1.- Rendben, nezzuk...A ferfi idős volt, talán az otvenes evei veget rugdosta. Nem tudom, nem igazán vagyok jo ezekben.Lerogyott az asztal tuloldalán álldogalo szekbe. Lassu volt es nyuzott. Nem tudtam mit gondolhat, nem ismertem ki az arcát, ahogy a papirokat olvasta.Majd hosszan elidőzott rajtam oreg tekintete. - Egy kerdesem van. Miert?Elnevettem magam. Keseruen.O nem nevetett. Komolyan kerdezte, mintha nem volna egyertelmu. Vagy talán nem is az?Választ kell adjak neki, mivel ez a lenyege.Ennek az egesznek ez a lenyege.Korul neztem.- Igazábol sosem gondoltam volna, hogy itt vegzem majd. -

elmosolyodtam. – de kezdjuk az elejen. Ertektelen vagyok. Szep, csinos, de ertektelen. Megis ugy gondoltam, hogy irányithatom a világot egyszer. Mintha vegig csak arra vártam volna, hogy egyszer majd mindenki meghajol előttem es azt mondják: Na igen, vitte valamire. Mindig ugy gondoltam a világra, mint egy kenyszerre. Egy feladatra, amit nem mindig sikerult megoldani. Eleg elszomorito, hogy igazábol tenyleg csak ennyi. Nem gondolja? - nem válaszolt. Nem is fog. - Sosem ereztem kotődest az eletem iránt. Tulajdonkeppen ennek rossznak kene lennie, de nekem ereny volt. Nem ereztem magam sebezhetőnek. Nem ereztem magam átlagosnak vagy unalmasnak. Tiszteltem magam! Most, meg ezek után is tisztelem magam.

- Kala vagyok.- Jezus, mindenki tudja ki vagy. - valaszolt, de meg csak felem sem fordult.- Akkor mi a francert kerdezed?Nem valaszolt. Nem is baj.

Emlekszem a hatizsakjaban matatott. Eleg sokaig ahhoz, hogy kedvem tamadjon fejbe vagni.Tudta, hogy megteheti, ugyanis szivesseget tesz nekem.Mondjuk, ha belegondolok, en teszek neki, sot meg fizetek is erte. Fantasztikus, megint becsaptak.Athelyeztem a testsulyomat, majd korbe neztem. Akaratlanul is feltem, hogy valaki meglat.- Nyugi, mindjart adom.Tokos lanynak hittem magam, de ilyenkor jovok ra, hogy nem vagyok az. Nem valaszoltam.- 5 Gramm ugye? - mondta, majd a talalkozasunk ota eloszor felnezett. Nyeltem egyet. Majd bolintottam.Bo farmerdzsekit viselt, kopott fekete farmert es Martens-t.Hosszu homokszinu haja belelogott szeme be, igy nem lattam milyen arcot vag, miutan ujra visszafordult a taskajahoz.Jol nezett ki a fiu. Amolyan pont-leszarom-hogy-nezek-ki stilusban. Megis undorodtam tole. Mar csak azert is, mert tudtam, hogy mindenki szerint jol nez ki.Ő maga is jol tudta.- 15 000 Ft.Odaadtam a penzt. Csabosan ram vigyorgott.- Ha kell, meg szolj, barmikor tudok szerezni.Nem valaszoltam. Megfordultam es elindultam haza.Oriasi rumli volt a szobamban. Elveztem. Mintha kivetitettem volna azt, ami a fejemben van.Tombolok.Tan, mint a vihar.Kimentem a teraszomra es felhasznaltam az iment beszerzett zsakmanyt. Idegesitett, hogy ez kell a boldogsaghoz. Mint egy kiegeszito az elethez. Csak ez egyszeruen nem allt jo l.Idegesitett, hogy csillagos az eg. Apuval mindig elneveztuk a csillagkepeket. Nagyon klise. Pont annyira, hogy aranyosnak tartsam. Meg e n is.Sose gondoltam ora, most se szoktam. Nem olyan, aki ott van mellettem, vagy erot ad.Siman csak halott.

7 ora lehetett e s e n elatkoztam, mindent, amiert holnap iskolaba kellett mennem.Felesleges szenvedes.Tiltakozni akartam ellene. De aztan rajottem, hogy egyedul vagyok.Es az ember egyedul gyenge.Flosz tipikusan az a lany volt, aki csak azert beszelt hozzam, mert szep voltam.Be akart cserkeszni, mint egy egeret.Visszataszito volt.Bajosan mosolyogtam, mikozben azon morfondiroztam, hogy olhetnem meg.-... es akkor mondtam Szolnak, hogy uristen, hagyjal mar, ez tok ga z. Erre o csak kuncogott es meghuzta a hajamat. E n erre tokre kiakadtam, basszus, hol vagyunk? Az ovodaban...?- Nagyon ugy fest. - huztam elo egy fuzetet a szekrenyembol. Flosz folytatta a csacsogasat. Fele fordultam. Hosszu sotet, hullamos haja va llara omlott, kicsi szemei alig latszodtak a hunyoritastol, annyira atadta magat a szovegelesnek.Oriasi ajkait termeszetellenesen, folytonvast eloretolta. Neha szoltam is neki, hogy ezt kerlek, ne csinald.Felesleges volt.Van pa r pattanas az arca n, de ugyesen elfedte sminkje vel. Adidas-os has polo volt rajta es egy szuk farmer.A kinezete is idegesitett. Kozonseges volt.- Figyelj, en most elmegyek. - vettem hatamra a hatizsakot es elindultam az atkozott kozepiskolai osztalytermembe. Utaltam azt a helyet, azt a padot, a padtarsamat.Megis, vagy pont ezert, a magamenak ereztem. Egy picit.Atseta ltam a termen.Mi sem valtozott. Szinte lathatatlan voltam. Ez remek.Nem vettek eszre, ha olyasmit csinaltam, amit nem kellett volna.Nem szolt hozzam senki, nem erdekeltem senkit, nem nezett ram senki.Es ezt kimondhatatlanul elveztem. Egy onkentes kivulallo. Ez voltam en. Egyik oran sem jegyzeteltem, egyik oran sem figyeltem. Hogy mi lesz a jovommel?

Senki sem tudta, legfokepp en nem. Volt akkora onbizalmam, hogy azt gondoltam, majd ugy is kitalalok valamit. Ez nem is onbizalom kerdese, hiszen ez igy lesz. Nem aggodtam.En csak tul akarom elni a kozepiskolat. Mar csak masfel ev. Megis, mintha minden egyes percnel, amit itt toltok, egy tut szurnanak a szivembe.Nem baj. Idom van legalabb magamra. Vegig gondolni milyen is vagyok valojaban.Milyen elmet, szemelyiseget fosztok meg a tobbi lelegzo tarsamto l.Egyszer majd kieresztem ezt, es mindenki rajon, mennyire is kar, hogy nem ismertek meg jobban. Mindenki rajon, mennyire is ertekes vagyok idebent. Bedugtam a fulhallgatot es lefekudtem a padra.Ekkor ereztem, hogy valaki mellem all. Meg akartam varni, amig szol hozzam. De szerintem, nem mert megszolitani.- Mi van? - kerdeztem vegul.Szol volt az. Flosz ikerbatyja.Nem riadt meg a nezesemtol. Magas volt, vekony, tejfol szoke fiu. Nem hasonlitott Floszra. Arrol eltekintve, hogy o is roppant nagyra volt magaval.Igy ugyanolyan jelentektelen lett, mint a huga.- Hivat az iskola pszichologus. - zsebre tette a kezet.Ja es az iskola pszichologus gyerekei. Remek.- Orulok. - feleltem neki, majd visszafekudtem. Inkabb leptem volna kocsi ele, minthogy ujra ahhoz az idegesito no ele uljek.- Azt mondta beszelt a nagyneneddel es, hogy most azonnal menj hozza. - Szolt egyaltalan nem erdekeltem. Csak azert jott folyton oda hozzam, hogy ezeket kozolje. Csak ki akarta elegiteni az anyja vagyait.Nem csak jelentektelen, meg szerencsetlen is.- Leszarom. - mormoltam, majd fejemre huztam a kapucnimat. Hallottam, hogy sohajtott, majd elsetalt.Koszonom. Vegre valaki, aki erti mirol beszelek. Ha nem is elsore. Miert van az, hogy nekem ennyire nehez ez a beilleszkedes? Nem is a beilleszkedes, hanem ugy az egesz szocializacio. Ki mondta, hogy antiszocialisnak lenni rossz? Ez miota negativ jelzo?

- Kerem Fekete Kalat, hogy faradjon az iskola pszichologushoz. - szolt meg az iskola bemondo.Mi a franc? Hol vagyunk mi, Amerikaba? Ilyet nem illik csinalni. Hogy merik az egesz iskolaval kozolni, hogy nekem ott kene lennem, hogy merik azt feltetelezni, hogy en erre oda is megyek?En valamiert megis felalltam es elindultam a Nohoz.- A nagynened azt mondta ujra vagdosod magad. - vagott a kozepebe.- Hazudik.- Mutasd meg a karod.- Nem.- Kala.Sohajtottam, majd felhuztam a pulcsim.- Azt hittem tisztaztuk, hogy ne vagdosd magadat. - Jobb lenne, ha mast vagdosnek?- Kala.- Mi van?Ez a no meg csak meg se probalt megerteni. Ezert utaltam a felnotteket. Folyton szembesitettek azzal, mennyire mas vagyok, mint a tobbiek. Nem fogjak fel, hogy en szeretek mas lenni.- Nem kene ezt csinalnod.- Koszonom, orulok, hogy ezt tisztaztuk.Majd felalltam es kisetaltam az ajton. Hallottam, hogy utanam szol. De nem erdekelt.Kivettem a szekrenyembol a hatizsakomat es elindultam kifele.En csak, en csak egyedul akarok lenni, most es mindig. Egyszeruen fel nem birom fogni, mi ebben a rossz. Miert nem elhetek ugy, ahogy szeretnek? Miert kell folytonmagyarazkodnom amiatt, amilyen vagyok?Ez van.Szeretek ilyen lenni, az nem eleg?Malum az iskola elott a llt. Cigarettazott. Neki dolt egy lampaoszlopnak. Kihivoan figyelte, vajon ki veszi eszre, hogy tilosban jart. De csak engem talalt.Mit is mondott tegnap?Jezus, mindenki tudja ki vagy.

Vajon igazat mondott? Ennyire feltun lenne, hogy probalok őfeltunomentes lenni?Biccentett felem.Soha nem beszeltem vele, leszamitva a tegnapot. De azt se neveznem beszelgetesnek.Neha hallottam, hogy valamit magyaraz a hatam mogo tt, talan a fenekemrol.De ezt se tartottam beszelgetesnek.O hat persze, mindenki tudja ki vagyok. Pontosabban mindenki tudja kihez tartozik a fenekem.Csodas.Ezt a napot is megelhettem.Sohajtottam, majd tovabb setaltam az ellenkezo iranyba.- Van tuzed?Megtorpantam. Tenyleg ezzel a bena duma val probalt megallitani? Megfordultam.- Van.Nem mentem kozelebb hozza. Erthetetlenul nezett ram.- Adsz is? - kerdezte feszulten. Idiota.- Nem, ott van a kezedben a sajatod.Malum elvigyorodott.Eleg is volt ahhoz, hogy ve gkepp fakepnel hagyjam.Jesszus, utalom az embereket.A nagynenem otthon volt. Anyukam testvere. Vele es a ferjevel laktunk az ocsemmel.Magas volt, kek szemu. Hosszu, szokes, haja volt. Mindig ossze volt borzolva.Lassan beto ltotte az otvenet, de tobbszo r lattam, ahogy az osztalytarsaim utana fordulnak. Szep volt. Nagyon szep.A laptopjan dolgozott a konyhaban. Szerettem ot. De tul okos volt ahhoz, hogy atverjem, es ezt utaltam benne.- Miert vagy itthon 11kor?- Ohm hat, rosszul lettem, ugyhogy haza engedtek. Le sem vette a szemet a laptopjarol.Ismert engem.- Tudom, hogy ez nem igaz. - kedves volt a hangja - fekudj le, nehogy megint megfajduljon a fejed.

Nem valaszoltam.Lefekudtem az agyamba es elaludtam.Mar megszokott igazabol. Nem tudott iranyitani, e s bar ez rosszul erintette, azt hiszem sikerult feldolgoznia. Ez igy csak mindkettonknek konnyebb lett. Este 10-kor keltem.Kimentem a teraszra. Megint csillagos volt az eg.A fenebe is.Hallottam, ahogy az ocsem a nagybatyammal jatszik valamit. Elmosolyodtam.Volt bennem szeretet, nem arrol van szo, csupan mas fajta, mint a tobbiekben.Tudom, hogy mindenki azt hiszi, hogy nagyra vagyok magammal es hulyesegeket teszek es mondok. De ez nem igy van. Jobban tenne mindenki, ha komolyan venne, kulonben meg ok fogjak megbanni. Megfordultam es beneztem a nappalira nezo ablakon.Szerettem nezni a csaladomat, hogy milyen boldogok, amikor nem vagyok ott.Mindennel jobban szerettek, megis maganyosnak ereztem magam.Azt ereztettek velem, hogy az, hogy mas vagyok rossz.Nem ertettem soha, hogy miert vagyok ennyire kulonc a tobbiektol. Igazabol most sem ertem. Csupan meg tanultam kezelni.

2.Reggel ujra szembe talaltam magam Malummal. A buszmegalloban.Mi van ezzel? Hiszen eddig sose volt itt. Sose futottam ossze vele. Eszrevett es elvigyorodott. Tudtam, hogy keszult valamire. De miert most kezdett bele?Odajott hozzam.- Kala?- Malum?- Nincs kedved megmaszni velem a Gellert hegyet?Felvontam a szemoldokomet. Biztosra vettem, hogy be volt tepve.

- Nincs.Kozelebb lepett. Zavart.- Miert nincs?- Nem kedvellek.- Oh akkor gyere velem es kedvelj meg. Nyujtotta felem tenyeret.- Tenyleg azt hiszed, hogy megfogom a kezed?Megvonta a vallat, majd megragadta a karomat es elkezdett huzni. Eloszor nem is ertettem mit akar. Vagy, hogy ezt most, hogy kepzeli. Merges voltam ra , megis hagytam, hogy maga utan vonszoljon, egeszen a hegy labaig.- Najo mi a franc bajod van? - kerdeztem. Kiteptem a kezemet az ovebol. - Innen mar egyszeru az ut. Ko vess.- Es ha nem?- Hidd el. Tetszeni fog.Utaltam a korosztalyomat. Utaltam ezt a fiut is.Valamiert megis hittem neki.Vegig csondben haladtunk egymas mellet, amig felnem ertunk a hegyre. Arra gondoltam, hogy vegul is meg ez is jobb, mint az iskola.Felertunk a teteje re, es megalltunk a kilato ba.Ekkor megszolalt.- Meg akarom olni Viktimat.Najo ez nekem emelyitobb, mint hittem. Megfordultam es elindultam visszafele.Megragadta a karomat.- Kala, tudod ki Viktima ugye? - Nem vagyok hulye.- Es azt is tudod ki az apja?Nem tudtam, nem is erdekelt. Egy vegzos lany volt, semmi kozom hozza. Megraztam a fejem.- Diabolusz.Hirtelen nem kaptam levegot. Akarva-akaratlan megtelt a szemem konnyel es elatkoztam magam, amiert egy ne v hallatara ez tortent.- Viktima Diabolusz lanya...?- Igen es imadja ot. Persze senki nem tudja, hogy van egy lanya. Basszus, azt se tudjak, hol a francban van.

- Honnan tudod, hogy a lanya? - Malum elengedte a karomat. Kihuzta magat.- Regota rajta vagyok az ugyon. Es hidd el nem az a fajta vagyok, aki tevedni szokott. Ja meg benne volt egy regi ujsagban. - vallat vont. - Van egy tippem, miert titkolja.Nem tudtam mit feleljek. Fogalmam sem volt, egyaltalan mit gondoljak.- Diabolusz megolte a hugomat.- Ne haragudj, de ez kezd ugy hangozni, mint egy elcsepelt krimi-drama keverek.- Leszarom.- Honnan tudod, hogy o volt?- Te honnan tudod, hogy o olte meg anyukadat?- Az en anyam nem halott.Rettenetes duh fogott el, es nem tudtam, hogy a fiu miatt, vagy csupan az igazsag ijesztett meg ennyire.- Segits megolni a lanyat, es bosszut allhatsz anyadert.Osszefacsarodott a szivem. Tudtam, hogy komolyan beszelt es tudtam, hogy ha nem segitek is megteszi. Fajdalom volt a sziveben, olyasfajta, mint amilyen az enyemben is helyt foglalt. Es ez volt eletemben az elso olyan, amikor azt ereztem, hogy valaki egy cseppnyit is hasonlit ram.Igy hat belementem.Malum nem viccelt, amikor azt mondta, hogy regota rajta van az ugyon. Szokatlan volt nekem ez az osszeszedettseg. Kirazott tole a hideg, amikor ragondoltam. Foleg, hogy ezt nem is akarki szedte ossze. Malum volt.- Ne bamulj. - formedt ra m a valla felett. Eppen a gyilkossagot tervezgette. Haha.Oh tenyleg ba multam. De hanyingerem lett tole, ugyhogy elfordultam. Nagyon faztam. Nem is tudtam hol vagyunk. Kikapcsolt az agyam, amikor a fiu a tenyleges gyilkossagi kiserletrol beszelt.Gyilkossagi kiserlet, aminek en is a reszese leszek.Nem is kiserlet, ko kemeny terv.Az elejen nem vonzott az otlet, hogy megoljek egy artatlan lanyt.

De aztan rajottem, hogy ezzel nem artok senkinek, kiveve egyetlen embert. Diaboluszt. Es ennek az embernek olyan hihetetlen modon akartam fajdalmat okozni, amennyire csak lehetett. Nem erdekelt Viktima. Neki nem fog fajni.Imadkozom erte, hogy egy jobb helyre keruljon. Vegul is megszabaditom ot.Nehezen kaptam levegot, mivel dohos volt ez a bizonyos hely. Talan egy pince? Nem is tudom. Hiszen nem is szamit.Malum megfordult es neki dolt az asztalnak, amin eddig konyokolt.- Te sosem beszelsz?Hangja fenyegeto volt. Ijeszto. Amig drogdiler volt nem fe ltem tole. De most mar egy gyilkos. Kenytelen voltam mas szemszogbol megkozeliteni az ugyet.- Nincs kihez beszelnem. - Hozzam beszelhetsz.- Hozzad pusztan nem akarok. - ot meterre u ltem tole a foldon, de ha nekem esik, ez a tavolsag hamar semmive foszlik. Lehet nem kene kostolgatni.- Hogy hogy anyad nem halott?Nem voltam kepes elhinni, hogy tenyleg ezzel a temaval akart szora fogni. Retardalt.Vallat vontam.- Tulelte.- Tulelte?- Tulelte.Keresztbe fonta karjait.- Tudod miert teged akartalak tarsnak?Társ!Megraztam a fejemet. Őszinten feltem a valaszato l.- Mert ugy nez ki nincs benned egy csepp lelkiismeret furdalas sem. Semmi empatia, semmi endorfin, semmilyen... erzes.Elindult felem, majd leguggolt elottem.- Csupan egy csini pofi vagy, akinek nincsenek baratai, tamogatoi, vagy barmilyen fogodzkodoja. Nincs veszteni valod. Nincsen semmid sem Kala.

Ez csupan bosszu volt. Kinkeserves bosszu. Nem veletlenul akarta a lanyat megolni.Ez nem gyilkossagnak minosul. Nem vagyunk pszichopatak, vagy orultek. Szemet szemert elv. Hiszen ez igy fair, ugy gondolom.

3.Noktisz ugralva kozeledett felem, hosszu, vilagos szoke haja lobogott utana.Nem akartam tudni mit visel ma, de kenytelen voltam megnezni. Rovid farmer szoknya, szuk garbo, adidas cipo.O a szentsegit. Kozombosseg a tetofokon.Ő is olyan volt, mint Flosz. Idegesito, csacsogo, kihivo, lany. Jelentektelen.Lattam, hogy igyekeztek beszelgetni velem, de nem vettek eszre, hogy ezzel csak elrontanak mindent.- Sziooo - visitott. Majd megkiserelt megolelni. Gorcsbe randult a gyomrom. Miert akarnak a mai fiatalok folyton megolelni? Ez valami titkos rituale, miutan valtottunk egynel tobb szot?Ertektelen hulyeseg.- Oh Kala kepzeld, Sztella tegnap azt mondta, hogy tegnap reggel latta, hogy Malummal kezen fogva mentek a Gellert hegy fele. - olyan mosoly volt az arcan, mint amikor kozolte velem, hogy elveszitette a szuzesseget. Akkor se, es most se erdekel ez a mosoly.Nem valaszoltam.- Ez tok cuki tudod, mert Malum nagyon szexi... szerintem neked valo, marmint nem tudom, mi valo neked, mert sosem beszelsz ilyesmikrol... meg ugy semmirol, de...- Akkor te miert beszelsz hozzam?Megszeppent. Ő nem tudta a valaszt. Ellenben velem.- Hat mert, hat mert a baratnom vagy. - Nem vagyok.- Jaj Kala, ismerlek folyton ezt csinalod, menj mar... - kacagott.- Nem, egyaltalan nem ismersz.Arca elkomolyodott. Rajott, hogy nem viccelek.- Nem is engeded, hogy megismerjelek. Pedig annyira probalunk a baratod lenni. Tenyleg probalunk megerteni. En es Flosz is.

- En nem akarok baratokat. De ezt is mindig elmondom. Felbirjatok fogni? Csak azert beszeltek hozzam, mert jol nezek ki. Ne beszelj nekem olyan hulyesegekrol, hogy probaltok megerteni. Soha az eletben nem lesztek kepesek megerteni. Dolgozzatok ezt fel, kerlek.Megfordultam es elmentem. Nem volt kedvem vegignezni, ahogy sirva fakad, vagy valami hasonlo.Mar attol is rossz kedvem, volt, hogy ezt egyaltalan mondani kellett. Ha engem nem zavar a magany, kerlek, ot se zavarja.Koszonom.

- Nezze, en nem állitom, hogy kedves vagyok. Egy szoval se. De nem vagyok gonosz. Helyen van az erkolcsom. Oszinte vagyok, igen. De ugy gondolom, nem nekem kene megváltozni, hanem az emberisegnek. Fel kell dolgozni a tenyeket. Muszáj. Kulonben meg azon kapjuk magunkat, hogy egy fikcioban elunk. Es onnan piszok nehez kimászni. A realitás ereny. - az oreg nyelt egyet. Azt hiszem tartott tőlem. - Látom, hogy odzkodik tőle, de megkell tudnia az en nezőpontomat is, kulonben sohasem fog megerteni. Se on, se ma s.

4.Viktima haja rovid volt. Ro vid e s feher szoke, akarcsak lathatatlan szemoldoke. Arca csupa szeplo volt. Torekenynek tunt, ahogy fekszik az agyaban. Olyannak, akit megolelnel, ha meglatod.Nem volt lelkiismeret furdalasom.Nem is lehetett. Itt volt mellettem Malum.Majdnem kijelenthettem, hogy megnyugtatott az ott lete, de ha nem lenne itt is megolnem.Nem volt nagy tervunk.Elmondjam? Bejottunk a hazaba.En akartam megolni a lanyt, de ha nem is merem bevallani, akkor is feltem, hogy egy reszem nem engedne.Malumnak kell megtennie.Kes volt nala. Eszelosen nezett ki, ahogy arcat megvilagitotta a kinti feny. Hajan visszatukrozodott a hold vakito sugara. Telihold

volt, lattam az aldozat ablakan keresztul. Mintha figyelni akart volna minket. Besutott, epp egy kicsit ahhoz, hogy meghitt legyen a helyzet. Hogy ugy erezzem ez talan nem helyes. Hogy ravegyem Malumot, hogy Diaboluszt oljuk meg. Ne az evfolyamtarsat.A lany anyjara gontoltam. Vajon tudja miket csinalt a lany apja? Nyilvanvalo an igen. Megis nyugodtan alszik odalent a haloszobajaban. Mintha nem az o dolga lenne.Hianyozna neki ez a lany egyaltalan? Hianyozna neki annyira, mint nekem anyu? Ha igen, akkor nem teszem meg. Nem tudnam.Uristen, ezt egyszeruen nem tehetjuk meg.Ekkor Malum feher mellkasaba szurta a kest.Levegoert kaptam. Hirtelen, mintha az en mellkasomba szurta volna. Viktima szemei kipattantak. Sikitani akart, de letapasztottuk a szajat. Fajt neki. Jezusom, kegyetlenul fajhatott neki. Mocorgott, vergodott az agyban.Ki akart menekulni. De hiszen nem tudott, eppen megoltuk. Innen nincs menekves.Nem uszhatod meg a gyilkossagodat. Ez most mar nem rajtad all, Viktima. Fejezd be a ficergest, es nezz szembe a halallal.Malumot bamulta es imadkoztam, hogy ne nezzen majd az en szemembe. Megse vettem le rola a tekintetemet. Haldoklott, nem volt sok hatra. Teste elenyeszett es kokadtan hullott vissza a matracra. Szemei meg ellenalltak. Ide-oda pislogott halott tekintetevel. Majd vegul ra m talalt a pillanta sa. Oriasi kek szemek, dermeszto, fagyos tekintet. Atfordult a fejemben az egesz eletem.Ahonnan kezdtem es ahol most vagyok. Latni az iskolatarsamat, ahogy elveszi az eletet egy artatlan lanynak. Nem eppen kielegito. Fajnia kellett volna. De raebresztett,hogy ki o. Es megkonnyebbultem.

- Igen, igen, tudja, ez volt az első ugyebár. Bármit is csinál az ember az első mindig ijesztő. Tudja emlekszem, hogy egy kicsit nekem is az volt. Olyan ez, mint amikor buntudatod van amiert megakarsz enni egy szelet csokit, majd beleharapsz es márnem is zavar. - az oreg ismet nyelt egyet. Továbbra sem szolt. - Megijedt tőlem mi? - mosolyogtam. - Elhiszi nekem, hogy ez nem

ijesztő? Nem az. Csak nezze mas szemszogből. Ennyi az ege sz. - ha tra doltem a szekben.Megkoszorulte a torkát.- Ez gyilkosság. - elcsuklott a hangja. Ráztam a fejem.- Meg mindig nem erti.

5.Malum meglehetosen felszabadultnak tunt. Meg egyszer talan ram is mosolygott.Ugyes volt. Mindenben. Bar tovabbra sem nagyon ertettem en miert kellettem ehhez.Egyedul is megtudta volna tenni. Megis halas voltam neki.Az egesz orszag gyaszolt. Vegul is megertem. Meghalt a miniszter lanya. Eddig senki nem tudta, hogy ki volt Viktima. Most mindenki rola beszelt. Meg nepszeruseget is adtunk neki. Szivesen.Hazafele setaltam, amikor lelassitott mellettem egy fekete varosi terepjaro. Malum vezette.- He, peneszvirag. Nem iszunk meg valamit?Mintha nem is o mondta volna, hanem egy tini sorozatbol, valami focicsapat kapitany, aki randira hivta a pompomlanyt.Szokatlan.- Nem szoktam tarsasagban csinalni semmit. Inni sem. -

setaltam tovabb. - Oh, csak kinyiffantani artatlan kislanyokat?- Igen azt tarsasagban a leghatekonyabb. - Felnevetett. Pedig

komolyan mondtam. - Tartozol nekem. - Oh es mivel?- Ugy terveztem, hogy te szurod bele a kest, de lattam, hogy berezeltel. Helyetted meloztam.Megalltam. Majd fele fordultam.- Ugy tudtam csak egy csini pofi vagyok, akinek nincsenek baratai. Ugyhogy kosz, de nem is kellenek.- En csak a csini pofi reszere emlekszem. Es ne aggodj, nem akarok a baratod lenni.

Befordultam egy utcaba. Nem tudtam merre vezet ez az ut, de le akartam razni a fiut.Tenyleg kezdett az egesz egy tini dramahoz hasonlitani es nagyon nem akartam a reszese lenni.- Meg talalkozunk Kala. Etto l ne felj. - azzal tovabb hajtott.Remek.Mikor hazaertem, otthon volt az egesz csaladom. A csonka csaladom.A nagynenem Amarilisz (Rili), a ferje Tutum, es az ocsem, Bonum. De amugy csak Boni.Fajt, hogy ennyire kilogtam a kepbol. Fajt, hogy ez amugy zavart. Annyira, hogy valtoztatni akartam rajta. Olykor. De csak megfelelesi kenyszerbol. Nem gondoltam komolyan.Fajt, hogy ok is szerettek, es hogy emiatt nem tehettem azt, amit igazan szerettem volna. Bantottam volna oket vele. Igy is bantottam oket.Elkepzeltem, milyen lenne ha megtudnak, hogy en oltem meg azt a lanyt a tevebol.Csodalkoznanak-e, vagy mar meg se lepnem oket? Vajon sejtik, hogy ilyen is lehetek legbelul?Nem birnek megolni barkit. Nem vagyok gyilkos. De aki bant engem, azt nem fogom sajnalni. Semmilyen formaban sem.- Kalam, milyen volt a suli? - szakitott felbe egy viccet a nagybatyam, amit Boninak meselt.- Tuleltem.- Hat ez remek, bovebben?

Vallat vontam.- Tudod, az iskolat nem lehet ennel bovebben kifejezni. Egy rakas szar. Igy jobb?- Igen egyebkent igen. - nevetett.Miert nevetett rajtam? Ne ereztesse velem senki se, hogy fontos vagyok. Az kene meg, hogy lelkiismeret furdalasom legyen.Rili vacsorat fozott. Kocos haja a tarkojan kontyba volt fogva. Csinos volt.Orultem, amikor az anyukamnak hittek. Megis haragudtam ra, hogy beakarja tolteni a szerepet. Olyan volt mint anyu, megse talaltam meg benne azt, amire igazan szuksegem lett volna.

Boni 7 eves volt, hosszu vilagos barna haja puhan omlott va lla ra. Oriasi zold szemei alig latszodtak ki suru pillai alol, es az egesz arca tele volt horzsolasokkal a gordeszkazas miatt. Esett parat, ahogy elneztem. Megis kepes volt Tutum oleben ulnies ugyetlenul maszlagolni a suti tesztat. Nagyon koncentralhatott. Csodasak voltak.En megis befordultam a haloszobamba es ledoltem az agyra.Nem erdemeltem meg a boldogsagot. Igy ereztem.

- Figyeljen szerintem eljutottunk arra a pontra, hogy kerdezhet. Vagy ont ezt nem erdekli? Mondjam, hogy igen gyilkos vagyok, lecsuk es onnek ennyi eleg? Csak mert... Várjunk, on olvasta egyáltalán a konyvemet?Eloredőlt es alkarjá val ratámaszkodott az asztalra. Hangja halk volt. Tele volt rettegessel. Mito l felt? Hiszen bilincsbe voltam kotve.- Nezze, en csak kihallgatom ont. Ont, aki egy gyilkos. Bárhova is jut a tortenet vegeig, ez nem fog változtatni semmin. Magát igyis ugyis lecsukják.- Tehát erdekli. Erdekli a sztorim vege.Válaszolni akart, de felbeszakitottam.- Nem kapott kerdest a válaszára. Vagy ennyiből leszurte, hogy miert? Miert is van mindez?- Oh rájottem en.- Oh nem dehogy. Hiszen meg az elejen se tartunk ennek az egesznek. Szerintem voltak gyerekei, talán már unokai is. Szemeben akármennyire is probálta elrejteni, sajnálat csillogott. Kislánykent tekintett rám. Egy árva kislányra.- Mi tortent az anyukájával igazibol? A konyvben nem ir rola sokat. Kuncogtam.- Mert nincs sok mondani valom rola. Tonkre ment. Ertse ezt ugy, ahogy szeretne.- Meddig elt?Nyeltem egyet.- Nekem már reges-regen meghalt.

10 eves voltam, amikor apukam meghalt. 14, amikor anyukam megtebolyodott. 16, amikor teljesen elvesztettem. Az elejen fajt. Latni minden egyes nap, hogy osszekeveri a taviranyitot es a viragokat. Ahogy osszeesik, ha megprobal felallni. Vagy megfullad, ha enni szeretne. Olyan dolgok ezek, amikrol nem gondoltad volna, hogy fontosak. Aztan hirtelen azonkapod magad, hogy anyad korhazban fekszik es mar arra sem kepes, hogy a wc-re kimenjen.Vagy, hogy felismerje tulajdon lanyat. Az egyetlen lanyat.Mar reg halott volt szamomra. Megis azt kivantam, barcsak meg jobban meghalna.Ugy nem tudna tudatni velem, hogy azt se tudja, ki vagyok. Talan elhihetnem, hogy jobb helyen van.Rakos volt. Azt hittem az fogja elvinni.De az istenverte tudosok apraja nagyja feltalalta, hogy lehet lelassitani az oregedest okozo geneket, emiatt persze 3szoros tulnepesedes tortent szinte az egesz bolygon. Esaztan jott az uj miniszter. Azota se ertem, hogy valaszthattak meg. Bevezette, hogy legalisan is vegezhetnek a halalos betegekkel, ezzel novelve a halalozasi ratat. Minden halalos beteget kotelezo volt elbocsájtani. Igy mindenki jol jart. Tobb hely a korhazakban, nem fecserlik feleslegesen a gyogyszereket, a betegek nem szenvednek tovabb, az orszag nepessege pedig kiegyenlitodik.Persze kizarolag azoknal lehet hasznalni, akiknek nincs sok hatra. Mintha ez enyhitene a helyzeten.Anyamnak se volt sok. Megis meg mindig el. Ha nincs az uj torveny, mar bekeben tavozhatott volna. A gyogyszertol, amit beadtak neki, o viszont csak megorult.De el, es roncsolja a szivemet. Mint egy citromfacsaro.Barcsak ep elmeben tudtam volna elkoszonni tole. Ugy a hala los agyara kuldeni, hogy tud magaro l.Felkeszultem ra, hogy el fogom vesziteni, hogy soha tobbe nem lesz, hogy arvak leszunk. De erre nem tudtam felkeszulni. Nem is tudom, hogyan kell. Itt van, megis elment.Barcsak elvitte volna a rak korabban. Nem kellett volna vegigneznem, ahogy testileg, lelkileg teljes elhagy minket.

Utalom, hogy igy kell latnom ot.

- Segitened kell nekem.Malum onelegult fejet vagott, amiert tudtam hol laknak. Vagy amiert el is jottem meglatogatni.- Miben allhatok rendelkezesedre? - elallt az ajtobol es beengedett. Kellemetlenul ereztem magam. Olyan szemelyes volt az egesz. Ahogy melegitoben es polo ban latom. Az o konyhajaban.Tul, tul kozvetlen.- Viktima hanyadik ember volt, akit megoltel?Nekidolt a konyhapultnak. En kinosan alltam az ebedlo asztal mellett. Haja borzos volt. Halal sapadt volt, szemei alatt oriasi taskak. Szeme fakon mert vegig. - Miert erdekel?- Nem ugy tunt, hogy az elso.Tekintete furkeszo lett. Mintha rajottem volna egy titkara. Es nem tetszett neki a helyzet.- Pedig az elso volt. Hihetsz nekem. Csupan mar reg felkeszultem ra, azert tunhettem profinak.Talan igaza volt, nem szamitott. Hittem neki.Vagy atkozott jol hazudik.- Nem? Biztos? Bolintott.- Es nem akarsz masodikat? Elvigyorodott.- Kit akarsz megolni Kala? - Az anyamat.

- Szerintem határozottan állithatjuk, hogy ez a helyzet szokatlan. Tegyuk fel, hogy a felesege... Van felesege? - csak bolintott. - A felesege balesetet szenved. Elveszti mindket karját labát, es nem emlekszik semmire es senkire. Mesterseges komábankene tartani. Ez az elet jobb, mint a halál? Mint az elkovetkezendő orok elet? A megnyugvás?Fogai kozott preselte ki a szavakat.

- Akkor se olnem meg. Elmosolyodtam.- Hisz nem en oltem meg.

6.Malum nem ertette mit miert teszek. Nem is akarta megerteni. Nem tudtam eldonteni, hogy az en vagyaimat akarja kielegiteni, vagy sajatjat. Sosem engedtem magamhoz senkit sem ilyen kozel. Ha ezt egyaltalan kozelsegnek lehet nevezni. Nem szerettem vele lenni. Valahogy megis olyan egzotikus volt az egesz.- Ha korhazban van, nem tudjuk megoldani. Vagy hat, nincs sok otletem. Vallat vontam.- Rad bizom.- Figyelsz te ram? Mondom, nem tudom, hogy kene. Jezus. Gondolkodj mar.Meg jo percig csondben ultunk egymassal szemben. A kormomet piszkaltam.Ereztem sotet tekintetet az arcomon. Mar megszoktam, hogy sokan bamulnak. De igy, nagyon is frusztralo volt.- Olyan fura vagy. - tette hozza vegul. Hangja lenezo volt. Kicsit osszehuzodtam.- Ezert bamulsz, hogy rajojj, miert?Felemelte szemoldoket.- Azt hittem olyan vagy, mint a tobbi lany. Csak kiakarsz tunni valamivel es egy ilyen elfuseralt alarcot valasztottal. De nem. Kala te... pontosan olyan vagy, mint amilyennek latszol.Most en emeltem fol a szemoldokom.- Őszinte vagyok. Ellentetben barki massal.- Nem hinnem, hogy ezzel olyan sokra vinned. Eleg kiabrandito vagy. Lelkileg rokkant.Egyre kevesbe tetszett ez a fiu. Minden szempontbol idegesitett.- Olyan, akit sajnalnanak, de inkabb csak messzirol elkerulik. - kozelebb hajolt. – A depresszio fertozo. Ragalyos vagy. Beteg.Mergesen neztem ra. Nem tudtam mit mondjak, nem vagyok jo a helyzetek kezeleseben.

Malum elegedetten hatradolt szekeben.- De valamiert megis bejossz nekem. Ugyhogy megolom anyukadat. Ne aggodj.Szarkasztikusan ramosolyogtam, azzal hatamra vettem a hatizsakomat es kimentem a hazbol. Nem volt kedvem tovabb hallgatni, ahogy azon gondolkodik, hogy olje meg anyut.Nem vagyok tisztaban az emberi kapcsolatokkal. Nem is akartam. Most megis zavart, hogy nem tudom, mit akar tolem ez a fiu . Miert segit nekem? E s miert erdekel ez egyaltalan?

- Hogy erzi magat mostanaban?Hosszu idore becsuktam a szememet. Minden porcikammal tiltakozni akartam ahelyzet ellen, ugyanis konkretan a fulemnel fogva rangattak be ide masnap reggel. A Nohoz.Vallat vontam.- Flosz meselte, hogy osszekaptal Noktisszal.- Eleg szanalmas elete lehet a lanyanak, ha eppen errol mesel onnek.Osszeszoritotta vekony, oregedo szajat.- Mi van az occsevel? Tovabbra sem akarja latogatni az edesanyjat?- Miert mondja ezt ugy nekem, mintha en osztottam volna meg onnel ezeket a tenyeket? Nyilvanvalo, hogy a nagynenem mondta ezeket el.- Lenyegtelen.- Akkor miert nem ot kerdezi ezzel kapcsolatban?- Mert arra vagyok kivancsi te mit gondolsz errol?Kesztetest ereztem ra, hogy megrugjam. Annyira, annyira idegesitett, hogy legalisan turkalt az agyamban.- Nem. Nem akarja. Nem mintha gond lenne. Az kene meg, hogy vegig nezzem, ahogy ujra rank hivja a rendorseget.- A rendorseget?- Tudja mindig szol nekik, ha idegeneket lat. - A No bologatott.Jellemzo. Erre mar o se tudott mit mondani.

- Az ocsem, a szoges ellentetem. Konkretan semmi sem egyezik meg bennunk, a kinezetunket leszamitva. Gondolhatja, mennyire utalatos a helyzet, ha meg o sem akarja latni. - De hisz...- De hisz az anyank. Tudom. Utalja ot. Nem erti, hogy nem o tehet rola. Ő meg nem tud emlekezni arra, milyen csodalatos is volt o. Nincs, mi tamassza benne azt, hogy o valaha az edesanyja volt. Es szerette ot. Csak a valosagot latja. Hogy most mitortenik. Ez talan igy konnyebb. Sokkal rosszabb ugy a halott szemebe nezni, hogy emlekszem egyszer re gen meg ragyogott.

7.Szombat delutan, egyedul voltam otthon.Esett az eso. En meg valamiert haragos voltam, olyan volt, mintha az en duhom fakasztotta volna az esot.Barcsak ilyen meno lennek.Ekkor kopogtattak. Eloszor arra gondoltam, hogy nem nyitom ki, de ez a valaki olyan hatarozottan dorombolt a bejarati ajton, hogy at kellett gondoljam, mit is tegyek.Vegul felalltam.Oh, ostoba vagy. Ostoba, ostoba, ostoba.Ket rendor allt az ajtonk elott.Az egyik egy no volt. Kb. egy fejjel kisebb nalam. Mogorva arcot vagott, kozben szuros szemevel alaposan vegigmert.- Fekete Kala?- En vagyok.Nem szabad remegned, Kala. Maradj nyugodt.- Ismerte Viktimat? Az iskola tarsat 5 napja holtan talaltak az agyaban. Kopni, nyelni nem tudtam.- Az iskolamba jart. De sose beszeltem vele. Miert? A rendorno a tarsa ra nezett, majd vissza ram.- Es on tisztaban volt vele, hogy Viktima, Diabolusz miniszterelnok lanya?- Nem, fogalmam sem volt rola, de ha ilyen fontos ember volt, nem ertem miert itt vannak. Miert nem a konkurencia part tagjai

ajtajan dorombolnek. Szarkasztikus vigyor jelent meg csontos arcan.Feltem, mi lesz a kovetkezo lepes.- On ne foglalkozzon azzal, hogy mi hogyan vegezzuk a dolgunkat. Mindossze ki akarjuk hallgatni ont.- Miert engem? Semmi kozom nem volt a lanyhoz. - Az on edesanyja Fekete Amelia?- Mi kozuk van ehhez?A no felvonta szemoldoket. Sohajtottam.- Igen.- Rendben, ez boven elegendo informacio ahhoz, hogy bevigyuk kihallgatni. Kerem faradjon utanunk a rendor orsre.

Hal istennek a szembe levo ablakuvegben megtudtam figyelni, hogy nem igazan latszik rajtam, hogy majd meghaltam a felelemtol. Ez persze nem volt mentseg.- Hol volt Majus 4.-en?- Otthon.- Otthon? Ezt a csaladjatol is megkerdezhetem?- Csak nyugodtan.Hatradolt szekeben, keresztbe tette a kezet. Nem tudott kiigazodni rajtam.- Nezze, tovabbra sem ertem, miert hallgatnak ki pont engem?- Rengeteg embert kihallgattunk mar ne aggodjon emiatt. Es rengeteg ember meselt nekem onrol.- Hogy jottem szoba?- Lenyegtelen. Igaz, hogy kiskoraban elveszitette az apukajat, majd az anyja rakos lett?Nem szoltam. De ez neki elegendo valasz volt.- Szoval mondhatjuk, hogy onnel eleg sok tragedia tortent. Vagdossa magat, ongyilkossagi szande k talan?Valaszolni akartam. De ugy nezett ki, hogy csak koltoi kerde s volt.- A baratait eltaszitja magatol. Minden szocialis tevekenyse g alol kivonja magat.

Mindig nyugodt, nem idegeskedik. A baratait erzes nelkul megbantja. Semmi lelkiismeret furdalas. Es persze senkit nem enged kozel magahoz. Mire akar kilyukadni ez a no?- Azt gondolja pszichopata vagyok?Rakonyokoltem az asztalra. Ez a no rendithetetlennek tunt.- Felmerult bennem a gyanu, hogy van ra esely.- Basszodjon meg.- Nezze, ez a viselkedes nagyon ritka, es sok jellemzoje illik onre.- Maga teljesen orult. Vannak erzeseim, tudja? Szeretek embereket, utalok embereket. Empatikus vagyok es van lekiismeret furdalasom. Csak megvalogatom kiket avatok be az eletembe.Halk lett a hangja.- Peldaul Omen Malumot? - Nem, nem Malum csak...- Őt is mar kihallgattuk. Ra gyanakodtunk o n utan, de alatamasztotta az alibijet.Okolbe szorult a kezem.- Tudjuk, hogy a Miniszter elnok rendelete az on anyukajat is erintette. Es tudjuk, hogy sokan lazadtak ellene. Ilyen embereket hallgattunk ki. De, ha jol tudom, az on anyja nem halt meg. Benne volt abban a 4%-ban, akik tuleltek. Hogyhogy utana sem vegeztek ki? Valami ismeros elintezte?- Nem ertem, ez hogy jon ide, az anyam teljesen orult.- Tudjuk. Pont ezert hivtuk be ide. Nem erzett kesztetest, hogy bosszut alljon erte?- Nezze, meg ha maga szerint ugy is nezek ki, akkor sem vagyok gyilkos. Az egesz csaladomat kikerdezhetik, mindegyik allithatja, hogy otthon voltam.- Maganak semmi...Beleptek az ajton. A no rendorta rsa volt.- Itt van a csaladja es alatamasztottak, hogy otthon volt a gyilkossag idopontjaban. A fonok azt mondta engedjuk el e s a parttagokkal foglalkozzunk.A no me rgesen ram pillantott.

- Ehhez mit szol? - neztem vissza ra. - Ugy nez ki rendor lete re eleg szarok a megerzesei.- Meg latjuk egymast Fekete kisasszony.- Kotve hiszem.Azzal felalltam es a masik rendort kovetve csatlakoztam a csaladomhoz. Isteni csoda tortent.Otletem sem volt, miert tette ezt a csaladom. Hiszen ugy tudtak, hogy Noktisznal alszom. Miert hazudtak?Aznap este ismet az erkelyen voltam. Micsoda nap?Tunodtem az eleten. Mult he ten meg nem gondoltam volna, hogy igy atfog fordulni, ugy minden. Megse ereztem magam masmilyennek. Nem ereztem magam jobban serultnek. Talan elveszitettem egy darabot a lelkembol, de nem hianyzik. Ez kicsit ijeszto volt.Megcsorrent a telefonom. Ismeretlen szam volt.- Halo?- Peneszvirag?Malum? Honnan van meg neki a szamom?- Jezus, miert hivsz?- Hallani akartam a hangodat.- Hahaha. Most komolyan. Nevetett.- Nyugi, csak tudom, hogy ma bevittek az orsre. Szivesen. - Mit szivesen? Semmit nem csinaltal.- Dehogynem. Szoltam a potszuleidnek, hogy tegyenek valloma st arrol, hogy veluk volta l.- Mi-miert?- Mert kulonben gyanakodni fognak rad. Az az idiota no, aki kihallgatott, Sztella nagynenje. Es Sztella ismer teged. Abbo l nem sulhet ki jo.- Es mit mondtal a csaladomnak? Hogy elmentem veled olni?- Hulye vagy? Azt mondtam, hogy aznap este velem voltal. De ezt nem szabad elmondanunk a rendorsegen, mert... fuveztunk. Remlik, miben utazom? Nem szoltam semmit.

- Az elejen kicsit kiakadtak, hogy velem ilyeneket csinalsz. De mondtam, hogy jobb, mintha azert lecsuknanak, amit meg sem tettel. Belementek.- Szoval, most azt hiszi a csaladom, hogy egy drogos allat vagyok? - Miert, nem?- Malum.- Lenyegtelen. Kiengedtek. Elszallt az aggodalom. Most mar

fokuszalhatunk anyadra. Leteszem.- Malum?- Hah?- Koszi.- Ugyan, ha azt hiszik te voltal, arra is hamar rajonnek, hogy en is ott voltam. Nem miattad tettem.- Persze...Nevetett, majd tenyleg letette.Fura erzes volt. Az, hogy a csaladom hazudott miattam, hogy megvedjenek, majd kiderult, hogy ezt Malumnak koszonhettem. Valahogy nem vallott ram ez az egesz. Nem szoktam hozza az ilyenekhez. Azt se tudtam, hogyan kell ezt kezelni. Mikor bementem a szobamba Bonit lattam meg az agyam szelen. Logatta a labat.- Tokmeno, hogy voltunk ma a rendorsegen. - szolt cincogo hangjan.Nem erdekelt mirol beszelt. Magamhoz szoritottam vekony kis testet. Es addig oleltem, amig meg nem hallottam, ahogy szipogni kezd a vallamon. Nedves lett a polom konnyeitol. Aztan az arcom sajatjaimtol. Nem tudom, hogy azert sirtam, mert jo erzes volt megolelnem a kisocsemet, vagy mert ennyire elszomoritott a teny, hogy pusztan ettol, egy olelestol is meghatodik ez a kisfiu. Mintha eloszor adtam volna tudatara, hogy fontos nekem. Nem tudtam, mit tehettem volna az ellen, hogy jobban tisztaban legyen azzal, hogyszeretem ot. Hogy, amikor neha megolelem, az oszinte. Nem akartam vele azt ereztetni, hogy egyedul maradt. Minden, minden utan ott leszek mellette. Es persze o is mellettem.

- Ismerte? Conpulszusz nyomozot? O hallgatott ki aznap. Ismertem az unokahugát, csak azert emlekszem a nevere. Szerintem nem ebben a kihallgato teremben voltunk. Az talán kisebb volt. Kisebb ugy, kisebb szoba. Ahhoz kepest, hogy mennyimindent tettem, fura, hogy csak másodjára vagyok itt. Mármint erti, azert ez vicces.- Rohognom kell.- Nem ertem magát. En ulok itt magával szemben, en nem tudok mozogni a bilincs miatt, engem akarnak bortonbe kuldeni. Nekem kell bucsut mondanom a szabadságomnak, mindossze 18 evesen. Megis maga a passziv. En tenyleg probálok egy kis lazitást vinni a beszelgetesbe, de eleg nehez, ha maga ilyen ... bu s.Oriásit sohajtott.- Nem fogok itt jo pofizni magával. Nem is akartam a maga ugyet. Vegig hallgatni, ahogy átszenvedte a gyerekkorát, majd ahogyan teljesen tonkreteszi a fiatal, gimnáziumos eveit. Meghallgatom a tortenetet, hogy megertsem miert csinálta. De nem fogok egyutt erezni magával. Nem fogom o nt mege rteni. Ba rmit is mond,bármennyire is lesz szimpatikus nekem. Ont le fogják csukni. De gondolom ezt on is tudja. Hiszen maga adta ki a saját konyvet. Ahol leirta miket csinált. Felnyomta saját magát. Gondolom felkeszult a szabadság vesztesre. Azt nem ertem, miert? Miert tudatta az egesz világgal, hogy ezeket on kovette el. Arendorseg nem gyanakodott magára ez idáig. Mi... mi ezzel a celja?- Mit is mondott, hogy olvasta a konyvem?Hosszu csond.- Igen, olvastam. Tudom a mesejet. Ahogy mindenki más is ezen azátkozott bolygon. Elmosolyodtam.- Ez. Ez volt a celom.

8.Szerintem ez volt az elso nap, amikor Malum a suliban is odajott hozzam. Kulonos volt, mert nem is zavart annyira.- Nem ertem. Eddig o is imadott, mint Floszek, most viszont, mintha megettem volna a kutyajat. Miert utalt meg?- En abban sem vagyok biztos, hogy valaha szeretett.

Malum hangja kozombos volt. Egyaltalan nem erdekelte az, amirol beszeltem neki.Az elkovetkezendo gyilkossagot akarta megtervezni, de inkabb lezartam a temat, igy a suli falai kozott. Nagyon rapo rgott. Mintha fel se fogna, hogy o megis csak az anyukam.- Nem, itt valami nem stimmel. Lehet, hogy az idiota nagynenje elmondta neki, hogy azt hiszi en oltem meg Viktimat?Malum felem kapta a fejet, majd hirtelen belokott egy ures osztalyterembe.- Jesszus, mi bajod?- Nem mondtad, hogy az a no gyanakszik rad. Azt hittem ez le van vajazva. - Hat, elengedtek, de nem ugy tunt, hogy ot meggyoztem.- Es nem akartal volna rola szolni? Basszus Kala. Ha jobban belemennek ebbe rohadtul nem tudjuk kimagyarazni. Gondolkodj mar az Istenit.- Fogd be, lenyegtelen.- Rohadtul nem lenyegtelen. A budos eletbe. Valahogy elkell ezt inteznunk.- Mi, ot is nyirjuk ki? - ironizaltam.De Malum hatarozottan egyertelmuve tette, hogy ezt nem tartja ironikusnak. Lassan tenyleg at kell formalnom az egesz eletemet, ha gyilkosnak keszulok. De erre azt hiszem, nem allok keszen.Basszus ne mar, nincs mas valasztasunk?Kezdett zavarni, hogy masodjara vagyok Malum hazaba. Mintha kozom lenne hozza.De meg ha van is, nagyon, nagyon keve s.Nem akartam, hogy kozel keruljon hozzam, de nem volt kihez fordulnom. Mindketten benne voltunk. Es ha akartam, ha nem, ezt egyutt kellet megoldanunk.Kirazott a hideg.- Miert nem tudod befogni a szadat?Malum fol ala jarkalt a konyhaban. En ultem az asztalnal, e s vartam, mikor leszek vegre ideges Malum se rtegetesei miatt.- Miert nem tudsz, neha egy kicsit is normalis lenni? Muszaj volt eloadni ezt a passziv, depresszios idiotasagodat? Nem hiheti akar csak egy ember, hogy okes vagy? Hogy nem vagy total zakkant?

- Arra celozgatott, hogy pszichopata vagyok. - mondtam nyugodtan. De ez csak meg jobban idegesitette Malumot.- Ki nem szarja le? Talan az is vagy. Tok mindegy. Ha kihallgatnak, rohadtul vagod a cuki pofat es elhiteted, hogy artatlan vagy.Najo, most mar kezdett idegesi teni.- Jo tok mindegy, nem? Talald ki, hogy intezed el, aztan had eljem tovabb az eletemet nelkuled.Malum velem szembe ratamaszkodott az asztalra. Fenyegetove valt a hangja.- Egyutt inte zzuk el, edesem. Azt hiszed, ujra helyetted fogok melozni. Rohadtul szedd ossze magad, kulonben magam foglak feladni.Nyeltem egyet.Ujra elkezdett fel ala jarkalni. Frusztralt volt. Ahogyan e n is.- Otletem sincs, hogy csinaljuk. Semmit nem tudok se a norol, se Sztellarol. Mert vele kezdhetnenk valamit... csak fogalmam sincs mit.Orrnyerget dorzso lte.- Hat ram ne nezz. Nem figyelek, amikor beszelnek hozzam. Mindossze annyit tudok Sztellarol, hogy rohadtul bele d van zugva. De ezt is csakmert minden egyes nap elmondja.Malum felpillantott. Azt hiszem eszebe jutott valami. Vagy csak elvezettel hallgatta, hogy meg egy lany rajongott erte.- Azt mondod, belem van zugva? Leult velem szembe egy szekre.- Mintha nem tudnad, hogy minden lany bele d van zugva. Elvigyorodott, majd odebb lokte ezt gondolatot.- Varjunk csak! Hat persze! Azert utalt meg, mert mostanaban sokat voltam veled, o szolt Noktisznak, hogy latott minket.- Ő pedig feltekeny volt. Nyilvanval . ó- Tipikus Sztella, annyira gaz.Malum ekkor ismet elvigyorodott. Azt hiszem kieszelt valamit.O jaj nem is akarmit.Sosem voltam az az iranyitos tipus. Mivel nem is kellet nagyon senkit sem iranyitanom, maximum magamat. De ebben a helyzetben, inkabb szerettem volna az ugy fole kerekedni,

minthogy butan kovessem, amit Malum ram parancsol. Mire vegzek ezzel a fiuval, teljesen mas szemelyiseget fogok magamenak tudni.Ez a gondolat nem tetszett.Es persze nem voltam benne biztos, hogy mukodni fog ez a dolog.Sose fe ltem attol, hogy talan lecsukhatnak.Jezus, vegul is ez normalis, nem?Mindenesetre Malum terve nagyon-nagyon kockazatos volt.

9.Ket napig semmit nem halottam felole.Ez amugy rendkivuli nyugodtsaggal toltott el. Mintha minden a regi volna. Majd masnap SMS-ezett, hogy menjek a multkori helyre, ahol Viktima halalat is tervezgettuk. Fogalmam nem volt mi var ram, de nem is akartam tudni. Talan megijesztene es haza mennek. Azt pedig nem engedhetem meg magamnak.Malumnak igaza volt.Ezt az egesz franya ugyet egyutt kel atveszelnunk.- Te mocskos kurva.Jezus, meg fel sem fogtam mi tortenik odalent, mar valaki ezt vagja a fejemhez?Nem kezdodik jol.- Eskuszom, kinyirlak mindkettotoket.Sztella megkotozve ult egy szeken. Zilalt. Meglehetosen regen volt ott, mivel eleg nyuzottnak es faradtnak tunt. Piszkos volt, izzadt az egesz teste. Szinte ereztem a testebol kiarado hot a duhtol...vagy valami mastol.Nem volt kedvem igy latni ot. Meg annak ellenere sem, hogy nem kedveltem.Malum egy asztalnak dolve allt keresztbe tett kezzel. Ő se tu nt e pnek. Valoszinuleg nehezere esett megbirkozni a lannyal szetszakadt ruhaibol megitelve.Ezen belul kicsit mosolyogtam. Persze csak kicsit.- En miert is lennek kurva?Nem akartam ezzel kezdeni, de annyira tebolyodott volt a helyzet, hogy nem tudtam mast mondani.Sztella remegett a haragtol.

- Ha tudtam volna, hogy ilyen infantilis, orult pasid van, nem akartam volna elszedni toled. A kurva eletbe is, mit akartok?- Mii, Malum nem a pas...Malum mellem allt. Meglehetosen nyugodtnak tunt, ahhoz kepest, hogy az iment rabolt el es kotozott meg egy artatlan lanyt.Vajon mit rejteget meg ez a srac? Tok mindegy.- Most tenyleg ezen akarsz vitatkozni?- Hogy tudtad idehozni?- Kala, hisz szerelmes belem. Futtyentettem es mar az ajtom elot terdelt. - Atkozott fasz. - orditott felenk a lany.- Jaj fogd mar be, kulonben bekotozom a szadat is. - szolt a valla felett. - Jo rendben es en ehhez miert kellek? Nem valami jo ezt latni, tudod?- Nem akartalak kihagyni a bulibol.- Elmondanatok, hogy mi a kibebaszott jo eletert raboltatok el? - hangja ezutan elcsuklott. Ideges volt. Haragudott rank, de amikor atgondolta, mennyire is alarendeltje a helyzetnek, bepanikolt. - Mit akartok tolem? - sirni kezdett. El kellett fordulnom. Utaltam magam, amiert ilyen gyava voltam. De valahogy, igy mindezek utan, kellett egy kis szunet. Malum persze zokkenomentesen folytatta a tervet.- Ne aggodj, tudom, hogy bar orulnel neki, nem foglak megeroszakolni. Nem foglak megolni. Vagy megkinozni. Csupan egy keresem van. Amit megfogsz csinalni.Malum elovett a zsebebol egy kis tegelyt.- Holnap bemesz a korhazba, es belecsepegteted ezt Fekete Amelia poharaba. 312 korterem a 3. emeleten. Vilagos?- Mi-mi van abban? Malum elvigyorodott.- Vitamin.Lehetetlen volt nem kivenni a maro gunyt hangjabol.- Es ha nem teszem?

- Nos hat... - felem fordult, mintha meg akarna bizonyosodni arrol, hogy egyetertek. Majd vissza Sztella fele. - Akkor megollek.

10.Szamoltam vissza a masodperceket, amikor megtortenik. Nem akartam ragondolni.Nem akartam elkoszonni tole. Mar az is rossz erzes volt, hogy tudom, hogy vege lesz.Persze az sem jo erzes, hogy meg csak nem is altalam lesz vege. Valahogy odaig jutottam, hogy az osztalytarsam fogja megmergezni ot, amig en egy fiu hazaban ulok es nezem, ahogy video jatekozik.Eszmeletlen szanalmasnak ereztem magam.Ha mar gyilkos vagyok, csinaljam rendesen.Ha mar anyu halalat kivanom, hadd en oljem meg.Malumtol tobb egyutterze st vartam, ha mar ilyen konnyeden kiadta a kezdo parancsot a gyilkolasra. De alszent lennek, ha ezt elvarnam to le.Oh barcsak, barcsak tehetnek most valamit az ellen, hogy egyaltalan gondolkodni tudjak. Nem igazan volt a legkellemesebb erzes varni arra, mikor vesztem el az anyukamat.Hal istennek Sztella nem tudta mi az a cian.Ostoba volt.Nem ertette miert kellett ezt csinalni. Nem is akarta megerteni. Csak szimplan megakart tolunk szabadulni. Azt hihette valami csiny all a hatterbe. De nem asta bele magat nagyon. Ahogy elneztem nem viseltek meg komolyan a tortentek. Talan mert nem is vette komolyan.Visszaerkezett. Duhos volt, amiert olyat kellett csinalnia, amit nem akart.- Vegre. - allt fel komotosan Malum. Sztella megallt az ajtoban.- Most mar elmehetek? Nem beszelek senkinek. Ne aggodj. Felek toled. Malum mosolygott.- Tudni akarom, hogy pontosan mit csinaltal az iment. Mondd el!NE, ne, en nem akarom hallani.

Sztella par masodpercig bamult minket. Koztem es Malum kozt vandorolt tekintete.Vegul osszeszedve a batorsagat, onelegulten megszolalt.- Hjaj hat eloszor bementem a korhazba. Megkerdeztem merre van a 312- es szoba, merthogy latogatoba jottem Fekete Ameliahoz. Megmondta k. Bementem es az asztala mellett ott volt egy pohar viz. Beletettem ezt a szart. - mutatta fel a kis tegelyt. - Nem volt maganal, ugyhogy magyarazkodnom sem kellett. Majd eljottem. Ennyi. Rohadt nehez volt. - forgatta szemeit.Ostoba, ostoba, ostoba.- Remek. - bolintott Malum.- Nem mondanatok el, hogy ezt miert kellett csinalnom? Mi a francra jo a Cian? - olvasta le a tegelyrol, amit meg mindig a kezeben tartott.Magamban nevettem rajta.- Ne aggodj edes, mondtam mar, hogy csak vitamin. A lany sohajtott.- Elmehetek?- Menjel.Sztella kilepett az ajton. Malum felem fordult. Szinte csipett, ahogy megszolalt.- Keresed szamomra parancs. - hangjaban tapinthato volt a

szarkazmus. - Remelem most mar boldog vagy.

Boni arca szaraz volt. Talan az o, kis arca volt az egyetlen, amelyiket nem aztatta konny. Nem tudtam eldonteni, hogy ennek orulok, vagy szomorusaggal tolt el. Nem is akartam eldonteni. Barmelyik is lenne, nem lenne norma lis.Emlekszem apa temetesere. Nem olyan volt, mint anyae. Sokkal inkabb volt formalisabb, mint szivelyes.Nem mintha ez a temetes jobban tetszett volna.Sosem voltam olyan ember temetesen, akit en oltem meg. Elmehettem volna Viktimaera, hogy gyakoroljak. De nem mentem.Megoltem az edesanyamat.Vajon azert sirok, mert most mar tenyleg orokre elveszitettem, vagy azert, mert miattam veszett el? Hogyan lehetek ennyire

gonosz? Hogyan birom elviselni, ahogy a nagynenem zokog a tenyerebe. Hogy eletemben eloszor latom Tutumot sirni. Hogy ez a rengeteg ember, mind azert van itt, mert tele vagyok gyulolettel. Hogy a mellettem ulo ismeretlen neniis zokog, aki tan nem is ismerte anyut. Meg a pap is megkonnyezte. Boni pedig ult csondben a szeken, fakon bamult elo re, unottan loba lta la bait es probalta nem eszrevenni, ahogy a peldakepei, a felneveloi epp osszetornek.En talan eze rt sirtam.Megakartam razni. Szedje mar ossze magat es igenis zokogjon, amikor az anyja temetesen ulunk. Ne tegye ezt. Ne legyen annyira gonosz, mint en. Tisztelje meg annyival, hogy hullat nehany konnycseppet.Haragudtam ra. Anyura.Ő tette ilyenne.Ha anyu miatt tonkre megy az ocsem, ha kicsit is olyan lesz, mint en, ha emiatt orokre ugy csinal, mintha nem lennenek erzesei, akkor talan tenyleg jobb, hogy ezt nem elte meg.Nagyon remelem anyu nem erzekelte, hogy az egyetlen kisfia mennyire felt to le. Hanyszor voltak remalmai miatta. Hanyszor szidta ot a hata mogott. Hogy utalta ot. Talan ebbe a tudatba, nelkulem is belehalt volna.

Ezután csond volt. Tul sokáig. Gondoltam adok neki egy kis időt, hogy feldolgozza.De latszolag nem volt kepes megszolalni.- Durva nem?Osszeráncolta a szemoldoket. Mondani akart valamit, de megsem tette.- Tudja...ez durva.- Igen, ezt már mondta.Sohajtottam.- Nezze, roppant nehezemre esik ugy nyilatkozni a multamrol, hogy kozben probál velem empatikus lenni. Ne tegye. Mindkettőnknek konnyebb volna.- Csak probálom magát megfejteni.

- Nem kell. Az egesz konyvem rolam szol. Nem kell megfejteni, kiteregettem, minden titkomat. Minden, minden, ami bennem lakozik, oda le van irva. Abba a francos konyvbe. Hisz olvasta. Vagyis már reg megfejtett.- Mikor elolvastam a konyvet, azt gondoltam egy ujabb tizeneves pszichopata, aki a pillanatnyi párjával embereket ol. Ez mostanában divat. De miota hallgatom a szivfacsaro tortenete t, ra kell, hogy jojjek, hogy maga korán sem hidegveru gyilkos.Es ez, ez rettenetesen megneheziti az állaspontomat. A munkámat. Azt, hogy ne probáljak magával egyutt erezni. Megolhet mindenkit a kornyezeteben, akit szeret, akit utál. On akkor is csak egy árva kislány marad, aki bizonytalanul keresi onmagát ebben az átkozott világban. Es en ezzel az enje vel probálok empatikus lenni. Nem azzal, aki megolte a saját edesanyját. Ugyhogy kerem, ne magyarázza nekem, hogy amiket tett durva. Mert en a másik oldalrol figyelem magát. Es az ennel sokkal durvább.

11.- Tudom, hogy meg kicsit kaba vagy, de kozolnom kell veled, hogy itt nincs vege.Muszaj a rendor csajt helyre tennunk. Ugyhogy kapd ossze magad.Malum szavai kod kent siklottak el a fulem mellett, mint ugy minden mas az elmult ket napba. Az isten szerelmere, ugy csinal, mintha en ezt a szivesseget mokabol kertem volna. Mintha nem fogna fel, hogy ez a no ki volt nekem.A csudaba is.Hogy lehet valaki ennyire kozombos az erzesekkel? - Kala, basszus, meltoztatna l valaszolni?- Meltoztatnal kicsit beken hagyni? Duhosen nezett ram.- Ne csinald ezt megint. Megjatszod az aldozatot. Itt szenvedsz, es ugy csinalsz, mintha jarna neked az egyutt erze s.- Malum, ket napja halt meg az anyam. - emeltem fel a hangom.- Mert rohadtul kinyirtad ot, Kala. Mirol beszelsz? Mi-mit

csinalsz te ugy egyaltalan? Szenvedsz es sajnaltatod magad. Komolyan ez az eleted? Ezt tartod te annyira kulonlegesnek?

Fejezd ezt be es csinalj ugy, mintha nem lennel abnormalis. Nem fogom tovabb hallgatni, ahogy kinzod magad. - elfordult tolem. - Na meg engem.

Nem volt kedvem valaszolni. Nem volt kedvem egyeterteni. Ettol fuggetlenul persze igaza volt.- Elkell rabolnunk ujra a csajt.Malum ismet ram nezett. Meglepodottseg ult az arcan. Bar nem tudom, hogy a tema valtasom miatt, vagy mert nem ertette miert kell ujra elrabolnunk Sztellat.- Az unokahuga. Sima ugy, szerintem egyertelmu. Es nincs kedvem elmagyarazni a tervet, ugyhogy remelem neked is az.Malum arcara sunyi vigyor ult. Tehat ertette mire gondoltam.- Milyen okos kis Penesz vagy te.Sztella Conpulszusz kifaradt. Nem kuzdott mar ellenunk. Mind szoban, mind a fizikai kuzdelmet feladta. Csak ult mellettunk a kocsiba busan, megkotozve. Varva, mikor rangatjuk ki ot onnan. Vartuk, hogy hazaerkezzen az aldozat. Hogy felmerjuk egyedul van-e. Agyament terv volt, megis mukodhetett. Megis en talaltam ki. Megis azt akartam, barcsak ne tudnam mi lesz a folytatas.Malum, mint mindig ugy ult a kormany mogott, mintha a fagyijara varna. Semmi aggodalom. Semmi feszultseg.Ugy megutnem.Idegesitett, hogy vartam az utasitasat, mikor az en tervem volt, es mivel nem vagyok alarendelt ebben a kapcsolatban.Idegesitett, hogy kapcsolatkent emlitettem.- Na, izgulsz Penesz? - felem nezett. Arcan vigyor ult. - Ez a harmadik bevetesunk, csapatkent. Kezd eldurvulni. - rohogott.- Fejezd ezt be. - szoltam ra, mivel engem megoltek az idegeim.- Hjaj, ugyan mar, buli lesz. Csak te es en, meg egy kis bunoze s. Igy szep az elet.- Ha te mondod.Ezutan hal istennek csond volt. Fel o ra mulva viszont ismet megszolalt.- Jol van. Ma r 20 perce bement a hazba. Biztos egyedu l van. - ram nezett - na, keszen allsz?Bolintottam.

- Mi-mit akartok csinalni a nagynenemmel? - horogte a hatso ulesen gornyedt lany.Malum nem valaszolt. En nem mertem. Csak kovettem Malumot, ki a kocsibol. Majd alltam, mint egy idiota es imadkoztam, hogy a ma esti esemenyek ne csonkitsak meg meg jobban az elmemet.Letapasztotta a lany szajat, majd elkezdte kihuzni a kocsibol.Sztella probalt ellenallni, de hamar belatta, hogy semmit nem tud tenni a fiu ellen, igy, akar csak en, hagyta, hogy a fiu vezesse ot.Megfogadtatta vele, hogy egy mukkanasnyi hangot se hallason. Sztella engedelmeskedett. Nem probalt feszkelodni, nem probalt mar sikitani. Tenyleg, tenyleg feladta.Beleptunk a hazba.Uristen a gyomrom osszeugrott.Koncentralj a tervre, ne arra, mi lesz a vege, ne arra, milyen gonosz vagy. Csak a tervre.Jesszus, mit is kell csinalnom?Kala szedd ossze magad. Mely levego. Osszpontosi ts.A telefon. Meg kell keresnem a telefonjat.A no az emeleten volt. Bementem a konyhaba. Megneztem az asztalon, a pulton.Kihuztam a fiokokat. Evoeszkozok, szalvetak, pohar alatetek. A francba, ez halott ugy.Utolso fiok, u tlevel, egy molyirto, pa r toll es egy... Ket pakkos fiok. Felnyitottam a fiok aljat. Jo eg... uristen, es egy pisztoly.Wow, Kala, hiszen rendor, ugyes vagy.Mindegy ez nem kell. Becsaptam a fiokot.Sehol nem volt a teloja.A nappaliba mentem Malum utan. Sehol. Se a kisasztalon, a komodon. Nincs a kanapen, se a fotelban.Basszus, ha nala van, a zsebeben akkor ezt buktam.Hiszen siman lehet, hogy a zsebeben van. Jo eg ez, de hulyeseg.Nembaj keresnem kell tovabb.Semmi zaj, semmi nyikorgas, semmi moccana s.Levegot se vegyel.Nem lehetek az aki elrontja. Aki bortonbe kerul.

Megis inkabb kirohantam volna a vadidegen hazbol es feladtam volna magam. Nem akartam itt lenni, amikor megtortenik. El kene szoknom.Nem. Nem es nem. Vagy o vagy mi.Muszaj, hogy o legyen. Nincs mese.Nem szabadott volna beszelnem, de muszaj volt kozolnom Malummal, hogy nincs idelent a telefonja. Csunyan nezett ram, de nem valaszolt.A nappalit es a folyosot elvalaszto boltiv melle alltam. Igy nem lathat a no, amikor lejon a lepcson.Malum bezarta az ajtokat es az ablakokat. Majd letepte Sztella szajarol a tapaszt es utasitott, hogy szolitsa a not.Remegtem. Egesz testemben remegtem. Uristen tenyleg meg fog tortenni. Lejon.Mar hallom is, kopog a padlon.- Sztellam, hogy-hogy itt vagy?Malum a megkotozott lany nyakahoz szoritott egy kest.Conpulszusz belepett a nappaliba.Elsapadt, elszornyedt. Levegot sem vett. Nem a remu lettol. A csodalkozastol.Annyira nem szamitott Malumra, hogy, meg ko rbenezni is elfelejtett. Nem vette eszre, hogy mogotte allok a falnak simulva.En sem vettem levegot. Az kene meg, hogy ram nezzen. Sirva fakadnek. Felemelte ket kezet. Fegyvertelen volt. Tudta, hogy nem gyozhet.- Kolyok, nyugodj meg. Kerlek, nem lesz semmi baj.- Oh fogja be.Sztella megint elkezdett nyoszorogni. De a torkanak szoritott kes miatt nem mert megszolalni. Arcan konnyek folytak, de meg nem zokogott.Mintha lehalkitott akciofilmet neztem volna.Vagy egyszeruen annyira rettegtem, hogy nem halottam semmit.- Mit szeretnel? Beszeljuk meg. Minden rendben van.- Azt mondtam fogja be. Tegye, amit mondok es nem lesz bantodasa az unokahuganak.Nyeltem egyet.Erre a no megfordult.

Tekintetet elsotetitette a felismeres. Azt hiszem osszeallt benne a kep. Mar nem probalt ugy beszelni hozzank, mint egy ragadozo allattal. Fagyos lett a testtartasa. Kihivobb a tekintete. Sokkal remenytelenebbnek tunt a helyzet, most, hogy azt hihette, kezelni tudja az ugyet.- Hat persze, ti ketten. Ti oltetek meg Viktimat. Tudtam. Tudtam, hogy kozod van hozza Fekete kisasszony.- Kepzelje, pont az, hogy ilyen lelemenyes, az fogja a sirba vinni magat. Maskor talan nem kene belekopni mas levesebe. - hanyta a szavakat a no fele Malum.A rendor keresztbe tette a kezet. Hatralni kezdett.- Mit akartok? - kerdezte.Malum a kisasztalon levo pengere sanditott, amit az iment tett oda.- Vagd fel az ereidet.A no felnevetett. Malum szorosabban nyomta Sztella vekony borehez a kest.Kicsordult a vere.Most mar hallottam a zokogasat.Hallottam a rendor levegovetelet, amikor rajott nem viccelunk vele. Szinte hallottam, ahogy azon gondolkodik, hogy menthetne a menthetetlent.Sehogy.- Old meg magad, kulonben a lanyt olom meg.Ijedt arckifejezest va gott.O, halalosan komolyan gondoljuk. Jobb lesz, ha vegre szot fogadsz es nem hiszed, hogy csak fenyegetozunk.- Figyeljetek erre semmi szukseg. Nem, nem mondok senkinek semmit. Igerem, csak hagyjatok elmenni Sztellat.- Nem alkudozni jottunk. Csinald.Kuszkodott a zokogas ellen. Olyan gyorsan tortent az egesz. Kezebe vette a penget, es bamulta. Remegtek az ajkai a haragtol. De Malum nem tagitott. Nem rettent meg, ahogyan en.- Nezd fiu en ezt nem... en nem...Malum letapasztotta ismet a Sztella szajat. Majd combjaba szurta a kest. Gyors volt. Be, majd otthagyta. Figyeltem, ahogy osszerandul a teste. Ahogy lepereg elotte milyen eszeveszett,

szanalmas helyzetbe is kerult. Hogy atgondolja, milyen fiuba is volt szerelmes egesz eleteben.Elszomoritott, hogy a vilag nem csak nekem kegyetlen.Elkezdett verezni. Uristen iszonyatosan omlott a vere. Es ott volt. Ott volt a kes a combjaban. Atszakitva farmerjet. Ez nem vicc. Ez mar rohadtul nem vicc. Sikitani akart.Talan segitene neki, ha hagynank sikitani?Majdnem elindultam fele, letepni szajarol azt a franya tapaszt. Ennyit, ennyit had tegyek meg erte, ha mar tonkre teszem az eletet.De nem mozdultam.Vartam mikor csuklik el a terv.Vagy mikor verzik el Sztella, ott Malum karjaiban.A no csak bamult. Probalt nem ijedt arcot va gni. Proba lt meg mindig ugy csinalni, mintha uralna a helyzetet. Probalt nem osszeomolni latvan, ahogy megkinozzak az unokahugat.- Na? Mi lesz? Az ereit. Most.Most kezdett el zokogni a rendor. Most jott ra igazabol, hogy utolso perceit e li.Most szurtak a szivembe is egy kest.Most kellett volna elszoknom. Feladni magam.De nem mozdultam.Vegig neztem, ahogy zokogva felemeli a penget, majd erosen ranyomja borere es szethasitja az alkarjat. Ahogy kiomlik a ver az ereibol.Terdre rogyott. Belenezett Sztella szemebe. Olyasmiket kuldott neki a tekintetevel, hogy szeretlek, es semmi baj.Vagy valami hasonlot.Csak a verre tudtam koncentralni, ami szep lassan egybe folyt a padlon Sztella verevel. Ahogy osszeszennyezi a szonyeget, a ruhaikat.A cipomet.A no szeme kabulni kezdett.Nem tudtam eldonteni, hogy ket oraja nezem, ahogy haldoklik, vagy csak egy pillanat telt el.Beakartam csukni a szemem. Nem voltam hajlando kinyitni.A francba, a francba, a francba.

Ennyi. Meg egy embert kinyirtam. Csodas. Miert ilyen nehez ez? Miert erzek ennyi mindent. Miert nem lehet hideg a verem. Akar Malumnak.Annyival konnyebb lenne.Megint nem hallottam semmit. Mintha viz alatt lettem volna. Elfojtott sikolyokat.Nyeszereseket. Puffanasokat a padlon.Malum megrazta a vallam. Elengedte Sztellat. A nagynenje halott testet szoritotta magahoz. Csupa ver lett a lany. A haja csimbokokba allt tole. Arca szinte felismerhetetlen lett.A no teste ekozben pedig teljesen elfonnyadt. Elettelenne valt.Pipa.Malum iszonyat gyorsan vezetett. Persze nem menekult. Csupan szeret gyorsan vezetni.- Mi lesz Sztellaval? Miert hagytuk ott?Nem halottam a sajat hangomat.Csak szaguldottak el mellettem homalyosan a fak es probaltam koncentralni, hogy ep kez lab mondatot krealjak.- Ne aggodj. Tudja, mit kell tennie.Persze, e felol semmi ketsegem.Malum mindig tudta mi lesz a kovetkezo lepes. Mindig fel volt keszulve minden egyes kis reszletre.Csupan orultem volna, ha neha engem is beavat.Harom. Buvos szam, azt hiszem. A harom az mar valami. Nem egy par, nem is sok.Pont harom. Jo szam is lehetne. Lehetne. Vajon a ha rom mar sorozatnak szamit?Ezzel atleptem egy hatart? Vagy csak siman a ketto utan jon? Vegul is mar mindegy.Mindegy, hogy, egy, harom, vagy husz embert olok meg. Az eredmeny ugyanaz.

12.- Utálom az embereket. Mindegyiket. Es azt is utálom, hogy en is ember vagyok. Igy olyan, mintha magamat is utálnám. Ami persze nem áll tolem távol, konnyu magunkat utálni, nem? Megis utálom, ha egy kalap alá kell magamat vennem másokkal. En

kulunlegesnek erzem magam, egyedinek. Másnak, mint a tobbiek. Es ha hiszi, ha nem, ez az egyetlen, ami segit abban, hogy ne utáljam magam a nap minden perceben.- Ez most... ez most, hogy jon ide? Attol erzi magát kulonlegesnek, hogy ártatlan embereket ol? Azert nem utálja magát, mert a sorozatgyilkos szerep olyan egyedive teszi? Felnevettem.- Annak ellenere, hogy probál megerteni, nagyon nem megy magának. Azert erzem magam kulonlegesnek, amiert megolom őket. Nezze, ezt nehez az elejen elfogadni.Csak hullanak a fejek innen-onnan en pedig azon morfondirozok, hogy lettem ennyire gonosz teremtes. De mar rájottem, hogy az ártatlanság tobb szempontbol kozeli theto meg. En a másik oldalrol figyelem őket. Es az ennel sokkal durvább. Ugyebár.

- Durva nem?Nem valaszoltam. Remeltem, hogy nem hozzam beszelt. De a kozelunkben csak kozonseges lanyok voltak, es Szol nem az a fajta srac, aki a csunyabb lanyokhoz beszelni szokott.- Marmint, erted, milyen gyakran lesz ongyilkos egy nyomozo? Az okes, hogy kinyirjak, de hogy o maga nyiffantja ki magat. Na az, durva.Olyannyira meg akartam utni, hogy belevertem az oklomet alulrol a padba. Furan nezett ram.- Bocs. Veletlen volt.Egy pillanatra a szemebe neztem, de csak, hogy lassam, hogyan nezhet ram.Hiba volt.Mosolya vigyorba huzodott, es nekem kedvem tamadt megolni az osztalyfonokot, amie rt uj u ltetesrendet csinalt. Nyarig hallgathatom, amig probalja magat megszerettetni velem.Idiota.- Figyelj, minden oke? - kerdezte kejesen. A kisallatokhoz beszelnek igy. Hirtelen azt hittem, meg meg is simogat. Mar csak a hatas kedveert.- Megtenned, hogy befogod?

Nem ilyedt meg tolem.- Hat pedig ugy hallottam, hogy mostanaban szoba allsz ma s fiukkal. - fordult el tolem gyunyosan.Valaszolni akartam, de akkor megereztem Malum illatat, majd meglattam bakancsat a padlon, enyem mellett. Leult az elottunk ulo szekre, e s rakonyokolt az asztalunkra.Szol sohajtott.- Emlegetett szamar.Malum mit sem torodve a megjegyzessel, onelegulten mosolyogni kezdett.- Ti is hallottatok nem? Sztella nagynenje ongyilkos lett. Mit szolsz hozza, Kala?Kihivoan a szemembe nezett. Talan ot kene megutnom.- Ne faradj, nem fog beszelgetni veled.- Oh, velem nagyon is szokott beszelgetni. Tudod, egy ilyen

dogos lany figyelmet ki kell erdemelni, Szol. A magadfajtak orulhetnek, ha Kala nem kop le titeket. - Nyeltem egyet.

Idegesitett, hogy dogosnek hi vott. Idegesitett, hogy megvedett. Idegesitett, hogy ez atkozottul jol esett.- Egyaltalan miert vagy itt? Ha jol tudom, nem ebbe az osztalyba jarsz.- Ha jol tudom, neked be kene fognod a szadat.Szol szeme szikrazott a duhtol. Majdnem azt hittem meguti Malum buszke arcat.- Egyebkent, csakhogy befejezzem, amit elkezdtem, Sztella teljesen ki van akadva es ugy tudom a heten nem is lesz suliba. Sot. Talan uta na sem jon vissza. Nagyon megviselhette.Olyan, mintha ez a fiu aprankent, szepen lassan feltepdesne a sebeim varratat. Mintha nem tudna, hogy nekem milyen hallgatni, hogy tonkre tettem az egyik baratnom lelket. Az egesz eletet. Mintha megakarna gyozni arrol, hogy nekem nincs buntudatom.- Jezusom. - suttogtam, miutan Malum elment.- Mi van, most mar beszelsz?Delutan atmentem Malumhoz. Hogy miert? Mert o az egyetlen ember a vilagon, aki... akihez mehetek. Vagy, aki ... nem is tudom. Nem is tudom mi o. Azt hiszem, csak siman mar valakim.

- Figyelj fejezd ezt be, oke? Sztella atkozottul fel tolem. Nem fog minket bekopni.- Szerintem teljesen normalis, hogy felek. Szabadon jarkal egy lany, aki pontosan tudja miket csinaltunk, raadasul, most be is kattant es...- Jesszusom, tenyleg jobb volt, amikor meg nem beszeltel. - Bocs, azt hittem egyenrangu tarsak vagyunk.- Akkor viselkedj ugy, mint en es hidd el, meg foglak becsulni.Kopogtak az ajton. Apro, gyenge, halk kopogas volt. Meg talan az is lehet, hogy nem eloszor kopog. Malum az arckifejezesebol leszurve, nem vart senkit.Meg egy kopogas. Egy picit hangosabb, de meg most is elhalt volt.Ki az, aki igy kopog?Egy nyuszi?Malum felallt es elindult az ajto fele. Feltem, kit fogok meglatni a valla mogott, de nem allt ott senki. Mar majdnem felalltam, hogy megnezzem, mi folyik itt. Ekkor megszolalt egy kis hang.Torekeny, am magabiztos.- Udv. - meglattam az apro, utott-kopott gordeszkat Malum labanal. Bonit teljesen eltakarta Malum teste.Ledermedtem. Mit keres itt ez a kolyok?- Szia, te...?- Boni vagyok. Bonum. Fekete Bonum.Malum nem ismerte az ocsemet. Talan a nevebol rajohetett, hogy koze van hozzam.De nem szolt kozbe.- Csak... hat... tudod, volt egy... hogy is mondjam, anyukam. Igen es... mar nem igazan van. Meg volt az a lany. Csillag volt a neve latinul. Emlekszem. Es ez a lany beszelt hozzam... hogy Kala, tudod Kala. Az en...- A novered. - tette keresztbe kezeit Malum, majd az ajtofelfanak dolt. Igy meglattam Boni vekony kis karjat, illetve szoke hajat, ahogy meglebbenti a szel a vallan. De az arcat, nem lattam. Pedig annyira latni szerettem volna.- Igen, igen, Kala. Nos... ez a csillag... - Sztella, igen.

- Igen, o, a csillag azt beszelte hozzam... hogy tudod te es Kala tettetek arrol, hogy az en anyukam, mar nincs.O, istenem.- Na mar most, en csak... en csak... koszonom.Malum nem valaszolt. Furcsa arcot vaghatott, mivel Boni magyarazkodni kezdett.- Tu-tu-tudja, en nagyon, nagyon nem szerettem az anyukamat. Nem is, nem is o az anyukam, hanem ... mindegy. En feltem to le, es orulok, hogy... megtettetek. Csak, ne mondd el neki, hogy ezt mondtam. Kala szerette azt a nenit. Es ... csak, koszi,hogy vagy neki. Hisz valaki kell neki is. Es mi... mi nem vagyunk eleg neki, szoval... ennyi.- Figyelj, en...Boni felkapta a gordeszkajat, es mar gurult is el a feljarorol. Lattam, ahogy elrohan. Az ablakon at, ahogy tavolodik a kis alakja.Az egesz testem beleremegett, annyira koncentraltam, hogy ne sirjam el magam, itt az Omen rezidencia konyhajaban.Malum, viszont mellem lepett, es letorolt egy konnycseppet az arcomrol. Tonkre tettem egy kisfiu lelket. Tudja, hogy en voltam, es ezt megkoszonte. Teljesen tonkre ment. Pedig, azt hittem meg van esely.Hat ez sem sikerult.

13.“Hjaj hat eloszor bementem a korhazba. Megkerdeztem merre van a 312-es szoba, merthogy latogatoba jottem Fekete Ameliahoz. Megmondta k. Bementem es az asztalamellett ott volt egy pohar viz. Beletettem ezt a szart. Nem volt maganal, ugyhogy magyarazkodnom sem kellett. Majd eljottem. Ennyi. Rohadt nehez volt.”- Ismeros?- Mi? Mi ez Malum?- Sztella. Felvettem.- Gondolom van egy ujabb terved, amibe veletlenul sem avattal be. - Ez nem terv Kala. Csupan okosan cselekedtem.

- Es ez mire volt jo? Mit kezdesz ezzel a hangfelvetellel?- Jaj peneszvirag, olyan kis ostoba vagy.

„Conpulszusz Sztellat a minap letartoztattak Fekete Amelia meggyilkolasanak gyanusitottjakent. Egy bizonyos hangfelvetel szivargott ki, amin az iment emlitett szemely meggyilkolasanak reszleteit osztja meg. Hogy milyen inditekkal tette, aztegyenlore nem tudni. Sztellanak, nincs semmilyen alibije, arra a napra, amikor a gyilkossag tortent. Igy minden bizonyitek Sztellara mutat. A lany, mivel par honapja beto ltotte a 18-at, eletfogytiglan bortonbuntetesre iteltek. Csaladja, annyitnyilatkozott az ugy kapcsan, hogy nem igy ismertek a lanyukat, de a bizonyitek ellen, nem tudnak fellepni, ami az iteletet illeti...”

Tutum kikapcsolta a tevet. Talan nem birta tovabb hallgatni. Nem hibaztatom. En is alig birtam.Ja, hogy most meg kene konnyebbulnom? Nincs semmi bizonyitek ellenunk. Nincs senki, aki gyanusitani akarna minket. Minden rendben van.Kiveve persze, hogy szamtalan ember eletet tettem tonkre.Oh, aha. Ez csoppet sem megnyugtato. Ez csoppet sem az, amit en akartam.Vagy megis?Vegulis... azota nem gondoltam, arra, mennyire utalom az eletem, azota nem gondolkodtam azon, hogy kinyirom magam, azota nem vagdostam magam. Azota lett... valakim. Lett egy Malumom.Minek olnem meg magam, ha helyettem masok is meghallhatnak. Talan az en eletem nem attol lesz jobb, hogy megszabadulok tole. Hanem, hogy masokat szabadithatok meg tole.Mint egy orangyal. Vagy pusztan a halal.Akarhogy is legyen. Igy az elet nem is olyan keserves. Vagy csak annyira keserves, hogy mar nem is szamit, en mit teszek hozza.Es, ha igy van, akkor Malum ele rte a celjat.Ugyanis nincs buntudatom.Pipa.

- Tehát Sztellára fogtátok a gyilkosságot, ugy, hogy a fiu felvette hangfelvetelre, amikor elmondta, hogy a ti utasitásotokra mit tett?Bolintottam.- Es ennek a lánynak koszonhettetek, hogy Conpulszusz nyomozo vegzett magával? Mert azt mondtátok, kulonben Sztellát olitek meg?Bolintottam.- Majd Sztella ezt, gondolom duhbol, elmondta az ocsednek, aki erre megkoszonte a fiunak, hogy torődik veled, es, hogy mego ltetek az edesanyátokat? Bolintottam. Idegesitett, hogy nem ejtette ki Malum nevet. Meg egyszer sem.- Igy minden gyanu elszállt rolatok, mi pedig a rossz embert csuktuk bortonbe es má r lassan 1 eve ártatlanul ul odabent.Bolintottam.- Gratulálok.- Koszonom. Jo terv nem gondolja? Sőt tudta, hogy vegul a nagynenje halálát is rákentek?Erre nem válaszolt.- Kiengedtek már?- Meg tart az eljárás, de ne aggodjon, Sztella e lete most mar nem az on kezeben van.- Sose volt az enyemben. A fiueban volt. - nyomtam meg a fiu szot. Hátradoltem a szekben. Sehogy sem volt kenyelmes, osszekotozott kezzel lábbal, egy fa szeken ucsoro gni.Az oreg keresztbe tette a kezeit es ő is ha tradolt. Magában motyogott.- A fiueban, hát persze... - felem pillantott, hangja meg mindig halk, es szuros volt. - Meg, amiben jo volt, azt sem maga tette. Csak egy báb volt. A fiu bábja.- Gyerunk, mondja ki. - rivalltam rá. - mondja ki a nevet.Nem mondta, csak bámult azzal a sajnálkozo, ido s arca val.- Malum - halkultam le. - Malumnak hivták. Nem a Fiunak.- Nem akarom neven nevezni azt az embert, aki tonkre tette magát.

- Nevezze neven azt az embert, aki ertelmet adott az eletemnek. Akit a világon a legjobban szerettem. O megerdemli, hogy a neven szolitsuk.

- Omen Malum! - nevettem. - Azt hiszem, szerelmes vagyok beled.Direkt megvartam a suli veget, hogy beszelhessek vele. Tegnap tartoztattak le Sztellat es mindenkepp beszelnunk kellett ezek utan.Meg persze atkellett gondolnom miert is voltam szerelmes bele.- Nem viccelek, egy rohadt zseni vagy. Nem hiszem el, hogy sikerult. Megcsinaltad. - pattogtam mellette a jardan, a kocsija fele setalva.Kuncogott.- Mi van? - kerdeztem.Malum zsebre dugta a kezet.Most is lehengerloen nezett ki. Fekete polo, rajta egy bo khaki zold dzseki es Martens. Szinte ures hatizsakja felva lla n logott. Laza volt. Szexi. Hosszabb, sotet szoke hajat kocolta a szel.- Csak, szerintem, most latlak eletemben eloszor nevetni. Vallon loktem.- Ez vegre megeri, hogy nevessek.- Oh, te igy unnepled meg, hogy hivatalosan is sorozatgyilkosok lettunk?Most en kuncogtam. Egy kicsit. Nem akartam erre valaszolni.- Nevethetnel tobbet. Sokkal dogosebb vagy igy.- Nem mintha ez szempont lenne.- Pedig az kene, hogy legyen. - ult be a kormany moge. Melle ultem.- Tudod, nem akartam ezt elmondani, mert feltem, hogy meg jobban elszallnal magadtol, de mindenki azt kerdezgeti a suliban, hogy hogyan tudtalak becserkeszni. Vicces nem? Majdnem mondtam, hogy ravettem, hogy gyilkoljuk meg az osztalytarsunkat. - beinditotta a motort. - vegul annyit mondtam, hogy konnyu teged kezelni, csak rad kell erezni. Na meg aztan megszokni.- Hat... erre nem tudom, mit mondjak.

- Csak azt akarom mondani, hogy... buszke vagyok magamra, amiert nekem sikerult becserkeszni teged.Ja, aha! Jo eg! Vajon ezt most komolyan gondolta?- Mit csinalsz a nyaron? Mentek valahova?Jaj, miert valtott temat? Hallani akartam meg, ahogy errol beszelt. - Miert, ujabb gyilkolast tervezel?- Nem csak... csak kivancsi voltam.- Aha na persze. Mit akarsz Malum? Sohajtott.Kozel laktunk a sulihoz, tehat nemsokara leallitja a motort es mehetek haza a csaladomhoz, egyedul filmet nezni a szobamba. Csakhogy en Malummal akartam maradni a kocsiban.Es ez roppant fura volt. Sose valasztottam mas human egyedet, a sajat tarsasagom helyett.- Elszokni. Veled.Velem. Szoval ilyen erzes, ha reszese vagy egy emberi kapcsolatnak. Barcsak jobban tisztaba lennek ezekkel a kapcsolatokkal. Talan eltudnam donteni, hogy erzek ira nta.Tenyleg bele zugtam? Vagy csak ennyire elvezem, hogy erdeklek valakit?- Velem?- Nehogy azt hidd, hogy valami romantikus europai korutra viszlek. Van egy kis dolgom odakint, semmi kulonos. Meg csak siman el akarok tunni otthonrol. Nem tudtam mit mondjak erre.- Miert, mi van otthon?- Uristen Penesz, nem most fogunk lelkizni. Jossz vagy nem?- Ugye nem fogsz elrabolni es megeroszakolni?- Dehogynem.- Jo, akkor megyek. Erre elmosolyodott.- De csak, ha en is megeroszakolhatlak. - tettem meg hozza. Malum megfogta az arcom, es az ajkaimhoz szoritotta oveit. Nem vettem levegot.Arcomba suttogott.- Amikor csak akarsz, Penesz.

14.- Eletem legjobb nyara volt. Csak en, Malum, es a nagyvilág. Rengeteg helyen jártunk. Becs, Prága, Berlin, Parizs, Krakko. Kocsival mentunk mindenhova. Neha, mikor igy-ugy osszeszedtunk egy kis vagyont, szállodában laktunk. Amugy nem nagyon volt penzunk. A kocsiban aludtunk sokszor. De meg az is csodálatosvolt.- Elete legjobb nyara? - idős hangja durván megnyomta mondata szarkasztikus elet.- A nyár, amikor rátaláltam a szerelemre. - nevettem.- A nyár, amikor meglett a negyedik áldozat. A nyár amikor meggyilkolták Omen Ledot.Lehervadt a mosoly az arcomrol.- Muszáj ilyen unneprontonak lennie?- Igen, ha gyilkosságrol van szo.- Azt ne mondja, hogy az az ember nem erdemelte meg a halált. - Senki sem erdemli meg a halált.- Ebben sajnos nagyon teved.

- Tudod, edes, amikor megkertel, hogy szokjek el veled, es viccbol azt mondtam, hogy valoszinuleg csak egy ujabb gyilkossagot tervelsz, na tudod, nem gondoltam komolyan.- Peneszke ket perc az egesz. - Malum a keset tisztogatta. A kocsiban ultunk.Van egy kis dolga? Tenyleg igy fogalmazott?Kiabrandultam a nyarbol. Meg persze, nagyon atverve ereztem magam.- Malum nem szallok ki veled ebbol a kocsibol addig, amig el nem mondod, miert akarod megolni az apadat.- Gondoltam, ha Berlinbe vagyunk, beugorhatnank. - Malum.- Najo, fejezd ezt be! - ugy lobbant fel a haragja, mint gyufa vegen a lang. - En kinyirattam az anyadat, minden kerdezoskodes nelkul. Neked annyit kene tenned, hogy velem jossz es tamogatsz is, a rohadt eletbe.

- Azt hittem vegeztunk. Hogy nem lesz tobb ilyen. De meg ha ezt is csinalnank, akkor sem ertem, miert pont ot kell. Minek ez az egesz hacacare, ha meg csak nem is egy orszagban laktok?- Tudod ehhez igazan semmi kozod.- O szerintem igenis van, ha azt akarod, hogy tamogassalak.- Tolem aztan. Csak udvarias voltam. Azt csinalsz, amit akarsz. Nem erdekel, de en akkor is elintezem.- Uristen mondd mar el mit vetett neked ez a fazon. Sose beszeltel me g rola. Szerintem megerdemlem, hogy elmond.- Szerintem, meg en erdemelnem meg, hogy vegre befogd a szad.Te jo eg!Ideges lettem. Az elmult egy honap tokeletesen telt. Semmi eroszak, semmi szirena, semmi ver vagy kes. Csak mi ketten. Miert kell ezt egy ujabb gyilkossaggal elrontani?Es ha mar elrontja, hogy mer velem igy beszelni? Alljon meg a menet.- Seggfej vagy.- Orulok, na mehetek, vagy tovabb fogsz feleslegesen hisztizni? Osszeszoritottam az oklomet. Majdnem behuztam neki. Am helyette kikaptam a kezebol a kest.Kiteptem a kocsiajtot. Tudtam, mit kell tenni. Felkeszultem arra, mi var ram odabent.Putri haz volt. Budos. Mintha mar elvegeztek volna itt mas gyilkossagokat is.Rohadtak a falak, es peneszes volt a plafon.Omen Ledo a kanapen fekudt. Oriasi sor hasa nem segitett neki abba, hogy le ne essen a a kanaperol. Aludt. Kezeben egy soros uveg. Az apro teveben hi rado ment. A dohanyzo asztalon egy vodornyi csikk szorodott szet.Nem volt kulonos latvany.A lepusztult emberek haza mindig igy nezett ki.Hallottam, ahogy Malum kozeledik felem. Nem akartam, hogy utolerjen.Az adrenalin jo bara t, elorelokott. Nem akartam tetovazni. Atgondolni, mit kell tenni.

Csak elore zuhantam, pontosabban bele, a ferfi mellkasaba.Nehezebb volt beleszurni a kest, mint elkepzeltem. Megkiserelte kinyitni a szemet, de talan, mar nelkulem is haldoklott, igy nem sikerult neki. Nem hasonlitott Malumra.Azt eltekintve, hogy mind a ketten betegek voltak.Piszkos, gyurott trikojat elonto tte a ve r. Eltelt par percbe, mire elengedtem a kes nyelet. Kihuzni nem volt erom. Semmihez nem volt erom.Meg mindig olyan, mintha az elso lenne. Mintha az elozo harom nem szamitott volna.Malumra neztem. Haragudtam ra. Mindent felaldoztam, ott hagytam a csaladomat, a lelkiismeretemet, a jozan eszemet. Erte. Abban remenykedve, hogy ezek utan normalis eletem lehet.Erre egy honapra, pedig elottem fekszik a baratom apja, csupa veresen. Holtan.Omen Ledo. Teged is megoltelek. Mehetsz fel a lista mra.Azt hiszem ennyi volt. Atleptem egy hatart es akkor ezzel most igy vege. Haza akarok menni. Otthonomba. Ujra azzal foglalkozni, hogy utalom Noktiszekat.Reggelente sirni a villamoson, mikozben zenet hallgatok. Panaszkodni az eletrol a nagynenemnek. Csalodast okozni mindenkinek. De csak mert rosszul tanulok es vagdosom magam.Ehelyett itt vagyok. Egy random varosban, egy idegen hazba, egy halott ferfival, akit nem is ismertem. Talan nem is gonosz? Csak Malum olni akart?Es persze itt all mellettem o, eletem szerelme, igen persze. Itt all es uvo ltozik velem.Bar semmit nem hallottam belole. Sipolt a fulem a feszu ltse gto l. Talan, mintha le is lassitottak volna.Remesen gesztikulalt, szinte lattam, ahogy repdes felem a nyala. Talan valami olyasmit kiabalt, hogy nem maradtam a tervnel, vagy, hogy ilyet tobbet ne csinaljak.

Nem erdekelt. Csak figyeltem az arcat, a tokeletes arcat. A hajat, azt a puha dus hajat.A kezet, amiben lobalja a veres kest. Engem hibaztatva mindenert. Egyaltalan nem hatotta meg a tudat, hogy talan, az o elete szerelme, megolte az edesapjat.Huss. Ko rbe e rtunk. Kvittek vagyunk. Talan mar egyenloek is.Hat, atleptem a hatart. Es nem birtam tovabb arra a fiura nezni, aki kezen fogva rangatott at ezen a bizonyos hatarvonalon.Elmentem.

- Nahát. Es aztán mit tett? Hova ment?Vállat vontam.- Nem messze találtam egy kis parkot, azt az estet ott toltottem.- Hát en mondom ez aztán szep. Elete legszebb nyara, rátalált aszerelemre, es egy honapnyi mezes hetek után otthagyta magát.- En hagytam ott őt. Es nem... en nem gondolkodtam. Csupán merges lettem. Felgyulemlett bennem minden es kellett egy kis szunet. Nem Malumtol. Hanem az olestő l. Es Malummal, folyton... gyilkoltam. Keservesen felnevetett.- Mit nevet? - rivalltam ra. - Látja, nem vagyok pszichopata. Nevethet rajtam, de jol tudja, hogy nem ereznek ilyesmit, ha csak ugy oldokolnek.- Nem ertem. Neha ugy beszel, mint egy hidegveru gyilkologep, neha meg előadja ezt a kis ártatlan, sajnálni valo szerepet, hogy onnek mennyire nehez is a sorsa.- Mi van, most már nem csak pszichopata, de skizofren is vagyok? - Ugy erzem, hogy magát nem csak az a... fiu iranyitja..- Meg mindig Malumnak hivják.- Hanem a családja is.- A családomrol szinte szo sincs a konyvemben.- Szerintem pont azert, mert minden joságot, ami ott melyen magába rejtőzik, a családjátol kapta. Ami rossz, azt pedig Omen Malumtol. A kerdes, hogy miert a rossz felere hallgat. Ha a családja ugyanugy szereti magát. Tudom, hogy szerelmesa fiuba. De azt is tudom, hogy a kisoccsee rt is barmit megtenne. Elmosolyodtam.

- Ha tudná, mennyi mindent.

15.Mar egyaltalan nem emlekszem, hogy kerultem ide. Es, hogy kerultek ezek a tablettak a kezembe. Ohm, ket fajta is van itt. Upsz.Bocsanat.Vannak dolgok, amiket neha csakugy elfelejtek.Egy hete hagytam ott Malumot. Nem akartam latni. Nem vettem fol neki a telefont.Otthonra vagytam. Rilire, Tutumra. A kis Bonira.De fogalmam sem volt, hogy juthatnek haza. Nem volt szinte semmi penzem.Most azonban egy hotelszobaban ultem. Azt hiszem tettem valamit, hogy ma itt aludhassak. De erre sem emlekszem.Durva hely volt. Felnem kellett volna, de elveztem, hogy van teto a fejem folott.Utaltam magam, amiert Malum ebbe belerangatott. Lehetett volna egy utolso unalmas, izzaszto nyaram a vegzos e vem elott. Egy normalis, normalis nyar.Mennyire utaltam en ezt a szot, hogy norma lis. Meg anno. Hogy kozonseges, egyszeru.Barmit megtennek, hogy ujra ilyen eletem legyen. Bevettem az egyik kis gombot.Reme ltem utkozben eszembe jut mik is ezek. Remelem nem veszelyesek. Vagy pont azert tartom oket a kezembe, hogy veszelybe keruljek?Jo eg, van a kezemben vagy 20 tabletta. Meh.Olyan az eletem, mint egy francos tini drama. Kepzelem milyen unalmas es kiszamithato az egesz. Hirtelen beleszeretek a fiuba. Aztan elszokom vele, majd otthagyom, es hajlektalan leszek.Harom gombot nyeltem le.Ugyan kerlek, szinte szanalom, ami tortenik velem. Szanalom az egesz eletem.Csak a szanalomra tudtam gondolni. En is szanalmas vagyok. Malum is szanalmas.Basszus, de hianyzik az a srac.

Meg harom gombot bevettem.Lekell ulnom.Emlekszem a szemeire. Az oriasi, titkos, fekete szemeire. Ahogy elcsabitottak aznap, mikor drogot vettem tole. Hogy megbabonazott, amikor aznap este, teliholdkorram nezett. Ahogy elvarazsolt Barcelonaba a tengerparton.Ahogy ravett vele, hogy eljunk, csak mi ketten.Gyonyoru szemek.Ki fogom szurni oket, ha ezt tulelem.Ot, azaz ot gombot nyeltem le.Jesszusom, ezt ti is hallottatok?Anyu?Mit keresel itt, a semmi kozepen? Font kene ulnod apa mellett. Elfoglalni a tront, es kiralynokent tekinteni a porvila gra. Orok boldogsagban elni a... hogy is hivjak? Jo Isten mellett.Add at neki udvozletem.Apanak is. Tudom, hogy ott van. Figyelitek, hogy rothadt meg a kislanyotok. Arva lettem.Annyira sajnalom. En tenyleg annyira sajnalom.Omleni kezdtek a konnyeim. Hallucinalok?Anyu, nehez ugy elni, hogy utalod magad. E n tenyleg probaltam elhinni, hogy kulonleges vagyok, ahogy mondtad. De csak egy szerencsetlen csotany vagyok. Aki a sajat mocskaban vergodik.Semmi kulonos. Semmi extra.Ertektelen vagyok.Huszonegyedik tablettanal tartok.Ne, ne nezz igy ram. Nem kell egyet ertened velem anyu, csak... csak fogadd el.Leci, mondd, hogy jo neked ott ahova kuldtelek. Mondd, hogy jol erzed magad a meny orszagban.Mondd, Isten letezik?Inkabb ne valaszolj.Nem akarom tudni, hogy meg talan o is latja miket teszek.Najo, egyezzunk meg.Edesanyu, megbocsajtasz nekem, amiert megoltelek, cserebe orokre egyutt lehetunk.

Te, apa e s en. Fent a fenyben.Koppant a fejem a padlon. Mar emlekszem a gyogyszerekre. Anyu eltunt. Ujra itt hagyott.En maradtam es a haldoklo testem.Ot, azaz ot embert olok meg. Gratulalok Kala. Te vagy a kovetkezo.Vakito feny latogatatott meg aznap ejjel. Ha ilyen sze p a tulvilag, akkor nincs buntudatom. Na varjunk.Meghaltam?

15.Probaltam kinyitni a szemem, de az arcomba vakito, enyhen pislakolo feny, igen megnehezitette.Atkellett gondolnom, mi tortenik. Hogy, hol vagyok.Egy agyban ebredtem, ez vilagos. Hat persze, mint egy tundermeseben. Mindegy.Park, panzio, gyogyszerek, az a koppanas a padlo n, feny, majd sotetseg. Oh istenem, de ostoba vagyok.Mindegy elek, azt hiszem.Ez az, akkor csak negy! Negy ember!Dejo, hogy ez igy felvidit!Varjunk, ki hozott be? A takaritono? Vagy a panzio portasa?Nem birtam mozgatni a testemet. Teljesen bena voltam. A szemhejamat tobbszor megkisereltem kinyitni, de nem jartam sikerrel. Az agyam viszont ep volt es mukodott. Azon dolgozott, hogy osszerakjon, minden kosza kirakost.Ekkor oriasi csattanas zavart meg. Nyikorgo, gyilkos hang. Valaki bejott az ajton.Ugy megneznem ki az, de keptelen vagyok ra.- Neha csodalkozom, azon, hogy lehetsz ennyire ostoba.Hat, persze, ki mas.- Tudom, hogy hallasz Peneszvirag.Malum leult mellem az agyra.Nem igazan ertettem, hogy lehetseges, hogy itt van, de valoszinuleg meg nem mukodott rendesen az agyam.

Valaszolni akartam, de nem jott ki hang a torkomon. Viszont vegre sikerult kinyitnom a szememet. Majdnem teljesen.Haja kocosabb volt, mint maskor. Viseltes arca volt, taskakkal es karcolasokkal.- Kihasznalhatnam azt az idot, amig nem tudsz beszelni. De fogalmam sincs, mit mondjak azon kivul, hogy bolond vagy.Fele mozditottam a fejemet. Mosolygott.- Meg felholtan is gyonyoru vagy.- Segg fej. - nyogtem ki keservesen. Nagyon fajt megszolalni.- Igen, en vagyok. Am... legalabb beteg vagyok annyira, hogy a megszallottad legyek. - valaszolt flegman.Becsuktam a szememet. Nem akartam atgondolni ezalatt mit erthet.- Behivom a csaladodat. Mar nagyon aggodnak.Felallt mellolem e s hatralni kezdett.Elfog tunni az ajtoban es helyette megjelenik a csaladom.Irtozatosan kinzott, de nem tudtam megallni a zokogast.Malumnak igaza volt. Ostoba voltam. De nem magamat sajnaltam, hanem oket, a szeretteimet.Hogy tehettem ezt veluk?Hogy lehetek annyira onzo, hogy a saja t boldogsagomat elejuk helyeztem? Barcsak itt se lennenek. Barcsak elfelejtenek, hogy letezem. Konnyebb volna.Es most befognak lepni azon a nyikorgo ajton es meglatjak, ahogyan, tehetetlenul, benan fekszem egy idegen agyban. Hogy ennyire elkeseredett voltam nelkuluk.Nelkuluk? Talan, mindennek ok az okai. Miattuk tudok szeretni es miattuk nem lehetek soha soha hidegveru gyilkos. Micsoda csapas.Nem akarom, hogy bejojjenek.Nem akarom, hogy lassak, ahogy itt zokogok, felholtan egy korhazban. Nem akartam hallani, ahogy ok is sirnak, ahogy megpillantanak.De hallottam. Persze probaltak elnyomni fuldoklo zokogasukat. Tisztan kivehetoek voltak Amarilisz konnyei. Nem is nagyon jott kozelebb.Tutum kezen fogva jott be, o vele, a kis angyallal.

Nem hiszem el, hogy onszantambol tettem arrol, hogy igy lasson.Ő is sirt. Csillogtak selymes arcan a konnycseppek, ahogy feheredesig szoritotta a nagybatyank kezet.Tutum megsimogatta a fejemet.- O Kalam. Bogaram.Felzokogtam.Szolni akart meg, de nem tette. Leult mellem a szekre es olebe vette Bonit. Felemeltem gornyedt kezeimet es megerintettem az ujjait. Alig ertem el, de hozza akartam erni.Kuszkodott a konnyeivel.Abban sem voltam biztos, tudja-e pontosan mit jelent az, amit en tettem magammal.Elengedtem a kezemet, nem birtam tovabb tartani es lehullott az agy melle. Tutum megfogta. Megszoritotta. Erosen. Es ebben a szoritasban ott volt, minden kimondatlan fajdalom. Minden sajnalat, amit erzett irantam. A bocsanatkeres, hisz magat hibaztatta.Konnycsepp kuszott le az o arcan is. Nem akartam ranezni.Rili az orrat fujta a szoba tu lso vegeben, majd amikor vegre abbahagyta a sirast o is odaa llt mellem.Egy percig nezett le ram.Altalaban fagyos tekintete most csalodasban, felelemben, es talan egy kis haragban uszott.- Kalam! - suttogta.Elpillantottam.Majd leult az agyamra es ovatosan magahoz olelt.- Soha tobbet ne csinalj ilyet! Soha! - motyogta a vallamba. - Mert, nem... nem hiheted azt, hogy egyedul vagy. Mindennel jobban szeretunk titeket es nem hagyom, hogy feladd.Elhuzodott tolem. Megsimogatta az arcom.- Erted? - szipogott - Mindennel jobban.Boni leugrott Tutum olebol es gyengeden o is kore m fonta vekony kis karjait.Most mar o is zokogott.Konnyeim puha hajara folytak. Atkaroltam, artatlan, apro testet. Otthon szaga volt!Haza akartam menni. Veluk lenni.

Es elfelejteni mennyire gonosz vagyok.

Az oreg osszeszoritotta a száját. Elerzekenyult. Talán sirt is. Nem figyeltem.Szipogott egyet, majd vegul megszolalt.- Tehát... tehát nem is emlekszik, hogyan kerultek magához a kábitoszerek?Megráztam a fejemet.- Hogy vettek eszre, hogy...?- Malum volt. Miutan megoltem az apját es elrohantam ő is beduhodott. Ott akart hagyni es elmenni egy másik országba. De, mint már mondtam, ez volt az a nyár, amikor megtaláltuk a szerelmet. Es az ember nem hagyja cserben a szerelmet. Nemkerdeztem rá, pontosan, hogy talált ram. Talán kovetett, nem tudom. Nem is számit.- Igaz, tenyleg nem. Es odahivta a családját?- Igen. Azonnal bevitt a korházba, es azt hiszem egy-ket napig voltam csak eszmeletlen. Utána hazavittek.- Haza? Mármint vissza Magyarországra?- Igen.Sohajtott.- Ugy orulnek, ha azt mondhatnám ez fordulopont volt az eleteben. De ha jol tudom, itt meg nincs vege a tortenetenek.Megráztam a fejem. Eszembe jutott a konyvem vege.Es kezdett elegem lenni abbol, hogy folyton megtelt a szemem konnyel.

16.Igazan furcsa volt az egesz! Par honapja meg el sem tudtam volna kepzelni, hogy lehetseges, hogy valakinek ennyire felforduljon az elete! Raadasul nekem, akit mindenki elkerult, akitol mindenki tartott, aki szandekosan nem erzett empatiat vagy megbanast!Mintha kicsereltek volna! Most mar azt hiszem kijelenthetem, hogy 18 eves letemre eleg sok mindent megelhettem! Sot, kicsit meg tul sok mindent is!Nem szamit.

Az erzelmi intelligenciam a tetofokon van, igy talan eltudom viselni ezeket a dolgokat!Bar attol meg nem ertem! Hogyan is tortenhetett velem mindez?- Igazabol mar ev elejen kiszurtalak. Marmint nyilvan mar elotte is feltuntel, mar igy ku lsore - mosolygott, de nem tartott sokaig, felmerte a helyzetet, es ujra elkomolyodott - de, szeptemberben a lathatatlansagod valahogy ragyogni kezdett atomegben. Folyton teged lattalak, ahogy lobog utanad a kocos hajad, ahogy lenezessel vegighaladsz a folyoso n a tobbi senki kozott: “Merjenek csak megszolitani!”. Aztan eljottel hozzam kabitoszert venni. Akkor lattalak meg ugy tenyleg igazabol! Megjelentel abban a fura ferfi pulcsiban, meg azzal a magabiztos jarasoddal. Csak bamultal azzal az oriasi, fekete, ozike szemeiddel. Ragyogott benne a harag es az erzekenyseg! Tudtam mi tortent anyukaddal es tudtam, hogy te kellesz nekem! Nem is tudom mar miert, de muszaj volt, hogy te legyel. – Malum felallt az agy melletti szekrol es jarkalni kezdett. Erdekelt az o szemszoge is, de az orvos azt mondta 10 perc mulva elkell hagynom a kortermet es az mar re g lejart. - Imadkoztam, hogy ne olyan legyel, mint a tobbi lany. Akik csak eljatszadoznak a depresszio es a melankolia fogalmaval. Kulonlegesnek tartottalak, abbol a bizonyos rossz ertelembol. Es pont ezert voltal tokeletes a jobb kezemnek. Mintha mellem ontottek volna, vagy na ...erted. Egyre jobban mutattad ki a fogad feherjet a kis utunk soran es minel tobbet lattam belo led, annal hamarabb jottem ra, hogy nem vagyok normalis, amiert bele d zugtam! De az ilyesmit nem lehet iranyitani. Tudom, hogy merges vagy ram, mert ugy gondolod tonkretettelek es, hogy minden szarba belerangattalak, de egyaltalan nem bantam meg semmit! - sohajtott egyet. Nem nezett a szemembe. Valoszinuleg direkt. - Uristen, de nyalas vagyok. Ez igy nagyon kinos. - elnevettem magam. Persze nem feltunoen, nehogy azt higgye, kinevetem. - A lenyeg, hogy nem magadat bunteted azzal, ha megprobalsz ongyilkos lenni, hanem oket, a csaladodat. Meg persze engem! Tudom, hogy nem szoktam nagyon kifejezni ezeket az... erzeseket, de ha kell percenkent elmondom mindezt, csakhogy tudd nem tehetsz ilyet soha, de soha. Rohadt nehez ezt

kimondanom, de fontos vagy nekem! Kiegeszited azt a retardalt elmemet! Nem olheted meg magadat! Foleg nem akkor, miutan veszekedtunk! Lehetek gyilkos, de nem viselnem jol, ha te ged is en olnelek meg.Ramosolyogtam. Lefele logattam a labamat az agyrol. Kicsit mintha nem figyeltem volna. Persze minden szava beleegett az agyamba. Vagy a szivembe.Ezt nem vartam toled edes! Gratulalok! Fura, hogy vannak erzeseid, igy ma r talan nem gondollak pszichopatanak!Nem tudtam mit valaszoljak. Az en is szeretlek valahogy nem passzolt ide.- Az a ferfi pulcsi rohadt meno volt. Es tudom, hogy imadod rajtam! - Halkan felnevetett! Milyen edes!- De, csak mert ha az van, rajtad olyan erzesem van, mintha csak nekem akarnad mutogatni a szep kis testedet.- Szoval, ha kitennem, a mellemet ugy erezned nem vagy kulonleges?- Igen Penesz! Jobban szeretem, ha valami csak az enyem!Erre sem valaszoltam! Tul komoly volt az elozo tema. Nem akartam tovabb, ilyen hulyesegrol beszelni.- Na es, ezek utan mi lesz? - kerdeztem, miutan felkapta a csomagomat es elindultunk kifele a Berlini korhazbol.- Hazamegyunk es megprobalunk ralelni az orok bekere.Nem mondom, hogy konnyu volt visszaallni az eredeti kerekvagasba. Hazakoltozni es nem foglalkozni semmivel, csak hallgatni a monologokat, amikkel mindenki megajandekozott az ongyilkossagi kiserlet miatt. Kimerito volt. De valahogy meg tudtam szokni. Probaltam egyedul lenni. Kicsit megtisztulni vagy valami hasonlo hulyeseget tenni, mondjuk meditalni... haha.Azt mondtak, ne gondolkozzak a multamon vagy a tetteimen. Persze konnyu volt ezt ugy mondani, hogy pontosan nem tudtak miket is tettem. Nem tudok nem gondolni a multamra. A kobe vesett igazsagra, miszerint sorozatgyilkos vagyok. Igy megpihenve meg aggodni is volt idom, hogy tala n rajonnek mit tettunk Viktimaval, anyuval, vagy Sztellaekkal. A miniszter tovabbra is a lanya gyilkosat kereste. Mondjuk ahhoz kepest az volt a legkonnyebb! Eleg primitiv modszer volt, ki gondolta

volna, hogy ilyen jol bevalik. De ki tudja, barmikor rajohetnek barmire.Ne gondolkozzak a multamon. Konnyu mondani idiotak!Malum apjaval nem tudtam mi lett. Arra a reszere igazan nem akartam gondolni, nem is emlekeztem mindenre. Persze Malum sem akarta felhozni a temat.Miutan hazajottunk nem igaza n talalkoztunk egymassal. Persze nagyreszt, mert a nagynenem nem igazan kedvelte. Ugy gondolta nincs ram jo hatassal egy drogdiler.Rohognom kell, ha meg csak annyi lenne.Ennek ellenere rendszeresen atszoktem hozza. Nagyreszt abban a bizonyos pinceben bujkaltunk. Kicsit morbid volt, de az o anyja se kedvelt nagyon. Persze en sem akartam talalkozni vele. Kinyirtam a ferjet. Azt hiszem ez eleg ok arra, hogy messziro l elkeruljem.Meg mindig haragudtam Malumra. De probaltam elnyomni, mert szuksegem volt ra.Es inkabb voltam vele haraggal, mint nelkule bekeben.- Anyam azt mondta, ugy nezel ki, mint egy urleny! Nem erti a vilagos go ndor hajat a fekete szemekkel. Azt mondta, ilyet csak az ordogok viselnek.- Nem mintha ez annyira ritka lenne.- Tudod, hogy szuklatokoru... minden szempontbol.- Ezt azert orom hallani!- Nem tudom melyik a jobb. A drogdiler, vagy az urleny.- U, tiszta Romeo e s Julia sztori. Mar csak arra vagyok kivancsi, mi mikor halunk meg.A mellkasan fekudtem. Malum az ujjaimmal jatszott, kozben halkan felnevetett.- Mi boldogan elunk, amig meg nem halunk!

- Ugy erzem, maga nem akar szembesulni azzal, ami a legrosszabb magának. Az állitolagos szerelme rávette, hogy embereket oljon, es ezt on is jol tudta, de ennek ellenere elnyomta magában, es tovább bunozott? Furcsa volt, hogy ez az erett, idős ember az elejen, meg egy visszataszito gyilkosnak tartott, most meg nem tudom befejezni a

tortenetet, mert folyton kerdesei vannak. Ezt az ellenállhatatlan varázserőmnek ismerem el.- Sajnos erre nem tudok mást mondani, mint, hogy igen. Ez benne a legrosszabb. Hogy pontosan tudom, miket csináltam. Hogy pontosan tudom, mennyire gonosz voltam. Sőt, me g elveztem is olykor. Malummal lenni olyan volt, mintha más nem letezett volna. Es amikor rajtunk kivul más nem letezik, akkor nem igazán tudjuk számitásba venni a tobbi embert. Vagy az erzeseiket. Ugy ertem, akkor már nem számit. Igy gondolok minderre vissza. Mi másert elne az ember, ha nem azert, hogy boldog legyen. Nem kellett volna belepiszkálnunk mások eletebe, de ettől valt komollyá. Elismerőve.- Hogy lehet, hogy most ugy beszel minderrol, mintha a gyilkolás adott volna az eletenek ertelmet, máskor meg majdnem megolte magát, a buntudat miatt.- On nagyon el van tevedve, ha azt hiszi a gyilkolás miatt akartam megolni magam. Nem is a gyilkolással volt a bajom, inkább, hogy tudom, milyen elvesziteni valakit, aki fontos neked. Es en rengeteg embertől elvettem azt, aki fontos volt neki. Ezert ereztem magam gonosznak. Ezert volt buntudatom. Nem az áldozatot sajnáltam, hanem akiknek majd hiányozni fog, azokat. Es mondjuk, pont ezert nem erzek semmilyen megbánást Omen Ledo irant. Senkinek nem hiányzott. Senki nem kereste. Rossz ember volt, rossz tettekkel. Es ezert senki nem sajnálta. A rendorseg sem foglalkozott annyira az ugyevel. Mire rajottek, hogy talán ko zunk van a gyilkossághoz, addigra már reg kiadtam a konyvem.Az oreg hirtelen valami papirost huzott elő, es olvasni kezdte.- Alkoholista volt es tobbszor fizikailag bántalmazta feleseget, illetve a ket gyermeket. Omen Malumot, es Omen Luktuszt. Ez áll a papirjain. Bolintottam. Ennel tobbet nem tudtam soha a ferfirol. Malum anno ezt is olyan nehezen árulta el. Nem akartam zaklatni.- Luktusz volt Malum huga, nem? Akit a rendelet miatt elbocsájtottak. Itt azt irják, a kislány tobbszor is volt a su rgosse gin zuzodások, csonttoresek es agyrázkodás miatt. Nem irja, hogy minek volt ez koszonheto, de akkor sajnos van egy elkepzelesem.

- Az nem csak elkepzeles. Akkor hagyta ott az egesz családot, amikor Malum 14 eves lett es már volt olyan erős, hogy ellenálljon. Nem tudott nagyot visszutni, de akkorát igen, hogy a reszeges Ledo kisebbseget erezzen. Igy elment. Meg mindig ugy gondolja, hogy olyan bunos lennek? Kárhozatra vagyok itelve, amiert megoltem ot, nemde?Most nem válaszolt. Nem is akartam, hogy válaszoljon, le akartam zárni a temát.Befejezni a mesemet es felkeszulni arra a bizonyos, boldogan elek, amig meg nem halok reszre.Kiábrándito lesz a jovőm.

17.A nyar vegere mar majdnem minden tokeletesnek tunt. Leszalltak rolam a gyaszfeldolgozos monologokkal, es Malummal is minden jol haladt. Nem emlitett ujabb gyilkolast, ugyhogy ez mar jo kiindulasi pont lehet a vegzos evemre. Ő nem ment egyetemre, azt mondja, halaszt egy evet, mert nem tudja, mi akar lenni. Es nem akar ugy jarni valahova, hogy amugy nem is szereti.Meg 3 napom volt a suli kezdesig. Rettenetes undort ereztem, mikor erre gondoltam.- Nem felsz? - tologatta a jatek teherautojat Boni. Egyedul kuporgott a nappali kozepen, amig en probaltam aludni a kanapen.- Mitol felnek?- Haaat, ha erted, megtudjak a suliban, hogy ize, hat na tudod, amit odakint tettel, abban a masik orszagba. Akkor...na akkor mit mondasz miert tetted? Kicsit meghokkentett a kerdes. Boni nem nagyon beszelt arrol, soha.- Hat, nem tudom, nem terveztem errol beszelni senkivel. Ugy unblock nem terveztem beszelgetni senkivel.- Szoval, nem akarnad elmondani senkinek, hogy ez azert volt, mert hat, hogy is mondjam, megolted az anyukadat?Felultem a kanapen. Edes Istenem, ez most nagyon nem hianyzott.- Boni, te, te mirol beszelsz?

- Hat csak tudod... sokat, sokat gondolkodok ezen, es nem vagyok benne biztos, hogy, ami tettel azzal a fura fiuval az, erted, jo-e.- Azt mondtad, orulsz neki, hat akkor?- Igen jo, en... nem... - nekivagta a kisvonatot a kandallonak. Nagyon feltem attol, hogy mi fog kovetkezni. - ne kiabalj velem, jo? En csak nem akarom, hogy ez... az hogy, hogy, hogy megolted az anyukadat, teged is megoljon.- Jezusom, felfogtad, hogy o a te anyukad is?- Az en anyukam Rili. Fogd be.Lepattantam a kanaperol es megragadtam a karjat. Talan kicsi tul erosen. Kontyba fogott hajabol kirepult a hajgumi.- Bonum, ezt most azonnal fejezd be. Te is tudod jol, hogy o a te anyukad is volt erted? A tied is. Ha ennyire beszelgetni akarsz errol, csak ugy hozhatod fel, hogy megoltem a te anyadat. Vilagos?Sirva fakadt. Pont jokor, ugyanis az ajto kinyilt es Boni odarohant Tutum karjaiba. Hat ez remek.- Uristen Ka la, mi tortent? - vette le a kabatjat Rili. Bonit felvette Tutum es onnan zokogott.- K-Kala iszonyatosan gonosz. Meg-mego... - Azonnal fogd be, nem erted? Azonnal.- Hej Kala, most ro gton nyugodj le. - kialtott ram Tutum. - nem beszelhetsz igy, megertetted? Mondjatok el normalisan, hogy mi a baj.Boni ismet felzokogott. Kezdett nagyon idegesiteni.- Semmi, semmi nem tortent az egvilagon, pusztan teljesen idiota ez a gyerek. - kiabaltam.- Kala, fejezd be. - emelte fel a hangjat Rili is. Hat ez igy remek. Oriasi. - Boni te meg nyugodj meg es hagyd abba a sirast. Mondjatok el, hogy mi tortent.Nem birtam tovabb ezt nezni. Nem birtam kivarni, amig Boni elmond mindent.A szemebe neztem. Nem tudta elviselni a tudatot, hogy az a no az anyukank volt. Az ove is. Letagadta.Es meg en vagyok a gonosz.

Konnyes szemeiben langolt a duh. Az istenit 7 eves, csak tudja, hogy mindent tonkretenne, ha most elkezdene hisztizni, es elarulna mindent. Nem vettem le rola a tekintetemet. Ő se.Abbahagyta a zokogast. Meg mindig duhos volt.Ekkor felkaptam a dzsekimet es Rili mogott kivagodtam a bejarati ajton. El akartam tunni. Csak egy kis idore. Nem akartam megismerni Boninak azt az oldalat, amelyiket nem szerettem. Nekem o angyal marad. Nem hagyom, hogy ezt elrontsa.Harmadjara kopogtattam Malumek haza ajtajan. Nem hiszem el, hogy pont most ne lenne itthon. Es az SMS-eimre sem valaszolt.Ez fantasztikus.Elindultam lefele az utcan. Fogalmam nem volt most megis mit kezdjek magammal.Vagy Bonival. Lehet, hogy elmondja nekik mit tettem? Csaknem. Csaknem olyan hulye. Tonkre tenne ezzel. Es talan oket is.Kigondolta volna, hogy sorsom egy 7 eves szende kisfiu apro kezeben van. A francba is, a kisocsem kezeben. Hisz kisangyal. Az angyalok nem tesznek ilyet.- Te jo eg, Kala?Uristen, de megijesztett valaki. A hang iranyaba fordultam. Oh, aha. Remek.- Szia Noktisz. - valaszoltam lehangoloan, majd setaltam tovabb. Termeszetesen kovetett.- Uristen, de reg lattalak. Hogy telt a nyar? Hallom, hogy vila got lattal. Milyen volt?- Jo. - probaltam gyorsabban menni, de sajnos tartotta velem a lepest.- Na remek. Kepzeld, azt is hallottam, hogy osszejottel Malummal. Ez tudod irto izgi, marmint csaj, nagyon mazlista vagy, nem is ertem, hogy tudtat becserkeszni, hiszen olyan kis elerhetetlennek tunt.- Tudod, bizonyos emberek el tudjak erni ot.- Aha, igen, ugy nez ki.Te jo eg! Ez a lany fe ltekeny ram. Ott csillog az irigyseg a szurke szemeiben.Ezt, de elvezem.- Kepzeld, vele utaztam korbe a vilagot. Csak mi ketten.

- Ne, tenyleg? Es miket csinaltatok? - csak azert erdekelte, hogy tudja mibol maradt ki. Szanalmas.- Hat nagyon sok mindent. De a legtobb reszlet sajnos nem publikus. De azt elmondhatom, hogy irtozatosan erzeki pasi. Pontosan tudja, hogyan kell kenyeztetni egy lanyt. Eskuszom, tokeletes.Majdnem elnevettem magam, azon, hogy erre milyen fejet vagott.- Hat...igen, az, az latszik is. Akkor gondolom elegge megviselt a hir.- Milyen hir?Mosolyogni kezdett. Megorult annak, hogy nem tudtam mirol beszelt. A kis...- Hat te nem hallottad? Reggel bevittek a korhazba, azota nem jott haza. Valoszinuleg komoly baj lehet.Nem valaszoltam. Megfordultam es fakepnel hagyva a lanyt elkezdtem rohanni visszafele. Malumek hazato l 5 perc setanyira volt a buszmegallo. Odakellett e rnem, minel hamarabb.

18.- Na igen? Folytassa! Miert állt meg?Nem folytattam. Nem is terveztem egy jo ideig. Sőt, soha nem akartam volna erről beszelni.Az asztalt bámultam. Nem tudom miota folyhatott a konnyem, nem vettem eszre. Most viszont már szinte nedves volt a polom nyaka. Nem akartam drámai lenni. Csak tul akartam esni rajta, ugy, hogy robotszeruen elkantálom a sztorinak ezt a reszet. De ugy nez ki a szivem nem hajlando ekkora szivessegre.Megtoroltem az arcomat.- Nem lehetne, hogy en itt most abba hagyjam? Elvihetnek. Vegeztem. Ha erdekli mi tortent, olvassa el ujra a konyvet, jo?- Nem, nem jo. - sohajtott. - nezze, e n megertem, hogy nehez, de akkor is el kell mondania.- Miert kene? Hisz bevallottam a bunomet, ennel tobbet nem kene, hogy mondjak.- De engem erdekel.- Az a maga baja. Nincs kedvem erről beszelni.

- Kedvesem, attol meg, hogy nem akar tudomást venni a problemáirol, az nem fog eltunni. Nem lenne egyszerubb csak simán, szembenezni veluk? Es megprobálni feldolgozni őket? Hiszen on mondta, ezek után ugyis lezárul a multja. Konnyebb lenne igy nekivágni a jovőjenek.- Arra, gondol, hogy igy konnyebb lenne leelni az eletemet a dutyiban? - Igen arra. Nem mindegy, milyen állapotban kerulsz oda be.- De igenis mindegy, hisz ugy se jutok ki onnan. Soha.

Gondolkodtam-e mar, azon, hogy Isten letezik-e? Hogyne, ki ne tette volna. Arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy vannak alkalmak, amikor Isten letezik, es vannak, amikor nem.A tehetseg abban rejlik, hogy jol kell feldolgozni, rajonni arra, mikor letezik, es mikor nem.Nem letezik, ha jo munkad van es ezt kizarolag magadnak koszonod. Nem letezik, amikor szep, okos gyerekeid vannak, es azt toled oroko ltek. Nem letezik, ha nyersz a lotton, hisz csak szerencsed volt.Isten egy menekulo ut. Csak akkor letezik, ha valamit ra kell fognunk. Isten tehet arrol, ha elveszitesz valakit, ha baja esik valakinek, ha nem ugy tortenik valami, mint ahogy imaidban kerted.Isten tonkre tudja vagni az eletedet. Barki eletet. Tehat Isten gonosz? Meglehet.Azt, hogy milyen keseru az eletem, vagy Istenre fogom, vagy az en hibam. Tegyuk fel, hogy hiszek Istenbe. Letezik.Am olyan gonosz, mint az ordog.Eleteket vesz el, betegsegeket hoz letre, embereket, akiket sajat gonosz masara formalt. Kinek kell egy gonosz Isten?Miert kell megrugdosni egy, mar peppe vert embert? Miert nem lehet hagyni, hogy egy ici-picit raleljen a boldogsagra? Hogy legalabb egy kis ideig hadd higgyem azt, hogy az elet lehet neha szep is. Hogy Isten lehet neha jo is.

Mar nem is tudtam, mit kepzeltem legeloszor, amikor megtudtam mi tortent. Malumnal 4. stadiumu rakot diagnosztizaltak. Semmi extra. Csak egy tumor az agyban.Talan ez a karma? Vagy ez Isten buntetese, amiert az iment gonosznak neveztem?Lenyegtelen.Ez mind lenyegtelen. Az egyetlen fontos dolog az eletemben az, hogy kitalaljam, megis mit kezdjek ezutan.Vegre raleltem a lelki tarsamra, maris elkell tolem rabolni.Megint jol belem kell rugni. Pont ott, ahol a legjobban faj.Fogalmam sincs, mit tegyek. Egyszeruen fogalmam sincs.- Nem is kell semmit sem tenned. Sot...sot igerd meg, hogy nem teszel semmit.Malum testet versenyszintu gyorsasaggal orolte fel a rak. Szinte azonnal befektettek a korhazba, de nem tudtak segiteni rajta.Nem akarta, hogy meglatogassam. Ugy erezte magat, mint en, amikor Berlinben meglatogatott a csaladom. Szegyellte magat.Megfogtam a kezet. A masikban a cigarettajat tartotta. Jol esett latni, hogy legalabb ez benne a regi.Nem nezett ram. En ezzel szemben, ot bamultam. Az arcat. Sose akarom elfelejteni ezt a tokeletes arcat.Rado ltem a va lla ra.- Tudod, nagyon idegesit, hogy ennyire aggodsz ertem, hogy folyton itt vagy velem es, hogy ennyire...- Szeretlek? - vagtam a szavaba. Nyelt egyet.- Jobb lenne, ha nem csinalnad. Mindkettonknek jobb lenne.- Leszarom.Kifujta a fustot, majd halkan felnevetett.- Kala, ugye tudod, hogy ez nem sokara... hogy en nem sokara...- Fogd be, jo? Ki ne merd mondani. Alig 3 hete tudjuk, hogy mi van, nem mehetsz sehova egyenlore. - felkeltem a vallarol e s eroszakkal a szeme be neztem. - Rengeteg dolgot meg meg kell egyutt tennunk. Erted? Meg rengeteg gyilkossag var rank. Rengeteg embert kell a porig alaznunk. Ott kell lenned a szalagavatomon.- Gyulolod a szalagavatokat.

- De veled, akkor is meg kell tennem. Ott kell, hogy legyel. Tancolni velem, kiroho gni a tobbieket, majd titokban betepni a mosdoban.- En mast tenne k veled a mosdoban. - ujat szivott a cigaretta ba.Folyni kezdtek a konnyeim. Nem erdekelt. Legalabb tudja, hogy komolyan gondolom.- Latod, ott kell lenned. Ott kell velem lenned mindig. Nem hagyhatsz itt, a rakas szemetbe. Kellesz nekem. Fontos vagy nekem. Egyszeruen csak, nem, nem tortenhet ez meg.Megremegett a szaja. Egy pillanatra azt hittem o is sirni fog, de Malum nem fog elottem sirni. Talan sohasem fog si rni.- Igerd meg nekem, Malum, hogy ott leszel.- Tudod jol, hogy nem lehet. Miert nehezited meg ennyire? Tudod, jol, hogy meg fogok halni, es ha nem halok meg nem sokara, a rendelet miatt fognak elbocsajtani. Rohadtul vegem van. Es az, hogy itt olelgetsz, e s arrol beszelsz, hogy...hogy tancolnom kell veled a szalagavaton, csak meg nehezebbe teszi, mert rohadtul nem fogok ott lenni. Nem fogok veled keringozni, nem foglak megcsokolni egy lassu szam vegen, vagy olyan csicsas viragos karkotot venni neked... en nem... en... - tevedtem. Malum gyonyoru arcan kove r konnycseppek kezdtek el lezudulni.Jobb lett volna, ha nem tevedek. Jobb lett volna, ha nem latom, o is komolyan gondolja. Hogy o is fel a halalto l.Megcsokoltam.Nem akartam tovabb nezni, ahogy szenved.Itt ultunk a korhaz tetejen, este 10-kor, es egymas karjaiban sirtunk. Gyonyoru emlek lehetne.Olyasmi, mintha megkerte volna a kezem. Vagy orokbe fogadtunk volna egy kiskutyat. Vagy, mintha raleltunk volna arra a boldogan elunk, amig meg nem halunkra.Barmi miatt szivesebben sirtam volna vele, a szerelmemmel, itt, mint azon, hogy meg fog halni.Orokre el fogom vesziteni.

Es nem fogunk tobb embert olni egyutt. Nem fogunk porig alazni masokat. Nem fogunk egyutt menni a szalagavatora, tancolni, majd titokban betepni a mosdoban.Semmit sem fogunk mar mi tenni.Az elkovetkezendo par het ugy telt, mintha, a kivegzesemre varnek. Persze sokkal rosszabb volt, hogy igazabol Malum kivegzesere vartam.Lassan egy honapja nem jartam iskolaba. A legtobb idomet vele to ltottem. Vagy atjott hozzank. Ugyanis csak azert fektettek be a korhazba, hogy felmerhessek, mikor bocsajthatjak el. Semmi mast nem csinaltak vele odabent, pusztan a kemoterapiara jart be. Vagy ha az anyukaja testileg, lelkileg osszeomlott, akkor is inkabb a korhazban pihent. Haragudtam az anyjara, de Malumot nem erdekelte, hogy az anyja igy dolgozza fel a traumakat, igy en is inkabb o ra koncentra ltam.Soha nem beszeltunk rola. Mindig vagy en voltam a tema, vagy valami mas baromsag, aminek semmi koze nem volt semmihez. Amint szoba hoztam, barmit is, elkezdett velem uvoltozni, hogy fogjam be a szamat. Onkentelenu l is buntudatot ereztem, amiert nem beszelhetek rola.De ki kellett hasznalnom azt az idot, amig legalabb beszelhetek vele. Azon kivul, hogy sapadt volt es erotlen, nem latszott rajta, hogy komoly baja lenne.Neha elofordult, hogy nem birta mozgatni a bal karjat, vagy elesett ugy a semmiert.De ugy kellet csinalnom, mintha nem tortent volna semmi. A haja se kezdett el egy ideig hullani. Fura volt. De errol sem beszelhettunk.Igazabol, minden ugy telt, mint elotte. Nem engedte, hogy mashogy teljen, hogy barmi ma s valtozzon.Igazabol jo volt bizonyos szempontbol. Elfelejtettem arrol gondolkodni, hogyan elem tul, ha o ezt nem eli tu l.Az zavart egyedul, hogy Malum az a fajta fiu volt, aki kuzdott volna barmiert, akar ertem is. Hittem volna benne, hogy kepes lenne a rakot is meggyilkolni. De sajnos ma mar ez nem igy

mukodik. Ha egy bizonyos hataridoig nem javul jelentosen az allapota, vegrehajtjak a rendeletet. Es azt sajnos, nem lehetett legyozni.

19.- Omen Malumot holnap, oktober 12.-en, a 2016-os rendelet szerint, elbocsajtjuk.Remelem felkeszu lt ra. Es kerem, koszonjo n el to le. Oszinte reszvetem. - Az orvos ennyit kozolt velem, majd elment. Betanult, ocska szoveg.Malum anyja itt sem volt. Nem igazan tudta feldolgozni mi tortent vele. Pontosabban az eletevel.A ferje, a lanya, a fia. Mindet elveszitette.Malum fejerol mostanra minden szal, arany tincs elhullott. Teste hofeher volt, es halantekan kidudorodott par tumor. Minden nap igy lattam. Megis, amint megpillantottam, konnybe labadt a szemem.- Tudod, az elmult par napban, konkretan teljesen megvakultam. De lass csodat, teged Penesz tokeletesen latlak.Lefekudtem melle az agyra. Hozzabujtam. Nem akartam felfogni, hogy itt a vege.Itt fogok fekudni mellette, ezen a nyamvadt agyon, amig el nem veszik tolem.- Igazan boldogga tesz, hogy most legalabb ugy kell elbucsuznod tolem, hogy pontosan tudom ki vagy. Nem ugy, mint multkor, anyukadnal. - megsimogatta a fejemet. - Bar a bal kezemet nem igazan tudom mozgatni, attol meg a regi vagyok. - Halkan felnevetett. Le tudtam volna utni, amiert nevet. Megis halas voltam neki, amiert helyettem is eros maradt. - Fekete Kala, akivel raleltem az elet ertelmere. Akivel atelhettem eletem legszebb pillanatait. Akivel megtapasztalhattam, milyen a szerelem. Tudom, hogy nem ilyen szerelmet kepzeltel el kiskorodban. Es tudom, hogy rengeteg mindent elszurtam. De halas vagyok neked, hogy miattad ilyen szines lett az e letem. Koszonom, Penesz. Koszonom, hogy voltal nekem.

Szorosabban oleltem. Tokeletes volt, megis rosszul esett, amikor ilyen szepen beszelt hozzam. Annak a jele, hogy utoljara beszel hozzam, egyaltalan.- Igerd meg nekem, hogy ha elmegyek, nem teszel magaddal semmi rosszat. Semmi tovabbi vagdosas, semmi gyogyszer. Eros vagy. Egyedul is ra tudsz lelni arra az orok beke re.Felzokogtam. En ezt nem birom.- Cserebe megigerem neked, hogy majd odafont koszonok a szuleidnek. Kivancsi vagyok, milyen apukad, meg persze anyuddal is majd dumalok. De nem mondom el neki, amit tettunk. Hadd higgye, hogy tokeletes szeretod voltam.Kifujta a levegot. Majd folytatta.- Tudtad, hogy a nevem latinul azt jelenti rossz? Mint valami tini konyvben, nem? Kar, hogy ilyen jol passzol ram ez a nev.Ezutan csond lett. Nem birtam megszolalni, csak szipogtam a mellkasan. Nem birtam felfogni, hogy lehet ennyire kegyetlen, gyilkolo ez a helyzet.Hogy lehet, hogy Malum testet most szorithatom magamhoz utoljara. Hogy, pont akkor szeretem ot a legjobban, amikor elragadjak tolem.- Hianyozni fogsz Penesz. - mely levegot vett. Megremegett a hangja. – Rohadtul hianyozni fogsz.Egesz este ott fekudtem vele. A hona alatt. Persze egy percet sem aludtam. Visszaszamoltam, mikor kel fel a nap, mikor jon be az orvos, hogy elbocsajtsak... a francba is, hogy megoljek ot.Barmit megadnek, azert a par honapert, amit ez a hulye rendelet elvesz tolem. Tenyleg csak par honap. Akkor meg eljohetne velem a szalagavatora. Ha kell, tolokocsival tolnam be, akkor is adnia kellene egy tancot. De nem.Vegig azon gondolkodtam, milyen tokeletesen tokeletlen volt a kapcsolatunk.Zavart neha, hogy annyi embert megoltunk. Buntudatom volt.De most mar mindegyik emlekre ugy tekintek vissza, mint egy csodara, amit ezzel a fiuval tolthettem. Olyan ro vid ido, megis mindent megadott, ami az elethez kellett nekem. Megis barmit felaldoznek azert, hogy elhessen velem tovabb.Igazan nem ezt erdemli. Igazan nem.

Fizikai eroszakkal rangattak le Malum elkabitott testerol masnap hajnalban. Benyugtatoztak, hogy ne panikoljon, mikor elviszik megolni.Olyan helyzet volt, amiben megszuntem letezni. A szi vem osszefacsarodott, a lelkem osszetort. Csak bamultam, ahogy eltoljak a folyoson, ahogy elviszik tolem. Ahogy tavolodik, aszott teste. Soha tobbet nem latom viszont, a szep kis arcat. Soha tobbet nem mondja nekem azt, hogy Penesz. Soha tobbet nem tanitja be nekem a gyilkossag lepeseit es soha to bbe nem fog engem senki sem ugy szeretni, mint o.Gyulolom Istent. Gyulolom az eletet. Mindent, ami ehhez a torz vilaghoz kot. Mindenkit, aki ezen a bolygon elhet, Malum helyett.Gyulolom magamat, amiert en elhetek o meg nem. Gyulolom, hogy ennyire jo volt vele. Es gyulolom, hogy ennyire szerettem ot.

Nem akartam tovabb elni. Nem akartam tovabb letezni. Barmit tettem buntudatom volt, amiert azt nelkule teszem. Buntudatom volt, amikor nem ra gondoltam.Kinoztak.Minden percben, amit az iskolaban toltottem, amikor hallgattam a kiabrandito tarsaimat, minden percben, amikor az iskolapszichologusnal vallattak, minden percben, amikor otthon doromboltek az ajtomon, hogy hagyjam abba a sirast es menjek ki, minden egyes percben azon gondolkodtam, hogy tudnek ujra Malummal lenni. Hogyan tudnek eltunni ebbol az atkozott vilagbol.Utanad akarok menni, Malum.De megigertem neked, hogy nem teszek semmit, es ez sajnos kotelez. Barcsak tudnek valami megoldast, ami segitene elfelejteni ot. De igazabol, meg az sem segitene, ha teljesen kitorolnem ot az emlekezetembol. Nem tudnek megszabadulni azoktol az erzesektol, amiket vele aterezhettem. Soha tobbet nem tudok mar olyan lenni, mint amilyen o elotte voltam. Nem is akarok olyan lenni, mint elotte.Tonkretett, megis megjavitott.

Semmiert nem cserelnem el azokat, a dolgokat, amiket egyutt csinaltunk. Nem bantam meg, hogy azon a teliholdas ejjelen vegigneztem, ahogy kest szursz Viktimaba, csupan a bosszuert. Nem bantam meg, hogy vegig neztem, ahogy elrabolja az osztalytarsamat, ahogy manipulalja, hogy megolettuk vele az anyamat.Nem bantam meg, hogy ongyilkossagra kenyszeritettuk azt a rendort, ezzel megcsonkitva Sztella lelket. Nem bantam meg, hogy szo nelkul elszoktem vele, hogy egyutt bejartuk a vilagot, hogy loptunk csaltunk, hazudtunk. Nem bantam meg, hogy helyette leszurtam a szadista apjat. Nem bantam meg, mert mindekozben meg ott volt velem o is.Es tudom, hogy ezen tul soha tobbet nem lesz ott velem.Neha eltunodom azon, mi lett volna, ha azon a tavaszi reggelen nem hagyom, hogy felrancigaljon a Gellert-hegyre.Talan mar halott lennek.Malum a legjobb dolog, ami tortent velem.Es annyira nehez elfogadni, hogy soha, de tenyleg soha nem lehet mar itt, mellettem.

20.Szinte mar fajt a tudom a sok marihuanatol.Nem birtam ki az eletet. Muszaj volt a segitseg. Uvo ltottem erte. De hiaba. Ez nekem nem jott ossze.Valaki rohadtul ki akar velem tolni. Atkozottul bosszut akar allni rajtam. Hat persze. Bosszut. Mindig csak ez a bosszu.Rendben.Ha ki akartok szurni velem, en is kiszurok veletek.Visszarugok, tombolok, gyilkolok, ha ez kell ahhoz, hogy megtudjak mit tettek velem. Ateljek azt, amit nekem kellett.Bosszu, ez kell nekem.Elnyomtam a cigarettat, berohantam a szobamba es tervelni kezdtem.Egyszeru, am ce lratoro terv kell. Titkosnak kell lennie. Olyan, ami rendesen odavag.Nem vagyok jo a tervelesben. Nehezebb lesz, mint gondoltam.Kopogtak az ajtomon. Halk, nyeszlett kopogas.

Bonum volt.- K-Kala?Nem mondta el Rilieknek, amit tettem. De latszott rajta, hogy nyomja a kis szivet.Nem foglalkoztam vele.Arra a napra emlekeztetett, amikor besetaltam a korhazba es az a fura oreg no kozolte velem, hogy agydaganatot talaltak nala. Nem is tudom, hogy ki volt o, orvos vagy apolo. Orokre az agyamba vesodott az arca.Egyszeruen nem tudtam Bonummal foglalkozni. Nem is akartam. Ő volt a legkisebb gondom.- Sze-szeretnek mo-mondani valamit. - apro kezeit tordelte az ajtoban. Hata mogu l bearamlo feny atvilagitotta szoke babatincseit.- Mi az?Beljebb lepett. Eppen csak egy kicsit.- Eloszor is na-nagyon sajnalom, ami tortent a fura fiuval...- Malumnak hivjak. - vagtam a szavaba. Feltehetoleg hangosabban, mint terveztem, ugyanis hatrahokolt.Megszeppenve folytatta.- I-igen, sajnalom. De, de azt nem sajnalom, ami-amit a multkor tettem. El kell mondanod anyue...Rilieknek.- Szerintem meg el kene tu nnod innen, amig nem kezdek el ordibalni veled.- N-Nem. El kell mondanod, kulonben en mondom el nekik. Abbahagytam az irast es fele fordultam. Fe lt tolem.- Hogy mit mondtal?- Ha-hallottad. Meg kell tenned.- Felfogtad egyaltalan, hogy mirol beszelsz? Hogy mit tennel a csaladunkkal, ha erre kenyszeritenel? Tonkre tennel mindent.- De elkell mondanod. Muszaj.- Nem, takarodj ki innen, nem hallod? - kiabaltam. Hatrebb lepett, de nem hagyta magat.- N-Nem vagyok hulye Kala. Tudom, hogy, amit tettetek gonoszsag volt. D- De elvakitott az, hogy kozben orultem neki.Orult neki. Orult neki, hogy anya meghalt.

Az asztalon fekvo fuzetet fele hajitottam.Elhajolt elole.- Azonnal fogd be. Azonnal fogd be a szad. - orditottam. De ez sem hatotta meg.- Rajottem, hogy egy-egy gyilkos vagy. Rilieknek tudnia kell. Csak nekik. Omleni kezdtek a konnyeim a haragtol. Majdnem osszeroppantam, annyira ideges lettem a kisangyalra. Hogy tortenhet mindez? Nem birtam ranezni.- En, en jo vagyok. Kala. Jo kisfiu. Rakell, hogy vegyelek, hogy, hogy te is az legyel.- Nem tudok gonoszabb embert egy olyan kisfiunal, aki orul annak, ha az anyjat meggyilkoljak.- En nem tudok gonoszabb embert egy olyan lanynal, aki meggyilkolja a sajat anyjat. - mar o is bombolt. - Egy hetet kapsz.- Tunj el innen. - orditottam.Majd ujabb targyat hajitottam fele. A konyv eltalalta a bal vallat. Keservesen felzokogott. Majd maga utan bevagva az ajtot, kirohant a szobabol.

- Wow. Kibujt a szog a zsákbo l.- Hát ki. Sajnos ki. - feleltem.Fordult a kocka. Most már ő probált vidam maradni. Ami g en magam ele meredtem.- Tenyleg ezt mondta a 7 eves kisoccse?Bolintottam.- Ez kemeny. Nagyon becsuletes lehet a kisocsed. Bár nem ertem, hogy gondolta mindezt.- Boni nagyon okos volt. De nem annyira, hogy rájojjon, mekkora kárt tudna ezzel tenni. Csak azt tudta, hogy en rosszat tettem. Es, hogy az imádott szuleinek ezt mindenkepp tudnia kell.- Es vegul? Teljesitette, amit kert?- Előtte meg va rt ram egy bosszu.

21.Emlekeztem Conpulszusz rendorno haza fele vezeto utra. Emlekeztem melyik szobaba kellett bemennem, hogy raleljek arra amiert jottem. Ott volt a fiok, amiben megcsillant.Vajon kie most ez a haz? Hogyhogy itt all uresen? Es hogyhogy nem vittek el innen semmi erteket?Ahogy a sarokban levo kis szekreny legalso fiokjabol sem tunt el semmi. Minden a helyen volt. Az utlevele, par toll, egy hasznalt zsebkendo, egy molyirto, es persze az apro pisztoly, amiert jottem.Szinte csoda, hogy meg mindig itt volt. Valoszinuleg nem tudtak, hogy itt is fegyvert tartott.Nem baj, legalabb most egy kicsit olyan, mintha az en oldalamra alltak volna az egiek.Kikaptam a fiokbol es rohantam tovabb a kovetkezo allomashoz. Emlekeztem az utra Viktimaek otthona fele.A hazra is emlekeztem. A pillanatra, amikor Malum behuzott ide. Emlekeztem merre van Viktima szobaja, ahogyan arra is, melyik szoba elott kellett a legcsondesebbnek lennunk. Az anyja szobaja elott.Elvaltak. Volt akkora mazlim. Kulonben at kellet volna jutnom jo par fegyveres katonan.De igy, puszta n beseta ltam a hazba es mega lltam a no folott. Akar csak anno, Viktimanal.Nyugtatot fecskendoztem a testebe.Majd kinkeserves szenvedes utan megkotoztem e s berancigaltam a csomagtartoba.Durva miket csinalok csutortok estenkent.Oda vittem, ahova Sztellat vittu k anno. Malume k pinceje be.Az anyja gyaszfeldolgozo hetvege re ment, es szerintem sose jon onnan haza.Igy szabad volt a haz.Egy szekhez kotoztem.Majd lassan, 5 ora mulva elkezdett ebredezni.

Lobalta a fejet, majd felemelte. Kinyitotta szemeit es szinte kezen foghato volt a panik, ami megjelent tekinteteben, mikor felmerte a helyzetet.- Csssss. Ne aggodjon. Nem fogok semmit sem tenni onnel. Mint latja pusztan egy 18 eves lany vagyok. Nem kell felnie tolem. Egyetlen dolgot szeretnek kerdezni magatol, aztan elengedem. Komolyan beszelek. Leveszem a szajarol a tapaszt, havalaszol egy kerdesemre. Ha nem teszi - elovettem egy kest - megolom magat.Hirtelen bologatni kezdett. Lehuztam a szajarol a tapaszt. Remegett a szaja. Szemeiben duh csillogott.- Hol tudok szemelyesen talalkozni a ferjevel? Erthetetlenul nezett.- H-h-hogy micsoda?- Talalkoznom kell vele, a volt ferjevel. Latni akarom. Hol tudok civilkent talalkozni vele?Nem valaszolt. Nyakahoz szoritottam a kest.- A-A-A lesz egy, lesz egy megnyito... igen, igen, egy gyar megnyitoja. Nyito beszedet fog mondani, ha jol tudom. O-oda civilek is mehetnek.- Mikor?- Szo-szombaton. Reggel 9-kor. Az uj autogyar elott. Pesti oldalon, a Duna menten.- Tokeletes. Koszonom. - felalltam mellole. Majd elindultam. - Ne-nem oldozol el?- Nem.Azzal szajara tapasztottam a szikszalagot, es kileptem a pincebo l.Malum nelkul nem birtam ujra normalis lenni. Nem bi rtam hetkoznapi dolgokat tenni. Ugy csinalni, mint mindenki mas korulottem. Nekem mar ugyis teljesen mindegy volt. Barmi tortenhetett. Nem erdekelt. Bonumnak igaza volt. Teljesitenem kellett, amit kert tolem.Igy penteken egesz nap irtam. Leirtam mindent, elejetol a vegeig. Mindent, amit ereztem, gondoltam. Egy napon belul vegeztem vele. Nem nehez konyvet irni, ha az ember az igazsagot irja. De kesz lett. Mar csak publikalni kell.

Szombat reggel mar fel nyolckor ott alltam a rendezvenyne l. Oriasi gyarrol lehet itt szo, mert ez a felhajtas, ami itt folyamatban van eleg fenyuzonek tunik. Lenyegtelen. Akar csak egy koncertnel, en bealltam az elso sorba, amit civileknek tartottak fent es vartam. Felmertem milyen kozel fog allni, felmertem hanyan lehetnek elottem. Mindent felmertem.Am ez egy primitiv terv volt.Nem kellet meregetnem.Csak biztam abban, hogy a golyo elropuljon odaig. Nem volt messze a porond. Igy igazabol minden simanak tunt.Az egesz megnyito alatt azon gondolkodtam, hogy most kiert is csinalom mindezt.Anyuert? Amiert tonkre tette az eletet? Vagy Malumert, hogy bosszut alljak erte?Vagy Boniert, hogy bebizonyitsam neki, hogy megteszem, amit kert?Vagy talan magamert. Hogy magamnak bizonyitsak. Hogy mindent megtettem azert, hogy megfizessek a szerelmemert. Barcsak ennyi eleg lenne.- Es most kerem, fogadjak szeretettel Diabolusz Miniszterelnokunket. Tapsvihar.Ugyanolyan szoke haj, vilagito kek szem, hulla feher bor, mint lanyanak. Kifujtam a levegot.Rendben Kala. Nyugodj meg. Menni fog.Csak hatarozottan emeld fol az elrejtett pisztolyt es loj. Nem szarakodhatsz, kulonben ok lonek le teged.Minden tokeletes. Az ordog kozel van. A fegyverem toltve van. A harag bennem szinte eget.Gyerunk. Celozz. Emeld fel azt a rohadt pisztolyt es huzd meg a ravaszt.

Zard le ezt az ugyet. Zard le ott, ahol kezdodott.Bumm!Nema csond. Nem vagyok benne biztos. Meg egyet.Bumm!Tovabbra sem hallottam.Megtettem. Eltalaltam. Ketszer is. Ugyes vagy.Azonnal osszeesett.Ahogyan a lelkem is odabent.Meg mindig nem hallottam semmit. Tatongo lyuk keletkezett bennem.A korulottem levo emberek eltuntek.Terdre estem.Nem hiszem el, hogy ujra megtettem.Nem hiszem el, hogy sikerult. Vegeztem vele.Malum te is lattad? Egyedul megtettem. Mego ltem ot. Hallod? Vege van. Ugye buszke vagy ram?Elejtettem a fegyvert.Korbe neztem. Korul vettek az egyenruhasok.Homalyosan lattam. Szedultem.Valaki meglott? Nem. Nem. Ez a kinzo fajdalom belu lrol jon.Le kene, hogy lojenek. Valaki tegye meg ertem.Ekkor sotetseg hullott a szemeimre. Teljesen megtebolyodtam.

22.- Szoval a kerdesere valaszolva ezert. Eze rt tortent mindez. - Tehát ennyi. Ez volna a vege?- Miert szebb veget vart?- Nem, en csak... mi tortent ezután?

- Nem tudom. Mire feleszmeltem egy cellában fekudtem. Egy másik rabtol tudtam meg, hogy 3 napig eszmeletlen voltam. Es ez alatt a 3 nap alatt a konyvem világhiru lett. Aztán megjelent maga, a macko kulsejevel, es ugy csinált, mintha a pokol legmelyebb bugyrábol jottem volna elő. Ahogy mindenki más is kepzelhette.Ezert irtam meg a konyvet. Nem csak kielegitettem a kisocsem kereset, hanem tudattam az egesz világgal, mennyit er ez az elet, amit mindenki ugy istenit. Hogy milyen határokat tor át az igaz szerelem. Hogy en miket áldozok fel a szeretteimert.Mondhatnak gonosznak, de valaki velem is gonosz volt. Mert ha ugy nezzuk, a világon mindenki gonosz, meg Isten is. Vagy, mindenki jo, de akkor en is az vagyok. Nyelt egyet.- Ha a kisoccse nem fenyegeti meg, most nem ulne velem szembe?- Talán nem, talán sose jonnek rá, miket tettem. De most már mindegy. Itt vagyok. Nem de?Csond lett. Nema csond.Csak figyelt az oreg. Mintha nem hinne el, hogy itt vege van a mesemnek. Mintha arra várt volna, hogy most jon a boldogan elunk, amig meg nem. Feleslegesen várt.En voltam a legszomorubb, amiert, nem tudtam folytatni a meset. - Oszinten sajnálom.- Nem kell. - szoltam erzestelenu l.Sohajtott. Majd komotosan felállt.- En ohm... koszonom, hogy elmeselte mindezt. De azt hiszem, ideje mennunk.- Ideje.Az oreg megfogta a bilincsbevert karomat, es felsegitett.- Nem szeretne beszelni a családjával? Kint varják magát.A családommal. Vicces belegondolni, hogy mindezek után, nekem van családom. Es meg varnak is rám.Szerettem őket. Tulsagosan is szerettem őket.- Nem.

- Fekete Kála, otszoros gyilkossá g vádjával, a Miniszter elnok meggyilkolását beleszámitva, eletfogytiglan szabadságvesztesre iteljuk. Kerem vigyek a kijelolt cellajá ba.Jol esett, hogy az oreg vezetett el. Jol esett, hogy ő rakott be a cellába, o zá rta ram az ajtot. Hogy rám mosolygott, miután ott hagyott. Orokre.18 eves lany vagyok. Aki nem tudja eldonteni, hogy tonkre tettek-e az eletet, vagy ő maga rontott el mindent.Hiányzik az anyukám, hogy reggel teát fo zzon nekem, hogy megvigasztaljon, ha bántanak, hogy bevigyen reggel az iskolába. Hianyzik, hogy azt mondhassam: anyu, anelkul, hogy buntudatom lenne.Hiányzik a kisocsem. Hogy hallgassam, ahogy magába beszel, ahogy tologatja a kisjátekait. Hogy dadog, amikor zavarban van. Hiányzik, hogy angyalnak nevezzem a háta mogott. Hogy irigykedjek a boldogságára. Hianyzik, hogy ő mindig jobb legyennálam.Riliek is hianyozni fognak. Sose adtam meg nekik azt a tiszteletet, amit erdemeltek. Sose tudtam rájuk szulőkent tekinteni. Pedig megerdemeltek volna.De mindennel jobban hiányzik a szerelmem. Akivel megtudhattam milyen a boldogság. Aki segitett kiteljesedni. Aki segitett szeretni.Hiányzik, hogy a Peneszvirága legyek. Ujra megakarom csokolni, ujjaim kozott erezni puha haját. Hozzábujni a tengerparton. Olyasmiken gondolkodni vele, amikentilos lenne.Hiányzott, hogy szerelmes legyek bele. Hiányzott, hogy egyáltalán le tezzen.Itt fogok meghalni. Negy apro fal kozott. Szep.Sose gondoltam, hogy egyszer itt vegzem. Most viszont nem tudnek elkepzelni más veget a mesemnek.Vegul is, anyu igazad volt. Bár sosem gondoltam volna, hogy ily modon leszek kulonleges.Meg igy is sok minden vár rám.

Bocsánatot kell kernem toled, amiert azt hihetted, nem szeretlek. Rákell jonnom, hogyan is nezett ki apu, majd sajnálkozni, amiert elfelejtettem. Majd elmeselni nektek, milyen szep kisangyalt teremtettetek mellem.Meg persze meg van egy táncom Malummal. Egy csokom vele a lassu szám vegen.Mindez elfog jonni valamikor.En varok.Megkell becsulnom azt, amim van. Az emlekeimet. Az erzeseimet.Talán jobb is, hogy ez igy tortent.Azt a világot, odakint, nem nekem találták ki.