Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Speciális andragógia Dr. Nagy, Márta
Publication date 2011 Szerzői jog © 2011 Szent István Egyetem
Copyright 2011, Szent István Egyetem. Minden jog fenntartva,
iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
Bevezetés ........................................................................................................................................... iv I. témakör: A felnőttképzés alapjai, a felnőttképzés rendszere ........................................................... 1
1. tanulási egység: Az andragógia alapjai ................................................................................. 3 2. tanulási egység: Az andragógia belső rendszere, szakterületei, intézményrendszere ........... 8
II. témakör: A felnőttkori tanulás specifikumai ................................................................................ 13 3. tanulási egység: A felnőttkori tanulás ................................................................................ 15 4. tanulási egység: A felnőttkori tanulás motivációs tényezői, a felnőttképzés jogi háttere és
irányítási rendszere. ................................................................................................................ 21 III. témakör. A felnőttképzés speciális célcsoportjai I. A megváltozott munkaképességű személyek 27
5. tanulási egység: A megváltozott munkaképességűek és a fogyatékkal élők fogalom-
meghatározásának jogi háttere ................................................................................................ 29 6. tanulási egység: A megváltozott munkaképességű személyek helyzete Magyarországon .. 33
IV. témakör: A felnőttképzés speciális célcsoportjai II. A hátrányos helyzetűek ............................. 37 7. tanulási egység: A hátrányos helyzet fogalom-meghatározásai .......................................... 39 8. tanulási egység: A hátrányos helyzet és a felnőttoktatás, munkaerőpiac összefüggései ..... 44
V. témakör: A felnőttképzés speciális célcsoportjai III. A funkcionális analfabéták ....................... 48 9. tanulási egység: A funkcionális analfabétizmus fogalom-meghatározása, kialakulásának okai és
hatásai .................................................................................................................................... 50 10. tanulási egység: A funkcionális analfabétizmus helyzete és megoldási lehetősége .......... 55
VI. témakör: A felnőttképzés speciális célcsoportjai IV. Az időskorúak ......................................... 60 11. tanulási egység: Az öregedés általános jellemzői, tanulási jellemzői ............................... 62 12. tanulási egység: Az idősek európai uniós és magyarországi helyzete ............................... 66
VII. témakör: A felnőttképzés speciális célcsoportjai V. és a Lifelong learning. A pályakezdő fiatalok
munkaerő-piaci helyzete és az élethosszig tartó tanulás ................................................................... 71 13. tanulási egység: A pályakezdő fiatalok ............................................................................ 73 14. tanulási egység: Az egész életen át tartó tanulás – lifelong learning (LLL) ...................... 80
VIII. témakör: Munkaerő-piaci jellemzők és a munkaerő-piaci diszkrimináció ............................... 84 15. tanulási egység: Munkerő-piaci jellemzők ........................................................................ 86 16. tanulási egység: A munkaerő-piaci diszkrimináció lehetséges csoportjai, a diszkrimináció
megoldási útjai ........................................................................................................................ 92 17. Zárszó .............................................................................................................................. 100
Fogalomtár ......................................................................................................................................... ci
iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Bevezetés
Kedves Hallgató!
A következőkben a speciális andragógia különböző területeiben fogunk közösen elmélyedni. A speciális
andragógia tantárgy ismereteket nyújt a tudást közvetítő felnőttoktatási intézményrendszer jellemzőiről, a
speciális célcsoportokról és a velük való foglalkozás lehetőségeiről a felnőttképzésben.
Kiemelten tárgyaljuk a korrekció, a támogatás szükségességét, különös tekintettel azokra a célcsoportokra,
amelyek a speciális andragógia tárgykörébe tartoznak, illetve azokra, amelyeket diszkrimináció érhet a
munkaerő-piacon. Az egyes témakörök elsajátításával olyan ismeretekre tehetnek szert, amelyekkel az emberi
erőforrás tanácsadói feladatait szakszerűen fogják ellátni, segítséget tudnak nyújtani a munkavállalók
jövőképének megtervezésében, a munkavégzés hatékonyságában, illetve a szükséges képzések egyénorientált
megtervezésében.
Általános követelményként fogalmazható meg, hogy a könyvben található ismeret alapján a speciális andragógia
fogalomrendszerével kapcsolatos tudást kreatívan használva hasznos tanácsadás valósuljon meg a gyakorlatban.
Ehhez szükséges a fogalmak magabiztos elsajátítása mind a felnőttképzés törvényi szabályozását, jogi és
intézményrendszerét, mind pedig a speciális andragógia tárgykörébe tartozó csoportok munkaerő-piaci
jellemzőit tekintve.
A tananyag felhasználásához sok sikert kíván: a Szerző
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
I. rész - témakör: A felnőttképzés alapjai, a felnőttképzés rendszere
2 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
1. tanulási egység: Az andragógia alapjai ........................................................................................... 3 2. tanulási egység: Az andragógia belső rendszere, szakterületei, intézményrendszere ..................... 8
3 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
1. fejezet - tanulási egység: Az andragógia alapjai
Cél: A hallgató ismerje meg az andragógia fogalomrendszerét, az andragógia tudománytörténetét, a felnőttkor
értelmezését, az életkori szakaszolás különböző elméleteit, elméletalkotóit.
Követelmény: Képes legyen az andragógia fogalomrendszerét szakszerűen alkalmazni.
Bevezetés
Napjainkban az andragógia fogalomrendszerének több megfogalmazása ismeretes. A fogalomrendszerek
áttekintésével határozottan tudjuk használni munkánk során és a hétköznapi életben is az andragógiával
kapcsolatos definíciókat. Az andragógiával, a speciális andragógiával történő foglalkozáshoz elengedhetetlenül
szükséges a tudománytörténet, továbbá azon elméletek ismerete, amely a felnőtt életkor jellemző
meghatározóiról, szakaszolásairól szól. A következőkben az egyes elméletalkotókhoz kapcsolódva részletesen
tárgyaljuk ezeket.
A speciális andragógia az andragógián belül azokkal a célcsoportokkal foglalkozik, melyek tagjai valamilyen
szempontból speciális élethelyzetben vannak. A speciális andragógia fontos részterülete az andragógia
tudományának, hiszen a speciális célcsoportokkal történő szakszerű foglalkozás elengedhetetlen a felnőttképzés
illetve a munkaerő-piaci elhelyezkedés során.
A speciális andragógia célcsoportjai közé sorolhatjuk a következő személyeket:
Ezen célcsoportokat több oldalról közelíthetjük meg. A speciális andragógia célcsoportjait külön-külön, egy-egy
fejezetben tárgyalva, az alábbi szempontok mentén fogjuk áttekinteni:
• az adott fogalom meghatározása,
• a célcsoport szociális, mentális jellemzői,
• a tanulást befolyásoló tényezők,
• a célcsoport általános- illetve munkaerő-piaci helyzete Magyarországon, az EU-ban,
• a célcsoport helyzetét segítő intézkedések, jogi háttér.
• a célcsoportot érő diszkrimináció lehetősége.
Az oktatócsomag nyolc témaköre mentén kerülnek bemutatásra az adott célcsoport jellemzői, illetve a speciális
andragógiát megalapozó elméleti háttér. A következőkben, az első témakörben a speciális andragógiát
megalapozó elméleti háttérrel foglalkozunk.
Az andragógia görög eredetű szó, az aner, androsz (jelentése: férfi) és az agógé (jelentése: vezetés) szavak
összeillesztéséből származik, utólagos szóképzéssel létrejött fogalom. A felnőttnevelés tudománya, amely a
felnőttnevelés társadalmi funkcióival, a felnőtt korosztály iskolai és iskolán kívüli képzésének cél- és
feladatrendszerével, a felnőttek tanulásának-tanításának eszközeivel és módszereivel foglalkozik.
A nevelés neveléstudományi értelmezés szerint személyiségformálás és szocializálás, amely a személyiség
egészét érintő, sokféle hatásrendszerű, magában foglalja az oktatást és képzést is. Ekként értelmezhető a
felnőttnevelés is. A felnőttnevelés megfogalmazáson kívül az andragógia szinonimájaként van jelen a
köztudatban a felnőttoktatás, felnőttképzés, amely lefedi mindazt, ami a felnőttek intézményes tanítása:
művelése, nevelése, oktatása, képzése címén megvalósulhat. Továbbá az andragógia elmélet alapján az
önnevelést, önképzést is magában foglalja.
A fogalom használatának neveléstudományi és köznapi használatú tradíciói egyaránt vannak.
Az andragógia terminust általában tehát háromféleképpen szokta használni a hazai szakirodalom: felnőttnevelés,
felnőttoktatás illetve felnőttképzés. Az andragógia napjainkban az egész életen át tartó tanulást (life long
tanulási egység: Az andragógia
alapjai
4 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
learning) is magába foglalja. Mindhárom fogalmat meg lehet úgy határozni, hogy a másik kettőt magába
foglalja, azonban ezen elnevezések takarhatnak értelmezésbeli különbségeket.
A fogalommeghatározás és a tudományterület elhelyezésével kapcsolatban több álláspont létezik. A
legelfogadottabb álláspont Medinszkij, Pöggeler, Durkó nyomán a következő. Az egyetemes embernevelés
tudománya az antropogógia, amelynek három altudományát különböztetjük meg:
• Pedagógia (gyermeknevelés)
• Andragógia (felnőttnevelés)
• Geronto-andragógia vagy Gerontológia (időskori nevelés)
Az andragógia is szintetizáló tudományág, vagyis más tudományok eredményeit is hasznosítja. Legfontosabb
segédtudományai közé lehet sorolni a pedagógiát, a pszichológiát, ami segít a felnőttek döntéseinek,
motivációinak lelki aspektusait feltérképezni, és a szociológiát, ami a társadalmi csoportok működéséről ad
hasznos információkat.
Az andragógia tudománytörténete
A felnőttoktatás történeti kezdete egészen a felvilágosodásig nyúlik vissza, ahol a társadalom egészének
felemelése állt a felnőttoktatás centrumában. A felnőttoktatás központi célja a XIX. században megváltozik,
hiszen ekkor már a gyerekek tanulásából származó hiányokat kívánta pótolni. Azon fiatalok és felnőttek
tanításával kezdtek egyre tudatosabban foglalkozni, akiknek az alapfokú műveltségük kiegészítésre szorult.
Ezért nem meglepő, hogy módszereit illetve tananyagát a pedagógiától kölcsönözte. A XX. századra válik
egyértelművé, hogy a felnőttoktatásnak konkrét szükségleteket is ki kell elégítenie. Ez a fordulat magával hozta
azt a változást is, hogy az andragógia kezdett önállósodni a pedagógiától.
Ennek következtében az andragógia fogalom képviselői azt a véleményt osztották, hogy a pedagógia kifejezést,
amely gyermeknevelést jelent, nem alkalmas a felnőttek oktatására használni.
Az andragógia kifejezést Alexander Kapp, német középiskolai tanár alkotta meg 1833-ban a felnőttek
képzésére. Tanári gyakorlata során egyaránt foglalkozott középiskolás korú diákokkal és felnőttekkel. Munkája
alatt felfigyelt több metodikai különbségre, ezek jelölésére használta az andragógia kifejezést.
A fogalomhasználat 1921-ig háttérbe szorult, elfelejtődött. 1921-ben Eugen Rosenstock, a frankfurti
munkásakadémia oktatója vezette be újra az andragógia kifejezést. Rosenstock úgy gondolta, hogy a
felnőttneveléshez speciális tanárok, módszerek és elméletek szükségesek.
1951-ben Heinrich Hanselmann írta meg az első andragógiai témájú szakkönyvet Andragógia címmel.
Hanselmann svájci pszichiáterként a neurotikus betegeknél reszocializációs értelemben használta a kifejezést.
Magyarországon az andragógia kifejezést Durkó Mátyás használta az 1960-as évektől kezdődően, mint ennek a
tudományágnak első nagy hazai közvetítője. 1968-ban jelent meg A felnőttnevelés és népművelés című könyve.
(Csoma, 2005.)
Az andragógia és a pedagógia között több lényeges különbséget fedezhetünk fel. A legalapvetőbb különbség az,
hogy a pedagógia a 3 és15 éves kor közöttiek kötelező jellegű iskolarendszerű oktatásával foglalkozik, az
andragógia központi eleme viszont a felnőttek iskolarendszerű illetve iskolarendszeren kívüli oktatása, ahol a
részvétel már önkéntes alapú.
A felnőttkor értelmezése, az életkori szakaszolás elméletei
A felnőttkor értelmezése, elérésének meghatározása, felfogása nem egyértelmű, hiszen különböző kultúrák,
korszakok, etnikumok, társadalmi rétegek gyakran másképp értelmezik a határvonalakat, kritériumokat. A
felnőttség tulajdonképpen különböző jellegzetességek összessége. Ezen jellegzetességek a következő
csoportokba sorolhatók:
Naptári életkor: az életévek számával mérjük. Itt lehet megemlíteni a szubjektív életkort, amely nem követi az
idő múlását, gyakori, hogy egy fiatal idősebbnek, egy korosodó fiatalabbnak látszik, vagy próbál látszani.
tanulási egység: Az andragógia
alapjai
5 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Anatómiai, biokémiai és fiziológiai életkor: az életfolyamat-szakaszolás elsődleges alapja, jól megragadható
mutatói vannak, mint például: a testi növekedés befejeződése, a nemi érettség.
Pszichikus életkor: a felnőtt pszichikumára vonatkozó jellemzők, amelyek a következők: dinamikus egyensúly,
viszonylagos stabilitás.
Szociális életkor. Ennek az életkornak szembetűnő sajátosságai vannak:
• „Tanulói státus” vége és helyfoglalás a társadalmi munkamegosztásban, kilépés a munkaerőpiacra, anyagi
önállóság.
• Családi pozíció megváltozása: családalapítás
• Felnőtt állampolgári jogok és kötelességek: jogi értelemben vett nagykorúság.
Értékrendszer-jellemzők: morális vonások együttese alkotja a felnőtt-értékorientáció lényegét. Jellemzői:
magasabb rendű motiváció, felelősségtudat önmagáért és másokért.
A fejlődéslélektan szerint az ember életének egyik szakasza a felnőttkor. A pszichológia álláspontja szerint az
egyén különböző életszakaszokat él meg, és jut el a felnőttség kritériumaihoz. A fentebbi áttekintés alapján
elmondható, hogy a felnőttkor már egy olyan szakasz, ami együtt jár ideális esetben a testi- szellemi érettséggel.
A testi érettség alatt a testi fejlődés befejeződését értjük, illetve azt az állapotot, amikor a végleges testarányok
és nemi érettség is kialakul. A szellemi érettség eléréséhez a következő kritériumok kapcsolódnak:
• A felnőtt képes azoknak az elvárásoknak megfelelni, amelyeket vele szemben támaszt környezete,
• családi állapota megváltozik, képes tartós párkapcsolat kialakítására, alkalmas a munkavégzésre,
• stabil morális autonómiával, felelősségtudattal rendelkezik,
• önálló véleményalkotásra képes, továbbá a számára fontos csoportokat megfontoltan választja meg.
A felnőttség kritériumával foglalkozó szakemberek abban egyetértenek, hogy a felnőtt nem befejezett lény, a
felnőttség nem lezárt folyamat. (Bodnár, 2009.)
A felnőtté válás határvonalát általában az érettség elérésének fogalmával jelöljük.
Az egyén felnőtt létre való érettsége számos tényező függvénye. Ebből adódóan nagyszámú érettségelmélet jött
létre. Ezek közül a következőkben néhányat áttekintünk.
G. W. Allport pszichológus a személyiségérettség kritériumait a következőképpen összegezte:
• Az én érzésének kiterjesztése. ( új kapcsolataink, azonosulásaink, munkánk, kedvteléseink szervesen
beépülnek én-érzésünkbe)
• Meghitt viszony másokkal. (ragaszkodás, együttérzés, képesség bizalmas vagy távolságtartó viselkedésre a
szituációtól függően)
• Érzelmi biztonság. (önelfogadás, kiegyensúlyozottság, frusztrációtűrés)
• Valósághű percepció. ( reális, valósághű észlelés)
• Az én tárgyiasítása. (önismeret és humor, öniróniára való képesség)
• Egységesítő életfilozófia. (elhivatottság, életcél, értékorientáció, fejlett lelkiismeret)
Franz Pöggeler – az andragógia kimagasló képviselője - szerint a felnőttség 6 fő mozzanata a következő:
• testi, lelki és szellemi érettség
• a teljes élet tapasztalata
• az élet önálló alakítása, flexibilitás, nyitottság
tanulási egység: Az andragógia
alapjai
6 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• nagykorúság, autonómia
• személyi kötöttségtől való szabadság
• formálhatóság, képezhetőség
A differenciális érettségelméletek közül D. E. Super nevéhez fűződik a pályaválasztási érettség fogalmának a
felnőttélet teljes tartalmára való kiterjesztése.
Pályaválasztási-munkavállalási érettség szakaszai Super szerint a következők:
• • Szakosodás
• • Próbálkozás
• • Előrehaladás
• • Fenntartás
• • Hanyatlás
A felnőtt életkor szakaszolása
A felnőttkor szakaszolásával kapcsolatban is különböző elméletek születtek a történelem során. A szakirodalom
megkülönböztet többek között évtizedes- ( Szolón, Bühler,Pöggeler, stb.) egy életkort középpontba állító
(Servius Tullius), vagy hét évenkénti (Gessel spirálmodellje) szakaszoláselméletet.
Elsők között Szolón évtizedes szakaszolás elméletét érdemes áttekinteni. Az emberi felnőtt életet a következő
szakaszokra osztotta fel:
• 20 – 30 életévig. A 20. életévvel véget ér a gyermekkor és elkezdődik az adolesszencia.
• 30 – 40 életévig. A 30. életévnél a fizikai érettség lehetővé teszi a házasságkötést, családalapítást.
• 40 – 50 életévig. A 40. életévben befejeződik az általában vett formálódás.
• 50. életév jelzi a gondolkodás és beszéd csúcspontjának kezdetét.
• 60 éves kortól az erő hanyatlása elkezdődik.
Andragógiai szempontból kiemelkedő fontosságú Charlotte Bühler szintén évtizedes szakaszoláselmélete az
életkor-pszichológiai koncepciója szerint a következő:
• 2. évtized: az autonómia megszerzése
• 3. évtized: szubjektív önértékelés, nemi igények és identitás
• 30. életév körül: a társadalmi szerepek determinációja,
• 30. életév körül: önelhelyezés befejezése a munkában és a családban.
• 50. életév után: önkritika
• 60. életév után: személyes beteljesülés
• 80. életév: regresszió.
Franz Pöggeler elméletében a tapasztalatszerzés, képzés és a társas kapcsolatok együttesének szemlélése a
meghatározó. Az egyes periódusok közötti fő különbségeket pedig a motiváció és az értékrend mentén különíti
el. Az elmélet szakaszai (Zrinszky, 1995.):
• Fiatal felnőtt (20-as évek)
• Életközép felnőttje (30-45)
tanulási egység: Az andragógia
alapjai
7 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• A határok megtapasztalásának periódusa. (45-55)
• Öregség bölcsességben és teljességben.(55- )
A különböző elméletek alapján, illetve a különböző elméletek összeillesztésével négy nagyobb korszakot
különböztethetünk meg a felnőttkoron belül.
A felnőttkor kezdete az ún. „fiatal felnőttkor”, amelyet általában 20-40 életév közé szoktak helyezni, a személy
új élethelyzetekkel találkozik, munkahelyet talál magának, párkapcsolatot épít ki, és napjainkban még több
ebben a korban lévő ember természetesnek tartja a tanulást is. Ebben az életszakaszban terhelhető leginkább, s
ekkor szereti leginkább a kihívásokat is.
A „középgeneráció” korszaka a 40-50 év közötti időintervallum. Ez általában a stabilitás időszaka. A felnőtt
ekkor ér el a gondolkodási képességeinek csúcsára. E korra jellemző a szerepek sokfélesége, amelyek közül
főként a munkahelyi és az otthoni szerepeknek kell megfelelni. A hosszantartó terhelés ebben az időszakban
akár kiégéshez és stresszhez is vezethet.
Az „érett felnőttkor” alatt az 50-65 év közötti időszakot értik. Ezt az időszakot a válságok jellemzik. A
munkahelyi karrier ekkor zömmel az elért pozíció megtartását jelenti, és már nem szívesen tanulnak, hiszen úgy
gondolják, hogy nekik már felesleges, ha mégis tanulást választják, akkor ebben az időszakban már több idejük
jut az ilyen jellegű tevékenységekre. A családi szerepek gyökeresen megváltoznak, szülői feladatok száma
lecsökken. Viszont eközben a testi és a szellemi erejüknek hanyatlásaival is szembe kell nézniük.
Az „időskort” a 65 év felettiek élik meg, s ekkor többen a feleslegessé válás problémájával találják magukat
szemben. Ez az életszakasz magával hozhatja a bölcsességet, de a lemondást, a célnélküliséget is. Az egyén
érdeklődése főleg az őt érintő egészségügyi problémákat érinti. (Cole, 2001.)
Összefoglalás
A fenti elemzések alapján megállapíthatjuk az andragógia helyét a tudományok rendszerében. A felnőtt állapot
különféle típusú jellegzetességek együttese. A naptári életkor a születéstől eltelt időszakot jelenti, a biokémiai,
anatómiai, fiziológiai életkor a testi növekedés befejeződését és a nemi érettség kialakulását takarja, a
pszichikus életkort a megszilárdult én-tudat, a viszonylagos stabilitás jellemzi, a szociális életkor a felnőttek
„tanulói státuszának” végére utal, illetve arra a képességükre, hogy be tudnak lépni a munkaerő-piacra, így
önállóságra is képesek, ami a családi állapot megváltozásával is együttjárhat. Tehát a felnőttkor már egy olyan
szakasz, ami együtt jár ideális esetben a testi- szellemi érettséggel. A különböző elméletek alapján, illetve a
különböző elméletek összeillesztésével négy nagyobb korszakot különböztethetünk meg a felnőttkoron belül.
Önellenőrző feladatok
1. Mi az andragógia definíciója?
2. Franz Pöggeler szerint melyek a felnőttséget meghatározó mozzanatok? (6 mozzanat)
3. Magyarországon ki volt az andragógia első jeles képviselője?
8 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
2. fejezet - tanulási egység: Az andragógia belső rendszere, szakterületei, intézményrendszere
Cél: Az olvasó ismerje meg az andragógia belső rendszerének sajátosságait, továbbá az andragógia
szakterületeit és intézményrendszerét.
Követelmény: Képes legyen átlátni, elemezni az andragógia belső rendszerét, szakterületeit és az
intézményrendszerének sajátosságait.
Bevezetés
A felnőttképzés tárgyalásakor alapvető kérdésként merülnek fel a következők:
Miként fogalmazhatjuk meg a felnőttképzés céljait? Amelyek az andragógia területei? Amelyek a felnőttképzés
funkciói? A felnőttképzéseket miként csoportosíthatjuk? A felnőttképzés intézményrendszerébe amely
intézménytípusok tartoznak? A következőkben többek között ezekre a kérdésekre is megadjuk a szakszerű
válaszokat.
A felnőttképzés célját már az 1970-es években meghatározták. A különböző definíciók külön említik az
általános műveltséget nyújtó képzéseket és a szakmákhoz kapcsolódó szakképzést. A meghatározások az
alábbiakban foglalhatók össze:
Felnőttképzésnek nevezzük mindazon formális vagy nem formális szervezeti képzési folyamatok összességét,
amelyek során a felnőttek továbbfejlesztik képességeiket, bővítik ismereteiket, tökéletesítik szakmai
képzettségüket, vagy új irányba képezik magukat. (Rakaczkiné dr. Tóth Katalin, 2008)
A felnőttképzés céljai tehát a következők:
• Általános műveltséget nyújtó képzés
• Szakképzés
• Hiánypótlás
• A munkaerő szakmai tudásának, kompetenciájának fejlesztése.
• Foglalkoztatási esélyek növelése
• Lifelong learning
A felnőttképzésben a különböző funkciók alapján három, egymáshoz kapcsolódó képzési területet, szektort
említhetünk meg:
Iskolai, vagy iskolarendszerű felnőttképzés: célkitűzései között szerepel az alacsony szintű vagy hiányos
iskolázottsággal rendelkezők általános- vagy szakképzése alap-, közép- vagy felsőfokon.
Munkaerőpiaci képzés: különböző szervezeti keretek között, eltérő helyzetű csoportok számára nyújt
képzéseket. Két része van:
Munkanélküliek képzése (átképzések, akár a pályakezdő munkanélküliek számára is a különböző átképző
intézményekben)
Alkalmazásban nem állók képzése a munkaerőpiaci kereslethez igazodóan (állami finanszírozású vagy
vállalkozási jellegű átképző szervezetek, szakiskolák, egyes felsőfokú intézmények)
Az aktív munkaerő fejlesztését, tudás megtartását szolgáló képzések (munkahelyi képzés, továbbképzés,
amelyek a munkahelyek szervezésében jönnek létre.)
tanulási egység: Az andragógia belső
rendszere, szakterületei,
intézményrendszere
9 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Napjainkban már az andragógia tudománynak is vannak ágazatai, amelyek a következők (Farkas, 2004.
13.oldal):
• Felnőttképzés andragógiája: Az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzési folyamatokkal
foglalkozik.
• Személyzeti munka andragógiája: A termelő vállalatoknál az andragógus, szakember segít a dolgozók
karriertervezésében, a szükséges képzettség megszerzéséhez.
• Humán erőforrás menedzsment (HR): Az emberi tényezővel kapcsolatos hosszú távú célok rendszere.
• Szociális munka andragógiája: A szociálisan hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozik.
• Tanácsadás andragógiája: Ehhez pszichológiai képzettség is szükséges. Ide sorolhatók a tanulással
kapcsolatos tanácsadások, a felnőttnevelési funkciók megvalósítása, az általános és speciális tanácsadások
szervezetei, és a különböző szervezetfejlesztési tanácsadások.
Az andragógia területei
Felnőttnevelés: A nagykorú ember személyiségének meghatározott célok érdekében folyó, céltudatosan
szervezett fejlesztése.
Felnőttoktatás: A felnőttnevelés azon területe, ahol a nevelés döntően az ismeretnyújtáson és elsajátításon
keresztül valósul meg.
Felnőttképzés: A felnőttek céltudatos és tervszerű fejlesztésére irányuló tevékenységek összessége, ahol a
meghatározott kompetenciák kiművelése kap hangsúlyt. Szűkebb értelemben a felnőttek szakmai képzését,
továbbképzését, vagy átképzését jelenti. Dominánsan a személyiség képességeinek, jártasságainak formálására
koncentrált nevelés.
A felnőttnevelésnek több funkciója van.
A felnőttképzés legnagyobb része pótló-kiegészítő képzés céljából szerveződik. Különböző okok indokolják a
pótló –kiegészítő képzések létjogosultságát. Az alap-, közép- illetve felsőfokú képzettség megszerzésére
egyaránt irányulhatnak.
A felnőttképzés másik funkciójaként a posztgraduális és a kiegészítő képzések körét kell megemlítenünk. Ezen
képzéseknél a szakirányú végzettség, szakdiploma megszerzésére is érdemes gondolnunk.
A harmadik funkció a kompetencia bővítésére irányuló képzések esetében valósul meg. A felnőttképzés
feladata a munkaerő-piaci igényekhez való igazodás, ehhez kapcsolódva valósulhat meg olyan képzések
indítása, amelyek keretében az igényelt kompetenciakészlet megszerezhető.
Társadalmi szempontok és az egyén oldaláról további funkciók különböztethetők meg.
1. Társadalmi szempontok alapján:
• helyettesítő, pótló funkció (hiányos tudás felszámolására irányul az iskolai oktatáshoz viszonyítva)
• sajátos, speciális funkció (cél: folyamatos szakmai képzés a magasabb szakképzés érdekében)
• foglalkoztatást segítő funkció (segít a munkanélküliség ideje alatt, vagy a munkanélküliség elkerülésében)
• kiegészítő funkció (olyan szükségletek kielégítése, amik nincsenek az iskolai tananyagban)
2. Az egyén oldaláról:
• adaptív funkció (az ember a szerzett képességeivel jobban tud alkalmazkodni a változásokhoz)
• integratív funkció (valahova tartozás tudata)
• kompenzációs funkció (egyensúlyt jelent: ha változik az egyén szakmája, az önmagával szembeni
elvárásai is változnak)
tanulási egység: Az andragógia belső
rendszere, szakterületei,
intézményrendszere
10 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
(Farkas, 2004.)
A felnőttképzés funkción kívül fontos megemlíteni a felnőttképzések csoportosítását, amelyek a különböző
képzéstípusok mentén különülnek el.
A felnőttképzéseket különbözőképpen csoportosíthatjuk:
• Az állam által elismert szakképesítések (OKJ)
• Államilag nem elismert szakképzések
• Szakmai továbbképzések
• Szakképesítést megalapozó szakmai alapképzések
• Megváltozott munkaképességűek rehabilitációs képzése
• Elhelyezkedést segítő képzések
• Vállalkozást segítő képzések
• Egyéb képzések (nyelvi)
A felnőttképzés intézményrendszere
A felnőttképzés intézményrendszerének tárgyalásakor fontos szem előtt tartanunk a felnőttképzés jogi hátterét
illetve a felnőttképzés irányítási rendszerét. Ezen területeket a 2. fejezetben részletesen tárgyaljuk.
A felnőttképzés intézményrendszerébe tartoznak:
• Iskolarendszerhez tartozó intézmények egy része (dolgozók iskolái, szakképző iskolák)
• Nonprofit szervezetek
• Regionális munkaerő-fejlesztő és képző központok
• Munkahelyek
A pedagógia intézményrendszerei között megtalálhatóak az óvodák, általános iskolák, középiskolák és a
felnőttoktatási intézmények, amelyeknek felügyeleti szerve az adott ország Oktatásügyi Minisztériuma.
(Magyarországon jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma)
Az andragógia intézményei a különböző oktatási intézmények, regionális képző központok, felnőttképzéssel
foglalkozó vállalkozások és a civil szervezetek, amelyeket általában a Munkaügyi Minisztérium irányít.
(Magyarországon jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma)
Ha a felnőttképzés fogalmát szűken értelmezzük, a felnőttképzés intézményrendszerébe csak azok az
intézmények tartoznak, amelyek szerepelnek a felnőttképző intézmények nyilvántartásában. Ha a tágabb
értelmezést vesszük alapul, a felnőttképzést folytató intézmények közé tartoznak az ismeretterjesztő előadást,
kulturális programokat szervező, önművelő klubokat működtető intézmények is.
A Felnőttképzési törvény szabályozása alapján /felnőttképzési törvény (2001. évi CI. Tv.) illetve a
felnőttképzésről szóló 2001.évi CI. törvény módosítása (2003. évi CVI. Törvény)/
A következő intézmények, szervezetek, személyek folytathatnak Magyarországon felnőttképzési, illetve a
felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatási tevékenységet: közoktatási intézmények, szakképző intézmények,
felsőoktatási intézmények. Ezen kívül még közhasznú társaságok, egyesületek, köztestületek, alapítványok,
közalapítványok, egyéb jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, egyéni vállalkozók,
valamint ezek felnőttképzési tevékenység folytatására létrehozott társulásai, valamint a Magyar Köztársaság
területén oktatási tevékenységet folytató külföldi szervezetek, személyek.
A fentiek alapján tehát láthatóvá válik, hogy a felnőttképzés intézményrendszerét többféle szempont szerint
lehet csoportosítani:
tanulási egység: Az andragógia belső
rendszere, szakterületei,
intézményrendszere
11 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• Formális és nem formális intézmények.
• Különböző fenntartók által működtetett intézmények. (állami intézmények, vállalatok intézményei, civil
szervezetek)
• Iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli intézmények
A következőkben ez utóbbi, az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli intézményekre térünk ki
részletesebben.
Az iskolarendszerű felnőttoktatás
Ebbe a csoportba tartoznak az általános-, közép- és felsőfokú képzettséget és/vagy szakképzettséget nyújtó
intézmények tartoznak, amelyeknek a működését a közoktatási vagy felsőoktatási szabályozza.
Ez a rendszer lehetőséget biztosít azon felnőttek számára akik valamilyen okból nem tudták befejezni iskolai
tanulmányaikat. Ebből adódik, hogy ezek az intézmények pótló funkciót töltenek be, hiszen elsődleges célja a
magasabb iskolai végzettség megszerzése.
Iskolarendszerű felnőttoktatás intézményei:
• Felnőttek általános iskolája, amely lehetőséget ad arra, hogy az általános iskolai végzettséggel nem
rendelkező felnőttek elvégezhessék a 8 általános iskolai osztályt.
• Felnőttek középiskolái, amelyek négyéves képzés keretein belül oktatják a felnőtteket, szakképesítést és/vagy
érettségit adnak. Főként esti vagy levelező tagozaton tanulhatnak ezekben az intézményekben a felnőttek.
Fontosságukat az is jelzi, hogy napjainkban a munkaerő-piacon a tartós foglalkoztatás minimális garanciáját
is a középfokú iskolai/szakmai képzettség adja.(Zachár, 2004.)
• A felsőoktatási intézményekben (főiskolákon, egyetemeken) való tanulásra természetesen a felnőtteknek is
lehetőségük van, ahol főleg a levelező tagozaton, a költségtérítéses képzésben tanuló felnőttek száma évről
évre növekszik.
Az általános és középiskolákban tanuló felnőttek tanulói jogviszonyban, a felsőoktatásban a felnőttek hallgatói
státuszban állnak az adott intézménnyel, ahol előre meghatározott tanterv alapján folyik az oktatás. Az
iskolarendszerű felnőttoktatás intézményei állami normatív finanszírozásban részesülnek. Irányító szervezete a
Nemzeti Erőforrás Minisztérium –korábban: Oktatásügyi Minisztérium.
Az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás
Az iskolarendszeren kívüli képzésekre jellemző, hogy a résztvevői nem állnak tanulói vagy hallgatói
jogviszonyban. Legnagyobb területe a munkaerő-piaci illetve a munkahelyi képzésekben érhető utol. Főleg
kiegészítő funkciókkal bírnak ezek a képzések, hiszen leggyakrabban a szakmai tudás továbbképzésére
irányulnak. Fontosságát az is alátámasztja, hogy e képzések rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a felnőttek
munkahelyi és családi elfoglaltságaihoz. A képzések többségét az erre specializálódó vállalatok indítják. Ezzel a
tendenciával párhuzamosan a költségvetéssel rendelkező szervezetek (középiskolák, felsőoktatási intézmények,
regionális képző központok) is felismerték ezen képzések jelentőségét, és így ők is próbálnak egyre szélesebb
ilyen jellegű tevékenységet folytatni.
Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés három fontos intézményrendszer-típussal bír.
1. Költségvetési szervek, amelyek állami támogatást kapnak, s általában OKJ-s tanfolyamokat indítanak, és az
innen származó bevételek kiegészítik az adott intézmény költségvetését.
2. Gazdasági társaságok. Ezek a vállalkozások a gazdasági szektorban megszokott „törvények” alapján
működnek, vagyis a kereslet-kínálat viszonyokat veszik elsődlegesen figyelembe.
3. Non-profit szervezetek. Legtöbbször speciális rétegeknek indítanak képzéseket, úgymint fogyatékosok,
megváltozott munkaképességűek, idősek számára. E szervezetek kérhetik a közhasznú, vagy kiemelten
közhasznú minősítést, amellyel kedvezményeket lehet igénybe venni.
tanulási egység: Az andragógia belső
rendszere, szakterületei,
intézményrendszere
12 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Ezen intézmények tandíjat kérnek a képzésben résztvevőktől, továbbá a tanulók és az intézmények között
szerződés jön létre. Ennek az ágazatnak irányító szerve a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma - korábban:
Munkaügyi Minisztérium.
Látható tehát, hogy egy rendkívül piacképes, napjaink folyamatosan és dinamikusan fejlődő gazdasági –
társadalmi világához jól alkalmazkodó és az alkalmazkodást segítő rendszerről van szó.
Az UNESCO 1997-ben, Hamburgban megtartott világkonferenciáján az alábbi definíciót fogalmazta meg a
felnőttoktatásra: „A felnőttoktatás jelöli mindazoknak a folyamatos tanulási tevékenységeknek az összességét,
legyenek azok formálisak, vagy mások, amely által az emberek, akiket felnőttnek tekint az a társadalom,
aamelyhez tartoznak, fejlesztik képességeiket, gazdagítják ismereteiket és tökéletesítik szakmai vagy technikai
végzettségeiket, vagy új irányba fordítják őket, hogy kielégítsék saját igényeiket és a társadalmuk elvárásait. A
felnőttkori tanulás felöleli a formális oktatást, és a továbbképzést, a non-formális tanulást, valamint az
informális és az esetleges tanulásnak azt a széles spektrumát, amelyek hozzáférhetőek egy multikulturális tanuló
társadalomban, ahol az elméleti és a gyakorlatra épülő megközelítéseket elismerik.”
Összefoglalás
A tanulási egységben megismerkedtünk az andragógia belső rendszerével, szakterületeivel,
intézményrendszerének sajátosságaival. Részletes képet kaptunk a felnőttképzés céljait, képzési területeit, az
andragógia ágazatait illetően. A felnőttképzés funkcióit egyaránt megismertük általános oldalról, továbbá a
társadalom és az egyén oldaláról is. A felnőttképzés intézményrendszerének témakörénél részletesen tárgyaltuk
az iskolarendszerhez tartozó intézményeket, az iskolarendszeren kívüli intézményeket.
Böngészési utak
http://andragogia.lap.hu/
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=kihivasok-csoma
Önellenőrző feladatok
1. Sorolja fel a felnőttképzés funkcióit a társadalom oldaláról!
2. Az andragógiának milyen ágazatai vannak?
3. A felnőttképzés intézményrendszerébe mely intézménytípusok tartoznak?
4. Foglalja össze táblázatos formában az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés intézményrendszer-típusait és
jellemzőit, adjon példát a különböző intézményrendszerek felnőttképzési kínálatát illetően.
14 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
3. tanulási egység: A felnőttkori tanulás .......................................................................................... 15 4. tanulási egység: A felnőttkori tanulás motivációs tényezői, a felnőttképzés jogi háttere és irányítási
rendszere. .......................................................................................................................................... 21
15 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
3. fejezet - tanulási egység: A felnőttkori tanulás
Cél: A felnőttkori tanulás jellemzőinek, a tanulás típusainak és a tanulási képességek modelljeinek a
megismertetése a hallgatóval.
Követelmény: Ismerje, és képes legyen a felnőttkori tanulás sajátosságait felismerni, a témához kapcsolódó
fogalmakat szakszerűen alkalmazni.
Bevezetés
A képességek, a tanulási sajátosságok vizsgálata a pedagógia mellett az andragógiában, a gyermekkori tanulás
mellett a felnőtt- és időskori tanulási folyamatok megértésében, irányításában és hatékonyabbá tételében is
kulcsfontosságú. Mivel az andragógia a pedagógiánál fiatalabb tudomány, ezen változók felnőttkori
sajátosságainak vizsgálata is csak a múlt század végén kezdődhetett meg. A felnőttkori tanulási folyamatok
megismerése egyre fontosabb számunkra azáltal, hogy a tanulás ma már minden életszakaszban jelentkező
feladattá, mintegy életformává válik.
A felnőttkori tanulás sajátosságai
Az andragógiában napjainkban már tényként kezelik azt a megállapítást, hogy a felnőttek is tudnak tanulni, így
taníthatóak is. Az egyén tanulását befolyásolja a személyisége, az életkora, a motivációja és a tanulásban elért
sikere.
A felnőtt érdeklődését a határozott profil, nyitottság, alakíthatóság, a problémák által való meghatározottság
jellemzi (Csoma, 1985.)
A felnőttkori tanulást is nagymértékben befolyásolja a figyelem, az emlékezés és a motiváció. Ezeket érdemes
áttekintenünk.
A figyelem jellegzetességeinek megállapításához meg kell vizsgálnunk a figyelem terjedelmét, vagyis azt, hogy
egy időben hány dologra tudunk koncentrálni, a figyelem tartóságát, tehát, hogy egy-egy dolog meddig tud
lekötni minket, a figyelem megoszlását, azaz, hány tevékenységet tudunk egy időben végezni. Az esetleges
figyelmetlenségnek több oka is lehet, úgymint a minket érő ingerek tömeges száma, passzivitás, regresszió,
megszokás, előítéletek, önbizalom hiánya, halogatás, időzavar. (Dezső, 1985.)
Az emlékezés a múltbeli észleléseink felidézése. Általában kétféle emlékezést szoktak megkülönböztetni:
mechanikus emlékezés, amikor a megjegyzendő ismeretanyagok között nincs, vagy nem veszünk észre
összefüggéseket
gondolati emlékezés az összefüggések meglátására épül.
Az emlékezés a bevésődés szempontjából lehet auditív (főként a hallottakra emlékezünk) és vizuális (látás útján
szerzett információkra emlékezünk inkább).
A motiváció a cselekvésre ösztönző erő. A kiváltó okok között megkülönböztetnek primer (elsődleges) és
szekunder (másodlagos) motívumokat. Az irányuk szerint lehetnek külső és belső motívumok. A belső
motiváció az egyén személyiségéből fakad. Ilyen belső motiváció lehet a tudásvágy, a siker, a pénz, egyéb
előnyök. A külső motiváció az egyén környezete által kiváltó indítékokat foglalja magába. A motivációt
leggyakrabban a siker, az önbizalom illetve az érdeklődés befolyásolja.
1. táblázat A felnőttkori tanulás jellemzői (Rakaczkiné, 2008. 75.)
tanulási egység: A felnőttkori tanulás
16 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A tanulásnak általában három típusát különítik el:
Formális tanulás: E tanulás a tankötelezettségre épülő és a nappali tagozatos felsőoktatást takarja. Ezen kívül
formális képzés az iskolakötelezettségtől független, szervezett képzés, ahova az iskolarendszerű felnőttoktatás is
tartozik. Ide sorolják még a munkaerő-piaci képzéseket, átképzési programokat, munkahelyi képzéseket, a
tanfolyamokat is. Lényegi jellemzői e képzéseknek az intézményes szervezettség, strukturált hálózatban történő,
világosan körülhatárolható tananyag, és a bizonyítvány megszerzésére való törekvés.
Nem-formális tanulás: Ez nagymértékben szerteágazó, sokrétű jelenség, és minimum 3 alkategóriáját
különböztetik meg: a, önképzés, b, spontán tanulás, c, szocializáció. Lényegi jellemzői közé tartozik, hogy az
egyén nem törekszik bizonyítvány megszerzésére. A 2001. évi CI sz. Felnőttképzési Törvény értelmében (29. §
14. pont) „nem formális tanulásnak minősül a munkahely, a társadalmi és egyéb szervezetek által szervezett
olyan rendszerezett oktatás-tanulás, amely oktatási, képzési intézményeken kívül az egyén igényei és
kezdeményezése alapján valósul meg, és amely közvetlenül nem kapcsolódik képesítés megszerzését tanúsító
okirat megszerzéséhez”
Informális tanulás: Ennél a tanulási típusnál az egyén megadja a tanulásnál a lehetőségét az ismeretszerzésre,
művelődésre, így például televíziózás, rádió hallgatása, különféle programok látogatása). A mindennapi
tevékenység során, a felnőtt által irányított tevékenység. Ez a tanulás életkorhoz nem köthető.
Megkülönböztetik még a gyakorlat általi tanulást, ami egy adott feladat ismételt gyakorlata során, betanítás
nélkül valósul meg, illetve a használat általi tanulást, ami eszközök, vagy berendezések ismételt használata
során, betanítás nélkül jön létre. Továbbá beszélhetünk még személyes tanulásról is, amely nem kapcsolódik
közvetlenül a munkához. (Halmos, 2006.)
A felnőttkori tanulást jelentősen befolyásolja a felnőtt munkájának, társadalmi kihívásainak, családi
kötelezettségeinek milyensége, műveltségszükséglete, az, hogy ezek mennyire igényelnek sajátos, új
ismereteket, képességeket.
A felnőttkori tanulást befolyásoló tényezők sorát még az egyén életmódjával, egészségi állapotával és az
időtényezővel kell kiegészíteni. A képességeivel, igényeivel adekvát tanulási teljesítményt a felnőtt csak a testi
és lelki egészség, a viszonylagos kipihentség állapotában képes produkálni.
A felnőttek tanulását akadályozó tényezők közé szokták sorolni:
tanulási egység: A felnőttkori tanulás
17 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• a biológiai öregedést (a testi-szellemi fáradékonyság),
• a kevés szabadidőt(család, munka, egyéb kötelezettségek miatt)
• érdektelenséget,(ismereteiket elegendőnek tartják).
• az ellenállást (szorongás állhat e mögött),
• a felnőtt saját csoportjainak véleményét (e csoportok ítéletei erős befolyással bírnak),
• a telítődést (sok információ fárasztó hatású lehet),
• a beállítódási merevség (tanultak passzív befogadása),
• a tanulási tapasztalatait (kudarctól való félelem). (Tóth, 2004.)
A sajátélményű, tapasztalati tanuláselmélet
Dr. A. Kolb nevéhez fűződik a sajátélményű tanuláselméleti modell, amely a megismerés fejlődésével és
mikéntjével foglalkozó kutatási irányok közül néhányat integrál. A modell szerint a tanulást úgy kell felfogni,
mint egy négyrészes ciklust (lásd az 1. ábra). A közvetlen, konkrét tapasztalat adja a megfigyelés és
visszatükröződés alapját, tehát ezek az első fázisok meghatározzák a továbbiak alakulását. Az egyén ezeket a
megfigyeléseket arra használja, hogy kialakítson egy fogalmat, azt általánosítsa a saját előzetes tudására építve,
avagy egy „elméletet” alkosson, amelyből a cselekvés új mozgatóit lehet kikövetkeztetni. Ezek a mozgatóerők,
vagy feltevések ezután majd vezérelvként, mozgatóként működnek a cselekvéskor, amelyekből új tapasztalatok
születnek. (Rakaczkiné, 2008.)
1. ábra A négy fázisból álló KOLB modell (Rakaczkiné, 2008. 78.)
A felnőttnek annak érdekében, hogy eredményt érjen el négyféle képességgel kell rendelkeznie, amelyek a
következők:
• Konkrét tapasztalatszerzés,
• Elvont fogalomalkotás,
• Visszatükröző megfigyelés,
tanulási egység: A felnőttkori tanulás
18 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• Aktív kísérletezés.
Azaz: képeseknek kell lennie arra, hogy:
• Új tapasztalatokat teljesen nyitottan szerezzen meg,
• Megfigyelje és visszatükrözze ezeket a tapasztalatokat,
• Olyan új elképzeléseket alakítson ki, amelyek megfigyeléseivel logikailag ép elméletekbe beolvaszthatók,
• Elméleteit döntéshozatalra és problémamegoldásra használja fel.
(Rakaczkiné, 2008. 78.)
A négyfázisú tanulási modell vizsgálatával arra a következtetésre juthatunk, hogy a tanulás egymással
ellentétben álló képességeket igényel. A tanuló felnőtt, eltérő tanulási helyzetekkel találkozik, amely által
állandóan választásra kényszerül, hogy amelyik tanulási képességét hozza működésbe.
A tanulási folyamatnak két alapvető vetülete van:
Az első dimenzió egyrészt a cselekmények konkrét tapasztalását, másrészt az elvont fogalomalkotást jelenti.
A másik dimenzióban az aktív kipróbálás és a visszatükröző megfigyelés van jelen a két póluson.
2. ábra. A tapasztalati tanulás fázisai (Rakaczkiné, 2008. 79.)
Ezek alapján elmondható, hogy a tanulási folyamat során az ember állandóan váltogatatva vesz részt: hol
cselekvő, hol megfigyelő. Az egyedi tapasztalatot kell átalakítania általános, elemző következtetéssé és viszont.
Tanulási képességek. A legtöbb tanuláselméleti rendszer szerint egyénenként változó tanulási képességeinket
és kompetenciánkat többtényezős hatásrendszer befolyásolja és alakítja ki. Ez a hatásrendszer – a legtöbb
felfogás szerint – egyaránt tartalmaz az egyénből eredeztethető belső, és a környezet hatásától függő külső
befolyásoló tényezőket is.
Belső, a tanuló személyiségétől függő tényezők, amelyek a tanulási folyamatot befolyásolják:
A tanuláshoz egyéni és társadalmi szinten is elengedhetetlen a tanulási kompetencia: nyitottság, alkotóképesség,
a változni tudás képessége. Ezek nélkül a képességek nélkül tudatos (formális vagy nonformális) tanulási
folyamat nem képzelhető el.
Elsőként említhető meg a megszerzendő tudás hasznosíthatóságának, praktikusságának megbecsülése.
Vagyis az a szubjektív értékítélet, amely a tanultakat különbözőképpen értékeli: értékesnek, semlegesnek vagy
fölöslegesnek, hasznosíthatatlannak tartja. Ez a szempont a felnőtt életében – a tanulásra fordítható szabadidő
időszerkezeti helyéből kifolyólag – meghatározó tényező.
A meglévő tudásszint: előzetes ismereteink, tudásunk, képzettségünk, általános műveltségünk, amelyek
természetesen megkönnyíthetik, vagy hiányuk esetén meg is hiúsíthatják a tanulási folyamat sikerességét.
tanulási egység: A felnőttkori tanulás
19 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tanulási képességeinket befolyásolják emellett azok a tapasztalatok, amelyeket az iskolapadban éltünk át
korábban, előzetes tanulási tapasztalatok, amelyek egyaránt befolyásolják az ismeretbefogadás hatékonyságát, a
tanulás örömét, hanem a tanulási kedvet, az új képzési folyamatba való bekapcsolódáshoz szükséges belső
késztetést is. Emiatt méginkább meghatározó lehet az az élmény, amelyet a felnőtt tanuló a számára nyitott
oktatási rendszerben szerez. Ha ez a tapasztalat negatív – amely különböző tényezőkből adódhat: újabb
kudarcélmény, szégyenérzet, az életkornak nem megfelelő oktatási módszerek, a visszacsatolás, sikerélmény
hiánya –, a tanulásra való hajlandóság teljes megszűnését vonhatja maga után.
Külső tényezők, amelyek a tanulási folyamatot befolyásolják:
Az egyént körülvevő kulturális, szociokulturális, társadalmi környezet, amely segítheti, de gátolhatja is a
tanulási folyamat sikerességét. Ennek a környezetnek része a család is, amely a felnőttkori tanulás egyik
legfontosabb meghatározója, hátországa. A közvetlen családi, baráti támogatás és segítség, a tanulás és tudás
értékként való kezelése a tanulási folyamat sikerének egyik legfontosabb tényezője.
(Rakaczkiné, 2008.)
Problémaorientált tanulás és tanítás
A felnőtt ember életére jellemző a minden évtizedben bekövetkező „hullámhegy”, amely során újabbnál újabb
problémákkal találkozik. A felnőtt élethez szükséges a problémamegoldás. Ezzel a ténnyel lehet magyarázni,
hogy a felnőttek számára különös jelentősége van a tanulás problémamegoldó útjainak, és ebből adódóan a
felnőttképzésben is megjelenik a problémamegoldó tanítás. A XX. század elején jelent meg a tanítás
problémamegoldó stratégiájának a szükségessége. (John Dewey és Kurt Lewin nevéhez fűződve.) A stratégia
lényegét az adja, hogy a tananyag és a gondolkodtatás, cselekedtetés feladatai az olyan gondolkodást és
cselekvést aktivizálják, amelyek a problémákat észlelik, megértik és megkeresik a probléma megoldását. Az
ilyen tanulási folyamat hatására kialakul a problémákban gondolkodó, azokat megoldani képes észjárás,
hozzáállás.
A probléma észlelése után elindul a megoldási folyamat, amelynek a követekző gondolkodási fázisai vannak
Dewey szerint:
• a probléma észrevétele
• a probléma meghatározása, exponálása
• hipotézis, feltételezés alkotása a megoldásra
• az előfeltevés kipróbálálása
• az előfeltételezés igazolása.
A problémamegoldó tanítás leghatékonyabb módszerei a következők:
• Beszélgető módszerek (konzultáció, előadást követő beszélgetés, fórum, kerekasztal-beszélgetés, kiscsoportos
beszélgetés )
• Kérdező módszerek ( Pl: interjú )
• Vitamódszerek (kiscsoportos, panelvita, szakaszos vita, tézisek alapján, ötletroham )
• Szimulációs módszerek (feleletválasztás, esettanulmány, szerepjáték)
• Együttműködést feltételező módszerek (méhkas módszer, elmeedzés)
A korszerű tanítási módra elsődlegesen a tanulóközpontúság a jellemző. Kiinduló bázist a cél-és feladat
meghatározásában a felnőtt tanuló életproblémái, élethelyzete alkotja, és a felnőttoktatásnak ezek megoldásához
kell művelési, képzési, nevelési segítséget adni.
Szükséges hozzá a felnőtt előzetes tapasztalati anyagának felidézése, amely a tanuló és tanár
együttműködéseinek folyamatában valósul meg.
Tanulási stílus
tanulási egység: A felnőttkori tanulás
20 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A fentebb tárgyalt meghatározókon kívül nagyon fontos a tanulás során, hogy milyen tanulási stílussal
rendelkezünk. Ahhoz, hogy megtudja, hogy az alábbi ábra kategóriái közül Ön milyen tanulási stílussal
rendelkezik, kattintson az 1. ábra alatt található TANULÁSI STÍLUS KÉRDŐÍV linkre, és töltse ki a kérdőívet.
Az eredmény biztosan hasznos és érdekes lesz!
3. ábra. Tanulási stílusok
TANULÁSI STÍLUS KÉRDŐÍV
Összefoglalás
A felnőttkori tanulást nagymértékben befolyásolja a figyelem, az emlékezés és a motiváció. A felnőttkori
tanulás közé sorolhatjuk a formális, nem formális, informális tanulást. A tanulást befolyásoló tényezők között
megtalálhatjuk a tanulási képességeket (Kolb, négyfázisú tanulási modellje), a felnőttek különböző jellemzőihez
kapcsolható, tanulást hátráltató tényezőket, továbbá fontos megemlítenünk a tanulás külső és belső tényezőit is.
Mindezek a jellemzők az emberi életkortól függetlenül – a gyermek-, a felnőtt- és az időskori tanulási
folyamatokban is – hatnak tanulási képességeinkre. Minden tanulási szituációban meg kell, hogy vizsgáljuk az
egyén tanuláshoz való viszonyát, előzetes tapasztalatait és környezetét is.
Önellenőrző feladatok
1. Amelyek a tanulást befolyásoló külső tényezők?
2. Sorolja fel a Kolb modell négy fázisát.
3. Mit jelent a formális tanulás?
4. Hogyan tanulnak a felnőttek? Mitől függ a felnőttek tanulása? A tananyag alapján táblázatba gyűjtse össze az
Ön szerint legfontosabb tényezőket.
21 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
4. fejezet - tanulási egység: A felnőttkori tanulás motivációs tényezői, a felnőttképzés jogi háttere és irányítási rendszere.
Cél: A hallgató felkészítése a felnőttkori tanulás motivációs tényezőinek, a felnőttképzés jogi hátterének és
irányítási rendszerének az átlátására.
Követelmény: Ismerje és képes legyen szakszerűen használni, alkalmazni a felnőttkori tanulás motivációval
kapcsolatos fogalmakat, továbbá ismerje, képes legyen a felnőttképzés jogi hátterét és irányítási rendszerét
elemezni.
Bevezetés
A felnőttképzés, a felnőttkori tanulás specifikumaihoz tartozik – az 1. tanulási egységben áttekintetteken kívül –
a motiváció témaköre, és annak érdekében, hogy a felnőttképzést átlássuk, szükséges a felnőttképzés jogi
hátterének és irányítási rendszerének az ismerete is.
Motiváció
A felnőttek tanulásának motivációi természetesen eltérnek a fiatalabb korosztályokétól, hiszen egészen más
életkori célokat kell megvalósítaniuk. A felnőttek tanulásában fontos szerepe van a motivációs bázisnak, vagyis
annak, ami arra készteti a felnőtteket, hogy új ismereteket sajátítsanak el. A felnőttképzésben, a hallgatók, a
csoport tagjainak megismerése során igyekezni kell minél teljesebb képet kapni a résztvevőket motiváló
tényezőkről.
A motiváció pszichológiai értelemben valamilyen olyan belső állapotot jelent, amely az egyént bizonyos
viselkedésre készteti. A motiváció, viselkedést kiváltó belső késztetés, indíték. Maga az elnevezés a latin
movere = mozgatni, mozogni, kimozdítani igéből származik. Jelentése is ez: kimozdító, mozgató „erő”.
A motiváció iránya szerint megkülönböztethetünk külső és belső motivációt.
A belső motiváció az egyén személyiségéből fakad vagy érdekeit szolgálja ki. Ide tartozhat a becsvágy, a
tudásvágy, pénz, elismertség, siker, előnyök elérése érdekében történő tanulás. Zrinszky László ide sorolja a
magányból, a kommunikációs hiányból fakadó hajtóerőt is, amely egyedül álló embereknél, különösen
időskorban lehet meghatározó.
A külső motiváció az egyén környezete által kiváltott indítékokat foglalja magába. A család, a környezet, a
baráti társaság ösztönzi ilyenkor tanulásra az egyént. De elindíthatja a tanulást egy referenciaszemély
elvárásainak való megfelelés is.
Felnőttek esetében a következő motivációs tényezőkről is beszélhetünk:
• Kvalifikációs szükséglet motiválja az egyént, amikor a munkaerő-piaci helyzet javítása -, vagy a munkahely
megtartása érdekében tanul.
• Egzisztenciális motiváció: anyagi helyzet javítása, mint motivációs tényező.
Ezeken kívül még a következő két tanulási motiváció a leginkább meghatározó:
• Beépült / internalizált / tanulási motiváció: A tanuló lelkiismerete, kötelességtudása alapján teljesíti az
iskolai követelményeket. A tanulás ebben az esetben a társadalommal, a szülőkkel vagy az illető önmagával
szembeni erkölcsi kötelességét jelenti. Az iskolai elvárások beépülnek a tanuló személyiségébe, ha ezek olyan
igények, amelyeket a tanuló önmagával szemben támaszt. A tanulási folyamat irányításában a belső tényezők
játsszák a főszerepet. A siker megerősítő hatású, a kudarc rossz lelkiismeretet eredményez. A tanuló
fokozatosan függetlenedik a külső megerősítéstől vagy büntetéstől.
tanulási egység: A felnőttkori tanulás
motivációs tényezői, a felnőttképzés
jogi háttere és irányítási rendszere.
22 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• Presztízs, mint tanulási motiváció / hírnév, tekintély, befolyás, erkölcsi súly…/ A külső és a belső
motiváció között található meg. A személyes belső törekvések és a külső versenyhelyzetek vezérlő hatásaként
alakulhat ki. A presztízs motivációs hatása könnyen legyőzhető, gyors eredményekkel kecsegtető
feladathelyzetek, életpályák, munkaterületek, divatos szakmák, tevékenységek választásában nyilvánulhat
meg.
Motivációk csoportosítása
1. • Tartósság szerint:
• Habituális motiváció: a téma iránti érdeklődés által kiváltott cselekedetek tartoznak. Ebben az esetben a
tanulást a kívánt cél elérése, végzettség, bizonyítvány megszerzése tartja életben.
• Aktuális motiváció: A legrövidebb ideig tartó motívumokat, aktuális jelzővel illeti, itt mindössze egy
részmozzanat, egy konkrét feladat elvégzése indokolja a tevékenység elvégzését.
2. • Motivációt kiváltó ok szerint:
• Primer motiváció
• Szekunder motiváció
Az elsődleges indítékok a kitűzött cél elérése érdekében kifejtett tevékenységeket foglalják magukban, a
másodlagos hajtóerőt egy téma, egy személy vagy esetleg a kíváncsiság tartja életben.
Motivációelméletek
Abraham Maslow szükséglethierarchia piramisa
Alapvető szükségleteknek nevezhetjük a biológiai és a biztonsági szükségleteket, míg magasabb rendűnek a
másik hármat (illetve ötöt, mert Maslow később szükséglet hierarchiájába beépítette a megismerés és az
esztétikum szükségletét). Maslow elméletének alappillére a szükségletek egymásra épülése. Ez egyben azt is
jelenti, hogy a magasabb rendű szükségletek mindaddig nem kapnak nagy szerepet az egyén életében, amíg az
alacsonyabb szintűeket legalább részben ki nem elégítette.
tanulási egység: A felnőttkori tanulás
motivációs tényezői, a felnőttképzés
jogi háttere és irányítási rendszere.
23 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Herzberg kéttényezős elmélete empirikus megközelítésű, nagyszámú életpálya-interjún alapul. A
megkérdezettek szerint más tényezők okoztak elégedettséget és elégedetlenséget, az elégedettség és az
elégedetlenség mértéke két, egymástól független skálán mérhető. Az elégedettséget keltő okok inkább a munka
tartalmával, az elégedetlenséget keltők a munkakörülményekkel összefüggő tényezők voltak.
2. táblázat Herzberg-féle higiénés és motiváló tényezők.
Herzberg motivátoroknak nevezte a munka tartalmával kapcsolatos tényezőket, mivel ezek biztosítják az
egyén magasabb rendű igényeinek kielégítését és vezetnek a munkával kapcsolatos elégedettséghez. A tényezők
másik csoportját a higiénés tényezők alkotják, amelybe olyan tényezők tartoznak, mint például a státusz, a
munkahely biztonsága, amelyek kedvezőtlen esetben elégedetlenséget váltanak ki. Hiába biztosít a vállalat
magas fizetést, jó munkafeltételeket, ezek nem vezetnek magasabb szintű elégedettséghez, csak az
elégedetlenség mértékét csökkenthetik.
A gyenge higiénés tényezők nagymértékű elégedetlenséghez vezethetnek, de a magas szintű kielégítettség sincs
hatással a munkával való elégedettségre (semleges hatású). A motivátorok legrosszabb esetben is csak semleges
hatásúak, jó esetben növelik az elégedettséget és ezzel a teljesítményt. Az elmélet nagy előnye, hogy világos
eligazítást ad a teendőkről. Ezek alapján elmondható, hogy a higiéniás tényezők legalább közepes kielégítése és
a motivátorok közepest meghaladó szintje pozitív hatással van a szervezeti teljesítményre. Az elméletnek több
gyenge pontja is van, ezek között az a leglényegesebb, hogy túlságosan leegyszerűsítő, nem veszi figyelembe az
egyéni különbségeket, valamint az, hogy erősen módszerfüggő.
A McClelland-féle háromtényezős motivációs modell a különféle motívumok vizsgálatára épít. Azt kívánja
meghatározni, hogy amelyek azok a motívumok, amelyek átlagosnál nagyobb összefüggést mutatnak a magas
teljesítményt eredményező magatartással.
A motívumok érzelmi jellegű gondolati hálózatok, amelyek erősségük és fontosságuk alapján alkotnak
hierarchiát. Ez az elmélet nem az örökölt, hanem a tanult motívumokra, a szocializáció során kialakultakra
koncentrál.
McClelland három, a munkavégzés szempontjából legfontosabbnak feltételezett motívumot vizsgált:
• A teljesítmény (siker) motívum A sikerek elérésére, a teljesítmény állandó emelésére, mások teljesítményének meghaladására vonatkozó
késztetés. A magas teljesítménymotivációjú emberek egyaránt kerülik a túl magas és a túl alacsony
kockázatú helyzeteket. A túl magas kockázat esetében elért sikerben nagyobb a szerencse szerepe, mint a
saját erőfeszítéseké, túl alacsony kockázat esetén a célelérés nem jelent sikert.
Az erős teljesítménymotívummal rendelkező emberek, megfelelő feltételek esetén, valószínűleg átlagot
meghaladó eredményeket érnek el. Olyan feladatok esetében sikeresek, ahol a feladat kihívó, a kockázat
közepes (a feladatot nem lehetetlen megoldani), a megoldás saját munkájuk eredménye, szívesen vállalják a
felelősséget.
Tudni kell azonban, hogy az ilyen egyének jelenléte nem minden munkakörben és helyzetben kívánatos.
Továbbá számolni kell azzal is, hogy ezek az emberek nem mindig tudnak a munkatársakkal jól
együttműködni, csapatmunkában dolgozni.
• A hatalom motívum
tanulási egység: A felnőttkori tanulás
motivációs tényezői, a felnőttképzés
jogi háttere és irányítási rendszere.
24 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A mások befolyásolásának fontossága. A befolyásolás, a saját tekintély, a presztízs erősítése a hatalom
megszerzésének vagy megőrzésének eszköze. A hatalom forrása lehet formális és informális. A hatalmat
célja szerint két típusba soroljuk: személyes és szervezeti hatalom. Az erős személyes hatalomra törekvő
magatartás jelei: az agresszív viselkedés másokkal szemben, erős érzelmi hatások kiváltására való törekvés,
és a saját fontosságának, elismertségének növelésére tett erőfeszítések. A szervezeti hatalom
megnyilvánulása, ha valaki a szervezeti célok elérése érdekében igyekszik mások erőfeszítéseit
összehangolni.
A hatalommotívum erőssége (ezen belül elsősorban a szervezeti típusú), de legalább közepes szintje
szükséges feltétele a vezetésnek, de még a vezetési szintek közötti felemelkedésnek is. A hatalommotívum
és az eredményesség között gyenge, de pozitív korreláció mutatható ki.
• Az affiliációs (társulási) motívum A mások által való elfogadás iránti igényből fakad. A kapcsolódás igénye jelenik meg ennél a motívumnál,
annak az igénye, hogy másokkal együtt legyünk, kölcsönös barátságot élvezzünk. Azok az emberek,
akiknek erős az affiliációs motívumuk, barátságos, meleg emberi kapcsolatokat alakítanak ki maguk körül.
Vannak olyan munkakörök, aamelyben ez fontos erény, pl. vevőszolgálat, egyéb ügyfélkapcsolatokkal járó
munkakörök. Ez a tulajdonság, ha nem társul megfelelő erősségű teljesítmény- vagy hatalommotívummal,
gyakran nem hatékony. A sikertelenségük forrása valószínűleg a társadalmi kapcsolatok megromlásától
való félelem.
Az elmélet tanulsága az, hogy a magasan teljesítmény-motiváltaknak kihívó feladatokat kell adni, gyakori
visszajelzéssel, a pénz nem erős eszköz esetükben. Az erősen hatalom-motiváltaknak mások menedzselésének
lehetőségét célszerű felkínálni, az erős társulási motívummal rendelkezőknek pedig szociális interakciókra
módot adó munkakört kell biztosítani, mert ez vezet a legnagyobb szervezeti teljesítményhez.
A felnőtt korban is fejleszthető a teljesítménymotívum (McClelland szerint) olyan tréningek révén, amelyekben
a résztvevőknek a célkitűzés után annak megvalósítási stratégiáját kell kidolgozniuk és megvalósítani.
3. táblázat. Példa McClelland és Maslow motivációs elméletének alkalmazására (Rakaczkiné, 2008. 69.
alapján)
Skinner megerősítés-elmélete
Skinner elmélete abból indul ki, hogy a cselekvések következményei befolyásolják azok jövőbeni előfordulási
arányát. A pozitív következmény növeli, a negatív csökkenti egy adott cselekvés újraalkalmazását. A
felnőttoktató négy, a viselkedést befolyásoló módszert alkalmazhat:
• pozitív megerősítést (tevékenység jutalmazása, dicséret)
• negatív megerősítést (a nemkívánatos következmény megszüntetésére, elkerülésére irányul)
tanulási egység: A felnőttkori tanulás
motivációs tényezői, a felnőttképzés
jogi háttere és irányítási rendszere.
25 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• a megszüntetést, kioltást (a viselkedés következményeit megszüntetjük, a megszüntetett következmény lehet
pozitív és negatív is.)
• büntetést (negatív következmények megvalósulása, vagy a pozitív következmény elmaradása)
4. ábra. Skinner megerősítés-elmélete
A felnőttképzés jogi háttere
A felnőttképzés működését közvetlenül az alábbi törvények határozzák meg:
• a felnőttképzési törvény (2001. évi CI. Tv.)
• a felnőttképzésről szóló 2001.évi CI. törvény módosítása (2003. évi CVI. Törvény)
• a közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. Tv.),
• a szakképzési törvény (1993. évi LXXVI. Tv.),
• a felsőoktatási törvény (2005. évi CXXXIX. Tv.)
• 2007. évi CII. törvény a szak- és felnőtt-képzést érintő reformprogram végrehajtá-sához szükséges törvények
módosításáról
A felnőttképzésre több jogszabály érvényes, amelyek közül a két legfontosabb a Magyar Köztársaság
Alkotmánya és a Felnőttképzési törvény.
Az Alkotmány (1949. évi XX. Tv.) az alapvető jogok közé sorolja a művelődéshez, illetve a munkához való
jogot. Az Alkotmány szerint mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad
megválasztásához. Az egyenlő munkáért mindenkinek, báramely megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van
joga. Ezen felül mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.
A Felnőttképzési Törvény (2001. évi CI. Tv. bevezetője) kimondja, hogy „az Alkotmányban biztosított
tanuláshoz való jog az állampolgár egész életpályáján érvényesüljön, a felnőttkori tanuláshoz és képzéshez való
hozzáférés szabályozott lehetőségei a társadalom minden tagja számára bővüljön, hogy az állampolgárok meg
tudjanak felelni a gazdasági, kulturális és technológiai fejlődés kihívásainak, hogy eredményesen tudjanak
bekapcsolódni a munka világába és sikeresek legyenek az életük során, valamint annak érdekében, hogy a
felnőttkori tanulás és képzés révén az életvitel minősége javuljon..”
A törvény a felnőttképzés csak azon területeit szabályozza, amelyek az állampolgári jogok gyakorlását
elősegítik. A felnőttképzési törvény meghatározza a felnőttképzés tevékenységi körét. Egyrészt a saját képzési
program által megvalósuló iskolarendszeren kívüli képzést, másrészt az általános, a nyelvi, vagy szakmai célú
képzést, ami meghatározott képzettség megszerzésére irányul. (Henczi, 2009.)
A 2003. évi CVI. Törvény, amely a felnőttképzésről szóló 2001.évi CI. törvény módosítása többek között a
következő témákra tér ki:
• az OFKT tagjainak létszámára, megválasztására
• A felnőttképzést folytató intézmények megjelenítése a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium
által
tanulási egység: A felnőttkori tanulás
motivációs tényezői, a felnőttképzés
jogi háttere és irányítási rendszere.
26 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• A programakkreditációra
• A különböző juttatások megállapítására, a fogyatékos felnőttek támogatására
A kormányrendeletek közül meg kell említeni a 22/2004. (II.16.) Korm. Rendeletet, amely a felnőttképzést
folytató intézmények akkreditációját szabályozza. Miniszteri rendeletek közül kiemelendő az 1/2006. (II. 17.)
OM rendelet, amely az Országos Képzési Jegyzékről szól.
A felnőttképzés irányítási rendszere
A felnőttképzés irányítása Nemzeti Erőforrás Minisztériuma alá tartozik, illetve korábban: egyrészt az Oktatási
és Kulturális Minisztérium, másrészt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium alá tartozott.
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium felnőttképzéssel kapcsolatos háttérintézményi rendszere:
1. Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) Ez az intézmény a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalból -
aamelynek feladata a szakmai munka irányítása- , 7 regionális Munkaügyi Központból – amelyek célja a
munkaerő-közvetítés, álláskeresők támogatásának megállapítása, - , és a 9 regionális Képzőközpontból –
amelyek felelősek a szakmai képzésekért- áll.
2. Felnőttképzési Akkreditációs Testület (FAT). Ez egy független, szakmai testület, amely minimum 15 tagból
áll, akik a gazdasági szektor képviselőiből, különféle szakmai kamarák tagjaiból, munkáltatók illetve
munkavállalók képviselőiből, önkormányzatok és felnőttképzési testületek delegáltjaiból áll össze. Ez a
testület dönt a felnőttképzési programok akkreditációjáról, másrészt ellenőrzi a felnőttképzési intézmények
tevékenységét.
3. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet (NSZFI). E testület 2007-ben jött létre. Feladatai közé tartozik
az országos és a regionális felnőttképzéssel kapcsolatos kutatások végzése, illetve a szakképzés,
felnőttképzés tartalmi fejlesztése, így az OKJ-t is ő korszerűsíti, szolgáltatások nyújtása, mint például a
releváns folyóiratok megjelenítése, tanácsadások, szakmai vizsgák megszervezése, vizsgaanyagok készítése.
4. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT). 2006-ban létesült. Ez a tanács a minisztert
felnőttképzéssel, szakképzéssel kapcsolatos feladataiban segíti, szakmai, döntés-előkészítő, véleményező,
javaslatot tévő testület. (Kerülő, 2010.)
Összefoglalás
A hatékony tanulás feltétele a megfelelő képességek és kompetencia mellett a megfelelő tanulási motiváció. A
felnőtt tanulók motiválása a tanulás szempontjából akkor lehet eredményes, ha az iskola épít a korábban
megszerzett élet- és munkatapasztalatokra, figyelembe veszi a felnőttkori motiváció sajátosságait, a felnőttkori
tanulás igényeihez alkalmazkodik. A felnőttképzés irányítási rendszere és jogi háttere alapjaiban határozza meg
a felnőttek tanulását, a tanulási programok, képzések alakulását.
TANULÁSI MOTIVÁCIÓ KÉRDŐÍV
Böngészési utak
http://www.ofi.hu/tudastar/felnottoktatas/tanulo-felnott-felnott
http://www.ofi.hu/tudastar/kispalne-horvath-maria
Önellenőrző feladatok
1. Sorolja fel McClelland motivációs modelljének három tényezőjét.
2. Mit jelent a beépült (internalizált) motiváció?
3. Mit jelent a habituális motiváció?
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
III. rész - témakör. A felnőttképzés speciális célcsoportjai I. A
megváltozott munkaképességű személyek
28 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
5. tanulási egység: A megváltozott munkaképességűek és a fogyatékkal élők fogalom-meghatározásának
jogi háttere ........................................................................................................................................ 29 6. tanulási egység: A megváltozott munkaképességű személyek helyzete Magyarországon ........... 33
29 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
5. fejezet - tanulási egység: A megváltozott munkaképességűek és a fogyatékkal élők fogalom-meghatározásának jogi háttere
Cél: A hallgató ismerkedjen meg a megváltozott munkaképességűek és a fogyatékkal élők fogalom-
meghatározásának jogi hátterével, a különböző témához kapcsolódó egyéb fogalmakkal, továbbá ismerje a
fogyatékosság megítélésének különböző modelljeit és a fogyatékkal élők társadalomba való beilleszkedésének
lehetőségeit.
Követelmény: A hallgató ismerje a megváltozott munkaképességűekkel kapcsolatos fogalmakat, elméleteket,
nézőpontokat, továbbá képes legyen a célokban említett fogalmakat, elméleti nézőpontokat szakszerűen
alkalmazni, értékelni, elemezni.
Bevezetés
Magyarországon, és általában a különböző társadalmakban a munkaerő- piaci változások negatívan érintik a
hátrányos helyzetű rétegeket. Ezen rétegen belül a megváltozott munkaképességű személyeket is érzékenyen
érintik a gazdasági- és munkaerőpiaci változások. A fogyatékkal élő embereknek nem csupán a saját testi, lelki
problémáikkal kell megtanulniuk együtt élni, hanem fel kell készülniük az adott közösség velük szemben
tanúsított magatartásának a kezelésére is.
A mindennapi kommunikációban több fogalmat használunk a fogyatékkal élő emberekkel kapcsolatban,
amelyek értelmezése általában keveredik a köztudatban. Ilyen kifejezés a fogyatékos, az egészségkárosodott
személy, a rokkant valamint a megváltozott munkaképességű terminológia. Az a tény sem könnyíti meg
ezeknek a szavaknak az értelmezését, hogy különféle jogszabályok más-más módon határozzák meg ezen
fogalmakat. Érdemes tehát a fent említett kifejezéseket definiálni.
Fogalom-meghatározás
A fogyatékos ember az a személy, akinek végleges, egész életre kiható testi, értelmi, érzékszervi károsodása,
korlátozottsága van, ami tartós hátrányt jelent számára a társadalomban való aktív részvétel gyakorlásában, és
hátránya kompenzálásához külső segítségre van szüksége. (Pulay, 2009)
Az ENSZ egyezménye szerint, - amelyet Magyarországon a 2007. évi XCII. Tv. Foglal magába, - fogyatékos
„minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely
számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi
szerepvállalását.” A fogyatékosság definícióját a 1998. évi XXVI. Tv. 4. §-ának a., pontja a következőképpen
fogalmazza meg: „az a személy, aki érzékszervi, így különösen látás, - hallásszervi, mozgásszervi, értelmi
képességeit jelentős mértékben, vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően
korlátozott…” Ez a törvény a fogyatékosok csoportjába a mozgás-, látás-, hallássérülteket, valamint az értelmi
fogyatékossággal élőket, a halmozottan sérülteket és az autistákat sorolta be.
Az egészségkárosodás fogalmát Magyarországon a 2007. évi LXXXIV. Törvény vezette be, aamelynek 1. §. a)
pontja értelmében „egészségkárosodás a szervezet felépítésében, funkcióiban, betegség, sérülés vagy
veleszületett rendellenesség következtében kialakult kedvezőtlen változás.” Az egészségkárosodás mértékét az
Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértő Intézet határozza meg.
Rokkantságnak azt az állapotot nevezzük, amikor a munkaerő-csökkenés mértéke elér egy szintet, amely
mellett az érintett személy rendszeres munkavégzésre tartósan nem képes. Rokkantsági nyugdíjra az a személy
jogosult a magyar törvények értelmében, akinek az egészségkárosodása 79 %-ot meghaladja, vagy 50- 79%-os
és ezzel összefüggésben a foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, viszont a szakértői szakvélemény
alapján rehabilitációra nem javasolt.
A megváltozott munkaképességnél már a foglalkoztathatóság szempontjából vizsgáljuk és értelmezzük az
akadályozottságot.
tanulási egység: A megváltozott
munkaképességűek és a fogyatékkal
élők fogalom-meghatározásának jogi
háttere
30 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az 1991.évi IV. törvény, amely a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szól, a
következőképpen definiálja a megváltozott munkaképességű munkavállalói kört: „ megváltozott
munkaképességű személy: aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően
munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek.” ( 1991.évi
IV. törvény, 58.§, 5. bekezdés m., pontja)
Tehát megváltozott munkaképességű az a személy, akinek a munkavállalási és munkahely megtartási, illetve az
abban való előrehaladási lehetőségei, esélyei, testi vagy szellemi állapotváltozása, funkcióvesztése valaamely
rendellenessége miatt csökkent. Ezt a fogalmat kizárólag az aktív korúak esetében használhatjuk. Az 177/2005.
(IX.2.) Kormány Rendelet határozza meg, hogy amelyik célcsoport foglalkoztatása esetén kaphat a munkáltató
támogatást.
A fogyatékosság megítélésének különböző modelljei
A fogyatékossággal kapcsolatban meg szoktak különböztetni egyéni modellt, amely szerint a fogyatékosok
problémáinak többségét alapvetően az egyéni hiányosságok okozzák. Ez a modell azt hangsúlyozza, hogy a
fogyatékosság egy egyéni tragédia. Ebben a szemléletben az orvosoknak döntő jelentőségeket tulajdonítanak,
mivel úgy gondolják e modell hívei, hogy az orvosok feladata és felelőssége a rehabilitáció lehetőségének
biztosítása. Az egyéni modell mellett egyre erőteljesebben jelen van a köztudatban a fogyatékosság társadalmi
modellje, amely szerint a fogyatékosság nem az egyén saját problémája, hanem egy társadalmi jelentőséggel
bíró állapot. Ez a modell a legfontosabb feladatok közé sorolja azt a célt, hogy a társadalom minél nagyobb
hányada kapcsolódjon be a fogyatékosok előtt álló nehézségek felszámolásának munkájába. (Giddens, 2008)
A fogyatékos emberekkel való bánásmód társadalmi modelljének is vannak különböző változatai:
1. Orvosi- egészségügyi modell, amely az 1950-es évekig markánsan meghatározta a közösség hozzáállását a
fogyatékkal élőkkel szemben. E modell szerint a fogyatékkal élők orvosi, pénzbeli, szociális ellátás
elfogadói. A hátrányos helyzet kezelése ekkor a társadalom viszonyulásán múlott. Ezen modell alapja az a
vallási erkölcsi felfogás, amely szerint minden ember erkölcsi kötelessége az elesetteken való segítés.
Lényeges pontja az orvosi modellnek az a tény is, hogy ebben az esetben a fogyatékkal élők passzív
befogadói a szociális támogatásoknak, szolgáltatásoknak, amelyeket a kormány, az állam nyújt.
2. Képzési modell rendszere az 1950-es évektől kezdve alakult ki, és központi eleme a tanítás, képzés, a
mindennapi élethez szükséges készségek elsajátítatásának elősegítése. Ennél a modellnél lényeges elgondolás
az is, hogy mindig szakember oktatja azokat a fogyatékosokat, akiknek a céljuk a minél önállóbb életre való
felkészülés.
3. Szolgáltatói modell szerint, - amely az 1970-es évektől jelent meg a gazdaságilag fejlett országokban, - a
legfontosabb cél az, hogy a fogyatékkal élők számára elérhető és megfelelő minőségű szolgáltatásokat
alakítsanak ki a döntéshozók. Itt a fogyatékos személyt már kliensként kezelik, aki maga dönt arról, hogy
milyen szolgáltatást fog igénybe venni. Ebben a modellben a jogalkotás már megalkotja a „pozitív
diszkrimináció” fogalmi körét, és szerephez jutnak az érintettek is a jogalkotásban.
4. Szükségleten alapuló modell, amely az 1980-as évektől bontakozott ki. Ennek a modellnek az alanya már az
állampolgár, akit olyan szolgáltatások illetnek meg, amely maga, vagy gyermek esetében a családja részére
szakemberek nyújtanak, és az egyén érdekeit figyelembe veszik. A törvények ennél a modellnél már az
emberi méltóság tiszteletben tartását deklarálják, emellett a fogyatékos embert is ugyanazon jogok illetik
meg, mint az egészséges társait. (Kovárik, 2006)
A társadalmi megítélés szemszögéből fontos kérdés az is, hogy az ilyen hátrányokkal bíró emberek esetében,
hogy a csoportjuk kisebbségnek, vagy többségnek számít-e.
Azon személyek, akik erre a csoportra, mint kisebbségre tekintenek, azon az állásponton vannak, hogy a sérült
emberek csoportja jól körülhatárolható, és közös vonásokat is fel lehet köztük fedezni. Itt meg kell
különböztetni:
• A többségi kisebbségeket (azon személyek tartoznak ide, akik a későbbi életkoruk során váltak sérültté, és
ezáltal a többségi társadalomban nőtt fel, és ahhoz alkalmazkodott)
• és a kisebbségi kisebbségieket (ők azok az emberek, akik születésüktől fogva fogyatékkal élnek együtt és
ebből kifolyólag a kisebbségi létre szocializálódtak).
tanulási egység: A megváltozott
munkaképességűek és a fogyatékkal
élők fogalom-meghatározásának jogi
háttere
31 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A társadalomban vannak olyan vélemények, amelyek a sérült embereket a többség egyik csoportjának tekintik,
és hangsúlyozzák, hogy nincs olyan közös jellemzőjük, amely által egységes csoportként lehetne rájuk tekinteni.
Ezen megközelítésben a fogyatékosság az emberi lét egyik formája, ebből adódóan csak azokat a jogokat kell
biztosítani a sérült személyeknek, amelyek bármilyen más állampolgárt megilletnek. (Kogon-Petróczi 2009)
A fogyatékkal élők beilleszkedése a társadalomba
A fogyatékkal élőkkel kapcsolatos társadalmi cselekedeteknek több alapelven kell működniük. Ezek a
következők:
• A normalizáció elve, amely a fogyatékkal élők számára is normális életfeltételek biztosítását jelenti, ezen
belül is figyelmet kell fordítani az egészséges emberek életkörülményeit legjobban megközelítő feltételek
biztosítására minden sérült személy számára.
• Az integráció elve az együttélés olyan formáját takarja, ahol a társadalom befogadó készségét és a
fogyatékos személyek alkalmazkodó képességét egyaránt fejlesztendőnek tekintik.
• Az önrendelkezés, önállóság elve mindaz az elgondolás, amely szerint a fogyatékkal élők számára
biztosítani kell a lehető legnagyobb autonómiát az önrendelkezés, az önálló döntések terén is.
• Participáció elve azon elképzeléseket foglalja össze, amelyek által a környezet valamint a társadalom életébe
való bekapcsolódás, mint alapvető igény felmerül, és ennek segítése is természetes emberi magatartások közé
sorolandó. Ehhez biztosítani szükséges az egyenlő esélyeket, az akadálymentes fizikai, és morális
környezetet, valamint a hátrányos megkülönböztetés mentességét.
• Prevenció és a rehabilitáció elve magában foglalja a károsodások, fogyatékosságok, társadalmi hátrányok
megelőzését illetve a rehabilitációs folyamatokban való közreműködést. (Bujdosó- Kemény, 2008)
A fogyatékkal élő emberek társadalomba való visszailleszkedését megnehezítő körülmények okait sokszor a
szociális környezetben és nem az egyén viselkedésében lehet megtalálni. A rehabilitáció nem feltétlenül csak a
fogyatékkal élő embereket érinti, hiszen a környezetét is nevelni, fejleszteni kell, annak érdekében, hogy képes
legyen a másság elfogadására. Tehát a szocializációs folyamatok ilyen irányú átalakulása szükségszerű. A
társadalomban nemcsak negatív, hanem pozitív sztereotípiák is megtalálhatóak, amelyek szerint a fogyatékkal
élők többet nélkülöznek és szenvednek, mint az egészséges társaik, eközben az élettel szemben türelmesebbek
és méltóságteljesebben is tudják a terheiket viselni. (Kovárik, 2006)
Az ENSZ lényeges szerepet tulajdonít az oktatásnak is a fogyatékossággal élők társadalomba való
integrálásának elősegítésében. A tagállamoknak el kell ismerni egy egyenlő, integrált, általános- közép és
felsőfokú oktatás lehetőségét a fogyatékossággal élők számára. A világszervezet kinyilvánítja, hogy az általános
oktatási hatóságok felelősek a fogyatékossággal élő emberek integrált oktatásáért, és a nemzeti tantervekben
helyet kell kapni a fogyatékkal élők oktatásával kapcsolatos elgondolásoknak. Ezen felül ki kell alakítani a
segítő, támogató szolgáltatásokat valamint ezekhez a megfelelő hozzáférés lehetőségét. Továbbá – a cél
elérésének érdekében - a fogyatékkal élő emberek szervezeteit be kell vonni az oktatási folyamatokba.
Kiemelten szól arról is, hogy azokban a tagállamokban ahol kötelező az oktatás, ott ezt a szolgáltatást kell
biztosítani a fogyatékosok számára is, függetlenül az állapotuk súlyosságától. Külön figyelmet érdemelnek a
fogyatékkal élő csecsemők, a fogyatékkal élő kisgyermekek, illetve a fogyatékossággal élő felnőttek, azon belül
is kiemelten a nők. (Őry, 2005)
Szintén az ENSZ által gyűjtött adatok szerint a világon 10 gyermekből 1 fizikai, szellemi, vagy érzékszervi
fogyatékossággal jön a világra. Ezen kívül az emberek 10 %-a (vagyis körülbelül 600 millióan) él valamilyen
sérüléssel, amelynek 33 %-a gyermek. Az emberiség 25%-a érintett ebben a kérdésben szakemberként, vagy
hozzátartozóként. A világszervezet szerint a fogyatékosság 66%-a megelőzhető lehetne. (Kovárik, 2006)
A fogyatékkal élők foglalkoztatásának kérdései
A lényeges kérdések közé tartozik az is, hogy a fogyatékkal élők számára mi a célravezetőbb: a segélyezés vagy
a foglalkoztatás. A válasz egyének szintjén adható csak meg, azonban általában elmondható, hogy a halmozott
fogyatékkal élők részére segítséget jelenthet a segélyek megítélése, viszont ezzel párhuzamosan, makroszinten a
rejtett munkanélküliség száma is növekszik. Ezen csoportokon kívül a kisebb mértékű fogyatékosok számára
inkább a foglalkoztatás esélyeinek a növelése jelenthet hosszú távú megoldást. Lényeges viszont azt is
tanulási egység: A megváltozott
munkaképességűek és a fogyatékkal
élők fogalom-meghatározásának jogi
háttere
32 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
megállapítani, hogy a munkaerő-piacon történő negatív diszkriminációt elszenvedők nehezen tudják bizonyítani
a velük megesett hátrányos megkülönböztetést, hiszen a munkáltatók nem a fogyatékosság meglétével szokták
általában indokolni a sérült személyek elutasítását a felvételi eljáráskor. Ezáltal a sérült ember csak kivételes
esetben tud jogorvoslattal élni.
Az ENSZ kidolgozta ugyan a fogyatékkal élők esélyegyenlőségéről szóló alapvető szabályokat, viszont ezek
nem kötelező érvényűek, és csak akkor válhatnak nemzetközi szokásjoggá, ha a tagállamok többsége
alkalmazná a mindennapi életben.
Összefoglalás
A tanulási egység során megismerkedhettek a fogyatékkal élők, a megváltozott munkaképességűek, a
rokkantság, az egészségkárosodás jogilag meghatározott definícióival. Bemutatásra kerültek a fogyatékosság
megítélésének különböző modelljei, mint például az orvosi- egészségügyi-, a képzési-, a szolgáltatói- és a
szükségleten alapuló modell. Megismerkedhettek a fogyatékkal élő emberek társadalomba való beilleszkedését
megnehezítő és segítő körülményeivel, elvekkel, továbbá a foglalkoztatásukat érintő alapkérdésekkel.
Videó:
http://videotorium.hu/hu/recordings/details/3761,Specialis_andragogia
Önellenőrző feladatok
1. „Tanácsadóként dolgozom, hetente 8-10 önéletrajzot kapok, amelyben fogyatékkal élők, megváltozott
munkaképességűek keresnek munkát. Szinte mindegyik hasonlóan kezdődik, hallottam Önökről a sajtóban,
szeretnék dolgozni, mert kevés a rokkantnyugdíjam. Vajon mi-ért nem vesznek fel cégek, nagyobb számban
megváltozott munkaképességűeket? Mit tegyek, hogy alkalmazzanak?
Milyen tanácsot adna? Hogyan segítene?
Gondolja végig,
• milyen nehézségek húzódnak meg a megváltozott munkaképességűek alkalmazásának hátterében?
• milyen jogszabályok segítik a megváltozott munkaképességűek rehabilitáció-ját?
• mit tanácsolna a kérdezőnek, hova forduljon? Milyen intézmények segítenek a megváltozott
munkaképességű személyek munkaerőpiacon történő elhelyezke-désében?”
2. Mi a megváltozott munkaképesség definíciója?
3. Válassza ki a helyes definíciót:
• A szolgáltatói modell szerint a legfontosabb cél az, hogy a fogyatékkal élők számára elérhető és megfelelő
minőségű szolgáltatásokat alakítsanak ki a döntéshozók. Itt a fogyatékos személyt már kliensként kezelik,
aki maga dönt arról, hogy milyen szolgáltatást fog igénybe venni.
• A szolgáltatói modell - amely az 1950-es évektől jelent meg a gazdaságilag fejlett országokban, - alanya
már az állampolgár, akit olyan szolgáltatások illetik meg, amely maga, vagy gyermek esetében a családja
részére szakemberek nyújtanak, és az egyén érdekeit figyelembe veszik.
4. 4. Ismertesse a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos társadalmi cselekedetek participáció alapelvét.
33 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
6. fejezet - tanulási egység: A megváltozott munkaképességű személyek helyzete Magyarországon
Cél: A hallgató ismerje meg a megváltozott munkaképességű személyek helyzetét Magyarországon, különös
tekintettel a munkavállalási lehetőségekre, a gyakorlatban megvalósuló foglalkoztatásuk formáira. Továbbá
ismerje meg a megváltozott munkaképességűek rehabilitációjának lehetőségeit és képes legyen szakszerűen
átlátni.
Követelmény: Képes legyen a megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-piaci jelenlétének
hátterében meghúzódó nehézségeket és a nehézségek megoldásának útjait átlátni, elemezni. Ismerje,
szakszerűen alkalmazza a megváltozott munkaképességű munkavállalókra vonatkozó jogszabályokat, illetve
képes legyen megkülönböztetni a megváltozott munkaképességűek rehabilitációjának a formáit.
Bevezetés
A magyar parlament 2006-ban a fogyatékosok számára kidolgozta, és elfogadta az ún. Országos Fogyatékosügyi
Programot, (10/2006. (II. 16.) OGY határozat) ahol lefektették azt az elvet, hogy a megváltozott
munkaképességű személyek társadalmi integrációjának leghatékonyabb módja a számukra előnyös
foglalkoztatási esélyek kialakítása. Ennek érdekében egyrészt el kell érni, hogy minél hamarabb megszűnjenek
azok a jogi keretek, amelyek a fogyatékos személyek nyílt munkaerőpiaci munkavállalását akadályozzák,
továbbá biztosítani kell a hozzáférést a fogyatékos emberek számára a munkavállalásukat elősegítő
képzésekhez, át- és továbbképzésekhez.
A következőkben áttekintjük a megváltozott munkaképességű személyek magyarországi munkavállalási,
rehabilitációs helyzetét.
A megváltozott munkaképességű személyek munkavállalásának lehetőségei
Magyarországon az állam törvények által biztosítja a fogyatékos emberek számára a megfelelő feltételeket a
minél önállóbb életvitelhez. Mint ahogy azt az előzőekben már áttekintettük, a fogyatékkal élők illetve a
megváltozott munkaképességűek csoportjaiba tartozók definiálására a különböző törvények, jogszabályok
hivatottak. Ez ugyancsak elmondható a megváltozott munkaképességűek munkavállalásával kapcsolatos
kérdések esetében is.
A 177/2005. (IX. 2) Korm. Rendelet a fogyatékos személyt automatikusan megváltozott munkaképességűnek
tekinti. Szintén a 177/2005 (IX.2.) Kormányrendelet 3.§-a rendelkezik a megváltozott munkaképességű
munkavállaló foglalkoztatásához nyújtható támogatásokról.
Hazánkban a Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szól a 2007. évi XCII. Törvény 27.cikke tartalmazza a
fogyatékosok munkavállalásával és foglalkoztatásával kapcsolatos rendelkezéseket. A törvény 2007. július 7-től
hatályos. Az egyezmény rögzíti e személyek munkavállaláshoz való jogát. A 27. cikk szerint "ez magában
foglalja egy, a fogyatékossággal élő személyek számára nyitott, befogadó és hozzáférhető munkaerőpiacon,
szabadon választott és elfogadott munka révén nyerhető megélhetés lehetőségének jogát". Az állam intézkedni
köteles a hátrányos megkülönböztetés ellen, a méltányos és kedvező munkafeltételekért, az egyenlő
joggyakorlásért, a foglalkoztatás elősegítéséért és a munkaerő-piaci képzésért, azért, hogy "elősegítsék a
fogyatékossággal élő személyek munkatapasztalat-szerzését a nyílt munkaerőpiacon".
Egyfelől tehát az alapelv az, hogy a fogyatékosok egyenlő jogai nem korlátozhatók, azonban másfelől, ahol ezen
jogaikkal nem tudnak élni (önhibájukon kívül), ott a jogi szabályozásnak őket kell védeni. (Kollányi, 2005)
A 2001-es népszámlálás adatai szerint Magyarországon 557.000 fogyatékos ember él, ami a népesség 5,7 %-át
teszi ki. A fogyatékosok között az aktív korúak száma 300 ezer fő. Az is tény, hogy a megváltozott
munkaképességűeknek csupán a 10 %-a, vagyis 40-50000 fő dolgozik.
Ennek az alacsony aránynak több oka is lehet.
tanulási egység: A megváltozott
munkaképességű személyek helyzete
Magyarországon
34 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• Elsősorban az egészségkárosodásból eredő átmeneti vagy tartós önértékelési problémákból származhatnak a
munkaerő-piacon hátrányok. Gyakori jelenség, hogy az érintettek tagadják, hárítják az ilyen jellegű
gondjaikat, hiszen ezt szégyellni valónak tartják.
• További jellemzőként említhető meg a korábbi munka elvesztéséből, illetve kudarcokból származó
motivációcsökkenés, amely a fentebb említett jelenség oka lehet. Ez leginkább akkor befolyásolja az ember
életét negatívan, ha a munka során méltánytalanságok érték az adott személyt.
• Harmadik okként említhető meg az az indok is, hogy a korábbi végzettségük, képességük a rehabilitáció ideje
alatt elértéktelenedik, amely miatt nem tudják már a volt munkakörüket betölteni.
• Ok lehet az adott célcsoport (megváltozott munkaképességűek) relatív alacsony képzettsége is. Gondot
okozhat az elhelyezkedésben a munkavégzésük hatékonyságáról élő sztereotípiák jelenléte is, amely a
munkaadókat negatívan befolyásolják a döntési folyamat során.
• Szerepet játszhat ezeken felül még a célcsoport munkavégzéssel kapcsolatos tényleges korlátainak a
megjelenése is, mint például az alacsonyabb fizikai, pszichikai terhelhetőség, kommunikációs, közlekedési
nehézségek.
• Nem utolsó sorban ezen rétegek elszegényedési kockázatát és a mobilitási problémákat is nehezítő
körülményekként kell megemlíteni. (Kogon-Petróczi 2009)
Európa gazdaságilag fejlett államaiban az aktív korú megváltozott munkaképességűek 40 %-a dolgozik, a hazai
10-15 %-hoz képest. Ennek az egyik legfontosabb oka, hogy a munkáltatónak nem éri meg foglalkoztatni a
fogyatékos személyeket. Ebből automatikusan következik az a kérdés, hogy milyen esetben érné meg a
munkaadónak megváltozott munkaképességű személyeket alkalmazni. Két esetben elképzelhető lehet a pozitív
irányba történő elmozdulás ebben a kérdésben:
1. Az első eset az, ha a megváltozott munkaképességű személy a foglalkozási rehabilitáció után az ép
munkavállalókkal azonos értékű munkát tudna végezni, anélkül, hogy ez a munkaadónak többletköltséget
okozna.
2. Másik lehetőség az lehetne, ha a megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásából adódó kisebb
termelékenységet, illetve a munkáltató magasabb költségeit az állami támogatás kompenzálná.
Amíg az első esetben az államnak elég lenne a rehabilitációt támogatni, és azok után már nem kellene
beavatkozni a megváltozott munkaképességű személy és a munkáltató közötti viszonyba, addig az utóbbi
helyzet fennállása esetén a rehabilitáció után is csak a folyamatos állami támogatással tartható fenn az integrált
foglalkoztatás.(Pulay, 2009)
A megváltozott munkaképességű személyek munkaerő-piaci jelenléte ebből adódóan több szempontból is
marginálisnak számít:
• Az elhelyezkedési lehetőségük korlátozott.
• További problémaként említhető meg, hogy a munkaerő-piaci szolgáltatást nyújtó intézmények kis hányada
oldotta csak meg az akadálymentességet.
• Ezen felül még gyakran gondot okoz a célcsoport tagjai körében a szaktudás hiánya is. (Cserné és mtsai,
2006)
• További nehézséget jelenthet, hogy 2005-től csak azok a munkáltatók kapnak támogatást a csökkent
munkaképességű személyek foglalkoztatása után, akik akkreditáltatják magukat. Az akkreditáció
tulajdonképpen tanúsítása annak a tárgyi feltételrendszer meglétének, amely elősegíti a megváltozott
munkaképességűek minél magasabb számú foglalkoztatásának megvalósítását.
Hazánkban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának több formája ismeretes.
• • Az integrált foglalkoztatás esetében az érintett személy olyan munkahelyen dolgozik, ahol a
környezetében tevékenykedő munkatársai jelentős része nem minősül megváltozott munkaképességűnek.
tanulási egység: A megváltozott
munkaképességű személyek helyzete
Magyarországon
35 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• • A védett foglalkoztatásról akkor beszélhetünk, ha a munkáltató olyan tevékenységet végez, általában
állami támogatás igénybevételével, amelyet az adott piacon tud értékesíteni, miközben az ehhez tartozó
munkákat döntően megváltozott munkaképességűek végzik.
• • Harmadik formája a munkáltatásnak a szociális (intézményi) foglalkoztatás, ahol a különféle szociális
intézmények a munkáltatók, a munkavállalók pedig a megváltozott munkaképességű személyek, és a
foglalkoztatás legfontosabb célja maga a rehabilitáció.
• • A negyedik típus az ún. védett szervezeti foglalkoztatás, ami egyfajta átmenet a védett foglalkoztatás és a
szociális (intézményi) foglalkoztatás között. (Pulay, 2009)
Magyarországon az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet foglalkozik a megváltozott
munkaképesség fennállásának megállapításával. Ez a szerv határozza meg az egészségkárosodás és a szakmai
munkaképesség-változás mértékét. A megmaradt, fejleszthető képességekre koncentrál, eközben a rehabilitációs
esélyeket, a rehabilitálhatóságot vizsgálja. A legalább 50%-os egészségkárosodást és szakmai munkaképesség-
változást szenvedett, azonban még rehabilitálható személyeknek maximum 3 évre ún. „rehabilitációs járadék”
folyósítását rendelheti el. Ezekkel a rendelkezésekkel is a megváltozott munkaképességűek
foglalkoztathatóságának elősegítése a fő cél. (Kogon-Petróczi 2009)
Magyarország a GDP-jének 3 %-át fordítja az aktív korú személyek rokkantsági nyugdíjának és
egészségkárosodási járadékának finanszírozására. A kérdés ebben az esetben arra vonatkozik, mikor
eredményes a foglalkozási rehabilitáció, és milyen rehabilitációs formák vannak.
A megváltozott munkaképességűek rehabilitációja
A rehabilitációnak különböző formái vannak:
• A teljes rehabilitációról akkor beszélünk, ha a megváltozott munkaképességű személy a rehabilitáció
befejezése után, segítség nélkül az egészségesekkel azonos termelékenységű munkát tud végezni.
• Részleges rehabilitációt akkor valósítunk meg, ha a megváltozott munkaképességű személy hagyományos
munkakörülmények között tud dolgozni, viszont a rehabilitáció befejezése után is rendszeres segítséget
igényel a munkavégzéséhez, és ezek mellett is az egészségeseknél alacsonyabb szintű munkát tud csak
végezni.
• Védett foglalkoztatást igénylő rehabilitáció esetén a megváltozott munkaképességű személyt alkalmassá
teszik egy egyszerűbb munka elvégzésére, de a fogyatékossága és az egészségkárosodásának sajátossága
miatt csak védett környezetben, és az átlagos termelékenységnél alacsonyabb szinten tudja ellátni feladatát.
(Pulay, 2009)
Az utóbbi esetben kulcskérdés lehet, a megváltozott munkaképességű személy számára a teljes értékű munka
végzésére alkalmas munkakör megtalálása vagy éppen annak kialakítása.
Rehabilitációs járulékra azok a személyek jogosultak, akik legalább 50 %-os egészségkárosodást szenvednek.
2008-tól kezdve hazánkban nem a megváltozott munkaképesség csökkenést, hanem az egészségkárosodás
mértékét állapítják meg a szakértői bizottságok.
A rehabilitációs időszak alatt technikai segítséget kellene nyújtani a munkáltató számára ahhoz, hogy több
megváltozott munkaképességű személyt tudjon és akarjon is foglalkoztatni. Másrészről pedig az integrált
foglalkoztatást kellene ösztönözni, mivel ez a teljesítmény szempontjából, illetve emberjogilag is előnyös
helyzetet teremthet a fogyatékkal élők és a társadalom számára egyaránt. 2008-ban összesen mintegy 63 000 fő
volt a támogatással foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma.(Pulay, 2009, 21.)
A megváltozott munkaképességű személyek számára segítséget jelenthet a munkaerő-piacon való
elhelyezkedéshez a Munkaügyi Központokban működő Rehabilitációs Információs Centrumok szolgáltatásainak
igénybevétele. Ezen centrumok feladatai közé tartozik az információk és a szolgáltatások hozzáférésének
biztosítása, a non-profit szervezetek bevonása mellett a rehabilitációs intézetek munkatársainak képzése, a
foglalkoztatási rehabilitációs kutatócsoportok létrehozása valamint a kiemelt állami támogatásban részesülő
munkaadók segítése.
Összefoglalás
tanulási egység: A megváltozott
munkaképességű személyek helyzete
Magyarországon
36 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A tanulási egység alapján jól láthatóvá váltak azok a háttértényezők, amelyek a megváltozott munkaképességű
személyek munkavállalási lehetőségei mögött állnak. Megkerestük a lehetséges válaszokat arra kérdésre, hogy a
Magyarországon fogyatékkal élő aktív korúaknak miért csupán a 10 %-a foglalkoztatott a munkaerőpiacon.
Áttekintettük a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának különböző típusait.
Megismerkedtünk a megváltozott munkaképességű személyek rehabilitációjának különböző formájával, mint a
teljes-, részleges-, és a védett foglalkozást igénylő rehabilitáció megfogalmazásával.
Böngészési utak
http://www.cikkgyujtemeny.hu/megvaltozott-munkakepesseguek-kepzesi-lehetosegei/
http://www.dolgoz6ok.hu/
Önellenőrző feladatok
1. Soroljon fel két okot azok közül az okok közül, amelyek a fogyatékkal élő aktív korúak alacsony
foglalkoztatásának a hátterében állhat!
2. Mikor beszélünk részleges rehabilitációról?
3. Amely intézmények segítenek a leghatékonyabban a megváltozott munkaképességű személyek
munkaerőpiacon történő elhelyezkedésében?
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
IV. rész - témakör: A felnőttképzés speciális célcsoportjai II. A hátrányos
helyzetűek
38 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
7. tanulási egység: A hátrányos helyzet fogalom-meghatározásai .................................................... 39 8. tanulási egység: A hátrányos helyzet és a felnőttoktatás, munkaerőpiac összefüggései ............... 44
39 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
7. fejezet - tanulási egység: A hátrányos helyzet fogalom-meghatározásai
Cél: A hallgató ismerkedjen meg a hátrányos helyzet pedagógiai, andragógiai, munkaerő-piaci fogalom-
meghatározásaival, továbbá ismerje meg a hátrányos helyzet kialakulásának a hátterében álló lehetséges okokat.
Követelmény: A hallgató ismerje a hátrányos helyzet különböző fogalom-meghatározásait, továbbá képes
legyen meghatározni, megmagyarázni a hátrányos helyzet kialakulásának háttértényezőit.
Bevezetés
Napjainkban a hátrányos helyzet fogalmával mind a közéletben, mind a társadalomtudományok szintjén
találkozhatunk, mivel a társadalmunk egyik legmeghatározottabb problémáját jelöli.
A hátrányos helyzet a felnőttekre vonatkozóan napjainkig még inkább egy gyűjtőfogalom maradt, hiszen nincs
tudományosan elfogadva egy konkrét definiálása, kategorizálása sem, azonban mind a társadalom, mind a
neveléstudomány, mind a foglalkoztatáspolitika oldaláról fontos fogalomról beszélhetünk.
Fogalom-meghatározás a pedagógiában
A gyermekekre vonatkozóan a pedagógiában megkülönböztetünk hátrányos helyzetű (HH) és halmozottan
hátrányos helyzetű (HHH) tanulókat, amely csoportok meghatározásával a közoktatási törvény is foglalkozik.
Ezen két kifejezés meghatározása törvényileg megfogalmazott.
A közoktatásról szóló 1993.évi LXXVI. törvény módosításáról szóló 2007.évi LXXXVII. Törvény
megfogalmazása szerint: „Hátrányos helyzetű gyermek, tanuló az, akit családi körülményei, szociális helyzete
miatt a jegyző védelembe vett, illetve akiknek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát a
jegyző megállapította. E csoporton belül halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló, akinek a
törvényes felügyeletét ellátó szülője óvodás gyermek esetén a gyermek három éves korában, tanuló esetében a
tankötelezettség beállásának időpontjában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait
fejezte be sikeresen. Halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló is, akit tartós nevelésbe vettek.„
(KT.121. § 14.pontja)
A hátrányos helyzet, mint fogalom az 1960-as években vált népszerűvé, ami azt is jelezte, hogy az akkori
politika egyik célkitűzése az esélyegyenlőség lett, amely Magyarországon főleg az elérendő társadalmi pozíciók
egyenlőségére irányult.
A hátrányos helyzettel napjainkban több tudományág foglalkozik, és e fogalom helyett árnyaltabb kifejezéseket
is használnak, úgymint: tanulásban akadályozottak, nehezen nevelhetők, különböző problémákkal küzdők,
leszakadók, akadályozottak, nehezen nevelhetők, deviánsak. A nehezen nevelhetők és deviáns viselkedést
mutatókra a szakirodalom a szociálisan inadaptáltak kifejezést is használja.
A hátrányos helyzet tárgyalásakor elengedhetetlen a sajátos nevelési igény meghatározását is figyelembe venni.
A közoktatásról szóló 1993.évi LXXVI.törvény módosításáról szóló 2007.évi LXXXVII. Törvény illetve a
7/2007(II.13)OKM rendelet – előírja a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok
számára, hogy hivatalból indított eljárás keretében minden gyermeket, tanulót vizsgáljon meg, aki pszichés
fejlődési zavarai miatt sajátos nevelési igényű.
A közoktatási törvény 121.§. 29. pontja meghatározza az SNI definícióját:
„Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság
szakvéleménye alapján:
• testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén
halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra
visszavezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd,
tanulási egység: A hátrányos helyzet
fogalom-meghatározásai
40 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos
rendellenességével küzd” [Kt.121.§ (1) 29].
Nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy a személyi és társadalmi, családi és iskolai, szakmai és politikai,
biológiai, pszichikus és szociális okok és következmények egy személyen belül is összekapcsolódhatnak. Ebből
adódóan több irányból kell megközelíteni a hátrányos helyzetet, mint problémát.
Fogalom-meghatározás az andragógiában, munkaerőpiacon
A mai társadalmak velejárója a társadalmi egyenlőtlenség, amely az egyének, családok, csoportok
társadalomban betöltött helyzetére utal. Az egyenlőtlenségnek számos dimenziója lehet, így például
• a munka-jövedelem,
• lakóhely- lakásviszonyok,
• egészségi állapot,
• műveltségi szint,
• szabadidő nagysága.
Ezek a viszonyok a társadalmi pozíciók közti egyenlőtlenségekre mutatnak rá. Azonban ettől meg kell
különböztetni az ún. esélyegyenlőtlenséget, amely a társadalmi pozíciókba való bejutásnak az egyenlőtlen
esélyeit tárja fel.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya kimondja a diszkrimináció tilalmát: „A Magyar Köztársaság biztosítja a
területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, báramely
megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy
társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint különbségtétel nélkül.” (Magyar
Alkotmány, XII. fejezet 70/A § 1.pontja)
A hátrányos helyzet tárgyalásakor több fogalmat szoktunk használni. Az egyik leggyakrabban használt kifejezés
a szegénység. Giddens megfogalmazása szerint a szegénységet, mint meghatározást a „hagyományos formájú
hátrányos helyzetre” szokták alkalmazni, és azon belül is az alacsony jövedelemre és az ebből a helyzetből
származó más hátrányok megjelölésére használják.
A szegénység tárgyalásánál meg kell különböztetni az ún. abszolút szegénységet és a relatív szegénységet.
Az abszolút szegénység alapja az életben maradáshoz szükséges dolgok köre, ami szükséges, hogy az egyén
egészségesen életbe maradjon.
A relatív szegénység meghatározása kulturális alapon történik, mivel a személyes szükségletek igényét a
földrajzi elhelyezkedés, lakóhely is befolyásolja.
A szegénységi küszöb, más néven létminimum meghatározása egy adott társadalomban a megélhetéshez
szükséges alapvető javak költségének a meghatározásával történik. Azokat tekintjük szegényeknek, akiknek a
jövedelme nem éri el a létminimum szintjét. (Giddens, 2002.)
A hátrányos helyzettel foglalkozó tudományterületre és gyakorlati tevékenységekre a deprivatika kifejezést
használják. A depriváció kifejezés a valamitől való megfosztottságot jelöli, és általánosságban arra a személyre
vonatkoztatva szokták ezt a terminust használni, aki nélkülöz olyan dolgokat, ami az adott társadalomban
minden egyén számára kívánatos, illetve amelyek elérendő minimumnak tekinthetők. A hátrányos helyzet a
depriváció magyar fordítása, így lemaradást jelöl, ami nemcsak jövedelemmel kapcsolatos, hanem más, egyéb
hátrányokat is takar. (Andorka, 2001.)
A hátrányos helyzet olyan körülmények összessége, amiben az adott személynek, vagy csoportnak az adott
céljaik elérése hasonlóan fontosak és szükségesek, mint a társadalom többi tagjának, viszont ezen célok
megvalósításában akadályozottak. Nemzetközi terminológiában szűkebben véve a hátrányos helyzet azokat a
személyeket jelöli, akik
• az adott régió népességének életszínvonalához képest különféle okokból csak jelentősen alacsonyabb
színvonalon tudnak élni,
tanulási egység: A hátrányos helyzet
fogalom-meghatározásai
41 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• illetve az átlagnépességtől eltérő módon tudnak élni,
• vagy az életszínvonaluk, életmódjuk megegyezik az átlagnépességével, azonban ezt a szintet jelentősen
nagyobb erőfeszítések által érik el. (Gidáné, 2006.)
A társadalmak, politika feladata a társadalmi egyenlőtlenségek minden olyan módon való csökkentése, ami nem
hátráltatja a gazdasági fejlődést, és ezzel egy időben ezen cél eléréséhez nem feltétel a polgárok
szabadságjogainak drasztikus korlátozása. Ideális lenne, ha a társadalmi egyenlőtlenségeket úgy tudnánk
csökkenteni, hogy a legszegényebb rétegek helyzetén is tudnánk hosszútávon segíteni, javítani, miközben az
adott közösség tagjai egyenlő esélyekkel indulnának az általuk kedvezőnek ítélt munkakör betöltésénél.
A hátrányos helyzet kialakulásának háttértényezői
A hátrányos helyzet kialakulásának több tényezője lehet.
1. A családi életciklus hátrányi közé sorolják:
• legalább 3 gyermeket, nevelő háztartásokat,
• ahol a háztartásfő 40 évnél idősebb,
• a gyermekeiket egyedül nevelő szülős háztartásokat,
• egyedül élő idős egyének háztartásait.
A legnagyobb veszélynek szegénység szempontjából az egyszülős illetve a három, vagy annál több gyermeket
nevelő családok vannak kitéve.
2. A munkaerő-piaci hátrányon belül megkülönböztetik a következőket:
• munkanélküli családfővel rendelkező háztartásokat,
• tartós munkanélküli létét a háztartásban,
• munkanélküliség halmozódását egy háztartáson belül,
• alkalmi munkából élőket.
A felsorolásból látszik, hogy a munkaerő-piac nagymértékben befolyásolja a hátrányos helyzetű egyének,
csoportok lehetőségeit. A szegénység csökkentése érdekében elengedhetetlen az új munkahelyek teremtése,
azonban ezen álláslehetőségek sikeres elnyeréséhez az érintett személyeknek új képzettségek megszerzése
feltétlenül szükséges, amely eléréséhez az oktatási rendszer kiterjesztése is szükségszerű.
3. Regionális egyenlőtlenségek fogalma alá a következő szempontok tartoznak:
• az ország keleti részén való élés,
• tanyán vagy községekben élés.
A szegénnyé válás kockázata a fenn említett térségben, települési formákon másfélszerese a megyei jogú
városoknak illetve a fővárosénak.
4. Képzettségi hátrányok között szerepel
• befejezetlen általános iskola, vagy maximum a 8 általános iskolai osztály befejezése,
• szakmai végzettség hiánya.
A tendencia azt mutatja, hogy az alacsonyabb iskolai végzettség magasabb szegénységi kockázattal jár együtt. A
maximum 8 általános iskolai osztályt befejezettek körében a szegénnyé válás kockázata tízszerese a diplomával
rendelkezőkéhez képest.
5. Etnikai hovatartozást és a szegénységi kockázatot vizsgálva fontos megemlíteni a roma etnikumot.
tanulási egység: A hátrányos helyzet
fogalom-meghatározásai
42 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
(Kerülő, 2000.)
A hátrányos helyzet pontosítását segíti az a szempontrendszer, amit Kolosi Tamás dolgozott ki. Kolosi
úgynevezett státuszszimbólumok kapcsán határozza meg a hátrányos helyzetet. A státuszdimenziók azok,
amelyek mentén leírható a társadalmi státusz. Az egyének és családok tipikus élethelyzetét nevezzük társadalmi
státusznak. Ez meghatározó a hátrányos helyzet kialakulása szempontjából. A hátrányok mérhetővé tételéhez a
társadalmi státuszt meghatározó tényezők ismerete elengedhetetlen. Ez a helyzet több dimenzió együtteseként
alakul ki. (Kolosi, 1985.)
A dimenziók:
• Fogyasztás: a kedvező státuszpontszámhoz hozzájárul, ha a család gyakran fogyaszt húst, sajtot, különleges
fűszereket, déligyümölcsöt; étterembe jár; nem vásárolt használt, vagy leszállított áru ruhát, a családtagoknak
• Kultúra, életmód: iskolai végzetség, kulturális intézmények látogatása, olvasási szokások, a házi könyvtár
nagysága, üdülés.
• Érdekérvényesítés: társadalmi és politikai szervezetekben betöltött funkciók, munkahelyi beosztás,
munkahelyi jutalom, üdülés beutalóval, valamint annak szubjektív megítélése, hogy munkahelyi hátrányokat
ki tudna- e védeni, elképzelhetőnek tartja-e, hogy a munkahelyéről elbocsátják és ebben az esetben mennyi
idő alatt tudna elhelyezkedni.
• Lakás: a lakás nagysága, komfortossága, lakberendezési tárgyak.
• Lakókörnyezet vagy más néven terület: a település fejlettsége és a lakóövezet jellege (például városi zöld
övezet), valamint ellátottsága kereskedelmi és más intézményekkel.
• Anyagi színvonal: jövedelem és olyan vagyoni elemek, mint a nagy összegű takarékbetétkönyv, nyaraló,
személygépkocsi, tartós fogyasztási eszközök.
• Munkamegosztás: a foglakozási kategóriák átlagos iskolai végzettségből és keresetéből, valamint egy
nemzetközi presztízsskálából számított foglalkozási pontszám, valamint a munkakörülmények különböző
jellemzői, mint az egészségi ártalom, műszakbeosztás, önállóság szubjektív megítélése.
• Egészségi állapot
• Nemi hovatartozás
• Etnikumi hovatartozás
• Életkor
Ezek az ún. státusz-szimbólumok, amelyek meghatározzák az egyén és család helyzetét. A teljesség kedvéért ide
kell még sorolni az egészségi állapotot, a nemi és az etnikumi hovatartozást, és az egyén életkorát is. (Kolosi,
1985.)
Ebből következtetve a hátrányos helyzetűeknek azokat a személyeket, családokat nevezhetjük, akiknél egynél
több hátrány nehezíti meg a mindennapi életet.
A leszakadó réteghez tartoznak ma hazánkban a munkanélküliek, szegények, kisebbségek, szociálisan
inadaptáltak. Magyarországon napjainkban ezen rétegek száma eléri a 3,5 millió főt, számukra indították el az
úgynevezett „második esély” programot (TÁMOP 3.2.1 B/09/3, illetve a TÁMOP 3.2.1 B/09/4 jelű, „Új tanulási
formák és rendszerek – Második Esély Gimnáziumi programok támogatására„ című pályázat.), aminek a célja
az általános iskola befejezése, az érettségi vagy szakképzettség megszerzése.
Hátrányos helyzetűekhez sorolhatjuk ma már a következő rétegeket:
• munkanélkülieket,
• munkanélküliségtől veszélyeztetetteket,
• ideiglenesen inaktívakat (GYES-en, GYED-en lévők),
tanulási egység: A hátrányos helyzet
fogalom-meghatározásai
43 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• szabadságvesztés büntetésüket töltőket
• rehabilitálandóakat,
• szociálisan nehéz helyzetű, munkaképes korú inaktívakat.
Hátrányos helyzet igazolása szükséges lehet, ha az álláskereső felnőtt a munkanélküli segély után is igénybe
szeretne venni szociális juttatásokat. Továbbá a hátrányos helyzet igazolása felsőoktatási intézménybe való
felvételkor többletpontokat jelenthet a fiatalok számára.
Az alábbiak szerint lehet hátrányos helyzetet igazoló dokumentumokhoz jutni:
• Romák esetében szükséges egy Önkéntes nyilatkozat, aamelyhez csatolni kell a helyi vagy megyei cigány
kisebbségi önkormányzat ajánlását.
• Alapfokú iskolai oktatásból lemorzsolódottak (kevesebb, mint 8 általános iskolai osztályt végeztek) a
legmagasabb iskolai végzettséget igazoló bizonyítvánnyal tudják igazolni a helyzetüket.
• Egyszülős családokban élők, három vagy többgyermekes családokban élők, intézményekben élők (pl.
gyermekvédelmi intézmény, szociális bentlakás) Hivatalos dokumentumokkal tudják igazolni a hátrányos
helyzetüket.
A hátrányos helyzetről szóló határozatot egyrészt a jegyző vagy önkormányzat állítja ki, amin szükséges
feltüntetni, hogy az érintett személy rendszeres gyermekvédelmi támogatást kapott, vagy rendszeres
gyermekvédelmi kedvezményben részesült, vagy védelembe vették. Más esetben a gyámhatósági hivatal
igazolhatja az általa kiadott határozattal azt a tényt, miszerint a jelentkező állami gondozásban részesült
(intézetbe utalt, állami nevelésbe, átmeneti nevelésbe vett).
A felnőttképzéssel kapcsolatban is kijelenthetjük, hogy a hátrányos helyzet, és az egyenlőtlenségek egyik oka a
család szociális, gazdasági, anyagi helyzete, a másik lényeges okként a tanulás lehetőségétől való
megfosztottságot lehet megemlíteni.
Összefoglalás
A hátrányos helyzet meghatározásával egyaránt foglalkozik az oktatáspolitika, a pedagógia, az andragógia és a
foglalkoztatáspolitika is. A fogalom-meghatározások alapján elmondható, hogy a hátrányos helyzet olyan
körülmények összessége, amiben az adott személynek, vagy csoportnak az adott céljaik elérése hasonlóan
fontosak és szükségesek, mint a társadalom többi tagjának, viszont ezen célok megvalósításában akadályozottak.
A téma tárgyalásakor fontos ismernünk a hátrányos helyzet kialakulásának háttértényezőit is, mint például a
családi élettér, a munkaerő-piaci hátrányokat, a regionális egyenlőtlenségeket, a képzettségi különbségeket, és
az etnikai hovatartozást, mint lehetséges háttértényezőket.
Önellenőrző feladatok
1. A szegénységnek milyen típusait különbözteti meg a szakirodalom?
2. Mit nevezünk deprivációnak?
3. A hátrányos helyzet munkaerő-piaci háttértényezőjébe mik tartoznak?
44 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
8. fejezet - tanulási egység: A hátrányos helyzet és a felnőttoktatás, munkaerőpiac összefüggései
Cél: A tanulási egység hozzásegíti a hallgatót a hátrányos helyzet és az andragógia, továbbá a hátrányos helyzet
és a munkaerőpiac közötti kapcsolatok átlátására. Cél, hogy a hallgató megismerje a munkaerőpiacon hátrányos
helyzetűek számára kialakított támogatási rendszer alapjait.
Követelmény: Képes legyen átlátni, megállapítani a hátrányos helyzet munkaerő-piaci és andragógiai
összefüggéseit, továbbá ismerje a támogatási rendszer alapjait.
Bevezetés
A hátrányos helyzetre az egyik leggyakrabban használt kifejezés a szegénység.
Magyarországon 1989 után a szegénységben élők száma megnőtt, aminek két fő okaként, egyrészt a folyamatos
inflációt, másrészt a megjelenő és állandósuló munkanélküliséget szokták megemlíteni. Andorka Rudolf szerint
az 1990-es években jelentek meg a „hagyományos szegények” mellett, - vagyis az iskolázatlanok,
szakképzetlenek, községekben élők- az „új” szegények, másnéven a munkanélküliek. Ezek mellett ebbe a
kategóriába lehet sorolni ma már a rokkantnyugdíjasokat, özvegynyugdíjasokat, a háztartásbelieket és azokat is,
akiknek nincs rendszeres jövedelmük. (Andorka, 2006.)
Hátrányos helyzet és a felnőttképzés kapcsolata
A hátrányos helyzet mérséklésére az egyik legeredményesebb eszköz a képzés, ahol az ismeretszerzés mellett
hangsúlyt kell fektetni a társadalomba való beilleszkedésre, az integrációs folyamatok segítésére. A célok
elérése érdekében széles körben kell biztosítani a hátrányos helyzetűek számára a különféle képzéseken való
részvételt.
A hátrányos helyzet következményei közül ki kell emelnünk, mint kockázati tényezőket:
• az esélyegyenlőtlenséget,
• a tanulási nehézségeket,
• a tartós alulképzettséget
• és nem utolsó sorban a munkavállalási, elhelyezkedési nehézségeket.
A hátrányos helyzetűeken belül a legnépesebb csoportot az úgynevezett alacsony végzettségűek alkotják.
Nemzetközi viszonylatban hazánk alacsony végzettségűinek csoportját a világ és az EU végzettségi szintjeihez
mérten határozhatjuk meg.
Alacsony végzettségűeknek egyrészt azokat a személyeket nevezzük akik a munkaerő-piac szempontjából a
minimumszintet sem érik el iskolázottság szempontjából. Ide soroljuk a 8 osztályos általános iskolát be nem
fejezetteket, és azokat, akik ugyan befejezték alapfokú tanulmányaikat, de más szakképesítést nem szereztek.
(Andorka, 2003.)
A XXI. században több szakember ehhez a kategóriához sorolja már a csupán érettségi bizonyítvánnyal
rendelkezőket is. Az iskolai végzettség befolyásolja, hogy milyen pozíciókba helyezkedik el az illető, de ma már
azt is, hogy egyáltalán el tud-e helyezkedni Minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál kisebb
esélye van rá, hogy többször is munkanélkülivé váljon.
Általános tendencia az is, hogy mivel nő az iskolázottság szintje, egyre több, nagyobb lesz a képzett munkaerő
aránya, ezáltal a munkaadók az eredetileg alacsonyabb iskolai végzettségű állásokra is magasabb
végzettségűeket vesznek fel, így az alacsonyabb végzettségűek egyre nehezebben fognak a szakmájukban
munkát találni.
tanulási egység: A hátrányos helyzet
és a felnőttoktatás, munkaerőpiac
összefüggései
45 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Ebből kiindulva a hátrányos helyzet vagy a hátrányos megkülönböztetés olyan jelenség, ami ellen mind a
oktatáspolitikának, foglalkoztatáspolitikának, mind a társadalomnak lépéseket kell tenni. A probléma nagyságát
az is fémjelzi, hogy Magyarországon is, mint az egész Európai Unióban érvényesül a demográfiai csökkenés, a
lakosság elöregedése. Ezzel párhuzamosan tapasztalható az a tendencia is a munkaerőpiacon, hogy egyre
nagyobb igényeket támasztanak a munkaadók a munkavállalók felé, amelyet csak állandó tanulással lehet
teljesíteni. Emellett az is tény, hogy az Unió lakosságának mintegy 16%-a él a szegénységi küszöb közelében.
Ezek mellett napjainkban az egyik legnagyobb probléma a munkanélküliség. Ha ez az állapot tartósnak bizonyul
akkor magával hozhatja a hátrányos helyzetet is. (Halmos, 2005.)
A hátrányos helyzetű és speciális csoportokkal foglalkozó oktatóknak speciális kompetenciákkal is kell
rendelkezniük. A célcsoportok iskolai végzettsége alapján külön kiemelendő az alacsony iskolázottságú
felnőttek célcsoportja, vagy akár tartós munkanélküliek, vagy GYES-en, GYED-en lévők, esetleg a 45 év
felettiek csoportja. Az ilyen célcsoportok esetében a képzés fő célja lehet a hiányzó alapkészségek és
alapműveltség kiegészítése vagy pótlása, valamint a munkaerőpiac által igényelt kompetenciák elsajátítása.
Lényeges azt is megemlíteni, hogy a hátrányos helyzetűek valamilyen módon, de általában kapcsolódnak az
egészségügyi rendszerhez. A fentebb említett életkörülmények hajlamosító tényezőként jelennek meg a
megbetegedések tekintetében. A pszichés gondokkal küzdő emberek, akiket kezelnek és emellett munkaerő -
piaci képzésen vesznek részt, nagyobb eséllyel reintegrálódnak a társadalomba. A hátrányos helyzetűek esetén
kiemelten fontos a pszichés, mentális felkészítés.(Halmos, 2005.) Az álláskeresők körében megtapasztalható az
ún. „hullámvasút” effektus, ami a munkakeresés intenzitásának a hullámzásával jár együtt, miközben több
kudarc éri az álláskeresőt. Eközben pedig a napi megélhetési problémák nehezítik a céltudatos, reális jövőkép
kialakítását. Ezen felül szükséges a munkaerő-piacon való érvényesüléshez a pszichés felkészülés, az önálló
munkavégzés képessége, valamint a munkával kapcsolatos felelősségvállalásra történő felkészítés is.
A munkaerőpiacon való elhelyezkedést segítő képzéseknek, - amelyek a hátrányos helyzetűek számára szólnak -
több speciális igényt kell kielégíteniük. Ilyen igények többek között a következők:
• a megkülönböztetett bánásmód,
• az individualizált fejlesztés,
• a személyiség stabilizálásának fejlesztése.
Ezek mellett olyan célokat is szem előtt kell tartani, mint például a pályaorientáció, a kommunikációs készségek
fejlesztése, a motiváció, és a szükséges szakmai és mentális képességek elsajátításának lehetősége.
A felnőttképzés funkciói a hátrányos helyzet csökkentésén belül több területet érintenek. Legfontosabb a
munkavállalói kompetenciarés csökkentése, illetve az identitástudat, érdekérvényesítő képességek
kialakításának a támogatása. Ezek mellett meg kell említeni a társadalmi hasznosság érzésének a fejlesztését és
a pozitív jövőkép kialakításának feladatát.
Hátrányos helyzetűek a munkaerőpiacon
A sajátos élethelyzetben lévő csoportok munkaerő-piaci integrációja során több dimenzió egyszerre történő
figyelembe vétele szükséges. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egy multidiszciplináris alapokon álló komplex
munkaerő-piaci program képes csak biztosítani a hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatottsági szintjének
növelését. A tartós foglalkoztatottság eléréséhez szükséges biztosítani a munka melletti képzést, egészségügyi
rehabilitációt és szociális támogató rendszert.
A munkaerő-piaci helyzet elemzésekor érdemes kitérni olyan csoportokra, amelyek az átlagos rétegektől
különböznek. Ilyen csoportnak számít a hátrányos helyzetűek közössége.
Napjainkban foglalkoztatáspolitikai szempontból a hátrányos helyzetben lévőket a következő csoportokba
sorolhatjuk:
• Azok az egyének, csoportok, akik a társadalmi, családi helyzetükből, vagy előítéletek által kialakuló külső
okok miatt korlátozva vannak a lehetőségeik kibontakoztatásában. Ezen csoportok tagjai individuális
szempontok alapján nem tekinthetőek hátrányos helyzetűeknek a foglalkoztatás területén, azonban a
társadalmi helyzetük, családi viszonyaik miatt akadályoztatva vannak a jogaik érvényesítésében.
tanulási egység: A hátrányos helyzet
és a felnőttoktatás, munkaerőpiac
összefüggései
46 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• Azon emberek, akik normál körülmények között élnek ugyan, viszont a személyiségükből adódóan egyáltalán
nem, vagy csak nehezen integrálódnak a társadalomba. Az ilyen emberek olyan személyiségzavarral,
önértékelési és/vagy kommunikációs problémákkal küzdenek, amelyek akadályozzák őket a munkaerőpiaci
érvényesülésben, illetve a felnőttképzésben való részvételben.
• Karakterisztikus hátránnyal küzdők csoportjába olyan személyek tartoznak, akik szerzett vagy esetleg
veleszületett egészségkárosodással élnek, ami jelenthet látás-, hallás-, mozgáskorlátozottságot, és/vagy
értelmi fogyatékosságot is egy időben. Ezen hátrányokkal együtt járhat fizikai és mentális korlátozottság is,
amely esetében halmozottan hátrányos helyzetről beszélhetünk. A korlátozottság mértékétől függően lehet e
csoport tagjait társadalmi és ezzel párhuzamosan foglalkoztatási integrációs projektekbe bevonni.
• Földrajzi elhelyezkedésből származó negatívumok miatt hátrányos helyzetben élők. Ide tartoznak azok a
személyek, családok, akik vidéki, kistérségi területen élnek, mivel az ilyen településeket nehezen lehet
megközelíteni, és az ott lakók csak nehézségek árán tudják elérni a munkaerő-piac által nyújtott
lehetőségeket.
• Az előző pontok halmozott megjelenése. Sajnálatos az a tendencia, hogy ha valaki hátrányos helyzetű, akkor
nagy eséllyel ezek a hátrányok egymást generálják, így nagy kockázati tényezője van a halmozottan hátrányos
helyzet kialakulásának.
(Halmos, 2005.)
Hátrányos helyzetűeknek tekintjük a munkaerőpiacon a következő csoportokat:
• a munkanélküliek, a tartós munkanélküliek,
• a romák,
• az egészségkárosodottak csoportját.
A hátrányos helyzetűek támogatási rendszere
Foglalkoztatáspolitikai szempontból hátrányos helyzetű az, akinek a munkaerő-piaci esélyei az átlagnál
alacsonyabbak.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. 16. §, a 6/1996. (VII. 16.)
MÜM rendelet 11.§, az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 87. és 88. cikkeiben foglaltaknak a
foglalkoztatásra nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló 2002. december 5-i 2204/2002/EK
bizottsági rendelet szabályozza a foglalkoztatás bővítését szolgáló bértámogatás nyújtásának feltételeit.
A támogatás megállapításának szempontjából hátrányos helyzetű személynek kell tekinteni azt, aki:
• legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, vagy
• a foglalkoztatás megkezdésekor az ötvenedik életévét betöltötte, vagy
• 25. életévét be nem töltött pályakezdő álláskereső, vagy
• a foglalkoztatás megkezdését megelőző 16 hónap alatt legalább 12 hónapig, 25. életévét be nem töltött
pályakezdő álláskeresőnek nem tekinthető személy esetében 8 hónap során 6 hónapig álláskeresőként volt
nyilvántartva vagy,
• a saját háztartásában legalább egy 18 évesnél fiatalabb gyermeket egyedül nevel vagy,
• a foglalkoztatás megkezdését megelőző 12 hónapon belül gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési
támogatásban, illetőleg terhességi gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, vagy ápolási díjban
részesült, vagy
• a foglalkoztatás megkezdését megelőző 12 hónapon belül előzetes letartóztatásban volt, szabadságvesztés,
vagy elzárás büntetését töltötte.
(Halmos, 2005)
tanulási egység: A hátrányos helyzet
és a felnőttoktatás, munkaerőpiac
összefüggései
47 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A támogatási feltételek teljesülése esetén vissza nem térítendő támogatás nyújtható a támogatással érintett
munkavállaló foglalkoztatásához:
• Hátrányos helyzetű álláskereső munkaviszony keretében történő foglalkoztatása esetén a támogatás a
munkabér és járulékai legfeljebb 50%-ának megfelelő összeg, legfeljebb egy év időtartamra.
• Megváltozott munkaképességű álláskereső munkaviszony keretében történő foglalkoztatása esetén a
munkabér és járulékai legfeljebb 60%-ának megfelelő összeg, legfeljebb egy év időtartamra.
A munkaerő-piaci szempontból kedvezőtlen helyzetű egyes társadalmi csoportok foglalkoztatásának
elősegítésére, a 2004. évi CXXIII. törvény, illetve 31/2005.(IX.29.) PM rendelet alapján azok a foglalkoztatók,
akik a törvényben meghatározott feltételek fennállásával érvényes START, START PLUSZ és START EXTRA
kártyával rendelkező munkavállalókat foglalkoztatnak, járulékkedvezményt vehetnek igénybe.
Összefoglalás
A hátrányos helyzet szorosan összefonódik az andragógiával és a munkaerő-piaccal is. A felnőttképzés funkciói
a hátrányos helyzet csökkentésén belül több területet is érintenek. A felnőttneveléssel, felnőttoktatással
segíthetünk a hátrányos helyzetű embereken. A munkaerő-piaci elemzések során fontos kitérni az átlagostól
eltérő csoportokra, így a hátrányos helyzetűekre.
Böngészési utak
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=felnottkepzes-Singer-Felnottoktatas
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=masodik-Medgyessy-felnottoktatasi
Önellenőrző feladatok
1. Mik a hátrányos helyzet lehetséges következményei?
2. A munkaerő-piacon való elhelyezkedést segítő képzéseknek milyen speciális igényeket kell kielégíteni?
3. Foglalkoztatáspolitikai szempontból a hátrányos helyzetűeket milyen csoportokba sorolhatjuk?
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
V. rész - témakör: A felnőttképzés speciális célcsoportjai III. A
funkcionális analfabéták
49 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
9. tanulási egység: A funkcionális analfabétizmus fogalom-meghatározása, kialakulásának okai és hatásai
........................................................................................................................................................... 50 10. tanulási egység: A funkcionális analfabétizmus helyzete és megoldási lehetősége .................... 55
50 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
9. fejezet - tanulási egység: A funkcionális analfabétizmus fogalom-meghatározása, kialakulásának okai és hatásai
Cél: A funkcionális analfabétizmus kialakulásának okai és hatásai a munkaerő-piaci helyzetre, a funkcionális
analfabéták integrálódása a társadalomba.
Követelmény: A hallgató ismerje, képes legyen megmagyarázni, megállapítani a funkcionális analfabétizmus
okait, és jellemzőit.
Bevezetés
A speciális andragógia következőkben bemutatásra kerülő célcsoportja a funkcionális analfabéták csoportja lesz.
Annak érdekében, hogy átlássuk a funkcionális analfabetizmus társadalomban elfoglalt helyét, társadalomra
gyakorolt hatását, fontos áttekintenünk, megismerkednünk a funkcionális analfabétizmus definíciójával, illetve a
kialakulásának hátterében álló okokkal.
Az analfabétizmus és a funkcionális analfabétizmus közötti különbségek
Mielőtt rátérnénk a funkcionális analfabetizmus bővebb ismertetésére, pár gondolat erejéig vizsgáljuk meg
definíciókon keresztül, mi a különbség az analfabetizmus és a funkcionális analfabetizmus között.
„Írástudó az a személy, aki érthetően le tud írni és el tud olvasni egy hétköznapi közlést.”
„Írástudatlan az a személy, aki nem tud érthetően leírni és elolvasni egy hétköznapi, egyszerű rövid közlést
sem.”
„Funkcionálisan írástudó az a személy, aki gyakorolni képes azokat a tevékenységeket, aamelyekben az
írásbeliségnek fontos szerepe van az adott csoportban és közösségben, valamint képes arra is, hogy az olvasás,
írás, számolás segítségével előremozdítsa saját, illetve a közösség fejlődését.” (Steklács, 2005, 31. o.)
Az analfabétizmus és a funkcionális analfabétizmus megítélése koronként, társadalmanként változik.
Évezredekig az analfabétizmus „természetes” állapot volt, és csak a kiváltságosok rendelkeztek az írás-olvasás
képességeivel, míg a XVIII. századtól kezdve, vagyis a felvilágosodás ideje óta az analfabétizmust egyre inkább
a tudatlansággal, devianciával, munkanélküliséggel azonosítják.
A funkcionális analfabétizmus fogalom-meghatározása
A funkcionális analfabétizmusra (illiteráció) először a gazdaságilag fejlett országokban figyeltek fel.
A definícióra többfajta megfogalmazás született az idők során, amelyek közül a legfontosabbak a
következők:
• Az UNESCO szerint a funkcionálisan analfabéta az a személy, aki nem tud hatékonyan cselekedni olyan
feladatok megoldásában, aamelyekben az írás, olvasás, számolás folyamatos használata szükséges. Ennél a
meghatározásnál a fő hangsúly a folyamatosságon van.
• 1989-ben az Európai Parlament is megalkotott egy definíciót, amely szerint funkcionálisan analfabéta az a
személy, aki nem képes az írás, olvasás, számolás alapvető műveleteire és ennek következtében nem tud
integrálódni a társadalomba, annak egyenlő egyenrangú tagjaként. Itt tehát az egyén és a társadalom
viszonyán van a hangsúly, mivel aki nem használja ezen képességeit, az a demokrácia által kínált jogokkal
sem tud élni.
tanulási egység: A funkcionális
analfabétizmus fogalom-
meghatározása, kialakulásának okai
és hatásai
51 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• 1990-es években Németországban megszülető definíció szerint funkcionálisan analfabéta az az ember, aki a
tájékozódáshoz, tevékenységhez nem tud felhasználni nyomtatott sajtót. Itt az olvasási hiányosságokra
utalnak, hiszen ez a legfontosabb része az alapvető művelődési készségeknek.
• „Funkcionálisan analfabéta az a személy, aki képtelen gyakorolni azokat a tevékenységeket, aamelyekben az
írásbeliségnek fontos szerepe van az adott csoportban és közösségben, valamint képtelen arra is, hogy az
olvasás, írás, számolás segítségével előremozdítsa a saját, illetve a közösség fejlődését.” (Maróti, 1996. 24.)
A funkcionális analfabétizmusra a fejlett országokban figyeltek fel először, és nemzettől függően különféle
definíció született e jelenség leírására, hiszen az írásbeliségnek nemzet-specifikus a funkciója.
Az UNESCO 1999-es definíciója szerint az a személy funkcionálisan írástudó, aki birtokában van mindannak a
szükséges tudásnak és képességnek, amely képessé teszi őt arra, hogy gyakorolhassa mindazokat a
tevékenységeket, aamelyekhez az írástudás szükséges ahhoz, hogy hatékonyan közreműködhessen az adott
csoportban és közösségben. Valamint az a személy funkcionálisan írástudó, akinek az olvasás-, írás- és
matematikai tudása lehetővé teszi, hogy használhassa ezeket a tevékenységeket a saját és a közössége fejlődése
érdekében.
A definíciók rávilágítanak arra, hogy a számolási képességet, valamint az egyén és a közösség szerepét is
figyelembe kell vennünk a jelenség vizsgálásakor.
Az analfabéták csoportja tehát olyan emberek csoportja, akik még a betűket sem ismerik, jóllehet, valamilyen
szinten mindannyian érintettek az írásbeliség által, hiszen minimális írott nyelvi készséggel mégis rendelkeznek
Az analfabéták nagy része képes leírni a saját nevét, illetve egy-két szót, azonban nyelvészeti szempontból
mégis úgy fogalmazhatnánk, hogy az írás-olvasási tevékenységeknek, a betű-hang megfeleltetés ismeretének
nincsenek birtokában. Az analfabéták helyzetét vizsgálva különbséget kell tennünk:
• primer és
• szekunder analfabéták között
Fontos tisztáznunk, hogy a funkcionális analfabetizmus nem szervi eredetű betegség, nem pszichológiai
vagy fiziológiai elváltozás okozza, mint például a diszlexiát. Nem képességek hiányáról van tehát szó, hiszen a
funkcionális analfabetizmus olyan műveltségi állapot, aamelyben az írás-olvasás képességének a szintje
egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és közlését, az új tudás megszerzését, feldolgozását
és kezelését. Nem az írás-olvasás használatának a teljes hiányára utal, hanem arra, hogy az írás-olvasás
színvonala, vagyis ami általa felfogható és megérthető, illetve ami általa kifejezhető, egyre kevésbé alkalmas
arra, hogy használható legyen a személyes fejlődés előmozdítására és a közösség javára nézve.az alapján, hogy
meg sem szerezték, vagy megszerezték, de elveszítették az írástudás képességét. Ugyanez a két csoport
figyelhető meg a funkcionális analfabéták esetében is.
A XXI. század kezdetén néhány szakember már azokat a személyeket is ebbe a kategóriába sorolja, akik nem
beszélnek legalább egy idegen nyelvet, nincs jogosítványuk, vagy nem tudják a számítógépet használni.
(Steklács , 2001.)
Az írásbeliség fontosságáról több vélemény alakult ki. Lényeges ezek közül a „szó elszáll az írás megmarad”
gondolat, amelyet az írás elsődlegességét hangsúlyozók tartanak fontosnak. Szerintük a jelentős dolgok mindig
az írás által lesznek maradandóak. A beszéd elsőbbségét hangsúlyozók pedig azt a nézetet vallják, hogy az
ember a beszéd elsajátításának képességével születik, beszélni mindenki megtanul, ezért a beszéd által is
alkothat az ember maradandót. (Steklács, 2001. 172.o.)
Az olvasás-írás minősége pontosan kifejezi a műveltség szintjét, minőségét, továbbá meghatározza a tanulás
lehetséges színvonalát. A tanulás során mással nem helyettesíthető szerepe, fontossága van. Ebből adódóan a
funkcionális analfabétizmus jelzi a korlátozottságot, kiemelten a kommunikáció és a tanulási képességek
elégtelenségét jelenti.
A funkcionális analfabétizmus hátterében található okok
A funkcionális analfabétizmus hátterében több okot is felfedezhetünk.
tanulási egység: A funkcionális
analfabétizmus fogalom-
meghatározása, kialakulásának okai
és hatásai
52 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az UNESCO szakemberei a funkcionális analfabétizmus egyik okaként az „elektronikus-vizuális” tömeghatást
említik meg, míg a másik kiváltójaként a közoktatás zavarait szokták felsorolni. (Csoma és Lada, 1997.)
Más szakemberek, más összefüggéseket vizsgálva a következő okokat említik a funkcionális analfabétizmussal
kapcsolatban:
• A közoktatás társadalmi és pedagógiai működési zavarai
• Az iskolarendszerek szerkezeti tagolása
• Az iskolahálózat területi elosztása
• Az iskoláztatás terheinek társadalmi megosztása
• Az iskolák infrastrukturális keretei
• Az iskolai oktatás kommunikatív zártsága.
• Iskolai kudarcok
• A személyiség fejlesztésének, szocializációjának nem megfelelő mivolta
• A társadalmi rétegek gazdasági-társadalmi-kulturális, tehát szociokulturális helyzete
• A hátrányos helyzetű rétegek iskolázottságának színvonala
A témával foglalkozók úgy vélik (pl.: Eugen Brand), hogy a funkcionális analfabetizmus nemcsak szociális
kérdés, hanem komoly önértékelési probléma, amely destruktívan hat az önbizalomra. Ahhoz, hogy a hátrányos
helyzetű fiatalok sikereket érjenek el az írás és olvasás megtanulásában, illetve ahhoz, hogy be tudjanak
illeszkedni a munka világába, nagyon fontos feltétel a bizalom helyreállítása közöttük és a környezetük, illetve
az oktatás és a szakmai képzés világa között.
A funkcionális analfabétizmus megnyilvánulási formái, jellemzői, hatásai, a funkcionális analfabéták
integrálódása a társadalomba
Magyarországon ma már a fiatalok az iskolai tanulmányaik során megtanulnak írni, olvasni és számolni.
Azonban a nemzetközi felmérések azt bizonyítják, hogy sok esetben nem képesek használni vagy jól használni
ezeket a képességeket. Az általános iskola befejezése után a diákok kb. 30%-a funkcionális analfabéta marad.
Ez az arány azonban nemcsak hazánkban tapasztalható. A legtöbb fejlett országban komoly gondot okoz, hogy
az elolvasott szöveget nem értik meg az emberek és ezért nem is tudják elvégezni a leírt feladatokat.
A funkcionális analfabetizmus a fiatalok körében már akkor megmutatkozik, amikor önéletrajzírásra kerül
sor. Hiába ülnek a padban minimum 16 éves korukig, segítség nélkül nagy részük képtelen értelmezni egy
adatlapot vagy nyomtatványt, nehezen fogalmaznak meg hivatalos szöveget, és az önéletrajzírás is gondot okoz.
A számítógép kezelését illetve idegen nyelveket többnyire nem képesek elsajátítani, a jogosítványt nem tudják
megszerezni. Képtelenek hosszabb gondolatok írásbeli kifejezésére, bonyolultabb szöveg elolvasására,
értelmezésére, noha ismerik a betűket. Munkahelyen ő az a munkavállaló, aki nem tudja értelmezni az általa
elolvasott műszaki leírásokat, szabályzatokat, jó esetben többször visszakérdez arra, amit korábban már olvasott.
A szakirodalom részletesen tárgyalja a funkcionális analfabéták társadalmi integrálódását is. A szerzők
rámutatnak arra, hogy a funkcionális analfabéták helyzete tovább romlik tanulmányaik befejeztével, munkába
való elhelyezkedésük után, ha a munkakör nem kívánja meg a folyamatos, mindennapi szövegértés és az írásbeli
kommunikációt. Gyakran ezért fordulnak elő olyan esetek, amikor valaki olyan munkaszerződést, vagy adott
esetben olyan hitelszerződést ír alá, amely rá nézve nem méltányos.
Az iparosodott országokban az írott szó uralkodó szerepet játszik, és ez valóban komoly probléma, mert az
embernek egyre több kitöltendő űrlappal, elolvasandó információval kell megküzdenie ahhoz, hogy
gyakorolhassa állampolgári jogait, valamint részt vehessen a társadalom életében. Ez akár odáig is terjedhet,
hogy egy rosszul értelmezett munkaszerződés és a munkakör leírása a munkaviszony megszűnéséhez vezethet.
A balesetmentes munka érdekében is fontos az értő olvasás, hisz egy félreértelmezett használati útmutató,
gépkönyv, karbantartási javaslat súlyos sérülésekhez vezethet.
tanulási egység: A funkcionális
analfabétizmus fogalom-
meghatározása, kialakulásának okai
és hatásai
53 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A mindennapi életben tehát komoly gondokat okozhat a funkcionális analfabétizmus.
A funkcionális analfabéták nem képesek felmérni és megoldani problémáikat olyan szinten, mint azok, akik a
megfelelő szintű képességek birtokában vannak. A funkcionális analfabéta gyakran maga sincs tisztában azzal,
hogy mennyire hiányosak a képességei, naiv, és sokszor túlzott magabiztossággal próbál tájékozódni a világban
az írás-olvasás igazi használatának hiányának kompenzálásaként.
Magukat sokszor úgy jellemzik, hogy „csak nem szeret olvasni", viszont szeret moziba járni, otthon filmeket
nézni. Természetesen csak szinkronizáltat. A nem szinkronizált, feliratos filmek forgalmazása is sokat
fejlesztene azoknak a fiataloknak a képességein, akik újabb és újabb tömegekben kerülnek ki az iskolából úgy,
hogy megtanultak ugyan írni, olvasni, számolni, de nem tudják alkalmazni a tanultakat.
Oktatásuk rendkívül nehéz, mert nem képesek az aktív tanulásra, és rendszerint kiesnek, lemorzsolódnak a
hagyományos továbbképzési programokból.
A funkcionális analfabétizmus hatásai között lehet még megemlíteni, hogy az ilyen problémával küzdő
embereknek:
• Meghatározza a társadalmi perspektíváit
• Folyamatosan rontja az alkalmazkodási esélyeiket a gazdasági, társadalmi változások tekintetében
• A felgyorsult információáramlással kapcsolatban megállapítható, hogy rontja az információk befogadásának,
értékelésének, szelektálásának esélyeit.
Ezekből adódóan konzerválja, majd degradálja életük minőségét, és ezáltal a nagyobb közösség,
egyetemesebben a nemzet társadalmi minőségét is.
Funkcionális analfabétizmus – érdekességek Magyarországon - kiegészítő olvasmány
Steklács János, aki a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karának Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének
tanszékvezetője komoly kutatómunkát végzett a hazai viszonyok feltérképezésére a funkcionális analfabetizmus
témakörében. Elmondása alapján tudomása van arról, hogy egyes cégek, szolgáltatók kifejezetten visszaélnek az
ügyfelek írástudatlanságával. Úgy tudja: nem ritka, hogy míg egy szolgáltatást pusztán szóban is meg lehet
rendelni, a lemondáshoz már kérvényt kell írni. Szóban egyszerűbb nyilatkozni, mint írni. Vannak cégek, akik
azért nem fogadnak el szóbeli lemondást, mert nem képesek kétséget kizáróan azonosítani az ügyfelet, és az
esetleges tévedéseket szeretnék megelőzni (az ISO9000-es szabványokra alapuló minőségirányítási rendszerek is
megkövetelik az egyértelmű azonosítást) Erre rácáfolt az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület szóvivője, aki
még ilyen esetről nem hallott, azonban hozzátette:”… az élelmiszer-csomagoláson sem ritka az olyan aprócska
betű, ami elveszi a kedvet a további böngészéstől.” (http://www.origo.hu/itthon/20070319analfabetizmus.html)
A funkcionális analfabéta számára hiányossága később sem neki, sem a környezetének nem tűnik fel, sőt, ha ki is
derül, a környezet jól tolerálja. Lada László az Országos Felnőttképzési Intézet munkatársa szerint ritkábban
ugyan, de az is előfordul, hogy valaki egyetemi végzettséggel felejti el az összefüggő olvasást. A kutató úgy véli:
létezik a „bújtatott funkcionális analfabetizmus” jelensége, de ezt kimutatni szinte lehetetlen. A jó álláshoz
jutottak többnyire jól beágyazottak munkahelyükön, ezért lehetséges, hogy hiányosságaik nem derülnek ki.
(http://www.munka.org/analfabeta)
Dr. Mayer József az Országos Közoktatási Intézet igazgatója szerint a funkcionális analfabetizmus nagyon sok
dolgozó embert érint. Kiváló szakmunkásokat, szerelőket. A mezőgazdaságban dolgozók közül is sokan válnak
funkcionálisan analfabétává, hiszen a munkájukhoz szinte egyáltalán nincs szükségük az írás-olvasásra. Mivel
nem kényszeríti őket semmi arra, hogy ezt a készségüket használják, hiányosságuk akár egész aktív életük során
rejtve maradhat. Az írás-olvasási hiányosságok ellenére a jeleket, ikonokat, szimbólumokat kiválóan ismerik,
ennek megfelelően például a pénzzel kitűnően tudnak bánni.
Összefoglalás
A funkcionális analfabétizmus komoly gondokat okozhat a mindennapi életben. A funkcionális analfabétizmus
hátterében meghúzódó okok szerteágazóak lehetnek. A probléma megoldási módját nehezíti, hogy maguk a
funkcionális analfabéták nem ismerik el hiányosságaikat, magukat csak úgy jellemzik, hogy nem szeretnek
olvasni. A tanulási folyamatba nehéz őket bevonni, ebből adódóan a segítségnyújtás is az egyén beleegyezésétől
tanulási egység: A funkcionális
analfabétizmus fogalom-
meghatározása, kialakulásának okai
és hatásai
54 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
függ. Általánosságban a funkcionális analfabétákkal való igazságos, korrekt bánásmód a leghatékonyabb
megoldási út.
Önellenőrző feladatok
1. Mi a különbség az analfabétizmus és a funkcionális analfabétizmus között?
2. Milyen okok állhatnak a funkcionális analfabétizmus hátterében?
55 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
10. fejezet - tanulási egység: A funkcionális analfabétizmus helyzete és megoldási lehetősége
Célok: A funkcionális analfabétizmus társadalmi helyzetének és a megoldási lehetőségeinek a megismerése a
különböző vizsgálati eredmények alapján.
Követelmények: Ismerje és képes legyen értékelni, elemezni a magyarországi vizsgálatok (Terestyéni Tamás és
Steklács János) eredményeit a funkcionális analfabéták tekintetében, továbbá azokat az Európai Uniós
célkitűzéseket, amelyek a funkcionális analfabétizmus felszámolását célozzák meg.
Bevezetés
Magyarországon is jelen van a funkcionális analfabétizmus, amelyre a következőkben különböző vizsgálati
eredmények mentén ki fogunk térni. A funkcionális írásbeliség szintje mérhető, de figyelembe kell venni az
egyén társadalmi pozícióját. Épp ezért sokszor nagyon nehéz megállapítani valakiről, hogy érintett-e a
funkcionális analfabetizmusban avagy sem. Százalékos eloszlással lényegesen egyszerűbb meghatározni valaki
írott nyelvi kommunikációs szintjét. A funkcionális analfabétizmus tekintetében azonban nem elég csupán a
felismerésig eljutni, a társadalom, a világ közös érdeke a probléma orvoslása, a megoldási lehetőségek
megtalálása és gyakorlása.
A funkcionális analfabetizmus helyzete Magyarországon a vizsgálati eredmények tükrében
Magyarországon ezzel a témakörrel viszonylag későn kezdtek el foglalkozni, úttörője Terestyéni Tamás volt
1985-ben, akinek kutatási eredményeiből következtethetünk a hazai funkcionális analfabetizmus helyzetére.
Munkásságából kiderül, hogy az írástudatlanok (2-3%) zöme alacsony iskolai végzettségű, ezen belül is
leginkább a nők, az idősek és falun élők az érintettek. Ami a legfontosabb megállapítása volt Terestyéninek az
az, hogy a kutatásban részt vett alanyok harmada nem használja az írott nyelvet a munkája során. Továbbá
leszűrte a statisztikák alapján, hogy a megkérdezettek 12%-a sosem töltött ki kérdőívet vagy nyomtatványt,
26%-a nem írt soha önéletrajzot és 34%-a soha nem írt kérelmet hivatalos szervekhez, nem adott be hivatalos
dokumentumot. A felmérés kitért a vizsgálati alanyok magánéletére jellemző írásbeli kommunikációra is, így
kiderült, hogy 71% szokott levelet írni – jellemzően nők – 30% vezet határidőnaplót, 21% jegyzi fel havi
kiadásait és 4% ír naplót. A hibafelismerési tesztnél azonban megdöbbentő adatok születtek. Az alanyok közül
2,1% volt írástudatlan, és rajtuk kívül még 15% nem tudta értelmezni a feladatot. Összesen csak 13% vette észre
az összes hibát. Terestyéni összegzésül megállapította, hogy a megvizsgált személyek esetén a magyarországi
funkcionális analfabéták száma felnőtt korosztályban 20-25%-ra tehető, és figyelembe véve a 2-3%-os
írástudatlan csoportot, a magyar populáció egynegyedét érinti ez a probléma. (Steklács, 2005., 34-35. o)
Tíz évvel később, 1995-ben Terestyéni megismételte a vizsgálatát kibővítve az olvasási szokásokkal is.
Továbbra is azt mutatták a kutatási eredmények, hogy a funkcionális analfabetizmus szorosan összefügg az
iskolázottsággal. Tíz év távlatában az az eredmény született, hogy a magyar lakosság 16%-a semmilyen
nyomtatott anyagot nem olvas és csak 47% azoknak az aránya, akik rendszeresen olvasnak legalább egyféle
terméket. Az 1985-ös statisztikai eredményekhez képest az írásbeliségben tovább romlott a helyzet. Főként a
fiatalabb korosztály tűnt ki a gyenge teljesítményével. Terestyéni szerint súlyosbító tényező a motiválatlanságon
felül, hogy a fiatalabb vizsgálati alanyok közt sokan olyan munkát végeznek, aamelyhez nincs szükség az írás,
olvasás és számolás műveletére. (Terestyéni, 1996. 290. o.)
Terestyéni munkássága alapozta meg a további kutatások sikerességét. A funkcionális analfabetizmus
magyarországi egyik fő kutatója a már korábban említett Steklács János, akinek a nevéhez fűződik az „FLRP I-
II program” (Functional Literacy Research and Programme), amelynek során az írásbeliséget, mint egyénre
jellemző viselkedési formát vizsgálta meg segítőivel társadalmi kontextusba elhelyezve. (Steklács, 2005)
A program célja az volt, hogy feltárja az írott nyelvi kommunikációs képességeket, attitűdöket a kiválasztott
célcsoporton belül. Továbbá célul tűzték ki:
• A funkcionális analfabetizmus magyarországi helyzetének feltárását,
tanulási egység: A funkcionális
analfabétizmus helyzete és
megoldási lehetősége
56 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• a funkcionális analfabetizmus nyelvészeti leírását, az érintettek képességeinek fejlesztését,
• a jelenség megismertetését a főiskolai hallgatókkal,
• valamint a funkcionális analfabetizmust kezelni tudó emberek képzését.
A program során először fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében kérdeztek meg 24 fiatalt, ahol az
átlagéletkor 19 év volt. A kérdőív demográfiai tényezők feltárásával kezdődött, ahol az életkorra, iskolai
végzettségre, szülők iskolázottságára kérdeztek rá, valamint arra, ki hol nevelkedett (tanya, falu, város,
nagyváros, főváros) és dolgozott-e már. Majd olyan feladatok következtek, amelyek az egyén írásbeliségének és
szövegértésének kapcsolatára vonatkoztak. A válaszokból a kutatócsoport fel tudta mérni a vizsgált alanyok
hibafelismerési szintjét, szövegértését mikro- és makro-szövegszinten, írási szokásaikat (napló, levelezés, stb.).
Erősen figyelembe vették az írásképet, helyesírást, formanyomtatványok kitöltését, és a fogalmazásképességet
is. A kérdőív kitöltésére 60 perc állt rendelkezésre, de már az első 20 perc után gyengült a megkérdezettek
figyelme. Ezt a tendenciát a kérdésekre adott válaszok is jól mutatták.
A válaszok érdekes eredményt hoztak. Az önértékelés során – „Nincs semmiféle gondom az olvasással,
folyékonyan olvasok” „Könnyen készítek el kérvényt, ha arra van szükség.” „Tudom, hogy kell önéletrajzot
készíteni”- a kísérleti alanyok saját képességeiket, kompetenciájukat jónak tartják, nincsenek tisztában a
hiányosságokkal. Saját megítélésükhöz képest lényegesen rosszabb képet mutat a vizsgálat során adott
teljesítményük.
A program második szakaszában 514 fő, 18 és 25 év közötti sorkatona teljesítményét mérték fel. A kérdőíven
lényegében nem változtattak, csupán kisebb módosításokat eszközöltek. Ahogy a fiatalkorúak esetén, és ahogy
már korábban Terestyéni Tamás vizsgálatai során, most is arra a következtetésre jutott a kérdező csoport, hogy a
funkcionális analfabetizmust nem befolyásolja sem a lakóhelytípus, sem a gyerekkori családi körülmény, sem a
szülők iskolai végzettsége. Továbbá azok közt sem vehető figyelembe különbség, akik már dolgoznak vagy még
nem volt munkahelyük.
A társadalom és az írásbeliség kölcsönös hatást gyakorolnak egymásra. Ha az egyén oldaláról közelítjük meg az
írásbeliséget, mint jelenséget, akkor azt tapasztaljuk, hogy minden egyénnek más és más viselkedési rendszere
alakul ki az írás-olvasás irányába, viszont mindenkinek más és más követelményeknek kell megfelelni családi,
munkahelyi és egyéb társadalmi funkciók szempontjából. Az, hogy az egyén ezeknek a követelményeknek
eleget tud-e tenni, egyaránt függ a lehetőségeitől, körülményeitől, társadalmi státuszától.
A 2000-ben publikált Literacy-kutatás adatai alapján a felnőtt magyar lakosság 80 %-a az olvasási feladatokban
rosszul vagy gyengén teljesítők közé tartozik. Az 1986 óta végzett monitorvizsgálatok eredményei alapján nem
lehetünk nagyon elégedettek a felnövekvő generációk olvasási teljesítményével sem, hiszen az eredmények azt
mutatják, hogy a fiatalok körében folyamatosan újratermelődik az olvasással kapcsolatos negatív viszony, és ezt
nem lehet egyedül csak az elektronikus eszközök megjelenésére visszavezetni. A magyar fiatalok 20-25%-a
funkcionális analfabéta – derült ki a nemzetközi felmérésekből. Az arány a felnőttek körében sem jobb. A
hatékony olvasási stratégiák megtalálásához az iskolában ma tanultak mellett újakat is el kell sajátítani.
http://krono.inaplo.hu/index.php/inter/weblibrary/682-a-funkcionalis-analfabetizmus-hazankban
A funkcionális analfabetizmus megoldási lehetőségei
Mindeddig több európai megoldási program kudarcba fulladt. Az elméletek, mint például a pedagógiai reform,
képzések, tanfolyamok, munkavállalási lehetőségek mind megvalósulásra várnak. Ahhoz, hogy ezek
megvalósuljanak, minden egyes állampolgár támogatására szükség lenne. A funkcionális analfabetizmus elleni
küzdelem nem különíthető el az általános kulturális és oktatáspolitika megvalósításától.
Az Európa Unió Hivatalos Lapjában Mercedes Bresso a Régiók Bizottságának elnöke 2010 februárjában
részletesen taglalta Mireille Lacombe önkormányzati képviselő felszólalását. Mireille Lacombe a funkcionális
analfabéták helyzetéről tartott előadásában elmondta, hogy Európa szerte jelen van ez a probléma. Javasolta a
régióknak, hogy a funkcionális analfabetizmus elleni harcot átfogó célkitűzésként foglalják bele a 2010 utáni
lisszaboni stratégia átdolgozott változatába.
Politikai szinten emlékeztetett arra, hogy az „Oktatás és képzés 2010” terv célkitűzéseinek, - amelyek az írási
és olvasási nehézségekkel küzdő tanulók arányának 20%-os csökkenését irányozták elő- elérése messze van
még, és utalt arra, hogy 2020-ra az olvasás, a matematika és a természettudományok terén gyengén teljesítő 15
évesek arányának 15% alatt kellene lennie. Kérte, hogy alkossanak egy európai meghatározást a funkcionális
tanulási egység: A funkcionális
analfabétizmus helyzete és
megoldási lehetősége
57 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
analfabetizmusra. Kihangsúlyozta, hogy a gazdasági válság és a foglalkoztatás kontextusában a kulcsfontosságú
készségek elsajátítása a munkaerőpiachoz való hozzáférés érdekében szükségesebb, mint valaha. Az írás-
olvasási készségek a jövőben alapvető kompetenciának számítanak majd, ahogy a CEDEFOP tanulmánya is
bizonyítja, amely szerint 2015-ben a munkahelyek 75%-a magas vagy közepes szakképzettségi szintet követel
majd meg.
Leszögezte, hogy egy fejlett gazdaságot azonban nem lehet kizárólag a magasan képzett szakemberek
elitrétegére alapozni, a munkaerőpiacon mindenkinek rendelkeznie kell azokkal az alapvető készségekkel,
amelyek biztosítják egész életen át tartó tanulásukat, képzésüket. A funkcionális analfabetizmus elleni harc
tehát gazdasági szükségesség is az Európai Unió számára.
Lacombe előadásában utalt arra, hogy szeretné az előítéleteket is felszámolni, így nemcsak a fiatal funkcionális
analfabétákra tért ki, hanem hangsúlyozta, hogy ez a probléma minden korosztályt érint, főleg a 45 év
felettieket. A funkcionális analfabetizmus területi megoszlása nehezen átlátható, de a statisztikák alapján
leszűrhető, hogy kirekesztés kockázatának kitett városrészek és a szolgáltatásokkal rosszul ellátott vidéki
területek a leginkább érintettek.
A korábbi felmérések bizonyítják, hogy nemcsak a munkából kirekesztetteket jellemzi a funkcionális
analfabetizmus, hiszen a funkcionális analfabéták kb. 50%-a rendelkezik munkahellyel. Figyelembe kell venni
egy-egy befogadó országnak a bevándorlók nyelvi, politikai és szociális helyzetét is. Továbbá az sem
elhanyagolható tény, hogy nemi megoszlás szempontjából sem egyenlő arányú a funkcionális analfabéták
száma, másként érinti a férfiakat és a nőket a különböző korcsoportokban. A nemi dimenziót is figyelembe kell
venni a probléma hatékony megoldása érdekében.
A funkcionális analfabétizmus több ok miatt is veszélyt jelenthet a társadalomra nézve:
Ha a munkaerő- piacon tömeges méreteket ölt a funkcionális analfabéták száma az a modernizációnak súlyos
gátjává válhat, eközben a munkanélküliség vagy annak veszélye azokat sújtja, akik nem rendelkeznek át- vagy
tovább képezhetőséghez szükséges minden nehézség nélkül írni, olvasni és számolni tudással. Az írás vagy
olvasásnélküliek csak korlátozottan vagy egyáltalán nem képesek élni a demokratikus intézmények által kínált
lehetőségekkel és emellett fokozottan kiszolgáltatottak a manipulációnak és a demagógiáknak. (Terestyéni,
1996.)
Néhány jól működhető megoldási javaslat a funkcionális analfabetizmus visszaszorítására és felszámolására:
Általános segítő javaslatok:
• telefonos ügyfélszolgálat az olvasáshoz és az íráshoz kapcsolódó tanácsadás és kezdeményezések
ismertetésére,
• a fogvatartottak alapismeretekhez való hozzáférése,
• a munkavállalók igényeire szabott alapképzés kidolgozása,
• a döntéshozók figyelmének felkeltése,
• regionális stratégiák és cselekvési tervek kifejlesztése a helyi szolgáltatók részvételével,
• a vállalaton belüli képzéshez való jog szélesítése,
• nyilvános fogadópontok létrehozása a tömegközlekedés megismerésének elősegítése érdekében,
• a funkcionális analfabetizmus felderítését célzó programok megszervezése a területi önkormányzatokon belül.
Képzésekkel kapcsolatos segítő javaslatok:
• felnőttképzési programok specifikus célcsoportok számára,
• az olvasás tanításának hangsúlyozása, mint a funkcionális analfabetizmus megelőzése
• oktatási és megelőzési intézkedések kisgyermekek és fiatalok részére a könyvtárakban,
tanulási egység: A funkcionális
analfabétizmus helyzete és
megoldási lehetősége
58 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• az alaptudással kapcsolatban nehézségekkel küzdő iskoláskorú fiatalok szakmai beilleszkedésének
figyelemmel kísérése,
• az alaptudás elsajátítása és a beilleszkedés elősegítése digitális hordozókat alkalmazó workshopokon
keresztül,
• a legalacsonyabb szintű képzettséggel rendelkező mezőgazdasági munkások alapkészségekhez való
hozzáférése,
• a munkavállalók alapképzési igényeinek felmérése és biztosítása a munkahelyeken,
• a vállalati alapkészségekre irányuló képzés,
• a gyakornokok alapismereteinek megerősítése a szakképzés és a megszerzett tapasztalatok elismerése
keretében,
• alapvető ismeretekre irányuló vállalaton belüli képzés a szakmai életút biztosítása érdekében,
• duális képzések bevezetése az iskola és a munka közötti átmenet javítása érdekében,
• az Internet megismerésére irányuló képzések,
Szociokulturális háttérhez kapcsolódó segítő javaslatok:
• a családokra irányuló oktatási, kulturális és szociális intézkedések a gyermekek figyelemmel kísérésének és
az iskolából való kimaradás elleni harcnak a megkönnyítése érdekében,
• családi programok keretén belül kulturális tevékenységek megvalósítása,
• szülők képzése gyermekeik iskolai pályafutásának figyelemmel kísérésének érdekében,
(http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2010:175:0026:0030:HU:PDF)
Az UNESCO tagállamai különféle programokat dolgoznak ki a funkcionális analfabétizmus
visszaszorítására, amelyek 5 modell alapján szerveződnek:
1. Az angolszász típus esetében az önkéntesek közreműködésével valósulnak meg az ilyen jellegű programok.
2. Iskolai tanfolyami forma keretei, amely a klasszikus felnőttoktatási forma mintája.
3. A speciálisan erre a feladatra létrehozott intézményi modellje
4. Munkaerő-piac keresetéhez igazodó tanfolyamok
5. A holisztikus modell, amely területi-közösségi alapon működik. (Steklács, 2000)
Maróti Andor véleményét a funkcionális analfabéták felzárkóztatási lehetőségeinek a tekintetében a következő
pontokban foglalhatjuk össze:
• Először is meg kell keresni az érintett személyeket, s meg kell kérdezni őket, hogy akarnak-e változtatni ezen
állapotukon, illetve arra a kérdésre kellene megadni a választ, hogy motiválhatóak-e a hiányaik pótlására.
• Akiket rá lehet venni, hogy bekapcsolódjanak a számukra indított képzésekre, azok között is nagy a
lemorzsolódás. Tehát ahhoz, hogy kedvezőbb eredményeket érjünk el, meg kell ismerni ezen személyek
életkörülményeit, életmódjukat.
• Fontos lenne beszélgetni velük a helyzetükről, és megláttatni velük a lehetőségeiket, eközben önismeretet
kellene nekik adni, hogy a saját életük legyen a tananyag.
• A személyre irányuló tananyag kiválthatja a résztvevők érdeklődését.
tanulási egység: A funkcionális
analfabétizmus helyzete és
megoldási lehetősége
59 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• A motiváció esetén érdemes rövid távú célokat kitűzni, amik azon ismeretek előhívását takarja, amellyel már
rendelkezik az adott személy. Ezeknek a képességeknek megláttatása például az ún. kommunikációs vagy
munkaerő-piaci tréningeken lehetséges.
• Hosszú távú motiváció alapja lehet olyan speciális ismeretek biztosítása, aamelyekkel a munkaerő-piaci
kondícióit javíthatja az egyén. (Mucsi, 1996.)
A funkcionális analfabétákon való segítés és felzárkóztatásuk csakis az állam szerepvállalásával lehetséges.
Böngészési utak
http://www.ofi.hu/tudastar/tetelek-funkcionalis
http://www.ofi.hu/kereses?folderID=1057&date_from=&date_to=&searchStr=funkcion%C3%A1lis+analfab%
C3%A9tizmus&beginyear=&beginmonth=&beginday=&endyear=&endmonth=&endday=&searchFolder=0&pa
gesize=25
Összefoglalás
Amennyiben okokat akarunk keresni a társadalomban egyre elhatalmasodó funkcionális analfabetizmusra, akkor
a legtöbb szakértő az elavult iskolarendszert, a szociokulturális hátteret, az iskolázatlanságot és a
motiválatlanságot sorolja fel. A gyorsuló világban a megváltozott életmód is jelentős mértékben kihat a
funkcionális analfabetizmusra, hiszen életünk folyamatosan új tudás megszerzésre, az új feladatok ellátására
kényszerít minket nemcsak a munkában, hanem az élet minden területén. A funkcionális analfabéták nem
rendelkeznek megfelelő kommunikációs képességgel. Nem képesek sem felmérni a feladatokat, sem megoldani
megfelelő minőségben. Adottságaikat nem tudják fejleszteni. A magánéletben hiányosságukat még ideig-óráig
pótolni tudják, de munkahelyükön nem tudnak helyt állni. Előbb utóbb lemaradnak, a társadalom perifériájára
szorulnak.
Önellenőrző feladatok
1. Kik voltak a legkiemelkedőbb kutatók a funkcionális analfabétizmus témakörében Magyarországon?
2. Milyen lehetséges megoldási módok vannak a funkcionális analfabétizmus felszámolására?
3. Sorolja fel azt az 5 modellt, amelyet az UNESCO tagállamai a funkcionális analfabétizmus visszaszorítása
érdekében használnának!
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
VI. rész - témakör: A felnőttképzés speciális célcsoportjai IV. Az
időskorúak
61 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
11. tanulási egység: Az öregedés általános jellemzői, tanulási jellemzői ......................................... 62 12. tanulási egység: Az idősek európai uniós és magyarországi helyzete ........................................ 66
62 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
11. fejezet - tanulási egység: Az öregedés általános jellemzői, tanulási jellemzői
Cél: A hallgató ismerje meg az öregedés általános jellemzőit, a gerontológia fogalmát, az időskori tanulás
jellemzőit. Ismerje meg a WHO időskori szakaszolását, az időskori tanulást befolyásoló tényezőket, az időskori
tanulás előnyeit.
Követelmény: Ismerje, és képes legyen szakmailag kompetensen alkalmazni az idős korral kapcsolatos geronto-
andragógiai fogalmakat, tényezőket, nézeteket.
Bevezetés
Ahogy azt már az 1. témakörben áttekintettük, a felnőtt életkor szakaszolásánál a szakirodalom elkülöníti,
megemlíti az idős kort.
Szintén ebben a témakörben fejtettük ki azt is, hogy az egységes embernevelés tudományának egy részeként
jelenik meg a geronto-andragógia.
A gerontológia, geronto-andragógia tehát az idősekkel való foglalkozás tudománya.
Ebben a témakörben az időskorral kapcsolatos tudnivalókat vesszük sorra, az általános jellemzőktől kezdve a
foglalkoztatási, munkaerő-piaci helyzetükig.
A gerontológia fogalma
A gerontológia görög eredetű szó, a gero- öregkor illetve a gerontesz- öregek görög szavakból származik. A
gerontológia az öregedés és öregkor élet- és kórtanával foglalkozó tudomány. Alap- és alkalmazott kutatásokkal
vizsgálja az életfolyamatok időben előrehaladó változásait és megfogalmazza az öregedés és öregkor jellemző
törvényszerűségeit. Az embert élettani, lélektani, társadalmi és ökológiai rendszerében tanulmányozza és
öregedésének fajra és személyre jellemző sajátosságait "normál" és kóros csoportosításban értelmezi. Az
öregedésre vonatkozó számos ókori és középkori tapasztalati ismeretre épült, de a XX. században fejlődött ki,
több tudomány együttműködésével. Így különült el rendszerében az andragógiai, szociális, klinikai - orvosi és
elméleti - kísérleti gerontológia, az összehasonlító, elkülönítő kultúr-antropológiai gerontológia.
Általános jellemzők
Az öregedés egy életfolyamat, amelyet nagyban befolyásol a saját magunkhoz illetve a környezetünkhöz való
biológiai, pszichológiai valamint a szociális viszonyulás.
A WHO (World Health Organization = Egészségügyi Világszervezet) az időskor szakaszolását az alábbiakban
állapítja meg:
• 50-60 év közötti időszakot az „áthajlás” korának nevezi,
• 60-75 év időintervallumot az „idősödés korának” hívja,
• a 75-90 év közötti időszakaszra az „időskor” terminust használja,
• míg a 90-100 év közötti emberek az „agg” korúakhoz tartoznak,
• végül a 100 év feletti korra a „matuzsálemi kor” jelzőt fogadja el. (Iván, 2002)
Az andragógia, mint tudományág a 45-54 év közöttieket az életkori skálán az ún. „középkorú felnőtteknek”
nevezi, vagy más terminussal élve ez a korosztály az „érett felnőttkorban” van, és nem tekinthetőek idős
korúaknak. Ők azok, akik gazdaságilag még aktívak, és ebből adódóan a munkaerő-piac szerves résztvevői. Az
öregedés folyamatával a gerontológia, mint tudományág foglalkozik, s az öregedés kezdetének az 55-64 év
közötti időintervallumot határozza meg. Munkaerő-piaci szempontból az ebben a korban lévők egy része
tanulási egység: Az öregedés
általános jellemzői, tanulási
jellemzői
63 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
gazdaságilag aktívak, más csoportjai viszont már inaktívak, nyugdíjasok. Ezt az időintervallumot váltja fel a 65-
70-ik életév után az öregkor. (Csoma, 2005)
Több esetben az idős kor alsó határát a munkaviszonyból való kilépéssel valamint a nyugdíjaztatás
megkezdésével szokták azonosítani.
A munkaerőpiac idősekként említi meg a 45 év feletti korosztályt is. A 45 év felettieknek a munkaerő-piaccal
kapcsolatban több félelmük van. Az egyik legnagyobb frusztráló tényező az állásuk elvesztésével kapcsolatos.
Ebből adódik, hogy általában motiváltabbak a munkahelyeiken, hiszen a fő céljuk az állásuk megtartása.
Általában viszont elmondható az a tény is, hogy a 45 év felettiek hátrányos megkülönböztetést szenvednek el,
főleg a versenyszférában. A XX. század végétől és a XXI. század elejétől kezdve egyre jellemzőbbé vált, hogy a
munkaadók döntő többsége fiatal munkaerőt vesz fel egy adott munkakörre, mivel rugalmasnak, betaníthatónak
gondolják ezt a korosztályt. Az is tapasztalható, hogy a 90’-es évektől kezdve új szakmák alakultak ki, ahol
főleg a fiatalokra jellemző tulajdonságokkal lehet érvényesülni. (Cserné és munkatársai, 2006)
Tudományos tény, hogy 45 év felett az emberi szervezet romlása felgyorsul, ezáltal a munkáltatók nem szívesen
foglalkoztatnak ilyen korú embereket, hiszen úgy gondolják, hogy a középkorúak teljesítőképessége nem éri el a
fiatalokét. Általában az állásinterjúkon a csökkenő teljesítményre, valamint a követelményekkel való lépéstartás
hiányára hivatkoznak a munkáltatók.
Azonban az éveink számával mérhető „kronologikus” életkor és a teljesítményeink képességszintjével mérhető
„funkcionális” életkor nem mindig fedi egymást. A tanulás életkori pszichikus kondíciói az életkor
előrehaladtával adott esetben egyre jobban szűkülhetnek, de egyáltalán nem szűnnek meg.
Az időskor sajátosságai közé lehet sorolni a következőket:
• biológiai képességek csökkenését (hallás, - látásromlás),
• az alkalmazkodó képességek szűkülését,
• és a nagyobb változtatások elkerülését mind a magánéletben, mind a munka világában.
Ezek a folyamatok 45 év felett kezdenek felgyorsulni. Ehhez még hozzájárulhat az is, hogy az önállóságot
igénylő szellemi műveletekhez szükséges képességek is gyengülhetnek. A társadalmi elszigetelődéssel együtt
járhat az érdeklődési kör beszűkülése, a figyelem, az összpontosítás csökkenése is. (Maróti, 2005) A 45 év
felettiek Maróti Andor szerint úgy érzik, hogy képtelenek újat tanulni, és ezért nem is nagyon keresik a tanulási
lehetőségeket.
Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy az idősödés nemcsak egyéni, hanem társadalmi probléma is. Kezeléséhez
viszont a gondolkodásban is paradigmaváltásra van szükség. Ehhez viszont új, rendszeralapú módszereket
kellene felállítani egyrészt az egészségügyben, a különféle ellátórendszerekben, a szociális ügyekben, másrészt a
pénzügypolitikában és a foglalkoztatáspolitikában. Elsődleges célként lehet meghatározni – gazdasági és
társadalmi szempontokat is figyelembe véve - az időskorúak aktivitásának minél hosszabb ideig tartó
megőrzését.
Az időskori tanulás jellemzői
A tanulásról szóló kutatások azt állapították meg, hogy 50 éves kor utáni szellemi és fizikai hanyatlás, a tanulási
képességekben egy ideig a korábbi életkori tanulási szintre való visszaesésben mutatkozik meg, amiből arra
lehet következtetni, hogy az 50 év felettiek esetében is lehet eredményes a tanulás. Tehát, a felnőttek tanulása a
megelőző életszakasz tanulási tartalmától illetve az eredményességétől függ, így a tanulási előzmények
elősegíthetik, de kedvezőtlenebb esetben hátráltathatják is a felnőttkori tanulás eredményességét. (Csoma, 2005)
Ebből adódóan megállapíthatjuk, hogy a tanulási hanyatlás viszonylagos. A megelőző életszakasz tanulási
tartalmaitól, formáitól és eredményességétől függ. Leginkább tehát attól, hogy milyen tanulási képességeik,
milyen színvonalon fejlődtek ki: hogyan tanultak meg tanulni?
Az is tudományosan alátámasztott tény, hogy a tanulási optimum 25 év körül tapasztalható, vagyis ezekben az
években tud a személy leghatékonyabban ismereteket szerezni. Ezek után több életszakaszon keresztül fejlődik
a tanulási képesség, míg az ember 40-50 év között éri el a tanulás fejlődésének maximumát. Az egy-egy tanulási
területre vonatkozó tanulási rutin - ami döntően a munkához kapcsolódik - fokozatosan fejlődik ki, miközben a
tanulási képességek más részei hanyatlásnak indulhatnak. A felnőttkori tanulási képességek természete tehát a
viszonylagos hanyatlás, amely hátterében a pszichikus valamint a fiziológiai képességek lehetséges romlása áll.
tanulási egység: Az öregedés
általános jellemzői, tanulási
jellemzői
64 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A tanulás pszichikus kondíciói az idő előrehaladtával egyre szűkülnek ugyan, viszont nem szűnnek meg, s
továbbra is lehetőség van a fejlesztésükre.
A tanulási képesség, a gondolkodás maximálisan jól működhet 40-50, sőt 60 éves korban is. Erre remek
példaként szolgálhatnak számunkra azok a feltalálók, kutatók, akik ezekben az életkorokban is
csúcsteljesítményt nyújtottak a tanulás, gondolkodás területén. A teljesség igénye nélkül néhány példa:
• Szent-Györgyi Albert biokémikus 44 évesen kapta meg az élettani-orvosi Nobel-díjat a C-vitamin
felfedezéséért.
• Kandó Kálmán 60 éves koráig 69 szabadalmat dolgozott ki.
• Jedlik Ányos nevéhez fűződik a dinamóelv felismerése. Ő 52-54 éves kora között dolgozta ki, alkotta meg az
„egysarki villámindítóját”, aamelynek álló és forgó része is elektromágnes volt. (dinamó)
• Gábor Dénes 47 éves korában találta fel a holográfiát, amiért később fizikai Nobel-díjat kapott.
• Békésy György Nobel-díjas biofizikus 46 éves kora után tökéletesítette a kutatásait, elképzelését a belső-, és
középfül hangészlelésére, az emberi fül működésére vonatkozóan.
Tekintsük át a felnőttkori tanulást befolyásoló tényezőket.
A felnőttkori tanulás esetében döntő befolyással bír a rendelkezésre álló idő felhasználás, amelynek lényege az
egyes tevékenységekre fordított idő mennyisége, és minősége.
A felnőttkori tanulás esetében beszélhetünk ún. „munkán kívüli időről”, amely olyan időintervallumokat takar,
mint a közlekedésre, önmagunk, vagy környezetünk rekreációjára fordított idő. A munkán kívüli idő esetében
ezen időintervallumokból gazdálkodjuk ki a tanulásra fordítandó időt, eközben az „ún. szabadidő” a munkán
kívüli időintervallumot takarja, aminek kereteit természetes módon lehet a tanulásra is fordítani. (Csoma, 2005)
Az időszerkezeten túl a tanulást döntően befolyásolja az életmód is. A 45-54 év közöttieknek a tanulási
lehetőségeik még átfogóak és rugalmasak. Ez a korosztály egyrészt még fenn tudja tartani a tanulási színvonalát,
másrészt a korosztály tagjai alkalmasak arra, hogy nehézségek nélkül részt vegyenek a formális valamint a nem-
formális tanulási folyamatokban. Ebből adódóan az át, - és továbbképzésekben is eredményesen vehetnek részt.
Ennek a korosztálynak azonban gondot okozhat az időszerkezetet illetően a formális tanulás rugalmatlan kerete.
Az is kimutatható, hogy a szellemi aktivitás lelassíthatja és megelőzheti az időskori leépülés folyamatát. Az 55-
64, illetve a 65-74 évesek esetében egyéntől függően ugyan, de elmondhatóak a fenn említett állítások, vagyis
az, hogy e korosztály tanulásra képes. Azt is hozzá kell tegyük hogy az idő előrehaladtával egyre inkább nőnek
a tanulás kialakult és begyakorolt speciális útjairól való letérés nehézségei. (Szabóné, 2009)
A felnőttek tanulásának motivációi természetesen eltérnek a fiatalabb korosztályokétól, hiszen egészen más
életkori célokat kell megvalósítaniuk.
A 45 év felettiek esetében ösztönzőként, motiváló erőként hathat a tanulásra, ha a különböző képzések,
tanfolyamok pozitív hozadékait is ismerik. Az idősödő korosztályok általános művelődésének több előnyét is
meg lehet említeni:
• A tanulással a személyiség és identitástudat megőrizhető.
• A mentális képességek és a lelki egészség is könnyebben fenntartható ezáltal.
• Megelőzhetőek a negatív időskori változások.
• A szocializációs izoláció veszélyét mérsékli.
(Szabóné, 2009)
Mindezek ellenére a 45 év felettiek tanulásának, továbbképzésének legfontosabb motiváló ereje napjainkban a
kényszer, vagyis az a tudat, hogy tanulással, képzéssel tudja az egyén megtartani a munkahelyét, vagy az új
munkahelyét megtalálni.
tanulási egység: Az öregedés
általános jellemzői, tanulási
jellemzői
65 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az is érzékelhető mind Európában, mind hazánkban, hogy a magasabb iskolai végzettségűek általában
motiváltabbak a tudásuk fejlesztésére, mint az alacsonyabb képesítéssel rendelkező társaik, mivel abban
hisznek, hogy a továbbképzéssel növelhetik a versenyképességeiket. A munkahelyük megtartásáért küzdők,
vagy előmenetelre vágyók többsége motiváltabb, mint azok, akiket munkahelyük küld el továbbképzésre.
Az életkor előrehaladtával azonban egyre több, tanulást akadályozó tényező erősödik fel, amelyek a
következők:
• Megmaradó gazdasági aktivitás, keresőtevékenységre szánt idő meghosszabbodása
• Egyes képzések esetében a szigorodó felvételi követelmények
• Információhiány
• Egészségügyi problémák
• Passzív, vagy negatív idősödési attitűd
• Családi feladatok
• Érdeklődés hiánya
• Oktatásszervezési problémák (pl. rugalmatlan időbeosztás)
• Tanulási segítség hiánya, tanulási tanácsadási hálózat fejletlensége.
Összefoglalás
Időskorban a tanulás és az ismeretszerzés a korábbi életkorok tapasztalatára és tudására épül, azonban a
megismerés új területeire terjedhet ki. Az időskori tanulást több tényező befolyásolhatja, és más motivációs
bázisra épül mint a gyermekkori tanulás. Az időskori tanulás célja az élet harmadik korszakában is jelenlévő
önkiteljesítő és az alkalmazkodást is elősegítő ismeretszélesítésen túl a mentális tréning, amely az öregedési
folyamat lassítását, az autonómia megőrzését eredményezi, továbbá társadalmi haszonnal is jár.
Önellenőrző feladatok
1. Mit jelent a gerontológia?
2. Ismertesse a WHO időskori szakaszolását!
3. Amelyek az időskori tanulás pozitív tényezői, hozadékai?
66 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
12. fejezet - tanulási egység: Az idősek európai uniós és magyarországi helyzete
Cél: Az idősek társadalmi helyzetének a megismerése. Az idősekkel kapcsolatos jelenségek megismerése mind
az Európai Unión, mind pedig Magyarországon belül.
Követelmény: Ismerje és képes legyen átlátni, elemezni, értékelni az idősek társadalmi és munkaerő-piaci
helyzetének a jellemzőit.
Bevezetés
Az Európai Unió és Magyarország számára is az egyik legnagyobb kihívás, megoldandó feladat az öregedő
társadalom problematikája. Ennek eredményes kezelését a foglalkoztatáspolitikai struktúra megváltoztatása
indíthatja el.
Az idősek társadalmi helyzete
Európa nagy része a népességfogyás és népesség öregedés problémájával áll szemben. Ennek az egyik
következménye, hogy egyre kevesebb munkavállalónak kell eltartania a társadalom többi részét. A probléma
csökkentéséhez egyrészt szükség van egy szemléletváltásra a munkaerő-piacon, vagyis arra, hogy a munkaadók
alkalmazzanak idősebb munkavállalókat, másrészt viszont az idősebb személyek tudásának frissítése is
elengedhetetlen feltétel. (Cserné és mtsai., 2006)
Az Európai Tanács 2000. júniusi feirai ülése felkérte a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy
fogalmazzon meg következetes stratégiákat és gyakorlati intézkedéseket az egész életen át tartó tanulás
elősegítésére, és tegye azt mindenki számára elérhetővé. Ezt a Tanács 2001. márciusi stockholmi ülése
megerősítette, továbbá a 2002-es barcelonai ülés is ezt támogatta és folytatta. Európai Uniós szinten tehát már a
2001-es stockholmi, és a 2002-es barcelonai Európai Tanács ülésén, kialakították a foglalkoztatáspolitikai
célokat.
Ezek szerint az 55-64 év közötti népességen belül a foglalkoztatási arányt 40 %-ról 50 %-ra kell emelni, hiszen
2001-ben az Unión belül a munkaerő-piacról való kilépés átlagos életkora 60. év volt, aamelynek 5 évvel való
megemeléséről döntöttek, mivel az Európai Unión belül 2001-ben a 60 év felettiek várható élettartamát férfiak
esetében 19, nők esetében 24 évre becsülték. (Adler, 2004)
2010. november 10–11.-én, Brüsszelben tartott Európai Parlament plenáris ülésén Thomas Mann
javaslattal állt elő amely a demográfiai kihívásról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szólt. A javaslat
illetve a plenáris ülés jelentésének egy részét, az „Oktatási és foglalkoztatási politika” illetve az „Aktív
időskor” kezdeményezés szövegét az alábbi weboldalon olvashatja.
Az ötven év felettiek foglalkoztatásának javításáról az „50+ paktum” elnevezésű javaslat gondoskodik, ami a
következőket foglalja magában:
• 55 százalékkal növelné az ötven év felettiek munkaerő-piaci részvételét,
• korlátozná a korai nyugdíjazást,
• minden korosztályt a továbbképzésre vagy a felsőoktatásban való részvételre biztatna,
• illetve ösztönözné a hatvan év felettiek tovább foglalkoztatását is.
• A paktum speciális, kiegészítő intézkedéseket is javasol a vállalatoknak, például a vegyes korösszetételű
munkacsoportok fejlesztését és a korhatárok módosítását.
Az európai országokban a 45 év felettiek képzése több aspektusban jelenik meg:
• gazdasági (Nagy-Britannia)
tanulási egység: Az idősek európai
uniós és magyarországi helyzete
67 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• munkaerő-piaci (Nagy-Britannia, Hollandia, Dánia)
• szociális (Hollandia, Dánia, Németország)
• szociokulturális (egész Európában)
• szociális-mentálhigiénés kérdésként (egész Európában)
Közös elemként kell megemlíteni, hogy ezekben az országokban speciális, és érdemleges célcsoportnak
tekintik a 45 év felettieket, valamint az időseket.
Általánosságban elmondható, hogy a 45 év felettiek és az idősek az európai országokban hasonló helyzetben
vannak, de az egyes országok viszonyulása a 45 év felettiekhez eltér egymástól. Közös probléma az idősödő
korosztályok izolációja, a szegregáció veszélye. Az Unió közös célként jelölte ki a 45 év felettiek
aktivitásának megtartását a munkaerőpiacon, amihez nagymértékben hozzájárulhat az oktatás, az andragógia
is. (Sz. Molnár, 2005)
Hazánkban a 45 év felettiek munkaerő-piaci szempontból különösen veszélyeztetettek, hiszen a munkaadók
előnyben részesítik a fiatalabb munkavállalót a rugalmassága és az alkalmazkodó-képessége miatt. Így nem
csoda, hogy az idősebb korosztály foglalkoztatottsága elmarad a Nyugat-európai átlagtól. Ennek a helyzetnek
történelmi okai is vannak, hiszen a szocialista rendszerben nevelkedett korosztályoknak több társadalmi
krízist kellett átélniük. A rendszerváltás után kialakuló versenyhelyzet valamint a technikai fejlődés
következtében egyre nagyobb hátrányba kerülnek a munkaerő-piacon az idősebb generáció. (Sz Molnár,
2005)
A hazánkra is érvényes társadalmi elöregedési spirál sajnos párosul egy kedvezőtlen munkaerő-piaci
tendenciával is: nálunk az egyik legsúlyosabb problémát a munkavállaló korú inaktívak magas aránya jelenti. A
közel 4 millió inaktív állampolgár közül majdnem minden második korkedvezményes, vagy rokkantnyugdíjas, s
ennek következtében az uniós átlaghoz viszonyítva nálunk különösen alacsony az idősek és a férfiak
foglalkoztatottsága. (Farkas, Gyarmat és Molnár, 2009, 17.)
Magyarországon sajnos változatlanul és folyamatosan nő a munkanélkülivé vált 45 év felettiek száma. Azonban
azt is meg kell állapítani, hogy a foglalkoztathatóság esélye javul az iskolai végzettség szintjének emelkedésével
párhuzamosan, és minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál könnyebben és gyorsabban talál
munkát. A foglalkozási arány erősen polarizálódik az iskolai végzettség szintje mentén. (Adler, 2004)
Az idősebb korosztályok munkaerő-piacon történő megtartásásának fontosságát nem feltétlenül a számuk miatt
kell hangsúlyoznunk, hanem azért, mert a náluknál fiatalabb korosztályok létszáma drasztikusan csökken.
Magyarországon a 45 év felettiek száma 1990-es évek óta állandónak mondható, 2020-ig bezárólag (3,84- 3,89
millió fő), addig a 45 év alatti népesség az előrejelzések alapján nagymértékben csökkenni fog. (6,53 millióról
5, 29 millióra).
Magyarországon napjainkban minden ötödik személy betöltötte a 60. életévet, arányuk a teljes lakosságon belül
megközelíti a 20 %- ot, ami 2 millió embert jelent. Az öregedési index, - vagyis az a szám, ami megmutatja,
hogy 100 gyermekkorúra mennyi öregkorú lakos jut - hazánkban 108-110 között mozog. Ebből az a tény
következik, hogy a magyar népesség egyrészt fogy, másrészt öregszik is. A statisztikai adatok alapján a várható
élettartam férfiak esetében 68, míg nők esetében 76 életév.
A mai magyar népesség demográfiai jellemzői a következők:
• öregedik és fogy a népesség
• családok fogyó száma
• válások számának növekedése
• csökken a gyermeklétszám
• a nők aránya növekszik az idő előrehaladtával
• növekszik a férfihalálozás
tanulási egység: Az idősek európai
uniós és magyarországi helyzete
68 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• növekszenek a regionális különbségek
• egészségileg növekszik az esélyszóródás és a kockázatfokozódás
Veszélyeztetett idősek csoportjába a következő rétegek tartoznak:
• 80 év felettiek
• az egyedül élők
• akiket gyász vagy depresszió ért
• szellemileg károsodottak
• elesettek
• akik nem tudnak az elmúlt időszakkal megbirkózni
(Iván, 2002)
Az életkor előrehaladtával kismértékben nő azoknak az aránya, akiknek az általános iskola a legmagasabb
iskolai végzettségük, csökken viszont a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya.
A 45 éven felüli dolgozók aránya a közép- és nagyvállalatoknál magasabb, mint a mikro- és kisvállalatoknál,
valamint az állami szférában, mint a magánszektorban (Cserné és mtsai, 2006)
Ezen ismeretek tudatában elmondhatjuk, hogy az egyik legfontosabb stratégiai cél az idős emberek tanuláshoz
való hozzáférésének megkönnyítése, ezáltal esély biztosítása a munkaerő-piacon való érvényesülésükhöz.
A felnőttképzésben részt vevő 45 év felettiek számát csak úgy lehet növelni, ha a nem formális, a nem
intézményi keretek között megvalósuló oktatási formák nagyobb mértékű támogatása megvalósul.
A helyzet javítása érdekében a 45 év felettiek felnőttképzési támogatását kell megváltoztatni, az alábbi célok
figyelembevételével:
• gazdasági igényeknek megfelelő képzések kialakítása,
• képzések elérhetővé tétele,
• képzések folyamatos finanszírozása az egyéni teherviselő-képességektől függetlenül,
• vissza nem térítendő költségek biztosítása,
• képzési formák közötti egyenrangúság biztosítása,
• esélyegyenlőség kialakításának támogatása,
• az átláthatóság biztosítása mindenki számára,
• a költségvetési források felhasználásának tisztasága.
(Adler, 2004)
A 45 év felettieket az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány is kiemelten kezeli. E korosztálynak szól az Újra
Dolgozom támogatási Program.
Az Újra Dolgozom Program adaptációját a Magyar Munkaügyi Minisztérium és a Brit Munkaügyi Szervezet a
Nemzetközi Fejlesztési Minisztérium (DFID) és a magyarországi Brit Nagykövetség és annak Know How
Found alapítványa közösen teremtette meg. A program 1996-ban indult útjára Magyarországon, és azóta
folyamatosan jelen van.
Ez a korosztály főleg az OKJ-s tanfolyamokat részesíti előnyben, aminek az az oka, hogy a résztvevők az
államilag elismert szakképesítésektől várják a munkaerő-piaci lehetőségek kihasználását. Azonban az is tény,
hogy az OKJ-s képzések sem tudják lefedni a piaci igényeket, hiszen az ilyen tanfolyamokon végzetteknek csak
tanulási egység: Az idősek európai
uniós és magyarországi helyzete
69 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
a 15%-áról állapítható meg, hogy az új képesítés segítségével tudtak munkát találni, elhelyezkedni.(Mihály,
2005)
A 45 év felettiek körében is látogatottabbak azok a tanfolyamok, ahol egyrészt számítás-technikai ismeretekre
valamint nyelvtudásra tehetnek szert.
Ezen korosztály, és az idősebbek számára későbbiekben indítandó képzések akkor lehetnek sikeresek, ha nem
tantárgy centrikusak, hanem tanuló centrikusak lesznek a tanfolyamok. Sikerre elsősorban a „tananyag”
csoportos feldolgozása vezethet, hiszen a felnőttek egymástól is sok információt, vélemény át tudnak venni, ami
formálhatja az adott személy nézőpontját is. Itt említhető meg a kooperáció, a kooperatív tanulási technikák
használatának jótékony hatása.
Az idősebb korosztály számára szervezett szabadegyetemek, népfőiskolai kurzusok, akadémiai sorozatok
adhatnak lehetőséget a tanulásra. Leglátogatottabb kurzusok közé tartoznak az egészséggel, az
egészségmegőrzéssel foglalkozó és tanácsadással egybekötött előadások.
Az időskorúak tanulási körülményeinek kialakításakor több dolgot kell figyelembe venni. Fontos megemlíteni,
hogy az egyes képzések számukra akkor lehetnek eredményesek, ha ezzel kapcsolatos felkínált lehetőségeket
segítségként képesek értelmezni, s nem az életükbe való direkt beavatkozás szándékával szembesülnek. Ezek
mellett érdemes az idős emberek felé azt is kommunikálni, hogy ha valamiről döntöttek is, azt bármikor
jogukban áll megváltoztatni. Az időseknek szervezett kurzusok lebonyolításánál érdemes tekintettel lenni az
érzékenységükre is. (Maróti, 2005)
Az idősek részére szervezett tanfolyamoknak két típusát szokták Magyarországon is megkülönböztetni:
Az egyik csoportba azok a programok tartoznak, amelyek az idős embereket, mint öregek aspektusából
közelítik meg, vagyis olyan kurzusok tartoznak ide, ahol az egészségügyi- szociális karakterisztika a
meghatározó. Ezeken a képzéseken a biológiai- fizikai önállóság minél sokoldalúbb kialakítását próbálják
elérni, mellyel párhuzamosan a pszichikus, mentálhigiénés nehézségek leküzdéséhez is kaphatnak segítséget. Az
élet minőségének megőrzésének hangsúlyozása is a program szerves része.
A másik csoportba sorolandó programok általában az időseket, mint nyugdíjasok aspektusból szemlélik. Ezen
programok keretében a gazdasági, szociális aktivitás továbbfolytatásának lehetőségeire próbálják meg felhívni
az idősek figyelmét, hangsúlyozva azt a tényt, hogy a szellemi aktivitással lelassítható az időskori leépülés
folyamata. Ezeken túl a meglévő társas kapcsolatok megtartásának pozitív hatásaira is felhívják e programok a
figyelmet.(Szabóné, 2009)
Annak érdekében, hogy több 45 év feletti kapcsolódjon be a felnőttkori tanulás folyamatába, elengedhetetlen a
munkáltató támogatása is. Egyrészt a munkáltatókat is szükséges lenne ösztönözni, hogy támogassák a 45 év
feletti munkavállalók továbbképzését, másrészt olyan államilag kialakított biztosítékokat kellene a munkaadó
felé nyújtani a 45 év felettiek foglalkoztatásához, mint amilyen rendszer működik a pályakezdők alkalmazásával
kapcsolatosan. Ezek mellett normatív támogatásban kellene részesíteni azokat a tanfolyamokat, amelyek a 45 év
felettiek képzését érintik. Ösztönző lehetne a kommunikációs, motivációs, vagy tanulási tréningek integrálása a
különféle képzések tanmenetébe.
Eredményként lehet elkönyvelni, hogy 2003-tól kezdve az állam teljes mértékben támogatja a 45 év felettiek
képzését, ezáltal a munkáltatónak nem kell közvetlenül fizetnie a beosztottját érintő tanfolyamokért. (Sz Molnár,
2005)
Ma Magyarországon az idősödéssel, öregedéssel kapcsolatban több modellfelfogás is létezik.
Ezek közül az egyik az ún. deficit modell, amely azt a gondolatrendszert hangsúlyozza, hogy az idősödést
elkerülhetetlen és negatív irányú folyamatként értelmezi, amelyet csak tudomásul lehet venni.
A szerepelmélet az idősödést olyan alkalmazkodási folyamatként látja, amely a szerepek kicserélődésével,
változásával jár.
Az aktivitáselmélet szerint időskorban az egészség valamint a fizikai képességek gyengülése elkerülhetetlen,
viszont a pszichés és a szociális igények változatlanok maradnak. Meg kell említeni, hogy az aktív
tevékenységek csökkenésével párhuzamosan egyre szűkülhet az idősek szociális kapcsolati hálója, ezeket a
szükségleteket egyre nehezebb lehet kielégíteni.
tanulási egység: Az idősek európai
uniós és magyarországi helyzete
70 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A szétkapcsolódási elmélet szerint a társadalmi rendszer, amely egyensúlyban szeretne maradni, „lekapcsolja”
magáról az időseket, és elvárja tőlük, hogy fokozatosan vonuljanak vissza a munkából, és más, a gazdaságot
érintő tevékenységekről is mondjanak önként le.
A folyamatosságelmélet szerint az idősek különböző erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a középkorú éveikben
felgyülemlett tapasztalataikat, képességeiket, kapcsolataikat és anyagi javaikat megőrizzék.
A társadalmi környezet elmélete azt hangsúlyozza, hogy az idősek szociális aktivitá¬sát két tényező
befolyásolja jelentősen: egyrészt a saját erőforrásaik, másrészt a társas környezetük, ami aktivitási normákat
közvetít feléjük. (Farkas, Gyarmati és Molnár, 2009)
Végezetül Dr. Popper Péter gondolatait szeretném felidézni az öregséggel kapcsolatban. Popper Péter több
fórumon is hangoztatta, hogy öregnek lenni nem jó, főleg Magyarországon nem. Úgy gondolta, hogy a
nyugdíjazást követően egyfajta személyiségvesztés figyelhető meg az embereken, amely okaként a társadalom
hozzáállását nevezte meg, illetve azt a tényt emlegette, hogy érdekes megfigyelni, ahogy egy idős ember
válaszol arra a kérdésre, hogy mi a foglalkozása. A válasz általában a következő: „Nyugdíjas vagyok.”
Mindegy, hogy 40-50 évig óvónő, jogász, rendőr, vagy pék volt az illető. Uniformizálás, mondta sokszor a
professzor.
Érdemes azon is elgondolkodnunk, hogy a társadalom, a fiatal generáció miként kezeli az idős embereket. Úgy
gondolom, hogy mind a munkaerő-piacon, mind a mindennapokban szemléletváltásra van szükség. Olyan
szemléletváltásra, amely az idősebb generáció felé toleranciával és empátiával fordul, amely az időseket tiszteli
és támogatja.
Összefoglalás
Az idősek Európai Unión belüli és magyarországi helyzetében közös pontként jelenik meg az idősebb
korosztály munkaerő-piaci hátrányos helyzete, továbbá Magyarországon egyszerre van jelen a társadalmi
elöregedési spirál és a kedvezőtlen munkaerő-piaci tendencia is: nálunk az egyik legsúlyosabb problémát a
munkavállaló korú inaktívak magas aránya jelenti. A helyzet javítása érdekében a 45 év felettiek felnőttképzési
támogatását kell megváltoztatni, különböző célok figyelembevételével. Fontos megemlíteni a témával
kapcsolatban az Újra Dolgozom Programot, továbbá a jövőre nézve pozitív változást hozhatnak Thomas Mann
javaslatai, amelyek 2010. novemberében az Európai Parlament plenáris ülésén elhangzottak.
Böngészési utak
http://www.idostanulas.eoldal.hu/cikkek/hallgatok-dolgozatai-az-idoskori-tanulasrol-es-muvelodesrol/kukely-
katalin--kulturakozvetites--oktatas--muvelodes-egerben--az-idoskoruak-koreben.html
Önellenőrző feladatok
1. Mit nevezünk öregedési indexnek?
2. Mit takar az Újra Dolgozom Program?
3. Az idős emberek helyzetén való javításnak melyik az egyik legfontosabb stratégiai célja?
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
VII. rész - témakör: A felnőttképzés speciális célcsoportjai V. és a
Lifelong learning. A pályakezdő fiatalok munkaerő-piaci helyzete és
az élethosszig tartó tanulás
72 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
13. tanulási egység: A pályakezdő fiatalok ...................................................................................... 73 14. tanulási egység: Az egész életen át tartó tanulás – lifelong learning (LLL) ............................... 80
73 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
13. fejezet - tanulási egység: A pályakezdő fiatalok
Cél: A pályakezdő fiatalok munkaerő-piaci helyzetének a bemutatása, a pályakezdő fiatalokat érintő munkaerő-
piaci helyzet lehetséges okainak, továbbá az őket érintő nehézségek és segítségek feltárása.
Követelmény: Ismerje, képes legyen szakszerűen értékelni, megmagyarázni a pályakezdő fiatalok munkaerő-
piaci helyzetét, és annak lehetséges okait, nehézségeit, és a segítségnyújtás törvényi kereteit.
Bevezetés
A mai magyar társadalom egyik legnagyobb problémája a nagymértékű munkanélküliség, amely egyik
legnagyobb kárvallottai a fiatalok, a pályakezdők. A rendszerváltás után a munkanélküliek számának
emelkedésével egy időben nőttek meg a területi, regionális különbségek is. Ez a különbség a munkanélküliek
számában is megmutatkozik.
Történeti áttekintés
Amikor a mai magyar fiatalok helyzetét szeretnénk vizsgálni, akkor először is át kell tekinteni az 1989-es
rendszerváltás utáni időszakot, annak érdekében, hogy átlássuk milyen változásokat, lehetőségeket biztosított a
pályakezdők számára. Magyarországon a rendszerváltás utáni években közel másfél millió munkahely szűnt
meg. (Laki, 2006)
A rendszerváltás után a munkaerőpiac egyik meghatározó folyamata a felsőfokú végzettségűek számának
robbanásszerű növekedése volt. A frissen végzett dip¬lomások száma 1995 és 2004 között megduplázódott, 26
ezer főről 53 ezer főre emelkedett. Az oktatási expanzió a gazdaság és a beruházások dinamikus növe¬kedése
mellett ment végbe, így a diplomások többletkínálatát a bővülő gazdaság egy ideig fel tudta használni.
A 2000-es évek elején új jelenségként bukkant fel a diplomás munkanélküliség. Ennek hatására vált
megfigyelhetővé a diplomások arányának növekedése a felsőfokú végzettséget nem igénylő foglal¬kozásokban.
A diplomások, és ezen belül a diplomás pályakezdők elhelyezkedési esélyeit mérő kutatások indultak, amelyek
tekintetbe vették a felsőfokú végzettségűek nö¬vekvő kínálatát és a gazdasági növekedés lassulását is. Ezen
kutatási eredmények alapján elmondható, hogy a felsőoktatási expanzió – bár kétségkívül ked¬vezőtlenül
hatott – nem rontotta számottevően a diplomás pályakezdők elhelyez¬kedési esélyeit, és nem vezetett a
felsőfokú végzettség leértékelődéséhez. Igaz, a kilencvenes évek végétől mérséklődtek a diploma
megszerzésével járó mun¬kaerő-piaci előnyök, de ez a negatív folyamat megtorpant. A fiatal diplomások
munkanélküliségének növekedése az utóbbi három évben lelassult, és nem foly¬tatódott a felsőfokú
végzettségűek relatív foglalkoztatási esélyeinek csökkenése sem. Mindemellett kétségkívül megnőtt az
álláskeresés átlagos időtartama.
A fiatalokat nagymértékben érinti az a tendencia is, amely a XXI. században teljesedett ki hazánkban is,
miszerint folyamatosan változnak a munkaerő-piaci elvárások, miközben az oktatási rendszer ezen átalakuló
igényeket nem tudja kielégíteni. A megváltozott körülmények hatására átmeneti megoldásként a családok
döntően a fiatalok taníttatását vélik a legjobbnak, így nemcsak a munkába állás időpontja tolódik ki, hanem a
fiatalok felnőtté válásának kezdete is. Ennek a tendenciának köszönhető a felsőoktatás tömegessé válása, amely
által egyrészt a fiatalok képzettebbekké válnak, másrészt viszont ez a folyamat egyre inkább elértékteleníti a
diplomákat. (Gazsó és Laki, 2004)
A pályakezdő fiatal
Kit nevezhetünk pályakezdő fiatalnak. A 2004. évi CXXIII. törvény 1§-ának 2. pontja szerint, - ami a
pályakezdő fiatalok foglalkoztatásának elősegítéséről szól. - „pályakezdő fiatal: a huszonötödik életévét –
felsőfokú végzettségű személy esetén a harmincadik életévét- be nem töltött, foglalkoztatásra irányuló
jogviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel és érvényes START kártyával rendelkező személy….”
Más megfogalmazás szerint pályakezdő az a fiatal, aki a munkába állás kezdeténél tart, abban a periódusban
ami az iskolai évek és a munkába állás között van. (Béres, 1995, 359)
tanulási egység: A pályakezdő
fiatalok
74 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Napjainkban a pályakezdés nehézségei már az iskola befejezése után jelentkeznek, hiszen a fiatalok számára sok
esetben a pályakezdés a munkanélküliség hosszabb-rövidebb időszakával indul. Az UNESCO 1981-es
definíciója szerint: „A munkába állás azt jelenti, hogy valaki független attól a családtól, aamelyben született,
hogy házasságot köthet és saját családot alapíthat, hogy elegendő jövedelemmel rendelkezik saját otthon
teremtéséhez, és hogy részt vehet társadalmának kulturális és egyéb szabadidős tevékenységében.” (Bánfalvy,
1993, 12). A pályakezdő munkanélküliek ettől az önállóságtól esnek el egy időre. Ha mégis találnak munkát,
abban az esetben is számíthatnak problémákra, amely során az iskolában tanultak és a munkahely által
támasztott követelmények összehangolása tűnhet nehéz feladatnak.
A következő táblázat a KSH adatait mutatja a pályakezdő álláskeresők létszámát illetően, 2011 januárjában.
1. táblázat
tanulási egység: A pályakezdő
fiatalok
75 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A pályakezdő fiatalok munkaerő-piaci helyzetének lehetséges okai és nehézségei
A foglalkoztatás kedvezőtlen tendenciái és a munkanélküliség a fiatalokat, pályakezdőket is sújtja. Ennek több
okát is meg lehet említeni. Egyrészt a negatív demográfiai változásokat, másrészt azt a tényt, hogy az
iskolarendszer egyre több fiatalt tart hosszabb ideig az intézményes keretek között, ezzel is késleltetve a
fiatalok munkaerő-piacon való megjelenését. Ezen kívül szólni kell arról is, hogy a fiatal munkaerő-
kínálatban sajátos ciklikusság figyelhető meg, vagyis az a jelenség, hogy a pályakezdők döntő többsége a
tanév vége után jelenik meg a munkaerő-piacon. Végül a magas munkanélküliség okaként a munkaerő-piac
folyamatos szűkülését is hangsúlyozzák. (Bagó, 1997)
A munkanélküliek csoportján belül az egyik legveszélyeztetettebb réteg a fiatalok köre. A munkanélküliség ezt
a korcsoportot fenyegeti a legjobban pszichés és szociális téren. A fiatalok szocializációjára legkedvezőbben az
a tudat hathat, hogy úgy érzik, munkájukra szükség van, így a felnőtt társadalom elismeri, mint érett
személyiséget. A fiatalkori munkanélküliség a felnőtt identitás kialakulását is megnehezíti.
A pályakezdők körében is a legveszélyeztetettebbek a következő csoportok:
• általános és középiskolából lemorzsolódó fiatalok
• érettségizettek, akik nem nyertek felvételt a felsőoktatásba
• túlképzett pályakezdő diplomások
• bizonytalan életúttal rendelkezők
• munkatapasztalattal nem rendelkezők
• irreális célokat dédelgetők
A mai pályakezdőknek már szem előtt kell tartaniuk a lifelong learning tendenciáját. Azonban nehéz a
pályakezdők számára újra vonzóvá tenni a tanulást, aamelynek több oka lehet:
• A pályakezdő munkanélküliek közül többen éppen a tanulási kudarcok után váltak munkanélkülivé
• többen olyan környezetből származnak, ahol a munkavégzés nem tartozik az alapvető igények, szükségletek
közé
• Több pályakezdő szeretne felsőoktatási intézménybe továbbtanulni, ebből kifolyólag a munkanélküliséget
átmeneti, és számára megoldható állapotnak tekinti
• A nők a munkanélküliség elől a gyermekvállalás által akarnak megmenekülni. (Bánfalvy, 1993)
Ezek mellett az is megállapítható, hogy a pályakezdők önértékelése általában alacsonyabb az idősebb
generációkhoz képest. Sok esetben tanácstalannak érzik magukat, nem látják az önálló élet elkezdésének útját.
Diplomás pályakezdők
Az 1990-es évek elejétől egészen 2005-ig a különféle felsőoktatási intézményekben tanulók száma a KSH adatai
szerint 102 ezerről 424 ezerre emelkedett, majd 2005-től csökkent a hallgatói létszám. (2009-ben 370 ezer
hallgató tanult a különböző felsőoktatási intézményekben) 2009-től kezdve új jelenségek tapasztalhatóak a friss
diplomások munkaerő-piacán. Egyrészt ebben az évben kaptak felsőfokú végzettséget az első BSC szakokon
végző hallgatók, másrészt viszont a gazdasági válság a friss diplomásoknál kiemelkedő szerepet játszó vállalati
szférát is negatívan érintette.
Nehéz a friss diplomával rendelkezők dolga a munkaerő-piacon, hiszen többé-kevésbé ugyanolyan tudással (egy
diploma, némi nyelvtudás, kevés szakmai tapasztalat) igyekeznek elnyerni az adott állást. Azzal a ténnyel kell
szembenézni napjainkban, hogy a munkaerő-piacon a diploma lassan már alapfeltétel lesz. A pályakezdők
helyzetét az sem könnyíti meg, hogy a munkaerő-piaci érdeklődés középpontjában álló foglalkozások gyakran
változnak, és így nehezen követhetőek egyén szintjén azok a munkák, amelyek könnyebb elhelyezkedéssel
kecsegtetnek.
A felsőoktatás eltömegesedése több szabályozási valamint finanszírozási kérdés újragondolását teszi
szükségessé. Az iskolai évek kitolódása miatt megnő az adott képzési szintből a munka világába való átmenet
tanulási egység: A pályakezdő
fiatalok
76 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
jelentősége. Ezen átmenet ideje alatt történik meg a fiatalok munkaerő-piaci beilleszkedése. A tapasztalatok
alapján azt lehet mondani, hogy a fiatalok a munkaerő-piacon eltöltött első tíz évét lehet a munka világába való
átmenet részének tekinteni. (Galasi- Tímár- Varga, 2000)
Napjainkban, a fiatalok munkához való viszonyában a következő sajátos vonások figyelhetők meg:
• A fiatalok egy része még a tanulmányaik ideje alatt megpróbál munkába állni, s főként részmunkaidős
állásokat keresnek. Ezáltal az iskolai és a munkaerő-piaci életpálya „összekeveredik”,
• Növekszik az iskolai életút megszakításának és a munkaerő-piacról az oktatásba való visszatérésnek a
szerepe,
• Egyre jelentősebb és megkerülhetetlen lesz az élethosszig tartó tanulás, mint tevékenységi forma. (Galasi-
Tímár- Varga, 2000)
Az átmenet időszakának sikeressége azon mérhető le, hogy az oktatás milyen mértékben készíti fel a fiatalokat a
munka világába-, és a társadalomba való beilleszkedésre. A helyzetet enyhíti viszont az a tény, hogy a tartós
munkanélküliek között még mindig viszonylag kevés a felsőfokú végzettségű személy.
A minél gyorsabb elhelyezkedés érdekében az adott egyén sok mindent tehet. Érdemes több idegen nyelvet
tanulni, illetve számítógépes ismeretekre szert tenni, s a tanulmányok alatt már munkát vállalni, hiszen a
vállalatok általában elvárják, hogy a fiatalok egyrészt legyenek diplomások, másrészt viszont rendelkezzenek
munkatapasztalattal, továbbá legyenek mobilisek is.
Az oktatás munkaerő-piaci sikerességének egyik mutatója a képzettség és foglalkozás illeszkedése. Ha a
foglalkozás gyakorlásához magasabb szintű képzettség kell, akkor túlképzésről, ha alacsonyabb szintű
képzettség is elég, akkor alulképzésről beszélünk. Pályakezdők esetében a munkaerő-piaci illeszkedés
vizsgálatakor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a fiatalok az életpályájuk abban a szakaszában vannak,
amikor keresik még a helyüket, ami több esetben a sikertelen munkaválasztási próbálkozásokban testesül meg.
A másik mutató a kereset, ami a képzés pénzbeli hasznaként fogható fel. Viszont a kereset csak hosszabb
időszakra nézve mutatja meg az adott képzés hasznát. Ha a közszférában a keresetek hosszabb ideig
alacsonyabbak a versenyszférához viszonyítva, akkor fellép a kontraszelekció, ami a jobb képességű
munkavállalók eláramlását jelenti a jobban megfizetett szektorokba. (Galasi-Tímár-Varga, 2000)
Általában elmondható, hogy hazánkra is jellemző az a tendencia, hogy a férfiak kb. 5 %-kal magasabb keresettel
számolhatnak, mint az ugyanolyan munkakörben dolgozó nők. Másrészről a magasabb beosztásban dolgozó
munkavállaló 15 %-al keres többet, mint a teljesen ugyanolyan, de beosztottként dolgozó kezdő diplomás. Ezen
felül a nyelvtudás is hozzájárul a magasabb fizetéshez.
A fentebb leírtak alapján tehát elmondható, hogy a munkaerő-piaci viszonyokat, a munkaerőpiacon való
érvényesülés sikerét nagymértékben meghatározza az iskolai végzettség. Erre vonatkozóan a következő táblázat
nyújt számadatokat a 2011 év elején készített statisztika alapján. (KSH)
2.táblázat
tanulási egység: A pályakezdő
fiatalok
77 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A pályakezdő fiatalok foglalkoztatását segítő tényezők
A munkáltatók számára a pályakezdők alkalmazása előnyös is lehet: elég például az alacsonyabb fizetési
igényekre, a nagyobb rugalmasságra vagy a formálhatóságra gondolnunk. Nem véletlen, hogy a keresletet
meghatározó multinacionális nagyvállalatok jelentős hányada rendelkezik a friss diplomások betanítására életre
hívott programokkal.
A pályakezdő munkanélküliek ellátásával a 2004. évi CXXIII. törvény foglalkozik. A törvény a munkáltatót
az alábbiak szerint segíti, ha pályakezdőt alkalmaz:
„4/A. § (1) Pályakezdő fiatal foglalkoztatása után a munkaadót járulékkedvezmény illeti meg a következők
szerint:
tanulási egység: A pályakezdő
fiatalok
78 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
a) alap- és középfokú végzettséggel rendelkező vagy végzettséggel nem rendelkező pályakezdő fiatal
foglalkoztatásakor a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 19. §-ának (1) bekezdésében
meghatározott társadalombiztosítási járulék összege helyett a foglalkoztatás első évében a bruttó munkabér tíz
százalékának, második évében húsz százalékának megfelelő, továbbá
b) felsőfokú végzettségű pályakezdő fiatal foglalkoztatásakor a Tbj. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott
társadalombiztosítási járulék összege helyett a foglalkoztatás első kilenc hónapjában a bruttó munkabér tíz
százalékának, azt követő három hónapjában húsz százalékának megfelelő fizetési kötelezettség.
(2) A munkaadó az (1) bekezdésben meghatározott kedvezményt az alap- és középfokú végzettséggel
rendelkező vagy végzettséggel nem rendelkező pályakezdő fiatal esetében legfeljebb a kötelező legkisebb
munkabér (a továbbiakban: minimálbér) másfélszeres, felsőfokú végzettségű pályakezdő fiatal esetében a
minimálbér kétszeres összegének megfelelő járulékalap után érvényesítheti.”
A pályakezdők munkába állását segíti a START kártya. A START kártyára a következő kategóriákba tartozó
személyek jogosultak:
• a 25. életévüket, illetve felsőfokú végzettség esetében a 30.életévüket még nem töltötték be, továbbá
• tanulmányait, megszakította vagy abbahagyta, és
• azt követően először épít ki foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt, illetőleg ösztöndíjas foglalkoztatási
jogviszonyt.
A START kártyát az állami adóhatóság állítja ki az illetékes személy kérésére.
A támogatás a munkaprogramban résztvevők személyéhez kötődik, amely 2 éves periódusú járulékkedvezményt
nyújt, amely alanyi jogon jár. Azt a munkaadót illeti meg a járulékkedvezmény, aki foglalkoztatja az erre
jogosult pályakezdő fiatalt.
A fiatalok foglalkoztatását, valamint a munkaerő-piaci ellátásukat segítő eszközöket szükséges kiépíteni,
továbbfejleszteni. Napjainkban a magyar kormány a passzív segítség helyett az aktív támogatást részesíti
előnyben. Egyrészt a foglalkoztatási törvény és az állami munkaközvetítő rendszer több módon segíti a
fiatalok foglalkoztatását.
• Az aktív eszközök között szerepel az ún. Foglalkoztatási Alap, aamelyből a fiatalok munkaerő-piaci át, -
továbbképzését is finanszírozzák.
• Másrészt a legalább három hónapja munkanélküli pályakezdő tartós foglalkoztatása esetén a munkáltató
kérheti a munkabér egy részének állam általi átvállalását, maximum egy évig.
• Lehetőséget biztosít emellett az állam a fiatalok számára a közhasznú munkákba történő bekapcsolódásra is.
• A szociális törvény alapján ún. jövedelempótló támogatást kaphatnak a fiatalok azon tagjai, akik a járadék-
folyósítási idejüket kimerítették, de a szociális helyzetük miatt rászorulnak.
A foglalkoztatáspolitikai eszközök közül a munkaerő-kínálat és kereslet szabályozása lehet az egyik megoldás.
Emellett növelni kellene a diplomások számarányát, miközben jobban kellene követni az oktatásnak a
munkaerő-piaci igényeket és ezek változásait, ezzel párhuzamosan a szakképzések számát is szükség lenne
bővíteni.
A pályakezdők foglalkoztatási rátájának növelésénél az egyik hatékony mód az átképzés lehet, amely által a
munkaerő-piaci igényekhez jobban igazodó képesség elsajátítására is lehetőség nyílik. Az átképzések egyik
problémája az lehet, hogy az új terület, képzettség sem felel meg a munkaerő-piaci igényeknek, a másik
problémája az, hogy sok esetben nem azokat a személyeket sikerül bevonni a képzésekbe, akiknek a legnagyobb
szükségük lenne az új szakismeretekre.
A törvényi segítségen kívül a pályakezdőknek magukat is formálniuk kell. Fontos, hogy a fiataloknak a szakmai
kompetenciákon túl, az életvezetési képességek területén is jártasságot kell szerezniük annak érdekében, hogy a
munkaerő-piacon sikeresek legyenek. A fizikai, érzelmi szükségletek kielégítése mellett a tanuláshoz szükséges
tanulási egység: A pályakezdő
fiatalok
79 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
készségeket is ki kell alakítaniuk, illetve sikeresen kell beilleszkedniük az adott közösségekbe, miközben ki kell
alakítaniuk a döntéseikért vállalt felelősséget is.
Összefoglalás
A pályakezdés kiemelt momentuma a társadalomba való beilleszkedésnek, a személyes életút megalapozásának.
Zökkenőmentes átmenetre lenne szükség. Fontos, hogy szakmailag felkészülten jelenjenek meg a
munkaerőpiacon. Mára sajnálatos módon a társadalom egyik állandó jellemzője lett a munkanélküliség, amely
állapotra a pályakezdőket is fel kellene készíteni, hiszen ha az életre szeretnénk felkészíteni a fiatalokat, akkor
meg kell tanítani nekik a munkanélküliség állapotának a minél egészségesebb kezelését, továbbá fontos a
problémamegoldás lehetséges útjainak (például a továbbtanulás, a lifelong learning) a felkínálása, legalább a
tájékoztatás szintjéig.
Önellenőrző feladatok
1. Milyen tendenciának tulajdonítható a felsőoktatás tömegessé válása?
2. Kit nevezünk pályakezdő fiatalnak?
3. Milyen sajátosságok figyelhetők meg a fiatalok munkához való viszonyában?
80 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
14. fejezet - tanulási egység: Az egész életen át tartó tanulás – lifelong learning (LLL)
Cél: Az élethosszig tartó tanulás jelenségének a megismerése, a kialakulásának okai, a létjogosultságának
megismerése.
Követelmény: Képes legyen átlátni, szakszerűen értékelni az élethosszig tartó tanulás jelentőségét, a
kialakulásának okait.
Bevezetés
A fiatalok a munkaerő-piacra történő kilépésüknél már evidenciaként kell kezeljék a lifelong learning
jelenségét. Természetesen nem csak a fiatalok számára fontos az egész életen át tartó tanulás, hanem
napjainkban minden embert érintő folyamatról beszélhetünk. A technikai fejlődés felgyorsulásával a munkaerő-
piaci helyzetünk megtartására vagy javítására irányuló tanulási folyamatok, így ezek követelményei és a tanulási
magatartás is változóban van. A változásokhoz való igazodás hatására vált a felnőttkori tanulás folyamatos,
élethosszig tartó tanulássá.
Az egész életen át tartó tanulás (lifelong learning) szükségessége az 1980-as években merült fel egyre
erősebben. Ennek a jelenségnek több okát is meg lehet különböztetni.
Az egyik legfontosabb ok a fejlett országok gazdasági nehézségei, szűkebben véve az a felismerés, hogy az
erőfeszítések ellenére sem tudták felszámolni a tartós, illetve a fiatalokat sújtó munkanélküliséget. Nyugat-
Európa és az Amerikai Egyesült Államok kormányai is belátták, hogy a munkanélküliség elleni küzdelem
egyik alapeleme az időben kiszélesedő oktatás.
A gazdaságilag fejlett országokban nyilvánvalóvá vált az is, hogy az egyén a társadalomban való
előrejutásában meghatározó tényező a tudás és a szakképesítés. Azonban ezekhez a lehetőségekhez az
emberek nem egyforma eséllyel tudnak hozzájutni. Ebből az következik, hogy az adott társadalom nem
kívánatosan rétegződik, azaz lesznek olyan csoportok, amelyek mindig hozzá fognak férni a szükséges
tudáshoz, és így folyamatosan tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és lesznek olyan rétegek,
amiknek a tagjai csak segítséggel, támogatásokkal tudnak tanulni. Azt is látnunk kell, hogy mindig lesznek
rétegek közötti különbségek. A veszélyt az jelenti, hogy a leszakadó, a munkaerő-piacról kiszoruló rétegek
zárttá válnak, illetve újratermelődnek.
A fejlett országokban már ráébredtek, hogy ezeket a csoportokat a gazdaság és foglalkoztatás hatékonyságának
növelése mellett a képzések kiszélesítésével lehet segíteni.
A felnőttképzés céljai közé lehet sorolni a lifelong learning és a lifewide learning megvalósulását is.
A lifelong learning a következő változások miatt válik egyre inkább szükségszerűvé:
• Munkaerő-piaci igények megváltozása (az 1990-es évektől kezdődően)
• Változó társadalmi környezet:
• tudás alapú gazdaság és társadalom (a korábban meghatározó munkaerő, energia, technika mellett/helyett)
• információs társadalom
• nagyon gyorsan változó tudás, ismeretek szükségessége a mindennapok és a munka világában.
Az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges az egyén aktivitása a tanulási, fejlődési képessége, és a pozitív
életszemlélete. (Zachár, 2003.)
Az alacsonyabb vagy magasabb iskolai és szakmai végzettségnek hatása van a tanulási képességre. A felnőttkori
tanulás lényeges indítéka többek között a befejezetlen iskolai végzettség.
tanulási egység: Az egész életen át
tartó tanulás – lifelong learning
(LLL)
81 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Lifelong learning fogalma magába foglalja a formális keretek közötti képzéseket, úgymint az iskolai, felsőfokú
képzést, felnőttképzést, és a nem formális keretek között folyó egyéni és szociális fejlődést.
Az egész életre kiterjedő tanulás új modellje a lifelong learning és a lifewide learning fogalmat egyaránt
tartalmazza. A lifewide learning a tanulás azon dimenzióját jelenti, mely az élet teljes szélességét átfogó, az élet
egészére kiterjedő tanulásként fogalmazható meg. Ezt a modellt jól illusztrálja a következő kétdimenziós
keretrendszer, ábra.
1. ábra. A Lifelong Learning and Lifewide Learning, National Agency for Education, Stockholm, January
2000.kiadványban megjelent ábra módosított változata. Forrás:
http://www.oktopusz.hu/mss/alpha?pg=222&m288_doc=299&st=42
A modell két dimenziója a következő:
• A lifelong learning az idő-dimenzió mentén helyezi el a tanulás folyamatát.
• A lifewide learning a tanulást minden életterületre és élethelyzetre kiterjedő, horizontális jellegét helyezi
előtérbe.
• A függőleges tengely mentén haladva az egyén életciklusának különböző, egymást időben követő tanulási
folyamatai következnek egymás után, ami valójában az élethosszig tartó tanulás, az egész életre kiterjedő
tanulás vertikális dimenziója.
• A vízszintes tengely pedig a különböző kontextusokat, helyeket és helyzeteket jelenti, amelyekben az adott
időpillanatban a tanulás éppen történik. Ez a horizontális dimenzió az élet minden területét átfogó tanulás.
Az egész életre kiterjedő tanulásnak ez a koncepcionális modellje egységes keretben kezeli a tanulás időbeli
kiterjedését és a három alapvető tanulási formát. A 4. mező magában foglalja azt, amit iskolarendszerű
oktatásnak nevezünk. A 2. mezőben a nem formális oktatásnak az a része található, ami felnőttképzés,
felnőttoktatás néven foglalható össze. A 3. és az 1. kvadrát a kötetlenebb nem-formális, illetve gyermek és
felnőttkori informális tanulást jelölik.
A modell alapján tehát: az egész életre kiterjedő tanulás egyenlő az élethosszig tartó tanulással és az élet minden
területét átfogó tanulással.
A lifewide learning oldaláról külön kiemelendő az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők csoportja, hiszen
az informális úton szerzett tudás elismerése megkönnyíti a szervezett képzésbe történő belépést, továbbá
nagymértékben megkönnyítheti, illetve oldhatja a tanulással szembeni averziót.
tanulási egység: Az egész életen át
tartó tanulás – lifelong learning
(LLL)
82 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az egész életen át tartó tanulás tárgyalásakor minimum két kérdést kell feltennünk: Mikor és mit szükséges
tanulnunk?
Arra a kérdésre, hogy mikor érdemes tanulni, a válasz az lehet, hogy akkor kell tanulással elkezdeni
foglalkoznunk, amikor a tevékenységünket valamilyen saját ismeret- vagy készséghiány gátolja, vagy a
tevékenységünk feltételei megváltoznak, így újabb ismeretek szükségesek ahhoz, hogy későbbiekben az új
körülményekhez tudjunk sikeresen alkalmazkodni. Hangsúlyozni érdemes azt, hogy a szükséges tanulás
időpontja egyénenként változik
Arra a kérdésre, hogy mit érdemes tanulni, a választ az egyéni célok határozzák meg. Ha a cél az azonos
kvalifikációs szinten történő át vagy továbbképzés, akkor érdemes szakmai ismereteket, vagy készségeket
tanulni. Abban az esetben, ha egy magasabb kvalifikációs szint elérése szerepel a tervek között, akkor a szakma
tanulása mellett érdemes az általános műveltséget is szélesíteni.
A lifelong learning azonban nemcsak a munka világához kapcsolódhat, hanem az élet többi területén való
sikerességhez is hozzájárulhat. Célja lehet az egyetemes kultúra „birtoklása” is, vagy a szociális képességek
fejlesztése ugyanúgy, mint az emberi kapcsolatok szélesítése, mélyítése. Ez az eszme az óvodáskortól egészen
az időskorig tartó művelődést, tanulást ezen kívül a társadalom és az egyén felelősségvállalását is magába
foglalja.
Miért olyan fontos az élethosszig tartó tanulás és a hozzá kapcsolódó oktatási megközelítés?
Az ismeretek mennyiségének robbanásszerű növekedése és az új információs technológiák: A technológiai,
tudományos és társadalmi fejlődés az ismeretanyag bővülését és bizonyos ismeretek elavulását hozta. A
multimédiás eszközök elterjedése által a tanulók hatalmas tudáshoz juthatnak. Annak érdekében, hogy ezeket ki
tudja használni megfelelően kell megszervezniük és irányítaniuk a tanulási folyamatot.
Aktív állampolgári magatartás: Az élethosszig tartó tanulás lehetővé teszi, hogy az egyén tevékenyen részt
vegyen a társadalmi és gazdasági életben, így hatással vannak a saját környezetükre.
Mentális egészség: A tanulás, az egyén környezetével való viszonya, önképzésének irányítása, elemei a
mentális egészségnek.
Szimbolikusan és konkrétan úgy lehetne jellemezni a munka világában betöltött megváltozott helyzetet, hogy
amíg régebben, az 1950-60-70-80-as években a munkahelyek változását tekintve az ún. „törzsgárdatagság” volt
a jellemző, elfogadott,(ami egy ember életében csak 1 vagy 2 munkahelyet jelentett) addig ma az emberek
életük során nem ritkán 3-5 munkahelyet és szakmát váltanak, vagy 2-3 új, kiegészítő, továbbképző programon
vesznek részt, illetve nem ritka a 2-3 diplomával rendelkezők száma sem. Mindezek a változások a munkaerő-
piaci igényekhez igazodva jöttek létre, és jellemzik a mai munkaerő-piaci gyakorlatot.
Európai uniós háttérként említhetők meg a különböző területeken megvalósítható szabad áramlások.
A 4 legfontosabb terület, amelyeknél az Európai Unión belüli szabadság megnyilvánul:
• az áruk,
• a szolgáltatások,
• a tőke és
• a munkaerő szabad áramlása.
Ez utóbbit a kölcsönösen (el)ismert végzettség és szakképzettség segíti és biztosítja.
Az EU LLL politikáját az alábbi tanácskozások és megállapodások szemléltetik a legjobban:
• 2000. márc. 23-24. Lisszabon: Európa a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasága
legyen (a megvalósítás kitűzött határideje: 2010)
• 2002. márc. 15-16. Barcelona: az EU oktatási és képzési rendszere példaadó színvonalú legyen
• 2006. nov. 15. 1720/2006/EK határozat: cselekvési program az egész életen át tartó tanulásról
tanulási egység: Az egész életen át
tartó tanulás – lifelong learning
(LLL)
83 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• 2006. dec. 18: EU Parlament és Tanács ajánlása a LLL kulcskompetenciáiról
• 2007.szept.27. Brüsszel: Cselekvési terv a felnőttkori tanulásról (a megvalósítás kitűzött határideje: 2012)
A LLL program célkitűzései között a következők szerepelnek:
• magas teljesítmény támogatása
• LLL európai térség létrehozása
• segíteni a hozzáférés lehetőségét a tagállamokban
• erősíteni az LLL-t a társadalmi kohézióhoz
• foglalkoztatottság növelése
• minden korosztály bevonása az LLL-be
• nyelvtanulás támogatása
• IKT alapú LLL támogatása
• az emberi jogok és az európai állampolgárság
• együttműködés az LLL minőségbiztosításában
Az egész életen át tartó tanulást valósítja meg a felnőttképzés, amely a munka világába való bejutás és
bennmaradás feltétele.
Összefoglalás
Ma már a felnőttkori tanulás, szakképzés célja nem csupán a szakmai előrejutás vagy a hiányzó ismeretek
pótlása. Gyakran mindössze munkahelyünk megtartásához elegendő, mintegy elkerülhetetlen kötelezettség, s
így komoly szükséglet, hiszen megélhetésünk, létbiztonságunk kulcsa egy-egy sikeresen megszerzett újabb
végzettség, tanúsítvány vagy kompetencia. Így az élethosszig tartó – permanens – tanulás következtében
kialakuló tanuló társadalom tagjai számára a felnőttkori tanulás is folyamatos, legalább az aktív kor végéig tartó
kihívást jelent.
Böngészési utak
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=akademia-2002-Harangi-lifelong
http://www.ofi.hu/tudastar/felsooktatas/felsooktatas-adatok
http://www.ofi.hu/tudastar/ohidy-andrea-lifelong
Önellenőrző feladatok
1. Sorolja fel, hogy milyen okok miatt válik a LLL egyre szükségszerűbbé?
2. Mit jelent a lifelong learning?
3. Az EU LLL programjában milyen célkitűzések szerepelnek?
4. Mit jelent az életében, mit jelent Önnek a lifelong learning?
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
VIII. rész - témakör: Munkaerő-piaci jellemzők és a munkaerő-piaci
diszkrimináció
85 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom
15. tanulási egység: Munkerő-piaci jellemzők ................................................................................. 86 16. tanulási egység: A munkaerő-piaci diszkrimináció lehetséges csoportjai, a diszkrimináció megoldási
útjai ................................................................................................................................................... 92 17. Zárszó ....................................................................................................................................... 100
86 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
15. fejezet - tanulási egység: Munkerő-piaci jellemzők
Cél: A hallgató megismertetése a munkaerő-piaci jellemzőkkel, fogalmakkal az andragógiai összefüggések
mentén.
Követelmény: A hallgató ismerje a munkaerő-piaci fogalmakat, és képes legyen a munkaerő-piaci jellemzőket,
és azok andragógiai vonatkozását szakszerűen alkalmazni.
Bevezetés
A speciális andragógia témaköréhez szorosan hozzákapcsolódik a munkaerőpiac. Annak érdekében, hogy a
speciális andragógia jelenségeit teljes mértékben átlássuk, szükséges a munkaerő-piaci folyamatokhoz
kapcsolódó fogalmakat, jellemzőket áttekinteni. A vizsgálódás területén belül kiemelkedő fontosságú a
munkaerő-piaci képzések átlátása, amely az andragógia egyik megnyilvánulási formája.
Munkaerő-piaci fogalmak
A munkaerőpiac két formálisan azonos státusú szereplői (munkavállaló és munkáltató) közötti cserék
összessége, amelyek során megvalósul a munkavállalók munkatapasztalatokkal (munkahelyekkel) való
összekapcsolódása, illetve munkakapcsolatok (munkahelyek) közötti mozgása. A munkaerőpiac a munkaerő
allokációs, illetve reallokációs intézménye.
A munkaerőpiac alapvető kategóriái a munkabér, a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat. Ezek egymáshoz
való viszonyától függ a munkaerőpiac egyensúlyi állapota.
Valójában a gyakorlatban sohasem valósul meg a munkaerő-kereslet és kínálat tökéletes összhangja, egyensúlyi
állapota állandóan változik.
A munkaerő-kínálatot különböző tényezők befolyásolják, amelyek a következők:
• demográfiai folyamat (természetes szaporodás, vagy fogyás, vándorlás, korösszetétel változása stb.),
• munkaerőforrás nagysága (munkaképes, megfelelő szellemi és fizikai képességekkel rendelkező népesség),
• munkaképes népesség munkavállalási hajlandósága, amely a választási alternatívák függvénye (szabadidő
versus munkaidő, jövedelemszerző tevékenység versus háztartási munka, munkabér versus munkanélküli
segély stb.),
• gazdaságilag aktív népesség (foglalkoztatottak, munkanélküliek. )
• A munkaerő-piaci egyensúlyhiánynak két szélsőséges esete ismeretes: a munkaerőhiány és a
munkahelyhiány. A munkaerőhiány betöltetlen álláshelyekkel, a munkahelyhiány munkaerőfelesleggel,
munkanélküliséggel jár együtt.
• A munkanélküliség típusai közvetlen okok alapján lehet súrlódásos (akik épp munkahelyek közt vannak:
frissen léptek ki, és ugyan még nem találtak új munkahelyet, de várható, hogy hamar találnak – pl. keresett a
munkájuk.)és globális, vagy a keresleti (vagy Keynes-i munkanélküliség oka, hogy a makrogazdaságban
nem elegendően nagy a kereslet) és a strukturális munkanélküliség (oka, hogy a gazdaságban eltér a
munkakínálat és a munkakereslet szerkezete.)
Ahhoz, hogy a munkanélküliség mérőszámairól és fajtáiról beszélhessünk, először a munkanélkülieket kell
elhelyeznünk a társadalmon belül. Egy adott nemzetgazdaságban megkülönböztetünk munkaképes és nem
munkaképes népességet. A munkaképes népesség tagja az, aki kora és egészségi állapota alapján munkaképes.
A népesség megoszlását a következőképpen lehet csoportosítani:
1. Aktív népesség
• munkanélküliek
tanulási egység: Munkerő-piaci
jellemzők
87 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• foglalkoztatottak: aktív keresők; foglalkoztatott nyugdíjasok; GYES-en, GYED-en lévők.
2. Inaktív népesség
A munkaerő-piaci fogalmak áttekintésénél elengedhetetlenül fontos beszélnünk a munkanélküliségi rátáról is.
A munkanélküliségi ráta a munkaképes korú lakosság közötti munkanélküliek aránya a teljes munkaképes
korú lakosság számához viszonyítva. Az ILO definíciója szerint a munkanélküliségi ráta a 15-74 éves
munkanélküliek száma a 15-74 éves gazdaságilag aktív (foglalkoztatott és munkanélküli) népesség
százalékában. (Rakaczki, 2008)
A következő ábrák a munkanélküliségi ráta alakulását mutatják.
1. ábra. Munkanélküliségi ráta a 15-74 éves népesség körében 2010. III. negyedévben. Forrás:KSH
2. ábra Forrás: KSH
tanulási egység: Munkerő-piaci
jellemzők
88 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A munkanélküliségnek alapvetően két fajtáját különböztetjük meg:
• az önkéntes és
• a kényszerű munkanélküliséget.
Önkéntes munkanélküliségről akkor beszélhetünk, ha az emberek mindenféle kényszerítő ok nélkül nem
hajlandók munkát vállalni az adott bér mellett, mert például más forrásból (örökség, nyeremény) adódóan van
miből megélniük.
Kényszerű munkanélküliség esetén a munkavállaló adott reálbérek mellett szeretne dolgozni, de vagy nem
talál munkát, vagy valamilyen kényszerítő ok miatt nem tud munkát vállalni, tehát nincs iránta kereslet a
munkapiacon.
Az önkéntes és a kényszerű munkanélküliségnek különböző fajtáit különböztetjük meg:
• • önkéntes munkanélküliség: frikciós vagy súrlódásos munkanélküliség: az emberek munkahelyi
problémák, munkahelyváltás vagy lakóhely-változtatás miatt veszítik el munkahelyüket. Ez a fajta
munkanélküliség ideiglenes, általában rövid ideig tart (1-2 napig, illetve hétig)
• • kényszerű munkanélküliség:
• konjunkturális munkanélküliség: ha az elégtelen kereslet okoz munkanélküliséget
• strukturális munkanélküliség: ha a munkakereslet és a munkakínálat szerkezetében tér el egymástól (női
munkanélküliség)
• technológiai munkanélküliség: a technikai fejlődés következtében alakul ki munkanélküliség, leginkább
az alacsonyan képzett vagy képzetlen munkavállalók körében
A munkanélküliség további csoportját a tartósan munka nélkül lévők alkotják. Tekintsük át, hogy kik tartoznak
a tartósan munka nélkül lévők közé:
• Munkára kész személyek, de információ, kapcsolatrendszer, szociális háttér, kezdő segítség hiánya az
akadályozó tényező. Célcsoportok itt a romák, pályakezdők, gyermekgondozásról visszatért nők, idősek,
fogyatékkal élők, hajléktalan emberek.
• A munkakészsége nem stabil, enyhébb vagy erősebb beilleszkedési, mentális, vagy egészségügyi gondokkal
küzdők csoportja.
A következő táblázat a munkaerő-piaci helyzetképet mutatja 2010 IV.negyedévében.
1. táblázat Forrás: KSH
tanulási egység: Munkerő-piaci
jellemzők
89 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A munkaerő-piaci eszközök fontos szerepet játszanak a munkaerőpiacon. Az eszközök forrása a munkáltatók
által befizetett munkaadói járulék. Ebből a keretből kerülnek finanszírozásra az úgynevezett „aktív”
munkaerő-piaci eszközök. Van azonban egy másik munkaerőpiaci eszköz, mégpedig a „passzív” munkaerő-
piaci eszköz, amelynek forrását a munkavállalók által fizetett munkavállalói járulék adja. Az aktív munkaerő-
piaci eszközök forrását a Munkaerőpiaci Alapot Irányító Testület megyénként osztja szét. Az aktív munkaerő-
piaci eszközök segítik az álláskeresők (regisztrált) visszatérését a munkaerő-piacra.
Az aktív munkaerő-piaci eszközök közül az alábbiak a kiemelt jelentőségűek:
• a munkaerő-piaci képzésa közhasznú foglalkoztatás,
• a bértámogatás,
• a pályakezdők elhelyezkedését segítő eszközök,
• és a munkanélküliek vállalkozókká válásának segítése.
Ezek az eszközök a kilencvenes években töltötték be a legnagyobb szerepet a munkanélküliség kezelésében,
azonban 2000 óta szűkült a hatókörük. Idővel a munkaerő-piaci szolgáltatások és programok alkalmasabbnak
bizonyultak a tartós munkanélküliek problémájának orvoslására. 2007. január 1.-től az aktív munkaerő-piaci
eszközök rendszere átalakult. A legnagyobb változás a foglalkoztatást elősegítő támogatási rendszer
átalakítása volt. A változás magával hozta az állami foglalkoztatási szolgálat szervezeti struktúrájának a
megváltozását is. A regionális munkaügyi központok vették át a fővárosi- illetve a megyei munkaügyi
központok feladatait. Létrejött az Országos Rehabilitációs és Szakértői Intézet is, amelyben a komplex
rehabilitációs eljárások lebonyolítása zajlik. (Rakaczki, 2008)
A munkaerőpiac működéséhez is elengedhetetlenül fontos a törvényi, jogi szabályozás, a munkanélküliség
tekintetében pedig kiemelkedő a szerepe.
Az 1991. évi IV. törvény módosítása a 2006.év CXIII. Törvény, amely a következő támogatásokat érintették:
• A munkabér és járulékainak megtérítésére irányuló támogatások
• Vállalkozás indításának elősegítése
• A foglalkoztatást elősegítő képzések támogatása
• A munkaerő-piaci programok támogatásának a szabályait
• És a munkahelyteremtés szabályait.
A munkaerő-piaci képzés
Elmondható, hogy a munkanélküliek foglalkoztathatóságának javítása, elhelyezkedési esélyeinek növelése
szempontjából a legfontosabb aktív munkaerő-piaci eszköz:
-A képzés.
A munkerő-piaci képzések körébe azok a képzések tartoznak, amelyek a munkahely elnyeréséhez vagy
megtartásához szükséges ismeretek megszerzésére irányulnak.
Képzés típusok:
• Átképzés
• Továbbképző
• Felzárkózató és rehabilitációs képzés
A képzés helyszíneit a
• regionális munkaerő-fejlesztő és képző központok
tanulási egység: Munkerő-piaci
jellemzők
90 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• Non-profit szervezetek
• Gazdasági társaságok és a munkaadók adják.
A munkaerő kereslet és kínálat területén a következő változások figyelhetők meg:
• A rendszerváltás változást, más igényeket hozott.
• Jellemző lett a az életpálya során a több munkahely, szakma, tevékenységi terület
• Mindehhez mobil, rugalmas, alkalmazkodó, vállalkozásra, együttműködésre képes munkaerőt.
• A minőségi követelményeknél a fegyelem, a pontosság, a tisztaság szerepe is jelen van.
• Leértékelődött a képzetlen munkaerő.
A munkaerő-piaci képzések célja szerint megkülönböztetünk:
• Államilag elismert (OKJ) szakképesítés megszerzésére irányuló,
• Állam által nem elismert,
• Szakmai továbbképzés
• Szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés,
• Megváltozott munkaképességűek rehabilitációs
• Elhelyezkedést segítő,
• Vállalkozást segítő,
• Egyéb (nyelvi, stb.)
képzéseket.
A képzési programok más szempontok szerinti csoportosítása alapján beszélhetünk:
• Ajánlott képzésről (munkaügyi szervezet által ajánlott)
• Elfogadott képzésről (egyén által keresett, a munkaügyi szervezet által elfogadott)
• Preventív képzésről (munkaviszonyban állók)
A munkaerő-piaci képzésben államilag támogathatók listája (Rakaczki, 2008)
• Álláskeresők
• Aki a 25. életévét nem töltötte be
• Felsőfokú végzettség esetén a 30.életévét nem töltötte be.
• Gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, terhességi gyermekágyi segélyben, ápolási
díjban részesül
• Munkaviszonya várhatóan 1 éven belül megszűnik
• Közhasznú munkavégzésben résztvevők
• Aki munkaviszonyban áll és rendszeres foglalkoztatása képzés nélkül nem biztosítható
Munkaerő-piaci helyzetkép
tanulási egység: Munkerő-piaci
jellemzők
91 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Hazánkra jellemző, hogy megemelkedett azon fiatalok száma akik a tanulmányaik befejezése után nem találnak
munkát, így egyre magasabb lesz a fiatalok körében a „nem tanulók, nem dolgozók” aránya. Ezzel
párhuzamosan nőtt az iskola befejezése és az első munkahely megtalálása közti időintervallum hossza, és nőtt az
első állás bizonytalansága is, vagyis rövidebbek lettek az első munkavállalások, és egyre többen helyezkednek
el atipikus foglalkoztatásban.
Ezek mellett napjainkban az egyik legnagyobb probléma a munkanélküliség, ezen belül is a fiatalokat érintő, és
a hosszú ideig tartó állástalanság.
A hátrányos helyzetűek vonatkozásában képzési kényszerrel állunk szemben, aminek több oka is van, amelyek a
következők:
• A munkaerő-piacon egyszerre találkozhatunk munkaerő túlkínálattal (ami főleg a képzetlenek csoportját
takarja), illetve minőségi munkaerő iránti igénnyel.
• Fokozatosan növekszik a hátrányos helyzetűek száma, miközben a társadalom és az oktatás is egyre nagyobb
mértékben polarizálódik.
• Minden társadalomnak a munkaerő-piac szempontjából két rétege van, úgymint a munkaviszonyban állók és
az álláskeresők. Mindkét csoportnak elengedhetetlen a továbbképzése. Az munkával rendelkezőknek azért,
mert a képzés által tudja megtartani a munkáját, az utóbbiaknak azért, mert így szerezhetnek csak új állást.
• A tudás és az ismeretanyag igény változásának felgyorsulását tapasztalhatjuk, amely érint minden olyan
személyt, aki kapcsolatban van a munkaerő-piaccal.
• Mind a fizikai, mind a szellemi munkák minőségi elvégzése mindig újabb és újabb kompetenciák elsajátítását
kívánják meg.
• Az oktatás és az ifjúságot érintő szakképzés sajnos nem követi kellő sebességgel a munkaerő-piaci igényeket.
A fiataloknak elsősorban az iskolarendszer keretei között kell biztosítani azokat a lehetőségeket, amelyek
segítségével a munkaerőpiacra tényleges eséllyel, értékes munkavállalókként képesek kilépni.
A munkatapasztalatokkal rendelkező felnőttek számára az iskolarendszeren kívüli képzési formáknak, ezen
belül a munkaerő-piaci képzéseknek kell a szükséges alternatívákat nyújtaniuk.
Hátrányos helyzetűek köréből is kiemelten kell kezelni a képzés szempontjából, az iskolából lemorzsolódó
fiatalokat valamint a tartós munkanélkülieket. (Zachár, 2009.)
Összefoglalás
A munkaerőpiac egyensúlyi állapota állandóan változó, az egyensúly nehezen elérhető. A munkaerő-kínálatot a
munkaerő-piaci egyensúlyhiányon kívül különböző tényezők befolyásolják, mint például a demográfiai
folyamatok vagy a munkanélküliség különböző megnyilvánulási formái. Az andragógia és a munkaerőpiac
szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír a munkaerő-piaci képzés. A képzések segítségével a
munkaerőpiacra értékes munkavállalóként, nagy esélyekkel képesek kilépni az egyének.
Önellenőrző feladatok
1. 1. Célok alapján milyen munkaerő-piaci képzéseket különböztetünk meg?
2. 2. Mit nevezünk munkanélküliségi rátának?
3. 3. Mit nevezünk munkaerőpiacnak?
92 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
16. fejezet - tanulási egység: A munkaerő-piaci diszkrimináció lehetséges csoportjai, a diszkrimináció megoldási útjai
Cél: A munkaerő-piaci diszkrimináció csoportjainak és a diszkrimináció megoldási lehetőségeinek az
ismertetése, feltárása.
Követelmény: A hallgató képes legyen a diszkrimináció lehetséges csoportjait felismerni, és munkája során a
tanultak alapján a diszkrimináció megoldási útjait hatékonyan alkalmazni.
Bevezetés
A munkaerő-piaci diszkriminációról a speciális andragógián belül rendkívül fontos beszélni. Az előző
fejezetekben, tanulási egységekben már említésre, tárgyalásra került speciális csoportokba tartozók nagy része
élete során találkozik a diszkriminációval. A következőkben a diszkrimináció munkaerő-piacon történő
megnyilvánulási formáit és a lehetséges megoldási útjait fogjuk áttekinteni.
A diszkrimináció tárgyalásakor fontos megemlíteni a diszkrimináció tilalmát, amely a Magyar Köztársaság
Alkotmányában szerepel, és a IV. témakörben már áttekintettük.
A diszkrimináció lehetséges csoportjai
A munkaerő-piacon diszkriminációt élhetnek meg a fiatalok, akik több problémával találják szemben magukat.
Egyrészt kikerülve az iskolapadból ugyan naprakész tudással rendelkezhetnek, viszont valószínű, hogy nincs
birtokukban megfelelő munkatapasztalat. Másrészt a fiataloknál felmerülhet egyrészt az aluliskolázottság vagy a
túlképzettség problematikája is, mindkettő hátrányt jelenthet a munkaerő-piacon.
Az idősebbeket, akiket a munkaerő-piac ebbe a kategóriába sorol, (több esetben már a 45 év felettieket is) más
jellegű diszkrimináció éri. A munkatapasztalata ennek a korosztálynak ugyan megvan, de a munkaadók egy
része ezek ellen a tudás elavulását, illetve a teherbírás csökkenését szokták megemlíteni, mint negatív tényezőt,
ami a legtöbb esetben a sikertelenséget jelenti az adott korú személyeknek.
Nőket a munkaerő-piacon a KSH adatai szerint még mindig éri diszkrimináció. Ez éves szinten látszik a
foglalkoztatási rátán is, ahol általában 7-8 %-os lemaradás mutatható ki a férfiakkal szemben. Azonban az is
tény, hogy ma a magyar felsőoktatásban több nő tanul, mint férfi. A versenyképes szakmákban, illetve közép- és
felső vezető körében is egyre több ugyan a nő, de még mindig kevesebb, mint amekkora az arányuk.
A roma népességgel kapcsolatban, hazánkban még mindig erős diszkriminatívitás tapasztalható, hiszen a
munkaadók a munkaerő-piacon nem tudják tolerálni a kulturális különbségekből származó más munkamorált.
Másrészt problémát jelent az alacsony iskolázottságuk és a lakóhelyük is. A romák körében így is csak 8 % az
aki szellemi foglalkozással bír. (Kósa, 2007.)
Az egészségkárosodottakkal szemben is inkább a teljesítő képességük hiányosságát szokták megemlíteni.
Ebből adódóan az ehhez a csoporthoz tartozók többsége inaktív, és ez azért is jelenthet problémát, mert nehezen
lehet így őket a támogatott felnőttképzésbe bekapcsolni, bevonni. A nyilvántartott álláskeresők között 2009-ben
4,6%-ot tett ki a megváltozott munkaképességű álláskeresők aránya.
Hazánkban a munkaerő-felméréshez 2007 IV. negyedévében kapcsolódott diszkriminációt vizsgáló
kérdésblokk, amely legközelebb 2010 I. negyedévében került megismétlésre. Ezek alapján a felmérések alapján
elmondható, hogy a diszkrimináció legfőbb okai között a következők szerepelnek:
• életkor
• nemi különbségek, ezen belül pedig a nők
tanulási egység: A munkaerő-piaci
diszkrimináció lehetséges csoportjai,
a diszkrimináció megoldási útjai
93 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• a családi kötelezettségek (a nők nemi szerepeik miatt)
• iskolai végzettség
• egészségi állapot
• származás, etnikai különbségek.
Az álláskeresésnél megélt diszkrimináció okai között (ahogy azt az 2. táblázat is mutatja) legmagasabb
arányban: 39,8% az életkor volt jelen, második helyen, az egészségi állapot (23, 7%) , harmadik helyen az
iskolai végzettség (19,5%) és negyedik helyen a nemi különbség (6,8%).
2. táblázat. Forrás: KSH
Az alacsonyabb iskolai végzettségűek gyakrabban szembesülnek a diszkriminációval, hátrányos
megkülönböztetéssel. (3.táblázat) Az is érdekes tény, hogy a felsőfokú végzettségűek az álláskeresésnél szintén
átélhetik a hátrányos megkülönböztetést a túlképzettségük miatt. Tehát a túlképzettség éppúgy hátrányt jelent a
munkaerő-piacon, mint az iskolázatlanság, a szakirányú végzettség hiánya.
3.táblázat. Forrás: KSH
tanulási egység: A munkaerő-piaci
diszkrimináció lehetséges csoportjai,
a diszkrimináció megoldási útjai
94 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A következő táblázat (4.táblázat) azokat az összefüggéseket mutatja, hogy a diszkriminációt a különböző
területek mentén hogyan élik meg a foglalkoztatottak, a munkanélküliek, és az inaktívak.
A táblázatból egyértelműen látszik, hogy mindhárom státusnál első helyen szerepel az egészségi állapot miatt
történt hátrányos megkülönböztetés.
4. táblázat.
Lehetséges megoldások
Az Európai Unión belül az inaktív népesség számarányának növekedése, a hátrányos helyzetű csoportok
kirekesztése a munkaerőpiacról problémát okoz.
Az Európai Unió tagországai 2000 márciusában, az Európai Tanács Lisszaboni Ülésén döntöttek arról, hogy a
szegénység és társadalmi kirekesztődés elleni küzdelemnek az Unió egyik alapvető céljává kell válnia. 2002
végén kezdődött el minden csatlakozó országban egy a társadalmi befogadásról szóló Közös Memorandum
(Joint Inclusion Memorandum - JIM) elkészítése, amely bemutatja a szegénység és a társadalmi
kirekesztődés területén jelentkező fő problémákat, legfontosabb kihívásokat és célkitűzéseket, valamint a
rendelkezésre álló eszközöket és a tervezett főbb szakmapolitikai lépéseket.
Csatlakozásunk időpontjától kezdve hazánk is a többi tagállammal azonos feltételekkel vesz részt a
kirekesztődés elleni együttműködésben.
Magyarország a Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandumban (JIM) azonosította azokat a főbb
társadalmi kockázatokat és kihívásokat, amelyek a szegénység és a társadalmi kirekesztés területén
jelentkeznek, és ez alapján elkészítette a Nemzeti Cselekvési Tervet a 2004-2006-os időszakra.
tanulási egység: A munkaerő-piaci
diszkrimináció lehetséges csoportjai,
a diszkrimináció megoldási útjai
95 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem kiemelt irányai:
• a foglalkoztatás elősegítése,
• a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása,
• a szegénység, a tartós- és mélyszegénység csökkentése,
• beruházás a jövőbe: a gyermekek jólétének biztosítása
• a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érvényesítése minden területen.
Meghatározásra kerültek azok a főbb kockázati tényezők is, amelyek egy embert, egy családot a társadalomból
kirekeszthetnek.
Ezek az alábbiak:
• nem megfelelő lakhatási körülmények, lakhatás hiánya,
• munkanélküliség
• rossz egészségi állapot,
• fogyatékosság,
• etnikai hovatartozás, különösen a roma népcsoport esetében,
• alacsony vagy elavult iskolai végzettség,
• gyermekvállalás (GYES/GYED) utáni időszak,
• bűnözés, devianciák.
Ezen problémák, kockázati tényezők kiiktatása minden tagállam feladata. Ezt a célt szolgálja az élethosszig tartó
tanulás programja is, azt a fő irányvonalat képviselve, hogy a hátrányos helyzetben lévőknek is legyen
lehetőségük a képességeiket fejleszteni annak az érdekében, hogy tartósan a munkaerő-piacon tudjanak maradni,
érvényesülni.
A hátrányos helyzetűek érdekeit is szem előtt tartva fogalmazódott meg a Magyar Nemzeti Foglalkoztatási
Akcióterv. Az akciótervben a következő megfogalmazás olvasható: A munkaerő-piaci integráció elősegítése és
küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen.
A MNFA az alábbi irányvonalakat, célokat fogalmazza meg:
• Aktív és preventív intézkedések a munkanélküliek, inaktívak számára,
• Egyéni szükségletek felmérése után eredményes szolgáltatások kiválasztása a beilleszkedési esélyek
megnövekedésével,
• cél, az, hogy a tartós munkanélküliek legalább 25 %-a vegyen részt a képzéseken, vegye igénybe a
szolgáltatásokat.
• A vállalkozási menedzseri ismeretek oktatása is a célok között szerepel annak érdekében, hogy igényt
ébresszenek az egyénekben a saját vállalkozásuk elindításához.
• A humán tőke fejlesztése, és az egész életen át tartó tanulás támogatása.
• Az idősebb munkavállalók aktivitásának elősegítése illetve a nők- férfiak esélyegyenlőségének a
megteremtése
• A hátrányos helyzetűeket ért diszkrimináció elleni küzdelem, valamint a munka kifizetődővé és vonzóvá
tételének gondolata is.
tanulási egység: A munkaerő-piaci
diszkrimináció lehetséges csoportjai,
a diszkrimináció megoldási útjai
96 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
• Szót emel a be nem jelentett munka ellen és a regionális munkaerő-piaci különbségek csökkentését is
hangsúlyozza.
(Cserné és mtsai, 2006.)
A diszkrimináció által veszélyeztetett csoportok munkaerő-piaci esélyeit hivatottak segíteni a különböző
START kártyák.
START kártyára jogosultak a pályakezdő fiatalok. A START kártyára vonatkozó meghatározást az előző,
VII.témakör 1. tanulási egységében tárgyaltuk
START PLUSZ kártyára jogosult az a személy, aki
• a gyermekgondozási segély (gyes), a gyermekgondozási díj (gyed), a gyermeknevelési támogatás (gyet),
valamint az ápolási díj folyósításának megszűnését követő egy éven (365 nap) belül kíván foglalkoztatásra
irányuló jogviszonyt létesíteni, vagy aki a gyermek egy éves korának betöltését követően, e gyermek után
igénybe vett gyes folyósítása mellett kíván munkát vállalni, feltéve, hogy foglalkoztatásra irányuló
jogviszonyban nem áll.
• Illetve az a tartósan álláskereső személy, akit az állami foglalkoztatási szerv álláskeresőként nyilván tart a
START PLUSZ kártya igénylésének időpontját megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapja, pályakezdő
álláskereső esetében nyolc hónapon belül legalább hat hónapja.
http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=21112
START Extra kártya kiváltására jogosult
• • az a tartósan álláskereső, aki az igénylés időpontját megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapig
álláskeresőként volt nyilvántartva és az 50. életévét betöltötte,
• • az a tartósan álláskereső, aki az igénylés időpontját megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapig
álláskeresőként volt nyilvántartva és életkorra való tekintet nélkül legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel
rendelkezik,
• • a rendelkezésre állási támogatásra jogosult álláskereső, akit az igénylés időpontjában az állami
foglalkoztatási szerv álláskeresőként nyilvántart, és rendelkezésre állási támogatásban részesül.
Illetve az a személy, aki START kártya, valamint START PLUSZ kártya tulajdonosa és a kártya érvényességi
idején belül START EXTRA kártyára válik jogosulttá. Kérelmére az érvényességi időtartamból hátralévő időre
START EXTRA kártyát kell részére biztosítani.
http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=21112
A támogatás a munkaprogramban résztvevők személyéhez kötődik, amely 2 éves periódusú járulékkedvezményt
nyújt, amely alanyi jogon jár. Azt a munkaadót illeti meg a járulékkedvezmény, aki foglalkoztatja az erre
jogosult pályakezdő fiatalt.
Munkaerő-piaci programok
A munkaerő-piaci programok előre meghatározott, összetett célok érdekében kialakított programok,
amelyek:
• térségi foglalkoztatási célok elérésére,
• munkaerő-piaci folyamatok befolyásolására, valamint
• a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő rétegek foglalkoztatásának elősegítésére irányulnak.
A programok lehetnek központi munkaerő-piaci program, regionális munkaerő-piaci program és uniós
munkaerő-piaci program. A munkaerő-piaci programok finanszírozására a Munkaerő-piaci Alap szolgál.
A megfogalmazott célok megvalósítása operatív programokon keresztül történik, amelyek közül több az Európai
Szociális Alap (ESZA) közreműködésével valósul meg. Az ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. A
tanulási egység: A munkaerő-piaci
diszkrimináció lehetséges csoportjai,
a diszkrimináció megoldási útjai
97 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Programban (HEFOP), az ÚMFT során pedig a Társadalmi Megújulás
(TÁMOP), a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) és a Közép Magyarországi Operatív
Programokban (KMOP) tölt be közreműködői szerepet.
Az általa kezelt pályázati programok és kiemelt projektek olyan területeket érintenek, mint
• a foglalkoztathatóság fejlesztése,
• a munkaerőpiacra való belépés ösztönzése,
• az alkalmazkodóképesség javítása,
• a társadalmi befogadás, részvétel erősítése, illetve a mindezt támogató infrastruktúra fejlesztése.
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) 15 operatív programot tartalmaz, ezek egyike a Társadalmi
Megújulás Operatív Program (TÁMOP), amelynek prioritási között olyan is van, amely a foglalkoztathatóság
fejlesztését tűzte ki célul.
A különböző munkaerő-piaci programok közül néhányat kiemelnék:
• TÁMOP 1.1.2 „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért” elnevezésű
program
• TÁMOP 2.1.1. „Lépj egyet előre!” kiemelt projekt
• TÁMOP 2. 1.1.-B „Lépj egyet előre!- ápolási díjban részesülők képzési támogatása” elnevezéssel élt tovább
TÁMOP 1.1.2 „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért” elnevezésű program
ismertetése
A 2004 - 2008 évi HEFOP 1.1 „A munkanélküliség megelőzése és kezelése” elnevezésű program tapasztalataira
építve indult el 2008. január 1-vel a TÁMOP 1.1.2 „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek
foglalkoztatásáért” program, amelyet a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és a hét regionális munkaügyi
központ által alkotott konzorcium valósított meg, az egész országra kiterjedően.
A TÁMOP 1.1.2 program célja:
A program célja a hátrányos helyzetű álláskeresők munkaerőpiacra való belépésének segítése, komplex,
személyre szabott, a helyi munkaerő-piaci lehetőségekhez és igényekhez igazodó szolgáltatásokkal és
támogatásokkal.
A program célcsoportjai közé tartoztak:
• a legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők,
• a pályakezdők,
• a programba történő bevonás időpontjában az ötvenedik életévüket betöltött személyek,
• akik a programba való belépést megelőző 12 hónapon belül gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési
támogatásban, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban vagy ápolási díjban részesültek.
• a regionális munkaügyi központok által kiválasztott, a régiójukban hátrányos helyzetűnek ítélt egy-egy
célcsoport,
A TÁMOP 2.1.1. „Lépj egyet előre!” kiemelt projekt bemutatása
A munkahely megőrzésének és a munkához jutásnak a piacképes szakképzettség a záloga.
A Lépj egyet előre! képzési program elsősorban a szakképzetlen, a legfeljebb alapfokú iskolai végzettségű
felnőttek számára nyújt lehetőséget, hogy térítésmentesen olyan szakmai képzettséget szerezzenek, amelyek a
legkeresettebbek az adott régió munkaerőpiacán, illetve a program során megszerezhetők a szakképzés
megkezdéséhez szükséges közismereti és szakmai kompetenciák.
tanulási egység: A munkaerő-piaci
diszkrimináció lehetséges csoportjai,
a diszkrimináció megoldási útjai
98 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás Operatív Program (HEFOP) keretében 2006. januárjában indult
Lépj egyet előre! program finanszírozását 75 százalékban az Európai Unió, az Európai Szociális Alap és 25
százalékban hazai állami források biztosították.
A 2006-2007 évi HEFOP 3.5.3. Lépj egyet előre! program első szakaszának eredményeire és tapasztalataira
építve, annak folytatásaként 2007. szeptembertől 2009. november 14-ig, már a Társadalmi Megújulás Operatív
Program (TÁMOP) TÁMOP 2.1.1. intézkedés keretében valósult meg a Lépj egyet előre! kiemelt projekt
második üteme.
A legsikeresebb felnőttképzési program második ütemének finanszírozását az addigi gyakorlattól eltérően az
Európai Unió nagyobb arányban 85 százalékban vállalta, a magyar állam 15 százalékot biztosított.
2009. december 15-től - 2010. december 31-ig TÁMOP 2. 1.1.-B „Lépj egyet előre!- ápolási díjban részesülők
képzési támogatása” elnevezéssel élt tovább a felnőtt lakosság képzettségi színvonalát, ezzel a magyar gazdaság
versenyképességét növelő kiemelt projekt. A rendelkezésre álló 1,5 milliárd forint keretösszegből 2250 felnőtt
képzésének támogatására volt lehetőség.
A legsikeresebb programként lehet tehát megemlíteni a „Lépj egyet előre” programot, amely olyan felnőtteken
próbál segíteni akiknek a 6. osztály befejezését igazoló bizonyítványuk volt, így alapfokú iskolai végzettség
megszerzése után szakképesítést adó képzésekbe is bekapcsolódhattak, az általános iskolát befejezettek számára
mód nyílt szakképesítés megszerzésére a hiányszakmákban az érettségivel rendelkező felnőttek lehetőséget
kapnak, hogy érettségire épülő szakmát szerezzenek; a már szakképesítéssel rendelkezők számára lehetőség
nyílt meglévő szakképesítésükre épülő új szakképesítés megszerzésére a hiányszakmákban. (Kogon, 2009.)
A közfoglalkoztatás eddigi rendszerét 2011. évtől kezdődően a Nemzeti Közfoglalkoztatás Programja váltja
fel, aamelynek legfőbb célja, hogy minél több munkára képes és kész aktív korú szociálisan rászoruló ember
számára biztosítson munkalehetőséget. Mindez a foglalkoztatási és szociális tárgyú jogszabályok módosítása
mellett az eddig többféle forrásból finanszírozott közfoglalkoztatási formák átalakulásával is együtt jár. Ezekben
a napokban a változások szakmai előkészítése, kodifikációja folyik.
A Nemzeti Közfoglalkoztatási Program lényege, hogy pályázat keretében igényelhető támogatások
felhasználásával valósul meg, és a bürokrácia csökkentésével jár. A benyújtott költségvetés 64 milliárd forintot
tervez fordítani erre a célra. A települési önkormányzatok, és az állami infrastruktúrát kezelő gazdálkodó
szervezetek mellett a program keretében a kis- és közepes vállalkozások is részesülhetnek a
közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó támogatásból.
2011. január 1-től megszűnik a közcélú foglalkoztatás, a munkaügyi kirendeltségek által támogatott közhasznú
munkavégzés és a hagyományos központi közmunkaprogram. A közfoglalkoztatás a Munkaerő-piaci Alapból
kerül finanszírozásra, a keret felhasználását új kormányrendelet fogja szabályozni. Az új rendszer a munkaügyi
kirendeltségekkel való szoros együttműködést, folyamatos párbeszédet feltételez, hiszen a szociálisan hátrányos
álláskeresőkről való gondoskodás közös felelősségen alapul. A közfoglalkoztatás csak a munkaügyi kirendeltség
közvetítésével valósulhat meg.
Összefoglalás
A diszkrimináció jelenlétét a munkaerő-piacon a különböző statisztikai adatok bizonyítják. A probléma tehát
jelen van, és megoldásra vár. Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandumban megtalálhatóak a
társadalmi kirekesztés elleni küzdelem kiemelt irányai, továbbá a különböző munkaerő-piaci programok is a
diszkrimináció megoldását célozzák meg, és elmondható, hogy hatékonyan kezelik a problémát, hiszen a
munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő rétegek foglalkoztatásának elősegítésére irányulnak. Rendkívül
fontos és aktuális ismerni a munkaerő-piaci diszkrimináció lehetséges csoportjait annak érdekében, hogy a
diszkrimináció megoldási útjait hatékonyan tudjuk alkalmazni.
Böngészési utak
http://www.munkaugyiszemle.hu/munkaero-piaci-diszkriminacio
http://www.jogiforum.hu/hirek/21906
Önellenőrző feladatok
1. Mondja el a munkaerő-piaci programok jellemzőit.
tanulási egység: A munkaerő-piaci
diszkrimináció lehetséges csoportjai,
a diszkrimináció megoldási útjai
99 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
2. A Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandum milyen irányelveket tartalmaz?
3. Sorolja fel a munkaerő-piaci diszkrimináció lehetséges csoportjait.
4. Készítsen egy listát arról, mit szeretne megtudni az Önhöz fordulóról! Válaszát indokolja meg!
100 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
17. fejezet - Zárszó
A 8 tanulási témakör áttekintése során a fő célkitűzéseket különböző célcsoportokra specifikáltuk:
• a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetűek csoportja,
• a funkcionális analfabéták,
• a csökkent munkaképességű felnőttek,
• az idősek,
• a munkaerő-piaci diszkrimináció,
• a pályakezdők.
A speciális andragógiai célcsoportokon kívül többek között tárgyaltuk a felnőttképzés alapfogalmait, a
felnőttkori tanulás specifikumait, a munkaerő-piaci jellemzőket, szem előtt tartva a mentális fejlesztés, a nyitott
gondolkodás filozófiáját, mint az egész életen át tartó tanulás igényének megalapozását.
ci Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Fogalomtár
Andragógia
Az andragógia görög eredetű szó, az aner, androsz (jelentése: férfi) és az agógé (jelentése: vezetés) szavak
összeillesztéséből származik, utólagos szóképzéssel létrejött fogalom. A felnőttnevelés tudománya, amely a
felnőttnevelés társadalmi funkcióival, a felnőtt korosztály iskolai és iskolán kívüli képzésének cél- és
feladatrendszerével, a felnőttek tanulásának-tanításának eszközeivel és módszereivel foglalkozik.
Naptári életkor
Naptári életkor: az életévek számával mérjük. Itt lehet megemlíteni a szubjektív életkort, mely nem követi az
idő múlását, gyakori, hogy egy fiatal idősebbnek, egy korosodó fiatalabbnak látszik, vagy próbál látszani.
Anatómiai, biokémiai és fiziológiai életkor
Anatómiai, biokémiai és fiziológiai életkor: az életfolyamat-szakaszolás elsődleges alapja, jól megragadható
mutatói vannak, mint például: a testi növekedés befejeződése, a nemi érettség.
Pszichikus életkor Pszichikus életkor:
a felnőtt pszichikumára vonatkozó jellemzők, melyek a következők: dinamikus egyensúly, viszonylagos
stabilitás
Szociális életkor
Szociális életkor. Ennek az életkornak szembetűnő sajátosságai vannak:
1. „tanulói státus” vége és helyfoglalás a társadalmi munkamegosztásban, kilépés a munkaerőpiacra, anyagi
önállóság.
2. Családi pozíció megváltozása: családalapítás
3. Felnőtt állampolgári jogok és kötelességek: jogi értelemben vett nagykorúság.
Értékrendszer-jellemzők
Értékrendszer-jellemzők: morális vonások együttese alkotja a felnőtt-értékorientáció lényegét. Jellemzői:
magasabbrendű motiváció, felelősségtudat önmagáért és másokért.
A felnőttképzés céljai
A felnőttképzés céljai:
• Általános műveltséget nyújtó képzés
• Szakképzés
• Hiánypótlás
• A munkaerő szakmai tudásának, kompetenciájának fejlesztése.
• Foglalkoztatási esélyek növelése
• Lifelong learning
Felnőttnevelés
A nagykorú ember személyiségének meghatározott célok érdekében folyó, céltudatosan szervezett fejlesztése.
Felnőttoktatás
Fogalomtár
cii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
A felnőttnevelés azon területe, ahol a nevelés döntően az ismeretnyújtáson és elsajátításon keresztül valósul
meg.
Felnőttképzés
A felnőttek céltudatos és tervszerű fejlesztésére irányuló tevékenységek összessége, ahol a meghatározott
kompetenciák kiművelése kap hangsúlyt. Szűkebb értelemben a felnőttek szakmai képzését, továbbképzését,
vagy átképzését jelenti. Dominánsan a személyiség képességeinek, jártasságainak formálására koncentrált
nevelés.
Fogyatékos ember
A fogyatékos ember az a személy, akinek végleges, egész életre kiható testi, értelmi, érzékszervi károsodása,
korlátozottsága van, ami tartós hátrányt jelent számára a társadalomban való aktív részvétel gyakorlásában, és
hátránya kompenzálásához külső segítségre van szüksége Az ENSZ egyezménye szerint, - amelyet
Magyarországon a 2007. évi XCII. Tv. Foglal magába, - fogyatékos „minden olyan személy, aki hosszan tartó
fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja
az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.” A fogyatékosság
definícióját a 1998. évi XXVI. Tv. 4. §-ának a., pontja a következőképpen fogalmazza meg: „az a személy, aki
érzékszervi, így különösen látás, - hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben, vagy
egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott…”
Egészségkárosodás
Az egészségkárosodás fogalmát Magyarországon a 2007. évi LXXXIV. Törvény vezette be, amelynek 1. §. a)
pontja értelmében „egészségkárosodás a szervezet felépítésében, funkcióiban, betegség, sérülés vagy
veleszületett rendellenesség következtében kialakult kedvezőtlen változás.”
Rokkantság
Rokkantságnak azt az állapotot nevezzük, amikor a munkaerő-csökkenés mértéke elér egy szintet, amely mellett
az érintett személy rendszeres munkavégzésre tartósan nem képes.
Megváltozott munkaképesség
Az 1991.évi IV. törvény szerint: „ megváltozott munkaképességű személy: aki testi vagy szellemi fogyatékos,
vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy
szellemi károsodása miatt csökkennek
Normalizáció elve
A normalizáció elve, amely a fogyatékkal élők számára is normális életfeltételek biztosítását jelenti, ezen belül
is figyelmet kell fordítani az egészséges emberek életkörülményeit legjobban megközelítő feltételek
biztosítására minden sérült személy számára
Integráció elve
Az integráció elve az együttélés olyan formáját takarja, ahol a társadalom befogadó készségét és a fogyatékos
személyek alkalmazkodó képességét egyaránt fejlesztendőnek tekintik.
Önrendelkezés, önállóság elve
Az önrendelkezés, önállóság elve mindaz az elgondolás, amely szerint a fogyatékkal élők számára biztosítani
kell a lehető legnagyobb autonómiát az önrendelkezés, az önálló döntések terén is.
Participáció elve
Participáció elve azon elképzeléseket foglalja össze, amelyek által a környezet valamint a társadalom életébe
való bekapcsolódás, mint alapvető igény felmerül, és ennek segítése is természetes emberi magatartások közé
sorolandó. Ehhez biztosítani szükséges az egyenlő esélyeket, az akadálymentes fizikai, és morális környezetet,
valamint a hátrányos megkülönböztetés mentességét.
Prevenció és a rehabilitáció elve
Fogalomtár
ciii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Prevenció és a rehabilitáció elve magában foglalja a károsodások, fogyatékosságok, társadalmi hátrányok
megelőzését illetve a rehabilitációs folyamatokban való közreműködést
Integrált foglalkoztatás
Az integrált foglalkoztatás esetében az érintett személy olyan munkahelyen dolgozik, ahol a környezetében
tevékenykedő munkatársai jelentős része nem minősül megváltozott munkaképességűnek
Védett foglalkoztatás
A védett foglalkoztatásról akkor beszélhetünk, ha a munkáltató olyan tevékenységet végez,- általában állami
támogatás igénybevételével, - amelyet az adott piacon tud értékesíteni, miközben az ehhez tartozó munkákat
döntően megváltozott munkaképességűek végzik.
Szociális (intézményi) foglalkoztatás
szociális (intézményi) foglalkoztatás, ahol a különféle szociális intézmények a munkáltatók, a munkavállalók
pedig a megváltozott munkaképességű személyek, és a foglalkoztatás legfontosabb célja maga a rehabilitáció.
Védett szervezeti foglalkoztatás
védett szervezeti foglalkoztatás, ami egyfajta átmenet a védett foglalkoztatás és a szociális (intézményi)
foglalkoztatás között.
Teljes rehabilitáció
A teljes rehabilitációról akkor beszélünk, ha a megváltozott munkaképességű személy a rehabilitáció befejezése
után, segítség nélkül az egészségesekkel azonos termelékenységű munkát tud végezni.
Részleges rehabilitáció
Részleges rehabilitációt akkor valósítunk meg, ha a megváltozott munkaképességű személy hagyományos
munkakörülmények között tud dolgozni, viszont a rehabilitáció befejezése után is rendszeres segítséget igényel
a munkavégzéséhez, és ezek mellett is az egészségeseknél alacsonyabb szintű munkát tud csak végezni.
Védett foglalkoztatást igénylő rehabilitáció
Védett foglalkoztatást igénylő rehabilitáció esetén a megváltozott munkaképességű személyt alkalmassá teszik
egy egyszerűbb munka elvégzésére, de a fogyatékossága és az egészségkárosodásának sajátossága miatt csak
védett környezetben, és az átlagos termelékenységnél alacsonyabb szinten tudja ellátni feladatát. Funkcionálisan
analfabéta Az UNESCO szerint a funkcionálisan analfabéta az a személy, aki nem tud hatékonyan cselekedni
olyan feladatok megoldásában, amelyekben az írás, olvasás, számolás folyamatos használata szükséges. Ennél a
meghatározásnál a fő hangsúly a folyamatosságon van. 1989-ben az Európai Parlament is megalkotott egy
definíciót, amely szerint funkcionálisan analfabéta az a személy, aki nem képes az írás, olvasás, számolás
alapvető műveleteire és ennek következtében nem tud integrálódni a társadalomba, annak egyenlő egyenrangú
tagjaként. Itt tehát az egyén és a társadalom viszonyán van a hangsúly, mivel aki nem használja ezen
képességeit, az a demokrácia által kínált jogokkal sem tud élni.
A funkcionális analfabetizmus olyan műveltségi állapot, amelyben az írás-olvasás képességének a szintje egyre
kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és közlését, az új tudás megszerzését, feldolgozását és
kezelését. Nem az írás-olvasás használatának a teljes hiányára utal, hanem arra, hogy az írás-olvasás színvonala,
vagyis ami általa felfogható és megérthető, illetve ami általa kifejezhető, egyre kevésbé alkalmas arra, hogy
használható legyen a személyes fejlődés előmozdítására és a közösség javára nézve.
Diszkrimináció tilalma
A Magyar Köztársaság Alkotmánya kimondja a diszkrimináció tilalmát: „A Magyar Köztársaság biztosítja a
területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely
megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy
társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint különbségtétel nélkül.”
Abszolút szegénység
Fogalomtár
civ Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az abszolút szegénység alapja az életben maradáshoz szükséges dolgok köre, ami szükséges, hogy az egyén
egészségesen életbe maradjon.
Relatív szegénység
A relatív szegénység meghatározása kulturális alapon történik, mivel a személyes szükségletek igényét a
földrajzi elhelyezkedés, lakóhely is befolyásolja.
Szegénységi küszöb, létminimum
A szegénységi küszöb, más néven létminimum meghatározása egy adott társadalomban a megélhetéshez
szükséges alapvető javak költségének a meghatározásával történik. Azokat tekintjük szegényeknek, akiknek a
jövedelme nem éri el a létminimum szintjét.
Depriváció
A depriváció kifejezés a valamitől való megfosztottságot jelöli, és általánosságban arra a személyre
vonatkoztatva szokták ezt a terminust használni, aki nélkülöz olyan dolgokat, ami az adott társadalomban
minden egyén számára kívánatos, illetve amelyek elérendő minimumnak tekinthetők. A hátrányos helyzet a
depriváció magyar fordítása, így lemaradást jelöl, ami nemcsak jövedelemmel kapcsolatos, hanem más, egyéb
hátrányokat is takar.
Hátrányos helyzet
A hátrányos helyzet olyan körülmények összessége, amiben az adott személynek, vagy csoportnak az adott
céljaik elérése hasonlóan fontosak és szükségesek, mint a társadalom többi tagjának, viszont ezen célok
megvalósításában akadályozottak.
Státuszdimenziók
A státuszdimenziók azok, amelyek mentén leírható a társadalmi státusz. Az egyének és családok tipikus
élethelyzetét nevezzük társadalmi státusznak. Alacsony végzettségűek Azokat a személyeket nevezzük akik a
munkaerő-piac szempontjából a minimumszintet sem érik el iskolázottság szempontjából. Ide soroljuk a 8
osztályos általános iskolát be nem fejezetteket, és azokat, akik ugyan befejezték alapfokú tanulmányaikat, de
más szakképesítést nem szereztek. A XXI. században több szakember ehhez a kategóriához sorolja már a csupán
érettségi bizonyítvánnyal rendelkezőket is.
Gerontológia
A gerontológia görög eredetű szó, a gero- öregkor illetve a gerontesz- öregek görög szavakból származik. A
gerontológia az öregedés és öregkor élet- és kórtanával foglalkozó tudomány. Alap- és alkalmazott kutatásokkal
vizsgálja az életfolyamatok időben előrehaladó változásait és megfogalmazza az öregedés és öregkor jellemző
törvényszerűségeit. Az embert élettani, lélektani, társadalmi és ökológiai rendszerében tanulmányozza és
öregedésének fajra és személyre jellemző sajátosságait "normál" és kóros csoportosításban értelmezi. Az
öregedésre vonatkozó számos ókori és középkori tapasztalati ismeretre épült, de a XX. században fejlődött ki,
több tudomány együttműködésével. Így különült el rendszerében az andragógiai, szociális, klinikai - orvosi és
elméleti - kísérleti gerontológia, az összehasonlító, elkülönítő kultúr-antropológiai gerontológia.
Öregedési index
Az öregedési index, - vagyis az a szám, ami megmutatja, hogy 100 gyermekkorúra mennyi öregkorú lakos jut.
Deficit modell
A deficit modell, amely azt a gondolatrendszert hangsúlyozza, hogy az idősödést elkerülhetetlen és negatív
irányú folyamatként értelmezi, amelyet csak tudomásul lehet venni.
Szerepelmélet
A szerepelmélet az idősödést olyan alkalmazkodási folyamatként látja, amely a szerepek kicserélődésével,
változásával jár.
Aktivitáselmélet
Fogalomtár
cv Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Az aktivitáselmélet szerint időskorban az egészség valamint a fizikai képességek gyengülése elkerülhetetlen,
viszont a pszichés és a szociális igények változatlanok maradnak.
Szétkapcsolódási elmélet
A szétkapcsolódási elmélet szerint a társadalmi rendszer, amely egyensúlyban szeretne maradni, „lekapcsolja”
magáról az időseket, és elvárja tőlük, hogy fokozatosan vonuljanak vissza a munkából, és más, a gazdaságot
érintő tevékenységekről is mondjanak önként le.
Folyamatosságelmélet
A folyamatosságelmélet szerint az idősek különböző erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a középkorú éveikben
felgyülemlett tapasztalataikat, képességeiket, kapcsolataikat és anyagi javaikat megőrizzék.
Társadalmi környezet elmélete
A társadalmi környezet elmélete azt hangsúlyozza, hogy az idősek szociális aktivitá¬sát két tényező
befolyásolja jelentősen: egyrészt a saját erőforrásaik, másrészt a társas környezetük, ami aktivitási normákat
közvetít feléjük
Pályakezdő fiatal
A 2004. évi CXXIII. törvény 1§-ának 2. pontja szerint, - ami a pályakezdő fiatalok foglalkoztatásának
elősegítéséről szól. - „pályakezdő fiatal: a huszonötödik életévét – felsőfokú végzettségű személy esetén a
harmincadik életévét- be nem töltött, foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel
és érvényes START kártyával rendelkező személy….” Más megfogalmazás szerint pályakezdő az a fiatal, aki a
munkába állás kezdeténél tart, abban a periódusban ami az iskolai évek és a munkába állás között van.
Munkába állás
Az UNESCO 1981-es definíciója szerint: „A munkába állás azt jelenti, hogy valaki független attól a családtól,
amelyben született, hogy házasságot köthet és saját családot alapíthat, hogy elegendő jövedelemmel rendelkezik
saját otthon teremtéséhez, és hogy részt vehet társadalmának kulturális és egyéb szabadidős tevékenységében.”
START kártya
A START kártyára a következő kategóriákba tartozó személyek jogosultak:
• a 25. életévüket, illetve felsőfokú végzettség esetében a 30.életévüket még nem töltötték be,
• tanulmányait, megszakította vagy abbahagyta, és
• azt követően először épít ki foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt, illetőleg ösztöndíjas foglalkoztatási
jogviszonyt.
A START kártyát az állami adóhatóság állítja ki az illetékes személy kérésére. A támogatás a
munkaprogramban résztvevők személyéhez kötődik, amely 2 éves periódusú járulékkedvezményt nyújt, amely
alanyi jogon jár. Azt a munkaadót illeti meg a járulékkedvezmény, aki foglalkoztatja az erre jogosult pályakezdő
fiatalt.
Lifelong learning
Lifelong learning, vagyis élethosszig tartó tanulás fogalma magába foglalja a formális keretek közötti
képzéseket, úgymint az iskolai, felsőfokú képzést, felnőttképzést, és a nem formális keretek között folyó egyéni
és szociális fejlődést
Formális tanulás:
E tanulás a tankötelezettségre épül és a nappali tagozatos felsőoktatást takarja. Ezen kívül formális képzés az
iskolakötelezettségtől független, szervezett képzés, ahova az iskolarendszerű felnőttoktatás is tartozik. Ide
sorolják még a munkaerő-piaci képzéseket, átképzési programokat, munkahelyi képzéseket, a tanfolyamokat is.
Lényegi jellemzői e képzéseknek az intézményes szervezettség, strukturált hálózatban történő, világosan
körülhatárolható tananyag, és a bizonyítvány megszerzésére való törekvés.
Fogalomtár
cvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Nem-formális tanulás
Nem-formálistanulás: Ez nagymértékben szerteágazó, sokrétű jelenség, és minimum 3 alkategóriáját
különböztetik meg: a, önképzés, b, spontán tanulás, c, szocializáció. Lényegi jellemzői közé tartozik, hogy az
egyén nem törekszik bizonyítvány megszerzésére. A 2001. évi CI sz. Felnőttképzési Törvény értelmében (29. §
14. pont) „nem formális tanulásnak minősül a munkahely, a társadalmi és egyéb szervezetek által szervezett
olyan rendszerezett oktatás-tanulás, amely oktatási, képzési intézményeken kívül az egyén igényei és
kezdeményezése alapján valósul meg, és amely közvetlenül nem kapcsolódik képesítés megszerzését tanúsító
okirat megszerzéséhez”
Informális tanulás
Ennél a tanulási típusnál az egyén megadja a tanulásnál a lehetőségét az ismeretszerzésre, művelődésre, így
például televíziózás, rádió hallgatása, különféle programok látogatása). A mindennapi tevékenység során, a
felnőtt által irányított tevékenység. Ez a tanulás életkorhoz nem köthető.
Problémaorientált stratégia (tanulás és tanítás)
A stratégia lényegét az adja, hogy a tananyag és a gondolkodtatás, cselekedtetés feladatai az olyan gondolkodást
és cselekvést aktivizálják, melyek a problémákat észlelik, megértik és megkeresik a probléma megoldását. Az
ilyen tanulási folyamat hatására kialakul a problémákban gondolkodó, azokat megoldani képes észjárás,
hozzáállás.
Motiváció
A motiváció pszichológiai értelemben valamilyen olyan belső állapotot jelent, amely az egyént bizonyos
viselkedésre készteti. A motiváció, viselkedést kiváltó belső késztetés, indíték. Maga az elnevezés a latin
movere = mozgatni, mozogni, kimozdítani igéből származik. Jelentése is ez: kimozdító, mozgató „erő”.
Belső motiváció
A belső motiváció az egyén személyiségéből fakad vagy érdekeit szolgálja ki. Ide tartozhat a becsvágy, a
tudásvágy, pénz, elismertség, siker, előnyök elérése érdekében történő tanulás. Zrinszky László ide sorolja a
magányból, a kommunikációs hiányból fakadó hajtóerőt is, amely egyedül álló embereknél, különösen
időskorban lehet meghatározó.
Külső motiváció
A külső motiváció az egyén környezete által kiváltott indítékokat foglalja magába. A család, a környezet, a
baráti társaság ösztönzi ilyenkor tanulásra az egyént. De elindíthatja a tanulást egy referenciaszemély
elvárásainak való megfelelés is
Beépült / internalizált / tanulási motiváció:
A tanuló lelkiismerete, kötelességtudása alapján teljesíti az iskolai követelményeket. A tanulás ebben az esetben
a társadalommal, a szülőkkel vagy az illető önmagával szembeni erkölcsi kötelességét jelenti. Az iskolai
elvárások beépülnek a tanuló személyiségébe, ha ezek olyan igények, amelyeket a tanuló önmagával szemben
támaszt. A tanulási folyamat irányításában a belső tényezők játsszák a főszerepet. A siker megerősítő hatású, a
kudarc rossz lelkiismeretet eredményez. A tanuló fokozatosa függetlenedik a külső megerősítéstől vagy
büntetéstől.
Presztízs, mint tanulási motiváció
/ hírnév, tekintély, befolyás, erkölcsi súly…/
A külső és a belső motiváció között található meg. A személyes belső törekvések és a külső versenyhelyzetek
vezérlő hatásaként alakulhat ki. A presztízs motivációs hatása könnyen legyőzhető, gyors eredményekkel
kecsegtető feladathelyzetek, életpályák, munkaterületek, divatos szakmák, tevékenységek választásában
nyilvánulhat meg.
Habituális motiváció
Fogalomtár
cvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Habituális motiváció: a téma iránti érdeklődés által kiváltott cselekedetek tartoznak. Ebben az esetben a tanulást
a kívánt cél elérése, végzettség, bizonyítvány megszerzése tartja életben.
Aktuális motiváció
Aktuális motiváció: A legrövidebb ideig tartó motívumokat, aktuális jelzővel illeti, itt mindössze egy
részmozzanat, egy konkrét feladat elvégzése indokolja a tevékenység elvégzését.
Munkaerőpiac
A munkaerőpiac két formálisan azonos státusú szereplői (munkavállaló és munkáltató) közötti cserék
összessége, amelyek során megvalósul a munkavállalók munkatapasztalatokkal (munkahelyekkel) való
összekapcsolódása, illetve munkakapcsolatok (munkahelyek) közötti mozgása. A munkaerőpiac a munkaerő
allokációs, illetve reallokációs intézménye.
A munkaerőpiac egyensúlyi állapota
A munkaerőpiac alapvető kategóriái a munkabér, a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat. Ezek egymáshoz
való viszonyától függ a munkaerőpiac egyensúlyi állapota.
Munkanélküliségi ráta
A munkanélküliségi ráta a munkaképes korú lakosság közötti munkanélküliek aránya a teljes munkaképes korú
lakosság számához viszonyítva. Az ILO definíciója szerint a munkanélküliségi ráta a 15-74 éves
munkanélküliek száma a 15-74 éves gazdaságilag aktív (foglalkoztatott és munkanélküli) népesség
százalékában.
Önkéntes munkanélküliségről
Önkéntes munkanélküliségről akkor beszélhetünk, ha az emberek mindenféle kényszerítő ok nélkül nem
hajlandók munkát vállalni az adott bér mellett, mert például más forrásból (örökség, nyeremény) adódóan van
miből megélniük
Kényszerű munkanélküliség
Kényszerű munkanélküliség esetén a munkavállaló adott reálbérek mellett szeretne dolgozni, de vagy nem talál
munkát, vagy valamilyen kényszerítő ok miatt nem tud munkát vállalni, tehát nincs iránta kereslet a
munkapiacon.
Frikciós vagy súrlódásos munkanélküliség
frikciós vagy súrlódásos munkanélküliség: az emberek munkahelyi problémák, munkahelyváltás vagy lakóhely-
változtatás miatt veszítik el munkahelyüket. Ez a fajta munkanélküliség ideiglenes, általában rövid ideig tart (1-
2 napig, illetve hétig)
Konjunkturális munkanélküliség
konjunkturális munkanélküliség: ha az elégtelen kereslet okoz munkanélküliséget
Strukturális munkanélküliség
strukturális munkanélküliség: ha a munkakereslet és a munkakínálat szerkezetében tér el egymástól (női
munkanélküliség)
Technológiai munkanélküliség
technológiai munkanélküliség: a technikai fejlődés következtében alakul ki munkanélküliség, leginkább az
alacsonyan képzett vagy képzetlen munkavállalók körében