolja a hatalmat. A tanács

mellett a két leghatalmasabb

kereskedőcsalád a Bokhariosz és

Jaszandrosz

Kavaldulunban székel a környék egyetlen

alvilági szervezete, a Polip. Tagjai főként

csempészettel, hajók kirablásával és egyéb,

kisstílű bűnök elkövetésével foglalkoznak.

Alborea

Alborea a kontinens délnyugati részén, a

bíbor tengertől a nyugati óceánig terül el.

Az éghajlat dél felé haladva itt is

mediterránba hajló.

A terület gerincét az óriási Hold hegység

adja. A hegység furcsa kopár vidék, ködös

sötét völgyekkel. Sok errefelé a

vadmágikus terület és nem ritkák az

átokföldek sem. A hegyvidéket főleg

szörnyek és vad törzsek lakják, de az

északi rész mélyén törpe tárnavárosok is

találhatók.

Ezen városok legjelentősebbjei a

következők.

Brukh-Barad

Brukh-Barad a Fehércsont hegység

legnagyobb törpe települése. A fajháborúk

után alapította Mithrillpajzsos Oggi, a

Harcbárdos klán feje, miután kivándorolt

Togra-Maggorból, mivel nem éretett egyet

a király és a thánok elzárkózó, más

fajokkal szemben bizalmatlan

politikájával. Őt hét másik családfő, Dúrin

Moggof, Thordagulf Bruki, Vaspöröly

Gilfin, Kőzúzó Fhíli, Élesbárdú Bufgal,

Thraggin Braggard, Érckereső Trofin, és

Szénbányász Borri követte. E családfők

leszármazottai alkotják a város ma is élő

nyolc klánját.

A klán a kristálycsúcs alatt építette fel

városát. A hegy arról kapta nevét, hogy

egyedülálló módon főként a csúcs körül

hegyikristályból áll. A hegy másik

különlegessége, hogy a belseje üreges, egy

fél mérőföld magas kupolás barlang

alkotja. A barlang alja egy mélysötét béli

tó, a táncoló fények tava, törpe nyelven

Mogvar-Eirirbom. A barlang a féldrágakő

kupolától a tófenékig a kristályok által

felerősített és színezett fényben fürdik. A

másik különlegesség, hogy a

kristálykupola a Fehércsont hegység egyik

legerősebb fókusza. E csodás

mesebirodalomban építette fel új városát a

Harcbárdos klán. A város talán az óta is a

legnyitottabb törpe közösség. Mára jó

kapcsolatban áll Makvat tornyán keresztül

Míthasz városával és nyugathon ember

királyságaival is. Mégis, a legjobb

kapcsolat a Dah’khaladi gnómokhoz fűzi a

várost.

Brukh-Barad máig őrzi eredeti városképét.

A településnek nincs ismert felszíni

kijárata. Egyetlen térkapun át lehet bejutni,

ami egy közeli sziklaplatón álló kőkörbe

visz, melyet egy vaserőd, a Mogh’oagír

őriz. Ezenfelül több titkos kijárat is nyílik a

felszín zord és fagyos hegyei közé, ám

ezek hollétéről keveseknek van tudomása.

A várost alkotó barlangot mélysötét felől

hat adamantit kapun át lehet

megközelíteni, melyeket a nyolc csillaggal

körülvett pöröly, a város címere díszít.

Ezek közül három kapu a száraz, és

kiépített, betonúttal borított alagutakba

nyílik, melyek közül a déli Dah’khaladba,

míg a keleti Makvat tornyába vezet.

142

Ezekben vasút is fut. A három vízkapu a

központi tó két lefolyására, illetve a

beömlő folyócska torkolatára épült. A két

lefolyás tulajdonképpen a Malaron forrása.

A folyón vízi úton is elérhető Makvat

tornya. A kapukon túli Mélysötét számos

veszélyt rejt, például két közeli átokföldet,

a Feketetavat, és a Síró asszony szurdokát.

A szárazkapuk egyikén belépve egy

körkörös öntött kőútra jutunk, amely a tó

partja mentén halad körbe, és három kecses

kőhíddal ível át a folyók felett. A tó a

város központja. Három kis, csónakkal

megközelíthető sziklasziget áll a közepén.

Egyiken a három fő isten

márványtemploma áll, közrefogva az

otthonkő szentélyét, másikon pedig a

trónterem és a tanács kupolás körcsarnoka.

Itt székel a thánok közül választott

nagykirály, és a nyolc alapító klán

Thánjainak gyűlése. A harmadik sziget

egyedülálló a maga nemében. Itt áll a törpe

társadalom egyetlen varázslóiskolája és

rendje, a Tharug-borgir, ahol főként anyag

és elemmágiát tanítanak. A tó partja az élet

központja. Itt található a Nagy piactér, ami

nevéhez híven Alborea talán legnagyobb

piaca. E piac a város kereskedelmi

központja. Itt cserél gazdát a törpe népek

legendásan tiszta érméinek, a Kő, a Vas, az

arany Nap, az ezüst Hold és a mithrill

Csillagnak legtöbbje, és innét nyílik a

Dah’khaladi és a Toggra-maggori kapu.

Ugyanitt található az ötven öl magas

nagykohó és két kisebb társa, melyek vörös

izzása elkeveredik a kristályok szűrte nap

kékes és a falakat borító gombák

sárgászöld fényével. Emellett találhatóak a

roppant gőzkalapácsok és egyéb mágikus

gépek csarnokai. Ez a terület és a fölötte

lévő néhány szint ad otthont a kereskedők

és mesterek raktárainak, boltjainak és

műhelyeinek. Itt találhatóak a város

kocsmái, italmérései, sőt törpék közt

egyedülálló módon, kis arénája is. A

piacon mindenfajta lény megtalálható. A

város egyébként is nyitott a törpékhez

képest. Többek közt egy egész gnóm klán

él és alkot itt. A város felfelé tagozódik, a

barlang falába párkányokat véstek,

melyekből körkörös alagutak indulnak. A

különböző szinteket ezek az alagutak és

lépcsősorok, és gőz hajtotta liftek kötik

össze. A következő szint a gomba és

algakertészek, vadászok, állattenyésztők

lakó és munkahelye. A vohar ültetvények

látják el oxigénnel a légcsöveket, és

dolgozzák fel a szennyvizet. A városban

ezek a legmélyebben fekvő és emiatt

legtágasabb járatok. Itt székel a törpe

társadalomban egyedülálló és megbecsült

halászok céhe. Feljebb haladva, a felszín

fölött a hegy vastagsága folytán egyre

szűkülnek a járatok. Ezek a lakónegyedek.

Minél feljebb haladunk, annál világosabb

és szűkebb járatokhoz érünk. A

magassággal egyenes arányban egyre

előkelőbb a környék. Fent, közvetlenül a

kristálykupola alatt, a thánok és a király

palotái találhatók.

Brukh-Barad talán a törpe kultúra

legszínesebb, legnyitottabb települése. Az

idelátogatók egy életre szóló élménnyel

gazdagodnak általa. Szokatlan például,

hogy a helyiek más törpékhez mérten

barátságosak az idegennel szemben. A

lakosság kedveli a szívós bőr és

vászonruhákat. A ruhák, a gnóm

jelenlétnek köszönhetően igen színesek,

elterjedtek a kockás és csíkos kelmék. A

törpék kedvelik az igényesen kidolgozott,

ám vaskos és látványos ékszereket. A

helyiek furcsa szokása a hajfestés. Számos

törpe pompázik élénkzöld vagy

narancsszín szőrzettel. hasonlóan egyedi, a

gnóm befolyásnak betudható divat a

gépezetek, mint ruházati kiegészítő

viselete. Számos helyi munkás hord

gőzhajtású háti tartályt, mely erőkesztyűket

mozgat, vagy ókulárérendszert, illetve

egyszemélyes, vaskerekű, vagy lánctalpas

hajtánykocsit.

Nyelvek: a lakosság a törpén és a

gnómon kívül általában beszéli a mélységi

közös nyelvet is.

Vallás: A fő vallás a törpe panteon hite,

de Morodon szentélye is megtalálható a

városban.

Zászlók, címerek: A város címere

pöröly, körötte hat csillaggal.

143

Közbiztonság: A közbiztonság

kiemelkedően jó, kivéve néhány

szegényebb, alsóvárosi negyedet és a

piacot, bár még itt is átlagosnak mondható.

Árak, Pénznemek: Az árak magasak,

kivéve a fémárut, ez utóbbi átlagosnak

mondható. A helyiek minden pénznemet

elfogadnak. Saját pénznemek a Kő, a Vas,

az arany Nap, az ezüst Hold és a mithrill

Csillag.

Klánok, Rendek: A város számos

egyházi és katonai rend otthona. Ám a sok

faj és utazó miatt az alvilág is jelentősnek

mondható.

Nemesi házak: A nemesi házakat a

klánok vezető családjai alkotják, melyek

élén a thánok állnak. A legnagyobb

családok a következők: Dúrin, Thordagulf,

Vaspöröly, Kőzúzó, Élesbárdú, Thraggin,

Érckereső, Szénbányász.

Átokföldek: A város alatti mélysötétben

több ismert átokföld is található, pl.:

Feketetó, Síró asszony szurdoka.

Kapuk: A városból Togra-Maggorba és

Dah’khaladba nyílik kapu.

Szokások, öltözködés: Togra-Maggor

lakói törpékhez mérten barátságosak az

idegennel szemben. A lakosság kedveli a

szívós bőr és vászonruhákat. A ruhák, a

gnóm jelenlétnek köszönhetően igen

színesek, elterjedtek a kockás és csíkos

kelmék. A törpék kedvelik az igényesen

kidolgozott, ám vaskos és látványos

ékszereket. A helyiek furcsa szokása a

hajfestés. Számos törpe pompázik

élénkzöld vagy narancsszín szőrzettel.

Lakosság: A lakosság főleg törpékből áll,

de jelentős még az ember és a gnóm

lakosság is.

Hatalom: A hatalmat a thánok tanácsa és

a holtáig választott nagykirály gyakorolja.

Makvat tornya

Makvat tornyát Ércpöröly Makvat, a Brukh

Baradi Ércpöröly klán thánja alapította, a

Vörös bika hatodik évében, a mithrill

hadjárat után, a Fehércsont hegység déli

mészkőtornyai közt, a Kelet Erdani erdő

határánál. A város alapításának fő oka,

hogy Brukh Barad szert tegyen egy

előretolt kereskedelmi és védelmi hídfőre.

A város azóta is maradéktalanul megfelel

ennek a feladatnak. Makvat tornya egy

igen érdekes természeti képződmény

ötletes felhasználásával épült. A Malaron

évezredek alatt kikezdte a környék lágy

kőzeteit és furcsa sziklaalakzatokat hozott

létre. Az itt két mérőföld széles, köves

kanyont csaknem száz hatalmas, simafalú

sziklatorony árnyékolja. Némelyik fél

mérőföld magas és száz öl átmérőjű. A

hatalmas mészkőszirtek közt kanyarog az

itt még igen sekély Malaron. Makvat és

legényei ezen természetes sziklatornyok

felhasználásával alakították ki városukat. A

kövek belsejébe alagutakat és termeket

fúrtak, és ezeket földalatti járatokkal, vagy

a talajtól száz öl magasságban ívelő kő és

vashidakkal kötötték össze. A munkálatok

hatvan évig tartottak, utána megnyitotta

kapuit a város. Első és legfontosabb lakói

az Ércpöröly klán tagjai lettek, akik

munkájukért jutalmul kapták a város

felügyeletét. Címerük azóta is a város

címere, egy pöröly, két aranysárkánnyal.

Kisvártatva megjelentek Míthasz

kereskedőcéhei és megnyitották

átvevőhelyeiket és üzleteiket. Őket követte

a gnóm Nacklenglup klán, és a Brukh-

baradi Rubinsisakos klán, akik szintén itt

rendezték be műhelyeiket. Egyre több

telepes érkezett, a város nem várt

virágzásnak indult, amikor az Ércpörölyök

nagy meglepetésére megjelent a

Sheelhalarah ház a szellem népből, és

ajánlatot tett az egyik teljes torony

megvásárlására. Az üzlet megköttetett és a

tornyot azóta a Ködök tornyának nevezik.

A város az idők során több támadást túlélt,

és folyamatosan gyarapszik.

Ez részben a kereskedelemnek, részben a

folyóban talált aranynak köszönhető, amit

az Ércpöröly klán aranymosói termelnek ki

és szállítanak Brukh Barad pénzverdéjébe

és műhelyeibe. Az arany kitermelésére és

szállítására a klánnak monopoljoga van.

Az arany tíz százalékával szabadon

rendelkeznek. Ezen jogoknak és a

könyörtelen kereskedelmi politikának

köszönhetően az Ércpöröly klán mára

144

Alborea egyik vezető kereskedőháza,

számos Krinasszaszi és Vanariai

érdekeltséggel.

Makvat tornya nem negyedekre, hanem

tornyokra tagolódik. A legnagyobb,

egyben a névadó Makvat tornya. Itt vannak

az üzletek és a műhelyek. Itt található a

legtöbb kocsma és fogadó is, köztük a

sültjeiről és kukoricasöréről híres taverna,

a Röhögő ogre is, melyet másfél százada

üzemeltet Köszörűs Ugrinn a törpszerzet.

Vagy a híres elf borház, a Csillagharmat.

Brukh Barad itt szerzi be a gabona, zöldség

és egyéb fogyasztási cikk szükségletét, míg

eladásra kínálja az általa kitermelt

nyersércet és fém termékeket.

A második legnagyobb torony az

Ércpöröly torony. A ködök tornyán és az

őrtornyokon kívül ez az egyetlen

városrész, ahová külön engedély szükséges

a belépéshez. Itt él és dolgozik a Klán

nagyrésze, és itt működik a klán

aranykohója.

A következő három tornyot szintén a

kereskedők és mesterek műhelyei és

lakhelyei töltik meg, ezek a vastorony, a

zöld torony és a részeges tornya.

Külön toronyban élnek a gnómok és a

szellem nép is.

A város ma negyvenhárom mészkőszirtet

foglal magába.

Makvat tornyának két felszíni és egy

földalatti kapuja van. A felszínen a

folyókapu a déli őrtorony aljában nyílik

egy vízbarlangba a Malaron közepén. A

barlang szája ráccsal lezárható. A

barlangban egy kis kikötő található.

A másik felszíni bejárat a Míthaszi kapu,

melyet a keleti őrtorony oldalában kiépített

kis erőd védelmez. Innét indul a kövezett

míthaszi út.

A harmadik kapu mélysötét felső járataiba

nyílik. Innét őrjáratokkal biztosított,

kiépített út és vasút halad egészen Brukh-

Baradig.

Létezik egy negyedik bejárat is, a

Felhőtorony csúcsán, ám ez nem konkrét

kapu, hanem egy leszállóhely, a léghajók,

és égjárók számára.

Nyelvek: a lakosság a törpén kívül

általában beszéli a közös nyelvet is.

Vallás: A fő vallás a törpe panteon, de

sok más isten szentélye is megtalálható a

vegyes lakosság miatt.

Zászlók, címerek: A város címere egy

vas pöröly két arany sárkánnyal, ez látható

a zászlón is.

Közbiztonság: A közbiztonság

kiemelkedően jó, kivéve néhány

szegényebb, vagy nem használt tornyot,

bár még itt is átlagosnak mondható.

Árak, Pénznemek: Az árak magasak,

kivéve a fémárut, ez utóbbi átlagosnak

mondható. A helyiek minden pénznemet

elfogadnak. Saját pénzük a törpe kő

(kőérme), vas (vasérme), nap (aranyérme),

hold (ezüstérme), csillag (elektrumérme)

Klánok, Rendek: A városban nincsenek

jelentős klánok. A tolvajklán kicsi és

szervezetlen. A törpe istenek több papi

rendje is megtalálható itt.

Nemesi házak: A város nemesi házai a

törpe Ércpöröly és Rubinsisakos klán,

valamint a szellem nép Sheelhalarah háza.

Átokföldek: A város közelében található

két kisebb átokföld, a Holló szurdok és a

Véres sziklák.

Kapuk: A városból, a törpék mágia iránti

bizalmatlansága miatt, nem nyílik kapu.

Szokások, öltözködés: A főbb ünnepek a

törpe ünnepeket követik. A törvények

szigorúak, de igazságosak. Az öltözködés

egyszerű, de a törpe lakosság körében is

gyakoribb a színes kelmék viselete mint

más közösségekben. A nagyobb nyitottság

más területeken is megmutatkozik.

Lakosság: A lakosság főleg törpékből áll,

de jelentős még az ember, a gnóm és a

szellem nép lakosság is.

Hatalom: A hatalmat az Ércpöröly klán

és rajta keresztül Brukh Barad királya

gyakorolja.

A helyi törvénykezés terén a törpe

szokásjog a mérvadó.

A hegység déli részének állandó lakosai a

gnómok. Városaik a hegyek mélyén

húzódnak, náhány furcsa kivételtől

eltekintve, ilyen például Dah-Khalad.

145

Dah’khalad

Dah-khalad a Hold hegység egyik

legkülönösebb városa. A Dorn felső

folyásánál lévő vulkáni szigetre, a működő

Khalad vulkán köré épült. A település a

Thorali gnómok legjelentősebb központja.

Az örök füstbe és gőzbeburkolózó városon

látszik, hogy ez Areasz techniailag

legfejlettebb fajának központja. A gnóm

céhipar, alkímia és kézművesség

legnagyobb fellegvára ez a város, melynek

zászlajában is egy vas üllő látható, körötte

hét fogaskerékkel és benne Morodon, a

gnómok istenének szimbólumával. Ez a

címer méltó jelképe a Dah-khalad

lakóinak. A város valóban a működő

vulkán köré, sőt, rá épült. A város zömök

kőházai közt sokhelyütt nyitott

csatornákban láva csörgedezik. A város két

szintre tagolódik. Az alsó és a felsővárosra.

Az alsóváros tulajdonképpen földalatti

műhelyek, kohók, laboratóriumok, bányák

és az őket összekötő tárnák összessége.

Itt Dah-khalad két kapuja nyílik a

mélysötétre. Ezeken át folyik a

kereskedelem Makvat tornyával, illetve a

ritka ércek kitermelése és szállítása. Ez a

dohogó kazánok, sínek, hatalmas

gőzcsövek és mágikus gőzgépsorok hazája.

Itt található Areasz egyetlen ismert,

komolyabb drótvasúthálózata. Itt él és

dolgozik egy Brukh-baradi törpe klán, a

Csákányfiak is.

A járatok mélyén lévő lávakamrák látják el

energiával a műhelyeket. Itt, a forró

mélységben található Moradon hatalmas

katedrálisa, a gépszentély, valamint a

Nagykirály palotája és a kapuk tere is,

ahonnét Délkeresztútba és Brukh-Baradba

nyílik kapu.

Itt állítják elő a világ legjobb technikai

eszközeit a tűzfegyverektől az órákig.

A felsőváros a földfelszínre épült a hegy

lábához és oldalába. Főként többszintes kő

lakóházakból, boltokból és kis

műhelyekből áll, ipari tevékenység alig

folyik itt, eltekintve az égi hajó készítők

céhének dokkjaitól.

Itt található a híres Dah-khaladi egyetem

is, ahol busás fizetségért sajátíthatják el a

tudásvágyók a mechanika és egyéb

gyakorlati tudományok rejtelmeit. A

felsőváros egy elkülönült, fémből és

bazaltból növesztett negyede egy gólem

közösségnek ad otthont.

Ez a városrész főleg lakó és kereskedelmi

célokra épült. Az ideérkező ideget

lenyűgözi és megrémíti az egész vulkáni

hegyoldalt beborító, füstbe és gőzbe

burkolódzó város, melynek utcáit rőt

derengésbe vonja a csatornákban folyó

láva, melyek fölött fekete csövek és sínek

ívelnek át a kőépületek közt. Az utakon

gőzhajtányok és önjáró szállítógépek

haladnak, a mechamágusok által irányított

géplények sokasága mellett. Itt található az

ősök csarnoka ahol a város nagyjai

üléseznek, és ahol több ősvilági gépereklye

is látható. E város roppant érdekes, szabad

szellemű, kötetlen és barátságos

gnómjaival, találmányaival, sokszor ijesztő

és megmagyarázhatatlan csodáival. A

város maga is számos kaland ígéretét

hordozza, nem beszélve a számos közeli

átokföldről, mint a Mételyszurdok,

Ghouletető, vagy a Fuvolás Barlangja.

Nyelvek: a lakosság a gnómon és a

törpén kívül általában beszéli a közös

nyelvet is.

Vallás: A fő vallás Morodon hite, de a

törpe panteon, és sok más isten szentélye is

megtalálható a városban.

Zászlók, címerek: A város címere egy

vas üllő, körötte hét fogaskerékkel, rajta

Morodon szent szimbólumával.

Közbiztonság: A közbiztonság

kiemelkedően jó, kivéve néhány

szegényebb, felsővárosi negyedet, bár még

itt is átlagosnak mondható.

Árak, Pénznemek: Az árak magasak,

kivéve a fémárut, ez utóbbi átlagosnak

mondható. A helyiek minden pénznemet

elfogadnak.

Klánok, Rendek: A városban nincsenek

jelentős klánok. A tolvajklán kicsi és

szervezetlen. A Morodonhívők több papi

rendje is megtalálható itt.

Nemesi házak: A városban nincsenek

nemesi házak. A gnómok nem ismerik az

öröklődő rangokat és címeket.

146

Átokföldek: A város alatti mélysötétben

több ismert átokföld is található, pl.:

Drowszurdok, Ghouletető, A fuvolás

barlangja.

Kapuk: A városból Délkeresztútba és

Brukh-Baradba nyílik kapu.

Szokások, öltözködés: A főbb ünnepek a

gnóm ünnepeket követik. A törvények

lazák, de igazságosak. Az öltözködés a

gnóm ízlésnek megfelelően igen tarka és

sokszínű.

Lakosság: A lakosság főleg gnómokból

áll, de jelentős még az ember a törpe

lakosság is.

Hatalom: A hatalmat a vének tanácsa és

a holtáig választott nagykirály gyakorolja.

A hegyek mélyén néhány embernépek

lakta település is található. Ezek nagyrésze

a Keldori törzsek szórványainak barbár

falvai, de emellett találhatók itt komoly,

főként bányász városok, és igen

rendhagyó, sajátos települések is, melyek

egyike Amath Gaur.

Amath gaur

Amath gaur börtönvárosa a Hold hegység

egyik legendás helye. Gyakorlatilag egy a

tűz elemi síkjára nyíló kapu fölött épült. A

kapu maga egy hatalmas vulkáni kráter az

Amath tűzhányó Hétezer mérőföld magas,

folyton jeges csúcsán, melyet csak a kráter

közelében nem borít jég. A vulkán folyton

aktív, a krátertavat fortyogó láva tölti meg,

a levegő elviselhetetlenül forró és vulkáni

gázoktól terhes. Itt épült fel Amath gaur

legendás tömlöce. A város egyetlen

obszidiántömből áll, amit négy hatalmas

vörösacél lánccal kifeszítettek a kráterben,

a lávató fölé. Az épülettömb csak

teleporttal a vulkán peremén lévő

teleportkörön át, vagy repülve közelíthető

meg. A börtönt Skell papjai és veritatorai

építették és tartják fent a veszélyes

bűnözők számára. Itt található Amath gaur

rettegett kopóinak rendháza is. Egyúttal ez

Skell egyházának fő jövedelemforrása is.

Itt található Areasz világán egyedül vörös

acél. Ez izzó tömbökben lebeg a láva

felszínén. A tömböket láncikon leeresztett

vaskosarakból termelik ki a rabok

fogókkal. A feldolgozás nagy része is a

rabok feladata. A másik jövedelmező

ágazat a veszélyes bűnözők, pl. kalandozók

bebörtönzése. Ezek elfogását, busás

adomány fejében, a kopók végzik. Ezek a

fejvadász-papok szinte legyőzhetetlenek,

és sosem adják fel.

A börtön körülményei pokoliak, a hőség, a

mérges levegő, a kényszermunka vagy a

forró és szűk magánzárkák mind

borzalmasak. A szökés szinte lehetetlen, a

börtön térmágikus zárvány. A védelmet a

Kopók és az Igazság őrei nevű elit harcos-

papok biztosítják. A két rend feje a félvér

szellem-nép Kardtörő Cedric

Nyelvek: Az őrök a közös, míg a rabok

minden elképzelhető nyelvet beszélnek.

Vallás: A fő vallás Skell hite, a raboknak

a vallásgyakorlás nem megengedett.

Zászlók, címerek: A börtönváros címere

Skell mérlege.

Közbiztonság: A közbiztonság a

városban sajátos. A rabokat keményen és

jól őrzik, a szökési vagy az őrök elleni

támadási kísérletet brutálisan megtorolják,

de a rabok egymás közti életébe és

viszályaiba nem szólnak bele.

Árak, Pénznemek: A városban nincs

kereskedelem.

Klánok, Rendek: Skell rendje őrzi a

várost. Ez a rend az Igazság Őrei. Itt székel

még a rettegett fejvadászklán az Amath

Gaur Kopói is.

Átokföldek: A börtön körüli hegyekben

több átokföld is található.

Kapuk: Amath Gaurból nem nyílnak

kapuk.

Szokások, öltözködés: Az őrök általában

harci öltözetüket viselik míg a rabok

egyetlen ágyékkötőt.

Lakosság: A városnak nincs civil

lakossága.

Hatalom: A hatalmat az igazság őreinek

helyi komtúrja, a félangyal Kardtörő

Szedrik gyakorolja.

A föld ráncai

Alborea középső részén, a Hold-hegység

tövében, a Malarontól a Szíreaszig

147

hatalmas, sziklás vidék terül el, melynek

csaknem az egésze átokföld. Ez a Föld

ráncai. A vidék roppant különleges

geológiai adottságokkal bír, innét is kapta

nevét. A valaha egybefüggő homokkő és

mészkőtufa fennsíkot a Hold-hg. Folyói, és

a nyugati óceán szelei marták, koptatták

korokon át, míg elérte mai, nem

mindennapi formáját. A puha homokkövet

van ahol mérföldnyi mélyen kimosta a víz

a mészkőtömbök közül és alól, a szél pedig

furcsa formákat, boltíveket, semmibe

nyúló hidakat hozott létre. A Föld ráncai

gyakorlatilag egy mészkőszirtekből,

oszlopokból, hidakból álló labirintus és

barlangrendszer. Ezek az oszlopok

gyakorta mérföldnél is mélyebbre, vagy ha

tetszik, magasabbra nyúlnak. Oldalukon

párkányok, szerpentinek tekerednek,

közöttük hidak és roppant boltívek

feszülnek, melyek aljáról nemritkán

százkönyöknyi cseppkövek csüngnek alá.

Az oszlopokat és városnyi sziklatömböket

barlangok és üregek tarkítják, nem egy

közülük összeköttetésben áll mélysötéttel.

Az oszlopok tetején burjánzó esőerdő

található. Itt virágzik az élet, rengeteg állat

és növényfaj él viszonylag kis területen.

Sok oszlop tetején ritka és egyedülálló

lények fejlődtek ki az elzártság miatt. A

peremvidéken előfordulnak ember falvak

és törpe bányatelepek. A belső területeken

már csak átokfattyak és néhány szellem

nép klán osztozik a szörnyekkel, akik a

mindenütt fellelhető ősi romok közt

vadásznak, no és a szellemekkel, kik nem

egy helyütt valóságos kis birodalmakat

alakítottak ki a szirtrengeteg mélyén.

Lejjebb a párkányok, teraszok és üregek

világa már egészen más képet mutat. Itt

már örökös a félhomály és a pára. Csak a

legszívósabb árnyéktűrő növények élnek

meg itt, de már megjelennek a nagyobb

gombafélék is. Ezen a szinten kevés

vadállat él, csak a ragadozók és a szörnyek

használják mint átjárót a szintek közt. Itt is

találni ősi romokat és sok az átokföld is.

Ezen a területen több vad humanoid faj is

él és portyázik, a romokat és a barlangokat

használva szállásul.

A legmelyebb szintek örök sötétségbe

burkolóztak valahol az éjszaka és a

barlangok sötétje közt. Minden nyirkos, a

légmozgás elhanyagolható. A

párkányokról cseppkövek lógnak a patakok

fölé, a falakat fluoreszkáló gombák és

nedvesség borítja. Itt már csak elvétve,

véletlenül fordulnak elő felszíni lények, az

élővilágot mélysötét lényei uralják. Idelent

egy Chad’thelen nevű kis sötételf

település, és több alakváltó kolónia is

található. A föld ráncainak mélye

számtalan titkot rejt. Egyesek szerint itt

található Kerberon elátkozott aranyvárosa,

Mások szerint innét nyílik az elveszett

kapu Lírre. Egy biztos, bármit rejt is a

mély, nem sok kalandozó tért még vissza

onnét, hogy elmondhassa.

E kietlen vidék egészen a Bíbor tengerig

húzódik, ahol is nyugathon kapuja zárja le

a föld ráncait.

Nyugathon kapuja

Nyugathon kapuja egy három független

kereskedővárosból álló szövetség, melynek

tagjai Listen, Shamared és Shezared. E

három kalmárváros, Bár Alboreán

helyezkedik el, földrajzi adottságaik miatt

mégis a nyugathon kapuja nevet kapták. E

városok a Kalmár tenger partján, Alborea

járatlan vadonnal borított félszigetén, a

Kaoran félszigeten helyezkednek el.

Gazdasági jelentőségüket jó

elhelyezkedésüknek köszönhetik. A

legészakibb Shezared, a Malaron

torkolatvidékére épült, és a Vanír eredetű

Nyugati hadi út egyik főbb állomása.

Ugyanez elmondható az Álom folyó

torkolatára épült Shamaredről is, amely a

hadiút legdélebbi állomása Dah-khalad

előtt. A három szövetséges legkisebbje

Listen. E város a Bíbor és a Kalmár tenger

közti hatalmas és veszélyes szoros, a

Kharatülosz egyetlen biztonságos kikötője.

E három város együtt alkotja Nyugathon

kapuját. Mindhárom települést a

kereskedőhercegek irányítják, és teljes

függetlenséget mutatnak mind a

Krinasszaszi szövetség, mind Vanaria felé.

Shezared és Shamared gyakorlatilag

148

testvérvárosok. Mindkettő nyüzsgő

metropolisz melyben a világ minden áruja

megtalálható. A városok szabadon

kereskednek bárkivel, az orkoktól és

kalózoktól kezdve, a sárkányokon át, egész

a síkok ördögeiig. A városok törvényei

igen szigorúak, főleg a polgárok és a

magántulajdon védelmére vonatkozó

passzusokat tartatják be vaskézzel a

kalmárfejedelmek. A városok alapítói

Szkariai kereskedők voltak a negyedkor

derekán. A városok építészetére rányomta

bélyegét a Dzseladi hatás. Főként

Shamaredben, ahol egymást érik a szűk

utcák lapos tetejű, három-négyszintes házai

és a kecses minaretek. Shezared építészete

némiképp más jellegű, a város a folyam és

a tenger találkozásánál lévő hatalmas

Liliom öböl vizére épült, sokszintes

palotáit és gyönyörű tereit, csatornák és

hidacskák kötik össze és ezernyi cölöp

tartja.

Listen városa egy zárt, három oldalról

százöles dolomitsziklákkal körülvett

öbölben épült. Alapítója Eleyama Khorz, a

híres kalóz volt, kinek utódai mai napig a

város kereskedőhercegei. A hercegek

évszázadok óta a Marakeitosz vagy a

Merkhantidesz házból házasodnak. A

szabad kikötő és tág eszmék azóta a

városba vonzották hét tenger szemetét.

Listen Invrandil és Alborea térségének

legnagyobb kalóz és tolvajtanyája. A

város, mivel az egyetlen kikötésre

alkalmas öbölbe épült a parton, és mivel

árumegállító jogokat kapott két nagyobb

szövetségesétől, hihetetlenül virágzik.

Nyílt titok, hogy a város, két társával

egyetemben élénk kereskedelmi

kapcsolatot tart fent Undarral. Shamared és

Shezared árui Listenen át, a kalózok

közvetítésével jutnak el a sötét kontinens

kikötőibe, folyamatos háborút vívva a

Krinasszaszi járőrhajókkal. Itt él Alborea

egyik legnagyobb félszerzet közössége és

egyben tolvajcéhe is. Ez Nádjáró

Shemusnak, a klán fejének, és Sápadt

Hallnak a rettegett boszorkánymesternek

köszönhető, ki a legendák szerint egy

kalandozókkal közös, zsavaros akció után

lett az Alkonyárók és Shemus

lekötelezettje. Azóta a város alvilágát a

félszerzetek uralják. E város flottája a leg

jelentősebb haderő Nyugathon kapujában.

Számos kalandozót, zsiványt és bérgyilkost

alkalmaz, a tengerészethez való belépés

bűnbocsánattal jár. E söpredék mellett, kik

a legénységet adják, a hajók tisztjeit a híres

Listeni tengerészeti akadémia képzi. A

Listeni flotta valójában a Démonlánc kalóz

testvériség hivatalos fedőszerve. A város

nevezetes csipkés, magasba törő

márványtornyairól, és szűk utcácskáiról,

melyek zöme mára baljós sikátor, melyet

bódék és sátrak töltenek be, és szemét

borít.

Shamared zsarnoki vezetői a kegyetlen és

tejhatalmú Merkanthidesz kereskedőház. E

család eredetileg a sötét népből származik,

és Szkariai szultanátus kereskedői voltak.

Mára a család és vele együtt az általuk

felvirágoztatott város hatalmas

metropolisszá és bankközponttá nőtte ki

magát, melyet az elszármazott Szkaryai

kereskedőhercegek uralnak. A

Merkhantideszek máig Szkarya vezető

kalmárai, és számos emírséggel, sőt, Beled

el amrával, az isteni Sharamibal pompás és

gonosz birodalmával, valamint a Kalóz

királyságokkal is szoros kereskedelmi

kapcsolatok fűzik össze. A Kush és

Nazeldarik közti rabszolgakereskedelem és

a Kalóz királyságok számos szigeti

ültetvénye a család kezében van éppúgy,

mint a Dzseladból érkező kereskedelmi

szállítmányok fele.

Emellett a város bankjai és családjai

számos városállam és kis birodalom

bankárai és hitelezői. A Merkanthidesz ház

a Tiriánai királyság fő bankára és

támogatója.

E hatalomnak és gazdagságnak

köszönhetően a város Dzseladi stílusban

emelt palotái hihetetlen pompával és

fényűzéssel épültek. A kecses tornyok

kupolái aranytól csillognak, a középületek

falait színes csempék és mozaikok borítják,

a szűk utcák burkolata fényes gránit. A

parkok és kertek mágikusan fenntartott

mikroklímája ad otthont a kontinens

149

legnagyobb rózsakertjeinek és

narancsligeteinek. A kikötő egy grandiózus

piac, az Alkazi Bazar otthona, mely a

kontinens egyik legnagyobb, és biztosan a

legjobban ellátott piaca. Itt található a

Szatrapán, a család és a dukaloniták által

fenntartott tőzsde is. Azt beszélik,

Shamared koldusai is gazdagabbak mint

Krinasszasz nemesei. Mindezt a pompát

rabszolgák és csontvázszolgák ezrei tartják

fenn.

Shezared Városa a Liliom öböl vizére épült

csillogó ékszer. A várost ezernyi cölöpre

épült kecses paloták és gazdagon díszítet,

hat-nyolc emeletes háztömbök alkotják,

melyekre a finom kidolgozás és a drága

anyagok használata a jellemző. A várost a

szövetséges Shamaredhez hasonlóan a

kereskedődinasztiák irányítják, köztük

számosak a sötét népből való, névleg

Nazeldarikból vagy Sháontól elszármazott

ház. Ezek legnagyobbika a Marakeitosz

ház, mely a Merkhantideszek rokona és

legnagyobb kereskedelmi partnere. A

Marakeitoszok a Sháoni áruk szinte

kizárólagos forgalmazói Thoral földjén.

Selyemmel, papírral, sárkányporral és

ópiummal megrakott tengeri és léghajóinak

biztonságára a Merkanthídeszek Szkariai

szövetségesei és a kalózok vigyáznak. A

család kereskedelmi kapcsolatban áll a

Sháoni Zerlig kánnal és az Ércpöröly klán

kereskedőivel. Mégsem a kereskedelem,

hanem az intrika, a politika és az

információgyűjtés a város fő profilja. Ha

Shamared Nyugathon kapujának

kereskedelmi, Listen pedig a katonai

vezetője, akkor Shezared városa a

mögöttük álló politikai hatalom. A város

kémei és diplomatái a legjobban képzettek

a kontinensen, ami az itt működő

Shezaredi egyetem magas szintű

oktatásának köszönhető. A város

kémhálózata, a Fátyol, szinte minden

Thorali városra „ráborul”. Kémeik és

diplomatáik szinte miden udvarban ott

vannak, Orvgyilkosaik és beépített

ügynökeik pedig gondoskodnak róla, hogy

minden gazdasági és politikai döntés az ő

javukat szolgálja.

A Krinasszaszi titkosszolgálat évszázadok

óta szélmalomharcot vív a fátyol ellen, sőt,

állítólag a Viharszarv toronyban is

lepleztek már le Shezaredi kém-diplomatát.

E három város, virágzó kézműiparával,

kereskedelmével, és szabadosságával a

világ csavargóinak gyűjtőhelye. Talán

emiatt, de e három város alvilága a

legkiterjedtebb Thoralon, magamögé

utasítva még Malargant is. E szabad

kikötőkben a világ minden szerzete

megfordul, hogy eladja áruit és újabbakat

vegyen. Nyugathon kapuja ideális

vadászterület a kalandozók számára. A

nagy kereskedőházak, alvilági klánok és

kalmárfejedelmek állandó, sötét elfeket

megszégyenítő intrikáik és árnyékháborúik

miatt mindig vevők a mágiára és az acélra.

Ám a cselszövés eme sötét világában az

óvatlan, ki mögött egy család sem áll,

könnyen a tenger fenekén vagy egy

kereskedőgálya padjához láncolva

találhatja magát.

E három város, bár igencsak szúrja mind a

Krinasszaszi szövetség, mind Vanaria

szemét, mégis tehetetlenek ellenük. Ennek

oka pedig abban rejlik, hogy a nagy

kereskedőházak az évszázadok során

mindenütt megvetették a lábukat és

korlátlan vagyonuk által hallatlan

befolyásra tettek szert. Kisebb államok

tucatjait irányítják a háttérből éppúgy, mint

ahogy a nagy birodalmak gazdasági és

politikai életének is meghatározó részei,

bár ezt azok sosem ismernék be.

Emiatt aztán, bár a három város hadserege

nem jelentős, mégis, ha bármely uralkodó

hadat viselne ellenük, szövetségesei

megmagyarázhatatlan okból elpártolnának

tőle, Ellenfelei hallatlan módon

megerősödnének és erőforrásai titokzatos

módon elapadnának.

- A hegységtől keletre a Dorn folyamtól a

Bíbor tengerig sok ezer mérőföldön át,

ködös vadon terül el, ez számtalan lény

otthona. Civilizált települést errefelé csak a

tengerparton találni. A Dorn és a

Viharkapu közti száraz félszigeten terül el

Abradózia királysága.

150

Abradózia

Abradózia királysága viszonylag újkeletű

birodalom. Alborea délkeleti csücskén, a

Barrada félszigeten található hatalmas

kiterjedésű felföld. Nyugatról a Dorn,

délről az óceán, keletről a Viharkapu és a

bíbortenger, míg északról, a fennsík lankás

kezdeténél végeláthatatlan vadonok

határolják, melynek együttes neve

Kueltejo’Bientez.

A birodalom területe száraz, mediterrán. A

telek hűvösek és a nyárnál

csapadékosabbak. Az ország egy sziklás és

kopár fennsíkból áll, melyet olajfaligetek,

időszakos folyók kanyonjai és a

csapadékosabb partvidékeken paratölgy,

valamint trollbabér és citruserdők

tarkítanak. Ezeket a belső területeken, az

úgynevezett Sierra La’Muertén kaktuszok

és száraz sátánbozót váltanak fel.

Az ország történelme a negyedkorban

kezdődik, Mikor a frissen Thoralra érkezett

Dzseladi nép egy sejkje, Mokhtar Al’basír

magát Abdzsarra Mahdijának, prófétájának

kikiáltva törzsét, mely sivatagi rablókból

állt, a tengeren át Thoral földjére vezette,

és itt, a szinte lakatlan déli felvidéken

alapított új országot. A népvándorlás

körülményei bár ködbe burkolóznak, ám

gyanítható, hogy a Mahdi népe az út alatt

és a kezdeti időszakban kalózkodásból

tartotta fenn magát.

Az új birodalom, melyet akkortájt Mahdi

Al’bsírisztannak neveztek, az olajnak, a

gyümölcsöknek, a dombok hatalmas

nemesfém és rézérckészleteinek, valamint

a vanírokkal és keldoriakkal való

kereskedelemnek köszönhetően

virágzásnak indult. Csakhamar a Dzseladi

kultúra Thorali fellegvárává nőtte ki

magát. Ám a Hatodkor hajnalán változtak

az idők. A fiatal Krinasszasz és

szövetségesei hadat viseltek Dzselad

népével. A Mahdi országát mind több

támadás és nehézség sújtotta. Az amúgy is

kis ország elszakadt az anyakontinenstől és

sorvadásnak indult.

A Fekete íj 47. évében egy Gönekke nevű

krinasszaszi zsoldos és serege lerohanta és

elfoglalta az országot, majd megalapította

a máig is fennálló királyi házat. Kötelezővé

tette a Krinasszaszi hitet és üldözte a

dzseladi vallású lakosságot.

Gönekke uralkodása alatt a birodalom

elérte mai kiterjedését. Az idő multával a

krinasszaszi és a dzseladi kultúrelemek

összefonódtak, egy sajátos, csak az

Abradóziai birodalomra jellemző nyelvet,

kultúrát és embertípust hozva létre.

Mára a birodalom virágzik. Az érc és

nemesfém bányászat és olaj, valamint

bortermesztés mellett hatalmas

kereskedelmi és hadiflottával bír, mely

méltó ellenfele Nyugathon kapujának. E

flotta segítségével szerzett számos

gyarmatot Klesh övén. A gyarmatok a

birodalom területének másfélszeresét

teszik ki, és Thoral, valamint Dírea fűszer

és gyöngy, valamint tiltott rabszolga-

behozatalának a felét termeli a dzseladiak

elleni háború és embargók miatt. A flotta

építéséhez folyamatosan nagymennyiségű

fa szükséges, melyben az ország nem

bővelkedik. Ezt az északi vadonokból

szerzik be, a birodalomban szükséges tűzi

és épületfával egyetemben. Folyamatos

harc árán, melyet a vadonban élő elf

szórványközösségek és a bőreváltó klánok

ellen vívnak. Egyes érdekszférái ütköznek

Skaryával, ami miatt évszázadok óta hadat

visel a tengeren és a gyarmatokon a

szultanátus hajói ellen. Az ország viszonya

Nyugathon kapujával is feszült,

köszönhetően a közös kereskedelmi

érdekeknek. Az ország területén tilos a

kalmárok tevékenysége és Dukalon

egyháza is, a gazdasági élet hatalmasságai

a Donok, a birodalom tejhatalmú

főnemesei.

Az országban a krinasszaszi hit egy

szélsőséges változata dívik. A birodalmi

főatya és papjai bárkit mágiára küldenek,

aki idegen isteneknek hódol. A vallás, a

gazdasági érdekekkel karöltve, Undarr

mellett az elfeket és a bőreváltókat is

gonosz teremtményeknek tartja, és

valóságos irtó hadjáratokat indít ellenük az

északi erdőségekbe. A birodalom törvényei

minden polgár számára megengedik a

rabszolgatartást.

151

Abradózia öt nagy tartományra, és számos

járásra oszlik, melyeket egy-egy nemesi

család tart kézben. A tartományok a

névadó Abrézia, Kapellaria, Las’caracas,

Arantheba és Sierra de Matabrea. Az

ország jelentős nagyvárosai San Kappela, a

bányászat és fémművesség központja, híres

aranyverdével, Karambelo, a mesteri

kardok hazája, Los Mendosas és a Főváros,

Fernando de La’Cruz, ahol immár XIV.

Fernando uralkodik, a papi székkel és a

donok tanácsával karöltve.

Abradózia, bár területileg hatalmas és igen

gazdag ország, mégsem emelkedett Thoral

nagyjai közé. Ez részben elutasító

politikájának, részben vallási

zárkózottságának köszönhető. Bár

Krinasszaszal jó kapcsolatokat ápol, a

Főatya nem veti alá magát a Főpapi zsinat

döntéseinek.

Az ország mégis gazdasági nagyhatalom,

melyet kereskedelmi flottájának, és a

viharkapu hajózható, nyugati fele fölötti

uralomnak köszönhet.

A birodalom a külvilág számára viszonylag

zárt, legkönnyebben tengeren és kapun át

közelíthető meg.

A smaragd völgy és a

városállamok

A Dorn kanyarulatától nyugatra, nagy

folyam, és az óceán által ölelt földsávon,

melyet nyugatról a Hold hegység déli

nyúlványa határol, egy csapadékos, füves

fennsík található, melynek neve

Smaragdvölgy. Errefelé sok apró

városállam és szabadtelepülés terül el,

főleg a partvidéken.

Ezen települések igen számosak, némelyik

csupán kis halászfalu, de akadnak köztük

hatalmas birodalmak is. Alább néhány

kisebb városállam leírása található, a

különösebbek közül.

Kildara

Kildara a smaragd völgy egyik kis

városállama, ami különös

államszervezetéről, és életmódjáról vált

híressé. A városállam alapítója bizonyos

Rodhvig nevű zsoldoskatona volt, aki az

ötödkor véres háborúiban esett át a

tűzkeresztségen, majd a malargani

denevérek századkapitánya lett. Ki tudja

miért, ötvenes évei derekán, deresedő fejjel

odahagyta hivatalát, és tucatnyi legényével

megtért ősei smaragd völgybéli otthonába.

A hazatérő urat csak romok és bujdosó

parasztok fogadták. Csakhamar megtudta,

hogy egy szomszédos báró katonái

végeztek atyafiságával. Rodhvig még azon

a napon betört a báró udvarházába, és fejét

vette, másnap pedig munkába fogott. A

sziklás, tengerparti föveny csak legelőnek

volt jó, így Rodhvig előmerészkedő

parasztjait legeltetésre, és várépítésre

fogta, amilyet nyugathonban, messziföldön

látott volt. És amihez egyik hű embere,

hadimérnök lévén igencsak jól értett. Az új

várat Rodhvig Kildarának, Borzbarlangnak

nevezte el, ősei után. Ezután a hetvenes

éveiben járó, ősz hadfi parasztjai katonai

képzésébe fogott. Az embereket

századokra, tizedekre osztva legényei alá

adta, és okította őket a hadtudományra. Ki

beállt, két év múltán földet, s szabad jogot

kapott. A szomszédok eleinte

bizalmatlanul szemlélték a fura tartományt,

ám az Angolna 32. évében a sötét hadak

hat ezrede elérte a partvidéket. A

városállamok és hercegségek egymás után

estek el a sötétség vad hordája alatt.

Mígnem a Gólyahírtó partján a

szorongatott bandériumok oldalán

megjelent a kildarai légió, és egy óra

leforgása alatt szétverte a bestiák seregét.

Eztán már a környező városoknak sem volt

kifogása a fura szomszéd ellen. Sőt

Rodhvig fia Martel idejében, ha valakinek

sereggel akadt dolga, Kildara zsoldosait

hívta segítségül, s e segítségért csengő

aranyakkal, jószággal és gabonával fizetett.

Ekkortájt történt, hogy Martel úr befogadta

az apja által fertályszáz esztendeje szétvert

sötét had vajákosát, a félork Zarsánt. A

méregkeverő hamar saját rendet alapított,

mely nem tűrte, és azóta sem tűri meg a

varázshasználó konkurenciát. A kildarai

boszorkánymesterek kitűnően kitanulták a

harcoló egységek támogatását.

152

A város azóta is ebből él. A sovány föld

helyett kardjuk tartja el őket. A város

inkább egy katonai támaszpontra, erődre

hasonlít, mint civil településre. És valóban,

ma is mindenki számára kötelező a két év

katonaság és a heti két nap gyakorlás, még

ha később pásztor, vagy kézműves válik is

belőle.

A város törvényeit is katonai szigorral

tartják és tartatják be. A nép kemény és

fegyelmezett. Furcsa és kegyetlennek tűnő

szokás például, hogy a beteg újszülötteket

a város feletti menydörgőszirtről a

tengerparti sziklák közé hajítják, vagy

hogy az ifjú katonákat, felavatásuk előtt

egy évre kiűzik a csillagpart átokföldjeire,

és csak a túlélők kapnak katonai rangot és

új nevet.

A város fő bevétele az azóta Alboreaszerte

híres zsoldossereg.

A helyi boszorkánymester rend, a murénák

minden más mágiahasználót kegyetlenül

kivégeznek. A lakosság egyébként is

bizalmatlan az idegenekkel szemben.

Lir’Bardan

Lir’Bardan a smaragd part egy igen

különös állama. A város Dah-khaladdal

lévő jó kapcsolata miatt átvette a gnómok

társadalmi berendezésének egy igen torz

változatát. A várost a közbíróság vezeti, a

mindenkori főbíró, és a választott bírák

gyakorolják a hatalmat. Gnóm mintára

teljes demokrácia van, ami torz módon

keveredik a közeli Mantara filozófiájának

egyes részeivel. Mégpedig hogy a mágia és

minden vallás bűn. A mágia használata

csak a bírósági mágusok számára

engedélyezett. A polgárok felelősségük és

hatalmuk teljes tudatában azonnal

feljelentik a számtalan törvény megszegőit,

akiket aztán azonnal elhurcolnak a bírói

arbitorok. A rendszer roppant bürokratikus,

rengeteg a szabály, a hivatal és a

hivatalnok. Ítéletek lassan születnek, az

erre várók addig a városi börtön

vendégszeretetét élvezik. Az elítéltek

kivégzését havonta egyszer, a városon

kívül, a cirkuszban bonyolítják le. Az

elítélteket itt válogatott, gyakorta mágikus

kínzások közt, nyilvánosan végzik ki.

Kevesen tudják, de főbíró már háromszáz

esztendeje egy szemzsarnok mágus, a

bírósági mágusok, és más vezetők zöme

pedig hozzá hűséges alakváltók.

A város egyébként hatalmas és hideg

téglaépületekből áll. Fő bevételi forrása a

kelmekészítés és az indigófestés, valamit a

város közeli Feketemocsár olajtavainak

kitermelése és Dah-khaladnak való

eladása. Azok a rabok, akik nem a foglyok

cirkuszában végzik, az olajtavak poklában

robotolnak.

A szemzsarnok titokban a Hold hegység

alatti járatok szürketörpjeinek is ad el

olajat, ami jelentős különbevételhez jutatja.

Mantara

Mantara városa ősidőktől fogva Mantar, az

egy és igaz isten városa volt. Senki nem

tudja honnét ered e különös vallás, tény

azonban hogy létezik, és Mantara hatalmas

városának és a környék kisebb birtokainak

egyeduralkodó vallása lett. Mantara gazdag

városa egyébként a Smaragd völgy északi

harmadánál található, a Shann folyó

torkolatánál. Talán a folyami

kereskedelemnek, talán agressziójának

köszönheti, de a város mára már tucatnyi

kis városállamot és hercegséget állított

maga mellé, valóságos kis teokratikus

birodalmat kanyarintva ki ezzel a Smaragd

völgy szabad országai közül. Mantara mára

már virágzó nagyváros, tengeri kikötővel,

húszöles falakkal, csatornával, bűnözéssel,

miegyébbel, ami csak egy nagyvároshoz

dukál. Különlegessé Mantar isten tanai

teszik. Mantar azt hirdeti, hogy csak a

testükben és lelkükben tökéletes lények

méltók az életre, a többiek a gonosz keze

munkái, akik a jóravaló népek

elpusztítására törnek. Nomármost lelkében

csak az lehet tökéletes, aki Mantar isten

igaz híve, vagy legalább nem híve más

istennek, valamint nem gyakorol mágiát.

Testében pedig az, aki tisztavérű tagja

valamely fajnak, és nem torzítják az

átokföldek démoni jegyei. Mindazok, kik e

kritériumoknak nem felelnek meg, a

153

gonosz teremtményei, a

mágiahasználókkal egyetemben,

mivelhogy az boszorkányság, és mint

ilyenek, elpusztítandóak. E célból jött létre

a Hírhedt mantarai titkosszolgálat és

inkvizíció, akik már számtalan utazó kínos

máglyahaláláért felelősek. Emiatt a várost

lehetőleg kerülik a magányos utazók. A

kereskedőket, ha nem gyakorolnak nyíltan

pogány vallást, általában békén hagyják.

A lakosság meglehetősen rosszindulatú az

idegennel szemben. Könnyen lehet, hogy

az utazó egy kis kocsmai vita után másnap

a falu papja előtt áll eretnekség vádjával,

mivelhogy tegnapi ellenfele eskü alatt

vallja, hogy a kezén lévő anyajegy a

gonosz pecsétje, és saját szemével látta

ártó mágiát használni. Ilyenkor az utazó

bajosan menekedik meg a máglyahaláltól.

Mindent összevetve Mantara ritka sötét és

gonosz hely, amit mindenki kerüljön el

nagy ívben, hacsak jó és jövedelmező oka

nincs odamenni.

A smaragdvölgytől északra, a Hold

hegységtől nyugatra, a kontinens nyugati,

ismeretlen partvidékén található a legendás

csillagpart.

Csillaghullás földje, avagy a

Csillagpart

Alborea délnyugati részén, a Hold

hegységtől nyugatra, a Smaragdvölgytől

északra, a Nyugati óceán partján terül el a

hűvös és esős Csillagpart, vagy ahogy

lakói nevezik, a Csillaghullás földje. Ez a

hegyek és óceán közé ékelődött óriási,

kopár felvidék bármily hatalmas is, a

Thoral más vidékein lakók számára szinte

ismeretlen. Ennek egyik okát abban

kereshetjük, hogy a csillaghullás földje az

utolsó emberlakta városállamtól, Kildarától

is jó száz mérőföldnyire, Dah-khaladtól

pedig majd félévi járóföldre esik, másrészt

e kopár síkság majdnem egésze átokföld. A

vidék járatlan, bozótos dombok, szikes,

homokos síkságok, sziklás legelők és

kopár homokdombok hona. A tél száraz és

hideg, a nyár hűvös és esős. Nyár derekán

gyakoriak a hullócsillagok, innét ered a táj

neve is. A táj mágikus tevékenysége is

szokatlan. A szövedék itt igen torz és

hiányos. Emiatt a vidéken sok a vadmágia

mező, sőt mágiamentes területek is

akadnak. A vidéket tarkító romokat

élőholtak hordái és más borzalmak lakják.

A szikes mocsarak trollok, lidércek, férgek

és sárkányok fészkei. Ám a vidék

lakossága korántsem merül ki bennük.

Átokfattyak élnek itt szép számmal.

Beszélik, hogy a dombvidék mélyén még

városaikra is rálelhet az utazó. Rajtuk kívül

csak néhány száműzött él ezen a sokezer

négyzetmérőfőldnyi kopár földön. A vidék

északi és keleti peremét a hegyek lábánál

vad humanoid törzsek lakják.

Mindent összevetve a csillaghullás földje

nem túl barátságos vidék, ám időről időre

akadnak olyanok, kiket az ősi romok

kincseinek ígérete vagy a kalandvágy ide

hajszol, nyugatra, a semmi szélére.

Aktrinasz

Thoral kontinenséhez nem egy sziget

kapcsolódik. Az ismertebb közülük

Aktrinasz szigete, mely Alborea déli

partvidékének közelében, a Nyugati

óceánon terül el. A sziget lankás

mészkőhegyeit hatalmas és gazdag

erdőségek borítják, miknek mélyén, azt

beszélik, lépten-nyomon egy letűnt

civilizáció romjaiba botlik az utazó. Ám e

gyönyörű erdőkben sok kalandor tűnt már

el nyomtalanul. Azt tartják a romok

hajdani lakói holtukban is őrzik délibáb

szerű városaikat, ám az igazságot kevesen

tudják és nem szívesen osztják meg

bárkivel. Valójában a szellem-nép egyik

kicsiny, Helosz hitére tért csoportja és

bestia szolgáik élnek a szigeten. Rajtuk

kívül nincs más lakosa a számtalan titkot

rejtő földdarabnak.

Undarr Undarr kontinense a kezdetektől fogva

lakott. Az ősi időkben a szildák földje volt.

Areaszra érkezését követően, itt telepedett

154

meg Hél a moldákkal és itt alapított

birodalmat Sharagor, e kezdetben oly

békés és virágzó földön. A föld elfjeit

lassanként megrontotta a sötét úr hatalma,

és áttértek hitére. A fajháborúk kitörése

után Hél elhagyta Szilánkok világát és

birodalmát tanítványára hagyta. Sharagor

új birodalma a sötételfek és egyéb romlott

fajzatok menedéke lett. A moldák egy

része elhagyta a mindinkább sötétségbe

boruló földet és helyüket az orkok és más

sötét fajok vették át. Sharagor nem hagyta

annyiban a fajháborúk kimenetelét és erős,

héloszhitű birodalmat épített. A sötét

fajokból új, hatalmas sereget toborzott és

néhány, Hélosz mellett álló szilda és molda

segítségével meghódította az egész

kontinenst. A győzelem után Hél egykori

lakhelyén, az Urza melletti sziklaplatón ura

tiszteletére hegyet építtetett ellenségei

levágott fejéből és a hegy tetejére emelt

kőlap felett vérszerződést kötött a vele

tartó Hlarion’Iradiellel, Darialethel, a

tűzsárkány ős Maradukkal és a

lidércherceg Baal Shagarral. Így jött létre a

végzet öt urának testvérisége. Ekkor borult

örök árnyék és homály Undarr földjére,

mert a sötét úr nem szenvedhette a holdak

és az új nap fényét és kerülni akarta Éa és

Rá tekintetét.

Amikor Hél avatárja, a Fekete köd 27.

évében a paktumot kijátszva visszatért

Areaszra, hatalmas erők szolgáltak neki.

Óriási seregei sáskákként tarolták le a

földeket, árnyba borítva mindent, mígnem

a fény erői győzelmet arattak Hélosz

seregei fölött a Hidegpusztán. Sharagort

tüzes pörölyével lesújtotta Brannosz, az

orkokat szétkergették. A sötét úr

visszavonult Undarra, de a fény seregei

követték, a szildavérű elf király, Galadrion

vezetésével. A döntő ütközetre a Sápadt

vidék szívében került sor. Ez volt a

legendás Árnyak csatája. Mindkét oldal

számtalan hőst vesztett a titáni viadalban.

Hél serege állt győzelemre, mikor

Galadrion, átverekedve magát az ellenség

gyűrűjén, kardjával Arandillel, ami

elnarieni nyelven hajnalfényt jelent,

lesújtotta Hél avatárját. Ezzel az árnyak

kora véget ért. A birodalom

meggyengülését kihasználva, az eddig elf

és szellem nép rabságban tartott ork

törzsek zöme kitört Undarról.

A sötét birodalom ezután hosszú ideig

hallgatott, de korántsem volt tétlen. A

Tetembérc alatti járatok mélyén a Végzet

testvérisége sötét mágiába kezdett.

Foglyokat kereszteztek sötét mágia

segítségével, állatokkal és démonokkal.

Lelket a sötét úr adott nekik, így őt

szolgálták minden erejükkel. Így születtek

a sötétség új kreatúrái, a bestiák. Az új

lények hamar benépesítették a birodalmat.

A sötét nép a gnómok és gólemek ellopott

titkai által a technikát is kezdte saját képére

formálni, megteremetve Undarr égjáróit és

gépkatonáit, rabszolgák millióinak élete

által, kik munkájukkal és lelkükkel

táplálták a hatalmas gyármonstrumokat.

A Bálvány 30. évében aztán Sharagor

visszatért, és tanácsot hívott össze

palotájába, a Viharszarv toronyba. Undarr

új háborúra készült. Az árnyak

megsűrűsödtek, bestiák és gonosz

sárkányok gyülekeztek. Az Angolna 32.

évében aztán a sötét seregek lerohanták

Thoral népeit és véres győzelmet arattak.

Krinasszasz elpusztult és egész Nyugathon

valamint a Világkő Sharagor kezébe került.

A seregek a pusztítás végeztével, a szabad

népek folytonos lázadásait megelégelve

visszavonultak Undarra.

A sötét úr azonban nem nézhette tétlenül,

hogy bátyja új hite mindinkább teret hódít.

A Bolond lovag 51. évében ismét hadba

küldte tanítványát és a birodalom seregeit a

belháborúk szaggatta Thoral ellen. Thoral

népe azonban megtanulta a leckét és

feledve ellentéteit, azonnal összefogott a

sötét seregek ellen. Sharagor, bár

végigdúlta és felperzselte az embernépek

birodalmait, végül vereséget szenvedett.

A sötét föld azóta szunnyad. A hadurak

egymás közt torzsalkodnak, a birodalom

darabjaira hullott. Ám beszélik, hogy a

hatodkorban újra árnyak gyülekeznek

Undarron. A sötét úr visszatérni készül,

hogy maga vezesse népét a világ ellen.

155

Undarr kontinense hatalmas földdarab,

melyet északon a Dermedt világ tengere,

Nyugaton az Árnyék szoros és a Ködök

tengere, Délen a nyugati óceán, míg kelet

felől az Azúr óceán határol. A kontinens,

bár sokan annak vélik, koránt sem

egységes birodalom. Sötét vidékeit számos

faj lakja, kiket jórészt leköt az egymással

való háború és versengés a kietlen föld

erőforrásaiért. Ha nem így lenne, Undarr

már rég meghódította volna a nyugatot. Az

ellenséges népeket és fajokat Hélosz hite,

és Sharagor lángkeze fogja egybe a

szükség idején. Háborús helyzetben

minden birodalom köteles seregeket és

érőforrásokat szolgáltatni Urzának és a

Viharszarv toronynak. Ugyanígy éves

rabszolga, érc és terményadóval is

tartoznak neki, amelyből Sharagor

fenntartja a bestiák irdatlan seregét.

Undarr földje hideg kontinentális és

sarkköri éghajlatú, melyet Az árnyék és a

Nyugati tűztenger melegítő hatása néhol

megváltoztat. A területen a hűvös, füzes

puszták váltakoznak a Hideg és zord,

fenyvesekkel borított hegyekkel és a

fagyott tundravidékkel. A kontinens

nagyrésze járatlan és szörnyek lakta vadon,

melyben a lakott tartományok elszigetelt

kis területek csupán. Az ilyen lakott

területek éghajlata és tájai általában

valamely mágikus vagy egyéb torzulás

miatt igen extrémek. Ezen anomáliák

kiaknázása végett költöztek oda lakói.

Az alábbiakban néhány ilyen különleges

tartományt részletesebben tárgyalunk.

A belső föld

Belső vidéknek Undarr legnagyobb, a

kontinens szívében elterülő hatalmas

síkságokat és dombvidékeket nevezik. E

gigászi terület a Tetembérctől az Alkony

öböl mentén a Rozsdaföldekig és az

Arabandorig nyúlik, északon a felperzselt

földek és Morr-kordak határolják. Ezt a

kontinensnyi síkságot kettészeli a Kenzan.

A terület éghajlata hideg kontinentális, a

tél hosszú, a nyár rövid és hűvös, a

csapadék kevés.

A belső földek nem egységes terület,

számos dombvidék, kiterjedt mocsarak,

szikes pusztaságok és szeles sztyeppék,

valamint hatalmas erdőségek váltják

egymást. A civilizáció kis szigetei

számtalan formában léteznek itt. A bestia

és ork nomádok, a goblin hordák folyton

harcolnak a városok és emberlakta

tartományok uraival. A déli partvidék

nyüzsgő kereskedővárosait és várkastélyok

védte falvait számos nép lakja, zömük

ember. E területet a sötét nép uralja

terrorral és vaskézzel. Beljebb számtalan

kis állam, város és közösség küzd

elszigetelten a vadon bestiáival és

egymással az életbennmaradásért és a

felemelkedésért. Errefelé minden

megtalálható a sötét törpék mozgó

gólemerődjeitől és a sötételfek élő

növényvárosaitól kezdve az emberlakta

méregkolostorokon át az élőholtak uralta

átokföldi királyságokig. A vidék lakói

zömmel persze közönséges lények, már

amennyire Undarron közönséges lehet

valaki. A nomádok sámánjai démonokkal

keresztezik törzsük katonáit és lovait, a

városlakók sötét mágiákat űznek, egyesek

saját őseik bőrét és csontjait viselik a

csatában, hogy erejüket birtokolják, másutt

félelf rabszolgavadászok élnek. Egyes

városok a Fertőurak birtokai, hol

intelligens kórságok és ragálygólemek

támadnak a behatolóra. A Kenzan

ártereinek halászai sár és üszökvermekkel,

vérkrokodilokkal és agypiócákkal védik

cölöpfalvaikat. Ulzamír technokratái önön

testüket építik gépekbe, hogy pusztító

mágikus szerkezetekké váljanak.

Számtalan vallási irányzat és a túlburjánzó

gonosz földje ez. Az alábbiakban

bemutatjuk a vidék romlott közösségeinek

egy tipikus példáját, a Vermet.

A Belső föld keleti csücske egy, a

Feketecsont hegység, az Örök álom tava és

az Arabandor közé ékelődött, kopár

földdarab. E területet a Veremnek

nevezik, és messzire kerülik a környező

hegyek és a síkság népei. A sziklakatlanok

és vízmosások mélyén Undarr legnagyobb

mezőgazdasági létesítménye és

156

tenyésztelepe, a bestiák kielégíthetetlen

étvágyú seregeit hússal ellátó gazdaság, a

Verem található. A sík vidéken a

kőalapzatba faragott kisebb-nagyobb kádak

végeláthatatlan sokasága nyúlik a

látóhatárig. A kádat a Feketecsont hegység

olajkútjaiból származó, óncsöveken érkező

ásványi olaj, az Örök álom tavának vize,

valamint más, ismeretlen összetevők töltik

meg, melyek közt akadnak nem e síkról

származó folyadékok éppúgy, mint a

sarjmesterek élő váladékai. Ezeket több

egysejtű vohar telepe egészíti ki. A

végeredmény egy barackszínben játszó,

áttetsző zselé, amely speciális

tulajdonságokkal bír. Az ide kerülő

foglyokat, állatokat és rabszolgákat a

tenyésztősegédek és vohar szervitorok élve

feldarabolják, eltávolítják a végtagjaikat és

hozzáférhetővé teszik a belső szerveket.

Teszik ezt egy speciális zselékádban,

amely megakadályozza az alany halálát a

művelet alatt. Eztán a nyomorult egy

tenyésztőkádban találja magát, sok száz,

évtizedek vagy épp századok óta szenvedő

tenyészalany sorstársa mellé. A zselé

ellátja tápanyagokkal és oxigénnel, a

vohartelepek lebontják salakanyagait és a

megfelelően adagolt titkos hozzávalók

rendellenesen gyors növekedésre sarkallják

egyes szerveit. Ez a folyamat leginkább

egy torz, felgyorsított rákos burjánzás és a

hidrák regenerációjának keresztezéseként

hat. A kádmesterek akarata szerint a

nyomorultak tíznaponta tucatnyi vonagló

és kapálózó, a törzshöz hosszú erekkel és

szövetcsíkokkal kapcsolódó kart vagy

lábat, számos, mellkastól méterekre

verdeső szívet vagy malomkőnyi májat

növeszt, a kereslet és megrendelések

függvényében. A kifejlett szerveket erre

idomított, borotvaéles ollókkal bíró

félvohar rákbestiák szüretelik le. Ezután a

tenyésztés előröl kezdődik. A szüret alatt

az itt dolgozó, a kádakat felügyelő

mérnökök viasz füldugókat hordanak a

sikolyok zavaró kakofóniája ellen. Akik

látták e borzalmas mezőket, síró és halálért

könyörgő torzókról, őrülten vonyító,

zavaros szemű, több testű fejekről,

combokból álló sertésekről és száznyelvű

marhákról számoltak be.

A Verem üzemeltetői, a sötét elf

vérdruidák és az irányításuk alatt dolgozó

sötét népből való asszisztensek roppant

büszkék kádjaikra és az itt folyó munkára.

Üveg és saválló fém laborjaik mélyén

mind újabb és újabb eljárásokon

dolgoznak, hogy Undarr minden asztalára

kerüljön friss hús. A folyamatos ellátást az

Urzáig nyúló vasútvonal biztosítja.

A verem környéke, mint Undarr oly sok

más része, erősen szennyezett, az innét

kikerülő vegyi hulladék mérgezi. A

hulladék testmódosító összetevői miatt a

térségben kóborló páriahordák elképesztő

és szörnyű mutációknak vannak kitéve, a

vérdruidák és vendégeik nem kis örömére,

akik időről időre vadászatokat rendeznek a

páriatörzsek eltorzult „egyedi trófeával

bíró” tagjaira.

A felperzselt földek

A felperzselt földek egy hatalmas,

elátkozott vidék Undarr szívében. E föld

kopár lávamezők és éles, szurdokok

szabdalta sziklák hona, ahol a hasadékok

mélyén mérges gázokat böfögő láva folyik,

és a tavak kénsavas, forró katlanok. E

hatalmas vidék egy kiégett lávamező, tele

magmakutakkal, lávabarlangokkal, savas

gejzírekkel és kénmezőkkel. A levegő

füsttől és mérgező páráktól terhes. E vidék

az új fajok számára jobbára lakhatatlan, ám

korántsem lakatlan. A tűz síkjának gonosz

teremtményei, elementálok, szalamandrák,

hőördögök és számtalan ritkább szerzet

lakja a lávagödrök vidékét. A barlangokat

és bazaltvárak uralmáért szalamandra és

gonosz tűztörpe klánok harcolnak

tűzszellemek és démoni megszállottak

hordáival. A vidék urai mégis a tűz, láng és

lávasárkányok. A hatalmas, izzó szörnyek

nagy számban járják a vidéket, és a

lávasárkányok legnagyobbika, a sárkány ős

Tyrranoss is e vidéken él számtalan utóda

által védett barlangerődjében. A vidék

másik hatalmassága Eirus a tűzszellem

herceg. Palotája, Parázskatlan páratlan a

157

maga nemében, hatalmas falait folyékony,

kavargó láva alkotja. A földek peremén

gnóm közösségek élnek, kitermelve az

olvadt fémet, melyből a magma energiáját

használva újabb és újabb mechamágikus

harci gépet készítenek a sötét úr seregei

számára, illetve saját, a földek lakóitól való

védelmükre. Magmaszivattyúikat és

öntőüzemeiket csontvázszolgák és

mechanikus kreatúrák mellett rabszolgák

kérészéletű ezrei üzemeltetik.

A Rozsdaföldek, és a Holt

Asszony Tava

A rozsdaföldek, ez a Csonterdőtől az

Alkony öbölig húzódó vidék igen

barátságtalan, nagyrésze átokföld. A terület

kopár sziklákból és ásványokból,

kéntavakból, salakmezőkből áll. A

sziklákat mérgező ásványi lecsapódások és

nem kevésbé veszélyes zuzmók borítják.

Gyakoriak a savas gejzírek és szinte

állandó a mérgező köd. A mérges gomba

és zuzmómezőket és savas mocsarakat

néhol üvegszerű kristály és obszidián

törmelékmezők váltják fel, melyek apró

szilánkjai a legvastagabb csizmatalpat is

ízekre vagdossák egy fertály óra alatt. E

romlott táj központjában található a

kénsavból álló, örök párával borított Holt

Asszony Tava. A tó közepén savtól

lyukacsosra mart kőszirtek állnak, Melyek

barlangjai otthonul szolgálnak az Enyészet

Leányai nevű sötét druidarendnek, és az

őket szolgáló torz, csak itt élő

bestiatörzseknek és egyéb, sosem látott

kreatúráknak. Beszélik, hogy az ő

tevékenységük nyomán vált ilyenné e

valaha termékeny föld. A vidék

hihetetlenül veszélyes. A mágikus

fémekkel és sókkal borított sziklák puszta

érintése is halált hozhat az óvatlan

behatolóra. E vidék nagyrészt az Enyészet

Leányai irányítása alatt áll. A Leányok

rozsdaföldek vermeiben tenyésztik a sötét

seregek számtalan borzalmas

teremtményét, mint a nyálkatrollt és

rozsdaentet. Mellettük, a homály által

megrontott területeket Sárkánylordok és

néhány lidércúr lakja, akik folytonos

harcban állnak egymással éppúgy, akár a

Nővérekkel, és a peremvidéket látogató

törpe klánokkal. Mivel e vidék peremén a

Fekete Dombok szürketörpéi gyakorta

bányásszák a vidék ritka és értékes

ásványait, a savércet vagy a méregmithrillt,

még ha egy-egy ilyen bányászexpedíció

rabszolgák százainak életébe kerül is.

Önjáró, kastélynyi bányagépeik vohar és

technika kereszteződésével készülnek, és

gyakorta betörnek a vidék lakóinak

területére, miközben egykedvűen legelik az

érceket, hogy aztán értékes ásványokat

ürítsenek. E salakanyagot gyűjtik a

rabszolgakaravánok, térdig gázolva a

mérges iszapban, mely hetek alatt lemarja

csontjaikról a húst.

A Vértárnák

Morr Kordak határán, a Nagy fennsíkon

található egy hatalmas kanyon, mely vérző,

tályogos sebként hasít a földbe. Ez a

hasadék a Vértárnák. A kelet-nyugat

irányú hasíték úgy száz mérőföld hosszú,

nagyjából egy mérőföld széles és mély.

Középen kiszélesedik, és egy kör alakú

medencét alkot, melynek neve az Hélosz

köldöke. A kanyon alját egy tó fogalja el,

melynek vize vérvörös az oxidált fémektől.

A hasadék falát keresztül-kasul szövik a

bányajáratok, melyekben rabszolgák és a

halottaikból készül csontvázszolgák

tízezrei robotolnak a tárnák urai, a fél

démon, fél szürketörp klán, a Kénkőfiak

kegyetlen uralma alatt. A tárnák látják el

rézzel, kénnel és vassal a bestiák roppant

seregeit. A tárnák sok ezer mérőföldnyi

járatai valójában egy folyamatosan bővülő

erődrendszert képeznek, melyet a

Kénkőfiak Sharagor megbízásából

építenek rabszolgákat nem kímélve. Eme

erődökből vasútvonal indul, melynek

zuzmó hajtotta mechamágikus

szörnyetegei egészen Urzáig hordják a

fémet.

A kanyon hasadékaiból folyton szivárog a

kohók fekete füstje, falait olajtól csöpögő

csövek hálózzák be, a tó vize mérgezett a

158

kéntől és a kohósalaktól, mélyén

megnevezhetetlen Leviathánok élnek.

Hélosz köldökének oldalában áll a

mérőföldnyi rozsdás vastorony, a

Kénszilánk. Oldalán salétrom és kénkő

virágzik, csúcsa fekete füstöt okád. Itt

állomásoznak a Kénkőfiak elit, élőholt

bestiákból átalakított seregei, a Rozsdafiak.

Beszélik, testükben vér helyett higany és

sav kering, leheletük pedig elmarja a vasat

is.

Csonterdő

A Morad’gronntól délre, a Fekete dombok

és a Karom öböl közti hatalmas terület a

Csonterdő. E hátborzongató vidék,

nevéhez híven, egyetlen hatalmas, sötét

rengeteg, melyet máig nem rontott meg

Undarr mérgező salakja. E roppant vadon

fái hatalmasak, nemritkán elérik a fél

mérőföldes magasságot, lombjaik közt

felhők kavarognak. Az erdő mélyére szinte

sosem ér el a napsugár, helyette különös

gombák és zuzmók vonják sejtelmes

fénybe a komor, néma rengeteg méter

vastag mohapárnából és furcsa, gyakorta

intelligens és gonosz lényekből álló

aljnövényzetét. E párás, sötét vadon

számos ősi és borzalmas szerzet lakhelye,

mint például a huornok, a szemzsarnokok

és wyvernek nemzetségei. Az ősi fák

gyökerei közt, a szilda romok mélyén

számtalan formában leselkedik a halál az

óvatlanokra. A fák gyökerei egészen

mélysötétig nyúlnak, magukba szívva a

földalatti világ mágiáját. E vidék szívében

áll a Néma liget, melynek fekete fái a

legendás Area’nerrallah megrontott

leszármazottai. E ligetből nyílik a legendák

szerint Darialeth szentélyének bejárata,

melyet az Árnyak népének nagyjai őriznek.

Az erdő mélyét a sötételfek lakják, két

városuk is áll itt, Shuan’morr, amit

hatalmas pókok szőttek a fák ágai közé és

máig őriznek, valamint Zamenbarra, a fák

gyökerei közé épült kőváros, melyet a

vohar erekként hálóz be, és a sötételfek

különös biotechnológiája működtet. E

települések állandó harcban állnak a

wyvernlovas ork klánokkal. E harcokban

nagy számban vetik be a birodalom

számára tenyésztett, és féregzuzmóval,

valamint műtétileg módosított bestiákat,

akik tudat nélküli, precíziós gyilkoló gépek

gazdáik irányítása alatt.

Az erdő szélét vad bestiák is lakják, főleg a

macska népből.

Hullaszurdokok

A Morr Kordak és a Felperzselt földek

közt elterülő szürke palahegységet

Hullaszurdokoknak nevezi Undarr népe. E

kopár, széljárta dombok teljességgel

lakatlanok, nagy részük átokföld. A kopott

szirtek közt folyton fütyül a metsző szél,

melynek hangjába elkárhozott lelkek

vonyítása vegyül, amely őrületbe kerget

minden halandó elmét, ki hosszabb ideig ki

van téve gonosz erejének. Mert ez a vidék

a holtak birodalma. A hegyeket elkárhozott

lelkek és kísértetek ezrei járják céltalanul.

A palaszirtek mély hasadékait és

barlangjait reves csontok töltik meg,

olykor mérőföldes vastagságban. Hél

szolgáinak, és ellenségeinek csontjai ezek,

kik a sötét földön estek el. E csontok

förtelmes, túlvilági életet élnek. Mondják,

a Könnyek urának egyetlen szavára

százezrével kelnek fel a szurdokok

mélyéről a holtak, és emelik magasba

rozsdaette fegyvereiket Hél szolgálatában.

Azt beszélik, ha valaki a holtak kincseinek

reményében e vidékre merészkedik és nem

esik áldozatul a kóborló élőholt

rémségeknek, a holtak dalának delejes

hívására akkor is a szurdokok

valamelyikébe veti magát, tovább

gazdagítva e rémséges sereg sorait.

A szurdokok mélyén, csontbarlangjában él

a Néven nevezhetetlen, a vidék lidércura.

Egyesek szerint egy, a démoni síkokról

származó korcs isten, mások szerint Hél

fattyú fia. Ő a holtak ura, a Hullaszurdokok

seregének parancsnoka, ki csak Hél

szavára kel fel korokon át tartó álmából.

159

Iszaptengerek

Ez a pokoli vidék a kopár Észak karmától a

Szürke vidékig húzódik, a Homály

hegység és a Nyugati Tűztenger közé

ékelődve. A tájon végigsöpörnek a

Tűztenger felől érkező perzselő, párás

szélviharok, melyek a Homály hegység

északnyugati lejtőin lecsapódva

hömpölygő folyamokat és sárlavinákat

hoznak létre. Ez a tüzes, párás levegő, és a

rengeteg víz, valamint a hordalék és a parti

homok az Iszaptengerek sajátos vidékének

szülőanyja. Atyja pedig a vulkáni

tevékenység, melynek okán számos forró

iszapgejzír valamint kénes és savas forrás

tör a felszínre.

Ez a föld tulajdonképpen nem különül el

élesen a tengertől. A partvidéktől a hegyek

lábáig egyetlen, forró iszapból, keveredett

sós és édesvízből, bugyborékoló

sárvermekből és gőzölgő tavakból álló

vidék. Szilárd talajt mérőföldek százain át

nem találni, épp ahogy tiszta, hajózható,

vagy akár iható vízfelületet sem. A víz sós

és vulkanikus anyagokkal fertőzött, a

levegő forró és nehéz a párától és a

mocsárgáztól.

Az iszap burjánzó életnek ad otthont. A

gombák, férgek és nyálkalények telepei át

meg átszövik a langymeleg televényt,

olykor egész kis burjánzó, vonagló

szigeteket alkotva. Az iszap felszínén

hatalmas, mocsárgázzal teli medúzák

lebegnek, karjaikkal zsákmány után

kutatva a híg masszában. Másutt

ördögmoszat burjánzik mérőföldnyi

telepekben, fatörzsnyi kacsait mohó

éhséggel nyújtva minden élő felé. Az élő

szigeteken és az iszap mélyén

Nyálkalények, lápi banyák, intelligens

növényi ragadozók és mutáns, félnövény

mocsári trollok tenyésznek. A trollok

falvai úszó és élő szigetek, melyek gazdáik

akaratának engedelmeskednek. A melység

hatalmas csúszómászók és férgek otthona.

Az emberderéknyi piócák és gigászi férgek

közt él egy ravasz és gonosz bestiafaj is, a

féregemberek.

A vidéket egyetlen, rabszolgák tízezreinek

feláldozásával készült út, a Nagy töltés

szeli át. A töltés egy hatalmas, húszöles

boltívekkel épült, közel ezer mérőföldnyi

híd, amin szakaszonként erődök állnak,

hogy visszaverjék a mocsárlakók

támadásait. A töltésen vezet Undarr

harmadik nagy vasútvonala, a gnómok

által épített Csillám út. A mocsarak mélyen

lévő, torz buja dzsungelborította

szigetvilág a savsárkányok otthona, kik

folyamatosan hadakoznak a mélység

féreguraival.

Az iszaptengerek egyetlen civilizált lakói a

Csillám utat is karbantartó gnóm és szürke

törp kevertvérű klán, a Szipolyozók.

Erőtérrel és vérmágiával védett élő

géptelepeik hatalmas fémpókként,

többszázöles lábaikon járják a mocsarat,

szívócsöveikkel kitermelve a gejzírek adta

ként és savat, melyet a vasút továbbít

Undarr gigászi ipartelepeire.

Morr Kordak

Morr Kordak a fekete föld. Ez

hullaszurdokoktól a Feketecsont hegységig

terjedő vidék, melyet délről a vértárnák

határolnak, Undarr egyik legnagyobb

birodalma. Ez a hatalmas, sík vidék két

részre, az északi Liliom felvidékre, és a

déli pernyeföldeknek nevezett sík,

sivatagos vidékre tagolódik.

A Liliom felvidék hatalmas, Ányfenyő

erdők és számtalan patak, tó otthona. A

vidéket a vanírok uralják, kik folytonos

háborúkat vívnak a Pernyeföldek nomád

bestiáival és a hegyek minotaurusz

királyságával, Gandarghullal. A vidék

dombjait erődök, határait illúziók és

gyilkos mágiák védik, nem beszélve a

vanír Égjáró flotta harci naszádjairól.

Innét délre terül el a sík, kiégett félsivatag,

a Pernyeföld. A táj nagyrésze átokföld, a

terméketlen, lúgos tavakkal és

parázsvermekkel tarkított földön bestiák

nomád törzsei élnek és háborúznak

egymással a területért és a legeltetésre

alkalmas földekért. A Pernyeföldek

zuzmóin nagyszámban él egy

szarvasmarhaszerű állatfaj, a szürke nút,

melyet a bestiák tenyésztenek.

160

A föld szívében él az egyetlen, Hélnek

felesküdött gólem közösség. Városuk,

Kerdamor hatalmas, mozgó, folyton

változó gépezet, mely ezerágú

kristályvirágként emelkedik a

Pernyeföldek fölé, míg gyökerei a

parázsvermek energiáját szívják. A

gólemek vadászrepülői méltó ellenfelei a

Vanír flottának, akiktől féltékenyen óvják

az eget, ám a városuk lábainál legeltető

nomádokkal mit sem törődnek. Így a

térséget egyfajta hatalmi egyensúly

jellemzi. Kerdamor lakói, illetve a Csillám

út és plató gnómjai egy szövetséget, az

Unio Sacramechanikust hívtak életre, mely

Undarr legerősebb technikai szövetsége.

Naur-Gahan

Naur-Gahan egy hatalmas, kopár

bazaltszálakkal tűzdelt sivatag a Szürke

vidék és az Iszaptengerek találkozásánál, a

Homály hegység szélén. E kietlen vidék

Bazaltszikláin egy fekete üvegerőd áll,

melynek falai alatt savas tó forr, és

melynek levegője a folyton égő

méregkutak miatt belélegezhetetlen. E

kietlen és lakatlan vidék és a fekete vár,

Éjkarom ura Lord Galahan, a halál lovag.

Valaha Magnusz elf lovagja és Tobald atya

tanítványa volt, ki az árnyak korában

áldozatul esett Hlarion’Iradiell csábító

ármányának és árulóvá lett. Az ő pártütése

miatt esett el Krinasszasz. Mára egy

lebegő, önnön romlottsága tüzében égő

csontváz csupán, akit a keserű rosszindulat

éltet. Árulókból álló élőholt lovagjai, a

Hűtlenek élén uralja a környező vidéket és

sarcolja az Iszaptengerekről kivezető nagy

töltés utazóit (a birodalmi vasút a sötét úr

védelme alatt áll).

Máig fanatikusan hűséges egykori áruló

csábítójához és szerelméhez, a Szilda úrnő

Hlarion’Iradiellhez.

A sivatag homokja számos csontot rejt,

melyek Galahan parancsára túlvilági életre

kelve másznak elő a homokból.

Nyugati tűztenger

A nyugati tűztenger Undarr északnyugati

partjait határolja. Viszonylag kis területű,

Thor-ulvath szigetétől Észak karmáig terül

el egy nagyjából ötszáz mérőföldes sávban.

Tulajdonképpen egy hatalmas átokföld,

amely akkor jött létre, mikor Hélosz

megpróbálta megölni Ránát, a napot. A

nap Amar tüzéből született vére és a

Hélosz sebeiből kicsorgó őskáosz tüze

lángra lobbantotta az alant hullámzó

tengert. A tenger azóta is mérőföldes

lángokkal ég, alatta forr a víz és izzó gőz

keveredik a pokoli lángokkal.

A tűz félezer mérőföldes körzetben vörösre

festi az eget és felmelegíti a jeges északi

tengert. Az uralkodó áramlatok és a

homály miatt Thoralon ez egyedül az

iszaptengerek forró éghajlatán és a

Vérvadon északon lévő trópusi

dzsungelein érezhető, ám az Azúr óceán

vizeit nagymértékben felmelegíti.

Nagyobb éghajlati anomáliát csak azért

nem okoz, mert Magnusz és Sheela egy

erős varázzsal megakadályozták ezt.

A tűztenger nem hajózható és szinte

teljesen lakatlan. Bár beszélik, hogy a

mélyén a káosz tűzsárkányai élnek, mások

szerint máridok egy lebegő városa áll a

lángok között.

Rah-Khan hegység

A hatalmas Rah-Khan hegység Undarr

nyugati fala. A belső vidékek lakói

gyakorta emlegetik csak úgy, A Fal. A

hegység magasságát tekintve vetekszik a

Sárkányhát hegységgel. Égbenyúló bérceit

örök hó és jég borítja, völgyeiben járatlan

fenyőerdők terülnek el végeláthatatlan

nagyságban. A hegység azonban koránt

sem lakatlan. A sziklák mélyén sötéttörp

klánok tárnavárosai rejtőznek, innét látják

el Undarr nagy részét ásványkincsekkel.

Mellettük hatalmas sötételf városok

húzódnak a mélyben. A felszínközeli

járatokban szemzsarnokok és férgek

tanyáznak. A hegyek erdőit bestiák és

goblinok törzsei lakják, akik állandóan

háborúskodnak a vadon mélyén nagy

161

számban előforduló likantróp klánokkal.

Egyes térségeket szellemek laknak, és

védelmeznek mindenkivel szemben.

Mindebből látszik, hogy a vidék koránt

sem veszélytelen.

A hegyek egyébkén lélegzetelállító

látványt nyújtanak égbeszökő, hófedte

bérceikkel, a tengerig nyúló gleccserekkel,

haragoszöld és ezüstös erdeivel, alpesi

rétjeivel és számos vízesés tarkította

patakjaival. E látványt csak néhol rontja el

a törp tárnyák kohóinak égre törő füstje,

mely korommal borítja az amúgy

kristálytiszta havat.

A hágókon kevés járható út vezet át a belső

területek felé. Ezen utak mindegyikét egy-

egy gigantikus erődítmény ellenőrzi. Ezt az

Alkonytornyoknak nevezett erődrendszert

Sharagor építtette, egy esetleges

Krinasszaszi támadás megfékezésére.

Az égbenyúló bércek csúcsai közt az

árnyak népének kristályból és felhőkből

álló, lebegő városai állnak. E városokat

örök köd és gyilkos varázslatok védik az

avatatlanok szemei elől.

A hegyek keleti lábától a partvidékig

termékeny dombvidék terül el, amely

egyfajta olvasztótégelye az Undarron élő

kultúráknak. A partvidéken számos kis

állam, város vagy törzs próbál boldogulni.

Ez a terület Undarr talán leg nyitottabb

része, több ország tart fenn kereskedelmi

kapcsolatot a partvidék kikötővárosaival,

sőt egyesek kolóniákat is létesítettek itt. Ez

a terület kulturális sokszínűségével

leginkább a Thorali Sóhajpartra hasonlít.

A partvidék városait, akárcsak Tír’na

Errant, folyamatosan zaklatják az Árnyék

szoros élőholt kalózai.

Sápadt földek

A Sápadt földek Undarr egyik

legkietlenebb síksága. Az északi

félszigeten már nem érezhető a Nyugati

tűztenger meleg szeleinek hatása. A táj

hideg és kopár, a föld fagyott, az év nagy

részében hó és jég borítja. A rövid nyár

alatt hatalmas, szúnyoglepte mocsárrá

változik. A táj számos vadállat otthona, a

tundrán mamut és rénszarvascsordák,

pézsmatulkok és gyapjas orrszarvúak

vándorolnak.

E kietlen vidék lakói a barbár Kerragok, a

Keldori emberek távoli és primitív rokonai.

E vademberek nomád törzsekben élnek és

a nyájakat követik rénszarvasvontatta

szánjaikkal és erőszekereikkel. Közel húsz

törzsük él a vidéken. Istenként Malargant

tisztelik, akit ők Warkölgödnek neveznek.

A Kerragok állandó csatákat vívnak a

szintén nomád farkasbestia hordákkal és a

tundravidék számos szörnyetegével. A

bestiák kis, vándorló falkákban élnek,

tulajdonképpen állati szinten.

A vidék közepe, a Csontok csatatere. E

kopár, csonthalmokkal tarkított és mágikus

viharok tépázta átokföld élőholtak otthona.

Itt zajlott az Öt sereg csatája. A csata

következtében a vidék egésze vadmágiától

sújtott terület.

A vidék szívében fekszik a hatalmas

tengerszemszerű kráter, a Pokolkapu tó,

amely Hélosz avatárjának halálakor

keletkezett. A mérőföldes szélességű,

szabályos kör alakú tó kistályosan kék vize

igen szép látvány. A mélység azonban

számos titkot rejt. Sokak szerint a tó alján

található egy hasadék, amely Eanra, a

Szürke rengetegbe vezet.

Tény hogy a tó, bár vize kristálytiszta,

semmiféle életnek nem nyújt otthont.

Egyesek szerint aki iszik vizéből, annak

szívét örökre megrontja a gonosz.

A tó partján áll Pokolkapu városa. A

település falait a Csontok csatateréről

származó csontok alkotják a tó

megkövesedett iszapjával összekötve,

védelmét pedig a csontok gazdáinak eleven

vérre szomjas kísértetei biztosítják. A

város lakosai a tóból és a környező fagyott,

iszapos tundragödrökből bányászott

lélekkristályok, Hélosz csontjainak

bányászatából élnek. A csontok hatalmas

szakrális erővel bírnak és igen Keresettek

Hél papjai között. A lakosok a kitermelést

rabszolgák ezreire bízzák, akik nagy

tömegekben esnek áldozatul a zord

időjárásnak és a tundra szörnyeinek.

162

A tó átellenben lévő partján, egy

vízbenyúló sziklaszirten áll a Sharamir

kolostor, melyet Hélosz fanatikus

szerzetesei lakják. A szerzetesek

havonként megküzdenek a jogért, hogy

áldozatként járulhassanak uruk színe elé. A

győztest aztán elevenen megnyúzzák,

megfosztják érzék és nemi szerveitől,

azután kibelezik, hogy pőrén, a világ

csábításáról és hamis érzékleteiről

lemondva, lelküket csak neki szentelve

járulhassanak a leghatalmasabb úr elé.

Ezután az áldozat a szirtfokról az éles

sziklák és hullámok közé veti magát, testét

lángbaborítja társai mágiája. Így az elemek

útján járulhat istene elé.

A szerzetesek a nekik nem tetsző

idegenekkel is hasonlóképpen járnak el,

hogy megtisztulva állhassanak az úr

ítélőszéke előtt.

Emellett jelentős még a törp klánok

jelenléte, kik a tundra mélyének olaját

termelik ki féregzuzmó és gőzkútjaikkal,

majd szállítják délnek, egy zsoldosok által

védett csőhálózat, az Erek segítségével. E

hálózat hibáinak következtében egyes

területeket teljes egészében elöntött az olaj,

míg másutt a levegőt mérgezi az évtizedek

óta lángoló olajkutak füstje. Így, bár a

bányászok névleg Sharagor, a Tanács, és a

Pápaság védelmét is élvezik, mégis,

állandó célpontjai mind Sharim, mind

Pokolkapu támadásainak.

A tundravidék a felsoroltakon felül még

számos közösség, szekta és törzs otthona,

kiket a belső területekről szorítottak ki ide

riválisaik.

Szürke vidék

A Szürke vidék a Naur-Gahantól a

Jégféreg gleccserig húzódó hatalmas, hideg

sziklagörgeteg és pormező. Éghajlata bár

igen hideg, a Tűztenger enyhe szelei miatt

nem borítja örök jég. A partok sem

fagyottak. A vidék morénáit és szürke,

löszös porát a gleccserek hordták ide a

hegyekből. Ezek a Nyugati tűztenger

keletkezése után olvadtak fel, a Jégféreg

gleccserét kivéve. A szürke vidék, bár

hideg és kopár, hajózható kikötői, hallal

teli vizei és dús selyemszerű, szürke

Slintfűvel benőtt löszsíkjai miatt igen

sűrűn lakott vidék. A partvidéket

kikötővárosok, míg a belső területeket

jaktenyésztő falvak és nomád pásztorok

lakják.

A partok kikötésre alkalmas, gleccservájta

öblei számos népcsoport, városállam és

szekta lakja. Az itteni városkák egyáltalán

nem hasonlítanak Thoral tengerparti

királyságaira és városállamaira. Minden

települést erős falak és mágikus csapdák

védenek, a kikötők zártak az idegenek

előtt. A városok folyamatosan háborúznak

a füves síkság pásztoraival és

szomszédaikkal. Időről-időre egy

tehetséges vezér kihasít egy birodalmat a

partvidéken, majd ellenfelei szövetségének

nyomására elbukik. A változás folyamatos.

A partok egyetlen állandó nagyhatalma

Men-rama. A város hatalmas bazaltfalait a

Vérbarátok mágiája és Csillámplató

gnómjainak csatagépei védik. A város

Undarr északi flottájának állomáshelye. A

kikötő alatti sziklaplató óriási barlangjai a

Marr torkolatát, és a leviathánok flottáját

rejtik.

A Feketecsont hegység lábánál, amely a

Bestiák betörése miatt szinte lakatlan, áll

egy, az apró nép lakta hatalmas

városállam. Az itt lakó gnómok a

morénahalmok görgetegköveiből emelték

hatalmas erődrendszerüket, Csillámplatót.

Ez az erődrendszer Undarr legnagyobb

gnóm közösségének otthona. Az apró

népet a Feketecsont hegyek gazdag érc és

Sárkánykő lelőhelyei mellett a

görgetegvidék olajtavai és gázkürtői

vonzották a környékre.

Csillámplatón készülnek Undarr rettegett

harci gépszörnyetegei, a hatalmas

Leviathánok és Kolosszusok. Eme gépek a

gnóm mérnöki tudomány és a fekete mágia

szülöttei. E hatalmas harci gépek némelyik

száz öl magas. Egyesek hatalmas kő és

acél szekerekre, mások fém és vohar

pókokra, vagy gigantikus gólemekre

hajaznak. Gőzgépekkel és mágiával

meghajtott fegyvereik füstöt okádnak,

163

gyomruk egész légiók befogadására

alkalmas. Az égi hajókhoz hasonlatosan,

erejüket bebörtönzött elementálok adják. A

gnómok által gyártott, gép-bestia hibridek

egész különítményei járják a síkokat

alkalmas, nagyerejű lények után kutatva,

akiket bebörtönözve még halálosabb

gépezetek születhetnek. Egyes

kolosszusokba, készítőik szerint bukott

istenek lelke lakozik. E vidék látképét az

alacsony, kormos kőfalak, olajtócsák,

kátránytavak, a hatalmas kémények és a

félkész, kastély méretű kolosszusok

uralják. A leviathánok szállítása a

Csillámplató alatt húzódó földalatti

folyam, a Marr segítségével történik. E

pusztító víz alatti gépezetek aztán Men-

rama kikötőjében várakoznak a harmadik

fekete hadjáratra. Csillámplató kolosszusai

szinte minden nagyobb Undarri város

seregében megtalálhatók.

A keleti határt képező Jégféreg Gleccsere

egy átjárhatatlan, ötven mérőföld széles

jégfolyam, melyen túl a szürke vidék terül

el. A gleccser a fehér és jégsárkányok,

valamint a fagyférgek őshazája, a legendák

szerint itt él a Fehér sárkányok őse is.

Tetembérc

Ez a hatalmas, komor hegy melyet tárnák

és járatok szőnek be, a Végzet

testvériségének tanácsterme és erődje,

valamint a bestiák szülőhelye. A nagy

vereség után itt teremtette fanatikusan hű

szolgáit Sharagor, ember foglyok,

démonok és megrontott állatok

felhasználásával, a szökött orkok és az

elesett szörnyek pótlására és egy

mindennél erősebb új hadsereg

létrehozására. A Tetembérc egy hatalmas,

fekete andezittömb, mely hat mérőföld

hosszan és két mérőföld magasan nyúlik ki

az Edarr oldalából. A szikla meredek

oldalairól és párkányairól tornyok

meredeznek, míg tetején egy vérvörös

kőerőd, a Wrandagast őrzi az Edarr hágóját

és a Kétségbeesés fennsíkja, illetve az Urza

közti utat. A várat Baal Shagar, a

lidércherceg emelte vérből és márványból

egyetlen éjjel. A vár szolgál az öt úr

gyűlésterméül és itt székel a Feledők

rendje, kik Undarr legerősebb mágusai. A

rend és a Könnyek ura máig folytatja

szörnyű kísérleteit a töbszáz mérőföldnyi

katakombarendszer mélyén. A járatok egy

tűzsárkány klán otthonául is szolgálnak.

Urza

Urza sötét városát egykor a szildák

Elierthiritnek, míg a moldák

Elierdborgnak, Fényvárosnak nevezték.

Hatalmas és virágzó város volt, gyönyörű

parkokkal és palotákkal. Ám a sötétség

eljövetele óta ez Undarr fővárosa, Hél

nagytemplomának és a Koponyák

Hegyének helye. A város egy nagy

fennsíkon áll, melyet a vérgyűrű hegység,

az Arabandor határol. A város maga óriási

és nyüzsgő. A szürke ég alatt emberek,

sötét elfek, orkok, átokfattyak, bestiák és

számos jóval sötétebb szerzet, mint a

sárkányok és démonok, él és nyüzsög. A

város a maga módján gyönyörű a hatalmas,

szürke gránit falakkal és tornyokkal, az

ónix és vérkő palotákkal, a nyüzsgő

vásártérrel. Urza több mint tízmillió

szerzet otthona, és külvárosai, valamint

nyomornegyedei elérik a hegyek lábait. A

belső területek égretörő tornyait kijjebb

magas, összeérő tetejű kőházak váltják fel,

a falakon kívül pedig hatalmas, sokszintes

nyomornegyedek állnak, a füstölgő

vasöntödék és gyárcéhek árnyékában. Urza

alatt kiterjedt kazamatarendszer található.

A város ad otthont Hélosz vasból és vörös

márványból emelt, fél mérőföld magas,

ónix és arany nagytemplomának és a szent

gyilkosok márványtornyának. A városra

egyébként is jellemző a monumentalitás. A

mérőföldnyi tornyok és paloták

rengetegének csúcsai közt gargoylok

röpködnek, míg a föld közeli szinteken

gázfáklyák és zuzmólámpások törik meg a

tornyok éjszakához hasonlatos árnyékát. A

város ura a mindenkori vérpápa, aki

kemény kézzel uralkodik a város

hatalmasai felett. Serege a mindenütt

164

jelenlévő gargoyleokból és a szent

gyilkosok rendjéből áll.

A hatalmasok nem sokat törődnek a város

rendjével. A nyomornegyedeket trollok,

élőholtak és mutáns hordák járják

zsákmányra éhesen, marakodva az

emberevő csótánybestiák rajaival. Ha

valaki életben akar maradni, akkor

valamilyen céhhez vagy rendhez kell

csatlakoznia, amely megvédi, különben

elveszett, mert a város lakói nem ismernek

könyörületet.

A város nagy pályaudvara, a Szív veszi fel

mindazt a nyersanyagot, melyet az itt

összefutó nagy vasutakon közlekedő

erőszekér és gőzjáratok szállítanak a

birodalom e romlott szívébe, hogy aztán

éltető vérként szállítsák kazamata

csilleútjain és óncsövein a ként, érceket és

nyersolajat. E kincseket a város gyárcéhei

és vasöntödéi veszik fel és alakítják

fegyverré a sötét birodalom kezébe,

miközben mérgező füstjük elsötétíti az

eget, salakjuk pedig hegyeket alkot a külső

negyedek mentén, megmérgezve a földet

és vizet, torz, mutáns páriák tömegét hozva

létre, kik a város kazamatáit járják éhesen,

vagy a hulladék feldolgozókat lakják

generációk óta, csak a felügyelő félvohar

szervítorok korbácsát ismerve a világból.

A város mellett található a Koponyák

Hegye, melyet Sharagor emelt ura

tiszteletére, megölt ellenségei koponyáiból.

A hegyen található a Celebilon, a hatalmas

kőkör az asztallal, mely Undarr

legszentebb helye, hisz egykor itt állt a

sötét úr trónusa. Az oltár mai napig folyton

friss vérben kell ázzon. E szentélyben

székel a lélekpápa is.

A várost körülvevő roppant hegységgyűrű

volt egykor Hél erődjének a

Morad’gronnak falrendszere. Miután

Galadrion seregei lerombolták és

lemészárolták védőit, a romok az

Arabandor, a Vérgyűrű hegység nevet

kapták. A hegyek hágóiba azóta fekete

erődök épültek, és a barlangok mélyén újra

elszaporodtak Sharagor szörnyei. Az

Arabandor ma is hatékonyan védi Urzát

minden ellenségtől.

Vérvadon

A karom öböltől az Észak karmáig elterülő

partvidéki sík vidék neve Vérvadon. E

járatlan, forró és nyirkos Dzsungel a

Nyugati tűztengernek köszönheti létét. A

forró és csapadékos éghajlat alatt a

hegyektől tengerig sűrű, végeláthatatlan

esőerdők terülnek el. E vadon nyüzsög a

gyilkos szörnyektől, intelligens

növényektől, bestiáktól és átokföldektől.

Az északi, mocsárerdők urai a gonosz

gyíklények, kik szelídített wyvernjeikkel és

tűzvaránuszaik segítségével verik vissza a

bestiák és a méregsárkányok támadásait.

A déli vadon urai a méregsárkányok. E

bestiák hatalmas, élő növénypalotáik

mélyén féregzuzmó és bestiák

keresztezésével tenyésztik seregeiket a

gyíklények és a vadon más szörnyetegei

ellen.

A bölcsek tudni vélik, hogy a vadonban

álló furcsa, világító kristálykoloncok egy

ősi Molda civilizáció maradványai. Tény,

hogy a vadon mélyén máig áll egy, az

árnyak népe által lakott élő kristály város,

Maharsharam.

Viharszarv torony

A Kétségbeesés fennsíkján áll a Viharszarv

torony, Sharagornak, a könnyek urának és

Hlarion’Iradiellel a bánat hölgyének

lakhelye. A tornyot Sharagor emelte sötét

mágiával és rabszolgák tízezreinek

feláldozásával. A torony három mérőföld

magas, komor, mattfekete adamantit

építmény, melynek falán a végzet rúnái

izzanak beteges zöld fénnyel. A tornyot

egy csontból, obszidiánból és vasból álló

erődgyűrű, a Wardalring veszi körül,

melynek parancsnoka a szellem halálúr,

Aeltham. A három falrendszerből álló erőd

fél mérőföld magas falainak lábát egy élő

lávató, a Xaranthardimm nyaldossa, míg a

torony csúcsa körül örökös a vihar, a zöld

villámok közt lidércek és rémek szállnak.

Az erőd egy csonthídon át közelíthető meg

a Kétségbeesés fennsíkjáról, ami a Nagy

165

Útba torkollik, mely elvezet egész az Edarr

hegyén túl, a Tetembércig. A komor,

kiégett fennsíkon élőholt szörnyek

kóborolnak és a lidércek kőerődei állnak.

A torony és a fennsík alatt hatalmas

kazamatarendszer húzódik, melyet

sötéttörpök és törpe rabszolgák vájtak és

Ardabrommnak, Halálaknának neveztek el.

E járatok egészen a Tetembércig nyúlnak,

és itt tenyészti máig Sharagor a bestiák és

egyéb rémségek újabb fajtáit. Szellőzői a

vidék hasadékain át okádják az olajos,

mérgezett füstöt. Bár a főváros Urza, a

Könnyek ura mégis főként tornyából

irányítja az árnyak földjét és szövögeti

aljas terveit.

Maga a fennsík hatalmas, az Edarr

hegyétől az Árnyék szorosig terül el.

Leginkább a pokolhoz hasonlatos. A

levegőt és a vizeket átjárja a gonosz,

sokszor mérgező a föld puszta érintése is.

Az égen folyton fekete felhők

tornyosulnak, állandó a sötétség. A

toronyhoz közeledve egyre gyakoribbak a

viharok, a felhőkből sav, vagy tűz esik.

Végezetül álljon itt Undarr

néhány jellegzetességének leírása dióhéjban.

Az árnyék: Undarr földjét örökös

félhomály borítja, melyet sokak Sharagor

árnyának neveznek, nem is teljesen

alaptalanul. E sötét, felhő, vagy füstszerű

képződményt Hélosz hozta létre

Sharagoron és a Végzet öt urának

testvériségén át, az őskáosz tüzének

segítségével, hogy óvja teremtményeit a

nap minden gonosz lényt perzselő erejétől,

és a két holdon át figyelő ősi létezők

tekintetétől. Az árnyék mai napig ellátja

feladatát, ugyanis lehetetlenné teszi a sötét

föld fürkészését, még isteni lények

számára is, valamint megvédi a fényre

érzékeny élőholtakat, bestiákat és

sötételfeket a nap tüzétől. Ám Sharagor

árnyéka ennél jóval többre is képes.

A sötét felhőkként kavargó árnyék

valójában egy, az erők síkjának és a

káoszmágiának módosított kivetülése,

egyfajta nagy hatalommal bíró mágikus

pára vagy porfelhő, amely elnyeli a jó

varázslatok és a fény erejét, és átfordítja

azokat sötét erőkké. Az árnyék e

tulajdonsága folytán állandó fókuszként

működik Undarr felett, átlagosan 1-es

erősséggel. Ez a fókusz csupán az Urzai

panteon híveinek szakrális mágiáját

támogatja. Ezek a módosítók egyes kiemelt

árnygócokban jóval nagyobbak is lehetnek,

például a Koponyák hegyén vagy a

Viharszarv toronynál.

Egyes gonosz papok és mágusok

megtanulták kiaknázni az árnyék erejét.

Ezek varázslatokat, formáznak belőlük,

sőt, egyesek képesek az árnyék

megidézésére. Az effajta varázslatokat a jó

birodalmakban szigorúan büntetik.

Sharagor és Hélosz papjai az első fekete

hadjárat során egészen a Duír völgyéig

kitolták az árnyat, ezért is nevezik ezt az

időszakot az Árnyak korának.

Sharagor árnya általában hideg, szórt,

szürke fényt enged át a sötét földig. Az

árnyakat néha a vulkánok vagy a tűztenger

fénye vörösre színezi, illetve a mágikus

viharok zöldes és kénsárga villámokkal

tarkítják. Ez a beteges félig fény, félig

sötétség borul védelmező fátyolként

Undarr romlott földjére.

A bestiák: A bestiák Hélosz és Sharagor

nyomorult kreatúrái, melyeket az első

fekete hadjárat során fellázadt és

szétszéledt ork hordák pótlására hoztak

létre a Tetembérc alatti tárnák mélyén. A

faj megalkotásához az elfogott emberek,

elfek, törpék és más jóravaló fajokat

keresztezték állatokkal. Ezen ocsmány

szertartások során a lényeket eltorzították

és sötét mágiával, valamint romlott sötételf

praktikákkal erőssé és ellenállóvá tették,

valamint mágikus és féregzuzmó erőkkel

látták el. Az e módon született új faj nem

bírt lélekkel, helyette Hélosz a benne

lobogó sötét lángból és Sharagor

árnyékából formálta életesszenciájukat.

Emiatt a bestiák megkérdőjelezhetetlen és

fanatikus hűsséggel vannak teremtő

isteneik iránt, ám nem szenvedhetik a nap

166

fényét, és akárcsak a démonoknak, lélek

híján halálukkal az ő életük is örökre véget

ér.

E vad és vérszomjas faj azóta benépesítette

Undarr földjét, és mélysötét járatain át

Areasz más részein is elterjedt, komoly

fejfájást okozva ezzel az ottlakóknak.

Néhol más fajokkal keveredve mára már

alkalmazkodtak a napfényhez, ennek

legjobb példája a gnollok, a slaughinok,

bullywugok vagy a minotauruszok faja,

kiknek ősei a fekete hadjáratkor leszakadt

bestia egységek voltak.

A bestiák vad és fékezhetetlen, vérszomjas

teremtmények, gonoszságuk és kaotikus

természetük az őskáosz tüzéből formált

lényegükből fakad. Félállati, félemberi

lények, kik őrzik állat ősük főbb

jellegzetességeit. Általában nem túl

intelligensek, ám egyes példányokra

jellemző egyfajta állati, kegyetlen

ravaszság. Ők Undarr katonái, a

megszámlálhatatlan sáskajárásként özönlő

hadsereg, mely mindent letarol, amerre

elvonul.

Általában vad, erő alapú hierarchiájú

hordákban élnek, főként hús és dögevők. A

hordákat gyakran egy szellem-nép vagy

drow parancsnok irányítja. A hordák

általában egy alfajhoz tartoznak például a

kegyetlen és vérszomjas macska vagy a

kannibál kecskenép, de ilyenek a krokodil

és aligátorteknős bestiák is. A hordák

gyakran harcolnak egymás ellen, amit

gazdáik, a harci szellem ébrentartása, a

feszültség levezetése és a szelekció miatt

hagynak is, kivéve hadjárat esetén, mikor

több ellenséges hordát is összevon

Sharagor akarata és a duergar hajcsárok

medúzakorbácsa.

Undarr hatalmaságai: A végzet öt urán

felül számos hatalom virágzik Undarr

földjén. Ezek közül több rend működik

párhuzamosan, a felszínen egymással

karöltve, valójában viszont álladó

árnyékháborúkba merülve. E

hatalmasságok közül kettő, amely

leginkább mérvadó. Az első Hélosz

egyháza, Az Igaz Hit Rendje. Az egyház

vezetése duális, élén a világi dolgokkal

foglalkozó Vérpápa, és a szellem dolgait

felügyelő Lélekpápa. Vezetői szinte

kizárólag a sötét népből kerülnek ki. A

rend papja Undarr embernépeinek legfőbb

vezetői. Tanításaikban Hélosz a teremtő

atya, a Káosz tüze a lélek forrása, Sharagor

pedig a megnyilvánult fiú, atyja prófétája,

minden élet és jóság forrása. Tanaikat

elnyomó erőszakkal tartják fenn, az

inkvizíció keményen lecsap, ahol jeleit

látja a hit fellazulásának. A papok a

túlvilági jutalmat hirdetik az evilági

engedelmességért cserébe. Tanaikban a

rangok és társadalmi osztályok eleve

elrendeltettek, istentől valók, a szolga sorsa

a szolgálat, a nemesé az uralkodás. Isten

ellen való minden gondolat, mely ezzel

szemben áll.

E vallás hatalmas és elterjedt, a nemesség

egyben gyakorta papi rangot is betölt, így a

világi és egyházi hatalom egybefolyik.

Elvben minden más egyház alárendeltje az

Igaz Hit Rendjének.

A nemesség alkotja a Bölcsek rendjét.

Tagjai a sötét népből kerülnek ki, és szinte

mindannyian magas papi hivatalt is

betöltenek. Így, bár névleg a politika

meghatározó elemei, valójában a pápák

akaratának közvetítői csupán.

A hatalom másik, nem embernépekhez

kötődő letéteményesei a sötételf klánok. E

klánok Vayna és Hlarion’Iradiell követői.

Mint ilyenek, nem tartoznak az Igaz Hit

Rendjének befolyása alá, ám Sharagort

elismerik, és úrnőjükön át szolgálják is. E

klánok az embernépek után a második

legnagyobb erőt képviselik a sötét földön.

Bár sokhelyütt együtt élnek az

embernépekkel, gyakoriak a háborúk, az

intrikák pedig mindennaposak a két faj

nagyjai közt. Az elf klánok nemesei

hatalmas, dekadens pompájukról híres

eleven palotákban élnek, melyeket voharral

módosított bestiarabszolgák ezrei

működtetnek, kielégítve uraik minden

igényét.

167

Szemelvények Undarr életéből

Ezen alábbi dokumentum szigorúan titkos,

csupán Priori cím fölött olvasható. Minden

illetéktelen olvasat eme sorok közt, a

jogtalan emlékek törlését, illetve a Skell

beavatottjai által mérlegelt és kirótt

büntetést vonja maga után.

Én, Krítaloszi Addrosz, Nagathan

szekundátusa írom ezen előszót , a Pöröly

52. évében, a Higany havának tizenhatodik

napján, jelentésemhez, a nagypriori szék

kérésére, Undarr földjén tett utazásaimról,

és az ott eszközölt megfigyeléseimről,

melyek a társadalom szabályait és

működését hivatottak elemezni. Ki e

sorokat olvassa, acélozza meg lelkét

imával és böjttel, hogy elbírhassa az itt

leírtakat. Magnusz atya és Nagathan

oltalmazzon, tartson meg tisztának, és

ragyogjon be fényével! Dicsőség és Tudás!

A pöröly 51. évében, a nagy háború alatt,

mint diplomata, és megbecsült vendég

időztem a Rah-khan hegység béli Sargaros

tartományi szék uránál, Arius Magna

Sullánál, ki Priceptori címmel bíró

birodalmi konzul volt, vagyis teljhatalmú

úr a hegyeken túli földeken, egész, a sötét

tengerig, a Khal’akhay-ig, melyet mi

Árnyék szorosként ismerünk.

A Priceptor, eme felvilágosult, nemes

férfiú, felsőbb utasításra, személyes

kíváncsiságának, vagy akár szeszélyének

eleget téve, de rendelkezésemre bocsátotta

kíséretét, valamint személyes, követi

pecsétjét és lobogóját, hogy egy kalandos

és igen tanulságos utazást tehessek a sötét

föld szívébe. Utazásom két éve alatt

számos hihetetlen és borzalmas dolgot

tapasztaltam, mely információk felől

majdan rendünk tagjai döntenek. Eme

értekezés fő célja nem a geográfiai, vagy a

hadászati értékelés, hisz effélékből, ha nem

is jócskán, de épp elég akad, hanem sokkal

inkább egyfajta betekintés a birodalom

társadalmába, az itt élő lények életébe és

lelki világába.

Ezen dokumentum a továbbiakban

szemelvényeket tartalmaz, Addrosz

Szekundátus előszavában ismertetett

dolgozatából, ahol a csatolt iratok

értelmezése eme személyes hangú

megvilágítást kívánja.

Első szemelvény

„Egy ízben megtekinthettem Khal’Ugash

hatalmas gyárvárosának sötét zsigereit. E

fekete, bazaltból, üvegből és fémből épült

város a Feketecsont hegység olajának

elosztó-finomító központja, valamint az

acélnál is keményebb, rugalmas üveg, az

obszidián-keramit gyártásának fellegvára,

mely az undarri elit csapatok vértejinek, és

a Kolosszusok páncélzatának fontos

alapanyaga.

A város mérőföldes, összezsúfolt tornyai

elfogják azt a kevés napfényt is, mely a

kohók és finomítók városra boruló

sárgásszürke füstpaplanján átszivárog. A

tornyok egy-egy Iparos vagy kereskedő

céhcsalád lakhelyei, melyek mint a

termeszbolyok, önálló életet élnek,

rabszolgasorban tartott munkások

tízezreivel fülledt, olajpárás méhükben.

Egy ilyen toronyban, mely a Jedditha

Del’Forca család birtoka, volt a szállásunk.

Ez a vendégeskedés, melynek három napja

során egyik ámulatból a másikba estem,

fényesen példázza Undarr társadalmának

ellentéteit. A Del’Forcák, mint konzuli

követet, hatalmas pompával fogadtak, a

házfő fia, Jakhan várt a város aranyozott

angyalszobrokkal védet, tömjénfüstöktől

párás kapujában. Egy hatalmas, meztelen

csigára hajazó voharlény hátára épített

mozgó palotával utaztunk a ház tornyához,

melyet kétszáz házkatona kísért, és

melynek pompája elhomályosította a

mesés Dzseladi emírségek gazdagságát is.

A toronyba érkezésünk tiszteletére, a

házfő, ki épp üzleti ügyei miatt távol volt,

fiát azzal bízta meg, hogy vacsorát adjon a

tiszteletemre. E vacsorán a város céheinek

nagyjai, és persze a legátus, valamint az

érsek is tiszteletét tette.

168

Az eseményre a Del’Forca ház

csúcsboltíves báltermében került sor,

melynek méretei elképesztőek. A csúcsba

futó keskeny ablakokat színes üveg borítja,

a feketemárvány falakat gazdag, vallási és

történelmi témájú frízek borítják, míg az

ívek keramit és acél tartóoszlopai

Héloszhoz szóló imákkal vésettek, melyek

vöröses fénnyel derengenek. A padlót

lazúrkő, borostyán és alabástrom mozaik

borítja. Szólnom kell még a világításról,

melyet vaskeretbe foglalt, vörös és zöld

üveggel fazettázott gázlámpák adtak,

melyek között kicsiny puttók kórusa

repkedett, a birodalom dicséretéről szóló,

főként vallásos témájú dalokat

zsolozsmázva, és halovány, arany

színezetű fényt kibocsátva. Róluk később

megtudtam, hogy vohar által módosított,

tudattalan félszerzet rabszolgák, kiket egy

erre szakosodott sötételf céh ad bérbe

ünnepi alkalmakra, emelve ezzel az

esemény fényét.

A lakoma igen nagyszabású volt, és

szokatlan. Undarron ugyanis, a Verem által

termelt csemegék nagy érdeklődésre

tartanak számot a tehetősebbek körében.

Így az asztalra nem csupán

szarvasgombával töltött gubis, vagy

hallucinogén algába tekert tintahal került,

de mézben sült csecsemőnyelv, illetve

savanyított trollembrió is. Mindezt a

zenekar tompító, andalító muzsikája

kísérte, mely remekül kiegészítette a

puttók duruzsolását, és a füstölök adta

ezernyi illatot, melyek elnehezítik a

tudatot, és felerősítik az érzéki ösztönöket,

egyfajta ragadozószerű, elégedett

lustasággal párosítva azokat.

A szórakoztatásról voharral, módosított,

kígyószerűen hajlékony testű táncosok, és

egy mesteri illuzionista gondoskodott,

kinek mágiája nyomán életre keltek a

gondolatok, és érzések, leírhatatlan,

eufórikus élménnyé változtatva a minden

érzéket célzó ünnepséget.

A meghívottak, és a terem pompájára

jellemző, hogy a családfők ruházatán, mely

pompás, ezer színben szőtt birodalmi

tógákból és az arra hivatottaknál, katonai

díszegyenruhákból állott, egyenként több

drágakő és arany fénylett, mit otthoni

rendházam, Szent Varthig kincstárában,

hol pedig a rend vagyonán felül az összes

szentséget tároljuk. Az asszonyok színes

haj és testfestései mitikus szörnyeket

ábrázoltak, melyek a család címeréhez

kötődnek, és amik megelevenedni

látszottak a fények és a mester illúzióinak

hatására. Mindenki legalább két, mezítelen,

csupán bronz és arany olajba és ékszerekbe

öltözött szolgával érkezett, kik uraik

minden óhaját lesték, citromos vízzel

mosták kezeiket, és kámforolajjal

masszírozták halántékukat, ha elnehezültek

az est előrehaladtával.

Az est végeztével, mely a hajnalba nyúlott,

lakosztályomba vezettek. E lakosztály

pompája semmiben sem maradt alul a

lakomateremétől. Márvány padlatát bronz

gravírminták díszítették, az

elmaradhatatlan angyal és kerubszobrok

alabástromból, vagy aranyozott bronzból

készültek. Tizenkét rabszolga tartozott a

lakosztályhoz, nem beszélve a tudattalan,

félvohar szervítorokról, kik néma

bútordarabként mindenütt jelen vannak az

Undarri palotákban. E lények testét sötételf

voharmestereik sötét tudománya formálja

az adott feladatra. Lakosztályomban volt

például egy alkarnyi, ráncos törpe, ki négy

békaszerű végtagjának hatalmas

korongokban végződő ujjaival tisztította

fürdőm fajanszait, az itt található szennyel

táplálkozva, és illatos olajat kibocsátva.

Egy másik szervítor, melynek távoli ősei

talán patás állatok lehettek, most arany

szarvakkal díszített támlájú, bársonyos

prémmel huzatolt, önjáró elefántcsont

hordszékként szolgálta az életet ilyen

istentelen mértékben kiforgató urait.

Lakhelyem és vendéglátóim pompájának

ily érzékletes ismertetése azért volt

szükséges, hogy kontrasztot adjon e

gazdagság forrása, a köznép nyomorával

szemben, melyet az elkövetkező napokban

vendéglátóim jóvoltából, módom nyílt,

még ha felületesen is, de megismerni. E

felismerés és kontraszt oly szédítő és

megrázó, hogy csupán Undarr szülöttei

169

képesek természetesnek venni eme istenek

ellen való ellentétet.

Másnapra virradóan ugyanis Jakhan úr,

vagy, ahogy itt mondják Dominusz,

házának elit Saggítoraival együtt bemutatta

a Del’forca házat. Lakrészünk, a család

palotája a toronycsúcs közelében, mintegy

fiatoronyként elszeparálva helyezkedik el,

fölötte és mellette az öregtoronyban

található az égjárók és égi hátasok

fogadására alkalmas hatalmas tetőterasz, és

az azt biztosító katonák szállása, valamit a

galambdúcok és néhány kisebb iroda.

Ezek, és a hivatalnokok alsóbb szinteket

betöltő irodái jóval kevésbé pompásak,

mint a család lakrésze. Díszítményük zöme

vallási témájú, főként frízek, imazászlók és

angyalszobrok, valamint az

elmaradhatatlan fekete nap, mindenütt.

A szintek közti összeköttetést féregzuzmók

hajtotta kovácsoltvas felvonók, és végtelen

lépcsősorok biztosítják.

Érdekesség, hogy az írnokok gázzal és az

erőtér varázsfényével megvilágított

csarnokai egy kolostor másolókamráira

emlékeztetnek. Egy-egy boltozatos

csarnokban több tucat írnok körmöl, a

beépített szervitor-kántor állandó

zsolozsmázására. Az írnokok munkáját

egy, dottore felügyeli (minden szakértőt

így neveznek), aki a pulpitusába épített

koponyatartályba táplálja az adatokat. Az

írnokok e szinteken élnek, családjaikkal,

nemzedékek óta gazdáikat szolgálják. Bár

elvileg elhagyhatják a tornyot, a

gyakorlatban ezt ritkán teszik meg. Uraikat

sosem látják, ügyes-bajos dolgaikról a

dottore-k döntenek, Házasságukat,

temetésüket a szint káplánja engedélyezi és

felügyeli. Egész világuk e hatalmas,

félhomályos csarnokokból áll.

Lejjebb, a földközeli szinteken még

rosszabb a helyzet. Itt kapott otthont az

összeszerelő műhelyek sokasága. A

Del’Forcák gazadagsága ugyanis a

fémmegmunkálásból származik, főként a

bronz és réz öntvények, hajók tartozékai és

csőrendszerek, valamint szobrok és

épületelemek készítése. E műhelyek

mindegyike egy-egy termék

összeszerelésére hívatott. Mindegyikük

egy hatalmas csarnok, melynek oldalát

méhsejt szerű kapszulák, a

munkáscsaládok otthonai borítják. A

fémoszlopok tartotta, rozsdás

cseppkövekkel borított plafon alatt füst és

bűzös pára kavarog, a hőt a toronymély

hőaknái, míg a szellőzést, jól-rosszul a

légaknák biztosítják. A csarnokba egy

lebegő sínrendszer hozza a nyers, és

szállítja el a készterméket. A padlót olaj és

sorja borítja, melyet a szurtos gyerekek

takarítanak és hajítanak a feldolgozó

aknákba. A felnőttek a munkapadok fölött

görnyednek, testüket gyakran voharral

módosítják, a hatékonyabb munkavégzés

érdekében. A levegő füsttől, olajoktól és

testszagtól terhes, mindent kormos, olajos

mocsok, az évezredek hordaléka borít. A

munkások tízezrei totális rabszolgaságban

élnek, a felügyelő saggítorok korbácsai

alatt. Gyakorlatilag csupán klánjuk

csarnokát, és néhány szervizfolyosót

ismernek. Mégis, a maguk módján

boldogok. a Szervítor-kántor folyamatosan

Hélosz zsoltárait duruzsolja, a sötét istent

dicsőíti, hangja beleolvad a munkazajba.

Agymosó hangja az egyetlen tanítás,

melyben az itt élők, a klán generációk óta

öröklődő szaktudásán kívül, részesülnek.

És ez a hang a szolgálatról szól, arról, hogy

életük Hélé, és uraik tőle rendeltettek

föléjük. Azt kéri, hogy munkájukkal

dicsérjék s sötét urat, és isteni rendelés

általi gazdáikat. Ha életük örökös

szolgálatban telik, övék lesz majd a

jutalom, a mennyek országa. Így, az itt

élők, bár állati sorban élnek, és szókincsük

ritkán haladja meg a száz szót, azt is

csarnokonként változó dialektusban,

mégis, vagy talán pont ezért, vakbuzgó

hívők.

E csarnokok lakói évszázadok, sőt, néha

ezredek óta birtokolják területüket, és

végzik a rájuk bízott munkafázist. Ám a

csarnokok közt gyakoriak az ellentétek.

Egy-egy jobb munkát végző, és jobb

ellátottságú csarnokot lakó klán keményen,

munkával kell bizonyítson, hogy méltó

helyére. A rosszabb helyzetben lévő

170

klánok folyton bizonyítani akarnak

felügyelőiknek, hogy néhány nemzedék

munkája által jogot nyerjenek a rivális klán

lemészárlására, és a csarnok elfoglalására.

Az összeütközések a szervizfolyosókon

mindennaposak, és átlagosan

évtizedenként kitör egy csata két,

ellentéteiket alkalmasint évszázadok óta

dédelgető klán között. Gazdáik ezt

általában figyelmen kívül hagyják, ám ha a

viszály a termelés rovására megy, a

saggítorok kegyetlen megtorlóhadjáratot

indítanak a klán ellen. Egy másik

veszedelem is leselkedik a klánok

termeszembereire. A torony alsó járatainak

páriái, akik a nyersanyag feljuttatására

szolgáló járatokon, vagy a szemétledobó

aknákon át időnként rajtaütnek a fenti,

jólétben élő klánokon.

A vendéglátóm által hívatott, rettegő

csarnokfelügyelő (egy kopasz, kövér kis

ember, izzadságbűzzel és szörnyű

beszédhibával) elmondta az általa patronált

klán, a Rozsadírhák történetét. Klánja

évezredek óta szolgálja urait, szerelvények

meneteinek sorjázásával, és pontosításával.

A klán most kétszázharmincöt tagot

számlál, és immár százhuszonöt éve a

Mennyek Urának Hangja nevet viselő

csarnokot birtokolják, hűbéri jogon,

áldassék a sötét úr. Elmesélte, hogy a klán

nagy múltra tekint vissza, szájhagyomány

útján vénei emlékeznek a nagy háborúra,

mikor a fényes ég alatt csatáztak, az ördögi

fémemberekkel. Vendéglátómtól később

megtudtam, hogy e csata kétszáz éve

történt, mikor egy kalmárháborúban a

város egy másik befolyásos családjának

katonái megrongálták az épület egy részét,

ezzel együtt, és egy ütközetet vívtak ezen a

szinten a család katonáival. E csata emléke

máig a klán emlékezetének része. A vén

pátriárka, (immár 50 birodalmi évet látott),

birtokol egy ereklyét is, egy, a háborúból

származó égi kart, mely eleven, és

szaggató, fémmaró karmokkal bír, és

amellyel mindig győzelemre vezette

klánját a páriák között. Jakhan mosolyogva

jegyezte meg, hogy az egy régi katonai

féregkar, és hogy az ilyesmit hagyják a

munkásoknak, had legyen saját életük és

történelmük. A felügyelő büszkén, arcán

szúvas vigyorral mutatta fel a karjába

égetett jelet, klánja és csarnoka címerét,

melyet a klán patriarchája adott neki

tisztelete jeleként, mely egyben az erőtér

általi azonosító is. Így a munkások nem

hagyhatják el a számukra kijelölt területet,

és folyamatosan nyomon követhetők. A

klánok büszkék címereikre, mellyel az

automatákból ételhez jutnak, az Isten

dicsőségére végzett termelés arányában, és

hitük szerint a gonosztól is megoltalmazza

őket. Ez a fajta kifacsart, istentelen

látásmód Undarr minden rétegének sajátja,

a felvilágosult vezető kasztot kivéve.

Ám az igazi pokoljárás csak eztán

kezdődött. A csövek és műhelyek hálózta

felszín közeli szintek után, a mélybe

ereszkedtünk. E hatalmas, beteg

termeszvár tornyok gyökere ugyanis a

földben nyúlik, és összeköttetésben áll a

város alatti csatorna, valamint sín és

olajvezeték rendszerrel, mely mérőföldek

ezrein át tekereg, beteges bélrendszerként a

város bőre alatt, és aminek vége talán

mélysötétig nyúlik, az itt fellelhető

kreatúrák legalábbis erre engednek

következtetni. Nade térjünk vissza a

Del’forca torony gyökereihez.

A gyökerek adnak otthont a ház kohóinak,

salakvermeinek és szemétledobóinak.

Idelent alig jut a légaknák áramlataiból, a

levegő maró füsttől, olaj és szennygőztől,

savas páráktól terhes. A barlangszerű

mennyezetet tíz öl vastag, száz öl magas

oszlopok tartják, a plafonról szenny, és

néhol víz csöpög. A kohók munkásai

csontvázszolgák, vagy vohar módosított,

tudattalan dolgozók, kikre hasonló, emberi

rovarszerű katonák vigyáznak, egy

felügyelő keze alatt. A lények a felsőbb

szintekről csöveken érkező tápfolyadékkal

élnek. Emberek által látogatott részek

csupán a torony kazamatarendszerét a

város földalatti hálózatával összekötő

kapuk, ahol állandó őrség posztol az

ágyúkkal és mágiatudókkal megerősített,

bronzkeramit kapusházakban. A

hulladékot, mely hatalmas csarnokokat tölt

171

meg szervítorok osztályozzák, és

dolgozzák fel újra. Egy részük a kohókba

kerül, más részük, a szerves maradékok,

köztük a munkások és szervitorok tetemei,

a szintén idelent található tápkádakba, hol

egysejtű lények tápfolyadékká alakítják a

szennyet, mely gabonával, zöldnövénnyel,

dögökkel, mikor mi olcsóbb, feldúsítva

visszakerül a torony körforgásában, mint a

munkások eledelének alapját képező kása

és tápkorong.

E földalatti pokol lakói a hasadékokon

bejutó megnevezhetetlen lényeken kívül, a

páriahordák. E hordák valaha emberi

lények lehettek, de a fémek és olajok

szennyeződése, a vohar alapú étel és a

torony erőterének kisugárzása teljesen

eltorzította, félhumán szörnyekké tette

őket. E páriák a szeméten élnek, illetve

egy-egy elkóborolt szervítor húsán. Ha

nagyon felszaporodnak, betörnek a

munkások szintjeire is, húst és életteret

áhítva. Ennek megelőzésére, a tornyok

arisztokratái előszeretettel vadásznak a

páriákra.

Szólnom kell még, a torony vérkeringését

képező szervízutakról, hol szolgák,

szervitorok és csövek ezrei szállítják a

vizet, az élelmet, a nyersanyagot és a

híreket, mint e hatalmas, beteg toronytest

torz ér és idegrendszere.

E kirándulás megerősített azon

meggyőződésemben, hogy az Undarri nép

iszonyatos elnyomás alatt szenved, mely a

tudat teljes uralmából, a gondolatok, és

érzések uraik ízlése szerinti alakításból

fakad, mely ezerszer rosszabb bármely

bilincsnél. És ez nem csupán a tornyok

munkásaira jellemző, ugyanilyen tudatlan

hitbuzgalomban élnek a városok

munkástelepeinek poklában, vagy a

hatalmas állami földeken robotoló

parasztok éppúgy, mint a földesurak

szolgahada.

Második szemelvény

„ Midőn Castia városában időztünk, a

konzul zászlaja alatt, amely település egy

bazaltból épült erőd, a Rah-khan belső

oldalán, alkalmam nyílt betekintést nyerni

a Sötét Föld társadalmába. Vendéglátónk,

Agitius Venturo, Birodalmi Legátus

rendelkezésünkre bocsátotta palotája keleti

szárnyát, a könyvtárral egyetemben. Itt

találkoztam Solenissal, a művelt félelf

rabszolgával, ki a könyvtár kartotékját

vezette, s ki hosszas beszélgetéseink során

számos tényt a helyére illesztett Undarr

hatalmi hálójának számomra eleddig

átláthatatlanul hiányos mozaikjában. Az

általa elmondottakból írtam eme

jegyzeteket.

Feltűnt nekem, hogy bár gazdája, mint

Legátus, a birodalom teljhatalmú

képviselője és a város ura, mégis hadban

áll mind a síkság bestia törzseivel, mind a

szomszédos város legátusával. És mindezt

egy birodalmon belül.

Soleniss elmondta, hogy ura családja ősi

birodalmi dinasztia, még az első népből

valók, nem szennyezi vérüket Jedditha

szenny. Erre a későbbiekben visszatérek,

mivel egy külön szemelvényt érdemel a

téma.

Tehát, mivel Agitius Venturo nemzettsége

ősi, a család nagy befolyással bír az Urzai

udvarban, egy rokona tagja a Vének

tanácsának, és a bíborosi szék

várományosa. Ám, a szomszéd város

kalmárhercegei Jeddithák, tehát a sötét nép

fiai. Családjuk, bár nem olyan nagy múltú,

mint az Agitiusok, de igen gazdag, így

szintén a Konzul támogatását élvezi.

Ám egy rokonuk szintén tanácsnok, ki a

bíborosi címre tör. Így bár egy hűbérurat

szolgálnak, a két város hadban áll

egymással, és míg Cybere (ez a

szomszédos település neve), a bestia

zsoldosokkal igyekszik ellehetetleníteni

Castia termelését, Addig Castia hasonló

módszerekkel tör Cybere ellen. Ugyanis ha

valamely város gazdagsága megtörik,

akkor az komoly érvágás az illető családra

nézve. Tudniillik, ha nem tudja fizetni a

tartományi adót, magára vonja a konzul

haragját, valamint megvesztegetések híján

elveszíti fővárosi támogatói nagy részét,

akik elengedhetetlenek a bíborosi szék

megszerzéséhez, és a család fényének, és

172

nem utolsósorban vagyonának

növeléséhez.

A történetet, és más hasonló esetet

hallgatva, körvonalazódott bennem a

birodalom rendjének egy felületes képe,

mely a későbbi tapasztalataim során

megerősítést nyert.

Eszerint, a birodalom korlátlan ura, Areasz

Császára Sharagor, a Mindenek

Fényességes Ura. Ő az élő isten, Hélosz

prófétája, a Messiás, kit a gonosz megölt,

de feltámadott, hogy népét vezesse. Az ő

akaratának tükre a két Pápa, az Undarri

pantheon vezéralakjai. Egyikük a Vérpápa,

ki az Urzai nagytemplomban székel, és a

vér, a test ura. Ő a szent orvgyilkosok, az

Ordae Exitorus feje, kik kigyomlálják a

gazt, és védik a hitet. Ő vezeti Sharagor

hatalmas bestia seregeit, az egyház

nevében. A lélekpápa a szellem ura, a lelki

vezetés, a papság, és az ezzel járó nevelés,

elnyomó propaganda és megfélemlítés ura.

Szent rendje az Ordae Purgatoriss, az

undarri inkvizíció, ki minden bűnt és

hitetlenséget kigyomlál a hívők nyájából,

és az Agitatorium, a prédikátorok, tanítók,

a hit nevelőinek, fenntartóinak, és

ellenőreinek hivatala, mely egyfajta

titkosrendőrség és propagandaszervezet. A

lélekpápa székhelye a szent város melletti

Koponyák Hegye.

A pápaság támasza a Bíborosi Konklávé,

mely kétszer tizenkét bíborosból áll,

melyeket azonos arányban nevez ki a két

pápa.

E hatalom, bár egymást kiegészíti, az

összegyűjtött információk alapján

belviszályok terhét nyögi. Mindkét pápa

szomjazza a másik hatalmát, ám Uruk,

Sharagor egyenlő támogatásának és

szigorának köszönhetően nem tör ki nyílt

viszály, csupán folytonos árnyékháború

mételyezi a fővárost, mely Sharagor tana

szerint „ megpróbáltatásaiban kigyomlálja

a hitükben gyengéket, így kedves nekünk”.

Az bíborosi konklávéval karöltve létezik

egy másik, vele vetekedő világi hatalom, a

Vének tanácsa. A tanács a Sötét föld

legnagyobb családfőinek szervezete,

hetvenhét főből áll, és elvben a konklávétól

független világi hatalom gyakorlása a

feladata. Gyakorlatban a bíborosok

mindegyike tagja a tanácsnak. A tagság

feltétele a főnemesi cím, a legátusi

(városparancsnok) rang, és a tanács

egyharmadának szavazata. Ám több

Prefektus (Járásparancsnok), és konzul

(Tartomány, vagy alávetett kis ország

parancsnoka) is a tanács tagja.

Síkok

Szilánkok világát számos, vele

párhuzamosan létező elsődleges anyagi sík

veszi körül. E síkok rendszere távol esik

Areaszétól, ám az erők síkján találkoznak,

sőt, néhol átfedik egymást.

Egy átlagos elsődleges világ esetén e

világok kapcsolata elenyésző lenne, ám

Areaszon, a sík szövete megbomlott, a

síkhasadékok létrejöttekor. Így, míg

hagyományos esetben a párhuzamos

anyagi síkokra csupán az erők síkján át, a

fókuszpont elmozdításával, tehát mágiával

lehetne átlépni, addig Areaszon, a

hasadékok folytán sok helyütt közvetlen

kapcsolat jött létre a síkok közt.

Bár a síkhasadékok nagy részét, a

harmadkortól kezdve lezárták, ám a

világok „keveredésének” nyomai ma is

fellelhetők a Szilánkokon, gondoljunk csak

az átokföldekre, vagy a nagyszámban itt

élő szellemlényekre és elemi entitásokra,

az alsóbb síkok ördögi teremtményeiről

nem is beszélve.

Hiszen a hasadékok nem csupán

párhuzamos anyagi síkokra, de elemi

síkokra, sőt alsóbb világokban is

megnyíltak, és bár ezeket zárták le elsőre,

teremtményeik máig Areasz földjét járják.

Ez a fejezet a továbbiakban a szilánkokkal,

a hasadékokon át kapcsolatban álló síkokat

ismerteti, illetve az odajutás módját, a

hasadékok helyét és esetleges védelmét

taglalja.

173

Athar

Athar síkja egy átmeneti tér. Köztes sík az

éteri, az alsóbb, és a felsőbb síkok közt.

Jellegében az anyagi síkokra hasonlít, ám

meghatározhatatlan kiterjedésű. A sík egy

hatalmas, rothadó mocsár, melynek

iszapját megnevezhetetlen kreatúrák

lakják.

E lények az ide kerülő holt entitások

tetemén lakomáznak. A sík ugyanis, ki

tudja miért, az alsóbb és az éteri síkok

nagyhatalmú entitásainak temetője. A

területen folyamatosan jelennek meg az

újabb és újabb holttestek. E testeket átjáró

erő áthatja a síkot, valamint a rajtuk élő

lényeket. Ennek köszönhetően Athar félig

holt dögevői nemritkán szinte isteni

hatalommal bírnak.

A mocsár párái vaskos felhősávokként

úsznak a vidéken, elfedve a sárból

emelkedő sziklacsúcsokat. E sziklák, mint

egy holttest csontjai és megkövült inai, át,

meg átszövik a vidéket. Néhol egészen a

borostyánságra fénnyel átszőtt párába

burkolózó égig érnek. Emiatt tartják úgy a

síkok vándor sötételf klánjai, hogy Athar

síkja tulajdonképpen egy rég halott isten

holtteste.

A sziklák közt élőholt szörnyek szelik az

eget, vagy lesik barlangjukból a párából

hulló holttesteket, hogy aztán a csontokon

marakodva fészkükbe hurcolják a

megkaparintott koncot.

A sík középpontján, hat, hegynyi csontváz

ül félig sziklasírjába dermedve. Ők a Holt

istenek, Athar urai. Erejük áthatja a síkot,

hol segítve, hol elemésztve az

idemerészkedő halandókat. Ilyen halandók

pedig szép számmal akadnak. Ez részben

az innét nyíló kapuknak köszönhető,

melyek által számos sík és világ

megközelíthető, részint pedig az itt

található csontok varázserejének. A

holttestek komoly mágikus fókuszok,

melyeket minden világ mágiahasználói

szívesen vásárolnak. Ilyenek a

lélekkristályok is, melyek a megkövült

holttestek esszenciáit sűrítik magukba. Na

és peresze sokakat vonzanak a holtak

iszapba merült, vagy dögevőfészkekben

pihenő kincsei is, melyek közt nem egy

egzotikus, vagy isteni hatalommal bíró

tárgy akad. Emiatt több sötételf klán és

törpe céh látogatja a síkot, kincseket

gyűjtve és harcolva a vagyonért. Emellett

szellemek is járnak ide, mind az éteri, mind

az erők síkjáról. Ők a holtak csontjaiból

készítik fegyvereiket, és a Holt istenek

tanácsát kérik, kik a legenda szerint

minden itt bomló tetem tudását bírják.

A sík a szilánkokról a Sárkányhát hegység

béli Tigriskarom szakadékból, illetve a

messzi keleten található Tonga Loa

szigetének barlangjaiból érhető el. Létezik

egy harmadik bejárat is, ám ez csupán a

szilánkok közti űrön át érhető el, és egy

testetlen esszenciális entitás, Ar’Kharan

őrzi, ki sokak szerint egy molda úr őrült

kísértete. A lény délibábokkal, illúziókkal,

mágikus viharokkal, és különféle

próbákkal tartja távol azon keveseket, kik

rábukkannak a hasadékra.

A hét Császárság, és a

Szellemföldek

A hét császárság, vagy Teikoku Sebun, egy

hatalmas birodalom, mely egy, Areasszal

párhuzamos anyagi síkon terül el. A

császárságot körülöleli a Szellemföld, más

néven Tochi no Seisin, mely átjáró a

felsőbb és alsóbb síkok felé, és amely

közvetlenül kapcsolódik a Hét

Császársághoz.

Teikoku Sebun tehát egy elsődleges anyagi

világ, mely speciális módon közvetlen

kapcsolatban áll az erők síkjával, és több

alsó, és felső köztes síkkal. A császárság

egy hatalmas, hét darabra repedezett

korongra emlékeztet, melyek közepén egy

hatalmas hegy, a Közép, vagy a Tengely

hegye, a Szumeru áll. A hegy egy felső sík

kapuja.

A császárságok gyönyörű, virágzó földek.

A vizeket és a kúp alakú, rizsteraszokkal és

bambuszerdőkkel borított hegyeket átjárja

a szövet ereje. A városok csodásak, a

kövezett utak mentén dzsindzsák

(szentélyek), imamalmok és fogadók

állnak. A föld lakói emberek, ám a

174

közvetlen kapcsolat miatt yokaiok

(szellemek), és egyéb lények is szabadon

járják a földeket. A hegyek barlangjait

farkasszellemek, és denevérszellemek

lakják. A folyók partján vízi nimfákkal és

kappákkal találkozhat az utazó, míg a

romos shirokat (erődök), yüreiek, vagyis

kísértetek, járják. A hegyek hasadékait

szrinpók és rolangok, gonosz élőholtak

uralják, kiket a Szellemföldek oni és

tayyokai urai küldenek csatába shugedzsa

szolgáikkal a császárság szamuráj seregeit

vezető shogunok ellen.

E földeken, a rizs, uborka és sárgabarack

mellett, az esszenciával átjárt szent

helyeken mágikus, beszélő barackok,

aranyalmák, és jáde körték is teremnek. A

vidék bővelkedik a beszélő erőállatokban,

a rókatündérek és fiúszarvasok éppúgy

mindennaposnak számítanak, mint az

alakváltó macskák és kívánságokat

teljesítő koik.

A császárságok mindegyike nagyban

különböző, és óriási terület. Han-Dzei

birodalma például füves sztyeppékkel

borított dombokból és arany, zenélő

sivatagokból áll, melyek közepén a Szél

urának jurtája található, ki a császárság

isteni ura, a nap atya fia.

Shangri-La pedig havas hegyek körülvette,

hőforrások táplálta virágzó völgyek hona,

hol gazdagon terem az árpa, és a

kolostorok szerzeteseinek mormogó éneke

tölti be az eget. Itt uralkodik a Láma, az ég

isteni helytartója.

Teikoku Sebun császárságait a Jáde udvar

hivatalnokai, a hét halhatatlan helytartó

irányítják. E helytartók isteni lények, kik

egyúttal a Jáde császár tanácsosai is. A

császár, a fény ura, a Szumeru hegy jáde

palotájának feje. Ő irányítja, tanácsosai és

isteni udvartartása élén a Hét Császárságot.

A Szumeru hegy kapuján át ötszáz évente

átlép a halandók síkjára a felsőbb síkokról,

hogy törvénykezzen, és megtartsa az

őszibarack lakomát, ahol az arra érdemes

bajnokok megkapják a Jáde Nyúl által

készített örök élet elixírjét, és beléphetnek

a halhatatlanok smaragd hadseregébe, kik a

Jáde sogun irányítása alatt oltalmazzák a

Császárságot.

Erre szükség is van, hisz a Császárság

számos más sík metszőpontja, így számos

térbe nyílnak kapuk a határairól. Emiatt a

halhatatlan smaragd hadsereg állandóan

küzd az alsóbb síkok teremtményeivel, és

az árnysík démonaival.

E számos kapu közül több Areaszra,

pontosabban Sháonra nyílik. Így

helytállónak látszik az a feltételezés, hogy

Sháon sajátos, Areaszon egyedülálló

kultúrája a Hét császárságtól származik.

Ezt látszik alátámasztani a nyilvánvaló,

kulturális azonosság mellett a Jáde császár,

és hivatalnokainak tisztelete is, kik

Sháonon mint istenek mondhatnak

magukénak széles követőtábort. És

valóban, a Jáde császár az ősi istenekéhez

mérhető hatalommal bír, míg a smaragd

hadsereg tábornokai erejükben a molda

urak méltó párjai lehetnének.

Teikoku Sebunt, akár egy hatalmas

tündérrózsát a tavirózsa levelek, más,

köztes síkok vesznek körül. E köztes síkok

átmenetet képeznek a császárság anyagi

birodalma, és az alsóbb, illetve felsőbb

síkok közt. E síkokat az itt élők Tochi no

Seisinnek, azaz Szellemföldnek nevezik.

E földek számosak és igen különbözők.

Legtöbbjük alig tér el a Császárság

földjeitől, emberek lakják és erdők

borítják, míg mások kietlen lávamezők,

vagy üvegsíkságok, hol a szél játéka tölti

be a teret túlvilági, mágikus zenével.

E földek urai az éteri és erők síkjának

szellemei, helyi nevükön Yokaiok. A

földek nyüzsögnek a szellemektől,

legtöbbjük kis hatalmú, állati szintű entitás,

míg mások szinte isteni erőkkel bíró

tayyokaiok, azaz szellemurak. E lények

elvétve Areaszon is megtalálhatók, ám a

szellemföldeken ők az urak. Némelyek

hadban állnak a Jáde császárral, míg

másokról semmit sem lehet tudni. Megint

mások a Hét császárság szövetségesei.

E földek bonyolult kapurendszerrel

csatlakoznak egymáshoz és a

Császársághoz. Számos erdő, vízesés, vagy

175

barlang rejt közvetlen, fizikai átjárót e

misztikus vidéken.

A legismertebb szellemföldek Tenguzan, a

Tenguk vashegye. E madárember szerű

szellemek rejtett falvakban élnek, és

életüket a harci művészetek fejlesztésének

szentelik, melyet mágikus szintre emeltek.

Őket tartják a szamuráj és nindzsa

művészetek forrásának. Itt található a

Kappák, e teknős-béka-ember keverékre

hajazó víz és föld elemi lények folyókból

és tavakból álló birodalma éppúgy, mint a

Nagy kutyaszellem hegy, vagy a Virág-

Gyümölcs hegy, hol a halhatatlan

majomkirály uralkodik Vanarra

(majomszellem) népén. Hatalmas

varázslók otthona e föld, mint a Fehér Dév,

vagy Dzsiraya a tolvaj shinobi. Az alsóbb

síkok felé vezető félsíkok egyike

Onigakure, az ördögi Onik földje. E vidék

vértengerben álló érc és csontszigetek

hona, hol az oni klánok egymás ellen

háborúznak a rozsdaszín ég alatt, és csupán

a szomszédos földek, illetve a Császárság

megtámadásának kedvéért függesztik fel

folytonos torzsalkodásukat.

Az alsó pokolsíkok egyik közvetlen kapuja

is Tochi no Seisinről nyílik. E sík föld neve

Naraku, vagyis pokol, és a leírhatatlan

borzalmak hona. Sós sivatagok állandóan

süvöltő széllel, mely lemarja az utazók

húsát, és szemgolyókból álló mocsarak,

melyekből megnevezhetetlen lények,

hússzínű csápokkal nyúlnak áldozataik

után. Naraku lényei, a torz onik, ogrék és

egyéb bakemonok állandó fenyegetést

jelentenek Teikoku Sebunra. Ezért a

Császár felépítette a síkok mezsgyéjét

elválasztó nagy Vasfalat, hol a smaragd

hadsereg vívja véget nem érő csatáit az

alvilág seregei ellen.

A felsőbb síkok kapuja Tengoku, a menny.

Itt smaragd hegyek közt ezüst folyók

csobogása játszik éteri zenét, az égi elixírt

termő fák lombjának aláfestő susogására.

Megvilágosult szerzetesek meditálnak a

fügefák alatt, és hallgatják a fény urainak

tanításait. A harmónia és béke földje ez,

mely a Jáde császár palotája mellett

közvetlen kapcsolttal bír az égi síkok felé.

A szellemföldek tehát számosak és jórészt

ismeretlenek, ám a Hét Császársággal való

kapcsolatuk mellett néhol Sháonhoz, és a

Szilánkokhoz is kapcsolódnak. Így bár

igen távoli vidékek, a Keleti kontinens

mítoszai és legendái sok esetben Tochi no

Seisin valóságára alapulnak.

A kerékvilágok

kulcsok úrnője, egymásba forgó korongok,

együttállások, melyet ő tud megnyitni.

Háborúk, stb. Kicsit planescape, fajok,

alsó, felső lények, háborúk. királyságok,

kiket a gonosz sújt ördögi seregével, stb.

Ar’Gavazar és Moshael

A Kerékvilágok félreeső területe

Ar’Gavazar. E föld azért érdemel külön

említést, mert közvetlen kapcsolatban áll

Thorallal, a Rozsdás Torok nevű, Hold

hegység béli barlangon át, melyet egy

lidércúr tart ellenőrzése alatt, a környező

átokfölddel egyetemben. A terület egy

köztes anyagi sík, melynek lakói eredetileg

fém alapú humanoid lények voltak. Maga a

sík is fémes kristályokból álló csodavilág

volt, mindaddig, míg a hasadékon át,

Thoralról át nem szivárgott ide az

átokföldek rontása. A homály megrontotta

a síkot, kifacsarva földjét és megrontva

lényeit. Mára Ar’Gavazar átokföld, hol a

rozsdás fémszilánkok és szálak átszőtte tér

korróziós mérgeket izzad és párologtat,

lakói pedig rátámadnak minden élőre, ki

földjükre lép. A fémsziklák és kristályok

rothadó erdejét acélos indák szövik át, a

salakban turkálva, elemészthető élet után

kutatva.

Ar’Gavazar, minden torzulása ellenére

igen sűrűn látogatott sík, ugyanis egy

szabad kapu nyílik rajta át az alsó síkok

egy kapcsolódó terére, Moshaelra, és

Kerékvilágok belső tartományaiba.

Emellett számosan jönnek ide a föld

megrontott, különleges erőkkel bíró érceit

bányászni. Köztük vannak a Rozsdás

Torok lidércfattyai, és a Kerékvilágok

176

ördögei éppúgy, mint a mindenütt

jelenlévő törp bányászklánok.

Moshael egy köztes világ, az elsődleges

anyagi síkok, és az alsóbb síkok határán.

Alacsony szintű, ördögi teremtmények

által lakott hely. Alapvetően egy sziklás

lávamező, hol az éles, feltorlódott sziklák

közt tüzes patakok folynak, a barlangokat,

tüzes tavakat, és a füstös eget pedig

egymásra vadászó teremtmények lakják.

A sík urai a Boszorkányhadurak. E

nagyhatalmú lények állandó háborúban

állnak Moshael teljes birtoklásáért.

Seregeiket goblin szerű, ám igen szívós és

mágikus erőkkel bíró szikla, sav és

tűzkoboldok adják, kik a sík

legelterjedtebb ördögi teremtményei,

mivelhogy tömegével tenyésznek a

boszorkányhadurak toronyerődjeinek

szaporító vermeiben.

A nagyurak a sík erőforrásai mellett a

kapukért vívnak ádáz csatákat. Moshaelről

ugyanis nyílik néhány szabad kapu

Szépmező síkjára. Ha egy hadúr megszerzi

egy ilyen kapu felett az uralmat, seregével

rögtön hódításba kezd Szépmezőn, ám

mindedig sikertelenek voltak az inváziós

kísérletek, mivel a sikeres tirannoszt

azonnal megtámadták az időleges

érdekszövetségbe tömörült ellenfelei. E

szabad kapuk jellegzetessége, hogy

mágikus fókuszkövekhez, úgynevezett

Dolmen’sharokhoz kötődnek. Csak

legalább három ilyen fókusz birtokában

nyitható meg egy szabadkapu. Így ezek

birtoklásáért folyik a Moshael urait

megosztó háború, melynek fegyverkezési

versenyében a mind erősebb koboldok

kitenyésztése mellett az esszenciakutak

elfoglalása, és Ar’gavazar fémötvözeteinek

fegyverré kovácsolása éppolyan fontos

szerepet játszik, mint az egymással, vagy

más síkok entitásaival kötött szövetségek

és politikai árulások.