Upload
others
View
3
Download
0
Embed Size (px)
Citation preview
Miskolci Egyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
Alkotmányjogi Tanszék
Szakdolgozat
A nemzetiségek alkotmányos jogai
Miskolc
2013
Konzulens: Készítette:
dr. Hallók Tamás Popovics Nikolett
adjunktus
University of Miskolc
State- and Jurisprudential Faculty
Constitutional Law Department
These
Constitutional rights of minorities
Miskolc
2013
Supervisor: Author:
dr. Tamás Hallók Nikolett Popovics
lecturer
1
Tartalomjegyzék
Bevezetés .......................................................................................................................... 2
1. Nemzetiségek történeti áttekintése ............................................................................ 3
2. A nemzeti kisebbség fogalma ..................................................................................... 5
2.1. A kisebbségek tipológiája ...................................................................................... 7
3. Nemzetiségek jogai Európában ............................................................................... 10
3.1. A nemzetiségi jogok törvényi szabályozása és a nemzetközi jog ....................... 12
4. A nemzetiségek csoportjai Magyarországon .......................................................... 14
4.1. Elismert nemzetiségek Magyarországon ............................................................ 15
4.2. El nem ismert nemzetiségek ................................................................................ 17
5. A magyarországi nemzetiségek jogai ...................................................................... 18
5.1. Az egyéni nemzetiségi jogok ............................................................................... 19
5.2. Közösségi nemzetiségi jogok ............................................................................... 21
6. A nemzetiségek oktatási rendszere Magyarországon ............................................ 23
6.1. A nemzetségi oktatás rendszere a II. világháború után........................................ 23
6.2. Oktatáspolitikai problémák .................................................................................. 26
6.3. Kisebbségi oktatás formái Magyarországon ........................................................ 27
6.4. Roma kisebbségi oktatási politika ....................................................................... 28
Összegzés ....................................................................................................................... 33
Irodalomjegyzék ........................................................................................................... 34
Jogszabályjegyzék ......................................................................................................... 35
Internetes hivatkozásjegyzék ....................................................................................... 36
2
Bevezetés
Szakdolgozatom témája, a nemzetiségek alkotmányos jogai, egy messzire nyúló, mélyre
ható és sok kérdést felvető témakör.
Minden állampolgárt emberi méltóságánál fogva megilletik az alapvető emberi
jogok, akár a magyar nemzethez, akár a nemzetiséghez tartoznak. Mivel hazánkban
sokféle nemzetiségi csoport él, szükséges, hogy ismerjük problémáikat, lehetőségeiket,
melyet alkotmányunk kínál számukra. Ehhez az ismerethez úgy juthatok el, ha vizsgálat
tárgyává teszem a nemzet és a nemzetiség fogalmát, s áttekintem egymáshoz való
viszonyukat a történelem során. Ez szükséges ahhoz, hogy a jelen jogrendszer szabályai
alapján be tudjam mutatni azt a jogi keretet, melyben, hazánkban, a nemzetiséghez
tartozó egyének és csoportok élhetnek. Arra a kérdésre törekszem válaszolni, hogy a
nemzetiségek tagjai számára ma, a jelenben milyen törvényi szabályozás áll
rendelkezésre. Ez a szabályozás mennyire segíti a társadalomba való beilleszkedést.
A témaválasztás során az motivált, hogy átfogó képet mutassak a nemzetiségek
múltjáról és jelenéről, valamint alkotmányos jogaik tekintetében az oktatáshoz való
jogukról. A válaszadáshoz, fogalomtisztázáshoz és történelmi háttér bemutatásához
összevetem a nemzetiségi törvényeket, az 1993. évi LXXVII. törvényt, és a 2011. évi
CLXXIX. törvényt. E összevető elemzés során rajzolódhat ki hazánk nemzetpolitika
céljai és jövőképe, melynek ismerete minden magyar állampolgár számára kívánatos.
3
1. Nemzetiségek történeti áttekintése
Általános értelemben a nemzetiség egy néphez tartozást jelenti, a történelem folyamán a
fogalmi megközelítés gyökerében változik, a polgári forradalmak előtt jelenik meg a
nemzeti kisebbséghez való tartozás jelentésében. 1 Tehát a nemzetiségi kérdés nem
egyidős az emberiség történetével, az ókorban nem vetődött fel. A görögök nem
ismertek nemzetiségi problémákat, mert magukat kultúrembereknek tartották, minden
más népet pedig barbárnak. A rómaiak identitását az a tény határozta meg, hogy csak a
világ uraként tudták magukat elképzelni. A hatalmas római birodalomban a római
nemzet nyelvének, a latinnak nem jutott meghatározó szerep, mert mint győztes hatalom
átvette a leigázott görög nép immár magas szintű virágzó kultúráját és nyelvét. A
katolikus egyház a középkorban nem mutatott érdeklődést egy nemzet nyelve iránt sem,
mert a szentmise latin nyelven folyt Európa valamennyi országának templomában. A
reneszánsz korban alapvető eltolódás következik be az emberi gondolkodásmódban, az
addig középpontban lévő Isten helyére az ember kerül. Az általános emberi értékek,
mint a természet szeretete, a szerelem élvezete és a szellemi élet fontossága a tudós
költészet szépségének értékelése válnak fontossá. E tényezők felszínre hozzák a nemzeti
érzést is, s így kezdenek kialakulni a nemzeti kultúrák. A művelődéstörténetben a
következő állomás a polgári értékrend térnyerése, mely egy hosszú gondolkodásbeli
fejlődés eredményeként a francia forradalom győzelméhez vezeti az emberiséget. A
polgári forradalom fő vívmányaként az emberi és polgári jogok elismerését szoktuk
kiemelni. Európának azokban az országaiban, ahol a 18. század végén nem alakult ki
kedvező politikai helyzet egy polgári forradalom elindításához, ott a polgári fejlődés a
nemzeti nyelvért folytatott küzdelemben bontakozott ki. E küzdelem során a kis
létszámú polgári réteg több országban is politikai szempontból is öntudatosabb lett.
A magyarság sok évszázados küzdelme után csak későn jut el a polgárosodás
kezdetéig. Visszatekintve történetére nem rövid és egyenes út jutott osztályrészül e
népnek. Már a honfoglalás idején sem egyedül a magyar birtokolta a Kárpát-medence
területét, hanem avarok és különféle szláv törzsek közé telepedett be. István király a
feudális állam megteremtésével lerakta az alapvető állami jogokat, s az Árpád házi
királyok uralkodása során e jogok erőteljes jogrendszerré fejlődtek. E jogrendszer
elemei zömében a magyar anyanyelvű jobbágyokra és nemesekre vonatkoztak. Ez is 1 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 46 oldal
4
mutatja, hogy a 15. századig a magyar állam tagjai zömében magyarok voltak. A 16.
században a török pusztítás után az elnéptelenedett területeket különféle nemzetiségű
jobbágyokkal népesítették be. A 18. századra már németek, dél-szlávok, románok,
szlovákok, ukránok, magyarok, lenyelek, csehek és franciák települtek ezekre a
helyekre. Ennek következtében a Duna-medence és az itt elterülő történelmi
Magyarország lakossága vegyes nemzetiségűvé vált arra az időre, amikor megindult az
iparosodás, városiasodás. A magyarországi nemzetiségek ősei többször nemzetiségi
privilégiumokat kaptak, amelynek értelmében külön világi vagy egyházi vezetőik
voltak. Megtarthatták vallásukat, szokásaikat, anyanyelvüket és kultúrájukat.
A 19. században először az osztrák hatóságok által lebonyolított népszámlálás
mérte föl Magyarország nemzetiségi viszonyait. Ekkor az ország lakosságának 41,5% -
a volt magyar, míg a többség 58,5% nem magyar nemzetiségű volt. A 19. század
második felében már csökkent ez az arány, de még mindig magasabb volt, mint a
magyaroké. Hazánkban viszonylag széles jogkörű és lehetőségű nemzetiségi autonóm
jellegű testületek alakultak ki.
Nemzetiségek sajátosságait, identitását és az adott állammal való kapcsolatát
erőteljesen befolyásolta, hogy az adott népcsoport milyen körülmények között került az
adott állam fennhatósága alá. A múltban egyszerűbb volt a helyzet akkor, amikor
önkéntesen kisebbségi sorba került bevándorolt emberek népcsoportjáról van szó. Ilyen
esetben egyértelműbb és kedvezőbb viszony alakult ki a nemzetiség és az állam között.
Ezzel szemben súlyos társadalmi problémák merültek fel, a kényszerrel odakerült
kisebbségek esetén. Igaz, hogy időnként a betelepült nemzetiségek és a magyar állam
között is kialakulhat ellentét. A történelem folyamán lejátszódott események azonban
nem határozzák meg a nemzetiségek mai helyzetét az állammal. Nem az a fontos - ,
hogy mikor kerültek egyes nemzetiségeink jelenlegi lakóhelyükre, és hogy a múltban
milyen konfliktusaik voltak elődeik között - , hanem a jelen helyzet és viszonyok.2
2 Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó 1981. 44-45 oldal
5
2. A nemzeti kisebbség fogalma
A ma Európája sokszínű akár a nemzeteket, a nemzetiségeket, vagy a kisebbségeket
tekintve. Ezért is fontos, hogy ezeket a fogalmakat pontosan használjuk. A fogalmi
meghatározások a szakirodalomban nagyon változatosak, Ferdinand Tönnies az emberi
közösségek két alapvető csoportját különbözteti meg.3 Az első csoportba tartoznak azok
a közösségek, melyek a tradicionális társadalom vérségi- származásbeli természetes
közösségei, melynek tagjai ismerik egymást, rendszeresen érintkeznek egymással. A
másik csoportba a társadalmi típusú szerveződésű közösségeket sorolja. Ebben a
közösségi formában a tagokat személyes tapasztalat nem köti össze. A modernisták
szerint a nemzet fogalma az utóbbi meghatározást fedi le. Az evolucionisták szerint a
nemzet a legmagasabb rendű természetes társadalmi típusú közösség. A romantika
korában Herder így fogalmaz: „ A nemzet természetes, a régi korokból, az etnikumból
fakadó, arra ráépülő, azt meghaladó magasabb minőség, a legmagasabb szintű
Gemeinschaft”4
A nemzet fogalmán sokat vitatkoztak és vitatkoznak, az utóbbi századokban de a
nézetek abban megegyeznek, hogy a nemzet fogalma egyszerre kötődik a
modernizmushoz, az államhoz, és az etnicitáshoz. A 19. században vált meghatározó
tényezővé a politikai legitimáció elméletévé. Meg kell említeni, hogy emellett a
kulturális tényezők is lényegesek, a vallási hovatartozás, a nyelv és maga az etnicitás. A
nemzetté fejlődésben fontos szerepet játszik a nyelv és az általa közvetített történelmi
szemlélet, hiszen ennek segítségével alkotja meg minden nemzet a saját önértelmezését.
Az államoknak nemzetek szerint kellene megalakulniuk, mert csak így keletkezhet
természetes egyensúly a nemzetek között. Hatékonyabb az államhatalom gyakorlása
azon népesség felett, mely egy nemzethez tartozik, azonos hazafisággal, hasonló
társadalmi tudattal és erkölcsi rendszerrel, valamint sajátosan a nemzetre jellemző
fizikai adottságokkal bír.5 Tehát a nemzet kötődik az államhoz is, léte elképzelhetetlen a
modern állam megjelenése nélkül. A nemzetépítés történhet az államépítéssel
párhuzamosan, de létre jöhet annak ellenkezőjeként is, amikor a centralizáló állam ellen
lázad. A nemzet az állam mellett, vagy ellene fejlődve, de mindenképpen az emberiség
3 Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó 1981. Budapest 51-52. oldal
4 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006. 30 oldal
5 Szamel Lajos: Nemzetiségi jogok és törvények Felelős kiadó: Kilényi József a programiroda vezetője
Budapest 1989. 20. oldal
6
alapvető közösségét alkotja.6 A nemzet fogalmának helyes megértése mellett tisztán kell
látni a nemzetiség fogalmának többrétűségét, s törekedni kell pontos használatára.
Nemzetiség szónak három jelentése van. Az első: valamely nemzethez való
tartozás. Példaként nézzük meg a választ a „milyen nemzetiségű vagy?” kérdésre. Ez
esetben az adott válasz: magyar, német vagy szlovák. Itt tehát a szó azt jelenti, hogy az
illető mely nemzethez tartozik. Ellenben ha az előbb feltett kérdésre a válasz: sváb,
vend vagy székely akkor megértjük a szó második jelentését. Az itt említettek csak egy
nemzet csoportjához tartoznak, tehát a szó nemzeti kisebbséget jelent. A jelenben
leggyakrabban a nemzetiség szót ebben az értelemben a „kisebbségi népcsoport”
jelentésben használjuk. 1968-ban a kislexikon következőképpen határozta meg a
nemzetiség fogalmát „nemzetiség egy állam területén élő, nem az uralkodó nemzethez
tartozó kisebbségi csoport”7. Mai törvényi fogalom: 2011. évi CLXXIX. törvény
meghatározása van érvényben, melyben a nemzetiség fogalmát így határozza meg:
A kisebbség olyan csoport, amely:
nemzeti vagy etnikai kisebbség, legalább egy évszázada honos népcsoport
számát tekintve kisebb, mint az állam lakosságának többi része,
nincs domináns helyzetben,
tagjai etnikai, vallási vagy nyelvi sajátosságokkal rendelkeznek, ami különbözik
a lakosság többi részének jellemzőitől,
a tagok a sajátosságaikat, kultúrájukat, hagyományaikat, nyelvüket, vallásukat,
meg is akarják őrizni, ez jelenti a közösséget összekötő szolidaritás érzését, az
önálló közösségi tudatot.8
A nemzeti kisebbség alatt a magyar törvény egy már kialakult kultúrnemzet azon részét
érti, amely egy másik (nemzet) államban él, szerepe nem domináns és számszerűen
kisebbséget alkot. A 1993. évi törvény az olyan csoportra, amely még modern nemzetté
nem formálódott és anyaországgal nem rendelkezik, mint a cigányság, az „etnikai
kisebbség” elnevezést használja. A kisebbség létezésének alapkövetelménye, hogy
6 Győri Szabó Róbert : Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006. 48 oldal
7 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 46 oldal
8 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006. 48 oldal
7
tagjai legyenek tudatában annak, hogy csoportjuk valamely lényeges szempontból más,
eltér a többségtől. Fontos az is, hogy a többség tudatában legyen a kisebbségi csoport
különbözőségének, és egyetértsen a különbözőség védelmének biztosításában.9
2.1. A kisebbségek tipológiája
Ma korunkban szinte minden földrészen, de különösen Európában, az Európai Unió
országaiban a nemzetek, nemzetiségek, etnikumok sokszínű egymás mellett élése
jellemző. Ezen emberi közösségeken belül meghatározó az egyén számára, hogy mely
nemzethez, nemzetiséghez vagy etnikumhoz tartozik. Ezért fontos ismernünk a
kisebbségek csoportjait és jellemző vonásait. A nemzetiségek típusba sorolása többféle
szempont alapján lehetséges, lehet szempont a földrajzi fekvés, a történelmi fejlődés
sajátosságai, a nyelv, a társadalmi szerkezet. Ezek a szempontok önmagukban még nem
elegendőek, ki kell egészíteni csak a nemzetiségi csoportokra jellemző szempontokkal.
Erre tett kísérletet Juraj Zvara, aki a nemzetiségi kérdés szlovák szakértője, aki
Csehszlovákiát és a szomszédos országok egyes területeit tanulmányozta. A szlovák
szerző modellje10
a következő:
I. A regionális tipológiájában a történelmi és települési kritérium összekapcsolása
alapján három nemzetiségi típust különböztet meg.
Az első típusba azok a nemzetiségi csoportok tartoznak, akik ősidők óta az adott
területen élnek, más etnikumok tagjaitól körülvéve, és nem tartoznak az adott
állam határain túli etnikumok és nemzetek egyikéhez sem.
A második típusba tartozik a lakosság 15-18. századbeli emigrációja. Ez a típus
nem az etnikai határokon, hanem más etnikum lakta területen él. (pl. a
magyarországi szlovákok)
A harmadik csoportot egy átmeneti típus alkotja, melyet a szerző a határ menti
típusba sorol.
9 Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006. 48-49 oldal
10 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó Budapest 1977. 60 oldal
8
Itt a lakosság etnikai keveredések vonalán, az államhatárok mentén jött létre, például az
első világháborút követő békeszerződések következtében. Erre a csoportja jellemző,
hogy az etnikai összetartozás kiemelkedően fejlett tudatát őrizték meg, és intenzív
nemzeti életet élnek. (legjellemzőbb példaként lehet megemlíteni a Szlovákia-Románia
területén élő honfitársainkat)
II. Nemzetiségi politika oldaláról megközelítve a kisebbségi törekvések kritériumát
tartja döntőnek Zvara a típusba sorolásnál, amely alapján két típust különböztet meg:
Az egyik típus ugyanolyan bánásmódot kíván az államtól, mint amilyenben
minden más állampolgár részesül. Kívánsága az e csoportba tartozóknak az
állam nemzeti életbe való integrálódás és a lehető leggyorsabb asszimilálódás.
A másik típus különleges jogokat és pozitív intézkedéseket kíván az államtól,
melyek sajátos kisebbségi jellegének megőrzéséhez szükséges.
III. Itt történelmi és új kisebbségeket különböztetünk meg:
Történelmi típusba azokat soroljuk, akik hosszabb idő óta kisebbségi sorban
élnek, ez határmódosítás vagy kényszer áttelepítés során kialakult kisebbséget
jelent.( pl. Szlovákiában élő magyarok)
Az új kisebbségek közé azok tartoznak, akik nemrég kerültek kisebbségi sorba.
Ezek általában önkéntes kisebbségeknek is minősíthetőek.(pl. vendégmunkások,
bevándoroltak, Izrael által elfoglalt területén élő arabok). 11
Érdemes a fenti kísérletet kiegészíteni néhány, az ENSZ dokumentumban nem szereplő
szemponttal. Pontosabbá teheti a csoportok megismerését a mennyiségi szempont
alkalmazása. A kisebbséghez sorolásnak alsó határa nincs, felső határát viszont
meghatározza, hogy kisebb létszámú legyen, mint a lakosság többi része, aki az adott
ország nemzetét alkotja. A mennyiségi szempont azért fontos, mert egy adott közösség
létszámának mindig gyakorlati jelentése van, például a Spanyolországban egy tömbben
élő katalánok létszámuknál fogva nagy súllyal bírnak, fejlett iparral és kultúrával
rendelkeznek s ennél fogva ezt az államhatalomnak respektálnia kell.
11
Kántor Zoltán : Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről Rejtjel Kiadó Budapest 2005. 153-157.
oldal
9
Fontos szempont az elhelyezkedés és a település-forma, e szempontnak az ENSZ
dokumentum is nagy jelentőséget tulajdonít, e szerint megkülönböztetjük a határ menti,
a határtól távol lévő, az egy tömbben létező, vagy szórványban élő települést. A fenti
szempontok mutatják meg, hogy az e szerint elkülönített csoportok életében hogyan
alakul a nemzetiségi politika és milyen fokú lesz a nemzetiségi összetartó erő.
Természetes, hogy kisebb a szórványban élő nemzetiségek kohéziós ereje, mint a nagy
tömbben élőké. Ezt a szempontot figyelembe véve a szomszédos országban élő
magyarok a nagyobb, vagy tömbben élő kisebbségi csoportokhoz tartoznak. Az ENSZ
dokumentum harmadik szempontja a kisebbség állampolgársága. Magyarországon mi
megkülönböztetjük az állampolgársággal bíró nemzetiségieket, az állampolgársággal
nem rendelkező idegenektől. Európa országaiban ez ideig sokkal jellemzőbb volt, hogy
a nemzetiségeket kisebbségnek tekintették oly módon is, hogy az állampolgárságot meg
sem kapták. A vizsgálódás szempontja lehet az is, hogy az adott nemzetiségi egyén
nemzeti államban vagy többnemzetiségű államban él-e. Figyelembe kell venni az állam
nemzeti jellegét, mely szempont szerint felmerül a nemzeti jog szerinti támasztott igény
is. Szokás még azt is vizsgálni, hogy milyen a nemzetiség eredete, s hogyan alakul az
államhoz való kapcsolata. E szerint három csoportot különböztetünk meg:
a, a nemzetiség az állam alapítása előtt került jelenlegi lakhelyére
b, az állam alapítása során került az államba
c, az állam alapítása után került jelenlegi lakhelyére.12
A típusba sorolás alapvető és kiegészítő szempontjait figyelembe véve lehet
ezek jellemzőinek eredményeként meghatározni a nemzetiségi törekvések jellegét,
melyet az ENSZ dokumentum az utolsó helyen tárgyal. Ebből a szempontból bőséges
példatárral rendelkezünk, például a franciaországi németek csak saját megkülönböztető
jegyeiket és kultúrájukat kívánják megőrizni, ugyanakkor más franciaországi
népcsoportok közigazgatási és kulturális önkormányzati igénnyel is fellépnek. Fenti
szempontok taglalása segítséget nyújthat számunkra, hogy a különféle nemzetiségi
típusba tartozó csoportok tagjait identitásbeli-kulturális vagy jogi szempontból jobban
megértsük.
12
Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó 1997 80-86 oldal
10
3. Nemzetiségek jogai Európában
A történelem során Európában két alapvetően hagyományos nemzetfelfogás alakult ki.
Elsőként a politikai nemzet, államnemzet, amelynek jellemzői a közös terület,
ugyanazon jogi- politikai és gazdasági hovatartozás. E tekintetben a nemzet az
állampolgári viszonyt jelenti, és így a közös politikai részvételen alapuló kollektív
szuverenitást is. A modell legfőképpen Nyugat- Európában jellemző. Eredendően a
politikai nemzet- államnemzet felfogás Franciaországból származik. A szakirodalom
úgy fogalmaz, hogy ezen kifejezés ugyanazon jelentéssel bír, mint a polgári nemzet. A
polgári nemzet fogalma során megállapítható „az állam egybeesik a nemzettel,
mindazok, akik az adott állam területén élnek, függetlenül a nyelvüktől, a nemzethez
tartoznak”.13
Más megfogalmazásban, amelyet Alain Dieckhoff tett a múltban „a
polgárok szabad szövetsége, racionális és önkéntes politikai konstrukció”. E fogalomból
megállapítható, hogy a politikai nemzet a közös politikai múlt és berendezkedés
egyesítő erején nyugszik, és ez adja a Francia nemzet felfogás alapját. Ez az eszme
nyújtja a többségelvű felfogás érvényesülését, amely együttesen torkollik a demokrácia
alapjába. Az ilyen alapokon működő nemzetekben mindenki egyenlő az állampolgári
jogát tekintve, de ez nem elegendő ahhoz, hogy egy adott államban egy nemzeti és
etnikai kisebbség létezzen. Ez a felfogás azt jelenti, hogy miután az állampolgársága
automatikusan köt valakit egy nemzethez, nem ismerik el, hogy a nemzetiségek élnek
az adott ország területén.14
Az eszme gyakorlati megvalósulása során a politikai
nemzetben élő etnikumok elkezdték az adott államot saját maguknak tekinteni.
Megtettek minden olyan lépést, bevezettek minden olyan eszközt, amely elősegítette az
egy állam- egy nemzet elv megvalósulását. Franciaország ennek az eszmének a
segítségével valósította meg saját területén az etnikumok visszaszorítását. A XX.
századra elérték, hogy csak nem egynyelvű állammá váltak, és teljesen felszámolták az
etnikai kisebbségeket. Az idő során az európai államok többsége államnemzetként
alakultak meg, tekintet nélkül arra, hogy nem homogének hanem gyakorlatilag több
nemzetiségűek, ahol a nemzetiségek aránya akár 50%-ot is meghaladhatja. Ez azt
jelenti, hogy az etnikai homogenitás (ilyen eset kizárólag Portugáliában fordul elő).
Ebből kifolyólag az Európa Tanács az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok
13
Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 36. oldal 14
Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 37. oldal
11
Védelméről szóló Egyezményének 14. cikkelyében megfogalmazott antidiszkrimináció
elvére tekintettel az etnikai valóságot állandó tényezőnek, az államok politikai
megszervezését pedig változó tényezőnek kell tekinteni. Egyszerűbben megfogalmazva:
„a nemzetállam mint a társadalom politikai megszervezésének leggyakoribb modellje,
elméletileg és gyakorlatilag is elavulttá vált.15
Megállapítható, hogy az ilyen
nemzetállamok multinacionális formát igényelnek. A forma elérésének előfeltétele az
államon belüli reformok véghezvitele, valamint az integráció, mint eszköz
szükségessége az etnikai közösségek közötti konfliktusok legyőzése érdekében. Ha
hosszú távra tekintünk kiderül, hogy ez az egyetlen egy racionális megoldás az európai
nemzetiségi konfliktusok elkerülése végett.
A második kialakult nemzetet Európában kultúrnemzet elnevezéssel illették.
Jellemzői közé sorolható egy adott területen a nyelv és kultúra azonossága, a közös
származás mítosza vagy valósága. A Rajnától keletre alakult ki, német eredetű, a közép-
és kelet európai államok felsorakoztatásával. Ez esetben az állam és nemzet viszonya
már bonyolultabb összetételű. A kultúrnemzet egy történeti közösség, amely különböző
nemzeti kulturális és származási szempontokra épülő összetartozás-tudat által
definiálható. A Rajnától keletre a birodalmi térségekben nem tudtak kialakulni az
államok, és ez eredményezte a kultúrnemzet létrejöttét. A kultúrnemzet alapját képezte
a nyelv egységesítése, a nemzeti eposz megírása és a népi hagyományok összegyűjtése.
A nyugati fejlődéshez képest e területen a fejlődés jóval gyengébb alapokon nyugodott.
Ebben a térségben az etnikumok földrajzilag jelentősen összekeveredtek egymással, és a
rendkívül sokrétű identitás vezetett el egy sikertelenebb időszakhoz. Európa nagy részét
a kultúrnemzeti felfogás a létező államoktól területileg eltérő nemzetállamok létrejöttét
eredményezte. Ezeken a területeken a nacionalizmus és az állam viszonya két irányba
ágazik, az egyik az egyesítő jelleg, ennek példája Olaszország, Németország,
Lengyelország. Azonban itt hiányoztak a kultúrák politikai keretei. A másik eset, a
szeparatista nacionalizmus. Ez a jelleg a többnemzetiségű államok területén letelepedett
domináns csoportoknál alakult ki.(Magyarország, Görögország)
15
Christoph Pan: A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak védelme; Az európai kisebbségi jogvédelmi
rendszer Kisebbségekért Pro Minoritate Alapítvány Kisebbségpolitikai Szemle Pro Minoritate Alapítvány
Budapest 1997 III. szám 12-18. oldal
12
A kultúrnemzeti felfogásnak két alváltozata jelent meg Közép-Európában. Ebből
az első, hogy a térség három történelmi államának történelmi etnikumai
megpróbálkoztak mind a politikai nemzet, mind pedig a kultúrnemzet egyidejű
kiépítésével. A nemzettudatok jelen esetben erősek voltak, ráadásul terület is volt,
amelyet el kívántak foglalni, azonban e terület meghaladta a kultúrnemzet fogalmát.
Törekvéseik kudarcot vallottak ám a térségbe hamar megérkeztek a modernizáció és a
demokratizáció alapjai. A második alváltozat keretében megállapítható, hogy a kelet-
európai és balkáni népcsoportok csak rövid ideig rendelkeztek önálló állammal.
Ellentétben az első változattal itt nem tapasztalható a politikai burok megléte, mégis
azonban ezek az etnikumok jóval nagyobb területű államot kívántak maguknak mint
amit ők maguk kultúrnemzetként kitöltenének.16
Törekvésük sikerrel járt, a XX. század
elején elindult az állami és nemzeti fejlődés folyamata.
3.1. A nemzetiségi jogok törvényi szabályozása és a nemzetközi jog
A nemzetiségek jogát az idők során több törvény is pontokba foglalta. A szabályozás az
évek során rengeteg változáson ment keresztül, de csíráiban végső soron nem változott.
A 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségiek jogáról tételesen felsorolja azokat a
nemzetközi politikai és jogi dokumentumokat, amelyeket a törvényalkotók az egyéb
nemzetközi dokumentumok mellett a leghangsúlyosabban figyelembe vesznek.
Mindezek közül a legfontosabb, az Egyesült Nemzetek Alapokmányának rendelkezései.
Ezek a következők:
„1. cikk Az Egyesült Nemzetek célja az: …3. gazdasági, szociális,
kulturális vagy emberbaráti jellegű nemzetközi feladatok megoldása
útján, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki
részére, fajra, nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő
tiszteletben tartásának előmozdítása és támogatása révén nemzetközi
együttműködést létesítsen”;
„13. cikk 1. A Közgyűlés tanulmányozást kezdeményez és ajánlásokat
tesz abból a célból, hogy b) a nemzetközi együttműködést gazdasági,
16
Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 40. oldal
13
szociális, kulturális, nevelésügyi és egészségügyi téren előmozdítsa és az
alapvető emberi jogoknak és szabadságoknak mindenki részére, fajra,
nemre, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül történő megvalósulását
elősegítse”.
„55. cikk Abból a célból, hogy létrejöhessenek az állandóságnak és
jólétnek azok a feltételei, amelyek a nemzetek között a népeket megillető
egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletbe tartásán alapuló
békés és baráti kapcsolatokhoz szükségesek, az Egyesült Nemzetek elő
fogja mozdítani: c) az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak
mindenki részére, fajra, nemre, nyelvre, vagy vallásra való tekintet nélkül
történő általános tiszteletben tartását”.
„56. cikk valamennyi tag kötelezi magát arra, hogy az 55. cikkben
felsorolt célok elérése érdekében a szervezettel együttesen és külön
együttműködik”.
Következő fontos dokumentum az ENSZ közgyűlése 1948. december 10-i
ülésén elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amely a tagállamokat az
egyezményben foglalt jogok garantálására kötelezte.17
Ezt a kötelezettséget az Emberi
Jogok Egyetemes Nyilatkozata tételesen megfogalmazza: így tehát 2. cikk: „A jelen
nyilatkozatban megfogalmazott összes jogok és szabadságok fajra, színre, nemre,
nyelvre, vallásra, politikai vagy más véleményre, nemzeti vagy társadalmi
származásra, vagyonra, születésre vagy más körülményre vonatkozó mindennemű
megkülönböztetés nélkül mindenkit megilletnek”. Nemzetközi jogi szempontból
jelentős megállapodást eredményezett a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya amelyet az ENSZ Közgyűlése 1976. december 16-án fogadott el.18
Az okmány 2. cikke kimondja, hogy a részes államok, saját területükön tartózkodó,
illetve joghatóságuk alatt álló minden személyt – fajra, nemre, nyelvre, vallásra tekintet
nélkül – kötelezniük kell az Egyezségokmányban felsorolt jogok tiszteletben tartására
és biztosítására. Az Egyezségokmány 27. cikke a kisebbségi jogokat elismeri, amikor
kimondja, hogy: „Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek
17
Bodáné Pálok Judit- Cseresnyés János- Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon
Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 25. oldal 18
Lásd bővebben 1976. évi VIII. törvény az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966.
december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről
14
élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot,
hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat
vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják”.
1990 novemberében Párizsban megrendezésre került az Európai Biztonsági és
Együttműködési Értekezlet részt vevő államai állam-és kormányfői találkozója. Itt
hozták létre a Párizsi Chartát az új Európáért című dokumentumot. Ennek értelmében az
emberi jogok és alapvető szabadságjogok valamennyi embernek születésétől fogva
elidegeníthetetlen és a törvény által biztosított jogai. Szakdolgozati témám
szempontjából a Charta egyik kiemelkedő jelentőséggel bíró rendelkezése, miszerint:
„Megerősítjük azt, hogy a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási
identitása védelmet élvez és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van
szabadon kifejezni, megőrizni és fejleszteni ezen identitást, megkülönböztetéstől
mentesen és a törvény előtti teljes egyenlőség alapján.”19
Megállapíthatjuk tehát, hogy a nemzetközi jog az egyénekre alapozott általános
emberi jogoktól fokozatosan fejlődött a népcsoportok jogait számításba vevő és a
diszkrimináció puszta tilalmát meghaladó, kisebbségvédelmi célú különleges
intézkedéseket szorgalmazó megoldások felé.20
4. A nemzetiségek csoportjai Magyarországon
Magyarországi nemzetiségek kis számban szórványosan helyezkednek el, keverten
élnek más nemzetiségű lakosokkal együtt. A magyarországi nemzetiségi csoportok mai
elhelyezkedése a következőképpen alakult. Nyugat-Magyarország és a Dunántúli-
középhegység németsége keleti- dunai- bajor nyelvjárást beszél, melyre a múltban a
bécsi köznyelv is hatott. A baranyai- tolnai területeken a Bács megyei és a keleti
szórványokban élő német rajnai frank nyelvjárást, Szatmárban sváb, a Tokaj- Hegyalján
rajnai frank nyelvjárásokat beszélnek. Ugyanakkor ismeretesek hazánkban a keleti
frank, a mózeli frank és alemann nyelvjárások is. A magyarországi délszlávok több
etnikai nyelvi csoportot alkotnak, a bunyevácok Bács megye déli részén élnek. A
19
Bodáné Pálok Judit, Cseresnyés János, Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon
Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 26. oldal 20
Bodáné Pálok Judit, Cseresnyés János, Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek jogai Magyarországon
Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994 27. oldal
15
sokacok négy alcsoportja ismert: a bácskaiak, a mohácsiak, az úgynevezett falusiak,
valamint a Dráva-mellékiek. A bosnyákok Baranya megyében laknak. A horvátok
alcsoportjai és több szórványban fordulnak elő. A Dráva- mellékiek, a somogyiak, a
Mura-mellékiek Nyugat-Magyarországon laknak. A rác-horvátok Bács és Pest
megyében élnek. A szlovének hét Vas megyei faluban telepedtek le. A szerbeknek is
három település csoportja említhető meg: a mohács környékiek, a Békés és Csongrád
megyeiek és a Pest környékiek. A magyarországi szlovákok három nyelvi szigete a
Dunántúl északi részén Komárom és Veszprém megyében valamint Nógrád és Pest
megyék területén, Békés és Csanád megyében valamint Borsod- Abaúj- Zemplén és
Szabolcs megye területén található. Mindhárom nyelvi sziget a szlovák más nyelvjárását
beszéli. A magyarországi románok Hajdú- Bihar, Békés és Csongrád megye falvaiban
élnek elszórtan. Magyarország mai nemzeti lakossága kétnyelvű. Az öregek nagyobb
része jobban beszéli anyanyelvét, mint a magyart. A nemzetiségi többség azonban
magyarul jobban fejezi ki magát, mint anyanyelvén. Napjainkban, mint mindenhol
világszerte Magyarországon is a nemzetiségi tudat és öntudat erősödő tendenciát mutat,
s ezt elősegíti államunk is amikor elősegíti a nemzetiségi nyelvi oktatást és a
nemzetiségi kultúra ápolását.21
4.1. Elismert nemzetiségek Magyarországon
A mai korban a magyarországi nemzetiségek kis létszámú szórványban élő csoportok,
amelyet etnikai származási kötelékek fűznek más országokban élő nemzetekhez.22
.
Magyarország területére évszázadokkal ezelőtt az államalapítás előtt, az államalapítás
után általában önkéntes bevándorlás útján kerültek olyan időszakban, amikor nem volt
kialakult nemzetük. Ezért leszármazottjaikat tekintjük a mai magyarországi nemzetiségi
kisebbségeknek. Azért is, mert ők egy önálló állam nemzeti keretében élnek
nemzetiségi sorban, és más állam területén is élnek kisebb csoportjaik.
Magyarország a nemzetiségi jogokat törvénycikkekben foglalták össze, és az
alkotmány szerves részévé tették. A 2011. év CLXXIX törvény 1. fejezet 1.§ (1)
bekezdésében így fogalmaz: „Nemzetiségnek számít minden olyan- Magyarország
területén legalább egy évszázada honos- népcsoport, amely az állam lakossága körében
21
Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Kiadó Budapest 1981. 51-52 oldal 22
Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség. Kossuth Könyvkiadó 1997 89 oldal
16
számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és
hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz
bizonyosságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik
érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul”.23
Ha az elismert nemzetiségeken kívül
további kisebbség kíván bizonyságot tenni arról, hogy megfelel a törvényben
megfogalmazott feltételeknek, legalább ezer, magát e kisebbséghez tartozó
választópolgár e tárgykörben a népi kezdeményezésre vonatkozó aláírásgyűjtő íveket az
Országos Választási Bizottság elnökének nyújtja be. Az eljárás keretében az Országos
Választási Bizottság köteles kikérni a Magyar Tudományos Akadémia elnökének
állásfoglalását a törvényi feltételek fennállásáról.24
A 2001-es évi népszámlálás során Magyarország 3157 települése közül az
összes kisebbségiek létszáma együttvéve 53 településen haladta meg a népességben
betöltött 50%-os arányt. A kisebbségi kötődést megvallók közül 442739 személy
majdnem fele cigány, valamivel több, mint negyede német és a fennmaradó negyedet a
további 11 nevesített kisebbség jellemzi. „E törvény értelmében nemzetiségnek
minősül: a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a
ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán”.25
Ezzel szemben a 2011 népszámlálás
szerint a magukat valamely nemzetiséghez tartozónak vallók száma 2001-óta a legtöbb
hazai nemzetiséget tekintve jelentős mértékben növekedett. Magyarországon a
legnépesebb hazai nemzetiség a cigányság. 2011. október 1-jén 315 ezren vallották
magukat cigány nemzetiséghez tartozónak, másfélszer annyian mint 2001-ben. 186 ezer
fővel a németeké a második legnagyobb létszámú hazai nemzetiség.26
A 2011-es
Alaptörvény és Kállai Ernő kisebbségi biztos javaslatára változik „nemzeti és etnikai
kisebbségek”-ről „nemzetiségek”-re. Az új szóhasználat egyrészt a kisebbségek
egyenjogúságát fejezi ki, másrészt a magyar jogtörténeti hagyományokhoz tér vissza.27
23
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 1. fejezet 1.§ (1) bekezdés 24
2/2006. (I. 30.) AB határozat összefoglalása Magyar Közlöny 2006. évi 9. számában
Alkotmánybírósági közlöny: XV. évf. 1. szám 25
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. fejezet 1.§ (1) bekezdés 26
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_orsz_2011.pdf(2013.04.01)
27 Lásd a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlés Biztosának az Országgyűlés Alkotmány-
előkészítő Eseti Bizottsága számára küldött javaslatait.
http://www.parlament.hu/biz/aeb/info/nemzeti_etnikai.pdf (Letöltés dátuma: 2013. 04. 01.)
17
4.2. El nem ismert nemzetiségek
Egy adott nemzet, etnikum különböző regionális formái nem tekinthetők kisebbségnek,
például Magyarországon a palócok. Sokszor eldönthetetlen, hogy külön etnikumról
(nyelvről) vagy egy etnikum (nyelv) regionális változatáról van-e szó.28
Magyarországon számos, törvényben el nem ismert nemzetiséghez tartozó
ember él. Egy részük nem akart vagy nem tudott megfelelni a törvényi elismerés
feltételeinek. A nemzeti kisebbséggé nyilvánításhoz népi kezdeményezésre van
szükség. Ehhez az szükséges, hogy legalább ezer, magát a közösséghez tartozónak valló
magyar állampolgár kérje ezt az Országgyűléstől, amely dönt a kérelemről. Az
országgyűlés elsősorban azt vizsgálja, hogy megfelel-e az adott népcsoport a
törvényben szereplő feltételeknek, a kisebbség kritériumának, azaz nyelvében,
kultúrájában, hagyományaiban különböznie kell a többségtől, s legalább százéves
Magyarországi múlttal kell rendelkeznie. A fentiek alapján a következő nemzetiségek
nem tartoznak a törvényben elismert nemzetiségekhez: a zsidók, a kínaiak, az arabok, a
bunyevácok.
1989 és 1990 között az első kisebbségi törvénytervezetek még nemzetiségként
számoltak a zsidósággal.1993-ban széleskörű vita bontakozott ki, hogy egyáltalán
nemzetiségnek tekinthetjük őket. A zsidók véleménye is megoszlott, ki elfogadta magát
annak, ki pedig nem. Végül a zsidóság, mint addigi nemzetiség lemond ezen státusáról.
Egészen 2005-ig egyáltalán nem merült fel igény, népi kezdeményezés lefolytatására.
2005 őszén felmerült az igény ennek a megváltoztatására. A probléma megoldását négy
magánszemély kérte az Országos Választási Bizottságtól, hogy a kisebbségi törvény
előírásai szerint megkezdhesse annak az ezer támogató aláírásnak az összegyűjtését,
amely szükséges ahhoz, hogy bekerüljenek a bejegyzett nemzetiségi kisebbségek közé.
Mind a testület, mind pedig az Alkotmánybíróság jóváhagyta a kezdeményezést. Abban
az esetben, ha sikerül elérni a megfelelő számú aláírást, az Országgyűlés kétharmados
többséggel hivatott a kezdeményezésről dönteni. A döntéshozatalhoz szükséges a
Magyar Tudományos Akadémia előzetes állásfoglalása. Közben a viták tovább
folytatódnak, a zsidók véleménye szerint lehet valaki kettős identitású is, azaz magyar
és zsidó egyaránt. A mai szociológiai felfogás szerint a hazai zsidóság fele
28
Győri Szabó Róbert:Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó Budapest 2006 49. oldal
18
asszimilálódott zsidó vallású magyar lett, vagy szimplán magyar, avagy európai. Ezzel
szemben egynegyedük kettős kötődését vallja, egyötödük pedig Magyarországon élő
zsidóként határozta meg identitását.29
Végül nem fogadta el Magyarország a zsidókat
államilag elismert nemzetiségként.
5. A magyarországi nemzetiségek jogai
Magyarországon a kisebbségi jogok elismerése hosszú és lassú fejlődési folyamat volt,
és évszázadokig megoldatlan probléma volt. Az 1848/49-es szabadságharc bukása után
is több évtized volt szükséges e probléma viszonylagos megszűnésére.
Továbbra is az előzményeknél maradva megemlíthető, hogy az 1867-es osztrák-
magyar kiegyezés visszaállította Magyarország szuverenitását, azonban a nemzetiségek
helyzetét nem rendezte. Ebben az időszakban a magyarok az ország lakosságának
kevesebb, mint 50 %-át alkották, így a nemzetiségi jogok rendezése központi igényként
merült fel. Erre respektálva az Országgyűlés 1868-ban elfogadta a nemzetiségek
jogairól szóló 1868. évi XLIV. törvénycikket.30
E törvénynek rendkívül nagy
hiányosságát eredményezte azon tény, hogy a mindennapi életben csak kevéssé valósult
meg.
A 20. század első felében sem történt változás. Az 1948. december 10-én
elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata még említést sem tett a kisebbség
fogalmáról. A „nemzeti kisebbséghez tartozás” az 1950. november 4-én aláírt Emberi
Jogok Európai Egyezményének 14. cikkében jelent meg. Ekkor még nem létezik
egységes, általánosan elismert fogalom, ami kisebbségre vonatkozik. A nemzeti
kisebbségek védelméről alkotott ET keretegyezmény az egyes országokra bízza a
nemzeti kisebbségek fogalmának meghatározását.31
A 20. század második felében 1993-ig a magyarországi nemzetiségek helyzetét
kizárólag miniszteri rendeletek taglalták. E jogalkotási forma azonban nem
eredményezett megfelelő végrehajtást. Ebből kifolyólag még ugyanebben az évben
29
Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006 399. oldal 30
Lásd bővebben: 1868. évi XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában. 31
A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény Európa Tanács 1995
19
elfogadásra került a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény. Itt
megszületett egy új szabályozás, miszerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai
kisebbségek országos és helyi kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre.32
Az idők
során ez a törvényi szabályozás is elavultnak bizonyult, és megszületett a mai hatályos
nemzetiségi törvény a 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól. A törvény
legfontosabb célja, hogy az évszázadok óta Magyarországon élő nemzetiségek saját
kultúrájukat megőrizzék és anyanyelvüket ápolják. A törvény központi eleme az egyéni
és közösségi jogok biztosítása.
Figyelemre méltó tény, hogy bővülés tapasztalható az 1993. évi LXXVII.
törvénnyel szemben. A 2011. évi CLXXIX. törvény valósítja meg a nemzetiségek
alapvető jogainak rendszerezését, s így a nemzetiségekről szóló sarkalatos törvénnyé
válik. Fontos előrelépés, hogy meghatározza az egyéni és közösségi jogokat, bővíti és
pontosítja az értelmező rendelkezéseket, meghatározza az oktatási-kulturális jogokat és
részletesen szabályozza a médiajogokat.
5.1. Az egyéni nemzetiségi jogok
Magyarországon a nemzetiségekről szóló törvények tekintetében érdemlegesen az
utolsó két törvény emelhető ki. Éppen ezért érdemes a1993. évi LXXVII. törvényt és a
2011. évi CLXXIX. törvényt összehasonlítani az azonosság és az előrelépés
aspektusából. Mindkét törvényi szabályozás középpontjában az az elv áll, miszerint
„Valamely nemzetiséghez való tartozás kinyilvánítása az egyén kizárólagos és
elidegeníthetetlen joga.”33
A 2011. évi törvény igaz hogy később, azonban csekély
módosításokkal lépett csak hatályba. A két törvény ugyanazon megfogalmazásban
tartalmazza a nemzetiségek azon jogait, miszerint:
joguk van a politikai és kulturális esélyegyenlőségre, amelyet az állam
hatékony intézkedésekkel elősegíteni köteles;
joguk van családjuk kapcsán nemzetiségi hagyományok tiszteletére,
családi kapcsolataik ápolására, azon belül az ünnepek anyanyelven
32
Lásd bővebben: 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól. 33
1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól II. fejezet 7.§ (1) bekezdés
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól III. fejezet 11.§ (1) bekezdés
20
történő megtartására, valamint az egyházi szertartások anyanyelvi
lebonyolítására;
szabadon megválasztathatják saját, illetve gyermekük utónevét, joguk
van saját anyanyelvükön történő anyakönyveztetéshez- annak kizárólag
jogszabályi keretek közötti hivatalos okmányban való feltüntetéséhez-, a
nem latin nyelvű bejegyzéseket kötelesek fonetikus, latin betűs
írásmóddal is alkalmazni;
joguk van megismerni anyanyelvüket, történelmüket, kultúrájukat, joguk
van ápolni azt, gyarapítani és továbbadni;
joguk van megtanulni anyanyelvükön beszélni, ehhez biztosítani
számukra a köznevelést, az oktatást és a művelődést;
az állam köteles biztosítani az oktatási és kulturális esélyegyenlőséget;
joguk van, hogy a nemzetiséghez való tartozásukat hivatalos statisztikai
adatgyűjtés alkalmával önkéntesen és névtelenül is megvallhassák. Ezek
az adatok különleges adatnak minősülnek, jogi szabályozást rájuk nézve
a 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az
információs szabadságról szóló törvény tartalmaz.34
külön törvény rendelkezik az egyén nemzetiségi voltával kapcsolatos
személyes adatok védelméről.35
Az 1993. évi törvényben még szabályozási alapot kap az a kritérium, amely kimondja:
„a kisebbséghez tartozó személynek joga van mind az anyaországok és nyelvnemzetek
állami és közösségi intézményeivel, mint a más országokban élő kisebbségekkel való
kapcsolattartásra”36
. Ugyanakkor megállapítható a 2011. évi törvény alapján, ahhoz
hogy egy nemzetiségi egyén magyar állampolgár lehessen nem szükséges az állam
hozzájárulása, erről kizárólag a nemzetközi szerződések illetve egyezmények döntenek.
34
Lásd bővebben: 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezés jogról és az információs
szabadságról 35
Lásd bővebben: 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 7.§-14.§
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól 11.§-16.§ 36
1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 14.§
21
A közéletben való részvételüket tekintve azon minőségre tekintettel, hogy ők a
nemzetiségi társadalom tagjai, nem korlátozható. Ahhoz, hogy érdekeiket érvényre
jutassák a törvény segítséget nyújt, így tehát pártokat és egyesületeket hozhatnak létre.
Saját személyük megfelelő igazolására szolgáló személyazonosító igazolvány vagy más
hatósági igazolvány tekintetében a két törvény akként rendelkezik, hogy a
nemzetiséghez tartozó személy nevét kötelesek nemzetiségi nyelven is feltüntetni.37
A 2011. évi törvény jóval nagyobb hangsúlyt fektet a nemzetiségi oktatásban,
valamint a kulturális életben való részvétel jogának áttekintésére. A nemzetiségi
oktatást egy külön fejezetben reprezentálom, e körben csak a kulturális életben való
részvétel jogával foglalkozom. A kulturális önigazgatás végrehajtásában
kulcsfontosságú szerepet töltenek be a nemzetiségi önkormányzatok. A nemzetiségi
önkormányzat jogosult nemzetiségi kulturális intézmény létrehozására, fenntartására
valamint a fenntartói jog gyakorlására. Az új törvény rögzíti továbbá, hogy az állam
támogatja a nemzetiségi kultúrák tárgyi emlékeinek gyűjtését, nemzetiségiek
könyvkiadását, a törvényeknek és közérdekű közleményeknek nemzetiségeknek
anyanyelvén történő ismertetését.
5.2. Közösségi nemzetiségi jogok
Nemzetiségi jogszabályokat vizsgálva nagy hangsúlyt kap az a kérdés, hogy mit kell
érteni a közösség megnevezése alatt. A törvény helyes értelmezése akkor valósul meg,
ha a jogszabály szövegében a közösség szót az utolsó magyar nemzetiség fogalom
meghatározása szerint értelmezzük. A törvények egyértelműen kinyilvánítják, hogy a
nemzetiségi jogok és kötelezettségek a nemzetiséghez tartozó egyént és a közösséget
akkor illetik meg, ha identitását- törvényi vagy jogszabályi keretek között- kinyilvánítja.
A törvény közösségi nemzetiségi jognak ismeri el a történelmi hagyományokat, a
nyelvet, a kultúrát, annak ápolását és gyarapítását, a közösségi névhasználatot, a
nemzetiségi földrajzi nevek használatát. Ezen felül megállapítható még, hogy ide
tartoznak a nemzetiségi nevelési, valamint oktatási jogok, intézmény létrehozása,
működtetése illetve nemzetközi kapcsolattartás joga.38
Az oktatás területén a két
37
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól 14.§ 16.§ (3) bekezdés 38
http://www.oslovma.hu/index.php/sk/dokumenty/178-dokumenty3-dokumenty3/571-tobb-jogkort-ad-a-
magyarorszagi-kisebbsegeknek-az-uj-torveny (Letöltés dátuma: 2013.04.01)
22
törvény szövege eltérést mutat, a 2011. évi törvény pontosítja a nemzetiségiek
oktatásban való hova tartozását. E szerint a nemzetiségiek jogosultak óvodai, általános
iskolai neveléshez, nemzetiségi kollégiumi ellátáshoz, gimnáziumi, szakközépiskolai,
szakiskolai neveléshez, valamint felsőfokú képzéshez. Magyarország a törvényi
szabályozás által biztosítja számukra a közösségen belüli ünnepek zavartalan
megtartását, építészeti, vallási emlékeik megőrzését, és átörökítését.39
Módosítást fedezhetünk fel az 1993. évi törvénnyel szemben, ez abban
tapasztalható, hogy a 2011. évi törvény már nem szól a közszolgálati rádiók és
televíziók kisebbségi műsorokat sugárzó adásairól. Nem szól továbbá az anyaországból
származó rádió és televízió adások vételéről sem. Az újabb törvényi szabályozásba nem
került be az a rendelkezés, amely kimondja, hogy a kisebbségeknek bár külön
törvényben meghatározott módon, de joguk van az országgyűlési képviseletre.40
Az
1993. évi törvényben a jogalkotók még szólnak a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok
országgyűlési biztosának személyéről, e keretben lefektetik, hogy a biztost az
országgyűlés választja, amelyet megelőz az országos kisebbségi önkormányzat
véleményének a kikérése, e szabályozást a mai Alaptörvény 2. cikk (2) bekezdése is
tartalmaz. Az országgyűlési biztos személyére egészen 2012-ig az állampolgári jogok
országgyűlési biztosáról 1993. évi LIX. törvény rendelkezései voltak irányadóak. Ezt
követően az országgyűlés úgy határozott, hogy 2012-től megszünteti a nemzeti és
etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jogintézményét, a mai szabályozás
szerint e feladatkört az országgyűlési biztos helyettese látja el.41
Mint az előző fejezetekből kiolvasható az 1993. évi LIX. törvény biztosította a
nemzetiségek alapvető egyéni és közösségi jogait, addig a 2011. évi CLXXIX. törvény
mindkét területen előrelépést mutat, hiszen az oktatásban-nevelésben, a
kultúraterjesztésben jóval szélesebb jogi keretet biztosít az előző törvénynél.
39
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól IV. fejezet 19. § a) b) c) pontok 40
1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 19.§- 20.§ 41
http://www.kisebbsegiombudsman.hu/kateg-7-1-fooldal.html (Letöltés dátuma: 2013.04.01)
23
6. A nemzetiségek oktatási rendszere Magyarországon
Az Alaptörvény XXIX. cikkének (1) bekezdése szerint: „ A Magyarországon élő
nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar
állampolgárnak joga van önazonossága szabad vallásához és megőrzéséhez. A
Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját
nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az
anyanyelvű oktatáshoz.” Fontos tisztáznunk, hogy az oktatás (anyanyelv használata,
ápolása) minden nemzet és nemzetiség társadalmi fejlődésének alapvető feltétele. A
jogszabályi háttért tekintve a mai hatályos szabályozás szerint az oktatás a kollektív
nemzetségi jogok gerincét alkotja.
6.1. A nemzetségi oktatás rendszere a II. világháború után
Az oktatási rendszer demokratizálásának folyamatában az első legjelentősebb lépés
1945. október 24-én történt. Ebben az időszakban az Ideiglenes Nemzeti Kormány
rendeletével első ízben szabályozta a nemzetiségi oktatást. E rendelet tartalma kiterjed a
gyermekek anyanyelvének iskolai oktatásban történő használatára, ott ahol tíz gyerek
szülője kérte, szavazással lehetett eldönteni, hogy saját anyanyelvét kívánják - e tanítani
mind amellett, hogy megtartják a magyar nyelvet, mint tantárgyat vagy pedig az
anyanyelvük tantárgykénti tanítását kívánják.42
A nemzetiségi népiskolai oktatás
különböző arányokban, de végső soron három típusban valósult meg Magyarországon:
Az A. típus, úgynevezett tiszta anyanyelvi oktatás. Jellemzője, hogy minden
tantárgyat nemzetiségi nyelven tanítottak.
A B. típus keretében a tantárgyakat fele részben magyarul, másik felében
nemzetiségi nyelven oktatták.
42
Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás a II. világháború után História folyóirat 1990/02 História
Alapítvány 1990.
24
A C. típus során a tanítás nyelve magyar volt, nemzetiségi nyelvet csak tantárgy
keretében oktatták.43
1945. októberi miniszterelnöki rendelet és annak végrehajtási utasítása a B típust
elvetve kétlépcsős rendszerré alakította az oktatást, ezen belül nagyobb szerephez jutott
a nemzetiségi tanítási nyelvű iskolatípus. Ebben az időszakban a jogszabályok
semmilyen különbséget nem nevesítettek a nemzetiségiek között, így elvben az előbb
említett miniszteri rendelet mindenkire vonatkozott. A rendelet legszembetűnőbb
hiányossága abban mutatkozik meg, hogy a nemzetiségi anyanyelvi oktatást nem
ismerték el, a nemzetiségeket megillető, alapvető kollektív nemzetiségi jognak, hanem
azt kizárólag külön kérésre kívánták biztosítani. 1946. január 5-én újabb miniszteri
rendelet került elfogadásra, ez rögzíti az oktatás valódi demokratikus szellemű
alapelveit. E keretben az ideiglenes kormány által kiadott rendeletet a választások után
alakult nemzeti kormány végleges rendelete váltotta fel. A szakirodalom szerint
1945/46. tanévben 1173 tanulóval 30 nemzetiségi iskolát üzemeltettek.44
Kezdetben
német nyelvű oktatás Magyarországon nem volt, ez csak az 1949/1950 folyamán
megszületett azon jogszabályokban kerül tisztázásra, amelyek megszüntették a német
nemzetiségű lakosság emberi és állampolgári jogkorlátozásait Magyarországon. A
minisztertanács 1949. októberi és 1950. márciusi rendeletei elismerték a hazai németség
állampolgárságát. A nemzetiségi iskolák hálózati kiépítése az 1950-es évek végére
bontakozott ki. A nemzetiségi iskolák, valamint abban tanulók száma az 1960/61-es
tanévben teljesedett ki, a létszám ilyenkor érte el a legmagasabb értéket. A kétnyelvű
iskolákban 1991-re elérték azt a szintet, miszerint az előzetes adatok által megismert
26540 tanköteles diák helyett már csak 18284 tanuló járt. Ennek egyik okát abban
vélték felfedezni, hogy a nemzetiségi oktatásügy iránt közömbösséget tapasztaltak az
oktatásügyi hatóságok részéről, a másik ok a nemzetiségi szülőknél fellépő
közömbösséggel magyarázták a tanulók számának felére csökkenését. A következő
problémákat vetették fel:
A nemzetiségi oktatásügy irányítását kivették a Művelődésügyi Minisztérium
Nemzetiségi Osztályának hatásköréből, és a Közoktatási Főosztályon egyetlen
főelőadót bíztak meg e feladat ellátásával, akinek ez erejét meghaladta. 1967-
ben a Nemzetiségi Osztályt is megszüntették.
43
Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó 1981 133 oldal 44
Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon. Kossuth Könyvkiadó 1981 134 oldal
25
Nemzetiségi tanerőt addig ne lehessen áthelyezni vagy felmenteni, amíg pótlásra
nem kerül sor.
Kevesellték az anyanyelven tartott órák számát, mert magyarul jól megtanultak
de anyanyelvüket irodalmi szinten nem sajátították el a tanulók. Kifogásolták a
kétnyelvűség módszertanát és kérték ennek a munkának az Országos Pedagógia
Intézet hatáskörébe utalását.
Nemzetiségi oktatással szemben állított követelmények:
A nemzetiségi iskola a magyar iskoláéval azonos színvonalú nevelést, oktatást
biztosítson.
Nemzetiségi anyanyelv és kultúra elsajátításával illessze be a tanulókat anyanyelvi
közösségükbe.
A nemzetiségi iskolanevelő munkájával tegye lehetővé a nemzedék tagjainak, hogy
nemzetiségüket megőrizve illeszkedjenek be a társadalomba.45
A nemzetiségi anyanyelvi és irodalmi oktatás az 1960-as évek második felében is
véglegesített tantervek nélkül folytak. Az Országos Pedagógiai Intézet 1969-től
kidolgozta a nemzetiségi tárgyak tantervét, és 1972-től folyamatosan megjelentette
magyar, valamint horvát-szerb, szlovén, német, román és szlovák nyelven. Ennek célja
abban állt, hogy az 1970-es évek elején még ugyanazt a földrajzot és történelmet
tanították, mint a magyar iskolákban, majd kiegészítő történelem és földrajz tankönyvek
jelentek meg a nemzetiségi általános iskolák és gimnáziumok számára. A kisebbségi
oktatás területén a legnagyobb kérdés a megfelelő pedagógus ellátása volt, mert
nélkülük nem biztosítható az oktatás megfelelő színvonala. A kezdeti pedagógus hiányt
az magyarázta, hogy a nemzetiségi oktatás 1945 után szinte a semmiből indult ki. A
nemzetiségi pedagógusképzés javítása érdekében a tanárképző főiskolák nemzetiségi
tanszékeinek irányítása alá került, így a növekvő igényeknek megfelelően növekedett a
pedagógusképző főiskolákon a nemzetiségi hallgatók száma.46
45
Mátrainé Gorján Mária: A nemzetiségi oktatásügy alakulása az 1945-utáni évtizedekben; Nemzetiségi
tanulmányok Molnár István Tessedik Sámuel Főiskola Kőrös Főiskolai Kar Szarvas- Békéscsaba 2000
185. oldal 46
Kővágó László:Nemzetiségek A mai Magyarországon Kossuth Könyvkiadó 1981 143-144 oldal
26
Ahhoz, hogy mélyebb betekintést nyerjünk a Magyarországon élő kisebbségek
oktatáspolitikájába, meg kell ismernünk azok oktatási rendszert és a magyar
oktatáspolitika kihívásait is. Ezt követően a legnagyobb számban megforduló
kisebbségi csoport, a roma kisebbség oktatási problémáit szeretném bemutatni.
6.2. Oktatáspolitikai problémák
Mivel a kisebbségi identitás megőrzésének kulcsfontosságú feltétele az oktatás, a
nemzeti együttműködésnek szerves részévé kell válnia az oktatás fejlesztésének. E
nemzeti együttműködés szerves részévé kell válnia a szociális ágazatokkal való
együttműködés, valamint az oktatással való tudatos információcsere. Az
együttműködésnek is két iránya kell, hogy legyen: a határon túli magyarság
szempontjából egyaránt fontos az integráció és a globalizáció így Magyarország és az
Unió irányába való tekintés, de a helyi sajátosságok megőrzése is; ugyanakkor a
magyarországi többség szempontjából pedig fontos a határtalanság hangsúlyozása, azaz
a határon túliak felé fordított kiemelt figyelem, amelynek meg kellene jelennie az
anyaországi oktatáspolitikában is.47
Mivel az oktatás kérdése és anyaország általi
támogatottsága szinte minden eddigi kormányzat-kisebbségiegyeztetésen felmerült, úgy
tűnik, hogy a kisebbségben élők lehetőségei ezen a téren javulni fognak. Fontos
állomásaként tekinthető vajdasági magyar oktatási stratégia, amely a 2010-2016
időszakra fogalmazott meg konkrét cselekvési tervet az oktatás fejlesztése, a
gyermek/hallgatói létszám és a színvonal növelése érdekében.48
Az oktatáspolitika
mellett gyakori fogalomként jelenik meg az identitáspolitika is. Ez is egy olyan terület,
amelynek nem kizárólag a határon túli magyar közösségekre, hanem a magyarság
összességére kell vonatkoznia, hiszen nem csak a határon túli közösségeknek van
szükségük, identitásuk megerősítésére és sérelmeik megtárgyalására, hanem a magyar
nemzet egészének is. A nemzeti összetartozás megvalósításának fontos része kell, hogy
legyen az identitáspolitikára fektetett hangsúly.
47
Eplényi Kata, Kovács Eszter, Medgyesi Ádám, Pap Szilárd István, Zsár Virág: Kitekintő elemzések 4.
Nemzetpolitikai elemző Budapest 2010. november 21. oldal 48
http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/10/21/megszuletett_a_vajdasagi_magyar_oktatasi_strategia/
(letöltés dátuma 2013. április 1)
27
6.3. Kisebbségi oktatás formái Magyarországon
A Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003
(XII.17.) Kormányrendelet szerint a nemzeti kisebbségi nevelés és oktatás célja a
tanulók nemzetiségi közösséghez való tartozásának erősítése.49
A Nemzeti Alaptanterv kiadásáról szóló 130/1995. (X. 26.) Kormányrendelet
mellékletében meghatározottak szerint a kisebbségi oktatás több formában valósul meg.
A nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a nemzeti, etnikai
kisebbség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló 32/1997. (XI. 5.) MKM
rendelet (a továbbiakban: irányelv) szerint a Magyarországon élő nemzeti és etnikai
kisebbségek eltérő nyelvállapota és kulturális sajátosságai, valamint a kisebbségek
különbözősége miatt a kisebbségi oktatást a következő oktatási formák szerint lehet
megszervezni:
a) anyanyelvű oktatás,
b) kétnyelvű kisebbségi oktatás,
c) nyelvoktató kisebbségi oktatás,
d) cigány kisebbségi oktatás,
e) kiegészítő kisebbségi oktatás.
A két rendelet szerint az anyanyelvű oktatás célja a teljes értékű kisebbségi oktatás
biztosítása. Az anyanyelvű oktatásban – a magyar nyelv és irodalom kivételével – az
oktató és nevelő munka a kisebbség nyelvén folyik. A pedagógiai program magába
foglalja az anyanyelv és irodalomtantárgy és a népismeret tanterveit. A kétnyelvű
kisebbségi oktatás célja, hogy kiegyensúlyozottan kétnyelvű készségeket alakítson ki. A
kétnyelvű kisebbségi oktatás a nyelvismeret elmélyítésével és tanítási nyelvként való
alkalmazásával járul hozzá a kisebbségi oktatás céljainak megvalósításához. A
nyelvoktató kisebbségi oktatás célja, hogy biztosítsa a tanulók számára anyanyelvük
elsajátítását. A nyelvoktató kisebbségi oktatás a nyelv tanításával, az irodalom és a
kisebbségi népismeret témaköreinek elsajátíttatásával hozzájárul a kisebbségi oktatás
49
Lásd bővebben: 243/2003 (12.17.) a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról
28
céljainak megvalósításához. A nyelvoktató kisebbségi oktatás két formában valósítható
meg:
hagyományos nyelvoktató kisebbségi oktatás, amelyben a tanítás nyelve a
magyar nyelv, a kisebbségi nyelv és irodalom tantárgyat tanítási óra keretében
az első évfolyamtól kell oktatni;
bővített nyelvoktató kisebbségi oktatás, amelynek célja a kétnyelvű kisebbségi,
illetve az anyanyelvű oktatási formára való felkészítés.
A cigány kisebbségi oktatás célja a NAT értelmében, hogy elősegítse a cigány tanulók
iskolai előmenetelét, a tanulók képességeinek megfelelő felzárkóztató, illetve
tehetséggondozó programokkal, amelyek a heti kötelező tanórai foglalkozásokon kívül
tanórán kívüli csoportos vagy egyéni foglalkozásokkal is kiegészülnek. A kiegészítő
kisebbségi oktatás a kisebbségi nyelv és irodalom, továbbá a népismeret elsajátítását
külön megszervezett kötelező tanórai foglalkozások keretében biztosítja. Tartalmára és
időkeretére a nyelvoktató kisebbségi oktatás előírásai érvényesek. A kiegészítő
kisebbségi oktatás a kisebbségi nyelv és irodalom, továbbá a népismeret elsajátítását
külön megszervezett kötelező tanórai foglalkozások keretében biztosítja. Tartalmára és
időkeretére a nyelvoktató kisebbségi oktatás előírásai érvényesek.50
6.4. Roma kisebbségi oktatási politika
A roma gyerekek szegregációja már igen kiskorban elkezdődik. Ennek egyik oka, hogy
a roma gyerekek gyakran nem járnak óvodába. Ezzel máris hátrányba kerülnek a roma
gyerekek, mivel az óvoda fontos feladata, hogy felkészítsék a gyerekeket az iskolára és
szocializálja a gyereket a társas együttlétre. Fontos problémaként jelentkezik, hogy a
roma gyerekek kimaradnak az óvodákból az, hogy nincs elég férőhely. Sok apró
teleülésen nincs óvoda, a romák pedig gyakran tömörülnek apró, elszigetelt, fejletlen
infrastruktúrával rendelkező falvakban. Az roma és a nem roma gyermekek óvodai és
iskolai együttléte során hamar megmutatkoznak a kulturális különbségek, a közösségbe
a roma gyerekek nehezen illeszkednek be. Az általános iskolai statisztikák rendkívül
50
Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a nemzeti és etnikai kisebbségi
általános iskolai nevelés-oktatás helyzetéről 2011/411 31-32 oldal
29
negatív helyzetet reprezentálnak a roma gyerekeket illetően. A 15 éves vagy idősebb
gyerekek 90%-a fejezi be az általános iskolát 8. osztály végére, míg a roma gyerekeknél
csak 44%-a fejezi be 8. osztály végére a tanulmányait. Sokan többször is megbukva, de
befejezik az általános iskolát, így ha a tanulmányaikat, később befejezőket is
figyelembe vesszük, akkor a roma diákok 77%-a végzi el az általános iskolát. Az
általános iskola befejezése után roma gyerekek 25%-a nem folytatja tanulmányit
középiskolában.
Az iskolai szegregáció hatalmas problémát jelent, hiszen a kirekesztés és a
hátrányos megkülönböztetés miatt még kevesebb esélyük van a roma fiataloknak kitörni
az őket körülvevő világból. Négyféle iskolai szegregációt különböztetünk meg. Az első
az iskolák közötti szegregáció, ami lakóterületek szegregálódásával függ össze. A
romák gyakran a város elkülönült részein vagy a falu szélén élnek, egy csoportba
tömörülve. Az ilyen cigány telepekhez közeli iskolák gyakran elgettósodnak. A nem
cigány szülők kiveszik gyerekeiket az ilyen iskolákból és inkább egy másik iskolába
járatják gyereküket. Így a tanulók zöme cigány marad, az oktatás színvonala pedig
egyre romlik. A második típusú szegregáció az iskolán belüli szegregáció. Ilyenkor az
iskolába vegyesen járnak a roma és nem roma tanulók, de a roma gyerekeket
elkülönítve, egy másik osztályban tanítják. Egy felmérés során kiderült, hogy a roma
gyerekek száma a normál osztályokban 45,3%. Ezzel összehasonlítva viszont nagyon
alacsony a számok a speciális képzést nyújtó osztályokban: matematika tagozaton
számuk mindössze 16,2 %, nyelvtagozaton pedig 17,5%. A roma gyerekeket gyakran
küldik kisegítő iskolákba, ahol mint visszamaradott képességű diákokként foglalkoznak
a roma gyerekekkel. A roma diákok száma 25% volt 1975-ben a kisegítő iskolákban,
míg 1992-re számuk 42 %- ra nőtt. Sok roma fiatal magántanulóként végzi az iskolát.
Ilyenkor felmentik az iskolában járás alól, de félévente osztályozó vizsgát kell tennie.51
A középiskolai oktatás tekintve csupán a roma tanulók kétharmada fejezi be általános
iskolai tanulmányait 16 éves korára, míg 14–15%-a 18 éves korára. Az általános iskolát
korábban befejező tanulók 85%-a folytatja tanulmányait középiskolában. A kisegítő
általános iskolai bizonyítvánnyal rendelkezők, speciális szakiskolában folytathatják
tanulmányaikat. Statisztikai adatok és kutatási eredmények szerint a középiskolában
tanulók roma diákok többsége szakképző intézményekbe jár. Ez a roma gyerekek 50%-
51
http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras (Letöltés dátuma: 2013. 04.01.)
30
át takarja, még csupán csak a 14% folytatja tanulmányait, érettségit nyújtó
intézményben.52
A jelenleg alkalmazott pedagógiai gyakorlat nem alkalmas a társadalmi
hátrányok kompenzálására, hiszen a könnyen tanítható homogén csoportokat előnyben
részesítik a tanításnál. Ez szeparációhoz vezet, és a gyengébb képességű diákok még
jobban elmaradnak társaiktól.
A magyar közoktatást erős szelekció és szegregáció jellemzi. A kisebbségeket ért
hátrányokat 3 csoportra oszthatjuk:
társadalmi kirekesztődés, ilyen lehet például a státusz különbségek,
demográfiai jellemzők, vagy az intézményi támogatottság mértéke.
nyelvi-kulturális hátrányok, ilyen például szabad identitás választás jogának
és lehetőségének az érvényesülése, lényegében a kisebbségi jogok
érvényesülése.
hátrányos megkülönböztetés, amely például az emberi jogok sérelme lehet.53
Ahhoz, hogy ezek a problémák kevésbé erősödjenek, valamint inkább eltűnjenek a
színről nagy jelentőséggel bírna, ha az oktatás részévé válhatna a roma kultúra oktatása
is, kezdve a roma zene, történelem, irodalom, művészet megismertetésétől a roma nyelv
tanításáig. A roma diákok többségének csak minimális, vagy egyáltalán nincs ismerete
népének történelméről, semmit vagy nagyon keveset tudnak arról, hogy milyen sok
roma ért el nagyszerű eredményeket kitartással, szorgalommal.54
Tájegységtől, a romák
regionális számarányától függetlenül sok intézményben a roma fiatalok körében a
legnagyobb problémát a pályaválasztás jelenti. Ez az életkori időszak az érintett tanulók
szempontjából a legkritikusabb. Nő a hiányzások száma, csökken a tanulási motiváció.
Az úgynevezett affirmative action, azaz egyenlősítő politikák a kirekesztés
problémájára adnak választ, emellett iskolaszerkezeti reformok szükségesek a
diszkrimináció megszüntetésére. Egy minimum teljesítménystandardokon alapuló
rendszert kellene kialakítani, kompenzációs képességet erősítő fejlesztéseket kellene
alkalmazni a pedagógusoknak. A kisebbségi oktatási programoknak két fajtája van; az
52
http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras (Letöltés dátuma: 2013. 04.01..)
53 http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/ (Letöltés dátuma:
2013. 04.01.) 54
http://sziltop.hu/ (Letöltés dátuma: 2013. 04.04.) Pál Dániel Levente – Szilasi György – Topolay Elek:
A 2002-2009 közötti oktatáspolitika rövid értékelése, különös tekintettel roma honfitársaink edukációjára
Budapest 2009
31
egyik a preferenciális intézkedések, melyek etnikai alapon nyújtanak támogatást,
például kvótákat állapítanak meg a romák számára, és nekik alacsonyabbá teszi a
felvételi ponthatárokat számukra. A másik pedig a fejlesztő intézkedések, ami a
romáknak nyújt segítséget, például külön érettségi felkészítő program indul számukra.
Az antidiszkriminációs politika a hátrányos megkülönböztetés felszámolását szolgálja.
Ezt diszkrimináció tilalmával; szankciók, procedurális garanciák és szabályok
alkalmazásával próbálja elérni. Az állami és független jogvédő szervezetek is segítségre
lehetnek a ilyen törekvésekben, így például az ombudsman konfliktuskezelő és előítélet
kezelő programokat szerveznek.55
A mai közoktatás sikerességének egyik mérvadója, hogy mennyire képes
tanulási sikerhez juttatni hátrányos helyzetű kisebbségeit. Ha megismerjük, milyenek
azok az intézmények, amelyek sikeresek a roma tanulók oktatásában, akkor közelebb
kerülhetünk a roma oktatáspolitika sikertelenségének nyitjához. A PISA adatok56
elemzéséből magyar közoktatás sikeres volt a tanulási eredmények minőségének
javításában; sikertelen volt azonban az oktatási egyenlőtlenségek mérséklésében. A
sikertelenséghez a következő tényezők járulnak hozzá nagyban. A tanulók közötti
különbségek olyan nagyok, hogy azok pedagógiai módszertani gyakorlattal már
kezelhetetlenek. Az iskolán belüli elkülönítés nagyon gyakori: a kudarc elkerülésesének
érdekében „jó osztályok”-at hoznak létre, ahol egy pedagógusnak sikerélményei
vannak, a „rossz osztályok” azonban büntetés egy tanárnak és nap, mint nap kudarcokat
élnek meg.
A kistelepüléseken élő halmozottan hátrányos helyzetű, gyakran roma identitású
lakosság iskolázottsága jóval alacsonyabb szintű, mint a nagyobb településeken élőké.
A közismeretekben való lemaradás nyilvánvalóan csak esti vagy levelező munkarend
szerint működő általános iskolákban és középiskolákban pótolható. A kistelepülések
nehéz anyagi helyzete és az egyre csökkenő állami normatíva miatt ezek elindítására
szinte semmi esély. A cigányság elemi érdeke lenne, hogy ezeket a normatívákat
55
http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/ (Letöltés dátuma:
2013. 04.01.) 56
A PISA (Programme for International Student Assessment) vizsgálat célja annak felmérése, hogy a
közoktatás kereteit hamarosan elhagyó 15 éves tanulók milyen mértékben rendelkeznek azokkal az
alapvető ismeretekkel, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz, a továbbtanuláshoz vagy a
munkába álláshoz szükségesek.
32
jelentősen megemeljék és a romák által sűrűn lakott települések nagyobb önerő
befektetése nélkül képesek legyenek ilyen iskolákat elindítani.57
57
http://sziltop.hu/ (Letöltés dátuma: 2013. 04.04.) Pál Dániel Levente – Szilasi György – Topolay Elek:
A 2002-2009 közötti oktatáspolitika rövid értékelése, különös tekintettel roma honfitársaink edukációjára
Budapest 2009
33
Összegzés
A téma kifejtése után a következő megállapodásokra jutottam. Hazánkban több
nemzetiségi csoport él, különösen a török pusztítás után sokféle nemzetiségi csoportot
telepítettek be. Ugyanakkor nem a tömbben való, hanem a szórványban lévő jelenlétük
jellemző.
A nemzetiségek jogainak kérdése évszázadokig megoldatlan maradt, így a 20.
században kellett rendezni az alapvető egyéni és közösségi jogokat. A nemzetiségi
jogok rendezésére az 1993. évi LXXVII. törvény vállalkozott, amely kimondta, hogy
egy nemzetiséghez tartozás, s annak kinyilvánítása az egyén kizárólagos és
elidegeníthetetlen joga. A törvény kitér a nemzetiségi jog gyakorlására egyéni és
közösségi szempontból. A nemzetiséghez tartozó egyén szabad névválasztást
gyakorolhat, rendelkezzenek a kulturális esélyegyenlőséggel, s joguk van a
közösségeknek a hagyományok ápolására is. A 2011. évi CLXXIX. törvény továbblép,
még árnyaltabban dolgozza ki az oktatási-nevelési lehetőséget, a saját kultúra
terjesztésének a lehetőségét. Vagyis a jelenlegi alkotmány az európai jogokat is
figyelembe véve ma azt a célt tűzi ki, hogy a nemzetiségek tagjai ápolhassák
hagyományaikat, kultúrájukat, nyelvüket, ugyanakkor rendelkezzenek
esélyegyenlőséggel, teljes körű magyar állampolgári joggal. A nemzetiségek élnek is
ezekkel a lehetőségeikkel, önkormányzataik, oktatási-nevelési intézményeik vannak,
melyben nemzetiségi létük kibontakozhat. További cél a nemzet előtt és ez egyúttal
európai jellegű kihívás is, hogy a cigány nemzetiséghez tartozó etnikumot sikerüljön az
oktatásban nevelésben felzárkóztatni, hogy a társadalomba való beilleszkedésük révén
összhangban- álljanak a magyar társadalom tagjaival. E cél érdekében az alkotmányos
jogi szabályozás mellett az oktatáspolitika is mindent megtesz. A jövő tétje a magyar és
a cigány kulturált együttélése, a cigányság felemelése- mert mint a statisztikai adatok
mutatnak a hazánkban élő nemzetiségek között az ő létszámuk a legmagasabb. A jogi
szabályozás és az oktatáspolitika mellett szükséges gondolkodásmód változása is a
magyar, a nemzetiségek és a cigányok körében is.
34
Irodalomjegyzék
1. 243/2003 (12.17.) a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről, és
alkalmazásáról
2. Bodáné Pálok Judit, Cseresnyés János, Vánkosné Tímár Éva: A kisebbségek
jogai Magyarországon Közgazdasági és jogi Könyvkiadó Budapest 1994
3. Eplényi Kata- Kovács Eszter- Medgyesi Ádám- Pap Szilárd István- Zsár Virág:
KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 4. NEMZETPOLITIKAI ELEMZŐ Budapest
2010. november
4. Föglein Gizella: A nemzetiségi oktatás a II. világháború után História folyóirat
1990/02 Közös dolgaink fejezet História Alapítvány 1990
5. Győri Szabó Róbert: Kisebbség, autonómia, regionalizmus Osiris Kiadó 2006
6. Kántor Zoltán- Majtényi Balázs: Szöveggyűjtemény a nemzetiségi
kisebbségekről Rejtjel Kiadó
7. Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség Kossuth Könyvkiadó 1977
8. Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon Kossuth Könyvkiadó
1981
9. Mátrainén Gorján Mária: A nemzetiségi oktatásügy alakulása az 1945-utáni
évtizedekben; Nemzetiségi tanulmányok Molnár István Tessedik Sámuel
Főiskola Kőrös Főiskolai Kar Szarvas- Békéscsaba 2000
10. Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a
nemzeti és etnikai kisebbségi általános iskolai nevelés-oktatás helyzetéről
2011/411
11. Pro Minoritate Alapítvány Kisebbségpolitikai Szemle: Christoph Pan: A nemzeti
és etnikai kisebbségek jogainak védelme; Az európai kisebbségi jogvédelmi
rendszer Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány Budapest 1997
12. Szamel Lajos: Nemzetiségi jogok és törvények
35
Jogszabályjegyzék
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)
1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya
1868. évi XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyába
1993. évi LXXVII. törvény a nemzetek és etnikai kisebbségek jogáról
2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezés jogáról és az információs
szabadságról
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól
1998. évi III. törvény a népszavazásról és népi kezdeményezésről
2/2006. (I. 30.) Alkotmánybírósági határozat
36
Internetes hivatkozásjegyzék
http://www.oslovma.hu/index.php/sk/dokumenty/178-dokumenty3-dokumenty3/571-
tobb-jogkort-ad-a-magyarorszagi-kisebbsegeknek-az-uj-torveny
http://www.kisebbsegiombudsman.hu/kateg-7-1-fooldal.html
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_orsz_2011.pdf
http://www.parlament.hu/biz/aeb/info/nemzeti_etnikai.pdf( 2013.04.01)
http://kitekinto.hu/karpatmedence/2010/10/21/megszuletett_a_vajdasagi_magyar_oktata
si_strategia/
http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras
http://www.ofi.hu/tudastar/integracio-kontra/ii-problemaleiras
http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/
http://sziltop.hu
http://oktpolcafe.hu/roma-gyerekek-es-az-iskola-2-az-oktataspolitika-kudarcarol-482/