ZENETUDOMÁNYI DOLGOZATOK 2013–2014 · retettel idézte gregorián dallamok világi átvételének régi említéseit.7 Egyházi és 3 Tari Lujza, „Rajeczky Benjamin, a népzenetudós”,

ZENETUDOMÁNYIDOLGOZATOK2013–2014

ZEN

ETU

DO

MÁ

NYI DO

LG

OZATO

K 2

013

–2014

Zenetudományi Dolgozatok2013–2014

MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest2016

Jubileumi köteta Zenetudományi Intézet

40 éves fennállása alkalmából

ZENETUDOMÁNYI DOLGOZATOK 2013–2014 2016. TÉL–TAVASZ– 3 –


A Zenetudományi Dolgozatok 2013–2014a Nemzeti Kulturális Alap Könyvkiadási Kollégiumának támogatásával jelent meg

Nemzet i Kulturális Alap

Szerkesztô:KISS GÁBOR

A szerkesztô munkatársai:Gilányi Gabriella, Loch Gergely, Czagány Zsuzsa és Papp Ágnes

© Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2016

A címlapon Körösényi Tamás Bartók, Kofály és a Waldbauer–Kerpely Vonósnégyescímu öntött bronz plakettje (1981, Székely Aladár fényképe nyomán)

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás,illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elôzetes

írásbeli hozzájárulásához van kötve.

www.zti.huFelelôs kiadó: Fodor Pál

A borítóterv: Kármán MártiNyomdai elôkészítés: Kármán Stúdió, www.karman.hu

Nyomtatás és kötés: OOK-Press Kft., Veszprém, www.ookpress.huFelelôs vezetô: Szathmáry Attila

ISSN 0139-0732


Tartalom

Elôszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Régi zenetörténet

Czagány Zsuzsa–Papp Ágnes: Késô középkori zeneelmélet és a gregoriángyakorlat – A Hollandrinus-traktátusok zenei hátországa . . . . . . . . . . . 13

Kiss Gábor: Quem celestis armonia… – Újabb adalékok egy Szt. István-alleluiához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

Rudolf Krisztina: Tropizált traktuskompozíciók a XV. században– A Laus tibi Christe – Filio Mariae traktus megjelenési formái cseh,lengyel és magyar forrásokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

Szoliva Gábriel: „Proles de caelo prodiit…” – Adalékok egy ferenceshimnusz történetéhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Gilányi Gabriella: Újhelyi processzionále? – Az Országos SzéchényiKönyvtár Oct. Lat. 794-es jelzetû forrásának azonosítása . . . . . . . . . . . 83

Ferenczi Ilona: A magyar nyelvû graduálok új szövegcsoportja: az apostoliintenciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115

Újabbkori zenetörténet

Király Péter: Andreas Veckenstadius, besztercei toronyzenész felmondólevele1663-ból – Adalékok egy erdélyi város 17. századi zeneéletéhez . . . . . . 127

Kaczmarczyk Adrienne: Liszt és a klasszikus antikvitás: latin idézetekaz életmûben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144

Gombos László: Háború vagy béke? Egy magyar szimfónia a „NagyHáború” idején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163


Korody P. István: Münchenbôl importált cantus firmusok Bartók„Dolgozataiban” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181

David E. Schneider: A virtuozitás méltósága: A concerto és a csendesátlényegülés toposza (ford. Kiss Gábor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 199

Dalos Anna: Halálfúga: a holokauszt a magyar zenei emlékezetben(1956–1989) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221

Ránki András: Prahács Margit zeneértés-koncepciója . . . . . . . . . . . . . . . . 235

Népzene, néptánc

Varga Sándor: Zenészfogadás az erdélyi Mezôségen . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251

Brauer-Benke József: A koboz hangszertípus történeti vizsgálata . . . . . . . . 288

Liszt-kutatás – a Liszt Ferenc Kutatóközpont munkatársainak írásai

Watzatka Ágnes: Liszt Ferenc kapcsolata a német Cecília-mozgalommala Liszt–Witt levelezés tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317

Peternák Anna: Liszt képleírásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 359

Kutatástörténet

Tari Lujza: Mátray Gábor, a népzenekutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385

Riskó Kata: Táguló horizont – A népzene történeti szemléleténekváltozásai Rajeczky Benjamin írásaiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 438

Berlász Melinda: A Zenetudományi Intézet 20. századi magyarzenetörténeti gyûjteményének kutatástörténeti szerepe az elsô húsz évesperiódusban (1966–1986) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 452

Bibliográfia

A magyar zenetudomány bibliográfiája 2012–2014(összeállította Loch Gergely) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 477


Contents

Preface . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Early Music History

Zsuzsa Czagány – Ágnes Papp: Choralpraktische Voraussetzungen undGrundlagen der Traditio Iohannis Hollandrini . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Gábor Kiss: Quem celestis armonia… – Recent data on a St Stephen Alleluia 35

Krisztina Rudolf: Tropierte Traktusgesänge im 15. Jahrhundert –Erscheinungsformen von Laus tibi Christe – Filio Mariae in böhmischen,polnischen und ungarischen Quellen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

Gábriel Szoliva: “Proles de caelo prodiit…” – The First Vespers Hymnof the Office of Saint Francis of Assisi and its History in Hungary . . . . 70

Gabriella Gilányi: The Processional Oct. Lat. 794 of the BudapestNational Széchényi Library – A Re-identification . . . . . . . . . . . . . . . . . 83

Ilona Ferenczi: Neue Textgruppe in den Gradualen ungarischer Sprache:die apostolischen Intentionen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115

Later Music History

Péter Király: Das Kündigungsschreiben des Bistritzer Stadttürmersund Kunstpfeifers Andreas Veckenstadius von 1663 – Ein Beitragzur Musikgeschichte einer siebenbürgischen Stadt im 17. Jahrhundert . . 127

Adrienne Kaczmarczyk: Liszt and the classical antiquity: Latin quotesin his works . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144

László Gombos: Krieg oder Frieden? Eine ungarische Symphonie zur Zeitdes „Großen Krieges“ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163


István P. Korody: Imported Cantus Firmi from Munich in Bartók’sContrapuntal Studies at the Music Academy Budapest . . . . . . . . . . . . . 181

David E. Schneider: Virtuous Virtuosity: The Concerto, the Violin,and the Topic of Transcendence (transl. by Gábor Kiss) . . . . . . . . . . . . . 199

Anna Dalos: Todesfuge: The Holocaust in the Hungarian Music HistoricalMemory . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221

András Ránki: Margit Prahács’ Conception of Musical Understandig . . . . 235

Folk Music, Folk Dance

Sándor Varga: Recruiting Musicians in the Transylvanian Plain . . . . . . . . 251

József Brauer-Benke: A Historical Analysis of Koboz-Type Instruments . . 288

Liszt Research

Ágnes Watzatka: The Connection of Franz Liszt to the German CecilianMovement in the Mirror of the Liszt–Witt Correspondence . . . . . . . . . 317

Anna Peternák: Thoughts on Visual Arts in Liszt’s Letters and Essays . . . . 359

Research History

Lujza Tari: Gábor Mátray, Researcher of Folk Music . . . . . . . . . . . . . . . . . 385

Kata Riskó: Expanding Horizons – The Changes of the HistoricalApproach to Folk Music in Benjamin Rajeczky’s Writings . . . . . . . . . . 438

Melinda Berlász: Die Sammlung der ungarischen Musikgeschichte des20. Jahrhunderts im Institut für Musikwissenschaft, ihre Funktionund Bedeutung in der Forschungsgeschichte der ersten zwanzig Jahre(1966–1986) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 452

Bibliography

A Bibliography of Hungarian Musicology 2012–2014(compiled by Gergely Loch) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 477

ZENETUDOMÁNYI DOLGOZATOK 2013–2014 2016. TÉL–TAVASZ

RISKÓ KATA

– 438 –

Táguló horizontA népzene történeti szemléletének változásai

Rajeczky Benjamin írásaiban*

1

1967-ben, a Népzenekutató Csoport beszámolóján Rajeczky Benjamin e szavakkalemlékezett nemrég elhunyt mesterére, Kodályra: „Mintha túlságosan aszkéta lettvolna ahhoz, hogy élvezze egy hipotézis mindent megvilágosító és megmagyarázóerejét. Rá annyira jellemzô elsô dolgozatai az alapgondolat kibuggyanása utánváratlan hamarsággal konkrét feladatokba torkollottak, megfigyelései, megállapí-tásai a problémák sorára figyelmeztettek. Legnagyobb összefoglaló mûvében, Amagyar népzenében sem tagadta meg ezt a hajlamot: egy háromoldalas Bevezetôbenszinte érezhetô örömmel sorolja fel mindazt, amit még nem tudunk, ami még többgeneráció szívós munkáját követeli. A problémák tömege a magyar népzene súlyá-nak egyik bizonyítéka. Ma a hegycsúcsokra kívánkozók zöme drótkötélpályánviteti magát odáig, ahol már sétálva élvezheti a folyton változó kilátást. Kodály arégi hegymászófajtából való volt. Vállalta az erdôövezet sûrû labirintusait és a végnélküli, kilátástalan, meredek kapaszkodás monoton munkáját; tudta, hogy azutánjön az igazi neheze: a helyesen megválasztott ösvény, a mindig tudatosabb lépésekegyensúlyjátéka havon, jégen és sziklán. És ami a csúcson elébe tárult, az a felada-tok légiója is volt: csupa meghódítanivaló, nemcsak puszta kilátás.”1

Talán nem véletlen, hogy Kodálynak éppen ez a vonása idézôdött fel Rajeczky-ban, aki viszont írásainak késôi olvasója számára is érzékelhetôen örömét lelte egy-egy új, nagyívû gondolat közvetítésében és továbbszövésében. Rajeczky tudományoséletmûvének méltatásában Somfai László a tényekhez és az elméletek kontrolljáhozvaló ragaszkodást hangsúlyozva is azt emeli ki, hogy „briliáns fantáziával tudott újadatokból új teóriákat felvillantani”.2 Szívesen rajzolt átfogó képet a magyar és

* A tanulmány a Rajeczky Benjamin halálának 25. évfordulója alkalmából az MTA BTK Zenetu-dományi Intézetben 2014. november 13-án megrendezett tudományos konferencián elhangzottelôadás bôvebb változata.

1 Rajeczky Benjamin, „Kodály Zoltán nyomában”, in MTA I. Oszt. Közl., 1969. Újra közölve inRajeczky Benjamin írásai, szerk. Ferenczi Ilona (Budapest: Zenemûkiadó, 1976), 341–342.

2 Somfai László, „Köszöntô”, in Pásztó zenei emlékei, szerk. Tari Lujza (Pásztó: Pásztó VárosÖnkormányzata, 2007), 189–191, 190.

ZENETUDOMÁNYI DOLGOZATOK 2013–2014

TÁGULÓ HORIZONT 439


nemzetközi szakirodalom alapján egy-egy téma megközelítéseirôl, érvelt a kutatókvalamely nézôpontja mellett, és illesztette össze a külön-külön már ismertebb része-ket. Néhány részletre fókuszálva konkrét adalékokkal tette tisztábbá az összképet, demindig kereste a továbblépés, a távolabbra nézés elvi lehetôségeit is. Az új szempon-tok, amelyekbôl Rajeczky egyazon cikkben olykor többet is felvet, gyakran túlnôneka konkrét eredményeket jelentô adalékokon. Mindez még nyilvánvalóbbá válik, hafigyelembe vesszük gyakorlati jellegû tudományos tevékenységének és írásainakegymáshoz való viszonyát. Rajeczky népzenei munkásságát bemutató tanulmá-nyában Tari Lujza rámutatott, hogy a tudós számos népzenegyûjtésének részletesközlésével saját tanulmányainak sorát is jelentôsen bôvíthette volna. Ugyanakkornépzenegyûjtéseiben is jól kirajzolódik egy-egy téma iránti érdeklôdése,3 s talánkutatómunkája kései indulásának köszönhetô, hogy népzenei írásaiban éppen ezeketaz ôt különösen megragadó kérdéseket helyezte elôtérbe.

Gregorián és népzene, illetve magyar és idegen népzenék kapcsolatának általáno-sabb problémái végigkísérik Rajeczky életmûvét.4 Népzenei írásait áttekintve a kuta-tás tárgyát képezô források sokszínûsége mellett is felfigyelhetünk szemléletmódbeliváltozásának egy jellemzô irányára: a kutató az évek-évtizedek folyamán mintha egyretávolabbra próbált volna tekinteni térben és idôben. Érdemes e tendencia menténvizsgálni, hogyan alakult a zenetudós optikája, mellyel az általa megismert magyar,európai, sôt eurázsiai népzenét vizsgálta, s amellyel – éppen szemléletmódjának nagy-szabású volta révén – népzenénkrôl alkotott képünket jelentôsen befolyásolta.

Ismert, hogy egyházzenei érdeklôdésével és általában véve európai mûveltségé-vel5 összhangban Rajeczky a népzenekutatásban is kezdettôl nyugat felé tekintett.Elsô írásaiban a számára a gregorián révén is kedves középkor felé fordult. Aho-gyan az idôskori visszaemlékezésein is átszûrôdik, szerzetesként és tanárként agregoriánt és annak létmódját közelrôl, az usus oldaláról ismerhette meg,6 s ennekhatása késôbbi tudományos munkáiban is érzékelhetô például abban, ahogy elôsze-retettel idézte gregorián dallamok világi átvételének régi említéseit.7 Egyházi és

3 Tari Lujza, „Rajeczky Benjamin, a népzenetudós”, Magyar Zene 39 (2001/3): 235–260, 242.Egyes gyûjtéseirôl részletesen: Tari Lujza, „Rajeczky mátravidéki népzenegyûjtései”, in MátraiTanulmányok 1995, szerk. Horváth László (Gyöngyös: Mátra Múzeum, 1995), 255–289; TariLujza, „Rajeczky Benjamin Heves megyei népzenegyûjtései I. Átány és Bodony”, in Agria 31–32,szerk. Petercsák Tivadar–Szabó J. József (Eger: Dobó István Vármúzeum, 1996), 333–370.

4 E témáról részletesebben lásd Kiss Gábor, „Az új sensus communis – Kodálytól Rajeczkyig”,Magyar Zene 48 (2010/3): 317–327.

5 Tari Lujza, „Rajeczky Benjamin európai kapcsolatai”, Néprajzi Hírek 20 (1991/4): 95–98.6 Egy idôskori visszaemlékezésében például elmondja fiatal tanárkorának élményét arról, hogy az

addig csak népszerû diákdalokat éneklô gimnazisták milyen hamar megtanulták a valódi magyarnépdalokat és a gregorián repertoárt, olyannyira, hogy „1934/35-ben, amikor a Dunára csónak-táborba mentünk, akkor a gyerekek már a középkori Congaudeant catholicit fújták az evezésritmusára, és szépen ment három szólamra”. Lukin László, „Beszélgetés Rajeczky Benjaminnal amagyar iskolai énektanítás hôskoráról”, in Pásztó zenei emlékei, szerk. Tari Lujza (Pásztó: PásztóVáros Önkormányzata, 2007), 207–214, 213.

7 Vö. Kiss, „Az új sensus communis”, 322.

440 RISKÓ KATA


népi közötti kapcsolat életszerû példáit egyébként is szívesen kereste. Ez a szem-lélet inspirálhatta, hogy – részben Kodállyal is vitatkozva – gregorián dallamtí-pusok magyar népzenei emlékeihez hozzon adalékot egyik elsô népzenei tárgyútanulmányában, a Népdaltörténet és gregoriánkutatásban (1943). Kodály A magyarnépzene középkorra vonatkozó fejezetében elsôsorban európai egyházi népéne-kek, valamint európai világi zene magyar népzenei lenyomatainak lehetôségétvizsgálta. Mint írta, a gregorián hatás bonyolult kérdésében egyelôre hiányoztakaz elômunkálatok, így egyetlen példaként egy aratási dallamot mutatott be,amelyben egy nagyheti Alleluja népzenei emlékét vélte felismerni. Hangsúlyozta,hogy gregorián és népzene között nem elméleti kapcsolatot kell keresnünk. Sza-vai szerint a gregorián „amennyiben hatott, nem mint elvont hangrendszer,hanem mint élô zene hatott. A nép csak dallamokat vehetett át, nem pedig egy-házi hangnemeket.”8 Rajeczky ugyanakkor a hasonló, életszerû kapcsolatok egymásik típusára hívja fel a figyelmet, mikor idézi, majd árnyalja e kijelentés állítá-sait. Felveti, hogy bizonyos vonások szívósabbak lehetnek maguknál a dallamok-nál, például a pentaton hangsor diatonizálásában szerepe lehetett az egyházidallamoknak. Ezen túlmenôen bôvebben foglalkozik bizonyos építkezési, szerke-zeti hasonlóságokkal, amelyek vizsgálatát fontosabbnak látja a dallampárhuzamo-kénál.9 Egy kétsoros zsoltártípus népzenei rokonait vizsgálja részletesen, s hogyegy témakör konkrét példán keresztül való megközelítése mennyire lényeges voltszámára, kiderül a Kodály 60. születésnapjára kiadott Emlékkönyvre reflektáló,ugyancsak 1943-ban megjelent cikkébôl. Ebben megjegyzi, hogy a külföldi ta-nulmányok között nagyobb arányban vannak jelen átfogó összehasonlító mun-kák, ugyanakkor figyelmeztet rá, hogy az eredményeik részletes alátámasztásagyakran hiányzik.10 A Népdaltörténet és gregoriánkutatásban számos példával,meggyôzôen mutatja be egy gregorián zsoltártípus különbözô – részint tudatosanparodizáló, részint teljesen asszimilált – népi rokonait, s ezzel e kétsoros népidallamok csoportját mint önálló és teljes dallamokat határozza meg. Bár nememlíti, e dallamtípus rokonát Kodály A magyar népzenében párhuzamba állítottaegy 13. századi kéziratban talált spanyol dallammal. A Rajeczky által tárgyaltdallamkör nemcsak több példával dokumentálható, hanem a különbözô fokúátmenetek révén szervesebben összetartozó is, s mindezzel a stílusrétegek szerintikésôbbi népdalrendezés irányába mutat. Rajeczkyre jellemzô, hogy a cikk végénegy újabb résztémát vet fel csupán rövid kommentárral közölve két gregoriándallamot. Mint írja, ezek azt illusztrálják, hogy az emelkedô kvintváltás a késôgregorián dallamoknál sem ritka. Azt azonban nem fejti ki, hogy a gregoriánbanfelfedezhetô kvintváltás hogyan viszonyul a magyar népzenéhez.

8 Kodály Zoltán, A magyar népzene (Budapest: Zenemûkiadó, 19694), 63.9 Rajeczky Benjamin, „Népdaltörténet és gregoriánkutatás”, in Kodály Emlékkönyv, szerk. Gunda

Béla (Budapest: Néprajzi Társaság, 1943), 308–312. Újra közölve in RBÍ, 28–32.10 Rajeczky Benjamin, „Népzenekutatás”, Magyar Szemle 44 (1943/6): 310–315.



A gregorián ugyanakkor csak egy az összehasonlító népzenei kutatás lehetségesközépkori forrásai között. 1948-ban megjelent cikkében Rajeczky a középkori Nyu-gat-Európa világi dallamaival, nevezetesen olasz dallamokkal keres párhuzamot,amelyekre egyelôre csak felhívja a figyelmet rövid kommentárok kíséretében.11 Enagyobb témakört illetôen Kodály mellett Szabolcsi Bencére hivatkozik, aki A magyarzenetörténet kézikönyve címû új munkájában a magyar népzenét európai dallamokkalis összevetette. Kelet és nyugat találkozik gyermekdalainkban is, hangsúlyozza Kodályszavait idézve a magyar gyermekjáték-dallamok – az akkori tudományos szóhasználatszerint indogermánnak és ugor-töröknek nevezett – típusainak különbözôségérôl aMagyar Népzene Tára gyermekjátékokat közreadó kötetérôl írt ismertetésében 1952-ben.12 Egy évvel késôbbi recenziójában mint elvégzendô feladatra tér vissza népze-nénknek a keleti mellett a nyugati népzenékkel való összehasonlítására, ezáltal a kétfenti réteg elkülönítésére. Ugyanitt a gregorián alapvetô hatásának egy újabb lehetô-ségét veti fel, mikor Vargyas Lajos verstani vizsgálataiban a nyolcszótagú strófákatilletôen hiányolja annak megemlítését, „hogy középkori himnuszaink jó kétharmadrésze 8-asokban zengett a magyar fülekbe már a XI. századtól kezdve.”13

Népdalaink nyugat-európai egyházi és népi dallamokkal való összevetésében Wal-ter Wiora 1952-ben megjelent, a különbözô népzenék és a gregorián dallamait nem-zetközi típusokba soroló Europäischer Volksgesangja nemcsak további ösztönzôje volt,hanem példa is lehetett számára abban a már korábban megnyilvánuló törekvésében,hogy dallamrokonságokon túl típusokat keressen.14 E témában egyik legösszefogot-tabb publikációja az 1957-ben megjelent Adalék felvidéki lakodalmasaink dallamstílu-sához, amelyben a „Segélj el Uram Isten…” kezdetû zoboralji lakodalmas 15. századicseh, 13–14. századi német, továbbá svájci rokonait közli, s egyúttal figyelmeztet aközvetlen, túl szoros párhuzamok – ezúttal kizárólag szomszédos szláv népzenei hatás– feltételezésének veszélyére. Mikor kiemeli a dallamokat összekötô lakodalmi szokás-kört, a kapcsolat szervességére mutat rá, s meg is fogalmazza a stílusvizsgálat fontossá-gát. Mint írja, e dallam „olyan szertartásos típus maradékának látszik, melynek szoro-san egybeötvözôdött szövegû és dallamú példányai hosszú idôn át és elég nagy terü-leten virágozhattak. Amint látjuk, a felhozott példák ugyan nem kimondott dallamva-riánsok, de egy közös stílus képviselôi. Dallamkészletünk vizsgálatának elsô állomásaáltalában az ilyen stíluscsoportokba való besorolás, egyedi dallamösszefüggések erôsza-

11 Például: „Érdekes egy Róma-környéki népdalnak találkozása a „Virágok vetélkedésé”-vel, mely-nek szövege közismerten a középkorra utal”, vagy „a dallam mindenesetre meglepôen hasonlómenetû.” Rajeczky Benjamin, „Két dallamtörténeti adalék”, Zenei Szemle (1948/6): 309–312.Újra közölve in RBÍ, 124–126. Az olasz példák mellett, külön egységként, Rajeczky a kassaiSzent Erzsébet-himnuszt is közli.

12 Bartók Béla–Kodály Zoltán, szerk., A Magyar Népzene Tára. Rajeczky Benjamin recenziója.Ethnographia 63 (1952/1–2): 219–221, 220.

13 Vargyas Lajos, A magyar vers ritmusa. Rajeczky Benjamin recenziója. Ethnographia 64 (1953/1–4): 430–442, 432, és 441.

14 Walter Wiora, Europäischer Volksgesang: Gemeinsame Formen in charakteristischen Abwandlungen.Das Musikwerk 4. (Köln: Arno Volk Verlag, 1952).

442 RISKÓ KATA


kolása nélkül.”15 Dobszay László A magyar népdaltípusok katalógusának bevezetôjé-ben a rendezéssel kapcsolatban Rajeczky 1970-es évekbeli, a stílus- és típusfogalmat,illetve azok történeti vizsgálatának lehetôségeit tárgyaló írásait említi, korábbi munkáit– például az 1957-es fenti cikk eredményeit – pedig Szendrei Jankával együtt bizonyosdallamtípusokkal kapcsolatban idézi.16 Ugyanakkor már Rajeczky elsô írásaiban iskonkrét dallamcsoportok vizsgálatával alátámasztva mutatkozik meg a történeti szem-pontokon alapuló stílusvizsgálat iránti érdeklôdés, amely bizonyára tanítványai komp-lex történeti rendjének létrejöttét is segítette. A „regiszterek” szerinti rendezéssel, silyen módon népzenei részrôl hallgatólagosan Járdányi rendjével szemben a gregoriánés a népi dallamok rokonsági körök szerinti rendezésének fontosságáról pedig már1964-ben, egy gregorián témájú cikkében is írt.17

Viszont még 1956-ban megjelent egy új, a gregorián és a népzene kapcsolatát másoldalról megközelítô gondolata. Rajeczkyra talán Chambers 1956-ban kiadott Folk-song–Plainsong címû könyve is hatott, amelyrôl a következô évben recenziót publikáltaz Ethnographiában. Ennek bevezetéseként megragadta az alkalmat az újabb kutatásiirány ismertetésére, amely a gregoriánt a szájhagyományosan megmaradt népzenéksegítségével vizsgálja, s megemlíti a konkrétan meg nem nevezett szakirodalom elsô,egyelôre még csak a valószínûség szintjén tett megállapításait: „a zsinagóga liturgiájaa kereszténység elsô évtizedeiben bizonyára jelentett zenei indítást is, de nem határoz-ta meg a gregorián anyag stílusát minden részletében; a bizánci és nyugati dallamvilágkülönbségei mutatják, hogy mind a két csoport a saját alapjaira is épített; a gregoriánhimnusz- és antifónaanyag sok népzenei vonást mutat, és erôs népzenei »betörést«jelent a trópusok és szekvenciák megjelenése is; a többi dallamcsoportok komponista-iskolái is elárulják a maguk népzenei hátterét; a dallamok ritmikai és hangnemi meg-állapításához tekintetbe kell venni a mai népzenei elôadás annyi sok hagyományosjellegzetességét is.”18 A feltételezés szerint tehát a gregoriánban a korábbi népzeneemlékeit is felfedezhetjük, annak elôadásmódjával együtt. Chambers munkája e

15 Rajeczky Benjamin, „Adalék felvidéki lakodalmasaink dallamstílusához,” Néprajzi Közlemények2 (1957/3–4): 121–124. Újra közölve in RBÍ, 225–227.

16 Dobszay László–Szendrei Janka, A magyar népdaltípusok katalógusa stílusok szerint rendezve I.(Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 1988), például 21, 35–36, 55–56, 59, 327. A rende-zésre vonatkozóan hivatkozott Rajeczky-írások: „Europäische Volksmusik und Musik des Mittel-alters”, Studia Musicologica 15 (1973/1–4): 201–204; „Choralforschung und Volksmusik desMittelalters?”, Acta Musicologica 46 (1974/2): 181–192. Magyar fordításban in RBÍ, 18–27; „Anépzenetörténet feladata és módszere”, in Szendrei Janka–Dobszay László–Rajeczky Benjamin,XVI–XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben I. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1979), 9–16.

17 Rajeczky Benjamin, „Zu den Monumenta Monodica Medii Aevi”, Studia Musicologica 6 (1964/3–4): 271–275. Magyar fordításban in RBÍ, 80–82. Természetesen a rendezés történetét éshelyzetét is tárgyalja a következô évben megjelent kutatástörténeti tanulmányában: „Népzeneku-tatásunk útja 1945–1965”, Magyar Zene 5 (1965/2): 125–129. A típuskérdés kutatásának továb-bi történetérôl részletesebben lásd Tari Lujza, „Rajeczky Benjamin, az egyetemes népzenetudo-mány képviselôje”, Ethnographia 126 (2015/2): 282–298. 288–289.

18 Chambers, George Bennet. Folksong–Plainsong. Rajeczky Benjamin recenziója. Ethnographia 68(1957/3): 526–527.



témakörnek szentel 12 rövid fejezetet, Rajeczky pedig kiemel ebbôl egy-egy errevonatkozó felvetést. Érdekesnek találja például azt a fejezetet, amelyben Chambers aszövegnélküli melizmatika európai hagyományát az ókorig követi vissza.

Az ókori népzenét ôrzô, ilyen módon népzenei forrásként vizsgálható gregoriánúj képe egyelôre mellékszálként jelenik meg Rajeczky saját tanulmányaiban. A még1956-ban megjelent Paralellen spätgregorianischer Verzierungen im ungarischenVolksliedben Szabolcsi Bence „A zenei ékesítés európai körzetei” címû munkájárahivatkozik, s jellemzô módon kiemel abból egy mellékesen felvetôdött gondolatot,amely szerint az egyes régiók sajátságain túl az európai zenében kellett lennie egyközös alapnak.19 Rajeczky e közös alap néhány elemi formulájához közöl adaléko-kat, amikor korábbi külföldi kutatók példája nyomán a gregorián díszítéseit vetiössze magyar népzenei díszítésekkel.

Kelet és Nyugat közös zenei gyökerekbôl eredô rokonsága, egyúttal egyes ma-gyar népzenei rétegek történeti és területi összefüggéseinek sokszínûsége a magyarnépzene nyugati kapcsolatai iránt korábban is érdeklôdô Rajeczky írásainak késôbbönálló témájává válik. Az 1957-ben megjelent Deszendenzmelodik im Choral undunsere absteigenden Perioden címû tanulmányában felidézi Szabolcsi már említetttanulmányának ereszkedô kvintváltó olasz lauda-példáját, valamint az 1950-benmegjelent A melódia története címû könyv több hasonló olasz és egy francia lai-dallamát, amelyeket Szabolcsi véletlen egybeesésekként magyarázott.20 Rajeczkyhárom gregorián példát is melléjük állít, amelyekben ereszkedô kvintváltás, illetveannak nyomai fedezhetôk fel. Bár a kvintváltást ô is inkább egybeesésnek tekinti,felteszi a kérdést, amely a nagyívû ereszkedô pentaton dallamaink ázsiai kapcsola-tait bizonyító korábbi kutatások mellett új irányt mutat: „Nem játszik az ereszkedôstrófa esetleg organikus szerepet a nyugati dallamkészlet valamelyik rétegében? Errea feleletet legjobban a gregorián vizsgálatával készíthetjük elô, melynek csereviszo-nya a nyugati dallamossággal kétségtelen tény.” Ismerve és elfogadva a magyarnépzene régi stílusának keleti összefüggéseire vonatkozó eredményeket, Rajeczkynem is veti fel azok nyugati eredetét, hanem általánosabban a keleti és nyugatitípusok kapcsolatait keresi. Ezt a tágabb kontextust hangsúlyozza, mikor az eresz-kedô gregorián dallamok bemutatását így összegzi: „Még ha ki is derülne, hogy azidézett jelenségek csak másodlagos alkalmazkodási momentumok, akkor is szaporí-tani fogják annak a stílus- és formaösszefüggésnek bizonyítékait, melyet a kelet ésa korai nyugat között mind határozottabban feltételezhetünk.”

A cikk zárógondolataként az európai gyermekdal általánosan ereszkedô tenden-ciáját említi, s ezzel a nyugati népzene vizsgálati lehetôségét is felveti.21 Azt a gon-

19 Rajeczky Benjamin, „Parallelen spätgregorianischer Verzierungen im ungarischen Volkslied”, inStudia Memoriae Belae Bartók Sacra, szerk. Rajeczky Benjamin, Vargyas Lajos (Budapest: Akadé-miai Kiadó, 1956), 337–348. Magyar fordításban in: RBÍ 90–99, 90–91.

20 Szabolcsi Bence, A melódia története (Budapest: Cserépfalvi, 1950), 29–30.21 Rajeczky Benjamin, „Deszendenzmelodik im Choral und unsere absteigenden Perioden”, Acta

Ethnographica 6 (1957/6): 357–370. Magyar fordításban in RBÍ, 65–75, 66, 75.

444 RISKÓ KATA


dolatot azonban, hogy a gregorián vizsgálata valójában az egykori nyugati népzenemegismerésének is eszköze, a szintén 1957-ben, az Ethnographiában publikált Estea székelyeknél címû írásban fogalmazza meg. Az elôzôleg bemutatott cikkére hivat-kozva ezúttal is felidéz ereszkedô gregorián dallamokat, s egy a 11–12. századbanEurópa-szerte népszerûvé váló, ereszkedô gregorián típust bemutatva így ír: „Azidézett strófatípus megjelenése nehezen lenne magyarázható népzenei elôzményeknélkül. Hogy a nyugati dallamok milyen erôs ereszkedô rétegre telepedtek, azt agyermekdal magában is meggyôzôen érezteti; jellemzô, hogy erre a miénktôl annyi-ra elütô német dallamkincs is gazdag bizonyítékanyagot nyújt.”22 Az ereszkedôgregorián dallamok kapcsán itt veti fel azt is, hogy „a magyar ereszkedô periódusosdallamok ebben a stíluscsoportban találnak elôször rokonhangokra az európaizenében. Valószínûleg nem volt jelentéktelen momentum a XI–XIV. században,hogy a nyugati kultúrával való érintkezés zenei hátterét éppen ilyen ismerôs hang-zású dallamok adhatták.”23 Bár nem utal rá, ismerhette Kodály elôszavát az Isko-lai énekgyûjteményhez, amelynek a Magyar Népzene Tára Gyermekjátékok kötetébenidézett mondatait ô maga is továbbközölte recenziójában. Kodály ebben az elôszó-ban a gregoriánban fennmaradt pentatóniával összefüggésben fogalmazott hason-lóan: „[…] a Szent István korabeli magyar fülének nem lehetett olyan vadidegen arómai egyház liturgikus éneke, mint azt eddig általában gondolták”.24 Rajeczkynyugati, világi ereszkedô dallamok példájaként francia és angol, részben kvintváltó,gyakran pentaton fordulatokat tartalmazó dallamokat mutat be, majd a szomszédnépek zenéjébôl is hoz hasonlókat. A magyar típusokat is megemlítve, számos dúrereszkedô, gyakran kvintváltó európai, köztük szomszédnépi dallamot közöl. Nohanem idézi Bartók tanulmányának e cikkben is hivatkozott fejezetét,25 szintén arraa következtetésre jut, hogy a dúr ereszkedô kvintváltó magyar dallamcsoport euró-pai kapcsolatokat mutat. Rajeczky többször hangsúlyozza az ereszkedô magyarnépdalok legjelentôsebb részének keleti eredetét, s bár nyilván az esetleges félrema-gyarázásokat igyekszik megelôzni, ezzel az ereszkedô dallamok nyugati népzeneijelenlétére, a magyar ereszkedô dallamok rokonságának szélesebb perspektívájúszemléletének szükségességére és egyes konkrét magyar dallamcsoportok szorosabbnyugati kapcsolatára vonatkozó saját eredményeit szorítja háttérbe. Bartók Este aszékelyeknél címû zongoramûvét és Bartók zongorajátékát talán a 75. születésnapjaalkalmából az Ethnographia e számában is köszöntött Kodály kedvéért idézte fel acímben és a bevezetésben, s erre a téma szempontjából valójában nem relevánsnépdalszerû dallamra újból és újból visszatér a szövegben. Mindez együttesen

22 Rajeczky Benjamin, „Este a székelyeknél”, Ethnographia 68 (1957/4): 575–587, 578.23 Rajeczky, i. m. 577.24 Kodály Zoltán, „Iskolai énekgyûjtemény”, in Visszatekintés I., szerk. Bónis Ferenc (Budapest:

Argumentum, 2007), 131–136. 133. Az írás elôször 1944-ben jelent meg.25 Bartók az ereszkedô kvintváltó pentaton dallamokat magyar eredetûeknek tartja, míg az ereszke-

dô kvintváltó dúr dallamok mögött cseh–morva és szlovák népzenével közvetített német hatástsejt. Bartók Béla, A magyar népdal (Budapest: Rózsavölgyi, 1924), 59.



okozhatta, hogy ez az eredményeiben érdekes tanulmány még itthon is viszonylagismeretlen maradt. Pedig annak idején folytatója is volt: 1962-ben Walter Wiora aStudia Musicologicában az ereszkedô, valamilyen hangköz távolságban transzpozí-ciót rejtô (tehát kvintváltó, kvartváltó stb.) dallamok további rokonait kereste. Ômár Eurázsián is túlra mutatott, mikor megemlítette, hogy hasonló dallamokatindián, új-guineai és afrikai népzenében is találtak, s felvetette, hogy ezek egy kö-zös ôsben gyökerezhetnek.26

A dallamvonalak vizsgálatát Rajeczky az íves strófákkal folytatja. A nagyívûereszkedô dallamokhoz hasonlóan itt is a hatalmas tömböt alkotó stílus jellegébôladódik, hogy erre vonatkozó összehasonlító vizsgálataiban sokkal általánosabbkapcsolatot keres, mint a korábban bemutatott kisebb dallamkörök esetében.Részben a megfogalmazás módja, például a címben használt „újstílusú népdal”kifejezés szoríthatta háttérbe az újabb szakirodalomban Rajeczkynek a magyarnépdal újabb rétegeinek középkori kapcsolataira vonatkozó felvetéseit. Középkorimagyar zenei emlékek és az újstílusú népdal címû tanulmányában az új stílus 1950-es években elôtérben álló és vitákat kiváltó eredetkérdésének legújabb publikációja-ként C. Nagy Béla munkájára utal, amelyben a szerzô különbözô népzenékbenkeresi a stílus szélesen értelmezett kapcsolatait. Rajeczky ezen túlmenôen Kodály,Wiora és Járdányi írását említi, mikor a saját szûkebb témáját jelentô gregoriánpárhuzamokhoz tartozó vizsgálatokat sorolja fel. Wiora gyûjteményében számoseurópai népzenei példát találunk a kupolás ívû négysoros strófákra, s köztük újstílusú magyar népdal is szerepel.27 Járdányi íves vonalú gregorián dallamokatközölt magyar népdalpárhuzamokkal, valamint a Rajeczky által közreadott grego-rián dallamok jelentôs részében megtalálható kvintváltó szerkezetre mutatott rá.28

Rajeczky ugyanebbôl a repertoárból válogat azzal a nem pontosan körvonalazottfeltevéssel, hogy egyes gregorián dallamok magyar változatait vizsgálva talán aközépkori magyar zenei ízléshez jutunk közelebb. Nem eléggé kifejtett és így nemis meggyôzô azonban az egyik gregorián dallamot egy új stílusú népdallal párhu-zamba állító utolsó kottapéldája, amelyben a vonalában valóban hasonló két dalla-mot rokonnak nevezi, s az elôbbi szertelenségét az utóbbi letisztultságával hason-lítja össze anélkül, hogy a két dallam közötti kapcsolat mibenlétét tisztázná. Óva-tosan fogalmazott összegzése, amely szerint „[…] a 12–16. század középkori litur-gikus gyakorlata állandó, közvetlen indítást jelentett az ívelt, zárt dallamok fe-lé”,29 mégis felhívja a figyelmünket, hogy a korszak új stílust érintô kutatását ér-demes lenne mai szemmel újraértékelnünk.

26 Walter Wiora, „Mittelalterliche Parallelen zu altungarischer Melodik”, Studia Musicologica 2(1962/1–4): 379–399.

27 Wiora, Europäischer Volksgesang, 69/1. példa.28 Járdányi Pál, „Über Anordnung von Melodien und Formanalyse in der Gregorianik”, Acta

Ethnographica 8 (1959): 327–337.29 Rajeczky Benjamin, „Mittelalterliche ungarische Musikdenkmäler und das neue Volkslied”,

Studia Musicologica 2 (1962/1–4): 263–269. Magyar fordításban in RBÍ, 59–64, 64.

446 RISKÓ KATA


A problémák jelentôs részét ugyanis a terminológia tisztázatlansága, a tény-leges „új stílus” és az elôzmények megkülönböztetésének hiánya okozza. VargyasLajos joggal kritizálja Szabolcsi Bencét, aki egyes sajátságok egyezését látva egyér-telmûen „új stílusú” dallamokként definiálta bizonyos középkori dallamain-kat.30 E tekintetben Járdányi és Rajeczky sem tisztáznak pontosan cikkeikben,s bár megfogalmazásuk árnyaltabb, eredményeiket Bereczky János élesen eluta-sítja.31 Ugyanakkor Vargyas is elismeri, hogy az íves strófatípusok történeténekfeltárása, ha nem is az új stílus, de a közvetlen elôzményt jelentô 19. századinépies mûzene zenei háttereként érdemes lehet a figyelemre. Még inkább rele-váns a gregorián és az európai népzene íves dallamainak vizsgálata, ha az új stí-lust népzenetörténetileg megelôzô, a Dobszay–Szendrei-féle típusrendben márönálló csoportként elkülönített emelkedô vonalú magyar népdalok kapcsolataitkeressük.

Az egykori közös európai, sôt Európán túlmutató, középkor elôtti hagyományképe Rajeczky egyre több, akár más-más témát vizsgáló tanulmányában megjele-nik, világosan érzékeltetve érdeklôdését az ôsi zenei alaptípusok iránt. 1960-bana régi és új magyar népi énekstílust vizsgálva megemlíti, hogy a balladák ünnepé-lyesen merev elôadásmódja a nyugati párhuzamok tanúsága szerint a régi európaihagyomány része. Rajeczky érdeklôdését elárulja, hogy Vargyas Lajosnak a cikktémájához valójában nem is tartozó kutatását is felidézi, amelyben a szerzô egyesballadák „giusto syllabique” ritmusának számos európai és Európán kívüli roko-nait is bemutatja.32

C. Nagy Béla nyomán, aki a siratót mint nemzetközi jelenséget elsôsorbanszláv és mediterrán, de többek között indián és kínai példák segítségével is vizs-gálta,33 Rajeczky 1966-ban a Magyar Népzene Tára Siratók kötetében a magyarsiratót szintén eurázsiai összefüggésben tárgyalja,34 s ilyen irányú megközelítésétkésôbb tanítványa, Dobszay László is átvette.35 Rajeczky a következô évben agregorián ritmizálásáról írt cikkében egy mondat erejéig kitér a nyugati népzenékegy régi zenei stílusban gyökerezô további közös vonására, a szabad elôadásmódú

30 Vargyas Lajos, „Észrevételek Szabolcsi új tanulmánykötetére”, Ethnographia 66 (1955/1–4):514–519, 515.

31 Bereczky János, A magyar népdal új stílusa 1. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 2013), 9.32 Rajeczky Benjamin, „Old and New Singing Styles in Hungarian Folk Song”, Journal of the

IFMC 12 (1960): 56–61. Magyar fordításban in RBÍ, 241–245. 243.33 C. Nagy Béla, „Typenprobleme in der ungarischen Volksmusik”, Studia Musicologica 2 (1962/

1–4): 225–266.34 „Siratódallamaink rokonsága”, in A Magyar Népzene Tára V. Siratók. Sajtó alá rendezte Kiss

Lajos, Rajeczky Benjamin (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1966), 1109–1117. A tanulmány akötetben szerzô megjelölése nélkül szerepel, a szerzôségrôl lásd Szalay Olga: „A jubiláló akadé-miai népzenekutatás kiemelt sorozatai és az intézményes ötven év bibliográfiája (1953–2003)”,in Zenetudományi Dolgozatok 2003 I–II., szerk. Rudasné Bajcsay Márta–Richter Pál (Budapest:MTA Zenetudományi Intézet, 2004), 11–100, 26.

35 Dobszay László, A siratóstílus dallamköre népzenénkben és zenetörténetünkben (Budapest: Akadé-miai Kiadó, 1983).



énekre, amihez a Wiora által bemutatott, dél-francia, svájci, svéd, román, bolgár,macedón, kaukázusi példákból álló dallamkört említi.36

Egy téma újragondolása, adalékokkal bôvítése olykor fontosabb volt Rajeczkyszámára, mint teljesen új területek felfedezése. A „Szivárvány havasán…” szöveg-kezdetû úgynevezett pszalmodizáló népdalt már Kodály is egy cseremisz népdallalvetette össze, ezen kívül felidézte mordvin, zürjén, votják, továbbá gregorián és héberrokonait. Ennek ellenére úgy vélte: „Mégsem láthatunk benne finn-ugor vagy törökôstípust: úgy látszik valami általánosabb, nemzetfeletti, ôsi recitáló-formula él ben-ne.”37 Szabolcsi Bence a hasonló gregorián dallamot héber rokonai alapján nyugat-ázsiainak tartotta, de a magyaron kívül megemlítette román, örmény, török, német ésdél-itáliai párhuzamait is.38 Rajeczky 1967-ben e munkák nyomán újra, részleteseb-ben mutatta be e párhuzamokat, és kiszélesítette a típus nyugati, elsôsorban gregoriánrokonságának körét.39 Az ugyanebben az évben Wiora tiszteletére készült kötetbenpublikált cikket azzal vezette be, hogy az összehasonlító népzenekutatás kelet ésnyugat zenéjét inkább ellentétként felfogó elsô magyar kísérletei után, elsôsorbanWiorának köszönhetjük az eurázsiai zenekultúra munkahipotézisét.40

Kelet és ókori nyugat, gregorián és még régebbi „népzene” kapcsolatai már egy ide-je foglalkoztatták tehát Rajeczkyt, amikor Gregorián népének, népdal címû 1969-es ta-nulmányában úgy mutatta be a gregoriánt, mint a korábbi, ókori népzenei élet egyikemlékét. Ekkorra megerôsíthette nézetét a szakirodalom is, amelynek régebbi és újabbidevonatkozó publikációira egyaránt hivatkozott. Nagy hatásúnak látszik közülükGünther Wille elôzô évben megjelent könyve az ókori római zeneéletrôl,41 amelybena szerzô 4000 adat alapján mutatta ki, hogy Rómának virágzó zenei élete volt vokálisés hangszeres zenével, szóló- és karénekkel egyaránt. Népdalgyakorlatuk ismerte afelelgetô (pásztor-, hajós-, koldus-, gúny-, lakodalmas, katonadalok) és refrénes éneket(fonó-, pásztor-, evezô-, lakodalmi dallamok), a mezei, hajós és pásztorélet a melizmásjubilust, a jogi és a szertartásos élet pedig a kikiáltó és hirdetô formákat.42 Rajeczky

36 Rajeczky Benjamin, „Le chant grégorien est-il mesuré?”, Études Grégoriennes 1967, 21–28.Magyar fordításban in: RBÍ 83–89.

37 Kodály, A magyar népzene, 35–36.38 Szabolcsi Bence, „Egyetemes mûvelôdéstörténet és ötfokú hangsorok” Ethnographia 47 (1936/4):

233–251, 243. A dél-itáliai példát az angol változatban említi. „Five-Tone scales and Civilisa-tion” Acta Musicologica 15 (1943/1–4): 24–34, 29.

39 Rajeczky Benjamin, „Über die Melodie Nr. 773 der Monumenta Monodica Medii Aevi I”, inFestschrift Bruno Stäblein zum 70. Geburtstag, szerk. Martin Ruhnke (Kassel: Bärenreiter, 1967),191–194. Magyar fordításban in RBÍ, 76–79.

40 Rajeczky Benjamin, „Ost und West in den ungarischen Klageliedern”, in Festschrift für WalterWiora, szerk. Ludwig Finscher–Christoph Hellmuth Mahling (Kassel: Bärenreiter, 1967), 628–632. Magyar fordításban in RBÍ, 216–220, 216.

41 Günther Wille, Musica Romana: die Bedeutung der Musik im Leben der Römer (Amsterdam:Schippers, 1967).

42 Rajeczky Benjamin, „Gregorián, népének, népdal”, in Magyar Zenetörténeti Tanulmányok II.,szerk. Bónis Ferenc (Budapest: Zenemûkiadó, 1969), 45–64. Újra közölve in RBÍ, 40–58, 41–42. E képet Rajeczky a gregorián hátterével kapcsolatban az akkori hellenista világra is kiterjeszt-ve majd a Mi a gregorián? címû könyvében is felidézi, (Budapest: Zenemûkiadó, 1981), 26–27.

448 RISKÓ KATA


történeti adatokkal, korabeli szövegek anekdotáival támasztja alá, hogy nép ésegyház zenéje között nem lehetett szakadék. A gregorián és a népzene kapcsolatátilletôen az évek során bekövetkezett szemléletbeli változását, a régebbi népzeneielemeket ôrzô gregorián gondolatának újdonságát jól tükrözik azok a dallampár-huzamok, amelyeket korábban már publikált, de most új értelmezésben újra közöl.Így például a „Segélj el Uram Isten” kezdetû magyar lakodalmas 1957-es tanulmá-nyában bemutatott nyugati párhuzamai mellé most egy gregorián antifónatípust isállít. E típussal kapcsolatban pedig azt emeli ki, hogy annak változatait az 5. tónus-hoz soroljuk, amelyet a De modorum formulis címû, 1000 körüli traktátus „tritusagricolae dictus”-ként, azaz „paraszti hangsorként” mutat be. Rajeczky szerint ez„nyilvánvaló jele annak, hogy 1000 táján a gregorián specialistáknak volt fülük a»népzenei« hangzásra”.43 A tanulmány kontextusában ez egy finom utalás arra,hogy valójában a gregorián típus is kapcsolatban lehetett a még korábbi népzené-vel. Azt, hogy régebbi és újabb népzenék, gregorián dallamok hogyan hatottakegymásra, utólag persze aligha rekonstruálhatjuk. Talán a hatások egyre komple-xebb lehetôségeinek átgondolása is okozhatta, hogy Rajeczky írásaiban a dallampél-dákkal bemutatni kívánt zenei kapcsolatok már említett tisztázatlansága idôvelerôsödött: a szerzô a fenti tanulmány gregorián és népi dallamokat összevetô kotta-példáinak kommentárjában például alig próbál következtetést, magyarázatot meg-fogalmazni.

Ugyanebben a tanulmányában Rajeczky egyúttal még messzebbre tekint. Mintkorábban láttuk, a kelet és az ókori nyugat zenéjében közös alaptípust vizsgált mártulajdonképpen az ereszkedô és íves dallamvonal különbözô európai, köztük grego-rián megjelenési formáiban is. Arra, hogy a népzene még archaikusabb rétegei felémutató, nem strófikus formákat is be kell vonni a hasonló összehasonlító vizsgála-tokba, hivatkozása szerint Wiora Zur Frühgeschichte der Musik in den Alpenländerncímû munkája hívta fel a figyelmét. Mint írja, a régi szemléletmód „[…] kerestetimég napjainkban is zenénk ôstörténetét kizárólag a primitív népek világában, éscsak vonakodva nyúl az európai népzenék készletéhez”.44 Ez az érdeklôdés is sejt-hetô amögött, hogy Rajeczky a Magyar Népzene Tára vonatkozó köteteinek meg-jelenése után is nagy figyelemmel fordult gyûjtôútjain a nem strófikus szokásdalla-mok, valamint a gyermekjátékok felé.45 Chambers általa korábban recenzeált, deakkor maradéktalanul el nem fogadott könyvét most Wiora cikkének példáivalújraértékeli: „Amit az irodalmi utalások értelmezése útján Chambers csak támad-ható valószínûséggel mondhatott az ókori szabad melizmatikáról és annak grego-rián kapcsolatairól, azt bizonyosságra emelte a népzenei összevetés.”46 Miutánhosszan érvel az ilyen irányú kutatás lehetôségei mellett, magyar kiáltó és recitatív

43 Rajeczky, i. m. 52.44 Rajeczky, i. m. 41.45 Tari, „Rajeczky Benjamin, a népzenetudós”, 242–244.46 Rajeczky, „Gregorián, népének, népdal”, 43.



típusokat mutat be gregorián párhuzamokkal együtt. Egy menyhei lakodalmasdallamhoz – „Felnyôtt az út mellett két szál majoránna…” – egyrészt egy a máremlített „paraszti hangsorba” tartozó gregorián rokon dallamot idéz, másrészt –mint írja – „hullámvonalas második sora valószínûleg még régibb rétegre mutatvissza: a széles kiáltásszakaszra következô ismétléses motívumsorból álló forma azalpesi „Kuhreigen”-re, vagyis a pásztorok kötetlen, improvizatív állathívogatóirajellemzô. Egy jellegében ehhez hasonló zsérei Szent Iván-napi példát is közöl –igaz, magyarázat nélkül.47

Néhány késôbbi, jellemzôen rövidebb írásának témaválasztásából sejthetjük,hogy az archaikus típusok továbbra is különösen érdekelhették. 1969-ben a Ma-gyar Népzene Tára már megjelent kötetei alapján a magyar népzene strófikusságelôtti archaikus rétegébôl mutat be recitatív, ütempáros, illetve kétsoros dallamo-kat.48 1980-ban az Ethnographiában megjelent rövid cikkében pedig archaikusmagyar hüdintéseket, azaz a hegyekben felhangzó, nagy távolságokat áthidaló,zenei ívû kiáltásokat közöl, s a típus rokonaiként Wiora egyik Kuhreigen-példájátés a Bartók által bemutatott román hora lungák egyikét is bemutatja.49

✧

Azok az alapgondolatok, amelyek hol nyilvánvalóan, hol rejtettebben visszatér-nek Rajeczky Benjamin népzenei írásaiban, nemcsak saját érdeklôdési körétárulják el, hanem hatást gyakoroltak a kortársak és utódok népzenetörténetünk-rôl alkotott felfogására, többek között a népdalok mai rendjének kialakítására is.Az itt kiemelt tematika természetesen nem kizárólagos Rajeczky népzenei írásai-ban. Különösen kutatómunkájának elsô idôszakára voltak jellemzôk az olyanrövidebb írások, amelyekben rögtön a tárgyra térve közölt adalékokat egy-egytémához. Ilyen – a már említetteken kívül – a Regélni vagy A székely betlehemesrecitatívók stílusához címû cikke.50 Az általa részletesen tanulmányozott siratók-kal kapcsolatban nemcsak saját bodonyi gyûjtésérôl ír,51 hanem a siratók egysajátos, bôvített szekunddal színezett csoportjának román és ukrán rokonságát isbemutatja;52 egy másik cikkében pedig C. Nagy Béla összehasonlító siratóvizs-

47 Rajeczky, i. m. 53.48 Rajeczky Benjamin, „Vorstrophische Formen in Ungarn”, in Analyse und Klassifikation von

Volksmelodien. Bericht über die 3. Arbeitstagung der Study Group of Folk Music Systematizationbeim International Folk Music Council vom 24. bis 28. Oktober 1967 in Radziejowice, szerk. DorisStockmann–Jan Steszewski (Kraków: Polskie Wydawnictwo Muzyczne, 1973), 93–100.

49 Rajeczky Benjamin, „Hüdintés”, Ethnographia 91 (1980/3–4): 393–396.50 Rajeczky Benjamin, „Regélni”, Néprajzi Közlemények (1959/1–2): 15–16 és „A székely betlehe-

mes recitatívók stílusához”, Néprajzi Közlemények 4 (1959/4): 39–42. Újraközölve in RBÍ,232–235.

51 Rajeczky Benjamin, „Siratógyûjtés Bodonyban”, Néprajzi Értesítô 37 (1955): 167–179.52 Rajeczky Benjamin, „Über eine Sondergruppe der ungarischen Klagelieder”, in Zbornik za

narodni život i obicaje Južnih Slavena 40, szerk. Branimir Gušic (Zagreb: Jugoslavenska Akade-mija, 1962), 413–420. Magyar fordításban in RBÍ, 203–209.

450 RISKÓ KATA


gálatának egyes állításaival vitatkozva nemzetközi példasort közöl a siratók hang-terjedelmének kérdéséhez.53 Az Österreichische Musikzeitschriftbe írt cikkében aszomszédnépi kutatás nyugati irányú folytatására ösztönöz, s az osztrák–magyarnépzenei kapcsolat közvetlen átvételnél mélyebb, például a korábban a gregoriánkapcsán is említett dúr-moll hangnemiség hatását jelentô rétegeire, valamint akölcsönös érintkezés történeti példáira mutat rá.54 Késôbbi írásaiban különösenjellemzô a gregorián és népzene összefonódó középkori életének már nem új, deegyre teljesebb ábrázolása.55 Érdemes kevésbé ismert tanulmányait is újra elô-venni, hiszen átfogó és sokoldalú zenetörténet-szemlélete számos újabb inspi-ráció forrása lehet.

53 Rajeczky Benjamin, „Zur Ambitusfrage der Klagelieder”, Studia Musicologica 6 (1964/3–4):375–380. Magyar fordításban in RBÍ, 210–215.

54 Rajeczky Benjamin, „Gemeinsame Aufgaben der österreichischen und ungarischen Volksmusik-forschung”, Österreichische Musikzeitschrift 20 (1965/10): 528–530. Magyar fordításban in RBÍ,238–240.

55 Rajeczky Benjamin, „Többszólamú zenénk emlékei a 15. század elsô felébôl”, in Népzene észenetörténet I., szerk. Vargyas Lajos (Budapest: Zenemûkiadó, 1972), 63–109; „EuropäischeVolksmusik und Musik des Mittelalters; „Choralforschung und Volksmusik des Mittelalters;„Gregorianik und Volksgesang”, in Handbuch des Volksliedes Bd. II, szerk. Rolf Wilhelm Bred-nich–Lutz Röhrich–Wolfgang Suppan (München: Wilhelm Fink Verlag, 1975), 391–406.Magyar fordításban in: RBÍ 7–17; Mi a gregorián?; A népzenekutatás története, Népzenei füzetek(Budapest: OKK Módszertani Intézet, 1986).



KATA RISKÓ

Expanding HorizonsThe Changes of the Historical Approach to Folk Music

in Benjamin Rajeczky’s Writings

The problems of the relationship between church music and folk music, or be-tween Hungarian and foreign folk music ran over the scientific ouvre of BenjaminRajeczky (1901–1989), Hungarian musicologist and ethnomusicologist, deputydirector of the Folk Music Research Group lead by Zoltán Kodály and leader ofthe study group of the IFMC dealing with historical sources of folk music. Re-viewing his writings on folk music, a characteristic tendency of his approaches canbe noticed, in so far as he seems to have tried to make the perspective of his inves-tigations wider in time and space. In this paper, the scholarly work of Rajeczky isstudied, focusing on this tendency.

At the time when Eastern relations of Hungarian folk music played a major rolein Hungarian ethnomusicology, in his research Rajeczky, as a monk well versed inplainsong, turned to the music of the West. He willingly sought lifelike examplesof relationship between church music and folk music, and he soon included in hisstudies secular tunes of medieval Western Europe, too. His approaches that con-centrate on historical comparison and on melody types may have supported thecreation of the complex catalogue of Hungarian folk song types by László Dobszayand Janka Szendrei. Studying relationship between Eastern and Western musicRajeczky was increasingly concerned with their common roots. He sought West-ern links of melody layers such as pentatonic or descending Hungarian folk tunes(which had been regarded primarily as of Eastern origin), and also tried to findantecedents of the new style of Hungarian folk songs among plainsongs. In his lateworks he was particularly interested in the Western music of ancient times, itsEastern connections and its relics survived in plainsongs and folk music.

ZENETUDOMÁNYIDOLGOZATOK2013–2014

ZEN

ETU

DO

MÁ

NYI DO

LG

OZATO

K 2

013

–2014

Documents

ZENETUDOMÁNYI DOLGOZATOK 2013–2014 · retettel idézte gregorián dallamok világi átvételének régi említéseit.7 Egyházi és 3 Tari Lujza, „Rajeczky Benjamin, a népzenetudós”,