Paul Cézanne – A kártyajátékosok, 1895

Furcsa, hogy a magyar kártya lapjaira svájci alakokat festenek, pláne ha tudjuk, Svájcban csak hírből ismerik ezt a paklit.

A korai 15. században kialakult német kártya színeit (piros, zöld, makk és tök) vette át a magyar kártya.

Jánoska Antal „kártyatörténész” derítette ki, hogy az 1830-as években készült az első olyan kártya, amely a Tell-történet figuráit ábrázolta. Schneider József pesti műhelyének a cenzúra nem engedte volna magyar szabadsághősök szerepeltetését. A kártyafestő így a messzi Svájc németellenes szabadságharcosairól készítette metszeteit.

Ezek a kártyák Friedrich Schiller Tell Vilmosának szereplőit jelenítik meg:

a makk felső a főhős maga,

a piros felső Gessler Henrik,

a zöld felső Rudenz Ulrich,

a tök felső Stüszi vadász – a drámában még csősz –,

a makk alsó (baka) Harras Rudolf,

a piros alsó Kuoni pásztor,

a zöld alsó Fürst Walter,

a tök alsó Reding Itell.

Az ászok a négy évszak allegóriái.

A Tell-kártya a 1848-as szabadságharcot megelőző időben jelent meg, amikor Európa-szerte forradalmi mozgalmak érlelődtek.

Az alsó és felső lapok alakjait a pesti kártyafestő Schiller 1804-ben írt, „Tell Vilmos” című drámájából vette, amelyet nálunk már 1827-ben Kolozsvárott színpadon is előadtak.

Egy német szerző drámájában szereplő alakok ábrázolását a Habsburg adminisztráció nem kifogásolhatta.

A VIII-IX. lapok a Tell Vilmos-történetet mesélik:

piros VIII:Tell Vilmos csónakban evezve kel át a folyón,

tök IX:Geszler kalapja a rúdon, amely előtt Tell nem volt

hajlandó bókolni.

A kártyaképen Tell Vilmos búcsúzik családjától. Ott van felesége meg fia, akinek a fejéről kell majd lelőnie az almát.

Schneidert nyilván inspirálta a dráma alapgondolata, a Habsburgok elleni küzdelem, amelyben Svájcnak is része volt. A műből nyolc alakot választott ki, hat lap a szabadsághős Tell Vilmost és társait, két lap a zsarnok helytartót, Gesslert és csatlósát ábrázolja. A király és az ász lapok rajza nem eredeti elgondolás. Lovas királyok már 16. századbeli kártyákon is előfordultak, a négy évszakot allegorizáló ász lapokra pedig szintén van példa Unger Mátyás győri kártyafestő körülbelül 1800-ból származó csomagjában.

A készítő neve a makk VII lapon van feltüntetve: „Zu finden bei Joseph Schneider in Pesth.” Az előállítás dátuma egyik lapon sem szerepel, Schneider működési idejét azonban ismerjük. A pesti polgárságot 1820-ban nyerte el, neve az 1842. évi pesti címtárakban megtalálható. A Kiskereszt utca (a mai VII. kerületi Kazinczy utca 55.) 520. szám alatt volt a műhelye.

Schneider kártyalapjainak stílusa a biedermeier művészeti irányt követi, amely a 19. század első felében divatos volt hazánkban. A lapok hátoldala vörös márványerezésű. Ilyen reverzeket főleg a 19. század első felében készítettek. A felhasznált karton jellemzői az ez időszakban készített kártyák kartonjával azonosak. Mindezek az adatok arra utalnak, hogy a Schneider-kártya megjelenésének ideje a 19. század első felére, közelebbről az 1830-as évekre tehető.

Schneider a 36 lapos – VI-osokkal kiegészített - kártyákat rézbe metszette, s a fekete levonatokat részben sablonnal, részben kézzel festette. A piros, skarlátvörös, kék és barna színeket sablonnal vitte a 94 x 56 milliméter nagyságú lapokra, míg az arcot, a kezet és a ruházat apró díszeit kézzel festette rózsaszín, sárga, illetve halványzöld színekkel. A feliratok német nyelvűek - abban az időben még nem volt az ország hivatalos nyelve a magyar.

A Schneider-kártya gondolati tartalmánál fogva népszerű volt, mert emlékeztetett arra, hogy az ország nem szabad a Habsburgok alatt, míg a svájciak már századokkal előbb kiűzték őket. Valószínű, hogy az 1848-as szabadságharc leverése után elkobozták, mert semmi nyoma nem maradt ebből az időből sem múzeumokban, sem a szakirodalomban. Ma már nem állapítható meg, hogyan került ki Angliába, de feltehető, hogy 1849-es emigránsok útján. Azt sem lehet tudni, hogyan került egyik kártyafestőtől a másikig, mert 1855 körül a pesti Giergl János már készített ilyen kártyát, majd ezt követően Schill és Tempel, Zsíros István, Giergl István és mások.

Piatnik Nándor és Fiai JátékkártyagyárBudapest, Csengery utca 11. 1896-1903 - Budapest, Rottenbiller utca 17. 1903-1949

A bécsi Piatnik cég 1865 körül kezdte gyártani a kártyát, de átrajzolt formában. Az alakok azonossága, testtartása, öltözékének stílusa, az évszakokat allegorizáló ász lapok azonos kompozíciója kétségtelenül jelzi, hogy Schneider lapjait vették mintául.

A monarchiában monopolhelyzetet élvező Piatnik gyár kártyái gyorsan terjedtek Ausztriában, Magyarországon, Szlovéniában, Horvátországban, Csehszlovákiában, de elterjedt még Dél-Tirolban is.

Az I. világháború után a monarchia széthullott, de a Tell-kártya megmaradt, s tovább gyártották hazánkban, valamint Ausztriában és Csehszlovákiában is. A II. világháború végéig több változat előfordult.

Amikor a Piatnik cég a második világháború után Ausztrián kívüli vállalatait elvesztette, s azok önálló gyárakká alakultak, a magyar Játékkártyagyár, mint a budapesti leányvállalat utóda „magyar kártya” néven gyártja tovább a kártyákat. A bécsi Ferdinand Piatnik & Söhne cég „Doppeldeutsche Schnapskarten” elnevezéssel; Piatnik prágai vállalatának utóda, az O.T. K. (Obchodni Tyskarny P. N. Kolin) pedig feliratok nélkül, „Dvouhlavé Hraci Karty” néven adja ki a kártyát.

A több mint másfél évszázados múltú kártyának az ad egyedülálló jellegzetességet, hogy az általánosan használt és folyamatosan gyártott hagyományos kártyák közül az egyedüli, amely a lapjain levő képek témáját irodalmi műből meríti.

A magyar kártyával játszott játékok közül a legismertebbek az ulti, a snapszer vagy 66, a 21, a ferbli, a felsős, a zsírozás, tartli, és a lórum.

A kocsmát 1987-ben nyitotta meg Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok kenus. Először Szent Jupát volt a neve, a kenusok védőszentje után, később változott Wichmann kocsmájára.

A Magyar Talon Alapítvány és a Pató Pál Párt 1996-ban emléktáblát helyezett el a régi műhely helyén működő Wichmann-kocsma falán, azóta mindig december 29-én – a magyar kártya napján – délután három és négy között itt gyülekeznek a kártyások, megkoszorúzzák a táblát, majd bevonulnak a kocsmába, hogy a „nemzeti öntudatot élesztgetve kézről kézre” adják a lapokat.

Magyar kártya napja December 29., 15 óra Budapest VII., Kazinczy u. 55.

Képek és szöveg: Irodalmi pakli Kelen Károly Népszabadság 2009. december 23.http://nol.hu/lap/tv/20091223-irodalmi_pakli http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_k%C3%A1rtya

Zene: Guillaume Wilhelm Rossini - Tell Vilmos nyitány(A Bécsi filharmonikusokat Herbert von Karajan vezényli)

Összeállította: Kapitán József