A SZÍNHÁZMŰVÉSZETI

S Z Ö V E T S É G F O L Y Ó I R A T A

V I I I . É V F O L Y A M 6. S Z Á M

1 9 7 5 . J Ú N I U S

FŐSZERKESZTŐ :

B O L D I Z S Á R I V Á N

FŐSZERKESZTŐ -HELYETTES:

C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I A

Szerkesztőség:1054 Budapest V., Báthory u. 10.Telefon: 316-308, 116-650

Megje l enik havonta

A kézi ra tok megő r zésére és vi sszakü ldésére

nem vá l l a lkozunk

Kiad ja a Lapkiadó Vál l a la t ,

Budapest VII., Lenin körút 9-11.

Levélcím: 1906, postafiók 223.

A k iadásér t fe l e l :

S i k l ósi Norber t i gazgató

Ter jeszt i a Magyar PostaElő f izethető bármely postahivatalnál , a kézbesítőknél,a Posta hi r l apüzle te iben

és a Posta Központ i Hír l api rodánál

(KHI , 1900 Budapest V., Józse f nádor té r 1 .)

közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással

a KHI 215-96162

pénzfo rgalmi je lzőszámára

Elő f i ze tési d í j :

1 évre 144,- Ft , fél évre 72,- Ft

Pé ldányonkén t i ár : 12 , - F t

Kü l fö l dön te r jesz t i a

„Kultúra" Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vál lalat,

H - 1389 Budapest . Pos taf i ók 149

Indexszám: 25 .797

75.1129 - Athenaeum Nyomda, BudapestÍves magasnyomás

Felelős vezető : Soproni Béla vezérigazgató

A c í m l a p o n :A h ídép í tés i je l ene t B e r e m é n y i - K e r n -M a r t o n - Ra d n ó t i : Ha r min cé ve s vagyokc ímű e lőadásából , Vígsz ínház( Ik l ády László f e l v . )

A hátsó borí tón:

Na jmá n y i Lászl ó sz ínpadképeK r u c z k o ws k i A szabadság el ső nap ja c íműdrá má ján ak kaposv ár i e lőadásához( Fáb i án József f e l v . )

TARTALOM

játékszín

T A R J Á N T A M Á S

Boldog születésnapot! (1)

SZILÁDI JÁNOS

Jegyzetek szovjet bemutatókró l (5)

MOLNÁR - GÁL PÉTER

Színházi ho lmi (12)

A L M Á S I MIKLÓS

Mosoly - slafrokban (16)

KOLT AI T A M Á S

A vidékiesség képei (17)

BÖSZÖRMÉNYI KATALIN

Még egyszer az Ördögök díszletérő l (20)

NÁNAY ISTVÁN

Lengyel drámák - vendégrendezőkkel (23)

GÁBOR ISTVÁN

Orfeum az alvilágban (26)

BÁNYAI GÁBOR

Két Gloster (28)

PÓR ANNA

Újra Béjart (30)

fórum

MALONYAY DEZSŐ

Önálló alkotó-e a színházi rendező? (33)

FÖLDES ANNA

A magyar dráma vitájáról - szenvedélyek nélkül (34)

műhely

DERSI T A M Á S

Beszélgetés Németh László színházáról (36)

világszínház

PÁLYI ANDRÁS

Hogyan olvassunk klasszikusokat? (39)

IGLÓDI IST VÁN

A Spektakel, a Volksbühne és Benno Besson (42)

arcok és maszkok

SAÁD KATALIN

A földbi r tokos, a kereskedő,a házmester: Jordán Tamás (45)

RÉVY ESZT ER

A Halotti beszédtő l a vezércikkig (46)

szemle

FERENCZ GYŐZŐ

Orosz László: „Katona József-könyve" (48)

játékszínTARJÁN TAMÁS

Boldog születésnapot!

A Harmincéves vagyok a Vígszínházban

Az ünnep mindenkor kiváló alkalma lehet adrámának (hiszen: „már a régi görögök is..."), de, híján lévén a konfliktusnak (havalóban ünnep), nem lehet tárgya adrámának.

Ezenkívül: ünnepekben, évfordulókban,jubileumokban gazdag ország vagyunk.Ünnepeinket fény ragyogja be, de tapadhozzájuk a rutinszerű kultusz is; a spontánfölszabadultság helyett pedig a„hivatalosat", „kötelezőt" szimatológyanakvás. Joggal: ünnepi tapasztalatainkfelemásak. 1973-ban egy egész éven átkerestük a százötven esztendeje születettPetőfit - megtaláltuk-e? Idén bizonyárakeresni fogják József Attilát - április 11-énvolt a 'hetvenedik születésnapja -, sremélhetőleg több siker-rel; de nem járul-emajd az ünnepléshez az egészségtelenkampányjelleg?

Az idei, forradalmas évfordulókat sKárolyi Mihályra, József Attilára valóemlékezést sűrítő tavasz különösen próbárateszi ünneplő készségünket és kedvünket. Smind között a legszebb, ám legkényesebbfeladat is a legnagyobbról:felszabadulásunk harmincadik év-fordulójáról megemlékezni.

A Vígszínház ünnepi produkcióját, aHarmincéves vagyok című dokumentum-musicalt izgatott kíváncsiság - de nemsikert remélő bizalom kísérte az előké-születi munkák során. Bevallottan aktuáliskötődésű darabról van szó - gyanús.Nemcsak alkalma, hanem - ha sajátosáttételeken keresztül - tárgya is az ünnep;aggasztó. Mit várhatunk? Dráma helyettképzelt riportot 1944/45-ről; esetleg józenét.

Az előadás, rácáfolva minden előzetestamáskodásra, a meglehetősen szürke pestiszínházi évad legszínesebb, öröm-telieseménye lett. Nem korszakos remekművetajándékoz - de igazolja hitünket azünnepben. És bizalmunkat a színjátszásban.

Történelem

Huszonhat éves vagyok - azaz mármajdnem harminc; a Vígszínház az egyesszám első személyű címmel tehát engem: aharminc éve szabad Magyar-

országgal nagyjából egyidős fiatal embertünnepel. Elsősorban engem. De lehetnéknegyvenhat vagy hetvenhat éves - vendégvolnék, teljes jogú vendég akkor is aszületésnapi asztalnál. Az elő-adás egyiklegnagyobb erénye ugyanis, hogy nohakövetkezetesen vállalja egyetlen nemzedékszemléletét, nem kevésbé érdekes a jóvalifjabbak vagy jóval idősebbek számárasem. Nemcsak a II. világháború utolsó és afelszabadulás első éveinek néhányeseménye jelenik meg a színpadon, hanema hozzájuk való viszony is. E viszonyegyfelől - az antifasiszta ellenállók hős- ésa háborús bűnösök gaztetteinek megíté-lésében - életkortól függetlenül mindennézőnél azonos; másfelől - a harminc évelőtti heroikus idők és a mai hétköz-napokösszevetését illetően - élesen különböző.Egységet teremt - de táborokat is szervezaz előadás. A Harminc-éves vagyokalapvető meghatározója a dinamikustörténelmiség.

Előzetes nyilatkozatokból, újságcik-kekből tudjuk, hogy a darab ötlete MartonLászlótól származik, s hogy a meg-valósításnak a sokötletű és sokműfajú KernAndrás és Radnóti Zsuzsa dramaturgtársaságában vágott neki. Dokumentumokbőséggel álltak rendelkezésre - de kiderült,hogy csak a dokumentumokból nemszülethet önálló lélegzésű dráma. Ekkorvonták be a munkába Bereményi Géza írót,akinek dolga a tárgyi anyag egységeslánccá fűzése, a „mese" megteremtése lett.

Erre a feladatra Bereményit szemel-ni kia lehető legszerencsésebb választás volt. A

Harmincéves vagyok nem kis részben azértlehetett dráma és azért lehetett történelmi(habár természete-sen nem történelmidráma!), mert Bereményitörténelemszemlélete sajátosan drámai. Mitjelent ez? A fiatal író eddigi egyetlenkötetének fülszövegén ezt írta:„(Gyerekkoromban) egy hadi-rokkantvasárnaponként kivitt a Kerepesi temetőbe,és itt minden egyes alkalommal leköptükGörgey sírját." Furcsa, kiszolgáltatott,groteszk találkozás a történelemmel.

Egymondatos idézet egy későbbi in-terjúból: „Számomra a történelem az anagyobb rendszer, amelyben meg tudomvizsgálni a mai problémákat ..." Ez már atörténelem tudatos, alkotó vállalása -mindig a jelen érdekében.

A történelmi események világos fejűátgondolása és groteszk átrendezése szorosegységet alkot Bereményi munkái

ban. Bizonyságul elég erre finoman át-tételes Károlyi-novellája (címe termé-szetesen: Történelem), versírói közre-működése Jancsó Miklós több filmjében,vagy a Cseh Tamás jól ismert dalaihozírott tucatnyi „szöveg".

A föntebb mondottakkal nem célomBereményit alkotótársai fölé emelni -habár az írói munkában való főszerepétnem lehet kétségbe vonni (jelzi ezt aszínlap is). Bereményi az 'idő fölbon-tásától a szenilis visszaemlékezésig, afilozofikus mélységű szójátéktól azegyetlen csattanóra épített viccig mindeneszközt fölhasznál. A Marton László, KernAndrás és Radnóti Zsuzsa által remekérzékkel kiválasztott és jól csoportosított 'dokumentumokat általában átkölti - tehátrészben meg is szünteti. Így adokumentumkonfliktus mellett fiktívdrámai konfliktust is teremt; adokumentum kiváltotta katarzist aműalkotás katartikus élményével fokozza.„Szövegkönyve" vibráló, síkjait váltogató,rugalmas alapanyag; pompásan játszható,alig meghatározható műfajú színpadialkotás. Egyenrangú alkotótársai közülMarton László a látvány meg-szervezésével, Kern András nyilván alegkülönfélébb leleményekkel, RadnótiZsuzsa a dramaturg céltudatosfegyelmével gazdagította tovább - alkottaimmár színházzá a darabot.

Apám mesél i . . .

Szívélyes és kitárulkozó előadás eztszerkezete kristálytiszta és jól áttekinthető,kiugróan remek epizódjai valóbankiugróak és eltéveszthetetlenek; épp ígyegyértelműen szembetűnő a néhány fo-gyatékosság, vitatható pont is.

Az első és az utolsó jelenet: a „Boldogszületésnapot" kívánó nyitány és a„kenyérdal" fináléja mozaikszerűen elő-legezi, illetve összefoglalja a látottakat. Ekét pillér ' közé az „apám meséli"-motívum feszít hidat.

Apám meséli, és csodálkozik, hogy nemértem .. - kezdik újra és újra a szereplők;apám meséli - kimondatlanul is ez bújkálvalamennyi, a múltat idéző, szépkomolyságú játékuk mögött. Apám meséltha egyáltalán van apám, s ha egyáltalánmesél. Apám meséli --és nem kevésbécsodálkozik, ha ért e m . . .

Az előadás alkotói, szereplői egy egésznemzedék nevében bizonyítanak: a maiharmincéveseknek igenis van érzékük ahagyomány iránt. Szinte szemérmestisztelettel, olykor egy-egy könny-

cseppet sem rejtő pátosszal nézik-hall-gatják, s játsszák-élik azután újra az előzőgeneráció hősi erőfeszítéseit. Főleg asötétebb tónusú, a háború eseményeitmegidéző első részben találhatnimegrendítően - igen, megrendítően - szép,s a rendezői és színészi munkát illetően isremekbe formált példáit ennek. APetschauer Attila ,,rekviem" kívánkozikaz élre: ez az epizód az olimpiai bajnokvívó, a mindenütt - még a munkatáborbanis - népszerű, bohém ember viszonylagkevéssé ismert tragikus sorsát elevenítimeg. A záróképben gyújtott mécsesekvalamivel halványabb lobogásúak, mertitt nem egy valóságos (és költőienmegjelenített) emberi sorssalszembesülünk, csupán mártírjainkszomorúan hosszú névsorával, PestiBarnabástól Braun Éváig.

Az „apám meséli"- motívum a múlt ésjelen egybekapcsolódásakor teljesedhetikki leginkább: amikor egy harminc évelőtti személy vagy tett új minőség-kéntél tovább, megőrizve egykori tartalmaitis. Alig egyperces villanás: ahogyan aparlamenter Osztapenko kapitányból azOsztapenko lesz. Az orvul meggyilkoltfelszabadító hősből - szobor, aki mégisautóstopra leső fiatalok gyűrűjében éleleven életet, látva, hogy

áldozata nem volt hiábavaló (természe-tesen még akkor sem, ha a Balatonra lázasizgalommal készülődők közül legfeljebbminden ezredik gondol arra a várakozáspasszív perceiben, ki is volt ez az aligharmincévesen meghalt katona).

Vérszegény ifjak vigyázzállása lehetnecsak az előadás, ha a komoly emlékezésnosztalgiájához és pátoszához nemjárulna a szemtelen, szertelen játékosság,a történelem „megcsipkedése". Marxagyonidézett mondása ismét valósággáválik: ezen a színpadon egy-szer szintesírva, máskor majdhogynem féktelennevetéssel búcsúztatják a történelmet; s akét véglet kényes egyen-súlya soha nembillen föl.

Pontra ellenpont, komorabb epizódraföllélegeztetően vidám jelenet következikmindig a Harmincéves vagyokban; s az„apám meséli" is kiegészül ezzel:„apámnak mesélem". A következőkbenerről lesz még szó; a világosabb árnya-latú - már a felszabadult Magyarországotidéző - második rész egyik szélvész-tempójú jelenetét azonban itt kell em-lítenünk. Az „érettségi találkozó" ugyan-isújabb elemmel bővül: „apámat mesélem".Három kalandregényre való izgalmasesemény zsúfolódik itt néhány

percbe a „kis Unger jóvoltából; és viccek,poénok, jellemparódiák is a ma körülbelülkétszer harmincéves apákról. Az „érettségitalálkozó" kevés híján „bukással"végződik. A beat-betéteket szerző PresserGábor és a szövegíró Adamis Anna a „Miis leszünk szenilisek"-refrénű dallaltúllőnek a célon, s főleg a szöveghajszálnyira van attól, hogy ide nem illőtúlzott harsányságba, sőt ízléstelenségbecsússzék. Bár-mennyire igaz lehet is arefrénbe foglalt állítás - egyként bánthatjaa jelen és jövő „szeniliseit", s itt aligha vanszükség rá.

Az „apám meséli" egyetlen tárgyi em-léke, amit az 1945 után született fiatalokmaguk is láthattak, ismerhettek: a Kossuth-híd. A második rész hídépítési jelenetekétségtelenül az előadás legmaradandóbbegysége, különösen akkor, ha amunkásszínjátszó-paródiát és a zenéjében,szövegében is kitűnően sikerült,nagyszerűen előadott „kenyérdalt" ishozzávesszük. A Harmincéves vagyok ittmár valóban mind a harminc évre tekint azelső egy-kettőn keresztül; itt válik igazántörténelmivé a szó eredeti értelmében is. Ahídépítés kapcsán említett - ma egyregyakrabban fölbukkanó - KőművesKelemen-motívum lényegében az utolsóhárom évtized alap-magatartásformájátvillantja fel. Parodisztikus formában - detörténelmi jelentőségének kijáró súllyalesik szó a munkás-paraszt szövetségről, segyetlen szójáték, nyelvbotlás révén eszövetség olykori tagadhatatlandiszharmóniáiról is. Végül a himnikus„kenyérdal" mindent összegez: múltat ésjelent, ünnepi tisztelgést éskamaszpimaszkodást, dokumentumot ésfikciót. Érvényét veszti az „apám meséli"

és az „apámnak mesélem", hogy átadja ahelyét mind-nyájunk közös vallomásának.

Bajcsy-Zsilinszky '75

A Harmincéves vagyok egyik előzmé-nyének - a hasonló műfaj, a lényegé-benazonos alkotógárda okán - a Képzeltr ipo r t . . . tekinthető. A közös témakör és arokon jelleg a Pesti Színház-ban játszott Aholtak hallgatása címűdokumentumdrámához is köti a dara-bot.Ám ha mindenképp elődjét keresem, akkorleginkább egy magyar filmmel látomhasonlatosnak. A Petőfi '73-mal.

Épp ilyen vállalkozás volt az. Alkalma éstárgya is az ünnep, a Petőfi-év-forduló.Módszere: történelmi és lírai

Boldog születésnapot - a Harmincéves vagyok előadásának egyik jelnete a Vígszínházban

dokumentumok ötvözése kitalált szituá-ciókkal. A szöveg fegyvertársa ott is: zene.S végül a cél: tisztázni viszonyunkatPetőfihez, 1848/49-hez, a forradalomhoz;és tisztázni mai forradalmi lehetőségeinket.

A Petőfi '73-at az gyöngítette, hogy azutóbbi feladatot, a legnagyobbat rosszul,nem eléggé hitelesen oldotta meg. A filmbetétjeként néhány értelmes gimnazistaelmondta a saját véleményét, s kiderült,amit mindnyájan tudunk: hiányzik a nagy, ahősi, a romantikus, az egész embert kívánó- a forradalmi cselekvés.

Az eddigiekből talán már látható, hogy aHarmincéves vagyok számos ponton tartrokonságot a filmmel (bár nagyonvalószínű, hogy ez a „családi kötelék" azalkotóknak eszükbe sem jutott - véletlenülsem valamiféle átvételről van tehát szó).Nyilvánvaló, hogy színpadon nincs mód -ellentétben a filmmel - „saját", helybenfogalmazódó, minden este spontánvélemény formálására; ám a felszabaduláskörüli nagy eseményekhez való viszonyttisztázni kellett, s azt is: milyen a maiharminc-évesek kedve, közérzete,cselekvéslehetősége.

Két alapvetően eltérő történelmi szi-tuációt kockázatos összefüggésbe hozniegymással - de ha mértékkel teszik, ta-nulságos. A Harmincéves vagyok alko-tóinak e tekintetben is szinte mindigsikerült megtalálniuk a helyes arányt.Kiváló például az „én azt játszom, hogykövetnek"-jelenet. Az „apa, aki mesélt"talán röpcédulákkal a zsebében ment végigaz utcán, hátra-hátra-tekingetve. A fiúmost, aki az „apának (apáknak) mesél",képzeleg: gyanús alakok követik, egérutatkell nyernie a Víg-színház környékiátjáróházakban - hiszen egy kiló húst, egycipőpertlit mindenképp el kell juttatnia akijelölt hely-re - az otthonába...

Igazi, nekünk való feladat valahogynemigen van - ez a darab fiataljainaksummázata is korunktól (ítéletük hasonlíttehát az említett filmbeli gimnazistákéra) -ünneprontókká mégsem válnak. Kritikájuknem általánosságban maradó, hanem alegtöbb esetben konkrét; s nemcsak az„apákat", az idősebbeket bírálják („Magamost volt Japánban, maga ne ugráljon,majd ha idősebb lesz, bizonyíthatja atehetségét, de ha sokat ugrál, akkor alighamegy még egyszer külföldre" - nagyjábólígy), ha-nem önmagukat is („Fegyelmitkérek

magam ellen, mert olyan munkáért fo-gadtam el dicséretet, amelyet félgőzzel isel tudtam végezni").

Természetesen a színdarab fiataljai egypillanatig sem kívánják vissza a háborúsidőket - de az újjáépítés hősi idő-szakátmár igen; s mindenképp a fehéret afeketétől elválasztó, áttekinthető kort.„Akkor minden tiszta volt" - mondták agimnazisták 1848-ról; „akkor minden tisztavolt" - mondják a harmincévesekszületésük ködbevesző éveiről. S ez márbizony leegyszerűsítés, még ha tartalmaz isigazságot. Bármily hatásos is, hamis ez agondolatsor: József Attila a sajátembertelen kora ellen tiltakozott - maszerencsére egész más a kor - de nincs isJózsef Attila. Az ilyesfajta leegyszerűsítésellen alighanem maga a költő tiltakoznaelsőként.

De, ismétlem, a hibák itt is eltörpülnekaz erények mellett. S mindenképp

jó, hogy mondjuk Bajcsy-Zsilinszky Endre- vagy neves és névtelen mártír-társai -előlépve a történelemkönyvek sokszorunatkozva átpörgetett lapjairól, tetteikkelirigyelt példát, hősies tisztességükkeletikai, útmutatást adhatnak.

Önzetlen színház - kollektív színház

A Harmincéves vagyoknak akadnakgyöngébb, fáradtabb pillanatai, de ezeketszinte észre sem vesszük (a kritikus isinkább csak kötelességből, nem szívesen),mert ezt az előadást öröm nézni. Ugyanisnem kétséges, örömmel készítették, alkotóközösségben. S nem lehet tudni akár csakaz eddig kiemelt részletekről sem teljesbiztonsággal, hogy végül is kinek amunkáját (kiknek a munkáját) dicsérikelsősorban?

A rendező, Marton László primátusátpersze mégsem lehet eltagadni. Martonnem ötletpárádéval kápráztatja cl a

Petschauer Attila jelenete (Balázsovits Lajos és Tahi Tóth László)

nézőt, hanem az események céltudatosmegszervezésével. Nem törekszik min-denáron való eredetiségre, pontosabban:eredetieskedésre; ahol lehet, folytatja aKépzelt riporttal megkezdett utat, s bátranmerít mestereitől is. Nemcsak a cse-lekmény előterében álló szereplőkre for-dított fokozott figyelmet, de a „háttér-re",az éppen passzívakra is.

Az „önzetlen színház" - a kollektívalkotás jelszavát Marton adta ki; ez lettmintegy a Harmincéves vagyok alkotói-nak, szereplőinek ars poeticája. Az elvhelyességében csöppnyi kétségünk semlehet, hiszen remekül kamatozott mármost is. Talán annyit: a későbbiekben mert remélhetőleg lesznek későbbiek! még jobb lenne, ha író, rendező, ter-vező, zeneszerző, színész és mindenki máslegjobb energiái nem ugyanazokra ajelenetekre sűrűsödnének, s nem egy-szerre következnék be mindenkinél amegfáradás is. Tehát: ha sajátosan „in-terferálnának" az alkotó erők - nemkioltva, hanem folytonosan erősítveegymást.

A darab közreműködőinek és életresegítőinek névsorát, sajnos, lehetetlenségfölsorolni. A színlap Szirmai Rezső-nek1946-ban, a háborús bűnösökkel foly-

tatott pszichoanalitikus beszélgetéseit, ésSzilágyi János mai rádióinterjúit jelölimeg alapanyagul - de a különféledokumentumokkal kapcsolatban legalábbtucatnyi kiváló szakember nyújtottsegítséget, pártfogást - élen Karsai Elektörténész szakértővel. A színpadimozgásokat - Marton László rendezőikoreográffiája mellett - GyörgyfalvayKatalin, Gessler György, valamint PintérTamás alakította ki. Fehér Miklóshalványan a Képzelt riportra is emlé-keztető (ez nem baj, sőt jó), egyszerűdíszleteket tervezett; különféle leplek-kel,szőnyegekkel teremt teret és tárgyat.Jánoskúti Márta kitalált tizenkilenc kü-lönféle farmernadrágot, s mindegyikhezolyan inget, mellényt, kabátot, amelyközelítően már jellemzi is az egy-egyszínész által eljátszott több figurát. Ígymeghatározó például a tetőtől talpig fehér,fekete vagy zöld öltözék.

Presser Gábor és Adamis Anna szer-zeményei jelentős részt érdemelnek azelőadás sikeréből - de ezúttal a dalok nemilleszkednek olyan szervesen a mű-be,mint a Déry-adaptáció esetében. Pressermintha nem tudott volna dönteni:hasonlítsanak vagy éppenséggel el-térjenek a dalok a Képzelt riportban

megszeretett hangzástól; Adamis verseinéha széthullóak, keveset mondóak. Persze,semmi kétség: sláger lesz a legtöbb, s nemis érdemtelenül. (A beat-számo-kat azApostol-együttes adta elő.)

A folytonosan új és új feladatokatmegoldó színészekről írni végképpen ne-héz. Elsősorban az együttest - az önzetlenés jól dolgozó kollektívát kell dicsérnünk:mozgáskultúrájukat (fejlődött a Képzeltriport óta!), énekhangjukat, rögtönzésikészségüket, jókedvüket - azt, hogyfelszabadultan adják át magukat aszínészmesterség örömének.

Talán nem igazságtalanság a közösséggelszemben, ha néhányukat külön is említjük.Kern András az előadás centrális figurája,ötlet-, móka-, játékmestere, show-man-je.Nemcsak az érettségi alkalmával, általábanmáskor is szinte köréje rendeződnek atöbbiek. Balázsovits Lajos Petschauernek,Horthynak és a pszichoanalitikusnak köl-csönözte fehérruhás eleganciáját, smindhárom szerepben képes volt egyé-niszíneket is fölvillantani. Épp így Tahi TóthLászló is - talpig zöldben, Szálasi és egymai fiatal bőrébe bújva. Lukács Sándorizzó, robbanó fekete ember - játssza bár aháborús bűnös Kun pátert vagy a japán útértelmetlenségén rágódó fiatalt. KovácsIstván Osztapenko-szobra: remeklés. Afőiskolás Hegedűs Géza - hídépítő „kicsi"emberként - egy kulcsfontosságú jelenetenergikus, tehetséges irányítója tudottlenni. A női szereplők közül KútvölgyiErzsébet emelkedett ki - ezúttal főlegnagyszerű éneklésével. (A színésznők-kelegyébként meglehetősen mostohán bántak adarab írói, igen kevés lehetőséget juttatvanekik.)

Befejezésül egy közhelyszerű - delegalább minden szavában igaz kijelentés: aVígszínház fiatal művészei nagyon szépszínházi ajándékot tettek az ünnepi asztalra.Gratulálunk!

Vígszínház: Harmincéves vagyok

Írták: Bereményi Géza, Kern András, MartonLászló, Radnóti Zsuzsa, zene: Presser Gábor,versszöveg: Adamis Anna, rendezte: MartonLászló, díszlet: Fehér Miklós, jelmez: JánuskútiMárta.

Szereplők: Andai Györgyi, Balázs Péter, Ba-lázsovits Lajos, Kern András, Kovács István,Kútvölgyi Erzsébet, Lukács Sándor, Nagy Gábor,Sörös Sándor, Szombathy Gyula, Tahi TóthLászló, Venczel Vera, Bánfalvi Ági f. h., BordánIrén f. h., Hegedűs Géza f. h., Kertes Zsuzsa, PappAnikó, Soproni Ági f. h., Takács Katalin f. h.Közreműködik: Apostol-együttes.

Érettségi találkozó a Harmincéves vagyok előadásában (Iklády László felvételei )

SZILÁDI JÁNOS

Jegyzetekszovjet bemutatókról

Elég egy futó pillantást vetni a színháziplakátokra, műsorfüzetekre, hogy bi-zonyítva lássuk: színházainkban meg-szaporodtak a szovjet drámák bemutatói.Éveket kell visszalapoznunk „em-lékezetünkben", ha a mai helyzethez ha-sonlót keresünk, olyat, amikor szinteminden színház műsorán szerepelt szovjetdráma. A színházi felfedező kedv újbólifellángolása a bemutatók oka? Az újszínházi sikerek törtek át Moszkvából,Leningrádból a mi színpadainkra is? Vagybelső művészi okok rejlenek a mélyben,gondolva arra például, hogy sajátosrendezői törekvések éreztek szövetségest aszovjet művekben? Mind-ezek az okok, hanem is egyenlő súllyal, szerepet játszhattakés játszottak is a bemutatókban - nemutolsósorban abban, hogy az adott színházépp azt a drámát mutatta be, amelyetbemutatott. Az általánosabb, a meghatározóok azonban nem ez, hanem a nagy ünnep, afelszabadulás harmincadik évforduló-ja,amely előtt a színházak ezekkel aművekkel, produkciókkal kívántak tisz-telegni S a maguk, a színházművészeteszközeivel akarták emelni az ünneptársadalmi rangját, gazdagítani emberi,művészi tartalmát.

Ebből a szempontból vizsgálva a márcsak számszerűségében is rangos bemu-tatósort, az első megállapítás az, hogy abemutatók jórészt nélkülözték - tegyükmindjárt hozzá: szerencsére - az egy időbenoly divatos külső s így tartalmatlanünnepélyességet, amely nem tartalmában,nem a művészi alkotás, a produkciógondolati, művészi erejében, esztétikaiértékességében vélte megtalálni azünneplés igazi lényegét, hanem avállalkozás, a vállalás puszta tényében.(Csak zárójelben, de elhagyhatatlan amegjegyzés: az alkotók és a kritika közöttifeszültségnek nem egy esetben ez a tévesmegközelítés volt az oka. Egyszerűen azért,mert miközben az alkotóműhelyek avállalkozás tényének el-ismerését várták -vagy épp: követelték - a kritikától,sértődötten vették tudo-

másul, hogy a kritika a vállalkozás ésteljesítés összhangjára törekedve elemeztea produkciókat - s ezek az elemzések,akarva-akaratlan is felfedték azokat aformális mozzanatokat, amelyek akülsőséges ünnepélyesség mögött rejlet-tek.)

Azokból a bemutatókból, amelyekről akövetkezőkben szó esik (de nyugodtszívvel érezhetjük ideillőnek azokat is,amelyekkel ez a cikk különböző okokbólnem foglalkozhat) ez a formális teljesítés„hiányzik". A produkciók szervesenépülnek az adott színház általánostörekvésébe, az adott rendező szuverénalkotói világába, művészi törekvései kö-rébe.

S hogy ez így lehet, abban fontos sze-repet játszik az ünnepi bemutatók mű-sorpolitikai koncepciójának alakulása.Egyrészt azzal, hogy ezek a bemutatók azévad egészében jelentkeztek és je-lentkeznek, s ez hatásukat nagymértékbenemeli. Másrészt, míg régebben azévfordulókat szinte kizárólag forradalmitematikájú művekkel ünnepelték, s ezbizonyos egyhangúságoteredményezett, most a válogatás sokkalszínesebb volt. Csehov Három nővér címűdrámáját három színház mutatta be. HáromGorkij-drámát - Jegor Bulicsov és atöbbiek Barbárok, Nyaralók - láthatott aközönség Pesten (Nemzeti Szín-ház,Vígszínház, Madách Színház). GrigorijGorin A gyújtogató című példázatát akecskeméti Kelemen László Szín-pad,Alekszandr Kopkov Aranyelefánt címűszatirikus játékát a Szolnoki SzigligetiSzínház mutatta be. Szovjet bemutató volta Pécsi Nemzeti Színházban (Rozov:Kényes helyzet), a Kaposvári CsikyGergely Színházban (Dosztojevszkij:Ördögök) és a Debreceni CsokonaiSzínházban is (Osztrovszkij : Vihar)Leonov Hazatérés című drámáját a JózsefAttila Színház, Szuhovo-KobilinRaszpljujev nagy napja című művét pediga Huszonötödik Színház játszotta.

Már ez a kurta felsorolás is érzékelteti,hogy az évad szovjet bemutatói köztegyaránt helyet kaptak a történelmi, tár-sadalmi forradalomról közvetlenül szó-lóművek, s azok, amelyek közvetettenábrázolják egy emberibb világ, az emberikiteljesedés, önmegvalósítás történelmiügyét igazul szolgáló társadalmi rendmegszületésének szükségességét. És ez ígyvan jól, mert az ünnep, a szabadság, aszocialista társadalmi rend meg-születésének ünnepe nem csupán úgy ésazért ünnep, mert a szovjet hadsereg

felszabadította' hazánkat, hanem azért is,mert ezzel történelmi lehetőséget te-remtett, olyan történelmi lehetőséget,amelynek valóra váltását ma már har-mincéves építőmunka, harc és küzdelemigazolja.

E két rendkívül fontos mozzanat ki-emelése azonban nem feledtetheti a be-mutatósorozat nevezzük így - kérdője-lespontját. Néhány évvel ezelőtt mégmegcsillant annak reménye, hogy a ma-gyar színházak a szovjet drámairodalomkiemelkedő új alkotásait még a felfedezés„pillanatában" ismertetik meg a magyarnézőkkel is; gondoljunk Zorin vagyRadzinszkij műveinek gyors mű-sorratűzésére. Ezt a reményt nem váltották beszínházaink. Az említett be-mutatósorozatban a hangsúly most aklasszikusokon van. Új dráma a bemu-tatottak között mindössze kettő található:Rozov évekkel ezelőtt írt vígjátéka ésGorin darabja. Ez a megtorpanás adarabkutatási, felfedezési kedvhanyatlásából származik. Megszüntetésesem igényel mást, mint a dramaturgok,fordítók szervezettebb tevékenységét, ésesetleg a ma még jórészt egyéni kezde-ményezéseken alapuló darabkutatásszervezeti összefogásának megteremtését.A még színesebb, a még gazdagabb éstartalmasabb bemutatóknak ez is egyik,nagyon fontos feltétele.

Három Gorkij-bemutató Pesten

1905, 1905 és 1932. A három évszám há-rom drámát jelent. Barbárok, Nyaralók,Jegor Bulicsov és a többiek. A háromdráma pedig az 1974/75-ös évad három pestipremierjét. Színházanként: Víg-színház,Madách Színház, Nemzeti Szín-ház.

A színházi esemény - három Gorkij-premier egy évadban, egy városban - ritkapillanat. Nem csupán azért, mert a háromGorkij-bemutató már önmagában isszínházi csemege, de mert a három drámaelőadása Horvai István, Ádám Ottó ésMajor Tamás rendezése - érdekes körképetkínál arra nézve is, hogy az elmúlt évekszínházi eseményei hogyan befolyásolták(vagy épp nem befolyásolták) a Gorkij-művek színpadi interpretációját.

Minden jelentős drámaíró művészeteköré az idő, a rendezések szaporodó számaegyfajta hagyományt alakít ki. Olyanrendezői hagyományt, amely az adottdrámaíró műveinek színpadi új-rateremtéséhez jó és rossz rendezői kon-venciókat, írott és íratlan törvényszerű-

ségeket teremt. Ez a hagyomány ugyantöbbnyire alig megfogható, ténybelilegalig kimutatható (az egyes alkotásokvonatkozásában ráadásul még nagyoneltérő is lehet), de jelenlétét, befolyásolóhatását lehetetlen tagadni. Akkor is, haaz új rendezés ehhez a hagyományhozigazodik (ami nem feltétlenül jelentutánzást, másolást, hisz a kialakulteszközöket szuverén módon is lehethasználni, alkalmazni), és akkor is, haattól eltér - ez esetben épp a szemben-állás, a szakítás jelenti a negatív kap-csolatot.

Horvai István, Ádám Ottó és MajorTamás rendezése ebből a szempontbólígérkezik a legérdekesebbnek. Eredmé-nyeiben és problémáiban egyaránt.

Ezért elemzésünkben is ezt az egyet-lenszempontot érvényesítjük.

A Gorkij-művek rendezői hagyományáta három előadás közül leginkább MajorTamás Jegor Bulicsov és a többiek-rendezése követi. Nem véletlenül és nemszolgai módon.

1932-ben írta Gorkij a Jegor Bulicsov ésa többiek című drámáját, akkor, amikormár eldőlt a „ki kit győz le" történelmikérdése, s az a világ, melyet a drámamegidéz, visszavonhatatlanul a múlté. DeGorkijt mint írót, mint gondolkodót nemis annyira az a bizonyos világ izgatta,nem az késztette, kényszerítette a műmegírására, hanem a megtett történelmiút drámai ábrázolása. Annak az útnak aművészi felvázolása, mely egyszerrejelentette a polgári osztályelerőtlenedését, a hatalom megtartására,gyakorlására való képtelenségét és veleegyidőben a munkástömegek erősödőharcát, majd győzelmét.

A vállalt művészi feladatot Gorkij kétdrámában oldotta meg. A Jegor Bulicsovés a többiek a februári forradalomig, aDosztyigajev és a többiek pedig azoktóberi forradalomig rajzolja meg hőseisorsát.

A Jegor Bulicsov és a többiek cse-lekménytörténete az első világháborúutolsó időszakában játszódik. Központi

alakja a gazdag kereskedő, Jegor Bulicsov,az egyetlen, aki nem használja ki aháborús konjunktúrát, hogy hatalmasvagyonát még hatalmasabbra növelje.Máskor ő sem mulasztaná el az alkalmat,de most Jegor Bulicsov nem a pénzért,nem a vagyonért küzd, hanem az életéért:halálosan beteg, májrákja van. De élniakar. Önmagáért, az éle-tért is, delegfőképpen azért, mert lát-ja, tudja,miféle had készül átvenni az örökséget.Felesége, lánya és annak férje; a pópa, azapátnő - csupa értéktelen semmi-emberfenekedik a vagyonra, a hatalomra, hogymegkaparintva kitúrják belőle azokat,akiket Jegor Bulicsov szeret: Surát,törvénytelen lányát, kedvesét Glafirát, aszolgálólányt és Tyatyint, Zvoncovunokaöccsét.,

Ha meghal, a hatalom azok kezébe kerül,akiket joggal gyűlölt, utált. Jegor Bulicsov- Gorkij semmi kétséget nem támaszt eziránt - úr volt a javából. Nagy hatalmú,harácsoló, csellel, ravaszsággal pénzt,vagyont szerző. Alakját mégisrokonszenvesnek érezzük. Nem csupánazért, mert egy halálos beteg utolsónapjait látjuk, hanem mert Jegor Bulicsovmaga is szembefordul azzal a világgal,amelyhez egész életében tartozott. „Másutcában élek, mint ahová való vagyok...Harminc évig éltem idegenekkel" -mondja. Késői felisme-rés ez JegorBulicsov meghal, és a hatalom azokkezébe kerül, akik ellen utolsó napjaibanmár ő is lázadt. Ezt a korszakot, a cáriOroszország birtokosainak utolsó óráit ésa forradalmi erők felkészülését a végsőrohamra már a másik dráma, aDosztyigajev és a többiek ábrázolja.

A Jegor Bulicsov és a többiek teháttörténelmi dráma. Művészi módon azt atörténelmi folyamatot tükrözi, amikor azuralkodó osztály egyre inkább alkal-matlanná válik a hatalom gyakorlására, ésaz elnyomottak egyre erőteljesebbentiltakoznak ellene.

Major Tamás újabb rendezése - 1947-ben is ő rendezte az előadást, amely egy-ben a mű magyarországi bemutatója is volt- a drámának ezt a történetiségét őrzi.Nem a szó naturalista értelmében.Színészvezetésében, a színpadi szituációkrendezői kibontásában, az előadás hang-effektusaiban egyaránt érződik némi tu-datos megbillentés, a színpadi, a szín-házirealizmus olyan rendezői alkalmazása,mely a naturalizmusnak az árnyékát semvallja társának.

Pergő, felfokozott ritmusú előadás ez,

Jelenet Gorkij: Jegor Bulicsov című drámájából (Nemzeti Színház)

S talán éppen ebből fakadnak megol-datlanságai is. Leginkább az, hogy a JegorBulicsovot körülvevő emberi világ rajzaelmosódottabb a szükségesnél.Összhatásában a produkció világosanrajzolja elénk ezt a minden tekintetbencsökkent értékű társaságot, mely hama-rosan maga lesz a hatalom, de az egyesfigurákból érezhetően hiányzik a ponto-sabb kimunkáltság.

„Visszatérő" rendezés Ádám Ottóé is aMadách Színházban.

Másfél évtizede, hogy Ádám Ottóelőször rendezte meg a Nyaralókat. Mostújra visszatért a műhöz. Miért? A kérdésjogos, mert Ádám Ottó tudatosabbanépítkező alkotó annál, semhogy a véletlentgyanítsuk a jelenség mögött.

Gorkij 19o5-ben írta a Nyaralókat.Hősei, szereplői értelmiségiek. Ma úgymondanánk: népből jött értelmiségiek.Olyan emberek, akik még személyes él-ményeikben hordozzák a nem értelmiségilét gyakran keserves tapasztalatait. Hovátartoznak? Milyen célok éltetik őket? Atörténet tanulsága szerint legtöbbjükelvesztette kapcsolatát azzal a társadalmiosztállyal, amelyből kiemelkedett, samelynek képviselete egyetlen történelmifeladatuk lehetne. Élni akarnak. Jól élni.Csakhogy ez a „jól élés" embertelen,céltalan vegetálásra kényszeríti őket.Mégis, a dráma utolsó jelenetében, amikorbekövetkezik a nyílt szakítás a történelmiküldetést vállalók és az arról lemondókközött, Szuszlov ideológiává fogalmazza asenkire nem tekintő önös érdeket. Az aSzuszlov vállalja ennek nyílt kimondását,aki ezzel a maga hazug, embertelen életét„ideologizálja" meg. Az, hogy felesége - őteremtette a saját képmására - lépten-nyomon megcsalja, az, hogy a terveialapján épülő ház, mert a nagyobb ha-szonért elspórolta a szükséges anyagokat,összeomlott, és munkások haltmeg: mindez most felmentést nyer egyhamis, hazug ideológia nevében.

Csakhogy nem mindenki vállalja ezt azideológiát. Varvara Mihajlovna, Viasz ésMarja Lvovna nyíltan szembefordulnakSzuszlovval - és azzal a világgal is,amelyet Szuszlov képvisel.

A Jegor Bulicsov és a többiek előadá-sában egy pontosan, szépen berendezettlakás a díszlet. Ha tárgyiságában nemteljesen is, de hangulatában, stilizált-ságában mindenképpen korhű Jegor Bu-licsov háza a Nemzeti Színház színpadán.Ádám Ottó nyaralója már csak amestergerendát örökíti át a Madách

Színház színpadára. Ez a hatalmas, a házatmegtartó gerenda áll az alant zaj-ló történetfelett, mozdulatlanságában is lebegve,lezuhanásra készen, mint valami óriási,anyagba öntött jelkép.

A korhűség jelenléte Major Tamásnál atörténetiség rendezői vállalására rímel. Ajelzéssé absztrahálás Ádám Ottónál aprodukció mai hangsúlyait segíti.

A Nyaralók, előadása ma, most, a MadáchSzínházban nem egyszerűen a századelőOroszországát idézi meg nézőinek. Amit azimént úgy fogalmaztunk, hogy a népből jöttértelmiség: az a mára is érvényes. Nemközvetlenül, nem a műtörténetibehatároltságát meg-bontón, hanem azonbelül maradva, de ott nagyon ishangsúlyosan.

Ádám Ottó rendezésének kiérleltpontosságát dicséri, hogy ezt a kettősségettöretlenül képes megvalósítani azelőadásban. S ebben legfőbb rendezőieszköze a produkció lírai, hangulati egy-ségesítése. A csendek és zajok, a kimon-dások és az elhallgatások rímeltetése, belsőkapcsolatrendszerének rendezői ki-munkálása, a késleltetés, a fokozásváltogatása azok az „eszközök", amelyek-kel Ádám Ottó leginkább él - és amelyekrévén a mű gondolatiságának mai

Gorkij: Nyaralók a Madách Színházban (Cs. Németh Lajos, Papp János, Schütz Ila, Szalay Edit)

hangsúlyait teremti meg. De mást is. ANyaralók befejező jelenetsora az addigsem túl heves áradású cselekmény-sortegyszerűen megállítja. Az álló-képpémerevülő dráma veszélyét is így és ezzeloldja fel Ádám Ottó. Azzal, hogy akimondott és kimondatlan - de színészijátékban jól érzékeltetett - emberi drámákolyan robbanási pontjává képesátváltoztatni ezt a jelenetet is, hogy ezzelbelső mozgással, drámaisággal tölti fel.

A dráma utolsó részének színpadi új-rateremtése rendezői bravúr. Azon, szín-házainkban ritkán látható pillanatokegyike, amikor az előadás, a rendezés -vagyis a színházi alkotás - a dráma mintirodalmi alkotás fölé emelkedik, s önnönesztétikumát sugároztatja át a drámába.Ebből az elismerésből nem von le semmitsem, ha ugyanakkor megjegyezzük, hogy aprodukció kiteljesítetlenebb mozzanatai abefejezéssel függnek össze. Azzal, hogyminden ezt a végső robbanást készíti elő,és az elő-készítés jegyében helyenkénthalkabb, visszafogottabb az előadás, mintamennyire a történés indokolja, hogy azutolsó összecsapást megelőző összeütközé-sek rendezői hangszerelése lágyabb, mint

amennyi drámaiságot ezek a szituációkfölkínálnak. (Itt kell megjegyeznem, hogybár a művészi jelenségek leírásában sok azazonosság megállapításaim és SzántóErika cikkének megállapításai között -Nyaralók - inkognitóban, SZÍNHÁZ1975. 5. szám -, a kritikavégkövetkeztetéseivel, értékítéleteivel amagam részéről nem értek egyet.)

Major Tamás - hogy előbbi gondola-tunkat folytassuk - nem kívánt elszakadnia kortól, a történetiségtől, Ádám Ottópedig Gorkijtól. Horvai István újabbrendezése - Barbárok - viszont kérdésesséteszi mindkettőt. Színhelye, amelyben atörténet életre kel előttünk, pusztaabsztrakció. Vendégművész, Da-

vid Borovszkij tervezte ezt zöld falbólfonódó, szövődő látomást, mely törté-nelmi, emberi konkrétumaitól megfosztvamint önálló művészi minőség márönmagában is a produkció gondolatisá-gának hordozója.

Zárt határú, önző, kicsinyesen önzővilág az, amelyben a Barbárok szereplőiélnek. Valami újat, valami mást a kéttávolról érkező mérnök, Cserkun ésCiganov hoz. De új-e valóban az, amit őkhoznak? Olyan új, amely változtatni képesaz emberek életén? Nem. A történet aztigazolja, hogy a Cserkun és Ciganovképviselte világ a technikamagasrendűségével emelkedik az itt élők,a vadak világa fölé. Ez azonban

kevés. Ettől az emberi élet sem jobb, semszebb, sem tartalmasabb nem lesz.Legfeljebb a tartalmatlanság konkrétmódjai változnak, maga a tartalmatlanságnem. Grisa, Redozubov polgármester fiaugyanolyan hangyaéletet él ezen-túl is, csaképpen az iszákosság nevében, mint eddig.De még veszélyesebb Cser-kuntevékenysége. Ciganov életunt iszákos, akinem hirdet semmit, Cserkun viszontönmaga ürességét tartalmas látszatokbaakarja öltöztetni. Ideig-óráig sikerrel. Aleleplezés, a rádöbbenés tragédiát okoz:Nagyezsda nem tudja elviselni Cserkunárulását, és öngyilkos lesz.

A Barbárok - a vígszínházi premier a műmagyarországi bemutatója is - ugyancsak19o5-ben íródott, és erőteljesrokonvonásokat mutat a Nyaralókkal.Cserkun ugyanúgy a „népből jött értel-miség", mint a Nyaralók hősei. Csak míg aNyaralók az értelmiségen belül maradvamintegy drámai keresztmetszetet ad erről arétegről - a mű népi szereplői csakkommentálják, minősítik cselekedeteiket,életüket -, addig a Bar-bárok azelmaradott, a változtatásra váró társadalomés az értelmiség viszonyáról, kapcsolatárólad művészi elemzést. Gorkij ítéletekemény, kegyetlen mindkét esetben. Debiztató, reményt adó is. Ép azzal, hogy látjaés láttatja, hogy a legjobbak megtalálják azutat, azt a történelmi küldetést, amit ők tud-nak, amit nekik kell képviselniük a tár-sadalomban.

Szuverén rendezés Horvai Istváné,következetes, a részleteket is egyetlenművészi egységbe fogó. Alapmozzanataannak a kétségtelen drámatörténeti tényneka produkciószervező elvvé törté-nőemelése, ho g y Gorkij drámáira Csehovművészete jelentős hatással volt.

A csehovi hatás ilyen fölfokozott ki-emelése nem öncélú. A mű gondolatihangsúlyait ez a csehovi megközelítés úgyrendezi át, hogy azok Horvai Istvánrendezői élményét töretlenül szervesítik aprodukcióban. Más kérdés, hogy ez arendezői mód szinte átminősíti Gorkijművét, kiszakítja a drámaíró Gorkijéletművének egészéből, megszünteti aművek közötti kapcsolatot, fejlődést.

Színészek, alakítások

Lehetetlen feladat lenne most a háromprodukció majd félszáz szereplőjét sorravenni. A hosszadalmas és unalmas fel-sorolás helyett elégedjünk most meg egy-két általános megjegyzéssel.

Szegedi Erika (Nagyezsda) és Prókai István (Rendőrfőnök) a VígszínházBarbárok című előadásában (Iklády László felvételei)

Először is az együttesjáték, az együt-testeljesítmény. Színházkritikánkban azegyüttesjáték elemzése - és értékelése -hovatovább szinte kizárólagos módon avidéki színházak produkcióihoz kötődik.Ebből viszont könnyen alakulhat ki az amegtévesztő látszat, mintha ez csakBudapesten kívül alkalmazható mércelenne. Ez persze nem igaz. Mint ahogy azsem igaz, hogy jól komponált együt-tesjátékra csak a vidéki színházakban lenneszükség - ellensúlyozandó a társulat belsőegyenetlenségeit.

Az együttesjáték alapján vizsgálva azelőadásokat, számomra a legmeggyőzőbbÁdám Ottó produkciója. A belső kohéziónem tűnik túl mélynek és szilárdnak, de aszerepek, sorsok, alakítások rendezőirendszere érezhetően és következetesenvalósul meg az előadásban. Ez a rendezőiegységteremtés, mely - képletesen szólvamint egy hatalmas, a különbözőszólamokból egyetlen dallamot formálókórust kezeli, vezényeli a szereplőket - ottmunkál a Barbárok előadásában is.(Gondoljunk itt most csak az első jelenetkimunkált "dallam-világára".) A produkcióelső részében még eredményes rendezőitörekvés azonban a második részbenelhalványul, el-tűnik. A Barbárokbaneltűnik, a Jegor Bulicsov és a többiekelőadásában jó-részt meg sem születik.Tévedés ne essék, az együttesi játék ígyjelzett hiánya nem azt jelenti, hogy MajorTamás rendezésében „mindenki azt csinál,amit akar". Szó sincs róla. A jelenetek, adrámai szituációk rendezői kibontásában ottél és érvényesül a rendezői értelmezés. Amitöbbnyire elmaradt: a produkció egészétátsugárzó rendezői „szerepegyeztetés", azalakítások egyéni színeinek nagyobbösszehangolása, a közös építés vállalásánakmeggyőzőbb ereje.

Másodszor: színészi játék és rendezőikoncepció. Érdekes és érdemes lenneegyszer alaposabb elemzés tárgyává tenni,hogy az adott rendezői koncepció (vagyépp az eltérő rendezői koncepciók) hogyanés miként befolyásolja, módosítja a színészijátékot. A most elemzett három produkciókapcsán azt az általános megállapításttehetjük, hogy az eltérő rendezőimegközelítések a színészi játékban isvisszatükröződnek. A Jegor Bulicsov és atöbbiek történetiségtisztelő alaphangulataegy kevésbé stilizált játékmódot eredmé-nyezett, amelyben a mozgás, a gesz-tus, ahangképzés a mindennapok termé-

szetes ízeit hordozta. A Nyaralók márstilizáltabb világot állít elénk - a színészijátékban is. A csend, a hallgatás, azelhallgatás és a szünet dramaturgiai értékűszerepeltetése olyan akusztikai feltételeketteremtett, amelyben megváltozott akimondott szó ereje, hatása - s ezt aprodukció szereplői hatásosan építettékjátékukba. A Barbárok Horvai István általkialakított rendezői élménye azzal akövetkezménnyel is járt, hagy a szereplőkegy része a figuraépítkezéshagyományosabb formáit követi, mígmások - mert sorsuk megmutatására nincslehetőségük - eleve stilizációs feladatokmegoldására kényszerülnek.

Történetek, sorsok - történelem

Ennek a három drámának - DosztojevszkijÖrdögök, A. Kopkov Aranyelefánt, G.Gorin A gyújtogató - látszólag semmi közeegymáshoz, ha csak a keletkezések, amegírások idejét tekintjük.

Dosztojevszkij 1872-ben írta életműveegyik legvitatottabb alkotását, az Ördögökcímű regényét Alekszandr Kopkov, akineknevét csak a legutóbbi évek-ben ismertükmeg - posztumusz dráma-kötetét 1964-benadták ki a Szovjet-unióban - 1932-ben írtaaz Aranyelefántot. Es hogy a kettes szám„rímelésénél" maradjunk, Grigorij Gorindrámája, A gyújtogató 1972-ben keletke-zett.

De nemcsak az évszámok, a művekkeletkezési ideje perel a kritikai össze-vonással. Ellenkezni látszanak maguk aművek is.

Egy megtörtént eset képezte az Ördögökcselekményalapját. 1869. november 21-énMoszkva mellett megöltek egy Ivanovnevű egyetemi hallgatót. A gyilkosságotIvanov diáktársai, egy titkos politikaiszervezet tagjai követték el.

Amikor a rendőrségi nyomozás befe-jeződött, és a gyanúsítottakat bíróság eléállították, több mint nyolcvan fiatal kerülta vádlottak padjára. Ők alkották azt aszervezetet melyet vezetője GennagyijNyecsajev - a NemzetköziMunkásszövetség nevét bitorolva - Moszk-vában és Pétervárott szervezett.

Dosztojevszkij nem ismerte az eseménykonkrét körülményeit, és ismeret-lenekvoltak számára az esemény szereplői is.Nem is kutatott, nem is nyomozott utánuk.Őt nem ez az eset érdekelte. A konkréttörténet, amit az újságok híradásai juttattakel hozzá, csak kiindulópontul szolgált aműhöz, amely

ben saját elméletét, nézetrendszerét öl-töztette művészi alkotásba.

Dosztojevszkij úgy ítélte, hogy a polgáriindividualizmus és a forradalmi ra-cionalizmus egyként idegen az oroszembertől, az orosz lelkiségtől. Mindkéttörekvés - ellentétei ellenére is - azonosabban, hogy istent akarja valami mássalfelváltani és olyan teóriák, ideológiákkidolgozására törekszik, amelyek azabszolút szabadság jegyében fölmentik azembert a bűn és a bűntudat gyötrelme alól.Ezeknek az orosz alkattól idegeneszméknek a behatolása Orosz-országba,Dosztojevszkij szerint, tragikuskövetkezményekkel jár - s ezt az Ördögöktörténetével akarja igazolni.

Gennagyij Nyecsajev szervezkedése egyártatlan élet halálát követelte. Az Ördögökfélresiklatott emberi életek drámaitablójává, emberi életek pusztulásánakmegrendítő víziójává formálja. az egyszeritörténetet. Ivan Satovot - őIvanov alteregója a műben - megülik,Nyikolaj Sztavrogin öngyilkos lesz, MarjaLebjadkinát megölik, Kirillov ön-gyilkoslesz, Liza Drozdova a felbőszült tömegáldozatául esik.

A pusztulás, emberi életek, emberiértékek pusztulásának apokaliptikus méretűlátomása az Ördögök.. Es nem minden alapnélkül. Dosztojevszkij ítéletét „az oroszlélektől, embertől idegen eszméktől"

visszavonhatatlanul megcáfolta atörténelem, de Dosztojevszkij művészinagysága abban is tetten érhető, hogy azalapvetően téves szemléleti orientáltságellenére műveiben az emberi, a társa-dalmivalóság olyan tükrözése is benn-foglaltatik, amely komoly figyelmeztetővolt mindenki számára. Az Ördögök-benpéldául az „immoralitás szabadságának"rendkívüli. veszélyessége jelenti ezt atagadhatatlan valóságanyagot.

Egészen más tájra, más emberek közé ésegy másik világba invitálja nézőit A.Kopkov drámája. Az építőmunkásból lettdrámaíró aki katonaként halt meg azostromlott Leningrádban, 1942-ben,irodalmi példaképének Szuhovo-Kobilinttekintette. A művészi rokonság - akár csakaz Aranyelefántot tekintve is -felismerhető, de nem jobban és nemmélyebben, mint amennyire az Arany-elefánt (és Kopkov egész művészete)szerves része' annak az új, szocialistairodalomnak, művészetnek, amely ahúszas-harmincas években keletkezett, samelynek nagyszerű eredményeit csak azutóbbi évtizedben ismerjük meg (és fel)igazán.

Az Aranyelefánt szatirizáló, karikírozóhangvételében és mély humánumábanvalóban ott munkál a nagy előd, de ottmunkál az a közös szellemiség is, amelyMajakovszkij és Bulgakov műveiben isegyként van jelen, s amely Gladkov ésSzerafimovics regényét - Cement,Vasáradat - is áthatja. Ez a közös szel-lemiség a nyomorban, a pusztításban éspusztulásban megszülető új társadalomrendíthetetlen hite, hogy a szenvedéssel,vérrel, halállal kivívott történelmilehetőség boldogító emberi valósággáválik. Ezt hirdetik, képviselik a művek: asugárzó reményt, a töretlen hitet.

És erről szól az Aranyelefánt is. Kiseldugott, elhagyott faluban játszódik atörténet. Hőse - ha lehet egyáltalán ígynevezni - Mocsalkin, a helybeli kolhoztagja, aki nem megy aratni, s akiért mostelnökkel az élen jön az egész tagság. DeMocsalkin nincs. Megszökött, elbujdosott?Senki se tudja. Végre megkerül. Titokbansurran be a saját házába, mintha tolvajlenne. Oka van rá. Mocsalkin kincset talált:egy egész arany-elefántot. Most aztánbúsulhat. Mit csináljon ő a szovjetrendszerben egy aranyelefánttal? Akkor,nem is olyan régen, bezzeg jól jött volna:élete végéig úr lehetne az árából. De most?Ad-ja a kolhoznak? Szökjön vele Ameriká-ba? Mocsalkin búsul és alakoskodik.Megpróbálja elrejteni a kincset, s ami-korez nem sikerül, akkor felszáll a fiagyártotta léghajón, hogy Amerikába megy.Mégse megy. Ráébred, hogy ez, ami ittvan, az az ő élete. Az aranyelefánt, a kincscsak véletlen - a többi az az ő munkájának,harcának eredménye. Ezért jön vissza. Eztvállalni és folytatni.

A harmadik dráma - G. Gorin Agyújtogató - premierje alig három éve volta Szovjetunióban, nagy sikerrel. Több mintnegyven színház mutatta be a darabot. Újdráma hát A gyújtogató, választotttémájában azonban mintha ez vinnelegmesszebbre az időben.

A világ hét csodája közt tartottákszámon Artemisz templomát, melyet ál-lítólag egy Herosztratész nevő férfi gyújtottfel - hogy így tegyen szert a hal-hatatlanságra. Grigorij Gorin, aki 1940-benszületett, és orvosból lett drámaíró, sakinek Arkanovval közösen írt darab-ját aVilágraszóló lakodalmat 1967-ben atelevízió, 1969-ben a Déryné Színházmutatta be, ezt az ókori történetet dolgozzafel drámájában. A gyújtogató azonban nemtörténelmi dráma, hanem

a gonoszság, az embertelenség könnyenfertőző ragályának művészi látlelete - és azellenszer keresése, kutatása.

Herosztratészt tette elkövetése utánbörtönbe zárják, és első felháborodásábanmindenki fejét követeli. A törvényességazonban időt követel a tett ki-vizsgálására,és az idő, a várakozás nem az igazságkiderítését szolgálja, hanem ellenkezőleg:módot és lehetőséget ad a bűnszövetkezésére. Herosztratész ügyesgonosztevő. Pénzzel, jó szóval, csellel,fortéllyal tábort szervez maga köré, egy-rebővülőt, egyre erősebbet. Börtönben ül, atörvény szerint halál vár rá, de lassan őirányítja az egész országot. Végül mégiselbukik. Kleon, a főbíró nem tántorul el azigazságtól, s karddal, melyet a történéstkommentáló mai személytől kap, legyőziHerosztratészt.

A három dráma - három önálló, szuverénvilág. Különbségeik, eltéréseik - ha csakjelzésszerűen érinthettük is - egyértelműek.Ami a három előadásban közös, az arendezői megközelítés. Az, ahogy AscherTamás (Dosztojevszkij Ördögök,Kaposvári Csiky Gergely Szín-ház), VallóPéter (A. Kopkov Arany-elefánt, SzolnokiSzigligeti Színház) és Balogh Géza (G.Gorin A gyújtogató, kecskeméti KelemenLászló Színpad) a művek maiérvényességét keresi, kutat-ja és állítja aprodukció gondolatiságánakközéppontjába. Nem sértőn, nem durván. Atörténetiség, mint megjelenési formasértetlenül érvényesül a produkciókban: azÖrdögök múlt századi körülhatároltságakétségbevonhatatlanul érvényesül a tárgyikörnyezetben is (díszlet, jelmez) és azelőadás atmoszférájában is. Ugyanezérvényes az Aranyelefántra is. Sőt itt talánmég részletezőbb, még aprólékosabbújrateremtésben. És ez munkál Agyújtogató elő-adásában is, ahol látszólagparadox módon nem az egy konkréttörténeti korhoz való hűség, hanem ajelentől való elszakadás, a produkcióidőtlenné növesztett lebegtetése teremtimeg a történetiség érvényességét.

A három rendezésben a kiemelés, a

konkrét történelmi korból való kiszakításhelyett a megtartás és a megtartáson belülaz elmozdítás azonossága az uralkodó, ajellemző.

Az Ördögök kapcsán utaltunk arra, hogyDosztojevszkij zseniálisan ismerte fel az„immoralitás szabadságának követ-kezményeit", azt, hogy az egyén fele-lőtlenné növesztett szabadsága milyentragikus veszélyhelyzetet teremthet a

társadalom számára. Ha más-más elő-jellelis, de az egyén, az emberi személyiségezen kiemelése irányította előbb Camus,majd Andrzej Wajda figyelmét a műre. Ésez adja a kaposvári produkció, AscherTamás rendezésének mai érvényességét is.

Kitűnő rendezői kompozíciós készségjellemzi Ascher Tamás rendezését. At-moszférateremtő ereje talán a legátütőbbnemzedéktársai közül. Ahol időnként némibizonytalanság érződik, az a történetiség ésmaiság pontosabb össze-hangolása. (Azösszeesküvők tanácskozásában példáulmeglehetősen felszínes maiság uralkodikel.)

Míg Ascher Tamás jelzésekkel, egy-egyjól megválasztott bútorral teremti meg atörténés különböző színhelyeit és történetihitelességét, Valló Péter már-márnaturalisztikus aprólékossággal törugyanarra. A színpadra építi Mocsalkinházát, a kerítést, az udvart, s ha lehetne,talán még a kertet is. Jelmezei is kor-hűek,korhűen „szegényesek". Ez az ap-rólékosság azonban nem nehezíti el azelőadást. Sőt, mintha csak ellenpontozná afergeteges tempót.

Az Aranyelefánt a szocializmus gyer-mekkorát idézi, azt a tág lélegzetű kort,amikor a százados rabságból ocsúdókelőször néznek szét a gazda szemével avilágban. Naiv, romantikus és szatirikusmű egyszerre az Aranyelefánt. Szatirikuskeménység, élesség és valami romlatlankamaszbáj lüktet benne.

Valló Péter rendezésében az a bizonyoselmozdítás úgy érvényesül, hogy aprodukció hangsúlyait a szatirikus moz-zanatokra helyezi. Ez az aránymódosítás,ha nem is rekeszti ki, elhalványítja atörténet kamaszos báját. A vallomás, aszocializmus vállalásának szép emberihitele ebben a rendezői megközelítésbensem szenved csorbát, de a vallomás kör-nyezete - épp a szatírai kiélezettség miatt -keményebb lesz.

A gyújtogató előadásában, Balogh Gézarendezésében a színhely újabb változásonmegy keresztül: nem színhely többé,hanem porond. Kör alakú, körül-járhatócsupasz emelvény, amely - kor-szempontból - éppúgy meghatározhatatlan,mint maga a történet. Maga a történet?Igen. A gyújtogató - eredeti címén ZabityGerosztrata!, vagyis Felejtsük elHerosztratészt! - csak példának, művésziürügynek tekinti az ókori eseményt. S eztaz utat választja Balogh Géza rendezése is,sugárzott kortalanságával is, és azzal is,hogy nem törté-

netet, hanem egy sajátos elemzést állítszínpadra. Nem sorsokat, nem jellemeketakar teremteni, hanem egy esetet imitálvitaalapnak, majd erre építi rá a vitát, abűn, a rossz szövetkezés gyorsterjedésének és az ellene vívható harcmódjainak komolyabb megbeszélését.

Jórészt sikerrel. Sikerrel, mert a túl-aktualizálás veszedelmét elkerülve BaloghGéza egy másfajta, tartalmasabb, mélyebbdrámaisággal tölti fel a játékot. Ennekeszköze a dráma gondolati alapvetésénektiszta értelmezése, a kör alakú emelvénymegkoreografált bejátszása, a kört metszőjárások s a kör szélén, illetve a körön kívül,de a kört követő ellentétes járások drámaierő-térré avató rendezői használata.

Ebben a tudatosan csupaszra, eszköz-telenre vetkőztetett világban mindenmozdulat, minden gesztusmegkülönböztetett jelentőséggel bír. Azelőadás ritmusa is. És ez, a produkcióritmikai képletének kidolgozása,érvényesítése Balogh Géza rendezésénekhalványabb mozzanata. A ritmusváltásokdúsító hatása, hangsúlyteremtő ereje alehetséges és szükséges szint alatt marad.

Jelmezek, arcok, álarcok

Az elemzett három előadásban nincsenekbravúros színészi alakítások, ki-emelkedőnagy egyéni „áriák".

Mégis, ez a három előadás - nem sok az,ami még hátravan az évadból, te-hátnyugodtan mondhatjuk - színésziszempontból is az évad legjobbjai közétartozik.

Hogyan?Úgy, hogy ezek az előadások eleve nem

a nagy színészi egyéniségek szikrázóerejére épülnek, hanem a közös, amegszervezett, a vállalt és teljesítettegyüttesi játék emelő erejére.

Ettől jók. Ettől izgalmasak. Ettől mű-vésziek.

Az együttesjáték magasrendű eszté-tikum. Önálló, szuverén érték. Hogy je-lentőségét elsőrendűen a vidéken alkotóegyüttesek ismerték fel: összefügg adottlehetőségeikkel. De nem el-ismerésreméltó-e a hátrányos helyzetet esztétikaielőnnyé formálni?

Az Ördögök kaposvári előadásánakhuszonnyolc szereplője van. A színházteljes színészi gárdája harmincnégy fő. Kilehet osztani harmincnégy színész közötthuszonhét szerepet - egy vendég-művészlép fel a produkcióban - úgy, hogy akárcsak a legalapvetőbb szerep-

osztási szempontok is érvényesíthetőklegyenek? Látszólag aligha.

És itt lép be az a bizonyos együttes-játék.Annak a közös, nem is színvonalnak,hanem színész-„erőtérnek" a kialakítása -nem könnyű feladat! -, amelyben alegjobbak kicsit visszafogva, a nagyobbfeladatokra pedig most készülők alegtöbbet adva formálnak meg egy olyanáltalános művészi közeget, amelyben a műtöretlenül képes megjelenni.

Az együttesjáték fokozott követelmé-nyeket állít a rendező és a színész elé. Azegyéniségről nem, de az egyénieskedésrőlle kell mondania mindenkinek. A

szigorú játékfegyelem, a megnövekedettpontosság alapvető követelmény. És oly-kor az áldozathozatal is. De megéri. Ezekaz előadások is bizonyítják, hogy megéri.

Nincs terünk az egyéni alakításokelemzésére, de megkerülhetetlen néhányemlítése: Iványi József hamiskás, a vá-ratlan, nagy lehetőségtől megtántorodó, devégül mégis a nehezebbet, az emberitvállaló Mocsalkinja, Koós Olgakotlóstermészetű, szálfakeménységű Már-fája Kopkov Aranyelefántjában.

Az operettből a drámába átváltó, s igaz

emberi mélységeket alakítássá eme-lőBaranyi László játéka Thiszaphernész

K o p k o v : A r a n y e l e f á n t c í mű s z a t i r i k u s j á t é k a a S z o l n o k i S z i g l i g e t i Sz í n h á z e lőa d á s á b a n( I vá ny i J óz se f , Koó s Ol ga , I ván k a Cs aba , Hor v á t h Pé te r , Sz ab ó I l d i kó é s Kür tö s I s t vá n)( Na g y Z s o l t f e l v . )

szerepében, az egyre sokszínűbbé válóSzakács Eszter pontos játéka a bűnösesendőségű Klementina megformálásában,és a fiatal színésznemzedék egyik nagyígéretévé váló Trokán Péter fegyelmezettalakítása Herosztratész szerepében - G.Gorin drámájának elő-adásában.

És említeni kell Olsavszky Éva mívesenformált Varvara Sztavrogináját, VajdaLászló emberi mélységeket terem-tő IvanSatovját és Pogány Judit, Breznyik Péterkitűnő játékát is az Ördögök előadásában.

Korunk hőse?

Abból az alapanyagból, amit Viktor Rozov,a Pécsi Nemzeti Színházban bemutatottKényes helyzet című vígjátéka alaptémájáulválasztott, akár dráma is lehetett volna.Nem is fokozat, árnyalat kérdése az egész.Ha Viktor nem úgy fogadja kisemmizéséttalálmánya hasznából, ahogy fogadja.(Mármint, hogy azonnal nekikezd dolgoznia találmány továbbfejlesztésén.) Ha barátja,Anton nem úgy harcol közös igazukért,ahogy harcol, ha . . . De nem érdemesfolytat-ni a sort. Nem, mert Rozov nemtársa-dalmi drámát írt, hanem vígjátékot.Olyat, amelyik ugyan bármely pillanatbandrámába válthatna, de amely a helyzetek, ajellemek kis túlpörgetése, karikírozásamiatt mégis mindvégig víg-játék marad.Nem igazán mulatságos, nem igazánkacagtató vígjáték, de víg-játék.

A Kényes helyzetet - eredeti címén:Szituáció - 1973-ban mutatták be Moszk-vában. (A Malaja Bronnaja SzínházbanEfrosz rendezte az előadást.) A siker el-lenére a darab nem tartozik Rozov legjobbalkotásai közé. Az első felvonás egyhagyományos vígjáték bő expozíciójánaktűnik, a második felvonás pedig egyerőteljes társadalmi dráma írói vázlatakénthat. A kettő szervesítése, összeolvasztása,amiből a tartalmas ne-vetésmegszülethetne, ezúttal elmarad.

A művészi megformálás vitathatatlangyengéi ellenére Rozov alkotása izgalmaskérdést jelez: a Kényes helyzet a művészikísérleteknek abból a sorából ered, amelykorunk hősét keresi, kutat-ja.

Viktor a munka, az alkotás megszál-lottja. Jogos anyagi haszna érdekében egylépést sem tesz. Nem érdemes, véli, denemcsak véli, mondja is, mert a futkosássaleltöltött idő az alkotástól szakítja el. Igazavan? Anton példája

őt igazolja. Anton belehajszolódik azigazság keresésébe. Bele is fárad, fel isadja.

Rozov vígjátékát Nógrádi Róbert ren-dezte, hitelesen, a mű csorbítatlan szín-padi újrateremtését vállalva legfőbb fel-adataként.

Korunkban, amelyet az önálló rendezőiművészet korszakának is szokás nevezni,mintha hitelét látszana veszíteni az ilyen„szerény" rendezői program. Sőt, nemegyszer mintha gyanú is övezné. Oktalanul,jogtalanul. A rendezői művészetszuverenitását nem az igazolja, ha arendező mindenáron mást akar egydrámával elmondani, mint amit a drámaíróképvisel. A rendezői művészetszuverenitását a művészi gondolat kö-vetkezetes egysége adja, s annak a szín-padi formának a megtalálása, amely ezt agondolatiságot a leghatékonyabban, alegmagasabb művészi szinten képesmegjeleníteni. Az így értelmezett rendezőiszuverenitásba viszont az egyetértés isbeletartozik, a drámaíró és rendező olyanszerencsés találkozása, amikor a műlegteljesebb színpadi újraalkotása az alkotóművészi feladat.

Gondos, az előadás ívét a vígjáték máremlített belső törései ellenére is jólmegrajzoló rendezés Nógrádi Róberté. Azelső rész harsányabb lehetőségeit - hogyösszhangot teremtsen a megkomorulómásodik felvonással - csak mértékkelhasználja ki. Kár, hogy a ritmus-váltások, agyorsítások és lassítások élénkségnövelőerejét alig-alig építette bele a produkcióba.

És végül - mint eddig is - néhány szót aszínészi alakításokról.

A Kényes helyzet kiemelkedő alakí-tásélménye Labancz Borbála Poli néni-játéka: emberi, mosolyogtató, megható.

Összefoglalás helyett

A bevezetőben szóltunk azokról az ál-talános vonásokról, amelyek az évadszovjet bemutatóit jellemzik. Megerősí-tésként is, és a fentiekben elemzett hétprodukció tanulságaként is, egyet em-lítsünk újra.

Azt, hogy ezek a szovjet bemutatók aszínházi alkotófolyamat természetes ésszerves részei. Eredményei nem különeredmények, hanem egy folyamatosmunka, egy sokoldalú alkotói folyamatörömteli eredményei. Bukásai nem különkudarcok, hanem egy általánosabbmegtorpanás vagy kisiklás következmé-nyei. Egyszóval: életünk, munkánk részei.

MOLNÁR GÁL PÉTER

Színházi holmi

Kaszab Anna halála

Sohasem olyan fontos talán a siker, mint apálya végén. Fiatal színészt elronthat,ellustíthat a gyors fölkapottság. Idős szí-nésznek azonban létszükséglet: bizonyíték,kárpótlás, igazolás. Annak a szorítóérzésnek enyhítése, amit életét többnyireszínháznak adó művész érez: marad-eutánam valami, hiszen a múló esttel az isvéget ér, amit csináltam?!

Kaszab Annát pályája végén érte szí-nészélete legnagyobb sikere. Sőt: pályájabefejezése után. Örkény István Macs-kajátékának szolnoki bemutatóján és asiker következtében a Pesti Színházban iső vendégszerepelte Cs. Bruckner AdelaidaWagner-énekesnőt. Alombéli rémségkéntjelent meg. Nem a külseje volt ijesztő. Azcsupán elképesztett bennünket gránátosiszálasságával. A rémség belőle szakadtföl: az irigy öregségnek féltékenységétértette meg nézőivel, azt az állapotot,amikor a világ beszűkül már körülötte, éscsupán egyetlen dologra tudja pazarolnibeszáradt szeretetét.

Rózsaszín, steppelt pongyolájában ahajdani Wagner-alt meghökkentette anézőteret. Elragadtatottan dicsértük jel-meztervezőjét, amíg meg nem tudtuk:jelmeze nem színpadi kosztüm, bármilyjellemző is - az idős színésznő sajátruhatárából öltöztette föl utolsó, nagyszerepét. A slafrok nászútjára készült,amikor egy gazdag kereskedő megkérte avidéki színésznő kezét, és a boldogító igenután elutazott vele Kolozsvárra. A márnem ifjú férj a vonaton szívrohamotkapott, s az özvegy, frissiben varratottruháival együtt hazatért színésznének.Nem pletykálnánk el most Kaszab Annahalálakor a néhai tragikomikus házasságikalandot, ha nem vág-na egybe atörténetecske Cs. Bruckner Adelaidafigurájával. Azonosítottuk lassanként aszínésznőt a szereppel, s nem mindenjogosultság nélkül, hiszen Kaszab Annanem Örkény csavaros iróniájú,intellektuális szerepein növekedettszínésszé, hanem klasszikus szerepekbenszavalta végig a magyar haza vidékiszínpadait, hogy egy kurta bu-

dapesti tartózkodás kivételével a vidékélegyen művészete. S a klasszikus szerepeksorozatos alakítója egy groteszk szereptökéletesnél is több, költői meó alkotásával,színészéletének szinte utol-só pillanataiután futott be a magyar színháztörténetlapjaira, hogy most már ott legyen azokközött, akik a magyar dráma sikeréért egészéletük és színészi működésük tapasztalataitegyetlen szerepbe ömlesztve, csodálatosanellobbanó fénnyel hagyják el a színpadot -örökre.

Egy levél

1971. január 21-ével keltezetten leveletkaptam Szolnokról, Kaszab Annától.Írásának személyemre vonatkozó soraitelhagyva, ideírom önéletrajzát.

„Már 9 éves koromban, édes drágaanyám felszentelt a magyar színjátszásnak,egy kis cirokseprűvel verve meztelenfenekemet, miközben én ordítottam, hogyúgyis komógyiás leszek. Anyám pedigkiabálta - miközben verte a fenekem -»Nejé Panni Komógyia - majd adok énneked komógyiát«. (Én a nép gyermekevagyok, és Jászárokszálláson így mondták akomédiát: komógyia.)

Különben 1919-ben, a Tanácsköztár-saság alatt vizsgáztam az Akadémia 40 tagúzsürije előtt mint a Rózsahegyi KálmánFilmiskola és a Rákosi Szidi Színi-iskolanövendéke. A zsüri tagjai Hegedüs Gyula,Pethes Imre, Csortos Gyula, Ódry Árpád ésmég sok más kiváló, él-vonalbeli művészvolt. A Kaméliás hölgyből vizsgáztamnagyon sikeresen. 1920-ban Kardos Gézaszerződtetett a Debreceni Csokonai Színházhősnőjének. Debrecenben csak két hónapigjátszottam, mert akkor férjhez mentem,férjem nem engedett a színpadra, ígypályám 3 évre megszakadt.

1923 novemberében Csortos Gyula vittvissza a színpadra; Beöthy László MolnárFerenc: Vörös malom című darabjánakMima főszerepét bízta rám Darvas Lilimegbetegedése miatt. A 40. előadástólvettem át a szerepet és játszottam 75-ig.

1926-ban - 2 évi magyar színházitagságom után - Szegedre szerződtem, ésinnentől kezdve egyfolytában, meg-szakításnélkül, 50 évig játszottam.

Janovics Jenő dr. kolozsvári MagyarSzínházának hősnőjeként bejártam egészErdélyt és a Székelyföldet. Partnereimvoltak: Beregi Oszkár, Táray Ferenc,

Földényi László és még sok más kiválómagyar színész. Ezután következettCsehszlovákia, Kassától Pozsonyig - alegnehezebb időkben, az első világháborúután.

Vidéknek is a legjobb, legkiválóbbszínészekre van szüksége. Mindannyianinnen indultunk, és kicsiszolva, mint abriliáns, jöttünk vissza gyönyörű fővá-rosunkba."

Eddig a levél nyilvánosságra tartozórésze, amit kötelességemnek tartokhozzátétel nélkül közvetíteni.

Halálfej az Operettben

Suka Sándor mint Styx az alvilágban,Offenbach operettjében, mielőtt eléne-kelné kupléját, a bevezető zenére előhúz aderekán viselt, flittertől csillogó kiskalapdobozszerűségből egy királyi ko-ronát. S a korona folytatódik. Vele jönegy emberi koponya. Suka-Styx kezébenezzel a fölkoronázott halálfejjel énekli el ahíres betétet: Voltam király Beóciában,Hatalmas, fényes nagy király. Mint egyoperett-Hamlet, tenyerén nem Yorickkoponyájával, hanem a saját hajdanifejének csontjaival elmélkedik hatalmaelmúltáról. Nem nélkülöz minden

pimaszságot ez a színházi pillanat. Egykoponya az operettben. Hamleti képzet-társítások Offenbachnál. A halál vigyora avíg pezsgés közben. S mint minden igazi,nagy tréfa: csak akkor jó, ha veszedelmes,ha kockázattal jár - ez is merész,bukáskísértő pimaszéria. A derűskönnyelműség közepén egy mindenrőlmegfeledkezés céljaira üzemeltetettintézményben - ha látványban is, de -megpendíteni az elmúlás témáját - koc-kázatos. Voltaképp: sértés. Magasrendűbecsapás. Mást adni, mint amit kérnek.Összetettebbet, zavarba ejtőbbet kínálni asima élvezetnél: veszedelmes találmány, anéző könnyen sértődik és megbosszuljamagát.

De vagy edzettebbek már a nézők,megviseltebb ízlésűek, sok tortúrán ke-resztüliskolázott tűrőképességük, vagyészre sem 'veszik a fanyar fintort, aztlátják, amit akarnak látni, és ami be-csepegtetne egy kétkedőbb, több húrúhumort: azt az észrevétlen tartományábautasítják.

Igaz, nem mindenki veszi észre azoffenbachi orcátlanságot, hogy időn-kéntmegszólal Gluck Orfeusza is a városizenetanár motívumában. És beval-

Kaszab Anna emlékezetes alakítása Cs. Bruckner Adelaida szerepében (MTI fotó)

lom, nem tudnám magamtól, ha könyvbennem olvastam volna, hogy Styx Jankószóban forgó kupléjából HändelMessiásának hegedűmotívumait fülelték kitudós zenészek. Anton Henseler viszont aztbizonygatja, hogy a kölni dómbanismerősen hangzó Rajna-menti Mária-énektér vissza Styx dalában, összeszövetkezvezsinagógadallamokkal. Ilyen zenetörténetiháttérrel egyáltalán nem idegen amegjelenő koponya ezen a forradalmifrivolságát jórészt elkoptatott, jórésztelveszített operettszínpadon. A koponyaelővonásának és mélázva tenyérentartásának rendezői ötlete azonban inkábbindokolható zenebogarászásnál a színpadihelyzettel. Styx halott király. Dala azalvilágban hangzik el. Az ötletnek érződőfrivol fricska nem találékony játékdísz,hanem a drámai helyzetet kibontó, jelentőscselekmény-tartozék. Most, ezen azOffenbach-színpadon fordul elő először,hogy valósággá válik a pokol,megteremtődik a túl-világ színpadirealitása. Nem viccelik szét a szituációt,hanem a tréfa mélyére világít a helyzetnek,és megjeleníti Styx megkétszereződését.Látjuk a valóságos, színész formált).Styxet. Aki nem igazi: csupán csak árnyék.Szellem. Kárhozott lélek. És tenyerébenmegjelenik önmaga anyagi maradványa: acsontváz feje. Ennyi maradt a hajdan-híresuralkodóból. S vajon méltatlanul sodródottide a hamleti töprenkedő póz, fontoskodás-e a szegény Yorickról szólni? Vajon nemugyanazt testesíti meg a játék operett-fekvésben, mint a hamleti koponyamo-nológ?

Tiszteletlenség összevetni Shakespeare-tés Offenbach Jakabot? Természetesen:tiszteletlenség. De gondolkodni márönmagában tiszteletlenség, nem elfogadni amár kigondolt és megtanított tételeket,egymás mellé állítani illetlenpárhuzamokat: mérhetetlen tiszteletlenség.De magát Offenbachot ez a tiszteletlenségélteti ma is. Nem a görög isteneknek III.Napóleon korára úsztatása, a mitológia és afrancia köz-élet csiklandós párhuzama -mert jártas-e az operettnéző oly mértékbena mitológiában, hogy sértve érezné ízlésétés eszményeit a földre cibáló párhuzamtól?-, hanem a zene szemtelen gondolataibiztosítanak halhatatlanságot az Orfeusz azalvilágban című operettnek.

Zola, aki színikritikusnak sem voltcsekélység, a Nana elején terjengős él-vezettel írja le az operett bemutatójánakestéjét, a közönséget, a színházi han

gulatot és az előadást, a meghökkenéseket,az átforrósodó levegőt, az előadáserotikáját és a tudós kritikusoknál érzé-kenyebben - mert érzékeikkel - látó kö-zönség ráhibázását a mű értékborzolóforradalmiságára, fölforgató fiatalosságára,halállal és hatalmasokkal cicázó kajánbüszkeségére.

Nyitány

Vonatkoznak a leírottak az Orfeusz azalvilágban nyitányára. Azaz: az Operett-színházban Bogár Richárd megtáncosítottanyitányra. Vámos László rendező táncos-pantomimikus előjátéknak fogja föl a zeneibevezetést. S megjelenik a színpadiorfeumközegben a vendégsereg, asétafikáló, tollas hivatásos hölgyekkel éskéjsóvár kalandkeresőkkel.

Ez a látvánnyá tett nyitány most nemcsaka jelmeztervező tagadhatatlanul színesképzeletét mutatja be, és továbblép annál,hogy operettenumerációt tartson,szemrevételezve és szemrevételeztetve aszínház szemkápráztatásra szolgáló erőit.Még csak nem is egy ötlet csillan fel amegkoreografált nyitányban: hanem egy

szemlélet jelenik meg táncban, mozgásban,ritmusban, dinamikában ésképszerűségben.

Már a csoporttáncok közben is valamivadság, kényelmetlen érzéseket keltőszilajság söpör végig a színpadon, és eztöbb a kánkán megédesültsége alatt isborzalmakat hordozó egészséges és re-bellis trágárságánál. A férfiak úgy nyúl-nak a női lábak után, a fölhevült nők úgykapaszkodnak partnereikbe, hogymegborzadva vesszük észre: itt többrőlmesél a színpad egy kellemetes szórako-zásnál. A leplezetlenné vált vágyaknyerseségével és vadságával találjukszembe magunkat az édeskésen cikornyáskeretben. S amikor a szeparéábrázoláselmaradhatatlan figurájaként szín-re lép avirágáruslány és a madáchi kávéházihegedűs („Mért bánsz így a művészettel,ember?"), akkor gúnyosan szemérmetlengesztusokat látunk. A két fiatalt valósággalszéttépik az orfeum vendégei. Ahegedűsről leszaggatják felsőruháit, és ottáll a megcsúfolt művészet jégeralsóban, avirágáruslányt idős katonatisztek és tisztesfrakkokba bújtatott polgári szórakozókfosztják meg ruháitól. És nemcsak mohóférfikezeket látunk, hanem görcsösentürelmetlen asszonyok csoportja vesziüldözőbe a hegedűst. (Ne feledjük:Orfeuszt, a monda szerint fölgerjedt trákasszonyok szaggatták szét.)

Mindannak a bájnak és kellemnek,gráciának és fehér szerelemnek a meg-csúfolásával találjuk szembe magunkat anyitányban, amiért az operett még ma isolyan elandalító és annyira balzsamnakhasznált kábítóműfaj. A bécsi operett utána műfaj tökéletesen elveszítette erotikáját.Igaz, a cselekmény közép-pontjábanmindig a szerelem áll téma-ként. Mégis,ahogyan a detektívregényben agyilkosságot soha nem érzékeljük egyemberi élet elmúlásaként, nem valóságoshalálesetet látunk, olvasunk: csupán egykacéran játékos lehetőséget ahalálesetekkel; így a késői operett isszáműzte az erotikát színpadáról. A sze-relem csupán egy férfi és egy nő szín-padiképletére redukálódik. Legfeljebb két férfiés egy nő. Két nő és egy férfi. Két nő, kétférfi. Operettben több változat nincs, denemcsak külterjességben, hanembelterjességben sincs változat: meglát,megszeret, viszontszeretik, féltékenykedik,szakítani akar, megházasodik. Ennyit tud abécsi operett cezúrája után az operett-történelem nyújtani a szerelemrőlnézőinek, és ez a kínálat alkalmassá teszi aműfajt kiskorúak színházba vitelére is.Holott a francia nagyoperett lázadókorszakában egyáltalán nem látszottilledelmes műfajnak. Nemcsak szemtelenpolitikai utalásai okán, hanem azért sem,mert a hatalmasságoknál kitartóbbhatalmakat kérdőjelezett meg: az erkölcsibiztonságot és néhány erkölcsi eszményttett színpadán viszonylagossá.Megbotránkoztató nyíltsággal ábrázolta aférfi-nő kapcsolatot olyan korban, amikor atények helyett csinos szavak igyekeztekelleplezni a valóságot.

Plebejusi és lázadó erotika volt az operettsajátja, szemben a polgár ál-szemérmesfülledtségével. Ez az erotika kezdeteibennem csinos szórakozta-tóipari árucikk volt,hanem értékfölforgató, indulatosan szilaj,támadó haragú ábrázolásmód. Egy magátidillinek álcázó valóságnak pökhendienszembemutatott egy zilált és gyönyörökbengyötrődő, keservesen fájdalmas szerelmesvilágot. Mindez megbotránkoztató lehetett,mert minél erkölcstelenebb egy tár-sadalom, annál álszentebb, annál inkábbcsinos ábrázolásokat követel magának, ésmind kevésbé bírja elviselni a konven-ciótlanságot. Ha minden iskoláslánynaklegszívesebben szoknyája alá nyúlna azerkölcscsősz, annál inkább követeli ahosszú szoknya divatját, és harcol érte,hogy ne villanjanak elő a női bokák.

Biberach halála

Amennyire visszaemlékezni tudok legelsőszínpadi Bánk bánomra, a Márkus Lászlórendezte előadásra: Biberachot a színpadmélyén szúrják le. Amikor már kilépett aszínről, akkor nyúl utána Ottó tőre. S anyitott ajtón át fordul vissza a megsebzettlovag - meghalni.

Biberach most a színpad jobb oldalán,elöl, majdnem a rivalda előtt kapja ahalálos szúrást a hátába. Ottó elfut, aledöfött ritter színen marad. Megtántorul.De nem látszik halálosnak a seb. Előrejön,igaz, ingatag léptekkel. Sokat edzett, kóborkatona ez, nem először sebesítik meg, ésállja a fájdalmat. Leül, továbbbölcselkedik. S bár mozdulatlanságábantétova ingás, bizonytalan remegés érződik:épen és sértetlenül ül előttünk. Hirtelenelfelejtjük előtanulmányainkat, feledjük,hogy ismerjük a darabot, a szereplőksorsát. Úgy tűnik föl, mintha Biberachmegmenekült volna. Most majd továbbáll.Új szolgálatba szegődik, és megkísérliszerencséjét máshol megkovácsolni.Fanyarabban kezdi újra reménytelenkarrierjét.

S ekkor Őze Lajos Biberachja fölrúgjalábait, és egy suta mozdulattal kipenderülhelyéből. Földre esik. És tudjuk: vége már.Olyan, mint egy szakácsnő levágta csirke:elmetszett torokkal tovafut, hogy majd egynevetséges rángással kimúljon, de előttemég holtában is továbbéljen egy kicsit.

Az okos és elmés és nemtelen Bibe-rachot bárgyú csirkeként mészárolja leOttó. Még szenvtelennek kíván látszani alovag, elrejti fájdalmát, kínjait ésrettegését, de már utolérte bárgyú végzete.

A halált csak a színpadon kell meg-indokolni. Az életben nem kell ügyelniarra, miként halunk meg: szépen-e vagycsúnyán (csak arra kell ügyelnünk, hogylehetőleg elkerüljük az idő előtti befe-jezést). A színpadon azonban meg kellteremteni a halál pillanatának esztétikáját,mert a szépség, a formába öntés teszihihetővé, hogy a szerep valóban pályájavégére ért. Nemcsak a tetszetős mutatványjelenik meg a szépen szerkesztett színpadihalálban: hanem a színész gondolatai is ahalálról. Mit és mennyit ismer róla,beletartozott-e tanulmányaiba,foglalkozott-e vele, átvet-te-e: mindezkiviláglik abból, miként hal meg aszínpadon. És annyi dilettáns halál, annyiszépelgő égbe révedés, annyi megittasultanfelhőkbe pillantó halál után végre egy széphalált látunk,

Styx (Suka Sándor) a halálfejjel az Orfeusz az alvilágban operettszínházi előadásában

Kállai Ferenc az Igazolatlan ősz című Kopányi György-drámában, Katona József Színház(Iklády László felvételei )

egy megrendítő halált, egy tragikus halált.És vele halunk a nézőtéren, merthelyettünk hal meg a színpadon.

Az Öreg halála

Kiélezett, bravúros halál helyett halk-mozdulatú halált kapunk Kállai Ferenctől aKatona József Színház színpadán, KopányiGyörgy Igazolatlan ősz című darabjában.A szivárgó napsütésben be-bugyoláltlábbal ücsörög. Jószerével nem tudni:ébren van vagy aluszik. Gyors mozdulattalodakap felesége öléhez, a szoknyaernyőjében elültetendő magok vannak.Ujjai a földbe tervezett növény-magokatakarják megmorzsolni? Vagy az asszonykezét akarja megfogni? De sem a szeretettnő kezét nem simogatja meg, sem azelvetni valót nem veszi kezébe. Nemmozdul többé. Halott. Ennek a szépszínpadi elalvásnak szinte a tudat alárejtett ingerlő jelképessége van. Az agóniaegyetlen rángása löki át az asszonyi ölbe akezet, de nem ez a naturalista elemhatározza meg Kállai szín-padimeghalását, hanem a gesztus jelképessége:hogy meg akarja köszönni az együtt töltöttéveket, hogy folytatni akarjakertészkedését; tavasz jön: dolgozni kell,ha a termést már nem élvezheti is.Költőien logikus befejezése ez egymesterien és ihletetten magából föl-gerjesztett és megteremtett nagy alakí-tásnak. Kállai az Igazolatlan ősz színpadánolyan, mint egy nagy értékű, csiszoltgyémánt - foglalat nélkül.

Egyetlen parányi mozdulata, szemérmesátnyúlása a karosszék karfáján azért olyanmegrendítő, mert minden, ami előtte van:éppen az ellenkezőjére irányul. Alegveszedelmesebb, leghaláltelibbpillanatokban is az életre gondol, éskiegyensúlyozott derűvel, majdnemmesebeli biztonsággal, növényi nyuga-lommal oda sem hederít a halálra. Nemhős, nem haláltmegvetően bátor: talán csakképzeletszegény, talán csak ismeri a kertjeritmusát, tavaszi föltámadását és őszielalvását, a minden évben újra-indulódolgozását a sejteknek.

Éppen, mert annyira nem következikelőzményeiből, mert annyira meglepőenhirtelen és előkészítetlen ez a meghalás,azért döbbent meg minket: színpadilagcsak annyira, amennyire egy kedves emberhalálhíréről valamely váratlan értesülés,színészileg azonban az átgondolt ésfinoman megvalósított természetességpuha szépségével, szemérmes egy-szerűségével,

ALMÁSI MIKLÓS

Mosoly - slafrokban

Gyurkovics Tibor: Csóka-család

Nem nőtt jelentős produkcióvá ez a kí-sérlet. Pedig furcsán groteszk ötletévellegalább fél órára magával ragad. Az élet -mondja a színpad - finom fésűvel kócoljaaz emberek idegszálait. A nagymegrázkódtatásokat még csak el tudnánkviselni, de egy elgurult inggomb vagy arosszkor benyitó anyós vértolulást okoz.Ráadásul az emberek, akik ezekbe abanális apróságokba bonyolódva tipródnak,végtelenül mulatságosak, ha sikerül éppenmeglesni gesztusaikat. Majdnem olyanok,mint az elmebetegek. Tikkjeik vannak,monomániáik, egyre csak mondják amagukét .. . Ezt a jelenséget nagyítja fel azíró, minden kis galibán boldogan elidőzve,végigélvezve minden kis veszekedés nyelvifondorlatát. Mert ennek a családnak megsem kottyant az apa elvesztése, a temetéskálváriája. Annál inkább megviseliidegeiket, hogy ebben a kis lakásbanlevegő helyett csak egymást szív-hatják bea megsokasodott rokonok.

Mintha az Adáshibában már láttam volnaezt a kapkodó, groteszk család-főt,legfeljebb akkor még jobb körülményekközött folyt a civódás. Gyurkovics azzaltoldja meg ezt a modellt, hogy aköznapiság tikkjeinek humorát parádésnyelvi csomagolásban tálalja - ameddigbírja lendülettel. Mikor ez a lendületkimerül, valami szentimentális felhőbemártja a civódásokat és a megfáradtalakokat. Ettől a Csóka-család még akártragikomédia is lehetne. Persze tragédianélkül. A papa ugyanis már rég halott, és akis család legfeljebb azon erőlködik néha,hogy cirkuszaik között olykorellágyulhasson valami érthetetlenapróságon.

Aztán mindig bejön valaki: a pap, aki atemetés helyett inkább lábtöréséveltraktálja hallgatóit; egy kislány, aki csakzöld cédulára tudná kifizetni az SZTK-segélyt - ki tudja, miért éppen zöldre?Samu bácsi, aki a halott nagypapacigarettáit kedveli - talán mert az aranydóznival együtt zsebre lehet vágni őket ...Aztán a lányok is összekeve-

rednek: valahogy mindnyájan ennek aszerencsétlen Gyulának a kezét akarjákfogni, az sem baj, ha egyszerre ... Bolondvilág ez: értelmetlen, mint mindenbanalitás. Gyurkovics sem akar róla többetmondani. Értelmet sem akar keresni benne.Ez van ...

A banalitás tehát a főszereplő. Ennyibennem is lehetne kivetnivalónk. NemcsakSzakonyi dolgozik ebből az anyagból,hanem Ionescótól kezdve Peter Handkéig amodern drámaírás is. Igy még a téma is a„levegőben van". Mégis, az itt láthatóköznapiságnak valahogy nincsmélységélessége: csak fel-szín marad,bármily mesterien van - legalábbis azelején - dramatizálva. Mint-ha a rosszvégén fogta volna meg a banálisélethelyzeteket: önmaga előtt tarlaszolta elaz utat a mélyebb humor és emberábrázoláselőtt.

Mert mikor a tisztelendő úr elmesélibalesetét, és a gyászolók oda se figyelvecsak helyeselnek a küszöbből kiállószögnek - a lábtörés okának - (annyira elvannak foglalva bajaikkal), akkor itt végeis van az anekdotának: a tisztelendő úrtörténete nem folytat-ható, ez így humoros,ha egyáltalán még mulatságosnak lehetnevezni ezt a groteszk erőlködést. De ezután az anekdota után egy újabb sztorinakkell következni, mert a néző már ezt várja:nem arra kíváncsi, mire vezet át ez a sztori,milyen „mélyebb" jelenségre utal. Ennek atörténetesdinek ilyen „közbenjáró"

szerkezete van, önmaga ismétlésérekényszerít, és nem tud kitörni a célba vett,de elfelejtett mélyebb rétegek felé. Nemtud önmagánál több lenni. Ugyan-akkor, anéző egy idő után megunja, hogy mindigcsak ilyen kicsinyes történeteket,veszekedéseket halljon, s már valami mástszeretne látni, de akkor a darab„begörcsöl", képtelen kilépni ebből akörből. A banalitás önmagát tart-ja fenn, snem engedi el a foglyul ejtett nézőt.

Ebben a szerkezetben azonban nem-csakegy dramaturgiai modell gyengeségétismerhetjük fel: a banalitással szembenelfoglalt írói attitűd változását is.Régebben a banalitás a nagy társadalmikérdések és szenvedélyek akadálya volt, azíró haragudott rá, a nézőt hívta ítélkezőtársul. Még az Adáshibában is megjelenika nagy dolgok groteszk-szimbolikus jelzésea Krisztus-alakban, hogy látni lehessenpusztulását a családi élet, televízióbanalitásában. Itt már önmagáért él abanalitás, és az emberek,

bár idegesek, azért jól érzik magukat ebbena kicsinyes világban, nem hiányzanak nekikaz úgynevezett nagy kérdések, ésvoltaképp örülnek, hogy nem idegesítikőket a társadalmi lelkiismeret egykor olyanfontos dolgaival. Gyurkovics ezt apszichózist jeleníti meg, de úgy, hogy kicsitsaját szemléletébe is belopakodik ez azöröm: végre nem kell a nagy kérdéseketszámon kérni az emberektől és a nézőktől.Nem kell erőltetettnek lenni. Csak az a baj,hogy a tiszta banalitás is erőltetett, mintahogy ennek az előadásnak lanyhulóatmoszférája is mutatja: a közepénelfáradunk.

Kapás Dezső rendezése nem tud ver-senyt futni a szöveggel. Ezt szó szerint kellérteni: Gyurkovics - mint mondtam, adarab első részében - olyan dialógust találki, melyben ketten-hármanmondanak el, dobnak össze inkább - egymondatot. A mama elkezdi, a fiú valamimással folytatja, és végül valamelyikbetévedt látogató fejezi be - természetesenegészen más értelműre facsarva az eredetimondatot. Ez a dialógusforma azonbancsak úgy érvényesülhet, ha pattog, pereg,ha fel van gyorsítva a tempó, s ha azértelem kifordítása véletlennek tudható be.A színpadon azonban annál inkább egydidaktikus értelmezésmagyarázatothallunk, mintha arra törekednének, hogy anéző esetleg nem érti jól a szöveget, ésezért lassabban kellene mondani amondat-foszlányokat. A rendező viszontjól érezte, hogy a darab szentimentálislégkö-

rét nem kell komolyan venni: a negy-venéves „gyerekek" szomorúsága csakolyan frissítő dalbetét egy prózai szö-vegben.

Az előadás műfaji közegét ismét To-manek Nándor jelenléte teremti meg. Nemcsinál semmi különöset. Csak te-hetetlenkedik, csak „oda áll" - és már-isérezzük azt a groteszknél kevesebb,humorosnál több, furcsa atmoszférát, amifiguráját és a darab hangulatát jellemzi.Tábori Nóra jó partnerének bizonyult,megtanulta az értelmetlenséggel játszaniképes hisztérikus szellemességet, amiGyurkovics figuráinak alap-hangja. BullaElma lassan építi fel a nagymamatikkjeiből egy szánnivaló öregasszonyhűvös, de mégis megkapó alakját. Lajos, amásik sikeres fiú szerepében Benkő Gyulaerőtlenül játssza el a sikerektől elgyengültférfit. Egri Márta néhány ugribugririposztja kevés szünetjel. Fehér Miklóselkoptatott szobabelsője - helyes földrajziérzékkel - kilencedik kerületi enteriőr-emlékeket ébreszt a nézőben, s ezzel fog-ja keretbe ezt az átlagnál nem jobb ko-médiát.

Gyurkovics Tibor: Csóka-család (Pesti Színház)Rendezte: Kapás Dezső, díszlet: Fehér Mik-

lós, jelmez: Jánoskúti Márta, dramaturg: Rad-nóti Zsuzsa.

Szereplők: Bulla Elma, Tomanek Nándor,

Tábori Nóra, Benkő Gyula, Egri Katalin f. h.,

Farkas Antal, Egri Márta, Greguss Zoltán m. v.,

Földi Teri, Pethes Sándor, Gálfi László f. h.

KOLTAI TAMÁS

A vidékiesség képei

MotívumokAscher Tamás rendezéseiben

Az Ördögök cselekménye egy kisvárosbanjátszódik. Ebben a kisvárosban, mintLukács György rámutat, a Péter-váronélő Sztavrogin az irányadó. A hatalmasregényfolyamban a miliőnek nincskülönösebb jelentősége. Annak adramatizálásnak, amelyet Albert Camusadaptációjából Andrzej Wajda fejlesz-tetttovább, és amelyet Kaposváron isbemutattak, az egyik leleménye, hogy acselekményt kiviszi az utcára. A kisvároslevegője beárad a színpadra.

Pauer Gyula macskakövei, áttetszőhorizontja vonuló felhőkkel és egy kopárélőfa rárajzolódó sziluettjével, az időnkéntnekieredő eső a macskakövek köztivályúkban megülő tócsákkal - ez még azújnaturalizmus hatása is lehetne. De Paueraz utcára szürrealista látomásként ráhelyezegy barokká stilizált szalongarnitúrát, asemmibe állított két-szárnyas ajtóval.Bizarr látvány jön lét-re. A szürke és afekete különféle árnyalataiba öltöztetettszereplők megelevenedett tusrajzkéntmozognak a világos háttér előtti Kissémereven is, hogy megőrizzékegyensúlyukat a bizonytalan járásrakésztető macskaköveken. A hatáspontosan tükrözi azt a meggondolást,amellyel Wajda indokolta Ördögök-adaptációjának különösségét. „Megraga-dott a karakterek pompás gyülekezete.Nekem úgy tűnik föl, hogy ezeknek azembereknek a drámája, akiket Doszto-jevszkij a rettentő feszültség és tébolypillanatában markolt meg, fontosabb akönyvben, mint azok az intellektuálistermészetű polémiák, amelyek beleszö-vődtek az anyagába. A néző azért jön aszínházba, hogy lásson valamit, és nemazért, hogy szellemi spekulációkbanvegyen részt."

Az utolsó mondat akár Ascher Tamásrendezői mottója is lehetne. A látvány-színház híve. De nem az operai felvonulástvagy a dekoratív térkompozíciókat kedveli,hanem az olyan vizualitást, amelyben a képnem szakad el a gondolati tartalomtól.

Az Ördögök színpadának szürke-feketefigurái: árnyalakok. Egy marionett-színházat működtet a rendező, amelyben

Az anya (Bulla Elma) a megtalált sárga notesszel és a visszakapott kabáttal aCsóka-család előadásában, Pesti Színház (Iklády László felv.)

a szereplők egy felsőbb akaratnak enge-delmeskednek. Ez tökéletesen megfelelDosztojevszkij szellemének és az Ördögökszerkezetének, amelyben minden szálSztavrogin kezében fut össze. Ő mozgatja atöbbiek cselekedeteit, az ő agyábanszületnek meg azok a kísérletek, amelyekegybemossák a jó és a rossz fogalmát, ésamelyeket részben ő maga hajt végre,részben - démoni hatalmának bűvöletében -mások végeznek el helyette. De Sztavrogina kaposvári előadásban maga ismarionettfigura. Reviczky Gábor lárvaarcotvisel, pontosan úgy, ahogyan a regénybenleírják. A démoniság sugárzása azonbanhiányzik játékából. Egy idő után meg-értjük, hogy ez nem véletlen.

Krimi a macskaköveken

Ascher lefokozza az Ördögök szereplőit.Nem érez gyűlöletet irántuk, mint Dosz-tojevszkij. Egyáltalán nem érez szenve-délyt, legfeljebb kaján egykedvűséget.Bizarr történetnek látja azt, ami megesikvelük. Hátborzongató kriminek. Ő magaazonban kívül marad rajta.

Ez nem tartozik a manapság divatoseljárások közé. Könnyebb lenne aktua-lizálni a regényt, de kevéssé éreznénktisztességes dolognak az újbaloldaliságkritikáját ráhúzni a cselekményre, mintahogy sohasem volt tisztességes az Ör-dögökkel érvelni a forradalommal szem-ben. Amit Dosztojevszkij a forradalomkritikájának szánt, az ténylegesen a for-

radalom eltorzításának a kritikája volt. ANyecsájev-Pjotr Verhovenszkij-félegondolkodás bármennyire egybevág islátszatra a mai ultraradikálisok némelyelméletével, ez a hasonlóság meglehetősenfelszínes. Legfőképpen azért, mert adosztojevszkiji figuráknál az elméletekneksokkal inkább filozófiai, semmint politikaiszínezete van. (Nem véletlen, hogy akirillovi szabadságfogalom, amely egyenesúton vezet az öngyilkossághoz, csaknemváltozatlanul az egzisztencializmusbanjelenik meg. Ennél-fogva még kevésbévéletlen, hogy az Ördögöket éppen Camusdramatizálta először - azoknak a szellemispekulációknak a jegyében, amelyeketWajda az említett idézet tanúsága szerintmegtagadott.)

De egyben eltér Wajdától az előadás.Nem a „rettentő feszültség és tébolypillanatában" ragadja meg a történetszereplőit, inkább groteszk tehetetlenségükés kínos vergődésük perceiben.

Jellemző különbség például, hogy mígWajdánál a kínai és japán színházból átvettfekete csuklyás alakok végezték azátdíszletezést, addig Aschernél micisapkásutcai suhancok, kétes egyének benyomásátkeltő, füttyöngető sziluettek. Wajdacsuklyásai, akik a keleti színház tradícióiszerint láthatatlanok, tovább növelhették ajátékstílus fölfokozott szélsőségeibőlszármazó dosztojevszkiji misztikát. Ascherrendezésében nincs misztika. Stílusainkább tárgyilagos,

füttyöngető suhancai pedig valósággalkültelki randalírozássá profanizálják atörténetet.

A gyűlés a kulcsjelenet. Szabályospamflet, amelyet a „bohóc" Pjotr Ver-hovenszkij hívott össze, hogy Satovotprovokálja. A kivágott nyelvű Cicerókról,kiszúrt szemű Kopernikuszokról,megkövezett Shakespeare-ekről szóló„elmélet": a műveltség és a tehetségszínvonalának leszállítását tervező sigal-jovizmus mint egy elmekórtani teóriaparódiája jelenik meg. A gyűlés részt-vevőimonomániás rögeszméket hajtogatnak, ésegymást sem értik. Sztavrogin pedig akívülálló gúnyos fölényével szemléli őket.

A kisszerűség kisebb-nagyobb mérték-ben minden figurára érvényes - még magáraSztavroginra is. Kérdés, hogy nem szűnik-emeg ezáltal a szereplők veszélyessége, nemkorcsosul-e el a történet? Végül is azÖrdögök cselekménye azt a bibliaipéldabeszédet jeleníti meg, amelyetSztyepan Verhovenszkij olvastat felmagának a démonok megszállta és vesztéberohanó disznócsordáról. Ezek amegszállottak a regény, illetve a drámaszereplői, akik gyilkossággal és öngyil-kossággal pusztítják el magukat és egy-mást.

A regény gazdagságát, a szövevényesenkibontott sorsok motivációit nem kérhetjükszámon az átdolgozáson. Az Ördögöknekkörülbelül húsz főszereplője van, ésközülük Satovnak például a szín-darabbankörülbelül húsz sor jut. Wajda úgy hidaltaát ezt az ellentmondást, hogy a totálisszínház eszközeivel, elektronikusanmegsokszorozott hanghatásokkal és aszínészi játék belső erejével színpadistressz-állapotot hozott létre.

Ascher álláspontja kritikai. Számára atörténet kihűlt, de ez nem jelenti azt, hogyelvesztette veszélyességét. Az intenzívtotalitás wajdai eszménye helyett némitávolságtartással a saját józanabbgondolkodását követi, és így képes föl-fedezni a lejátszódó eset groteszk tragi-komikumát.

Az önfeláldozás, a szerelem és a halálebben az összefüggésben nem meg-rendítő.Liza tiszta odaadása egy lucskos szobábanfogvacogtatóan sivár, szánalmasfélreértéssé válik. Satovot beijedtemberkorcsok ölik meg; a gyilkosságotügyetlenül, kapkodva, „szakszerűtlenül"

hajtják végre. Kirillov öngyilkosságátsokkoló feszültség kíséri: szekrényébezárkózik, és fölerősödő jógalégzését

Liza és Sztyepan Verhovenszkij találkozása az esőben (Kun Vilmos, Pogány Judit és Radics Gyula) akaposvári Csiky Gergely Színház Ördögök-előadásában (Fábián József felv.)

halljuk a lövés pillanatában. Sztavrogingroteszken leng az üres ajtókeretben, és haez a kép nem volna darabzáró effektus,amely váratlanságával kelt hatást, talánmég azt is láthatnánk, amikormegszappanozza a kötelet, hogy fájda-lommentesen csússzon át a halálba.

Amit látunk, nem tébolyult haláltánc,inkább ostobák és korcsok önpusztítása.Egy pocsolyás kisváros céltalan „ér-telmisége" macskaköves szalonokban ha-lálos bűnügyesdit játszik.

Csehovi modell

A vidékiesség nem először jelenik megAscher Tamás színpadán. Szép ErnőPatikájában és Barta Lajos Szerelem címűszínművében áttételek nélkül rajzolódik ki apannon provinciák világa. Vekerdy TamásJelenetek Rákóczi életéből című színpadileporellóján - Pauer Gyula díszletében -történelmi távlatban tárul föl „palánk-Magyarország" ironikus-tragikus képe. AzÖrdögökben a vidékiesség már nemhelyrajzi jelenségként mutatkozik meg,hanem mint magatartáseszencia, életforma-kivonat: a pusztító kisszerűség víziója.

A modell a legtöbb esetben csehovi.Valaki, aki „kintről" érkezik, fölkavarja azállóvizet. A Patika Kálmánja Pestről jön, aVekerdy-dráma Rákóczi-játLengyelországból hívják haza, SztavroginPétervárról érkezik. A Sirály, a Háromnővér, a Ványa bácsi kezdődik így. Aschercsehovi típusú rendező, anélkül, hogyegyetlen Csehov-darabot rendezett volna. (ASzerelem részben Három nővér-előtanulmánynak is készült, de az utóbbivégül nem jött létre, az előbbi pediglegkevésbé sikerült munkája.)

A Patika, amely diplomarendezése volt,sűrítetten mutatta meg Ascher lehetőségeit.Szép Ernő ritkán játszott, gyakran lenézettdarabja remekművé vált a kezében. Az, amitáltalában föl-rónak, ha a Patikáról van szó -hogy tulajdonképpen három egyfelvonásos -, hirtelen legfőbb erényének tetszett. Egyszíndarab, amely Móriczban szólal meg,ionescóul folytatódik, és örkényien fe-jeződik be. Ascher mindhárom stílustvégigjátszotta és egybeolvasztotta. Az elsőfelvonás móriczi úri murija, amely SzépErnőnél megszabadult a nehézkességnyűgétől, egy leheletnyivel a föld fölött járt,stilizálódott és szatírává mélyült. Amásodikban megjelent a líra, és mindvégigjelen maradt a poézis és az irónia közöttlebegő dialógusban.

De az igazi meglepetés a harmadikfelvonásban következett be, amelyet ál-talában olyan rossznak tartanak, hogymiatta nem szokták eljátszani a dara-bot.Egy fantáziakép bomlott itt ki, amelyben anagy kalandra hiába váró pestigyógyszerészsegéd maga elé sóvárogja alegragyogóbb, soha meg nem kapottnőket. Ascher kilépett a realista stílusból,hiszen maga a darab adott errelehetőséget. Meglebegtette, kaleidosz-kópszerűen kiszínezte a laposladányiporfészek fölé álmodott képet. A látványsemmiképpen sem nevezhető ön-célúnak.Azért volt rá szükség, hogy utána annálélesebb legyen a kontraszt: a valóság,amely a tünékeny szépségek után amosogatólányt hajtja a gyógyszerészsegédkarjaiba. Az utolsó jelenet, amelyben alány ordináréan erotikus mozdulattal veszibirtokába Kálmánt, igazított egyet adarabon. Szép Ernő borongós lírája nemfelelhetett meg a rendező szándékának. Aza végső pillanat, amelyben a darab szerintkét magányos és kisemmizett gyermek azegy-

másra találás bús harmóniájában hajtjaössze a fejét, szelíd megbocsátásávalföloldotta volna a provincializmus fölöttikemény ítéletet. Ascher változata nyersebbvolt; nem lágyult el a patikus-segédsorsán, hanem kaján kíméletlenséggelítélte el holdfaló szépelgését. És ebben akajánságban is volt jó adag megértőszánalom.

Látványszínház

A Patika előadása egy háromtételes,gondosan hangszerelt zeneműhöz hason-lított. Ez és a szövegalatti gazdag ki-bontása, az emberek közötti kapcsolatokellehetetlenülésének ábrázolása - kép-zettársította mellé Csehovot.

A Szerelemből a többszólamúsághiányzott. Maga a darab is kevesebb le-hetőséget nyújt rá. Leragad a natúránál,híjával van a költői lebegésnek. Devalószínűleg nem ez volt a legfőbb okaannak, hogy Ascher nem tudott meg-birkózni vele. Barta Lajos színművénekugyan csehovi az alaphelyzete, és a hő-seihez való megértő-ironikus viszonya

Jelenet az ördögök krakkói előadásából, Andrzej Wajda rendezésében

is, de a nyelve nem eléggé képszerű, ésszövege mögött nem bomlik ki egy ön-álló,látomásos világ.

Úgy látszik, Aschernek mindenekelőttgazdag szövegalatti világra van szüksége,hogy képteremtő fantáziája meglóduljon.Nem érzi hátránynak, ha a drámai anyaggondolatilag kevésbé sűrű, sőt levegős.Erre már a Patika harmadik felvonása isfigyelmeztetett, de még inkább VekerdyTamás laza szövésű kanavásza, a JelenetekRákóczi életéből. Ez a darab a látszatellenére gondolatilag is beleillett AscherTamás eddigi rendezéseibe. A történelmimiliő - még ha az író dokumentumokratámaszkodott is - csupán kulissza volt. Azutalások szövevényében hamar elvesztet-tük a drámai fonalat, megértettük, hogynem történelmi színművet látunk - s agondolat ezáltal absztrahálódott. PauerGyula eszkábált palánkdíszlete hasonlófunkciót töltött be, mint az Ördögökben amacskakő. Szétkorhadó deszkák közt,vidékies nagyvonalúsággal dőltek el or-szágos dolgok.

Mind a Vekerdy-darabban, mind azÖrdögök esetében Ascher tartózkodott apolitikai tartalom kiélezésétől. Mind-kétszer öntörvényű látványt teremtett aszöveg fölé, amelynek hatása nyoma-tékosabbnak mutatkozott a verbális ef-fektusoknál. Ezek sokszor naturalistahatások voltak, mint például a JelenetekRákóczi életéből kolerás betegeinekmenete, az ördögök szereplőinek hanyattvágódásai, csatakos verekedései az esőben,Liza Drozdova mezítlábas, hálóingesdidergése vagy a rendőrkutya megjelenése.Láthatóan foglalkoztatja Aschert anaturalizmus, de nem az irodalminaturalizmus. A naturalista drámaalighanem megkötné a fantáziáját.Valószínűleg nem az izgatja, hogy mi-képpen sokszorozza meg látvánnyal aszöveg naturalizmusát. Inkább az ellen-pontozás érdekli: a szöveg kiegészítése egytermészetétől elütő vizualitással. És ehhezolyan szövegre van szüksége, amely helyethagy a képzeletnek.

Ebből az következik, hogy Ascher,jóllehet mindeddig tekintélyes irodalmianyaggal dolgozott, nem híve az iroda-lomközpontú színháznak. A drámát csupána színházi előadás egyik összetevőjénektekinti, és ott ér el különösen jó eredményt,ahol ezt a szemléletét következetesen megis valósítja.

BÖSZÖRMÉNYI KATALIN

Még egyszeraz Ördögök díszletéről

A SZÍNHÁZ múlt havi számában PauerGyula díszleteiről és jelmezeiről olvas-hattunk Saád Katalin tollából, melyneksorán megismerkedhettünk Pauer tervezőielveivel. Szeretnénk egyetlen elő-adás, akaposvári ördögök kapcsán - a színházilátvány szerepét illetően - néhány vonássalkiegészíteni az ott olvasottakat.

Mélyen megrendítő kép fogadta aszínház nézőterére lépő közönséget azÖrdögök előadásának megkezdése előtt.Nyitott színpad, előterében esőtől áztatottmacskaköves utca, hátterében de-rengőégbolt, melyre egy kopár fa sziluettjerajzolódik. Az utca végén, az esőben, egyalak kuporog magánosan a korláton. Azalig megvilágított színen semmi nemmozdul, csak az eső monoton kopogásahallik, míg az előadás ténylegesenmegindul.

Miért ez a „tényleges" szó? Az egyen-ként szállingózó közönséget a látványmegtorpanásra késztette, elcsendesedés-re,óvatos helyfoglalásra, a figyelem azonnalierős összpontosítására. Az eső tompa,folytonos ritmusa lassan feloldotta ahirtelen kiváltott feszültséget, kimostabelőlünk mindennapi gondjainkat, ésátitatta gondolatainkat, érzéseinketDosztojevszkij világával. Szorosanhozzátartozott az előadáshoz ez a nyitány,mert bevezetett az elkövetkező színjátékba.

Pauer Gyula díszlettervező a színház-ban a látványnak saját, külön világot kívánteremteni. Az Ördögök nyitányábansikerült ezt megvalósítania komplex,önálló műalkotást hozva létre, melynemcsak látható és hallható, hanem idő-belisége révén cselekmény színhelye is.Éppen azáltal, hogy nem történik bennesemmi, „csak" esik az eső, és az esőben,félhomályban ül egy ember, nem mozdul.„Ugyanolyan sötét volt, és ugyanúgy esett,mint azelőtt" - írja Dosztojevszkij egyikfejezete végén. A regény cselekményénekaz eső a közege. Szerepére helyesen érzettrá Pauer. A kuporgó alak Ascher Tamásrende-

zői koncepióját hordozza, és kifejezi (mintkésőbb az előadás átdíszítései is a rendezői-tervezői elképzelés összhang-játbizonyítják) : a kozmosznak (az eső-nek)kitett ember védtelenségéről szól a darab.Homályban élő közösségről, melynekmindennapjaiba villámként csap be alátszólag eseményektől terhes fiktívmozgalom és tevékeny vezére, PjotrVerhovenszkij, valamint a hős: Sztavrogin,akinek egyéni életét társa-dalmi érvénnyelhelyezi reflektorfénybe Verhovenszkij.Ahogy becsapott a villám, felperzselte éskiégette az emberek fellángoló hitét, lelkét,úgy tűnik is el, maga után hagyva mégnyomorultabbul a kiszolgáltatottembereket. A gubbasztó alak az esőtőlátmosva görnyed tovább védekezőn f eltűrtgallérral. Az eső és az egyetlen élőlénykapcsolatából kibontakozik egy állapottörténete a nézőben. Így a nyitány nemcsakelő-játssza, de le is játssza bennünk a dara-bot, azaz az előadást megelőzve képes mintműalkotás katarzist kiváltani.

Jakob Bernays klasszika-filológus szerinta művészet a szorongást keltő jelenségeketfelmutatva képes föloldani ilyenérzelmeinket, azaz katartikus hatást ki-váltani. A rendezői „kozmosznak kitettember" szorongását tehát megszünteti azeső anyagi jelenlétével; zenei hatásávalmegnyugtat, szinte fizikai gyógyító erővel.A nyitány felkeltett és fel-fokozott anézőben érzelmeket, melyek megtisztulófolyamata is lejátszódik ben-ne, majdnem.Ugyanis a színpadon el-hangzó első szavakfélbeszakítják a katarzis felé vezetőfolyamatot, s a néző csak áhítja tovább azesőt.

Bár a kezdődő színjáték monoton ritmusaegybeolvad az esővel. SztavroginTyihonhoz intézett vallomásában meg-döbbentő történetet mond el: a gyermekMatrjosa megalázása és halála azon aponton éri a nézőt, amikor (Lukács Györgyfogalmaival élve) egyéni-egyedi életébőlemelkedik a nemhez. E pillanatban, azelőbbiekből következően rossz pillanatbanüti meg érzékeinket Sztavrogin magánéleteés magán-ügye, visszazuhanunk az egyénilétbe. A nembeliség tudatának emlékétidőről időre visszaidézi ugyan azátdíszítések funkciójának felismerése, denem fejleszti tovább, a néző többé nememelkedik egyedisége fölé. Így a nyitánymint magában levő műalkotás nem vál-hatott teljessé az idő rövidsége miatt,katarzis felé vezető hatásával viszont

megelőzte az előadást, mintegy megkér-dőjelezve szükségességét.

Természetesen nemcsak az átdíszítésenhivatottak a nembeliség tudatánakkialakítására, hanem az egész előadás.Gyakran ismétlődve azonban töredezettéteszik azt. Úgy tűnik, a rendezői el-képzelés (a jelenetekre, képekre tagoltelőadás) és a tervezői koncepció (azalapszínpadon a helyszínek váltakozása) ittis fedi egymást a már említett dramaturgiaicél megvalósítása jegyében. Dosztojevszkijregénye is jelenetekből tevődik össze, mintmondjuk a Bovaryné, oly módon, hogy ajelenetek rendje kifejletet eredményez.Megvalósul-e ez a színpadképektekintetében? A változó helyszínjelzésekPauer azon elképzelése alapján születtek,hogy „az ember agyában a képekrészleteikben mindig naturálisak". Aszínházi látvány megtervezésekor azonbanfigyelemmel kell lenni arra, hogy a nézőnem kiragadott részleteket lát, sőt, arészleteket nem is képes felfogni, ezellenkezne a komplex élményre törekvőszínházművészet lényegével. A néző apillanaton-ként (mozgással, beszéddel)változó látványt egységben érzékeli,melyben a részletek (például egy személyés környezete) egymástól is ugyan, defőként az egész színházi történéstől nyerikértelmüket. Pauer színpadán a színészekattributumaikba zárva jelennek meg.Legsikerültebb példája ennek az önma-gában tökéletes naturalista műalkotás:Kirillov szekrénye, benne maga Kirillov. Anaturalista eszközökkel kialakítotthelyszínek a művön belüli szerepükhözképest egyenként emelnek ki személyeketés beléjük fogalmazott jelképeket. Igenerős hatásuk miatt egy-részt megnehezítika szereplők egymással való érintkezését,másrészt a nézőt figyelme megosztásárakényszerítik. A dosztojevszkiji világ ígyrészletek halmazává válik, következésképpnem ad-ja vissza „a tulajdonságoknak ésviszonylatoknak a végtelenségét", amellyelaz eredeti mű rendelkezik. Lukácsnaturalizmuskritikájában fogalmaz,meg ezt a fő hiányosságot. Az Ördögökelőadása kapcsán azért lehet a natur, -lizmussal összefüggéseket keresni, mi adíszlet- és jelmeztervezés szemmel lát-hatóan naturalista törekvések jegyébenkészült. Nem feltétlenül követendő példa,de mivel naturalista szerzőről van szó,megemlíthető, hogy Strindberg a sajátdrámája előadásához végig azonosszínpadképet képzelt el (ennek alapja

Pauernél is megvan). Tulajdonképpenazért, hogy „a színész könnyebben al-kalmazkodjék ahhoz a miliőhöz, amelybenjátszik", de a nézőnek is fontos, hogy ígytartalmasabban tudja figyelmétösszpontosítani. Dramaturgiai szem-pontból a színpadon mindvégig meglevőtárgyi elemek jelentősége ezáltal az egészelőadás függvényeként növekedhet vagyéppen csökkenhet, de mindenkor

a teljes műalkotás (tehát a színház) cél-jának megfelelően.

A változó díszletelemek jelzések: ahelyszínek jelzései, melyeken a „közeg"(az esős utca) mindvégig átsugárzik. Ez aközeg ahelyszínt is helyettesíti,elnagyolhatóvá teszi, általánosítja. Mégnéhány lényegesre redukált vonással cl-engedhetővé tette volna az átdíszítéscketis. A közeg egynemű absztrakciós

A kaposvári Ördögök színpadképe a szekrénnyel, melyben Kirillov „lakik"(Reviczky Gábor és Breznyik Péter) (Somogyi József felv. )

síkot jelent, azaz játékteret, míg a hely-színek egymás mellé rakott, egymástóllényegében független elemekből kialakí-tott díszleteket. A két stílus együttese atervező eklektikaellenes céljaival szem-ben eklektikát eredményez. Miért be-szélhetünk kétféle stílusról? A helyszíneknaturálisak, az alaptér viszont szimbolikusjelentést is hordoz a valósághű miliőmegteremtésén felül. Valósághűsége pedigillúziókeltésen alapul. Mint-ha valódikövezett utca lenne, vagy mintha valódieső esne, valódi fa állna a háttérben.Holott mindez csak látszat: az utcaműanyag (a zajtalanul odavágott csészehátborzongatóan fedi fel a „valóságot"), azeső csupán víz, s a fa ugyan igazi, de márnem élő, tehát egy-szerűen a díszletkivitelezését megkönynyítendő vált valódifából a fa képzetét felkeltő elemmé,tulajdonképpen valódiságára nincsszükség. A századvég naturalistaszínpadain jelentek meg először valódiberendezési tárgyak. De csakhamarjelentőségüket vesztették, hiszen a néző atávolból a valódiságot nem tudjaérzékelni. „Hamis" elemek-kel így képes aművész a valódiság látszatát felkelteni.

Strindberg a Júlia kisasszonyhoz írtelőszavában (1888) azt mondja: „A szín-ház mindenkor az ifjúság, a félműveltek ésa nők elemi iskolája volt. Tehát azokrahatott elsősorban, akik megőrizték azönáltatás és az áltathatóság alacsony-rendűképességét, vagyis - más szavakkal - akikvalóságnak fogadják el az illúziót, sellenállás nélkül adják meg magukat aszerző szuggesztiójának." Mit ajánl ezzelszemben a szerző? A színpadképben „egyhíven megjelenített részlet alapján ugyaniskövetkeztetni lehet az egész helyiségre, ellehet képzelni, milyen az, a nézőfantáziája mozgásba jön és kiegészítimagának a képet. Az ajtókon keresztültörténő ki-be járkálást megszüntettem.Ezzel az eljárással is csökkenteniigyekeztem az illúzióromboló tényezőkszámát." Tehát megmarad az illúziókeltésszükségénél, melyet a néző képzelőerejéreis számító valóság-hű részletekkel idézelő.

Pauer maga vall róla, hogy a szín-házbana pszeudo állapotot kívánja tudatosítani. Azutcakő a színpadon e szempontból nemkövetkezetes megoldás. Ugyanis sikerültelhitetnie, hogy utcán játszódik a darab(ennek a rendezői koncepció szempontjábólis alap-vető szerepe van: az utca belejátszika többi jelenetbe). De a zajtalan lép-

tek, tompa koppanások nyilvánvalóváteszik, hogy az utcakő csak műbőr, csakutánzat. Ha a színház célját tekintjük, azeredmény megint kettős: a színház„hamisságára" vonatkozó utalások meg-szakítják a néző figyelmét, azonosulását.Nem is szükséges a néző értesítése aszínházi hamisságról, hiszen ez minden-kitudatában él. Szükséges viszont, hogy a„hamis" vagy „igazi" elemekből meggyőzőábrázolás, azaz művészi illúzió szülessen.Az igazi színházi műalkotás „olyan csalás,ahol a csaló író igazabb annál, aki nemcsal, s a becsapott néző bölcsebb a be nemcsapottnál". (Gorgiász.) Tehát a néző nemazt igényli, hogy becsapják, hanem hogy aszín-ház eszközeivel igazságot közöljenekvele. Mivel a színház tere elvont tér, aszínház kifejezési eszközei (amennyibenirodalmi mű interpretálásával foglalkozik)is elvontak. Azaz, akkor igazak az előadáscélját tekintve, ha kifejeznek, nemfeltétlenül akkor, ha anyagukat tekintvevalódiak. A tervező tehát merít anyagi-tapintási, vizuális tapasztalataiból, de amitlétrehoz, az nem ezek meg-ismétlése,hanem új közegbe helyezése, alkalmazásaegy közérdekű (színészekre és nézőkrevonatkozó) cél érdekében. A színpadképállandó alaptere ennek a Pauerre jellemző,megdöbbentő anyag-érzékenységnek salkalmazásának ki-váló példája.

Mi az oka annak, hogy az állandóalaptér ellenére a változó díszletekkel adosztojevszkiji kompozíció ívét nem si-került megvalósítani, hogy az előadásszéttöredezett? Ascher Tamás már említettrendezői alapelvéhez párhuzamkéntidekívánkozik Zola tétele a kísérleti re-gényről: „az elvont, metafizikai embertanulmányozását a természeti ember, afizikai és kémiai törvények kormányozta, akörnyezet befolyása által determináltember tanulmányozásával cseréli fel." Azazonos gondolatnak Dosztojevszkijhez isköze van. Soha nem vált naturalistáváugyan, műveinek analitikus jellege mégis anaturalizmushoz közel-álló. Különösenérezhető ez A félkegyelmű (1868), azÖrdögök (1872) és A kamasz (1875) rövidegymásutánban írt „trilógiájában", melybena realista regénykompozíciótól elszakadvasorsok helyett én-állapotokat tár fel. Őmaga mint író, külső szemlélővé válik. Azeseményekben részt vesz ugyan, de résztnem vállal; csak elbeszél, következte-téseket nem von le, véleményt sem nyil-vánít, amint a naturalista regényírók

sem. Leírja a jelenségeket, a világot azemberben. Ebből adódik az Ördögök-ben isfellelhető számtalan action gratuite(Sztavrogin cselekedetei) is. ÉppenSztavrogin lénye mutatja Dosztojevszkijelszakadását a „hőstől" is. Sztavroginhangsúlyozottan „csinált hős". Erre utal aregény keletkezésének története(Sztavrogin az első változatban nem isszerepelt), hogy Verhovenszkij saját céljaiérdekében állítja be hősként, ami ellenSztavrogin maga erélyesen tiltakozik.Sztavrogin „hős" annyiban, hogyegymással ellentétes nézeteivel képesmások életét lényegileg befolyásolni(Satov - Kirillov), de mindvégig ma-gánember marad. Személyiségének dé-monikus hatása nagyrészt környezeténekillúziója. Ő maga nem elmebajos (a regényutolsó mondata: „Orvosaink a holttestfelboncolása után teljesen és állhatatosanelvetették az elmezavar lehetőségét."),hanem egy értelmes ember, másokon ésmagán kísérletezni tudó (az utóbbi tesziemberivé). Sztavrogin képzelt és valódiszemélye a regény legfőbb összekötője.Miként az ő emberi-ördögi vonásai acselekmény tulajdonképpeni mozgatói, úgyigazodnak hozzá a jelmezek feketétőlfehérig változó színűkel, anyagukkal(Tyihon fehér csuhája - Sztavrogin feketeöltönye).

A díszletekkel azonban nincs kapcsolata.Az esős utca nem az ő közege tartalmilag,hanem a többieké mind; a változóhelyszínek pedig egy-egy személyheztartoznak. Így a regény kulcs-szereplője aszínpadon levegőben lógó figura marad. ADosztojevszkij-regényszerkesztésmódjához - Andrzej Wajdadramatizálása nyomán - alkalmazkodórendezés, a szöveghű tervezés és a színészijáték naturalizmusa nem elevenítette megazt a titokzatos erőt, mely összekapcsoljaés mozgatja az embereket. Bár éppen nemlétező attributumai által is erősödhetneSztavrogin személyisége a többiekkelszemben, sőt, de puszta megjelenésévelnem tudja fel-venni a harcot a sokkalerősebb vizuális hatású naturalistakörnyezetekkel szemben. Pedig a rendezőielképzelés szerint szerepe a cselekménybenalapvető, még ha időnként megjelenőfantomképnek tekintjük is. Rajta kívülmindenki vágyakozó ember, valami újat,jobbat elérni, megvalósítani akaró.Homályban élve (homályos a színpad is!)vágyaik nem körvonalazódnak, mindenhatás felé nyitottak, így bármifélemanipuláció áldozataivá válhatnak. S mivelSztavrogin

éppen nem az a hős, aki vezetni tudnavagy akarna, sőt hagyja, hogy nevébenmég emberségükben is kijátsszák őket(Satov szégyenletes meggyilkolása), atragédia bekövetkezhet. Nem egy sorsban(például Sztavrogin öngyilkossága nemmegrázó), hanem a manipulációnak kitettemberek bensőjében. Satov meg-gyilkolásának körülményei, sőt az a tény,hogy egyáltalán lehetővé vált, ebből aszempontból döntő fontosságú, s arendezés Satov történetét ennek megfe-lelően ki is emeli. De egy következet-lenség megbontja a rendet, s ez a záró-kép:Sztavrogin felakasztott teste hirtelenláthatóvá válik a végre funkciót nyert, atérben önállóan elhelyezett szalonajtókitárt szárnyai mögött. Az időn-kéntváratlanul megjelenő, hangsúlyozottanmindenkitől és minden tárgytól függetlenSztavrogin öngyilkosságának tárgyi(látványi) közlése személyének olyankézzelfogható jelentőséget ad, melytőlDosztojevszkij és egyébként a rendező istartózkodott. Az ő holttestének nincsmágikus megtisztító szerepe (van viszontSatovénak) az emberekben élő,tulajdonképpen testetlen mivolta éséletének magánjellege miatt. A színházszöveghű, részletekbe menő naturalistaábrázolásmódja nem adott helyet atartalomnak megfelelő kiemeléseknek,melyek a cselekmény folytonosságáthivatottak biztosítani. A rendkívül erőshatású látványi elemek viszont el-nyomtáka színészi játékot, majdnem öncélúváváltak.

A látvány szerepe alapvető a színház-ban, pontosan annyira alapvető, ameny-nyire az írott szöveg, a színészi játék és arendezés is az. Az előadás egysége ezekkiegyensúlyozásának függvénye. Hogy akaposvári Ördögök színpadán az egységnem valósult meg tökéletesen, annak okaelsősorban, hogy a kaposvári színház is„egy hónapig játszó színház", azaz a rövidpróbaidőt rövid előadási periódus követi.Így sem a próbák alatt, sem a kevés számúelőadás alatt (mely tulajdonképpenipróbája egy színházi alkotásnak) nincsmód arra, hogy a mű „beérjen", hogyhozzátenni vagy elven-ni lehessen, hogyegyáltalán ki lehessen próbálni akülönböző művészetek együttesalkalmazásának mikéntjét egy-egy előadásesetében.

NÁNAY ISTVÁN

Lengyel drámák -vendégrendezőkkel

Két színház - a pécsi és a kaposvári -vendégrendezőkkel állított színpadra egy-egy lengyel drámát. Olyan fiatalvendégrendezőkkel, akiknek ez volt azelső hivatásos színházi produkciójuk.Kaposvárott Leon Kruczkowski A sza-badság első napját Jeles András film-rendező, Pécsett Janusz Krasinski Hamegjönnek a fivéreim... című „valószí-nűtlen drámáját" Paál István, a SzegediEgyetemi Színpad művészeti vezetőjerendezte.

A szabadság első napja

Kruczkowski darabja dramaturgiailag ésstílusát tekintve meglehetősen ellent-mondásos mű. Elvont tételek, filozófiaikérdések kibontását kísérli meg az író, aszabadság filozófiai tartalmáról, dia-lektikájáról beszél a színpadi eseményektükrében. Ezek az események azonbanrendkívül zsúfolttá, szerteágazóvá,fölösleges epizódokkal megterheltté te-szik a darabot. Állandóan perelnek egy-mással a reális, élő jelenetek és a filo-zofikus gondolat megjelenítéséhez konst-ruált szituációk. A gondolati drámátbetétszámnak ható jelenetek szakítják meg.

Ahhoz, hogy a darab belső ellentmon-dásairól szólhassunk, fel kell idéznünk acselekmény vázát: 1945 tavaszán egynémetországi lágerből több mint ötévesraboskodás után kiszabadulnak a foglyok.Közülük öt lengyel tiszt egy el-néptelenedett kisváros polgárházában üttanyát. A városban egyetlen német családmaradt: egy orvos három lányával. Avároskában civilek és katonák garáz-dálkodnak, ezért a tisztek - Jan javas-latára- oltalmukba veszik a német családot. Ezaz elhatározás azonban kettészakítja azaddig egységes csoportot, a katonák közékerülő lányok felszabadítják aszenvedélyeket, az előzetesenmeggyalázott legidősebb lány, Inge - ro-mantikus betétjelenetben - fegyvert szerez,hogy bosszút álljon, közben betoppan egyújabb lengyel, Anzelm, aki rezignáltanbölcselkedik a szabadságról,

az SS-ck utolsó kitörési kísérletét a lengyelkatonák és a felszabadítók leverik, de Ingeegy szál géppisztollyal a templomtoronybóllövöldözni kezd, s végül Jan, az egészelindítója, lelövi a lányt.

Jan elhatározása azért született, mertazoknak, akik évekig csak vágytak aszabadságra, újból meg kell tanulniuk élni aszabadsággal. Ennek egyik mód-ja, hogymaguk előtt is bizonyítsák: képesek szabadelhatározásból cselekedni - nemcsak fizikaiértelemben. Ám ez a cselekedet atörténelmi helyzetből adódóan kudarcra voltítélve. Éretlen az ilyen humánus tettremindkét fél; sem a nagylelkű lengyeltisztek, sem a hálára kötelezett németlányok nem tudják felfogni: új szerep várrájuk. A legfőbb ellentmondás tehát az,hogy a szabadság általános érvényűkategóriájáról kíván beszélni a szerző egyleszűkített és speciális - a lengyelekesetében különösen speciális! - történelmiszituációban. Így óhatatlanul a német-lengyel kérdés válik erőteljesebbé, annál isinkább, mert a kidolgozottabb, jól megírtjelenetek is ezt a tendenciát erősítik. Akonfliktus leszűkül a Jan-Ingeösszeütközésre, a német-lengyel ellentét il-lusztrálására, mintegy annak a nem túleredeti és mélyértelmű mondatnak egészdarabbá terebélyesített igazolásául, amitAnzelm mond: „amikor némelyek visz-szanyerik a szabadságukat, mások mindigelvesztik".

Mivel az írói mű igencsak heterogén, aszínpadi megvalósítás sem lehet egységes.Szelektálni kell: a darab melyik rétegéterősítse fel a rendező. S bármelyik rétegetbontja ki, a másik, a többi elszegényedve,de tehertételként megmarad. 1960-ban abudapesti Katona József SzínházbanApáthy Imre utolsó, félbemaradt munkája(Marton Endre fejezte be a színpadraállítást) egyértelműen a kort és atörténelmi szituációt hangsúlyozta. Tizenötévvel később Jeles Andrást már nem atörténelem érdekelte elsősorban. Inkább abemutatott helyzet félelmetes fonáksága.Az, ahogy a szabadság fuvallatára azonnalfelbomlik az összetartás, ahogy megszakadaz emberek közötti érintkezés, ahogy civil-lé válnak a katonák, ahogy apárbeszédekből egyre inkább párhuzamosmonológok lesznek.

A rendező egész jeleneteket hagyott el(Inge és a kertész Grimm találkozása, aDoktor harmadik felvonásbeli megje-lenése, az első felvonás próbababás rész-letei), és jelentős szöveggondozási mun-

kát végzett. Érvényesítette filmes látás-módját, s egy-egy jelenetkezdéskor, lé-nyeges fordulópontoknál képbe, látványbasűrítette a mondandót, a szituációlényegét, hangulatát.

Abban, hogy az előadás képi közlés-formája oly erős, jelentős szerepe van adíszlettervező Najmányi Lászlónak. Aszínpad mélységben kettéosztott, az elsőfelében naturalisztikus hűséggel, a szerzőiinstrukcióknak megfelelően egy el-hagyottpolgári lakás ebédlője van berendezve. Aszínpad hátulsó fele üres, ez a külvilág. Apolgári szobabelső és a külvilág között egycsaknem teljes szín-padszélességű és -magasságú kazettás üvegfal áll. Az üvegenkeresztül látható, ha ólálkodik valaki a házkörül, ha közeledik valaki a házhoz.Ugyanakkor a törékeny üvegfalbizonytalanságot, védtelenséget sugall, azilyen semmi fallal körülvett lakásban merőillúzió Jannak és társainak „hősiessége".

A képi kifejezésforma hatásosságára alegkifejezőbb példa a darab kezdő je-lenete. A nyitott színpad sötét. Megvi-lágosodik a szoba egyik részlete, majdismét sötét lesz. Fényt kap a színpadhátulsó része, látható vagy inkább csaksejthető néhány alak, majd sötét lesz. Aszoba más-más részét láthatjuk az elő-zőekben leírt módon, néhány pillanat-ra.Lényegében az egész színpadot meg-ismerjük, de csak részleteiben, egészébennem mutatja meg a rendező. Az egészképet a nézőnek kell összeállítani, s pármásodperc elteltével, a játék tény-legeskezdetekor a valóságban is össze-áll a kép.Az utolsó fénypászma a hosszú zsinóronbelógatott nagy ernyős lám-pára esik, ésderengő fényt kap a szín-pad hátulsórésze. Megindulnak az előbb látott alakok,fáradtan előrejönnek az

üvegfalig, nézelődnek, bekémlelnek, azegyik alak elmegy jobbra. Egy hirtelenmozdulattal a falnál ténfergők egyikebelerúg az üvegbe, egy kazetta kitörik.Komótosan kiverik a keretből az üveg-maradékot, és a résen bebújnak a lengyeltisztek. Az ablak előtt kanapé, szerteszéjjelüvegcserepek. Minden lépésnél csikorog azapró üveg, a meghittséget jelentő kanapétlépcsőnek használva, rajta ugrálva,rugózva lépnek be a szobába. Mialatt anégy férfi feltérképezi a terepet, az ajtónkényelmesen besétál az ötödik, Michal,kezében kulccsal. Csak ekkor hangzik el azelső mondat: „Még a kulcsot is bent hagytaa tulaj a zárban, hogy ne kelljen betörnünkaz ajtót." És mialatt ahányan vannak, any-nyifele szélednek, Michal feláll egyplüssel bevont ebédlőszékre, és a nézőknekháttal játszani kezd a lámpával, ingatja,lóbálja. Jár a lámpa, mint az inga -csaknem az első rész közepéig. Azexpozíció többértelműsége, groteszkségenyilvánvaló.

Akárcsak a folytatás, a befőttek hab-zsolása, s a női ruhába bújt Pawel lete-perése. Ez a jelenet különben eltér az írottverziótól. A darabban ugyanis próbababajelenti az öt férfinak a Nőt, akiről - ki-ki amaga módján - oly sokat ábrándoztak. Apróbababa elhagyása, és élő ember, Pawelbeöltöztetése nőnek, leteperése, adögönyözés közben elmondatott szöveg:,,... a szabadság - nőnemű személy ... Ezlégyen a szabadság, amiről öt éven átábrándoztunk? Le van az ilyenszabadság. . . ! " - keserűbbé, ismét csaktöbbértelművé, feszültebbé teszi ajelenetet.

Az indítás groteszk, félelmetes, meg-rendítő jelenetsora azonban megszakad,amikor megjelenik a Doktor. Innen

kezdve váltakoznak a kitűnően eltalálthangulatú, képileg jól komponált részleteka tisztességesen kidolgozott, meg-oldottjelenetekkel, attól függően, hogy ajelenetezéses technikával szétszabdaltszituációk tartalma, lényege mennyire fogtameg a rendezőt, mennyire tudtabeleilleszteni egész darabról alkotott ké-pébe. Jeles András nem tudta kiegyenlítenia darab egyenetlenségeit, nem tudtavégigvinni az indítás alaphang-ját, nemsikerült az 1945-ös lengyel-németproblémán túllépve általános szintreemelnie a drámát. Sőt, a hang-hatásokkal -Hitler-beszéd, német indulók - a kelleténéljobban korhoz kötötte az előadást.

A darab egyenetlenségei a színészialakításokra is hatottak. Szabó Kálmán,Molnár Piroska, Vajda László nem tudtaélővé, hihetővé formálni Jan, Inge,Hieronim vérszegény figuráját. Aligha-nema rendezőtől sem kapták meg ehhez amegfelelő segítséget. A hálásabb, jobbanmegírt figurákat - Anzelm, Michal, Luzzi -Kun Vilmos, Reviczky Gábor és PogányJudit játszotta. Nekik köszönhető, hogy azelőadás egésze színészileg is igen jószínvonalú, az ő jeleneteikben a passzívabbszerepű társaik is ki-teljesednek.

Ha megjönnek a fivéreim.. .

Janusz Krasinski darabjának alaphelyzetesokban hasonlít Kruczkowski művéhez: acselekmény ugyancsak 1945-ben, afelszabadulás után játszódik, ez esetbenegy lengyel tengerparti városkában. Atörténelmi szituáció megközelítéseazonban gyökeresen eltérő. En-nek egyikoka az írók életkorának, élet-útjánakkülönbözősége. Krasinski 28 évvelfiatalabb Kruczkowskinál! Amitmindketten átéltek, nem ugyanúgy élték át.Amíg Kruczkowski ünnepelt szerzője voltLengyelországnak, Krasinskit - aki 14évesen kapcsolódott be az ellenállásimozgalomba, megjárta a koncentrációstáborokat, és csak 1947-ben térhetett hazaMünchenből - koholt vádakkalbebörtönözték, s közel tíz év utánrehabilitálták. Mindez természete-sen nemtörölhető ki Krasinski műveiből sem, hanem is tényszerűen, de utalásokban,hangulatokban, légkörében érezhető.Érezhető ez a Ha megjönnek a fivéreim...című darabjában még akkor is, ha elsőpillanatban groteszk komédiának tűnik amű.

Látszólag furcsa, ismeretlen múltú,megmagyarázhatatlanul viselkedő sze-

Jelenet Kruczkowski A szabadság első napja című drámájának kaposvári előadásából(Vajda László, Jeney István, ifj. Mucsi Sándor és Reviczky Gábor) (Fábián József felv.)

mélyek a szereplők. A beszélgetések ér-telmes, összefüggő mondatok - nem ritkánklisék - sora, de a beszélgetések lényegenem derül ki. Harsányan komikus jelenetekváltakoznak drámai összecsapásokkal.Minden részlet naturalisztikusan pontos,részletezett, mégis az egészmegfejthetetlen, groteszk és fenyegető.Mert a dráma alaphangja a félelem, avalaki(k)től vagy valami(k)től valórettegés, a bizonytalanság.

S a sok részletből, utalásból, komikus éstragikus, abszurd és szürreális helyzetbőlösszeáll a kép: a tengerparti kis-városbanteljes zűrzavar uralkodik, kétes elemek ésigaz ügyek képviselői, fosztogatók ésmenekülők, bujkálók és bosszúraszomjazók, vétkesek és ártatlanoktalálkozóhelye ez a helység. A da-rabhősnője - Ada - egy elhagyott házbandekkol. Feltehetően - akarva-akaratlanul -része volt valaki vagy valakiklebuktatásában, s most a bosszútól valófélelmében bujkál. Különös vendégeivannak, zsarolók, fosztogatók, politikaikalandorok s egyebek, például a bosz-szúálló, a Műgyűjtő. A megtorlás, a le-számolás azonban elmarad, nincs márértelme. Azok a normák, eszmények.összetartó erők, amelyek nevében a le-számolásnak be kellene következnie,devalválódtak, megtestesítőik nincsenek,eltűntek, meghaltak, megszöktek. Az adotthelyzetben mindketten - Ada és a Műgyűjtő- kiszolgáltatottak, félve élők, így inkábbösszetartozniuk kellene. Hogy atalálkozásból lesz-e össze-tartozás? Erre adarab nem ad választ.

Paál István pontosan megérezte a műlényegét, légkörét, az aprólékosan reálisrészletek és a már-már életformává válóbizonytalanság kettősségét. Számára adarab nem komédia, a komikum nálamindig ellenpontozó, és ebből eredőenkeserűen félelmetes. Az előadást inkábbgondolativá hangolta, felerősítette azokat arészleteket, amelyek a szituáció --s mindenhasonló helyzet - tragikus, el-gondolkodtató voltát jelzik.

A Kamaraszínház meglehetősen kicsi ésfurcsamód T alakú színpadát jólkihasználható játékteret szolgáltatva épí-tette be a díszlettervező, Koller Éva. Nincssemmi jelzés, minden valódi, a képek, alépcső, az ajtók, az ablak. Ami igaz aszituációk részleteire, igaz a díszletre, akörnyezetre, a kellékekre. A pléhbögrevalóban pléhbögre, amiből valóban isznak,a felszaggatott matracot ténylegfelszaggatták, a géppisztoly igazigéppisztoly. (A bútorok azonban kissé

finomabbak, épebbek, mint elvárhatólenne, s a jelmezek - érthetetlenül - sem akort, sem a darab jellegét, stílusát nemfejezik ki, jellegtelenek, félre--sikerültek,nem szolgálják az előadást.)

Az előadás úgy kezdődik, mint egykrimi. A szín sötét. Lassan, nyikorogva - anézőtér felé - jobb hátul kinyílik az ajtó, arésen éles fény vetődik a szemközti falra, feltűnik egy árnyék, és belépegy férfi, a Műgyűjtő. „Halló, van itt

valaki?" - szólít, kiált, s miután választnem kap, körülkémlel és kényelembehelyezi magát. A krimis feszültségkeltéstmáshol is alkalmazza a rendező, ám mindigcsak előkészítő funkcióban. Például azegyik jelenet így kezdődik: Ada azongoránál ül és játszik. Háta mögöttnéhány lépésre áll a Műgyűjtő, kezébenpisztoly. S mint a céllövők edzés előtt.beméri, „szárazon" gyakorol, célra tart. Acél: Ada. Majd egy játékos mozdu-

Pásztor Erzsi és Győry Emil Krasinski Ha megjönnek a fivéreim... című darabjánakpécsi előadásában

lattal a pisztolyt megpörgeti az ujja körülés elteszi. Az epizód abszurd szituációbamegy át, ugyanis Ada néma zongoránjátszik. S a pisztolyos epizód utánbarátságosan társalogni kezdenek, ígyvalahogy:

Műgyűjtő: Mit játszik?Ada: A Für Elisét.Műgyűjtő: Biztos abban, hogy éppen a

Für Elisét játssza?Ada: Persze, nézze meg a kottát!S a blőd társalgás minden átmenet nélkül

fenyegetően komoly lesz:Ada: Van fegyvere?Műgyűjtő: Nincs. Miért lenne?Mindez a pisztolyos epizód után! A

jelenet eredetileg a zongorázással kez-dődik, a Műgyűjtő célzógyakorlatát arendező illesztette a jelenetbe. Ezáltal azfeszültebb, fenyegetőbb lett.

A két egymást állandóan szemmel tar-tóembert időnként meglepi a külvilág.Vendégek érkeznek; hol az állóórát viszikel javítani, hol keresnek valakit, holigazolást kérnek, miszerint ők becsületesemberek, mert ezzel az igazolással lehet-nek rendőrök, hol kámzsában, de géppisz-tolyosan érkeznek. Bárgyúnak, bugyutánaklátszanak, de mintha tudnának egyet-mást akét emberről. Vidámságuk, jópofaságukmögött mindig valami durva fenyegetés,zsarolás bújik meg.

S nem különb a másik vendégpár: Konusés a Jellemes ember. Levitézlett politikaikalandorok, operettpolitikusok, akik mintmutatványosok játszanak, de ugyanúgypéldálóznak, mint az előző „vendégek". SAda eközben csak egyre rakja apasziánszkártyákat, s egyre védtelenebb,egyre jobban felőrlődik, s az egész kezdhasonlítani egy kihallgatás-hoz.

Ezek az epizódok, jelenetek jól érzé-keltetik, milyen módon teremtette meg arendező az előadás állandóan vibrálólégkörét.

A jelenetek között a két főszereplősötétben, csak fejgéppel megvilágítva azelőző jelenet kulcsmondatait ismételgeti.Ez az ötlet erősíthetné a darab szürrea-litását s egyben a tragikus felhangokat,valamint előkészíthetné az előadás zá-róképét. Az utolsó jelenetben már mindenmondat, minden mozdulat azt készíti elő,hogy a leszámolás bekövetkezik. Ez végülis nem történik meg. Az elsötétedő színencsak a Műgyűjtő marad, és ahogy már azidézett jelenetben célozgat, most -fejgéppel megvilágítva - hosszan, elszántanáll célzóállásban. Nem az előadás „reális"síkján,

hanem az „irracionális" síkon jelenik mega leszámolásmotívum, de ez már nem akijelölt áldozatnak szól, a betetőzése lenneannak a sornak, ami a jelenetek közöttelhangzó mondatok értelméből adódik.Azonban a megoldás az előadásbanjobbára csak ötlet marad, nem áll össze azaz ív, amelynek végső pontja logikusan éskikerülhetetlenül az a bizonyos célratartáslenne.

Paál István alkotótársakat kapott aszínészekben. Győry Emil Műgyűjtőjetulajdonképpen már a lakásba lépés pil-lanatában érzi: nem fogja végrehajtani amegbízatását, nem hisz megbízatásaértelmében. Csak kacérkodik a végre-hajtás gondolatával, de igazából szkep-tikus, kiábrándult ember. Pásztor Erzsi afélelem és rettegés kiváló rajzát adjaanélkül, hogy az ilyen érzelem, állapotábrázolásakor szokásos rutineszközökethasználná. Mindketten hisznek a darabban,a mű gondolataiban, ezért ideális azösszhang rendező és színész között. De ajelenetek közötti betétek hatástalanságarajtuk is múlt!

A „vendégek" jó együttes produkciótnyújtottak. Kár, hogy Paál László nemmindig érezte az előadás stílusát, s he-lyenként bohózatba illő eszközöket ishasznált.

*

A magyar színházi életben nem éppenszokásos gyakorlat a film- vagy az ama-tőrszínházi rendezők vendégrendezése. Apécsi és a kaposvári színház kísérletepéldázza: lehetséges ez is. Sőt! Tanulságosés gyümölcsöző is lehet. Mert Paál Istvánés Jeles András példája bizonyít-ja, egyénilátásmódú, a más vagy a némileg eltérőművészi gyakorlatú művészeti ágtapasztalatait hasznosító rendezői munkajelentős előadásokat eredményezhet.

Leon Kruczkowski: A szabadság első napja(Kaposvári Csiky Gergely Színház)

Fordította: Kerényi Grácia, rendező: Jeles

András m. v., díszlet: Najmányi László m. v.,

jelmez: Orsós Györgyi m. v.

Szereplők: Szabó Kálmán, Reviczky Gábor,Vajda László, Jeney István, ifj. Mucsi Sándor,Kun Vilmos, Engel Károly m. v., Molnár Pi-roska, Pogány Judit, Kis Katalin.

Janusz Krasinski: Ha megjönnek a fivéreim...(Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza)

Fordította: Spiró György, rendező: Paál István

m. v., díszlet: Koller Éva m. v., jelmez: VataEmil.

Szereplők: Pásztor Erzsi, Győry Emil, FaludyLászló, Galambos György, Kovács Dénes, ifj.Kőmíves Sándor, Paál László.

GÁBOR ISTVÁN

Orfeum az alvilágban

Offenbach műve a FővárosiOperettszínházban

Hiteles források tudósítanak arról, hogyOffenbachnak antik kultúrát, görög is-teneket perszifláló műve, az Orfeusz azalvilágban sohasem volt csupán egy operetta sok közül, hanem ez volt maga a franciaoperett. Talán elegendő bizonyíték erre,hogy egy évvel az Orfeusz BouffesParisiennes-beli, 1858-as bemutatója utánNestroy már osztrák szín-padra dolgozta át,és hogy az elmúlt évtizedekben nem kisebbrendezők vitték színre, mint példáulReinhardt és Nyemirovics-Dancsenko. Azsem képezheti vita tárgyát, hogyOffenbachnak és szövegíróinak szándéka ismessze túl-terjedt egy szokványosoperettlibrettó megírásán ésmegzenésítésén. Színház-történeti közhely,hogy az Orfeusszal a francia komponista ésszínháztulajdonos a maga korának, amásodik császárság-nak, III. Napóleonuralkodásának viszszásságait akartakinevettetni. A korabeli kritika, de aközönség is nyomban felismerte, hogyLucifer csapodársága, Juno istennőféltékenysége, az egész Olümposz ledér,könnyelmű élete erősen emlékeztet arra avilágra, amelyben az első Napóleonméltatlan utódja a XIX. század derekánuralkodott.

Mindezt azért említem meg, hogy se-gítségével elmondhassam: a mostani fel-újításnak a Fővárosi Operettszínházbanértékes és nemes tradíciókat kellett vál-lalnia - vagy indokoltan elvetnie. Of-fenbach a modern politikai színház egyikkiváló előfutára volt, zenébe öltöztetve acsipkelődést, és több produkció - jók ésgyöngébbek vegyesen - bizonyítják, hogy anevelésnek ettől az eszközétől azOperettszínház sem akarja távol tartanimagát. Részletes értékelés nélkül, mert ezönálló cikk témája lehetne, ide kívánkozika legutóbbi idők zenés színpadi termésébőlhárom cím: Rongybaba, Piros karaván,Egy fiú és a tündér. Ezek közül aRongybaba a huliganizmust vette bátran -bár nem elég szín-vonalasan - célba, aPiros karaván a cigányság mai életéről, abeilleszkedés nehézségeiről próbált képetadni. Görgey

Gábor-Illés Lajos musicalje pedig Vö-rösmarty ürügyén - ha vitatható szellem-ben is - sok olyan lényeges kérdést érintett,ami korunk ifjúságát közvetlenülfoglalkoztatja.

Érthető tehát a várakozás is, ami meg-előzte az Orfeusz az alvilágban bemuta-tóját. A modernséget - nem absztrakt jelzettdíszletek, farmernadrág és transzcen-dentális játékstílus, hanem a mondanivalóidőszerűsége alapján - valósággal tálcánkínálja ez az operett. (Persze nem úgy,hogy a nyugatnémet revansista politikátgúnyolja ki, mint tette ezt egy joggalmegbírált német átdolgozás, és nem is úgy,ahogyan az 195 2-es operettszínházielőadás, amely vaskosan „megbírálta" azamerikai imperializmus lepaktalását azalvilág erőivel. Nem, az ég óvja a magyarszínpadot az ilyesfajta, minden bizonnyalkudarcot valló és ma már önmagaellentétébe átcsapó aktualizálástól.) AzOperettszínház azonban csaknem betű-hűenmeghagyta az eredeti történetet, legföljebbRomhányi József jól csengő rímei, ügyesstrófái mutatnak egy modernebb fölfogásfelé. Itt minden a régi, bevált patronokraépül: a Közvélemény éppen olyan prűd,mint III. Napóleon korában volt - pedigennek a prüdériának számtalan új vonása ismeglelhető korunkban Jupiter éppen olyanpapucshős, mint amilyen a párizsi bemutatóidején lehetett, és nem lépi túl azoperettsablon kereteit a többi szereplő sem.Szeretném kivédeni azt a vádat, hogy aminden áron való túlzó aktualizálástkívánom ettől az előadástól. Én ettől azOrfeusztól azt vártam - lehet, hogy tévesen-, hogy szituációival jobban közelítsen amához, és ahol erre alkalom kínálkozik -márpedig nem kevés az ilyen alkalom -, otta mulattató, szellemes csipkelődés, irónia,persziflázs eszközeivel éljen. Helyettekapunk egy meglehetősen egyhangú, olykoraz üresjáratokban meg-megtorpanó, szok-ványos librettót, jó színpadi helyzetek-kelés kissé poros szöveggel. Ezt a fel-újítástdramaturgiai szempontból még sok munkaelőzhette volna meg.

Mindez lényegesen kevésbé érinti ma-gát a tálalást, mindenekelőtt a rendező,Vámos László munkáját. Vámos mind-végig egy orfeum színpadi keretei közöttidézi meg a görög mitológia szellemét ésfonákját, és ez a keret a színpadilátványosságnak számtalan forrásául kí-nálkozik. Az Offenbach-zenével össze-forrott, az egészséges erotikumot ma semnélkülöző kánkán ebben az orfeumi

miliőben nemcsak kitűnően érvényesül,hanem a játéknak is szerves részévé válik.A rendező nagy szakmai biztonsággalvetette be azokat az eszközöket, amelyekezúttal is hatásosak. Felhőkbőlleereszkedő hintaszerű szerkezet, a szín-padra begördülő égi bicikli, tüzet okádózeuszi villám, dőzsölés ,és bacchanália azOlümposzon, szellemesen szcenírozottgúnydal, hatásosan megkoreografáltnyitány és még nagyon sok kedves ötletbizonyítja, hogy Vámos László azoperarendezés mellett a könnyebb,népszerűbb zenei műfajnak is mesterévélett. A fiatalokat jó színházpedagógus-ként kezeli már, de az még hiányzikmunkájából, hogy a különböző nemze-dékek játékstílusát egységgé ötvözze,hogy régebbi és újabb előadásmodortközös formába öntsön, hogy bizonyos régioperettbeidegződések ballasztjátólmegszabadítsa az előadást.

A látványos revüszerűség azonban,amely díszletben, táncban, jelmezbenegyaránt kifejeződik, olyan értéke azelőadásnak, ami minden dicséretet meg-érdemel. Ha munkatársaival együtt Vámosa maiságot mint offenbachi tradíciótjórészt számításon kívül hagyta is, azt ahagyományt, ami a fényes kiállítástilletően kötődik a párizsi bemutatóhoz,mindenképpen megtartotta, sőt, modernszínpadi eszközökkel tovább isfejlesztette. Itt elsősorban Bogár Richárddekoratív, gazdag fantáziájú ko-reográfiájára gondolok - és ez a Fő-városiOperettszínház legtöbb előadásának isegyik ékessége -, amelyet a tánc-kar sajátrégebbi színvonalát meghaladva adott elő.De említésre méltóak a színes, látványosés ebben az esetben a persziflázs irányábais mutató kosztümök, Schäffer Judittervei, valamint

Forray Gábornak nem kevésbé hatásos,ugyanakkor kitűnő játékteret biztosítószínpadképe és díszlete.

Ne feledkezzünk meg azonban arról,hogy az Orfeusz az alvilágban zenésdarab - nemcsak a Hoffman meséit tartjákműsorukon az operaházak, ha-nem azOrfeuszt is, és erről legutóbb a hamburgiOperaház előadása győzhette meg amagyar televízió nézőit -, tehát a FővárosiOperettszínház produkciójában ismegfelelő helyet kell biztosítani amuzsikának. Nos, zenei szempontbólnagyon sok jó mondható el az előadásról,még ha a zenekar a nyitányt - ezt a jelesszimfonikus zenei alkotást - meg-lehetősen slamposan szólaltatta is meg, ésa híres hegedűszólót, az orfeuszi „ve-zérmotívumot" virtuózabb, szebb elő-adásban is szívesen meghallgattam volna.Hidas Frigyes, a színház új zene-igazgatója azonban az önálló zenei ré-szeken kívül az együttest, különösen aszépen éneklő kórust erőteljesen kézbentartja, és színpadi fogékonyságáról többekközött a második felvonás cizellált, nagygonddal kimunkált, kitűnő finálé-jatanúskodik.

A szereplők egy részénél jó színészijáték, érthető szövegmondás és magas-rendű énekkultúra nem mindig fedikegymást, noha ezek találkozása, éppenOffenbachról lévén szó, elengedhetetlen.Színészileg Jupiterként Benkóczy Zoltán alegeredetibb tehetség; ez az a figura,amely jellegében meghatározhatná azegész előadás stílusát is. A másik ilyenszínészi remeklés Suka Sándoré; StyxJankója a darabnak roppant kedves, szinteönállósuló betétszáma, amelymegfűszerezi az egész produkciót. Nemelőször állapítjuk meg, de most sem ártújból hangsúlyozni: a Fővárosi Ope-

Jelenet Offenbach Orfeusz az alvilágban című nagyoperettjéből, Fővárosi Operettszínház(lklády László felv.)

rettszínháznak is természetesen hasznáraválik, ha színészgárdája egy olyan erőteljestehetségű művésszel gazdagodik, mintamilyen Suka Sándor. Remélhető, hogy aző egyénisége átsugárzik azokra is, akik amesterséget a könnyebbik oldalárólközelítik meg. Kovács József - Orfeusz -egyre szebben, ma már operai színvonalonénekel, és úgy látszik, meg-tanult játszaniis. Hitveseként, a szép EuridikekéntDomonkos Zsuzsa elsősorban a pikantériáthasznosítja színészi eszköztárából, és ezmegerősíti a darab „deheroizáló" vonalát.Kár azonban, hogy énektechnikája főlegzenei bizonytalanságok és pontatlanságokmiatt el-marad játéka színvonalától. ZentayAnna nagyon kulturált énekművészete ésszínpadi rutinja Junóként most is sokörömet szerez a nézőknek, de ha tapin-tatlanságnak tűnik is, akkor is meg kellőszintén vallani: a rendezés több energiátfordíthatott volna arra, hogy ez a kitűnőművésznő jobban közelítsen játékával azegyüttes maibb szelleméhez. Részbenhasonló a helyzet Gallay Juditnál, akioperákon csiszolt szép ének-hanggalrendelkezik, de színészi működése nemmentes bizonyos sztereotipiáktól.Örvendetes, hogy a FővárosiOperettszínház néhány esetben jó neve-lőiskolának bizonyul, és több fiatal mű-v é s z mellett ez tapasztalható Marik Péterfejlődésében is: nagyvonalú Plutója azelőadás egyik erőssége. A sok szereplőközül feltétlenül ide kívánkozik OszvaldMarika neve; ebből a fiatal színésznőbőlsugárzik a szépség, az egészség, a derű, azifjúság varázsa, amellett nagyon muzikális.Szép jövő várhat rá, ha vigyázva kezelitehetségét a színház.

Jacques Offenbach: Orfeusz az alvilágban(Fővárosi Operettszínház)

Rendezte: Vámos László, díszlet: Forray Gábor

m. v., jelmez: Schäffer Judit m. v., koreográfus:Bogár Richárd.

Szereplők: Kovács József, Domonkos Zsuzsa,Marik Péter, Benkóczy Zoltán, Zentay Anna,Gallay Judit, Galántay Aliz, Oszvald Marika,Csajányi György, Kokas László, Mucsi Sándor,Kuthy Mari, Suka Sándor, Halász Aranka,Csongrádi Kata, Udvarias Kati, Tímár Kati,Levente Péter. Szólót táncol: Richter Károly,Csóka Zsuzsa, Szabó Éva, Ecsédi Márta, KurtaAndrás.

BÁNYAI GÁBOR

Két Gloster

A Szegedi Nemzeti Színházban Shakes-peare V I . Henrik című drámájának elő-adása Glostertől Glosterig tart. Ez a tánmeghökkentő megállapítás részint azzalmagyarázható, hogy az angol örökösödésiszokás szerint a főurak nevük helyett iscímüket viselik, így azután se szeri, seszáma a Yorkoknak, Clarenceknek. A V I .Henrik-trilógiában is szerepel két Glosterherceg: s hogy a második, a majdani III.Richárd király is hangsúlyos szereplő, az arendező, Sándor János akarata szerint van.Dramaturgjával, Siklós Olgával ugyanisoly módon húzták meg egy estényire a da-rabot, hogy e két figura szerepe váljékhangsúlyozottan kiemelkedővé, olyany-nyira, hogy az előadás a trilógiát köve-tődarab, a I l l . Richárd híres kezdő mo-nológjával zárul. Így a két Gloster: aviszályokon még felülemelkedni akarókirályi védnök s a viszályokat kedvelőRichárd között feszül a drámai ív. Ami akét figura között időben lezajlik: áldatlanellentétek, melyekben egy nemzet veszti cllehetőségét az értelmes, építő és alkotó,hasznos életre.

Shakespeare és a lehetőségek

Fölösleges, sőt nevetséges dolog lennebármikor és bármely környezetben, kö-zegben Shakespeare időszerűségét bi-zonygatni vagy éppen vitatni. Nincs mégegy klasszikus, akit annyiszor megtaláltakvolna, felfedezték volna korszerűségét,gondolati sűrűségéből okolódóalakíthatóságát. Az a történelmi krónika,mely a királydrámákban tűnik elénk, elsőpillanatra riasztó: nehézkesnek, kuszának,túlbonyolítottnak tűnik. Sándor Jánosmégis következetesen e drámákhoz nyúl,az eddigiek során megrendezte már azelőző Henrik-drámákat (IV. és V, Henrik,II. Richárd), éppen ezek-kel vanmondanivalója kora és közönsége számára.Nyilván nem a feudális angol történelemtanárának csapott fel, más és izgalmasabblehetőségek után kutat. Ezért mer - hatetszik - akár tiszteletlen is lenni, ahogyanazt ma-

napság egyébként egyre inkább meg kellszoknunk rendezőink legjavától. Nemakarja nézőjét a véres történelmi for-gatagban elkábítani: az érdekli „csak",hogy ezeket az eseményeket milyen emberiindítékok, ösztönök és meggondolásokirányítják. Nem érdekli, hogy mi volteredetileg a szerző szándéka: csak azzaltörődik, amit itt és most kiolvas belőle.Nem hagyja eredeti fogaskerekein gördülnia darabok aprólékos mechanizmusát: csakaz a gépezet érdekli, ami a mai emberszámára is hasznosítható. Sándor János maés itt, jól és izgalmasan olvassaShakespeare király-drámáit.

A V I . Henrik háromestényi trilógiájátegyfolytában előadni lehetetlen vállalkozásvolna. Mi több: eddigi szín-padisikertelensége mintha azt bizonyítaná, nemis érdemes. Hiszen jószerivel a III.Richárd előjátéka csupán - vélnénk, hapéldául nemrégiben Ruszt József nembizonyította volna a királydrámák rosszelőjátékának hitt János királyról, hogynagyszerű lehetőségek rejteznek benne,vagy ha Sándor János nem bontott volna kiezúttal is a darabból érdekes és újszerűgondolatokat. Ennek érdekében húzta megszűk három óra tartamúra a darabot.Technikailag - persze csak így utólag, azeredményt látva - egyszerűnek éskézenfekvőnek lát-szik a megoldás: azAngliában és Franciaországban játszódódráma francia helyszíneit egy kivételévelkihagyta, s csak a „belső" eseményekrekoncentrált.

Ez a technika azonban jóval többet jelent.Kihagyta ugyanis ezzel Sándor János akínosan hosszú csatajelenetek egész sorát,a Szent Johanna körüli bonyodalmakat, afrancia örökösödési vitát - hogy csak aszámára legfontosabbra koncentrálhasson.Ha szigorú történészi szemmelvizsgálódnánk, most azt kellenemondanunk: elveszi a történelmi közegetez az előadás a darabból, hogy csupán azemberi viszonylatokban érhesse tetten alegfontosabb történelmi-politikaiindítékokat. Hogy mégis jogosult ez amegoldás, azt a létrejött előadáson túl az isbizonyíthatja, hogy Shakespeare figuráisem történelmi hitelükkel tüntetnek, ezigen gyakran hiányzik is belőlük. Tehátegy meglevő lehetőséget bontott tovább arendezés, melyben VI. Henrik esetébennem az a fontos, hogy törvényesen vagytörvénytelenül uralkodik Angliában, hanemaz, hogy jót akar ugyan, de nincsen hozzáelegendő

hatalom a kezében; York herceg sem azértfontos, mert királyságra tör, ha-nem azért,mert hatalmát rosszra használja fel, nemveszi észre az igazi, a közös érdekeket;Gloster itt nem azért bukik el, mert afelesége boszorkányokkal tart fenn intim ésbeható kapcsolatot, hanem mert későnveszi észre, hogy a pártharcoknak mi islehet az eredménye, hogy a legjobbszándék sem pótolhatja az erőt; sRichárdnál sem az ötlik szemünkbe, hogygazember akar lenni, inkább, hogy ő azelső, aki felismeri a kizökkent idő egyikszükségszerűségét, s a maga módján meg isakarja váltani a világot: igaz, ez a mód az,hogy gaz-ember lesz.

Sűrített darabot látunk tehát a színpa-don, melyből kimarad minden olyan játék,mely nem a központi gondolatot -pontosabban: Sándor János olvasatát -erősíti. Ez a kimaradt rész inkább csakháttérként van jelen, magyaráz és elhelyeztörténelmi figurákat, érthetővé tehetfelvillanásokat.

A rendező és a koncepció

A szegedi színház előadása tulajdonképpenmellékes kérdéssé teszi, hogy ez a darabAngliában játszódik, sokkal általánosabbgondolatok megfogalmazásának igényévellép fel. Vagyis az eredetileg sem mindigpontos történelmi szituációt közegkéntértelmezi, hogy belőle ma is általánosíthatótanulságokat von-hasson le.

Mégsem elvont eszmék ütköznek megegymással Sándor János színpadán. Hiszencsak az eszméket alakító, azokatfelhasználó ember és annak lehetőségei azérdekesek ebben az előadásban; az ember,aki szembesül a kor felvetette kérdésekkel.S a kor legfőbb problémája: hogyan lehetmegőrizni vagy eltékozolni a nemzeti létvérrel vívott eredményeit, vagy netán újabbtettekkel tovább gyümölcsöztetni.

A királydrámák Sándor János általrendezett ciklusa - számos egyéb problémafelvetése mellett - mindvégig a nemzetikohézió erősödésének vagy lazulásának atörténetét illusztrálja, s a majdani 11I.Richárd ennek végső le-tisztulása ésleszámolása lehet.

Nagyon világos rendszerbe fogta tehátkoncepcióját a rendező. Ez esetben a V I .Henriknél talán túlságosan is. Helyenkéntaz előadás didaktikus, semmit sem mer anézőre, a továbbgondolóra

bízni, s ezzel sok lehetőségtől megfosztjamagát az előadást is. Pontosabban ez aztjelenti, hogy Sándor János inkább csak azeszmeileg-koncepcionálisan hangsúlyospontokat dolgozza ki nagy-szerű színházipillanatokká, jelenetekké, a hozzájukvezető úton azonban meg-elégszikjelzésekkel. Ezekben a közbe-esőperiódusokban elszürkülnek a jellemek, adrámai szituációkat didaktikusmagyarázatok váltják fel, melyek azutánelőkészítik és értelmezik a legfontosabbrészeket.

Említettem már, hogy Sándor János jólolvasta a maga számára a darabot. Éppenebből következően azonban nem tudottszabadulni az előadás központigondolataitól, s olyankor is ráerőltetteazokat a szituációra, amikor a szövegennek ellenállt. Így azután bár elkerüli azta veszélyt, hogy csupasz eszméketszólaltasson és ütköztessen meg, azt márnem sikerül megvalósítania, hogy a szín-padi figurák valóságos emberekké-jel-lemekké párlódjanak.

Hiányzik a rendezői aprómunka. Fél-reértés ne essék: egyetlen pillanatra semvitatom, hogy Sándor János igen alaposmunkát végzett - amennyit legalábbis aszínházi gyakorlat bizonyítéka szerintigen-igen rövid próbaidő lehetővé tettszámára. Csak éppen a színészi játékkialakítására nem tudott olyan hang-súlyokat tenni, mint az eszmei szerkezetkialakítására.

A színészek és a feladat

A VI. Henrik színpadképét Csányi Ár-pádtervezte. (Tegyem hozzá némi értetlenséggel: az utóbbi idők nagyszerűötletei után ezúttal fantázia nélküli, já-téktérként zavaros, látványnak csúnyácskaszínpadot alakított ki.) Ezen a szín-padon aszínészek nem nagyon találjákszituációbeli helyüket. Sándor János fel-fogása szerint nincsenek igazán kiemeltszerepek, hiszen mondandójának lényegeéppen az, hogy egyformán vagyunk éslehetünk felelősek egy nemzet sorsáért. Ezpedig kitűnő lehetőségeket ad - adna - aszínészek számára legjobb képességeikkibontására. Hogy mégsem ez történik, az -mint már utaltam erre - részben a rendező„számlájára" írható. Nem teremtődik megugyanis a valódi emberi közeg a színpadvilágában, atomizálódik, elemeire esik szétminden egyes szituáció, az emberek közöttnin-csen kontaktus. Ez pedig még arendező kialakította helyzetben sem igaz.Sőt, éppen azt a lehetőséget teremtené megelvben, hogy ,érzékeltesse, melyek a valódikapcsolatok, s melyek a látszat-kötések. Demert a koncepció túlhajtása ezt alehetőséget sajnos elveti, a színészek semfigurákat formáinak meg, hanem csupáninstrukciókat játszanak.

Ez annyit tesz, hogy egy-két színészkivételével a legtöbben nem alakítanakakár statikus, akár változó-fejlődő jellemet,hanem az előadás végső céljánakérdekében próbálják a magatartásokat

Shakespeare: VI. Henrik, jelenet a Szegedi Nemzeti Színház előadásából (i f j . Újlaky László,Kovács János, Katona András, Kátay Endre és Mentes József) (Hernádi Oszkár felv.)

értelmezni. Egy-egy jelenetben vagy je-lenetsorban nem felépül a figura, hanem aszínész elmondja a véleményét maga-magáról. Elveszi a nézőtől az illúziót,eljátszván azt is, hogy ő már tudja, mi islesz mindennek a vége, mi lesz például az ősorsa, mit képvisel az ő véleménye. Aszínész nem azt játssza el. hogy az általaalakított figura indulatos, hanem azt, hogya rendező szerint ő most miért indulatos.Nem belülről tükrözi tehát az állapotot,hogy majd ebből a néző tudatábanösszeálljon az ok-okozat viszony, hanem„kívülről", az instrukció irányából mindjárta miértet tükrözi, még mielőtt az állapothitelesítése egyáltalán felmerülhetett volna.

S erre Sándor Jánosnak azért kell kü-lönösen odafigyelnie, mert - tapasztalataimszerint - nem először történik, hogyvilágosan szerkesztett, okosan gondolkodóelőadásainak félsikerét ez okozza: tehát abelső színpadi szituációk s így a színészijáték könyörtelen végig-munkálásának nemteljes volta. Mert a színész erre magátólnem köteles. S akkor olyan félbe-szerbemaradt, sikerületlen alakításoknak lehetünktanúi, mint ezúttal. Az egyébkénttehetséges ifj. Újlaky László például azelső pillanattól sajnálja VI. Henriket, seközben meg-feledkezik arról, hogy anézőkkel is elhitesse legalább ennekjogosságát; alakításának s nem szerepénekokán válik epizodistává. Kátay Endre(York) nem-hogy angol nemesre, de méggondolkodó, potenciálisan hatalmasemberre sem emlékeztet: kisstílű és ostobazsiványt játszik, nem is értjük, miért féltőle bár-ki is. Máriáss József (Winchester),Melis Gábor (Sommerset), Király Levente(Buckingham) Mentes József (Warwick) ésa többi nemes, aki valamelyik rózsárafelesküdött: mintha valamennyien egyrossz Bánk bán-előadás békétlenei len-nének, ahogyan azt még Katona idejébenjátszhatták volna. Faluhelyi Magda (Margitkirálynő) igyekszik megoldani feladatát, deinkább hisztérika marad, mintsem nagyhatalmú, gonoszan erős személyiség.

Viszont Körtvélyessy Zsolt, aki Suffolkszerepét játssza, kezdi valóra válta-ni avele kapcsolatos nem kis igényeket: az őfigurája valódi életet él, nem egy-síkú, sminden egyes lehetőségére remek színeketis talált a színész. Hogy az előadás mégishatni képes, s kiviláglik belőle tisztán arendezői elképzelés is, az a két Glostertalakító színésznek köszönhető. KovácsJános Glostere csupa

ellentétből épített figura: nagy hangú ésnagy hatalmú látszatra, naiv és gyengevalójában. Amikor a király előtt barátai ésellenségei együtt árulják be, Kovácsegyetlen jelenetben teljes sorsot képesmegformálni. Érezteti, iszonyú halkan éscsendben, hogy borzasztó indulatokat kellelfojtania, hogy elképzelései rombadőlésével ő maga is megsemmisült: hogykésőbb megöletik, már csak kegyes rá-adás. A kezében tartott jogar, melyetmindenki megszerezne tőle, élni kezd nála:hatalmi jelképből játékszerré kicsinyül, s akemény ember ezáltal ironikussá, bölccsénemesül. Alig hallani a színész hangját ésjóslatát: de a néző is megborzong belé.Nagyszerű jelenet, nagyszerű alakítás.

Csernák Árpád Richárdja egy majdaniteljes drámára érvényes Richárd-alakítástígér és jelez. Csernák belülről hitelesíti shozzá fejlődésében a figurát, épp ezzelmagyarázva meg indítékait. Remekül tudjátszani a nézőkkel: monológjainálelőrejön a rivalda elé, és az arcunkbamondja a szavait. Kontaktust keres ésteremt.

M e r t e z a l é n y e g . . .

Bár félig sikerült előadás a szegedi VI.Henrik, mégis Sándor János eddigi ren-dezéseihez képest komoly előrelépést isjelent, különösen ami az előadás szer-kesztését, koncepcióját illeti. S a tovább-lépés mikéntje is világosnak tűnik: aszínpad törvényszerűségeinek fokozottabbfigyelembevétele, a külső elképzelés és abelső hitel egymáshoz idomítása. Nemreceptet akarok adni, csak véleménytmondok, mellyel mindenképp honorálniakarom a szegedi színház Shakespeare-előadásaiból kirajzolódó igényes éskomoly törekvést.

Shakespeare: VI. Henrik (Szegedi NemzetiSzínház)

Rendező: Sándor János, díszlet: Csányi Ár-pád,jelmez: Vágvölgyi Ilona, dramaturg: Siklós Olga.

Szereplők ifj. Újlaky László, Kovács János,Máriáss József, Melis Gábor, Körtvélyessy Zsolt,Király Levente, Szabó István, Kátay Endre,Szűcs András, Csernák Árpád, Jachinek Rudolf,Mentes József, Katona András, Károlyi István,Bagó László, Gyürki István, Gémesi Imre,Teszáry Gábor, Marosi Károly, Faluhelyi Magda,Tóth Katalin.

P Ó R AN N A

Újra Béjart

Maurice Béjart balettművészete 1974-benmeghódította a hazai közönséget. Híresbrüsszeli társulatának hozzánk érkezőszólistái azt is tanúsítják, hogy a századmeghatározó erejű koreográfus egyéniségeegyben szuggesztív, inspiráló,művésznevelő is. Egyik leghitelesebbtolmácsolója, az alkotó Béjart szinte magateremtette Pygmalionja: Jorge Donn. Ez adél-amerikai származású fiatal táncművész(1947-ben született Buenos Airesben)szerencsés fejlődés-menettel jutott elhuszonhét éves korára a világklasszistjelentő csúcsra. Hazájában gyermekkéntismerkedett meg a balettel, nemzetetáncaival és a szín-művészettel.Tizenhárom éves korára már Shakespeare-rel is találkozik: Puck szerepét játssza éstáncolja a Szentivánéji álomban. 1963-banBéjart XX. száza-di balettjének dél-amerikai vendégszereplésekor történik mega sorsdöntő találkozás, és azóta művészipályafutása elválaszthatatlanulösszefonódott ezzel a társulattal. Különösvarázsú egyénisége az évek során Béjartműveinek állandó ihletőjévé, világszerteismert közvetítőjévé tette.

Elsőnek egy tánckölteménnyé formáltdalciklusban, Gustav Mahlernek Egyvándorlegény dalaiban ismerhettük meg.Mahlernek ezt a saját verseire írtromantikus ihletésű, szenvedélyes val-lomását a sorsüldözött, „szívében izzókést" hordó romantikus vándorlegényrőlBéjart két alakban jeleníti meg. Az egyiktúláradó érzelem, fel-fellendülő lelkesedés,vigasztalan szomorúság, vágyakozás ésreménytelenség között hullámzó kedélyűifjú. A másik önmaga: a józan, fegyelmezőértelem. Ez hol hűvösen visszafogja, letöri,inti, bírálja, hol távolodik tőle, hol ,megtalálkozik vele; amikor is másik önmagávalegyesülve, vele megerősödve indul ismétútjára a vándor. Az elsőt Jorge Donn, amásodikat Daniel Lommel táncolja.

Lehetetlen a műről és az előadókrólkülön szólanunk, mert első pillanattól az alenyűgöző élményünk volt, hogy

ezt a művet talán mindkettőjük, de min-denekelőtt Donn egyénisége ihlette. Ő az a- Béjart megfogalmazása szerinti -középkori mesterlegény, „aki városrólvárosra járt, hogy sorsát, mesterségétkeresse". Ami végső soron „nem más, minta harc önmaga és a magányosság ellen".Szinte elképzelhetetlen nélküle e műmegszületése és - valljuk meg - talánelőadása is! A balett történetében, mintismeretes, minden idő-álló nagy szerep(akárcsak a hegedűversenyek azeneirodalomban) egy-egy nagy előadóegyéniségére íródott. Béjart alkotóképzeletét természetszerűleg vonzotta arokon lélek Mahler túláradó szenvedélyűlátnoki egyénisége és ugyan-akkor a zene, amaga költötte szöveg és a tánc egységébentestet öltő „Gesamtkunstwerk" is.

Mahlernek a múlt század végén ki-bontakozó életműve szüntelen viaskodás abenne kavargó túláradó romantikusérzelemvilág és a mindezt fegyelmezőklasszikus formáló törekvés között. Küz-delmes útja a századforduló késői ro-mantikájától az új zene felé vezető útmegérzéséig jut el. Korai romantikusművében a maga költötte népdalokra írtEgy vándorlegény dalaiban és az ezt.követő más ifjúkori műveiben (mint a DesKnaben Wunderhorn, Csodakürt) anépköltészetben és népdalban keresi afeloldódást. Közvetlen, egyszerű népihangvétele mögött mégis mindvégig ottsejlik alapvetően tragikus, vívódó alkata,amely saját vallomása szerint nem tudottmegszabadulni sanyarú gyermek-koránaknyomasztó emlékeitől. Mindez szavakbanmegfogalmazhatatlanul van jelen a táncjelzéseivel Béjart-Donn romantikus, ifjontihévvel fel-fellendülve szárnyaló,lehervadó, reménykedve vágyakozóan atávolba merengő, mély bánatban elmerülő,küzdelmesen útját kereső, mélyen tragikusvándorlegényé-ben.

Az egzaltált érzelemnek ezt a túláradásátmástól talán nehezen tudnánk el-viselni.De Donn művészetében megrendítőenőszinte vallomássá válik. Tökéletestechnikájú táncos és lenyűgöző intenzitásúdrámai színész. Csak az tud-hatott ígymindent felkavaró szenvedélyességgelemlékezetünkbe vésni egy - az egészművet szinte egybefoglaló - gesztust: avándor a körülötte zsongó tavaszi világbóla várva várt boldogságot, reményt merítve,a színpad előterében a közönség felé lépvenéz a magasba, és legmélyebb belsejébőlfakadó

boldogsággal lst's nicht eine schöne Welt?szavakra csókot dob az egész világnak. Amásodik ismétlésre Ei du!! Gelt? SchöneWelt!, már szinte belülről letörten,boldogsághoz, reményhez kétségbe-esetten ragaszkodva és egyben búcsú-kéntszakítja le szájáról és dobja felénkszívszorongatóan a második csókot. Azuhanás előtti legvégső fájdalmas hinniakarás! Ellenállhatatlanul vonzóak atragikus alaphangból fel-felsugárzó játé-kos táncrészek is. Béjart felidézi a né-

met néptánc könnyed, naiv, játékos fel-felszökő, lendülő mozzanatait - más-korpedig vissza-visszatérő alapmotívumkéntjellegzetes középkori iniciálék-raemlékeztető pózok felvillantásával teremtsajátos világot a zenei szólamok áramlóívelését híven kirajzoló táncköltemény. Avégső, csendes szomorúságú befejezésig,amikor az ifjú vándor vissza-visszatekintve, mint a szárnyaszegettmadár, szinte önmaga elől menekülve,osonva követi a távolba veszően a hát-

Jorge Donn és Daniel Lommel a Mahler: Egy vándorlegény dalai című művére készültBéjart-balettben (Mezei Béla felv.)

tér felé az őt szinte elvonszolva vezetőhűvösebb önmagát. Donn túláradó táncátDaniel Lommel tiszta vonalú, nemesenmértéktartó mozdulatainak ellen-pontozása,szép ívelésű biztos ugrásai egészítették kiharmonikusan.

A Sacre du Printemps kiválasztott-ki-taszított ifjújának szerepében az első pil-lanattól, amikor a fehér fiú kiválik az ifjúhímek sötét, vad hordájából, hirtelenlátomásszerűen megérezzük az alak továbbisorsát, egész jelentését a műkompozíciójában. A kitaszítottság felettvaló felháborodásában, amikor az ifjakvezetői hajánál fogva megmarkolva fel-emelik a fejét, majd szinte sündisznó-szerűen védekező, összehúzott testét gu-rulva rúgják tova a színen; az egész bennerejlő robbanó feszültségben, meg-alázottemberségének legmélyéről feltörő némaüvöltésében már benne érezzük azelhivatottságot, a későbbi felemelkedést ésa végső győzelem biztos zálogát: azapoteózis előrevetítését. Emlékezetespillanat, amikor a közösség többi tagjasorra elindul, a fehér fiút pedig kiközösítveotthagyják, és az a földön kúszva vonszoljamagát utánuk. Ezt a mozdulatot bravúrosintenzitással végzi: a fekvő helyzetbőlszinte cigánykerékszerűen rántja föl magáta levegőbe, mint valami forró talajonvajúdó állat. Minden mozdulata, rándulásaegy-egy ordítás, üvöltés, bele nem törődés:lebírhatatlan küzdelem. Az eksztatikus ősiörömkeresés elementáris ereje és költőiszépsége nyer új távlatokat ebben atragikus alkatú művészben.

A kiválasztott leány szerepében PártayLilla finom, sejtelmes líraiságában, abeteljesülést váró leány biztos derűjével ésa párját hívogató nőstény lüktetőfeszültségével hiteles női párja volt Donnalakításának.

*

R ichard Strauss dalciklusára alkototttánckölteményének bemutatásával Béjartművészetének másfajta vetületével is-mertettek meg Operaházunk művészei.Richard Strauss Négy utolsó dalánakszövegét egy Eichendorff-vers és HermannHesse három költeménye alkotja. Az élettőlvaló búcsú hangját szólaltatják meg ezek azemelkedett szépségű lírai dalok. Atavaszvárástól (Im Frühling), az elválásborzongásán (Beim Schlafengehen), az őszizzó pompáján át az elmúlásig (September),a végső „alkonyi fény"-ig (Im Abendrot) ívela

dalciklus. Béjart tánckölteményének címe:Ez lenne a halál?, a dalciklus utol-sókölteményének szavait idézi: „Fáradtvándorok vagyunk, a halál int-e már?".Béjart művében a négy dal a halál kü-szöbéről négy asszonyra, négy szerelmérevisszatekintő férfi látomása. A négy nőszépséges körtáncából bontakozik ki a férfiéletének egy-egy epizódja. „Hármanközülük megosztották vele életének egy-egy korszakát; a negyedik - talányos lény -csak futólag találkozott vele. Mégis enneka nőnek a képe kíséri el őt a halálba", írjaművéről az alkotó. Költői szépségű,harmonikus alkotás ez a mű. A forradalmárújító, a nagy formabontó koreográfusebben az 1971-ben alkotott művében amodern táncstílus és a klasszikustáncformák újszerű, letisztult szintéziséhezjut el.

Operaházunk múlt esztendei bemutatójánmegismert, korábbi (1966-ban keletkezett),Webern vonósnégyesére komponáltművében felfigyeltünk a klasszikus formáksajátos alkalmazására: a klasszikus vonalakharmóniáját váratlanul megtörőmozdulatelemeknek Webern zeneihatásainak ötvözetét tökéletesenérzékeltető „hibrid" stílusára. Béjart ezúttalRichard Straussnak a német romantikátólaz új európai zenéhez ívelő, aneoklasszicizmust is magába foglaló művétezzel a klasszikust és mait harmonikusanösszefoglaló egyéni nyelven szólaltatjameg.

Az ellentétes színárnyalatú trikókbanmegjelenő női alakok spicc-tánca a múltbólfelmerült látomás képét idézi fel anézőben. A művet előadó táncmű-vészek:Dózsa Imre, Kékesi Mária, Pártay Lilla,Csarnóy Katalin és Metzger Márta finompoézissel és virtuozitással, tökéletesátérzéssel tolmácsolták a mű-vet. Azthisszük, nem a hazai balett-művészet irántielfogultság mondatja velünk, hogy ilyenegységes képzettségű, a béjart-i stílusttökéletesen átélő női interpretátorokraritkán akadhatott a jeles brüsszelikoreográfus. Csarnóy Katalin és MetzgerMárta az élet tava-szán, delén éltszerelmeknek a halál közeléből idézettköltészetét, Pártay Lilla a halálborzongását, a végső el-múlás fájdalmasszenvedélyét, sötét tónusait idéző feketehattyúként maradt emlékezetünkben.

Kékesi Mária áttetsző fehér szőkesé-gében a titokzatos halál-szerelem alakítója.Ezt a királynői termetű, tökéletes

technikájú táncosnőt még sohasem láttukilyen megindítóan emberi mélységeketsejtető alakításban. Ő a kikerülhetetlenvégzet megismerhetetlen borzongása, és agyengéden a biztos elmúlásba kísérővigasztalás. Felejthetetlen, ahogyan aszínpad előterében ülve, hosszan,mozdulatlan jelenléttel néz a messze-ségbe; várakozik: eljön az ideje. Holcsodálatosan finom, megtört szárnyúmadár, hol meg halálba kisérő magasztosölelés. Béjart ebben az alakban szintemegidézi Strauss Halál és megdicsőü-lésének az utolsó dalban felcsendülőmotívumát; de alkotójának a halállalmegbékélő szembenézését is. Dózsa Imrefinom megértéssel tolmácsolta ezt a mélyzengésű lírát.

Ezen a szép estén újra élvezhettükMarkó Iván páratlan virtuozitását, egy-remélyülő, gazdagodó alakítását a Tűz-madárban. A főnixet Keveházi Gábortáncolta, és vele együtt kitűnő együttesalakítást nyújtott az egész tánckar.

Következő számaink tartalmából:

Boldizsár Iván:

Az új színpadi háromszög

Földes Anna:

Húsz óra - és tizenegy esztendő

Nánay István:Kamaramuzsika a boldogtalan holdfényében

Böszörményi Katalin:

A Tárgyak és emberek a Bábszínházban

Molnár Gál Péter:Haramiák, avagy: haragosana divatos magyar színjátszásról

Hámori András:

A bukfenc

Kent Bales:

Magyar színházról amerikai szemmel

Köröspataki Kiss Sándor:

Rosszkedvű színház

Cenner Mihály:

Bárdos Artúr emlékezete

Saád Katalin:Gyarmathy Ágnes szcenikai kiállítása

fórumMALONYAY DEZSŐ

Önálló alkotó-ea színházi rendező?

A színházi rendező önálló alkotómun-kájának elismerésével még adósok va-gyunk. A filmrendező alkotói önállóságátsenki nem vitatja, sőt törvény ismeri el,jogosítványokat ad neki, védelembenrészesíti. Nem tudnánk különbséget tenni akét alkotómunka között még akkor sem, haaz alkotói folyamat vagy akár a rendezőigondolat megvalósulásának folyamatábanvannak is különbségek. Nem tehetünkkülönbséget azért, mert a rendezői gondolatalapjául szolgáló dráma vagy forgatókönyvönmagában még nem film, még nemszínházi előadás, a rendezővel, a rendezőigondolattal együtt lesz azzá. Ha méghozzátesszük a színészt, az előadó-művésztis, aki nem csekélyke mértékben járulhozzá az eredeti mű megvalósulásához,akkor még jobban bonyolódik a probléma.De most csak a rendező művészeténél,önállóságánál, szellemi alkotómunkájánakszuverenitásánál maradjunk.

A drámát általában azért írják, hogyvégül is színpadra kerüljön és előadják.Úgy véljük, kevés olyan első szándék van,amely a drámaírót eleve arra indítja, hogyművét soha elő ne adják.

Osztrovszkij és Gorkij is úgy vélik,hogy a drámai mű csak a színpadi meg-valósulásban válik teljessé, csak akkor ériel végleges és teljes formáját. A rendezői„beavatkozás" értelmezés, már kezdetben ismagában foglalja azt a szándékot, hogy aművet - az írói művet -, a drámát a színházimegjelenítés ismert eszközeivel az epikasíkjáról több dimenzióban és sajátoshatáselemekkel mutassa be. Elsősorban averbális hatás, a kimondott szó ésváltozékony hangsúlyai, majd a fény, aszín, a tér és más színpadi hatásokösszessége, azok az elemek, melyekkel arendező dolgozik.

A klasszikus művek újraértelmezéséekés színpadra állításának kezdeti idejénkialakult vita tulajdonképpen nem zárult leazzal, hogy a vitapartnerek elhallgattak éstovább mentek a ma-

guk útján. Nem zárult le, mert a rendezők abeavatkozás mélységét korlátlanná tették.Nem egyszer csak nyers-anyagnaktekintették az írói művet, vagy kis túlzással- ürügynek. A túloldali vitapartnerek pediga maguk helyén - minden további vitaigénynélkül - látszólag csak szemlélték atörténteket.

A Nagyvilág 1972/2. számában Gyergyai

Albert A két Egmont című írásában - akezdeti viták egyik elindítója - az Egmontsorsának bemutatásával sok érdekes és újgondolatot ébreszt.

Schiller - Goethe beleegyezésével -alapvetően színpadi és színházi szem-pontok és hatások figyelembevétele miattátdolgozta az Egmontot. Az át-dolgozásnyilván a korabeli ízlésvilágnak ismegfelelően tette színpadra a művet mégakkor is, ha Goethe ezt nem szívesen - devégül is megengedte. Hogy az átdolgozásutáni siker hívta-e fel Beethoven figyelméta műre, vagy az eredeti mű, az talántárgyunk szem-pontjából akkor semlényeges, ha a beethoveni mű visszatért isaz eredeti Egmonthoz.

A témának újrafelvétele számunkra nema vita újrakezdéséhez ad impulzust, hanemahhoz, hogy egy másik kérdést ésjelenséget vizsgáljunk meg, amely alelanyhult vitát követve mind-jobbanFelerősödik. Ma már nem a klasszikusművek előadhatóságáról vitatkozunk, márnem is a leporolás vagy a beavatkozásmélységeiről és szabadságáról.

Az értelmezés kérdése és így a rendezőibeavatkozás - mint önálló szellemi alkotás- sokszor már az eredeti műtőt függetlengondolat és mondanivaló nem egyszerzavarbaejtő számunkra. Az természetesevidencia, hogy egy mű mondanivalója -minden szöveges változtatás nélkül is -helye, ideje és körülményei szerint alakul,hat és mu-tat be helyzeteket, és szembesítmai konfliktusokkal. Az is magától értető-dő lenne, hogy a rendezői értelmezés az ittés most helyzetét éppen ezért fokozottan ésúgy vegye figyelembe, ahogyan azt adráma szűkebb világa elvárja.

A kérdés ma mindjobban az, hogy egyrendező mondanivalójának kifejezéséhez,világképének felrajzolásához melyik ésmilyen mű felel meg a legjobban - legyenakár klasszikus vagy mai alkotás. Vagyis:sokszor úgy tűnik, hogy kezdetben van egyönállósult rcndczői gondolat, egy belsőmegfogalmazásra

váró mondanivaló, amelyhez drámát.alapanyagot, nyersanyagot - vagy felfo-kozva - sokszor majdnem ürügyet ke-resnek. Ehhez természetesen az önállóvagy önállósulni kívánó gondolat ésmondanivaló mellett olyan szuverenitás ésautonómia kell, amely csak sajátosviszonyok között valósulhat meg. A miviszonyaink között ennek a lehetőségnek akorlátait megszabja az, hogy a rendezőkzárt rendszerben alkotnak, ennek a zártrendszernek kötelmei a mű-sorterv, adarabválasztások nem mindig önálló ésmindentől független lehetősége és mégmindmegannyi személyi és tárgyitényezője annak, amit egy zárt szer-vezetnek - tehát színháznak hívnak. Ezena zárt szervezeten belül kell te-hátmegkeresni a módját és lehetőségét annak.hogy egy rendezői mondanivaló,önállósult gondolat a színpadon megva-lósuljon, mégpedig úgy, hogy a jelzett zártrendszeren belül egyidőben igazodjék azösszes tényezőkhöz: műsorterv, társulat,kultúrpolitika stb. Mi is történhet ilyenesetben? Vagy egy szerencsés találkozásés beteljesülés vagy az erő-szak.

A szerencsés nagy találkozások akkorkövetkeznek be, amikor minden tényezőés rendezői törekvés harmóniája létrejön:szerencsésen, jól adott a drámai anyag amár 'régen érlelt rendezői mon-danivalóhoz. De ilyenkor sem egyértelműminden.

A rendezői mondanivaló és a drámaértelmezésének egésze és különbözőségeolyan többértelműségre ad alapot, amelynemcsak a mű esztétikumát érinti, hanema mondanivaló politikumát is vitathatóváteszi. Köznapian és egy-szerűen: arendező a darab értelmezése vagy amaiságra való egyébként helyes törekvésközben vitatható vagy helytelenszembeállításra juthat, vagy olyankonzekvenciákat vonhat le, ami márnemcsak vitatható, hanem cl kell vetni.Egy szerencsésnek mondható találkozás issok rejtett úton vezet a megoldáshoz. Mamár egyáltalán nem biztos, hogy arendező első szándéka magának a műnekértelmezése. Sokszor inkább szándéka arendezőnek a saját maga gondolatainakmegfogalmazása a műben vagy azon kívülvagy annak ellenére.

Ha szinte a vád erejével hatnak is ezek agondolatok, mégis hivatkozni kell arégebben vagy a közelmúltban látott

nagy hazai és külföldi rendezésekre,amelyek váltakozó előjelű kritikákban mais élnek emlékeinkben.

*,

Jó-e mindez vagy rossz? A rendezői munkaönállósulásának és önálló alkotó jellegénekmegerősödését jelenti-e, vagy valami olyanúj divatos és átmeneti jelenséget csupán,amelyet a dráma elsődlegessége - mint mártöbb évszázadon át - előbb-utóbb ismétlegyőz? Azt hisszük, nemcsak divatról vanszó. Inkább arról, hogy a rosszul értelme-zett rendezői önállóságból divatot csi-náltak, sőt egyszer-másszor odáig mentek,hogy teret engedtek az öncélú és olcsólátványosságnak.

Így nem egyszer hitelét vesztette a jóügy szolgálata. A jószándékú önállósulá-son belül is vannak buktatók. Vannakművek, amelyek alkalmasak arra, hogymindig aktuális programot hirdessenek, devannak művek, amelyek teljesen vagyrészben ellenállnak annak, hogy ilyenmódon közelítsék meg. Tapasztalatainknagyon sokrétűek az elmúlt esztendőkben,és a közelmúlt nem egy ilyen törekvésévelkapcsolatban is.

Az irodalmi mű, a dráma maradan-dósága arra int, hogy annak elsődleges-ségét kell elsősorban a rendezői szuve-renitásnak tisztelnie. És ez nem ellent-mondás. A rendező elsősorban abbanlegyen önálló szellemi alkotó, amit ér-telmeznie kell, mert nemcsak tolmácsol,közvetít és bemutat, hanem az értelme-zésével önálló és saját gondolatait isrögzíti.

A színházi előadás - a rendezői, színészimunka - mulandósága, még ha ma márrögzíthető is, a dráma és az iroda-lommaradandósága közötti különbség, arendezői értelmezés szabadságánakproblémái hagyják ma is nyitva a kérdést:önálló alkotó-e a színházi rendező?

*

Ezzel a témával a SZÍNHÁZ megindulásaóta foglalkozik. Malonyai Dezső cikke ésgondolatmenetének végén a kérdés újraelőtérbe helyezi ezt a vitát. Hogymennyire napjaink színházi életénekközponti kérdése, bizonyítja az ITI, aNemzetközi Színházi Intézet decemberibudapesti tanácskozása is. Ezért szívesenadunk helyet hozzászólásnak, vitának -bár nem hisszük, hogy Malonyai Dezsőkérdő jelét végképpen felkiáltójellélehetne kiegyenesíteni. (A szerk.)

FÖLDES ANNA

A magyar drámavitájáról -szenvedélyek nélkül

Az Alföld szerkesztősége bölcs arányér-zékkel, fél esztendő után, februárbanlezárta a szokatlan szenvedélyeket ki-váltószínházi vitát. A vitaindító - AblonczyLászló - értetlenül, szinte restelkedvefogadta a részben rá, részben nézeteirezúduló pergőtüzet, és bölcs be-látássalfelmérte, hogy a gondolatok hullámverése- a témának szól. Pályi András, BerkesErzsébet, Kerényi Imre, Zsák László,Bényei József és mások után, dehogyisszólnék hozzá a lehetőségekhez képestmegnyugtatóan lezárt vitához, ha nemérezném, hogy csak a folyóiratbelicsatározás rendeződött megnyugtatóan;maguk a problémák ugyanolyannyugtalanítóak, mint a vita kezdeténvoltak.

Az első (második és harmadik)dráma után

A vitában meglehetősen nagy súllyal ve-tődött fel a színházak és drámaírók kap-csolatának alkalmi jellege. A folyamatosegyüttműködés hiánya és a színházrólszínházra vándorló írók (feltételezhető)elégedetlensége. Bár, mint minden, aművészeti élet szövevényéből ön-kényesenszerkesztett példatár, Ablonczyé iskönnyűszerrel szembesíthető a tételekellenkezőjét bizonyító adatokkal - és ittelsősorban Illyésnek a pécsiekkel,Örkénynek Várkonyi Zoltánnal valókapcsolatára gondolok a probléma mégiselgondolkodtató. Nem-régiben egy HubayMiklóssal folytatott beszélgetésben újranapirendre került a téma: hogy lehet az,hogy Magyarországon, Hubayn kívül,nincs főfoglalkozású drámaíró. De talánmég ez a kisebbik gond: a nagyobb az,hogy a kor-társ magyar irodalomban - azövén kívül - nemigen van drámai életmű.Tudom, hogy Illyés és Németh László, Il-lés Endre és Karinthy drámái kötetbekötve rendelkeznek a drámai életmű bi-zonyos megkülönböztető vonásaival. Demég az ő drámaírói művészetük is csakrésze - fontos, lényeges, elhagyhatatlanvonulata, de mégiscsak második síkja! - azirodalmi műnek. Igaz, hogy a pró-

zaírók bolyából Örkény ma már átsoro-lódott: róla elmondható, hogy a dráma lettaz elsődleges, gondolatainak parexcellence kifejezési formája. (Még akkoris, ha a Vérrokonokat megelőződrámáinak kivétel nélkül epikai előzmé-nyei voltak.) De már Karinthy Ferencelsősorban a maga novellista erényeitcsillogtatja a színpadon, és kétkötetnyidráma, tucatnyi premier után is szívesenlátott vendége a színházaknak.Hasonlóképpen Fejes Endre, akinekRozsdatemető című drámája még mindig aleghatásosabb érv a dramatizálásokkritikusaival szemben, de mégsem váltegy drámaírói életmű expozíciójává.

És mégsem róluk van szó, akik többkevesebb sikerrel, de jelen vannak aszínházi életben.

Hanem akik jelen lehetnének, és nin-csenek. Érdemes lenne ebből a szem-pontból kicédulázni Almási Miklósnak aLiteraturában közzétett, tizenöt évdrámatermését vizsgáló körképét, vagyakár felidézni saját emlékeinket. Hánybiztató első drámának tapsoltunk, hányprózaírónk, költőnk bontakozó dráma-íróitehetségének szurkoltunk - hiába. Hoválett a drámaíróként pinceszínpadondebütált Mezei András, a Magadra kiálts!című drámával ígéretesen induló SalamonPál? De beszélhetünk másokról is, amagyar próza első vonalából. PéldáulMészöly Miklósról és Mándy Ivánról,Moldova Györgyről és Galgóczi Er-zsébetről ... Valószínű, hogy az Ablak-mosó vagy a Mélyvíz vagy akár A fő-ügyész felesége nem voltak hibátlan mű-vek sem. De zsákutcává - csak a fogad-tatás következtében lettek. Való igaz,hogy Sánta Ferenc írói válságát nem lehetAz árulót színre hozó Katona JózsefSzínház vagy a drámát hűvösen fogadókritika számlájára írni, de tény, hogySánta Ferenc is csak hétéves késésseltalált vissza Tháliához. Mint ahogy nemsikerült végképp a színpadhoz hódítani akét Szabót sem - Szabó Magdát és SzabóGyörgyöt -, akik pedig mind a kettentöbbször nekirugaszkodtak, ésbemutatóikat nagy érdeklődés is kísérte.Meggyőződésem, hogy egy kisszerencsével, dramaturgiai törődésselSzabó Magda és Szabó György is kitűnő,vérbeli drámaírókká érhettek volna.Természetesen a felsorolt pályáklezáratlanok, és minden szezon ígérhet,hozhat új meglepetést, sikert. De annyibiztos, hogy a Szekrény-be zárt szerelemvagy a Kígyómarás óta

esztendők teltek el, s a repertoárban lettvolna hely jelentős kortársak jelentősdrámáinak.

Hubay Miklós nyilatkozatában azt isszóvá teszi, hogy a színpadnak hátatFordító íróktól senki sem kérdezi meg,miért tették, mi hiányzik ahhoz, hogyfolytassák a valóban közérdekű irodalmiműfaj meghódítását. Magam sem tudom,hogy ezért a színházakat, a szín-házvezetőket, a rendezőket, a miniszté-riumot vagy a kritikát kellene-e megróni.Hiszen egymagában senki sem hi-báztatható, senki sem felelős azért, amiért -mondjuk - Mándy Iván nem írt drámát.Még az is eszembe jut, amit Peter Hacksmondott legutóbb a Theater der Zeit címűfolyóiratnak adott nyilatkozatában, amikoraz újságíró a drámáról való aggódás,gondoskodás problémáját feszegette, hogytudniillik - nem nyomorék adrámairodalom, hogy gondoskodásraszoruljon... De mégis, az a tény, hogy azírók elkedvetlenedése immáron társadalmijelenség lett, hogy tehetségek sorozatosanfordulnak el a műfajtól, arra int, hogybeszélni kell a problémáról, és szembe kellnézni azzal is, hogy a jelenségnekmélyebben fekvő társadalmi-irodalmi-közéleti okai vannak. Amelyek számtalanösszetevőjéből kinek-kinek magának kellkikeresni a rá tartozót

Miért csak Pécsett?

Nemcsak az Alföld hasábjain, más vi-tafórumokon is megfogalmazódott már az arészben jogos észrevétel, hogy az újatkereső, kísérletező vidéki színházak nemtesznek meg mindent az új magyar drámákszínpadra segítése érdekében. (Évekkelezelőtt, úgy emlékszem, éppen a DunántúliSzínházak Kaposvári Fesztiválján került akérdés terítékre. Holott akkor - éppen egyWeöres-dráma premierje után voltunk ...)Kétségtelen, hogy Zsámbéki Gáborékeddigi legnagyobb sikereiket Goldonival ésShakespeare-rel, Dosztojevszkij jel ésKleisttel aratták. (Bár a Kleist-téma - SütőAndrás-dráma.) Kétségtelen az is, hogySzékely Gábornak sem sikerült aMacskajátékban megkezdett úton to-vábblépnie.

És mégis úgy érzem: alaptalan ez alegjobb együttesekkel szemben hangozta-tott vád.

Mert a fiatal rendezők egyelőre aszínházalapozás munkáját végzik: ener-giájukat az együttesteremtés és a szí-nésznevelés oly mértékben leköti, hogy

még nem jutottak cl az írókkal valófáradságos szellemi munka időbeli, anyagistb. feltételeinek biztosításához. Ha neméreznék ennek az igénynek a jelenlététsem, jogos volna a szemrehányás. Deéppen Kaposvárott a Vekedy-ősbemutatójelzi, hogy műsorpolitikájuknak ezt azoldalát is készülnek kimunkálni. A magyarszerzők egyik leglelkesebb éslegkövetkezetesebb színpadi bábája,Berényi Gábor a megmondhatója: mitjelent szervező és szerkesztő, agitációs ésdramaturgiai munkában egy új, kezdődrámaíró darabjának rendezői vállalása.Hogyan született meg közös ihletből éserőfeszítésből, többszörinekirugaszkodásra például Jókai AnnaFejünk felől a tetőt című drámája. Mennyiközös munkába került Benedek Katalindarabja, annak ellenére, hogy a tehetségesszerző civil foglalkozása dramaturg.Hogyan egyengette a színház és a rendezőKertész Ákos színpadra vezető útját, amíga Névnap hazai és külföldi sikere beérett.Kétségtelen, jó lenne, ha például SzékelyGábornak máris meglenne erre a kedve,igénye, ideje, energiája ... De a helytől,időtől, körülményektől függetlenülfelállított követelmények nem ösztönzik,hanem gátolják azt a munkát, amelyetpedig Székely, Ascher Tamás, Valló Péterés a többiek maximális koncentrációvalvégeznek. Ha Ascher ma Dosztojevszkijjel,Valló még nem Vámos Miklóssal, hanemGarcía Lorcával bizonyít, akkor ittnemcsak saját művészi-rendezőimondanivalójuk optimális kifejezéséről, amagyar szín-házkultúra teremtőalakításáról van szó, hanem egy korszerűjátékstílus kikísérletezéséről,eszközteremtésről, együttesnevelésről is.Ami hosszú távon a magyar drámák színrehozatalában is gyümölcsözni fog. A többiközött abban is. hogy megnöveli aszínházak vonzását. éppen a fiatal írókkörében. Hogy kollektívát teremt, amely afejlődés egy adott fokán szükségszerű éséleterős szövetségese lesz a megszülető újmagyar drámairodalomnak is.

Mindazok, akik ezzel kapcsolatban apécsi kivételről szólnak, Czímer Józsefdramaturgiai munkásságára hivatkoznak.De aki körülnéz - akár a fővárosban is -tudja, hogy a főfoglalkozású dramaturgokközül is kivételesen kevesen végzik azt afajta irodalomszervező alkotó munkát, amitCzímcr.

Álmodni persze lehetne arról, hogyminden színháznak meg kellene találnia amaga drámateremtő dramatur

giai szakemberét, és akkor már mellékes,hogy az illető milyen státusban - igazgatói,rendezői vagy dramaturgi mi-nőségben -szolgálja az ügyet. De addig is: nekeressünk se Pesten, se vidéken bűnbakot.

Mert ha erre fanyalodunk, akkorelőretekintés helyett hátralépünk. És akkorviszont egyforma súllyal kell felvetni aműsorpolitikának az új magyar drámávalszemben elkövetett mind a két irányúmulasztását: a maximalizmus és azengedmények politikáját is. HogyGyurkovics Tiborhoz hasonló izmos te-hetségek félkész drámával léphetnek anyilvánosság elé, hogy egy nagy múltú,népszerű prózaírót „elsődrámásként"

kompromittálnak egy gyenge darab el-fogadhatatlan előadásával. Akkor év-számokkal súlyosbítva kellene konkre-tizálnunk a megírástól a bemutatóig el-teltidőszakok hosszát, a szüntelen kés-leltetéseléggé nem kárhoztatható gyakorlatát ésmég sok mindent.

Csak egyetlen „vádlott" ártatlanságamellett szeretnék kiállni az Alföld vi-tájának apropójából - és ez a világiro-dalom.

Albee - vagy Csurka?

Legélesebben Bényei József veti szín-házaink szemére a világirodalom-centrikusirodalomszemléletet. Nem tehetek róla,engem ez a fogalmazás is riaszt. De mégjobban a szemlélet, amely nem (vagy nemcsak) Neil Simonnal, de Albee-valszemben is védi a magyar drámát. MárBerkes Erzsébet is vitába szálltAblonczynak azzal a kifogásával, amelyeta színházi bemutatók kronológiája ihletett.(„Elébb jött Brecht, mint Remenyik, elébbBeckett, utána Sarkadi...") De BényeiJózsef érvelésé-ben még egyértelműbb akozmopolitizmus vádja, amelyet későbbóvatosan a kozmopolita tendenciák éstünetek számonkérésérc enyhít. Ennekalátámasztására azután bizonyíthatatlantételekkel is érvel. Például, hogy „Azegzisztenciális sikert, a kitüntetést, azelőrehala dást megnyugtatóbban lehet mareprezentálni és siettetni egy külföldidráma érdekes színpadra állításával, mintegy magyar dráma feltámasztásával". Ígylenne ez? Nem hiszem. De hiába hi-vatkoznék a Mózes sikerérc, a MagyarElektra tévéadaptációjára, hiszen a rep-rezentálás (?) és az előrehaladás nemkvantifikálható. Kazimir népművelőszínházával pedig igazán sok vitám van, deegyet, úgy érzem, nem lehet tőle el-

műhelyvitatni. Hogy bátran és tudatosan vál-lalkozott egyfajta európai és Európán túlikapunyitásra. Ezért igazán vétek lenne őtmegróni. Hiszen ettől még a Tháliában ésfőként a Thália Stúdióban folytathatta - ésfolytatta is - azt a nemzeti jellegűdrámateremtő műsor-politikát, amelyetEörsi István, Görgey Gábor és LengyelJózsef neve fémjelzett.

Mindenkinek igaza van, illetve volt, akiszóvá tette, hogy Magyarországonmajdnem annyi Neil Simont játszanak,mint a Broadwayn. De hát ez már a tavalyihó... És a világirodalom fogalmán kívüllétező bulvárdarabok ellen nem az alegfontosabb kifogásunk, hogy történetesenamerikaiak vagy franciák, hanem hogyértéktelenek, silányak, szocialistaszemléletünktől idegenek. De hasonlószenvedéllyel kellene kiseprűznie akritikának az értéktelen, silány, szocialistaszemléletünktől idegen műveket akkor is,ha szerzőjüket - magyar anya szülte. Aszerzővel való honfitársi kapcsolatunk -nem mérték és nem mentség ... Sőt, talánmég nagyobb fájdalom, gond, mégirritálóbb tünet, ha egy szocialista államírója kerül a kommercializmus csapdájába.

Ami pedig a valóban világirodalmirangú külföldi kortársműveket illeti: színrehozataluk nemhogy nem árt, de feltétlenülhasznál a magyar drámának. Különösen, haidőben történik. (És ezen a téren azért márvan némi előrehaladás.) A világszínházzalvaló szinkronitás nem szenzációhajhászásés nem divat, hanem jogos műsorpolitikaitörekvés, amelynek eredményességehozzájárulhat ahhoz, hogy a hazai szerzőkfokozottan bekapcsolódjanak avilágirodalom ára-mába. Még túlhaladni iskönnyebben, gyorsabban lehet valamit -például az abszurd dráma esztétikáját! -, haaz alkotók és a befogadók szemléletefolyamatosan alakul és fejlődik, a korkövetelményeinek megfelelően.

Biztosítsunk tehát zöld utat a magyardrámának, mindannyian, akik a pályaközelében vagyunk: színházigazgatók,rendezők, kritikusok. De ne akarjukmegbénítani a színházak sokvágányú

rámai forgalmát, mert akkor túlságosankönnyen, túlságosan hamar berozsdulnak asínek. És a zöldre állított szemafor nempótolja sem a messze vezető síneket, sem agondolatokkal megrakott vonatokat.

DERSI TAMÁS

BeszélgetésNémeth Lászlószínházáról

Németh László Széchenyi című drámáját1968 őszén újította fel a Nemzeti Színházegyüttese, Bodnár Sándor rendezésében. Azalábbi beszélgetésre 1969 februárjábanültünk össze. Tartalmának összegezését -Németh Lászlóra emlékezve - azért érzemszükségesnek, mivel Bessenyei Ferencműhelyvallomása a legszebb,legtartalmasabb színészi méltatása Némethdramaturgiájának és színpadi nyelvének.

Dersi Tamás: Manapság a színháznak iskoncentrált, a hagyományosnálszuggesztívebb hatásra kell törekednie.Megoszlanak a vélemények, milyen esz-közökkel érhető ez el a legbiztosabban. Ahagyományos forma mindenesetre nagytartalékokkal rendelkezik. Németh Lászlóéletműve a bizonyság: mennyire modernlehet a korával együtt érző-lélegző íróanélkül is, hogy lemondana a dráma nagymúltú kereteiről, az ábrázolásnak arról amódjáról, amit általában realistánaknevezünk. A Széchenyi is ilyen darab:egyszerre hagyományos és újszerű.

Bodnár Sándor: Történelmi vagypszichológiai dráma a Széchenyi? Az avéleményem, hogy mindkét feltételezésleegyszerűsítő. Az ilyen meghatározásoktöbbnyire ötletszerűek és egyoldalúak.Németh Széchenyijének vannak történelmimotívumai, van pszichológiai vonatkozása,és ezeken kívül még sok egyéb jelentése. Adráma legfontosabb forrását kevesenismerik. Széchenyi Naplója, ez a rendkívülizgalmas forrásmű - a teljes Napló -ugyanis máig nem jelent meg magyarfordításban. Németh drámái közülvalószínűleg a Széchenyire hatottlegerősebben a konkrét történelmi anyag. ASzéchenyiben csaknem minden mondatnaklényegbevágó jelentése van. Ha rosszulmondják, az előadás félresiklik, és aszerzői szándék nem valósul meg úgy,ahogy kell.

Bessenyei Ferenc: Én már sok Németh-darabot játszottam, s tudom, mek-

kora igényeket támaszt ő a színésszelszemben. Ezzel persze szokatlan erényekcsillogtatását teszi lehetővé, amireegyébként csak nagyon ritkán nyílik al-kalom. A szellem és a szenvedély intenzívegységét követeli, ehhez ad drámáinakszövegével színészújító ihletést. Némethdarabjaiban új - kedvünkre való - színésztkovácsolhatunk magunkból, de ehhezelszánt munka és nagy szigorúság kell.Nála minden szónak helye és hangsúlyavan. Nincs locsogás, mellébeszélés,kihagyás, csúsztatás. A vonatkozó névmásvagy a jelző lényeg-bevágó tudnivalótközöl, s ezt nekünk észre kell vennünk,hogy a nézővel is észrevétethessük.

Úgy kell vállalnunk Németh Lászlómondatainak szárnyra bocsátását, hogyegyetlen lélekrezdülés, egyetlen hangár-nyalat se mehessen veszendőbe. Nem is-merek olyan modern drámát, ahol a szö-vegmondásnak és a játéknak ennyi aprófinomsága lenne, ahol a színész enynyigyönyörűségét találhatná a szerep lényegeszerint megoldott feladatban. Sajnos, eztnagyon nehéz elérni. A mi kényelmes, lazaeszközeinkkel, hatheti próbával lehetetlenminden ízében ki-dolgozott előadástprodukálni. Ezért élek még most is -hónapokkal a premier után - próbalázban.Füzetnyi instrukciót hordok magamnál. Haa Széchenyit játsszuk, ötre jövök aszínházba, olvasgatom a füzet bejegyzéseit.Hát-ha sikerül javítani, közelebb jutni alegjobbnak tűnő megoldásokhoz. Ez amunka fárasztó és élveznivaló. Örök iz-galom, örök elégedetlenség. Ugyanakkor alegkisebb siker is nagy öröm. Kárpótlás abefektetett energiáért. Sikeren most nem atapsot, a közönség elismerését értem. Ez isnagyon fontos, de más dolog.

Amire gondolok: a munkánknak értelmetés önigazolást adó perc vagy pillanat,amikor magunk is úgy találhatjuk, hogyamit csinálunk, nemcsak jó, hanemlegbensőbb szándékunkkal, legszemélye-sebb törekvésünkkel találkozik. Aki ismeria színészmesterséget, tudja, hogy az ilyenélmény a legjobb szerepekkel ellátottszínész életében sem gyakori. Ezértszeretem annyira Németh László drámáit.Az ő szövege - és gondolatvilága szárnyáravesz, hittel tölt el, visszaadja számomra aszínház mitikus erejét, amire anaturalistaaprólékosság és a modernkedő sznobizmusegyaránt képtelen. Németh játékkánemesíti az ér-

telem munkáját. Széchenyit például in-tellektuális kiválósága veszejti el.

Képtelen szó nélkül hagyni a hazájánesett sérelmeket. Megírja a Blicket, amelyfelrázza a legjobb elméket Ma-gyarországon. Az ellenséges hatalomfoglyaként, a teljes és reménytelen ki-szolgáltatottságban is elragadja a szerep ésa hivatástudat szenvedélye: nem tagadhatjameg önmagát, munkáját, agyánakszüleményét. A becsület és az értelemvonzása ragadja el, ez viszi a tragédiába. Sközben ellenállhatatlan zsenialitássaljátszik környezetével és ön-magával, aveszéllyel és ellenségeivel. Számomra alegnagyobb öröm: a halálnál is erősebbintellektuális szenvedély életre keltése, azigazsága elől kitérni nem tudó értelemelszántságának és játékosságánakérzékeltetése.

A Németh-drámákkal való találkozásszámomra a legnagyobb munkaélmény.Ennek a szövegnek a színpadra vitele amesterség puritán tiszteletét, az átlagosnáljóval nagyobb teherbírást követel azegyüttestől. Nem hiszem, hogy ennek azigénynek meg tudnánk felelni. A NémethLászló munkásságával szembeni előítéleteka színházakba is eljutottak. Sőt, bizonyosmértékig fel is erősödtek, hiszen mindenolyan színész, aki nem kedveli a mesterségpróbáit, a nagyobb terhelést, szívesen be-áll a kórusba, a lustaságát, kényelmességétálcázva a drámák nehézkességéről,nyelvezetük zsúfoltságáról, tekervé-nyességéről, a feladat megoldhatatlansá-gáról panaszkodik. Ezt nyíltan meg kellmondani, és harcolni kell ellene. S mint-hogy a művészi munkában a legszelídebberőszak sem hoz igazi eredményt, ennek aharcnak egyetlen formája és eszköze ameggyőzés lehet. Az író céljánakszuggesztív ismertetése, gondolatainakátsugárzása és elfogadtatása, a színészekfanatizálása. Megnyerése a rendkívülifeladatnak, a többletmunkának.

Dersi Tamás: Ehhez együttesre, part-nerekre van szükség. Úgy kell bejönni aszínpadra, hogy Zala megye is ott legyen,meg a Deák Ferenc bölcsessége is, amit ellehet, el kell ismerni, de az-tán a Széchenyivágású férfiból kiszakad a fájdalmaslázadás a józan mericskélés ellen. Ő erreképtelen, ő az életével is politizál, nemcsakaz érveivel. Ez a kitörés annálerőteljesebb, minél gyanútlanabbul idézifel a látogatóba érkező táblabíró a másikmagatartás kínálta előnyöket. A Goldmarkdoktorral

folytatott vitához pedig ellenfél kell, ki-csit enervált, kicsit démoni erejű partner,aki kisember létére igazi ellenfele tudlenni a betegen, meghurcoltan is nagyhatalmú grófnak.Bessenyei Ferenc: Németh Lászlónál anyelv teremti a figurát. Széchenyiben adrámai nyelv terhelése még nagyobb,mint más műveiben. Itt a hős nemcsakbeszél, hanem - ezzel párhuzamosan -mellé is beszél. Vagyis nemcsak kifejez-ni, hanem álcázni is akarja magát azzal,amit elmond. Elkezd vallani, vállaljahelyzetének és indulatainak logikáját,azután egy váratlan - vagy gyakori is-métlődésében már nem is váratlan? -fordulattal visszalép. Összekavarja azegészet, nehogy megértsék. Ebben a sze-repben a szöveg méltósága dominál. Se-gít: a színpadot visszaadni a költészet-nek. Az értelem költészetének, amelyben

a logika szinte érzéki gyönyörűséggel tölticl a színészt. Tiszta és megveszte-gethetetlen logika, mégis forró, átélhető,teljes emberségünkre ható. Itt valóban azértelem és érzelem egymást áthatófeszültségéről lehet beszélni.

A sajátos gondolatritmust megszó-laltató Németh László-i körmondat kez-detben - a szereppel való találkozás elsőperiódusában - valósággal megkínozza aszínészt. Később azonban, a munkasodrában, a szöveg és a jelentésrögzítésének folyamatában oldódnak azidegenkedés és félelem görcsei. Igen,félelmet mondtam, s bizony éreztem isnem egyszer tanulás közben. Először issúlyos, nagy szerep a Széchenyi. Próbárateszi a memóriát, ezenkívül, mint máremlítettem, különleges igényeket támaszt.Nem elég a mondatait megtanulni, szinteminden szóra - a szó súlyá-

N é me t h L ás z ló : Szé c he ny i c í mű drá má já n a k e lőad á sa a Ka to na J óz s e f Sz í nh áz ba nBe s se ny e i F er en c ce l a c í ms z er ep be n

ra, jelentésárnyalataira, a mondat egé-széhez s többi részéhez való viszonyára,sőt még az írásjelekre is - gondot kellfordítani. Csak így lehet, így tudtamelérni, hogy ne üres szóözön áradjonbelőlem, hanem az a drámai feszültségűjelentés kapjon hangot, amelyet NémethLászló a nyelvre bíz. Minél fáradságosabbez a munka, annál inkább élvezi az embera szöveg virtuozitását.

A hős karakterét, a múltjához ésjelenéhez, vágyaihoz és lehetőségeihez, anagyvilághoz és szűkebb környezetéhezkialakított viszonylatrendszert a nyelvhálójára feszítve lehet csak szem-ügyrevenni. Ezért van a mondatoknak bonyolultszerkezete és ebből kibontandó jelentése.Nagyon sok részletet idézhetnék, amivelbizonyítani lehet, hogy Németh Lászlópárbeszédeinek, monológjainakszövetében minden szálnak - egy-egyjelzőnek, határozónak, a szó-rendnek és aszavak hangulatának is - funkciója van. Adráma nem egy kérdőjelét lehetett a nyelvielemzés segítségével eltüntetni.

Közben már éreztem, hogy a megér-tett- vagy legalábbis megérteni vélt - dikciótnem lehet és nem is elég csakmemorizálva tanulni. Rájöttem, hogy azelemzés folyamatát visszafelé semtakaríthatom meg. Vagyis az árnyaló,értékelő, finomító, értelemtisztázó mun-kát, ami a tanulást megelőzte, el kellvégezni a már fejben tartott anyagon. Ezaztán az igazi kínlódás és az igazigyönyörűség, ami az artikulációs esz-közök kegyetlen tréningjét is megköveteli.El kell érni, hogy az író mondataimegközelítően ugyanazt a jelentést vigyékel minden egyes nézőhöz, mint hozzám.

Arra is szükség van, hogy szépségük ahangzásban is érzékelhetővé váljék. Amondatok formát kapnak, ponttól pontig,vesszőtől vesszőig ívelnek, más-hollélegzetvételnyi szünetekben a csendtartópilléreire támaszkodnak. Az emlékezetben valóságos kotta épül, amiről aszínész idegrendszere és artikulációsberendezése az előadásokon visszajátsz-hatja az író nyelvezetét. Olyan feladat ez,amely mindig teljes koncentrációtigényel. Nem lehet benne lazítani, illetveúgy lehet csak valamit is a rutinra bízni,hogy az egész megadja az árát. Széthullik,hideg gubancokra szakadozik, üresnek éskimódoltnak hat a gyönyörű, fület-lelketgyönyörködtető dikció.

Az volt a baj, hogy a szereptanuláslegelején túlságosan elszabadultam arészletekbe. Miskolcon dolgoztam. Ki-jártam az erdőbe, és beszédgyakorlatokatcsináltam. Harsogtam a csendben. Későbbpedig alig tudtam visszavenni az erőt és alendületet. Szavaltam, hol-ott arra lettvolna szükség, hogy a szavak és amondatok egymáshoz való viszonyátépítsem a modulációba. Hiszen Széchenyia nyelvben - a nyelv segítségével -vetkőzteti meztelenre önmagát. Nincsennek a hatalmas embernek egyetlen titka,amire fényt ne derítene a szöveg. Csakmeg kellett találni, és úgy kellettmondani, hogy az írói szándékmegvalósuljon.

Nem merem állítani, hogy ez mindenüttsikerült, de ez volt a cél, ez ha-tároztameg - és persze menetközben módosítottais - a munkamódszert. Ma is teli vagyokkétségekkel. Otthon, nap-közben, azelőadások alatt újra meg újra kérdeznikényszerít a fejemben za

katoló szöveg. Hogyan a leghelyesebbelmondanom például a vendéget foga-dószavakat: „Ön az a hazánkfia, aki a szépZala megyét hozta fel ide ebbe a szomorúházba." Mi itt a hangsúlyos? Az, hogy önaz a hazánkfia, vagy ön az a hazánkfia,aki a szép Zala megyét... és hogyan tudomkifejezni ebben a szép és a szomorú jelzőellentétét úgy, hogy ne panasznak, hanemegy örök játékra feszülő eleme egyszerreironikus és önironikus ötletének hasson?Ilyen hang-súly- és árnyalási problémátszázszámra idézhetnék. Ezek tisztázása,illetve a megoldás kísérlete volt a munkaharmadik szakasza, s ezt ma sem tartombe-fejezettnek. Az ilyen munkát úgy kellelkezdeni, hogy a színész - és vele együtttermészetesen a rendező is - zárójelbeteszi a raktári elfekvő árukéntfelhalmozódó megoldási módozatokat.Nem a korábbi szerepekből, rendezé-sekből visszamaradt lehetőségeket szabjaát, igazítja jól-rosszul az új feladat-hoz.Minél többet el tudunk felejteni, annálhatékonyabban kereshetjük s találhatjukmeg az egyszeri, semmi mással össze nemkeverhető műhöz illő játék-felfogást.

Dersi Tamás: Milyen lehetőséget ad aszínésznek a nemzeti dráma nagyszerepeivel való találkozás?

Bessenyei Ferenc: Én nagyon szeren-csés vagyok a magyar drámával. A leg-jobb szerepeket játszhattam. Olvastamezt-azt a most folyó vitából, pántlikáshazafiság és deheroizálás ellentétéről.Valójában hamis ellentétről van itt szó,mert egyik magatartás sem felel megigényeinknek. S mint színész, magyarklasszikusok megszólaltatója, történelmidrámáink szereplője azt mondhatom: ez ahamis szembeállítás irodalmunk ha-gyományait és mai erőfeszítéseit is sérti.Régi nagy íróink és a legjobb maiak ahhozsegítenek, hogy a hazáról és ahazafiságról magunkkal hurcolt, előíté-letekkel-tévedésekkel teli, homályos lelkiábrát megtisztítsuk. A hősök nemszoboralakok, a történelem nem mere-víthető külsőséges-látványos tablókba,üres színhalmazatba.

A magyar történelem - buktatóival,vissza-visszatérő tragédiáival - különösennem alkalmas ilyen beállításra. Azonérdemes fáradoznunk, hogy szépítgetés éshazugság nélküli tudást, el-képzeléstalakítsunk ki magunkban és minél többemberben az igazi történelemről. Azárulásról és a nagyságról, amegfutamodásokról és a helytálló ön-

Bessenyei Ferenc Balázs Samuval a Széchenyiben (lklády László felvételei)

világszínházfeláldozás szomorú szépségű példáiról. Ittvan Széchenyi. Ki volt jobban elle ne abűnök és hibák takargatásának, az ártalmasönszeretetnek? Ő bizony deheroizált, ésnem tűrte, hogy a nemzetről alkotottszemlélet illuzionista maradjon. Egészéletében az önámítás ellen harcolt, emiattsok kortársa hazaárulónak bélyegezte. Miis vállalhatjuk a Széchenyi példáját, enneka magatartásnak a logikáját, az igazmondáselkötelezettségét, a közösség szolgálatát,amely a bírálatban is - vagy éppen abbanösszefonódik a múlt, a jelen és a jövővállalásával. Nekem az ilyen hazafiságtetszik.

A magyar dráma és a magyar színészkapcsolatáról is kérdezett. Nos, a színész, amaga számára szereplehetőségeket kereső,sikervágyára, hiúságára hallgató színész isúgy érzi bennem, hogy nekem a magyardráma adhat Iegtöbbet, én vele és benneemelkedhetek, ha tudok, legmagasabbra.Németh Széchenyijét azért is szeretem,mert színészi eszközeim újracsiszolásátkövetelte és követeli, Hiszem, mondtammár, ezt a darabot nem lehet gépiesen, apróbákon beidegzett módon játszani, ahangok és mozdulatok lemezén rögzítettváltozatot gépiesen visszaforgatni. Talán,ha mindent megoldhattunk volna a premierelőtt, nem érezném a szüntelen ösztönzést,ami most minden előadás előtt arrakényszerít, hogy ne csak játsszak, hanempróbáljam megfigyelni magamat éstársaimat, az előadás hatását, s főleg akihagyásokat, azokat a részeket, aholelmaradunk a szöveg erejétől.

Újra és újra frissíteni, javítani szeretnémalakításomat. Legfőbb törekvésem agondolat szenvedélyességét kifejezni,sváda nélkül, hangrezegtetés és szélesgesztusok nélkül. A történelmi drámáinkszínreviteléből ismert, hagyománnyákövesedett modorosság elhagyásával, úgy,hogy a számvetés csendjében a születőgondolatok feszültsége ragadja meg aközönséget. Nagy belső konfliktusokatrejtő-sejtető intellektust csak így lehetelfogadtatni a külsőségesség olcsófogásaitól ösztönösen is húzódozónézőkkel. A színház és a vele szembentámasztott követelmények az élettelszembeni igényeket is mutatják. Ma azemberek nem szeretik a nagy szavakat, alátványos kiborulásokat. A komoly,csendes meggyőződés hat inkább, amely aremegést, a döntésig kísérő küzdelmetfegyelmezi, magába fojtja. Így képzeltemés így próbáltam eljátszani Széchenyit.

PÁLYI ANDRÁS

Hogyan olvassunkklasszikusokat?

Lengyelországi jegyzetek

Néhány napos külföldi színházlátogatásalapján általános megállapításokat tenniakkor is merészség, ha az utóbbi tízesztendőben évente többször is meg-fordultam Lengyelországban; mégis úgyérzem, a mai lengyel színház kulcskérdése:hogyan olvassunk klasszikusokat? Ezzelfoglalkozik a színházi sajtó, ez a problémarajzolódik ki a színházak repertoárjából, sezt szűröm le magam is néhány lengyelszínházi estémből. Varsó és Krakkótanulságai azért is megérdemlik, hogyodafigyeljünk rájuk, mert ide-haza szinténsok szó esett e kérdésről. Fellapozom hátLeslaw Eustachiewicz A jelenkor és atörténelem közt című alapvető munkáját: aneves szerző úgy tartja, a klasszikus és akortársi lengyel irodalom vízválasztójavalahol a harmincas évek elején rajzolódikki; Lengyelország az első világháborúvégén nyeri vissza függetlenségét, s atörténelmi változás valóban új fejezetetnyit az irodalomban is. Érdekes módon avar-sói évad két rangos színházi eseményemintha ugyanannak a törekvésnek a je-gyében született volna: hogy feltárja ajelenkori lengyel drámairodalom for-rásvidékét. Bruno Jasienski A próbababákbálja című darabja 1931-ben, StanislawaPrzybyszewska A Danton-ügy címűtörténelmi példázata 1929-ben született.

E két bemutató mégis szerves részeannak a folyamatnak, mely a modernlengyel dráma két legismertebb alakja,Żeromski és Szaniawski mellett felfedezteStanislaw Ignacy Witkiewiczet (aki azótaNew Yorktól Honoluluig meghódította avilág színpadait), majd Józef Peipert,Witold Wandurskit, most pedig StanislawaPrzybyszewskát, Bruno Jasienskit, kikrőlúgy tűnt, megmaradnak tisztes címszónak alexikonokban. A nevek és címek sorolása -a magyar olvasónak különösen - nem sokatárul el, lényegesebb a hogyan kérdése: mitkezd a mai lengyel színház e művekkel,melyek - talán Witkiewicz kivételével -semmiképpen sem sorolhatók a lengyelirodalom élvonalába?

A próbababák bálja

A kommunista Jasienski, aki fiatalonemigrációba kényszerült - Párizsban, majda Szovjetunióban élt, itt is halt meg -, afuturizmus legjelentősebb lengyelképviselője, magyarul csupán JakubSzeláról szólok című elbeszélő költeményelátott napvilágot 1957-ben, akkortájt kerültbe neve először a lengyel irodalmikézikönyvekbe is. A próbababák báljátMoszkvában írta, a darab cselekményeazonban a burzsoá Párizsban játszódik.Egy különös éjszakán a kapitalistanagyipar önkényének kiszolgáltatott, aruházati kirakatokban ácsorgó próbababáktitkos bált rendeznek, melyről élőembernek nem szabad tudomást szereznie,s amikor véletlenül mégis ide téved PaulRibandel országgyűlési kép-viselő, akieredetileg egy egészen más estélyreigyekezett, fejét veszik. Paul Ribandel fejevégiggurul a színpadon, s a 4r-es férfipróbababa, magára véve a volt képviselőfejét, immár beléphet az élő emberekfelsőbb világába: cl is megy arra a másikbalra, ahová eredetileg Ribandeligyekezett. A játék második felében -Aranaux gyáros estélyén - egy bonyolultmegvesztegetési történet keretében az iskiderül, hogy az ország-gyűlési képviselő agyárosok és bankárok kezében ugyanolyanbáb, mint a kirakati próbababák; ezzel atanulsággal szolgáltatja vissza fejét a 41-esférfi próbababa Paul Ribandelnek.

Jasienski színháza harcos, szókimondó,agitációs színház, és a janusz Warminskirendezte előadásban a „kizsákmányolt"próbababák röpcédulákon szórják anézőtérre a Jasienski által megfogalmazottfuturista kiáltványt. Warminski igazileleménye, hogy a szerző egykoriszemüvegén át olvassa a da-rabot. Afilológiai igazsághoz hozzátartozik, hogyJasienski darabját korábban már JerzyJarocki is színre vitte, Zygmunt Hübnerpedig a televízióban rendezte meg;Varsóban mégis úgy beszél-nek azAteneum Színház előadásáról, hogy ezfelfedezte Jasienskit. Hogy miért?Warminski munkája arról tanúskodik, hogya rendező áttanulmányozta Jasienskinéhány, ugyancsak nemrég publikáltelméleti írását, melyben szín-házi ideáljátmegfogalmazta: ebben a színházban amozdulatok stilizálása irányítja a játékot,olyasféle stilizálás, melyet magáénakvallhatna a költő is, akit a színész-bábuugyanúgy érdekelt, mint a színészi átéléstitka. Az első felvonás ban, amíg apróbababák bálján járunk,

ez egyszerű technikai trükknek tűnhet: afigurák fabábú módjára mozognak, le-lassítottan fordulnak, mintha csavarme-netek diktálnák mozdulataikat. Az élőkvilágában felgyorsul ez a lelassítottság, afát átjárja az élet, mégis megmarad amásság sajátos érzete: a színpad továbbrasem hasonlít a nézőtérhez. Megőrziautonómiáját. „Az anatómia autonómiáját",mint a bemutató egyik lengyel recenzenseírja, s igaza van: War-

minski a forma által támasztja új életreJasienski agitációs színházát, melyet Lu-nacsarszkij A próbababák báljához írtbevezetőjében „a fantasztikum tükrének"nevezett. S egyszerre kiderül Jasienskirokonsága Miron Bialoszewski vagyTadeusz Róźewicz mai költői szín-házával.Warminski aktualizálás helyett inkább„restaurálja" az agitációs színházat, smeglepően épp ezáltal tud ma is érvényesgondolatokat közölni a karrier

„mechanizmusáról", melyet nemegyszer olyváratlan és groteszk módon bonyolít az élet,négykézláb küldve a hőst a barikádra vagy apiedesztálra, akár Róźevicz Négykézlábcímű játékában.

Andrzej Wajda a színházban

Andrzej Wajda, a színházi rendezőugyanúgy ismeretlen a magyar közönségelőtt, mint a színházi Bergman; kevesentudják például, hogy WyspianskiMenyegzőjét, melyből nemrég nálunk isbemutatott filmjét készítette, már tizenkétesztendővel ezelőtt megrendezte a krakkóiStary Teatrban, itt vitte színre újabbanWyspianski Novemberi éj című darabját is.Ezzel a produkcióval most másodszorvendégszerepel a Stary Teatr Londonban; azelső, Európa több színpadát bejárt sikerükugyanis Dosztojevszkij Ördögökje volt,ugyancsak Wajda rendezésében (ezt aWajda-féle változatot mutatta be nálunk akaposvári színház). A kitűnő rendező, aki-nek a film szerezte meg a világhírt, s akinyilatkozataival ellentétben továbbra semszakított a filmmel, egyébként rend-kívültermékeny: időközben New York-ban isszínre vitte az Ördögöket, s mi-re e sorokmegjelennek, már lezajlott a varsói NemzetiSzínházban A félkegyelmű premierje, DanielOlbrychskival a címszerepben. A véletlenúgy hozta, hogy Wajda első színházirendezése, melyet láthattam, StanislawaPrzybyszewska fentebb említett darabja volt(ezzel nyitotta kapuját az átépített ésújjászervezett Teatr Powszechny Varsóban),s megvallom, bizonyos csalódást éreztem.

A csalódásba talán belejátszott, hogyelőző nap kezdték játszani a varsói mozikWajda Pilátus és a többiek című filmjét,melyet eredetileg a nyugatnémet televíziószámára készített (lengyel színészekkel)Bulgakov A Mester és Margaritájánakbetéttörténetéből, s ebben a legfontosabbat,a bulgakovi „fantasztikum tükrét" sikerülta mai közegbe átemelnie: Pilátus és Ha-Nocri története a „fogyasztói" társadalomélő díszletei közt pereg, a történetszereplői egykori öltözékben járnak-kelnekebben a világban, a Golgota háromkeresztfája egy autóroncstemető csúcsánáll, melyet a közeli autósztrádán robogóautóbuszból egymást lökdösvefényképeznek a turisták. Kép és gondolatoly gazdag egymásrautaltságban jelenikmeg e film-ben, amit itt jelezni is alig vanhely, hogy óhatatlanul hasonlót vártam apu-

Przybyszewska: A Danton-ügy című drámájának nyitójelenete, Robespierre a borbélynál avarsói Teatr Powszechny előadásában

ritán tárgyalóteremnek berendezett szín-házban is (hisz Przyhyszewska drámájánakaz az éjszaka a tetőpontja, melyen aforradalmi konvent ítéletet mond Dantonfelett), s ezzel A Danton-ügy valóban adósmaradt.

Hogy mi érdekli Wajdát, amikor aklasszikusokat olvassa? Az ember. Az, amihőseinek tetteit mozgatja: végül is aBulgakov-filmben igen aprólékosankidolgozza Pilátus és Máté belső történetét(Jan Kreczmar és Daniel Olbrychskiragyogó alakítást nyújt), s erre koncentrál aPrzybyszewska-darabban is, amikorRobespierre és Danton konfliktusátkibontja, ismét két rangos színésszel,Wojcicch Pszoniakkal és BronislawPawlikkal, akik közül főként az előbbiremekel. S különös dolog történik -némiképp hasonlatos, mint A próbababák

bálja clőadásán -: Przybyszewskaévtizedekkel ezelőtt írt drámája maipolitikai színház lesz, olyan problémákrareflektál, melyeket a közel-múltbólszemélyes élményként hoz magával anézőtér. Ez ismét a klasszikus mű irántialázat csodája: Wajda a dráma belső életétkeresi, azt az „anatómiát", mely maiolvasásban, minden erőltetett aktualizálásnélkül, a történelmet idézi - a mának.

Van Przybyszewskának egy mellék-szereplője, bizonyos Louise, aki a da-rabban Danton felesége: önző, magabiztosés kéjsóvár asszony. Az írónő alighaképzelte olyannak, mint Wajda, aki eszerepben felfedez egy fiatal színésznőt,Joanna Zólkowskát. Pilátus gyermeke-kénta Bulgakov-filmben is megjelenik ez azarc; igen, Żólkowskának gyermek-arca van,tizenhat esztendősnek sem hat aszínpadon, mégis érzéki és gonosz, olyanfelfokozottan és elvetemülten, ahogy csakkoravén gyereklányok képesek: rólaelhisszük, hogy életeket sodor tragédiába,sorsokat siklat ki véglege-sen, s gyermekiboldogság tölti cl attól, hogy Dantontakasztani viszik; annak a gyermeknek azönelégültsége, aki minduntalan a halállaljátszik, fogalma sincs azonban arról, mitjelent élet és halál.A krakkói Ördögök

Joanna Żólkowska Louise-jára emlék-szema legtovább A Danton-ügy előadásából, saligha véletlenül. Alkalmam nyílik a négyesztendeje műsoron tartott Ördögöketvégre megnéznem Krakkóban, s szívesenírnám le harmadszor is „a fantasztikumtükre" kifejezést, mert

Wajda olyasmit olvas ki Dosztojevsz-kijből, amire leginkább a fantasztikus

jelző illik. Koltai Tamás fentebb a ka-posvári Ördögökről szólva, sok mindentelmond a krakkói előadásról, nemkívánok tehát ismétlésekbe bocsátkozni,inkább arról szólok, ami a legmélyebbenmegragadott: mindenekelőtt PjotrVerhovenszkij alakjáról. Ezt a nagyvilágiifjút, aki Dosztojevszkij kis-városánakgyilkosságokat és tűzvészt szervezőméregkeverője, Wajda ismét egy

kamaszos, gyermekarcú színésszel, JerzyStuhrral játszatja, még fokozva is a ka-maszvonásokat Pjotr Verhovcenszkijben,akinek minden lépése felgyorsult moz-dulat, kirobbanó és velejéig megrontottcselekvésvágy, ő az, aki „önként, kéjjelöl", hogy Radnóti szavait idézzem, s mégcsak örömöt sem lel benne, megnyugvástvagy lelkifurdalást, mint Sztavrogin, mégkevésbé. A gyilkos és önpusztítószenvedélyek elszabadulásáról szól Wajdaelőadása, s ha a rendező, aki Camusnyomán lényegileg új-ra adaptálta aregényt, erőteljesen le-egyszerűsíti isDosztojevszkij alakjait, paradox módonmégis így marad hűséges hozzá: abból alélekrajzból tud köz-vetíteni, ami az oroszregény mesterét Dosztojevszkijjé teszi.

A krakkói Ördögök valóban minden

jelenetében „zuhanás és őrület" - ezekWajda szavai -, a bibliai disznócsordatébolyult tengerbezuhanása, mely a pusz-tulás „nagy" pillanatában a leggonoszabbösztönöket szabadítja fel, s épp efelfokozottság által tudja nevén nevezni amegromlott világot - hisz Dosztojevszkijregénye egyúttal a korabeli, fel-bomlóorosz társadalom realista rajza is -, és tudkiáltani emberibb világért. Ezúttal' sem alátványos leleményeken van a hangsúlyWajdánál: a krakkói Ördögök sajtója alegtöbbet a színpadot átdíszítő s azelőadás vége felé a cselekménybe már-már közvetlenül, bár „láthatatlanul"

beleszóló csuklyás alakokat, „ördögöket"

emlegeti, a rendezőt azonban jobbanérdeklik Dosztojevszkij ördögei, azok aszenvedélyek, melyek a tengerbe hajtják adisznónyájat.

Erre figyel, amikor a nyolcszáz oldalasregényből háromórás színházi elő-adástkészít, ezért igazolódnak az egy-szerűsítések. Marja Lebjadkina, a sánta.félkegyelmű lány nála csúf és elvetemült,oly kíméletlenül gonosz, amire csak testi-lelki nyomoréksága teszi képessé, ám őt afiatalság bája sem színezi vonzóvá, mintJoanna Żólkowska Louiseját A Danton-ügyben. A Lebjadki-

Joanna Zólkowska (Louise) A Danton-ügy előadásában(Teatr Powszechny, Andrzej Wajda rendezése)

nát játszó Izabela Olszewska is olyanszínész, akit nem lehet elfelejteni: mi-korSztavrogin végre vállalni kívánja velekötött házasságát, nemcsak fölülkerekedika kisváros e már-már mitikus alakján, devalósággal kicsúfolja a Sztavrogin-legcndát, iszonyatosan meggyűlöltetimagát; immár szükségszerű, hogySztavrogin „előleget" adjon a bér-gyilkosFegykának, aki az utcán lesi, biztatástvárva Marja megöléséhcz. Jan Nowickinek(Sztavrogin) ez a legijesztőbb jelenete,ismét szól az a hátborzongató, csontig hatóröhejekből, artikulálatlan hangokból ésdzsessz-motívumokból kombinált zene,mely első perctől végigkíséri az előadást, aterem legkülönbözőbb pontjain elhelyezetthang-szórók idegtépően visszhangoznak (azeneszerző Zygmunt Konieczny valósággaltársalkotó ebben a produkcióban), s No-wicki-Sztavrogin gyűlölettől és kéjesgyönyörűségtől remegő kezekkel rángat-jaelő belső zsebéből a rubeleket, szórja azelőtte térdeplő Fegykának, ki úgy tartjamozdulatlanul a karját a „nagy" Sztavroginfelé, mint a festmények kéregető-esdeklőorosz muzsikja.

Mert jellegzetesen „oroszos" is Wajda

Ördögökje, képileg nemegyszer oly hi-teles benyomást keltve, hogy akár Dosz-tojevszkij regényéhez illusztrációként isszolgálhatnának a krakkói Ördögökrőlkészült felvételek. S a látvány ilyen ér-telemben kiegészíti, gazdagítja a figurákbelső fejlődésrajzát. Mondhatnánk - csak akiemelt Pjotr Verhovenszkij és MarjaLebjadkina alakjánál maradva -, hogyDosztojevszkij sokkal több árnya-lattal,bonyolultabban festette meg hőseit.Igazunk is lenne, meg nem is. Wajda arratörekszik - s legjobb színészei esetébenugyancsak sikerrel -, hogy legalábbegyetlen vonást, egyetlen gesz-tust a magateljességében teremtsen újjá a színpadon,hisz - vallja - „az Ördögök valójában nemszínpadi mű, ha-nem egy darab élet, amelya közönség előtt zajlik le". S jól tudja,hogy egyet-len színészi gesztus, ha teljes,megteremtheti, szemünk elé varázsolhatjaaz egész világot, az élet totalitását. Olyantanulsága ez a krakkói Ördögöknek, melyegyúttal válasz lehet a fentebb fel-vetett„hogyan olvassunk klasszikusokat?"kérdésre is.

IGLÓDI ISTVÁN

A Spektakel, aVolksbühneés Benno Besson

Múlt ősszel az NDK színházai ünnepiprogrammal készültek köztársaságuk 25.

születésnapjára. Több ősbemutató, illetveaktuális témájú felújítás jelezte azt a nemesversengést, mely az együttesek közöttkialakult. A legegyénibb hang-vételű éslegnagyobb szabású vállalkozással a BennoBesson vezette Volksbühne lepte megközönségét.

A Spektakel II .

Tizenhárom egymás utáni estén játszottákezt a h á r o m. . . mit is? Zavarban vagyok aműfaji meghatározással. Este héttől éjjelfél tizenkettőig ugyanis a színházvalamennyi arra alkalmas helyiségébentizenkét darabot mutattak be: nyolcnagyobb egyfelvonásost, egy jelenetet,három egész estét betöltő dara-bot. Az„egész este" ebben az esetben mégiscsak azeste egy részét jelenti, hiszen a Spektakellényege, hogy elsősorban az előadásokegymásutánja, az egész színház s nem egy-egy produkció adja az este élményét.Felesleges lenne ismertetni a zöld, piros éskék jegyek speciális rendszerét, tényazonban, hogy egy nézőnek háromszorkellett elzarándokolnia a Volksbühnébe, havalamennyi elő-adást látni akarta. Eztvelem együtt nagyon sokan meg is tették.

Röviden a három programról. A nézőkkét csoportja a nagy színházterembeérkezett, akárcsak egy szokásos előadáson.Meglepett viszont, hogy a „hagyományos"széksorokkal szemben, az óriásiforgószínpad egy cikkelyében szinténtribünt emeltek a nézőknek. Mindkétnézőtéren egy-egy „platókból" kialakított„stég" vezetett keresztül, tükörelv alapján.Ugyanezen elv alapján folyt a játék is.„Tükörben" játszottak a színészek, vagyisminden szerepet két színész alakított. Adarab Heiner Müller Lepedője, melynek cselekménye a felszabadulásidején bonyolódik egy berlini pincében.Mathias Langhof és Manfred Kargerendezésében ez a tükörelv nem vált üresformalizmussá: kiválóan érzé-

A szalonjelenet Andrzej Wajda krakkoi Ördögök-rendezésében

Emlék a Spektakel II.-ről, a berlini Volksbühne képmontázsa a színház rendezvényéről

keltette és szembesítette a pince és a felszíndimenzióit.

A játék végén leereszkedett a vas-függöny, és elválasztotta egymástól a kéteddig összefüggő nézőteret. Az előszín-padon a vasfüggöny előtt egy kollázselőadása kezdődött, melyet Volker BraunHintze és Kunze című darabjából, valamintAiszkhülosz Prométheuszából állított összeaz előbb említett rendeződuett.

Ugyancsak az ő munkájuk zajlotteközben a vasfüggöny másik oldalán, ahol aforgószínpad a nézőnek emelt tribünkörcikkelyének egy részét elfordította, sekképpen a színpad körül arénaszerűnézőtér keletkezett. Itt a Schlötel című, maitémájú darabot játszották. A rendezőpárostelitalálata volt, hogy az üzemi környezetábrázolására a nagy-színház üzemitechnikáját alkalmazta „díszletként". Azsinórpadlás hídjai, a le-fel jövő trégerek, avilágítási tornyok változtak átkőolajfinomító üzemmé, ugyanakkormegjelenítve a színházat is mint üzemet.

Az előcsarnok „csillagfoyerjában"

eközben az Ernstgeorg Hering rendezteKitüntetéseket adták elő, mely arra a

kérdésre kereste a választ, hogy egy nőiszocialista brigád miért utasítja vissza azodaítélt Állami-díjat. Szerzője, ReginaWeicker nem író, hanem munkásnő egygyárban.

Külön műsort követhettek nyomon anézők a próbaszínpadon és a színház előttijátszótéren. (Lévén október, itt plédeketkaptak.) A szó legszorosabb értelmébennyomon követhették, mert miutánmegnézték az első egyfelvonásost, lesétáltakkét emeletet a játszótér-re, majd onnanvissza az átdíszített próbaszínpadra, ahol aharmadik produkció várta őket, BrigitteSoubeyran rendezésében, a főszerepbenFritz Marquardttal, aki egyébként aVolksbühne neves rendezője.

Így zajlott le a műsor esti része, eztkövette a három éjszakai program abüfékben és az előcsarnokokban. Vidámhangvételű egyfelvonásosok, amolyanszatírjátékok voltak.

A bal oldali büfében Kurt Bartsch A hascímű songjátékát adták, az előbb említettFritz Marquardt rendezésében. Azépítőipari munkások körében játszódódarab konyhalánya felfedezi növekvő hasát,s ez az építkezés több férfidol

gozóját kínosan érinti. A konyhalány ra-vaszul egyenként tárgyal korábbi lovag-jaival, s mindegyiknek megígéri, hogy nemőt fogja megnevezni apának, ha kéréseitteljesíti. Teljesítik. Lopnak, csalnak,hazudnak, mert mindenki kerüli a botrányt.A végén előkerül a tömés, amitől olyannagy lett a konyhalány hasa, s a férfiakrádöbbennek a valóságra: az állapotosdijáték volt, de ők tényleg bűnösek. Adarabban alig hangzik cl néhány mondatprózában, a kitűnő versekre Henry Krtschilremek zenét írt. A rendezés hangsúlyozza adarab farce jellegét, és szép példáját nyújtjaa modern népszínháznak.

Éjfél előtt ér véget a Spektakel II., de aszínház nem zárja kapuit. Éjjel egy óráigegyütt. esznek-isznak, táncolnak a nézők ésa fáradt, de jókedvű színészek, akik közülnéhányan három szerepet is alakítottakezen az estén. A néző számára pedig' aSpektakel megtekintése több, mint aszokásos színházi este: rész-vétel a Színházünnepén, mellyel. egy országot ünnepel. ASpektakel II. nehezen illeszthető bemegszokott színi-. kritikaiítéletrendszerünkbe. A legérdekesebbelőadásokról szóltam néhány

szót; a többi talán nem volt olyan új-szerűés meglepő, de ezeket is átforrósította aszomszéd termekből áthallatszó taps és azaz áhítat, ahogy a csendre felkért nézőklábujjhegyen osontak az új játszási helyre,csendjükkel szinte „besegítve" a többielőadás lebonyolításába. A Spektakelt nemis érdemes „darabokra" szedni: nem aztéreztem a leglényegesebbnek, hogyeldöntsem, melyik rendezés vagy alakításvolt a jobb, hanem hogy tapasztalhattam:az együttes meg-mutatkozása új gyakorlatiszínházi formát öltött. A Spektakel II.főrendezői Karge és Langhof voltak.Rendkívüli energiát és munkát követelttőlük, hogy a négy darab színre vitelemellett a másik nyolc produkciót isgondozták. De nem csekély erőpróbáravállalkozott az egész együttes, s méltánaratott maximális elismerést. A SpektakelII. sikere azonban, úgy gondolom,legmélyebben Benno Besson kitűnőszínházvezetői munkájának gyümölcse.Több ez, mint jó alkalmi vállalkozás, melykiemelné Bessont és színházát a többi„évfordulós" művészeti esemény közül.Besson nem egy produkcióval, hanemegész színházával ünnepelt ezen az estén.Viszszatért az alkalomszerű ünnephez, aszínház ősformájához.

Benno Besson

Jó alkalom a Spektakel eltűnődni annak amunkának a tanulságain, amelyet Besson aVolksbühnc élén, előbb művészetiigazgatóként, majd később intendánskéntkifejtett. Ritka az a jó szín-ház, melyre nemegy nagy rendezőegyéniség nyomja rá abélyegét, hanem több kiváló alkotódolgozik egymás mellett. más-másstílusban és ugyanakkor a legteljesebbművészi egyetértésben. A Volksbühne ilyenszínház, és hogy ilyen, az nem véletlen,hanem több éves tudatos munkaeredménye. Ez a munka talán nagyobberőfeszítést igényelt Bessontól, mintvilágsikerű rendezései. Világsikereitáltalában olyan színházakban érte el, aholnem ő volt a gazda. Az-után aVolksbühnében tudott „gazda" is lenni.Megritkultak a Besson-rendezések, deegyre többet hallottuk Karge és Langhof,Soubeyran, Marquardt és Strassburgernevét. Kialakult a Volksbühne ma máreurópai hírű rendezőgárdája, és ezekhez anevekhez olyan elő-adások fűződnek, minta Haramiák, a Vadkacsa, a Tóték, a

Macskajáték, A zöldnadrágos lovag és azAranyelefánt, hogy csak néhányat említseka legsike-

resebbek közül. Kevés nagy színházmondhatja el, hogy öt kiváló rendezőjevan, még kevesebb, hogy ezek a mindig isnagyon tehetséges alkotók itt váltak igazánklasszikusokká. Kevés színház mondhatjael, hogy ennyi nagyszerű színésze van, demég kevesebb, hogy ezek a kiválószínészek tökéletes együttest alkotnak.Mindennek a titkát - ha nem akarjukmisztifikálni Bessont - talán abban astruktúrában kell keresnünk, melyetnagyon is tudatosan ő alakított ki aVolksbühnében.

Volksbühne

A Volksbühne alkotói rendszerétmeghatározza az úgynevezett team-sziszté-ma. Minden rendezőnek megvan a dra-maturgja, az asszisztense (a kettő lehet egyés ugyanaz a személy) és a díszlet-tervezője. Körülbelül ez a csapat. Rengetegenergia és érték rejlik ezekben a közöscélokra szövetkezett kis sejtekben. Nemhierarchikusan, hanem teljesendemokratikusan dolgoznak együtt, közösvéleményüket fejti ki a próbán a rendező.A csapaton belüli viták azonban sosem apróbákon zajlanak. Ott egy jól összeszokottorvoscsoporthoz hasonlóan mindenki amaga funkcióját tölti be a rendezőirányítása mellett. A csapatok állandóanegyütt vannak, legfeljebb valakitkölcsönkér egy másik csapat. Azáltal, hogy

a dramaturg nem általában dramaturg, azasszisztens nem általában asszisztens,önálló művészi arculatú alkotókká válnak.

A produkciókat hihetetlen alapossággalkészítik elő. Az állítópróbák nem adíszletjelzés megkonstruálását jelentik,hanem leendő világítási effektusokkal,jelzésruhába öltöztetett statisztákkal va-lóban a majdani előadás vizuális elemei-nek lehető legteljesebb kipróbálását. Aszínészvezetés igen intenzív, a színészt -mint általában az NDK-ban - a Volks-bühnében kifejezetten komoly alkotó-társként kezelik. A játékmesteri munkanagyon is racionális és kegyetlenül őszin-te. A próbafegyelem nem csupán formális,hanem lényege szerint szolgálja a készülőelőadást.

A színész az első emlékpróbától jel-zésmaszkban és ruhajelzésben próbál,logikus, hogy így könnyebben találja megaz ábrázolandó figura biológiai jellemzőit.A rendező és a színész közötti kapcsolat apremier előtti időszakban sem válikformálissá. A színésznek meg kell szoknia,hogy nem önmagában lé

nyeges, hanem a produkció egyik ele-meként.

A csapatok bármennyire egységesek is,nem elszigetelten dolgoznak, hanemállandóan beleolvadva a többiek mun-kájába. Bizonyos próbastádiumokbankomoly konzultációkon mondják el vé-leményüket a látottakról. Bessonnak vanugyan vétójoga, de ez ideig nem került arrasor, hogy használja is. Mindig elegendőekvoltak az őszinte és megindokolt érvek. Ilymódon egy-egy előadás végsőkialakításában valamennyi csapat résztvesz, úgy, hogy nem tűnik el a rendezőkszuverén világa, de a meg-valósult előadástmindenki magáénak érzi és magáénak istekinti.

A különböző stílusú rendezők egyénihangja megmarad, az előadások nívójaviszont egységesen magas. Érdemes meg-említeni a blokk-repertoár rendszert. Bi-zonyos időközökben (általában három-havonként) változik a repertoár, az idő-közökön belül viszont csak négy, leg-feljebb öt darabot játszanak. Az újabbblokk műsorra tűzése előtt nagyon alaposfrissítő próbákat tartanak. Ezáltalkiküszöbölik a nagy repertoárú színhá-zakban dolgozó színészek rémét, a ritkánjátszott, lassanként széteső előadást, vi-szont a frissítőpróbák hatására az évek-kelezelőtt bemutatott darabok is jó állapotbankerülnek színre.

A rendezők együttese tematikailag isegységes évadra készül. Idén példáulklasszikus drámákból álló sorozatot mu-tatnak be. Hogy ez Besson ötlete vagy sem,nem tudjuk; annyi bizonyos, hogy asorozatban ő az Ahogy tetsziket rendezi. A„színházcsináló" Bessont tehát ismétfelváltja a rendező Besson.

arcok és maszkok

SAÁD KATALIN

A földbirtokos,a kereskedő,a házmester:Jordán Tamás

A Raszpljujev nagy napja című tragikusfarce-ban Jordán Tamás három szerepetjátszik el; a 25. Színházban bemutatottSzuhovo-Kobilin-mű rendezője, SzőkeIstván három szerepet bízott rá. Nem lenneebben semmi rendhagyó, hisz a színházmajd minden produkciójában egy-egyszínészre több szerep is hárul, részint mertkis létszámú a társulat, részint mert ez agyakorlat lassan a színház egyéni stílusáváis vált. Hogy azonban épp ezt a háromszerepet s azt az egymást követő négy je-lenetet bízta Szőke Jordánra, az márrendezői lelemény és szereposztási te-litalálat. A felismerés, hogy a három figurát- a földbirtokost, a kereskedőt és aházmestert - egyetlen színésznek kelleljátszania, az előadás szövetében annyiraevidensen hat, hogy amikor újraolvassuk adarabot, nem értjük, hogyan is lehetne ezmásképpen ; bár kétségtelen, a szövegbenerre vonatkozóan nem található semmiféleszerzői utasítás. Szőke rendezői - gondolati- felisme-rése elválaszthatatlan Jordánszínészi alkatának, adottságainakismeretétől, sőt már-már úgy érezzük, aszínész ihlette meg s juttatta el a rendezőtaz előadás egyik kulcspontjánakmegtalálásához.

A rendőri kihallgatás, mely műfajáttekintve cirkusz, bohózat, vásári látvá-nyosság és tragikomédia egyszerre, két-ségtelenül a darab lehetséges drámaicsúcspontja, a 25. Színház előadásábansikerült is azzá válnia. A drámaíró fel-vázolt három embertípust, sbelekényszerítette őket egyetlen azonoshelyzetbe; az előadás viszont az azonosalaphelyzetet visszavetítette a megjelenőalakokra, s ezáltal mintegy viselkedési ésmaga-tartási képleteket montírozottegymásra, hogy ezek végül egyetlen ívvéfeszülve vetítsék elénk az embermeggyalázásának útját. A rendezőiszándékot segíti Keserű Ilona „jelmeze" is:Jordán alap--öltözéke a fekete nadrág, afekete cipő s a szürke selyeming. Csvankinföldbirtokosként zöld frakkot vesz magára,a kereskedő, Papagájcsikov fekete mel-

lényt, kalapot és hosszú, színes, nyaka körétekert sálat visel, Pahomov, a ház-mesterjellemző ruhadarabjai a télikabát, azidomtalan térd fölé érő barna halinacsizma,a svájci sapka. Az „alap-öltözéket" Csvankinújramegjelenésekor, a sötétzárkábólkihozott, immár engedelmes és alázatosföldbirtokoson vehetjük végre is szemügyre.Magától értetődik, hisz ez az út vége, aképlet eredménye.

A sajátos feladat, mely a Raszpljujevnagy napja szerephármasában Jordánrahárult, a commedia dell'artét juttatjaeszünkbe. Semmi esetre sem gondolunkegyenes analógiára, hisz a commediadell 'arte esztétikai elvei, művészi mód-szereimerőben mások, mint bármelyik maiszínházé, színészei egész életükön keresztülegyetlen szerepet játszottak, a szerepetjátszották, mely emberi - jellembeli éskarakterbeli - adottságaiknak leginkábbmegfelelt. A színész számára az jelentette amegoldandó művészi fel-adatot, hogybemutassa, miképpen érez, beszél éscselekszik az általa képviselt, életből vettvalós társadalmi típus az előadás alapjáulszolgáló szcenárium által megszabottkülönféle helyzetekben. Az állandó típusokszínháza minden ér-deme melletttermészetesen nem jellemezhette egyénilegalakjait, hiszen e jellemek belső motiválásamindenképpen írói munkát igényel. Érdekesmódon

Papagájcsikov kereskedő kihallgatása arendőrségen (Tolnai Miklós, Mártha István, Jordán Tamás és Kristóf Tibor) (Iklády László felv.)

ugyanakkor Szuhovo-Kobilin sem tu-lajdonított annak jelentőséget, hogy a ki-hallgatási jelenet figuráit (a földesurat, akereskedőt, a házmestert) „belülről",mélyebben ábrázolja. Őt is inkább ahelyzet vonzotta, a helyzetben valómegmutatkozás. S amikor Szőke a háromalakot összevonja - jóllehet háromkülönböző társadalmi típust képviselnek, sebben' látszatra eltér a commedia dell 'artemódszerétől - ezzel az absztrakcióval éppaz írói szándékot lát-szik kibontani. Ahárom társadalmi típus számára ugyanaz ahelyzet tudatilag mást és mást jelent, amígbe nem lépnek a helyszínre. Ott azonbanmind-hármukkal ugyanaz történik meg.

Jordánt, kinek színészi erőssége épp agesztusokkal (olykor a gesztusnélküli-séggel) való alakteremtés, ragyogó jel-lemtanulmányt készít. A színpad közepénálló bádoglemez-forgóajtón szélesenhadonászva zuhan be a méltóságábanmegsértett, felbőszült Csvankin föld-birtokos, de az „énnekem is hatalmam vanám" gőgös magabiztossága nem menti megattól, hogy a nagy napját élő Raszpljujevsötétzárkába ne küldje: fent az emelvényalkotta hídon keresztülvonszolják aszínpadon. Magára kap-. va a kereskedőruhadarabjait demizsonnal a kezében mosta kedélyes maga-biztosság lép be aforgóajtón. Papagájcsikov azonnaltudomásunkra hozza,

hogy jár ide, de még ha nem járna is, akkoris jártasként viselkedne, megvan hozzá atehetsége. Csacsog, kedves, te-le vanélettel, a kalapját sem teszi le. Ahivataloskodó kikérdezést viccnek tekinti,asztalhoz ül, tölt, kínál, szól atangóharmonika - muzsikussal érkezett -,mulat és mulattatna. Szapora, aprómozdulatokat végez, egész lénye vibrál,cikázik. Nem keltenek veszélyérzetetbenne, meg sem érintik a gyors egymás-utánban elhangzó, vallató kérdések, míg-nem egy pillantásra fel nem fedezi ki-hallgatói tekintetében: őt most valóbanhivatalosan kezelik. Egyszerre eszébe jutaz illem, lassú mozdulattal leteszi kalapjátaz asztalra, miáltal át is engedte magafelett a hatalmat. Raszpljujev hozzá lép,leveri az asztalról a kalapot, rá is tapos. Őa mindig jól beváló esz-közzelpróbálkozik, megvesztegetni igyekszik, demozdulatai, lépései immár lassítottak,kiszámítottak. Tudja, sem-miségekenmúlhat minden. Tehát fél. Mihelytelegendő pénzt kínál, útjára engedik, deutolsó üdvözletül elébe vágják a kalapját,hogy le kelljen hajolnia érte. Micsodakontraszt a bejövet maga-biztossága és akimenet kiszolgáltatottsága közt!

A félszegen belépő házmesterben Jordánvisszahozza az elébb kikotródott alakrémületét is. Ő már jól tudja, van mitőltartania. Szája előtt véres maszk. Eszünkbekell hogy jusson: hisz Raszpljujev azelőadás elején elugrik egy perc-re, „egyházmesternek ki kell vernem a fogait"

felkiáltással! Akkor mulatságosan hatott; alátvány azonban most egyáltalán nemmulattató : íme az általában bevert szájúházmester. Nyakában hosszú madzagonkulcscsomó lóg, két kezében egynagyméretű lakókönyvet tart jó erősen,nyújtaná is előre, nem is, talán ezért hívták.Ahogyan tartja a könyvet, látni, szorosanhozzátartozik, szinte egylényegű vele,nélküle nem is lehetne az, ami. Alakókönyvvel persze védekezni is lehet.Meg is próbálja. Hármuk közül ő tudlegtöbbet a megalázottságról: a mélyen,szeméig lehúzott svájci sapka és a ferdérevert véres szájat jelző maszk között akeskeny sávban megvillanó riadt szempárCsvankin és Papagájcsikovmeggyalázottságára is emlékezik. De lehet-e egy eleve megfélemlített lény félelméttovább fokozni? Eljátsszák vele a

"megszervezzük a mechanizációt" jelenetet.Durva vásári bohóctréfa: rendőrök egymástütik meg, hogy az ütés végül időben érjePahomo-

vot, s úgy repüljön ki belőle a felelet, minta puskagolyó. Pahomov kezéből új-ra ésújra kivágódik a lakókönyv, utánanyúl,utánamászik, utánazuhan. A szatirikus élűbohóctréfa kegyetlen játékká fajul. Ahatalmi téboly a házmestert végülletartóztatja, elvezetik a folyosón, hogyaztán a zárkából mint a már jólmegdolgozott Csvankin térhessen visszaugyanazon az úton. Összegezés aföldbirtokos másodszori megjelenéseJordán játékában. Viselkedése készséges,szolgálatkész, mozdulatai a helyzethezméretezettek. Teljes alkalmazkodás.Kimenetelével az egész kihallgatáshátborzongató, valószerűtlen jelenéssé,groteszk fintorrá zárul. Az átváltozások,melyeken keresztül Jordán három alak-játugyanaz elé a helyzet elé állítva, egymásbaillesztette, fázisaiban tárták fel az embertesti és lelki megnyomoríthatóságánakútját.

Nem véletlen, hogy pályájának talánlegizgalmasabb, leggazdagabb alakításátezen az estén nyújtja. Primitív maszk-szerűség és szomorú vidámság jellemzi -ez az, ami a commedia dell'artét juttatjaeszünkbe. A gesztusnyelv, melyen alakjaimegszólalnak, úgy tűnik, valamiképpen aszínház e máig ható, ihlető forrásábóltáplálkozik.

RÉVY ESZTER

A Halotti beszédtőla vezércikkig

Beszélgetés Bánffy Györggyel

Bánffy György irodalmi-nyelvművelőelőadássorozata - mellyel szinte az egészországot bejárta, sőt az országhatárokon túlélő magyar közösségek előtt is nagysikerrel szerepelt - idén tavasszal jutott el a200. előadáshoz. Bánffy elő-adóművészeterévén 1963-tól kezdve több főiskolás-egyetemista nemzedék lelkesedik ismét aszép magyar szóért. És hozzák immár sajáttanítványaikat is, a tiszta magyarbeszédnek ehhez a forrásához, melyszínházi és pódium-művészetünk sajátosannemzeti, magyar hajtása. Most, ezen ajelentős évfordulón azért kerestük felBánffy Györgyöt, hogy elbeszélgessünkpályájáról, emberi, színészi és népművelőihitvallásáról. Honnan is hozta magával a magyar

nyelv szépsége iránti különös fo-gékonyságát? Anyám, Pápay Klára színésznő

versmondásán cseperedtem, Egerben. Márközépiskolás koromban az iskola irodalmiönképzőkörében a szép magyar kiejtésszíneiről és szükségszerű változatosságáróltartottam előadást diáktársaimnak;példaként említve itt többek között atöbbféle színezetű e hangzó fontosságát.Főiskolás koromban, Básti Lajostól mintosztályfőnökömtől tanultam elméletben ésgyakorlatban a szín-padi beszédtisztaságának és szépségének fontosságát.Majd mint pályakezdő színész a NemzetiSzínházban estéről estére élveztem BajorGizi beszédét; suttogva elmondottmondatait a karzaton ülve is tisztánérthettük. Ezeken, és még sok más példánkeresztül ivódott belém a meggyőződés,hogy a színésznek, akit a közönségnemcsak lát, de hallgat is, magas fokonkell tudnia magyarul. Nagyon szomorú,hogy színészoktatásunk az utóbbi 10-20évben erre nem helyez elég súlyt. Talánennek következménye is, hogy színészeinkjó része nem ismeri fel az érthető, tisztaszínpadi beszéd és a magyar nyelv helyeshasználatának alapvető fontosságát. Ha egyesztergályosnak vídiakése törött, hogyantud vele esztergálni? Hogyan válhat aszínész

gondolatok hű tolmácsolójává, ha a szavakmegformálására való készsége hiányzik?Természetes azonban, hogy mi-után kevésember születik hibátlan artikulációskészséggel, az erre való képességkimunkálása hosszú évek kitartómunkájának eredménye. Tulajdonképpen azegész színészi pályán végigívelő, állandóbeszédtechnikai tökéletesedés és az ehhezszükséges önkontroll megteremtése ahibátlan, szép beszéd alapfeltétele.

Napjainkban sajnos ritkaságszámbamegy, hogy valaki színészi hivatását leg-alábbis részben népművelési feladatokszolgálatába is állítja. Önt mi vezette erreaz útra?

Ki mondhatná el magáról tiszta lé-lekkel, hogy nem járta meg a kétségek ésvívódások nehéz útját, különösen akkor, haa történelem viharai saját élet-koránakviharos változásaival is egybe-estek.Meggyőződésemmé vált az idők folyamán,hogy a színészi hivatástól a népművelőlelkület nem választható el. A magyarszínészet megszületésének is ez az igényvolt egyik mozgató rugója. Színészéletektörténetét olvasva az el-múlt 15o év alatt anépművelő gondolatnak sok követőjéretaláltam. Saját tapasztalataim is aztmutatják, hogy ennek szükségessége masem csökkent. Bukkantam énországjárásaim során, kicsiny községekművelődési szobáiban olyan közönségre,ahol a népművelés fontossága szinteégetett. És az üzemekben vagy falvakban,főiskolai klubokban vagynyugdíjasdélutánokon felém áram-ló igényegyre növeli bennem az cl-szántságot anépművelés mindenütt fontos munkájához,a személyes találkozásokon kívül arádióban, televízióban is. A színészetnek,mint nyelvi utat fel-használó művészetneka zene- vagy képzőművészetet megelőzően,alapvető szerepe van a nemzeti kultúráravaló igény kielégítésében. A nyelviművelődés lehetőségeinek kibővítésehosszú ideig érlelődött bennem. A gondolatmegszületésétől a megvalósításig ez anagyon is valóságos igény volt a mérce.

Önálló szerkesztésű nyelvtörténetiműsorának megszületésekor már komolyelőadóművészi tapasztalatokkal rendel-kezett. Milyen összeállítások voltak azok,melyek ezt a műsort megelőzték?

Előzményként az 1963-as Két évezredantológiája mellett című műsoromatemlíteném elsősorban. Itt kísérleteztemelőször a négy önálló csoportra bontotttartalmi megosztáson belül, a

Tenni vagy nem tenni problémakörénekirodalmi tükrével, mely Lao Cetől IllyésGyuláig adott körképet e gondolat vál-tozásairól. Ezután, 1965-ben Örök bará-taink című, magyar költők műfordításaibólösszeállított estem következett, melybentörekedtem arra, hogy egy-egy műalkotásttöbb költő adaptálásában is bemutassak. Deebben az időben már világosan láttam,hogy a Tenni vagy nem tenni szerkesztésimódja a korszerű. Ettől kezdve kerestemegy olyan vezér-fonalat, amely alkalmasarra, hogy egy kétórás est különféleszemelvényeit mintegy függőhídkéntösszefogja. Ezt a keresési folyamatotmegszakította egy esemény: Pécsről abudapesti József Attila Színházhozszerződtem. Ekkor a pécsi közönségtőlbúcsúzva önálló estet szerkesztettem Nembúcsúzom címmel, melyben a pécsi főbbszerepeimből, el-játszásuk időrendisorrendjében fűztem össze részleteket.Euripidész Iasonjától a minden színészszámára oly kedves Cyranón, majd GoetheFaustján, a nagy Shakespeare-eken:Othello, III. Richárd, Learen keresztülegészen Szophoklész Oidipuszáig és IllyésTisztákjáig. Ezt az összeállítást azután Egyévtized. Pécsett címen az ország sokszínpadán bemutattam. Ezek az előzmények vezettek hát az

Ékes, érdes anyanyelvünk megszületéséhez.Milyen cél vezérelte akkor, ami-kor arra ahatalmas feladatra vállalkozott, hogynyelvünk több száz éves fejlődését egyelőadóest keretében hívem nyomonkövesse? A színészi hivatás még a különleges

nyelvi feladatoktól függetlenül is elkö-telezettséget jelent - legalábbis annak, akiezt komolyan veszi. Amikor az or-szághatárokon túl élő magyarok közöttléptem fel, akkor éreztem meg az anya-nyelvünk szeretetére való ráébresztésfontosságának igazi súlyát. És az semvéletlen, hogy bennem alakult ki az afelismerés - tudomásom szerint először amagyar színművészet történetében -, hogyegy olyan műsorral kell kísérletez-nem,mely ennek az elkötelezettségnekpódiumon megszólaló hitvallása is. Igyszületett meg ez a nyelvtörténeti össze-állítás, mely a legelső összefüggő magyarnyelvi emléktől, a Halotti beszédtől kezdvenapjainkig felvillant egy-egy fontos vagytréfás állomást nyelvünk történetifejlődéséből. (Az anyaggyűjtésben dr.Szilágyi Ferenc tudományos kutatónyújtott segédkezet.) A bemutatott úttalismét bizonyítani szeretném

Bánffy György legutóbbi szerepében,L eo no v: Ha zat é ré s c í mű dar ab já b an( M T I f o t ó - Ke l e t i Év a)

egyrészt azt, 'hogy milyen csodálatos nyelva magyar, másrészt azt, hogynyelvvédelmünk kérdése történelmünkegyetlen szakaszában sem voltelválasztható nemzeti létünk kérdésétől.Végül szeretném bebizonyítani mindazokszámára, akik figyelmét netán elkerültevolna, a magyar nyelv. mély zeneiségét,csodálatos ízeit Ön Pécsett a világ színpadi irodal-

mának Legszebb szerepeit játszotta végig.Amióta Budapestre szerződött, ritkábbantalálkozunk nevével színházi plakátokon. Eztalán a pódium csábításánakkövetkezménye? Nem. Hiszem és vallom, hogy minden

vérbeli színész igaz életeleme, él-tetőközege a színház. De 1971 óta Pestenritkábban jutottam színpadhoz és mégritkábban jelentős szerepekhez. Így aszínészi tettvágy, a bennem élő sürgető,parancsoló, égető erő a közlésre, azemberek felrázására, most éppen nemszínpadi szerepeken keresztül tör utat aközönséghez. Hosszú idő után végre atavasszal nemes emberi indulatokat, sorsotfelidéző szerepet is játszhattam: egy oroszkisváros orvasát, Talanov doktort LeonovHazatérés című drámájában.

- A beszélgetés vége felé hadd érdek-lődjek a közé/jövő feladatairól,elképzeléseiről.

szemle- A jövő évadra vonatkozóan csak

reményeimben élnek szerepek, jellemek,melyeknek eljátszásával este héttől tízigismét úgy hordhatom magamon az elő-adássúlyát, mint tizenkét éven keresztül Pécsetttettem. Remek érzés kitűnő színészekfelfűtött közelségében élni - jár-ni Leonovdrámájában vagy Shakespeare Makrancoshölgyének Hortensiójaként. Bár kapnánkigazi nagy feladatokat! Bár a színházvezetőségének da-rabválasztása bátrabbanépítene színészei belső erejére,tehetségére! Terveim? Ismét egy gyulaivárjátékban való rész-vétel, melyről amegbeszélések most folynak. Örültem,mikor egy Egerben létesítendő újszabadtéri színház meg-valósításánakkapcsán megkerestek. Őszre pedig elkészülúj irodalmi estem is. Remélem, megmozgatmajd annyi gondolatot, mint azt nyelviműsorom tette. Ideiglenes címe: A jövőszázad reménye. Célom: szép és érdekesirodalmi értékű művektől újságcikkekigterjedő széles skálán elmondani, mitreméltek nagy gondolkodók, és az időkfolyamán mi lett e reményekből. Mitvárunk és mit jósolunk az ezredfordulóra?

Bánffy György neve, előadóművészeteaz elmúlt években fogalommá vált aszínházat, irodalmat és a nemzeti nyelvápolását közös ügyünknek vallók újra egyszélesebbé váló táborában. A szép, tisztamagyar szó iránti igény századokonkeresztül mit sem veszítve fontosságából, avilág bármely zugában élő magyaranyanyelvűeket minden másnál jobban kötiegymáshoz és a nemzeti kultúrához. BánffyGyörgy művészete nagy erővel hat hálásközönségére. De hathatna döntőbb súllyalis, ha a szép magyar szó, a nemes színházihagyományok kialakítása szakmánkban ésközönségünkben mindinkább szívüggyéválna.

Orosz László„Katona József-könyve"

Miként állandóan szükség van jó éskönnyen elérhető kiadásokra a jelentősebbköltők és írók műveiből, ugyanígynélkülözhetetlen a megbízható és kor-szerű monográfia is.

A bő irodalommal rendelkező életmű-vekről megjelenő új tanulmány olvasá-sakor felmerül a kérdés: mi újat adott arégebbi elemzésekhez képest? Katonánakis sok méltatója - és bírálója - volt, AranyJánostól és Gyulai Páltól kezdveWaldapfel József és Sőtér Istvánmunkáiig. (A Sőtér szerkesztette iroda-lomtörténet Katonával foglalkozó feje-zetét Orosz László írta.)

A most megjelent monográfia bemutatjaés értékeli Katona József egészmunkásságát; valamint teret ad az egy-mással vitatkozó felfogások ismerteté-sének is, ami összegező jelleget ad akönyvnek.

Katonát kézenfekvő lenne „egyműves"drámaírónak tartani, hisz a Bánk bánnélkül nem lenne ilyen rangos neve. AKatonával foglalkozó irodalomtörténésztis a Bánk bán érdekli elsősorban, s efelőlnézi többi alkotását. Orosz is kifejezettena főműre koncentrál; a Bánk bán a mérce:mennyi előjáték kell az igazi remekműmegszületéséhez. Így a korai drámákbólazt emeli ki, ami a Bánk felé mutat.Idézeteket állít egy-más mellé: hogyan isfest egy-egy gondolat későbbi, kristályosmegfogalmazása; tematikai és jellembelihasonlóságokra hívja fel a figyelmet:hogyan tisztul Katona költői világa.Azonban nemcsak azt emeli ki, hogy aBánk bán-nak vannak előzményei (ezt mamár senki előtt sem kell bizonyítani),hanem azt is hangsúlyozza, hogy azelőzmények talán nem is pusztán„előzmények". Figyelmet érdemelnek, ésOrosz figyelmeztet is, hogy a Ziska, aJeruzsálem pusztulása izgalmas feladatlehetne átdolgozásra, színre vitelre.

A fordítások, átdolgozások és eredetidrámák Bánk-szemszögű elemzése fó-kuszba állítja a Bánk bán elemzését. ABánk tragikuma körüli viták során Gyulaiközéleti Bánk-felfogását többen cáfolták,legutóbb Sőtér István. Orosz Lászlókönyvének nem az állásfoglalás a célja -inkább az ismertetés -, de végül is Sőtérfelfogásához áll közelebb; a „haza ésbecsület" vonzásában élő

Bánk végső összeroppanásában Melindahalála lényeges szerepet játszik.

Vizsgálatait végig a színszerűség ol-daláról végzi, a drámai szöveg és szín-padelválaszthatatlanságát helyezi elő-térbe. Akönyv Katona verseivel is foglalkozik, aversek és a drámák szemléleti és nyelviösszefüggéseire mutat rá, így átfogó képetnyújt, s elhelyezi Katona költészetét azéletműben.

Orosz László jól kezelhető s főlegdiákok számára hasznos monográfiát írt.Könyve fontos pedagógiai feladatot lát el,ismertető jellegű, de nem olcsó isme-retterjesztő szellemben íródott. Az ár-nyalatokra és színháztörténeti összefüg-gésekre is figyel, és ismertető szintenösszefoglalója az eddigi Katona-kuta-tásnak.

Ferencz Győző

E számunk szerzői:

ALMÁSI MIKLÓS az irodalomtudomá-nyok doktora, a Színházi Intézet főmunka-társa

BÁNYAI GÁBOR újságíró, a Népszabad-ság munkatársa

BÖSZÖRMÉNYI KATALIN művészet-történész, az ELTE MűvészettörténetiTanszékének könyvtárosa

DERSI TAMÁS az irodalomtudományokkandidátusa, az Esti Hírlap kulturális ro-vatvezetője

FERENCZ GYŐZŐ egyetemi hallgatóFÖLDES ANNA az irodalomtudományok

kandidátusa, a Nők Lapja rovatvezetője

GÁBOR ISTVÁN újságíró, a Magyar Nem-zet munkatársa

IGLÓDI ISTVÁN a Huszonötödik Színházszínész-rendezője

KOLTAI TAMÁS újságíró, a SZÍNHÁZmunkatársa

MALONYAY DEZSŐ a Kulturális Minisz-térium Színházi Főosztályának főosztály-vezetője

MOLNÁR GÁL PÉTER újságíró, a Nép-szabadság munkatársa

NÁNAY ISTVÁN újságíró, a Csepel címűlap munkatársa

PÁLYI ANDRÁS újságíró, a SZÍNHÁZmunkatársa

PÓR ANNA táncesztéta, a Petőfi IrodalmiMúzeum munkatársa

RÉVY ESZTER a József Attila Színházrendezőasszisztense

SAÁD KATALIN a kaposvári Csiky Ger-gely Színház rendezőasszisztense

SZILÁDI JÁNOS újságíró, a Magyar Nem-zet munkatársa

TARJÁN TAMÁS újságíró, a Látóhatármunkatársa