TartalomSzócikkek

Tatárjárás 1

Mongol Birodalom 9

Kunok 12

Tatárok 19

1241 22

Magyar Királyság 24

IX. Gergely pápa 34

II. András magyar király 40

Batu kán 45

Arany Horda 46

Dzsingisz kán 49

IV. Béla magyar király 52

Muhi csata 58

1242 61

Ögödej mongol nagykán 62

HivatkozásokSzócikkek forrása és közreműködői 65

Képek forrásai, licencei és közreműködői 66

Szócikk licenceiLicenc 68

Tatárjárás 1

Tatárjárás

A tatárok betörésének ábrázolása Thuróczi János krónikájában (1488)

A tatárjárás az Európa elleni mongolinváziót, ezen belül Magyarország1241-42-es megszállását jelenti. Amongolok támadása a 13. századiEurópa történelmének egyikmeghatározó eseménysorozata volt. Amagyarországi pusztítást leíró egyik főforrás Rogerius mester, váradi kanonokműve, a Siralmas ének.

A magyar történetírás a „tatárjárás”kifejezést alkalmazza az Arany Horda(krími tatárok) által elkövetett későbbibetörésekre is. A mongolokat a magyartörténetírók tévesen tatároknaknevezték, mivel a Fekete-tengertőlészakra élő türk nyelvű népcsoportok egy része behódolt a mongoloknak, felvette az egyik mongol törzs, a ta-tanevét, és segédnépként részt vett a mongolok hadjárataiban. A tatárjárások borzalmait és a lakosság felháborodásátjól tükrözi a magyar népnyelv, amely a tatár népnév elé gyakran tette oda a kutyafejű jelzőt.

ElőzményekMagyarországon II. András és Béla kora jelentette az egyház hatalmának csúcspontját. Az 1222-ben kiadottAranybulla egyes részei ellen már III. Honorius pápa is ellenérzését fejezte ki, és végül IX. Gergely nyomásárafejlesztették tovább a királyi levelet. 1231-ben megszületett a bulla első korrekciója, amely az egyház érdekei szerintkészült. Ez a dekrétum az egyházi birtokok megerősítése mellett az állami jogkörbe tartozó igazságszolgáltatást isjórészt egyházi kézbe tette le, ugyanis a bírói döntéseket bizonyos esetekben a felállított káptalani hiteles helyekenkellett elfogadtatni.

IX. Gergely ábrázolása egy 1270 körüli kódexben

A magyar uralkodók azonban nemcsak az állam irányításábanálltak szemben a pápával, hanem gazdasági érdekeik is gyakranütköztek. Ennek legfontosabb eleme a királyi sómonopólium volt,amely a koronának egyre jelentősebb bevételeket jelentett. A sókereskedelmét pedig izmaelita kereskedők bonyolították az egészkirályság területén.

A kor egyháza a koldulórendek szegénysége mellett azonbanjelentős gazdasági és pénzügyi hatalomra is szert tett. Ezért IX.Gergely fellépésére a magyar egyház igyekezett kiiktatni azizmaelita monopóliumot. A pápa Magyarországra küldte legátusát,Jakabot, Praeneste püspökét, azzal az ürüggyel, hogy ott térítsekeresztény hitre az izmaelitákat és a zsidókat. Jakab azonbanhamar II. András értésére adta, hogy a só kereskedelmének jövedelmét adja át az egyháznak. András kincstáránakjelentős részét adta az izmaelita kereskedők adója, ezért a király megtagadta Gergely óhaját. Erre válaszul azegyházfő 1232-ben interdiktum alá helyezte egész Magyarországot, amelyet Róbert, esztergomi érsek léptetettérvénybe.

Tatárjárás 2

Miután András trónja nem állt a legbiztosabb lábakon, a király kénytelen volt engedni, és 1233. augusztus 20-ánJakab és András megkötötte a beregi egyezményt. Az egyezmény a sómonopólium mellett az egyházfüggetlenségéről is szólt, és Gergely törekvéseinek tükrében az államot gyakran az egyházi hatalom alá rendelte. Azigazságszolgáltatás privilégiumának megerősítése mellett a beregi szerződés felmentette a klérust az adók és akamara haszna fizetése alól, az izmaelitákat pedig eltiltotta minden közhivataltól és gazdasági tevékenységfolytatásától. Gergely azt is elérte, hogy az izmaelitákat megkülönböztető jel viselésére kötelezték.

Az egyházi befolyás ilyen mértékű megnövekedése okot adott volna Gergely pápának, hogy közbelépjen a tatároktámadásakor, de a császárral zajló konfliktusa miatt erre nem volt lehetőség.

1241-ben javában dúlt II. Frigyes császár (aki amúgy Szicíliában székelt, és Németország ügyeit ténylegesenSiegfried mainzi érsek intézte) és IX. Gergely pápa között a konfliktus, keleten maga a kereszténység került súlyosveszélybe. A tatárok csapásai alatt több keleti birodalom összeomlott, méghozzá viharos gyorsasággal. Az Árpádokuralta Magyar Királyság Európa politikai életének egyik meghatározó állama volt akkoriban. Frigyes császárnakugyanúgy fontos érdekei kötődtek az országhoz, mint Gergely pápának, mégis mindkét hatalmasság csak biztatószavakkal segítette Bélát.

Ami Franciaországot illeti, ott IX. Lajos a valdensekkel harcolt, hatalma még nem stabilizálódott.

Az 1241-42-es tatárjárás

Kelet-Európa mongol meghódítása

A Mongol Birodalom kialakulása

Az orosz-kipcsák (kun) hadak 1223-ban aKalka-menti csatában vereséget szenvedteka mongoloktól. Ekkor a kunok tömegesenmenekültek nyugatra, és a mai Moldvában, aKeleti-Kárpátok lejtőin telepedtek le.1224-ben II. András király kiűzte aBarcaságból az 1211-ben letelepített, detúlságosan önállósulni akaró NémetLovagrendet, így a Kárpátok kanyarulatábanlévő Bodzai szoros és Törcsvári hágóideiglenesen védelem nélkül maradtak. Amongolok elől menekülő kun törzsekszámára II. Endre magyar király és Róbertesztergomi érsek 1227-ben megalapítottaMilkóban a milkói püspökséget. Amegkeresztelt kunok azonban nem vállaltákaz ország határainak védelmét, ezért Bélakirály 1239-ben az ország belsejében adott nekik menedéket.

A Szubedej és Dzsebe által vezetett mongol hadak megindultak a Volgai Bolgárország ellen is. A legyőzhetetlennektartott Dzsingisz kán hadai azonban 1223-ban Szamara Bendnél vereséget szenvedtek a volgai bolgárok királya(iltäbär) Ghabdulla Cselbir által vezetett csapatoktól.

Dzsingisz kán 1227-ben meghalt, de a Kukdaj és Bubede által vezetett mongolok 1229-ben visszatértek, és az Uralfolyónál legyőzték a bolgár határvédő csapatokat. II. András magyar király 1229-ben orosz bojároknak menedéketadott Magyarországon, és már akkor hallott a közeledő veszélyről.

Pár évvel később, 1232-ben a mongol lovasság meghódította Baskíria dél-keleti részét, és elfoglalta VolgaiBolgárország keleti részét is.

Tatárjárás 3

A magyar Julianus barát 1235-ben elérte a volgai bolgárok országát és keleten maradt magyarokat meglátogatva hírthozott IV. Béla királynak a készülő mongol támadásról.

A volgai bolgár főurak nem tudtak egységbe tömörülni, és 1236-ban vereséget szenvedtek Batu kán és hadvezéreSzubutáj kb. 130 000 fős seregétől (Bilär, Bolgár, Szuár, Szükätaul és egyéb erődítmények bevétele). A lakókatmegölték vagy rabszolgasorba hajtották. Volgai Bolgárország a Dzsocsi ulusza[1], a későbbi Arany Horda része lett.

Julianus barát 1237-ben megpróbált visszatérni az általa Magna Hungariának nevezett magyar őshazába, de csakMoszkvától valamivel keletebbre jutott, mert előző úticéljának területét a betörő mongolok közben elpusztították.Egy levéllel tért haza Batu kántól, amelyben a mongol kán – akárcsak a kunok révén küldött korábbi levélben –feltétel nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt. Íme a levél szövege:

„Én a Kán, az Égi Király küldöttje, kinek hatalmat adott a földön, hogy a meghódolókat a maguk viszonyaiközött fenntartsam, az ellenszegülőket pedig eltiporjam: csodálkozom rajtad magyarok királyocskája, hogyamikor már harmincadszor küldök hozzád követeket, vajjon miért nem küldesz vissza közülük egyet semhozzám? Sem követeidet, sem levelet nem küldtél viszont hozzám. Tudom, hogy gazdag és hatalmas királyvagy, hogy sok az alattvaló katonád és hogy egyedül uralkodsz egy nagy királyságban és éppen ezért sajátjószántadból nehezen hódolsz meg előttem. Pedig jobb és üdvösebb lesz reád nézve is, ha önként hódolsz megelőttem. Értesültem arról is, hogy a kúnokat, az én szolgáimat pártfogásodba vetted. Ezért meghagyom neked,ne tartsd őket továbbra is magadnál, hogy ellenségeddé ne legyek miattuk. Könnyebb ugyanis a kúnoknakkivándorolniok, mint neked; minthogy azok ház híján sátraikkal ide-oda vándorolnak, talán elkerülhetnekengem, de te házakban lakozol, neked váraid és városaid vannak, hogy menekülsz meg hát kezemből?!”[2]

IV. Béla (Képes krónika)

A mongolok tovább folytatták előnyomulásukat nyugat felé. AKárpátoktól keletre élő és megkeresztelkedett kunok 1239-ben amongolok elől, Kötöny vezér vezetésével, Magyarországramenekültek, miután IV. Béla király befogadta őket.

A király segélykérő leveleket küldött az egymással harcban állópápának és a német-római császárnak (ez utóbbinak társuralkodójais volt), valamint a francia királynak, de nem kapott választ.

A Kadán által legyőzött lengyel hercegek egy csoportja 1239.februárban hozta el Batu kán harmadik, megadásra felszólítólevelét a magyar királynak.

1240. december 6-án elesett Kijev.

A vatikáni levéltárban fennmaradt Julianus barát feljegyzése atatárok harcmodoráról („Levél a tatárok életéről”):

„Hanem hogy valamit az ütközetről is jelentsek, beszélik,hogy messzebbre lövik ki nyilaikat, mint ahogy más népeknélszokásos és hogy az ütközet első összecsapása alkalmával –ahogy mondják – nemcsak hogy nyilaznak, hanem úgy látszik, mintha nyíleső esnék. Említik, hogy azütközetben a kardot és lándzsát kevésbbé használják. Ék alakú csatarendjüket pedig így építik ki: minden tízember élén áll egy tatár, ismét minden száz ember élén egy százados. Ezt annyi fortélyossággal csinálják, hogya megjelenő kémek se tudjanak valami módon elrejtőzni közöttük (és) az ütközetben lekaszaboltak számát isminden késedelem nélkül meg lehet állapítani. És a különböző elemekből összegyűlt népség nem képessemmiféle hűtlenség elkövetésére sem. Mindegyik – tíz egyénből álló – csoportot különböző nyelvű ésnemzetiségű egyénekből állítják össze. Az általuk uralt összes tartomány királyait, vezéreit és mágnásait,amennyiben feltételezhető róluk, hogy valami módon ellenállást fejthetnek ki, késedelem nélkül meggyilkolják.

A katonákat pedig és a háborúban bátor, egyszerűbb népséget a háborúra felfegyverkezve maguk előtt hajtják akaratuk ellenére (is). Ellenben azokat a földmíveseket, akik a harcra kevésbbé alkalmasok, hátrahagyják,

Tatárjárás 4

hogy gondosan megműveljék a földeket. (…) A katonákkal szemben pedig, kiket a harcba kényszerítettek, hajól harcolnak és győznek, (csak) kevéssé hálásak, ha pedig elesnek az ütközetben, nincs gond rájuk; de ha aharcban meghátrálnak, könyörület nélkül megölik őket a tatárok. (…) A megerősített várakat nem ostromoljákmeg, hanem előbb feldúlják a környéket, a népet foglyul ejtik, majd ugyanannak a vidéknek a népétösszeterelik és harcra kényszerítik: saját erődítményük megostromlására.” [3]

A tatárjárás LengyelországbanBatu kán úgy gondolta, hogy ha a háború Magyarországra is kiterjed, a lengyelek bizonyára segítségükre sietnek.Lengyelország ellen tehát 10 000 harcosból álló hadsereget küldött Orda parancsnoksága alatt. Már 1241 januárjábanfeltűntek felderítő egységei Lublin és Zawichost alatt, a tényleges invázió azonban egy hónappal később következettbe. Kis-Lengyelországban a mongolok nem találtak jelentős ellenállást, a krakkói és sandomierzi lovagokat egy-egycsatában megverték, és Klemens krakkói várispán, valamint Włodzimierz vajda is súlyos vereséget szenvedett 1241.március 18-án Chmielniknél. Mindkét főnemes elesett, és Kis-Lengyelország Krakkó és Sandomierz vidékével amongolok kezére került. II. Henrik lengyel fejedelem országa nyugati határán várt a nyugati hatalmak beígértsegítségére, de közben a kis-lengyelországi hadak maradványait és saját friss alakulatait Legnica körzetébe vontaössze. Az európai uralkodók azonban a császárság és pápaság hatalmi harcával voltak elfoglalva, és nem vettékkomolyan Henrik segélykérését. Csak a templomos és a johannita lovagok valamint a cseh király, I. Vaclav küldöttsegítséget, de ez utóbbi végül elkerülte a csatát, csapatait Legnicától egy napi járásra megállította. Valószínűleg attóltartott, hogy a keresztény erők veresége esetén Csehország könnyű prédája lesz a mongoloknak.

A legnicai csata 1241. április 9-én zajlott le, II. Henrik hadseregének vereségével és a fejedelem halálával végződött.A vereség okaként általában az Európában ismeretlen harcmodort és II. Mieszko váratlan megfutását tartják. Asziléziai herceg haláláról két feljegyzés maradt fenn: az egyik Jan Długosztól származik, a másik C. de BrigieHistoria Tartatorum-ában fogalmazódott meg, és jelenleg ezt tartják hihetőbbnek, mivel az eseményekhez időbenközelebb íródott, és értesülései az események szemtanúitól származnak. Lengyelország szerencséjére a mongoloknem akarták elfoglalni az országot, mivel a legnicai vereség után röviddel (miután hiába próbálták megostromolniWrocławot) Morvaországon keresztül Magyarországra zúdultak, és csatlakoztak Batu kán főseregéhez. Henrikruhátlan, lefejezett holttestét özvegye azonosította. II. Henrik bal lábán hat ujj volt, amit az 1832. évi exhumálás ismegerősített. Henriket az általa alapított wrocławi ferences kolostorban temették el.

A magyarországi invázió

A betörés és pusztítás

A hadműveletek stratégája Szubutaj, Batu kán hadvezére volt, aki a tatárjárás előtt már sok évvel kémekkel hálóztabe Európát, és a hadjárathoz szükséges minden információt begyűjtött.

A mongol hadsereg 9 tümenből (kb. 90 000 harcosból) állt. A nomád népek általános haditaktikájának megfelelően amongolok a meghódított népek harcosait előörsként használták fel a hadjárataikban. A mongolok előtt akegyetlenségükről hírhedt mordvinok haladtak.[4]

A magyar királyi haderő kb. 50 000 fegyverest számlált, ehhez jött volna még a kb. 10 000 kun harcos.

Az orosz fejedelemségek és Lengyelország elfoglalása után a Batu kán vezette fősereg bevette Halicsot, majd kétrészre oszlott, és két különböző irányból támadt Magyarországra:

• A keleti irányból (korábban Halicsot bevevő) fősereg a mai Bukovinán át délre tartva két részre oszlott:

• az egyik sereg a Radnai hágón tört be Erdélybe (március 31.), és 1241. április 2-án győzelmet aratott az erdélyihatárőr csapatok felett, majd feldúlta Besztercét (április 3.), Kolozsvárt (április 11.), Váradot, Örvéndet,Tamáshidat, Pereget, és Csanád térségében egyesült a másik sereggel, amely

• Szubutáj és Bedzsak vezetésével a Szeret folyó mentén dél felé tartott, elpusztította a Milkói püspökséget, átkelt a Bodzai szoroson, felégette Brassót (március 31.), lemészárolta Sólyom fia Pósa erdélyi vajda hadát,

Tatárjárás 5

majd bevette Küküllővárt, Gyulafehérvárt (április 4.), Szebent (április 11.) és Kercet.

Ezt követően a portyázó hadak újból összeverődtek, és a Maros folyó mentén haladtak nyugatra,pusztítva az útba eső településeket, majd a Várad felől érkező északi seregrésszel egyesülve bevettékCsanád püspöki székhelyet, utána Szegedet, és észak-északnyugati irányba előrenyomulva elértékPestet, Budát, Vácot és Esztergomot.

• Az északi irányból támadó sereg 1241. március 12-én átkelt a Vereckei hágón. A leírások szerint a sereg nem azországúton tört előre, hanem több ezer szláv favágó készített neki hadi utat az erdőkön át. A Tomaj Dénes általvezetett 5000 fős magyar határőrséget elseperte. A mongol előörsök a nagyobb folyók völgyein és a síkságokonelőnyomulva és dúlva 3 nap alatt elérték Pestet, március 17-én elfoglalták és felgyújtották Vácot, majd a velükmegütközni akaró IV. Béla király serege elől egészen a Sajó folyóig hátráltak.

A magyar főurak csak ekkor kezdték összegyűjteni csapataikat, és bár a király megtiltotta, hogy megütközzenek amongolokkal, Csák Ugrin kalocsai érsek és az egyetlen külföldi segítség, Babenberg Frigyes osztrák herceg csapatamegtámadta a mongolokat. Ugrin vereséget szenvedett, csak pár emberével sikerült megmenekülnie, Frigyesazonban kisebb győzelmet aratott és ezzel sokakat felbátorított. A foglyul ejtett mongolok között kunok is voltak, ésez a magyarokban tovább fokozta a már korábban megfogalmazott gyanút, hogy a kunok összejátszanak azellenséggel. Budán a felizgatott tömeg megölte Kötönyt, a kunok vezérét, és több kun előkelőt. A Kunságbanösszegyűlt kun sereg erről értesülvén a magyarok ellen fordult, és feldúlta a Duna-Tisza közét, a Szerémséget,közben megsemmisítette Bulcsú csanádi püspök és Barc fia Miklós seregét, majd déli irányban elhagyta az országot.

A muhi csata

Április 9. után, miután feldúlta Lengyelországot és a Legnicai csatában (Leignitz mellett) legyőzte a sziléziai ésnémet hadakat, Batu kán csapataihoz újabb mongol sereg csatlakozott Orda kán vezetésével. Két nappal később amongol fősereg a muhi csatában (1241. április 11.) megütközött a számban körülbelül megegyező magyar királyihaddal, és vereséget mért rá.

Magyarország pusztulása

Béla király menekül az őt üldöző mongolok elől (Képes krónika)

Béla királynak sikerült elmenekülnie Ausztriába, ám ottII. (Harcias) Frigyes foglyul ejtette, és csak jelentősváltságdíj illetve területi engedmények fejében hagytatávozni. Észak-északnyugat felől újabb mongol seregérkezett Bajdar vezetése alatt, sikertelenülmegostromolta Turócot és Nyitrát, majd Esztergomnálcsatlakozott a többi mongol hadhoz.

A mongolok sikeresen átkeltek a Dunán, kihasználva,hogy a szokatlanul hideg tél miatt az befagyott, és amagyarok hiába próbálták a jég feltörésévelmegakadályozni az átkelést.

Mialatt a király Ausztria felé menekült, a mongoloksikertelenül próbálták bevenni Győr, Pannonhalma ésSzékesfehérvár erődítményeit.

A mongolok egy része, Kadán vezetésével a sebesült Kálmán herceget és az Ausztriából hazatérő Béla királytüldözte Segesd, Varasd, Kemlék, Csázma, és Zágráb irányába, de egyetlen várat sem vettek be, részben azért is, merta menekülő Béla királyt akarták elfogni, és az ostromok több időt igényeltek volna.

IV. Béla Zágrábból értesítette a pápai udvart a muhi csata véres veszteségéről.

Tatárjárás 6

A krónikák szerint IX. Gergely megsiratta Magyarországot, és a domonkosokon keresztül keresztes hadjáratothirdetett a tatárok ellen, azonban tényleges segítséget nem nyújtott az országnak, hiszen túlságosan lefoglalta a II.Frigyes ellen vívott háború.

Béla király az Adriai-tenger partmellékén található Trau szigeti várában húzta meg magát, amelyet Kadán csapatainem tudtak elfoglalni, ezért folytatták útjukat délkelet irányába, és Bosznián át távoztak az országból.

A megrémült IV. Béla 1241 júniusában követei útján hűbéri esküt tett II. Frigyes német-római császárnak, cserébe akatonai segítségért, de ez utóbbi soha nem érkezett meg. (Pár évvel később a pápa ez alól az eskü alól felmentette.)

„A Pest központtal berendezkedett mongolok igyekeztek megszervezni a betakarítást és az adóbehajtást a lakóhelyérevisszacsalogatott lakosságtól.”([5])

Rogerius mester leírása szerint: „Aratás ideje volt, behordták a gabonát, a szénát és a szalmát és berakták a csűrbe.Ott állott mellettünk a kún és a tatár és mulatott azon, hogy az apa leánya, a férj neje, a testvér szép huga árán váltjameg életét. A nőket életben hagyták és különös gyönyörűséget találtak abban, hogy az apa vagy férj jelenlétébenkéjelegjenek a leánnyal vagy feleséggel. Kenézeket, vagyis ispánokat is rendeltek, hogy igazságot szolgáltassanak ésőket lóval, marhával, fegyverrel, szállással és ruházattal ellássák. Az én tiszttartóm is ilyen úr volt és talán 1000falunak parancsolt. Volt talán száz ilyen kenézük. Béke volt, vásárt tartottak, gondoskodtak pártatlanigazságszolgáltatásról. Aki szép leányokat hozott nekik, azt birkával, ökörrel vagy lóval ajándékozták meg.”

A mongolok visszavonulása

Ögödej kán

Ögödej kán 1241 decemberében meghalt, és ennek híre többhónapos késéssel jutott el Magyarországra. Ekkor a Batu kánvezette fősereg Buda és Pest térségéből délnek fordult, feldúltaPécset, majd a Duna vonalát követve, Szerbiát érintve (aholszintén legyőzték a szerbeket és az ország egy részét is feldúlták)Havasalföld felé elhagyta az országot. Hozzájuk csatlakozott egymásik hadtest, amely Erdélyen keresztül távozott.

Batu kán újból egyesült serege tehát 1242 márciusábanHavasalföldön át vonult vissza kelet felé.

1241 áprilisa és 1242 márciusa közötti majdnem egy év leforgásaalatt a mongol sereg dúlása nyomán Magyarország lakosságánakkb. 40-50%-a pusztult el (3 millióból kb. 1,5 millió ember),emellett hatalmas volt az anyagi kár is.

Egyes történészek vitatják[forrás?], hogy Batu kán Ögödej nagykánhalála miatt vonult volna ki az országból. Szerintük az új nagykánmegválasztására csak 1246-ban került sor, és a választásra Batu elsem ment. Emellett azt hangsúlyozzák, hogy a mongol sereg Kijevből történő elindulása óta sok harcost vesztett azorosz, lengyel, cseh és magyar seregek elleni csatákban. Nem tudta megsemmisíteni a teljes magyar haderőt – errebizonyíték az is, hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után már több külföldi hadjáratott vezetett és visszaszerezte atőle korábban kizsarolt nyugati megyéket is –, és nem tudta elfoglalni a magyar erődítmények jelentős részét sem.

IV. Bélának Rómába küldött leveléből tudjuk, hogy Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma,Moson, Sopron, Vasvár, Újhely, Zala, Léka, Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek és Abaújvár 1242. február 2-án mégmagyar kézen volt.

Egyéb források vizsgálatából valószínűsíthető, hogy közel százhatvan magyar vár, kolostor és egyéb erődítménynem került a mongolok kezére. Ismert, hogy a középkorban a könnyűlovasságra alapozott gyors mozgásúhadseregeknek nem volt erősségük a várostrom.

Tatárjárás 7

A fennmaradt oklevelek tanúsága szerint a mongolok uralmával a közrendűek is szembeszegültek. Az erősségekbenostromlott harcosok és a nép együttes ellenállása nagyon megnehezíthette a mongolok dolgát, akik így szétszóródtakMagyarország egész területén. A kor viszonyai mellett a mongol hadsereg ellátása is nehézséget okozhatott, s ahátukban orosz területen új ellenállások szerveződtek, főleg miután az oroszok a Csúd-tónál (1242. április 5-én)legyőzték a Német Lovagrendet, és erőik felszabadultak.

A visszavonulás okaként felmerülhet a szükséges legelők elégtelensége is, azonban arról, hogy a visszavonulást miváltotta ki, valójában még nincsenek biztos információk.

Az európai helyzetGergely pápa 1241 augusztusában 94 éves korában meghalt, és az új pápát, IV. Celesztint csak október 25-énsikerült megválasztani, de ő alig két hét múlva, november 10-én elhunyt. Ezután egy másfél éves pápai interregnumkövetkezett, IV. Incét a konklávé majd csak 1243. június 25-én választotta pápává. Neki fontos szerepe volt a II.Frigyes és IV. Béla közötti hűbéri viták rendezésében. Béla ugyanis egész királyságát Frigyesnek ajánlotta fel,amennyiben a császár segít kiűzni a tatárokat Magyarországról. Miután Frigyes nem küldött sereget Bélamegsegítésére, a magyar korona megőrizte függetlenségét, amelyet a császár nem akart elismerni. Ekkor Béla apápához fordult, aki feloldozta a magyar királyt a császárnak tett hűségesküje alól.

Az ország újjáépítéseA tatárjárás után IV. Béla a királyi jövedelmeket zsidó bérlők kezébe adta. Ekkor alakul ki Budán a zsidónegyed akésőbbi Szent György tér nyugati oldalán. Az ország újjáépítéséhez szükség volt a hitelügyletekkel is foglalkozózsidókra. Szolgálataikért 1251-ben kiváltságlevelet kaptak Bélától, melyben a kamara szolgáinak nyilvánítja őket,így a király közvetlen védelme alatt állnak. IV. Béla uralkodása alatt az ország újjáépült, a királyt ezért szokták„második honalapítónak” is nevezni. A király hadvezérnek csapnivaló volt[6], de a békebeli kormányzáshoz márjobban értett, és a lyoni zsinat (1245) utasítására is, elrendelte a kővárak építését szerte az országban. Addig, kevéskivételtől eltekintve – például Esztergom, Veszprém, Székesfehérvár – nagyrészt földvárak álltak.

További mongol inváziók EurópábanAz 1241-42-es tatárjárást követően, 1245-ben a lyoni zsinat felszólította az európai uralkodókat, hogy építsenekkővárakat és fallal körülvett városokat.

További inváziók időrendben:

• 1242: Bulgária ellen• 1259: Lengyelország és Litvánia ellen• 1265: Bizánc (Bulgária és Trákia) ellen. A megvert bizánci császár a mongolok kegyét keresve adót fizetett Nogaj

kánnak, az Arany Horda vezetőjének, és feleségül adta hozzá Eufrozina leányát.• 1271, 1274: Bulgária ellen• 1275, 1277: Litvánia ellen• 1280, 1285: Bulgária ellen, amely szintén behódolt az Arany Hordának

• 1285-ben Nogaj kán vezetésével a mongolok újból megtámadták Magyarországot. Ez volt az u.n. másodiktatárjárás. Erdély feldúlása után egész Pestig jutottak. Ott IV. László király kun harcosokra támaszkodó seregeszétverte, majd egészen a Keleti-Kárpátokban lévő szorosokig űzte őket, Torockónál a székelyek segítségévelgyőzött, a túlélőket kiűzte az országból. Vizsoly mellett Baksa György győzött, egy másik csatában Borsa Loránderdélyi vajda is lesújtott

• 1287: Lengyelország és Litvánia ellen• 1293: Szerbia ellen, amely úgyszintén behódolt.

Tatárjárás 8

A 16-18. század közötti tatárjárásokA kelet-európai sztyeppéken és a Krím-félszigeten letelepedett mongolok létrehozták a ma Arany Horda névenismert államot. A mongolok azonban hamar beolvadtak a területen élő türk nyelvű népcsoportokba, akik a 14.századtól tatárok néven voltak ismertek. A krími tatárok a 15. században önállósultak és megalapították a KrímiTatár Kánságot.

A magyar történetírás hagyományosan a „tatárjárás” kifejezést alkalmazza a krími tatárok által elkövetett későbbitámadásokra is. A Krími Kánság a 15. század végétől az Oszmán Birodalom hűbéresévé vált. A szultán parancsára aháborúkkor (de főleg a tizenöt éves háború alatt) a törökök segédcsapataiként nagy hullámokban hajtottak végretámadásokat. Többször betörtek az európai államokba, így a Magyar Királyságba, Erdélybe, Lengyelországba, aPorosz Hercegségbe (poroszországi tatárjárás), Moldvába, Havasalföldre és a Balkánra. Ezek voltak a török korlegnagyobb pusztításai.

A Kárpát-medence területén Erdélyben voltak az utolsó tatárjárások: 1694-ben és 1717-ben (→Utolsó tatárjárás).

Szépirodalmi feldolgozások• Kodolányi János: A vas fiai – Julianus barát – Boldog Margit (regénytrilógia)• Lőrincz L. László: A sólyom kinyújtja karmait – Az utolsó hvárezmi nyár (regények)• Hegedüs Géza: Az írástudó (regény)• Makkai Sándor: Sárga Vihar (regény)• V. G. Jan: A tatárjárás (regény-trilógia), Európa Könyvkiadó és Kárpáti Kiadó, Budapest és Ungvár, 1988, ISBN

963-07-2966-0• Tormay Cécile: Az ősi küldött (regény)• Benkő László: A végső tenger (regény)

Jegyzetek[1] Dzsocsi Dzsingisz kán mostohafia volt, az ulusz szó pedig területet, országot jelent[2][2] Bendefy László: Fr. Julianus utazásának kéziratos kútfői. Bp., 1937.[3][3] Bendefy László, id. mű: 65-66 old.[4] Egy magyar püspök levele egykori párizsi iskolatársához (valószínűleg Guillaume d’Auvergne párizsi püspök) (http:/ / ludens. elte. hu/

~briseis/ finnugor/ tortforras/ puspok. html)[5] http:/ / www. terebess. hu/ keletkultinfo/ lexikon/ tatarjaras. html[6] Rádióinterjú Zsoldos Attila történésszel (elhangzott 2004. május 9-én) (http:/ / www. radio. hu/ index. php?cikk_id=88782)

Források• Rogerius mester (váradi kanonok, 1201-1266): Carmen miserabile (Siralmas ének, fordította: Horváth János, a

jegyzeteket írta: Zsoldos Attila, az utószót írta: Kristó Gyula), in: Thuróczi János (1435-1490): ChronicaHungarorum (A magyarok krónikája), Budapest, Osiris Könyvkiadó, 2001 (ISSN 1585-4264, ISBN963-389-129-9)

•• A tatárjárás emlékezete. Európa Könyvkiadó Magyar Helikon osztálya, Budapest, 1981. ISBN 963-207601-X

Külső hivatkozások• IV. Béla király levele IV. Konrád német királyhoz (1241) (http:/ / www. ehumana. hu/ arpad/ szoveg/ to18. htm)• Egy magyar püspök levele egykori párizsi iskolatársához (http:/ / ludens. elte. hu/ ~briseis/ finnugor/ tortforras/

puspok. html)• Nagy képes világtörténet (1898-1905, főszerkesztő: Marczali Henrik, elektronikus változat (http:/ / mek. oszk. hu/

01200/ 01267/ html/ )) - XXVII. fejezet: A mongol invasio (http:/ / mek. oszk. hu/ 01200/ 01267/ html/ 05kotet/05r04f27. htm)