xi. piusz pápa„qas primas”

kezdetű apostoli körlevele

Krisztus-Király

ünnepének elrendeléséről

1925. december 11.

xi. piusz pápa

„qas primas”

kezdetű apostoli körlevele

krisztus-király

ünnepének elrendeléséről

xi. piusz pápa„qas primas”

kezdetű apostoli körlevele

Krisztus-Király

ünnepének elrendeléséről

1925. december 11.

Kapisztrán Szent János Kiadó

Budapest, 2017.

E kiadvány a következő füzet alapján készült:XI. PIUS PÁPÁNAK

A KRISZTUS-KIRÁLY ÜNNEPÉT ELRENDELŐ»QUAS PRIMAS« KEZDETŰ APOSTOLI KÖRLEVELE

Magyarra fordította De. Leopold Antal prelátus, esztergomikanonok

Szent István-Társulat,Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója

Budapest, 1925.

Jelen kiadásban az Interneten megtalálható angol változatnakmegfelelő módon kiegészítettük a lábjegyzeteket, a szövegetpeddig számozott alfejezetekre tagoltuk, illetve az aktuális

helyesírási szabályoknak megfelelően felfrissítettük. (A régiesszóhasználaton nem változtattunk, csak a helyesíráson és a

vesszőhasználaton.)

A szöveg folyamatos gondozás alatt áll.(Utolsó módosítás: 2017.10.29. 08:37) A mindenkori legfrissebb

változat itt érhető el: figyelji.de/a/quas-primasra

Minden jog fenntartva.© Kapisztrán Szent János Kiadó, 2015.

kapisztrankiado.hu

ISBN: 978-615-80385-9-1

APOSTOLI KÖRLEVÉL

A TISZTELENDŐ TESTVÉREKHEZ: A PÁTRIÁRKÁK-HOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS A TÖBBIRENDES JOGHATÓSÁGOT GYAKORLÓ FŐPAPOKHOZ,AKIK BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLNEK AZ APOSTO-LI SZENTSZÉKKEL,

A mi Urunk Jézus Krisztusnak, mint Királynak tiszteleté-re beállítandó ünnepről.

XI. PIUSZ PÁPA.

Tisztelendő Testvérek!Üdvöt és apostoli áldást!1. Az első körlevélben, amelyet a pápai trón elfoglalása után

az összes püspökökhöz intéztünk, az emberi nemet sújtó ésgyötrő bajok legfőbb okait kutatva világosan rámutattunk, hogyama bajok árja azért zúdult a világra, mert az emberek nagy ré-sze az Úr Jézust és az ő szent törvényét száműzte amagánéletből,a családból és a közéletből, s hogy mindaddig nem ragyoghatföl a népek közt a tartós béke biztos reménye, amíg az egyénekés az államok az Üdvözítő uralmát elvetik és elutasítják. Azért,amint hangsúlyoztuk, hogy „Krisztus békéjét Krisztus országá-ban kell keresni”; úgy a cél eléréséért minden lehetőnek elköve-tését ígértük. Krisztus országában – mondjuk, mert úgy láttuk,hogy a béke fölújítására és megszilárdítására nem törekedhe-tünk hathatósabban, mint a mi Urunk országának helyreállítá-sával. Közben jobb idők kétségtelen reményét keltette Bennünk

5

a népek részint ébredező, részint hevesebben föllángoló vágya-kozása Krisztushoz és az ő egyedül üdvözítő egyházához. Ami-ből következtethettük, hogy sokan, akik a Megváltó országátmegvetvén hazátlanok lettek, készülnek és sietnek az engedel-messég útjaira visszatérni.

2. S valóban, mindaz az örökké emlékezetes dolog, ami aszentév folyamán történt és lezajlott, nemde az egyház Alapí-tójának, az Úrnak és a Királyok Királyának tiszteletét és dicső-ségét növelte?

3. Például a szent missziók nyilvános kiállításán az embereklelkét és szívét bizony nagyon meghatotta az egyháznak szaka-datlan törekvése az ő isteni Jegyese országának folytonos ter-jesztésére az egész kontinensen és az óceán legtávolabbi szige-tein; a területek nagysága, amelyeket hős és törhetetlen akara-tú misszionáriusok sok verejtékkel és vérrel a kereszténységnekmeghódítottak; s azoknak az országoknak kiterjedése, amelye-ket még a mi Királyunk szelíd és üdvösséges uralma alá kellhajtani.

Azután mi egyéb lehetett a sok zarándoknak célja, akik aszent időben püspökeik és papjaik vezetése alatt Rómába jöttek,mint lelküket megtisztítva az apostolok sírjánál és a Mi színünkelőtt nyilvánosan megvallani, hogy Krisztus országának tagjai,és azok kívánnak maradni.

4. S akkor is új fényben tündöklött a mi Üdvözítőnk orszá-ga, midőn hat hitvallót és szüzet hősi erényeik elismerésével azégi szentek sorába iktattunk. Mily gyönyörűség és vigasztalástöltötte be lelkünket, midőn Szent Péter fényes bazilikájában ahívők megszámlálhatatlan tömege előtt elhatározásunk nyilvá-nítása után fölhangzott a hálaadó imádság: Dicsőség Királya, ÚrKrisztus! Mert amíg az Istentől elidegenedett emberek és álla-mok az égő gyűlölködés és belső zavarok folytán a romlásba

6

és végpusztulásba rohannak, addig az Isten egyháza a lelki életeledelét nyújtja az emberi nemnek s a férfiak és nők nemébőlszent nemzedéket szül és táplál Krisztusnak, aki meg nem szű-nik mennyei országának örök boldogságába hívni azokat, akikföldi országának hű és engedelmes alattvalói voltak.

5. Mivel továbbá a jubileumi esztendőre esett a niceai zsinat-nak 1600. évfordulója, a századforduló megünneplését annál szí-vesebben elrendeltük és megültük Magunk is a vatikáni bazili-kában, mert ez a zsinat mondotta ki az egyszülött Fiúnak egylé-nyegűségét az Atyával, azt hitágazattá avatta és a Hiszekegybebeszőtte a szavakat „s országának nem leszen vége”, s így Krisz-tus királyi méltóságát hirdette.

6. Tehát ez a szentév több módot nyújtott Krisztus országá-nak megvilágítására. Azért hitünk szerint apostoli hivatásunk-nak nagyon is megfelelően járunk el, ha a sok bíbornok, püspökés a hívők serege által egyenként és közösen Elénk terjesztettkérelemnek engedve ezt az évet úgy zárjuk be, hogy az egyhá-zi ünnepkörbe az Úr Jézus Krisztusnak, mint Királynak különünnepét beiktatjuk. Ebben a tárgyban annyi gyönyörűségünktelik, hogy róla Hozzátok, Tisztelendő Testvérek, hosszasabbankívánunk szólani. A ti dolgotok lesz, hogy amit Krisztusnak, aKirálynak tiszteletéről mondunk, azt a nép értelméhez és lelki-világához szabjátok, hogy az előírandó ünnepnek évenként valómegünneplése sok lelki hasznot hajtson.

7. Már régi általános szokás Krisztust bizonyos értelembenKirálynak nevezni a kiválóság legfőbb foka miatt, amellyel azösszes teremtmények fölé emelkedik. Így mondjuk, hogy az em-beri ész fölött uralkodik nemcsak elméjének éle és tudásánakgazdagságamiatt, hanem azért, mert ő az Igazságmaga, és szük-séges, hogy a halandó emberek az igazságot tőle merítsék ésengedelmesen elfogadják. Hasonlóképpen uralkodik az embe-

7

rek akarata fölött nemcsak azért, mert benne az isteni akaratszentségével tökéletesen egyezik az emberi akarat tisztasága ésalárendeltsége, hanem azért is, mert sugalmazásával szabad aka-ratunkat úgy befolyásolja, hogy a legnemesebb elhatározásokrajutunk. Krisztus végül a szívek királyaminden tudományt fölül-haladó szeretete,1 a szíveket megnyerő szelídsége és jósága mi-att. Soha senkit úgy nem szerettek, nem szeretnek s nem fognakszeretni, mint Krisztus Jézust.

De hogy mélyebben a tárgyba merüljünk, mindenki kényte-len elismerni, hogy Krisztusnak, mint embernek a szó szoros ér-telmében is királyi nevet és hatalmat kell tulajdonítanunk, mertcsak mint emberről mondhatjuk Róla, hogy az Atyától nyertea hatalmat, a tisztességet és az országot.2 Az isteni Ige ugyanisegylényegű lévén az Atyával, szükségképpen mindent közösenbirtokol az Atyával, tehát a teremtmények fölött a legfőbb éslegteljesebb uralmat is.

8. Ugyebár lépten-nyomon olvassuk a Szentírásban, hogyKrisztus király? Róla mondja az írás:

”Jákobból lesz az uralkodó,3„aki az

”Atyától királlyá rendeltetett Sionon, az ő szent he-gyén s megkapja a pogányokat örökségül és birto-kul a föld határait.4„

1Ef 3, 19.2Dan. 7, 14.3Num. 24, 19.42. Zsolt.

8

A nászének, amely igen gazdag és hatalmas király képében Iz-rael eljövendő valódi királyát magasztalja, így szól:

”A te széked, Isten, mindörökkön örökké áll, igazságpálcája a te országod pálcája.5„

Több hasonló helyet elhagyva még azt idézzük, amely Krisztusismertetőjeleit világosabban jelzi és megjósolja, hogy országa,amelynek nem leszen határa, az igazság és béke javaiban bővel-kedik.

”Az ő napjaiban kivirágzik az igazság és a béke bő-sége ... És a tengertől a tengerig fog uralkodni, és afolyóvíztől a földkerekség határáig.6„

9. Fölsorakoznak ide még a próféták gazdagabb jóslatai s külö-nösen Izaiás közismert jóslata:

”Kisded született nekünk és fiú adatott nekünk, ki-nek vállán vagyon a fejedelemség; és hívatik az őneve csodálatosnak, tanácsadónak, Istennek, erős-nek, a jövendőség atyjának, békesség fejedelmének.Gyarapodni fog birodalma és a békességnek nemlesz vége; Dávid királyi székén és az ő országábanül, hogy megerősítse azt és megszilárdítsa az ítéletés igazság által mostantól és mindörökké.7„

Izaiáshoz hasonlóan jövendölnek a többi próféták. Igy JeremiásDávid

5Zsolt. 44, 7.6Zsolt. 71, 7–8.7Iz. 9, 6–7.

9

”igaz csemetéjének föltámadását jósolja, aki ország-lani fog, mint király és bölcs leszen s ítéletet és igaz-ságot tesz a földön.8„

Dániel előre hirdeti az Isten által alapítandó országot,

”amely föl nem oszol mindörökké... megmaradmindörökké;9„

s kevéssel azután hozzáteszi:

”Nézék tovább az éjjeli látomásban és íme az ég fel-hőiben jöve egy, mint az ember fia és az Ős-öreghezközeledék és az ő színe elé vivék őt. Ki hatalmat adaneki és tisztességet és országot, hogyminden népek,nemzetségek és nyelvűek szolgáljanak neki; az ő ha-talma örökkévaló hatalom, mely el nem vétetik, ésországa, amely el nem enyészik.10„

S Zakariás jóslatát a szegény királyról, ki „szamáron ülve, aszamár fiatal vemhén” jő Jeruzsálembe a nép vigadása mellett,„mint igaz és üdvözítő”,11 nemde beteljesedettnek hirdetik és bi-zonyítják az evangéliumok szent írói?

10. Ugyanaz a tan a Krisztus Királyról, amelyet az ószövet-ség könyveiből kimutattunk, éppenséggel nem hiányzik az új-szövetség lapjain, sőt azokon csodálatos és fényes megerősítést

8Jer. 23, 5.9Dan. 2, 44.10Dan. 7, 13–14.11Zak. 9, 9.

10

nyer. Alig érintjük az arkangyali üdvözletét, amelyből a SzentSzűz megtudja, hogy fiút szül, akinek

”az Úr átadja Dávidnak, az ő atyjának királyi székét,és országolni fog Jákob házában mindörökké és or-szágának nem leszen vége.12„

11.Hiszen Krisztus maga tesz tanúságot a királyságáról. Midőnutolsó beszédében a néphez a jutalmakról és büntetésekről szólt,amelyek az igazak és bűnösök örök osztályrésze lesznek; midőna római helytartónak válaszolt, aki nyilvánosan kérdezte tőle,vajon Király-e ő; vagy amikor föltámadása után apostolainakmegbízást adott minden népek tanítására és megkeresztelésére:az adott alkalommal mindig Királynak nevezte magát;13 nyíltanmegerősítette és kinyilatkoztatta, hogy ő igenis Király14 s hogyneki adatott minden hatalom az égben és a földön.15 S ezek aszavak vajon mit jelentenek, ha nem a hatalmának teljességétés országának határtalanságát? Csodálkozhatunk-e tehát rajta,ha akit Szent János apostol úgy nevez:

”a föld királyainak fejedelme,16„annak

”ruháján és ágyékán írva van: Királyok Királya ésuralkodók Ura,„

12Luk. 1, 32–33.13Máté 24, 31–40.14Ján. 28, 37.15Máté 28, 18.16T. jel. 1, 5.,

11

amint ugyanannak az apostolnak a titkos látomásban megje-lent?17

Mivel az Atyaisten Krisztust

”mindenek örökösévé rendelte,18„azért

”neki uralkodnia kell, míg a világ végén minden el-lenségét az Atyának lábai elé teszi.19„

12. A Szentírás ilyen általános tanításából folyt, hogy a katoli-kus egyház Krisztus országa a földön, amelynek az egész em-beriség közt és az egész földkerekségen el kell terjednie, az őAlkotóját és Alapítóját az egyházi év folyamán a tisztelet legkü-lönfélébb formái közt Királynak, Úrnak, a Királyok Királyánakszólítja.

S amint ezeket a megtisztelő jelzőket, amelyek a szavak cso-dálatos változatossága mellett is ugyanazt jelentik, a régi zso-lozsmás és szertartásos könyvekben használta; úgy a fölségesÚristenhez intézett nyilvános imádságokban és a szeplőtelen ál-dozat bemutatásakor most is használja. Krisztusnak, mint Ki-rálynak állandó tiszteletében gyönyörű összhang van a nyugatiés keleti szertartások közt. Úgyhogy ebben az esetben is áll amondás:

17T. jel. 19, 16.18Zsid. 1, 2.19I. Kor. 15, 25.

12

”Legem credendi, lex statuit supplicandi„...a hit törvényét az imádság módja mutatja.

13.Ami az Úr Krisztus ememéltóságának és hatalmának alap-ját illeti, alexandriai Szent Cyrill találóan megjegyzi, hogy

”Krisztus az uralmat az összes teremtmények fölöttnem erőszakkal vagy bármiféle egyéb módon sze-rezte, hanem saját lényegénél és természeténél fog-va bírja.20„

Királysága abban a titokzatos egyesülésben találja magyará-zatát, amelyet lényegileg való egyesülésnek nevezünk. Ebbőlugyanis nemcsak az következik, hogy Krisztust, mint Istentimádni tartoznak az angyalok és az emberek, hanemhogy Krisz-tusnak, mint Embernek uralma alatt állnak s neki engedelmes-kedni kötelesek, mert Krisztusnak az emberség és istenség lé-nyegileg való egyesülése címén hatalma van az összes teremt-mények fölött.

De egyébként is mi volna kellemesebb és édesebb annál azelgondolásnál, hogy Krisztus nemcsak természetes, hanem szer-zett jogon, a megváltás által szerzett jogon is uralkodik rajtunk?Bár mindig eszében tartaná a feledékeny emberiség, mibe kerül-tünk a mi Megváltónknak:

”Nem veszendő aranyon vagy ezüstön váltattatokmeg...hanem a Krisztusnak, mint hiba nélkül való,szeplőtelen báránynak drágalátos vérén.21„

20Alexandriai Szent Cyrill: In Luc. X.

13

Már nem vagyunk a mieink, mert Krisztus „nagy áron” 22 vettmeg minket, még a testeink is „Krisztus tagjai”.23

14.Midőnmost Krisztus királyságának tartalmát és természe-tét röviden magyarázni akarjuk, alig kell megemlítenünk, hogyez hármas hatalomból áll, amely nélkül valódi királyságról nemlehetne szó. A Szentírásból Krisztus egyetemes uralmáról idé-zett tanúságok a szükségesnél is bővebben bizonyítják, de azon-kívül katolikus hittétel is, hogy Krisztus az emberiségnek mintMegváltó adatott, akiben bízzék ésmint törvényhozó, akinek en-gedelmeskedjék.24 A szent evangéliumok Krisztusról nemcsakelbeszélik, hogy törvényeket hozott, hanem őt egyenesen minttörvényhozót is bemutatják. S az isteni Mester különböző alkal-makkor más és más szavakkal kijelentette, hogy akik parancsátmegtartják, iránta való szeretetükről tanúságot tesznek és az őszeretetében megmaradnak.25

Hogy a bírói hatalmat is megkapta az Atyától, azt az Úr Jézusnyíltan kijelenti a zsidóknak, akik az inaszakadt csodálatos meg-gyógyítása miatt a szombatmegszentségtelenítését vetették sze-mére:

”És az Atya nem is ítél senkit, hanemminden ítéletetátadott a Fiúnak.26„

Ebben bennfoglaltatik a jog az embereket még életükben meg-jutalmazni vagy megbüntetni, mint amely a birói hatalomtól el

21I. Pét. 1, 18–19.22I. Kor. 6, 20.23I. Kor. 6, 15.24Tridenti zsinat. 6. ülés. 21. can.25Ján. 14, 15; 15, 10.26Ján. 5, 22.

14

nem választható. Azonkívül a végrehajtó hatalmat sem vitathat-juk el Krisztustól, mert Krisztus akaratának mindenki engedel-meskedni köteles s már előre meghirdette a makacsokra a bün-tetést, amelyet ezek el nem kerülhetnek.

15. Krisztus országa elsősorban lelki, és a lelki dolgokra vo-natkozik, amit úgy a Szentírás idézett szavai világosan jeleznek,mint az Úr Jézus viselkedése is bizonyít. Midőn a zsidók, sőtmaguk az apostolok több adott alkalommal azt a téves hitet nyil-vánították, hogy a Messiás a zsidó népet fölszabadítja és Izraelföldi országát helyreállítja, Ő maga eloszlatja a téves véleménytés ledönti a hiú reményt; s mikor az őt kísérő bámulók sokaságakirállyá akarja kikiáltani, elutasítja a királyi nevet és dicsőséget,menekül és elrejtőzik. A római helytartó előtt pedig kinyilvánít-ja, hogy országa nem e világról való. Országa az evangéliumok-ban úgy jelenik meg, mint amelybe az emberek a bűnbánat gya-korlásával készülnek s csak hittel és a keresztség fölvételévellépnek be, amely külső szertartás ugyan, mégis belső újjászüle-tést jelent és okoz. Ez az ország egyedül a sátán országával és asötétség hatalmával van ellenkezésben s polgáraitól megkövete-li azt, hogy szívüket a gazdagságtól és a földi dolgoktól elvonva,a szelíd erkölcsöket többre becsüljék s az igazságot éhezzék ésszomjúhozzák, sőt önmagukat is megtagadják és keresztjükethordozzák.

16. Krisztus mint Megváltó az egyházat saját vérével szereztes mint Főpap önmagát a bűnökért áldozatul bemutatta és foly-ton bemutatja. Ki nem látná tehát, hogy királyi méltósága is amegváltói és főpapi méltóságnak természetét viseli magán ésazzal egyformán lelki?

17. Mégis súlyosan tévedne, aki az Istenembertől elvitatná apolgári ügyek fölött a hatalmat, hiszen neki az Atyától teljes ha-talma van a teremtmények fölött úgyannyira, hogy minden az

15

ő akaratának van alávetve. Tény azonban, hogy amíg a földönélt, ennek a hatalomnak gyakorlásától teljesen tartózkodott, azideiglenes javak birtoklását és intézését megvetette, azokat bir-tokosaiknak meghagyta s most is meghagyja. Szépen kifejeziezt a vers:

”Non eripit mortalia, qui regna dat cœlestia – nem fog-lal múló országot, ki adja a mennyországot.27„

18. Tehát a mi Megváltónk királysága az összes embereket ma-gában foglalja. Örömmel tesszük Magunkévá felejthetetlen em-lékű elődünk, XIII. Leó pápa idevonatkozó szavait:

”Krisztus országa nemcsak a katolikus nemzetekreés azokra terjed ki, akik a szent keresztség fölvéte-lével jogilag az egyházhoz tartoznak, bár a tévedéseltéríti vagy a visszavonás elválasztja őket a szere-tet közösségétől, hanem felöleli mindazokat is, akiknem keresztények, úgyhogy Jézus Krisztus hatalmaalatt áll az egész emberi nem.28„

S nincs ebben a tekintetben semmi különbség az egyének, a csa-ládok és államok közt, mert a különféle közületek éppen úgyKrisztus hatalma alatt vannak, mint az egyének. Ugyanaz azegyéni, mint a közös üdvözülés forrása.

”Nincs másban senkiben üdvösség, mert nem is ada-tott más név az ég alatt az embereknek, amelybennekünk üdvözülnünk kellene.29„

27Himnusz Vízkereszt ünnepére28XIII. Leó, Enc. Annum Sanctum 1899 máj. 25.29ApCsel. 4, 12.

16

Ugyanaz az egyes polgárok és az államok boldogulásának ésigaz boldogságának szerzője.

”Nem lehet mástól boldog az állam, mint az egyesember, mert az állam nem más, mint az emberekegyetértő sokasága.30„

Tehát a nemzetek kormányzói ne vonakodjanak odahatni, hogyKrisztus, a Király iránt a tisztelet és hódolat nyilvános adóját le-róják úgy őkmaguk,mint népeik, ha azt akarják, hogy csorbítat-lan tekintéllyel fejleszthessék és növelhessék a haza javát és bol-dogulását. Mert amit pápaságunk kezdetén a tekintély és köz-hatalom tiszteletének meggyengüléséről írtunk, az a mai időkrenagyon is ráillik:

”Miután Istent és Jézus Krisztust a törvényekből ésa közéletből kizárták s a tekintélyt már nem Isten-től, hanem az emberektől származtatják; magánaka tekintélynek alapjai megrendültek, mert elvon-ták az alapokot, amiért egyeseknek joguk van pa-rancsolni, másoknak kötelességük engedelmesked-ni. Így szükségképpen megingott az egész emberitársadalom, amely nem nyugodott többé szilárd pil-léreken.31„

19. Pedig ha az emberek a magán- és a közéletben elismerikKrisztusnak királyi tekintélyét, hihetetlen előnyök háramlanaka polgári társadalomra: a valódi szabadság, a fegyelem és hig-gadtság, a megértés és béke. Krisztusnak királyi méltósága a fe-

30Szent Ágoston, Levél Macedoniushoz. 3. fej.31XI. Pius, Enc. Ubi arcano

17

jedelmek és kormányok emberi tekintélyét megszenteli, a polgá-rok kötelességérzetét és engedelmességét viszont megnemesíti.Így Szent Pál apostol, bár csak az asszonyoknak és szolgáknakparancsolta, hogy férjeikben és uraikban Krisztust tiszteljék, in-tette őket, hogy ezeknek nemmint embereknek engedelmesked-jenek, hanemmint Krisztus helytartóinak, mert a Krisztus véré-vel megváltott emberekhez nem illik, hogy embereket szolgálja-nak:

”Nagy áron vétettetek meg, ne legyetek az emberekrabszolgái.32„

S ha a fejedelmek és a törvényes közhatóságok majd azta meggyőződést vallják, hogy nem annyira a saját jogukon,mint inkább Krisztus megbízásából és nevében kormányoznak,könnyen elgondolható, mily szentül és bölcsen használják majda hatalmat smennyire számolnak a közjóval és alattvalóik embe-ri méltóságával. Ennek következtében fölvirul és megszilárdula béke és a rend; megszűnik a lázadások oka, mert ha a polgára fejedelemben és az állami közhatóságokbanmagához hasonló,sőt bizonyos tekintetbenméltatlan és gáncsolható embereket látis, még sem szegül ellenük, mert bennük Krisztusnak, az Isten-embernek képviselőit és tekintélyének hordozóit nézi. Azutána megértés és béke szempontjából fontos, hogy minél nagyobbegy ország s minél inkább átkarolja az egész emberiséget, annáljobban öntudatára ébrednek az emberek annak a közösségnek,amely őket egybefűzi. S a közösség tudata megelőzi és megaka-dályozza a gyakori összeütközéseket, vagy legalább enyhíti éstompítja azok élét.

321Kor. 7, 23.

18

20. Ha tehát Krisztus országa, amely jog szerint az egész em-beriséget felöleli, a valóságban ismindenkitmagához vonna,mi-ért kételkednénk abban a békében, amelyet a Békesség fejedel-me hozott a földre, aki eljött mindeneket megbékéltetni s nemazért, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon; aki bárura mindeneknek, az alázatosság példáját mutatta, a szeretet pa-rancsát tette alaptörvénnyé s azt mondotta:

”Az én igám édes és az én terhem könnyű.„Mily boldogság volna osztályrészünk, ha az egyének, a családokés államok alávetnék magukat Krisztus kormányzásának. Elő-dünknek, XIII. Leó pápának szavait idézzük, amelyeket 25 évvelezelőtt az összes püspökökhöz intézett:

”Sok seb begyógyul, a jog visszanyeri régi tekinté-lyét, megtérnek a béke áldásai, kihull a kard és fegy-ver a kézből, mikor Krisztus uralmát mindenki elfo-gadja, annak szívesen hódol és minden nyelv vallja,hogy az Úr Jézus Krisztus az Atyaisten dicsőségé-ben uralkodik.33„

21. Hogy ezeket az epedve várt eredményeket minél nagyobbarányban elérjük s azok a keresztény társadalomban gyökeretverjenek, szükséges a Megváltó királyi méltóságának ismeretétminél szélesebb körben elhinteni. E célból a legalkalmasabbnakvéljük, ha a Krisztus Királynak külön ünnepnapot rendelünk.Mert a szent titkoknak évenkint visszatérő megünneplése sok-kal hatályosabban segít a népet a hit igazságaira tanítani s azok

33XIII. Leó, Enc. Annum Sanctum 1899 máj. 25.

19

boldog átélésére képesíteni, mint az egyházi tanítóhivatal leg-tartalmasabb megnyilatkozásai. Ezek ugyanis csak néhány mű-veltebb emberre hatnak, ellenben az ünnepek az összes híveketmegragadják és tanítják.

Ezek egyszer, az ünnepek pedig évenként, sőt úgyszólvánörökké beszélnek. A tanítás leginkább az észre hat, az ünnep azértelmet és a szívet, tehát az egész embert üdvösen befolyásolja.S mivel az ember lélekből és testből áll, az ünnepnapok külsőfényében kell megindulnia és föllelkesülnie, hogy az isteni ta-nítás a szent szertartások változatos szépségének hatása alattjobban beivódjék, benne hússá és vérré váljék s a lelki életbenvaló előrehaladás elhatározását megérlelje.

22. Történelmi adatok bizonyítják, hogy az ünnepnapokat aszázadok folyamán egymásután úgy hozták be, amint azt a ke-resztény nép lelki szükséglete vagy haszna kívánta: akkor tud-niillik, amikor a népet vagy általános veszedelem idején erősí-teni, vagy eretnekségek terjedő tévelyei ellen megedzeni, vagybizonyos hittitkoknak, illetve a jó Isten egyes jótéteményeinekmélyebb megfontolására indítani kellett. Így a megváltás utánaz első századokban, midőn a keresztényeket kegyetlenül üldöz-ték, szokásba jött az istentiszteletben a vértanúkról valómegem-lékezés,

”hogy – amint Szent Ágoston mondja – a vértanúkünnepei buzdítások legyenek a vértanúságra.34„

S később a szent hitvallók, szüzek és özvegyek tiszteletére ren-delt egyházi ünnepek jelentékenyen hozzájárultak a hívekbenama erényeknek ápolására, amelyek a béke idején szüksége-sek. Majd a boldogságos Szűz tiszteletére előírt ünnepnapok azt

34Szent Ágoston, Sermo 47. De Sanctis.

20

eredményezték, hogy a keresztény megtanulta az Istenanyát éskészséges pártfogót bensőbb áhítattal tisztelni s benne a Meg-váltó által végrendeletileg hagyott édesanyát több melegséggelszeretni. Az Istenanya és a szentek nyilvános és hivatalos tiszte-letéből fakadt gyümölcsök közt különösen azt kell kiemelnünk,hogy az egyház az eretnekségek és tévedések mételyét diadal-masan elhárította. S csodálnunk kell a gondviselő Isten végzé-sét, aki a rosszat is jóra tudja fordítani s eltűrte ugyan időnkénta nép hitének és buzgóságának ellanyhulását vagy hamis taní-tások támadását a katolikus igazság ellen, de végeredménybenaz igazság mindenkor új fényben ragyogott föl és a nép az alélt-ságból fölébredve még nagyobb szentségre törekedett.

23. Hasonló okokból létesültek és ugyanazokat a gyümölcsö-ket termették azok az ünnepek, amelyeket újabb időkben iktat-tak be az egyházi év ünnepkörébe. Így az Úrnap akkor születettmeg, mikor a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt a tiszteletés áhítat lehanyatlott. Azért az egyház rendelése szerint úgy kellmegünnepelni, hogy a legnagyobb pompa kifejtésével és a nyolcnapra terjedő imádsággal a hívek az Úrnak nyilvános imádásáraismét föllelkesüljenek. Továbbá az Úr Jézus Szentséges Szívénekünnepét akkor hozták be, mikor a janzenisták szomorú és ridegszigorától meggyöngült és megborzadt szívek fáztak, az Istenszeretetétől és az örök üdvösség bízó reményétől elriadtak.

24.Midőn most az egész katolikus világ tiszteletét a KrisztusKirály iránt elrendelni szándékozunk, szintén a mai idők baja-in óhajtunk segíteni s az emberi társadalmat megfertőző beteg-ség ellen hathatós orvosságot nyújtani. Korunk betegségénektartjuk az úgynevezett laicizmust, vagyis a világias szellemet,annak tévedéseit és végzetes törekvéseit. Jól tudjátok – Tiszte-lendő Testvérek –, hogy ez az istentelenség nemmáról holnapratámadt, hanem régóta lappang az államok vérkeringésében. Elő-

21

ször Krisztus uralmát minden nemzetek fölött kezdték kétségbevonni. Majd tagadták az egyháznak magától Krisztus Urunktólnyert jogát az emberi nemet tanítani, törvényeket hozni és a né-peket kormányozni az örök üdvösségre vezető úton. Fokozato-san továbbhaladva, Krisztus vallását a hamisakkal egyenlőneknyilvánították s szégyenszemre azonosan ítélték meg, azutána világi hatalomnak alávetették, a fejedelmek és közhatóságokkénye-kedvének kiszolgáltatták. Még tovább mentek, akik az is-teni vallást valami természetes vallással, természetes érzésselakarták pótolni. Akadtak államok, amelyek azt vélték, hogy Is-ten nélkül is meglehetnek s vallásuk az istentelenség és az Is-tennel nem-törődés lett. Azokat a borzasztó következményeket,amelyeket az egyeseknek és az államoknak elpártolása Krisz-tustól megérlelt, fölpanaszoltuk már Ubi arcano kezdetű körle-velünkben s itt újra elpanaszoljuk: tudniillik a visszavonásnakmindenütt elhintett magvait, a nemzetek közt szított gyűlölsé-get és veszekedést, amelyek a béke megszületését annyira kés-leltetik; a féktelen szenvedélyeket, amelyek gyakran a közjó ésa hazaszeretet álarcába rejtőznek, s azoknak szülötteit: a pol-gárharcokat, a vak és mértéktelen önszeretetet, amely csak amagánjólét és kényelem után tör s mindent annak mértékévelmér; a családi kötelességek elhanyagolása és megvetése folytánmegzavart házi békét; a közös és fölbonthatatlan családi életmeggyengülését és végül a megrendült és pusztulásnak szántemberi társadalmat. De a Krisztus Király tiszteletére szentelen-dő ünneptől mégis azt várjuk, hogy az emberi társadalmat aszeretettől égő Megváltóhoz visszatérésre bírja. A katolikusokkötelessége volna ezt a visszatérést szóval és tettel siettetni. Desokan közülük nem foglalják el a közéletben azt a szerepet ésnem bírnak azzal a tekintéllyel, mint hozzájuk, az igazság zász-lóvivőihez illenék, ami bizony szégyenletes. Ezt a bajt talán a jók

22

mozdulatlanságának és félénkségének lehet tulajdonítani, akikaz ellentámadástól húzódnak vagy gyöngén állnak ellen, ami-től az egyház ellenségei még jobban fölbátorodnak és nagyobbvakmerőségre vetemednek. Majd ha a hívek általában megértik,hogy nekik a Krisztus Király zászlai alatt bátran és állandóankell harcolniok, lángra lobban bennük az apostoli hév s igye-keznek az eltántorodott durva lelkeket az Úrnak visszaszereznis ennek jogait megvédeni.

25. Annak a nyilvános elpártolásnak, amelyet a laicizmus atársadalom végtelen kárára okozott, az elítélését és jóvátételét,ugyebár, nagyban elősegíti majd a Krisztus Király ünnepénekminden népnél évenként való megülése? Amennyire szégyenle-tes Megváltónk legszentebb nevének elhallgatása a nemzetkö-zi összejöveteleken és az országgyűléseken, annyival hangosab-ban kell nekünk azt kikiáltanunk s királyi méltóságának és ha-talmának jogait meghirdetnünk.

26. S vajon nem látjuk-e, hogy amúlt század végétől mily cso-dálatosan és tervszerűen készítették az utat ennek az ünnepnekelrendeléséhez? Közismert dolog, hogy a Krisztus Király tisz-teletét az egész világon a legkülönfélébb nyelveken megjelentkönyvekben bölcsen és világosan kifejtették. Krisztus királysá-gának és uralmának elismerését tanúsítja az az általános jám-bor szokás is, hogy számtalan család Jézus Szentséges Szívénekszentelte és fölajánlta magát. S nemcsak családok tették ezt, ha-nem városok és országok is, sőt 1900-ban, a szentévbenXIII. Leórendeletére és vezetése alatt az egész emberi nem az isteni Szív-nek szentelte magát. Meg kell még említenünk, hogy Krisztuskirályi hatalmának az emberiség fölött nyilvános elismerését ki-válóan előmozdították a gyakori eucharisztikus kongresszusok,amelyeket újabban azzal a céllal tartanak, hogy egyes egyház-megyék, vidékek, országok vagy az egész világ népei a legmél-

23

tóságosabb Oltáriszentségben rejtőző Krisztus Király imádásá-ra egybehívatván, gyűléseken és templomokban tartott szentbe-szédek, a nyilvánosan kitett Oltáriszentség közös imádása s föl-séges körmenetek által hódoljanak Krisztusnak, az égből adottKirálynak. Joggal mondhatjuk, a keresztény nép valami istenisugallatra a szent helyek csendjéből és rejtekéből diadalmenet-ben az utcára viszi s összes királyi jogaiba visszahelyezni igyek-szik azt az Úr Jézust, akit – bár tulajdonába jött – övéi befogadninem akartak.

27. Már említett szándékunk megvalósításához a lehető leg-kedvezőbb alkalmat nyújtja a végéhez közeledő szentév, amely-ben a nagy irgalmasságú Isten a hívek lelkét a minden értelmetmeghaladó mennyei javakhoz fölemelte, egyeseket kegyelmé-nek ajándékával ismét megajándékozott, másokat a magasabbtökéletességre sarkalva, a jó úton való kitartásban megerősített.Akár a Hozzánk benyújtott kérvények tömegét nézzük, akár anagy jubileum idején történteket tekintjük, elegendő okunk vanannak megállapítására, hogy a várva várt nap végre megérke-zett, amelyen Krisztusnak, mint az emberi nem Királyának tisz-teletére a külön ünnepet meghirdessük. Ebben az évben ugyan-is, mint elöljáróbanmondtuk, az isteni Király, aki csodálatos az őszenteiben, kiválóan megdicsőíttetett hűséges katonái új csapa-tának a szentek sorába iktatásával; a missziós kiállításon min-den látogató csodálhatta a győzelmeket, amelyeket az evangé-lium hirdetői Krisztusnak szereztek az ő országának terjeszté-sével; végül a niceai zsinat századfordulóján megünnepeltük atestté lett Ige és az Atya egylényegűségének kimondását, amelyhitágazaton Krisztus királysága a nemzetek fölött alapszik.

28. Azért apostoli hatalmunknál fogva az Úr Jézus Krisztus-nak, mint Királynak ünnepét elrendeljük, amely évenként ok-tóber hó utolsó vasárnapján, tehát a Mindenszentek ünnepét

24

megelőző vasárnapon az egész világon megülendő. Ugyancsakmegparancsoljuk, hogy azon a napon évenként megújíttassékaz emberi nem fölajánlása Jézus Szentséges Szívének, amint aztszentemlékű elődünk, X. Piusz már elrendelte. A folyó évben ki-vételesen e hó 31-én kívánjuk a fölajánlás megtartását, amelynapon Mi magunk a Krisztus Király tiszteletére ünnepies szent-misét mondunk és jelenlétünkben a fölajánlást elvégeztetjük.Méltóbb módon nem zárhatnók a szentévet s Krisztusnak, azidők halhatatlan királyának nem nyilváníthatnók jobban hálásszívünk érzéseit – beleértve az egész katolikus világ háláját – aszentévben Nekünk, az egyháznak és a katolikus világnak nyúj-tott jótéteményekért.

29. Tisztelendő Testvérek! Fölösleges volna most nektekhosszasabban magyaráznunk, miért rendeltünk a Krisztus Ki-rály tiszteletére külön, az Úr többi ünnepei mellett különlegesünnepet, holott azokban is föltalálható bizonyos mértékig az őkirályi méltóságának elismerése és ünneplése. Elég arra rámu-tatni, hogy az Úr összes ünnepeinél ugyanaz a Krisztus ugyan azanyagi tárgy, de a formai tárgy más, mint Krisztus királyi hatal-ma és neve. Vasárnapra azért tettük az ünnepet, hogy az isteniKirálynak ne csak a papság hódoljon a szentmiseáldozatban és aszent zsolozsmában, hanem a rendes foglalkozásától szabad népis szent örömmel az engedelmességés alattvalói hűség bizonysá-gait nyilváníthassa Krisztus előtt. Azonfelül október utolsó va-sárnapja minden más napnál azért is alkalmasabbnak mutatko-zott, mert vele az egyházi év úgyszólván bezárul s így az egyháziév folyamán megünnepelt titkok az Úr Jézus életéből a KrisztusKirály ünnepével nyernek hatásos befejezést s mielőtt a min-denszentek dicsőségét ünnepeljük, Annak dicsőségét hirdetjükés magasztaljuk, aki szenteiben és választottaiban üli diadalát.Most már a ti dolgotok és kötelességetek lesz, Tisztelendő Test-

25

vérek, arról gondoskodni, hogy az évenként visszatérő ünnepelőtt minden plébánia híveinek bizonyos napokon szentbeszé-deket tartassatok, amelyekben őket az ünnep természetéről, sa-játosságáról és jelentőségéről kellően kioktatják, hogy az isteniKirály országának hű és engedelmes alattvalóihoz méltó módonrendezzék és irányítsák életüket.

30. Tisztelendő Testvérek! Jelen levelünk végén még azokataz eredményeket kívánjuk fölsorolni, amelyeket a Krisztus Ki-rály nyilvános tiszteletétől az egyház, a polgári társadalom ésaz egyes hívek javára várunk és remélünk.

31. Az Úr királyi méltóságának nyújtott tisztelettel az embe-reknek okvetlenül eszükbe juttatjuk, hogy az egyház, amelyetKrisztus mint tökéletes társaságot alapított, veleszületett s álta-la föl nem adható jogon teljes szabadságot és függetlenséget igé-nyel a világi hatalomtól, s Istentől ráruházott tanítói, kormány-zói s Krisztus országának minden tagját az örök boldogságravezető hivatásának gyakorlásában idegen hatalomtól nem függ-het. Sőt az állam köteles ugyanilyen szabadságot biztosítani amindkét nemű szerzetesrendeknek és társaságoknak, amelyekaz egyház papjainak hathatós támaszai s Krisztus országánakterjesztésén és megszilárdításán sokat dolgoznak. Hármas foga-dalmukkal a világ hármas kívánságát leküzdik. A tökéletesebbélet követésével elérik, hogy a szentség, amelyről az isteni Ala-pító azt akarta, hogy egyházának kiváló ismertetőjele legyen, azemberiség szeme előtt állandó s napról-napra fokozódó fénybentündököljön és világítson.

32. Az államokat az ünnep évenként megismétlődő megülésefigyelmeztetni fogja, hogy Krisztust nyilvánosan tisztelni és ne-ki engedelmeskedni tartoznak a kormányok és hatóságok csak-úgy, mint a magánosok. A közhatalom képviselőit emlékeztetnifogja az utolsó ítéletre, amelyen a közéletből száműzött, sőt meg-

26

vetésből elhanyagolt és félretolt Krisztus szörnyen megbosszul-ja az elszenvedett nagy igazságtalanságokat, mert az ő királyiméltósága megköveteli, hogy az egész állam az Isten parancsai-hoz és a keresztény elvekhez alkalmazkodjék úgy a törvényho-zásban, mint az igazságszolgáltatásban és az ifjúság lelkének azigaz tanítás és erkölcs szellemében való nevelésében.

33. Azonkívül a hívők az erőnek csodálatos bőségét me-ríthetik mindezeknek megfontolásából, hogy lelküket a való-di keresztény élet szabályai szerint kialakítsák. Mert ha Krisz-tus Urunknak minden hatalom adatott az égben és a földön,ha a drágalátos vérével megváltott emberek újabb címen is ahatalma alatt állnak, ha hatalma az egész emberi természet-re kiterjed: könnyen érthető, hogy egyetlen tehetségünk semvonhatja ki magát uralma alól. Neki uralkodnia kell az embereszén, amelynek kötelessége teljes megadással erősen és szilár-dan igaznak tartani a kinyilatkoztatott igazságokat és Krisztustanítását; uralkodnia kell az akaraton, amely az isteni törvé-nyeknek és parancsoknak engedelmeskedni tartozik; uralkod-nia kell a szívén, amely a természetes kívánságok legyőzésévelköteles Istent mindenekfölött szeretni, s egyedül hozzá vonzód-ni; uralkodnia kell a testen és annak tagjain, amelyek mint esz-közök, vagy hogy Szent Pál apostol szavaival éljünk, mint azigazság eszközei Istennek,35 a lélek belső megszenteléséért dol-gozni tartoznak.

Ha a híveknek mindezeket az igazságokat bővebb megfon-tolásra és átelmélkedésre kellően előadják, sokkal könnyebbentérnek a tökéletesség útjára. Adja Isten – Tisztelendő Testvé-rek – hogy az egyházon kívülállók is megkívánják és elfogadjákKrisztus Urunk édes igáját. Mi pedig, akik a nagy irgalmasságúIsten kegyelméből az ő családjának tagjai vagyunk, viseljük azt

35Róm. 6, 13.

27

nem teherként, hanem hő vágyakozással, szeretettel és szentül.Életünket az Isten országának törvényei szerint berendezve te-remjünk bőségben jó gyümölcsöket, hogy mint Krisztus jó éshűséges szolgái a mennyek országában vele együtt az örök bol-dogság és dicsőség részesei legyünk.

34. Ez a jókívánság – Tisztelendő Testvérek – legyen a ka-rácsonyi ünnep előtt a Mi Hozzátok való szeretetünk tanúbi-zonysága. Egyébként az isteni kegyelmek zálogául fogadjátokapostoli áldásunkat, amelyet szívből küldünk Nektek – Tiszte-lendő Testvérek – valamint a gondjaitokra bízott papságnak ésnépnek.

Kelt Rómában Szent Péternél, az 1925. szentév december 11-én, pápaságunk negyedik évében.

XI. Piusz pápa.

28

További elérhető kiadványaink:

Felnőttek Katekizmusa (1929)

Írta: Franz Spirago

Franz Spirago: Példatár (1927)

a katekizmus igazságainak bemutatására

Főleg hitszónokok és hitoktatók számára

Római Katolikus Katekizmus (1890)

Írta: Deharbe József S. J.

Goffine Lénárt Katholikus oktató- és épületeskönyve (1928)

Rövid értelmezése a vasárnapi és ünnepi leckéknekés evangéliumoknak, ezekből levont hit- és erkölcsitanításokkal és az egyházi szertartások magyaráza-tával, továbbá a szentmiséről szóló oktatással

Goffine Lénárt: Módszer a lélekben történő szent-misehallgatásra

ha nem tudunk személyesen jelen lenni

Jöjj Szentlélek Úristen! (1940)

Előkészítő oktatások bérmálkozók számára

Írta: Túrmezei Ferenc atya

Blaskó Mária: Isten kertje (1941)

Rövid történetek a szentekről az év minden napjára

Blaskó Mária: Jaj de szép! (1929)

Elbeszélések és versek gyermekek számára

Jámbor László S. J.: Levelek húgomhoz (1941)

Gondolatok és tanácsok katolikus leányok számára

Dr. Tóth Tihamér: A tiszta férfiúság (1935)

Levelek diákjaimhoz – I

Dr. Tóth Tihamér: Dohányzol? (1936)

Levelek diákjaimhoz – II

Dr. Tóth Tihamér: Ne igyál! (1936)

Levelek diákjaimhoz – III

Dr. Tóth Tihamér: A művelt i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – IV

Dr. Tóth Tihamér: A jellemes i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – V

Dr. Tóth Tihamér: A vallásos i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – VI–VII

Dr. Tóth Tihamér: Krisztus és az i�ú (1936)

Levelek diákjaimhoz – VIII

Finn Ferenc SJ: Tom Playfair (1928)

Minden kezdet nehéz

Finn Ferenc SJ: Wynn Percy (1941)

Gyermekből férfit faragni

IX. Piusz pápa „Quanta cura” kezdetű körlevele(1864. december 8.)

a kor tévedéseinek elítéléséről

Azon jegyzékkel együtt, mely korunk főbb tévelyeitfoglalja magában („Syllabus”)

XIII. Leó pápa „Libertas præstantissimum do-num” kezdetű körlevele (1888. június 20.)

az emberi szabadság természetéről

XIII. Leó pápa „Satis cognitum” kezdetű körleve-le (1896. június 29.)

az Egyház egységéről

X. Piusz pápa „Pascendi dominici gregis” kezdetűenciklikája (1907. szeptember 8.)

a modernizmus ellen

XI. Piusz pápa „Mortaliumanimos” kezdetű apos-toli körlevele (1928. január 6.)

az igazi vallásegység elősegítéséről

XI. Piusz pápa „Divini illius magistri” kezdetűapostoli körlevele (1929. december 31.)

az ifjúság keresztény neveléséről

XI. Piusz pápa „Vigilanti cura” kezdetű apostolikörlevele (1936. június 29.)

a filmszinházakról

Dr. Alaker György S. J. teológia tanár jegyzeteivel

XII. Piusz pápa „Humani generis” kezdetű apos-toli körlevele (1950. augusztus 12.)

néhány hamis véleménnyel kapcsolatban, melyek az-zal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítás alap-jait

A vallások átalakítása

egy dogma nélküli egyveleggé

Donald J. Sanborn püspök úr előadásaBudapest, 2016. április 2.

Az Ottaviani Intervenció

Alfredo Ottaviani bíboros · Antonio Bacci bíboros · Ró-mai teológusok egy csoportja

Rövid kritikai tanulmány az új miserendrőlAnthony Cekada atya bevezető tanulmányával

Hagyományhű katolikusok, tévedhetetlenség ésa pápa

Éppen azok tanítanak tévedéseket, illetve hoznak ártal-mas törvényeket, akik látszólag az egyházi fennható-ság birtokosai. Hogyan egyeztethető össze ez a téved-hetetlenséggel? – Anthony Cekada atya tanulmánya

Miért nincs helye katolikusoknak a Novus Ordó-ban?

Donald J. Sanborn püspök úr előadásaBudapest, 2016. április 2.

Előkészületben:

Finn Ferenc SJ: Harry Dee (1942)

Egy rejtély felderítése

Finn Ferenc SJ: Lightfoot Kolozs (1942)

Az i-re Ő teszi fel a pontot

Finn Ferenc SJ: Fülöp (1932)

A kis énekes

Finn Ferenc SJ: Merton Ada (1899)

... azonképpen itt a földön is

Mi a baj a modern mise imádságaival?

Anthony Cekada atya tanulmánya arról, hogy hogyanváltoztattákmeg az imádságok tartalmát az új mise vál-tozó részeiben.

Tájkép zsinat után

A II. Vatikáni Zsinat mérlege

Donald J. Sanborn püspök úr prédikációi alapján

... és sok egyéb is.