Embed Size (px)
Citation preview
XI. Erdélyi Tudományos
Diákköri Konferencia
Súlyosan és halmozottan sérült gyerekek fejlesztésének
elmélete és gyakorlata a családban, szakember és szülők
együttműködése révén
Vezető tanárok:
Dr. Kis Szidónia Szerző:
Péter Lunczer Ildikó MA. Erdély-Potovszky Mónika Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Babeş-Bolyai Tudományegyetem,
Pszichológia és Neveléstudományok Kar Pszichológia és Neveléstudományok Kar,
Gyógypedagógia tanszék Gyógypedagógia szak, III. év
Kolozsvár
2008. május 23-24.
2
Tartalomjegyzék Bevezetés ....................................................................................................................................3
I. Elméleti rész............................................................................................................................5
1. A fogalmak tisztázása.....................................................................................................5
A súlyosan –halmozottan sérültek......................................................................................5
2. A sérült gyermek családi helyzete ......................................................................................5
A sérült gyerek hatása a családra........................................................................................5
3. Tanácsadás és irányítás.......................................................................................................6
3.1. Gyógypedagógiai tanácsadás.......................................................................................6
3.2. Szülők és szakemberek együttműködése.....................................................................7
II. Fejlesztés, fejlesztés menetének bemutatása..........................................................................8
4. Fejlesztési célok..................................................................................................................9
5. Mérés, fejlesztés .................................................................................................................9
5.1. Fejlesztésben alkalmazott mérőeszközök és módszerek .............................................9
5.2. Fejlesztési terv bemutatása: egyéni fejlesztési terv ...................................................11
5.3. A fejlesztésben használt módszerek rövid bemutatása..............................................20
Bazális stimuláció..................................................................................................20
Bobath módszer .....................................................................................................20
Ayres terápia..........................................................................................................21
Hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika (HRG) ..................................................21
Gyógymasszázs ......................................................................................................22
6. A fejlesztés menetének leírása..........................................................................................22
7. A fejlesztés során felmerülő nehézségek..........................................................................25
Bibliográfia...............................................................................................................................27
Melléklet...................................................................................................................................29
3
Bevezetés
„Én is halandó ember vagyok, mint a többi;
és a föld első ivadékának utóda.
Anyám méhében öltöttem testet.
Tíz hónap alatt álltam össze a vérében
a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve.
Mikor megszülettem, én is a közös levegőt szívtam,
és a földre estem, mint mindenki;
első hangom a sírás volt, mint a többieké.
Pólyában és gondok közt neveltek.
Mert egyetlen király sem kezdi másképp az életét.
Mindenki számára egy az út az életbe,
mint ahogy a távozás is ugyanaz.” Bölcs 7, 1-6
Nehéz számomra megmagyarázni, hogy miért ezt a témát választottam, azonban mégis
határozottan megvagyok győződve, hogy jól választottam és örömmel dolgoztam ezzel a
témával.
Talán mint kihívás állt előttem ez téma, mert tudtam és éreztem, hogy ezen a területen
szeretnék a későbbiekben is dolgozni. Kihívás volt, mert így egy kis bepillantást kaphattam
abba, amit a jövőben szeretnék csinálni, kihívás volt azért mert nem rendelkeztem gyakorlati
tudással. Kihívás, mert felelőséget vállaltam olyan személyekért, akik talán még arra se
képesek hogy kommunikáljanak. De ugyanakkor olyan személyekért, akik ugyanolyan
értékesek mint bárki más, ugyanúgy kezdődött az életük, mint bárki másnak „Tíz hónap alatt
álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve”. Ugyanúgy
kezdték a földi éltek, mint minden kisbaba „Mikor megszülettem, én is a közös levegőt
szívtam, és a földre estem, mint mindenki; első hangom a sírás volt, mint a
többieké. Pólyában és gondok közt neveltek.”. Nem tagadható, hogy a súlyosan-halmozottan
sérült gyerek nevelése több nehézséget, fájdalmat és gondot jelent, de akkor is, ők is
gyermekek, akiknek segítségre van szükségük, ahhoz, hogy a legelemibb dolgokat is
elvégezzék, de akiktől sokszor többet tanulhatunk, mint bárki mástól. Mert, ahogy a sérült
emberek bánnak velünk minden percben, mi is legalább néha úgy kellene bánjunk egymással,
mert nem csak mi tanítjuk őket, hanem ők is tanítanak minket.
4
Nagyon fontosnak tartom a család szerepét a sérült emberek életében és főként a súlyosan-
halmozottan sérült gyerekek esetében, a sérült gyermek nagyon nagy „teher” lehet egy család
számára, épp ezért gondoltam, úgy, hogy a családok támogatása is benne lesz a dolgozatomba
és a fejlesztés részét képezi a gyógypedagógiai tanácsadás. Mivel, ahogy már említettem a
súlyosan-halmozottan sérült gyerek nevelése több odafigyelést igényel, és nehéz munkával
jár, a szülőknek szükségük van támaszrendszerre, amit azonban sajnos ritkán kapnak meg. De
mindenképpen mély elismerést érdemelnek azok a szülők, akik vállalják, hogy gyermeküket
súlyos sérülése ellenére is otthon nevelik és mindent megtesznek a gyermekük fejlődése
érdekében.
Nehéz átfogó képet kapni a nehéz helyzetben élő családok és sérült gyermekük
helyzetéről de talán mégis sikerült egy kis ízelítőt meglátni és megtapasztalni abból, hogy mit
jelent súlyosan-halmozottan sérült gyereket nevelni, fejleszteni a családi keretek között. Ez
alapján próbálom megírni ezt a dolgozatot és bízom abban, hogy mindazt amit ez az idő alatt
tanultam, feltudom használni a későbbiekben is.
5
I. Elméleti rész
1. A fogalmak tisztázása A súlyosan –halmozottan sérültek
A „súlyosan akadályozott, súlyosan fogyatékos” kifejezést igen nehéz kevés szóval
megfogalmazni. A súlyos fogyatékosság meghatározásának számos formája létezik,
megközelíthető orvosi, pszichológiai, perszonális, szociális, szociológiai, jogi, etikai,
pedagógiai valamint gyógypedagógiai szempontok szerint (Márkus E., 2004.). De csak a
pedagógiai és gyógypedagógiait emelném ki:
Pedagógiai/gyógypedagógiai megközelítés: a „súlyos-halmozottan fogyatékosság”-ról mint
képezhetetlenségről, oktathatatlanságról, nevelhetetlenségről beszéltek, s a pedagógiai
kilátástalanság puszta „felügyelő- illetve ápoló-gondozó pedagógiai” megközelítéshez
vezettek. Az elmúlt évtizedekben a speciális pedagógiai koncepcióknak és a bazális
fejlesztésnek köszönhetően a legsúlyosabb fogyatékosoknak is van már speciális
pedagógiájuk melyek, segítik őket a fejlődésben. A diagnosztizált sérülés, károsodás,
fogyatékosság olyan akadályozó tényezővé válik, ami gátolja a különböző funkciók
zökkenőmenetes kialakulását vagy fejlődését, és már a születés után pár hónappal
behozhatatlan lemaradásokat okoz az ép fejlődésmenettől való eltérés, pedig az életkor
előrehaladásával egyre nő.
A „halmozott” jelző arra utal, hogy egy időben két vagy több, egymással nem
közvetlen oki kapcsolatban álló különböző fogyatékosság is megfigyelhető, vagyis egyszerre
több „fő vagy vezető tünet” is megfigyelhető (Pl. mozgássérült és értelmi akadályozott, vagy
süket és vak). Mindezt a központi idegrendszer komplex sérülése is okozhatja, vagyis több
agyi reprezentációs terület egyidejűleg károsodik és így nem következményesen kialakult
fogyatékosságot okoz.
A súlyos vagy halmozottan akadályozottság kialakulásában szerepet játszik a
környezet támogató, avagy akadályozó volta. A tárgyi és társadalmi környezet
befolyásolhatják azon fogyatékosok arányát, akiknek komoly akadályokkal, korlátokkal,
hátrányokkal kell megküzdeniük a mindennapi élet, a tanulás és a képzés, a munkavállalás és
a társadalmi beilleszkedés területén.(Márkus E.,1999)
2. A sérült gyermek családi helyzete A sérült gyerek hatása a családra
6
Minden gyermek születése megváltoztatja a család működését, a sérült gyermek
születése még fokozottabban megbonthatja a családi rendszert és felborítja a már kialakított
belső egyensúlyt. A helyzet valamennyi családtag számára megterhelő, ez különböző
mértékben és ideig tapasztalható. (Borbély S., Jászberényi M., Kedl M., 2000). A sérült
gyerek születése nagy problémákat okoz a családokban, gyakran váláshoz is vezet de ezt a
szülök közötti viszony, ragaszkodás határozza meg. Amikor a szülők szembesülnek a
fogyatékosság tényével nagy veszteségérzés, csalódás és tanácstalanság veszi körül őket, és
egy gyászfolyamat zajlik le bennük, a tagadástól, a haragon, alkun és depresszión át
eljuthatnak az elfogadásig, de ez az út hosszú és nagyon nehéz (Berszán L.,2007).
Ha a gyerek sérült leginkább érintett terület a családon belül is az anya – gyerek kapcsolat,
vagyis sérül az anya-gyermek kapcsolat is, mivel az anyát megzavarja a sérülés ténye és ez
kihat az ösztönvezérelt, biztonságot és szeretet adó viselkedésére is.
Az anya – gyerek között nemcsak információcsere történik, hanem kölcsönös egymásráhatás,
ahol az egyik fél emocionális állapota átterjed a másikra is. Az anya és gyereke önkéntelenül
és tudattalanul is közlik egymással érzelmi állapotukat és ezáltal is kölcsönösen befolyásolják
egymás viselkedését. Az anya és a sérült gyerek közti kapcsolatra az lesz jellemző, hogy
hiányzik belőle a természetes anyai ösztönök szabályozó szerepe, ennek és a nehezített
kommunikációnak következtében az anya nem érti a gyermek metakommunikációs közléseit.
(Tunyogi E., 1995)
3. Tanácsadás és irányítás
„ A szülőknek nem „lelki mérnökökre” van szükségük, hanem olyan tanácsadókra, akik
minden összegyűjtött megfontolásukat arra használják, hogy maguk is minél többet
megértsenek a fogyatékosság értelméből.
A szülők számára gyakran semmi sem olyan fontos, mint hogy egy kicsit jobban lássák a
rájuk bízott és őket terhelő sérült élet értelmét.”
(Görres, S. 1974 In. Berszán L.)
3.1. Gyógypedagógiai tanácsadás
A tanácsadás a múlt század elején kezdődött el a pályaválasztási tanácsadással, amit a
pedagógusok végeztek, később már professzionálissá vált. (Gibson, Mitchell,1998 In.
Gordosné Sz. A., 2004). Mára már külön szakembereket képeznek ki erre a szakmára.
7
Irányításnak ill. konzultációnak is nevezik és alapvető feladatai, hogy alapvetően
egészségorientált, döntéseket és választásokat segít elő, segít a továbbgondolkodásba és
eszközöket is biztosít hozzá. A tanácsadást többszöri találkozás és beszélgetések összessége
alkotja, egyfajta tanulási folyamat, amelyben a konzultáns támogatja a klienst ebben a
folyamatban. A kliensek sok esetben csak tanácsért, útbaigazításért, információért fordulnak a
szakemberhez, de a tanácsadás több ennél: „kísérés, vezetés olyan esetekben amikor a kliens
nem tud egyedül dönteni” (Fonyó I. 2004). A gyógypedagógusok és más segítő szakmában
dolgozó személyek gyakran kerülnek olyan helyzetekbe, ahol mint tanácsadók kell
dolgozzanak. Ezért a gyógypedagógusnak épp úgy, mint a hasonló szakmában dolgozóknak
kell rendelkezzenek, valamilyen szintű tanácsadási illetve pszichológiai tudással.
Elengedhetetlenül fontosak a fejlődés- és gyermeklélektani ismeretek, mivel ezeket megkell
beszélni a szülőkkel, hogy ők is értsék gyerekük fejlődését, akkor is ha ez nagyon lassú. A
gyógypedagógiai tanácsadás főként a gyermek fejlesztésére irányul, így elsődleges feladata
az, hogy segítse a gyerek jó irányú személyiségfejlődését és képességeinek kibontakozását.
(Borbély S., Jászberényi M., Kedl M., 2000)
3.2. Szülők és szakemberek együttműködése
A gyermek fogyatékossága következtében a szülők kapcsolatba kerülnek
szakemberekkel, és együtt kell működniük, ami gyakran nagyon kényes és nehéz feladat, úgy
a szülő, mit a szakember számára.
A közös munka fontosságának felismerésére sok időre volt szükség, és sok év kellett elteljen,
amíg úgy a szakember, mint a szülő belátta, hogy együtt sokkal hatékonyabban tudnak
dolgozni. A közelmúltban felismerték azt is, hogy mennyire fontos a családi harmónia, a
megfelelő anya-gyerek kapcsolat és, hogy ezt a tanácsadás segítheti a leginkább. A szülő mint
partner vesz részt a fejlesztésben, hisz ő ismeri a legjobban saját gyermekét és a korai fejlődés
alapterét is maga a családi élet alkotja. A szakember dolga, hogy segítsen a szülőknek
megtalálni azokat a mozzanatokat, amelyekben a gyerek fejleszthető. A szakembernek
segíteni kell ugyanakkor a napirend kialakításában, a célzott fejlesztések beiktatásában és egy
állandó „támaszrendszerként” kell a szülők mellett állnia, de ugyanakkor semmit nem csinál
meg helyettük. Gyakori probléma, hogy a szülőnek még nem sikerült feldolgoznia sérültség
tényét, belső konfliktusai vannak és így nem képes együtt dolgozni a szakemberrel, azonban
ebben is segítséget nyújthat egy jó szakember a tanácsadáson keresztül.
8
II. Fejlesztés, fejlesztés menetének bemutatása
Dolgozatom kutatási része nagyon átfogó de ugyanakkor nagyon részletes, mivel ebben a
részben mutatom be azt, hogy miről is szól a fejlesztésem. Tehát fejlesztést végeztem olyan
súlyosan-halmozottan sérült gyerekekkel akik családi keretek között nevelkednek.
Fejlesztésem, nem abból állt, hogy én személyesen dolgoztam a gyermekekkel, hanem az
anyák voltak igazából a fejlesztők és én csak összeállítottam és megtanítottam nekik a
fejlesztési tevékenységeket.
A fejlesztésben három súlyosan-halmozottan sérült gyermek és ezek szülei vesznek részt. A
gyermekek 2 és 8 év közöttiek. Mindhárom halmozottan sérült, kettő közülük a biológiai
szülőkkel él, míg a harmadik nevelőszülőnél van. A szülők otthon nevelik, fejlesztik a
gyermekeket és nagy odaadással teszik mindezt. Két gyermekkel más szakember is
foglalkozik, míg a harmadikkal csak az anya.
Gyermekek rövid bemutatása: S. az anya második gyereke, az anya második házasságából
született egészen 4 éves koráig egészséges és aktív gyerekként vett részt a család életében,
vagyis normális pszichomotoros fejlődésű kisfiú volt, 2006 decemberében egy nagy trauma
következtében teljesen leépült és jelenlegi fejlettségi szintje 1 hónapos babának felel meg.
Most 5 és fél éves, szüleivel és egy testvérével él egy kertes házban. A családban nagyon
szerették és most is nagy szeretettel, illetve odafigyeléssel fordulnak feléje.
Második esetem egy kislány, A., aki szintén második gyermekként született, aszfixia
következtében fejlődése jelentősen elmarad az átlagtól. Most 8 éves, szüleivel és testvérével
él, heti rendszerességgel jár gyógytornára, de minden más tevékenységet otthon végeznek el.
Harmadik gyermek szintén kislány, őt nevelőszülők nevelik és fejlődése a kora szülöttség
illetve az ingerszegény környezet következtében jelentősen elmarad az átlagtól. Sz.-t
nevelőszülő neveli lassan két éve.
A gyermekek felmérésének eszköze a Andreas Fröhlich és Ursula Haupt által összeállított
„fejlődésdiagnosztika”, ami segítséget ad, a gyermek pillanatnyi lehetőségeinek pontosabb
felméréséhez. Ennek alapján és segítségével állítottam össze egy fejlesztési tervet, melyet a
szülőknek bemutattam, és ők alkalmazzák a mindennapokban. Ez a fejlesztés kiterjed a
nagymozgásokra, a finommotorikára, az érzékelés-észlelésre illetve a kommunikációra. A
gyermekek fejlesztése mellett a gyermekek szüleivel folytatott tanácsadás is a dolgozatom
kutatási részét képezi. A szülőkkel, vagyis az anyákkal folytatott tanácsadás egyrészt a
gyermekek fejlesztéséről másrészt a mindennapi problémák megoldási lehetőségeiről, a
9
nehézségekben való támogatásról, illetve számukra hasznos információkról való közvetítésről
szól.
4. Fejlesztési célok
Mivel súlyosan-halmozottan sérült gyerekek fejlesztése a cél, először fontos tudatosítani,
hogy ezen célpopuláció fejlesztése igen komlex eljárást igényel és eredményeket nagyon
hosszú és folyamatos munkával lehet elérni. Fontos a fokozatosság és a kis lépések elve, mert
hanem nem vesszük észre az apró változásokat, fejlődéseket amelyeket elértünk. Épp ezért a
fő fejlesztési cél mellett nagyon fontos több kis célt kitűzése, ahhoz, hogy fejlődést észleljünk.
A fő fejlesztési cél az, hogy a súlyosan-halmozottan sérült gyermek képessé váljon arra,
hogy ellássa a saját minimális szükségleteit és amennyiben tudja segítse a szülei munkáját.
Tehát minél inkább önálló életvitelre való nevelés, ami a saját fejletségi szintjéhez mérten
lehetséges és megfelelő.
Pfeffer így fogalmaz: „ A nevelés feladatait a gyermek súlyos értelmi akadályozottsága esetén
az a törekvés jelöli ki, hogy képessé váljon a kommunikációra, s a dologi világ, valamint
önmaga megélésére és átalakítására.” (Pfeffer, W. 1995)
A fejlesztés fő területei a nagymozgás, a manipuláció, az észlelés, érzékelés és a
kommunikáció, tehát a cél ezen területek fejlesztése, ami főként szomatikus, vesztibuláris és
vibratorikus módon történhet.
A gyermek fejlesztésén túl a foglalkozás szülőt célozza, mert a mintaadás által az a cél, hogy
a fejlesztési alkalmakon tanultakat a hétköznapokba, nap mint nap alkalmazni tudja. Ezáltal
segíthetjük a sérült anya-gyermek kapcsolat helyreállítását is. Ezen kívül még cél a szülők
támogatása és megfelelő információkhoz való juttatása. Tehát a gyerek fejlesztése mellett
elengedhetetlen a terápia során a szülők támogatása, a tanácsadás, a család mentálhigiénéje is.
Mivel a kettő egységes fejlesztése hozhat csak megfelelő és optimális eredményeket.
5. Mérés, fejlesztés 5.1. Fejlesztésben alkalmazott mérőeszközök és módszerek
Az egyének fejlettségi szintjének felmérése komplex feladat. A súlyos
fogyatékosságot csak az adott személy fejlődésén belül lehet meghatározni, vagyis az egyén
életének időbeli megjelenéseként irható le.
10
A felmérésem eszköze a „fejlődésdiagnosztika”, amit Andreas Fröhlich és Ursula
Haupt állított össze, ez a felmérési eljárás segítséget ad, a gyermek pillanatnyi lehetőségeinek
pontosabb felméréséhez, a következő fejlődési lépés megismeréséhez, hogy aztán ebből
kiindulva lehessen összeállítani a fejlesztési tervet.
A fejlődésdiagnosztika nem ad statisztikai adatokat, mivel a súlyosan-halmozottan sérült
gyermekeknél lehetetlen olyan statisztikai adatokat nyerni, melyek kielégítik a pedagógiai
igényeket illetve a számszerű adat alapján nagyon nehéz lenne az egyéne fejlesztést
elkészíteni. Fröhlich úgy fogalmaz, hogy ez az eszköz arra szolgál, hogy a fejlődés teljes
szélességét átfogóan rögzítsük és ennek alapján végezzük a fejlesztést. (Fröhlich, A., Haupt,
U.,1996). A fejlődésdiagnosztika összehasonlítja az ép fejlődést a súlyosan sérült gyermek
fejlődésével és kizárólag a megfigyelést illetve értékelést végző személynek nyújt segítséget.
Ezen kívül alkalmazom még a résztvevő megfigyelést, mint módszert illetve az
interjút, ami által az anyától megtudhattam bizonyos információkat.
A természetes megfigyelés esetén nincs előre meghatározott kategória, a megfigyelés
minőségi szempontok alapján követi a megfigyelt viselkedést. A megfigyelés módszeréhez
kapcsolódik a naplóvezetés, a résztvevő megfigyelés és interjú, amelyek a megfigyelt
személyekkel való többszöri találkozáson alapulnak. A megfigyelés olyan információkat és
tapasztalatokat adhat, amelyek alapján megbízható előrejelzést kaphatunk bizonyos
személyek adott helyzetben tanúsítandó magatartására, viselkedésére nézve.
Az én megfigyeléseim különösen az anyára és a gyermekre fókuszálódtak, az anyára azért,
hogy tudjam nyomon követni a gyermekhez való viszonyulását és a saját megküzdési
mechanizmusainak lépéseit. Az anya is megfigyelő volt mert, az észrevételeiről beszámolt
nekem, vagyis a megfigyelés képezi az egyik információ szerzési csatornát a gyermek
fejlődéséről, az alkalmazott felmérés mellett.
Az interjú két vagy több ember személyes találkozásán történő beszélgetését jelenti. A nyílt
interjú a szabályai a legegyszerűbbek, hiszen az ilyen beszélgetés keretében elhangzó minden
információ felhasználható a forrás nevének és pozíciójának megjelölésével együtt. A kérdező
nyitott kérdéseket tesz fel és hagyja kibontakozni a válaszokat, mert nem azt tartja a
legfontosabbnak, hogy kövesse és megértse az interjúalany érzéseit és gondolatait.
Én az anyával a második találkozásunkkor alkalmaztam az interjú módszerét, a nyílt
kérdésekre kapott válaszokból, nagyon sok hasznos információt megtudtam, ilyen pl. a
gyermek anamnesztikus adatai, betegségének lefolyása, a család állapota, a környezet
hozzáállása. Az anyák nagyon szívesen meséltek és csak néha a kellett megszólalnom mikor
11
egy-egy célzott kérdést feltettem. Tehát nagyon hasznos információs csatornaként volt jelen
az interjú a kutatásban.
Az anyák rendelkezésemre bocsátották azokat az orvosi jelentéseket, amelyek náluk
voltak. Ez segített abban, hogy pontos orvosi diagnózist kapjak a gyerekekről. Az ebből
kapott információkat bizalmasan kezelem, csak a konkrét diagnózist használom fel belőle.
5.2. Fejlesztési terv bemutatása: egyéni fejlesztési terv
A fejlesztés otthon, a családban történik, amennyiben lehet napi rendszerességgel. A fejlesztés
egyéni módon, az anyának megtanított formák, eljárások, mozgások által történik. Nagyon
fontos, hogy a fejlesztés során mindig figyelembe kell venni a kis lépések és az állandó
ismétlés elvét. Fontos, hogy felkeltsük a gyerek érdeklődését és motiváljuk folytonosan.
A fejlesztési tervnek vannak állandó részei és vannak amelyeket csak heti egy két alkalommal
kell elvégezzenek. Miven nagyon sok feladat van ezért az anyáknak hónapról hónapra
elmondtam mi a következő hónapi feladatuk és természetesen megmaradtak az állandó
tevékenységek amelyeket már az első hónaptól kezdve kértem.
A fejlesztés fő területei:
- nagymozgások fejlesztése
- manipuláció fejlesztése
- észlelés, érzékelés fejlesztése
- kommunikáció fejlesztése
A. Nagymozgások fejlesztése
Célja: - a mozgató és érző funkciók fejlesztése
- sokoldalú információ szerzés lehetőségének megteremtése
- saját testének megismerése, testséma fejlesztése
- egyensúlyérzékelés kialakítása és fejlesztése
- a dologi világ, valamint önmaga megélésére és átalakítására
- testséma fejlesztése
- alapmozgások kialakítása,
- helytelen vagy sztereotip mozgások korrigálása
12
Testkép megismerése
1. A lazítás, ellazulás elősegítése
o Simító masszázs alkalmazása (a végtagizmok lazítására hosszanti
simítások, a mellkas és hát izmainak lefutásának megfelelően alkalmazott
simító masszázs)- állandó tevékenység
o Manuális vibráció (összekulcsolt kezek ráhelyezése az adott pontra és a
felkar megfeszítése által létrejött remegés által helyi és általános lazítás)
o Ritmusos hintáztatás, globális mozgások
Eszköz: óriás labda
Nagy labdán hason és háton fektetve végzett ritmusos és megfelelő
ütemű mozgatás (vesztibuláris ingerlés): a nagy labdára ráfektetjük
a gyereket először hassal és így megpróbáljuk mozgatni a labdán
előre-hátra és oldalra is úgy, hogy közben tartjuk a gyereket,
ugyanezt megpróbálhatjuk háton is, de nagyon figyelünk a gyerek
minden jelzésére és ennek megfelelően folytatjuk vagy abbahagyjuk
a tevékenységet
A gyerek ölben történő hintáztatása: a gyermek az anyja ölében ül
és az anya mondókával összekötve hintáztatja, „lovagoltatja” a
gyereket
pl. „ Hinta, palinta, cukros palacsinta.
Hinta , palinta, régi Duna, kiskatóna,
Ugorj a Dunába , zsuppsz!”
„Gyí lovam Barassóba, mit hozzak én Palikának
Csengőt, bongót a nyakába, arany vesszőt a …”
„ Zsipp-zsupp, kender zsupp,
Ha megázik kidobjuk, zsupp!” - állandó tevékenység
Egyszerű hintán az anya ölében ülve: egy biztonságosan felszerelt
egyszerű hintán történő előre-hátra való hintáztatás, becsavaródás
és kicsavarodás
o Gurulás a test hosszanti tengelye körül: a gyerek a sima földön fekszik és
az anya segítségével gurul a földön, ez történhet úgy is, hogy becsavarjuk a
gyereket egy pokrócba, vagy nagy törölközőbe és kigurítjuk belőle
13
2. Disszociáció:
Eszközök: hengerek, párnák, támasztékok
o az extenziós testtartás megtörése flexiós helyzet provokálásával (hengerek,
párnák a térdek behajlításához) és ennek fordítottja
o fektetés
fej és térd alátámasztása (hengerek, párnák, hinta ágy)
hasra fektetés, a karok laza magastartásban, a fej oldalra fordítva
és a lábak egyenletesen hátrafele ( ha szükséges a has kitámasztása
kispárnával ill. az alsó végtagok szétválasztása hengerrel az
addukció csökkentésére) - állandó tevékenység
o ültetés: térd és csípő flexiós tartásának segítségével (hengerek,
támasztékok) - állandó tevékenység
3. Manuális technikák:
o Helyi stimuláció: a kezek flexiós tartásának megszüntetése masszírozással,
először az alsó kar simogatása, majd az ujjak kinyitása és masszírozása -
állandó tevékenység
4. Speciális szomatikus ingerlés
Eszközök: hajszárító, szőrme kesztyű, masszázskesztyű, szúrós-, sima-,
bársonyos-, érdes- felületű anyagok mint pl. smirgli papír, bársony anyag, füss
anyag, lábsurló egy darabkája, krém, kézi-elemes masszírozó gép.
o Célzott ingerlés:
Fújás hajszárítóval (végtagokon haladunk felfele a test
középpontjához)
Lekefélés
• Szőrmekesztyűvel (lábától kezdve a hasáig és a kezétől a
mellkasáig dörzsöljük)
• Masszázskesztyűvel
• Más felületű anyagokkal simítsuk (szúrós, sima,
bársonyos, érdes stb.)
A test bekenése és végigsimogatása krémmel
o Vibratorikus ingerlés: elemes vibrátor (masszírozó gép) segítségével az
egész test felületén
14
Testkép, testfogalom fejlesztése
1. Testrészek célzott stimulálása (különböző anyagokkal)
Eszköz: különböző felületű anyagok (szúrós-, sima-, bársonyos-, érdes-
felületű anyagok, mint pl. smirgli papír, bársony anyag, füss anyag,
lábsurló egy darabkája), játék kockák és labdák, pokróc vagy pléd, olyan
plüss állat amibe elem jár és így vidrál.
o A testrészeken labdák gurítása, a testrészek megnevezése
Különböző felületű anyagokkal a testrészek dörzsölése,
simogatása
Vibrációs játék segítségével való ingerlés (testérzet
felerősítésére)
A gyerek testét végigcsipegetjük és erőteljesen masszírozzuk
o Takaróba való becsavarás és kigurítás
2. Szimultán, ritmusos mozgásgyakorlatok a flexió és extenzió korrigálására és a két
testfél mozgásának összerendezése (A két testfél integrálása az előfeltétele a jól
koordinált nagy és finommozgások létrejöttének. Ez visszahat az agyféltekék
közötti kapcsolat mennyiségi és minőségi javulására, azaz a két félteke integrált
együttműködésére) - állandó tevékenység
o Szimultán mozgatás csak a felső végtagokra (könyökbehajtása,
kinyújtása)
o Szimultán mozgatás csak az alsó végtagokra (térdek és bokák flexiója
és extenziója)
o Különböző mozgások csak a felső végtagokon
o Különböző mozgások csak az alsó végtagokon
o Felső és alsó azonos oldali végtag mozgásának összekapcsolása
o Ellentétes oldali felső végtag és alsó végtag extenziós és flexiós
mozgásának összekapcsolása
3. Testrészek azonosítása: mozgatás mondókákkal összekötve - állandó tevékenység
„ Itt a kezem, itt a szám, itt pedig az orrocskám
Jobbra, balra két karom, ha akarom forgatom.
Két lábamon megállok, ha akarok ugrálok. ”
„ Sürű erdő, kopasz mező: illogtató, pillogtató, tátogtató.
Itt bemegyen, itt megáll, itt a kulacs itt igyál.”
15
„ Add a kezed Dettike,
Bújjunk be a kisingbe.
Add a lábad, nyújtsd ide,
A nadrágba bújjunk be!”
Fürdetés közben is mondhatunk mondókákat és ez által is fejlesztjük a
testrészek megismerését:
„ Gyere baba, megfürdetlek, szép tisztára moslak,
Langyos vízbe ültetlek, jól beszappanozlak.
Megmosom a fejedet, a lábadat, a kezedet,
A hátadat, a hasadat, s máris tiszta vagy.”
„ Csukd be a szemed, csukd be a szád,
Most mosom az arcocskád.
Csukd be a szemed, csukd be a szád,
Most mosom a hajacskád.” (lehet a testrészek megnevezését cserélni)
Az egyensúlyérzet kialakítása és fejlesztése
Eszköz: felfüggesztett háló, pléd, takaró, Bobath-labda
1. A gyermeket egy felfüggesztett hálós kosárba fektessük és hintáztassuk, forgassuk
2. Takaróban fektessük a gyereket és hintáztassuk erőteljesen a előre-hátra, és jobbra-
balra
3. Bobath-labdán hason, háton fekve, ülve a tér minden irányába kibillentsük a
gyereket
Téri tájékozódás fejlesztése
Passzív mozgatás
Eszköz: pléd, takaró
o Takaróba ültetni a gyereket és a tér minden irányába meghordozni,
majd fel – le mozgatni
o A testrészek oldalra való mozgatás
B. Finommotorika fejlesztése
Célok: - a kéz nyitásának és zárásának elősegítése
16
- taktilis és haptikus érzékelés fejlesztése
- a hő, fájdalom megtapasztalása
- manipuláció fejlesztése
Taktilis - haptikus érzékelés fejlesztés
Elemi ingerlés:
Eszköz: szúrós-, sima-, bársonyos-, érdes- felületű anyagok mint pl. smirgli
papír, bársony anyag, füss anyag, lábsurló egy darabkája, márvány kocka,
hajszárító, ecset, kefe, „kukac”, tapintó táblák
o Kézhát simogatása a csukló irányába és a kar hajlítása és nyújtása a
kéz kinyitása céljából, ha már sikerült, akkor masszírozzuk az ujjakat,
majd egyenként hajlítgatjuk, ha szükséges a kézhátra ráteszünk valami
nyomatékot ami megakadályozza a tenyér ismételt összezárását -
állandó tevékenység
o Az ujjak mozgatása összekötve mondókával: - állandó tevékenység
„ Ez elment vadászni, ez meglőtte,
Ez hazavitte, ez megsütötte
S a kicsike mind megette.”
„ Hüvelykujjam almafa
Mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűs ujjam hazavitte,
A kis ujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle.”
o A tenyérbe különböző felületű anyagokat teszünk, előre jól
megkülönböztethető anyagokat, később már hasonló tapintásúakat is.
Az eltérő anyagokat váltakozva tegyük a gyerek kezébe (20-30
másodpercig)
o A tenyérbe különböző hőmérsékletű tárgyakat teszünk (hideg és meleg)
o Más ingerek biztosítása: hajszárítóval, ecsettel, kefékkel, golyókkal,
stb.
17
o Cső alakú kötszer alkalmazása, a „kukac” célja, hogy az ökölbe
beszorított hüvelykujj luxációját megakadályozzuk - állandó
tevékenység
o Tapintó tábla használata: különböző intenzív tapintású anyagok
(finom-puha és érdes-szúrós). Előre két nagyon különböző felszínű
táblát teszünk a gyerek elé amit akár segítséggel megkell érintsen, majd
kicserélhessük a táblákat.
Megtartás, rámutatás és szem – kéz koordináció fejlesztése
(rámutatáshoz, manipulációhoz szükséges mozdulatok megtanítása és fejlesztése)
1. A kezek összetételének gyakorlása
Eszköz: különböző mérető csörgők
o Olyan testkontaktust igénylő játék, amely arra készteti a gyereket, hogy
megölelje az anyát - állandó tevékenység
o A csuklójára rákötni kiscsörgőket és mivel ezeket csak akkor látja ha a
szeme elé viszi ezért ez motiválhatja őt - állandó tevékenység
2. A gyerek kezébe „beszorítunk” egy tárgyat (zörgő, rágoka stb.) és ezt segítsük a
hüvelykujj megtámasztásával
3. Kapaszkodás gyakoroltatása:
o A felülésnél a gyerek fogja meg a fejlesztő kezét és kis segítséggel ő
maga húzza fel magát ülésbe - állandó tevékenység
4. Kéz ügyességének fejlesztése
Eszközök: vedrecske, színes pufulec, anyagból készült kockák, csörgők,
rágokák
o Vedrecskékbe különböző dolgok beletevése és kiszedése (apró pufulec)
o Különböző tapintású anyagból készült, és csörgőkkel ellátott játékokkal
történő manipulálás, vagyis a gyerek lábközé rakott játékokkal való
manipuláció
o Rámutatás
A kar mozgatásának fejlesztése: a szimultán mozgatás után
passzív mozgatás által tanítjuk a gyermeknek a bizonyos
tárgyakra való mutatást, majd fokozatosan csökkentjük a
segítséget.
18
C. Akusztikus észlelés fejlesztése
Célja: - hangforrás keresése
- különböző hangok felismerésesé és azonosítása
- hang utánzására való képesség kialakítása
Akusztikus ingerlés
Eszközök: egyszerű hangszóró és CD lejátszó, konzervdoboz, játék dob, játék
zongora, csengőcskék, pamut kockák
1. Szívverés: két hangszórót a gyerek két oldalán helyezünk el és monoton dobolást
játszunk le neki 20 másodpercig, utána egy más ritmusú dobolást
2. Oldalirányú hallás: a gyerektől jobbra és balra is teszünk egy-egy konzervdobozt
és egy-egy karton dobozkát, a gyerek mögül üssük 20 mp.-ig a jobb oldali tárgyat
majd 20 mp.-ig a baloldalit ugyanabba a tempóba.
3. Különböző hangingerek biztosítása: nagyzenekari muzsika (3 perc), ritmikus
ütések (30 másodpercig) , emberi hang és csend (1 perc)
4. Hangszerek használata: a gyereknek különböző hangingereket adunk különböző
dobok, játék zongora, csörgők segítségével és figyeljük a reakcióját, így próbáljuk
megtalálni a számára preferált hangot.
5. Végtagokra felszerelt csengőcskék: a négy végtagra felkötünk egy-egy kicsi
csengőcskét és a gyerek, ha megmozdul hallani fogja a csengőket, ez fejleszti a
testképét és az auditív észlelést is, illetve lehetősége nyílik arra, hogy
megtapasztalja, hogy ő is képes hangot képezni - állandó tevékenység
6. Közvetlen ingerek biztosítása: a gyerek közvetlen környezetébe olyan tárgyakat
helyezzünk el, amikhez ha hozzáér hangokat adnak ki, ezek lehetnek: csörgők,
pamut kockák stb. - állandó tevékenység
D. A kommunikáció fejlesztése
Célja: - a gyermek beszéd iránti érdeklődésének felkeltése
- képessé váljon a kommunikációra
- tudjon kapcsolatot teremteni a körülötte lévőkkel
19
- tudjon információt szolgáltatni saját magáról
Kommunikációs kapcsolat, helyzet kialakítása
1. Kommunikáció testi kontaktuson keresztül - állandó tevékenység
o A gyermeket egy bizonyos távolságból néven szólítjuk, és ahogy
közeledünk feléje beszélünk hozzá de mindig azonos formába.
Közeledünk a gyerekhez, határozottan megérintjük és ez után
megfogjuk mindkét kezét.(a hüvelykujjunk a gyerek tenyerébe legyen).
A gyerekkel fontos hogy közvetlenül szembe kerüljünk (30 cm)
o Aktív kapcsolatfelvétel, megérintjük a gyereket.
o Az elvállás, a búcsú a kapcsolatfelvételhez képest fordított sorrendben
történik.
2. A kommunikáció bevezetése minden tevékenységbe: - állandó tevékenység
o Minden egyes közeledés és távozás alkalmakor üdvözöljük és
búcsúzzunk el a gyerektől (üdvözlési és elköszönési rituálék)
o Szituatív megnevezések: evés, víz, játék, kaka stb.
Képi kommunikáció bevezetése
Eszköz: 12 különböző tárgykép, amik a mindennapokba fontosak (pohár, kanál, baba,
autó, ház, labda, ló, ceruza, fésű, tányér, fürdő, villa)
1. A képek megismerése: először mindegyiket megmutogatjuk a gyereknek, azért,
hogy ismerkedjen velük
2. A képek megtanítása: egyszerre csak egyet mutatunk neki, megnevezzük többször
és ezt megismételjük többször, ha már sikerült megtanulni a képet, következhet a
második kép. Ha ezt is sikerült megtanulni lehet differenciálni a képeket.
3. Kívánt képre való rámutatás: a megtanult képeket felrakjuk egy táblára és a
gyermek az általunk mondott képre rákell mutasson
A fejlesztésben alkalmazott módszerek: bazális stimuláció, Ayres- terápia, Bobath-
módszer, gyógymasszázs és a hidroterápia egyes elemei. A fejlesztés eszköze az imént
említett módszerek eszköztárának egyes részei, illetve az általam készített, beszerzett játékok.
20
5.3. A fejlesztésben használt módszerek rövid bemutatása
Bazális stimuláció
Andreas Fröhlich és munkatársai dolgozták ki a mozgásukban legsúlyosabban
akadályozottak, valamint a halmozottan sérült gyermekek fejlesztésére irányuló iskolai
kísérlet keretében. Később a súlyosan-halmozottan sérült gyermekek fő terápiás eljárásává
vált, ahol az érzékszervek strukturált ingerlésével váltanak ki válaszreakciókat. A bazális
stimuláció integrálja a neuropszichológiai és pedagógiai elméleteket.(Sziszák K.,2003). Ez
segítheti a gyermeket abban, hogy, megtanulja az ingereket feldolgozni, lehetőséget adva
ezzel a környezet felfedezésére, megismerésére és felfogására. Biztosítja az alapvető
ingereket és fejleszti a kommunikációt is. Alapvető elemi ingereket nyújt, hiszen ez az elemi
tanulás alapfoka. A fejlődésmenetükben jelentősen akadályozott gyermekek három területen a
leginkább megközelíthetőek:
• szomatikus
• vesztibuláris
• vibratórikus észlelés
Ez a három terület kapcsolódik a legszorosabban egymáshoz és fontos szociális és
emocionális jellegük is van. Ezek segítségével fejlődik az akusztikus, az orális, a taktilis,
orientálódás, valamint a vizuális érzékelés. A fejlesztés minden területe beleágyazódik az
átfogó szociális kommunikációba. (Fröhlich, D.A.,1996). A kommunikáció kezdetben a bőr-
és testkontaktus során valósul meg, később már verbálisan is lehetségessé válhat. A
szakember vagy akár a szülő csupán a kommunikáció feltételeit próbálja megteremti.
Bobath módszer
A Bobath házaspár –Karel Bobath neurológus és Bertha Bobath gyógytornász- által
kidolgozott és az egész világon elterjedt ún. Bobath-módszer a korai agykárosodás okozta
mozgás-rendellenességek esetében alkalmazott mozgásterápiai eljárás.(Csávás, 1976. Földes,
1978., 1988. In: Benczúr M.2000)
Az eredeti Bobath-módszert a gyakorlat és az elmélet fejlődésének köszönhetően
módosították, a továbbfejlesztett változatot a nemzetközileg használt rövidítéssel NDT-nek
nevezzük (ún. Neurodevelopmental Treatment, vagyis fejlődésneurológiai kezelés).
Kidolgozói és fejlesztői a Neuro-developmental Treatment Association (NDTA) és keretében
működő terapeuták.(Bierman 1993, Balogh 1995, In.Benczúr M.2000)
21
A módszer alapelve az, hogy fejleszti a normális tartási és mozgásfolyamatokat illetve
egyidejűleg szabályozza az abnormális izomtónust. Mivel az agykárosodás tünetei közé
tartózik a kórós reflexek jelenléte, amely megakadályozza a gyereket a mozgástanulásban,
ezért a kezelés alapját az képezi, hogy befolyásolja az abnormális izomtónust, a hipotóniát és
stabilizálni próbálja a spasztikus izomtónust.
Ayres terápia
Ezt a komplex terápiát Jean Ayres gyermekpszichológus dolgozta ki 1972-ben, a
szenzomotoros fejlesztés elvére alapozva. A szerző neuropszichológiai indíttatású lévén Head,
Denny-Brown, Schilder, Lauretta Bender és más holisztikus szemléletű kutatók eredményeire
épített, de munkája a tanulási zavarokkal kapcsolatos elméletalkotás tágabb kereteibe is
rendkívül időszerűen illeszkedett. (Szvatkó A., 1999) A terápia speciálisan tervezett
feladatokból áll.
A terápia tervezett és kontrollált szenzoros ingereket nyújt abból a célból, hogy kiváltsa az
ingerekkel kapcsolatos adaptív válaszokat és ily módon emelje az agyi mechanizmusok
szervezettségi szintjét. A szenzoros integráció az idegrendszer különböző, hierarchikusan
szervezett szintjein és a két agyfélteke között valósul meg. Az izom tónusának
normalizálására, a vesztibuláris-posztuláris alkalmazkodás javítása érdekében az agytörzsi
mechanizmusokra hatva elsősorban proprioceptív, taktilis és vesztibuláris ingerlést alkalmaz.
A terápia olyan tevékenységmotiváló hatású, amely az egyensúlyozó képesség fejlesztésével,
a tevékenységre serkentéssel, a motoros válasz saját testélmények keresztüli aktivizálásával
nyújt kompenzáló és fejlesztő hatást. (Benczúr M.,2000) A terápia igazodik a gyermek
érettségi szintjéhez a fejlődése során kialakult hiányos idegrendszeri integrációhoz.
A terápiában nem tanítják a gyerekeket, hanem élményeket nyújtanak, mivel a károsodás
miatt ezt a gyerek nem tudja megtenni. A gyermek saját cselekvésein keresztül tanulja meg
önmagát észlelni.
Hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika (HRG)
Hidroterápiás rehabilitációs gimnasztika langyos vízben alkalmazható egyéni, vagy
csoportos mozgásfejlesztési módszer. Preventív, habilitációs és rehabilitációs, regressziós
szemléletű módszer, amely a meglevő mozgásfunkciókat segíti, illetve pótolja a hiányos
szernzoros-motoros-proprioceptív, kinesztetikus ingereket. A fejlesztő eljárás során a korai
szenzomotoros korszak át nem élt, be nem épített, ugyanakkor a további magasabb szintű
22
integrációs működéséhez nélkülözhetetlen ingereket a megkésett fejlődésű gyermekek
megkapják, s alkalmazkodási válaszként fontos alapkészségeket lehet pontosabban
differenciálni, ami a normális egyedfejlődés, pszichomotoros és szociális részének
elengedhetetlen tartozéka.
Gyógymasszázs
A masszázs mechanikai inger amelyet a test felületén meghatározott fogásokkal,
kezelési céllal alkalmaznak és amelynek fizikális gyógyhatása van.
A masszázs ingerei közvetlenül, mechanikai úton és közvetetten az idegrendszer útján hat a
szervezetre, így képes befolyásolni a belső szervek funkcionális működését és szöveteket.
(Koltainé B.É., 2007). A masszázs fontos szerepet tölt be a prevencióba, a gyógyításban és a
rehabilitációban is.
A terápiás masszázs lényege, hogy olyan műveletből tevődik össze, amit a bőr felületén
végeznek, tehát módszeres, adagolt kézi fogások sorozatából álló kezelés. Jótékony hatását az
izomrendszerre, artériás rendszerre valamint a vénás és nyirokkeringésre fejti ki.
A gyógypedagógiában gyakran alkalmazzák súlyosan-halmozottan sérült embereknél, főként
a svéd masszázst. A svéd masszázsfogások simítás, dörzsölés, gyúrás, vibráció, ütögetés,
kirázás nagymértékben segíthetik a sérült gyerek minden területen való fejlesztését.
6. A fejlesztés menetének leírása A vizsgálat három szakaszból tevődik össze:
I. szakasz: gyermekek felmérése, szülők kikérdezése
II. szakasz: fejlesztés, a fejlesztési program gyakorlatba ültetése
III. szakasz: a gyermekek ismételt felmérése
A dolgozatom megírásához az alanyokat már novemberben elkezdtem keresni, de csak
decemberben sikerült találni olyan családokat, ahol halmozottan sérült gyermek él és akik
nyitottak is arra, hogy foglalkozzam gyermekükkel illetve velük. Azonban azt tapasztaltam,
hogy az apák teljesen kivonják magukat mindenből és így csak az anyákkal tudtam dolgozni.
Tehát decemberben került sor a kiválasztott gyermekek felmérésére a már fentebb említett
eljárással, a harmadik gyermeket valamivel később sikerült felmérni, de nem nagy eltéréssel
és a fejlesztés ugyanakkor kezdődött meg.
A felmérés eredményei alapján és a szakirodalomban olvasottak nyomán összeállítottam egy
komplex fejlesztési tervet, amit lebontottam hónapos tevékenységekre. Ezeket a
23
tevékenységeket az anyáknak elmagyaráztam, bemutattam és írásban is átadattam a
találkozások során.
A családokkal összesen nyolc találkozás volt, amiből az első alkalomra decemberben
került sor ami arról szólt, hogy elmondtam mi célból kerestem fel őket és felkértem, hogy
vegyenek részt az államvizsgadolgozatom megírásához szükséges fejlesztésben. A második
két alkalom egy héten belül történt, a többire viszont havonta került sor. A találkozások elején
mindig az anyával beszélgettem, ahol elmondhatta észrevételeit, megfigyeléseit illetve az
aktuális problémákról is beszélgettünk.
Második alkalom: Ekkor került sor egy mély interjúra illetve spontán beszélgetésre az
anyával, amiből megtudhattam a gyermek anamnesztikus adatokat és megfigyelhettem az
anya hozzáállását, meglátását a fogyatékosság tényéhez. Továbbá megismerkedtem a
gyermekekkel, és az anya segítségével illetve saját megfigyeléseim alapján kitöltöttem a
fejlődési lapjuk (Súlyosan fogyatékosok fejlődésdiagnosztikája) egy részét. Ekkor került sor
arra is, hogy megkérdeztem az anyákat, hogy vállalnák-e azt, hogy ők maguk végezzék a
fejlesztést, vagyis azokat a gyakorlatokat amiket én „előírok”. Számomra is meglepő
nyitottsággal fogadták ezt a kérdést és igenlő válaszokat adtak.
Harmadik alkalom: Ez az alkalom arra szolgált, hogy befejezzem a fejlődési lap
kitöltését, megismerjem jobban a gyermeket és az anyát, az ők viszonyukat és magát a
családot, mint egységet. Ez utóbbi nagyon nehéz volt mert az apák nem tartózkodtak otthon,
így csak az anya elmondása alapján kaphattam betekintést a családi rendszerbe.
Negyedik alkalom (január): Ez még mindig januárban volt mikkor is, már sikerült
elkészíteni egy fejlesztési tervet és már ezzel menni a családhoz. Ezen az alkalmon
bemutattam az anyának az általam készített fejlesztési tervet, elmondtam, hogy én hogy
képzeltem el, mit miért látok fontosnak. Ekkor lehetősége volt az anyának is elmondani az ő
véleményét, meglátásait.
Ez után elmondtam, hogy mi lenne a feladatuk az elkövetkező hónapban, mely
tevékenységeket kellene végezzék és bemutattam az általam vitt eszközöket ezt követte a
konkrét foglalkozás a gyermekkel, amikor is bemutattam azokat a tevékenységeket,
amelyeket majd kellene végezzenek. Elmondtam azt is, hogy melyek azok a tevékenységek
melyeket naponta kellene csináljanak és melyek amelyeket ritkábban.
A három gyermek közül A. volt az egyetlen, aki nehezen barátkozott meg velem, azonban egy
hosszabb játék után vele is sikerült közvetlen kapcsolatba kerülni és elvégezni a
24
gyakorlatokat. S. semmiféle reakciót nem mutatott jelenlétemben, Sz. viszont nagyon hamar
szembemosolygott velem és élvezte amit vele csinálok.
Az anyák is nyitottak voltak, A. anyukája könnyen és hamar megértette a teendőit, a másik
két anyuka nehezebben tudta ezt megtenni.
Ötödik találkozó (február): Előzetes informálás után kerestem fel a családokat, hogy
találjam otthon őket. Ezen a találkozáson alkalmuk volt az anyáknak beszámolniuk az elmúlt
hónap eseményeiről, az eddig végzett tevékenységek eredményeiről, meglátásaikról illetve
észrevételeikről. Én is megnéztem a gyermekeket és foglalkoztam velük, ezt azért is tettem,
hogy megnézzem hogyan reagál a gyermek bizonyos tevékenységekre, amiből arra is tudtam
következtetni, hogy valójában elvégezték-e az előírt gyakorlatokat.
A. anyukája elmondta, hogy kislánya roppantul élvezi a masszírozást és a szimultán
mozgatásokat. Illetve a csuklóra és bokára felszerelt csengők is pozitívan hatnak a gyermekre,
mert figyel rájuk. A kommunikációra vonatkozóan elmondta, hogy próbálja alkalmazni az
általam előírtakat de még nem tapasztalt semmi különösebb változást. Azonban félt a
hajszárítótól és a szúrós felületű anyagokat elutasította.
S. anyukája arról számolt be, hogy a masszírozás nagyon jól hat a gyermekre. Ezen kívül
sokat gyakorolták a fejkontrol kialakítását és használják a „kukacokat”. Nem számolt be
negatív jelzésekről a gyerek részéről, azonban önmagáról igen. Tele volt félelemmel,
kérdésekkel és kétségbeeséssel, igazából most ébredt rá arra, hogy gyermeke soha nem lehet
már egészséges. Több órán keresztül beszélgettem vele erről és próbáltam támaszként lenni
akkor ott mellette, közösen próbáltuk megnézni azt, hogy miben és kitől kérhetne segítséget
és a beszélgetés végére sikerült egy kicsit megnyugodnia.
Sz. nevelőanyja arról számolt be, hogy a kislány nagyon élvezte az egyensúlyozó
gyakorlatokat és hajszárítóval történő fújást.
A látogatás végén elmondtam a következő hónapi feladatokat, amit szükségesnek láttam,
illetve a szükséges eszközöket is bemutattam.
Hatodik alkalom (március): Hasonló módon zajlott mint az elmúlt hónapi alkalom.
Meglátogattam a családokat, megnéztem hogyan haladnak a fejlesztéssel. Meghallgattam az
észrevételeiket és megpróbáltuk megbeszélni az aktuális problémáikat, illetve megpróbáltunk
közösen megoldásokat keresni. Azt tapasztaltam, hogy csak egy anyuka az, aki teljesen végig
csinálja azt, amit javasoltam de a másik anyukák is elvégeznek bizonyos tevékenységeket,
leginkább azokat, amelyeknek látják a gyakorlati hasznát is.
25
A fejlesztésről az anyukák csak pozitívan beszéltek, mindhárom anyuka beszámolt az óriás
labdán történő foglalkozások sikerességéről. Egyedül S. anyuka számolt be arról, hogy S. nem
szerette ha hasra fektette a labdán. S. anyukája beszámolt még arról, hogy többször látja, hogy
gyermeke nem szorítja ökölbe a kezét, csak ha megijed vagy ideges.
Az alkalom végén elmondtam, hogy melyek lennének a következő hónapi tevékenységek,
vittem a szükséges eszközöket is.
Hetedik alkalom (április): Erre az alkalomra már úgy mentem, hogy a maradék
fejlesztési gyakorlatokat is betettem a fejlesztésbe és ezeket illetve az eszközöket is
bemutattam. A fejlesztésből erre az alkalomra maradt, vagyis a következő hónapi
tevékenységekre: az akusztikus ingerlés nagyobb része, kivéve a csörgőcskék, illetve a hangot
adó társzak használata, a test hosszanti tengelye körüli gurulás, a vibratorikus ingerlés, illetve
azok a tevékenységek amelyek a fejlesztés állandó elemeit képezik.
Azt tapasztaltam, hogy az anyák már teljes bizalommal fordulnak felém és ezzel a
bizalommal osztják meg a problémáikat illetve észrevételeiket. Ugyanakkor azt is
tapasztaltam, hogy örülnek annak, hogy ők maguk fejleszthetik a gyermeküket, annak, hogy
segítek és annak a leginkább, hogy mindhárom anyuka azt vette észre hogy fejlődött a
gyermeke.
S. anyukája arról számolt be, hogy a gyermek mostanra már megfelelő ingerek biztosításával
és figyelmének felkeltésével képes megtartani a fejét, anélkül, hogy elejtené és képes pár
másodpercig ülni is. A. anyukája beszámolt arról, hogy kislánya mennyire megtudja
különbőztetni a különböző felületű anyagokat és mennyire megtudja különböztetni a mély
illetve élesebb csörgőcskék hangját. Sz. anyukája beszámolt a fürdetési élményekről, hogy a
kislány mennyire élvezte a vízben történő foglalkozást, és a hajszárítóval való lefújást.
7. A fejlesztés során felmerülő nehézségek
A fejlesztés alatt számos nehézséggel és akadállyal kerültem szembe, amelyekből
párat szeretnék megemlíteni:
Még a fejlesztés kezdetén, mikor kerestem a fejlesztésben résztvevő
gyermekeket és beszélgettem is a szülőkkel, egyik gyermek meghalt, mivel
nagyon súlyosan-halmozottan sérült volt. A másik alanyom szülei pedig
elváltak és az anya magával vitte a gyermeket.
26
A felmérésnél tapasztaltam, hogy az anyák nem mertek őszinték lenni és
próbálták bagaterizálni a problémát.
A fejlesztés során, amikor az anyáknak elmondtam és bemutattam, hogy mit
kellene csináljanak, csak azokat a tevékenységeket akarták csinálni amik
számukra szimpatikus volt.
A fejlesztéshez szükséges eszközök beszerzésének nehézsége.
Az „ellenőrzések” alatt észrevettem, hogy bizonyos tevékenységeket
egyáltalán nem végeztek el az anyák, kivételt képez egyik anyuka aki nagy
lelkiismeretességgel végezte a gyakorlatokat, és folyamatosan beszámolt az
észrevételeiről.
Én a család számára nyújtott gyógypedagógiai tanácsadást szerettem volna
megvalósítani, azonban csak az anyával sikerült mindig beszélgetni, a család
többi tagja nem vett részt ebben.
A fejlesztés során minden gyermek minimum egyszer megnáthásodott és ezért
volt kiesés a fejlesztés alatt.
27
Bibliográfia
1. Benczúr M. (1998). “Gondolatok a Bobath-módszer pedagógiai hasznosságáról és
adaptációs lehetőségeiről”, Speciális pedagógia, 4.évfolyam. 3. szám
2. Benczúr M. (2000). Sérülésspecifikus mozgásnevelés, Mozgáskorlátozottak
mozgásterápiája, adaptált testnevelése és mindennapos tevékenységekre nevelése,
ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar, Budapest
3. Berszán L. (2007). A Fogyatékos személyek társadalmi integrációja, Egyetemi
kézikönyv, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár
4. Fonyó I. (2004). A Konzultáció (Counseling) és a gyógypedagógia In. Gordosné Sz.
A. (Szerk.). Gyógyító pedagógia, Nevelés És Terápia, Medicina Könyvkiadó Rt.,
Budapest, p.105-114
5. Fröhlich, A. (1991). Basale Stimulation, verlag selbstbestimtes leben, Düsseldorf.
6. Fröhlich, A. D. (1996). Bazális stimuláció a gyakorlatban. In: Márkus E. (Szerk.),
Halmozottan sérült, súlyosan mozgáskorlátozott gyerekek nevelése, fejlesztése.
Szemelvénygyűjtemény, BGGYFK., Budapest, p. 227-319
7. Fröhlich, A., Haupt, U. (1996). Fejlődésdiagnosztika. In: Márkus E. (Szerk.),
Halmozottan sérült, súlyosan mozgáskorlátozott gyerekek nevelése, fejlesztése.
Szemelvénygyűjtemény, BGGYFK., Budapest, p. 141-160.
8. Kálmán Zs. (2004). Bánatkő, Sérült Gyermek A Családban. Negyedik, Bővített,
Átdolgozott Kiadás, Bliss Alapítvány, Budapest.
9. Kanalicsné B. Cs. (gyógypedagógus – igazgató)(é.n.). Fejlesztések, terápiák: bazális
terápia, szenzoros integrációs terápia, gyógymasszázs, hidroterápia,
http://www.napsugarkozpont.hu/kfk4.html
10. Koltainé Balázs É. (2007). A Masszázs gyakorlata. Semmelweis Egyetem
Egészségügyi Főiskolai Kar, Budapest
11. Márkus E. (1999) Értelmileg akadályozott és súlyosan-halmozottan sérült emberek
rehabilitációja, BGGYFK, Budapest
12. Márkus E. (2004). Különleges élethelyzetű, súlyosan-halmozottan sérült emberek
pedagógiai kísérése In. Gordosné Sz. A. (Szerk.). Gyógyító pedagógia, Nevelés És
Terápia, Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, p. 271-295
28
13. Nagyné dr. R. I. (szerk.), (2001). Egyéni fejlesztési tervek gyűjteménye, Fejlesztõ
felkészítésben használható fejlesztési tervek, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai
Fõiskolai Kar, SZASZOK 2000, Budapest
14. Pfeffer, W. (1995). A súlyosan értelmileg akadályozottak fejlesztésének alapvetése.
BGGYTF, Budapest
15. Rosta K. (szerk.) (2005). Add a kezed!. A mentális fejlődés segítése sajátos nevelési
igényű gyerekeknél, Logopédia Kiadó, Budapest
16. Sófalvi S. (2001). A szenzomotoros integrációs terápiáról. Beszédjavító Intézet,
Székesfehérvár
17. Szelényi M. (szerk.)(2006). Apró lépések. Korai fejlesztő program lassabban fejlődő
gyermekek és szüleik számára, Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítvány,
Budapest
18. Sziszák K. (szerk.)(2003). Habilitációs, rehabilitációs munka, Békés Megye
Fogyatékosok Ápoló-gondozó Otthonában, Békéscsaba
19. Szvatkó, A. (1999), Bevezetés a szenzoros integrációs terápia szemléletébe, In:
Szvatkó A., Varga I. (szerk.) (1999), Szenzoros integrációs terápiák. Tanfolyami
segédanyag, kézirat, Budapest, p. 50-56.
20. Tunyogi E. (1995). Gyógyító játék a családban. Tárogató Kiadó, Budapest
29
Melléklet
30
Súlyosan fogyatékosok fejlődésdiagnosztikája
Fejlődési lap
A vizsgálat időpontja: Név:
Szül.idő:
Életkor a vizsgálat időpontjában:
Orvosi diagnózis:
VIZSGÁLATI HELYZET:
megszokott környezet (+)
szokatlan környezet (+)
láthatóan zavarja (+)
nem zavarja (+)
Felmérést végző személy:
Kísérlet vczctő/idegen (+)
gondozó/ismert (+)
Egészségi állapot:
+ = semmi feltűnő
- = megfázás, rohamok)
1 2 3 4 5
...
31
Az anya (gondozó) és a gyermek közötti kapcsolat
- meg lehet nyugtatni a gyermeket, ha sír vagy nyöszörög? 0
(pl. simogatással, ölbevétellcl)
- megnyugszik a gyermek, ha kedvesen beszélnek hozzá? 1
- rá néz Önre a gyermek, ha fölé hajol? (természetesen csak 1
akkor, ha lát)
- ha a gyermek nem lát, észreveszi önt, ha gyengéden 1
megérinti és beszél hozzá?
- ha a gyermek nyugodtan fekszik és ön szól hozzá, 2
meg változik-e az arckifejezése, vagy a mozgása? (a mozgás
lehet folyamatos tapsolás, hintázás vagy fogcsikorgatás)
- mosolyog a gyermek, ha az arca az önével szemben van? 3
- néz Ön után a gyermek, ha közvetlenül előtte ide-oda 3
mozog?
- ha a gyermek nem lát, mosolyog, ha ön megérinti vagy 3
beszél hozzá?
(I.szint)
-mosolyog és nevet a gyermek, ha foglalkoznak vele? 4
("te-tc"-játék, csiklandozás stb.)
-jelzi valahogyan a közös játékra és kapcsolatra való igé- 4
nyét?
-meg tudja különböztetni a gyermek az ön dicséretét és 5
dorgálását?
-odafordul a gyermek (tekintetével vagy fejével) a beszél- 5
gető emberek felé, akkor is, ha tőle kb. 2 m-re vannak?
-"megsértődik" a gyermek, ha valami kellemeset élt át, és 5
az véget ért?
(Il. szint)
32
-jó ismerősöknél, barátoknál máshogyan viselkedik 6
a gyermek?
-próbál másokkal kapcsolatot felvenni tekintettel 6/7
vagy hangokkal (gőgicsélés)?
-jelzi a gyermek, hogy szeretné, ha felvennék 6/7
(karok és kéz felnyújtása, "hívás", feltekintés, stb.)?
- felismer újból bizonyos személyeket? (nem a mamát 7
vagy a papát)
- idönként „éíá”-t játszik (hízeleg), megsimogat valakit 7/8
vagy odasimul valakihez?
(III.szint)
- örömet okoz neki a "kukucs"-játék? (kendővel, vagy úgy,
hogy ön elé teszi a kezét)
- látható, hogy a gyermek fél az idegenektől, vagy nem
kedveli ha idegenek megérintik?
- meg akar tartani egy játékot, ha Ön játékosan próbálja
elvenni tőle
- rámosolyog valakire, aki éppen vele foglalkozik?
- nézi a gyermek a saját saját tükörképét, "beszél" időnként
hozzá?
- észreveszi a gyermek, hogy egy elétartott álarc nem valódi arc?
- próbál a gyermek valamit utánozni? (éneklés, taps)
- figyel és fülel a gyermek, ha ön nyugodtan dolgozik?
- félrenéz a gyermek, ha ön olyasmit végez vele, amihez
nincs kedve?
- érti a gyermek, hogy "nem-nem", és abbahagyja rövid
időre a „tiltott” tevékenységet?
- megismétel valamit néha, ha ön megdicséri?
- tudja sírás nélkül is jelezni a gyermek, ha valamit szeretne?
- néz kérdően önre, ha valami újszerű dolog történik? Vagy
megérti önt?
(IV. szint)
8
8
8/9
8/9
8/9
8/9
8/9
8/9
9
10
10/11
12
12
33
A gyermek reakciója a beszédre
-megnyugszik a gyermek, ha gyengéden a karjára veszi és
beszél hozzá?
-figyel a gyermek, ha öli közvetlenül hozzá beszél? (pl.
tekintet megváltozása, mozgás megszakítása)
-ad hangokat a gyermek, miután ön hosszasan és intenzíven
beszélt hozzá? (ahogyan pl. egy csecsemőhöz szoktak beszélni)
(I.szint)
- észreveszi a különböző hangokból, hogy ki ismerős és ki idegen?
- meg tudja különböztetni a barátságos és a szigorú beszédet?
(Il .szint)
- tudja a gyermek, hogy mi fog történni, ha ön egy azonos
helyzetben egy adott bejelentést tesz? (pl. az előke
felkötésekor "úgy, akkor most eszünk")
-reagál a gyermek, ha ön egy általa jól ismert személy
nevét mondja? (pl. ott jön a PAPA)
-ha megkérdezzük tőle, hogy "hol van a..." meg tudja mutatni
tekintettel vagy valamilyen jelzéssel, hogy tudja?
(III. szint)
0
0
0
6
7
7/8
34
- ha szótagpárokat mondunk a gyermeknek
(pl.ada, gak-gak) próbálja utánozni?
- felismer újra már isméit szavakat (talán egy kedvenc
játéka nevét)?
- tud a gyermek "pá-pá"-t inteni, vagy tapsolni, ha mondjuk
neki (nem mutatjuk!)?
- érti a gyermek, hogy "nem-nem"?
- tudja a nevét és hallgat rá? (nem kell odajönnie vagy
hasonlót tennie)
- megért egyszerű mondatokat, "add ide", "ott van a", és
annak megfelelően cselekszik?
(IV.szint)
A gyermek reakciója külső ingerekre
Szomatikus ingerek (érzékelés a test egész felszínén)
- ellazul a gyermek, ha Önnel együtt ül a fürdőkádban?
- látható, hogy a gyermek különbséget tesz egy puha szőrme
és egy durvább kefe között?
- próbálja az egyik kezét vagy lábát elhúzni, ha az adott
testrészt kellemetlen (durva, hideg) anyaggal érintjük meg?
- próbál a gyermek egy kellemetlen ingert eltolni, vagy elutasítani?
- meg akar fogni, magához szorít egy kellemes tapintású
anyagot (szőrmét)?
9
9/10
10/11
12
12
35
Hallás
- reagál a gyermek valamilyen módon az egészen mély,
dörmögő hangokra (vibrációra)? ( a reakció lehet: egy
folyamatos mozgás befejezése, hirtelen mozdulat,
mosolygás vagy hasonlók)
- figyel a gyermek monoton, ritmikus hangokra (pl.
metronom, szívverés, vagy egyenletes kopogás)? (A
„figyelés" mély lélegzet, a mozgás leállítása, egy új
mozdulat elindítása, vagy az arckifejezés megváltozása
formájában láthatjuk)
- megilyed néha hangos zajok esetén?
- megnyugszik, ha ön kedvesen beszél hozzá?
- próbálja a fejét vagy a tekintetét arrafelé fordítani, ahol, pl.
egyenletesen kopogunk az asztalon?
- próbálja a fejét vagy a tekintetét az ön irányába fordítani,
amikor ön kedvesen beszél hozzá?
- figyel a gyermek a különböző zajokra, melyek a közelében
hangzanak fel?
(I.szint)
- keresi a tekintetével a hangforrást akkor is, ha a zaj kicsit
távolabbról érkezik (kb. 1-2 m)?
-ha a gyermek nem lát, próbálja a fejét a hangforrás
irányába fordítani?
-próbálja a fejét is a hangforrás irányába fordítani?
-megfigyelhető, hogy a gyermek arrafelé fordul (fej,
tekintet, törzs) ahonnan valaki nagyobb távolságból (2 m)
beszél hozzá?
(II. szint)
0
0
2
3
4
4
5
36
-nagy biztonsággal fordul a gyermek a számára érdekes
zajok és hangok irányába? (ha a gyermek nem tud
megfelelően mozogni, elegendő, ha a tekintete jelzi
a megfelelő irányt)
-próbál a gyermek a háta mögül és oldalról jövő zajok,
hangok felé fordulni?
-megfigyelte, hogy a gyermek bizonyos hangokat próbál
utánozni (pl. motorzúgás, állathangok vagy egyéb)?
-figyel (Id. előbb) a gyermek a felnőttek beszélgetésére, mely
ugyanabban a szobában zajlik, de nem közvetlenül hozzá
szólnak?
(III. szint)
Látás
-lehet szemmozgásokat látni a gyermeknél, amikor ön egy A4-cs,
8 mm széles függőleges csíkokkal díszített lapot lassan ide-oda
mozgat az arca előtt? - a szemeknek kissé követniük kell a lapot.
-követ a gyermek egy egyszerű sakk-mintás lapot a tekintetével?
-ha egy sötét szobában villogó zseblámpát tartunk elé, tudja azt
rövid időre fixálni (vagyis mindkét, de legalább az egyik szeme a
lámpára tekint, ha előtte más irányba nézett)?
-tekintettel követ egy villogó lámpát a sötét szobában, ha az 1,5-2
m távolságban mozog előtte?
-ránéz a zseblámpára, ha azt villogás nélkül, nyugodtan az arca
elé tartjuk?
-tud fixálni egy erősen megvilágított tárgyra (pl. baba,
cumisüveg), mely semleges, sötét háttér előtt van, egy
sötétített szobában?
6
6
0
0
37
- természetes megvilágítású szobában ránéz egy tárgyra, ha
egyszínű háttér (semleges színű nagyméretű karton) elölt
mozgatjuk (távolság 30-40 cm)
- követ a szemével egy tárgyat jobbra és balra (45* ig), fel és
le?
- ránéz a közvetlenül előtte lévő arcra?
(I. szint)
- néz bizonyos tárgyak után (kép, lámpa, vagy hasonlók)?
vagy a szobában tartózkodó személyek után (távolság 2-3 m)
- kisebb tárgyakat is követ tekintetével, melyeket a
látóterébe hoztunk? (pl. gombok)
- hosszasan körülnéz a szobában és felváltva fixál különböző
tárgyakat vagy személyeket?
(II. szint)
- felismer kb. 3 m távolságtól tárgyakat, személyeket, és
jelzi, hogy oda szeretne menni?
- a gyermek hosszan tekint ön után, ha ide-oda járkál a
szobában, vagy kimegy az ajtón?
- megnéz egy játékot, miután az leesett?
- jelzi valamilyen módon, hogy szeretne valamit megkapni,
ami távolabb található?
(IIl.szint)
1
2
2
3
4
4
5
6
7/8
8
38
Kézfunkció (manipuláció)
-a gyermek keze általában ökölben van?
-hüvelykujja az öklén belül van?
-ha egy csörgőt a kezébe adunk, akaratlanul megtartja azt?
-kinyújtja az ujjait időnként, különösen, ha karját mozgatja?
-érzékeli a gyermek a különbséget, ha tenyerét különböző
anyagokkal érintjük meg (szőrme - kefe)?
-van időnként olyan benyomása, hogy a gyermek megpróbálja
a kezét elhúzni valamitől, ami zavarja?
-gyakrabban hagyja a kezét a gyermek egy kellemes
anyagon?
-alkalmanként szájához viszi a kezét?
-hosszabb ideig megtart egy kezébe adott játékot?
(I.szint)
-a gyermek keze általában félig vagy egészen nyitott?
-meg tud valamit tartani, amit puhán a kezébe adunk, vagy
a tenyeréhez tartunk?
-időnként megnézegeti a saját kezét/kezeit?
-a kezébe adott játékkal együtt mozgatja a kezét?
-tapogatja néha a saját testéi vagy ruháját?
-újra és újra beledug valamit a szájába?
-játszik a gyermek a saját kezével/kezeivel?
-megpróbál elérni valamit a kezével, amit elétárunk?
(II.szint)
0
0
0
1
3
3
3
3
3
4
4
4
39
- egyik kezével egy számára érdekes tárgy után nyúl, vagy
legalábbis megpróbálja?
- a gyermek szinte mindent a szájába vesz, amit meg tud
szerezni?
- a tárgyakat körbetapogatja, játszogat velük?
- kisebb tárgyakat is meg akar fogni, amiket éppen látott,
vagy tapintott?
- próbál a keze után nézni, ha úgy tartjuk, hogy
tulajdonképpen nem láthatja?
- megfog valamit a gyermek, és az arca elé emeli, hogy
megnézhesse?
- meg tudja tartani a cumisüvegét?
- egy érdekes tárgyat egyik kezéből a másikba tesz?
- a gyermek kézben tart pl. egy kekszet, és rágcsálja,
szopogatja?
- egy ujját megpróbálja minden előforduló lyukba bedugni?
- a kezében lévő játékot körbe-körbe forgatja?
(III.szint)
5
5
6
6
6
6
6
7
7
7
7/8
40
- teljesen tudatosan elenged valamit (nemcsak leejti,
ha elfáradt)?
- mindent megtapogat, ami elérhető távolságban van tőle?
- a játékokat (más tárgyakat) az asztalhoz (vagy más
felülethez) ütögeti?
- kisméretű tárgyakat a hüvelyk- és a mutatóujja
közé tud fogni (csípőfogás)?
- belenyúlkál a gyermek az ételbe?
- egy ujjal rábök, rámutat apró dolgokra, amit lát
(pl egy képeskönyvben)?
- odanyújt valamit Önnek, de még nem tudja teljesen
elengedni, így szinte ki kell venni a kezéből?
- két kézzel meg tud tartani egy bögrét?
- ki tud venni valamit egy dobozból?
- be tud tenni valamit egy kisebb dobozba?
- szinte mindent a hüvelyk- és mutatóujjával fog meg
(csípőfogás)?
- egy kockát rátesz egy másikra, vagy legalább megpróbálja?
- öltözködéskor karját bedugja a kabát ujjába?
-megfogja a gyermek a zsebkendőt és az orrához viszi
(orrot fújni nem kell tudni) - lehet mosdókesztyűvel vagy
egy kedvenc takaróval is
(IV. szint)
8
8
8
9
9
9/10
10
10
10
11
11/12
12
12
12
41
Nagymozgások
Fekvés, ülés, mászás, állás, járás
- a gyermek szinte mindig a hasán fekszik, arca oldalra
fordítva, lába felhúzva?
- a gyermek szinte mindig a hátán fekszik, arccal a
mennyezet felé tekint?
- ha felülteti (székre vagy ölbe) és megtámasztja, a gyermek
feje általában előre vagy oldalra "lóg"?
- hasonfekvésben fejét időnként átfordítja egyik oldalról a
másikra?
- hasonfekvésben időnként megemeli a fejét?
- rövid meg tudja tartani a fejét, ha megtámasztva ül?
( I.szint)
- hasonfekvésben a gyermek az alkarjára támaszkodik
(felkönyököl)
- ülésben kb. 30 mp-ig meg tudja tartani a fejét?
- a gyermek az oldaláról a hátára fordul?
- hasonfekvésben hosszabb ideig megtartja a fejét?
- hasonfekvésben karjait kissé előrenyújtja, lábait megengedi?
(úszás)
- ha a gyermekét hasrafekteti, sikerül neki néha a hátára
fordulni?
- ülésben fejét megtartja, akkor is, ha óvatosan ide-oda
hintáztatjuk?
- kezére (vagy alkarjára!) támaszkodik hasonfekvésben?
(II. szint)
0
0
0
1
2
2
3
3
3
4
4/5
4
5
5
42
- az ön kezébe kapaszkodva a gyermek ülésbe húzódzkodik?
- a gyermek egyik kezére támaszkodik hasonfekvésben,
ha a másikkal játszani szeretne?
- kezd a gyermek hátrafelé helyet változtatni, amikor a hasán
fekszik?
-egy mozdulattal a hasáról a hátára fordul?
-megemeli a fejét a gyermek hátonfekvésben?
-meg tud ülni a földön rövid ideig, segítség nélkül
(megtámaszkodás nélkül)?
(III. szint)
- meg tud fordulni a hasáról a hátára, majd vissza a hasára?
- megpróbál az ön kezébe, vagy bútorokba kapaszkodva állásba
húzódzkodni?
- földön ülve egyik kezével oldalra letámaszkodik?
- kúszik a gyermek (egyenesen előre vagy maga körül körbe)?
- gyakran felhúzza magát kapaszkodással állásba?
- a földön átmászik kisebb akadályokon is? (pl. magas küszöböli,
összegurított szőnyegen stb.)
- négykézláb megáll a gyermek, és előre-hátra hintázik?
- négykézláb mászik a gyermek, nem pedig a hasán csúszik?
- megtesz néhány lépést a gyermek, ha kézenfogva vezetik?
(IV. szint)
6
6
6
7
7
7
8
8
8
8/9
9
10
10/11
11
12
