Embed Size (px)
Citation preview
xi. piusz pápa„divini illius magistri”
kezdetű apostoli körlevele
Az ifjúság keresztény
neveléséről
1929. december 31.
xi. piusz pápa
„divini illius magistri”
kezdetű apostoli körlevele
az ifjúság keresztény
neveléséről
XI. Piusz pápa„Divini illius magistri”
kezdetű apostoli körlevele
Az ifjúság keresztény
neveléséről
1929. december 31.
Kapisztrán Szent János Kiadó
Budapest, 2017.
E kiadvány a következő füzet alapján készült:XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE
AZ IFJÚSÁG KERESZTÉNY NEVELÉSÉRŐL
Szent István-Társulat,Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója
Budapest, 1934.
Jelen kiadásban a bekezdéseket a Vatikán honlapjánmegtalálható angol változatnak megfelelő számozással láttukel, illetve kiegészítettük a hiányzó lábjegyzetekkel. A szöveget
az aktuális helyesírási szabályoknak megfelelőenfelfrissítettük. A régies szóhasználaton nem változtattunk,
csak a helyesíráson és a vesszőhasználaton.
A szöveg folyamatos gondozás alatt áll.(Utolsó módosítás: 2020. szeptember 07.) A mindenkorilegfrissebb változat itt érhető el: figyelji.de/a/divinire
Minden jog fenntartva.© Kapisztrán Szent János Kiadó, 2016.
kapisztrankiado.hu
ISBN: 978-615-80386-5-2
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés 7
2. A keresztény nevelés tárgyalásának indítóokai 7
3. A keresztény nevelés fontossága 9
4. Felosztás 11
5. Kire tartozik a nevelés 11
6. Az Egyház joga 12
7. Az Egyház jogainak kiterjedése 16
8. A család joga 20
9. Az állam joga 25
10. A nevelés alanya 34
11. A pedagógiai naturalizmus 35
12. Szexuális nevelés 37
13. Koedukáció 38
14. A környezet 39
15. Család 40
16. Egyház 42
17. Iskola 42
18. A világ veszélyei 49
19. A keresztény nevelés célja 51
20. Befejezés 54
21. A kiadó utószava 57
6
Tisztelendő Testvérek, Kedves Fiaim,Üdvöt és apostoli áldást!
Bevezetés
1.Mint földi helytartója az isteni Mesternek, aki végtelen szere-tetében minden embert, még a bűnösöket és a méltatlanokat ismagához ölelve, különös gyengédséget tanúsított a gyermekekiránt, amit azokban a megható szavakban fejezett ki:
”Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket,1„Mi is minden alkalmatmegragadtunk, hogymegmutassuk atyaiszeretetünket irántuk, különösen azzal a sok törődéssel és alkal-mas tanításokkal, amelyek az ifjúság keresztény nevelését ille-tik.
A keresztény nevelés tárgyalásának indítóokai
2. Így az isteni Mestert követve majd figyelmeztető, majd buzdí-tó, majd irányító üdvös szavakat intéztünk az ifjakhoz és a ne-velőkhöz, a családapákhoz és a családanyákhoz a keresztény ne-velés különböző pontjairól azzal a buzgósággal, amely az összeshívők közös atyjához illik, és azzal az Apostoltól ajánlott alkal-mas és alkalmatlan állhatatossággal, amely a pásztori hivatal-hoz tartozik:
1Mk 10,14 (Megjegyzés: a szentírási helyeket a jelenleg használatos for-mában jelöljük – a kiadó.)
7
”Hirdesd az igét; állj elő vele, akár alkalmas, akár al-kalmatlan; ints, kérj, feddj minden türelemmel s tu-dománnyal;2„
amit megkíván korunk is, amelyben nagyon is siratjuk a világosés egészséges elvek hiányát, még a legalapvetőbb problémák kö-rül is.
3. De korunknak említett általános helyzete, az iskolai és pe-dagógiai kérdések jelenlegi vitája a különböző országokban, atőletek, Tisztelendő Testvérek és híveitektől gyermeki bizalom-mal kifejezett óhaj s a mi nagy szeretetünk az ifjúság iránt ar-ra indítottak Minket, hogy mélyebben foglalkozzunk e tárggyal,ha talán az elméletnek és a gyakorlatnak nem is a maga kime-ríthetetlen szélességében, de legalább összefoglaljuk a legfőbbelveket, teljes megvilágításba helyezzük a különösebb következ-ményeket és rámutassunk gyakorlati alkalmazásukra.
4. Papi jubileumunk alkalmával ezt adjuk át emlékül különle-ges szándékkal és szeretettel a kedves ifjúságnak és mindazok-nak, akiknek küldetésük és kötelességük nevelésükkel foglal-kozni.
5. Valóban soha annyit nem foglalkoztak a neveléssel, mintnapjainkban; új pedagógiai elméletekkel állanak elő, rendszere-ket és eszközöket gondolnak ki és vitatnak, melyekkel nemcsakmegkönnyebbíteni, hanem egy új, csalhatatlan eredményű ne-velést akarnak teremteni, amely új nemzedékeket tud nevelni arég várt boldogság számára itt a földön.
6.Miként az Isten képére és hasonlatosságára teremtett s az Ővégtelen tökéletességére hivatott emberekma az anyagi haladásbőségében jobban észreveszik, mint valaha a földi javak elégte-
22Tim 4,2
8
lenségét az egyének és a népek igazi boldogságának elérésére,úgy mind élénkebben érzik magukban a magasabb tökéletességfelé irányuló törekvést, amelyet a Teremtő oltott bele az eszestermészetbe, és ezt főleg neveléssel akarják elérni. Csakhogysokan közülük, mintegy túlzóan a szónak etimológiai értelménnyargalva, ezt a boldogságot az emberi természetből akarják ki-venni és annak erőivel végrehajtani. Így aztán könnyen tévút-ra jutnak, mivel ahelyett, hogy törekvésüket Istenhez, az egészmindenség első okához és utolsó céljához irányítanák, önma-gukra hagyatkoznak, kizárólag a földi és időleges dolgokhoztapadnak; és így folytonos és állandó lesz a vergődésük, amígcsak tekintetüket és iparkodásukat nem fordítják a tökéletességegyetlen célpontjára, Istenre, Szent Ágoston mély értelmű mon-dása szerint:
”A magad számára teremtettél bennünket, ó Uram,és nyugtalan a mi szívünk, amíg nem pihen megbenned.3„
A keresztény nevelés fontossága
7. Főbenjáró fontosságú tehát, hogy ne tévedjünk a nevelésben,akárcsak az is, hogy ne tévedjünk a végső cél felé irányuló tö-rekvésünkben, amellyel bensőleg és szükségképpen összefügg anevelés egész munkája. Valóban, mivel a nevelés lényegileg azember kialakításában áll, hogy tudniillik milyennek kell lennieés hogyan kell viselkednie ebben a földi életben, hogy azt a fen-séges célt, amelyre teremtetett, elérje – világos, hogy amint nem
3Szent Ágoston, Conf. I. 1.
9
lehet igazi nevelés az, amely ne volna a végső célra irányozva,úgy a Gondviselés jelen rendjében, miután Isten nekünk magátkinyilatkoztatta egyszülött Fiában, aki egyedül „út, igazság ésélet”, nincsen tökéletes és teljes nevelés, mint csak a kereszténynevelés.
8. Ebből már kiviláglik, mennyire fontos a keresztény nevelésnemcsak az egyes egyének, hanem a családok és az egész embe-ri társadalom számára, mivel annak tökéletessége csak alkotóelemeinek tökéletes voltából eredhet. S ugyancsak az említettelvekből tűnik ki világosan és nyilvánvalóan a keresztény neve-lés felülmúlhatatlan nagyszerűsége, mint amely végeredmény-ben biztosítani iparkodik a legfőbb Jót, az Istent a növendékeklelke számára, és a földön elérhető legnagyobb jólétet az embe-ri társadalom számára. És teszi ezt, már amennyire emberileglehetséges, a legeredményesebben azáltal, hogy együttműködikIstennel az egyén és a társadalom tökéletesítésén, amennyibennevelése bevési a lelkekbe az élet legelső, leghatalmasabb éslegtartósabb szabályát a Bölcsesség könyvének közismert sza-va szerint:
”Az ifjú az útja szerint, midőnmegvénül sem távozikel attól.4„
Joggal mondotta ezért Aranyszájú Szent János:
”Van-e nagyobb dolog, mint irányítani az ifjak lelkétés alakítani erkölcseiket?5„
4Péld 22,6.5Aranyszájú Szent János: Hom. 60, in e. Math.
10
9. Nincs szó, mely a keresztény nevelés nagyságát, szépségét éstermészetfölötti értékét szebben kifejezné, mint a szeretetnek aza fenséges megnyilatkozása, mellyel az Úr Jézus magát a gyer-mekekkel azonosítva mondotta:
”Aki egyet e kicsinyek közül befogad az én nevem-ben, az engem fogad be.6„
Felosztás
10. Azonban, hogy ne tévedjünk e nagy jelentőségű tárgyban,és hogy a lehető legjobb módon intézhessük az isteni kegyelemsegítségével, szükséges, hogy világos és határozott fogalmunklegyen a keresztény nevelés lényeges mozzanatairól, vagyis ar-ról, hogy kinek hivatása a nevelés, ki a nevelés alanya, melyek akörnyezet szükséges elemei, mi a keresztény nevelés célja és sa-játos formája az isteni Gondviseléstől megállapított és kiszabottrendben.
Kire tartozik a nevelés
11. A nevelés műve szükségképpen társadalmi, nem magános.Márpedig az ember három szükséges társaságba születik bele,melyek különböznek ugyan, de isteni akarat folytán harmoni-kusan összefüggnek: két társaság a természetes rendbe tartozik,tudniillik a család és a polgári társadalom; a harmadik, az Egy-ház, természetfölötti rendű.
6Mk 9,36.
11
12. Első a család, melyet közvetlenül Isten létesített saját cél-lal, amely a gyermek nemzése és fölnevelése, s amelynek ezérttermészeti s következőleg jogi elsőbbsége is van a polgári tár-sadalommal szemben. Mindazonáltal a család tökéletlen társa-ság, mivel nem rendelkezik saját tökéletesedésénekminden esz-közével; míg a polgári társadalom tökéletes társaság, melynekmegvan minden eszköze saját célja elérésére, amely az időlegesközjó, miért is ebből a szempontból – a közjó szempontjából –előbbre való a családnál, amely éppen a polgári társadalombanéri el megfelelő földi tökéletességét.
13. A harmadik társaság, amelybe az ember beleszületik a ke-resztség által a kegyelem isteni életére, az Egyház, mely termé-szetfölötti és egyetemes rendű társaság; továbbá tökéletes tár-saság, mert megvan benne minden eszköz a célhoz, amely azemberek örök üdvössége, és ezért a maga rendjében legfőbb.
14. Következőleg a nevelés, amely az egész embert tekinti,egyénileg és társadalmilag, a természet és a kegyelem rendjé-ben, mind a három társaságra tartozik, arányos és megfelelőmértékben az isteni Gondviseléstől megállapított jelen rend sze-rint, sajátos céljaiknak összeegyeztetése szerint.
Az Egyház joga
15. A nevelés elsősorban és túlnyomólag az Egyházra tartozikéspedig két természetfölötti, az Istentől kizárólag neki adott cí-men,melyek ezért teljesen fölötte állnakmindenmás természetijellegű címnek.
16. Az első jogcím a legfőbb tanítóhivatalnak isteni Alapító-jától nyert legfőbb tekintélyében és kifejezett küldetésében rej-lik:
12
”Minden hatalom nekem adatott az égben és a föl-dön; menjetek tehát, tanítsatok minden népet, meg-keresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és Szentléleknevében: tanítván őket megtartani mind, amiket pa-rancsoltam nektek. És én veletek leszek mindennapa világ végezetéig.7„
Ennek a tanítóhivatalnak Krisztus csalhatatlanságot adott azzala megbízatással, hogy az ő tanát terjesszék; ezért az Egyházat
”isteni Szerzője az igazság oszlopává és alapjává tet-te, hogy tanítsa az embereknek az isteni hitet, ésa rábízott hitletéteményt épen és sértetlenül őriz-ze, vezesse és alakítsa az embereket, egyesületeiketés cselekedeteiket az erkölcsök tisztességére és élet-fegyelmezettségére a kinyilatkoztatott tan szabályaszerint.8„
17. Amásodik jogcím az a természetfölötti Anyaság, amellyelaz Egyház, Krisztus szeplőtelen jegyese szentségeivel és tanítá-sával szüli, táplálja és neveli a lelkeket a kegyelem isteni életére.Ezért joggal állítja Szent Ágoston:
”Nem lehet Isten atyja annak, aki az Egyházat mintanyát visszautasította.9„
18. Ezért nevelői küldetésének tulajdonképpeni tárgyában, azaz7Mt 28,18-208IX. Pius Ep. Quum non sine, 1864. július 14.9Szent Ágoston, De symbolo ad catech. XIII.
13
”hitben és az erkölcsök irányításában Isten maga tet-te az Egyházat az isteni tanítóhivatal részesévé ésisteni jótéteményképpen tévedéstől mentessé; ezértaz emberek legfőbb és legbiztosabb tanítója, és veleszületett sérthetetlen joga, hogy szabadon taníthas-son.10„
És ebből szükségképpen következik, hogy az Egyház függetlenbármely földi hatalomtól, nevelői küldetésének úgy eredetében,mint gyakorlásában is, nemcsak saját tárgyát illetőleg, hanema céljához szükséges és megfelelő eszközöket illetően11 is. Te-hát minden más ügyben és emberi tanításban, amely önmagá-ban véve mindenkinek, egyéneknek és társadalomnak öröksé-ge, az Egyháznak független joga azokkal élni és főleg megítél-ni, mennyire segítheti vagy hátráltathatja a keresztény nevelést.Annál is inkább, mert az Egyház, akár mint tökéletes társaság,független joggal rendelkezik a céljához szükséges eszközökben,akár pedig mivel minden tanítás és minden emberi cselekedetszükségképpen függ az ember végső céljától, és nem vonhatjaki magát az isteni törvény alól, amelynek őrzője, tolmácsa éstévedhetetlen tanítója az Egyház.
19. Ezt már világosan kimondta boldog emlékezetű X. Piuszpápa is:
”Bármit cselekedjék a kereszténymég a földi dolgok-ban is, nem szabad elhanyagolnia a természetfölötti
10XIII. Leó, Ep. Enc. Libertas, 1888. június 20.11A kiadó megjegyzése: E második „illetően” szó – feltehetően nyom-
dahiba miatt – kimaradt az eredeti fordításból; a jobb érthetőség kedvéértpótoltuk.
14
javakat, sőt a keresztény bölcsesség tanítása szerintvalamennyi ügyét a legfőbb jóra mint végső célrakell irányítania; továbbá összes cselekedetei, legye-nek azok erkölcsileg jók vagy rosszak, azaz mennyi-ben egyeznek meg vagy sem a természeti és istenijoggal, az Egyház ítélete és joghatósága alá esnek.12„
20. Érdemes felemlíteni, milyen jól megértette és kifejezte ezt akatolikus alapvető tant egy laikus, egy csodálatosan mély író éslelkiismeretes gondolkodó:
”Az Egyház nem mondja, hogy az erkölcstan kizáró-lag hozzá tartozik, hanem hogy egészen hozzá tarto-zik. Nem állította soha, hogy rajta kívül és tanításanélkül az ember nem ismerhetne meg valamely er-kölcsi igazságot, sőt több alkalommal helytelenítet-te ezt a véleményt, amely többféle formában látottmár napvilágot. Hanem igenis mondja, amint mon-dotta és mindig mondani fogja, hogy Jézus Krisz-tus rendelése szerint és az Atya nevében küldöttSzentlélek által egyedül rendelkezik eredetileg ésmegfogyatkozhatatlanul az egész erkölcsi igazság-gal, amelyben az erkölcstan összes részleges igazsá-gai megvannak, úgy azok, amelyeknek ismeretéreaz ember pusztán értelemmel is eljuthat, mint azokis, amelyek a kinyilatkoztatásban megvannak, vagyonnan levezethetők.13„
12X. Pius, Ep. enc. Singulari quadam. 1912. szeptember 24.13A. Manzoni: Osservazioni sulla Morale Cattolica, c. III.
15
Az Egyház jogainak kiterjedése
21. Ennélfogva teljes joggal műveli az Egyház az irodalmat, a tu-dományt és a művészetet, amennyiben azok szükségesek vagyhasznosak a keresztény nevelésre, szintúgy a lelkek üdve érde-kében kifejtett minden munkáján kívül alapít és fenntart isko-lákat és intézményeket mindenféle tudományszak és a kultúraminden fokozata számára.14 Még a testnevelést sem szabad kí-vülállónak gondolni az ő hatáskörén, éppen mert ez is eszköz,amely segítheti vagy hátráltathatja a keresztény nevelést.
22. És az Egyháznak ez a munkája a műveltség minden ágá-ban végtelen hasznára van a családoknak és a nemzeteknek,amelyek Krisztus nélkül elpusztulnak, mint joggal jegyzi megSzent Hilarius:
”Mi veszélyesebb a világ számára, mint ha Krisztustnem fogadja be?15„
– de ez a legkisebb bajt sem okozza a polgári rendelkezéseknek,mert az Egyház, mint okos anya, nem ellenzi, hogy iskolái és vi-lágiakat nevelő intézetei alkalmazkodjanak minden nemzetnéla polgári hatóságok törvényes rendelkezéseihez, és mindig késza velük való megegyezésre s a felmerülő nehézségek közös meg-értéssel való elintézésére.
23. Ezenkívül elidegeníthetetlen joga az Egyháznak s egyút-tal felmentést nem tűrő kötelessége, hogy fiainak, a hívekneknevelését ellenőrizze, bármilyen intézetben, nyilvános vagy ma-gánintézetekben történjék is az, nemcsak az ott nyújtott vallás-
14Codex Iuris Canonici, c. 1375.15Szent Hilarius, Com. in. Math. c. 18.
16
tanítás, hanem minden más tudományszak vagy irányelv ügyé-ben, amennyiben azok a vallással és az erkölccsel összefügg-nek.16
24.Nemondják azt, hogy ennek a jognak a gyakorlása illeték-telen beavatkozás, hanem igenis az Egyháznak értékes, anyaigondoskodása, hogy megőrizze fiait a hitbeli és erkölcsi mételysúlyos veszedelmeitől. És az Egyháznak ez a felügyelete, amintnem okozhat semmi bajt, úgy csak hathatós segítsége lehet acsalád és a polgári társadalom rendjének és jólétének, mert tá-vol tartja az ifjúságtól azt az erkölcsi mételyt, amely ebben atapasztalatlan és mozgékony korban a legkönnyebben és a leg-gyorsabban harapózhat el. Mert a helyes vallásos és erkölcsi ok-tatás nélkül – amint bölcsen mondja XIII. Leó –
”egészségtelen a lelkeknekmindenműveltsége: az Is-ten félelmére nem szoktatott ifjak nem tűrik a tisz-tességes élet fegyelmét, és akik nem szoktak semmitsem megtagadni ösztöneiknek, könnyen vetemed-nek az államok felforgatására is.17„
25. Ami az Egyház nevelői küldetésének kiterjedését illeti, azaz összes népekre kiterjed korlátozás nélkül, Krisztus parancsaszerint:
”Tanítsatok minden népet;18„nincs is földi hatalom, mely ezt törvényesen ellenezhetné, vagygátolhatná. Mindenekelőtt kiterjed az összes hívekre, akiknek
16Codex Iuris Canonici, c. 1381–1382.17XIII. Leó, Ep. enc. Nobilissima Gallorum Gens, 1884. február 8.18Mt 28,19.
17
gondját viseli mint a leggyengédebb anya. Ezért minden század-ban a mindenféle fokú iskolák és intézmények hatalmas soka-ságát teremtette meg és fejlesztette ki; hiszen – mint nemrégmondottuk –
”a távoli középkor elejétől kezdve, amikor oly sok(valaki tán mondaná, túl sok is) kolostor, zárda,templom, székesegyházi és társas káptalan volt,minden intézmény mellett iskola is, a kereszténynevelés tűzhelye állott. Még ide kell számítanunkaz összes egyetemeket, az egyes országokban el-szórt egyetemeket,melyek a Szentszék és az Egyházkezdeményezésére létesültek és védelme alatt áll-tak. Az a nagyszerű látvány, amely ma jobban szem-betűnik, mert közelebb áll hozzánk és a korszakigényeihez mérten sokkal nagyobb arányú, mindenidők látványossága volt. Akik tanulmányozzák ésszemmel kísérik az eseményeket, csodálkoznak raj-ta, amit az Egyház ezen a téren alkotott, csodálkoz-nak a módon, ahogyan az Egyház betölteni tudta azIsten által reáruházott hivatást, az egymást követőemberi nemzedékek nevelését a keresztény életre,és elámulnak a nagyszerű gyümölcsökön és ered-ményeken. De ha csodálkozást kelt, hogy az Egyháznevelői hivatásában a tanulók százait, ezreit és mil-lióit tudta maga köré gyűjteni, akkor még fokozzaaz ámulatot annak a megfontolása, amit az Egyháznemcsak a nevelés terén, hanem a szorosan vett ok-tatás terén is tett. Mert amit a kultúra, a civilizáció,az irodalom kincseiből sikerült megmenteni, azt azEgyháznak köszönhetjük, amely a legrégibb, barbáridőkben is tudott fényességet gyújtani az irodalom,
18
a bölcselet, a művészet – különösen az építészet –terén.19„
26. Az Egyház ennyit akart és tudott megtenni, mert nevelőihivatása kiterjed a hitetlenekre is, hiszen minden ember hiva-tott, hogy bemenjen az Isten országába és elnyerje az örök üd-vösséget. Mint napjainkban, amikor az Egyház missziói ezrévelalapítják az iskolákat a még nem keresztény országokban és vi-dékeken is, a Gangesz partjaitól a Sárga folyóig, az Óceán nagyszigetein és félszigetein, a fekete világrésztől a Tűzföldig és afagyos Alaszkáig, úgy az Egyház nevelte hithirdetői által min-den időben keresztény életre és műveltségre azokat a népeket,amelyek ma a művelt világ keresztény nemzeteit alkotják.
27. Ebből már teljesen beigazolódik, hogy jogilag és ténylegkülönös mértékben megilleti az Egyházat a nevelői hivatás, éshogy előítélettől mentes értelem nem találhat semmi ésszerűokot, hogy elvitassa vagy gátolja az Egyházat ebben a munkájá-ban, amelynek jótékony gyümölcseit most az egész világ élvezi.
28. Annál is inkább, mert az Egyháznak e vezető szerepévelnemcsak nem ellenkeznek, hanem teljesen megegyeznek a csa-ládnak és az államnak a jogai, valamint az egyes egyének jogaiis a tudomány, a tudományos módszerek és mindennemű pro-fánműveltségméltányos szabadságára.Hiszen, hogy az említettösszhang alap okát rögtön megjelöljük, a természetfölötti rend,amelyhez az Egyház jogai tartoznak, nem rontja le, sem nem ki-sebbíti a természeti rendet, amelyhez a többi említett jogok tar-toznak, sőt azt felemeli és tökéletesíti; és a kettő egymást kölcsö-nösen segíti és kiegészíti, mivelmindkettő az Istentől származik,aki nem mondhat önmagának ellen:
19A Mondragonei intézet növendékeihez intézett beszédből. 1929. május14.
19
”Isten művei tökéletesek és összes útjai igazság.20„29. S ez még világosabban kitűnik, ha részleteiben és közelebb-ről megfontoljuk a családnak és az államnak nevelői hivatását.
A család joga
30. Először is az Egyház nevelői hivatásával csodálatosan meg-egyezik a család nevelői hivatása, mivel mindkettő Istentől szár-mazik, nagyon is hasonló módon. Valóban a családnak a ter-mészet rendjében Isten közvetlenül termékenységet kölcsönöz,életet adó okot, és ezért az életre való nevelésnek okát, a tekin-téllyel együtt a rend forrását.
31.Az angyali Doktor a tőle megszokott világossággal és pon-tossággal mondja:
”A természetes atya részesedik különös módon azokban, amely általános módon Istenben van meg ...az atya mind a nemzésnek, mind a nevelésnek ésfegyelemnek és mindannak princípiuma, amely azemberi élet tökéletesedésére vonatkozik.21„
32. A család tehát közvetlenül a Teremtőtől nyerte a megbízást,és ennélfogva a jogot is, hogy a gyermeket nevelje; s ez elide-geníthetetlen jog, mert elválaszthatatlanul összefügg a szigorúkötelességgel; olyan jog ez, mely megelőzi a polgári társadalombármiféle jogát, és ezért sérthetetlen bármely földi hatalom ré-széről.
20Mtörv 32,4.21Aquinói Szent Tamás, S. Th. 2-2, Q. CII., a. 1.
20
33. Ennek a jognak sérthetetlen voltát meg is okolja az an-gyali Doktor:
”A fiú természetes módon egy darab az atyából ...Ezért természeti jogon alapszik, hogy a fiú eszénekhasználata előtt az atya gondoskodása alatt álljon.Tehát a természeti igazság ellen volna, ha a gyer-meket eszének használata előtt kivonnák a szülőkgondjai alól, vagy vele bármi módon rendelkezné-nek a szülők akarata ellen.22„
Mivel pedig a szülők kötelezettsége folytatódik egészen addig,amíg a gyermek nem tud önmagáról gondoskodni, megmarad aszülőknek ez a sérthetetlen nevelői joga is.
”Mivel a természet nemcsak a gyermek születésétakarja, hanem azt is, hogy fejlődjék és haladjon,amíg eléri a tökéletes emberi állapotot mint ilyent,azaz az erény állapotát,23„
– mondja ugyanaz az angyali Doktor.34. Ebben a kérdésben az Egyház jogászi bölcsessége össze-
foglaló világossággal jut kifejezésre az egyházi törvénykönyv1113. canonjában:
”A szülőket súlyos kötelesség terheli, hogy mindenerejükkel gondoskodjanak gyermekeik vallásos, er-kölcsi, valamint fizikai és polgári neveléséről, és elő-mozdítsák gyermekeik földi jólétét is.24„
22Aquinói Szent Tamás, S. Th. 2-2, Q. X., a. 12.23Aquinói Szent Tamás, Suppl. S. Th. 3. p. Q. 41, a. 1.24Codex Iuris Canonici, c. 1113.
21
35. Az emberi nem általános meggyőződése ebben a pontbanannyira összhangzó, hogy nyíltan szembekerülnének vele azok,akik azt mernék vitatni, hogy a gyermek előbb tartozik az ál-lamhoz, mint a családhoz, és hogy az államnak abszolút jogavan a neveléshez. Tarthatatlan továbbá az érv, amelyet azok fel-hoznak, hogy az ember polgárnak születik és ezért elsősorbanaz államé; nem gondolják meg, hogy az embernek először létez-nie kell, mielőtt polgár lesz, és létezését nem az államtól, hanema szülőktől nyeri. Bölcsen mondja XIII. Leó:
”A gyermek egy darab az atyából és az atya szemé-lyének mintegy folytatása; s ha pontosan akarunkbeszélni, nem önmaguktól, hanem a családi közös-ségen keresztül, amelyben születtek, lépnek a pol-gári társadalomba.25„
Tehát:
”Az atyai hatalom oly természetű, amit az állam semnem nyomhat el, sem nem szívhat fel, mivel közöseredete van az emberiség életével.26„
– mondja ugyanabban az enciklikában XIII. Leó. Ebből azonbannem következik az, mintha a szülők nevelői joga abszolút észsarnoki volna, mert elválaszthatatlanul alá van rendelve a vég-ső célnak és a természeti és isteni törvényeknek, amint XIII. Leómásik halhatatlan enciklikájában „A keresztény polgárok főbbkötelességeiről” kifejti. Ott röviden így foglalja össze a szülőkjogait és kötelességeit:
25XIII. Leó, Ep. enc. Rerum novarum. 1891. május 15.26Ugyanott
22
”A szülőknek a természettől van joguk, hogy gyer-mekeiket képezzék, hozzá még azzal a kötelezett-séggel, hogy a gyermek nevelése és tanítása meg-egyezzék azzal a céllal, amelynek érdekében Istenjótéteményeképpen nyerték a gyermeket. Ezért aszülők kötelesek minden erejüket latba vetni és etéren minden merényletet meggátolni és tökélete-sen biztosítani magoknak a hatalmat a gyermek ke-resztény nevelésére; legfőképpen pedig tartsák tá-vol őket olyan iskoláktól, amelyekben fennáll a ve-szély, hogy magukba szívják az istentelenség gyá-szos mérgét.27„
36.Azt is figyelembe kell venni azután, hogy a család nevelői kö-telezettsége nemcsak a vallási és erkölcsi nevelésre vonatkozik,hanem a testire és polgárira is,28 főképp amennyiben ezeknekközük van a valláshoz és az erkölcshöz.
37. A családnak ezt az elvitathatatlan jogát többször jogilagis elismerték olyan nemzetek, amelyek a természetjogot mégtisztelik a polgári rendelkezésekben. Így, hogy példát idézzünk,újabban az Észak-Amerikai Egyesült Államok szövetségéneklegfőbb bírósága egy nagy fontosságú vitában ekként döntött:
”Az államnak semmiféle általános joga nincsen,hogy egységes nevelési típust rendeljen az ifjúságszámára és kényszerítse, hogy csakis az állami isko-lákban tanuljon.„
S hozzáfűzi a természetjogból vett megokolást:27Ep. enc. Sapientiæ christianæ. 1890. január 10.28Codex Iuris Canonici, c. 1113
23
”A gyermek nem az államnak puszta teremtménye;azokat, akik nevelik és irányítják, megilleti az a jogs vele együtt a szigorú kötelesség, hogy neveljék éskötelességei teljesítésére előkészítsék.29„
38. A történelem rá a tanú, különösen az újabb időkben, hogyaz állam a családnak a Teremtőtől kölcsönzött jogait megsértet-te és megsérti, és ugyancsak a történelem fényesen bizonyítja,hogy az Egyház azt mindig megvédte és oltalmazta. És enneklegjobb bizonyítéka, hogy a családok különös bizalommal visel-tetnek az Egyház iskolái iránt, amint nemrég bíboros államtit-kárunkhoz intézett egyik levelünkben írtuk:
”A családok a kereszténység első napjaitól egészennapjainkig hamar észrevették, hogy ez így van, ésezért az atyák és anyák, még a kevésbé hívők vagyhitetlenek is, ezerszámra küldik és hozzák gyerme-keiket az Egyháztól alapított és irányított nevelőin-tézetekbe.30„
39. Az apai ösztön, amely Istentől ered, bizalommal fordul azEgyház felé, mert biztos arról, hogy nála a család jogainak vé-delmét megtalálja, vagyis azt az összhangot, amelyet Isten adottbele a dolgok rendjébe. S valóban, az Egyház, tudatában lévénegyetemes isteni küldetésének és kötelességének, hogy mindenembernek az egyedül igaz vallást kell követnie, fáradhatatlanulköveteli magának a jogot és emlékezteti a szülőket kötelessé-gükre, hogy megkereszteltessék és keresztény módon neveljék
29U.S. Supreme Court Decision in the Oregon School Case, 1925. június 1.30Letter to the Cardinal Secretary of State, 1929. május 30.
24
a katolikus szülők gyermekeiket. És ezért oly féltékenyen őr-ködik a családnak természetjogon alapuló nevelési kötelességefelett, hogy nem egyezik bele, csakis határozott feltételek és biz-tosítékok mellett,31 hogy a hitetlenek gyermekeit megkeresztel-jék, vagy neveltetésükről rendelkezzenek a szülők akarata ellenmindaddig, amíg a gyermekek nem tudják maguktól meghatá-rozni, hogy szabad akaratból elfogadják a hitet.
40. Ezért két nagy fontosságú tény az, amire már idézett be-szédünkben rámutattunk:
”Az Egyház a családok rendelkezésére bocsátja ne-velő és tanító hivatalát; viszont a családok lelkesörömmel sietnek hozzá s százával, ezrével bízzák azEgyházra fiaikat. Az említett két igazság bizonyítjaés nyilvánvalóvá teszi a harmadik igazságot, mely-nek kiváló erkölcsi és szociális fontossága van, aztaz igazságot, hogy a nevelés elsősorban, mindenek-előtt és mindenekfölött az Egyház és a család hiva-tása, az Egyház és a szülők joga.32„
Az állam joga
41. Az Egyháznak és a családnak ezen elsődleges nevelési hiva-tásából igen nagy előnyök származnak az egész társadalomra,de viszont semmi kár nem éri az állam sajátos jogait a polgároknevelését illetőleg az isteni Gondviselés által kiszabott rendben.
31Codex Iuris Canonici, c. 750.32A Mondragonei intézet növendékeihez intézett beszédből. 1929. május
14.
25
42. A természet Szerzője az államot is részesévé tette ezek-nek a jogoknak, de nem az atyaság címén, mint az Egyházat ésa családot, hanem a tekintély címén, amely megilleti az időlegesközjó előmozdítása miatt, amely éppen az ő sajátos célja. Követ-kezőleg a nevelés sem illeti meg az államot ugyanolyan módon,mint az Egyházat és a családot, hanem másféleképpen, sajátoscéljának megfelelően.
43.Márpedig ez a cél, az időleges közjó abban áll, hogy a csa-ládok és az egyes polgárok békésen és biztosan élvezzék jogaikgyakorlását és egyszersmind a legnagyobb lelki és anyagi jólé-tet, amely a jelen életben lehetséges, az egységes és jól megosz-tott munka alapján. Az államnak a feladata tehát kettős: a vé-delem és a segítség; nem pedig elnyelni a családot és az egyént,vagy magát azok helyébe feltolni.
44. Ezért a nevelés dolgában az államnak joga, vagy jobbanmondva kötelessége, hogy törvényeiben megvédje a család el-sődleges jogát – amelyet fentebb leírtunk – a gyermek nevelé-sére, és hogy következésképpen tiszteletben tartsa az Egyháztermészetfölötti jogát a keresztény nevelésre.
45. Hasonlóképpen az állam érdeke, hogy megvédje a gyer-mek jogát, ha a szülők munkája testileg vagy erkölcsileg hiá-nyos volna, akár tehetetlenségük, akár méltatlanság folytán, mi-vel nevelői joguk, mint már mondottuk, nem feltétlen és zsarno-ki, hanem a természeti és az isteni törvénytől függ és ezért azEgyház tekintélye és ítélete alatt áll, úgyszintén az állam jogifelügyelete és oltalma alatt a közjó szempontjából; hiszen a csa-lád nem tökéletes társaság, amely a tökéletesedéséhez szüksé-ges összes eszközökkel rendelkeznék. De ebben a kivételes eset-ben sem lép az állam a család helyébe, hanem pótolja a hiánytés ellátja a szükséges eszközökkel, magától értetődően a gyer-
26
mek természetes jogaival és az Egyház természetfölötti jogaivalösszhangban.
46. Általában véve az államnak további joga és kötelessége,hogy megvédje – a helyes ész és a hit szabályai szerint – azifjúság erkölcsi és vallási nevelését, és hogy elhárítsa az azzalellentétben álló nyilvános okokat.
Főképpen az állam feladata, hogy a közjó érdekében mindenmódon előmozdítsa az ifjúság nevelését és tanítását. Előszörés önmagában azzal, hogy kedvez és segít az Egyház és a csa-lád kezdeményezésének és munkájának, hogy az minél hatha-tósabb legyen, amit a történelem és a tapasztalat is bizonyít. Az-után, hogy ezt a munkát pótolja és tökéletesíti ott, ahol az nemelég, iskolák és intézetek felállításával, mert az állam mindenkimásnál jobban el van látva ily eszközökkel, amelyek rendelke-zésére állanak az összesség szükségleteire, és méltányos, hogyazoknak javára fordítsa, akiktől származnak.33
47. Azonkívül az állam megkívánhatja, és ezért gondoskod-hatik is róla, hogy polgárai ismerjék hazafias és nemzeti köte-lességeiket, és tekintettel korunk helyzetére, a közjó érdekébenmegköveteli az értelmi, erkölcsi és fizikai kultúra bizonyos fo-kát.
48. Mindazonáltal világos, hogy mindezekben a nevelési ésoktatási irányításokban az államnak tiszteletben kell tartania azEgyház és a család veleszületett jogait a keresztény nevelésrevonatkozólag, továbbá hogy köteles figyelembe venni az osz-tó igazságot. Ezért igazságtalan és megengedhetetlen mindennevelési vagy iskolai monopólium, amely fizikai vagy erkölcsikényszerrel rászorítaná a családokat, hogy a keresztény lelkiis-
33A Mondragonei intézet növendékeihez intézett beszédből. 1929. május14.
27
meret kötelességei ellenére, vagy azok törvényes előjogai elle-nére is az állami iskolákba küldjék gyermekeiket.
49. Ez persze nem szünteti meg az államnak azon jogát, hogyaz államügyek helyes intézése és a belső és külső béke megóvá-sa érdekében a közjóra annyira szükséges dolgok miatt, ame-lyek különleges képesítést és előkészületet igényelnek, fenn-tartsa magának bizonyos hivataloknak, nevezetesen a katona-ságnak előkészítésére szolgáló iskolák alapítását és irányítását,csak vigyázzon, hogy ne sértse az Egyháznak és a családnakőket megillető jogait. Hasznos, ha ezt a figyelmeztetést részlete-sen megismételjük, mivel napjainkban (amikor túlzott nemzetiérzés harapózik el, amely egyébként ellensége az igazi békénekés virágzásnak) megesik, hogy túllépik a méltányosság határaita férfiifjúság katonailag szervezett úgynevezett testnevelésében(sőt olykor még a leányokéban is, ellentétben az emberi dolgoktermészetével), gyakran még telhetetlenül azt az időt is igény-be véve, mint például a vasárnapot, melyet pedig a vallási kö-telességeknek és a családi tűzhely szentélyének kellene szentel-ni. Egyébként nem akarjuk korholni azt a jót, ami megvan a fe-gyelem és a megengedett vitézség szellemében, hanem csupána túlzást, amilyen pl. az erőszak szelleme, amelyet nem szabadösszetéveszteni a bátorság szellemével, sem pedig a katonai hő-siesség nemes érzelmével a haza és a közrend védelmében; vagymint amilyen továbbá az atlétika felmagasztalása, amely az igazitestnevelésnek még a pogány klasszikus korban is az elkorcso-sulását és a hanyatlását jelentette.
50. Azután általában nemcsak az ifjúság, hanem az összeskorok és osztályokkal szemben az állam feladata az úgyneve-zett polgári nevelés, amely abban áll, hogy az állam tagjainakaz értelmi megismerés, képzelet és érzékelés olyan tárgyait mu-tassa be, amelyek az akaratot a tisztességes dolgokra irányítják,
28
és azt bizonyos erkölcsi szükségszerűséggel rávezetik; történjékez akár pozitív módon, amely ily tárgyakat kézhez juttat, akárnegatív módon, amely az ellenkezőket elhárítja.34 Ennek a pol-gári nevelésnek, amely annyira széles és sokoldalú, hogy szintemagában foglalja az államnakmindenmunkáját, mely a közjórairányul, aminthogy az igazság szabályai szerint kell kialakulnia,úgy nem kerülhet ellentétbe az Egyház tanításával sem, amelyezen szabályoknak Istentől rendelt tanítója.
51.Mindaz, amit eddigmondottunk az állammunkájáról a ne-velés ügyében, a De civitatum constitutione Christiana katolikustan tiszta és változatlan alapján nyugszik, amelyet oly mesteri-en fejtett ki elődünk, XIII. Leó, különösen az Immortale Dei ésSapientiæ christianæ című enciklikáiban.
”Isten két hatalom között osztotta meg az emberinem kormányzását: az egyházi és a polgári között,egyiket az isteni dolgok élére állítva, a másikat azemberiek élére. Mindkettő legfőbb, mindenik azon-ban a maga rendjében; az egyiknek és a másiknakis megvannak a maga meghatározott határai, ame-lyeket saját természete és legközelebbi célja jelöltmeg oly módon, hogy mintegy zárt körnek mond-hatjuk azt a területet, amelyen belül kizárólagos jog-gal fejti ki tevékenységét mindegyik. De mivel azegyik és másik hatalomnak is ugyanazok az alattva-lói, megeshetik, hogy ugyanazok a dolgok, bár kü-lönböző szempontból, mind a kettő ügykörébe ésítélete alá tartoznak, lehetetlen hát, hogy a gondvi-selő Isten, akitől mindkettő származik, okos renddel
34P. L. Taparelli, Saggio teor. di Diritto Naturale.
29
mindeniknek ki ne jelölte volna a maga útját. A ha-talmak, melyek vannak, Istentől rendeltettek.35„
52. Az ifjúság nevelése is éppen ilyen dolog, amely az Egyhá-zat is és az államot is megilleti, „bár különböző módon”, amintfentebb mondottuk. „Tehát” – folytatja XIII. Leó –
”a két hatalom között jól rendezett összhangnak kelluralkodnia, amit nem éppen helytelenül hasonlíta-nak össze a léleknek és a testnek a működésével,amelyek az emberben egyesülnek. Hogy milyen ésmekkora legyen az, az másképpen nem bírálható el,mint – ahogy mondottuk – mindkettő természetétfigyelembe véve, tekintettel a céljuk kiválóságáraés nemességére; az egyiknek sajátosképpen gond-jaira van bízva a mulandó dolgoknak használata, amásiknak pedig kötelessége, hogy az égi és az örökdolgokról gondoskodjék. Tehát mindaz, ami az em-beri dolgokban valami módon szent, mindaz, amia lelkeknek üdvére és az Isten tiszteletére vonatko-zik, akár természeténél fogva, akár a cél szempont-jából, amelyre törekszik, mindaz az Egyház hatalmaés ítélete alá tartozik; a többi azonban, ami polgáriés politikai jellegű, helyes, hogy a polgári hatóság-tól függjön, mivel maga Jézus Krisztus megparan-csolta, hogy adják meg a császárnak, ami a császáré,és Istennek, ami az Istené.36„
35XIII. Leó, Ep. enc. Immortale Dei, 1885. november 1.36Ugyanott
30
53.Aki ezeket az elveket tagadná, és vonakodnék azokat a neve-lésre alkalmazni, annak szükségképpen azt is tagadnia kellene,hogy Krisztus az Egyházat az emberek örök üdvössége számáraalapította, és állítania kellene, hogy a polgári társadalom nincsalávetve Istennek, a természeti és isteni törvényeknek. Ami nyil-vánvalóan istentelen, a józan ésszel ellenkező, és nevezetesen anevelés dolgában veszélyes az ifjúság helyes kialakítására, ésbiztosan romboló hatású magára a polgári társadalomra és aközjóra is. És viszont, ezen elveknek alkalmazása nagyban hasz-nára lehet a polgárság helyes kialakításának. A tények elég bő-ven bebizonyították ezt minden időben; azért miként Tertulli-án a kereszténység első századaiban az Apologeticusában, SzentÁgoston pedig amaga idejében az Egyház összes ellenségeit jog-gal verhette vissza, úgy mi is vele ismételhetjük napjainkban:
”Azok, akik azt mondják, hogy Krisztus tana ellensé-ge az államnak, mutassanak nekünk egy olyan sere-get, mint amilyennek Krisztus tanítása szerint kella katonának lenni; mutassanak nekünk olyan alatt-valókat, olyan férjeket, olyan házastársakat, olyanszülőket, olyan gyermekeket, olyan gazdákat, olyanszolgákat, olyan királyokat, olyan bírákat, végülolyan adófizetőket és végrehajtókat, amilyenekkéa keresztény hit nevel, és merészeljék még azutánis az állam ellenségének nevezni. Sőt talán inkábbnem fognak habozni megvallani, hogy – ha betart-ják szabályait – nagy üdvössége az államnak.37„
54. S a nevelésről tárgyalva éppen jókor jegyezhetjük meg, mi-lyen helyesen fejezte ki ezt a katolikus igazságot, amelyet a té-
37Szent Ágoston, Ep. 138.
31
nyek a legújabb időben megerősítettek, a reneszánsz korábanegy egyházi író, aki a keresztény nevelés terén nagy érdemeketszerzett, a jámbor és tudós Silvio Antoniano bíboros, a csodá-latos nevelőnek, Néri Szent Fülöpnek a tanítványa, BorromeiSzent Károlynak tanítója és latin leveleinek titkára, akinek ké-résére és sugalmazására írta arany könyvecskéjét „Az ifjak ke-resztény neveléséről”, ahol így érvel:
”Minél inkábbmegegyezik a világi hatalom a lelkivels azt segíti és előmozdítja, annál biztosabb az államfennmaradása. Mert míg az egyházi kormányzó tö-rekszik kialakítani a jó keresztényt tekintéllyel éslelki eszközökkel saját célja szerint, azalatt egyúttalszükségszerűen arról is gondoskodik, hogy jó pol-gárt neveljen, amilyennek a politikai hatalom alattkell lenni. Ami be is következik, mert a római katoli-kus Anyaszentegyházban, az Isten államában telje-sen egy a jó polgár és a derék ember. Ezért súlyosantévednek azok, akik ennyire összetartozó dolgokatszétválasztanak, és akik azt hiszik, hogy jó polgáro-kat más szabályokkal és más úton is nevelhetnek,mint ahogyan a jó keresztényt nevelik. Csak beszél-jen és vitatkozzék az emberi bölcsesség, amennyitakar; nem lehet, hogy igaz békét és ideiglenes nyu-godtságot hozzon létre az, ami ellenkezik és eltávo-lodik a békétől és az örök boldogságtól.38„
55. Sem az állam, sem a tudomány, sem a tudományos mód-szer, sem a tudományos kutatás ne féljenek az Egyház nevelőihivatásától. A katolikus intézményeknek, a tanításnak és a tu-
38Silvio Antoniano bíboros, Dell ’educaz. crist., lib. I, c. 43.
32
dománynak bármely fokozatához tartozzanak, nincs szükségükvédelemre. Az a közkedveltség, amelynek örvendenek, azok adicséretek, amelyekkel elhalmozzák őket, a tudományos ered-mények, amelyeket felmutatnak és még inkább azok a tökélete-sen és finoman előkészített alanyok, akikkel a közhivatalokat,foglalkozási ágakat, a tanítást és az életet mindenféle vonatko-zásában ellátják, elég élénk tanúbizonyságot tesznek mellette.39
56. Ezek a tények különben fényes bizonyítékai annak a ka-tolikus tannak, amelyet a vatikáni zsinat40 meghatározott:
”A hit és az ész nemcsak hogy nem kerülhetnek egy-mással ellentétbe, hanem kölcsönösen segítik egy-mást, mivel a józan ész a hit alapjait bebizonyítja,és fényével az isteni dolgok tudományát emeli, a hitpedig megszabadítja és megoltalmazza az értelmeta tévelyektől, és azt különböző ismeretekkel gazda-gítja. Ezért annyira távol áll az Egyháztól az, hogya művészetek és a tudományok művelését gátolja,hogy maga is sokban segítségére van és előmozdít-ja azokat. Nem nézi le s nem veti meg azokat azelőnyöket, amelyek abból az emberiség életére szár-maznak, sőt hirdeti, hogy amint azok Istentől, a tu-dományok Urától származnak, úgy – ha helyesenkezelik – kegyelmével Istenhez vezetnek. S valóbannem tiltja, hogy a tudományok saját területükönmegmaradva saját elveiket és tudományos módsze-reiket használják; hanem ezt a jogos szabadságot el-ismerve csak arra vigyáz, nehogy szembekerülve azisteni tannal, tévelyeket hirdessenek, avagy átlépve
39Letter to the Cardinal Secretary of State, 1929. május 30.40Itt természetesen az I. Vatikáni Zsinatról van szó
33
saját határaikat, nehogy betörjenek és feldúlják ahit mezejét.41„
57. A jogos tudományos szabadságnak ez a szabálya egyszers-mind a jogos didaktikai szabadságnak vagy a helyesen értelme-zett tanítási szabadságnak is sérthetetlen szabálya; ezt kell be-tartani bármilyen tanításban, legszigorúbban pedig az ifjúságtanításában, egyrészt mert sem hivatalos, sem magán tanítónaksincs abszolút nevelési joga, hanem csak részesedett joga; más-részt mert minden keresztény gyermeknek szigorú joga van azEgyház tanával azonos tanításra, amely az igazságnak oszlopaés alapja, és súlyos jogtalanságot követne el az, aki az ifjúságnaka tanító iránt megnyilvánuló bizalmával, tapasztalatlanságávalés a korlátlan, nem létező és hamis szabadságra való hajlamos-ságával visszaélve, hitüket megrendítené.
A nevelés alanya
58. Valóban nem szabad szem elől elveszteni, hogy a kereszténynevelésnek az alanya az egész ember, a természet egységébenösszeforrott lélek és test, összes természetes és természetfölöt-ti tehetségeivel, amilyennek a helyes ész és a kinyilatkoztatástanítja: tehát az eredeti állapotból kiesett, de Krisztustól meg-váltott és a természetfölötti helyzetébe visszahelyezett, Isten fo-gadott fiává fölemelt ember, bár nem a test halhatatlanságánakés hajlamai épségének természeten kívüli kiváltságaiban. Vagy-is természetében az eredeti bűn következményeivel, különösenaz akarat gyöngeségével és a rendetlen kívánságokkal.
59.
41[I.] Vatikáni zsinat, Sess. 3, cap. 4.
34
”Balgaság van kötve a gyermek szívéhez, de a fegye-lem vesszeje elűzi azt.42„
Tehát le kell nyesegetni a rendetlen hajlamokat, a jókat segíteniés irányítani kell a leggyengédebb kortól kezdve, és mindenek-felett meg kell világítani az értelmet és megerősíteni az akaratota természetfölötti igazságokkal és a kegyelem eszközeivel, ame-lyek nélkül nem lehet sem a rendetlen hajlamokat megfékezni,sem pedig az Egyháznak nevelői tökéletességét elérni, amelyetKrisztus tökéletesen és teljesen az isteni tannak és a szentségek-nek mint a kegyelem hathatós eszközeinek megadott.
A pedagógiai naturalizmus
60. Ezért hamis minden pedagógiai naturalizmus, amely bár-milyen módon kizárja vagy kisebbíti az ifjúság nevelésében akeresztény természetfölötti alakítást, és téves minden nevelésimódszer, amely egészben vagy részben az eredeti bűnnek és akegyelemnek tagadásán vagymellőzésén alapszik, és egyedül azemberi természet erőire támaszkodik. Ilyenek általában azok akülönböző nevű mai rendszerek, amelyek a gyermek állítólagosautonómiájára és korlátlan szabadságára hivatkoznak, és ame-lyek csökkentik, sőt mi több, elnyomják a nevelő tekintélyét ésmunkáját azáltal, hogy a nevelés művében a gyermeknek kizá-rólagos kezdeményezési elsőbbséget és minden magasabb ter-mészeti és isteni törvénytől független tevékenységet tulajdoní-tanak.
61. Ha ezek a kifejezések, bár burkoltan, a növendék tényle-ges és mindig öntudatosabbá váló együttműködésének szüksé-
42Péld 12,15.
35
gességét akarnák kifejezni a nevelésben; ha ezzel a zsarnokságotés az erőszakot (ami különben nem okos javítás) akarnák szám-űzni a nevelésből, akkor igazuk volna, de akkor ez nem újság,amit az Egyház nem tanított volna, és a hagyományos keresz-tény nevelés gyakorlásában ne alkalmazott volna, ahogy az Is-ten is hasonlóképpen bánik teremtményeivel, akiket ténylegesegyüttműködésre szólít fel, mindeniket saját természete szerint,mivel az Ő bölcsessége „elér a végtől a végig erősen és mindentkellemesen elrendez”.43
62. Azonban e kifejezések szokásos értelmével és magávala ténnyel a nevelést akarják kivonni az isteni törvény mindenfüggésétől. Innen áll elő napjainkban az a valóban furcsa do-log, hogy nevelők és bölcselők törik magukat a nevelés általá-nos erkölcsi kódexének feltalálásán, mintha nem léteznék sema tízparancsolat, sem az evangéliumi törvény, sem a természettörvénye, melyet Isten az ember szívébe írt, a helyes ész kinyil-vánított, és Isten pozitív kinyilatkoztatással a tízparancsolatbankodifikált. S ugyancsak ezek az újítók, mintegy megvetésből, akeresztény nevelést heteronomnak, passzívnak, túlhaladottnakszokták nevezni, mivel az Isten tekintélyén és szent törvényénalapszik.
63. De nyomorultul csalódnak, amikor azt hiszik, hogy fel-szabadítják a gyermeket, amint mondják, a valóságban pediginkább vak gőgjük és rendetlen szenvedélyeik rabszolgájává te-szik őket, mivel e hamis rendszerek logikai következményekép-pen, mint az állítólagos autonóm természet törvényes követel-ményei, lesznek törvényesítve e szenvedélyek.
64. De ebben a nemcsak üres, hanem hamis, tiszteletlen ésveszélyes követelésben még rosszabb az, hogy a természetes ésprofán kutatás, kísérletezés és ítélkezés tárgyává akarja tenni a
43Bölcs 8,1.
36
nevelésre vonatkozó természetfölötti tényeket, mint például apapi vagy a szerzetesi hivatást, vagy általában a kegyelem titok-zatos működését, amely a természeti erőket felfokozva, azokatmessze túlszárnyalja és semmiképpen sem lehet fizikai törvé-nyeknek alárendelni, mivel „a szél ahol akar, ott fúj”.44
Szexuális nevelés
65. Igen veszélyes továbbá az a naturalizmus, amely napjaink-ban elönti a nevelés legkényesebb területét, mint amilyen az er-kölcsök tisztessége. Nagyon is elterjedt az a tévely, mely vég-zetes balhiedelemmel és durva szóval az úgynevezett szexuálisnevelésen fáradozik, botorul azt gondolva, hogy megvédheti azifjúságot az érzéki veszélyektől tisztán természetes eszközök-kel, mint amilyen a vakmerő, pláne nyilvános és különbség nél-kül mindenki számára rendezett megelőző felvilágosítás, és amimég rosszabb, hogy egy időre még alkalmat is nyújtanak neki,hogy –mintmondják – hozzászokjanak és lelkük felvérteződjéka veszélyekkel szemben.
66. Ezek súlyosan tévednek, mert nem akarják elismerni azemberi természetnek veleszületett gyengeségét és azt a tör-vényt, amelyről az apostol beszél, hogy az ész törvényével el-lenkezik,45 és nem ismerik a tapasztalatot sem, amely azt tanít-ja, hogy különösen az ifjakban a bűn a jó erkölcsök ellen nemannyira a tudatlanságnak, mint inkább a bűnalkalmaknak ki-szolgáltatott és a kegyelem eszközeitől eléggé meg nem erősí-tett gyönge akaratnak a következménye.
44Jn 3,8.45Róm 7,23.
37
67. Ebben a kényes kérdésben, ha a körülményekre való te-kintettel valamely egyéni felvilágosítás szükségessé válik, alkal-mas időben annak a részéről történjék, akinek Istentől nevelőihivatása és kegyelmi állapota van, és tartsa be mindazon óvin-tézkedéseket, amelyeket a hagyományos keresztény nevelés is-mer, és az idézett Antoniano eléggé leír, amikor azt mondja:
”Oly nagy a mi nyomorúságunk és hajlandóságunka bűnre, hogy gyakran ugyanazok a dolgok, amelye-ket a bűn ellenszerének mondanak, alkalom és ösz-tönzés lehetmagára a bűnre. Ezért rendkívül fontos,hogy az atya, amikor fiával ily kényes dologról tár-gyal, legyen óvatos, és nemenjen bele azokba a rész-letekbe és különféle módozatokba, amelyekkel ez apokoli hidra megmérgezi a világ nagy részét; megne történjék, hogy ahelyett, hogy kioltaná, fölkeltiés oktalanul lángra lobbantja e tüzet a gyermek egy-szerű és gyengéd keblében. Általánosságban szólva,amíg a gyermekkor tart, elég azokat az eszközöketigénybe venni, amelyek eredménnyel vezetik be atisztaság erényét és elzárják az utat a bűn előtt.46„
Koedukáció
68. Hasonlóképpen téves és kárhozatos a keresztény nevelés-re az úgynevezett koedukáció rendszere, amely szintén az ere-deti bűnt tagadó naturalizmuson alapszik, azonkívül, hogy erendszer összes követői az eszmék siralmas összezavarásában
46Silvio Antoniano, Dell ’educazione cristiana dei figliuoli, lib. II, e. 88.
38
a törvényes emberi együttélést összetévesztik a különbségeketeltüntető egyenlőséggel. A Teremtő rendelte a két nem tökéletesegyüttélését, de csak a házasság egységében és fokonként lefeléa családban és a társadalomban. Továbbá magában a természet-ben, amely szervezetben, hajlamokban és képességekben külön-bözőkké teszi őket, semmi bizonyíték sincs arra, hogy a két nemkölcsönös felcserélődése vagy pláne egyenlővé tétele lehetségesvagy szükséges volna. A Teremtő bölcs tervei szerint az a hiva-tásuk, hogy egymást kölcsönösen kiegészítsék a családban és atársadalomban éppen különbségük által, amelyet ezért fenn kelltartani és előmozdítani a nevelésben a szükséges megkülönböz-tetéssel és a megfelelő elválasztással az életkor és körülményekszerint. Ezeknek az elveknek kell érvényesülniök megfelelő idő-ben és helyen a keresztény okosság szabályai szerint az összesiskolákban, különösen a zsendülő növekedés legkényesebb éslegdöntőbb korában, amilyen éppen ifjú kor; úgyszintén a tor-nagyakorlatokban és játékban, különös tekintettel a keresztényillemre a leányifjúságban, amelynek súlyosan visszatetsző min-den kiállítás és nyilvánosság.
69.Megemlékezvén az isteni Mester félelmetes szavairól: „Jaja világnak a botrányokért”,47 kérve kérünk titeket, TisztelendőTestvérek, hogy éber figyelemmel kísérjétek e veszélyes tévelye-ket, amelyek széles körben terjednek a keresztény nép között azifjúság végtelen kárára.
A környezet
70. A tökéletes nevelés elérésére nagyon fontos, hogy vigyáz-zunk, miszerint mindazok a föltételek, amelyek a növendéket
47Mt 18,7.
39
körülveszik kialakításának időszakában, azaz a körülményekösszessége, amelyet környezetnek szoktak nevezni, a szándé-kolt célnak jól megfeleljenek.
Család
71. A nevelés első természetes és szükséges környezete a család,amelyet éppen erre rendelt a Teremtő. Ezért rendszerint a leg-hathatósabb és legtartósabb nevelés az, amelyet az ember a jólrendezett és fegyelmezett keresztény családban kap, és ami an-nál hathatósabb, minél fényesebben és állhatatosabban ragyoga szülők jó példája mindenekelőtt és a többi hozzátartozóké.
72. Nem szándékozunk itt a családi nevelést tárgyalni, mégcsak főbb pontjaiban sem, mert olyan bő anyag az, amelyről kü-lön értekezések, régiek és újabbak jelentek meg sok kiváló ka-tolikus szerzőtől, akik között különös említésre tarthat számota kiváló Antonianónak már említett aranykönyvecskéje: Dellaeducazione cristiana dei figliuoli („Az ifjak keresztény nevelésé-ről”), melyet Borromei Szent Károly nyilvánosan olvastatott atemplomban összegyűlt szülőknek.
73. De mégis, Tisztelendő Testvérek s Kedvelt Fiaink, külö-nös módon akarjuk felhívni figyelmeteket a családi nevelés maisiralmas lezüllésére. A világi és földi élet hivatalaihoz és életpá-lyáihoz, amelyek bizonyára kisebb jelentőségűek, hosszú tanul-mányokat és pontos készületet követelnek, de viszont a gyer-meknevelés alapvető kötelessége és hivatása számára kevéssévannak a nagyon anyagi gondokba merült szülők előkészítve.A családi környezet befolyásának gyöngüléséhez hozzájárul maaz a tény is, hogymajdmindenütt arra törekszenek, hogy a gyer-meket már a leggyengébb évektől minél inkább eltávolítsák acsaládtól, különböző, akár gazdasági, ipari vagy kereskedelmi,
40
akár politikai ürügyek alatt; és van egy ország, ahol a gyerme-keket kiragadják a család öléből, hogy Isten nélküli egyesületek-ben és iskolákban vallástalanságra és gyűlöletre neveljék őket alegszélsőségesebb szocialista elméleteik szerint.
74. Ezért az Úr Jézus szívére kérve kérjük a lelkek pásztora-it, hogy ragadjanak meg minden eszközt, tanításaikban és hit-oktatásaikban, szavukkal és széles körben terjesztett írásaikkal,hogy emlékeztessék a keresztény szülőket súlyos kötelessége-ikre nemcsak elméletben vagy általánosan, mint inkább gya-korlatiasan és részletesen gyermekeik vallásos, erkölcsi és pol-gári nevelésére vonatkozólag, és hívják fel figyelmüket a sajátpéldaadásukon kívül a legalkalmasabb módszerekre, hogy azteredményesen végrehajthassák. A nemzetek apostola sem átal-lotta leveleiben ilyfajta gyakorlati oktatást nyújtani, különösenaz efezusiakhoz írt levelében, ahol többek közt így figyelmez-tet: „Ti atyák! ne ingereljétek haragra gyermekeiteket!”48 – aminem annyira a túlhajtott szigorúságnak az eredménye, mint fő-leg a türelmetlenségnek, a feddés művészete nem ismerésénekés a családi fegyelemma nagyon is általános meglazulásának azeredménye, ami folytán felburjánoznak az ifjúságban a megfé-kezetlen szenvedélyek. Ezért vigyázzanak a szülők és az összesnevelők, hogy helyesen használják az Istentől nyert tekintélyt,akinek ők igaz értelemben helyettesei, nem saját kényelmükre,hanem a gyermekek helyes nevelésére, a szent és gyermeki „is-tenfélelemben, amely a bölcsesség kezdete”, amelyen egyedülalapszik szilárdan a tekintélytisztelet, amely nélkül nincs rend,sem nyugalom, sem valamelyes jólét a családban és a társada-lomban.
48Ef 4,4.
41
Egyház
75. A bukott emberi természet gyöngeségének megerősítésérőlgondoskodott az isteni Jóság kegyelmének bőséges segítségévels azzal a számtalan eszközzel, amelyben oly gazdag az Egyház,Krisztusnak nagy családja, amely éppen ezért a legszorosabbanés legharmonikusabban összekötött nevelői környezet a keresz-tény családdal.
76. Az Egyháznak ez a nevelői környezete magában foglal-ja nemcsak a szentségeket, a kegyelemnek istenileg hathatóseszközeit és a csodálatos módon nevelő hatású szertartásokat,nemcsak a keresztény templom fogalmát, amely a liturgia ésa művészet nyelvén szintén csodálatosan nevelő, hanem az is-kolák nagy tömegét és változatosságát, egyesületeit és minden-nemű intézményeit, melyeknek az a céljuk, hogy az ifjúságotaz irodalom és a tudományok tanulmányával, sőt magával azüdüléssel és a testneveléssel együtt vallásos jámborságra nevel-jék. És ebben a kimeríthetetlen termékenységű nevelői munká-ban amily csodálatos s egyszersmind felülmúlhatatlan az Egy-ház anyai gondoskodása, épp oly csodálatos az a fönt említettösszhang, amelyet fenn tud tartani a keresztény családdal, mi-nélfogva valóban elmondhatjuk, hogy az Egyház és a család akeresztény nevelésnek egy templomát alkotják.
Iskola
77. Mivel szükséges, hogy az új nemzedék oktatást nyerjen aművészetekben és a tudományokban, aminek következtében ha-lad és virágzik a polgári együttlét, és mert erre a munkára a
42
család önmagában elégtelen, így született meg az iskola szoci-ális intézménye először, s ezt jól jegyezzük meg, a család és azEgyház kezdeményezésére sokkal előbb, mint az állam munká-jára. Ezért az iskola, tekintve történeti eredetét, természeténélfogva a családnak és az Egyháznak segítő és hiánypótló intézmé-nye; és ezért erkölcslogikai szükségszerűséggel nemcsak hogynem szabad ellentétbe kerülnie, hanem pozitíve meg kell egyez-nie a másik két tényezővel, a legtökéletesebb erkölcsi egység-ben, amely csak lehetséges, hogy így a családdal és az Egyház-zal együtt a keresztény nevelésnek egy szentélyét alkothassák,mert ellenkező esetben céljától eltérne, és a rombolás eszközévéválnék.
78. Ezt nyíltan elismerte egy világi író is, akit pedagógiai ira-tai miatt annyira ünnepeltek (bár nem mindenben dicséretre-méltó, mert a liberalizmustól van megfertőzve), aki azt vélte:
”Az iskola, ha nem templom, akkor barlang;49„továbbá:
”Amikor a tudományos, szociális, családi, vallásosnevelés nincsenek összhangban, az ember boldog-talan, tehetetlen.„
79. Éppen ebből következik, hogy a nevelés alapelveivel ellen-kezik az úgynevezett semleges vagy laikus iskola, amelyből ki-zárják a vallást. Ily iskola gyakorlatilag különben sem lehetsé-ges, mert a valóságban vallástalanná lesz. Fölösleges megismé-telnünk azt, amit ebben a kérdésben elődeink, különösen IX. Pi-usz és XIII. Leó kinyilvánítottak, akiknek idejében kezdett dü-höngeni a laicizmus a nyilvános iskolákban. Mi felújítjuk és
49N. Tommaseo: Pensieri sull’educazione. I. 3, 6.
43
megerősítjük nyilatkozataikat50 és a szent kánonok előírásait,amelyek az akatolikus vagy semleges, vagy vegyes iskolák lá-togatását, azaz olyanokét, amelyek egyformán nyitva állnak ka-tolikusoknak és akatolikusoknak különbség nélkül, eltiltja a ka-tolikus gyermekeknek, és csak az illetékes püspök ítélete alap-ján a hely, idő meghatározott körülményei között és különlegesóvadék mellett tűri.51 És katolikusok számára még az a vegyesiskola sem engedhető meg, amelyben, bár vallásos tanításukrólgondoskodás történt, a többi tanítást nem katolikus tanítóktólkapják akatolikus növendékekkel együtt.
80. Pusztán az a tény, hogy valahol vallásoktatás van (gyak-ran igen szűkmarkúan), még nem tesz egy iskolát az Egyház ésa keresztény család követelményeinek megfelelővé, és méltóváarra, hogy katolikus növendékek látogassák. Ehhez az szüksé-ges, hogy az egész tanítást s az iskola egész berendezését: tan-erőket, tanmenetet és könyveket, minden tárgyban keresztényszellem hasson át az Egyház irányítása és anyai felügyelete mel-lett oly módon, hogy a vallástan az egész tanításnak az alapjaés koronája legyen az összes fokozatokon, nemcsak az elemiben,hanem a közép- és a felső iskolákban is. „Szükséges” – hogy XIII.Leó szavaival éljünk –
”hogy nemcsak meghatározott órákban tanítsák azifjaknak a vallástant, hanem hogy az egész neve-lés keresztény jámborságot leheljen. Ha ez hiányzik,ha ez a szent lehellet nem járja át és nem melegíti a
50IX. Pius, Ep. Quum non sine,1864. július 14. – Syllabus, Prop. 48. – XIII.Leó, alloc. Summi Pontificatus, 1880. augusztus 20., Ep. enc.Nobilissima, 1884.február 8., Ep. enc.Quod multum, 1886. augusztus 22., Ep. Officio sanctissimo,1887. december 22., Ep. enc. Caritatis, 1894. március 19., stb. (Vö. Codex IurisCanonici cum. \mbox{\emph{Fontium Annot., c. 1374).
51Codex Iuris Canonici, c. 1374.
44
tanítók és növendékek lelkét, nagyon kevés hasznotmerítenek bármely tanból, és gyakran nem csekélykárokat tapasztalnak.52„
81. Ne mondja senki se, hogy az állam vallásilag megosz-lott nemzeteknél képtelen másképp ellátni a nyilvános tanítást,mint csak semleges vagy vegyes iskolával; mivel az állam éssze-rűbben és könnyebben ismegoldhatja ezt a kérdést, ha szabaddáteszi és megfelelően támogatja az Egyház és a családok kezde-ményezését és munkáját. És hogy ez kivihető, a családok meg-elégedésére, a tanítás, a béke és a köznyugalom előnyére, aztbizonyítja azoknak a vallásilag megoszlott nemzeteknek a pél-dája, amelyeknél az iskolai rendelkezés megfelel a családok ne-velői jogának s nemcsak ami az egész tanítást illeti – különösena tiszta katolikus iskolákban a katolikusok számára – hanemami az osztó igazságot is illeti, a pénzbeli támogatást az államrészéről a szülőktől akart egyes iskoláknak.
82.Vegyes vallású vidékeken az is megtörténik a katolikusok-nak nem csekély megterhelésével, hogy a püspöki kar vezetésé-vel és a világi és szerzetespapság fáradhatatlan munkásságávalsaját költségükön tartanak fenn katolikus iskolákat gyermekeikszámára, amint azt lelkiismeretük súlyos parancsa megkövete-li, és nagylelkűséggel és dicséretes állhatatossággal kitartanakszándékukban, hogy tökéletesen biztosítsák azt, amit mintegyjelszavuk gyanánt hirdetnek:
”Katolikus nevelést, az egész katolikus ifjúság szá-mára, katolikus iskolákban.„
52XIII. Leó, Ep. enc. Militantis Ecclesiæ. 1897. augusztus 1.
45
S hamár hozzájárulását, amint pedig az osztó igazságmegkíván-ja, az államkincstár nem adná meg, akkor legalább nem akadá-lyozhatja meg az államhatalom, amely ismeri a családok jogaités a törvényes szabadság elengedhetetlen feltételeit.
83. Ahol pedig ezt az elemi szabadságot is akadályozzák éskülönböző módon hátráltatják, ott a katolikusok a legnagyobbáldozatok árán is fenn fogják tartani és meg fogják védeni isko-láikat, és gondoskodni fognak arról, hogy igazságos iskolatör-vények hozassanak.
84. Mindaz, amit a hívek megtesznek, hogy előmozdítsák ésmegvédjék a katolikus iskolát gyermekeik számára, színtisztavallásos munka, és ezért a Katolikus Akció fő feladata. S ezértkülönösen kedvesek a mi atyai szívünknek és a legnagyobb di-cséretre méltók azok az egyesületek, amelyek az egyes nemze-teknél annyi buzgalommal dolgoznak ebben a nagyon fontosügyben.
85. Amikor a katolikusok gyermekeik számára a katolikusiskoláért küzdenek, ünnepélyesen kijelentjük, és jól értse megés ismerje el mindenki, hogy ezzel még nem csinálnak pártpo-litikát a bármely nemzetbeli katolikusok, hanem lelkiismeretükdiktálta vallásos munkát teljesítenek; és nem akarják elválasz-tani gyermekeiket a nemzet testétől és szellemétől, sőt abbanakarják nevelni a legtökéletesebb és legcélravezetőbb módon anemzet üdvére, mivel a jó katolikus éppen a katolikus tan erejé-nél fogva a legjobb polgár, hazaszerető és becsületes alattvalójaa polgári hatóságnak bármely törvényes kormányforma alatt.
86.Az ilyen iskolában, az Egyházzal és a keresztény családdalösszhangban, nem fog megtörténni az, hogy a különféle tanítá-sokban ellenmondjanak a nevelés világos kárára annak, amit anövendékek a vallástanban hallanak; és ha szükségessé válik,hogy megismertessék velük a tanítók a legnagyobb óvatosság
46
mellett a megcáfolandó tévedéseket, ez olyan előkészülettel ésa helyes tan olyan ellenmérgével fog történni, hogy nem ártal-mára, hanem segítségére lesz az ifjúság keresztény nevelésének.
87. Hasonlóképpen az ilyen iskolában a honi nyelvnek ésa klasszikus irodalomnak a tanulása sem mehet az erkölcsökszentségének rovására; mert a keresztény tanító a méhek pél-dáját követi, amelyek a virág legtisztább részét szedik fel és ott-hagyják a többit, amint Szent Vazul tanítja az ifjakhoz szóló be-szédében a klasszikus irodalomról.53 Ez a szükséges elővigyá-zatosság – amit a pogány Quintilianus is sugall54 – egyáltalánnem akadálya annak, hogy a keresztény tanító összegyűjtse ésfelhasználja, ami korunk kutatásaiban és módszereiben igazánjó, megemlékezve arról, amit az Apostol mond:
”Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátokmeg.55„
Ezért az újnak elfogadása mellett is őrizkedni fog attól, hogy arégit, amit több század tapasztalata jónak és hathatósnak talált,könnyelműen feladja, különösen a latin tanulását, amelyet nap-jainkban mindjobban látunk hanyatlani éppen azon módszerekhelytelen feladása következtében, amelyeket oly gyümölcsöző-en használt a józan humanizmus, és amely különösen nagy vi-rágzásra jutott az Egyház iskoláiban. Ezek a nemes tradíciókmegkövetelik, hogy a katolikus iskolákra bízott ifjúság amel-lett, hogy jól képzett legyen az irodalomban és a tudományok-ban, teljesen korunk kívánalmai szerint, de egyszersmind le-gyen mély és alapos képzettsége különösen a józan filozófiában,
53Szent Vazul, P. G. t. 31, 570.54Quintilianus, Inst. Or., I, 8.551Thessz 5,21.
47
távol azok zűrzavaros felületességétől, akik „megtalálták volnatalán a szükségest, ha nem keresték volna a fölöslegest”.56 Ezértminden keresztény tanítónak meg kell fontolnia azt, amit XIII.Leó röviden így mondott:
”... nagyobb gyorsasággal kell törekedni arra, hogyne csak komoly és alkalmas módszert alkalmazza-nak, hanem még inkább arra, hogy maga a tanításmind az irodalomban, mind a tudományokban le-gyen mindenben megegyező a katolikus hittel, leg-főképp pedig a filozófiában, amelytől nagyrészbenfügg a többi tudományok helyes irányítása.57„
88. A jó iskola nem annyira a jó módszerektől, mint inkább ajó tanítóktól függ, akik kiváló előképzettségük és tudásuk mel-lett, mindenik a maga tárgyában, amelyet tanítania kell, és azokmellett az értelmi és erkölcsi tulajdonságok mellett, melyeketaz ő fontos hivatásuk megkíván, égnek a tiszta és isteni szere-tettől a gondjaikra bízott ifjak iránt; s éppen azért, mert szeretikJézus Krisztust és az ő Egyházát, amelynek ők különösen ked-ves fiai, őszintén szívükön viselik a családoknak és hazájuknakigaz javát. S ezért nagy vigasz és a hála tölt el Bennünket azisteni Jóság iránt, amikor látjuk, hogy a szerzetesek és szerze-tesnők mellett milyen nagy számú kiváló tanító és tanítónő áll,akik hogy jobban művelhessék szellemüket, gyakran kongregá-ciókba és egyesületekbe tömörülnek, amelyeket ezért dicsérniés előmozdítani kell mint a „Katolikus Akció” nemes és hatal-mas segítőtársait. Ők mind érdek nélkül, buzgón és állhatato-san dolgoznak azon, amit Nazianzi Szent Gergely a „művésze-
56Seneca, ep. 45.57XIII. Leó, Ep. enc. Inscrutabili. 1878. április 21.
48
tek művészetének és a tudományok tudományának” nevez,58
tudniillik az ifjúság irányításán és alakításán.59 Mindazonáltalrájuk is áll az isteni Mester mondása: „Az aratás valóban nagy,de a munkás kevés”;60 kérjük azért az aratás Urát, hogy mégsok ilyen munkást küldjön a keresztény nevelésnek, mely a lel-kipásztorok és a szerzetesrendek legfőbb elöljáróinak szívügyekell, hogy legyen.
89. Hasonlóképpen kell irányítani és szemmel tartani az if-jú nevelését, mert „mint a lágy viasz, bűnbe hajló”61, bármilyenmás környezetbe kerül, eltávolítva a rossz alkalmakat és jó al-kalmakról gondoskodva szórakozásaiban és társaságaiban, mi-vel „a rossz beszédek megrontják a jó erkölcsöket”.62
A világ veszélyei
90. Ha valaha, hát napjainkban annál inkább szükséges egyilyen, mindenre kiterjedő és pontos felügyelet, minél jobbanmegszaporodtak az ifjúság számára az erkölcsi és vallási hajó-törés alkalmai, különösen az istentelen és szabados könyvek ré-vén, amelyek közül sokat ördögi módon olcsó áron terjesztenek,továbbá a mozgóképszínházak látványosságai és újabban már arádió közvetítései folytán is, amelyek úgyszólván megsokszo-rozzák és megkönnyítik az olvasást, akárcsak a mozgóképszín-ház a látványt. Ezek a hatalmas terjesztési eszközök, amelyek ha
58Nazianzi Szent Gergely, Oratio II, P.G., t. 35, 42659A kiadó megjegyzése: Az előző két mondat az eredeti fordításban na-
gyon bonyolult volt, ezért jelen kiadásban a könnyebb érthetőség céljából –az eredeti (latin) szöveghez való hűség megőrzése mellett – kissé átszerkesz-tettük azokat.
60Mt 9,37.61Horatius, Art. pœt.621Kor 15,33.
49
egészséges elvektől vezettetnek, nagy hasznára lehetnek a taní-tásnak és a nevelésnek, igen gyakran csak a gonosz szenvedé-lyek feltüzelésének és a nyereségvágynak a szolgálatában álla-nak. Szent Ágoston sóhajtozott a szenvedély miatt, amely korá-nak keresztényeit a cirkusz látványosságaira ragadta, és drámaiélénkséggel beszéli el tanítványának és barátjának, Alippiusnak,szerencsére ideiglenes eltévelyedését.63 Mennyi ifjúi eltévelye-dést siratnak a szülők és a nevelők a mai látványosságok és arossz olvasmányok miatt!
91. Ezért dicsérni és támogatni kell mindazt a nevelő mun-kát, amely őszinte keresztény szellemmel az ifjúság iránti buz-góságból arra törekszik, hogy megfelelő könyvekkel és folyóira-tokkal megismertesse – különösen a szülőkkel és a nevelőkkel –az erkölcsi és vallási veszélyeket, amelyek könyvekben és látvá-nyosságokban csalárdul megbújnak, és iparkodik jó könyveketterjeszteni és előmozdítani az igazán nevelő látványosságokat,nagy áldozatok árán színházakat és mozikat teremtve, amelyek-ben az erény nemcsak nem veszít el semmit, hanem sokat nyer.
92. Ebből a szükséges felügyeletből azonban nem következik,hogy az ifjúságot el kell választani a társadalomtól, amelybenneki élnie és lelkét üdvözítenie kell, hanem hogy ma inkább,mint valaha, meg kell erősíteni keresztényileg a világ csábítá-sai és tévedései ellen, amely – mint az isteni szó figyelmeztet– mind „a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet büsz-kesége”;64 oly módon, hogy amint Tertullián mondotta az elsőkeresztényről, legyenek, amint minden idők igazi keresztényei-nek lenni kell, „a világ birtokosai, de nem a tévelyé”.65
63Szent Ágoston, Conf. VI, 8.641Ján 2,16.65Tertullián, De idololatria, 14.
50
93. Tertulliánnak e véleményével már eljutottunk oda, amitutolsó helyen, de mint főfontosságú dolgot óhajtunk tárgyalni,tudniillik a keresztény nevelés igazi lényegéhez, amilyennek sa-ját céljából kifolyólag kell lennie, s miáltal még világosabb leszaz Egyház mindenekfölött álló nevelői hivatása.
A keresztény nevelés célja
94.A keresztény nevelésnek fő és közvetlen célja együttműköd-ni az isteni kegyelemmel az igazi és tökéletes keresztény kiala-kításában: azaz magát Krisztust kialakítani a keresztségből újjá-szülöttekben, az Apostolnak szava szerint:
”Fiacskáim, kiket fájdalommal szülök újra,mígKrisz-tus kialakul bennetek.66„
Mert az igazi kereszténynek természetfölötti életet kell élnieKrisztusban:
”Krisztus, aki a mi életünk67„és minden cselekedetében hirdetnie:
”hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen a mi halandótestünkön.68„
66Gal 4,19.67Kol 3,4.682Kor 4,11.
51
95. Éppen ezért a keresztény nevelés magában foglalja az embe-ri, érzéki és szellemi, értelmi és erkölcsi, egyéni, családi és társa-dalmi élet összességét, nemhogy azt valamiképpen is kisebbítse,hanem hogy felemelje, rendezze és tökéletesítse Krisztus példá-ja és tanítása szerint.
96. Ezért az igazi keresztény a keresztény nevelés következ-tében természetfölötti ember, aki állandóan és következetesena Krisztus példájának és tanításának természetfölötti fényétőlmegvilágított józan ész szerint gondolkozik, ítél és cselekszik:vagyis, hogy a most használatos nyelven mondjuk, igazán éstökéletesen jellemes ember. Mert nem valami egyéni elvekbőlfakadó, következetes és szívós viselkedés adja az igazi jellemet,hanem csak az igazság örök elveinek kitartó követése, amit apogány költő is elismer, amikor dicséri elválaszthatatlanul „azigaz és szándékában erős embert”;69 de másrészről nincs befeje-zett igazságosság, ha csak meg nem adjuk Istennek azt, amivelIstennek tartozunk, mint az igaz keresztény cselekszik.
97. A keresztény nevelés így beállított célja a profán világelőtt elvont dolognak tűnik fel, vagy még inkább megvalósítha-tatlannak látszik, ami a természetes tehetségek elnyomása vagymegrövidítése nélkül és a földi életre való lemondás nélkül vég-re nemhajtható; s így a társas együttlét és földi boldogságtól ide-gennek, a tudomány, művészet és műveltség minden haladásaellenségének tudják. A művelt pogányoknak tudatlanságból éselőítéletből fakadó hasonló ellenvetésére – amelyet igen gyak-ran ismételnek az újabb időkben is – már Tertullián megfelelt:
”Nem vagyunk idegenek az élettel szemben, mi igen-is tudjuk, hogy hálával tartozunk az Istennek, Te-remtő Urunknak; műveinek semmiféle gyümölcsét
69Horatius, Od. 1. III, od. 3. v. 1.
52
vissza nem utasítjuk; csak mérsékeljük magunkat,hogy ne használjuk azokat mérték nélkül és rosszul.S így mi sem élünk ezen a világon fórum és mészár-szék nélkül, sem fürdők, házak, üzletek, istállók nél-kül, sem a ti vásáraitok vagy kereskedelmetek nél-kül. Mi veletek együtt hajózunk és katonáskodunk,műveljük a földeket és kereskedünk, és ezért kicse-réljük portékáinkat, és rendelkezéstekre bocsátjukmunkáinkat. Hogyan tűnhetünk mi fel haszontala-noknak a ti ügyeitekre nézve, amelyekkel és ame-lyekből élünk, azt valóban nem látom.70„
98. Ezért az igaz keresztény nemcsak hogy nem mond le a földiélet dolgairól, semnem veti meg természetes tehetségeit, hanemmég kifejleszti és tökéletesíti azokat, beállítva a természetfölöt-ti életbe, hogy így megnemesítse magát a természetes életet, ésmagának hathatósabb támogatásról gondoskodjék nemcsak alelki és az örök, hanem az anyagi és ideiglenes dolgokban is.
99. Ezt bizonyítja a kereszténységnek és intézményeinekegész története, amely azonos az igazi művelődésnek és a valódihaladásnak történetével egészen napjainkig. És ezt bizonyítjákkülönösen a szentek, akikben oly termékeny az Egyház, és csak-is ő; azok elérték a legtökéletesebb fokban e keresztény neveléscélját, és előbbre vitték az emberi társadalmat minden vonatko-zásban. Valóban a szentek mindig az emberi társadalom legna-gyobb jótevői voltak és lesznek, aminthogy a legtökéletesebbpéldaképek minden osztály és foglalkozás számára az élet min-den állapotában és helyzetében, az egyszerű földművestől a tu-dósig, az alázatos kézművestől a hadvezérig, az egyszerű család-apától a népek és nemzetek uralkodójáig, az egyszerű leányok-
70Tertullián, Apol. 42.
53
tól és háziasszonyoktól a királynőkig és császárnőkig. És mitmondjunk azoknak az evangéliumi hithirdetőknek anyagilag ismérhetetlen munkájáról, akik a hit fényével együtt elvitték éselviszik a barbár népeknek aművelődés áldásait?Mit mondjunka szeretet és a szociális munka sokoldalú munkásairól és a szentnevelők és nevelőnők végeláthatatlan csapatáról, akik megörö-kítették és megsokasították munkájukat a keresztény neveléstermékeny intézményeiben a családok érdekében és a nemze-tek felbecsülhetetlen áldására?
100. Ezek a gyümölcsei a keresztény nevelésnek, melyek ép-pen Krisztus élete és természetfölötti ereje által fejlődnek és ala-kulnak az emberben; mert Krisztus Urunk, az isteni Mester for-rása s adományozója az ilyen életnek és erénynek, és példájá-val egyszersmind általános és hozzáférhető mintaképe az embe-ri nem minden rétegének, de különösen – az ő munkás, rejtett,engedelmes életének minden egyéni, családi és társadalmi eré-nyekkel ékes szakában – az ifjúságnak.
Befejezés
101. S ezek a végtelen értékű nevelői kincsek, amelyeket csaképpen részben említettünk, annyira az Egyház sajátja, hogy an-nak lényegét alkotják, mert az Egyház Krisztusnak misztikusteste, Krisztusnak szeplőtelen jegyese, és ezért a legterméke-nyebb anya, fenséges és tökéletes nevelő. Ezért tört ki a nagy észseniális Szent Ágoston – akinek most 1500 éves emlékét ünne-peljük – szent érzelemmel eltelve ez iránt az anya iránt ezekbena szavakban:
”Ó katolikus Egyház, keresztények igazi anyja, teméltán hirdeted, hogy nemcsak legtisztábban kell
54
tisztelni magát az Istent, akit követni a legnagyobbboldogság, hanem azonkívül a felebaráti szeretetetúgy gyakorlod, hogy arra a sok bajra, amelyekben abűn következtében szenvednek a lelkek, nálad min-dig ír található. Te gyermekileg irányzod és neveleda kisdedeket, erővel az ifjakat, finomsággal az öre-geket a testnek és a léleknek szükségletei szerint.Te szinte szabad szolgaságba helyezed a gyerme-keket szülőikkel szemben, a szülőket meg jámborhatalommal a gyermekek fölé. Te egyesíted a test-vért a testvérrel a vallás bilincsével, amely erősebbés szorosabb a vérnek bilincsénél ... Te nemcsak atársadalom kötelékeivel fűzöd össze a polgárokat,a nemzeteket és minden embert, hanem a testvéri-ség kötelékével, az első közös ősszülők emlékével.A királyokat megtanítod, hogy vigyázzanak népe-ikre; a népeket, hogy engedelmeskedjenek királya-iknak. Szorgosan megjelölöd, kinek jár tisztelet, ki-nek szeretet, kinek félelem, kinek vigasztalás, kinekfigyelmeztetés, kinek buzdítás, kinek feddés, kinekszemrehányás, kinek büntetés; megmutatod, hogynem mindenkinek jár minden, de mindenkinek ki-jár a szeretet és senkinek sem a sértés.71„
102. Emeljük fel, ó Tisztelendő Testvérek, szívünket és kezein-ket könyörgőleg az ég felé „lelkünk Pásztorához és Püspöké-hez”,72 az isteni Királyhoz, aki „törvényt ad a kormányzóknak”,hogy mindenható erejével adja meg, hogy a keresztény nevelés-nek ezen fényes eredményei megmaradjanak és megsokasodja-
71Szent Ágoston, De moribus ecclesiæ catholicæ, lib. I. c. 30.72Vö. 1Pét 2,25.
55
nak „az egész világon” az egyének és a nemzetekminél nagyobbelőnyére.
Ezen égi kegyelmek oltalmában atyai szeretettel adjuk Nek-tek, Tisztelendő Testvéreim, a Ti Papjaitoknak és népeteknek azApostoli Áldást.
Kelt Rómában, Szent Péter sírjánál, 1929. december 31. Pápa-ságunk nyolcadik évében.
XI. Piusz pápa.
56
A kiadó utószava
Most, hogy XI. Piusz pápa tolmácsolásában megismertük azEgyház tanítását a keresztény nevelésről, nézzünk körül a XXI.században, és vizsgáljuk meg, mit látunk.
Hogyan teljesíti feladatát és kötelességeit az állam?
Az enciklika ezt írja:
”46.Általában véve az államnak további joga és köte-lessége, hogy megvédje – a helyes ész és a hit szabá-lyai szerint – az ifjúság erkölcsi és vallási nevelését,és hogy elhárítsa az azzal ellentétben álló nyilvánosokokat.„
Vajon találhatunk-e ma olyan „nyilvános okokat”, amik ellentét-ben állnak az ifjúság erkölcsi nevelésével?Hiszen nem is kell na-gyon keresnünk; elég kimenni az utcára: erkölcstelen, pornog-ráf óriásplakátok és kirakatok kiabálnak felénk mindenhonnan.Az ifjúságnak szánt (és az ifjúság által lelkesen fogyasztott) saj-tó ezzel tökéletesen összhangban van, és a TV csatornákból ne-vüknek megfelelő tartalom bugyog elő. Már a 1930-as évekbenezt írta a Szentatya:
”90. Ha valaha, hát napjainkban annál inkább szük-séges egy ilyen, mindenre kiterjedő és pontos fel-ügyelet, minél jobban megszaporodtak az ifjúságszámára az erkölcsi és vallási hajótörés alkalmai,különösen az istentelen és szabados könyvek révén,
57
amelyek közül sokat ördögi módon olcsó áron ter-jesztenek, továbbá amozgóképszínházak látványos-ságai és újabban már a rádió közvetítései folytánis, amelyek úgyszólván megsokszorozzák és meg-könnyítik az olvasást, akárcsak a mozgóképszín-ház a látványt. Ezek a hatalmas terjesztési eszkö-zök, amelyek ha egészséges elvektől vezettetnek,nagy hasznára lehetnek a tanításnak és a nevelés-nek, igen gyakran csak a gonosz szenvedélyek fel-tüzelésének és a nyereségvágynak a szolgálatábanállanak.„
Azok a műsorok, amiket a 1930-as években a „mozgóképszínhá-zakban” láthatott a Szentatya, és amelyek veszélyeire itt felhívjaa figyelmet, ma már kifejezetten konzervatívnak számítanánakazokhoz a tartalmakhoz képest, amit bármelyik 12 éves gyer-mek egy perc alatt el tud érni otthonról, az internetre kapcsolttelefonjáról. Tehát a veszélyek nem csökkentek, hanem növe-kedtek.
Elhárítja hát az állam ezeket a „nyilvános okokat”? Dehogyhárítja el – hiszen szabadságban élünk; a sajtó és a piac szabad-sága alapértéknek lett kikiáltva. (Lásd még XIII. Leó pápa „Li-bertas præstantissimum donum” kezdetű körlevelét73 az emberiszabadság természetéről.)
Akkor tehát azt kell látnunk, hogy az állam passzivitásbasüllyedt, és nem látja el kötelességeit?Mint nemsokára látni fog-juk, ennyire azért nem egyszerű a helyzet. Az írja az enciklika:
73Lásd: http://figyelji.de/a/libertasra
58
”32. A család tehát közvetlenül a Teremtőtől nyertea megbízást és ennélfogva a jogot is, hogy a gyer-meket nevelje; s ez elidegeníthetetlen jog, [...] melymegelőzi a polgári társadalom bármiféle jogát ésezért sérthetetlen bármely földi hatalom részéről.43. [...] Az államnak a feladata tehát kettős: a vé-delem és a segítség; nem pedig elnyelni a családot ésaz egyént, vagy magát azok helyébe feltolni. [...]44. Ezért a nevelés dolgában az államnak joga, vagyjobban mondva kötelessége, hogy törvényeiben meg-védje a család elsődleges jogát – amelyet fentebb le-írtunk – a gyermek nevelésére és hogy következés-képpen tiszteletben tartsa az Egyház természetfölöt-ti jogát a keresztény nevelésre.„
Tehát az államnak nincs jogamagát a család helyébe tolni, és be-legázolni a szülők elsődleges jogába a gyermeknevelés tekinte-tében. Mégis az állam ma (2017-ben) pontosan ezt teszi, amikorkötelezően – tehát akár a szülők akarata ellenére is – óvodába,később pedig iskolába kényszeríti az 5 éves korukat betöltöttgyermekeket, ahol pedig belemeríti őket a pop-kultúrába, ezzelpedig kiteszi őket „az istenellenesség gyászos mérgének”.
Ahogy a Szentatya írja:
”73 A családi környezet befolyásának gyöngülésé-hez hozzájárul ma az a tény is, hogy majd minde-nütt arra törekszenek, hogy a gyermeket már a leg-gyengébb évektől minél inkább eltávolítsák a csa-ládtól, különböző [...] ürügyek alatt; [...]„
59
Tehát az állam egyrészt nem teljesíti a nevelés terén fennálló köte-lességeit, másrészt ezzel párhuzamosan folyamatos jogtalanságotkövet el a családok ellen.
Hogyan teljesíti feladatát az Egyház?
Miben áll az Egyház vonatkozó feladata? Többek között:
”23 Ezenkívül elidegeníthetetlen joga az Egyháznaks egyúttal felmentést nem tűrő kötelessége, hogy fi-ainak, a híveknek nevelését ellenőrizze, [...]„
Tehát az Egyház feladata az a hívek nevelésének ellenőrzése, irá-nyítása. Ebbe nyilvánvalóan beletartozik a vonatkozó alapelvekközzététele és betartatása, mint például:
”79. Éppen ebből következik, hogy a nevelés alapel-veivel ellenkezik az úgynevezett semleges vagy la-ikus iskola, amelyből kizárják a vallást. Ily iskolagyakorlatilag különben sem lehetséges, mert a való-ságban vallástalanná lesz. [...] Mi felújítjuk és meg-erősítjük nyilatkozataikat és a szent kánonok elő-írásait, amelyek az akatolikus vagy semleges, vagyvegyes iskolák látogatását, azaz olyanokét, amelyekegyformán nyitva állnak katolikusoknak és akato-likusoknak különbség nélkül, eltiltja a katolikus
gyermekeknek és csak az illetékes püspök ítéletealapján a hely, idő meghatározott körülményei kö-zött és különleges óvadék mellett tűri. [...]80 Pusztán az a tény, hogy valahol vallásoktatás
60
van, [...] még nem tesz egy iskolát [...] megfelelő-vé és méltóvá arra, hogy katolikus növendékek láto-gassák. Ehhez az szükséges, hogy az egész tanítást saz iskola egész berendezését: tanerőket, tanmenetetés könyveket, minden tárgyban keresztény szellemhasson át az Egyház irányítása és anyai felügyeletemellett.„
Itt érdekes dologra figyelhetünk fel: a fenti alapelvet (tehát hogya katolikus diákokat tilos semleges iskolákba íratni, és messzenem elegendő mentség az, hogy egyébként hittan is van az –amúgy vallástalan – iskolában) mostanság nemigen hallhatjuksehol. Felmerül a kérdés, hogy ez vajonmiért lehet? Erre későbbvisszatérünk, addig is nézzük tovább.
Tegyük fel, hogy a szülők – annak ellenére, hogy ennek köte-lező voltára senki sem hívta fel figyelmüket – mégis „katolikus”iskolába adják gyermeküket. Kézenfekvő a feltételezés, hogy ak-kor legalább itt nyilván biztonságban vannak, nem? Ne kapkod-juk el a választ erre a kérdésre! Nézzük még még egyszer a kri-tériumokat.
A tanárokkal kapcsolatban:
”79 [...] És katolikusok számára még az a vegyes is-kola sem engedhető meg, amelyben, bár vallásostanításukról gondoskodás történt, a többi tanítástnem katolikus tanítóktól kapják akatolikus növen-dékekkel együtt.„
Jelenleg a legtöbb „katolikus” iskolában pontosan ez a helyzet:a „világi” tárgyakat nem kizárólag katolikus tanárok tanítják.(Sőt, olyan esetnek is közvetlen tanúi voltunk, amikor a „kato-
61
likus” iskolában a „katolikus” hittantanár betegsége miatt a ka-tolikus gyermekek hittanórájára a református lelkészt hívták beelőadást tartani...)
A tananyaggal kapcsolatban:
”57 [...] minden keresztény gyermeknek szigorú jo-ga van az Egyház tanával azonos tanításra, amelyaz igazságnak oszlopa és alapja, és súlyos jogtalan-ságot követne el az, aki [...] hitüket megrendítené.„
Tegyük fel a kérdést: az egyházi iskolában minden kérdésbenaz Egyház tanával azonos tanítást hallhatnak a diákok? Ez márcsak azért is igen nehézkes lenne, mert az egyházi iskolák isugyanazokat a központilag kiadott tankönyveket használják,amik az állami iskolák számára készültek, és amik továbbra isugyanazokat az egyházellenes, vaskos hazugságokat tartalmaz-zák például a történelemmel kapcsolatban, amiket a kommu-nista diktatúra idején már „megszokhattunk”. Tehát az „egyhá-zi” iskolában az Egyházat rágalmazó tankönyveket adják a di-ákok kezébe. Vagy nézzük az irodalmat: a gyermekek számárakiadott kötelező olvasmányok jelentős része konkrétan szerepelaz „indexen”, azaz az ún. „tiltott könyvek listáján”; azon a listán,ahová az Egyház összegyűjtötte a különösen veszélyes, különö-sen erős szellemi mérgeket tartalmazó könyveket. Ma ezeketa könyveket adják a gyermekek kezébe a „katolikus” iskolák-ban is, bármiféle figyelmeztetés nélkül. Vagy nézzük a biológiát,azon belül is a nemi felvilágosítást, amit a Szentatya külön is anevelés legkényesebb területének nevezett:
”65. Igen veszélyes továbbá az a naturalizmus, amelynapjainkban elönti a nevelés legkényesebb terüle-tét, mint amilyen az erkölcsök tisztessége. Nagyon
62
is elterjedt az a tévely, mely végzetes balhiedelem-mel és durva szóval az úgynevezett szexuális ne-velésen fáradozik, botorul azt gondolva, hogy meg-védheti az ifjúságot az érzéki veszélyektől tisztántermészetes eszközökkel, mint amilyen a vakmerő,pláne nyilvános, és különbség nélkül mindenki szá-mára rendezett megelőző felvilágosítás.66. Ezek súlyosan tévednek, mert nem akarják elis-merni az emberi természetnek vele született gyen-geségét és azt a törvényt, amelyről az apostol beszél,hogy az ész törvényével ellenkezik, és nem ismerika tapasztalatot sem, amely azt tanítja, hogy különö-sen az ifjakban a bűn a jó erkölcsök ellen nem annyi-ra a tudatlanságnak, mint inkább a bűnalkalmak-nak kiszolgáltatott és a kegyelem eszközeitől eléggémeg nem erősített gyönge akaratnak a következmé-nye.67. Ebben a kényes kérdésben, ha a körülményekrevaló tekintettel valamely egyéni felvilágosítás szük-ségessé válik, alkalmas időben annak a részéről tör-ténjék, akinek Istentől nevelői hivatása és kegyelmiállapota van és tartsa be mindazon óvintézkedése-ket, amelyeket a hagyományos keresztény nevelésismer.„
Összefoglalva: a Szentatya leírja, hogy a nyilvános, mindenkiszámára rendezett megelőző nemi felvilágosítás egy veszélyestévedés. (Ezt egyébként számtalan régi és új felmérés is igazolja:általában a „felvilágosításon” átesett csoportoknak minden sta-tisztikailag mérhető mutatója romlik a „sötétben hagyott” cso-
63
portokhoz képest - lásd például itt.)74 Hogy, hogy nem, máramégis pontosan ez a gyakorlat vált általánossá a „katolikus” is-kolákban is, mégpedig az állami tankönyvek használatával, ki-egészítve mindjárt a különböző fogamzásgátló szerek haszná-latának elméleti ismertetésével és gyakorlati bemutatójával is.(Mit is mondott a Szentatya a bűnalkalmakról?)
Ezen a ponton már jogosan követelheti az olvasó a választ:mindennek mi az oka? Miért történik ma homlokegyenesen azellenkezője annak, amit XI. Piusz pápa 90 évvel ez előtt leírt?
Felmerül a kérdés: esetleg a friss tapasztalatok, az újabb vizs-gálati eredmények megmutatták, hogy az ő (és összes elődje)aggodalma túlzó volt, a látni vélt veszélyek nem is annyira sú-lyosak, a diákok hite lazább szabályok betartása esetén is biz-tonságban van?
Ezt éppenséggel nemmondhatjuk: az összes létező statisztikaazt mutatja, hogy mind a világi, mind az „új típusú katolikus”iskolák diákjai rohamosan veszítik el a hitet. (Lásd például itt,75
a 74. oldalon.)Tegyünk itt egy kis kitérőt: nem is olyan régen (a 2013-as vi-
lágifjúsági találkozó alkalmából) futólag Ferenc is megemlítetteaz oktatás kérdését. A következőt mondta:76
”Ha egy gyermek éhezik, és nem jut hozzá oktatás-hoz, akkor az kell, hogy hajtson bennünket, hogykapjon ételt és oktatást.Hogy kik oktatják: kato-
likusok, protestánsok, ortodoxok vagy zsidók,
az nem számít. Az számít, hogy oktatásban része-sül, és nem éhes többé.„
74Lásd: http://figyelji.de/a/felvilagositasra75Lásd: http://figyelji.de/a/magyar-ifjusagra76Lásd: http://figyelji.de/az/oktatasos-nyilatkozatra
64
Vajon hogyan kell értelmeznünk azt, hogy „nem számít”, hogya gyermeknek az igaz hitet adják át, vagy valamilyen tévtannalmérgezik elméjét?
De térjünk vissza az eredeti kérdéshez: mi történt? Támpon-tok a válaszhoz:
- A XI. Piusz pápa által említett kánonjogi szabályok (arról,hogy a katolikus gyermekeket katolikus iskolákban oktassák)a II. János Pál által 1983-ban kiadott új kánonjogból eltűntek,abban már nem szerepelnek.
- Ahogy II. János Pál is mondta, az új (1983-as) kánonjog a II.Vatikáni Zsinat tanításának konkrét megjelenése az Egyházjog-ban.
- Tehát a rejtély megoldásához a II. Vatikáni Zsinat működé-sét és eredményeit tanulmányozva juthatunk el.
A II. Vatikáni Zsinat – a hivatalos magyarázat szerint – szakí-tott az Egyház azon idejétmúlt hozzáállásával, miszerint az Egy-ház a világban jelenlévő tévelygések és gonoszság ellen azzalküzd, hogy egyrészt világosan kifejti az igaz tanítást és a köve-tendő erkölcsöt, másrészt pedig ezzel párhuzamosan rámutat atévedésekre, hazugságokra és bűnökre, és megbélyegzi azokat,gyermekeit pedig azoktól elkülönítve, a jóban neveli fel.
XXIII. János ígymagyarázta ezt az irányváltást 1962-ben, ami-kor Gaudet Mater Ecclesia kezdetű beszédével megnyitotta a II.Vatikáni Zsinatot:
”Az Egyház mindig is ellenszegült [...] a tévedések-nek. Gyakran a legszigorúbban módon elítélte őket.DemanapságKrisztus Jegyesemár nem a szigor, ha-nem az irgalom gyógyszerének használatát részesí-ti előnyben. [Az Egyház] úgy gondolja: a mai napigényeire azzal tud megfelelő választ adni, ha meg-
65
mutatja tanainak érvényességét, nem pedig megbé-lyegzés által. Nem mintha ma nem lennének félre-vezető tanítások, álláspontok, és veszélyes gondo-latok, amik ellen védekeznünk kellene és amiketel kellene oszlatnunk; de ezek oly nyilvánvalóanszemben állnak a becsületesség helyes mércéjével,és oly halálos gyümölcsöket termettek, hogy mos-tanra már úgy tűnik, hogy az emberek hajlamosakezeket maguktól is elítélni [...]„
Tehát összefoglalva: ma már nincs szükség arra, hogy megbé-lyegezzük a tévedéseket és bűnöket, hiszen az emberek majdmaguktól is elítélik azokat.
Amikor megszüntették a tiltott könyvek központilag össze-állított és terjesztett – továbbá egyházjogi szankciókkal meg-támogatott – listáját, a Hittani Kongregáció 1966. június 14-iközleményében77 az indoklásban ez szerepelt:
”Ebben a kérdésben az Egyház számít a hívők érettlelkiismeretére, főleg a szerzőkére, a katolikus ki-adókéra, és azon egyéb személyekére, akik az ifjú-ság nevelésével foglalkoznak.„
Azt a kérdést, hogy az „irgalom gyógyszere”, illetve a hívek érettlelkiismeretére történő támaszkodás, illetve a „bezárkózás”, a„világtól való elkülönülés” felszámolása mennyire bizonyult ha-tékonynak az oktatás terén, az eredmények fényében most márelég jól meg lehet ítélni.
77Lásd: http://figyelji.de/az/index-eltorlesere
66
A II. Vatikáni Zsinat változtatásai nem csak az Egyház ne-veléssel kapcsolatos hozzáállását érintették, hanem az Egyházösszes intézményét áthatották. A további eredmények bemuta-tására ajánljuk még a Tájkép zsinat után78 című kiadványunkat.
Mit tehetnek ebben a helyzetben a szülők?
XI. Piusz pápa válasza elég világos:
”35 [...] a szülők kötelesek minden erejüket latbavetni, és e téren minden merényletet meggátolni,és tökéletesen biztosítani magoknak a hatalmat agyermek keresztény nevelésére; legfőképpen pe-
dig tartsák távol őket olyan iskoláktól, ame-lyekben fennáll a veszély, hogy magukba szívják azistentelenség gyászos mérgét.„
Mást mi sem tudunk mondani – még akkor sem, ha jelenleg úgytűnik, hogy ez minden iskolára érvényes.
Budapest, 2017.
78Lásd: http://figyelji.de/a/tajkepre
67
További elérhető kiadványaink:
Felnőttek Katekizmusa (1929)
Írta: Franz Spirago
Franz Spirago: Példatár (1927)
a katekizmus igazságainak bemutatására
Főleg hitszónokok és hitoktatók számára
Római Katolikus Katekizmus (1890)
Írta: Deharbe József S. J.
Goffine Lénárt Katholikus oktató- és épületeskönyve (1928)
Rövid értelmezése a vasárnapi és ünnepi leckéknekés evangéliumoknak, ezekből levont hit- és erkölcsitanításokkal és az egyházi szertartások magyaráza-tával, továbbá a szentmiséről szóló oktatással
Goffine Lénárt: Módszer a lélekben történő szent-misehallgatásra
ha nem tudunk személyesen jelen lenni
Jöjj Szentlélek Úristen! (1940)
Előkészítő oktatások bérmálkozók számára
Írta: Túrmezei Ferenc atya
Blaskó Mária: Isten kertje (1941)
Rövid történetek a szentekről az év minden napjára
Blaskó Mária: Jaj de szép! (1929)
Elbeszélések és versek gyermekek számára
Jámbor László S. J.: Levelek húgomhoz (1941)
Gondolatok és tanácsok katolikus leányok számára
Dr. Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság (1935)
Levelek diákjaimhoz – I
Dr. Tóth Tihamér: Dohányzol? (1936)
Levelek diákjaimhoz – II
Dr. Tóth Tihamér: Ne igyál! (1936)
Levelek diákjaimhoz – III
Dr. Tóth Tihamér: A művelt i�ú (1936)
Levelek diákjaimhoz – IV
Dr. Tóth Tihamér: A jellemes i�ú (1936)
Levelek diákjaimhoz – V
Dr. Tóth Tihamér: A vallásos i�ú (1936)
Levelek diákjaimhoz – VI–VII
Dr. Tóth Tihamér: Krisztus és az i�ú (1936)
Levelek diákjaimhoz – VIII
Finn Ferenc SJ: Tom Playfair (1928)
Minden kezdet nehéz
Finn Ferenc SJ: Wynn Percy (1941)
Gyermekből férfit faragni
Finn Ferenc SJ: Harry Dee (1942)
Egy rejtély felderítése
Liguori Szent Alfonz: Az üdvösség útja (1896)
Egger Ágoston: A keresztény apa (1904)
modern társadalmunkban
Gondolatok keresztény apák számára, imádságoskönyvvel
Egger Ágoston: A keresztény anya (1904)
jóakaratú tanácsok keresztény anyák és az érettebbnői ifjuság számára
imádságos könyvvel
IX. Piusz pápa „Quanta cura” kezdetű körlevele(1864. december 8.)
a kor tévedéseinek elítéléséről
Azon jegyzékkel együtt, mely korunk főbb tévelyeitfoglalja magában („Syllabus”)
XIII. Leó pápa „Libertas præstantissimum do-num” kezdetű körlevele (1888. június 20.)
az emberi szabadság természetéről
XIII. Leó pápa „Satis cognitum” kezdetű körleve-le (1896. június 29.)
az Egyház egységéről
X. Piusz pápa „Pascendi dominici gregis” kezdetűenciklikája (1907. szeptember 8.)
a modernizmus ellen
XI. Piusz pápa „Mortaliumanimos” kezdetű apos-toli körlevele (1928. január 6.)
az igazi vallásegység elősegítéséről
XI. Piusz pápa „Vigilanti cura” kezdetű apostolikörlevele (1936. június 29.)
a filmszinházakról
Dr. Alaker György S. J. teológia tanár jegyzeteivel
XII. Piusz pápa „Humani generis” kezdetű apos-toli körlevele (1950. augusztus 12.)
néhány hamis véleménnyel kapcsolatban, melyek az-zal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítás alap-jait
A vallások átalakítása
egy dogma nélküli egyveleggé
Donald J. Sanborn püspök úr előadásaBudapest, 2016. április 2.
Az Ottaviani Intervenció
Alfredo Ottaviani bíboros · Antonio Bacci bíboros · Ró-mai teológusok egy csoportja
Rövid kritikai tanulmány az új miserendrőlAnthony Cekada atya bevezető tanulmányával
Hagyományhű katolikusok, tévedhetetlenség ésa pápa
Éppen azok tanítanak tévedéseket, illetve hoznak ártal-mas törvényeket, akik látszólag az egyházi fennható-ság birtokosai. Hogyan egyeztethető össze ez a téved-hetetlenséggel? – Anthony Cekada atya tanulmánya
Tájkép zsinat után
A II. Vatikáni Zsinat mérlege
Donald J. Sanborn püspök prédikációsorozata alapján
Ellenállás és fogyatkozhatatlanság– avagyHol azEgyház?
A hagyományhű katolikus mozgalom főbb irányzatai-nak értékelése – Donald J. Sanborn püspök cikke
Miért nincs helye katolikusoknak a Novus Ordó-ban?
Donald J. Sanborn püspök úr előadásaBudapest, 2016. április 2.
Előkészületben:
Finn Ferenc SJ: Lightfoot Kolozs (1942)
Az i-re Ő teszi fel a pontot
Finn Ferenc SJ: Fülöp (1932)
A kis énekes
Finn Ferenc SJ: Merton Ada (1899)
... azonképpen itt a földön is
Mi a baj a modern mise imádságaival?
Anthony Cekada atya tanulmánya arról, hogy hogyanváltoztattákmeg az imádságok tartalmát az új mise vál-tozó részeiben.
... és sok egyéb is.
