1

Kruška Siniša interjú - Halgašev Gavranović Andrea

Beszélgetés a hipnózisról

Szabadkai rádió – Rádió klinika 2013. 10. 13.

Halgašev Gavranović Andrea: Mi a hipnózis?

Kruška Siniša: A hipnózist többféleképpen lehetne meghatározni.

Legegyszerűbb meghatározás, ha azt mondjuk, hogy van egy ember, aki egy

mélyebb tudatállapotba szeretne lépni, és van egy másik ember, aki ki van

képezve arra, hogy az alanyát mélyebb tudatállapotba vigye, hogy a kliense

kapcsolatba kerüljön a saját tudatalattijával , és amikor már abban a mély,

elmélyült, tudatalatti állapotban van, különböző dolgok történhetnek meg.

Például belső utazás, belső változás, találkozás a saját belső világával, vagy a

hipnotizőr, illetve a hipnoterapeuta szaksegítségével bizonyos belső

változásokra kerülhet sor a kívánt irányban.

HGA: Beszéljünk a hipnoterápiáról. Mi a hipnoterápia, illetve mi a lényege?

KS: A hipnoterápia két szóból áll . Az első „hipno”, ami a hipnózisra

vonatkozik, tehát valami , ami a hipnózis alatt történik , ebben a belső

tudatállapotban, ami különbözik a mindennapi tudatállapottól. A „terápia”

szó hagyományos értelemben gyógyítást jelent, itt viszont tágabb

értelemben használjuk minden pozitív változásra, ami az emberben végbe-

megy a hipnotikus állapotban, amikor a nem kívánt állapotból indulva –

például a kliensnek rossz kedve van, depressziós, félelmei, fóbiái vannak,

valamilyen egészségügyi problémától szenved, amihez kapcsolódik egy

bizonyos fokú stressz vagy munkahelyi stressz – pozitív változásokat

tudunk eredményezni. Tehát a hipnózis ezeket helyre tudja hozni, ezeken a

problémákon lehet segíteni és ekkor beszélünk hipnoterápiáról.

HGA: Ki lehet hipnoterapeuta?

2

KS: A hipnoterápia egy általánosan elfogadott szakma a nyugati világban,

tehát az Egyesült Államokban, Nagy Britanniában, Ausztráliában, Európában

és máshol is a világon. Valójában minden közép- és felsőfokú iskolával

rendelkező ember végezheti a hipnoterápiát, amennyiben rendelkezik a

megfelelő hipnotizőr , illetve hipnoterápiás képzéssel és erről letett egy

bizonyos szakvizsgát. Mivel ez egy önszabályozó szakma, vannak megfelelő

szakmai szervezetek világszerte, akik végzik a hipnotizőr , il letve a

hipnoterápia oktatását és ezek a szervezetek szervezik a szakvizsgákat is és

megadják a megfelelő szakképesítést.

HGA: Ön hol tanult?

KS: Egy amerikai szervezetnél tanultam, a neve National Guild of

Hypnotists, ennek az intézménynek vannak tanítói, tanárai világszerte. Az

én tanítóim Németországban élnek és szerencsére Budapesten is tartanak

kihelyezett oktatást, ahol el lehetett végezni mindazokat a tanfolyamokat , és

meg lehetett szerezni azokat az elméleti és gyakorlati tapasztalatokat,

amelyekre szükség van. Ott alkalmam volt letenni a vizsgát is.

HGA: Egyébként mi a foglalkozása?

KS: Molekuláris biológiát végeztem a Belgrádi Egyetemen és elindultam a

tudomány útján, utána másfelé vezetett az élet és inkább a

természetgyógyászat iránt kezdtem érdeklődni és azzal kezdtem

foglalkozni.

HGA: Mi vezetett odáig, hogy a hipnoterápiával foglalkozzon?

KS: Mivel régóta foglalkozom az emberi elme rejtelmeivel, valójában még

általános iskolában kezdett el érdekelni, hogy hogyan is gondolkodunk,

hogyan lehet a memórián javítani. Tanultam különböző tanulási

módszereket is, amiket alkalmaztam az iskolában, majd az egyetemi

tanulmányaim során. Az egyetemen sokat tanultam fiziológiát, többek

között a neurofiziológiát és valójában nagyon tetszett, hogy hogyan

működik az emberi agy és annak a rejtelmeit akartam tovább tanulni. Végül

3

rájöttem, hogy ez a mi materialista nyugati tudományunk bizonyos határig

elmegy, de onnan már nem képes segíteni nekünk és elmagyarázni az

elménk valódi titkait. Ez vezetett arra, hogy inkább kezdtem érdeklődni a

természetgyógyászat és az ezotéria különböző ágazatai iránt. Különböző

tanfolyamokat végeztem elsősorban Magyarországon, szakkönyveket

tanulmányoztam, elkezdtem foglalkozni az emberekkel, elkezdtem

tanulmányozni a különböző tudományágakat, az ősi tudományokat és a mai

tudományokat összeötvözve.

És ez mind egy dolog felé vezetett - hogy mindennek az oka, a gyökere a mi

tudatalattinkban rejtőzik. A vallások és különböző tudományok

megpróbálják ezt valahogy kideríteni és ezekre alapoznak, akár beismerik,

akár nem ismerik be. Viszont minden természetgyógyászati módszer, amely

az ember lelkével foglalkozik, valójában behatol ilyen vagy olyan módon az

ember tudatalattijába, és ennek a legfejlettebb, legmodernebb lehetőségét a

hipnoterápiában találtam meg.

HGA: Mint ahogy említette, Magyarországon a hipnotizőrök nemzetközi

céhénél tanult, ami amerikai kirendeltségű.

KS: Amerikai székhelyű, és valójában a tanáraink Németországban élnek, de

Magyarországon is tanítanak. Magyarországon viszont egy szakmai

egyesületet alapítottak, és oda tartozunk mindannyian, akik végeztünk ezen

a szakon. Ez a Komplementer Hipnózis Egyesület .

HGA: Mit tanultak ott?

KS: Megtanultuk a hipnózis alapjait, az emberi elme alapjait, hogy hogyan

működik, hogyan lehet pozitív értelemben befolyásolni. Különböző

technikákat tanultunk, amivel hatékonyan lehet bevinni egy embert a

hipnotikus állapotba, és abban az állapotban hogyan lehet különböző pozitív

változásokat előidézni, végigcsinálni, és ezáltal segíteni az embernek, hogy

jobbá tegye az életét, hogy javítson az életkörülményein, a saját belső

érzésein, a lelki és a testi állapotán is.

4

HGA: Ez azt jelenti, hogy legyőzhetünk különféle beidegződéseket? Hogy

működik ez egyáltalán?

KS: Igen, pontosan. Ezek az úgynevezett régi beid egződések valamikor

kialakultak - amikor gyerekek voltunk, amikor babák voltunk, sőt, amikor az

édesanyánk méhében voltunk. Mi erre nem emlékezünk. Tudvalevő dolog,

hogy amikor próbálunk visszaemlékezni , legfeljebb három éves korunkig

mehetünk vissza. A tudatalattink viszont mindent megjegyez. Azt is, amit

egy hete csináltunk és azt is, amit születésünktől fogva csináltunk ez idáig,

sőt a születésünk előtti élményeket is elraktároztuk magunkban. Különböző

információk, amiket kaptunk, ahogyan a tudatalattink azokat értelmezte

vagy félreértelmezte, létrehozhatnak olyan belső pro gramokat, amik

beidegződésként jelennek meg és zavart okoznak az életünk egyes

területein. Zavarhatják vagy visszatarthatják a fejlődésünket, a

kapcsolatainkat, a szakmai előmenetelünket, a mindennapi életünket.

Gondoljunk csak bele, hogy egy „egyszerű“ fó bia mi mindent hozhat létre az

ember életében, vagy egy bizonyos félelem, vagy az önbizalomhiány. Nem

kell minden téren, elég csak a párkapcsolat terén. Vagy például az ember

elveszíti a belső egyensúlyát valamikor a tinédzser korban, és elkezd

dohányozni. Nagyon gyakori példa. Utána kialakulnak bizonyos szokások,

függőség és az emberből dohányos lesz, aminek egyéb egészségügyi és más

szövődményei vannak. Mindezekben a helyzetekben a hipnoterápia

segítségével sikeresen vissza lehet menni abba a korba az úgy nevezett kor-

regressziós technikával , azokat a programokat, helyzeteket fel lehet kutatni,

a rég elfeledett emlékeket feleleveníteni, átalakítani és a tudatalatti az új

felismerések által új programokat tud létrehozni, ahol már nincs szükség az

úgynevezett mankókra, vagy negatív érzelmekre, negatív programokra és az

ember élete teljesen más irányba terelődik.

HGA: Mennyire megbízhatóak azok a tapasztalatok, melyeket hipnózis alatt

szerez a személy?

5

KS: Ha a hipnotikus állapotban valamit megélt az alany, az elsősorban

szubjektív megítélés és ez az, ami minket érdekel. Ha a kliensünk

visszamegy egy bizonyos állapotba, például a gyerekkorába, és arról számol

be, hogy mi minden történt vele, minket nem az érdekel , hogy az valójában

megtörtént-e, úgy történt-e, ahogy azt az ő tudatalattija kimondj a, hanem

hogy ez milyen hatással van rá. És ha ez negatív hatással volt rá, akkor

nekünk az a feladatunk, hogy ezt átalakítsuk , mert nem az befolyásolja a

kliensünket, ami valamikor valójában megtörtént vele, vagy ami a körülötte

lévő valóság volt, hanem ahogyan azt a valóságot megélte. E z az, ami a mai

napig is benne él és zavarja.

HGA: Hogyan képzeljük el a terápiát? Az ember elveszíti a tudatát és esetleg

a bankszámlaszámát is elmondja?

KS: Nem, semmiféleképpen. Valójában, amikor az ember hipnotikus

állapotban van, akkor mély tudatállapotban van, viszont nem veszíti el a

tudat érzékelését. Tudatában van saját magának és tudja, hogy ott van a

hipnotizőr mellette, tudja, hogy hol van, csak egy elmélyült állapotba kerül,

amelyben nem foglalkozik a külvilággal. Legfontosabb dolog, hogy aki a

hipnózis alatt van soha nem árul el olyan dolgokat, amik saját erkölcsi

rendszere ellen irányulnak, vagy amik veszélyeztetnék a biztonságát. Ezek

azok a visszaélések, amikről sokat beszélnek, de amik megalapozatlanok ha

a hipnózisról van szó.

HGA: Olyan történhet-e, hogy esetleg valamit betáplálnak a tudatunkba?

Negatív dologra gondolok.

KS: Valójában arról van szó, hogy az ember a hipnózis alatt is megtartj a

saját erkölcsi rendszerét. Semmi olyanra nem lehet rávenni az embert a

hipnózis alatt, amit a mindennapi tudatállapotban nem tenne meg.

Elméletileg, ha egy ember agresszív, a hipnózis alatt is megtarthatja az

agresszióját, és a hipnoterapeutának a feladata ezt valahogy átalakítani,

hogy ez az ember más úton induljon el.

6

Az alapvető kérdés az, hogy lehet-e visszaélni a hipnózissal? Minden ember,

aki szakképzett hipnotizőr, hipnoterapeuta vagy hipnocoach betartja a saját

egyesületének, saját szakszervezetének az etikai kódexét. Tehát az etikai

kódex mindnyájunkra vonatkozik és ez a kódex szigorúan tiltja, hogy

visszaéljünk a hipnózissal, hogy olyan szuggesztiókat adjunk be a

klienseinknek, amik esetleg károsak lehetnek számukra. A megfelelő

szakmai képzettségünk szavatolja, hogy erre nem fog sor kerülni.

S még egy dolog, amikor a negatív szuggesztiókról beszélünk : mindannyian

szuggesztióknak vagyunk kitéve a mindennapi életben, a tömegmédia, az

újság, a családtagok és barátok által, így az egyik feladatunk megtanítani az

embereket, hogy hogyan figyeljenek ezekre a negatív szuggesztiókra, és

hogyan védekezzenek ellenük.

HGA: Ha már az etikánál tartunk, hány éves kortól lehet hipnotizálni? Van

ennek valamilyen szabálya, etikája?

KS: Valójában ez nem etikai kérdés, hogy hány évesen lehet valakit

hipnotizálni. Alapvetően minden ember hipnotizálható kortól függetlenül.

Kisgyermekekkel azért nem foglalkozunk, mert a gyerekek hat éves korukig

eleve hipnotikus állapotban vannak. Náluk a tu dat még nem alakult ki

teljesen. Hat, illetve hét éves kortól tizenkét-, három-, négy éves korig, attól

függ, hogy milyen gyerekről van szó és milyen fejlettségi szinten van, már

beszélhetünk egyfajta gyerekhipnózisról. Különbözik a felnőtt hipnózistól,

inkább játékosan, gyermekmeséken keresztül hipnotizálhatóak ezek a

gyerekek.

Hozzá lehet tenni, hogy a gyerekmeséknek az egyik szerepe pont e z volt,

hogy a gyerekek tudatalattijába beadagoljon bizonyos információkat,

viselkedési mintákat, társadalmi normákat és így tovább, tudván, hogy a

meséken keresztül a legjobban befolyásolhatóak a gyerekek. Semmi

újdonságról nem beszélünk, ez azóta van, mióta van emberiség. Viszont, mi

7

ezt konkrétabban is felhasználhatjuk, ha valamelyik gyereknél szeretnénk

támogatást kapni a szülők kérésére.

Utána, tinédzser kortól fölfelé már semmi akadálya nincs a hipnózisnak,

minden emberrel dolgozunk, kivéve azokkal az emberekkel, akik a szellemi

fejlődésben visszamaradtak, vagy a pszichiátriai esetekkel. Tehát , velük nem

mi foglalkozunk, hanem a megfelelő szakemberek, pszichiáterek.

HGA: Van olyan ember, aki nem hipnotizálható?

KS: Ez egy gyakori vita és különböző százalék-számítást mutatnak fel, hogy

az emberiség nyolcvan vagy kilencvenöt százaléka hipnotizálható.

Valójában, aki belemélyed a hipnózis rejtelmeibe tudja, hogy minden ember

hipnotizálható, minden ember naponta álmodozik, minden embernek

vannak saját belső gondolatai, belső világa. Minden ember, amikor elolvas

egy könyvet vagy megnéz egy filmet, ami felkelti a figyelmét és át tudja élni

a tartalmát érzelmileg - bár tudja, hogy ez nem valóság -, mégis azonosul a

főhőssel vagy valaki mással, tehát ez is bizonyos fajta hipnotikus állapot,

méghozzá olyan, amibe mi magunk egyezünk bele, saját akaratunkból.

HGA: A sportolók teljesítménye növelhető-e ezáltal?

KS: Igen. Növelhető a sportolók teljesítmény e. Sőt , a hipnózist - már a

hipnocoachingról is beszélhetünk – egyfajta legális doppingnak is nevezik. A

világban sokan alkalmazzák, például a focisták, a golfozók Amerikában, ahol

ez nagyon elterjedt dolog. De minden más sportág űzői is alkalmazhatják a

hipnózist. A koncentráció növelésére, a teljesítmény növelésére, félelmek és

belső akadályok leküzdésére, sőt befolyásolható ak a siker elérésére úgy,

hogy a saját teljesítményüket megnövelik és ezáltal jobb eredményt tudnak

elérni.

HGA: Akkor ezek szerint a függőségeket is nagyon jól fel lehet számolni.

KS: A hipnózisnál az úgynevezett sláger a dohányzásról való leszokás. Ez a

legelterjedtebb függőség, rossz , egészségtelen szokás. Ezzel a problémával

nagyon gyakran jönnek az emberek és nagyon hatékonyan lehet segíteni.

8

HGA: Az alkoholizmuson is?

KS: Az alkoholizmuson is, de ez mondjuk nehezebb eset. Ugyanis, az

alkoholizmusnak van komoly egészségügyi oldala is, mert amikor az ember

elkezd inni, azt nem veszi észre. Amikor már nyilvánvalóvá válik, akkor már

más problémákkal is szembe kell nézni. Elméletileg igen, gyakorlatilag

viszont már együtt kell működni más szakemberekkel, elsősorban itt az

orvosokra gondolok. Vannak más függőségek is, például a szokásoktól való

függés. Nem annyira közismert, viszont itt a kifejezetten lelki eredetű vagy

vonatkozású függőségeknél abszolút lehet alkalmazni a hipnózist önáll óan

és nagyon hatékonyan.

HGA: Mondjunk néhány példát, ahol jól alkalmazható a hipnózis.

KS: Ha ennél a példánál szeretnénk maradni, akkor megemlíteném, hogy

vannak különböző kényszerviselkedési formák az embereknél. Rengeteg

példát lehetne sorolni, mert ahány ember, annyi kényszerviselkedési forma

alakulhat ki. Akár a gyerekkorban, akár a későbbiek folyamán. Vann ak olyan

emberek, akik kényszer-testmozgásokat végeznek, mondjuk aki

kényszeresen vakarózik, bár erre nincs semmi alapja, vannak olyan

emberek, akik arra kényszerülnek, hogy állandóan ellenőrizzék saját

magukat, vagy a környezetüket. Vannak olyan emberek , akik

tisztaságmániában szenvednek és állandóan tisztítgatják magukat és

másokat. Mások kényszerfóbiában szenvednek. Attól félnek, rettegnek, ho gy

valami rossz történik velük, holott a félelmeik megalapozatlanok. Itt már

nehéz megkülönböztetni, hogy mi a függőség, mi a kényszerképzet, mi a

kényszercselekvés vagy ezeknek a keveréke.

Ezek mindenféleképpen visszavezethetők vagy sokkos állapotra, amely et az

illető megélt valamikor, általában gyerekkorában vagy azelőtt, vagy

visszavezethető több tényező kombinációjára, ami hozzájárult az adott

kényszer kialakulásához. Az utóbbi időben rengeteg hatásnak vagyunk

kitéve a média által, amik észrevétlenül sugallnak bizonyos félelmeket,

9

problémákat. Olyan dolgokat vagy tragédiákat közölnek velünk, amik más

emberekkel történtek meg, ezekből az információkból is kialakulhatnak

bizonyos kényszerképzetek. Például, mi van, ha velem történik? Eddig nem

történt, de mi lesz ha?

Egyes kutatások kimutatták, hogy a félelmeink 92 százaléka megalapozatlan.

Csak 8 százaléka az, ami valójában megtörténhet, amire oda kell figyelnünk.

HGA: Hogyan alakulnak ki a félelmek?

KS: A félelmek sokféleképpen alakulhatnak ki. A félelemnek van egy alap

pozitív funkciója, hogy védelmezzen minket. A fizikai világban is ki vagyunk

téve különböző hatásoknak, vigyáznunk kell a saját életünkre, saját

biztonságunkra. Gondoljunk például a közlekedésre. Szóval , a félelemnek

igen pozitív szerepe van.

Viszont, bizonyos ponton túl a félelemnek már nincs ilyen pozitív szerepe,

amikor kényszerképzetek alakulnak ki, hogy mi minden történhet és mi lesz

ha... és, ha az megtörtént a másik emberrel, akkor biztosan velem is meg fog

történni. Ott már egy megalapozatlan félelemről beszélünk , és ez már

akadályozhat minket az életünkben. Nem egyik pillanatról a másikra alakul

ki, idő kell hozzá, többször vagyunk kitéve bizonyos helyzeteknek vagy

bizonyos információknak, más emberek által vagy a környezetünk által, és

ha befogadjuk ezeket az információkat és valóságosnak véljük, függetlenül

attól, hogy a külvilágban nincs megalapozottsága, akkor valódi félelmek

alakulnak ki.

HGA: Beszéltünk a gyermekkorban kialak ult félelemről. Ez azt jelenti, hogy

mindenki, aki gyerekkorában félt valamitől , annak esetleg valamilyen

problémája lesz?

KS: Lehet, de nem muszáj, mert a gyerekkorunkban voltunk leginkább

kitéve a környezetünk hatásának úgy , hogy a tudatalattink nyitott volt. A

későbbiek során, mondjuk úgy, hogy tizenkét éves korunktól , kialakul

valamiféle kritikus gondolkodás. A hipnoterápiában ezt kritikus faktornak

10

vagy kritikai faktornak nevezzük. De valójában egyfajta kritikus

gondolkodás az, amikor a racionális elménk ki tudja már szűrni azokat az

információkat a világból, amik valósak, valótlanok vagy annak tartjuk.

Ennek ellenére rengeteg információ úgy jön be a tudatalattinkba, hogy nem

is tudunk róla. Amikor gyerekek vagyunk, még inkább hatással van ránk. De

ugyanúgy, ahogy vannak negatív információk, vannak pozitív információk is.

A szülők pozitív támogatása, a környezet pozitív támogatása, a saját belső

programjaink. Ne feledjük el, hogy mi emberek az evolúció során túlélésre

lettünk programozva, rengeteg pozitív program van bennünk, és ezek a

pozitív programok elutasíthatják, kidobhatják a negatív programokat.

HGA: Az a „mindig lesz valahogy ”...

KS: Mindig lesz valahogy, v agy, „tudom, hogy igen, baj van, de tudok rá

megoldást”, vagy „ki fogom találni a megoldást”. Például, ha az emberek

valódi vészhelyzetbe kerülnek a magánéletben, vagy ha hábo rú, katasztrófa,

tragédia van, egy gyáva emberből hirtelen bátor ember lesz. Egy

mindennapi, egyszerű emberből hős lesz. És nem muszáj, hogy ilyen

drasztikus helyzetekről beszéljünk. A mindennapi életben előfordulnak

olyan helyzetek, amikor elcsodálkozunk, hogy én ezt honnan találtam ki ?

Hogyan éreztem rá a lényegre? Előre tudtam, igenis ez van. Amikor az

intuíciónkra hagyatkozunk, az intuíciónk által rá tudunk érezni a megfelelő

megoldásra. El tudjuk utasítani, illetve semlegesíteni tudjuk ezeket a negatív

információkat, programokat, amik valahogy a közelünk be kerültek.

HGA: Milyen problémákkal keresték fel ez idáig?

KS: Az emberek különböző problémákkal kerestek fel eddig, általában

párkapcsolati kérdésekkel , vagy a házastárssal volt valami gond, vagy az

illető nem tud házastársat találni vagy barátot, barátnőt. Volt , aki családi

viszonyok, családi problémák miatt. Voltak viszont karrier és munkahelyi

problémák, gondok a haladással, az előrelépéssel, a sikertelenséggel, az

önbizalommal, az emberi kapcsolatok kialakításával. Aztán voltak

11

félelmekkel, fóbiákkal küzdő klienseim, érdekes esetek. Például volt olyan

kliensem, aki félt bizonyos helyektől, háztó l , vagy bizonyos szociális

környezettől. Másfajta esetek azok a függőségek, amikről beszéltünk – a

dohányzásról való leszokás, vagy a súlyleadás vagy egyéb más függőségről

való leszokás.

Voltak „szebb“ témák, amikor nem problémákkal foglalkoztam, hanem

pozitív beprogramozással, üzleti célok érdekében, vagy a tanulás javulása

érdekében. Voltak, akik segítséget kértek a sportteljesítményük növelésére,

ami aztán nagyon szép eredményekhez juttatta őket. Sok különböző esettel

volt alkalmam találkozni a munkám során, és minden ember egyedi, egyéni

eset. Nekem is segített abban, hogy sokkal mélyebb kapcsolatot alakítsak ki

ezekkel az emberekkel és az embertársaimmal. Látom, hogy minden

emberben rejtőzik egy végtelen belső bölcses ség, ami támogatja őt , és lehet,

hogy a külvilágban, a mi ndennapi életben komoly gondjai és problémái

vannak, vagy akár komoly hibákat követett el . A hipnózis folyamán viszont

kiderül, hogy abban az emberben is hatalmas belső bölcsesség lakozik és azt

a belső bölcsességet, belső hatalmat fel tudjuk használni, hogy a mindennapi

életben is segítségére legyen.

HGA: Visszajeleznek a kliensek?

KS: Igen, erre kérem is őket. Amikor többször találkozunk az ülések során,

akkor mindig megbeszéljük, hogy mi volt időközben, amikor pedig

befejeztük a közvetlen munkát, mindig megkérem őket, hogy néhány hónap

múlva jelezzenek vissza. A pozitív szuggesztiókna k és a pozitív tudatalatti

átalakításnak van egy közvetlen eredmény e, megkönnyebbülés, haladás,

„a-ha“ pillanatok. Például, sokkal jobban érzem magam, megyek és

megoldom ezt a kapcsolatot, vagy megtalálom a kapcsol atot, vagy elérem az

azt eredményt amit szeretnék.

Viszont, van egy hosszú távú pozitív következménye a hipnózisnak, mert a

szuggesztiók, amiket beadunk , hosszú távon is pozitívan hatnak az emberre,

12

és ha egy bizonyos dolgot megoldunk, mondjuk , megnöveljük a saját

önbizalmunkat, az rengeteg más életterületre is kihat, nem csak arra, ami a

fő téma volt a gyógyulás során. Tehát , mindig kérek visszajelzést, mert ez

számomra is nagyon hasznos és tanulságos .

HGA: Mi mindenre jó még a hipnózis?

KS: A hipnózis mindarra jó, ami az ember tudatalattijáb an rejtőzik. A

legegyszerűbb példák a szuggesztiók. A szuggesztiókat mindannyian kapjuk

a külvilágtól. Ezek lehetnek verbális, szóban kimondott szuggesztiók, vagy

nonverbális, nem szavak által kinyilvánított szuggesztiók. A nonverbális

szuggesztiók az adott helyzetből fogalmazódnak meg és úgy vesszük , mint

egy bizonyos információt. Mi a helyes, mi a helytelen, mit kell csinálni, mitől

féljünk, vagy miben korlátozzuk magunkat. A hipnózis lehetővé teszi, hogy

hozzáférjünk ezekhez a tartalmakhoz, amik az ember tudatalattijában

vannak, a belső érzelmi világához, a belső rejtett gondolataihoz, akár az

ember belső képességeihez, amik eddig nem voltak kifejlesztve, vagy a

jelenlegi képességeit tovább tudjuk vinni. Ebből rengeteg lehetőség adódik a

fejlődésre. Például, használni tudjuk a hipnózist az általános

életkörülmények javítására, egy embernek pozitív szuggesztiókat adunk be,

hogy ő mennyire értékes, mennyire nagy az önbizalma, mennyi mindent

sikerült neki megoldani az életében csecsemőkortól kezdve. Minden ember

életében van pozitív élmény, amire lehet alapozni.

HGA: Tehát a sikerekre összpontosít.

KS: A sikerekre összpontosítunk, így van. Az ember hajlamos elfelejteni a

sikereket, és csak a sikertelenségre, az úgynevezett valódi vagy vélt

kudarcokra összpontosít. Ha azt mondjuk, hogy sikertelen ember vagyok,

nem megy nekem semmi, ez valójában nem igaz. Nem vagyunk

szerencsétlenebbek, mint más emberek, hanem csak nehezebb manapság

pozitívan gondolkodni. Túlságosan a negatív dolgokra koncentrálunk, a

negatív hírekre, a negatív eseményekre. Ha van valami valódi probléma,

13

akkor azzal a problémával foglalkozni kell . Sok ember képzeletbeli, vagy

nem valós problémákkal küszködik, és nem koncentrál a tényleges

problémára. A hipnózis segítségével ezeket szét lehet szedni . Rájönni arra,

hogy mi a valódi probléma és ezt megoldani, ez a hipnoterápiás rész, a

pozitív célokat pedig meg kell fogalmazni, letisztázni. Sokan azt mondják: én

nem is tudom, hogy mit szeretnék a karrierben, merre szeretnék tovább

haladni. A hipnotikus állapotban az egyén különböző utakat tud felkutatni,

mert ott rejlik a válasz. A tudatban még nincsen, mert még nem

fogalmazódott meg, a tudatalattijában vannak azok a lehetőségek, amik az

egyén számára a legjobbak. Azokat fel lehet térképezni és egyfajta belső

programot kialakítani, hogy az ember utána a mindennapi életben a

cselekvései által azt meg is tudja valósítani.

HGA: Beszéltünk már az etikáról , de arról nem esett szó, hogy a

hipnoterapeutát köti-e valami kódex, hogy a klienséről ne áruljon el

semmiféle információt.

KS: Pontosan. Nagyon szigorú titoktart ási kötelezettségünk van a

kliensekkel szemben. Amit a klienseink elmesélnek magukról, azokat mi

nem árulhatjuk el, nem mesélhetjük el senkinek sem. Csak tanítási szinten

említhetjük meg a szaktársainknak a technikát, amit alkalmaztunk, de a

magánéleti részletek szigorúan titokban maradnak. Ezáltal egy nagyon

szigorú bizalmasság alakul ki a kliens és a hipnotizőr , illetve a

hipnoterapeuta között.

HGA: Mennyi köze van illetve van-e köze a hipnoterápiának az

önhipnózishoz?

KS: Mindkettő a hipnózis egy részét képezi . A hipnoterápiához két ember

kell , a hipnoterapeuta és a kliens. Ez egy olyan kapcsolat, ahol a szakember

vezeti a másik embert a saját tudatalattijába és ott támogatja a belső

változások meghozatalához.

14

Ha az önhipnózisról beszélünk, akkor az ember saját magát hipnotizálja,

saját magát viszi beljebb a mélyebb tudatállapotba. Ami nem is olyan csoda.

Amikor nap mint nap zenét hallgatunk , vagy könyvet olvasunk, az már

egyfajta önhipnózisnak nevezhető.

HGA: Meditáció.

KS: Meditáció, jóga. Ezek jó példák az önhipnózisra. Ezenkívül vannak

speciális technikák, amiket már nálunk el lehet sajátítani. Abban az

állapotban az ember be tudja magának adni a pozitív szuggesztiókat, ki

tudja alakítani a pozitív képeket, mondjuk a sikerről. Azt mondja: én ezt

akarom elérni, és látom a valóságban a célom at megvalósított formában.

Nem azt, hogy meg fog valósulni, hanem a megvalósult formában. Átélem az

egészet és már tudom, hogy a célomon vagyok. Például, elkezdtem egy

üzletet űzni, de még nagyon kezdő vagyok, de már látom magamat, hogy

nagyon jól menő üzletem van, rengeteg ügyfelem van, járnak hozzám,

sikeres vagyok, mindenkivel jó kapcsolatot tudtam kialakítani, és ezt már

látom a valóságban. Vagy például , ha sportoló vagyok, akkor látom magam a

csúcson, már úgy futok, már úgy úszok, már úgy asztaliteniszezek, úgy

focizok, mint egy profi , és ezt látom mint belső valóságot. Ez miért fontos?

Mert a tudatalatti számára nincs jövő, nincs jelen, ninc s múlt. Minden a

jelenben van, és ha én ezt látom jelenként, akkor a tudatalattim ezt

jelenként éli meg. Mivel a külvilágban ez még nem valósult meg, de a

tudatalatti parancsol, akkor arra visz engem a cselekvéseim által, hogy ez

külső valósággá is váljon.

Sajnos a fordítottja is működik, ha tele vagyunk negatív programokkal,

állandóan a bajt és a rosszat képzeljük el. Itt nem a megalapozott

félelmekről van szó , hanem a megalapozatlanokról. I dővel ezek a belső

félelmek külső valósággá alakulhatnak. Ez nem tudatos, vagy nem szándékos

önhipnózisnak az eredménye. Viszont az önhipnózist alapvetően tudatosan

használjuk pozitív dolgok, pozitív célok elérésének az érdekében.

15

HGA: Mennyire tartósak a rögzítések?

KS: Minden ember tudatalattijában több párhuzamos prog ram fut. Ha a

hipnózisról vagy hipnoterápiáról beszélünk, és ha a megfelelő szakember jól

megcsinálta a munkáját, ha végigpásztázta a kliensének a tudatalattiját, és

támogatta abban, hogy a negatív programokat kicserélje és beülteti az új ,

pozitív szuggesztiókat, segíti a kliensét, hogy megtalálja a legjobb

megoldásokat, akkor tartós eredményeket érünk el.

HGA: Azáltal, hogy negatív információk zúdulnak ránk, ezek mennyire

áshatják alá ezeket a pozitív bevésődéseket?

KS: A mi felelősségünk odafigyelni, hogy milyen információkat fogadunk be.

Nem vagyunk rákényszerülve arra, hogy egész nap nézzük a tévét, vagy

olvassuk az újságot, vagy az újságban az oly an cikkeket, amik negatív

hatással vannak ránk. Természetesen, tájékozódjunk, használjuk az

internetet is, használjuk a médiát, de bölcsen és okosan. Vigyázzunk milyen

információt fogadunk be, ugyanúgy, hogy ha éhesek vagyunk, odafigyelünk,

hogy milyen ételt fogadunk a szervezetünkbe. Ugyanúgy figyeljünk oda,

hogy milyen információt fogadunk a szer vezetünkbe. Amikor pozitívan

programozzuk magunkat, akkor figyeljünk oda, hogy minden , amit olvasunk,

amilyen információt szerzünk, valóságos legyen és vigyen minket a céljaink

elérése felé. Ha valaki azt mondja, hogy „figyelj , úgysem fog neked sikerülni,

mert másnak sem sikerült“, nekünk belülről tudnunk kell , hogy arra az

emberre ne hallgassunk.

Gyakorlati tanácsot szeretnék mondani mindenkinek. Ha van bizonyos

célunk és azt szeretnénk elérni, akkor minden embernek lesz véleménye

erről. Csak azokra az emberekre figyeljünk oda, akik már elérték a mi

célunkat, akik nálunk jobbak és gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek. Ők

majd tanítanak minket. Aki teli van kudarccal, akinek nem sikerült , az találni

fog rá ezer okot és kifogást, hogy miért nem sikerült és , hogy miért „nem fog

neked sem sikerülni”.

16

Viszont, aki ezt a célt elérte, az meg fogja nekünk mutatni, hogy mik a valódi

kudarc-lehetőségek, mik a valódi kockázatok, hogy mire figyeljünk oda, de

mindig támogatni fog minket, hogy mi is elérjük azt a célt. Rajtunk áll , hogy

kiválasszuk, kitől szeretnénk tanulni, és hogy megkeressük azokat az

embereket, akik nálunk sikeresebbek és megvalósították azokat a célokat,

amik felé mi is törekszünk.

HGA: Nagyon sok ember fél a hipnózistól, főleg attól, hogy vissza tud -e jönni

abból az állapotból. Van-e olyan, hogy esetleg valaki benne marad ebben a

módosult tudatállapotban?

KS: Valójában ez a félelem teljesen megalapozatlan. Nincs olyan, hogy valaki

nem jön vissza a hipnotikus állapotból. Elsősorban azért, mert ez az

úgynevezett hipnotikus állapot természetes állapot. Ez nem egy mesterséges

dolog, amit előidézünk, hanem egy természetes állapot, ami minden

emberrel naponta többször is előfordul. A hipnoter apeuta, a hipnotizőr csak

támogatja ezt az állapotot, hogy az ember a mélyebb tudati szinteket

gyorsabban elérje, és támogatja a megfelelő változásokat. Viszont, ha

valamilyen oknál fogva elméletileg - mert ez gyakorlatilag sosem fordul elő -

ha a hipnotizőr otthagyná a kliensét és elmenne a világvégére, a kliense

akkor is visszajönne természetesen. Lehet, hogy közben elalszik, de mindig

visszajön.

HGA: Itt mennyire elterjedt ez a szakma?

KS: Nem nagyon. Pár kollégáról van csak tudomásom, nagyobb városokba n,

más országrészeken, tudomásom szerint ők is külföldön végezték a

hipnózis, illetve hipnoterápia képzést. Jómagam is Magyarországon

végeztem, úgyhogy nálunk nagyon kevés hipnoterapeuta és hipnotizőr van.

HGA: Akkor hol lehet önt megtalálni?

KS: Leginkább e-mailben szoktak felkeresni, a

hipnoterapeutsinisa@gmail.com címen. Zentán lakom, de telefonon is lehet

időpontot egyeztetni, ha valakinek valami gondja, problémája van, vagy

17

esetleg tanácsot szeretne kérni vagy többet megtudni a hipnózisról. Nagyon

szívesen válaszolok minden kérdésre.

HGA: Telefonszámot kaphatunk?

KS: Igen. 063/85-71-083

HGA: Hány hipnózis szükséges ahhoz, hogy valakinél eredményt érjen el?

KS: Ez változó. Sok eredményt el lehet érni már egy -két ülés után, a

gyakorlati tapasztalatom az, hogy komolyabb dolgoknál általában három,

négy, öt, maximum hat ülésre van szükség. H a viszont hipnocoachingról van

szó a sportolók esetében, vagy másfajta coachingról, akkor bizonyos

rendszerességgel lehet több hónapon keresztül is dolgozni.

HGA: Kicsit beszéljünk erről az idegen szóról. Mit jelent ez?

KS: A coaching egy modern szó, eredetileg az edzőt jelenti az angol

szóhasználatban, manapság minden olyan taní tásra használjuk, amiben

támogatjuk a másik ember eredményét bizonyos területen. P éldául, ha

valakinek azt tanítjuk, hogyan kell tanulni, vagy hogyan lehet gyorsan

olvasni vagy memóriát növelni vagy hogyan tud sikeres lenni valamilyen

életterületen, akkor inkább a coachingról beszélünk és nem a terápiáról. Ha

ezt hipnotikus állapotban végezzük, amikor a sportolóval elképzeltetjük,

hogy már elérte azt az eredményt, ő lett az első, és megvan a fizikai ereje és

sokkal gyorsabb, mint eddig volt, akkor a hipno coachingról beszélünk.