81

Vagyunk... leszünk...

2012. március Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban

A TARTALOMBÓL:Év eleji látóhatár –

Csapó Endre elemzõje 4Szász I. Tas naplójából 6Pergõtûzben –

reagálások a támadássorozatra 9Kommentár: Védekezõ kultúra 14Erdélyi körkép 16Emlékek húrjain:

Dr. Krisár Zoltán, Gálfalvi Gábor,Búzás András alakja 26

Mûhely:Dr. Szõcs Károly írásai 32Dr. Veér Gyõzõ: Beszédünk illemtana 34

Támogatóink 37Értékeink:

Kölcsey Himnusza 38 Erdély nagy könyvtárai 43

Könyvismertetõ 46Jézus ismeretlen mondásai 50Irodalom: Dutka Ákos 52

Boros JózsefNemzetõr –1848

Petõfi Sándor Magyar vagyok Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?

Holt dicsõség halvány kísértete;Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar- Ha vert az óra - odva mélyibe..

Hogy hallgatunk! a második szomszédigAlig hogy küldjük életünk neszétS saját testvérink, kik reánk készítikA gyász s gyalázat fekete mezét.

MONOR – EKOSZ

A Monori BethlenGábor Erdélyi Kör el-nöke, Dr. SzekeresSándor, aki egyben azEKOSZ alelnöke is,2011. december 9-én

részt vett a Magyar Parlamentben tar-tott eseményen, ahol a Civil ÖsszefogásFórum összejöveteltelén, a tanácskozásvégén, elismerõ díszokleveleket osztot-tak ki azoknak a civil szervezeteknek –így az EKOSZ-nak is-, amelyek felvál-lalták a demokratikus és magyarnemzeti értékek képviseletét Magyaror-szágon és Európában.

A Monori Bethlen Gábor ErdélyiKör tagjai 2012. január 8-án közgyûlésttartottak, melyen többek között azegyesület elnöke beszámolt az egyesület2011. évi tevékenységérõl, majd tag-revízióról és tagfelvételrõl döntöttek. Atagrevíziót azért tartották szükséges-nek, mert a közel 90 tagot számlálószervezetbõl egyesek elköltöztek, má-sok nem vesznek részt a rendezvénye-ken vagy éppenséggel nem fizetik a tag-díjat. E rossz hírrel ellentétben új tagok-kal is gyarapodott az egyesület, mert há-rom erdélyi származású család jelezte,hogy az egyesület tagja kíván lenni. Atisztújítás folyamán megerõsítették akorábbi elnököt funkciójában, az alel-nök Boros Odette, elnökségi tagok AlbertMárta, Dr. Farkas Szabolcs, Farkas Zol-tán, Kocsis Csaba és Kozákné Székely Il-dikó lettek. Az egyesület döntött arról,hogy 2012. május 19-20. között megren-dezi Monoron az Erdélyi Körök OrszágosSzövetségének közgyûlését. Az egyesületelnöke az ülés végén szorgalmazta, hogyminél többen rendeljék meg az Átal-vetõt.

A Monori Bethlen Gábor ErdélyiKör számos tagja és az EKOSZ tagszer-vezetei közül jó néhányan részt vettek2012. január 19-én Budapesten a Hõsökterérõl induló és a Kossuth térig tartóBékemenetben, ahol a hazánkat és a

magyar nemzetet méltánytalanul ésmegalapozatlanul támadókkal szembenbékésen, de elszántan mutattuk meg,hogy továbbra is szilárdan kiállunk ér-dekeinkért. A többszázezres tömegben– a sok más transzparens, magyar ésszékely zászlók mellett- látható volt azErdélyi Körök Országos Szövetségénektáblája, melyet a Dr. Orbán Csaba vezet-te Nagyatádi Erdélyi Kör készített. AzEKOSZ alelnöke ezúton is köszöniazoknak, akik részt vettek ezen a ren-dezvényen, Szegedrõl, Salgótarjánról,Szekszárdról, Komlóról, Pécsrõl és Sop-ronból, és akik idejüket, pénzüket nemsajnálva áldoztak a nemzeti érdekekért.

SALGÓTARJÁNA salgótarjáni Erdély-Kör a tavalyi

év második félévében az alábbi progra-mokat valósította meg.

– Szeptemberben Varga András espe-res-plébános a 2011 évi csángóföldi za-rándoklatról tartott vetítéssel egybekö-tött elõadást

– Fogadtuk az óradnai magyar kul-turális küldöttséget, akik 3 napot töltöt-tek városunkban, majd ezt a látogatástviszonoztuk 1 hét múlva Óradnán. Azóradnai magyar katolikus óvoda és isko-la támogatására 40.000 Ft-ot gyûjtöt-tünk és adtunk át barátainknak.

– Október 6-án Somoskõn az aradi13 vértanú emlékparkjában rendezettünnepségen vettünk részt és koszorúz-tunk.

– Vendégünk volt Duna Andrásmoldvai erdélyi költõ, akivel Varga And-rás plébános és Murányi Sándor tanárbeszélgetett csángó testvéreink tevé-kenységérõl. András barátunk igen él-vezetes, helyenként humoros formábanderítette mosolyra, nevetésre a szép-számú és érdeklõdõ hallgatóságot.

– Már 20. alkalommal rendeztük megaz OKTÓBER 23. Emlékfutást, a for-radalom és szabadságharc 55. évfordu-lója tiszteletére, melyen 2400-en futot-tak. Körünk 10 tagja igen aktívansegített a rendezvény lebonyolításában.

– Novemberben a Hún-Magyar kap-csolatok a legújabb kutatások tükrébencímmel dr. Obrusánszky Borbála törté-nész elõadását hallgattuk meg.

– Részt vettem az EKOSZ budapestiválasztmányi ülésén, ahol a félévi mun-kaértekezlet volt a fõ téma.

– December elején Dr. Richly Gábortörténész a finn-szovjet háború (1939-1940) magyar vonatkozásairól, magyarönkéntesek részvételérõl tartott filmve-títéses elõadást.

Köszönöm az EKOSZ több tagszer-vezetének anyagi támogatását. Különköszönet Nagy Árpád elnök úrnak, aki azáró ünnepséget is megtisztelte jelenlé-tével és a díjátadásnál is közremûködött.

Valiskó Ferenc elnök

20 ÉVES A MEZÕBERÉNYIERDÉLYI KÖR

Február 4-én emlékezetes jubileumimûsorral és azt követõen farsangi bállalünnepelte 20 éves évfordulóját a Mezõ-berényi Erdélyi Kör.

A Viharsarokban, a szokatlan, far-kasordító hideg sem tudta megakadá-lyozni az ünneplést. Dacolva a nehéz út-viszonyokkal, a Kolozsvári MagyarOpera mûvészei is megérkeztek Mezõ-berénybe és mûsorukkal felejthetetlenpillanatokat szereztek a közönségnek:Hary Judit, Pataki Enikõ, Ádám Jánosénekesek, valamint Kulcsár Szabolcskarmester és Ferenczi Endre koncert-mester mûsora nagy sikert aratott,akárcsak a Berény Táncegyüttes ifjú tán-cosainak színvonalas produkciója.

A rendezvényt megtisztelte SiklósiIstván, Mezõberény polgármestere,Nagy Árpád, az EKOSZ elnöke. ErdõsNorbert kormánybiztos, államtitkár, aBékés Megyei Kormányhivatal Vezetõ-jének üzenetét Mezeiné Szegedi Erzsébet,a helyi képviselõ-testület tagja olvastafel, majd átadta ajándékát Kajlik Péterelnöknek, aki alapító tagja, 20 éveelnöke a Mezõberényi Erdélyi Körnek.Mezõberény város polgármestere jubi-leumi oklevelet adományozott a két év-

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: ekosz@tolna.netA kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

tizede alapított egyesületnek. NagyÁrpád EKOSZ elnök felszólalásábankiemelte, hogy az elkövetkezendõ idõ-szakban sokkal többre lesz szükség,mint eddig. A mennyiségi jelzõ nempénzt, vagyont jelent, hanem szellemiértéket, emberséget, összefogást!

A mûsor után a több mint százfõs kö-zönség a Berény Szálló éttermébenízletes vacsorával és hajnalig tartó zenéstáncos mulatsággal ünnepelt tovább.

Kajlik Péter, a MezõberényiErdélyi Kör elnöke

(Kajlik Péter elnök jubileumi beszédéta 25. oldalon közöljük.)

Életem egyetlen feladata: nemzetemmegmentéseNyolcadik alkalommal:WASS ALBERT ERDÉLYI ÍRÓRAEMLÉKEZTEK VERÕCÉN

– Írónak rendelt az úr, mégpedig abbóla fajtából, akinek nem szórakozás a fel-adata, nem is a világ szépségeinek dic-sérete, hanem mindössze nemzetének szol-gálata… Hídépítõ igyekeztem lenni. Hidatpróbáltam verni múlt és jövendõ között arendelkezésemre álló jelen felhasználásá-val… Életem egyetlen feladatának nemzetemmegmentését ismertem föl – idézte fel WassAlbert író gondolatait Csuka Tamás refor-mátus püspök 2012. január 7-én Verõcén,Wass Albert szobránál.

A már hagyományossá vált megem-lékezésen, idén immár nyolcadik alka-lommal gyûltek össze az erdélyi írófe-jedelem szobránál –, Csuka Tamás rá-mutatott: – Vannak olyan írók, akiknekéletmûve, míg élnek, roppant fontosnaktetszik – írja Hamvas Béla egyik esszé-jében –, mindenki körültáncolja õket, a

sznobok imádatát zengik még halálukelõtt öt perccel is, majd a haláluk utánöt perccel már nincsenek sehol. Kiejtiõket magából a nemzet emlékezete. Éslétezik ennek ellenkezõje, akárévtizedeken át elhallgattatnak valakit,de mûvészete, eszmeisége, mint a búvó-patak egyszercsak hirtelen nagy fé-nyességgel felszínre tõr, s mûvei beköl-töznek az emberek szívébe. Wass Al-berttel is ez történt, ma az egyik legol-vasottabb író Magyarországon és a Kár-pát-medencében egyaránt. CsukaTamás kitért Wass Albert támadóira is.Véleménye szerint az író és mai ellen-felei nem irodalmi, esztétikai vitábanállnak egymással, hanem a mélybenkorunk liberális szemléletének és WassAlbert megingathatatlan erkölcsi tartásá-nak ellentéte áll.

Hangsúlyozta: – Vannak olyanok,akiknek a Haza, benne Erdély és Istennem jelentenek semmit, õk máskéntvélekednek Wass Albertrõl. Ha ezek azemberek mondanának róla valami jót,finoman fogalmazva, gyanút fognék.

De Istennek legyen hála, az ország-ban egyre több helyen állítanak szobrotWass Albertnek, egyre többen olvassákmûveit, három regénye benne van a leg-olvasottabb 50 mûben, a Funtinelli bo-szorkány pedig az elsõ tizenkettõben –hangsúlyozta az ünnepi szónok.

Bethlen Farkas polgármester és a Ve-rõcei Polgári Kör által szervezett emlé-kezésen fellépett Farkas Tünde ének-mûvész, Illés Mihály tárogatómûvész,valamint Merész Nóra és Sztankó Dávidszavalatokkal emelte az emlékezés ésegyüttlét örömét. Frigyesy Ágnes

DEMOGRÁFIAI DRÁMA: a magyarokszáma közel 200 ezerrel, az összlakos-ságé több mint kétmillióval csökkent

Románia lakossága tíz év alatt 12,1százalékkal csökkent. Az OrszágosStatisztikai Intézet (INS) csütörtökönismertette a tavalyi népszámlálás nemvégleges adatait, amelyek szerint azország állandó lakossága 19 042 936 fõ,ez 2 638 038 fõvel kevesebb, mint 2002-ben, amikor összesen 21 680 974 sze-mélyt írtak össze. Az elõzetes eredmé-nyek szerint a romániai magyarság lét-száma 1 238 000 fõ, 193 807-tel keve-sebb, mint 2002-ben – ez 13,6 százalé-kos csökkenést jelent. Szakértõk megle-

põnek tartják a magyarság lélekszámá-nak az összlakosságéhoz képest nagy-obb mértékû apadását.

A lakosság 88,6 százaléka (16,87 mil-lió) románnak vallotta magát, a magya-rok száma 1 238 000, ez az összlakosság6,5 százalékát jelenti. Cigánynak vallot-ta magát 619 ezer személy (3,2 száza-lék). Ukránnak 51 700 személy, német-nek pedig 36 900 ember vallotta magát.

A 2002-es adatokhoz képest a romá-niai magyarok számaránya 13,6 száza-lékkal csökkent, akkor 1 431 807 sze-mély (az összlakosság 6,6 százaléka)vallotta magát magyarnak. A mostanielõzetes adatok szerint a magyarság szá-maránya az összlakosságon belül 6,5százalék.Horváth István szociológus: meghök-kentõek az adatok

„Meghökkentõek az adatok, azonbannem meglepõek” – szögezte le a Krónikakérdésére Horváth István kolozsváriszociológus, a Nemzeti Kisebbségkuta-tó Intézet elnöke, amikor arról faggat-tuk, lehetett-e számítani a romániai né-pesség ilyen arányú fogyására. Mintrészletezte, elõre látható volt, hogy 19millióra csökken a lakosság száma, s amagyarság részaránya terén is hasonlószámadatra számítottak. Kérdésünkre,mivel magyarázható az a tény, hogy amagyarok száma 1,5 százalékkal na-gyobb arányban csökkent, mint a lakos-ság egésze, Horváth elmondta, ez aszámadat valóban meglepetést okozott.

„Azt hittük, hogy a migráció nagyobb arománok esetében” – indokolta a megle-petés okát a szociológus. Ugyanakkorszerinte ezeket a számadatokat fenn-tartással kell kezelni, mivel míg a befo-gadó államok által regisztrált migrációsadatok szerint az egyévesnél hosszabbtartózkodási engedéllyel ott élõ románi-aiak száma decemberben elérte a 2,8milliót, addig a nem végleges népszám-lálási adatok szerint 910 ezer románállampolgár él tartósan, míg mintegy659 ezer ideiglenesen külföldön, a kü-lönbség pedig több mint egymillió fõ.„Feltehetõen tehát jobban áll a magyar-ság, mint a népszámlálás során regisztráltadat” – vallja a szakember, aki szerintazonban hosszú távon nem lehet meg-mondani, hányan térnek haza, és ho-gyan alakul a késõbbiekben a lakosságszáma, összetétele. (Krónika)

2012. március

EKOSZ–EMTE 3Híreink

Lapunk a Nemzeti Civil Alapprogramtámogatásával jelenik meg.

Lapunk a Nemzeti Erõforrás Minisztériumtámogatásával jelenik meg.

Csapó Endre

Év eleji látóhatár...Magyarország történelmének messze kiható fontos lépé-

sét teszi már második éve, aminek jelképes napja volt január1-én, amikor hatályba lépett a történelmi alkotmányos folya-matosságot elismerõ Alaptörvény, amely érvényteleníti akommunizmus évtizedeiben az országra erõltetett alkot-mányt, illetve annak 1990-ben átalakított változatát is. Egy-szóval az ország kilépett a kommunizmus jogi és törvényi kö-telékébõl, elkötelezetten nemzetérdekû államot, történelmihagyományokon épülõ életet akar megvalósítani. Ezt a szán-dékát országon belülrõl és külföldrôl egyaránt erõs politikaitámadás éri.

Felerõsödött a pénzügyi háború is, ami nemcsak Magyar-országot dúlja, de a politikai támadás nyomatékaként külön-bözõ manipulációs módszerekkel (hitelképességi leminõsí-tés) a meglévõ adósság kamatainak megemelésével, a tõzs-dei forintrontással, valóságos bosszú-hevülettel a magyar ál-lamot sújtja. Köteleznék a magyar kormányt olyan megszorí-tások bevezetésére, melyek által az ország népének tûrõké-pessége megszakad, és vezetõi ellen fordul. Ilyen helyzetek-ben aratnak igazán az uzsorások.

A liberális (vagy annak hirdetett) világrend, ami fölváltot-ta a szocialista (vagy annak hirdetett) szovjet munkatábort, aszabadságot hirdette. Erre vágyott a magyar nép, a demokrá-cia néven hirdetett önkormányzatra, a szabad gazdálkodás-ra, hogy végre szorgalmának értékeivel megalapozza mûveltpolgári jólétét, mint a nyugatabb virágzó országok népe. Aszerencsés nyugati országok bankjai és gazdasági vállalataifosztogatni, rabolni jöttek, majd az eladósodottságtól sorva-dó „keleti” országokat kioktatták a számukra rendelt és kö-telezõ demokráciáról.

A tengerentúli nagyhatalom a felszabadító szerepében (vé-delmi hálóba) fonta a szovjet táborból kiszabadultakat, hogya régi nagyhatalmi védelmi státuszukból (Varsói Szerzõdés)megszabadulva új nagyhatalmi védelmi státuszukba fogadjaõket, hogy a szocializmusért (Vietnámban stb.) viselt harcté-ri szolgálat helyében a demokráciáért (Afganisztánban stb.)viselt harctéri szolgálatot teljesíthessenek.

A tengerentúli nagyhatalomnak különleges hivatása a világátalakítása demokráciák létrehozására. Természetesnekveszi a nagyhatalom, hogy megfogalmazza például Magyar-ország részére, mi a demokratikus. A kétharmados választásieredménnyel létrejött Országgyûlés által meghozott törvé-nyekrõl a nagyhatalom mondja meg, mi több: diktálja, hogydemokratikusak-e, vagy netán éppen diktatórikusak.

Például, a nagyhatalom oltalmában mûködõ, de önállónemzetközi pénzhatalom ugyancsak felügyeletet gyakorolEurópa összes országának nemzeti bankjai és állami költség-vetése felett, és utasíthatja az Európai Uniót a tagországokrendreutasítására, ha azoknak eszébe jutna saját érdekûpénzügyi politikát folytatni.

A liberális rendszer nem tûri a nemzeti jellegû állam-vezetést, ami „a világdemokráciát veszélyezteti”. Az ilyen ál-lam a „fasizmus melegágya”. A szovjet megszállás egyik po-zitívuma a liberális rendszer szemében, hogy az állam jelle-gébõl a nemzeti elemet kiiktatta. Az állam fenntartója a ka-

pitalizmus, nem pedig a nemzet. A liberális felfogás szerintaz állam csak a rend fenntartására rendelt szerv, ami a ter-melés részére az emberi munkaerõt és biztonságot biztosítja.

– Az európai kilátások gyászosak, az Európára és a világ-gazdaságra ható kockázatok pedig magasak – mondta DavidLipton, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgató-he-lyettese Hongkongban. Pénzügyi válság tehát van, de annakmegszüntetését (ha van ilyen szándék) nem a magyar pénzü-gyi intézkedések veszélyeztetik. A magyar pénzügyi intézke-dések az ország érdekében jöttek létre, mintegy védekezésül.Magyarország olyan megoldást keres, amihez nem kell újabbkölcsönöket felvenni. Ez természetesen nem felel meg a hi-telnyújtó üzletnek. Van aki dolgozik, abból akar megélni, vanaki pénzt kölcsönöz, abból akar meggazdagodni. Utóbbi ab-ban érdekelt, hogy adósodjunk el, neki ez hoz hasznot. Ezidáig lehet tisztességes érdek, de ha a hitelezés nagyhatalmikizsákmányolási törekvéshez társul, ha a megcélzott országpolitikai és gazdasági kényszer alá kerül további hitelek fel-vételére, az már nem tisztességes. Ilyenkor minõsítik az or-szágot, és a nagyobb kockázattal indokolva uzsorakamatotszámítanak fel a korábbi adósságra is.

Ez a gyakorlat olyan méreteket öltött, hogy nevezhetjük ál-talános támadásnak az országok gazdasága ellen. Külsõpénzügyi beavatkozással tönkre lehet tenni az ország gazda-ságát, eladósítással el lehet szívni a folyamatos termelést, ésállandósítani lehet az alacsony munkabérrendszert. Mindezegy ország sorvadását, engedelmessé tételét eredményezi.Ha van a XIX. század forradalmaiban, pártrendszerében, aXX. század két világháborújában és folyamatosan történõhelyi háborúiban logikai következetesség, akkor ennek agazdasági világválságnak a helyét ebben a sorozatban kellkeresnünk. Valami nagy méretû folyamat kezdõdött két-há-rom évvel ezelõtt, aminek tetõzése felé halad a világ, és talánsejtelmünk sem lehet arról, hogy milyen kifejletben tetõzik.

Forradalmak és háborúk igazolást az ideológiákból nyer-nek. A francia forradalom vívmánya, hogy a haladás meneté-be be lehet avatkozni célirányos elméletekkel. Beigazoló-dott, hogy a társadalom manipulálható, mûvileg elõ lehetállítani elképzelt társadalmi rendet, és közakarattá lehet ger-jeszteni „haladó” elméleteket a fennálló rend elégedetlenjei-nek mozgósításával. Az elégedetlenség is fölébreszthetõ kel-lõ propagandával. A mûvi beavatkozás legalkalmasabb ková-sza a liberalizmus, ami hirdeti a gazdasági élet szabadságát,szemben mindennel, az állammal is. Tehát alapvetõen állam-ellenes, nemzetellenes, szemben áll az élet természetes ki-alakulási rendjével. Létesítményei (szocializmus, kommuniz-mus) harsányan (és álságosan) tõkeellenesek, államközpon-túak és kollektivisták. Mindaddig érvényesülhetnek, amígelvégzik feladatukat az adott országokban. A feladat a hagy-ományõrzõ rétegeknek, uralkodó osztályoknak kiiktatása ahatalomból, leválasztása a társadalom élérõl, kitaszítása agazdasági életbõl és elitstátuszából. Mint „reakciósokat”,mint a nép ellenségét, üldözték, bebörtönözték, perbe fog-ták, halálra ítélték ôket.

Keveset hallani az eurokommunizmusról, az 1968-as diák-lázadásokról, melyek a nyugati demokráciákban lángoltakfel. A nyugati egyetemek ontották a marxista, maoista, ateis-ta, anarchista lázongókat, akik késõbb, vezetõ pozícióban si-keresen beépítkeztek a politikai és gazdasági életbe a nem-zetközi tõke alkalmazásában. Ma már a nyugati államokban

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEElemzõ

ez a garnitúra ad irányt a politikai és gazdasági életnek aneoliberális (Amerikában neokonzervatívnak nevezik) ideoló-gia alapján. A nyugati liberalizmus készítette elõ a politikaiés gazdasági átalakulást a szovjet iga alól kiengedett orszá-gokban, már jóval a rendszerváltoztatás elõtt. Az atlanti vi-lághatalom kifejezte, azóta is kifejezi szimpátiáját a letûntrendszerben vezetésre felkészített politikai garnitúra iránt,és rosszallását a nemzeti irányzatokkal szemben. Most érettmeg a helyzet a magyar nemzeti kormány elleni koncentrálttámadásra.

Ma súlyos elvi, ideológiai álláspontok ütköznek. A magyarOrszággyûlés végre Magyarország ezeréves államiságánakelveit tekinti alkotmányos rendje alapjául. Ennek során ke-rül az Alaptörvénybe Isten neve, a keresztény erkölcsiségemlítése, a nemzet fogalma és jogi státusza. Az új Alaptör-vény távol maradt attól, hogy a Szent Korona régi szerepéthelyreállítsa, de legalább már nem tagadja meg az ezerévesállamiság spirituális lényegét. És ami a lényeg: a most életbelépõ Alaptörvény egy olyan Alkotmány helyébe lép, amelyegyetlen politikai képletnek nyújtott törvényi keretet: a libe-ralizmusnak. Személy szerint pedig a „szocialista” állam elit-rétegérõl van szó, akikkel a rendszerváltozást levezénylõnyugati hatalmak megvalósították az átmenetet a kollektívállam javainak privatizációjával a magyarországi liberalimus-ba. Ezzel ellentétben a most életbe lépett Alaptörvény lehe-tõséget nyit a nemzeti érdekû tevékenység gyakorlására. Ezcsípi a szemét a nyugati államok liberalista politikusainak ésmédiumainak.

A legnagyobb csalódást az Európai Unió okozza nekünk.Vezetõi beálltak a magyar kormányt rágalmazók, megbuk-tatni szándékozó, fõleg amerikai és nyugat-európai újságok-ban publikálók, baloldali politikusok sorába. Ezeknek azembereknek a világ legtermészetesebb dolga beleavatkozniMagyarország gazdasági és politikai dolgaiba. Az EurópaiUnió, ahelyett hogy tiltakozna az Egye-sült Államok külügyminiszterének egyiktagállamát lekezelõ beavatkozása ellen,csatlakozik a hajszához, és mint valamifelettes hatóság, vizsgálatot tart a magyarOrszággyûlés munkája felett. Az mégérthetõ lenne, hogy bizonyos dolgokategyeztetni kell az uniós szabványokkal,de Amerikának mikor adtunk felhatal-mazást dolgaink bírálatára? A EU-ban ahatalomkoncentrációs szándékok kap-nak lendületet egyre-másra, különösen amost elnöki pozícióba emelt MartinSchulz idején. Az Európai Parlament újelnöke régi ellensége mindennek aminemzeti, elnöksége elsõ napján Orbán-ellenes kirohanásában kijelentette, hogya magyar belpolitika európai belügy. Ér-telemszerûen Strassbourgból irányítanáMagyarország belügyeit.

Amerikában bizonyára sajátos módonviszonyulnak más államok függetlensé-géhez. Az amerikai politika a jelek sze-rint így fogalmazza meg más államok fe-letti ellenõrési jogát: Európát a Szovjet-unióval együtt fegyveresen felszabadítot-

ták. Megfelezték. Majd amikor a szovjet szövetségi védelmirendszer összerogyott, Amerika nyugat-európai katonai szö-vetségi védelmi rendszere kiterjedt a felszabadult Kelet- Kö-zép-Európára. A beavatkozás elfogadása ennek a védelmiszolgálatnak hálatelt elfogadása.

Amerika világrendezõ hatalom. Az amerikai militarizmusmegdönthetetlen fegyveres erõt alkalmaz, támaszpontjai be-hálózzák a földet. Módjában van olyan világrendet létrehoz-ni, amilyent csak jónak lát. Jó lenne, ha olyat hozna létre,amit a föld minden jóravaló országa jónak tekinthetne. Pél-dául, ha nem a fegyveres megoldást választaná a demokráciaérvényesítésére, ami iszonyatos összegeket emészt föl. Talánéppen ez a szupermilitarista szerep gerjeszti a gazdasági vál-ságot, ami fokozatosan szegényíti el az eladósított, kamatfi-zetõ országokat. Ismert mondás, a hatalom korrupttá tesz,még több hatalom még korruptabbá

Sokféle embert, sokféle népet csak kollektív módon lehetkormányozni. A nemzetköziség eszméje elválaszthatatlan akollektivizmustól. A kollektív cél bármely eszközt szentesít,üldözi az egyént és az egyéniséget. Idáig a kommunizmusprodukálta a legszélsõségesebb kollektivizmust, de a libera-lizmus mai szélsõséges változata is sodródik a kollektivizmusfelé. Ezt az utat jelzi türelmetlensége a magyar politikai fej-lemények iránt, melyek eltérnek a liberalizmus elveitõl. Ma-gyarország botrányosan olyan állami szerkezetet fogalmazmeg, ami tiszteli az ember hitbéli nemes érzéseit, nemzetikultúráját és történelmi hagyományait.

Bizony, nagy események várhatók ebben az évben és a kö-vetkezõkben, hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy a világ át-rendezése éveket vesz igénybe. Az elsõ világháború 1914-tõl1945-ig, a második rácsatlakozva mai napig tart, már nem isszámoljuk. Egyébként – Szerencsés Újévet!

Magyar Élet, 2012. január 26.

2012. március

EKOSZ–EMTE 5Elemzõ

Jelen számunkat az 1848-49-es forradalommal kapcsolatos ábrákkal és a19. század második felében készült, az épülõ-szépülõ magyar fõváros ko-rabeli képeivel díszítettük.

A pesti polgárõrség felvonulása a Lánchídnál – 1848.

Szász István Tas NaplójegyzeteiANYAORSZÁGI LEVÉLZAVARODOTTSÁGUNKRÓL

Az események zajlása meghaladja félelmeimet, reményei-met, képzeletemet. A világot sikerült tökéletesen átláthatat-lanná tenni. Vagy mégsem? Döntsön errõl az olvasó.

Kézenfekvõ jelek késztetnek magyarázatokra épelméjû ésképzett szakembereket. Véleményüket azonban egybemos-sák képzelgõ fantaszták összeesküvés-elméleteivel, s így las-san minden olyan kísérlet, amelyik a dolgok megvilágításratörekszik, gyanúba kerül, sõt mérlegelés nélkül maga isösszeesküvés-elméletnek nyilváníttatik. Az ilyen módon kel-tett félelem pedig oda vezet, hogy akadályozója lesz a szabadgondolkodásnak, a kilátszó szögek, sõt kilógó lólábak láttánis befogja szemét az óvatos látó. Bár csak ne láttam volna!Mert ugye, ha már látta, lelkiismerete, közszereplõi, tudósivagy egyszerûen csak értelmiségi önérzete ágál a hallgatás el-len. És bizony egyre több az olyan összeesküvés-elmélet,amelyik egyszerre csak hétköznapi hírré válik. Mondhatnimegszokottá. A nemrégen még kimondhatatlan váratlanulközhelynek bizonyul.

Valahol vannak valakik. Ezt mindenki sejti, de magánbe-szélgetésen kívül igen ritkán hallani. Tekintélyes emberekállítják, hogy ami történik, az spontán és nem gerjesztett. Aforint elleni spekuláció sem más, mint megengedett és ter-mészetes pénzügyi, üzleti manõver, melyet a jelen világ teljesmértékben elfogad. Nekünk is szabad spekulálni, ha úgy tet-szik. Csak éppen nem vagyunk spekulálni képes helyzetben,mi megmaradunk a spekulációk tárgyának.

Már évtizednél hosszabb tapasztalatunk van a láthatatlanerõnek lefeküdni hajlandó politizálásból. Eredményeit is is-merjük. Az okozók látszólag meglakoltak és történelmi vere-séget szenvedtek, de a nyertesek mozgásterét az elõdök általlerakott aknamezõ határozza meg. S ez nem csak arra érvé-nyes, amit tehetnek, de még a kommunikációra is. Miközbenugyanis azt az „aknatáncot” járjuk, melyet külsõ követelésekés belsõ követelõk hada írna elõ, már „nem elegáns hátra-mutogatni”. Hiszen „másfél év már eltelt”- mondják, s a ma-gát oly hozzáértõnek képzelõ fociszurkolói gondolkodásúválasztó ennyi idõ után – külsõ körülmények ide vagy oda –már eredményeket akar látni. De szerinte ilyenek nincsenek.

Mert annak hangoztatása, hogy a válság ellenére még tal-

pon vagyunk, hogy az ellenfeleink által oly nagyon óhajtottbedöntésünkhöz onnan kívülrõl komoly erõfeszítéseket kelltenni, s még a belsõ szövetségesek – sarokba szorulva annáljobban vicsorgó – hada is kell hozzá nekik, hogy nézzenekkörül s észleljék, mi folyik az egész kontinensen,- a sikerpro-paganda gyanújába kevertetett.

Nagy hangon folyik az elégedetlenkedés, a követelõdzés.Suttogni sem hallunk a türelemrõl és áldozatvállalásról aveszedelmet megélõ HAZA érdekében. Közben a kereske-delem jelzi, hogy a karácsonyi forgalom jó, sõt meghaladja atavalyit. Vajon van-e ennél érzékenyebb tesztelési metódus?

De lássuk a dolog visszáját is.Vajon a zûrzavar, melyet a világban érzékelünk, s amely

rányomja bélyegét egész életünkre, mennyire fokozódik ittbenn a saját hibánkból? Mert kétségtelen, hogy ilyeneket isláthatunk jócskán, s bár nem szívesen ismerjük be, de tagad-hatatlanul jelen vannak. Ha pedig szemünk elõtt folynakhibás folyamatok, születnek szerintünk is elõre hibásnak tar-tott döntések, melyeknek hibás volta hamarosan be is igazo-lódik, ha közvetlen környezetünkben látunk „saját hibák”mellett kibontakozó „saját bûnöket” is, akkor bizony könnyûnekikeseredni.

A laikus, de jó szándékú „nemzetben gondolkodó”, aki,ha kell, áldozatot is vállalna, egyre több kérdõjellel küzd.Egyelõre még megküzd ezekkel. De meddig? Meddig akkor,amikor még arról sem vagyunk meggyõzõdve, hogy egy ilyenkényszerû helyzetben helyes-e a saját hibákról hangosan be-szélni, vagy éppen ilyenkor kell azokat a legszigorúbban szá-mon kérni és kiküszöbölni?

Jók-e gazdaságpolitikusaink, külpolitikai mozgásterünketjól mérik-e fel, miért nincsenek az ellenszélben hajózáshoznélkülözhetetlen szövetségeseink? Gondolnak-e arra illeté-keseink, hogy a vaktában követelõdzõk információhiányávalés az õket felhasználó bujtogatók felelõtlenségével felvegyéka harcot? Vannak e B és C terveink a nehezen kiszámíthatóvilágtrendek közepette?

Korszakváltás elõtt állunk, de ez hatalmas kockázatokatrejt magában. Benne van egy hatalmas megújulás lehetõségeis, de a végsõ elsüllyedés is fenyegethet. És ez érvényes re-ánk, mint nemzetre, acsarkodó szomszédjainkra, Európáraéppen úgy, mint az egész világra.

Egy dolog mindenképpen biztos. Nevetséges és szánalmassaját nehézségeink kizárólagos és szûklátókörû emlegetése.Sokkal magasabbról kell a folyamatokat és lehetõségeket

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTENapló

Barabás Miklós:A pesti Duna-part – 1843.

szemlélni. A vezetõ politikai erõnek pedig meg kell találniaannak módját, hogy a társadalom minél több tagja legyenképes felkapaszkodni erre a kilátóra.

Minden egyes létrajáróban egy jövendõ szavazót kell látni.És nem a steril hatalom megõrzése céljából, hanem egy nem-zet megmaradása érdekében.

Leányfalu, 2011. december 5.

KÖZHELYES GONDOLATOK LÉLEKEMELÕMENETELÉS UTÁN

Én nem sejthetem, hogy amikor ezek a sorok megjárják aszerkesztõség-, a nyomda- és a posta útvonalat, hol fog tarta-ni a történet. Európa elrablására fog végre figyelni az Unió,vagy továbbra is Magyarország elrablásával lesz elfoglalva.Netán – a Nagy Gazda parancsára – utóbbival fogja takargat-ni, sõt elõsegíteni az elõbbit. Az emlékezetes Békemenethatásáról sem tudhatok még sokat.

Ha Isten mindent megoldani képes hatalmában bízva fe-lül tudok emelkedni az eseményeken, akkor, miként azEurópa Parlament múlt heti szánalmas szereplése után, mostis csak ezzel a jelzõvel tudom illetni a magyarázkodásokat.Az olyanokat, hogy néhány tízezer, hogy az adófizetõk pén-zén, hogy egy milliárdos által bérelt buszoknak köszönhetõ-en, hogy nem is Orbán mellett, hogy csupa öregek, hogy fize-tett, és a többi. Tehát megpróbálok nem bosszankodni.

Eddig a pillanatnyi indulatok mezejérõl és most lássukazt, ami valójában történik velünk.

Úgy érzem, hogy az idõ igazolta, amit két évtized alattsokszor és tucatnyi újság meg folyóirat hasábjain leírtam, sami több megfogalmazásban valahogy így szólt:

A globalizáció elõnyeit roppant nehéz kiaknázni, nekünkeddigi tapasztalataink alapján inkább a hátrányaiból fog jut-ni. Európa számunkra az újgyarmatosítást szánta. A sajnostalálóan gengszterváltásnak nevezett események – bár bizo-nyos értelemben követték a történelem természetes sodrátis, s ezért például 1956 szerepe nem elhanyagolható – a fegy-verek nélkül megvívott harmadik világháború békekötésé-nek is nevezhetõk. A békét két olyan hadakozó fél kötöttemeg, melyeknek háttérhatalma egy és ugyanaz volt, és azalapimpulzusokat õ diktálta mindkét oldalon. Az eseménye-ket olykor hagyta spontán zajlani, de amikor kellett, minden-kor beavatkozott, hogy a neki megfelelõ irányba tereljeazokat.

A békekötés, akár az elõzõek – például az a Trianoni –,csak fegyverszünetnek bizonyult. Ami pedig most elkezdõ-dött, lehet, hogy egy újabb álcázott háború.

Ezek a háborúk és békék egy tudatosan irányított folya-mat láncszemei. Mikor egy-egy mór elvégzi feladatát, elme-het. Jön a fegyverszünet és újabb mórok kerestetnek. Ese-tünkben a jól bevált és sokoldalú régi mór jelentkezett az új,az elõbbivel homlokegyenest ellenkezõ feladatra is.

Európára az egész világgal együtt egy akol vár, ha csaknem volt hibás a számítása annak a kimondhatatlan és látha-tatlan erõnek, amelyet – északi népek szent állataikkal kapc-solatos szokása szerint – csak úgy lehet nevezni, hogy AZ.

Napi életünk küzdelmei, örömei és csalódásai, haragunkforrása és megbocsátásaink, sikerélményeink és csalódá-saink, felismeréseink és tévedéseink mind-mind, vagy remél-

jük, hogy szinte mind, ennek a nagy ránk kényszerített szín-játéknak a részei. Akaratunk ellenére egy hatalmas színpadszínészei vagyunk, s bár a szöveget néhol módosíthatjuk, sõtmagunkénak hihetjük, mégis valahol tudják, hogyan kellkezelni az azt meghatározó gondolatainkat. Barátaink és el-lenségeink is velünk egy hajóban vannak. Csak mindkét félazt hiszi, hogy igaza van, és hogy a világ az õ elképzeléseszerint lesz vagy lehetne jobb. A legkülönfélébb repedésekmentén lehetséges megosztás így könnyen létrehozható, s emódszer az egyik legsikeresebb eszköznek bizonyul megve-zetésünkhöz.

Akkor hát minden mindegy, mindennek vége van? -kérdezheti az olvasó.

A válaszom határozott nem, s megismétlem, hogy miért.Ismétlem - újra mondom, ugyanis már sokszor és régen leír-tam. Ismétlem,- mert így talán hihetõbb, talán elképzelhetõ,hogy józan paraszti ésszel is lehet gondolkodni.

Hogy egészen aktuális legyek, azzal kezdeném, hogy ittegy olyan szellemmel kell megküzdeni, amelynek jegyében aConcordia óceánjáró ezzel concordáns gondolkodású, azt agondolkodásmódot képviselõ gazdái a baleset után is továbbárulták a jegyeket a már régen a zátonyon pihenõ s egyrejobban süllyedõ hajóra. Valahogy így süllyedhet el az álvilág,a nemlétezõ pénz világa, a kimondhatatlan nevûek birodal-ma is. Túl nagy sebességgel és a számára veszélyes partközel-ben szeli a habokat habozás nélkül.

Hogy visszatérjek önmagam idézéséhez, erre a tulajdon-ságára figyelve, erre játszva reménykedtem abban, hogy leszegyszer egy kormányunk, amelyik képes majd a mi kis bár-kánkat a fõsodortól távol, a nekünk kedvezõ parti vizek kö-zelében – és ha lehet velünk együtt haladó más kis bárkákkalegymást támogatva – vezetni az áramlat ellenében. Ezenköz-ben szükséges lehet kísérleteket tenni a gyorsabb haladásra,de ha az áramlat túl erõs, megint lassítani tanácsos. Csak ígylehet idõt nyerni. Ennyi talán sikerülhet. Több nem, mertama büszke hajó sorsa általunk nem befolyásolható. Csak ar-ra várhatunk, hogy végtelen elbizakodottságában, a biztospartokon integetõ övéinek kürtölni akarván zátonyra fut.

Amire várunk - veszedelmes. Amire várunk - áldozatokkalfog járni. De a veszteségeket talán némi elõrelátással csök-kenteni lehetne.

Röviden tehát: a globalizációt saját céljaira felhasználóAZ – önmagát fogja felfalni. És saját gyermekeit. Fel kell ké-szülni arra, hogy ezzel megrázkódtatás jár, s ez még utána issokáig érezhetõ lesz.

Mibõl gondolom, hogy ez így történhet? Figyeljünk csupán arra, hogy nem foglalkoznak az

alapvetõ és pontosan modellezett demográfiai igazságokkal,hogy nem törõdnek a mindennapok tragédiáiban is igazolástnyerõ környezetváltoztató emberi tevékenységekkel, hogynem fordították meg az irányt a pénzügyi buborék veszede-leminek felismerése után sem, és még mondhatnánk máspéldákat is.

Amit valaha – másokkal együtt – így mondogattam, nemsok figyelmet kapott. De vegyenek csak észre valamit: Mind-ezt most leírva, az már-már közhelynek számít! És ez az, amireményt keltõ lehet.

Az a csodálatos menetelés, amelynek boldog részese le-hettem, amelyet annyi torzítással tálaltak a világ számára, aztigazolta, hogy sok a józan ember, sokan látnak már át a szi-

2012. március

EKOSZ–EMTE 7Napló

tán, sokan reménykednek, hogy van a bárkának kormányosa,és sokan hiszik, hogy onnan felülrõl is vigyáznak Reá.

Közben haladunk, megtorpanunk, kövekhez verõdünk,visszasodródunk és újrakezdjük a lapátolást. Lassan, emeltfõvel, szövetségeseket keresve, a hibákat nyugodtan elemez-ve, a partról és a nagyhajóról bekiabálókat nem túlértékelve,de szemmel tartva, és fõleg: törhetetlen hittel.

Tehetünk-e mást? Az ellenkezõjét nyolc éven át gyako-rolták. Eredményeit megtapasztalhattuk. Átéltük. Túléltük.De még szenvedjük!

Leányfalu, 2012. január 23.

KÉRDEZEM

Újabb borzalmas órákat élhetett át az, aki magyar. Má-sodszor is gyaláztak ahol értek Európa templomában vagyítélõszéke elõtt és nem számítottak a tények. Tökéletesenmindegy volt, mi a valóság. Egy jól kivetített díszletrõl folyt aszó.

És ezt erõsítette a „Hazából” kirendelt rágalom kom-mandó profi, általunk is fizetett és láthatóan jól felkészítettamatõr csapata. A rendezés tökéletes volt.

Ezek az emberek pedig hazajönnek és a szemünkbe néz-nek. Õk olyan jogokat gyakoroltak, gyakorolhattak szabadonés gyakorolhatnak itthon is, amelyeket, ha igazat mondtak,

akkor nem gyakorolhatnának. Vagyis önmaguk cáfolatakéntfröcsöghettek a Haza ellen.

Eszembe jut a legnagyobb hatalmát féltékenyen és bármiáron védelmezõ nagy haza, most nem a fél életünk alatt meg-szokott eurázsiai, hanem ama tengeren túli. A fiatalokatkivéve sokan emlékezünk még egy bizottságra. Hasonló (de-hogy is hasonló, sokkal enyhébb) esetekben ez vizsgálta a ha-zájának – véleményük szerint – ártó személyeket. Úgy hív-ták, hogy Amerika Ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizott-ság. És ez ott és akkor nem volt a diktatúra bizonyítéka.

Mi történne, ha ad abszurdum nálunk is felállana egyilyen ítélõszék?

Hát igen, ez esetünkben ad abszurdumként emlegethetõcsupán.

A hazugság apoteózisa ma Európa oltárát szentségtelenítimeg, s miközben arról üvölt, hogy európai értékeket véd, aztakarja megsemmisíteni, aki ezeknek az értékeknek immárontalán egyedüli õreként menetel (már hányadszor), sajátEurópája megálmodott fantomképének védelmében.

A machbeti ködökbe burkolózó párkák pedig szórják jós-lataikat és átkaikat. Az erdõ azonban nem indul el. A mi lá-bunk is földbegyökerezett, s ha menetre szánjuk el magun-kat, az mennyiségében alulértékelt, tartalmában meghamisí-tott. A párkák el akarják hitetni még a többszázezer részt-vevõvel is, hogy õk antiszemitául meneteltek. Hogy is vanez? Hallottuk ezt már 56-ról is. Ez a leghatékonyabb átok-szó, mert annyira nem igaz, hogy magunk is beleborzongunk.

Azokról az idõkrõl egyébként egy másik úgynevezett bal-oldali módszer is felbukkan emlékezetemben. A klasszikustörténet, amikor is az ítélet már jó elõre elkészült az azt szen-tesítõ cél érdekében.

Magyarország a globalizmus oltárán önmagát feláldozóEurópa által elõírt számok teljesítésére kötelezte el magát.Ebben a szintén Európa által közel száz esztendeje reákény-szerített rokkantsága ellenére próbál élenjárni. Mások fittyethánynak reá. És ki az, akit kárhoztatnak? Éppen az, aki telje-sít! Ha ez a tény (melyet – nem elég drámaian – kettõs mér-cének nevezünk) nem elég valakinek a valódi célok leleple-zéséhez, akkor az végzetesen rövidlátó. Akkor az nem érzé-keli, hogy itt az egész kettészakított ország együtt rohan avesztébe, hogy itt az egész önmagából kiforgatott Európahalad a vég felé, hogy itt az emberiség létével játszadozóerõk azok, amelyek egy valódi (vagy ki tudja megmondani,hogy nem éppen általuk mesterségesen generált) válság kö-zepette a kis Magyarországgal vannak elfoglalva.

Kérdezem, MIÉRT?Leányfalu, 2012. február 10.

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTENapló

SZIT

AGYRÉMSzaggatott szirénahang lélegzetünkRikító csáb szirénhang vezette célÉlesszem utánzó üvegtest hályogaMikrocsipogás beszéd s gondolatÉjcsendes sötét a lelkekbenNéma huhogás hangtalan sikolyCsodaváró tétlen akaratgubancGordiuszi kardokat váró csomóAlexander rég tájm bandáit megéneklõAlexandriai tûzoltókat reklamálóTeszetosz Tájgetosz szökevényKönyvmolyok gyávaságaHarcra képtelenek kûrjeit figyeliEj uh nyem, áj em ef gályáztatóA leminõsítõ intézkedõJön S mint dupla Rittberger leszúrA tõzsdén máris Négyet pörög a haszon FlipA mû élet mû kor-sójaPünkösdi próféta koporsójaEgy pillanatra megállS már hanyatlik is aláAz úri zsûri zsúrján pedig „kûrtölik”Fönícia örök dicsõségét.

Zene szól.

Szünet.

A jégkorszakot felújítják.

Leányfalu, 2011. december 19.

Petõfi tér – 1884.

Szentesi Zöldi László

Európáról,magyaroknak

Ha távol járunk a hazától, és valamennyire elfogulatlanulvisszatekintünk, rendszerint valamifajta jobbító szándék mo-corog bennünk. Ha más megvilágításból látjuk önmagunkat,és megtapasztaljuk, hogy másutt jobb, minõségibb, boldo-gabb a közösségi és egyéni élet, sokszor feltesszük a kérdést,miért is toporgunk még mindig egy helyben.

Ez a legrégebbi nemzeti sorskérdés. Egyidõs azzal, hogy amagyarság hont foglalt Európa közepén. S ezt a kérdéstalighanem minden valamirevaló magyar ember feltette mármagának.

Az ember akkor is szereti a hazáját, ha már csak a lelké-ben pislákol, és ha a haza helyére lépõ állam irányítói Hay-nauk, Rákosik, Gyurcsányok. Akit jó emberanyagból gyúr-tak, és nem rabszolgamorállal éli az életét, még akkor is sze-reti a hazát, ha az ország, ahol született, számûzi osztályhely-zete, származása, gondolatai miatt.

Csak és kizárólag a rosszul mûködõ állam lehet ellened, abennünk élõ haza sohasem.

A globális hatalom hadat üzent Magyarországnak, világosa képlet. Ha azt gondoljuk, azért, mert idegen fajták ácsin-góznának az õsi magyar földre – hát, ez is egy válasz, higgyenbenne, aki akar. Ha úgy okoskodunk, hogy az IMF és az unióoldalán az igazság, és pusztán annyi történik, hogy megrend-szabályozzák egy kelet-európai kvázi demokrácia makacs,öntörvényû vezetõjét – nos, ez egy másik válasz lehet. Sze-rintem pedig azért emelkedtünk a globális társasjáték fõsze-replõjévé, azért indítottak egész pályás letámadást ellenünka világlapok, mert Magyarország veszedelmes példa másokszámára.

Magyarország 1990 óta egyre jobban belesüppedt abba akülönös, kelet-közép-európai embertartási kísérletbe, ame-lyet a hidegháború végén nagyhatalmak írtak elõ térségünknépei, országai számára. Ebben a rideg, érzéketlen, romlottvadkapitalizmusban a magyarság teljesen utat vesztett. Mégfelemás helyzetbe sem tudtuk magunkat feltornázni, mert ami közösségi szervezettségünk, nemzeti és egyéni állapo-tunk, politikai, gazdasági érdekérvényesítési képességünkjócskán elmaradt a csehekétõl, lengyelekétõl, de a szlováko-kétól, románokétól is.

Magyarországon rendszert váltottunk, de itt maradt ne-künk a nemzetköziség legrosszabb rohamcsapata, amelyhezfogható a környezõ országokban sohasem garázdálkodott. Amostani, összeomlás-közeli helyzet elsõ és legfõbb okozójaez a lelketlen, hazát nem ismerõ, országot, népet megvetõtársaság. Különbözõ pártok mögé bújva kísértettek és kísér-tenek ma is. Szolgalelkûségük, becstelenségük, megveszte-gethetõségük miatt mindig is az aktuális nagyhatalmi akaratleghûségesebb kiszolgálói lesznek. Itt maradnak, ahogyan miis, sandán, gyanakodva méregetjük egymást az idõk végeze-téig vagy - legyünk realistábbak - még nagyon sokáig. Nem-

zetiek és nemzetietlenek. Sajnos, ismét forog a régi lemez.De mi mást mondhatnánk, amikor a magyar királyoknyakában idétlen táblák lógnak a Hõsök terén? Vagy talánfordítsuk el a fejünket, amikor egy Gyurcsány Ferenc morali-zálgat itt jóról, rosszról? Mit tegyünk, ha felzúg a feszítsdmeg, mert egy talpalatnyi budapesti színházterembõl kiutsítják a nemzetköziséget?

Sorsunkon változtatni, a szorításon enyhíteni, levegõhözjutni - a második Orbán-kormánynak ezt a feladatot szabtákpéldátlanul nagy, kétharmados felhatalmazással a magyarválasztók. Másfél év után kijelenthetjük: felemás az ered-mény. Orbán Viktor bátorságát, a nemzeti szuverenitás erõ-sítését célzó lépéseket, a törvények újragondolását sokan üd-vözölték, de már tavaly õsszel is látszott, hogy a tempó túlgyors, a döntések elõkészítetlenek, a kormányzó erõ nemzet-közi tekintélye pedig egy hajszálnyival sem nagyobb, mint el-lenzékben. Súlyosbította a helyzetet néhány rossz személyidöntés, a kormányzati struktúra bonyolultsága és az a körül-mény, hogy az elmúlt húsz évben ilyen rövid idõ alatt ekkorahatalomkoncentrációt még nem tapasztalt az ország - így az-tán hatásosan kommunikálni sem lehetett. A mostani, súlyoshelyzet kialakulásához tehát nyilvánvalóan kormányzati hi-bák is hozzájárultak.

A viták azonban legkevésbé a magyar kormány mulasztá-sairól szólnak. Itt már egész Magyarország ellen folyik aharc. Ha valaki rendszeresen olvassa a külföldi sajtót, né-hány hete hüledezhet, hogy miféle penetráns magyarellenes-séget fújdogál tájainkra a nyugati szellõ. Mondhatnánk,hadd fújdogáljon, de sajnos, az erõ fogytán, a hit elillanóban,az emberek fásultak, rosszkedvûek. Ausztria kibírta a Haidermiatti vádaskodást - de nekik könnyû volt, fejlett, szilárd tár-sadalom, birkák milliói helyett öntudatos polgárokkal. Minem vagyunk Ausztria, de még Szerbia sem, ahol pedig há-borús bûnösök korzóztak éveken át a belgrádi éjszakában,de a szerb ember mindig is tudta, hogy abból az Európából,amely már nem a politikát, hanem az életformát, a kultúrátés a nemzet önbecsülését teszi gúny tárgyává, nem kér. Azunió most Szerbia sorsára juttat bennünket. Európa szégyen-padján ülünk, azzal a különbséggel, hogy semmit az égvilá-gon nem követtünk el mások ellen.

Olvasom a külföldi lapokat, és arra gondolok, hogy nem amagyar állammal - magával a nemzettel van bajuk. Ilyengyûlölet, megvetés, lenézés nem foganhatna meg semmilyenkoponyában, ha nem motoszkálnának ott vaskos elõítéletekis. Most annyi történt, hogy Cohn-Benditek, Olli Rehnek,Martin Schulzok, egyszóval a rossz európaiak, akik csak szö-vegelnek európai jogokról, de valójában európai jogokat sér-tenek, kapva kapnak az alkalmon, hogy az arcunkba kiáltsák,mit is gondolnak rólunk. Mindent gyûlölnek, amit mi szere-tünk ebben az országban. Az õseink bátorságát, a saját jo-gunkat az önrendelkezéshez, a szülõföldet, a nyelvet, a vidé-ket, az emberi tartást és - szándékosan használom ezt a pati-nás, mára elillant kifejezést - a nemzet becsületét.

Ebben a helyzetben az egész nemzetnek fel kell sorakoz-nia Orbán Viktor és kormánya mögé. Teljesen mindegy, mi-lyen hibákat, baklövéseket követett, követtek el, feleslegestépelõdni, hogy egyik-másik munkatársát szívleljük vagy

2012. március

EKOSZ–EMTE 9Pergõtûzben

Rovatunkban válogatást közlünk a Magyarországot, annak kormányát, a teljes magyarságot ért és változatlan hevességgelzajló példátlan támadássorozatra reagáló dokumentumokból, majd a szerkesztõ kommentárja olvasható a 14–15. oldalon.

sem. Minden felelõsen gondolkodó magyar embernek megkell értenie, hogy ha ez a kormány megbukik, és a miniszter-elnököt nemzetközi praktikákkal leparancsolják a színrõl, aFidesz-KDNP széthullik. Ha pedig széthullik, akkor egyetlenlépés választ el bennünket a szakadéktól, és abba mindan-nyian beleveszünk: fideszesek, szocialisták, jobbikosok, pártnélküliek, cinikusok és hõsök, tettesek és áldozatok. Mind-annyian ott heverünk majd a szakadék alján, mert ha már aszuverenitás alapjait is felszámolják, és ha nem a nemzet, ha-nem a globalizmus választ vezetõket, akkor az utolsónak mártényleg csak a villanyt kell leoltania. Illetve a selejt maradék-nak marad a szép, új világ, amirõl a liberális demokrácia bõszbarátai oly gyakran álmodnak. Zabáld meg a szemetet,bámuld a tévét guvadt szemekkel, családot ne alapíts, minekaz, semmilyen értéket ne tisztelj, röhögcsélj, ha a hazádrólkellene két értelmes szót szólnod, románozd le a székelyt,parasztozd le a vidékit, ha pedig valamilyen közéleti inger el-jut zsugorított agyadig, csak szidd útszéli hangon a politiku-sokat, de mindenekelõtt fogyassz, csak fogyassz, amíg belenem halsz...

A jelenlegi helyzetben nincs jobb, de még jó megoldássem a polgári kormány utáni elképzelt helyzetre. Aki nem hi-szi, nézzen rá a mostani ellenzékre, és egyszer, csak egyetlen-egyszer képzelje el, hogy az ország miniszterelnökétMesterházy Attilának, Vona Gábornak, Schiffer Andrásnakvagy valamilyen „független” szakértõnek hívják. És egyéb-ként is: kormányváltásról legközelebb 2014-ben kellenecsámcsogni, ha jól értelmezem a demokrácia nevû, egyre rej-télyesebb kirakós játék szabályait.

Orbán Viktor törvényesen megválasztott demokratikuskormányának híveként több millió magyar ember nevében akövetkezõt kérdezzük az intézmények Európájától: vajon

meggondolták-e, hogy Magyarország elszigetelésével a sajátbefektetéseiket is kockáztatják? Brüsszelbõl nyilvánvalóannem tapintható, micsoda indulatok dúlnak a magyar társada-lomban. Ha a mostani kormányt megpuccsolják, és az erõ-szak az utcán tombol majd, elsõként az élelmiszerláncokat, abankokat, a külföldi tulajdonú boltokat gyújtja fel a csõcse-lék. Ahogyan az egyébként a világ számos országában meg-esett már. És akkor a nemzetközi tõke nemcsak az extrapro-fitját veszíti el, hanem a húsz év alatt felhalmozott összes ja-vakat infrastruktúrában, tudásban, tapasztalatban. Biztosanmeg kell várni ezt a pillanatot? Miért gondolják az unióban,és miért hiszik itthon olyan sokan, hogy a szociális feszültségnem robbanhat máról holnapra?

Tisztelt olvasó, hadd zárjam egy személyes vallomással. Alegritkább esetben veszek részt demonstráción, egyszerûenazért, mert túl sûrû az életemben a politika, és ami idõm ma-rad, igyekszem a családra, a barátokra fordítani. Január 21-én mégis elmegyek a Hõsök terére, beállok a Békemenetbe,mert ha otthon maradnék, egész életemben cinkos hallgatás-sal vádolnám magamat.

Segíteni kell a hazának. Mi a hazától csak jót kaptunkegész életünkben, és amikor a gyõztes választás után hazá-nak láttuk, hittük az államot, nem arra gondoltunk, hogy bajesetén elfutunk, meghátrálunk, feladjuk. Legyünk ott a Hõ-sök terén nagyon sokan, ennél méltóbb választ nem adha-tunk a globális hatalomnak és Magyarország ellenségeinek.Menjünk el, mert ha együtt leszünk, abból erõt meríthetünkhetekre, hónapokra. Azonkívûl segítsünk egy kicsit a nagy vi-láglapoknak, és csináljuk meg a másnapi címlapjukat... Haddörüljenek a jó európaiak!

Magyar Hírlap Online, 2012. január 13.

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTEPergõtûzben

Jócskán eltér nyugati társaitól Ma-gyarországról alkotott véleményében aScotland on Sunday nevû skót lap, melya „hagyományos értékek, a nemzeti ön-tudat és a szabadságtisztelet ékkövé-nek” tartja a január elsején életbe lé-pett, sokat kritizált új alaptörvényt.

Bill Jamieson publicista szerint mára szokásos körök – EU, IMF, HillaryClinton – szemforgatása is jelzi, hogyvalaki a világban valami nagyot alko-tott. A tartalom pedig bizonyítja a gya-nút. „Nyugati nemzet régóta nem hozottlétre ilyen feddhetetlen kulturális ésszellemi tartalmú és lenyûgözõ morálisértékû dokumentumot” – vélekedik aszerzõje. A „21. század erkölcsi sivatagá-ban” megdöbbentõ lelet ez az „ékkõ” –nem csoda hát, hogy Brüsszel és Was-hington el akarja pusztítani. Aki azon-ban ismeri a magyar történelmet, tud-hatja, hogy ez „hiábavaló próbálkozás”.

A cikk megmagyarázza, mit jelent a

magyaroknak a kommunisták által kik-iáltott „köztársaság”, a Szent Korona, aSzent István óta tartó alkotmányosfolytonosság. A legtöbb helyet azonbanaz egyes – a legtöbb sajtóorgánum gya-korlatával szemben pontosan idézett –szövegrészek méltatásának szenteli aszerzõ. A kereszténység mint fontosnemzetformáló erõ elfogadása, a csalá-dok szerepének kiemelése, a jogrendnemzedékeken átívelõ összefogáskéntvaló értékelése – mind olyan passzusok,melyek magasan az „üres uniós fecse-gés” szintje fölött állnak.

Jamieson megemlíti Gyurcsány Fe-renc kommunista kötõdéseit, és elisme-rõen nyilatkozik a kommunista rend-szer bûnöseit elítélõ részekrõl is. Meg-döbbentõnek nevezi, hogy abban a vi-lágban, melyben a kilencven éves náci-kat oxigénsátorban hurcolják bíróságelé, felháborodást kelt, amikor a „vörösgyilkosokra” kerül a sor. A publicista

szerint az egész mögött a sokat emle-getett kettõs mérce áll. „A jobboldalrémtetteket követ el, a baloldal legfeljebbhibákat” – jegyzi meg. A központi ban-kot szabályzó törvény elleni kritika iscsupán azért ilyen erõs, mert a kor-mány általa le akar számolni a „bónusz-ra jogosult osztályok” uralmával – olyanlépés ez, melyet a többi európai nemzethiába követel vezetõitõl.

Nem csupán ezért követendõ példa amagyar alaptörvény, érvel Jamieson.Az erkölcseiben megroppant, passziv-itásba süllyedt Európában „múlhatatlanszükségünk van a lelki és szellemi meg-újulásra” – mondja ki a „nemes doku-mentum”, mely a „kulturális és morálisértékek” régóta várt ébredését jelzi.

„Egy magas kultúrájú nemzet vissza-követeli örökségét és függetlenségét –egész Európa példát vehetne tõlük” – írjaa skót szerzõ.

(2012. január 15.)

Megdöbbentõ vélemény a magyar alaptörvényrõl

Alábbi írás a neten állandó jelleggel kering, sokan olvasták,de olvasóink közül még többen bizonyára nem, ezért kihagy-hatatlannak érezzük.

Egy francia gondolkodóírása hazánkról

Mindnyájan magyar hazafiak vagyunk! A magyarországihelyzet továbbra is lázban tart mindenkit, aki számít Párizs-ban: a nagy lelkeket, a szellem embereit, a metodista lelki-pásztorokat és az emberbarát bankárokat. Tegnap este a LeMonde megint teljes egészében Orbán úr „antidemokrati-kus elhajlásainak”, „gyalázatos” alkotmányának és „szé-gyenletes” törvényeinek szentelte vezércikkének elsõ részét.Magától értetõdik, hogy szóba került Európa, a római szer-zõdés szelleme, Monnet, Schumann és Brüsszel többi nagyelõ-lelkiismerete. És – most az elsõ alkalommal – mégszankciókat is követeltek! Bizony: szankciókat, igaziakat,komolyakat, szigorúakat. El kell ismerni, hogy egy demok-ratikus választások után alakult kormány ellen szankciókatalkalmazni nem is olyan egyszerû dolog. De mit számít az.Végül is, qui bene amat, bene castigat - aki jól szeret, jól isbüntet!

A vezércikk második felét olvasva értjük csak meg igazán,hogy mitõl lett ennyire dühös a mi mondén krónikásunk: amagyar kormány gazdaságpolitikájától! „Egy furcsa naciona-lista hitvallást követve, úgy tûnik, hogy Orbán úr elhatározta,hogy országa egyedül is ki tud lábalni az öt súlyosan érintõválságból. Visszautasítja, hogy teljesítse azokat a feltételeket,amelyektõl az EU és az IMF függõvé teszi az országnak nyúj-tandó segélyt.” Á vagy úgy! nem hajlandó eltûrni ezeknek afrankfurti és New York-i uraknak diktátumait? Ugyan-azokét, akik éppen most véreztették el Görögországot ésmost arra készülnek, hogy padlóra küldjék Olaszországot,Spanyolországot és Portugáliát? Értjük már! Az, hogy Orbánúr módszerei kicsit önkényesek, hogy kissé túl sokat foglal-kozik a lobogó, a közrend és a vallás kérdéseivel, hogy csakmértékkel kedveli a Köztársaság szót, aminek egyébként ép-pen most tette ki a szûrét az alkotmányából, mindez csakhagyján! De az, hogy nem hajlandó hajbókolni Draghi úr ésLagarde asszony elõtt, nem engedi, hogy ezek az eurokratákaz orránál fogva vezessék, az már bûnös vakság jele. Kell-emég más bizonyíték arra, hogy Orbán úr egy proto-fasiszta?Nem hisz sem a központi bankok függetlenségében, sem aszabad versenyben, sem Van Rompuy úr intelligenciájában,sem Juncker úr becsületességében!

Egy olyan országról van szó, amelyik nagy többséggelmegválasztja a nemzeti felemelkedés kormányát, annak re-ményében, hogy talán kikerülhet abból a válságból, amibeEurópa süllyesztette, amelyik ugyancsak nagy többséggeltámogat egy új alkotmányt, ahol a haza, becsület és történe-lem szavak visszanyerik jelentésüket, amelyik csak úgy mel-lékesen, egy nagyszerû ötlettõl vezérelve, megszabadul aKöztársaság szótól és a „demokráciának” a sztálini korszak-ból örökölt színes üveggolyóitól, amely megvédi a nemzet-közi pénzintézetekkel és Bruxelles gnómjával szemben ajogait, állampolgárainak munkahelyeit, és gazdaságát. Mi isez az ország a Le Monde, a Libération és a mi kiváló polgári

sajtónk véleménye szerint? Egy kvázi-diktatúra! S eközbenOlaszországra és Görögországra mindenfajta választásoknélkül, egyszerû kinevezéssel kényszerítenek rá új vezetõ-ket, Goldman-Sachs alkalmazottait, közismert gazembere-ket, férges lelkû bankárokat, akik közül egyesek saját orszá-guk tönkretételében mûködtek közre, és akiket most a pia-cok és ragadozóik helyeztek oda smasszernek. Ezt minektartja a Le Monde, a Libération és a velük hasonszõrû sajtó?Szabad és demokratikus országoknak!

Olyannyira, hogy azt szeretnék, legyen ugyanígy Francia-országban is. Lionel Stoleru úr vajon nem jelentette-e kijámborul a múlt héten a Le Monde hasábjain, hogy a „de-mokrácia képtelen olyan politikai vezetõket kitermelni éstámogatni, akiknek elég bátorságuk lenne a népszerûtlen,de feltétlenül szükséges intézkedéseket meghozni.”? Éshogy a hatalmat olyan “bátor emberek” kezébe kellene ad-ni, mint Camdessus, Trichet, Pascal Lamy vagy Claude Bé-béar urak. Miért ne adnánk közvetlenül Parisot asszony ke-zébe a hatalmat? (A francia Vállakozók Szövetségének el-nöke- a szerk.)

Magyarország ma az ellenálló Európa a szimbóluma. Anépek önrendelkezési jogának nevében teszi ezt, akárcsakalig több mint fél évszázada a szabad és büszke élethez valójog nevében. A magyar ellenzék tüntetései, melyeket mé-diáink oly bõkezûen közvetítenek újra és újra, valójában csakkeveseket mozgósítanak. A budapesti utca emberének véle-ménye szerint fölég idõseket, funkcionáriusokat és minde-nekelõtt a régi kommunista rezsim híveit. Annak a a rezsim-nek híveit, amely csalással, hazugsággal, bûntettekkel ra-gadta magához a hatalmat, amely betiltotta az alkotmányt ésmindenfajta demokratikus megnyilvánulást, korlátozta aszakszervezetek mûködését; rendõrök, hóhérok és gyilkosokrezsimje, amely majdnem egy fél évszázadon keresztül egyvéreskezû Köztársaságot kényszerített rá Magyarországra.

E gyalázatos múlt emlékének ördögét akarják kiûzni ma-gyar barátaink azáltal, hogy jóváhagynak egy alkotmányt,ami újra elõtérbe helyezi identitásuk, nyelvük, területük,szabadságuk szimbólumait. Talán egy még távolabbi, de nemkevésbé kegyetlen múlt emlékét is le szeretnék rázni: az1920-as trianoni szerzõdését, amelyben a szövetséges hatal-mak, és mindenekelõtt a laicista és republikánus Franciaor-szág igyekezett megbüntetni és megalázni a katolikus éshabsburgista Magyarországot, megfosztván azt területénekés népességének kétharmadától.

Az európai unió, tudatlan politikusainak és a telhetetlenbankárokat kiszolgáló funkcionáriusainak csapatával úgygondolja, hogy útját állhatja a nemzeti emlékezés és újjászü-letés eme folyamatának. Diktátumokról, büntetésekrõl ésszankciókról álmodoznak. Jobb lenne, ha vigyáznának! Ma-gyarország nem azért lett független a Szovjetuniótól, hogyegy másfajta, jobban álcázott, de nem kevésbé zsarnoki biro-dalom része legyen. Ellen fog állani, és ellenállása másokatis követésre sarkall majd. 1956-ban a francia nép, az akkorivezetõivel dacolva, spontánul támogatta a budapesti felke-lõket. 1956 novemberének estéin a Párizsban összegyûltekemlékeztették a dunai mészárosok francia bûntársait, hogyjó lesz vigyázniuk. Mert Párizsban nem nagyon szeretikazokat, akik a szabad népeket bántalmazzák. Ma este mind-nyájan magyar hazafiak vagyunk! Hubert de Marans

2012. március

EKOSZ–EMTE 11Pergõtûzben

Egy pécsi értelmiségi gondolatai1.Hatalmas ütemben folynak országunk megmentésére a

pénzügyi tárgyalások. A pánikhangulat széles körben terjed.Valójában nincs ok a reménytelenségre. Ha tábornok vagy, pa-rancsodra várnak tisztjeid címû könyvemben (180. és köv. ol-dal) leírtam az ilyen esetekben követhetõ taktikát, ami néminyerési eséllyel is kecsegtet.

Van egy régi anekdota az egykori ügyvédrõl és a fiáról. Azidõs ügyvéd elküldi maga helyett a fiát a polgári peres tárgya-lásra. A fiú fülig érõ szájjal jön haza és mondja apjának: meg-nyertem azt a pert, melyben te öt évig hadakoztál. Apja okta-tólag mondja: leölted azt a tehenet, melyet én öt évig fejtem.Konkrét eset: Kínának olyan óriási összeggel tartoznak az ame-rikaiak, hogy bármelyik pillanatban meg tudnák fojtani õket.De mégsem teszik. Miért? Nem ölik le azt a tehenet, amelyetfejni is lehet.

A mi esetünk. Ha mi az adósság átütemezését kérnénk, tet-szik, vagy nem tetszik, hitelezõink gondban lennének. Nagyonmeg kellene gondolniuk, hogy mit tesznek, mert a nálunk lévõpénzüket elveszíthetik. Éppen ez a bajuk, meg a miénk is, hogysok pénzük van nálunk. Mi lenne, ha széttárnánk karjainkat ésazt mondanánk: Uraim, mit csináljuk, csak ezt tudjuk nyújtani.Összecsinálnák magukat. Látnunk kell végre, hogy nem úriem-berekkel van dolgunk. Bolond az az ember, aki tisztességtelenemberrel hadakozni tartozik, és lemond az eszköz megválasz-tásáról.

A tárgyaló felek eltérõ hatalmi helyzete nem szünteti meg akölcsönös függés létezését. Szemléltetõen érzékeltetjük azalábbi példázattal, hogy még a legelesettebb is rendelkezik bi-zonyos hatalommal, ha felismeri a másik fél érdekei veszélyez-tetésének lehetõségeit.

Képzeljünk el egy foglyot, aki magánzárkában van. Elvettéktõle a cipõfûzõjét és a nadrágszíját, nehogy kárt tegyen magá-ban. Éhes és sovány. Fel-alá csoszog a zárkában, egyik kezéveltartva pantallóját. Egyszerre megüti orrát a Marlboro illata - eza kedvenc márkája. Az ajtó résén keresztül látja, amint a folyo-són álló magányos õr teleszívja tüdejét, majd elégedetten kifúj-ja a füstöt. A cigaretta után kétségbeesett vágyában a fogolytiszteletteljesen kopog az ajtón. Az õr odaporoszkál, és megve-tõen odaröffen:

- Mit akar?- Szeretnék kapni egy cigarettát... amit ön szív: egy Marlbo-

rót. Az õr tévesen úgy ítéli meg, hogy a fogolynak nincs hatalma,

gúnyosan morog egyet és hátat fordít. A fogoly másképpen ítélimeg a helyzetet. Tudatában van a választás lehetõségeivel, haj-landó arra, hogy próbára tegye a feltételezéseit és kockázatotvállaljon. Így hát újból kopog, de már parancsolóan. Az õr egyfüstfelhõt kifújva fordítja felé a fejét.

-Most meg mit akar?- Kérem, hogy a következõ harminc másodpercen belül ad-

jon nekem egy cigarettát. Ha nem kapom meg, a betonfalba ve-rem a fejem, és addig verem, amíg csupa vér nem leszek, és elnem veszítem az eszméletemet. Amikor majd a börtön vezetõifelszednek a földrõl és magamhoz térítenek, megesküszöm,hogy maga tette. Nos, nem fognak hinni nekem, de gondoljoncsak azokra a kihallgatásokra, amelyeken meg kell jelennie, abizottságokra, amelyek elõtt tanúskodnia kell. Gondoljon csakazokra a jelentésekre, amelyeket három példányban ki kell töl-tenie. Gondoljon csak bele azokba az adminisztrációs ügyekbe,amelyekbe belebonyolódik – mindez azért, mert nem volt haj-landó egy ócska Marlborót adni. Csak egy cigarettát, és ígérem,többé nem háborgatom.

Átcsúsztat-e neki az õr egy cigarettát a keskeny ajtórésen?

Igen. Meggyújtja neki? Igen. Miért? Mert gyorsan elvégezte ahelyzet „elõny-hátrány” elemzését.

2.Hillary Clinton külügyminiszter levelét olvasván és arra

válaszolván tárgyalásunk tematikájaként a következõket java-solnám:

- Általános elvként és kiindulási alapként országaink egyen-jogúságának kölcsönös elvként való elfogadását kérném.

- Megköszönném, hogy eljött hozzánk némi egyeztetésre,mert ha mi mentünk volna el hozzájuk - amire reményeink sze-rint sor kerül -, tiszteletben illett volna tartanunk a diplomáciaiúriemberség szabályait, és néhány kérdés esetleges felvetésétilletlennek tartottuk volna.

- Köszönetemet fejezném ki, hogy meghallgatná tanácsain-kat, amelyek mindig a nemzetközi jog és a diplomáciai illendõ-ség határain belül vannak.

Konkrét tárgyalási témáinkat a szigorúan vett amerikai tör-ténésekre alapoznám:

- Elismerném a nemzetek életében a gazdasági rend kiemel-kedõ fontosságát, és szíves figyelmébe ajánlanám azt a tömény-telen adósságukat, amely Kínával szemben rendezendõ. Köztu-dott ugyanis, hogy az USA a világ legeladósodottabb országa,és annak békés rendezését országuk csak nagyobb áldozatokárán, a népességük demokratikus jogainak csorbításával tudjabiztosítani. Ezt természetesen nem tekinteném utolsó figyel-meztetésnek!

- Az emberi jogok tekintetében felvetném embereknek év-tizedeken keresztül tartó, bírói ítélet nélküli börtönben tartá-sát, illetve annak megszüntetését. Felvetném a kínvallatás meg-szüntetését is, és nagyon diszkréten megkérném, hogy a halál-büntetéseket, a bírói ítéletek alapján történõ kivégzéseket szí-veskedjenek megszüntetni. Ez a jelenlegi gyakorlat egy kicsitsnassz! Mindezt az igazságszolgáltatás függetlenségének jegyé-ben mondanám.

- Felhívnám figyelmét arra a visszásságra és megakadályozá-sát kérném annak, hogy a politikusokat, mint a vadgalambokata nyílt terepen lelövöldözzék. Legyen az ellenzéki színes bõrûpolitikus vagy elnök illetve elnökjelölt.

- A diplomáciai munkájuk minimumaként jelölném meg,hogy kellõ bizonyítékok hiányában egyetlen országot sem illõ,de nem is célszerû megtámadni, és emlékeztetném arra, hogyhadseregük és politikájuk az utolsó évtizedek valamennyi há-borúját elvesztette.(Felsorolás talán szükségtelen.)

- Ami a választás tisztaságát illeti, mi csak elrettentésként ol-vassuk az amerikai választásokról szóló A piszkos kampány c.politikai tanácsadásról szóló közel ötszáz oldalas könyvet. (Ha-rold Evans és Random House Kiadók), illetve Nixon és Kenne-dy választási csalásainak történéseit.

- A sajtószabadságra mi is felfigyeltünk, ezért is törekszünkmegvásárolni az idegen kézben lévõ kétes hírértékû ha-zai újságokat. Már néhány amerikait is számításba vettünk.Egyébként a sajtószabadság illusztrálásaként megemlíteném,hogy következmények nélkül megjelenhetett az egyik vezetõbaloldali napilapban Teller Ede világhírû tudósnak a korábbivéleményét megtagadó, a miniszterelnökünkhöz küldött elma-rasztaló levele. Csak szépséghibája volt a levélnek, hogy bi-zonyítottan Teller Ede temetése után íródott.

-Ami a demokratikus hagyományokról és a kormány átlát-hatóságáról szóló megjegyzést illeti, mi erre jólneveltségünkokán, a vendég megbecsülését tiszteletben tartva nem térünkki. Azt hiszem, hogy a történelem mélyebb tanulmányozásasem szükséges a kérdés megvilágításához. A mi történelmünkpersze egy kicsit hosszabb.

Végül is tartjuk magunkat ahhoz a magyar bölcsességhez:„aki nem ad kalácsot, az ne is adjon tanácsot.” H. I.

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTEPergõtûzben

A Magyarország, a magyar kormány és legfõképpen azOrbán Viktor miniszterelnök elleni támadássorozat kritikuspontjához érkezett. Ezt talán a legegyértelmûbben az Eco-nomist egyik írása fejezi ki, amely nemes egyszerûséggel ígyfogalmaz: „Mr. Orbán seems increasingly out of touch. Hisfuture will likely be decided not in the gilded corridors of theHungarian parliament, but in Brussels and Washington DC.”Vagyis: Orbán Viktor a partvonalon kívülre került, sorsa nema magyar parlamentben, hanem Brüsszelben és Washing-tonban fog eldõlni.

Nos, ez valóban tiszta beszéd. A világ legtekintélyesebbglobális orgánumainak egyike tehát világossá teszi, hogy – hamég bárkinek kételyei lettek volna ezzel kapcsolatban – aglobális hatalmi rendszer számára tökéletesen érdektelen,hogy a magyar választó hogyan vélekedik Orbán Viktor sor-sát illetõen, mert az nem itt, hanem a birodalmi központok-ban dõl el.

Minden rosszban van valami jó, s ebben a most kavargó„rosszban” az a jó, hogy legalább eloszlat minden illúziót anyugatias demokrácia mûködési mechanizmusait illetõen.Vagyis egyértelmûvé teszi, hogy a „demokrácia” csak addig„mûködik”, amíg az érintettek ugyanazt gondolják és akar-ják, amit a globális hatalmi központok. Probléma akkor van,ha véletlenül nem azt akarják, akkor viszont elõször figyel-meztetés van, aztán fegyelmezés, aztán, ha ez sem használ,akkor felszámolás. Orbán Viktor sorsa most éppen ebbe azirányba látszik fordulni.

Tegyük fel a kérdést, hogy miért! Válaszhoz úgy jutha-tunk, ha kicsit szélesebb történelmi horizonton próbáljukmegvizsgálni a kérdést. Orbán Viktor már a választások más-napján arról beszélt, hogy ami zajlik, az forradalom és sza-badságharc, így az 1848-cal és 1956-tal való összevetés ön-ként adódik. Mindkét esetben elõször azt hitte a magyarság,hogy egy új és jobb kormány megoldást hoz. Ám mindkét al-kalommal kiderült, hogy a „rendszer” megváltoztatása nél-kül az új kormány is tehetetlen. Amikor viszont nekiláttunka rendszer átalakításának, forradalmunkat vérbe fojtotta ésmindkét forradalom miniszterelnökét kivégeztette a biro-dalom. Annak ellenére, hogy mindkét személy, BatthyányLajos és Nagy Imre egyaránt a birodalom leghûségesebb hí-ve és kiszolgálója volt egész addigi élete során.

Van-e bátorságunk ezt a történelmi analógiát a mai hely-zetre is alkalmazni? A politikai pályáját kezdõ Orbán Viktornemcsak egyszerûen a Nyugat globális birodalmának hívevolt, de személyében a birodalom a „rendszerváltás” nevûpusztító konstrukciójának „csúcsfegyverét” vélte felfedezni.Globális véleményhatalmi rendszerével, a médiával az egek-be emelte, közép-európai politikai szupersztárt épített belõ-le. Ám 1993 õszén olyan drámai fordulat játszódott le, amelyvalójában a kiindulópontja a birodalom és Orbán Viktor kö-zötti, ma már egyre pusztítóbb konfliktusnak. Hogy ponto-san milyen lelki, erkölcsi és szellemi átalakulási folyamatoknyomán, azt soha nem fogjuk pontosan megtudni, de OrbánViktor ettõl kezdve újabb és újabb tanújelét adja annak,hogy – elismerve a birodalom létét és meghatározó szerepét– Magyarország számára a fennállónál kedvezõbb alkufelté-teleket teremtene.

A fordulat már akkor, 1993-ban is kiváltotta a birodalommegtorló dühét, és ennek következtében az akkor még fölé-nyesen vezetõ Fidesz a nyolc hónappal késõbbi választáso-kon a parlamentbe alig bejutni képes politikai páriává vált.Orbán azonban anteuszi alkat, akit a görög mitológia szerintmindig legyõztek ugyan, de amint a földdel érintkezett,abból újabb spirituális energiákat nyerve felpattant, és foly-tatta a küzdelmet.

A birodalom 1998-ban ugyan nem akadályozta meg kor-mányra kerülését, de elsõ kormányzásának tapasztalataibólokulva 2002-ben és 2006-ban már igen. Egyelõre nehéz pon-tosan meghatározni, hogy miért nem akadályozta meg 2010-es kétharmados gyõzelmét, de a fejlemények lassan kirajzol-ják ennek a körvonalait is. Feltehetõleg úgy gondolta, hogy afényes gyõzelem valójában végzetes csapda Orbán Viktorszámára. A globális pénzfegyverekkel vívott világháborúugyanis kritikus szakaszához érkezett. Mesterségesen keltetthisztériák segítségével bármelyik ország néhány hónap alattromba dönthetõ. Úgy vélték tehát, hogy a játszma „csiki-csuki” jellegû lesz. Ha Orbán Viktor behódol, úgy az is kiválóa birodalom számára, mert anyagilag még inkább kifoszthat-ja az országot, és a behódolás tényével erkölcsileg kifoszthat-ja magát Orbán Viktort. Ha pedig hazáját védve ellenáll, azazért jó a birodalomnak, mert akkor végre megtorolhatja raj-ta minden eddigi sérelmét. És még egy táblát is akaszthat anyakába a felirattal, így jár mindenki, aki a birodalommal da-colni mer. És Orbán az utóbbit választotta, ellenállt, és a bi-rodalom megtorló dühe most megsemmisítéssel fenyegeti.

1848 és 1956 példája jelzi, hogy minden ilyen kísérlet va-lójában az egész világhatalmi status quo megbontását jelen-ti, így esélye csak akkor van, ha egyfelõl a nép teljes egységetés eltökéltséget mutat, másfelõl sikerül olyan új szövetségirendszer létrejöttét elõsegíteni, amely védelmet nyújt a biro-dalmi megtorlással szemben. Mindkét történelmi kísérle-tünk azért bukott el, mert nem tudta egyszerre mindkét fel-tételt teljesíteni. És most is vesztésre állunk. A globális hatal-mi rend azonban veszélyesen instabil állapotban van, a hely-zet rövid idõ alatt is drámaian megváltozhat. És kiderülhet,hogy az óvatlan OVétlanítás kísérlete a birodalom részérõl„több mint bûn, hiba” volt…

Bogár László(Magyar Hírlap-online, 2012. január 28).

2012. március

EKOSZ–EMTE 13Pergõtûzben

Óvatlan OVétlanítás

Az Iparmûvészeti Múzeum ünnepélyes megnyitása – 1896

Védekezõ kultúra(Elemzõk márciusi elemzõje)

A jelen számunkban csokorba szedett elemzõ írások szóki-mondóak és lényegre törõek, további kommentárra t.k. nincsszükség, legfeljebb továbbgondolásra nemzetstratégiai és esz-mei vonatkozásban. Nevezetesen és elsõként, hogy annak apolitikai-gazdasági-eszmei tombolásnak, aminek honi és glo-bális méretekben is immár hónapok óta tanúi vagyunk, milyenkövetkezményei lehetnek az új nemzetpolitikára, a nemzetiegyüttmûködésre-egységre, a határon kívülre szorított ma-gyarság korszakalkotó egyesítésére. Amirõl szó sem esik sem-milyen elemzõ írásban. Nyilván nem véletlenül, hiszen gya-korlati lépések formájában sem honi, sem EU- vagy euro-at-lanti szinten nem vetõdhet fel ezen eredmények megkérdõ-jelezése, még kevésbé szétzúzása. („Orbán lecserélhetetlen sze-replõ” mondja Somogyi Zoltán - Népszabadság, 2012. február2. És tegyük hozzá: mûve is az.). Annál inkább találnak tá-madnivalót eszmei vonalon (amirõl a továbbiakban írásom lé-nyegében szól), és ami a nemzetközi elit (szenny) sajtóbanolyan vélekedések formájában ölt testet, miszerint a fasisztaOrbán, a náci Magyarország a határon túli magyarság irányá-ban is tett/tesz destruktív, antidemokratikus, nacionál-sovi-niszta, a status quo-t megkérdõjelezõ, felrúgó lépéseket. (Or-bán tesz ilyet, Fico nem, és a Benes-dekrétumokról senki nemtud. Érthetõ, hiszen ellenségem ellensége a barátom.) Egyelõre(?) ezt a vér-nyomot tudomásom szerint nem követik tovább,nyilván belátva, hogy itt több (közismert) okból sem járhatnaksikerrel. Hazai vonatkozásban pedig elmondható, hogy neve-zett vívmányok megkérdõjelezése a választójogi szempontok(kettõs állampolgárok választójoga) miatt ugyan érdekébenállana az ellenoldalnak, de a presztízsveszteség sokkal na-gyobb lenne, mint az esetleges, bizonytalan mértékû nyere-ség, így hát hallgatnak róla.

Az viszont félelmetes (szerencsére csak elméleti) kérdés,hogy nemzeti kormányunk meggyengítése-félreállítása milyenkáros következményekkel járhatna a szomszédok ordas-poli-tikájával folytatott szakadatlan küzdelemben. Rágondolni isrossz, hogy a nagy nehezen javulgató érdekérvényesítõ képes-ségünk milyen veszteségeket szenvedne. A 2002. december1-i koccintás jelképes és örök mementó, Göncz Kinga rettene-tes külügyminiszteri szerepléseire is emlékezni fogunk (pozi-tivumként legfeljebb frizurájának szlovák értékelésére), a „csú-csot” kétségkívül Gyurcsány „remekmûve”, 2004. december5-e jelentette, és ha eddig még bárkinek kételye lehetett aszoclib oldal „nemzeti elkötelezettségét” illetõen, a választásivereségük utáni, bosszút lihegõ nemzetközi hadjáratuk soránmost aztán kimutatják valódi mivoltukat, nevezetesen, hogymegátalkodott ellenségei a magyarságnak. (EmlékezetnénkBokros Lajos, Göncz Kinga, vagy éppen Tabajdi Csaba EU par-lamenti remekléseire). Realitásérzékükre jellemzõ, hogy mind-ezen (rém)tetteik után kijelentik, lehetõséget látnak a kéthar-mados választási gyõzelemre, és mondják ezt alig egy héttel amagyar nemzet példátlan erejû, szent lázban fogant és lezaj-lott Békemenete után! Vagy nagyon is a valóság talaján álla-nak, tudni vélik azt, amit mi csak sejtünk, hogy a globális bo-szorkánykonyhákban már leosztották a lapokat - természete-

sen buzgón sugalmazó kibickedésük mellett? Hátrányos meg-különbözetéseink sora, a kettõs mérce rendszeres alkalmazásaezt látszik igazolni.

Eligazodnunk e labirintusban, kiutat találnunk vagy csak re-mélnünk az általuk megszabott játéktérben, a gazdaságko(ó)rfeltételei közepette, ebben az ember alatti és istentelen di-menzióban nem lehet. Ezért, habár mindannyian tisztában va-gyunk a háttérben mûködõ erõk nagyon is anyagi természeté-vel, az alábbiakban az ezekkel kölcsönös ok-okozati viszony-ban álló, ezért megkerülhetetlen szellemi-erkölcsi vonatkozá-sokat kísérelem meg Ariadné fonalaként felhasználni.

Tájékozódásunkat segítheti, ha kellõen odafigyelünk az EUurainak némely elszólására, pl. arra a lassan közhelyszámbamenõre, hogy nem annyira az új alaptörvényünk egyes parag-rafusaival, hanem annak egész szellemével van bajuk. Hogyértsük: azzal az alaptörvénnyel, amelynek szellemiségét annakpreambuluma fejezi ki, és ami így kezdõdik: Isten, áldd meg amagyart! (Emlékezzünk: ezt már egy éve expressis verbis a fe-jünkre olvasták!) És ami kimondja, hogy „elismerjük a keresz-ténység nemzetmegtartó szerepét” (amivel ez az Európa nemvállalt közösséget), „valljuk, hogy az emberi lét alapja az embe-ri méltóság” (és nem a pénz!), „valljuk, hogy együttélésünk leg-fontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alap-vetõ értékei a hûség, a hit és a szeretet” (és nem a gazdaság). Ésígy tovább, a preambulum egyes kitételeit azóta is rágják,ironizálják és mocskolják a honi és nemzetközi szoclib saj-tóban. Dürer vagy az ifj. P. Brueghel apokaliptikus mûveineksátáni figurái, vicsorgó agyarai köszönnek vissza e szennyára-datból. De érdemes felidéznünk a Biblia mélyen emberi és a te-remtés, a természet törvényeinek mély ismeretérõl tanúskodóegyik közismert képét, Szodoma és Gomora pusztulását, ami-kor is az Úr kénköves esõvel pusztította el azt a közösséget,ahol etalonná vált a fajtalankodás. Ehhez kapcsolódóan pedigidéznék Stoffán Györgynek a minap a sepsiszentgyörgyiEurópai Idõben megjelent írásából: „Ma pedig az UNESCO afiatalok legalább 50 %-át akarja homokossá tenni - és ezt ki ismondják nyilvánosan! Isten, kereszt, hit mit sem számít. A ke-resztény templomokba beköltözik az iszlám pap, s lám, hiábavolt minden harc a pogányok ellen, s kár volt Jenõ herceg min-den erõfeszítése Európa török alóli felszabadítása ügyében. A ke-reszténygyûlölet itt van, s ott van Egyiptomban, ahol a kopt test-véreinket ölik az arabok. S ölik majd Európában is a kereszté-nyeket, csak idõ kérdése... és persze a zsidókat is... Mert a keresz-ténygyûlölet nem békíti ki az iszlámot és a zsidókat, de minden-ki mindenkinek az áldozata lesz, mert a zsidó nem érti meg: -jobb a keresztény Európában, egy keresztény Magyarországonzsidónak, mint egy iszlám Európában kereszténynek és zsidónaklenni.”

Hát igen, így néz ki a gyakorlatban a multikulturalizmus, ill.annak meghirdetett vége. (A témát jómagam is igyekeztemsaját szempontból körüljárni lapunk tavaly márciusi számábanDánná válásunk elkerülésének mikéntjeirõl címen). Érdekesmódon veti fel ismét e kérdést (is) a Népszabadság január 26-iszámában Zsolt Péter szociológus Nem értjük c. írásában.Kilépve saját gondolat-és érzésvilágunkból érdemes ebbebetekintenünk, mert sok mindenre fény derül. A szerzõ látszó-lagos nagy megértéssel helyezi szembe az egymást úgymondnem értõ két eszmei-politikai oldal téziseit, majd kibújik a szöga zsákból és elítéli a „magyarokat”, a „Fidesz-kormány irányí-

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTEKommentár

tott demokráciáját”, amely „épp az Európa számára legfonto-sabb civilizációs vívmányokat vonja kétségbe. Innen nézve azEU minden aggodalma értelmet kaphat, minden hazánkrairányuló figyelme, a Barroso-levéltõl a kötelezettségszegési eljá-rásokon keresztül egészen a pénzügyi fenyegetésekig.” És hogymelyek is ezek a civilizációs vívmányok, arra nézvést Zs. P. akövetkezõket írja: „Az EU-s politikusok és a nyugati média nemérti a magyar kormányt, amiért nem veszi tudomásul, hogy át-hágta azokat a civilizációs vívmányokat, melyek a demokráciá-ban mindenkire nézve kötelezõ érvényûek: nem értik a parlamen-ti játékszabályok, a társadalmi egyeztetések, intézményekfüggetlenségének kiüresítését.”

Hát akkor lássuk csak. E „civilizációs vívmányoknak” keretetaz EU-ban állítólag a multikulturalizmus adott, újabban vi-szont, ahogy ezt Zs. P.-tõl megtudjuk, éppen ennek a vége:„Ez alatt nem azt értette (az EU- K. P.) , hogy csak egy kultúralétezhet, a többségi keresztény, épp ellenkezõleg, sem az, sem pe-dig a kis feltörekvõ bevándorolt kultúráknak nem lehet a továb-biakban elõjogokat követelni”. Ez így igen szépen hangzik, dekönyörgöm, ha egyik sem lesz meghatározó (a kereszténység,a krisztusi szeretet primátusát már nem is merem említeni),akkor nem tértünk-e vissza - elvben - a multikulturalizmus-hoz? Elvben, mondom (és ezek után ugyancsak szofizmának,fából vaskarikának tûnik az egész uni-multi játék), miközben agyakorlatban ott vagyunk, amit Stoffán György felvázol. Ma-gyarán: a nihilizmusnál, az anarchiánál, ahol ember embernekfarkasa, és mindenki harcol mindenki ellen, kisebbségtartószomszédjaink pedig azt tehetnek velünk, amit kedvük, ér-dekük, túlerejük diktál, az ököljog nevében. Nesze nektek ci-vilizációs vívmányok! És nesze neked Európa!

„Valami nagyméretû folyamat kezdõdött két-három évvelezelõtt, aminek tetõzése felé halad a világ, és talán sejtelmünksem lehet arról, hogy milyen kifejletben tetõzik” - írja Csapó End-re jelen számunkban közölt elemzõjében. Nos, fentiek tük-rében sok jót nem remélhetünk e kifejlettõl, de féltve féltjük atényleges, valódi, Európa által a világnak adott civilizációs vív-mányokat, köztük a magyarság nagyjainak teljesítményeitSzent Istvántól és Hunyadi Jánostól Bolyai Jánoson át Liszt Fe-rencig és Bartók Béláig, melyek mind azt bizonyítják, hogy anyugati kultúrkörhöz tartozunk, hogy számarányunkat ésgazdasági súlyunkat messze meghaladó mértékben gazdagí-tottuk azt, hogy helyünk Európában van. Mindeközben - úgytûnik - az EU szoclib urai és hangadói, a keresztény értékek ta-gadói nem veszik tudomásul, hogy bizonyos határokat áthág-va az EU himnuszát, az Örömódát csúfolják meg, a „diesirae”-t, a harag napját idézik fel, a nyugati civilizációval és tár-sadalmakkal haláltáncot járatnak, és a kölni dóm csúcsára ki-tûzik a félholdat. A tovább egységesülõ, feltételezhetõen aföderalizálódás felé tartó Európa számára nem mindegy tehát,hogy az értékeket hordozó nemzetállamok szellemiségét fo-gadja-e el, beépíti-e stratégiájába, vagy inkább e civilizációel-lenes, nihilista és erkölcstelen szellemiséget és következmé-nyes politikai gyakorlatot vállalja fel továbbra is. Lassan dön-teni kell majd! Magyarország mindenesetre feladta a leckét, áma reakciók hisztérikusak, az Unióhoz méltatlanok, az értõ han-gok pedig erõtlenek.

Nem tisztem cáfolgatni a baloldali EU-s politikusoknak ésmédiának ezen, hazánkra vonatkozó, hisztérikus, a valóságtól

elrugaszkodott megállapításait, megteszik ezt a határon in-neni és túli magyar sajtó avatott munkásai naponta. Magamcsupán arra a nem lényegtelen dologra hívnám fel a figyelmet,hogy a parlamenti játékszabályok, társadalmi egyeztetések, atársadalom által létrehozott intézmények, egyáltalán maga ademokrácia is sajátos termékei, végsõ soron csupán eszközeiaz emberi kultúrának, céljuk az, hogy e kultúra létezhessen,fennmaradhasson, fejlõdhessen. Ideális esetben megfelelõ mó-don szolgálják ki az (egyaránt anyagi és szellemi) kulturálisevolúciót, de soha nem válhatnak öncélúvá, legfõképpen pedignem válhatnak egy közösség, nemzet haladásának, boldogulá-sának kerékkötõivé. Ha pedig e kultúra léte, fennmaradása, fej-lõdése úgy kívánja, akkor a kultúra alanyainak jogukban áll vál-toztatni ezen eszközökön. Arról nem is szólva, hogy - mintesetünkben - éppen a többség, az egész nemzet érdekében ésa többség képviselõi által történnek meg a szükséges változ-tatások. Hát nem éppen ez a demokrácia? (Félreértés ne essék:nem a demokratikus berendezkedés alapelveinek felrúgásárólbeszélek, és nem a több száz éve konszolidált demokráciákról,annál inkább egy sok vonatkozásában igazságtalan és megcsú-folt rendszerváltoztatás Magyarországáról, melyet mindennekkövetkezményei máig hatóan gúzsba kötöttek és megaláztak.És éppen ezen próbál változtatni nemzeti kormányunk, ill.parlamenti többsége.) Az elfogult és ellenérdekelt „birodalom”viszont odaköti a szekeret a lovak elé, egy elvont u.n. „demok-ráciát”, (esetünkben és többek között) egy meghaladott alkot-mányt tekint a legfõbb célnak, imádandó fétisnek, ami elõtt lekell borulnunk és megtagadnunk önmagunkat, a Szent Koronajelképezte éltetõ gyökereinket, alapvetõ érdekeinket és érté-keinket. Végsõ soron elmondhatjuk: az EU pillanatnyilag egykifacsart, feje tetejére állított demokrácia-eszmény nevébencsúfolja meg magát a demokráciát.

A dolgok mélyebb megértéséhez talán nem haszontalanidéznem a Nobel-díjas Konrad Lorenz megállapítását: „...egyember, önmagában véve, egyáltalán nem ember: teljes emberkéntkizárólag egy szellemi értelemben vett csoport tagjaként létezhet.A szellemi élet alapjában véve individuum feletti élet; a szellemiközösség egyedi, konkrét megvalósulását nevezzük kultúrának.”

Nos, ennek fényében vegyük kézbe Nemzeti hitvallá-sunkat és gondoljuk végig annak tételeit. Bizony arra fogunkrádöbbenni, hogy a magyarság szellemi, következésképpen fi-zikai léte is csak az ebben lefektetett eszmék, elvek, hitvallá-sok mentén és csak az ezek szellemében történõ összefogás-sal tartható fenn, de egyértelmû az is, hogy e megállapítást kilehet, és ki kell terjeszteni a szélesebb emberi közösségekre is.Mindaz, ami az évszázadok-évezredek alatt kialakult, ma nem-zetnek mondott szellemi-lelki csoportok szétdúlását, az indi-viduumnak a szabadság („demokrácia”) nevében történõ ab-szolutizálását, az egyéni érdekek gátlástalan érvényesülését,ezzel az individuumfelettiség tönkretételét célozza - kultúra-tehát emberellenes, ember voltunk romlását eredményezi.Fellépni, védekezni ellene nemcsak jogunk, de kötelességünkis. Mint annyiszor a történelemben, Magyarország ismét élenjár az európai értékek védelmében.

És mi máskor kell ezt leginkább kimondanunk, mint nagysz-erû márciusi forradalmunk és szabadságharcunk évfordulójánés a feltámadás nagy ünnepének elõestéjén!

K. P

2012. március

EKOSZ–EMTE 15Kommentár

A rendszerváltás idõszakában hittünk még a politikai mí-toszokban. A polgári szabadságjogok, a szabad sajtótól a lel-kiismereti szabadságig, a politikai pluralizmus, a szabad piacolyan vágyott és fétisizált fogalmak voltak, hogy el sem tudtukképzelni, hogy ezek együttes megvalósulása ne hozná el rövididõ alatt az össztársadalmi jólétet is. Hasonló ködkép övezteaz európai normákat, melyekre elõszeretettel hivatkoztunk,anélkül, hogy ismertük volna õket, és mindent, ami emberi,nemes, méltányos és igazságos, beleértettünk ezekbe.

Viszonylag hamar eljött a csalódás korszaka. Rá kellettjönni arra, hogy a sorsunk rendezésére alkalmas kötelezõ jel-legû európai normák egyszerûen nem léteznek, s hogy abba anormarendszerbe, ami viszont létezik, a normaértelmezõk– ésalkalmazók farizeussága miatt a náci szellemû Benes dekré-tumok beleférnek, de a messzemenõen demokratikus magyarstátusztörvény, médiatörvény vagy Alaptörvény nem, hogy aliberális demokráciának nevezett társadalmi berendezkedésnem jár együtt a társadalmi igazságossággal és még kevésbé ajóléttel, hogy a magántulajdon szentségének örve alatt végre-hajtott privatizáció és a szabadnak nevezett piac valójában amagyar érdekek iránt közömbös vagy ellenséges társadalmicsoportokat, az újkomprádorságot hozza helyzetbe.

A kilencvenes évek középén még maga Boross Péter is ar-ról írt, hogy a Kádár rendszer politikai elitje újrafogalmaztaönmagát és az MSZP-SZDSZ koalíció lényegében a hajdaniMSZMP-t képezi le, melyben az SZDSZ képviseli az Aczél-szárnyat. Arra is rámutatott akkor Boross (s persze máselemzõk is, Boross Pétert csak azért említem, mert õ késõbbegészen más húrokat pengetett, nem véletlen, hogy még a168 óra is készített vele PR-interjút), hogy ez a komprádorelit éppen úgy nem a nemzeti érdekeket képviseli, mintahogy pár évvel korábban sem azt tette, mindössze a Szovjet-unió összeomlása után új gazdát keresett magának és meg istalálta azt az euroatlanti világ integrációs szervezeteiben ésaz Egyesült Államokban, illetve ezek háttérhatalmaiban.

Mindeközben az elszakított nemzetrészek azzal kellettszembesüljenek, hogy a Kárpát-medence peremnemzeteineka kommunizmus ideje alatt is táplált sovinizmusa miatt nemlesz könnyû ésszerû kompromisszumot kötni a többségi eli-tekkel. Pedig meg lett volna hozzá az európai precedens, atöbbszintû autonómia s a józan önkorlátozás hajlandóságamagyar részrõl, mármint a revízió kiiktatása a politikai cél-rendszerbõl. De a szlovák, a román és a szerb politikai elitcélja nem a kölcsönösen elõnyös kompromisszum keresése,hanem az adott ország magyar közösségének módszeres fel-morzsolása volt.

Erdélyben a demokratikus mítoszok dacára egységes kép-viselet épült ki, mely azonban a követendõ politikai irányvo-nalat illetõen messze nem volt egységes. A két szárny nem el-sõsorban ideológiai ellentétek mentén feszült egymásnak,hanem az elnyomó román hatalomhoz való viszony mentén.Azok, akik késõbb a kormányzati szerepvállalás hívei lettek,s akik mindmáig a végrehajtó hatalom közelségében igyekez-nek tartani a hajdani közös szervezetet, az RMDSZ-t, 1990-

ben kicsinyes háttéralkukban és a magyarság számára nemritkán önfeladással járó nyilatkozatokban gondolkodtak, me-lyek jellemzõen nem értek semmit. (Tipikus példa az a nyi-latkozat, melyet Domokos Géza és Radu Cimpeanu írt alá,mely magyar részrõl több önfeladó passzus mellett azt is rög-zíti, hogy „A magyar nemzetiségû román állampolgárok, akiketa Romániai Magyar Demokrata Szövetség képvisel, nem kíván-ják Erdély valamely részének autonómiáját.” Mindezt azRMDSZ programalkotó kongresszusa elõtt, cseppfolyós po-litikai helyzetben. A teljes szöveg megjelent a kolozsvári Sza-badság 1990. március 23-i számában.)

A kollaboráns szárnnyal szemben felsorakozó autonomis-ták célja az volt, hogy szervezeten belül hivatalos programmátegyék egy olyan létkeret kialakítását, mely szavatolja az er-délyi magyarság hosszú távú megmaradását és gyarapodásátannak szülõföldjén, majd hogy biztosítsák az egységes közösszervezetnek a jó irányba haladását. Az autonómia program-ba vétele 1993-ra sikerült is, viszont a szóban forgó év janu-árjában megtartott Brassói Kongresszuson koncepcionálissíkú kiütéses gyõzelmet arató nemzeti-autonomista szárnyügyszeretetbõl, a közös szervezet iránti felelõsségbõl nem in-dított jelöltet az elnökválasztáson, hanem átengedte a tere-pet Markó Bélának, akirõl azt remélte, hogy a kollaboránsszárny bizalmának birtokában könnyebben fogja megvaló-sítani a kongresszus nemzetelvû önépítkezésre vonatkozóhatározatait. Nos, nem így lett, kecskére bíztuk a káposztát,Markó Béla három év alatt nem teljesítette azokat a felada-tokat (autonómia-statutumok, nemzeti kataszter, belsõ vá-lasztás), melyek kizárólag a magyar politikai akarat függ-vényei voltak, s melyekre a kongresszus két éves határidõtszabott ki.

Idõközben kiépült viszont az RMDSZ belsõ pluralizmusa,megalakultak a különbözõ ideológiák mentén az egyes poli-tikai platformok, az ideológiailag és gazdaság-politikailagegyaránt baloldali Szociáldemokrata Tömörülés, a nemzeti-konzervatív Erdélyi Magyar Kezdeményezés, a nemzeti libe-rálisokat és kozmopolita liberálisokat egyaránt tömörítõSzabadelvû Kör, valamint a liberál-konzervatív Reform Tö-mörülés. (Nem a szavakkal játszunk: a szókapcsolat elsõ tag-ja a jelzõje a másodiknak, mely a tulajdonképpen eszmei be-sorolást jelöli. Konzervatív liberális, aki Tisza István, Ap-ponyi Albert híve, liberál-konzervatív, aki alapvetõen kon-zervatív, de világnézetébe liberális elemek is keverednek. Amagyar politikatörténetben eme eszmekör talán legtipiku-sabb képviselõje Bethlen István.) Jellemzõ az elnyomó hata-lomhoz fûzõdõ viszony mentén húzódó alapvetõ törésvonalerõsségére, mely leginkább az 1867 utáni Magyarország poli-tikai rendszerét idézi, amikor a kulcskérdés a pártstruktúralétrejöttében a közjogi kérdés volt (mutatis mutandis: a ma-gyar szuverenitást korlátozó, elnyomó Habsburg hatalomhozvaló viszony), hogy az RMDSZ két kongresszus közötti leg-felsõ szervének, az SZKT tagjainak többsége nem csatlako-zott az egyes platformok által létrehozott frakciókhoz. Vagyfüggetlenek maradtak, vagy álfrakciókat hoztak létre terüle-

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTEErdélyi körkép

Belsõ pluralizmusból külsõ pluralizmusavagy politikai sokszínûség egykor és most

ti, illetve egyéni szimpátia alapon. Az erdélyi politikatörté-net tragikomikus mozzanata volt, amikor a többek közöttBorbély László nevével fémjelzett Magyar Demokrata Frak-ció (MDF), mely a kollaboráns szárny zászlóshajójának szá-mított az SZKT-n belül, az MDF bukása és az MSZP-SZDSZ kormány megalakulása után Szociál-liberális Frak-cióra változtatta nevét, majd a negatív visszajelzések alapjánmég nagyobb közmosolygást fakasztva visszatért az eredetinevéhez.

A platformosdi túlélte a kormányzati szerepvállalást, s tu-lajdonképpen csak a 2003-as, Szatmárnémetiben megtartottkongresszus vetett neki véget, mely egyébként az RMDSZtörténetének a brassói kongresszushoz hasonlóan jelentõseseménye volt, csak épp negatív értelemben. Ekkor vontákmeg Tõkés Lászlótól a tiszteletbeli elnökséget a tisztségalapszabályszintû megszüntetésével, a szövetségi ihletettsé-gû alapszabályt eltolták a párt-alapszabályzatok irányába, ésekkor számolt le végleg, kongresszusi határozat formájábana szervezet a brassói programmal, az autonómiaelvû önépít-kezéssel, melynek a nemzeti kataszter összeállítása és a sajátbelsõ népszámlás alapján megtartott erdélyi magyar válasz-tás lett volna a legfontosabb eleme. A választások eredmé-nyének megfelelõen állt volna össze a kétségbevonhatatlanlegitimitású erdélyi magyar parlament. A Brassóban elõ-irányzott általános, egyenlõ, közvetlen és titkos belsõ válasz-tás helyett a 2003-as kongresszus részleges tisztújítást rendeltel a szervezeten belül, ahol nem az erdélyi magyarság szavaz,hanem a tagság, továbbá lehetõvé tette a megyei szerveze-teknek a kialakult helyi nomenklatúra önátmentését bármi-féle elektoros játékkal, végül, de nem utolsó sorban semmi-féle szerepet nem adott ebben a folyamatban a platformok-nak, melyek azzal a céllal jöttek létre annak idején, hogymajd a belsõ választásokon a pártok szerepét fogják játszaniaz RMDSZ nemzeti önkormányzati keretein belül. Az auto-nomista ellenzék legjelentõsebb szervezete, a Tõkés László-hoz legközelebb álló platform, a Reform Tömörülés levontaaz egyetlen lehetséges következtetést, megszüntette plat-formstátuszát a Szövetségen belül, és pártpolitikától füg-getlen politikai mozgalommá alakult. Mozgalomként Csip-kerózsika-álomba merült, de nem valószínû, hogy valahavalaki felébreszti, annál is inkább, hogy tagjai az RMDSZ-enkívül megalakult szervezetekben folytatták közösségépítõmunkájukat. Megalakult ugyanis még azon frissiben a Ma-gyar Polgári Szövetség, mint a választásokon indulni szándé-kozó, a kezdeti RMDSZ-hez hasonló civil szervezet, majdennek a román hatalom általi, RMDSZ bíztatásra történt el-gáncsolását követõen 2008-ban a Magyar Polgári Párt, majdaz MPP-n belüli antidemokratikus viszonyok miatt 2003-banlétrejött civil szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács atavalyi év során életre hívta az Erdélyi Magyar Néppártot.

A keret szorításában hadd ugorjunk ismét közel tíz esz-tendõt: 2012-ben vagyunk, amikor már nem létezik az erdé-lyi magyar közéletet egységbe fonó intézményes keret (az ecélra létrejött Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórumban, amit azRMDSZ és az EMNT hozott létre, egyrészt az MPP nemvolt hajlandó részt venni, másrészt az RMDSZ szabályosanszabotálta az EMEF keretén belüli munkát, „szövetségesét”ismételten kész tények elé állította), viszont három párt nézkisebb-nagyobb gyanakvással és ellenszenvvel egymásra, mi-közben az idei évben választások lesznek.

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte az ön-kormányzati választások õszre, a parlamenti választások idõ-pontjára való halasztását. Ebbõl következõen, hacsak elõrenem hozzák a parlamenti választásokat, akkor a magyarságszámára a 2008-ashoz hasonlóan kedvezõ lesz az alkot-mányjogi keret. Az önkormányzati választásokon megtörtén-het az erõfelmérés, majd ennek alapján vagy lesz a parla-menti választások elõtt valamiféle összefogás, vagy nem.

Ha nem lesz, az sem tragédia, a több mint húsz éves parla-menti jelenlét megítélésem szerint magyar szempontból töb-bet ártott, mint használt, hiszen eszköze volt az erdélyi ma-gyar elit „domesztikálásának”, lekenyerezésének, politikaivazallusi szerepbe kényszerítésének. Parlamenti jelenlétnélkül nem történhetett volna meg az autonómiaprogram defacto feladását jelentõ kormányzati szerepvállalás, és vélhe-tõen nem szakadt volna több részre az erdélyi magyar érdek-képviselet. A parlamentbõl való esetleges kiesés egyetlenszámottevõ s egyébként nem lebecsülendõ kára a kollektívkudarcérzés lehet.

Megoldást jelentene az Erdélyi Magyar Néppárt által ja-vasolt etnikai arányosság elve, mely szerint a román parla-mentben biztosítanák a népszámlálási adatok alapján a ma-gyar helyeket, s a verseny eleve ezekre a helyekre irányulna.Ez egyik oldalról azt jelentené, hogy lemondunk arról a re-ménybeli pluszról, hogy mi jobban aktivizáljuk szavazóinkatmint a többség, viszont egyben azt is, hogy a román politiká-nak sokkal kisebb hatása lenne a belmagyar konfliktusokra,s az RMDSZ-nek nem lehetne napjában háromszor a falrafesteni a parlamentbõl való kiesés ördögét. Nem meglepõ,hogy az ötletre az RMDSZ nem volt vevõ.

Itt állunk most. Az elsõ megmérettetés folyó év tavaszának végén vagy

nyarának elején lesz. Utána okosabbak leszünk, s onnan folytatjuk az esélyla-

tolgatást. Borbély Zsolt Attila

2012. március

EKOSZ–EMTE 17Erdélyi körkép

Magyar huszárok

A Székelyföld Románia egyik része. Az emberek többségeott magyarul beszél. Sokak figyelmét a politikai autonómialétrehozása köti le szeptemberben. Csíkszereda (Székely-föld) felé haladva, az elsõ dolog, ami a látogatónak feltûnik,a helységnévtáblán szereplõ román nyelvû felirat: MiercureaCiuc. A magyar nyelvû Székelyföldre nagy súllyal nehezedika mindenütt jelen lévõ román hivatalos nyelv. Még az utakmentén is, ahol csak román nyelven közlik, hogy drum in luc-ru (útjavítás).

Ahogyan közeledünk a Kárpátok hegyláncához, azt gon-dolhatjuk, hogy ez a vidék nem sokban fog különbözni Ro-mánia nyugati részeitõl, itt is román nyelvû többséget fogunktalálni, mellékesen magyar nyelvû közösséggel is. De a lát-szat csal. Hargita megye lakossága 85%-ban székelyekbõl te-võdik össze, Kovászna megyében ez az arány 75%, míg Ma-ros megyében pontosan 40%-ot tesz ki a székelység. A ma-gyar nyelv itt az elsõ helyen áll, mint kapcsolattartó, közvetí-tõ eszköz szerepel. Nem kevés azoknak a székelyeknek a szá-ma, akik gyengén vagy egyáltalán nem beszélik a román nyel-vet. – A lányaim már jobban beszélnek angolul – mondjaPapp Elõd –, ha Székelyföld megszerzi az autonómiát, gyer-mekeink rendre megtanulják a román nyelvet is. Mert akkorezt idegen nyelvként fogják oktatni. Majdnem minden ba-junkat megoldhatjuk – folytatta õ – egy dél-tiroli mintára lét-rehozott autonómia segítségével.

A csíkszeredai Papp Elõd egyike az új Magyar Néppártalapító tagjainak. -Tavasszal a helyhatósági választásokonszeretnénk megméretkezni. A Magyar Polgári Párt után ez amásodik politikai erõ, amely a jelenlegi gyûjtõpárt, azRMDSZ politikájával szemben alternatívát jelent. AzRMDSZ már jó ideje nem képes a magyar kisebbséghez tar-tozók igényeit, elvárásait teljesíteni – mondja. Papp koráb-ban Csíkszereda RMDSZ szervezetének vezetõségében, fe-lelõs beosztásban ténykedett. Aztán belátta, hogy az eddigiútját tovább nem folytathatja. 21 évvel a kommunizmus bu-kása után az autonómia megvalósításának folyamata mégmindig kezdeti állapotában van. Az RMDSZ az autonómiakérdésében fékezõ magatartást tanúsít, ezzel a magatartásá-val igyekszik a bukaresti kormányban helyét megerõsíteni.Az RMDSZ mint kormánytényezõ a romániai magyarságszámára csak kisebb jelentõségû eredményeket ért el. A szé-kelyek a katalánok példáját kívánják követni. Az autonómiaügyében eddig 228 alkalommal adtak be keresetet, de min-den alkalommal elutasították azokat. Vajon miért nem lehet-séges Romániában az, ami Spanyolországban már valóság?

Romániában az autonómia kerülendõ, elitélendõ, vissza-utasítandó kifejezés. Az 1,4 millió romániai magyar közül700.000 a székely, õk egy zárt területen telepedtek meg.Csíkszereda távol esik Magyarországtól, Budapest messzebbvan innen, mint Odessza. Az autonómia-törekvések miattfélnek a román politikai körök, veszélyeztetve látják az egy-séges román államot. Elképzelhetõ a román állam közepénegy pontosan 10.000 km² területen egy második magyar ál-

lam léte, amelynek területe négyszer nagyobb Luxemburgé-nál, körülbelül ugyanannyi lakossal?

A románok – mondja Papp – félelmükben a folyamatotminden lehetséges eszközzel akadályozzák, gáncsolják, pe-dig egy autonóm Székelyföld nem veszélyeztetné Romániabiztonságát. Hargita és Kovászna megyék Románia legsze-gényebb vidékeihez tartoznak. Ez a helyzet rögtön orvosol-ható lenne, ha a székelyek adóbevételük 90%-át területükfejlesztésére használhatnák fel. Annak ellenére, hogy azeurópai ásványvíz-források 30%-a a székelyek földjén talál-ható, ez a hatalmas kincs mind a mai napig román állami mo-nopólium. Ezt az óriási vagyont ajánlatos lenne minél elõbbmagánosítani, magánkézbe adni. A vidékfejlesztés, a falvakgyarapodása a mezõgazdaság, az idegenforgalom által, azinfrastruktúra bõvítése sokkal eredményesebb lenne azautonómia keretei között, mint ahogy azt a román közpon-tosított állam jelenleg lehetõvé teszi.

A Magyar Néppárt vezetõje az a Tõkés László, volt refor-mátus püspök, aki az 1989-es temesvári kommunista ellenesfelkelést kirobbantotta. Tõkés 2010 óta az Európai Parla-ment alelnöke. 2009-ben még az RMDSZ listáján szerepeltés így választották meg, ennek ellenére folyamatosankeményen bírálja a pártot. Papp Tõkést a mi patrónu-sunknak, pártfogónknak nevezi, aki nagy tekintélynek ör-vend és nagy befolyással rendelkezik, mindezek ellenére aMagyar Párt tényleges vezetését nem fogja vállalni. Romá-niában pártot alapítani meglehetõsen összetett feladat. Tör-vényes elismeréséhez és pártként való bejegyzéséhez egy er-re szakosodott bukaresti bíróság döntése szükséges. AzRMDSZ minden tõle telhetõt megtett azért, hogy a MagyarNéppárt bírósági bejegyzését megakadályozza.

Röviddel nyár elõtt nagy izgalmat váltott ki Székelyfölddiplomáciai képviseletének megnyitása Brüsszelben. A Tõ-kés által javasolt iroda megnyitása nagy feltûnést keltett. Aromán szocialisták ez ügyben azonnali visszalépést követel-tek. Azzal érveltek, hogy Székelyföld mint fogalom nem islétezik.

Sokkal kevesebb figyelmet kapott egy olyan kezdeménye-zés, amely kézzelfogható, alapvetõ eredményeket hozott.Budapest támogatásával azokban a megyékben, ahol ma-gyarok élnek, 27 „Demokrácia Központot” létesítettek, azottani problémák megoldására. Lehetnek azok jogi kérdésekis, amelyek megválaszolására, megoldására a DemokráciaKözpontok ingyenes jogi tanácsadást biztosítanak az érdek-lõdõknek. Jogászok igyekeznek eligazítást adni a kusza, szö-vevényes román szociális szabályozásban. Korábban az érde-keltek az RMDSZ irodákat keresték fel ügyes-bajos dolgaik-kal, most egyre inkább a Tõkés-irodákat választják. A „De-mokrácia Központok” lassanként egy párhuzamos struktúraszerepét veszik át, önállóan oldják meg a magyarsággal kap-csolatos feladatokat. A fentiek mellett a Demokrácia Köz-pontok veszik át és továbbítják a magyar állampolgárságmegszerzéséhez szükséges kérelmeket, iratcsomókat. Az ok-iratok átnézése után a személyes kérelmeket Budapestreküldik. Bukarest morcosan bár, de hallgatólagosan eltûri azOrbán Viktor által kezdeményezett eljárást, amelynek ered-ménye a Kárpát-medence magyarságának magyar állampol-gársághoz juttatása lesz. Az ügy elõzménye, hogy a MoldvaiKöztársaság románsága a bukaresti kormány intézkedéseiáltal jutott román állampolgársághoz. A magyarság Erdély

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTEErdélyi körkép

A békés rebellisekKarl-Peter Schwarz írása

in: Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2011. szept. 8.

egész területén újjászületett, reneszánszát éli. Ezt a román-ság kezdi megszokni. Már nem tekintik szabálysértésnek, ég-bekiáltó bûnnek azt, ha a helyi magyarság megtartja nemzetiünnepeit. A kolozsvári „Demokrácia Központ” egyik fiatalmunkatársa fogalmazta meg az új nemzeti öntudatot: „Minem vagyunk nemzeti kisebbség, annál inkább nemzet,amely õsidõk óta itt lakik. Ehhez pedig nem kérjük a román-ság beleegyezését.” Mégis egy autonóm régió létrehozása arománok egyetértése nélkül nem lehetséges.

Bakk Miklós kolozsvári politológus véleménye szerint a ro-mániai magyarság autonómiája történelmileg terhelt. 1952-ben szovjet mintára hozták létre a Magyar Autonóm Tarto-mányt, amely nemcsak a Székelyföldet foglalta magába, ha-nem két román többségû körzetet is. A Sztálin nevéhez kötõ-dõ terv lényege a nemzetiségek egymással szembeni kijátszá-sa volt. Gyakorlatilag ez, a magyaroknak szánt autonómianem váltotta be a hozzáfûzött reményeket. Azóta ezt az idõ-szakot a román kommunista rendszer legsötétebb korszaka-ként emlegetik. 1968-ban Ceausescu visszaállította a régimegyerendszert. Bakk úgy véli, hogy az autonómiáért vívottküzdelem sikerülni fog, bizonyítani kell az autonómia pozitívfogalmát, tartalmát, példaként, referenciaként a nyugati si-keres autonómiákat kell felhozni. Õ megérti, hogyha Koszo-vó emlegetésekor a románok kellemetlenül és veszélyeztetveérzik magukat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt atényt, hogy az erdélyi magyarság célját kizárólag békés esz-közökkel szeretné elérni. Egy székely UCK nem képzelhetõel, és mint eszköz nem vállalható.

Miért van az, hogy ma Romániában alig találni németet észsidót, a magyarság számának csökkenése pedig nem kap-csolható össze Ceausescu emberkereskedelmével? A Diktá-tor, a németeket és a zsidókat Bonnak és Tel-Avivnak ke-mény devizáért adta el, Budapestnek erre a célra nem voltakpénzeszközei. A magyar kisebbség felszámolására más esz-közöket vetettek be: az erõszakos asszimilációt, a beolvasz-tást. Ceausescu 1978-ban azt állította, hogy a forradalomnyelve a dialektikus és történelmi materializmus, ennek pe-dig kifejezési eszköze a román nyelv.

A nemzeti kommunisták terve egészében nem valósultmeg. A városok lakosságának összetétele azonban drámaianmegváltozott a román bevándorlók által. A megyék határaitönkényesen rajzolgatták át, az eredmény: a magyarság több-ségben csak Hargita és Kovászna megyében él. A többségé-ben magyarok lakta Székelyföldön a bevándorlók száma mégnem érte el a kritikus mértéket, az asszimiláció mint lehetõ-ség azonban valós veszélyt jelenthet. A székelyek a románhatalom által történõ sorozatos zaklatások hatására össze-zárták soraikat, erõsödött a nemzeti összetartás, a kohézió,ellenálló képességük pedig növekedett.

A székelyek különböznek az erdélyi és a magyarországimagyaroktól, de egymást kölcsönösen támogatják, erõsítik.A székelyek eredete nem tisztázott. Elfogadott, hogy a koraiközépkorban Magyarországból a határok védelmére Erdélykeleti részére telepítették õket. Itt saját területet mondhat-tak magukénak, saját törvényeik szerint éltek hosszú idõn át.A 14. századtól a székelyeket a szászok és magyarok melletta „Natio” harmadik alkotó nemzetének ismerték el. Vezetõ-jük a székelyek grófja volt. A 16. században a török támadá-sok következtében a magyar királyság széthullott, Erdély azoszmánoktól függõ fejedelemség lett. Önállóságát 1699-ig

megtartotta, ekkor osztrák uralom alá került. 1867 elején azosztrák- magyar kiegyezés következtében egy hazában meg-valósult az erdélyi magyarság egyesülése is. Ezzel megszûnta székely önkormányzat is.

A transzilvanizmus jelentette az önállóságot az erdélyi ma-gyarságnak, ez különbözteti meg õket határozottan a nyuga-tabbra élõ magyaroktól. Ez archaizmust, konzervativizmustjelent, egyszóval magyarabbat. A magyarországiak Habsbur-gokkal szembeni széleskörû szimpátiáját, rokonszenvét aszékelyeknél nem lehet fellelni. Itt a Habsburgokhoz más ké-pek társulnak, hozzájuk kapcsolódik a madéfalvi 1764. ja-nuár 7-én történt vérengzés. Akkor az osztrák csapatok meg-szállták Madéfalvát, 200 fegyvertelen székelyt, valamintasszonyaikat és gyerekeiket gyilkolták meg, fegyverrel kísé-relték megtörni az ellenállást amiatt, hogy az osztrákok azõsi jogokat semmibe vették. A székely rebellissé akkor válik,ha a kivívott jogaihoz nyúlnak. De sohasem lesz szélsõséges.A szélsõjobbhoz tartozó magyarországi Jobbik csoportosuláskísérletet tett arra, hogy lábát megvesse Erdélyben. Maros-vásárhelyen nyitott irodáját ismételten be kellett zárnia a he-lyiek érdektelensége miatt. A székely autonómia- pártiaknakviszont jó kapcsolataik vannak az Orbán vezette Fidesszel,amely támogatást nyújt egy konzervatív nemzeti liberálispart megalakításában. Ez a kapcsolat azóta erõsödik, amiótaa magyar belpolitika központjába a nemzeti elkötelezettségkerült. Jelenleg az idõ az öt évvel ezelõtt, Sepsiszentgyör-gyön megalakított Székely Nemzeti Tanácsnak kedvez. A Ta-nács ottani irodájában a hajdani Nagy-Magyarország térképevan kifüggesztve. Izsák Balázs elnök büszke a SzékelyföldAutonóm Régió statútumára, alapszabályára. Ezt a statútu-mot 850.000 magyar számára dolgozták ki, és a magyarság90%-ának támogatását élvezi. [Izsák] Balázs is bírálja azRMDSZ-t, amely évek óta újabb és újabb alapszabályzatokatdolgozott ki, de ezekbõl elfogadtatni egyet sem sikerült. Bu-karest – mondja õ – a székelyek kérését, követelését hosszútávon nem hagyhatja figyelmen kívül. Szerte Európában adecentralizációt helyezik elõtérbe, ezt az irányvonalat, tren-det kell hogy kövesse Románia is.

Fordította Szabó M. Attila

Karl-Peter Schwarz 1952-benszületett az ausztriai Villachban.Történelem és romanisztikai ta-nulmányokat végzett Bécsben ésRómában. Újságírói pályájánakkezdetén a az osztrák Die Pressenapilap munkatársa (1982-1984),majd a Zeit im Bild szerkesztõ-ségében és az Osztrák TV-nek

(ORF) dolgozik. 1986-1990 között az ORF római tudósítója.1990-1995 között a „Die Presse” prágai levelezõje. 1996-2000 években a „Die Presse” fõszerkesztõje. 2000-tõl 10 évenát a Frankfurter Allgemeine prágai tudósítója. Jelenleg bé-csi székhellyel politikai és gazdasági témakörben tudósítá-sokat küld Csehországból, Szlovákiából, Romániából, Szlo-véniából, Horvátországból, Montenegróból és Albániából.1993-ban jelent meg tanulmánya Csehek és szlovákok. Egybékés szétválás hosszú útja címen.

A sajtóban számos írása jelent meg. TV-s dokumentum-filmek alkotója. Nõs.

2012. március

EKOSZ–EMTE 19Erdélyi körkép

Nem egy sütõlapát ropogós kenyérért,/Nem gabonakévékért,nem hold földekért,/ Hanem a te holnapi tiszta égboltodért…folytatódhatna a székelyek számára érthetõ, megközelítõváltozatban Radu Gyr verssora.

A székelyek, becsületszavamra, semmiben sem különböz-nek a többi embertõl, eszméik vannak nekik is. Nem tartoz-nak a földönkívüli lények közé, nem sorolhatók a kiveszõ fél-ben lévõ fajokhoz sem, akiket csak a hadseregben vagy anépmûvészeti termékek vásárán találhatsz fel. Nem lelhetõfel bennük az Urmuz alakjait jellemzõ bizarrság. Õk a leg-megszokottabb emberi lények csoportjához tartoznak: kétkézzel, két lábbal, szemmel, orral, ajakkal és szájjal rendel-keznek, mint a többiek. A székelyek hozzánk hasonlóan szü-letnek, felnõnek és meghalnak. Addig is élik napjaikat: dol-goznak, fizetik az adókat és illetékeket, jégkorongot játsza-nak, idõnként összegyûlnek, néha leisszák magukat, kesereg-nek, választanak és szavaznak, és igen, néha himnuszt is éne-kelnek. Az övékét, a mienket, a világ magyarságáét, ahogy azéppen sorra kerül, ahogyan azt az idõk parancsolják. Akár-mennyit kutakodnánk, nem vádolhatjuk õket azzal, hogy akialakult helyzetért egyedül õk a felelõsek. Ezt igazolja, hogyBukarestben a nevük ma is „bozgor” ami hazátlant jelent.Budapesten románnak nevezik õket, vagyis az elbánás mind-két részrõl ugyanaz. Ezek szerint nem hiszem, hogy életkö-rülményeik a románság számára valamilyen titkot vagy ért-hetetlent tartogatnának.

Utánanézve, hogy az utóbbi idõben mit írnak, mit gondol-nak „székely kérdésben”, egy deja vu érzés tölt el: a történé-sek nagyon hasonlítanak Ceausescu Temesvárral kapcsolatos1989. december 20-i reagálására, amikor is következetesen„temesvári huligánokat” emlegetett, vagy emlékeztetnek IonIliescu kitörésére 1990 tavaszán „az Egyetem téri csavargók”ellen. Hasonlóan az 1989 elõtti idõkhöz, most is felismer-hetõek a székelyek körében azok a mozgósító erõk, amelyekakkor az elégedetlenkedõket egy táborba gyûjtötték.

Azon újságírók magatartása, akik igyekeznek báránybõr-be bújt székelyekrõl szóló hátborzongató történeteket ránksózni, megegyezik két volt román elnök felfogásával, és hoz-zájuk hasonló mentális alapról indul. Mivel nem ismerik akérdéssel kapcsolatos teljes valóságot, nem tudnak elfogad-ható magyarázatot adni a történésekre, ezért elutasítják azegyüttélés szabályait, és torkát szorongatnák annak, akirõlírnak, vagy akirõl beszélnek. Az eredmény pedig majdnemugyanaz, mint Ceausescu és Iliescu ellenségeinek esetében.A közelmúlt történelme feljegyezte, hogy az elsõ vesztett, amásodik pedig idõlegesen gyõzött, ennek ellenére az utókorszámára õ is vesztes marad.

A jelenkor sajtója sem érzi igazán jól magát. Ez annak isköszönhetõ, hogy számára a téma megközelítése, értékeléseés feldolgozása állandó, súlyos gondot jelent. Ami pedig aszékelyeket, mint egyes újságírók elsõ számú ellenségét illeti,körükben az autonómia szelének fuvallata érezhetõ. Ez aszél azonban erõteljesebb, mint mondjuk öt évvel ezelõtt.Nem tartozom azok közzé, akik az autonómia hallatán a fe-

jükhöz kapják kezüket – e gesztusnak léte vagy nemléte jel-zésértékû, kifejezi egy társadalom érettségét és demokratiz-musát. Úgy gondolom, hogy a székelyeknek jogukban áll el-mondani bajaikat, bánatukat, eldönteni, mi a jobb nekik. Ezpedig történjen demokratikusan, az idevonatkozó játéksza-bályok betartásával.

Mint minden, a terrortól megszabadult kelet-európai ki-sebbség, az erdélyi magyarok is összeállították a céljaik el-éréséhez elengedhetetlenül szükséges követeléseik jegyzé-két. Ezek a célok, követelések különböznek a többi volt szo-cialista tömbben élt testvérnépekétõl. Az eltérés érthetõ,ezek a szomszéd népek jól-rosszul, de több jogot, enged-ményt mondhattak magukénak. A mi erdélyi magyarjaink azalapoknál kezdték. Emlékezzenek csak, az elején utcaneve-ket, kétnyelvû táblákat kértek. Késõbb magyar tannyelvû is-kolákat, egyetemet követeltek. A román sajtó a történésekreszinte változatlanul, ugyanolyan hangnemben, indulatosanreagált.

A vitás kérdéseken túllépve sikerült enyhítõ politikai meg-oldásokat találni. Jelenleg a viszály almáját az autonómia ké-pezi. A sajtó ragaszkodik az eddigi ellenséges álláspontjához,képtelen tanulni a múlt eseményeibõl, nem hajlandó meg-érteni és feldolgozni az irányzatokat, törekvéseket, és elébemenni azoknak. Csak akkor lesz egy normális sajtónk, ami-kor a magyarokról más hangnemben fognak írni és beszélni.Egy szó mint száz, a magyarok Románia teljes jogú állampol-gárai, de ezt az apróságot csak nagy nehézséggel fedezhetedfel a hazai médiában.

A székelyek elleni nemtelen támadások, nevetségessé té-telük kiszámíthatatlan ellenhatást eredményez: erõsíti amegtámadottak közösségi összetartozását, önbizalmát. Erõ-sebbeknek, büszkébbeknek érzik ezáltal magukat. Az or-szágban maradt románokkal ellentétben nekik vannak remé-nyeik, követendõ irányuk és eszményeik. Ezek az értékek,mint tudjuk, energiákat szabadítanak fel, a minõségen javíta-nak, buzdítanak. A székelyek túl vannak egy fejlõdési folya-maton, ami két évtizede tart, így látják az alagút végét. Azelért eredményeknek tudatában vannak, érzik ezt azok is,akik józan ésszel követik és tisztán látják fejlõdésük irányát.Az Avram Iancut ábrázoló bábnak nagy nyilvánosság elõttielégetése, vagy más hasonló kaliberû vagánykodások a mé-diának szánt hetvenkedéseknek foghatók fel. A felvetõdõkérdések megoldásának alapját az üzleti, kereskedelmi és atársadalmi kapcsolatok képezik.

A székelyek sokkal jobban ismernek bennünket, románo-kat, mint ahogy azt az õket piszkáló újságírók képzelik. Ta-nultak tõlünk, ismerik gyenge pontjainkat, szokásainkat, jótulajdonságainkat is. Az utolsó két évtized nagy eredménye aromán társadalomban végbement változás (amelyrõl nagyonkevesen tesznek említést.) Ez pedig az erdélyi románság ésmagyarság mindennapi kapcsolatának minõségére, javulásá-ra vonatkozik. A társadalom, az emberi közösség, a közössé-gi tudat alakulása megelõzi a hírek szerkesztõit. Elgondol-kodtató azonban, hogy a hitelét vesztett román sajtó igyek-

Átalvetõ

20 EKOSZ–EMTEErdélyi körkép

Marius Cosmeanu

Kelj fel Gyuri, kelj fel János!

szik igaznak tûnni, és mindenáron, akár erõszakkal hatniakar az egyszerû emberre. Az pedig érezze azt, hogy a rólaterjesztett valótlanság tulajdonképpen nyilvános dicséret.Valahogyan olyan helyzet alakult ki, mint amikor Vadim szó-csöve, a Romania Mare a „fekete névjegyzéket” közölte,szinte büszke voltál, ha magadat a nevesítettek között láttad.Felesleges idõfecsérlés, haszontalan erõpazarlás ezekkel akérdésekkel foglalkozni, alapjában nincs nagyobb jelentõsé-ge a nyilvánosság számára, mint Irinel Columbean politikaiszereplésének vagy a külvárosi zene – a manele - legújabbegyvelegének. Ezekkel elentétben, ha egy székely szellentegyet (bocsánatot kérek), abban a percben az újságíró vérigsértve felugrik, felfedezi magában a pitbull és a hazafi keve-rékét, és csörtetve harcba indul.

Az újságíró hivatása egyben kihívás is, ami azt jelenti,hogy ha tájékozódik és tájékoztat, azt csak valósághûen tehe-ti. 1989 után a neten tízével, százával vannak jelen olyan lin-kek, cikkek, amelyeknek szerzõi (van belõlük elég) „az erdé-lyi valóság” ismerõiként a magyarokról értekeznek. Ezek azírások az olvasóból ha émelygést nem is, de mosolyt biztosankiváltanak. A mai román sajtóban Bölöni Laci, Barabási Al-bert vagy Károlyi Béla románnak van elismerve, velük szem-ben Tõkés Lászlónak vagy a székely vezetõknek nem jár ez atitulus. Úgy néz ki, hogy a román sajtó a helyzettõl függõencsak angyalokat és démonokat ismer a magyarok között,vagy sokszor erre a felismerésre sem képes. Az ilyen címekmint: „A román edzõ, Boloni, rettenetes botrányt kavart Gö-rögországban” - az újságírói tanszakon javallt téma kellenelegyen. Vagy pedig vegyék a bátorságot és hasonlítsák összea tekintélyes Popular Science nevû kiadványt román megfe-lelõivel: jurnalul.ro, protv.ro vagy a realitatea.net, hogy csaknéhányat említsek. Az összehasonlítás roppant sokat mond aromán sajtó felületességérõl, provincializmusáról és filo-zófiájáról. Engedelmükkel megkérdezném: Barabási Albert-László mikor lett román ? Nevetséges állítás. Ha azt állíta-nák, hogy Barabási Gheorghe Funar fia, ez lenne a fontos ahíradásban ? Vagy pedig az, hogy milyen eredményeket értel? Ezek után felteszem a kérdést, hogy miért ingerült és fel-háborodott a hazai (román) sajtó, ha a franciák magukénakvallják Brancusi-t, Cioran-t, hogy Ionesco-t ne is említsem?

Jelen cikkem megírására a román jégkorong legutóbbi vi-szontagságairól íródott szövegek olvasása után határoztam elmagam. Csak úgy mellékesen kérdem, hogyan reagálna a ro-mán sajtó abban az esetben, ha a Románia és Moldávia cur-ling [magyar megnevezése még nincs – a ford.] válogatott-

jainak mérkõzésén a besszaráb játékosok az „Ébredj román-t” (Desteapta-te romane) énekelnék. Ez annyira égbekiáltólenne? A magyar himnusz úgy szól, hogy „Isten áldd meg amagyart!” nem pedig imigyen: „Isten áldd meg Magyarorszá-got!” Fordította: Szabó M. Attila (2012. febr. 1.)

Jegyzetek:

MARIUS COSMEANU 1967-ben született Marosvásárhelyen. AMonitorozó és Elemzõ Csoport szociológusa.

Urmuz, Demetru Demetrescu-Buzau román avantgard író álne-ve, született 1883. március 17-én Curtea de Arges-en meghalt 1923.november 23-án Bukarestben. Õ volt a román abszurd irodalomegyik úttöröje. Õt tartják Eugen Ionesco elõdjének.

Barabási Albert-László (Karcfalva, 1967. március 30.) fizikus, aMagyar Tudományos Akadémia külsõ tagja. Apja Barabási Lászlótörténész, volt múzeumigazgató. Édesanyja, Katalin, magyar szakostanárnõ és gyermekszínházi rendezõ. Az erdélyi származásúvilághírû tudós az Indiana állambeli Notre Dame Egyetem profess-zora volt 2007-ig. Jelenleg Bostonban dolgozik a NortheasternEgyetemen és a Harvardon.

Bölöni László (Marosvásárhely, 1953. március 11. - ) romániaimagyar labdarúgó, edzõ, román és francia állampolgársággal.Gyermekkorát Dicsõszentmártonban töltötte. Labdarúgó pálya-futását 1967-ben kezdte a városi Chimica Tarnaveni csapatban, ahol1969-ig játszott. Tanulmányait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógy-szerészeti Intézetben végezte, fogorvosi szakon. Román, belga ésfrancia csapatok kiváló labdarugója. Edzõként több országbanmegfordult.

Károlyi Béla 1942. szept. 13-án született Kolozsváron. Felesé-gével, Mártával (Székelyudvarhely, 1942. aug. 29 nagyszámú tor-nászlányt készített fel a nagy versenyekre. Munkájuk eredménye:15 világbajnok, 16 Európa bajnok, 6 USA bajnok. Leghíresebb ta-nítványuk Nadia Comaneci aki a világon elõször ért el tornászként10,00 pontozást. 1981-ben telepedtek le az USA-ban. Ott az ed-zõpáros tovább növelte hírnevét. Jelenleg Texasban Houston köze-lében 800 ha területû birtokukon az amerikai tornásztehetségekkelfoglalkoznak, itt van az amerikai tornászolimpikonok edzõtábora.

2012. március

EKOSZ–EMTE 21Erdélyi körkép

Juhos-Kiss János

VonulásHunok, avarok, gótok, gepidák,

Besenyõk, kunok, jászok vonultakVelünk át az egyetemes történelmen.

Kemény izmok, nagy álmok lüktetnekMég erõs, még tiszta szívagyunkban.Íjak süvítenek, dobognak ereinkben.

Csaba királyfi vágtat fehér lován:Ereszkednek lefelé az ég alján,Nincs csatavesztés, elkeseredés,

Esõverés, villámlás, lélekrongálás,Csak fényes szablyacsillanás,

Csillagölelés s ragyogás,

A halálos szorításon túl,A végtelen kékségen túl,Az örök vonuláson túl.

A Dohány utcai zsinagóga – 1890.

Teljesen véletlenül a napokban kezembe került a Refor-mátus Kollégium Petõfi utcai épületét ma is bitorló romántannyelvû Gheorghe Sincai Líceum egyik levele, és

megdöbbenve vettem észre a levélpapír fejlécén használtjelmondatot:

„Litteris et pietati sacrum”. Hát már ezt is? Nem elég azépület, a nagyudvar, a felszerelés, az évszázadokon át a Re-formátus Kollégium által összegyûjtött szertári anyag bitor-lása, ennek 450 éves történetét, valamint több mint kétszázéves jelmondatát is ellopják? A jogtalan eltulajdonítás, nem-csak a jobb létre szenderült szocialista állam jellemzõje, ha-nem Romániában napjainkban is büntetlenül alkalmazhatógyakorlat?

Miért kell a Sincai-líceumnak jelmondat? Hát hogy le-gyen, mert ugyebár az neki nincs. Újat kitalálni viszont na-gyon megerõltetõ dolog. Túlságosan igénybe veszi az agyat.És minek gondolkozni, a jelmondat itt van készen, hiszenmár kétszáztíz esztendeje kitalálták a magyar reformátusatyafiak. Vegyük el, legyen a mienk, ha kollégiumuk épülete-it és felszerelését mi használjuk, használjuk iskolájuk törté-netét és jelmondatát is – gondolják a fent említett líceumkorifeusai.

„Litteris et pietati sacrum” („A tudománynak és a kegyes-ségnek szentélye”) – írták fel õseink a jelmondatot a Kolozs-vári Református Kollégium (kiemelés a szerk.-tõl)1801-benelkészült épületének, az ókollégiumnak a Farkas utcai hom-lokzatára. Az 1798-ban tûzvészben elpusztult régi kollégiumiépület helyére, kissé nyugati irányban eltolva felépített, ak-kor új iskola az Erdélyi Református Egyházkerület pénzébõl,a kolduló diákok által összegyûjtött adományokból, az erdé-lyi és magyarországi reformátusok és nem reformátusokadományaiból épült fel. És amikor ez az épület már szûknekbizonyult, akkor építtette fel a Református Egyház ugyan-csak adományokból és a kollégium terhére felvett bankköl-csönökbõl a Bethlen Gábor fejedelem által még 1622-ben areformátusoknak adományozott, a templom melletti nagy ki-terjedésû telken, a Petõfi utcára nézõ újkollégium épületét.Ennek kapubejárata fölé szintén a „Litteris et pietati sac-rum” jelmondatot írták fel eleink 1902-ben, mintegy jelezve,hogy a két épület és a kettõt összekötõ terület együvé tar-tozik és egymástól elválaszthatatlan. Folytatták rendületle-nül mindkét épületben az 1557-ben még az óvári létesít-ményben elkezdett, magyar református szellemû oktatást1948-ig, amikor mindent egyetlen tollvonással elvettek, el-loptak az akkori állami szervek.

A Kolozsvári Református Kollégium – alapításától azállamosításig – az Erdélyi Református Egyházkerület tulaj-dona volt, hiszen 1622-ben Bethlen Gábor fejedelem a refor-

mátus egyháznak adományozta a Farkas utcai templomot ésa templom melletti területet.

A tulajdonos attól kezdve 1948-ig, az államosításig nemváltozott. (A tulajdonjog megállapítása fölöttébb egyszerûvolna, hiszen a 177/1948. sz. Hivatalos Közlönyben megje-lent 176/1948. sz. államosítási dekrétumban felsorolt állam-osított felekezeti és magániskolák sorában a 6336. oldalonolvasható: „Kogalniceanu utca 16. sz. alatti református fiú-gimnázium, a református egyház tulajdona, teljes vagyonávala napi leltár szerint”, s a napi leltárban a Petõfi utcai épületis fel kell legyen sorolva).

Az államosítás után, 1959-ig tisztán magyar tannyelvû is-kola mûködött az elvett épületekben, elõbb 2. sz. MagyarTannyelvû Líceum, majd Ady Endre Magyar Tannyelvû Líce-um néven. Azután a magyar és román iskolák egyesítésénekürügyével román tannyelvû osztályokat telepítettek a Petõfiés a Farkas utcai épületbe, az iskola nevét Ady–Sincai-ra vál-toztatták. A román tannyelvû osztályok számát egyre gyara-pították a magyar tannyelvû osztályok számának csökken-tésével egyidõben, egészen addig, amíg az utolsó magyar tan-nyelvû osztályt is megszüntették, az iskola nevébõl AdyEndre nevét „kifelejtették”, és lett belõle Liceul TeoreticGheorghe Sincai. Ez a Kolozsvári Református Kollégium ésmagyar tannyelvû utódiskolájának igaz története, dokumen-tumokkal bizonyíthatóan, nagyon röviden felvázolva.

Ezekkel a tényekkel szemben mit tesz a Sincai-líceum?Egy magát történésznek nevezõ valakivel írat egy olyan isko-latörténetet, amelyben megkísérli a Református Kollégiumtörténetét a maga történetének beállítani, és így 450 évestörténetet fabrikálni magának. Mert aki ilyen történetet sze-retne, és ilyen neki nincs, az vagy ír, vagy írat, vagy lop magá-nak történetet.

A líceum honlapján, valamint az -es évkönyvében és az aztkövetõkben is Scurt istoric al liceului (A líceum rövid törté-nete) cím alatt bizonyos Vasile Lechintan elképesztõ valót-lanságokat ír ennek az iskolának a történetérõl. Mert ugye,gondolja õ történészként, ha a Református Kollégium elor-zott épületeit és felszerelését használja a Sincai, akkor jogavan a történetét is magáénak tekinteni.

Elöljáróban szögezzük le, hogy 1919 elõtt Kolozsváronsem állami, sem felekezeti (görög katolikus vagy görög kele-ti) román tannyelvû középiskola tudomásom szerint nemmûködött (a mai George Baritiu román tannyelvû középis-kola például honlapján úgy határozza meg magát, mint alegrégebbi kolozsvári román tannyelvû középiskolát, 1919.október 19-i létesítéssel). A ma Kolozsváron mûködõ egyikromán tannyelvû középiskolának sincs tehát 1919 elõtti tör-ténete. Egyes épületeknek, amelyekben most román tan-

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTEErdélyi körkép

KOLOZSVÁRI JÓZSEF

„Litteris et pietati sacrum”,avagy: már ezt is ellopják?

Mioritikus tájainkon sok mindent loptak és lopnak. Loptak már házat, épületet, földet, iskolát és intézményt, tem-plomot, iskolai felszerelést és bútorzatot, pénzt és bankbetétet, könyvtárakat, alapítványokat, múzeumokat és még aJóisten tudja, mi mindent. Legújabban nemcsak vasúti síneket és elektromos huzalokat, az alig megépült autópályákút menti felszereléseit, ócskavasat és minden elmozdíthatót és elmozdíthatatlant lopnak, hanem államilag elismertintézmény történetét és jelmondatát is.

nyelvû iskolák tevékenykednek, visszanyúlik ugyan a törté-netük 1919 elõtti idõkre, de ez nem esik egybe az iskolák tör-ténetével, a kettõt összemosni nem lehet.

Lechintan úr szerint a Gheorghe Sincai román tannyelvûközépiskola olyan rég létezik, hogy „kezdetei elvesznek azidõk homályában és történetét Kolozsvár városának tör-ténetével fonja össze” (idézem eredetiben: „Liceul Ghe-orghe Sincai, ale carui inceputuri se pierd in negura timpu-lui, isi impleteste istoria cu cea a orasului Cluj”). Ha Lechin-tan úr „az idõk homályában elveszõ” idõpontnak tekinti az1959-es esztendõt, akkor még talán igaza is lehet. De szán-dékosan elhallgatja, hogy a Sincai-líceum 1959-ben alakultmeg, amikor az 1948-ban államosított Református Kollégi-um örökébe lépõ, eleinte 2. sz. Magyar Tannyelvû Líceum,majd Ady Endre Magyar Tannyelvû Líceum nevet viselõ is-kolát román–magyar tannyelvû vegyes iskolává alakították áterõszakkal, hatalmi rendelettel Ady–Sincai néven. Ekkor ta-lálkozunk itt elõször a Sincai névvel.

A Sincai-iskola „történetét” (1948-ig tulajdonképpen aReformátus Kollégium történetét) rengeteg hibával és valót-lan állításokkal írja le a szerzõ. El nem tudom képzelni, ho-gyan sikerülhetett neki harminchat sorba ennyi valótlanságotösszesûríteni. A sok téves adat mellett a történetet fantáziá-ja és saját (vagy mások) vágyai szerint bonyolítja. Azt állítjaugyanis, miután a Református Kollégium történetét a Sincaitörténeteként ismerteti, hogy a Református Kollégium kö-zött Constantin Angelescu néven román tannyelvû líceum-má alakult át, majd 1945-ben 2-es számú Román Líceum lettbelõle, amely azután egyesült az Inochentie Micu-Klein Lí-ceummal. Hogy mindenki eredetiben megismerhesse, idemásolom a szerzõ román szövegét: „In paralel cu liceul re-format functionau o scoala primara, o scoala civila de fete sicursul comercial pentru fete, iar intre anii scoala devine li-ceul romanesc Constantin Angelescu. Devenit in 1945 LiceulRoman nr. 2 de baieti, fuzioneaza cu Liceul Inochentie Mi-cu-Klein, inaugurarea festiva avind loc in prezenta episcopu-lui Iuliu Hossu.” A fentebb közölt román szöveg nem a Re-formátus Kollégium történetére vagy a Sincai-líceum 1959-tõl kezdõdõ történetére, hanem az Angelescu román gim-názium történetére vonatkozik.

A Constantin Angelescu román gimnáziumnak az égadtavilágon semmi köze a Református Kollégiumhoz. Ilyen nevûromán tannyelvû gimnázium mûködött között a Király (maBratianu) utca 22. szám alatti épületben, sokan emlékezünkmég rá. Ez valóban egyesülhetett egy másik román iskolával1945-ben, és válhatott 2-es számú román tannyelvû fiúiskolá-vá. De mi köze ennek a Református Kollégiumhoz? A szerzõszándékosan vagy abszolút tudatlanságból ködösít. Mit akarezzel elérni?

Netalán megkísérli hazugságokkal bizonyítani, hogy 1948-ban az államosításkor a Református Kollégium már nem isvolt a református egyházé? Ezek szerint jómagam és sok ezeriskolatársam, akik között a Református Kollégium padjaitkoptattuk, nem is voltunk a kollégium tanítványai, hanem azAngelescu gimnáziumé, majd a 2-es számú román tannyelvûlíceumé? Netalán az akkor nem létezõ ªincai-líceumé? Eztakarja velünk, református kollégiumi öregdiákokkal, az ak-kori idõk még élõ tanúival megetetni? S az közötti idõszak-ban a 2. sz. Magyar Fiúlíceum és Ady Endre Magyar Tan-nyelvû Líceum egykori tanítványaival elhitetni, hogy õk a 2.sz. Román Líceumban tanultak? Vagy az általam több minttízévnyi kutatómunka után ugyancsak Litteris et pietati sac-rum címmel megírt háromkötetes munka nem is a kollégium

történetének, hanem a Sincai-líceum vagy az Angelescu-gimnázium történetének eseményeit taglalja? Nahát, hogymit meg nem ér az ember, ha sokáig él! De lényegében nemis minket, hanem a román közvéleményt igyekszik bizonyosmeghatározott céllal megtéveszteni a rövid iskolatörténetszerzõje.

A Sincai-líceum mai diákjai és azok szülei, avagy mások,akik az évkönyvükben megjelent „iskolatörténetet” vagy aSincai honlapját olvassák, bizonyára el is hiszik a képtelenállításokat, zagyvaságokat, hiszen a valódi információkkalnem rendelkeznek.

Az állami levéltárban, az Akadémiai Könyvtárban, az Er-délyi Református Egyházkerület levéltárában, az EgyetemiKönyvtárban és máshol fellelhetõ kollégiumi elöljárósági éstanári gyûlések jegyzõkönyvei, a kollégium teljes levelezése,évenként rendszeresen kiadott évkönyvei, kimutatások tö-megei és egyéb iratok sokasága tanúsítják a szerzõ állításai-nak valótlanságát. Csak tanulmányozni kell ezeket, és a való-ságnak megfelelõen, ferdítések nélkül írni történelmet.

De lássunk egy másik dokumentumot is. Ez egy románnyelvû prospektus, amely az 1989 utáni Sincait mutatja be.Ebben a Sincai Líceum alapítási évét 1921-re teszi az isme-retlen szerzõ. Amikor ezt a prospektust készítették (nincsrajta évszám, kb. tíz évvel ezelõtt készülhetett) az étvágy mégnem volt túl nagy, megelégedtek az 1921-es (amúgy ez is lég-bõl kapott) alapítási évvel, de ahogy az évek teltek, az étvágynövekedett: elõbb több évszázados lopott történelmet, majdújabban lopott jelmondatot is próbálnak szerezni maguknak.

Idegen tollakkal ékeskedni sem embernek, sem intéz-ménynek nem illik. Mások megvalósításaira áhítozni, azokateltulajdonítani, kisajátítani, nem a legjellemesebb cseleke-det. Mint ahogy nem a legelegánsabb az sem, amit a szerzõállít „mûve” befejezõ mondatában, hogy ti. „öt évszázad ótaez az intézmény” (mármint írása megjelenésekor csupán 40éve létezõ Sincai-líceum) „minden szeptemberben azokszámára nyitja meg kapuit, akik Gheorghe Sincai-al együttmondják: sok hasznosat tettünk a nemzet és a nyelv dicsõsé-gére.” Hát igen… Sokan azok közül, akik évszázadokon át aReformátus Kollégiumban tanítottak és tanultak, valóbansokat tettek a nemzet és a nyelv érdekében. Csak éppen nemolyan értelemben, ahogy azt a szerzõ gondolja.

Visszatérve az ellopott történetre és jelmondatra, a Sin-cai-líceum eltulajdonítási cselekedetét nemcsak a Reformá-tus Kollégium, hanem egész magyar közösségünk és múltunkelleni támadásnak tekinthetjük. A magam és még élõ isko-latársaim nevében is felszólítom a Sincai-líceum vezetõségét,hogy a Református Kollégium 450 éves történetét ne hasz-nálja saját történeteként se honlapján, se kiadványaiban. ASincai-líceum történetét az 1500-as évektõl eredeztetni nemmás, mint szemenszedett hazugság. Egyidejûleg felkérem aSincai-iskola igazgatóságát, haladéktalanul vonja vissza lev-élpapírjairól a Református Kollégium több mint kétszáz évesjelmondatát, amit jogtalanul használ. Ez a jelmondat a Re-formátus Kollégiumé, és senki másnak nincs joga kisajátíta-ni. Nem õk találták ki, és nem õk helyezték oda. Illene bo-csánatot kérniük a magyar közösségtõl és a Református Kol-légiumtól, elkövetett hamisításaikért.

Érdekképviseleti szervezetünk, valamint kormány- vagyparlamenti és Európa-parlamenti képviselõink figyelmét isfelhívnám, hogy megfelelõ fórumoknál lépjenek fel ezekellen az eléggé el nem ítélhetõ hamisítások ellen.

(Szabadság, 2012. február 5.)

2012. március

EKOSZ–EMTE 23Erdélyi körkép

Gyergyóalfalu „Azért, mert román g…i azért.”A Facebookon olvasható a fenti mondat, egy bizonyos

István Jeromos Tóth írta oda, mégpedig azért, mert az X fak-tor címû mûsorban Baricz Gergõ jutott tovább a párbajbanKovács Vera helyett. A kérdés pedig feltevõdött, hogy akkormiért Gergõ, s miért nem Vera, mire István Jeromos Tóthmegtalálta a választ: „Azért, mert román g…i azért.”

Baricz Gergõ Erdélybõl jött a mûsorba, Gyergyóalfaluból.Gyergyóalfalu templomának kapuján olvasható egy év-

szám: 1213. Ha másból nem, ebbõl azért sejthetjük, hogyGyergyóalfalu nem éppen fiatal település. Aztán itt van ez azaffér János Zsigmonddal is, ugye. Arra gondolok, amikor azunitárius hitre tért János Zsigmond fejedelem eldöntötte,hogy õ bizony áttéríti Csíkszék, Gyergyószék és Kászonszéknépét is az új vallásra.

1567 pünkösd szombat volt, amikor János Zsigmond feje-delem óriási had élén megérkezett Csíkba. Könnyûnek ígér-kezett a térítés, ekkora haddal, csak hát a fejedelem nemszámolt a gyergyóalfalui plébánossal, István atyával. Rosszultette. Mert István atya mozgósította a falu s Csík katolikusnépét, akik ellene álltak János Zsigmondnak, s a Tolvajos-te-tõn megfutamították az erõszakos térítõt. A csata alatt acsíksomlyói kegytemplomban imádkoztak az asszonyok és agyermekek Babba Mária elõtt, s kérték a Szûzanya segedel-mét. A Szûzanya segített, Csík katolikus maradt, s e gyõze-lem emlékezetére tartják mai napig a csíksomlyói búcsút.(Persze az unitáriusok szerint mindez csak legenda – de halegenda, hát legenda. Annyi baj legyen…)

Amúgy ha valaki elvetõdik Gyergyóalfaluba, ne mulasszael megtekinteni a templomot, s a templomkertben azt a zász-lótalapzatot, amelyet 1942-ben állíttattak a faluból Buda-pestre származottak. A talapzat felirata így szól:

„Ember vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt ésaz is marad.”

No, mindezt csak azért mesélem, hogy legyen némi fogal-muk, honnan is jött mihozzánk ez a Gergõ gyerek, ez a „ro-mán g…i.”

Onnan jött. Gyergyószékbõl. Onnan jött, s hozott magávalvalami ottani tisztaságot s levegõt, s hozta nyelvünk romlat-lanságát. Mikor egy kérdésre válaszolva azt mondta, „nagy-on örülök, hogy eljuttam idáig”, megint megmelegedett aszívem. Mert hát így mondják arrafelé, hogy „eljuttam”, snem pedig eljutottam… De ez is mellékes. Ez is csak az élets a megmaradás…

Néztem, hallgattam Baricz Gergõt, ezt a legkisebb király-fit, s eszembe jutott minden erdélyi utam. A sok megköszön-hetetlen, meghálálhatatlan mindenség, amit ott kaptam,õközöttük. S persze eszembe jutottak az onnan való írók,mûvészek: Mikes Kelemen, Dsida Jenõ, Áprily Lajos, NyírõJózsef, Tamási Áron, Benedek Elek, Bodor Ádám, Ady End-re, Jékely Zoltán, Kányádi Sándor, Sütõ András, LászlóffyAladár, Reményik Sándor, Szilágyi Domokos, Tompa Lász-ló, Wass Albert, Páskándi Géza, Szervátiusz Tibor, Kós Ká-roly. S a Bólyaiak. Apáczai Csere János s a Házsongárd hal-hatatlanjai...

„A tavasz jött a parttalan idõbens megállt a házsongárdi temetõben.

Én tört kövön és porladó keresztenAletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendbennagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztems a holt professzor szellemét idéztem,

akinek egyszer meleg lett a véreAletta van der Maet meleg nevére.”

S eszembe jutott a román jégkorong-válogatott, amelymagyar nemzetiségû srácokból áll, s akik a minap Csíkszere-dában a magyar válogatott elleni mérkõzésen elénekelték amagyar Himnuszt. Aztán elverték a magyar válogatottatnégy-egyre. Tánczos Barna, a Román Jégkorong-szövetségelnöke pedig ezt mondta, mikor kitört a botrány: „Senki semtehet róla, hogy Csíkszeredában a magyar Himnuszt éneklikszívesebben.”

S az is eszembe jutott, hogy mennyivel élhetõbb hely lenneez a maradék ország, ha mind itt lennének az erdélyiek, smind nem lennének itt az István Jeromos Tóthok. Mert õmi-attuk olyan elviselhetetlen sokszor a létezés errefelé. Úgy-hogy: Isten hozott Baricz Gergõ. Bocsáss meg nekünk...

Bayer ZsoltMagyar Hírlap

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEErdélyi körkép

Valahol egy messzi hegyenöregasszony megyen,megyen, vállán batyu, kezében bot,hajlott a dereka, hajlott,a dereka fáradt, hajlott.

Valahol egy messzi hegyenÉdesanyám megyen,megyen,megyen a fia elébe,könnye hull az út kövére,könnye hull az út kövére.

Édesanyám, megálljon!Felleg rí a láthatáron,benne zokog egy üzenet,hogy én haza nem mehetek,hogy elibém ne is menjen,hogy engemet ne is várjon,itt halok meg idegenben,sötét orosz pusztaságon...!

De valahol egy messzihegyenegy öregasszony mégismegyen,nem hiszen a fellegeknek,nem hiszen az üzenetnek,nem hiszen az üzenetnek.

Fölmegyen a határhegyre,feltekint a fellegekre,megettük az Istent látjas belekezd egy imádságba,egy bánatos imádságba.

És csak áll fönt, áll a hegyen,felleg jõ és felleg megyen,imádságát mondja, mondja,benne sajog féltõ gondja...S meglátja az egész világ:azt az imát addig mondja,addig mondja, míg a fiátmégis hazaimádkozza!

Wass Albert

Új székely ballada

Kajlik Péter elnök üdvözlõ beszéde

Tisztelt Polgármester Úr, Elnök Úr, Képviselõ Asszonyokés Urak! Tisztelt Vendégeink határon innen és túl! KedvesBarátaim!

20 év a történelemben rövid idõ. Egyesületük életébenazonban számottevõ. Mert a közösségemberekbõl áll és számukra sokat je-lenthet két évtized. Most, az ünnepi pil-lanatokban éppen ezt szeretném össze-foglalni, hogy nekünk, nekem, mit isjelentett az eltelt idõszak.

Sütõ András szerint mondhatnánkakár: „Vagyunk, akik voltunk!”

Az én generációm a diktatúrától aszélrózsa minden irányába szétszéledt,Kanadától Ausztráliáig. Mi, a Kárpátok

lábától a Petõfi által megcsodált Alföldig, Orlai Petrics SomaMezõberényében leltünk otthonra.

A település történetében mindez nem újdonság, mert azévszázadok során különbözõ történelmi-politikai döntésekkövetkezményeként sok család érkezett más vidékekrõlMezõberénybe. Ide, ahol magyar, német, szlovák, cigány,békésen megfért egymás mellett.

Mintha csak tegnap lett volna, amikor 1992 februárjában,itt, az akkori Mûvelõdési Ház emeletén néhány lelkes sors-társammal megalapítottuk a Mezõberényi Erdélyi Kört. Tag-jaink nemcsak áttelepültek, hanem anyaországi magyarok is.Sokan vannak, akik bár nem léptek be egyesületünkbe, deegyetértenek elképzeléseinkkel, támogatják tevékenységün-ket. Akkoriban az 1989-es romániai forradalom utáni idõ-szakban, Békés megyében több településen is alakultak ha-sonló egyesületek. Aztán az évek során lassan megszûntek…Wass Albert írja:

„ És lészen csillagfordulás megintés miként hirdeti a Biblia:megméretik az emberek fias ki mint vetett, azonképpen aratMert elfut a víz és csak a kõ marad,de a kõ marad.”

Mi pedig maradtunk, és minden évben, rendszeresenmegtartottuk hagyományos farsangi mulatságunkat. Eleinteitt, a Mûvelõdési Házban, batyus rendezvényként, családiashangulatban, majd a patinás Berény Szállóban.

De tevékenységünk nemcsak bálokból állt. A kezdeti idõ-szakban segítettünk sorstársaink beilleszkedésében, anyagiés lelki támaszt nyújtottunk a rászorulóknak, számítástechni-kai eszközöket szállítottunk szülõföldünkre, oktatási intéz-ményekbe, vendégül láttunk erdélyi és magyarországi köz-életi személyiségeket, sport- és kulturális rendezvényeket,színházi esteket, ünnepi mûsorokat szerveztünk.

1998 decemberében EKOSZ Fórumot tartottuk Mezõbe-rényben. A helyi közélet mindennapjaiban is aktívan résztvettünk.

15 éves fennállásunk évfordulóján, a Liget bejáratánálszékelykaput állítottunk, amit talán unokáink is látnak majd.Gyermekeinket felneveltük, és sokan közülük már önállóanpróbálnak boldogulni. Õk a legfiatalabb tagjaink és meremremélni, hogy felnõttként egyesületünk legalább olyan fon-tos lesz számukra is, mint amilyen most nekünk. Mert a mitörekvéseink csak akkor érnek valamit, ha hagyományainkat,kultúránkat, kereszténységünket, Nemzeti Hitünket a követ-kezõ generációk is magukénak érzik.

20 év az én életemben sem telt el nyomtalanul. Kezdetbenelvállaltam az elnöki teendõket, mert kötelességemnek érez-tem gyökereim ápolását. Az akkori lendületben, lelkesedés-ben sok célt fogalmaztunk meg. Aztán rá kellett jönnünk,hogy nem mindeniket tudjuk megvalósítani. Eleinte telt há-zas rendezvényeken azt hittük, hogy midig így lesz. Néhá-nyan lemorzsolódtak, de jöttek újak, és soha nem adtuk fel.Így gyõztek meg engem is minden alkalommal, hogy érde-mes folytatni, vállaljam az egyesület vezetését. És én mindigkötélnek álltam, immár 20 éve.

A jövõt illetõen újra kell fogalmaznunk céljainkat. Márnem az áttelepülés, beilleszkedés jelenti a legnagyobb meg-próbáltatást családjainknak. Helyette új nehézségekkel kellmegküzdenünk. Amint szüleinknek és nagyszüleinknek a kétvilágháború, Trianon, jogfosztottság, diktatúra, szegénység,megalázás, nekünk a több évtizedes diktatúra után a for-radalom, pogrom, elutasító népszavazás, természeti csapá-sok, gazdasági válság, munkanélküliség, kiélezett nemzet-közi és itthoni politikai helyzet jutott.

Azt hiszem, ilyen nehéz idõkben van igazán szükségünkegymásra, a Mezõberényi Erdélyi Körre, elsõsorban magun-kért, családjainkért, egyben hitünkért, anyanyelvünkért, Er-délyért, Magyarországért, a Magyar Nemzetért!

Kányádi Sándor 2000-ben vendégünk volt, engedjék meg,hogy befejezésül õt idézzem:

„Szaporodjon ez az országEmberségbe’, hitbe’, kedvbe’S ki honnan jött, soha, sohane feledje.” Kajlik Péter

A Mezõberényi Erdélyi Kör ElnökeMezõberény, 2012. február 3.

(Az EKOSZ volt elnöke, most t.b. elnöke szívbõl köszönti a Mezõ-berényi Erdélyi Kört, gratulál nekik sikereikhez, eredményeikhez,köszöni munkájukat, odaadásukat, lelkesedésüket, az együtt töltöttéveket, EKOSZ-beli tevékenységüket, hûségüket. És külön gratulálKajlik Péter elnöknek, aki - ritka dolog - végig tudta vinni e húszévet, becsülettel, nem mindennapi kitartással. K.P.)

2012. március

EKOSZ–EMTE 25Jubileum

Húsz éves a Mezõberényi Erdélyi Kör

Kotsis Lajos*

Egy karizmatikus váradi sebészKRISÁR ZOLTÁN EMLÉKEZETE

Vajon honnan fogja megtudni egy majdani érdeklõdõ, mitjelentett az orvostanhallgatók generációi számára Littman Im-re mûtéttana, hogyan illeszkedett Petri Gábor szegedi „tette”a klébelszbergi koncepcióba, milyen szuggesztív elõadó voltDóczi Pál, miért tekinthetõ Imre József a magyar nye-lõcsõsebészet atyjának, és professzortársa, Kulka Frigyes amagyar sebészet nagykövetének!

Annyit tehetünk most, hogy felidézzük fél évszázad homá-lyából egy rendkívüli embernek az arcvonásait, aki Bihar uravolt, míg mások csak az országé – ha szabad Mikszáth Kál-mánnak Beöthy Andorról mondott hasonlatával élnünk.

Krisár Zoltán a Bihar megyei Kabaláspatakon született,1914. XII. 21-én. Középiskoláit Váradon, egyetemi tanulmá-nyait Kolozsvárott végezte. A budapesti II. Sebészeti Klinikaután a dési kórházba került.

A világégést követõen Váradra visszakerült sebész manuali-tása mindenkit ámulatba ejtett. Keze alatt a Csete Emiltõl1948-ban átvett 90 ágyas közkórházi Sebészeti Osztály 180-slétszámúvá bõvült, sõt egy 40 ágyas intenzív részleggel is ki-egészült.

Az általa meghonosított új mûtéti eljárásoknak hosszú soravan. De ha úgy adódott, szívsérüléstõl, retroperitonealis cavarupturától, zárt comissurotomiától, pericardiectomiától semriadt vissza. (A szakkifejezések miatt a „laikus” olvasók elnézésétkéri a szerk.) Nem rajta múlott, hogy dédelgetett álmát, a vára-di szívsebészetet nem valósíthatta meg, az 56-os forradalmatkövetõ megtorlás ezt is elseperte. Volt olyan total gastrec-tomiás sorozata, amely halálozás nélkül zárult. Már a 60-asévek derekán áttért a lúgos nyelõcsõszûkületek alacsony koc-kázatú (by-pass), végleges megoldására, az erre legalkalma-sabb harántvastagbél szakasszal. A 200-at megközelítõ soro-zatához Európában csak a belgrádi Gerzic-é hasonlítható. Azosztályára látogató bécsi sebészek számára is alig volt hihetõ,hogy ilyen mûtét gyomorsipoly nélkül is végezhetõ.

Az ileus megoldásában nevét viselõ mûtét (1970), a gyomor-perforációkban alkalmazott rutin mûtétek eredményessége, alúgos nyelõcsõ perforáció ellátásában oly hatékony transhiatá-lis drenázs alkalmazása, az egyrétegû anastomosisok propagá-lása, sok egyéb mellett, osztályát a sebészet egyik közép-euró-pai fellegvárává, a térség Mayo Klinikájává avatta. Keszlerprofesszor szavaival: „szomorú tény, hogy a nagyváradi sebésze-tet nem tekintették magyar centrumnak, pedig az volt”. A hazaisebészet fájó vesztesége, hogy sebész generációk nem tõle tan-ulhatták a sürgõsségi hasi sebészetet, nem leshették el azt atalálékonyságot, amivel a szokatlan mûtéti szituációkat uralnivolt képes. A gyomor- és bélanastomosis típusokról szóló ha-zai vitában frontáttörés akkor következett be, amikor azegyrétegû anastomosisok több ezres anyagáról közleményejelent meg 1981-ben, az Orvosi Hetilap hasábjain.

A korszak nyugati színvonalán operált. Tudományos címeknem motiválták, annál inkább a legújabb sebészeti technikákmielõbbi bevezetése, osztálya méltó bel és külföldi képviselete.

A jelenkori magyar sebészet kiválóságainak egész sora:Keszler Pál, Imre József, Kulka Frigyes, Kiss János, VörösAttila keresték fel osztályát. Kongresszusi felszólalásai feszültérdeklõdést váltottak ki; az Õt jól ismerõ Juvara professzor – aRomán Sebész Társaság elnöke – mint egyenrangú társát em-

legette. Országos elismertsége jegyében páratlan nyelõcsõ-pótló technikájának bemutatására egyetemi klinikákra: Te-mesvárra, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre hívták meg.

Sebészeti érdemeiért 1967-ben a Nemzetközi Sebész, 1970-ben a Nemzetközi Gasztroenterológiai Társaság tagjai közéválasztották. A Román Sebész Társaság vezetõségének tagjavolt. 1986-ban, a Magyar Sebészeti Tárasaág iránti töretlen hû-ségét tiszteletbeli tagsággal jutalmazták.

A nagyváradi sebészet eredményeirõl, Románia akkori el-szigeteltsége dacára a bécsi (1967), prágai (1970), San-Remo-i(1971), hallei (1973), dubrovniki (1974), budapesti (1970-1974) és a pécsi (1984) kongresszuson számolt be.

Õt és tanítványát már 1973-ban egy nemzetközi nyelõcsõ se-bészeti társaság gondolata foglalkoztatta (az akkori viszonyokközött felvetni sem volt érdemes). Évekkel késõbb, de márjapán kezdeményezésre, a Társaság Tokióban, 1980-ban létreis jött, ahol egyik tanítványa (jelen sorok írója) a kongresszuselnökével, K. Nakayama professzorral ápolt kapcsolata révénÕt is képviselte.

Négy évtizeden át osztályát a példamutatás erejével kormá-nyozta - a diktatórikus eszközök távol álltak tõle. A sebészeteklelkének számító mûtökben a betegcserék svájci órák pon-tosságával zajlottak, miképpen a mûtétekre kijelölt sebészekéis. Fogalom volt, milyen mûtõsnõi gárdát nevelt. Névcsere,elhalasztott mûtét ismeretlen fogalom osztályán. A sürgõssé-gek sem borították fel a mûtéti programot, ezek fogadásárakülön mûtõ állt rendelkezésre. Mindig feszített tempóban dol-goztak; ezt akár egy fõhatalmú személy látogatása sem zavar-hatta meg. Az is elõfordult a háború után, hogy az orvosok egyhétre beköltöztek a kórházba. Ha nyelõcsövet operált, pont-ban 6 órakor már bemetszett, hogy fél 9-kor az aznapi pro-gramhoz foghasson hozzá. Jótékony szellemiségének hatása aváradi közkórház egész mûködésében tetten érhetõ volt.

Elsõ volt az egyenlõk között; egyik fõorvosa, a tragikus sor-sú, hozzá hasonlóan briliáns kezû Orbán Lajos, a lengyel szár-mazású, fáradhatatlan aneszteziológus Dobjánchi Sándor alegkritikusabb helyzetekben is hûséges társai voltak. Pótolha-tatlan volt és ez kikezdhetetlenné tette.

Emberi nagysága akkor mutatkozott meg igazán, amikor se-gítségét kérték. Köztudott volt, hogy megfeneklett mûtét befe-jezésére vagy re-operáció végett Õt bármikor fel lehetett kér-ni, és Õ - magát soha sem kímélve - Váradon, a megye kisvá-rosaiban: Margitta, Szalonta, Élesd, Szilágysomlyó sebészeteinennek mindig eleget is tett. A mindenkori kihívásokat vállalnitudó képessége emelte Õt kortársai fölé, ma is ez tûnik egyiklegvonzóbb tulajdonságának.

A közkórház elsõ emeletén fekvõ osztály folyosóit a tovább-képzésen lévõ sebészek, nyaranta az orvostanhallgatók né-pesítették be. A hozzá látogatókat baráti légkör várta; velükszemélyesen foglalkozott.

Aki bár csak egyszer is látta Õt operálni, többé nem szaba-dulhatott varázsától. Sebészetén nem csak asszisztálni, annálinkább operálni tanították meg a sebészet fiatal jelöltjeit.

Sorsa úgy alakult, hogy egész életét a sebészetnek szentel-hette, annak testet öltött lelkiismerete volt.

Élete végén is a mûtõasztal mellett állt, hogy rövid idõnbelül (1990-ben) kövesse nagy kortársát, Kulka Frigyest.

Várad karizmatikus fiára utcanév, szobor vár. Ma is ott lép-ked Õ, könnyed, elegáns lépteivel Várad utcáin, híven szolgáltközkórházi sebészete felé.

(A szerk. az orvosi szaknyelvben járatlan olvasó elnézését kéria szakkifejezések sûrû elõfordulása miatt, az írás jellege eztsajnos elkerülhetetlenné teszi.)

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEEmlékek húrjain

*A szerzõ egyetemi magántanár

Miért töprengek az idõ távlatából?

Vannak érzések, melyeket leírni úgy, hogy az olvasó islegalább részben átérezhesse annak mély tartalmát, nagyonnehéz. Annál nehezebb, minél jobban megkímélt valakit asors a hasonló érzések gyakorlati megtapasztalásától. Ésazok az emberek a szerencsésebbek közé tartoznak. Denem kevés azok száma sem, akik hozzám hasonlóanhánykolódtak az élet viharos tengerén és életük bárkájátsikerült mindvégig úgy kormányozniuk, hogy szerencsésenpartot érhettek. S minél korábban rendelte a SORS azárboc mellé, annál nagyobb megpróbáltatásokban voltrésze, ám a gyõzelmes kikötés így hatványozott sikernekszámít.

Az én életem bárkáját is korán kezdték dobálni az élethullámai, melyet Isten segítségével sikeresen kormányoz-tam s partra vezettem, mely számomra az Ígéret földjétjelentette.

Hogy miért vetettem papírra, nyomorúságos gyermek- ésifjúkoromat? És miért csak most, a nyolcadik X-emhez kö-zeledve?

Azért, mert az emberek a hozzám hasonló sorsúakatgyarlóságukból adódóan az elõítéletek alapján értékelik,minden cselekedetét a szülei erkölcsi tartásával mérnek fel„az alma nem esik messze a fájától” alapján, s így a legc-sekélyebb vétség is hatványozott bûnnek számít szemükben,olyan kis csínytevések is, melyeket más gyermek, vagy ifjúesetében észre sem vesznek.

Azért írtam le, hogy bizonyosságképpen erõt és bátorsá-got adjon minden hozzám hasonló sorsú ifjúnak az élet ne-hézségei leküzdéséhez, esetembõl okulva erõt meríthes-senek becsületes fennmaradásuk biztosítása érdekében.Tudatosodjon bennük, hogy a szülõk bûneiért a gyermeknem hibás, nem a gyermek választja meg a szüleit, de arossz, felelõtlen szülõk bûneiért mégis a gyermek szenved.

Azért írtam meg most, a nyolcadik X-emhez közeledve,hogy ne tûnhessen önsajnálkozásnak a valóság megírása, decélt és irányt mutathassak, elsõsorban két kedves unokám-nak, meg mindazoknak, akiknek erre szükségük lehet.

Az egyes szám elsõ személyben leírt naplószerû „töpren-géseimben” nem törekedtem novellaszerûségre, olyan egy-szerûséggel próbáltam érzékeltetni, amilyen egyszerûen - azitt közöltek alapján, melynek minden sora igaz - leéltem éle-temet. Töprengéseim közben visszaemlékezni szomorúgyermek- és ifjúkoromra egyre nehezebb, de ahogy átgon-dolom, az idõ távlatából, immár nemsokára végcélhozérkezvén -, egyre szebbé válik.

E szomorú, de az idõ által megszépített emlékeimetszeretném tolmácsolni ifjabb sorstársaimnak és mindazok-nak, akiket érdekel. A szerzõ

1. Kegyelemkenyéren.Úgy tartják, hogy az ember életútját, sorsának alakulását

meghatározza, hogy milyen csillagjegy alatt született. Ha ezígy van, tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy nyomorúságosgyermekkorom, ifjúkori magamra hagyatottságom ellenéreén szerencsés csillagjegy alatt láttam meg a napvilágot, 1938.július 14-én, Székelyudvarhelyen. Az akkori súlyos világgaz-dasági válság nyomorúsága rányomta bélyegét egész életem-re, de e nehéz, a fennmaradásomért folytatott küzdelem any-nyira megedzett, hogy sikeresen indultam neki „egyedül a vi-lág ellen”, melybõl hála Istennek gyõztesen kerültem ki.

Apai nagyapám a Fehér-Nyikó középsõ folyásánál meghú-zódó Nagykadács faluban volt kántortanító, mely falunak lé-nyegében csak a neve Nagy, valójában alig hetven házszámotkellett a porták kapujára írni, de attól lett Nagy, hogy tõle egykilométerre található Kiskadács, s a két Kadács együtt alko-tott egy kompakt települést, mert a kettõnek egy iskolája, egytemploma, egy kicsi falusi boltja, egy kultúrotthona volt, amitaz én gyermekkoromban Faluházának neveztek. Ennek a kétKadácsnak volt tanítója az én áldott emlékû nagyapám. Köz-megbecsülésnek örvendõ, híres kántortanító, aki a falunakigazi lámpásaként oktatta a gyermekeket, tanította a felnõt-teket dalolni, szerepelni, táncolni, mert híres kultúrcsoportjais volt, de tanította gazdálkodni, gyümölcsfákat oltani, neme-síteni, mindezek mellett idõt szakított az általa létrehozott fa-lusi hitelszövetkezet irányítására is.

Öt gyermeke közül a legnagyobbik volt az én szülõapám,akit semmiképp nem nevezhetek édesapámnak, mert valójá-ban nem is volt az. Hogy lehet édesapának nevezni egy olyanszülõt, aki négyéves gyermekét képes elhagyni?

Ha a cipésznek nincs jó cipõje, a szabónak jó nadrágja,úgy a tanítónak sem volt egyformán jó gyermeke mind az öt.Igaz, az én apámon kívül a többiek mind jól felkészült, híresemberekké váltak, de az õ életútja a bukaresti Orvosi Egye-temen rossz vágányra szaladt. Már a székelykeresztúri Uni-tárius Gimnáziumban kitûnt éles eszével, úgyannyira, hogyannak elvégzése után simán besétált az Orvosi Egyetemre, sez lett a veszte. Abban az idõben a bukaresti egyetemen csaka dúsgazdagok, nagymódúak gyerekei tanultak, akik márcsaládi helyzetükbõl kiindulva szokva voltak a könnyelmû,dõzsöléssel tele életmódhoz, akiknél nem számított a pénz, sha szorult a helyzet, a diplomát is megvásárolták jó pénzért.Egy tanító gyermeke ezt nem engedhette meg magának, hiszalig éltek egyik napról a másikra a szûkös fizetésbõl, amitvalamennyire megpótolt a kántorizálásért kapott kepe, mega kántori birtokon termett gabona.

Amint teltek az évek, apám ilyen-olyan indokkal egyretöbb pénzt követelt román kifejezéssel teleírt leveleiben, smivel nagyapám egy szót nem tudott románul, igyekezetteleget tenni a kéréseknek. A sok pénzkövetelés oda vezetett,hogy az utolsó, nagy nehezen megvásárolt birtokdarabot is elkellett adnia, nehogy a szegény tanító-csemete hiányt szen-vedjen az egyetemen. Csakhogy apám akkor már rég nemlátogatta a kurzusokat, egész éjszakákat a vigadóban töltött,aminek az lett a vége, hogy véglegesen eltanácsolták az egye-temrõl. Ekkor már harmadéves volt. Mivel kitûnõ diagnosz-ta is volt, nagyon sok mindent megtanult az alatt a két és félév alatt, s így sikerült elhelyezkednie Székelyudvarhelyen ajárási kórháznál, ahol dr. Szilasy András barátja jóvoltából aszakorvos mellett a boncteremben segédkezhetett, így nem

2012. március

EKOSZ–EMTE 27Emlékek húrjain

Jelen számunkban elkezdjük Gálfalvi Gáboralsóboldogfalvi nyug. igazgató-tanító, a Magyar Kultúra

Lovagja önéletrajzi írásának közlését.

Gálfalvi Gábor

Kegyelemkenyéren

kellett továbbra is a szülei nyakán élõsködnie. Itt ismerke-dett meg szülõanyámmal, aki szintén nem édesanyám, hiszenõ is elhagyott bennünket, két testvéremmel együtt. AnyámSzé*kelyudvarhelyen egy árvaházi ülnök egyetlen lánya,elvált asszony, aki szintén rabja volt az alkoholnak. Amintsorra a világra jöttünk, röviddel születésünk után elvitteknagyszüleinkhez pár napra, és végleg ottfelejtettek mind-hármunkat. Hogy még jobban eltávolodhassanak tõlünk,Medgyesen kozmetikai üzletet nyitottak, ami persze nem-sokára bebukott, mert a kevés befolyt összeget nem árube-szerzésre fordították, hanem eldorbézolták.

Nagyszüleim elõtt a medgyesi vállakozásukat sikeresnektûntettél fel, aminek az lett számunkra a szomorú következ-ménye, hogy a család egyesítése érdekében nagyapám oda-vitt minket is. Ekkor a nõvérem öt, én négy, a kisebbik fiú-testvérem egyéves volt. Talán ez volt életemnek a legszomo-rúbb szakasza, és bár négy éves voltam, ma is tisztán emlék-szem azokra a borzasztó, borgõzös éjszakai szülõi veszekedé-sekre, kiabálásokra, ami mellé sok-sok éhezés társult. Mertanyám napokig nem fõzött semmit, õk reggeltõl-estig a koc-smában töltötték az idõt. Ha a jószívû szomszédok nem saj-náltak volna meg néha, éhhalál által pusztultunk volna elmindhárman. Szüleim igen sokszor még éjszaka sem jöttekhaza, berúgva a kozmetikai üzletben aludtak. Mi ilyenkoregész éjszaka a kapuban állva minden arra járótól kérdezget-tük: bácsi, néni, nem látta édesanyánkat? Annyira féltünk asötét szobában, hogy az éjszakáinkat inkább az utcán, a ka-puban töltöttük.

Aztán bekövetkezett, amire számítani lehetett (de nemkisgyermek ésszel). Már ötödik napja voltunk magunkraéjjel-nappal. Elfogyott minden tartalékunk, a szomszédokhoztak néha egy kevés ezt-azt, amit az ötéves nõvérem megén azonnal felfaltunk, de arra már nem gondoltunk, hogy azéhségtõl az ágyból már felkelni sem tudó egyéves öcsénknekis adjunk néhány falatot, a szomszédok meg nem törõdtekazzal, hogy hol van a kisebbik.

Mintha az Isten küldte volna, az ötödik napon estefelé lá-togatóba érkezett hozzánk apánk testvére Kolozsvárról, akiakkor az unitárius teológián volt egyetemista. Annyira elha-nyagolt, legyengült, borzasztó állapotban talált minket, hogysírva fakadt. A kisebbik testvéremet csak az azonnali kórházikezelés mentette meg az éhhaláltól, és mindhármunkat az,hogy teológus bátyánk végül hazavitt Nagykadácsba, a nagy-szüleinkhez. Még abban az évben tüdõgyulladásban meghaltnagyapánk, így szegény nagyanyánk gondjaira maradtunk,sajnos nem sokáig, mert rá két évre õt is elszólította mel-lõlünk a Mindenható. Egyedül nem bírt annyit varrni, hogyhármunkat gondozni tudjon belõle. A sok éjszakázás megnélkülözés áldozatává vált. Amikor már nagybeteg volt, azországban tartózkodó két fia felvitte a marosvásárhelyi klini-kára, de segíteni már nem tudtak rajta, ott halt meg. A gyó-gyíthatatlan rák végzett vele. Amint a történelem, úgy a miszomorú sorsunk is megismétlõdött. Mert ezen, aránylagrövid idõ alatt mi hárman újra csak magunkra maradtunk.Ekkor a nõvérem már harmadik, én második osztályos vol-tam, az öcsénk meg óvodás. A nappalok nem voltak annyiraborzasztóak, de az éjszakák annál kísértetiesebbek. Újra aszomszédok kegyelemkenyerére szorultunk, de volt olyan is,aki kihasználva szorult helyzetünket, a budapesti rokonoktól

kapott, falusi viszonylatban luxuscikknek számító játéksz-ereinket csalta el egy-egy darabka kenyér ellenében. Adtukszívesen, mert az éhség a legnagyobb úr. Ezt csak az tudja,akinek része volt benne.

Nagyanyámat a Maros megyei Szentgericén temették el, aszülei mellé, mert nagyanyám a szentgericei tanító lánya volt.A temetés napján, nyilván éhségünkben, felmásztunk a ka-punk elõtt lévõ eperfára és jóízûen falatoztunk, miközbenvígan fütyörészni kezdtem. Egy arra járó ember rám szólt,hogy ne mind fütyörésszek, hisz azért szólnak a faluban a ha-rangok, mert most temetik Nagyanyámat Szentgericén. Eztmi addig nem tudtuk, senki nem adta tudtunkra. Ijedtembenannyira rosszul lettem a fán, hogy csak az alsó ágig tudtamleereszkedni, onnan a földre pottyantam. Egész éjjel sírtunk,mert tudtuk, hogy ismét nincs senkink. Másnap hazaérkezetta két nagybácsink, egyik Székelykeresztúron tanár volt már,a másik még teológus. Õk közölték bõvebben a szomorú hírtés tudtunkra adták, hogy ettõl a pillanattól kezdve utunk elkell váljon.

Az õ egyezségük szerint dobra verték a nagyszüleink ingóvagyonát, soha el nem felejtem azt a sokaságot, mely az ud-varon kavargott, nagyszüleim gyönyörû bútordarabjaira, ér-tékes festményeire, meg egyebekre licitálva. A begyûlt pénz-összeget a két bátyám elosztotta, a lánytestvéremet a keresz-túri bátyám vette magához, minket öcsémmel a kolozsváriteológus, aki még legényember volt, de mivel a külvárosiIRIS-telepi templomban beszolgáló pap is, lakással és némifizetéssel rendelkezett.

Ismét nagyon nehéz év következett, mert 1947-ben, a nagyszárazság idején szinte lehetetlen volt élelemhez jutni. Sze-rencsénkre az egyház napközi otthonnal is rendelkezett, aholmi részleges ellátásban részesültünk, ebédet kaptunk az egy-ház segítségén keresztül. Az én jó teológus bátyám, a napkö-zi otthon gondnokának a lányával – aki szintén a teológiántanult, - szoros kapcsolatba került, így minket a gondnokmeg az egész családja pártfogásába vett. Sajnos közben a bá-tyánk megismerkedett egy tisztviselõnõvel, aki a Dermatagyárban könyvelõként dolgozott, s akit késõbb feleségül isvett. Ennek részünkre az lett a keserû következménye, hogya gondnokék családja üldözni kezdett. Csakhogy a bátyámfeleségének szülei is nagyon gyûlöltek, úgyannyira, hogy ami-kor bátyánk az egyetemen tartózkodott, - mert közben be-iratkozott a pedagógia-lélektan szakra is - be sem engedtekminket a lakásba. Ha esett az esõ, a disznóólban húzódtunkmeg. Amikor az esküvõjüket ülték, az akkori Szentkirály ut-cai lakásuk udvarán folyt a díszvacsora, minket öcsémmel ki-raktak a kapun kívül és egész éjszaka onnan néztük a mulat-ságot, s ha valaki ismerõs arra közeledett, kértünk egy-egydarab kalácsot.

A gyûlölet olyan nagy volt irántunk, hogy nem engedtékmeg nekünk étkezés alatt az asztalhoz telepedni. A kony-hából a szobába felvezetõ lépcsõre terítettek, ott ebédeltünkmeg vacsoráztunk, nemegyszer állandó átkozódás meg szit-kok közepette, mintha mi hibásak lettünk volna azért, hogyszomorú sorsunkon a jószívû bátyánk segíteni akart. Ha erreaz idõszakra visszagondolok, talán sokkal jobb sorsunk lettvolna, ha árvaházba utalnak minket. Igen sokszor megtör-tént, hogy a küszöbre felszolgált levest megettük, õk az asz-talnál már a másodikat fogyasztották, s hogy felhívjam ma-

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTEEmlékek húrjain

gunkra a figyelmet, krákogni kezdtem, mire bátyám anyósahátrafordulva rám mordult: ne krákogj, hogy a fene egye kia beledet, mert mindjárt kaptok ti is. Pedig eszébe sem voltminket másodikkal is kiszolgálni. Szegény bátyánk, ha szólnimert valamit, a válasz röviden és egyszerûen hangzott: vedda két kölyköt és takarodj el a háztól. Ezt megsokallta és írt aBudapesten élõ nagynénémnek, nagyapám lánytestvérének,aki gyermektelen lévén megsajnált, hazatelepedett Nagyka-dácsba az õsi lakásba, s minket magához vett öcsémmelegyütt. Akkor már kilenc éves voltam, s innen számítom tula-jdonképpen sorsom rendezõdését, a kegyelemkenyér rész-beni megszûnését. A nõvérem is közben sokfelé hányódott,elkerült egy sepsiszéki falusi papcsaládhoz, akik gyermekte-lenek lévén nem bírták a nõvérem „csintalankodásait”,visszahozták õt a székelykeresztúri bátyámhoz. Onnan újraelvitte õt egy székelyudvarhelyi tanárházaspár. A sok gyerek-kori hányattatásnak eredményeként mindkét testvéremidegrendszere annyira legyengült, hogy végül az öngyilkos-ságba menekültek az élet további nehézségei elõl.

A Kolozsváron töltött szomorú évekhez kötõdik a kutyákiránti vonzalmam, mert abban az idõben igazi barátomnakcsak egy lógófülû kutya bizonyult. Amikor nagynéném haza-került Magyarországról, elõször csak az öcsémet vitte el Ka-dácsba, én továbbra is Kolozsváron maradtam. Bár az öcsémiránti gondoskodás igen nagy gondot jelentett számomra,mégis nagyon hiányzott nekem, mert nem volt, akinek õszin-tén nyilatkozhattam volna, bár ez nem sokat segített rajtam.Szegény annyira gyenge és gyámoltalan volt, hogy az õ ré-szére is én kellett elõteremtsem a betevõ falatot olyankor,amikor otthon nem adtak enni nekünk. Ez pedig gyakranelõfordult Tõlünk nem nagyon távol volt egy zárda, ahol a jó-szívû apácák minden csütörtökön lángost sütöttek, és az oda-sereglett árva gyerekek részére adtak egyet-egyet, de fejen-ként szigorúan csak egyet, amiért a kaputól egyes sorban kel-lett állnunk, ameddig ránk került a sor. Az én szegény öcsémannyira gyenge volt az alultápláltságtól, hogy nem bírt sor-ban állni, leült a járdát szegélyezõ egresbokrok tövéhez ésvárta, ameddig én odaviszem neki a lángosát. Hogy ne ismer-jenek rám az apácák, elõször mindig a szakadt piros kockásingemben álltam sorba, amit az egyháztól kaptam segélycso-magból, utána derékig levetkõzve újra beálltam a sorba,hogy részemre is szerezzek egyet. Ez ment egy darabig, deegy napon felfigyelt rám egy testes apáca, és amikor sorra ke-rültem, a lángos helyett egy hatalmas pofont adott, mond-ván, már rég figyeli becstelenségemet. Hiába próbáltam ma-gyarázni, hogy a tehetetlen öcsémnek vittem, nem hitte el.Azon a napon és attól a naptól kezdve, legnagyobb bána-tunkra, lángos nélkül maradtunk. Mit tehettünk volna mást,elindultunk a piacra élelem után kutatni, ami inkább lopástjelentett.

Miután egyedül maradtam Kolozsváron, a külvárosbanmintegy tizenöten összeverõdtünk, elhagyott meg árva gyer-mekek, s szinte ugyanannyi kóbor kutya is hozzánk csatlako-zott. Birtokunkba vettünk a Szentkirály utca végében egy el-hagyott, de igen módos házat, mely egy hatalmas kiterjedésûgyümölcsös közepén árválkodott. A ház gazdái valószínûlegelmenekültek, vagy deportált zsidók lehettek, de a sok ott-maradt drága holmi egykori gazdagságról, jólétrõl árul-kodott. Mi, a kóbor gyerekek meg a kóbor kutyák a szétszag-

gatott dunnák tollazatában jól éreztük magunkat éjszakán-ként. Nappal együtt indultunk betevõ falatot szerezni. Aváros piacához érkezve, ahol a hegyes kontyú, jómódú, piros-pozsgás hóstáti menyecskék kínálgatták inyenc falatjaikat,nagy volt a szitkozódás, lárma, mint a haramiák, úgy csap-tunk rá a portékákra. Az asztalokról sebtében levert szalon-na, tehéntúró, sajt, meg miegymás pillanatok alatt a gyereke-ket kísérõ kutyák prédájává vált, s ez együvé tartozásunkatmég szilárdabbá tette. A piaci látogatásoknak általában azsandárok feltûnése vetett véget, s ilyenkor a csapatunk lét-száma mindig egy-két taggal megcsappant, az elcsípett sors-társaink vagy javítóintézetbe, vagy árvaházba kerültek. Az-tán a kutyák közt is kiütött a végzetüket jelentõ veszettség-járvány. Itt is, ott is lógó nyelvû, csorgó nyálú ebek szalad-gáltak, melyek elõl rémülten ugráltak a kerítések oldalára ajárókelõk. Pár nap alatt a sikeresen dolgozó sintérek össze-fogdosták valamennyit. Attól kezdve még árvábbnak éreztükmagunkat, már nem volt nyugodt álmunk éjszakánként aSzentkirály utcai meleg tollágyunkban.

De ez sem tartott sokáig. A lassan helyre rázódó közrendfigyelme kiterjedt a senki gyermekeire is. Egymás után szed-ték össze és utalták be az árvaházba õket. Az én sorsom is ezlett volna, ha nagynéném nem vitt volna el engem is Kadács-ba, így viszont árvaház helyett én is családias környezetbekerültem. Az elején idegesítõen furcsa volt számomra a pon-tos, idõbeni lefekvés meg felkelés, étkezés meg mosakodás,fürdés. A jót hamar meg lehet szokni, így hát én is megszok-tam, de a múlttal könnyedén szakítani nem lehet, végleg pe-dig soha. Néném elmondása szerint álmaimban gyakran han-gos párbeszédet folytattam azzal a lógófülû kedves barátom-mal, melyet mellõlem ragadott el egy vigyori, sötétbõrû sin-tér, acélhurokkal. Keserves vonítása nem csak a fülemben,de a lelkemben is gyakran visszhangzott még éveken át.

Szegény nagynéném mindent megtett, hogy sebzett gyer-meki lelkünket gyógyíthassa, de csekély nyugdíjából alig-aligtengettük életünket. Ezért, valahányszor kutyakölykökkelölemben tértem haza, mindig visszavitte oda, ahonnan hoz-tam. Amikor láttam, hogy hiába próbálkozom élõ kutyával,fûrészt, szekercét, vésõt és kalapácsot ragadtam, s egy hetikemény munkával olyan élethû, lógófülû kutyát faragtam,hogy a szomszédok is megcsodálták. Melléje egy deszkaólatbarkácsoltam s lánccal hozzákötöttem. Már csak lelket kel-lett volna leheljek belé, hogy igazi kutyám lehessen, olyan,mely kutya ugyan, de ne kelljen neki enni adni. Mert a há-ború után ez volt a legnagyobb tét: enni, de mit? Esténkéntkikönyököltem tornácunk karfájára, halkan szólítgattam akutyámat, beszélgettem hozzá, és addig-addig néztem a vak-sötétben felsejlõ alakját, amíg úgy véltem, megmozdult. Ak-kor boldogan beosontam fáradt nagynéném mellé, elfújtama petróleumlámpát, elmondtam estéli imámat és nyugodtálomba merültem.

Elsõ fizetésembõl egy lógófülû, fajtiszta kiskutya árát iskiszorítottam, bár anyagilag megéreztem, de amikor szaba-didõmben kivonultam vele a közeli kiserdõ szélére, emléke-zetemben mindig felsejlett szomorú gyermekkori hûségesbarátom, mely nem hagyott cserben soha.

(Következõ számunkban folytatjuk)

2012. március

EKOSZ–EMTE 29Emlékek húrjain

Röviden írni egy küzdelmes, de gazdag életútról szinte le-hetetlen, ezért megpróbálok emlékeim, átélt eseményekalapján a legfontosabb dolgokra hagyatkozni, különösen aSzovátán eltöltött évtizednyi idõre.

Édesapám, Búzás András édesapja Búzás Ágoston újfalvi,édesanyja Köllõ Marcella csomafalvi katolikus székelyekvoltak. 1910-ben kötöttek házasságot, és 1913-ban születikgyermekük, már több nemzedék óta egyetlen fiúként. A gyer-mek alig ismerte édesapját, akit behívták katonának és a há-borúból sose tért haza. Nagymamánk nem ment újból férjhez,egyedül küzdve nevelte fiát, és velünk maradt élete végéig.

Búzás András az elemi osztályok után beiratkozott a csík-szeredai képzõbe, de az impériumváltás miatt elveszítettekedvezményes tanulási lehetõségét. Azonban támogatásttalált Szent Ferenc rendjében, és 1931-ben megszerezte kán-tortanítói oklevelét. Megható fogadalmat tett ez alkalommal:Ígérem, hogy kisebbségi iskolámban fogok tanítani. Becsületes,munkaszeretõ vezetõje leszek a társadalomnak. Dolgozni fogokfajomért, szeretetet öntök a társadalomba, mert a szeretet egyesít,az egyesülésben van az erõ, nagyság és a jövõ.” Ez volt életénekvezérfonala, és nem kis büszkeséggel mondhatjuk most, 30évvel halála után, hogy betûrõl betûre, híven betartotta foga-dalmát.

Mûködését Bözödújfaluban kezdte, majd Gyergyóalfalu ésIllyefalva után 1937-ben, valószínûleg meghívás alapján Vor-buchner Adolf püspök kinevezi Szovátára. Közben, 1934-benSzebenben sikeresen leteszi a román nyelvvizsgát, majd avéglegesítõ vizsgát, így megkapja az évente szükségesmûködési engedélyt. 1937 nyarán Kolozsváron elvégzi a kar-nagyképzõ tanfolyamot is.

Élete legszebb, leggazdagabb idõszaka volt a szovátai mû-ködése. Nem hinném, hogy a véletlen mûve volt találkozásaTörök Mihály plébánossal és egy nyitott lelkû, jóra, szépre,munkára hajló közösséggel, Szováta népével, sok iparos éstisztviselõ családdal, de volt ott egy tehetséges gazdálkodó ré-teg is. Munkatársai közül emlékszem az Arros házaspárra, aReiner testvérekre (Enci néni, Mici néni).

Szovátán ismerte meg édesanyánkat, úgy tudjuk, hogy az1938-as fürdõszezonban, annak édesanyjánál, Biró MihálynéSimonfi Teréznek otthonában, aki akkor már özvegyen Szo-vátán tartózkodott, ott is temettük el 1942-ben. Zetelakán1939-ben volt az esküvõ Biró Ilonával, és 1940-ben megszü-lettem én, Antal Árpád, majd 1941-ben húgom, ErzsébetSzende.

Szovátán már a háború elõtt élénk és sokoldalú közéletbontakozott ki. Az évente kiállított mûködési bizonyítványokszerint a kántori szolgálat mellett édesapám gyermek- és ifjú-sági kórust vezetett, részt vett a színjátszásban, a gazdakörimunkában. Volt idõszak, amikor a Lomas munkásotthonbanis kórust vezetett, és rendszeresek voltak az iskolákkal bemu-tatott mûsoros esték. Gyakran nemcsak betanítója, de szer-

zõje is volt kisebb színdaraboknak, mesejátékoknak, versek-nek, énekeknek. Vasárnaponként délután a telepi kápolnábamisére gyakran kis hangversennyel igyekeztek vonzani a ven-dégeket.

Én még a zárdában születtem, azonban 1940 õszére fel-épült az új, modern kántori lakás is, bõvült a zárda, elkészülta gyönyörû szép telepi kápolna, elkezdõdtek a kultúrotthonépítési munkálatai, mindez fõleg Török Mihály plébános ér-demeként. Lehet, ma már a múlt ködébe vész, mégis úgy ér-zem, nem szabad elfelejteni rendkívüli egyéniségét ésmeghatározó szerepét Szováta életének alakításában.

A második bécsi döntéssel új korszak kezdõdött, szinte új-jászületett minden, nagy tenni akarás bontakozott ki. Be-indult a KALOT, a Szövetkezet, leányegylet, a cserkészet, le-ventemozgalom, az „Aranykalászos” gazdatanfolyamok, ki-állítások, a népi hagyományos mesterségek felújítása, és ter-mészetesen folytatódtak a régiek is. Megérkeztek a kalocsaiiskolanõvérek, emlékezetem szerint segédlelkészt is kapott aplébánia. Édesapám pedig ott volt mindenütt, ahol a szükségmegkívánta, „díjtalanul”, ahogy írták egyik mûködési bizo-nyítványában. Oroszlánrésze volt a bevonuló honvédeket kö-szöntõ rendezvény szervezésében, amint azt késõbb hallot-tam, egyik szónoka is volt ennek, sajnos ebbõl aztán, a hábo-rú után fõbenjáró bûn lett. Sok munkája mellett még elvégez-te Kolozsváron a tûzoltó-parancsnoki tanfolyamot, majd atartalékos tiszti átképzést Marosvásárhelyen, melyek után átkellett vennie a cserkészetet, a leventeoktatást, a közmunkákparancsnokságát. Tisztánlátására jellemzõ, hogy nem szédültmeg semmilyen propaganda hatására, emberségét megõrizteminden körülmények között. Erre szépen emlékezett a szová-tai Goldstein Henrik édesapám halála után, a „Hét”-ben írtméltatásában.

Vitathatatlan fejlõdés indult el ekkor Szovátán: helyreállí-tották a lerobbant utakat, Shell benzinkút mûködött a „Han-gya” elõtt, modern vágóhíd, autóbusz állomás, sportpálya,honvéd laktanya, csendõrõrs épült, és ami a legfontosabb: ki-fogástalanul mûködtek a szolgáltatások, mintha nem is lettvolna háború. Beindult a kaszinóban a „Székely esték” soro-zata az anyaországi fürdõvendégek szórakoztatására, mely-nek gondja is édesapám vállára nehezedett. Mostani, 70 évesöreg fejemmel is csodálkozom, honnan merítettek erõt annyimunka elvégzésére. Hiszen gondoljuk csak el, hogy a kato-likus egyházi év mindent követel: az adventi idõszak hajnalimiséit, a karácsonyi mûsorokat, a házszentelést IllyésmezõtõlKopacig, a nagyböjti keresztutakat. Anyák napi rendezvé-nyek, somlyói búcsú, melyre már akkoriban keresztalja mentCsíkba, aztán a templom búcsúja, missziók, halottak napja.De ezek mellett ott volt még Március 15, a hõsök napja, ma-darak és fák napja, vendégszereplések a környéken, vendég-szereplõk fogadása, majálisok és más események. Mégis ezenfelül volt bátorsága édesapámnak, hogy megpróbálja folytatni

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEEmlékek húrjain

Erdélyi magyar sors, mint annyi más, hozzá hasonlóé. Becsület, helytállás, tisztesség, tiszta elme és lélek. Kulcsszavak, erények, melyeklehetõvé tették és teszik a magyarság fennmaradását Erdélyben. Mondhatnánk: semmi különös, csak tette, tették és teszik a dolgukat ezeka „közkatonák”. Ami viszont mára ritkasággá vált: az a belsõ szilárdság, nyugalom, a hitbõl és igazságtudatból fakadó lelki béke, amineka szerkesztõ is orvosként tanúja lehetett, midõn betegét szembesülni látta az elkerülhetetlennel. Hosszú praxisában máig ható megrendüléstváltott ki benne ez a tiszta ember…És még valami, a legbiztatóbb: ugyanezt a sort folytatja, ugyanilyen nemességgel és következetességgelfia, az alábbi sorok írója, a szászmedgyesi magyarság hû szolgája, lelke, mindenese. Köszönjük nekik, kalapunkat megemelve.

Egy szovátai tanító életútja – Búzás András