Kozma Szilárd:

Az apa szakrális szerepe és Szaturnuszi funkciója

„A zavaros misztika éppen annyira tévút –sőt: szélsőséges estekben még veszélyesebb út is lehet -, mint szemellenzős materializmus útja.”

Prológus.

Az anyját ért halálos sors-figyelmeztetés (A „Nagy Fénylénnyel” való találkozás és annak a belső figyelmeztetése, egy szívinfarktus következtében átélt halálon túli állapot közben.) és az anyja mellett átélt kudarcok, lelki és szellemi válságok után, 1OO8 év Oroszlán havában, a feleségemnek kezdett a valóságra újból rányílni a szeme. Ő ugyanis, az USA-beli, pszicho-misztikus Csodakurzus tanainak hatására, valamint az édesanyja által kilenc éven át kifejtett szívós pszichikai aknamunkája hatására, 2OO8 február végén, elhagyta a négy gyermekes családunkat. A valóság-érzékelési képességét lassan - lassan vissza nyerő feleségemmel, a válóperünk utolsó heteiben folytatott békés beszélgetéseink alkalmával, sikerült megértetnem, hogy komoly spirituális indoklása van annak, hogy a szellemi világgal – Az Istennel! - való kapcsolattartás kódexére: a mózesi kőtáblákra vésett tízparancsolatban, csak három „szabályzati pontot” találunk a teremtő és megváltó Istenhez való viszonyulásról, de hetet az embernek az emberrel szembeni erkölcsi magatartásáról. A komoly asztrológusi diplomával rendelkező, és négy gyermekünket otthonszülő eleségemnek egy családbontáshoz vezető személyi és öntudati válságra, mindannyiunkat kétségbe ejtő szellemi és lelki krízisre volt szüksége ahhoz, hogy meggyőződhessen arról, hogy nem véletlen az, hogy, a „Ne gyilkolj!” mellett, az azzal egyenértékű intésként jelenik meg a mózesi kőtáblákon az is, hogy a „Ne lopj”, a „Ne hazudj”, „Ne tégy hamis tanúságot”, és A mások feleségét (férjét) ne kívánd (És tovább: magadat se kívántasd másokkal férjként, vagy feleségként…)! A családunk szétbomlásának a rém- látványára volt szükségem nekem is ahhoz, hogy felfedezzem az édesanyja által erkölcsileg félre nevelt feleségemnek ezt a felszínen korábban nem látható, de a mélytudattalanjába vésett hibás spirituális képzetvilágát, és megértetnem vele azt, hogy a Ne hazudj (Ne másíts, ne ferdíts és ne csúsztass információt.) és ne tégy hamis tanúságot (Ne rágalmazz és ne ferdítsd a valóságot), spirituális szempontból, ugyanolyan súllyal bír, mint az, hogy „Ne gyilkolj!”. És, hogy ez nem csak azért van így, mert annak, aki a többi, személyes és egyetemes megváltást szolgáló szabályt megszegi, menthetetlenül gyilkolni is kell, ha nem tettben, akkor szóban és képzeletben, hanem, azért is egyenértékűek ezek az intések, mert a valóság mágikus természete miatt, a valósághamisító személyre és annak az utódai sorsára, vészterhes visszahatásai lehetnek a valósághamisításnak. Ezért, azok sorsa, akik önszántukból hamisított valóságelemek között élnek, sőt: tudatos cselekvően hozzá is járulnak a hamísításhoz, hosszú távon menthetetlenül csődbe fog kerülni, az életük valamely lényeges területén, még akkor is, ha kívülről ez nem látszik, és hajlamosak vagyunk irigylésre méltóknak tartani a kívülről „rendkívül” sikeresnek látszó személyeket.

E megértésnek a következtében, közvetlenül az utolsó tárgyalás előtt a feleségem, nem csak, hogy visszavonta a saját váláskeresetét és felmondott a drága pénzen megfogadott

ügyvédeknek, és persze, visszavonta az én váláskeresetemre írt, engem sötéten vádló hangvételű bosszú-válaszát is, hanem a tárgyaláson azt nyilatkozta a bírónőnek, hogy ő nem akar tőlem elválni és a Kozma családnevét is szeretné megtartani. Ez annak is volt köszönhető, hogy ebben a feleségem számára új, de akkoriban, még nem teljes meggyőződésével vallott, és nem minden esetben gyakorolt – Főként a férjekkel és élettársakkal szembeni gerinctelen viselkedésre és ellenszenves gondolkozásra őt rászoktató édesanyjával szembeni viszonyulásában, és az édesanyja személyével kapcsolatosan bátortalanul és határozatlanul gyakorolt. - erkölcsi alapállásában, lehetségessé vált annak a lehetőségéről is tárgyalni, hogy a családot újra egyesítsük, mihelyt a feleségem eléggé felkészültnek találja magát erre, illetve, miután mind az édesanyja zavaros és a pillanatban számára előnyősnek (nyerhetőnek) tűnő lehetőségek szerint változó erkölcsi magatartásával szembeni alapállását, mind a velem szembeni pozitív élettársi viszonyulását sikerül, szilárd meggyőződésen alapuló, határozott és egyértelmű erkölcsi alapokra helyeznie. Ez ugyanis elengedhetetlen feltétele annak, hogy elsősorban a gyermekeinket ne tegyük ki a jövőben egy újabb családbontás traumájának. Másfél hónappal a válóper utolsó tárgyalása után, még mielőtt a számomra kedvező és a fentiek alapján, az ő hibájából kimondott bírói végzést kézhez kaptuk volna, a felségem vissza költözött az ő kizárólagos gyámsága alá helyezett két kisebb lányunkkal a családi otthonunkba.

Az itt közölt eszmei feltárás viszont, nem arról szól, hogy miként jutott el a feleségem arra a következtetésre, hogy nem kell hagynia magát a misztikus csodakurzusok által, valamint a boldogsága megszerzése érdekében őt, már a házasságunk elejétől a családja szétszakítására bíztató, misztikus kurzusokra járó és misztikus tanokat olvasó anyja által befolyásolni. Hanem arról, hogy tényleges spirituális szempontok alapján – és nem szentimentális, vagy zagyva misztikus elméletek szerint! - miért is bír ugyanakkora fontossággal az, hogy a gyermekek mindkét szülő mellett növekedve, apai nevelést is kaphassanak, mint az, hogy az édesanyjuk viselhesse a gondjukat. Meg vagyok győződve ugyanis arról, hogy ennek a spirituális ténynek – és úgymond égi követelménynek! – a minél több házasságban élő személy általi, racionális megértése és tudatosítása, rengeteg házastársi és családi viszonyt fog megmenteni a fölösleges konfliktusoktól, a fizikai – nem csak pszichikai! – betegségeket okozó veszekedéstől és nehezteléstől, egymást tulajdonképpen (A szívük mélyén) szerető nőket és férfiakat (anyákat és apákat) az egymás gyötrésétől, egymásnak és családjaiknak a tönkretételétől, gyermekeik lelkivilágának és jövőképének és sors-idéző mágikus életképzeletének, a zavarossá és bizonytalanná tételétől.

Sőt: még arról is meg vagyok győződve, hogy ezek a feltárásaim, nem csak a már családban élő, és a mienkhez hasonló krízisekben vergődő, vagy mindössze a krízis előszelét érző, az előtt álló férjeknek és feleségeknek fognak segíteni abban, hogy a drámai élet- és sorshelyzetüket meghaladják, és a mindannyiuk számára fájdalmakat és talán soha be nem gyógyuló lelki sérülésekkel járó, családjaik szétbomlását megelőzzék, hanem elsősorban a család- és otthonalapítás előtt álló jelenlegi és jövőbeni fiatal nők és férfiak számára nyújthat olyan elhanyagolhatatlanul megfontolni való, lényeges szempontokat, amelyeket egyetlen más tudomány sem volt képes eddig a felszínre hozni, de amely új ismeretek és szempontok segítségével, jogosan bízhatnak abban, hogy nem

azért fognak hozza az életük legfontosabb feladata megvalósításába, hogy néhány év múlva – És ami még rosszabb: a szeretett jövendő gyermekeik szülőiként – legyen amit szétbontani, és ami miatt keseregni, megbetegedni.

Az olvasó ugyanakkor arra is fel kell legyen készülve, és azt is figyelembe kell vegye, hogy a köztudatban levő spirituális információkat és eddigi metafizikai elképzeléseket messze meghaladó felfedezéseket tartalmazó írásomban, részben terjedelmi okok miatt, részben a kutatás tárgya miatt, nem térhettem ki a házastársi válások során ugyancsak hátrányba került nők (Anyák) helyzetéből megvizsgálni és feltárni a gyermeknevelés spirituális vetületét. A gyámság megállapítási és törvénykezési szokásrend ugyanis, nem a gyermekeknek az anyák gyámsága alá helyezését kezeli feltűnően előnytelenül, hanem az apák gyámsága alá helyezését. Ezért, azok számára, akik nem olvasták előzetesen a többi asztrológiai – metafizikai munkásságomról (A Lilith metafizikai értelmezése, Az anyai ági karmikus programok, stb.) szóló írásaimat, úgy tűnhet az elején, minthogyha egy, a férfiúi hiuságában és önértékelésében megbántott személy próbálná metafizikai szintre emelni az általa igazságtalannak érzett, hallgatólagos gyermek elhelyezési törvénykezési szokásokat. Illetve, hogy az egyoldalú bíráskodást látván, az így elszenvedett sérelmeit akarja metafizikai szintre emelni. De, amennyiben az olvasó félre teszi ezeket a kezdeti benyomásait, és tovább olvas, kiderül egyrészt, hogy ez nem így van, hiszen metafizikus asztrológusként a szerző még akkor is a sorsjelenségek mélyen, a láthatatlan világban megbúvó végső okokat keresi még a saját lelki benyomásaira érzéseire is. Másrészt az is kiderül, hogy olyan, eddig feltáratlan, de kézenfekvő életigazságokról olvashat itt az olvasó, amelyek nagy mértékben rávilágítanak a civilizációban élő személyek elidegenedése és elmagányosodása és számtalan pszichés betegsége olyan – tényleges – okaira, amely okok eddig senkinek (Sem a pszichológusoknak, sem a teológusoknak, sem a keleti, vagy a nyugati misztikus tanítómestereknek!), még csak eszébe sem jutottak.

Meg kell nyugtatnom tehát az olvasót, hogy a feleségemnek a lassú, de pozitív pálfordulása következtében, az igazság szelleme, a román gyámsági törvényeknek a férfiakkal szembeni, abszolút negatív alkalmazási szokásainak a körülményei ellenére is, érvényesült az én esetemben és végül nem lettem hátrányos megkülönbözetésben részesült fél, mivel négy gyermekünk közül a bíróság kettőt az én gyámságom alá helyezett és kettőt a feleségem gondnoksága alá, és ezért nem sétődöttségböl írtam az alábbiakat. Másrészt, asztrológusként soha, és egyáltalán nem vezéreltethetem magam a munkámban (És az írásaimban), sem a személyes érzéseimmel, sem az ösztöneimmel, vagyis, nem lehetek sem nő-párti, sem férfi-párti. Nem az érzéseim, vagy, Isten-őrízz, a nemi elvakultságom miatt vizsgálom tehát a kérdést tudatosan „egyoldalúan” (Az apaság oldaláról), hanem azért mert arról az apai oldalról, ahonnan én vizsgálom, tudomásom szerint az elvált szülők gyermekeinek a nevelése és spirituális fejlődése kérdését még senki nem vizsgálta előttem, hanem mindig csakis a női (anyai) oldalról. És még csak azért sem vállaltam ezt az egyoldalúságot, mert ez által, a tradicionális témakezelés vastag egyensúly-eltolódását helyre szerettem volna állítani, hanem azért, mert ez, az „egyoldalúnak” látszó vizsgálat olyan látókör-nyitó és látókör tágító felfedezéséhez vezetett, amely felfedezés egyenértékű a Kybalion asztrológiai és alkímiai vizsgálatával, valamint az ott leírt hét egyetemes törvénynek a tízre való kikerekítésével (A másik

három Egyetemes Törvény leírásával), vagy a Lilith metafizikai értelmének a felfedezésével, vagy az anyai ági örökletes sors-programok felfedezésével.

*******************************************************

Hiába hogy, az Európai Unió nyugati részében más szelek fújnak, mert Kelet Európában még mindig az, a mindenki által normálisnak vélt primitív törvényalkalmazási szokás áll, hogy házastársi válások alkalmával, az esetek 90 százalékában, az anyának ítélik oda a gyermekeket. Az itt érvényesülő trend szerint, a szociális hivatalok és igazságügyi intézmények alkalmazottjai, egyaránt úgy képzelik, hogy jól teszik azt, hogy, amennyiben nem orvosilag bizonyítottan őrült, veszélyes közbűnöző, visszahozhatatlanul kábítószeres, alkoholista, vészesen nemi beteg az édesanya, akkor, hiába, hogy ő hagyja el a családot, vagy valamilyen más módon bomlasztja szét azt, mert az esetek 9O százalékában, akkor is az ő gyámsága alá "ajánlják" a szociális hivatalok, és neki ítélik a bírók a gyermekeket, ha egyértelműen ők okolhatóak a család széteséséért. Akkor is így járnak el tehát a bírók, ha az anya hagyja el a családot és ez által a gyermekeket is, de az azt kéri, hogy az új „bejelentett lakcímére” és az ő gyámsága alá helyezzék a gyermekeket! Ezért ezt, az apai szerepről és funkcióról, az apasághoz, mint rendkívülien összetett spirituális állapothoz való viszonyulásról szóló, naplószerű írást, elsősorban az asztrológusi lelkiismeretem felszólítására kezdtem el írni, mintegy választ keresve arra a kérdésre – és végül megtalálva! –, hogy az apai minőség funkcióját és rendeltetését illetően, nem-e végzem rosszul az asztrológusi munkámat és a magánéleti feladataimat? Írom tehát mindezt, az ide vonatkozó, általános, mondhatni társadalmi - közösségi spirituális közöny és figyelmetlenség által okozott mulasztások pótlására és betöltésére, mivel rájöttem arra, hogy engem is messze ható felelősség (És mulasztás!) terhel azokkal a férfiakkal, jövendő, vagy máris státuszban levő apákkal szemben, akiket - amennyiben ilyen jellegűnek találtam a horoszkópjukat -, arra buzdítottam, hogy alapítsanak családot és nemzenek gyermekeket.

Miután 2008 február végén a feleségem, az édesanyja bíztatására és meghívására, elhagyta a családunkat és nem akart oda visszatérni, a helyzet hivatalosítása érdekében indított peres eljárás során, kénytelen voltam rájönni arra, hogy fent leírt törvényalkalmazási szokásrend miatt, a nálam – a család régi és stabil otthonában! - maradt két nagyobbik lányunkat is elveszíthetem. Ekkor, a sorshelyzetem hatásaként, az a lelkiismeret furdalást okozó probléma merült fel asztrológusi és metafizikusi válaszadásra kényszerítő erőként bennem, hogy amennyiben nem veszem figyelembe ezt az objektív tényállást, a legközönségesebb módon becsapom azokat a férfiakat, akik asztrológiai feltárással egybekötött sorsjavítási, sors-rendezési tanácsadás céljából kérik a segítségemet és, amennyiben a horoszkópjuk tükrében ezt jónak látom, családalapításra és gyermekvállalásra buzdítom őket.

Szóval, amikor rájöttem arra, hogy még arra sincsenek tekintettel a romániai (Csíkszeredai) szociális szervek és a törvényalkalmazók, hogy a legtöbb olyan esetben - Akárcsak a mienkben is. -, amikor az anya hagyja el a családot, olyan helyre és olyan körülmények közé költözik, amelyek egyáltalán nem szolgálhatják a gyermekek ép és egészséges lelki és szellemi fejlődését – jelen esetben, az iszákos és kemény-dohányos

férjével és azok közös kisfiával együtt élő, ugyancsak keménydohányos édesanyja két szobás lakásába, majd a gutaütés-veszélyes, két száz atmoszférás vérnyomásos nagymamájához - megkérdeztem magamtól, hogy miként javasolhatok én asztrológusként, a tipikusan Rák és Hold-karmás, illetve Bak és Szaturnusz-karmás férfiaknak családalapítást és gyermekvállalást? Milyen erkölcsi alapon ajánlhatok én ezek tudomásában ilyet, amikor jól tudom, hogy a feleségük karma-feldolgozási képtelensége következtében, - a Lilith, és az azt szolgáló anyósaik „munkálkodása” következtében -, bármikor megtörténhet velük is az, ami velem megtörtént? Nevezetesen az, hogy miközben egy hosszú távú életcélt egy majdnem teljes életutat épít a családra és köt a családhoz egy férfi, és az én tanácsomra például, a lehető legintenzívebben beleéli magát az apai szerepkörbe, vagyis, szeretve a gyermekeit, gondozza és tanítja azokat az életben való helytállásra éveken át, aközben a feleségnek egyszer csak elege lesz a házasságból, vagy szerelmes lessz egy más férfiba, és, a szabad választás liberális logikája szellemében, nem csak, hogy elhagyja őt, de könnyűszerrel magának ítéltetheti és elviheti a gyermekeket az anyai nagymamához, vagy akár a másik férfihez is! És így, egyszer csak arra ébred az apa, hogy az általa éveken át, az anyáéhoz hasonló figyelemmel és odaadással, de főként az anyai gondozáson túli előrelátó – szaturnuszi! - szellemben gondozott és nevelt gyermekeit, más személy, vagy személyek nevelik, és persze, teljesen másképpen, mint ahogyan azt ő helyesnek tartja! Tehát, a hivatalos válás megtörténése után, a férfi által is az anyához hasonlóan szeretett és éppen annyira féltett gyermekeket, attól fogva, hogy a felesége őt elhagyta, teljesen másképpen fogják nevelni, mint ahogyan azt ő jónak látná!

Ismétlem: mindezt, hogy a gyermekeket megfossza a folytonos és figyelő apai neveléstől, ma a legnagyobb természetességgel teheti meg egy nő, amennyiben nem AIDSZ-es, nem közveszélyesen őrült, nem profi szajha, vagy visszahozhatatlan alkoholista – kábítószeres, mivel az általános koncepció az, hogy az apával szemben, csak és csakis ő képes helyesen gondozni és nevelni a gyermekeket! Sőt: az általánosan egyoldalú koncepció az, hogy amennyiben a férfi hagyja el a családot, akkor csakis arról lehet szó, hogy a felelőtlen és léha ember, mindössze az alantas szenvedélyeinek hódolva, un. férfias felelőtlenségből tette. Amennyiben viszont a nő hagyja el a családot, mindenki egészen biztosra veszi, hogy a férfi követett el vele szemben alattomban, olyan szörnyű és elviselhetetlen dolgokat, amelyek miatt a szegény nőnek nem maradt más lehetősége, mint elmenekülni, még a gyermekei elhagyása árán is. Illetve: nem maradt más hátra szegénynek, mint a törvényes válást kérni és arra kényszeríteni a zsarnoki, vagy más negatív tulajdonsággal rendelkező, zsarnok és felelőtlen férfit, hogy hagyja el a közös otthont és a családot.

Miért kellene tehát, ilyen apa-ellenes gyakorlati és erkölcs-ítéleti körülmények között, és ilyen apa-ellenes szellemi konjunktúrában, a Rák, vagy a Bak karmával rendelkező fiúk, fiatalemberek, és érett férfiak rám hallgassanak, amikor metafizikai tudatosság híján, illetve annak az elsekélyedése esetén, mint az én feleségemnél, a legnagyobb szerelemből is az lehet, hogy idővel felválthatja azt egy másik szerelem? Vagy elhomályosítja és elmulasztja azt, a feleségnek a házasságkötéskor „elhagyott” anyjához fűződő, újonnan felébredt infantilis ragaszkodása és ezzel az „asszonynak” az ártatlan és gondtalan gyermekkorba való visszavágyása? Vagy és valamint, a „más, megértőbb,

gyengédebb és kedvesebb férfi mellett bizonyára boldogabb életnek” a naiv képzete, vagy az emancipált, világi önmegvalósítás vágya? (A családelhagyást követő, családzüllesztési akciói során, azzal aratott világi sikereket a feleségem, hogy azt hirdette mindenütt: azért kellett elválnunk, mert ő dolgozni akart, én meg nem engedtem. - Mindegy, hogy ez így abszolút hazugság volt, mivel, amíg itthon volt, addig ez egyáltalán fel sem merült, hiszen arról volt szó, hogy, amint lejárt a Réka után kapott GYES - állami segély, azonnal kiváltja az asztrológusi engedélyét, amihez több éve már, hogy meg van a tanügy minisztériumi pecséttel is ellátott diplomája, mert mindenki meg volt hatódva ettől a nagy női önmegvalósítási ügytől! És minden szakképzett szociális hivatalnok és a bírónő is, természetesnek tartották akkor azt, hogy mind a négy gyermek hozzá kell kerüljön, még, a gyermekek számára teljesen előnytelen körülmények között is, amikor ő reggeltől estig dolgozik egy irodában. A volt feleségem munkaideje gyakorlatilag reggel 8 -tól este fél hatig tart, de majdnem rendszeresen este hétig, sőt: még hét utánig is bent kell maradnia! Egyszerűen kétségbeejtő az, hogy a jogi, vagy pszichológusi diplomával is rendelkező közhivatalnokok számára, a „természetes” az, hogy hivatalosan és törvényesen mind a négy gyermek annak a szülőnek a „közvetlen” gondozásába kerüljön törvényesen, amely szülő, tulajdonképpen és gyakorlatban nem is lehet együtt a gyermekeivel a hétnek öt napján, és mindezt csak azért, mert ő az anyjuk és nem az apjuk! Még egyszer mondom, mivel komoly kérdésről van szó: mindezt annak ellenére végzik így, hogy pontosan az önmegvalósítást szolgáló, egész napját betöltő munkaideje miatt, a munkába járó anya, a hét öt napján, egyáltalán nem is foglalkozhat a gyermekeivel! Hiszen, abban a számukra megmaradó egy és fél, ritkán: három órában, amíg velük együtt lehet, a legsürgősebb gyakorlati dolgokat –etetés, mosdatás, esti mesélés és lefektetés -, esetleg ha el lehet intézni. Világos tehát, hogy a négy gyermek gondozása mellett, azok erkölcsi nevelésről, egyáltalán még csak nem is lehet szó ilyen körülmények között. És, az olyan férfi nemű személyek, akik a munkájukat az otthonukban végezhetik, mint régen a gazda-emberek, és eközben szeretnének a gyermekeikkel együtt lenni és azokkal időnként alaposabban foglalkozni, mint én is pl., de akiktől ez ostoba szokásrend alapján, könnyűszerrel elvetetik a gyermekeiket a volt feleségeik a hivatalok és a bíróságok segítségével, az egészség-károsító dühöngésen, vagy a szervezet-mérgező sors-neheztelésen kívül, semmit nem tehetnek. Nem tehetnek semmit, a lehetséges kifosztott apai állapota ellen, amely állapot egy férfinak sem jut eszébe a házasságkötéskor. De, amint az asztrológusi gyakorlatom során ez a döbbenetes tény feltárul előttem: a nők már a házasságkötés előtt arról társalognak képzeletben a magzatként még meg sem fogant jövendő gyermekükkel, hogy nem baj az, ha apukának „el kellett menni, mi úgy is jól meg vagyunk ketten együtt”? Eddig csak azt a variánst ismertük, amikor "a gonosz és felelőtlen" férfi elhagyja a családot. Most kiderült, hogy az emancipációnak köszönhetően, a hölgyek spirituális ideavilágban ez teljesen másképp néz ma ki. Vagyis úgy, hogy a nők, legalább is a tudattalan képzeletviláguk szintjén, úgy lépnek be a házasságba, hogy a férfit majd előbb utóbb kituszkolják onnan, miután a „az ő gyermekük” megszületik. Ugyanakkor, nem hiszem, hogy a gyakori eset lenne a joggyakorlatban, amikor a „családelhagyó” apa, magával viheti a gyermekeit... – Hiszen még a helytálló apáktól is, a távozó feleségek, a szemellenzős hivatalnokok és bírok hathatós segítségével, probléma mentesen, elvihetik azokat.

Ebből a perspektívából tehát, - mármint, hogy az ember hírtelen, nem csak hogy élettárs nélkül, de gyermekei nélkül is maradhat, a kelet európai törvényhozás szerint és a jelenlegi humanista-liberális erkölcsi konjunktúrában - a férfiak hátrányosan megkülönböztetettek, hogy ne mondjam: apai funkciójuk gyakorlási lehetőségében hivatalosan kisemmizettek! "-Tessék, mind a négy gyermeket, a férje érzelmeit nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva, azt megcsaló, és az egész családot a romokba döntő "édesanyának" oda adni." És a mi esetünkben ráadásul azért, hogy Emőke odaadhassa az általam már magzati koruktól spirituálisan gondozott és odafigyeléssel nevelt gyermekeket, az erkölcsi érzékét már az Emőke fogantatása óta elveszítő, de beteges irányítási és beavatkozási mániában szenvedő anyjának. Vagyis annak a személynek, aki magzat korukban mindenáron el akarta kapartatni őket!

Akik csak a Vibráció törvényét – más nevén: a Vonzás törvényét – ismerik, azt szokták mondani, hogy kettőn múlik a vásár. De számomra, a sokat látott és tapasztalt asztrológus számára, egyértelmű, hogy bizonyos családrombolási, illetve családelhagyási esetekben, bizony, hárman, vagy négyen is múlik a vásár! Egy, a három és a négy ellenében… Esetünkben, a feleség a férj ellenében, és a feleség szeretője, valamint a feleség anyja és a nagyanyja a férj ellenében, sőt: még az apja ugyancsak elvált élettársa is a férj ellenében! A velünk történt abszurd tragédia után, egyértelmű határozottsággal ki merem jelenteni, hogy amennyiben ez a katasztrófa, megtörtént az asztrológus feleségemmel, majdnem bármely fiatal, az önmegvalósítói képességeiben és a rokonai segítségében bízó - és azok által biztatott! – fiatal családanyával megtörténhet, az, hogy „jogos” érzelmi okokra hivatkozva, de voltaképpen teljesen irracionális okok miatt, máról holnapra, széttúrja a családját. Számtalan családszétbomlási és széteséséi esetben, ahol ilyen ellenőrizhetetlen és irracionális erők hatnak, megtaláltam a családrombolásnak azt az archaikus kor előtti, a női tudattalan érzésvilágba rögzült, irracionális gyökerét, amit négy hónapon át hiába kerestem. Meg találtam azt, a mára már teljesen funkcióját veszített pszichés őserőt, amely Emőkét és az anyját ebben a családrombolásban irányította, és amelynek ők is mindössze a tudatlan végrehajtói voltak, és maradtak. Ezért voltam türelmetlen és elégedetlen és ezért hárítottam el oly türelmetlenül és akkora vehemenciával azokat a véleményeket, amelyek mind bennem, vagyis az én lelkemben akartak kotorászni a probléma igazi oka után - és ezzel persze, hogy nem a megoldás után! -, mert éreztem, hogy kell lennie valahol egy olyan irracionális őserőnek, ami ellen és amivel szemben Emőke belülről nem lehetett metafizikus-asztrológusként sem felvértezve. Egészen biztos voltam benne ugyanis, hogy az utóbbi időben legalább is, a több általa írt tanulmány után és az általa önállóan elkészített és pozitívan visszajelzett több tucat horoszkóp után, a feleségem, nem volt egy naiv fiatalasszony. Hogy ő, ezen, az anyjával szemben érzett irracionális megfelelési kényszerén kívül, minden lehetséges téves (karmikus) "belső irányítás" és tévképzet ellen fel volt vértezve. Hogy igen is, ő jól tudott a horoszkópjából kiolvasható összes veszélyről. A közös barátnőnkkel folyatott skype dialógusokból még az is kiderült, hogy Emőke, még a benne rejlő áttételes Vízöntői késztetéseiről is, az irracionális önbolondító késztetéseiről tudott! És ezt észlelvén, abból ki is józanodott állítólag már az anyjához való leköltözése utáni negyedik vagy ötödik héten. Amiből viszont nem tudott kijózanodni hónapokon keresztül, arról nem tudhatott, mivel eddig én sem tudtam, tehát nem készíthettem fel rá, csak érezhettem, hogy egy számomra ismeretlen erőnek vagyunk az egészen az áldozatai,

amely irracionális, kényszerítő erő viszont, egyértelműen az ő, férji- és apai- lenézésben tündöklő, értelmiségi anyja által jelenik az Emőke számára meg. Egy író barátom adta meg végül s az ötletet, mondván, hogy ez az irracionális anya-lány közötti kapcsolat és a fiatal anyának az öreganya felé való "gyermekátjátszási", gyermek-odaadási ösztöne, ancesztrális természetű és a matriarchátusban kialakult szokásrendig, az őskori közösségi törvényekig nyúlik vissza. Az író barátom, ezt azon panaszomra mondta, hogy Réka és Turula akkoriban a nagyanya fennhatósága alá került, hogy ő gondozza és neveli őket, az édesanyjuk és az édesapjuk helyett, és ő rendelkezik, Emőkét bábként használva, annak a gyermekek sorsa felől. Gondolkozni kezdtem tehát a matriarchátus és a gyermekeink gyámsági állapotának az ilyetén vett sors-fordulata fölött, és rájöttem a lényegre: Emőkét és a gyermekeit korábban a saját anyjának (Az Emőke nagyanyjának) átpasszoló, ambíciós anyját is, az, az ősi ösztön mozgatta végig, hogy a gyermekeket át kell adnia a saját anyjának, vagyis a "nagy - anyának". Vagyis, a vezérnősténynek. (A szintén matriarchátusban élő, és a közösségi felelősségtudat szintjén az emberhez a legközelebb álló elefántoknál történik ez így. Ti., hogy az anyatejjel való táplálkozás megszűnése után is életben maradt elefánt-utódok további sorsa felől a vezérnőstény intézkedik. Nevezetesen arról, hogy amennyiben a csorda tagjaként megmarad a kicsiny, azt továbbra is az ő szülő anyja neveli-e, vagy valamelyik nagynéni, esetleg maga a vezérnőstény? Ennek a titkos erőnek a kényszerítő hatására utalnak, nem csak az Emőkének a családban töltött utolsó napjaiban tett furcsa kijelentései is, miszerint: "Az anyánkhoz fel kell nőni", vagy: „Nem lehet az, hogy az anyánkra ne hallgassunk, mert az anyánk, az életünk végéig az anyánk marad.". Hanem a Magdolnának a velem szembeni régi perlekedései is, erre utalnak, amelyekben az akkori megrökönyödésemre, ő legtöbbször az nagyanyai jogaira hivatkozott. Ez a, patriarchális korszak után is, az egyes nők tudattalan alvilágában még élő (Különösen a Nappal együtt álló Holddal rendelkező nők esetében), mára már teljesen afunkciónális és irracionális ösztöni törvényerő munkálkodott tehát Emőkében az utóbbi években, amit a nagyapa halálakor, az anyjának sikerült benne feléleszteni. Igaza volt tehát az egyik barátnőnknek, amikor az Emőke mentalitás-váltását és változtatásának az okát, a mindkettőjüket nevelő férfinak, a nagyapának a halálában kezdte keresni, és akkoriban még én sem igazán értettem, hogy mit is akar ezzel mondani? És persze, ő sem tudta, mert, ha tudta volna - Amennyiben tehát, ez a feltételezése metafizikailag tudatos lett volna. - nem vesznek erőt rajta is, néhány hét elteltével a primitív matriarchális ösztönök, amelyek hatására ez a gyermektelen fiatal nő, nekem el kezdett parancsolgatni, hogy adjam oda a Emőkének, illetve az Emőke anyának mind a négy gyermeket.

A patriarchális, vagy matriarchális nevelés kérdése, Emőkének egy skype-dialógusában vetődött fel, amelyben Emőke fölényesen azt írja, hogy ő misztikus-spirituális úton, tehát a képzelet erejével, ügyelt a gyermekekre, miközben azokat órákra magukra hagyta a lakásban. (Miközben tehát a nagymamáját látogatta a korházban, ahova zarándokok a Lurdes-i Szűz Máriatól szenteltvizet hoztak és neki abból föltétlenül kellett innia az édesanyja szerint, miközben a 2, 4, 6 és 9 éves gyermekeknek a felügyelet nélkül való hagyása árán is!) És mintegy lefitymálva számolt be a fent idézett barátnőnknek az én „ostoba, férfi aggodalmamról”, aki földhöz ragadt férfi logikámmal, csak racionális-pragmatikusan vagyok képes gondolkozni ebben a kérdésben és nem értem meg, hogy a magára hagyott négy kiskorú gyermekünk, tulajdonképpen biztonságban volt a lakásban,

mert ő a lelki szemeivel vigyázott rájuk, miközben a korházba ment és ott Lurdeszi szenteltvizet ivott. Én viszont, metafizikus asztrológusként azt mondom, hogy nem véletlenül van a fizikai dimenzió, nem azért hozódott létre az anyagi világ, hogy figyelmen kívül hagyjuk annak a jelzéseit és a törvényeit (Pl. a gravitációt), illetve, hogy maximális szülői felelőtlenségre és a Szaturnuszi elv messzemenő megsértésére vall az olyan (Matriarchális) teória, miszerint egészséges lenne tudatlan kisgyermekeket, misztikus fantazmagóriák alapján nevelni és gondozni! És ugyancsak magas fokú felelőtlenségre vall, az egészet letagadva (Emőke a bírósági beadványában letagadta, hogy a gyermekeket akárcsak egyszer is felügyelet nélkül hagyta volna), tenni az ártatlant, és liberális koncepciókra, és a hűtlen férfiakkal kapcsolatos általános negatív tapasztalatokra hivatkozva, elszakítani a gyermekeket attól a szülőjüktől, amelyik, sem materialista, sem misztikus szélsőségekbe nem esve, igyekszik a gondozni és nevelni is, őket a megváltás logikája szellemében. Annak misztikus fantazmagóriákat elvető logikának a szellemében tehát, amely abszolút mértékben figyelembe veszi a fizikai - biológiai tényezőket és abból következtet vissza a szellemi - spirituális tényállásokra.

Állítólag egy spirituális korszakváltás előtt áll az emberiség, és elengedhetetlen az, hogy ebben a kérdésben is ne történjen meg a korszakváltás, és ne dőljön meg ez az általam feltárt ostoba tradíció. Elengedhetetlen az, hogy ravasz politikusok és közönyös bírók, illetve, a tradicionális szokásrendre alapuló, de még a primitív korszakokban kifejlett ösztönök döntsék el a családjaink és a gyermekeink sorsát! Feltevődik tehát a kérdés, hogy a megváltás korának (Lásd Hamvas időfelosztását, miszerint előbb az archaikus - matriarchális kor szellemisége volt érvényben, majd a történelmi - patriarchális koncepciók uralkodtak, és most léptünk be a keresztény korba, amely vertikális mindkettőre és az előző korok jellegét egyesíti magában.) megfelelő gondolkozásmóddal (öntudattal) megengedett-e a párkapcsolati, vagy más nehézségektől való menekülési vágyból (az úri szeszélyből) eredő elválás? És ha mindenképpen el kell válni, megengedett-e spirituálisan az, hogy primitív patriarchális és matriarchális tradíciókra és törvénykezésre alapozva, megfosztjuk egyrészt az apát attól, hogy a tudatosan vállalt szülői (Figyelem: nem hiába nevezi az anyanyelvünk szülőnek az apát is!) felelősségeit normálisan gyakorolja? És megengedett-e az, hogy megfosszuk a gyermekeket attól, hogy spirituálisan tudatos apai gondozásban és nevelésben is részesüljenek? – Mert a legtöbb esetben, a szeretőhöz, vagy a nagyanyai státuszba került„anyukákhoz”, és nem egy esetben az öreg nagymamához menekülő anya, nem is az hajtja a „gyermekszerző” törekvésében, hogy azokat személyesen figyelve, gondozhassa és nevelhesse, hanem azért, hogy átadhassa a gyermekeit másoknak. De lehetőleg úgy valahogy, hogy ez, a gyermekinek, mint az ő kizárólagos tulajdonát képező tárgyaknak az átpasszolási a vágya, ne legyen egyértelmű, hanem ebben ő az ártatlan áldozat szerepébe tűnhessen fel.

Amennyiben spirituális tudatosságra törekvő személyek számára írunk és azért nem napilapokat, vagy magazinokat olvasó személyek számára, azt kérdezem, hogy spirituális tudatosságra törekvő személyek körében, szabad-e egy ilyen magatartást, mint az Emőkéé, mint normálist elfogadni? És hogy nem-e kellene az utódai gondozásáért és neveléséért maximális felelősséget vállalni szándékozó férfinak a családalapítás előtt

maximális garanciát kérni a szertett nőtől arra vonatkozólag, hogy amennyiben az időközben szerelmes lesz másba, vagy nem bírja a házasság és a gyermekgondozás unalmát és inkább az annál érdekesebb, napi 9 - 1O órás munkahelyi terheket választja, vagy a férjnél kíméletesebb, és őt megértőbb anyukához, nagymamához, testvérhez, nagynénihez akar elmenekülni, akkor a gyermekeket majd nem akarja belevinni ilyen ostoba, családelhagyásos játékokba, hogy ne mondjam: magát és az életét komolyan vevő emberhez méltatlan állapotokba? Vagyis, tradicionális (cigarettázó, kávézó, pálinkázó, húsevő, és persze, liberális-humanista elveket valló) nagyanyai gyámságokba és nevelésekbe? Mert azt is tudni kell, hogy a spirituálisan gondolkozó és az életét a megváltási logika szerint folyatni kívánó férfit, elsősorban nem a gyermekeihez fűződő érzelmek és érzékek vezérlik. És még akkor sem, hogyha időnként ledönti lábáról a megváltás logikájával meredeken szemben álló világi mentalitással szembeni tehetetlensége miatti keserűség és jól elsírja magát az egész család sorsával felelőtlenül játszadozó feleséghez került, hovatartozási tudatukban összezavart gyermekek sajnálatában (És bizonyára: önsajnálatában is!). Hanem, minden körülmény és igazságtalanság ellenére, a spirituális, sőt: a kauzális emberi és szellemi tudatossága. Ebből a szempontból például, amennyiben jól bele nézek a lelkem kútjának a fenekébe, azt találom végső soron, hogy a tőlem elvitt és az én személyi felelősségemtől (spirituális éberségemtől!) elvágott gyermekek sorsa és fejlődése, stb. - akiket már az enyémtől teljesen más étrend és más koncepciók és más, általam teljesen helytelenített, felnőtti példaadás szerint nevelnek (Hazug és korrupt, mivelhogy az állatokkal szemben a gyermekek kedvéért érzelgős, de az állatok húsát elfogyasztó és a gyermekeknek az őket gondozó nagymamák és dédnagymamák, nagynénik, stb. bocsánatos bűneihez szoktatásával: cigarettázás, kávézás pálinkázás, stb., a kamaszkori szeszélyeskedés és kábítószerezés előszobájába bevezető példaadással!), engem semmiben nem érdekel jobban, mint a barátaim gyermekeinek a sorsa és fejlődése. Az a gyermek ugyanis, akit tőlem az Isteni törvények szellemét megerőszakolva elvittek, már nem az enyém, a szó nemes és spirituális értelmében. Hanem, egy olyan valaki, aki miatt maximum csak aggódnom lehetséges, úgy, hogy közben semmit nem tehetek lényegében érte. Sőt: amennyiben a közvetlen apai felelősségemtől és tehetőségemtől elszakítják, esetleg egy egyszerű gazdasági nyűggé is válhat számomra „gyermekem”, ha gyermektartást kell fizetnem érte, anélkül, hogy nevelhetném, amiért meghatódtam annak idején attól, hogy engem szeret egy olyan nő, aki valamikor megjátszotta számomra azt, hogy tényleges felelősségtudattal rendelkezik.

- Mert hát végeredményben mit tehetek én egy olyan gyermekért, akit csak két hetente látok, akiről tehát nem közvetlenül gondozva - figyelve tudhatom, hogy mit eszik, hogy miként kakál, mikor és mitől vidám, mitől szomorú, mitől egészséges és mitől beteg, hanem csak az anyuka, vagy a nagymama, vagy a közös ismerősök közvetítéséből? Mit tehetek én egy olyan gyermekért, akinek én adtam nevet ugyan, de akit az én felelősség-koncepciómtól teljesen eltérően, sőt: azzal merőben ellentétesen gondoznak és nevelnek? Mire lehetek én lényegileg jó számára, miben segíthetek spirituális (morális!) lényeg szerint neki? Metafizikusként, vagyis az élet igazi célját és rendeltetését ismerő, tudatos személyként, én messzemenően elvetem az ünnepnapi, vagy vasárnapi apuka szerepkört, amit a csíkszeredai Polgármesteri hivatal Szociális pszichológusi diplomával rendelkező vezetője, rám kirótt a nyár elején, nagy kegyesen. - Ráadásul úgy, hogy ezt a szakemberi

ostobaságát még le is írta papírra, aláírta és lepecsételte és hivatalos okmányként ki is közölte! - Amitől természetesen, én ezt a vasárnapi apuka szerepet még inkább elutasítom! Ha nem lehetek rendes édesapa, akire a gyermek folyamatosan tud figyelni, és akit a gyermek tud követni, illetve, aki tudja követni és irányítani a gyermeke testi, lelki és szellemi fejlődését, akkor lényeg szerint, semmilyen apa nem lehetek. Ebből, a spirituális szempontból, a vasárnapi apa szerepénél és funkciójánál, a mostohaapa szerepe és funkciója sokkal, de sokkal értékesebb, hiszen az együtt élhet a gyermekekkel és követheti és befolyásolhatja azok fejlődését! Miközben én, ha rövid ideig is, de közvetlenül már tapasztalhattam azt is, hogy nem vagyok igazi édesapa a Réka és a Turula számára, hiszen Emőke levitte őket Csíkszentgyörgyre, ahol az édesanyjának a velem egy idős férje most számukra a férfi-modell és én hetekig nem találkozhattam a gyermekekkel! - Hogy ez rajtam is múlt volna? Ugyan kérem, nem fogok én abban sportolgatni, hogy az anyósomnak udvaroljak és könyörögjek ahhoz, hogy találkozhassak a gyermekeimmel, akiket én is etettem kicsi koruktól, akikkel pl. én valamikor éjszakáztam, mert képtelenek voltak elaludni és a mellkasomon kínlódtak az alvási képtelenségükkel órákon át. Nem fogok most udvariaskodni és szépelegni, azért hogy egy héten egyszer, vagy két héten egyszer találkozhassak a mások által nevelt gyermekeimmel... Minek? Úgy sem látom, hogy miként és mit eszik és hogy alszik és hogy játszik és főként azért, mert nincs semmi beleszólásom az élete lényeges kérdéseibe. Nevelje az, aki elvitte, és az, akihez elvitték! És ha Medárdáékat is elviszik majd, ugyanaz lesz a helyzet. Vállaljon értük felelősséget az, aki a felelősséget vállalata a családrombolásért, vagy vállalja most a gyermekeknek a tőlem való módszeres elszakításáért! Nekem teljes szülői – apai felelősség kell, nem ünnepnapi, vagy érzelmes-szórakozó felelősség! Mivel a kollektív felelősségek esetében jól láttam, hogy mire jutottunk a Kommunista korszakban. Közös lónak túrós a háta, és a nagymamákkal közös gyermek hisztériás és szeszélyes és kibírhatatlan és nekem csak az olyan gyermek kell, amelyik normális és egészséges, mint azok, akiket neveltem és akiket még nevelek a jelenben.

A gyermek nem névnapi ajándék, vagy pláne nem kölcsön-autó, amit csak úgy, időnként a magam szórakozására átvehetek, hanem egy olyan magas rendű spirituális struktúra, aminek a jövője iránt is felelős vagyok, nem csak e jeleni egészségi és hogyléti állapota szintjén. Férfiként és metafizikusként csak és csakis azt tudhatom igazából a magaménak, amiért igazából felelhetek! Hogyha a nők és a matriarchális eszmék előtt meghajló férfiak ezt másképp látják és gondolják, legyen, tegyék úgy, ahogy jónak látják, de szerintem, elsősorban felelős öntudattal rendelkező személyek kössenek csak házasságot, - és ne a magunknak házasságon kívüli, öngerjesztett extatikus szerelmek luxusát, majd az anyukához való menekülés luxusát megengedő csapongó lelkek. Szerintem tehát a gyermekeket, válás esetén azoknak kellene ítélni, akik felelősen viselkedtek a családban és a házasságban és akik személyes felelősséget képesek vállalni a gyermekekért, attól függetlenül, hogy nő-e az illető, vagy férfi. Ami nem a hűség, a felelősség és a helytállást elvét követi ebben a kérdésben, az liberális és matriarchális érzelgősség és Isten-ellenes és megváltás ellenes rablómese. Nem az általános világi koncepciók szerinti nő – férfi szerepkörök, metafizikailag nyilvánvalóan hibás megítéléséről beszélek, én nem panaszkodom a velem történtek miatt, hanem azt szeretném, ha a mi körünkben, ebben a kérdésben is kirajzolódna egy metafizikailag

tisztázott koncepció arról, hogy tulajdonképpen mi is kellene legyen a család, illetve mit kellene jelentsen a család egy magára valamit is adó, illetve az életét metafizikai szinten élni kívánó személy számára és, hogy mi az apa szerepköre és úgymond metafizikai joga a családon belül, tehát, hogy a nőnek mit kell a férfi családi tevékenységében és viszonyulási módjában, maximálisan tiszteletben tartania? Mert arról, hogy mi a nő szerepe a családban és a gyermekgondozásban, de főként a gyermeknevelésben, arról rengeteget beszélnek mindenütt, akárcsak arról, hogy milyen felelőtlenek és szívtelenek, stb. általában a családjukat egy - egy új szoknya bűvölete miatt elhagyó, „gonosz” férfiak. Illetve arról, hogy milyen lusták, figyelmetlenek, érzéketlenek és ráadásul szemtelen basák a férfiak, akik a családban semmit nem tesznek és ráadásként, elvárják, hogy a gyermekeik mellett, őket a feleségük mindenben kiszolgálja, megelégedvén azzal, az ostoba szereppel és, funkcióval, hogy ők viszik a pénzt a házba – családba, és hogy milyen kicsik és szerencsétlenek lesznek akkor, amikor ezt a zsákmányszerző szerepet az új kor lehetőségei kilövik alóluk. Én nem ezt a jól ismert, lerágott csontot akarom tovább variálni! Metafizikus asztrológusként, nem lehetek sem férfi-párti, sem nő párti, tehát nem beszélhet belőlem sem a családi mulasztásai miatt lelkiismeret furdalással telt, és az által manipulált, a meghatódott férfi, vagy a sértett primitív férfi, amiért elvették a család nevű gyermekjátékát tőle. Itt nem erről van szó, hanem arról, amit több ízben kifejtettem már, ti., hogy asztrológusként számtalan esetben kerülök olyan helyzetbe, hogy tanácsolnom kell - és nem csak fiatalembereknek, hanem kopaszodó, vagy őszülő legényeknek is azt, hogy kezdjenek el – persze: gyermekes, és persze, nem csak egykés - családban gondolkozni, ha azt akarják, hogy valami tényleges elégtételük is legyen az életükben, vagy az anyagiak szintjén tovább tudjanak lépni, vagy, hogy szakmai, esetleg művészi sikereik legyenek, stb. Ez nem egy új nóta nálam, amit azt követően kezdtem fújni, miután felfedeztem az anyai ági örökletes programokat, mert, még mielőtt Emőkét megismertem volna (És persze: Medárda megszületett volna!), adtam már ilyen tanácsokat. - Éppen a minap keresett fel az egyik volt hallgatóm, aki mostanra már, nagy gazdasági igazgatója egy jelentős cégnek, akinek a családjában az én javaslatomra született meg az első gyermek. Az a lányka, akiről tulajdonképpen a Mintát Emőke, akaratlanul levette, mivel Medárda éppen azt követően fogant meg, hogy látogatóban voltunk a Gál-ál családnál és feleségem „”megkívánta” azoknak az akkoriban egy éves, gyönyörű lánykáját. Na, most milyen erkölcsi alapon lelkesíthetek én házasságra és gyermekvállalásra ilyen esetekben (A személyi horoszkópban kiolvasható Rák karma, vagy Rák jellegű életfeladatok esetében és persze: Bak és Szaturnuszi, de főként magukat megosztani és áldozatot vállalni képtelen, mély- Oroszlán Karmával rendelkező férfiak esetében is...), amikor még engem is, nem csak, hogy elhagyott a feleségem puszta, zavaros szerelmi ábrándokhoz kötött úri szeszélyből, hanem még a négy gyermekemet is elviszi, és teheti ezt csak, és csakis azért mert, a jelen törvénykezési és szokásrend szellemében, ő ezt könnyen megteheti. És amilyen felelőtlenné és befolyásolhatóvá vált, a szerelmi boldogtalanságát az irracionális ambíciói által kompenzáló és a mi házasságunk falát már a kezdetek óta rágicsáló anyja által, a feleségem „minden áron” meg is akarja tenni ezt a stupid disznóságot, ami elsősorban, nem is velem szemben gonoszság, hanem az általam gondosan és figyelmesen nevelt és spirituálisan irányított - és ezért (MÉG!) egészséges lelkű - gyermekeinkkel szemben?

Mert itt nem csak arról van szó, kedves barátaim, hogy tíz éven át építettem gondosan és lehetőleg spirituális alapon (Már, amennyire, a dolgainkba minduntalanul az Emőke összezavarása és közvetlen, vagy közvetett befolyásolása által, az anyósom ezt lehetővé tette!) ezt a gyönyörű, négy gyermekes családot, amelyen keresztül mind Emőke, mind én spirituálisan is tovább fejlődhettünk és másoknak is, az ilyen problémáiban segíthettünk - és azt gondoltam, hogy Emőke is ezzel az alapállással egyet ért, hiszen főként erről beszéltünk ketten állandóan -, miközben most kiderült, hogy egy nagy fenéket -, hanem arról is, hogy én ezért a családért és ezekért a gyermekekért maximális felelősséget vállaltam és tápláltam tíz éven át és ebben éltem reggeltől estig, sőt: az álmatlan éjszakáimon is, és ebben akartam élni mindaddig, amíg Réka fel nem nő és mindezt egybe szőttem az asztrológusi és az írói hivatásommal, közösségi felelősség- érzetemmel! És arról, hogy rengeteget áldoztam ezekért a gyermekekért és az enyémtől messzemenően szebb jövőjükről, nem csak ábrándosan – álmodoztam, hanem azt, a gyermekek individuális jegyeire is figyelő nevelésemmel készítgettem, ahhoz, hogy most egy családromboló nagymama (Aki korábban a saját, két gyermekes családját és az akkori szerelme négy gyermekes családját rombolta szét, a férfi- és apaellenes mániájának és fékezhetetlen szexuális vágyainak engedve, vagyis, az Emőke külföldön dolgozó édesapját egy gerinctelen férfival megcsalva!) és pálinkás ötletekkel jövő dédnagymama, meg a szomszédok nevelgessék őket! Mert szó van arról, hogy a karmát, aminek két vonatkozása van: egy abszolút és egy, ami az anyai ági női ősöktől örökölt és a kettő analogikus kapcsolatban áll egymással, fel kell oldani meg kell haladni. És szó van arról, is és nem csak itt nálunk, hogy a szülő a lehető legjobbat akarja a gyermekeinek! Hát az én koncepciómban, és metafizikailag, tehát reálisan, a teremtés és az élet eredeti rendeltetése logikája szerint, az a legjobb amit adhatok a gyermekeimnek, ti., ha segítem őket meghaladni, legalább a horoszkópjaikból kiolvasható karmájukat, vagyis anyai ági örökletes programjaikat, amelyektől pl. Én annyit szenvedtem! Mert ezt nem értik a világi logikában gondolkozó nagyokosok, a nagy liberális, humanista pszichológusok és szociológusok! Ti., hogy mi a férfi szerepe a gyermeknevelésben és gondozásban! Hát az kedveseim, hogy kihúzza a gyermekeit az anyai ági örökletes programjaiknak az örvényéből, hogy azok szabadon és saját tapasztalataikból kikövetkeztetett életfilozófiájuk szerint, egészséges szellemű, a saját gyengeségeinknek és az élet nehézségeinek a leküzdésére jól felkészített autonóm személyiségként: úgymond megváltottakként élhessenek. - Mert mindenki azt kérdezi tőlem, amikor az anyai ági örökletes programokat ismertetem, hogy akkor, hát hol van az apák szerepe az egészben? Mit érnek, mitől jók az apák, azon kívül, hogy a spermát adják a gyermekekhez, és esetleg a pénzt a családhoz, vagy fizetik a gyermektartást? Hát tessék, itt van: ez az apák szerepe: A GYERMEKEK SPIRITUÁLIS, BEAVATÁÁSA, vagyis: TESTI-LELKI ÉS SZELLEMI BEAVATÁSA! Nem és nem arról van szó tehát, amit a Nobel díjaktól hasra eső nagyokosok hirdetnek, ti., hogy az apáknak a gyermekek szocializációjában van szerepe! – És, hogy ezt, a társadalomba való integrálást vasárnapi szülői szerepekben is elvégezhetik! Az apának, éppen a nevelésen keresztül lehet éppen akkora – jó, vagy rossz, ez teljesen az apa öntudatától és spirituális megvilágosodotti fokától függ! - szerepe a gyermek személyisége és felnőtti öntudata kialakulásában, mint amekkora súllyal bír az, hogy az édesanya szüli meg a gyermekeket és ez által, hogy a spirituális karmikus programoknak a nagy részét is, tőle öröklik a gyermekek. Figyelem! Nem

szellemi-intellektuális képességeket írtam, amelyek teljesen a biológiai adottsághoz tartoznak, és amiben ezért, a biológiai öröklődés is számit, amiről tudjuk, hogy általában 5O – 5O százalékos!

– Szóval, éppen ebben áll a spirituális rendeltetési szerep és funkciófosztottsága azoknak az apáknak, akiknek a feleségei és anyósai azt teszik, amit Emőke és az anyja velem tettek, hogy lehetetlenné teszik azt, a gyermekeik lelki jellemének és spirituális orientációjának az alakítását, amely az apák tulajdonképpeni szerepköre lenne kauzális szempontból (eredeti rendeltetés szerint!), vagyis a gyermekeknek a karmikus terheiktől való megszabadítása, illetve, negatív esetben (A primitív apák esetében) azoknak a még nagyobb karmikus beterhelése és összezavarása. De hát mi most a pozitív apai szerepkörökről beszélünk, és nem a negatív szokásokkal és zavaros irányítással, az anyai ági örökletes programok fölött a gyermekeket még plusz negatív tulajdonságokkal, félelmekkel, vagy ferde ambíciókkal beterhelő apai „beavatkozásokról”. Mert erről van szó, merjük kimondani: az apáknak, vagyis a Világosság és a fény képviselőinak (Most, hadd ne minősítsük részletezve az általános, családelhagyó, basáskodó fényképviselőkkel a témát.), éppen az a dolga, hogy az ők egyéni meglátásával bele avatkozzanak a gyermekeik spirituális struktúrájába és a szellemi tudásukhoz és képességeikhez mérten, azon – lehetőleg – pozitívan módosítsanak! – Legalább is az Evolúció, a kiegyenlítődés és az Abszolútum törvényei szerint ez lenne a lényegi és elsődleges szerepe az apáknak a nevelésben, illetve a gyermekeik életében. Ez lenne az apai bélyeg, és nem a nyers természeti vonások hasonlatossága (Nem a nyers intelligencia, tehát, amit manapság mindenki oly nagyra tart, hanem a moralitás, nem a szexuális potencia és más ilyen kimondottan biológiai tulajdonságok, amiket az apától és az anyától is lehet örökölni egyaránt, hanem a szellemi tudatosság.).

Ettől függetlenül, persze, részt kell vennie, és elsősorban számára hasznos az, hogyha részt vesz az apa a gyermekek közvetlen gondozásában is, mert hogyha mindössze csak a nevelésükkel akar foglalkozni, nem csak, hogy ő képtelken fejleszteni a saját Jin (Szeretet) jellegű oldalát – személyiségét, hanem azért is, mert ha ezt nem teszi, akkor a nevelés sem lehet megfelelően hatékony. Szóval még egyszer: hagyjuk a tudományos véleményeket, miszerint az apai szerepkör a nevelésben a gyermekek szocializációja, mert mi a fenére szocializáljam én a gyermekemet? Hogy legyen illedelmesen és udvariasan, de lehetőleg mindezekkel együtt és ugyanakkor, harapós természetkirabló és természet zsákmányoló, élvező-idióta, fogyasztó, bamba- polgár, kellemesen ledér honleány? – Hiszen, most éppen csokival és banánnal, illetve bocsánatos bűnök fölötti szemhunyásra való oktatásra szocializálják a nagyiék Rékát és Turulát! Én is ezt folytassam? Ezek szellemében tehát, amennyiben én nem nevelhetem őket, teljesen mindegy az, hogy ezek a napi egy doboz cigarettát, disznó- és marhahúst és, persze, egymás idegeit is fogyasztgató emberek nevelik a gyermekeimet, vagy a beteges nagymama... - Azokat a lányokat, akik mellett én, ahogy jöttek, sorra mind éjszakáztam, mivel 1 és 3 éves koruk között képtelenek voltak este elaludni és Emőke egyszerűen csak be tette hozzám este tízkor, hogy ő aludhassa ki magát másnapra, és akikhez én már magzat korukban beszéltem, amikor az édesanyjuk hasában készülődtek a világra - akik a saját családjaikat annak idején tönkre tették, ahhoz, hogy 14 év cirkuszolás, illetve vagy húsz elválás és újra visszatérés és egymás

nyakába borulás után, miután a férfit sikerült a mamának papucs alá törnie, össze házasodjanak. Vagy, hogy éppen a kábítószeres Joe Limonádék nevelik! Mert a lényeg ugyanaz: Meg kell találni azokat a spirituális tudatosodási és tudatosítási formákat mind a nők, mind a férfiak számára, amelyek garantálják, legalább 95 százalékban azt, hogy az általunk szülővé is váló házastárs, miután felvállalta azt a komoly felelősséget, amit a szülői státusz jelent, nem lehet, még a leg világrengetőbb szerelemnek a hatására sem a családját elhagyó fél! Vagy, ha igen, akkor becsületesen megkérdezi, azt, hogy a közös gyermekekből a másik mennyivel akar maradni, és azt és azokat maximálisan segíti mind anyagilag, mind erkölcsileg, azt követően is, hogy elhagyta a családot! – És nem úgy, hogy stupid tradicionális szokások és törvénykezés alapján, elviszi a másik által is gondozott és gondosan nevelt gyermekeket és azokat átadja, holmi primitív, matriarchális ösztöneire hallgatva, az anyjának és a nagyanyjának, csak azért, hogy ő liberális - világi eszmék szerint megvilágosodott és tudományosan emancipált „posztmodern” személyként „megvalósíthassa önmagát” egy új szerelemben, illetve minimális fizetésért dolgozva egy, ugyancsak primitív életnyerési törekvéseket szolgáló vállalkozásban forgassa az ördögi vurstlit. A matriarchátus, igen is létezett. Materiális tudományos bizonyítékok vannak erre, tehát igen is, volt amikor kialakuljanak azok az anyának és nagyanyának, illetve a vezér-nősténynek való megfelelési ösztönök, amelyek az olyan negatív Rák karmával rendelkező személyek tudattalan lelki világát mozgatják, mint amilyent én is hoztam magammal és amilyet Emőke tízszer annyit mint én! - És még én is rajta kapom magam azon, hogy nagy ostobán (Maflán!), még 55 évesen is, a minden szempontból teljesen játékon kívül álló anyámnak akarok megfelelni! Hát akkor azok, akik minderről semmit nem tudnak, és hát azok, akik, mint Emőke is, a fiatal és őrülten ambíciós anyjukkal szemben kell helytálljanak, mert nem csak, hogy a IV. Házban van a Sárfarkuk, a Rákban a Lilithjük, de még az Oroszlán napjuk is a Holddal van összeragadva? Nem az Emőke tudatlanságában, vagy állítólagos primitivizmusában kell tehát keresni az ilyen apa-és gyermek-ellenes cselekedetekre az okot, mert, ha az lett volna – mármint olyan primitív személy, aki a sykpe dialógusokban megnyilvánul, nem vettem volna el feleségül. Hanem igen is ezekben, a női lelkeket a férfiakénál könnyebben megzavarni képes anyához, és nagyanyához való vissza kapcsolódási, nagyon mélyen rejlő primitív matriarchális ösztönökben! Ezek ugyanis nem jelennek meg a horoszkópban, de ettől kezdve, minden minket olvasó, asztrológiával foglalkozó személynek jó lesz figyelembe venni őket, akárcsak a társadalmainkban (Román és Magyar, vagy szerb, szlovák stb.) honos gazdasági és kulturális szokásokat, körülményeket, vagy az egyeseknél olykor fékezhetetlennek bizonyuló szexuális vágyakat és ösztönöket. Vagy, éppenséggel azt, amire a legpiacibb és legolcsóbb piaci asztrológia is figyelmeztet: nevezetesen, hogy a Rák karmával rendelkező személyek, miután beleverték a frászt a családtagjaikba a folytonos kételyeikkel és aggodalmaskodásaikkal, de mégis, a sors valamilyen áldása következtében, megnyugodhatnának mind az utódaiknak a nem veszélyeztetett állapota felől, mind a családjuknak az anyagi biztonsága, sőt: jóléte felől, ahelyett, hát ahelyett, hogy végre megnyugodnának, tüstént el kezdenek valami holdvilágos romantikus élményekre sóvárogni, más élményekre vágyakozni, a szerelmi álmodozásra és ábrándozásra való hajlamukat szabadon engedni, akárcsak Emőke, aki, látván, hogy a gyermekeknek már nem ugrik fel oly hirtelen és oly nagyon a lázuk mindegyre, mint korábban, és amikor azt is látta, hogy éppen egy 78O euros rendelésen dolgozom és a

Ladát is megkaptuk ajándékba, direkt elindult kalandozni az interneten és megkereste magának a Kokós Joet, akit aztán kinevezett „a pasasomnak” (Lásd a Linda – beszélgetést), meg az Angyalának és az ő igazi lelki társának, napot és holdat rázó nagy szerelmének. És mindez nem volt elég neki a Rák-karma verklizésből, még velem is el kezdett fölényeskedni és fenyegetőzni, hogy aszongya, ezentúl semmi nem lesz úgy, ahogy eddig volt (Mert, gondolom, most már teljes mellszélességgel melléje ált a mamája, sőt: a nagymamája is, aki még Joe Ledzion fogadására is képes lenne az unokája boldogsága érdekében, miután a családi fegyelem felett, ha naivan is és ha már csak a jelenlétével is, de addigelé őrködő, hirtelen haragjában még így, az öregség és a halál közelsége által leszerelten is, veszélyes dolgokra képes nagyapa meghalt. - Jöhet tehát a matriarchális liberalizmus!).

Hát az ilyen szerelmi kútba esésektől és családi vissza élésektől szeretném én a többnyire általunk készített horoszkópokkal is rendelkező olvasóinkat megkímélni e figyelemfelhívás érdekében írt anyaggal, lett légyenek azok, akár nők, akár "csak" férfiak. (Hamvas Béla Karnevál c.- regényének a IV fejezete: Lala matróna, az amazon mondja legyintve, a félkegyelmű Fanninak: - Kanavász csak férfi! Érti Fanni, ő csak egy férfi! Hát igen, a Karneválbeli Kanavászék… Laurának, a főhős feleségének a testvére, Platonkának az édesanyja, akinek most nem jut a neve hirtelen az eszembe, végül nem bírta ki a férje által létrehozott új otthonukban a régi fejfájások nélkül, vagyis a Lala úrasszony által irányított régi otthonában mindennaposan és menetrend szerint előálló, tehát végül is, jól megszokott, de elviselhetetlennek gondolt iszonyú, régi fejfájásai nélkül, és azok visszaszerzése érdekében, vissza költözött oda a férje mellől, Kanavász ezredes mellől, miután az kimenekítette a zürzavaros családból... - És persze, a főhős, a szerkesztő úr minden figyelmeztetése ellenére, elvette feleségül Laurát (aki később szült neki három fiút), annak érdekében, hogy azt a rettenetes családi körülményeitől megmentse...Az érdekes az, hogy abban a családban mindenki a folyton moralizáló, és a moralizálást a beteges beavatkozási mániája kiélési lehetőségére használó, amazon Lala úrhölgynek akart megfelelni és ő ezt maximálisan el is várta. - Emőke édesanyja is folytonosan elvárta, hogy a Lánya tanítsa már meg végre kesztyűben dudálni a férjét, és amikor ez sehogy nem járt sikerrel, finoman bevezette a családfelbontás egy irányú alagútjába. Hiszen lett volna az a hülye férj, aki eltűri azt, hogy a felesége az anyjánál lakva kezdjen el munkába járni, miközben ő a nála maradt gyermek gondját viseli? Azt, hogy ez normális és nem lesz negatív következménye, csak az anyja személyiségétől elbűvölt Emőke képzelhette. Már hogyha nem volt ő is éppen úgy alkotója és tudatos gyakorlója ennek a hosszú távon mindenképpen a család felbomlásához vezető játszmának.)

Szó van még arról is rengeteg alkalommal a világi életben hogy:"Neveljük nagy odaadással a gyermekeinket, de nem tudjuk, hogy mire?" Vagyis: nem tudjuk, hogy milyen sorsra jutnak. Nos, az asztrológusi tevékenység lényege éppen az, hogy megtanítsa a szülőt a saját karmáját feldolgozni, feloldani és meghaladni, és ez által a gyermekeinek is segédkezzen ebben a megváltódási, megváltási folyamatban a gyermeke horoszkópja ismeretében. Nem pályakorrekcióra való tehát az asztrológia és a metafizika, hanem a teljes karma feloldásra és meghaladásra, amiben a gyermekeink karma feloldására való törekvés is benne foglaltatik. Igen ám, de a férfi kellene az legyen,

aki a saját maga átvilágítása által, és az után, ebben a folyamatban, segítséget nyújt a feleségének és így a gyermekeinek is. Csakhogy az még a szokásjog ugy-e. hogy a férfi pénzt szerezzen és kavarjon a nagy világban, a nő meg szerezze meg ugyanezeket a lehetőségeket és jogokat. Sajnos, a horoszkóp rendelők többsége nem férfi, hanem nő, mivel ők jobban sejtik, hogy itt van valami rejtélyesebb, de érvényesebb a természettudományok által biztosított étlenyerési technikák és trükkök alatt és fölött, ami azoknál sokkal erősebb és meghatározóbb. A férfiakat tízszer kell fejbe vágja és falhoz verje és padló alá nyomja a sors, amíg ezt észre kezdik venni és kezdik elfogadni, akárcsak az én esetemben. Így alakul ki az a fonák helyzet, hogy a horoszkóppal rendelkező nők próbálják átvilágítani a férfiakat és az anyagban való eligazodás tudománya segítségével a szellemi világ titkai megfejtésére nevelni a gyermekeiket, holott ezt a férfiaknak kellene megtenni! Esetünkben én erre teljesen készen álltam és meg is akartam tenni, vagyis négy gyermeket el akartam igazítani A SZELLEMI VILÁG ÚTJÁN, az anyagban ellenőrizhető tudományok iránti tiszteletnek és jártasságnak a lelkükbe oltása segítségével. Azt kérdem én tehát, hogy amennyiben végre hajlandó egy - egy férfi ezt a metafizikai rendeltetése szerinti szerepkörét és funkcióját felvállalni, szabad-e attól úri szeszély, vagyis kényelemi szempontok, rettenetes szerelem, vagy anyának és nagyanyánknak való megfelelési mánia miatt a gyermekeket elvenni, csak azért mert az aktuális konjunkturális, és ezért: primitív szokásrend és törvénykezési eljárás ezt lehetővé teszi? Én be szerettem volna bizonyítani azt, hogy nem csak úgy vaktában neveljük a gyermekeinket. És, hogy nem igaz az, hogy: „Minden jóakaratunk és igyekvésünk ellenére, ki tudja, hogy mi lesz majd velük?” Hanem, hogy az igazság az, hogy igen is, a megfelelő szellemi öntudatra nevelt, felnőtté váló gyermekek (És Medárdával ezt már a tavaly ősszel elkezdtük!), nem lehetnek a vak sors, vagyis a saját örökletes karmikus programjaiknak az áldozatai! - Hát ezt az apai szerepkört és alapállást kérem szépen végre megérteni, és ebből az alapból tárgyalni tovább, és ne abból, hogy általában a férfiak milyen hanyagok, megbízhatatlanok és felelőtlenek, és akkor vonjuk a vállainkat, mert nincs amit csinálni, ha egy - egy Emőke és anyja alapállású nőnek az életébe, hirtelenül Beugrik a Joe!

Az egyik barátom azt írta, hogy ő már a Solyka ügy kiderülésekor, azonnal el vált volna Emőkétől. Meg szeretném tőle kérdezni, tehát tőle direkt, aki a napokban három gyermekes apává válik, hogy miután, az én esetemből, bocsánat: a mi esetünkből megtudta azt, hogy az egyelőre Romániában és MO-n is érvényes világi törvények szerint, és a bíróságokat és törvényszékeket "kompetens szakmai információkkal" ellátó szociális, gyámügyi és gyermekvédelmi hivatalok eljárásai szerint, a gyermekeket az anyának ítélik, hogyha csak az nem bárcás kurva, ADSZ-es, vagy szifiliszes, veszélyes közbűnöző, utolsó fázisú kábítószeres, vagy alkoholista, vagy elmebajos, önmagát ellátni képtelen nyomorék, akkor nem az apának, hanem az anyának ítélik a gyermekeket, nos, akkor is, ha ezt tudja, elválna a feleségétől, ha róla - Isten őrizz! - kiderülne egy ilyen "ártatlan" Solyka - ügy? Én ugyanis, akkoriban még nem tudtam, hogy ez a férfi- és apaellenes szociális mentalitás ennyire általános és erős, amikor a Solyka-ügy kirobbant. (- De persze, nem ezért nem váltam el akkoriban Emőkétől, hanem ahelyett azt képzeltem, hogy ez a közös harcunk a család közös ellenségének bizonyuló régi

udvarlója ellen, megerősíti s házastársi kötelékeket és az egymás iránti bizalmat...) - Szóval a kérdésem, az volt a barátom irányába, hogy ilyen körülmények között, mi lenne a barátom szerint a felelősségteljes hozzáállás, a feleségnek a nem csak a férjhez, hanem a családhoz való lojalitásába való első csalódás után? Íme a metafizikus barátom (István) válasza:

„-Elvállnék akkor is, ha a gyermekeket az anyuknak ítélné a közhivatal. Itt a helyzettel kapcsolatban, amit Szilárd feldobott, két dolog foglalkoztatna:- Egyrészt biztosan meg akarnám a gyermekeket tartani, ha válásra kerülne a sor, mert úgy gondolnám, én több metafizikát tudok, s józanabb is vagyok ezen a téren. A gyermekeket sajnálnám is, mert ki tudja milyen sors várna rájuk.- Ugyanakkor az is biztosan a fejemben járna, hogy gyermek nélkül hamarabb kaphatnék új párt, létesíthetnék új kapcsolatot, ezen a téren sokkal szabadabban mozoghatnék, ezért jobb lenne ha az anyjuk elvinné őket... .Tehát e két lehetőség között kellene választanom. De hogy elválnék, az biztos, de nem azért, mert tegyük fel, a feleségem, netes szerelembe esne. Azért nem. Azért viszont biztosan, ha engem szidna mindenkinek, s olyanokat írna rólam, mint Emőke Szilárdról. Az, hogy szerelmes lesz valakibe, vagy másra vágyik, hát megérthetem, végül is, én is vágyhatok másra olykor, sőt, bele is szerethetek valakibe, ha éberségemet elvesztem. Ettől még nem muszáj az élettársat befeketíteni. A másik nagy vétek az élettársnak való hazugság. Hazugság az lenne például, ha nekem semmit sem mondana meg nemtetszéseiből, csak az internet segítségével szereznék róla tudomást, esetleg úgy ott hagyna egy szép nap, hogy pofára esnék.Szóval, ezt a két dolgot nem tudnám "elnézni": hogy hazudott nekem, s hogy a hátam mögött befeketített. Ezek olyan okok, amiért elválnék, még akkor is, ha mind a három gyermek nála maradna. A vasárnapi apuka témájához annyit fűznék hozzá, hogy: miközben sok nő sok pénzt vár el a férjétől, aki reggeltől estig fut a pénz után hogy kielégítse a nője vágyait, ugyanakkor a nők neheztelnek a férfiakra, hogy annyit dolgoznak. Ha az ember csak munkával kereshet pénzt, akkor arra időt is kell fordítani, de persze kölcsön kérni is lehet. És van a "papucskormány" szindróma is, amiről ismét nem szabad megfeledkezni. Amikor Emőke régen mesengeren nekem panaszkodott, két dologra panaszkodott: hogy nincs elég pénz, mert Szilárd nem keres eleget, és arra, hogy Szilárd egész nap a gép előtt dolgozik... Na, ez az a dolog, amitől égnek áll a hajam. S e két dolgot, ritka az a nő, aki külön tudja választani. Megszoktuk ugyanis, hogy a férfi keresi a pénzt, a nő foglalkozik a családdal, de most a nők is pénzt akarnak keresni, s a férfit is a családi foglalkozásba bele akarják tuszkolni, de ha ne adj isten nem jön össze, persze a férfi a hibás, hogy nincs pénz, s nincs ebéd. Itt nem arról van szó, hogy a férfi nem főzhet ebédet, vagy nem mosogathat. Dehogynem! Sőt, a gyermekek nevelésében is ki kell vegye a részét. A házimunkát is meg lehet osztani. Meg is kell. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a nő a család, az otthon kézbentartója, a "szíve", fenntartója. A nő az, akitől a család mint állapot létezik és fennáll. Mert a női princípium a szeretet, a befogadás, visszatérülés princípiuma. Ha a nő férfi akar lenni, akkor nincs aki a családot fenntartsa. Ha rendetlenség van, vagy a gyermekek mocskosan járnak, azt mondják, "ennek milyen anyja van", nem azt, hogy milyen apja. Hamvassal egyetértek: jobb jól felakasztva lenni, mint rosszul nősülve lenni.

Tehát, a kérdésre válaszolva, igen, úgy is elválnék, hogy tudom, a nőnek ítélik a gyermekeket. Inkább gyermek nélkül, új életet kezdve, mint olyan feleséggel, aki éjjelente szerelmeskedik a neten, a gyermekeket elhanyagolja, s engem szid mint a bokrot. Ugyanis a párkapcsolat az elsőrendű - szerintem - nem az apaság vagy anyaság. Persze ha a párkapcsolat rendesen működik, kell a gyermek is, minimum három. Nem tudom, lehet most nem vagyok abban a helyzetben, és nem tudom megítélni, de most így látom.”

Én, ebben a kérdésben nem tudok ennyire radikális lenni, mivel Rák Sárkányfarkam van és négy bolygóm a négyes házban, Szaturnusszal a négyes ház csúcsán, és tulajdonképpen, majd ez, a mindenki által kerülgetett, tényleges "keresztényi" őserő lesz itt a főszereplő a továbbiakban. De egyelőre azt akartam, hogy az olvasók a spirituális - férfias gondolkozásból is kapjanak egy kis ízelítőt. Azt is hozzá kell tennem még, hogy Istvánnak teljes egészében igazat adok abban, hogy a férjnek vagy a feleségnek a háta mögötti mocskolása, egyáltalán nem jó ómen egy családban, és hogyha erősen fájt nekem az elején valami a válás szükségességének a tudomásul vételében, az éppen ez volt. Ti., hogy én soha nem mocskoltam soha Emőkét senkinek, és ha valami problémánk is volt, amit nem csak vele beszéltem meg négy szem közt, azt csak és csakis a közös barátainkkal beszéltem meg, és mindig a számítógépre kivetített horoszkópjaink vizsgálata közben, és soha senki mással és akkor is, soha nem panaszkodás, vagy szidalom formájában. De a legrettenetesebb az volt, hogy Emőkének ezeket az irántam táplált sötét és agresszív és végső soron: gonosz gondolatairól, először és a házasságunk alatt egyetlen egyszer: csak a Solyka ügy kirobbanása után szereztem tudomást, amikor is mindössze pillanatnyi kilengésnek véltem, és azzal magyaráztam, hogy a romantikát kívánó szegény feleségem, így akarta az udvarlója előtt magát igazolni morálisan, amiért azzal házasságon kívüli, romantikus viszonyba bonyolódik. Már be volt adva részemről a válási kereset, amikor a szerető Joni írt nekem egy mentegetőző levelet, amelyben arról dalolt, hogy ő semmiképpen nem akar a válásunkban semmiféle szerepet játszani - Ez hamarabb is eszébe juthatott volna, amikor Szerelemnek nevezte más feleségét és éjszakánként szexről csevegett egy négy gyermekes családanyával és dalokat költött annak az erényei dicséretére - , és megütközését fejezte ki azért, hogy a feleségem menyi rosszat képes mondani rólam, holott ő engem "egy pozitív energiákkal rendelkező" személynek tart a honlapomon látott fényképek alapján. Ekkor kezdtem panaszkodni barátunknak, hogy Emőke engem mocskol, és ő viszont megütközve kérdezett vissza, sőt még szemforgatással is meggyanúsított, hogy erről csak most szerzek én tudomást... - Szóval, ha tudtam volna, a feleségemnek ezekről a "kedveskedéseiről", pontosan úgy tettem volna, ahogy ezt a barátunk véleményezte, persze, miután előbb megkísérlem ennek a mocskolódásnak a véget vetését és azon okoknak a kibányászását, hogy miért tesz ez a fehérnép ilyeneket. - Persze, nem kellett volna sokat bányászni, mindössze össze kellett volna vetni a mocskolódást azzal a ténnyel, hogy akkoriban igen sokat hívogatta az édesanyja Emőkét telefonon... Utólag az is kiderült, hogy az egyik barátnőnk erősen figyelte nyári táboraink alkalmával az én férji - apai magatartásomat. És, amint utólag megint csak kiderült, megfeledkezvén arról, hogy ott még egyértelműen és határozottan én voltam a táborvezető, tehát, nyilván nem fordíthattam akkora gondot kizárólag a gyermekekre, mint otthon, amikor a barátnőnk azt látta, hogy amiatt kezdek aggódni, hogy Emőke már

több mint 3, sőt 4 órája kint van a környező erdőben valahol és naplót ír, arra gondolt, hogy ez amiatt van, hogy nekem nehezemre esik a gyermekeket megetetni. Holott, jól láthatta, hogy máskor, ha éppen reggelizéshez, vagy vacsorához tettem előkészületeket és Emőke nem volt ott, a gyermekeket is (Mind a négyet!) megetettem. Megkérdeztem a barátnőnktől, hogy a tábor idején, miért nem tűnt fel neki az, hogy Réka, Medeárdával együtt, abban a sátorfülkében aludt ahol én, tehát ő mindig mellettem aludt éjszakánként, és Emőkével Turula meg Etelka. De az utóbbiakat még így is nekem kellett fegyelmeznem "a szomszédból", hogy fejezzék be a cirkuszt és amikor én szóltam rájuk, akkor is befejezték. Majd, amikor Etelka meghűlt és haza vittem 5 napra édesanyámhoz, akkor sem adtam át a nálam alvó gyermekek gondozás felelősségét Emőkének, és akkor is csak Turula aludt vele, tehát Rékát akkor sem altattuk az édesanyja mellett, hanem mellettem. Sejti-e, hogy vajon miért? – Hát azért mert a felelősség- és a gondozás-átpasszolás rám, illetve a pozitív Szaturnuszra nem jellemző... A gyermekátpasszolás szokása az Emőkék anyai ági családjában úgy kezdődött, hogy a nagymamát, már eléggé nagyocska gyermekkorában átadták annak az édesanyja testvére családjába, ahol nem született gyermek. Szegény nagy, gyermekkorában és még fiatal felnőtt korában is, állandóan visszavágyott az ő régi, igazi családjába, és sehogy sem tudta feldolgozni azt, hogy neki miért kell más családban felnőni, mint a testvéreinek. Mivel nem véletlenül nem született gyermeke a nevelőanyjának, hanem az ugyanolyan terhes család-ellenes karmája következtében, mint amilyennel Emőke is született, az nem is nagyon volt képes őt megtanítani a szülői - anyai teendőkre, és Emőke rémmeséket mondott arról, hogy a nagyi, fiatal anya korában nem tudván aludni, éjszakánként takarított és más házi munkákat végzett, de mivel nem bírta az egyedüllétet, a gyermek Magdikát is mindig maga mellett tartotta az önkéntes éjszakai szolgálatok közben. Persze, ettől Magdinak frásza lett, nem csak a házi munkától, és még mosni sem volt soha képes rendesen - ezért voltak az Emőke ruhái mosatlan és cigaretta szagúak, amíg nem nálam kezdett ruhástól is tisztálkodni - hanem a nagy rendőri dáridózásokkal járó családi élettől is, amelyből a bátyja pl. úgy menekült el, hogy önkéntesen beiratkozott a Csíkszeredai nagygimnázium bentlakásába. Innen tehát az Emőke párját ritkító Rák és 4. házi - karmája, amit megtetézett az anyuka a Holdnak a Napra való ragasztásával az által, hogy előbb el akarta pusztítani a magzatot, majd, miután sikerült hivatalos nemző apát szerezni annak, nagy anyasági kultuszba fogott. A többit tudjátok: A Magdolna és az ő szerelme családjainak a robbantása, majd a gyermekeinek a nagymamához való átpasszolása. - Asztrológusként megfigyeltem, hogy az anyákkal szembeni gyermeki megfelelési kényszer, a szeretet nélküli, erős világi ambíciókkal rendelkező nőkkel szemben erősödik fel a kamasz korban, és ölt irracionális méreteket, vagy vált ki forradalmi anya-ellenes lázadásokat a kompenzáció és a polaritás egyetemes törvényei alapján. Ez megfelel azoknak az asztrológusi megfigyeléseimnek is, miszerint a rossz anyák (Erősen támadott Holddal rendelkező gyermekeket a világra hozó anyák) gyermekei lesznek betegesen anyásak.

Mielőtt a Szaturnuszhoz - és végre a komoly beszédhez és az asztrológiához, sőt: a komoly metafizikához - elérkeznénk, a legújabb asztrológusi felfedezésemet kell megosztanom. Éspedig azt, hogy a válóperi kereset beadása után, halomra érkeztek az Oroszlán, Bak, vagy épen Rák Lilithes, és a Halak, vagy Szűz sárfarkas és persze: tök

negatív Jupiteres horoszkóp-rendelések! Melyik 12. házi, melyik 2. házi, vagy 7., és-vagy 8. házi, ritkábban X. és XI. házi problémával. De így, vagy úgy, mind, de mind ugyanaz a motívum: Kőkemény egora (Oroszlán, vagy Bak Lilithre, Sárfarokra) és persze, férfi-ellenes programra alapuló világi ambíciók (X. Vagy XI. Ház) keveredve magas szintű önáltatásra és misztikus fantazmagóriák alkotására való hajlamokkal, amelyek a VII. Vagy a VIII. házban jelentkeznek. A végére már kétségbe esetem arra a gondolatra, hogy amennyiben tényleg igaz, hogy a rezonancia törvénye alapján, engem, illetve a bennem rejlő problémákat tükröznek a hozzám érkező rendelések, akkor ez azt jelenti, hogy ezzel a válással teljesen eljátszottam az esélyemet a rendeltetésem beteljesítésére (Három vagy négy horoszkóp, amelyben az Oroszlán Lilith a XII, vagy a VII házban áll, és általában az Oroszlán Jupiter által támadott Szűz Sárfarok a VIII. házban!) - Nem, ez nem lehet igaz, Úristen...! Nem létezik, hogy én ne tudnám rendesen - kiegyenlítetten - befejezni valamikor az életemet! És akkor rájöttem tehát, hogy a külvilág nem is annyira a bennünk levő, rejtett karmikus bajokat jeleníti meg számunkra (Descendens), hanem - és most nagyon jól tessék figyelni, mert ez már a Szaturnuszhoz és a földi élet értelméhez tartozik!), az aktuális megértendő és spirituálisan átvilágítandó - megoldandó feladatokat (Ascendens).

II. Következik tehát a Férfiasságnak a szaturnuszi és, a nem a Marsi oldalról való megvilágítása, értelmezése. Mind az asztrológia, mind a kereszténység, vagyis a spirituális és kauzális sors-igény szerinti és elemi emberi alapkövetelmény szerinti sorsrendezés lényege, a szaturnuszi princípium, a szaturnuszi őserő teremtéstani és üdvösségtani funkciójának a megértése. Ezért, és ennek érdekében, kanyarodjunk vissza a nagy égi terelőjuhászhoz (Vagy éppenséggel: a nagy terelőkutyához: a szellemvilágot őrző Kerberoszhoz), a nagy karmikus tanítómesterhez, és a küszöb őréhez: Szaturnuszhoz, és a nyugatilag civilizált férfiaknak az igen rongyos - mivelhogy kemény emancipált rongyrázással elfödött és eltérített! - apai szerepköréhez, amitől a nyugati férfiak általában, mind a nők háttéri hatalmi törekvései miatt, mind a sajátosan matriarchális - hetérai, európai és nyugati civilizáció szokásrendje és törvénykezési rendje miatt - 8O százalékban meg vannak fosztva, illetve, amiről azok, önként lemondanak a nagyobb öncélú élvezetek elérése reményében. Ahhoz, hogy teljesen érthetővé váljék az, hogy miért is mondom ezt, kérem szépen újra elolvasni, a kereszténységről, illetve a kereszténység és az asztrológia szoros összefüggéseiről, illetve azok közös lényegi jelentéstartalmáról szóló tanulmányomat. A végbél- és prosztata rákos reformátuspap helyzete, akinek a gyermekei, közbűnözők lettek minden kenetteljes és "kompetens" (Vagyis impotens...) atyai prédikáció ellenére, a legjobb példa a további mondanivalóm megértéséhez. Mert rendben van az, hogy a prosztata a férfiak kiegyenlítődési képtelenségének a betegsége. De hogy a csudába egyenlítődjön ki magában az a, spirituálisan akár még tájékozott férfi is, aki nem akarja a feleségét megcsalni, illetve a családi harmóniát kockáztatni, de a matriarchátusi ösztönök és az emancipációs koncepciók "szerencsés" összefogása révén, már eleve meg van fosztva, nem csak a feleségét átvilágító és megtermékenyítő férfiassága, férfias képessége

és funkciója gyakorlásától. Hanem, a gyermekei férfiasabb - tehát következetesebb és szigorúbb, ellentmondást és renyheséget, lazaságot és hazugságot nem tűrő nevelésének a lehetőségétől is. Mert mihelyt ezzel próbálkozik, mindjárt ráfogják a feleségek – anyósok - sógornők, keresztanyák, stb. (Sőt: mint az én esetemben: még a saját "édes" anyja is!), hogy agresszív disznó, a kicsik és a gyengébbek ellen a kegyetlen agresszivitását kiélő, nő- és gyermekbántalmazó zsarnok? Hát mi mást csinálhat szerencsétlen, mint amit ez, az infantilis Jézusi példázattal szenteskedő "leszerelt" pap is, aki már csak a hivatali státusza – vagyis a látszat - miatt is, alá kellett vetnie magát a felesége ilyetén jellegű törekvéseinek. Ahhoz, hogy tehetetlenségében, legyártsa magának a prosztata-rákot, ha már nem lehetett annak idején még egy egészséges atyai pofot sem lekennie a fiainak: a később temetőromboló és életoltó gengszterekké váló utódoknak. Vagyis akkor, amikor annak lehetett volna pozitív következménye is, mivelhogy éppen a megfelelő időben és térben történt volna? A Szaturnusznál, tehát a szellemi világba való belépés őrénél kezdődik a probléma barátaim, és nem a Plútónál - a prosztatával és a petefészekkel analógiában álló bolygó által képviselt teremtőerőnél! Vagyis ott, hogy megértjük-e azt, hogy miért is élünk a földön (Ismétlem: azért mert egyedül itt képes majdhogynem teljes mértékben tükröződni a Lilith által megzavart abszolút szellem), hogy mire jó ez az egyeseket (Liberálisokat, feministákat) idegesítően korlátozó, és velük mindegyre erőszakoskodó (A lányokat és a fiatal nőket "nem kívánatos terhességgel" fenyegető) anyagi világ, illetve, az "anyatermészet"?

Amiként a nők esetében, a primordiális nőiség – a női lélek tehát, és figyelem: ez még nem teljesen a női szellem! – megoszlik a Hold és a Vénusz által megtestesített őserők között, tehát a szerető és a szülő – teremtő, tápláló női érzékek és ösztönök között, ugyanúgy a férfiak esetében a szülői minőség (Tehát vigyázat: nem a marsi férfiasság!) megoszlik a Hold és a Szaturnusz között. Ez nem cáfolja azt a tényt, hogy a tipikusan férfi szellemiség a Nap, a Mars és az Uránusz által megtestesített erő-vegyületekből áll, amiként a női szellemiségnek is, a Hold, a Vénusz és a Neptunusz által megtestesített őserők képezik az alapját. Ezzel nem azt mondtam, hogy valamelyik nem képviselőiből hiányzik, ez, vagy az a princípium, hiszen a Nőknek is van Marsa a horoszkópban és a férfiaknak is van Vénusz is a horoszkópban. De amiként ezek árnyalódnak és egyes részletek szintjén más – más jellemvonásokat jelentenek és sejtetnek nőnél és másokat férfinél, ugyanúgy a férfiaknál nem lehet a szülői jelleg minőségét megérteni és kikövetkeztetni csak a Hold állásából és pozíciójából. - Sőt: a férfiaknál inkább a Szaturnusz pozíciójából és fényszögeiből lehet a létező, vagy a várható szülői magatartására következtetni!

Amiként a felszíni jellegzetes női jellemvonások sem következtethetőek ki egy női képlet esetében mindössze a Vénusz vagy a Hold pozícióiból és fényszögeiből, hanem ezek együtteséből. Ebből tehát, gondolom egyenesen következik az, amiért azt mondtam, hogy a nem nálam és nem általam nevelődő gyermekek, hiába viselik a nevemet, és hiába fizetem én értük majd a tartásdíjat, mert a lényeg szerint, ők már érdekelhetnek jobban, mint akárki ismerősnek, vagy barátnak a gyermekei. Férfiként ugyanis, én nem a testemen és az asztráltestemen (ösztönös vágyaimon) keresztül vagyok hozzájuk kötve, mint az anyjuk,

hanem a spirituális felelősségemen keresztül, vagyis az emberi és az Isteni öntudatomon keresztül. Márpedig, amiről és akiről nem felelhetek közvetlenül, azzal szemben semmiféle lényegi spirituális – öntudati kapcsolatom nem lehet! Egy férfi, aki nem nevelheti úgy a gyermekeit, hogy azok szellemi-lelki fejlődéséért közvetlenül kelljen felelnie, bocsánat: akikért ő személyesen nem felelhet senki és semmi előtt, az csak címlegesen apa, funkcionálisan nem lehet az! És fordítva is igaz a dolog: az a férfi, aki nem neveli – és esetenként és időnként bizonyos mértékben nem gondozza – a gyermekeit, aki tehát csak haza hozza a pénzt és esténként megpuszilja és elédeleg a gyermekével, gyermekeivel, az funkcionálisan nem apa, hanem csak család- vagy gyermekeltartó, és a gyermekeivel szórakozó személy. És, ha ráadásul, abban a kevés időben kényezteti is a gyermekeit azért, hogy a gyermek azért még őt is szeresse valamelyest, annak ellenére, hogy csak esténként találkozik vele, akkor ő a gyermekének, nemhogy nem az apja, hanem egyenesen a megrontója!

– A spirituálisan ténylegesen megvilágosodott és az ilyen igények szerint élő, vagyis a megfelelő alapállással rendelkező férfi, ilyen tessék-lássék vasárnapi apuka szerepeket ideig óráig elviselhet ugyan, és amennyiben nála is marad legalább egy gyermek, még hajlandó lehet a tőle elvitt és az apai hatásköréből kivett gyermekekkel is találkozgatni, azért, hogy a testvérek időnként együtt lehessenek. De, attól hogy például én, találkozgatok azokkal a lányokkal is, amelyeket kis részben a volt feleségem, kis részben a nagymama és a nagy részben a dédnagymama, no meg a szomszédban élő rokonok és néha még a nagybácsi is neveli, attól spirituálisan egyáltalán nem számíthatok az őket nevelő apjuknak. Nem véletlenül a felelősség-bolygója: a Szaturnusz után következnek a spirituális bolygók! Tényleges gyakorlati felelőség nélkül, én már nem gyakorolhatok a gyermekeimre semmiféle lényegi hatást, nem adhatom meg számukra azt az életre való felkészítést, amely segítségével helyesen oldhatják meg a sorsproblémáikat, vezethetik az életük menetét. És mindezt tudván, amennyiben a nagyobbik lányunkat is elviszik például, én nem fogok a feleségem rokonainak könyörögni azért, hogy legyenek szívesek és mutogassák meg néha nekem, az én spirituális és kauzális látásmódomtól teljesen idegen koncepciók szerint, sőt: azokkal ellentétesen – Ráadásul és össze-vissza - nevelt gyermekeket. Inkább nevelem egy olyan nő (és persze: férfi) gyermekét és gyermekeit, aki az én élettársamként - És nem az anyja lányaként! -, velem él és ennek következtében azokat a gyermekeket, nap mint nap láthatom és a fejlődésüket, vagyis a nevelésem hatásait közvetlenül követhetem. - Mintsem hogy, egy, a nagymama és az anyai rokonok által ezer irányú és inkább a kellemes érzéki vágyak kielégítésére szoktatott, vagy az öncélú intellektuális fejlődésre hangsúlyt fektető neveléssel (Magdi tanító néni ambíciói szerint!) az én spirituális alapozásomat tönkre zúzott szellemiség hetenkénti, vagy két hetenkénti helyretákolásával foglalkozzak. Valamelyik Oroszlán karmával rendelkező rendelőm azt írta, hogy kizárólag csak olyan gyermeket tudna a magáénak elfogadni, amelyet ő szült a világra, ezért képes lenne bármilyen áldozatot meghozni, de más nő gyermekét nem nevelné és gondozná. Vagyis, nem menne bele olyan párkapcsolatba, amelyben ez lenne az anyai állapot megélési lehetősége a számára (Akinél egyébként nagyon is félő már, hogy amennyiben nem talál mostanában férjet, a saját gyermek maximum orvosi, esetleg Isteni beavatkozással tud csak megfoganni.). Én megértem ezt az álláspontot is, és nem azért írtam le a példát, hogy ez által megfedjem az így gondolkozókat, hanem azért, hogy érzékeltessem

mindenkivel: éppen ez a lényegi különbség a Szaturnuszi szülői minőség és a Lunáris szülői minőség között. A Szaturnuszi minőség a gyermek iránti közvetlen (személyes) felelősségre koncentrál, és számára a gyermek felnőtti életére (távlati eredményekre: következményekre) való felkészítése a fontos. A Lunáris minőségnek, a közvetlen eredmény a fontos (pl. hogy jól táplált-e, sőt: egyáltalán nem-e éhes a gyermek?) és az állandóan visszajelzett – viszont érzett - érzelmi kapcsolat. Az, hogy az egészséges alapállás az lenne, hogy mindkét őserő arányosan jelenjen meg mindkét szülőben, természetes, és én is ezt szerettem volna elérni nem csak magammal, hanem Emőkével is. Ehhez viszont, a Szaturnuszi szülői minőséget legalább akkora arányban megértő, tisztelő, annak nem csak helyt adó, hanem azt magára is vevő feleségre lett volna szükségem, mint amekkora mértékben igyekeztem én a Lunáris szülői minőségemet (Babaápolástól és etetéstől, altatástól kezdve, a nagyobb gyermekek sürgősségi ellátásáig) a tőlem és a mi körülményeink szerint maximalizálni (Hat tagú család eltartása), anélkül, hogy ez a Szaturnuszi – nevelési és családfenntartói felelősségem minőségét károsította volna.

– De hát Hamvastól tudjuk, hogy ami volna, az éppen a nincs, a nem létező. Vagyis az, amiről nem érdemes beszélni. Én most, ebben az írásban, mindössze azt szeretném elérni, ha megértené minden olvasóm, vagyis, mind a nők és mind a férfiak, hogy mi a lényegi funkció-különbség a férfi és a nő családi szerepköre között. És ezt azért, hogy önmagukat és egyik a mást az asztrológiai felbontás szemszögéből is mélyebben és ténylegesen megérthessék, azon alkímiai axióma alapján, miszerint „Az elemek, csak egymástól jól szétválasztva, külön - külön a maguk nemében, lényegében és sajátosságukban jól meghatározva egyesíthetők.” Ezen felül, már csak reménykedni tudok abban, hogy Emőke és a nagyanyai jogaiban és anyai beavatkozási mániájában szerfölött ambíciós anyósom is, megértenék, hogy amennyiben a nagyobb lányokat is elviszik tőlem, azért hogy a világnak, vagy az Istennek, vagy mit tudom én kinek mutassanak meg, nem tudom én micsodát, én nem vagyok hajlandó sem ünnepnapi sem másféle, tényleges felelősség nélküli, nevelői szerepet eljátszatni. Mint ahogy nem voltam hajlandó táncolni úgy, ahogy ők fújták, akkor sem, amikor a feleségem azzal állt elé, hogy éljünk egymás mellett szexuális kapcsolat nélkül. És ezt nem másért, hanem azért, mert apaként, a „felek” közti megegyezést, soha nem szabad összetévesztenem a létrontásban való részvétellel és mindenkinek tudnia kell, hogy egy spirituálisan ténylegesen megvilágosodott és az ennek megfelelő alapállással rendelkező férfinek a szülői ereje, teljesen más forrásból táplálkozik, mint a nők ész az anyák szülő-ereje. Nem dühit az például, hogy Emőkével nem tudok beszélni újonnan csak a materialista magazinok bükkfanyelvén, mivel nem tehettek mást és el kellett fogadnom ezt a tényt. Ugyanakkor szomorú és letört is vagyok azért, hogy ennyire erkölcsi halottá vált a gyermekeim anyja, annak érdekében, hogy jól működhessenek a világi ügyei. Hogy ő inkább nem beszél és nem ír azon a nyelven, amelyen ebben a felelőtlen játszmában, nem lehet igaza: a spirituális felelősség nyelvén. Nem hiába tiltotta meg számára az édesanyja a spirituális logika használatát, akárcsak a családhoz való visszatérést áprilisban. Hiszen jól tudja a mama, hogy mihelyt a lánya újból a felelősség nyelvén kezd beszélni, azonnal elvesztené az uralmat fölötte. És ezúttal lehet, hogy örökre.

Arról, hogy az Androginosz kiépítésében mennyiben fontos lenne mindkét nem képviselőinek a másik vele született (Persze: pozitív) tulajdonságait átvenni és személyiségébe integrálni, és ez által az abszolút létbe integrálódni, hadd legyen elég annyi, hogy a nálam két évvel fiatalabb anyósom, elájul időnként a diákjai előtt és beviszik a mentővel a korházba, kóros kalcium – hiánnyal! Remélem, nem kell még hozza tennem azt, hogy a kalcium a Szaturnuszi princípium első számú anyagi (analogikus) megfelelője. A felelősség-kérdése, végtére is, annyira egyszerű, mint a felelősen élő személyek szervezetének a kalcium beépítési képessége. De mit tehetnek azok a férfiak, akik elől a szokásrend, és az általános koncepció, amelyet esetenként ők maguk is helyeselnek, elveszik az apai felelősséget?

A Prosztata bajok azoknál a férfiaknál lépnek fel például, akik nem tudják érvvényesíteni sem a férfiasságukat, sem a fényterjesztő, átvilágító és nevelő - alakító funkciójukat és képességeiket. Akik tehát nem tudják gyakorolni a szellemi hivatásukat és ezért folyton öntudatlan szorongásban vannak, mert nem képesek semmibe sem lényeg szerint beleszólni, semmit pozitívan megváltoztatni, semmit nem képesek a valóságon az általuk vélt jó irányba való haladás érdekében, közvetlenül átalakítani, és így, az általuk – Jól, vagy rosszul, mindegy: csak lenne ilyen! - befolyásolt személyektől, vagy tárgyaktól, eseményektől, a szellemi - tudati állapotuk minősége felől visszajelzéseket kapni. Ezért folyton elégedetlenek és folyton neheztelnek arra és azokra, akikről azt képzelik, hogy megfosztják őket a megtermékenyítői - változtatói, irányítói, vezetői funkciójuk betöltésében. A végbél bajos férfiak viszont, még azért is szorongnak mindamellett, hogy huzamosan képtelenek valamit meg- és elbocsátani - Hiszen, ahhoz, hogy valamit megbocsássak, meg kell értenem előbb, hogy miért is kellett velem (számomra, nekem, stb.,...) az a bizonyos megbocsátani való megtörténjen. -, mert a lelkük mélységének a mélyén tudják, hogy előbb utóbb valami baj lesz abból, hogy állandóan ártatlankodnak és tehetetlenkednek, miközben belülről veti fel őket a ki nem élt ambíciók miatti pulykaméreg. – Mindkét betegséget legyártottam magam is, és a betegség utáni érzékenység máig megmaradt. Belülről is tudom tehát, hogy miről beszélek... Egyik ismerősöm volt egy olyan keresztelőn, ahol a szertartást végző református papnak, a társadalmat terrorizáló, felnőtt gyermekei vannak és ő végbélrákban szenved. Keresztelő prédikációjában a jól ismert „Amíg olyanokká nem váltok, mint a gyermekek, nem juttok be a mennyek országába” jézusi kinyilatkoztatásról tartott eszmefuttatást. A szóban forgó pap, bizonyára Skorpió-karmával rendelkezett és egyrészt nem tudta az Úristennek megbocsátani, hogy neki, éppen neki, az Úr alázatos szolgájának, "ilyen fiakat adott", holott az egészet megelőzhette volna néhány időben és térben jól elhelyezett, és kenetteljesen kiosztott pofonnal, esetleg, egy – egy jó kiadós veréssel, amikor a fiai még képesek voltak a testükön keresztül is tanulni. Másrészt be volt tojva szegény évekig, hogy amennyiben ilyen hitetlen személyre jellemző, neheztelési gondolatai, érzései vannak az Úristennel szemben, abból valami nagy baj származhat. Sőt: ha megtudnák a hívei, hogy ő, éppen ő, a lélekvezető juhász, neheztel az Úristenre amiért az neki ilyen gonosz gyermekeket adott, abból megint csak baj lehet. Szegény feje..., bocsánat: feneke! - A Skorpió uralkodó bolygója: a Plútó az egyetemes kiegyenlítődés bolygója, és mint ilyen a helyes elbocsátási - megbocsátási képességünkkel van analógiában és ezért minden „eleresztési” (Testünk alsó nyílásai), kieresztési és kiegyenlítődési szervünkkel kapcsolatban van.

A Szaturnusz viszont az egyetemes felelősségtudat őserejét, és a fizikai létnek a spirituális-tüköri funkcióját megtestesítő bolygó, és azért nevezik felvigyázónak, mert arra ügyel, hogy a többi kilenc teremtői és megváltói őserő közül az egyik őserő általános hatása se mehessen át vészterhesen negatív irányba. Illetve, hogy az egyes őserők hatása ne kerülhessen annyira túlsúlyba, hogy az aktivitásával elnyomhasson, vagy semlegesíthessen más őserőket. Hogy több bolygó által megtestesített őserők csoportosulásának (információs - energetikai struktúráknak) a hatása ne nőhessen meg esetleg akkorára, vagy ne hathasson olyan irányba, hogy azok, elnyomhassanak más őserőket. Hogy ne ferdíthessék el azokat, vagy ne nyomják el teljesen a hatásukat. Ez megtörténhet egyéni szinteken, vagy megtörténhet csoport és nemzeti szinteken is, de nem történhet meg az egész emberiség szintjén és nem történhet meg az egyetemes létezés szintjén. Emellett persze, és ezzel együtt, amint már mondtam korábban is, a Szaturnuszi őserőnek van egy finom, alig érzékelhető, de tragédiák és katasztrófák esetében, végül – még ha túl későn is, de - nagyon is jól látható, megszorító, terelő, taszító, korlátozó hatása – funkciója. Ezzel a szorító – nyomó, korlátozó funkcióval a Szaturnuszi őserő, az egész létezést az egyetemes kiegyenlítődés – a megváltás! - irányába tereli. Így szorítják a (Szaturnuszi) sorserők az embert is, ebbe a számára furcsa és szokatlan kiegyenlítettségi irányba, csakhogy az embernek merőben más és ellentétes elképzelései (Lilithje és Sárkányfarka szerinti elképzelései) vannak arról, hogy mi lenne számára az üdvös, és a jó, és a boldogító (élvezetes...). Ezért kerül mindig a saját megváltási sorsprogramjával konfliktusba elsősorban, még hogyha a vele együtt a létrontás logikája szerint élő és mozgó, cselekvő, gondolkozó és képzelgő társadalommal - közösséggel nem is kerül mindig meredeken szembe. Hiszen a világ is, és ő is, a Lilith logikája szerint mozog! (Ezért is, nem látom egyelőre nagy értelmét a gyermekeimnek a minden áron történő társadalomba integrálásának. Az más kérdés, hogy meg kell tanítani őket úgy részt venni ebben a társadalom nevű zavaros rendszerben, hogy minél kevesebbet ártsanak másoknak, és lehetőleg ők se sérüljenek meg abban a spirituálisan veszedelmes közegben, amelyben majd élni kényszerülnek.) - Ilyenkor jönnek be a humánus ésszel megérthetetlen és elfogadhatatlan egyéni tragédiák, betegségek és balesetek, egyéni vagy csoport- és nemzeti szinteken, gazdasági és politikai és nemzeti katasztrófák formájában. (Lásd Trianont és a Dél vidéki magyar mészárlást a mi esetünkben, a Holocaustot a kiválasztott faji felsőbbrendűség fantazmagóriájában hívő Zsidók egyes csoportjainak az esetében). Amiért a Szaturnuszi sors-erőknek a megváltás irányába terelői – szorítói jellegében nehéz elhinni az, hogy a Szaturnusz ugyanakkor, majdhogynem a határtalan türelem ősereje is (Mindenképpen a lassú, hosszú távú hatások és visszahatások ősereje is), vagyis a rejtett negatív tetteink és az ilyen jellegű lelki-szellemi állapotaink visszahatásai későn érkeznek meg hozzánk és rendszerint, nem abból az irányból, amerre elindítottuk. Ezért nem lehet tudni, hogy hol van az a határ, amit a spirituális és a kauzális dimenzióban (az ideavilágban) egyszer csak átléptünk óvatlanul, és ami után már menthetetlenül, automatikusan jelentkezik a megállító, az illető struktúrát, vagy struktúrákat, jelenségeket, tendenciákat, folyamatokat felszámoló, megszüntető, szétromboló, szétmállasztó, vagy éppenséggel befagyasztó sorserők hatása. Jézus pl. nagyon jól tudta, hogy a sok víznek a borrá változtatása és ivásra való felkínálása, a vízen járás, a vihar elállítása, a négy napos halott feltámasztása (Amint tudjuk, Lázárt 4O nap múlva meggyilkolták, hiszen aki meg halt, nem véletlenül tette, és az maradjon is halott

és végezze a dolgát odaát...) és a további természet-ellenes mágikus beavatkozásoknak és ferdítéseknek meg kell jöjjön a kivédhetetlen Szaturnuszi visszahatása. Ezért nem bujdosott el valahova, hogy csendesen bevárja a végzetét, hanem az elkerülhetetlen halálnak elébe ment és az utolsó, felejthetetlen leckéjét az emberiség számára megtanította: a Szaturnusz szimbólumává változtatta. Jézus kiprovokálta a kereszthalált, jelezvén az emberiségnek, hogy az anyag természetes állapotaiból és tükör-jelzéseiből kell és lehet tanulni, nem a mágikus – misztikus fantazmagóriákból.

Amit minden, de minden életnyerési lehetőségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek képzelő pap, vallásos vezető és minden asztromókus, misztikus szent és csoda-guru, égi geometrikus, csodabogár–kozmetikus elsődlegesen nem ért, az nem más mint az, hogy az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkező tárgyi valóságnak és a tárgyi valóságból levonható vissza-következtetési lehetőségeknek, fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van mind az egyéni, mind az egyetemes megváltás megvalósításában, létrehozásában. Az Emőke esete a csoda-kurzussal azért vágott annyira mellbe (És amitől egyből tudtam, hogy amennyiben tényleg csodákra adta a fejét, a házasságunknak befellegzett, de utolsó percig reménykedtem, hogy felébred.) - mert ezerszer elmagyaráztam neki is ezt a tényt. És persze, mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik. – Egyetlen más, létezési forma sem képes ugyanis arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy a hozza és belé érkező információt 1) egy- az egyben vissza tükrözze. Vagy 2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy 3) határozottan tovább irányítsa, vagy 4) befogván az információt, magán keresztül tovább vezesse. Illetve, hogy a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá. És, ha hosszabb, vagy rövidebb időre is, ebben az új formában megmaradjon (rögzüljön). Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik, akkor is, ha lényege szerint változatlan marad és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyag információ-tükrözési és az információ-tárolói tulajdonsága miatt lehetséges az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de új és új felhasználása, a sokszorosítás tehát. Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos? - Éppen azért, mert az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy befogó - kaptáló, rögzítő és vezető tulajdonsága nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a Lilith-effektus által okozott torzulásait, önromboló hatásait, az örvénylést. Azért válik ugyanis teremtővé a Lilith által megzavart abszolút lét és azért hozza létre végül az anyagot, és azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált az anyagnak a szellemet magába engedő, és a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrákká – lényekké - alakulása, hogy azoknak és annak (Az embernek) a segítségével, a Lilith által okozott torzulásoktól, zavarodottságtól és kábulattól megszabaduljon. Mert ami lent az anyagban van, ugyanaz van fent a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire

egyedülálló az anyag és a természeti lét, mert képes visszatükrözni, és információt adni arról, hogy mi történik a legmagasabb – legfinomabb – dimenziók szintjén. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésben és visszavezetésben. Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és a boldogságra (kiegyenlítődésre) való törekvése. Ezért szakrális a kereszt, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának a szimbóluma. Ebből, a szakrális szaturnuszi - És ezért majdhogynem csalhatatlan! - szellem – anyag relációrendszerből nyeri az asztrológia azokat a személyi sorsprogramokra vonatkozó, abszolút biztos információit, vagyis azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minőségére (egyéni megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó információt, amelyekből akár még bizonyos jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani, és amely szellemi folyamatokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani. És ezért megváltás ellenes, és Isten ellenes, és ember ellenes minden hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért a lehető legfőbb vétek az információferdítés, vagy információ-titkolás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elferdítése, megmásítása, a hamisítás. De éppen ennyire szakralitás ellenes, és megváltás ellenes az önámítás és az önkábítás is. És ezért jelenik meg idejekorán, előbb, vagy utóbb a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és helyben tartás a valósághamisítók sorsában. Ezért jelennek meg a teljes visszafordítás - visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserői. - Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy funkcionális szervi dereglációk formájában is.), azoknál, akik túl sokáig és a megváltás megvalósulása lehetőségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erősen ferdítették elsősorban önmagukon belül, az ő személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élő abszolút tudat számára, a tárgyi valóság által tükrözött és tárolt, vagy közvetített információt. Vagyis, a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmező –megváltó tényeket: a fényt. Ezért kell megszűnnie minden olyan életnek, vagy kapcsolatnak, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, és a Szaturnusz szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az életet, vagy a kapcsolatrendszert megszünteti. – Hát ebbe, a rendkívülien összetett szaturnuszi tudásba, csak és csakis az apa – Vagyis a férfi szülő - képes beavatni a gyermekeit!

A nő a feminin princípiumnak: a megtermékenyülő és teremtő – áldáshozó, tápláló őshatalomnak a megtestesülése, a férfi a maszkulin princípiumnak: a megtermékenyítő és a modelláló, vezető – megváltó hatalomnak a megtestesülése. A nőiség szelleme az egységbontó – kiárasztó, és ez által a teremtő hatalomnak és ugyanakkor az egységhez való visszakapcsolódást biztosító egységtudat-őrző, az egységbeolvadás vágyát és igényét fenntartó hatalomnak: a szeretetnek a megtestesülése. A férfiasság szelleme az átvilágító, teremtésértelmező és teremtésmodelláló, a kiegyenlítődés előfeltételeit az értelmi tisztázással biztosító Világosságnak a megtestesülése. Ezt a két egymástól teljesen eltérő, egymástól merőben különböző funkciót és primordiális rendeltetést, soha nem szabad szem elől téveszteni és egyiket a másikkal összekeverni, illetve egyiket a másik ellenében bármiféle előnyben részesíteni. Csak az, aki erről a lényegi különbözőségről nem vesz tudomást, törekszik a két nem egyedei közötti egyenlőségre,

mivel nem tudja, hogy egyáltalán nincs az, amiben ők egyenlők lehetnek. Erre mondja Hamvas Béla ismételten, hogy az egyenlősig az egység megrablása. Két egymástól teljesen eltérő alapfunkciójú elem (Személy) között egység lehetséges és annak bizonyos körülmények között meg is kell valósulnia, de az egyenlőségük, eleve nonszensz. Ami az egymás helyes megértése és elfogadása témájába még bevág, az, az, hogy – ezért, vagy azért, nyíltan, vagy rejtetten, de a szellemileg fel nem ébredt nőkben is éppen akkora hatalomvágy létezik, ha nem nagyobb, mint a természeti tudat színvonalán élő, zavaros férfiakban. A lényegi különböződés nem ismeretének és el nem ismerésének, valamint a nők rejtett, de alattomban igen is működő halatom-vágyának az összegeződéséből adódik a nemek közötti örök zavartság és tájékozatlanság, és ebből a zavartságból ered az a rengeteg fölösleges párkapcsolati dráma és családi tragédia (Pl. Egymásnak és önmaguknak okozott halálos betegségek), amelyekre az orvostudomány un. gyógyszereket és vitaminokat ajánl. Az anyagi létállapot és a természeti (fizikai és pszichikai) élet tükör mivoltának és funkciójának a kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát a keleti metafizika (Véda, Buddhista tanok, stb.) egyáltalán nem érti, de legalább is ignorálja. Ezért képtelen levonni a megfelelő következtetéseket, megelégedvén az egyetemes megváltás magvalósítása feltételének – az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formáknak és az érzékeknek, de különösen az emberi test fájdalom- és örömjelzéseinek, az illúzióként való kezelésével. Vagyis, a misztika megelégszik a metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások spekulatív értelmezésével miközben az anyagnak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekből és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja. Nem is lehet eldönteni, hogy ez utóbbi-e a nagyobb vétek, vagy az európai és a nyugati materializmus, amely a természeti világot és a természeti életet, megélhetési alapnak és élvezet-csikarási (boldogságszerzési) lehetőségnek, vagyis, végső soron, határtalanul kizsákmányolható és kizsákmányolandó „külső” lehetőségként kezeli. El egészen a liberálisan „felvilágosult” embernek a saját testének és szervezetének az eladható „értékként” (munkaerőként, vagy éppenséggel eladható szervgyűjteményként) való kezeléséig. Sőt, a termelő-fogyasztó spirituális ignorancia még ennél is tovább elmegy: kimondottan csak élvezeti lehetőségek (lelki és testi izgalmak) kicsikarására alkalmas állapotnak tartja a természeti léten belül az emberi testet, ami fölött a személy önkényesen – a liberális olvasatban: szabadon - szabadon rendelkezhet (Feminista nők pl. a méhük fölött. Szegények az eladhatónak vélt veséjük fölött).

Egyik véglet sem jobb a másiknál: a hindu fizikai illúzió-elmélet és a buddhista nirvána-tan, végső eredményeiben, semmivel sem jobb a materiális-nyugati koncepcióknak a tudomány segítségével elérhető életnyerési lehetőségekben vetett ostoba és majdhogynem állatian alacsonyrendű hiténél. Egyedül a természeti sorsvállalást és az abból kiolvasható – kikövetkeztethető szellemi magatatást hirdető, eredeti (Nem szekularizált!) keresztény alapállásnak van értelme, mivel egyedül ez egyezik meg a teremtés eredeti rendeltetésének és céljának a logikájával, az egyetemes megváltás logikájával. Ezért mondja Jézus, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét és azt, hogy: „Aki a fiút (A megnyilvánulást: a hinduk és a buddhisták) bántja, annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja (Istenkáromlók) annak is megbocsáttatik. De aki a Lelket (Szent Szellemet) bántja, annak nem bocsáttatik meg.” Vagyis, aki a teremtés és a megváltás

alaplogikája ellen dolgozik, aki a Szaturnusz szelleme (megváltás irányába terelgető egyetemes felelősség) és a Plútó szelleme (A teljes kölcsönös egymásba hatolás és egymáson áthatolás szelleme: a kiegyenlítődés szelleme: az egészség, vagyis a megváltás megvalósulása) ellen dolgozik, annak nem bocsáttatik meg. Máshol meg azt mondja Jézus, hogy (Létezik egy olyan törvény: az abszolútum törvénye, ami szerint: ) attól a személytől, aki sejti, vagy tudja, hogy mit jelent a megváltás (Aki ismeri a törvényt és a logikát: a teremtés rendeltetése logikáját), sokkal több igényeltetik (Vele szemben nagyobbak a felettes énjén keresztüli un. égi elvárások ), mint attól, aki tudatlan, tehát úgymond ártatlan és még nem tudja, hogy tulajdonképpen miért is jó neki ezt vagy azt tennie, illetve nem tennie? A feleségem erkölcsi-spirituális csuszamlása idején, számomra az volt az egyik legnagyobb feszültséget okozó talány, hogy nem tudhattam azt, hogy mennyire sikerült neki, illetve a nyers értelmét az irracionális késztetéseinek alárendelő édesanyjának kikapcsolnia a lelkiismerete hangját ás melyikük ártatlanabb és tudatlanabb abba, amit a gyermekeinkkel szemben készülnek elkövetni. Vagyis, hogy melyikük játssza meg inkább a tudatlant: ő-e, vagy az édesanyja? Hogy melyiküknek nincs semmi kétsége afelől, hogy a nyugati demokrácia által létrehozott feminista-matriarchális társadalmi konjunktúrát, ami az apokalipszis jelen időszakát jellemzi, „szabadon és büntetlenül” (Káros következmények nélkül) kihasználva, megfoszthatják a közös gyermekeinket az apai irányítás és nevelés lehetőségétől, miközben én sem a feleségemmel, sem a gyermekeimmel szemben semmiféle vétséget el nem követtem? Úgy gondoltam tehát, hogy addig is, amíg a sorserők közbe nem lépnek, nekem kötelességem mindent megpróbálni annak érdekében, hogy a két nagyobb gyermekünket magam mellett tartsam. Ezen keresztül ugyanis, még elérhető lehet az, hogy az általam gondozott és nevelt nővéreik pozitív és egészséges magatartása példájából, az apától tanult és racionálisan is megértett pozitív magtartásából, a feleségemnél levő kis testvérek is tanulhatnak és példát vehetnek majd az életben való (És a párkapcsolatban: a férfiakhoz való viszonyulásban való) eligazodáshoz. Amíg tehát a két nagyobb lány nálam van, a kicsik egészséges és tragédia-mentes felnőtti sors-rendezési képességének az arányos fejlődésében is reménykedhetek. Amennyiben a nagyokat is oda kellett volna adnom, akkor már én is csak a protekciózó, vallásos isteni jóakarat kiismerhetetlenül szeszélyes hatóerejében bízhattam volna.

Most viszont, az a fontos, hogy mindenki, aki az írásaimat olvassa, megértse: a férfiaknak is éppen akkora és éppen olyan fontos szerepe és funkciója és végső soron: közvetlen személyes dolga, kötődése és kötelessége van a gyermekek életében és fejlődésében, mint az anyáknak (Még hogyha egészen más fajta is ez a kötődés!). És, hogy metafizikailag, vagyis az elsődleges realitás és az élet ősi funkciója és rendeltetése szempontjából, teljesen elhibázott, és megváltás - ellenes (Hamvas megfogalmazásában: Antikrisztusi) az a szokásrend és az a társadalmi törvénykezés, amely ezt, a magzat kihordással és a gyermekek fizikai megszülésével teljesen egyenértékű, beavatói apai funkciót nem veszi figyelembe a házasság-bomlások esetében! Azok a modern és posztmodern tradíciók és törvényerőre emelt, emancipált elképzelések, tehát, amelyek a férfiban azt tudatosítják, hogy „Neked csak a családnak való zsákmányszerzés és a gyermekekkel való esti, vagy hétvégi játszadozás, majd azoknak a társadalomba való integrálása a feladatod, vagyis, ha elhagyod a családot, akkor a gyermekeidet az asszonynál hagyhatod, mert neked csak

anyagilag kell azokról gondoskodnod, csak az anyagi létükért vagy felelős, erkölcsileg és szellemileg nem.” És azok, amelyek a nőkben ugyanakkor azt tudatosítják, hogy: „Amennyiben szerelmes leszel valaki másba és el akarod azért hagyni a férjedet és így szétbontani a családot, vagy, ha úgy érzed, hogy nem bírod cérnával azt, hogy a férjed nem csak a testedre és a gyakorlati gondjaidra kíváncsi, hanem az érzelmeidre, illetve a képzeleti világodra is - Vagyis: ha a megelégelted a személyi integritásodat ezzel a zavaró kíváncsiságával alapvetően sértő zsarnoki férjed lelki zsarnokoskodásait. -, nyugodtan ott hagyhatod, mert a gyermekeket úgy is neked ítélik oda, amennyiben nem vagy bizonyíthatóan elembajos, börtönbe zárt gonosztevő, kezelhetetlen nemi beteg, visszaeső alkoholista, vagy drogos.”, nos, ezek a korrupt közmegegyezésen alapuló társadalmi szokások, egyenesen luciferiek és sátániak! – Igenis ezt írtam le: Luciferiek és sátániak, és nagyon is a tudatában vagyok annak, hogy miért használok ilyen eszkatologiai kifejezéseket.

- Beszéljünk végre világosan…

De, amiként fent is finoman utaltam erre, nem csak a férfi igazi nevelői – apai – irányítói – fejlesztői, vagyis: Szaturnuszi funkciója ismeretlen, illetve közösségileg megtagadott egyelőre a mi, fejlettnek képzelt kultúránkban, hanem elsődlegesen (Mivelhogy a Szaturnuszi funkciót megelőző!) az átvilágítói – megtermékenyítői (Szoláris) funkciója és szerepköre az, ami még inkább ismeretlen. És, még a férfiak eszében és életképzeletében is, ez a primordiális metafizikai szerep és funkció be van helyettesítve a zsákmányszerző (természet – és a más embereket kizsákmányoló) és az élvezet-okozó (orgazmus-produkáló), valamint a társadalom- és közösség-építő, közösség irányító szereppel és funkcióval. Amiként tehát a gyermeknevelés kérdésében az a tévképzet áll fenn és az hozza a törvényt, hogy a tanítók és a tanárok (pedagógusok) kell elvégezzék és nem a szülők és persze, a leginkább nem az apa a gyermekeknek az élet alaptörvényeibe és funkciójába való spirituális beavatását, ugyanúgy a nők (szeretők és feleségek) lelki- és képzeleti (idea-) világa átvilágítását is, új-tradicionálisan a papoknak, liberálisan: a pszichológusoknak és a pszichiátereknek kell elvégezni. Ez nem azt jelenti, hogy a nőknek ne lenne elvárása arra, hogy a szeretőjük – vagy a férjük foglalkozzon az ők lelkével. Sőt: IGEN IS A NŐK NAGY TÖBBSÉGE – nem véletlenül! - ELVÁRJA, HOGY A FÉRJ, VAGY AZ ÉLETTÁRS FOGLALKOZZON A LELKÉVEL, ÉS HA NEM TESZI, AKKOR VAGY PANASZKODIK, VAGY VESZEKEDÉST PROVOKÁL. Azonban, ez a foglalkozás, csak egy bizonyos határig mehet el! Azon a határon túl, amelyen kívül a nő, még jóságosnak és szeretetteljesnek és odaadónak és áldozathozónak tüntetheti fel magát, mind önmaga, mind a külvilág előtt - amely határon kívül, még nem érzékelhető a nőnek a férfit – férjet való, rejtett legyőzési késztetése, valamint a kapzsiság, a kéjvágy, az irigység, a neheztelés és a haragvás, az élettársi-szeretői kapcsolaton kívüli szexuális élményekre való sóvárgás és álmodozás, a rejtett beavatkozási és hatalmi mánia, a munka nélküli gazdagodási vágy, stb., isten őrizz, a mai férfinek behatolni és ott szétnézni! Az már beavatkozás a nő személyes integritásába! Az már visszaélés a bizalommal, az már családon belüli erőszak, pszichológiai zsarnokoskodás, és mentális terror. - Az már nagyon sok, külső és belső teher a gyenge nő számára kérem szépen, és az ilyen férfitől, aki ezt a határt nem tartja tiszteletben és illetéktelenül bele gyalogol a csupa jósággal, önzetlen szeretettel és önfeláldozással telt,

emancipált és jogait tudó női lélekbe, minél hamarabb meg kell szabadulni. Attól el kell válni, és az elől még a gyermekeket is el kell menekíteni! (Feleségem azt írta a bíróságra beadott hatalmas panaszáradatában, hogy akkora terrorista vagyok, hogy még a gyermekeink is veszélyben vannak mellettem.)

De ez így is marad, mert mindaddig, amíg az szerint ostoba közhiedelem szerint rendezzük az életünket, amely alapján a férfinak csak az a dolga, hogy maga és a női párja számára, első számú élvezet- és kényelemszerző fél, illetve, hogy családellátó legyen, és ennek a funkciónak a betöltése érdekében, a gyermekei erkölcsi – szellemi nevelését, irányítását a tanítókra, tanárokra, pedagógusokra kell bízza, a felesége lelkivilágát viszont a papokra, pszichológusokra, és misztikus gurukra, addig nincs amiért a férfiaktól család és gyermekek iránti felelősséget – netalán tán ilyen jellegű áldozatkészséget – elvárni! És viszont: amíg ez így van, a az egyetlen járható út a spirituálisan felébredt, de a közösségi szokásrenddel és az annak megfelelő matriarchális-feminista törvénykezési szokásokkal szemben fegyvertelen férfiak részéről az marad, hogy az első hűtlenkedési és másságra való sóvárgási jelek észlelésekor a csaló feleségektől elváljanak. A feleségemnek a családdal és a gyermekekkel szembeni felelősségtudatába vetett abszolút bizalmammal való visszaélése után, illetve a feleségemnek az én család iránti és a feleségem iránti elköteleződésemmel való visszaélése után, és azok után, hogy beletörődvén a metafizikailag végig törvénytelennek érzett helyzetbe, végül jobban kezdtem érezni magam így, mint egy olyan viszonyban, amelyben az élettárs 8 éven át, egyebet sem tett, mind húzott vissza az anyja által negyed, vagy félévenként kiokoskodott szellemi pöcegödörbe. A válófélben levés végén, már csak azt sajnáltam, hogy miért nem sikerült az anyósomnak a családrombolási tervét keresztül vinni, már akkor, amikor Magdolna, először megfogalmazta (kikottyantotta) a lánya előtt az ebbéli szándékát. – Mert, amint utólag, az Emőke bírósági beadványából kiderült, ők egymás között már hét évvel korábban, tehát 2OO1 koratavaszán és bizonyára azt követően is, minden huzamosan együtt töltött „szabadidejükben” a válási lehetőségről, illetve a család szétbomlasztása tervéről diskuráltak. „Ha nem vagy boldog a Szilárddal, azt fogom tenni, mint azok a rokonaink, akik elmentek egy autóval Magyarországra és haza hozták gyermekestől az oda férjhez ment lányukat. Én is felpakollak egy autóba mind a négyeteket – Akkoriban ugyanis Réka még meg sem fogant. – és elviszlek az apósom házába, Menaságra.” – Hangzott Magdolnának az utolsó előtti lányvisszaszerzési terve, két és fél évvel a sikeres akció előtt és ettől a konkrét bátorítástól kezdve, az öt éves anyai aknamunka által fertőzött képzeletű Emőke, végig kínlódott – végig hazudozott gyakorlati és spirituális szinteken egyaránt - még két és fél évet, majd valósággal bele kellett taszítania magát abba a házastársi csalásba és családellenes hazudozási labirintusba, amelyből már nem volt visszaútja.

Miközben a feleségem maradék moralitása és spirituális öntudata kétségbeesetten próbált ellenállni az anyja unszolásainak és a belső kísértéseinek, én – még csak nem is gondolván, hanem csak derengősen sejtvén azt, hogy az anyósom ilyen komoly aknamunkát végez, és hogy a feleségem micsoda démonokkal küzd emiatt – én, az egész családom boldogságáért és egészségéért mondtam a spirituális imáimat. Ezekben, azt is állítottam, hogy immáron a feleségem is tökéletes spirituális partnerem, a személyi és a közös megváltódási sors-programjaink beteljesítésében, véghezvitelében. Meg vagyok

arról győződve, hogy ez, a kauzális szinten megfogalmazott imádságaim által keltett mágikus hatású spirituális családi erőtér volt az oka annak, hogy annyira el ment Emőkének a józan esze, hogy velem szemben titkolózni kezdjen és egy ellenőrizetlen amerikai agymosó csodakurzusok autogén tréning szerű mondatait kezdje el szajkózni naivan. És, mivel a feleségem éppen az ellenkezőjét élte annak, amiket én képzeltem róla, ezek az imádságok okozták azt is, hogy végül is, egy ízléstelenül nevetséges, viszonzatlan szerelemre gerjedjen egy nála sokkal alacsonyabb szellemi és lelki színvonalon álló, kábítószeres fiatalember iránt. Éppen az történt a válság idején tehát, mint amire Jézus tanítja a hallgatóit: „Szeressétek és áldjátok az ellenségeiteket és le fogjátok győzni őket.” - Addig, amíg a feleségem válóperi hazugságait és hajmeresztő rágalmait nem olvastam, még álmomban sem gondoltam volna, hogy Emőke az ellenségem lenne és, hogy nekem őt le kellene győzni, de kiderült, hogy az évek folyamán, ő maga, illetve az anyja változtatta magát az én ellenségemmé. Ez, az általa – általuk keltett ellenséges erőtér küzdött tehát a háttérben, az én fény- és szeretet meditációim, az abszolút azonosság – meditációim által keltett erőtérrel, és a törvény alapján, a kiegyenlítődést akadályozó, ostoba fekete mágiázás meg kellett szűnjön.

Egyetlen korlátozás, amiben mellettem és velem szemben nehéz része kellett legyen, Emőkének az volt, hogy a félrevezetést, a félrebeszélést, a hazudozást és a titkolózást - intrikálást nem tűrtem meg. Ezt el tudta viselni majd tíz ÉVIG, vagyis, addig, amíg rá nem ment a Jézus-képű heroinos guru honlapjára, hogy megköszönje azt a gyönyört amit számára az öccsével egy idős fiatalembernek az égi geometriáról és a csodák országáról szóló hadovázása jelentette. De, amint extatikus szerelembe esett a honlapján magát gurunak kinevező misztikussal, a hazugság mentes életet tovább már nem bírta elviselni, és vissza kellett költőznie a spekulánsan széptevő anyjához, ahol nem csak hogy szabadon hazudozhatott újból, hanem az egyenesen kötelező volt. Legalább is velem szemben - aki megfosztotta őt, tíz éven át a hazudozás gyönyörétől - egészen biztos, hogy kötelező volt a hazudozás, akárcsak a húsevés. Amitől a leginkább kétsége esetem emiatt, nem az volt, hogy lehetetlen volt eligazodni azon az emberen, akit tizenegy éven a legigazabb és legjobb barátomnak tudtam, hanem az a gondolat, hogy egy ilyen hazudozó ember mire nevelheti majd az anyára és a spirituális információra egyaránt rendkívülien érzékeny gyermekeinket?

Metafizikai szempontból, tehát a Megváltás nevű, isteni igazság (Plútó) logikája szempontjából két fajta, jellegzetesen negatív (Szaturnuszi) viszonyulás létezik a megváltás (Az atya-anyához való visszatérés: az új abszolút állapot) elérési lehetőségének a zálogát képező anyagi világhoz:1. A jellegzetesen hindu misztika viszonyulása, amely illúziónak tekinti a fizikai létet, vagyis a misztikus közömbösség magatartása, amire talán a legjellemzőbb, hogy egy arra vetődött, erőtlennek látszó, törékeny albán asszonynak kellett Kalalkuttában kikötni a Káli Istennő temploma tövében ahhoz, hogy a cselekvő szeretet jelentésére: az emberrel való személyes és közvetlen törődés fontosságára a vallásos őrületükben lelki fakírokká váló hindu tömegek figyelmét felhívja. Ez tehát a tipikus misztikus lét- és életszemlélet, amely vallásos és önkényes (A valóságban nem ellenőrzött) metafizikai értelmezések alapján, kizárólag a szellemi világ tulajdonságaival foglalkozik az anyagi – tapasztalati világnak a majdhogynem teljes ignorálásával, illetve a személyes benyomások és

történések, bizonyos általános megfigyelések alapján történő misztikus és mitologikus értelmezésével. 2. A materiálisan „felvilágosult”, tipikusan aggodalmaskodó, és persze, szerfölött tudományos európai és a nyugati mentalitás, amely minden egyéni, vagy emberiség szintű sorskérdést és sorsproblémát az anyag tulajdonságainak és általában a természet tulajdonságainak a figyelembe vételével és tanulmányozásával, illetve e tulajdonságok és törvények kijátszásával akar elérni. Vagyis, az a tudományosnak képzelt viszonyulás, amely az emberi szenvedés és boldogság kérdését az anyagban és az anyag által akarja megoldani. Az utóbbi, a tipikusan Ezsaui, Judási és Fauszti magatartás, amely az anyagba való kábulás következtében, mágikus, vagy a materiális tudománya segítségével, „meg akarja nyerni az életét” és ezért eladja az elsőszülötti jogát: a tudatos sors-irányító szellemi éberségét, egy tál lencséért, vagyis a hamar megvalósítható és kézzel fogható – végül is öncélú: - anyagi haszonért. A művelői által természet-tudományosnak nevezett termelői- fogyasztói (nyugati) vallás, legyen az bármennyire humanista és szabadelvű teljesen ostobává és így az anyag foglyává teszi az embert. A természet-kizsákmányoló és természetzavaró, természetromboló ideológia segítségével tartható fenn tehát, az a globális kényelem- és élvezet-fokozási alapállás (Negatív Merkúr, Vénusz, Mars, és Jupiter), valamint az a kényelembiztosítási és élvezetbiztosítási (Negatív Szaturnusz) erkölcsi-szellemi magatartás, amelyben a családapa kizárólag zsákmányszerző (létfenntartás és élvezetbiztosító) és társadalom nevű Bábeltorony- építő funkciókat tölthet be. Ez az, az okosnak képzelt civilizációs (védekező!) ideológia, amelyben, a természeti törvényeket nem azért tanítják az iskolában, hogy abból sorsjavító és sorsbeváltási lehetőségekről szóló – spirituális – ismereteket szerezzenek és ilyen jellegű komoly következtetéseket vonjanak le, hanem azért, hogy ezen „objektív” tudásból álló tudomány segítségével, a tömegek egyedei minél jobban kizsákmányolhassák a természetet és saját képességeiket, és ez által megnyerhessék az életüket.

Hát nem a sors iróniája, hogy ez a kizárólagosan „tudományos” magatartás éppen a kereszténység táptalaján (Európában) jött létre? Hogy éppen annak a világméretű, csalásnak a következtében alakultak ki ez az objektív és az egész földi élő világot a katasztrófába döntő természettudományokra alapozott, „objektív” tanítási koncepció, miszerint a Názáreti Jézus nem a megváltódás eléréséhez szükséges természeti sorselfogadás (Szaturnuszi) szükségének leckéjét tanította volna meg az által, hogy tudatosan felfeszíttette magát a keresztre? Nem annak a világvallás szintű, metafizikai hazugságnak a következtében alakulhatott ki ez a természetrabló materialista ideológia, hogy a Jézus kereszthalála által, a kivételes Istenfiú mindannyiunkat mintegy előlegezetten megváltott, amennyiben az általa tanított vallásnak a hű követőivé válunk, illetve maradunk? Vagyis annak, hogy őt kinevezték összesített ókori mitológiai hősnek: az Isten egyedüli, megváltó fiának, aki e metafizikailag teljességgel szélhámosi szerepkörével, amellyel minket újból és újból megfosztanak az azonosságtudatunktól, megtestesíti azt a rettenetes vallásos különválasztást, amiről Hamvas Béla oly plasztikusan és találóan (Egzakt módon) ír az Androgünosz 86. pontjában:

„Ahol az embernek és minden létező lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert

a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebből az ijedelemből és megrettenésből keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsőbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és VÉLEMÉNYEK (Kiemelés K. Sz.) és arcszínek szerint.”

A férfi, amikor ösztönösen, minél nagyobb mértékben akar fizikailag, de pszichikailag is behatolni a nőbe, a saját abszolút lényéig akar önkéntelenül visszahatolni (Az egységbe) és ott megnyugodni. A nő, amikor (tényleg és igazából) magába fogadja a férfit, a saját abszolút lényét akarja vissza fogadni és ez által végre teljesen világossá válni, magából az addig mélyen elzárt szeretetet kiárasztani, és megtermékenyülni, teljes fényszeretetté válni. Ehelyett viszont, mi van? Egyrészről trófeavadászat, vagy kocsma, focimeccs, boxmeccs, hokimeccs, sporthorgászat, tévénézés, hatalomszerzést és hatalommegtartást szolgáló tudományos munka és más komoly dolgok. Másik részről: "-Rendben van szívi, ha ez annyira fontos neked, akár szeretkezhetünk is, legyen meg a te örömöd. Sőt: tova harmincöt fölött, még hálás is lennének a hölgyek, ha valamiképpen még gyermeket is gyártanának nekik a férfiak ezzel a „minden áron” való szexuális élvezetcsikaró törekvéseikkel, de a lelkükbe meg ne próbáljanak behatolni, csak addig a határig (Hamis Szaturnusz), amíg a hölgyek számára az kényelmes, illetve nem felkavaró... Amíg tehát a látszat-egységben jól tudják érezni magukat a férfival, és az nem bántja, sérti meg azt az ennivaló, filigrán kis egocskájukat... És még inkább, és sőt: „-Miért ne csinálnánk fordítva, hiszen egyenlőség van, nem? Vagyis te nem kérdezel semmit rólam, nem érdeklődsz, nem motyogsz közbe és nem is teszel semmit, csak hagyod, hogy a női- és a porno magazinokból tanultak alapján boldoggá tegyelek. És, hogy a pornólapokból tanult abszolút-biztos technikámmal megkeményítsem a hímvesszőt, esetleg, hogy ne und magad, az elengedhetetlen sörödet is szopogathatod közben..., és én majd jól elintézlek, te csak dőlj nyugodtan a hátadra és hagyd magadat a mennyországba vinni, és megtermékenyíteni általam, a szuper nő által... Mindössze annyit kérek tőled, hogy ne akarj semmit, sem magadtól, sem tőlem, csak élvezd a kényelmes öncélú gyönyört... - Hát persze, hogy ebben az „egymásnak lehetőleg nem ártani” nevű alapállásban, sehol a nyugati civilizációban nincs boldogság, hanem annak a látszata és üres téri színháza. És persze, hogy így nem születhetnek utódok. Milyen spirituális színvonalon van az a kultúra, amelynek az őt létrehozó tagjai képtelenek a saját genetikai kódjaik reprodukciójára és tanulatlan, éhező emigránsok gyermekeivel kell feltölteniük az óvodáikat, az iskoláikat, egyetemeiket? Mennyire lehetnek annak a társadalomnak tagjai ténylegesen egészségesek és boldogak, akik nem tükröződhetnek, a gyermekeikben? Egyáltalán létezik-e kölcsönös egymásba hatolás és megtermékenyítés nélkül, de főként közvetlen – saját gyermekben való! - tükröződés nélkül tényleges boldogság? Nagyanyáinkat még boldoggá tette a háborúba induló egyenruhás férjeik és udvarlóik szépséges látványa. A csonkán hazaérkező férjek tépett egyenruhás látványa már kevésbé, hogy a frontokon elhantoltak felemelő látványáról ne is beszéljünk. Az én

lányaimnak - a mi lányainknak - már egészen biztos, hogy nem a háborús hősök fognak tetszeni, hanem a mellettük maradó, mellettük és velük együtt az életben helytállni akaró, gyermekeiket gondozó férjeik: az utódaik mellett helytálló édesapák. Legalább is úgy látom én, hogy előbb - utóbb elérkezik annak az ideje, hogy a régi harcos és zsákmányszerző férfi típust, játékon kívül helyezi majd a gyerekeit az élet szellemi értelmébe beavató apa, és a jelenkori apokaliptikus erkölcsi válság után, a Szaturnusz is kezd majd látszani a férfiből, a zsákmányoló hérosz (Mars), és az élősködő, frivol here (Férfi-Vénusz) mellett.

Mindkét végletes magatartás tehát, vagyis: mind az anyagi világnak - és így, a saját testünk jelzéseinek – a misztikus ignorálása, mind az életünknek és sorsunknak a testünk szükségleteinek és kényelmi igényeinek a minél nagyobb fokú kielégítési elvnek való alárendelése téves út. A misztika éppen annyira tévút, mint materializmus útja. Két végletes és végzetes káprázat. De figyelem: végzetes káprázat is, és semmivel sem jobb ezen tévutaknál, a kettőnek a minőség nélküli vegyülete sem, amin az anyósom és a volt feleségem együtt jártak! Ez, a tinglitangli és a Hamvas Béla által ismertetett kenyőcsölés útja. A kenyőcs tudniillik mindig az élet megnyerhetőségének a materialista vagy idealista ideológiája, amivel az emberek bekenik a saját lelküket és egymás lelkét, annak érdekében, hogy a boldogság-reménye fenn maradjon és így, az élet dolgai működhessenek. Egyszer itt, aztán ott. Egyszer semmibe vesszük az anyagot és dicsőítjük a szellemet, máskor semmibe vesszük a szellemet és dicsőítjük az anyagot. Fontos, hogy meg legyen hozza az ideológia! A két véglet: mikor a misztikus fanatizmus, mikor a liberális relativizmus. A kettő vegyülete: az itt is, ott is használható kenyőcs, viszont az eredetieknél sokkal veszélyesebb. Ez, a kettő látszólag nagyvonalúan toleráns, de valójában csak felelőtlen, „humánus” egybemosása: ez, a misztikus eszmékkel vegyülő vallásos érzelgésnek a merkantil anyagiasság szellemiségével való egyesülési lehetőségének a káprázata, vagyis a létrontás erőinek helyet adó, örök korrupció. A kereszténynek hazudott korrupcióban való kiegyezés és persze, a személyi gyengeségek nevében elfogadott morális igénytelenség. Hiszen bocsánatos bűnökkel élő emberek vagyunk mindannyian, nem? Ez, a kifelé fordított boldogságkeresési ideológiákkal való megegyezés steril kietlensége. Ebben a közmegegyezésen alapuló moslék-moralitásban él a mai ember és ez szerint vezeti az életét. Itt, ahol a feminista siker- és szellemcentrizmus másodrangúvá süllyeszti és személyi akaratában elnyomja az anyát a csinibaba ellenében, az anyagcentrizmus, ha rejtetten is, de a családban fölöslegesnek – kiiktathatónak – ítéli az apát a playboy és a tudós pedagógus ellenében. - És így jutottunk el, előbb a lombik-bébi programokhoz, és a spermabankokhoz, majd a klóónozáshoz. Az abszolút egoizmushoz: az áldozatot hozni képtelen, illetve a folyton téves és hamis áldozatot hozó negatív Halak-lélekhez és a magát oda adni, magát megosztani képtelen, negatív Oroszlán, Nyilas és Bak szellemiséghez. A klóónozás az egoizmusunk csúcsa: individuális, földi önmagamat, vagyis a tükröt, szellemi erők nélkül, anyagi szinten reprodukálni és azt sokszorosítani, mivel képtelen vagyok magamat „mással összeadni” (Halak), illetve valami mást, a földi önmagamon, a drágaságos individualitásomon kívül fontosnak és lényegesnek látni.

De ide áll, a Szaturnuszi öntudat magasrendű szelleme, amely azt mondja, hogy nem. Nem engedek, sem az alacsonyrendűnek látott, megvetett és lenézett anyag elárulásának,

sem a megbízhatatlannak (Mert megfoghatatlannak), illetve nem létezőnek kikiáltott szellemi világ elárulásának. De nem engedek a kettő találomra és önkényesen kiemelt részeinek az összekutyulási szándékának sem! Ez lenne az apai szellem teremtés-világító és megváltás felé irányító funkciója. Ez, a rigurózus férfiúi megkülönböztetési képességgel: absztrakciós képességgel is rendelkező, egyetemes tudatra alapozott férfi-szülői öntudat, amely nem csak közvetlen pozitív eredményekben, hanem hosszú távú következményekben is képes gondolkozni és előrelátni, a gyermekét azonnal ellátni akaró és azt mindig biztonságban tudni akaró, tehát az azonnali pozitív eredményeket váró és leső anyai lelkesedéssel és aggodalmaskodással, illetve a női élvezetcentrizmussal szemben. Ez a keresztény férfi lényege, ezért kell őt föltétlenül megtartani a család és a gyermekei mellett, és nem csak azért, hogy azok megélhetését biztosítsa! Az élvezet-okozó szexuális erejével már alig együtt járó férfi nemzőképessége (Habár, mostanában az utóbbi egyre kevésbé igaz...) és a fizikai erejében és maradék harci kedvében rejlő zsákmányolói képességei mellett, az édesapa pótolhatatlan beavató funkciója! – Amennyiben létezik a kiegyenlítődés törvénye, ez alapján kell lennie a köznapi férfiben is egy olyan spirituális értékű lényegiségnek, ami metafizikailag (Vagyis a teremtés eredeti rendeltetési logikája szerint) egyenértékű a nők magzatfoganási- és magzat kihordási, valamint a gyermekszülési képességével! – Ami spirituális szempontból egyenértékű nő teremtői képességével! – És ez nem más mint a szellemvilág-törvényeinek a megismerési és belátási, betartási képességére alapuló, irányítói, alakítói, fékezői, és ha kell: korlátozói, szellemirányító apai képesség, amit minden férfinak meg kell keresnie és maximálisan ki kell fejlesztenie önmagában. E nélkül, ugyanis, a lényeg szempontjából, vagyis a rendeltetése szempontjából nem teljes férfi a férfi!

A probléma viszont nem csak az, hogy erről a pótolhatatlan apai funkciójukról és szerepükről férfiak kilencvenöt százaléka semmit nem tud, hanem az is, hogy éppen a férfinak ettől az átvilágító – tisztító, megtermékenyítő, következetesen elváró, és nem elnéző, megváltói alapállásától állnak stressz alatt és pollen- allergiásak a termékenyülési képességüktől iszonyodó nők. – Még az ezoterikus kékharisnyák is, a misztikusan emelkedett női széplelkek is rettenetesen félnek a biológiai és a szellemi termékenyítő – átvilágító - képességükkel őket akaratlanul is veszélyeztető férfiaktól. Sőt: a leginkább ők, csak a tolerancia nélkül úgy-e elképzelhetetlen szeretetről prédikálva, szépségesen megható misztikus elméletekbe rejtik az önkéntelen, vagy tudatosan gyakorolt férfi-leszerelői (férfi szellemiség- kiherélő) törekvéseiket! Ezt, a megtermékenyítő-megváltó férfi szellemet próbálják semlegesíteni és kiiktatni, a bocsánatos bűnök és a kegyes hazugságok, valamint a finom csúsztatások segítségével a nők, és hogyha nem lehet, akkor azonnal neki fognak az atya-férfit kizárni az életükből, és felcserélni azt, az öncélú élvezetkínáló macsó- zsákmányszerzővel (Gyermekét a nőt boldogító zsákmányok megszerzésre és megvédésére, valamint az ártatlan női lélek tiszteletére megtanítható bunkóra.). Vagy az égi-orgazmusokat ígérő selyemfiúval, esetleg misztikus guruval. És, ha ilyen nincs a kéznél, akkor a nő „megtermékenyítő” parancsára száját befogni képes, és persze, a bumfordiságával a „női lelket ideig – óráig elszórakoztató, és még az se baj, ha hányingerkelően mászolygó Ödikével. Amint azt mondtam már: nem létezik szeretet-ellenes (Nő és nőiség ellenes) karmikus program (Esetleg család- és anyaságellenes program), mivel a létezésben folytonosan a

női ősök szelleme az, amely a karmát és az életet gyártja (A párkák nő neműek!). Logikus tehát, hogy az életadó női szellem saját maga ellen nem hoz létre, nem teremt karmikus programot, mivel, hogyha ilyesmi lehetséges lenne, ez egyenesen Isteni öngyilkosság, vagyis a lét megsemmisüléséhez vezetne. Nem létezik tehát a fény-és férfi-ellenes karmikus programoknak tükör szerinti, szimmetrikus (női, illetve nő-ellenes, nőiség-ellenes) megfelelője! Ehelyett viszont létezik a Kameleon – program. Egészen pontosan: létezik a női princípium furcsa megoldása a boldogságért való harcok során elszenvedett vereségek: a sikertelenség és a keserűség elviselésére: Ez, az önvigasztalás és a vigasztalódás karmikus programja. Vagyis, létezik a Lilith által, automatikusan befolyásolt fizikai létezés kényelmetlenségének és viszontagságainak az elviselését biztosító, valamint a szembenézés borzalmát és kellemetlenségét enyhíteni képes önámítás: a női – anyai boldogtalanságnak (kiegyenlítetlenségnek) az önmaga elől való elrejtésének a karmikus programja. Nem létezik tehát feminitás- ellenes (Jin - ellenes) örökletes (karmikus) program, hanem ahelyett létezik és annak felel meg a Kaméleon-program. Nem voltam én jó, esendőség-megértő és keserűség-vigasztaló, Lilith- következményekkel való puszi-pajtáskodó férj, mivel egy jottányit sem engedtem a családban a Kaméleon programok érvényesülésének. Az Enikő halála után ugyanis rettenetesen féltettem a gyermekeket a vírusoktól, de azzal is tisztába voltam, hogy a vírusok csak abban a családban, annak az otthonnak a légkörében és családtagjai szervezetén fészkelnek be, ahol erős és gyakori a hazudozás és az önámítás. És azért is talán, mert úgy véltem, hogy a Bak Sárkányfejemhez jobban illik a szellemi öntudat, mint a vallásos-miszticizmussal keveredő materialista korrupció.

Azzal a spirituális ténnyel még a köznép is egyetért talán, hogy az életadó – szülő Nő lehetséges, hogy tényleg a szeretet és a Teremtő Isten, úgymond az Istenanya földi megtestesítője. Főként, hogy az anyai szereteten a felvilágosultak is annyit értenek, mint a vidéki papok. Persze, megfűszerezve egy kis - vagy sok! - érzelgős ragaszkodással, amiről ha megpiszkáljuk, kiderül, hogy végső soron, ha nem is kemény önzés, de semmi esetre sem hosszú távú következményeket előre látó felelősségérzeten alapuló, és a gyermek felnőtti helytállóképességét figyelemmel tartó, diszkrét szeretet-áramoltatás! Ezért, a feminitás, a feminin princípium fogalma, ma majdhogynem senkinek az agyában nem társul a felnőtté vált gyermekek elengedésével, a szeretet diszkrét kiáramoltatásával. Hanem az ezer érzelmi, morális és gazdasági szállal a gyermeket az anyához kötő és láncoló magatartással. Nem az evolúció során, a babák-gondozása érdekében kifejlett ösztönös késztetéseket, a gyermekek felnőtté válása idején visszafogni képes, azok egyéni élettapasztalásában nem beavatkozó magatartással! Hanem a felnőtté váló és felnőtté vált gyermekeknek az érzelmileg zsaroló alapállásával. És, nem társul a mai anyai szeretet fogalma, a gyermekek pszichikai önállósága és spirituális autonómiája megszerzése érdekében hozott érzelmi áldozathozatallal, holott elsődlegesen és ténylegesen ezt jelenti a Szeretet (a Teremtés!) Ehelyett a buta és az IRRACIONÁLIS, MEGTARTÁSI ÉS MEGSZERZÉSI IGÉNNYEL társul az anyai szeretet, az ösztönös ragaszkodással, a felnőtt gyermekbe való beteges belekapaszkodással! De igazából nem ezzel van a baj!

Hanem azzal van igazán baj, hogy azt, hogy a férfi az Isteni fény megtestesülése kellene legyen, még a férfiak kilencven százaléka is blaszfémiának képzeli és gondolja és

ítéli egyelőre! Természetes tehát, hogy a gyermekeket, gondolkozás és ráció nélkül, az anyjának adják a bírók! Amilyen felelőtlen és irracionális automatizmussal működik a dolog, azt is lehet mondani, hogy a mai bírók „a kölyköket az anyjuk hasa alá hányják”. És ez természetes is, amennyiben még a férfiaknak is csak három fajta képzete van saját magától: a langyos és frivol nő-csábító hedonista, az élvezet-okozó, orgazmus-pontozó, kemény olimpikon, meg a zsákmányszerző. És csak esetleg az utóbbival együtt jöhet számításba az a férfi, amelyik az élet megnyerhetősége téveszméje (létrontás eszméje) által irányított és szervezett társadalomba (trágyagödörbe, ahogyan Hamvas mondja) még integrálja is, az általa nevelt gyermekeket. A megváltás állapota felé terelő - irányító eredeti szerepkörükről ugyanis, a férfiak sem tudnak semmit. Hiszen, az a funkció a hivatalos keresztény tradíció szerint Jézus Krisztusé ugyebár, ahogyan ma is őröl még az emberiség legnagyobb – spirituális - szélhámossága, ti, hogy az egyház szerint - és ez azt jelenti, hogy minimum 15oo éve, az a koncepció uralkodik itt, hogy a megváltói szerepet Jézus már 2OOO éve betöltötte helyettünk. (Sőt: a katolikus egyháznak még a létrontásban közvetlenül részt vevő, vadász szentjei is vannak!! Vagyis a vadászok védszentjei, vagy mifenéi...) Szóval, az ókori misztikus hérosszá emelt Jézussal, közönségesen ellopatták az egyházatyák az édesapáktól a beavató szerepet. Nem csoda tehát, hogy az "istennel való kapcsolat" szerepkörét betöltő papoknak megtiltották a nősülést, illetve az apaság vállalását, holott éppen hogy ők kellett volna és kellene követhető példával előjárjanak, arról, hogy hogyan is kellene felelősségteljesen, a spirituális tudás birtokában gyermekeket nevelni! Ehelyett olyan személyeket neveznek a katolikus hívek atyának, akiknek még csak nem is lehet hivatalos – törvényes – úton elismert és felvállalt gyermekeik!

A gyermekeink nem maradnak meg, örökösen magatehetetlen csecsemőknek és még csak kiszolgáltatott, önállótlan kiskorúak sem maradnak, hogy az legyen ha nem is az egyetlen, de az elsődleges gyámsági szempont a szülőkkel való relációrendszerükben, hogy az anya tudja-e őket jobban megszoptatni, vagy az apa - aki erre nem is képes -, vagy, hogy ki tudja őket jobban, vagy egyáltalán megetetni és felöltőztetni, amit egyébként az apa is éppen olyan jó el tud végezni, egy kis odafigyeléssel, mint az anya. Sőt: én például kimondottan kényesebben vigyázok arra, hogy milyen ruhába mennek a lánykáink ki az utcára, mint amennyiben ez Emőkét izgatnia kellett volna annak idején. De persze, arról sincs szó, hogy a szülőknek fizikailag és fiziológiailag kevésbé kiszolgáltatott és azokra ilyen szempontból kevésbé rászoruló korszakban, 1O éves kor után az apák általában, feltétlenül jobban el tudnák látni a nevelői, megható tudományos műszóval: közösségi integrátori szerepüket, mint az anyák. Sőt: éppen arról van szó, hogy az apáknak meg kell(ene) tanulnia, a hétköznapi gondviselés feladatát is ellátni, ha szükség és ez által, a bennük levő nőt (női, gondoskodó, tápláló, felülvigyázó szülői képességeket ) felfedezni, megerősíteni és kiteljesíteni annak érdekében, hogy egész emberré (androgünösszá) váljanak. És ugyanúgy, a nőknek is nagy szüksége lenne a kamasz lányaik és fiaik neveléséhez is erélyes szülői kézzel hozzá járulni és a fizikai - közösségi lét keményebb és követelőbb - igényesebb elvárásaihoz a gyermekeiket alaposan hozzá szoktatni. Sőt: a szellemi - egyetemes - törvények hatóereje szerinti alapállásra (Az egyetlen funkcionális moralitásra!) a gyermekeiket - akár az "apai szigor", esetleg a gyermek által kegyetlennek érzékelt fegyelmezés és következetes

elvárások segítségével is! - , és éppen a valamikor felnőtté váló gyermekek elsődleges érdekei miatt, az anyáknak is kellene tudni. Nos, éppen ez utóbbit tartják a mai szociális hivatalok, bírósági és törvényszéki bírák, sőt, a pszichológusok és pedagógusok is ( Akik szerint úgy-e, tilos a gyermeket fegyelmezni, és ez által a személyi öntudatát megsérteni, személyiségi jogaiban megbántani!) figyelmen kívül hagyható apai-nevelésnek! Sőt: a liberálisok és a humanista feminista-matrichisták, éppenséggel nem kívánatosnak tartják a tradicionális apai "tevékenységet": rossz nevelésnek és zavaró jelenlétnek az apai szigorúságot és megvesztegethetetlen következetességet. Amikor a Magyarország akkori, és néhány hét múlva újra választott miniszterelnökének? Gyurcsány Ferencnek a fiát közönséges áruházi lopáson fogták, még a jobb oldali sajtó is „diszkréten” kezelte, és iszonyúan hamar el is felejtette az ügyet, holott ez a „gyermeki” lopás volt a legfényesebb és a legerősebb bizonyíték a Gyurcsány Ferenc ország-vezetői alkalmatlanságára! Az Öszödi beszédben lelepleződött immoralitás már csak gyenge megnyilvánulása annak, amit abból, hogy a Gyurcsány Ferenc fiának egyáltalán csak eszébe is juthatott, hogy ő lophat. Mégis, 2OO6 szeptember 16-án nem azért háborodott fel az ország, mert a miniszterelnök gyermekét tolvajláson fogták, hanem azért mert az apuka elismerte, hogy ő, a pártbéli cinkostársaival együtt közönséges hazudozó. A szeptember 16-i tüntetéseket, valamint az ország morális és gazdasági leromlását, megelőzhette volna a jobb oldali sajtó, hogyha nem bizonyul annyira megértőnek és elnézőnek – véső soron: cinkosnak – a miniszterelnök fia tolvaj hajlamaival szemben és megfelelő fontosságot tulajdonít annak. („Gyümölcséről ismeritek meg a fát.” – Gyermekéről, gyermekeiről ismeritek meg az apát. – Amennyiben tényleg az apa neveli és nem a szomszéd, vagy az általa alkalmatlannak ítélt szülők feljelentésére jogosult általános és középiskolai tanár...) Ez, a szabad természetzsákmányolás elvén alapuló mentalitás, - amelyben az egyetemes törvények szerinti moralitást képviselő apai nevelés teljességgel hiányzik az embergenerációk neveléséből - vezetett oda, hogy a gyermek fegyelmezést teljességgel elvető, pszichológia és az annak behódoló pedagógia tévtani szerint növesztett felnőttek társadalmaiból összetevődő civilizált világ, éppen készül teljes katasztrófába taszítani a föld élővilágát, és ezzel együtt az egész emberiséget, az összes papjaival, püspökeivel, bíborosaival, pápáival, misztikus guruival és más "nagy tanító-mestereivel" együtt. Vagyis azokkal, akik hosszú évszázadokon át, arra szoktatták a tudós keresztény világ férfiait, hogy nem ők, a gyermekeiknek az apái a megváltó isten megtestesülései, hanem a régen élt hérosz, Jézus Krisztus, és esetleg egy kicsit ők is, „az Úr szerény szolgái”! Vagyis, az új farizeusok, akik ennek megfelelően, szemtelen módon, még atyának is neveztették magukat. És ebben a spirituális gazemberségben, a katolikus egyházam papjai vitték a prímet, akik még csak gyermeket sem szabadott hivatalosan nemzenek és neveljenek! Vagyis, a mai katasztrófa-helyzetet előidéző világméretű keresztény csalásban, éppen a katolikus "anyaszentegyház" papjai képviselik korrupció csúcsát, akik olyasmiről beszélnek, amiről hivatalosan és törvényesen halvány gőzük nem kellene, hogy legyen, mivel nekik ez a személyes tapasztalat meg van tiltva a gyakorlatban. Ők voltak tehát azok, akiknek nem lehettek gyümölcseik, azért, és annak érdekében, hogy kijátszható legyen ama Jézusi figyelmeztetés is, miszerint: "Gyümölcséről ismeritek meg a fát". (Kézzelfogható eredményeiről ítélhetitek meg azt, hogy kinek a tanítása igazi, jó és helyes és kinek nem.) Szóval ennek, már az alapjainál metafizikailag a velejéig téves, és

ezért szükségképpen korrupt (apátlan!) hivatalos keresztény magatartásnak issza ma a következményeit, nem csak a gyermek nélküli hamis apák – papi atyák - által a kizsákmányolói (Vadász) moralitásra nevelt férfi és nő keresztények, de ennek a hipokrita természet-kizsákmányoló, magát kereszténynek nevező embernek a természetszennyező és természet pusztító tevékenysége következtében szenved és egyre inkább megzavarodik az egész földi természet világa! Azt, a kevés apát viszont, aki a spirituális funkciója megsejtése következtében a nevelői dolgát komolyan szeretné és tudná venni – A nemző és megváltó atyai szerepét - , a kényelem- és élvezetvágy határtalan hatalma előtt behódolt, és ugyanakkor az erőtlenül bár, de még valamennyit moralizáló egyház ellen fenekedő humanista-liberális apparátusok szolgái, módszeresen elgáncsolják és elbuktatják.

Válás után, amikor tehát a gyermekeket a létrontás logikája által vezérelt törvényhozó, gondos hivatalos fórumok és e hivatalok képviselői, mintegy természetes egyértelműséggel passzolják át az anyáknak, mindez, amit az apának arról a szükséges metafizikai többletéről írtam – És, ami az anyák szülői és gondozói képességét kellene kiegyenlítse -, a kretiznizmusig menő fonákjára fordul, és általában oda szoktak fajulni a dolgok, hogy az apák versengeni kezdenek az anyákkal a gyermekeknek a maguk pártjára való állítása érdekében történő kényeztetésében, anyagiakkal való tömködésében, egyszóval: korrumpálásában. Vagyis: a saját gyermekeiknek a megrontásában - Hát ebben a disznóságban, vagyis az anyuk és a nagyanyuk által amúgy is megzavart képzeletű gyermekeimnek a megrontásában én nem fogok részt venni! És kérdem én, hogy melyik metafizikai tudatossággal rendelkező férfi kíván magának ilyen Istentelen, vasárnapi és ünnepnapi díszapai szerepet?

Nem csak az életnek a judási spekuláció és a tudományos-technikai huncutkodás segítségével történő megnyerhetőségének (A létrontásnak) a logikáján alapuló polgári életmód torkollik szükségképpen hazudozásba és önáltatásba, hanem az egész nyugati liberális és az idealista gondolkozási mód és életvitel is, illetve ezen istentelen és embertelen eszmerendszerekre alapuló életvezetések által kialakított sorsállapot. Ne fogadjuk el tehát egyiknek sem a morálját, és tegyük félre a hipokrita szemforgatást és beszéljünk egyenesen. Mert aki hibabelátás helyett moralizál, az szükségképpen immorális. Azok az elvált házastársak, akik gyakorlatilag gyermek nélkül maradnak, annak következtében, hogy a bíróságoknak, a törvényszékeknek és egyéb hatóságoknak a létrontás logikája szerint gondolkozó bírái és hivatalnokai, úgymond a másik (többnyire az anya) gondozásába és nevelésébe ítélik a közös gyermekeket, ezzel együtt elveszítik a spirituális, tehát a gyakorlati értelemben vett szülői minőségüket is, és mindössze egy üres címkeként marad meg számukra annak a viszonynak a megnevezése, amit az anya, vagy az apa szó jelöl. Nekem már most alkalmam van arra, hogy azt érezhessem, hiszen Turula és Réka többé már nem lehet spirituális lényeg szerint, az én gyermekem, mivel még csak abban sem dönthetek, hogy legalább két hetente velük együtt lehessek, nem hogy a velük kapcsolatos lényegi kérdésekben felelősségtudattal dönthessek. Hát akkor, hogyan dönthetnék olyan, számomra pl. igen fontos kérdésekben, hogy mivel táplálkoznak (Emőke, a becsületes válaszadás helyett, máris fölényesen vissza kérdezett az egyik barátnőnknek a húsevés kérdésében, mármint abban, hogy ő most ad-e a gyermekeknek húst, mivel az anyjáék tudvalevőleg kemény húsevők, és azt „válaszolta”,

hogy: "Az fontos?"), arról ne is beszéljünk, hogy abban, hogy milyen iskolába járjanak majd, ugyancsak nem dönthetek. Hiszen, a volt feleségem személyi akaratát teljesen lebénító anyósom döntése mindig felülírja azt, amiben Emőkével megegyezek. Pl. a gyermekek láthatóságát illetően. Hát akkor, hogyne írná majd felül azt, amiben esetleg megegyeznék vele abban, ti., hogy a gyermekek milyen iskolába járnak? Hiszen a minap ígérte meg nekem és a tőlem elszakított ártatlan lányainknak a volt nejem, hogy másnap (hétfőn), vagy legkésőbb két nap múlva kihozza a nyári táborunkba a gyermekeket és ő is kijön velük együtt egy hétre pihenni és az előadásokat hallgatni, és arra az ellenvetésemre, hogy az anyja nem fogja engedni, határozottan kijelentette, hogy az anyja azt teszi, amit ő mond. Nos, vártam őket hétfőn, aztán felhívtam kedden délután, és a kedves feleségem miután alig akart válaszolni, el kezdte tenni magát, hogy nem tudja miért hívom, és a határozott kérdésemre azt válaszolta, hogy "egyelőre" most (Vagyis amíg tart az egy hetes szabadsága) nem jönnek ki. (Hanem mikor? Amikor lejárt a tábor és mi már nem leszünk itt, illetve, amikor lejárt a szabadsága és nem jöhet ki.) - Azzal az emberrel szembe, aki egyszer magát a spirituális igazság szempontjából játékon kívül helyezte, sőt: aki a játékon kívüliség látszatának a hamis állapotában még tetszelgett is ráadásul, nincs amiért komoly elvárásokat támasztani. És azzal a személlyel nincs is, ahogyan megegyezéseket kötni, mert az ilyen ember éppen képtelen beváltani a szavát és beteljesíteni a megegyezéseket, mivel ő maga döntött úgy valahol valamikor, hogy ő még saját magát se legyen képes lényegi kérdésekben komolyan venni. Hát hogyan lehessek én olyan gyermekeknek az édesapja, akik gyakorlatilag olyan hivatalos szülőtől és nagyszülőtől függnek, akiknek a szavára adni egy lyukas piculát sem lehet?

Amennyiben a Rák morfogenetikus életterületének az Uralkodója által: a Hold által jelölt életfeladat a teremtésre (nők esetében: magzatfoganási és kihordási, valamint gyermekszülési) képességre, való érzékenységet, negatív karma esetén, érzéketlenséget, illetve téves – hibás érzékenységet jelent, annyiban a Bak uralkodójának, a Szaturnusznak a helyzete által jelölt életfeladat, a megváltásra, a megváltás lehetőségére és a megváltás logikája által vezérelt élettörvényekre, szabályokra (az egyetemes tőrvények szellemiségével való harmóniába kerülésre) való érzékenységet, illetve érzéketlenséget, vagy téves – hibás érzékenységet jelent. Feleségem Szaturnusza teljesen negatív, miközben a családunkat konkrétan hét évvel korábban a lánya képzeletvilágában, majd a hétköznapi gyakorlatban is szétmállasztó és tudatos aknamunkájával szétbontó anyjának a Lilithje a Bakban áll. És kell-e annál jobb bizonyíték a negatív szaturnuszi erő és a negatív Bak-erőtér közvetlen kisugárzására, mint, hogy oda jutottunk, hogy az a személy neveli a gyermekeinket és az mondja meg (engedélyezi, vagy nem), hogy az édesapa mikor láthatom a gyermekeimet, aki a foganásuk időszakában el akarta kapartatni őket.Hát hogyan lehetnék én az édesapja azoknak a gyermekeknek, akiknek nem csak, hogy a táplálkozásába, vagy az iskoláztatásába (egyelőre csak arról van szó, hogy napközi óvodába íratják őket, ahol kikerülhetetlenül húst fognak enni kapni), nem szólhatok bele, de akiknek hiába mondom meg azon az egyetlen hónapos napon (egy hónapban egyszer tehát) - amelyet végül sikerül kikönyörögnöm, (Emőkén keresztül az anyósomtól!) hogy velük lehessek -, hogy szerintem mi a jó és mi a rossz az én életszemléleti: egészségi és üdvösségi (Morális) szempontjaim szerint, és hiába látják ők ezen az egy napon, hogy csakugyan, ezzel a jó és rossz koncepció-rendszerrel én tényleg egészséges és, belülről

legalább is, derűs vagyok, amikor a hónap többi 29 – 3O napján az a feleségem tanítja őket a jó és a rossz fogalmainak ez értelmezésére, aki jónak talált engem szellemben megcsalni és lélekben felcserélni egy munkakerülő amerikai kokainossal. Egy olyan anya tehát, aki nem takarított hetekig és nem mosogatott napokig, és nem gondozta a gyermekeket hónapokig, hogy a magát 24 évesen szemtelenül gurunak nevező kokainos misztikussal éjszakánként mágikus fantazmagóriákról és szexről cseveghessen Interneteten. Illetve az a nagyanyja tanítsa a jó és a rossz megkülönböztetésére azokat a gyermekeket, akiknek én az apjuk kellene lennem, havonta egyszer, vagy kétszer találkozván velük és fizetvén értük, aki a lányát éppen a gyermekeink magzatkori elkapartatására és a családja elhagyására bíztatta a feleségemet már két évvel a házasságkötés után! -Ilyen körülmények között én sem Kozma Réka Apollóniának, sem Kozma Turulának, nem lehetek az őket a megváltás moralitása szellemében felnevelni képes édesapja. Ezek már az őket valamikor elkapartatni akaró nagyanyuknak a gyermekei, aki íme, már most sem engedte meg a lányának, hogy az én médiumomba (Az édesanyjuk eddigi médiumába), a baráti körömbe kihozza őket. Illetve az Emőke jövendő élettársának, vagy adja az Isten, hogy megtörténjen: a jövendő férjének a gyermekei. Hiszen már az anyósom férjének is, aki reggeltől estig velük lehet – Hiszen ott élnek az már hetek óta az anyósomnál, és az egész nagymamához való költőzés csak a kedvező bírósági döntés elérése érdekében történt, - sokkal több köze és befolyása van a gyermekeim szellemiségére és jövendő morális magatartásuk kialakulására, mint nekem, az apjuknak. És amennyiben a Romániában honos primitív eljárás győzedelmeskedik, akkor jövőtől már esetleg Medárda és Etelka sem lesz az én gyermekem, hanem az anyósomé, annak az anyjáé és a férjéé, és néha - néha a feleségemé... – Hát ez a papjait atyának szólító keresztény ember alaphelyzete!

Ne hazudjon tehát magának, a gyermekeit a felesége nevelésébe átengedő, elvált férfi, mert az apai megnevezés rájuk már csak üres címkeként illik. Funkcionálisan viszont egyáltalán nem, bármennyi, érzelmi, idő- és anyagi áldozatot is hoznának azért, hogy ezt az üres látszatot fenntartsák. Egészségesebb és bölcsebb tehát az elválásnak elejét venni, és úgy felkészülni a házasságra, hogy az örökérvényű (A túlvilágon is folyatott) morális kapcsolat legyen, és nem az adott problémák megoldására és szükségletek (szexuális) kielégítésére alkalmas, ideiglenes játék, amelyből az első kellemetlenség hatására, illetve az anya, apa, vagy testvér tanácsára, bármikor kiléphetnek.

Végeredményben, éppen ez különbözteti meg, spirituálisan az embert az állattól, hogy a hím tagjai nem csak, hogy gondozzák az utódokat, amit egyes állatfajok hím tagjai is példásan elvégeznek, hanem, hogy a hím-emberek felelősséggel, vagyis a hosszú távú következményekkel is számolva, figyelmesen nevelik is az utódokat. És éppen, hogy az a felmérhetetlenül nagy különbség az ember és az állat között, hogy az apák nem csak az önfenntartáshoz és a családfenntartáshoz szükséges zsákmányszerzésre tanítják meg a gyermekeket, valamint a közösségi való életben való eligazodásra, amint írta nekem a vasárnapi apuka szerepet melegen ajánló Simon Zita nevű vénlány, a Csíkszeredai szociális osztály vezető pszichológusa, hanem – és itt kérem nagyon figyelni: - a szellemi világgal való kapcsolattartás módjára, AZ EGYETEMES TÖRVÉNYEKKEL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS LEHETŐSÉGEIRE ÉS SZÜKSÉGÉRE is. És itt kérem nagyon figyelni, mert ez a félreértés az, ami a modern és a posztmodern családok könnyelmű

szétválasztásához vezet, ti., hogy a fent leírtakban éppen az a rendkívülien fontos és lényeges tudnivaló, hogy az igazi, spirituális és kauzális apai funkció, az anyák – a nők! - által éppen annyira helyettesíthetetlen(!) , mint amennyire a férfiak sem szülhetik meg és nem szoptathatják a gyermekeket! - Amiben a férfinak rendkívül erős szellemű személynek kellene lennie, az éppen ez, az utód-nevelői - spirituális tanítói képessége és felelős munkálkodása. Ennek, az egyedül általa elvégezhető utód-beavatói munkának kellene ellensúlyoznia azt a helyzetet, hogy ő nem képes utódokat szülni a világra, vagyis, hogy nem képes teremteni, hanem esetleg a megváltás felé vezető útra az utódokat rávezetni. Amennyiben erről a feladatáról és spirituális funkciójáról lemond egy férfi, az elsődleges emberi funkciójáról mond le, és az élete spirituális és kauzális lényegéről és szellemi képességéről mond le! És, amennyiben gyáván hagyja, hogy ettől őt - Az igazságért való harc nélkül! – a hatóságok megfosszák, egyenértékű azzal, mintha egy nő hagyná, hogy akarata ellenére őt sterilizálják!

- Azért viszi a katasztrófába a nyugati civilizált ember az egész földgolyót, mert sem a férfiak, sem a nők nem ébredtek rá még a férfinak erre a lényeges és a nő által pótolhatatlan, rendeltetésszerű funkciójára, és ugyanakkor éppen azért nyomorult manapság a házasságok és az élettársi viszonyok 85 százaléka, mert a férfinak erről a lényegi apai funkciójáról és rendeltetéséről semmit nem tudnak sem a férfiak, sem a nők. Azért nincs megbecsülve a nyugati civilizációban az anyaság, és csak a liberális karrierista lédik képviselik az értékes nő képzetét, mert ez a "spirituális nyomravezetői" apai szerep még csak fel sincs találva, és az egész ide vonatkozó apai szerepkör oda van lökve a pedagógusoknak, illetve a papoknak és a pszichológusoknak, vagy a sportedzőknek. A kiegyenlítődés törvénye szerint tehát, természetes az, hogy az anyai funkció nincs megbecsülve, hogyha az apai funkció sincs a spirituális fontossága szerint értékelve, és ne siránkozzanak a nők, hogy őket nem értékeli a társadalom anyaként, ameddig ők maximálisan semmibe veszik és egyáltalán nem is igénylik a férfiak apai minőségét és eszenciáját. Ameddig a férfitől csak az ők kényelmét és az utódaik fennmaradását biztosító zsákmányszerzést várják el, illetve, azt, hogy azok a szerencsétlenek, akik tulajdonképpen egytől egyig boldogtalanok ezzel a spirituális hiány-tudatukkal, őket boldoggá tegyék. Honnan és miből annyi boldogság-tevési és boldogság-adási képesség a férfiakban hölgyeim, ha nincs amitől azok rájöjjenek az isteni funkciójukra, mivel válások esetén automatikusan - hivatalosan és törvényesen - szedik el tőlük a gyermekeiket, arra a mutuális egyezségre - közmegegyezésre - alapozva ezt az Istentelen eljárást, hogy ez így van rendjén, mivel nem ők szülték a gyermekeket? Holott az igazi apai funkció betöltése és gyakorlása, tehát a gyermekeknek a megszülésével és gondozásával egyenértékű tevékenység, a gyermekek 1O éves kora körül kezdődik! Akkortól van igazán szüksége a gyermeknek az édesapjára, és ezt a szükséget nem pótolhatja, sem a szerető anya, sem nagyanya, vagy nagyapa, és nem a keresztanya, de még az un. nevelőapa sem! – Utóbbi azért nem, mert mihelyt az kezd a gyermekkel, annak érdekében, morális követelményeket támasztva, következetesen és szigorúan bánni, azonnal mostohának van az érzékeny és vérzékeny anya, nagymama, vagy keresztmama által megbélyegezve.

Ha metafizikailag vizsgálom a kérdést, talán nekem volt a világon a legjobb mostohaapám. Azt, hogy mire gondolok, el lehet olvasni a A táltos bolond c. regényem I és II fejezetében. És mégis, meg voltam bolondulva kamasz koromban, annyira kezdem járkálni az apám után, akitől az ostobán-kényelmes anyám el vált már három éves koromban! Hogy ezt, a spirituális nyomra-vezetést, a nők és a tanárok is képesek éppen ugyanolyan jól elvégezni? Hát tessék megnézni az isteni öntudat hiányában kábítószerező, részegeskedő és extrém-sportűző "mai fiatalságot". Tessék megnézni a tönkre szennyezett földgolyót! - Ez mind, egy az egyben visszatükrözi azt, hogy milyen jól elvégzik az apa nélküli nevelést az "önmegvalósító - önfeláldozó" édesanyák!

Prológus:

A nyári tábor végén, Emőke, azt mondván a nagyanyjának, hogy az anyjához megy a gyermekekkel, taxiba ült és kihozta a két kisseb lánykát a nyaralóhelyünkre és így sikerült végre, valamennyire normálisan beszélgetnünk két napon át. Voltaképpen egy, a mi táborunkkal párhuzamosan és a Hargita fürdőn tartott misztikus életmódtáborból érkezett, amelyen az oda látogató édesanyját sikerült a magyarországi terapeutáknak egy, több percig tartó, rendes szívstopban részesíteni, amely alatt az anyósom lelke, átjutott a Halál Völgye nevű állapoton és ama bizonyos szűk sötét alagúton is, amelyet az ide vonatkozó irodalomból ismerünk. Ott, az Emőke elmondása szerint, állítólag találkozott azzal a bizonyos nagy fénylénnyel is, illetve láthatta azt az Istenszerű Fény-valamit is távolról, mielőtt annak az angyal-segédei vissza küldték őt a földi életbe azzal a figyelmeztetéssel, hogy mások dolgába többet ne avatkozzon bele. - Ez tehát a magyarázat arra, hogy utólag nem veszekedett Emőkével, amiért el jött gyermekestől hozzám és még szeretkezett is velem, és ezúttal nem gátolta meg abban sem, hogy a következő hét végét is velem tölthesse és így, a gyermekeit elvigye az apjukhoz. Mindössze arra kérte a lányát, hogy tagadja le azt, hogy a gyermekeinek az apjával, vagyis azzal a férfival, akit az ő munkálkodásai gyümölcseként és végül az ő határozott kérésére - tanácsára ott hagyott, szeretkezett újból. Ha más tette nem is, ez, a mi valós kapcsolatunkra és viszonyunkra vonatkozó tárgyi valóságot a világ elől rejtegető, hamisító magatartása mindent elmond arról, hogy voltaképpen kicsoda is, Magdolna mama, a csíkszeredai József Attila általános iskola tanítónője.

De beszédes az is, hogy milyen misztikus terápia segítette át a kedves anyósomat úgy a túlvilágra, hogy a misztikus terápiás-kozmetika táborban levő orvosoknak kellett közbelépnie itt a földön, az ő életbe való visszahozása érdekében. Azt kellett misztikusan játszaniuk ugyanis az Edélyi szájtátiknak, hogy arra gondolnak, ami problémájuk éppen aktuális és az ottani lecsendesedett, nyugodt hangulatban arra koncentrálniuk befelé figyelve, hogy erre a problémás gondolatra miként reagál a szervezetük, majd ezeket az érzeteket a későbbiekben értelmezniük. Anyósom a tőlem "elszeretett" gyermekeinkre gondolt nagy meghatottan és éppen azt tette velük, amit mindenkinek tennie kellett volna az ő helyében: a határtalanul nagy ősanyai szerető szívére tette. És ebben a pillanatban leállt az ő, odaadó szeretettől csurgó Nagy Anyai szíve. - No coment

Ugyanakkor az is megtörtént e misztikus életmódtáborban, amire rég számítottunk, ti., hogy Emőkében előbb utóbb fel kell, hogy ébredjen a spirituális szellemiséggel való

kapcsolatba kerülés vágya, illetve az, hogy újra azon a spirituális éberségi színvonalon éljen, amelyről a tél folyamán alá zuhant. Hogy ez mennyiben hozza azt magával, hogy a családunk is újra egyesülhessen a távoli jövőben, még nem tudható. Egyelőre az a fontos, hogy a két napos beszélgetésünk során rengeteg tévedését és hibázását el- és beismerte, valamint azt is, hogy szüksége lesz a segítségemre, ha ebből a szakadékból, amelyben a télen fél-tudatosan bevetette magát, ki tudjon mászni valamikor. Amit még mindebből most elmondhatok az, hogy a Csodakurzus vette el részben az eszét, amitől több esetben is, percekig, sőt, több tízpercekig is jelenlét-tudati kiesései voltak. Hogy a többi részben, amikor nem volt öntudati kiesése, kicsoda, vagy micsoda vette el az eszét, arról, majd neki kell nyilatkoznia, amennyiben komolyan gondolja, hogy mégiscsak érdemes a családot egyesíteni és a gyermekeiket az édesapjuk mellett tartani, illetve hozza visszavinni. Egyelőre viszont még igen nagyok a kétségei és az ellentmondó gondolatai, érzelmei, sőt: a boldogság-vágyai. De remélem, hogy sikerül valamikor, értelmezve és egymással kiegyenlítve ezeket meghaladni.

Részlet egy Emőkénél két évvel idősebb, de még mindig élettárs- és gyermek nélkül levő, horoszkóp rendelő nő leveléből:

„… ez az ember aztán tényleg csodálatos, semmi kifogás nem lehet ellene, bár megoldandó feladatai nyilván neki is vannak, de egy rendkívül értelmes, tényleg azt kell mondjam: csodálatos ember. Mégis, amikor már együtt éltünk, s konkrét bajok még nem is igazán jelentkeztek, azt vettem észre magamon, hogy az általam is nagyon kívánt, de valamiért félelemből halasztgatott gyerkőcöt minden nap nevelgetem gondolatban. Hol mesélek neki, hol várjuk haza a papát, hol az iskolai feladatait segítek megoldani, ahogyan egy lány lélekben készül az anyaságra,... hol pedig azt magyarázgatom a képzeletben ekkor kb. másfél-két éves gyerkőcnek, hogy attól, hogy a papától már elváltunk, attól még ő a papa, és őt kell apunak szólítania, és mindig tartsák a kapcsolatot, mindig szeressék egymást... Hoppá. Már sokszor eljátszottam ezt magamban öntudatlanul, a gyermeknevelésre készülgetve, mikor egyszer csak megrázóan felismertem, tudatosult bennem, te jó ég, mire is készülök már most, amikor még meg sem fogant a gyermek... És ekkor jöttem rá, hogy azért (is) rettegek a gyermekvállalástól, mert azt a mintát tanultam meg, hogy az apának, mint olyannak, nincs helye a családban, a házasság az első lépés a válás felé vezető úton, a gyermekvállalás pedig az utolsó állomás ehhez... Ezt kétségbeesetten el is mondtam a páromnak. Mondtam neki, hogy már az is szerencse, hogy egyáltalán felismertem ezt a káros és hamis mintát, amit oly sokan követnek öntudatlanul, mindig attól az adott férjtől válva, nem gondolva bele, hogy azért válnak el igazából, mert a mamától ezt tanulták, nem is a férjükkel van baj valójában. Mondtam neki, hogy ha lenne gyerkőcünk, mostanra már nagy valószínűséggel vasárnapi apukát csináltam volna belőle, anélkül, hogy ezt megérdemelte volna, csak mert működik bennem egy olyan minta, amit csak most ismertem fel... Ez kb. 4 éve volt. Na de az is évekbe telt, mire egyáltalán felismertem, milyen szörnyű mintát akarok én életre hívni, követni magamban, s amióta felismertem, azóta azon vagyok, hogy ezt kiiktassam. Hogy aztán ennek a mintának mi is a mélyebb gyökere, annak felismerésében például ez az elemzés, amit Öntől kaptam, tovább segíthet. Keményen dolgozom ezen, mert pontosan tudom, hogy felesleges egyik férfiról a másikra ugrándoznom, ha ezt nem oldom meg magamban, és

teljesen feleslegesen csinálnék "elvált szülők gyermekét" a gyermekünkből. Persze, lehet párhuzamosan is dolgozni ezen úgy, hogy közben már vállalom a gyermeket is, de talán szerencsésebb lenne ezt előbb megoldanom, hiszen - ahogy Ön is látja a horoszkópomból - én vagyok a legjobb példa rá, milyen káros már az is, ha a gyermek fogantatásakor vannak ilyen félelmek, nem tudatosult romboló tévképzetek az anyukában, hát még a gyermek születése után. Azért is igyekszem ezzel a munkával, mert valóban nem szeretnék lemaradni a gyermekvállalásról, és már bizony 32 éves vagyok. "

Amikor ezt a, számomra is mellbevágó és önmagán messzemenően túlmutató konfessziót megkaptam, éppen arról készültem írni, hogy bármi is történik velünk a jövőben, és bármennyi szenvedésbe is került ez nekem, Emőkének ez a csuszamlása, olyan területek felfedezéséhez vezetett, aminek a birtokában messzemenően jobb asztrológusok lehetünk mi, egyelőre talán csak a Hamvas Bála Társaság tagjai, de remélhetőleg, azt követően más magyar asztrológusok is, mint a klasszikus képlet-értelmezési mintákat követő asztromókusok. Ti., és például, én is rengeteg hangsúlyt fektettem arra a korábbi feltárásaim során arra, hogy elmondjam: a teljesen negatív , vagy többnyire negatív Hold a horoszkópban, azt jelenti, hogy az illető személyben az anya ősképe az ősanya negatív, de ugyanerre, vagyis arra, hogy az Apa ősképével bajok lennének karmikusan, nem tértem ki és nem magyaráztam el, amikor a negatív Szaturnuszokat láttam. Hiszen még magam sem tudtam ezelőtt, hogy a probléma ennyire komoly és súlyos lehet! Hát ezentúl ugyanakkora hangsúlyt fogok helyezni a Szaturnuszra is, mint a Holdra! Amikor tehát ezt, az életem legjelentősebb felfedezését tartalmazó metafizikai írást készültem befejezni, mind a négy gyermekünk a régi helyükön: a lakásom nagy szobájában aludt békésen, miután közösen elmondták az esti imádságukat: a Tabula Smaragdina-t. Ez viszont, akkor még nem jelentett teljes családegyesülést- amire egyébként, szóban többszörösen is kifejezve, nagyon vágyik mind a négy gyermekünk, de amiről csak a hivatalos válás kimondása után nyílt lehetőség. Ehhez még szükség volt arra is, hogy az elkövetkező hetekben, Emőke megvilágosodjon, és visszavonja a sötét hazudozásoktól terhelt válási keresetét, valamint az én válási keresetemre írt még sötétebb és még irreálisabb állításokat tartalmazó válaszát. Mert, ha a benne korábban elraktározódott asztrológiai és metafizikai tudás révén, képessé is vált időközben a vádaskodás visszavonásának az erkölcsi lépésére rávennie magát, nagyon távol állt ő még akkoriban attól, hogy számomra spirituális szempontból is megbízható élettársnak számítson.

Az tehát, hogy mind a négy gyermekünk újból az itthoni ágyában aludt, mindössze annyit jelentett szeptember elején, hogy Emőke és az édesanyja és a nagymama is, elutazott az öccse lakodalmára, és én kértem azt, hogy ne másra bízzák a gyermekeinket (Ne idegenekre), hanem rám, az édesapjukra. A válóper utolsó tárgyalásán tanúsított helyes erkölcsi alapállását követően, minden hétvégén együtt lehetett a család és a végleges egyesülés lehetősége is egyre körvonalazottabbnak látszik. Hogy ez a néhány héttel korábban még csak nem is remélt bizalmi állapot mikor válik konkrét és végleges családegyesüléssé, csak a jövendő események tükrében szeretném majd elmondani. Egyelőre csak azért írom le ennek a békés Szaturnuszi győzelemnek a morfológiáját, hogy a magyar nép minél szélesebb körében felhívjam a figyelmet annak a felfedezésnek fontosságára és jelentőségére, amire a gyermekeimért való közvetlen

felelősségvállalás lehetséges elszakadásának a kilátása közben született gondolataim által jöttem rá, és amely felfedezésnek a jelentősége semmivel sem kisebb, mint a Lilith-é, az Egyetemes tőrvényeké, vagy az anyai ági karmikus örökletes programoké! A feszültség megszűnésével tehát, elmondhatom, hogy amennyiben én nem is kerülök majd abba a kisemmizett apai helyzetbe belé, aminek a lehetősége ezelőtt néhány héttel még nagyon is reálisnak tűnt, az apaság szakrális funkciójának és az anyai szüléssel egyenrangú apai funkció beteljesítésének és a megfelelő alapállás felvétele szükségének a felfedezése és megfogalmazása volt a legfőbb értelme a hat kerek hónapig tartó, kínos feszültségnek. E tanulmány megírása volt számomra a pozitív értelme tehát annak a belső és külső küzdelemnek, amibe az édesanyja által hibásan – Az életnek a megtévesztés és a spekuláció útján megnyerhető tévhite szerint, és ráadásul férfi és apaellenesen! - nevelt feleségem erkölcsi- spirituális megcsuszamlása és a családunknak az őrületszerű, de, a szükséges áldozatok árán, és nem kevésbé e feltárások révén megelőzött, szétrombolódási perspektívájának az örvényébe bekerültem.

Lásd a részletes kifejtéseket és a vitákat á értekezéseket az:

www.aldottelet.comwww.kozmaszilarad.comwww.asztrologosz.comwww.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.