Az antik művészet és az idő

Égi vándoraink mítoszai

Székely PéterX. Napórás Találkozó2014.09.21. Aquincum

Hajdú Zsanett: Az idő múlása; Szerbia, 2012.

„Életemnek derekán megállok egy percre, elmerengve nézek vissza emlékeimre!

Fürkészem a múltat, kapok jót és rosszat, magamban hordozva, feltárom arcomat!

N.M.B.”

Idén nem a megkezdett sorozatomat – az Időfelfogást a művészetekben-t – folytatom, hanem a hely szellemiségéhez igazodva – Aquincum – az antik kultúra hagyatékát próbálom megidézni.Az idő, mint tudják, számomra meglehetősen tág fogalom, s nekem mindig lehetőséget biztosít, hogy egyes műalkotásokat más megvilágításba helyezzek.Eddig majd minden esetben az idő fogalma úgy jelent meg előadásaimban, mint a múlandóság szimbóluma, azonban a mai napon az állandóság kap hangsúlyt.

High School Earth Science Cover CC BY-SA 3.0

S mi lenne égi kísérőinknél állandóbb dolog számunkra? Ezek az égi kísérők figyelték az ember fejlődését a kőkortól az antik világon keresztül egészen mostanáig. Figyelték, hogy hogyan alkalmazkodtunk, hogyan háborúztunk és hogyan éltük mindennapjainkat. Ők mindig ott voltak, s vigyázó szemeikkel kísértek minket végig útjainkon. Mi pedig érdeklődve fordultunk feléjük, s kerestük velük a kapcsolatot.

Kezdetben féltünk tőlük, majd imádkoztunk hozzájuk, míg végül feltártuk titkaikat.A Naprendszer bolygóiról lesz ma szó, hiszen kevés oly állandó dolog van az ember életében, mint ezek az égi vándoraink. Azonban teljességre nem törekedhetek, hiszen vannak keretei ennek az előadásnak, így csupán arra vállalkozom, hogy bemutatom, kik is ők név szerint – és az antik mitológia szerint -, s milyen kapcsolatban állnak/álltak egymással. Emellett egy-két esetben kitérek arra is, hogy az antik mitológia mellett milyen egyéb mítoszokkal is rendelkeznek a teljesség igénye nélkül.

„Égigérő fa" rajza szaru sótartón, Sárrétudvari (Bihar m.). Szűcs

Sándor rajza

Azonban én nem a saját szemszögemből mutatom be bolygóinkat, hanem a régi korok szemüvegén keresztül. Sok mindenről merőben mást gondoltak, mint mi manapság.Számukra akkor az volt a legracionálisabb magyarázat, melyet a legélesebb logikával állítottak fel, csupán kiinduló pontjuk volt teljesen más. A társadalmi normák és értékrendek egy olyan szabályrendszert alkotottak, melyek alapvetően határozták meg az emberi gondolkodást. Ezt Németh Lajos ‘pre-formáció’-nak nevezte, de Thomas Khun is hasonló fogalmat definiált mikor kiértékelte a ‘tudományos forradalmak szerkezetét’.

„Az egyéni tudattartalmak gondolati feldolgozása az egyén lehetséges asszociációi alapján történik. Az egyén lehetséges asszociációit viszont az egyén konkrét élettörténete szabja meg. Minden egyes egyén csak a saját… tudatába jutott emléknyomait asszociálhatja. Ezért különböznek a primitívek elbeszéléseinek gondolati feldolgozásai. De az egyén konkrét élettörténete egy adott közösségben, a közösség életfeltételeinek azonossága folytán, csak bizonyos határok között különbözhet ugyanazon közösség másik tagjának élettörténetétől. Ez az oka annak, hogy a gondolati feldolgozások variációi is korlátozottak. Az egyéni élettörténet szüli a különféle gondolati feldolgozásokat, annak a közösségnek az életviszonyai viszont, amelyben él, határokat szab az egyéni variációknak…” (Láng, 112.)

Altáj-vidéki sámándob ábrázolása Hoppál Mihály: Sámánok. Lelkek és

jelképek. Helikon Kiadó, 1994, 129. old., 174 a.

kép. Sz. V. Ivanov nyomán.

Az ember kezdetben csupán szűk környezetét ismerte, s ez tükröződött mítoszaikban is. Így legkorábbi mítoszaink elsősorban a Napról a Holdról és a csillagokról szólnak. Náluk még nem volt igény egyetemes rendszerbe szedett mitológiának, így sem teremtés történettel nem rendelkeztek, sem világvége mítoszokkal. Legfeljebb néhány történetük volt a törzs alapításáról és totemállatáról.

Ők csak azt a területet ismerték, ahol éltek, s ezen a néhány falu jelentette számukra az egész világot. Isteneik még nem voltak, de az égi és természeti jelenségeket már megszemélyesítették.

Full Moon by Luc Viatour CC BY-SA 3.0

HOLDFentiekből kiindulva az első ‘bolygónk’ így a Hold, avagy más néven Luna. Ahhoz, hogy a fent vázolt világnézetet jobban megértsük két történetet mutatok be a Holdról. Egyszer egy testvérpár mézért indult az erdőbe. Találtak is egy odvas fát, s az egyik fivér bele is dugta a kezét, hogy megnézze van-e benne valami. Azonban beszorult a keze, s testvére igyekezete ellenére sem tudott segíteni rajta. Így elment segítségért barátokhoz és rokonokhoz. Senki sem akart neki segíteni, kivéve a Holdat. Hold volt az anyja fivére és készséggel elkísérte a fivért. Együtt ki is szabadították a bajba jutott testvért, ám ő bosszút fogadott magára, amiért senki sem akart rajta segíteni. Mivel rokonai és barátai nem segítettek rajta, így rájuk gyújtotta a füvet, de előtte a Holdat letakarta földdel. Sokan elmenekültek a tűz elöl, így újra meggyújtotta azt, de ekkor a Holdat egy magas fára tette föl. Ezekből a lángokból is megmenekültek néhányan, így újra rájuk gyújtotta a füvet, de ekkor a Holdat a fáról az égbe tette, hogy a bozót tüzek ne ártsanak neki. (Cape York-félszigeten lakó törzs elbeszélése Forrás: Láng, 118.)

Hold Háttérkép 29

És íme egy másik elbeszélés:

„A hold régebben óriási nagy volt, sokkal nagyobb, mint ma, amikor megjelenik a láthatáron. A fák tetejére jött, s meg akarta ölni az embereket. Az emberek felkészültek, vettek kőbaltát, és várták a holdat, Tugo főnök házának tisztásán. A hold feljött, s látta a sok embert, akik ott álltak és őt várták. A hold megijedt, s ismét magasba ment. Egy ember azonban az alvóházban maradt, s amikor a hold meglátta, megölte és ismét elrohant. Az emberek meg akarták bosszulni és cselt eszeltek ki. Egy fát elvágtak úgy, hogy csak a tönkje maradt meg. Azt remélték, hogy ha majd jön a hold, meg fog botlani a fatönkben, és el fog esni.

Így is történt, a hold megbotlott és a földre esett, a tönköt is eltörte, s így nem tudott az égre mászni. Az emberek elfogták a holdat, aki a földön feküdt, lándzsákat dobtak rá, baltáikkal szétvagdosták. Felosztották és mindenki kapott egy darabot belőle. A maga részét mindenki megfőzte és megette. Egy darabot a Repülőhangya, reku, nevű kisfiú kapott. A hangyapatkány, inuato, kért tőle egy darabot, hogy világítson neki éjjel, amikor a fákról a gyümölcsöket lehozza. A hagymapatkány azt a darabot, amit kapott az égre tette. Az emberek örültek, hogy megszabadultak a holdtól, és ezt mondták: ‘Ma bizonyára nem fog a hold feljönni.’ És ekkor egy kis darab hold jelent meg az égen. Az emberek elcsodálkoztak, és ezt mondták: ‘Azt hittük, hogy a hold már nem fog jönni, hiszen megettük.’ A főnök összehívta az embereket, s kérdezte, ki volt az, aki visszatette a holdat, hiszen mindenki megette azt a darabot, amit kapott. A hagymapatkány megmondta, hogy ő volt. A főnök erre megkérdezte: ‘Honnan kaptad a darabot?’ Hagymapatkány válaszolt: ‘Egy fiú adta.’ A főnök dühös lett, s agyon ütötte Repülőhangyát, rekut, aki a patkánynak egy darabot adott.” (Bougainville-szigeti buin elbeszélés; Forrás: Láng, 128.)

A Hold asztrológiai

jeleFémje: Ezüst

Gyermetegnek tűnhet a mai ember számára ez a két történet, de ez nem hihetőbb-e mint az amit a tudományos szemlélet kínál? Mennyire fontos számunkra az, hogy tudjuk, hogy a Hold egy égitest? Hogy tudjuk a hold irdatlan tömege ellenére sok ezer kilométerre lebeg tőlünk a semmiben? Mennyiben határozza meg ez az életünket? Ez a történet azonban többet is kínál, mint csupán magyarázatot arra, hogy a hold, hogyan került fel az égbe. Ez a történet egyben tanít is minket az adott kultúra értékeire, hagyományaira és felkészít a mindennapokra. Itt a holdnak személyisége van, ami nem múlt el nyomtalanul az idők folyamán (lásd. Az öt legenda című animációs filmet). Éppen ezért ennek az égitestnek számos neve van: hívjuk mi Holdnak, Lunának, Ekecsi Napnak, Isten kalácsának (Várhegyi, 2004 MCSE), Vízhozó gyermeknek, és Holdnővérnek is. Tehát már korai időktől fogva sok történet kapcsolódik a Holdhoz, s ezek mintegy személyiséggel ruházzák fel Őt.

"Az égi jelenségek szemléletének azt a módját, ahogy ez megtalálható volt a régi babilóniaiaknál, egyiptomiaknál, talán még az indiaiaknál is, az emberi lelkierők fejlődésének egy bizonyos fajtáját határozta meg. Az emberiség lelkierőinek ugyanolyan belső szükségszerűséggel kellett akkoriban kifejlődniük, ahogyan a gyermeknek is 10 és 15 éves kora között bizonyos lelkierőket kell magában kifejlesztenie, miközben egy másik korban másmilyen lelkierőket alakít ki, amelyeknek másféle következményei lesznek számára...Az emberiségtől függ tehát, hogy éppen milyen alakot ölt a világszemlélete, és nem arról van szó, hogy öntelten nézzünk vissza az elmúlt korokra, ahol az emberek olyannyira gyerekesek voltak, viszont a mostani időket úgy lássuk, ahol végre valahára megszereztük az objektivitást, ami már így is marad örök időkig..." (Steiner, 14.)

A Hold köré csoportosuló mítoszok között akadnak régiek is, mit az előbb bemutatott történetek, illetve a Vérfarkasokról szóló anekdoták, de vannak olyanok is, melyeket a tudományos szemlélet szült. Ilyenek a Hold keletkezésével kapcsolatos teóriák, hiszen a magyarázatok is csak annyit képesek bemutatni, amennyit technikai fejlettségünk lehetővé tesz. Ez azonban a bizonyossághoz nem elég. A Theia-elmélet ugyan sok mindenre ad magyarázatot, ez azonban csupán elmélet, s csupán a Hold és a Föld kőzetanyagát vizsgálva következtették ki. Érdekesség, hogy a görög mitológiában Theia és Hüperion titán lánya Szeléné, azaz a Hold istennője.

Szeléné oltára a 2. századból, Louvre

Szeléné nevének jelentése 'fény. Szeléné, Héliosz testvére több mítoszban is szerepel. Egyszer megjelenik, mint Zeusz kedvese (gyermekük Pandia), máshol pedig halandó szeretőjét, Endümiónt halhatatlanná tette. (Wikipédia: Szeléné) Ő volt a termékenység, a természet változékony ciklikusságának és az odaadás istennője. Ő volt a fény a végtelen sötétségben. Általában holdsarlóval a fején ábrázolják. A Hold mindig misztikusabb jelleget képviselt a Nappal szemben. Eredetileg az ősi Európában a Hold testesítette meg a Nagy Istennőt.

Dopplemeyer: A Hold térképe (1730)

„Szeléné egyébként a mai napig jelen van a Hold kultúrájában: az égitest felszínének térképezésével foglalkozó tudományt szelenológiának, szelenografikának nevezik.” (Wikipédia: Hold)

Emellett Szeléné nevéből képezték a szelén (Se) kémiai nevét is.

„Neve megtalálható a Sarki fény, az „Aurora Borealis” görög nevében: Boreion Szelasz.” (Wikipédia: Szeléné)

Római megfelelője Luna, s sok helyen a mai napig ezzel a névvel illetik a Holdat.

A görög kultúrában azonban nem csak Szeléné volt a Hold megtestesítője, hanem Apollón nővére Artemisz is. Ugyanúgy ahogyan Héliosz és Apollón képviselték a Napot égi szekerükön, ugyanúgy jelent meg, vagy váltotta fel Szelénét Artemisz.

Hold planétaistennő (Csízió, Kolozsvár, 1592,

Bp., MTA Kézirattár).

Artemisz Zeusz és Létó gyermeke, Apollón ikertestvére. „Artemisz a Hold és a vadászat szűz istennője, ő segít a szülésnél és védelmezi a nőket és a gyermekeket. A vadállatok úrnője is. Melléknevei: Nyilakatontó, Nyílszerető, Zajongó, Vadűző.” (Wikipédia: Artemisz)A legenda szerint egy nappal Apollón előtt született, s így segített édesanyjának elmenekülni Héra haragja elöl, később segített világra segíteni Apollónt. Artemiszről sok történet maradt fenn. Szeretett bolyongani az erdőkben, ahol ember fia nem jár, s ilyen alkalmakkor a szűzi nimfák kísérik el. Artemisz, Apollónhoz hasonlóan az ösztönök féken tartását és a józan mértékletességet részesítette előnyben, így Kalliszót is megbüntette bujaságáért.„Szent ligeteiben, ahová halandók nem juthatnak be, megszelídülnek az állatok, nem bántják egymást. Mégis Artemisz tiszteletében tartotta magát a legtovább az emberáldozat. A Trója ellen induló görög seregnek éppen az ő kiengesztelésére kellett volna Agamennón király leányát, Iphigeneiát feláldozni. De maga az istennő menti meg őt ettől a sorstól, és visz papnőjének a barbár tauruszok földjére…” (Waczulik, 229.)

Artemiszt általában íjjal – kifeszítve olyan akár egy holdsarló - és nyíllal ábrázolják, kísérőjeként pedig őz vagy valamilyen más erdei állat.

Diana (Artemisz) őzzel, (Versailles-i Diana másolata)

Artemisz római megfelelője Diána, de a két istennő között van némi különbség származásuk tekintetében.Diána Jupiter és felesége, Juno gyermeke, míg Artemisz Zeusz és egy szeretője, Létó gyermeke. Dianáról is fennmaradtak történetek, s csak egyet mutatnék be közülük, mikor Diána szerelembe esett.

„A szép Endymion Kariában a Latmos hegy barlangjában lakott, s Diana éjjelenkint elhagyta a hold ezüst szekerét, hogy a szeretett ifjúhoz lopózzék. Erős mély álmot bocsátott Endymionra és őriző kutyáira. Az istennő szerelmes tekintettel szemlélgette az alvó ifjút, ki ez álmaiban oly boldogságot élvezett, hogy Zeustól az örök álom kegyét kérte maga számára, mit Zeus az örök ifjúsággal egyetembenmeg is adott neki.Diana leghíresebb temploma Ephesusban volt, melyet a világ hét csodája közé számítottak.” (Csiky, 38-39.)

Mickie Mueller: Blessing of the Triple Goddess

„Az Ezüstíjas Szűz, akit a görögök az olümposzi istenek családjába soroltak, az Artemisz-hármasság legfiatalabb tagja volt, maga Artemisz pedig a Holdistennő-hármasság egy másik elnevezése. Ezért volt joga szarvasait lóherével, vagyis az istennő-hármasság egyik jelképével etetni. Ezüst íja az újhold szimbóluma volt. Az olümposzi Artemisz azonban nemcsak Szűzként szerepelt. Másutt, például Epheszoszban, második alakjában, vagyis nimfaként [érett nőként] tisztelték, azaz mint orgiasztikus Aphroditét, akinek férje volt, s szimbóluma a datolyapálma… a szarvas és a méh… Bábáskodása , valamint halált hozó nyílvesszői harmadik megjelenési formájához, a Banyához tartoznak. Kilencéves papnői arra emlékeztetnek, hogy a halálos Hold-szám a háromszor három…” (Graves, 117-118)

Hekáté a „…görög mitológiában a sötétség, az éjszakai látomások, valamint a varázslás istennője. Perszész titán és Aszteria lánya (Hésziod. Theog., 404–420).”(Pál-Újvári: Szimbólumtár) Mivel éjszaka istennője, ezért jelképe a Hold. Túlvilági istennőként a holt lelkek kísérője, ki éjszakánként látogatást tesz az élők közt. Hekaté esetében az egyik legősibb görög istennővel van dolgunk, hiszen ő eredetileg a sok melléknevű Anyaistennő egyik megjelenési formája volt. „Az ősi görög mítoszokban azonban a Nap átengedi az elsőbbséget a Holdnak, mert a Hold nagyobb babonás félelmet kelt, nem homályosodik el az év múlásával, s olyan hatalmat tulajdonítanak neki, hogy a szántóföldeket el tudja látni vízzel, vagy ki tudja szárítani.” (Graves, 13.)Hekatét alvilág istennőjét számtalanszor ábrázolták háromarcúként, ami egyértelmű eszmei rokonságot mutat az nő három életkorát megjelenítő ábrázolással. „A Hold három fázisa – a növekvő, teli és fogyó Hold – a matriárka életének három szakaszára, leányságra, nimfa (vagyis házasságra érett nő) korára és vénségre emlékeztet… Később újabb hármasságként is felfogták: a lány a levegő, a nimfa a föld és a tenger, a banya pedig az alvilág – sorrendben Szeléné, Aphrodité és Hekaté testesítette meg őket.”(Graves, 13-14) Mindazonáltal ez a három istennő eredetileg egy sokkal ősibb Anyaistennő három megjelenési formája volt.

Hekáté Ancient GoddessWall Hanging

Hecate, 10.5"H Metropolitan

Museum of Art, New York.

Daniel Tar: Anaximandrosz világtérképe

Mitikus világkép

A görög kultúra terjeszkedésével világnézetét is átformálta. Egyre többet ismertek a világból, s az az elképzelés, melyet eleik alakítottak ki, már tarthatatlannak bizonyult. Ahogy tágult a világ, magyarázat szükségeltetett a keletkezéséről, s megszülettek az első valódi teremtéstörténetek. Igaz korábban is voltak hasonlóak, de azok nem törekedtek arra, hogy minden jelenséget erre a történetre vezessenek vissza. Kezdetben megelégedtek azzal, hogy az alapító ősatya, hogyan szerezte meg a földet, ahol élnek. Nagy Sándor hódításai és a hellenizmus elterjedése teremtette meg az igényt az egyetemesre és általánosra. Ekkor jelentek meg az első valódi igények egy teljes átfogó és egységes mitológiára. A Hold példáján is láthattuk, hogy sok az átfedés illetve egy istennőt több néven is ismertek, akár városállamonként.

Robert Graves szerint az a görög mitológia amit ma olümposzi pantheonként ismerünk, sohasem létezett. Általában az egyes mitológiai rendszerek költők (Homérosz, Apollodorosz) művei. „Az általunk ismert olümposzi rendszer a hellén és a prehellén felfogás kompromisszumos összeegyeztetése révén jött létre: a hat istenből és hat istennőből álló család élén Zeusz és Héra állt egyenjogú társként, s babiloni mintára létrejött egy Istenek Tanácsa. De mikor a prehellén lakosság fellázadt – Az Iliász a lázadást Zeusz elleni összeesküvésnek nevezi, - Héra behódol Zeusznak, Athéné kinyilatkoztatta, hogy ‘mindenre kész az Atyjáért’, és végül Dionüszosz kiszorította az Istenek Tanácsából Hesztiát, s ezzel biztosította a férfiak túlsúlyát.” (Graves, 22)

A bolygók keringési távolságai az antik világkép szerint. Középütt a Föld, körülötte

koncentrikus körökben a bolygók (hozzávetőleges) pályái, legkívül az

állócsillagok

Ókorban az első hét bolygót ismerték a Naprendszeren belülről. Ezeket pedig a mai napig ugyanúgy nevezik, mint hajdan a rómaiak. Az első világképek meglehetősen szűkre szabottak voltak annyira, amennyire az ember ismerte a körülötte lévő világot. De amit szélesedett az ismerete, úgy változott világnézete is.Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy az emberi gondolkodás fejletlenebb lett volna, hiszen logikájuk kikezdhetetlennek tűnt saját korukban. Ebbe most nem mennék bele részleteiben, hiszen ezt már sokan megtették (lásd: Alekszej Loszev: A mítoszok dialektikája). Annyiban azonban kitérek, hogy a tudománytörténeti fejlődés nem egyenlő az emberi értelem fejlődésével! Az ókoriak tudták, amit tudniuk kellett, s történetekbe, legendákba ágyazták ismereteiket, de voltak úttörői a tudományos fejlődésnek is.

Ptolemaioszi világkép (Geocentrikus – Földközpontú világmodell)

"A mítikus tudat teljességgel közvetlen és naív, közérthető; a tudományos tudat számára elengedhetetlen a következtető, logikai jelleg; a tudományos tudat közvetett, nehezen elsajátítható, hosszas tanulást és absztrakciós készséget igényel. A mítosz mindig szintetikusan életszerű és élő személyekből áll, akiknek a sorsát emocionálisan és

intim érzékletességgel mutatja be; a tudomány az életet mindig képletté alakítja, és az élő emberek helyett azok elvont sémáit és képleteit adja; a tudomány realizmusa, objektivitása pedig nem az élet színes leírásában van, hanem az elvont törvények és képletnek a jelenségek empirikus áradatával való helyes megfeleltetésben, minden képiség, festőiség és emocionalitás nélkül..." (Loszev, 19.)Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a régmúlt tudását nem szabad lenézni a szerint, hogy mi a tudomány mai állása. Loszev szerint a tudomány ma is mítoszokból áll, s bármennyire is próbál leszámolni vele, képtelen erre. Képtelen, mivel az ember maga termti a mítoszokat már csak azzal is hogy rendszerbe foglalja az adott elméletet. Visszatérve a bolygókhoz, az antik kultúra összesen hét bolygót különböztetett meg, melynek tagja volt a Hold és a Nap is, de a Föld nem. Így lehet, hogy hetedik bolygóként a Szaturnuszt tartották és nem az Uránuszt.

Id, Pieter Bruegel: Bábel tornya (1563)

Sok kérdés van az ókori csillagászattal kapcsolatban, s a választ valószínűleg még nem kapjuk meg. Azonban most egy olyan épületet mutatnék be, mely szorosan kapcsolódik az antik világnézettel, s valószínűleg hatással is volt rá.

Bábel tornya látszólag egyáltalán nem kapcsolódik ide. Jól ismert történet a Bibliából, az emberek egy akkora tornyot akartak építeni, mely felér a mennyekig. Máig tisztázatlan, hogy pontosan kihez is köthető az eredeti ‘torony’.

„Kozmológiájuk plasztikus kifejezését keresve a káldeus uralkodók kigondolták a toronytemplomot, a zikkuratot… A zikkurat voltaképpen kicsinyített világ volt; szerkezete a ‘földhegyet’ képviselte. Az El-Temen-An-Kit, a menny és a föld alapkövének házát, Babilonban emelték. Ez a mágikus emlékmű, melyet a Biblia Bábel tornyaként ismer, hét szintből állt, s ezek mindegyikét egy-egy bolygónak szentelték… A torony hét szintjét különböző, a bolygóknak megfelelő színre festették. Szaturnusz, a ‘nagy csapás’, fekete volt. A Szaturnusz, az ‘éjjeli Nap’ szolgált alapként, ellentétben vele, a legmagasabb fokon, a torony aranyozott tetején a Nap lakozott. Felülről a második emelet fehér volt, mely a ragyogó Jupiter színe; a harmadik a téglavörös a Merkúré. Azután következett a kék a Vénusznak, a sárga a Marsnak és a szürke vagy ezüstös a Holdnak. Ezek a színek jót és rosszat jelentettek akárcsak bolygóik. Ez magyarázza, hogy a palotába betérő sárga kutya azért jelezte előre a pusztulást, mert a sárga Mars-Nergál, a háború istenének a színe volt. Ugyanígy a fehér kutya szerencsét hoz, mert színe Marduk-Jupiteré, a jótékony bolygóé.” (Seligmann, 17.)

Saturnus a Cassini szonda fényképe

SzaturnuszSzaturnusznak volt egy népi elnevezése is idehaza: Székelyek (Járó) Csillagának hívták. (Várhegyi Péter: Népi csillagneveink csillagászati objektumok szerint). Ez mindenképpen sejtetni engedi, hogy a népi emlékezet is jól ismeri ezt a hét vándort. Ez is jól példázza, hogy bolygóink mitológiája nem csupán a római és antik hagyományokra támaszkodik, hanem annál sokkal szélesebb palettán helyezkedik el.

„A magyar csillagos ég még mindig várakozáson felül gazdag, ha nem gazdagabb más népekénél. Hátha még adtunk volna rá valamit és nem hagytuk volna örökségük és hagyományuk letéteményezése nélkül kihalni azon utolsó nemzedéket is, melyet még a csillagok altattak és költöttek, melynek még a csillagos ég volt esztendőre szóló naptára, vagy az éjszaka minden pillanatában meg tekinthető égi órája.!„ (Kandra Kabos: Magyar Mythológia In: Várhegyi Péter: Népi csillagneveink csillagászati objektumok szerint)

Szaturnusz asztrológiai

jele

Visszatérve a római hagyományokhoz Szaturnusszal nyitom ezt az égi kompániát, hiszen a többi isten is részint tőle ered. Ő a hetedik bolygó az antik hagyomány szerint, de a modern kor már csupán hatodikként tekint rá. Szaturnusz volt az idő istene, s a görögök Kronoszként tisztelték. Anyja Gaia, a Földistennő, míg apja Uranosz, az égbolt volt, így származását tekintve titán. Felsége, s egyben nővére Rhea, kivel együtt uralkodott a titánokon és titaniszokon. Zeusz/ Jupiter, Poszeidón/ Neptunusz, Hadész/ Plútó, Héra/ Juno, Hesztia/ Veszta és Démétér/ Ceres voltak a gyermekei.

„A Szaturnusz jelképe Flammarion szerint az idő kaszáját szimbolizálja, mert az idő és a végzet istenét mindig ezzel a hagyományos kellékkel szokták ábrázolni.” (Varga Zoltán: A Naprendszer bemutatása)Alkímiában a földdel és az ólommal azonosítják. Az antik hagyomány szerint az égitestek mozgása hatással van az emberi szervezet működésére, így bizonyos emberi szervek és nedvek megfeleltethetőek a bolygóknak. E szerint a fekete epével társították.„A hét bolygó az élet hét szakaszát is jelenti, és a Szaturnuszhoz az előrehaladott kor tartozik, amikor az életerők és –nedvek lassan kihűlnek, megmerevednek…” (Földényi, 105.)

Szaturnusszal kapcsolatban két történet is jól ismert. Az egyik, ahogy hatalomra jut, míg a másik az, ahogyan megfosztják ettől.

Giorgio Vasari: Szaturnusz kiheréli Uránuszt

Uranosz és Gaia nemzették a küklopszokat és a hekatonkheireket (Százkezűek), kik erejétől és csúfságuktól Uranosz megijedt. Letaszította hát őket a Tartaroszba. Gaia ezt nem nézte jó szemmel, s többi gyermekét a titánokat és titaniszokat (titánok női megfelelői) fellázította Uranosz ellen. Élükre a legifjabb titán állt, Kronosz, ki nem félt atyjával szembeszállni. Anyjától kapott egy kősarlót, amivel sikerült megcsonkítania apját és ezzel elvenni a hatalmát.

Francisco Goya: Saturnus felfalja a

gyermekeit (1819-1823)

Ezt az időszakot nevezik Szaturnuszi Aranykornak is. Ekkor az emberek és titánok békében éltek egymás mellett, s semmiféle erőszak vagy bűn nem jellemezte a birodalmat.Azonban ő is tartott a küklopszok és a Százkezűek (Kottosz, Briareosz és Gügész) erejétől, ezért atyjához hasonlóan ő is a Tartaroszba vetette őket. Feleségül vette saját testvérét, Rheát, s velük nemzették az istenek első generációját. „De Földanya is, s haldokló apja Uranosz is megjósolta neki, hogy saját fiainak egyike fogja megfosztani trónjától. Ezért minden évben lenyelte a gyermekeket, akiket Rheia szült neki: elsőnek Hesztiát, aztán Démétért és Hérát, végül Hádészt és Poszeidont…” (Graves, 49.)Rheia felbőszült kedvese kegyetlenségén, s legkisebb fiát, Zeuszt éjszaka szülte meg Árkádiában. Férjének pedig egy bepólyált kő darabot adott, ki mit sem sejtve lenyelte azt.

Agostino di Duccio: Saturnus; 1456

Tempio Malatestiano,

Rimini

Kis kitérőt teszek, s néhány szóban felvázolnám, hogy Szaturnusz e tette hogyan jelent meg későbbiekben, s mit adott személyéhez. Ugyanis ez a mitológiai történet sok képzettársításra adott okot, s koronként eltérő magyarázatokkal szolgáltak e tett tartalmát illetően.

Kezdetben két külön istenről (Kronoszról és Khronoszról) volt szó. „Amikor a vallásos tisztelet fokozatosan szétoszlott és filozófiai spekuláció töltötte be helyét, a Khronosz és Kronosz szavak véletlenszerű hasonlósága szolgált bizonyítékul a két koncepció tényleges azonosságára, amelyeknek valóban volt néhány közös sajátossága. Plutarkhosz szerint, aki történetesen legelőször fogalmazta meg ezt az azonosságot, Kronosz ugyanúgy jelenti az Időt…” (Panofsky: Időatya)Boccaccio már melankolikus csúf öregemberként írja le, fején kendővel. Egyik kezében sarlót tart, mert az minden dolgot elvág és learat, másik kezében pedig egy gyermeket, akit éppen felfalni készül. A gyermek jelentheti a napokat, hiszen Saturnus/Kronosz nemzette a napokat, amiket el is pusztít. (Ripa, 82-83)Így válik teljessé az Időatya ikonológiája. Állandó jelképévé válik a sarló vagy kasza, s sok esetben szárnyakkal is felruházzák, mondván, hogy az Idő gyorsan elrepül. Vannak ábrázolások, ahol idős kora végett mankókkal is ellátják, kiemelve előrehaladott korát. Azonban létezett ezzel párhuzamosan egy másik elképzelés is Szaturnuszról."Az ókori rómaiak Szaturnusz istent a görög Kronosszal azonosították. Szaturnuszt a zsidó Jahvéval szintén egy istennek vélték, akinek szabbatja (szombatja) Szaturnusz isten idejében, az ókori Rómában is ünnepelve volt.„ (Pokolra velük blog: Isten=Jahve=Él=Kronosz=Szaturnusz)

Peter Paul Rubens: A titánok bukása (1637-1638)

Miután Zeusz ily szerencsésen megúszta születésének körülményeit, Rheia Kréta szigetén rejtette el. Az Égei-dombon lévő Diké-barlangban nevelkedett Adraszteia és Ió felügyelete mellett Pánnal, ki tejtestvére lett. Zeusz az Ida-hegy pásztorai között serdült férfivá.Mindezek után Zeusz Kronosz pohárnoka lett, s így bele tudta csempészni italába a mérget, amitől atyja kiadta testvéreit és nővéreit.

A testvérei sértetlenül kerültek elő Kronoszból – mivel isteni ivadékok voltak -, s meg is választották vezérüknek Zeuszt. Ekkor tört ki a második generációs háború. Az egyik oldalt Zeusz vezette, míg a másik oldalt Kronosz helyett Atlasz, a hatalmas erejű óriás. A háború 10 éven át tartott, s egyik fél sem állt győzelemre. Földanya tanácsára Zeusz szövetségre lépett a Tartaroszban fogva tartott küklopszokkal és százkezűekkel, kiket kiszabadított. „Viszonzásul a Küklopszok odaadták Zeusznak a villámot, hogy legyen mivel támadnia; Hádésznek adtak egy láthatatlanná tévő sisakot, Poszeidonnak meg egy három ágú szigonyt.” (Graves, 50) Együttes erővel és fondorlattal legyőzték Kronoszt és a titánokat.

Saturnus (Csízió, Kolozsvár, 1592,

Bp., MTA, Kézirattár)

Miután megfutamították a titánokat és Kronoszt, egy távoli brit szigetre száműzték őket. Más változat szerint a Tartaroszba vetették mindannyiukat, s az idők végezetéig ott raboskodnak.

A római hagyomány ezzel szemben úgy tartja, hogy Zeusz atyját csak száműzte, s Kronosz Itáliában telepedett meg, mint Szaturnusz. Az itt lakó népeket megtanította földet művelni, s élükre állt. Ez volt Itália aranykora és egy hatalmas birodalmat épített ki.

Sarlója megmaradt, s ezzel az aratás, a bőséges termények és a földművelés istene lett. Mindez azonban teljesen összeegyeztethető korábbi jellegével, mikor még magát az Időt uralta. A földművelés évenként ismétlődő rendje ciklikussága felosztja az örökkévaló időt. Ahogy az évszakok váltakoznak, s ahogy egyik nap követi a másikat úgy kell a földet is művelni. Jelképe így a kasza, sarló, mellyel az aratást végzik, s így maradt földművelő isten létére még mindig az Idő Atyja. Emellett a rómaiak számára fontos volt tisztelete, „…Aeneas tette szokássá a fedett fővel való áldozást, Saturnus tisztelete pedig egészen ősi eredetű; de az is lehet, hogy csupán az égi istenek előtt fedik be fejüket, Saturnus viszont alvilági, földalatti isten; végül az ok lehet jelképes is: az igazságot semmi vonatkozásban nem lehet elfedni vagy elrejteni: Saturnust pedig a rómaiak az Igazság atyjának tekintik.” (Hahn: Róma istenei, 65)

Szaturnusz asztrológiai jegyével

Az antik hagyomány a mítoszok tanulsága alapján kirajzolt egy melankolikus személyiséget, mellyel felruházta Szaturnuszt. „Szaturnusz-melankólia-misztériumok összefüggést: a rómaiak hite szerint e hónapban megnyílik a világ belső lényege, december 17-én a Szaturália ünnepén pedig a holtak lelke, mindazzal együtt, ami a földben nyugszik, feljön, és e feltámadással a földön a démonikus erő szabadul fel, amely semmilyen törvényt nem ismer.” (Földényi, 49.)

Az évszázadok során rárakódott mítoszok meglehetősen összetett képet alkottak róla, így már nem teljesen azzal az istennel van dolgunk, aki az eredeti mítosz-változatokban szerepel. Elsősorban tekintély tisztelő idősebb férfiként van jelen az emberben, ki a rendet és fegyelmet követel, mindemellett folyamatosan elégedetlen. „A Szaturnusz megmutatja az egyén feszültségeit, ugyanakkor lehetőséget teremt egy magasabb szintű tudatosság elérésére. Az élethez tartozó harcokra hívja fel a figyelmet.

A Szaturnusz archetípusához többek között a következő szerepek kapcsolhatók: az Árnyékkal szembesítő; a kemény és szenvtelen mester; a szürke eminenciás, a patriarchális korlátok/keretek érvényesítője; a törvényt képviselő szigorú apa vagy férfitárs" (Tick: Szaturnusz archetípusa)

2010. Űrodüsszeia című film végjelenete, mikor felkel a Lucifer

"A tradicionális asztrológia kialakulásának idejében a legtávolabbi és leglassúbb planéta a Szaturnusz volt, amelyet igyekeztek belső megfelelésbe hozni a leggyorsabb Holddal. És ezzel a Nap a Szaturnusz képében egy ellen-Napot kapott. Így lett a Szaturnusz az ismeretlen, sötét birodalom küszöbének, a

végtelennek tűnő sötétségbe, a félelem felé vezető út kísérője." (Tick: Szaturnusz archetípusa) Nem véletlen, hogy annak idején Arthur C. Clark a 2001 Űrodüsszeia című művében először Szaturnuszt tette meg 'Ellen-Napnak', mint Lucifer. A filmben azonban már a Jupiter lett az ‘Ellen-Nap’, ahol a monolitot is megtalálták, s későbbi regényekben is a filmet teszi meg hivatkozási alapnak. Ennek az elképzelésnek ugyanakkor van némi tudományos alapja. A Jupiter-típusú bolygók (gázóriások) ugyanis „…több energiát sugároznak ki, mint amennyit a Naptól kapnak, így valamilyen belsõ energiatermeléssel kell rendelkezzenek. Középpontjában valószínûleg szilárd kõzetmag található, melyet folyékony burok vesz körül…” (Nyerges Gyula: Csillagászati lexikon)

Szaturnusz és holdjai

Szaturnusz kísérői is hasonló szellemben kapták nevüket. Elsősorban görög eredetű mítoszok köszönnek ránk vissza neveikben, de megtalálható köztük gall, norvég és inuit is.

„A Szaturnusz holdjai egy részének a neve a görög-római mitológiából való. Három különleges pályainklinációval rendelkező csoport neve Gall, Inuit és Norvég eredetű. A retrográd holdak nevei Norvég óriások nevei. (Kivéve a Phoebe, mivel ezt a holdat régebben fedezték fel.)

A 36° inklinációval rendelkező holdak a Gall óriások neveit viselik, míg a 48° inklinációjú holdak az Inuit óriások és szellemekről kapták a nevüket.” (Gothard Amatőrcsillagászati Egyesület honlapja: A Naprendszer mitológiája: Szaturnusz)

Itt mindet nem sorolom fel csupán kiragadok egy-két jellemző példát.

Rhea (or Cybele),

after a marble, 1888.

Rhea volt Kronosz testvére, s apjuk (Uranusz) letaszítása után felesége is. Kronosz félt attól a jóslattól, melyet anyja, a Földanya (Gaia) mondott neki, miszerint egyik fia fogja letaszítani trónjáról, így megszületett gyermekeit azonnal felfalta. Rhea ezt nem tűrte, s legkisebb fiát Zeuszt sötét éjszaka szülte meg Árkádiában, Lükaion hegyén „…ahol élőlény soha nem vet árnyékot. A gyermeket megfürösztötte a Néda folyóban, aztán odaadta Földanyának, aki elvitte Kréta szigetére, Lüktoszba, és elrejtette az Égei-dombon lévő Diké-barlangban. Rábízta Melisszeusz leányaira, Adraszteia és Ió kőrisnimfákra, valamint Amaltheia kecskenimfára, hogy neveljék fel…” (Graves, 49)Rhea eközben Zeusz helyett egy bepólyált követ nyeletett le férjével.

Rhea később segített Zeusznak abban, hogy Kronosz pohárnoka legyen, aki ily módon mérget csempészhetett atyja italába.

Továbbá oly jeles mitológiai alakok találhatóak Szaturnusz kísérői között, mint azok a titánok, kik részt vettek a háborúban (titanomakhia) Zeusz ellen. Ilyen volt Titan,  Hyperion, Mimas, Iapetus, Iapetus fia Ephimétusz és Ephimétusz fiai Prométheusz és Atlasz, aki a háborúban az óriásokat vezette. Zeusz Atlasszal példát statuált, s mivel ő volt a legerősebb sajátjai közül, azt a büntetést kapta, hogy az idők végezetéig tartania kell az égboltot. Prométeusz ezzel szemben nem a háború miatt bűnhődött, hanem mert ellopta az embereknek a tűzet… Zeusz vele is példát statuált.

Boris Vallejo: Atlas (1988)

Theodoor Rombouts (1597-1637) - Prometheus

Római mellszobor Janusról a legrégibb, legszentebb és legjelentőségesebb

római istenről. (Vatikán Múzeum)

Ezen felül titaniszok is képviseltetik magukat Thétisz tengeri nimfa, aki Akhilleusz anyja, Telesto és Calypso.Továbbá egyéb mítikus lények: például Pán, ki az említett háborúban szörnyű ordításával halálra rémítette az ellent; Pandora, ki az első asszony volt a földön, "...akit Zeusz Prométheusz tűzlopását megbüntetendő küldött az emberek közé, hogy sodorja bajba és kísértésbe az emberiséget. Pandorától semmiféle ajándékot nem volt szabad elfogadni. Pandora megtévesztette Prométheusz testvérét és kinyitotta az istenektől kapott szelencét, amelybe az emberi bűnöket és gondokat zárták, így a betegségek és a bajok szétszéledtek a Földön. Csak a remény maradt benn, mivel Pandora lecsapta az edény fedelét. Ekként az emberiség a jobb jövőnek még a reményét is elvesztette." (Varga Zoltán: A Naprendszer bemutatása)

Heléné, a legendás spártai - később trójai - királynő; Dioné, Aphrodité anyja; Phoebe, Héliosz lánya. Mellettük jelen van még Janus is, ki a „…római mitológiában az átjárások (iani) és kapuk (ianuae), így a be- és kijárás, a kezdet és vég védőszelleme. Hozzá imádkoztak a rómaiak minden fontos tettük előtt. Az ősidőkben az istenek apjának is őt tartották. Róla kapta nevét január hónap. A janusarcú megnevezést gyakran használják a kettősségre, a kétszínűségre.” (Wikipédia: Ianus)

Jupiter az asztrológiai jegyével

JUPITER„Jupiter (a görögöknél Zeusz), a római mitológia szerint az istenek legnagyobbja, az ég királya s a természet kormányzója. Fegyvere a villám, s ezért nevezték Mennydörgő Jupiternek (Jupiter tonnans) is; tiszteletére Augustus császár Rómában templomot építtetett.” (Plinius, 190.)

Asztrológiai jegye a görög Z betűből ered, mely Zeuszra utal (Varga Zoltán: A Naprendszer bemutatása), azonban érdekes a hasonlóság Szaturnusz és Jupiter jelei között, mintha egymáséinak fordítottjai lennének. Máshol viszont úgy gondolják, hogy ez a jel fegyverét, a villámot jelképezi. (Wikipédia: Jupiter)

Az alkímia hagyománya szerint az ő jelével illetik a cinket is. (L. Menyhért, 141)

Ahogy az istenek közt is övé a legnagyobb hatalom, ekképp az ő nevét viseli a Naprendszer legnagyobb bolygója is. „Messze a fagyos és merev természetű Saturnus csillag alatt húzódik a Jupiter pályája, amely gyorsabban mozog, és 12 év alatt tesz meg egy kört… a forró Mars és a hideg Saturnus közötti térben keringő Jupitert e két csillag mérsékeli és teszi egészségessé.” (Plinius, 60.)Mindez meg is határozza személyiségét, mellyel a történelem felruházta.

Jupiter (http://asztronostra.hupont.hu/47/i-

jupiter-az-oroszlanban)Népi elnevezése: Magyarok Csillaga (Várhegyi Péter: Népi csillagneveink csillagászati objektumok szerint). Vénusz fénye után övé a legfényesebb pont az éjszakai égen.

„A bolygókat fényük, színük és mozgásuk alapján különböztették meg, és ezek szerint tulajdonítottak nekik saját, többnyire emberi tulajdonságokat. Minthogy a bolygók az elérhetetlen, égi világban léteztek, érthetően emberfeletti, isteni lényeknek tartották őket, amelyek (akik) a rájuk ruházott tulajdonságaikat a Földre, az emberekre sugározták. A szemmel érzékelhető sajátosságaik folytán a Merkúr a istenek gyors lábú hírnöke lett. A tagadhatatlanul vonzó megjelenésű, igen fényes Vénuszt gyönyörű istennőnek látták. A vöröses színű Mars a vérre emlékeztette a régieket, ezért hadistennek tartották. A méltóságteljes lassúsággal járó, nagyfényű Jupiter lett a főisten, európai klasszikus tájakon Zeusz vagy Juppiter (Jupiter, Jovis) néven...” (Ponori Thewrewk Aurél: Jupiter a bolygókirály)Jupiter, akárcsak Odin a skandináv mitológiában, Mindennek Atyjaként volt jelen az antik világban. Egy olyan személyiség típust képvisel, mely a sikeres férfiak sajátja.

Zeus di Otricoli (Róma, Vatican)

Jung fogalmaival élve, Jupitert az atya archetípusának tudjuk megfeleltetni, maradéktalanul. Hiszen ő a törvény és a rend, az ő haragjából támadnak a viharok és csendesül el a szél. „Az apa jár-kel a többi férfival, tárgyal, vadászik, vándorútra kél, háborút visel, szabadjára ereszti rosszkedvét, mint valami égiháborút, láthatatlan gondolatoktól ösztökélve, mint valami hirtelen szélvihar megváltoztatja a körülményeket. Ő a harc és a fegyver, ő az oka minden változásnak…” (Jung, 1999. 47-48)

Albrecht Dürer- Melankólia. Rézmetszet, 1514

Mint ahogy már több előadásomban is kifejtettem, a melankolikus vérmérsékletet Szaturnusszal társították. A reneszánsz korában a melankolikus embereket egyenesen Szaturnusz gyermekeinek tartották. A mitológia szerint pedig csak Zeusz volt képes legyőzni atyját.

Dürer viszont némileg átértelmezte Szaturnusz melankóliáját, s új kontextusba helyezte. Dürer a melankolikus embert angyalként ábrázolta „…mint aki az ég és föld között van, Szaturnusz jellegzetes jelképével – és egyúttal a halál és szerencse szimbólumával – a golyóval. Itt a világ dolgain merengő és a végső kérdéseket feszegető melankóliát jelenítette meg, ki csak remélheti a szebb és jobb jövőt, amit a kutya jelképez. Szaturnusz mellett Jupiter is jelen van a képen…” (Székely, 52-53.)

Albrecht Dürer: Melankólia – részlet

Varásznégyszög (Mensura Iovis)

A „jupiteri varázsnégyszög (Mensula Iovis), amelynek számai minden irányból összeadva ugyanazt az eredményt [itt 34] adják… képes megszüntetni a melankóliát…” (Földényi, 107.) vagy megnemesíti azt. A bűvösnégyzet ennélfogva az értelmet szimbolizálja, ami Jupiter egyik legerősebb erénye. Nem véletlen hívják ezt a bűvösnégyzetet, jupiteri varázsnégyszögnek (Mensula Iovis), vagy Jupiter pecsétjének (Sigillum Iovis).

Jupiter testesíti meg mindazt, amivel igazán érvényesülni lehet ebben a patriarchális társadalomban. Mindent megtesz annak érdekében, hogy hatalmát kiépítse, s megszilárdítsa. Fő motivációja a tekintély és hatalom, aminek eléréséért nem retten vissza a kockázat vállalástól sem. Mindenre van rálátása Olimposz magasáról, nem hiába egyik szimbóluma a sas.

Az ő szava a törvény, s hideg logikával méri fel szövetségeseit és ellenfeleit. Saját magán kívül nem tisztel semmit és senkit. Miért is tisztelne, ha ő az istenek ura, a leg tiszteletre méltóbb? Az „…égi birodalom a tudatosságot jelképezi, ahol az irányítás, az értelem és mindenek előtt az akarat igencsak nagyra értékelt tulajdonság.” (Shinoda, 61.) És ennek a kérlelhetetlen logikának a jelképe a bűvösnégyzet, Jupiter pecsétje.

 Alfredo Benavidez Bedoya: El Tablero de Júpiter. La

Melancolía. 2014.

Alfredo Benavidez Bedoya: El Tablero de Júpiter. La

Melancolía. 2014.„A sikert hozó mágikus ábrák közül az egyik az un. Jupiter talizmán, vagy Jupiter pecsét. Az okkultizmus hívői a lent olvasható módon azonosítják a bűvös négyzetet és a talizmánt." Sigillum Iovis, azaz Jupiter pecsétje, amulettje.Albrecht Dürer egyik leghíresebb, a Melankólia I című rézmetszetén látható ez a bűvös négyzet. Henricus Cornelius Agrippa von Nettesheim Titkos bölcselet című munkájában írja le a hét – asztrológiai – bolygó (3- Szaturnusz, 4- Jupiter, 5- Mars, 6- Nap, 7- Vénusz, 8- Merkúr, 9- Hold) és a mágikus négyzetek kapcsolatát. A bolygók száma határozza meg az adott négyzet oldalának nagyságát; ez a Jupiter-négyzet esetében 4x4=16, vagyis 16 szám kerül beírásra és ezek összege – átlósan, függőlegesen, vízszintesen, körbe, sarkosan, csoportosítva – adja az állandó 34-es számot. A számokat egy bizonyos logika alapján kell elhelyezni, hogy a „kívánt” 34-es szám előjöjjön. Az így elkészített amulettek a viselőjét meggyógyították, vagy a más, kapcsolódó bolygó tulajdonságai hatottak rá.„ (Zsigó Zsolt: Dürer és a bűvös négyzet)

2010. Űrodüsszeia című film jelenete

(Az orosz Leonov és az amerikai Discovery éppen elhagyják a Luciferré alakuló Jupitert)

Mint láthattuk, gazdag mitológiája van Jupiternek az antik hagyományok révén. Azonban nem csupán ebből áll Jupiter mítosza, hiszen az idők során ettől független történetek, legendák és mítoszok ragadtak erre a fenséges égitestre.

Leggazdagabb forrásunk e modernebb mitológia megismeréséhez egyértelműen a tudományos fantasztikus művekből táplálkozik. E mítoszok keverik a mítikus elemeket a legmodernebb tudományos felfedezésekkel, ezért nehéz különbséget tennünk e két terület között – az írók célja is főként ez.

Sokáig hitték, hogy van értelem a Földön kívül – kezdetben istenek, majd isten, s legvégül egyszerűen csak idegen értelemként -, s ez a XX. században markánsan jelen van. Gondoljunk csak Arthur C. Clark Űrodüsszeiájára, ahol értelmes idegenek – kik megalkották az embereket is – egy második Nappá alakították a Jupitert, vagy Herceg Ferencre, aki a Cserebőrűek című novellájában a Jupiteren élő értelmes lényekről, kik megfigyelik az emberek (cserebőrűek – a ruhák végett hívtak így minket) mindennapjait.

IóJupiter holdjait elsősorban Jupiter/ Zeusz számtalan szeretőjéről nevezték el. Így a Galilei-holdak mindegyikével folytatott viszonyt.„…E különféle regék Zeus szerelmi kalandjairól nem a görög nép azon felfogásából származtak, mintha legfőbb istenét érzéki, kicsapongó lénynek képzelte volna; hanem részint az egyes törzsek különböző, s csak később egyesített hitregéin, részint azon körülményen alapulnak, hogy a görög szellem minden alkotást a nemzés alakjában képzelt...” (Csiky, 21.)Azonban a görög Zeus vérmérséklete eltért a római Jupiterétől. Igaz, hogy „…Idővel a görög Zeusszal azonosították, így lett a hivatalos mitológiában Saturnus és Ops fia. Ráruházták görög párjának összes dévaj kalandját, holott Jupiter eredetileg igen szigorú és méltóságteljes isten volt, ezt tükrözte a tiszteletéhez fűződő, igen részletesen kidolgozott állami kultusz is.” (Tótfalusi, 125.)

Ió is tehát Zeusz egyik szeretője volt, kit felhő (Aranyeső) formájában csábított el. Héra azonban megtudta, így hogy védje Zeusz a szeretőjét Héra haragjától tehénné változtatta. A csel egy ideig be is vált s Héra nem találta Iót sehol.

Antonio Correggio: Ió és Zeusz (1531.

vagy 1532.)

Minderre később Héra rájött, s elkérte Zeusztól az üszőt. Zeusz a kérést nem tagadhatta meg, így odaadta neki Iót tehén alakjában. Ezek után Ió Héráé lett, s ő megbízta a százszemű Argoszt hogy vigyázzon a tehénre. Apja hatására Hermész csellel megölte Argoszt, s Iót szabadon engedte. Mikor ez Héra tudomására jutott egy böglyöt küldött a tehén után, hogy mindig gyötörje. (A népek úgy tartják, hogy emiatt kínozzák a teheneket a böglyök.) Később Prométheusz tanácsára Egyiptomba menekült, ahol Zeusz visszaváltoztatta emberi alakjába. „…A tengerpartot, ahol átrohan, Ióniának fogják elnevezni róla, azt a tengerszorost pedig, ahol Európából Ázsiába kel át, Boszporosznak, azaz Tehén-gázlónak…” (Wikipédia: Ió)

Io, mint tehén és Hermész amint kiszabadítja Argosz fogságából; Athéni vörös alakos váza C5th B.C., Kunsthistoriche Museum,

Vienna

EuropeA mítosz szerint Európét Zeusz fehér bika alakjában csábította el. Rábírta a szépséges föníciai királylányt, hogy másszon fel a hátára, majd vele együtt Zeusz – bika alakban vagy álcában – átúszott vele Krétára. Ott három gyermeket szült Zeusznak: Mínoszt, Rhadamantüszt és Szarpédónt. Később Kréta király feleségül vette Europét, s utód híján a három gyermeket sajátjaként nevelte.

A monda szerint az európai kontinens róla kapta a nevét. Máshol pedig úgy tartják, hogy Zeusz a kapcsolatuk emlékére alkotta meg a Bika csillagképet.

Noel Nicolas Coypel: Europé elrablása (részlet) 1726

Europa-rejtély (2013) című film plakátja

Mint már korábban is felvázoltam a bolygók és holdak mítosza jóval túlnyúlik a mitológia, okkult tudományok, alkímia és a tudományos fantasztikum határain. Europa is egy kiváló példa erre.

Europa-rejtély (2013) című film részleteEbben a filmben abból az alaptézisből indulnak ki, hogy az élet alap feltétele a víz, s az Europát jég borítja. Ebből azt a következtetést vonták le – szigorúan elméleti síkon – hogy lehet rajta élet. Ez azonban amíg bizonyítást nem nyer, csupán fikció, elmélet. A film, ami viszont ezzel foglalkozik már egyfajta mítoszt teremt. De tényt, hogy nem először nyúlnak ehhez a témához. Már Arthur C. Clark is e köré szőtte a 2010 Űrodüsszeia és a 2061 Űrodüsszeia történetét.

Kallisztó„A Kallisztó a görög mitológiából kapta a nevét, amelyet Simon Marius javasolt nem sokkal a hold felfedezése után. A Galilei-holdak neveit csak a 20. század közepén véglegesítették. A korai csillagászati irodalomban a Callistot egyszerűen csak Jupiter IV-ként jelölték (vagyis a Jupiter negyedik holdja).” (Wikipédia: Kallisztó -hold)

Kallisztó Artemisz egyik szűz kísérője volt. Mikor Zeusz szemet vetett rá, csak Artemisz alakjában – álcában – tudta elcsábítani Kallisztót. Mikor ezt megtudta Artemisz – mivel terhes lett, nehéz volt titkolnia – kitiltotta szent erdejéből. Artemisz erdejében még védve volt Héra féltékeny haragjától, de a kitiltást követően Héra kitöltötte rajta bosszúját, s medvévé változtatta. A gyermeket, akit megszült, Arkaszt, Hermész elvitte és biztonságba helyezte.

Jupiter és Kallisztó (François

Boucher festménye, 1769)

Kallisztó elfeledte külsejét, s oda akart rohanni fiához, hogy megölelje, de az ifjú a közeledő medvében veszélyt látott, így ráemelte az íját. Zeusz az utolsó pillanatban avatkozott közbe, megmentve Kallisztó életét, s az égbe emelte. A görögök szerint ezért van a Nagy Medve csillagkép, s fia is követte őt, mint Kis Medve – Arkasz ugyanis medvét jelent.

A Nagy Medve csillagképUrsa Maior

Callisto et son Arcas mués en astres (Métamorphose Lyon 1557) - Bernard Salomon

Mikor az ifjú Arkasz egyszer az erdőben sétált, összefutott anyjával, ki még ekkor is medve alakba volt zárva.

Ganümédész

Peter Paul Rubens - The Abduction of Ganymede (1612)

„A felfedezőnek Galileo Galileit tartják, aki 1610. január 7-én dokumentálta létezését. A nevét Simon Marius javasolta, amelyet a 20. században véglegesítettek.

Vízöntő csillagkép

Korábban Jupiter III-ként emlegették (a Jupiter harmadik holdja).” (Wikipédia: Ganümédész)Az antik hagyomány szerint Trósz király fia volt, aki Trója névadója is volt egyben. Ganümédész egyszer Ida hegyén legeltette a nyáját, mikor Zeusz megpillantotta a szépséges ifjút és belészeretett. Sas álcában magával ragadta, s pohárnokává tette Ganümédészt, így folyamatosan mellette lehetett. De félve Héra haragjától később az égbe emelte, s belőle lett a Vízöntő csillagkép.

Leonardo Da Vinci: Léda és a

hattyú (Galleria degli Uffizi, Florence)

A Galilei holdak mellett Jupiter számos más kísérővel is rendelkezik. Mind valamilyen kapcsolatban állnak a görög főistennel, hiszen sokan a szeretői voltak, mint például Léda, kit hattyú alakban csábított el; Thebe, kinek Zeusztól Aigyiptosz nevű gyermeke született; Himalia, aki három fiúval ajándékozta meg a főistent; Lysithea, más néven Szelemé, Dionüszosz anyja, ki arra kérte Zeuszt, hogy teljes pompájában mutatkozzon meg előtte (a látványt nem élte túl); Metisz Zeusz első felesége, ki még segített neki legyőzni atyját, Kronoszt; Eurydome, a három Grácia anyja; Themisto és Kalyke. Nem soroltam fel minden szeretőjét, kikről holdat neveztek el, csupán érzékeltetni akartam, hogy milyen sokan is vannak. Ez a csoport a legkiterjedtebb. Emellett vannak egyéb holdak, kik Zeusz életéhez kapcsolódnak, de nem szeretői voltak, hanem nevelői és leányai. Ilyenek voltak: Amalthea, a nősténykecske, aki tejével táplálta a gyermek Zeuszt; Adrastea, aki Kréta szigetén felnevelte; Zeusz lányai a gráciák (Kale, Hegemone és Pasithee); a múzsák (Helike, Kallichore, Arche, Thelixione, Eukelade, Mneme és Aoede); hórák, kik szintén a főisten lányai (Carpo, Sponde, Orthosie és Euporie); Kore, kit inkább Perszephonéként ismerünk, s Zeusz lánya; Herse, azaz Szelemé. Ugyanakkor vannak olyan holdjai is Jupiternek, kik nem kapcsolódnak szorosan őhozzá például: Ananke, ő a sors és a végzet istennője, Moirák anyja, s felette Zeusznak sincs hatalma.

MARSKövetkező állomásunk a Vörös Bolygó, melyet a római hadistenről, Marsról neveztek el. Magyar vonatkozásban színe végett nevezték még: Vérszemű Csillagnak, Vérrel Versengőnek és Hadakozó Csillagnak is. (Várhegyi Péter: Népi csillagneveink csillagászati objektumok szerint) A planéta régóta foglalkoztatta az emberek képzeletét, s a mai napig rejtélyek sokasága veszi körül.

Mars (Forrás: HVG.hu)

A római mitológiában Mars, Jupiter és Junó fia, a Hadak Ura. Későbbiekben azonosították Árésszel, s így megkapta görög társának sok történetét. „A thrákiai Árész a harc kedvéért szereti a harcot. Nővére, Erisz, pletykálkodással és féltékenység szításával igyekszik egyre újabb alkalmat teremteni a háborúskodásnak. Akárcsak ő, Árész sem pártfogolja jobban egyik várost vagy pártot, mint a másikat: hol az egyik, hol a másik oldalon harcol, ahogy éppen kedve tartja; magát a gyilkolást és rombolást élvezi. Társai, a halhatatlanistenek, Zeusztól és Hérától kezdve, valamennyien gyűlölik…” (Graves, 100.)

Mars az asztrológiai jegyével

A legférfiasabb istenségek egyike, kit – Árésszel való azonosítása révén – főként az erőszak és a harc éltet. Ezzel szinte tökéletes ellentéte atyjának Jupiternek, kit a hideg logika irányít. Nem meglepő tehát ha asztrológiai jegye is ehhez köthető: egy pajzs mögé támasztott lándzsa. Későbbiekben a biológiában is felhasználták Mars jelét, mellyel a hímnemű egyedeket jelölték. Máshol viszont úgy vélik, hogy a Kos csillagképből származtatható a jele. Az alkímiában a vas felel meg neki.

Sokan azonban éles különbséget tesznek Árész és Mars között.„Az Árész archetípus, mint maga az isten is, szenvedélyes és intenzív reakcióiról ismerszik meg. Egy érzelmi impulzus Árészból azonnali

reakciót vált ki. Ez az archetípus nagyon hirtelen, és arra hajlamosítja a férfit (vagy nőt), hogy érzelmeivel és testével kimondottan jó kapcsolata legyen…” (Shinoda, 223.) Árészt elsősorban az érzelmei irányítják legyen az szerelem, düh, vágy vagy büszkeség. Minden ami érzéki ugyanakkor férfias, hozzá is kapcsolható. Értelmét érzelmei elhomályosítják, s sokszor le is győzik emiatt.Mars azonban teljesen más. „Az Árész férfi is képes a változásra és fejlődésre a küzdelem-kedvelő görög hadistenhez, Árészhoz hasonlóan, aki az idő múlásával és egy másik kultúra hatására fejlődésen ment keresztül és a közösség védelmezőjeként ismert római Mars istenné formálódott…” (Shinoda, 248.) Árésszal ellentétben Marsnak volt felesége, Neria.

Botticelli: Venus és Mars

Árész viszonyt folytatott testvére, Héphaisztosz feleségével, Aphroditéval. Ennek következtében Marsnak is viszonya lett Vénusszal. A görög hagyomány szerint mindkét istenség nagyon érzelmes volt, nem csoda, hogy így össze is hozták őket. Aphrodité, mint a szerelem istennője nem az értelméről volt híres, akárcsak Árész. Mindkettőjüket inkább az érzelmeik irányították, semmint értelmük. Viszonyuk is ebből fakadhatott.

Mars és Vénusz foglyul ejtése

 Luca Giordano 1670Akademie der Bildenden Künste, Gemäldegalerie

Vienna

A történet szerint mikor már sokadjára elcsábította Árész (Mars) Aphroditét (Vénuszt), Héphaisztosz (Vulcanus) cselt eszelt ki. Készített egy eltéphetetlen hálót, s terve az volt, hogy a bujálkodó szerelmesekre dobja azt. A terve sikerült is, s fogságba esett a szerelmeskedő pár. Ekkor Héphaisztosz szólt a többi istennek, hogy tekintsék meg a pórul járt szerelmeseket, ezzel nyilvánosan megszégyenítve őket. Az istenek jót nevettek a Kovács isten furfangján, s örültek, hogy láthatják őket e kínos helyzetben.

Ennek ellenére a szerelmeseket nem tántorította el e nyilvános megszégyenítés, s Aphrodité öt gyermeket nemzett Árésznek: Phobost, Deimost, Erószt, Anterószt és Harmóniát.

Capitoliumi farkas (Romulus és Remus)

Mars eredetileg természet istenség volt, ki védte a nyájakat és a termést a természeti csapások ellen. Róla kapta a római év első hónapja a március a nevét (Martius). Ő volt a rómaiak egyik legősibb és legfontosabb istene (Mamers, Mavors) mielőtt beléoltották Árész tulajdonságait és történeteit. (Tótfalusi, 155.)

A görög történetek mellett azonban Marsnak vannak külön történetei is, ami ősibb eredetet támaszt alá.A római hagyomány szerint ugyanis Mars és Rhea Silvia gyermekei Romulus és Remus, a rómaiak alapítói. Marsban tehát a római nép ősatyjukat tisztelték. A legenda szerint Rhea Silvia apja Numitor Alba királya hallott egy jóslatot, miszerint lánya gyermekei (Romulus és Remus) fogják megdönteni hatalmát. Azért, hogy ez ne történjen meg, lányát egy Veszta-kolostorba záratta. Azonban megtetszett a leány Marsnak, s mikor vízért ment a folyó partjára, álmában teherbe ejtette. A magára maradt ikreket egy farkas és egy harkály nevelte fel (Mars szent állatai). (Forrás: Wikipédia: Mars isten)

A Capitoliumi farkas éppen ezt a történetet örökítette meg. „… A szobor stílusa alapján a i. e. 5. században keletkezhetett Közép-Itáliában, esetleg Etruriában, a szobornál alkalmazott öntéstechnológia azonban középkori… A szobor alatt látható két gyermekalak (Romulus és Remus) eredetileg nem tartozott a szoborhoz, csupán a reneszánsz korban készült (Antonio del Pollaiolo műve), ekkor helyezték a farkas alá őket, utalva a Róma alapításáról szóló mondára. A szoborról több másolat készült, amelyeket a világ számos városában felállítottak…” (Wikipédia: Capitoliumi farkas)

Vanolffen: Mars God of War (2011)

„…October idusán nagy versenyfutással ünnepelték.— Neki volt szentelve a Marsmezö (Camptis Martius), hol Augustus császár hires templomot emelttiszteletére. Minden hadjárat elején áldozatot mutattak be Marsnak s a hadvezér esdőleg ég felé emelte Mars pajzsát, melyet Numa Pompilius az égből kapott volt. A katonák hite szerint Mars látatlanul mindig seregeik előtt haladt a háborúban, s innen nyerte Gradivus nevét. A hadi zsákmány egy részét tiszteletére szentelték… A hatalmas, katonás alakot még ma is marczonának (martialis) nevezik…” (Csiky, 32-33.)

Tehát, míg Árészt a görögök nem igazán szerették erőszakossága miatt, addig Marsot a rómaiak igencsak tisztelték. Egyrészt, mint ősatyjukat, másrészt védelmezőjükként. Annak ellenére, hogy Árész és Mars egymás megfelelői, sok különbség figyelhető meg kettejük között.

„A 19. század végén született egy elképzelés, hogy a Marson civilizáció létezhet. Az elképzelés egy félrefordítás eredménye. Giovanni Virginio Schiaparelli 1877-ben egyik megfigyelése során felfedezett bizonyos összefüggő szerkezeteket a Mars felszínén, amik hálózatot alkottak.  Elnevezte ezeket canali-nak, ami olaszul channels-et jelent, de helytelenül canals-ra lett lefordítva. Míg az utóbbi kifejezés mindenképp egy mesterséges csatornarendszerre utal, az előbbi természetes képződmény is lehet. Ezért terjedt el az az elképzelés, hogy a Marson intelligens életformák léteznek.Percival Lowell, amerikai asztronómus különösen sok időt töltött ennek a bebizonyításával. Később, szintén egy olasz csillagász, Vicenzo Cerulli megállapította, hogy azok a hírhedt csatornák nem mások, mint optikai csalódások, mily ironikus.” (Faolan: Mars)

Népszava 1921. szeptember 22. (http://nepszava.hu/cikk/1033939-uzent-a-

mars)

Földes Attila szerkesztése a marsi nagy vulkánok

elhelyezkedéséről (Olympus Mons, Arsia Mons, Pavonis

Mons, Ascraeus Mons)

Mint már korábban is említettem, nem csak az ókorban jelentek meg mítoszok ezekkel az égi objektumokkal kapcsolatban. Mivel a keresztény vallás már nem kínált mindenre megoldást, s erre a tudomány is képtelen volt és képtelen a mai napig, így új modern mítoszok is születtek. Közülük az egyik az intelligens földönkívüli lényekben való hit lett, melynek logikája éppoly kikezdhetetlen, mint Isten létezésének magyarázata. A fejlettebb földönkívüli nép gondolata már az 1940-es évek óta a köztudatban van. Jung foglalkozott a témával közel tíz éven keresztül, s csak annak pszichológiai hátterét tudta feltárni. Egyértelműen állást foglalni nem tudott a témában, mivel ő maga nem látott UFO-t, s így kételyei támadtak, viszont azt elismerte, hogy valamit láttak.

Az UFO jelenség későbbiekben olyan szervező erővé vált, amivel szinte mindent meg lehetett magyarázni – gondolok itt Eric von Däniken elméletére; a marsi arcra és piramisokra. Az UFO-k kezdenek a régi istenek szerepkörében megjelenni, mivel meglehetősen ki vagyunk szolgáltatva hatalmuknak, az égből szálltan alá, s valódi szándékukat nem ismerjük. „Az ufó… könnyen felfogható és elhihető, mint újabb fizikai csoda.” (Jung, 1993, 32.)

Földes Attila teljes hálós szerkesztése a marsi vulkánok

elhelyezkedése alapján

Sokan úgy vélik, hogy ősi isteneink, kiket eleink tiszteltek, magasan fejlett földönkívüli lények voltak. Így magyarázzák emberfeletti hatalmukat. Erre számos példa van, amit különféle tudományos fantasztikus művek örökítettek meg. Azonban van az irodalomnak egy olyan szeglete is, mely szinte mérnöki precizitással bizonyítja ezeket az elméleteket. Példálózhatnék Eric von Däniken megmagyarázhatatlannak tűnő kérdésfelvetéseivel, de én inkább egy hazai képviselőt mutatnék be, minek elmélete oly tisztán logikus, hogy az kétségbeejtő lehet a szkeptikusok számára. Ő Földes Attila.Elmélete szerint igenis létezett egy értelmes faj a Földön kívül, s a Marson hagytak nekünk egy kozmikus üzenetet.

Hogy milyen nyelven íródott ez a kozmikus üzenet? A tudományos szemléletet alapul véve nem meglepő, hogy a matematikát és geometriát határozza meg e nyelvként. Hordozói pedig nem mások, mint a Mars hatalmas hegyei, ami szerinte teljességgel mesterséges alkotás. Itt sok párhuzamot von a földi piramisokkal, s bemutatja, hogy mennyire ellenállnak az időnek. A feltételezés akár logikus is lenne, ha abból indulunk ki, hogy létezik egy fejlettebb idegen faj, ki kapcsolatot szeretne felvenni velünk. Az egész elméletet csak ezen az alapvetésen tudjuk egyrészt elfogadni, másrészt cáfolni. Ahogy egy régi tanárom szokta mondani: ‘Saját rendszerén belül igenis jó!’ Mint minden mítosznál és tudományos elméletnél egy konkrét előfeltevésből (axiómából) kell kiindulni, s utána maga a mítosz vagy elmélet logikailag kikezdhetetlenné tehető.

Deimosz, Aresz, Phobosz;

padlómozaik Villa at Orbe-Bosceaz,

Orbe, Switzerland 

Mars holdjaiA Vörös Bolygónak két holdja van, melyek az egyenlítője fölött keringenek. A két kísérő Árész két vérengző fiáról kapta a nevét: Phobosz és Deimosz. Az antik mitológiában fiai mindig elkísérik Árészt a harcba.

Phobosz, Árész és Aphrodité fia, nevének jelentése ‘félelem’. Az ő nevéből származik a ‘fóbia’ azaz a beteges félelem szavunk. Római megfelelője Timor.

A hold maga is nyújt egy kis alapot a mítoszképződésre, ugyanis léteznek olyan felvételek, melyek megmagyarázhatatlannak tűnnek.

Egyes kutatók szerint tömege nem akkora, mint amire méretéből következtetni lehetett. Sokan úgy vélik, hogy szerkezete vagy porózus vagy üreges. Ez természetesen kiváló alapot nyújtott egy olyan elméletnek is, mely szerint ez az objektum nem természetes, hanem mesterséges. (Tiboru: Rövidposzt 2.0: Phobosz-összeesküvés)

Efrain Palermo: Phobos-i monolit

(http://www.enterprisemission.com/Phobos2.html)

Ennél sokkal érdekesebb viszont az, hogy egy ismeretlen jellegű objektumot véltek felfedezni a holdon. Az árnyék alapján feltételezik, hogy egy monolit áll a hold felszínén, mely feltűnően szabályos. Sokak úgy vélik, hogy ez bizonyíték egy értelmes földönkívüli jelenlétre. További érdekesség, hogy a szovjetek foglalkoztak leginkább a Phobos-szal, s mindegyik szondájuk, melyet a kicsiny holdra irányítottak valamiféle meghibásodás miatt megszakadt a kapcsolat. A Fobosz II. azonban még leállása előtti 3. másodpercében egy olyan árnyékot rögzített, melyre nincs magyarázat. (Bövebben: Tiboru: Rövidposzt 2.0: Phobosz-összeesküvés)

Fobosz II. utolsó felvétele egy árnyékról a Marson

Deimos, vörösalakos vázaDeimos a God of War című számítógépes játékból

Deimos, Árész másik fia, kivel mindig harcba vonult. Római megfelelője Fuga volt. Deimos testesítette meg a rettenetet.

„A Mars mindkét holdját Asaph Hall amerikai csillagász, az Egyesült Államok Tengerészeti Obszervatóriumának (United States Naval Observatory) kutatója fedezte fel 1877. augusztus 12-én…” (Wikipédia: Deimos-hold)

VÉNUSZE kísérőnket az ember szabad szemmel is láthatja, így igen sok névvel illették. „A kalauzcsillagok közé tartozik, hiszen segítette az embereket utazásaik során a tájékozódásban. Emiatt nagyon kedvelt volt és szívesen adtak különféle hangzatos neveket neki, külön a reggel látható és külön az esti Vénusz számára, mint például a Hajnalcsillag és Esti csillag nevet, amelyből keletkezett a jól ismert Esthajnalcsillag elnevezése. A régi görögök a kettőt még két külön égitestnek hitték, Heszperosz (napnyugati) és Foszforosz (fényhozó) néven ismerték…” (Wikipédia: Vénusz: bolygó)

A Vénusz felszíne – amilyennek a radar látja

A görögöknél, mint látjuk két külön névvel is illették ezt az égi testet, s egyiknek sincs köze közvetlenül a szerelem istennőjéhez, Aphroditéhoz. A következőkben ismertetem, hogy ki is volt voltaképpen Heszperosz és Foszforosz (Phosporos), s honnan ismerhetjük őket a görög mitológiából.

A Vénusz a növekvő Hold mellett

Heszperosz avagy Hajnalcsillag lánya volt Heszperisz, aki a Heszperiszek (Aiglé, Errütheia és Heszperia) anyja. Atlasszal együttvéve a három lány gondozta az Aranyalmákat, amit Héra kapott nászajándékba Gaiától. Egy történet szerint Héraklész tizenkettedik munkája éppen az volt, hogy három ilyen almát szerezzen… (Tótfalusi, 106.)

Phószphorosz is a Vénusz bolygó istensége, mint Esthajnalcsillag. „Asztraiosz és Éósz fia; Philónisz nimfától született Kéüsz nevű gyermeke. Mint hajnali csillagot

gyakran az Éószphorosz, esti csillagként pedig Heszperosz névvel illették. Latin megfelelője Lucifer (mindkét név jelentése ‘fényhozó’). A könnyen égő foszfor nevű elemnek ő a névadója…” (Tótfalusi, 209.)

Mindezek mellett a magyar néphit is igen sok névvel emlegette ezt az ékes csillagot. Mikor estefelé látták, hívták őt: Alkonycsillagnak, Álomhozó csillagnak, Esteli csillagnak, Vacsoracsillagnak, Szarvaslegeltetőnek és Vadak csillagának. Mikor pedig pirkadatkor látták, volt ő: Hajnal Hírmondója, Virradó csillag, Hajnalcsillag, Pitymalló csillag, Reggeli csillag és Pásztorserkentő. Ezeken kívül mély oly névvel is illették, mint Szerelemcsillag, Beteggyógyító és Pásztorcsillag. (Várhegyi Péter: Népi csillagneveink csillagászati objektumok szerint)