EĂTVĂS KĂROLY
A NAGY PER,
MELY EZER ĂVE FOLYIK S MĂG
SINCS VĂGE
MĂSODIK KĂTET
BUDAPEST MDCCCCIV RĂVAI TESTVĂREK VIII., ĂLLĂI-ĂT 18. SZĂM. IRODALMI INTĂZBT R.-T.
AZ ĂSSZES JOGOK FENTARTĂSAVAL.
RĂ©vai Ă©s Salamon könyvnyomdĂĄja Budapest, VIII. ker., ĂllĆi-Ășt 18. szĂĄm.
A SĂTĂTSĂG NAGYOBB LESZ. I.
(Matej vallani kezd. â A tarkĂĄnyi veszteglĂ©s. â Ismeretlen zsidĂł holttestet hurczol a vĂzben. â Megegyeznek HerskĂłval a holttestszĂĄllĂtĂĄsra. â Î tokaji intĂ©zkedĂ©sek. -
Felöltöztetik Tisza-LadĂĄnynĂĄl a holttestet. â Matej egyĂ©b kijelentĂ©sei.)
VizsgĂĄlĂłbĂróék nem csalĂłdtak egĂ©szen. A csendbiztos hatalmasnak bizonyult. Ereje Ă©s sikere csodĂĄlatos lett. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł gonosz bölcsessĂ©ge egyelĆre diadalt ara- tott. Matej IgnĂĄcz csakugyan vallott a csendbiztos kezĂ©n.
Volt mĂĄr vallomĂĄsa, melyet jĂșnius 30-ĂĄn NyĂregy- hĂĄzĂĄn tett. Ebben hatĂĄrozottan tagadja, hogy a tetem- sikkasztĂĄsrĂłl s a csonkafĂŒzesi holttest szĂĄllĂtĂĄsĂĄrĂłl tudna valamit. Ez a vallomĂĄsa mindenben összevĂĄg a többi összes tutajos vallomĂĄsĂĄval.
Most mĂĄskĂ©nt beszĂ©lt. ElĆadja, hogy jĂșnius 10.-Ă©n dĂ©lutĂĄn 1 Ă©s 2 Ăłra közt
Ă©rtek Kis-TĂĄrkĂĄny Ă©s Nagy-TĂĄrkĂĄny közt a TiszĂĄn ahhoz a ponthoz, a hol kikötöttek. Ez szombatnap volt. Ott vesztegeltek a következĆ vasĂĄrnapon is Ă©s csakis hĂ©tfĆn reggel indultak el onnan.
2
VasĂĄrnap dĂ©l tĂĄjban a tutajosok nagyobb rĂ©sze a sĂĄfĂĄrral, HerskĂł DĂĄviddal egyĂŒtt bement AgĂĄrdra egyet s mĂĄst vĂĄsĂĄrolni s kissĂ© pĂĄlinkĂĄzni, de hĂĄrom- nĂ©gy Ăłra mĂșlva mind hazatĂ©rt, azonban HerskĂł nĂ©lkĂŒl. HerskĂł nĂ©hĂĄny perczczel kĂ©sĆbb egyedĂŒl jött vissza.
A tutajosok nagy rĂ©sze ittas volt s alkonyat felĂ© mĂĄr mind aludt a tutajok kalibĂĄiban. Este 8 Ăłrakor napnyugta tĂĄjĂĄn csak nĂ©gyen voltak mĂĄr a parti fƱzesben. Ez a nĂ©gy ember volt: Ć, aztĂĄn Csepkanics, a kormĂĄnybĂrĂł s kĂ©t mĂĄs ismeretlen tutajos, kiknek nevĂ©t s szĂĄrmazĂĄsĂĄt nem tudja. Ezek az Ć tutajĂĄn voltak eddig, MezĆ-VĂĄriban fogadtĂĄk fel Ćket, de itt TĂĄrkĂĄnyban önkĂ©nt elmaradtak s Ăgy csak Csepkanics- esal ketten vezettĂ©k a tutajt Tokajig, a hol aztĂĄn Selever JĂĄnost fogadta fel a sĂĄfĂĄr harmadiknak.
Nap szĂĄllata utĂĄn mĂĄr Csepkanics is bevonult a kalikĂĄba s csak Ć Ă©s HerskĂł maradtak a parton. Ć azĂ©rt, mert a legközelebbi tanyĂĄra akart menni, hogy magĂĄnak a juhĂĄszoktĂłl tĂșrĂłt vegyen.
Itt jut Matej IgnĂĄcz az Ć vallomĂĄsĂĄban nagy fordu- lathoz, Ăgy folytatja:
Elindult a parton a juhĂĄszok felĂ©. A mint mende- gĂ©l: szemĂ©be ötlik egy zsidĂł. A zsidĂł felĂŒlrĆl jön lefelĂ© közvetlenĂŒl a vĂz szĂ©lĂ©n s valamit gĂșzsnĂĄl fogva vonszol maga utĂĄn a vĂzben s egyenesen az Ć tutajok felĂ© tart. Az Ć tutajuk felĂ©, a melyrĆl a kĂ©t ismeret- len tutajos szolga mĂĄr vĂ©gleg eltĂĄvozott s a melynek kalibĂĄjĂĄban mĂĄr Csepkanics, a kormĂĄnybĂrĂł, Ă©jjeli nyuga- lomra tĂ©rt.
3 Utånanéz a zsidónak s låtja, hogy Herskó Dåvid
a sĂĄfĂĄr ott ĂĄll a parton s vĂĄrja a zsidĂłt, a ki egyene- sen felĂ©je tart. Ć is megfordul ĂștjĂĄban, nem megy most mĂĄr tĂșrĂłt venni, hanem nĂ©zi a kĂ©t zsidĂłt, mit csinĂĄlnak ezek? Valamelyest beszĂ©lnek egymĂĄssal s azutĂĄn HerskĂł ĂĄtveszi az idegen zsidĂłtĂłl azt a tĂĄrgyat, a mit az a gĂșzsnĂĄl fogva maga utĂĄn vonszolt. Ăme holttest volt ez a tĂĄrgy.
Odamegy a kĂ©t zsidĂłhoz, de mire odaĂ©rt volna, az idegen Ă©s ismeretlen zsidĂł mĂĄr visszaindult s ment a parton egyenesen fölfelĂ©, a honnan jött. HerskĂł pedig fogta a gĂșzst s annĂĄl fog holttestet a tutajig hĂșzta.
A holttesten nem volt egyĂ©b, csak egy tĂ©rdig Ă©rĆ ing. KĂ©rdi HerskĂł DĂĄvidtĂłl: â Mit csinĂĄltak?
Herskó azt felelte: - Nincs itt semmi nézni valód, eredj innen
dolgodra. Ć azonban kĂvĂĄncsi volt s tovĂĄbb is nĂ©zte a sĂĄfĂĄrt
s lĂĄtta, a mint ez a holttestet a maga tutajĂĄrĂłl a vĂzben vĂ©gig vonszolta s ĂĄtvitte Csepkanics tutajĂĄra s ahhoz hozzĂĄkötözte.
A mint ezt vĂ©gignĂ©zte, Ć is belĂ©pett a partrĂłl erre a tutajra, melyen Ć volt Csepkanics mellett a tutajos szolga s melyhez most mĂĄr ismeretlen holttest volt odakötve.
HerskĂł rĂĄnĂ©zett s ezt mondta: â Hallgass, sok pĂ©nzt kapsz!
4
Ć nem felelt semmit, lefekĂŒdt a kalibĂĄban Csepkanics mellĂ©, HerskĂł pedig hazament a maga tutajĂĄra.
MĂĄsnap hĂ©tfĆn, jĂșnius 12-Ă©n korĂĄn indultak. IndulĂĄs elĆtt HerskĂł a maga tutajĂĄrĂłl ĂĄthajĂtott hozzĂĄ egy rögöt, egy darabka kemĂ©ny földet. Ć odanĂ©z: ki haji- gĂĄl s miĂ©rt hajigĂĄl? LĂĄtja, hogy HerskĂł integet kezĂ©- vel s Ă©ppen Ć hozzĂĄ intĂ©z szĂł nĂ©lkĂŒl hivĂł intĂ©st. Ć szintĂ©n szĂł nĂ©lkĂŒl ĂĄtment HerskĂł tutajĂĄra, hol ez hozzĂĄ Ăgy szĂłlt: â VigyĂĄzz a holttestre, Ă©n is vigyĂĄzok, hogy le ne
szakadjon s a tutajtĂłl el ne maradjon. Ne szĂłlj rĂłla senkinek, sok pĂ©nzt kapsz! Ć nem szĂłlt senkinek. VencsellĆnĂ©l kikötöttek. KikötĂ©s utĂĄn HerskĂł ĂĄtment
az Ć tutajĂĄra s azt kĂ©rdezte: â Nem romlott-e meg, nem pusztult-e el a holttest? â Nem. A zsidĂł nem hitte. Odament a holttesthez s gon-
dosan megnĂ©zte maga. Tokajban szerdĂĄn, jĂșnius 14-Ă©n este kikötĂ©s utĂĄn a
tutajosok mind bementek a vĂĄrosba, de Ć HerskĂłval a többitĆl kĂŒlönvĂĄlva egyĂŒttmaradt. HerskĂł itt adott neki 56 forintot, a mostani pĂ©nz szerint 112 koronĂĄt Ă©s pedig nĂ©gy darab öt forintos bankjegyet s 36 darab egy forintosat, melybĆl 26 darab bankjegy volt, 10 darab pedig tallĂ©r.
A felsĆ tiszai nĂ©p mĂ©g ma is tallĂ©rnak nevezi a nagyobbfajta ezĂŒst pĂ©nzdarabot. A 18-ik szĂĄzadban MagyarorszĂĄgon is divatos pĂ©nznem volt a tallĂ©r nevƱ
5
kĂ©tforintos ezĂŒstpĂ©nz. Az ily forintot rĂ©nes forintnak is, konvencziĂłs forintnak is neveztĂ©k, minthogy ezĂŒst tartalmĂĄt nemzetközi szerzĆdĂ©ssel ĂĄllapĂtottĂĄk meg. A magyar nĂ©p »pengĆ« forintnak nevezte. Annyit Ă©rt, mint hĂĄrom ezĂŒst MĂĄriĂĄs hĂșszas. KelendĆ pĂ©nznem volt a 19-ik szĂĄzad közepĂ©ig, azon tĂșl nem. A kĂ©sĆbbi osztrĂĄk ezĂŒst forintnĂĄl többet Ă©rt egyhuszad rĂ©szszel, vagyis tĂz fillĂ©rrel. De azĂ©rt MagyarorszĂĄg keleti rĂ©szein a köznĂ©p mind mĂĄig a tallĂ©r szĂłt hasznĂĄlja.
HerskĂł nagy ĂłvatossĂĄgot tartott szĂŒksĂ©gesnek. Azt mondta Matejnek: â A pĂ©nzrĆl ne szĂłlj senkinek, ne is tartsd magad-
nĂĄl, hanem hadd itt Tokajban valakinĂ©l, mĂ©g ĂrĂĄst se vĂ©gy rĂłla, SzegedrĆl visszajövet magadhoz veheted.
A szĂł parancskĂ©nt hangzott Matej fĂŒleiben. EzutĂĄn egyĂŒtt betĂ©rtek egy kis boltba, mely a Bodrog
folyĂł közelĂ©ben volt s arra nĂ©zett. MindenfĂ©le aprĂłsĂĄgot ĂĄrulnak ott s Ć is vett â a tanĂș â nyomban egy pipĂĄt. Ott talĂĄltak a boltban egy zsidĂłt s egy asszonyt, a zsidĂł felesĂ©gĂ©t. Az asszony Ă©ppen terhes ĂĄllapotban volt s a boltbĂłl el is tĂĄvozott csakhamar. Csak hĂĄrman maradtak ott. Ć, meg HerskĂł Ă©s a zsidĂł boltos.
A zsidĂł boltos magas termetƱ, barna szĂnƱ, fekete szakĂĄlĂș, szikĂĄr s mintegy 30-35 Ă©v körĂŒli ember volt, rĂĄismerne egyenesen. HerskĂł beszĂ©lt vele valamit zsidĂłul, de Ć nem Ă©rtette, mit. AzutĂĄn a zsidĂł boltos Ć hozzĂĄ fordult magyar nyelven, de a mikor Ă©szrevette, hogy Ć magyarul nem jĂłl beszĂ©l, tĂłt nyelven szĂłlt hozzĂĄ:
6
â Ad ide nekem a pĂ©nzt, majd Ă©n megĆrzöm szĂĄ- modra s mikor visszatĂ©rsz: megosztozunk rajta. Î szĂłra Ć 54 forintot ĂĄtadott a boltosnak szĂł nĂ©l-
kĂŒl Ă©s csupĂĄn 2 tallĂ©rt vagyis forintot tartott meg magĂĄnĂĄl. HerskĂł annyit szĂłlt közbe: â ĂrĂĄs nem kell. Î szĂłra nyugodtan adta oda a pĂ©nzt. MĂĄsnap csĂŒtörtökön, jĂșnius 15-Ă©n, HerskĂł 8 vagy 9
liter pĂĄlinkĂĄt vett Tokajban s ezt osztogatta a tutajo- soknak. PĂ©nteken dĂ©lutĂĄn 2 Ă©s 3 Ăłra tĂĄjban Tisza- EszlĂĄron alul kötöttek ki, de nem az eszlĂĄri oldalon, hanem az ĂĄtelleni tisza-ladĂĄnyi oldalon, mĂ©g pedig egy folyamhajlatnĂĄl a fƱzesek alatt s itt voltak jĂșnius 17-ikĂ©nek, szombat napnak reggelĂ©ig.
Ă pĂ©nteki nap alkonyĂĄn HerskĂł sĂĄfĂĄr egyedĂŒl maga sĂ©tĂĄlgatott a parton mintegy kĂ©t Ăłrai idĆn keresztĂŒl, de a tutajra nem hozott semmit. EstefelĂ© Ć is felment Csepkanicscsal, Seleverrel s a Tokajban hozzĂĄjuk sze- gĆdött magyar emberrel, Galsi IstvĂĄnnal a partra tĂŒzet rakni. Tutajukon Ćk nem rakhattak tĂŒzet, mert az Ć tutajuk terhelĂ©s nĂ©lkĂŒl ĂŒresen ment s azĂ©rt a szĂ©l ellen a tĂŒzet nem vehettĂ©k körĂŒl semmivel. A szĂ©ltĆl nem vĂ©dhettĂ©k meg. A mint ott voltak a parton hĂĄrman a tƱz körĂŒl, HerskĂł odasompolygott hozzĂĄjuk s Ćt ruhĂĄ- jĂĄnĂĄl fogva megrĂĄntotta s intĂ©ssel a tutajra lehĂvta.
â FekĂŒdjĂ©l le a kalibĂĄban s ott lĂ©gy mĂg csak nem hĂvlak.
Engedelmeskedett. Esti tĂz Ăłra tĂĄjban HerskĂł egy rögöt hajĂtott hozzĂĄ.
7
Erre Ć a kalibĂĄbĂłl kiment, HerskĂł ott vĂĄrta s a tutaj vĂ©gĂ©re vezette s Ăme a holttest akkor mĂĄr a vĂzbĆl kiemelve a tutajon fekĂŒdt. MĂĄs nem emelhette ki, mint HerskĂł. A ki azt mondta: â Most felöltöztetjĂŒk a holttestet, emeld föl! Ć engedelmeskedett. HĂłna alatt fogva fölemelte a
tetemet. Herskó karjån egy csomó ruha volt több darabból.
Ezeket egyenkĂ©nt hĂșzta föl a holttestre. A fƱzesben lassan susogott az Ă©jjeli szellĆ. A tutajon
levĆ tĂŒzek s a parti tĂŒzek mĂĄr hamvadoztak. A lassan hömpölygĆ folyamĂĄrnak nem volt hangja. A tutajosok mĂ©lyen aludtak valamennyien, ki a kalibĂĄban, ki a parton a fƱzesben. Ok ketten zavartalanul, nyugodtan öltöztettĂ©k a halottat.
LegelĆször lehĂșztĂĄk rĂłla az inget s azt a vĂzbe löktĂ©k. Ez nem Solymosi Eszter inge volt.
AzutĂĄn rĂĄadtak egy kurta inget s azon alul egy pendelyt. A minĆt a tiszaparti paraszt lĂĄnykĂĄk viselnek.
FelsĆ testĂ©re felhĂșztak egy rongyos nĆi kabĂĄtot, Ășgy- nevezett otthonkĂĄt vagy benemĂ©rĆt, könyökĂ©n Ă©s vĂĄllĂĄn szakadozottat.
AlsĂł testĂ©re szĂnes, de szintĂ©n rongyos szoknyĂĄt adtak. NyakĂĄba Ă©s derekĂĄra vastag kendĆt illesztettek, hĂĄtĂĄn
összekötve. BalkezĂ©nek csuklĂłjĂĄra egy kĂ©kes szĂnƱ sötĂ©t kendĆt
kötött a zsidĂł s abba fekete festĂ©ket helyezett el, melyet elĆbb egy sĂĄrgĂĄs papirosba csomagolt. A papiros
8
olyan volt, mint a gyufatokok papirosa s a milyenben dohĂĄnyt is szoktak adni a boltosok.
Mikor mindez megvolt: akkor a zsidĂł a holttestet megint visszaeresztette a vĂzbe s a balkĂ©z csuklĂłjĂĄra kötött kendĆt gyengĂ©n a tutajhoz kötötte s neki ily utasĂtĂĄst adott:
â Ha a holttest le talĂĄl szakadni: ne nyĂșlj hozzĂĄ. Hadd menjen a maga ĂștjĂĄn.
Senki se 1ĂĄtta ezt a mƱveletet. Csak Ćk hĂĄrman tudtĂĄk. A zsidĂł, a halott Ă©s Ć. Egyik se szĂłlt rĂłla senkinek. A tutajosok aludtak. Sokan közĂŒlök rĂ©szegek is voltak, mert HerskĂł folyton kĂnĂĄlgatta nekik a pĂĄlinkĂĄt. Idegen pedig nem jĂĄrt ott az Ă©jszakĂĄban. MĂ©g nappal is ritkĂĄn jĂĄr ott ember.
A holttestet többĂ© Ć se lĂĄtta, csak a tiszadadai par- ton a CsonkafĂŒzesben, a mikor mĂĄr a csĆsz kihĂșzta a partra.
Azt a zsidĂłt, a ki a holttestet TĂĄrkĂĄny alatt a sĂĄfĂĄr- nak ĂĄtadta, nem ismeri. Tisza-Kerecsenyben lĂĄtta elĆször. Egy kis tutajon volt, melyen hasitvĂĄnyfĂĄt szĂĄllĂtott. Vele volt a tutajon egy orosz Ă©s egy olĂĄh tutajos. Ezek nevĂ©t se tudja. Az olĂĄh tutajost velĂŒk egyĂŒtt fogtĂĄk el Szolnokon s egyĂŒtt kĂsĂ©rtĂ©k NyĂregy- hĂĄzĂĄra.
Mi tudjuk mĂĄr, hogy ez a tutajos Drimusz György volt. Matej azonban mĂ©g vallott valamit. A tetemszĂĄllĂtĂł ismeretlen zsidĂłt â Ășgymond â
Jankelnek szĂłlĂtotta HerskĂł. Ez a zsidĂł közĂ©ptermetƱnĂ©l magasabb, szikĂĄr, szĆke, sĆt sĂĄrgĂĄs szakĂĄlu, hosszas
9
arczĂș, hunczutkĂĄja â pajesze fĂŒlĂ©n alul Ă©r; szemei szĂŒrkĂ©sek, orra kissĂ© lefelĂ© hajlĂł, bajusza kicsiny Ă©s sĂĄrgĂĄs szĂnƱ s lefelĂ© lĂłgĂł. â â EbbĆl ĂĄllott Matej IgnĂĄcz jĂșlius 5-iki vallo-
måsa, melyet Tisza-Lökön a csendbiztos keze alatt tett éjnek-éjszakåjån.
Ennek a tisza-löki csendbiztosi vallatĂĄsnak jegyzĆ- könyvĂ©t Bary JĂłzsef vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ărta. Az Ć kezeĂrĂĄsa az egĂ©sz.
KĂŒlön jegyzĆkönyvvezetĆ nem volt jelen, tehĂĄt nem is Ărta alĂĄ a jegyzĆkönyvet. Nem Ărta alĂĄ maga Matej IgnĂĄcz se. Igaz, hogy a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt azt jelentette ki, hogy Ć se Ărni, se olvasni nem tud. Ezt a jegyzĆ- könyv zĂĄradĂ©kĂĄban meg kellett volna jegyezni Ă©s csupĂĄn mĂĄr e miatt is kĂŒlön bĂrĂłsĂĄgi tanĂșt vagy jegyzĆkönyv- vezetĆt kellett volna alkalmazni. Ăgy szĂłl a törvĂ©ny s ezt parancsolta volna a törvĂ©nyes gyakorlat.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł törvĂ©nynyel Ă©s törvĂ©nyes gyakorlattal nem törĆdött. Biztos volt abban, hogy e miatt se az ĂŒgyet ki nem veszik a kezĂ©bĆl, se fegyelmi bĂŒntetĂ©s- ben nem rĂ©szesĂŒl.
A jegyzĆkönyv zĂĄradĂ©kĂĄban ott van a szokĂĄsos ĂĄkom-bĂĄkom: »A jegyzĆkönyv felolvastatik s tolmĂĄcs ĂștjĂĄn megmagyarĂĄztatik. «
Ki bizonyĂtja ezt? CsupĂĄn a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł alĂĄĂrĂĄsa. â Ez se felel meg
a törvénynek. De ki volt håt a tolmåcs? Matej Ignåcz nem tudott magyarul, csak oroszul, a
10
vizsgĂĄlĂłbĂrĂł pedig nem tudott oroszul, csak magyarul. Kellett tehĂĄt tolmĂĄcsnak lenni köztĂŒk, de ez a tolmĂĄcs se Ărta alĂĄ a jegyzĆkönyvet. â Ăjabb törvĂ©nysĂ©rtĂ©s. Î hiĂĄnyt azonban Ășgy a hogy pĂłtolta a vizsgĂĄlĂł-
bĂrĂł. JĂșlius 30-ĂĄn jegyzĆkönyvbe veszi, hogy minden alkalommal Karanczay JĂłzsef volt a tolmĂĄcs. Ez a Karanczay közönsĂ©ges börtönĆr volt; â tudatlan Ă©s tanulatlan ember. Sok ravaszsĂĄg lakott benne, holmi aprĂłbb fegyelmi kihĂĄgĂĄsok is terheltĂ©k. Könnyen el lehet hinni, hogy közönsĂ©ges paraszt beszĂ©d tolmĂĄcso- lĂĄsĂĄra teljesen kĂ©pes volt, de azĂ©rt e fajta embert alkal- mazni ily fontos ĂŒgyben tolmĂĄcsul mĂ©g se felelt meg a törvĂ©nynek.
De hĂĄt elvĂ©gre is mindez csak alaki dolog. BĂĄr- mily szabĂĄlytalanul, bĂĄrmily szokatlan, sĆt törvĂ©nynyel ellenkezĆ mĂłdon dolgozott is a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł; azĂ©rt Matej IgnĂĄcz vallomĂĄsa igaz lehetett s mindaz, a mi a val- lomĂĄsban benne van, megfelelhetett a valĂłsĂĄgnak. A mint a kirĂĄlyok Ă©s orszĂĄgkormĂĄnyzĂłk alĂĄĂrĂĄsa Ăłs hĂ©t pöcsĂ©- tes levele mĂ©g nem föltĂ©tlen bizonysĂĄg arra, hogy minden igaz, a mi abban a levĂ©lben meg van Ărva: Ășgy a legpongyolĂĄbb Ă©s legkuszĂĄbb vizsgĂĄlĂłbĂrĂłi jegy- zet se ĂĄllja ĂștjĂĄt annak, hogy valĂłsĂĄgos igazsĂĄg ne lehessen az, a mi abban a jegyzetben benne van.
Matej IgnĂĄcz tovĂĄbb is beszĂ©lt. JĂșlius 14-Ă©n NyĂregyhĂĄzĂĄn Ășjra kihallgattĂĄk. Itt mĂĄr
a tisza-löki csendbiztos komor alakja se ĂĄllt rĂ©m gya- nĂĄnt a hĂĄta mögött. Ăjra megerĆsĂtette tisza-löki val- lomĂĄsĂĄt. SĆt holmi aprĂłbb rĂ©szletekkel megtoldotta.
11
Elmondta ugyanis, hogy Ć tutajos tĂĄrsainak a holt- testrĆl semmit se szĂłlt. Elmondta, hogy nem tudja, vajjon HerskĂł DĂĄvid a gĂșzst levette-e a holttest jobb kezĂ©rĆl. Elmondta, hogy a holttest mĂ©g jĂșnius 18-ĂĄn, vasĂĄrnap reggel is a szĂĄl, a tutaj alatt volt, mert Ć mĂ©g akkor is ott lĂĄtta. Nem is Ć eresztette el a hullĂĄt s nem is tudja, mikĂ©nt szabadult az a szĂĄl alĂłl.
JĂșlius 29-Ă©n Ășjra kihallgattĂĄk. Ekkor kijelentette, hogy egyĂĄltalĂĄban nem tudta, miĂ©rt kellett a holttestet szĂĄllĂtani.
A következĆ napon jĂșlius 30-ĂĄn a törvĂ©nyszĂ©k elĂ© ĂĄllĂtottĂĄk a czĂ©lbĂłl, hogy hitelesĂtse vallomĂĄsĂĄt. Szokat- lan Ă©s törvĂ©nyellenes eljĂĄrĂĄst követett ezzel a törvĂ©ny- szĂ©k. Se a vĂĄdlottak, se a vĂ©dĆk nem voltak ott. Se nem idĂ©ztĂ©k, se nem Ă©rtesĂtettĂ©k Ćket. Maguk a vĂ©dĆk is csak a hĂrlapokbĂłl kĂ©sĆbb tudtĂĄk meg e törvĂ©ny- szĂ©ki dolgot. De bizony azĂ©rt a nagyközönsĂ©gnek nem volt ez ellen semmi kifogĂĄsa.
Itt Matej ismĂ©telte egĂ©sz vallomĂĄsĂĄt, de Ășj rĂ©szle- tekkel ĂĄllott elĂ©.
Herskó Dåvid nem Tokajban, hanem mår Tisza- Kerecsenyben åtadta neki a bérpénzt, az 56 forintot.
Azt a tokaji kis boltos zsidót, a kinél 54 forintjåt letette, Vider Mór tokaji lakosban ismeri föl.
Most mĂĄr vilĂĄgosan emlĂ©kezik arra, hogy annak a kabĂĄtkĂĄnak könyöke, melyet a holttestre felöltöttĂ©k, foltos volt. CsodĂĄlatos emlĂ©kezĆtehetsĂ©g! Ăjjel volt, esti 10 Ăłra utĂĄn, a felöltöztetĂ©s ott EszlĂĄr alatt a tisza- ladĂĄnyi fĂŒzes ĂĄrnyĂ©kĂĄban, a holdvilĂĄg is felhĆk alatt
12
bujkĂĄlt, a ruha se az Ć kezĂ©ben volt, hanem HerskĂł kezĂ©ben, Ć csak hĂłna alatt ĂĄtfogva tartotta a holttestet Ă©s mĂ©gis tudja, hogy folt volt a kabĂĄtka ujjĂĄnak könyökĂ©n!
HerskĂł DĂĄvid Tisza-Lökön alĂłl, a dadĂĄi Csonka- fƱzeshez mĂĄr közel mondta neki, hogy most mĂĄr elbo- csĂĄthatja a hullĂĄt, de Ć ezt nem cselekedte.
A törvĂ©nyszĂ©k megmutatta neki azokat a ruhadara- bokat, melyeket a csonkafĂŒzesi halottrĂłl leszedtek. Ć ezekben hatĂĄrozottan felismeri azt a ruhĂĄt, melyet a lĂĄdĂĄnyi fƱzesnĂ©l Ć Ă©s HerskĂł a csempĂ©szett halottra öltött.
VĂ©gĂŒl elĂ©be ĂĄllĂtottĂĄk Smilovics Jankelt s ebben nyomban Ă©s tisztĂĄn megismeri azt a zsidĂłt, a ki TĂĄrkĂĄny alatt HerskĂłnak a holttestet ĂĄtadta.
Nagyon fontos és nagyon érdekes részletek ezek. S ha igazak: nyomatékossåguk nagysågåt a vérvåd perében elvitatni nem lehet.
De hĂĄt igazak-e? Matej IgnĂĄcz nagy emlĂ©kezĆtehetsĂ©ge mĂ©g bĂĄmula-
tosabb volt egy Ă©v mĂșlva. A következĆ 1883-ik Ă©v jĂșlius havĂĄnak 3-ĂĄn Ă©s 4-Ă©n hallgattuk meg a törvĂ©ny- szĂ©k nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsĂĄn. Itt Ășjabb finom rĂ©szletekkel ĂĄllott elĆ.
Mikor a lĂĄdĂĄnyi fĂŒzes alatt ĂĄlltak: lĂĄtott estennen egy zsidĂł asszonyt, a mint az ruhanemƱt hozott s azt ĂĄtadta HerskĂł DĂĄvidnak. â Ebbe a ruhĂĄba öltöztettĂ©k a meztelen holttestet.
Megjegyezte, hogy a holttestnek erĆs szaga lesz. Erre
13
HerskĂł betömte az Ć orrĂĄt falevĂ©llel, hogy ne Ă©rezze a szagot, ne panaszkodjĂ©k.
A holttestet Ășgy kötöttĂ©k gĂșzszsal a talp alĂĄ, hogy azt lĂĄtni ne lehessen. A gĂșzs mogyorĂłvesszĆbĆl s mint- egy 3 lĂĄb hosszĂș volt.
Hogy a holttest hĂĄny Ă©ves lĂĄnyĂ© lehetett: erre nincs vĂ©lemĂ©nye. Ha fĂ©rfi lett volna, akkor tudta volna magĂĄt Ă©letkora felĆl tĂĄjĂ©kozni.
Vider MĂłr tokaji zsidĂłtĂłl sohase kĂ©rte vissza pĂ©nzĂ©t. VĂ©letlenĂŒl ĂĄlltak meg TĂĄrkĂĄny alatt is, EszlĂĄr alatt
is. Amott a szĂ©l miatt, emitt a kis TiszĂĄba tĂ©vedĂ©s miatt. Ăp Ășgy vĂ©letlenĂŒl ĂĄlltak meg a dadĂĄi Csonka- fƱzesnĂ©l is, mivelhogy a szĂ©tesett tutajt helyre kellett ĂĄllĂtani.
HerskĂłt, mint az Ć falujabeli lakost jĂłl ismerte s egyszer mĂĄr korĂĄbban is tutaj Ăłzott vele. Smilovics Jankelt is többször lĂĄtta mĂĄr.
Ezek voltak fontosabb Ășj nyilatkozatai. Ezek között mĂĄr van nĂ©hĂĄny, melyet nem fontolt meg elĆre, s melyre senki sem tanĂtotta be, ha ugyan egyĂĄltalĂĄn betanĂtottĂĄk. Van egy-kettĆ olyan is, mely ha igaz: akkor a holttest csempĂ©szĂ©se nem igaz. De errĆl kĂ©sĆbb beszĂ©lek.
JĂłl emlĂ©kszem erre az emberre. Ăletkora 28 Ă©v. TartalĂ©kos katona volt mĂ©g akkor. ErĆteljes alak, piros napsĂŒtötte arczczal. Egyetlen szavĂĄt se tudtam elhinni, ha csak többi tĂĄrsa is ugyanazt nem mondta. De azĂ©rt bĂĄmulatba ejtett.
Gyorsan beszélt, s a legrövidebb kérdésre is sokat
14
beszĂ©lt. Vagy csakugyan Ășgy törtĂ©nt a holttest csem- pĂ©szĂ©se, a hogy elbeszĂ©lte â vagy utĂłbb maga is szentĂŒl hitte, hogy Ășgy törtĂ©nt. Vagy pedig oly gyors gondolkozĂĄsĂș Ă©s erĆteljes kĂ©pzelĂ©sƱ rossz lĂ©lek volt, a kinĂ©l termĂ©szettĂ© vĂĄlt a hazudozĂĄs s a ki Ă©retlen igazsĂĄgszolgĂĄltatĂĄsi viszonyok közt kenyĂ©rkeresetkĂ©nt Ʊzi a hamis tanĂșskodĂĄst. MagyarorszĂĄg Ă©szakkeleti rĂ©szĂ©n vannak vidĂ©kek, hol szĂĄz meg szĂĄz keresztyĂ©n Ă©s zsidĂł ember akadt egykor ily szereplĂ©sre. Gyönge bĂrĂĄk Ă©s hitvĂĄny ĂŒgyvĂ©dek közremƱködĂ©sĂ©vel lehetĆvĂ© vĂĄlt ez idĆnkĂ©nt.
Matej IgnĂĄcz egyenesen ĂĄllt a bĂrĂłsĂĄg elĆtt, mint a hogy rendes katona szokott. Minden kĂ©rdĂ©sre rögtön felelt, de akĂĄr a bĂrĂłsĂĄg, akĂĄr a vĂĄd- Ă©s vĂ©delem kĂ©p- viselĆi intĂ©ztek hozzĂĄ kĂ©rdĂ©st: felelete közben soha se a kĂ©rdezĆre nĂ©zett s nem is a tolmĂĄcsra, hanem mere- ven a földre maga elĂ©.
VallomĂĄsĂĄrĂłl ezer rĂ©szletet közöltek a hĂrlapok, s megvilĂĄgĂtottĂĄk azt minden oldalrĂłl. A vĂ©rvĂĄdban valĂł hit rĂ©gen elgyengĂŒlt mĂĄr, a mikor mĂ©g a tetemsikkasz- tĂĄs hite Ă©lĂ©nken Ă©lt. MĂ©g ma is Ă©l az akkori nemzedĂ©k lelkĂ©ben. Lehetetlennek tartottĂĄk, hogy ily kĂŒlönös Ă©s szövevĂ©nyes esetet paraszt Ă©szszel ki lehessen gondolni. Annyira összefĂŒggĆ oly sok rĂ©szlet alig is lehet puszta kĂ©pzelĆdĂ©s szĂŒlötte.
15
II.
(HeskĂł vallani kezd â A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĆtt semmit se tud,, a csendbiztos kezĂ©n mindent tud. â Matejjal egyezĆen beszĂ©l. â
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ă©s tĂĄrsai hittek-e a hulla- csempĂ©szetben?)
De hĂĄt mit szĂłltak ehhez a zsidĂłk? Hiszen kĂ©t zsidĂłt, HerskĂł DĂĄvidot Ă©s Smilovics Jankelt közvetlenĂŒl Ă©rintette a vallomĂĄs. Az Ć cselekmĂ©nyĂŒkrĆl szĂłlt.
HerskĂł DĂĄvid elsĆ kihallgatĂĄsa â mint mĂĄr emii- tettem â jĂșnius 29-Ă©n NyĂregyhĂĄzĂĄn törtĂłnt. Ebben hiven adta elĆ tutajuk törtĂ©netĂ©t BustyahĂĄzĂĄtĂłl Tisza- DadĂĄig Ă©s azon alul KĆtelekig. Ebben szĂł sincs a holttest csempĂ©szetĂ©rĆl. Ăgy beszĂ©l, mint a többi tutajos.
JĂșlius 4-Ă©n Ćt is kikĂsĂ©rteti a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Tisza- Lökre, de 5-Ă©n ötödmagĂĄval visszaviteti NyĂregyhĂĄzĂĄra. NyilvĂĄn nem ĂĄllott szĂĄndĂ©kĂĄban a csendbiztos kezĂ©n hallgatni ki Ćt. Nem is remĂ©lhette, hogy zsidĂł lĂ©tĂ©re bevallja a holttest csempĂ©szetĂ©t.
Azonban Matej IgnĂĄcz vallomĂĄsa vĂĄltoztatott a dolgon. Ez a vallomĂĄs jĂșlius 5-ike Ă©s 6-ika közti Ă©jszakĂĄn
kerĂŒlt jegyzĆkönyvbe s a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ă©jfĂ©l utĂĄn 1-2 Ăłra közt, tehĂĄt mĂĄr 6-ĂĄn fejezte be az ĂrĂĄst. Nyomban lovas futĂĄr ment mĂ©g a hajnalon NyĂregyhĂĄzĂĄra, hogy HerskĂłt hozzĂĄk ki azonnal.
KihoztĂĄk idejĂ©ben mĂ©g dĂ©lelĆtt. Î naprĂłl kĂ©t vallomĂĄsa kerĂŒlt jegyzĆkönyvbe. Az egyik
nappal, a mĂĄsik Ă©jjel.
16
Nappali vallomĂĄsĂĄban semmit se tud a holttest csem- pĂ©szetĂ©rĆl s hatĂĄrozottan valĂłtlannak jelenti ki Matej egĂ©sz elĆadĂĄsĂĄt. Kijelenti azt is, hogy Tisza-Kerecseny- ben nem ĂĄlltak meg, de a mint ott tutajuk elhaladt, lĂĄtta Smilovics Jankelt, a ki Ă©pen akkor ott rakodott. Ismeri Smilovicsot tizenöt vagy hĂșsz Ă©v Ăłta, mert az VajnĂĄgra valĂł, az pedig BustyahĂĄza közelĂ©ben fekszik, sĆt Szeklencze, az Ć lakĂĄsa, sincs oda tĂĄvol s a TiszĂĄnĂĄl gyakran talĂĄlkoztak. Holttestet nem vett ĂĄt senkitĆl, nem kötött semmi tutajhoz, nem is öltöztetett s nem is tud rĂłla semmit. Matejnak se adott Tokajban 56 forintot, magĂĄnak se volt egyetlen fölösleges forintja se. Smilovicscsal szĂłlt ugyan nĂ©hĂĄny szĂłt, de csak annyit kĂ©rdeztek egymĂĄstĂłl: ki hova megy tutajĂĄval?
Ez volt a nappali vallomĂĄs. Ez mĂĄr mĂĄsodik val- lomĂĄsa volt HerskĂłnak. Az elsĆt jĂșnius 29-Ă©n NyĂregy- hĂĄzĂĄn tette, ezt a mĂĄsodikat most jĂșlius 6-ĂĄn fĂ©nyes nappal a tisza-löki szolgabĂrĂłsĂĄgnĂĄl.
Mind a kettĆben egy nyomon beszĂ©lt. Az egĂ©sz tiszai Ăștnak s a csonka-fĂŒzesi holttestnek törtĂ©netĂ©t Ășgy beszĂ©lte el, mint tutajos tĂĄrsai.
Nappali vallomĂĄsĂĄnak jegyzĆkönyvĂ©n van azonban egy vĂ©gszĂł, â a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłk szokĂĄsos mondataibĂłl ĂĄllĂł. Ez a vĂ©gszĂł arrĂłl Ă©rtesĂti az olvasĂłt, hogy Matej IgnĂĄcz szembesĂttetett HerskĂł DĂĄviddal s HerskĂł DĂĄvid- nak szemĂ©be mondott mindent. Mikor, hol Ă©s mikĂ©nt vettĂ©k ĂĄt a holttestet, mikĂ©nt kötöztĂ©k a tutaj alĂĄ, mikor Ă©s hol öltöztettĂ©k fel, s mit adott ezĂ©rt Matejnek HerskĂł.
17
Matej hĂven Ă©s rĂ©szletesen szemĂ©be mondott HerskĂł- lak a sĂĄfĂĄrnak mindent. Î tĂ©ny utĂĄn a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł örök emlĂ©kĂŒl azt jegyzi föl a papirosra, hogy szembe- ĂŻitĂ©s utĂĄn HerskĂł kijelentette, hogy most mĂĄr kĂ©sz vallani Ć is.
A hivatalos adatok s a bĂrĂłsĂĄgi iratok szerint tehĂĄt ĂgĂ©szen simĂĄn ment minden. HĂșzĂłdozott, kertelt, inga- dozott ugyan a zsidĂł egyideig, de a mint Matej szembe- mondĂĄsĂĄbĂłl lĂĄtta, hogy a bĂrĂłsĂĄg Ășgy is tud mĂĄr mindent: hĂĄt akkor ö is magĂĄba szĂĄllt s Ć is töredel- mesen bevallott mindent.
VallomĂĄsĂĄnak lĂ©nyege következĆ: JĂșnius 7-Ă©n szerdĂĄn dĂ©lutĂĄn haladott el tutajĂĄval
Tisza-Kerecseny alatt, Smilovics Jankel ott rakodott a parton s a mint Ćt meglĂĄtta, odakiĂĄltott hozzĂĄ. ZsidĂł nyelven beszĂ©lt, hogy a keresztyĂ©nek ne Ă©rtsĂ©k.
â HerskĂł, elviszel-e egy holttestet jĂł fizetĂ©sĂ©rt a tutajon? Ć kĂ©szsĂ©ggel felelt: â El! Hol a holttest s hova kell vinni? Smilovics azt vĂĄlaszolta: â Valahol az Ăștban majd magam adom ĂĄt a holt-
testet s ott megmondom azt is, hova kell vinni. Ennyit beszéltek egymåssal, semmi többet. Smilovics
tovĂĄbb rakodott, Ć meg tovĂĄbb Ășsztatta tutajĂĄt alĂĄ felĂ©. Kis- Ă©s Nagy-TĂĄrkĂĄny közt jĂșnius 9-Ă©n, pĂ©nteken
este kötöttek ki. Ott maradtak hĂ©tfĆn, jĂșnius 12-Ăłn reggelig. AzĂ©rt maradtak annyi ideig, mert szombat az Ć ĂŒnnepje volt, vasĂĄrnap pedig a tutajosokĂ©. Ănnepen nem szokĂĄs tutajozni, de kĂŒlönben a szĂ©l is fujt.
18
VasĂĄrnap esti 9-10 Ăłra tĂĄjban Smilovics egy kis tutajon oda jött az ö tutaja mellĂ©. Smilovics tutaja 3-4 darab rövidre vĂĄgott szĂĄlfĂĄbĂłl ĂĄllt, s szinte szo- katlanul kicsiny tutaj volt. A holttest a kis tutaj alĂĄ volt kötve jobb kezĂ©nĂ©l fogva egy vesszĆ-gĂșzszsal.
Ott Smilovics ĂĄtadta neki a holttestet azzal az uta- sĂtĂĄssal, hogy vigye el Tisza DadĂĄig, de ott aztĂĄn ereszsze el. Hadd menjen a holttest, a hova viszi a vĂz.
De azt is megmondta Smilovics, hogy a mikor majd EszlĂĄr alatt elhaladnak, ott egy asszony vĂĄr rĂĄ a parton. Az asszony 30-35 Ă©v körĂŒli barna nĆ lesz. Egy csomĂł ruhĂĄt fog majd neki ĂĄtadni, melyet a holttestre fel kell öltenie. Elmondotta rĂ©szletesen azt is, melyik ruhadarabot mikĂ©nt kell a tetemre felhĂșzni. Ad ĂĄt az asszony egy szĂnes kendĆt is s abba papĂrba göngyölve valami festĂ©ket. RĂ©szletes utasĂtĂĄst adott arra nĂ©zve, mikĂ©nt kösse ezt a kendĆt a holttest balkezĂ©re. Az asz- szonynyal nem kell sokat Ă©rtekeznie, az mĂĄr meg lesz oktatva elĂ©ggĂ©, s tudja azt, kinek adja ĂĄt a ruhĂĄkat. MindezĂ©rt kap Ć jutalmul SmilovicstĂłl 120 forintot, a mai pĂ©nz szerint 240 koronĂĄt. Ăt is adott nyomban 56 forintot. ĂtadnĂĄ a többit is, de most nincs nĂĄla annyi pĂ©nz. Majd Szolnokon kifizeti az egĂ©sz összeget vagy visszajövet valahol az Ăștban.
Smilovicsot azutĂĄn az egĂ©sz Ășton nem lĂĄtta ĂroktĆig s a tisza-nĂĄnai GĂłlya-csĂĄrdĂĄig.
A tetemszĂĄllĂtĂĄs törtĂ©netĂ©t ezentĂșl szĂłrul-szĂłra Ășgy beszĂ©li el, mint Matej. A tokaji pĂ©nzletĂ©telt, a lĂĄdĂĄnyi kikötĂ©st, a holttest felöltöztetĂ©sĂ©t s a csonka-fĂŒzesi
19
megĂĄllĂĄst. CsodĂĄlatosan ĂsszevĂĄg a kĂ©t ember emlĂ©kezĆ- tehetsĂ©ge. De Ășj rĂ©szleteket is tud HerskĂł.
EszlĂĄr alatt dĂ©ltĂĄjban haladtak el. Ć termĂ©szetesen ĂŒgyelt a partra, a mint utasĂtĂĄsĂĄban volt s csakugyan meglĂĄtta a Smilovics ĂĄltal leirt alakĂș asszonyt, a mint a Tiszaparton ĂĄlldogĂĄlt s a folyamon alĂĄ s föl tekint- getett. KezĂ©ben összekötött ruhacsomagot tartott s bele-belenĂ©zett a vĂzbe. DĂ©lutĂĄn 2-3 Ăłra tĂĄjban kötöttek ki EszlĂĄron alul a tisza-ladĂĄnyi oldalon. Az asszony csolnakon ment oda. Ć elĂ©be ment az asszonynak, ki e szavakkal adta ĂĄt a ruhĂĄkat: â Itt vannak ezek a ruhĂĄk. Jankel kĂŒldötte neked
arra a holttestre. Zsidó nyelven beszélt, hogy senki mås ne értse.
A zsidó nyelv alatt a galicziai zsidó kiejtésƱ német nyelvet kell érteni.
A ruhĂĄk fehĂ©r kendĆbe voltak kötve. A fehĂ©r kendĆt az asszony nem adta ĂĄt, azt elvitte vissza magĂĄval.
A tovĂĄbbi rĂ©szleteket megint teljesen Ășgy adja elĆ, mint Matej. De ezen, ha igaz a törtĂ©net, nincs mit csodĂĄlkozni. JĂșnius 12-ike s jĂșlius 6-ika közt csak huszonöt nap telt el. A holttest szĂĄllĂtĂĄsa rendkĂvĂŒli eset. Se Matej, se HerskĂł soha nem cselekedtek ilyet mĂ©g Ă©letĂŒkben. S aztĂĄn a tizennĂ©gy napi börtön magĂĄ- nyĂĄban szĂĄzszor vĂ©gig gondolhattĂĄk az eset rĂ©szleteit. TehĂĄt ha csakugyan igaz a törtĂ©net, emlĂ©kezetĂŒk egye- zĂ©se termĂ©szetes.
JĂșlius 14-Ă©n, most mĂĄr NyĂregyhĂĄzĂĄn Ășjra kihall- gattĂĄk HerskĂłt. Azt mondta: semmibĆl se vette Ă©szre,
20
hogy a tutajosok valamelyike tudott volna a dologrĂłl. TalĂĄn Csepkanics György tudhatott valamit, mert Ć mindig azon a tutajon volt, mely alatt egĂ©sz hĂ©ten ĂĄt Ășszott a holttest.
JĂșlius 29-iki nyĂregyhĂĄzi vallomĂĄsĂĄban szintĂ©n van Ă©rdekes rĂ©szlet. Elmondta, hogy Vider MĂłr tokaji szatĂłcsot mĂĄr rĂ©gebben ismerte, mert többször vĂĄsĂĄrolt be nĂĄla. EzĂ©rt tudta odavezetni Matejt a czĂ©lbĂłl, hogy ez a nĂĄla levĆ pĂ©nzt annak kezĂ©be tegye le. Vider MĂłrral a holttestrĆl semmit se közölt.
De kijelentette azt is, hogy Ć maga se tudta, mire valĂł a tetemszĂĄllĂtĂĄs s miĂ©rt vĂĄllalkozott arra Smilovics. Ć csak azĂ©rt lett Smilovics eszköze, mert megörĂŒlt a 120 forintnak, minthogy Ć szegĂ©ny ember.
JĂșlius 20-ĂĄn Matejjel egyidejƱleg az Ć vallomĂĄsĂĄt is hitelesĂtette a törvĂ©nyszĂ©k. A törvĂ©nyszĂ©ki elnök sok kĂ©rdĂ©st intĂ©zett hozzĂĄ a holttest csempĂ©szĂ©se tĂĄrgyĂĄban. KĂ©szsĂ©ggel megfelelt, a hogy tudott, minden kĂ©rdĂ©sre.
ĂltalĂĄnossĂĄgban s egĂ©szben megerĆsĂtette tisza-löki Ă©jszakai vallomĂĄsĂĄt.
Matejjel egyezĆleg e vallomĂĄsĂĄt azzal igazĂtotta ki, hogy az 56 forintot nem TĂĄrkĂĄny alatt, hanem mĂ©g Kerecsenyben ĂĄtadta Matejnek s mĂ©g 4 forintot ĂgĂ©rt is hozzĂĄ, hogy a 120 forint jutalombĂłl annak is annyi jusson, mint neki.
Az elnök azt is kĂ©rdezte tĆle: miĂ©rt kellett a tetem- szĂĄllitĂĄs cselekmĂ©nyĂ©be idegen embert is beavatni? â Okosan felelt rĂĄ. AzĂ©rt kellett, hogy neki legyen segĂt- sĂ©ge a holttesttel valĂł bajlĂłdĂĄsban. Ăs Ă©pen Matejt
21
kellett beavatni azĂ©rt, mert ennek tutaja volt ĂŒres, e tutaj nem volt semmivel megterhelve.
Smilovics neki se mondta meg a holttest-csempĂ©szet okĂĄt, czĂ©ljĂĄt s kĂŒlönös titkait. Csak annyit mondott, hogy EszlĂĄr felĂ© kell a tetemet szĂĄllĂtani.
Az eszlĂĄri asszony, a ki a ruhĂĄkat ĂĄtadta, nagyon magyaros kiejtĂ©ssel beszĂ©lte a zsidĂł nyelvet. EgĂ©szen Ășgy, a hogy a tiszaparti magyar falvak zsidĂłsĂĄga beszĂ©l.
A törvĂ©nyszĂ©k elĆtt fölmutattĂĄk neki azokat a ruhĂĄ- kat, melyeket a csonka-fĂŒzesi halottrĂłl vettek le. Föl- ismeri ezekben azt, a mit neki az eszlĂĄri asszony ĂĄtadott s a mibe Ć a Smilovics-adta holttestet felöltöztette.
VĂ©gĂŒl a törvĂ©nyszĂ©k szembeĂĄllĂtotta Ćt Smilovicscsal s ennek szemĂ©be is megmondott mindent meglehetĆs hatĂĄrozottsĂĄggal.
A törvĂ©nyszĂ©k ĂŒlĂ©se Ă©s tĂĄrgyalĂĄsa nyilvĂĄnos. Ott joga van megjelenni minden tisztessĂ©ges, felnĆtt embernek. KĂŒlönös joga van ott megjelenni a vĂĄdlottnak Ă©s a vĂ©dĆnek. Ez a jog oly erĆs, hogy ha a vĂĄdlottat Ă©s a vĂ©dĆt e jog gyakorlĂĄsĂĄtĂłl elzĂĄrjĂĄk: akkor a törvĂ©nyszĂ©k egĂ©sz eljĂĄrĂĄsa s minden cselekmĂ©nye semmis. Ăgy ren- delkezik az alkotmĂĄny. Ezt igen jĂłl tudta a törvĂ©ny- szĂ©k s ennek daczĂĄra errĆl a hitelesĂtĂ©si tĂĄrgyalĂĄsrĂłl se a vĂĄdlottakat, se a vĂ©dĆket nem Ă©rtesĂtette.
Titokban vĂ©gezett mindent. Maguk a vĂ©dĆk is csak a fĆvĂĄrosi lapok harsogĂł czikkeibĆl Ă©rtesĂŒltek a tör- vĂ©nyszĂ©k titkos eljĂĄrĂĄsĂĄrĂłl. Ăn nem hittem a lapoknak. Lehetetlennek tartottam az ily mƱveletet. Nem lĂĄttam rĂĄ pĂ©ldĂĄt Ă©letemben.
22
De hĂĄt elvĂ©gre megtörtĂ©nt. A bĂrĂłsĂĄg nagy elfogult- sĂĄgĂĄt bizonyĂtja ez. De bizonyĂtja azt is, hogy a tör- vĂ©nyszĂ©k se fegyelmi felelĆssĂ©grevonĂĄstĂłl, se a közönsĂ©g felriadĂĄsĂĄtĂłl nem tarthatott.
Sok ember azt hitte ez idĆtĂĄjban, hogy minden szabad s minden jogosult, a mi a zsidĂłk ellen irĂĄnyul.
S a tĂĄrsadalmat mĂ©g se lehet e miatt derƱre-borĂșra elĂtĂ©lni.
Ha a zsidĂłk csakugyan idegen halottat csempĂ©sztek Solymosi Eszter ruhĂĄjĂĄba öltözötten a bĂrĂłsĂĄg elĂ©: akkor az eszlĂĄri vĂ©rvĂĄd mĂĄr felfoghatĂł alakot nyer. Eddig Sarf MĂłricz csendbiztosi vallomĂĄsĂĄn kĂvĂŒl semmi se terhelte a vĂĄdlottakat. Ez a vallomĂĄs Ă©retlen kölyök vallomĂĄsa volt. A holttest hiĂĄnyĂĄban mĂ©g arra sem volt elĂ©g komoly tanĂșsĂĄg benne, hogy Solymosi Eszter eltƱnt volna az Ă©lĆk sorĂĄbĂłl.
De ruhĂĄja megvan: akkor azt tĆle el kellett venni. Ha Ă©lne: jelĂ©t adta volna annak, hogy ruhĂĄ- jĂĄtĂłl megfosztottĂĄk. Ha pedig ruhĂĄja zsidĂłk kezĂ©be kerĂŒlt, ha zsidĂłk öltöttĂ©k azt idegen holttetemre: akkor a zsidĂłk fĂ©lre akartĂĄk vezetni a bƱntetĆ bĂrĂł- sĂĄgot. Ilyet pedig csak akkor tehetnek: ha Ă©rzik bƱnös voltukat.
S Ăme e rettenetes dolgot most mĂĄr nem csak az orosz tutajos, hanem a zsidĂł sĂĄfĂĄr is töredelmesen beismeri. Tudja, hogy törvĂ©nyt kell ezĂ©rt ĂĄllania; tudja, hogy szenvednie kell e miatt, tudja, hogy hitsorsosai- nak sok bĂĄnatot okoz s az ĂŒldöztetĂ©s keserƱ vĂ©gzetĂ©t idĂ©zi föl felekezetĂ©re: mĂ©gis bevall mindent.
23
S egyenesen råvall bƱntårsåra is: Smilovics Jan- kelre s az eszlåri ruhaåtadó asszonyra. S ezek is zsidók!
Vajjon elhitte-e a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł s az a titkos tanĂĄcs, mely neki segĂtett, a holttest csempĂ©szetĂ©t? Elhitte-e, hogy a holttest Ășgy kerĂŒlt a dadĂĄi CsonkafĂŒzesbe, a hogy Matej Ă©s HerskĂł elbeszĂ©lte?
Ez a kĂ©rdĂ©s sokszor fölmerĂŒlt agyamban. VĂ©glegesen s hatĂĄrozottan soha se tudtam magam, elĆtt e kĂ©rdĂ©st eldönteni. Most se tudom. Gyakori s bensĆ Ă©rintkezĂ©s- ben kellett volna lennem az emberekkel s Ćket s gon- dolkozĂĄsukat csupĂĄn csak e czĂ©lbĂłl meg kellett volna gondosan figyelnem, hogy lelkiismeretesen kimondhas- sam a feleletet. Vagy azt, hogy elhittĂ©k, vagy azt, hogy maguk se hittĂ©k.
Hogy sok rĂ©szlet valĂłtlansĂĄga elĆttĂŒk is nyilvĂĄnvalĂł volt: ez nem dönthet hiszĂ©kenysĂ©gĂŒk fölött. Az elfo- gultsĂĄg kĂ©pes minden bizonysĂĄgot legĂĄzolni. Az elfogult- sĂĄg erĆs hitet teremt s a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ă©s a titkos tanĂĄcs hajaszĂĄlĂĄig tele volt elfogultsĂĄggal s a hitnek ereje fĂŒggetlen attĂłl, hogy van-e benne, s mennyi benne az igazsĂĄg?
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nyomban elrendelte HerskĂł vallomĂĄsa utĂĄn, hogy Vider MĂłr tokaji boltos zsidĂłt fogjĂĄk el s vezessĂ©k szĂne elĂ©. De nyomban elrendelte tĂĄvirat ĂștjĂĄn azt is, hogy Smilovics Jankelt tartĂłztassĂĄk le s rab gyanĂĄnt kĂsĂ©rjĂ©k NyĂregyhĂĄzĂĄra.
24
III.
(Smilovics Jankel egyĂ©nisĂ©ge. â ElsĆ vallomĂĄsa. â LassĂșnkĂ©nt elhatĂĄrozta, hogy ö is vall. â NyĂregyhĂĄzĂĄn bevallja a hullacsempĂ©szet regĂ©nyes törtĂ©netĂ©t. â Ăj ada- tokat hoz szĂnre. â A holttest kĂŒlönös szaga. â VallomĂĄsa ellenkezik Matejjal Ă©s
Herskóval, de Tisza-Lökön összeegyezteti ezekkel vallomåsåt.)
Smilovics Jan kelt mĂĄr mĂĄsnap, jĂșlius 8-ĂĄn elfogtĂĄk TĂ©csĆn s jĂșlius 9-Ă©n mĂĄr NyĂregyhĂĄzĂĄn a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł kezĂ©n volt.
ZsidĂł vallĂĄsĂș Ă©s szĂĄrmazĂĄsĂș, 43 Ă©ves, RemetĂ©n szĂŒle- tett s vajnĂĄgi lakos MĂĄramaros vĂĄrmegyĂ©ben. Van felesĂ©ge s egy gyereke. Vagyona nincs, bƱntetve vagy vĂĄd alatt mĂ©g soha nem volt. NapszĂĄmos munka utĂĄn Ă©ldegĂ©l. Tutaj Ăłzni is szokott s a tutajon sĂĄfĂĄr volt. TudomĂĄnyos mĂveltsĂ©ge semmi, csak zsidĂł kĂ©zirati betƱkkel tud Ărni s olvasni is kevĂ©ssĂ©.
HerskĂł alakjĂĄt elfeledtem s most, mikor e sorokat Ărom, hĂșsz Ă©v mĂșlva alig emlĂ©kszem rĂĄ. Smilovics alakjĂĄra meglehetĆsem emlĂ©kezem. Magasabb fajta, közĂ©ptermetƱ, szikĂĄr, elĆrehajlott fejƱ, vörös szĆrƱ, aprĂł szemƱ ember volt; arczĂĄnak jellege nem hĂ©ber, hanem sokkal inkĂĄbb tatĂĄr.
A Smilovics nĂ©v gyakori lehet a Volga vidĂ©kĂ©rĆl hozzĂĄnk költözĆ Ă©szak-magyarorszĂĄgi zsidĂłk közt. Smile vagy SmĂŒle a SĂĄmuel hĂ©ber nĂ©vnek vĂĄltozata. Smilovics szlĂĄvos kĂ©pzĆdĂ©ssel azt jelenti, a mit a hĂ©ber Ben SĂĄmuel, magyarul: SĂĄmuel fia.
Ărdekes lĂ©lek volt ez a Smilovics Jankel. Kis lĂ©lek, kis Ă©sz. Ćt nem gyötörtĂ©k, nem kĂnoztĂĄk Tisza-Lökön
25 a csendbiztosi magĂĄnyban Ă©s mĂ©gis vallott, mĂ©gis sĂșlyos terheket vĂĄllalt lelkiismeretĂ©re. SĆt volt idĆ, a mikor szentĂŒl meg volt arrĂłl gyĆzĆdve, hogy a csonka- fĂŒzesi holttestet csakugyan az eszlĂĄri zsidĂłk csem- pĂ©sztĂ©k.
NyĂregyhĂĄzĂĄn jĂșlius 9-Ă©n hallgattĂĄk ki elĆször. Ekkor rĂ©szletesen elmondta tutaj ĂștjĂĄnak naplĂłszerƱ törtĂ©netĂ©t.
Veil Salamon szentesi fakereskedĆ megbĂzĂĄsĂĄbĂłl s annak szĂĄmĂĄra tutajozott. MĂĄjus 21-Ă©n vasĂĄrnapon indult RemetĂ©rĆl hĂ©t tutajjal s 15 tutajossal. VĂĄriban mĂ©g hĂșsz tutaj s 29 tutajos csatlakozott hozzĂĄ. Itt jĂșnius 3-ig vesztegelt. Tutajainak s tutajosainak szĂĄma itt jelentĂ©kenyen megcsökkent. MiĂ©rt s mikĂ©nt: nem tartozik a nagy perre. A bĂrĂłsĂĄg se tartotta fontosnak. JĂșnius 5-Ă©n dĂ©lutĂĄn Tisza-Kerecsenybe Ă©rt. Itt sokĂĄig kĂ©sett s innen mĂĄr csak kĂ©t tutajossal indult. SzirkĂł MihĂĄlylyal Ă©s Drimusz Györgygyel, a kikrĆl mĂĄr meg- emlĂ©keztem. JĂșnius 14-Ă©n SzalĂłk alatt, 15 Ă©n DombrĂĄd mellett, 16-ĂĄn GĂĄva alatt esteledtek meg s kötöttek ki s 17-Ă©n reggel 9-10 Ăłra tĂĄjban Ă©rtek Tokajba. A követ- kezĆ napot itt töltöttĂ©k s 16-ĂĄnak reggelĂ©n 6 Ăłrakor indultak innen. JĂșnius 26-ĂĄn hĂ©tfĆn reggel Ă©rtek Szol- nok alĂĄ, a hol e napokban minden tutajost elfogtak, tehĂĄt Ćket is. Drimusz Györgyöt el is kĂsĂ©rtĂ©k HerskĂł szeklenczei tutajosaival egyĂŒtt NyĂregyhĂĄzĂĄra, de Ćt Ă©s SzirkĂłt nem. Ćket szabadon bocsĂĄtottĂĄk.
Hogy Ć bĂĄrkinek bĂĄrhol holttestet adott volna ĂĄt: hatĂĄrozottan tagadja.
26
A szeklenczei tutajosok közĂŒl, kik a holttestet a CsonkafĂŒzesnĂ©l megtalĂĄltĂĄk, nĂ©v szerint egyetlenegyet se ismer. Csak MezĆ-VĂĄriban tudta meg azt is, hogy ezek szeklenczeiek. Ott lĂĄtta Ćket elĆször, azutĂĄn Tisza-Kereeseny alatt, kĂ©sĆbb jĂșnius 20-ĂĄn ĂroktĆnĂ©l s vĂ©gre 21-Ă©n a tisza-nĂĄnai GĂłlya-csĂĄrdĂĄnĂĄl talĂĄlkozott velĆk.
Ez volt elsĆ vallomĂĄsa. Ez egĂ©szen összevĂĄg tĂĄrsai- nak Drimusznak Ă©s SzirkĂłnak elĆadĂĄsĂĄval.
Ez utĂĄn hat napon ĂĄt volt mĂłdja tƱnĆdni NyĂr- egyhĂĄza börtönĂ©ben.
A börtönök azonban nemcsak tƱnĆdĂ©sre valĂłk, hanem tĂĄrsalgĂĄsra is valĂłk. Egy odĂșban több rab fĂ©szkel. ElĂtĂ©lt rab Ă©s vizsgĂĄlati fogoly. A ki szabadul vagy a kit mĂĄshovĂĄ hurczolnak: helyĂ©be mĂĄs jön. A kĂŒlsĆ vilĂĄgbĂłl jön, a hol mindent tudnak Ă©s mindenrĆl beszĂ©lnek az emberek. S a hol szentĂŒl meg van gyĆ- zĆdve s a napnĂĄl tisztĂĄbban lĂĄtja minden ember, hogy a zsidĂłk ĂĄlnok mĂłdon az eltƱnt lĂĄnyka ruhĂĄjĂĄba öltöztettek idegen holttestet s ezt a bĂrĂłsĂĄg kezĂ©be csempĂ©sztĂ©k. Minthogy pedig a holttest nyaka Ă©p volt: ezt azĂ©rt cselekedtĂ©k, hogy a vĂ©rvĂĄd alatt levĆ zsidĂłk megmenekĂŒljenek.
Smilovics minden nap hallotta ezt rabtĂĄrsaitĂłl is, börtönĆreitĆl is.
Az Ćrmester KozĂĄk s a börtönĆr Karanczay semmi kĂ©tsĂ©get lelkĂŒkhöz fĂ©rkĆzni erre nĂ©zve nem engedtek. S nem is titkoltĂĄk meggyĆzĆdĂ©sĂŒket. Többi tĂĄrsuk se titkolta. SĆt a rabok elĆtt s kivĂĄlt a zsidĂłk elĆtt
27
ugyancsak elĆhozakodtak minden terhelĆ jelensĂ©grĆl, melyek szĂĄma naprĂłl-napra szaporodott s mind sĂșlyo- sabbĂĄ vĂĄlt.
Herskó töredelmes beismerése minden kétségnek véget vetett.
Smilovics tƱnĆdött. ParĂĄnyi elmĂ©je elkezdte szĂĄrnyait emelgetni. MĂ©gis csak meg kell fontolnia: mi lenne jobb? Az-e, ha Ć is vall, a hogy a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł kĂvĂĄnja, vagy az, ha tovĂĄbb is mindent tagad?
Azt is hallotta a rabok tanĂĄcskozĂĄsai közt akĂĄrhĂĄny- szor, hogy a tetemsikkasztĂĄs bƱne nem is nagy bƱn. NĂ©hĂĄny hĂłnapi vagy talĂĄn fĂ©lĂ©vi fogsĂĄg. Ha vall: el is eresztik nyomban s ha utĂłbb elĂtĂ©lik is: egy-kĂ©t hĂłnap nem a vilĂĄg. Ha pedig nem vall: ott tartjĂĄk vizsgĂĄlati fogsĂĄgban az egĂ©sz nyĂĄron, Ćszön, tĂ©len ĂĄt. Hiszen mikor kerĂŒl vĂ©gsĆ tĂĄrgyalĂĄsra ilyen szövevĂ©nyes nagy per? S aztĂĄn felesĂ©ge, gyermeke mibĆl Ă©l az alatt, ha a kenyĂ©rkeresĆ ott ĂŒl a börtön odĂșjĂĄban.
Arra hatårozta el magåt, hogy vall. De håt mindent még se vall meg. Apró eszéhez
mĂ©rt volt erkölcsi Ă©rzĂ©ke is. Ăgy gondolkodott: ha az ember igazsĂĄgban jĂĄr is: akkor is czĂ©lszerƱ nĂ©mi hazudozĂĄs. HĂĄt akkor miĂ©rt ne tennĂ©, ha mĂĄr csupĂĄn csak hazudnia kell? MiĂ©rt szorĂtkozzĂ©k arra, a mit tĆle a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł vĂĄr? MiĂ©rt ne bizonyĂtsa be, hogy Ć vezetĂ©s nĂ©lkĂŒl a maga erejĂ©bĆl is elĆ tud koholt rĂ©szletekkel ĂĄllani?
JĂșlius 15-iki nyĂregyhĂĄzi vallomĂĄsa mĂĄr ennek a tƱnĆdĂ©snek eredmĂ©nye.
28
ElĆadja ebben, hogy Tisza-Kerecsenyben jĂșnius 5-tĆl 14-ig ĂĄcsorgott tutajĂĄval. Innen jĂșnius 11-Ă©n vasĂĄrnapi napon berĂĄndult Eszenybe, hol adĂłsa volt. AdĂłsĂĄnak neve Kesztenbaum Gimpli. KövetelĂ©se 5 forint volt. Ezt akarta behajtani. Volt azonban Szent-MĂĄrtonban is adĂłsa, valami Rubinstein MĂĄjer nevƱ zsidĂł. Ez ellen 6 forintnyi követelĂ©se volt. Ezt is be akarta hajtani. EszenybĆl tehĂĄt egyenesen ĂĄt akart menni a szent- mĂĄrtoni partra.
Ăt is ment. Ott rĂ©v van a TiszĂĄn, dereglyĂ©n kell ĂĄtmenni. A mint
ĂĄtĂ©rt s fölment a partra: Ăme ott lĂĄtott egy lovas szekeret, fĂ©lreĂĄllĂtva valami cserje mellĂ©. A szekĂ©ren kĂ©t ismeretlen zsidĂł ember.
Egy pillanatig nĂ©zte Ćket s ez alatt az egyik zsidĂł Ćt odaintette. Menjen a kocsihoz.
Odament. A zsidĂł azt mondta, hogy Ć eszlĂĄri lakos, szatĂłcs, tĂĄrsa is eszlĂĄri zsidĂł s az az Ć fuvarosa. Meg- mondta mindkettĆjĂŒk nevĂ©t, de bizony Ć mĂĄr elfelejtette a neveket.
ElbeszĂ©lte az a kocsin ĂŒlĆ zsidĂł az eszlĂĄri vĂ©rvĂĄd esetĂ©t. Ăldözik, nyaggatjĂĄk, tömlöczözik a zsidĂłkat mindenfelĂ©. Ăm a budapesti zsidĂłk ötezer forint jutal- mat adnak a szerencsĂ©s talĂĄlĂłnak, a ki az eltƱnt lĂĄnykĂĄt Ă©lve vagy halva elĆkerĂti. Ăme holtteste ott fekszik az Ć kocsijukon. VĂĄllalkozzĂ©k Smilovics arra, hogy a bĂrĂłsĂĄg kezĂ©be juttatja a holttestet. Bizonyosan hozzĂĄ- tette a kĂ©t zsidĂł, hogy ha vĂĄllalkozik: övĂ© lesz az ötezer, forint, s nekik annyit adjon, a mennyit akar.
29
Smilovics gondolkodott. Az ötezer forint, tĂzezer korona nagy pĂ©nz. SzegĂ©ny embernek nagyon jĂłl esnĂ©k. Csakhogy erĆs gyanĂșja tĂĄmadt arra nĂ©zve, hogy ha csakugyan hatĂłsĂĄgok, bĂrĂłsĂĄgok ĂŒldözik a zsidĂłkat: azt a nagy pĂ©nzt mĂ©gis alig adjĂĄk Ćk oda egy rongyos zsidĂłnak. Hanem azt igen könnyen megteszik, hogy pĂ©nzadomĂĄny helyett vasra verik s a börtönbe zĂĄrjĂĄk. MiĂ©rt merte Ć az eltƱnt lĂĄnyka holttestĂ©t megtalĂĄlni?
ElsĆ gondolata az volt, hogy Ć bizony erre nem vĂĄllalkozik.
Az alatt, mĂg Ăgy beszĂ©lgetnek: csak lĂĄtjĂĄk ĂĄm, hogy nĂ©gy tutaj ereszkedik lefelĂ© a TiszĂĄn szemĂŒk elĆtt. Smilovics mindjĂĄrt felismerte Ćket. Ezek a szeklenczei tutajosok, a kiket MezĆ-VĂĄriban lĂĄtott. Nyomban azt tanĂĄcsolta a kĂ©t zsidĂłnak, hogy a holttestet adjĂĄk ĂĄt a szeklenczeieknek.
A két zsidó elfogadta a tanåcsot. A két ló ki volt fogva, hogy legelészszen a parti
fĂŒvön. MegnĂ©zte jĂłl a kĂ©t lovat. Egyik sĂĄrga volt, a mĂĄsik fekete. A boltos nyomban meghagyta a fuvaros- nak: fogjon be. A boltos összefogdosta lovait, fölszer- szĂĄmozta, befogott s elindultak vĂzmentĂ©ben.
Smilovics is felĂŒlt a fakĂł szekĂ©rre a kĂ©t zsidĂł Ă©s a holttest mellĂ©.
KĂsĂ©rtĂ©k a szeklenczei tutajosokat. Ezek a vĂzen, Ćk a parton. Hol eltƱntek elĆlĂŒk a tutajok, a mint a part Ă©s a parti fĂŒzesek, szilvĂĄsok Ă©s nyĂĄrasok elfödtĂ©k elĆt- tĂŒk Ă vizet, hol pedig szemĂŒk elĆtt Ășszott lefelĂ© minden tutaj.
30
Ătjuk hosszĂș volt. Kocsijuk a Tisza balpartjĂĄn koczogott elĆre, hol
rendes utakon, hol dƱlĆĂșton, hol csak a gyepen, haraszton.
A tisza-szent-mĂĄrtoni rĂ©v nem ott van, a hol a falu legközelebb fekszik a folyamhoz, hanem több mint egy kilomĂ©terrel följebb SzalĂłka irĂĄnyĂĄban. Innen a kĂ©t TĂĄrkĂĄny közt levĆ kikötĂ©sig vagy huszonöt kilomĂ©ter a tĂĄvolsĂĄg a vizĂ©n s annak partjĂĄn. Vannak ugyan ĂĄtlĂł utak is, de Smilovics Ășgy beszĂ©lte, hogy a parton követtĂ©k a tutajokat.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł vakon fogadta el Smilovics beszĂ©dĂ©t. Nem bĂrĂĄlta meg sehogy se a fakĂł szekĂ©r utrendjĂ©t. Ha csakugyan a folyam partjĂĄn döczögött elĆre a tetemszĂĄllĂtĂł szekĂ©r: akkor Zsurk, ZĂĄhony Ă©s GyĆröcske falvakat kikerĂŒlniök nem lehetett.
A halott, Smilovics kĂ©pzelete szerint, valami szalma- alomban fekĂŒdt a kocsi fenekĂ©n. A halott nem volt felöltöztetve, csak valami rongyos ing volt a testĂ©n. De le volt takarva valami pokrĂłczfĂ©lĂ©vel. Ăgy ment volna vele hĂĄrom zsidĂł hĂĄrom falun keresztĂŒl fĂ©nyes nappal.
Ezt elhinni nagyon erĆs dolog. Halottat szĂĄllĂtani hatĂłsĂĄg engedĂ©lye nĂ©lkĂŒl nem is
szokĂĄs, nem is szabad. Ez a zsidĂłkat ugyan nem aka- dĂĄlyozhatta, mert hiszen Ćk Ă©pen bƱnt akartak elkövetni; â a merĂ©nylĆk a hatĂłsĂĄgi rendszabĂĄlyokat nem szoktĂĄk tisztelni.
Csakhogy a népnek az a babonås hite, hogy a mely
31
hatĂĄron idegen halottat visznek ĂĄt: azt a hatĂĄrt okvet- lenĂŒl elveri a jĂ©g s azĂ©rt a nĂ©p a halottvivĆknek ĂștjĂĄt ĂĄllja s ha ezek erĆszakoskodnak, Ćket agyon is veri.
JĂłl tudta ezt mind a hĂĄrom zsidĂł s lehetetlen, hogy eszĂŒkbe ne jutott volna, hogy Ćket valamelyik faluban mĂ©gis csak tetten Ă©rik. S akkor jaj lesz ĂĄrva fejĂŒknek. Az egĂ©sz orszĂĄgban zĂșg Ă©s harsog a zsidĂłk elleni gyƱlölködĂ©s. Az eszlĂĄri keresztyĂ©n szƱzrĆl mindenki tud immĂĄr. EgyĂ©b se kellett volna, csak az, hogy hĂĄrom idegen zsidĂł kezĂ©n talĂĄljanak leĂĄnytetemet: halĂĄlnak halĂĄlĂĄval pusztul el az a hĂĄrom zsidĂł.
Abban se bizakodhattak, hogy az emberek figyelmĂ©t elkerĂŒlik. TudtĂĄk Ćk azt jĂłl, hogy falvakon, nĂ©pes pusztĂĄkon a mezei kutyĂĄk figyelmĂ©t el nem kerĂŒlhetik.
A kutya szaglĂĄsa ĂłriĂĄsi. A dögszagot Ă©s a halott ember szagĂĄt messze dƱlĆföldek tĂĄvolsĂĄgĂĄbĂłl biztosan megĂ©rzi. S megy a szag utĂĄn. S hallat olyan kĂŒlönös ĂŒvöltĆ hangot, melyrĆl a falusi ember mindjĂĄrt tudja, hogy valami rendkĂvĂŒli dolog törtĂ©nik, hogy a hĂĄrom zsidĂł szekerĂ©n valami szokatlan ĂĄllapot van.
No, de mindegy. Ezzel a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nem törĆdött. Smilovics beszĂ©de a zsidĂłk ellen szĂłlt, örömmel iktatta tehĂĄt a beszĂ©det papirosra. AnnĂĄi nagyobb örömmel, minĂ©l kĂ©ptelenebb volt az.
BizonyĂĄra kĂ©szakarva nem kĂ©rdezte SmilovicstĂłl azt se, volt-e nagy szaga a halottnak. Pedig nagy szaga volt. Hiszen EszlĂĄr szĂĄz meg szĂĄz kilomĂ©ternyire van Tisza-Szent-MĂĄrtonhoz. Azzal a kĂ©t rossz gebĂ©vel a kĂ©t eszlĂĄri zsidĂł egy hĂ©t elĆtt oda nem Ă©rhetett, mert
32
hiszen bujkĂĄlva kellett nekik haladni, nĂ©pes helyeken Ă©jszakĂĄkon vonulni keresztĂŒl s a tolvajutakat keresni fel mindenĂŒtt. S aztĂĄn nyĂĄri meleg napok jĂĄrtak, a holttestnek nagy feloszlĂĄsba kellett ĂĄtvĂĄltozni.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł ezzel se törĆdött. Csak beszĂ©ltette Smilovicsot.
A szeklenczei tutajosok naplemenetkor kötöttek ki Kis- és Nagy-Tårkåny között. S a hol kikötöttek: ott a hårom zsidó is megållt halottas szekerével.
Smilovics leszĂĄllt a szekĂ©rrĆl, odament a vĂz partjĂĄra s kihĂvta a partra HerskĂłt. HerskĂł kijött, de kihozott magĂĄval kĂ©t tutajost is. Smilovics nem tudja nevĂŒket. A parton azutĂĄn elkezdtek öten tanĂĄcskozni. Smilovics, HerskĂł, az eszlĂĄri boltos zsidĂł s a kĂ©t tutajos. Az eszlĂĄri fuvaros zsidĂł, Ășgy lĂĄtszik, nem vett rĂ©szt a tanĂĄcs- kozĂĄsban.
De melyik volt az a két tutajos? Az egyiknek bizonyåra Matej Ignåcznak kellett lenni
s a mĂĄsik nem lehetett mĂĄs, mint Csepkanics György Csak ez a kĂ©t ember volt az utolsĂł Ă©s ĂŒres tutajon.
Csakhogy ez a beszĂ©d sehogy se vĂĄgott össze se HerskĂł, se Matej, se Csepkanics vallomĂĄsĂĄval. Mindegy; â a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ăgy vette ĂrĂĄsba.
MegĂĄllapodtak öten. HerskĂł vĂĄllalkozott a holttest elszĂĄllĂtĂĄsĂĄra s vĂĄllalkoztak a tutajosok is. Az eszlĂĄri boltos zsidĂł adott nekik pĂ©nzt, de mennyit: ezt Smilovics nem tudja.
HerskĂł s a kĂ©t tutajos vette le a szekĂ©rrĆl a tetemet s vitte be a tutajra.
33
VallomĂĄsa vĂ©gĂ©n azt mondja Smilovics, hogy a tetem fel volt öltöztetve Ășgy, a hogy a CsonkafĂŒzes alatt megtalĂĄltĂĄk, MĂ©g a föstĂ©kes kendĆ is ott volt balkeze csuklĂłjĂĄn.
Biztos abban, hogy az eszlåri boltos zsidót és fuva- rosåt fölismerné.
Ha igazat beszĂ©lt: föl is ismerhette Smilovics a kĂ©t zsidĂłt. Hiszen nagy eset volt ez, a minĆt nem Ă©rt mĂ©g, egĂ©sz nap egyĂŒtt volt a szekĂ©ren a kĂ©t zsidĂłval s az eset Ăłta mĂ©g csak harminczhĂĄrom nap telt el. A fele- dĂ©sre nem elĂ©g idĆ.
â â Ez volt Smilovics jĂșlius 15-iki vallomĂĄsa NyĂregyhĂĄzĂĄn.
Nem tetszett a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak a maga egĂ©szĂ©ben. Nem is tetszhetett. Hiszen sok lĂ©nyeges körĂŒlmĂ©nyre nĂ©zve homlokegyenest ellenkezett HerskĂł Ă©s Matej vallomĂĄsĂĄval. Ezek pedig mĂ©gis ketten vannak. Az ellen- mondĂĄst ki kellett egyenlĂteni valahogy.
NyĂregyhĂĄzĂĄn nem lehetett. Ott a börtön is, a vizs- gĂĄlĂłbĂrĂł hivatalos helyisĂ©ge is nagyon nĂ©pes Ă©s zajos volt. FĂŒle volt a falaknak is. Nem volt mĂĄs mĂłd. Smilovicsot ki kellett vinni Tisza-Lökre. Ott van a csendbiztos. A csendbiztosnak szĂ©pen bevall mindenki mindent. Hogy miben ĂĄllott a csendbiztosnak ez a hatalma: ezt majd kĂ©sĆbb beszĂ©lem el.
Harmadnap mĂșlva jĂșlius 18-ĂĄn Smilovicsot mĂĄr Tisza-Lökön talĂĄljuk. Ăgy beszĂ©l ekkor mĂĄr, mint a karikacsapĂĄs. Egyenesen, a hogy csak kĂvĂĄnjĂĄk tĆle.
Csakhogy megint sok Ășj dolgot hoz fel az esemĂ©ny mĂ©lysĂ©geibĆl.
34
Azt mondja: jĂșnius 5-Ă©n hĂ©tfĆi napon Ă©rkezett KerecsĂ©nybe. Kedden vagy szerdĂĄn Ă©rkezett ugyanoda tutajon egy fej Ă©rmegyei ismerĆse, nĂ©vszerint FĂłgel Amsei zsidĂł. Ć Ă©ppen rakodni akart, a mikor FĂłgel hozzĂĄment s elbeszĂ©lte neki a tisza-eszlĂĄri esetet, melyet Ć mĂ©g nem tudott aprĂłra. S elmondta azt is, hogy a zsidĂłk a gyanĂștĂłl menekedni akarnak s hogy magukat tisztĂĄzhassĂĄk, egy mĂĄsik idegen holttestet akarnak a TiszĂĄn leĂșsztatni Ă©pp Ășgy felöltöztetve, a mikĂ©nt az eltƱnt lĂĄny, Solymosi Eszter volt. De a holttest nĂĄla van. KĂ©rte Ćt, vegye ĂĄt tĆle a holttestet s vigye le EszlĂĄrig s azon alul ereszsze el.
BeszĂ©lgetĂ©s közben Smilovics termĂ©szetesen tudni akarta, hogy kitĆl ered a terv s honnan valĂł a tetem. De FĂłgel Amsel meglehetĆsen zĂĄrkĂłzott volt. Annyit azonban mĂ©gis elĂĄrult, hogy Ćt mĂĄsok bĂztĂĄk meg e vĂĄllalattal s megbĂzĂłinak egyike Mendelovics Niszen nevƱ vajnĂĄgi lakos zsidĂł.
ĂgĂ©rt neki FĂłgel e vĂĄllalatĂ©rt 500 forintot, ezer koronĂĄt s nyomban ĂĄt is adott 80 forintot. Ć nem vĂĄllalkozott erre, de azĂ©rt megĂĄllapodtak
abban, hogy gondoskodik Ć majd emberekrĆl, a kik FĂłgel utasĂtĂĄsa szerint leĂșsztatjĂĄk a holttestet. Ez utĂĄn FĂłgel elĆĂĄllott azzal, hogy Tisza-Szent-MĂĄrtonnĂĄl lesz majd a holttest, ott adja ĂĄt kĂ©t eszlĂĄri zsidĂł s utasĂ- tĂĄsul adta azt is, hogy a holttestet majd EszlĂĄr alatt öltöztessĂ©k föl Eszter ruhĂĄjĂĄba.
HerskĂł emberei, a szeklenczeiek jĂșnius 7-Ă©n halad- tak el Kerecseny alatt. Nem ĂĄlltak meg. Ć rögtön fel-
35
ismerte HerskĂłt, ki rĂ©gi ismerĆse. CsĂłnakon ĂŒlt, utĂĄna- ment HerskĂłnak, beszĂ©lt vele, megĂĄllapodtak a tetem- szĂĄllĂtĂĄsban, meghĂĄnytak-vetettek minden körĂŒlmĂ©nyt s HerskĂł 120 forintĂ©rt vĂĄllalkozott az egĂ©szre.
EzutĂĄn Ășjra elbeszĂ©li a kĂ©t eszlĂĄri zsidĂłval Tisza- Szent-MĂĄrtonnĂĄl valĂł talĂĄlkozĂĄsĂĄt. Most mĂĄr azt mondja, hogy a holttest nem volt felöltöztetve, csak valami ing s talĂĄn valami szoknyafĂ©le volt mĂ©g rajta, egyĂ©b semmi. A haja hiĂĄnyzott.
Az eszlĂĄri zsidĂłk, mihelyt a holttestet ĂĄtadtĂĄk, nyomban kocsĂra ĂŒltek s elhajtottak. SietĂ©sĂŒk okĂĄul azt mondottĂĄk, nekik mielĆbb otthon kell lenni, hogy Eszter ruhĂĄjĂĄnak ĂĄtadĂĄsa irĂĄnt intĂ©zkedhessenek, hogy azt Herskóék, mikor odaĂ©rnek, kĂ©sedelem nĂ©lkĂŒl ĂĄtvehes- sĂ©k. De a ruhĂĄt nem Ćk fogjĂĄk ĂĄtadni, hanem egy közĂ©p Ă©letkorĂș barna zsidĂłasszony.
A kĂ©t eszlĂĄri zsidĂł nevĂ©t elfelejtette, de a boltos zsidĂłt, a mikor az eszlĂĄri zsidĂłkat elĂ©be ĂĄllĂtottĂĄk, Grosz MĂĄrton eszlĂĄri lakosban, a fuvaros zsidĂłt pedig Klein IgnĂĄcz szintĂ©n eszlĂĄri lakosban ismeri föl. Ăs pedig hatĂĄrozottan fölismeri mind a kettĆt. Ezeknek volt szekerĂŒk s a szekĂ©r elĆtt egy sĂĄrga s egy fekete lovuk, Tisza-Szent MĂĄrtonnĂĄl. S ezek adtĂĄk ĂĄt a holttestet.
Ezt a vallomĂĄsĂĄt fentartja Smilovics oktĂłber 19-Ă©n is.
36
IV.
(Oly sok közremƱködĆ utĂĄn a csempĂ©szett holttest eredetĂ©t könnyƱ kipuhatolni. â MĂ©g se tudjĂĄk kipuhatolni. â A zsidĂłk szentĂŒl hiszik a hullacsempĂ©szĂ©st. â A börtön
magĂĄnya. â RĂłzenberg. â Smilovics levelet Ăr a börtönben HĂłzenbergnek.)
Smilovics vallomĂĄsa utĂĄn mĂ©g szövevĂ©nyesebbĂ©, mĂ©g homĂĄlyosabbĂĄ vĂĄlt az eset az ellenkezĆ lĂĄtszat daczĂĄra is. A sötĂ©tsĂ©g mĂ©g nagyobb lett.
KözremƱködĆ gyanĂĄnt ugyan most mĂĄr sok ember lett megnevezve. HerskĂłn, a kĂ©t tutajoson s Smilovicson kĂvĂŒl ott volt FĂłgel Amsei Ă©s Mendelovics Niszen s ott volt Grosz MĂĄrton Ă©s Klein IgnĂĄcz. A holttestrĆl valamennyi tudott s nagyobb rĂ©szĂŒk lĂĄtta is, szĂĄllĂ- totta is.
Most mĂĄr majdnem lehetetlensĂ©g volt ki nem derĂ- teni, hogy ki volt hĂĄt Ă©letĂ©ben a csonkafĂŒzesi halott, ha nem Solymosi Eszter volt? Hiszen nyomrĂłl-nyomra, emberrĆl emberre könnyen el lehetett jutni idĂĄig. A tisza-löki csendbiztos varĂĄzslĂł hatalma elĆtt csak gyerekjĂĄtĂ©k lehetett az embereket rĂĄbĂrni, hogy ezt is megvalljĂĄk. Hiszen mĂĄr okuk se volt errĆl hallgatni. Ha a többit mind szĂ©pen bevallottĂĄk: bevallhattĂĄk a holttest eredetĂ©t is. HelyzetĂŒk ezzel nem vĂĄlt volna kĂ©nyelmetlenebbĂ© s vĂ©tkessĂ©gĂŒk nem nagyobbĂĄ. SĆt enyhĂthettek volna sorsukon. SiettethettĂ©k volna az ĂŒgy befejezĂ©sĂ©t s önmaguk szabadulĂĄsĂĄt.
HĂĄt miĂ©rt nem tettek vallomĂĄst? KĂ©szĂtsĂŒnk most az esetrĆl, a mint e pillanatban
elĆttĂŒnk ĂĄll, egyszerƱ, vilĂĄgos, tiszta kĂ©pet s ne törĆd-
37
jĂŒnk oly aprĂłlĂ©kos rĂ©szlettel, mely a Ăodologhoz szĂŒk- sĂ©gkĂ©pen nem tartozik.
Az eset egyszerƱ képe ez lesz: Solymosi Eszter lånyka eltƱnt åpril 1-én. A zsidók
ellen våd kerekedik, hogy ezek nyakåt vågtåk, vérét vették, holttestét elsikkasztottåk.
Hetvenkilenez nap mĂșlva, jĂșnius 18-ĂĄn, a dadĂĄi CsonkafĂŒzes alatt nĆi holttest bukkanik föl a TiszĂĄbĂłl mely Solymosi Eszter ruhĂĄjĂĄban van.
Nyaka nincs elvågva, vérét nem vette senki. Ha ez volt Solymosi Eszter: akkor a zsidók ellen tåmasztott våd alaptalan.
A vådolt zsidók életre-halålra tagadjåk a vådbeli cselekmény megtörténtét.
BĂrĂłsĂĄg ĂĄltal fölhĂvott szakĂ©rtĆ orvosok teljes hatĂĄ- rozottsĂĄggal kimondjĂĄk, hogy a csonkafĂŒzesi holttest nem lehet Solymosi EszterĂ©. Mert ez a lĂĄnyka 14 Ă©ves Ă©letkorĂș szƱz volt, a holttest pedig legalĂĄbb 18 Ă©ves elvirĂĄgzott nĆ holtteste. Ez a nĆ legfeljebb tĂz nap elĆtt halhatott meg s teteme legfeljebb nĂ©gy nap Ăłta van a vĂzben.
Minthogy Solymosi Eszter ruhĂĄja volt rajta: kĂ©tsĂ©g- telen, hogy titkos kezek öltöztettĂ©k föl, a kik Solymosi Eszter ruhĂĄjĂĄt megszereztĂ©k s az ismeretlen idegen nĆ holttestĂ©t valahonnan elsikkasztottĂĄk.
Ilyet tenni se nem szokĂĄs, se nem szabad. Valami kĂŒlönös Ă©s fontos oka lehetett erre annak, a ki ezt elkövette.
Ez az ok az eset kĂŒlönös körĂŒlmĂ©nyei szerint nem
38
lehetett mĂĄs, csak a vĂ©rvĂĄddal terhelt zsidĂłk meg- mentĂ©se. CsupĂĄn csak ezĂ©rt csempĂ©szhettĂ©k a hatĂłsĂĄgok szeme elĂ© a csonkafĂŒzesi holttestet.
Ha ez igaz: akkor a zsidĂłk kezĂ©nek bent kell lenni a vĂĄllalatban. S valĂłban Matej IgnĂĄcz tanĂșsĂĄgot tesz arrĂłl, hogy az Ć tutajĂĄn s az Ć tudtĂĄval Ă©s közremƱködĂ©sĂ©vel csem- pĂ©sztĂ©k a holttestet jĂșnius 11-tĆl 18-adikĂĄig, Ćt erre HerskĂł DĂĄvid kĂ©rte föl, HerskĂł DĂĄvid Tisza-TĂĄrkĂĄny alatt kapta jĂșnius 11-Ă©n a holttestet.
Herskó Dåvid zsidó. Töredelmesen beismeri, hogy Matej igazat beszél s
egyenesen bevallja, hogy neki Smilovics Jankel adta ĂĄt a holttestet jĂșnius 11-Ă©n TĂĄrkĂĄny alatt, de mĂĄr jĂșnius 7-Ă©n tudatta ezt vele Tisza-KerecsenynĂ©l. Smilovics Jankel is zsidĂł.
S nĂ©mi tekergĆdzĂ©s utĂĄn utĂłbb ez is nyĂltan beismeri, hogy igenis Ć adta ĂĄt a holttestet Ășgy, a mint HerskĂł elbeszĂ©li, de Ćt erre FĂłgel Amsei vette rĂĄ, a kit meg ezzel Mendelovics Niszen bĂzott meg. ValĂłsĂĄggal pedig Grosz MĂĄrton Ă©s Klein IgnĂĄcz szĂĄllĂtotta hitvĂĄny fakĂł- szekerĂ©n a holttestet Tisza-Szent-MĂĄrtonba.
S FĂłgel, Mendelovics, Grosz Ă©s Klein: mind vala- mennyi zsidĂł. A mi termĂ©szetes. VĂ©rvĂĄd terhelte zsidĂłk mentsĂ©gĂ©re elsĆ sorban csakugyan zsidĂłknak kellett vĂĄllalkozni.
Minden összevĂĄg. Maguk a zsidĂłk is szentĂŒl hiszik a tetemsikkasztĂĄst
és holttest-csempészetet. A kik tåvol laknak az eset
39
szĂnterĂ©tĆl: azok nem tudjĂĄk, mit gondoljanak s mikĂ©nt magyarĂĄzzĂĄk az eset megtörtĂ©ntĂ©t. A kik közel vannak, a kiket terhel a vĂ©rvĂĄd, azok lelke keserƱsĂ©ggel telik meg s ĂĄtkozzĂĄk HerskĂłt Ă©s Smilovicsot s ezek zsidĂł tĂĄrsait, a miĂ©rt ilyenre vetemedtek.
Maga Smilovics rendĂthetlenĂŒl meg van gyĆzĆdve a holttestcsempĂ©szet valĂłdisĂĄgĂĄrĂłl. EnnĂ©l kĂŒlönösebb Ă©s Ă©rdekesebb lelki tĂŒnetet Ă©letemben nem lĂĄttam. CsodĂĄlni lehet s elmĂ©lkedni fölötte.
Smilovicsnak nem volt börtöntĂĄrsa. Mint vizsgĂĄlati fogoly maga volt kĂŒlön odĂșban elzĂĄrva. Emberekkel csak akkor talĂĄlkozott, ha Ă©telĂ©t-italĂĄt beadtĂĄk vagy a többi rabbal egyĂŒttesen naponkĂ©nti egy Ăłrai sĂ©tĂĄjĂĄt vĂ©gezte, vagy ha a börtönĆr egyszer-mĂĄsszor ajtĂłt nyitott rĂĄ. BeszĂ©lgetnie ilyenkor se volt szabad.
A szabad jårås keléshez szokott emberre nézve irtó- zatos ållapot ez. A kényszerƱ magånyossåg, ha nincs rå erkölcsi ok s ha nincs benne emberi igazsåg, rette- netesen meggyötri a lelket.
De ĂĄt is alakĂtja. Vagy megszelĂdĂti a vad lelket, vagy dĂŒhöngĂ©sre lĂĄzĂtja a szelĂdet. Vagy elmĂ©lkedĂ©sre bĂrja, a melyik eddig csak cselekedni tudott Ă©s szeretett, vagy bƱnök, merĂ©nyletek, kĂ©tsĂ©gbeejtĆ kĂsĂ©rletek szövĂ©- sĂ©re kĂ©szti a legjobb szĂvet is. ImĂĄk, könyek, ĂĄtkok, dĂŒhöngĂ©sek, ĂĄlnoksĂĄgok, gyilkos tervek, lĂ©leksorvadĂĄsok a kĂ©nyszerƱ magĂĄnossĂĄg szĂŒlemĂ©nyei.
Smilovicshoz, mĂg teljes vallomĂĄst nem tett, Ă©jjel- nappal bejĂĄrt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł. Ijesztette, fenyegette, biz- tatta, rĂ©mĂtette. KĂŒlönösen azzal biztatta, hogy ha
40
töredelmesen bevallja a holttest csempĂ©szetĂ©t: akkor elereszti Ćt, hazamehet, keresheti kenyerĂ©t, istennek szabad napjĂĄban gyönyörƱsĂ©gĂ©t lelheti.
Elvégre a tiszalöki csendbiztos kezén megtette vallo- måsåt. S vårta ennek fejében a szabadulåst.
Matejt, HerskĂłt, Csepkanicsot el is eresztettĂ©k, de Ćt nem. BelöktĂ©k magĂĄnos odĂșba s azĂłta a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł se lĂĄtogatta többĂ©.
Volt ideje a tƱnĆdĂ©sre s Ć valĂłban tƱnĆdött. Ott volt a börtönben, mint tudjuk, RĂłzenberg Her-
mann eszlĂĄri lakos zsidĂł is. MĂĄs odĂșban s rabtĂĄrsakkal összezĂĄrva. Volt egyebek közt egy OlĂĄh SĂĄndor nevƱ vizsgĂĄlati fogoly rabtĂĄrsa is s volt egy mĂĄsik is: SzilĂĄgyi JĂłzsef nevƱ.
Ezt a RĂłzenberget is azzal vĂĄdoltĂĄk, hogy bƱnrĂ©szes a vĂ©rvĂĄdban. De Ć fĂ©lvĂĄllrĂłl vette ezt a vĂĄdat; - szabad szĂĄjĂș, nyĂlt beszĂ©dƱ ember volt. Mindig azt beszĂ©lte fƱnek-fĂĄnak mindenĂŒtt, hogy az eltƱnt lĂĄnyka Ă©lve-halva elĆkerĂŒl mihamar, mert a zsidĂłk azt el nem emĂ©sztettĂ©k.
EffĂ©le beszĂ©de miatt Bary vizsgĂĄlĂłbĂrĂł gyanĂșba vette utĂłbb, hogy talĂĄn a tetemsikkasztĂĄsban is bƱnös.
Az effĂ©le beszĂ©dbĆl kifogyhatatlan volt a börtönben is. BabtĂĄrsai s a börtönĆrök a közös sĂ©tĂĄkon s egyĂ©b- kĂ©nt is csak ilyesmit hallottak tĆle.
Kinevették. A rabok közt is volt keresztyén tåbor, zsidó tåbor.
KöztĂŒk is folyt tanĂĄcskozĂĄs s kĂ©pzĆdött közvĂ©lemĂ©ny. A közvĂ©lemĂ©ny, ha ingadozott is a vĂ©rvĂĄd kĂ©rdĂ©sĂ©ben,
41
de sziklakemĂ©ny lett a holttestcsempĂ©szet kĂ©rdĂ©sĂ©ben. Nem is lehetett mĂĄskĂ©nt. Hiszen kĂ©t zsidĂł is volt köztĂŒk, a ki aprĂłra beismerte a csempĂ©szetet.
RĂłzenberg mĂ©g azutĂĄn is kĂ©zzel-lĂĄbbal hadonĂĄzott a holttestcsempĂ©szet ellen. Rabok Ă©s Ćrök egyarĂĄnt kinevettĂ©k. â Bolond zsidĂł! Mit kiabĂĄlsz, mit rugĂłdozol?
Hiszen valĂłsĂĄgos zsidĂł van köztĂŒnk, a ki ezt beismeri, mert maga is segĂtett a csempĂ©szetben. Ezt egyik rabtĂĄrsa mondta RĂłzenbergnek.
RĂłzenberg kijelentette, hogy ezt nem hiszi. El nem hiszi mĂ©g a prĂłfĂ©tĂĄknak se. El nem hiszi addig, mĂg az a zsidĂł neki meg nem Ărja. De ha magyarul Ărja, mĂ©g akkor se hiszi el. Csak az esetben hiszi el, ha zsidĂłul Ărja. MĂĄskĂ©nt csalĂĄs lesz, ĂĄmĂtĂĄs lesz.
Sohase derĂŒlt ki, hogy RĂłzenbergnek ez a feleselĂ©se mikĂ©nt jutott Smilovics fĂŒleibe. Csak az a bizonyos, hogy odajutott. Es Ășgy jutott oda, hogy Smilovics szentĂŒl hitte, hogy a holttestesempĂ©szĆk egyike minden- esetre ez a RĂłzenberg.
Ez szeptember hĂł elsĆ felĂ©ben törtĂ©nt. Smilovics tƱnĆdött. Mit csinĂĄljon? Ć szabadulni akar.
Most mĂĄr bizonyos, hogy addig nem szabadulhat, mĂg minden zsidĂł be nem vallja a holttestcsempĂ©szetet. HĂĄtha Ć rĂĄ tudnĂĄ venni RĂłzenberget a töredelmes beismerĂ©sre. Ć is megszabadulna hamarosan s javĂĄra lenne ez a többi zsidĂłnak is, mert elĆbb vĂ©ge lenne a nagy pörnek.
Hiszen Ășgy is csak kĂ©tsĂ©gtelen, hogy a zsidĂłk csem-
42
pĂ©sztĂ©k a holttestet. HerskĂł nemcsak bevallotta, hanem neki mĂĄr szemĂ©be is mondta. S Ć maga is, akarva nem akarva aprĂłra beismerte. HĂĄt akkor miĂ©rt makacs- kodik ez a RĂłzenberg? MiĂ©rt ĂĄllja ĂștjĂĄt annyi szegĂ©ny, sanyargatott zsidĂł szabadulĂĄsĂĄnak?
Ostoba Smilovics! Az nem jutott eszĂ©be, hogy hĂĄtha a többi zsidĂł vallomĂĄsa is csak Ășgy kĂ©szĂŒlt, a mikĂ©nt az övĂ©!
Kapta magĂĄt szeptember 17-Ă©n s levelet Ărt RĂłzen- bergnek. MikĂ©nt jutott tollhoz, tintĂĄhoz, papiroshoz: isten tudja. A börtönbeli rabok elĆl pĂ©nz, fegyver, ĂrĂłszer tökĂ©letesen el van zĂĄrva. Neki azonban mindene lett, mikor levelĂ©t meg akarta irni.
S megĂrta a levelet zsidĂł nyelven, a hogy RĂłzenberg Ăłhajtotta. Sohase lĂĄtta RĂłzenberget, nem is beszĂ©lt vele, nem is hallotta kĂvĂĄnsĂĄgĂĄt, mĂ©gis kĂvĂĄnsĂĄga szerint cselekedett.
Az a zsidĂł nyelv romlott nĂ©met nyelv volt, kĂ©ziratos zsidĂł betƱkkel Ărva.
Hogy Ă©s mikĂ©nt fĂ©rt azutĂĄn Smilovics OlĂĄh SĂĄndor rabhoz: ez se derĂŒlt ki. OlĂĄh SĂĄndornak kezĂ©be adta a levelet azzal a megbĂzĂĄssal, hogy ez adja ĂĄt azt RĂłzen- bergnek.
A levĂ©lben szĂvĂ©re beszĂ©l annak a RĂłzenbergnek. Ne kĂ©sleltesse makacs tagadĂĄsĂĄval az ĂŒgy befejezĂ©sĂ©t. A holttest csempĂ©szete Ășgy is tisztĂĄba van mĂĄr hozva ... HerskĂł Ă©s Ć Ășgyis beismertĂ©k. Vallja be hĂĄt RĂłzenberg is. SegĂt ezzel a zsidĂłkon is Ă©s sajĂĄt lelkiismeretĂ©t is megnyugtatja, vĂ©tkĂ©nek terheit megkönnyĂti.
43
Olåh Såndor titkon kezébe adta a levelet s Rózenberg elolvasta azt.
Hanem bĂĄrmily titokban törtĂ©nt is az egĂ©sz dolog: bizony nyomban megtudta ezt a börtönĆrmester s a kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©szsĂ©g. Pedig se Smilovics, se RĂłzenberg nem jelentette föl.
De az is igaz, hogy OlĂĄh SĂĄndor rabnak se lett e miatt semmi bĂĄntĂłdĂĄsa.
Smilovicsot termĂ©szetesen nyomban vallatĂłra fogtĂĄk. Beismerte hƱsĂ©gesen, hogy Ć Ărta a levelet s Ć kĂŒldte RĂłzenberghez. Mert hĂĄt Ć is jĂłl tudja, hogy a holttestet a zsidĂłk ĂșsztattĂĄk, tehĂĄt RĂłzenberg is vallja be valahĂĄra bƱnös tettĂ©t.
A sajtĂł is gyorsan megtudta a levĂ©l törtĂ©netĂ©t ÎČ megismerte szövegĂ©t is. Rettenetes fegyver lett ez a vĂ©rvĂĄd hĂveinek kezĂ©ben. Lehetett is. Mert ezt a levelet csakugyan nem a tisza-löki csendbiztos erĆszakolta ki s nem a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł ĂŒgyeskedĂ©se szĂŒlte. Azt mĂĄr a zsidĂł csakugyan lelke bensĆjĂ©bĆl szabadon szerkesztette.
A mint ezt Smilovics a következĆ esztendĆben a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson is ĆszintĂ©n bevallotta.
Smilovicsot többször kĂ©rdezte a bĂrĂłsĂĄg az eset felĆl. S kĂ©rdezte bĂrĂłsĂĄgi komolysĂĄggal, tisztessĂ©ggel, törvĂ©nyes mĂłdon. Felelhetett Ășgy, a hogy akart.
Ăllt a csendbiztos elĆtt is s rĂĄnehezedhetett lelkĂ©re az erkölcsi Ă©s testi kĂ©nyszer valĂłdi vagy kĂ©pzelt sĂșlyĂĄ- nak ijesztĆ hatalma s e sĂșly alatt mondhatta azt, mit akart vagy a mit vallatĂłi akartak.
Mondta is.
44
De a mikor RĂłzenberghez Ărta levelĂ©t: akkor nem ĂĄllott semmi kĂŒlsĆ, semmi erkölcsi kĂ©nyszer alatt. Akkor csak kĂ©t erĆ dolgozott lelkĂ©ben. Az egyik erĆ a börtön lakĂłinak mĂĄr megingathatlannĂĄ erĆsödött ama meggyĆzĆdĂ©se, hogy az idegen holttestet csakugyan a zsidĂłk csempĂ©sztĂ©k s ez a meggyĆzĆdĂ©s mĂĄr az Ć lelkĂ©n is teljesen ĂșrrĂĄ vĂĄlt. A mĂĄsik erĆ pedig az Ă©letnek az az ösztöne: benne vagyunk a bajban, szenvednĂŒnk kell, a szenvedĂ©st megrövidĂtheti az ĆszintesĂ©g, legyĂŒnk tehĂĄt ĆszintĂ©k valamennyien s ezzel siettessĂŒk az ĂŒgy befejezĂ©sĂ©t.
Okos felfogĂĄs, az Ă©let sok igazsĂĄgĂĄval teljes. De Ă©ppen azĂ©rt föltĂ©tlenĂŒl bizonyos, hogy ha Smilo-
vics tudta volna, hogy az idegen holttest honnan ered s kinek a holtteste: megmondta volna egĂ©sz nyĂltsĂĄggal nyomban. A mikor RĂłzenbergnek a levelet Ărta: akkori lelki ĂĄllapotĂĄban megmondta volna minden esetre.
AzĂ©rt nem mondta meg, mert nem tudta. De mĂĄs se tudta. HiĂĄba mesterkedett a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł s a titkos tanĂĄcs
erĂ©lyes, de vak elmĂ©je, az idegen holttest eredetĂ©nek mĂ©g csak sejtelmĂ©ig se tudtak eljutni. Mert felfogĂĄsuk kĂ©ptelensĂ©g volt s Ăștjuk, a melyen jĂĄrtak, hamis Ășt. Ezen az Ășton elbĂłdultak.
Pedig olyan egyszerƱ volt az eset. Folyam partjån jól ismert ruhåban eltƱnt egy lånyka.
Hetek mĂșlva ugyanaz a folyam fölvet egy lĂĄnykatetemet ugyanabban a jĂłl ismert ruhĂĄban. Sok furfang Ă©s sok
45
rossz indulat kell mår a puszta gondolathoz is, hogy a tetem idegené s nem az eltƱnt lånykåé.
Ezt a gondolatot csak az mentheti, ha utĂłbb nap- vilĂĄgra jön, hogy ki volt hĂĄt, a mĂg Ă©lt, az idegen tetem?
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł a csendbiztos segĂtsĂ©gĂ©vel mindenre talĂĄlt feleletet, csak erre a kĂ©rdĂ©sre nem.
Erre nem lehetett beoktatni se Matejt, se HerskĂłt, se Smilovicsot, se a többi zsidĂłt Ă©s nem zsidĂłt, mert erre maguk a vizsgĂĄlĂłbĂrĂĄk, az orvosok, a csendbiz- tosok Ă©s pandĂșrok se tudtak feleletet talĂĄlni.
Ăme a tetemĂșsztatĂĄs elmĂ©letĂ©nek egyik nagy hibĂĄja. Van azonban több is. NĂ©hĂĄnyra rĂĄmutatok.
V.
(A hullacsempĂ©szet elmĂ©leti bĂrĂĄlata. â MiĂ©rt bĂztak tizenöt tutajosra? â MiĂ©rt volt a holttest annyi kĂ©zen? â A falevĂ©llel bedugott orr Ă©rez-e szagot? â MiĂ©rt bĂztak
mindent vĂ©letlenre? â MikĂ©nt erĆsĂtettĂ©k a holttestet a tutajra?)
Ha a zsidĂłk csakugyan idegen holttestet akartak a bĂrĂłsĂĄg elĂ© csempĂ©szni: miĂ©rt kellett azt Ă©pen HerskĂłra bĂzni, a ki tizennĂ©gy keresztyĂ©n tutajossal, tehĂĄt egĂ©sz sereg emberrel Ășszott a TiszĂĄn lefelĂ©? Hiszen Ă©p Ășgy rĂĄbĂzhattĂĄk volna olyan tutajra, melyen csak kĂ©t vagy hĂĄrom teljesen megbĂzhatĂł czinkos van. Azt csak min- den okos Ă©s minden oktalan ember elgondolhatta elĆre, hogy tizennĂ©gy be nem avatott tutajos közt sokkal biztosabban kipattan a titok, mint kĂ©t-hĂĄrom beava- tott közt.
46
MenjĂŒnk tovĂĄbb. Mendelovics Niszen gondolta ki a tetemĂșsztatĂĄst s
bizonyĂĄra nagy pĂ©nzt vagy nagy ĂgĂ©retet kapott erre valakitĆl. HĂĄt miĂ©rt nem cselekedte Ć maga? Hiszen ö csak olyan sĂĄfĂĄrkodĂł koldus zsidĂł tutajos volt, mint a többi. MiĂ©rt adta volna Ć a hasznot mĂĄsnak? MiĂ©rt bizta Ć a foganatosĂtĂĄst FĂłgel Amselra? HĂĄt ez miĂ©rt bizta Smilovicsra? HĂĄt Smilovics miĂ©rt bĂzta HerskĂłra? HĂĄt HerskĂł miĂ©rt bizta csupĂĄn csak Matejre? Hiszen a tutajon ott volt Csepkanics is s Ă©pen Csepkanics volt a kormĂĄnybĂrĂł, az idĆsebb, az okosabb Ă©s a figyel- mesebb. Azt csak jĂłl tudta HerskĂł, hogy Csepkanics naponkĂ©nt többször megvizsgĂĄlja a tutajt s lehetetlen, hogy hĂ©t egĂ©sz napon ĂĄt Ă©szre ne vegye a holttestet. Ha csĂrkeĂ©szszel fontolta is meg a dolgĂĄt: inkĂĄbb Csepkanicscsal kellett összebeszĂ©lnie, mint Matejjel, â a jĂłzan Ă©sz azonban azt parancsolta, hogy inkĂĄbb mind a kettĆvel Ă©rtsen egyet, mint csupĂĄn az egyikkel.
S aztĂĄn az is kĂ©tsĂ©gtelen, hogy a titkot Ćrizniök, a holttestre vigyĂĄzniuk kellett, hogy el ne legyenek ĂĄrulva s tervĂŒk dugĂĄba ne dƱljön. De hĂĄt akkor miĂ©rt fogad- tĂĄk föl Tokajban Ă©pen a tetemĂșsztatĂł tutajra az idegen Ă©s ismeretlen Selever JĂĄnos tutajost? Ăs miĂ©rt fogad- tĂĄk be ugyanarra utazĂł vendĂ©gnek Galsi IstvĂĄnt, a törökszentmiklĂłsi magyar embert, a kinek se zsidĂłval, se olĂĄhval, se oroszszal, se semmifĂ©le tutajossal semmi összeköttetĂ©se nem volt s a kinek jĂł fĂŒle, jĂł szeme s jĂł orra van s rögtön elbeszĂ©l mindent, ha valamit Ă©szre talĂĄl venni?
47
Egyik oktalansĂĄg a mĂĄsik utĂĄn. A folyam ĂĄrja Tisza-Lök körĂŒl odaĂŒti Ă©pen a tetem-
ĂșsztatĂł tutajt a parthoz s a tutaj kĂ©t-hĂĄromfelĂ© szĂ©t- esik. Ăpen az esik szĂ©t, a melyhez a holttest van erĆ- sĂtve. Ki kell kötniök s miatt CsonkafĂŒzesnĂ©l, minden tutajos odasiet segĂteni s a megbomlott talpat össze- rĂłni. S a holttestet vagy annak szagĂĄt nem veszi Ă©szre senki. Tizenöt többnyire fiatal ember közĂŒl senki.
KĂ©pzelhetĆ-e ez? A vĂzi holttest szaga nagyon kĂŒlönös Ă©s nagyon erĆs.
Ilyen szaghoz nincsenek az emberek hozzĂĄszokva. ErĆsebb Ă©s kĂŒlönösebb szag ez, mint a ganĂ©j dombĂ© vagy a kĂĄtrĂĄnygyĂĄrĂ©, vagy mint a mocsĂĄrgĂĄzĂ©. A vĂz se nyelhette el szagĂĄt. Hiszen a tetem a vĂz szĂnĂ©n Ășszott s idĆnkĂ©nt kis rĂ©sze a vĂz mozgĂĄsa közben fel- szĂnre kerĂŒlt. TehĂĄt a szagnak bĂłdĂtĂłnak kellett lenni. MĂ©g se vette Ă©szre senki. Holott a mikor a dadĂĄi csĆsz kivonszolta a partra: akkor mindenki Ă©szrevette s irtĂłzott tĆle.
Az emberek hiszĂ©kenysĂ©gĂ©vel egyenest jĂĄtĂ©kot Ʊz a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł a holttest szagĂĄnak kĂ©rdĂ©sĂ©ben.
A jegyzĆkönyv papirosĂĄn azt jegyzi föl Matej vallo- mĂĄsakĂ©nt, hogy a mikor a tisza-ladĂĄnyi oldalon öltöz- tettĂ©k a holttestet, minhogy nagyon erĆs szaga volt, HerskĂł falevĂ©llel betömte Matej orrlyukjait.
Balgatag beszĂ©d. Mintha egy 28 Ă©ves erĆs katonaember, mint Matej,
måssal engedné az orrlyukjait betömetni s ha mår épen ezt akarja: ily kényes dolgot nem maga végezne
48
sajĂĄt orra körĂŒl! Hiszen az orrlyukban babrĂĄlni kutya, macska s egyĂ©b hĂĄzi ĂĄllat se engedi meg.
AztĂĄn falevĂ©llel tömni be! Micsoda vad gondolat ez! TermĂ©szetesen fƱzfa vagy rekettyefa levelĂ©rĆl lehetne szĂł, mivelhogy ott mĂĄs fa nincs. HerskĂł pedig bizonyĂĄra nem hozott BustyahĂĄzĂĄrĂłl egy nyalĂĄb fenyĆfalevelet, hogy ezzel Ăștközben tutajosainak orrĂĄt betömködje.
SzerencsĂ©re se Matej, se a csendbiztos, se a vizsgĂĄlĂł- bĂrĂł nem tudta, hogy kĂĄmforos vagy karbolsav-oldatos pamut is van a vilĂĄgon; â kĂŒlönben bizonyĂĄra ezzel tömte volna be HerskĂł a tutajos orrlyukjait. JĂł eleve beszerezte volna a tokaji gyĂłgyszerĂ©sznĂ©l!
FalevĂ©llel! Mintha a falevĂ©l Ă©lĆ egĂ©szsĂ©ges ember orrĂĄba gyömö-
szölve ĂștjĂĄt ĂĄllana a szaglĂĄsnak! Hiszen a szag, az illat, a bƱz olyan finom Ă©s oszlott anyag, hogy annak tömöttsĂ©gĂ©t a tudomĂĄny kĂ©ptelen meghatĂĄrozni. Olyan az, mint az ĂŒstökös csillag farkĂĄnak a teste. AkĂĄrhogy tömjĂ©k be az orr lyukjait falevĂ©llel: keresztĂŒl hatol az minden falevĂ©len, mintha az ĂștjĂĄba se ĂĄllana. Csak a megfelelĆ vastag Ă©rczen nem tud a tetemszag ĂĄthatolni.
MĂ©g ennĂ©l is furcsĂĄbb dolgokat puhatolt ki Bary JĂłzsef vizsgĂĄlĂłbĂrĂł.
A kĂ©t eszlĂĄri zsidĂłval GrĂłszszal Ă©s Kleinnal Tisza- Szent-MĂĄrtonig viteti a fĂ©lig meztelen s egyĂ©bkĂ©nt is födetlen holttestet kĂ©t rossz gebĂ©n s hitvĂĄny fakĂłszekĂ©ren. Tisza-Szent-MĂĄrton a Tisza folyĂĄsa mentĂ©n mintegy 130 kilomĂ©ter tĂĄvolsĂĄgnyira van Tisza-EszlĂĄrtĂłl. Ha itt-ott ĂĄtlĂł Ășton ment is a kĂ©t zsidĂł: akkor is vagy 100 kilo-
49
mĂ©ternyi kocsiutat kellett tennie. A parttĂłl messze nem mehettek, mert hiszen tutajost kellett az Ăștban keres- niĂŒk. Ătjuk tehĂĄt Ăgy is, Ășgy is több napra terjed. MĂĄr esak azĂ©rt is, mert forrĂł jĂșniusi idĆben nappal az erĆs rothadĂĄsban levĆ födetlen holttesttel falukon, vĂĄrosokon, nĂ©pes lakott helyeken ĂĄt nem botorkĂĄlhattak. Nappal ĂștszĂ©li zsidĂł csĂĄrdĂĄk Ăłlaiban vagy parti fĂŒzesek sƱrƱ ligeteiben kellett elbĂșjniok Ă©s csak Ă©jszakĂĄkon ĂĄt merĂ©- szelhettek tovĂĄbb-tovĂĄbb haladni. Ăgy is veszĂ©lyes volt kĂsĂ©rletĂŒk.
El lehet ezt hinni akĂĄrminĆ tanĂșnak? SzĂŒksĂ©ge volt erre annak a kĂ©t tetemszĂĄllĂtĂł zsidĂłnak?
S kikerĂŒlhetlen szĂŒksĂ©g nĂ©lkĂŒl vĂĄllalkozik-e ilyen bolond- sĂĄgra akĂĄrki is, ha csak nem eszeveszett? Sok napon ĂĄt minden ĂłrĂĄban a fölfedeztetĂ©s veszĂ©lye elĂ© ĂĄllani s ezzel a vĂ©rvĂĄdterhelte zsidĂłkat Ășjabb gyanĂșval terhelni! S aztĂĄn ha mĂĄr a holttestet hurczoltĂĄk magukkal: nem vihettĂ©k volna magukkal Solymosi Eszter ruhĂĄjĂĄt is? TĂĄrkĂĄny alatt nem lehetett volna a tetemet Ă©p oly könnyen felöltöztetni, mint EszlĂĄr Ă©s Tisza-LadĂĄny között? Ha pedig csak itt volt kĂ©nyelmes az öltöztetĂ©s: a sok napi kĂłborlĂĄs mellĆzĂ©sĂ©vel nem lehetett volna magĂĄt a tetemet is itt adni ĂĄt?
S ez mĂ©g mind semmi! VĂ©letlenĂŒl talĂĄlkozik Smilovics FĂłgel Amsellel, tehĂĄt
vĂ©letlenĂŒl kapja tĆle a holttestcsempĂ©szetre a megbĂzĂĄst. Ha Ć nem kĂ©sik annyi ideig Kerecsenyben: nem Ă©r oda tutajĂĄval s nem Ă©ri Ćt ott a fejĂ©regyhĂĄzi FĂłgel Amsel. S akkor nincs csempĂ©szet.
50
VĂ©letlenĂŒl keresi föl adĂłsait: Kesztenbaum Gimplit KerecsenĂ©ben s Rubinstein MĂĄjĂ©rt Szent-MĂĄrtonban. Ha nem keresi föl Ćket, vagy nĂ©hĂĄny ĂłrĂĄval kĂ©sĆbb Ă©r a szentmĂĄrtoni partra: nem talĂĄlkozik a tetemhurczolĂł kĂ©t zsidĂłval s megint nincs holttestcsempĂ©szet.
VĂ©letlenĂŒl talĂĄlkozik HerskĂłval is KerecsenynĂ©l. Ć a parton ĂĄll s ez ki se köt, hanem csak Ășszik tovĂĄbb a tutajon. HĂĄrom szĂłval vĂ©gzik el egymĂĄsközt az ĂŒzletet. KĂ©pzelhetĆ ez? HihetĆ ez? Hogy kĂ©t mĂĄramarosi koldus zsidĂł ily nagy felelĆssĂ©ggel s esetleg nagy pĂ©nzzel, de börtönnel is jĂĄrĂł ĂŒgyben egy-kĂ©t perez alatt hĂĄrom szĂłval vĂ©gezze dolgĂĄt s kösse meg az ĂŒgyletet? Nem Ășgy megy ez ott, mint a tĆzsdĂ©n szokĂĄs. Ez az osztĂĄly szĂĄzszor Ă©rtekezik egy kis ĂŒgyben is, mĂg meg tud ĂĄllapodni. S ha mĂĄr megĂĄllapodott: mĂ©g akkor is visszatĂ©r rĂĄ tĂzszer. TermĂ©szete ez s Ćsi szokĂĄsa. S ha vĂ©letlenĂŒl nem ĂĄll a parton az alatt az öt-hat perez alatt, mĂg HerskĂł a vizĂ©n elvonul: nincs holttestcsem- pĂ©szet akkor se.
De még ennél is czifråbb az az ostobasåg, melylyel a holttest eleresztését kigondoltåk.
Matej egyenesen Ă©s hatĂĄrozottan azt ĂĄllĂtja, hogy ha tutajukat a meder oldalĂĄhoz nem ĂŒti a folyam ĂĄrja: akkor meg se ĂĄllanak CsonkafĂŒzesnĂ©l, hanem mennek tovĂĄbb s viszik a tetemet magukkal. Akkor nincs »dadai holttest«. Ăs azt is hatĂĄrozottan ĂĄllĂtja, hogy ha szĂ©l Ă©s ĂĄradat nem fenyegeti Ćket: akkor nem ĂĄllnak meg Tisza-LadĂĄnynĂĄl s nem talĂĄlja ott Ćket a tisza-eszlĂĄri zsidĂł asszony Solymosi Eszter ruhĂĄival.
51
TehĂĄt ez mind vĂ©letlen! A kĂ©ptelensĂ©gek sorozatĂĄnak mĂ©g itt sincs vĂ©ge. Smilovics hatĂĄrozottan azt vallja a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĆtt,
hogy Ć azt nyerte Ă©s HerskĂłnak Ć is azt adta utasĂtĂĄsul, hogy a holttestet Tisza-Lökön alul eresszĂ©k szabadon s bĂzzĂĄk sorsĂĄra. Vigye a vĂz, a hova akarja. Ez a vallomĂĄs teljesen összevĂĄg Matej Ă©s HerskĂł beszĂ©dĂ©vel.
Ha ez igaz volna: akkor teljesen oktalan és értel- metlen az egész holttestcsempészeti furfang.
Hiszen mi lehetett ennek czĂ©lja? Az, hogy a holttest a vĂz szĂnĂ©n maradjon, tovĂĄbbĂĄ,
hogy azt kellĆ helyen Ă©s idĆben Ă©szrevegyĂ©k s vĂ©gre, hogy a nyĂregyhĂĄzi bĂrĂłsĂĄg szeme elĂ© csempĂ©sztessĂ©k. Csak Ăgy lehetett elĂ©rni, hogy Ă©p nyakĂș ĂĄltetem szere- peljen Solymosi Eszter holtteste gyanĂĄnt. â Ămde, ha a holttestet a vĂzen szabadjĂĄra hagyjĂĄk s azt majd TitelnĂ©l veszik Ă©szre a TiszĂĄban vagy a Vaskapu-zuhatagoknĂĄl a DunĂĄban vagy VĂĄrnĂĄnĂĄl a Fekete-tengeren: akkor hiĂĄbavalĂł az egĂ©sz mesterkedĂ©s. Senki se gondolhat arra, hogy ez az eltƱnt eszlĂĄri lĂĄnyka ĂĄlteteme s hogy ezt valahonnan valamikor a zsidĂłk a bĂrĂłsĂĄg fĂ©lrevezetĂ©se vĂ©gett csempĂ©sztĂ©k. S ily hiĂĄbavalĂł Ă©s nevetsĂ©ges dolgokra mikĂ©nt vĂĄllalkozhattak volna a zsidĂłk, miĂ©rt költöttĂ©k volna a pĂ©nzt s miĂ©rt koczkĂĄztattĂĄk volna bĆrĂŒket Ă©s szabadsĂĄgukat?
A napfény se vilågosabb ennél. Pedig a képtelenség még tovåbb is tart.
Az enyĂ©szetben levĆ holttest nem mindig Ășszik a vĂz felszĂnĂ©n s idĆnkint nem is sokĂĄig. Ha megtelik
52
rothadĂĄsi gĂĄzzal s ha valami idegen sĂșly vagy aka- dĂĄly a vĂz fenekĂ©n nem tartja: akkor felszĂnre jön. De mihelyt itt a gĂĄz belĆle valami termĂ©szetes mĂłdon, a test nyĂlĂĄsain ĂĄt kiszabadul, azonnal visszaereszke- dik a mĂ©lybe. S ha megint megtelt elegendĆ rothadĂł lĂ©ggel: csak akkor bukkanhat fel ismĂ©t.
MĂĄr most, ha Tisza-Lökön alul szabadjĂĄra eresztik a tetemet: ki ĂĄllhat arrĂłl jĂłt, hogy az rögtön el nem merĂŒl s az emberek szemei elĆl örökre el nem tƱnik? Ki ĂĄllhat arrĂłl jĂłt, hogy ha felbukkan is: ez nappal törtĂ©nik s emberek szeme lĂĄttĂĄra s nem Ă©jszaka s nem lakatlan Ă©s kietlen folyamrĂ©szeken, a hol ember Ă©szre nem veheti?
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak, a titkos tanĂĄcsosnak, a csend- biztosnak s a pandĂșroknak parĂĄnyi bölcsesĂ©ge nem terjedt odĂĄig, hogy mindezt elgondolja s a holttest- csempĂ©szet tervĂ©t ily oktalansĂĄgokkal haszontalannĂĄ Ă©s nevetsĂ©gessĂ© ne tegye.
Ha volt tetemsikkasztĂĄs Ă©s holttestcsempĂ©szet: ezt bizonyĂĄra eszesebb fĂ©rfiak s nagyobb pĂ©nzzel dolgozĂł emberek terveztĂ©k, mint a Mendelovics Niszenek s ennek foganatosĂtĂĄsĂĄt nem bĂztĂĄk volna oly szedett- vedett dibdĂĄb alakokra, mint Amsei, Jankel, HerskĂł, Matej, GrĂłsz Ă©s Klein. Nem bĂztak volna mindent a vĂ©letlenre, a holttestet nem oly pĆrĂ©n hurczoltĂĄk volna s nem faluztak volna vele napokon ĂĄt s nem ĂșsztattĂĄk volna TĂĄrkĂĄnytĂłl CsonkafĂŒzesig hĂ©t napon Ă©s Ă©jszakĂĄn keresztĂŒl.
Mindazt, a mit a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Matej, HerskĂł Ă©s
53
Smilovics vallomĂĄsairĂłl jegyzĆkönyvbe vett, durva paraszt Ă©szszel gondoltĂĄk ki. Semmi se bizonyĂtja ezt jobban, mint az a furcsa ötlet, a mire szorultsĂĄgukban fanyalodtak, a mely szerint a holttest a tutajhoz volt erĆsĂtve.
MikĂ©nt szĂĄllĂthattĂĄk a holttestet a tutajon? HĂĄromfĂ©le mĂłdon. Az egyik mĂłd az, hogy rĂĄlökik a tutajra csak Ășgy
pĆrĂ©n, leplezetlenĂŒl, a hogy Smilovics ĂĄtadta. â Ez lehetetlen volt, hiszen minden tutajos meg tudott volna mindent azonnal. S a holttest szaga elvitte volna a titkot a partokra is.
A mĂĄsik mĂłd az, hogy a holttestet szekrĂ©nybe cso- magoljĂĄk, gondosan elzĂĄrjĂĄk s Ășgy viszik tova. Ez esetben is felkölti minden tutajos figyelmĂ©t nyomban az idegen tĂĄrgy s nem nyugszik addig egy se, mĂg meg nem tudja: mi van a szekrĂ©nyben. S aztĂĄn a szekrĂ©nynyel egyĂŒtt nem lökhetik bele a vĂzbe. Azzal nem Ă©rik el a czĂ©lt. A szekrĂ©nyt föl kell nyitni, a tetemet kiemelni s Ășgy tenni a vĂzbe. De ez mĂĄr szintĂ©n feltƱnĆ munka.
A harmadik mĂłd az, hogy a tetemet odakötik a a tutaj alĂĄ. â Ezt a mĂłdot gondoltĂĄk ki.
De mivel kötik Ă©s mikĂ©nt kötik? LĂĄnczczal, kötĂ©llel, szĂjjal, terhelĆvel, lazsnakkal,
madzaggal, sodrott vagy sodratlan szalaggal, posztĂł- szĂ©llel, zsinĂłrral, vĂĄszonnal vagy szĂnes kelmĂ©vel oda nem köthetik, mivelhogy effĂ©le kötĆeszközöket tutajos ember hasznĂĄlni nem szokott. Minden effĂ©le kötelĂ©k fel-
54
tƱnĆ volna s az unalom ĂĄltal gyötört tutajos nem nyu- godnĂ©k addig, mĂg ki nem kutatnĂĄ, hogy honnan kerĂŒlt ez a szokatlan jĂłszĂĄg, miĂ©rt van az a fenyĆszĂĄ- lon vagy hevederfĂĄn ĂĄltal kötve s mi van arra a tutaj alatt fĂŒggesztve vagy erĆsĂtve? Egy ĂłrĂĄig se mehetett volna a tutaj: Csepkanics, Selever vagy Gralsi IstvĂĄn mĂĄr Ă©szreveszi a kĂŒlönös ĂĄllapotot s vagy megkĂ©rdi, mi az? â vagy pedig szĂł nĂ©lkĂŒl addig motoz Ă©s tur- kĂĄl körĂŒlötte, mĂg vĂ©gre is fölfedezi a titkot.
Ez az Ă©let. S az Ă©let igen gyakran egĂ©szen mĂĄs, mint a vizsgĂĄlĂłbĂrĂĄk jegyzĆkönyve vagy a szakĂ©rtĆk vĂ©lemĂ©nye, avagy a bĂrĂłsĂĄgok ĂtĂ©lete. Gyakran egyet- len hajszĂĄltĂłl, a ruhĂĄnak egy lencsenagysĂĄgĂș szenny- foltjĂĄtĂłl, valamely ĂĄllat szĆrĂ©nek szĂnĂ©tĆl vagy egyetlen karczolĂĄstĂłl fĂŒgg, hogy a vĂĄdlottat halĂĄlra ĂtĂ©ljĂ©k vagy ĂĄrtatlansĂĄgĂĄt elismerjĂ©k. Mert e tĂŒnetek termĂ©- szeti jelensĂ©gek s a termĂ©szet törvĂ©nyei szerint kelet- keztek. A termĂ©szet törvĂ©nyei nem alkusznak. Î tör- vĂ©nyeket szĂĄz tanĂș eskĂŒje se tudja megczĂĄfolni, semmifĂ©le szakĂ©rtĆ se tudja elvitatni, a legokosabb bĂrĂł se tudja megsemmisĂteni. Csak az lehet igazsĂĄg, a mi e törvĂ©nyekkel megegyezik.
A tutajos gĂșzst szokott kötĆeszközĂŒl hasznĂĄlni. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł, csendbiztos Ă©s pandĂșr esze tehĂĄt jĂł nyomon jĂĄrt, mikor kĂ©szpĂ©nzĂŒl vette Matej Ă©s HerskĂł ama szavĂĄt, hogy a tetemet gĂșzszsal kötöttĂ©k a tutaj alĂĄ.
De a gĂșzst a tetemnek nem a nyakĂĄra, nem is a derekĂĄra, nem is a lĂĄbĂĄra illesztettĂ©k. Hanem a jobb kezĂ©nek csuklĂłjĂĄra.
55
Ennek is oka van. Itt mĂĄr a szakĂ©rtĆ orvosok esze is belejĂĄtszott a dologba.
Ăgy talĂĄltĂĄk ugyanis Ă©s Ășgy is volt, hogy a holttest jobb kezĂ©n az alkaron a könyöktĆl a csuklĂłig a lĂĄgy izomrĂ©szek hiĂĄnyoztak s az alkar csontjait a kĂ©zfej tövĂ©hez csak az inak Ă©s az erek kapcsoltĂĄk, de bĆr Ă©s izom mĂĄr nem. Ăme megvan a megoldĂĄs! A jobb kĂ©z csuklĂłjĂĄra kötöttĂ©k a gĂșzst s hat-hĂ©t napon ĂĄt ez a gĂșzs dör- zsölte le az alkar bĆrĂ©t Ă©s izomrĂ©szeit. Nosza tehĂĄt Matej Ă©s HerskĂł: annĂĄl inkĂĄbb ragaszkodjatok a gĂșzshoz! Azt azonban elfeledtĂ©k a tudĂłs pandĂșrok Ă©s szak- Ă©rtĆk kigondolni: milyen hosszĂș volt a gĂșzs.
TöbbfĂ©le nyers vesszĆbĆl szokĂĄs a gĂșzst csavarni. MindenfĂ©le fa nem alkalmas rĂĄ. A vĂ©kony, gĂșzst rendesen mogyorĂłfavesszĆbĆl csavarjĂĄk. A tutajosok mogyorĂłfagĂșzst hasznĂĄlnak. HatĂĄrozott nyilatkozatuk szerint a tetemet is mogyorĂłfagĂșzszsal kötöttĂ©k a tutaj egyik fenyĆszĂĄlĂĄhoz. A gĂșzs, mint teljes biztossĂĄggal megmondtĂĄk, hĂĄrom lĂĄb hosszĂș volt. TehĂĄt 90-100 centimĂ©ternyi.
No most folyamodjunk a termĂ©szet törvĂ©nyĂ©hez s annak mĂ©rtĂ©kĂ©vel mĂ©rjĂŒk meg: igaz-e Matej Ă©s HerskĂł beszĂ©de s Ăgy törtĂ©nt-e a dolog?
A gĂșzsbĂłl kĂ©t hurkot kellett csinĂĄlni. Az egyik hurok a holttetem kĂ©zcsuklĂłjĂĄra, a mĂĄsik hurok a fenyĆszĂĄlra kellett. S mindegyik hurok bogĂĄhoz legalĂĄbb 40 czentimĂ©ter hosszĂș gĂșzs kellett, hogy a hajlĂtĂĄsnĂĄl se a gĂșzs el ne törjön, se annak boga könnyen ki ne
56
oldĂłdzzĂ©k. A kĂ©t hurok tehĂĄt Ăsszesen 80 czentimĂ©ter. Nagyon finom gĂșzsnak kellett lenni, hogy ennyibĆl is kikerĂŒljön.
MĂĄr most szĂĄmĂtsunk tovĂĄbb. HĂșsz czentimĂ©ter ĂĄtmĂ©rĆjƱnĂ©l vĂ©konyabb fenyĆ-
szĂĄlakbĂłl nem csinĂĄlnak talpat. A melyik ennĂ©l vĂ©ko- nyabb a vastag vĂ©gĂ©n, az mĂĄr csak födĂ©lfaszĂĄmba jön. Ămde a hurok karikĂĄjĂĄnak ilyen vastag fenyĆszĂĄlnĂĄl is legalĂĄbb 65 ezentimĂ©ter hosszĂșnak kellett lenni. S ha most a kĂ©t hurok közti fĂŒggĆ rĂ©szre is 15-10 czentimĂ©ter hosszĂșsĂĄgot veszĂŒnk: Ăme kijön, hogy az a gĂșzs nem hĂĄrom, hanem legalĂĄbb öt lĂĄb hosszĂșsĂĄgĂș volt, ha egyĂĄltalĂĄn gĂșzs volt.
HerskĂł tĂ©vedhetett a hosszĂșsĂĄg megĂtĂ©lĂ©sĂ©ben, mert Ć zsidĂł Ă©s sĂĄfĂĄr s gĂșzst csavarni Ă©s kötözni nem szokott, de Matej nem tĂ©vedhetett. Ć meg tudja ĂtĂ©lni a gĂșzs- rĂłl, hogy az derekĂĄig Ă©r-e, vagy feje tetejĂ©ig. A hĂĄrom lĂĄb hosszĂș derekĂĄig Ă©r, az öt lĂĄb hosszĂș a feje tetejĂ©ig
Ăme tehĂĄt volt azoknak a pandĂșroknak Ă©s szak- Ă©rtĆknek lĂĄngeszĂŒk kigondolni a dolgot, de az a lĂĄngĂ©sz csak csonka-bĂ©na volt. A termĂ©szet egĂ©sz törvĂ©nyĂ©n vĂ©gig gondolni nem tudott. Se pandĂșr, se Matej, se szakĂ©rtĆ soha meg nem kĂsĂ©rtette Ăgy kötni holttestet fenyĆszĂĄlhoz, hĂĄt csak Ășgy fĂ©lvĂĄllrĂłl gondolomra sĂŒtöttĂ©k ki a gĂșzs hĂĄrom lĂĄbnyi hosszĂșsĂĄgĂĄt. Azt hittĂ©k, a bolondnak a fapĂ©nz is elĂ©g, a közönsĂ©gnek Ăgy is jĂł lesz. Nem is gondoltak arra, hogy munkĂĄjukat majd a vĂĄdlottak vĂ©dĆi Ă©szszel, gonddal, figyelemmel meg fogjĂĄk bĂrĂĄlni.
57
â Ezzel bevĂ©gzem a sötĂ©tsĂ©g fejezetĂ©t. A holttestcsempĂ©szetrĆl szĂłlĂł bĂrĂĄlatom csak elmĂ©leti
termĂ©szetƱ. Csak azt akartam ezzel bebizonyĂtani, hogy ez a csempĂ©szet Ășgy, a mikĂ©nt annak rĂ©szeit Ă©s egĂ©szĂ©t a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł a csendbiztos segĂtsĂ©gĂ©vel megalkotta, tele van oktalansĂĄgokkal.
BĂrĂĄlatom daczĂĄra a csempĂ©szet megtörtĂ©nhetett. AbbĂłl, hogy valamit oktalanul csinĂĄltak, mĂ©g nem következik, hogy azt meg nem csinĂĄltĂĄk. Az orvos- szakĂ©rtĆk vĂ©lemĂ©nye alapjĂĄn mĂĄs megoldĂĄs nem lehet, csak egyedĂŒl a holttestcsempĂ©szet. S valĂłban Matej, HerskĂł Ă©s Smilovics vallomĂĄsa igazolja a szakĂ©rtĆket s megdöbbentĆ valĂłszĂnƱsĂ©gre emeli az ĂĄltetem csempĂ©- szetĂ©nek komoly gyanĂșjĂĄt. Az igazsĂĄg Ășj elemĂ©t kell napfĂ©nyre hozni, hogy bekövetkezzĂ©k a vilĂĄgossĂĄg.
A VĂDELEM.
I.
(MiĂ©rt kell a vĂ©dĆ? â A bƱnös ember szenvedĂ©se. â Heumann IgnĂĄcz ĂŒgyvĂ©d. â EgyĂ©nisĂ©ge. â Az ĂŒgyvĂ©d Ă©s a közvĂ©lemĂ©ny. â A fiskĂĄlis, az advokatusz, a prĂłkĂĄtor,
a mezei ĂŒgyvĂ©d. â Heumann erĂ©lye csökken. â FelesĂ©ge.)
VĂĄdlottnak vĂ©dĆ kell. A vĂĄdlott a törvĂ©ny ĂŒldözöttje. A törvĂ©ny vak Ă©s
sĂŒket, se lĂĄt, se hall. De gondolkozni Ă©s Ă©rezni se tud. Ha tudna, akkor se volna szabad gondolkoznia Ă©s Ă©reznie. A gondolkozĂł Ă©s Ă©rzĆ törvĂ©ny alkuba bocsĂĄt- koznĂ©k s ha azt cselekednĂ©: megszƱnnĂ©k törvĂ©ny lenni. A törvĂ©ny csak embert, szĂĄmot Ă©s mĂ©rtĂ©ket, csak szavakat Ă©s fogalmakat ismer. Az egyĂ©nt, az esetek termĂ©szetĂ©t, a lelkek hĂĄborĂșit nem ismeri. Ott minden bƱntett annyifĂ©le, a hĂĄnyfĂ©le az ember, a ki azt elkö- vette. De a törvĂ©ny minden bƱntettet csak egyfĂ©le alakban ismer. MĂ©gis azt akarja, hogy a bĂŒntetĂ©s meg- feleljen a bƱnnek.
A törvĂ©nyt emberek kezelik Ă©s alkalmazzĂĄk. Ezek az emberek a bĂrĂĄk. Tanult Ă©s gyakorlott elmĂ©k, köz-
59
tisztelet környezi Ćket, hitvĂĄny jutalomĂ©rt nagy munkĂĄt kell vĂ©gezniök s hatalom van a kezĂŒkben. Akkora hatalom, a mekkorĂĄnak egyes ember ellenĂĄllni nem tud. TehĂĄt fĂ©lnek is tĆlĂŒk. Sok ember boldogsĂĄga, vagyona, joga, önĂ©rzete, Ă©lete s Ă©letöröme fĂŒgg napon- kint a bĂrĂł hatalmĂĄtĂłl.
MiĂ©rt kell a vĂ©dĆ? Hiszen a bƱnöst meg kell bĂŒntetni. Ha jĂłzan eszƱ:
akkor is; â ha beteg elmĂ©jƱ: akkor is. Az embernek Ă©s a tĂĄrsadalomnak kincsĂ©t meg kell vĂ©delmezni, azokat martalĂ©kul a bƱnösöknek nem lehet ĂĄtengedni. A bƱnö- söket ĂĄrtalmatlannĂĄ kell tenni mĂ©g akkor is, ha ĆrĂŒltek. Hogy az ĂĄrtalmatlannĂĄ tĂ©tel mily mĂłdon tör- tĂ©njĂ©k, az mĂĄr nagyon is mellĂ©kes kĂ©rdĂ©s. A bƱntetĆ hatalom gyakorlĂĄsa nem egyĂ©b, mint a tĂĄrsadalom önvĂ©delmi jogĂĄnak gyakorlĂĄsa. Ez a jog szent Ă©s mindenek fölött valĂł. Ezzel szemben a halĂĄlos bĂŒntetĂ©s kĂ©rdĂ©se csak a henye elmĂ©k jĂĄtszi mozgalma.
A vĂ©dĆ lassĂtja, gyakran nehezĂti a bƱntetĆ eljĂĄrĂĄst. NĂ©ha meg is hiusĂtja. NĂ©ha kiragadja a bƱnöst a bƱntetĆ hatalom kezĂ©bĆl. Mire valĂł hĂĄt? Hiszen a bƱnösnek bƱnhĆdni kell.
A mĂșlt szĂĄzadokban nem volt vĂ©dĆ. A vĂĄdlottak rendszeres vĂ©delmĂ©rĆl nem gondoskodott se az ĂĄllam, se a tĂĄrsadalom. VĂ©dje magĂĄt a vĂĄdlott, a hogy tudja. Ez volt az emberek felfogĂĄsa. S volt igazsĂĄg ebben a felfogĂĄsban is. MagyarorszĂĄgon a rendszeres vĂ©delem alig szĂĄzötven esztendĆs; â a szabad, fĂŒggetlen Ă©s okszerƱ vĂ©delem nem sokkal idĆsebb ötven esztendĆsnĂ©l. MĂ©g
60
ma is Ă©lnek, emberek, a kiknek ifjĂș vagy gyermekkorĂĄban a legsĂșlyosabb bĂŒntetĂ©ssel jĂĄrĂł hƱtlensĂ©gi vĂĄdak ellen a vĂ©delem nem volt szabad Ă©s fĂŒggetlen. Az ĂĄllam megengedte a lĂĄtszatĂ©rt, de bĂ©klyĂłt tett kezĂ©re-lĂĄbĂĄra, lakatot szĂĄjĂĄra, tilalmat ĂrĂĄsĂĄra.
Mås mƱvelt orszågban se volt sokkal biztosabb a védelem joga.
A vĂ©delem nagy jogi intĂ©zmĂ©nyĂ©t lassankint mĂ©gis felĂĄllĂtottĂĄk a mƱvelt nemzetek.
Több okuk volt erre. Az egyik az, hogy gyakran tĂ©vedtek a bĂrĂĄk. Gyakran
ĂtĂ©ltek el ĂĄrtatlan embereket. A bĂrĂĄk erkölcsi felelĆs- sĂ©gĂ©t czĂ©lszerƱ volt megosztani a vĂ©delemmel.
A mĂĄsik ok az volt, s ez valĂłban sĂșlyos ok volt, hogy köztapasztalĂĄs szerint a vĂĄdlĂł tiszteket, a köz- vĂĄdlĂłkat, a nyomozĂł rendĆrsĂ©get, a vizsgĂĄlĂłbĂrĂĄkat, a bĂrĂłsĂĄgi szakĂ©rtĆket s gyakran mĂ©g az ĂtĂ©lĆbĂrĂĄkat is boszĂșĂ©rzet, szenvedĂ©ly, elfogultsĂĄg, önzĆ gondolat vezĂ©rli s azĂ©rt a törvĂ©ny alkalmazĂĄsĂĄnĂĄl feledik az igaz mĂ©r- tĂ©ket. Kellett tehĂĄt a vĂ©delem ellenĆrzĆ szerepe, hogy egy bƱnre se jusson nagyobb bĂŒntetĂ©s, egy bƱnöst se sĂșjtson ĂĄdĂĄzabb ĂtĂ©let, mint a mekkorĂĄt a törvĂ©ny megenged s az igazsĂĄg megkövetel.
S volt mĂĄsik ok is. A szeretet. Az Ă©rzĆ szĂvek könyje. A könyörĂŒlet Ă©s rĂ©szvĂ©t istenhez mĂ©ltĂł indulata.
Vannak sötĂ©t Ă©s gonosz lelkek, a kik mindig sötĂ©tek Ă©s mindig gonoszak. Vannak a bƱnösök között is, de vannak azok között is, a kik elĂ©g ĂŒgyesek Ă©s szeren-
61
esĂ©sek a bƱntetĆ törvĂ©ny kezĂ©t egĂ©sz Ă©leten ĂĄt kikerĂŒlni. Az ilyenek irĂĄnt alig tudnĂ©k könyörĂŒletet Ă©rezni.
De kevés az a gonosz lélek, a ki mindig gonosz lélek.
A legtöbb bƱncselekmĂ©ny nem a lĂ©lek termĂ©szetĂ©bĆl folyik s nem az egĂ©sz ember s nem az egĂ©sz Ă©let cse- lekmĂ©nye. A legtöbb bƱncselekmĂ©nyt rövid idĆ Ă©rleli vagy pillanat szĂŒli s alkalom, fellobbanĂł szenvedĂ©ly vagy vĂ©letlensĂ©gek kedvezĂ©se segĂti elĆ.
MĂĄr most a bƱnös ott nyomorog a törvĂ©ny kezĂ©ben. BecsĂŒletĂ©nek örök elvesztĂ©se, önĂ©rzetĂ©nek örök bĂ©nĂtĂĄsa fenyegeti. Fenyegeti az, hogy meg kell vĂĄlnia csalĂĄd- jĂĄtĂłl, vagyonĂĄtĂłl, az Ă©let minden örömĂ©tĆl s talĂĄn az Ă©lettĆl is.
Mondhatatlan kĂn gyötri összeroskadt lelkĂ©t. KeserƱ megbĂĄnĂĄs Ă©rzete nyomakodik agyĂĄra Ă©s szi-
vĂ©re. Hiszen nem volt Ć azelĆtt rossz ember s jĂł ember tudna lenni ezentĂșl is. S Ăme el kell vesztenie mindent örökre.
Voltak szerettei. SzĂŒlĆ, testvĂ©r, hitves, gyermek, jĂł barĂĄt. A kiket sĂrat s a kik sĂratjĂĄk. A kiknek tĂĄmasza Ă©s kenyĂ©radĂłja volt s a kik most Ă©heznek. TöbbĂ© nem segĂthet rajtuk. Vannak a kik ĂĄtkozzĂĄk s a kiknek többĂ© be nem bizonyĂthatja, hogy Ć nem oly rossz ember, a milyennek kikiĂĄltjĂĄk.
Ott ĂŒl a börtönben, talĂĄn elvetemĂŒlt alakok közt. FekvĆhelye keskeny Ă©s hideg. LevegĆje bƱzhödt.
Ătele-itala hitvĂĄny. JĂł szĂłt nem hall senkitĆl. Ćre taszigĂĄlja, Ćrmestere Ășgy beszĂ©l vele, mint a
62
kutyĂĄval. A rendĆr nyaggatja, a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł faggatja, az ĂtĂ©lĆbĂrĂł gĂșnyolja, paczkĂĄz vele, vĂ©delmĂ©t meg nem hallgatja, szĂvĂ©be nem lĂĄt, bele nĂ©zni nem is akar. Ha fölnyitja szĂĄjĂĄt: durva szĂłval hallgatĂĄsra intik.
JĂłl van. Ez a bƱnös ember sorsa. Ăm a megbĂĄnĂĄs megtisztĂtotta mĂĄr megtĂ©vedt lelkĂ©t s meg is tudna nyugodni a bĂŒntetĂ©sben. Hiszen kell vezeklenie. De Ă©gen földön nincs senkije, a ki vele embersĂ©gesen szĂłlana, jĂłszĂvƱ pillantĂĄst vetne rĂĄ s vigasztalĂł hangot intĂ©zne hozzĂĄ.
MinĆ gyötrelem ez! Hamlet kirĂĄlyfi tƱnĆdik. A nagy britt költĆ mĂ©r-
hetlen lĂĄngelmĂ©je tolmĂĄcsolja tƱnĆdĂ©sĂ©t. S a mikor az emberi lĂ©t legnagyobb szenvedĂ©sei fölött tƱnĆdik, eszĂ©be jut: mikĂ©nt bĂĄnnak a szegĂ©ny, bajos emberrel a bĂrĂĄk, hivatalnokok, hajdĂșk, börtönĆrök. Ăme: ez is a leg- nagyobb szenvedĂ©sek közĂ© tartozik. Vajjon a halĂĄl megszabadĂt-e ezektĆl? Vajjon a mĂĄsvilĂĄgon megszaba- dulunk-e a hatalom ellensĂ©ges vĂ©grehajtĂłitĂłl? Vajjon nem paczkĂĄznak-e velĂŒnk ott is? Nem ĂŒtnek, dobnak, rĂșgnak, taszigĂĄlnak-e ott is, mint a rongyot, az Ăștban ĂĄllĂł göröngyöt, a szĂ©lfujta szemetet?
A mesebeli kirĂĄlyfi s a nagy britt költĆ nem ismer- hette a vĂ©dĆi intĂ©zmĂ©nyt.
A vĂ©dĆ szeretettel jĂĄrul a bƱnöshöz. KikĂ©rdezi, meg- hallgatja tĂŒrelemmel inti, oktatja, vigasztalja, Ăłvja a kĂ©tsĂ©gbeesĂ©stĆl, felismeri mentsĂ©geit s kikeres mindent, a mi enyhĂthet sorsĂĄn s nyugalomra bĂrja az össze- tört lelket.
63
A mi az orvos a kĂnlĂłdĂł betegnek, a mi a gyĂłntatĂł atya a haldoklĂłnak: az a vĂ©dĆ a bƱnösnek, a kit a vĂĄd sĂșlyos terhe nyom s a kit a vĂ©dĆn kĂvĂŒl mindenki elhagyott immĂĄr.
Ha a vĂ©gsĆ ĂtĂ©letet kimondtĂĄk: azutĂĄn mĂĄr lassankint elmĂșlik a bƱnös kĂnzĂł lelki gyötrĆdĂ©se. Tudja sorsĂĄt, ismeri vĂ©gzetĂ©t s szĂĄmot vet vele. De a vĂ©gsĆ ĂtĂ©letileg szĂŒksĂ©ge van a vigasztalĂĄsra.
A vĂ©dĆnek van tudĂĄsa is, kötelessĂ©gĂ©rzete is, van bĂĄtorsĂĄga is. SzembeszĂĄll a közvĂĄdlĂłval, kĂĄrval- lottak boszĂșĂ©rzetĂ©vel, a törvĂ©nyszĂ©k tĂ©vedĂ©seivel, a szakĂ©rtĆk furfangossĂĄgĂĄval s a bĂrĂĄk elfogultsĂĄgĂĄval. FöltĂĄrja a mentsĂ©get, ha van s föl az enyhĂtĆ körĂŒl- mĂ©nyeket, ha fenforognak. S az elĂtĂ©lt vĂ©gighallgatja, megnyugszik a bĂrĂĄskodĂĄsban, meghajlik az ĂtĂ©let igaz- sĂĄga elĆtt. Mert hiszen nem volt elhagyatva, neki is volt szĂłszĂłlĂłja.
Kellett a vĂ©dĆ azoknak is, a kiket a vĂ©rvĂĄd terhe ĂŒldözött. Sokan voltak mĂĄr. A holttestcsempĂ©szet gyanĂșja nagyon megszaporĂtotta szĂĄmukat.
SzegĂ©ny ember volt mind. Ćk maguk nem is gondoltak arra, hogy mindegyik
kĂŒlön kĂŒlön valljon ĂŒgyvĂ©det, vagy mĂĄs ĂrĂĄstudĂł embert vĂ©dĆjĂ©nek. ĂnkĂ©nyt pedig nem igen akadt volna vĂ©dĆ. A gyƱlölködĂ©sre fölzaklatott közvĂ©lemĂ©ny veszĂ©lyes rohama fenyegetett mindenkit, a ki a zsidĂłkat vĂ©del- mezni merte. EgĂ©sz vidĂ©kenkĂ©nt alig akadt nĂ©hĂĄny bĂĄtor Ă©s eszes fĂ©rfiĂș, aki arra intse a zajongĂłkat, hogy vĂĄrjĂĄk be leg- alĂĄbb az ĂŒgy nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsĂĄt s az elsĆ bĂrĂłsĂĄg ĂtĂ©letĂ©t,
64
A mostani nyugodtabb korban alig lehet a tömeg akkori gondolkozåsåt elképzelni.
A nyĂregyhĂĄzi törvĂ©nyszĂ©k terĂŒletĂ©n, Ă©ppen a bĂrĂłsĂĄg szĂ©khelyĂ©n Heumann IgnĂĄcz volt a legderekabb Ă©s leg- tekintĂ©lyesebb ĂŒgyvĂ©dek egyike. SzĂĄrmazĂĄsa s vallĂĄsa szerint zsidĂł. NĆs, csalĂĄdos ember. Jeles jogĂĄsz. Ăgy emlĂ©kszem, a bĂ©csi jogi egyetemen vĂ©gezte tanulmĂĄnyait. Ez az egyetem az alaki, a törtĂ©nelmi s a megszabott anyagi jog mezejĂ©n jeles tanerĆkkel rendelkezett ezelĆtt negyven Ă©vvel. De a gyakorlati jogĂ©let mezejĂ©n kezde- mĂ©nyezĆ bĂșvĂĄrkodĂĄsra nem igen biztatta az ifjĂșsĂĄgot. A tudomĂĄny nagy birodalmĂĄban szerte megĂĄllapĂtott elveket Ă©s tĂ©teleket s azok törtĂ©neti kifejlĆdĂ©sĂ©t nagy sikerrel adta elĆ, de arra kevĂ©ssĂ© buzdĂtotta hallgatĂłit, hogy az egyĂ©ni jogesetek keletkezĂ©sĂ©t, fejlĆdĂ©sĂ©t s elĂĄ- gazĂĄsait kĂŒlönös gonddal figyeljĂ©k s a jogtudomĂĄny tĂ©teleit a figyelĂ©s alapjĂĄn önmaguk is önĂĄllĂłan töreked- jenek megszerkeszteni. A fƱnek-fĂĄnak ismerete akkor teljes Ă©s igazi, ha a fĂŒvet Ă©s fĂĄt csĂrĂĄzĂĄsĂĄtĂłl kezdve szemlĂ©ljĂŒk kĂŒlönös figyelemmel. Es nagyon szĂ©p Ă©s nagyon gyĂŒmölcsözĆ bĂșvĂĄrkodĂĄs az, ha a jogot az esetek csĂrĂĄibĂłl mĂĄr tanulmĂĄnyozhatjuk, a mint azok a tĂĄrsadalom talajĂĄbĂłl, az emberek szenvedĂ©lyeibĆl s Ă©rdekeibĆl kisarjadzanak.
Nemcsak jogtudĂłssĂĄ kell nevelni az ifjĂșsĂĄgot, hanem gyakorlati jogĂĄszszĂĄ is.
Heumann IgnĂĄcz elĂ©ggĂ© gyakorlati jogĂĄsz volt, a jogi viszĂĄlyok affĂ©le eseteiben, a minĆk a vidĂ©ken elĆ szoktak fordulni. Az Ć vidĂ©kĂ©n nincsenek nagy gyĂĄrak, sok
65
milliĂłs vĂĄllalatok, nemzetközi forgalmi bankok, tengeri szĂĄllĂtĂĄsok, vilĂĄghĂrƱ könnyelmƱ szĂ©psĂ©gek, milliĂłs jĂĄtĂ©kbarlangok. ĂriĂĄsi vagyoni Ă©rtĂ©kek összeĂŒtközĂ©se, mĂ©rhetlen hiĂșsĂĄgok Ă©let-halĂĄlharcza, nagy alakok sze- replĂ©se, nagy szenvedĂ©lyek tombolĂĄsa ott ismeretlen. Ott csak adĂłssĂĄgi perek, aprĂł kereskedelmi villongĂĄsok, szabĂĄlyos öröksĂ©gi viszĂĄlyok, mezei bƱnesetek, kis- mĂ©retƱ csalĂĄsok, fellobbanĂł indulatszĂŒlte gyilkossĂĄgok merĂŒlnek föl. A szövetkezett tömegek szenvedĂ©lye se Ă©rlelĆdött mĂ©g meg. CsupĂĄn kis emberek Ă©s egyes emberek Ă©rdekeinek, jogainak, szenvedĂ©lyeinek s hiĂș- sĂĄgainak zƱrzavaros csatĂĄrozĂĄsaibĂłl ĂĄll az a jogi Ă©let, mely az ĂŒgyvĂ©d közbenjĂĄrĂĄsĂĄt eltƱri vagy megkĂvĂĄnja.
Ebben a legjelesebb vidĂ©ki ĂŒgyvĂ©dek egyike volt Ć. A törvĂ©nyszĂ©k elnökĂ©vel bizalmas viszonyban, a
bĂrĂĄkkal szemközt a kölcsönös becsĂŒlĂ©s ĂĄllapotĂĄban, a vĂĄrmegye elĆkelĆ uraival s nemeseivel meglehetĆsen barĂĄtsĂĄgban. CsalĂĄdos ember, volt mĂĄr gyermeke. Volt szerĂ©ny vagyona is. AdĂłssĂĄga nem volt. Az ĂŒgyvĂ©d- sĂ©gtĆl eltĂ©rĆ mindennemƱ vĂĄllalkozĂĄst szigorĂșan s következetesen elutasĂtott magĂĄtĂłl. EgĂ©szen termĂ©szetes, hogy az eszlĂĄri vĂĄdlottak elsĆ sorban rĂĄgondoltak s rĂĄ- bĂztĂĄk ĂŒgyĂŒk vĂ©delmĂ©t.
A nagy perhez nem volt elĂ©ggĂ© kifejlĆdve elmĂ©je s ehhez nem volt elĂ©g a közönsĂ©ges jogtudomĂĄny s a mindennapi, bĂĄrmily jeles ĂŒgyvĂ©di ĂŒgyessĂ©g. Az egyĂ©- neknek s a tĂĄrsadalomnak annyi oldalrĂłl valĂł ismerete, annyi orvosi Ă©s mĂ©rnöki tudĂĄs, a kis emberek Ă©let- mĂłdjĂĄnak oly mĂ©ly megfigyelĂ©se kellett a nagy perhez,
66
minĆre az ĂŒgyvĂ©dek nem szoktak kĂ©szen ĂĄllani se MagyarorszĂĄgban, se mĂĄs orszĂĄgban.
De erélye, tiszta és nemes gondolkozåsa s nagy köte- lességérzete megvolt.
S megvolt mƱvelt Ă©s nemes gondolkozĂĄsa nejĂ©ben is. A mily erĆs volt az izgatĂĄs a zsidĂłk ellen, a mily
szilaj volt a gyƱlölet az eszlĂĄri vĂĄdlottak ellen: oly gyorsan Ă©s erĆsen fejlĆdött ki a gyƱlölsĂ©g Heumann ellen is.
ĂgyvĂ©d volt Ă©s zsidĂł s vĂ©delmezni merte azokat, a kiket tenger ĂĄrjakĂ©nt borĂtott el a közgyƱlölet.
A ĂŒgyvĂ©det talĂĄn sehol se szereti a tömeg s az ĂŒgyvĂ©di foglalkozĂĄst talĂĄn sehol se becsĂŒlik elĂ©ggĂ©. Ăgy vannak vele, mint a gyĂłgyszertĂĄrral. A kinek nincs szĂŒksĂ©ge rĂĄ, elkerĂŒli. A kinek szĂŒksĂ©ge van rĂĄ: az is fĂ©l tĆle nĂ©mileg. KĂ©nyszerĂtĆ szĂŒksĂ©g nĂ©lkĂŒl senki se keresi fel s a kik fölkeresik: rendszerint azok is azt hiszik, hogy többe kerĂŒl, mint a mennyit Ă©r. Minden mƱvelt tĂĄrsadalomnak ezer Ătlete, pĂ©ldabeszĂ©de, Ă©lcze Ă©s adomĂĄja van az ĂŒgyvĂ©dek ellen. A nĂ©p kĂ©pzelete Ășgy bĂĄnik az ĂŒgyvĂ©ddel, mint a mostohĂĄval vagy mint az anyĂłssal.
Sok ĂŒgyvĂ©d megĂ©rdemli, az ĂŒgyvĂ©dsĂ©g nem Ă©rdemli meg ezt a sorsot. De ez a sors kikerĂŒlhetetlen, kivĂĄlt ott, a hol sok az ĂŒgyvĂ©d. Az ĂŒgyvĂ©di pĂĄlya a tudo- mĂĄnynak, a kormĂĄnyzatnak s a magasabb mƱveltsĂ©gnek pĂĄlyĂĄja. De az ĂŒgyvĂ©d sohase alkot, mint a tudĂłs, a mƱvĂ©sz, a feltalĂĄlĂł, a törvĂ©nyhozĂł s a kormĂĄnyzĂł. Az ĂŒgyvĂ©d mindig csak tataroz, javĂt, helyreigazĂt, egyen-
67
get, kiegyenlĂt s a szakadĂĄsokat, törĂ©seket, viszĂĄlyokat, villongĂĄsokat törekszik rendbehozni. Ha sikerĂŒlt: abban a felek fĆleg a maguk Ă©rdemeit s a bĂrĂłsĂĄg Ă©rdemeit lĂĄtjĂĄk. Ha nem sikerĂŒl: a kudarczĂ©rt Ă©s vesztesĂ©gĂ©rt a felek is, a bĂrĂłsĂĄgok is fĆleg az ĂŒgyvĂ©det okoljĂĄk. VĂ©gĂŒl mindig dĂjazni kell az ĂŒgyvĂ©di munkĂĄt s ren- desen a munka befejeztĂ©vel. A munka Ă©rtĂ©kĂ©t, ha mĂĄr az be van vĂ©gezve s a mĂșltra tartozik, alig tudjĂĄk az emberek elĂ©ggĂ© megbecsĂŒlni. A sikertelen munkĂĄt dĂjazni Ă©ppen nehĂ©z. S az emberek ĂtĂ©lĆ-tehetsĂ©ge jĂłl meg tudja mĂ©rni, mi hasznot lĂĄtott az ĂŒgyvĂ©d mun- kĂĄjĂĄbĂłl, de azt mĂĄr kevĂ©sbbĂ© tudja megmĂ©rni, hogy az ĂŒgyvĂ©d munkĂĄja minĆ bajt, minĆ zavarokat s mekkora kĂĄrt hĂĄrĂtott el. Az ĂŒgyvĂ©di munka feladata s termĂ©- szete pedig inkĂĄbb az, hogy a feleket bajtĂłl Ăłvja, semmint, hogy azoknak hasznot hajtson. Sok ĂŒgyvĂ©d közt sok a gyönge, sĆt a hitvĂĄny is. De a kormĂĄnyzĂłk közt, az uralkodĂłk közt s a hatalmasok közt arĂĄnylag sokkal több a hitvĂĄny. Csakhogy nekik erejĂŒk van a felelĆssĂ©get mĂĄsra hĂĄrĂtani, az ĂŒgyvĂ©deknek pedig erre nincs erejĂŒk. S az ĂŒgyvĂ©dek tĂșlnyomĂł rĂ©sze vagyon- talan. Vagyonos ember kevĂ©s van közöttĂŒk. S ez a körĂŒlmĂ©ny nagy ok arra nĂ©zve, hogy az ĂŒgyvĂ©di intĂ©z- mĂ©ny sokkal kisebb becsĂŒlĂ©sben rĂ©szesĂŒl, mint a papi, vagy katonai intĂ©zmĂ©ny. Papnak, katonĂĄnak becsĂŒlĂ©st biztosit az erĆs szervezet s az abban rejlĆ hatalom Ă©s összetartĂĄs. Ez hiĂĄnyzik az ĂŒgyvĂ©dnĂ©l.
S a munka dĂjazĂĄsĂĄnak kĂ©rdĂ©se a közvĂ©lekedĂ©sben mĂ©g mindig nem tiszta elĂ©ggĂ©. EurĂłpĂĄban legalĂĄbb
68
mĂ©g mindig vannak nagy tĂĄrsadalmi rĂ©tegek, melyek a rĂ©g mĂșlt szĂĄzadok felfogĂĄsĂĄtĂłl menekĂŒlni nem tudnak. A nagy urak tisztessĂ©gĂ©t hajdan Ă©pen nem csorbĂtotta, ha rablĂĄsbĂłl uraskodtak, de vĂ©gkĂ©p megölte volna, ha bĂ©rĂ©rt vĂ©geznek mindennapi munkĂĄt. BĂ©rĂ©rt dolgozni csak szolgĂĄnak Ă©s ĂnsĂ©gesnek valĂł ĂĄllapot.
EbbĆl a felfogĂĄsbĂłl mĂ©g ma is sok lappang az emberek elmĂ©jĂ©ben.
Az ĂŒgyvĂ©di ĂĄllĂĄs magas mĂveltsĂ©get követel. Maga- sabbat Ă©s szĂ©lesebbet, mint a papi, katonai, uialkodĂłi, vagy szĂŒletett törvĂ©nyhozĂłi ĂĄllĂĄs. Hogy a papot, katonĂĄt, uralkodĂłt, kormĂĄnyzĂłt, bankĂĄrt, fĆrendƱ törvĂ©nyhozĂłt minden munkĂĄjĂĄĂ©rt, sĆt mĂ©g henyĂ©lĂ©seĂ©rt is busĂĄsan fizetik: ezt mindenki okosnak Ă©s termĂ©szetesnek talĂĄlja. A tĂĄrsadalom, a tudomĂĄny, az irodalom s a hivalkodĂł tömeg annyi okot talĂĄl rĂĄ, hogy szinte elszĂ©dĂŒl bele a gondolkodĂł agy. Ăm sokkal több ok van arra, hogy az ĂŒgyvĂ©d, orvos, tanĂtĂł, köztisztviselĆ munkĂĄjĂĄt mĂ©g jobban fizessĂ©k. A tudomĂĄny tanĂtja is ezt, de a tömeg a tanĂtĂĄsra nem sokat ad. Orvos, tanĂtĂł, köztisztviselĆ fizetĂ©sĂ©nek kĂ©rdĂ©se hidegen hagyj a, az ĂŒgyvĂ©di dĂjazĂĄs pedig gĂșnyra serkenti a tömeget.
Az elmék efféle mƱködésének okåt bizonyåra meg lehet talålni.
A mai ĂŒgyvĂ©dsĂ©g egĂ©szen mĂĄs MagyarorszĂĄgban, mint a rĂ©gi volt.
A rĂ©gi ĂŒgyvĂ©d hatalmas volt, nagy tekintĂ©lylyel, biztosĂtott vagyoni jĂłlĂ©ttel s nagy hatĂĄskörrel.
Volt ĂŒgyvĂ©dje az ĂĄllamnak Ă©s kincstĂĄrnak. Volt
69
minden pĂŒspöksĂ©gnek Ă©s uradalomnak. Volt a vĂĄr- megyĂ©nek, a kirĂĄlyi vĂĄrosnak s minden törvĂ©nyhatĂł- sĂĄgnak. Ezek rendesen kinevezett, vagy megvĂĄlasztott s ĂĄllandĂł Ă©vi fizetĂ©ssel ellĂĄtott ĂŒgyvĂ©dek voltak s rendesen egĂ©sz Ă©letĂŒkre szĂłlt az ĂŒgyvĂ©di megbĂzĂĄs. Ezeket fiskĂĄlisoknak neveztĂ©k, minthogy a fiskust, magyarul: a kincstĂĄrt kĂ©pviseltĂ©k. Voltak kirĂĄlyi, Ă©rseki, pĂŒspöki, kĂĄptalani, apĂĄtsĂĄgi, uradalmi, vĂĄrmegyei Ă©s vĂĄrosi fiskĂĄlisok. Az utĂłbbiakat magisztratuĂĄlis fiskĂĄlisnak neveztĂ©k. TekintĂ©lyĂŒk nagy volt, mert nagy hatĂłsĂĄgokat kĂ©pviseltek. Hajdan az uradalmak is köz- hatĂłsĂĄgok voltak, minthogy bĂrĂłsĂĄgi, közigazgatĂĄsi hatalmat gyakoroltak. FiskĂĄlis nĂ©lkĂŒl a hatalmat gyakorolniuk nem lehetett. A vĂĄrmegyĂ©knek több fiskĂĄlisuk volt. Az egyik jogi tanĂĄcsadĂł volt a közigaz- gatĂĄsban s vĂ©dte a jobbĂĄgyot urasĂĄga ellen. A mĂĄsik az ĂĄrvĂĄkra ĂŒgyelt. A harmadik Ă©s negyedik közvĂĄdlĂł volt a bƱntetĆ ĂŒgyekben vagy a vĂĄdlottak közvĂ©dĆje. A vĂĄrmegyĂ©k rĂ©gi felfogĂĄsa Ă©p Ășgy köztisztviselĆk ĂĄltal gondoskodott a vĂĄdlottak vĂ©delmĂ©rĆl, mint a hogy gondoskodott a vĂĄdemelĂ©srĆl. A vĂ©delemĂ©rt a vĂĄdlott- nak nem kellett fizetni. A vĂĄrmegye rendes tiszti fize- tĂ©ssel lĂĄtta el a vĂ©dĆt. MagyarorszĂĄg egyik legnagyobb ĂĄllamfĂ©rfia, DeĂĄk Ferencz, fiatal korĂĄban ZalavĂĄrmegye tiszti fiskĂĄlisa volt s a vĂĄdlottak vĂ©delmĂ©vel foglal- kozott.
RitkĂĄbb esetekben, kĂŒlönösen ha vagyonos volt a vĂĄdlott, ennek kĂŒlön vĂ©dĆje is volt. ĂllĂthatta vĂ©del- mĂ©re maga a vĂĄdlott. Az ilyen vĂ©dĆnek a neve volt
70
advocatus. Ma az ĂŒgyvĂ©det latinosan advokĂĄtusznak nevezik ĂĄltalĂĄban.
A prĂłkĂĄtor nĂ©v megint mĂĄs. Ez a latin procurator- bĂłl szĂĄrmazik. A magĂĄnjogban s kĂŒlönösen a birtokjog- ban a közĂ©pkori adomĂĄnyi rendszer ĂĄllott fenn Magyar- orszĂĄgban a mĂșlt szĂĄzad közepĂ©ig. A birtokjog peres kĂ©rdĂ©sei ĂłriĂĄsi kĂ©rdĂ©sek voltak. Tizenöt-hĂșsz Ă©v elĆtt egy-egy pert elintĂ©zni nem lehetett. Nagyon sok per ötven, hatvan, szĂĄz Ă©vig eltartott. Az ily perek vitelĂ©- hez kĂŒlönös jogtudĂĄs volt szĂŒksĂ©ges. Erre a fiskĂĄlisok nem igen voltak kĂ©pesek. Ăt elsĆfokĂș bĂrĂłsĂĄga volt az orszĂĄgnak e perekre. Egy kirĂĄlyi tĂĄbla s nĂ©gy kerĂŒleti tĂĄbla. Î tĂĄblĂĄk szĂ©khelyĂ©n laktak a nagy birtokjog ĂŒgyvĂ©dei. Ez ĂŒgyvĂ©deket neveztĂ©k prokurĂĄtoroknak. A közĂ©letben tabulĂĄris prĂłkĂĄtoroknak.
Ma prĂłkĂĄtor nĂ©v alatt mindenfĂ©le ĂŒgyvĂ©det Ă©rtenek. NĂ©mileg gĂșnyos Ă©rtelemben hasznĂĄljĂĄk ezt a szĂłt.
Olyan ĂŒgyvĂ©d, a ki se fiskĂĄlis, se advokĂĄtusz, se prĂłkĂĄtor nem lehetett, kevĂ©s volt MagyarorszĂĄgban 1840 elĆtt. SzĂĄmuk alig rĂșghatott kĂ©tszĂĄzra. A közön- sĂ©g csĂrkeprĂłkĂĄtornak vagy mezei prĂłkĂĄtornak nevezte Ćket. KĂĄmpesztrisz prĂłkurĂĄtor: ez volt latinos nevĂŒk.
Ma az ĂŒgyvĂ©dek legnagyobb rĂ©sze egyĂ©nileg ilyen fĂŒggetlen, önĂĄllĂł s nem kizĂĄrĂłlag egyetlen megbĂzĂłhoz kötött ĂĄllĂĄsban van. Az ĂŒgyvĂ©di iroda teljesen egyĂ©ni magĂĄnvĂĄllalat s nem tiszti Ă©s hatĂłsĂĄgi foglalkozĂĄs. De a jogrendszer is megvĂĄltozott vagy hatvan Ă©v Ăłta. A hajdan mezei ĂŒgyvĂ©dnek nevezett mĂvelt osztĂĄly ma legalĂĄbb hĂĄromezer ĂŒgyvĂ©dbĆl ĂĄll. Ide nem Ă©rtve a
71
megyei, vĂĄrosi, vĂĄllalati, takarĂ©kpĂ©nztĂĄri Ă©s bankĂŒgy- vĂ©deket.
De a mily arĂĄnyban növekedett az ĂŒgyvĂ©dek szĂĄma, oly arĂĄnyban csökkent az ĂŒgyvĂ©dek tekintĂ©lye. Az Ă©let harcza tolongĂĄsra kĂ©nyszerĂtĂ© a sokasĂĄgot. A tolongĂĄs összeĂŒtközĂ©sekkel, sĂșrlĂłdĂĄsokkal jĂĄr. A sĂșrlĂłdĂĄs legelĆ- ször a tekintĂ©ly zomĂĄnczĂĄt koptatja le.
Heumann tekintĂ©lye rohamosan hanyatlott, mihelyt a vĂ©rvĂĄdlottak vĂ©delmĂ©t elfogadta. ElĆször az izgatĂłk kezdtĂ©k tĂ©pdesni jĂł hĂrnevĂ©t, azutĂĄn a tömeg s lassan- kĂ©nt barĂĄtai is. Egyszer csak jelszĂłvĂĄ vĂĄlt, hogy az, a ki a zsidĂłk vĂ©delmĂ©re kel, mĂ©g gonoszabb, mĂ©g utĂĄla- tosabb, mint maguk a vĂĄdlottak. Heumannt Ă©s csalĂĄdjĂĄ- nak tagjait sĂ©rtĆ szavakkal Ășton-ĂștfĂ©len bĂĄntalmaztĂĄk. UtĂłbb Ă©jszakĂĄnkĂ©nt ajtajĂĄt, kapujĂĄt, ablakjait döngettĂ©k. TestĂ©nek, sĆt Ă©letĂ©nek biztonsĂĄgĂĄt is fenyegettĂ©k.
A sajtĂł szĂtotta a tĂŒzet. Az ĂŒgyvĂ©di testĂŒletek hall- gattak. A nemzet vezetĆi, az orszĂĄgos ĂŒgyek Ă©lĂ©n ĂĄllĂł fĂ©rfiak nem mertĂ©k szavukat fölemelni. Azt hittĂ©k: elvesztik a nĂ©pszerƱsĂ©get. Egy-kĂ©t magas egyhĂĄzi fĂ©rfiĂș nyilatkozott jĂł szĂvvel, kenetes szavakban, de csak ĂĄltalĂĄnossĂĄgban a vĂ©rvĂĄd Ă©s a zsidĂłk ĂŒldözĂ©se ellen. Nem volt semmi sikere. A kormĂĄnyzĂł-fĂ©rfiak nagy rĂ©sze maga is hitte a vĂ©rvĂĄdat. De akĂĄr hitte, akĂĄr nem, mindenki megĂĄllapodott abban, hogy az ĂŒgynek szabad folyĂĄst kell engedni s a bĂrĂłsĂĄg dolgĂĄba beleavatkozni nem szabad.
Ki az a bĂrĂłsĂĄg? Î kĂ©rdĂ©sre nem ĂŒgyeltek. EszĂŒkbe se jutott meg-
72
gondolni, hogy egy növendĂ©k aljegyzĆ mint vizsgĂĄlĂłbĂrĂł, egy kurta Ă©szjĂĄrĂĄsĂș alĂŒgyĂ©sz, egy-kĂ©t nyers erkölcsƱ csendbiztos s egy-kĂ©t tanulatlan, tapasztalatlan orvos nem kĂ©pviselheti egĂ©szen, mĂ©ltĂĄn a nagy, mƱvelt nemzet bĂrĂłsĂĄgĂĄt.
Heumannban elĂ©g fĂ©rfiassĂĄg, elĂ©g elszĂĄntsĂĄg volt. De utĂłbb erĂ©lye csökkenni kezdett. Sikert nem mutathatott föl. S oktalan szigorĂșsĂĄggal zĂĄrkĂłztak el elĆle mindenĂŒtt. Az akkori bƱntetĆ eljĂĄrĂĄs szerint a vĂĄdlottakkal nem Ă©rintkezhetett. De a tanukkal legalĂĄbb a törvĂ©nyek szerint beszĂ©lhetett volna. IgazĂĄn csak egy tanĂș volt â a gyerek Sarf MĂłricz. A vĂ©dĆnek csak tudnia kellett volna, hogy ez a tanĂș Ă©pelmĂ©jƱ-e vagy hĂĄborodott? Szabadon Ă©s önkĂ©nyt beszĂ©l-e, vagy meg van riasztva? S a mit vall: honnan merĂti ahhoz tudĂĄsĂĄt? Csakugyan lĂĄtta-e, hallotta-e a mit beszĂ©l, vagy kĂ©pzelĆdĂ©s is vezeti vagy rĂĄbeszĂ©lĂ©s is irĂĄnyozza?
De ez a tanĂș fogva volt. HĂ©t zĂĄr alatt ĂĄllott. HozzĂĄ mĂ©g csak nem is közelĂthetett.
Lassankint belĂĄtta, hogy vĂ©dĆi kötelessĂ©gĂ©t önĂ©rzetes fĂ©rfiĂș mĂłdjĂĄra nem teljesĂtheti. ReĂĄomlik a közgyƱlölet minden ĂĄtka, ĂŒgyvĂ©di munkĂĄit se vĂ©gezheti. De lassankint meg is vonjĂĄk tĆle a bizalmat. S ha nincs munka: kenyĂ©r se lesz. RĂĄ Ă©s csalĂĄdjĂĄra vigasztalan, sötĂ©t jövĆ borul. SzegĂ©nysĂ©g Ă©s nyomor.
Közölte felesĂ©gĂ©vel mindezt. De azt is, hogy a vĂ©de- lemrĆl le akar mondani. Le kell mondania.
Az asszony gyakran erĆsebb, mint a fĂ©rfi. A nagy szĂv, ha asszony keblĂ©ben dobog, nem fĂ©l, nem szĂĄmit, nem bölcselkedik. Azt felelte fĂ©rjĂ©nek:
73
â Nem mondasz le! Ha Ă©letĂŒnkkel jĂĄtszunk is, te a szegĂ©ny vĂĄdlottakat, a kik benned bĂznak, el nem hagyhatod. Ki vĂ©dje hitĂŒnk sorsosait, ha mink is meg- futamodunk? Ne fĂ©lj a szegĂ©nysĂ©gtĆl. EgyĂŒtt koldulunk, egymĂĄst el nem hagyjuk.
A fĂ©rfi, omlĂł rĂ©szei rĂ©g összevegyĂŒltek mĂĄr a föld porĂĄval. Az asszony most is Ă©l. Nem emlĂ©kszem, hogy tizenkilencz Ă©v Ăłta talĂĄlkoztam volna vele. Î nĂ©hĂĄny sor örökĂtse meg nevĂ©t.
Heumann megmaradt mindvĂ©gig a vĂ©delemnĂ©l. Ez a szĂłvĂĄltĂĄs felesĂ©gĂ©vel jĂșnius tizedike körĂŒl törtĂ©nt. Azonnal felutazott Budapestre, az orszĂĄg fĆvĂĄrosĂĄba, hogy a zsidĂłsĂĄg illetĂ©kes fĂ©rfiainĂĄl jelentĂ©st tegyen arrĂłl, minĆ vĂ©gzetes arĂĄnyokban s minĆ fenyegetĆleg fejlĆdik a nagy per elĆre naprĂłl-napra. Pedig akkor mĂ©g a csonkafĂŒzesi tetem nem bukkant föl a Tisza hullĂĄ- maibĂłl.
II.
(A zsidĂłk központi irodĂĄja. â A Kagal. â A központi iroda megkĂ©r: vizsgĂĄljam meg Sarf MĂłriczot. â MegvizsgĂĄlom. â TƱnĆdöm: elfogadjam-e a vĂ©dĆi tisztet?)
Egy kis központi irodåjuk volt Budapesten a magyar zsidóknak 1871 óta.
A magyar zsidĂłknak nincs központi hatĂłsĂĄguk, nincs orszĂĄgos szervezetĂŒk. Minden hitközsĂ©g önĂĄllĂł hitközsĂ©g, egyiknek a mĂĄsikhoz semmi köze, egyik rabbi akkora, mint a mĂĄsik, egyik hitközsĂ©gi elnök Ă©s elöljĂĄrĂłsĂĄg olyan, mint a mĂĄsik. A zsidĂłk versengĆ, vitatkozĂł, a
74
kĂŒlsĆ kĂ©nyszert egyĂĄltalĂĄn nem tƱrĆ termĂ©szete meg nem engedi, hogy Ćk egyetemesen kötelezĆ ĂĄllami egy- hĂĄzalkotmĂĄny alĂĄ hajtsĂĄk fejĂŒket.
ĂltalĂĄnosan Ă©rdeklĆ ĂŒgyeik azonban mĂ©gis vannak. EzelĆtt harminczhĂĄrom Ă©vvel orszĂĄgos alkotmĂĄnyozĂł gyƱlĂ©sre seregeltek össze, hogy maguknak egysĂ©ges szervezetet alkossanak. ViszĂĄly lett a tanĂĄcskozĂĄs vĂ©ge. Addig csak volt közöttĂŒk valami egysĂ©g. De azĂłta neolĂłg, orthodox Ă©s statusquo közsĂ©gekre vĂĄltak szĂ©t. A szĂ©tvĂĄlĂĄs nagyon sok vagyonmegosztĂĄsi Ă©s egyhĂĄzi adĂłzĂĄsi kĂ©rdĂ©st vetett föl. Î kĂ©rdĂ©seket önmaguk el nem intĂ©zhettĂ©k s az elintĂ©zĂ©st a kormĂĄnyra kellett bizniok. Ezekhez egyĂ©b kĂ©rdĂ©sek is jĂĄrultak. Ăm a kormĂĄny messze van s jĂĄrtassĂĄg kell ott az ĂŒgyek sĂŒrgetĂ©sĂ©hez. Minden közsĂ©gnek minden ĂŒgyet mĂĄs-mĂĄs emberre bĂzni nehĂ©z Ă©s költsĂ©ges. CzĂ©lszerƱnek lĂĄtszott a kormĂĄny szĂ©khelyĂ©n valami központi ĂŒgynöksĂ©g- fĂ©lĂ©t ĂĄllĂtani fel, a minĆ volt hajdan a nemessĂ©g szĂĄmĂĄra a magyar kanczellĂĄria szĂ©khelyĂ©n az Ășgynevezett udvari agentĂșra.
Ăgy alakult Budapesten egy kis szervezet, melyet Központi IrodĂĄnak neveznek. Elnöke kezdettĆl fogva egyszerƱ, derĂ©k magyar zsidĂł: Schweiger MĂĄrton; titkĂĄra pedig egy jeles ĂŒgyvĂ©d, Simon JĂłzsef jogtudor. Az Ă©n tudĂĄsom szerint ebbĆl ĂĄll az egĂ©sz Központi Iroda. Nem hatĂłsĂĄg ez. KĂŒlön törvĂ©ny se fennĂĄllĂĄsĂĄt, se szervezetĂ©t nem biztosĂtja. Csak azok dolgĂĄban jĂĄr el, a kik hozzĂĄ fordulnak. HatĂĄsköre az egyes megbĂzĂĄ- son tĂșl nem terjed. S hatĂĄsköre ĂĄltalĂĄban csak abbĂłl
75
ĂĄll, hogy egyes esetekben Ă©rtesĂtĂ©st s nĂ©ha kĂ©rdĂ©sre vĂ©lemĂ©nyt ad a kormĂĄnynak.
KĂ©sĆbb az orthodox zsidĂł közsĂ©gek szĂĄmĂĄra is szer- veztek ily termĂ©szetƱ központi irodĂĄt.
NyĂĄjas olvasĂłm, talĂĄn csodĂĄlkozik azon: miĂ©rt emlĂ- tem föl e dolgokat, holott ezek a nagy perre nem tartoznak.
A nagy perre nem tartoznak, de törtĂ©netĂ©vel mĂ©gis összefĂŒggenek nĂ©mileg.
A nagy per idejĂ©n ugyanis a sajtĂł szĂ©ltĂ©ben-hosszĂĄban hĂresztelte, hogy MagyarorszĂĄg zsidĂłinak van egy titkos hatĂłsĂĄguk, melynek Kagal a neve. RejtĂ©lyes testĂŒlet ez, titkon dolgozĂł, erĆs eskĂŒvĂ©s ĂĄltal megkötött fĂ©rfiak- bĂłl ĂĄllĂł. MĂ©rhetlen pĂ©nz fölött rendelkeznek. VĂ©di a zsidĂłkat mindenĂŒtt, mindenben Ă©s mindenki ellen. Van befolyĂĄsa csĂĄszĂĄrokra, kirĂĄlyokra, kormĂĄnyzĂłkra, tör- vĂ©nyhozĂłkra s kivĂĄltkĂ©pen a sajtĂłra is. Ez veszi kezĂ©be majd a vĂ©rvĂĄdlottak ĂŒgyĂ©t is. Ez irĂĄnyozza majd az ĂŒgyvĂ©deket, ez ejti meg a bĂrĂłsĂĄgokat s ez dolgozik azon, hogy a zsidĂłk szĂĄmĂĄra meghĂłdĂtsa a vilĂĄgot.
Izgalmas idĆben a legkĂ©ptelenebb hĂreket hiszi a tömeg leginkĂĄbb. A kagal szĂł azĂłta vidĂĄm jelzĆvĂ© vĂĄlt, akkor ezren meg ezren eskĂŒdtek rĂĄ.
Heumann egyebek közt a Központi Iroda titkĂĄrjĂĄt Simon JĂłzsefet Ă©rtesĂtette az eszlĂĄri ĂŒgy rĂ©szleteirĆl, azonban termĂ©szetes Ă©s ĂĄltalĂĄnos emberi Ă©rdeklĆ- dĂ©sbĆl igen kĂ©nyes dolog volt akkor akĂĄr a Központi IrodĂĄnak, akĂĄr a budapesti zsidĂłknak ez ĂŒgyben köz- vetlenĂŒl beavatkozni.
76
MirĆl van szĂł? MegvĂ©delmezni az eszlĂĄri vĂĄdlott zsidĂłkat. Ămde Ă©venkĂ©nt Ă©s vidĂ©kenkĂ©nt szĂĄz meg szĂĄz a
zsidĂł vĂĄdlott az egĂ©sz orszĂĄgban, mert hiszen a törvĂ©ny ellen a zsidĂł is csak Ășgy vĂ©t, mint a keresztyĂ©n.
A többi zsidĂł vĂĄdlott dolgĂĄba nem avatkozik se a Központi Iroda, se a budapesti zsidĂłsĂĄg. VĂ©dje magĂĄt mindenki Ășgy, a hogy tudja. S bĂĄnjĂ©k el a bĂrĂłsĂĄg mindenkivel, a hogy Ă©rdemli. Ez a helyes felfogĂĄs A keresztyĂ©n vĂĄdlottakat se vĂ©delmezi semmifĂ©le titkos vagy nyilvĂĄnos központi ĂŒgynöksĂ©g, ne vĂ©dje hĂĄt a zsidĂłkat se.
S ha mégis védelmezné az eszlåri zsidókat? Ha a budapesti zsidósåg mégis beavatkoznék a nagy perbe? Mit jelentene ez?
Azt jelentenĂ©, hogy a zsidĂłsĂĄg, az egĂ©sz zsidĂłsĂĄg Ă©rzi a vĂĄd terhĂ©t. Azt jelentenĂ©, hogy a szƱzvĂ©r-szerzĂ©s bƱne nem egyes emberek, nem az eszlĂĄri zsidĂłk egyĂ©ni bƱne, hanem minden zsidĂł bƱne. Azt jelentenĂ©, hogy a zsidĂłsĂĄgban mĂ©g mindig dolgozik valami rejtĂ©lyes irtĂłztatĂł vakhit, mely vĂ©rontĂĄsra serkent s melyet a mĂvelt keresztyĂ©n tĂĄrsadalom el nem tƱrhet.
A vĂ©gsĆ pontban azt jelentenĂ©: ki kell irtani a zsidĂłkat.
MĂșlhatatlanul ide vezetne a zsidĂłgyĂŒlölĆk eszejĂĄrĂĄsa. De mĂĄsik oldala is van a dolognak. Eddig a zsidĂłsĂĄg magukra hagyta az eszlĂĄriakat s
Ăme az izgatĂĄs mĂ©gis az egĂ©sz zsidĂłsĂĄg ellen folyik. SĆt az egyetemes zsidĂłsĂĄg ellen irĂĄnyzott izgatĂĄs hozta
77
egy csomĂł vĂ©letlensĂ©g segĂ©lyĂ©vel felszĂnre az eszlĂĄri vĂ©rvĂĄdat is. Ha bƱnösök a vĂĄdlottak, ĂĄm akaszszĂĄk fel Ćket. De ha ĂĄrtatlanok: ne hagyjĂĄk Ćket elveszni. SegĂteni kell Ćket, hogy ĂĄrtatlansĂĄguk kiderĂŒljön. A zsidĂłgyƱlölĆk kezĂ©bĆl legalĂĄbb kiesik egy mĂ©rgezett fegyver. Olyan fegyver, melyet a tömeg legkönnyebben forgathat.
LassankĂ©nt ez a nĂ©zet szövĆdött meg a fĆvĂĄrosi zsidĂłsĂĄg vezetĆ fĂ©rfiainak elmĂ©jĂ©ben. De Heumann Buda- pestre jöttekor, jĂșnius közepĂ©n, mĂ©g nem.
Azonban jĂșnius 16-ĂĄn fölkeresett engem Simon JĂłzsef ĂŒgyvĂ©d, a Központi Iroda titkĂĄra s arra kĂ©rt, utazzam el NyĂregyhĂĄzĂĄra, keressem föl Sarf MĂłricz gyereket s vizsgĂĄljam meg, vajjon mi nyomatĂ©ka lehet az Ć vallomĂĄsĂĄnak? Mekkora az Ă©rtelmisĂ©ge? Szabadon nyilatkozik-e, vagy lelkĂ©re valami kĂŒlsĆ, idegen hatĂĄs nyomakodik?
Az ĂŒgy igazĂĄn Ă©rdekelt engem is, mint minden mƱvelt Ă©s Ă©rtelmes embert a kerek földön. KĂ©szsĂ©ggel vĂĄllalkoztam erre. ĂgyvĂ©di megbĂzĂĄst nem fogadtam el, errĆl talĂĄn ekkor mĂ©g szĂł sem volt köztĂŒnk. Semmi- fĂ©le kĂŒlön meghatalmazĂĄst se fogadtam el. Nem is lett volna: kitĆl. Mint olyan ember, a ki Ă©szlelni szeret, mentem NyĂregyhĂĄzĂĄra a kĂŒlönös jelensĂ©get megfigyelni.
ElĆbb felkerestem Kozma SĂĄndort, az orszĂĄg kirĂĄlyi fĆĂŒgyĂ©szĂ©t. Bizalmas bensĆ barĂĄtom volt. Közöltem vele, mit akarok. KĂ©rtem: figyelmeztesse a nyĂregyhĂĄzi kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©szsĂ©get, hogy jĂĄrjon kezemre s ne aka- dĂĄlyozzon abban, hogy a gyereket megtekinthessem.
78
A kirĂĄlyi fĆĂŒgyĂ©sz hajlandĂł volt erre. SĆt örĂŒlt azon, ha Ă©n is körĂŒlnĂ©zek NyĂregyhĂĄzĂĄn s Ă©szlelĂ©seimet Ă©n is közlöm vele. AzĂ©rt kĂŒldte le helyettesĂ©t SzĂ©kely Ferencz fĆĂŒgyĂ©szt is. Az Ă©n megfigyelĂ©semre sokat adott. Tizenegy Ă©v elĆtt 1871-ben Ă©n is kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sz voltam, vagy nyolcz hĂłnapon ĂĄt, vele mint akkori fĆnökömmel nĂ©hĂĄny komoly igazsĂĄgszolgĂĄltatĂĄsi kĂ©r- dĂ©sben bĆ Ă©rtekezĂ©sem volt. NagyrabecsĂŒlte aprĂł iro- dalmi mƱveimet is. MĂ©g biztatott is, hogy csak siessek a tanĂșt, Sarf MĂłriczot megismerni.
JĂșnius 18-ĂĄn utaztam NyĂregyhĂĄzĂĄra. VĂ©letlenĂŒl Ă©pen azon a napon, a melynek dĂ©lutĂĄnjĂĄn a tutajosok a csonkafĂŒzesi holttestet meglĂĄttĂĄk. ErrĆl azonban a nyĂregyhĂĄzi bĂrĂłi köröknek mĂ©g e napon sejtelmĂŒk se volt.
MĂĄsnap reggel fölkerestem SzĂ©kely Ferencz kirĂĄlyi fĆĂŒgyĂ©szt s közöltem vele ĂłhajtĂĄsomat. Sarf MĂłriczot akarom lĂĄtni s vele akarok beszĂ©lni. KissĂ© aggodal- maskodott, mintha Ćt is meglepte volna mĂĄr az idegen szemek odapillantĂĄsa elleni fĂ©ltĂ©kenysĂ©g. Azonban mĂ©g se vonakodott. Csak arra kĂ©rt, hogy az Ć tĂĄrsasĂĄgĂĄban keressem föl a gyereket Ă©s hogy az ĂŒgyrĆl se ne kĂ©r- dezzek tĆle, se ne mondjak neki semmit. Es arra kĂ©rt, hogy siessĂŒnk. Egy holttestrĆl Ă©rkezett a reggeli ĂłrĂĄk- ban jelentĂ©s, neki annak megszemlĂ©lĂ©sĂ©re Tisza-DadĂĄra kell utazni. Î holttestnek akkor semmi jelentĆsĂ©get sem tulaj:
donĂtottunk. TĂz Ăłra tĂĄjban mentĂŒnk a foghĂĄzba. Ez a foghĂĄz egy
79
rĂ©gi, avult földszintes Ă©pĂŒlet volt, ma nincs meg, dĂszes fölhĂĄz emelkedik helyĂ©n. FeltƱnt mĂĄr akkor nyomban, hogy a börtönĆrmestert elĆre Ă©rtesĂtettĂ©k arrĂłl, hogy »idegen« tesz lĂĄtogatĂĄst, tegye meg tehĂĄt a kellĆ intĂ©zkedĂ©seket.
Nem is ĂĄlmodtam arrĂłl, minĆ gyanĂș kĂsĂ©rt minden- kit, a ki a titkos tanĂĄcs tagjaival nem ĂĄllott bizalmas lĂĄbon.
Egyenesen az Ćrmester szobĂĄjĂĄba mentĂŒnk a helyet- tes kirĂĄlyi fĆĂŒgyĂ©szszel. Ott volt a tanĂș. Maga az Ćrmester volt vele a szobĂĄban s mĂ©g egy börtönĆr.
Ott ĂĄllott hĂĄt a fiĂș elĆttem. Az igĂ©nytelen zsidĂł gyerek, Ăłcska, fakĂł ruhĂĄjĂĄban, melyet mĂ©g hazulrĂłl hozott. SĂĄrgĂĄsszĆke piros arcza, nem Ă©pen rövidre nyĂrt haja, komolyan Ă©s fĂ©lĂ©nken nĂ©zĆ szemei, ideges tipegĂ©se s idegesen mozgĂł kĂ©zujjai. Arcza elĂ©g Ă©rtelmes. Nem- csak a hĂŒlyesĂ©gnek, de mĂ©g a lassĂș, vontatott Ă©szjĂĄrĂĄs- nak sincs az arczon semmi nyoma. MegczirĂłgattam hajĂĄt s megtapogattam koponyĂĄjĂĄt. Nincs-e koponya alakulĂĄsĂĄban valami rendetlensĂ©g? Nem talĂĄltam semmit.
KĂŒlsĆleg tehĂĄt egĂ©szsĂ©ges agyĂș. Annak a vĂ©lekedĂ©s- nek, hogy talĂĄn hĂŒlye a gyerek, kĂŒlsĆleg semmi nyoma. Hogy lĂĄtĂĄsai, kĂĄprĂĄzatai, kĂ©pzelgĂ©sei volnĂĄnak: ezt a föltevĂ©st se tĂĄmogatja arczĂĄnak egĂ©szsĂ©ges szĂne.
Ăme a tanĂș, a ki rettenetes titkokat tud s azokrĂłl mĂĄr vallomĂĄst is tett. A kinek szavain nyugszik az irtĂłz- tatĂł vĂĄd, melynek sĂșlya alatt egy vilĂĄgtörtĂ©nelmi hit- felekezet vonaglik. A kinek beszĂ©dĂ©re mĂĄr oly sok
80
ember elvesztette szabadsĂĄgĂĄt s mĂ©g Ă©des apja is ott szenved a börtön odĂșjĂĄban.
BeszĂ©lnem kellett volna vele. SzĂłra kellett volna bĂrnom. S mi mĂĄsrĂłl beszĂ©ljek, mint az ĂŒgyrĆl s annak körĂŒlmĂ©nyeirĆl? MibĆl ĂtĂ©lhetnĂ©m meg inkĂĄbb gondol- kozĂĄsa helyessĂ©gĂ©t?
Ăm errĆl, Ă©ppen csak errĆl nem lehetett beszĂ©lni. MegĂgĂ©rtem a fĆĂŒgyĂ©sznek.
HĂĄny Ă©ves? HĂĄny testvĂ©rje van? JĂłl alszik-e? Van-e Ă©tvĂĄgya? Mit tanult eddig? Kik a pajtĂĄsai otthon?- Kikkel Ă©s mikĂ©nt szokott jĂĄtszani? Mivel tölti idejĂ©t a fogsĂĄgban? ImĂĄdkozik-e? Kit Ăłhajtana lĂĄtni? Mi szeretne lenni az Ă©letben? Tud-e mĂĄr jĂłl Ărni, olvasni, szĂĄmot vetni? Kit szeret legjobban? Kiket ismer rokonai közĂŒl? Volt-e mĂĄr TiszĂĄn tĂșl? LĂĄtott-e mĂĄr vĂĄrost? FĂ©l e a bikĂĄtĂłl vagy a szomszĂ©dok kutyĂĄitĂłl?
Csak effĂ©le dologrĂłl lehetett vele tĂĄrsalognom. Mind- jĂĄrt az elsĆ szĂłnĂĄl kezdtem.
â HĂĄny Ă©ves vagy fiam? A fiĂș hallgatott. Csak nĂ©zett rĂĄm mereven. â No beszĂ©lj hĂĄt! HĂĄny Ă©ves vagy?
A fiĂș aggodalmas arczczal nĂ©zett KozĂĄkra, a nagy- fejƱ Ă©s hatalmas termetƱ Ćrmesterre. EgĂ©sz nĂ©zĂ©sĂ©ben az a fĂ©lĆ kĂ©rdĂ©s rejlett: vajjon szabad-e neki ezt az ide- gen, ismeretlen Ășr kĂ©rdĂ©sĂ©re megmondani.
A kirĂĄlyi fĆĂŒgyĂ©sz nyĂĄjas, biztatĂł hangon szĂłlt hozzĂĄ. â Ne fĂ©ljen MĂłricz, feleljen bĂĄtran! Î szĂłra az Ćrmester is intett fejĂ©vel, mintha bele-
egyezett volna abba, hogy a fiĂș feleljen kĂ©rdĂ©semre.
81
Felelt is. Megmondta Ă©letkorĂĄt. Ez nekem untig elĂ©g volt. Megköszöntem a fĆĂŒgyĂ©sz
szĂvessĂ©gĂ©t, ĂŒdvözöltem a fiĂșt Ă©s az Ćrmestert s indul- tam kifelĂ©.
Nyomban megmondtam a fĆĂŒgyĂ©sznek, hogy nem vagyok kĂvĂĄncsi tovĂĄbb a fiĂșra.
Hiszen nem tanĂș ez, hanem bĂĄlvĂĄny. Kifaragva, megidomĂtva, kifestve s odaĂĄllĂtva a vilĂĄg elĂ©. De Ășgy, hogy senki közelĂ©be ne juthasson, senki meg ne tapinthassa, gondosan meg ne szemlĂ©lhesse, meg ne vizsgĂĄlhassa. Nem a maga valĂłsĂĄgĂĄt mutatja ez, hanem azok mƱvĂ©szetĂ©t, a kik kifaragtĂĄk, megidomĂtottĂĄk, kiföstöttĂ©k s bĂĄlvĂĄnynak odaĂĄllĂtottĂĄk.
Nem is romlott lĂ©lek ez, mint akkor a zsidĂłk ĂĄlta- lĂĄban hittĂ©k. Hanem agyongyötört lĂ©lek. A ki meg van riasztva, a kit örökös fĂ©lelem alatt tartanak s a kinek lelke tele aggodalommal Ă©s reszketĂ©ssel. Ă kinek köze- lĂ©ben senki sincs azok közĂŒl, a kik eddig szerettĂ©k s a kiket eddig Ć szeretett. Hanem körĂŒlötte vannak a csendbiztosok, pandĂșrok, börtönĆrök, rabok Ă©s faggatĂł urak. Nem futkĂĄrozhat többĂ© a tiszaparti sima gyöpön a szabad verĆfĂ©nyben; e helyett ott kell vesztegelnie a sötĂ©t falak között a börtön hideg tĂ©glapadozatĂĄn. Enni, innivalĂłja van ugyan, de kegyetlen ijesztĂ©ssel el van attĂłl tiltva, hogy egyetlen szĂłt is mĂĄskĂ©nt ejtsen, mint a hogy börtönĆrei szemöldöke megengedi.
Hiszen nekem mĂ©g azt se merte megmondani sajĂĄt jĂłszĂĄntĂĄbĂłl, hogy hĂĄny esztendĆs.
Nem is tanakodtam aztĂĄn senkivel tovĂĄbb. Haza-
82
jöttem a fĆvĂĄrosba s elmondtam vĂ©lemĂ©nyemet a tanĂș- rĂłl Kozma SĂĄndornak Ă©s a ki erre megkĂ©rt, Simon JĂłzsef ĂŒgyvĂ©dnek is.
KĂ©t Sarf MĂłriczczal van dolgunk ebben a nagy perben.
Az egyik a megfĂ©lemlĂtett tanĂș, a ki mindig retteg, csupĂĄn felsĆbb engedĂ©lyre szĂłl Ă©s csupĂĄn annyit mond, a mennyire engedelmet kap. Ez a tanĂș egyszerƱ alak s nem is nagyon Ă©rdekes.
A mĂĄsik a kikĂ©szĂtett tanĂș, a hetyke alak, a zsidĂł- gyƱlölĆ zsidĂł fiĂș, a teljesen ĂĄtidomĂtott lĂ©lek. Ezzel talĂĄlkozunk az ĂŒgy nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsĂĄn. Ez mĂĄr a legĂ©rdekesebb alakok közĂ© tartozik, a kiket csak valaha az irodalom Ă©s az Ă©let Ă©s a törtĂ©net felszĂnre hozott. Î munkĂĄnak aligha az nem lesz legszebb fejezete, a hol ezt a tanĂșt fogjuk aprĂłra megismerni.
Hazajöttömkor nem volt sok idĆnk Sarf MĂłricz fölött tƱnĆdni Ă©s tanakodni. A csonkafĂŒzesi tetemhez csodĂĄ- latos vĂ©lemĂ©nyek kapcsolĂłdtak. FölmerĂŒlt a holttest- csempĂ©szet vĂĄdja. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂłsĂĄg emberei nem tar- tottak titkot. A sajtĂł tĂĄrogatĂłin minden nap ott har- sogott az ĂĄlhatott csempĂ©szetĂ©nek s a tetemsikkasztĂĄs- nak ezer rĂ©szlete. S mind olyan rĂ©szlet, a mely csak terhelte a zsidĂłkat. S most mĂĄr lassankint azok is hittek a vĂ©rvĂĄd alapossĂĄgĂĄban, a kik eddig azt kĂ©p- telensĂ©gnek tartottĂĄk. Hiszen ha ĂĄrtatlanok lettek volna a zsidĂłk: Solymosi Eszter ruhĂĄjĂĄban nem csempĂ©sz- tek volna idegen holttetemet. S akkor nem is kerĂŒlt volna kezĂŒkbe az eltƱnt lĂĄnyka ruhĂĄzata. A nagy
83
közönség fölzaklatott indulata s låzongó képzelete våd alå helyezte mår az egész zsidósågot.
Az orszĂĄg elĆkelĆ zsidĂłi csakhamar arra a meggyĆ- zĆdĂ©sre jutottak most mĂĄr, hogy a dolgok folyĂĄsĂĄt összetett kezekkel tovĂĄbb nem nĂ©zhetik. A budapesti kivĂĄlĂłbb fĂ©rfiakhoz szĂĄzankĂ©nt jöttek vidĂ©krĆl, sĆt kĂŒl- földrĆl is az izenetek Ă©s levelek, hogy valamit tenni kell, mert a zsidĂłsĂĄg helyzete, kivĂĄlt egyes vidĂ©ke- ken, naprĂłl-napra kĂnosabbĂĄ Ă©s tƱrhetetlenebbĂ© vĂĄlik. Egyebet nem lehetett okosan tenni, mint vĂ©delemrĆl gondoskodni. Minden erĂ©lye Ă©s lelkes buzgalma daczĂĄra is maga Heumann IgnĂĄcz annyi vĂĄdlott vĂ©delmĂ©t sikere- sen nem vĂ©gezhette.
JĂșnius utolsĂł napjainak egyikĂ©n eljött hozzĂĄm a Központi Iroda titkĂĄrja, Simon JĂłzsef ĂŒgyvĂ©d s fölkĂ©rt arra, vĂĄllaljam el a vĂĄdlott zsidĂłk vĂ©delmĂ©t s engedjem meg, hogy erre nĂ©zve a vĂĄdlottak nekem meghatal- mazĂĄst adjanak.
Nem kĂ©rdeztem tĆle, ma sem tudom, kinek meg- bĂzĂĄsĂĄbĂłl intĂ©zte hozzĂĄm e kĂ©rĂ©st. Az ĂŒgy fontossĂĄga mellett eszembe se jutott ez irĂĄnt Ă©rdeklĆdni. ĂgyvĂ©d voltam, alakilag tehĂĄt elvĂĄllalhattam a vĂ©dĆ feladatĂĄt. Csak azt a kĂ©rdĂ©st kellett megfontolnom: vajjon egyĂ©ni- sĂ©gem s közĂ©leti ĂĄllĂĄsom alkalmas-e arra, hogy a szerencsĂ©tlen vĂĄdlottak jogait a bĂrĂłsĂĄgi eljĂĄrĂĄs terĂ©n elĂ©ggĂ© megĂłvhassam? Î pontnĂĄl nyĂĄjas olvasĂłim tĂŒrelmĂ©vel, magamrĂłl Ă©s
csalĂĄdomrĂłl s magyar közĂ©leti ĂĄllĂĄsomrĂłl nĂ©hĂĄny rĂ©sz- letet el kell mondanom. S beszĂ©lnem kell vĂ©dĆtĂĄrsaim-
84
rĂłl is, kiket segĂtsĂ©gĂŒl magam mellĂ© vettem. Î tĂĄrsaim voltak kezdetben HorĂĄnszky NĂĄndor Ă©s FuntĂĄk SĂĄndor. KĂ©sĆbb az ĂŒgy nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsĂĄn mĂ©g mĂĄsik kĂ©t tĂĄrsam is volt: Friedmann BernĂĄt Ă©s SzĂ©kely Miksa. KĂ©sĆbb rĂłluk is bĆven emlĂ©kezem.
ElsĆ pillanatra Ășgy lĂĄtszik: a vĂ©dĆ egyĂ©nisĂ©ge nem tartozik a per törtĂ©netĂ©hez. Az ĂŒgy bensĆ igazsĂĄgaihoz semmi esetre. De Ă©n Ășgy hiszem, mindenki meg fog gyĆzĆdni arrĂłl, hogy a per törtĂ©nete nem volna teljes, ha belĆle a vĂ©dĆk egyĂ©nisĂ©gĂ©nek ismerete hiĂĄnyoznĂ©k.
Hogy az illetĂ©kes fĂ©rfiak miĂ©rt fordultak hozzĂĄm s Ă©n miĂ©rt vettem magam mellĂ© segĂtsĂ©gĂŒl HorĂĄnszky NĂĄndort Ă©s FuntĂĄk SĂĄndort: ez jĂłl meggondolt dolog volt s egyĂĄltalĂĄn nem vĂ©letlen.
III.
(CsalĂĄdom Ă©s szĂĄrmazĂĄsom. â CsalĂĄdom törtĂ©nete. â Politikai mĂșltam Ă©s szerepem. â Aggodalmaim. â Ăjjeli tanĂĄcskozĂĄs. â ElĆrelĂĄtĂĄsom.)
A zsidĂłgyƱlölet szĂtĂłi Ășgy vĂ©lekedtek s azt hirdettĂ©k, hogy Ă©n is zsidĂł csalĂĄdbĂłl szĂĄrmazom. A nĂ©metorszĂĄgi sajtĂłban el volt terjedve, hogy öregapĂĄm neve Gold- schmied volt, a ki a nagy Napoleon elleni hĂĄborĂșkban a bĂ©csi udvar szĂĄmĂĄra hadsereg Ă©lelmezĂ©si szĂĄllĂtĂĄssal foglalkozott s ezĂ©rt kapott volna a keresztyĂ©nsĂ©gre ĂĄttĂ©rĂ©se utĂĄn Ășj nevet Ă©s magyar nemessĂ©get.
EgĂ©szen helyes dolog lett volna, ha Ăgy lett volna is. De ez a hĂrlelĂ©s alaptalan.
85
CsalĂĄdom Ćsi magyar keresztyĂ©n csalĂĄd. Nemesi elĆneve: RĂĄczkevi. RĂĄczkeve PestvĂĄrmegyĂ©ben fekszik, a Duna egyik nagy szigetĂ©n, a Csepelszigeten, melyet akkor, a mikor a magyarok ezer Ă©v elĆtt mai ĂĄllam- terĂŒletĂŒket elfoglaltĂĄk, az ĂĄllamalapĂtĂł elsĆ vezĂ©rfeje- delem ĂrpĂĄd vett birtokĂĄba. CsalĂĄdom egyik ĂĄga több szĂĄz Ă©ven ĂĄt itt lakott, a Duna keleti ĂĄgĂĄnak partjĂĄn, a XVII-ik szĂĄzad vĂ©gĂ©ig.
A csalĂĄdi hagyomĂĄny egyik nagy ĆsĂ©nek Eötvös JĂĄnost tartja, a kirĆl a hazai törtĂ©netĂrĂĄs emlĂ©kezik. Ez RĂĄczkevĂ©rĆl BudĂĄra költözött a XIV-ik szĂĄzad vĂ©gĂ©n. Buda akkor kirĂĄlyi szĂ©kvĂĄrosa volt MagyarorszĂĄgnak, magyar Ă©s nĂ©met lakossĂĄggal. A nĂ©met polgĂĄrsĂĄg volt összetartĂłbb, vagyonosabb Ă©s hatalmasabb. Ennek kebe- lĂ©bĆl szoktĂĄk vĂĄlasztani a vĂĄros bĂrĂĄjĂĄt, a ki akkor elsĆ tisztviselĆje volt a szĂ©kvĂĄrosnak. Eötvös JĂĄnos azonban annyira megnyerte a polgĂĄrsĂĄg s kivĂĄlt a magyarok bizalmĂĄt, hogy 1408-ban Ćt vĂĄlasztottĂĄk meg bĂrĂłnak. A mennyire az iratok Ă©s hagyomĂĄnyok vissza- vezetnek a mĂșltba, Ć lett volna az orszĂĄg szĂ©kvĂĄrosĂĄnak elsĆ magyar bĂrĂĄja.
A nĂ©met polgĂĄrsĂĄg azonban ezt nem tƱrte el. A magyar faj akkor nem szeretett vĂĄrakban, erĆdĂtett vĂĄrosokban lakni. BudĂĄn is kisebbsĂ©gben volt. A nĂ©met polgĂĄrsĂĄg a rĂ©gi szokĂĄs, a rĂ©gi szabadalom megszegĂ©- sĂ©nek tekintette az Ășj vĂĄlasztĂĄst s faji uralmĂĄnak veszĂ©lyĂ©t lĂĄtta abban, ha elnĂ©zi, hogy magyar legyen az elsĆ tisztviselĆ. ĂsszeeskĂŒdött hĂĄt Eötvös JĂĄnos ellen, hĂĄzĂĄt megrohanta, magĂĄt agyonĂŒtötte s holttestĂ©t a
86
DunĂĄba bedobta. Ez beiktatĂĄsa utĂĄn harmadnapra tör- tĂ©nt. A magyarsĂĄg nem tudta a vĂ©res merĂ©nyletet meggĂĄtolni, de vĂĄrosbĂrĂĄjĂĄnak holttestĂ©t mĂ©gis meg- mentette s azt nagy gyĂĄszszal eltemette.
De nem maradt meg a puszta gyĂĄsznĂĄl. Elpanaszolta nagy sĂ©relmĂ©t nyomban a szomszĂ©dos falvak nemessĂ©- gĂ©nek s ez boszĂșra gerjedve fegyvert ragadott, a vĂĄrosba betört, a nĂ©met polgĂĄrsĂĄgot megrohanta, hĂĄzait föl- Ă©gette s ezer meg ezer embert lemĂ©szĂĄrolt. A ki mene- kĂŒlhetett: az a kirĂĄlyi udvarba menekĂŒlt. A kirĂĄlyi palota akkor is azon a helyen volt körĂŒlbelĂŒl, a hol most. Zsigmond kirĂĄly Ă©ppen itthon volt s kirĂĄlyi seregĂ©vel alig tudott a vĂ©rontĂĄsnak vĂ©get vetni. Nagy tĂĄrgyalĂĄs következett az eset utĂĄn. Buda vĂĄrosa Ășj szabadalmat kapott, melyben a magyarsĂĄg tisztviselĆi joga biztosĂtĂĄst nyert. Ennek mintĂĄjĂĄra kĂ©szĂŒlt utĂłbb a többi kirĂĄlyi vĂĄros szabadalma is. Eötvös JĂĄnos halĂĄla tehĂĄt nagy közmĂveltsĂ©gi Ă©s nemzeti elhatĂĄro- zĂĄsra szolgĂĄlt alkalmul.
A csalåd sorsa azutån szåzadokon åt az volt, a mi a legjobb hazafiaké s a legnemesebb magyar fajé.
MiĂłta a magyar nemzet Habsburgot vĂĄlasztott kirĂĄlylyĂĄ, azĂłta e nemzetnek folyton vĂ©res harczokat kellett vĂvnia a török ellen is, a nĂ©met ellen is. A török orszĂĄgĂĄt akarta elvenni, a nĂ©met pedig alkotmĂĄnyĂĄt, fĂŒggetlensĂ©gĂ©t s lelkiismereti szabadsĂĄgĂĄt. De mĂ©g nyelvĂ©t s nemzeti jellemĂ©t is.
A tiszta magyarsĂĄg a hitĂșjĂtĂĄsnak mindjĂĄrt kezdetĂ©n a protestĂĄns s fĆleg a KĂĄlvin-fĂ©le nĂ©zetnek hĂłdolt meg
87
egĂ©sz lelkĂ©vel. MagyarsĂĄga, fĂŒggetlensĂ©gi Ă©rzete össze- olvadt hitĂ©vel. A habsburgi politika egyarĂĄnt irtotta a hitĂșjĂtĂĄst, a magyarsĂĄgot s a szabadsĂĄg intĂ©zmĂ©nyeit. De a jĂłlĂ©tet Ă©s a vagyonossĂĄgot is. Egyetlen nĂ©pfaja sincs EurĂłpĂĄnak, mely hitĂ©nek szabadsĂĄgĂĄĂ©rt, fajĂĄnak föntartĂĄsĂĄĂ©rt, fĂŒggetlensĂ©geĂ©rt s alkotmĂĄnyos jogaiĂ©rt annyit harczolt s annyit vĂ©rezett volna, mint a magyar.
Az Eötvös-csalåd ott volt minden harczban a törö- kök ellen is, a Habsburgok ellen is.
I. LipĂłt kirĂĄly alatt hĂłhĂ©r-tĂĄbornokĂĄnak, CaraffĂĄnak ĂŒldözĂ©sei elĆl Eötvös JĂĄnos 1680 körĂŒl a hajdĂșk közĂ© menekĂŒlt a tiszai alföldre s Hajdu-BöszörmĂ©nyben ĂŒtött tanyĂĄt. A csalĂĄdnak az az ĂĄga, melybĆl Ă©n szĂĄrmazom, ekkor vesztette el gömör- Ă©s beregmegyei jĂłszĂĄgait. Csak Ășgy tarthatta volna meg, ha a rĂłmai katholikus vallĂĄsra tĂ©r ĂĄt. InkĂĄbb vagyonĂĄt vesztette el, mintsem hitĂ©t hagyja el.
Az elszegĂ©nyedett csalĂĄd fiai a papi Ă©s tanĂĄri pĂĄlyĂĄra siettek. A menekĂŒlĆ Eötvös JĂĄnos fia, szintĂ©n JĂĄnos, mĂĄr nagy-kĆrösi pap volt s ennek mind a kĂ©t fia szintĂ©n.
IstvĂĄn fiĂĄt Duna-Szent-G-yörgyre TolnavĂĄrmegyĂ©be vĂĄlasztottĂĄk meg lelkĂ©sznek. Ez mĂĄr itt szĂ©p vagyonra tett szert. Sok gyereke közĂŒl egyik volt Ferencz, az Ă©n öregapĂĄm, a ki a mĂșlt szĂĄzad elejĂ©tĆl kezdve mĂĄr mostani birtokunkba, a veszprĂ©mmegyei MezĆ-Szent- Györgyre lĂ©pett be hĂĄzassĂĄg Ă©s öröklĂ©s utjĂĄn. Î birto- kot rĂ©szint leĂĄnyĂĄgi, rĂ©szint fiĂĄgi öröklĂ©s ĂștjĂĄn 1595 Ăłta bĂrjuk szakadatlanul.
88
ApĂĄm Eötvös Lajos volt. Voltak aprĂł birtokai több vĂĄrmegyĂ©ben. GazdĂĄlkodĂł kis nemes volt; â a mĂșlt szĂĄ- zad negyvenes Ă©veinek nagy alkotmĂĄnyi kĂŒzdelmeiben VeszprĂ©m-, Tolna-, ZalavĂĄrmegyĂ©k gyƱlĂ©sein mindig rĂ©sztvett. Az 1848-iki fĂŒggetlensĂ©gi harczban Ă©szrevehetĆ tevĂ©kenysĂ©get fejtett ki az osztrĂĄk sereg ellen s Ă©rde- mes munkĂĄt vĂ©gzett a haza vĂ©delmĂ©ben.
TestvĂ©reim közĂŒl Lajos öcsĂ©m nagy tehetsĂ©ggel Ă©s csodĂĄlatos buzgĂłsĂĄggal tudomĂĄnyos ĂrĂłi pĂĄlyĂĄra kĂ©szĂŒlt. IrodalomtörtĂ©neti bĂșvĂĄrlatai s aprĂłbb irodalmi mƱvei korĂĄn feltƱntek. Fiatal korĂĄban halt meg 1872-ben.
Ăn korĂĄn megszereztem az ĂŒgyvĂ©di oklevelet. 1865-ben Ă©s 1866-ban, kevĂ©s ideig a magyar kĂĄlvinistĂĄk pĂĄpai jogakadĂ©miĂĄjĂĄn a bölcsĂ©szeti tanszĂ©ket foglaltam el. A következĆ Ă©vben VeszprĂ©m vĂĄrmegye tiszti ĂŒgyĂ©sznek vĂĄlasztott. Az 1871-ik Ă©v vĂ©gĂ©n a veszprĂ©mi kirĂĄlyi törvĂ©nyszĂ©k mellĂ© közvĂĄdlĂł kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sznek neveztek ki. De 1872-ben a veszprĂ©mi vĂĄlasztĂłkerĂŒlet mĂĄr orszĂĄg- gyƱlĂ©si kĂ©pviselĆvĂ© vĂĄlasztott. Az orszĂĄggyƱlĂ©sen a többsĂ©ghez, az akkor Ășgynevezett DeĂĄk-pĂĄrthoz csat- lakoztam. Î pĂĄrt vezĂ©re az aggulĂł DeĂĄk Perencz volt, a kinĂ©l
tisztĂĄbb elmĂ©t s nemesebb egyĂ©nisĂ©get a vilĂĄg egyetlen nemzetĂ©nek törtĂ©nete se ismer. Ez kĂŒlönös figyelmĂ©re Ă©s barĂĄtsĂĄgĂĄra mĂ©ltatott s azĂ©rt pĂĄrtja fĆlapjĂĄnak poli- tikai vezetĆje s vezĂ©rczikkĂirĂłja lettem 1873-tĂłl kezdve hĂĄrom Ă©ven ĂĄt.
A következĆ orszĂĄggyƱlĂ©sre nem vĂĄllaltam megbĂzĂĄst. A többsĂ©ggel nem rokonszenveztem, a kisebbsĂ©ggel sok
89
lĂ©nyeges kĂ©rdĂ©sben nem Ă©rtettem egyet. Birtokomra mentem gazdĂĄlkodni. Az 1876-ik Ă©v elejĂ©n SzĂ©li KĂĄlmĂĄn pĂ©nzĂŒgyminiszter meghĂvĂĄsĂĄra a pĂ©nzĂŒgyminisztĂ©rium- ban foglaltam ĂĄllĂĄst, de az AusztriĂĄval valĂł gazdasĂĄgi kiegyezĂ©s ez Ă©v ĂĄpril havĂĄban oly irĂĄnyt vett, melylyel nem tudtam kibĂ©kĂŒlni s azĂ©rt ĂĄllĂĄsomrĂłl lemondtam s vĂĄrmegyĂ©m mĂĄjusi közgyƱlĂ©sĂ©n mĂĄr a kormĂĄny ellen erĂ©lyes ellenzĂ©ki föllĂ©pĂ©st sĂŒrgettem.
Az orszĂĄggyƱlĂ©si közjogi ellenzĂ©knek, a magyar fĂŒg- getlensĂ©gi pĂĄrtnak akkori törekvĂ©seivel nĂ©zetem teljesen összevĂĄgott. 1876-ban Ă©s 1877-ben birtokomon gazdĂĄl- kodtam s vĂĄrmegyĂ©mben az ellenzĂ©ket vezettem. CsalĂĄdi körĂŒlmĂ©nyek arra indĂtottak, hogy az 1877-ik Ă©v vĂ©gĂ©n Budapestre, az orszĂĄg fĆvĂĄrosĂĄba jöjjek lakni. Irodalmi mƱködĂ©s nem jutott eszembe. Hogy foglalkozĂĄs nĂ©lkĂŒl ne legyek, gyakorlĂł ĂŒgyvĂ©d lettem s irodĂĄt nyitottam. Ăgy Ă©3 akkor lettem ĂŒgyvĂ©d. Az Ă©let delĂ©n ĂĄllĂł, mĂĄi- nem fiatal ember erejĂ©vel kezdtem ezt a pĂĄlyĂĄt. Nem e pĂĄlyĂĄra kĂ©szĂŒlve, termĂ©szetesen az e pĂĄlyĂĄhoz a fĆvĂĄrosban szĂŒksĂ©ges sok ĂŒgyessĂ©g nagy rĂ©sze bennem egĂ©szen hiĂĄnyzott.
Az 1878-ban megnyĂlĂł Ășjabb orszĂĄggyƱlĂ©sre megint kĂ©pviselĆjĂ©vĂ© vĂĄlasztott a. veszprĂ©mi kerĂŒlet. Ekkor mĂĄr DeĂĄk Ferencz nem Ă©lt. Az orszĂĄg ĂŒgyei oly irĂĄnyba fordultak, hogy Ă©n a parlamenti ellenzĂ©k erĆsĂtĂ©sĂ©t s az orszĂĄgos fĂŒggetlensĂ©gi pĂĄrt emelĂ©sĂ©t tartottam szĂŒk- sĂ©gesnek. Î pĂĄrthoz csatlakoztam.
Jeles fĂ©rfiak ĂĄlltak akkor e pĂĄrtnak Ă©lĂ©n. Oly fĂ©rfiak, a kik rĂ©sztvettek a harmincz Ă©v elĆtt lezajlott nagy
90
fĂŒggetlensĂ©gi harczban s fiatal koruk eszmĂ©nyeiĂ©rt mĂ©g mindig nagy szenvedĂ©lylyel tudtak lelkesĂŒlni. A kik, ha bĂĄgyadni talĂĄltak volna, lelkĂŒk mindig Ășjra fel- ĂŒdĂŒlt az ĂĄtĂ©lt nagy harczok dicsĆ Ă©s gyĂĄszos emlĂ©kein. A kik a nagy korszak elvei fölött nem alkudoztak s a nemzeti vĂ©gezel felĂ© vezetĆ Ășton aprĂł napi sikerekĂ©rt meg nem engedtĂ©k volna maguknak se a kitĂ©rĂ©st, se a henye ĂĄcsorgĂĄst. Akkor mĂ©g Ă©lt a nemzet egy- kori vezĂ©re, az orszĂĄg vĂĄlasztott kormĂĄnyzĂł fejedelme, Kossuth Lajos. A szabad ItĂĄlia adott a nagy bujdosĂł- nak menedĂ©ket, de bĂĄrmily messze volt is orszĂĄga hatĂĄraitĂłl: voltak igaz hĂvei a fĂŒggetlensĂ©gi pĂĄrton, kik idĆnkĂ©nt fölkerestĂ©k, nem azĂ©rt, hogy nevĂ©vel hivalkodjanak, hanem azĂ©rt, hogy maguk szĂĄmĂĄra az Ć gondolkozĂĄsĂĄrĂłl Ă©s szenvedĂ©lyeirĆl mĂ©rtĂ©ket vegyenek. Î pĂĄrtnak parlamenti mƱködĂ©sĂ©ben, vidĂ©ki gyƱlĂ©sein Ă©s sajtĂłbeli munkĂĄlkodĂĄsĂĄban nagy rĂ©szt vettem. TalĂĄn nagyobbat, mint egyenkint bĂĄrmelyik tagja. SzĂłnok- lataim tetszĂ©st arattak, ĂrĂĄsaimat szĂvesen olvastĂĄk az emberek. A közönsĂ©g lassankĂ©nt â okkal vagy ok nĂ©lkĂŒl â a pĂĄrt egyik vezĂ©remberĂ©nek kezdett tekin- teni. Sokan hittĂ©k azt, hogy a pĂĄrt erĆssĂ©gĂ©hez Ă©n is jeles adaggal jĂĄrultam. Sok jĂłindulat nyilatkozott e felfogĂĄsban. De valami igazsĂĄg is lehetett benne, mert bĂĄr a tömeg szenvedĂ©lyeinek soha nem hĂzelegtem, az 1881-iki vĂĄlasztĂĄsnĂĄl Ă több mint hĂșsz kerĂŒlet hĂvott meg kĂ©pviselĆjelöltjĂ©nek s kĂ©t nagy Ă©s nemes kerĂŒlet meg is vĂĄlasztott. Nagy-KĆrös vĂĄrosa s a duna-vecsei kerĂŒlet.
91
Nagy harcz kerekedett gondolkozĂĄsomban s Ă©rzĂ©- seimben, mikor a vĂĄdlottak vĂ©delmĂ©re felhĂvtak. Mit csinĂĄljak? VĂĄllalkozzam-e a vĂ©delemre, vagy ĂĄtengedjem azt mĂĄsnak?
A kĂ©rdĂ©s nem volt könnyƱ. A munkabĂ©r, az ĂŒgyvĂ©di tiszteletdĂj mĂ©rtĂ©ke nem
jöhetett szĂĄmĂtĂĄsba. Nem is jött. A nagyközönsĂ©g fel- fogĂĄsa s korunk gondolkozĂĄsa nagyon fontosnak tartja az anyagi Ă©rdeket. Az embereknek s mĂ©g az orszĂĄgos közfĂ©rfiaknak elhatĂĄrozĂĄsĂĄban s cselekvĂ©sĂ©ben is, ha mikor azt szemlĂ©li, arra gondol elsĆ sorban: mi haszna van az illetĆnek az elhatĂĄrozĂĄsbĂłl Ă©s cselekvĂ©sbĆl? A tömeg hite szerint a zsidĂłsĂĄg kezĂ©ben van sok orszĂĄg terĂŒletĂ©n a vilĂĄg pĂ©nze. S a ki oly helyzetben, a minĆt a nagy per teremtett, megvĂ©di a zsidĂłsĂĄgot, az bizo- nyĂĄra szĂĄzezres, vagy talĂĄn milliĂłs munkabĂ©rhez is könnyen juthat. Ilyen a közvĂ©lekedĂ©s, kivĂĄlt izgatott idĆkben.
A nagy per ĂŒgyvĂ©di dĂjairĂłl egykor nyilatkoztam mĂĄr az orszĂĄggyƱlĂ©s kĂ©pviselĆhĂĄzĂĄban. Fontos okok bĂrtak rĂĄ. Î munka folyamĂĄn teljes rĂ©szletessĂ©ggel közlöm e dĂjak törtĂ©netĂ©t. Ez is egy vonĂĄs lesz korunk jellemĂ©ben. EgyelĆre itt csak azt jegyzem meg, hogy a mikor a vĂ©delem ĂĄtvĂ©tele fölött tĂĄrgyaltam: egyetlen szĂł se esett a munka dĂjazĂĄsĂĄrĂłl senkivel.
MĂĄs aggodalmak bĂĄntottak. Nem ismertem az ĂŒgyet. A hĂrlapok közlĂ©seit Ă©n is
figyelemmel kĂsĂ©rtem, az izgatĂł hĂrlapok harsogĂł zaja ott zĂșgott az Ă©n fĂŒlemben is. Annyi tisztĂĄn ĂĄllott
92
elĆttem, hogy a nyilvĂĄnossĂĄgra jutott rĂ©szletek nem igazak s a megtörtĂ©nt esetnek e rĂ©szletekbĆl lassankĂ©nt megalakulĂł kĂ©pe hamis. Hamis azĂ©rt, mert keresztyĂ©n szƱz vĂ©rĂ©nek egyhĂĄzi vagy vallĂĄsos indokbĂłl eredĆ kiontĂĄsa lehetetlen. Ămde kettĆs feladat ĂĄllhatott elĆttem. Az egyik az, hogy a vizsgĂĄlat terhelĆ adatainak hamis- sĂĄgĂĄt kiderĂtsem. Ezt lehetĆnek tartottam. Rendes körĂŒlmĂ©nyek közt mindennapos bƱnperben közönsĂ©ges vĂ©dĆĂŒgyvĂ©d rĂ©szĂ©rĆl ez is elegendĆ munka.
De az Ă©n közĂ©leti ĂĄllĂĄsomnak, önbecsĂŒlĂ©semnek s kötelessĂ©gĂ©rzetemnek ez meg nem felelt. Nekem a mĂĄsik nagy Ă©s nehĂ©z feladatra kellett vĂĄllalkoznom. Arra, hogy kiderĂtsem azt, a mi valĂłsĂĄggal törtĂ©nt. MikĂ©nt tƱnt el az eszlĂĄri lĂĄnyka s minĆ elfogultsĂĄggal, könnyelmƱ- sĂ©ggel, sĆt vĂ©tkes indulattal dolgozott a vizsgĂĄlat, hogy a lĂĄnyka eltƱnĂ©sĂ©bĆl a vĂ©rvĂĄdat alkothassa meg? CsupĂĄn odĂĄig juttatni a nagy pert, hogy a zsidĂłk ellen nincs bebizonyĂtva a vĂ©rvĂĄd, nekem nem lehetett elĂ©g. A gyanĂș csupĂĄn ily eredmĂ©ny utĂĄn fennmaradt volna a zsidĂłsĂĄg ellen. Nekem be kellett bizonyĂtanom, hogy mindaz, a mivel a zsidĂłkat terhelik, az elsĆ szĂłtĂłl az utolsĂłig valĂłtlan; â minden terhelĆ adat koholt; - minden terhelĆ tanĂș Ă©s jelensĂ©g hamis s a vĂĄdlottak csak a bĂrĂłsĂĄg vĂ©gzetes tĂ©vedĂ©sĂ©nek Ă©s csodĂĄlatos elfo- gultsĂĄgĂĄnak ĂĄldozatai.
LehetsĂ©ges-e ez? A bĂrĂłsĂĄgnĂĄl nem remĂ©lhettem komoly segĂtsĂ©get.
Hiszen Ă©ppen a bĂrĂłsĂĄg elfogultsĂĄga ellen kellett volna a segĂtsĂ©g. MĂĄsutt kellett azt keresni.
93
A kormĂĄny fĂ©rfiainĂĄl se talĂĄlhattam pĂĄrtolĂĄst. Az igazsĂĄgĂŒgy miniszter maga is hitt a vĂ©rvĂĄdban. Ez Pauler Tivadar volt, jogtudor, jeles tudĂłs, a budapesti egyetemen a bĂŒntetĆjog tanĂĄra s tudomĂĄnyos ĂrĂł. De gyakorlati jogĂĄsz sohase volt s elmĂ©je, gondolkozĂĄsa csak tanszĂ©kileg volt erĆsen kifejlĆdve. A jog nemcsak tudomĂĄny, hanem Ă©let is. Ć a jogot csak mint tudo- mĂĄnyt ismerte; â arrĂłl mint gyakorlati Ă©letrĆl alig volt fogalma. S mĂ©g ha lett volna is: akkor se avat- kozott volna bele az ĂŒgybe. S nemcsak azĂ©rt nem, mert maga is hitt a vĂ©rvĂĄdban s a nagy per vĂĄdlottainak bƱnössĂ©gĂ©ben, hanem sokkal inkĂĄbb azĂ©rt nem, mert tökĂ©letes gonddal Ă©s figyelemmel tartotta tiszteletben a maga hatĂĄskörĂ©t is, a bĂrĂłsĂĄgĂ©t is. Az ĂŒgy a bĂrĂłsĂĄg kezĂ©ben van. AbbĂłl azt kivenni, vagy annak vezetĂ©sĂ©be belekapkodni, lehetetlennek vĂ©lte.
A kormĂĄny elnöke Tisza KĂĄlmĂĄn volt. Több mind hĂ©t Ă©v Ăłta ĂĄllt mĂĄr az orszĂĄg kormĂĄnyzatĂĄnak Ă©lĂ©n, hatalmas pĂĄrtja volt a parlamentben s azon kĂvĂŒl is, â bĂrt a korona bizalmĂĄval teljes mĂ©rtĂ©kben, a köz- felfogĂĄs szerint mindenhatĂł volt. Ăm a hatalom meg- szerzĂ©sĂ©ben s megtartĂĄsĂĄban ĂŒgyes Ă©s gyakorlati gon- dolkozĂĄsĂș fĂ©rfiĂș volt. Erre nĂ©zve a legsikeresebb esz- közöket mindig megragadta s azok felhasznĂĄlĂĄsĂĄrĂłl semmifĂ©le nagy eszmĂ©Ă©rt, semmifĂ©le eszmĂ©nyi czĂ©lĂ©rt le nem mondott. Oly erĆs, sĆt erĆszakos volt a zsidĂłk elleni felekezetes izgatĂĄs, oly egyetemesen nĂ©pszerƱ a vizsgĂĄlat irĂĄnya Ă©s mƱködĂ©se, hogy ez irĂĄnyt megvĂĄl- toztatni, e mƱködĂ©st megzavarni a teljes nĂ©pszerƱtlen-
94
ség ållapotåba juttatta volna a kormånyzatot. Gyakor- lati ållamférfi erre alig vållalkozhatott. Tisza Kålmån semmi esetre se vållalkozott volna.
A nĂ©pszerƱsĂ©g, ha zajos Ă©s egyetemes, alkotmĂĄnyos ĂĄllamban csodĂĄlatos hatalom. A ki azzal viadalra szĂĄll, a ki annak ellentĂĄll, a ki annak haragjĂĄt Ă©s fölgerjede- sĂ©t vakmerĆen maga ellen zĂșdĂtja: annak a kormĂĄny- zĂĄs Ă©s törvĂ©nyhozĂĄs terĂ©rĆl vissza kell vonulni. Lehet tudĂłs, lehet ĂrĂł, lehet bölcselĆ, Ă©rdemei nagyok lehet- nek nemzete irĂĄnt s dicsĆsĂ©ge sok nemzedĂ©kre kiter- jedĆ, de gyakorlati kormĂĄnyzĂł s tekintĂ©lyes törvĂ©ny- hozĂł alig lehet. Nagyon kevĂ©s kivĂ©telt ismer a nem- zetek törtĂ©nete ezen a mezĆn.
A sajtĂł nem lehetett szövetsĂ©gesem. Ć tĂŒzelt legjobban. A pĂĄrtok mĂ©g kevĂ©sbbĂ©. Az ellenzĂ©ki pĂĄrtok meg nem
engedtĂ©k volna, hogy a vizsgĂĄlatba, mĂg megkezdett irĂĄnyĂĄban halad, bĂĄrki beavatkozzĂ©k. De meg nem engedte volna a kormĂĄnytĂĄmogatĂł többsĂ©g se. MĂ©g akkor se engedte volna meg, ha erre a kirĂĄlyi trĂłnrĂłl jön az intĂ©s. Pedig erre se lehetett szĂĄmĂtani. A kirĂĄlyi udvar se szereti a zsidĂłkat. Akkor Ă©ppen nem szerette. Mint a közeli s tĂĄvoli vihar: Ășgy zĂșgott a zsidĂłk elleni gyƱlölködĂ©s akkor OroszorszĂĄgban, RomĂĄniĂĄban, AusztriĂĄban s egĂ©sz NĂ©metorszĂĄgban. S zĂșgott Magyar- orszĂĄgban is. S a kirĂĄlyi udvarok, ha kĂĄruk nincs belĆle, mindig szeretik a nĂ©pszerƱsĂ©get s mindig szĂve- sen hajolnak meg elĆtte.
Volt nĂ©hĂĄny barĂĄtom az orszĂĄgos közĂ©let fĂ©rfiai közt. Kerkapoly KĂĄroly, az orszĂĄg egykori pĂ©nzĂŒgyminisz-
95
tere; BittĂł IstvĂĄn egykori miniszterelnök s SzilĂĄgyi DezsĆ, ellenzĂ©ki vezĂ©rfĂ©rfiĂș, kĂ©sĆbb igazsĂĄgĂŒgyminiszter s a parlament elnöke. TekintĂ©lyes Ă©s kivĂĄlĂł fĂ©rfiak, nagy Ă©s kölcsönös bizalom ĂĄllott fenn közöttĂŒnk egy- koron. Mindegyikkel volt alkalmam eszmĂ©t cserĂ©lni e kĂ©rdĂ©sben. Mindegyik lĂĄtta Ă©s Ă©rezte tisztĂĄn, hogy a felekezeti gyƱlölködĂ©snek az orszĂĄgos ĂŒgyek kezelĂ©sĂ©ben szerepet engedni czĂ©lszerƱtlen s esetleg kĂĄros Ă©s veszĂ©- lyes is lehet, de azĂ©rt mindegyik Ășgy lĂĄtta, hogy ez idĆ szerint hĂĄlĂĄtlan Ă©s sikertelen, sĆt koczkĂĄzatos dolog lenne a nyĂlt Ă©s erĂ©lyes felszĂłlalĂĄs. Mindegyiknek az volt a nĂ©zete: meg kell vĂĄrni a nagy per vĂ©gĂ©t, a vizsgĂĄlatba pedig beavatkozni nem tanĂĄcsos. Ăvtak Ă©s intettek ettĆl engem is.
Valahogy kiszivĂĄrgott a hĂre, hogy engem a vĂ©delem vezetĂ©sĂ©re felszĂłlĂtottak. Akkor a fĆvĂĄros negyedik kerĂŒ- letĂ©ben, a belvĂĄrosban laktam a FerenczrendƱ szerze- tesek palotĂĄjĂĄban. Ott volt ĂŒgyvĂ©di irodĂĄm is.
JĂșnius 25-Ă©n Ă©jjeli 11 Ăłrakor fölkeresett kĂ©t kĂ©p viselĆtĂĄrsam. Az egyik fĂŒggetlensĂ©gi pĂĄrti, a mĂĄsik kormĂĄnypĂĄrti volt. UtĂłbbi akkor nagy szemĂ©lyes ellen- fele, vagy â helyesebben mondva â haragosa a kabi- net elnökĂ©nek. HallottĂĄk, hogy engem fölkĂ©rtek a vĂ©delemre s most egyenesen azĂ©rt jöttek ily szokatlan ĂłrĂĄban hozzĂĄm, hogy a vĂ©delem elvĂĄllalĂĄsĂĄrĂłl lebeszĂ©l jenek. Figyelmembe ajĂĄnlottĂĄk, hogy huszonnĂ©gy Ăłra alatt egy harmadik kĂ©pviselĆtĂĄrsamtĂłl, a fĂŒggetlensĂ©gi pĂĄrt egyik vezĂ©rfĂ©rfiĂĄtĂłl is Ă©rkezik hozzĂĄm erre nĂ©zve bizalmas levĂ©l â ErdĂ©lybĆl.
96
A levĂ©l mĂĄsnap csakugyan megjött s fontossĂĄgĂĄnĂĄl fogva kivĂ©telesen megĆriztem. A levĂ©l s a kĂ©t kĂ©pviselĆ egyĂŒtt a helyzet következĆ kĂ©pĂ©t tĂĄrta fel elĆttem:
Az AusztriĂĄval valĂł szövetsĂ©get lazĂtani kell, holott Tisza KĂĄlmĂĄn kormĂĄnyzata azt mind szorosabbra fƱzi s ezzel MagyarorszĂĄg erĆit bĂ©nĂtja. Tisza KĂĄlmĂĄn meg- buktatĂĄsĂĄval tehĂĄt nagy nemzeti czĂ©lt Ă©rĂŒnk el. Ăm Tisza KĂĄlmĂĄn a nyers anyagi Ă©rdekek egyĂ©nenkĂ©nti legyezgetĂ©sĂ©vel s mind mondani szokĂĄs, a korrupcziĂłval tartja fenn uralmĂĄt, a korrupcziĂł szĂĄlai pedig a zsidĂłsĂĄg kezĂ©ben vannak. A zsidĂłsĂĄg ellen most elemi erĆvel dĂŒhöngĆ gyƱlöltsĂ©get pĂĄrtszervezĂ©sre kell a jĂł hazafiak- nak felhasznĂĄlni. A jelszĂł: »Le a korrupcziĂłval, le a zsidĂłsĂĄggal, le Tisza uralmĂĄval«. Ma ezt megĂ©rti min- denki s egyetlen hatalmas föllĂ©pĂ©ssel gyĆzhetĂŒnk. A parlamentben csaknem kĂ©szen ĂĄll erre az egysĂ©ges ellenzĂ©k. Ha Ă©n belemegyek: belemegy a fĂŒggetlensĂ©gi pĂĄrt 80 taggal, a mĂ©rsĂ©kelt ellenzĂ©k 20 taggal s a kormĂĄnypĂĄrtnak 33 tagja nyomban csatlakozik. S engem tesznek meg az Ăgy alakult pĂĄrt vezĂ©rĂ©vĂ©. RĂĄm nagy Ă©s fĂ©nyes jövĆ vĂĄr s az orszĂĄgra kĂ©tsĂ©gtelen haszon.
Nagyon meglepett, de nyomban nagyon el is kedvet- lenĂtett ez a felfogĂĄs s ez a javaslat.
A fĂŒggetlensĂ©gi pĂĄrtnak neve volt »1848-as Ă©s fĂŒgget- lensĂ©gi pĂĄrt«.
1848-ban kĂ©t nagy dolgot vĂ©gezett MagyarorszĂĄg. Az egyik az volt, hogy eltörölte a közĂ©pkori hƱbĂ©ri- sĂ©g mĂ©g fennĂĄllĂł intĂ©zmĂ©nyeit s megalapĂtotta a tör- vĂ©ny elĆtti egyenlĆsĂ©get s az egyhĂĄzak Ă©s felekezetek
97
egyenjogĂșsĂĄgĂĄt. S Ăme most az alakulĂł Ășj pĂĄrt 34 Ă©v mĂșlva a zsidĂł felekezetet a jogtalansĂĄg ĂĄllapotĂĄba akarnĂĄ visszaszorĂtani!
Ez beszennyezĂ©se lenne az 1848-iki lobogĂłnak s meg- hamisĂtĂĄsa a fĂŒggetlensĂ©gi pĂĄrtnak. SzomorĂș visszaesĂ©s rĂ©gi betegsĂ©gbe.
A mĂĄsik nagy dolog, a melyet 1848-ban vĂ©geztĂŒnk: a nagy fĂŒggetlensĂ©gi harcz, hogy szabadok legyĂŒnk AusztriĂĄtĂłl Ă©s a HabsburgoktĂłl.
Azt az eszmĂ©t s azt a nemzeti szenvedĂ©lyt, mely a fĂŒggetlensĂ©gi hĂĄborĂșban nyert alakot, kĂ©pviselte a fĂŒggetlensĂ©gi pĂĄrt. Es kĂ©pviselte a nemzeti Ă©rdekek korlĂĄtai közt a szabadelvƱ haladĂĄs irĂĄnyĂĄt.
De ha most mĂĄr e pĂĄrt a felekezeti izgatĂĄs talajĂĄra lĂ©p ĂĄt, azon szervezkedik s szervezetĂ©be egyĂ©b pĂĄrt- elemek szövetsĂ©gĂ©t is befogadja: nyomban elveszti tör- tĂ©nelmi erĆssĂ©geit, szakit a nagy mĂșltnak dicsĆ hagyo- mĂĄnyaival, nemzeti jellege elhomĂĄlyosul s a helyett, hogy törtĂ©nelmi pĂĄrt maradna, a napi Ă©s idĆszaki eszme- ĂĄramlatok fuvataga ĂĄltal engedi magĂĄt elborĂttatni s e fuvatag ereje Ă©s irĂĄnya szerint fog ingadozni.
JĂłl emlĂ©kszem szavaimra, a melyekkel kĂ©pviselĆ- tĂĄrsaim javaslatĂĄt elutasĂtottam magamtĂłl.
â Hiszitek-e azt, hogy a nemzet ez idĆ szerint kĂ©pes nagy fĂŒggetlensĂ©gi harczra s egyĂșttal kĂ©sz is arra?
â Nem hisszĂŒk. â Ăn se hiszem. A felekezeti gyƱlölsĂ©g utĂĄlatos
eszköz politikai czĂ©lok elĂ©rĂ©sĂ©re, de ha fĂŒggetlensĂ©gĂŒnk
98
kivĂvĂĄsĂĄra alkalmas volna: magam is gondolkozĂłba esnĂ©m, ne hasznĂĄljam-e föl? Azonban nem alkalmas. Ha e gyƱlölködĂ©s megerĆsödik: a tömeg legrosszabb szenvedĂ©lyeit kelti föl s ingerli kitörĂ©sre. A vezetĂ©s csakhamar kiesik kezĂŒnkbĆl s a bujtogatok kezĂ©re szĂĄll. Az Ć kezĂŒkbĆl pedig a fosztogatĂłk veszik ĂĄt. Vajjon tetszenĂ©k-e nĂ©ktek, ha egy szĂ©p napon Tisza KĂĄlmĂĄn azt a jelentĂ©st tennĂ© a parlamentben, hogy teg- nap az egyesĂŒlt fĂŒggetlensĂ©gi Ă©s nemzeti pĂĄrt nĂ©pgyƱ- lĂ©st tartott Pozsonyban vagy Miskolczon, gyƱlĂ©s utĂĄn a tömeg a zsidĂłk boltjait Ă©s raktĂĄrait kezdte fosztogatni, kĂ©nytelen voltam tehĂĄt katonasĂĄggal ĂĄllĂtani helyre a rendet? Ăn ilyen jövendĆ elĆkĂ©szĂtĂ©sĂ©re nem vĂĄllalkozom. Î helyett azt tanĂĄcsolom: ĂĄlljunk a felekezeti izgatĂĄs elĂ© egĂ©sz mellel s kĂŒzdjĂŒk le azt egĂ©sz elszĂĄntsĂĄggal.
A fĂŒggetlensĂ©gi pĂĄrt elnöke MocsĂĄry Lajos volt. Nemes gondolkozĂĄs, erĆs hazafisĂĄg, arany jellem. Bizal- mas barĂĄtsĂĄg kötött hozzĂĄ. MĂĄsnap közöltem vele az Ă©jszakai tĂĄrgyalĂĄst s egyĂșttal kijelentettem, hogy veszĂ©lyesnek Ă©s kalandosnak tartom az Ășj pĂĄrtalakĂtĂĄsi tervet s e terv csak arra indĂt, hogy habozĂĄsom szƱn- jĂ©k meg s a vĂ©delmi megbĂzatĂĄst fogadjam el.
ErĆs magyar gondolkozĂĄsa daczĂĄra MocsĂĄry Lajos se örĂŒlt e kijelentĂ©semnek. Ăgy lĂĄtta, egy idĆre meg- bĂ©nĂtja politikai mƱködĂ©semet ez a vĂĄllalat s ez nem lesz hasznĂĄra a fĂŒggetlensĂ©gi pĂĄrtnak.
Nemes tanĂĄcskozĂĄs fejlĆdött ki köztĂŒnk. ĂlĂ©nken emlĂ©kszem egyes rĂ©szleteire.
Megjegyeztem, hogy törvényes jogomban åll ugyan
99
a hozzĂĄm intĂ©zett kĂ©rĂ©st megtagadni, de annak meg- tagadĂĄsĂĄban mĂ©gis nagy erkölcsi gyöngesĂ©g rejlenek. Az orvos se tagadhatja meg a halĂĄlos beteg orvoslĂĄ- sĂĄt s az ĂŒgyvĂ©d se a szerencsĂ©tlenek vĂ©delmĂ©t. KĂ©tszĂĄz Ă©v elĆtt a mi egyhĂĄzainkat, a magyar protestĂĄnsokat is gyilkos erĂ©lylyel ĂŒldözte a felekezeti dĂŒhöngĂ©s ĂŒrĂŒ- gye alatt a habsburgi erĆszak, rokonainkat hĂłhĂ©r kezĂ©be, egyhĂĄzaink lelki tanĂtĂłit gĂĄlyarabsĂĄgba hur- czoltĂĄk: vajjon a közĂ©let szereplĆ fĂ©rfia megengedhette volna-e magĂĄnak akkor, hogy az ĂŒldözöttek keserƱ jajgatĂĄsa elĆl fĂŒleit bezĂĄrja s a vĂ©delem enyhĂtĆ segĂt- sĂ©gĂ©t megtagadja? BƱnösek-e vagy ĂĄrtatlanok az eszlĂĄri zsidĂłk: nem tudom. De most mĂĄr nem is csupĂĄn az a kĂ©rdĂ©s, mert hiszen a felizgatott tömeg indulata odĂĄig fokozĂłdott, a hol mĂĄr az egĂ©sz zsidĂł felekezetet fenye- geti, de fenyegeti egyĂșttal tĂĄrsadalmunk nyugalmĂĄt is.
MocsĂĄry Lajos csak Ășgy lĂĄtta Ă©s Ă©rezte ezt, mint Ă©n. Nem is nagyon törekedett lebeszĂ©lni aztĂĄn, de hƱ barĂĄtkĂ©nt ĂłvatossĂĄgra intett. Sok baja lehet â Ășgy- mond â a pĂĄrt nĂ©hĂĄny tagjĂĄval, mivelhogy ellenem a pĂĄrt kebelĂ©ben is elkezdenek majd izgatni, a melyet neki mint elnöknek kell majd meggĂĄtolni.
ĂrtesĂtettem Simon JĂłzsefet, hogy a vĂ©dĆi megbĂzĂĄst, ha törvĂ©nyes alakban a vĂĄdlottaktĂłl jön, elfogadom. De van hozzĂĄ föltĂ©telem is.
Kifejtettem elĆtte, hogy a vĂĄllalatban az ĂŒgyvĂ©di munka lesz a legkisebb Ă©s a legkönnyebb. Nem a köz- vĂĄdlĂłval s nem a bĂrĂĄk elfogultsĂĄgĂĄval kell nekem a nagy harczot megvĂvnom.
100
Hanem a felizgatott közvĂ©lemĂ©nynyel, a gyƱlölködĂ©s ellensĂ©ges indulatĂĄval, az ezernyi rĂĄgalommal Ă©s gya- nĂșsĂtĂĄssal. Egy nagy baj vĂvĂĄsnak lesz majd tanĂșja az orszĂĄg, a melyben az egyik fĂ©l Ă©n leszek, a mĂĄsik fĂ©l a tömegek szenvedĂ©lyei. A jĂł Ă©s nemes lelkek majd rĂ©szvĂ©ttel, talĂĄn rokonszenvvel is nĂ©zik harczomat, de segĂtsĂ©gemre meg nem mozdulnak. VĂĄrjĂĄk ezt majd a koronĂĄtĂłl, a parlamenttĆl, a nemzet nagyjaitĂłl, hogy bölcsesĂ©gĂŒk szavĂĄt s tekintĂ©lyĂŒk sĂșlyĂĄt Ćk emeljĂ©k fel a felekezeti izgatĂĄs ellen. Ćk pedig sok mindenfĂ©le komoly vagy nem elĂ©g komoly okbĂłl hallgatni fognak. Hallgatni fognak mind a nemzet kormĂĄnyzĂłi, az egy- hĂĄzak fejedelmei, a pĂĄrtok vezĂ©rei, az orszĂĄg fĆbĂrĂĄi s a mĂ©rhetlen uradalmak birtokosai. HĂrneves tudĂł- sok, költĆk, tanĂĄrok nem emelik föl szavukat. Mind, valamennyien csak a bajvĂvĂĄs vĂ©gĂ©t vĂĄrjĂĄk.
De nem hallgatnak s nem vĂĄrakoznak majd a köz- Ă©let ama kis Ă©s nagy emberei s a napi sajtĂłnak ama szĂĄmĂtĂł fĂ©rfiai, kik a nĂ©p szenvedelmĂ©t a maguk rĂ©szĂ©re gyĂŒmölcsöztetni ĂłhajtjĂĄk is, kĂ©pesek is. MinĆ könnyƱ Ă©s Ă©lvezetes dolog lesz ezek elĆtt a vĂ©dĆt a gyƱ- lölet ĂĄradatĂĄval elborĂtani. Az igazsĂĄg egykor gyĆzni fog ugyan, de addig mĂ©g sok idĆ telik el. S az az idĆ nem az enyĂ©m lesz, hanem az izgatĂłkĂ©.
Igen jĂłl lĂĄttam elĆre mindent. Minden jelentĂ©keny fĂ©rfiĂșval egyĂŒtt egy idĆben szĂŒle
tik meg annak egy csomĂł ellensĂ©ge. S egyĂŒtt nĆ fel vele s el nem hagyja Ćt soha. En is valaki voltam mĂĄr az orszĂĄgos Ă©s irodalmi közĂ©letben, körĂŒlöttem is
101
hemzsegtek mĂĄr a nyĂlt vagy titkos ellensĂ©gek: minĆ Ă©lvezet lesz ezeknek a közgyƱlölködĂ©s egy rĂ©szĂ©t ellenem irĂĄnyozni.
De hĂĄt mindez egy percznyi aggodalmat se okozott nekem. A kĂŒzdĆ pĂĄlya nem rĂłzsĂĄs pihenĆ s tudtam, hogy a kĂŒzdelem elĂ© kell menni.
VĂ©gre is az igazsĂĄgot gyĆzelemre vinni, a felekezeti gyƱlölködĂ©st megszĂŒntetni s a tömegeket lecsillapĂtani: ez volt a czĂ©l. S szentĂŒl meg voltam gyĆzĆdve, hogy alkalmas fĂ©rfiak, kitƱnĆ vĂ©dĆtĂĄrsak segĂtsĂ©gĂ©vel ezt biztosabban elĂ©rem, mintha magĂĄnosan maradok. VĂ©dĆ- tĂĄrsakat kerestem.
IV.
(HorĂĄnszky NĂĄndor. â FuntĂĄk SĂĄndor. â EgyĂ©nisĂ©gĂŒk. â Az ĂŒgyvĂ©di dĂj kĂ©rdĂ©se. - A kit a közvĂ©lemĂ©ny ĂŒldöz.)
Ăn a vĂ©delemben pĂĄrtĂĄllĂĄsomnĂĄl fogva a közönsĂ©g vĂ©lekedĂ©sĂ©ben a fĂŒggetlensĂ©gi pĂĄrtot kĂ©pviseltem. TĂĄr- saimat Ășgy akartam megvĂĄlasztani, hogy a nagy baj- vĂvĂĄsban a parlament minden pĂĄrtja kĂ©pviselve legyen. TehĂĄt a mĂ©rsĂ©kelt ellenzĂ©k, a közĂ©p-pĂĄrt is Ă©s a szabad- elvƱ kormĂĄnypĂĄrt is.
A mĂ©rsĂ©kelt ellenzĂ©knek kivĂĄlĂł tagjai voltak. FĆrendƱek, nagy uradalmak urai, fĆpapok, volt miniszterek s elĆ kelĆ kĂ©pviselĆk, kik azĂłta lettek miniszterek Ă©s ĂĄllam- titkĂĄrok. Egyik vezĂ©re grĂłf Apponyi Albert volt, kire dĂszes jövĆ vĂĄrt s egyik kivĂĄlĂł tagja HorĂĄnszky NĂĄndor volt, tanulmĂĄnyai s Ă©letmĂłdja szerint gyakorlĂł ĂŒgyvĂ©d.
102
Î pĂĄrtbĂłl Ć rĂĄ esett vĂĄlasztĂĄsom. Ćs, nemes csalĂĄd sarjadĂ©ka volt. Ćsei MagyarorszĂĄg
Ă©szaki rĂ©szĂ©n voltak honosak s jelentĆs birtokosok. Szepes- Ă©s SĂĄros-vĂĄrmegyĂ©kben mĂĄr a XVI. szĂĄzad elejĂ©tĆl kezdve elĆkelĆ megyei tisztviselĆk s orszĂĄg- gyƱlĂ©si követek is kerĂŒltek ki a csalĂĄdbĂłl. HĂĄzassĂĄg ĂștjĂĄn az orszĂĄg legjelesebb felvidĂ©ki csalĂĄdaival volt rokonsĂĄgban. Ć JĂĄsz-Nagy-Kun-Szolnok vĂĄrmegyĂ©ben Szolnokon
volt gyakorlĂł ĂŒgyvĂ©d. JĂł gyakorlati ĂŒgyvĂ©d hĂrĂ©ben ĂĄllt, jeles elme volt s nagy tekintĂ©lyre tett szert a vĂĄr- megyĂ©ben. KedĂ©lyes egyĂ©nisĂ©g, megnyerĆ modor, jĂł pajtĂĄs: nagyon megkedvelte közönsĂ©ge s 1872-ben a szolnoki kerĂŒlet a parlament tagjĂĄvĂĄ, kĂ©pviselĆvĂ© meg- vĂĄlasztotta.
ElĆször a balközĂ©pnek nevezett közjogi ellenzĂ©ken foglalt helyet Tisza KĂĄlmĂĄn vezĂ©rlete alatt. 1875-ben, a mikor a nagy pĂĄrtok összeolvadtak, kormĂĄnypĂĄrti lett s Tisza kormĂĄnyĂĄnak hive. E pĂĄrton sem maradhatott sokĂĄig. 1876-ban a kormĂĄnypĂĄrt kettĂ©szakadt s jelen- tĂ©keny rĂ©sze fĂŒggetlen szabadelvƱ pĂĄrt neve alatt az ellenzĂ©kre ment ĂĄt. Ezzel tartott HorĂĄnszky is.
Ez az ellenzĂ©k több nĂ©ven Ă©s többfĂ©le ĂĄtalakulĂĄson ment ĂĄt, vĂ©gre nemzeti pĂĄrt nĂ©v alatt szervezkedett s HorĂĄnszky NĂĄndort vĂĄlasztotta elnökĂ©vĂ©. Î minĆsĂ©gben is naponkĂ©nt nĆtt tekintĂ©lye a parlamentben. FĂ©nyes szĂłnokkĂĄ nem vĂĄlt, de pĂ©nzĂŒgyi s közgazdasĂĄgi tar- talmĂș beszĂ©deit mindig nagy figyelemmel hallgattĂĄk. Közben Budapestre költözött, a fĆvĂĄrosnak ĂĄllandĂł
103
lakosa lett s ĂŒgyvĂ©di irodĂĄt nyitott. SzerĂ©ny vagyonra is szert tett.
PĂĄrtja 1899-ben megszƱnt, egyesĂŒlt a szabadelvƱ kormĂĄnypĂĄrttal. TekintĂ©lye az Ășj viszonyok közt foko- zatosan emelkedett s az Ășj kormĂĄny elnökĂ©nek, SzĂ©li KĂĄlmĂĄnnak legbizalmasabb tanĂĄcsadĂłja lett. VĂ©gĂŒl az 1902-ik Ă©v tavaszĂĄn elfogadta a kereskedelmi minisz- teri tĂĄrczĂĄt. De nĂ©hĂĄny hĂ©t mĂșlva sĂșlyos betegsĂ©g kiol- totta Ă©letĂ©t.
Egy pĂĄrton sohasem voltam vele, de mĂg a nagy egyhĂĄzpolitikai kĂŒzdelmek Ćt az ellentĂĄborba nem haj- szoltĂĄk, gyakorta Ă©rintkeztĂŒnk, sok kĂ©rdĂ©sben bizalmas eszmecserĂ©be bocsĂĄtkoztunk s kĂŒlönösen a nagy per idejĂ©n erĆs rokonszenv is fejlĆdött ki köztĂŒnk.
Fölkerestem szemĂ©lyesen s megkĂ©rtem, legyen vĂ©dĆ- tĂĄrsam. VĂĄllaljon a vĂ©delemben akkora munkĂĄt, a mekkorĂĄt akar s bĂzza rĂĄm a többit.
ElĂ©je terjesztettem aggodalmaimat. ElĂ©je a kĂŒzdelem elĆrelĂĄthatĂł termĂ©szetĂ©t Ă©s mĂ©reteit s mindazt, a mit a jövendĆbĆl lĂĄttam. NyĂltan megmondtam neki, hogy nem annyira ĂŒgyvĂ©dre Ă©s jogĂĄszra, mint sokkal inkĂĄbb hƱ, nemes, igaz bajtĂĄrsra van szĂŒksĂ©gem.
VĂĄllalkozott kĂ©szsĂ©ggel. Közölte-e barĂĄtaival HorĂĄnszky, hogy en Ćt a vĂ©dĆ
tisztsĂ©gĂ©nek elvĂĄllalĂĄsĂĄra felhĂvtam s tanakodott-e e fölött pĂĄrtjĂĄval: nem tudom. ValĂłszĂnƱnek tartom.
MĂĄsik tĂĄrsamul, mint emlĂtĂ©m, FuntĂĄk SĂĄndort szemeltem ki. Ć korosabb fĂ©rfiĂș volt, mint Ă©n, s rĂ©gi fĆvĂĄrosi ĂŒgy-
104
vĂ©d. JĂł neve volt s egy hires bƱnpörben feladatĂĄnak, mint vĂ©dĆ, jelesen megfelelt.
SzerbiĂĄnak a mĂșlt szĂĄzad elejĂ©tĆl kezdve kĂ©t feje- delmi csalĂĄdja volt, mely örök viaskodĂĄsban ĂĄllott egy- mĂĄssal. A Karagyorgyevics csalĂĄdot letaszĂtotta a feje- delmi szĂ©krĆl az Obrenovics-csalĂĄd. 1868-ban Obrenovics MihĂĄly volt a fejedelem, felesĂ©ge magyar grĂłfnĆ. A szĂĄmƱzött, de a trĂłnrĂłl soha le nem mondott KaragyorgyevicsĂ©k magyar nagybirtokosok voltak. MihĂĄly fejedelmet 1868-ban a BelgrĂĄd mellett fekvĆ Topcsider nevƱ kertben fĂ©nyes nappal orvul meggyilkoltĂĄk. A gyilkosok meglakoltak a vĂ©res bƱntettĂ©rt. De a szerbiai vizsgĂĄlat azt derĂtette ki, hogy az egyik Karagyorgyevics herczeg volt a felbujtĂł. A herczeg MagyarorszĂĄgon tartĂłzkodott. A magyar ĂĄllam Ćt nem adta ki, hanem maga ĂĄllĂtotta bƱntetĆ törvĂ©nyszĂ©k elĂ©. A herczeg vĂ©dĆje FuntĂĄk SĂĄndor volt.
FuntĂĄkot kĂ©sĆbb az orszĂĄg legnagyobb ĂŒgyvĂ©di kamarĂĄja, a budapesti kamara, elnökĂ©vĂ© vĂĄlasztotta. AzutĂĄn parlamenti kĂ©pviselĆvĂ© lett s a kormĂĄnypĂĄrt- nak volt tagja. A nagy per idejĂ©n nem volt mĂĄr kĂ©p- viselĆ, politikai befolyĂĄsa alig volt, de megvolt jĂł neve s rokonszenves egyĂ©nisĂ©ge.
Fölkerestem, közöltem vele tervemet, szĂvesen vĂĄllal- kozott tĂĄrsamul.
MindjĂĄrt Ă©rintette azonban az ĂŒgyvĂ©di tiszteletdĂj kĂ©rdĂ©- sĂ©t. Közöltem vele nĂ©zetemet, de egyĂșttal gyöngĂ©den tudat- tam vele, hogy nĂ©zetemet nem akarom rĂĄerĆszakolni, de mĂ©gis HorĂĄnszkyval egyĂŒttesen kell e fölött tanĂĄcskoznunk.
105
Ărtekezletre hĂvtam Ćket magamhoz. FuntĂĄk nĂ©zete az volt, hogy dĂjkötvĂ©nyt kell szerez-
nĂŒnk s abban a munkabĂ©rt, az ĂŒgyvĂ©di tiszteletdĂjat megfelelĆ Ă¶sszegben meg kell ĂĄllapĂtani. Nagy kocz- kĂĄzat elĂ© megyĂŒnk. Ć ugyan nem kĂ©telkedik abban, hogy költsĂ©gĂŒnket Ă©s fĂĄradsĂĄgunkat megtĂ©rĂtik, de ha a veszĂ©ly elmĂșlik, az emberek gyakran szƱkkeblƱek s a vĂ©gzett munka igazi becsĂ©t akkor mĂĄr nemigen lĂĄtjĂĄk meg.
A szerep a nagyközönsĂ©g felizgatott indulata miatt gyƱlöletes. MĂg a nagy per tart, addig egyĂ©b ĂŒgyvĂ©di munkĂĄt alig vĂ©gezhetĂŒnk. Pedig eltarthat egĂ©sz Ă©ven ĂĄt s tovĂĄbb is. Ha bevĂ©gzĆdik, a keresztyĂ©nek nem hozzĂĄk hozzĂĄnk azontĂșl az ĂŒgyvĂ©di megbĂzĂĄsokat, a miĂ©rt Ă©rzĂŒletĂŒk ellenĂ©re a zsidĂłkat megvĂ©delmeztĂŒk. De a zsidĂłk se hozzĂĄk, mert gyakorlati gondolkozĂĄsĂș emberek s belĂĄtjĂĄk, hogy a mi kezĂŒnkben ezentĂșl sokkal nehezebben megy ĂŒgyĂŒk sikerre, mert a bĂrĂłsĂĄg tagjai közt is sokan vannak, kiknek gondolkozĂĄsĂĄban a felekezeti gyƱlölsĂ©g többĂ©-kevĂ©sbbĂ© meggyökeredzett s a miatt boszĂșsak rĂĄnk.
Ăgy indokolta nĂ©zetĂ©t. HorĂĄnszky felfogĂĄsa teljesen megegyezett az enyĂ©mmel. Az ĂŒgy szerintĂŒnk nem közönsĂ©ges ĂŒgyvĂ©di feladat
s ilyennek az ĂŒgyvĂ©di tiszteletdĂj kĂ©rdĂ©sĂ©ben se tekint- hetjĂŒk. SĂșlyos politikai okok szĂłlnak a mellett, hogy a vĂ©delemre vĂĄllalkozzunk, ha tehĂĄt egyĂ©ni helyzetĂŒnk a vĂĄllalkozĂĄst megengedi: tisztĂŒnket mĂ©g akkor is tel- jesĂtenĂŒnk kell, ha a nagy per egĂ©szen igĂ©nybeveszi is idĆnket Ă©s munkĂĄnkat s ha mindent sajĂĄt költsĂ©-
106
gĂŒnkön kell is vĂ©geznĂŒnk. TehetjĂŒk azt, hogy a vĂ©dĆi tisztet nem fogadjuk el: erre is lehet elĂ©g okunk. De hogy elfogadjuk-e vagy se: e kĂ©rdĂ©snĂ©l a tiszteletdĂjra gondolni se szabad.
HorĂĄnszky szavaihoz Ă©n hozzĂĄtettem, hogy nekem kĂŒlönben se szokĂĄsom ĂŒgyvĂ©di dĂjkötvĂ©nyt elfogadni. Ha irodĂĄm vezetĆi nĂ©ha megĂĄllapodtak is elĆre valami dĂjban: ezt ellenemre s tudtomon kĂvĂŒl tehettĂ©k, de bizonyos, hogy Ă©letemben sohasem Ă©rvĂ©nyesĂtettem semmifĂ©le dĂjkötvĂ©nyt vagy elĆzetes megĂĄllapodĂĄst. Hiszen az ĂŒgyvĂ©d nagy esetekben sohase tudja elĆre, mennyi Ă©s mily termĂ©szetƱ munka vĂĄr rĂĄ. A vĂ©rvĂĄd nagyterĂ©ben errĆl sejtelmĂŒnk se lehet, tehĂĄt a dĂj köt- vĂ©nynek tĂĄrgyĂĄt se ismerjĂŒk. Olyan dĂjat pedig, melyet megfelelĆ munkĂĄval meg nem Ă©rdemeltĂŒnk, Ășgy sem fogadhatnĂĄnk el senkitĆl semmi czĂmen.
FuntĂĄk is nemes gondolkozĂĄsĂș fĂ©rfiĂș volt, de mĂĄskĂ©nt fogta föl a vilĂĄgot. De azĂ©rt nem erĆltette a kĂ©rdĂ©st, sĆt kedĂ©lyesen kinevetett gondolkozĂĄsunkĂ©rt, a mikor pedig abban utĂłbb Ć is megnyugodott. Azonban e sza- vakkal vĂ©gezte vitĂĄjĂĄt: â A vilĂĄg mĂ©gis rajtunk köszörĂŒli nyelvĂ©t, a mĂg
Ă©lĂŒnk. S ha valamikor nyakunkban koldustarisznyĂĄval bolyonganĂĄnk az emberek között, mĂ©g akkor is ujjal mutatnĂĄnak rĂĄnk: Ăme az ĂĄlnokok, megfizettĂ©k Ćket a zsidĂłk; Ăme koldustarisznyĂĄt akasztanak nyakukba, pedig egy milliĂłjuk van a tarisznyĂĄban!
Soha többĂ© a dĂjazĂĄs kĂ©rdĂ©se köztĂŒnk föl nem merĂŒlt s megbĂzĂłinkkal szemben se volt rĂłla szĂł soha.
107
Nem hivalkodĂĄs vezeti tollamat, a mikor ezeket közlöm. A kornak s az embereknek jellemĂ©hez tartozik ez is s kötelessĂ©g hƱ kĂ©pet rajzolni mindenrĆl.
EgyĂ©birĂĄnt szerĂ©ny, de tisztes dĂjazĂĄsban mĂ©gis volt rĂ©szĂŒnk. A munka vĂ©gĂ©re tartozik errĆl beszĂĄmolnom.
A fogsĂĄgban levĆ vĂĄdlottak csalĂĄdjĂĄt Heumann IgnĂĄez Ă©rtesĂtette, hogy hajlandĂłk vagyunk vĂ©delmĂŒkre vĂĄllal- kozni, ha Ćk erre fölkĂ©rnek s megbĂznak bennĂŒnket s ekkĂ©nt törvĂ©nyes alakot nyer tisztĂŒnk.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł jĂșlius 1-Ă©n hallgatta meg a vĂĄdlot- takat s jegyzĆkönyveket vett föl nyilatkozatukrĂłl. Engem Sarf JĂłzsef a zsidĂł templomszolga bĂzott meg Ă©s fele- sĂ©ge MĂŒller LĂ©ni s vĂ©gĂŒl Bukszbaum ĂbrahĂĄm, a galicziai metszĆ.
HorĂĄnszky NĂĄndort hat eszlĂĄri lakos vĂĄdlott bĂzta meg, Ășgymint: Junger Adolf, Braun ĂbrahĂĄm, Veiszstein LĂĄzĂĄr, Lusztig SĂĄmuel, Taub EmĂĄnuel Ă©s RĂłzenberg Hermann.
FuntĂĄk SĂĄndort kĂ©t pĂĄlyĂĄzĂł metszĆ bĂzta meg: Svarcz Salamon Ă©s Braun Leopold.
Ăgy Ă©rtesĂtett bennĂŒnket a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł. EgyelĆre nem volt semmi tennivalĂłnk. JĂșlius köze-
pĂ©n egyĂŒtt elmentĂŒnk NyĂregyhĂĄzĂĄra s Heumann vĂ©dĆ- tĂĄrsunknĂĄl s a törvĂ©nyszĂ©k elnökĂ©nĂ©l jelentkeztĂŒnk. Most mĂĄr nem emlĂ©kszem biztosan, hogy vĂ©detteinket szemĂ©lyesen lĂĄthattuk-e, vagy csak a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł ĂștjĂĄn levĂ©lben Ă©rtesĂtettĂŒk Ćket.
Az orszĂĄg zsidĂł lakosaira megnyugtatĂł hatĂĄsa lett a hĂrnek, hogy a vĂ©delemre vĂĄllalkoztunk. De az izgatĂł
108
hĂrlapok annĂĄl jobban tĂŒzeltĂ©k ellenĂŒnk a gyƱlölködĆ tömegeket. Egyetlen lĂ©pĂ©st se volt mĂ©g alkalmunk tenni a vizsgĂĄlat Ă©rdekĂ©ben Ă©s mĂĄr többfĂ©le cselekmĂ©nyĂŒnket szellĆztettĂ©k ama hĂrlapok hamisan s gyƱlöletes irĂĄny- zattal. KĂ©nytelenek voltunk nap-nap utĂĄn nyilatkozni a sajtĂłban. Csak rontottuk vele lĂĄtszĂłlag a helyzetet. UtĂłbb nem törĆdtĂŒnk a tĂĄmadĂĄsokkal. Az se Ă©rt semmit.
Politikai pĂĄrttĂĄ mĂ©g nem alakult a felekezeti izga- tĂłk tĂĄbora, de mĂĄr hatalmas tĂĄrsadalmi rĂ©tegek kĂ©p- zĆdtek, melyek a zsidĂłk elleni gyƱlölet szitĂĄsĂĄban poli- tikai czĂ©lt tƱztek maguk elĂ©. Î czĂ©lra hasznosnak, sĆt szĂŒksĂ©gesnek lĂĄttĂĄk, hogy azokat, a kiket a vĂ©rvĂĄd terhel, minden ĂĄron bƱnösnek mondja ki a bĂrĂłsĂĄg. BennĂŒnk e czĂ©lra jutĂĄs akadĂĄlyait lĂĄttĂĄk s azĂ©rt elle- nĂŒnk nyomban heves tĂĄmadĂĄsokat intĂ©ztek.
Ha a mai tĂĄrsadalom ĂŒldözĆbe vesz valakit, ha a vĂĄd önmagĂĄban is komoly Ă©s gyƱlöletes, s ha az ĂŒldö- zĂ©s indulataiban vallĂĄsos elfogultsĂĄg is szerepel, mely kĂ©pes magĂĄval ragadni a tömegeket s vĂ©gĂŒl, ha poli- tikai czĂ©lt is kapcsolnak az ĂŒldözĂ©s sikerĂ©hez: akkor csaknem lehetetlen az ĂŒldözöttnek menekĂŒlĂ©se. Rosszabb a helyzete, mint az elmĂșlt szĂĄzadokban, a mikor mĂ©g nem volt sajtĂł, nem volt tĂĄvĂrĂł, nem voltak tĂĄrsadalmi betegsĂ©gekbĆl keletkezĆ pĂĄrtok s nem voltak többsĂ©gen alapulĂł kormĂĄnyok. Az egyes embernek, a fejedelem- nek, a bĂrĂłnak, a kormĂĄnyzĂłnak zsarnoksĂĄga nem oly hatalmas Ă©s veszĂ©lyes, mint a többsĂ©gnek vagy Ă©ppen a tömegnek zsarnoksĂĄga. Az egyes ember Ă©rezni, gon-
109
dolkodni s alkudni tud, de a fölizgatott tömeg nem tud. S nem is akar. Ć csak sikert, kielĂ©gĂtĂ©st akar s a kit ĂŒldözĆbe vesz: azt minden ĂĄron el akarja tiporni.
A vĂ©dĆk nem ĂĄltattĂĄk magukat azzal, hogy mun- kĂĄjuk könnyƱ lesz Ă©s hĂĄlĂĄs. A vĂĄd rĂ©szleteit nem ismerve mĂ©g, a vĂ©gsĆ gyĆzelem teljessĂ©gĂ©ben se bĂz- hattak egyelĆre. Csak fensĂ©ges hivatĂĄsuk tudata s a fĂ©rfias kötelessĂ©gĂ©rzet volt meg bennĂŒk. Ez volt erĆssĂ©gĂŒk.
S ez elĂ©g volt egyelĆre. Friedmann BernĂĄt Ă©s SzĂ©kely Miksa vĂ©dĆ tĂĄrsaim
csak egy Ă©v mĂșlva lĂ©ptek a vĂ©delem kĂŒzdĆ terĂ©re. ValĂłdi szerepĂŒk a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsnĂĄl kezdĆdik. Ott fogok rĂłluk megemlĂ©kezni.
TĂNETEK. KALANDOK. TĂVEDĂSEK. I.
(GrĂłsz MĂĄrton Ă©s Klein IgnĂĄcz. â SzegĂ©ny ember alibije. â Gross es Klein alibije. â A lovak szĂne magyar nyelven. â A sĂĄrga lĂł meg a fekete lĂł. â Lichtmann az ĂŒgyes.)
AprĂłsĂĄgokbĂłl ĂĄll ez a fejezet. El is maradhatnĂĄnak, ha a nagy per hƱ kĂ©pĂ©t nem akarnĂĄm egĂ©szben az olvasĂł elĂ© ĂĄllĂtani. Az igazsĂĄg kĂ©rdĂ©sĂ©t nĂĄluk nĂ©lkĂŒl is tisztĂĄba lehet hozni. De szint Ă©s zomĂĄnczot, fĂ©nyt Ă©s ĂĄrnyĂ©kot nyĂșjtanak a kornak s a szereplĆknek alakjĂĄhoz. A tudĂłsnak, a jogĂĄsznak, a bĂrĂłnak nincs rĂĄjuk szĂŒksĂ©ge. Az ĂrĂł azonban nem mellĆzheti Ćket, mint az Ă©pĂtĆ s az iparos nem mellĆzheti mƱve dĂszĂtmĂ©nyeit.
Smilovics azt mondta: kĂ©t eszlĂĄri zsidĂł szĂĄllĂtotta rongyos fakĂł szekĂ©ren a holttestet Tisza-SzentmĂĄrton Ă©s TĂĄrkĂĄny körĂŒl. RĂĄ is mutatott a kĂ©t eszlĂĄri zsidĂłra. Az egyik volt GrĂłsz MĂĄrton, a mĂĄsik volt Klein IgnĂĄcz.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak kötelessĂ©ge volt e kĂ©t zsidĂłt vallatĂłra fogni.
111
GrrĂłsz MĂĄrton tisza-eszlĂĄr-ujfalusi lakos, mezei gazda, de csak nĂ©hĂĄny holdnyi haszonbĂ©res szĂĄntĂłföldön, 45 Ă©ves, nĆs, hat gyermeke van, kissĂ© hĂĄzsĂĄrtos termĂ©- szetƱ, de elĆĂ©lete bĂŒntetlen. Ăsszes vagyona nĂ©mi ingĂł- sĂĄgbĂłl ĂĄll. Butor, ĂĄgybĂ©li, ruhanemƱ, gazdasĂĄgi szerek összes Ă©rtĂ©kĂ©t nĂ©gyszĂĄz koronĂĄra becsĂŒli a közsĂ©gi elöljĂĄrĂłsĂĄg.
Smilovics egyenesen szemĂ©be mondta, hogy Ć volt az egyik zsidĂł, a ki a csempĂ©szett holttetemet ĂĄtadta.
MiĂ©rt tette ezt Smilovics? Ez a kĂ©rdĂ©s kĂŒlönösen Ă©rdekes, noha nem tudok rĂĄ
tökĂ©letesen megfelelni. Az egĂ©sz holttest-csempĂ©szetbĆl termĂ©szetesen egyet-
len szĂł sem igaz. Maga Smilovics Ă©s minden tĂĄrsa csakhamar visszavonta minden vallomĂĄsĂĄt s kĂŒlsĆ körĂŒlmĂ©nyekkel is igazolta, hogy egĂ©sz vallomĂĄsa puszta koholmĂĄny volt. Erre azonban kĂ©sĆbb terjesz- kedem ki.
De bizonyos, hogy volt idĆ, a mikor Smilovics is, HerskĂł is bĂĄmulatos rĂ©szletessĂ©ggel beszĂ©ltek a holtest- csempĂ©szetrĆl. S bizonyos, hogy akkor meg kellett jelölniök kĂ©t eszlĂĄri zsidĂłt, olyat, mint a ki a tetemet szĂĄllĂtotta.
De hĂĄt miĂ©rt Ă©ppen GrĂłszt Ă©s Kleint jelöltĂ©k meg? Hiszen volt EszlĂĄron harmincz-negyven zsidĂł. Ok nem ismertek közĂŒlök egyet se. Ăpp oly könnyen Ă©s vĂ©let- lenĂŒl jelölhettek volna meg mĂĄs kĂ©t zsidĂłt is.
GrĂłszra Ă©s Kleinra bizonyĂĄra neheztelt valaki a titkos tanĂĄcs tagjai közĂŒl, a kik a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł fĂŒleit
112
tele suttogtĂĄk. S ez a valaki Ă©ppen csak ezt a kĂ©t zsidĂłt akarta kissĂ© sarkantyĂșja alĂĄ venni, kissĂ© rneg- toporzĂ©koltatni,
S ebben a nagy per sorsåra némi szerencse volt, a mint ez utóbb majd kivilåglik.
JĂșnius 11-Ă©n vasĂĄrnap vettĂ©k ĂĄt a holttestet a tuta- josok HerskĂł Ă©s Smilovics szerint. GrĂłsz Ă©s Klein adta ĂĄt a holttestet TĂĄrkĂĄnynĂĄl, tehĂĄt Grosznak Ă©s Kleinnak jĂșnius 11-Ă©n TĂĄrkĂĄnynĂĄl kellett lenni. Minthogy pedig rossz kocsival, rossz lovakkal s rossz utakon jĂĄrtak s TĂĄrkĂĄny Tisza-EszlĂĄrtĂłl bĂĄrmely Ășton is 50-60, sĆt több kilomĂ©ter tĂĄvolsĂĄgra van s a rothadĂł holttesttel nappal, szabadon nem is lehetett nĂ©pes helyeken Ă©szre- vĂ©tlen jĂĄrni: ennĂ©lfogva GrĂłsz Ă©s Klein mĂĄr jĂșnius 9-Ă©n se lehetett Tisza-EszlĂĄron s elĆbb, mint 12-Ă©n este, haza nem Ă©rhetett. A kĂ©t embernek tehĂĄt legalĂĄbb nĂ©gy napon ĂĄt jĂșnius 9-tĆl 12-ig hazulrĂłl tĂĄvol kellett lenni.
Ez könnyƱvĂ© tette GrĂłsz Ă©s Klein vĂ©dekezĂ©sĂ©t. Csak az otthonlĂ©tet kellett nekik bebizonyĂtaniok. Az alibit, mikĂ©nt a jogĂĄszok mondjĂĄk.
Csakhogy szegĂ©ny embernek, kis embernek, falusi jelentĂ©ktelen embernek gyakran igen nehĂ©z, gyakran lehetetlen bebizonyĂtani, hogy hetek-hĂłnapok, Ă©vek elĆtt melyik napon hol volt, mit csinĂĄlt, kikkel Ă©rintkezett.
Hivatalbeli ember, gyĂĄri munkĂĄs, heti bĂ©res, vasutas, tengeri hajĂłs, irka-firkĂĄval foglalkozĂł könnyebben bizonyĂthat. Mikor Ă©s hol jĂĄrt, mikor Ă©s minĆ munkĂĄt vĂ©gzett s mifĂ©le bĂ©rt kapott: van nyoma a papiroson,
113
De a szegĂ©ny falusi embernek sehol semmi nyoma. Az Ć emlĂ©kezete csak nagy dologhoz tud kapcsolĂłdni. TƱzveszĂ©ly, ĂĄrvĂz, jĂ©gesĂ©s, szĂŒletĂ©s, halĂĄl, nagy ĂŒnnep, betegsĂ©g, ökre, lova, malacza hullĂĄsa, szĂŒret, disznĂłtor s egyĂ©b effĂ©le egy idĆre, nĂ©ha egĂ©sz Ă©letĂ©re leszegezi emlĂ©kezetĂ©t, de egyĂ©b nem. A minden nap megĂșjulĂł gondok hihetetlen gyorsasĂĄggal törlik el az elmĂșlt napok aprĂł esemĂ©nyeinek kĂ©pĂ©t.
GrĂłsz MĂĄrtonnak kĂŒlönös szerencsĂ©je volt. SĂłgorĂĄnak, SzĂŒszmannak jĂșnius 3-ĂĄn halt meg egy kis
gyermeke s ezt 4-ikĂ©n temettĂ©k el. GrĂłsz MĂĄrton az ĂĄlta- lĂĄnos szokĂĄs ellenĂ©re nem vehetett rĂ©szt a temetĂ©s körĂŒli teendĆkben, mert 3-ĂĄn megbetegedett s 4-Ă©n ĂĄgynak esett.
Arra mĂĄr minden Ă©pelmĂ©jƱ, felnĆtt ember emlĂ©kezik, hogy nĂ©hĂĄny hĂ©t elĆtt hĂĄny napig volt fekvĆ-beteg. JĂșnius 4-ike vasĂĄrnap volt. Elmondta GrĂłsz, hogy szombatig, 10-Ă©ig ĂĄgyban fekĂŒdt, de ekkor mint vallĂĄ- sos ember, okvetlenĂŒl templomba akart menni. Fölkelt tehĂĄt s nagy gyöngesĂ©ge s felesĂ©ge intĂ©sei daczĂĄra is elindult az isten hĂĄzĂĄba. Hanem bizony nem volt ereje odajutni, megint csak le kellett fekĂŒdnie.
Hivatkozott tanĂșkĂ©nt felesĂ©gĂ©re, hivatkozott a 72 Ă©ves öreg Groszbereg IllĂ©snĂ©re, a kik aprĂłra bebizonyĂtottĂĄk az e napokon ĂĄt tartĂł betegsĂ©gĂ©t. Hivatkozott a 18 Ă©ves Gyulay Zsuzsanna s a 16 Ă©ves Nagy Borcsa hajado- nokra, kik szomszĂ©djainĂĄl, Einhorn JĂłzsefnĂ©l Ă©s MĂĄjernĂĄl voltak szolgĂĄlatban, a kik napokra ugyan biztosan nem emlĂ©kezve, azt mĂ©gis igazoltĂĄk, hogy a nyĂĄr elejĂ©n több napon ĂĄt beteg volt.
114
Elmondta GrĂłsz, hogy jĂșnius 18-ĂĄn, kedden Ășjra megkĂsĂ©rtette a fölkelĂ©st. Valami ĂŒgye-baja miatt be akart menni Ă-Faluba a közsĂ©ghĂĄzĂĄhoz. De ereje elhagyta Ăștközben. Csak Pap JĂłzsef törvĂ©nybĂrĂł malmĂĄig tudott menni. SzerencsĂ©jĂ©re szemközt jött egy kocsin SzilvĂĄssy JĂĄnosnĂ© birtokos ĂșrnĆ, ment volna ki a szĆlĆjĂ©be s Ăștja az Ăjfalun vezetett ĂĄt. Ez meglĂĄtta az erĆtlen, vĂĄnszorgĂł embert, fölvette kocsijĂĄra s elvitte haza. Az ĂșrnĆvel egyĂŒtt volt kocsijĂĄn cselĂ©dje, Hata- lovszky MĂĄria is. Mind az ĂșrnĆ, mind cselĂ©dje eskĂŒ alatt igazoltĂĄk az esetet.
Ez se volt elĂ©g. Ăppen e betegsĂ©ge alatt kiment hozzĂĄ a nyĂregyhĂĄzi
törvĂ©nyszĂ©k vĂ©grehajtĂłja, hogy valami adĂłssĂĄg miatt lovĂĄt, szekerĂ©t, ĂĄgybĂ©lijĂ©t elharĂĄcsolja. A vĂ©grehajtĂłval egyĂŒtt volt valami Ărnok, aztĂĄn a kisbĂrĂł s egy szak- Ă©rtĆ becsĂŒs. Valamennyi ĂĄgyban fekvĆ betegnek talĂĄlta GrĂłsz MĂĄrtont. Akadt egy tanĂș, özvegy PĂĄsztor JĂłzsefnĂ©, Csuha MĂĄria, ki emlĂ©kezett arra, hogy a beteg szĂĄmĂĄra tĆle is kĂ©rtek hasfĂĄjĂĄs ellen orvossĂĄgot.
HĂĄt bizony volt itt alibi elĂ©g. HalĂĄl, temetĂ©s, beteg sĂ©g, bĂrĂłi vĂ©grehajtĂĄs, elĂ©g emlĂ©keztetĆ biztos jelensĂ©g. De azĂ©rt mind nem hasznĂĄlt semmit. A bĂrĂłi vĂ©gre hajtĂłt ki se hallgatta a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł.
Hanem e helyett GrĂłsz MĂĄrtont faggattĂĄk, nyaggattĂĄk, Tisza-Lökre hurczoltĂĄk, tyĂșkĂłlba zĂĄrtĂĄk, csendbiztos kezĂ©re adtĂĄk s utĂłbb is vizsgĂĄlati fogsĂĄg czĂmĂ©n a börtönbe zĂĄrtĂĄk.
Ez jĂșlius közepĂ©n törtĂ©nt. BĂ©relt kis gazdasĂĄgĂĄban
115
mĂĄr elvĂ©gezte az aratĂĄst s felesĂ©ge kint volt a tarlĂłn. Ha Ćt elzĂĄrjĂĄk: mindene odavesz. TakarodĂĄs, csĂ©plĂ©s elmarad, hitelezĆjĂ©vel nem vĂ©gezhet, bĂ©rbeadĂłja elveszi lovĂĄt kocsijĂĄt, felesĂ©ge Ă©s hat gyereke mehet koldulni.
Panasza nem segĂtett rajta. Pedig bizonyos volt, hogy 10-Ă©n Ă©s 11-Ă©n Tisza-
SzentmĂĄrtonban nem szĂĄllĂthatott holttestet s 12-Ă©n azt Smilovicsnak Ă©s HerskĂłnak ĂĄt nem adhatta.
Håt Klein Ignåcz, a czimbora, miként tudta magåt védelmezni?
Ezzel ugyan csĂșffĂĄ lett a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł minden fur- fangja Ă©s bölcsesĂ©ge.
Ez 31 Ă©ves katonaviselt ember volt. MĂ©g a honvĂ©d- sĂ©g kötelĂ©kĂ©be tartozott s nem ijedt meg hamarosan a maga ĂĄrnyĂ©kĂĄtĂłl. Smilovics ugyan neki is szemĂ©be mondta, hogy Ć adta ĂĄt a holttestet Tisza-TĂĄrkĂĄnynĂĄl, de azt a feleletet, a mit erre KleintĆl nyert, nem kedves emlĂ©kei közt Ćrzi meg. Ha a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł, a csendbiztos s Karanczai foghĂĄzĆr meg nem gĂĄtoljĂĄk: kegyetlenĂŒl összemarczangolta volna a vörös szakĂĄllĂș Smilovicsot a szembesĂtĂ©snĂ©l.
Klein szegĂ©ny ember volt. Ăsszes vagyona nem Ă©rt szĂĄz koronĂĄt. Volt egy kĂ©tkerekƱ hitvĂĄny talyigĂĄja s egy görhes lova. Ezen jĂĄrt ki kora reggeltĆl kĂ©sĆ estig a Tisza-EszlĂĄr körĂŒli tanyĂĄkra. Szalagot, bĂĄbut, gyerekjĂĄtĂ©kot, szatyingot, fillĂ©res gyƱrƱket, csillogĂł semmisĂ©geket ĂĄrult s ha ötven hatvan fillĂ©rt megkeresett naponkĂ©nt: azt mĂĄr szerencsĂ©nek tarthatta. Maga, lova csak Ășton-ĂștfĂ©len Ă©lt ingyen adomĂĄnybĂłl, ĂștszĂ©li zöld-
116
sĂ©gbĆl. EstĂ©re kelve hazament hƱsĂ©gesen nejĂ©hez. NĂ©ha az Ă©jfĂ©l, nĂ©ha a hajnal vetette haza. VevĆközön- sĂ©ge is csak szegĂ©ny tanyai cselĂ©dsĂ©gbĆl ĂĄllott.
CsĂșfneve volt: a lĂłtolĂł. A rossz, kavicstalan dĂŒlĆ- utakon sok kĂĄtyĂș, sok mĂ©ly homok imitt-amott. Gör- hes, vĂ©n lova meg megunta a talyigĂĄt s akkor megĂĄllt a kĂĄtyĂșban vagy a homokban Ă©s se jĂł, se rossz szĂłra meg nem mozdult a vilĂĄgĂ©rt sem. Mit tett ilyenkor a szegĂ©ny zsidĂł? LeszĂĄllt a talyigĂĄrĂłl, vĂĄllĂĄt nekifesszĂ- tette a lova farĂĄnak s elkezdte lovĂĄt tolni, taszigĂĄlni elĆre.
Nem kellett több. Valaki meglĂĄtta s elhirdette a faluban. Nyomban elneveztĂ©k lĂłtolĂłnak. A magyar mezei ember vezeti, szidja, ĂŒti lovĂĄt, ha nem mozdul, arra is rĂĄvetemedik, hogy a kocsit tolja, de arra mĂĄr nem, hogy a lovĂĄt tolja.
Nos hĂĄt a lĂłtolĂłra akartĂĄk rĂĄbizonyĂtani, hogy Ć szĂĄl- lĂtotta a holttestet.
Ăm a holttestet nĂ©gykerekƱ fakĂł szekĂ©rrel s kĂ©t lĂłval hurczoltĂĄk SmilovicsĂ©k szerint. De a szegĂ©ny kis lĂłtolĂł zsidĂłnak csak kĂ©tkerekƱ talyigĂĄja s egyetlen görhes lova volt. Hogy lett hĂĄt kĂ©t kerĂ©kbĆl nĂ©gy s az egy lĂłbĂłl kettĆ? Valaki bizonyĂĄra kocsit, lovat adott neki a vĂĄllalathoz.
De ki lehetett az? Klein IgnĂĄcz, a lĂłtolĂł, azt ĂĄllĂtotta, hogy Ć egĂ©sz
napokon Ă©s Ă©jjeleken ĂĄt az egĂ©sz nyĂĄron soha se volt tĂĄvol. Hivatkozott felesĂ©gĂ©re, a szomszĂ©dokra s a vele egy hĂĄzban lakĂłkra. Tegyenek tanĂșsĂĄgot mellette.
117
FelesĂ©gĂ©re nem adtak semmit. FelesĂ©ge is volt, zsidĂł is volt, tanĂșsĂĄgĂĄnak nem volt nyomatĂ©ka.
SzomszĂ©djai voltak: Csuha FerencznĂ©, szĂŒletett MocsĂĄr MĂĄria, azutĂĄn KovĂĄcs JĂłzsefnĂ©, szĂŒletett Farkas ZsĂłfia, Cseres AndrĂĄsnĂ©, szĂŒletett BodnĂĄr MĂĄria Ă©s Nagy IstvĂĄn. SzegĂ©ny emberek, szegĂ©ny asszonyok, KleinĂ©k jĂł ismerĆsei, naponkĂ©nt ĂĄtjĂĄrtak egymĂĄshoz csevegni s egyet-mĂĄst kölcsönkĂ©rni.
Mindezek semmit sem tudtak arról, hogy a lótoló egy vagy két egész napon s éjszakåkon tåvol lett volna a håztól.
Csuha Ferencz azonban mĂ©gis tudott valamit. Ez is szegĂ©ny zsöllĂ©r ember volt, mint Klein Ă©s pedig hazĂĄt- lan zsöllĂ©r. 1882-ik Ă©vi ĂĄpril 24-Ă©n. Szent György nap- kor ugyanabban a hĂĄzban fogadott bĂ©relt lakĂĄst, a melyben KleinĂ©k laktak. LakĂĄsuk egy pitvarra nyĂlt, egymĂĄs mellett volt, Csuha mindent tudhatott.
Azt mondta: a lĂłtolĂł az egĂ©sz nyĂĄron ĂĄt csak hĂĄrom Ăzben volt tĂĄvol s mindig kĂ©t napon s kĂ©t Ă©jszakĂĄn ĂĄt. Egy Ăzben, bizonyosan tudja, hogy NyĂregyhĂĄzĂĄn jĂĄrt, de hogy kĂ©t Ăzben hol jĂĄrt, nem tudja. A napokat se tudja. De azt tudja, hogy lovĂĄval egyĂŒtt volt tĂĄvol s hogy egy Ăzben GrĂłszberg szekerĂ©t kĂ©rte el, egy Ăzben pedig a Matyi, dohĂĄnyos ember szekerĂ©t kĂ©rte kölcsön.
A Matyi dohĂĄnyost könnyƱ volt kipuhatolni. Ez Antal MĂĄtyĂĄs nevƱ szegĂ©ny ember volt. Ez igenis bevallotta, hogy tĆle egy napon elkĂ©rte kocsijĂĄt a lĂłtolĂł, reggel elutazott vele, de mĂĄsnap reggel visszajött.
Ezzel hĂĄt nem boldogult a vizsgĂĄlat. A tarkĂĄnyi
118
holttestszĂĄllĂtĂĄshoz hĂĄrom-nĂ©gy nap Ă©s Ă©jjel volt szĂŒk- sĂ©ges. Ezt az utat Matyi szekerĂ©n megtenni nem lehetett.
GrĂłszberg szekerĂ©vel se mentek semmire. EbbĆl Ă©ppen nem sĂŒlt ki semmi.
Mindegy. A bölcs vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak ez nem okozott fejtörĂ©st. NĂ©gykerekƱ kocsit akĂĄrkitĆl kaphatott a kĂ©t zsidĂł, habĂĄr ki nem lehet puhatolni is, hogy kitĆl. Csak azt a kĂ©rdĂ©st kell tisztĂĄba hozni, hogy honnan Ă©s kitĆl kerĂŒlt a kĂ©t lĂł?
Itt akadt meg mĂĄr kegyetlenĂŒl a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł. JĂșlius 15-Ă©n kĂŒlönös gonddal kĂ©rdezte ki Smilovicsot,
milyen szĂnƱ volt Tisza-Szent-MĂĄrtonnĂĄl a holttest- szĂĄllĂtĂł zsidĂłk lova? Smilovics hatĂĄrozottan azt mondta, hogy az egyik sĂĄrga volt, a mĂĄsik fekete. Meg kellett hĂĄt keresni ezt a kĂ©t lovat.
A lĂłtolĂł zsidĂł lova sötĂ©t pej volt. A magyar ember- nek szĂĄzfĂ©le szava van a lĂłszĂnek jelzĂ©sĂ©re. Fekete, fehĂ©r, szĂŒrke, deres, vasderes, barna, fakĂł, sĂĄrga, arany- szĆrƱ, tarka, aranyalmĂĄs, tĂ©li szennyes, hĂłka, kesej, egĂ©rszĂnƱ, daru szĆrƱ, vörös Ă©s pej s mĂ©g nĂ©hĂĄny: mind a lĂł szĆrĂ©nek szĂnĂ©t jelzi. De a pej is sokfĂ©le. VilĂĄgos pej, sötĂ©t pej, sĂĄrga Ă©s piros pej. A sötĂ©t pejt gyakran fekete pejnek is nevezik. Ebben nĂ©mi ellenmondĂĄs lĂĄt- szik, mert hiszen a fekete: fekete, a pej pedig vöröses szint jelent. MikĂ©nt vĂĄg ez össze? MĂ©gis összevĂĄg. Hiszen a lĂłnak annyifĂ©le szĂne van, mint a madĂĄrnak, vagy a pillangĂłnak. Csakhogy a lĂłszĂnek közt sok az összeomlĂł Ă©s szĂ©tfolyĂł szĂn s a magyar parasztnak mindegyikre van jelzĆ szava.
119
A lĂłtolĂł zsidĂł görhes sötĂ©t pejszĂnƱ lovĂĄt bĂzvĂĄst el lehetett a Smilovics-lĂĄtta fekete lĂłnak fogadni. Csak a sĂĄrga lovat kellett most mĂĄr fölfedezni.
Nosza vizsgĂĄlĂłbĂrĂĄk, kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©szek, csendbizto- sok, pandĂșrok, foghĂĄzi Ćrök, eszlĂĄri öreg bĂrĂĄk Ă©s kis- bĂrĂĄk s mindenfĂ©le önkĂ©nytes vĂ©rvĂĄdlĂłk: keressetek valami hitvĂĄny sĂĄrga lovat. A melyik illĆ legyen a fakĂł szekĂ©rhez, kenderhĂĄmhoz Ă©s a lĂłtolĂł görhes lovĂĄ- hoz. Keressetek minden ĂĄron s elĆteremtsĂ©tek a föld fenekĂ©rĆl is. Mert mĂĄskĂŒlönben esuĂfĂĄ lesz az igazsĂĄg s a bekötött szemƱ istennĆ, Justitia, görcsöket kap Ă©s sivalkodni talĂĄl.
Kerestek sĂĄrga lovat. Volt Tisza-EszlĂĄron egy vagyonos zsidĂł bĂ©rlĆ, valami
Lichtmann Jakab nevƱ. Uradalmi birtokot bĂ©relt Î Ă-Faluban lakott egy tiszaparti magas dombon Ă©pĂŒlt urasĂĄgi kastĂ©lyban. Ălete delĂ©n levĆ 42 Ă©ves, csalĂĄdos ember volt s eszlĂĄri fogalmak szerint elĂ©g vagyonos. VagyonĂĄt mintegy 25-30 ezer koronĂĄra becsĂŒlte a közsĂ©gi elöljĂĄrĂłsĂĄg, de Ć maga is.
Erre gondoltak elsĆ Ăzben. Nagy gazdasĂĄga van, tehĂĄt lehet neki sĂĄrga lova is. S aztĂĄn ehhez a min- denfĂ©le vĂ©rvĂĄdhoz, tetemsikkasztĂĄshoz, ĂĄlhalott csem- pĂ©szethez elvĂ©gre is pĂ©nz kellett. A többi zsidĂł szegĂ©ny volt, mikĂ©pen a templom egere. Neki kellett pĂ©nzĂ©nek lenni. De ha neki nem lett volna is, a nagy vilĂĄg nagy zsidĂłi bizonyĂĄra nĂĄla helyeztĂ©k el, mint vagyo- nos embernĂ©l, a szĂŒksĂ©ges összegeket. A titkos tanĂĄcs minden ĂĄron szerette volna Ćt a vizsgĂĄlatba bele vonni.
120
Az alkalom most itt volt. Adjon szĂĄmot Lichtmann a sĂĄrga lĂłrĂłl.
JĂłl ismertem hĂșsz Ă©v elĆtt e fĂ©rfit. Ăl-e mĂ©g: nem tudom. AzĂłta nem lĂĄttam. MĂ©g meg kell rĂłla emlĂ©- keznem e mƱ folyamĂĄn kĂ©sĆbb is.
Ărdekes alak volt. FĂ©lig tanult, fĂ©lig paraszt falusi zsidĂł uracska. RuhĂĄzkodĂĄsa, minden szava, minden mozdulata kissĂ© fĂ©lszeg. MindenbĆl tud valamit, min- denhez hozzĂĄszĂłl s ha engedik: mindig beszĂ©l. Maga is, felesĂ©ge is jĂł lelkƱ, mosolygĂł arczĂș, vendĂ©gszeretĆ, kissĂ© rĂĄtarti s komolykodĂł. De a komolysĂĄg nem egĂ©szen jĂłl ĂĄll neki. A zsidĂłk szeretik maguk közt az ilyen embert, csakhogy tudĂĄlĂ©kosnak nevezik a maguk nyelvĂ©n.
Ăn nagyon megkedveltem. Ć ugyan tĂșljĂĄrt a titkos tanĂĄcs Ă©s a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł eszĂ©n. Sok derƱs ĂłrĂĄt szerzett a jĂł embereknek Ă©s sok boszĂșsĂĄgot a vĂ©rvĂĄdaskodĂłknak. Ć mindjĂĄrt a vizsgĂĄlat kezdetĂ©n lĂĄtta, hogy akĂĄrmi
törtĂ©nt az eltƱnt lĂĄnykĂĄval: a zsidĂłkat Ă©letre-halĂĄlra fogjĂĄk ĂŒldözni s a melyik eszlĂĄri zsidĂł a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł körmei közĂ© kerĂŒl, az el van temetve egyelĆre s a varjĂș se kĂĄrog utĂĄna jĂł ideig.
FigyelĆ elmĂ©jĂ©vel hamar Ă©szrevette, hogy minden zsidĂłhoz ez az elsĆ kĂ©rdĂ©s: ez Ă©s ez napon hol jĂĄrtĂĄl, ez Ă©s ez ĂłrĂĄban mit csinĂĄltĂĄl, kik a tanĂșid, mivel bizonyĂtod ĂĄllĂtĂĄsodat? Vagyis az alibi.
Alibi? Nem volt jogĂĄsz, nem Ă©rtette a latin nyelvet, de
nyomban utĂĄnajĂĄrt: mi az az alibi?
121
Megtudta. Nosza kĂ©sedelem nĂ©lkĂŒl beszerzett magĂĄnak egy
jegyzĆkönyvet s abba beleĂrta nagy gondossĂĄggal min- den napjĂĄt, minden ĂłrĂĄjĂĄt, kivel, mikor Ă©s mirĆl beszĂ©lt, hol jĂĄrt, merre utazott; Tokajban, NyĂregyhĂĄzĂĄn, Debreczenben, Miskolczon mit csinĂĄlt, kikkel Ă©rint- kezett, hova szĂĄllt, hol ebĂ©delt, hol hĂĄlt, ki volt a kocsisa, tĂĄrsasĂĄga; mit Ă©s hol vĂĄsĂĄrolt, mikor mennyi pĂ©nzt kapott Ă©s fizetett. Fölirt mindent kĂ©tsĂ©gbeejtĆ pontossĂĄggal Ă©s rĂ©szletessĂ©ggel. A minden oroszok czĂĄr- jĂĄrĂłl nem vezetnek olyan pontos naplĂłt, a minĆt önmagĂĄrĂłl Ă©s hĂĄza nĂ©pĂ©rĆl Ć vezetett. Nagy NapĂłleon- rĂłl tĂzezer könyvet Ărtak mĂĄr, de Ă©lete folyĂĄsa mĂ©g se oly bizonyos, mint errĆl a vĂĄlsĂĄgos esztendĆrĆl Lichtmann JakabĂ©, a tisza-eszlĂĄri egyszerƱ bĂ©rlĆĂ©.
A hatĂĄs nem maradt el s ez a hatĂĄs megsemmisĂtette a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł, a titkos tanĂĄcs Ă©s csendbiztosok minden furfangjĂĄt. Ćt is elzaklattĂĄk Smilovicscsal, HerskĂłval, GrĂłszszal
Ă©s Kleinnal egyĂŒtt Tisza-Lökre a szolgabĂrĂłhoz Ă©s a csendbiztoshoz. Ćt is megkĂsĂ©rtettĂ©k faggatni Ă©jjel-nappal kĂ©t napon ĂĄt. De mind nem Ă©rt az semmit.
Nem is jegyzĆkönyvĂ©bĆl, hanem csupĂĄn emlĂ©kezetĂ©- bĆl megfelelt Ć mindenre. A jegyzĆkönyv elĂ©ghet, elvesz- het, azt ellophatjĂĄk, elkobozhatjĂĄk, de neki az se ĂĄrthat. Megtanulta könyv nĂ©lkĂŒl. Nincs az a naptĂĄr a vilĂĄgon, a melyik pontosabban tudnĂĄ a napokat, neveket Ă©s ĂŒnnepeket, nap keltĂ©t Ă©s nyugtĂĄt, vĂĄsĂĄrokat, a hold jĂĄrĂĄsĂĄt, mint a hogy Ć tudta a maga dolgĂĄt. UtĂłbb is
122
Ășgy elriasztotta magĂĄtĂłl a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłt s annak minden kijĂĄrĂł-bejĂĄrĂłjĂĄt, hogy csakhamar bĂ©kessĂ©gben hagytĂĄk. ImĂĄdkoztak is, hogy közel se legyen hozzĂĄjuk.
A sĂĄrga lĂł dolgĂĄba s a tetemszĂĄllĂtĂĄs költsĂ©geibe sehogy se tudtĂĄk belekeverni.
De hĂĄt hol is az a sĂĄrga lĂł? EettentĆ munkĂĄt fordĂtott a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł erre a
kĂ©rdĂ©sre. UtĂłbb is kisĂŒtötte, hogy a lĂłtolĂł zsidĂł, mikor a
Matyi dohĂĄnyos szekerĂ©t kölcsönkĂ©rte, a maga lova mellĂ© kölcsönkĂ©rte Braun ĂbrahĂĄm lovĂĄt is s Ăgy meglett a kĂ©t lĂł. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nagy bölcsen az eszlĂĄri közsĂ©ghĂĄzĂĄnĂĄl befogatta Matyi dohĂĄnyos szekerĂ©be a kĂ©t lovat, felĂŒltette az elsĆ ĂŒlĂ©sbe jobbrĂłl Klein IgnĂĄczot, bal- rĂłl GrĂłsz MĂĄrtont s Ăgy a fogatot bemutatta Smilovicsnak. â Ez volt-e az a szekĂ©r Smilovics? Smilovics ĂmmĂĄl-ĂĄmmal felelt. BĂĄnja is Ć: ez volt-e,
nem ez volt e. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł mesterkedĂ©sĂ©nek nevetni valĂł lett az
eredmĂ©nye. Mert hĂĄt Braun ĂbrahĂĄm lova nem sĂĄrga volt, hanem
szintĂ©n sötĂ©t pej. Az egyik sĂĄrga, mĂĄsik fekete lĂł helyett tehĂĄt kĂ©t egyszĂnƱ fekete lĂł volt a kocsi elĆtt.
Ez hĂĄt nem lehetett a tarkĂĄnyi tetemszĂĄllĂtĂł fogat. AzutĂĄn Matyi dohĂĄnyos kegyetlen biztonsĂĄggal ĂĄllĂ-
totta, hogy mĂĄsnap hajnalban mĂĄr visszakapta kölcsön- adott szekerĂ©t, tehĂĄt az Tisza TĂĄrkĂĄnybĂłl ennyi idĆ alatt meg nem fordulhatott, de mĂ©g odĂĄig se Ă©rhetett volna el azzal a kĂ©t rossz gebĂ©vel.
123
S a furfangos lótoló zsidó mås meglepetésekkel is tudott szolgålni.
ElĆször is bebizonyĂtotta, hogy Ć balkĂ©zre kocsis, nem jobb kĂ©zre. TehĂĄt az Ă©ppen lehetetlen, hogy az ĂŒlĂ©sben Ć ĂŒlt volna jobb felĆl s GrĂłsz ĂŒlt volna bal- felĆl. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł az Ć nyers tapasztalatlansĂĄgĂĄval gorombĂĄn akarta elĂŒtni ezt a kicsi dolgot. De az eszlĂĄri elöljĂĄrĂłk lĂłval bĂĄnĂł gazdaemberek s kinevettĂ©k a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłt. Igazat adtak a zsidĂłnak. A hogy a balkĂ©z, ballĂĄb sohase lehet jobbkĂ©z, jobblĂĄb: Ă©pp Ășgy nem lehet az, hogy a balkĂ©zre hajtĂł, ha ketten vannak az ĂŒlĂ©sben, a jobb oldalon ĂŒljön. Megbolondulna kĂŒlönben az ostor is, a gyeplĆ is, a lĂł is.
A legmulatsĂĄgosabb mĂ©gis az volt, hogy a lĂłtolĂł bebizonyĂtotta, hogy Ć nem egy halott lĂĄnyt, hanem hĂĄrom eleven zsidĂł asszonyt vitt akkor fuvarba, Ășgy- mint: VeiszsteinnĂ©t, JungernĂ©t Ă©s SarfnĂ©nak az Ă©des anyjĂĄt. Hivatkozott GerjĂĄknĂ© Ă©s Nagy IstvĂĄnnĂ© keresz- tyĂ©n asszonyokra, a kik lĂĄttĂĄk, a mikor a hĂĄrom asz- szonynyal elindult NyĂregyhĂĄzĂĄra Ă©s hivatkozott az Ă©jjeli Ćrökre, a kik lĂĄttĂĄk, mikor hajnalban velĂŒk haza- Ă©rkezett.
Smilovicsot hĂĄt hiĂĄba tanĂtottĂĄk be GrĂłsz Ă©s Klein ellen. Olyan tisztĂĄra hoztĂĄk ezek a maguk dolgĂĄt, mint a napfĂ©ny.
De hĂĄt mai napsĂĄg, a mikor hĂșsz esztendĆ telt el az eset Ăłta, mindenkiben önkĂ©ntelenĂŒl az a kĂ©rdĂ©s tĂĄmad: vajjon miĂ©rt kellett a vizsgĂĄlatnak a kĂ©tkerekƱ Ă©s nĂ©gykerekƱ szekĂ©r s a sĂĄrga Ă©s fekete lĂł kĂ©rdĂ©sĂ©vel
124
annyit bajlĂłdni, mielĆtt tisztĂĄba hozta volna, hogy GrĂłsz Ă©s Klein hol vette a holttestet?
Hiszen az elsĆ kĂ©rdĂ©s, a fĆkĂ©rdĂ©s, sĆt az egyetlen kĂ©r- dĂ©s vĂ©gre is abbĂłl ĂĄll, hogy ha az a kĂ©t zsidĂł csak- ugyan holttestet szĂĄllĂtott, hol vette azt? Honnan kerĂ- tette? Mikor, mikĂ©nt, ki ĂĄltal szerezte?
Faluhelyen holttestet Ă©szrevĂ©tlenĂŒl szerezni majdnem lehetetlen. Holmi szegĂ©ny embernek Ă©ppen lehetetlen. Nagy vĂĄrosokban gazdag emberek nagy pĂ©nzzel s kĂŒlö- nös ĂŒgyessĂ©ggel Ă©s szerencsĂ©vel nagy ritkĂĄn talĂĄn sze- rezhetnek. KĂłrhĂĄzakbĂłl, tantermekbĆl, halottnĂ©zĆ helyek- rĆl, temetĆbeli halottashĂĄzakbĂłl talĂĄn szerezhetnek. Nagy koczkĂĄzattal s az illetĆ Ćrök Ă©s kezelĆ szemĂ©lyek megvesztegetĂ©sĂ©vel. KĂ©pzelĆdĆ regĂ©nyĂrĂłk, rĂ©gi idĆk mesemondĂłi beszĂ©lnek effĂ©le esetekrĆl. De hogy tisza- parti magyar faluban kĂ©t koldus zsidĂł Ă©szrevĂ©tlenĂŒl jusson holttesthez: nagy dolog ez mĂ©g futĂł ötletnek is.
Izgatott idĆkben gyanakvĂł lelkek nyavalyĂĄs kĂ©pze- lĆdĂ©se szörnyƱ kĂ©ptelensĂ©geket tud elgondolni. A tit- kos tanĂĄcs sugalmazĂĄsĂĄra akkor egĂ©sz rĂ©szletessĂ©ggel tudtak beszĂ©lni arrĂłl, hogy a lembergi valamelyik kĂłr- hĂĄzbĂłl mikĂ©nt sikkasztottĂĄk el egy borotvĂĄlt-testƱ zsidĂł asszony tetemĂ©t; mikĂ©nt szĂĄllĂtottĂĄk MĂĄramaros- Szigetre; mikĂ©nt gondoskodtak arrĂłl FĂłgel Amsel Ă©s Mendelovics hiszen; hogy kerĂŒlhetett az Tisza-EszlĂĄrra GrĂłsz Ă©s Klein kezĂ©be; mikĂ©nt utazgattak ezek a tetemmel napokon s Ă©jszakĂĄkon ĂĄt a Tisza partjĂĄn; mikĂ©nt vĂĄrtak vĂ©letlenĂŒl jövĆ tutajosokra: Smilovicsra Ă©s HerskĂłra, s mikĂ©nt adtĂĄk ezek a tetemet ĂĄt
125
Csepkanicsnak Ă©s Matejnek, a kĂ©t orosz tutajosnak. Oly ostoba, oly esztelen, oly durva meseszövet! Mintha kĂ©t-hĂĄrom teljesen megbĂzhatĂł eszes ember ezt a tetem- szĂĄllĂtĂĄst nem szĂĄzszor jobban Ă©s biztosabban vĂ©gre tudta volna hajtani, mint hĂșsz-harmincz ismeretlen koldus zsidĂł Ă©s megbĂzhatlan tutajos! Mintha bĂĄrmi elkĂ©pzelhetĆ ok lehetett volna arra, hogy a holttestet elĆször leszĂĄllĂtsĂĄk MĂĄramaros-SzigetrĆl Tisza-EszlĂĄrra, onnan meztelenen fakĂł szekĂ©ren Ășjra fölszĂĄllĂtsĂĄk Tisza- Szent-MĂĄrtonba, hogy onnan megint leszĂĄllĂtsĂĄk Tisza- DadĂĄig. S aztĂĄn ebben a hetekre terjedĆ egĂ©sz bolond utazgatĂĄsban a milliĂł szemƱ tĂĄrsadalom sehol se vegyen Ă©szre semmit s a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł mĂ©gis kipuhatoljon mindent, de Ć se NyĂregyhĂĄzĂĄn törvĂ©nyes kihall- gatĂĄsok rendĂ©n, hanem Tisza-Lökön a csendbiztossal Ă©s a pandĂșroknak segĂtsĂ©gĂ©vel.
Ez az egĂ©sz felfogĂĄs Ă©s eljĂĄrĂĄs szomorĂș vilĂĄgot vet a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak s titkos tanĂĄcsosainak nemcsak elmebeli ĂĄllapotĂĄra, de erkölcsi felfogĂĄsĂĄra is.
A szĂĄz meg szĂĄz Ăvnyi vizsgĂĄlati irathalmazban egy betƱ se fordul elĆ arra nĂ©zve, hogy GrĂłsz Ă©s Klein mikĂ©nt juthattak a holttesthez. Minden ĂrĂĄs csak arra tör, hogy a holttestet Ćk szĂĄllĂtottĂĄk. Pedig hĂĄt addig csak- ugyan nem szĂĄllĂthattĂĄk, mĂg valahogy hozzĂĄ nem jutottak.
EgyĂ©birĂĄnt nem terhelte Ćket semmi. KĂŒlönös szerencsĂ©vel hĂĄrĂtottak el magukrĂłl minden gyanĂșt. SemmifĂ©le hĂĄzkutatĂĄs se derĂtett ki semmit. Ilyen nagy dolgot jelentĂ©keny haszon nĂ©lkĂŒl nem vĂ©gez senki
126
A kĂ©t zsidĂł minden pĂ©nze alig volt több nĂ©hĂĄny fillĂ©r- nĂ©l. De azĂ©rt elzĂĄrtĂĄk Ćket szigorĂșan.
S a mit GrĂłsz elĆre megmondott: szorul szĂłra bekövetkezett. KoldussĂĄ lett mind a kĂ©t csalĂĄd. GrĂłsz felesĂ©ge hat kis gyermekĂ©vel egyĂŒtt falusi kĂ©regetĂ©sbĆl tengette Ă©letĂ©t mindaddig, mĂg csak fĂ©rje ki nem szabadult. â TĂ©rjĂŒnk azonban egyĂ©b furcsasĂĄgra.
II. (TĂłth Borcsa testet, mikor aludt, megmĂ©ri kĂ©t zsidĂł. â A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł napokig vizs-
gĂĄlja az esetet. â KisĂŒl, hogy az egĂ©sz dolgot Ășgy ĂĄlmodta TĂłth Borcsa.)
JĂșnius vĂ©gĂ©n s jĂșnius elejĂ©n a tisza-dadai holttest felbukkanĂĄsa utĂĄn sajĂĄtsĂĄgos hĂr kezdett szĂĄllingĂłzni EszlĂĄron. A hĂr azt mondta, hogy a zsidĂłk Ă©jjel egy keresztyĂ©n leĂĄny holttestĂ©t, mĂg ez aludt, megmĂ©rtĂ©k. Az eszlĂĄri öreg bĂrĂł valahogy tudtĂĄra adta ezt a vizs- gĂĄlĂłbĂrĂłnak.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nagy dolgot lĂĄtott ebben. Igaz, hogy a test hosszĂĄt megmĂ©rni sem nem fĂĄj-
dalmas, se nem veszĂ©lyes, se nem tilalmas. A katona ĂșjonczokĂ©t mindig megmĂ©rik. Most mĂĄr a rabokĂ©t is megmĂ©rik. Gyerekek, lĂĄnyok gyakran mĂ©rkĆznek egy- mĂĄssal. JĂĄtĂ©kbĂłl is, pajzĂĄnkodĂĄsbĂłl, kĂvĂĄncsisĂĄgbĂłl is: melyik magasabb a kettĆ közĂŒl?
Nincs benne semmi. Igaz. De itt keresztyén låny testét zsidók mérték
meg Ă©s Ă©jjel mĂ©rtĂ©k meg Ă©s beleegyezĂ©se nĂ©lkĂŒl mĂ©r-
127
ték meg, mert akkor cselekedték vele, mikor a leg- édesebb ålmåt aludta.
KĂŒlönös! Mit akartak a zsidĂłk? Ok nĂ©lkĂŒl ezt nem cselekedtĂ©k. Ki kell puhatolni gondosan az eset körĂŒl- mĂ©nyeit. Ki tudja, mi sĂŒl ki a dologbĂłl?
VizsgĂĄlĂłbĂrĂł, alĂŒgyĂ©sz, a vizsgĂĄlat egĂ©sz kĂ©szsĂ©ge nekidĆl a dolognak, a kirĂĄly nevĂ©ben megindul a gĂ©pezet, az ĂĄllam erĆi egy pontra irĂĄnyozvĂĄk; kĂ©szĂŒl- nek az idĂ©zĂ©sek, kihallgatĂĄsok, vĂ©gĂ©re mehetetlen jegyzĆkönyvek. Mivelhogy megmĂ©rtĂ©k egy leĂĄnynak a teste hosszĂĄt. Igaz, hogy a hajaszĂĄla se görbĂŒlt meg bele. SĆt nem is tudta, mert a legjobb alvĂĄsban volt, a mĂg mĂ©rtĂ©k Ă©s mĂ©g csak kis ujjal se nyĂșltak hozzĂĄ. De ez mindegy. A zsidĂłk fondorkodĂĄsa ez a mĂ©rĂ©s, a titkot föl kell derĂteni. Az is igaz, hogy harmincz- negyven ember szenved a börtönben. Es a vizsgĂĄlat napokig eltarthat s az 4 alatt az a sok ember ok nĂ©lkĂŒl szenved. Azok ĂŒgyĂ©t elĆvenni mĂ©gis fontosabb dolog lenne. LĂ©lekre Ă©s igazsĂĄgra is kellene adni valamit. Mindegy, a leĂĄnymĂ©rĂ©s dolga a legelsĆ.
A leĂĄny neve TĂłth Borcsa, 16 Ă©ves, reformĂĄtus vallĂĄsĂș, eszlĂĄri szĂĄrmazĂĄsĂș, szolgĂĄlĂł lĂĄny.
Van Tisza-Eszlår-Ofaluban egy zsidó kiskocsmåros, a neve Römer Jakab, ennél szolgål.
A leĂĄny korĂĄn kel, tehĂĄt korĂĄn is fekszik. A mint vacsorĂĄjĂĄt megeszi s elmosogat: nyomban lefekszik a a mint fejĂ©t lehajtja, tĂŒstĂ©nt elalszik s alszik mĂ©lyen, mint a kĆsĂł. Ăgya a pitvarban van nyĂĄron ĂĄt kemĂ©ny nyo- szolyĂĄn. Az utczĂĄrĂłl is lĂĄtni lehet, kivĂĄlt holdvilĂĄgos Ă©jjelen.
128
Az eset JĂșnius 23-ĂĄn törtĂ©nt Ă©jszaka. Ć aludt nyugod- tan. OdalopĂłdzkodott ĂĄgyĂĄhoz gazdĂĄja, Römer Jakab s egy mĂĄsik zsidĂł, Klein IgnĂĄcz nevƱ, elĆvettek egy hĂŒvelykmĂ©rĆ szalagot s a mint ott kinyĂșjtĂłzva fekĂŒdt: megmĂ©rtĂ©k a feje tetejĂ©tĆl a talpĂĄig. Ć ugyan nem tudja, nem lĂĄtta, mert aludt, hanem SzĂĄlkai Eszter ismerĆse jĂłl lĂĄtta, ez beszĂ©lte neki is. MiĂłta a tisza- dadĂĄi holttest elĆkerĂŒlt: azĂłta kĂŒlönben is fĂ©l a zsidĂłk- tĂłl. Az eset utĂĄn nem is mert otthon hĂĄlni, hanem ĂĄtment Szakolczai ZsĂłfiĂ©khoz. Ott hĂĄlt. Nem tudja, hogy vele mit akartak a zsidĂłk. Sok zsidĂł jĂĄr gazdĂĄ- jĂĄhoz Ă©jszakĂĄnkint s ott a maguk nyelvĂ©n tanĂĄcskoz- nak, de Ć nem Ă©rti beszĂ©dĂŒket. ElbeszĂ©lte az esetet OlĂĄh Zsuzsinak is, sĆt azt is elbeszĂ©lte, hogy a zsidĂłk bölĂ©ndeklevelet gyƱjtenek. Azt se tudja: mirevalĂł.
A mit a kĂ©pzelgĆ Ă©s ĂĄlmodozĂł gyereklĂĄnyka nem tudott: tudnia kell azt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak. Az a mĂ©rĂ©s sĂșlyos terveket ĂĄrul el.
JĂșnius 23-ĂĄn ugyanis a szakĂ©rtĆ orvosok Ă©szlelĂ©sĂ©bĆl bizonyossĂĄ lett, hogy a dadĂĄi holttest nem Solymosi Eszter holtteste. A zsidĂłk fondorkodĂĄsa s ĂĄltetem- szĂĄllĂtĂĄsa tehĂĄt nem sikerĂŒlt. Ăj kĂsĂ©rletet kell tenni. Ăj holttestet kell orozni s a TiszĂĄba bocsĂĄtani. AzĂ©rt mĂ©rtĂ©k meg TĂłth Borcsa testĂ©t, vajjon Ć alkalmas lenne-e? Az eltƱnt lĂĄnyka ruhĂĄja testĂ©re illenĂ©k-e? A bölĂ©ndeklevĂ©l is alkalmas arra, hogy annak fĆzete kioltsa az Ă©letet.
Ăme a zsidĂłĂŒldözĆ hĂrlapok mesĂ©je. EzĂ©rt fontos a mĂ©rĂ©s. EzĂ©rt kell azt gondosan megvizsgĂĄlni.
129
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nyomoz mindent s megidĂ©z Ă©s kihall gat mindenkit. Römer Jakab Ă©s Klein IgnĂĄcz semmit sem tudnak az egĂ©szrĆl. EszĂŒk ĂĄgĂĄban sem volt a Borcsa testĂ©t mĂ©regetni. SzĂĄlkai Eszter is kijelenti, hogy Ć bizony nem lĂĄtta a mĂ©rĂ©st, csak azt lĂĄtta hogy a kĂ©t zsidĂł ott ĂĄll s ott beszĂ©lget a Borcsa fekvĆ- helye közelĂ©ben. Szakolczai ZsĂłfi is kijelenti, hogy Ć hozzĂĄjuk ugyan el nem jĂĄrt hĂĄlni a Borcsa.
UtoljĂĄra is az sĂŒlt ki, hogy a Borcsa lĂĄny csak Ășgy ĂĄlmodta az egĂ©szet.
S a mĂg a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł bölcsesĂ©ge mind a kĂ©t szemĂ©re vakon a Borcsa lĂĄnynak bolondos gyermek- ĂĄlmai utĂĄn hiĂĄba futkosott, addig a vizsgĂĄlat a fĆĂșton csakugyan nem mozdulhatott elĆre s a tömĂ©rdek elzĂĄrt szegĂ©ny ember hiĂĄba esenkedett igazsĂĄgĂ©rt.
A vilåg néha csakugyan bolond!
III.
(Orvok Ă©jjel sĂrt bontanak. â A dombrĂĄdi elveszett lĂĄny. â Rosenberg Herman Eszter- kutatĂł buzgalma. â HosszĂș fogsĂĄga.)
KerestĂ©k azonban az eltƱnt lĂĄnykĂĄt zsidĂłk Ă©s keresz- tyĂ©nek egyarĂĄnt. KerestĂ©k Ă©gen, földön s föld alatt s a Tisza ĂĄrjaiban is. KerestĂ©k utĂĄlatos vakmerĆsĂ©ggel is.
A csonka-fĂŒzesi holttest hivatalos Ă©s nem hivatalos vizsgĂĄlĂłi csakhamar vilĂĄggĂĄ kĂŒrtöltĂ©k, hogy a tetem nem az eltƱnt lĂĄnykĂĄĂ©, hogy az egy idegen ismeretlen zsidĂłnĆ teteme s hogy azt a bĂrĂłsĂĄg fĂ©lrevezetĂ©sĂ©re a furfangos zsidĂłk csempĂ©sztĂ©k a TiszĂĄba.
130
De honnan csempészték? A hol eltƱnt lånyról, vérvådról, ismeretlen holtakról,
Tisza-hozta tetemrĆl, messze földrĆl jött orosz tutaj o- sokrĂłl van szĂł: ott a köznĂ©p kĂ©pzeletĂ©nek minden hĂșrja erĆsen feszĂŒl s ĂĄbrĂĄndok, sejtelmek, ĂĄlmok Ă©s lĂĄtĂĄsok gyötrik a lelkeket.
A holttestet bizonyĂĄra nem messze földrĆl hoztĂĄk. Ez volt az emberek elsĆ gondolata. A titkos tanĂĄcs HerskĂł Ă©s Smilovics mesĂ©it az elsĆ napokban mĂ©g ki nem tudta gondolni. Sokkal termĂ©szetesebbnek gondol- tĂĄk, hogy a holttestet közelbĆl szereztĂ©k valahonnan.
De hĂĄt honnan szerezhettĂ©k volna, ha nem a zsidĂł temetĆbĆl? A zsidĂł asszonyt csak zsidĂł temetĆben lehet talĂĄlni.
A jĂșnius 24-ike Ă©s 25-ike közti Ă©jszaka csöndes, mĂ©la Ă©jszaka volt Tisza-EszlĂĄron. A hold kevĂ©ssĂ© vilĂĄgĂtott, de az Ă©g csillagos volt. NagyvĂĄrosi ember vaksötĂ©tsĂ©g- nek tarthatta volna az Ă©jszaka homĂĄlyĂĄt, de a mezei ember szeme Ă©lesebb, jobban megszokta a sötĂ©tsĂ©get, jobban lĂĄt Ă©jjel a szabadban.
A zsidĂł temetĆt ezen az Ă©jszakĂĄn megbolygattĂĄk. Rideg lelkƱ vakmerĆ emberek felbontottak egy sĂrt. A legĂșjabb sĂrt bontottĂĄk föl. SzentĂŒl hittĂ©k, hogy onnan kerĂŒlt Csonka-FĂŒzes alatt a TiszĂĄba a nĆi tetem.
A temetĆt faluhelyen Ă©jszakĂĄnkĂ©nt senki se Ćrzi. Halottaikat nem fĂ©ltik az emberek. MĂ©lyen vannak a föld alatt, nehĂ©z volna az orvoknak odajutni. S miĂ©rt is jutnĂĄnak oda? A halottnak nincsen ĂĄra. A halottat nem lehet hasznĂĄlni semmire. S aztĂĄn a halotton a
131
felbomlĂĄs törvĂ©nyei uralkodnak. Az enyĂ©szet dolgozik a sĂrnak mĂ©lyĂ©n. S az enyĂ©szet alakja a bomlĂł holt- testen rideg, kietlen, visszariasztĂł, irtĂłzat keltĆ. A sĂrnak dohĂĄtĂłl, a koporsĂłnak fĂ©rgeitĆl mindenki fĂ©l. MiĂ©rt ĆriznĂ©k hĂĄt Ă©jszakĂĄnkĂ©nt a temetĆt? Ćrzi azt a vallĂĄsos Ă©rzĂ©s is, az Ă©rzĆ lelkek andalgĂł kegyelete is. SzegĂ©ny halott, hadd pihenjen. Ărök nyugodalmĂĄt hadd ne bĂĄntsa senki. ĂdvössĂ©gkeresĆ lelke hadd szĂĄlljon bĂ©kĂ©n az örökkĂ©valĂł bĂrĂłsĂĄg ĂtĂ©lĆszĂ©ke elĂ©. Ăgy Ă©rez a nĂ©p s ezĂ©rt nem is bĂĄntja a halottakat.
Csakhogy a felekezeti gyƱlölsĂ©g se a holtat, se az elevent nem kĂmĂ©li.
De azĂ©rt hiĂĄba tĂșrta föl a sĂrnak gödrĂ©t. Nem talĂĄlta ĂŒresnek. SzĂŒszmann Jakabnak jĂșnius 3-ĂĄn halt meg Samu nevƱ nĂ©gy Ă©ves fiacskĂĄja, a kit 4-Ă©n temettek el abba a sĂrba. Ott talĂĄltĂĄk durva szövetbe burkolt por- ladĂł tetemĂ©t. FölvettĂ©k, megnĂ©ztĂ©k s aztĂĄn arczczal a föld felĂ© fordĂtva, a gödör fenekĂ©re visszafektettĂ©k, Ămmel-ĂĄmmal nĂ©hĂĄny maroknyi porondot szĂłrtak fölĂ©je. Ăgy talĂĄltĂĄk meg reggel a felbontott sĂrt.
Bizony ez utĂĄlatos cselekedet volt. Ăs bƱnös is. A törvĂ©ny szigorĂșan bĂŒnteti azt, a ki a sĂrokat hĂĄbor- gatja. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł bizonyĂĄra gyorsan, ĂŒgyesen s erĂ©lyesen fogta a dolgot s nyomban kipuhatolta s a törvĂ©ny elĂ© ĂĄllĂtotta a tetteseket.
Dehogy ĂĄllĂtotta. EszĂ©be se jutott a vizsgĂĄlat. Nem is szĂĄnhatott idĆt hozzĂĄ. A Borcsa lĂĄny kusza ĂĄlmait kellett neki megfejteni. Ăgy kĂvĂĄnvĂĄn a jogrend, köz- nyugalom Ă©s az igazsĂĄg.
132
Egy-kĂ©t nap mĂșlva DombrĂĄdon tƱnt el egy serdĂŒlĆ lĂĄnyka. Vajda JĂłzsef dombrĂĄdi lakosnak MĂĄria nevƱ lĂĄnya veszett el. TizenhĂĄrom Ă©ves Ă©s hĂĄrom hĂłnapos Ă©letkorĂș, közĂ©pmagassĂĄgĂș, zömök termetƱ s korĂĄhoz kĂ©pest jĂłl fejlett lĂĄny volt. A szolgabĂrĂł, mikor errĆl Ă©rtesiti a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłt, leĂrja az eltƱnt lĂĄnyka ruhĂĄjĂĄt is. A körĂŒlmĂ©nyek szerint teljesen valĂłszĂnƱ, hogy a lĂĄnyka a TiszĂĄba ugrott. Vajjon nem ez-e a csonka- fĂŒzesi holttest?
Bizony nem. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł feje mĂĄr ekkor a HerskĂł-Smilovics-
fĂ©le mesĂ©kkel volt tele s azĂ©rt nem is ĂŒgyelt e kĂ©rdĂ©s földerĂtĂ©sĂ©re. JĂłl cselekedte. Ez a lĂĄnyka mĂĄs ruhĂĄban tƱnt el, mint Solymosi Eszter. A csonkafĂŒzesi holttesten Solymosi Eszter ruhĂĄja volt. S aztĂĄn a dombrĂĄdi lĂĄnyka holtteste sehogy se lehetett oly elĆre fejlĆdött feloszlĂĄsban, mint a csonkafĂŒzesi holttest.
* *
KegyetlenĂŒl megjĂĄrta az eltƱnt lĂĄnyka keresĂ©sĂ©vel RĂłzenberg Herman.
EszlĂĄri zsidĂł, Ă-Faluban lakik, 38 Ă©ves, szatĂłcs, felesĂ©ges, gyerekes ember, a vĂ©gzetes zsidĂł hĂșsvĂ©t napjĂĄn a pĂĄlyĂĄzĂł metszĆket jĂłlelkƱen meg is vendĂ©gelte, nĂĄla szolgĂĄlt Solymosi ZsĂłfia, az eltƱnt lĂĄnyka testvĂ©rje. Ć a vilĂĄgĂ©rt se hitte, hogy Eszter elveszett, meghalt
volna. Egyetlen eszlĂĄri zsidĂł se hitte azt. Valamennyi bizton remĂ©nylette, hogy a lĂĄnyka egyszer csak elĆkerĂŒl s erĆben, egĂ©szsĂ©gben hazatĂ©r. Volt ugyanis nĂ©mi
133
gyanĂșjuk, hogy a lĂĄnykĂĄt az eszlĂĄri urak valamelyike tĂŒntette el, hogy a zsidĂłkat kelepczĂ©be hajtsa, de hĂĄt arra szĂĄmĂtottak, hogy ez nem egyĂ©b, mint kegyetlen Ă©s ostoba trĂ©fa, melynek Ăgy vagy amĂșgy csakhamar vĂ©ge szakad.
A ki zsidĂł: az is csak olyan kĂ©pzelĆdĆ, mint a ki nem zsidĂł. Az Ć agyafĂșrt elmĂ©je is csak Ășgy keresi a titok nyitjĂĄt, mint bĂĄrki mĂĄsĂ©.
Lichtmann Jakab jĂșnius 10-ike körĂŒl valami levelet kapott valahonnan, hogy ZemplĂ©n vĂĄrmegye felsĆ rĂ©szĂ©n SztropkĂł vidĂ©kĂ©n MergiskĂĄn nevƱ faluban a papnĂĄl van egy szolgĂĄlĂł, egĂ©szen magyar lĂĄny, hasonlĂt Soly- mosi Eszterhez. Az egĂ©sz vidĂ©k lakossĂĄga tĂłt vagy orosz. A köznĂ©p ott nem beszĂ©l magyarul, mikĂ©nt kerĂŒlhet tehĂĄt oda magyar lĂĄny? Nagy dolog ez. Meg kell azt a lĂĄnyt vizsgĂĄlni.
RĂłzenberg ismerte Esztert, mert ennek nĂ©nje, ZsĂłfi, nĂĄla volt szolgĂĄlĂł. A kĂ©t testvĂ©rt tehĂĄt többször lĂĄtta. Lichtmann mindjĂĄrt felszĂłlĂtotta RĂłzenberget, menjen MergiskĂĄnba.
Ment. Tokajban az ottani zsidĂłktĂłl kapott ĂștiköltsĂ©get s elindult a hosszĂș Ăștra. Bodrog-Keresztur, Homonna Ă©s SztropkĂł felĂ© ment, odaĂ©rt MergiskĂĄnba, megnĂ©zte a lĂĄnyt; lĂĄtta, hogy az nem Solymosi Eszter s nyomban visszafordult. VarannĂłn, ĆrmezĆn s Tokajon ĂĄt jött haza.
Ăgy lĂĄtszik, Lichtmann JakabtĂłl Ć is megtanulta mĂĄr az alibi megjegyzĂ©sĂ©nek fontossĂĄgĂĄt. El tudta ĂștjĂĄt s napjait beszĂ©lni rĂ©szletesen.
Mind nem segĂtett Ć rajta.
134
A mint hazajött, eljĂĄrt neki a szĂĄja a keresztyĂ©nek elĆtt is. Elmondta, hogy a zsidĂłk ĂĄrtatlanok, keresztyĂ©n szƱz vĂ©rĂ©t nem ontjĂĄk, az Isten meg is segĂti Ćket, az eltƱnt lĂĄnyka elĆbb vagy utĂłbb Ă©lve vagy halva elĆkerĂŒl.
Igaz: valami nagy bƱnt ebben a beszédben fölfedezni nem lehet.
Azonban a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł hĂĄrom tanura is akadt RĂłzenberg ellen. HegedƱs JĂłzsef, KovĂĄcs JĂĄnos Ă©s Varga Zsuzsanna volt a hĂĄrom tanĂș. Ezek vallomĂĄsa szerint Ć azt mondta volna, hogy az eltƱnt lĂĄnyka Ă©lve vagy halva hĂĄrom nap alatt okvetlenĂŒl elĆkerĂŒl.
S Ăme elĆkerĂŒlt. Ć ezt MergiskĂĄnbĂłl hazajövet utĂĄn jĂșnius 16-ĂĄn
beszĂ©lte s Ăme jĂșnius 18-ĂĄn a csonka-fĂŒzesi holttest Eszter ruhĂĄjĂĄban felbukkant.
A dolog teljesen vilĂĄgos. Ć jĂĄrt messze földre Eszter utĂĄn. Ć mondta meg elĆre:
mikor jön elĆ az eleven, vagy a holt lĂĄnyka. ElĆ is jött a mondott idĆben. TehĂĄt szent, hogy az ĂĄltetem szerzĂ©sĂ©- ben, a holttest csempĂ©szĂ©sĂ©ben bƱnös.
Rögtön viszgĂĄlat alĂĄ helyeztĂ©k, bezĂĄrĂĄsĂĄt elrendeltĂ©k s a nyĂregyhĂĄzi börtönhe elhurczoltĂĄk.
Ott meg Ășjabb balsors Ă©rte. Smilovics Ărt Ă©s csempĂ©szett ĂĄt hozzĂĄ a maga börtönĂ©bĆl egy levelet, hogy miĂ©rt tagad, miĂ©rt hĂĄtrĂĄltatja tagadĂĄsĂĄval az ĂŒgy befejeztet, miĂ©rt nem vallja be a csonka-fĂŒzesi ĂĄlholttest csempĂ©- szĂ©sĂ©t, hiszen a zsidĂłk is bevallottĂĄk mĂĄr, HerskĂł egyenesen megmondott mindent, RĂłzenberg makacssĂĄga az oka, hogy annyi zsidĂł oly rĂ©gĂłta szenved.
135
NyavalyĂĄs RĂłzenberg! Most mĂĄr igazĂĄn nem tudta, hogyan menekĂŒljön a sok gyanĂș alĂłl. Most mĂĄr maguk a zsidĂłk is azt hiszik, hogy Ć csempĂ©szte az ĂĄltetemet. HiĂĄba adta ĂĄt a levelet a börtön-Ćrmesternek, hiĂĄba jelentette fel a foghĂĄzi rend megbontĂĄsa miatt Smilovicsot s levĂ©lhordĂłjĂĄt, hiĂĄba kapĂĄlĂłdzott a vĂĄdak ellen: ĂŒlnie kellett egĂ©sz esztendĆn ĂĄt.
Pedig a napfĂ©ny vilĂĄgossĂĄgĂĄval bizonyĂtotta be alibijĂ©t. Ć HerskĂłval, Smilovicscsal Ă©s a tutajosokkal SzentmĂĄrtonnĂĄl Ă©s TĂĄrkĂĄnynĂĄl nem talĂĄlkozott, mert Ć akkor mĂ©g otthon volt EszlĂĄron; â de GrĂłsznak Ă©s Kleinnak se adhatta ĂĄt jĂșnius 9-Ă©n a holttestet, mert hiszen Ć csak 12-Ă©n indult el SztropkĂłra azĂ©rt a holt- testĂ©rt, melyet rĂĄ akarnak tukmĂĄlni.
IV. (Mi a vĂ©letlen? â A tisza-löki visi holttest. â A bĂrĂł Ă©s szakĂ©rtĆ tĂ©vedĂ©sei. â
A csongrĂĄdi vĂzi holttest, a kinek nincs feje. â A hĂrlapok kimondjĂĄk: ez a SĂłlymost Eszter. â Egy tokaji lakosnak elszökik a szolgĂĄlĂłja. â Az eszlĂĄri zsidĂłpap virĂĄgos-
kertje. â Az abaĂșji zsidĂłk szövetsĂ©ge holttestet szerezni. â A hernĂĄd-nĂ©meti titok.)
A vĂ©letlen nagy Ășr. Ez igazĂĄn az uraknak ura. Ăs csodĂĄlatos lĂĄngelme, melynek titkaiba a korlĂĄtolt emberi elmĂ©nek elĆre betekinteni nem lehet. Gazdagabb, tevĂ©- kenyebb, talĂĄlĂ©konyabb, mint a tudĂłsok, költĆk, mƱvĂ©- szek lĂĄngelmĂ©je, a mely pedig besugĂĄrozza a vilĂĄgot, az elmĂșlt ezredek homĂĄlyĂĄt s mĂ©g a messze jöven- dĆt is.
A termĂ©szet törvĂ©nyei milliĂł irĂĄnyban mƱködnek szakadatlanul s milliĂłszor talĂĄlkoznak, ĂŒtköznek össze
136
s vĂĄgjĂĄk keresztĂŒl egymĂĄst minden szempillantĂĄs alatt. S a szakadatlan mƱködĂ©s s a milliĂłnyi talĂĄlkozĂĄs Ă©s ĂŒtközĂ©s a tĂŒnetek megszĂĄmlĂĄlhatlan rajĂĄt ĂĄllĂtja elĂ©nk. A tĂŒnetek kis rĂ©szĂ©t elĆre is sejtjĂŒk, legnagyobb rĂ©szĂ©t nem is sejtjĂŒk, föl se ismerjĂŒk, meg se figyeljĂŒk. Ezek a vĂ©letlenek.
Az emberi lĂ©lek kicsinysĂ©ge, könnyelmƱsĂ©ge, tudat- lansĂĄga, hivalkodĂĄsa s rossz ösztöne is a termĂ©szeti törvĂ©nyek összeĂŒtközĂ©sĂ©nek egyik tĂŒnete. Ha mĂĄr most a silĂĄny lĂ©lek hatalomhoz jut, ha neki uralkodni, kor- mĂĄnyozni, ĂtĂ©lni kell, ha az emberek lelkĂ©be s a tĂŒne- tek titkaiba kell benĂ©znie, hogy az igazsĂĄgot meg- keresse s annak gyĆzelmĂ©t biztosĂtsa: mit csinĂĄl, mire jut, minĆ sikert mutat?
NevetsĂ©ges Ă©s szomorĂș, mert buta Ă©s erĆszakos minden dolga. AnnĂĄl nevetsĂ©gesebb Ă©s szomorĂșbb, minĂ©l nagyobb buzgalom Ă©s tevĂ©kenysĂ©g nyilvĂĄnul mƱködĂ©sĂ©ben. S ha az esetlegek csodĂĄlatos talĂĄlkozĂĄ- saira, ha nem mindennapi tĂŒnetekre, ha a nagy vĂ©let- lenekre bukkan: akkor Ă©ppen megszƱnik tĂĄjĂ©kozott- sĂĄgĂĄnak minden biztossĂĄga. Csak elfogultsĂĄga, vagy ösztöne, hatalmaskodĂł vĂĄgya erĆsödik. KivĂĄlt, ha kör- nyezetĂ©ben tĂĄmogatĂĄst, a tömegek felfogĂĄsĂĄban biztatĂĄst, a felizgatott szenvedĂ©lyek rokonszenvĂ©ben dicsĆsĂ©get talĂĄl. Gyönge uralkodĂłk, hiu kormĂĄnyzĂłk s elfogult bĂrĂĄk kezĂ©n ilyenkor sorvadoz a jĂłllĂ©t s vĂ©rzik el az igazsĂĄg.
Talån sohase volt erre kivålóbb példa, mint a nagy per. S ezért érdekes ennek többé vagy kevésbbé minden
137
rĂ©szlete. S azĂ©rt kell fölemlĂtenem a tisza-löki holttest törtĂ©netĂ©t is.
Ăprilis 28-ikĂĄn, a mikor mĂ©g az eszlĂĄri zsidĂłk ellen meg se indult a vĂ©rvĂĄd vizsgĂĄlata, egy nĆi hulla buk- kant föl a tisza-löki parton a TiszĂĄban s Ă©ppen Ășgy a parthoz ĂŒtĆdött s Ă©ppen Ășgy ĂĄllott meg ott, mint a hogy a tutajosok a csonkafĂŒzesi holttestrĆl beszĂ©lik. KĂmegy a helyszĂnĂ©re a szolgabĂrĂł, ifjabb ZoltĂĄn IstvĂĄn s kiviszi magĂĄval Kiss JenĆ orvostudort s jĂĄrĂĄsi orvost, mint hivatalos szakĂ©rtĆt. Ugyanazt, a ki a csonkafĂŒzesi holttestet is vizsgĂĄlta.
A szakĂ©rtĆ jĂłl megnĂ©zi a holttestet. BĆre elszinese- dett, arcza duzzadt, bĆre fölĂŒlete foszladozĂł, haja egĂ©- szen hiĂĄnyzik, mikĂ©nt a csonkafĂŒzesi holttestnĂ©l is hiĂĄnyzott.
ElĆszĂĄmlĂĄlja ruhĂĄjĂĄt is. KĂ©kszĂnƱ cselĂ©dvĂĄszon ruhĂĄja van. UjjasĂĄn lapos,
kerek csontgombok. NyakĂĄn fekete aprĂł grĂĄnĂĄtgyöngy- fƱzĂ©r. Jobbkeze nĂ©vtelen ujjĂĄn sĂĄrga gyƱrƱ. LĂĄbĂĄn fehĂ©r harisnya s rongyos czipĆ. Ăletkora: körĂŒlbelĂŒl 15 Ă©v.
A vĂzben körĂŒlbelĂŒl hĂĄrom hĂ©t Ăłta lehetett, Ăgy mondja a szakĂ©rtĆ. Ugyanaz, a ki a csonkafĂŒzesi holttestnek is szakĂ©rtĆje.
Ărdekes dolgok sĂŒlnek ki ebbĆl. NyĂĄjas olvasĂłim nagy rĂ©sze nem is sejtheti elĆre.
Egy hĂłnap mĂșlva, mĂĄjus 30-ĂĄn mĂĄr folyik a vĂ©rvĂĄd. Az eszlĂĄri zsidĂłk mĂĄr ott gunnyasztanak a börtön fene- kĂ©n. Bary vizsgĂĄlĂłbĂrĂł e napra tƱzi ki a holttest
138
kiĂĄsĂĄsĂĄt s ujra valĂł megvizsgĂĄlĂĄsĂĄt. Kirendeli szakĂ©r- tĂŒkĂŒl Kiss JenĆ s dr. HorvĂĄth LĂĄszlĂł orvosokat, a kik a csonkafĂŒzesi holttestnĂ©l is szakĂ©rtĆk lettek Ă©s Csurgay H. JĂłzsef orvostudort, vidĂ©kbeli közsĂ©gi orvost.
A vĂ©rvĂĄd indokĂĄbĂłl törtĂ©nik a kiĂĄsĂĄs Ă©s Ășj vizsgĂĄlat, tehĂĄt a bebörtönzött zsidĂłk bĆrĂ©re folyik az eljĂĄrĂĄs. Ezek vĂ©dĆje, Heumann IgnĂĄcz folyamodik, hogy Ć is jelen lehessen a szemlĂ©nĂ©l s hogy a törvĂ©nyszĂ©k orvosa, FlegmĂĄn Miksa orvostudor is idĂ©ztessĂ©k oda.
ElutasĂtjĂĄk kereken. Igaz, hogy a törvĂ©nyek szerint föltĂ©tlen joga van hozzĂĄ. De az mindegy. ZsidĂłk a vĂĄdlottak, tehĂĄt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł szerint az Ć hivatalos eljĂĄrĂĄsĂĄba zsidĂł ĂŒgyvĂ©d Ă©s orvos, habĂĄr a törvĂ©nyszĂ©k tekintĂ©lyes orvosa is, bele ne tekinthessen. Ha nem tetszik neki az elutasĂtĂĄs, adjon be panaszt a felsĆbb bĂrĂłsĂĄghoz, de Ć nyomban teljesĂti a kiĂĄsĂĄst Ă©s bĂrĂłi szemlĂ©t.
Ăgy is lett. Mire a vĂĄdlottak a budapesti kirĂĄlyi tĂĄbla, mint fĆtörvĂ©nyszĂ©k ĂștjĂĄn jogukhoz jutottak volna, akkorra az Ășjra kiĂĄsott, földarabolt s megint eltemetett holttest rĂ©gen enyĂ©szetnek indul s talĂĄn Ășjra föl is tĂĄmad.
MegtartjĂĄk hĂĄt a bĂrĂłi szemlĂ©t. ElĆször is tisztĂĄba kell hozni, vajjon a sĂrt Ă©s a
benne fekvĆ tetemet ĂĄpril 28-ika Ăłta nem hĂĄborĂtot- tĂĄk-e meg? HĂĄrom kifogĂĄstalan tanĂș akad. Czitrom ĂbrahĂĄm, Weiszhauz SĂĄmuel Ă©s FĂłgel Izrael tisza-löki lakosok eskĂŒ alatt bizonyĂtjĂĄk, hogy a sĂr Ă©s a tetem Ă©rintetlen.
139
AzutĂĄn az eltƱnt lĂĄnyka rokonai Ă©s jĂł ismerĆsei meg- szemlĂ©lik a tetemet: vajjon nem Solymosi Eszter-e? Az anya Solymosi JĂĄnosnĂ©, tovĂĄbbĂĄ Eszter nĂ©nje ZsĂłfia, azutĂĄn Solymosi GĂĄbornĂ©, GyĂĄnyi GĂĄbor Ă©s felesĂ©ge hatĂĄrozottan kijelentik, hogy a holttetem nem EszterĂ©.
MĂĄs a növĂ©se, termete, foga, ruhĂĄzata. Igazuk van. VĂ©gĂŒl föl kell ismerni a halottat. Vajjon ki volt hĂĄt,
a mĂg Ă©lt? KihallgatjĂĄk Braun SĂĄmuelnĂ© tokaji lakost. Az Ć
lĂĄnya veszett el, a 18 Ă©ves Braun AmĂĄlia. AzutĂĄn kihallgatjĂĄk Braun JozefĂĄt, az Ć testvĂ©röcscse volt az eltƱnt AmĂĄlia s kihallgatjĂĄk fĂ©rjĂ©t is, Jatzinger JĂłzsef szobafestĆt, az eltƱnt lĂĄnyka sĂłgorĂĄt.
Mind a hĂĄrom tökĂ©letesen fölismeri az eltƱnt Braun AmĂĄliĂĄt. RuhĂĄja kĂŒlönösen bizonyos. Egy kelmĂ©bĆl valĂł Ă©des anyjĂĄĂ©val. KĂ©rik is maguknak a grĂĄnĂĄt- gyöngyöt Ă©s a sĂĄrga gyƱrƱt.
A lĂĄnyka eltƱnĂ©se Ăgy törtĂ©nt: a lĂĄnyka anyjĂĄval lakott Tokajban, januĂĄr 5-Ă©n vagy 6-ĂĄn a Tisza jegĂ©re ment valamiĂ©rt, a jĂ©g leszakadt alatta, a jĂ©g alĂĄ merĂŒlt s a vĂz elsodorta; â ĂĄpril 28-ĂĄn, tehĂĄt 112 nap mĂșlva a vĂz Tisza-LöknĂ©l kivetette s a parthoz sodorta.
Ezzel bevégezték a vizsgålatot. Helyesen, alaposan, igazsågosan.
S most lehetĆ röviden hasonlĂtsuk össze a kĂ©t eljĂĄ- rĂĄst. A csonkafĂŒzesit s a tiszalökit.
Mind a kettĆnĂ©l ugyanaz volt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł: Bary JĂłzsef, Ă©s a vezetĆ szakĂ©rtĆ orvos: Kiss JenĆ.
140
A tisza löki holttestet nem fosztottĂĄk meg ruhĂĄza- tĂĄtĂłl s nem löktĂ©k meztelenen az emberek elĂ©, mert hiszen meztelenen nem lehetett volna fölismerni. - Ellenben a csonkafĂŒzesi holttestrĆl lehĂșztak minden ruhĂĄt s meztelen mutattĂĄk meg a tanĂșknak, hogy valamikĂ©p föl ne ismerhessĂ©k.
A tisza-löki holttestnek is, a csonkafĂŒzesinek is tel- jesen hiĂĄnyzott minden haja. A rothadĂĄs folytĂĄn elhul- lott, kimĂĄllott, letöredezett. A tisza löki holttestnĂ©l nem mondtĂĄk, hogy a fej le van borotvĂĄlva s hogy ez a nĆ zsidĂł volt. Ellenben a csonkafĂŒzesi holttestrĆl kimondtĂĄk, hogy a fej le van borotvĂĄlva, tehĂĄt az a nĆ zsidĂł volt. Pedig errĆl meg az a bizonyos, hogy nem zsidĂł nĆ volt.
Ilyenek gyakran a szakĂ©rtĆk s az elfogult tanulat- lan bĂrĂĄk.
Kiss JenĆ orvostudor azt a vĂ©lemĂ©nyt adta a tisza- löki tetemrĆl, hogy körĂŒlbelĂŒl hĂĄrom hĂ©tig volt a vĂzben. Pedig bizonyos, hogy 112 napig, tehĂĄt 16 hĂ©tig volt a vĂzben. HĂĄt mit Ă©r akkor a csonkafĂŒzesi tetem- rĆl kinyilvĂĄnĂtott vĂ©lemĂ©nye, mely szerint az csak hĂĄrom-nĂ©gy napig volt a vĂzben?
S azutĂĄn ugyanez a szakĂ©rtĆ 15 Ă©ves Ă©letkorĂșnak mondta a tisza-löki halottat, holott errĆl teljesen bizo- nyos volt, hogy elmĂșlt mĂĄr 18 Ă©ves. S viszont a csonka- fƱzesi halottat legalĂĄbb 18-20 Ă©vesnek jelentette ki, holott errĆl bebizonyosodott, hogy csak 14 Ă©ves!
A nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson kĂ©rdĂ©st intĂ©ztem Kiss JenĆ orvostudorhoz, hogy ha a tisza-löki holttestnĂ©l ily nyilvĂĄn-
141
valĂł tĂ©vedĂ©sekbe eshetett, vajjon nem lehetsĂ©ges e, hogy a csonkafĂŒzesi holttestnĂ©l is tĂ©vedhetett? â Az nem lehetsĂ©ges! Ez volt felelete. Pedig a nĂ©gy szakĂ©rtĆ közt, a ki CsonkafĂ»zesben
szemlĂ©lte a holttetemet, Ć volt a legtanultabb Ă©s leg- tapasztaltabb.
* *
A csongrĂĄdi fejetlen holttest is emlĂtĂ©sre mĂ©ltĂł. November 6-ĂĄn CsongrĂĄdnĂĄl a Tisza ĂĄrjaibĂłl nĆi
holttest bukkant föl. A Tisza hozta mindenfĂ©le tutajos Ă©s zsidĂł segĂtsĂ©ge nĂ©lkĂŒl. Hozta pedig EszlĂĄr felĆl; â onnan folyik a Tisza CsongrĂĄd felĂ©. Feje nincs a holt- testnek. Azt levĂĄgtĂĄk. A nĆnek tehĂĄt vĂ©rĂ©t vettĂ©k.
Ăme az eltƱnt lĂĄnyka: Solymosi Eszter! Semmi kĂ©tsĂ©g. Hiszen Sarf JĂłzsefnek hĂĄrom vagy
nĂ©gy esztendĆs fiacskĂĄja, a kis Samu azt beszĂ©lte a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĆtt is, mĂĄsok elĆtt is, hogy a metszĆk levĂĄgtĂĄk Eszter fejĂ©t. Ăme az öntudatlan kis gyerek mĂ©gis igazsĂĄgot beszĂ©lt.
A vizsgĂĄlati iratok mĂ©g ekkor is hĂ©t zavarral voltak elĆlem elzĂĄrva. Tartalmukat, titkaikat mĂ©g ekkor se ismertem. De az ĂŒgy rĂ©szleteibĆl mĂ©gis sokat tudtam s annak kĂ©pe, a mi valĂłsĂĄggal törtĂ©nt, lelkemben mĂĄr meg volt rajzolva. Az igazsĂĄgnak arcza, habĂĄr itt-ott homĂĄlyos vonalakban, ott ĂĄllott akkor mĂĄr szemeim elĆtt. Csak mĂ©g nem tudtam volna elĂ©ggĂ© bebizonyĂtani a vilĂĄg elĆtt. A törvĂ©ny idĆhöz, alakisĂĄgokhoz köti a vĂ©dĆ
142
munkĂĄjĂĄt. S az idĆhatĂĄrok Ă©s az alakisĂĄgok eddig mĂ©g nem engedtĂ©k meg, hogy tudĂĄsommal s vĂ©lemĂ©nyemmel nyĂltan föllĂ©pjek.
De habĂĄr az igazsĂĄgnak mĂ©g homĂĄlyos volt is arcza: azt tökĂ©letes tisztasĂĄggal lĂĄttam, hogy a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak minden munkĂĄja s munkĂĄjĂĄnak minden jelentĆs rĂ©sze elfogultsĂĄg, tĂ©vedĂ©s, erĆszak s tökĂ©letes hamissĂĄg. JĂłhiszemƱleg vĂ©gezhette Ć minden munkĂĄjĂĄt, de azĂ©rt munkĂĄjĂĄnak összes eredmĂ©nye csodĂĄlatos hamissĂĄggĂĄ alakult ĂĄt. Mert minden gondolata alaptalan, minden lĂ©pĂ©se tĂ©ves s minden eszköze helytelen volt. Abban pedig kĂ©telkedni nem lehet, hogy oly nehĂ©z Ă©s szöve- vĂ©nyes ĂŒgyben, a minĆ a tiszaeszlĂĄri vĂ©rvĂĄd, tĂ©ves gondolatokkal s helytelen eszközökkel vak utakon az igazsĂĄghoz el nem juthatni. TudomĂĄsom forrĂĄsai ezek voltak:
A törvĂ©nyszĂ©k elnökĂ©vel, Egressi Nagy LĂĄszlĂł kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©szszel, Bary vizsgĂĄlĂłbĂrĂłval s TrĂĄjtler Soma orvostudorral, ki a csonkafĂŒzesi holttestet vizsgĂĄlta, alkalmam volt nĂ©hĂĄnyszor hosszabb-rövidebb ideig tĂĄr- salogni. TitkolĂłdzĂĄsuk szokatlan Ă©s feltƱnĆ volt. CsodĂĄ- latosan fĂ©ltek attĂłl, hogy az ĂŒgy valamely rĂ©szletĂ©be idĆ elĆtt bele talĂĄlok pillantani. MĂ©g azt se közöltĂ©k velem egĂ©szen, hogy melyik vĂĄdlott micsoda vĂĄddal van terhelve. MegjegyzĂ©seik pedig, melyeket bĂrĂĄlatom elhĂĄrĂtĂĄsĂĄra odavetĆleg tettek, Ă©ppen gyerekesek voltak MeggyĆzĆdtem, hogy felfogĂĄsuk alapossĂĄgĂĄt, igaz- sĂĄguk biztossĂĄgĂĄt fĂ©ltik tĆlem. Magam is voltam tiszt- viselĆ, közvĂĄdlĂł; magam is vĂ©geztem ĂtĂ©lĆbĂrĂłi Ă©s
143
vizsgĂĄlĂłbĂrĂłi dolgokat. A hivatalos titok megĆrzĂ©sĂ©nek fontossĂĄgĂĄt magam is gyakorlatbĂłl ismertem. De egĂ©szen mĂĄs: megĆrizni a hivatalos titkot s egĂ©szen mĂĄs: fĂ©lni attĂłl, hogy idegen szem bele talĂĄl tekinteni a bĂrĂłi eljĂĄrĂĄsba.
A csonkafĂŒzesi holttest fölött tartott bĂrĂłi szemlĂ©rĆl s orvosszakĂ©rtĆi vizsgĂĄlatrĂłl szĂłlĂł iratok mĂĄr birtokom- ban voltak.
ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn tanĂșval akkor mĂĄr beszĂ©ltem. Ć mĂĄr akkor engem fölkeresett s elĆadĂĄsĂĄbĂłl a holt- test sok nagy titkĂĄt megismertem.
Ezek voltak tudĂĄsom fĆforrĂĄsai. TudĂĄsombĂłl, vĂ©lemĂ©nyembĆl nem csinĂĄltam titkot.
Nagy elĆterjesztĂ©semen, melynek alapjĂĄn az Ășj vizs- gĂĄlatot el kellett rendelni, mĂĄr egy hĂłnap Ăłta dolgoz- tam s ez mĂĄr akkor kĂ©szen is volt Ă©s sajtĂł alatt volt. Az igazsĂĄgĂŒgyek miniszterĂ©vel, Pauler Tivadarral igen heves szĂłvĂĄltĂĄsba kellett keverednem, a miĂ©rt tƱri azt a törvĂ©nytelen ĂĄllapotot, hogy egy kezdĆ, tapasztalatlan aljegyzĆ, mint Bary, minden ellenĆrzĂ©s nĂ©lkĂŒl vĂ©gez- hessen ily nagyfontossĂĄgĂș bĂrĂłi munkĂĄt s hogy a zsidĂł- ĂŒldözĆ hĂrlapok minden hivatalos titokhoz nyomban eljuthatnak, a vĂ©dĆket Ă©s vĂĄdlottakat pedig a törvĂ©ny vilĂĄgos megszegĂ©sĂ©vel minden joguktĂłl elzĂĄrjĂĄk. A sajtĂł emberei s a parlamenti körök ösmertĂ©k azt a kijelentĂ©- semet, hogy a vihar nem szĂłrja Ășgy szĂ©t a pelyhet, mint a hogy Bary Ă©s tĂĄrsai minden munkĂĄjĂĄt szĂ©t fogja szĂłrni a nyilvĂĄnossĂĄg Ă©s a vĂ©delem.
Ekkor bukkant föl a csongrådi fejetlen holttest.
144
A zsidĂłĂŒldözĆ sajtĂł, mintha vezĂ©nyszĂłra törtĂ©nt volna, egyszerre felsĂŒvĂtett, hogy ezt a holttestet Bary aljegyzĆnek kell megvizsgĂĄlni. MĂĄsnak kezĂ©re bĂzni nem szabad. Ily irĂĄnyban tett lĂ©pĂ©st a nyĂregyhĂĄzi törvĂ©nyszĂ©k elnöke is. A fejetlen holttest Solymosi Eszter teteme. A vĂ©rvĂĄd vizsgĂĄlatĂĄt eddig Bary vĂ©gezte, tĆle ezt elvenni nem lehet.
Ăgy Ă©rvelt a sajtĂł. RagyogĂłbb czikkek mĂ©g soha se lĂĄttak nyomdafes-
tĂ©ket, mint a minĆk akkor megjelentek, hogy a nagy- közönsĂ©get Ă©s a bĂrĂłsĂĄgot mĂĄr elĆre is rĂĄbĂrjĂĄk, hogy a fejetlen nĆi test az eltƱnt lĂĄnyka, a zsidĂłk ĂĄltal megölt lĂĄnyka teste.
Emberek hazudnak, vĂĄdlottak tagadnak, bĂrĂĄk tĂ©ved- nek, orszĂĄgok kormĂĄnyzĂłi hĂșzzĂĄk-vonjĂĄk-halasztjĂĄk az igazsĂĄgot. Hamis tudomĂĄny, önzĆ Ă©rdek, tilos szenvedĂ©ly, pĂ©nznek hatalma, zsidĂłk vilĂĄgszövetsĂ©ge Ă©rt egyet s dolgozik össze, hogy eltakarja a vĂ©res nyomokat s a legyilkolt ĂĄrtatlan szƱznek az igazsĂĄgĂĄt az örökös sötĂ©t- sĂ©g borĂtsa el. Ăm a termĂ©szet a maga fensĂ©gĂ©ben ĂĄll a szƱznek vĂ©delmĂ©re. Az Ćs termĂ©szet, az Ćs igazsĂĄg. A TiszĂĄnak csendes ĂĄrja meghallotta a lĂĄnya utĂĄn zokogĂł bĂșs anya hangjĂĄt s tiszta hullĂĄmkarjain fel- mutatta a holttestet. Ide nĂ©zzetek! Î szĂł hangzik ki ĂĄradatĂĄnak morajĂĄbĂłl. Ăn vagyok az Ćs folyam, a ter- mĂ©szet romolhatatlan ereje. Se pĂ©nzetek, se hĂzelgĂ©stek, se a könyörgĂ©s engem meg nem tĂĄntorĂt, se hamis tudomĂĄnytok meg nem bĂłdĂt. Itt az igazsĂĄg az Ă©n karjaimban.
145
Ily hanggal töltöttĂ©k meg a hĂrlapok az orszĂĄg fĂŒlĂ©t; ily eszmĂ©kkel a nĂ©pnek lelkĂ©t.
Ăgy kellett menni a fejetlen halott vizsgĂĄlatĂĄra. De az igazsĂĄgĂŒgyminiszter maga se merte, maga se akarta többĂ© csupĂĄn Baryra bĂzni ezt a dolgot. A szegedi törvĂ©nyszĂ©k terĂŒletĂ©n van CsongrĂĄd, tehĂĄt a nyĂregyhĂĄzi törvĂ©nyszĂ©k se rendelkezhetett maga. A miniszter november 9-Ă©n Ășgy intĂ©zkedett, hogy Megyery GĂ©za, a nyĂregyhĂĄzi törvĂ©nyszĂ©k bĂrĂĄja vezesse a szemlĂ©t Ă©s a vizsgĂĄlatot s Bary JĂłzsef ne legyen ott egyĂ©b, csak jegyzĆkönyvvezetĆ.
EgyĂ©bkĂ©nt is nagy gondossĂĄgot gyakoroltak. KirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sznek Havass ImrĂ©t, a budapesti tör- vĂ©nyszĂ©k közvĂĄdlĂłjĂĄt kĂŒldtĂ©k ki. EljĂĄrĂĄsĂĄban rideg, kemĂ©nyfejĂŒ, az igazsĂĄg irĂĄnt erĆs Ă©rzĂ©kƱ fĂ©rfiĂș.
Orvosi szakĂ©rtĆnek Scheuthauer GusztĂĄv orvostudort, a budapesti egyetem hĂrneves tanĂĄrĂĄt s az orszĂĄg elsĆ szakemberĂ©t alkalmaztĂĄk. Ăs Aigner KĂĄroly orvostudort, a szegedi kirĂĄlyi törvĂ©nyszĂ©k jeles orvosĂĄt.
Tanukul is elĆkelĆ fĂ©rfiakat alkalmaztak. Csemegi Antalt, a jĂĄrĂĄs fĆszolgabĂrĂĄjĂĄt, Bojnitzer Antal orvos- tudort, CsongrĂĄd vĂĄros tiszti fĆorvosĂĄt s Borsos JĂĄnos orvostudort, a vĂĄros tiszti alorvosĂĄt. Itt hĂĄt a csonka- fĂŒzesi szakĂ©rtĆi Ă©s bĂrĂłi eljĂĄrĂĄs kusza munkĂĄjĂĄtĂłl fĂ©lni nem lehetett.
A tetem a vĂĄros köztemetĆjĂ©nek halottas kamrĂĄjĂĄban fekĂŒdt. KoporsĂłba volt helyezve.
ElsĆ dolog volt megbizonyĂtani: ez e az a holttest, a melyet a Tisza 6-ĂĄn este fölvetett?
146
Vincze PĂĄl, SĂĄgi IstvĂĄn Ă©s SzĂ©nĂĄsi IstvĂĄn csongrĂĄdi lakosok talĂĄltĂĄk 6-ĂĄn este a vĂĄroson felĂŒl a fĂŒzesben. A fƱzes bokrok közt libegett, odasodorta a folyam ĂĄrja. MegismertĂ©k a testet, a rajta levĆ feketekendĆt s a lĂĄbain levĆ csizmĂĄt.
Minden mĂĄs ruha hiĂĄnyzott a testrĆl. Csak egy fekete terno vĂĄllkendĆ volt a mellĂ©n s tehĂ©nbĆrbĆl kĂ©szĂŒlt patkĂłs csizma a lĂĄbain. A lĂĄbafejĂ©n a csizmĂĄn belĂŒl nĂ©gy nyĂŒstös hĂĄzi vĂĄszonbĂłl valĂł kapcza.
A ruha azt bizonyĂtja, hogy valami szegĂ©ny zsöllĂ©r-, vagy cselĂ©dlĂĄny-fĂ©le lehetett.
A feje s öt felsĆ nyakcsigolyĂĄja hiĂĄnyzik, valamint mind a kĂ©t alkarja is a könyöktĆl fogva. Terhes ĂĄlla- potban volt mintegy nĂ©gy hĂłnap Ăłta, a mikor meghalt. HalĂĄlĂĄnak okĂĄt meghatĂĄrozni nem lehet. ValĂłszĂnƱleg öngyilkos volt, a TiszĂĄba ugrott. LegalĂĄbb 22 Ă©ves Ă©letkorĂș lehetett, de több is. ValĂłszĂnƱ, hogy egy Ă©v Ăłta halott, de lehet fĂ©lĂ©v Ăłta s mĂĄsfĂ©l Ă©v Ăłta is. Az emberi testek enyĂ©szete nem egy mĂłdon törtĂ©nik. A rot- hadĂĄs foka szerint meghalhatott fĂ©l Ă©v elĆtt, de mĂĄsfĂ©l Ă©v elĆtt is. Feje Ă©s nyaka Ășgy vĂĄlt el, hogy valĂłszĂnƱ- leg valamiben fennakadt s a testet tĆle a hullĂĄm sodra Ășgy szakasztotta el. A fejjel egyĂŒtt 140 czentimĂ©ter lehetett az egĂ©sz test.
Ez a vizsgĂĄlat eredmĂ©nye. BĂrĂł, közvĂĄdlĂł, szakĂ©rtĆk, tanĂșk teljesen egyetĂ©rtettek
ebben. A halott fölismerĂ©sĂ©t meg se kĂsĂ©rtettĂ©k. A Tisza
hozhatta azt 800 kilométer tåvolsågból is. Håny falu,
147
vĂĄros van a folyam kĂ©t partjĂĄn ily nagy messzesĂ©gben! S rĂ©gĂłta halott mĂĄr. TalĂĄn nem is volt senkije se, ki utĂĄna sĂrjon, utĂĄna kĂ©rdezĆsködjĂ©k. ApĂĄtlan anyĂĄtlan ĂĄrva Ășgy elveszhet, mint beteg madĂĄr az erdĆben. KivĂĄlt, ha szegĂ©ny, vagyontalan!
HĂĄt bizony nem Ć volt az eltƱnt szegĂ©ny eszlĂĄri lĂĄnyka.
A lapok sĂŒvöltĂ©se kĂĄrbaveszett! MesĂ©k, babonĂĄk, pajkossĂĄgok, bĂĄrgyĂș tervek tolultak
a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĂ© seregesen. A nagyközönsĂ©g ösztön- szerƱleg sejtette, hogy Bary JĂłzsef s a mögötte levĆ titkos tanĂĄcs minden Ășton elindul nyomozni, csak az Ășt irĂĄnya a zsidĂłk ellen mutasson. Hogy az az Ășt meg- szakad, vagy ingovĂĄnyban vĂ©sz el: ezzel nem törĆdtek. NĂ©vvel vagy nĂ©vtelenĂŒl: egyik följelentĂ©s a mĂĄsi- kat Ă©rte.
Heyduk Ambrus tokaji lakos azt jelentette, hogy volt egy LeskĂł MĂĄria nevƱ szolgĂĄlĂłja. Nem bĂĄnt vele rosszul, mĂ©gis megszökött. BizonyĂĄra a zsidĂłk szöktettĂ©k meg, vagy tĂŒntettĂ©k el.
MiĂ©rt tettĂ©k ezt a zsidĂłk? Ăm nyomozza ki a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł. Hogy csakugyan elszökött-e a lĂĄny s ha elszökött is;
mi közĂŒk ehhez a zsidĂłknak: â mindez nagy kĂ©rdĂ©s. Csak az a feladat, hogy a zsidĂłk ellen kell fordĂtani az esetet. KĂŒlönösen a sajtĂłban.
Jött nĂ©vtelen levĂ©l, mely teljes bizonyossĂĄggal közli, hogy Eszter holtteste a zsidĂł pap kertjĂ©ben kĂ©t virĂĄgĂĄgy közĂ© van eltemetve. A feljelentĆ eleven elmĂ©vel gon-
148
dolta el, hogy a vĂ©rĂ©tĆl megfosztott szƱznek ott kell nyugodni a zsĂĄlyĂĄk, mentĂĄk, rozmaringok, hajnalkĂĄk tövĂ©ben.
MinĆ sugaras kĂ©p ez a vĂ©rvĂĄd sötĂ©tsĂ©gei között! MikĂ©nt tudja hevĂteni a hiszĂ©keny közönsĂ©g kĂ©pzeletĂ©t! Hogy azutĂĄn a virĂĄgĂĄgy közt nem volt meg a holt- test, de nem volt meg a kertben a kĂ©t virĂĄgĂĄgy se, sĆt, hogy a zsidĂł papnak mĂ©g kertje se volt, mivelhogy Tisza-EszlĂĄron mĂ©g zsidĂł pap sem volt: ezzel mĂĄr az izgatĂł sajtĂł Ă©ppen nem. törĆdött. Ilyen bosszantĂł Ă©s szĂĄraz igazsĂĄggal minek zaklatni a hivĆ embereket? Jött följelentĂ©s ĂbaĂșjvĂĄrrĂłl, hogy Svarcz MĂłzes aba- ĂșjvĂĄri Ă©s DĂĄjcs SĂĄmuel Ă©s Merer SĂĄmuel zsujtai zsidĂłk szövetkeztek arra, hogy az ĂĄltetemet megszerezzĂ©k s a TiszĂĄn CsonkafĂŒzes alĂĄ leĂșsztassĂĄk. Ezek az ĂșsztatĂĄs idejĂ©n MĂĄramaros-Szigeten jĂĄrtak, itthon pedig azt beszĂ©l- tĂ©k, hogy Pozsonyban jĂĄrtak. BƱnössĂ©gĂŒk nyilvĂĄnvalĂł. Î hĂĄrom zsidĂłnak az volt a szerencsĂ©je, hogy Bary Ășgy belekeveredett mĂĄr HerskĂłba Ă©s Smilovicsba Ă©s a tutajosokba, hogy az abaĂșji hĂĄrom zsidĂłval Ă©ppen nem volt ideje Ă©s kedve törĆdni. KĂŒlönben Ćk se kerĂŒltĂ©k volna el a könyörtelen vizsgĂĄlatot.
Tanult emberek is tele voltak följelentĆ Ă©s nyomozĂł buzgĂłsĂĄggal.
A tisza-eszlĂĄri katholikus papnak, Adamovich JĂłzsef- nek valami rokona volt jegyzĆ HernĂĄd-NĂ©metiben. BizonyĂĄra tĆle kapott valami intĂ©st vagy Ă©rtesĂtĂ©st arra nĂ©zve, hogy tegyen jelentĂ©st a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnĂĄl a hernĂĄd- nĂ©meti titokrĂłl. Tett is A. J. nĂ©valĂĄĂrĂĄssal.
149
Mi volt a hernåd németi titok? Van ott egy csårda, a Garådicsos csårda. Zsidó a
csĂĄrdĂĄsa. RĂłzenberg Jakab a neve. Van a csĂĄrdĂĄsnak egy keresztyĂ©n szolgĂĄlĂłja, a ki azt beszĂ©lte, hogy a falubeli metszĆ, kĂ©t idegen zsidĂłt rejteget az Ć hajlĂ©- kĂĄban.
Ăme ez a hernĂĄd-nĂ©meti titok. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nyomban elrendelte a kegyetlen vizsgĂĄ-
latot »minthogy azok a zsidĂłk a dadĂĄi â csonkafĂĄzesi â ĂĄlhulla elĆĂĄllĂtĂĄsĂĄval gyanĂșsĂthatok«.
Ez immĂĄr a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł eszejĂĄrĂĄsĂĄnak egyik remek rĂ©szlete.
MĂ©g azt se tudja, hogy az a szolgĂĄlĂł beszĂ©lt-e vala- mit; azt se tudja, mit beszĂ©lt: azt se tudja, igaz-e az, a mit beszĂ©lt; azt se tudja, jĂĄrt-e ott kĂ©t ismeretlen zsidĂł, ki volt az a kĂ©t zsidĂł s ha ott volt, mi jĂĄrat- ban volt ott; â azt se tudja, rejtegette-e Ćket a metszĆ az Ć hajlĂ©kĂĄban, de mĂ©g azt se tudja, van-e hĂĄt hajlĂ©ka is a metszĆnek; â tehĂĄt semmit se tud, de azĂ©rt mĂĄr tudja, hogy azt a kĂ©t ismeretlen zsidĂłt az ĂĄltetem csem- pĂ©szetĂ©vel lehet Ă©s kell gyanĂșsĂtani.
ElĆre azzal a vizsgĂĄlattal! Kihallgatnak egy csomĂł embert, kihallgatnak minden-
kit, a kit ez ĂŒgyben elcsĂphetnek. KihallgatjĂĄk a közsĂ©gi jegyzĆt Adamovichot, tovĂĄbbĂĄ a metszĆt Fischerl NĂĄthĂĄnt Ă©s felesĂ©gĂ©t. KihallgatjĂĄk a csĂĄrdĂĄst RĂłzenberg Jakabot s felesĂ©gĂ©t a csĂĄrdĂĄsnĂ©t. KihallgatjĂĄk SzĂ©kely JĂĄnost, a ki alighanem kisbĂrĂł vagy Ă©jjeli Ćr, azutĂĄn öreg MĂĄcsi JĂĄnost, a ki hĂĄztulajdonos Ă©s Ăveges MĂĄriĂĄt:
150
a szolgålót. S kihallgatnak még egy csomó zsidót, Steinfeld Maximiliånt, Dåjcs Jakabot s ki tudja még kit.
S vajjon mi sĂŒlt ki a rettenetes vizsgĂĄlatbĂłl, nyomo- zĂĄsbĂłl, hĂĄzkutatĂĄsbĂłl, szemlĂ©bĆl s mindenfĂ©le bĂrĂłi eljĂĄrĂĄsbĂłl?
KisĂŒlt, hogy a metszĆnek nincs hĂĄza, bĂ©rben lakik öreg MĂĄcsi JĂĄnosnĂĄl, ezzel egy udvarban Ă©s sohase rejtegetett magĂĄnĂĄl se egy zsidĂłt, se kettĆt.
Ăs kisĂŒlt, hogy falusi koldus zsidĂłk jĂĄrnak Ă©s kĂ©re- getnek Ćs idĆk Ăłta ott is s hogy valamikor kĂ©t koldus zsidĂłt ott Ă©rt el az Ă©jszaka s ott hĂĄlt mind a kettĆ a csĂĄrdĂĄban, mivelhogy mĂĄsutt nem kaptak Ă©jjeli szĂĄllĂĄst, a csĂĄrda pedig arravalĂł. Semmi se sĂŒlt ki mĂĄs.
Hogy azutĂĄn egy csomĂł eljĂĄrĂĄsi költsĂ©get kĂ©nytelen volt az ĂĄllam kifizetni, s hogy az alatt, mĂg az eljĂĄrĂĄs folyt, harmincz-negyven ember kĂ©nytelen volt a börtön- ben ok nĂ©lkĂŒl ĂŒlni s a hernĂĄd-nĂ©meti titok földerĂtĂ©sĂ©t vĂĄrni: ez is kisĂŒlt ugyan, de az mĂĄr mind nem tar- tozik a dologra.
V.
(A Bodrog vizĂ©nek titka. â Az öngyilkos ifjĂș vallomĂĄsa. â A regĂ©ny tetszik a közönsĂ©gnek. â Az egĂ©sz pajkos koholmĂĄnynak bizonyul.)
HĂĄt a pajkossĂĄg esetei! A tömeg sohase oly dĂŒhös, sohase oly buta Ă©s sohase
oly ĂĄbrĂĄndos, hogy egyesek gĂșnyra, vidĂĄmsĂĄgra, elbĂł- dĂtĂł ötletre, pajzĂĄn cselszövĂ©nyre kĂ©pesek ne lennĂ©nek.
151
A pajkos lĂ©lek a halĂĄlban is talĂĄl derƱs tĂŒneteket s isten szĂne elĆtt is tud visszĂĄs ötletre fakadni.
Szinte csodĂĄlom, hogy a vizsgĂĄlat intĂ©zĆinek fur- fangja Ă©s gyĂĄmoltalansĂĄga több pajkos beavatkozĂĄsra nem ingerelte az embereket. Volt ugyan nem egy, de Ă©n csak egyet akarok elbeszĂ©lni.
A nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson voltunk mĂĄr, a mikor a törvĂ©nyszĂ©k elnöke elĆĂĄllott ez esettel.
Bodrog Olaszi mellett folydogĂĄl a Bodrog vize, a Tisza legnagyobb jobboldali mellĂ©kfolyĂłja. Egyik vasĂĄr- napon, jĂșlius 1-Ă©n kĂ©t falubeli kis parasztgyerek jĂĄt- szadozik dĂ©lelĆtt a parton. A vĂz szĂ©le kissĂ© mocsaras, a tĂ©rdig Ă©rĆ vĂzben ugrĂĄndoztak. Az egyiknek neve: Gyöngyösi Jancsi, ez 7 Ă©ves. A mĂĄsiknak neve: PĂ©ter Miska, ez 6 Ă©ves.
JĂĄtĂ©kközben ĂŒvegpalaczkot pillantanak meg a pocso- lyĂĄban. Fölveszik, megnĂ©zik, lemossĂĄk. A palaczk erĆsen be van dugva parafĂĄval. A palaczk belĂŒl ĂŒres, de egy darab papĂr van benne. A papĂron ĂrĂĄs lĂĄtszik. A kĂ©t kis gyerek nem tud olvasni mĂ©g, az ĂŒveget beviszik a Jancsi apjĂĄhoz, idĆsb Gyöngyösi JĂĄnoshoz.
Az öreg se tud olvasni s azĂ©rt ki se veszi a dugĂłt az ĂŒvegbĆl. Nem is sokat törĆdött vele. De mĂĄsnap mĂ©gis beviszi a közsĂ©gi öregbĂrĂłhoz KoleszĂĄr Ferenczhez s annak ĂĄtadja. CsinĂĄljon vele, a mit akar.
Az öregbĂrĂł kinyitja az ĂŒveget, kiveszi belĆle a papirost s elolvassa a rajtalevĆ ĂrĂĄst. ElĂĄlmĂ©lkodik tartalmĂĄn. Az ĂrĂĄs az eszlĂĄri ĂŒgygyel, a vĂ©rvĂĄddal van kapcsolatban. No ez mĂĄr nagy dolog. A levelet ĂĄt kell
152
adni a közsĂ©gi jegyzĆnek: Balog JĂĄnosnak. A jegyzĆ is elolvassa s Ć mĂ©g sokkal jobban tudja, hogy ez igazĂĄn nagy dolog.
A levĂ©lben szomorĂș törtĂ©net van megĂrva. A levelet Löki JĂĄnos gĂ©pĂ©sz Ărta. Ăgy szĂłl:
»JĂșn. 30. Meghasonulva a vilĂĄggal s emberekkel, a kĂ©tsĂ©gbeesĂ©s s az Ă©letunalom a halĂĄl karjaiba kerget. Î sorok midĆn napvilĂĄgot lĂĄtnak, mĂĄr halott vagyok. De mielĆtt meghalnĂ©k, egy vallomĂĄst tenni kötelessĂ©- gemnek tartom.«
»1882 jĂșn. hĂłnapban dadĂĄi tiszaparti fƱzesekbe rejtettem el kedvesemet TĂmĂĄr JulcsĂĄt, kit, miutĂĄn hƱtlen lett hozzĂĄm, a folyĂłba fojtottam. Az eszlĂĄri bƱntĂ©ny folyamatban lĂ©vĂ©n, fölfedeztĂ©k, illetve megta- lĂĄltĂĄk Dada mellett kivĂ©gzett kedvesem hullĂĄjĂĄt. Az igazsĂĄg Ă©rdekĂ©ben tehĂĄt bevallom ezt s a nagy szenzĂĄcziĂłt keltett bƱntĂ©ny Ă©rdekĂ©ben felfedezni a valĂłt s adatot szolgĂĄltatni az igazsĂĄgszolgĂĄltatĂĄsnak, töredelmes szĂvvel bevallani, a jĂł lelkiismeret szavĂĄnak engedve Isten nevĂ©nek bizonysĂĄgul hĂvĂĄsĂĄval kötelessĂ©gemnek tartom!«
»A haldoklĂłk nem hazudnak.« »Löki JĂĄnos s. k. oki. gĂ©pĂ©sz. Ăme a levĂ©l. MegnĂ©ztem jĂłl. A papiroson semmi kĂŒlönöst nem
vettem Ă©szre. Az ĂrĂĄs se nem zsidĂłnak, se nem keres- kedĆnek ĂrĂĄsa. EgĂ©szen gömbölyƱ betƱk, a vonalak hajlĂĄsĂĄban semmi szögletessĂ©g, a vonĂĄsok mindenĂŒtt egyenlĆ vastagok Ă©s egyenlĆ szintiek. A kĂ©z mindig egyenlĆen nyomja a tollat. A ki Ărta: nĂ©metĂŒl vagy
153
nem szokott, vagy nem is tud Ărni. De mĂ©gis tanult embernek, gyakorlott kĂ©znek ĂrĂĄsa. Ilyen ĂrĂł igen sok csak a kĂĄlvinistĂĄk közt van. Ć köztĂŒk vannak igen sokan, a kik magasabb mĂveltsĂ©gĂŒk daczĂĄra se tudnak nĂ©metĂŒl, Ărni pedig Ă©ppen nem szoktak nĂ©metĂŒl. Közel van a magyar kĂĄlvinistĂĄk sĂĄros-pataki nagy fĆiskolĂĄja. Onnan kerĂŒlhetett az ĂŒveg a Bodrog vizĂ©n Bodrog- Olasziba.
TehĂĄt diĂĄk-csĂny az egĂ©sz. Azonban az eset, a mirĆl a levĂ©l szĂłl, nem lehetetlen
HƱtlen kedvesĂ©t mĂĄr sok szenvedĂ©lyes ifjĂș meggyilkolta, s aztĂĄn önmagĂĄt is elemĂ©sztette.
RegĂ©nyekben, hĂrlapok hasĂĄbjain, szĂnpadon, törvĂ©ny- szĂ©kek tĂĄrgyalĂĄsain sok hasonlĂł eset fordul elĆ. Ifjak, nĆk, ĂĄbrĂĄndos lelkƱek, dologtalan emberek elmĂ©lĂĄznak ily esetek fölött s megĆrzik azokat emlĂ©kezetĂŒkben. Nem ĂșjsĂĄg az ily eset, tehĂĄt hisznek benne.
A bodrog-olaszi jegyzĆ a levelet hivatalosan a nyĂregy- hĂĄzi törvĂ©nyszĂ©k elnökĂ©hez kĂŒldte nyomban s az elnök nyĂlt tĂĄrgyalĂĄson elĆterjesztette.
Az Ă©n felfogĂĄsom magĂĄrĂłl a fĆĂŒgyrĆl az volt, hogy a csonkafĂŒzesi holttest az eltƱnt lĂĄnykĂĄnak, Eszternek holtteste. A vĂ©delemnek az volt a czĂ©lja, hogy ez a felfogĂĄs jusson diadalra.
Az elnök felfogĂĄsa s ĂĄltalĂĄn az Ășgynevezett hivatalos felfogĂĄs az volt, hogy a csonkafĂŒzesi holttestet a zsidĂłk vĂ©delmĂ©re s a vizsgĂĄlat fĂ©lrevezetĂ©se vĂ©gett a tutajos zsidĂłk csempĂ©sztĂ©k.
A nagy tömeg felfogĂĄsa szĂvesen csatlakozott az elnö-
154
kĂ©hez. A nagy tömegnek csak az volt a forrĂł vĂĄgya, hogy a vĂ©delem ne gyĆzhessen.
A nagy tömeg hĂĄt szĂvesen fogadta a bodrog-olaszi regĂ©nyt. Mit erĆlködik a vĂ©delem? Hiszen most mĂĄr nyilvĂĄnvalĂł, hogy a csonkafĂŒzesi holttest nem Solymosi Eszter, hanem TĂmĂĄr Julcsa. TehĂĄt a fĆdologban a hivatalos felfogĂĄsnak van igaza.
Az elnök nem is akart az esettel tovåbb foglalkozni. Elégnek vélte annak nyilvånossågra hozåsåt. De én nem csatlakozhattam hozzå.
KĂ©tsĂ©gtelen volt, hogy az esetnek Ă©le az Ăłn felfogĂĄsom ellen irĂĄnyul s a vĂ©delem ellen szĂnezi Ă©s fokozza a közvĂ©lekedĂ©st. Ennek be kellett vĂĄgnom ĂștjĂĄt.
Rögtön felszĂłlaltam s követeltem a gondos vizsgĂĄlatot. ĂrvelĂ©sem vilĂĄgos volt Ă©s nagyon egyszerƱ.
Vagy az sĂŒl ki, hogy az egĂ©sz eset csak koholmĂĄny Ă©s pajkos cselekvĂ©s s ha csakugyan ez: akkor ne rontsa a vĂ©delem igazsĂĄgos sikerĂ©t.
Vagy pedig az sĂŒl ki, hogy a szomorĂș eset valĂł- sĂĄggal megtörtĂ©nt s a csonkafĂŒzesi halott csakugyan a szerelmese ĂĄltal meggyilkolt TĂmĂĄr Julcsa. â Ez eset- ben pedig a zsidĂłk ĂĄrtatlansĂĄga nyomban napvilĂĄgra jön. Mert hiszen akkor csakugyan nem Ășsztattak Ćk a TiszĂĄn ĂĄltetemet Ă©s Solymosi Esztert se Ćk emĂ©sztettĂ©k el. Hanem elemĂ©sztettĂ©k azok, a kik ĂĄltal Solymosi Eszter ruhĂĄzata TĂmĂĄr Julcsa testĂ©re kerĂŒlt.
Mert hiszen a csonkafĂŒzesi halotton kĂ©tsĂ©gtelenĂŒl Solymosi Eszter ruhĂĄzata volt. TehĂĄt nem a zsidĂłk, hanem csak Löki JĂĄnos, TĂmĂĄr Julcsa s közelĂĄllĂłik
155
tudhattak arról, miként szerezték meg Solymosi Eszter ruhåit.
Nagy Ă©s mĂvelt közönsĂ©g töltötte meg a tĂĄrgyalĂĄsi nagy termet. De ez zsidĂłellenes indulatokkal volt tele. ElĆterjesztĂ©sem meglepte s elbĂĄmulĂĄsra bĂrta a közönsĂ©g minden tagjĂĄt.
â Bizony a vĂ©dĆnek igaza van. Vagy â vagy! Ezt jelentettĂ©k a meglepetĂ©s miatt elbĂĄmult arczok.
El kellett rendelni a vizsgĂĄlatot s abbĂłl az sĂŒlt ki, hogy se Löki JĂĄnos, se TĂmĂĄr Julcsa nem volt soha a vilĂĄgon. KoholmĂĄny az egĂ©sz bodrog olaszi regĂ©ny.
Csak kĂ©t Ă©v elĆtt, a nagy per utĂĄn tizennyolcz Ă©v mĂșlva jelentkezett nĂĄlam egy jĂł arczĂș, mƱvelt Ășri ember, megmondta nevĂ©t s tudatta velem elĆkelĆ tiszt- viselĆi ĂĄllĂĄsĂĄt, a melyet itt tölt be Budapesten. KĂ©r- dezte tĆlem: emlĂ©kszem-e mĂ©g a bodrog olaszi ĂŒvegre s a benne lĂ©vĆ ĂrĂĄsra?
â EmlĂ©kszem. â Most mĂĄr megmondhatom, hogy az az ĂrĂĄs az Ă©n
kezem ĂrĂĄsa. SĂĄrospataki diĂĄkok voltunk akkor, hĂĄr- man fĆztĂŒk ki ezt a pajkossĂĄgot.
Megmondta tårsainak nevét. Egyik név orszågosan ismertté lett azóta.
156
VI.
(A ki magĂĄt hitsorsosaiĂ©rt felĂĄldozta. â Az igazi hĆs. â LelkĂ©nek hĂĄnyĂłdĂĄsa. â ElszĂĄntsĂĄga. â A bĂrĂłsĂĄgnĂĄl jelentkezik, â Nem hisznek neki. â FöldönfutĂłra lesz,
mikor kiszabadul.)
LĂĄssunk nagy pĂ©ldĂĄt. FĂ©rfias eltökĂ©llĂ©snek, halĂĄlos elszĂĄntsĂĄgnak, hĆsi elhatĂĄrozĂĄsnak fensĂ©ges pĂ©ldĂĄjĂĄt.
Ott sorvad a börtön nyirkos tĂ©glapadozatĂĄn a vĂ©zna termetƱ vĂĄdlott zsidĂł. A napnak tiszta sugara alig Ă©r szemeihez; erdĆk, mezĆk illatos levegĆje tĂĄvol van tĂŒde- jĂ©tĆl; a csillagos eget sohase lĂĄthatja, a nappali Ă©gboltot is csak naponkĂ©nt egy ĂłrĂĄn ĂĄt. A börtönnek zĂĄrt udvarĂĄn magas falak között, a mikor rabtĂĄrsaival egyĂŒtt kiparan- csoljĂĄk jĂĄrkĂĄlni. Fegyveres Ćr vigyĂĄz rĂĄ akkor is, hogy ne beszĂ©lgessen, ne sĂrjon, ne panaszkodjĂ©k, ne is ĂĄbrĂĄndozzon. Hanem kimĂ©rt lĂ©pĂ©sekkel mozogjon elĆre sorosan, pon- tosan. Ez a parancsolat, puskatussal kap intĂ©st oldal- bordĂĄjĂĄra, ha nem teljesĂti a parancsolatot.
De hĂĄt ez a börtön, ne Ă©rzĂ©kenykedjĂŒnk miatta. Igaz, hogy mĂ©g nincs elĂtĂ©lve, mĂ©g nem bƱnös, hanem
csak vĂĄdlott. Igaz, hogy a vĂ©rvĂĄdra nĂ©zve ĂĄrtatlannak Ă©rzi magĂĄt, azonban ezt majd a törvĂ©ny dönti el vala- mikor. IgazsĂĄgos, komoly bĂrĂĄk kezĂ©ben lesz a törvĂ©ny; â amit Ćk mondanak majd: megkell abban nyugodnia.
Svarcz Salamon ez a vĂĄdlott, az eszlĂĄri metszĆ. Harmincznyolcz Ă©ves mĂĄr, felesĂ©g Ă©s nĂ©gy gyermek sic utĂĄna. MibĆl Ă©lnek a nyomorultak?
HitvĂĄny termet, betegesnek lĂĄtszĂł rokkant alak. Csak bajusza Ă©s szakĂĄla tömött Ă©s hosszĂș, mint az Ăłkori
157
zsidóké. Hålni jår bele a lélek. Csak két apró fekete szeme van tele tƱzzel-långgal. Csak abban låtszik élet.
Kegyes lĂ©lek. VallĂĄsos ĂĄhĂtattal van tele. SzĂŒletĂ©se, termĂ©szete, vĂ©ralkata, nagy szegĂ©nysĂ©ge, egyhĂĄzi foglal- kozĂĄsa: mind kegyessĂ©gre Ă©s ĂĄhĂtatra bĂrja Szent imĂĄit reggel Ă©s este s vallĂĄsĂĄnak ĂŒnnepnapjain mindig buz- gĂłn vĂ©gzi.
Nem maga van az odĂșban. RablĂłk, duhajok, gyilko- sok, orvok, gyĂșjtogatok vannak mellĂ©je zĂĄrva vĂĄltogatva. BetyĂĄrok, istentagadĂłk felesen. ImĂĄiba belekurjantanak, csĂșf szavakkal megzavarjĂĄk, zokogĂĄsĂĄt kiröhögik, taszi- gĂĄljĂĄk jobbra-balra, vallĂĄsĂĄĂ©rt kigĂșnyoljĂĄk. Meg nem engedhetik, hogy fohĂĄsza egyenesen jusson föl Izrael IstenĂ©hez.
De hĂĄt ez a börtön. A rabnak csak nem lehet olyan jĂł dolga, mint a papnak. Panaszra pedig hiĂĄba menne a porkolĂĄbhoz. Csak azt a feleletet kapnĂĄ: â MiĂ©rt imĂĄdkozik annyit. MiĂ©rt zavarja örökkĂ©
rabtĂĄrsait? Nem is megy panaszra. A zsidĂł vĂ©gzethivĆ. Ha az
Ć istene Ășgy rendelte, hogy zsidĂł legyen, ĂŒldözĂ©st Ă©s gyötrĆdĂ©st szenvedjen, hĂĄt abban meg kell nyu- godnia.
De meg kell-e hĂĄt? ĂnnönmagĂĄra nĂ©zve nyugodt a lelke. Ć mĂĄr Ă©lt. LĂĄtta a vilĂĄgot. ĂrĂŒlt az örvendezĆkkel
Ă©s sĂrt a sĂrĂłkkal. AlapĂtott csalĂĄdot, nemzett fiakat Ă©s leĂĄnyokat. Izrael nevĂ©t fentartotta. RĂĄ most mĂĄr jöhet bĂĄrmi sors. HalĂĄl, vagy hosszĂș rabsĂĄg. SzentĂŒl hiszi,
158
hogy Ășgy is halĂĄlos betegsĂ©g emĂ©szti mĂĄr Ćt; a mi a napokbĂłl mĂ©g hĂĄtra van, miĂ©rt ne vĂĄrhatnĂĄ azt be csöndesen, az isteni vĂ©gzetben megnyugodva!
De miĂ©rt szenvednek hitsorsosai? S a kitanulhatatlan vĂ©gzet miĂ©rt rendelte azt, hogy Ă©ppen ĂĄltala Ă©s miatta szenvedjenek? Mit vĂ©tett Ć Izrael istene ellen? Mit vĂ©tett Ć hitsorsosai ellen? Ăs mit vĂ©tett az embe- rek ellen?
Lelke Ă©rzĂ©keny, mĂĄr talĂĄn meg is törött. Hangja, mikor beszĂ©l is, hasonlatos a sĂr ĂĄsnak hangjĂĄhoz. SzegĂ©ny, nyomorult zsidaja; Ă©jszakĂĄkon ĂĄt zokog. Nem maga miatt, hanem ĂŒldözött hitsorsosai miatt. MinĆ ĂĄldozatot hozhatna Ć, hogy megmentse Ćket a keserƱ ĂŒldözĂ©stĆl.
NehĂ©z gondolat gomolyog elmĂ©jĂ©ben. Nagy Ă©rzĂ©s, nagy eszme az Ć kis lelkĂ©ben. Vajjon a sors, a melybe jutott, nem Istennek vĂ©gzĂ©se-e? Ismeri a szentĂrĂĄst. JĂłl ismeri kivĂĄlt MĂłzesnek öt könyvĂ©t. Lelke elandalog a szent törtĂ©neteken, a nagy tanulsĂĄgokon. Hiszen az Ăr ĂbrahĂĄmot is megkĂsĂ©rtette. Hogy vinnĂ© magĂĄval MĂłrijĂĄnak földĂ©re az Ć egyetlenegyĂ©t, a kit szeret, az Ć IzsĂĄk fiĂĄt s ĂĄldoznĂĄ azt meg Ă©gĆ ĂĄldozatul azon a hegyen, melyet neki megjelölend.
Vajjon becsesebb e Ć a vilĂĄgnak, mint volt IzsĂĄk az Ć Ă©des apjĂĄnak? HĂĄtha Ć is megĂĄldoznĂĄ magĂĄt! HĂĄtha ezzel megszƱnnĂ©k hitsorsosainak minden veszedelme?
De mikĂ©nt? IrtĂłztatĂł vĂĄd terheli Ćket az emberek szemĂ©ben.
Megöltek egy gyermeket, egy ĂĄrtatlan szĂŒzet s vĂ©rĂ©t
159
vettĂ©k szertartĂĄsbeli czĂ©lokra. Isten lĂĄtja, hogy Ćk ebben ĂĄrtatlanok. De kivilĂĄgosodik-e az Ć ĂĄrtatlansĂĄguk? Î miatt kell szenvedni a zsidĂłsĂĄgnak. Ăs szenved az idĆk vĂ©gĂ©ig, ha csak egyetlen kis homĂĄly marad is az emberek elmĂ©jĂ©ben.
Pedig marad. A vallåsbeli gyƱlölet szenvedélye åldozatot követel s
el nem csillapodik addig, mĂg ĂĄldozatĂĄt meg nem kapja. Akkor majd azutĂĄn elcsillapodik.
Hadd legyen Ć az az ĂĄldozat! MagĂĄra veszi a bƱnt. Kigondol valamit. AgyonĂŒtötte a lĂĄnykĂĄt s azutĂĄn
holttestĂ©t beledobta a TiszĂĄba. BizonyĂĄra neki elhiszik. AkĂĄr talĂĄljĂĄk meg a holttestet, akĂĄr nem: el kell hinniök, mert hiszen Ă©ppen az a vĂĄd, hogy valamelyik zsidĂł ölte meg a lĂĄnykĂĄt. HĂĄt legyen Ășgy, hogy Ć Ă¶lte meg.
HĂĄtha Ă©l a lĂĄnyka s egyszer csak ĂŒdĂ©n, erĆben, egĂ©szsĂ©gben hazatĂ©r? Mi lesz akkor?
Ez a gondolat nem gyötri sokĂĄig. Ć vele elvĂ©gzi dolgĂĄt a törvĂ©ny hamar. Ćt felakasztjĂĄk s porladĂł teteme ott pihen mĂĄr a föld alatt. KitudĂłdik ugyan, hogy Ć a bĂrĂłsĂĄg elĆtt nem mondott igazat s hogy neki ĂĄrtat- lanul kellett halĂĄlt szenvednie. De azĂ©rt Ćt nem kĂĄr- hoztatjĂĄk. HalĂĄlĂĄval nem vĂ©tett senkinek, hitsorsosait pedig megmentette az ĂŒldözĂ©stĆl. InkĂĄbb akadnak majd jĂł lelkek, a kik a fĂĄjdalom igaz könyjĂ©t ejtik, ha vĂ©gzetĂ©re gondolnak s a kik jĂł szĂvvel ĂĄldjĂĄk meg emlĂ©kezetĂ©t.
160
Mi lesz nejĂ©vel Ă©s gyermekeivel? MibĆl Ă©lnek? Hova sodorja Ćket az Ă©let vihara s az emberek megvetĂ©se? Az Ć neve a gyilkos neve marad. Csak ez a nĂ©v marad öröksĂ©g gyanĂĄnt gyermekeire. Ăs a nyomor. A nyomor- tĂłl Ășgy sem mentheti meg Ćket, de nevĂ©nek öröklött gyalĂĄzatĂĄtĂłl megmenthetnĂ© Ćket. S Ăme a helyett, hogy megmentenĂ©: Ć maga idĆzi föl rĂĄjuk az ĂĄdĂĄz jövendĆt.
Lelke Ășgy hĂĄnyĂłdott, mint viharban a haraszt. Egyik rettenetes gondolat a mĂĄsik utĂĄn. Egyik keserƱ Ă©rzĂ©s a mĂĄsik utĂĄn. Egyik fölemeli, a mĂĄsik lesĂșjtja azt a hĂĄnykolĂłdĂł lelket.
TalĂĄn beteg is mĂĄr az a lĂ©lek. Nem beteg. Csak a test erĆtlen. Se a test, se a lĂ©lek
nem bĂrja el könnyen a nagy gondolatokat, a sĂșlyos Ă©rzĂ©seket. NĂ©ha ĂĄjulĂĄs környĂ©kezi. Gyakran kitörnek forrĂł könyei. Az Ă©lettĆl megvĂĄlni mĂ©gis nehĂ©z.
Hiszen az Ă©let kötelessĂ©g. Nagy, szĂ©p Ă©s fönsĂ©ges kötelessĂ©g. A jĂł embernek azt a kötelessĂ©get mindvĂ©gig teljesĂteni kell. Mindaddig, mĂg istennek intĂ©sĂ©re a termĂ©szet az alĂłl föl nem menti. Csak a halĂĄlnak van joga e kötelessĂ©g alĂłl föloldani. S szabad-e ezt vak- merĆen siettetni?
Minden Ă©rzĂ©se vonaglott. Egyik gondolat a mĂĄsikat Ʊzte, hajszolta. Vonakodott a döntĂ©stĆl. NehĂ©z volt az utolsĂł elhatĂĄrozĂĄs. Ma mĂ©g ne! Majd holnap!
JĂșlius 18-ĂĄn tette meg Smilovics Tisza-Lökön a csendbiztos kezĂ©n az Ć sĂșlyos vallomĂĄsĂĄt. JĂșlius 19-Ă©n a börtön minden lakĂłja tudta mĂĄr NyĂregyhĂĄzĂĄn, hogy mi törtĂ©nt.
161
Az törtĂ©nt, hogy a zsidĂłk idegen nĆ tetemĂ©t ĂșsztattĂĄk le a TiszĂĄn, ezt felöltöztettĂ©k az eltƱnt lĂĄnyka ruhĂĄjĂĄba s odacsempĂ©sztĂ©k CsonkafĂŒzes alatt a bĂrĂłsĂĄg elĂ©. TehĂĄt Ćk rejtegettĂ©k Eszter ruhĂĄjĂĄt; tehĂĄt Ćk vettĂ©k azt le a lĂĄnyka testĂ©rĆl, tehĂĄt bizonyos immĂĄr, hogy a gyenge szƱznek Ćk ontottĂĄk vĂ©rĂ©t!
BörtönĆrök, rabok, Ășjak Ă©s rĂ©giek mind megtudtĂĄk ezt nyomban s mind csak ezt beszĂ©ltĂ©k maguk között.
Egyik rab nem gyƱlöli a mĂĄsikat. Ritka köztĂŒk a hĂĄzsĂĄrtos, a viszĂĄlykodĂł. SĆt rokonszenv, az összetartĂĄs bizonyos Ă©rzĂ©se tĂĄmad köztĂŒk. AkĂĄr bƱnösök, akĂĄr ĂĄrtatlanok: most egy sorsnak rĂ©szesei. Ha bƱnös is: most mĂĄr szenved. A szenvedĂ©s lĂĄtĂĄsa könyörĂŒletet Ă©breszt s kioltja a gyƱlölködĂ©s indulatĂĄt vagy legalĂĄbb csillapĂtja. De a nagy izgalomnak ez esztendejĂ©ben mĂ©g a rabok közt is volt zsidĂł-gyƱlölĆ. MĂ©g a rabok közt is akadt, a ki odakiĂĄltott a vĂ©rvĂĄd ĂŒldözöttjeire: â No kutya zsidĂł, most mĂĄr ti is fölkerĂŒltök az
akasztófåra! Csak azért is akadt, hogy ilyen szóval kedvében jår-
jon az ĂĄdĂĄz indulatĂș börtönĆrnek. Mert a börtönĆrök közt is akad, a ki kedvtelĂ©ssel gyötri a rabokat. Durva lĂ©lek; a ki Ăgy mutatja, Ăgy bizonyĂtja s Ăgy gyakorolja az Ć hatalmĂĄt.
A szegĂ©ny, hĂĄborgĂł lelkƱ metszĆ is Ă©rtesĂŒlt e napon mindenrĆl. Most se hitte a zsidĂłk bƱnössĂ©gĂ©t. Most is szentĂŒl meg volt gyĆzĆdve, hogy többi tĂĄrsa se bƱnö- sebb, mint Ć maga, de Ă©rtelme mĂ©gis belezavarodott az ĂŒgy rejtelmeibe. Nem lehet csodĂĄlni. Hiszen most
162
mĂĄr maguk a zsidĂłk is bevalljĂĄk, hogy az ĂĄltetemet Ćk ĂșsztattĂĄk, Eszter ruhĂĄjĂĄt rĂĄ Ćk öltöttĂ©k.
Szemei elĆtt most mĂĄr elborult minden. De azt ott a börtönben lĂĄtta is, Ă©rezte is, hogy a
zsidókra még kegyetlenebb napok vårnak, mint azok voltak, a melyeket mår nagy bånatban eltöltöttek.
LeszĂĄllt az est. ElĆvette esti imĂĄjĂĄt s nagy szomorĂș lĂ©lekkel Ă©s sƱrƱ könyhullatĂĄssal bocsĂĄtotta azt fel a magasba. Szerdai napnak estĂ©je volt. A. mint elvĂ©gezte egyik imĂĄjĂĄt, elkezdte a mĂĄsikat.
EgĂ©sz Ă©jjel nem hunyta le szemĂ©t. Hol fekĂŒdt, hol ĂŒldögĂ©lt, mereven rabĂĄgyĂĄnak kemĂ©ny deszkĂĄjĂĄn. Hajnal felĂ© lett teljessĂ© elhatĂĄrozĂĄsa. ElszĂĄntsĂĄga megĂ©rett. Szabaduljanak hitsorsosai, Ć hadd vesszen el.
Reggel azt mondta az ĆrlegĂ©nynek, hogy KozĂĄk Ćrmesterrel Ăłhajt beszĂ©lni. OdavezettĂ©k. Az Ćrmestert megkĂ©rte, kĂsĂ©rje Ćt a bĂrĂłsĂĄg elĂ©, most mĂĄr vallani akar.
Az Ćrmester futott a kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©szhez, az ĂŒgyĂ©sz sietett Ă©rtesĂteni a törvĂ©nyszĂ©k elnökĂ©t s nĂ©hĂĄny perez mĂșlva az elszĂĄnt szegĂ©ny zsidĂł ott ĂĄllott a bĂrĂłsĂĄg termĂ©ben. Az elnök, az ĂŒgyĂ©sz s egyik törvĂ©nyszĂ©ki bĂrĂł elĆtt.
VĂ©zna termete görnyedt, keze reszket, inai roskadoz- nak, hangja bĂĄgyadt. HosszĂș napok, Ă©jszakĂĄk Ăłta kĂŒzd mĂĄr a gyötrĆ gondolattal. De arcza elszĂĄnt, szemeiben kĂŒlönös fĂ©ny.
Az elnök ridegen, hivatalosan kĂ©rdi. â Ăn kihallgatĂĄsra jelentkezett, mit akar? â EltökĂ©ltem magam, meg akarok vallani mindent.
163
Az elnök intĂ©sĂ©re a hivatalszolga szĂ©ket tesz mellĂ©je. â Ăljön le. LeĂŒl S folytatja beszĂ©dĂ©t. â Ăn öltem meg azt az eszlĂĄri lĂĄnyt, Solymosi
Esztert. Ne vĂĄdoljanak mĂĄst senkit. Ne kĂnozzĂĄk a többi szegĂ©ny zsidĂłt. Ăn vagyok a tettes. CsupĂĄn Ă©n vagyok a bƱnös. SzĂĄlljon a törvĂ©ny Ă©n reĂĄm.
Az elnök figyelmezteti: beszĂ©lje el az esetet rĂ©szle- tesen. Több kĂ©rdĂ©st is intĂ©zett hozzĂĄ beszĂ©dközben. Ć nem ismerte a lĂĄnyt, sohase lĂĄtta azelĆtt, nevĂ©t
se tudta, Ć nem volt ismerĆs Tisza-EszlĂĄron. Ama napon, ĂĄprilis 1-Ă©n kis ideig Ć maga ĂĄllt az imahĂĄz elĆtt. Arra jött a lĂĄny. Oda röhögött a zsidĂłkra S az imahĂĄzra Ă©s csĂșfsĂĄgos szavakkal gyalĂĄzta a zsidĂłkat. Ć hirtelen indulatba jött, valami volt a kezĂ©ben, azzal a lĂĄnykĂĄt fej beĂŒtötte. Nem akarta agyoncsapni, csak megfenyĂteni. A lĂĄny elesett s többĂ© nem mozdult. Ć nĂ©zte, tapintotta, fölemelte, a lĂĄnyban nem volt Ă©let. Meg volt halva. Ć megijedt. Nem mert szĂłlni senkinek. A lĂĄnyka holttestĂ©t bevonszolta az imahĂĄz kertjĂ©be s ott gazzal, szalmĂĄval, szemĂ©ttel betakarta. Ott volt estĂ©lig. Akkor felnyalĂĄbolta, elvitte a TiszĂĄig s a TiszĂĄba beledobta. Nem volt tĂĄrsa senki. Nem is lĂĄtta az Ć dolgĂĄt senki. Ăme most itt ĂĄll: ĂtĂ©ljĂ©k el, kĂ©sz a halĂĄlra, mĂĄsokat ne bĂĄntsanak.
FejĂŒket rĂĄztĂĄk az urak. Egyetlen szavĂĄt se hittĂ©k el. De azĂ©rt a jegyzĆkönyvbe ĂrtĂĄk a vallomĂĄst s alĂĄĂrattĂĄk a bƱnössel.
JĂłl tettĂ©k, hogy nem hittek neki. Nagyon ĂŒgyetlen
164
gyilkos volt az a szegĂ©ny zsidĂł. Sejtelme se volt arrĂłl, milyen az igazi gyilkossĂĄg s mikĂ©nt kell annak rĂ©szle- teit elbeszĂ©lni. SzĂĄz kĂ©rdĂ©st intĂ©ztek hozzĂĄ a rĂ©szletek- rĆl. Honnan tudnĂĄ Ć a rĂ©szleteket?
HĂĄny Ăłrakor törtĂ©nt az eset? Honnan jött a lĂĄny s merre tartott? Mi volt a kezĂ©ben? HĂĄt Ć mifĂ©le gyil- kos szerszĂĄmmal tudta Ășgy megĂŒtni, hogy egyetlen ĂŒtĂ©sre szörnyet halt? Hiszen nem törtĂ©nik az se oly könnyen, se oly gyorsan.
Minderre az elszånt ember nem volt készen. Nem gondolta ki apróra az egészet, ötölt-hatolt. Sok kér- désre éppen nem tudott felelni.
De annĂĄl ĂĄllhatatosan megmaradt, hogy Ć Ă¶lte meg a lĂĄnykĂĄt s Ć vetette a halottat a TiszĂĄba.
Boldogtalan ember! Bizony nem tudtad te elĂ©rni, hogy szavaidat elhigyjĂ©k. Nem tudtĂĄl te hitsorsosaidon segĂteni. MĂ©g magadon se. Ezer gĂșnyt Ă©s csĂșfsĂĄgot idĂ©ztĂ©l föl magadra. Mindenki röhögött rajtad. Ujjal mutattak rĂĄd Ćreid Ă©s rabtĂĄrsaid: Ăme a hĆs, az ĂĄldozat, a zsidĂłsĂĄg megmentĆje! A te kis lelked nem lĂĄtta azt, hogy a mikor a zsidĂłĂŒldözĂ©s hullĂĄmai magasra hĂĄnykĂłd- nak, a mikor tombol a felekezetes szenvedĂ©ly: akkor egyetlen rongyos zsidĂł nem elĂ©g Ă©gĆĂĄldozatnak. Több kell oda, mĂĄs kell oda!
Addig zaklattĂĄk, addig faggattĂĄk a szegĂ©ny embert, mĂg utĂłbb idĆ multĂĄn kĂ©nytelen volt elismerni, hogy csak tĂĄrsai irĂĄnt valĂł szĂĄnalma s vallĂĄsa Ă©s hitsorsosai irĂĄnt valĂł mĂ©lysĂ©ges szeretete bĂrta rĂĄ a nagy elszĂĄntsĂĄgra.
Az emberi lĂ©lek belsĆ harczainak mĂ©gis fensĂ©ges
165
tĂŒnemĂ©nye volt e nagy elszĂĄntsĂĄg. Sikere nem volt, nem lehetett, de azĂ©rt ragyogĂł pĂ©lda marad, emlĂ©ke- zĂ©sre mindenkoron mĂ©ltĂł. â S mi lett sorsa ennek az embernek? Egy Ă©vig Ă©s harmadfĂ©l hĂłnapig ott senyvedett a
börtönben. A bĂrĂłsĂĄg akkor ĂĄrtatlannak talĂĄlta s szabad- sĂĄgĂĄt visszaadta. Most mĂĄr mehet haza. â Haza? Hova mehessen Ć haza? Tisza-eszlĂĄri metszĆ â ĂĄllĂĄsĂĄt el nem foglalhatta.
NyĂregyhĂĄzĂĄn fogadott lakĂĄst, hogy majd ott telepszik meg s Ă©l a hogy tud. Egy hĂ©t mĂșlva elĂŒldöztĂ©k onnan.
Akkor elköltözött Kis-VĂĄrdĂĄra. IsmerĆsei voltak ott. Fogadott lakĂĄst s kĂ©rt telepedĂ©si engedĂ©lyt. KĂ©rĂ©sĂ©t megtagadtĂĄk, tovĂĄbb kellett bujdosnia.
Elment BeregszĂĄszra. A közeli faluban, BenĂ©ben, szĂŒle- tett, de kis korĂĄtĂłl kezdve BeregszĂĄszon nevelkedett. Ott jĂĄrt iskolĂĄba, ott voltak rokonai, ott volt igazi otthona. Onnan is kiutasĂtottĂĄk.
Fölment panaszra Ă©s segĂtsĂ©gĂ©rt az orszĂĄg kormĂĄnyzĂł elnökĂ©hez Tisza KĂĄlmĂĄnhoz. Az se tudott rajta segĂ- teni. UtĂłbb is az orszĂĄg fĆvĂĄrosĂĄba költözött. Itt legalĂĄbb elfĂ©r mindenki.
MĂ©g Ć is: a hĆs, a koldus, a földönfutĂł.
LEGYEN VILĂGOSSĂG!
I. (ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn tanĂșsĂĄga. â Szakolczai Julcsa biztosan fölismeri Solymosi Esztert. â A bĂrĂłsĂĄg mulasztĂĄsa. â Kozma SĂĄndor fĆĂŒgyĂ©sz. â A jĂłhiszemƱ tanĂș, mint
hamis tanĂș. â Mit vĂ©tett a bĂrĂłsĂĄg a mulasztĂĄssal?)
Hagyjuk el a zavarost, a kusza vilĂĄgot, a mind- untalan rĂĄnk borulĂł sötĂ©tsĂ©get, a kĂ©szakarva tĂĄmasztott ködöket, a butasĂĄg Ă©s fajgyƱlölet szenvedĂ©lyeit, a szĂv- telen cselszövĂ©nyeket. KeressĂŒk meg az igazsĂĄgnak ama rĂ©szeit, a melyekrĆl a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nem vett föl jegyzĆ- könyvet. KeressĂŒk meg azt, a mi a vizsgĂĄlat mögött van. A mit a vizsgĂĄlat elrejtett a helyett, hogy nap- vilĂĄgra hozott volna.
A csonkafĂŒzesi holttesten Solymosi Eszter ruhĂĄja volt. Az a ruhĂĄja, melyben utoljĂĄra lĂĄttĂĄk Ćt, mint Ă©lĆt.
Az egyenes Ășton jĂĄrĂł jĂłzan elme e tĂŒnetre azt mondta volna: Ăme Solymosi Eszter holtteste. Ăs azt mondta volna: nyaka nincs elvĂĄgva, vĂ©re sincs kiontva, a zsidĂłk ĂĄrtatlanok.
Mennyit kellett a vizsgĂĄlatnak vĂ©tkeznie, mĂg ezt az okos felfogĂĄst eltiporhatta!
167
Volt egy tanĂș, az eltƱnt lĂĄnykĂĄnak jĂł ismerĆse, Szakolczai Julcsa, a ki a fölismerĂ©si eljĂĄrĂĄsnĂĄl jĂșnius 19-Ă©n tökĂ©letes biztossĂĄggal fölismerte Solymosi Esztert. Î tanĂș nyilatkozatĂĄrĂłl Bary e szavakat iktatta jegyzĆ- könyvbe:
»Szakolczai Julcsa a fogak, szemek Ă©s lĂĄbak utĂĄn ĂtĂ©lve, hatĂĄrozottan ĂĄllĂtja, hogy a hulla Solymosi EszterĂ©.«
Ha a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nem fiatal, tanulatlan aljegyzĆ, hanem komoly fĂ©rfi s kikĂ©pzĆdött bĂrĂłi lĂ©lek: nem marad meg ennĂ©l a nĂ©hĂĄny szĂłnĂĄl, hanem nagy gon- dosan jegyzĆkönyvbe veszi: mit mondott Szakolczai Julcsa Eszternek Ă©s a holttestnek szemeirĆl, fogairĂłl Ă©s lĂĄbairĂłl s Ăgy a holttestet miĂ©rt mondja hatĂĄrozottan Solymosi EszterĂ©nek?
Hiszen ez volt a fĆkĂ©rdĂ©s. Lehet ezer tanĂș, a ki a holttestben nem ismeri föl az eltƱnt lĂĄnykĂĄt, de ez mind nem Ă©r semmit egyetlen igaz tanĂșval szemben, a ki fölismeri. TehĂĄt e tanĂș szavait föl kellett volna jegyezni.
Ma, hĂșsz Ă©v mĂșlva Ă©s nyugodtabb idĆben mindenki ajkĂĄn ott lebeg a kĂ©rdĂ©s: miĂ©rt nem hozta helyre a vĂ©dĆ a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł mulasztĂĄsĂĄt? MiĂ©rt nem sietett Szakolczai JulcsĂĄt magĂĄnĂșton megkĂ©rdezni s szavait a törvĂ©nyszĂ©knek bejelenteni?
MentsĂ©gem teljes. Ăn csak jĂșliusban, hetek mĂșlva kaptam a vĂ©dĆi
megbĂzĂĄst. Ăs azutĂĄn mĂ©g akkor se tudtam Szakolczai JulcsĂĄrĂłl Ă©s vallomĂĄsĂĄrĂłl semmit. HĂ©t zĂĄr alatt ĂĄlltak
168
az iratok. Az egĂ©sz vidĂ©ken nem ismertem senkit, a kit az ellenĆrzĆ nyomozĂĄssal megbĂzhattam volna. Csak szeptember vĂ©gĂ©n kĂŒldte meg a bĂrĂłsĂĄg a fölismerĂ©si Ă©s bonczolĂĄsi jegyzĆkönyvet. Addig eszembe se jutha- tott volna bĂĄrmi irĂĄnyban a nyomozĂĄs.
De azutĂĄn se. Hiszen csak Ășgy tombolt a gyanĂșsĂtĂĄs a vĂ©dĆk ellen. EgyelĆre föltĂ©tlenĂŒl a vizsgĂĄlat embe- reire kellett bĂznunk mindent.
Azonban jött segĂtsĂ©g. November 3-ĂĄn idegen, ismeretlen fĂ©rfi jelentkezett
irodĂĄmban azzal, hogy az eszlĂĄri bƱnĂŒgyben akar velem beszĂ©lni s bizalmas Ă©rtesĂtĂ©st nyĂșjtani. BejelentettĂ©k s elfogadtam.
Harmincz Ă©ves, de jĂłval fiatalabbnak lĂĄtszĂł fĂ©rfi volt. Neve ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn, tisza-löki lakos, gyĂłgyszeres NyĂlt, tiszta, Ă©rtelmes arcz, bizalomkeltĆ. Rendes szokĂĄ- som volt ismeretlen emberek arczĂĄt, ha dolgom volt velĂŒk, jĂłl megfigyelni. Ez ĂŒgyben Ă©ppen nagy Ăłvatos- sĂĄgra volt szĂŒksĂ©g. A sajtĂł erĆs tĂĄmadĂĄsokat intĂ©zett ellenem csaknem naponkĂ©nt. Sokan jöttek hozzĂĄm s nem mindig Ćszinte indulattal. ZurĂĄnyi arcza, beszĂ©de s egĂ©sz modora jĂł hatĂĄst gyakorolt rĂĄm.
Elmondta, hogy a csonkafĂŒzesi holttestet jĂłl meg- nĂ©zte. JĂșnius 18-ĂĄn este is s a jĂșnius 19-iki fölisme- rĂ©si eljĂĄrĂĄsnĂĄl is. Hivatalos tennivalĂłja nem volt, nem is idĂ©ztĂ©k, csak a tisza-löki Ășri tĂĄrsasĂĄggal ment oda a bĂrĂłi szemlĂ©re, melynek a törvĂ©nyek szerint Ășgy is nyilvĂĄnosnak kell lenni.
Elmondta azutĂĄn, hogy a mikor Szakolczai Julcsa
169
jĂłl megnĂ©zte a halottat s hatĂĄrozottan kimondta, hogy az Solymosi Eszter, a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz durvĂĄn rĂĄrivallt.
â Hogy mered te azt olyan biztosan ĂĄllĂtani? A tanĂș elĆször megrezzent a durva szĂłra, de azutĂĄn
magĂĄhoz tĂ©rt s daczosan feleselt. â Hogyne mernĂ©m, mikor meg kell eskĂŒdnöm s
jĂłl lĂĄtom, hogy az. â HĂĄt tudsz-e valami kĂŒlönös jelet, a mirĆl föl-
ismered? â Igenis tudok. A mĂșlt esztendei Szent MihĂĄlynap
tĂĄjĂĄn a tehĂ©n rĂĄlĂ©pett a jobb lĂĄbafejĂ©re Ă©s sebet ejtett rajta; â a forradĂĄs nyoma azĂłta mindig nagyon meglĂĄtszott.
Az alĂŒgyĂ©sz odanĂ©zett, de nem lĂĄtta a forradĂĄst. Megint rĂĄrivallt a lĂĄnyra.
â Mutasd meg hĂĄt a hegedĂ©st. Szakolczai Julcsa közelebb lĂ©pett, jĂłl megnĂ©zte a
holttest jobb låbafejét s ujjåval odamutatott egy helyre a låbfejen.
â Itt kell lenni, de nem lĂĄtszik jĂłl, mert a lĂĄbfej tele van iszappal.
A jelenlevĆk nagy rĂ©sze a hangos szĂłvĂĄltĂĄs ĂĄltal is vonzatva, odament. LĂĄtni akartĂĄk a hegedĂ©s nyomait. De a holttest nem volt megmosva, Ășgy volt, a hogy a vĂzbĆl s a hogy a sĂrgödörbĆl kivettĂ©k. A lĂĄbujjak köze s a lĂĄbfej felsĆ homorĂș rĂ©sze be volt vonva a Tisza finom iszapjĂĄval.
ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn nem volt rest. Ott volt kĂ©znĂ©l egy bĂĄdogkanna, megfogta, a Tisza vizĂ©bĆl telemerĂtette,
170
odament a halott mellĂ© s a kannĂĄt magasra tartva, a vizet lassan a lĂĄbfejre csurgatta. S a vĂz tisztĂĄra le is mosta az iszapot.
BĂĄtran szĂłlt megint Szakolczai Julcsa, odamutatva a hegedĂ©sre: â TessĂ©k most megnĂ©zni! Csakugyan ott volt a tehĂ©ntaposĂĄs okozta hegedĂ©s.
A jobb lĂĄb hĂŒvelykujjĂĄnak tövĂ©ben barnĂĄs sĂĄrga folt s ennek megfelelĆ rĂ©szen kisebb mĂ©lyedĂ©s. EgĂ©sz bizton- sĂĄggal lehetett lĂĄtni, hogy ez jĂł idĆvel azelĆtt törtĂ©nt erĆszakos nyomĂĄs vagy ĂŒtĂ©s okozta sebnek maradvĂĄnya.
A tanĂș-lĂĄny szavait mindenki hallotta, a sebhelyet mindenki lĂĄtta. KĂŒlönösen megnĂ©zte minden orvos. Leggondosabban megnĂ©zte K. HorvĂĄth GĂ©za szigorlĂł orvos s maga ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn.
DöntĆ körĂŒlmĂ©ny volt ez. Az orvosok szavĂĄra SzƱcs JĂĄnos tisza-löki fuvaros Ășjra megmosta a lĂĄbfejet csutakkal s az orvosok Ășjra megnĂ©ztĂ©k a hegedĂ©st. S a hĂĄrom orvos a jĂłl lĂĄtszĂł sebhelyet egykori kisebb bĆrseb maradvĂĄnyĂĄnak ĂĄllapĂtotta meg, de egyĂșttal maguk között Ășgy egyeztek meg, hogy az a Szakolczai Julcsa ĂĄltal elĆadott tehĂ©ntaposĂĄsnak meg nem felelhet. Ez volt ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn közlĂ©se.
ElsĆ pillanatban hihetetlennek tartottam mindazt, a mit elmondott. Hisz az irtĂłzatos dolog! A szakĂ©rtĆk vĂ©lemĂ©nye csak vĂ©lemĂ©ny. Okos vagy bolond, de csupĂĄn csak vĂ©lemĂ©ny. Hogy a hegedĂ©s eredetĂ©rĆl Ă©s termĂ©szetĂ©- rĆl mi az Ć vĂ©lemĂ©nyĂŒk, az az Ć dolguk, az ĂtĂ©let- mondĂĄs Ășgy se rajtuk ĂĄll. De hogy ily tökĂ©letes tanĂș-
171
vallomĂĄs utĂĄn a tanĂș szavait jegyzĆkönyvbe ne vegyĂ©k s a szakĂ©rtĆk a lĂĄtleletben a nyilvĂĄn fölismert s az annyi ember ĂĄltal jĂłl megnĂ©zett sebforradĂĄst föl ne emlĂtsĂ©k: azt erkölcsi lehetetlensĂ©gnek tartottam. Hiszen az ilyen bĂrĂłi Ă©s szakĂ©rtĆi szemle rosszabb a gyilkossĂĄgnĂĄl, undorĂtĂłbb a mĂ©regkeverĂ©snĂ©l. Az egĂ©sz orszĂĄgban zug a felekezeti szenvedĂ©ly, bomlĂĄs fenyegeti a tĂĄrsadalom rendjĂ©t, annyi ember sĂnylĆdik a börtön fenekĂ©n, annyi szegĂ©ny csalĂĄd Ă©letöröme van pusztulĂłban s Ăme egy igaz szĂł, egy igaz lĂ©pĂ©s jĂłvĂĄtehetne mindent s elejĂ©t vehetnĂ© annyi igazsĂĄgtalansĂĄgnak, annyi keserƱsĂ©gnek â s azt az igaz szĂłt ki nem ejti, azt az igaz lĂ©pĂ©st meg nem teszi senki!
Dehogy hihettem Ă©n ZurĂĄnyi szavaiban. ElĆvettem az orvosi lĂĄtleletet. A kĂŒlvizsgĂĄlati rĂ©sz
15-ik pontjåban szóról szóra ez åll: »15. Az alvégtagok (magyarån mondva: a låbak) a
hĂĄtsĂł rĂ©szen kĂ©kes, szederjes hullafoltokkal festvĂ©k, kĂŒlönben Ă©pek, rĂ©gi hegeknek mĂ©g nyomai se fedezhe- tĆk fel.«
Tehåt régi hegnek, régi sebforradåsnak még nyoma sincs!
Mutattam ezt ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄnnak. Elmondtam neki, hogy ha annyi ember lĂĄtta azt a
jegyet; ha olyan tökĂ©letes tanĂș, mint Szakolczai Julcsa, annak alakjĂĄt Ă©s helyĂ©t elĆre megmondta, azutĂĄn meg is mutatta, sĆt mĂ©g eredetĂ©t is elbeszĂ©lte: akkor az a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł s az a nĂ©gy orvos a vilĂĄg minden kincsĂ©- Ă©rt se merte volna azt a lĂĄtleletet alĂĄĂrni.
172
ZurĂĄnyi egyszerƱ fĂ©rfias komolysĂĄggal azt felelte, hogy a dolog Ășgy igaz, a hogy Ć mondotta el.
KĂ©telkedĂ©sem meg nem szƱnt. KĂ©rdeztem: â Valaki biztatta vagy Ășgy kĂŒldte hozzĂĄm? â Senki. SĆt idejövetelemrĆl nem is tud senki. De
nem tudtam megnyugodni azokon, a melyek azĂłta tör- tĂ©ntek, hiszen velem egyĂŒtt mindenki arrĂłl volt akkor meggyĆzĆdve, hogy a csonkafĂŒzesi holttest csakugyan a szegĂ©ny eltƱnt Solymosi Eszter holtteste.
â HĂĄt miĂ©rt nem jelentkezik kihallgatĂĄsra az igazsĂĄg felderĂtĂ©se vĂ©gett Bary vizsgĂĄlĂłbĂrĂł urnĂĄi?
â Nem tehetem. Azon a vidĂ©ken nem volna mara- dĂĄsom. Ăletem se lenne biztos.
Gondosan néztem arczåt. Ez az ember vagy håboro- dott elméjƱ, vagy pedig nemes lelkƱ, igaz ember.
Közlésének, ha titkon marad, nem vehettem hasznåt, de ha nyilvånosan meg nem teszi, nem is hihettem benne.
â HĂĄt arra kĂ©sz lenne-e, hogy budapesti bĂrĂłsĂĄg elĆtt eskĂŒ alatt tegyen vallomĂĄst?
Nem nagy hajlandĂłsĂĄgot mutatott. AggĂłdott jöven- dĆje miatt. Figyelmeztettem, hogy e nĂ©lkĂŒl az Ć nemes elhatĂĄrozĂĄsa nem sokat Ă©r s lelkĂ©nek nyugalma kĂŒlön- ben is csak akkor lehet teljes, ha a becsĂŒletes ember egĂ©sz kötelessĂ©gĂ©t teljesĂti.
Beleegyezett. Siettem Kozma SĂĄndorhoz, a kirĂĄlyi fĆĂŒgyĂ©szhez.
Közöltem vele ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn leleplezĂ©seit. BĂĄmult ezeken Ć is, de hihetetlennek tartotta Ć is. Bizalmasan
173
tanĂĄcskoztunk, mikĂ©nt lehetne ZurĂĄnyit bĂrĂłsĂĄg ĂĄltal kihallgattatni.
Nagy aggodalomban volt s oka volt rĂĄ. Mindenki tudta, hogy az Ć egyenes Ă©s tiszta lelke s
az Ć nemesen gondolkodĂł elmĂ©je a vĂ©rvĂĄd lehetĆsĂ©gĂ©nek mĂ©g gondolatĂĄt is elutasĂtja magĂĄtĂłl s hogy a zsidĂłk ĂŒldöztetĂ©sĂ©t igazsĂĄgtalansĂĄgnak s a kor szĂ©gyenĂ©nek tekinti. A gyƱlölködĆ sajtĂł e miatt folyton tĂĄmadta Ćt. BorzasztĂł gyanĂșsĂtĂĄs kerekedett ellene. Megvesz- tegettĂ©k a zsidĂłk pĂ©nzzel. Ezt suttogtĂĄk az emberek a kocsmĂĄtĂłl kezdve a nemzeti kaszinĂłig s a miniszteri palotĂĄkig.
Vagyona nem volt. Ćsi birtokĂĄt mĂĄr elĆbb el kellett adnia. Magas ĂĄllĂĄsa miatt a fĆvĂĄrosban lakott s csupĂĄn hivatali fizetĂ©sĂ©bĆl kellett Ă©lnie. Sok gyermeke volt: fiak Ă©s leĂĄnyok. Neje mĂĄr elhalt s gyermekeinek tökĂ©letes nevelĂ©st akart adni. Adott is, de ez nagy költsĂ©ggel jĂĄrt, adĂłssĂĄgot csinĂĄlni pedig nem akart.
Ăgy Ă©lt, mint szegĂ©ny kishivatalnok. Kicsiny lakĂĄs, rĂ©gi egyszerƱ bĂștorok, olcsĂł ruhĂĄzkodĂĄs, szerĂ©ny Ă©tke- zĂ©s. A fĂ©nyƱzĂ©snek minden nemĂ©tĆl szigorĂșan tartĂłz- kodott. Se kocsin jĂĄrĂĄs, se fĂŒrdĆzĂ©s, se szĂnhĂĄz, se vendĂ©geskedĂ©s. MĂ©g szivarja is olcsĂł. Minden költsĂ©ges- kedĆ tĂĄrsasĂĄgot kerĂŒlt. Nem tellett semmire, a mi nem mĂșlhatatlanul szĂŒksĂ©ges volt.
S meg mertĂ©k gyanĂșsĂtani! NĂ©hĂĄny barĂĄtjĂĄnak szƱkebb körƱ tĂĄrsasĂĄgĂĄra szorĂt-
kozott. Lelke nagy nemzeti ĂĄbrĂĄndokkal, ifjĂș korĂĄnak nagy eszmĂ©ivel a kötelessĂ©gĂ©nek egĂ©sz Ă©rzetĂ©vel volt
174
tele. Ăgy lĂĄtszott, hogy a gyanĂșsĂtĂĄsokat bölcs nyuga- lommal tƱri, de keblĂ©ben nagy fĂĄjdalom hĂĄborgott. HĂĄt mĂĄr a hosszĂș Ă©letĂ©n ĂĄt kikĂ©pzĆdött szilĂĄrd jellem se lehet ment a gyanĂșsĂtĂĄstĂłl? ĂllĂĄsa is megrendĂŒlt. KormĂĄnykörökben mĂĄr nyugdĂjazĂĄsĂĄrĂłl beszĂ©ltek. De voltak keserƱ pillanatok, a mikor Ć is arrĂłl gondol- kodott, hogy fĂ©lrevonuljon, otthagyja a közĂ©letet. Nem volt Ă©rzĂ©kenykedĆ. ErĆs fĂ©rfi volt, a közĂ©let har- czaiban szĂĄz kĂsĂ©rletnek ellenĂĄllĂł edzett lĂ©lekkel. S mĂ©gis kicsordult könye, ha nagy ritkĂĄn barĂĄti körben szĂłbajött az undok gyanĂșsĂtĂĄs.
Mindenesetre szokatlan dolog, hogy ZurĂĄnyit ne a nagy per bĂrĂłsĂĄga, hanem budapesti bĂrĂłsĂĄg hallgassa ki. Nem törvĂ©nytelen, de szokatlan. Î miatt tĂĄmadt a fĆĂŒgyĂ©sznek aggodalma.
VĂ©gre legyĆztĂŒk az aggodalmat. Az napon mĂĄr nem lehetett, de november 4-Ă©n korĂĄn elĆterjesztĂ©st nyĂșj- tottam be hozzĂĄ s az eset rövid megjelölĂ©sĂ©vel kĂ©rtem ZurĂĄnyi sĂŒrgĆs kihallgatĂĄsĂĄt.
Volt egy kitƱnĆ aljĂĄrĂĄsbĂrĂł Budapesten, most mĂĄr nem is tudom, melyik bĂrĂłsĂĄgnĂĄl. Neve: GajzĂĄgĂł ManĂł. Az Ć kezĂ©be jutott az ĂŒgy s Ć ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄnt novem- ber 5-Ă©n kihallgatta. ZurĂĄnyi hit alatt elĆadta mindazt, a mit nekem elmondott. Csak kĂ©t lĂ©nyegtelen dolgot hagyott el. Egyik az, hogy a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz durvĂĄn rĂĄrivallt Szakolczai JulcsĂĄra s a mĂĄsik az, hogy a kanna vĂzzel elĆször Ć tisztĂtotta le a holttest lĂĄbĂĄt.
Most mĂĄr hihetĆvĂ©, vagy legalĂĄbb sokkal hihetĆbbĂ© vĂĄlt a dolog. Hiszen ha nem igazat beszĂ©lt volna:
175
bĂŒntetĂ©st idĂ©z sajĂĄt fejĂ©re, a mit okos Ă©s becsĂŒletes emberrĆl föltenni nem lehet.
KihallgatĂĄsĂĄt nem jelentettem be se a törvĂ©nyszĂ©k- nek, se a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłsĂĄgnak. Azt gondoltam: tegye ezt a kirĂĄlyi fĆĂŒgyĂ©szsĂ©g. Ć se jelentette be. Ăgy fogta föl igen helyesen a dolgot, hogy a kihallgatĂĄsi jegyzĆkönyv csak arra valĂł, hogy annak alapjĂĄn ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄnt a vĂ©gtĂĄrgyalĂĄsra idĂ©ztesse tanĂșnak. VĂ©gre is az a fontos, a mit a vĂ©gtĂĄrgyalĂĄson a nyilvĂĄnossĂĄg elĆtt a kereszt- kĂ©rdĂ©sekre fog mondani s a mit nyilvĂĄnos eskĂŒvel erĆsĂt meg.
JĂșlius 10-Ă©n 1883 ban, a tĂĄrgyalĂĄs tizenhetedik napjĂĄn kerĂŒlt rĂĄ a sor.
VallomĂĄsa remek pĂ©lda arra, mikĂ©nt kell a tanĂșnak elĆtte lefolyt esetet vagy felbukkanĂł tĂŒnemĂ©nyt meg- figyelni. Ćszinte tanĂș igen sok van, igaz tanĂș igen kevĂ©s.
Mert nem abbĂłl ĂĄll ĂĄm az igaztanĂșsĂĄg, hogy a tanĂș az Ć lelkĂ©bĆl s igaz meggyĆzĆdĂ©ssel adja elĆ, a mit tud. Ez ugyan szĂŒksĂ©ges az igaz tanĂșsĂĄghoz, de nem elĂ©g.
Minden tanĂș vĂ©lemĂ©nyt alkot magĂĄnak arrĂłl, a mit hall, tapint s a mit Ă©rzĂ©keivel ĂĄltalĂĄban Ă©szrevesz. KĂ©tfĂ©le vĂ©lemĂ©nyt alkot. Az egyik vĂ©lemĂ©nyt arra nĂ©zve, hogy mit vett Ă©szre s mi lehetett az a tĂŒnet, a mit Ă©szrevett? S a mĂĄsik vĂ©lemĂ©nyt arra nĂ©zve, mibĆl ĂĄll az eset, a melynek valamelyik tĂŒnetĂ©t Ă©szrevette?
Sok tĂ©vedĂ©se lehet a tanĂșnak arra nĂ©zve, hogy mi az, a mit Ă©szrevett. AjtĂłbecsapĂłdĂĄsnak vagy jĂĄtĂ©k- röppentyƱ robbanĂĄsĂĄnak hangjĂĄt pisztolylövĂ©s hang-
176
jĂĄnak vĂ©li s Ășgy adja elĆ a bĂrĂłsĂĄg elĆtt. Tömeges verekedĂ©snĂ©l PĂ©ternek betörik a fejĂ©t; a seb olyan, mintha fokossal ejtettĂ©k volna, a tanĂș PĂĄl kezĂ©ben lĂĄtott fokost s jĂł lĂ©lekkel azt vallja: PĂĄl okozta a sebet. Pedig JĂĄnos okozta egy nagy pinczekulcscsal, melyet azonban a tanĂș nem lĂĄtott. Nagy orszĂĄgban Ă©venkĂ©nt szĂĄzezer tanĂș esik effĂ©le tĂ©vedĂ©sbe.
MĂ©g vĂ©gzetesebb s gyakoribb a tanĂș mĂĄsnemƱ tĂ©ve- dĂ©se, a mikor magĂĄrĂłl az esetrĆl s annak mikĂ©nt tör- tĂ©nt lefolyĂĄsĂĄrĂłl alkot magĂĄnak elĆre vĂ©lemĂ©nyt.
Egy-egy baleset vagy bƱnös cselekmĂ©ny rendesen több rĂ©szletbĆl ĂĄll. Valaki meghal mĂ©rgezĂ©s miatt. ĂnkĂ©nyt vette-e be a mĂ©rget vagy orvul mĂĄs adta be neki: ez a kĂ©r- dĂ©s. Mi volt a mĂ©reg? Mikor, hol Ă©s ki kĂ©szĂtette? MikĂ©nt jutott a mĂ©reg a halott hĂĄzĂĄba, kezĂ©be vagy közelĂ©be. KirĆl mit beszĂ©lt halĂĄla elĆtt a halott? Kire haragudott? KitĆl fĂ©lt? Ki mit beszĂ©lt azok közĂŒl, â kik közelĂ©- ben voltak? Kinek volt haszna halĂĄlĂĄbĂłl? IgazĂĄn mĂ©r- gezĂ©s okozta-e a halĂĄlt? Az a mĂ©reg okozta-e, a melyet a halott közelĂ©ben vagy közelĂĄllĂłi birtokĂĄban talĂĄltak? Mily helyzetben talĂĄltĂĄk a holttestet?
SzĂĄz kĂ©rdĂ©s, hĂșsz tanĂș, ezer kisebb nagyobb tĂŒnet. A tanĂșk tudjĂĄk mĂĄr, vagy elĆre vĂ©lemĂ©nyt alkotnak maguknak arrĂłl, hogy mi törtĂ©nt. S minden tĂŒnetet, melyet Ă©szrevettek, Ășgy adnak elĆ, hogy teljesen összevĂĄgjon azzal az esettel, a melyrĆl szentĂŒl hiszik, hogy Ășgy törtĂ©nt, a mint Ćk gondoljĂĄk. TehĂĄt nem a nyers, szĂĄraz tĂŒnetet adjĂĄk elĆ, hanem azt szinte öntudatlanul ĂĄtalakĂtjĂĄk Ășgy, hogy tanĂșskodĂĄsuk irĂĄnya egyetlen
177
pontba jöjjön össze Ă©s csupĂĄn csak azt az esetet vilĂĄ- gĂtsa meg, melyet Ćk maguknak elĆre elgondoltak.
JĂł lĂ©lekkel vallanak, teljes meggyĆzĆdĂ©sĂŒk szerint vallanak s mĂ©gis hamisan vallanak. S a szakĂ©rtĆk mĂ©g gyakrabban, mĂ©g sĂșlyosabban tĂ©vednek, mint a tanuk. ZurĂĄnyi tanĂșskodĂĄsa csodĂĄlatramĂ©ltĂł.
FĂ©lig hivatalos, fĂ©lig önkĂ©nytes jelenlevĆ volt a csonka- fĂŒzesi holttest mellett s maga egyedĂŒl több tĂŒnetet vett Ă©szre a holttesten, mint valamennyi szolgabĂrĂł, vizsgĂĄlĂł- bĂrĂł, pandĂșr, tanĂș, szakĂ©rtĆ Ă¶sszevĂ©ve.
Gondosan megnĂ©zte a halott orrĂĄt, orrczimpĂĄit. Az orr le volt lapulva s elferdĂŒlve. Nem volt termĂ©szetes ĂĄllĂĄsĂĄban. HorvĂĄth GĂ©za orvos kiigazĂtotta, fölpeczkelte, hogy Solymosi Eszter ismerĆsei esetleg jobban rĂĄis- merjenek.
MegnĂ©zte fogait. A felsĆk rendesen ĂĄllottak, az alsĂłk közĂŒl hat fog kissĂ© rendetlenĂŒl nĆtt, egymĂĄsra dƱlt.
Lehunyt szemeit figyelmesen felnyitotta s azok szivĂĄr- vĂĄnyĂĄnak szĂnĂ©t tĂŒzetesen meg akarta hatĂĄrozni.
MegnĂ©zte a szempillĂĄk szĆreit. A felsĆk lemĂĄllottak, az alsĂłkbĂłl csak ötöt talĂĄlt, a többit nem talĂĄlta.
Az emlĆkrĆl hatĂĄrozottan lĂĄtta, hogy azok teljesen fejletlenek. Semmi domborodĂĄsuk nincs.
Gondosan mĂ©regette elmĂ©jĂ©ben, mennyi idĆs lehetett a lĂĄnyka? Lehetett 14 Ă©ves, ennek elĂ©g fejlett. De lehetett 17 Ă©ves is, csakhogy ilyen korĂșnak fejletlen.
MegvizsgĂĄlta a halott kezĂ©re kötött kendĆben levĆ sĂĄrga papirost s a kendĆn levĆ föstĂ©kmaradvĂĄnyokat. EzekbĆl kis mennyisĂ©get össze is gyƱjtött s hazavitt
178
Tisza-Lökre. MĂĄsnap a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz elkĂ©rte tĆle s azĂłta a föstĂ©k szĆrĂ©n-szĂĄlĂĄn elveszett.
A tehĂ©ntaposĂĄs okozta sebnek forradĂĄsĂĄt, mint döntĆ fontossĂĄgĂș tĂŒnetet kĂŒlönös gonddal figyelte meg. Meg- nĂ©zte â mint mondotta â hĂșszszor is. Lerajzolta magĂĄnak szabatosan. Nagyobb volt egy akkori ezĂŒst- forintosnĂĄl. KissĂ© tojĂĄsdad alakĂș s a hĂŒvelykujj tövĂ©tĆl a harmadik ujj tövĂ©ig nyĂșlt. El tudta mondani szĂnĂ©t, szĂ©leinek s közepĂ©nek minĆsĂ©gĂ©t.
Kulcsos kĂ©rdĂ©seket intĂ©ztek hozzĂĄ az elnök, a vĂ©dĆk, az egyetemi hĂres tudĂłs tanĂĄrok. A mit jĂłl megnĂ©zett; arrĂłl megmondta: Ăgy volt. A mit nem nĂ©zett meg jĂłl, arrĂłl iĂĄ megmondta: erre nem tudok felelni, mert ezt nem nĂ©ztem meg jĂłl.
Szakolczai Julcsa döntĆ vallomĂĄsĂĄrĂłl Ă©pp oly tisztĂĄn tanĂșskodott, mint a hogy elĆttem elbeszĂ©lte. MĂ©g Ășj jellemzĆ rĂ©szlet is jutott eszĂ©be.
A lĂĄnyra Ăgy rivalltak rĂĄ: â Hogy mered te Solymosi Eszternek ĂĄllĂtani a
halottat, holott azt se tudod, hogy fiĂș-e vagy lĂĄny? A halott meztelenen fekĂŒdt ott, ĂĄgyĂ©ka kis rongygyal
letakarva; feje kopasz s domborĂș, mellĂ©n a nĆi emlĆk- nek semmi nyoma. Szinte jogosan mondhattĂĄk Szakol czai JulcsĂĄnak, hogy nem tudhatja: fiĂș-e vagy lĂĄny a halott.
De Szakolczai Julcsa jĂłl megnĂ©zte a jobb lĂĄbfejĂ©t s az ott levĆ hegedĂ©st s nyugodtan felelte: â MegeskĂŒszöm az Ă©lĆ Istenre, hogy szegĂ©ny Solymosi
Eszter ez a halott!
179
Az elnök, a nagy közönsĂ©g, a titkos tanĂĄcs tagjai, a vĂĄrmegyehĂĄz urai s a csonkafĂŒzesi szakĂ©rtĆ orvosok csak Ășgy hĂŒledeztek ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn rettentĆ leleple- zĂ©seire. KirĂvĂł szakadĂĄsokat okozott ez a tanĂș a vizs- gĂĄlat szövevĂ©nyĂ©n. S a szakadĂĄsokon ĂĄt tisztĂĄn lehetett lĂĄtni az igazsĂĄgot.
Az igazsĂĄg pedig abbĂłl ĂĄllott, hogy az eltƱnt lĂĄnyka sĂ©rtetlen Ă©p testtel jutott a TiszĂĄba s az enyĂ©szet ĂĄltal megroncsolt teteme jĂșnius 18-ĂĄn bukkant föl a folyam ĂĄrjaibĂłl. Ălete utolsĂł napjĂĄn viselt ruhĂĄja ott volt a tetemen s Ă©lĆ testĂ©nek kĂŒlönös jegyĂ©t a lĂĄbfejen meg- mutatta Szakolczai Julcsa.
Mit kellett volna most tenni a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak? KötelessĂ©ge tiszta volt. Csak bĂrĂłi feladatĂĄrĂłl nem
volt szabad megfeledkeznie. Csak a jĂłzan Ă©sz ösvĂ©nyĂ©rĆl nem volt szabad letĂ©rnie.
ElsĆ kötelessĂ©ge volt Szakolczai Julcsa vallomĂĄsĂĄt jegyzĆkönyvben pontosan felĂrni.
â Ezt elmulasztotta. MĂĄsodik kötelessĂ©ge volt a lĂĄbfejen talĂĄlt kĂŒlönös
jegyet alakja Ă©s minĆsĂ©ge szerint a bĂrĂłi szemlejegyzĆ könyvben leĂrni, akĂĄrmit beszĂ©lnek egyĂ©bkĂ©nt az orvosi szakĂ©rtĆk. â Ezt is elmulasztotta, sĆt megengedte, hogy az orvosok azt vegyĂ©k ĂrĂĄsba, hogy a holttest lĂĄbĂĄn semmifĂ©le egykori negĂ©desnek semmi nyoma.
KĂŒlönös kötelessĂ©ge volt kikutatni, hogy mikor Ă©s mily körĂŒlmĂ©nyek közt taposta meg a tehĂ©n Solymosi Eszter lĂĄbĂĄt? Eszter 1881. Ă©vi szeptemberben Ă©s oktĂł- berben Olajos BĂĄlintnĂ©nĂĄl szolgĂĄlt SzilvĂĄssynĂ© ĂșrnĆ
180
tanyĂĄjĂĄn. Ott törtĂ©nt a tehĂ©ntaposĂĄs. A lĂĄnyka napo- kon ĂĄt sĂĄntĂtott s lĂĄbafeje be volt kötve s ĂĄrnika-gyö- kĂ©rrel hĂĄzilag gyĂłgyĂtva. Az összes tanyabeliek tudtak az esetrĆl. Olajos BĂĄlintnĂ© Ă©ppen mindent tudott. Akadt volna tĂz tanĂș is. â Mind e dolgok kipuhatolĂĄsĂĄt megfoghatatlan mĂłdon elmulasztottĂĄk.
KötelessĂ©ge lett volna a holttest keze csuklĂłjĂĄn ken- dĆbe kötött sĂĄrga csomagolĂł papirost s a ZurĂĄnyi ĂĄltal gyƱjtött föstĂ©kmaradvĂĄnyokat megĆrizni s Kohl- mĂĄj er boltosnak megmutatni. KohlmĂĄjer majd meg- mondta volna, hogy im e festĂ©ket e papĂrba takarva adta ĂĄprilis 1-Ă©n Solymosi Eszternek. â Mindezt a vizsgĂĄlat elmulasztotta, sĆt mind a sĂĄrga papiros, mind a festĂ©k a bĂrĂłsĂĄg eljĂĄrĂĄsa közben kĂ©zen-közön szĆrĂ©n- szĂĄlĂĄn elveszett. Szabad volt ezeknek elveszni?
Hiszen ezek anyagok, kĂŒlsĆ tĂĄrgyak, szĂĄz tanĂș vallĂł mĂĄsĂĄnĂĄl s ezer szakĂ©rtĆ vĂ©lemĂ©nyĂ©nĂ©l fontosabb dolgok. Ezek minĂ©mƱsĂ©gĂ©t se eltagadni, se elvĂ©lemĂ©nyezni nem lehet.
Ott volt CsonkafĂŒzesen jĂșnius 19-Ă©n egy eszlĂĄri gyerek, Solymosi Eszternek jĂł ismerĆje, jĂĄtszĂł pajtĂĄsa, szegrĆl-vĂ©grĆl rokona is. Mikor a tetemet mĂ©rtĂ©k: a gyerek elĆĂĄllott a gyerekĂ©sz Ćs igazsĂĄgösztönĂ©vel s kijelentette, hogy Eszter olyan magas volt, mint Ć, összemĂ©rkĆztek elĂ©gszer. Nosza nyomban megmĂ©rtĂ©k a gyereket s Ăme oly magasnak talĂĄltĂĄk, mint a holt- tetemet.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł ezt se vette jegyzĆkönyvbe. Ezt is
181
eltitkolta a vizsgĂĄlat. Pedig a többi mellett ez is igen fontos körĂŒlmĂ©ny. A gyereknek mĂ©g nevĂ©t se jegyez- tĂ©k föl.
A vizsgĂĄlat föl az orszĂĄgos szakĂ©rtĆig kutatgatta a sĂĄrkĂĄnyvĂ©r nevƱ gyanta termĂ©szetĂ©t, â egĂ©sz bĂrĂłi kĂŒldöttsĂ©ggel jĂĄrt az utĂĄn, hogy mit ĂĄlmodott a varjĂș- laposi csĂĄrdĂĄs szolgĂĄlĂłja, mikor Ă©jjel a kocsishoz bement az istĂĄllĂłba, â tanuk egĂ©sz seregĂ©t hallgatta ki arrĂłl, mikĂ©nt ĂĄlmodta meg TĂłth Borcsa, hogy Ćt Ă©des alvĂĄsa közben megmĂ©rtĂ©k a zsidĂłk, â az abaĂșji GarĂĄdicsos csĂĄrda szolgĂĄlĂłjĂĄnak fecsegĂ©sĂ©re egĂ©sz csapat bĂrĂł Ă©s tanĂș lett mozgĂłsĂtva: ezek ostobasĂĄgok voltak, ezekre a mindenhatĂł ĂĄllam bĂrĂłi figyelmĂ©t ki kellett terjesz- teni. De az egyszerƱ, jĂłzan, termĂ©szetes dolgok, tĂŒnetek Ă©s tĂĄrgyak megĂĄllapĂtĂĄsĂĄt el kellett mulasztani, nehogy az igazsĂĄg nyomban kiderĂŒljön.
Mert kĂĄprĂĄzat Ă©s rögeszme hatalma nehezedett a vizs- gĂĄlĂłbĂrĂł Ă©s titkos tanĂĄcs lelkĂ©re. S a hatalom sĂșlya alĂłl nem tudtak szabadulni. Ăs elfogta Ćket a bizony- kodĂĄs szenvedĂ©lye is. Vak ez a szenvedĂ©ly, mert az emberi hiĂșsĂĄgbĂłl nĆ ki s azzal tĂĄplĂĄlkozik. Ha mĂĄr egyszer felĂĄllĂtottĂĄk a vĂ©rvĂĄdat s annyi embert löktek miatta a börtönbe, hĂĄt Ćk most mĂĄr ebbĆl törik-szakad nem engednek. Mit szĂłlna a vilĂĄg, ha kitudĂłdnĂ©k, hogy Ćk a vizsgĂĄlat elsĆ lĂ©pĂ©sĂ©nĂ©l mĂĄr elbĂłdultak s mint ittas ember a ködben, azĂłta mindig tĂ©ves utĂłn jĂĄrtak? InkĂĄbb elĆre, csak tovĂĄbb-tovĂĄbb a tĂ©ves utĂłn!
182
II.
(ZurĂĄnyi vallomĂĄsĂĄnak igazolĂĄsa. â Az orvosok is beismernek valamit. â SĂșlyos mulasztĂĄsuk. â Î szakĂ©rtĆ sohase vallja be, hogy valamihez nem Ă©rt. â Szakolczai Julcsa az ĂtĂ©lĆbĂrĂłsĂĄg elĆtt. â A hazugsĂĄg. â Olajos BĂĄlintnĂ© Ă©s Solymosi GĂĄbornĂ©
igazoljĂĄk a tehĂ©n taposĂĄst. â SzƱcs JĂĄnos paraszt, a remek tanĂș.)
Azonban ZurĂĄnyi tanĂșskodĂĄsa oly döntĆ fontossĂĄgĂș, hogy e tanĂșskodĂĄs belsĆ Ă©rtĂ©kĂ©t minden oldalrĂłl meg kell vizsgĂĄlnunk. Lehet-e kĂ©tsĂ©g e tanĂșsĂĄg belsĆ igazsĂĄga fölött? Vajjon mit szĂłl hĂĄt ehhez a többi tanĂș?
Erkölcsi Ă©rtĂ©ke alig lehet amaz orvosok nyilatkoza- tĂĄnak, a kik a bĂrĂłi szemlĂ©n s a holttest bonczolĂĄsĂĄn közremƱködtek. Ćk ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn tanĂșsĂĄgĂĄnak bensĆ valĂłsĂĄgĂĄt el nem ismerhetik. Ha elismernĂ©k, sĂșlyos bƱntettbe, hamis tanĂșsĂĄgba keverednĂ©nek önkĂ©nytesen, mert akkor el kellene ismerniök, hogy lĂĄtleletĂŒk a döntĆ pontban hamis volt. De azĂ©rt nekik is joguk van e kĂ©rdĂ©sben nyilatkozni, Ćket is meg kellett erre nĂ©zve kĂ©rdeznĂŒnk.
Trajtler Soma orvostudor volt a vezetĆ orvos, Ćt Ă©szrevehetĆ izgatottsĂĄgba hozta jĂșlius 10-Ă©n ZurĂĄnyi leleplezĂ©se. Bent volt a tĂĄrgyalĂł teremben a közönsĂ©g közt ö is s mindent hallott. MĂĄr jĂșlius 10 Ă©n sietett felszĂłlalni s kijelenteni, hogy Szakolczai Julcsa tanĂșs- kodĂĄsĂĄt Ć is hallotta, de a mikor a tetem lĂĄbait meg- mostĂĄk: azokon sebforradĂĄs jelĂ©t senki se lĂĄtta a vilĂĄgon. Ez csak Ășgy fĂ©lvĂĄllrĂłl tett odavetĆ nyilatkozata volt jĂșlius 10 Ă©n, de kĂ©sĆbb 13-ĂĄn annyit beismert, hogy a Szakolczai Julcsa ĂĄltal mutatott helyen talĂĄlt
183
ugyan valami jelet, de nem talålta fontosnak és semmi esetre se tehéntaposåsból eredett negédesnek. Ezért nem emiitette föl a låtleletben.
Ily mĂłdon nyilatkozott Kiss JenĆ orvostudor is. K. HorvĂĄth LĂĄszlĂł sebĂ©sz Ă©s fia K. HorvĂĄth GĂ©za
szigorlĂł orvos mĂĄr mĂĄskĂ©nt beszĂ©l. Az egyik öreg ember, az orvosi Ă©s sebĂ©szeti tudomĂĄnyokat az 1830-as Ă©vekben hallgatta s azĂłta falun lakva az Ă©lettan Ă©s orvostan azĂłta földerĂtett titkaiba nem igen hatolt be. â A mĂĄsik fiatal ember ugyan, 31 Ă©ves, de mĂĄr rĂ©g elhagyta az egyetemet s Ă©vek Ăłta mezei gazda. A tudomĂĄnynak csak töredĂ©keit s mƱszavait ismeri.
Azonban vallomĂĄsukat nem ez teszi kĂ©tsĂ©ges Ă©rtĂ©kƱvĂ©. Hanem elfogultsĂĄguk s az a rögzött ösztönĂŒk, hogy nekik semmire mĂĄsra ĂŒgyelniök nem szabad, csak arra hogy lĂĄtleletĂŒket megvĂ©delmezzĂ©k s magukat is, tĂĄrsai- kat is megĂłvjĂĄk minden kĂ©rdĂ©sben a tĂ©vedĂ©s lehetĆsĂ©- gĂ©nek lĂĄtszatĂĄtĂłl is. JĂłhiszemƱ tanuk, de veszedelmesek. BizonykodĂłk. AzĂ©rt, hogy nekik legyen igazuk: felĂĄl- doznak minden igazsĂĄgot. Ćk is hatĂĄrozottan emlĂ©keznek Szakolczai Julcsa
vallomĂĄsĂĄra, de azt ĂĄllĂtjĂĄk, hogy a mikor a tetem lĂĄbĂĄt elĆször megmostĂĄk, lĂĄtszott ugyan a jel a lĂĄbon, de mikor mĂĄsodszor is mĂ©g jobban megmostĂĄk: a jel lassankĂ©nt eltƱnt, Ășgyannyira, hogy a mikor a tetemet EszlĂĄrra bevittĂ©k s ott kĂ©zzel, ruhĂĄval Ă©s szalmacsutak- kal Ășjra lemostĂĄk: a jelnek szĂne is, körvonalai is teljesen megsemmisĂŒltek.
S ez igaz lehet is.
184
Olajos BĂĄlintnĂ©t is kihallgattĂĄk a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄ- son jĂșlius 7-Ă©n. Tele volt a vĂ©rvĂĄd hitĂ©vel is, a megfĂ©- lemlĂtĂ©s nyomai is meglĂĄtszottak minden szavĂĄn s kegyetlenĂŒl Ăłvakodott Ć is, nehogy egyetlen szava is a vĂĄdlottak javĂĄra irĂĄnyuljon: mind a mellett nĂ©mi sikerrel jĂĄrt az a törekvĂ©sĂŒnk, hogy a tehĂ©ntaposĂĄs törtĂ©netĂ©t elĆttĂŒnk felvilĂĄgosĂtsa.
Nåla szolgålt Solymosi Eszter, nåla taposta meg låbåt a tehén.
Mikor? Î kĂ©rdĂ©sre nem tudott biztosan felelni. Csak azt mondta: az eset utĂĄn mĂ©g hĂĄrom hĂłnapig volt nĂĄla Eszter. Az 1881. Ă©vi deczember 31-Ă©n hagyta el nĂĄla a szolgĂĄlatot, tehĂĄt a tehĂ©ntaposĂĄs csakugyan a Szent MihĂĄlynap körĂŒli idĆre esik. Szakolczai Julcsa jĂłl emlĂ©kezett ez idĆpontra.
A tehĂ©n Eszternek mezĂtelen lĂĄbĂĄra lĂ©pett. JĂłkora terĂŒleten leszaggatta a bĆrt. HĂĄrom hĂ©tig fĂĄjt a lĂĄnyka sebje. Nem fekĂŒdt vele, csak bekötötte s Ășgy sĂĄntikĂĄlt. Orvos nem lĂĄtta a tanyĂĄn, csak Ăștilapuval s effĂ©le hĂĄzi szerekkel gyĂłgyĂtottĂĄk. GenyedĂ©sbe nem ment a seb s egy hĂ©t mĂșlva mĂĄr behegedt, de vörös Ă©s dagadt volt mĂ©g ezentĂșl kĂ©t hĂ©tig s egyĂșttal fĂĄjdalmas is.
Ennyit lehetett a seb termĂ©szetĂ©rĆl Olajos BĂĄlintnĂ© tanĂșskodĂĄsĂĄbĂłl kivenni. De azt is mondta, hogy gyĂłgyu- lĂĄs utĂĄn a sebnek semmi lĂĄthatĂł jele nem maradt.
Ebben nincs igaza. Nemcsak orvos tudja, hanem minden Ă©p szemƱ Ă©s Ă©p eszƱ felnĆtt ember tudja, hogy olyan szakĂtott sebnek, mely a bĆrt elroncsolja s mely 13 Ă©s fĂ©l Ă©ves tisztavĂ©rƱ, egĂ©szsĂ©ges gyermeknĂ©l hĂĄrom
185
hétig fåjdalommal jår s még behegedés utån is két héten åt vörös, dagadt és érzékeny, megmarad a nyoma rendszerint hosszabb ideig, gyakran egész életen åt.
Szakolczai Julcsa jĂłl ösmerte a hegedĂ©s alakjĂĄt. Volt alkalma jĂłl ismerni, minthogy Olajos BĂĄlintnĂ©nĂĄl, mint igen közeli rokonĂĄnĂĄl, gyakorta megfordult. Olajos BĂĄlintnĂ© ugyanis csalĂĄdi nevĂ©n Szakolczai ErzsĂ©bet volt JulcsĂĄnak vĂ©rbeli közel rokona. SzƱcs JĂĄnos tanĂș Ășgy adja elĆ a dolgot, hogy a mikor Szakolczai JulcsĂĄt felszĂłlĂtotta a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłsĂĄg, hogy nĂ©zze jĂłl meg a halottat: ez a Solymosi Eszter-e: a tanulĂĄny odalĂ©pett a halotthoz, jĂłl megnĂ©zte s azt mondotta:
â Ha a lĂĄbĂĄn megvan a jegy, ez a Solymosi Eszter. Ekkor a halott lĂĄbĂĄrĂłl az iszapot lemostĂĄk, a jegy
kitƱnt, a låny jól megnézte s egész hatårozottan azt mondta:
â Ez az! S ezutĂĄn beszĂ©lte el a jegy eredetĂ©t, törtĂ©netĂ©t.
A jegyet szĂne Ă©s alakja szerint teljesen fölismerte tehĂĄt Szakolczai Julcsa is, ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn is, SzƱcs JĂĄnos is.
Hogy a szakĂ©rtĆ orvosok a jegyet nem tehĂ©ntaposĂĄs- bĂłl eredett sebforradĂĄs maradvĂĄnyĂĄnak tartottĂĄk: erre alaki joguk megvolt. CsupĂĄn alaki joguk. Hiszen, hogy valamely tĂŒnetrĆl mi a vĂ©lemĂ©nyĂŒk: az az Ć dolguk. Kötelesek sajĂĄt vĂ©lemĂ©nyĂŒket terjeszteni a bĂrĂłsĂĄg elĂ©. Hogy aztĂĄn az a vĂ©lemĂ©ny lehet helytelen, lehet tökĂ©- letesen alaptalan s ellenkezhetik a tĂĄrgyi igazsĂĄggal: arrĂłl Ćk nem tehetnek. Ennek oka vagy a tudomĂĄny hĂ©za-
186
gossĂĄga, vagy az elme-erĆ kicsinysĂ©ge, vagy a megfi- gyelĂ©s gyöngesĂ©ge. Nagyon sok szakĂ©rtĆ nagyon gyakran belesik ebbe a szerencsĂ©tlensĂ©gbe.
De mĂĄr ahhoz nem volt joguk, hogy a mikor Szakolczai Julcsa rĂĄmutatott a kĂŒlönös jegyre: ennek fölemlĂtĂ©sĂ©t s leĂrĂĄsĂĄt elmulaszszĂĄk. Hiszen a lĂĄtlelet nem azĂ©rt szĂŒksĂ©ges, hogy csak a szakĂ©rtĆnek lehessen vĂ©lemĂ©nye. A lelkiismeretes bĂrĂł a jogviszĂĄlyok legtöbb esetĂ©ben Ășgy se veheti figyelembe a szakĂ©rtĆi vĂ©lemĂ©nyt. CsupĂĄn a vĂ©lemĂ©nyt nem is szabad ĂtĂ©letben alapul vennie. De a lĂĄtlelet adatai igen is fontosak mindenkor.
EgyĂ©bkĂ©nt is csodĂĄlatos volt a csonkafĂŒzesi holttest bĂrĂłi Ă©s orvosi vizsgĂĄlata.
Ha az Ă©lĆ ember bĆrĂ©n egykor seb volt, mely a bĆr felsĆ kĂ©rgĂ©t is, de magĂĄt az irhabĆrt is elroncsolja: a gyĂłgyulĂĄs utĂĄn annak jegye megmarad. A jegynek alakja kĂŒlönbözik a szerint, a mint a roncsolĂĄst kĂŒlsĆ metszĂ©s, szĂșrĂĄs, lövĂ©s, vagy zĂșzĂłdĂĄs okozta s nĂ©mi- leg kĂŒlönbözik mĂ©g a szerint is, a mint a belĂŒlrĆl jövĆ fakadĂĄs okozta. Ha a forradĂĄs nyoma a teljes gyĂłgyulĂĄs utĂĄn is megmarad: bizony az rendszerint hosszĂș ideig megmarad. Nagy NapĂłleon testĂ©n is talĂĄl- tak, mikor meghalt, egykori sebesĂŒlĂ©sbĆl szĂĄrmazott hegedĂ©si jegyeket. Î jegyek nĂ©melyike kisebb, mĂĄsika nagyobb volt. TalĂĄltak olyat is, a melyrĆl soha senki nem tudott semmit s a melynek törtĂ©netĂ©t soha se tudtĂĄk kipuhatolni. Az ily hegedĂ©si jegy a holttestnek kĂŒlönös jele, melyrĆl a jegy ismerĆi kĂ©tsĂ©gtelen biztos- sĂĄggal föl tudjĂĄk ismerni a halottat. Es csakis azok
187
tudjĂĄk, ha a holttest nagy rothadĂĄsban van, ha sokĂĄig ĂĄllt vĂzben, ha puffad s arczĂĄnak minden vonĂĄsa elvesz- tette mĂĄr rĂ©gi alakjĂĄt Ă©s szĂnĂ©t Ă©s ha meztelenen teszik oda a tanuk elĂ©.
A tehĂ©ntaposĂĄs kĂŒlönös alakĂș hegedĂ©si jegyet hagy maga utĂĄn, mert a tehĂ©n patĂĄjĂĄnak, mely a zĂșzĂłdĂĄst okozta, kĂŒlönös alakja van. A hogy Szakolczai Julcsa megmutatta s a hogy ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn lerajzolta a hegedĂ©si jegy alakjĂĄt: mĂĄr maga az alak utalt arra, hogy az csak affĂ©le sĂ©rtĂ©sbĆl szĂĄrmazott, a minĆt tehĂ©npata vagy hozzĂĄ hasonlĂł test kĂŒlsĆ erĆszakkal okozhat.
Mindezt összevĂ©ve Solymosi Eszter meztelen testĂ©nek Ă©ppen e hegedĂ©si jegy volt kĂŒlönös ismertetĆ jele. A holttestet CsonkafĂŒzesnĂ©l fölismerte ugyan öt rokona, Ășgymint LĂłczi JĂĄnos, Solymosi JĂĄnos, Jakab JĂĄnos, JuhĂĄsz JĂłzsef Ă©s JuhĂĄsz AndrĂĄsnĂ©, de mindezek tanu- sĂĄga eltörpĂŒlt Szakolczai Julcsa tanĂșsĂĄga mellett. Mert kĂŒlönös ismertetĆ jelre, a minĆ csak Eszter testĂ©n lehetett, egyik se tudott rĂĄmutatni, csupĂĄn csak Szakolczai Julcsa.
TĂĄrgyilag csak Ć az igazi tanĂș. Az egĂ©sz vizsgĂĄlatnak az a legnagyobb bƱne, hogy
az Ć tanĂșsĂĄgĂĄt rĂ©szletesen meg nem örökĂtette. Minden tovĂĄbbi bolondsĂĄg ebbĆl szĂĄrmazott.
MĂ©g az is, a hogy a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł a hegedĂ©si jegy megĂĄllapĂtĂĄsĂĄhoz az orvosi szakĂ©rtĆket oda eresztette s nekik abban szerepet Ă©s befolyĂĄst engedett.
ElvĂ©gre a faluhelyen minden nap elĆfordulĂł Ă©s szem-
188
mel lĂĄthatĂł hegedĂ©si jegyeket felismerni szakĂ©rtĆre Ă©ppen nincs szĂŒksĂ©g. A. falusi sĂŒlt paraszt, az utolsĂł bivalyos legĂ©ny is csak oly biztosan fölismeri azt, mint a vilĂĄgnak legelsĆ nagyhĂrƱ szakĂ©rtĆi összevĂ©ve. SĆt bĂĄrmily furcsĂĄn hangzik felfogĂĄsom, az Ă©p szemƱ Ă©s jĂłzan eszƱ nyers paraszt tanĂșskodĂĄsa az igazsĂĄgszol- gĂĄltatĂĄs czĂ©ljaira sokkal jobb Ă©s sokkal többet Ă©r, mint a szakĂ©rtĆk minden tudomĂĄnya.
A szakĂ©rtĆ okoskodik, egybevet, összehasonlĂt, elmĂ©l- kedik, magyarĂĄz s a lehetĆsĂ©gek milliĂł esetlege közt futkĂĄroz. S minthogy mindenrĆl van vĂ©lemĂ©nye s megvan alaki joga, hogy vĂ©lemĂ©nyĂ©t kimondja: ennĂ©l- fogva akkĂ©nt lĂ©p föl az emberek elĆtt s Ășgy ĂĄll a felek s bĂrĂĄk elĂ©, mint a ki mindentudĂł.
Negyven Ă©v Ăłta vagyok innen-onnan a gyakorlati jogĂ©let embere s rendszerint elĂ©g gondos figyelemmel kĂsĂ©rtem az Ă©letnek hozzĂĄm közel mozgĂł tĂŒnemĂ©nyeit, de mĂ©g olyan szakĂ©rtĆvel nem talĂĄlkoztam, a ki a bĂrĂł s a fĂ©l elĆtt fĂ©rfias komolysĂĄggal kijelentette volna: ez s ez ĂŒgyben nincs vĂ©lemĂ©nyem, mert e s e kĂ©rdĂ©- sekre tudĂĄsom nem elĂ©g.
Ilyen szakĂ©rtĆt Ă©n nem lĂĄttam. A jĂłzan eszƱ, tanulatlan paraszt pedig odaĂĄll a bĂrĂł
elĂ© s a kĂ©rdĂ©sekre azt mondja: ezt tudom Ă©s Ăgy van, Ăgy törtĂ©nt; â vagy azt mondja: ezt nem tudom, nem lĂĄttam, nem hallottam. S ez az igaz tanĂșsĂĄg. S az ily tanĂș is nyomban sĂșlyos tĂ©vedĂ©sbe eshetik, mihelyt a szakĂ©rtĆ elmebeli mƱködĂ©sĂ©nek mezejĂ©re tĂ©r ĂĄt s vĂ©lemĂ©nyt kezd magĂĄnak alakĂtani s azt mĂĄsokkal közölni akarja.
189
A korszerƱ igazsĂĄgszolgĂĄltatĂĄs szakĂ©rtĆk nĂ©lkĂŒl el nem lehet. SzövevĂ©nyessĂ© lett mĂĄr a tĂĄrsadalom Ă©letĂ©- nek s az emberek mƱködĂ©sĂ©nek minden rĂ©sze. De a jog minden komoly barĂĄtja ĂłvakodjĂ©k attĂłl, hogy a szak- Ă©rtĆknek tĂĄg szerepkört nyisson. Hogy minden jogi viszĂĄly az igazsĂĄgszolgĂĄltatĂĄs mezejĂ©n a jog Ă©s igazsĂĄg uralmĂĄval nyerjen megoldĂĄst: ahhoz csak jĂł bixĂłra Ă©s becsĂŒletes ĂŒgyvĂ©dre van szĂŒksĂ©g, de minĂ©l kevesebb szakĂ©rtĆre. Az egĂ©szsĂ©ges bĂrĂłi elmĂ©t gyĂĄmsĂĄg alĂĄ helyezni nem szabad. A rost bĂrĂłi elmĂ©nek pedig nem· szabad mĂłdot nyĂșjtani arra, hogy az igazsĂĄgszolgĂĄlta- tĂĄst hanyagul rĂĄbĂzza a szakĂ©rtĆre.
A nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson 1883-ik Ă©vi jĂșlius 7-Ă©n Szakolczai JulcsĂĄt is kihallgattĂĄk. SzomorĂșsĂĄgot okozott nekem az a fĂ©lĂ©nksĂ©g, az az ingadozĂĄs, az az össze- vissza valĂł beszĂ©d, a melylyel a vallomĂĄs alĂłl ki akart bĂșjni.
Meg volt törve igazsĂĄgĂ©rzetĂ©nek minden erĂ©lye Ă©s bĂĄtorsĂĄga. A titkos tanĂĄcs a közsĂ©gi bĂrĂł Farkas GĂĄbor segĂtsĂ©gĂ©vel kegyetlenĂŒl el tudta egy Ă©v alatt kĂ©szĂteni az eszlĂĄri tanukat.
Minden fölismerĂ©si tanĂș azzal jött a bĂrĂłsĂĄg elĂ©, hogy a csonkafĂŒzesi halott nem lehetett Eszter, mert Eszter- nek fekete-barna szeme volt, a csonkafĂŒzesi halottnak pedig kĂ©k szeme volt. S azutĂĄn a csonkafĂŒzesi halott- nak görvĂ©lyes forradĂĄs volt a nyakĂĄn, Eszter nyaka pedig tiszta volt.
Mint a karikacsapĂĄs: oly egy nyomon jĂĄrt a tanĂșk nyelve a kĂ©t ok körĂŒl,
190
Pedig egyik se volt igaz. Az orvosi lĂĄtleletet mind a kettĆre nĂ©zve el lehetett fogadni, mert maguk az orvosok s ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn Ă©s SzƱcs JĂĄnos tanuk is tökĂ©letes hatĂĄrozottsĂĄggal bizonyĂtottĂĄk, hogy a holt- testnek fekete volt a szeme, nyakĂĄn pedig semmifĂ©le forradĂĄsnak nem volt nyoma.
AzutĂĄn a tanĂșk közt 1882-ik Ă©vi jĂșnius 19 Ă©n Ă©s 20-ĂĄn egyetlen egy se akadt, a ki a holttest szemĂ©t kĂ©knek lĂĄtta s a nyakon levĆ forradĂĄst Ă©szrevette volna. Egy Ă©v mĂșlva pedig a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson valamennyi tanĂș errĆl beszĂ©lt.
Igaz, hogy 1882 jĂșnius 19-Ă©n is akadt egy tanĂș, Jakab JĂĄnos nevƱ, a ki Solymosi Eszternek tartotta a holttestet, egyebek közt azĂ©rt is, mert ennek is Ă©ppen olyan kĂ©k szeme van, mint Eszternek volt. S a mikor arra figyelmeztettĂ©k, hogy hiszen Eszternek fekete szeme volt, csak azt felelte: Ă©ppen olyan volt, mint ennek a halottnak, Ć ezt tartja kĂ©knek.
Ez egyĂ©ni tĂ©vedĂ©s. S ha csak egy-kĂ©t eszlĂĄri tanĂș akadt, a ki egy Ă©vi
kĂ©pzelĆdĂ©s s magarĂĄbĂrĂĄs utĂĄn kĂ©k szemrĆl s gör- vĂ©lyes forradĂĄsrĂłl beszĂ©l: mĂ©g ezt is elfogadtam volna kĂ©pzelgĂ©sszĂŒlte tĂ©vedĂ©snek.
De valamennyi Ăgy beszĂ©lt. A mi azt bizonyĂtja, hogy a tanuk összebeszĂ©ltek elĆre Ă©s pedig egybehangzĂł feleletre beszĂ©ltek össze. RĂĄtanĂtotta Ćket valaki.
Csakhogy ily kiĂĄltĂł valĂłtlansĂĄgra erkölcsi erĆszak nĂ©lkĂŒl egĂ©sz tömeg embert megtanĂtani nem lehet. S ez az erkölcsi erĆszak meglĂĄtszott nyomaiban Szakolczai JulcsĂĄn is.
191
Volt egy felnĆtt hajadon lĂĄny EszlĂĄron, a kit az apja halĂĄlra keresett s agyon akart ĂŒtni azĂ©rt, mert vallomĂĄsa a zsidĂłkra kedvezĆ is lehetett volna. A bĂrĂł- sĂĄgnak kellett beavatkozni s a lĂĄnyt apjĂĄtĂłl megmenteni.
Szinte megĂ©rthettĂŒk, miĂ©rt lĂĄtszott Szakolczai JulcsĂĄn a megfĂ©lemlĂtĂ©s nyoma is.
Azt nyĂltan bevallotta, hogy CsonkafĂŒzesnĂ©l a tetem- ben fölismerte Solymosi Esztert, de mentegetĆdzött e nagy vĂ©tke ellen.
Hårom mentséget hozott fel. Egyik mentsége az volt, hogy a faluban is, Csonka-
fƱzesnĂ©l is mindenki Eszternek mondta a halottat, hĂĄt ennĂ©lfogva Ć is csak annak mondta.
Måsik mentsége az volt: »Buta fejjel mondtam, nem jól cselekedtem!«
A harmadik mentsége az volt, hogy félt és reszketett a holttetem låtåsåtól, håt ijedtében csak råmondta, hogy ez a szegény Solymosi Eszter holtteste.
Mind e mentsĂ©gek ĂŒres volta nyomban kitƱnt. Mert az Ă©p lelket nyomorĂ©kkĂ© tenni nem lehet s a
fiatal szĂvben az igazsĂĄg Ă©rzetĂ©bĆl mindig marad annyi, a mennyi elĂ©g arra, hogy az emberek Ă©szrevegyĂ©k.
A lĂĄny hazudott, mikor a bĂrĂłsĂĄggal el akarta hitetni, hogy Ć nem emlĂ©kszik semmire, Hazudott, mikor azt mondta, hogy a Csonka FƱzesben csak buta fejjel beszĂ©lt. Es hazudott, mikor azt mondta: fĂ©lt a holttetemtĆl. Hiszen jĂłl hallottĂĄk a tanĂșk, minĆ bĂĄtran feleselt a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©szszel.
De a mĂg hazudott: nem mert a szemĂŒnk közĂ©
192
nĂ©zni. SzĂne minduntalan vĂĄltozott, kezĂ©nek nem talĂĄlta helyĂ©t, szemei a földön tĂ©tovĂĄztak, beszĂ©de akadozott.
A. hazugsĂĄg, ha komoly ĂŒgyben nyilvĂĄnul, undorĂtĂł. Ă hazug ember erĆlködĂ©se Ășgy fel tudja hĂĄborĂtani az embert. A gyermek hazudozĂĄsa mĂ©g fĂĄjdalmat is okoz.
De Ă©des tĂŒnet az, mikor olyan fiatalt lĂĄtunk, ki valamely kĂŒlsĆ hatalom nyomĂĄsa alatt minden ĂĄron hazudni akar, â de arra semmi ĂĄron se kĂ©pes. A ki minden szavĂĄval mozdulatĂĄval Ă©s pillantĂĄsĂĄval elĂĄrulja, hogy most hazudik; â megmondhatnĂĄ az igazsĂĄgot, de nem teheti s annak legyen esze, a ki hallgatja.
Ilyen tĂŒnet volt ott a bĂrĂłsĂĄg Ă©s nagy közönsĂ©g elĆtt Szakolczai Julcsa. A közönsĂ©g zsidĂłgyƱlölĆ volt, ez a lĂĄny a szĂĄja Ăze szerint beszĂ©lt, de annak a közönsĂ©g- nek mĂ©g se volt benne gyönyörƱsĂ©ge.
Nem is lehetett. Mert a kihallgatĂĄs rendĂ©n szelĂd kĂ©rdĂ©seinkre lassan-
kint mĂ©gis teljes hatĂĄrozottsĂĄggal mondta el, hogy a forradĂĄs jegyĂ©t csakugyan lĂĄtta a halott lĂĄbĂĄn, sĆt kĂ©rdĂ©sĂŒnkre a sajĂĄt lĂĄbĂĄn szemlĂ©lhetĆleg is megmutatta, hol volt Ă©s mekkora volt a jegy. A hĂŒvelykujj tövĂ©tĆl kezdĆdve terjedt a mĂĄsodik Ă©s harmadik ujj tövĂ©ig.
TehĂĄt Ă©ppen Ășgy, a mint ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn lerajzolta s jĂșlius 10 Ă©n a bĂrĂłsĂĄg elĆtt Ă©lĆszĂłval is elmondta.
S a lĂĄny mĂĄr teljes nyugodtsĂĄggal nĂ©zett szemĂŒnk közĂ© S hangja se tĂ©tovĂĄzott tovĂĄbb, a mint e vallo- mĂĄsĂĄval lelkĂ©rĆl a sĂșlyos terhet ledobhatta.
MĂ©g egy tanĂș maradt a vĂ©rvĂĄd terjesztĆi közt, a ki nyilatkozott a tehĂ©ntaposĂĄsrĂłl. Ez Solymosi GĂĄbornĂ©
193
özvegy asszony volt, Eszternek nagynĂ©nje, Solymosi JĂĄnosnĂ©nak testvĂ©rje. Ć is lĂĄtta az eleven sebet. A lĂĄny lĂĄbĂĄnak bĆre volt â Ć szerinte â lezĂșzva s a seb csĂșnya volt.
CsĂșnya seb alatt a köznĂ©p nem egyszerƱ sĂ©rĂŒlĂ©st vagy horzsolĂĄst szokott Ă©rteni.
Nagyon Ă©rdekes Ă©s nagyon fontos SzƱcs JĂĄnos tanĂșs- kodĂĄsa. Ez az a remek tanĂș, a kirĆl mĂĄr egyszer hosszasabban szĂłlottam.
Nem vĂ©letlenĂŒl lĂĄtta a halottat. Nem a kĂvĂĄncsisĂĄg vezette közelĂ©be se jĂșnius 18-ĂĄn este, se 19-Ă©n nap- közben. Fuvarban szĂĄllĂtotta oda a hivatalos urakat, bĂrĂłi megbĂzĂĄsbĂłl kezelte, emelgette, mosta s temette a halottat, â tehĂĄt teljesen jogos Ă©s törvĂ©nyes utĂłn jutott ahhoz az alkalomhoz, hogy azt jĂłl megszemlĂ©lhesse.
GyanĂșsĂtottĂĄk Ćt is, mint mindenkit, a ki nem a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ă©s titkos tanĂĄcs tetszĂ©se szerint beszĂ©lt. De a gyanĂșsĂtĂĄs csak ĂŒres szavakbĂłl ĂĄllott s azt könnyen elhĂĄrĂtotta magĂĄrĂłl.
TanĂșsĂĄgĂĄt Ă©les, gondos, mĂ©ly megfigyelĂ©se Ă©s szaba- tos beszĂ©de teszi remekkĂ©. Az orvosi szakĂ©rtĆknek is ĂłriĂĄsi anyagot nyĂșjthatott az Ć beszĂ©de. Ha a holttest szĆrĂ©n-szĂĄlĂĄn eltƱnt, elveszett volna: az orvosi szak- Ă©rtĆk csupĂĄn az Ć megfigyelĂ©se alapjĂĄn is kitƱnĆ vĂ©lemĂ©nyt alkothattak volna maguknak az eltƱnt leĂĄny korĂĄrĂłl, termetĂ©rĆl, nagysĂĄgĂĄrĂłl, rothadĂĄsi ĂĄllapotĂĄrĂłl s kĂŒlönös ismertetĆ jelĂ©rĆl.
EmlĂ©kezett arra, hogy K. HorvĂĄth GĂ©za s mind az urak maguk közt az Ć fĂŒle hallatĂĄra azt beszĂ©ltĂ©k,
194
hogy bizony nem mås az a halott, mint Solymosi Eszter. Gondosan megnézte a halott szemeit és nyakåt.
A szemek feketék voltak, a nyakon semmi forradåsnak jele nem volt.
A termetet felfĂșvĂłdottnak lĂĄtta. Több vĂzi holttestet lĂĄtott mĂĄr Ă©letĂ©ben. Legközelebb a tokaji zsidĂł lĂĄnynak Tisza-Lök alatt felbukkant holttestĂ©t is, de sajĂĄt Ă©des fiĂĄĂ©t is, ki a TiszĂĄba fĂșlt. Biztosan meg tudja kĂŒlön- böztetni, melyik a termetes, melyik a kövĂ©r, melyik a felfĂșvĂłdott test.
GyönyörƱen indokolta, hogy miĂ©rt vĂ©li fiatal leĂĄny holttestĂ©nek a csonkafĂŒzesit.
ĂsszehasonlĂtotta magĂĄban a tokaji zsidĂł lĂĄnyĂ©val. Ez 18 Ă©ves Ă©letkorĂș volt. â Fiatalabbnak nĂ©ztem, Ășgymond, a csonkafĂŒzesi
halottat, mint a tisza-lökit. MegnĂ©zte az emlĆket mind a kettĆnĂ©l. A tisza-löki
halottĂ© ki volt domborodva, ki volt fejlĆdve; â a csonkafĂŒzesi halotton a domborodĂĄsnak semmi nyoma. Az emlĆbimbĂłk kicsinyek s a bimbĂłk udvara mĂ©g teljesen hiĂĄnyzik. Az udvarnak semmi lĂĄthatĂł nyoma.
Teljesen összevĂĄg e nyilatkozattal egy csomĂł eszlĂĄri tanĂșnak vallomĂĄsa. A fölött nem beszĂ©ltek a tanuk össze, hogy a csonkafĂŒzesi halott emlĆirĆl mit beszĂ©l- jenek. A bimbĂłt mind kicsinynek mondta, â udvart Ă©s domborodĂĄst egyik se lĂĄtott.
Pedig a test eme rĂ©szei szembetƱnĆk, a fölismerĂ©si tanuk ezeket meg szoktĂĄk nĂ©zni s nem szoktĂĄk elfeledni.
De összevĂĄg e remek tanĂș Ă©szlelĂ©se ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄnĂ©-
195
val is. Ez is egĂ©szen »fejletlen«-nek lĂĄtta az emlĆket s föl se tƱnt neki, hogy a nĂ©gy szemlĂ©lĆ orvos is, a mikor irĂłnnal jegyezte a lĂĄtlelet adatait, az emlĆkrĆl azt jegyezte föl: »fejletlenek«. De nagyon feltƱnt neki azutĂĄn, mikor napok mĂșlva meglĂĄtta a hivatalos lĂĄt- leletet s ebben e szavakat talĂĄlta: â EmlĆk elsovĂĄnyodottak.
MinĆ ĂłriĂĄsi az Ă©lettani kĂŒlönbsĂ©g a »fejletlen« emlĆ Ă©s az »elsovĂĄnyodott« emlĆ között! Hiszen elsovĂĄnyo- dott emlĆje szĂĄzesztendĆs aggnĆnek is lehet, a fejletlen emlĆ pedig csak gyereklĂĄny kĂŒlönös sajĂĄtsĂĄga.
Józan eszƱ és éles szemƱ paraszt sohase eshetett volna ily durva tévedésbe!
BĂĄmulatos gondossĂĄggal vizsgĂĄlta meg SzƱcs JĂĄnos a holttest balkeze csuklĂłjĂĄra kötött kendĆt s annak tar- talmĂĄt is. A bĂrĂłsĂĄg elĆtt egy kendĆvel szemlĂ©ltetĆleg mutatta meg: minĆ volt a kötĂ©s. A sĂĄrga papirost is megnĂ©zte. Az elĂĄzott volt.
A föstĂ©k nem volt elĂĄzva. JĂ©rczetojĂĄs nagysĂĄgĂș, mĂ©g összeĂĄllĂł tömegben volt. Hogy ily nagysĂĄgĂș Ă©s fontos- sĂĄgĂș Ășgynevezett »bƱnjel« a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł s annyi szak- Ă©rtĆ szemelĂĄttĂĄra elveszhetett!
Furcsa ez! A tehĂ©ntaposĂĄs-okozta nyom se kerĂŒlhette el az Ć
Ă©les szemĂ©t. Elmondotta, hol vettĂ©k az öntözĆ kannĂĄt. Magamnak is
feltƱnt, mikĂ©nt s honnan juthatott oly elhagyatott helyre, mint a CsonkafĂŒzes, a bĂrĂłi szemlĂ©hez az öntözĆkanna. Ăm SzƱcs JĂĄnos tudta, hogy talĂĄlt holt
196
testhez mennek, azt esetleg meg kell mosni, oda tehĂĄt vĂzmerĆ-edĂ©ny kell, kĂ©rt hĂĄt Ăștközben Ć dohĂĄnyĂŒltet- vĂ©nyesektĆl öntözĆkannĂĄt. Igaz, hogy a szolgabĂrĂłnak is eszĂ©be jutott ez.
Többen öntöztĂ©k Ă©s mostĂĄk a holttestet. Ć is, ZurĂĄnyi is, kĂŒlönösen K. HorvĂĄth GĂ©za is. MostĂĄk kĂ©zzel, rongy- gyal, szalmacsutakkal is.
Mikor a lĂĄbfejrĆl letisztĂtottĂĄk az iszapot: nyilvĂĄn kitƱnt a sebforradĂĄs nyoma. Ć csak akkor vette Ă©szre s akkor nĂ©zte meg jĂłl, mikor
a lĂĄny Szakolczai Julcsa odamutatott: â Ez az a forradĂĄs l A jegy nem egĂ©szen kerek volt. KissĂ© hosszĂșkĂĄs.
SötĂ©tebb szĂnƱ volt ott a bĆr, mint mĂĄsutt, de nem egyszĂnƱ. Az öreg lĂĄbujj felett volt a jegy. Hosszasan nĂ©znie nem engedtĂ©k az urak. A mint a lĂĄny megmutatta: Ćt onnan rögtön elparancsoltĂĄk az urak. Ne nĂ©zze, ne bĂĄmulja azt a forradĂĄsos jegyet, Solymosi Eszter testĂ©nek e kĂŒlönös jelĂ©t- MiĂ©rt cselekedtĂ©k ezt az urak? Hiszen a vizsgĂĄlat Ă©rdeke, az igazsĂĄg kiderĂtĂ©se azt követelte, hogy azt a jelet minĂ©l több tanĂș lĂĄssa s Ă©lĆ vilĂĄg biztosan tudja. Hiszen Ăgy nyomban vĂ©ge lett volna az egĂ©sz vĂ©rvĂĄd czĂmƱ hajszĂĄnak.
SzƱcs JĂĄnos alkalmatlan tanĂșnak lĂĄtszott. MĂĄs kellemetlensĂ©ge is volt. Ć Ă¶ltötte le a holttestrĆl a ruhadarabokat. Minden
darabnak jĂłl megnĂ©zte szövĂ©sĂ©t, szabĂĄsĂĄt, föstĂ©seit. Mikor a holttest mellĆl elparancsoltĂĄk: fĂ©lreĂĄllott
197
negyven-ötven lĂ©pĂ©snyi tĂĄvolsĂĄgra. Ott talĂĄlkozott Soly- mosi JĂĄnosnĂ©val, a bĂĄnkĂłdĂł anyĂĄval. Egy kendĆt lĂĄt nĂĄla, mely ugyanazon szövĂ©sƱ Ă©s föstĂ©sƱ, mint a minĆt a halotton lĂĄtott. A szegĂ©ny anyĂĄt figyelmezteti erre a fontos körĂŒlmĂ©nyre.
Vétett ezzel? Dehogy vétett. Egészen rendes, természetes emberi
dolgot mƱvelt. SĆt annak is igaza volna, a ki azt mondanĂĄ, hogy tisztes kötelessĂ©get teljesĂtett.
Ăm a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz meghallotta szavait. S mĂ©r- tĂ©ktelen dĂŒh tĂĄmadt benne. Oda ment SzƱcs JĂĄnoshoz s azt mondta neki rivalgĂł hangon: â TakarodjĂĄl innen vĂ©n gazember, mert felrĂșglak! Ez a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz volt: Egressi Nagy LĂĄszlĂł.
Nem rosszlelkƱ ember, hanem olyan, a minĆt a magyar nyelv hĂłbortosnak nevez. Nyers, ötletes, gĂșnyolĂłdĂł, hirtelen fellobbanĂł, a tĂĄrsadalmi Ă©rintkezĂ©s finomsĂĄgaival semmit nem törĆdve, falusi ösztönökkel teljes. A vĂ©rvĂĄd hitĂ©ben lelke fenekĂ©ig elfogult. DĂŒhbe hozta az, hogy az a mezei paraszt mindent lĂĄt, mindent jĂłl megnĂ©z, mindent tudni akar.
SzƱcs JĂĄnos elkĂ©pedt erre a durva tĂĄmadĂĄsra. Ć a maga egyĂŒgyƱ, de termĂ©szetes tiszta eszĂ©vel azt gondolta, hogy a hol az ember szeme Ă©s keze dolgozik, ott legyen az esze is egĂ©szen s a mit tapasztal: azt jegyezze meg jĂłl az Ć lelkĂ©ben. Ăgy hitte, Ăgy kĂ©szĂŒl az igazsĂĄgszol- gĂĄltatĂĄs.
Nem hagyott magåval paczkåzni. Odament kocsijåhoz, lovaihoz s kezdte lovait fölszerszåmozni.
198
â Itt nem maradok az istennek se. A helyett, hogy megköszönnĂ©k a munkĂĄt, mĂ©g összeszidnak az urak.
Indulni akart hazafelĂ©. A pandĂșroknak volt több eszĂŒk. HozzĂĄmentek, meg-
kĂ©rleltĂ©k, szĂ©p szĂłval ott marasztaltĂĄk. A kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz is meggondolta a dolgot s nem bĂĄntotta tovĂĄbb.
Ăgy maradt ott ez a nagy tanĂș tovĂĄbb is a holttest közelĂ©ben. Ăgy segĂtett tovĂĄbb a holttestet becsomagolni, s mĂ©g e nap estĂ©jĂ©n Tisza-EszlĂĄrra szĂĄllĂtani.
Most egy pillanatra vissza kell térnem K. Horvåth Låszló és K. Horvåth Géza szavaira.
BĆsĂ©ges beszĂ©dĂŒkbĆl az tƱnt ki, hogy a mikor a holttest lĂĄbĂĄt az iszaptĂłl leöblintĂ©ssel megtisztĂtottĂĄk: a tehĂ©ntaposĂĄs jegyĂ©t Ćk is lĂĄttĂĄk, vagy legalĂĄbb valami foltot a Szakolczai Julcsa ĂĄltal mutatott helyen Ćk is vettek Ă©szre. De a mint azt a helyet jobban megmostĂĄk s rongygyal is ledörzsöltĂ©k: a folt elmosĂłdott. A mikor pedig rĂ©szint a CsonkafĂŒzesben, rĂ©szint Tisza-EszlĂĄron szalmacsutakkal is ledörzsöltĂ©k: minden nyom tökĂ©letesen elenyĂ©szett.
Ebben igazuk lehetett. A holttest rĂ©gen a vĂzben volt mĂĄr s a vĂzben valĂł
rothadĂĄsnak nagy fokĂĄig jutott el. A körmök mĂĄr le- vĂĄltak, a hajzat kimĂĄllott Ă©s rĂ©szben letöredezett, a bĆrnek felsĆ rĂ©tege, az Ășgynevezett felhĂĄm lefoszlott, sok helyen az irhabĆr is foszladozott. EgĂ©szen termĂ©- szetes tehĂĄt, hogy a sokszoros dörzsölĂ©sre az egykori sebforradĂĄsnak legalĂĄbb szĂne elenyĂ©szett, sĆt mĂ©g több is elenyĂ©szhetett, mint a szĂne. A hegedĂ©s hatĂĄrvonalĂĄn
199
nĂ©mi kis emelkedĂ©s is lehetett ott, a hol a roncsolt bĆr az Ă©p bĆrrel összeforrad. A szalmacsutak-dörzsölĂ©sre az annyira rothadĂł testen mĂ©g az a kis emelkedĂ©s is eltƱnhetett.
* * *
Ăme megvizsgĂĄltuk ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn vallomĂĄsĂĄnak belsĆ Ă©rtĂ©kĂ©t.
Hogy az eltƱnt lĂĄnyka lĂĄbĂĄt eltƱnĂ©se elĆtt fĂ©lĂ©vvel a tehĂ©n eltiporta s a lĂĄbon hĂĄrom hĂ©tig gyĂłgyulĂł csĂșnya sebet ejtett: ezt bebizonyĂtotta Olajos BĂĄlintnĂ© Ă©s özvegy Solymosi GĂĄbornĂ©.
Hogy a seb forradĂĄsĂĄnak nyoma mily alakĂș volt s a lĂĄbfej melyik tĂĄjĂĄn fekĂŒdt: ezt elmondta Ă©s a holt- testen is, de a bĂrĂłsĂĄg elĆtt sajĂĄt lĂĄbĂĄn is megmutatta Szakolczai Julcsa.
A seb hegedĂ©sĂ©nek jegyĂ©t alakra Ă©s szĂnre nĂ©zve hatĂĄrozottan lĂĄtta Szakolczai JulcsĂĄn kĂvĂŒl ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn Ă©s SzƱcs JĂĄnos.
Mind e tanuk arra nĂ©zve, hogy a forradĂĄs nyoma lĂĄthatĂł volt-e s az a jegy, a mit lĂĄttak, forradĂĄs marad- vĂĄnya volt-e: Ă©pp oly illetĂ©kes tanuk, mint az orvosi szakĂ©rtĆk. Jogilag is, erkölcsileg is Ă©pp oly illetĂ©kesek. Mert Ă©p szemĂŒk Ă©s jĂłzan eszĂŒk Ă©s megfigyelĂ©si akara- tuk Ă©s alkalmuk Ă©pp Ășgy meg volt, mint az orvosi szakĂ©rtĆknek s az egykori seb hegedĂ©sĂ©nek kĂŒlsĆ nyomait Ă©pp oly tökĂ©letes biztossĂĄggal ismerik, mint az orvo- sok bĂĄrmelyike. Hiszen egĂ©sz Ă©leten ĂĄt szĂĄzat Ă©s ezerĂ©t lĂĄtnak.
200
Bizony megvolt a csonkafĂŒzesi holttesten Solymosi Eszter kĂŒlönös ismertetĆ jele. Nemcsak a ruha, nem- csak a festĂ©k, hanem a sebforradĂĄs jegye is. A vĂ©rvĂĄd hĂvei nagyon szĂ©tkĂŒrtöltĂ©k a vilĂĄgban, hogy a ruhĂĄt råölthettĂ©k a zsidĂłk, de mĂĄr a fĂ©lĂ©v elĆtti csunya seb hegedĂ©si jegyĂ©t a zsidĂłk se varĂĄzsolhattĂĄk a halottra.
De hĂĄt akkor mit beszĂ©ltek az emberek tetemĂșszta- tĂĄsrĂłl, holttestcsempĂ©szetrĆl, tutajosok halottszĂĄllĂtĂł rejtelmes vĂĄllalatĂĄrĂłl?
S maguk azok a nyavalyĂĄs zsidĂłk: HerskĂł Ă©s Smilovics mikĂ©nt vĂĄllalhattĂĄk magukra a tetemĂșszta- tĂĄsnak s a bĂrĂłsĂĄg fĂ©lrevezetĂ©sĂ©nek undok bƱneit? Î kĂ©rdĂ©sekre a tisza-löki titkok adjĂĄk meg a
feleletet.
A TISZA-LĂKI TITKOK.
I.
(MikĂ©nt keletkezett a hullaĂșsztatĂĄs gondolata? â A tutajosoknak Tiszti-Lökre hur- czolĂĄsa. â Vay György csendbiztos. â Ćsei Ă©s jelleme.)
Az orvosok jĂșnius 20-ĂĄn elkĂ©szĂtettĂ©k a halott kĂŒlsĆ Ă©s belsĆ vizsgĂĄlatĂĄrĂłl szĂłlĂł jelentĂ©sĂŒket Ă©s szakĂ©rtĆi vĂ©lemĂ©nyĂŒket. Î vĂ©lemĂ©ny szerint a halĂĄlt nem okozhatta vĂzbe-
fulladĂĄs, hanem tĂŒdĆ vĂ©sz, tĂŒdĆlĂ©gdag, mĂĄj zsugorodĂĄs Ăłs gyomor hurut s az ezek ĂĄltal elĆidĂ©zett vĂ©rszegĂ©ny- sĂ©g okozta.
Ha ez igaz: akkor a halott nem lehetett Solymosi Eszter. Hiszen ezt erĆs, egĂ©szsĂ©ges, piros arczĂș lĂĄny- kĂĄnak ismerte Ă©letĂ©ben mindenki. S ilyen egĂ©sz kĂłr- hĂĄzra valĂł sĂșlyos betegsĂ©ggel nem lehetett volna testi ereje arra, hogy szolgĂĄlatba lĂ©pjen, nehĂ©z munkĂĄt vĂ©gez- zen, Ă©jjel-nappal talpon legyen. Olajos BĂĄlintnĂ© Ă©s Huri AndrĂĄsnĂ© semmikĂ©pen se fogadta volna magĂĄhoz szolgabĂ©r mellett szolgĂĄlĂłnak.
202
Az orvosok vĂ©lemĂ©nye szerint a holttest legföljebb hĂĄrom napig lehetett a vizben s legföljebb tĂz nap Ăłta lehet halott.
Ez se vĂĄg össze Solymosi Eszter vĂ©gzetĂ©vel. A lĂĄnyka 79 nap elĆtt ĂĄpril 1-Ă©n tƱnt el. Hol volt
tehĂĄt elrejtve, ha csak tĂz nap elĆtt halt meg? S ha tĂz nap elĆtt halt meg Ă©s csak hĂĄrom nap Ăłta van a vizben: hol volt akkor holtteteme hĂ©t napon ĂĄt? NehĂ©z kĂ©rdĂ©sek ezek mind.
Az orvosok vĂ©lemĂ©nye szerint a csonkafĂŒzesi holt- test legalĂĄbb tizennyolcz, de valĂłszĂnƱleg mĂĄr huszadik Ă©letĂ©vĂ©t is eltöltött egyĂ©nĂ©.
Ha ez igaz: akkor Ă©ppen nem lehet szĂł Solymosi EszterrĆl, hisz ez csak tizennĂ©gy Ă©ves Ă©s hĂĄrom hĂłna- pos fejletlen lĂĄnyka volt, a mikor elveszett, â tehĂĄt 18-20 Ă©ves nem lehetett.
Az orvosok nem mondjĂĄk meg: kit gondoltak Ćk a csonkafĂŒzesi halottnak. Nem is mondhatjĂĄk meg. De a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt elejtett szavaik elĂĄrulnak annyit, hogy elfogultsĂĄgukban Ćk is Ășgy vĂ©lekedtek, mint a vĂ©rvĂĄd hitĂ©t terjesztĆ hĂrlapok.
Valami kĂłrhĂĄzbĂłl kerĂtettek egy halott nĆt, azt a zsidĂłk a tutajosok segĂtsĂ©gĂ©vel leĂșsztattĂĄk a CsonkafĂŒzes alĂĄ. Ătközben valahol beleöltöztettĂ©k Solymosi Eszter ruhĂĄjĂĄba s ekkĂ©nt oda csempĂ©sztĂ©k a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł sze- mei elĂ©.
Ez volt a vĂ©lekedĂ©s. Ezt bebizonyĂtani lesz most mĂĄr a vizsgĂĄlat feladata.
Ki jött erre a gondolatra elĆször? Ezt kipuhatolni
203
ma mĂĄr alig lehet. EzelĆtt hĂșsz Ă©vvel se tudtam kipuhatolni. Azok, a kik a vizsgĂĄlat körĂŒl a fĆmunkĂĄt vĂ©geztĂ©k: a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł, a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz, s a törvĂ©ny- szĂ©ki elnök Ă©lnek mĂ©g, talĂĄn Ćk meg is mondhatnĂĄk, de mĂ©g ez se valĂłszĂnƱ. Ok szentĂŒl hittĂ©k a tetemĂșsz- tatĂĄs Ă©s holttestcsempĂ©szet szövevĂ©nyes mesĂ©jĂ©t s nĂĄluk valĂłszĂnƱleg a dolgok ama kĂ©pe rögzött meg az emlĂ©- kezetben, a melyet Matej, HerskĂł Ă©s Smilovics elbeszĂ©- lĂ©se tĂĄr szemeink elĂ©.
AkĂĄrki gondolta ki a mesĂ©t: annak esze az orvosi szakĂ©rtĆk vĂ©lemĂ©nye alapjĂĄn termĂ©szetes utĂłn jĂĄrt. Ha a holttest nem Solymosi EszterĂ© volt, akkor azt vala- honnan Ășgy kellett csempĂ©szni, mert Solymosi Eszter ruhĂĄja mĂĄskĂ©nt nem kerĂŒlhetett volna az idegen testre.
Ha csempĂ©sztĂ©k: ez csak a szeklenczei tutajosok tudtĂĄval Ă©s beleegyezĂ©sĂ©vei törtĂ©nhetett, mert hiszen az Ć utolsĂł tutajuk mellett bukkant föl a tetem.
Ha pedig a tutajosok közt zsidó is van: annak a zsidónak mindent kell tudnia.
Ăme ez a gondolatok egymĂĄsbĂłl fakadĂł termĂ©szetes lĂĄnczolata.
A tutajosokat megfogtĂĄk s köztĂŒk zsidĂłt is talĂĄltak: HerskĂł DĂĄvidot a sĂĄfĂĄrt. Ezeket kellett vallomĂĄsra bĂrni elsĆ sorban. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł jĂșnius 28-ĂĄn, 29-Ă©n, 30-ĂĄn Ă©s jĂșlius elsĆ Ă©s mĂĄsodik napjain gondosan kihallgatta, de a tetemĂșsztatĂĄs Ă©s csempĂ©szet semmi nyomĂĄra nem akadt. Oly rĂ©szletesen, oly egybevĂĄgĂłan beszĂ©lte el a tutaj Ășt egĂ©sz törtĂ©netĂ©t kĂŒlön-kĂŒlön mind a 15 tutajos, hogy beszĂ©dĂŒk valĂłsĂĄgĂĄban kĂ©telkedni se
204
lehetett. Hogy valaki mind a tizenöt szegĂ©ny, egyszerƱ s gyĂĄmoltalan eszƱ napszĂĄmost beleavatta volna a titokba: ezt föltenni se lehetett. Voltak köztĂŒk öregek Ă©s fiatalok, s kisebb-nagyobb eszƱek; volt köztĂŒk egy magyar ember is: Galsi IstvĂĄn, ki TokajtĂłl kezdve velĂŒk volt több napon ĂĄt: teljes kĂ©ptelensĂ©g, hogy egyiknek vagy mĂĄsiknak beszĂ©djĂ©bĆl ki ne pattant volna valamelyes gyanĂșs körĂŒlmĂ©ny, ha ugyan tudtak valamit a halott csempĂ©szetĂ©rĆl. PĂ©nzt se talĂĄltak nĂĄluk, a hĂĄzkutatĂĄs se jĂĄrt sikerrel. Sehol semmi jelensĂ©g.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂłsĂĄg maga is nyomban elejtette azt a vak föltevĂ©st, hogy minden tutajos tudott volna a dologrĂłl. El is bocsĂĄtott mĂĄr jĂșlius 2-ĂĄn egy idegen Ă©s nyolcz szeklenczei tutajost Ă©s csupĂĄn hĂ©t szeklenczeit tartott fogva.
HerskĂł DĂĄvidot azĂ©rt, mert ez zsidĂł volt Ă©s sĂĄfĂĄr s erre irĂĄnyult a fĆgyanĂș.
Csepkanics Györgyöt, Matej Ignåczot és Selever Jånost azért, mert ezek voltak az utolsó tutajon, a melynek közelében a holttetem felbukkant.
Szavinecz PĂ©tert Ă©s Matej PĂ©tert azĂ©rt, mert az elsĆ Ă©s mĂĄsodik tutajon ezek voltak a kormĂĄnybĂrĂĄk.
Végre Höcska Györgyöt azért, mert ennek volt åsója. Az az åsó, melyet Galsi Istvåntól Tokajban vett meg.
JĂșlius 3-ĂĄn Ă©s 4-Ă©n a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Tisza DadĂĄn hall- gat ki egy csomĂł embert s tart Ășjabb nyomozĂĄst arra nĂ©zve, mikĂ©nt talĂĄltĂĄk meg a csonkafĂŒzesi holttestet.
JĂșlius 4 Ă©n elrendeli, hogy a fogva tartott tutajoso- kat kĂsĂ©rjĂ©k Tisza-Lökre. Ott folytatja velĂŒk a kihall-
205
gĂĄtĂĄsokat a szolgabĂrĂłi hivatalnĂĄl. A pandĂșrok ki is viszik oda valamennyit.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nem hallgatja ki Ćket. SzĂłba se ĂĄll velĂŒk, hanem e helyett jĂșlius 5-Ă©n dĂ©lelĆtt ĂĄtmegy Tisza-EszlĂĄrra, dĂ©lutĂĄn pedig vĂ©gzĂ©st hoz, melyben elrendeli, hogy Matej PĂ©tert, Szavinecz PĂ©tert, Höcska Györgyöt, Selever JĂĄnost Ă©s HerskĂł DĂĄvidot kĂsĂ©rjĂ©k vissza NyĂregyhĂĄzĂĄra. Csak Csepkanics György Ă©s Matej IgnĂĄcz maradjanak Tisza-Lökön.
Mi ez? TalĂĄn megzavarodott volna a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elmĂ©je?
NyĂregyhĂĄza Tisza-Lökhöz messze van. Gyalogszerrel talĂĄn 4-5 Ăłrai utazĂĄs, a hogy valaki menni tud. A pandĂșr lĂłhĂĄton jĂĄr, a vizsgĂĄlati fogoly gyalog bak- tat. Azok a tutajosok ĂĄrtatlanok, de ha utĂłbb bƱnö- söknek talĂĄlnĂĄ is Ćket a törvĂ©ny: ma mĂ©g csupĂĄn gyanĂș terheli Ćket, semmi mĂĄs. Ma mĂ©g az alkotmĂĄny min- den szemĂ©lyi jogukat biztosĂtja az emberekkel valĂł szabad Ă©rintkezĂ©s kivĂ©telĂ©vel. MĂ©g a gyanĂș se valami sĂșlyos bƱnre vonatkozik. Nem öltek, nem raboltak, nem gyĂșjtogattak, a fölsĂ©get nem sĂ©rtettĂ©k, senkinek tudatosan kĂĄrt vagy sĂ©relmet nem okoztak. MiĂ©rt hajtjĂĄk tehĂĄt Ćket, mint a csĂŒrhĂ©t, hol elĆre, hol hĂĄtra?
MinĆ jogon hajszolja Ćket a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Tisza-Lökre? Ki szabad Ćket hallgatni lakĂĄsukon vagy tartĂłzko-
dĂĄsi helyĂŒkön, vagy a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł hivatalos helyi- sĂ©gĂ©ben s a törvĂ©nyszĂłk szĂ©khelyĂ©n, sĆt ha van ok rĂĄ: a bƱntett szĂnhelyĂ©n is. Ăm Tisza-Lök se nem hiva- talos helyisĂ©g, se nem szĂ©khely, se nem szĂnhely.
206
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak Ă©pen nincs joga ahhoz, hogy a vizs- gĂĄlati foglyokkal kengyelfutĂĄst vagy mulatsĂĄgos kirĂĄn- dulĂĄst rendezzen.
Azonban ki ĂŒtköznĂ©k meg ezen. A vizsgĂĄlati foglyok koldusok, gyĂĄmoltalan szegĂ©ny emberek, panaszukat senki se hallgatnĂĄ meg, panaszkodni nem is mernek, vĂ©dĆik semmit se tudnak a kengyelfutĂĄsrĂłl, nincs is talĂĄn vĂ©dĆjĂŒk, rokonaik pedig messze földön, a magas MĂĄramarosban. A varjĂș se kĂĄrog utĂĄnuk.
De mĂ©gis jĂłl megfontolt dolog ez a tisza-löki ide- amoda valĂł futkĂĄrozĂĄs. Van ennek oka. Ok nĂ©lkĂŒl effĂ©le bolondsĂĄgot vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nem csinĂĄl.
Ugyanis Tisza-Lökön lakik a csendbiztos. Ha a tutajosok a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĆtt semmit sem tudnak: ĂĄt kell Ćket adni a csendbiztos kezĂ©re. Ott majd tudnak. Sarf MĂłricz, a zsidĂł gyerek se tudott semmit, mĂg ĂĄt nem vittĂ©k Nagyfaluba Recsky AndrĂĄs csendbiztos szelid hajlĂ©kĂĄba. De mihelyt ĂĄtvittĂ©k, alig töltött ott egy Ă©jszakĂĄt, nosza tudta mindjĂĄrt, mikĂ©nt vettĂ©k vĂ©rĂ©t Solymosi Eszternek a metszĆ zsidĂłk.
Csendbiztos Ă©s Ă©jjeli vallatĂĄs: ez a kettĆ majd kide- rĂti az igazsĂĄgot.
A csendbiztos, Vay György, elĆkelĆ hatalmas nem- zetsĂ©g ivadĂ©ka. Ćsei ĂrpĂĄddal jöttek ki ĂzsiĂĄbĂłl s foglaltak földet
a Duna-Tisza tĂĄjĂĄn. Ćsi birtokukat VajĂĄt Szabolcs vĂĄrmegyĂ©ben az elsĆ foglalĂĄssal szereztĂ©k s több, mint ezer Ă©v Ăłta bĂrjĂĄk szakadatlanul. Mikor a honfoglalĂł magyarok EurĂłpa felĂ© jöttek, a TanĂĄisz-folyamon
207
szarvas mutatta meg nekik az ĂĄtkelĂ©st. A. Vay-nemzetsĂ©g Ćsei rĂșgtattak a szarvas utĂĄn elsĆ sorban s a gĂĄzlĂłn Ćk jöttek ĂĄt elĆször. Nemesi czĂmerĂŒkben ezĂ©rt van ott a szarvasfej. ElsĆ keresztyĂ©n ĆsĂŒk 994-ben vette föl a keresztsĂ©gĂ©t Szent IstvĂĄn kirĂĄlylyal egyĂŒtt s bĂr- tokĂĄllĂĄsuk s nemzetsĂ©gi leszĂĄrmazĂĄsuk hĂ©tszĂĄz Ă©v Ăłta kĂ©tsĂ©gtelen okiratokkal igazolt.
BĆven ontottĂĄk vĂ©rĂŒket a nemzet minden nagy har- czĂĄban. A török ellen, a nĂ©met ellen s a hitĂșjĂtĂĄs nagy kĂŒzdelmei közt mindig az elsĆk között voltak. RĂĄkĂłczi fejedelem szabadsĂĄgharcza nem egy Vaynak örökĂti meg nevĂ©t a magyar nemzet törtĂ©netĂ©ben. A csendbiztos is hĂres kurucz hĆsnek, Vay LĂĄszlĂłnak dĂ©dĆsunokĂĄja.
A csalĂĄdnak egyik ĂĄga a 18-ik szĂĄzad közepĂ©n mĂĄr bĂĄrĂłi rangra emelkedett s a bĂĄrĂłi ĂĄg egyik sarjadĂ©ka a 19-ik szĂĄzad elsĆ felĂ©ben grĂłfsĂĄgot nyert. A csend- biztos ĂĄgazata megmaradt köznemesnek, de azĂ©rt a vĂĄrmegyĂ©k Ă©letĂ©ben Ă©pp oly tekintĂ©lyes volt, mint a fĆrendƱ ĂĄgazat. Csak az Ășjabb kor gondolkozĂĄsa tesz mĂĄr köztĂŒk kĂŒlönbsĂ©get.
A csendbiztos mĂĄr nagyon szerĂ©ny vagyont örökölt s azt se tudta gyarapĂtani, sĆt Ă©rintetlenĂŒl megtartani se. MĂĄr apja, öregapja s dĂ©dapja idejĂ©n is sok testvĂ©r közt sokfelĂ© hĂĄramlott az Ćsi vagyon, neki is â a mint tudom â sok testvĂ©rje volt, nem is neveltĂ©k szerĂ©ny kenyĂ©rkeresĆ foglalkozĂĄsra, valamelyes hivatalt el kellett fogadnia. SzabolcsvĂĄrmegye kis-vĂĄrdai jĂĄrĂĄsĂĄ- nak lett csendbiztosa 1870-ben. 1876 Ăłta a tisza-löki szĂ©khely csendbiztosa.
208
GyöngĂ©d Ă©s nemes felfogĂĄs uralkodott a vĂĄrmegyĂ©k nemessĂ©gĂ©ben. Sok nagy Ă©s jeles csalĂĄd ivadĂ©kĂĄt elejtette a sors; a nemessĂ©g Ășgy vĂ©lekedett: az elejtettet neki föl kell karolnia. KĂĄrhoztattĂĄk is, gĂșnyoltĂĄk is idĆnkĂ©nt ezt a felfogĂĄst. A közhivatalt csak arra Ă©rdemes fĂ©rfinak kell adni. A közĂ©rdek meg nem engedheti a csalĂĄdi összebeszĂ©lĂ©seket, a sĂłgorsĂĄg-komasĂĄg hatalmaskodĂĄsĂĄt. ElmĂșlt a közĂ©pkor s a törvĂ©nybeli Ă©s közjogi egyen- lĆsĂ©g korszakĂĄban minden szĂŒletĂ©si elĆjognak, minden szemĂ©lyvĂĄlogatĂĄsnak meg kell szƱnni. Ez az uralkodĂł nĂ©zet ma mĂĄr.
S igaza van. Egy szavam sincs ellene. A közĂ©let porond- jĂĄn e nĂ©zet mellett harczoltam magam is egĂ©sz Ă©leten ĂĄt. MĂ©g a nagy perben is szĂŒksĂ©ges volt ez irĂĄnyban kĂŒz- deni. Hisz e perben meg a vallĂĄsi elĆjogok babonĂĄja hatalmaskodott, holott az elĆjogoknak az alkotmĂĄny szerint, rĂ©gen meg kellett szƱnniök s Ă©n mindenfĂ©le szĂŒletĂ©si, osztĂĄlybeli, vallĂĄsi, meg uralkodĂłi elĆjogoknak ellensĂ©ge vagyok. De azĂ©rt a magyar nemessĂ©gnek a lelkekben Ă©lĆ hagyomĂĄnyaira kegyelettel gondolok s e hagyomĂĄnyok zomĂĄnczaiban meglĂĄtom Ă©s elismerem azt, a mi bennĂŒk szĂ©p.
S bizony szĂ©p a nemzetĂ©rt Ă©lĆ Ćsi csalĂĄdok elszegĂ©- nyedett ivadĂ©kairĂłl â a mennyire lehet â gondoskodni.
Vay György csendbiztos a nagy perben rideg lĂ©lek- nek, nyers modora pusztai embernek mutatkozott. Nem volt alkalmam vele közelebbrĆl megismerkedni; â csak a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson folytatott beszĂ©dekbĆl, vĂĄdlottak Ă©s tanuk rĂĄvonatkozĂł kijelentĂ©seibĆl alkothattam rĂłla
209
magamnak vĂ©lemĂ©nyt. Î vĂ©lemĂ©nyben pedig sok van, a mi rĂĄ nĂ©zve nem kedvezĆ.
Kegyetlenkedett a foglyokkal. A foglyokkal valĂł durva bĂĄnĂĄsmĂłd minden mĂvelt
nemzetnĂ©l elĆfordul, pedig szigorĂș törvĂ©ny tiltja min- denĂŒtt. A kĂnzĂł vallatĂĄs MagyarorszĂĄgon el van tiltva mĂĄr 1790 Ăłta. De nyomai itt is maradtak. A mit a termĂ©szettudĂłsok atavizmus nĂ©ven ismernek: meg van az nemcsak a termĂ©szeti, hanem az erkölcsi vilĂĄgban is. Ăvezredek szokĂĄsa Ă©lettani vĂĄltozĂĄst idĂ©z elĆ lassankĂ©nt a szervezetben s e vĂĄltozĂĄs a törvĂ©ny- hozĂĄsok kĂŒlsĆ parancsĂĄra nyomban meg nem szƱnik. KatonĂĄk, csendĆrök, rendĆrök agya Ă©s foglalkozĂĄsa kĂŒlönösen alkalmas arra, hogy a nyilvĂĄnossĂĄg elĆl elzĂĄrt titkos vallatĂĄsnĂĄl gyakran a gyötrĂ©ssel jĂĄrĂł fag- gatĂĄs utĂĄlatos szokĂĄsa fölelevenedjĂ©k.
A vallĂĄs, vallomĂĄs, vallatĂĄs kĂŒlönös Ă©rtelmƱ szavak a magyar nyelvben. Minden szĂłnak van törtĂ©nete, â e szavaknak nagy törtĂ©netĂŒk van.
Megvallani: e szĂł eredetileg s a nĂ©p felfogĂĄsa szerint annyit jelent, mint megbĂrni, elbĂrni, kiĂĄllani. »Meg- vallja-e ez a szerszĂĄm azt a terhet?« »Megvallja-e ez az ember azt a munkĂĄt? « » SzĂ©gyent vall, kĂĄrt vall, becsĂŒletet vall.« Ăgy hasznĂĄlja e szĂłt a nĂ©p ezer vĂĄltozatban.
A »vallĂĄs« eredetileg azt jelentette: hitvallĂĄs, latinul: confessio, a hitnek minden kĂnzĂĄs, ĂŒldözĂ©s, erĆltetĂ©s daczĂĄra is elszĂĄnt megtartĂĄsa s magĂĄra vĂĄllalĂĄsa.
A bevallås mår birtokjogi mƱszó a magyarban. Azt jelenti, a mit a latin nyelvben: fassio. Ha valamely
210
nemes ember kĂ©nytelen volt birtokĂĄt eladni, a birtokot hiteles helyen a vevĆ rĂ©szĂ©re bevallotta.
Ha a vĂĄdlott a bĂrĂł elĆtt bƱnĂ©t elismeri: azt mond- jĂĄk, megvallja, vagy bevallja bƱnĂ©t. Ha el nem akarja ismerni, akkor vallatĂłra fogjĂĄk, gyötrik, kĂnozzĂĄk, kĂ©nyszerĂtik. Ez a vallatĂĄs.
A rĂ©gi magyar törvĂ©nyhozĂĄsban, de nĂ©mely kĂŒlföldi- ben is gyakran kĂ©tfĂ©le vallomĂĄs ĂĄllott az ĂtĂ©lĆbĂrĂł elĆtt. Az egyik a vallatĂĄssal kierĆszakolt beismerĂ©s s a mĂĄsik az a beismerĂ©s, melyet a vĂĄdlott kĂnzĂĄs nĂ©lkĂŒl önkĂ©n- tesen tett. Ez utĂłbbit benevolens fassionak vagy mĂ©g rövidebben benevolumnak nevezte a magyar tör- vĂ©nykezĂ©s.
Volt magyar neve is: »törödelmes vallomĂĄs.« De mĂĄr ez a szĂł is: törödelmes, furcsa sejtelmet tĂĄmaszt bennĂŒnk a szĂł törtĂ©netĂ©re nĂ©zve. Ma a töredelmessĂ©g erkölcsi megbĂĄnĂĄst jelent; a dacznak megszƱnĂ©sĂ©t, a lĂ©leknek megtörĂ©sĂ©t jelenti, de eredetileg bizonyĂĄra azt jelentette, hogy a vĂĄdlott testben-lĂ©lekben összetörve ĂĄllt a bĂrĂłsĂĄg elĂ© s Ășgy beszĂ©lt, a hogy a közvĂĄdlĂł, vagy a bĂrĂł akarta, mit sem törĆdvĂ©n mĂĄr azzal, mi törtĂ©nik mĂĄr vele ezen tĂșl.
Vay György csendbiztosban erĆs hajlam volt arra, hogy a keze közt levĆ vĂĄdlottal gorombĂĄn bĂĄnjĂ©k. Sok panaszt tettek ellene e miatt. Fegyelmi utĂłn â szĂĄmĂĄt se lehet tudni, mennyi eljĂĄrĂĄst folytattak ellene. BƱn- vĂĄdi ĂŒgye is több volt, s több Ăzben el is ĂtĂ©ltĂ©k a bĂrĂłsĂĄgok. A budapesti kirĂĄlyi tĂĄbla mint mĂĄsodfokĂș bĂrĂłsĂĄg RĂĄcz Imre Ă©s tĂĄrsai panaszĂĄra 1880. Ă©vi novem-
211
ber 9-Ă©n fĂ©l Ă©vi börtönre s hivatalvesztĂ©sre ĂtĂ©lte, mely ĂtĂ©letet azonban a legfelsĆbb bĂrĂłsĂĄg lĂ©nyegesen enyhĂ- tett, 100 forint birsĂĄgban s esetleg hĂșsz napi fogsĂĄgban marasztalvĂĄn Ćt. A nagy per folyama alatt is több fegyelmi Ă©s bƱnvĂĄdi följelentĂ©s volt ellene. Egyik pandĂșrja a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson egyenesen azzal vĂĄdolta, hogy a pandĂșrok ruhapĂ©nzĂ©t is elköltötte s a legĂ©nysĂ©gnek nem adta ki. BƱnpörei alatt Szent-MihĂĄlyon lakott s a közsĂ©gi elöljĂĄrĂłsĂĄg azt bizonyĂtotta, hogy teljesen vagyontalan.
ErĆszakos termĂ©szetĂ©t jĂłl ismerte a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł s alig lehet kĂ©telkedni, hogy Ă©ppen ez okbĂłl adta ĂĄt neki vallatĂĄsra a tutajosokat. Ebben van nĂ©mi mentsĂ©ge a csendbiztosnak. Valamint abban is, hogy a tĂĄrsadalom izgatottsĂĄga miatt akkor sajtĂł, kormĂĄny, bĂrĂłsĂĄg Ă©s parlament csaknem mindent elnĂ©zett, a mi a zsidĂłk ellen törtĂ©nt. A ki legjobban ĂŒldözte Ćket, bizonyos fokĂș Ă©s termĂ©szetƱ nĂ©pszerƱsĂ©gre az tarthatott szĂĄmot.
II.
(Csepkanics vallatĂĄsa. â KĂnjai. â InkĂĄbb meghal, mintsem hazudjĂ©k. â A reszketĆ Matej mindent bevall, a hogy kĂvĂĄnjĂĄk. â Szabolcsi Miksa szerepe. â Hosszas vona-
kodĂĄs utĂĄn HerskĂł is mindent vall.)
JĂșlius 5-Ă©n tehĂĄt â mint Ă©rintettem â minden tutajost visszavittek NyĂregyhĂĄzĂĄra, csak Csepkanicsot Ă©s Matejt hagytĂĄk Tisza Lökön.
Csepkanicsot a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł 5-Ă©n reggel ĂĄtkĂsĂ©rtette Tisza-EszlĂĄrra. Mutassa meg azt a helyet, a hol EszlĂĄr
212
Ă©s Tisza-LadĂĄny közt jĂșnius 16-ĂĄn a tutajosok kikö- töttek. Megmutatta. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł megjegyezte, hogy e helyĂŒtt a Tisza medrĂ©t mĂĄjus 21-Ă©n halĂĄszokkal kikutatta s itt Solymosi Eszter holttestĂ©t nem talĂĄlta.
EzĂ©rt bizony Csepkanicsot nem kellett oda vitetni. De ez volt az ĂŒrĂŒgy a tisza-löki kirĂĄndulĂĄsra.
DĂ©lre mĂĄr Csepkanicsot megint visszakĂsĂ©rtĂ©k Tisza- Lökre s ott Matej IgnĂĄczczal egyĂŒtt elzĂĄrtĂĄk. Az elzĂĄrĂĄs egyelĆre estig tartott.
Napközben az urak jĂłl mulattak, a vĂĄdlottakat ki nem hallgathattĂĄk. A kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sznek ott volt a vadĂĄsz- kutyĂĄja is. Tisza-LöktĆl keletre, a vĂĄrostĂłl csak nĂ©hĂĄny kilomĂ©ternyire jĂł vadĂĄszterĂŒlet van a Hajnalos nevƱ pĂșsztĂĄn. Odamentek ki vadĂĄszni s ott vadĂĄszgattak szĂŒrkĂŒletig.
A mi ezutĂĄn törtĂ©nt, azt Kazimir JĂłzsef pandĂșr beszĂ©li el rĂ©szletesen.
A szolgabĂrĂł gyĂŒmölcsös kertjĂ©ben volt egy ĂŒveghĂĄz. Ott volt Csepkanics Ă©s Matej elzĂĄrva. A szolgĂĄlattevĆ pandĂșrok: Kazimir JĂłzsef Ă©s BĂłka SĂĄndor. A tolmĂĄcs szerepĂ©t Karanczai JĂłzsef foghĂĄzĆr vĂ©gezte.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂłsĂĄg kiadta a parancsolatot, hogy Csep- kanics Ă©s Matej vetkĆzzenek le ingre-gatyĂĄra. LevetkĆztek. SĂŒveget, dolmĂĄnyt, övet, bocskort leöltöttek s mezĂtlĂĄb Ă©s hajadon fĆvel maradtak.
ElĆször Csepkanicsot vittĂ©k vallatĂłra a csendbiztos elĂ©. A csendbiztossal egyĂŒtt volt Karanczai, a ki tudott oroszul. De sokat tudott a tetemĂșsztatĂĄs rĂ©szleteirĆl is.
Honnan tudta, a mit tudott?
213
Ez az a nagy kérdés, melyre sohasem tudtam hatå- rozott feleletet nyerni.
Ekkor mĂ©g se Matej, se HerskĂł, se Smilovics nem beszĂ©lt errĆl egy szĂłt se. Az urak se tudtak ekkor mĂ©g a tutajosoktĂłl egyebet, csak annyit, hogy HerskĂł, mikor tutajĂĄval Esseny alatt elhaladt, ott egy parton ĂĄllĂł zsidĂłval nĂ©hĂĄny szĂłt vĂĄltott s aztĂĄn azt tudtĂĄk, hogy HerskĂł tutajai TĂĄrkĂĄny alatt is, EszlĂĄr alatt is kikötöttek. EbbĆl kĂ©szĂŒlt az a mese, hogy a tetem- ĂșsztatĂĄsra EssenynĂ©l kerĂŒlt össze a kĂ©t zsidĂł, tovĂĄbbĂĄ, hogy a holttestet Szent-MĂĄrtonnĂĄl s TĂĄrkĂĄnynĂĄl kötöttĂ©k a tutaj alĂĄ s vĂ©gre, hogy azt EszlĂĄr alatt öltöztettĂ©k Solymosi Eszter ruhĂĄjĂĄba.
Mindezt Karanczai jĂłl tudta, mert a csendbiztos intĂ©sĂ©re ezekrĆl kĂ©rdezte a tutajosokat. De minderre Csepkanics nem tudott felelni. â Nem tudok semmit. Nem lĂĄttam, nem hallottam
semmit. Ez volt minden felelete. A csendbiztos parancsĂĄra le kellett fekĂŒdnie a földre.
Hanyatt fekĂŒdt. KĂ©t lĂĄbĂĄt a bokĂĄnĂĄl Kazimir pandĂșr zsineggel összekötötte.
A tutajos el nem tudta gondolni, mit akarnak vele. Csak a csendbiztos rettenetes haragjĂĄt lĂĄtta s kĂĄromlĂł Ă©s fenyegetĆ szavait hallotta. RĂ©mĂŒldözött.
Ăjra kĂ©rdezte Karanczai, de megint csak nem tudott felelni.
A csendbiztos odaszĂłlt a pandĂșrhoz. â Eredj, hozz be vesszĆt.
214
Kaziniir kiment, egy reengrot szilvafĂĄrĂłl levĂĄgott kĂ©sĂ©vel hĂĄrom vĂ©kony ĂĄgat, letisztĂtotta rĂłla a faleve- let s ment a szobĂĄba.
â Vallasz-e? A tutajos lĂĄtta a hĂĄrom pĂĄlczĂĄt, de azĂ©rt azt felelte: â Nem tudok semmit.
A csendbiztos azt parancsolta Kazimirnak: ĂŒsse a tutajos talpĂĄt.
A pandur elkezdte ĂŒtni, csakĂșgy csattogott. A talpverĂ©s keleti orszĂĄgokban egykor divatos volt.
Magyarorszågon sohase volt szokåsban. Ez tisza-löki talålmåny volt, de éppen csak a nagy perben alkalmaztåk.
Az ember talpa Ă©rzĂ©keny, ha kiskorĂĄtĂłl kezdve lĂĄbbelit visel. A tutajos kiskorĂĄtĂłl kezdve, nyaranta mindig mezĂtlĂĄb jĂĄr, talpĂĄnak bĆre meg is vastagodik, meg is kĂ©rgesedik s ezĂ©rt nagy fĂĄjdalmat bĂr el.
KĂ©t pĂĄlcza csakhamar foszlĂĄnyokkĂĄ töredezett. A szilva- faĂĄgban nincs nagy szĂvĂłssĂĄg.
De azĂ©rt a tutajos mĂ©gis nagy fĂĄjdalmakat szenve dett. KĂ©t kezĂ©t imĂĄdkozĂł helyzetbe összetette, Ășgy könyörgött, hogy ne bĂĄntsĂĄk. â Ha Ă©des anyĂĄmra tudnĂ©k valamit â Ășgymond â
mĂ©g arra is kimondanĂĄm, de Ă©n nem tudok semmit. Kazimir a pandĂșr el volt fĂĄradva. Ăjjel NyĂregyhĂĄ-
zĂĄrĂłl kĂsĂ©rte a tutajosokat, dĂ©lelĆtt EszlĂĄron volt, dĂ©lutĂĄn az urakat kellett vadĂĄszatra kĂsĂ©rnie; se nem aludt, se nem evett rendesen egĂ©sz Ă©jjel Ă©s egĂ©sz nap. BĂĄgyadt volt. A csendbiztos Ășgy vette Ă©szre, gyengĂ©n ĂŒti a tutajos lĂĄbĂĄt.
216
RĂĄrivallt. â HĂĄt csak Ăgy tudod ĂŒtni? Nem ettĂ©l mĂ©g ma?
BoszĂșsĂĄg fogta el a pandĂșrt is s a mekkorĂĄt csak tudott: akkorĂĄt ĂŒtött a pĂĄlczĂĄval a tutajosnak most mĂĄr nem a lĂĄbĂĄra, hanem a fejĂ©re.
A tutajos nem vallott. Ekkor låbairól levågtåk a köteleket, fölemelték s az
asztalhoz vezettĂ©k. A tutajos kifĂșjta magĂĄt egy pil- lanatra.
A csendbiztos elĆvette a gyƱszƱt. Azt a gyƱszƱt, melynek sokkal durvĂĄbb alakjĂĄt a kĂnzĂł vallatĂĄs szĂĄ- zadaiban hĂŒvelykszorĂtĂłnak neveztĂ©k. KĂ©t vasszelet, melyet a kĂ©znek hĂŒvelyk- vagy mutatĂłujj ĂĄra fektetnek alul Ă©s felĂŒl s egy vascsavarral összĂ©bb-összĂ©bb szorĂ- tanak. Az ujjak vĂ©gein aprĂłbb vĂ©redĂ©nyek közt az idegek sok finom szĂĄla vĂ©gzĆdik. A tapintĂĄs Ă©rzĂ©ke az ujjak vĂ©gĂ©n a legĂ©lĂ©nkebb. A körömĂĄgy is tele van ideggel. A sĂ©rtĂ©sek itt igen fĂĄjdalmasak.
A gyƱszƱ tilos szerszĂĄm. AlkalmazĂĄsĂĄt kemĂ©nyen bĂŒntetik a bĂrĂłsĂĄgok. De ezelĆtt negyedszĂĄzaddal mĂ©g sok csendbiztos hasznĂĄlta titkon. Azonban leginkĂĄbb csak nagy gonosztevĆknĂ©l, rablĂłknĂĄl, gyilkosoknĂĄl. A hasznĂĄlĂĄs bebizonyĂtĂĄsa nagyon nehĂ©z s azĂ©rt az elgyötört ember hiĂĄba panaszkodik. HasznĂĄlat utĂĄn megkĂ©kĂŒl, megzöldĂŒl az ujj, de ez a szĂn gyorsan elmĂșlik s az izomnak ellapulĂĄsa is gyorsan szƱnik. PandĂșr, rendĆr, csendbiztos pedig soha be nem vallja.
A gyƱszƱt a csendbiztos maga tette a tutajos ujjaira s a csavarral maga szorĂtotta össze a vaslemezeket.
216
LassankĂ©nt szorĂtotta. A fĂĄjdalom lassankĂ©nt kezdĆdött s fokozĂłdott, kĂ©sĆbb Ă©lessĂ©, czikĂĄzĂłvĂĄ, tƱrhetetlennĂ© lett s az ujjakrĂłl fölterjedt a karra is.
A csendbiztost dĂŒhbe hozta a tutajos ellenĂĄllĂĄsa. KĂŒlönben is nyers, hirtelen haragĂș, fellobbanĂł termĂ©- szetƱ volt. Komor arczĂĄval s rekedt hangjĂĄval s kĂĄromlĂł szavaival riogatta a makacs embert. Sehogyse tudta megĂ©rteni, miĂ©rt nem vall ez a tutajos. Hiszen nem zsidĂł. A zsidĂłk neki se inge, se gallĂ©rja. Baja se tĂĄmad- hat nagy a tetemĂșsztatĂĄs fölfedezĂ©sĂ©bĆl.
Azonban hiĂĄba kĂĄromkodott, hiĂĄba kĂ©kĂŒltek meg az ujjak a szorĂtĂł vas alatt, hiĂĄba magyarĂĄzgatott Karanczay: a tutajos nem tudott semmit.
Nem fiatal ember mĂĄr a tutajos, közel volt mĂĄr az ötvenedik Ă©letĂ©vĂ©hez. Ăgy emlĂ©kezem, ennĂ©l is idĆsebb- nek lĂĄtszott. JĂł magas termetƱ, csontos szikĂĄr alak volt, becsĂŒletes, komoly, kissĂ© szomorĂșnak lĂĄtszĂł arcz- czal. Ăgy lĂĄtszik, hideg vĂ©rrel tudta tƱrni a szorĂtĂł vas fĂĄjdalmait. Vagy talĂĄn benne is feltĂĄmadt a halĂĄ- los daez. A mily elszĂĄntan törekedett a csendbiztos a sikerre: oly elszĂĄntan Ćrizte Ć a maga igazsĂĄgĂĄt.
â Megdöglesz, kutya, a kezem alatt, ha nem beszĂ©lsz. A tutajos csaknem nyugodtan felelt. â HĂĄt megdöglöm, eleget Ă©ltem, de nem hazudok.
Î nĂ©hĂĄny szĂł nincs benne a jegyzĆkönyvben. Ezt mĂĄr Kazimir pandĂșr többƱnk elĆtt a kihallgatĂĄs befe- jeztĂ©vel beszĂ©lte a törvĂ©nyszĂ©k lĂ©pcsĆcsarnokĂĄban. Jegy- zeteim közt Ăgy talĂĄlom.
â Eleget Ă©ltem!
217
Nagy szĂł ez. Az elszĂĄntsĂĄgnak Ă©s a kĂ©tsĂ©gbeesĂ©snek szava. De a hĆs lĂ©leknek s a nyomorĂșsĂĄgnak szava is. Ătven Ă©ves korĂș egĂ©szsĂ©ges ember elĆtt a következĆ esztendĆknek mĂ©g nagy becsĂŒk van. Ha ugyan nem nyomorĂșsĂĄggal volt teljes az elmĂșlt ötven Ă©v. Nem min- den Ă©let egyenlĆ Ă©rtĂ©kƱ. De a korszerƱ felfogĂĄs szerint minden Ă©let megĂ©r egy hazugsĂĄgot s nagy kĂnoktĂłl menekĂŒlni mĂ©g hazugsĂĄg ĂĄrĂĄn is Ă©rdemes. De az orosz tutajos lelke nem korszerƱ, divatos kelmĂ©bĆl volt szĆve. ElnyƱhetetlen vĂ©gi darĂłcz kelme volt az a lĂ©lek.
Nem hazudott. Ez pedig nagy dolog volt. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂłsĂĄg esze
szerint Csepkanics vette Ă©szre elĆször a felbukkant holt- testet, a mint sodorta azt a folyam ĂĄrja. Ć lĂĄtta meg lĂĄbait, Ć adott rĂłla hĂrt tĂĄrsainak, Ć volt az utolsĂł tutaj kormĂĄnybĂrĂĄja, az Ć tutaja közelĂ©ben törtĂ©nt a felbukkanĂĄs: neki mindent kellene tudnia, ha csakugyan Ășgy csempĂ©sztĂ©k az ĂĄltetemet.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł szerint Ășgy csempĂ©sztĂ©k. Csepkanicsnak tehĂĄt â törik-szakad, tanĂșvĂĄ kell lenni.
Bizony nem lett Ć tanĂșvĂĄ. UtolsĂł szava nagy hatĂĄssal volt a csendbiztosra is.
A csavart megtĂĄgĂtotta s a gyƱszƱt levette az ujjĂĄrĂłl. BelĂĄtta, hogy emberĂ©re akadt, a ki, ha agyonĂŒtik, se enged a rĂĄtukmĂĄlt beszĂ©dnek. TovĂĄbb kĂnozni nem akarta.
A meggyötört ujjak gyorsan kezdtek kĂ©kĂŒlni Ă©s daga- dozni. A csendbiztos azt parancsolta Kazimir pandĂșrnak, hĂșzogassa meg az ujjakat. A pandĂșr meg hĂșzogatta.
218
Matej IgnĂĄczra következett a sor. Ezt is levetkĆztettĂ©k, ennek is meg kellett oldania bocskorĂĄt is.
Kazimir pandĂșrt is megejtette a hivatali vakbuzgalom. Mikor Matejhez Ă©rt, hogy ezt a csenbiztos elĂ© vezesse, azt mondta neki. â Te is megmondj ĂĄm mindent, mert kĂŒlönben
te is Ășgy jĂĄrsz, mint a mĂĄsik tutajos. Az mĂĄr Ășgy is megvallott mindent.
Matej fiatal fĂ©rfi volt, ekkor csak 28 Ă©ves, erĆs, egĂ©sz- sĂ©ges. De az Ć lelke mĂĄr mĂĄs szövetbĆl kĂ©szĂŒlt.
FĂ©lt, reszketett, mikor a pandĂșr vezette a haragos nagy Ășr elĂ©, a csendbiztos elĂ©. Kezei annyira reszkettek, hogy a pandĂșr a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt szemlĂ©lhetĆleg is megmutatta, minĆ fĂ©lelem nyomta meg e tutajos lelkĂ©t.
Nagy aggĂłdĂĄssal kĂ©rdezte a pandĂșrtĂłl, hogy mit mondott Csepkanics? Miket vallott? Ć nem hagyja magĂĄt kĂnozni, Ć mindent megmond kĂ©szsĂ©ggel, de nem tudja, mit beszĂ©ljen.
No de ott volt Karanczai. Ez mĂĄr tudta, mikĂ©nt törtĂ©nt a tetemĂșsztatĂĄs. Matej nyomban kijelentette, hogy Ć kĂ©sz tanĂșskodni mindenre.
KĂ©sz is volt. VallomĂĄsĂĄra a jegyzĆkönyvet jĂșlius 5-rĆl keltezi a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł. De az 6-ĂĄn fejezĆdött be, mert Ă©jfĂ©l utĂĄn, sĆt hajnali 1 Ăłra utĂĄn Ă©rt vĂ©get. Î jegyzĆ- könyvben van az ĂĄltetem ĂșsztatĂĄsĂĄnak törtĂ©nete elĆször rĂ©szletesen leĂrva.
Matejjel a csendbiztos nem is veszĆdött sokĂĄig. A mikor ez kĂ©szsĂ©ggel nyilvĂĄnĂtĂĄ a vallomĂĄsĂĄra: rögtön ĂĄtadta Karanczainak Ă©s a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak.
219
Mikor a jegyzĆkönyv elkĂ©szĂŒlt, Ășgy hajnali kĂ©t Ăłra felĂ© az urak elkĂŒldtĂ©k Kazimir pandĂșrt a vĂĄrosba szilvapĂĄlinkĂĄĂ©rt Ă©s szarvas sĂŒtemĂ©nyĂ©rt. A hĂĄziĂșr aludt egĂ©sz csalĂĄdjĂĄval Ă©s cselĂ©dsĂ©gĂ©vel, a boltbĂłl kellett az effĂ©lĂ©t beszerezni. Mire a pandĂșr a szilvaszeszszel vissza- Ă©rkezett, mĂĄr kĂ©szen volt a bĂrĂłi vĂ©gzĂ©s is, a mely szerint HerskĂł DĂĄvid tutajos sĂĄfĂĄrt haladĂ©ktalanul ki kell kĂsĂ©rni a nyĂregyhĂĄzi börtönbĆl Tisza-Lökre.
Hogy e szokatlan Ă©s törvĂ©nytelen intĂ©zkedĂ©s helyett miĂ©rt nem inkĂĄbb maga a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłsĂĄg ment NyĂregy- hĂĄzĂĄra, hivatali szĂ©khelyĂ©re HerskĂłt kihallgatni: ennek oka egyszerƱ. NyĂregyhĂĄzĂĄn nem volt alkalmas csend- biztos s nem volt a lakott hĂĄzaktĂłl messzefekvĆ szol- gabĂrĂłi kerti helyisĂ©g, a hol a vĂĄdlottat feltƱnĂ©s nĂ©lkĂŒl lehessen nyaggatni s a hol, ha kegyetlenĂŒl talĂĄljĂĄk csiklandozni, jaj gĂĄtasĂĄt senki ne hallhassa.
Kazimir pandĂșr kĂ©sedelem nĂ©lkĂŒl ment NyĂregyhĂĄ- zĂĄra szekĂ©ren. A törvĂ©nyszĂ©ki elnököt nem talĂĄlta otthon, de nĂ©mi kĂ©sedelemmel mĂ©gis megkapta HerskĂłt s dĂ©li 12 ĂłrĂĄra kiĂ©rt vele jĂșlius 6-ĂĄn Tisza-Lökre.
Azt kapta utasĂtĂĄsul, hogy HerskĂłt feltƱnĂ©s nĂ©lkĂŒl vigye, az emberek, a mennyire lehet, ne lĂĄthassĂĄk.
A pandĂșrnak kĂŒlönös tiszte az engedelmessĂ©g. ZĂĄrt kocsit termĂ©szetesen nem adtak neki, zsĂĄkba nem tehette a zsidĂłt, mint a vĂĄsĂĄri malaczot s a nyitott fakĂłszekĂ©ren mĂ©g se volt szabad senkinek se meglĂĄtni.
MikĂ©nt szĂĄllĂtotta ki tehĂĄt? PandĂșrĂ©szszel kitalĂĄlta. LebegĆ ĂŒlĂ©st szerzett kocsijĂĄra, az ĂŒlĂ©s alatt van
220
egy kis szƱk hely, valami jĂłl termett macska meg- lehetĆs kĂ©nyelemmel el is fĂ©rne ott. Oda gyömöszölte be HerskĂłt s kemĂ©nyen meghagyta neki, hogy se ne mozogjon, se ne jajgasson, se hangosan ne szuszogjon. Maga pedig puskĂĄsĂĄn, fegyveresen felĂŒlt az ĂŒlĂ©sbe.
De nem is akadt volna ember, a ki elgondolhatta, vagy csak elkĂ©pzelhette volna is, hogy a pandĂșr alatt tutajos zsidĂł kuporog. SzegĂ©ny HerskĂł, majd megfuladt, mire Tisza-Lökre Ă©rtek.
A mi ezutĂĄn törtĂ©nt, arrĂłl Kazimir pandĂșr mĂĄr semmit sem tud. KĂ©t Ă©jjel mĂĄr nem aludt, mĂĄsfĂ©l nap Ăłta rendesen nem evett s az Ă©hsĂ©gtĆl Ă©s fĂĄradtsĂĄgtĂłl mĂĄr majdnem eldƱlt. Adtak neki egy forintot s egy napi szabadsĂĄgot.
Bary JĂłzsef vizsgĂĄlĂłbĂrĂł, Vay György csendbiztos Ă©s Karanczai foghĂĄzĆr vilĂĄgĂ©rt se beszĂ©ltĂ©k volna el a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt HerskĂł faggatĂĄsĂĄnak törtĂ©netĂ©t. Csak a vizsgĂĄlati iratok sovĂĄny adataira s HerskĂł szƱkszavĂș elbeszĂ©lĂ©sĂ©re vagyunk utalva.
KĂ©t jegyzĆkönyvet vett föl az napon HerskĂłval a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł. Az egyiket dĂ©lutĂĄn, a mĂĄsikat este Ă©s Ă©jjel. Az elsĆben mĂ©g semmit se tud HerskĂł, a mĂĄso- dikban pedig mĂĄr Matejjel megegyezĆ mĂłdon beszĂ©li el a holttestcsempĂ©szetnek s az ĂĄltetem ĂșsztatĂĄsĂĄnak rĂ©szletes törtĂ©netĂ©t.
A kétféle vallomås közt azonban történt valami. A vallatås. Hogy a vallatås miként történt, arról Herskó több
Ăzben nyilatkozott. ElsĆ izben a szeklenczei elöljĂĄrĂłsĂĄg
221
elĆtt 1882. Ă©vi augĂșsztus 22 Ă©n. Ćt ugyanis, valamint Matejt Ă©s Csepkanicsot augusztus elejĂ©n szabadlĂĄbra eresztettĂ©k s Ć is, mint tĂĄrsai, egyenesen hazament SzeklenczĂ©re. Mindennapi termĂ©szetes dolog, hogy ott a rokonok Ă©s ismerĆsök szĂĄzfĂ©le kĂ©rdĂ©st intĂ©ztek hozzĂĄ: miĂ©rt tartott oly hosszĂș ideig a tutajos Ășt, mi törtĂ©nt velĂŒk Ăștközben, mikĂ©nt bukkantak a holttestre, miĂ©rt fogtĂĄk el Ćket, mi volt a vĂĄd ellenĂŒk, miĂ©rt vĂĄllalta magĂĄra a holttest csempĂ©szĂ©sĂ©t, az ĂĄltetem ĂșsztatĂĄsĂĄt, miĂ©rt keverte gyanĂșba a zsidĂłkat? HerskĂł erre alig felelhetett mĂĄst, mint hogy gyötörtĂ©k, kĂnoztĂĄk, kĂ©ny- szerĂtettĂ©k.
Alig hiszem, hogy sajĂĄt akaratĂĄbĂłl panaszt emelt volna e miatt. SzegĂ©ny ember, gyĂĄmoltalan zsidĂł, gyĂĄva idegzet, agyonijesztgetett lĂ©lek: örĂŒlt, hogy tĂșl esett a bajon s hogy vĂ©gre kiszabadult a bĂrĂĄk, pandĂșrok, csendbiztosok kezĂ©bĆl. Ha panaszt emel: Ășjra bĂrĂłsĂĄg elĂ© kerĂŒl. Ăjra idĂ©zgetik, hĂșzzĂĄk-vonjĂĄk, PoncziustĂłl- PilĂĄtusig kergetik, NyĂregyhĂĄzĂĄra hajszoljĂĄk s azutĂĄn mi a haszna? Hogy zsidĂłĂŒldözĆ korban rongyos tutajos zsidĂł miatt bĂrĂłnak, pandĂșrnak hajaszĂĄla se görbĂŒl meg s Ć elĂ©gtĂ©telt Ășgy se nyer: teljesen bizonyos. A mi pedig eddig törtĂ©nt, a mit eddig szenvedett, azt megvĂĄltoztatni Ășgy sem lehet.
Sok mérsékletre, sok önuralomra, sok bölcseségre tanit a szegénység.
Azonban volt körĂŒlöttĂŒnk akkor egy zsidĂł fiĂș, Szabolcsi Miksa nevƱ. Ha nem csalĂłdom: Szabolcs vĂĄrmegyĂ©ben szĂŒletett. Rabbinak kĂ©szĂŒlt, meglehetĆs
222
mƱveltsĂ©gre tett szert s kĂŒlönösen nagy jĂĄrtassĂĄga volt a zsidĂł szent könyvekben. Tele volt magyar Ă©rzĂ©ssel s faja Ă©s hitsorsosai irĂĄnt buzgĂł ragaszkodĂĄssal. Lelke fenekĂ©ig Ă©rezte a zsidĂłsĂĄg minden fĂĄjdalmĂĄt. SzerĂ©ny hĂrlaptudĂłsĂtĂł volt ekkor s e foglalkozĂĄsbĂłl Ă©lt. KĂ©sĆbb az »EgyenlĆsĂ©g« czĂmƱ hĂrlapnak lett tulajdonosa Ă©s szerkesztĆje. A fiatalember Ă©s fiatal zsidĂł rajongĂĄsa vett akkor erĆt rajta. Abban az ĂĄbrĂĄndban Ă©lt, hogy az eszlĂĄri lĂĄnyka eltƱnĂ©sĂ©nek rejtĂ©lyĂ©t Ć fogja földerĂteni s a zsidĂłk igazsĂĄgĂĄt Ć hozza napfĂ©nyre. BĂĄtor volt e törekvĂ©sĂ©ben a vakmerĆsĂ©gig s fĂĄradtsĂĄgot nem ismert. RajongĂĄsa, tapasztalatlansĂĄga s lĂĄzas mozgĂ©konysĂĄga sok fĂ©lszegsĂ©gbe is belĂ©kergette. A vĂ©rvĂĄd hĂvei s a vizsgĂĄlat vezetĆi kĂŒlönösen haragudtak rĂĄ. Ć augusztus közepĂ©n elutazott MĂĄramaros vĂĄrmegyĂ©be
SzeklenczĂ©re, fölkereste HerskĂłt s meg akarta tĆle tudni, mi lehetett annak oka, hogy az ĂĄltetem-ĂșsztatĂĄst magĂĄra vĂĄllalta? HerskĂł felelete az volt, hogy Ćt Ă©s tĂĄrsait Tisza-Lökön kĂnoztĂĄk. Szabolcsi nem nyugodott addig, mĂg HerskĂłt, Matejt Ă©s Csepkanicsot rĂĄ nem bĂrta, hogy a kĂnzĂĄs miatt emeljenek panaszt az ille- tĂ©kes hatĂłsĂĄgnĂĄl.
A szeklenczei közsĂ©gi elöljĂĄrĂłsĂĄg elĆtt tettĂ©k meg a följelentĂ©st. A közsĂ©gi bĂrĂł, egy hites elĆljĂĄrĂł s a jegyzĆ vettĂ©k föl errĆl augusztus 22-Ă©n a jegyzĆkönyvet. A jegyzĆkönyv tartalma nagyon ĂĄltalĂĄnos. ElĆadja a hĂĄrom tutajos, hogy Ćk NyĂregyhĂĄzĂĄn igazĂĄn vallottak, de azutĂĄn Tisza-Lökön a csendbiztos verĂ©ssel Ășjabb s egĂ©szen mĂĄs vallomĂĄsra bĂrta Ćket. MegkötöztĂ©k s
223
bottal Ă©s korbĂĄcscsal addig vertĂ©k mindhĂĄrmajukat, mĂg csak a csendbiztos kĂvĂĄnata szerint nem val- lottak. Ily körĂŒlmĂ©nyek közt apjukra is rĂĄvallottak volna.
A mĂĄramaros-szigeti kirĂĄlyi törvĂ©nyszĂ©k vizsgĂĄlĂłbĂrĂĄja Ășjra kihallgatta Ćket szeptemberben s ekkor HerskĂł azt beszĂ©lte, hogy Vay György csendbiztos Ćt öklĂ©vel fejbe- vĂĄgta, azutĂĄn bottal vĂ©gighĂșzott rajta, oldalba is döfte s mĂĄsfĂ©l liter meleg vizet erĆszakkal megitatott vele. FĂĄjdalmĂĄban Ă©s rĂ©mĂŒletĂ©ben Ăgy vallott terhelĆleg önmaga s a zsidĂłk ellen.
Azt kĂ©rdeztĂ©k tĆle: miĂ©rt nem mondta ezt el a nyĂregyhĂĄzi törvĂ©nyszĂ©k elĆtt, mikor tisza-löki hamis vallomĂĄsĂĄt hitelesĂtette.
AzĂ©rt nem â Ășgymond â mert vallomĂĄsĂĄnak jĂșlius 30-ĂĄn törtĂ©nt hitelesĂtĂ©se elĆtt, közvetlenĂŒl Bary vizs- gĂĄlĂłbĂrĂł magĂĄhoz rendelte s azt ĂgĂ©rte neki, hogy ha a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt vĂĄltozatlanul jĂłvĂĄhagyja terhelĆ vallomĂĄsĂĄt s a tisza-löki dolgokrĂłl nem panaszkodik, akkor nyomban szabadlĂĄbra helyezi, ellenkezĆ esetben pedig ottmarad az Ć kezĂ©ben â ki tudja meddig. S azutĂĄn a törvĂ©nyszĂ©ki ĂŒlĂ©sen, hol a hitelesĂtĂ©s törtĂ©nt, jelen volt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł is s Ć e miatt nem mert szabadon nyilatkozni.
1883-ik Ă©vi jĂșlius 3-ĂĄn a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson beszĂ©lte el harmadĂzben a tisza-löki vallatĂĄs törtĂ©netĂ©t.
Szaggatott elĆadĂĄsĂĄban az a lĂ©nyeges, hogy Ć Tisza- Lökön elszĂĄntan vonakodott a holttest ĂĄtvĂ©telĂ©re Ă©s ĂșsztatĂĄsĂĄra vonatkozĂł hamis vallomĂĄst megtenni, de
224
fenyegettĂ©k s ijesztgettĂ©k folytonosan s vĂ©gĂŒl Matej IgnĂĄczot szembeĂĄllĂtottĂĄk vele, a ki a szemĂ©be mondta az egĂ©sz ĂșsztatĂĄsi koholmĂĄnyt. Ć Matej szemĂ©be is hatĂĄrozottan tagadta ezt, de azutĂĄn Matejt eltĂĄvolĂtot- tĂĄk, Ćt pedig a csendbiztos ismĂ©telten kĂ©zzel fejbevĂĄgta s bottal is ĂŒtötte s botja vĂ©gĂ©vel ismĂ©telten oldalba lökte. Jelen volt e bĂĄntalmazĂĄsnĂĄl a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł, a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz s Karanczai foghĂĄzĆr. A harmadik oldalba döfĂ©stĆl az alĂŒgyĂ©sz mentette meg.
Akkor vizet itattak vele, rumos ĂŒvegbĆl mintegy mĂĄsfĂ©l liternyit. MĂ©g erre se akart vallani. Az asztalon zsineg volt. A csendbiztos azt kezĂ©be vette s Ćt azzal rĂ©mĂtette, hogy megkötözik. Ć magĂĄnosan volt, vĂ©dĆje, tanĂșja, bĂĄtorĂtĂłja senkise volt, a megkötözĂ©stĆl nagyon fĂ©lt, benne voltak mĂĄr a jĂșlius 6-ika Ă©s 7-ike közti Ă©jszakĂĄban, egĂ©sz nap nem evett, Ă©hes volt, el volt gyötörve, mind teste, mind lelke elvesztette mĂĄr az ellen- ĂĄllĂĄs kĂ©pessĂ©gĂ©t â elvĂ©gre magĂĄra vĂĄllalta mindazt, a mit Matej szemĂ©be mondott.
Hogy mit vezettek jegyzĆkönyvbe az Ć vallomĂĄsa gyanĂĄnt: nem tudja.
Karanczai volt a tolmĂĄcs. Azt beszĂ©lte magyarul, a mit akart. Ć maga magyarul nem beszĂ©l, csak oroszul Ă©s romlott nĂ©met nyelven. A jegyzĆkönyvet a vizsgĂĄlĂł- bĂrĂł magyarul Ărta s azt elĆtte orosz nyelven föl nem olvastĂĄk.
ValĂłban furcsa is az a jegyzĆkönyv. MĂĄs körĂŒl- mĂ©nyek közt fegyelmi bĂŒntetĂ©s Ă©rte volna a miatt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłt.
225
A kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sz pĂ©ldĂĄul nem lehetett volna jelen a vĂĄdlott kihallgatĂĄsĂĄn. Itt jelen volt a faggatĂĄsĂĄnĂĄl, a kĂnzĂĄsĂĄnĂĄl s a vallatĂĄsnĂĄl.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł maga nem vehet föl, maga nem irhĂĄt jegyzĆkönyvet, hanem a törvĂ©ny szerint jegyzĆkönyv- vezetĆnek kell mellette e munkĂĄt vĂ©gezni. Ez a tanĂșja, bizonysĂĄga, de ellenĆre is a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak. A vizs- gĂĄlĂłbĂrĂł, a mint ez mindennap elĆfordul, lehet elfogult, lehet szenvedĂ©lyes, boszĂșs, elkeseredett, feledĂ©keny: kell mellĂ© a tanĂș, a kinek jelenlĂ©te higgadtsĂĄgra s figyelemre bĂrja Ă©szrevĂ©tlen is. Sa jegyzĆkönyvvezetĆ egyĂșttal tanĂșja Ă©s bizonysĂĄga a vĂĄdlottnak.
Bary aljegyzĆ nem törĆdött a törvĂ©nynyel. A törvĂ©ny alakszerƱsĂ©geire nem is gondolt az Ć vĂ©rvĂĄdkeresĆ vakbuzgalma.
A tolmĂĄcs se Ărta alĂĄ a jegyzĆkönyveket. Se MatejĂ©t, se Herskóét, s azutĂĄn teljesen tudatlan Ă©s neveletlen foghĂĄzĆrt nem is szabad tolmĂĄcskĂ©nt alkalmazni. Hol van a biztosĂtĂ©k, hogy ily ember teljes Ă©rtelmi hƱsĂ©g- gel adja elĆ mindazt, a mit a szintĂ©n mƱveletlen s agyonrĂ©mĂtett vĂĄdlott szaggatottan, töredĂ©kesen elbeszĂ©l vagy elnyöszörög.
De hĂĄt elvĂ©gre hajnal felĂ© kĂ©szen lett HerskĂł vallo- mĂĄsa. S most mĂĄr az Ć szemĂ©lyĂ©ben akadt zsidĂł is, ki a jegyzĆkönyv szerint önkĂ©nt bevallotta a tetem- ĂșsztatĂĄst, a vĂ©rvĂĄdnak s a zsidĂłk bƱnössĂ©gĂ©nek nagy bizonyĂtĂ©kĂĄt. SĆt vallomĂĄsa mĂ©g Ășjabb kĂ©t vagy esetleg több zsidĂłt is sĂșlyosan terhel! Smilovics Jankelt, a tutajost Ă©s Vider MĂłrt, a tokaji szatĂłcsot s esetleg az
226
ismeretlen eszlĂĄri zsidĂł asszonyt, a ki Solymosi Eszter ruhĂĄjĂĄt Tisza-LadĂĄny alatt ĂĄtadta.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł felfogĂĄsa szerint Ăgy kellett annak lenni. Hiszen az csak termĂ©szetes, hogy a valĂłdi tettesek mindenfelĂ© csak a zsidĂłk lehettek, nem a keresztyĂ©n tutajosok.
Smilovics Jankel elfogatĂĄsĂĄt s a tokaji szatĂłcs kinyo- mozĂĄsĂĄt el kellett rendelni azonnal. A kinyomozĂĄs gyorsan törtĂ©nt. Vider MĂłr szatĂłcs mĂĄr jĂșlius 7-Ă©n Ă©s Smilovics Jankel mĂĄr kĂ©t nap mĂșlva, 9-Ă©n a vizsgĂĄlĂł- bĂrĂł hatalmĂĄban volt.
A szatĂłcsot nem nyaggattĂĄk. Nem is hagyott magĂĄra tukmĂĄlni semmit, mĂ©g Matej szembemondĂĄsa utĂĄn se. NĂĄla nem jĂĄrt se Matej, se HerskĂł; â ö nĂĄla se pipĂĄt nem vĂĄsĂĄrolt, se 56 forintot el nem helyezett Matej; â Ć soha se lĂĄtta, hĂrbĆl se ismerte egyiket se. AzĂ©rt csak börtönben kellett ĂŒlnie sok ideig. Ăgy emlĂ©kszem: vĂ©zna termetƱ, vĂ©rtelen arczĂș, gyönge izomerejƱ fiatal zsidĂł ember volt. Szinte csodĂĄlkoztam, hogy a csend- biztosĂ©k vele semmi nyaggatĂĄsi kĂsĂ©rletet nem tettek. Szinte Ășgy lĂĄtszott, nem hagyta volna magĂĄt sokĂĄig gyötörni, inkĂĄbb vallott volna, mint a karikacsapĂĄs.
227
III.
(Smilovics Jankel. â As Ă©jjeli vallatĂĄs. â Mi a rab Ă©jszakĂĄja?â Smilovics vall. â UtĂłbb vallomĂĄsĂĄt visszavonja. â A hullacsempĂ©szet mesĂ©jĂ©nek keletkezĂ©se. â Smilovics lelkĂ©nek mĂ©lysĂ©gei. â Leonid ĂĄs Ă©s ZrĂnyi mĂĄs, mint Smilovics. â SzegĂ©ny ember ne
legyen hĆs.)
Smilovics Jankel egĂ©szen mĂĄs egyĂ©nisĂ©g. Eredeti Ă©s kĂŒlönös lĂ©lek. A ledĂ©r Ă©s önzĆ gondolkozĂĄsnak valĂł- sĂĄgos mintakĂ©pe. Ăgy vallott maga ellen Ă©s a zsidĂłk ellen, a hogy csak a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ăłhajtotta. Nem is kĂnoztĂĄk egy pillanatig se. KönnyelmƱen keverte az ĂŒgybe FĂłgel Amseit Ă©s Mendelovics Niszent, GrĂłsz MĂĄrtont Ă©s Klein IgnĂĄczot. VallomĂĄsĂĄt ugyan vissza- vonta s a törvĂ©nyszĂ©k 1883-ik Ă©vi jĂșlius 2-iki tĂĄrgya- lĂĄsĂĄn a visszavonĂĄst annyira, a mennyire indokolta is, de ha terhelĆ vallomĂĄsĂĄt tĆle fĂŒggetlen tĂĄrgyi körĂŒl- mĂ©nyek hamisnak nem bizonyĂtottĂĄk volna: egyetlen szavĂĄt se hitte volna el senki, mikor magĂĄt ĂĄrtatlan- nak bizonyitĂĄ. Nem hittem volna neki magam se. GondolkozĂĄsĂĄnak sivĂĄrsĂĄga oly kedvezĆtlen hatĂĄssal volt rĂĄm is.
De Ă©rdekes törvĂ©nyszĂ©ki alak kĂ©tsĂ©gtelenĂŒl. ElĆször, mint mĂĄr emlĂtettem, NyĂregyhĂĄzĂĄn hall-
gattĂĄk ki jĂșlius 9-Ă©n. Ez a vallomĂĄs igaz. TutajĂștjĂĄnak minden rĂ©szletĂ©t ĂŒde emlĂ©kezĆtehetsĂ©ggel mondja el. Ekkor mĂ©g a holttestrĆl s annak ĂșsztatĂĄsĂĄrĂłl nem tud semmit.
EzutĂĄn a hetedik napon, jĂșlius 15-Ă©n vesznek föl vele ĂșjbĂłl jegyzĆkönyvet. Ebben mĂĄr regĂ©nyĂrĂł kĂ©pes-
228
sĂ©gĂ©vel beszĂ©li el, mikĂ©nt talĂĄlkozott a tetemszĂĄllĂtĂł kĂ©t eszlĂĄri zsidĂłval s azutĂĄn HerskĂłval s mikĂ©nt vette amazoktĂłl s mikĂ©nt adta ĂĄt emennek a holttestet.
Vajjon mi törtĂ©nt jĂșlius 9-ike Ă©s 15-ike közt? Nem kĂnoztĂĄk. IsmĂ©telve hatĂĄrozottan mondja a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson, hogy Ćt nem kĂnoztĂĄk, testĂ©t nem bĂĄn- tottĂĄk, testi fĂĄjdalmat nem kellett szenvednie.
MiĂ©rt vallott tehĂĄt mĂĄskĂ©nt? MiĂ©rt nyilatkozott akkĂ©nt, hogy önmagĂĄt is oly sĂșlyosan terhelje?
Azt mondja: faggattĂĄk Ă©s fenyegettĂ©k. FenyegettĂ©k azzal, hogy belĂĄthatatlan idĆkig marad a börtönben. AzutĂĄn meg fölvĂĄltva kecsegtettĂ©k Ă©s biztattĂĄk. Ha vall: nĂ©hĂĄny nap mĂșlva, egy-kĂ©t hĂ©t mĂșlva szabadon eresztik s többĂ© nem lesz bĂĄntĂłdĂĄsa.
Hat napon ĂĄt folyt makacs lelkĂ©nek puhĂtĂĄsa. ElĂ©g-e hat nap arra, hogy a gyötört lĂ©lek önmaga ellen s mĂĄs ĂĄrtatlan emberek ellen forduljon?
AttĂłl fĂŒgg, minĆ az a lĂ©lek az Ć eredeti alkatĂĄban? A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł cselekedte ama hat napon ĂĄt a
szĂŒnetlen faggatĂĄs dolgĂĄt. Azt mondja Smilovics: rĂ©szint magĂĄhoz rendelte, rĂ©szint hozzĂĄment a tömlöczbe a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł talĂĄn ötvenszer is. Fölzaklatta nem egyszer Ă©jnek Ă©jszakĂĄjĂĄn is. Egyik szavĂĄval rĂ©mĂtgette, mĂĄsik szavĂĄval kecsegtette. Ezt cselekedtĂ©k kĂ©tsĂ©gtelenĂŒl tĂĄrsai is: rabok, foghĂĄzĆrök. ĂnkĂ©nyt, szokĂĄsbĂłl, vagy kitanĂtva cselekedtek: mindegy. A rĂ©gi tömlöczök ĂĄllandĂł gyakorlata ez.
Ăjjeli faggatĂĄs! KĂŒlönös dolog ez. NyĂregyhĂĄzĂĄn Ă©s Tisza-Lökön
229
sokszor Ă©s sok emberrel megtette ezt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ă©s a csendbiztos. A kis Sarf MĂłriczot is Ă©jjel bĂrtĂĄk rĂĄ Nagy faluban a vallomĂĄsra, Csepkanicsot, HerskĂłt. Matejt, GrĂłszt Ă©s Kleint Ă©s FogĂ©it is Ă©jjel abajgattĂĄk.
Nem Bary aljegyzĆ talĂĄlta ki az Ă©jjeli munkĂĄt. Fur- fangos vizsgĂĄlĂłbĂrĂĄk mĂĄr elĆtte is gyakran vĂ©lekedtek Ășgy hogy sikeres munka, gyors Ă©s remek vallatĂĄs biz- tosabb Ă©jjel, mint nappal. Ha nagy bƱntettrĆl s valĂłdi gonosztevĆrĆl volt szĂł: az emberek nem ĂŒtköznek meg az Ă©jjeli vallatĂĄson. SĆt megdicsĂ©rik a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł erĂ©lyĂ©t, buzgĂłsĂĄgĂĄt, szerencsĂ©s kezĂ©t. DerĂ©k bĂrĂł. MĂ©g az Ă©jszakĂĄt is munkĂĄban tölti. A vĂĄdlottat senki se sajnĂĄlja. Ki szĂĄnakozik a nagy gonosztĂ©vĆn?
Mindez természetes. De håtha årtatlan ember az, a kit éjszaka faggatnak?
Håtha årtatlan ember lelkét töri meg az éjszakånkint való zaklatås?
Pedig megtöri, ha a lĂ©lek nem elĂ©g erĆs, vagy nem elĂ©ggĂ© vad.
Az Ă©jszaka alvĂĄsra valĂł. LeszĂĄll a nap, megszƱnik a vilĂĄgossĂĄg, rĂĄnk borul a sötĂ©tsĂ©g, elĂĄll a zaj, csöndessĂ©g uralkodik, szemĂŒnk-fĂŒlĂŒnk nem akad munkĂĄra s nem ad munkĂĄt az agynak. De az agy is elfĂĄradt a napi munkĂĄban. Sok vĂ©rt kellett neki gondolattĂĄ feldolgoznia. ĂhĂtja a pihenĂ©st Ć is Ă©s ĂĄhĂtja a testnek minden rĂ©sze. Az Ă©lethez tartozik az alvĂĄs. Az Ă©lĆ vilĂĄg minden alkata nyugodni akar. A növĂ©ny, az ĂĄllat, az ember, az Ă©rzĂ©sek, a gondolatok egyarĂĄnt. S a rabnak kĂ©tszeres szĂŒksĂ©ge van rĂĄ. KivĂĄlt ha a rab ĂĄrtatlannak Ă©rzi magĂĄt. Hiszen
230
egĂ©sz nap szakadatlan tƱnĆdĂ©sek, kĂnzĂł aggodalmak gyötrik lelkĂ©t. Mikor szabadul? Mikor lesz megint Ă©p a becsĂŒlet, teljes a szabadsĂĄg s virĂĄgzĂł a vagyon? Mikor lĂĄtja ismĂ©t a szeretteit? S azutĂĄn a rĂ©mkĂ©pek! A gyerek sĂr, az asszony beteg, az agg Ă©s tehetetlen szĂŒlĆk Ă©heznek Ă©s fĂĄznak!
Bizony a rabnak Ă©jszakĂĄn ĂĄt szĂŒksĂ©ges az alvĂĄs. MĂg alszik: lelke is pihen, szenvedĂ©se is. De joga is van hozzĂĄ. Hiszen mĂ©g Ă©lĆ ember. S kivĂĄlt ha csak vizsgĂĄlati fogoly. MĂ©g nem tiporta el a törvĂ©ny. MĂ©g szabad is lehet. S ha ĂĄrtatlan: szentĂŒl hiszi, hogy szabad lesz. Nem szabad tĆle az ĂĄlmot elrabolni.
Azonban rĂĄtör a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł. RĂĄtör elsĆ ĂĄlmĂĄban esti tĂz vagy tizenegy Ăłrakor vagy az Ă©jfĂ©lnek perczei- ben. S Ășjra kezdi s minden Ă©jjel Ășjra kezdi a vallatĂĄst.
Smilovics azt mondja: ötvenszer is faggatta Bary aljegyzĆ. TalĂĄn nincs igaza. Ez a szĂĄm magasnak lĂĄtszik. De hogy sokszor rĂĄnyomakodott: bizonyos. Î miatt a koldus zsidĂł Volner a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt is elĆĂĄllott e panaszszal. UtĂłbb a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz Egressi Nagy LĂĄszlĂł is össze- veszett e miatt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłval. A börtönök felĂŒgyelete a kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©szsĂ©g dolga. Ć felelĆs a törvĂ©ny szerint a börtönrend fentartĂĄsĂĄĂ©rt. De Bary aljegyzĆ ezzel nem törĆdött. KeresztĂŒl-kasul jĂĄrt Ă©jjel-nappal a börtönön, rendelkezett foglyokkal Ă©s börtönĆrökkel s utĂłbb is megbontott minden rendet. A kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz nem tƱrhette tovĂĄbb. ViszĂĄly tört ki köztĂŒk. A kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz hĂrlapokban a nyilvĂĄnossĂĄg elĂ© hozta az ĂŒgyet. A vĂ©ge az lett, hogy az alĂŒgyĂ©szt elmozdĂtottĂĄk onnan
231
s az ĂŒgyet kivettĂ©k a kezĂ©bĆl. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł maradt gyĆzedelmes.
De legyĆzte utĂłbb Smilovicsot is. Smilovics mindaddig ellenĂĄllott, mĂg HerskĂłt szemĂ©be
nem ĂĄllĂtotta. HerskĂł hĂșzĂłdozva ugyan, de szemĂ©be mondta Smilovicsnak, hogy Ć adta ĂĄt a holttestet s Ć adott pĂ©nzt is annak ĂșsztatĂĄsĂĄra.
Smilovicsot »vörös zsidó«-nak neveztĂ©k. Vörös volt haja, bajusza, szakĂĄla s vörös szeplĆvel tele az arcza. A vörös embert nĂ©mi elĆĂtĂ©let kĂsĂ©ri MagyarorszĂĄgon. TalĂĄn mĂĄsutt is. Furfangosnak vagy fondorkodĂłnak, vagy rossz embernek tartjĂĄk a vörös embert. A zsidĂłsĂĄg a nagy per idejĂ©n pokolra kĂvĂĄnta a vörös zsidĂłt. VĂ©letlenĂŒl Sarf MĂłricz is vöröshajĂș volt kissĂ©.
De azĂ©rt Smilovics mĂ©gis fĂ©kezhetetlen dĂŒhre gerjedt s mĂ©gis szemközt köpte HerskĂłt, mikor ez a holttest- ĂșsztatĂĄs regĂ©nyes mesĂ©jĂ©t szemĂ©be mondta.
Hanem a dĂŒh gyorsan lelohadt. Helyet engedett a ravasz megfontolĂĄsnak. EzutĂĄn mĂĄr sikeres lett a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł riasztgatĂĄsa Ă©s kecsegtetĂ©se. BeszĂ©lt Smilo- vics, mint a gĂ©p, ha megindĂtjĂĄk. Többet tudott ezentĂșl, mint Matej Ă©s HerskĂł összevĂ©ve.
Nyomban vittĂ©k EszlĂĄrra Ă©s Tisza-Lökre. MegjĂĄrattĂĄk vele a kĂ©t közsĂ©g közötti utat sokszor. Meg kellett mutatni: ki az a kĂ©t eszlĂĄri zsidĂł, a kitĆl Ć Tisza- SzentmĂĄrtonnĂĄl ĂĄtvette a holttestet. Ăjabb Ă©s Ășjabb rĂ©szleteket kellett elbeszĂ©lnie. JĂșlius 18-ĂĄn mĂĄr Tisza- Lökön vett fel vele a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł jegyzĆkönyvet. Ebben nagy elmĂ©re mutatĂł talĂĄlĂ©konysĂĄggal rajzolja meg az
232
ĂĄltetem csempĂ©szetĂ©nek mesterei kĂ©pĂ©t. Ebben mĂĄr Fogel Amselt Ă©s Mendelovics Niszent is belerĂĄntotta az ĂșsztatĂĄs törtĂ©netĂ©be.
ValĂłsĂĄggal nem is volt Smilovics ostoba ember. A vizsgĂĄlati fogsĂĄg alatt tökĂ©letesen megtanult magyarul beszĂ©lni, a mi nem mindennapi dolog. De elmĂ©ssĂ©gĂ©t a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson mĂ©g jobban be tudta bizonyĂtani.
EzutĂĄn hĂĄrom hĂłnapon keresztĂŒl nem zaklattĂĄk. Ć se panaszkodott, de a vizsgĂĄlati iratok közt sincs semmi nyoma. Csak oktĂłber 19-Ă©n hallgatta ki Ășjra a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł s ekkor is vĂĄltozatlanul megmaradt hamis vallomĂĄsa mellett.
SajĂĄtsĂĄgos. Ekkor mĂĄr maga is szentĂŒl hitte a holt- testĂșsztatĂĄs megtörtĂ©ntĂ©t. Azt ugyan tudta, hogy a mit errĆl beszĂ©lt: mindaz valĂłtlan, de a mit errĆl mĂĄsok beszeltek, azt hitte. Î hitĂ©ben Ărta RĂłzenberg Hermanhoz szeptember 17-Ă©n azt a levelet, a melyrĆl mĂĄr korĂĄbban megemlĂ©keztem.
KĂ©sĆbb nagy tusakodĂĄs tĂĄmadt lelkĂ©ben. SzĂĄzszor meg szĂĄzszor kĂ©rdezte magĂĄtĂłl: vajjon miĂ©rt is kellett neki ezt a hamis vallomĂĄst tennie?
Hogy ne kĂnozzĂĄk? JĂłl van. EzĂ©rt Ă©rdemes volt megtennie. Okos ember
csak nem kĂnoztatja magĂĄt, ha azt puszta beszĂ©ddel, ha mindjĂĄrt hazugsĂĄggal is elkerĂŒlheti. Most mĂĄr azonban nem kell fĂ©lnie a kĂnzatĂĄstĂłl. Novemberben, deczemberben a vĂ©dĆk is beleavatkoztak mĂĄr a vizs- gĂĄlat vezetĂ©sĂ©be. ĂrtesĂŒlt a börtönben valamikĂ©p arrĂłl, hogy Ă©n november 12-Ă©n nagy elĆterjesztĂ©st nyĂșjtottam
233
be a törvĂ©nyszĂ©khez, a melyben a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłsĂĄg eddigi tĂ©ves Ă©s hibĂĄs mƱködĂ©se kegyetlenĂŒl szĂ©t van zilĂĄlva. ĂreztĂ©k valahogy az összes foglyok, hogy Bary aljegyzĆ korlĂĄtlan hatalmĂĄnak most mĂĄr vĂ©ge s hogy Tisza- Lökre kirĂĄndulni, nappal a Hajnalosi pusztĂĄn vadĂĄsz- gatni, Ă©jszakĂĄnkĂ©nt a csendbiztos segĂ©lyĂ©vel a vĂĄdlottakat nyaggatni ezentĂșl nem lehet. Nem kellett most mĂĄr a kĂnzatĂĄstĂłl tartani.
Ămde Ć nemcsak fĂ©lelembĆl vallott hamisan. Hanem azĂ©rt is Ă©s leginkĂĄbb azĂ©rt, mert a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nyoma- tĂ©kosan megĂgĂ©rte neki Ă©s sokszor megĂgĂ©rte, hogy mihelyt vall, nyomban szabadon bocsĂĄtja.
Hova lett hĂĄt ez az ĂgĂ©ret? ElmĂșlt az 1882-ik esztendĆ. Ć jĂșlius 7-ike Ăłta rab.
Olyan rab, mint a többi, a ki szilårdan megmaradt az igazsåg mellett. Mit ér akkor a hamis vallomås, ha az embert még szabadon se eresztik miatta?
Rosszul szĂĄmĂtott. Rossz ĂŒzletet csinĂĄlt. Ez a gon- dolat nem hagyta nyugodni.
VĂ©gre megszƱnt lelkĂ©nek tusakodĂĄsa. ElhatĂĄrozĂĄsra jutott. Neki jĂłvĂĄ kell tennie, a mit eddig önmaga ellen vĂ©tett. ElvĂ©gre elĂ©g volt a börtönben fĂ©l Ă©vig sĂnylĆd- nie. 1883. Ă©vi januĂĄr 11-Ăłn jelentkezett a kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©szsĂ©gnĂ©l Ă©s kĂ©rte ĂșjbĂłl valĂł kihallgatĂĄsĂĄt. Elren- deltĂ©k. Ekkor aztĂĄn elmondta, hogy mind jĂșlius 15-iki, mind jĂșlius 18-iki vallomĂĄsa hamis. NyiregyhĂĄzĂĄn rĂ©mitettĂ©k Ă©s kecsegtettĂ©k, Tisza-Lökön disznóólba zĂĄrtĂĄk, azĂ©rt vallott. EgyĂșttal hivatkozott alkalmas tanĂșkra, hogy Ć jĂșnius 11-Ă©n ĂĄt se adhatta a holttestet Tisza-
234
SzentmĂĄrtonnĂĄl Ă©s TĂĄrkĂĄnynĂĄl s HerskĂłval, GrĂłszszal Ă©s Kleinnal akkor Ă©s ott nem is talĂĄlkozhatott, mert Ć ezen az egĂ©sz napon ĂĄt Tisza-Kerecsenyben volt, Benczi nevƱ korcsmĂĄrosnĂĄl Ă©tkezett; tudja ezt a korcs- mĂĄros felesĂ©ge, fia s leĂĄnya is s tudjĂĄk Veintag IgnĂĄcz ĆrladĂĄnyi Ă©s Vein Samu gergelyi lakosok, a kikkel tanĂĄcskozott, tĂĄrgyalt, tĂĄrsalgott egĂ©sz nap. Tisza- Kerecseny pedig TĂĄrkĂĄnytĂłl jĂł 35 kilomĂ©ternyire van s Ć nem madĂĄr, hogy oda-vissza röpĂŒlgessen.
KĂ©pzelhetĆ az elĂĄmulĂĄs, mely e vallomĂĄsra meglepte a vĂ©rvĂĄdhivĆ Ă©s tettes-kutatĂł urakat. Hiszen ha Smilo- vics most igazĂĄn beszĂ©l: akkor Matej Ă©s HerskĂł egĂ©sz holttestĂșsztatĂĄsi mesĂ©je szemen szedett hazudozĂĄs. Akkor a csonkafĂŒzĂ©si szakĂ©rtĆk munkĂĄja is tĂ©vedĂ©s, tudatlansĂĄg Ă©s ĂĄmĂtĂĄs. Akkor összedƱl az eddigi vizs- gĂĄlat minden mesterkĂ©lt eredmĂ©nye s akkor Szakolczai Julcsa beszĂ©de szentĂrĂĄs Ă©s szegĂ©ny Solymosi Eszternek nem ontotta vĂ©rĂ©t senki.
Akkor a vĂ©rvĂĄd ostoba babonĂĄvĂĄ sĂŒlyed s a zsidĂłk ĂĄrtatlanok.
Csakhogy Ă©n elĆttem most mĂĄr az lett fontossĂĄ a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson: mifĂ©le munkĂĄt vĂ©gzett Smilovics lelke, a mikor arra a lelemĂ©nyes Ă©s rĂ©szletes vallomĂĄsra szĂĄnta el magĂĄt, a mely most mĂĄr hamisnak bizonyult?
Mert vallomĂĄsa nem pusztĂĄn betanĂtott vallomĂĄs volt. Nem is csupĂĄn a hozzĂĄ intĂ©zett kĂ©rdĂ©sekbĆl ĂĄllĂtotta össze a koholt törtĂ©netet.
Matej Ă©s HerskĂł Ăgy cselekedett. Az egĂ©sz ĂșsztatĂĄsi mesĂ©t a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł titkos tanĂĄcsa
235
költötte. Volt nĂ©hĂĄny szilĂĄrd pont, a mely körĂŒl a mesĂ©t meg lehetett szĆni.
A szakĂ©rtĆ orvosok azt mondtĂĄk, hogy a csonka- fĂŒzesi holttest nem Solymosi Eszter. A ki ezt elhitte: akĂĄr bĂĄrgyĂș, akĂĄr okos Ă©szszel, ebbĆl csak azt követ- keztethette, hogy a holttest tehĂĄt valamely idegen nĆszemĂ©lyĂ©.
Ămde a holttesten kĂ©tsĂ©gtelenĂŒl Solymosi Ăszter ruhĂĄja volt. Minthogy ez a ruha önmagĂĄtĂłl a holttestre rĂĄ nem mĂĄszott: valakinek a holttestet föl kellett öltöztetni.
De hĂĄt az a valaki hol vette a ruhĂĄt? Bizonyosan a zsidĂłk adtĂĄk neki. MĂ©g pedig az eszlĂĄri
zsidĂłk. Hiszen a vĂ©rvĂĄd szerint Ćk emĂ©sztettĂ©k el Esztert, tehĂĄt a ruha csak az Ć kezĂŒkbe kerĂŒlhetett.
Most az a kĂ©rdĂ©s merĂŒlt föl: honnan kerĂŒlt az idegen nĆszemĂ©ly holtteste?
EszlĂĄrrĂłl Ă©s környĂ©kĂ©rĆl senki se hiĂĄnyzott, tehĂĄt mĂĄs vidĂ©krĆl kellett azt megszerezni Ă©s odaszĂĄllĂtani.
Hogy ki szĂĄllĂtotta oda: az kĂ©tsĂ©gtelen. A tutajosok szĂĄllĂtottĂĄk oda, mert az Ć tutajuk mellett talĂĄltĂĄk. BizonyĂĄra kellett zsidĂłnak lenni a tutajokon, mert keresztyĂ©nre Ă©s ostoba tutajosokra ily nagy Ă©s titkos dolgot a zsidĂłk nem bĂzhattak.
EnnyibĆl ĂĄllott a csonkafĂŒzesi Ă©s eszlĂĄri halottszemle utĂĄn a gondosan kikoholt mese. TovĂĄbb fejleszteni a mesĂ©t egyelĆre nem lehetett, mert csak ennyire volt elegendĆ tĂĄmasztĂ©k. Be kellett vĂĄrni, hogy a tutajosok közt lesz-e zsidĂł?
236
Lett. KöztĂŒk talĂĄltĂĄk HerskĂł DĂĄvidot. A mese valĂł- szĂnƱbbĂ© vĂĄlt.
A tutajosok oroszul beszĂ©ltek, de az urak nem tudtak oroszul. Kellett teljesen megbĂzhatĂł s tĆlĂŒk teljesen fĂŒggĆ ember, a ki tolmĂĄcs legyen. Ilyet talĂĄltak Karanczai JĂłzsef foghĂĄzĆr szemĂ©lyĂ©ben s azĂ©rt ez idĆtĆi, a tutajosok kĂ©zrekerĂtĂ©sĂ©tĆl kezdve a foghĂĄzĆr mindig az urak körĂŒl volt. Ć volt a tolmĂĄcs, a tanĂș, a vallatĂł Ă©s kĂnzĂł segĂ©d, a foglyok kĂsĂ©rĆje, idĆnkĂ©nt mĂ©g a pandĂșrok parancsnoka is. Ć vele közöltĂ©k az egĂ©sz összeszĆtt font mesĂ©t.
Csepkanicscsal nem boldogultak. Ez a tutajos minden gyötrésnek ellenållt s megtörni nem tudott.
De Matej mĂĄr mĂĄs ember volt. Ć mĂĄr akkor is megrĂ©mĂŒlt, a mikor mĂ©g kis ujjal sem nyĂșltak hozzĂĄ. KĂ©sz volt vallani mindent. Csak azt nem tudta, mit valljon. Ămde jĂłl tudta ezt Karanczai. Ennek kĂ©rdĂ©seit, oktatĂĄsait, egĂ©sz elbeszĂ©lĂ©sĂ©t mohĂłn szĂvta magĂĄba Matej, hogy azutĂĄn a tutajĂșt rĂ©szleteivel kiegĂ©szĂtve, körĂŒlmĂ©nyesen elmondhassa a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĆtt.
A mesĂ©be bele lehetett volna illeszteni, hogy a holt- testet BustyahĂĄzĂĄtol, vagy MĂĄramaros SzigettĆl, vagy MezĆ-VĂĄritĂłl ĂșsztattĂĄk HerskĂł Ă©s a tutajosok. Ăm a titkos tanĂĄcsnak szĂĄz oka volt arra, hogy ezt meg ne kĂsĂ©rtse.
A tutajok elindulĂĄsi szĂnhelye BustyahĂĄza volt. Matej csak olyan mesĂ©t mondhatott, a mely Busty ah ĂĄzĂĄnĂĄl kezdĆdik. Ămde itt mĂ©g kicsiny a Tisza, a tutajok összerĂł vasĂĄt csak itt kezdtĂ©k, itt szĂĄz meg szĂĄz ember
237
jĂĄr Ă©jjel nappal a parton is, a vizĂ©n is. Lehetetlen elkĂ©pzelni, hogy ha itt holttestet csempĂ©sznek: valaki azt Ă©szre ne vegye. S aztĂĄn Ă©ppen nem volt arra semmi tĂĄmasztĂ©k, hogy akĂĄr HerskĂł, akĂĄr mĂĄs, mikĂ©nt vittĂ©k volna oda MĂĄramaros SzigetrĆl a holttestet.
A titkos tanĂĄcs fejĂ©ben sokĂĄig mozgott MĂĄramaros Sziget. Ez nagyobb vĂĄros, itt sok zsidĂł lakik, itt mĂĄr gazdag zsidĂłk is vannak, gazdag zsidĂłk nĂ©lkĂŒl pedig holttest szerzĂ©se Ă©s szĂĄllĂtĂĄsa meg nem törtĂ©nhetett. Ehhez pĂ©nz kellett. SzegĂ©ny napszĂĄmos zsidĂł ilyes- mire nem is gondolhatott önmagĂĄtĂłl.
Van ennek nyoma az iratok közt. JĂșlius hĂłnapban nĂ©vtelen levĂ©l Ă©rkezett MĂĄramaros-
SzigetrĆl a nyĂregyhĂĄzi törvĂ©nyszĂ©k elnökĂ©hez, melyben az ĂrĂł elmondja, hogy öreg VĂĄjzer nevƱ szigeti zsidĂł- nak volt egy szolgĂĄlĂłja, a ki megbetegedett, kĂłrhĂĄzba kerĂŒlt s ott meg is halt. A szigeti rabbi Ă©s KĂĄhĂĄn KĂĄlmĂĄn szigeti gazdag zsidĂł tervezte ki az ĂĄltetem csempĂ©szĂ©sĂ©t. Az elhalt szolgĂĄlĂł holttestĂ©t alkalmaztĂĄk erre a czĂ©lra. KĂĄhĂĄn adta a pĂ©nzt az ĂșsztatĂĄshoz Smilovicsnak.
Ezt a levelet az elnök ĂĄtadta termĂ©szetesen a vizs- gĂĄlĂłbĂrĂłnak. CsinĂĄljon vele, a mit tud Ă©s akar.
A levĂ©l alapjĂĄn valĂł intĂ©zkedĂ©sre azonban nem kerĂŒlt sor. TalĂĄn utĂłbb azt is megĂ©rtjĂŒk: miĂ©rt nem.
Honnan eredt ez a levĂ©l? Ki Ărta ezt? Ez a kĂ©rdĂ©s nincs földerĂtve. Valami könnyen nem
is lehetett volna. De nekem ez a levĂ©l sok tƱnĆdĂ©st okozott.
238
MegnĂ©ztem jĂłl, a papirosnak, tintĂĄnak vagy kĂ©z- ĂrĂĄsnak mĂĄsĂĄt nem talĂĄlnĂĄm-e meg a nyĂregyhĂĄzi, tisza- löki vagy eszlĂĄri papirosok, tintĂĄk, vagy kĂ©zĂrĂĄsok között. Tele voltam utĂłbb mĂĄr gyanĂșval magam is. A levelet nem valami kĂ©pzelĆdĆ mĂĄramaros-szigeti ember ötletĂ©nek tartottam. Ki tudnĂĄ azt MĂĄramaros Szigeten, hogy Smilovics holttestet szĂĄllĂtott, holott teljesen bizonyos, hogy holttestet se Ć, se mĂĄs nem szĂĄllĂtott.
A nĂ©vtelen levĂ©l betƱiben s tintĂĄjĂĄban Karanczai JĂłzsef foghĂĄzĆr kezeĂrĂĄsĂĄt vĂ©ltem fölismerni. TermĂ©- szetesen csalĂłdhattam is. Hiszen KaranczaitĂłl egyĂ©b ĂrĂĄst, mint neve alĂĄĂrĂĄsĂĄt nem is lĂĄttam. Az Ć nevĂ©ben csak 12 betƱ van, ebbĆl is kettĆ nagybetƱ, a vezetĂ©k- es keresztnĂ©v kezdĆ betƱje. TehĂĄt csak 10 betƱ vonĂĄ- sait hasonlĂthattam össze, holott a magyar nyelv 28 betƱvel Ărja szavait. Nem is szĂłltam rĂłla a bĂrĂłsĂĄg elĆtt. Nem is volt rĂĄ okom valami nagy, mert a rabbi ellen Ă©s KĂĄhĂĄn ellen Ășgy se indĂtottĂĄk meg a vizsgĂĄlatot.
A titkos tanĂĄcs MezĆ-VĂĄrit is kihagyta a holttest- szĂĄllĂtĂĄs mesĂ©jĂ©bĆl. Itt sokĂĄig idĆztek a szeklenczei tutajosok, de itt is szĂĄz meg szĂĄz ember zsibong Ă©jjel- nappal a parton s a tutajokon. Ez nagy tutajrakodĂł hely. ZsidĂł is nagy szĂĄmban tanyĂĄzik itt. Ăgynökök, sĂĄfĂĄrok, tƱzifa- Ă©s Ă©pĂŒletfatulajdonosok, kocsmĂĄrosok, boltosok, pĂĄlinkamĂ©rĆk. Nagyon nehĂ©z lett volna ezek közĂŒl egy vagy kĂ©t zsidĂłt kiszemelni, a kivel HerskĂłt a holttest kĂ©rdĂ©sĂ©ben összekapcsolhattĂĄk volna. Erre a titkos tanĂĄcs nem vĂĄllalkozott.
Valami ezutĂĄn következĆ kikötĆt kellett kivĂĄlasztani.
239
Az volt a kérdés: hol talålkozott Herskó måsik zsidóval?
A szeklenczei tutajosok vallomĂĄsĂĄbĂłl kiderĂŒlt, hogy a mikor jĂșnius 7-Ă©n Tisza-Kerecseny alatt elvonultak, a parton Smilovics Jankel ĂĄllott s ez zsidĂł-nĂ©met nyelven nĂ©hĂĄny szĂłt vĂĄltott HerskĂłval. JĂł messzirĆl törtĂ©nt a szĂłvĂĄltĂĄs, mert HerskĂł a Tisza közepĂ©n vonult lefelĂ©, Smilovics pedig a szĂĄrazon volt.
Smilovics szemĂ©lyĂ©ben meglett tehĂĄt az a zsidĂł, a ki a holttestet ĂĄtadhatta. Î körĂŒlmĂ©ny megint olyan tĂĄmasztĂłk volt, a mely körĂŒl a titkos tanĂĄcs Karanczai segĂ©lyĂ©vel tovĂĄbb szĆhette, tovĂĄbb fejleszthette a tetem- ĂșsztatĂĄs tĂŒndĂ©rmesĂ©jĂ©t. Smilovics, a furfangos »vörös zsidó« is alkalmas volt erre egy ideig.
Csakhogy Smilovics nem csak annyit mondott, a mennyit a titkos tanĂĄcs kigondolhatott, hanem annĂĄl sokkal többet. Kinek juthatott volna eszĂ©be pĂ©ldĂĄul az eszenyi Ă©s tisza-szent-mĂĄrtoni kirĂĄndulĂĄs Kesztenbaum Grimplihez Ă©s Rubenstein MĂĄjerhez? Kinek lehetett volna sejtelme is Fogel AmseirĆl Ă©s Mendelovics NiszenrĆl?
Igaz, hogy Smilovicsnak, ha mĂĄr magĂĄra vĂĄllalta Karanczai segĂtsĂ©gĂ©vel HerskĂł beszĂ©de utĂĄn a holt- testet, arra is meg kellett felelnie, hol vette hĂĄt Ć azt a holttestet? Ăm az eszlĂĄri sugdosĂĄsok utĂĄn rĂĄmutatott GrĂłszra Ă©s Kleinra; Ăme ezek hoztĂĄk. De annĂĄl kevĂ©sbbĂ© kellett neki FogĂ©it Ă©s Mendelovicsot mĂ©gis berĂĄntani a hĂnĂĄrba.
S egyebekben is szĂnezte-hĂmezte, tarkĂtotta a tetem- ĂșsztatĂĄs mesĂ©jĂ©t.
240
AzĂ©rt gerjesztette fel kĂvĂĄncsisĂĄgomat, vajjon minĆ utakon jĂĄrt az Ć lelke, a mikor hamis vallomĂĄsĂĄt megcsinĂĄlta?
Nyilatkozatai, melyeket a jĂșlius 2-iki nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson tett, bevilĂĄgĂtanak lelke mĂ©lysĂ©gĂ©be A tör- vĂ©nyszĂ©ki elnök, a közvĂĄdlĂł kirĂĄlyi fĆĂŒgyĂ©szi helyettes, Ă©n Ă©s vĂ©dĆtĂĄrsaim intĂ©ztĂŒnk hozzĂĄ kĂ©rdĂ©seket.
MiĂ©rt vallott hamisan? â KĂ©rdeztek, fenyegettek, ijesztgettek! â KĂ©nytelen voltam vallani, mert fĂ©ltem, hogy a
csendbiztos elĂ© visznek s megkĂnoznak, a mint lĂĄttam, hogy FogĂ©lt kĂnozzĂĄk.
De hiszen Ćt nem kĂnoztĂĄk! â Engem nem kĂnoztak. Hiszen Ă©pen azĂ©rt fecsegtem
össze mindent, hogy ne kĂnozzanak. â Agyon hagyjam magam ĂŒtni? Ădes apĂĄm hĂșsz
Ă©v elĆtt meghalt mĂĄr, de azĂ©rt arra is rĂĄmondtam volna a tetemĂșsztatĂĄst. Mert Ă©n ugyan szegĂ©ny ember vagyok, de azĂ©rt Ă©lni akarok a vilĂĄgon.
Annyit csak tud, hogy a törvĂ©ny a kĂnzĂĄst, botozĂĄst, testi fenyĂtĂ©st szigorĂșan tiltja. â TörĆdnek is azzal az urak, meg a pandĂșrok. HĂĄt
FogĂ©it miĂ©rt kĂnoztĂĄk? Az Ă©n törvĂ©nyem se kĂŒlönb, mint a FogelĂ©.
MikĂ©nt ijedhetett meg a puszta fenyegetĂ©sre? AzutĂĄn mi sĂșlya van a fenyegetĂ©snek, ha kis ujjal sem nyĂșltak hozzĂĄ? â ĂjszakĂĄnkĂ©nt jĂĄrt be hozzĂĄm a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł. Volt
nålam ötvenszer is, mindig fenyegetett. Tisza Lökön
241
mögöttem ĂĄllt a csendbiztos Ă©s hĂĄrom pandĂșr. Ha ott nem lettek volna, Ă©n is mĂĄskĂ©nt beszĂ©ltem volna. Egy- szer bezĂĄrtak a disznóólba. HĂĄt ez talĂĄn jĂł mulatsĂĄg? AzutĂĄn itt ĂŒlni a tömlöczben esztendeig. HĂĄt ez nem kĂnzĂĄs? Nem fenyegetĂ©s?
MiĂ©rt nem jelentkezett a törvĂ©nyszĂ©knĂ©l mindjĂĄrt s miĂ©rt nem tett panaszt? Majd segĂtett volna a tör- vĂ©nyszĂ©k! â Mit tud a buta ember? Mit tud az olyan paraszt,
mint Ă©n vagyok? Nem vagyok Ă©n tanult ember. Ha nyolcz vagy tĂz iskolĂĄt vĂ©geztem volna, majd Ă©n is mĂĄskĂ©nt beszĂ©ltem volna. Az olĂĄhnak meg tudtam mondani; ezt a szeget ide vagy amoda verd be, de egyebet mondani nem tudok. Mit tanultam, Ă©n az Ă©letben? A tutaj kormĂĄnyt vezetni. Ha malomnak megy neki a tutaj, onnan azt eltaszĂtani. Hajszra vagy csĂĄlĂ©ra tar- tani. Ha nagy a szĂ©l: kikötni s ott lefekĂŒdni. JĂłl enni, inni Ă©s aludni!
MiĂ©rt Ă©pen GrĂłszra Ă©s Kleinra fogta rĂĄ a holttest szĂĄllĂtĂĄsĂĄt? â Valakire rĂĄ kellett fognom. VĂ©letlen volt az egĂ©sz.
Ăp Ășgy rĂĄfoghattam volna mĂĄsik kĂ©t eszlĂĄri zsidĂłra! HĂĄt Fogelt Ă©s Mendelovicsot mikĂ©nt keverhette bele
az ĂŒgybe. Tudta, hogy elfogjĂĄk Ćket is. Ez lelki- ismeretlensĂ©g. â LĂĄttam, hogy bajban vagyok. Olyan embereket
vĂĄlasztottam ki, a kikrĆl tudtam, hogy igazolni tudjĂĄk magukat s akkor Ă©n is megszabadulok. Mendelovics sĂłgorom volt.
242
â MĂĄsĂ©rt se nagyobb kĂĄr, mint Ă©rtem. Szenvedjen mĂĄs is, ha nekem ĂĄrtatlanul szenvednem kell.
LĂĄtta Fogelt, mikor a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł szakĂĄlĂĄnĂĄl fogva hĂșzta ĂĄllĂĄt fölfelĂ© s azutĂĄn, mikor Ćt kituszkoltĂĄk, hallotta jajgatĂĄsĂĄt. Nem esett meg a szĂve?
â Mit csinĂĄlhattam? HĂĄt engem ĂŒssenek? Ăgy beszĂ©lt Smilovics.
HĂven idĂ©ztem szavait a jegyzĆkönyvbĆl. Csak a szĂ©tszĂłrt mondatok egy rĂ©szĂ©t hoztam össze csoporton- kĂ©nt, Ăgy beszĂ©lt â ĂĄlmĂ©lkodĂĄsunkra!
Vajjon igaza volt-e? Nem volt igaza. Hazudni komoly ĂŒgyben nem szabad. Ha kĂnozzĂĄk,
ha kerĂ©kbe törik, ha kegyetlen halĂĄllal pusztĂtjĂĄk el, ha börtön fenekĂ©n kell elrothadnia, ha szĂ©p s nemes vidĂĄmsĂĄgĂș Ă©let vĂĄr rĂĄ s e helyett a poklok gyötrelmei töltik meg minden nappalĂĄt s minden Ă©jszakĂĄjĂĄt: hazudni akkor se szabad.
Ez az igazi erkölcs. Ezt tanĂtja a vallĂĄs. Ezt csöpög- tetik szĂvĂ©be gyermeksĂ©gĂ©tĆl kezdve. Az igaz erkölcs magassĂĄgĂĄba kell felnĆni az emberi lĂ©leknek. Ha oda nem nĆ fel: akkor ĂĄllat marad. Ne hivatkozzĂ©k JĂ©zusra az, a ki megszegi a törvĂ©nyt. De ne hivatkozzĂ©k MĂłzesre se. Szakadjon el IstentĆl s minden szentjeitĆl. Szakadjon el mĂ©g a jĂł lĂ©lektĆl is. Mindent el kell tƱrni Ă©s szen- vedni az igazsĂĄgĂ©rt, mint a hogy a hĆsök, a szentek, a vĂ©rtanĂșk, a hitvallĂłk, Izrael igaz fiai s az elmĂșlt korszakok dicsĆsĂ©ges alakjai eltƱrtek, elszenvedtek.
Erre oktatnak a tudĂłsok Ă©s a bölcsek, a szentĂrĂĄsok
243
Ă©s a fĂ©nyes pĂ©ldĂĄk s a mƱvĂ©szet nagy alkotĂĄsai: köl- temĂ©nyek, festett kĂ©pek Ă©s faragott kövek Ă©s hĆsi dalok.
Te vörös zsidĂł, te Smilovics, te megszegted a törvĂ©nyt s megrontottad az igazsĂĄgot. Hamis szavakat ejtettĂ©l ki szĂĄdon, nyelved ĂĄlnok munkĂĄt vĂ©gezett s ĂĄrtalmas mesĂ©id- del keserves bajba keverted GrĂłszt Ă©s Kleint, FogĂ©it Ă©s Mendelovicsot. S mindezt megcselekedted azĂ©rt, mert fĂ©ltetted a bĆrödet. GyarlĂł elmĂ©ddel Ășgy okoskodtĂĄl, hogy inkĂĄbb mĂĄsokat kĂnozzanak, semmint tĂ©ged kĂnoz- zanak. PĂ©ldĂĄt vehettĂ©l volna Svarcz Salamon metszĆ esetĂ©bĆl. Te erĆs, egĂ©szsĂ©ges fĂ©rfi voltĂĄl, ez a metszĆ pedig ösztövĂ©r, kiĂ©hezett, inarogyott, erejefogyott szĂĄnal- mas alak. S ez mĂ©gis keserƱ elszĂĄntsĂĄggal odaĂĄllott a bĂrĂł elĂ©, mondvĂĄn: Ă©n öltem meg az eltƱnt lĂĄnykĂĄt, Ă©n dobtam tetemĂ©t a Tisza vizĂ©be, engem akaszszatok fel, fajomat Ă©s felekezetemet ne bĂĄntsĂĄtok! De te vörös szakĂĄru Smilovics, te jobban szeretted a te hitvĂĄny Ă©letedet s testi Ă©psĂ©ged nyomorult kĂ©nyelmĂ©t, semmint az igazsĂĄgot s a magasztos önfelĂĄldozĂĄs hĆsi erĂ©nyĂ©t. Ăs mĂ©gis van szĂĄmodra mentsĂ©g, noha meg se Ă©rdemled.
Bizony csak ĂĄllat az ember nagyrĂ©szben s nem csupĂĄn csak istennek szentje. Az ĂĄllat pedig menekĂŒl a bajtĂłl Ă©s fĂĄjdalomtĂłl, a hogy' csak tud. Mit Ă©rne az a vilĂĄgnak, ha egy nyomorĂșsĂĄgos tutajosban is halĂĄlra kĂ©sz hĆsi lĂ©lek laknĂ©k? Neki az evezĆt kell hĂșzni s a kormĂĄny - rudat tartani, nem pedig a thermopilĂ©i szorost vĂ©del- mezni, vagy SzigetvĂĄrĂĄnĂĄl SzolimĂĄn vilĂĄgverĆ török szultĂĄnnak ĂștjĂĄt ĂĄllani. Azt az evezĆt pedig mindennap kell hĂșzni, mert kĂŒlönben mĂĄsnap mĂĄr nincs kenyere
244
se neki, se Ă©hezĆ porontyainak. KönnyƱ LeonidĂĄsnak hĆssĂ© vĂĄlni, a ki kirĂĄly volt s a kinek orszĂĄga voit. Ăs ZrĂnyi MiklĂłsnak is könnyƱ, a ki zĂĄszlĂłs Ășr volt s a kinek tizenhat vĂĄra Ă©s uradalma s nagy hadserege volt! SĂrĂł asszony, Ă©hezĆ gyerek tĆlĂŒk nem kĂ©rt szĂĄraz falatot mindennap. S aztĂĄn nekik nem is kellett Ther- mopilĂ©t Ă©s SzigetvĂĄrĂĄt Ă©vrĆl-Ă©vre mindennap vĂ©delmezni. Egy napon Ă©s egy halĂĄllal levetettek magukrĂłl minden gondot s egĂ©szen elvĂ©geztĂ©k munkĂĄjukat, holott a nya- valyĂĄs tutajosnak kora tavasztĂłl kĂ©sĆ Ćszig mindig hĂșzni kell az evezĆt, mert neki meg az a dolga. S a hĆsök utĂĄn megmaradt az orszĂĄg is, a tizenhat uradalom is. De mi marad a tutajos utĂĄn? ZsĂros kalap, elnyƱtt szƱrdolmĂĄny, foszladozĂł bocskor. Ezek miatt nem Ă©rde- mes hĆssĂ© lenni. S a hellĂ©nek hĆs kirĂĄlyĂĄnak s a magyarok hĆs vezĂ©rĂ©nek nevĂ©t ajkukra vettĂ©k a törtĂ©net- ĂrĂłk Ă©s a lantosok, elzengtĂ©k s örökkĂ© zengik dicsĆsĂ©göket minden nemzetnek s minden korszaknak szĂĄmĂĄra az idĆk vĂ©gĂ©ig. De ki törĆdik a rongyos tutajossal, ha mĂ©g olyan nagy hĆs lenne is, mint amazok? Holt- testĂ©t gödörbe rĂșgjĂĄk; gödrĂ©t földdel befödik; a földet tavaszra ellepi a fƱ; a fĂŒvet juh, kecske, disznĂł lerĂĄgja s azzal vĂ©ge az Ă©letnek, a nĂ©vnek Ă©s emlĂ©kezetnek örökkĂ©.
HĆssĂ© lenni nem szegĂ©ny embernek valĂł ipari foglalkozĂĄs. â Mit tanultam Ă©n az Ă©letben? Ezt a kĂ©rdĂ©st veti föl önmaga elĆtt vörös Smilovics. De meg is felel rĂĄ e szavakkal:
145
â JĂłl enni, inni Ă©s aludni! Hejh, te tutajos, â a te lelked tökĂ©letessĂ©ge mĂ©g
csak akkora, a mekkora tĂz ezer Ă©v elĆtt volt a te ĆsödĂ©, a vademberĂ©. De mĂ©gis akkora, a mekkora majd csak nĂ©hĂĄny szĂĄz Ă©v mĂșlva lesz unokĂĄdĂ©, az agyon mƱvelt Ă©s Ă©heztetett emberisĂ©gĂ©. A messze mĂșltnak s a közel, jövendĆnek vagy te igazi mintaembere. ĂnzĆ Ă©s okos. A ki semmi mĂĄssal nem törĆdik, csak önmagĂĄval. MegvetĂ©sre mĂ©ltĂł, de azĂ©rt igazsĂĄgĂĄt elvitatni nem lehet. TalĂĄn jobb mĂ©g, de semmi esetre se rosszabb, mint azok az urak, bĂrĂĄk, csendbiztosok Ă©s pandĂșrok, a kik Ćt a disznóólba zĂĄrtĂĄk s a kikrĆl a vilĂĄg azt tartja, hogy Ćk az igazsĂĄgot szolgĂĄltatjĂĄk ki.
IV.
(Mendelorics Nissen könnyƱ szerrel igazolja magĂĄt. â Fogel Amsel Ă©s tanĂși. â VallatĂĄsa. â A tyĂșkĂłl. â Az egyiptomi harmadik Ă©s negyedik csapĂĄs. â Fogel inkĂĄbb meghal, semmint vallomĂĄst tegyen. â A pandĂșr lova elĂŒti. â A sötĂ©t börtön.)
De mi törtĂ©nt hĂĄt Fogellel Ă©s Mendelovicscsal, a kiknek törtĂ©netĂ©t eddig mĂ©g el nem beszĂ©ltĂŒk?
Mendelovicscsal gyorsan vĂ©gezhetĂŒnk. Az Ć törtĂ©- nete rövid.
VajnĂĄgi lakos, 44 Ă©ves Ă©letkorĂș zsidĂł. Van neje Ă©s nĂ©gy gyermeke. Tutajos sĂĄfĂĄr. Eddig mĂ©g nem ĂĄllott törvĂ©ny elĆtt. Erkölcsi bizonyĂtvĂĄnya jĂł.
Közvetlen tanĂș nem terhelte Ćt, mĂ©g hamis tanĂș se. Csak Smilovics ejtett ki szĂĄjĂĄn annyit, hogy Fogel Amsei emlĂtette neki, hogy Mendelovics is tudott a
246
holttestszĂĄllĂtĂĄsrĂłl. Ezt jĂșlius 18-ĂĄn mondta Smilovics s a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nyomban elrendelte Mendelovics elfoga- tĂĄsĂĄt. MĂĄsnap jĂșlius 19-ikĂ©n mĂĄr elfogtĂĄk Ă©s NyĂregy- hĂĄzĂĄra kĂsĂ©rtĂ©k, jĂșlius 20-ĂĄn pedig mĂĄr kivittĂ©k Tisza- EszlĂĄrra s ott vallatĂłra fogtĂĄk.
Nyugodtan s hatĂĄrozottan igazolta magĂĄt. Haas nevƱ fakereskedĆ rĂ©szĂ©re szĂĄllĂtott tutajokat. BustyahĂĄzĂĄrĂłl mĂĄjus 19-Ă©n indult el. TehĂĄt oly idĆben,
a mikor mĂ©g a vĂ©rvĂĄd vizsgĂĄlatĂĄt a rendes bĂrĂłsĂĄg meg se indĂtotta, a mikor mĂ©g se zsidĂł, se bĂrĂł nem is ĂĄlmodhatott arrĂłl, hogy esetleg ĂĄltetem csempĂ©szetĂ©re Ă©s ĂșsztatĂĄsĂĄra is rĂĄkerĂŒlhet a sor. JĂșnius 28-ĂĄn Ă©rt tutajaival Szegedre. Oda kellett az Ă©pĂŒletfa. Ătközben lĂĄtta FogĂ©it MezĆ-VĂĄrban jĂșnius 5-Ă©n vagy 6-ĂĄn. FogĂ©it kĂŒlönben mĂĄr 7-8 Ă©ve Ăłta ismeri.
HĂĄzkutatĂĄst tartottak nĂĄla. Nem talĂĄltak nĂĄla semmi gyanĂșs dolgot. De 40 forintnyi kĂ©szpĂ©nzt talĂĄltak. Bary aljegyzĆ ezt gyanĂșsnak vĂ©lte. Ăm e pĂ©nz kĂ©rdĂ©sĂ©t tisz- tĂĄba hozta. Haas fakereskedĆ könyvvezetĆje, GrĂŒnfeld adott neki a tutaj szĂĄllĂtĂĄsi vĂĄllalat ĂĄrĂĄban kialkudott dĂjkĂ©nt 300 forintot. EbbĆl 260 forintot kifizetett a tutajosoknak, 40 forint pedig megmaradt sajĂĄt dĂjakĂ©nt.
Nem kĂnoztĂĄk. SokĂĄig nem is faggattĂĄk. Minden ĂĄllĂtĂĄsa igaznak bizonyult. A. tetemsikkasztĂĄs koholĂłi szerint se lehetett mĂ©g szĂł MezĆ-VĂĄriban jĂșnius 5-Ă©n vagy 6-ĂĄn a holttestrĆl. Ez idĆ utĂĄn pedig Ć nem talĂĄl- kozhatott se a szeklenczei tutajosokkal, a kiket HerskĂł vezetett, se Smilovics tutajaival. Ezek mind kĂ©sĆbb
247
indultak s több napi vĂziĂșttal jĂĄrtak utĂĄna s Ćt el nem Ă©rhettĂ©k, mert Ć ĂĄllandĂłan sajĂĄt tutajain tartĂłzkodott.
Nem vĂĄlt be tehĂĄt se vĂĄdlottnak, se tanĂșnak. OstobasĂĄgnak bizonyult az a bĂrĂłi cselekmĂ©ny, a
mely szerint elfogtĂĄk, hurczoltĂĄk, elĆzetes vizsgĂĄlati fogsĂĄgba helyeztĂ©k. TörvĂ©nyesen mĂ©g meg se lehetett idĂ©zni a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsra. Nem is idĂ©ztĂ©k meg.
Fogel Amselnek mås lett a sorsa. Ez Fejéregyhåzån lakott Måramaros-Sziget mellett.
MĂĄr idĆsebb ember, 50 Ă©ves, zsidĂł, van neje s hat gyermeke. Ez is tutajos sĂĄfĂĄr s ez Ă©v tavaszĂĄn Haas Miksa mĂĄramaros-szigeti fakereskedĆ tutajait szĂĄllĂtotta Ć is.
JĂșlius 18-ĂĄn, rendeltĂ©k el letartĂłztatĂĄsĂĄt, 19-Ă©n NyĂregyhĂĄzĂĄra kĂsĂ©rtĂ©k s mĂĄsnap Ćt is, mint Mendelo- vicsot EszlĂĄrra vittĂ©k s 20-ĂĄn vettek föl vele elĆször jegyzĆkönyvet.
Elmondta, hogy mĂĄjus 30-ĂĄn indult el tutajaival MĂĄramaros-SzigetrĆl s 6 kötĂ©sen 24 emberrel jĂșlius 6 ĂĄn Ă©rt Szolnokra.
JĂșnius 12-Ă©n, hĂ©tfĆn Ă©rkezett Eszenybe s ott vesztegelt 23-ig. Ez idĆ alatt valamelyik napon ment el Smilovics Eszeny alatt a TiszĂĄn s Ć vĂĄltott is vele nĂ©hĂĄny szĂłt. HatĂĄrozottan visszaemlĂ©kezve, ez 18-ĂĄn vasĂĄrnapon tör- tĂ©nt, ö parton ĂĄllott, Smilovics a nagy vizĂ©n ment lefelĂ©. Smilovicsot tĂz Ă©v Ăłta ismeri. OdakiĂĄltott hozzĂĄ a partrĂłl: â MiĂ©rt megy a nagy vizen? â Kicsiny a tutajom s van elĂ©g emberem.
248
Ez igaz is. Meg nem terhelt tutajjal s elĂ©g emberrel az ĂĄradĂł nagy vizĂ©n is biztosan lehet menni. ZĂĄtonytĂłl, malomba vagy partba, vagy sarkantyĂșba ĂŒtközĂ©stĆl meg lehet a tutajt menteni.
Fogel Ă©s tanĂși tisztĂĄba hoztĂĄk a tutajok egĂ©sz Ăști- rendjĂ©t. JĂșnius 4-tĆl 8 ig idĆztek MezĆ-VĂĄriban. Eszenybe Ă©rkezĂ©sĂŒk elĆtt 8-ĂĄn, 9-Ă©n, 10-Ă©n Ă©s 11-Ă©n este BadallĂłn, Kis-Aron Ă©s VĂĄsĂĄros NamĂ©nyon felĂŒl s Nagy-LĂłnyĂĄn kötöttek ki s hĂĄltak meg, Ășgy Ă©rtek 12-Ă©n Eszenybe.
Itt raktĂĄk meg a tutajaikat BĂĄj er Herman kisvĂĄrdai faketreskedĆ rĂ©szĂ©re. SĂŒmeghy IstvĂĄnnak a parton levĆ faraktĂĄrĂĄbĂłl 163 ölnyi tƱzifĂĄt terheltek, e miatt kellett ott annyi ideig vesztegelni.
TanĂșkra hivatkozott Fogel, a kikkel igazolni töre- kedett utazĂĄsĂĄnak napjait s naponkĂ©nt valĂł hallĂ©tĂ©t.
TanĂși elsĆ sorban tutajos hĂĄrsai voltak. HĂĄrom Ășgy- nevezett olĂĄh. NevĂŒk: Popovics Bazil, Horka Bazil Ă©s Hörba Bazil. Ezekkel ment egy tutajon. Java idejebeli fiatal fĂ©rfi mind a hĂĄrom s jĂłravalĂł embernek lĂĄtszik mind a hĂĄrom. Semmi gyanĂș se merĂŒlt föl arra nĂ©zve, hogy valaki megoktatta volna Ćket, hogy mikĂ©nt valljanak. Fogel nem tudta elĆre, hogy Ćt miĂ©rt fogjĂĄk el s miĂ©rt kĂsĂ©rik NyĂregyhĂĄzĂĄra, EszlĂĄrra, Tisza- Lökre. A fogsĂĄgbĂłl hivatkozott e tanukra, tehĂĄt ezekkel se Ć, se az Ć utasĂtĂĄsa szerint senki mĂĄs elĆue nem beszĂ©lhetett.
Î tanĂșk hatĂĄrozottan beszĂ©lnek mind elsĆ kihallga- tĂĄsuk alkalmĂĄval, mind a vĂ©gtĂĄrgyalĂĄsnak jĂșnius 28-iki napjĂĄn. BeszĂ©djĂŒk összevĂĄg. Kijelentik eskĂŒ alatt, hogy
249
Fogel MĂĄramaros-SzigettĆl kezdve lefelĂ© mindig velĂŒk volt. KĂŒlönösen Eszenyben idĆzĂ©sĂŒk alatt jĂșnius 12-tĆl 24-ig velĂŒk töltött Ă©jt Ă©s napot, a tutajtĂłl sohasem tĂĄvozott s ha Ă©lelemĂ©rt ment a faluba, oda is mindig mĂĄsodâ vagy többedmagĂĄval ment. VelĂŒk dolgozott mindenben.
IgazoltĂĄk, hogy Tisza-Kerecsenyben nem kötöttek ki, ott meg sem ĂĄlltak, hanem VĂĄsĂĄros-NamĂ©nytĆl meg- ĂĄllapodĂĄs nĂ©lkĂŒl mentek a lĂłnyai hatĂĄrig s jĂșnius 11-Ă©n Nagy-LĂłnyĂĄn kötöttek ki s Ășgy mentek 12 Ă©n Eszeny alĂĄ.
Az eszenyi tartĂłzkodĂĄst igazolja BĂĄjer Herman kis- vĂĄrdai kereskedĆ is. Î tanĂș a tĂĄrgyalĂĄson nem csupĂĄn emlĂ©kezetbĆl, hanem naplĂłja segĂtsĂ©gĂ©vel beszĂ©lt. Fogel EszenybĆl Ărt neki levelet, Ć 14-Ă©n ment Eszenybe s ettĆl kezdve 24-ig jĂłl tudja Fogel ottlĂ©tĂ©t. Hogy nappal mindig vele volt Fogel, azt teljes biztossĂĄggal igazolja, mert a terhelĂ©snĂ©l, az ölfa-berakĂĄsnĂĄl mindig egyĂŒtt volt a tutajosokkal.
KihallgattĂĄk Csonka IstvĂĄn eszenyi lakost, a SĂŒmeghy- fĂ©le faraktĂĄr bĂĄtor tekintetƱ kerĂŒlĆjĂ©t is. NyĂlt eszƱ kĂĄlvinista magyar paraszt. Fogelra nem emlĂ©kezett hatĂĄrozottan. â A nyĂĄron ĂĄt, Ășgymond, több csatĂĄban Ă©rkeztek
oda zsidĂł sĂĄfĂĄrok; egyik több, mĂĄsik kevesebb ideig volt ott, Ć bizony nem tudja, melyik volt a Fogel.
Ăgy beszĂ©ltek a többi kerĂŒlĆk is: Barta AndrĂĄs, HalĂĄsz PĂ©ter, MolnĂĄr IstvĂĄn. Semmi gondjuk a sĂĄfĂĄrokra. Egyik sĂĄfĂĄr olyan, mint a mĂĄsik. Nem barĂĄtkoznak Ćk semmifĂ©le sĂĄfĂĄrral.
250
Hol talĂĄlkozhatott volna tehĂĄt Fogel Smilovicscsal? Smilovics jĂșnius 5-tĆl 14-ig KerecsenĂ©nĂ©l ĂĄllt tuta-
jåval. Fogel 11-én ment el Kerecseny alatt, de nem ållt meg. Itt tehåt a holttest csempészete fölött nem lehetett tårgyalni.
Fogel 12-tĆl 24 ig Bszeny alatt ĂĄllott tutajaival. Itt 14-Ă©n vagy 15-Ă©n haladt el Smilovics az Ć tutajĂĄval, de Ć se kötött ki e helyĂŒtt. Az összebeszĂ©lĂ©s tehĂĄt itt is lehetetlen volt.
Van mĂ©g egy lehetĆsĂ©g. HĂĄtha a kĂ©t sĂĄfĂĄr jĂșnius 12-ikĂ©tĆl 14-ig Ă©jszaka talĂĄl-
kozott egymĂĄssal? HĂĄtha vagy Smilovics ment ĂĄt KerecsenybĆl Eszenybe, vagy pedig Fogel EszenybĆl Kerecsenybe?
Csakhogy a kĂ©t hely közti tĂĄvolsĂĄg a legrövidebb Ășton is 19 kilomĂ©ter, s a ki egĂ©sz nap fĂĄt hord a tutajra: az ezt az utat gyalog oda-vissza 8 ĂłrĂĄnĂĄl keve- sebb idĆ alatt meg nem teszi. Kocsija-lova nem volt egyiknek se. A tutajosok mind azt ĂĄllĂtottĂĄk, hogy Fogel mindig velĂŒk aludt a kalyibĂĄban. JĂșnius köze- pĂ©n az Ă©jszakai sötĂ©tsĂ©g nem több hat ĂłrĂĄnĂĄl, sĆt annyi sincs. Fogel tĂĄvollĂ©tĂ©t okvetlenĂŒl Ă©szrevettĂ©k volna. De arra sincs semmi jelensĂ©g, hogy Smilovics elhagyta volna Kerecsenyben Ă©jszakĂĄra tutajĂĄt.
KĂŒlönben a titkos tanĂĄcs tetemĂșsztatĂł mesĂ©jĂ©be se vĂĄg bele Fogelnek Ă©s Smilovicsnak KerecsenynĂ©l vagy EszenynĂ©l valĂł talĂĄlkozĂĄsa. Hiszen e mese szerint Smilovics mĂĄr jĂșnius 11-Ă©n ĂĄtadta HerskĂłnak Ă©s Matej IgnĂĄcznak a holttestet, tehĂĄt Smilovics Ă©s Fogel Ășgy-
251
mondott összebeszĂ©lĂ©sĂ©nek idejĂ©t elĆbbi napokon kell keresni.
De hĂĄt mely napokon? Smilovics jĂșnius 5-Ă©n Ă©rt Kerecsenybe, tehĂĄt neki
MezĆ-VĂĄribĂłl legalĂĄbb 4-Ă©n reggel el kellett indulnia. A kĂ©t kikötĆ egymĂĄstĂłl tiszai Ășton 70 kilomĂ©ter. Fogel pedig 4-Ă©n Ă©rt MezĆ-VĂĄriba, vagy ha ide Ă©rt volna is pĂ©ldĂĄul 3-ĂĄn este, a tĂĄrgyalĂĄsra csak kevĂ©s idĆ jutott s legföljebb Ă©jszakai idĆ.
Ez ugyan nem volna akadĂĄly. BƱnös emberek Ă©jjel is tudnak tĂĄrgyalni. S aztĂĄn holttest fölött tĂĄrgyalni az Ă©jszaka, a sötĂ©tsĂ©g kĂŒlönösen alkalmas.
Csak egy nagy akadĂĄlya van e föltevĂ©snek. A tetemĂșsz- tatĂł mese szerint a holttest, melyet CsonkafĂŒzesnĂ©l talĂĄltak, legfeljebb tĂz nap Ăłta halott. A mese szerint tehĂĄt az jĂșnius 8-ika elĆtt mĂ©g eleven volt. No az pedig mĂ©gis bizo- nyos, hogy olyan nĆnek holttestĂ©rĆl, a ki mĂ©g jĂșnius 8-ĂĄn Ă©l, mĂĄr jĂșnius 3-ĂĄn nem tanĂĄcskoznak azok a nyavalyĂĄs tutajosok. Ehhez mĂĄr nagy Ă©rdek, nagy szĂĄmĂtĂĄs, csodĂĄlatos gonoszsĂĄg kellene. KözĂ©pkorban, fejedelmi udvarok cselszövĂ©nyeiben, regĂ©nyköltĆk lĂĄzas ĂĄlmai közt elĆfordulhat ilyesvalami. KoronĂĄĂ©rt, nagy öröksĂ©gĂ©rt, hatalmi vagy szerelmi ĆrĂŒltsĂ©gbĆl el lehet kĂ©pzelni, hogy valamely Ă©lĆt e vagy ama napon el lehet Ă©s el kell tenni lĂĄb alĂłl. De szegĂ©ny napszĂĄmos munkĂĄsok, a kik Ă©letĂŒkben sohase lĂĄttak jĂł napot Ă©s sohase szĂĄmĂtanak hirre, dicsĆsĂ©gre, nagy vagyonra, kirĂĄlykisasszony kezĂ©re, orszĂĄghĂłdĂtĂĄsra: ilyen bolondsĂĄgra nem adjĂĄk fejĂŒket.
Ăs azutĂĄn a tetemĂșsztatĂł mese szerint se nem Fogel-
252
nĂ©l, se nem SmilovicsnĂĄl volt a holttest, hanem a kĂ©t eszlĂĄri zsidĂłnĂĄl. De hĂĄt honnan kerĂŒlt az a kĂ©t eszlĂĄri zsidĂł kezĂ©re? Ăs honnan tudta volna azt Fogel Ă©s Smilovics, hogy kĂ©t földig szegĂ©ny eszlĂĄri zsidĂł majd jĂșnius 9 Ă©n elindul EszlĂĄrrĂłl, kopott fakĂł szekĂ©r a kĂ©szsĂ©gĂŒk, sĂĄrga Ă©s fekete kĂ©t görhes lĂł a vontatĂłjuk, meztelen nĆi holttest lesz feldobva a szekĂ©r deszkĂĄjĂĄra s ily ĂĄllapotban majd ott vĂĄrjĂĄk a tisza-szentmĂĄrtoni parti fĂŒzesekben Smilovicsot, a kit sohase lĂĄttak, hogy neki ĂĄtadhassĂĄk a holttestet? Smilovics pedig ott vĂĄrja HerskĂłt, a ki bizonyos ĂłrĂĄra TĂĄrkĂĄny alĂĄ Ă©rkezik tuta- jĂĄval s itt mĂșlhatlanul kiköt tizenötödmagĂĄval s ĂĄtveszi tovĂĄbb ĂșsztatĂĄsra a halottszaggal teljes rothadĂł tetemet.
Hiszen teljes lehetetlensĂ©g a tutajnak ĂștjĂĄt, kikötĂ©sĂ©t, mikor s honnan indulĂĄsĂĄt, mikor s hovĂĄ Ă©rkezĂ©sĂ©t napokkal elĆre biztosan meghatĂĄrozni. Egy ĂĄradĂĄs, egy keletkezĆ szĂ©l, egy malomba ĂŒtközĂ©s, egy gĂșzsnak elsza- kadĂĄsa, egy hevedernek elpattanĂĄsa, egy ĂŒnnepnap, egy rendĆri közbelĂ©pĂ©s, egy tutajos lerĂ©szegedĂ©se napokra meggĂĄtolhatja a tovĂĄbbhaladĂĄst. HĂĄt ha akĂĄr Smilovics, akĂĄr HerskĂł oda nem Ă©r a kitƱzött helyre s a meg- szabott idĆre: az a kĂ©t zsidĂł tovĂĄbb kĂłborol vagy ott a parti fƱzesekben bizonytalanra tovĂĄbb ĂĄcsorog a halottal napokon Ă©s Ă©jszakĂĄkon keresztĂŒl? Hiszen nem afrikai Ă©s amerikai rengeteg ott a Tisza partja! Lakott helyek, mƱvelĂ©s alatt ĂĄllĂł földek s mƱvelt lakossĂĄgĂș közsĂ©gek azok. NyĂĄri nap Ă©s Ă©jszaka el nem mĂșlhat ott a nĂ©lkĂŒl, hogy csĆszök, kerĂŒlĆk, mezei munkĂĄsok,
253
izenethordĂłk, jĂĄrĂłkelĆk, jĂłszĂĄgitatĂłk, vĂzĂ©rtmenĆk, halĂĄszok, rĂ©vĂ©szek tutajosok ott meg ne fordulnĂĄnak.
Ăles Ă©s furfangos elmĂ©nek kellett volna annak lenni, a ki a halottcsempĂ©szetet a bĂrĂłsĂĄg fĂ©lrevezetĂ©se vĂ©gett kitalĂĄlta. MikĂ©nt lehet ilyen elmĂ©rĆl akkora bĂĄrgyĂșsĂĄgot föltenni, hogy a halott csempĂ©szĂ©sĂ©t vĂ©grehajtani ily mĂłdon kĂsĂ©rtse meg?
NyĂĄjas olvasĂłm bizonyĂĄra unalmasnak talĂĄlja ez aprĂłsĂĄgos dolgokat. De legyen tĂŒrelemmel. Nem regĂ©nyt kĂ©szĂtek. A regĂ©nyĂrĂł könnyen tĂșlteszi magĂĄt a gya- korlati Ă©let aprĂł nehĂ©zsĂ©gein. A regĂ©ny bĂ©li alak könnyen ĂĄtugorhat a folyam egyik partjĂĄrĂłl a mĂĄsikra, sĆt mĂ©g egyik vilĂĄgrĂ©szbĆl is a mĂĄsikba s kalapdobozban is szĂĄllĂthat holttestet, ha Ășgy akarja. De az Ă©letkörĂŒl- mĂ©nyekkel Ă©s esetlegekkel teljes s a leggondosabb tervek, javaslatok s elmĂ©letek is dugĂĄba dƱlnek gyakran haj- szĂĄlnyi akadĂ©kon.
A tetemĂșsztatĂł mese megkĂ©szĂŒlt. BerĂĄnczigĂĄlt önma- gĂĄba egy csomĂł Ă©lĆ embert. A ledĂ©r Ă©szszel folytatott vizsgĂĄlat valĂłszĂnƱvĂ© tudta tenni a mese kereteit, egyĂ©bbel azutĂĄn nem is törĆdött. A zsidĂłk elleni gyƱ- lölködĂ©s lobogĂł szenvedĂ©lyei közt az emberek kĂ©pze- lĆdĂ©se megelĂ©gedett a puszta keretek lĂĄtszatĂĄval. A belsĆ tartalmat nem vizsgĂĄlta, nem is ismerte. Sejtelme se volt a tiszalöki Ă©jjeli vallatĂĄsokrĂłl. Hiszen mĂ©g nekem se volt, a kinek pedig magas kötelessĂ©ge volt mindent gondosan megfigyelni. Ma is akad mĂ©g ember, a ki eskĂŒszik a tetemĂșsztatĂĄsra. A balvĂ©lekedĂ©sek mindig vetekednek a jĂłzan felfogĂĄsokkal s gyakran Ćk a gyĆzĆk.
254
Ha tehĂĄt tisztĂĄn akarunk lĂĄtni, meg kell vizsgĂĄlnunk a dolgok belsĆ valĂłsĂĄgĂĄt.
Fogel Ă©s Smilovics mĂ©g a tetemĂșsztatĂĄsi mese sze- rint is csak Ășgy keveredhetett a dologba, ha Ćk mĂĄr elĆre is Ă©rtesĂŒlĂ©st nyertek valahonnan az egĂ©sz tervrĆl. De hogy a mƱvelet lĂ©trejöhessen, a holttestet valakinek mĂĄr korĂĄbban EszlĂĄrra, vagy EszlĂĄr közelĂ©be kellett varĂĄzsolni; mĂĄskĂ©nt GrĂłsz Ă©s Klein azt nem szĂĄllĂt- hatta volna Tisza-Szent-MĂĄrton fĂŒzeseibe. El se kĂ©pzel- hetĆ, hogy mĂĄs mĂłdon törtĂ©nhetett volna az egĂ©sz.
Csakhogy a titkos tanĂĄcs furfangjĂĄnak Ă©s a vizsgĂĄlat ĂŒgyeskedĂ©sĂ©nek hatĂĄrt szabott a lehetetlensĂ©g.
A holttest eredetĂ©t ki kell nyomozni, ha az csempĂ©- szett holttest volt. A holttestet nem Ășgy hordja a szĂ©l, mint a falevelet. A tisza-löki vallatĂĄs ĂĄllĂthatott ugyan elĆ tanukat Ă©s hamis beszĂ©deket, de ezek mind nem Ă©rnek semmit, ha a holttest eredetĂ©t földerĂteni vagy legalĂĄbb is valĂłszĂnƱvĂ© tenni nem lehet.
Ăm a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł bölcsesĂ©ge ezt meg se kĂsĂ©rlettĂ©. FogĂ©it is csak annyira akarta Tisza-Lökön rĂĄbĂrni, hogy fogadja el Smilovics hamis tanĂșsĂĄgĂĄt igaznak s vĂĄllalja magĂĄra a csempĂ©szetben valĂł rĂ©szessĂ©get.
De Fogel Amselban sziklåra bukkant. Vallatåsånak történetét a nyilvånos tårgyalåson 1883.
Ă©vi jĂșlius 5-Ă©n beszĂ©lte el. Egy Ă©vvel elĆbb, jĂșlius 20-ĂĄn vittĂ©k NyĂregyhĂĄzĂĄra
lakĂĄsĂĄrĂłl, FejĂ©regyhĂĄzĂĄrĂłl. Csak kĂ©t-hĂĄrom ĂłrĂĄt töltött a börtönben s vittĂ©k nyomban Tisza-EszlĂĄrra. Ăgy mondja el, hogy egy grĂłfnĆ hĂĄzĂĄban zĂĄrtĂĄk el. A faluban
255
csakugyan volt akkor egy grĂłfi kastĂ©ly. Ott hallgattĂĄk ki, de a grĂłfi kastĂ©ly a jegyzĆkönyvben nincs emlĂtve. Elmondta hĂven tutajozĂĄsĂĄnak törtĂ©netĂ©t, de hatĂĄrozottan tagadta a tetemĂșsztatĂĄsi vĂĄdat.
SzemĂ©be ĂĄllĂtottĂĄk Smilovicsot, a ki egyenesen a szemĂ©be mondta, hogy Ć gondoskodott a holttest meg- kerĂtĂ©sĂ©rĆl. Ć szeme közĂ© köpött Smilovicsnak. Ez a megvetĂ©snek legmagasabb jele, mely az Ă©szak-magyar- orszĂĄgi zsidĂłknak kĂŒlönös szokĂĄsuk. A szembeköpĂ©s egĂ©sz napkeleten el van terjedve a mohamedĂĄn vallĂĄsĂș fajoknĂĄl Tibetig Ă©s KĂnĂĄig. BizonyĂĄra a zsidĂłk is onnan hoztĂĄk valahonnan ĂzsiĂĄbĂłl. Haragot, mĂ©ltatlansĂĄgĂ©r- zetet, botrĂĄnykozĂĄst, utĂĄlatot, megvetĂ©st fejeznek ki vele. A felindulĂĄs egyik termĂ©szetes mozdulatĂĄnak kell tekin- tenĂŒnk. NĂ©mely ĂĄllat is gyakorolja haragjĂĄban, meg- lepetĂ©sĂ©ben vagy ijedtsĂ©gĂ©ben. Ilyen a kĂgyĂł, a medve s nĂ©mely macskafajta.
A szembesĂtĂ©s nincs emlĂtve a jegyzĆkönyvben, a mi termĂ©szetes. Jelen volt a kihallgatĂĄsnĂĄl Ă©s szembesĂtĂ©s- nĂ©l a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz is, a mit tilt a törvĂ©ny. De a szembesĂtĂ©st is tiltja a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak. Ez a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson a tĂĄrgyalĂĄsvezetĆ elnök joga Ă©s feladata.
Fogel szilĂĄrd maradt a szembesĂtĂ©s utĂĄn is. Ekkor a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz kiment a szobĂĄbĂłl, csak hĂĄrman maradtak bent: Fogel, a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ă©s Karanczai foghĂĄzĆr. Ăjabb faggatĂĄs minden siker nĂ©lkĂŒl. A vizs- gĂĄlĂłbĂrĂł dĂŒhbe jön s fĂ©kezhetlen indulatĂĄban sajĂĄt kezĂ©vel arczul ĂŒti Fogelt. Fogel, bĂĄr Ă©lemedett, de elĂ©ggĂ© magabĂrĂł ember, az ĂŒtĂ©sre se el nem ĂĄjul, se meg
256
nem tĂĄntorodik. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł vĂ©kony dongĂĄjĂșnak lĂĄtszĂł fiatalember, keze nem sĂșlyos.
EzutĂĄn kiviszik a grĂłfi kertbe s Karanczaira bĂzzĂĄk. Ez a foghĂĄzĆr a czipĆvarga mestersĂ©gĂ©t tanulta. A czipĆ- varga hĂșzza-vonja, feszĂti, rĂĄmĂĄzza, varrja, szegezi, lyukasztja ragasztja, nyesegeti a bĆrt. Karanczai azt hitte, Hogy az emberrel is oly könnyen lehet bĂĄnni, mint a czipellĆbĆrrel. MegbĂzĂłi is azt hittĂ©k, hogy Karanczai elĂ©g ĂŒgyes erre. Csak elĂ©g gonosz Ă©s furfangos volt. Faggatta, ijesztette s kecsegtette Fogelt. SzentĂŒl el akarta vele ott a kertben hitetni, hogy legfeljebb kĂ©t- hĂĄrom hĂ©tig ĂŒl, ha szĂ©pen bevall mindent, a hogy' Smilovics cselekedte.
Fogel nem hallgatott rĂĄ. Ăjra bevittĂ©k a szobĂĄba a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĂ©. Ăjabb
sikertelen faggatĂĄs. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł ekkor azt parancsolta, itassanak vele vizet. Karanczai behozott kĂ©t kancsĂł vizet. Smilovicsot Ășjra elĂ©je ĂĄllĂtottĂĄk s ez Ășjra szemĂ©be mondta, hogy Ć beszĂ©lt neki elĆször a holttestrĆl, Ć ĂgĂ©rt az ĂșsztatĂĄsĂ©rt 500 forintot s Ć adott elĆre 80 forintot. Fogel szilĂĄrdul ellenĂĄllt e beszĂ©dnek is. Ekkor megitattĂĄk vele a vizet s kivittĂ©k a kertbe.
Este ĂĄtkĂsĂ©rtĂ©k Tisza-Lökre. Minden ĂĄron vallania kell. â Ăgy gondolta a vizsgĂĄlĂł-
bĂrĂł. Ha nem vall: megszakad a tetemĂșsztatĂĄs fonala Ă©s egĂ©sz eddigi munkĂĄja hiĂĄbavalĂł lesz, mert az ĂĄl tetem kilĂ©tĂ©rĆl s honnan valĂł eredetĂ©rĆl semmit se fog tudni
TehĂĄt vallania kell, ha kĂnzĂĄs ĂĄrĂĄn is. ĂjszakĂĄra tyĂșkĂłlba zĂĄrtĂĄk, a mely tele volt tyĂșkkal.
257 Tudni kell: mi ez! Kevés ember sejti, mit jelent
tyĂșkĂłlban tölteni az Ă©jszakĂĄt! Hogy aludni nem lehet, az mĂ©g kicsiny baj. A tyĂșkok
ĂĄlmodnak s ĂĄlmukban hol egyik, hol a mĂĄsik hangosan beszĂ©l. A kakas Ă©les, harsogĂł hangon kiĂĄltja ki az idĆt, mint a tĂĄrogatĂł. Ăjjeli tizenegy Ăłrakor elĆször, Ă©jfĂ©l utĂĄn egy Ăłrakor mĂĄsodszor, hĂĄrom Ăłrakor harmadszor. ZĂĄrt helyen Ă©s szendergĆ ember fĂŒlĂ©ben kegyetlen hang ez.
De ez semmi. A tiszalöki tyĂșkĂłl fĂĄskamrĂĄnak kĂ©szĂŒlt, padlĂĄsa geren-
dĂĄkbĂłl Ă©s lĂ©czekbĆl. Oda felmennek a tyĂșkok fogaslĂłtrĂĄn s teleĂŒlik a gerendĂĄkat Ă©s lĂ©czeket s a ki oda nem fĂ©r, az ott guggol a lĂ©tra fokain. Egyetlen hely sincs a tyĂșkĂłlban, a hol az ĂĄllĂł ember feje felett tyĂșk ne ĂŒlne. Oda volt kĂ©t nap elĆtt bezĂĄrva GrĂłsz MĂĄrton is. Ć sze- rinte ötven-hatvan tyĂșk lehetett ott.
A tyĂșk ĂŒrĂŒlĂ©kĂ©nek irtĂłzatos szaga van. MĂ©g nehezebb Ă©s erĆsebb, mint a holttestnek. KivĂĄlt nyĂĄr közepĂ©n, a mikor a tyĂșk fĆleg rovarral tĂĄplĂĄlkozik. Undort, Ă©melygĂ©st, ĂĄjulĂĄst idĂ©z elĆ az a szag. MenekĂŒlni tĆle nem lehet. LefekĂŒdni se lehet. Elmondta azt GrĂłsz MĂĄrton. A tyĂșkĂłl padozatĂĄn halmokban hever a hetek, hĂłnapok Ăłta felgyĂŒlemlett guanĂł. A ki arczra fekĂŒdnĂ©k rĂĄ: irtĂłzatosat kellene szenvednie. A ki hanyatt fekĂŒd- nĂ©k rĂĄ: annak arcza, szeme, orra lenne tele az ĂĄllati ĂŒrĂŒlĂ©kkel.
De a legnagyobb baj mĂ©gse ez. Hanem a mindenfĂ©le fĂ©rgek. Ăm legyĂŒnk kissĂ© termĂ©szettudĂłsok s vessĂŒnk egyetlen szempillantĂĄst a fĂ©rgekre.
258
A tyĂșk kedves Ă©s hasznos ĂĄllat. Esze, beszĂ©lĆ kĂ©pes- sĂ©ge, vidĂĄmsĂĄga, rettenthetlen bĂĄtorsĂĄga, kicsinyeirĆl valĂł gondoskodĂĄsa bĂĄmulatos. Lelki Ă©lete a legfönsĂ©- gesebb termĂ©szeti tĂŒnemĂ©nyek közĂ© tartozik. Mindig csodĂĄlkozom, hogy nagy ĂrĂłi kĂ©pessĂ©ggel nincs mĂ©g gyönyörƱen megĂrva s kedves olvasmĂĄnyul nincs az ifjĂșsĂĄg kezĂ©be adva.
De a hol nem tartjĂĄk tisztĂĄn Ă©jjeli tanyĂĄjĂĄt s nem ĂĄpoljĂĄk elĂ©ggĂ©: ott meglepi a fĂ©reg. Nemcsak a tyĂșkot lepi meg. MĂ©g nem jutottam halĂĄszmadĂĄrhoz s kisebb vagy nagyobb csĂ©rhez a Balatonon, a melynek feje, nyaka, szĂĄrnya tele ne lett volna a tyĂșk fĂ©rgeivel.
A tisztĂĄtalan tyĂșkĂłlat meglepik a tetvek, a balha, a csĂłtĂĄn, az Ăłvantag. Egyik gonoszabb Ă©s utĂĄlatosabb, mint a mĂĄsik. Tele van velĂŒk a föld, a padlĂł, a fal s a falnak Ă©s fĂĄnak minden sarka Ă©s repedĂ©se s az embert is csak Ășgy megrohanjĂĄk, mint a tyĂșkot.
Napkeleti nĂ©pek jĂłl ismerik ezt a veszedelmet. Sok ezer Ă©v elĆtt is ismertĂ©k mĂĄr. MĂłzes mĂĄsodik könyve leĂrja azt a tĂz csapĂĄst, melylyel az erĆs boszĂșĂĄllĂł Jehova isten meglĂĄtogatta Egyiptom földjĂ©t Ă©s nĂ©pĂ©t, a miĂ©rt a makacs bĂŒszke FĂĄraĂł el nem engedte köl- tözni a zsidĂłkat a szolgasĂĄg földĂ©rĆl az ĂgĂ©ret földĂ©re. A szentĂrĂĄsbeli harmadik Ă©s negyedik csapĂĄs megvan nĂĄlunk mindig a tisztĂĄtalan tyĂșkĂłlakban. A földnek pora ĂĄtvĂĄltozik tetvekkĂ© s ĂĄrtalmas fĂ©rgekkel megtelik minden. HĂĄz, konyha, Ă©lĂ©stĂĄr, nyugvĂł ĂĄgy, fĆzĆedĂ©ny, Ă©tkezĆ-asztal, mĂ©g az istenĂĄldotta kenyĂ©r is. Ăgy mondja a szentĂrĂĄs.
259
Az Ăłvantag, a tyĂșkĂłlak e rettenetes lakĂłja, micsoda ĂĄllat az!
HugĂł Viktor a költĂ©szet teremtĆ erejĂ©vel Ărja le »A tenger munkĂĄsai« czĂmƱ regĂ©nyĂ©ben, hogy a fene- vadak mikĂ©nt pusztĂtjĂĄk el az emberek Ă©letĂ©t s mikĂ©nt emĂ©sztik föl az eleven hĂșst Ă©s vĂ©rt. Az oroszlĂĄn, a tigris, a farkas, a czĂĄpa, az ĂłriĂĄskĂgyĂł s kĂŒlönösen az irtĂłzatos szĂĄzkarĂș, a Polypus Gyganteus. De az Ăłvantag nem jutott eszĂ©be. TalĂĄn nem is ismerte.
AprĂł ĂĄllat. Nem nagyobb egy hosszĂșkĂĄsnak kĂ©pzelt lencseszemnĂ©l. NĂ©pĂŒnk azt hiszi, hogy öt-hat kĂ©pes megölni egy anyatyĂșkot egy Ă©jszaka. TyĂșkjaink gyakran szomorĂșan tĂĄntorognak az udvaron, vagy fĂ©lreĂĄllnak egy sarokba, bokor alĂĄ, ĂĄrnyĂ©kba Ă©s ott gubbasztanak Nem szĂłlnak, nem csevegnek, nem tĂĄrsalognak, nem esznek, bizonyosan Ăłvantag marta meg Ćket az Ă©jszaka.
Ăjjel Ă©s sötĂ©tben jön elĆ a repedĂ©sbĆl orvul, Ă©szre- vĂ©tlen tĂĄmad. Az ember szagĂĄt megĂ©rzi hĂĄrom mĂ©ter tĂĄvolsĂĄgbĂłl. Rögtön rĂĄrohan. VĂ©rt szĂ, csĂpĂ©se Ă©gĆ, fĂĄj- dalmas. A többi fĂ©reg csĂpĂ©se hozzĂĄ kĂ©pest csak gyönge viszketĂ©s. SzĂne undok, szaga utĂĄlatos, fĂ©l tĆle s kerĂŒli Ćt mĂ©g a mezĆk erĆs idegzetƱ pusztai embere is.
EffĂ©le tyĂșkĂłlba, ilyen fĂ©rgek közzĂ© zĂĄrtĂĄk Fogel Amselt. Itt töltötte az Ă©jszakĂĄt. De kitöltötte. ElszĂĄnt- sĂĄga meg nem csökkent.
Reggel bevittĂ©k a kertilakba a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł szĂne elĂ©. Ăjra faggattĂĄk. â Ăn igazsĂĄgban vagyok, hallgassĂĄk ki huszonnĂ©gy
tanĂșmat, ne bĂĄntsanak.
260
Ăgy felelt. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł megint arczulĂŒtötte mĂ©rgĂ©ben. De
azutån kiment a szobåból. Hanem ottmaradt Karanczai. Nyomban belépett egy magas, vörös ember, a csend- biztos, s komoran azt kérdezte Fogeltól:
â Tudod-e, ki vagyok Ă©n? â Ăn nem tudom, Ă©n itt idegen ember vagyok. â NohĂĄt Ă©n vagyok a csendbiztos s engem a törvĂ©ny-
szĂ©k meghatalmazott, hogy addig ĂŒsselek, mĂg az igaz- sĂĄgot meg nem mondod.
Fogel Ăgy folytatta tovĂĄbb elbeszĂ©lĂ©sĂ©t a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt: Ć azt felelte, ha ĂŒtik is, ha agyonĂŒtik is, Ć semmit
se tud a holttestrĆl, hallgassĂĄk ki tanĂșit, azok igazoljĂĄk mĂĄsuttlĂ©tĂ©t.
A csendbiztos azt mondta: â NĂ©zz a szemem közĂ©! Ć odanĂ©zett s erre a csendbiztos hĂĄromszor felĂŒtötte
az ållåt öklével. Rögtön tele lett a szåja vérrel. Vizet hoztak neki, hogy szåjåt mossa ki. Azutån a
csendbiztos azt parancsolta: igyĂ©k vizet. Karanczai hozta a vizet kancsĂłban. A kancsĂł azonban eltörött s akkor vederben hozta. Ć ivott. Ha nem ivott, töltöttĂ©k bele a vizet. UtĂłbb nem tudott lĂĄbĂĄn ĂĄllni, elesett a földre. Ott a vizet kihĂĄnyta. EzutĂĄn Ășjra a csendbiztos elĂ© ĂĄllĂtottĂĄk, ki tovĂĄbb folytatta a faggatĂĄst. De Ć csak azt mondta: Ć nem tud semmit. Ekkor hĂĄrom vagy nĂ©gy pohĂĄr keserƱ vizet kellett innia. A csendbiztos nagyon haragos volt s haragjĂĄban megivott kĂ©t pohĂĄrka pĂĄlinkĂĄt.
261
SĆt mĂ©g Ćt is megkĂnĂĄlta pĂĄlinkĂĄval, de Ć nem fogadta el.
Ăjabb faggatĂĄs következett, de Ć következetes maradt, Ć mĂĄst nem mondhat, mint a mit eddig mondott. Ekkor kezĂ©t zsineggel hĂĄtrakötöttĂ©k s egyik halĂĄntĂ©kĂĄn Karanczai megfogta a hajĂĄt s a hajĂĄnĂĄl fogva föl akartĂĄk emelni. A hajhĂșzĂĄs Ă©pen a halĂĄntĂ©kon a legfĂĄjdalmasabb. De nem tudtĂĄk fölemelni, mert a haja kiszakadozott.
EzutĂĄn se vezetett sikerre a faggatĂĄs. Ekkor azt parancsoltĂĄk neki, vetkĆzzĂ©k le. Le kellett
vetkĆznie anyaszĂŒlt meztelenre. KivezettĂ©k a szomszĂ©d szobĂĄba. Az vastagon tele lett hintve szalmĂĄval. Azt parancsoltĂĄk: fekĂŒdjĂ©k le a szalmĂĄra. RĂ©mĂŒletĂ©ben azt gondolhatta: megpörkölik, mint a hĂzott disznĂłt. De nem tettĂ©k. InkĂĄbb rĂ©mĂtgetĂ©s volt az egĂ©sz. A mint' ott a szalmĂĄn fekĂŒdt meztelenen, megint felszĂłlĂtotta a csendbiztos, hogy valljon. Ha nem vall, lĂĄbĂĄnĂĄl fogva fölakasztja.
Fogel mĂĄr ezt is hitte kĂnjĂĄban Ă©s rĂ©mĂŒletĂ©ben, de azĂ©rt Smilovics hamis tanĂșsĂĄgĂĄt mĂ©g se tette magĂĄĂ©vĂĄ. â HolttestrĆl semmit se tudok. HallgassĂĄk ki tanĂșimat. Ezt ismĂ©telte untalan. A csendbiztos Ășgy lĂĄtta, Fogel el van szĂĄnva a halĂĄlra
inkĂĄbb, semmint a tetemĂșsztatĂĄs bĂĄrgyĂș mesĂ©jĂ©t erĆ- sĂtse meg. Abbanhagyta tehĂĄt a tovĂĄbbi nyaggatĂĄst Ă©s erĆltetĂ©st. A tovĂĄbbi kĂnzĂĄst mĂĄr nem vĂ©lte czĂ©lszerƱnek. S azutĂĄn felelĆssĂ©ge is eszĂ©be jutott nĂ©mileg. BĂĄnjĂ©k el tovĂĄbb a zsidĂłval a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł, ha Ășgy akarja. Hiszen neki mĂ©g csak kihallgatnia se lett volna szabad.
262
Fogel felöltözött. De a csendbiztos parancsĂĄra rögtön mennie kellett Tisza-EszlĂĄrra a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĂ©. Karan- ezai vitte a vallatĂĄs sikertelensĂ©gĂ©rĆl az izenetet.
JellemzĆ volt az EszlĂĄrra vonulĂĄs mĂłdja is. Mikor felöltözötten az udvarra kilĂ©pett Fogel, egy
talyiga mĂĄr kĂ©szen ĂĄllott, egyes lĂł elĂ©je fogva, az ĂŒlĂ©s- ben Karanezai Ă©s egy szolgabĂrĂłi hajdĂș ĂŒlt s egy pandar lĂłhĂĄton. A parancs az volt: a lĂł orra elĆtt kergessĂ©k Fogelt.
MĂg a vĂĄrosbĂłl ki nem Ă©rtek, rendes lĂ©pĂ©sben men- tek. AzutĂĄn ĂŒgetĂ©sre fogtĂĄk. ElĆl Fogelnek kellett futni a pandĂșr lova elĆtt, a pandĂșr utĂĄn a talyiga KarĂĄn - czaival. Fogelnek valĂłsĂĄggal futnia kellett, kĂŒlönben nyaka közĂ© Ă©s inaira hĂșznak a karikĂĄssal. Ăgy fenye- gettĂ©k s Fogel elhitte ezt.
A tisza löki szolgabĂrĂłi lakĂĄstĂłl a tisza-eszlĂĄri köz- sĂ©ghĂĄzĂĄig Ă©pen 8 kilomĂ©ternyi az Ășt. JĂșlius 21-Ă©n Ă©ktelen meleg volt s nagy por az egĂ©sz utĂłn. Fogel a tyĂșk- Ăłlban egĂ©sz Ă©jjel nem aludt, egĂ©sz Ă©jjel Ă©s egĂ©sz nap nem evett, folyton faggattĂĄk Ăłs gyötörtĂ©k, annyi vizet itattak vele, hogy kĂnjĂĄban a földön fetrengett, s ily ĂĄllapotban a pandĂșr lova elĆtt kellett futnia több mint egy földrajzi mĂ©rföldön ĂĄt.
MinĆ durvasĂĄg ez! MinĆ törvĂ©nytelensĂ©g ez! MinĆ vakmerĆ bƱn az igazsĂĄgszolgĂĄltatĂĄs embereitĆl!
EszlĂĄron a grĂłfi kertben volt elzĂĄrva estĂ©lig. Ăjjel NyĂregyhĂĄzĂĄra kĂsĂ©rtĂ©k tĂĄrsaival. SzomorĂș volt ez az Ă©jszakai Ășt, melynek rĂ©szleteit kĂ©sĆbb beszĂ©lem el.
JĂșlius 22-Ă©n hajnalban Ă©rkeztek NyĂregyhĂĄzĂĄra. Ott
263
Fogelt egyes kicsiny börtönodĂșban magĂĄnosan helyeztĂ©k el. Itt volt 12 napig, augusztus 2-ig.
A faggatĂĄs itt is tartott, Smilovicsot itt is szemĂ©be ĂĄllĂtottĂĄk. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł csak abban erĆsködött, hogy fogadja el Smilovics ĂĄllĂtĂĄsĂĄt, a mely szerint ennek Eszeny körĂŒl nyolczvan forintot adott a holttest szĂĄl- lĂtĂĄsĂĄĂ©rt.
Nem fogadta el. De most mĂĄr ismerte a vĂĄdat s magĂĄnyos odĂșjĂĄban
volt ideje Ă©s alkalma vĂ©giggondolni tutajĂștjĂĄn s vissza- emlĂ©kezni az Ășt minden napjĂĄra Ă©s Ă©jszakĂĄjĂĄra. Huszon- negyed magĂĄval tutajozott, volt hĂĄt tanĂșja elĂ©g, a kikkel mĂĄsuttvoltĂĄt â az alibit â igazolni tudta. Okos ötlet tĂĄmadt elmĂ©jĂ©ben.
Egyik szembesĂtĂ©snĂ©l azt mondta Smilovicsnak: â Mondd meg hĂĄt, melyik napon adtam Ă©n neked
80 forintot? S odafordult a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłhoz. â Mondja meg ezt nekem a tekintetes Ășr is!
Smilovics Ă©s a tekintetes Ășr egymĂĄsra nĂ©ztek. A napot egyik se tudta. A mesĂ©bĆl kifelejtettĂ©k. Nem jutott eszĂŒkbe eddig napot hatĂĄrozni s azt a mesĂ©be beil- leszteni.
Smilovics Ă©s a tekintetes Ășr egyĂŒtt bementek mĂĄs szobĂĄba s ott hosszĂș ideig tanakodtak. AzutĂĄn vissza- jöttek Ă©s Smilovics csakugyan mondott egy napot. Hogy azon a napon hol jĂĄrtak: jĂłl tudta Fogel s nyomban, most mĂĄr harmadszor, kĂ©rte alibi-tanĂșinak kihallga- tĂĄsĂĄt.
264
HiĂĄba kĂ©rte. UtĂłbb is csak hĂĄrom tanĂșt hallgattak ki, kikre mĂĄr hivatkoztam. Popovies, Hörka Ă©s Horba Bazilt. Ezek feleletĂ©t is csak nagy ĂĄltalĂĄnossĂĄgban jegyeztĂ©k föl. Mind a hĂĄrom igazolta FogĂ©it. ValĂłszĂ- nƱleg mĂ©g meggyĆzĆbben igazolta volna a többi hĂșsz tanĂș. Ezek megkĂ©rdezĂ©sĂ©rĆl csak akkor lett volna jĂłga a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak lemondani, ha FogĂ©it mint ĂĄrtatlant elbocsĂĄtja.
Azonban a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nem ĂĄrtatlan zsidĂłt keresett, hanem bƱnös zsidĂłt.
Dehogy bocsĂĄtotta el Fogelt. SĆt kĂŒlön sötĂ©t egyes odĂșba zĂĄrta el tovĂĄbb, mint hĂĄrom hĂ©tre.
RettentĆ erĆszak! CsupĂĄn elĂtĂ©lt bƱnöst lehet Ă©s szabad ekkĂ©nt gyötörni s azt is csak akkor, ha a börtön rendet veszĂ©lyesen forgatja fel. VizsgĂĄlati foglyot soha se szabad, bĂĄrmit csinĂĄl. Ha embert öl a börtönben: akkor sem szabad. ElĆbb bĂrĂĄja elĂ© kell ĂĄllĂtani s elĂtĂ©lni.
Azt hitte a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł, hogy a sötĂ©t egyes odĂș majd megtöri a sĂĄfĂĄrt. Hiszen szabadsĂĄghoz szokott ember szĂĄmĂĄra iszonyĂș gyötrĂ©s is az. Nem lĂĄtni embert, nem lĂĄtni napvilĂĄgot heteken ĂĄt! Csakhogy az igaz- sĂĄgĂ©rt meg kell jegyeznem, hogy e hihetetlen eljĂĄrĂĄsban mĂ©g vĂ©tkesebb volt a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz, ki elsĆ sorban felelĆs azĂ©rt, a mi a börtönben törtĂ©nik.
A sĂĄfĂĄr nem tört meg, hanem a helyett megbetege- dett. SĂșlyos Ă©s fĂĄjdalmas betegsĂ©g lepte meg az agyon- kĂnzott s mĂĄr Ă©lemedett 50 Ă©ves embert. A törvĂ©ny, szĂ©ki orvos jĂĄrt hozzĂĄ. AzĂ©rt mĂ©gis benthagytĂĄk a sötĂ©tben hĂĄrom hĂ©tig.
265
UtĂłbb, mint emlĂtĂ©m mĂĄr, Egressi Nagy LĂĄszlĂł kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sz kezĂ©bĆl kivettĂ©k az ĂŒgyet s Havas Imre kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©szre bĂztĂĄk. Ez a budapesti törvĂ©nyszĂ©k kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sze volt. OrszĂĄgszerte tudtĂĄk, hogy a zsidĂłk irĂĄnt nagy ellenszenvet tĂĄplĂĄl s abbĂłl nem csinĂĄl titkot. Rideg Ă©s szigorĂș felfogĂĄs vezette mindenben. De a mellett erĆs jogĂ©rzet s nagy kötelessĂ©gtudĂĄs Ă©lt benne. S alig tette be lĂĄbĂĄt NyĂregyhĂĄzĂĄra s alig ismerkedett meg ott az emberekkel Ă©s viszonyokkal: a sok erĆszak Ă©s törvĂ©ny- telensĂ©g lĂĄttĂĄn lelke elborult. Rögtön erĂ©lyesen fogott a dolgok rendezĂ©sĂ©hez. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak meg nem engedte a börtönökben valĂł szabad kalandozĂĄst. Fegye- lemre szoktatta a börtönĆröket. Karanczait is rendre tanĂtotta s egy pillanatig se engedte meg a tisza-lökihez hasonlĂł nappali s Ă©jszakai kirĂĄndulĂĄsokat. Meghallgatta a panaszokat s orvosolta a jogtalan sĂ©relmeket.
Fogel is jelentkezett nĂĄla panaszra. Meghallgatta Ćt is. Az agyongyötört sĂĄfĂĄr elmondta az eszlĂĄri Ă©s tisza- löki kĂnzĂĄsokat. MegkĂ©rdezte ezekre nĂ©zve Karanczait is, a ki elĆtte ĆszintĂ©n bevallotta az eszlĂĄri Ă©s tiszalöki vallatĂĄsok minden rĂ©szletĂ©t: â a disznóólat, a tyĂșkĂłlai, a vĂzzel itatĂĄst, meztelenre vetkĆztetĂ©st, bĂĄntalmazĂĄst s mindent.
266
V.
(Gros MĂĄrton vallatĂĄsa. â Klein IgnĂĄcsot gyötrik, sanyargatjĂĄk. â Solymosi Eszter ruhĂĄjĂĄnak kĂ©rdĂ©se. â A közsĂ©gi bĂrĂł HaditanĂ©t akarja a vĂĄdba keverni. â GrĂłszberg Leone. â Cseren AndrĂĄsĂĄĂ© jelleme. â Hamis tanĂș. â TanĂșĂĄgtĂ©telĂ©nek rĂ©szletei.)
â âA tiszalöki titokra tartozik GrĂłsz MĂĄrton Ă©s Klein IgnĂĄcz vallatĂĄsa is. ElĂ©g rĂ©szletesen adta elĆ a nyĂlt törvĂ©nyszĂ©ki tĂĄrgyalĂĄson szomorĂș kalandjĂĄt mind a kettĆ. A tĂĄrgyalĂĄs tizenharmadik napjĂĄn, jĂșlius 5-Ă©n kerĂŒlt rĂĄjuk a sor.
Az elĆzĆ 1882-ik Ă©v jĂșlius 17-Ă©n, hĂ©tfĆn, a vizsgĂĄlĂł bĂrĂł minden felaĆtt zsidĂł fĂ©rfit berendelt EszlĂĄron a közsĂ©ghĂĄzĂĄhoz. Ott volt akkor mĂĄr Smilovics. Az volt a feladat, hogy Smilovics megmutassa, hogy a zsidĂłk közt ki az a GrĂłsz Ă©s ki az a Klein, a ki az Ć hamis vallomĂĄsa szerint Tisza-Szent-MĂĄrtonban a holttestet hurczolta. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł valĂłsĂĄgos szĂnjĂĄtĂ©kot rögtön- zött, hogy a felismerĂ©st biztosĂtsa.
Ha Smilovics igazĂĄn beszĂ©l, erre semmi szĂŒksĂ©g. Hiszen akkor jĂłl ismerte GrĂłszt is, Kleint is s nem kellett a felismerĂ©s vĂ©gett Ćket vagy harmincz zsidĂłval összekeverni Ă©s Smilovics elĂ© Ășgy ĂĄllĂtani. Az igazsĂĄg azonban az, hogy GrĂłsz Ă©s Klein sohase volt Szent- MĂĄrtonban Ă©s sohase szĂĄllĂtott holttestet s mind a kettĆ tökĂ©letesen igazolta jĂșnius 9-tĆl 12-ig valĂł otthonlĂ©tĂ©t, vagyis a jogtudĂłsok Ășgynevezett alibijĂ©t.
SzentĂŒl meg vagyok gyĆzĆdve, hogy Smilovicsra holttestszĂĄllĂtĂłkkĂ©nt Ășgy akartĂĄk GrĂłszt Ă©s Kleint rĂĄtuk-
267
målni, hogy Smilovics még maga se vegye észre, miként történik a dolog.
Smilovics azt mondja, egĂ©szen vĂ©letlen dolog, hogy Ć Ă©pen GrĂłszra Ă©s Kleinra utalt. Ăp Ășgy utalhatott volna mĂĄsra is. Valakire kellett utalnia. A kĂ©nyszerĂtĂ©s alatt s mĂĄsok kĂnzatĂĄsĂĄnak lĂĄttĂĄra sajĂĄt apjĂĄra is rĂĄvallott volna.
GrĂłsz nem hitte, hogy vĂ©letlen az egĂ©sz. Ć vakmerĆ nyĂltsĂĄggal beszĂ©lte el a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt, hogy Ć rĂĄ Ă©s Kleinra Ănody GĂ©za eszlĂĄri birtokos Ă©s orszĂĄggyƱlĂ©si kĂ©pviselĆ kĂŒlönösen haragudott, Ănody GĂ©za az idĆben kĂŒlönös mozgĂ©konysĂĄgot fejtett ki a zsidĂłk elleni gyƱ- lölsĂ©g szĂtĂĄsĂĄban, a vĂ©rvĂĄd vizsgĂĄlata alatt rendszerint ott volt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł tĂĄrsasĂĄgĂĄban, jĂșlius 17-Ă©n is jelen volt a közsĂ©ghĂĄzĂĄnĂĄl, mikor a zsidĂłkat oda csĆdĂtettĂ©k, tehĂĄt Ć szentĂŒl hiszi, hogy valamely mĂłdon Ănody GĂ©za haragja volt az az ok, a mely Smilovics figyelmĂ©t Ć ellene Ă©s Klein ellen irĂĄnyĂtotta.
Van-e, vagy nincs igaza ebben GrĂłsznak: nem lett kiderĂtve. Se Ănodyt, se a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłt e tĂĄrgyban nem hallgatta ki az ĂtĂ©lĆbĂrĂłsĂĄg. GrĂłsz ĂĄllĂtĂĄsa pĂșszta ĂĄllĂtĂĄs maradt. Smilovics maga is, mint emlĂtettem, vĂ©letlennek mondja GrĂłsz Ă©s Klein kijelölĂ©sĂ©t.
TĂ©ny azonban, hogy GrĂłszt Ă©s Kleint kĂŒlön ĂĄllĂ- tottĂĄk s a többi zsidĂłktĂłl elkĂŒlönĂtettĂ©k. Smilovics bent volt a közsĂ©ghĂĄzban s annak ablakjĂĄn nĂ©zett ki. GrĂłsznak Ă©s Kleinnak azt parancsoltĂĄk, hogy kĂŒlön ĂĄllva nĂ©zzenek az ablak felĂ©, mĂ©g pedig nyitott szem- mel a nyĂĄri napba nĂ©zzenek. Mind a kettĆ panaszkodik,
268
hogy ez a kĂ©nyszerĂtett napbanĂ©zĂ©s több perczen ĂĄt kĂnos dolog volt. Smilovics akkor mondta, Ăme, ez a GrĂłsz s ez a Klein szĂĄllĂtotta fakĂł szekĂ©ren Tisza-Szent- MĂĄrtonhoz a holttestet.
Este kilencz Ăłra utĂĄn nagy szĂ©lben Ă©s porban GrĂłszt Ă©s Kleint elhajtottĂĄk Tisza-Lökre. A pandĂșrok lova elĆtt kellett gyalog jĂĄrniok s Ă©jjeli tizenegy Ăłra tĂĄjban Ă©rtek oda. GrĂłszt a tyĂșkĂłlba zĂĄrtĂĄk Ă©jszakĂĄra, Kleint a lĂłistĂĄllĂłba.
GrĂłsz Ă©lĂ©nk szĂnekkel adja elĆ, minĆ kĂinos Ă©s utĂĄ- latos ĂĄllapot ötven-hatvan tyĂșkkal egyĂŒtt fĂ©rgekkel teljes tisztĂĄtlan tyĂșkĂłlba tölteni az Ă©jszakĂĄt.
MĂĄsnap kedden, jĂșlius 18-ĂĄn kezdĆdött az igazi faggatĂĄs.
GrĂłszt se foghĂĄzĆr, se pandĂșr, se csendbiztos nem nyaggatta. Csak a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł beszĂ©lt vele. RĂ©szint fenyegette, rĂ©szint Ă©des kecsegtetĂ©sekkel biztatta, hogy vegye magĂĄra a holttest szĂĄllĂtĂĄsĂĄt. GrĂłsz kĂŒlönben is makacs Ă©s indulatos termĂ©szetƱ ember volt, haraggal Ă©s kereken utasĂtott el magĂĄtĂłl minden gyanĂșt Ă©s rĂĄfogĂĄst. Smilovicsot mikor ez szemĂ©be mondta a vĂĄdat, kegyetlenĂŒl összegazemberezte. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nem is sokat bajlĂłdott vele ez utĂĄn. MĂ©g e napon visszakĂsĂ©r- tette EszlĂĄrra s ott valami sötĂ©t helyre, pinczĂ©be vagy hova elzĂĄratta. JĂșlius 19-Ă©t Ă©s 20-ĂĄt a sötĂ©t odĂșban kellett töltenie Ă©jjel nappal.
Kleinnal mĂĄskĂ©nt bĂĄntak. HozzĂĄ több remĂ©nyt kötöttek. Hogy tĆle kierĆszakoljĂĄk Smilovics hamis vallomĂĄsĂĄnak megerĆsĂtĂ©sĂ©t, ahhoz jobban bĂztak.
269
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nagyon csalĂłdott. Klein bĂĄtor, önĂ©r- zetes, okos fĂ©rfiĂșnak bizonyult.
Az elsĆ szembesĂtĂ©s törtĂ©netĂ©t csaknem szĂłrĂłi-szĂłra Ăgy adja elĆ jĂșlius 17-rĆl:
GrĂłsz utĂĄn rĂĄkerĂŒlt a sor. A mint a közsĂ©ghĂĄz szo- bĂĄjĂĄba behĂvtĂĄk s ott a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł közölte vele Smi- lovics vĂĄdjĂĄt, Ć azt mindjĂĄrt szemtelen hazugsĂĄgnak jelentette. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł haragosan rivallt rĂĄ.
â HĂĄt maga, jĂł madĂĄr, Ăgy mer beszĂ©lni? S parasztos mĂłdon, kemĂ©ny kĂĄromlĂĄssal szidta. Klein
nem ijedt meg. â Ejha, â Ășgymond, â mĂ©g azt se hittem volna ĂĄm,
hogy vizsgĂĄlĂłbĂrĂłtĂłl ily szavakat lehessen hallani! â MĂ©g azt meri mondani? Hiszen itt van a vallomĂĄs
arrĂłl, mit cselekedett. Az a vĂĄd terheli, hogy ilyen meg ilyen lĂłval Ă©s szekĂ©rrel holttestet szĂĄllĂtott Tisza- Szent-MĂĄrtonba s ott ĂĄtadta azt Smilovicsnak.
Klein egĂ©szen jĂłhiszemben azt feleli: â MĂ©ltĂłztassĂ©k csak annak a falunak a nevĂ©t mĂ©g
egyszer elmondani, hogy el ne felejtsem. Szeretnék råemlékezni: voltam-e valaha abban a faluban.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł gĂșnyolĂłdĂĄsnak vette e szavakat. MindjĂĄrt pofon vĂĄgom! Klein odatartotta az arczĂĄt. â MĂ©ltĂłztassĂ©k! Ez mĂĄr gĂșny volt. De ez Ășgy meglepte a vizsgĂĄlĂł-
bĂrĂłt, hogy fenyegetĂ©sĂ©t be nem vĂĄltotta. Î helyett tovĂĄbb folytatta a faggatĂĄst:
270
â De azt elismeri, hogy ott jĂĄrt Tisza-Szent-MĂĄr- tonban?
â Nem Ă©n. Soha hĂrĂ©t se hallottam ennek a falunak. â Majd szemĂ©be mondja Smilovics, a kinek ott
ĂĄtadta a holttestet. â Azt szeretnĂ©m Ă©n mĂĄr lĂĄtni!
Erre Smilovicsot behĂvtĂĄk s ez a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł szavaira csakugyan szemĂ©be mondta Kleinnak a tetemszĂĄllĂtĂĄsi mesĂ©t. Kleinnak feltƱnt, hogy Smilovics, a mĂg neki szemĂ©be beszĂ©lt, egy perczig se tudott nyugodtan maradni, a szobĂĄban, hanem izgatottan fel Ă©s alĂĄ jĂĄrkĂĄlt s fĂ©lve hĂșzĂłdozva ejtette ki szĂĄjĂĄn a hamis beszĂ©det. â Mert Ć is kĂ©nytelen sorsban volt! Ăgy jellemezte Klein a szembesitĂ©si jelenetet. Ez mĂ©g Tisza-EszlĂĄron törtĂ©nt. Az Ă©jszakĂĄt s jĂșlius 18-ĂĄnak dĂ©lelĆttjĂ©t Tisza-Lökön
a lĂłistĂĄllĂłban töltötte. Csak dĂ©lutĂĄn nĂ©gy Ăłrakor ment be hozzĂĄ Karanczai s vezette Ćt a gyĂŒmölcsös kertben levĆ pandurlakĂĄsba vagy ĂŒveghĂĄzba, a hol több vĂĄdlott tĂĄrsĂĄt mĂĄr annyira gyötörtĂ©k. Ott a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł vĂĄrt rĂĄ. â Klein, Ă©n jĂłt akarok magĂĄval,â szĂłlt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł â
miĂ©rt okoz magĂĄnak bajt? Ismerje be szĂ©pen a holttest szĂĄllĂtĂĄsĂĄt, nem lesz ebbĆl semmi baja. ElĆbb-utĂłbb Ășgyis kĂ©nytelen lesz bevallani. â Ha kĂ©nyszerit â Ășgymond Klein, â akkor kĂ©ny-
telen leszek bevallani, mert kĂnozni nem engedem magam, de igazsĂĄg szerint Ă©n a szĂĄllĂtĂĄsrĂłl semmit sem tudok.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Karanczaival visszavezetette a lĂłis-
271
tĂĄllĂłba s Karanczai rĂĄparancsolt, hogy le ne fekĂŒdjĂ©k, el ne aludjĂ©k.
Este kilencz Ăłrakor megint jött hozzĂĄ Karanczai s elvitte egy szobĂĄba, melynek kĂ©t ablaka fĂŒggönynyel volt bevonva â gyertya Ă©gett az asztalon.
A szobĂĄba Vay György csendbiztos lĂ©pett be s Ăgy szĂłlt hozzĂĄ:
â Te vagy az a jĂł madĂĄr? â Ăn vagyok. â HĂĄt elismered-e, hogy a holttestet te szĂĄllĂtottad? â Nem ismerem el. â HĂĄt engem ismersz-e? Nem. â Dehogy nem, csak nĂ©zz rĂĄm jĂłl.
Klein nĂ©mi daczczal felelt: LĂĄtom tetĆtĆl talpig, mĂ©g sem ismerem.
A csendbiztos nagyot kĂĄromkodott s kardjĂĄt kirĂĄn- totta. Klein megijedt. â InkĂĄbb egyszerre vegye el az Ă©letemet, semmint
kĂnozzon. Ha kĂ©nyszerĂt, magamra veszem a holttest szĂĄllĂtĂĄsĂĄt.
A csendbiztos dĂŒhbe jött. Klein ĂĄllĂĄt fölĂŒtötte s parancsolta Karanczainak, hozzon be egy kupa vizet. Közben kegyetlenĂŒl kĂĄromolta a zsidĂłt.
Karanczai behozta a vizet s elĆvett egy sörös kancsĂł alakĂș literes poharat s Kleinnak egymĂĄsutĂĄn hĂĄrom pohĂĄr vizet meg kellett innia.
â BeszĂ©lj zsidĂł! â Semmit se tudok mondani.
272
TovĂĄbb töltöttĂ©k belĂ©je a vizet s e közben elkezdtĂ©k elĆtte beszĂ©lni a tetemszĂĄllĂtĂł mese rĂ©szleteit. Valami BezdĂ©d nevƱ falut is emlĂtettek, hogy Ć Ă©s GrĂłsz ezt is Ăștba ejtettĂ©k, mikor Tisza Szent-MĂĄrtonba vittĂ©k a holttestet.
Klein fĂŒlelt a beszĂ©dre, a mennyire tudott, de közbe rosszul lett. TĂĄntorgott, lĂĄbain alig tudott ĂĄllani, egyszer a csendbiztos arczul is ĂŒtötte, de a mikor mĂĄr el akart esni, Karanczai megfogta, egy hosszĂș karos lĂĄdĂĄhoz vezette, s arra leĂŒltette. A csendbiztos ekkor pĂĄlinkĂĄt adott neki s ez nĂ©mileg enyhĂtette rosszullĂ©tĂ©t.
Azonban a mesĂ©t csak tovĂĄbb folytattĂĄk. KözsĂ©geket soroltak föl egymĂĄsutĂĄn, hogy Klein Ă©s GrĂłsz hol jĂĄrtak, merre jĂĄrtak. ElmondtĂĄk, milyen volt a kocsi, milyenek a lovak s mifĂ©le holttest. UtĂłbb Klein kĂn- jĂĄban azt mondta: â Tudok mĂĄr mindent, el tudom mondani az egĂ©szet. Ebben a perczben, alig ejtette ki szĂĄjĂĄn a szavakat, ott
termett a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł. Klein Ășgy adja elĆ, hogy a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł ott ĂĄllott az ajtĂł mellett. KĂłka SĂĄndor pandĂșr, a ki az egĂ©sz esemĂ©nynĂ©l jelen volt, Ășgy adja elĆ, hogy a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł az ajtĂłn kĂvĂŒl hallgatĂłdzott mintegy fĂ©lĂłrĂĄig. Ennyi ideig tartott ugyanis az itatĂĄs, ijesztgetĂ©s Ă©s mesĂ©lgetĂ©s. Ennyi idĆ kellett ahhoz, hogy Klein megtanulhassa, emlĂ©kezetĂ©be vĂ©shesse a mese rĂ©szleteit.
KĂ©tsĂ©gtelenĂŒl Ăgy törtĂ©nt a többi vĂĄdlott beoktatĂĄsa is. S MatejnĂ©l, HerskĂłnĂĄl, SmilovicsnĂĄl egyelĆre sike- rĂŒlt is, de CsepkanicsnĂĄl, FogelnĂ©l, GrĂłsznĂĄl, KleinnĂĄl
273
nem sikerĂŒlt. Test a kĂnzĂĄsnak, lĂ©lek a faggatĂĄsnak ezeknĂ©l ellent tudott ĂĄllani.
KleinnĂĄl azonban csak hajszĂĄlon mult a dolog. Ć egy pillanatban, mint lĂĄttuk, mĂĄr elhatĂĄrozta, hogy
a mesĂ©t magĂĄra veszi. Akkor volt ez, a mikor a vizs- gĂĄlĂłbĂrĂł a szobĂĄba betoppant.
De Klein, a mint Ćt papirosĂĄval s ĂrĂłtollĂĄval meglĂĄtta, megint magĂĄhoz tĂ©rt.
â Ăn istenem, â Ășgymond, â nagy szerencsĂ©tlensĂ©g lesz ebbĆl, nagy bajt szerzek magamnak. Ărtatlan vagyok Ă©n, mikĂ©nt valljĂĄk Ă©n magamra effĂ©le dolgot?
Kezeit tördelte. Tusakodott lelkĂ©ben. Könyörögve fordult a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłhoz.
â Tekintetes bĂrĂł Ășr, ne kĂ©nyszerĂtsen olyasmire, a mit Ă©n el nem ismerhetek.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł tĂŒrelmetlen volt mĂĄr. Ăjjeli tizenegy Ăłra körĂŒl jĂĄrt az idĆ. RĂĄrivallt Kleinra.
â HĂĄt te kutya zsidĂł, mĂ©g most se akarod elismerni? Klein felt a gyötrĂ©stĆl, azt hitte, tovĂĄbb nyaggatjĂĄk. ElhatĂĄrozta, hogy vall.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĆvette papirosĂĄt s elkezdett Ărni. Följegyezte Klein vallomĂĄsĂĄt. Klein szĂłrĂłl-szĂłra elmondta mindazt, a mi a csend-
biztos Ă©s a foghĂĄzĆr mesĂ©lgetĂ©sĂ©bĆl a fejĂ©ben maradt. GrĂłsz neve azonban sehogy se jutott eszĂ©be. Csak annyi motoszkĂĄlt fejĂ©ben, hogy neki egy eszlĂĄri zsidĂłval egyĂŒtt kellett a holttestet szĂĄllĂtani s mikor a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł azt kĂ©rdezte, kivel kocsikĂĄzott hĂĄt egyĂŒtt? â Ăgy felelt: â Lichtman Jakabbal.
274
â Kinek a lovain? â Az Ć lovain.
S folytatta tovĂĄbb a mesĂ©t szakvĂĄnyban. Ha mĂĄr benne volt, Ć se akart ostobĂĄbbnak lĂĄtszani, mint a többi mesemondĂł. De azĂ©rt mĂ©gis össze-visszakuszĂĄlta HerskĂł Ă©s Smilovics egĂ©sz tudomĂĄnyĂĄt.
Elmondta, hogy Ă©jnek Ă©jszakĂĄjĂĄn Ă©rtek valahovĂĄ a Tisza partjĂĄn. TalĂĄn ott lehetett Tisza-Szent MĂĄrton. Lichtman azt mondta: itt ĂĄlljunk meg, fogja ki a lovakat, s adjon nekik enni. Ć ezt megcselekedte. Lichtman a sötĂ©tben elment valahovĂĄ, Ćt pedig elnyomta az ĂĄlom, lefekĂŒdt s elaludt. Egyszer csak Ă©rzi, hogy valaki megtaszĂtja a lĂĄbĂĄt. FölĂ©bred, fölnĂ©z, Lichtmant lĂĄtja, a ki visszajött s Ćt fölĂ©bresztette. Fölkelt, föl szerszĂĄmozott, kocsijĂĄval megfordult s hazatĂ©rt Tisza- EszlĂĄrra.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł kĂ©rdezte. â HĂĄt miĂ©rt jĂĄrtak ott? ErrĆl a kĂ©rdĂ©srĆl jutott eszĂ©be a mesĂ©nek az a rĂ©sze,
mely a holttetemrĆl szĂłl. â Ăgy Ă©reztem, valami holttest volt a kocsiban. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł mĂ©regbe jött. LĂĄtta, hogy a zsidĂł
összehadar mindent, åtabotåba beszél s szavaira nem lehet adni semmit. Mérgében a zsidót mellbe lökte.
Klein a lökĂ©sre leesett ĂŒlĆhelyĂ©rĆl s eszmĂ©letĂ©t elvesz- tette. Se lĂĄtott, se hallott ezentĂșl. KĂ©t kupa vĂz mĂĄr gyomrĂĄban volt, megzavart gyomoridegei pillanatilag mĂĄr az agyĂĄt megtĂĄmadtĂĄk. Karanczai s egy baj du megfogta, ketten kivittĂ©k s az istĂĄllĂłban az alomra löktĂ©k.
275
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł jegyzetei nem kerĂŒltek az ĂŒgy iratai közĂ©. JĂșlius 18-rĂłl nincs jegyzĆkönyv, mely Klein vallomĂĄsĂĄrĂłl szĂłlna.
Ez természetes. Klein elfeledte a mesebeli Grószt s e helyett Licht-
man Jakabot szĆtte-fonta beszĂ©dĂ©be. Ămde a vizsgĂĄlĂł. bĂrĂł ekkor mĂĄr igen jĂłl tudta, hogy ez az a Liehtman Jakab, a ki minden napjĂĄrĂłl s napjainak minden ĂłrĂĄ- jĂĄrĂłl jegyzĆkönyvet vezet, mindenhova tanukkal jĂĄr s minden tanĂșjĂĄt föl is jegyzi. Lichtman tehĂĄt oly fĂ©nyesen tudta igazolni alibijĂ©t, mint a deli napfĂ©ny. Akkor pedig dugĂĄba dƱl Herskóék Ă©s SmilovicsĂ©k minden ostoba mesĂ©je.
De mĂ©g mĂĄs jelentĆs ok is volt. Smilovics Klein tĂĄrsa gyanĂĄnt nem Lichtmanra,
hanem GrĂłszra lett beoktatva s azĂ©rt a jĂșlius 17-iki tisza-eszlĂĄri szembesĂtĂ©snĂ©l GrĂłszt Ă©s nem Lichtmant jelölte ki tetemszĂĄllĂtĂłnak. Ezt most mĂĄr valahogy vissza kellene csinĂĄlni, Smilovics fejĂ©bĆl GrĂłszt ki kellene venni, s helyĂ©be Lichtmant rĂĄtukmĂĄlni.
Csakhogy Smilovics is eszes Ă©s ravasz ember. HĂĄtha egykor mĂ©gis magĂĄba tĂ©r s az egĂ©sz kihallgatĂĄsi csel szövĂ©nyt majdan elĂĄrulja a vĂ©dĆnek s a törvĂ©nyszĂ©knek?
Mi lesz akkor? Mindezt meggondolta a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł s azĂ©rt jĂłnak
lĂĄtta a Klein vallomĂĄsĂĄrĂłl szĂłlĂł jegyzeteket összetĂ©pni Ă©s megsemmisĂteni s azokrĂłl a vizsgĂĄlat tovĂĄbbi folya- mĂĄban mĂ©lyen hallgatni. Kihallgatta Ć mĂ©g Kleint jĂșlius 28-ĂĄn, szeptember 2-ĂĄn Ă©s 17-Ă©n is, szembesĂtette
276
is Smilovicscsal akĂĄrhĂĄnyszor, de többĂ© neki a tisza- löki vallomĂĄst elĆ nem hozta. Ăm azontĂșl Klein is megmaradt szilĂĄrdul az igazsĂĄg mellett s a mesĂ©nek egyetlen rĂ©szletĂ©t se vĂĄllalta magĂĄra, sĆt alibijĂ©t teljesen igazolta.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł hĂĄt kudarczot vallott tetemĂșsztatĂĄsi mesĂ©jĂ©vel.
HerskĂłbĂłl ugyan kierĆszakolta, hogy Ć ĂĄtvette a holt- testet SmilovicstĂłl, s e vallomĂĄst elfogadta s magĂĄra vette Smilovics is, Matej is, de odĂĄig mĂĄr a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nem tudott eljutni, hogy hĂĄt Smilovics hol vette, kitĆl kapta a holttestet?
FogĂ©itĂłl nem kapta, mert ez minden gyanĂș alĂłl kitisztĂĄzta magĂĄt. GrĂłsztĂłl Ă©s KleintĂłl se kapta, mert ezek is tökĂ©letesen igazoltĂĄk magukat. De ha magukra vĂĄllaltĂĄk volna is a tetemszĂĄllĂtĂĄst, mĂ©g akkor se Ă©rt volna vallomĂĄsuk semmit, ha a holttest honnan valĂł szĂĄrmazĂĄsa ki nem derĂŒlt volna. Erre pedig a vizsgĂĄlĂł- bĂrĂł mĂ©g csak nem is gondolt.
Honnan kerĂŒlt tehĂĄt elĆ a mesebeli holttest? ĂgbĆl eredt? FöldbĆl tĂĄmadt? MadĂĄr hozta? SzĂ©lvĂ©sz
sodorta? Mit Ă©r a titkos tanĂĄcs furfangja, a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł
ĂŒgyeskedĂ©se s a csendbiztos durvasĂĄga, vallatĂł vize, hĂŒvelykszorĂtĂł gyƱszƱje s fĂ©rgekkel teljes tyĂșkĂłla, de mit Ă©r Matej, HerskĂł, Smilovics minden beismerĂ©se is, ha a fĆkĂ©rdĂ©sre nincs felelet?
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł azonban nem törĆdött a fĆkĂ©rdĂ©ssel; tovĂĄbb botorkĂĄlt a maga tĂ©velygĆ utain. Föltette magĂĄ-
277
ban, hogy a mesĂ©t kiegĂ©szĂti azzal: mikĂ©nt kerĂŒlt az eltƱnt lĂĄnykĂĄnak, Eszternek ruhĂĄja az idegen tetemre.
HerskĂł ugyanis azt beszĂ©lte jĂșlius 6-iki hamis vallomĂĄsĂĄban, hogy Smilovics mĂĄr TĂĄrkĂĄnynĂĄl jĂșnius 11-Ă©n figyelmeztette öt, hogy a mikor majd tutajĂĄval s a holttesttel EszlĂĄr alĂĄ Ă©r, ott egy barna arczĂș asszony vĂĄr rĂĄ, a ki 30-35 Ă©ves Ă©letkorĂș lehet, egy csomĂł ruha lesz nĂĄla, azt majd ĂĄtadja s ebbe a holttestet fel kell öltöztetni. Ăgy is törtĂ©nt. DĂ©ltĂĄjban haladtak el EszlĂĄr alatt a tutajok. HerskĂł lĂĄtta a parton azt az asszonyt, a mint a folyamon nĂ©zegetett fel Ă©s alĂĄ. Ruha- csomag a kezĂ©ben. Herskóék csak dĂ©lutĂĄn 2-3 Ăłra tĂĄjban kötöttek ki EszlĂĄron alul, de a folyamnak nem keleti oldalĂĄn, a hogy EszlĂĄr fekszik, hanem nyugati oldalĂĄn, a tiszaladĂĄnyi parton. Ide csolnakon ment ĂĄt az asszony. HerskĂł elĂ©be ment s ĂĄtvette a ruhĂĄt. Az asszony e szavakkal adta ĂĄt: »Itt vannak ezek a ruhĂĄk, «TankĂ©i kĂŒldötte neked arra a holttestre.« Az asszony zsidĂł nyelven mondta e szavakat.
Ăgy mesĂ©lt HerskĂł. Nincs hatĂĄra annak a bĂĄrgyĂșsĂĄgnak, a melylyel a
titkos tanĂĄcs ezt kigondolta. MiĂ©rt Ă©s mikĂ©nt kerĂŒlt volna Solymosi Eszter ruhĂĄja
MĂĄramaros vĂĄrmegyĂ©be Jankel kezĂ©be? Micsoda ok bĂr- hatta volna erre a zsidĂłkat? Ha pedig mĂ©gis Jankel kezĂ©be kerĂŒlt: miĂ©rt nem adta volna Ć ĂĄt a ruhĂĄt HerskĂłnak ott Ă©s akkor, a hol Ă©s a mikor a holttestet ĂĄtadta? Olyan butĂĄk csak nem lehettek a zsidĂłk, hogy titkos mƱveletĂŒk esetleges fölfedeztetĂ©sĂ©t kĂ©tszeresen
278
megkönnyĂtsĂ©k. Egyszer a holttest ide-oda hurczolĂĄsĂĄval, azutĂĄn meg a ruhĂĄzat ide oda csempĂ©szĂ©sĂ©vel. S azutĂĄn e fajta titkos munkĂĄt minĂ©l kevesebb emberrel szokĂĄs vĂ©gezni. MiĂ©rt kellett volna a ruhaĂĄtadĂĄs rejtĂ©lyĂ©be egy eszlĂĄri zsidĂł asszonyt s egy eszlĂĄri vagy lĂĄdĂĄnyi rĂ©vĂ©szt vagy halĂĄszt is beavatni? Hiszen mĂĄs a zsidĂł asszonyt a mondott helyen a Tisza nyugati partjĂĄra ĂĄt nem szĂĄllĂthatta fĂ©nyes nappal.
De még ez mind semmi. Ha a zsidók emésztették el a lånykåt: ennek ruhåja
termĂ©szetesen az Ć kezĂŒkbe jutott. De hĂĄt miĂ©rt ĆriztĂ©k volna ezt a ruhĂĄt hĂłnapokon ĂĄt? TegyĂŒk fel, hogy a gyilkossĂĄg utĂĄn ĂĄpril l-Ă©n vagy 2-ĂĄn mindjĂĄrt el nem ĂĄstĂĄk vagy el nem Ă©gettĂ©k. TegyĂŒk fel, ĂĄmbĂĄr, ha a holttestet nyom nĂ©lkĂŒl el tudtĂĄk tĂŒntetni: kĂ©tsĂ©gtelenĂŒl eltĂŒntettĂ©k volna a ruhĂĄt is.
Azonban mĂĄjus Ăłta mĂĄr folyt ellenĂŒk a vizsgĂĄlat. Hetek Ăłta mĂĄr nagy csomĂł zsidĂł nyavalygott NyĂregy- hĂĄza börtöneiben. Ha elĆbb nem is, mĂĄr akkor csak meg kellett semmisĂteniök a ruhĂĄt, a gyilkossĂĄgnak esetleg kĂ©tsĂ©gtelen tĂĄrgyi jelensĂ©gĂ©t. A közpĂ©ldabeszĂ©d szerint Isten gyakran elveszi a gonosztevĆ eszĂ©t. Ăm a mikor tĂzen-huszan vannak a gonosztevĆk s Ćket nem is Ă©rik tetten, nem Ʊzik sebten: akkor van idejĂŒk Ă©szre- tĂ©rni. A vĂ©rvĂĄd babonĂĄjĂĄban nincs bent a megölt szƱz ruhĂĄjĂĄnak ereklyekĂ©nt ĆrizĂ©se. Hiszen ha a mĂĄjus 19-Ă©n megindult vizsgĂĄlat utĂĄn valamelyik eszlĂĄri zsidĂłnĂĄl az eltƱnt lĂĄnyka ruhĂĄjĂĄbĂłl csak egy tenyĂ©rnyit talĂĄltak volna is: nincs az a hatalom, a mely amaz izgalmas
279
korszakban a legiszonyĂșbb vĂĄdtĂłl meg tudta volna Ćket menteni. MiĂ©rt ĆrizgettĂ©k volna tehĂĄt a ruhĂĄzat darabjait?
Ezen ugyan nem akadtak fönn azok, a kik a mesĂ©t kikoholtĂĄk. TudtĂĄk, hogy a tömegnek indulatok ĂĄltal elvakĂtott rĂ©sze nem lĂĄt igazĂĄn s mindent elhisz, a mi a zsidĂłk ellen irĂĄnyul.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł tehĂĄt annyira, a mennyire ki akarta egĂ©szĂteni a mesĂ©t s megakarta mutatni, hol rejtĆzött idĆközben az eltƱnt lĂĄnyka ruhĂĄja.
Az eszlĂĄri mindentudĂł bĂrĂł Farkas GĂĄbor kĂ©szen ĂĄllott a segĂtsĂ©gre. ĂrĂĄsban, hivatalosan jelentette, hogy az eltƱnt lĂĄnyka ruhĂĄjĂĄt Buchta SzigfridnĂ©, szĂŒletett NovĂĄki AmĂĄlia eszlĂĄri lakos adta ĂĄt HerskĂł DĂĄvidnak. Î nĆ bĂĄbaasszony, ĂĄgostai vall'su, 50 Ă©ves, feddhet-
len elĆĂ©letƱ. Hogy a közsĂ©gi bĂrĂł mi alapon gyanĂșsĂ- totta, hogy a ruha mikor, mikĂ©nt s ki ĂĄltal kerĂŒlt volna valamikor a kezĂ©be: ezt föl nem derĂtettĂ©k, komolyan nem is kutattĂĄk.
MĂĄr kora Ă©s alakja se vĂĄg össze HerskĂł 30-35 Ă©v körĂŒli barna asszonyĂĄval. SzemĂ©be is ĂĄllĂtottĂĄk HerskĂł- nak Ă©s Matejnek, de ezek csak a fejĂŒket csĂłvĂĄltĂĄk, mikor meglĂĄttĂĄk. Ć maga indulatosan utasĂtotta el magĂĄtĂłl ezt a vĂĄdat.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nem tehetett mĂĄst: zsidĂł asszonyt kellett keresnie a ruha ĂĄtadĂĄsĂĄra.
HerskĂł DĂĄvid Ă©s Csepkanics György jĂșlius 8-ĂĄn a helyszĂnĂ©n megmutattĂĄk a Tisza partjĂĄn azt a pontot, a hol a tutajok valĂłsĂĄggal kikötöttek. Ez a pont a
280
Tisza nyugati partjĂĄn, a lĂĄdĂĄnyi oldalĂĄn van. EttĆl hĂĄrom-nĂ©gyszĂĄz mĂ©ternyire van egy halĂĄsznak, Viskei AndrĂĄsnak halĂĄszgunyhĂłja, a hol csĂłnakja is ki szokott kötve lenni. A mese szerint a ruhaĂĄtadĂł asszony a kikötött tutajok irĂĄnyĂĄban csĂłnakon ment ĂĄt az eszlĂĄri partrĂłl a lĂĄdĂĄnyi oldalra s minthogy ide legközelebb Viskei csĂłnakja van, tehĂĄt valĂłszĂnƱsĂ©g szerint az ö csĂłnakjĂĄn kellett ĂĄtmennie.
HerskĂł nem vallott Viskeire. Azt mondja, az esti szĂŒrkĂŒletben nem lĂĄthatta jĂłl, hogy a ruhavivĆ asz szonynyal ki vezeti a csĂłnakot. Viskei AndrĂĄs 58 Ă©ves, kis tokaji lakos egĂ©sz hatĂĄrozottan vallja, hogy se Ć, se fia, se azon a helyen, se mĂĄsutt sohase szĂĄllĂtott ĂĄt asszonyt az egyik partrĂłl a mĂĄsikra.
MĂĄs halĂĄszt vagy rĂ©vĂ©szt kellett keresni, a kinek csĂłnakja van. Ez HegedƱs BenjĂĄmin eszlĂĄri lakos, rĂ©vĂ©sz, 41 Ă©ves korĂș kĂĄlvinista. Sehogy se emlĂ©kezik, hogy a szeklenczei tutajosok kikötĂ©sĂ©nek napjĂĄn, jĂșnius 16 ĂĄn vagy 17-ikĂ©n vitt volna ĂĄt valakit a TiszĂĄn. De arra igenis emlĂ©kezik, hogy az utĂłbbi hetekben, jĂșnius Ă©s jĂșlius havĂĄban hĂĄrom zsidĂł asszonyt több Ăzben vitt ĂĄt a lĂĄdĂĄnyi oldalra. Ez a hĂĄrom asszony Junger AdolfnĂ©, Veiszstein LĂĄzĂĄrnĂ© Ă©s FĂĄjerlicht MĂĄrtonnĂ© volt. Mind a hĂĄrom eszlĂĄri.
Tisza-LadĂĄny falu Ă©pen szemben fekszik Tisza-EszlĂĄrral a nyugoti parton. Egy holt Tisza partjĂĄn fekszik, a mostani parttĂłl mĂĄsfĂ©l kilomĂ©ternyire. Laknak zsidĂłk LadĂĄnyban is. A lĂĄdĂĄnyi zsidĂłk is az eszlĂĄri zsina- gĂłgĂĄt szoktĂĄk hasznĂĄlni. Az eszlĂĄriak, kĂŒlönösen a
281
zsidĂłk gyakran ĂĄt szoktak jĂĄrni a szomszĂ©d faluba. A szomszĂ©dolĂĄs kĂŒlönösen zsidĂł szokĂĄs. Mindenki egĂ©- szen termĂ©szetesnek talĂĄlta, hogy BenjĂĄmin rĂ©vĂ©sz gazda akĂĄrhĂĄnyszor vitt ĂĄt a TiszĂĄn zsidĂł asszonyt.
De az a hĂĄrom asszony a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł faggatĂĄsĂĄra kereken Ă©s hatĂĄrozottan elutasĂtott magĂĄtĂłl minden gyanĂșsĂtĂĄst. EgyĂ©bkĂ©nt is tiszta mĂșltĂș mind a hĂĄrom, semmi jelensĂ©g ellenĂŒk föl nem merĂŒlt.
HĂĄt hiszen ez se nagy baj. RuhaĂĄtadĂł asszonynak mindenesetre kell lenni, mert e nĂ©lkĂŒl a mese csonka maradna. A mily Ășton-mĂłdon Matej berĂĄntotta HerskĂłt, HerskĂł Smilovicsot, Smilovics FĂłgelt: azon Ășton-mĂłdon asszonyt is lehet kerĂteni. Csak a hivatalos szertartĂĄs szĂnĂ©rĆl nem szabad megfelejtkezni.
JĂșlius 19-Ă©n vagy tĂz asszonyt odarendel a vizsgĂĄlĂł- bĂrĂł a közsĂ©ghĂĄzĂĄhoz. Nyolcz zsidĂłt, egy nĂ©metet s egy ĂĄgostait, â ez volt BuchtĂĄnĂ©. SzembeĂĄllĂtja velĆk HerskĂłt s ezt felszĂłlĂtja: vĂĄlaszszon az asszonyok közĂŒl, kire van gyanĂșja, ki adta ĂĄt neki a ruhĂĄt?
CsodĂĄlatos szerencsĂ©je volt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłnak. Van EszlĂĄron vagy ötven zsidĂł asszony; Ć csak nyolczat vĂĄlaszt ki szembesĂtĂ©sre s Ăme, mĂĄr e nyolcz közt meg- talĂĄlja HerskĂł a magĂĄĂ©t. EĂĄmutatott HerskĂł GrĂłszberg LeĂłnĂ©ra: Ămhol az asszony, Ășgy vĂ©li, ez adta ĂĄt a ruhĂĄt, â bizonyosan nem tudja, nem is mondhatja.
Az asszony 40 Ă©ves, szĂŒletĂ©si neve Klein Katalin, van fĂ©rje Ă©s csalĂĄdja, elĆĂ©lete minden folt nĂ©lkĂŒl valĂł, erkölcsi bizonyĂtvĂĄnya jĂł.
De nem vallott vele szerencsét a titkos tanåcs.
282
Az asszony nyelves Ă©s bĂĄtor, mint a nĆstĂ©ny oroszlĂĄn. Nem ijed meg senkitĆl. Ăr, pandĂșr, apĂĄtĂșr nem kere- kedik fölĂ©je. Minden keresztvizet leszed arrĂłl, a ki szemtĆl-szembe ellent mer neki mondani, mikor neki van igazsĂĄga. Kereken tagad mindent. CsĂșffĂĄ teszi az egĂ©sz mesĂ©t. A nyöszörgĆ HerskĂłt Ășgy leszĂłlja, hogy alig lĂĄtszik ki a föld porĂĄbĂłl. Nem bĂr vele senki.
De egy tanĂș mĂ©gis akadt, a ki szembe szĂĄllt vele kemĂ©nyen Ă©s bĂĄtran. Î tanĂș volt Cseres AndrĂĄsnĂ©.
Ărdekes jelensĂ©g ez a tanu s mĂ©g Ă©rdekesebb az a körĂŒlmĂ©ny, hogy mikor Ă©s mikĂ©nt lett tanĂș? Ha ez a tanĂș nincs: kevesebb alkalmam lett volna bepillantani abba a sötĂ©tsĂ©gbe, melynek leple alatt komoly kĂsĂ©r- letek folytak a zsidĂłk ellen tanukat szerezni s azok elmĂ©jĂ©t kiegĂ©szĂteni.
A tanĂș Cseres AndrĂĄsnĂ©, szĂŒletĂ©si neve BodnĂĄr MĂĄria, tisza-löki szĂŒletĂ©sƱ, eszlĂĄri lakos. Vagyona nincs. Ć is, fĂ©rje is napszĂĄmos munkĂĄs. Harmincz Ă©ves Ă©let- korĂș, kĂĄlvinista vallĂĄsĂș. KĂŒlönös sajĂĄtsĂĄga, hogy a falusi zsidĂł nyelvet teljesen Ă©rti Ă©s jĂłl beszĂ©li. Ez a zsidĂł nyelv nem mĂĄs, a hogy mĂĄr emlĂtettem, mint a közönsĂ©ges nĂ©met nyelv az Ă©szaki magyarorszĂĄgi zsidĂłk kĂŒlönös hangoztatĂĄsĂĄval beszĂ©lve. A magyar vidĂ©kek nĂ©pe ezt a nyelvet csak zsidĂłktĂłl hallja s azĂ©rt csak zsidĂł nyelvnek tartja. Nem is tudja, hogy az nĂ©met nyelv. Ha igazi nĂ©met, vagy keresztyĂ©n beszĂ©l elĆtte e nyelven, arrĂłl is azt mondja: zsidĂłul beszĂ©l.
Cseres Andråsné megtanulta ezt a nyelvet. Valami måsfél esztendeig volt mint szegény zsöllérlåny szolga-
283
latban egy tisza-löki metszĆ zsidĂłnĂĄl, ott tanulta meg. Nagy ritkasĂĄg ez. Ăles figyelĆ kĂ©pessĂ©gre mutat. Nagyon kevĂ©s effĂ©le pĂ©lda van a magyar nĂ©p kebelĂ©ben. Ez egynĂ©l többet Ă©n nem tudok. Az eszlĂĄri nĂ©p tudott Cseres AndrĂĄsnĂ©nak e tulajdonsĂĄgĂĄrĂłl. BĂĄmultak is, de nevettĂ©k is Ă©rte. LegĂ©nyek, lĂĄnyok gyakran incsel- kedtek vele e miatt s gyakran kĂ©rtĂ©k ĂŒnnepnapok dĂ©l- utĂĄnjĂĄn, hogy beszĂ©ljen zsidĂłul. Mondja el a MiatyĂĄnkot, vagy a hiszekegyet, vagy adja elĆ, hogyan beszĂ©l a zsidĂł asszony lĂșddal, malaczczal, kotlĂłs-tyĂșkkal zsidĂłul. Ha jĂł kedve volt, engedett a kĂ©rĂ©snek. Nagy mulatsĂĄg lett ebbĆl. EgyĂ©bkĂ©nt is tudta utĂĄnozni a falusi zsidĂł- kat. Ha ezek Ă©lĂ©nken beszĂ©lgetnek vagy vitatkoznak egymĂĄssal: nemcsak nyelvĂŒk mozog, hanem szemĂŒk, szemöldökĂŒk, fejĂŒk, mind a kĂ©t kezĂŒk, mind a kĂ©t vĂĄlluk, mĂ©g a derekuk is. Hol elĆre, hol hĂĄtra hajol- nak. AzonkĂvĂŒl hangjuk hol szĂĄll, hol emelkedik s hangsĂșlyozĂĄsuk is eltĂ©r a magyar beszĂ©d hangsĂșlyozĂĄ- sĂĄtĂłl. KivĂĄlt ha napközben vagy este imĂĄdkoznak. Nem közönsĂ©ges halk mormolĂĄs imĂĄdsĂĄguk, mint a keresz- tyĂ©neknĂ©l, hanem hasonlĂt az Ă©neklĂ©shez s azonfelĂŒl hasznĂĄlnak orrhangot Ă©s torokhangot is, mint az arabok Ă©s hĂ©berek. A magyar paraszt fĂŒle sajĂĄtsĂĄgosnak, ide- gennek, feltƱnĆnek talĂĄlja ezt s mezei ember szokĂĄsa szerint nevetni tud rajta. Cseres AndrĂĄsnĂ© tökĂ©letesen tudta utĂĄnozni a zsidĂłkat.
1882-ik évi åprilistól kezdve tizenöt hónap telt mår el, a mióta Solymosi Eszter eltƱnése miatt szakadat- lanul folyt a vizsgålat Tisza-Eszlåron a zsidók ellen.
284
A vĂ©rvĂĄd babonĂĄjĂĄrĂłl ezer alakban Ă©s mĂłdosulĂĄsban beszĂ©ltek az emberek. IdĆnkint alig volt mĂĄs tĂĄrgya a közbeszĂ©dnek. De Cseres AndrĂĄsnĂ© nem keveredett kĂŒlönösen a tĂĄrsalgĂĄsba. Nem haragudott a zsidĂłkra. Ellenszenv se volt benne a zsidĂłk irĂĄnyĂĄban. Ismerte is, meg is szokta Ćket jĂłl, sokĂĄig szolgĂĄlt zsidĂłknĂĄl, jĂł helye volt is nĂĄluk. De nem is tudott semmit a vĂ©r- vĂĄdrĂłl. LegalĂĄbb soha senki elĆtt el nem ĂĄrulta, hogy tud valamit.
1883-ik Ă©v jĂșnius 23-ĂĄn mĂĄr javĂĄban folyt a nagy per nyĂregyhĂĄzi tĂĄrgyalĂĄsa, a mikor Ă©ppen szombatnap reggelĂ©n elĆĂĄll Cseres AndrĂĄsnĂ©, elmegy Farkas GĂĄbor közsĂ©gbĂrĂłhoz s bejelenti, hogy Ć nagy dolgokat tud s most mĂĄr csak elmondja, hogy a zsidĂłk hatalmĂĄtĂłl megmentse a keresztyĂ©nsĂ©get. VegyĂ©k az Ć szavĂĄt fontolĂłra.
Nosza bĂrĂł, jegyzĆ: tollra, papirosra, ĂrjĂĄtok csak Ăziben, a mit ez a tudĂłs menyecske komolyan beszĂ©l!
ĂrtĂĄk. KĂ©t nagy Ă©s fontos körĂŒlmĂ©nyrĆl tett tanĂșbizonysĂĄ-
got. Az egyik az: miként, hova és mikor temették el a zsidók a megölt keresztyén szƱz holttestét.
Ăprilis 1-Ă©n törtĂ©nt, Eszter eltƱnĂ©sĂ©nek napjĂĄn. FĂ©rje, Cseres AndrĂĄs, alkonyattĂĄjban hazajött TokajbĂłl a szĆlĆ- munkĂĄbĂłl, meg vacsorĂĄltak, lefekĂŒdtek. Aludtak is mĂĄr egy sort, a mikor Ć nagy zĂșgĂĄsra felĂ©bredt. HĂĄzuk szemben van GrĂłszberg Leóék hĂĄzĂĄval. Az utcza csak öt ölnyi szĂ©les. KinĂ©z az ablakon, hĂĄt GrĂłszbergĂ©k hĂĄza elĆtt Ă©s udvarĂĄn nagy csomĂł zsidĂł seregei. Jönnek-
285
mennek az udvaron is Ă©s kĂŒlönösen a kertben. Idegenek Ă©s eszlĂĄriak vegyesen.
â HĂĄny zsidĂł volt ott? â Nem egy, kettĆ, hĂĄrom; se nem tizenhĂĄrom; több
volt az mĂ©g huszonhĂĄromnĂĄl is. A jĂł Isten szĂĄmlĂĄlta meg Ćket.
Csaknem versben beszĂ©lt a jĂł asszony a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt.
MegĂŒtközött a zsidĂłk e nagy gyĂŒlekezetĂ©n. LeszĂĄllt az ĂĄgyrĂłl, az ablak alatt volt egy lĂĄda, arra tĂ©rdelt s Ășgy nĂ©zte a zsidĂłkat. Nem ismerte Ćket. Csak SzĂŒszman Jakabot ismerte fel. A holdvilĂĄg szĂ©pen sĂŒtött. Egy csĂșf idegen zsidĂł is volt köztĂŒk. Borzas, szĆrös, bozontos sapka a fejĂ©n, tĂ©rdig harisnya a lĂĄbĂĄn, hosszĂș kaftĂĄn a testĂ©n, mint a papok reverendĂĄja.
Megismerte Grószberget is, a mint tipegett, jajgatott s a kezeit tördelte.
â Istenem, mit tettĂŒnk, mit cselekedtĂŒnk? Odament hozzĂĄ a bozontos sapkĂĄju idegen zsidĂł s a vĂĄllĂĄra veregetett.
â Ne fĂ©lj semmit, nem lesz belĆle semmi baj! GrĂłszberg akkor bement a szobĂĄba, de nyomban megint kiment a kertbe. Egy kiĂĄltĂĄs hangzott:
â Hozd a villĂĄt, kapĂĄt Ă©s ĂĄsĂłt! Ki kiĂĄltotta ezt: nem tudja. De vittĂ©k a szerszĂĄmokat
s a kertben ĂĄstak velĂŒk. A kapa le is esett a nyelĂ©rĆl, mert tĂĄgan ĂĄllt rajta s ott a kertben ĂŒtöttĂ©k nyelĂ©re ĂșjbĂłl.
Valami fĂ©l ĂłrĂĄig nĂ©zegette Ćket az ablakon ĂĄt s oda- szĂłlt a fĂ©rjenek:
286
â Kelj fel csak, nĂ©zz körĂŒl, mit csinĂĄlnak a zsidĂłk! A fĂ©rj azonban nem kelt fel, tovĂĄbb aludt. Csak annyit mondott az asszonynak:
â Hagyj nekem bĂ©kĂ©t, Ă©n alhatnĂĄm. Ha dolgod van velĂŒk, eredj magad!
Azonban Ć se ment. Megunta a lĂĄtvĂĄnyt, visszament ĂĄgyĂĄba s aludt nyugodtan reggelig. â Ăme, ez az egyik tanĂșsĂĄg. Se reggel, se azutĂĄn soha el nem mondta a zsidĂłk
ez Ă©jjeli sereglĂ©sĂ©t se fĂ©rjĂ©nek, se mĂĄsnak, se a szom- szĂ©doknak, se GrĂłszbergĂ©knek. Ezt maga is beismeri, de fĂ©rje, Cseres AndrĂĄs is hƱsĂ©gesen bevallja a törvĂ©ny- szĂ©k szĂne elĆtt.
De hĂĄt hihetĆ ez az Ă©jjeli jelenet? MĂ©g a vĂ©rvĂĄd ĆrjöngĆ hirdetĆi se hittek el belĆle
egyetlen szĂłt se. Mulattak a menyecske eleven kĂ©pzelĆ- dĂ©sĂ©n s vakmerĆ nyilatkozatĂĄn. De azĂ©rt a sajtĂł komo- lyan hasznĂĄlta fel.
Valami csakugyan történt azon az éjszakån Grósz bergéknél.
EmlĂ©kezĂŒnk ugyanis, hogy Solymosi Eszter eltƱnĂ©sĂ©- nek napjĂĄn, este nĂ©hĂĄny zsidĂł összejött a zsinagĂłga pitvarĂĄban valami italmĂ©rĂ©si viszĂĄlykodĂĄst kiegyenlĂteni. Ott volt GrĂłszberg is, SzĂŒszman is.
SzĂŒszmannak volt egy beteg gyermeke. Volt Weiszstein LĂĄzĂĄrnak is. SzĂŒszman megkĂ©rte GrĂłszberget, hogy haj- nalban vigye el kocsijĂĄn kis betegjĂ©t Nagy-KĂĄllĂłba JĂłzsa AndrĂĄs megyei fĆorvoshoz, a ki nagy tudomĂĄnyĂĄ- rĂłl Ă©s szerencsĂ©s gyĂłgyĂtĂĄsĂĄrĂłl hĂres volt több vĂĄrme-
287
gyében. Ei is vitte. Kora hajnalban indult el vele a Weiszsteinék kis betegjével.
Ebben az ĂŒgyben tanĂĄcskozott GrĂłszberg a mĂĄsik hĂ©t zsidĂłval. Ezek el is kĂsĂ©rtĂ©k hazĂĄig. Ezeket csak- ugyan lĂĄthatta Cseres AndrĂĄsnĂ©. De ĂĄsĂłrĂłl, kapĂĄrĂłl, bozontos fejƱ idegen zsidĂłrĂłl, GrĂłszberg jajgatĂĄsĂĄrĂłl szĂł se lehetett. Mindezt a szĂĄjas menyecske tizenöt hĂłnap mĂșlva gondolta ki. S bizonyĂĄra a titkos tanĂĄcs valamelyik tagja is segĂtett neki ezt kigondolni.
S mindezt azĂ©rt, hogy a vĂ©rvĂĄd annĂĄl jobban meg- erĆsödjĂ©k a szƱzölĆ zsidĂłk ellen.
A mĂĄsik tanĂșsĂĄg talĂĄn mĂ©g Ă©rdekesebb. Ezt Ăgy adja elĆ Cseres AndrĂĄsnĂ©:
Ama pĂ©nteki napon, a mely a csonkafĂŒzesi holttest felbukkanĂĄsĂĄt közvetlenĂŒl megelĆzte, Ć ĂĄtment GrĂłsz- bergĂ©khez, a kik boltosok, hogy egy darab szappant vegyen hitelben. Ăppen akkor jött haza valahonnan GrĂłszberg LeĂł s azt mondta tĆle pĂĄr lĂ©pĂ©snyi tĂĄvolsĂĄg- bĂłl felesĂ©gĂ©nek: â Eredj Jakabhoz, vedd ĂĄt tĆle a ruhĂĄt, vidd el a
nagyfalui fƱzeshez s ott add ĂĄt. Az asszony durczĂĄsan azt felelte: â Ăn nem megyek, eredj a fekete fenĂ©ben te magad. GrĂłszberg erre odament a felesĂ©gĂ©hez, szelĂden meg-
fogta s nyĂĄjasan Ăgy szĂłlt hozzĂĄ: â Eredj csak. ElĆbb menj, öltözzĂ©l fel. Ezt azĂ©rt mondta, mert az asszony egy tehĂ©nganĂ©jba
lépett s e miatt papucsa piszkos lett. Cseres Andråsné e beszédet hallva, nem is kért szappant, hanem a zsidó
288
asszonynak segĂtett öltözni s papucsĂĄt ö törĂŒlgette meg. Az asszony azutĂĄn elment. CseresnĂ© nem lĂĄtta, hogy ruhĂĄt vitt volna valami csomagban magĂĄval.
EgĂ©sz nap nem lĂĄtta GrĂłszbergĂ©ket. Napnyugta felĂ© megint ĂĄtment hozzĂĄjuk szappanĂ©rt. Ăppen akkor jött haza az asszony. Oly kĂ©sĆn, hogy mindjĂĄrt sĂĄbesz lett, a mi azt jelenti, hogy nemsokĂĄra feljött a csillag.
A fĂ©rj azzal fogadta a felesĂ©gĂ©t: â Hol voltĂĄl ily sokĂĄig? Azt hittem, mĂĄr a TiszĂĄba
fuladtĂĄl! â Nem tudtam a nagyfalui fƱzesnĂ©l a ruhĂĄt ĂĄtadni,
le kellett mennem a löki fƱzeshez. â Megmondtad-e, hogy felöltöztessĂ©k a holttestet?
Ăs hogy mikĂ©nt kössĂ©k kezĂ©re a föstĂ©kes kendĆt? â Megmondtam! Î beszĂ©lgetĂ©st hallotta Cseres AndrĂĄsnĂ©. Ăgy adja elĆ
legalĂĄbb. Ez volt a vallomĂĄs tartalma. A közsĂ©gbĂrĂł rögtön futott Cseres AndrĂĄsnĂ©val a
szolgabĂrĂłhoz, a ki mĂĄr jĂł elĆre Ă©rtesĂtve, ott volt Ă©ppen Tisza-EszlĂĄron. A szolgabĂrĂł jegyzĆkönyvet vett fel s azt gyorsfutĂĄr ĂĄltal bekĂŒldte NyĂregyhĂĄzĂĄra az alispĂĄnhoz, az alispĂĄn pedig mĂ©g ugyanĂ© napon dĂ©ltĂĄjban Ă©rtesĂtette a törvĂ©nyszĂ©ki elnököt s ĂĄttette hozzĂĄ az iratokat.
MĂĄr jĂșnius 19-ike Ăłta folytattuk naponkĂ©nt a nagy per nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsĂĄt. Î napon is ĂŒlĂ©s volt reggeli nyolcz ĂłrĂĄtĂłl dĂ©lutĂĄni kĂ©t vagy hĂĄrom ĂłrĂĄig.
Az elnöknek a törvĂ©nyek szerint az lett volna köte- lessĂ©ge, hogy e közbejött esetrĆl nyĂlt ĂŒlĂ©sen Ă©rtesĂtse
289
a törvĂ©nyszĂ©ket, a vĂĄdhatĂłsĂĄgot, a vĂ©dĆket s a vĂĄd- lottakat. Nem ezt tette. Hanem azt tette, hogy nyom- ban felhĂvta Bary aljegyzĆt, mint vizsgĂĄlĂłbĂrĂłt, menjen Tisza-EszlĂĄrra s hallgassa ki Cseres AndrĂĄsnĂ©t. Bary aljegyzĆ pedig nyomban vĂ©gzĂ©st hozott, elrendelte sajĂĄt uri szemĂ©lyĂ©nek EszlĂĄrra utazĂĄsĂĄt, s errĆl ĂrĂĄsban Ă©rtesĂtette mĂ©g a törvĂ©nyszĂ©k nyĂlt ĂŒlĂ©sĂ©n a közvĂĄdlĂł kirĂĄlyi fĆĂŒgyĂ©szi helyettest. Hogy ez is utazzĂ©k vele, ha akar, EszlĂĄrra. Ha nem akar, azzal se törĆdik. Ilyen gyorsasĂĄgot nem ismert eddig EurĂłpa.
Tisza-EszlĂĄr Ă©s NyĂregyhĂĄza között se vasĂșt, se tĂĄvĂrĂł, se tĂĄvbeszĂ©lĆ, a tĂĄvolsĂĄg pedig 20-22 kilomĂ©ternyi a hasznĂĄlt utakon s EszlĂĄrhoz Tisza-Lök is vagy 7-8 kilomĂ©ternyi Ășt.
CseresnĂ© jelentkezik a közsĂ©gi bĂrĂłnĂĄl reggeli 8 Ăłrakor. ElbeszĂ©lgetnek, ha nagyon sietnek is, legalĂĄbb egy Ăłra folyĂĄsĂĄig. Ha a szolgabĂrĂłt lĂłhalĂĄlĂĄban Ă©rtesĂtik is, s az sebten EszlĂĄrra jön is: eltelik mĂĄsfĂ©l Ăłra. A jegy- zĆkönyv felvĂ©tele legalĂĄbb egy Ăłrai munka s ez alatt a jelentĂ©st is meg kell Ărni s levĂ©lboritĂ©kba tenni az alispĂĄnhoz. DĂ©lelĆtt tizenegyre jĂĄr az idĆ, mikor a lovas legĂ©ny a levĂ©llel elindul NyĂregyhĂĄzĂĄra. OdaĂ©r dĂ©li 12 ĂłrĂĄra, az alispĂĄn mĂĄr bizonyosan vĂĄrja. A leve- let ĂĄtveszi, feltöri, elolvassa, iktatĂłba kĂŒldi, a törvĂ©ny- szĂ©ki elnökhöz szĂłlĂł ĂĄtiratot megfogalmazza, leĂratja s a kiadĂłhivatal kĂŒlönös gyorsasĂĄgĂĄval elkĂŒldi. A tör- vĂ©nyszĂ©ki elnök tĂĄrgyalĂĄson van. Mindegy. A kĂŒlde- mĂ©nyt beviszik hozzĂĄ, elolvassa, elnöki iktatĂłjĂĄba bevezetteti, s az utasĂtĂĄst megfogalmazza, leĂratja s
290
alĂĄĂrja a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłhoz. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł is elolvas mindent s vĂ©gzĂ©st hoz, azt leĂratja Ă©s egy pĂ©ldĂĄnyban a vĂ©gzĂ©st mĂĄr dĂ©lutĂĄn egy s kĂ©t Ăłra közt a közvĂĄdlĂłnak kezĂ©be juttatja, a ki szintĂ©n a tĂĄrgyalĂĄson van elfoglalva.
No hĂĄt ez a munka nem rendes munka. Ha csĂĄszĂĄrt gyilkolnak meg, vagy ha Szent PĂ©ter temploma gyulĂĄd ki: mĂ©g akkor se fejtenek ki ekkora gyorsasĂĄgot az aluszĂ©kony, vagy fejĂŒkvesztett hatĂłsĂĄgok. SzentĂŒl meg voltunk gyĆzĆdve, hogy az egĂ©sz CseresnĂ©-fĂ©le dolgot Farkas GĂĄbor közsĂ©gbĂrĂł jĂł gondosan mĂĄr az elĆzĆ napokban elcsinĂĄlta, s rendbehozta s jĂșnius 23-ĂĄn csak a kĂŒlsĆ alakot adtĂĄk meg neki.
Az asszony nyelves, bĂĄtor Ă©s fontoskodĂł. Ha Ć az 1882. Ă©vi ĂĄprilis l-e Ă©s 2-ika közti Ă©jszakĂĄn lĂĄtta volna az összesereglett idegen zsidĂłkat, a hogy kĂ©pzelete szerint Solymosi Eszter holttestĂ©t GrĂłszbergĂ©k kertjĂ©- ben elĂĄstĂĄk: vajjon vĂĄrt volna-e ennek elmondĂĄsĂĄval 15 hĂłnapig? El lehet-e azt gondolni, hogy errĆl se fĂ©rjĂ©nek, se mĂĄsnak, se a hatĂłsĂĄgnak soha egyetlen szĂłt se mondott volna?
Ăs azutĂĄn GrĂłszberg Ă©s felesĂ©ge jĂłl tudtĂĄk, hogy Cseres AndrĂĄsnĂ© tökĂ©letesen Ă©rti Ă©s beszĂ©li a falusi ssidĂłk nyelvĂ©t. VelĂŒk rendszerint zsidĂłul beszĂ©lt, ha a boltba valamiĂ©rt betĂ©rt, vagy mosni, kapĂĄlni nĂĄluk napszĂĄmban volt. Vajjon elkĂ©pzelhetĆ-e, hogy elĆtte Ă©s jelenlĂ©tĂ©ben beszĂ©lgettek volna jĂșnius 16-ĂĄn arrĂłl, hogy a zsidĂł asszony vigye el a tutajosok szĂĄmĂĄra Soly- mosi Eszter ruhĂĄjĂĄt, hogy abba az idegen holttestet felöltöztessĂ©k?
391
Cseres AndrĂĄsnĂ© azt beszĂ©li a bĂrĂłsĂĄg elĆtt, hogy a nĂ©p gyakran zĂșgott Tisza-EszlĂĄron a zsidĂłk ellen. Ez igaz lehet. De legjobban zĂșgott 1882. Ă©vi mĂĄjus Ă©s jĂșnius hĂłnapokban. Ăs Ă©pen akkor beszĂ©lt volna elĆtte a kĂ©t zsidĂł nyĂltan a legnagyobb Ă©s legveszĂ©lyesebb titokrĂłl: Eszter ruhĂĄjĂĄrĂłl.
BolondsĂĄg! Ha van hamis tanĂș a vilĂĄgon: Cseres AndrĂĄsnĂ©
hamis tanĂș. S hamis tanĂșsĂĄgĂĄnak tartalmĂĄt is durva parasztos furfanggal gondoltĂĄk ki.
Hiszen csak parĂĄnyi bĂrĂłi Ă©sz mellett is GrĂłszbergĂ©k kertjĂ©t meg kellett volna vizsgĂĄlni, vajjon hĂĄt ott porladnak-e az eltƱnt lĂĄnyka csontjai? S azutĂĄn tovĂĄbb kellett volna nyomozni, vajjon ki az a Jakab, a kinĂ©l Eszter ruhĂĄi vannak? Ha pedig csakugyan ott voltak valamelyik JakabnĂĄl: hĂĄt miĂ©rt nem szĂĄllĂthatta az a Jakab azt a ruhĂĄt HerskĂłhoz Ă©s Matejhoz s miĂ©rt kellett volna ebbe GrĂłszbergĂ©ket is Ă©s Cseres AndrĂĄs- nĂ©t is beavatni?
A titkos tanĂĄcs gyanĂșt akart a tömegben a zsidĂłk ellen tĂĄmasztani s a gyanĂșt meggyökereztetni s ter- jeszteni akarta oly mĂłdon, melylyel a tömeg agyĂĄhoz legkönnyebben oda lehet fĂ©rkĆzni. Erre szolgĂĄlt a ruhaĂĄtadĂĄs ötlete is.
Ăm HerskĂł minden ijedtsĂ©ge Ă©s gyĂĄvasĂĄga daczĂĄra se merte GrĂłszbergnĂ©t egyenesen Ă©s hatĂĄrozottan gyanĂș- sĂtani. Csak annyit mondott, hogy nĂ©mileg Ć hasonlĂt ahhoz a nĆhöz, a ki a ruhĂĄt a TiszĂĄn ĂĄt a lĂĄdĂĄnyi partra vitte. Î rĂĄvallĂĄs semmivĂ© tĂ©telĂ©re elĂ©g volt a
292
kĂŒlönben is bĂĄtor GroszbergnĂ©nek hatĂĄrozott, kemĂ©ny tagadĂĄsa s megdöbbentĆ szembeĂĄllĂĄsa. Nem bĂrt Ć vele mĂ©g Cseres AndrĂĄsnĂ© se.
Valami mĂĄs terhelĆ jelensĂ©get is kellett tehĂĄt HerskĂł ingadozĂł nyilatkozatĂĄn GĂłszbergnĂ© ellen keresni. Ez a mĂĄs jelensĂ©g Cseres AndrĂĄsnĂ© tanĂșsĂĄga lett volna, ha bevĂĄlik.
GrĂłszbergnĂ©t gondosan kikĂ©rdeztĂŒk: mi bĂrhatta Cseres AndrĂĄsnĂ©t a terhelĆ vallomĂĄsra?
Azt felelte, hogy CseresnĂ©vel mint szomszĂ©dok mindig jĂł viszonyban voltak, de 1883-ban Ć mĂĄrcziusi csirkĂ©- ket költött Ă©s nevelt, de csirkĂ©it Cseres AndrĂĄsnĂ© disznaja mind fölfalta. Î miatt Ć a közsĂ©gi bĂrĂł elĆtt megperelte, kinek szavĂĄra akkĂ©nt egyeztek ki, hogy Cseres AndrĂĄsnĂ© a kĂĄrt napszĂĄmmal leszolgĂĄlja. De nem tartotta meg az egyezsĂ©get s e miatt is viszĂĄly- kodtak s kĂ©sĆbb mindennapos lett köztĂŒk a viszĂĄly a miatt is, hogy CseresnĂ© malaczai az Ć burgonyĂĄjĂĄt a földbĆl kitĂșrtĂĄk. Ăgy lett haragosa CseresnĂ©.
S vajjon Ć bĂrĂł elĂ© merte volna-e idĂ©ztetni CseresnĂ©t merte volna-e holmi csirke Ă©s burgonya miatt bĂrĂłilag zaklatni, ha CseresnĂ© ily borzasztĂł titkokat tudott volna Ć rĂłla? InkĂĄbb tyĂșkkal, kalĂĄcscsal, pĂ©nzzel, jĂł szĂłval tartja Ă©veken ĂĄt, semmint okot Ă©s alkalmat adjon CseresnĂ©nek a nagy titok elĂĄrulĂĄsĂĄra.
Ez az ok a leghevesebb zsidĂł-gyƱlölĆt is lefegyve- rezte. Az emberek lelkiĂĄllapota is a termĂ©szet törvĂ©- nyeinek tĂĄrgyias nyilatkozĂĄsa. Î törvĂ©nyeket pedig agyonfeleselni nem lehet, a mikor ilyen vilĂĄgosak.
293
KĂŒlönös gondot fordĂtottunk arra is, mikĂ©nt Ă©s mikor hatĂĄrozta el magĂĄt Cseres AndrĂĄsnĂ© erre a val- lomĂĄsra? MikĂ©nt tudja Ă©rthetĆvĂ© tenni kĂ©slekedĂ©sĂ©t s több mint egy Ă©ven ĂĄt valĂł hallgatĂĄsĂĄt? A hamis tanĂș, ha eszes, nagyon vigyĂĄz ugyan minden szavĂĄra, de nyilvĂĄnvalĂł volt, hogy a menyecske bĆbeszĂ©dƱ, nagyon szeret fecsegni, bizton remĂ©ltĂŒk, hogy nyĂșjt valami felvilĂĄgosĂtĂĄst.
NyĂșjtott is. Azt mondta: folyt mĂĄr nĂ©hĂĄny napon ĂĄt NyĂregy-
hĂĄzĂĄn a nagy per tĂĄrgyalĂĄsa, mikor Tisza-EszlĂĄron az a hĂr terjedt el, hogy a perben a zsidĂłk nyernek, a keresztyĂ©nek pedig vesztenek. Ez ösztönözte arra, hogy tanĂșskodjĂ©k. Azt gondolta, pokolra jut kĂŒlönben a lelke.
Azt kĂ©rdeztem: â Mit Ă©rt az alatt, hogy a keresztyĂ©n vĂ©szit, a zsidĂł
pedig nyer? SzĂłjĂĄtĂ©kkal felelt: â Azt Ă©rtem, hogy a keresztyĂ©nsĂ©g veszĂtette el
Esztert, pedig a zsidĂłk vesztettĂ©k el s most mĂ©gis a keresztyĂ©neket nyomjĂĄk. â Honnan tudja, hogy a zsidĂłk vesztettĂ©k el Ćt? â Csak a zsidĂłknak kellett elveszteni. Hallottam
Ă©n ezt. A magyar nĂ©pnyelv a bĂrĂłi kivĂ©gzĂ©s helyĂ©t vĂ©sztĆ-
helynek nevezi. Ez a szĂł: elveszteni, â kĂ©t jelentĂ©sƱ. Ha valakinek rossz ĂŒzletben kĂĄrba megy a pĂ©nze, vagy valakinek meghal a felesĂ©ge vagy fia, Ăgy mondjĂĄk: elvesztette pĂ©nzĂ©t, elvesztette felesĂ©gĂ©t, elvesztette fiĂĄt.
294
â Ez a szĂł egyik jelentĂ©se. Ez Ă©rtelemben mondja Cseres AndrĂĄsnĂ©, hogy a keresztyĂ©nsĂ©g elvesztette Solymosi Esztert.
De elveszteni azt is jelenti: valakit Ă©letĂ©tĆl szĂĄndĂ©- kosan megfosztani. MĂ©reggel, fegyverrel, Ă©heztetĂ©ssel, kĂnzĂĄssal vagy egyĂ©b tudatos erĆszakkal kioltani az Ă©letet. ElvesztĂ©s az is, a mikor bĂrĂłi ĂtĂ©let alapjĂĄn valakit akasztĂłfĂĄn vagy nyaktilĂłn kivĂ©geznek. Ăgy Ă©rtette Cseres AndrĂĄsnĂ©, mikor azt mondta, hogy a zsidĂłknak kellett elveszteni Solymosi Esztert.
Nem hittem ugyan, hogy csupĂĄn a babonĂĄs hit bĂrta rĂĄ Cseres AndrĂĄsnĂ©t a hamis tanĂșskodĂĄsra, hiszen a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄs folyamĂĄn a titkos tanĂĄcs tetemes szĂĄmĂș hasonlĂł tanĂșt ĂĄllĂtott a bĂrĂłsĂĄg elĂ©, valamennyit pedig nem vezette a babonĂĄs hit, de azĂ©rt beszĂ©dĂ©bĆl mĂ©gis kitƱnt, hogy a vĂ©rvĂĄd babonĂĄja mĂ©lyen gyöke- redzik a lelkĂ©ben.
A lelkekben ma is dolgozik mĂ©g a babona. Nem annyira, mint a boszorkĂĄnyhivĂ©s elmĂșlt korszakĂĄban, de azĂ©rt a felfogĂĄsra, gondolkozĂĄsra, kĂ©pzelĆdĂ©sre, sĆt mĂ©g a tanĂșskodĂĄsra is van hatĂĄsa. KivĂĄlt ha vallĂĄsi vagy felekezeti indulattal tud szövetkezni.
Cseres AndrĂĄsnĂ© Ă©rzĂ©sei s ösztönei közĂ© befurakodott a vallĂĄsi Ă©s felekezeti indulat is. BizonyĂtja ezt az a kijelentĂ©se, hogy Ćt a tanĂșsĂĄgtĂ©telre a zsidĂłk gyĆzel- mĂ©tĆl s a keresztyĂ©nek bukĂĄsĂĄtĂłl valĂł fĂ©lelem bĂrta. Eszes asszony volt. KönnyƱ szerrel rĂĄ nem tudtĂĄk venni a tanĂșskodĂĄsra. Ha a tanĂșskodĂĄs könnyen ĂĄllt volna nĂĄla: nem vĂĄrt volna azzal tizennĂ©gy hĂłnapnĂĄl
295
tovĂĄbb. Csakis azzal bĂrtĂĄk rĂĄ, hogy Ć mentheti meg a keresztyĂ©nsĂ©get.
Az Ć tanĂșskodĂĄsa egyĂ©birĂĄnt a tisza-löki titkok köze szorosan vĂ©ve nem tartozik. Csak azĂ©rt ismertettem itt, mert az Ć beszĂ©de GrĂłszberg Leone tanĂșskodĂĄsĂĄval fĂŒgg össze, â az pedig csakugyan a tisza-löki titkok egyike, a hogy GrĂłszberg LeonĂ©t a mesebeli ĂĄltetem felöltöztetĂ©sĂ©be belekevertĂ©k.
VI. (A foglyok Ă©jjeli behajtĂĄsa NyĂregyhĂĄzĂĄra. â Vajjon valĂłsĂĄggal megtörtĂ©ntek-e a
gyötrĆ, sanyargatĂł vallatĂĄsok? â Matej, Csepkanics Ă©s HerskĂł panasza a kĂnzatĂĄsok miatt. â Matej csodĂĄlatos visszaesĂ©se. â BƱnös tagadĂĄsa. â Mit Ă©r az eskĂŒ?)
Ezzel a tisza-löki titkos vallatĂĄsok törtĂ©nete vĂ©get is Ă©rt. Î vallatĂĄsok kisebb-nagyobb megszakĂtĂĄssal jĂșlius
5-Ă©tĆl 21-ig tartottak. Kisebb rĂ©szĂŒk Tisza-EszlĂĄron, nagyobb rĂ©szĂŒk Tisza-Lökön.
Csepkanics szilĂĄrdul ellentĂĄllt minden kĂnzĂĄsnak. Nem vallott. HasonlĂł szilĂĄrdsĂĄgot tanĂșsĂtott FĂłgel, GrĂłsz; Klein Ă©s GrĂłszberg LeĂłnĂ©. GrĂłszberg LeonĂ©t kĂŒlönben nem is gyötörtĂ©k, Tisza-Lökre se vittĂ©k.
Vallott azonban Matej, HerskĂł Ă©s Smilovics. Az Ć vallomĂĄsuk valĂłszĂnƱvĂ© tette a holttestĂșsztatĂĄs szöve- vĂ©nyes mesĂ©jĂ©t. VallomĂĄsuk rĂ©szleteit nyomban szĂ©t- kĂŒrtölte a sajtĂł. OrszĂĄgszerte, vilĂĄgszerte mindenki elhitte a mesĂ©t. Maguk a zsidĂłk is hittĂ©k. MĂ©g maga Smilovics is szentĂŒl hitte idĆnkĂ©nt, pedig Ć mĂĄr jĂłl
296
tudta, hogy a mesĂ©nek az a rĂ©sze, mely tĆle ered. csakugyan valĂłtlan. SzentĂŒl hittĂ©k a titkos tanĂĄcs tagjai is, noha Ćk is jĂłl tudtĂĄk, hogy Matej, HerskĂł Ă©s Smilovics vallomĂĄsa minĆ kĂnzĂĄsok, gyötörtetĂ©sek Ă©s megfĂ©lemlĂtĂ©sek szĂŒlemĂ©nye.
Csepkanics, GrĂłsz, Klein, FĂłgel Ă©s GrĂłszbergnĂ© val- lomĂĄsait gondosan titokban tartottĂĄk. Ezeket nem közöltĂ©k a hĂrlapokkal. A nagyközönsĂ©gnek nem akartak mĂłdot nyĂșjtani arra, hogy a mesĂ©t megbĂrĂĄlhassa s annak valĂłsĂĄga vagy valĂłtlansĂĄga fölött komoly meg fontolĂĄssal dönthessen.
JĂșlius 21-Ă©n este indĂtottĂĄk Ăștnak Tisza-EszlĂĄrrĂłl az összes foglyokat NyĂregyhĂĄza felĂ©, hogy Ćket a börtönben elhelyezzĂ©k.
A foglyok vonulĂĄsa szomorĂș lĂĄtvĂĄny volt. A vizsgĂĄlĂł- bĂrĂł Ă©s a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz nem is akartĂĄk, hogy a közönsĂ©g ezt meglĂĄthassa. ElhatĂĄroztĂĄk, hogy Ă©jjel törtĂ©njĂ©k a vonulĂĄs.
Sokan voltak. Egy Ărnok, Karanczai Ă©s CsĂ©plĆ JĂĄnos foghĂĄzĆr, KĂłka SĂĄndor pandĂșr lĂł nĂ©lkĂŒl, kĂ©t pandĂșr lĂłhĂĄton: ezekbĆl ĂĄllott a kĂsĂ©ret. Smilovics, HerskĂł. Csepkanics, FĂłgel, GrĂłsz, Klein: ezek voltak a foglyok.
Nem egy mĂłdon bĂĄntak a foglyokkal. HerskĂł irĂĄnt elnĂ©zĆ volt a titkos tanĂĄcs, mert Ć vallott. Smilovics Jankel kĂŒlönös kedvenczezĂ© vĂĄlt, mert Ć nagy ĂŒgyes- sĂ©ggel vallott. Kapott is pĂĄlinkĂĄt, szivart, dohĂĄnyt eleget. S jĂł szĂłt is, dicsĂ©retet, elismerĂ©st.
Ehhez kĂ©pest rendelkezett a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ă©s a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz.
297
Szereztek egy talyigĂĄt Ă©s egy szekeret. A talyiga kĂ©tĂŒlĂ©ses, a szekĂ©r nĂ©gyĂŒlĂ©ses.
A szekĂ©rbe ĂŒlt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ărnoka, a kocsis, CsĂ©plĆ Ă©s Karanczai foghĂĄzĆr Ă©s HerskĂł. KĂ©nyelmesen mentek.
A talyigĂĄba ĂŒlt RĂłka SĂĄndor pandĂșr Ă©s Smilovics Jankel. Smilovics jĂłl evett-ivott s az Ășton kedvĂ©re dohĂĄnyzott. A többi fogolynak gyalog kellett mennie a kĂ©t, lovon ĂŒlĆ pandĂșr elĆtt. Î kĂ©t pandĂșr JuhĂĄsz JĂĄnos Ă©s Kazimir JĂłzsef volt.
Ămde GrĂłsz Ă©s Klein helybeli csalĂĄdos ember s mindegyiknek lova, talyigĂĄja volt. MiĂ©rt kell nekik Ă©jszaka Ă©s gyalogszerrel menniök a kĂ©t lovon ĂŒlĆ pandĂșr elĆtt? Egyik se elĂtĂ©lt, egyik se rab. Mind a kettĆ bizton tudja, hogy ĂĄrtatlan.
KĂ©rtĂ©k, hogy engedje meg a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłsĂĄg, hadd töltsĂ©k nyugodtan az Ă©jszakĂĄt, hadd alhassĂĄk ki magukat, a tisza-löki kĂnzĂĄs nagyon elgyötörte Ćket, az Ă©jszaka Ășgyis nyugalomra valĂł s nekik joguk van az alvĂĄshoz.
MegtagadtĂĄk. GrĂłsz MĂĄrton indulatos ember. A törvĂ©nysĂ©rtĆ hatĂĄ
rozat daczra ingerli. Most mĂĄr nem kĂ©ri, hanem tör- vĂ©nyesen joga szerint követeli, hogy mind Ć, mind Klein sajĂĄt lovukon, talyigĂĄjukon mehessenek NyĂregy- hĂĄzĂĄra. Ć nem bƱnös, nem elĂtĂ©lt.
DurvĂĄn utasĂtottĂĄk el e követelĂ©sĂ©t. ElĆre, gyalog, a lĂł orra elĆtt.
GrĂłsz erĆsebb ember volt, mint a többi. Csepkanics öreg. Klein gyönge. FĂłgel beteg. Mind a hĂĄrom kegyet- lenĂŒl megnyaggatva. Napok Ăłta nem ettek, nem ittak,
298
nem aludtak rendesen. Az Ă©jszakĂĄkat disznóólban, tyĂșkĂłlban, pinczĂ©ben, vagy vallatĂĄs közt töltöttĂ©k. FĂłgel ĂĄllni is alig tudott lĂĄbain.
NyĂregyhĂĄzĂĄig vagy 24 kilomĂ©ter az Ășt. EgĂ©szsĂ©ges, erĆs embernek is gyalogszerrel öt-hat ĂłrĂĄig tartĂł nappali Ășt. MikĂ©nt vĂ©gzi ezt Ă©jjel az az elcsigĂĄzott sereg?
Mindegy, csak elĆre! Esti 9 Ăłra utĂĄn, mĂĄr a teljes alkonyatban indultak.
A pusztĂĄkon, a dƱlĆ utakon ĂĄt, Ă©jfĂ©l felĂ© Ă©rtek ki a tokaj-nyĂregyhĂĄzi ĂĄllami Ăștra, a varjĂș-laposi csĂĄrda körĂŒl. FĂłgel sajĂĄt erejĂ©vel nem tudott menni. Annak megengedtĂ©k, hogy a szekĂ©r saroglyĂĄiba kapaszkodjĂ©k kezeivel, a szekĂ©r majd elvonszolja.
A kirĂĄlytelki tanyĂĄk körĂŒl meg kellett pihenni. A foglyok fĂ©lĂłrĂĄra lefekhettek a meztelen földre a csillagos Ă©g ĂĄrnyĂ©kĂĄban.
Ămde vilĂĄgossal nem volt szabad NyĂregyhĂĄzĂĄra bemenni. A vĂĄros közönsĂ©ge meglĂĄtta volna a szĂĄnal- mas csoportot. Sietni kellett, hogy hajnal elĆtt ott legyenek.
â ElĆre! KönnyƱ ez annak, a kinek van jĂĄrtĂĄnyi ereje. De
mit csinĂĄljon a szerencsĂ©tlen FĂłgel? GrĂłsz MĂĄrton kĂĄromkodott, mint a jĂ©gesĆ. Beleve-
szett Karanczai foghĂĄzĆrbe, a ki legjobban erĆltette a kegyetlen utazĂĄst. FĂłgel Amsel egy szĂłt se szĂłlt, csak nyögött. Nagy beteg volt. FöltĂĄpĂĄszkodni mĂ©g föltudott a parancsszĂłra, de menni mĂĄr nem volt kĂ©pes, feje lenyaklott.
299
â Mit csinĂĄljanak vele? Ott nem hagyhatjĂĄk. A parancs az, hogy gyalog kell
neki mennie. De hĂĄt lĂłfarkĂĄra kössĂ©k vagy kezĂ©t a lĆcshöz hurkoljĂĄk?
SzerencsĂ©re van szĂve a pandĂșrnak is. RĂłka SĂĄndor megkönyörĂŒlt a nyomorulton. A vörös Smilovicsot lelökte maga mellĆl a talyigĂĄrĂłl s helyĂ©be odaĂŒltette FĂłgelt. Ăgy aztĂĄn mire vilĂĄgosodni kezdett: szerencsĂ©sen beĂ©rtek NyĂregyhĂĄzĂĄra s eljutottak a börtön fenekĂ©re.
FĂłgel nagy beteg lett, sokĂĄig nyomta az ĂĄgyat. GrĂłsz MĂĄrtont felelĆssĂ©gre vontĂĄk hĂĄzsĂĄrtossĂĄgĂĄĂ©rt,
melyet Ăștközben követett el. Hogy merĂ©szelte Karanczai foghĂĄzĆrt összeszidni? Kapott bĂŒntetĂ©skĂ©nt tizennĂ©gy napi sötĂ©t odĂșt Ă©s magĂĄnosat. â Majd megbolondultam. TizennĂ©gy napig se eget,
se földet, se embert nem lĂĄttam. Ăgy panaszolta el sorsĂĄt 1883-ik Ă©vi jĂșlius 5-Ă©n a
törvĂ©nyszĂ©k nyilvĂĄnos ĂŒlĂ©sĂ©n. *
Most mĂĄr az a kĂ©rdĂ©s tolul elĂ©nk, vajjon igaz volt-e mindez? Vajjon nem tĂșlzĂĄs Ă©s elfogultsĂĄg vezette-e a tollat, mely a tisza-löki titkok törtĂ©netĂ©t leĂrta?
MagyarorszĂĄg elvĂ©gre is mĂvelt orszĂĄg. A magyar nemzet szabadsĂĄgĂ©rt Ă©s igazsĂĄgĂ©rt s a haladĂĄs nagy vĂvmĂĄnyaiĂ©rt tenger vĂ©rt ontott szĂĄzadok Ăłta. NĂ©pe mĂvelt, Ă©rtelmes, szelĂd Ă©s munkĂĄs. AlkotmĂĄnya kĂŒlö- nösen becses Ă©s gazdag s törvĂ©nyei olyanok, mint a mĂvelt nagy nemzetek törvĂ©nyei. BĂrĂłsĂĄgai jĂłk, bĂrĂĄi
300
tanult Ă©s mĂvelt fĂ©rfiak. HĆsei, költĆi, tudĂłsai, törvĂ©ny alkotĂłi jelentĆsĂ©ggel bĂrnak az emberisĂ©g egyetemes fej- lĆdĂ©sĂ©ben.
Vajjon megtörtĂ©nhettek-e a tisza-löki dolgok? Vajjon el lehet-e hinni, hogy ott tyĂșkĂłlba, disznóólba s pin- czĂ©be zĂĄrtĂĄk el az embereket s vĂzitatĂĄssal gyötörtĂ©k, meztelenre vetkĆztetĂ©ssel rĂ©mĂtgettĂ©k s hĂŒvelykszoritĂł gyƱrƱvel kĂnoztĂĄk Ă©s vallattĂĄk a gyanĂșba vett tanĂșkat Ă©s vĂĄdlottakat? Vajjon a rĂ©g mĂșltnak sĂrjĂĄbĂłl föltĂĄmad hatott-e egy pillanatra a közĂ©pkor a maga sötĂ©t babo- nĂĄival, erĆszakos tisztviselĆivel, kĂnzĂł vallatĂĄsĂĄval Ă©s ostoba boszorkĂĄny-pöreivel?
Nincs nemzet, a mely biztos lenne arrĂłl, hogy egy szempillantĂĄsig kĂŒlönös izgatottsĂĄg nem vesz rajta erĆt s agya a jĂłzan gondolatot s az ĂtĂ©let tisztasĂĄgĂĄt rövid idĆre el nem veszti. A lelkeknek ma is vannak mĂ©g sötĂ©t rejtekeik. VallĂĄsi tĂșlbuzgĂłsĂĄg, vĂ©rvĂĄd, faji Ă©s fele- kezeti gyƱlölet ma is lappang mĂ©g ama rejtekekben. Jöhet idĆ, a mikor ezek egyike, vagy mĂĄsika kipattan, lĂĄngra gyĂșl, erĆre kap s mĂșlĂł napokig elĂĄrasztja a tĂĄrsadalmat s ĂșrrĂĄ lesz az elmĂ©k Ă©s szĂvek fölött.
Ilyen idĆ volt a vĂ©rvĂĄd szaka MagyarorszĂĄgon. Ez ugyan semmit se ment ki, de sokat megmagyarĂĄz. De azĂ©rt mĂ©gis meg kell vizsgĂĄlnunk, ha röviden is, a tisza-löki titkok valĂłsĂĄgĂĄnak bizonyĂtĂ©kait.
Mindazok, a kik Tisza-Lökön szenvedtek, panaszukkal a törvĂ©nyszĂ©k nyĂlt ĂŒlĂ©sĂ©n elĆĂĄllottak. HerskĂł, Smilovics, FĂłgel, Klein Ă©s GrĂłsz rĂ©szletesen elmondottĂĄk a vallatĂĄs minden rĂ©szletĂ©t. S panaszukat kĂŒlönösen Bary JĂłzsef
301
aljegyzĆ, Egressi Nagy LĂĄszlĂł kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz s fĆleg Vay György csendbiztos ellen irĂĄnyoztĂĄk, de terheltĂ©k Karanczai JĂłzsef foghĂĄzĆrt is.
Bary JĂłzsefet Ă©s Egressi Nagy LĂĄszlĂłt a törvĂ©nyszĂ©k nyĂlt ĂŒlĂ©sĂ©ben e vĂĄdakra nem hallgattĂĄk ki. A vĂ©dĆk ugyan több alkalommal jĂłl indokolt elĆterjesztĂ©st tettek kihallgatĂĄsuk irĂĄnt, de a törvĂ©nyszĂ©k ezt nem rendelte el. A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ă©s az alĂŒgyĂ©sz a panaszokrĂłl s a vĂ©dĆk elĆterjesztĂ©seirĆl rĂ©szint közvetlenĂŒl, rĂ©szint a sajtĂł ĂștjĂĄn nyomban Ă©rtesĂŒltek, de azĂ©rt se a törvĂ©ny- szĂ©k elĆtt, se a sajtĂłban a dologrĂłl nem nyilatkoztak.
Hallgattak. Ez a hallgatĂĄs gyanĂșs volt. Eleve is azt a gyanĂșt
Ă©bresztette bennĂŒnk, hogy eljĂĄrĂĄsukat, a mikor mĂĄr lehƱlt rĂłla a lepel, maguk se tartottĂĄk okosnak Ă©s tör- vĂ©nyesnek. Ha nem ekkĂ©nt lett volna: könnyƱ szerrel talĂĄlnak arra mĂłdot, hogy az ĂtĂ©lĆbĂrĂłsĂĄg elĆtt ĂrĂĄsban vagy szĂłval nyilatkozzanak.
Igaz, hogy joguk volt hallgatni. KöztisztviselĆ, bĂrĂł, vizsgĂĄlatvezetĆ kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sz
nem köteles a vĂĄdlottakkal Ă©s tanukkal feleselni. Nyi- latkozni csak bĂrĂłi felhĂvĂĄsra vagy csak fegyelmi hatĂł- sĂĄga elĆtt tartozik. A hallgatĂĄst tehĂĄt kĂŒlsĆ okbĂłl kĂĄr- hoztatni nem lehet.
De hallgatĂĄsuk mĂ©gis jellemzĆ. Ha a vĂĄdlottak panaszĂĄban nem lett volna igazsĂĄg,
ha az a panasz lĂ©ha Ă©s alaptalan mentegetĆdzĂ©s lett volna: a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ă©s a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz a panasz alaptalansĂĄgĂĄt könnyedĂ©n be tudta volna bizonyĂtani.
302
S ez Ășjabb Ă©s pedig sĂșlyos jelensĂ©g lett volna a zsidĂłk ellen. S ama kĂ©t bĂrĂłsĂĄgi egyĂ©n oly nagy buzgalommal törekedett kezdettĆl fogva a zsidĂłkat megterhelni a buzgalmĂĄban annyi ridegsĂ©get, s mondhatni gyƱlöletet is tanĂșsĂtott ellenĂŒk szakadatlan, hogy bizonyĂĄra egyik se hallgatja el, egyik se hagyja czĂĄfolatlanul a kĂnzĂĄsi panasz alaptalansĂĄgĂĄt.
Hiszen elĆre lehetett lĂĄtni, mi lesz hallgatĂĄsuk jogi következĂ©se.
Smilovics Ă©s HerskĂł vallomĂĄsa nĂ©lkĂŒl halomra dƱl az egĂ©sz holttestĂșsztatĂĄs Ă©s ĂĄltetem-csempĂ©szet. Ha pedig ez halomra dƱl s ha e szerint kĂ©tsĂ©gtelennĂ© vĂĄlik, hogy a csonkafĂŒzesi holttestet nem a tutajosok csempĂ©sztĂ©k: akkor az is nyomban kĂ©tsĂ©gtelennĂ© vĂĄlik, hogy az a holttest Solymosi Eszter holtteste; minthogy pedig nyaka nincs elvĂĄgva, vĂ©re nincs kiontva, tehĂĄt a vĂ©rvĂĄd is menten szomorĂș Ă©s utĂĄlatos koholmĂĄnynyĂĄ alakul ĂĄt.
Ezt meggĂĄtolni Bary JĂłzsefnek Ă©s Egressi Nagy LĂĄszlĂłnak önmaguk irĂĄnt is erkölcsi kötelessĂ©gĂŒk lett volna. Az Ć vizsgĂĄlati eljĂĄrĂĄsuk fĂșjta föl a vĂ©rvĂĄdat. De ha Smilovics Ă©s HerskĂł ellenmondĂĄs nĂ©lkĂŒl bebi- zonyĂthatjĂĄk, hogy vallomĂĄsuk a tisza-löki kĂnzĂĄsok eredmĂ©nye: akkor a kĂ©t fĂ©rfiĂș szĂĄmĂĄra teljes erkölcsi mentsĂ©get talĂĄlni nem lehet. Jogi Ă©s bĂrĂłi mentsĂ©gĂŒk csonkĂtatlan lehet, de erkölcsi mentsĂ©gĂŒk nincs. HihettĂ©k ugyan, hittĂ©k is a vĂ©rvĂĄdat s ez a vizsgĂĄlat törvĂ©nyes alakisĂĄgaiĂ©rt menti Ćket, de a tisza-löki vallatĂĄsokĂ©rt mĂ©g ez se menti.
303
MĂ©gis nĂ©mĂĄk maradtak a panaszokra. Ez a nĂ©ma- sĂĄguk bizonyĂtja, hogy volt igazsĂĄg a panaszokban.
Van e panaszoknak kĂŒlön törtĂ©netĂŒk is, melyre mĂĄr föntebb tĂĄvolrĂłl rĂĄmutattam s melyet most rĂ©szlete- sebben kell ismertetnem.
Csepkanics Györgyöt Ă©s tutajos tĂĄrsait csakhamar szabadlĂĄbra helyeztĂ©k s Ćk hazamentek SzeklenczĂ©re. KözĂŒlök hĂĄrman nyomban fölkerekedtek, elmentek a közsĂ©gi bĂrĂłhoz s ott elmondtĂĄk sĂ©relmĂŒket. Csepkanics György, Matej IgnĂĄcz Ă©s HerskĂł DĂĄvid voltak a panasz- kodĂłk.
AugĂșsztus 22-Ă©n vett föl jegyzĆkönyvet panaszukrĂłl a közsĂ©gi jegyzĆ a bĂrĂłnak s egy hites elöljĂĄrĂłnak jelenlĂ©tĂ©ben. ElmondtĂĄk szomorĂș esetĂŒket, tutaj-Ăștjuk megszakĂtĂĄsĂĄt, tutajuknak Szolnokon lett föltartĂłztatĂĄsĂĄt, valamint azt is, mikĂ©nt kĂsĂ©rtĂ©k Ćket kĂ©t hĂłnap elĆtt NyĂregyhĂĄzĂĄra.
ElmondtĂĄk, hogy elĆször NyĂregyhĂĄzĂĄn hallgattĂĄk ki Ćket s ott mind a hĂĄrman egyezĆleg az igazat vallot- tĂĄk. Onnan pandĂșrok kivittĂ©k Ćket Tisza-Lökre s ott a csendbiztos verĂ©ssel kĂ©nyszerĂtette Ășjabb s egĂ©szen mĂĄs vallomĂĄsra mindnyĂĄjukat. MegkötöztĂ©k s bottal Ă©s korbĂĄcscsal addig vertĂ©k Ćket, mĂg csak be nem vallot- tĂĄk azt, a mit a csendbiztos rĂĄjuk tukmĂĄlt. A mi abbĂłl ĂĄllott, hogy Smilovics Jankel azzal az utasĂtĂĄssal adott ĂĄt nekik egy holttetemet, hogy azt bizonyos helyre, Tisza- EszlĂĄron alul fekvĆre tutajozzĂĄk el.
ElmondtĂĄk vĂ©gĂŒl, hogy Matej Ă©s HerskĂł kijelentettĂ©k, hogy ily körĂŒlmĂ©nyek közt apjukra is rĂĄvallanĂĄnak s
304
valĂłsĂĄggal meg is tettĂ©k a kĂ©nyszerƱ vallomĂĄst. Csep- kanics azonban minden kĂnzĂĄs daczĂĄra, megmaradt nyĂregyhĂĄzi elsĆ vallomĂĄsa mellett.
EbbĆl ĂĄllott panaszuk. A jegyzĆkönyvet a közsĂ©gi jegyzĆ bekĂŒldte a hĂșszti
jĂĄrĂĄs fĆszolgabĂrĂĄjĂĄhoz, ez meg augusztus 26-ĂĄn a mĂĄramarosi-szigeti kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©szhez tette ĂĄt. Ennek javaslata Ă©rtelmĂ©ben a mĂĄramaros-szigeti kirĂĄlyi törvĂ©ny- szĂ©k az iratokat a nyĂregyhĂĄzi kirĂĄlyi törvĂ©nyszĂ©khez kĂŒldötte, ki a tovĂĄbbi teendĆkre nĂ©zve a mellette levĆ kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sztĆl kĂ©rt javaslatot.
Ekkor mĂĄr nem Egressi Nagy LĂĄszlĂł alĂŒgyĂ©sz vezette itt az ĂŒgyet, hanem az egyenes Ă©s szigorĂș gondolkozĂĄsĂș H avass Imre budapesti kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sz, ki a legszigorĂșbb Ă©s lehetĆ gyors vizsgĂĄlat teljesĂtĂ©sĂ©t javasolta.
EzutĂĄn az iratok visszakerĂŒltek a mĂĄramaros-szigeti kirĂĄlyi törvĂ©nyszĂ©khez, melynek vizsgĂĄlĂłbĂrĂĄja Csepka- nicsot Ă©s tĂĄrsait szeptember 26-ĂĄn hallgatta ki. A csiga lassĂșsĂĄgĂĄval ment tehĂĄt elĆre a panaszos ĂŒgy.
Valahogy azonban mégis csak ment. Csepkanics György ekkorra meggondolta a dolgot.
ElĂĄllott panaszĂĄtĂłl. Kijelentette, hogy ellene se NyĂregy- hĂĄzĂĄn, se Tisza-Lökön semmi kĂ©nyszert nem alkalmaztak s Ć az elsĆ panasz jegyzĆkönyvet csak a szeklenezei bĂrĂł Ă©s jegyzĆ biztatĂĄsĂĄra olvasatlanul Ărta alĂĄ.
Matej IgnĂĄcz vĂĄltozatlanul fentartotta kĂnzĂĄs miatti panaszĂĄt. SĆt Ășjabb rĂ©szleteket is beszĂ©lt el. Ćt kĂ©t hajdĂș s egy lovas pandĂșr kĂsĂ©rte Tisza-Lökre. Ott a csendbiztos elĆször rĂĄrivallt, azutĂĄn botjĂĄval fejbe vĂĄgta
305
s egyĂșttal megfenyegette, hogy szĂ©tszaggatja Ćt, ha Ășgy nem beszĂ©l, a mint kĂvĂĄnjĂĄk. EzutĂĄn kĂ©sznek nyilat- kozott Ășgy beszĂ©lni. Akkor bejött a szobĂĄba a vizsgĂĄlĂł- bĂrĂł s fölvette Ășj vallomĂĄsĂĄrĂłl a jegyzĆkönyvet. Î vallomĂĄsĂĄt a törvĂ©nyszĂ©ki hitelesĂtĂ©skor azĂ©rt hagyta helyben, mert a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł ott is jelen volt.
HerskĂł DĂĄvid szintĂ©n fentartja a kĂnzĂĄs miatt pana- szĂĄt. HatĂĄrozottan emlĂ©kszik, hogy öklĂ©vel a csendbiztos fejbeĂŒtötte, azutĂĄn botjĂĄval vĂ©gighĂșzott rajta s botjĂĄval oldalba is döfte, majd mĂĄsfĂ©l liter meleg vizet is itatott vele. TanĂși a pandĂșrok Ă©s foghĂĄzĆrök, â mĂĄs tanĂși nincsenek. Orvosi lĂĄtleletet sĂ©relmeirĆl azĂ©rt nem szer- zett, mert a foghĂĄzban nem lehetett. Mikor vallomĂĄsĂĄnak törvĂ©nyszĂ©ki hitelesĂtĂ©sĂ©re kerĂŒlt a sor: elĆzĆleg a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł magĂĄhoz hivatta s azt mondta neki, hogy ha tisza-löki vallomĂĄsĂĄt a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt helyben- hagyja, akkor nyomban visszaadja szabadsĂĄgĂĄt. Ć ezĂ©rt hagyta helyben, de azĂ©rt is, mert a hitelesĂtĂ©snĂ©l jelen volt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł is.
A måramaros-szigeti foghåzorvos, Szilågyi orvostudor ez alkalommal megvizsgålta mind a hårom panaszost, de sértésnyomokat egyiken se talålt. Több mint két hónap utån nem is talålhatott.
Mindez nagyon egyszerƱnek lĂĄtszik. Ămde a mikor valamely ĂŒgyben nagy erĆk mĂ©rkĆz-
nek, a mikor szenvedĂ©ly, elfogultsĂĄg, hatalom, törvĂ©ny, emberek joga Ă©s igazsĂĄga szĂĄzfĂ©le bonyodalomban vias- kodik egymĂĄssal s egymĂĄst le akarja bĂrni minden ĂĄron: akkor semmi se erryszerĂŒ. akkor szövevĂ©nyessĂ©
306
vĂĄlik minden s ideig-ĂłrĂĄig, nĂ©ha vĂ©glegesen is leplet borĂtanak az igazsĂĄgra, habĂĄr az a lepel gyakran kĂ©p- zelĆdĂ©sbĆl vagy koholmĂĄnybĂłl ĂĄll is.
Ăme a szeklenczei tutajosok mind a tizenöten elbe- szĂ©lik NyĂregyhĂĄzĂĄn a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĆtt ntjuk törte netĂ©t s a csonka fĂŒzesi holttest felbukkanĂĄsĂĄnak esetĂ©i. Egybehangzik mind a tizenötnek a vallomĂĄsa. Oly tisztĂĄn, oly termĂ©szetesen, oly szokott mĂłdon folyik Ăștjuk s talĂĄljĂĄk meg Ă©s jelentik be a hatĂłsĂĄgnak, s temetik el a holttestet, hogy ellenĂŒk mĂ©g ĂĄrnyĂ©ka se tĂĄmadhat a tetemĂșsztatĂĄsi mese gyanĂșjĂĄnak. Lehe- tetlen, hogy vĂ©tkes legyen köztĂŒk valaki.
Rendes idĆben, rendes viszonyok közt e kihallgatĂĄssal az ĂŒgy be van fejezve s a tutajosok mehetnek nyu- godtan Ăștjokra.
Ămde az idĆ nem rendes s a viszonyok kĂŒlönösek. Csepkanicsot, HerskĂłt, Matejt kihurczoljĂĄk Tisza-
Lökre s ott vallatjĂĄk s vallatĂĄs közben nyaggatjĂĄk Ćket. Most azutĂĄn mi törtĂ©nik?
Csepkanicsot legjobban megkĂnozzĂĄk, de Ć meg- marad elsĆ igaz vallomĂĄsa mellett. Ha HerskĂł Ă©s Matej is megmarad: megint egyszerƱ az ĂŒgy s az erĆszakos vallatĂĄs nem okoz bonyodalmat, nem ĂĄrnyĂ©- kozza be az igazsĂĄg tiszta kĂ©pĂ©t.
Ămde HerskĂł Ă©s Matej lelke megrokkan, nem ĂĄllja ki a bĂĄntalmak Ă©s rĂ©mitĂ©sek rohamĂĄt s e kĂ©t ember elkezd mesĂ©lni SmilovicsrĂłl, idegen holttestrĆl, tetem- ĂșsztatĂĄsrĂłl Ă©s ezekkel összefĂŒggĆ Ă©rdekes Ă©s regĂ©nyes rĂ©szletekrĆl.
307
JĂłl van. MesĂ©jĂŒk igaz lehet s vallomĂĄsuk Ćszinte. Ez esetben Csepkanics a gonosz tagadĂł, a most is vĂ©t- kes hazug ember s HerskĂł Ă©s Matej a töredelmes vallĂł.
Még mindig egyszerƱ a dolog még ily alakban is. Azonban hazamennek Szeklenczére s nyomban elpa-
naszoljĂĄk kĂnzatĂĄsuk szomorĂș törtĂ©netĂ©t. Mind a hĂĄrman egyezĆleg panaszoljĂĄk el, mind a hĂĄrman a közsĂ©gi elöljĂĄrĂłsĂĄg s huszti fĆszolgabĂrĂłsĂĄg elĂ© terjesztik panaszukat s mind a hĂĄrman kijelentik, hogy nyĂregy- hĂĄzi elsĆ vallomĂĄsuk tartalmazza az igazsĂĄgot, tisza- löki vallomĂĄsuk pedig hamis Ă©s csupĂĄn akaratuk elle- nĂ©re erĆszakoltĂĄk ki tĆlĂŒk.
Ăme megint helyreĂĄll az igazsĂĄg egyszerƱ tiszta kĂ©pe, s Ășgy lĂĄtszik, nem is borulhat el többĂ©. A hĂĄrom tutajos egyezĆleg beszĂ©l önmaga közt is, de a többi tizenkĂ©t tutajossal is. Szavukban kĂ©telkedni többĂ© alig lehet.
HiĂș remĂ©nysĂ©g! Ăme Csepkanics, a szilĂĄrd Ă©s hajthatatlan lĂ©lek,
a mĂĄramaros-szigeti kirĂĄlyi törvĂ©nyszĂ©k vizsgĂĄlĂłbĂrĂĄja elĆtt szeptember 26-ĂĄn kijelenti, hogy Ćt Tisza-Lökön semmi bĂĄntĂĄs, semmi erĆszak nem Ă©rte, Ćt senki sem kĂnozta s panaszĂĄt a szeklenczei elöljĂĄrĂłsĂĄg alaptalanul vette jegyzĆkönyvbe s a jegyzĆkönyvet a bĂrĂł Ă©s jegyzĆ bĂztatĂĄsĂĄra olvasatlanul Ărta alĂĄ.
Ugyanezt jelentette ki a nagy per nyilvĂĄnos tĂĄrgya- lĂĄsa alatt is a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt 1883. Ă©vi jĂșlius 4-Ă©n Ă©s 16-ĂĄn.
Mi ez? Mit jelent ez? Mi törtĂ©nhetett idĆközben ez
308
erĆs idegƱ s egyenes gondolkozĂĄsĂș fĂ©rfiĂșval? Hiszen kĂ©tsĂ©gtelen, hogy Ćt megkĂnoztĂĄk, sĆt hogy Ă©ppen Ćt Ă©s Fogelt kĂnoztĂĄk meg legjobban; â azt se lehet könnyedĂ©n elhinni, hogy a szeklenczei elöljĂĄrĂłsĂĄg vele hamis jegyzĆkönyvet Ăratott volna alĂĄ; a tutajokra s a holttest felbukkanĂĄsĂĄra vonatkozĂł vallomĂĄsa is utolsĂł szĂłig helyes Ă©s igaz: vajjon miĂ©rt vonta hĂĄt vissza a közsĂ©gi elöljĂĄrĂłsĂĄg elĆtt tett panaszĂĄt Ă©s vallomĂĄsĂĄt?
Ne kutassuk. TalĂĄn beszĂ©lt vele valaki. TalĂĄn mint öreg, tapasztalt ember elgondolta, hogy a kiĂĄllott szenvedĂ©s most mĂĄr Ășgy is rajta szĂĄrad s elĂ©gtĂ©telt közhatĂłsĂĄg ellen földhöz ragadt szegĂ©ny embernek kapni Ășgy se lehet s ha panaszĂĄt fentartja, csak hĂșzzĂĄk-vonjĂĄk, idĂ©zgetik NyĂregyhĂĄzĂĄra, az utazgatĂĄsra pedig se ideje, se pĂ©nze, se kenyere, mĂ©g utĂłbb Ć kerĂŒlhet Ășjabb bajba: â leg- jobb a tehetetlen napszĂĄmosnak tƱrni, hallgatni s a mit lĂĄtott, Ă©rzett, szenvedett, mĂ©g azt is eltagadni.
Meglehet, Ăgy gondolkozott. Nem tudom. Sohase nyomoztam ki, miĂ©rt vĂĄltoztatta meg elsĆ elhatĂĄrozĂĄ- sĂĄt. Sokkal inkĂĄbb ki kellett volna nyomoznom azt az okot, a mely Matej IgnĂĄczot bĂrta Ășj elhatĂĄrozĂĄsra.
Ez a Matej ugyanis nagy meglepetĂ©sben rĂ©szesĂtette a vilĂĄgot.
Ć nyĂregyhĂĄzi vallomĂĄsĂĄban a tutajosok ĂștjĂĄrĂłl s a holttest felbukkanĂĄsĂĄrĂłl a tiszta igazsĂĄgot beszĂ©lte el Ă©ppen Ășgy, mint mind a tizennĂ©gy tĂĄrsa. A tetem- ĂșsztatĂĄsi mesĂ©t csak Tisza-Lökön fogadta el, Karanczai Ă©s a csendbiztos szavai utĂĄn Ă©s pedig akkor, a mikor Csepkanics gyötörtetĂ©sĂ©t tapasztalta.
309
Ăm mind a szeklenczei, mind a mĂĄramaros-szigeti kihallgatĂĄsa alkalmĂĄval bĂĄtran, rĂ©szletesen s nyugodtan adta elĆ, mikĂ©nt bĂĄntottĂĄk s rĂ©mĂtettĂ©k Tisza-Lökön s ezĂ©rt tisza-löki vallomĂĄsĂĄban nincs is igazsĂĄg. Csak az az igaz, a mit NyĂregyhĂĄzĂĄn vallott, tĂĄrsaival egyezĆleg.
Ezt az ismĂ©telten megerĆsĂtett vallomĂĄsĂĄt vĂĄrtuk tĆle a nagy pör nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsĂĄn is, hol 1883 jĂșlius 3-ĂĄn, 4-Ă©n Ă©s 16-ĂĄn kerĂŒlt rĂĄ a sor.
De Ă©ppen ellenkezĆleg vallott. Kijelentette, hogy Ćt Tisza-Lökön se nem bĂĄntotta,
se nem ijesztgette, se nem biztatta, se ki nem tanĂtotta senki, hanem önkĂ©nt Ă©s jĂł szĂĄntĂĄbĂłl, legjobb tudĂĄsa Ăłs lelkiismerete szerint vallott.
Kijelentette s mindenkinek szemĂ©be is mondta, hogy Smilovics TĂĄrkĂĄnynĂĄl holttestet adott ĂĄt, azt Ć Ă©s HerskĂł a tutaj alĂĄ kötöttĂ©k, LadĂĄnynĂĄl Solymosi Eszter ruhĂĄjĂĄba felöltöztettĂ©k, Csonka-FĂŒzesig Ăgy szĂĄllĂtottĂĄk s ott tudatosan Ă©s czĂ©lzatosan eleresztettĂ©k.
Kijelentette, hogy nyĂregyhĂĄzi elsĆ vallomĂĄsa valĂłtlan s hogy tutajos tĂĄrsainak nincs igazuk, csupĂĄn Ć beszĂ©li az igazsĂĄgot.
VĂ©gĂŒl kijelentette s mindenkinek szemĂ©be mondotta, hogy Ć se SzeklenczĂ©n a közsĂ©gi elöljĂĄrĂłsĂĄg elĆtt, se MĂĄramaros-Szigeten a kirĂĄlyi törvĂ©nyszĂ©k vizsgĂĄlĂłbĂrĂłja elĆtt soha egyetlen szĂłval se mondta, hogy Ćt Tisza- Lökön bĂĄntottĂĄk s hogy tisza-löki vallomĂĄsĂĄt erĆszakkal Ă©s ijesztgetĂ©ssel vettĂ©k ki belĆle pandĂșr, börtönĆr, csend- biztos Ă©s vizsgĂĄlĂłbĂrĂł.
ElbĂĄmultunk ez emberen. Hiszen ez vagy vakmerĆ,
310
vagy hĂŒlye. Vagy talĂĄn mind a kettĆ egyĂŒttesen. Minden esetre rosszlelkƱ Ă©s hamis tanĂș.
OtthonĂĄban nem ismertĂŒk. LelkĂ©nek redĆibe bele nem nĂ©zhettĂŒnk. A törvĂ©nyszĂ©k nyĂlt ĂŒlĂ©sĂ©n kĂvĂŒl nem beszĂ©ltem vele. Nem is akartam vele beszĂ©lni. Hogy ki Ă©s mi bĂrhatta ily vallomĂĄsra, el nem tudtam gondolni.
KözönsĂ©ges orosz paraszt Ă©s napszĂĄmos lĂ©tĂ©re elĂ©g eszes embernek lĂĄtszott. Csak kĂ©t dolog tƱnt fel elĆttem. Ha beszĂ©lt, sohase a kĂ©rdezĆre vagy a törvĂ©nyszĂ©ki elnökre nĂ©zett, hanem mindig maga elĂ© a földre. A mĂĄsik, a mi feltƱnt nĂĄla, az, hogy mindig ötven- hatvan szĂłval mondta el, a mit öt-hat szĂłval is elmond- hatott volna. Mind a kĂ©t tĂŒnet a hazug Ă©s fecsegĆ embert jellemzi.
KĂ©t dolog eleve is tisztĂĄn ĂĄllott elĆttĂŒnk. Az egyik az, hogy feltĂ©tlenĂŒl bizonyos volt, hogy
nyĂregyhĂĄzi vallomĂĄsa homlokegyenest ellenkezik tisza- löki vallomĂĄsĂĄval Ă©s hogy mĂg a tisza-lökivel magĂĄnosan ĂĄll s abban semmi körĂŒlmĂ©ny s egyetlen tanĂș se tĂĄmo- gatja, addig nyĂregyhĂĄzi vallomĂĄsĂĄt tĆle fĂŒggetlenĂŒl mind a tizennĂ©gy tutajostĂĄrsa megerĆsĂti. Ha tehĂĄt Ćt Tisza-Lökön nem bĂĄntottĂĄk: akkor a kettĆ közĂŒl egyik vallomĂĄsa feltĂ©tlenĂŒl hamis.
A mĂĄsik dolog, a mit tisztĂĄn lĂĄttunk, az, hogy Ć mind SzeklenczĂ©n, mind MĂĄramaros-Szigeten önkĂ©ntesen Ă©s sajĂĄt elhatĂĄrozĂĄsĂĄbĂłl tett panaszt s beszĂ©lte el a tisza-löki erĆszakolĂĄst s hogy se egyik, se mĂĄsik helyĂŒtt hamis jegyzĆkönyvet vele fel nem vettek.
311
Î kĂ©t körĂŒlmĂ©ny fontossĂĄgĂĄt teljesen lĂĄtta Ă©s Ă©rezte az ĂtĂ©lĆbĂrĂłsĂĄg is s azĂ©rt Matej tetemĂșsztatĂł mesĂ©jĂ©re nem is adott semmit. De a vĂ©rvĂĄd koholĂłi s a zsidĂł- gyƱlölet szĂtĂłi mĂĄskĂ©nt vĂ©lekedtek, hĂrlapi tĂĄrogatĂłikon mĂĄs dalt fĂșjtak. Ćk azt hirdettĂ©k, hogy Matejnak az a vallomĂĄsa igaz, melyben a tetemĂșsztatĂĄst beszĂ©li el.
Fel kellett tehĂĄt derĂtenĂŒnk: minĆ körĂŒlmĂ©nyek között s mikĂ©nt tette meg szeklenczei Ă©s mĂĄramaros- szigeti vallomĂĄsĂĄt. A vĂ©rvĂĄdkoholĂłk kezĂ©ben fegyvert nem hagyhattunk.
Matej szeklenczei vallomĂĄsĂĄrĂłl Monics Feodor közsĂ©gi jegyzĆ s Kerner MĂĄtĂ© segĂ©djegyzĆ kĂ©szĂtettĂ©k a jegyzĆ- könyvet. Jelen volt a kihallgatĂĄsnĂĄl KopĂĄnszky György közsĂ©gi bĂrĂł s Monies Ferencz hites elöljĂĄrĂł. KifogĂĄs- talan emberek mind. A nagy per tĂĄrgyalĂĄsĂĄra beidĂ©ztĂŒk Ćket s 1883. Ă©vi jĂșlius 16-ĂĄn nyilatkoztak a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt eskĂŒ alatt.
Ărdekes rĂ©szleteket tudtak MatejrĆl. Mind a nĂ©gyen egyenlĆ mĂłdon adtĂĄk elĆ, hogy Matej,
HerskĂł Ă©s Csepkanics önkĂ©nt Ă©s kĂ©szsĂ©ggel ĂrtĂĄk alĂĄ a jegyzĆkönyvet s hogy ennek tartalmĂĄt mind a jegyzĆ, mind a hites elĆljĂĄrĂł elĆbb gondosan megmagyarĂĄzta nekik. Pedig valami nagy magyarĂĄzatra nem is volt szĂŒksĂ©g, minthogy a magyar nyelvet mindegyik Ă©rtette annyira, hogy a jegyzĆkönyv tartalmĂĄt tisztĂĄn felfogja.
A faluban mĂĄr elĆbb elterjedt a hĂr arrĂłl, hogy a tutajosok ĂștjĂĄnak mikĂ©nt lett vĂ©ge s Matejt, HerskĂłt Ă©s Csepkanicsot mikĂ©nt kĂnoztĂĄk Tisza-Lökön. A hĂr terjesztĂ©sĂ©ben Matej volt a legserĂ©nyebb. Ć beszĂ©lt a
312
dolgokrĂłl legtöbbet. S Ć kĂŒlön is felkereste mind a bĂrĂłt, mind az elöljĂĄrĂłt s nagy rĂ©szletessĂ©ggel beszĂ©lte el ismĂ©telten fogsĂĄgĂĄnak s tisza-löki vallatĂĄsĂĄnak törtĂ©netĂ©t.
Mikor a panaszukat a közsĂ©gi elöljĂĄrĂłsĂĄgnĂĄl augusztus 22-Ă©n ĂrĂĄsba foglaltattĂĄk, ott is Matej volt a szĂłvivĆ, ott is Ć adta elĆ bĆven a kĂnzĂĄs rĂ©szleteit s nyomatĂ©ko- san jelentette ki Ć is, hogy elsĆ vallomĂĄsa igaz, melyet NyĂregyhĂĄzĂĄn tett, ellenben tisza-löki vallomĂĄsa, melyben a tetemĂșsztatĂĄsrĂłl beszĂ©l, minden szavĂĄban valĂłtlan Ă©s hamis s ezt Ășgy erĆszakoltĂĄk ki tĆle pandĂșrok Ă©s csend- biztosok.
HozzĂĄjĂĄrult ehhez s megerĆsĂtette e vallomĂĄst Csep- kanics is, a ki kĂŒlönben is keveset beszĂ©lt.
A kĂnzĂĄst nem is tagadhatta volna Csepkanics, hiszen Ć szenvedett legtöbbet, sĂșlyosan meg is betegedett bele s mĂ©g otthon is, mĂ©g akkor is beteg volt, a mikor a közsĂ©gi elöljĂĄrĂłsĂĄgnĂĄl tĂĄrsaival egyĂŒtt panaszt tett. Alig tudott beszĂłlni Ă©s jĂĄrni, a kihallgatĂĄs alatt is a lĂłczĂĄn fekĂŒdt, a mĂg pedig a jegyzĆkönyvet ĂrtĂĄk, a pitvarban a földön fekĂŒdt. Ăllni, ĂŒlni nehezĂ©re esett.
Mindezt tagadja Matej, â hiĂĄba mondta szemĂ©be a bĂrĂł, jegyzĆ, segĂ©djegyzĆ Ă©s hites elöljĂĄrĂł. HiĂĄba mutattĂĄk neki alĂĄĂrĂĄsĂĄt is. Kereken tagadott mindent.
TovĂĄbb kellett tehĂĄt mennĂŒnk s meg kellett tudnunk, mikĂ©nt tette mĂĄramaros-szigeti vallomĂĄsĂĄt.
VerĂ©czy Gyula volt a törvĂ©nyszĂ©k vizsgĂĄlĂłbĂrĂĄja s Ć vette föl a jegyzĆkönyvet. Az Ć eljĂĄrĂĄsĂĄnak tisztasĂĄgi- ban semmi okunk se volt kĂ©telkedni. KifogĂĄstalan bĂrĂł volt. Matej Ć elĆtte is teljes hatĂĄrozottsĂĄggal adta elĆ
313
tisza-löki vallatĂĄsĂĄnak törtĂ©netĂ©t. A jegyzĆkönyvet Matej kĂ©szsĂ©ggel Ărta alĂĄ. Az ĂŒgy alakilag is, tartalmilag is tiszta volt.
Azonban a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłt valami kĂŒlönös ösztön vezette s a jegyzĆkönyv alĂĄĂrĂĄsĂĄhoz odahĂvott kĂ©t tör- vĂ©nyszĂ©ki jegyzĆt is. Erre nem volt szĂŒksĂ©g. A törvĂ©ny ezt nem parancsolja, de Ć megtette. Mintha csak elĆre tudta volna, hogy Matej pĂ©ldĂĄul egykor el fog tagadni mindent.
A kĂ©t odahĂvott törvĂ©nyszĂ©ki jegyzĆ MihĂĄlyi GĂĄbor Ă©s Szaplonczay JĂłzsef volt, a vĂĄrmegye elĆkelĆ csalĂĄd- jainak tekintĂ©lyes sarjadĂ©kai s a bĂrĂłsĂĄg jeles tagjai. Ćket is megkĂ©rdeztĂŒk a nagy per nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsĂĄn jĂșlius 16-ĂĄn.
Hogy Matej mikĂ©nt adta elĆ a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĆtt a tisza-löki kĂnzĂĄs Ă©s vallatĂĄs esetĂ©t, azt nem tudtĂĄk. Ok csak a jegyzĆkönyv alĂĄĂrĂĄsĂĄnĂĄl voltak jelen. De mielĆtt Matej alĂĄĂrta volna a jegyzĆkönyvet, elĆtte a vizsgĂĄlĂł- bĂrĂł felolvasta s szĂłrĂłl-szĂłra megmagyarĂĄzta. Ezt bizo- nyĂtotta a jegyzĆkönyv bĂrĂłsĂĄgi zĂĄradĂ©ka s ezenkĂvĂŒl a kĂ©t jellemes elĆkelĆ fĂ©rfiĂș.
Matej ezekkel szemtĆl-szemben is eltagadott mindent s valĂłtlannak jelentette ki az ĂĄltala alĂĄirt jegyzĆkönyv tartalmĂĄt. De tagadĂĄsĂĄnak okĂĄt adni nem tudta, sĆt meg se kĂsĂ©rtette.
Ezzel azutĂĄn vĂ©gleg tisztĂĄba jöttĂŒnk az Ć tanĂșsko- dĂĄsĂĄnak Ă©rdekĂ©vel.
Hogy Csepkanicscsal, HerskĂłval Ă©s Smilovicscsal s ezeken kĂvĂŒl mĂ©g tizenhĂĄrom tutajos tĂĄrsĂĄval ellen- tĂ©tbe keveredett, mĂ©g ez se oly sĂșlyos dolog, mint az,
314
hogy mind a nĂ©gy szeklenczei elöljĂĄrĂłt s mind a hĂĄrom mĂĄramaros-szigeti kirĂĄlyi bĂrĂłt hamis jegyzĆkönyvkĂ©szĂ- tĂ©ssel gyanĂșsĂtotta a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt. Ha a tisza-löki titkos eljĂĄrĂĄs mĂĄr maga is el nem rontanĂĄ tetemĂșsztatĂł mesĂ©jĂ©nek hihetĆsĂ©gĂ©t, ha minden illetĂ©kes tanĂșval szemben nem egyedĂŒl ĂĄllana is e mesĂ©hez valĂł ragasz- kodĂĄsĂĄban, mĂ©g akkor se vehette volna figyelembe Ćt semmifĂ©le bĂrĂłsĂĄg, mert kĂ©tsĂ©gtelenĂŒl bebizonyult, hogy lĂ©nyeges dolgokban tudatosan Ă©s vakmerĆen nyĂlt valĂłt- lansĂĄgokat eskĂŒ alatt ĂĄllĂtott.
Az eskĂŒ több ezer Ă©ves jogi Ă©s tĂĄrsadalmi szokĂĄs, sĆt valĂłsĂĄgos intĂ©zmĂ©ny. BeszĂ©l rĂłla mĂĄr a szentĂrĂĄs is. A hamis eskĂŒ a nĂ©pek ĆskorĂĄban is gyakori volt mĂĄr. JĂ©zus is jĂłl tudta ezt, s azĂ©rt tanĂtĂĄsaiban erĆsen bĂrĂĄlta az eskĂŒ intĂ©zmĂ©nyĂ©t. Vannak keresztyĂ©n fele- kezetek, melyek az eskĂŒt megtagadjĂĄk. Nemcsak a zsidĂłk Ă©s keresztyĂ©nek ismertĂ©k az eskĂŒt, hanem az Ăzsia belsejĂ©ben kĂłborlĂł pogĂĄny nĂ©pek is. Attila hunjai, BajĂĄn avarjai s ĂrpĂĄd magyarjai egyarĂĄnt hasznĂĄltĂĄk az eskĂŒt, noha se zsidĂłk, se keresztyĂ©nek, se mohame- dĂĄnok nem voltak. Az eskĂŒ â Ășgy lĂĄtszik â erede- tileg önelĂĄtkozĂĄs volt az esetre, ha az eskĂŒvĆ nem igazat mond, vagy ĂgĂ©retĂ©t, fogadĂĄsĂĄt, kötĂ©sĂ©t meg nem tartja. A keresztyĂ©n mĂveltsĂ©g az önelĂĄtkozĂĄs gon- dolatain szelĂdĂtett valamit s az eskĂŒvĆ csupĂĄn isten beavatkozĂĄsĂĄt kĂ©rte ki maga ellen az esetre, ha hamis- sĂĄgba keverednĂ©k. A közĂ©pkor a hĂĄzassĂĄgi, papi, köz- jogi Ă©s perjogi intĂ©zmĂ©nyek közĂ© sorozta s a legtöbb mĂvelt ĂĄllam mindmĂĄig fentartotta az eskĂŒt.
315
Mit Ă©r az eskĂŒ? BecsĂŒletes, mƱvelt lelkƱ Ă©s eszes embernek nincs
rĂĄ szĂŒksĂ©ge. EskĂŒ nĂ©lkĂŒl annyit Ă©r szava Ă©s elhatĂĄro- zĂĄsa, mint eskĂŒ alatt.
VallĂĄsos embernĂ©l, ha azonkĂvĂŒl eszes Ă©s becsĂŒletes is, sokat Ă©r ott, a hol mĂ©g mindig perjogi intĂ©zmĂ©ny. A vallĂĄsos ember lelkĂ©n a vallĂĄs hatalmĂĄnak egĂ©sz erejĂ©vel uralkodik. Nem vĂ©t ellene tudatosan Ă©s kĂ©szakarva soha.
Amaz osztĂĄlyok, melyek szakadatlan jĂłlĂ©tben vagy szĂŒntelen valĂł nyomorban Ă©lnek, nem sokat törĆdnek az eskĂŒvel. Csak annyit adnak rĂĄ, mint a vallĂĄs kĂŒlsĆ- sĂ©geire. A dĂșslakodĂłknak nem ĂĄrt, a nyomorgĂłnak nem hasznĂĄl. Ăgy vannak vele, mint a vad nĂ©pek aprĂłbb bĂĄlvĂĄnyaikkal.
MagyarorszĂĄg Ă©szak-keleti vidĂ©kĂ©n, Ă©pen MĂĄramaros vĂĄrmegyĂ©ben is szĂĄzan meg szĂĄzan vannak a nyomorgĂł Ă©s furfangos szegĂ©nyek közt, a kik az eskĂŒre, mint perjogi intĂ©zmĂ©nyre se adnak semmit, a kik kenyĂ©r- keresetet lĂĄtnak a tanĂșskodĂĄsban, s a kiket csekĂ©ly dĂjĂ©rt mindenre meg lehet kapni tanĂșnak. KeresztyĂ©nek Ă©s zsidĂłk felesen. Lelkiismeretlen ĂŒzĂ©rkedĆk s könnyelmƱ ĂŒgyvĂ©dek rendszeresen felhasznĂĄljĂĄk Ćket pĆrĂ©ikben.
Hogy Matej ezek közĂŒl valĂł volt-e, nem tudom. Hogy Ćt valaki megfizette volna hamis tanĂșskodĂĄsĂĄĂ©rt, ezt nem tudom, de nem is hiszem. ElsĆ hamis tanĂșsĂĄgĂĄt a tisza löki kĂ©nyszerĂtĂ©s idĂ©zte elĆ. EttĆl ugyan önkĂ©nyt elĂĄllott, sĆt a kĂnzĂĄs miatt ismĂ©telve panaszt is tett, de a vĂ©gtĂĄrgyalĂĄson ehhez ismĂ©t visszatĂ©rt s megmaradt mellette konokul.
316
Vajjon miĂ©rt? Ćk nĂ©lkĂŒl senki sem csinĂĄl hamis tanĂșsĂĄgot. NyilvĂĄn-
valĂł okot nem talĂĄltam. A tanukkal a vĂ©delem szĂĄn dĂ©kosan nem akart közvetlenĂŒl Ă©rintkezni. Nekem s vĂ©dĆtĂĄrsaimnak jogunk lett volna ehhez, sĆt sok esetben kötelessĂ©gĂŒnkben is ĂĄllott volna, de fontosabbnak tar- tottuk a tartĂłzkodĂĄst, hogy a gyanĂșsĂtĂĄsra semmifĂ©le ĂŒrĂŒgy ne tĂĄmadhasson. MatejnĂĄl Ă©pen ki kellett volna nyomoznunk, mi bĂrta Ćt a hamis vallomĂĄsra. De ha akartuk volna, se fĂ©rhettĂŒnk hozzĂĄ. Mikor s mikĂ©nt jött NyĂregyhĂĄzĂĄra a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsra: nem tudtuk. NyĂregyhĂĄzĂĄn a görög katholikus paplakon nyert elhe- lyezĂ©st Ă©s ellĂĄtĂĄst s ott volt Ă©jjel-nappal, csupĂĄn a törvĂ©nyszĂ©ki ĂŒlĂ©sen lĂĄthattuk. Ez a nagy elzĂĄrkĂłzĂĄs tĂĄmasztotta bennem azt a gyanĂșt, hogy bizonyĂĄra a titkos tanĂĄc3 valamelyik tagja vagy ĂŒgynöke bĂrta arra, hogy annyiszor megtagadott tisza-löki valĂłtlan vallomĂĄsĂĄra ismĂ©t visszatĂ©rjen. EgyĂ©ni jellemĂ©hez, a mennyire megismerhettĂŒk, hozzĂĄfĂ©rt ez a gyanĂș. A szek- lenczei elöljĂĄrĂłsĂĄg egyik tagja Ășgy jellemezte, hogy bƱntetve ugyan mĂ©g nem volt, de a falubeliek silĂĄny embernek ismerik. Mikor mint Ășjoncznak a katona- sĂĄghoz be kellett vonulnia, annyira fĂ©lt, hogy nĂ©gy pandĂșrnak kellett Ćt bekĂsĂ©rni. Igaz, hogy Tisza-Lökön is inkĂĄbb ijesztĂ©s, mint kĂnzĂĄs folytĂĄn adta fejĂ©t a holttestĂșsztatĂł mesĂ©re.
317
VII.
(A vĂĄdlottak gyakran vĂ©dik magukat tagadĂĄssal. â Gyakran panaszkodnak, hogy kĂnoztĂĄk Ćket. â Van-e joguk a tagadĂĄshoz? â Meddig terjed önvĂ©delmi joguk? â Karanczai foghĂĄzĆr, RĂłka Ă©s Kazimir pandĂșrok eskĂŒ alatt bizonyĂtjĂĄk a Tisza-löki
sanyargatĂĄsok valĂłsĂĄgĂĄt. â Vay György csendbiztos tagadja. â A bizonysĂĄgok mĂ©rlege.)
Mindent ĂĄtgondolva azonban se Csepkanics, se Matej vallomĂĄsĂĄt arra nĂ©zve, hogy Tisza-Lökön embertelen erĆszakossĂĄgokat követtek el a tanuk Ă©s vĂĄdlottak ellen, kĂ©szsĂ©gtelen bizonysĂĄgnak tekinteni nem lehet. Csep- kanics elhallgatta, Matej eltagadta.
HerskĂł, FĂłgel, GrĂłsz, Klein Ă©s Smilovics rĂ©szletesen elpanaszoltĂĄk a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt tisza-löki kĂnzatĂĄsukat. SĆt Vay György csendbiztosnak egyenesen szemĂ©be is mondtĂĄk.
Vay Györgyöt mint tanĂșt s nem mint vĂĄdlottat hallgatta ki a törvĂ©nyszĂ©k 1883. Ă©vi jĂșlius 18-ĂĄn. Egyenesen a kĂnzĂĄs miatt tĂĄmasztott panaszokra hall- gatta ki.
HatĂĄrozottan eltagadott mindent. Ăt vĂĄdlott egymĂĄs- utĂĄn teljes nyĂltsĂĄggal s nyugodt bĂĄtorsĂĄggal mondta el vele szemben a tisza-löki erĆszakoskodĂĄsok törtĂ©netĂ©t, de Ć mind az ötnek szemĂ©be mondta, hogy valĂłtlant ĂĄllit.
Vajjon kinek higyjĂŒnk? Mind az öt zsidĂł vĂĄdlott volt, vĂĄdolva a tetem-
ĂșsztatĂĄs elkövetĂ©sĂ©vel. BĂrĂłnak Ă©s közönsĂ©gnek szokott felfogĂĄsa, hogy a vĂĄdlott azĂ©rt panaszkodik, hogy a tĂĄjĂĄt bĆrĂ©t mentse, panaszĂĄt tehĂĄt mĂĄr ennĂ©lfogva is gyanĂșval kell fogadni.
318
A ki az igazsĂĄg bĂrĂłi kimĂ©rĂ©sĂ©nek titkait ismeri, az jĂłl tudja, hogy a vĂĄdlottak tĂșlnyomĂł nagy rĂ©sze a rendĆri Ă©s a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłi kihallgatĂĄs alkalmĂĄval több- kevesebb vonakodĂĄs utĂĄn szĂ©pen beismeri s elbeszĂ©li azt a bƱnös cselekmĂ©nyt, melyet elkövetett. De azĂ©rt azok közĂŒl, a kik Ăgy beismertĂ©k tettĂŒket, a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson igen sokan visszavonjĂĄk vallomĂĄsukat s megkĂsĂ©rlik konok tagadĂĄssal a vĂ©dekezĂ©st.
Gyakori tĂŒnet ez, s okĂĄt is ismeri minden beavatott ember.
Az elsĆ kihallgatĂĄstĂłl a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsig s az ĂtĂ©letig hosszabb idĆ szokott eltelni. Ăme a nagy per- ben is több mint egĂ©sz esztendĆ telt el, pedig erre az egĂ©sz mĂvelt vilĂĄg szeme nĂ©zett. Ez idĆ alatt a vĂĄdlott sokat tƱnĆdik, sok emberrel beszĂ©l, sok tanĂĄcsot hall. Ha le van tartĂłztatva: fogolytĂĄrsaival; â ha szabadon van: mindenkivel tanĂĄcskozik s rend szerint vĂ©dĆ- ĂŒgyvĂ©dĂ©vel is eszmĂ©t cserĂ©l.
Ha mĂ©g oly bƱnbĂĄnĂł is a vĂĄdlott, idĆközben eszĂ©be jut, vagy juttatjĂĄk, hogy a bĂŒntetĂ©stĆl jĂł lenne meg- menekedni. VĂ©dj tehĂĄt magĂĄt, a hogy tudja. VĂ©dje magĂĄt mĂ©g akkor is, ha a rendĆr vagy a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĆtt beismerte is bƱnös tettĂ©t. Az ĂtĂ©lĆ bĂrĂł mĂĄs, mint amazok, az ĂtĂ©lĆ bĂrĂł elĆtt mĂșlhatatlanul vĂ©dekezzĂ©k.
Az önvĂ©delem legelsĆ, legtermĂ©szetesebb s legegy- szerƱbb mƱvelete a tagadĂĄs. â Nem vagyok bƱnös. Tagadom a vĂĄd alapossĂĄgĂĄt.
ValĂłtlant mondanak, a kik ellenem vallanak. Ăme az önvĂ©delem tiszta alakja. Ăs igen rĂ©gi alakja.
319
TalĂĄn egyidĆs a legĆsibb emberi intĂ©zmĂ©nyekkel. GĂșny is, de valĂłsĂĄg is az a jelszĂł, melyet mĂĄr a hajdankor is ismert: »si fecisti, nega«, magyarul: »tagadd el, ha elkövetted«.
Van-e ehhez joga a bƱnös embernek? A közĂ©pkor Ășgy gondolkodott: nincs joga. Ez a
gondolkozĂĄs csaknem ma is fennĂĄll. A vĂĄrmegyĂ©k fel- fogĂĄsa szerint a bĂŒntetĂ©s megszabĂĄsĂĄnĂĄl a bƱnbĂĄnĂł beismerĂ©st enyhĂtĆ körĂŒlmĂ©nynek, a konok tagadĂĄst sĂșlyosĂtĂł körĂŒlmĂ©nynek tekintettĂ©k. A konok tagadĂłt legalĂĄbb tizedrĂ©szben sĂșlyosabban, a bƱnbĂĄnĂł beisme- rĆt ugyanannyival enyhĂ©bben bĂŒntettĂ©k. ValĂłsĂĄggal ma is Ăgy van a gyakorlatban. Î szerint a tagadĂĄs a magasabb erkölcsi felfogĂĄs szerint nem volna jogosult s voltakĂ©pen igaza volna a közĂ©pkornak.
Bölcsek, jogĂĄszok Ă©s lĂ©lekbĂșvĂĄrok komoly vitĂĄjĂĄra mĂ©ltĂł ez a kĂ©rdĂ©s.
VĂ©gre is a bƱntett nagysĂĄgĂĄhoz s a bƱnössĂ©g fokĂĄhoz kell szabni a bĂŒntetĂ©s mĂ©rtĂ©kĂ©t. A bƱntett nagysĂĄgĂĄt meghatĂĄrozni nem könnyƱ dolog. A törvĂ©nyekben meg van hatĂĄrozva, de sok ezer Ăłv tapasztalĂĄsa s komoly bölcselkedĂ©se, de a bĂrĂłsĂĄgok ezernyi tĂ©vedĂ©se is kellett ahhoz, hogy a meghatĂĄrozĂĄsban a korszakok mƱvelt- sĂ©gĂ©nek megfelelĆ igazsĂĄgot meg lehessen közelĂteni. Ama körĂŒlmĂ©nyek, melyekbĆl a bƱntett nagysĂĄgĂĄt meg lehet hatĂĄrozni, köztudatban Ă©lnek. Mekkora kĂĄrt oko- zott a cselekmĂ©ny? Mennyi fĂĄjdalomnak tette ki ĂĄldo- zatĂĄt a gonosztĂ©vĆ? Mekkora felhĂĄborodĂĄst idĂ©zett elĆ az emberek nemes Ă©rzĂ©sĂ©ben a bƱntett? MinĆ szĂĄmĂtĂłn,
320
vagy kegyetlen indulat vezĂ©relte a tettest? Mekkora arĂĄnytalansĂĄg volt a tĂĄmadĂł Ă©s vĂ©dekezĆ erĆ között?
Van még több is. De bizonyos az, hogy a mikor a bƱnös cselekmény
tĂŒnete tiszta Ă©s kĂ©tsĂ©gtelen s a mikor minden tĂŒnet a vĂĄdlottnak szemĂ©lyĂ©hez kapcsolĂłdik s a vĂĄdlott mĂ©gis mindent konokul tagad: akkor gĂșnynak vagy oktalan dacznak lĂĄtszik a konok tagadĂĄs s felhĂĄborĂtja az emberek nemes Ă©rzĂ©sĂ©t s akkor szinte kimaradhatatlan a sĂșlyosabb ĂtĂ©let. Valamint akkor is, ha a konok tagadĂĄs ellentĂ©te ĂĄll elĆ: a bƱnös tettel valĂł vakmerĆ dicsekvĂ©s.
Ez a kérdés egyik oldala. De a måsik oldala is ép oly jogosult. A mi felfogåsunk szerint erkölcsileg senki se köteles
önkĂ©nt rohanni a bĂŒntetĂ©sbe. Az önvĂ©delem föltĂ©tlenĂŒl jogosult mĂ©g az ĂĄllam s annak bĂrĂłsĂĄgai ellen is, mert hiszen ezek is tĂ©vedhetnek. Minden bƱnösnek meg kell tehĂĄt engedni, hogy a vĂĄd kĂ©szsĂ©ges beisme- rĂ©se elĆl elzĂĄrkĂłzzĂ©k s legalĂĄbb önmaga ne nyĂșjtson segĂtsĂ©get a terhelĆ körĂŒlmĂ©nyek földerĂtĂ©sĂ©re. A taga- dĂĄsnak jogosultsĂĄga ezen alapszik.
Nem a törvĂ©nyek mondjĂĄk ki, hanem a mindennapi Ă©let gyakorlata szentesĂti, hogy a vĂĄdlottnak jogĂĄban ĂĄll a tagadĂĄs. Ămde, ha Ć a vizsgĂĄlat folyamĂĄn mĂĄr beismerte a bƱnös cselekmĂ©nyt s a nyilvĂĄnos tĂĄrgya- lĂĄson mĂ©gis hatĂĄrozottan tagad: az ĂtĂ©lĆ bĂrĂłnak az a termĂ©szetes Ă©s közvetlen kĂ©rdĂ©se: â Ha most tagadod: miĂ©rt ismerted be a vizsgĂĄlĂł-
321
bĂrĂł elĆtt? Ha pedig ott beismerted, miĂ©rt tagadod most?
A vĂĄdlott felel s akĂĄr ĆszintĂ©n, akĂĄr hamisan azt mondja, hogy azĂ©rt ismerte be, mert erĆltettĂ©k, sanyar- gattĂĄk, kĂnoztĂĄk.
S bizony gyakran megtörtĂ©nt a mĂșltban az erĆltetĂ©s Ă©s sanyargatĂĄs, tehĂĄt gyakran igaza volt a vĂĄdlottnak. De az is gyakran megtörtĂ©nt, hogy erre a kifogĂĄsra csak a rosszindulatĂș fogolytĂĄrsak vagy az idĆközi tanĂĄcsadĂłk oktattĂĄk ki a vĂĄdlottat, a ki tehĂĄt ily esetben, hogy a tagadĂĄs jogĂĄval Ă©lhessen, alaptalanul vĂĄdolta a rendĆrsĂ©get, a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłt s ĂĄltalĂĄban a nyomozĂł hatĂłsĂĄgokat.
HerskĂł Ă©s Smilovics Ă©s Matej a vizsgĂĄlat folyamĂĄn beismertĂ©k a tetemszĂĄllĂtĂĄst. Ha most a nyilvĂĄnos tĂĄr- gyalĂĄson minden ĂĄllĂtĂĄsukat visszavontĂĄk, beismerĂ©sĂŒ- ket hamisnak jelentettĂ©k ki, a vĂĄdbeli tĂ©nyeket mereven tagadtĂĄk s ellenmondĂĄsukat csupĂĄn a tisza-löki kĂn- zĂĄssal igazoltĂĄk: bizony gondosan meg kellett vizs- gĂĄlnunk, vajjon csakugyan megtörtĂ©nt-e tehĂĄt atiszalöki kĂnzĂĄs? S vizsgĂĄlatunkra annyival nagyobb volt a szĂŒksĂ©g, mert hiszen Matej a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson is erĆsen ragaszkodott a holttest-csempĂ©szĂ©s mesĂ©jĂ©nek minden rĂ©szletĂ©hez.
De Vay György csendbiztos merev tagadĂĄsa se mene- kĂŒlhetett a komoly Ă©s bensĆ kĂ©tsĂ©gektĆl. Hiszen, ha beismeri a kĂnzĂĄsokat: elveszti ĂĄllĂĄsĂĄt Ă©s kenyerĂ©t, bƱntetĆ pörbe keveredik, hasonlĂł termĂ©szetƱ pörei most is folynak, a sĂșlyos bĂŒntetĂ©st ki nem kerĂŒl-
322
heti. ĂletkĂ©rdĂ©s volt rĂĄ nĂ©zve a kĂnzĂĄsok hatĂĄrozott tagadĂĄsa.
Azonban a vĂĄdlott tutajosok jĂłhiszemƱsĂ©gĂ©n nem volt szabad hagynunk semmi ĂĄrnyĂ©kot. S nagy felelĆs- sĂ©ggel jĂĄrĂł szerepĂŒnkkel össze nem fĂ©rt, hogy a kĂn- zĂĄsok sĂșlyos vĂ©tsĂ©ge irĂĄnt elnĂ©zĆk legyĂŒnk. Mindent meg kellett kĂsĂ©rtenĂŒnk, hogy a teljes igazsĂĄg kiderĂŒl- jön. Mindenkit ki kellett hallgatni, a ki a kĂnzĂĄsoknak lĂĄtĂłja, hallĂłja, tudĂłja volt.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂłt s a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©szt nem tudtuk a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄsra beidĂ©ztetni.
Ott volt mĂ©g azonban Karanczai JĂłzsef foghĂĄzĆr s RĂłka SĂĄndor Ă©s Kazimir JĂłzsef pandĂșr. Ezeknek min- dent kellett tudniok s kĂŒlönösen KarĂĄnczainak. Volt okunk hinni, hogy Karanczai mindent hĂven elbeszĂ©l.
Ez a foghĂĄzĆr eredetileg czipĆvarga volt NyĂregy- hĂĄzĂĄn. Mikor mĂĄr a vizsgĂĄlat a vĂ©rvĂĄd miatt javĂĄban folyt, 1882. Ă©vi jĂșlius 1-Ă©n nyerte el a foghĂĄzĆri ĂĄllĂĄst. HitvĂĄny fizetĂ©ssel jĂĄrt ez ĂĄllĂĄs, de azĂ©rt jobban tetszett neki, mint a kĂ©zmƱvessĂ©g.
A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ćt tolmĂĄcskĂ©nt hasznĂĄlta. A vizsgĂĄlat minden titkĂĄba be volt avatva jĂșlius elseje Ăłta. Nem volt jĂł termĂ©szetƱ, lelkiismeretes ember. A nagy bizalom, melylyel a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ă©s kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz elhalmozta, csakhamar megzavarta fejĂ©t. HatalmaskodĂł, gĆgös Ă©s pökhendi lett tĂĄrsai fölött is. Nem volt kellĆ figye- lemmel mĂ©g a szigorĂș Havass Imre kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sz irĂĄnt sem. Engedetlenkedett, ivott, kocsmĂĄzott, tĂĄrsait bĂĄntalmazta s e kihĂĄgĂĄsai miatt fegyelmileg ismĂ©telve
323
megbĂŒntettĂ©k. Egyszer nĂ©gy napi, mĂĄsszor tizennĂ©gy napi elzĂĄrĂĄsra ĂtĂ©ltĂ©k.
Mikor HreskĂł Ă©s tĂĄrsai SzeklenczĂ©n Ă©s MĂĄramaros- Szigeten a tisza-löki kĂnzĂĄsok miatt panaszt emeltek: Havass kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sz jegyzĆkönyvileg kihallgatta Ćt. HƱsĂ©gesen elbeszĂ©lt mindent, a mi Tisza-Lökön Ă©s EszlĂĄron törtĂ©nt. A tutajosok kĂnzĂĄsĂĄt, a levetkĆztetĂ©st, a hĂŒvelykszorĂtĂĄst, a vĂzitatĂĄst, a verĂ©seket, a tyĂșk- Ă©s disznóólat, az Ă©jszakai hajszĂĄt, mindent pontosan föl- derĂtett. Semmi tĂșlzĂĄs nem volt szavaiban. A vizsgĂĄlĂł- bĂrĂłt, a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©szt Ă©s a csendbiztost nem akarta kĂŒlönösen terhelni, de az igazsĂĄg rovĂĄsĂĄra nem is men- tegette Ćket.
ĂnkĂ©nt vallott. Senki Ă©s semmiben nem kĂ©nyszeri- tette. A mit Havass Imre kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sz elĆtt vallott: ugyanazt megvallotta közvetlen fĆnöke KorĂ©ny foghĂĄz- felĂŒgyelĆ elĆtt is. SĆt kĂ©sĆbb önkĂ©nt elbeszĂ©lte SoĂłs KĂĄlmĂĄn kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sz elĆtt is.
S a mit Ăgy önkĂ©nt Ă©s ismĂ©telve elbeszĂ©lt, mindaz teljesen összevĂĄgott nemcsak az öt meggyötört vĂĄdlott- nak, hanem BĂłka Ă©s Kazimir pandĂșroknak vallomĂĄ- sĂĄval is. Holott Karanczai közt s a vĂĄdlottak Ă©s a pandĂșrok közt semmi összebeszĂ©lĂ©s nem törtĂ©nt.
Karanczai vallomĂĄsa tehĂĄt Ă©ppen ez oknĂĄl fogva föl- tĂ©tlenĂŒl bizonyĂtja a kĂnzĂĄsok megtörtĂ©nt voltĂĄt.
Ez a foghĂĄzĆr egyĂ©birĂĄnt 1883. Ă©vi februĂĄr 28-ĂĄn elvesztette ĂĄllomĂĄsĂĄt. Elment dĆzsölni, makacsul elmaradt a szolgĂĄlatbĂłl s azĂ©rt fegyelmileg rövid Ășton elkergettĂ©k. A nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄs elejĂ©n mĂĄr nem volt közszolgĂĄlatban.
324
Mindezek utĂĄn bizonyosnak tartottuk, hogy Ć a tisza-löki titokrĂłl a nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson lerĂĄntja a leplet.
MegcsalĂłdtunk. A nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄs elĆtt nĂ©hĂĄny hĂ©ttel valami
ĂĄllĂĄst kapott a vasĂștnĂĄl. Jobbat, kĂ©nyelmesebbet, mint a foghĂĄzĆrsĂ©g. Valakinek nagyon szĂvĂ©n fekĂŒdt, hogy Ă©rdemetlenĂŒl nyerjen olyan ĂĄllĂĄst, melyhez semmit nem Ă©rtett. Hiszen se mint czipĆvarga, se mint foghĂĄzĆr a vasĂști szolgĂĄlatot meg nem tanulhatta. MĂ©gis biztos kenyĂ©rhez jutott.
Sokat beszĂ©ltek nekem errĆl s elĆre figyelmeztettek, hogy minden eddigi vallomĂĄsĂĄt visszavonja; ez lesz a vasĂști ĂĄllĂĄs ĂĄra.
A nyilvĂĄnos tĂĄrgyalĂĄson vissza is vont mindent s hatĂĄrozottan tagadta, hogy Tisza-Lökön csak egy hangos szĂłt intĂ©ztek volna is a vĂĄdlottakhoz. HiĂĄba vallott szemĂ©be FĂłgel Ă©s minden tĂĄrsa, hiĂĄba a kĂ©t pandĂșr is, tagadott mindent. De hogy Havass kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sz elĆtt hivatalosan s SoĂłs kirĂĄlyi ĂŒgyĂ©sz s KorĂ©ny foghĂĄz- felĂŒgyelĆ elĆtt sajĂĄt kĂ©szsĂ©gĂ©bĆl miĂ©rt vallotta be a kĂnzĂĄsokat s vallomĂĄsĂĄnak minden rĂ©szlete mikĂ©nt vĂĄghat össze az öt vĂĄdlott Ă©s a kĂ©t pandĂșr elĆadĂĄ- sĂĄval, holott ezekkel össze nem beszĂ©lt: ezekre nĂ©zve semmi komoly indokot föl nem hozott.
Nem is vette komolyan törvĂ©nyszĂ©ki vallomĂĄsĂĄt senki. NyilvĂĄnvalĂł volt, hogy a vakmerĆ tagadĂĄsra azĂ©rt bĂrtĂĄk, hogy a vizsgĂĄlĂłbĂrĂłt s a csendbiztost meg lehessen vĂ©delmezni.
325
A kĂ©t pandĂșr, a ki szemtanĂș s rĂ©szben közremƱködĆ volt a kĂnzĂĄsoknĂĄl, ĆszintĂ©n elmondott mindent.
RĂłka SĂĄndor pandĂșr kĂŒlönösen Klein IgnĂĄcz gyötör- tetĂ©sĂ©t tudja közvetlenĂŒl, valamint a foglyoknak NyĂr- egyhĂĄzĂĄra Ă©jjel törtĂ©nt hajszolĂĄsĂĄt. Ott volt FĂłgel valla- tĂĄsĂĄnĂĄl is, de a szobĂĄn kĂvĂŒl; ennek rĂ©szleteit leg- inkĂĄbb Karanczai közlĂ©seibĆl ismeri.
Kazimir JĂłzsef pandĂșr kĂŒlönösen Csepkanics György vallatĂĄsĂĄt Ă©szlelte közvetlenĂŒl. MegdöbbentĆk azok a rĂ©szletek, melyeket e tutajos meggyötörtetĂ©sĂ©rĆl elmon- dott a törvĂ©nyszĂ©k elĆtt.
Mind a kĂ©t pandĂșr nyĂltan Ă©s hatĂĄrozottan beszĂ©lt s Vay György csendbiztos szemĂ©be is bĂĄtran elmondott mindent. A csendbiztos tagadott s a pandĂșrok vallomĂĄsĂĄt akkĂ©nt magyarĂĄzta, hogy ezek neki ellensĂ©gei, minthogy Ć kergette el Ćket a szolgĂĄlatbĂłl.
Ăme ezek a körĂŒlmĂ©nyek, melyekbĆl megĂtĂ©lhetĆ, vajjon Tisza-Lökön gyakoroltak-e kĂ©nyszerĂtĂ©st, erĆsza- kot, megfĂ©lemlĂtĂ©st a tutajosok ellen?
ĂllĂtsuk csak össze a törvĂ©nyszĂ©ki nyilvĂĄnos tĂĄrgya- lĂĄs jogi eredmĂ©nyeit.
Minden tutajos, minden tanĂș Ă©s vĂĄdlott NyĂregyhĂĄzĂĄn gondos elkĂŒlönĂtĂ©s daczĂĄra összhangzĂł mĂłdon beszĂ©li el a tutaj Ăștnak s a csonkafĂŒzesi holttest felbukkanĂĄsĂĄnak Ă©s eltemetĂ©sĂ©nek törtĂ©netĂ©t. Egyik se tud semmit idegen holttestrĆl, tetemszĂĄllĂtĂĄsrĂłl s a halottnak lĂĄdĂĄnyi öltöztetĂ©sĂ©rĆl. S e vallomĂĄs mellett Csepkanics, FĂłgel, GrĂłsz Ă©s Klein a Tisza-Lökre valĂł kihurczoltatĂĄs s az ottani vallatĂĄs daczĂĄra is megmarad.
326
Ăm NyĂregyhĂĄzĂĄn törvĂ©nyes mĂłdon törtĂ©nt a kihall- gatĂĄs.
Tisza-Lökön Matej, HerskĂł Ă©s Smilovics tengernyi regĂ©nyes rĂ©szlettel mesĂ©lik el a holttestesempĂ©szet törtĂ©- netĂ©t. Ha e törtĂ©net igaz volna s ha ezt önkĂ©nt akartĂĄk volna elbeszĂ©lni: ezt megtehettĂ©k volna NyĂregyhĂĄzĂĄn is. Ha tehĂĄt ott meg nem tettĂ©k, ellenben Tisza-Lökön megtettĂ©k: valamely nagy oknak kellett közbejönni, a melynĂ©l fogva magukat erre elhatĂĄroztĂĄk.
Ez a nagy ok a megfĂ©lemlĂtĂ©s Ă©s erĆszakos valla- tĂĄs volt.
Maga a törtĂ©net puszta koholmĂĄny. BizonyĂtja ezt az, hogy az idegen holttest eredetĂ©rĆl
senki sem tudott semmit. Ezt se a titkos tanĂĄcs puszta kĂ©pzelĆdĂ©sbĆl ki nem talĂĄlhatta, se Karanczai a tutajozĂłk szĂĄjĂĄba nem adhatta. Ezt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł nem is merte, nem is akarta egyenesen nyomozni. Erre jĂł oka volt. Hiszen Matej, HerskĂł Ă©s Smilovics, ha mĂĄr minden egyebet bevallott, azt is csak bevallotta volna, honnan kerĂŒlt elĆ az idegen holttest? Ămde akkor nyomban kitƱnt volna, hogy az idegen holttest nem volt sehol, nem kerĂŒlt sehonnan s Ăgy ĂșsztatĂĄsĂĄnak törtĂ©nete koholmĂĄny.
KitƱnik ez mĂĄskĂ©nt is. Matej Ă©s HerskĂł azt mondtĂĄk: Ăme, itt s ekkor adta
ĂĄt a holttestet Smilovics. Smilovics pedig azt mondta: Ăme, itt s ekkor kaptam a holttestet GrĂłsztĂłl Ă©s KleintĂłl. Ez a tiszalöki vallomĂĄs.
Ăm GrĂłsz Ă©s Klein nyomban bebizonyĂtottĂĄk, hogy
327
Ćk a Smilovics ĂĄltal megjelölt helyen Ă©s idĆben nem lehettek, mert Ćk akkor Tisza-EszlĂĄron s nem Tisza- Szent-MĂĄrtonban voltak, tehĂĄt Smiloviescsal ott Ă©s akkor nem talĂĄlkozhattak.
De Smilovics is, mikor hamis vallomĂĄsĂĄt 1883. Ă©vi januĂĄrban visszavonta, nyomban bebizonyĂtotta, hogy Ć a mondott napon Tisza-Szent-MĂĄrtonban nem lehetett, mert Ć akkor onnan tĂĄvol esĆ helyen tutajĂĄt terhelte, tehĂĄt neki GrrĂłsz Ă©s Klein ott Ă©s akkor holttestet ĂĄt nem adhatott.
Ăme a tiszta eredmĂ©ny. Az pedig megint feltĂ©tlenĂŒl bizonyos, hogy a zsidĂłk
nagy ok nĂ©lkĂŒl puszta koholmĂĄnyt magukra nem val- lottak, sĂșlyos bƱnt magukra Ă©s a zsidĂłkra nem vĂĄllaltak s a vĂ©rvĂĄdat meg nem erĆsĂtettĂ©k.
De mi lehetett ama nagy ok, mely erre bĂrta Ćket? MĂĄs nem, mint az erĆszak, a kĂnzĂĄs, a megfĂ©lemlĂtĂ©s. S valĂłsĂĄggal ezt adja okul mindenki, a kit csak
Tisza-Lökön kihallgattak. Csepkanics György Ă©s FĂłgel Amsel sĂșlyosan megbete-
gedtek a Tisza-Lökre valĂł kihurczoltatĂĄs utĂĄn. Java- korabeli egĂ©szsĂ©ges ember ok nĂ©lkĂŒl rögtönösen fĂĄjdalmas betegsĂ©gbe nem esik. A vizsgĂĄlat e betegsĂ©gnĂ©l se tud mĂĄs okot felhozni, csak a tisza-löki gyötörtetĂ©st.
Csepkanics Ă©s Matej visszavontĂĄk a kĂnzĂĄsrĂłl szĂłlĂł vallomĂĄsukat. De egyik se tudta indokolni, miĂ©rt vontĂĄk vissza. Matej ugyan megkĂsĂ©rtette, de nyers, vakmerĆ Ă©s vilĂĄgos hazudozĂĄst bizonyĂtottak rĂĄ a szek- lenczei elöljĂĄrĂłk s a mĂĄramaros-szigeti törvĂ©nyszĂ©ki bĂrĂĄk.
328
Bary JĂłzsef a jegyzĆ Ă©s Egressi Nagy LĂĄszlĂł kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz szĂł nĂ©lkĂŒl, minden megjegyzĂ©s nĂ©lkĂŒl tƱrtĂ©k el az erĆszakos vallatĂĄs vĂĄdjait. Vajjon miĂ©rt nem nyilatkoztak? MikĂ©nt lehet hallgatĂĄsukat megĂ©rteni, ha Tisza-Lökön csakugyan törvĂ©nyes mĂłdon folyt a kihallgatĂĄs? Hiszen a vizsgĂĄlat tisztasĂĄga Ă©rdekĂ©ben is kötelessĂ©gĂŒk lett volna fölszĂłlalni.
Vay György csendbiztos tagadja a kĂnzĂĄst Ăłs erĆsza- kot. Ăm az Ć egyĂ©nisĂ©ge s közszolgĂĄlati mĂșltja meg nem engedi, hogy tagadĂĄsĂĄt komolyan lehessen venni. Hiszen mĂĄr mĂĄskor is volt ellene hasonlĂł panasz, mĂĄs- kor is elĂtĂ©ltĂ©k erĆszakos vallatĂĄsok miatt s Ă©ppen most is folyt ellene bƱnpör azĂ©rt, mert a vĂĄdlottakat durvĂĄn bĂĄntalmazta. S ha tehĂĄt mĂĄskor is gyakran Ăgy csele- kedett: most is megtehette.
S hogy megtette: ezt båtran és részletesen szemébe mondta Herskó, Smilovics, Fógel, Grósz és Klein.
LedĂ©r felfogĂĄssal azt mondhatnĂĄk: ezek zsidĂłk, men- tettĂ©k bĆrĂŒket, azĂ©rt vallottak Ăgy.
Ăm ott a kĂ©t pandĂșr s a foghĂĄzĆr, â ezek se nem zsidĂłk, se nem vĂĄdlottak s im ezek is nyĂltan elmond- jĂĄk a tiszalöki erĆszakossĂĄgok törtĂ©netĂ©t. SĆt a kĂ©t pandĂșr bĂĄtran szemĂ©be mondja a csendbiztosnak is.
S mindezen tĂșl mĂ©g nagy bizonysĂĄg van arra, hogy az utĂĄlatos erĆszakossĂĄg kĂ©tsĂ©gtelenĂŒl megtörtĂ©nt. A legsĂșlyosabb bizonysĂĄg, melyet erĆtlennĂ© tenni vagy meggyöngĂteni se lehet. Az a kĂ©tsĂ©gtelen tĂ©ny ez, hogy a tanĂșkat Ă©s vĂĄdlottakat kihurczoltĂĄk Tisza-Lökre s Ă©jszakai vallatĂĄsra ĂĄtengedtĂ©k a csendbiztosnak.
329
Ez nyĂlt törvĂ©nytelensĂ©g. Ellenkezik a vilĂĄgos tör- vĂ©nynyel, a vĂĄdlottak alkotmĂĄnyos jogĂĄval, de a tisz- tessĂ©ggel is.
JĂłl tudta ezt a vizsgĂĄlĂłbĂrĂł is, a kirĂĄlyi alĂŒgyĂ©sz is. S bizonyos, hogy a bĂrĂłsĂĄg e kĂ©t tagja kĂŒlönös ok nĂ©lkĂŒl effĂ©le vakmerĆsĂ©gre nem szĂĄnja el magĂĄt. Hogy Ćk nappal a hajnalosi pusztĂĄn vadĂĄszgassanak, Ă©jjel pedig a szolgabĂrĂł kerti lakĂĄban a csendbiztos keze alatt a vĂĄdlottak sĂrĂĄsa Ă©s jajgatĂĄsa töltse be a levegĆt erre kĂŒlönös oknak kellett lenni.
Volt is. A bĂrĂłsĂĄg e kĂ©t tagja arra törekedett, hogy valaki
a tutajosok vagy zsidĂłk közĂŒl minden ĂĄron vĂĄllalja el a holttestĂșsztatĂĄst.
Minden ĂĄron! A hogy van zsidĂł tanĂș, habĂĄr Ă©retlen gyerek is, a
ki lĂĄtta, mikĂ©nt vĂĄgtĂĄk el az eltƱnt lĂĄnyka nyakĂĄt: Ășgy legyen zsidĂł tanĂș, vagy akĂĄrmilyen tanĂș, a ki lĂĄtta a tetemĂșsztatĂĄst.
Ăgy lesz kerek alakja a vĂ©rvĂĄd mesĂ©jĂ©nek.
TARTALOMJEGYZĂK.
MĂSODIK KĂTET.
A sötĂ©tsĂ©g nagyobb lesz. I. Matej vallani kezd. â A tarkĂĄnyi veszteglĂ©s. â ismeretlen zsidĂł
holttestet hurczol a vĂzben. â Megegyeznek HerskĂłval a holttest- szĂĄllitĂĄsra. â A tokaji intĂłzkedĂ©sek. â Felöltöztetik Tisza- LadĂĄnynĂĄl a holttestet. â Matej egyĂ©b kijelentĂ©sei ........................................... 1
II. HerskĂł vallani kezd. â A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł elĆtt semmit se tud, a csendbiztos kezĂ©n mindent tud. â Matejjal egyezĆen beszĂ©l. - A vizsgĂĄlĂłbĂrĂł Ă©s tĂĄrsai hittek-e a hullacsempĂ©szetben? ..................................15
III. Smilovics Jankel egyĂ©nisĂ©ge. â ElsĆ vallomĂĄsa. â LassankĂ©nt elhatĂĄrozza, hogy Ć is vall. â NyĂregyhĂĄzĂĄn bevallja a hulla- csempĂ©szet regĂ©nyes törtĂ©netĂ©t. â Ăj adatokat hoz szĂnre. â A holt- test kĂŒlönös szaga. â VallomĂĄsa ellenkezik Matejjal Ă©s HerskĂłval, de Tisza-Lökön összeegyezteti ezekkel vallomĂĄsĂĄt...........................................24
IV. Oly sok közremƱködĆ utĂĄn a csempĂ©szett holttest eredetĂ©t könnyƱ kipuhatolni. â MĂ©g se tudjĂĄk kipuhatolni. â A zsidĂłk szentĂŒl hiszik a hullacsempĂ©szĂ©st. â A börtön magĂĄnya. â RĂłzenberg. â Smilovics levelet Ăr a börtönben RĂłzenbergnek ............................................ 36
V. A hullacsempĂ©szet elmĂ©leti bĂrĂĄlata. â MiĂ©rt bĂiztĂĄk tizenöt tutajosra? â MiĂ©rt volt a holttest annyi kĂ©zen? â A falevĂ©llel bedugott orr Ă©rez-e szagot? â MiĂ©rt bĂztak mindent vĂ©letlenre? â MikĂ©nt erĆsĂtettĂ©k a holttestet a tutajra? ............................................... 45
A vĂ©delem. I. MiĂ©rt kell a vĂ©dĆ? â A bƱnös ember szenvedĂ©se. â Heumann
IgnĂĄcz ĂŒgyvĂ©d. â EgyĂ©nisĂ©ge. â Az ĂŒgyvĂ©d Ă©s a közvĂ©lemĂ©ny. â A fiskĂĄlis, az advokatusz, a prĂłkĂĄtor, a mezei ĂŒgyvĂ©d. - Heumann erĂ©lye csökken. â FelesĂ©ge .................................................................58
II. A zsidĂłk központi irodĂĄja. â A Kagal. â A központi iroda meg- kĂ©r: vizsgĂĄljam meg Sarf MĂłriczot. â MegvizsgĂĄlom. â TƱnĆdöm: elfogadjam-e a vĂ©dĆi tisztet? ............................................................................... 75
331 Oldal
III. CsalĂĄdom Ă©s szĂĄrmazĂĄsom. â CsalĂĄdom törtĂ©nete. â Politikai mĂșltam Ă©s szerepem. â Aggodalmaim. â Ăjjeli tanĂĄcskozĂĄs. - ElĆrelĂĄtĂĄsom ............................... .......................................... .............................84
IV. HorĂĄnszky NĂĄndor. â FuntĂĄk SĂĄndor. â EgyĂ©nisĂ©gĂŒk. â Az ĂŒgyvĂ©di dĂj kĂ©rdĂ©se. â A kit a közvĂ©lemĂ©ny ĂŒldöz .......................................... 101
TĂŒnetek. Kalandok. TĂ©vedĂ©sek. I. GrĂłsz MĂĄrton Ă©s Klein IgnĂĄcz. â SzegĂ©ny ember alibije. â GrĂłsz
Ă©s Klein alibije. â A lovak szĂne magyar nyelven. â A sĂĄrga lĂł meg a fekete lĂł. â Lichtmann az ĂŒgyes........................................................ 110
II. TĂłth Borcsa testĂ©t, mikor aludt, megmĂ©ri kĂ©t zsidĂł. â A vizsgĂĄlĂł- bĂrĂł napokig vizsgĂĄlja az esetet. â KisĂŒl, hogy az egĂ©sz dolgot Ășgy ĂĄlmodta TĂłth Borcsa................................................................................... 126
III. Orvok Ă©jjel sĂrt bontanak. â A dombrĂĄdi elveszett lĂĄny. - RĂłzenberg Herman Eszter kutatĂł buzgalma. â HosszĂș fogsĂĄga.................... 129
IV. Mi a vĂ©letlen? â A tisza-löki vĂzi holttest. â A bĂrĂł Ă©s szakĂ©rtĆ tĂ©vedĂ©sei. â A csongrĂĄdi vĂzi holttest, a kinek nincs feje. - A hĂrlapok kimondjĂĄk: ez a Solymosi Eszter. â Egy tokaji lakos- nak elszökik a szolgĂĄlĂłja. â Az eszlĂĄri zsidĂłpap virĂĄgoskertje. â Az abauji zsidĂłk szövetsĂ©ge holttestet szerezni. â A hernĂĄd- nĂ©meti titok ........................................................................................................ 135
V. A Bodrog vizĂ©nek titka. â Az öngyilkos ifjĂș vallomĂĄsa. â A regĂ©ny tetszik a közönsĂ©gnek. â Az egĂ©sz pajkos koholmĂĄnynak bizonyul ............................................................................................................. 150
VI. A ki magĂĄt hitsorsosaiĂ©rt felĂĄldozza. â Az igazi hĆs. â LelkĂ©nek hĂĄnyĂłdĂĄsa. â ElszĂĄntsĂĄga. â A bĂrĂłsĂĄgnĂĄl jelentkezik. â Nem hisznek neki. â FöldönfutĂłvĂĄ lesz, mikor kiszabadul....................................... 156
Legyen vilĂĄgossĂĄg! I. ZurĂĄnyi KĂĄlmĂĄn tanĂșsĂĄga. â Szakolczai Julcsa biztosan fölismeri
Solymosi Esztert. â A bĂrĂłsĂĄg mulasztĂĄsa. â Kozma SĂĄndor fĆĂŒgyĂ©sz. â A jĂłhiszemƱ tanĂș, mint hamis tanĂș. â Mit vĂ©tett a bĂrĂłsĂĄg a mulasztĂĄssal? . . ............................................................................ 166
II. burĂĄnyi vallomĂĄsĂĄnak igazolĂĄsa. â Az orvosok is beismernek valamit. â SĂșlyos mulasztĂĄsuk. â A szakĂ©rtĆ sohase vallja be, hogy valamihez nem Ă©rt. â Szakolczai Julcsa az ĂtĂ©lĆbĂrĂłsĂĄg elĆtt. â A hazugsĂĄg. â Olajos BĂĄlintnĂ© Ă©s Solymosi GĂĄbornĂ© igazoljĂĄk a tehĂ©ntaposĂĄst. â SzƱcs JĂĄnos paraszt, a remek tanĂș.......................... 182
A tisza-löki titkok. I. MikĂ©nt keletkezett a hullaĂșsztatĂĄs gondolata â A tutajosoknak
Tisza-Lökre hurczolĂĄsa. â Vay György, csendbiztos. â Ćsei Ă©s jelleme ..................................................... ...................................................... 201
II. Csepkanics vallatĂĄsa. â KĂnjai. â InkĂĄbb meghal, mintsem
hazudjĂ©k. â A reszketĆ M at ej mindent bevall, a hogy kĂvĂĄnjĂĄk.
332
Oldal - Szabolcsi Miksa szerepe. â Hosszas vonakodĂĄs utĂĄn HerskĂł is mindent vall ....................................................................................................... 211
III. Smilovics Jankel. â Az Ă©jjeli vallatĂĄs. â Mi a rab Ă©jszakĂĄja? - Smilovics vall. â UtĂłbb vallomĂĄsĂĄt visszavonja. â A hulla- csempĂ©szet mesĂ©jĂ©nek keletkezĂ©se. â Smilovics lelkĂ©nek mĂ©ly- sĂ©gei. â LeonidĂĄs Ăłs ZrĂnyi mĂĄs mint Smilovics. â SzegĂ©ny ember ne legyen hĆs ......................................................................................... 227
IV. Mendelovics Niszen könnyƱ szerrel igazolja magĂĄt. â Fogel Amsel Ă©s tanĂși. â VallatĂĄsa. â A tyĂșkĂłl. â Az egyiptomi harmadik Ă©s negyedik csapĂĄs. â Fogel inkĂĄbb meghal, semmint vallomĂĄst tegyen. â A pandĂșr lova elĆtt. â A sötĂ©t börtön................................................ 245
V. GrĂłsz MĂĄrton vallatĂĄsa. â Klein IgnĂĄczot gyötrik, sanyargatjĂĄk. - Solymosi Eszter ruhĂĄjĂĄnak kĂ©rdĂ©se. â A közsĂ©gi bĂrĂł Buch- tĂĄnĂ©t akarja a vĂĄdba keverni. â GrĂłszberg LeĂłnĂ©. â Cseres AndrĂĄsnĂ© jelleme. â Hamis tanĂș. â TanĂșsĂĄgtĂ©telĂ©nek rĂ©szletei........................ 266
VI. A foglyok Ă©jjeli behajtĂĄsa NyĂregyhĂĄzĂĄra. â Vajjon valĂłsĂĄggal megtörtĂ©ntek-e a gyötrĆ, sanyargatĂł vallatĂĄsok? â Matej, Csep- kanics Ă©s HerskĂł panasza a kĂnzatĂĄsok miatt. â Matej csodĂĄ- latos visszaesĂ©se. â BƱnös tagadĂĄsa. â Mit Ă©r az eskĂŒ?..................................... 295
VII. A vĂĄdlottak gyakran vĂ©dik magukat tagadĂĄssal. â Gyakran panaszkodnak, hogy kĂnoztĂĄk Ćket. â Van-e joguk a tagadĂĄshoz? â Meddig terjed önvĂ©delmi joguk? â Karanczai foghĂĄzĆr, RĂłka Ă©s Kazimir pandĂșrok eskĂŒ alatt bizonyĂtjĂĄk a tisza-löki sanyar- gatĂĄsok valĂłsĂĄgĂĄt. â Vay György csendbiztos tagadja. â A bizony- sĂĄgok mĂ©rlege ............................................ ...................................................... 317