# Koppány Kovács - Fundamentális elemzés

FUNDAMENTÁLIS ELEMZÉS

FUNDAMENTÁLIS ELEMZÉS

Koppány Krisztián Kovács Norbert

Széchenyi István Egyetem � Gyõr, 2011

© Dr. Koppány Krisztián PhD, egyetemi adjunktus (Elõszó, 1-3. fejezet) Kovács Norbert, egyetemi tanársegéd (4. fejezet), 2011

Kézirat lezárva: 2011. január 31.

ISBN

Széchenyi István Egyetem

Szerzõk: Dr. Koppány Krisztián PhD, egyetemi adjunktus (Elõszó, 1-3. fejezet)

Kovács Norbert, egyetemi tanársegéd (4. fejezet)

Szerkesztette: Dr. Koppány Krisztián PhD

Lektorálta: Dr. Farkas Szilveszter PhD, egyetemi docens

A kiadásért felel a:

Felelõs szerkesztõ:

Mûszaki szerkesztõ:

Terjedelem:

Koppány�Kovács: Fundamentális elemzés 5

Tartalomjegyzék

Elõszó............................................................................................................................................................... 7

1 Pénzügyi kimutatások kezelése Excelben ...................................................................................................... 8 1.1 A pénzügyi beszámoló részei ................................................................................................................... 8

1.1.1 Pénzügyi kimutatások ....................................................................................................................... 8 1.1.1.1 Mérleg....................................................................................................................................... 8 1.1.1.2 Eredménykimutatás ................................................................................................................... 9 1.1.1.3 Cash-flow kimutatás................................................................................................................... 9

1.1.2 A beszámolóhoz kapcsolódó mellékletek és jelentések.................................................................... 10 1.1.2.1 Kiegészítõ melléklet ................................................................................................................. 10 1.1.2.2 Üzleti jelentés .......................................................................................................................... 10

1.2 Pénzügyi kimutatások sémáinak kezelése Excelben................................................................................ 10 1.2.1 Elrendezés...................................................................................................................................... 11 1.2.2 Formázás és ablaktábla-beállítások ................................................................................................. 11 1.2.3 Összesítõ és ellenõrzõ képletek....................................................................................................... 14

1.2.3.1 Mérleg..................................................................................................................................... 14 1.2.3.2 Eredménykimutatás ................................................................................................................. 16 1.2.3.3 Cash-flow................................................................................................................................. 17

1.2.4 Védelem......................................................................................................................................... 17 1.2.5 Tagolás és részletek ........................................................................................................................ 18

1.3 Pénzügyi kimutatások prezentációja ...................................................................................................... 20 1.3.1 A vagyonszerkezet bemutatása....................................................................................................... 20 1.3.2 Az eredménykimutatás és a cash-flow bemutatása vízesés-diagramon............................................ 22 1.3.3 Az abszolút és relatív változások bemutatása .................................................................................. 29

1.4 Kapcsolódó irodalom............................................................................................................................. 32

2 Dinamikus vállalatértékelés pénzügyi mutatószámok alapján..................................................................... 33 2.1 Az elemzés általános szempontjai.......................................................................................................... 33 2.2 A pénzügyi arányszámok csoportosítási lehetõségei és általános formái ................................................ 35

2.2.1 Vertikális struktúramutatók ............................................................................................................ 35 2.2.1.1 Eszközstruktúra-mutatók.......................................................................................................... 35 2.2.1.2 Költségszerkezeti mutatók ....................................................................................................... 35 2.2.1.3 A bevételek szerkezete............................................................................................................. 36 2.2.1.4 Tõkeszerkezeti mutatók ........................................................................................................... 36

2.2.2 Fedezeti mutatók............................................................................................................................ 37 2.2.2.1 Eszközfedezeti mutatók............................................................................................................ 37 2.2.2.2 Befektetés-finanszírozási fedezeti mutató ................................................................................ 37 2.2.2.3 Adósságfedezeti mutatók......................................................................................................... 37 2.2.2.4 Eladósodottsági mutatók.......................................................................................................... 38

2.2.3 Likviditási mutatók.......................................................................................................................... 38 2.2.3.1 Statikus likviditási mutatók....................................................................................................... 38 2.2.3.2 Dinamikus likviditási mutatók................................................................................................... 39

2.2.4 Termelési érték mutatók................................................................................................................. 39 2.2.4.1 Bruttó termelési érték.............................................................................................................. 39 2.2.4.2 Anyagmentes termelési érték................................................................................................... 40 2.2.4.3 Nettó termelési érték............................................................................................................... 40 2.2.4.4 Hozzáadott érték...................................................................................................................... 40

2.2.5 Hatékonysági mutatók.................................................................................................................... 40 2.2.5.1 Eszközhatékonyság .................................................................................................................. 40 2.2.5.2 Élõmunka-hatékonyság ............................................................................................................ 41 2.2.5.3 Komplex erõforrás-hatékonyság............................................................................................... 41 2.2.5.4 Termelésiköltség-hatékonyság ................................................................................................. 41


2.2.6 Forgási sebességek, forgási idõk...................................................................................................... 42 2.2.6.1 Eszközforgás ............................................................................................................................ 42 2.2.6.2 Készletek forgási sebessége és forgási ideje.............................................................................. 42 2.2.6.3 Vevõk forgási sebessége és forgási ideje................................................................................... 42 2.2.6.4 Szállítók forgási sebessége és forgási ideje................................................................................ 43

2.2.7 Jövedelmezõségi mutatók............................................................................................................... 43 2.2.7.1 Bruttó jövedelmezõség ............................................................................................................ 43 2.2.7.2 Bevétel- vagy árbevétel-arányos üzemi eredmény.................................................................... 43 2.2.7.3 Árbevétel-arányos adózás elõtti eredmény............................................................................... 44 2.2.7.4 Árbevétel-arányos adózott eredmény ...................................................................................... 44

2.2.8 Megtérülési mutatók ...................................................................................................................... 44 2.2.8.1 Eszközarányos megtérülés........................................................................................................ 44 2.2.8.2 Sajáttõke-arányos megtérülés.................................................................................................. 44 2.2.8.3 Sajáttõke-arányos cash-flow..................................................................................................... 45

2.2.9 Részvénypiaci mutatószámok.......................................................................................................... 45 2.3 A mutatószám-elemzés felépítése, mutatószámrendszerek kialakítása .................................................. 45

2.3.1 Hazai terminológia.......................................................................................................................... 45 2.3.2 Angolszász terminológia.................................................................................................................. 46

2.3.2.1 A megtérülési csúcsmutatók felbontása DuPont-módszerrel..................................................... 46 2.3.2.2 A ROA, a ROE és a tõkeáttétel kapcsolata ................................................................................. 47 2.3.2.3 A DuPont-módszer korlátai ...................................................................................................... 48

2.3.3 Egy lehetséges megoldás a mutatószámrendszer kialakítására ........................................................ 50 2.3.3.1 A javasolt mutatófelbontás ...................................................................................................... 50 2.3.3.2 ROE eltéréselemzés.................................................................................................................. 51 2.3.3.3 A mutatószámrendszer kiegészítõ mutatói ............................................................................... 53

2.4 A mutatószám-elemzés megvalósítása Excelben .................................................................................... 54 2.4.1 Megtérülési mutatók felbontása ..................................................................................................... 54 2.4.2 Eltéréselemzés................................................................................................................................ 57 2.4.3 Kiegészítõ mutatószámok meghatározása ....................................................................................... 58 2.4.4 Az eredmények prezentálása .......................................................................................................... 65


3 Összehasonlító vállalatértékelés, peer group elemzés................................................................................. 67 3.1 A peer group tagjainak meghatározása és az adatbázis összeállítása ...................................................... 67 3.2 Mutatószámok generálása, összehasonlító táblázatok készítése és elemzése......................................... 68

3.2.1 Szintek és relatív változások összehasonlítása ................................................................................. 68 3.2.2 Egy fõre vetített kategóriák összehasonlítása .................................................................................. 70 3.2.3 Pénzügyi arányszámok összehasonlítása ......................................................................................... 71

3.2.3.1 Tõkeáttétel .............................................................................................................................. 71 3.2.3.2 Eszközforgás ............................................................................................................................ 72 3.2.3.3 Jövedelmezõség....................................................................................................................... 72 3.2.3.4 Megtérülés .............................................................................................................................. 72


4 Piac- és versenytárselemzés ........................................................................................................................ 73 4.1 A piacelemzés elméleti háttere.............................................................................................................. 73 4.2 A piaci verseny és a versenytársak elemzésének szerepe a tervezési folyamatban.................................. 75 4.3 A piacelemzés megvalósítása Excelben .................................................................................................. 78

4.3.1 Az adatbázis létrehozása................................................................................................................. 78 4.3.2 Az elemzéshez szükséges adatok lekérdezése kimutatások segítségével .......................................... 80 4.3.3 Kimutatások felhasználása a további elemzésekben ........................................................................ 85 4.3.4 A versenytársak teljesítményének elemzése.................................................................................... 87 4.3.5 A versenytársak piaci részesedése és a piaci koncentráció............................................................... 92 4.3.6 A piaci részesedések és a teljesítmény kapcsolatának elemzése ...................................................... 96

4.4 Kapcsolódó irodalom........................................................................................................................... 101


Elõszó

A Számítógéppel támogatott vállalati elemzés és pénzügyi tervezés oktatási csomag Fundamentális elemzés címû tárgya a vállalati gazdálkodás pénzügyi-számviteli beszámolók adatain alapuló, pénzügyi arányszámokkal, mutatószámrendszerekkel történõ értékelését mutatja be.

Ahogyan a csomag Számítógépes elemzési technikák, valamint Komplex pénzügyi tervezés és elemzés esettanulmányok címû tananyagaiban, most is nagy hangsúlyt fektetünk az elemzés gyakorlati megvalósítására. Ehhez továbbra is az Excel táblázatkezelõ 2003-as verzióját használjuk.

Az 1. fejezetben az elemzés alapvetõ információs bázisát jelentõ pénzügyi kimutatások Excelben történõ kezelését mutatjuk be. A mérleg, az eredmény- és a cash-flow kimutatás hazai számviteli elõírásoknak megfelelõ sémáját követjük, igazodva ezzel a Controlling szakirány elsõdleges célpiacát adó hazai kis- és közepes vállalakozások beszámolási formájához.

A 2. fejezet a vállalatértékelés legfontosabb általános szempontjait, az elemzéshez felhasználható mutatókat és ezek rendszerbe foglalásának lehetõségeit tárgyalja.

A 2. fejezetben még kizárólag az adott vállalat pénzügyi adatai alapján végzünk dinamikus fundamentális elemzést. A megfelelõ értékeléshez azonban sosem csak az adott vállalatot, hanem annak tágabb környezetét, a piaci, iparági sajátosságokat és tendenciákat is vizsgálnunk kell. Ezt a szempontot érvényesítjük a tananyag peer group elemzéssel foglalkozó 3., valamint piac- és versenytárselemzésrõl szóló 4. fejezetében.

A szerzõk köszönettel tartoznak Dr. Farkas Szilveszternek, a tananyag szakmai lektorának a hasznos tanácsokért.

Bízunk benne, hogy Olvasóink haszonnal forgatják majd tankönyvünket a kapcsolódó egyetemi kurzusok vizsgáira való felkészülés és az üzleti gyakorlat során egyaránt! A [email protected] címen szívesen fogadunk a tananyaggal kapcsolatos bármiféle észrevételt.

Komárom, 2011. január 31.

Koppány Krisztián, Kovács Norbert

mailto:[email protected]


1 Pénzügyi kimutatások kezelése Excelben

A fundamentális elemzés során felhasznált számszerû információkat, vagyoni, jövedelmi és pénzügyi adatokat a vállalatok mérlege, eredménykimutatása, valamint cash-flow kimutatása tartalmazza. Ezek az éves beszámoló önálló vagy valamely mellékletben megjelenõ részei. (A beszámolónak más formái is vannak, ebben a tananyagban azonban csak az éves beszámolóval foglalkozunk. A továbbiakban feltételezzük, hogy a vizsgált vállalatok éves beszámolót készítenek.)

Feltételezzük, hogy Olvasónk az éves beszámolónak, valamint az abban található pénzügyi kimutatásoknak a felépítését jól ismeri, ezért a fejezet elsõ részében csupán egy rövid áttekintést adunk ezekrõl, felelevenítve a Számvitel I-II-III. tárgyak során megszerzett ismereteket. (A számviteli ismeretek a Controlling szakirányon az elõtanulmányi követelmények között szerepelnek.)

Az éves beszámoló egyes részeinek áttekintése után a pénzügyi kimutatások sémáinak Excelben történõ elkészítését és a számviteli adatok prezentálásának technikáit mutatjuk be.

1.1 A pénzügyi beszámoló részei A beszámoló a vállalat gazdálkodásáról kiállított bizonyítvány. Ahhoz, hogy a céget a bizonyítvány alapján értékelni tudjuk, értenünk kell a bizonyítvány egyes sorait, s az azok közötti összefüggéseket.

A pénzügyi beszámoló tartalmát, részeinek kapcsolatrendszerét nemcsak a könyvelõknek és könyvvizsgálóknak kell ismerniük, számviteli tanulmányaink tehát nemcsak ezekben a munkakörökben hasznosíthatók. A számviteli ismeretek a vállalat pénzügyi tervezését koordináló, belsõ riportjait készítõ controller, beruházási hitelkérelmét összeállító pénzügyi menedzser vagy a hitelkérelmet bíráló banki kockázatelemzõ számára éppúgy nélkülözhetetlenek.

A cég fundamentális elemzéséhez, gazdálkodásának értékeléséhez persze nincs szükség a számlaösszefüggések naprakész ismeretére és a könyvelési tételek alkalmazására, a mérleg, eredménykimutatás és cash-flow olvasásához, áttekintéséhez szükséges holisztikus szemléletre azonban igen. Ez bizonyos értelemben sokkal többet jelent, mint a puszta könyvelés.

1.1.1 Pénzügyi kimutatások Az elõzõek értelmében fontos tehát tudnunk, hogy mit tartalmaz a mérleg, eredménykimutatás és cash-flow, s hogy ezek a pénzügyi kimutatások hogyan kapcsolódnak egymáshoz!

1.1.1.1 Mérleg A mérleg a vállalat vagyonát, vagyonának szerkezetét mutatja be egy kétoldalú kimutatás formájában. A bal oldalon a vagyon megjelenési forma (eszközök), a jobb oldalon pedig az eredet (források) szerint képzett csoportjai szerepelnek értékben, ezer Ft-ban.

Az eszközoldalon három fõ részre, mérlegfõcsoportra bonjuk a vagyont: a cég tevékenységét egy éven túl szolgáló befektetett eszközökre, a cég tevékenységét egy éven belül szolgáló forgóeszközökre, valamint az aktív idõbeli elhatárolásokra, amelyek az adott év ráfordításai között elkönyvelt, de a következõ évhez tartozó, ezért oda átvezetett, illetve a következõ évben jelentkezõ, de a tárgyév hozamaihoz tartozó tételek értékét mutatják.

A forrásoldalt négy mérlegfõcsoportra, a cég tulajdonosai által rendelkezésre bocsátott eredeti, valamint a cégbe a mûködés évei alatt visszaforgatott saját tõkére, az óvatosság elve miatt a vállalati jövedelembõl képzett céltartalékokra, a céget finanszírozó idegen tõkét jelentõ kötelezettségekre, valamint az adott év ráfordításai közé a következõ évrõl átvezetett, illetve az adott év hozamai közül a következõ évre átvezetett passzív idõbeli elhatárolásokra osztjuk.

A mérlegfõcsoportok mérlegcsoportokra, a mérlegcsoportok pedig mérlegtételekre. A mérlegfõcsoportokat nagybetûkkel, a mérlegcsoportokat római, a mérlegtételeket pedig arab számokkal jelöljük. (A mérlegcsoportok és mérlegtételek tartalmára most nem térünk ki, ennek átismétlését Olvasónkra bízzuk.)

Tekintettel arra, hogy a mérleg két oldalán ugyanannak a vállalati vagyonnak a különbözõ szempontok szerint csoportjai, részei jelennek meg, a részek összegeként ugyanazt az összértéket kapjuk, vagyis a mérleg eszközoldali és forrásoldali fõösszege megegyezik egymással.


A vagyon állományi vagy idegen szóval stock közgazdasági kategória, amely csakis valamely idõpontra vonatkoztatva mérhetõ. Ily módon a mérleg is egy adott idõpontra vonatkozó vagyoni állapotot tükröz. Ezt az idõpontot hívjuk a mérleg fordulónapjának. Tekintettel arra, hogy a legtöbb cég gazdálkodási éve egybeesik a naptári évvel, a beszámolók többségében szereplõ zárómérleg fordulónapja az adott év utolsó napja, december 31-e.

A mérleg egyetlen során szerepel csupán flow, vagyis adott idõtartamra vonatkozó, áramlás jellegû számérték, ez pedig az adott év gazdálkodási eredményébõl a cégbe visszaforgatott, a vállalat saját tõkéjét gyarapító mérleg szerinti eredmény. A mérleg szerinti eredmény részletes levezetését az eredménykimutatás tartalmazza.

1.1.1.2 Eredménykimutatás Az eredménykimutatás a vállalat jövedelemtermelõ képességérõl és annak tényezõirõl ad tájékoztatást.

Az eredménykimutatás felépítése lényegesen eltér a mérlegétõl. Míg a mérleg kétoldalú, mindkét oldalán egyfajta hierarchia szerint felépülõ kimutatás, ahol a hierarchia eggyel magasabb szintjére a részelemek összegeként jutunk, addig az eredménykimutatás egyoldalú és lépcsõzetes felépítésû, amelyben a vállalati gazdálkodás különbözõ területeihez tartozó hozamok és ráfordítások különbségeként adódnak az egyes eredménykategóriák.

Az eredménykimutatás elsõ része az A betûvel jelölt, a vállalakozás alaptevékenységébõl származó hozamok, illetve az azok elérése érdekében felmerült ráfordítások különbségeként képzett üzemi (üzleti) eredmény levezetését tartalmazza.

Az eredménykimutatásnak két típusa létezik: az összköltség illetve a forgalmi költség eljárással készített eredménykimutatás. Az üzemi eredmény levezetése, a figyelembe vett üzemi hozamok és ráfordítások köre a két típus esetén eltér egymástól. Összköltség eljárással készülõ eredménykimutatásnál az adott idõszak termelési tevékenységébõl származó hozamokat, valamint az ennek érdekében felmerült ráfordításokat állítjuk szembe, forgalmi költséges eredménykimutatásnál viszont az értékesítésbõl származó hozamokat, valamint az értékesítés közvetlen és közvetett költségeit. Az üzemi eredmény nagysága független a választott eljárástól, mindkét módszerrel ugyanazt az értéket kell kapunk.

Tekintettel arra, hogy a beszámolók 99 százaléka összköltség típusú eredménykimutatást tartalmaz (kis- és középvállalkozások körében még nagyobb ez az arány), a továbbiakban csak összköltséges eredménykimutatással dolgozunk. (A forgalmi költséges eredménykimutatás sémájának Excelben történõ felépítése és kezelése az összköltségeshez teljesen hasonlóan történik, ez nem okozhat gondot Olvasónknak. Az üzemi eredmény alatti struktúra ráadásul azonos mindkét kimutatástípusban.)

Az üzemi eredmény után a pénzügyi, majd a rendkívüli eredmény levezetése következik. Az üzemi és a pénzügyi eredmény összegként képzünk egy közbülsõ, szokásos vállalkozási eredmény nevû eredménykategóriát is.

Az üzemi, pénzügyi és a rendkívüli eredmény összege az adózás elõtti eredmény. Ebbõl a fizetendõ társasági adó összegét levonva kapjuk az adózott eredményt.

Az adózott eredmény a cég tulajdonosainak jövedelme. Dönthetnek úgy, hogy ezt teljes egészében visszaforgatják a cégbe, vagy úgy is, hogy � bizonyos feltételek teljesülése esetén � részben vagy egészben, osztalék formájában kiveszik a cégbõl. Az osztalékfizetéshez szükség lehet a korábbi évek eredménytartalék mérlegsoron felhalmozott jövedelmeire is.

Az adózott eredménybõl a fizetendõ osztalék levonása után kapjuk a cégbe visszaforgatott mérleg szerinti eredményt, amely az adott idõszaki vagyonnövekményként a saját tõke elemei között is megjelenik a mérlegben. Az eredménykimutatás tehát a mérleg szerinti eredményen keresztül kapcsolódik a mérleghez. Az eredménykimutatás utolsó sorában, illetve a saját tõke mérleg szerinti eredmény mérlegsorán ugyanannak az értéknek kell szerepelnie!

1.1.1.3 Cash-flow kimutatás A cash-flow kimutatás a vállalat pénzügyi helyzetérõl ad részletesebb képet. Az adott idõszak során realizált pénzbevételek és pénzkiadások különbségeként azt mutatja ki, hogy az egyes tevékenységek milyen hatást gyakoroltak a vállalat pénzeszközeire.

A cég alaptevékenysége során keletkezõ pénzáramlást az operatív vagy mûködési pénzáramlás mutatja. Ha ez pozitív, akkor ezt fel lehet használni az eszközállományt fejlesztésére, bõvítésére a befektetési cash-flow soron,


illetve az adósságok, hiteltartozások törlesztésére a finanszírozási cash-flow elemei között. Ha a mûködési cash-flow negatív vagy nem elégséges a beruházások finanszírozásához, akkor újabb finanszírozási források kell, hogy beáramoljanak a céghez.

Az éves beszámolót készítõ vállalkozások számára a cash-flow a kiegészítõ melléklet kötelezõen elõírt része.

A cash-flow kimutatás néhány sorát a mérleg és az eredménykimutatás adatai alapján is lehet származtatni, a legtöbb cash-flow sor meghatározásához azonban kiegészítõ információk szükségesek. A Komplex pénzügyi tervezés és elemzés esettanulmányok tananyag 1. fejezete a cash-flow tételeit és a kimutatás mérleg-, eredmény- és kiegészítõ adatok alapján történõ generálását részletesen tárgyalja. Tekintettel arra, hogy a számviteli tanulmányok során a cash-flow kimutatás nem kap megfelelõ figyelmet, javasoljuk, hogy még a mérleg- és eredménytanban járatos Olvasóink is dolgozzák fel a hivatkozott anyagrészt!

Az egyes részletezõ cash-flow sorok mérleggel és eredménykimutatással való kapcsolata mellett a legfontosabb, s a legkönnyebben ellenõrizhetõ kapcsolódási pontot a mérleggel a cash-flow utolsó, pénzeszközök változása elnevezésû sora jelenti. Az operatív, a beruházási és a finanszírozási pénzáramlás összegeként adódó cash-flow végeredmény a mérleg pénzeszközök mérlegcsoportjának tárgyévi és elõzõ évi értékei közötti különbséggel kell, hogy megegyezzen. Míg az eredménykimutatás a mérlegben szereplõ mérleg szerinti eredmény részletes levezetése, addig a cash-flow a pénzeszközök értékében bekövetkezett változás részletezése, a cég operatív, befektetési és finanszírozási tevékenységére történõ visszavezetése.

Az elõzõekben kiemelt kapcsolódási pontok jól érzékeltetik, hogy a beszámolóban szereplõ három pénzügyi kimutatás zárt rendszert alkot.

1.1.2 A beszámolóhoz kapcsolódó mellékletek és jelentések A beszámolónak a csak számszaki adatokat tartalmazó mérleg és eredménykimutatás mellett, az ezekhez fûzött szöveges kiegészítéseket is tartalmazó értékelõ és magyarázó része a kiegészítõ melléklet, valamint a beszámoló kiegészül a cégbíróságon letétbe nem helyezendõ, korlátozott nyilvánosságú üzleti jelentéssel is.

1.1.2.1 Kiegészítõ melléklet A kiegészítõ mellékletben található adatok és információk (a cég tevékenységi és tulajdonosi körének bemutatása, a számviteli politika és a beszámolókészítés során alkalmazott értékelési elvek ismertetése, a mérleg és eredménykimutatás egyes soraihoz kapcsolódói kiegészítések, a foglalkoztatottak számával, összetételével kapcsolatos információk stb.) nélkülözhetetlenek a megalapozott fundamentális elemzéshez.

Ne feledjük, a kiegészítõ mellékletben találjuk magát a cash-flow kimutatást is!

A kiegészítõ melléklet gyakran a 2. fejezetben bemutatásra kerülõ mutatószámok segítségével is elemzi a vállalat vagyoni, pénzügyi és jövedelmezõségi helyzetét.

1.1.2.2 Üzleti jelentés Az üzleti jelentés a múltbeli adatok elemzésén túl a vállalat jövõjével, stratégiájával, várható fejlõdésével, a vállalat tevékenysége során felmerülõ kockázatokkal és bizonytalanságokkal kapcsolatos információkat is tartalmaz. Mivel ezeknek a teljes nyilvánosság elé tárása versenyhátrányt okozhat a cégnek, az üzleti jelentést nem kell letétbe helyezni.

Az üzleti jelentés alapvetõen a tulajdonosok számára készül, de más érdekeltek (hitelezõk, dolgozók, partnerek) számára is lehetõvé kell tenni, hogy a vállalkozás székhelyén betekintést nyerhessenek, másolatot készíthessenek.

Egy igazán megalapozott fundamentális elemzéshez nemcsak a vállalat múltbeli és jelenbeli helyzetével, hanem a jövõben várható tendenciákkal is tisztában kell lennünk. Amennyiben hozzáférünk az üzleti jelentésben található belsõ információkhoz, akkor még pontosabbá tehetjük értékelésünket. Nem szabad persze szem elõl tévesztenünk azt, hogy az üzleti jelentés tartalma nem tényeken, hanem terveken, a jelenlegi folyamatok különbözõ szcenárióknak megfelelõ projekcióin alapul, s jelentõs bizonytalansággal terhelt. A vállalat jövõjével kapcsolatos prognózisokat mi magunk is készíthetünk a Komplex pénzügyi tervezés és elemzés esettanulmányok címû tananyag 2. fejezetében bemutatásra kerülõ tervezési modell segítségével.

1.2 Pénzügyi kimutatások sémáinak kezelése Excelben A pénzügyi kimutatások sémáinak elkészítéséhez nyissuk meg a Pénzügyi kimutatások.xls fájlt, annak narancsszínnel kiemelt nevére kattintva!


1.2.1 Elrendezés A megnyitott munkafüzet külön munkalapokon tartalmazza egy cég mérlegét, eredménykimutatását és cash-flow kimutatását. Javasoljuk, hogy a késõbbiekben, más cégek pénzügyi kimutatásaival való munka során is ezzel az elrendezéssel dolgozzunk, vagyis minden kimutatást külön munkalapra helyezzünk!

A mérleg kétoldalú kimutatás, ennek ellenére az eszköz- és forrásoldalt a könnyebb kezelhetõség érdekében a nyomtatványboltokban kapható éves beszámoló nyomtatványfüzetben egymás alatt, illetve több részre osztva külön oldalakon találjuk. Az Excelben is minden további nélkül megtehetjük, hogy mérleg két oldalát két külön munkalapon helyezzük el, a két oldalt még több munkalapra szétbontani azonban nem célszerû. A Pénzügyi kimutatások munkafüzetben is így jártunk el.

A nyomtatványboltokból beszerezhetõ pénzügyi kimutatás sémák a számviteli törvényben szereplõ elõírásoknak megfelelõen három értékoszlopot tartalmaznak: elõzõ év, elõzõ évek módosításai, valamint tárgyév. Nekünk most az elõzõ évek módosításai oszlopra nincs szükségünk, annak érdekében viszont, hogy a késõbbiekben hosszabb idõintervallumot átfogó fundamentális elemzést készíthessünk, szükségünk van a még korábbi évek adataira. A kimutatások sémáiba ezért az eredménykimutatásnál és a cash-flownál még egy, a mérleg esetén pedig még két oszlopot beszúrtunk, s azokba felvittük a korábbi évek adatait is. (A 2. fejezetben indokolni fogjuk, hogy mérlegbõl miért van szükség mindig eggyel többre.)

A pénzügyi kimutatások utolsó oszlopai tartalmazzák a legfrissebb számviteli adatokat. Esetünkben 2009 az utolsó beszámolóval lezárt év. Ha olyan sémát szeretnénk, amelyet a késõbbiekben más vállalatok más idõszakainak elemzéséhez is felhasználhatunk, akkor javasoljuk, hogy az évszámok beállítását tegyük kicsit rugalmasabbá. A megkülönböztetés érdekében a mérleg eszközoldalának F2 celláját állítsuk kék betûszínre! Ez lesz az cella, amelyet a késõbbiekben szabadon változtathatunk, s az elõzõ évek, valamint a többi kimutatás évszámai automatikusan módosulnak.

Az E2 cellába vigyük be ezek után az =F2-1 képletet, majd a cellát másoljuk balra az elõzõ két év oszlopaiba is!

A mérleg forrásoldalán az F2 cellába az ='MÉRLEG Eszközök'!$F$2 képlet kerüljön, a C2:E2 tartományba pedig másoljuk át az MÉRLEG Eszközök munkalap C2:E2 tartományát!

A forrásoldal D2:F2 tartományát ezek után átmásolhatjuk az eredménykimutatás és a cash-flow munkalapjának C2:E2 tartományára.

1.2.2 Formázás és ablaktábla-beállítások A kimutatások formátum beállításait az 1. táblázatban látható minta alapján végezzük el!

Az A oszlopok szélességét minden kimutatás esetén csökkentsük le, a C:F oszlopok szélességét pedig állítsuk egységesre (mindenütt 12-es értéket alkalmaztunk)! A sorok magasságát a könnyebb áttekinthetõség és az esztétikusabb megjelenés érdekében növeljük meg 20 egységre! A többsoros megnevezéseket tartalmazó sorokban alkalmazzunk automatikus sormagasságot! (A cellákban az Alt+Enter billentyûkombinációval tudunk sor törni.)


1. táblázat

1

23

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

A B C D E FMÉRLEG Eszközök (aktívák) adatok eFt-ban

Sor-szám

A tétel megnevezése 2006 2007 2008 2009

a b c d e f

01. A. Befektett eszközök (02.+10.+18. sor) 4 627 365 4 611 594 4 680 709 4 527 493

02. I. IMMATERÁLIS JAVAK (03-09. sorok) 59 712 74 400 94 403 69 761

03. Alapítás-átszervezés aktívált értéke 13 917 10 963 37 136 28 538

04. Kísérleti fejlesztés aktívált értéke

05. Vagyoni értékû jogok 1 588 1 315 1 041

06. Szellemi termékek 45 795 61 849 55 952 40 182

07. Üzleti vagy cégérték

08. Immateriális javakra adott elõlegek

09. Immateriális javak értékhelyesbítése

10. II. TÁRGYI ESZKÖZÖK (11-17. sorok) 4 545 698 4 515 239 4 564 351 4 435 777

11. Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékû jogok 1 435 183 1 497 091 1 520 073 1 508 414

12. Mûszaki berendezések, gépek, jármûvek 2 934 677 2 851 011 2 851 188 2 851 249

13. Egyéb berendezések, felszerelések, jármûvek 122 950 98 137 87 597 73 536

14. Tenyészállatok

15. Beruházások, felújítások 10 737 48 686 90 013 2 578

16. Beruházásokra adott elõlegek 42 151 20 314 15 480

17. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése

18. III. BEFEKTETETT PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK (19-26. sorok) 21 955 21 955 21 955 21 955

19. Tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban 21 600 21 600 21 600 21 600

20. Tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban

21. Egyéb tartós részesedés 355 355 355 355

22. Tartósan adott kölcsön egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban

23. Egyéb tartósan adott kölcsön

24. Tartós hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír

25. Befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése

26. Befektetett pénzügyi eszközök értékelési különbözete

A mérleg fejlécét és a mérlegfõcsoportokban szereplõ megnevezéseket és számértékeket egyaránt félkövérre, az értékeket tartalmazó cellák számformátumát pedig az 1. ábra szerint tizedes jegyek nélküli, ezres csoportokban történõ kijelzésre állítottuk.


1. ábra

A szegélyekkel követtük a hierarchikus szinteket. Elõször a pénzügyi kimutatások minden cellája köré vékony szegélyt helyeztünk, majd a mérlegcsoportok, fõcsoportok és évek köré közepes vastagságú, végül az egész kimutatás köré vastag szegélyt állítottunk be. Hasonló elvek szerint jártunk el az eredménykimutatásnál és a cash-flow-nál is.

A cellarácsok kijelzését az Eszközök menü Beállítások� menüpontjában a Megjelenítés fülön kikapcsoltuk (2. ábra).

2. ábra

Annak érdekében, hogy a megnevezések és az évszámok a táblázat jobbra és lefelé görgetése esetén is látszódjanak, a C4 cellán állva minden munkalapon rögzítettük az ablaktáblát.

A számítások eredményeképpen, a hierarchia legalsó szintjén található sorok összesítésével adódó értékek celláit szürke hátterûre állítottuk. A kiinduló táblázatban ezek egyelõre még üresek, a következõ szakaszban fogjuk képletekkel feltölteni õket.


1.2.3 Összesítõ és ellenõrzõ képletek Az alábbiakban kimutatásonként haladva képletekkel töltjük fel az alapadatokból összeadással és kivonással származtatható sorokat, valamint a táblázatok alatt elhelyezett képletekkel ellenõrizzük a kimutatások konzisztenciáját.

1.2.3.1 Mérleg A hierarchiában alulról felfelé, a mérlegtételeket mérlegcsoportokká, a mérlegcsoportokat pedig mérlegfõcsoportokká összesítve vagy éppen fordítva is haladhatunk. Az összesítés során kihasználhatjuk az összegzõ sorok megnevezése mögött szereplõ zárójeles megjegyzéseket. Az összefüggõ tartományokat a SZUM függvénnyel, az egymástól elkülönülõ cellákat egyszerûen összeadásjellel adjuk össze.

A mérleg eszközoldalán a következõ képleteket használjuk.

C4 =C5+C13+C21

C5 =SZUM(C6:C12)

C13 =SZUM(C14:C20)

C21 =SZUM(C22:C29)

C30 =C31+C38+C46+C52

C31 =SZUM(C32:C37)

C38 =SZUM(C39:C45)

C46 =SZUM(C47:C51)

C42 =SZUM(C53:C54)

C55 =SZUM(C56:C58)

C59 =C4+C30+C55

A képletekkel ellátott cellákat ezek után jobbra másoljuk.

Ellenõrzésképpen az eszközoldal alján az következõ mérlegfõösszegek adódnak (3. ábra).


3. ábra

A forrásoldali összesítõ képletek a következõk.

C4 =C5+C7+SZUM(C8:C11)+C14

C11 =SZUM(C12:C13)

C15 =SZUM(C16:C18)

C19 =C20+C24+C33

C20 =SZUM(C21:C23)

C24 =SZUM(C25:C32)

C33 =C34+SZUM(C36:C44)

C45 =SZUM(C46:C48)

C49 =C4+C15+C19+C45

A forrásoldal alján adódó mérlegfõösszegek a cellák jobbra másolását követõen megegyeznek az eszközoldali értékekkel.

A mérlegegyezõség teljesülését az eszközoldal C60 cellájában az =HA(NEM(C59='MÉRLEG Források'!C49);"HIBA!"), a forrásoldal C50 cellájában pedig az =HA(NEM(C49='MÉRLEG Eszközök'!C59);"HIBA!") képlettel ellenõrizhetjük. A képleteket jobbra másolva mindenütt a HAMIS eredményt kaptuk vissza, tehát az eszköz- és forrásoldali mérlegfõösszegek megegyeznek.

Feltételes formázással állítsuk be, hogy a HAMIS cellaértékek a cellaháttérrel megegyezõ, fehér betûszínnel kerüljenek kijelzésre, így azok nem fognak látszani (4. ábra).


4. ábra

Majd az ellenõrzõ cellák általános betûszínét állítsuk pirosra, stílusát pedig félkövérre. Ha a mérlegegyezõség nem teljesül, akkor a táblázat az alábbiak szerint hibát jelez (5. ábra). A hiba helyét sajnos nem tudjuk kijelezni, ezért ilyenkor alapos manuális ellenõrzést kell végeznünk.

5. ábra

1.2.3.2 Eredménykimutatás Az eredménykimutatásnál az alábbi összesítõ képleteket használjuk.

C6 =SZUM(C4:C5)

C9 =SZUM(C7:C8)

C17 =SZUM(C12:C16)

C21 =SZUM(C18:C20)

C25 =C6+C9+C10-C17-C21-C22-C23

C36 =C26+C28+C30+C32+C34

C44 =C37+C39+C41+C42


C45 =C36-C44

C46 =C25+C45

C49 =C47-C48

C50 =C46+C49

C52 =C50-C51

C55 =C52+C53-C54

Az eredménykimutatás végén adódó mérleg szerinti eredmények megegyeznek a mérlegben szereplõ értékekkel.

Ennek ellenõrzéseképpen a C56 cellába vigyük fel az =HA(NEM(C55='MÉRLEG Források'!D14);"HIBA!") képletet, a cellát másoljuk jobbra, majd végezzük el a mérleg celláinál alkalmazott formátum beállításokat!

1.2.3.3 Cash-flow A cash-flow összesítõ és ellenõrzõ celláit a következõ képletekkel kell feltöltenünk.

C4 =SZUM(C5:C17)

C18 =SZUM(C19:C21)

C22 =SZUM(C23:C33)

C34 =C4+C18+C22

C35 =HA(NEM(C34='MÉRLEG Eszközök'!D52-'MÉRLEG Eszközök'!C52);"HIBA!")

1.2.4 Védelem Annak érdekében, hogy a mérleg, eredmény és cash-flow struktúra legalsó szintjein lévõ értékcellákat valamint a vizsgált idõintervallum legutolsó évét a lap védetté tétele esetén is meg tudjuk változtatni, a Ctrl gomb nyomva tartása mellett nem összefüggõ tartományként jelöljük ki a mérleg eszközoldalán az F2, valamint az összes fehér hátterû konstans számértéket tartalmazó cellát. A jobb oldali egérgomb megnyomásával megjelenõ helyi menübõl vagy a fõmenü Formátum menüpontjából válasszuk a Cellaformázás� vagy a Cellák� menüpontot, s a Cellák formázása párbeszédablak Védelem fülén kapcsoljuk ki a zárolást (6. ábra)!

6. ábra

Ha ezt követõen az Eszközök/Védelem/Lapvédelem� menüpont alatt az OK gomb megnyomásával beállítjuk a munkalap és a zárolt cellák védelmét (jelszó megadását nem javasoljuk) (7. ábra), akkor a sorszámokat, megnevezéseket és összesítõ-ellenõrzõ képleteket tartalmazó cellákat megvédjük a véletlen felülírástól, az


egyes mérlegtételek értékeit és a vizsgált idõintervallum záró évszámát viszont továbbra is szabadon változtathatjuk.

7. ábra

A forrásoldalon, az eredmény- és cash-flow kimutatásban csak a hierarchia legalsó szintjének értékeit tartalmazó cellák zárolását kell feloldanunk (az évszámok cellái maradjanak mind zároltak), majd a lapvédelem bekapcsolásával ezeket a kimutatásokat is védetté tehetjük.

1.2.5 Tagolás és részletek A hierachiában alulró fölfelé haladva az Adatok menüben beállíthatjuk a kimutatások tagolását a Számítógépes elemzési technikák címû tárgy 6.1.3. szakaszában tanultak szerint. A mérleg eszköz- és forrásoldalán, valamint a cash-flow-ban az összesítõ sorokat a részletsorok fölé kell helyezni (az Adatok/Tagolás és részletek/Beállítások menüpontjában ki kell kapcsolni az Összesítõ sorok a részletsorok alatt jelölõnégyzetét).

A csoportok megfelelõ kialakítása után a mérleg eszköz- és forrásoldala háromszintû, az eredménykimutatás és a cash-flow pedig kétszintû lesz. A mérleg az 1 jelû szintgomb megnyomásakor csak a mérlegfõcsoportokat mutatja (8. ábra), a 2 szintgomb megnyomásakor a mérlegcsoport mélységû (9. ábra), a 3. szinten pedig a teljes részletezettségû eszköz- illetve forrásoldalt láthatjuk.


8. ábra


9. ábra

1.3 Pénzügyi kimutatások prezentációja A pénzügyi kimutatásokban szereplõ adatok mélyebb elemzés nélküli prezentációjára a következõ lehetõségeink vannak.

1.3.1 A vagyonszerkezet bemutatása A mérlegadatok alapján a vagyon szerkezetét ábrázolhatjuk halmozott oszlopdiagramokon. Bár a stock jellegû kategóriák ábrázolására a Számítógépes elemzési technikák címû tananyagban a (halmozott) vonal- vagy területdiagramokat javasoltuk, jelen esetben a periódusok alacsony száma miatt esztétikusabb megoldás az oszlopdiagram alkalmazása.

Az eszközök és források összetételének mérlegtételek szintjén történõ bemutatása a nagy adatmennyiség miatt áttekinthetetlen diagramokat eredményezne, ezért csak mérlegfõcsoportok és mérlegcsoportok bontásban mutatjuk be a vagyonstruktúrát. Ezt is úgy, hogy mindig csak egy adott mérlegfõcsoportot bontunk tovább.

Az eszköz- és tõkeszerkezetet és annak változását szemléltetõ diagramokat egy külön munkalapra helyezzük, s mindig az egyes diagramok mögé rejtjük azok forrásadatait. A 10. ábra a javasolt ábrákat és elrendezést mutatja. A bal oldalon eszközoldali mérlegfõcsoportok táblázata, a valamint a befektetett és forgóeszközök mérlegcsoport-bontása, a jobb oldalon pedig a forrásoldali mérlegfõcsoportok, valamint a két legfontosabb mérlegfõcsoport, a saját és az idegen tõke mérlegcsoport-bontása látható. Az adatokat a mérleg eszköz- és forrásoldalát tartalmazó MÉRLEG Eszközök, illetve MÉRLEG Források munkalapokról képletekkel hivatkoztuk át. (A saját tõkénél a jegyzett, valamint a jegyzett, de be nem fizetett tõke sorokat összevontuk a jegyzett és befizetett tõke soron.)


10. ábra

Ahogyan az ábrán látható, a cellarácsokat, a sorok magasságát és az oszlopok szélességét igyekeztünk úgy beállítani, hogy a munkalapon hat azonos nagyságú cellatartomány alakuljon ki, s azokra az Alt billentyû nyomva tartásával hat azonos nagyságú ábrát illeszthessünk (11. ábra). A diagramok elkészítését Olvasónkra bízzuk. Amennyiben ez problémát jelent, javasoljuk, hogy dolgozza fel újra a Számítógépes elemzési technikák címû tananyag 2. fejezetét!


11. ábra

1.3.2 Az eredménykimutatás és a cash-flow bemutatása vízesés-diagramon Az eredmény- és a cash-flow kimutatás prezentációjára kiváló eszközt kínál a Számítógépes elemzési technikák tananyag 2.3.4. szakaszában tárgyalt vízesés-diagram.

A vízesés-diagram segítségével egy adott kategória növekményeit és csökkenéseit, illetve az ezek nyomán kialakuló végeredményt mutathatjuk be. Az eredménykimutatás és a cash-flow struktúrája pontosan ilyen. A kimutatások egyes sorain megjelenõ értékek növelik, illetve csökkentik az eredményt illetve a pénzáramlást.

Ahogyan a mérleg szerkezeténél is tettük, most is célszerû egyszerûsíteni a struktúrán, s csak a fõbb eredmény- és cash-flow sorokat megjeleníteni az ábrákon. Ezért a legfontosabb adatokat egy külön munkalapon elhelyezett egyszerûsített táblázatba hivatkoztuk át.

Az eredménykimutatás egyszerûsített változatát mutatja a 2. táblázat, amelynek B oszlopában az EREDMÉNYKIMTATÁS munkalap 2009. évi adataira hivatkozunk.


2. táblázat

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

A B

Megnevezés Érték (eFt)

Értékesítés nettó árbevétele 7 605 843

Aktívált saját teljesítmények értéke -7 563

Egyéb bevételek 299 878

Anyagjellegû ráfordítások 4 836 593

Személyi jellegû ráfordítások 1 637 047

Értékcsökkenési leírás 372 817

Egyéb ráfordítások 1 076 574

Üzemi eredmény -24 873

Pénzügyi eredmény -239 677

Rendkívüli eredmény 491

Adózás elõtti eredmény -264 059

Adófizetés 0

Adózott eredmény -264 059

Eredménytartalék igénybevétele osztalékfizetsére 0

Osztalékfizetés 0

Mérleg szerinti eredmény -264 059

Az eredménysorok száma még így is elég nagy. Sokkal jobb megoldás ezért, ha nem vízesés oszlopdiagramon, hanem vízesés sávdiagramon jelenítjük meg adatainkat. Ez az elrendezés ráadásul megfelelõ tengelybeállítások mellett az eredménykimutatás táblázatos változatával azonos olvasási irányt eredményez.

A sávdiagram alkalmazása, valamint az, hogy az eredménykimtatás esetében több részeredményt (üzemi eredmény, adózás elõtti eredmény, adózott eredmény) is meg kívánunk jeleníteni az ábrán, felborítja a Számítógépes elemzési technikák tananyag 2.3.4. szakaszában kialakított vízesésdiagram-készítési metódust. Az eltéréselemzések eredményeinek prezentálásához kidolgozott, a forrásadatok speciális táblázatos elrendezése esetén kiválóan mûködõ felhasználói diagramtípusunk jelen esetben nem használható.

Most az alábbi ábrán látható diagramkimenetet szeretnénk produkálni (12. ábra). Az eredményt növelõ hozamokat zöld, az eredményt csökkentõ költségeket és ráfordításokat piros sávok jelzik. A közbülsõ (üzemi, adózás elõtti, adózott) és a végsõ (mérleg szerinti) eredménykategóriákat azok elõjelétõl függõen a pozitív vagy a negatív tartományba mutató kék sávval ábrázoljuk.


12. ábra

Eredménykimutatás 2009

-1 000 0 1 000 2 000 3 000 4 000 5 000 6 000 7 000 8 000 9 000

Értékes ítés nettó árbevétele

Aktívál t sa ját teljesítmények értéke

Egyéb bevételek

Anyagjel legû ráfordítások

Személyi jel legû ráfordítások

Értékcsökkenési leírás

Egyéb ráfordítások

Üzemi eredmény

Pénzügyi eredmény

Rendkívüli eredmény

Adózás elõtti eredmény

Adófizetés

Adózott eredmény

Eredménytarta lék igénybevétele osztalékfizetsére

Osztalékfizetés

Mérl eg szerinti eredmény

millió Ft

A nem a tengelyekbõl induló vagy oda becsatlakozó, úgynevezett lebegõ sávok, valamint a negatív és pozitív tartományban egyaránt megjelenõ sávok ábrázolásához speciális forrásadat-táblázatra van szükségünk. A pozitív tartománybeli lebegõ sávoktól balra, illetve a negatív tartománybeli lebegõ sávoktól jobbra átlátszóra állított sávokon megjelenített adatsorok találhatók.

Úgy fogunk eljárni, hogy az eredmény- és az átlátszó sávok ábrázolásához egy külön adatsort készítünk, illetve külön-külön adatsor áll majd a hátterében a negatív tartományba kerülõ zöld, a negatív tartományba kerülõ piros, a pozitív tartományba kerülõ piros, illetve a pozitív tartományba kerülõ zöld sávoknak.

Ehhez mindenekelõtt egy kiinduló kumulált adatoszlopra van szükségünk. Ezt most két lépésben állítjuk elõ. Elõször egy segédoszlopban (C oszlop) a következõ képletek segítségével egy olyan eredménykimutatás-adatsort generálunk, ahol a ráfordítások negatív elõjellel szerepelnek. Így az eredménysorok egyszerû szummázással meghatározhatók (3. táblázat).

C2 =B2

C3 =B3

C4 =B4

C5 =-B5

C6 =-B6

C7 =-B7

C8 =-B8

C9 =SZUM(C2:C8)

C10 =B10

C11 =B11

C12 =SZUM(C9:C11)

C13 =-B13

C14 =SZUM(C12:C13)

C15 =B15

C16 =-B16

C17 =SZUM(C14:C16)


3. táblázat

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

A B C D E F G H I

Megnevezés Érték (eFt) Segéd Kumulált Eredmény / Átlátszó Zöld negatív Piros negatív Piros pozitív Zöld pozitív

Értékesítés nettó árbevétele 7 605 843 7 605 843 7 605 843 0 0 0 0 7605843

Aktívált saját teljesítmények értéke -7 563 -7 563 7 598 280 7 598 280 0 0 7 563 0

Egyéb bevételek 299 878 299 878 7 898 158 7 598 280 0 0 0 299878

Anyagjellegû ráfordítások 4 836 593 -4 836 593 3 061 565 3 061 565 0 0 4 836 593 0

Személyi jellegû ráfordítások 1 637 047 -1 637 047 1 424 518 1 424 518 0 0 1 637 047 0

Értékcsökkenési leírás 372 817 -372 817 1 051 701 1 051 701 0 0 372 817 0

Egyéb ráfordítások 1 076 574 -1 076 574 -24 873 0 0 -24 873 1 051 701 0

Üzemi eredmény -24 873 -24 873 -24 873 -24 873 0 0 0 0

Pénzügyi eredmény -239 677 -239 677 -264 550 -24 873 0 -239 677 0 0

Rendkívüli eredmény 491 491 -264 059 -264 059 -491 0 0 0

Adózás elõtti eredmény -264 059 -264 059 -264 059 -264 059 0 0 0 0

Adófizetés 0 0 -264 059 -264 059 0 0 0 0

Adózott eredmény -264 059 -264 059 -264 059 -264 059 0 0 0 0

Eredménytartalék igénybevétele osztalékfizetsére 0 0 -264 059 -264 059 0 0 0 0

Osztalékfizetés 0 0 -264 059 -264 059 0 0 0 0

Mérleg szerinti eredmény -264 059 -264 059 -264 059 -264 059 0 0 0 0

A kumulált eredményadatokat tartalmazó D oszlopban valójában csak a szürke hátterû cellák tartalmaznak kumulált adatot, a fehér hátterû árbevétel- és eredménysorokon egyszerûen az elõzõ oszlopbeli érték áthivatkozása szerepel (3. táblázat).

Írjuk be a D2 cellába az =C2 képletet, majd a D2 cellát Ctrl+C, Ctrl+V billentyûkombinációval másoljuk át a D9, D12, D14 és D17 cellákba!

A D3 cellába az =D2+C3 képlet kerüljön, majd a D3 cellát is másoljuk tovább a D oszlop szürke háttérrel jelzett tartományaiba!

Az E:I oszlopokban helyezzük el a sávdiagram adatsorait.

Mivel az árbevételt jelzõ sáv mindenképpen a tengelybõl (nullából) indul, s biztosan nem negatív, ezért az E2:H2 tartományt feltölthetjük nullákkal, az I2 cellába pedig az =D2 képlettel áthivatkozhatjuk az értékesítés nettó árbevételét.

A 3. sorba már bonyolultabb képletek kerülnek.

Az átlátszó sávokhoz tartozó adatértékek attól függnek, hogy volt-e elõjelváltás az adott sorban és az elõtte szereplõ kumulált adat között. Ha igen, akkor a piros vagy zöld sáv egyik vége a pozitív, a másik a negatív tartományban van, ezért ilyenkor nincs szükség átlátszó sávra. Ha nem volt elõjelváltás a kumulált adatsorban, akkor pozitív adott sorbeli eredményérték esetén az adott sorbeli és az elõzõ sorbeli kumulált érték közül a kisebb, ellenkezõ esetben pedig a nagyobb határozza meg az átlátszó sáv hosszát. Ezt az eredményt az E3 cellában az =HA(D3*D2<=0;0;HA(D3>0;MIN(D3;D2);MAX(D3;D2))) képlet generálja.

A negatív tartományba zöld sáv akkor kerül, ha az adott sorban a Segéd oszlopban szereplõ érték pozitív, az elõzõ sor kumulált értéke pedig negatív. Ekkor a zöld sáv negatív tartományba esõ részét az F3 cellában az =HA(ÉS(D2<0;C3>0);-(MIN(D3;0)-D2);0) képlettel tudjuk meghatározni.

Hasonló gondolatmenettel elõállíthatjuk a negatív tartomány piros, valamint a pozitív tartomány piros és zöld sávjaihoz tartozó értékeket is az alábbi képletekkel.

G3 =HA(ÉS(D3<0;C3<0);-(MIN(D2;0)-D3);0)

H3 =HA(ÉS(D2>0;C3<0);D2-MAX(D3;0);0)

I3 =HA(ÉS(D3>0;C3>0);D3-MAX(D2;0);0)

Az E3:I3 tartományt másoljuk be ezek után az E4:I8, E10:I11, E13:I13, valamint E15:I16 tartományba!

Az üresen maradt sorokban az üzemi, adózás elõtti, adózott és a mérleg szerinti eredmény értékei szerepelnek, amelyeket azonos módon, kék színû sávon szeretnénk megjeleníteni. Ezekben a sorokban a D:I oszlopokba mindenütt nulla kerül, az E oszlopban szereplõ, kék hátterûre állított cellák pedig a balra mellettük lévõ cellák eredményére hivatkoznak.

Indítsuk el a Diagram varázslót, majd válasszuk a halmozott sávdiagramot (13. ábra)!


13. ábra

Az adatsorokat célszerû egyenként felvenni, majd megformázni. Vegyük fel elõször az Eredmény / Átlátszó oszlopban található adatsort (14. ábra)! Az adatsor nevénél hivatkozzunk az E1 cellára, az értékeknél az E2:E17, a kategóriatengely feliratainál pedig az A2:A17 tartományra! Annak érdekében, hogy a szükséges tengely- és adatsor-beállításokat megtehessük, kattintsunk a Befejezés gombra.

14. ábra

Elõször is kapcsoljuk ki a jelmagyarázatot és a diagram címét változtassuk meg Eredménykimutatás 2009-re! A címnél és a tengelyfeliratoknál kapcsoljuk ki az automatikus méretezést!

Mivel a kategóriák sorrendje jelenleg nem felel meg az eredménykimutatásbeli sorrendnek (a diagramon az eredménykimutatás pillanatnyilag alulról felfelé építkezik), illetve nem látszik minden egyes tengelyfelirat,


ezért a függõleges kategóriatengelyre jobb egérgombbal kattintva megnyíló helyi menübõl a Tengely formázása párbeszédablak Skála fülén pipáljuk be a Kategóriák fordított sorrendben és Az értéktengely a kategóriamaximumnál opciót. Ezután a Kategóriák száma a feliratok között szövegmezõbe írjunk be 1-et (15. ábra), a Mintázat fülön pedig az Osztásfeliratot állítsuk a minimumhoz (16. ábra)!

15. ábra

16. ábra

A vízszintes értéktengelyen állítsuk a nagyságrendet ezerre (17. ábra), majd az ábrán megjelenõ nagyságrendfeliratot írjuk át �millió Ft�-ra, hiszen az alapadataink eleve ezer Ft-ban voltak.


17. ábra

A diagramterületre jobb egérgombbal kattintva megnyíló helyi menübõl, a Diagrambeállítások� menüpont alatt, a Rácsvonalak fülön mindkét tengely fõ vezetõrácsait kapcsoljuk be (18. ábra), majd az ábrán függõleges irányban megjelenõ vezetõrácsokat állítsuk diszkrétebbre (középszürkére és szaggatottra)!

18. ábra

Most következik a legkényesebb lépés! Bal egérgombbal kattintsunk a kijelzett adatsor valamelyik sávjára. Ezzel a teljes adatsort kijelöljük. Ezek után a jobbra és balra kurzornyilakkal tudunk lépdelni az adatsor egyes adatpontjain, sávjain. Azt, hogy éppen melyik adatponton állunk, a sávot körülvevõ jelölõnégyzetek mutatják. Álljunk rá az Aktivált saját teljesítményértékek sávjára, majd a jobb oldali Ctrl gomb melletti helyi menü gomb megnyomásával, a megnyíló helyi menü Adatpont formázása� menüpontja alatt kapcsoljuk ki a szegélyt és a kitöltést (19. ábra)! Ezzel a sáv teljesen átlátszóvá, �láthatatlanná� válik!


19. ábra

A jobbra kurzormozgatóval lépdeljünk tovább, s az F4 gombbal ismételjük meg az elõzõ formátum-beállítást! Vigyázzunk, hogy az üzemi eredmény, az adózás elõtti eredmény, az adózott eredmény és a mérleg szerinti eredmény sávján ne nyomjuk meg az F4-et, ezeket ugorjuk át! Az eredménysávoknál legfeljebb a szegélyt kapcsoljuk ki, de a kitöltés maradjon meg!

Jelöljük ki ezek után az F1:I17 tartományt, majd fogd és vidd technikával húzzuk rá a diagramra! Ez követõen már csak az egyes adatsorok zöldre, illetve pirosra állítása van hátra. Célszerû ezelõtt diagramunk méretét megnövelni, akár akkorára is, hogy azt késõbb a forrásadatokat tartalmazó segédtáblára húzhassunk.

Az egyes adatsorok kitöltését és szegélyeit a szokásos módon, az adott adatsorra jobb egérgombbal kattintva megnyíló helyi menübõl tudjuk beállítani. Használjuk ki azt, hogy amikor valamely adatsorra kattintunk, akkor hozzá tartozó forrásadatokat az Excel színes szegélyekkel jelöli meg a munkalapon. Így könnyebb beazonosítani, hogy éppen melyik adatsort formázzuk, s azt milyen színûre kell állítanunk.

Ha jól dolgoztunk, aprólékos munkánk eredményeképpen a korábban bemutatott vízesés-sávdiagramot kapjuk (12. ábra), amely kiválóan szemlélteti, hogy az árbevételbõl és az egyéb bevételekbõl a költségek, ráfordítások elszámolása után mennyi marad az üzemi eredmény és a további eredménykategóriák szintjén.

A cash-flow fõ sorainak vízesésdiagramon történõ ábrázolását Olvasónkra bízzuk.

1.3.3 Az abszolút és relatív változások bemutatása A beszámoló kiegészítõ mellékletében gyakran találkozunk a mérleg-, eredmény- és cash-flow sorok egyik évrõl a másikra történõ abszolút és relatív változásait bemutató táblázatokkal.

Az ilyen táblázatok elhelyezése Excelben a mérleg-, az eredmény- és cash-flow kimutatások mellett a legpraktikusabb. Az eredménykimutatás sorainak változását mutatja a 20. ábra.


20. ábra

Az abszolút változások kifejezéséhez a G4 cellába vigyük be az =D4-C4 képletet, majd ezt másoljuk tovább a G4:G55 tartományra!

A relatív változások meghatározásánál mindig figyeljünk arra, hogy a viszonyítási alap negatív érték is lehet, s ha ezzel dolgozunk, a változás elõjele nem lesz megfelelõ! A relatív változásoknál ezért a viszonyítási alap abszolút értékével számolva kell kifejeznünk a százalékos értékeket! Figyelnünk, kell továbbá arra is, hogy ha valamelyik soron az elõzõ idõszaki érték zérus, akkor nem tudjuk értelmezni a százalékos változást. Mindezeket a J4 cellában az =HA(C4=0;"";G4/ABS(C4)) képlettel tudjuk megoldani. A J4 cellát ezt követõen bemásolhatjuk a J4:B55 tartományba.

A cellák számformátumának, kitöltésének és szegélyeinek beállítását Olvasónkra bízzuk. A formázásnál célszerû igazodni az eredménykimutatás formázásához. A szürke hátterû és félkövér cellákhoz tartozó változásokat is ugyanilyen formátumúra állítsuk!

A pénzügyi kimutatások sorainak változását ábrázolhatjuk sávdiagramon is. A 21. ábra a 2008-ról 2009-re bekövetkezõ abszolút változásokat mutatja egy külön munkalapra elhelyezett ábrán. A diagram alapján jól látszik, hogy az egyes eredménysorokon bekövetkezõ változások hány millió Ft-tal rontották vagy javították az eredményt.


21. ábra

Amennyiben diagramunk beállítása olyan, hogy csak a munkalapokon látható cellák értékei jelennek meg rajta (az alapbeállítás ez), akkor a mérleg, eredmény és cash-flow alsóbb szintjeinek összezárásával csak a fõbb sorok változása jelenik meg az ábrán. A 22. ábra az eredménysorok százalékos változását szemléltetõ, külön munkalapon elhelyezett sávdiagramot mutatja az EREDMÉNYKIMUTATÁS fülön az 1 szintgomb megnyomását követõen.


22. ábra

1.4 Kapcsolódó irodalom A beszámoló részeinek, az egyes mérlegtételek, eredmény- és cash-flow sorok részletes leírásához, a kiegészítõ melléklet és az üzleti jelentés tartalmának, felépítésének részletes bemutatásához a forgalomban lévõ számviteli kézikönyvek megfelelõ részeinek feldolgozását javasoljuk. Tekintettel arra, hogy a számviteli elõírások évrõl évre változnak, mindig az aktuális szabályokat tartalmazó, legfrissebb kiadással dolgozzunk! Az 1.4. alfejezet végén a tételes irodalomjegyzékben konkrét könyvet is ajánlunk.

Amennyiben munkánkhoz nagy segítséget jelentene, ha a pénzügyi kimutatások számviteli törvény által elõírt sémáit, táblázatait mintaként papíralapon is a kezünkbe vehetnénk, úgy keressünk fel egy nyomtatványboltot, s vásároljunk egy éves beszámoló nyomtatványt!

Ha valamely konkrét cég beszámolójába szeretnénk betekinteni, akkor keressük fel a területileg illetékes cégbíróságot, vagy egyszerûen látogassunk el az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium e-beszámoló honlapjára, ahol név vagy adóazonosító szám alapján a központi nyilvántartásból elektronikusan is lekérhetjük, sõt le is menthetjük a pénzügyi kimutatásokat és a beszámoló további publikus részeit. A pénzügyi kimutatások táblázatainak Excelben történõ elkészítéséhez és megformázásához ezeket az elektronikus anyagokat is használhatjuk mintaként.

Az e-beszámoló portálról letölthetõ pénzügyi kimutatások rendszerint pdf formátumban állnak rendelkezésre, ezért ezeket vagy át kell konvertálni, vagy adataikat be kell gépelni az elkészített Excel-sémákba.

Magyarországon több olyan céginformációs szolgáltatás nyújtó vállalkozás is mûködik, amely díjfizetés ellenében közvetlenül Excel formátumban kínálja a mérlegeket és eredménykimutatásokat.

BÍRÓ TIBOR�FRIDRICH PÉTER�KRESALEK PÉTER�MITRÓ MAGDOLNA (2009): Számviteli kézikönyv. Unió Kiadó, Budapest.

2000. évi C. törvény a számvitelrõl és annak módosításai

www.e-beszamolo.irm.hu

http://www.e-beszamolo.irm.hu


2 Dinamikus vállalatértékelés pénzügyi mutatószámok alapján

Az elõzõ fejezetben tárgyalt táblázatkezelési és ábrázolási technikák jócskán túlmutatnak a beszámolók adatainak Excelben történõ egyszerû regisztrálásán és prezentációján. A megismert módszerek valójában a vállalatok számviteli-pénzügyi teljesítményének elemzését, értékelését készítik elõ.

A mérleg-, eredmény- és cash-flow sorok elõzõ évi értékhez viszonyított abszolút és relatív változását bemutató táblázatok és diagramok jelentik például a dinamikus elemzés alapjait, legalapvetõbb és egyben legvégsõ módszereit. Még a legösszetettebb analízis is gyakran ezeknél a tábláknál és ábráknál ér véget, mivel a jelenségek teljes magyarázatát általában csak a végsõ hatótényezõk változásaiban találjuk meg. A deduktív logikára épülõ vállalatértékelés azonban nem a pénzügyi beszámolók egy-egy részadatának, hanem a vállalat gazdálkodásáról átfogó, komplex képet adó pénzügyi mutatószámok elemzésével indul.

A pénzügyi mutatószámok a mérleg, az eredménykimutatás, a cash-flow kimutatás és a beszámolók, jelentések kiegészítõ mellékleteinek adataiból képzett arányszámok, hányadosok. Erre utal az elemzési módszer angol, Ratio Analyses elnevezése. Az angolszász irodalomban esetenként találkozhatunk a Financial Multipliers szóhasználattal is, a kifejezés mögött azonban ekkor is hányados formájában képzett mutatók állnak. A pénzügyi szorzók elnevezés sokkal inkább arra utal, hogy a mutatók szorzataként további, egyre magasabb szintû mutatószámok generálhatók. Pontosan ez a lényege a pénzügyi mutatószámok rendszerének.

Ebben a fejezetben a mutatószámos vállalatértékelés módszertanába, a mutatószámrendszerek kialakításának logikájába és az elemzés gyakorlati megvalósításába nyerhetünk betekintést. Az elemzés összehasonlító, dinamikus jellege csupán egy a vállalatértékeléssel szemben támasztott alapvetõ követelmények közül, amelyeket a 2.1. alfejezetben foglalunk össze. A 2.2. alfejezetben a pénzügyi arányszámok csoportosítási lehetõségeit és általános formáit mutatjuk be. A 2.3. alfejezet a mutatószám-elemzés felépítésével, a mutatószámrendszerek kialakításával és annak buktatóival, az eredmények értelmezési nehézségeivel foglalkozik. A buktatók elkerülését, az értelmezési problémák leküzdését és a gyakorlati alkalmazás megkönnyítését szolgálja a 2.3.3. szakaszban bemutatásra kerülõ, saját fejlesztésû elemzési modellünk, amelynek Excelben való felépítését a 2.4. alfejezetben ismertetjük.

2.1 Az elemzés általános szempontjai A pénzügyi arányszámok önmagukban általában semmitmondóak. Az elemzés során mindig hasonlítani kell valamihez: korábbi idõszakhoz, ugyanabban az üzletágban mûködõ egy-két versenytárs hasonló mutatójához vagy az ágazati átlagteljesítményhez. Az utóbbi két technikát az úgynevezett peer group elemzéssel foglalkozó 3., valamint a piac- és versenytárselemzésrõl szóló 4. fejezet tárgyalja. Ebben a fejezetben csupán az idõbeli összehasonlítás módszerével, a vállalat gazdálkodásának dinamikus elemzésével foglalkozunk. Egyelõre sem más hasonló vállalatokhoz, sem a vele azonos piacon jelen lévõ versenytársaihoz nem hasonlítjuk a vizsgált céget.

A dinamikus elemzés iránti igény alapja, hogy egyetlen idõszak gazdálkodási adataiból nagyon kevés következtetést lehet csak levonni. A lehetséges implikációk halmaza nagyságrendekkel bõvül, ha a mutatóknak nemcsak a legutolsó idõszaki vagy idõpontbeli értékét ismerjük, hanem a korábbiakat is, s ezáltal látjuk az idõbeli tendenciákat.

Az például, hogy a sajáttõke-arányos megtérülési mutatónk a legutolsó lezárt gazdasági év adatai alapján 10 százalékos, önmagában nem mond semmit. A mutatónak értelmezési lehetõséget az adhat, ha ismerjük annak elõzõ idõszaki értékét is. Ha az elõzõ évben például 20 százalékos volt a megtérülés, akkor jelentõs visszaesés következett be. Sokkal jobban örülhetünk viszont a 10 százalékos mutatónak, ha az elõzõ évben a megtérülési ráta csak 5 százalékos volt. (Ugyanígy, más a 10 százalékos érték megítélése, ha legfontosabb versenytársaink mutatója vagy az ágazati átlagérték 20, s megint más, ha az csak 5 százalékos.)

A dinamikus mutatószám-elemzéshez több év beszámolójára, mérleg-, eredmény- és cash-flow adataira van szükségünk. Bár minden kimutatás a tárgyévi mellett az elõzõ év adatait is tartalmazza, az elmúlt két év gazdálkodásának összehasonlításához három (!) év pénzügyi kimutatásaira, vagyis legalább két beszámolóra van szükségünk. Ennek az az oka, hogy az olyan mutatóknál, amelyek flow (eredmény és cash-flow) adatokat és stock jellegû mérlegadatokat egyaránt tartalmaznak, az egymást követõ évek mérlegadatait átlagolnunk kell. Például az adott évi üzemi eredmény, amely az elmúlt gazdálkodási év alatt képzõdött, nem hasonlítható a tárgyévi mérlegben szereplõ, év végi eszközértékhez, ez utóbbi ugyanis nem biztos, hogy megfelelõen jellemzi


az év közben érvényes eszközállományt, amelyet cégünk az eredmény eléréséhez felhasznált. Ebben az esetben a tárgyév eleji (vagyis az elõzõ év végi mérlegben szereplõ) és a tárgyév végi eszközállomány (mérlegfõösszeg) átlagát használjuk viszonyítási alapként. A tárgyév végi és az elõzõ év végi mérlegfõösszeg átlaga lesz a tárgyév átlagos eszközértéke, a tárgyév végi és a tárgyévet megelõzõ év végi mérlegfõösszeg átlaga pedig az elõzõ évi átlagos eszközérték. A dinamikus elemzéshez tehát legalább az elmúlt három év mérlegére, vagyis legalább a két elmúlt év beszámolójára mindenképpen szükségünk van.

A hosszabb távú tendenciák és a ciklikus ingadozások feltárásához és egymástól való elválasztásához természetesen még több évet vissza kell mennünk a múltba. Mindig annyi év beszámolójára van szükségünk, ahány éves az elemzési idõhorizont.

A túlságosan hosszú, 5-7 évnél hosszabb idõtartamot átfogó elemzések esetén mindig fennáll az a veszély, hogy a számviteli szabályok, a vállalatfinanszírozási megoldások, a technikai-technológiai változások miatt az idõszak eleji és végi adataink nem lesznek összehasonlíthatók egymással.

Nemcsak külsõ környezeti hatások korlátozhatják az összehasonlíthatóságot, hanem belsõk is. Erre példa a számviteli politika változása vagy más számviteli beszámolási standardokra való áttérés. Két év mutatószámai csakis akkor vethetõk össze, ha az azok kiszámításához felhasznált adatok azonos számviteli értékelési elvek alapján kerültek meghatározásra.

Az összehasonlíthatóság kritériuma nemcsak idõbeli összehasonlításnál fontos. Különbözõ vállalatok mutatóinak egymáshoz való viszonyítása esetén például szem elõtt kell tartani, hogy csak az azonos ágazatban mûködõ cégek, azonos számviteli értékelési elvek szerinti adataiból számított mutatói vehetõk össze.

Az idõbeli elemzésnél további torzító tényezõ, hogy az adatokban nemcsak hosszabb távon megfigyelhetõ ciklikus hatás, hanem szezonális ingadozás is jelentkezhet. Ilyenkor az évesnél rövidebb periódusok elemzésekor különösen fontos a viszonyítási idõszak helyes megválasztása. Egy strand negyedik negyedévi adatai például nem hasonlíthatók a harmadik negyedévihez. Szezonális ingadozások esetén az elõzõ év azonos idõszakához célszerû viszonyítani.

A szezonhatás éves elemzésnél is problémát okozhat akkor, ha az az év végi stock mutatókat jelentõsen torzítja, s emiatt az év eleji és év végi adat egyszerû átlaga nem jellemzi jól az állományi mutatók év közbeni szintjét. Ha részletesebb információnk nincsenek a cégrõl, akkor persze kénytelenek vagyunk az éves zárómérlegek átlagával beérni. Ha azonban negyedéves vagy havi adataink is vannak, akkor próbálkozhatunk pontosabb, például kronologikus átlagok számításával is. (Pontosabb eredményt persze csak akkor kapunk, ha a hó vagy negyedév végi adatok jól jellemzik a periódusok közbeni szinteket.)

Az összehasonlíthatóság kritériuma nemcsak a kiinduló adatok azonos alapelvek szerint történõ összeállítását, hanem az azonos elemzési módszertant és az eredmények azonos elvek szerinti értelmezését is megköveteli. Amint a késõbbiekben látni fogjuk, a legtöbb mutatószámnak számos változata, többféle számítási módja létezik. Értelemszerûen csakis az azonos módon, azonos képlettel meghatározott eredmények hasonlíthatók össze. Az eredmények azonos elvek szerinti értelmezése pedig maga után vonja, hogy például az egyes mutatók kritikusnak tekintett szintjét ne változtassuk évrõl évre.

A vállalatértékeléshez, vállalatelemzéshez több száz mutató definiálható. Ennyit persze felesleges kiszámítani. Nem az a jó elemzõ, aki rengeteg mutatóval dolgozik. Elemzõkészség nem a mutatók kiszámításához kell, hanem ahhoz, hogy eldöntsük, mikor milyen mutatót célszerû használnunk, illetve, hogy hogyan értelmezzük a kapott eredményeket. Ennek során mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy kinek és milyen céllal készül az elemzés. Más mutatószámokra kell helyezni a hangsúlyt egy hitelkérelemhez benyújtott elemzésben, üzleti tervben, másra a vezetés számára készülõ belsõ riportokban, s megint más mutatókra a tulajdonosok számára készülõ jelentésekben. A vállalat menedzsmentjét elsõsorban a zavartalan mûködéshez szükséges likviditás, a jövedelmezõség, a hatékonyság, a forgási idõk, a tulajdonosokat a befektetett tõke- és eszközállomány megtérülése érdekli. Részvénytársaságok tulajdonosainál a hagyományos megtérülési mutatók vizsgálata kiegészül az egy részvényre jutó nyereség és osztalék, az árfolyam és a nyereség hányadosának, a piaci érték és a könyv szerinti érték arányának és további részvénypiaci mutatószámok elemzésével. A hitelezõk, bankok elsõsorban a cég rövid távú fizetõképességére és hosszú távon fenntartható pénzügyi stabilitására koncentrálnak.

Az elemzés stílusa, szakmai mélysége is eltérhet a célközönségtõl függõen. Egy professzionális üzleti befektetõi körnek szóló fundamentális elemzést össze sem lehet hasonlítani egy kisvállalkozás gazdálkodási problémáit feltáró vizsgálat dokumentációjával.


2.2 A pénzügyi arányszámok csoportosítási lehetõségei és általános formái A pénzügyi mutatószámok dzsungelében nem könnyû eligazodni. Számos csoportosítási lehetõség létezik és ismert, amely csak fokozza a zûrzavart. Mivel a szakirodalomban fellelhetõ tipológiák egyikét sem tartjuk egy az egyben megfelelõnek, ezért ezek szintetizálásával, valamint elveink érvényesítésével egy saját besorolási rendszert alakítottunk ki. Ezzel próbálunk az alábbiakban rendet teremteni a mutatók között.

2.2.1 Vertikális struktúramutatók A struktúramutatók a vagyon, a bevételek vagy a költségek, ráfordítások szerkezetérõl tájékoztatnak. Általános formájuk szerint egy részadat és az összesen adat hányadosaként adódnak, s jellemzõen százalékos formában kerülnek kijelzésre és közlésre.

részadat

struktúramutató % %összesen adat

2.2.1.1 Eszközstruktúra-mutatók Az eszközstruktúra mutatók a vállalat vagyonának szerkezetét mutatják be. Általános képletük a következõ.

eszközfajta

eszközstruktúra-mutató % %eszközcsoport

Eszközstruktúra mutatóra jó példák a befektetett eszközök illetve a forgóeszközök összes eszközértékhez (mérlegfõösszeghez) viszonyított aránya, amelyek azt mutatják meg, hogy a cég eszközeinek hány százaléka tartósan lekötött, illetve az eszközérték hány százaléka szolgálja a cég tevékenységét rövid távon, az eszközök hány százaléka kerül felhasználásra egy éven belül. Ezek az arányok jelentõsen eltérhetnek egymástól a különbözõ ágazatokban.

befektetett eszközök

befektetett eszközök aránya % %eszközök összesen

forgóeszközök

forgóeszközök aránya % %eszközök összesen

Persze nemcsak a mérlegfõösszeghez, hanem az eszközstruktúra alacsonyabb szintjén megjelenõ összesen adathoz is viszonyíthatunk. Meghatározhatjuk például a készletek forgóeszközökön vagy a tárgyi eszközök befektetett eszközökön belüli arányát is, amelyek a cég tevékenységének készlet- illetve tárgyieszköz-igényességét mutatják.

készletek

készletek aránya % %forgóeszközök

tárgyi eszközök

tárgyi eszközök aránya % %befektetett eszközök

2.2.1.2 Költségszerkezeti mutatók A költségek szerkezete az eredménykimutatás adatai alapján vizsgálható az alábbi általános képlet alapján.

költség- vagy ráfordításfajta

költségstruktúra-mutató %költség- vagy ráfordításcsoport

Az üzemi ráfordítások struktúrája például valamely üzemi ráfordítás típus és az összes üzemi ráfordítás hányadosaként képzett mutatókkal elemezhetõ. Az anyagjellegû ráfordítások aránya a következõképpen számítható.

anyagjellegû ráfordítások

anyagjellegû ráfordítások aránya % %összes üzemi ráfordítás

Természetesen magasabb szinten is vizsgálódhatunk, kiszámíthatjuk és elemezhetjük például az üzemi ráfordítások összes ráfordításon belüli arányát is.

üzemi ráfodításoküzemi ráfordítások aránya % %

üzemi pénzügyi rendkívüli ráfordítások


2.2.1.3 A bevételek szerkezete A költségekhez, ráfordításokhoz hasonlóan a bevételek szerkezete is elemezhetõ.

bevételfajta

bevételstruktúra-mutató % %bevételcsoport

Leggyakrabban használt bevétel-szerkezeti arányszám a belföldi vagy az export árbevétel és az összes árbevétel aránya.

belföldi értékesítés nettó árbevétele

belföldi árbevétel aránya % %értékesítés nettó árbevétele

exportértékesítés nettó árbevétele

exportárbevétel aránya % %értékesítés nettó árbevétele

Magasabb szintû bevétel-szerkezeti mutató az árbevétel aránya, amely azt mutatja meg, hogy a cég bevételeinek mekkora hányada származott az alaptevékenységhez kapcsolódó értékesítési tevékenységbõl.

értékesítés nettó árbevétele

árbevétel aránya % %összes bevétel

2.2.1.4 Tõkeszerkezeti mutatók A mérleg forrásoldalának struktúramutatóit tõkeszerkezeti mutatóknak hívjuk. A cég tõkeerõsségét mutatja a saját tõke és a mérlegfõösszeg hányadosa.

saját tõke

saját tõke arány % %források összesen

A mutató elfogadott értéke függ a tevékenység jellegétõl, tõkeigényességétõl. Másként kezelendõ egy termelõ, egy kereskedelmi és egy szolgáltató vállalatnál, általános hüvelykujjszabályként mégis elfogadható, hogy a 30 százalék alatti érték kritikus.

Speciális tõkeszerkezeti mutató a cég vagyongyarapodását is jelzõ saját tõke/jegyzett tõke arány, amely azt mutatja meg, hogy a cég saját tõkéje az eredeti tõkének hány százalékára növekedett a mûködés évei során. (A mutató képzése egyértelmû.) A saját tõke/jegyzett tõke arány kritikus alsó értéke Magyarországon a társasági törvényben is megjelenik. A saját tõke és a jegyzet tõke aránya még egy veszteségesen mûködõ részvénytársaság esetén sem csökkenhet 66,6 százalék, korlátolt felelõsségû társaság esetén pedig 50 százalék alá.

A tõkeszerkezeti mutatók közé tartozik, de nem a szakasz elején közölt általános képlet szerint számoljuk az idegen tõke/saját tõke arányt (D/E, Debt to Equity ratio), itt ugyanis nem egy részadat és egy összesen adat, hanem a forrásoldal két mérlegfõcsoportjának hányadosáról van szó. A D/E rátát jellemzõen nem is százalékos formában fejezzük ki. Kedvezõ, ha a mutató értéke 1,5 és 1,8 közötti. A nemzetközi gyakorlatban általában a 2-3 körül érték is elfogadható.

kötelezettségek

idegen tõke/saját tõke aránysaját tõke

Hasonlóképpen egyszerû tizedes törtként, s nem százalékos arányként használjuk a saját tõke arány reciprokaként is értelmezhetõ tõkeáttételi mutatót (LR, Leverage Ratio), amely a mérlegfõösszeg és a saját tõke hányadosa. A mutatószámot gyakran hívják tõkemultiplikátornak is, mivel értéke normál üzletmenet során 1 felett van. (Vegyük észre, hogy egy tisztán saját tõkébõl finanszírozott cég mutatója pontosan 1, s ennél az értéknél nem lehet kisebb a hányados!) A tõkemultiplikátor azt mutatja meg, hogy egységnyi saját tõkével hány egység vagyon mozgat meg a cég, másképpen fogalmazva a cég vagyona hányszorosa a saját tõkéjének.

mérlegfõösszeg

tõkeáttételsaját tõke

Vegyük észre, hogy a saját tõke arány, a D/E ráta és az LR mutató között függvényszerû kapcsolat van!


2.2.2 Fedezeti mutatók A 2.2.1. szakaszban szereplõ arányszámok képzéséhez csak azonos kimutatásokból és azoknak is azonos oldaláról használtunk fel adatokat. Erre utalt a szakasz címében szereplõ vertikális jelzõ. A horizontális mutatók képzése során több kimutatásból vagy a mérleg mindkét oldaláról egyszerre veszünk adatot.

2.2.2.1 Eszközfedezeti mutatók Az eszközfedezeti ráták a horizontális mérlegmutatók tipikus példái.

tõkefajta

eszközfedezeti arány % %eszközfajta

A legfontosabb eszközfedezeti mutató a befektetett eszközök fedezettsége, amelyet kétféleképpen is lehet számolni.

saját tõke

befektetett eszközök fedezettsége % %befektetett eszközök

saját tõke + hosszú lejáratú kötelezettségek

befektetett eszközök fedezettsége % %befektetett eszközök

A befektetett eszközök fedezettsége azt mutatja meg, hogy az összes tartósan lekötött eszközt milyen arányban finanszírozza a saját tõke. A mutató értéke kedvezõ, ha 100 százalék feletti, bár olyan idõszakokban, amikor jelentõs beruházásokat valósítanak meg idegen forrásból, átmenetileg 100 százalék alá is eshet. A második számítási mód alkalmazandó olyan cégeknél, ahol rendszeresen vesznek igénybe idegen forrásokat a befektetett eszközök finanszírozására beruházási hitelek, tartós tulajdonosi kölcsönök formájában. A banki aranyszabály, hogy a második módszerrel számított mutató haladja meg a 100 százalékot!

A mutató nevezõjében a befektetett eszközök helyett használhatjuk a tárgyi eszközök értékét is. Kedvezõ, ha a saját tõke ezt az eszközcsoportot fedezi a legnagyobb arányban. A nemzetközi tapasztalatok szerint legalább 100 százalékos arány a megfelelõ. A jó cégeknél 150 százalék körüli a mutató értéke.

2.2.2.2 Befektetés-finanszírozási fedezeti mutató Speciális fedezeti mutatónak tekinthetõ az úgynevezett befektetés-finanszírozási mutató, amely nem a befektetett eszközök szintjének, hanem a befektetett eszközök növekményének, az eszközállomány bõvítésének belsõ pénzügyi fedezetét vizsgálja. A mutató értéke arra utal, hogy a vállalkozás az adott idõszak befektetési/beruházási tevékenységét milyen arányban képes finanszírozni saját mûködési forrásból, illetve milyen arányú külsõ forrásbevonás, tõkeemelés szükséges a befektetési döntések realizálásához. A mutatószám a cash-flow megfelelõ sorainak felhasználásával határozható meg.

mûködési pénzáramlás

cash-flow befektetés-finanszírozási mutatóbefektetések, beruházások pénzszükséglete

2.2.2.3 Adósságfedezeti mutatók Az adósságfedezeti mutatók számlálójában az adósságszolgálat forrása, a nevezõjében pedig az adott idõszaki adósságszolgálat (a tõketörlesztés és a kamatok) vagy a teljes adósságállomány áll.

adósságszolgálat fedezete

adósságfedezeti mutatóadósságszolgálat vagy adósságállomány

Az adósságszolgálat fedezeteként leggyakrabban a fizetett kamatokkal növelt mûködési pénzáramlást szerepeltetjük, míg a nevezõben a kamatfedezettségi mutatónál a fizetett vagy fizetendõ kamatokat, az adósságszolgálati fedezeti mutatónál a fizetett vagy fizetendõ kamatok és az adott idõszaki hiteltörlesztések összegét, az adósságfezedeti mutatónál pedig a teljes hosszú lejáratú kötelezettségállományt.

mûködési pénzáramlás + fizetett kamatok

cash-flow kamatfedezettségi mutatófizetett vagy fizetendõ kamatok

mûködési pénzáramlás + fizetett kamatokcash-flow adósságszolgálati mutató

fizetett vagy fizetendõ kamatok hiteltörlesztések

mûködési pénzáramlás

cash-flow adósságfedezeti mutatóhosszú lejáratú kötelezettségek


A cash-flow kamatfedezettségi mutató azt mutatja meg, hogy a kamatfizetési kötelezettségeket hányszorosan fedezi a mûködési pénzáramlás. Minél magasabb a mutató értéke, annál nagyobb biztonsággal tud a társaság eleget tenni kamatfizetési kötelezettségeinek. A mutató több idõszakon keresztüli tartósan magas értéke azt jelzi, hogy a társaságnak nagy biztonsággal lehet hitelezni. Minél nagyobb a társaság tevékenységének üzleti kockázata, állandó kamatráfordítási szint mellett annál nagyobb lesz a kamatfedezet tényleges vagy várható ingadozása, ennek megfelelõen az ilyen társaságok hitelezése kockázatosabb. (A fedezeti mutatók értelmezésénél nagyon figyelni kell annak tisztázására, hogy mi a mutató pontos tartalma. Különösen hitelbírálatoknál figyelhetõ meg gyakran, hogy az elõterjesztésekben szerepel valamilyen fedezeti mutató, azonban ennek tartalma nem kerül pontosan meghatározásra.)

A cash-flow adósságszolgálati mutató a hosszú lejáratú kötelezettségek esedékes törlesztõrészletének (kamatainak és tõketörlesztésének) teljesíthetõségét jelzi, vagyis azt, hogy a képzõdõ pénzforrások megbízható módon biztosítanak-e fedezetet az adósságszolgálat teljesítésére.

A cash-flow adósságfezedeti mutató a hosszú lejáratú kötelezettségek teljes összegének azonnali teljesítésére való képességét fejezi ki a vállalkozásnak. Ennek számítására viszonylag ritkán kerül sor, elsõsorban veszélyhelyzetbe került vállalkozások esetén érdekli a hitelezõket.

2.2.2.4 Eladósodottsági mutatók Az eladósodottság mértékét egyszerû vertikális tõkeszerkezeti mutatókkal, például a kötelezettségállomány mérlegfõösszeghez viszonyított arányával is mérhetjük. Ezt a mutatót gyakran hívják az eladósodottság fokának is.

kötelezettségek

kötelezettségek aránya % %mérlegfõösszeg

Az eladósodottság mérõszámaként gyakran használják még az úgynevezett hosszú távú eladósodottsági mutatót, amely a hosszú lejáratú kötelezettségek állományát viszonyítja a hosszú lejáratú kötelezettségek és a saját tõke összegéhez. Általában kritikusnak tekinthetõ, ha az arány a 60-65%-ot meghaladja.

hosszú lejáratú kötelezettségek

hosszú távú eladósodottság % %saját tõke + hosszú lejáratú kötelezettségek

Horizontális eladósodottsági mutató az úgynevezett nettó eladósodottság, amelynél a kötelezettségek követelésekkel csökkentett értékét viszonyítjuk a saját tõkéhez. Az eladósodottság megítélése szempontjából kedvezõ, ha a mutató minél alacsonyabb és csökkenõ tendenciájú.

kötelezettségek követelések

nettó eladósodottság % %saját tõke

2.2.3 Likviditási mutatók Likviditási mutatókat kizárólag állományi adatok, valamint flow és állományi adatok felhasználásával egyaránt számolhatunk.

2.2.3.1 Statikus likviditási mutatók A kizárólag stock adatokon alapuló, valamely forgóeszköz-csoport folyó kötelezettségekhez viszonyított arányaként számított, úgynevezett statikus likviditási mutatók � mint ahogyan a származtatásukhoz felhasznált állományi adatok is � pillanatnyi likviditási helyzetet tükröznek.

A legáltalánosabb likviditási ráta a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek év végi állományának hányadosaként képzett horizontális mérlegmutató.

forgóeszközök

likviditási rátarövid lejáratú kötelezettségek

A nemzetközi gyakorlatban általában 2 körüli likviditás az elfogadható. Ha a mutató nem éri el a 1-et, akkor a vállalkozás mûködése pénzügyileg instabil.

A likviditási gyorsráta számításánál a forgóeszközök készletállománnyal csökkentett értékét használjuk a számlálóban.


forgóeszközök készletek

likviditási gyorsrátarövid lejáratú kötelezettségek

A likviditási gyorsráta esetében alacsonyabb, 1,6-1,8 körüli az elfogadható tartomány.

A legmagasabb fokú statikus likviditási mutató, az úgynevezett pénzhányad kizárólag a leglikvidebb forgóeszközök, a pénzeszközök és a forgatási célú értékpapírok év végi állományát viszonyítja a rövid lejáratú kötelezettségek értékéhez. Ez a mutatószám a nagyon rövid távú pénzügyi egyensúly megítélésére szolgál, minimális elvárásként általában el kell érnie a 0,2-et.

forgóeszközök készletek követelések

pénzhányadrövid lejáratú kötelezettségek

2.2.3.2 Dinamikus likviditási mutatók A fizetõképesség nemcsak a vállalkozás vagyonától, hanem annak eredményétõl is függ. A dinamikus likviditási mutatók eredmény- vagy pénzáram-mutatókhoz viszonyítják a cég rövid lejáratú kötelezettségeit. Tekintettel a számláló flow jellegére, a nevezõt is oly módon kell használnunk, hogy az ne egy adott idõpontbeli (év végi) állományt, hanem a számlálóban szereplõ flow mutatóéval azonos periódusra vonatkozó átlagos állományt fejezzen ki.

operatív cash-flow

dinamikus likviditási rátarövid lejáratú kötelezettségek átlagos állománya

A dinamikus likviditási ráta megmutatja, hogy a vállalkozás adott idõszaki (évi) operatív cash-flow-ja (mûködési pénzáramlása) fedezi-e a rövid lejáratú kötelezettségek átlagos állományát, vagyis a vállalkozás szokásos üzletmenetébõl általában biztosítható-e a rövid távú kötelezettségek kiegyenlítése. A mutató elfogadható értéke 0,5 fölött van.

Ha a cég cash-flow kimutatása nem áll rendelkezésünkre, akkor a mûködési pénzáramlást helyettesíthetjük az értékcsökkenéssel növelt üzemi eredmény (EBITDA, Earnings Before Interest and Taxes plus Depreciation and Amortization) mutatóval is.

EBITDA

dinamikus likviditási rátarövid lejáratú kötelezettségek átlagos állománya

2.2.4 Termelési érték mutatók A termelési érték mutatók kakukktojást jelentenek a pénzügyi arányszámok csoportjai között. Ezek ugyanis valójában nem arányszámok, hanem az eredménykimutatás egyes hozam- és ráfordítás-kategóriáinak összegeként és különbségeként képzett, Ft-ban (ezer Ft-ban) kifejezett, szinteket jelzõ mutatószámok. Tekintettel azonban arra, hogy a következõ szakaszban tárgyalásra kerülõ hatékonysági ráták számlálójában és nevezõjében gyakran elõfordulnak, szükséges definiálnunk a bruttó, az anyagmentes, a nettó termelési érték mutatót, valamint a hozzáadott értéket.

2.2.4.1 Bruttó termelési érték A bruttó termelési érték mutató kizárólag a vállalat saját termelõtevékenysége során keletkezett hozamokat veszi figyelembe. Ezeket a hozamokat egyrészt a megtermelt és értékesített (árbevétel), másrészt a megtermelt, de egyelõre még nem értékesített termékek (+ASTÉ) értéke jelenti. Elképzelhetõ az is, hogy az értékesített termékek egy része korábbi idõszakokban került elõállítása, vagyis értékük nem része az adott idõszaki termelési értéknek. Ebben az esetben az ASTÉ negatív elõjelû, tehát megfelelõen korrigálja az árbevételt. Negatív korrekciót jelent az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatások értéke is, ugyanis sem az értékesített áruk, sem pedig a továbbszámlázott alvállalkozó teljesítmények nem részei az adott vállalkozás által generált termelési értéknek.

bruttó termelési érték értékesítés nettó árbevétele

aktivált saját teljesítmények értéke (ASTÉ)

eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ)

eladott (közvetített) szolgáltatások értéke


2.2.4.2 Anyagmentes termelési érték Az anyagmentes termelési értéket úgy kapjuk, hogy a bruttó termelési értéket csökkentjük az anyagköltséggel és az igénybe vett anyagjellegû szolgáltatások értékével.

anyagmentes termelési érték bruttó termelési érték

anyagköltség

igénybe vett szolgáltatások értéke

2.2.4.3 Nettó termelési érték A nettó termelési érték az anyagmentes termelési érték csökkentve az értékcsökkenési leírással.

nettó termelési érték anyagmentes termelési érték

értékcsökkenési leírás

2.2.4.4 Hozzáadott érték A hozzáadott érték a személyi jellegû ráfordítások, az értékcsökkenési leírás és az adózás elõtti eredmény összege.

hozzáadott érték személyi jellegû ráfordítások


adózás elõtti eredmény

2.2.5 Hatékonysági mutatók A hatékonysági mutatók valamilyen hozam és az annak elérése érdekében felhasznált erõforrás hányadosaként adódnak. Attól függõen, hogy mi kerül a számlálóba és mi a nevezõbe, megkülönböztetünk egyenes és fordított hatékonysági mutatókat.

hozam

egyenes hatékonysági mutatófelhasznált erõforrás

felhasznált erõforrás

fordított hatékonysági mutatóhozam

A hatékonysági mutatóknak létezik úgynevezett rugalmassági mutató változata is, amely azt mutatja meg, hogy a felhasznált erõforrás 1 százalékos változása hány százalékos változást idéz elõ a hozam szintjében.

hozam %-os változása

rugalmassági mutatófelhasznált erõforrás %-os változása

A mutatókban szerepeltetett hozam lehet az árbevétel, lehet valamelyik termelési érték mutató (ez a leggyakoribb) és lehet valamilyen reálkategóriával megadott hozadék is. A felhasznált erõforrás valamely eszköz- vagy forrás(csoport) átlagos értéke, valamely költség(elem), illetve valamilyen reálkategóriával megadott erõforrás-felhasználás (például létszám) lehet.

2.2.5.1 Eszközhatékonyság Eszközhatékonysági mutatót általában a teljes eszközállományra, a tárgyi eszközök és a készletek állományára számítunk. A teljes eszközállomány és a tárgyi eszközök hatékonyságát a nettó termelési érték, a készlethatékonyságot pedig anyagmentes termelési érték felhasználásával határozzuk meg. Tekintettel arra, hogy a számlálóban szereplõ termelési érték mutatók flow kategóriák, a nevezõben az eszközök illetve eszközcsoportok átlagos értékével kell dolgoznunk.

nettó termelési érték

eszközhatékonyságátlagos eszközállomány

nettó termelési érték

tárgyieszköz-hatékonyságátlagos tárgyieszköz-állomány

anyagmentes termelési érték

készlethatékonyságátlagos készletállomány


2.2.5.2 Élõmunka-hatékonyság A bérhatékonyságot az anyagmentes termelési érték, valamint a bérköltség és a személyi jellegû egyéb kifizetések hányadosaként számítjuk.

anyagmentes termelési értékbérhatékonyság

bérköltség személyi jellegû egyéb kifizetések

Növekszik a hatékonyság, ha ugyanakkora termelési értéket alacsonyabb bérköltséggel vagy ugyanakkora bérköltséggel magasabb termelési értéket tudunk elérni. A bérköltség és a személyi jellegû egyéb kifizetések ugyanakkor nem tartalmazzák az élõmunka-felhasználás összes ráfordítását.

A személyi jellegû ráfordítások jelentõs részét képezik a bérek után fizetendõ járulékok. Bár ezek mértékére, kulcsaira a vállalkozás nincs hatással, a járulékterhek csökkenése illetve növekedése javítja a személyi jellegû ráfordítások hatékonyságát. Célszerû ezért ezt a mutatót is kiszámolni.


személyi jellegû ráfordítás hatékonyságszemélyi jellegû ráfordítások

A bérhatékonyság és személyi jellegû ráfordítások hatékonysága mutatók egyaránt a munkaerõköltség-felhasználás hatékonyságát mérik.

Nevezõjében reálkategóriát tartalmaz a termelékenységi mutató, amely azt méri, hogy mekkora az egy fõre jutó anyagmentes termelési érték.


termelékenységátlagos állományi létszám

Célszerû még nyomon követni a bérköltség és a személyi jellegû kifizetések egy fõre jutó értékét is. Ezt a mutatót kereseti színvonalnak nevezzük.

bérköltség személyi jellegû egyéb kifizetések

kereseti színvonalátlagos állományi létszám

A négy mutatóból együtt mindig pontosabban meg lehet ítélni az élõmunka-felhasználás hatékonyságát, mint kizárólag egyetlen mutató alakulását vizsgálva.

2.2.5.3 Komplex erõforrás-hatékonyság Az eszköz- és az élõmunka-hatékonyság együttes megítélését teszi lehetõvé a komplex hatékonysági mutató. A nevezõben szereplõ 0,15 és 1,8 szorzószámok átlagos hozamkövetelményt fogalmaznak meg az egyes erõforrásokkal szemben. A hozamelvárás szintjét alapvetõen a vizsgált vállalat határozza meg az iparágban elvárható szintek alapján. A mutató elfogadható mértéke 1 feletti.

nettó termelési értékkomplex hatékonysági mutató

0,15 átlagos eszközérték 1,8 bérköltség

2.2.5.4 Termelésiköltség-hatékonyság A termelés költséghatékonyságát a termelési költségszint mutatóval mérhetjük, amely a termelési költségek és a bruttó termelési érték hányadosa.

termelési költségek

termelési költségszint %bruttó termelési érték

A termelési költségek közé az anyagköltség, az igénybe vett szolgáltatások értéke, az egyéb szolgáltatások érték, a személyi jellegû ráfordítások és az értékcsökkenési leírás tartozik.

termelési költségek anyagköltség

igénybe vett szolgáltatások értéke

egyéb szolgáltatások értéke

személyi jellegû ráfordítások


A költséghatékonyság szoros kapcsolatban van a jövedelmezõséggel.


2.2.6 Forgási sebességek, forgási idõk A hatékonysági mutatók egy része felfogható forgási sebesség mutatóként is. Ha például a hatékonysági mutatók általános formulájában a felhasznált erõforrás helyére a cég átlagos eszközértékét, a hozam helyére pedig az ezzel elért az árbevételt helyettesítjük, akkor a klasszikus eszközforgási mutatót kapjuk.

2.2.6.1 Eszközforgás Az eszközforgási mutató (ATO, Asset Turnover) egyrészt az egységnyi eszközérték által generált árbevételt méri, vagyis a vállalat eszközfelhasználásának hatékonyságát mutatja, másrészt azt jelzi, hogy a teljes eszközérték évente hányszor fordul meg az árbevételben.

értékesítés nettó árbevétele

eszközforgásátlagos eszközérték

Eszközforgási mutatót lehet számítani a tárgyieszköz-állományra vonatkozóan is, ilyenkor a nevezõbe a tárgyi eszközök átlagos értéke kerül.

2.2.6.2 Készletek forgási sebessége és forgási ideje A készletek forgási sebességét a szakirodalom egy jelentõs része ugyancsak az értékesítés nettó árbevételével határozza meg.

A készletek forgási sebességének az idegen (anyagok, áruk) és a saját termelésû készletek (saját termékeink) forgását egyaránt kell mutatnia. Az értékesítés árbevételében közvetlenül csak a saját termelésû készletek és az áruk térülnek meg, s igazából ezeknél sem kapunk pontos forgási sebességet az árbevétellel számolva. Az árbevétel ugyanis már a haszonkulcsot, árrést is magában foglalja, s ezáltal felfelé torzítja a forgási sebességet. Ha az átlagos készletértéket az értékesített termékek költségéhez viszonyítjuk, akkor sokkal pontosabb forgási sebesség mutatót kapunk. Az értékesítés költségeit összköltség típusú eredménykimutatás esetén az üzemi költségek és a saját termelésû készletek állományváltozásának (STKÁV) különbségével tudjuk közelíteni.

üzemi költségek STKÁV

készletek forgási sebességeátlagos készletállomány

A készletek forgási sebessége azt mutatja meg, hogy egy évben átlagosan hányszor fordul meg a vizsgált vállalat készletállománya, vagyis az éven belüli fordulatok számát adja meg. Ha az év napjainak számát elosztjuk a fordulatok számával, akkor az egy fordulathoz szükséges napok számát, vagyis a készletforgási idõt kapjuk.

365

készletforgási idõ napokbankészletek forgási sebessége

Nagyobb forgási sebesség értelemszerûen rövidebb készletforgási idõt eredményez.

Az eszközforgás (és általában a forgási sebesség mutatók) szintjét kizárólag relatív módon, az elõzõ idõszakhoz vagy az iparági átlagértékhez viszonyítva lehet megítélni. Az eszközforgási mutató szokásos szintje ágazatról ágazatra változik. A nagy tõkelekötéssel járó, eszközigényes termelést folytató vagy szolgáltatást nyújtó szektorok, mint például az energiaszolgáltató ágazat vagy a szállodaipar eszközforgása jóval alacsonyabb, mint relatíve alacsony eszközigényû kiskereskedelmi vállalkozásoké.

2.2.6.3 Vevõk forgási sebessége és forgási ideje Az értékesített készletek ellenértéke a pénzügyi teljesítés idõpontjáig vevõkkel szembeni követelésként jelenik meg a mérlegben. Nem véletlenül hívják a mérleg B jelû fõcsoportját forgóeszközöknek: a készletekbõl követelés, a követelésekbõl pénzbevétel lesz, majd a cég mûködési ciklusa kezdõdik elölrõl, a pénzeszközbõl a termelés folytatásához ismét anyagokat kell vásárolnunk a szállítóktól.

A vevõk forgási sebességének meghatározásakor már használhatjuk az értékesítési árbevételt, csak arra kell figyelnünk, hogy míg vevõkkel szembeni követeléseket bruttó, általános forgalmi adóval növelt értéken tartjuk nyilván, addig az eredménykimutatás elején megjelenõ értékesítési árbevétel nettó értéken szerepel. El kell döntenünk tehát, hogy vagy a vevõi követeléseket nettósítjuk, vagy pedig az árbevételt bruttósítjuk. Ez utóbbit választottuk.

értékesítés bruttó árbevétele

vevõk forgási sebességeátlagos vevõállomány


A bruttó árbevétel meghatározásánál mindig figyeljünk arra, hogy általános forgalmi adó csak a belföldi értékesítést terheli.

Ha változatlan éves értékesítési árbevétel mellett csökken az átlagos vevõállomány, az azt jelenti, hogy növekszik a vevõk forgási sebessége, fordulatainak száma, vagyis csökken az az idõ, amelyen keresztül kintlévõségeink követelések formájában várakoznak a mérleg vevõk során. A követelés keletkezésétõl a követelés pénzügyi rendezéséig, vagyis megszûnéséig terjedõ idõt beszedési idõnek nevezzük, s az év napjainak számát a vevõfordulatok számával osztva kapjuk.

365

vevõforgási (beszedési) idõ napokbanvevõk forgási sebessége

2.2.6.4 Szállítók forgási sebessége és forgási ideje Szállítói tartozások rendszerint anyagok és áruk beszerzéséhez, anyagjellegû szolgáltatások igénybevételéhez kapcsolódnak. Az anyagok jellegû ráfordítások éves értékét az eredménykimutatás világosan mutatja, a szállítói tartozások átlagos állományát pedig a tárgyévi és az elõzõ évi mérleg adatai alapján tudjuk meghatározni. Ha az anyagjellegû ráfordításokhoz viszonyított szállítóállomány alacsony, akkor az azt jelenti, hogy tartozásainkat gyorsan kiegyenlítjük, s nem halmozunk fel hatalmas értékû rendezetlen számlaállományt (arányait tekintve legalábbis). A szállítók forgási sebességét ezért az anyagjellegû ráfordításokhoz viszonyítva határozzuk meg.

Mivel a szállítókkal szembeni kötelezettségeink a vevõkhöz hasonlóan szintén bruttó, áfával növelt értéken jelennek meg a könyvekben és a pénzügyi kimutatásokban, ezért vagy a szállítók állományát kell nettósítanunk, vagy pedig az anyagjellegû ráfordításokat bruttósítani. Ismét ez utóbbit választottuk.

bruttó anyagjellegû ráfordítások

szállítók forgási sebességeátlagos szállítóállomány

A szállítók forgási idejét, a szállítói számlák befogadásától azok rendezéséig tartó idõszak átlagos hosszát napokban a szokásos módon kapjuk.

365

szállítóforgás napokbanszállítók forgási sebessége

A készletek, a vevõk és a szállítók forgási ideje alapján meghatározható a vállalat mûködési és rövidtávú finanszírozási ciklusa. Ezt részletesen tárgyalja a Számítógéppel támogatott vállalati elemzés és pénzügyi tervezés tankönyvcsomag A vállalati pénzügyi tervezés elméleti alapjai címû tantárgyi modulja.

2.2.7 Jövedelmezõségi mutatók A jövedelmezõségi mutatók azt fejezik ki, hogy a cég által realizált hozamokból � a ráfordítások levonása után �hány százalék marad meg eredményként. Ily módon a jövedelmezõségi mutatókat különbözõ szintû haszonkulcsokként is felfoghatjuk.

eredmény

jövedelmezõségi mutató % %hozam

2.2.7.1 Bruttó jövedelmezõség A bruttó jövedelmezõség az értékesítés bruttó eredményének (a fedezeti összegnek) és az értékesítési árbevételnek a hányadosa. A fedezeti összeget az árbevétel és az értékesítés közvetlen költségeinek különbségeként kapjuk. Ez a kategória csak a forgalmi költséges eredménykimutatásban jelenik meg. A bruttó jövedelmezõségi mutatót hívjuk még átlagos fedezeti hányadnak is.

értékesítés bruttó eredménye

bruttó jövedelmezõség % %értékesítés nettó árbevétele

2.2.7.2 Bevétel- vagy árbevétel-arányos üzemi eredmény A bevétel- vagy árbevétel-arányos üzemi eredmény a vállalkozás alaptevékenységébõl származó, üzemi szintû jövedelmezõséget mutatja.

üzemi eredmény

bevétel-arányos üzemi eredmény % %értékesítés nettó árbevétele + egyéb bevételek


üzemi eredmény

árbevétel-arányos üzemi eredmény % %értékesítés nettó árbevétele

Ha az egyéb bevételek és egyéb ráfordítások pozitív különbözete jelentõs, akkor az árbevétel-arányos üzemi eredmény felfelé torzít, negatív különbözet esetén pedig értelemszerûen lefelé. A mutatószámrendszerek felépítése során mégis inkább ezt használjuk. Az árbevétel-arányos jövedelmezõségi mutatók ugyanis sokkal könnyebben hozzákapcsolhatók az eszközforgási és tõkeáttételi rátákhoz.

Az árbevétel-arányos jövedelmezõségi mutatók az angol nyelvû szakirodalomban ROS (Return on Sales) jelzéssel jelennek meg, a késõbbiekben mi is alkalmazzuk majd ezt a rövidítést.

2.2.7.3 Árbevétel-arányos adózás elõtti eredmény Az árbevétel-arányos adózás elõtti eredmény az adózás elõtti jövedelem és az árbevétel hányadosa. Azt mutatja meg, hogy a bevétel hány százaléka marad meg nyereségként az adózás elõtti eredmény szintjén

adózás elõtti eredmény

árbevétel-arányos adózás elõtti eredmény % %árbevétel

2.2.7.4 Árbevétel-arányos adózott eredmény Végül az árbevétel-arányos adózott eredmény azt jelzi, hogy a bevétel hány százaléka marad fenn nyereségként az adózás után.

adózott eredmény

árbevétel-arányos adózott eredmény % %árbevétel

A jövedelmezõségi mutatók jellemzõ értéke � hasonlóan az eszközforgási mutatókhoz � iparágról iparágra változik. Az alacsony eszközforgási sebességû ágazatok általában nagyobb, a gyorsabb eszközforgású szektorok pedig alacsonyabb haszonkulccsal dolgoznak.

2.2.8 Megtérülési mutatók A jövedelmezõségi és a megtérülési mutatókat egyes szerzõk nem választják el élesen egymástól, pedig jelentõs különbség van a két mutatócsoport között. A megtérülési mutatóknál az eredményt nem az árbevételhez vagy más hozamhoz viszonyítjuk, hanem valamilyen erõforráshoz. A jövedelmezõségi mutató elnevezést ezért legfeljebb akkor vonatkoztathatjuk rájuk, ha egy jelzõvel utalunk a fentiekben bemutatott árbevétel-arányos jövedelmezõségi rátáktól való eltérésre, s az erõforrás-arányos jövedelmezõség kifejezést használjuk velük kapcsolatban.

eredmény

megtérülési mutató % %erõforrás

A nevezõben szereplõ erõforrás leggyakrabban a cég átlagos vagyona (eszközértéke) vagy saját tõkéje.

2.2.8.1 Eszközarányos megtérülés A vagyonarányos megtérülési mutató (ROA, Return on Assets) a cég eszközállományának hozamrátáját mutatja meg, függetlenül a vállalat finanszírozási tõkeáttételétõl. A számlálóban tehát olyan eredménykategóriát kell szerepeltetnünk, amely nem viseli magán a finanszírozás és a forrásszerkezet hatásait. A ROA mutatót ezért a kamat- és adófizetés elõtti üzemi eredménnyel (EBIT, Earnings Before Interest and Taxes) számoljuk.

üzemi eredmény

eszközarányos megtérülés % %átlagos eszközállomány

2.2.8.2 Sajáttõke-arányos megtérülés A sajáttõke-arányos megtérülés (ROE, Return on Equity) a cégbe eredetileg befektetett, illetve abba visszaforgatott tulajdonosi tõke számviteli hozamrátája, ily módon a cég tulajdonosai, részvényesei számára elsõdleges jelentõségû csúcsmutató. Mivel a cég tulajdonosait csak a hitelkamatok és az adótartozás megfizetése után fennmaradó jövedelem illeti meg, ezért a ROE mutatót az adózott eredménnyel számoljuk. Ez a jövedelem már valóban a tulajdonosoké, s dönthetnek arról, hogy ennek mekkora hányadát fizetik ki osztalékként, s mekkora hányadát forgatják vissza a cégbe.

adózott eredmény

sajáttõke-arányos megtérülés % %átlagos saját tõke


2.2.8.3 Sajáttõke-arányos cash-flow A számviteli értelemben realizált eredmény nem jelent feltétlenül pénzügyi értelemben is realizált eredményt. A vállalat mûködésének pénzügyi hozadéka, a céghez beáramló és onnan kiáramló pénzeszközök különbsége a cash-flow kimutatásból olvasható ki. A cég alaptevékenységéhez kapcsolódó pénzáramlást az operatív vagy mûködési pénzáramlás mutatja. Ez azonban nem tekinthetõ teljes egészében a tulajdonosok hozadékának, ugyanis ebbõl még az adósságok, a hiteltartozások törlesztését is fizetni kell. A hiteltartozások törlesztésével korrigált mûködési pénzáramlás már valóban a tulajdonosok pénzügyi vagyonát gyarapítja. Akár úgy, hogy kiveszik a cégbõl osztalékként, akár úgy, hogy a cégbe forgótõkeként vagy újabb beruházások finanszírozási forrásaként (a beruházási vagy befektetési cash-flow soron) visszaforgatják.

mûködési pénzáramlás hiteltörlesztések

sajáttõke-arányos cash-flow % %átlagos saját tõke

2.2.9 Részvénypiaci mutatószámok A részvénypiaci mutatószámok elsõsorban nyitott, tõzsdén jegyzett részvénytársaságok fundamentális elemzésére használhatók. Ilyen cégek esetén a vállalat külsõ piaci értékét, megítélését kifejezõ árfolyam alakulása folyamatosan, napról napra vagy akár percrõl pecre nyomon követhetõ. A részvényárfolyam a cég teljesítményének elsõdleges piaci indikátora, a hatékony piacok elméletének legerõsebb formája szerint az árfolyam pontosan és azonnal tükröz minden, a céggel kapcsolatos információt. A valóságban persze részvénypiacok sem mûködnek tökéletesen, s az árfolyam-alakulás néha átmenetileg elszakad az elõzõekben felsorolt, a cég gazdálkodását tükrözõ belsõ mutatószámoktól, hosszú távon azonban mégis együttmozgás figyelhetõ meg a vállalati beszámolókból kiolvasható fundamentumok és a cég részvényeinek árfolyama között. Ha nem így lenne, akkor ez a fundamentális részvényelemzés létjogosultságát kérdõjelezné meg.

A legfontosabb részvénypiaci mutatószámok (EPS, D/P, BVPS, P/E ráta stb.) meghatározásához szükséges információk � ahogy az elõzõekben is jeleztük � általában csak tõzsdén jegyzett cégek esetén állnak folyamatosan rendelkezésünkre, a tõzsdei vállalatok pedig rendszerint nem a tananyag fókuszában álló kis- és középvállalati méretkategóriába tartoznak. A részvénypiaci mutatószámok meghatározásával és elemzésével ezért ebben a tananyagban nem foglalkozunk. Ez a lehatárolás a tananyag gondozása, továbbfejlesztése és újabb kiadása során a jövõben feloldásra kerülhet.

2.3 A mutatószám-elemzés felépítése, mutatószámrendszerek kialakítása A mutatószám-elemzés nem csak egyszerûen az elõzõ alfejezetben bemutatott mutatók kiszámítását és idõbeli alakulásának bemutatását jelenti. Gondosan meg kell tervezni a mutatószám-elemzés stratégiáját, át kell gondolni, s meg kell konstruálni az elemzés logikai vázát.

Mindig figyelembe kell venni a vizsgált cég és az ágazat sajátosságait! A fentiekben bemutatott mutatószámok szinte minden iparágban alkalmazhatók, bár normál értéktartományaik, kritikus alsó és felsõ értékeik szektoronként eltérõek lehetnek. A speciális, csak egyes ágazatokban értelmezhetõ mutatókat tankönyvünk nem tárgyalja, a szektor vállalatainak fundamentális elemzésébõl ugyanakkor nem hiányozhatnak. A szektorspecifikus mutatószámokat Olvasónk a vizsgált ágazat vállalatairól készített korábbi elemzések alapos tanulmányozásával ismerheti meg.

Az elõzõek során láthattuk, hogy a cég gazdálkodásának több területe vizsgálható mutatószámokkal. Az általunk alkalmazott mutatószámrendszer akkor jó, ha azzal az egyes területeket nemcsak elkülönülten tudjuk, hanem azok kapcsolatrendszerét, egymásra, valamint a magasabb szintû gazdálkodási mutatókra gyakorolt hatását is ki tudjuk mutatni.

Elemzésünknek tömörnek és lényegre törõnek kell lennie! Az elõkészítõ munkák során kiszámíthatunk rengeteg mutatószámot, de utána szelektálnunk kell. Az elemzésben nem kell, sõt nem szabad minden mutatót egyenként elemeznünk. 3-4 arányszámmal felesleges kifejezni ugyanazt a jelenséget vagy tendenciát. Mindig azt a mutatót használjuk, amely a leginformatívabb, s az általunk szemléltetni kívánt folyamatokat a legjobban tükrözi. Az információtartalommal nem bíró, redundáns elemeket hagyjuk ki az elemzésbõl!

2.3.1 Hazai terminológia A hazai számviteli szabályozás szóhasználata szerint a beszámoló célja, hogy valós, megbízható képet adjon a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmezõségi helyzetérõl. A három területnek jól megfeleltethetõ a beszámolóban szereplõ három pénzügyi kimutatás. A mérleg a vállalat vagyonát, annak összetételét, a cash-


flow kimutatás a pénzfolyamatokat mutatja be, az eredménykimutatás pedig a vállalati jövedelem levezetését adja.

A beszámoló elemzésével, a pénzügyi mutatószámokkal foglalkozók hazai szakirodalom követi ezt a hármas felosztást és sorrendiséget. Az elemzés ily módon a vagyoni helyzet, az eszköz- és tõkestruktúra elemzésével kezdõdik. Ezt követi a pénzügyi helyzet vizsgálata, amely a hosszú távú pénzügyi stabilitásra (tõkeáttétel, fedezet) és a rövidtávú fizetõképességre (likviditás) is kiterjed. A jövedelmezõség elemzése egyrészt az eredménykimutatásra épül, s a különbözõ szintû haszonkulcsok kiszámítását és értékelését jelenti, másrészt �ahogy korábban is említettük � a megtérülés vizsgálatát is magában foglalja. A hatékonyság (költséghatékonyság, eszköz- és élõmunka-hatékonyság) vizsgálata néhol a jövedelmezõséggel foglalkozó részben, néhol az elemzés önálló, negyedik fejezeteként jelenik meg. Az egyes mutatószámok elemzése minden esetben dinamikus: a tárgyidõszaki érték mellett megjelenik az elõzõ periódus eredménye, és az elõzõ évhez képesti változás is.

A fentiekben bemutatott szerkezet valójában nem tükröz semmiféle általános fontossági sorrendet, hiszen egyik vállalati érdekcsoport számára sem az eszközstruktúra az elsõdleges fontosságú mutatószám. A hazai elemzési metódus másik gyenge pontja, hogy a mutatókat nem foglalja logikai rendszerbe, s ezáltal nem hangsúlyozza eléggé a mutatószámok közötti logikai kapcsolatokat.

Ezeket a hiányosságokat küszöböli ki az angolszász terminológia.

2.3.2 Angolszász terminológia Az angolszász terminológia a cég tulajdonosai számára legfontosabb megtérülési rátákat kezeli csúcsmutatóként, majd ezeket bontja fel különbözõ részmutatókra a mutatószámrendszer alsóbb szintjein. A módszert � arról a vállalatról, amely ezt az eljárást elõször alkalmazta � DuPont-módszernek nevezték el.

2.3.2.1 A megtérülési csúcsmutatók felbontása DuPont-módszerrel Az alábbiakban Bodie�Kane�Marcus (2005) nyomán a ROE mutató egy lehetséges felbontását mutatjuk be. (A fejezet végén megjelölt kapcsolódó irodalomban Olvasónk más csúcsmutatókkal operáló mutatórendszerekkel is megismerkedhet.)

ROE LR ROA IB TB

A képlet szerint a sajáttõke-arányos adózott nyereség a cég finanszírozási tõkeáttételét jelzõ LR, eszközarányos üzemi szintû megtérülését mutató ROA, valamint a cég által viselendõ kamatterhet (pontosabban pénzügyi és a rendkívüli eredmény hatását) jelzõ IB (Interest Burden) és társasági adóterhet kifejezõ TB (Tax Burden) arányszámok szorzata. Minderrõl egyszerûen meggyõzõdhetünk, ha a fenti mutatókat a mögöttes mérleg- és eredménykategóriák hányadosaiként írjuk fel.

adózott eredmény átlagos eszközállomány üzemi eredmény

átlagos saját tõke átlagos saját tõke átlagos eszközállomány

adózás elõtti eredmény adózott eredmény

üzemi eredmény adózás elõtti eredmény

Jól látható, hogy a képlet jobb oldalán a láncba fûzött mutatórendszer következõ tagjának nevezõje az elõzõ tag számlálójával azonos. Az egyszerûsítések után a bal oldal és a jobb oldal megegyezik.

A ROA mutató tovább bontható két részmutatóra. Az eszközarányos megtérülési ráta kifejezhetõ az eszközforgás (ATO, Asset Turnover) és az üzemi szintû haszonkulcs (ROS, Return on Sales) szorzataként.

ROE LR ROA IB TB

ATO ROS

üzemi eredmény értékesítés nettó árbevétele üzemi eredmény

átlagos eszközállomány átlagos eszközállomány értékesítés nettó árbevétele

A 2.2.6. és 2.2.7. szakaszokban jeleztük, hogy az eszközforgásnak és a jövedelmezõségnek iparágról iparágra változó értéke van. A ROA mutató felbontása jól szemléleti, hogy a különbözõ eszközforgás és jövedelmezõség szorzata eredményezhet nagyjából ugyanakkora eszközarányos megtérülést. Magas eszközforgási sebességgel


jellemezhetõ iparágakban jóval alacsonyabb haszonkulccsal is el lehet érni ugyanazt a megtérülési arányszámot. Ezt illusztrálja az alábbi táblázat (4. táblázat).

4. táblázat

Vállalat ATO ROS ROA

Szupermarketlánc 5 2% 10%

Áramszolgáltató 0,5 20% 10%

2.3.2.2 A ROA, a ROE és a tõkeáttétel kapcsolata Az elõzõekben bemutatott felbontás a két megtérülési mutató, valamint a tõkeáttétel kapcsolatára is rávilágít.

A ROA és a ROE viszonyát az határozza meg, hogy az LR IB TB szorzat nagyobb vagy kisebb 1-nél. Ha LR IB TB 1 , akkor a sajáttõke-arányos nyereség meghaladja az eszközarányos nyereség szintjét, ha LR IB TB 1 , akkor viszont ROE ROA . Ha az LR IB TB szorzat éppen 1, akkor a két megtérülési mutató

értelemszerûen megegyezik.

A helyzet megítélését nehezíti, hogy az LR, IB és TB mutatók értéke nem független egymástól. Ha az idegen finanszírozás aránya nõ, vagyis emelkedik a tõkeáttétel, akkor várhatóan növekszik a kamatteher is, ez utóbbi viszont adómegtakarítást eredményez.

A tõkeáttételi és a megtérülési mutatók változásának kapcsolatát még jobban szemlélteti az alábbi felbontás, amely egyúttal egy fontos következtetéssel is szolgál számunkra.

adózott eredmény üzemi eredmény kamatok társasági adóROE

átlagos saját tõke átlagos saját tõke

(1 adókulcs) (üzemi eredmény kamatok)

átlagos saját tõke

(ROA átlagos eszközállomány) (kamat(1 - adókulcs)

láb átlagos adósság)


átlagos saját tõke átlagos adósság átlagos adósság(1 - adókulcs) ROA kamatláb

átlagos saját tõke átlagos saját tõke

átlago(1 - adókulcs) ROA ROA kamatláb

s adósság


A képlet utolsó sorában a szögletes zárójelben szereplõ összeg második tagja jól mutatja, hogy a tõkeáttétel növekedésével (ezt a képletben az adósság/saját tõke arány, vagyis a D/E ráta emelkedése jelenti) csakis akkor nõ a ROE értéke ROA mutató fölé, ha az eszközarányos megtérülés magasabb, mint az adósság után fizetendõ kamatláb.

A gazdaság mûködése ciklikus, így a ROA mutató is általában ingadozik. A cég szempontjából jó, átlagos és rossz évek váltogatják egymást. Könnyen elõfordulhat, hogy amíg egy jó és átlagos idõszakokban a ROA meghaladja a kamatlábat, addig rossz években ez nem teljesül. Ezt szemléleti Bodie�Kane�Marcus (2005) példája.

Az 5. táblázat egy 100 százalékban saját tõkébõl finanszírozott 100 milliós eszközértékû vállalat ROA és ROE mutatójának alakulását szemlélteti a konjunktúraciklus különbözõ szakaszaiban. A vállalati nyereségadó kulcsát vegyük 40 százalékosnak (ez jóval magasabb, mint a hazai kulcs, de a példa szempontjából a kulcsnak most nincs jelentõsége).


5. táblázat

Gazdasági ciklus szakasza

Árbevétel Üzemi

eredmény ROA

Adózott eredmény

ROE

Rossz év 80 5 5% 3 3%

Átlagos év 100 10 10% 6 6%

Jó év 120 15 15% 9 9%

Látható, hogy a ROA és a ROE ingadozása arányait tekintve megegyezõ. Jó években mindkét mutató az átlagos szint duplájára, rossz években pedig annak felére csökken.

A 6. táblázat azt mutatja, hogy mi történne abban az esetben, ha cégünk 40 százalékban idegen tõkébõl finanszírozott lenne. A cég eszközértéke, árbevétele, üzemi eredményei és ROA mutatói megegyeznek az elõzõ táblázat értékeivel, az adózott eredmények és a ROE mutatók azonban a 40 milliós hitelállomány 8 százalékos kamatterhe (3,2 millió) miatt eltérnek a korábbiaktól.

6. táblázat

Gazdasági ciklus szakasza

Árbevétel Üzemi

eredmény ROA

Adózott eredmény

ROE

Rossz év 80 5 5% 1,08 1,8%

Átlagos év 100 10 10% 4,08 6,8%

Jó év 120 15 15% 7,08 11,8%

A finanszírozási tõkeáttétellel mûködõ cég ROE mutatója arányait tekintve jóval nagyobb ingadozást mutat, mint a tisztán saját tõkébõl finanszírozott cégé. Ennek az az oka, hogy a ROA és ROE ingadozásában tetten érhetõ üzleti kockázat mellett a tõkeáttételes cég ROE mutatójában a finanszírozási kockázat is megjelenik. Jó és átlagos években a ROE mutató magasabb tõkeáttétellel, mint anélkül, mivel a 10 és 15 százalékos eszközmegtérülés magasabb a 8 százalékos hitelkamatlábnál. Rossz években viszont az 5 százalékos ROA nem éri el a kamatlábat, ezért a sajáttõke-arányos megtérülés alatta marad annak a rátának, amelyet a cég tisztán sajáttõke-finanszírozás esetén el tudott volna érni.

2.3.2.3 A DuPont-módszer korlátai Az alábbiakban egy példát ismertetünk a 2.3.2.1. pontban bemutatott, a Bodie�Kane�Marcus (2005) (a továbbiakban BKM) által javasolt mutatószámrendszer alkalmazására és korlátainak szemléltetésére.

Példabeli vállalkozásunk fõbb gazdálkodási adatait és mutatószámait a 7. táblázat mutatja.

7. táblázat

Fõbb gazdálkodási adatok 2005 2006 2007 2008 2009Átlagos saját tõke 40 45 50 40 30Átlagos eszközállomány 80 100 100 100 50Árbevétel 100 140 130 120 130Üzemi eredmény 10 12 -10 2 -2Adózás elõtti eredmény 8 9 -12 -12 2Adózott eredmény 6 7 -14 -14 1BKM DuPont módszereTõkeáttétel 2,00 2,22 2,00 2,50 1,67Eszközforgás 1,25 1,40 1,30 1,20 2,60Bruttó haszonkulcs % 10,0% 8,6% -7,7% 1,7% -1,5%Kamatteher-ráta % 80,0% 75,0% 120,0% -600,0% -100,0%Adóteher-ráta % 75,0% 77,8% 116,7% 116,7% 50,0%ROE % 15,0% 15,6% -28,0% -35,0% 3,3%


A táblázatban a ROE mutatót a ROE LR ATO ROS IB TB összefüggés alapján bontottuk fel. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy a részmutatók alakulásával miként magyarázható a megtérülési csúcsmutató egyik évrõl a másikra történõ változása.

A tõkeáttétel (LR) és az eszközforgás (ATO) változásának ROE-ra gyakorolt hatása attól függ, hogy a ROS, IB és TB mutatók szorzataként adódó árbevétel arányos adózott eredmény mutató milyen elõjelû. Ha pozitív, akkor a tõkeáttétel és az eszközforgás növekedése növeli a ROE mutatót, ha negatív, akkor viszont csökkenti.

2005-rõl 2006-ra az adózott eredmény és az árbevétel hányadosa 6%-ról 5%-ra csökkent (képezzük a két adat hányadosát vagy szorozzuk össze a táblázat három, százalékos formában kifejezett jövedelmezõségi mutatóját!), a ROE mégis emelkedett, mert mind a tõkeáttétel, mind pedig az eszközök forgási sebessége nõtt.

Az adózott eredmény szintû jövedelmezõség csökkenése azért következett be, mert a bruttó haszonkulcs és a kamatteher-ráta csökkenése nagyobb arányú volt, mint az adóteher-ráta növekedése. A bruttó haszonkulcs csökkenése az üzemi költséghatékonyság romlását, az üzemi jövedelmezõség csökkenését, emelkedése pedig a költséghatékonyság javulását, az üzemi jövedelmezõség emelkedését jelzi. Esetünkben az üzemi jövedelmezõség 10-rõl 8,6%-ra való romlása következett be.

A 2005-ös és a 2006-os kamat- és adóteher-ráták összehasonlítása jól rávilágít a mutatók értelmezésének fonákságaira. A kamatteher-ráta 80-ról 75 százalékra való csökkenése valójában nem a kamatteher csökkenését, hanem pontosan annak emelkedését jelenti: míg korábban 100 Ft üzemi eredménybõl 80 maradt meg a kamatfizetés után, most csak 75. Ez valószínûleg összefüggésben van a növekvõ tõkeáttétellel, az idegen finanszírozás arányának emelkedésével.

Az adóteher-ráta 2005-rõl 2006-ra ugyancsak emelkedett, de ez is fordítva értelmezendõ, vagyis az adóteher � arányait tekintve � csökkent.

Az IB és TB mutatók változásainak értelmezése elnevezésükkel pontosan ellentétes. Emelkedésük nem a terhek, hanem � a ROS növekedéséhez hasonlóan � a jövedelmezõség javulását jelenti. Mindaddig legalábbis, amíg a cég eredménymutatói között valahol fel nem tûnik egy negatív szám. A negatív üzemi, adózás elõtti vagy adózott eredmény ugyanis további bonyodalmakat szül.

Vizsgáljuk meg a 2007-es esztendõt a 2006-os évhez viszonyítva! A cég tõkeáttétele és eszközforgása némileg csökkent, ez azonban most inkább javítja a ROE-t, hiszen az a negatívvá vált jövedelmezõség miatt mínuszba csapott át. Magasabb LR és ATO mutatók esetén még inkább negatív lenne a ROE értéke.

Akinek elsõre kicsit furcsán hangzik, hogy az eszközforgás vagy a tõkeáttétel növekedése akár ronthat is a megtérülésen, gondolja végig a következõt: tegyük fel, hogy utazó ügynökként porszívókat árulunk, de veszteségesen, 20 ezer forintért adjuk a 22 ezer forintos beszerzési árú terméket. Ha növeljük az eszközhatékonyságot és változatlan eszközállománnyal sikerül növelni az értékesítésünket, akkor csak még nagyobb veszteséget realizálunk. Minél többet dolgozunk, annál nagyobb veszteséget termelünk. Az persze igaz, hogy a hatékonyság és jövedelmezõség általában nem függetlenek egymástól, hiszen a hatékonyabb eszköz- és elõmunka-felhasználás általában a bevétel-növekedéstõl elmaradó arányú költségnövekedéssel jár, s ez pedig javítja a jövedelmezõséget. Ennek ellenére, amíg a jövedelmezõség nem válik pozitívvá, az eszközforgás növekedése rontja a megtérülést. Ha a veszteséges tevékenységhez még ráadásul hiteleket is felveszünk, akkor a növekvõ veszteséget kisebb saját tõkével érjük el, amely még tovább rontja megtérülési mutató értékét.

A 7. táblázatban szereplõ példánkhoz visszatérve a negatív megtérülést az üzemi jövedelmezõség 8,6-ról -7,7 százalékra történõ, jelentõs romlása váltotta ki, amely egyrészt az árbevétel csökkenése, másrészt a költségek növekedése miatt kialakult üzemi veszteségnek köszönhetõ.

2006-ról 2007-re mind a kamatteher-, mind pedig az adóteher-ráta növekedést mutat. A 100 százalék fölé ugró értékek elsõ ránézésre azt sugallják, hogy a pénzügyi tételek és az adófizetés figyelembe vétele nemhogy nem rontotta, de még növelte is az eredményünket. Ezek az értékek azonban csalókák, amelynek oka az, hogy a mutatókban negatív eredménykategóriák jelentek meg. Valójában mind a pénzügyi mûveletek, mind pedig az adófizetés rontották az eredményt, tovább csökkentették a már amúgy is negatív viszonyítási alapot. A számlálóban szereplõ kisebb (abszolút értékben nagyobb) negatív szám, valamint a nevezõben szereplõ nagyobb (abszolút értékben kisebb) negatív szám hányadosaként adódtak a pozitív, 1 (100%) feletti eredmények.


2007-rõl 2008-ra üzemi szinten ugyan ismét pozitív eredmény realizálódott, de az adózás elõtti és adózott eredmény szintjén a cég már veszteségessé vált, vagyis összességében ismét negatív jövedelmezõségi mutató alakult ki. Emiatt a tõkeáttétel további növekedése csak rontott a sajáttõke-arányos megtérülési csúcsmutató értékén. A kamatteher-ráta -600 százalékos, amely arra utal, hogy a kamatfizetés az üzemi eredmény hétszerese. Az adóteher-ráta helyes értelmezése most is csak az eredeti adatok mögé nézve lehetséges, a mutató nevezõjében megjelenõ negatív viszonyítási alap miatt.

Végül a 2009-es esztendõ arra mutat példát, amikor a cég üzemi szinten ugyan veszteséges, de a pénzügyi tevékenység pozitív eredménye az adózás elõtti és adózott eredmény szintjén ismét nyereségessé teszi a vállalatot. Ebben az esetben a kamatteher-ráta helyes értelmezése okoz problémát, hiszen az utolsó oszlopban látható -100%-os értékbõl az elõzõek alapján arra gondolhatnánk, hogy az üzemi eredmény kétszeresét kitevõ kamatráfordítások az üzemi eredmény -1-szeresének megfelelõ adózás elõtti eredményt idéztek elõ. Valójában pont fordítva történt.

A negatív bruttó haszonkulcs, a negatív kamatteher-ráta, valamint a pozitív adóteher-ráta szorzata mindenesetre pozitív adózott eredmény szintû jövedelmezõséget, s ezáltal pozitív ROE mutatót eredményezett.

2.3.3 Egy lehetséges megoldás a mutatószámrendszer kialakítására Az elõzõ példa jól illusztrálja, hogy a hagyományos mutatószámrendszer legfõbb problémáját a jövedelmezõségi mutatók nevezõjében megjelenõ negatív eredménykategóriák okozzák. Egyedül a ROS mutató olyan, amelynek nevezõje, az árbevétel nem lehet sosem negatív. Ezáltal a ROS elõjele sosem okozhat értelmezési problémákat. Ha a ROS negatív, akkor az üzemi szinten egyértelmûen veszteséget jelent.

Az adóteher- és kamatteher-ráták nevezõjében azonban már megjelenhetnek negatív eredményértékek. A negatív viszonyítási alapok által okozott kétértelmûségeket csak fokozzák a mutatók fordított értelmezése miatti problémák, s emiatt gyakran teljes a zûrzavar.

2.3.3.1 A javasolt mutatófelbontás Az alábbiakban egy alternatív, a gyakorlatban is jól használható mutatófelbontási módszert javaslunk, amelynek kiindulópontját ugyan a BKM által felvázolt struktúra jelenti, de annak IB és TB mutatóját kicseréljük az adózás elõtti és az adózott eredmény szintû jövedelmezõséget egyértelmûen jelzõ árbevétel-arányos adózás elõtti eredmény és árbevétel-arányos adózott eredmény mutatókra. A jövedelmezõséget ily módon három szinten is mérjük a mutatószámrendszerben: az üzemi eredmény, az adózás elõtti és az adózott eredmény szintjén.

Tekintettel a közös viszonyítási alapra, valójában mindhárom mutatót illethetnénk a ROS elnevezéssel. Így is teszünk, s ROS mutatóinkat egy sorszámmal különböztetjük meg egymástól. A ROS#1 lesz az üzemi szintû, a ROS#2 az adózás elõtti és a ROS#3 az adózott eredmény szintû jövedelmezõségi mutató. A pénzügyi (és a rendkívüli) tételek jövedelmezõségre gyakorolt hatását (százalékpontban) a ROS#2% és a ROS#1%, az adófizetés jövedelmezõségi hatását pedig a ROS#3% és a ROS#2% különbségeként mutatjuk ki. A ROE mutató az LR, az ATO és a ROS#3% szorzata.

Az elemzés továbbvihetõ a pénzügyileg, mûködési pénzáramlás formájában realizált sajáttõke-arányos megtérülés szintjére is. Ehhez az adózott eredmény szintû jövedelmezõségi mutató (ROS#3%) helyett az operatív cash-flow és az árbevétel hányadosaként adódó árbevétel-arányos mûködési pénzáramlás mutatót kell használnunk a megtérülési mutató tõkeáttételi,eszközforgási és jövedelmezõségi komponensek szorzataként történõ meghatározásakor.

Ha az elemzést kiegészítjük az árbevétel arányos, korrigált mûködési pénzáramlással, akkor ennek és a ROS#3% jövedelmezõségi mutatónak a különbségeként kimutathatjuk a cash-flow jövedelmezõségre (pénzügyi jövedelmezõségre) gyakorolt hatását is. A korrigált mûködési pénzáramlást az operatív cash-flow és a hiteltörlesztések különbségeként kapjuk. Gyakorlatilag ez az a pénzáramlás, amely a cég tulajdonosainak szabad cash-flow-ját, szabadon felhasználható pénzjövedelemét jelenti.

A mutatórendszer elõzõ táblázat adataival történõ alkalmazását az 8. táblázatban láthatjuk.


8. táblázat

Fõbb gazdálkodási adatok 2005 2006 2007 2008 2009Átlagos saját tõke 40 45 50 40 30Átlagos eszközállomány 80 100 100 100 50Árbevétel 100 140 130 120 130Üzemi eredmény 10 12 -10 2 -2Adózás elõtti eredmény 8 9 -12 -12 2Adózott eredmény 6 7 -14 -14 1Korrigált mûködési pénzáramlás 5 6 3 4 5Alternatív mutatófelbontásTõkeáttétel (Leverage Ratio, LR) 2 2,22222 2 2,5 1,66667

Eszközhatékonyság, eszközök fordulatszáma (Asset Turnover, ATO) 1,25 1,4 1,3 1,2 2,6Árbevétel-arányos nyereség #1 %(Return on Sales, ROS#1%) 10,0% 8,6% -7,7% 1,7% -1,5%Eszközarányos megtérülés %(Return on Assets, ROA%) 12,5% 12,0% -10,0% 2,0% -4,0%

Pénzügyi és rendkívüli eredmény hatása a jövedelemzõségre (százalékpontban)

-4,5% -5,6% 0,8% -12,0% 5,5%Árbevétel-arányos nyereség #2 % (ROS#2%) 8,0% 6,4% -9,2% -10,0% 1,5%Adóteher hatása a jövedelemzõségre (százalékpontban) -2,0% -1,4% -1,5% -1,7% -0,8%Árbevétel-arányos nyereség #3 % (ROS#3%) 6,0% 5,0% -10,8% -11,7% 0,8%Sajáttõke-arányos megtérülés %(Return on Equity, ROE %) 15,0% 15,6% -28,0% -35,0% 3,3%Korrigált mûködési cash-flow hatása a jövedelmezõségre(százalékpontban) -1,0% -0,7% 13,1% 15,0% 3,1%Árbevétel-arányos mûködési pénzáramlás % 5,0% 4,3% 2,3% 3,3% 3,8%Sajáttõke-arányos CF% (OCFROE %) 12,5% 13,3% 6,0% 10,0% 16,7%

A táblázat dõlt karakteres sorai elõjelhelyesen és az elnevezéseknek megfelelõ értelmezés szerint mutatják a kamatteher, az adóteher, valamint az OCF jövedelmezõségi hatását. Ha a kijelzett százalékos érték negatív, akkor az emelkedõ kamat- és adóterhet, vagyis a megjelenített mértékû jövedelmezõségcsökkenést jelent. Jövedelmezõséget fokozó hatásra a pozitív százalékos értékek utalnak.

A táblázatban a ROA és CFROE mutatót is meghatároztuk. Elõbbit az ATO és a ROS#1% szorzataként, utóbbit pedig az árbevétel-arányos mûködési pénzáramlás mutató felhasználásával.

2.3.3.2 ROE eltéréselemzés Tekintettel a mutatószámok láncszerû, multiplikatív kapcsolatára, kiválóan alkalmazhatók az eltéréselemzés controllingból jól ismert módszerei. Az alábbiakban a ROE mutató láncbehelyettesítéses kumulatív eltéréselemzését végezzük el.

A részeltérések a kumulatív módszereknél függnek a hatótényezõk sorrendjétõl, s ez különösen az LR és ATO mutatók ROE-ra gyakorolt hatásának kimutatásánál fontos, ezek ugyanis nyereséges (pozitív jövedelmezõségi mutatók) és veszteséges mûködés (negatív jövedelmezõség) esetén pont ellentétes hatásúak. A részmutatók sorrendjét ezért mindenképpen úgy kell megválasztani, hogy a sor az üzemi jövedelmezõséggel, valamint az ezt kiegészítõ kamat- és adóhatásokkal kezdõdjék.

A módszer alkalmazása a 9. táblázatban látható, ahol a 2005. és 2006. év ROE mutatója közötti eltérést bontottuk fel tényezõkre.


9. táblázat

Eltéréselemzés ROE 2005 ROS#1 IB TB LR ATO ROE 2006ROS#1 10,00% 8,57% 8,57% 8,57% 8,57% 8,57% 8,57%IB -2,00% -2,00% -2,14% -2,14% -2,14% -2,14% -2,14%ROS#2 8,00% 6,43%TB -2,00% -2,00% -2,00% -1,43% -1,43% -1,43% -1,43%ROS#3 6,00% 4,57% 4,43% 5,00% 5,00% 5,00% 5,00%LR 2,000 2,000 2,000 2,000 2,222 2,222 2,222ATO 1,250 1,250 1,250 1,250 1,250 1,400 1,400ROE 15,00% 11,43% 11,07% 12,50% 13,89% 15,56% 15,56%Hatások -3,57% -0,36% 1,43% 1,39% 1,67%

A táblázat ROE2005 oszlopából a következõ olvasható ki. A cég 2005-ben 10 százalékos üzemi szintû haszonkulcsot ért el, amelyet a kamat- és adóteher egyaránt 2-2 százalékkal csökkentett, így az adózott eredmény szintjén az árbevétel 6 százaléka maradt meg eredményként. Ezt a 2 és 1,25 egységnyi tõkeáttételi, illetve eszközforgási mutatóval megszorozva 15 százalékos sajáttõke-arányos megtérülési mutatót kaptunk.

Táblázat utolsó, ROE2006 jelû oszlopa ugyanezeket a mutatókat adja meg 2006-ra vonatkozóan. Az üzemi jövedelmezõség romlott, a kamatteher jövedelmezõség-rontó hatása növekedett, az adóteheré csökkent. Az adózott eredmény szintû jövedelmezõség összességében ugyancsak romlott, 5 százalékra esett vissza. A tõkeáttétel és az eszközforgás viszont egyaránt javított a megtérülési mutatón, amelynek eredményeképpen a ROE az elõzõ évi 15-rõl 15,56 százalékra emelkedett.

A lánchelyettesítéses kumulatív eltérésfelbontás lényege, hogy a ROE-t meghatározó befolyásoló tényezõk közül mindig csak egyet módosítunk következõ évi értékének megfelelõen, s minden változtatás után újra és újra kiszámoljuk a megtérülési csúcsmutató értékét úgy, hogy a már módosított tényezõt a késõbbiekben végig az új, következõ évi értékén szerepeltetjük.

ROS#1 jelû oszlop az üzemi jövedelmezõség megváltozásának ROE-ra gyakorolt hatását mutatja. Jól látható, egyedül a ROS#1 sorban szereplõ számérték változott a kiinduló ROE2005 oszlophoz képest. Ha minden egyéb részmutató változatlan maradna, csak a ROS#1 csökkenne 10-rõl 8,57 százalékra, akkor a ROE 15-rõl 11,43 százalékra esne vissza. Az üzemi jövedelmezõség csökkenésének hatása tehát -3,57 százalékpontos.

A következõ oszlopban az üzemi jövedelmezõséget már 2006-os értékén szerepeltetjük. Most a kamatteher változásának hatása következik, ezért a korábbi év -2 százalékos hatása helyett a 2006. évi -2,14 százalékos IB értékkel számolunk. Ha ezt kivonjuk a 8,57 százalékból, majd a kapott eredményt tovább csökkentjük az adóteher-ráta egyelõre még változatlan, 2005-ös értékével, akkor 4,43%-os adózott eredmény szintû jövedelmezõséget kapunk. Ezt megszorozva a 2005. évi tõkeáttétellel és eszközforgással 11,07 százalékos ROE érték adódik. A kamatteher változásának ROE-ra gyakorolt -0,36 százalékpontos hatását a 11,07 és az elõzõ oszlopban szereplõ 11,43 százalékos érték különbségeként kapjuk.

A tényezõkön az elõbbieknek megfelelõen tovább haladva, az egyes tényezõket a világossárga celláknak megfelelõen lépésrõl-lépésre változtatva jutunk el a ROE 2006. évi értékéhez. Az utolsó sorban kiszámított hatások összege értelemszerûen a 15,56 és a 15 százalékos megtérülési mutató közötti 0,56 százalékpontos különbséget adja ki.

Az eltérésfelbontás eredményei jól szemléltethetõk a Számítógépes elemzési technikák tananyagban megismert vízesésdiagramon.


23. ábra

0%

2%

4%

6%

8%

10%

12%

14%

16%

18%

20%

ROE2005

LR ATO ROS#1 IB TB ROE2006

Ahogyan azt a 23. ábra is mutatja, a hatások kifejezése után visszatérhetünk a részmutatók egyébként logikus eredeti (tõkeáttétel, eszközforgás, jövedelmezõség) sorrendjéhez. Az LR mutató azt fejezi ki, hogy a cég eszközállománya hányszorosa a tulajdonosok saját tõkéjének, az ATO azt, hogy ennek az eszközállománynak a hányszorosa realizálódik árbevételként, a jövedelmezõségi mutatók pedig azt, hogy ebbõl hány százalék marad meg tulajdonosi jövedelemként. A tulajdonosi jövedelem osztalékként történõ kifizetésérõl, illetve a cégbe történõ visszaforgatásáról meghozott döntés visszahat a következõ idõszaki tõkeáttételre, s ezzel a visszacsatolással mutatószámrendszerünk kiválóan leképezi a cég mûködésének tulajdonosok szempontjából fontos körfolyamatát.

2.3.3.3 A mutatószámrendszer kiegészítõ mutatói A mutatórendszer és az eltéréselemzés által érintett területek részletesebben is megvizsgálhatók, sõt meg is vizsgálandók további mutatószámok segítségével.

Az alábbiakban a fundamentális elemzés csúcsmutató-felbontást kiegészítõ részének felépítésére teszünk javaslatot. A részletezõ elemzés szerkezete egyrészt követi a mutatószámrendszer logikáját, másrészt egyfajta fontossági sorrendet is érvényesít.

Ez utóbbi szempont jelenik meg abban, hogy a kiegészítõ mutatók közül elsõ helyen a likviditási mutatókat szerepeltetjük. Ha a mutatófelbontás nem terjed ki a cash-flow arányos megtérülésig, akkor az elõzõekben bemutatott mutatószámrendszerbõl semmiféle képet nem kapunk a cég rövid távú pénzügyi helyzetérõl, fizetõképességérõl. Az illikviditás sokkal nagyobb veszélyt jelent egy cégre, mint a veszteséges mûködés és a negatív megtérülés. A veszteséggel még hosszabb távon is együtt lehet élni, a pénzügyi problémák azonban általában a cég gyors halálához vezetnek. A stratégiai szempontokat tükrözõ ROE-felbontásnak ezért elsõdleges kiegészítõje kell, hogy legyen a likviditási helyzet bemutatása.

A likviditás vizsgálata után a ROE-felbontás logikájának megfelelõen rátérhetünk az LR mutató alakulása mögötti tényezõk részletesebb analízisére, a hosszú távú pénzügyi stabilitás, a tõkestruktúra, valamint a fedezeti és eladósodottsági mutatók elemzésére. A fedezeti mutatók alakulása a tõkeszerkezet változása mellett az eszközstruktúra változásaira is visszavezethetõk. Az eszközállomány, valamint annak összetétele hat az eszközforgásra (ATO), az eszköz- és élõmunka-hatékonyságra. Az eszköz- és élõmunka-hatékonyság befolyásolja a költséghatékonyságot, a költségszerkezetet és a jövedelmezõséget (ROS), a jövedelmezõség pedig az eszköz és tõkeállomány megtérülését (ROE), a tulajdonosok vagyonnövekedését. A logikai szál végigjárásához bõséges mutatókínálatot találunk a 2.2. alfejezetben.

A cég rövidtávú finanszírozásához kapcsolódik a forgási sebesség és forgási idõ mutatókra épülõ mûködési és finanszírozási ciklus, forgótõkeigény-elemzés, amely a kiegészítõ mutatókat tartalmazó, részletezõ rész harmadik elemeként vagy közvetlenül a likviditási mutatók elemzése után is szerepeltethetõ.


2.4 A mutatószám-elemzés megvalósítása Excelben Elemzésünket a 2.3.3. szakaszban bemutatott struktúra szerint fogjuk elkészíteni az Excel táblázatkezelõben. A pénzügyi kimutatások 0. fejezetben kialakított elrendezése támogatja a pénzügyi mutatószámok gyors meghatározását. Ennek köszönhetõen csupán egy adott évre kell a szükséges hivatkozásokat és képleteket bevinnünk, a többi évre a mutatószámok egy egyszerû cellamásolással adódnak.

A mutatószámokat a Pénzügyi kimutatások munkafüzetben szereplõ adatokkal fogjuk kiszámolni. (Ne az eredeti fájllal, hanem az 0. fejezetben végrehajtott szerkesztési feladatok után lementett saját verziónkkal dolgozzunk!)

A kiegészítõ mellékletekben közölt, számviteli politikával kapcsolatos információk alapján kijelenthetjük, hogy a vizsgált évekre vonatkozóan az összehasonlíthatóság kritériumai teljesülnek.

2.4.1 Megtérülési mutatók felbontása Elõször a megtérülési mutatók felbontását végezzük el. Szúrjunk be egy új munkalapot a Pénzügyi kimutatások munkafüzetünkbe, s nevezzük át �Fõ mutatószámok� névre! A mérleg, az eredmény és a cash-flow celláira mutató képletek segítségével hivatkozzuk át a cég legfontosabb gazdálkodási adatait, köztük a mutatószámok meghatározásához szükséges adatokat (10. táblázat)!

10. táblázat

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

A B C D

FÕBB GAZDÁLKODÁSI ADATOK (eFt, fõ) 2007 2008 2009

Belföldi értékesítés nettó árbevétele 7 052 342 7 649 024 7 263 173

Export értékesítés nettó árbevétele 109 653 234 247 342 670

Értékesítés nettó árbevétele 7 161 995 7 883 271 7 605 843

Üzemi eredmény 378 933 236 317 -24 873

Adózás elõtti eredmény 167 985 68 316 -264 059

Adózott eredmény 161 186 65 477 -264 059

Mûködési pénzáramlás - hiteltörlesztés 358 122 24 947 -107 837

Átlagos eszközállomány 6 581 378 6 720 464 6 698 889

Átlagos saját tõke 2 477 430 2 590 763 2 491 473

Átlagos állományi létszám (jobb skála) 558 548 533

Az évszámokat tartalmazó cellákat a MÉRLEG Források munkalap D2:F2 tartományát átmásolva, irányított beillesztéssel, csak a képletet beillesztve töltöttük fel. Így, ha módosul a mérleg eszközoldalán kékkel kijelzett, átírható utolsó évszám, akkor a mutatószámok fejléce is módosul.

A B oszlopba kerülõ képletek a következõk.

B2 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C4


B4 =SZUM(B2:B3)




B8 ='CASH-FLOW'!C4+'CASH-FLOW'!C30

B9 =ÁTLAG('MÉRLEG Eszközök'!C59:D59)

B10 =ÁTLAG('MÉRLEG Források'!C4:D4)

A B2:B10 tartományt a képletek bevitelét követõen a jelölõnégyzet segítségével másoljuk jobbra!


A 11. sorban nem képletek, hanem állandók szerepelnek, az ide kerülõ létszámadatokat közvetlenül a kiegészítõ melléklet információi alapján rögzítettük.

A C2 cella formátumát feltételes formázással a 24. ábra szerint úgy állítottuk be, hogy a betûszín zöld legyen, ha az nagyobb, illetve piros legyen, ha az kisebb, mint az elõzõ évi érték. A C2 cella formátumát formátumfestéssel átmásoltuk a C2:D11 tartományra!

24. ábra

A 10. táblázatból kiderül, hogy a cég árbevétele és vagyona egyaránt emelkedett 2007-ról 2008-ra, az eredménykategóriák és a hiteltörlesztéssel korrigált mûködési cash-flow azonban csökkent. Ez a költséghatékonyság és jövedelmezõség romlását vetíti elõre, amely hamarosan a mutatószámokból is kiderül. 2008-ról 2009-re már minden fõbb gazdálkodási adat csökkent, az export árbevételt kivéve. A létszám a vizsgált három év alatt folyamatosan csökkent.

A fõbb gazdálkodási adatok táblázatában immáron minden szükséges információ közvetlenül a rendelkezésünkre áll. Ha a mutatószám-elemzés táblázatát ugyanezen a munkalapon, a fõbb adatok táblázata alatt helyezzük el, akkor nem kell más munkalapokra áthivatkozni, s így sokkal gyorsabb és egyszerûbb lesz a mutatók képleteinek generálása.

A mutatószámok táblázatát az alábbiaknak megfelelõen, a A13:D25 tartományban alakítsuk ki (11. táblázat)!


11. táblázat

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

A B C D

MEGTÉRÜLÉSI CSÚCSMUTATÓKTÉNYEZÕKRE BONTÁSA

2007 2008 2009

Tõkeáttétel (Leverage Ratio, LR) 2,657 2,594 2,689

Eszközhatékonyság, eszközök fordulatszáma (Asset Turnover, ATO)

1,088 1,173 1,135

Árbevétel-arányos nyereség #1 %(Return on Sales, ROS#1%)

5,29% 3,00% -0,33%

Eszközarányos megtérülés %(Return on Assets, ROA%)

5,76% 3,52% -0,37%

Pénzügyi és rendkívüli eredmény hatása a jövedelmezõségre (százalékpontban)

-2,95% -2,13% -3,14%

Árbevétel-arányos nyereség #2 % (ROS#2%) 2,35% 0,87% -3,47%

Adóteher hatása a jövedelmezõségre (százalékpontban) -0,09% -0,04% 0,00%

Árbevétel-arányos nyereség #3 % (ROS#3%) 2,25% 0,83% -3,47%

Sajáttõke-arányos megtérülés %(Return on Equity, ROE%)

6,51% 2,53% -10,60%

Korrigált mûködési cash-flow hatása a jövedelmezõségre (százalékpontban)

2,75% -0,51% 2,05%

Árbevétel-arányos mûködési pénzáramlás % 5,00% 0,32% -1,42%

Sajáttõke-arányos CF% (CFROE%) 14,46% 0,96% -4,33%

Az évszámokat tartalmazó fejlécet egyszerûen másoljuk át a fõbb gazdálkodási adatok táblázatából!

A mutatószámokat generáló képletek a következõk.

B14 =B9/B10

B15 =B4/B9

B16 =B5/B4

B17 =SZORZAT(B15:B16)

B18 =B19-B16

B19 =B6/B4

B20 =B21-B19

B21 =B7/B4

B22 =B14*B15*B21

B23 =B24-B21

B24 =B8/B4

B25 =B14*B15*B24

A cellák formázását � a számértékek és a százalékok kijelzésének, a tizedes jegyek számának beállítását, a növekmény illetve csökkenés esetén zöld illetve piros kijelzést megvalósító feltételes formázást is beleértve � az Olvasóra bízzuk. Az LR és az ATO mutatóknál a feltételes formázást nem alkalmaztuk, tekintettel arra, hogy ezeknél az arányszámoknál a jövedelmezõségi mutatók elõjelétõl függ a megtérülésre gyakorolt pozitív illetve negatív hatás. (Megjegyezzük, bonyolultabb feltételes formázással ez is megoldható.)


A kapott eredmények szövegesen a következõképpen foglalhatók össze. A cég üzemi szintû jövedelmezõsége 2007 és 2009 között a 2007-es 5,3 százalékos értékrõl évente 2-3 százalékponttal esett vissza, így vállalatunk 2009-ben már veszteségessé vált üzemi szinten. Mivel az eszközhatékonyság lényegében 1,1-1,2-es érték körül stagnált a ROA mutató folyamatos csökkenését a jövedelmezõség romlása határozta meg. A 2007-es 15,3 százalékos eszközarányos megtérülés 2009-re -1 százalékra esett vissza.

A kamat- és adóteher együttesen általában 2-3 százalékponttal rontotta a jövedelmezõséget. 2008-ra a kamatteher némi visszaesést mutatott, majd ismét visszatért a kiinduló év szintjére, sõt a 2007-es érték fölé. Az adóteher hatása végig szinte jelentéktelen volt.

Az adózott eredmény szintû jövedelmezõség tendenciáját gyakorlatilag az üzemi jövedelmezõség romlása határozta meg. Mivel a tõkeáttétel és az eszközhatékonyság stagnált a vizsgált idõszakban (az LR 2,6-2,7, az ATO pedig 1,1-1,2 körül), ezért a ROE visszaesése is egyértelmûen az operatív gazdálkodás problémáival, az üzemi költséghatékonyság romlásával magyarázható.

Mindez jól alátámasztható az eltéréselemzés eredményeivel is.

2.4.2 Eltéréselemzés Szúrjunk be egy új munkalapot, majd nevezzük át �ROE eltéréselemzés� névre! Ezen készítsük el a 12. táblázatot az alábbi lépések szerint!

12. táblázat

123456789

10111213141516171819202122232425262728293031

A B C D E F G HEltéréselemzés ROE 2007 ROS#1 IB TB LR ATO ROE 2008ROS#1 5,29% 3,00% 3,00% 3,00% 3,00% 3,00% 3,00%IB -2,95% -2,95% -2,13% -2,13% -2,13% -2,13% -2,13%ROS#2 2,35% 0,87%TB -0,09% -0,09% -0,09% -0,04% -0,04% -0,04% -0,04%ROS#3 2,25% -0,04% 0,77% 0,83% 0,83% 0,83% 0,83%LR 2,657 2,657 2,657 2,657 2,594 2,594 2,594ATO 1,088 1,088 1,088 1,088 1,088 1,173 1,173ROE 6,51% -0,12% 2,23% 2,40% 2,34% 2,53% 2,53%Hatások -6,63% 2,35% 0,17% -0,06% 0,18%

Hatások az eredeti sorrendben ROE 2007 LR ATO ROS#1 IB TB ROE 20086,51% -0,06% 0,18% -6,63% 2,35% 0,17% 2,53%

Transzponált hatásvektorROE 2007 0,065062LR -0,000565ATO 0,001827ROS#1 -0,066294IB 0,02354TB 0,001703ROE 2008 0,025273

Segédtábla Nyit Max Min Zár TERV TÉNYROE 2007 0,0650618LR 0,065062 0,0650618 0,0644966 0,0644966ATO 0,064497 0,0663238 0,0644966 0,0663238ROS#1 0,066324 0,0663238 3,019E-05 3,019E-05IB 3,02E-05 0,02357 3,019E-05 0,02357TB 0,02357 0,0252733 0,02357 0,0252733ROE 2008 0,0252733

A táblázatban a 2007 és 2008 éves ROE mutatói közötti eltérést bontjuk fel hatótényezõkre a 2.3.3.2. pontban foglaltaknak megfelelõen, vagyis elõször a jövedelmezõségi ráták változásának hatását mutatjuk ki. A táblázat fejlécét és oldalrovatát ennek megfelelõen állítsuk össze (lásd 12. táblázat)!


A B2:B8 és a H2:H8 tartomány celláiba hivatkozzuk be a Fõ mutatószámok munkalapon meghatározott értékeket! (Ezt Olvasónkra bízzuk.)

A C2 cellába vigyük fel az =$H2 képletet, majd a C2 cellát másoljuk át a C2:G2, D3:G3, E5:G5, F7:G7 tartományokba, valamint a G8 cellába!

A C3 cellába az =$B3 képlet kerüljön, majd a C3 cellát másoljuk át a C5:D5, C7:E7 és a C8:F8 tartományokba!

A ROS#3 mutató sorában a C6 cellába írjuk be az =C2+C3+C5 képletet, ezután pedig másoljuk jobbra a C6 cellát az ATO oszlopáig!

A ROE sorában, a C9 cellában a végeredmények az =SZORZAT(C6:C8) képlettel adódnak, amelyet jobbra másolva az újabb és újabb hatásokat magán viselõ megtérülési rátát kapjuk.

A 10. sorban számszerûsített hatások az elõzõ sorban található ROE értékek különbségei. A C10 cellába az =C9-B9 képlet kerül, majd ezt is jobbra húzzuk a jelölõnégyzet segítségével.

A 12-13. sorban mutatóinkat eredeti logikai sorrendjükbe rendezzük vissza a 10. sor megfelelõ celláira hivatkozó képletek segítségével. Az eredmények jól mutatják, hogy 2007-rõl 2008-ra a jövedelmezõség romlása gyakorlatilag lenullázta volna a sajáttõke-arányos megtérülést. Ezen a helyzeten némileg csak a kamatteher csökkenése javított 2,35 százalékponttal, így adódott végül a 2,5 százalék körüli megtérülési ráta. A tõkeáttétel, az eszközhatékonyság és az adóteher változásának hatása a ROE mutatóra jelentéktelen volt.

Az A16:B22 tartomány a B12:H13 tartomány transzponáltja. Jelöljük ki az A16:B22 cellatartományt, majd a szerkesztõlécen adjuk meg az =TRANSZPONÁLÁS(B12:H13) képletet, amelyet végül tömbképletként, Shift+Ctrl+Enterrel vigyünk be!

Nyissuk meg ezek után a Számítógépes elemzési technikák tananyag 2.3.4. szakaszában használt Diagramok munkafüzetünket, majd a Vízesésdiagram munkalapon jelöljük ki az A9:G16 tartományban kialakított segédtáblázatot, Ctrl+C-vel másoljuk, majd a Pénzügyik kimutatások munkafüzetbe visszatérve a ROE eltéréselemzés munkalap A24 cellájára állva adjuk ki a Ctrl+V billentyûparancsot. Ennek eredményeképpen a ROE hatásfelbontás vízesésdiagramjának elkészítéséhez szükséges segédtáblát kell kapnunk a 12. táblázatban látható módon.

2.4.3 Kiegészítõ mutatószámok meghatározása A megtérülési csúcsmutatók felbontását további mutatószámok meghatározásával és elemzésével egészítettük ki. A kiegészítõ mutatószámrendszer segítségével alaposabban feltárhatjuk az LR, ATO, ROS részmutatók alakulása mögött meghúzódó okokat.

Szúrjunk be egy új munkalapot, majd nevezzük át �Kiegészítõ mutatószámok� névre!

A Fõ mutatószámok munkalapon követett eljárást alkalmazzuk ismét. Elõször a Kiegészítõ mutatószámok munkalapra hivatkozzuk át a ráták meghatározásához szükséges mérleg-, eredmény- és cash-flow értékeket a következõ képletekkel. Csak a B oszlopba kerülõ képleteket adjuk meg, a C és D oszlopba a B oszlop celláinak másolatai kerülnek.

B3 ='MÉRLEG Eszközök'!D59















B17 ='MÉRLEG Források'!D4


B19 ='MÉRLEG Források'!D5+'MÉRLEG Források'!D7

B20 =('MÉRLEG Források'!D5+'MÉRLEG Források'!D7+'MÉRLEG Források'!C5+'MÉRLEG Források'!C7)/2




B24 =('MÉRLEG Források'!D20+'MÉRLEG Források'!D24+'MÉRLEG Források'!C20+'MÉRLEG Források'!C24)/2





B29 ='CASH-FLOW'!C4


B31 =-'CASH-FLOW'!C30

B32 =-'CASH-FLOW'!C19

B33 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C6+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C9-EREDMÉNYKIMUTATÁS!C15-EREDMÉNYKIMUTATÁS!C16

B34 =B33-EREDMÉNYKIMUTATÁS!C12-EREDMÉNYKIMUTATÁS!C13

B35 =B34-EREDMÉNYKIMUTATÁS!C22

B36 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C21+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C22+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C50

B37 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C18+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C19


B39 ='Fõ mutatószámok'!B11

B41 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C4*(1+'Kiegészítõ mutatószámok'!B40)+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C5

B42 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C12+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C13+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C14+ EREDMÉNYKIMUTATÁS!C21+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C22

B43 =EREDMÉNYKIMUTATÁS!C17+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C21+EREDMÉNYKIMUTATÁS!C22






B49 =B11+B13-B25+B51

B50 =B12+B14-B26+B52



B52 =('MÉRLEG Források'!D34+'MÉRLEG Források'!C34+'MÉRLEG Források'!D36+'MÉRLEG Források'!C36)/2



A képletek felvitele és a cellák jobbra másolása után a 13. táblázatban látható adattáblát kapjuk.


13. táblázat

1

23456789

101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354

A B C DGAZDÁLKODÁSI ADATOK

adatok mutatása / elrejtéseÉv végi eszközérték 6 648 131 6 792 796 6 604 981Átlagos eszközérték 6 581 378 6 720 464 6 698 889Befektetett eszközök év végi állománya 4 611 594 4 680 709 4 527 493Befektetett eszközök átlagos állománya 4 619 480 4 646 152 4 604 101Tárgyi eszközök év végi állománya 4 515 239 4 564 351 4 435 777Tárgyi eszközök átlagos állománya 4 530 469 4 539 795 4 500 064Év végi forgóeszközérték 1 994 198 2 102 009 2 052 421Átlagos forgóeszközérték 1 916 692 2 048 104 2 077 215Év végi készletállomány 237 671 320 818 302 822Átlagos készletállomány 219 843 279 245 311 820Év végi követelésállomány 1 718 874 1 771 441 1 699 840Átlagos követelésállomány 1 670 153 1 745 158 1 735 641Év végi vevõállomány 1 607 372 1 681 040 1 475 039Átlagos vevõállomány 1 559 786 1 644 206 1 578 040Év végi saját tõke 2 558 023 2 623 502 2 359 443Átlagos saját tõke 2 477 430 2 590 763 2 491 473Év végi befizetett jegyzett tõke 1 789 300 2 000 000 2 000 000Átlagos befizetett jegyzett tõke 1 789 300 1 894 650 2 000 000Év végi kötelezettségállomány 3 856 730 3 807 668 3 766 341Átlagos kötelezettségállomány 3 861 785 3 832 199 3 787 005Év végi hosszú lejáratú kötelezettségállomány 819 090 1 059 538 765 389Átlagos hosszú lejáratú kötelezettségállomány 924 497 939 314 912 464Év végi rövid lejáratú kötelezettségállomány 3 037 640 2 748 130 3 000 952Átlagos rövid lejáratú kötelezettségállomány 2 937 288 2 892 885 2 874 541Év végi szállítóállomány 907 362 821 644 784 877Átlagos szállítóállomány 815 226 864 503 803 261Mûködési pénzáramlás 677 959 306 557 308 567Fizetendõ kamatok 207 136 225 919 204 693Hiteltörlesztések 319 837 281 610 416 404Befektetési pénzszükséglet 488 331 505 744 219 977Bruttó termelési érték 7 051 424 7 835 851 7 323 263Anyagmentes termelési érték 2 875 126 2 986 182 2 789 491Nettó termelési érték 2 373 654 2 550 060 2 416 674Hozzáadott érték 2 273 007 2 182 583 1 745 805Bérköltség és személyi jellegû egyéb kifizetések 1 213 664 1 280 610 1 261 959Személyi jellegû ráfordítások 1 603 550 1 678 145 1 637 047Átlagos állományi létszám 558 548 533Általános forgalmi adó átlagos kulcsa 20% 20% 22,50%Bruttó értékesítési árbevétel 8 572 463 9 413 076 9 240 057Termelési költségek 6 312 937 6 993 382 6 571 440Üzemi költségek 6 421 899 7 091 018 6 846 457Saját termelésû készletek állományváltozása -1 957 14 432 -13 147Anyagjellegû ráfordítások 4 316 877 4 976 751 4 836 593Eladott áruk beszerzési értéke 108 793 95 669 274 394Eladott (közvetített) szolgáltatások értéke 169 1 967 623Értékcsökkenési leírás 501 472 436 122 372 817Év végi mûködõtõke-igény 772 481 916 095 816 959Átlagos mûködõtõke-igény 810 761 844 288 866 527Rövid lejáratú hitelek és kölcsönök év végén 1 853 576 1 571 966 1 815 249Átlagos rövid lejáratú hitelek és kölcsönök 1 858 053 1 712 771 1 693 608Pénzeszközök év végi állománya 37 653 9 750 49 759Pénzeszközök átlagos állománya 26 697 23 702 29 755

2007 2008 2009

A fenti adatokból a 25-26. ábrán látható mutatószámokat állítottuk elõ az alábbi képletek segítségével.

B58 =B9/B3


B59 =B9/B25

B60 =(B9-B11)/B25

B61 =(B9-B11-B13)/B25

B62 =B29/B26

B64 =B21/B17

B65 =(B21-B13)/B17

B66 =B23/(B23+B17)

B67 =(B29+B30)/B30

B68 =(B29+B30)/(B31+B30)

B69 =B29/B23

B71 =(B17+B23)/B5

B72 =(B17+B23)/B7

B73 =B29/B32

B75 =B35/B4

B76 =B35/B8

B77 =B34/B12

B78 =B34/B37

B79 =B34/B38

B80 =B34/B39

B81 =B37/B39

B82 =B35/(0,15*B4+1,8*B37)

B84 =B42/B33

B85 =(B45-B46-B47)/B33

B86 =B38/B33

B87 =B48/B33

B89 =365/((B43-B44)/B12)

B90 =365/(B41/B16)

B91 =365/(B45/(B28/(1+B40)))

B92 =B15/B27

B93 =B89+B90

B94 =B93-B91

B95 =B49/B3

B96 =365/(B41/B50)

B97 =B51/B49

B98 =(B51-B53)/B49

B100 =B17/B19


25. ábra


26. ábra

Ha a mutatószámok generálásához szükséges képleteket felvittük, akkor csoportba foglalással, majd a csoport összezárásával elrejthetjük a 3-54. sorokban található adatokat. Az egyes mutatócsoportokat is csoportba foglalhatjuk, így az egyes csoportok külön-külön kinyithatók illetve összezárhatók.

A kiegészítõ mutatók alapján elmondható, hogy a cég nagyon rossz likviditási helyzetben van, s hosszú távú pénzügyi stabilitása is jelentõsen romlott a vizsgált idõszakban: a kamat és az adósságszolgálat fedezettsége jelentõsen visszaesett, s a befektetett eszközök fedezettsége is csökkent az idõszak végére. Az eszközök és források lejáratai szerkezete nem összehangolt, komoly feszültséget jelent, hogy a befektetett eszközérték rövid források által finanszírozott hányada 2009-ben körülbelül 30 százalékos.

Hatékonysági problémák fõként a készletgazdálkodás területén jelentkeznek, de a létszám- és bérhatékonyság is romlik kis mértékben. Ez költséghatékonysági következményekkel is jár, az anyaghányad növekedése jelentõsen rontja a cég jövedelmezõségét.

A készletek forgási idejének növekedése mellett csökken a vevõk és a szállítók forgási ideje, a finanszírozási ciklus a három tényezõ mindegyikét figyelembe véve 21,5-rõl 29,5 napra emelkedik.

A teljes mûködõtõke, vagyis a forgóeszközök és rövid lejáratú kötelezettségek különbségeként adódó nettó forgótõke mérlegfõösszeghez viszonyított aránya 2007-rõl 2008-ra nagyjából 2 százalékponttal emelkedik, majd a rá következõ évben több mint 1 százalékponttal visszaesik. A teljes mûködõtõke forgási ideje 2008-ra csökken, majd 2009-re ismét körülbelül a 2007-es szintre áll vissza. A mûködõtõke külsõ finanszírozásának aránya magas (bár 2008-ban ez átmenetileg csökken), s ha figyelembe vesszük a cég pénzeszközeinek mûködõtõke-igényhez viszonyított alacsony szintjét, akkor ez a külsõ finanszírozási arány sajnos szükséges is.

A tulajdonosok vagyona a vizsgált három évben folyamatosan csökkent.

A legfõbb problémák tehát a következõk: romló jövedelmezõség, kritikus likviditási helyzet, jelentõs rövid távú finanszírozási igény.

Az operatív gazdálkodás problémáit jól mutatják az eredménysorok változásai is. 2008-ban a cég árbevétele még több mint 10 százalékkal emelkedik, az anyagjellegû ráfordítások növekedése viszont meghaladja a 15


százalékot. 2009-re az árbevétel 3,5 százalékkal csökken, de mind az anyagjellegû, mind a személyi jellegû ráfordítások csökkenése ettõl körülbelül 1 százalékponttal elmarad. Nem véletlen, hogy az üzemi eredmény a vizsgált idõintervallumban folyamatosan csökken.

Elõször tehát az üzemi költséggazdálkodást kell rendbe tenni a cégnél. A jövedelmezõ mûködés minden bizonnyal jelentõsen javítja majd a likviditási helyzetet, s enyhít a finanszírozási feszültségeken.

2.4.4 Az eredmények prezentálása A legfontosabb gazdálkodási adatokat és a megtérülési csúcsmutatók alakulását, tényezõkre bontását és eltéréselemzését az alábbi vezetõi dashboardon prezentáltuk (27. ábra). A korábban elkészített táblázatok mellett három diagramot helyeztünk el. Legfelül az árbevétel szerkezét, valamint a mérlegfõösszeg és az átlagos állományi létszám alakulását mutattuk be kombinált, kéttengelyes oszlop- és vonaldiagram segítségével. A középsõ ábrán a táblázatban kiszámolt megtérülési ráták alakulása látható. Végül az alsó ábra egy vízesésdiagramon szemlélteti a ROE eltéréselemzés eredményeit, amelyet a ROE eltéréselemzés munkalap A24:G31 tartományában elhelyezett forrásadatok felhasználásával, a Számítógépes elemzési technikák tananyag során a felhasználói diagramtípusok közé felvett vízesés-oszlopdiagram mintával készítettünk.

27. ábra

A legfontosabb tendenciákra, legsúlyosabb gazdálkodási problémákra rávilágító kiegészítõ mutatószámhoz is célszerû diagramokat készíteni. Ezt Olvasónkra bízzuk.

2.5 Kapcsolódó irodalom A pénzügyi arányszámokon alapuló fundamentális elemzéshez és az eltéréselemzés további módszereihez az alábbi irodalmat ajánljuk.

ATKINSON, A�KAPLAN, R. S. (2003): Vezetõi üzleti gazdaságtan. Haladó vezetõi számvitel. Panem, Budapest

BODIE-KANE-MARCUS (2005): Befektetések. Aula Kiadó, Budapest (19. fejezet)


BREALEY�MYERS (2005): Modern vállalati pénzügyek. PANEM Kft., Budapest (17. fejezet)

COPELAND, TOM � KOLLER, TIM � MURRIN, JACK (1999): Vállalatértékelés. Értékteremtés és értékmaximáló vállalatvezetés, Budapest, Panem

DAMODARAN, ASWATH (2006): A befektetések értékelése. Módszerek és eljárások. Panem, Budapest (a témakörhöz kapcsolódó fejezetek)

DR. BÍRÓ TIBOR�KRESALEK PÉTER�DR. PUCSEK JÓZSEF�DR. SZTANÓ IMRE (2007): A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése, Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zrt, Budapest

DR. SZTANÓ IMRE�KOROM ERIK (2002): Amit a mérleg mutat I-II, Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Rt, Budapest.

ÉVA KATALIN (2006): Számvitelelemzés I. Perfekt Zrt Budapest.

FARKAS SZILVESZTER (2006): A vállalati pénzügyek alapjai. Universitas Kht., Gyõr (2. fejezet)

FAZAKAS GERGELY (2001): Vállalati pénzügyek. TRI-MESTER, Tatabánya (8-9. fejezet)

FAZAKAS GERGELY (2007): Vállalati pénzügyi döntések. Tanszék Kft., Budapest

HORVÁTH & PARTNERS (2008): Controlling. Út egy hatékony controlling rendszerhez. Complex Kiadó, Budapest.

KATITS ETELKA (2007): A vállalati gazdálkodás alapjai. SALDO, Budapest. (15-18. fejezetek)

KRESALEK PÉTER (2011): Teljesítmény- és erõforrás controlling. Oktatási segédanyag. Saldo, Budapest.

OTTO H. JACOBS�ANDREAS OESTREICHER (2004): Mérlegelemzés. Kossuth Kiadó, Budapest

PRATT, SHANNON (1992): Üzletértékelés. Kossuth Könyvkiadó, Budapest

RAPPAPORT, A. (2002): A tulajdonosi érték - Útmutató vállalatvezetõknek és befektetõknek, Alinea

TRAUTMANN JÁNOS�PAPACSEK JÁNOS (2003): Mérlegelemzési mutatók. SALDO, Budapest

VIRÁG MIKLÓS (2004): Pénzügyi elemzés, csõdelõrejelzés. Aula Kiadó, Budapest.


3 Összehasonlító vállalatértékelés, peer group elemzés

A 3. fejezetben elemzésünk egy újabb dimenzióval bõvül. Vállalatunkat az elõzõekben megismert mutatók segítségével más cégekhez, azok egy speciálisan megválasztott csoportjához hasonlítjuk. Az elemzés során egy olyan, viszonylag kis létszámú viszonyítási vagy idegen szóval benchmark csoportot alakítunk ki, amelybe a vállalatunkhoz leginkább hasonlító, vele összehasonlítható cégek tartoznak. Ezt a csoportot nevezzük peer groupnak.

Az összehasonlíthatóság alapvetõ kritériuma az azonos ágazat. Ha több iparágban is érdekeltek vagyunk, akkor divíziónként külön peer groupokat kialakítva és azokhoz viszonyítva kell az elemzést elvégezni.

Az azonos tevékenység mellett sok esetben az azonos földrajzi egység, az azonos gazdálkodási környezet és az azonos vállalatméret is szükséges feltétel lehet. Egy teljesen más földrajzi piacra termelõ, ezért más ciklikussággal jellemezhetõ, más számviteli, jogi és adózási környezetben mûködõ illetve vállalatunknál sokkal nagyobb vagy sokkal kisebb méretû cég nem biztos, hogy megfelelõ benchmarkot jelent.

A viszonyítási csoportba való bekerülésnek nem feltétele a versenytársi kapcsolat.

A peer group elemzés rámutat arra, hogy a hozzánk hasonló, velünk összemérhetõ vállalatokhoz képest a gazdálkodás mely területein (hatékonyság, jövedelmezõség, megtérülés stb.) vagyunk lemaradva, illetve miben vagyunk jobbak náluk. A viszonyítási csoport vállalatainak gazdálkodását feltérképezõ mutatószámokból még egy viszonylag szûk információs bázisra, kevés adatra támaszkodó összehasonlítás során is rengeteget tanulhatunk. A peer group elemzés segít a legjobb gyakorlatok (best practice) feltárásában és átvételében.

3.1 A peer group tagjainak meghatározása és az adatbázis összeállítása A 3. fejezetben bemutatásra kerülõ esettanulmány során egy sütõipari vállalat gazdálkodásának megítéléséhez állítunk össze viszonyítási csoportot. Vállalatunk a Dunántúlon tevékenykedik, s gazdálkodási paramétereit (létszám, árbevétel, mérlegfõösszeg) tekintve nagyvállalat. Legfontosabb adatait a 14. táblázat mutatja, amely a Peer Group.xls munkafüzet Adatok munkalapján található. (A saját tõke és mérlegfõösszeg adatok éves átlagok.)

14. táblázat

1

2345

A B C D E FC adatok eFt-ban

ÉvAlkalmazottak

számaÁrbevétel


Saját tõke Mérlegfõösszeg

2007 558 7 161 995 167 985 2 558 023 6 648 1312008 548 7 883 271 68 316 2 623 502 6 792 7962009 533 7 605 843 -264 059 2 359 443 6 604 981

Egy elsõsorban marketingcélú adatbázisban rákerestünk a cég fõ tevékenységének TEÁOR számára. Ezután a keresési eredményeket földrajzi alapon és az éves árbevétel alapján szûkítettük: a dunántúli telephelyû és az 1 mrd Ft éves árbevétel feletti cégeket szûrtük ki. Ebbõl a halmazból választottuk ki a vállalatokról közölt számszerû és szöveges információk alapján az alábbi öt céget (15. táblázat). A vállalatokra az anonimitás megõrzése végett betûjelzésekkel hivatkozunk.


15. táblázat

7

89

10111213

141516171819

202122232425

262728293031

32333435

A B C D E FD adatok eFt-ban

ÉvAlkalmazottak

számaÁrbevétel



2007 80 803 397 21 629 94 751 343 4392008 129 1 154 198 9 862 103 647 433 8652009 156 1 296 922 25 597 125 761 430 213

F adatok eFt-ban

ÉvAlkalmazottak

számaÁrbevétel



2007 283 1 832 005 19 736 701 739 948 0822008 274 1 893 610 3 643 703 382 989 6742009 266 1 726 788 4 054 704 533 943 432

A adatok eFt-ban

ÉvAlkalmazottak

számaÁrbevétel



2007 252 1 320 787 27 696 240 542 690 0562008 284 1 599 763 48 379 290 523 720 4022009 247 1 411 317 45 586 336 176 731 811

T adatok eFt-ban

ÉvAlkalmazottak

számaÁrbevétel



2007 111 831 139 -10 639 219 539 313 1092008 128 1 102 750 67 127 230 060 373 1252009 141 1 313 570 98 415 317 980 456 222

V adatok eFt-ban

ÉvAlkalmazottak

számaÁrbevétel



2007 299 3 447 194 120 263 645 380 1 254 7092008 299 3 898 863 75 209 712 689 1 372 7912009 311 3 683 014 106 606 809 258 1 380 505

A rendelkezésünkre álló adatbázisban csak a fentiekben közölt számszerû adatokhoz fértünk hozzá. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium e-beszámoló portálján (www.e-beszamolo.irm.hu) a cégek elmúlt két-három évi teljes beszámolóját ingyenesen letölthetjük. Most azonban szándékosan nem a részletes mérleg, eredmény és cash-flow adatokkal dolgozunk. Egyrészt terjedelmi okokból támaszkodunk csupán a fenti táblázatokban szereplõ adatokra, másrészt abból a célból, hogy megmutassuk, viszonylag kevés információn alapuló peer group elemzésbõl is le lehet vonni fontos következtetéseket.

3.2 Mutatószámok generálása, összehasonlító táblázatok készítése és elemzése

Nézzük, milyen összehasonlításokat végezhetünk a rendelkezésre álló öt kategória alapján!

3.2.1 Szintek és relatív változások összehasonlítása Elõször is összehasonlíthatjuk a létszám, az árbevétel, az eredmény, a saját tõke és a mérlegfõösszeg szintjeit és változásait. A peer group elemzés elvégzéséhez szúrjunk be egy új munkalapot, majd alakítsuk ki az alábbi táblázatot (28. ábra)!


28. ábra

A viszonyítási csoport vállalatai alatt a bal oldali oldalrovatban vegyük fel a Peer Group átlag elnevezést, majd a táblázat utolsó sorában saját vállalatunknak, a C jelû cégnek az adatait szerepeltessük.

Elõször az alkalmazottak létszámadataival töltsük fel a táblázatot a 28. ábra szerint! A 9. sorban a B9 cellában az =ÁTLAG(B4:B8) képlettel, majd ennek jobbra másolásával számítottuk ki az átlagértékeket. Jól látszik, hogy vállalatunk létszám alapján a peer group átlagánál több mint kétszer nagyobb, de még a legnagyobb céggel összehasonlítva is majdnem kétszeres különbség mutatkozik.

Peer group elemzésnél csakis a relatív változások összehasonlításának van értelme. A relatív változásokat az E4 cellában elhelyezett =C4/B4-1 képlettel, majd a cella E4:F10 tartományba való átmásolásával tudjuk kifejezni. Létszám relatív változásai jól mutatják, hogy míg a viszonyítási csoport vállalatai 2008-ban általában jelentõs arányú létszámfejlesztést hajtottak végre, vállalatunknál csökkent az átlagos állomány. 2009-ben már több peer group tag csökkentett munkaerõ-állományán vagy annak növekedési ütemén, a csoportszintû átlag mégis csekély mértékû növekedést mutat. Cégünknél továbbra is negatív elõjelû a változás.

A G2:K10 tartomány az árbevétel szintjeinek és változásának összehasonlító adatait tartalmazza. Tekintettel arra, hogy az árbevétel táblázat szervezési elvei és elrendezése teljesen megegyeznek az alkalmazottak számának táblázatával, a százalékos változásokat kifejezõ blokkot egyszerû másolással is kialakíthatjuk.

Az árbevétel tekintetében még nagyobb az olló a peer group tagjai és vállalatunk között, az átlagos értékek tekintetében majdnem négyszeres az eltérés. A dinamikát illetõen azonban mindkét évben elmaradunk a csoport átlagától: 2008-ban még több mint 10 százalékos az árbevétel-növekedésünk, a viszonyítási csoport azonban 17 százalék felett növekszik; 2009-ben csoport szinten 2,3 százalékos a visszaesés, cégünk ezzel szemben 3,5 százalékkal esik vissza.

A szintek és a százalékos változások összehasonlítását a további kategóriákra is elvégezhetjük. Az adózás elõtti eredménynél és saját tõkénél ügyelnünk kell arra, hogy a viszonyítási adatok negatív értéket is felvehetnek, ezért itt nem a korábbi, hanem az =(M4-L4)/ABS(L4) képletet használjuk az O4 cellában, illetve ennek másolatait a zöld hátterû tartományokban (29. ábra).


29. ábra

Az árbevétel esetén megmutatkozó nagyságrendi különbségek ellenére a cégünk adózás elõtti eredménye 2008-ban már nem mutat jelentõs eltérést a peer group átlagától, 2009-ben pedig egyedül vállalatunk veszteséges, amely fokozódó költséghatékonysági és jövedelmezõségi problémára utal. Az eredmények dinamikája még jobban jelzi ezt.

Saját tõke és a mérlegfõösszeg tekintetében is nagyságrendi a szintek eltérése. Míg a vizsgált idõszakban a csoport egyik vállalata sem könyvelt el tõkevesztést, addig cégünk saját tõkéje 2010-re jelentõsen, több mint 10 százalékkal esett vissza a veszteséges mûködés következtében.

3.2.2 Egy fõre vetített kategóriák összehasonlítása Az egy fõre vetített kategóriáknak a mérlegfõösszeg, a saját tõke, az árbevétel és az adózott eredmény közül elsõsorban az utóbbi kettõ esetében van értelme. Az egy fõre jutó árbevétel a munkaerõ-felhasználás hatékonyságának, az egy fõre vetített adózott eredmény pedig a munkaerõ jövedelmezõségének a mutatója.

Bõvítsük táblázatunkat a 30. ábra szerint! Az AA4 cellába az =G4/B4 képlet kerüljön. Ezután a cellát átmásolhatjuk az AA4:AF10 tartományba.

Az eredmények alapján a munkaerõ hatékonyságával nincs probléma, az egy fõre jutó árbevétel rendre meghaladja a vizsgált vállalatok értékeit. Az egy fõre jutó adózás elõtti eredmény azonban jól jelzi a korábban már feltárt jövedelmezõségi problémákat: míg 2007-ben átlag feletti, 2008-ban és 2009-ben már átlag alatti, s egyre romló a létszámarányos jövedelmezõségi mutatónk értéke.


30. ábra

3.2.3 Pénzügyi arányszámok összehasonlítása A rendelkezésünkre álló négy kategóriából tõkeáttételi, eszközhatékonysági, jövedelmezõségi és megtérülési mutatókat képezhetünk.

3.2.3.1 Tõkeáttétel A cégek tõkeáttételi mutatói (LR, Leverage Ratio) az =V4/Q4 képlet AG4 cellába való beírásával, majd az AG4 cella AG4:AI10 tartományba másolásával adódnak (31. ábra).

31. ábra

Bár vállalatunk LR mutatója meghaladja a peer group átlagát, nem a mi cégünk a legmagasabb tõkeáttétellel mûködõ cég az iparágban.


3.2.3.2 Eszközforgás Az eszközforgás (ATO) vagy eszközhatékonyság tekintetében viszont nemcsak átlag alatt vagyunk, hanem mutatóink még a legalacsonyabb hatékonyságú cégek ATO értékét is alulmúlják. Az alacsony jövedelmezõség mellett tehát az alacsony eszközhatékonyság cégünk másik legsúlyosabb problémája. A kettõ persze nem független egymástól, hiszen az alacsony eszközhatékonyság, rendszerint alacsony költséghatékonyságot és jövedelmezõséget is eredményez.

Az AJ4:AL10 tartományban az =G4/V4 képlet AJ4 cellába való beírásával és továbbmásolásával kapjuk az eszközarányos árbevételi mutatók értékeit (31. ábra).

3.2.3.3 Jövedelmezõség A jövedelmezõségi mutatók közül a rendelkezésre álló adatok alapján az adózás elõtti eredmény szintû jövedelmezõséget tudjuk kiszámítani az AM4 cellába beírt =L4/G4 képlettel és annak továbbmásolásával (31. ábra).

A peer group átlag és saját ROS#2% mutatóink összevetése jól mutatja, hogy jövedelmezõség tekintetében egyre inkább lemaradunk a viszonyítási csoport vállalataihoz képest.

3.2.3.4 Megtérülés A rendelkezésre álló adatok alapján csak az adózás elõtti eredménnyel számított eszköz- és sajáttõke-arányos megtérülési mutatókat tudjuk kiszámítani.

Az AP4 cellába az =L4/V4, az AS4 cellába pedig az =L4/Q4 képletet írtuk, s ezeket másoltuk be mindhárom év oszlopába, valamint mindegyik vállalat sorába (32. ábra).

Mindkét megtérülési mutató tekintetében jelentõs az elmaradásunk a viszonyítási csoport átlagától. Ez egyrészt a rossz jövedelmezõséggel, másrészt az alacsony fokú eszközhatékonysággal magyarázható.

32. ábra

3.3 Kapcsolódó irodalom Kifejezetten a peer group elemzésre vonatkozó könyvrõl nincs tudomásunk, ezért a 2.5. alfejezetben felsorolt irodalmat ajánljuk ehhez a fejezethez is. Az ott felsorolt szakkönyvek nagy része az ágazati összehasonlító elemzésre is utal, néhányuk � ilyen például Bodie�Kane�Marcus (2005) � konkrét esettanulmányokat is közöl.

A peer group tagjainak kiválasztásához, adataik letöltéséhez javasoljuk továbbá a különbözõ keresõ- és szûrõfunkciókkal ellátott céginformációs adatbázisok, valamint az e-beszámoló portál (www.e-beszamolo.irm.hu) használatát.


4 Piac- és versenytárselemzés

Az elõzõ fejezetben bemutatott peer group elemzésnél a viszonyítási csoportba való bekerülésnek nem volt feltétele a versenytársi kapcsolat. A viszonyítási csoportba a vizsgált vállalathoz hasonló méretû, de földrajzilag egymástól viszonylag távol lévõ telephellyel rendelkezõ cégeket választottunk. Ezek a cégek termékeik egy részének, a friss pékáruknak a piacán a földrajzi távolság miatt nem feltétlenül versenyeznek egymással. (Körülbelül hatvan kilométer az a távolság, ahová a sütõipari cégek friss pékárut szállítanak ki. A peer groupba került vállalatok és cégünk telephelye(i) közötti távolság általában több ennél.)

A 4. fejezetben tárgyalásra kerülõ piac- és versenytárselemzésnél alapvetõ követelmény, hogy a vizsgálatba a releváns piacon mûködõ, összes releváns versenytársat � azokak méretétõl függetlenül � bevonjuk. A versenytárs-elemzés során vállalatok olyan csoportjával dolgozunk, amelyek piaci részesedésüket csakis egymás rovására tudják növelni. Ez lényeges különbség a peer group elemzéshez képest, amely eltérõ vizsgálati fókuszt eredményez, s részben eltérõ mutatók alkalmazását követeli meg. Központi jelentõségûek a piaci részesedés mutatószámai, amelyek korábbi elemzéseink során elõ sem kerültek.

A 4.1. alfejezet a piac elemzésének elméleti hátterét tekinti át.

A 4.2. alfejezetben a piaci verseny és a versenytársak elemzésének a tervezési folyamatban, a versenystratégia elõkészítésének folyamatában betöltött szerepét, a versenytárselemzés célját, legfontosabb megválaszolandó kérdéseit és az elemzésben felhasználható adatok körét tisztázzuk.

A 4.3. alfejezet valós vállalkozási adatok felhasználásával mutatja be a versenytárs-adatbázis létrehozásának logikáját, majd pedig az elemzés megvalósítását Excel-környezetben.

A fejezet végén a téma iránt érdeklõdõ olvasók számára ajánlunk irodalmat.

4.1 A piacelemzés elméleti háttere A piac elemzésének számos megközelítésmódja létezik a vizsgálat célja szerint. A közgazdasági szakirodalomban, alapvetõen az eltérõ célok miatt, elkülönülnek a piac versenyfelügyeleti szempontú, valamint a vállalati stratégiai tervezés, ezen belül versenystratégia alkotás során alkalmazott elemzési módszerek, bár ezek igen gyakran ugyanazokat a gazdasági változókat veszik figyelembe. Ebben a tananyagrészben olyan változókat vontunk be az elemzésbe, melyek mindkét megközelítésmód elemzési apparátusában megjelennek.

Az iparági elemzésekkel foglalkozó irodalomban az egyik legelterjedtebb megközelítésmód a piac szerkezetének, a piaci szereplõk magatartásának és teljesítményének kapcsolatrendszerét vizsgáló szerkezet-magatartás-teljesítmény paradigma. E megközelítés szerint egy piac és a piacon mûködõ vállalkozások teljesítménye a vállalkozások magatartásától függ, ami a piaci szerkezet, vagyis a piaci verseny mértékét meghatározó tényezõk függvénye. A piac szerkezete olyan alapvetõ feltételeken múlik, mint például a termelési technológia vagy a termék iránti kereslet. Az olyan piacokon, ahol a termelés átlagköltsége a termelési volumen növekedésével csökken általában csak egy, vagy kevés számú vállalat tevékenykedik a mérethatékonyság érvényesülése miatt. Ebben az esetben, amennyiben a termék iránti kereslet árrugalmatlan, akkor a kínálati oldal szereplõi az ár emelésével jelentõs árréseket � a mikroökonómiai modellekben ár-határköltség rések � alkalmazhatnak, és magas profitot realizálhatnak. Amennyiben a kereslet árrugalmassága magas, akkor a vállalkozások számának mérethatékonyság érvényesülése miatti csökkenése nem vonja maga után az árak, és ennek következtében az árrések és a profitok növekedését.

A 33. ábra a piaci szerkezet, a vállalkozások magatartása, valamint teljesítménye közötti kapcsolatrendszert szemlélteti, mely az alapvetõ feltételek függvényében változik és a kormányzati politika által is befolyásolt. Az ábrán ismertetjük azokat a lehetséges gazdasági változókat, melyekkel ez az öt tényezõ leírható és elemezhetõ. Az öt tényezõ közötti kapcsolat meglehetõsen összetett. A kormányzati politika például számos csatornán keresztül gyakorol hatást a különbözõ piacokra. Például a piacra való belépést szabályozva befolyásolja az adott piacon tevékenykedõ vállalkozások számát, az árfolyam-szabályozáson keresztül hatást gyakorol a vállalkozások értékesítési lehetõségeire és ezáltal teljesítményére. Ugyanígy egy adott piac fogyasztók szempontjából kedvezõtlen teljesítménye maga után vonhatja a kormányzat szabályozási, valamint egyéb eszközökkel történõ beavatkozását.


33. ábra

Kereslet Rugalmasság Helyettesítõk Szezonalitás Növekedési ráta Földrajzi elhelyezkedés Megrendelések folytonossága A vásárlás módja

Termelés Technológia Nyersanyagok Szakszervezeti szervezettség A termék tartóssága Földrajzi elhelyezkedés Mérethozadék Választékgazdaságosság

Szerkezet Vevõk és eladók száma Piaci részesedés Koncentráció Belépési korlátok Termékdifferenciálás Vertikális integráció Diverzifikálás

Magatartás Reklám K+F Árképzés Üzembezárások Jogi taktika Termék megválasztása Összejátszás Fúziók és szerzõdések

Teljesítmény Ár Jövedelmezõség és megtérülés Termelési hatékonyság Elosztási hatékonyság Mérethatékonyság Termékminõség Mûszaki fejlõdés Profit

Kormányzati politika Versenyszabályozás Beruházások és ösztönzõk Foglalkoztatási ösztönzõk Makroszintû gazdaságpolitika (monetáris és fiskális politika)

Alapvetõ feltételek


Ebben a tananyagban nem vállalkozunk arra, hogy az ábrán látható kapcsolatrendszer teljes körû elemzését bemutassuk. A szerkezet-magatartás-teljesítmény kapcsolatrendszer vizsgálatának logikai keretrendszerén belül két ok miatt kiemelt figyelmet szentelünk a szerkezet és a teljesítmény közötti kapcsolat elemzésének. Egyrészt, a piaci szerkezet és a teljesítmény elemzéséhez alapvetõen az éves beszámolókból kiindulva tudunk olyan adatbázist és mutatószámrendszert építeni, amellyel az alapvetõ elemzési technikák bemutathatók. Másrészt a versenystratégiával foglalkozó irodalomban megjelenõ versenytárs-, és portfólió-elemzési módszerek � gondoljunk csak a Porter-féle öt erõ modellre, a BCG-mátrixra, vagy ennek finomított változatára a Shell-mátrixra � is olyan változók bevonásával dolgoznak, amelyek a piaci szerkezethez, a piac növekedéséhez, valamint a vállalkozási teljesítményhez kapcsolódnak.

E tananyagban tehát kizárólag a piaci szerkezet és a teljesítmény elemzésére és az Excelben megvalósítható adatbázis-építési, valamint elemzési technikák bemutatására helyezzük a hangsúlyt.

4.2 A piaci verseny és a versenytársak elemzésének szerepe a tervezési folyamatban

A vállalkozások stratégiai tervezésében kiemelt fontosságú a piac- és ezen belül a versenytárs vállalkozások adatainak elemzése. Egyrészt, mert segít megérteni a menedzsmentnek a vállalat versenytársakhoz viszonyított stratégiai elõnyeit és hátrányait. Másrészt, mert segít megérteni a versenytársak múlt-, jelen-, és jövõbeli stratégiai terveit, döntéseit és lépéseit. Harmadrészt, mert segítségével olyan információs bázis hozható létre, melynek felhasználásával a meglévõ versenyelõnyöket megalapozó, erõsítõ stratégia dolgozható ki. Negyedrészt pedig, mert lehetõvé teszi a jövõbeni beruházásokból várható megtérülések elõrejelzését. Segít továbbá elõrejelezni a versenytársak várható reakcióját egy-egy új termék vagy szolgáltatás bevezetésére, árazási döntésre, stratégiára.

A versenytárs elemzés lényeges kérdései és egyben céljai a következõk.

Kik a mi versenytársaink? A kérdést úgy is feltehetjük, hogy kik azok a vállalkozások, akikkel azonos földrajzi térben tevékenykedve, helyettesítõ terméket és/vagy szolgáltatást értékesítek?

Milyen veszélyeket jelentenek? A veszélyt az jelenti, ha a versenytársaink tevékenységének köszönhetõen csökken az értékesítési lehetõség, ennek következtében csökken a vállalkozás jövedelmezõsége.

Mi a versenytársaink profilja? Vagyis milyen termékeket és/vagy szolgáltatásokat értékesítenek? Ezek közül melyek jelentik a versenytárs vállalkozás stratégiai termékét és/vagy szolgáltatását, azaz mire specializálódtak?

Melyek a versenytársak céljai? Az árak csökkentésével, új termék és/vagy szolgáltatás bevezetésével, intenzív reklámkampánnyal a piaci részesedések növelése? A meglévõ piaci részesedések tartása? Fokozatos vagy azonnali kivonulás a piacról?

Milyen stratégia szerint mûködnek a versenytársaink és mennyire sikeresek ezek a stratégiák? Azaz például milyen az árképzési-, értékesítési- és reklámstratégiájuk? Az alkalmazott stratégia hatására hogyan alakul az értékesítési volumenük és az értékesítés nettó árbevétele, valamint hogyan alakul a pénzügyi teljesítményük?

Melyek a versenytársaink erõsségei és gyengeségei? Az eddig megválaszolt kérdések alapján, melyek azok a tényezõk, melyek a versenytársaink erõsségét jelentik az adott piacon folytatott termelési- és értékesítési folyamatban, s melyek azok, melyek gyengeségeiknek tekinthetõk?

Milyen érzékenyen reagálnak a versenytársaink az üzleti folyamatainkban bekövetkezõ változásokra? Azaz mennyire gyorsan és milyen módon reagálnak az általunk bevezetett új termékre, mennyire gyorsan reagálnak egy új árképzési stratégiára, vagy akár egy bevezetett akcióra? Hogyan reagálnak egy reklámkampányra, a vevõkkel, szállítókkal kötött új szerzõdésre? Hogyan és milyen módon reagálnak a termék minõségében, csomagolásában, értékesítési helyeiben bevezetett újításokra, változtatásokra?

Ezek a kérdések természetesen más fontos kérdésekkel is kiegészíthetõk, az elemzés céljainak és a menedzsment információigényének megfelelõen. Egyvalami azonban ezekbõl a kérdésekbõl is világosan látszik. Ahhoz, hogy sikerrel megválaszoljuk õket, számos adatot és információt kell összegyûjtenünk a versenytársainkról. Ezek közül vannak olyanok, melyeket könnyebben, míg másokat sokkal nehezebben lehet megszerezni.


Melyek azok az információk, melyeket a vállalkozások külön felmérés nélkül � éves beszámolókból, versenytárs vállalkozások honlapjáról, jelentéseibõl, szakmai hírportálokról � megtudhatnak a versenytársaikról?

költségszerkezet piaci részesedés (az értékesítés nettó árbevétele és/vagy az értékesített mennyiség alapján) pénzügyi teljesítmény szervezeti felépítés (forrásai a versenytárs vállalkozások honlapja, kiadványai) elosztási csatornák/értékesítési hálózat (forrása a vállalkozások honlapja) a vezetõ menedzserek profilja és identitása

Mik azok az az információk, amelyeket még jó lenne tudni a fentieken túlmenõen?

relatív költségek vevõi elégedettség és szolgáltatási színvonal, a fogyasztói hûség szintjei vevõi hûség szintjei/ fokozatai elosztási költségek új termékstratégiák fogyasztói adatbázisok mérete és minõsége reklámok hatékonysága és reklámstratégia jövõbeli beruházási tervek, stratégiák beszállítói szerzõdések tartalma stratégiai partnerségek/megállapodások tartalma eladás és profit piaconként eladások fõ márkánként költségstratégia vásárlói és fogyasztói profilok és attitûdök

Ezek rendre olyan információk, amelyek közvetlenül nem tudhatók meg, csak becsülni tudjuk a kapcsolódó mutatók értékeit.

A teljesség igénye nélkül példaként felsorolt információkat és más, a versenytárselemzésben hasznosítható adatokat három fõ csoportba sorolhatjuk az adatok forrása szerint.

Az elsõ csoportba a nyilvántartásokban rögzített adatok tartoznak. A nyilvántartásokban rögzített adatok forrásai lehetnek az éves jelentések, sajtóközlemények, újságokban, folyóiratokban megjelenõ cikkek, elemzõk jelentései, felügyeleti jelentések, kormányzati jelentések, valamint elõadások és sajtótájékoztatók dokumentumai.

A második csoportba a felmérendõ adatok tartoznak. Felmérendõ adatok forrásai az árak/árlisták, reklámkampányok, promóciók, tenderekkel és versenytárgyalások, a szabadalmi bejelentések.

A harmadik csoportba az úgynevezett informális adatok, találkozásokból származó információk tartoznak. Ezek fõ forrásai például a beszállítókkal való találkozások, kereskedelmi bemutatók, vásárok, értékesítési összejövetelek, szemináriumok/konferenciák, a versenytársak munkatársainak elcsábítása, a viszonteladókkal való tárgyalások, valamint a versenytársakkal való társadalmi kapcsolatok lehetnek.

A versenytársakkal kapcsolatos adatok összegyûjtése természetesen nem egyszerû, s ráadásul meglehetõsen idõigényes feladat, de ez az elsõ lépése a megfelelõ versenystratégiát elõkészítõ folyamatnak.

Második lépésnek tekinthetõ � az adatok összegyûjtésével párhuzamosan, illetve ezt követõen � az elemzésre alkalmas adatbázis(ok) létrehozása. Az adatbázis struktúráját úgy kell kialakítani, hogy lehetõvé tegye a különbözõ elemzési módszerek, adattömörítõ eljárások könnyû alkalmazását és az összefüggések prezentációra alkalmas formáinak � táblázatok és diagramok � egyszerû elkészítését.

A harmadik lépésben az adatok elemzése következik. Fontos, hogy az elemzés, de már az adatbázis létrehozását megelõzõen pontosan definiáljuk az elemzés célját! Ez teszi lehetõvé ugyanis a várt eredmények gyors és megfelelõ szerkezetben történõ kinyerését a létrehozott adatbázisból.

A negyedik lépésben az elemzési eredmények összefoglalása, prezentálása következik. Az eredményeket az elemzési céloknak megfelelõ szerkezetben, áttekinthetõ módon kell bemutatni a vállalkozás vezetõinek.

A versenystratégia elõkészítésének folyamatát mutatja be a 34. ábra.


34. ábra

1. Nyilvántartásokban rögzített adatok

2. Felmérendõ adatok

3. Informális adatok

Az adatgyûjtés folyamata

Adatbázis létrehozása

Adatelemzés Vezetõi összefoglaló /Prezentáció készítése

A versenytárselemzés folyamata

Vezetõi/Management döntés

a követendõ stratégiáról

Döntéshozatal folyamata

A versenystratégia alkotás elõkészítésének folyamata


A folyamat a vállalati stratégia szerves részét képezõ versenystratégia kialakításával zárul.

A stratégia végrehajtása folyamatos ellenõrzést és a visszacsatolásokat igényel, amely a létrehozott versenytárs-adatbázis folyamatos felülvizsgálatával, frissítésével és kiegészítésével jár együtt.

4.3 A piacelemzés megvalósítása Excelben A 4.3. alfejezetben a versenytárs-adatbázis létrehozására és az adatbázissal kapcsolatos alapvetõ elemzési eljárások alkalmazására mutatunk példát. Az adatbázist az autó- és alkatrész-kereskedelem, valamint szerviz tevékenységgel foglalkozó, gyõri székhelyû autókereskedések éves beszámolói alapján állítottuk össze.

A tananyag keretein belül arra vállalkozunk, hogy az éves beszámolók adatai alapján bemutatjuk azokat az alapvetõ adatbázis létrehozási, adatbázis-kezelési, valamint elemzési technikákat és módszereket, melyek a versenytárselemzésben haszonnal alkalmazhatók.

A 4.3. alfejezetben szereplõ elemzések a Piacelemzés.xls munkafüzetben található adatbázisra épülnek. Az elemzéseket a fájl megnyitásával, valamint a bemutatott lépések végrehajtásával Olvasónk önállóan is elkészítheti.

4.3.1 Az adatbázis létrehozása A különbözõ fizetõs cégadatbázisok mellett a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapja - http://www.e-beszamolo.kim.gov.hu/ - lehetõséget teremt egyes vállalkozások éves beszámolóinak ingyenes letöltésére. Minden egy vállalkozásnak lehetõsége van tehát arra, hogy tényleges vagy feltételezett versenytársairól adatokat gyûjtsön.

A beszámolókból nyerhetõ információk lehetõséget teremtenek arra, hogy versenytársak helyzetét elemezzük.

Az elemzés fókuszában � igazodva a korábbi fejezetekhez � az éves beszámolókból történõ versenytárs-adatbázis létrehozása, valamint a beszámolók adatai alapján a piaci szerkezet és a teljesítmény kapcsolatának elemzése áll. A piaci szerkezetet leíró indikátorváltozóként a piaci részesedéseket alkalmazzuk. A teljesítmény mérését a pénzügyi teljesítményre fókuszálva vállalati pénzügyi teljesítménymutatókkal végezzük. Ezeket a korlátozásokat azért tesszük, mert az így meghatározott indikátorváltozók az éves beszámolókból összeállított adatbázis segítségével kalkulálhatók.

A versenytársak elemzése során a következõ vállalati pénzügyi teljesítménymutatókat célszerû alkalmazni.

Üzemi eredmény

ROAEszközök

Adózott eredmény

ROESaját tõke

Értékesítés nettó árbevétele

ATOEszközök

További, az elemezésekben jól alkalmazható mutatók a következõk.

D Kötelezettségek

V Források

Eszközök

LRSaját tõke

Üzemi eredmény

ROS1Értékesítés nettó árbevétele



Adózott eredmény


http://www.e-beszamolo.kim.gov.hu/


A pénzügyi teljesítmény mérését lehetõvé tevõ mutatószámok kiszámításához mind a mérleg, mind pedig az eredménykimutatások adataira szükségünk van. A mérlegadatok közül az eszközök, a saját tõke, a kötelezettségek, valamint a források sor adataira, ez eredménykimutatásból pedig az értékesítés nettó árbevétele, az üzemi eredmény, az adózás elõtti eredmény, valamint az adózott eredmény sorok adataira.

Az értékesítés nettó árbevétele eredménykimutatás sor kétszeresen is jelentõséggel bír. Egyrészt, mert a fentiekben felsorolt mutatók számítása során négy esetében is alkalmazni kell. Másrészt, pedig ebbõl az adatból kiindulva számíthatóak a vizsgált vállalkozások piaci részesedései. Mind a versenyfelügyeleti, mind pedig a vállalati gyakorlatban egyaránt elterjedt logika, hogy a vállalat adott évi (idõszaki) piaci részesedése megegyezik az összpiaci értékesítési forgalomból való részesedéssel, a piaci részesedés nagysága pedig meghatározza a vizsgált vállalkozás méretét, azaz minél nagyobb egy vállalat piaci részesedése annál nagyobb a mérete. A versenytársak elemzése során fontos a versenytárs vállalatok piaci részesedésének, a piaci részesedés változásának, a piaci részesedés és a vállalat teljesítményét leíró � fentebb ismertetett � mutatók kapcsolatának elemzése.

Az éves beszámolókon alapuló adatbázist az Excel 2003 programcsomagban és annak késõbbi verzióiban is a könnyebb elemezhetõség miatt a következõképpen célszerû létrehozni. A vállalkozást leíró adatok egymás melletti oszlopokban kell, hogy elhelyezkedjenek. A vállalkozás neve szerepeljen az elsõ oszlopban, a következõkben a vállalkozást jellemzõ nem számviteli, nem pénzügyi adatok � így például a vállalkozást tevékenysége, tevékenység végzésének földrajzi helye, márkanév, a gazdasági év, melyhez az adatok tartoznak, alkalmazottak létszáma � kerüljenek rögzítésre, az ezt követõ oszlopokban pedig a mérleg- és az eredménykimutatás sorok (16. táblázat).

Az elsõ oszlopokban legyenek a szöveges adatok, majd a számszerû adatok következzenek. A számszerû adatok közül elõször a mérlegen és az eredménykimutatáson kívüli-, majd belüli adatok szerepeljenek az adatbázisban. Fontos, hogy az egymás alatti sorokban ugyanaz a vállalkozás szerepeljen, addig, amíg a vizsgált idõszak összes évét nem rögzítettük. Az adatgyûjtés során ne várjuk, hogy minden egyes vállalkozásról ugyanannyi évre állnak rendelkezésre az adatok! Így például elképzelhetõ, hogy az adatbázisban az elsõ három sor az elsõ-, az ezt következõ öt sor a második vállalkozásé és így tovább.

16. táblázat

Vál

lalk

ozá

s ne

ve

Vállalkozást jellemzõ nem számviteli/pénzügyi adat 1.

� Év �

Mér

legs

or1 M

érle

gsor

2

�

Ered

mén

yki

mut

atás

so

r 1

Ered

mén

yki

mut

atás

�

1. vállalat

1. vállalat

2. vállalat

2. vállalat

2. vállalat

Az Excelben létrehozott, a fentiekben bemutatott logikának megfelelõen mintaadatbázis egy részletét a 17. táblázat mutatja.


17. táblázat

4.3.2 Az elemzéshez szükséges adatok lekérdezése kimutatások segítségével A továbbiakban azt mutatjuk be, hogy az éves beszámolók alapján létrehozott, fentiekben bemutatott adattáblából hogyan hívhatók le és hogyan elemezhetõk a piaci részesedések és a pénzügyi teljesítménymutatók kiszámításához szükséges adatok. A rendelkezésünkre álló adattáblából a 18. táblázatban bemutatott elrendezésnek megfelelõen az egyes gazdálkodási változókra vonatkozó idõsoros táblázatokat szeretnénk kinyerni, annak érdekében, hogy felhasználásukkal további elemzéseket végezhessünk.

18. táblázat

Adatok e Ft-ban

Év Vállalkozás neve

� 2005 2006 �

AK1

AK2

AK3

�

Összesen

Ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló adattáblából a bemutatott példának megfelelõ táblázatot kapjunk az Adatok menü, Kimutatás vagy Kimutatásdiagram� almenüjét hívjuk segítségül.

Elsõ lépésben ki kell jelölni az adattábla területét. Az adattábla bal felsõ cellájára állva, a Shift billentyû lenyomásával együtt a tábla jobb alsó cellájára jobb egérgombbal kattintva ez könnyen elvégezhetõ.

Ezt követõen az Adatok menü, Kimutatás vagy kimutatásdiagram� almenüjének segítségével (35. ábra) a forrás adattáblából a kívánt szerkezetben hívhatók le az elemzéshez szükséges adatok.


35. ábra

A menü megnyitását követõen a Kimutatás varázsló elsõ párbeszédpanele jelenik meg (36. ábra). A kimutatás forrása a Microsoft Office Excel adatbázis, a kimutatás típusa pedig kimutatás.

36. ábra

A megfelelõ beállítások kiválasztását követõen a Tovább gombra kattintva a következõ párbeszédpanel jelenik meg (37. ábra).

37. ábra

A Tartománynál meg kell adni a kimutatás készítésébe bevonni kívánt területet. Amennyiben a kimutatás készítését a forrás adattábla kijelölésével kezdtük, akkor nincs más dolgunk, mint a Tovább gombra kattintani.


Harmadik lépésben meghatározható a kimutatásunk helye, tartalmi és formai tulajdonságai, a következõ párbeszédpanelen (38. ábra).

38. ábra

A kimutatás elhelyezésére két lehetõség adódik. Az egyik az új munkalapon, a másik pedig a létezõ munkalapon történõ elhelyezés. Az elõbbit célszerû választani akkor, ha kiinduló adattáblánk nagyméretû és a kimutatást további elemzésekben szeretnénk felhasználni.

Az Elrendezés gomb megnyomásával állíthatjuk be kimutatásunk tartalmi jellemzõit (39. ábra).

39. ábra

A párbeszédpanel jobb oldalán láthatók a kimutatásba bevonható változók, középen pedig a kimutatás felépítése. A választott változók az egér segítségével � az elemzésbe bevonni kívánt változóra bal egér gombbal kattintva, azt nyomva tartva � a megfelelõ helyre húzhatók. A sorokba a vállalkozás neve, az oszlopokba az év, míg az adat mezõbe azok a váltózók kerülnek, melyek a további elemzésekben szerepet játszanak. Elsõként a mérleg eszközök sora (40. ábra).


40. ábra

Az Egyebek� menüben állíthatóak be a Kimutatás formai jellemzõi (41. ábra).

41. ábra

Az OK gombra kattintva a Kimutatás varázsló 3. lépésének párbeszédpanelén a Befejezés gomb lenyomásával egy új munkalapon � melyet Kimutatás és elemzés munkalapnak nevezünk � a következõ táblázat jelenik meg (19. táblázat).


19. táblázat

Ugyanilyen formátumú Kimutatás táblázatokat kell készíteni a többi, éves beszámolóból származó adatból is, amelyek a további számításokhoz szükségesek. Ezeket a táblázatokat egymás mellett érdemes létrehozni annak érdekében, hogy a Kimutatások és elemzések munkalap áttekinthetõ legyen további számítások elvégzését követõen is.

Olvasónkat arra kérjük, hogy a fentiekben bemutatott példának megfelelõen a Kimutatások és elemzések munkalapon hozza létre a �Saját tõke� kimutatástáblázatot a K5:R14, a �Kötelezettségek� kimutatástáblázatot a T5:AA14, a �Források összesen� kimutatástáblázatot az AD5:AK14, az �Értékesítés nettó árbevétele� kimutatástáblázatot az AM5:AT14, az �Üzemi tevékenység eredménye� kimutatástáblázatot az AW5:BD14, az �Adózás elõtti eredmény� kimutatástáblázatot a BG5:BN14, az �Adózott eredmény� kimutatástáblázatot a BQ5:BX14 területen!

A kapott táblázatokat a továbbiakban tetszõlegesen formázhatjuk. A kimutatástáblázatra jobb egérgombbal kattintva, a lenyíló párbeszédpanelen a Cellaformázás� lehetõséget választva állítható be a kimutatás táblázat adatainak formátuma. Ugyanezen a párbeszédpanelen a Mezõbeállítások� lehetõséget választva a táblázat tartalmi jellemzõit módosíthatók. A Mezõbeállítások� lehetõségre bal egérgombbal kattintva megjelenõ Kimutatásmezõ párbeszédpanel lehetõséget ad a kimutatás táblázat celláiban megjelenõ Mezõstatisztika beállítására. A párbeszédpanel Egyebek menüjét választva pedig az adatok megjelenítésének további beállításai végezhetõk el (42. ábra).

42. ábra

A kimutatástáblázatra jobb egérgombbal kattintva nemcsak a cellák formátuma és tartalmi jellemzõi módosíthatók, hanem lehetõség nyílik arra is, hogy a kimutatástáblázat által az adatbázisból lekért adatokat


egy gombnyomással ábrázoljuk. Ehhez a lenyíló párbeszédpanelen a Kimutatásdiagram lehetõségre kell kattintani. Ekkor egy külön munkalapon rögtön megjelenik az adott kimutatástáblázathoz kapcsolódó kimutatásdiagram, amely a tartalomnak megfelelõen tetszõlegesen formázható.

A lehetséges formai beállítások közül a legfontosabb a bemutatni kívánt tartalomhoz leginkább illeszkedõ diagramtípus kiválasztása. Jobb egérgombbal a diagram területére kattintva, a lenyíló helyi menübõl a Minták� lehetõségre bal egérgombbal kattintva megjelenik a Diagramtípus kiválasztása párbeszédpanel.

Válasszuk az Oszlop/Csoportosított oszlop lehetõséget, amely értékeket (ebben az esetben az eszközök állományának nagyságát) hasonlít össze kategóriák (a versenytárs vállalkozások) mentén (43. ábra)!

43. ábra

A munkalapot � a munkalapfülre jobb egérgombbal kattintva és az Átnevezés lehetõséget választva � célszerû a tartalomnak megfelelõen átnevezni.

A kimutatásdiagramon megjelenített adatok összetétele tetszõlegesen változtatható. A két változó, a �Vállalkozás neve�, valamint az �Év� melletti lenyíló fülre kattintva kiválaszthatók azok a vállalkozások, valamint azok az évek, melyeket a diagramon szeretnénk megjeleníteni.

4.3.3 Kimutatások felhasználása a további elemzésekben Amennyiben a kimutatás táblázat adataival további számításokat kell elvégezni, újabb táblázatokat kell generálni belõlük, hiszen a kimutatás varázslóval készített táblázat nem elég rugalmas ehhez!

Ennek megfelelõen elõször a táblázat keretét kell a kimutatás táblázatéhoz hasonlóan kialakítani a B18:H27 területen. Ehhez elsõ lépésben a kapott táblázat alatt létre kell hozni egy, a kimutatástáblázattal megegyezõ méretû és tulajdonságú táblázatot (20. táblázat).

Az így kialakított táblázatkeretben a B20 cellába egyenlõségjelet írva, ezt követõen bal egérgombbal a B7 cellába kattintva, a B20 cellában az =KIMUTATÁSADATOT.VESZ("ESZKÖZÖK ÖSSZESEN (A+B+C)";$A$5;"Vállalkozás neve";"AK1";"Év";2003) képlet jelenik meg.


20. táblázat

A képletet két helyen kell módosítani annak érdekében, hogy az új táblázat minden egyes cellaértéke a kimutatás tábla megfelelõ cellájának értékét vegye fel a képlet másolását követõen! A képletben észrevehetõ, hogy a vállalkozás neve AK1, a vizsgálat éve pedig a 2003 értékeken rögzített. Ha az szeretnék, hogy a képletet a táblázat többi cellájába áthúzva a megfelelõ vállalkozás és év kombináció adata jelenjen meg, akkor ezeket az értékeket módosítanunk kell a következõképpen: =KIMUTATÁSADATOT.VESZ("ESZKÖZÖK ÖSSZESEN (A+B+C)";$A$5;"Vállalkozás neve";$A7;"Év";B$6).

Az új képletben az AK1 helyére a $A7, míg az év helyére B$6 cellahivatkozást írjuk. A cella betû és számkódja elé tett $ jel az oszlopot, míg a betû és a számjel közé tett $ jel a sort rögzíti. A képlet átírását követõen Entert ütve a B20 cella értéke egyenlõ lesz a B7 cella értékével (21. táblázat). Ezt követõen a B20-as cellára állva, a cella körül megjelenõ fekete keret jobb alsó sarkára bal egérgombbal kattintva, azt nyomva tartva és kihúzva a teljes táblázat területére, minden cellában az eredeti kimutatás táblázat megfelelõ cellájával egyenlõ értékek fognak megjelenni. A képlet alkalmazása fontos, hiszen ha a kimutatástáblázat adatai frissítésre kerülnek, akkor az így létrehozott táblázat adatai is automatikusan az új értékeket fogják felvenni (22. táblázat).

21. táblázat

22. táblázat


A Végösszeg sor már egyszerûen számítható. A B27-es cellába összegezzük a felette lévõ számokat. Ezt a SZUM függvény alkalmazásával tehetjük meg. Az Enter billentyû lenyomásával a cellában megjelenik kívánt összeg (23. táblázat).

23. táblázat

Ezt követõen a Végösszeg sor összes többi cellája könnyen számítható. A korábban bemutatottaknak megfelelõen a kiszámított cella jobb alsó sarkára állva és kihúzva a teljes sorra, az egyes cellákban az adott oszlopok összesített értékei jelennek meg (24. táblázat).

24. táblázat

Ugyanezt a mûveletet meg kell ismételni az összes kimutatás táblázattal! Gyakorlásképpen hozza létre az Eszközök összesen (A18:H27 terület), Saját tõke (K18:R27 terület), Kötelezettségek (T18:AA27 terület), Források összesen (AD18:AK27 terület), Értékesítés nettó árbevétele (AM18:AT27 terület), Üzemi tevékenység eredménye (AW18:BD27 terület), Adózás elõtti eredmény (BG18:BN27 terület), valamint Adózott eredmény (BQ18:BX27 terület) táblázatokat!

Az így létrehozott táblázatok segítségével már könnyen kiszámíthatóak a korábban megnevezett pénzügyi teljesítménymutatók táblázatai.

4.3.4 A versenytársak teljesítményének elemzése A Kimutatások és elemzések munkalapon annyi táblázatot kell létrehoznunk, amennyi mutatószámot szeretnénk kiszámítani. A számítás módszerét, ahogy eddig is, egy példán keresztül mutatjuk be. (Megjegyezzük, hogy a munkalapon szövegesen is érdemes rögzíteni a számításokhoz felhasznált képleteket egy szövegbuborék felhasználásával.)

Példánk a vállalati pénzügyi és piacelemzésben gyakran alkalmazott ROA mutató számításához kapcsolódik. A ROA mutató számításához a Kimutatások és elemzések munkalap B42: H50 területén elõször létrehozzuk azt a táblázat keretet, melyben a számítást szeretnénk elvégezni (25. táblázat).


25. táblázat

A korábban ismertetett összefüggésnek megfelelõen a ROA mutató számítása az Üzemi eredményEszközök

képlet

segítségével végezhetõ el. Ez azt jelenti, hogy a ROA táblázat minden egyes cellája megegyezik a korábban létrehozott Üzemi eredmény (a Kimutatások és elemzések AW18:BD27 területe, 26. táblázat) és az Eszközök összesen táblázatok (a Kimutatások és elemzések A18 : H27 területe, 27. táblázat) megfelelõ celláinak hányadosaival.

26. táblázat

27. táblázat

Vegyük észre, hogy ez utóbbi táblázatok �0� értéket tartalmaznak azokban a cellákban, ahol az adatgyûjtés során nem találtunk és ezért az induló adattáblánkban nem szerepeltettünk adatot.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az adathiány alapvetõen több okra vezethetõ vissza. Egyrészt az adott vállalkozás adott évben nem mûködött. Másrészt mûködött, de nem ugyanazon a néven. Harmadrészt mûködött, de nem hozta nyilvánosságra az adatait. Éppen ezért, amikor az adatgyûjtésünket, az adatbázis létrehozását és az elemzést végezzük, ennek mindenképpen figyelmet kell szentelni!

Amennyiben számítások során a nevezõhöz felhasznált forrástáblázat hivatkozott cellájában �0� érték szerepel, akkor a ROA tábla kapcsolódó cellájában a #ZÉRÓOSZTÓ! üzenet jelenik meg. A ROA táblázat elsõ, B44-es cellájába a =HA(B20=0;"";AX20/B20) függvényt szúrva ez az üzenet elkerülhetõ (28. táblázat).


28. táblázat

Ha a nevezõ, azaz ebben az esetben az Eszközök értéke 0, akkor e függvény alkalmazása esetében az eredménytábla megfelelõ cellája üresen marad, jelezve, hogy az adott évben nem állt rendelkezésre a számításhoz felhasznált alapadat, amennyiben nem 0, akkor a cella értéke az Üzemi eredmény és az Eszközök táblázat megfelelõ celláinak hányadosával lesz egyenlõ. A képlet beírását követõen Entert ütve, majd a képletet a táblázat összes cellájába a korábban bemutatottaknak megfelelõen áthúzva, a ROA minden egyes versenytárs vállalkozásra vonatkozó idõsoros táblázatát kapjuk. A cella számformátumát százalékra kell állítani, hiszen az eszközarányos jövedelem százalékban kifejezhetõ érték (29. táblázat).

29. táblázat

A számítást az összes többi nevezetes vállalati pénzügyi mutatóra a bemutatott példának megfelelõen kell elvégezni. Hozza létre a �Kimutatások és elemzések� munkalap K42:R50 területén a ROE, T42:AA50 területén az ATO, AD42:AK50 területén a ROS1, AM42:AT50 területén a ROS2, AW42:BD50 területén a ROS3, BG42:BN50 területén a D/V, végül pedig a BQ42:BX50 területen az LR mutatók táblázatait! Az így létrehozott táblázatokban a versenytárs vállalatok nevezetes vállalati pénzügyi mutatószámait látja idõsorosan.

Ezekbõl a táblázatokból nagyon könnyen hozhatók létre olyan diagramok, melyek könnyen értelmezhetõvé és prezentálhatóvá teszik a versenytárs vállalatok teljesítményének alakulását. Az Excel diagramvarázslóját a Beszúrás menüben a Diagram almenüben éri el (44. ábra).


44. ábra

Az almenüre kattintva válassza a Grafikon lehetõséget, ezen belül a Vonal, minden adatérték jelölõvel altípust (45. ábra)!

45. ábra

Ezt követõen a Tovább gombra kattintva a 2. lépésben végezze el a grafikon beállításait! Az Adattartomány fülre kattintva, az adatsoroknál válassza a Sorokban lehetõséget (46. ábra). Majd az Adatsorok fülre kattintva vegye fel a táblázat adatsorait. A párbeszédpanel a Hozzáadás gombra kattintva teszi lehetõvé a kívánt adatsorok felvételét. A Név a vállalkozás neve, az Értékek a ROA mutató adott vállalkozáshoz kapcsolódó értékei, a Kategóriatengely (X) feliratai pedig az évek (47. ábra).


46. ábra

47. ábra

Ha minden adatsor sikeresen felvételre került, akkor kattintson a Tovább gombra. A harmadik lépésben a diagrambeállításokat tudja elvégezni (48. ábra).


48. ábra

Ezt követõen a Tovább gombra kattintva a diagramkészítés utolsó lépéseként a diagram helyét tudjuk megadni. Két lehetõség közül választhatunk. Az egyik, hogy a varázsló a diagramot az adott munkalapon, a másik, pedig, hogy külön munkalapon hozza létre. Az elsõ lehetõséget választva, a Kimutatások és elemzések munkalapon hozza létre a diagramot és helyezze a korábban létrehozott ROA táblázat alá (48. ábra)!

49. ábra

4.3.5 A versenytársak piaci részesedése és a piaci koncentráció A vállalkozások piaci viselkedését (magatartását) nagymértékben befolyásolhatja versenytárs vállalatok mérete és piaci ereje. A piaci erõ egyik jelentõs és széles körben alkalmazott közvetett mérõszáma (indikátora) a piaci részesedés, mellyel a vizsgált piac szerkezetét jellemezhetjük. Amennyiben egy vállalkozás értékesítési forgalom alapján számított piaci részesedése � azaz vállalkozás adott idõszaki értékesítési forgalma elosztva a


piac teljes értékesítési forgalmával � tartósan (több éven keresztül) magas, akkor ez egyrészt azt jelenti, hogy versenyképessége jelentõs, másrészt pedig azt, hogy a piaci kereslet meghatározó részét õ elégíti ki. Ebben az esetben a versenytárs vállalkozásoknak csak annak a keresletnek a kielégítésére van lehetõségük, mely ezen felül megmarad. Ezt a �keresletet� az elméleti közgazdaságtani irodalom maradványkeresletnek nevezi. Éppen ezért a stratégiai tervezés során mindenképpen fontos figyelembe venni a versenytárs vállalkozások piaci részesedéseit és ennek változását, hiszen hatást gyakorolnak egyrészt az értékesítési lehetõségekre, másrészt a vállalkozás nyereséges mûködtetése érdekében követendõ magatartás (árazási stratégia, értékesítési technikák, reklámtevékenység stb.) megtervezésére és végrehajtására.

Az éves beszámoló adataira támaszkodva a piaci részesedéseket eredménykimutatás Értékesítés nettó árbevétele sora alapján számíthatjuk. A számítások végrehajtása során fontos kérdés a viszonyítási alap meghatározása. Evidenciának tûnik, hogy a viszonyítási alap az összes piaci szereplõ értékesítési árbevételének az összege. De melyek azok a vállalkozások, akik a vizsgált piachoz tartoznak? Ha erre a kérdésre keressük a választ, rögtön feltehetõ a következõ kérdés! Mi a piac és hogyan határozzuk meg a piac határait?

Alapvetõen kétféleképpen járhatunk el a piac meghatározásában. Termékpiacban gondolkodva azokat a vállalatokat tekintjük azonos piachoz tartozónak és egyben versenytársaknak, melyek helyettesítõ terméket és/vagy szolgáltatást kínálnak, vagyis amelyek ugyanazt, vagy közelítõleg ugyanazt a szükségletet elégítik ki.

Földrajzi térben gondolkodva azokat a vállalkozásokat tekintjük azonos piachoz tartozónak és egyben versenytársaknak, melyek azonos földrajzi térben: városban, régióban, országban tevékenykednek. Az esettanulmányban szereplõ adatbázis, ahogy azt korábban bemutattuk olyan vállalkozásokat tartalmaz, melyek ugyanazt a tevékenységet végzik és ugyanabban a városban helyezkedek el.

A piaci részesedések számításához � a korábban létrehozott elemzõ táblázatok alatt � a Kimutatások és elemzések munkalap A73:H81 területén � hozzon létre a korábbiakkal megegyezõ formátumú táblázatot (30. táblázat)!

30. táblázat

A B75 cellában adjuk meg a piaci részesedések számításához szükséges =HA(AN20=0;"";AN20/AN$27) képletet (31. táblázat). A függvény a korábban az AM18:AT27 területen definiált Értékesítés nettó árbevétele táblázat adatait bevonva számítja a piaci részesedések százalékos nagyságát. Azokra az évekre, melyekre vonatkozóan az értékesítés nettó árbevétele adat egy adott vállalkozás vonatkozásában nem állt rendelkezésre, a képlet a cellát üresen hagyja.

31. táblázat

A fenti képlet B75 cellába való beillesztését követõen az Enter gomb lenyomásával megjelenik a számított érték. Ezt követõen � a korábban bemutatottaknak megfelelõen � a cella körül megjelenõ fekete keret jobb alsó sarkára bal egérgombbal kattintva, a gombot nyomva tartva, és a táblázat egészének területére kihúzva, minden egyes cellában megjelennek az értékesítés nettó árbevétele alapján számított piaci részesedések minden egyes vállalkozásra, a vizsgált idõintervallum minden évére (32. táblázat).


32. táblázat

Ábrázolja a piaci részesedéseket � kiszámításukat követõen � a Beszúrás menü, Diagram� almenüjében a Grafikon/Vonal, minden adatérték jelölõvel diagramtípust választva, a ROA mutató alakulása kapcsán bemutatottaknak megfelelõen!

A piaci részesedések mellett a vizsgált piac kínálatoldali szerkezetét leíró másik jelentõs mérõszám a piaci koncentráció. A piaci koncentrációt a piaci részesedések alapján számíthatjuk. A gyakorlatban leginkább elterjedt koncentrációs mérõszámok a legnagyobb vállalat piaci részesedése, kétvállalatos koncentrációs hányados (concentration ratio 2 továbbiakban CR(2)), az ötvállalatos koncentrációs hányados (concentration ratio 5 továbbiakban CR(5)), valamint a Herfindahl-Hirschman-index (továbbiakban HHI).

A koncentrációs hányadosok kapcsán meg kell jegyezni, hogy a bevont vállalatok számát szabadon választhatjuk meg, az adott piac sajátosságaihoz, valamint az elemzési célokhoz igazítva. Általánosan érvényes, hogy minél magasabb a koncentrációs mutatók értéke, annál koncentráltabb az adott piac. Koncentráltabb piacokon egy, vagy néhány vállalat piaci részesedése jelentõs mértékû, mely nagy hatást gyakorol(hat) � a piaci részesedések kapcsán leírtaknak megfelelõen � a versenytárs vállalkozások értékesítési lehetõségeire és magatartására.

A korábban kiszámított Piaci részesedés táblázat alatt könnyen számíthatjuk a piaci koncentráció nevezetes értékeit. Vegyük fel az A82-es cellában a legnagyobb, az A83-as cellában a CR(2), az A84-es cellában a CR(5), az A85-ös cellában a HHI elnevezéseket (33. táblázat).

33. táblázat

Ezt követõen már csak ki kell számítani a cellák értékeit és ekkor idõsorosan látjuk a piaci részesedések alatt a vizsgált piac értékesítési árbevételei koncentráltságának fokát és a legnagyobb piaci szereplõk részesedését.

A legnagyobb vállalat piaci részesedésének meghatározásához a MAX függvényt tudjuk jól használni, mely egy adott oszlopban (vagy sorban) szereplõ értékekbõl kiválasztja a legnagyobbat.

A legnagyobb vállalat piaci részesedésének meghatározásához a B82 cellába szúrja be az =MAX(B75:B81) függvényt, majd a korábban bemutatottaknak megfelelõen másolja a képletet a többi cellába! Ekkor a Legnagyobb sorban megjelennek a legnagyobb vállalat piaci részesedései (34. táblázat).


34. táblázat

A CR(2) értéke a két legnagyobb vállalkozás piaci részesedéseinek összege. A számítás során tehát felhasználható a Legnagyobb sorban szereplõ érték és ehhez kell hozzáadni az adott év második legnagyobb piaci részesedését. Ez utóbbi érték kikereséséhez a NAGY függvényt alkalmazható, mely egy adott oszlop (vagy sor) k-adik legnagyobb értékét adja eredményül.

Ennek megfelelõen szúrja be a B83 cellába az =B82+NAGY(B75:B81;2) képletet, nyomja le az Enter billentyût, majd másolja a B83 cellát az CR(2) sor összes cellájába. Így az összes cellában megjelennek a CR(2) adott évre vonatkozó értékei.

A CR(5) értéke az öt legnagyobb vállalkozás piaci részesedéseinek összege. A számítás során tehát felhasználható a CR(2) sorban szereplõ érték és ehhez kell hozzáadni az adott év harmadik, negyedik és ötödik legnagyobb piaci részesedését.

Szúrja be a B84 cellába az =B83+NAGY(B75:B81;3)+NAGY(B75:B81;4)+NAGY(B75:B81;5) képletet! Ezt követõen az Enter billentyû lenyomása, majd a függvény CR(5) sor összes cellájába történõ átmásolása után az összes cellában megjelennek a CR(5) értékei.

A HHI értéke a vállalkozások piaci részesedéseinek négyzetösszege. Értéke 0 és 10 000 pont között mozog. Minél inkább közelít a 10 000 ponthoz, annál nagyobb a koncentráció értéke. Abban az esetben, ha három piaci szereplõnk van, rendre 30%, 30% és 40%-os piaci részesedéssel, akkor a HHI:= 30^2+30^2+40^2=3400.

A HHI értékének meghatározásához a NÉGYZETÖSSZEG függvényt alkalmazható, melynek segítségével az adott oszlopban, vagy sorban szereplõ értékek négyzetösszege számítható ki. Az alaptáblázatban ugyan százalékban meghatározott értékek szerepelnek, de a NÉGYZETÖSSZEG függvény átalakítja azokat normál számformátummá. Ahhoz, hogy 0 és 10 000 pont közötti értéket kapjuk a Négyzetösszeg függvény által kiszámított értéket meg kell szorozni tízezerrel.

Ennek megfelelõen vigye fel a B85 cellába az =NÉGYZETÖSSZEG(B75:B81)*10000 képletet! Ezt követõen az Enter billentyû lenyomásával és a függvény HHI sor összes cellájába történõ átmásolása után a HHI sor összes cellájában megjelennek a HHI értékei (35. táblázat).

35. táblázat


Kiszámításukat követõen ábrázolja és elemezze a piaci koncentráció nevezetes mutatóinak alakulását az vonaldiagramokon!

4.3.6 A piaci részesedések és a teljesítmény kapcsolatának elemzése A korábban bemutatottaknak megfelelõen a versenytárs vállalkozások értékesítésének nettó árbevétele alapján számított piaci részesedéseinek és a piaci koncentrációnak az elemzése a stratégiai tervezés folyamatában döntõ jelentõségû, hiszen a versenytársak piaci részesedése és a piaci koncentráció mértéke is hatást gyakorol(hat) az értékesítési lehetõségekre, valamint a vállalkozás nyereséges mûködését elõsegítõ magatartásformák megtervezésére és megvalósítására.

Ugyanakkor nem elegendõ a piaci részesedések vizsgálata, ugyanis kis piaci részesedéssel rendelkezõ vállalkozás is mûködhet hatékonyan, jövedelmezõen, magas megtérüléssel! Éppen ezért döntõ jelentõséggel bír a piaci részesedések és a jövedelmezõség kapcsolatának, valamint e kapcsolat idõbeli alakulásának elemzése.

Esettanulmányunk következõ részében a piaci részesedések, valamint a vállalkozások nevezetes teljesítménymutatói a ROA és a ROE, valamint az ATO mutató közötti kapcsolat Excelben történõ elemzési lehetõségei közül kettõt, egy ábrázolástechnikai megoldást, valamint ezzel párhuzamosan a Pearson-féle lineáris korrelációs együttható számítását mutatjuk be. Nem térünk ki a rendelkezésre álló adatok összetettebb statisztikai módszerekkel � például regresszió elemzéssel � történõ elemzési lehetõségeire.

Hozza létre az A87:E95 területen a következõ táblázatot!

36. táblázat

A piaci részesedések oszlop kitöltéséhez jelölje ki elsõ lépésben a B89:B95 tartományt. Ezt követõen a Shift és a 7 billentyûk egyszerre történõ lenyomásával szúrjon be egy egyenlõségjelet a B89-es cellába!

26. táblázat

Az egyenlõségjel után írja be a HA($B$87=2003;B75:B81;HA($B$87=2004;C75:C81;HA($B$87=2005;D75:D81;HA($B$87=2006;E75:E81;HA($B$87=2007;F75:F81;HA($B$87=2008;G75:G81;HA($B$87=2009;H75:H81))))))) képletet.

Ezt követõen a Ctrl+Shift+Enter billentyûkombináció alkalmazásával a B89:B95 cellatartományban az adott vállalkozás adott évi (esetünkben 2009-es évrõl van szó) piaci részesedés értékei jelennek meg (37. táblázat). A függvény a korábban létrehozott Piaci részesedések táblázatból gyûjti ki a B87 cellában megadott évre vonatkozó adatokat és illeszti be a kijelölt cellatartományba. A képlet � úgynevezett tömbképlet � megteremti annak a lehetõségét, hogy a továbbiakban elegendõ a B87-es cellában szereplõ évszámot átírni a vizsgált idõintervallum bármelyik évére, a Piaci részesedések oszlopban az adott évre vonatkozó értékek jelennek meg.


37. táblázat

A piaci részesedések oszlophoz hasonlóan lehet eljárni a ROA, ROE, valamint ATO oszlopok esetében is!

A ROA oszlop kitöltéséhez jelölje ki a C89:C94 cellatartományt, a Shift és a 7 billentyûk egyszerre történõ lenyomásával szúrjon be egy egyenlõségjelet, mely ekkor a C89-es cellában jelenik meg, majd az egyenlõségjel után írja be a következõ képletet:

HA($B$87=2003;B44:B50;HA($B$87=2004;C44:C50;HA($B$87=2005;D44:D50;HA($B$87=2006;E44:E50;HA($B$87=2007;F44:F50;HA($B$87=2008;G44:G50;HA($B$87=2009;H44:H50)))))))

Ezt követõen a Ctrl+Shift+Enter billentyûk egyszerre történõ lenyomása után a ROA oszlopban megjelennek a mutató 2009-es értékei. A függvény a korábban kiszámított �ROA� táblázatból gyûjti ki a B87-es cellában megadott évre vonatkozó értékeket.

A ROE mutató oszlopának kitöltéséhez jelölje ki a D89:D94 tartományt, majd a fentieknek megfelelõen szúrjon be egy egyenlõségjelet és az egyenlõségjel után a következõ függvényt:

HA($B$87=2003;L44:L50;HA($B$87=2004;M44:M50;HA($B$87=2005;N44:N50;HA($B$87=2006;O44:O50;HA($B$87=2007;P44:P50;HA($B$87=2008;Q44:Q50;HA($B$87=2009;R44:R50)))))))

Ezt követõen a Ctrl+Shift+Enter billentyûk egyszerre történõ lenyomása után a ROE oszlopban megjelennek a mutató 2009-es értékei. A függvény a korábban kiszámított �ROE� táblázatból gyûjti ki az adott évre vonatkozó értékeket.

Az ATO mutató oszlopának kitöltéséhez jelölje ki az E89:E94 tartományt, majd a korábban leírtaknak megfelelõen szúrjon be egy egyenlõségjelet, mely után írja be a következõ függvényt:

HA($B$87=2003;U44:U50;HA($B$87=2004;V44:V50;HA($B$87=2005;W44:W50;HA($B$87=2006;X44:X50;HA($B$87=2007;Y44:Y50;HA($B$87=2008;Z44:Z50;HA($B$87=2009;AA44:AA50)))))))

Ezt követõen a Ctrl+Shift+Enter billentyûk egyszerre történõ lenyomása után az ATO oszlopban megjelennek a mutató 2009-es értékei. A függvény a korábban kiszámított �ATO� táblázatból gyûjti ki az adott évre vonatkozó értékeket.

A fentiekben leírt lépése végrehajtása után a táblázat minden egyes cellájában, az adott mutató, adott évben érvényes értékei szerepelnek és a vizsgálat évének átírása esetén rögtön, egyszerre módosulnak (38. táblázat).

38. táblázat

A piaci részesedések és a nevezetes vállalati pénzügyi mutatószámok közötti kapcsolat erõssége és a kapcsolat iránya a Pearson-féle lineáris korrelációs együttható segítségével mérhetõ. A mutató a statisztikai tanulmányokból jól ismert. Értéke -1 és 1 között mozog. A Pearson-féle korrelációs együtthatót a


szakirodalomban általában R -rel jelölik. Ha 0R , akkor nincs kapcsolat, ha 0 0,3R , akkor gyenge pozitív a kapcsolat, ha 0,3 0,7R , akkor közepesen erõs pozitív a kapcsolat, ha 0,7 1R , akkor erõs pozitív a kapcsolat, ha 1R , akkor tökéletes, függvényszerû pozitív a kapcsolat a vizsgálatba bevont változók közt. A Pearson-féle korrelációs együttható számítását Excelben a KORELL függvény teszi lehetõvé.

Ennek megfelelõen, a piaci részesedések és a ROA közötti korreláció kiszámításához írja be a B96 cellába a z=KORREL(B89:B95;C89:C95) függvényt (39. táblázat)!

39. táblázat

A függvény beszúrását követõen az Enter billentyû lenyomásával a B96-os cellában megjelenik a piaci részesedés és a ROA kapcsolatának erõsségét és a kapcsolat irányát mutató korrelációs együttható érték.

Ugyanígy lehet elvégezni a piaci részesedések és a ROE, valamint a piaci részesedések és az ATO mutató közötti korreláció értékének kiszámítását. A C97 cellába szúrja be az =KORREL(B89:B94;D89:D94) függvényt, a D98 cellába pedig az =KORREL(B88:B94;E88:E94) függvényt! A korrelációs együttható értékébõl az látható, 2009-ben közepesen erõs pozitív kapcsolat volt a piaci részesedés és a jövedelmezõségi mutatók, gyenge pozitív kapcsolat a piaci részesedés és az ATO közt (40. táblázat).

40. táblázat

A piaci részesedések és a pénzügyi teljesítménymutatók táblázatának létrehozásakor említettük, hogy az értékek tömbképletként való beillesztésének az elõnye, hogy a vizsgálati év átírásával azonnal megváltozik a táblázat tartalma és az adott év adatai jelennek meg a táblázat összes cellájában.

További egyszerûsítést jelent a késõbbi felhasználás során, ha vizsgálat évének átírását is �automatizáljuk�, mégpedig a Vezérlõk eszközkészletének felhasználásával.

A Nézet menü Eszköztárak almenüjében megtalálható Vezérlõk eszközkészlete lehetõséget választva a munkalapunkon megjelenik a Vezérlõk eszközkészlete párbeszédpanel.


50. ábra

A panelen a Léptetõnyíl lehetõséget választva, lehetõség van egy léptetõnyilat rajzolni azon cella mellé, melynek értékét változtatni szeretnénk. Ez a cella ebben az esetben a Vizsgálat éve cella.

A rajzolást követõen lehetõségünk van a léptetõnyilat szerkeszteni. A léptetõnyílra jobb egérgombbal kattintva a lenyíló párbeszédpanelen a Tulajdonságok lehetõségre kattintva a megjelenõ párbeszédpanelen a LinkedCell sorba kell beírni a változtatni kívánt cella számát, mely esetünkben B87. A Max sorba 2009, a Min sorba pedig 2003-at kell beírni, hiszen a vizsgálat idõintervalluma 2003-2009 (51. ábra).


51. ábra

A beállításokat követõen a párbeszédpanelt bezárva, a Vezérlõk eszközkészlete párbeszédpanelen a Kilépés a tervezésbõl lehetõségre kattintva már alkalmas a léptetõnyíl a vizsgálat évét tartalmazó cellában szereplõ érték automatikus módosítására.

Az így létrehozott táblázat alapján ábrázolja a piaci részesedések és a kiválasztott teljesítménymutatók kapcsolatát a Beszúrás menü, Diagram almenüjének pont-, vagy buborékdiagram diagramtípusát választva. Mind a pont, mind pedig a buborékdiagram esetében a megjelenõ pontok/buborékok � minden egyes pont/buborék egy adott vállalatot jelöl � koordinátáit a piaci részesedések (x koordináta) és kapcsolódó jövedelmezõség (y koordináta) értékek adják. Amennyiben a �buborék� típust választja, akkor a buborék méretét a vállalatok piaci részesedés adata adja.

Célszerû a piaci részesedéseket minden vállalati pénzügyi mutatóval együtt ábrázolni, így látványosan megjelenik a korrelációs együttható által már bemutatott kapcsolat iránya és erõssége (52. ábra)!

A korábban dinamikussá tett táblázat, melyre a létrehozott diagramok hivatkoznak, azt eredményezi, hogy vizsgálat évéhez rendelt léptetõnyílra kattintva egy gombnyomásra változnak a diagramjaink is, és a különbözõ évek diagramjait rögtön prezentációnkba � ppt, doc, vagy más fájlformátum � menthetjük.


52. ábra

4.4 Kapcsolódó irodalom Az alábbiakban néhány, a piaci verseny értelmezésének és elemzésének fogalomrendszerével, elméleti- és gyakorlati összefüggéseivel kapcsolatos irodalmat szeretnénk Olvasónk figyelmébe ajánlani!

DENNIS W. CARLTON � JEFFREY M. PERLOFF (2006): Modern piacelmélet, Panem, Budapest

LYNNE PEPALL � DANIEL J. RICHARDS � GEORGE NORMAN (2008): Piacelmélet � Modern megközelítés gyakorlati alkalmazásokkal, HVG Kiadó, Budapest

MICHAEL E. PORTER (2006): Versenystratégia, Akadémiai Kiadó, Budapest

HOFFMANN ISTVÁNNÉ (2000): Stratégiai marketing, Aula Kiadó, Budapest

Documents

# Koppány Kovács - Fundamentális elemzés