17Sződligetet elérve, észrevettem egy másik Góbét a levegőben, mivel hozzá képest jelentős magassági előnyöm van, rácsapok, úgy süvítek el mellette, mit a villám. A rácsapás után belehúzok, és egylegyező fordulva fejezem be a műsort. A másik gép pilótájának is tetszik a műsor. Elkezdünk műrepülni, Zákányi Feri, mert ő van a másik gépben, fülig érő szájal, mutatja, hogy még -még.A baj csak az, hogy beerősödött a déli szél, miközben ön felett molylepkeként rohangáltam.Újra Vác felet vagyok, alattam a bazilika a magasságom 1500 méter már biztos, hogy nem érekhaza. Mégis elindulok a reptér felé, nyomni kel a gépet, mert a szél egyre erősödik. Pörög a fejem minden irányba, ahogy leszálló terepet keresek. Vác határába észreveszek, egy leszállt Góbét.A magasságom már csak 400 méter, ráfordulok a terepre, és megkezdem a leszállást.A placc, ahol a másik gép legel, elég hosszú, valami általam ismeretlen növényt termesztenek rajta.Már nagyon alacsonyan vagyok, amikor látom, hogy a leszállt gép pilótája integet, beljebb- beljebb.Kiderül, hogy a terep eléggé hullámos, és hepehupás, helyesbítek az irányon. Csakhogy emiattegy ház kerül a leszálló irányba. Robogok a ház felé, más választásom nincs, belenyomom a gépeta növényzetbe. Hatalmas porfelhő, a gép pillanatok alatt lefékeződik, és megáll.Amikor kiszállok, jóformán lépni sem tudok, olyan sűrű a növényzet. Kiderül, hogy egy mustár földönszálltam le. Jó tíz percbe telik, amíg találkozom a másik gép pilótájával. Zákányi megnyugtat, hogymár telefonált a reptérre. Körbenézem a gépemet, szerencsére sérülést nem találok rajta.Eközben oda érnek a gyerekek, a közeli házaktól. Vagy ötven, szurtos cigánygyerek vesz minket körül. Segítenek kitolni a gépeket az útra. Ahogy kiérnek, megjelenik a Vajda, invitál minket, hogylegyünk a vendégei. Elfogadjuk a meghívást. A vajda elmondja, hogy a közeli hajógyárban dolgoznak Vácon. A cigány telep, jó benyomást kelt, szép, rendezett kertes házak, udvarok. Az udvarokba, majdnem mindenhol kocsik állnak, főként Trabantokat. Vendéglátónk figyelmes házigazda, a legjobbborával kínál minket . Esteledik, mire befutnak a szállítókocsik. A gépeket gyorsan szétszedjük, ésbepakoljuk a kocsikba. Irány a reptér! Takarodó előtt érünk vissza. Exner Zoli bácsi volt a repülésvezető tehát neki jelentek. Oktató bajtárs, jelentek egy terepre szállást, gépsérülés nem történt.Zoli, miután fogadta a jelentést, a kezembe nyomott, egy üvegsört. Másnap már estefelé,

bekövetkezik az első repesemény, a csoportomba. Farkaseledel Piroska, egy durva leszállássorán kikészítette, az 5410 es, Góbé farokcsúszóját. Eltört, a kőrisfából készült csúszó talp.A gépet kézben kel bevinnünk a hangárba, javításra. Toljuk a gépet, én, mint vizsgás pilótafogom a szárnyvéget. Valami süket előírás, hogy csak vizsgás vezetheti a szárnyvéget,a kezdők tolják, és emelik a gépet. A farok rész elég nehéz, ezt két ember viszi, egyikükegy nagydarab srác, Pénz Lacinak hívják. A hangár, a starthelytől elég messze van, kereszteznünkkel a leszálló gépek irányát is. Mielőtt átmegyünk a leszálló mezőn, körbe nézek, sehol semmi, mehetünk. A leszállómező közepén járunk, amikor megjelenik Veréb Pisti a Fókával. Piszok alacsonyan jön, irányt már nem tud módosítani. Torkom szakadtábból ordítok a kezdőkre, Futás!Szegények, már erejük vége felé járnak. A farokrészt cipelő két gyerek, már teljesen ki van készülve.

18És most futni… A Fóka egyre közeledik, káromkodok, ahogy a torkomon kifér, és ordítok FUTÁS!A fiuk végre észreveszik a leszállni készülő, és felénk tartó gépet. Teljes erőből futni kezdenek,a leszálló gép szárny vége, csak kb, egy, másfél méterrel süvít el mellettünk. Ahogy kiérünk a veszélyes területről, megállunk. Mindenki zihál, kapkodja a levegőt. Teljesen kikészültünk, a fiukaz elején azt hitték, szórakozásból vezényeltem futást, és ordítoztam velük. Bocsánatot kérek tőlükaz ordibálás miatt, ezen meglepődnek. Este a kocsmába, még egyszer elnézést kérek, és ledöntünkpár korsó sört. Szent a béke, olyannyira, hogy később jól összebarátkozunk. Pénz Paci barátomévekkel később mesélte el, hogy menyire meglepte a viselkedésem a kocsmába.Lacival barátok, sőt testvérek lettünk az évek folyamán. Amikor megházasodtam, az esküvőnkönő volt az egyik tanú. Sok marhaságot csináltunk végig együtt az évek folyammán, és remélem, hogy még sokat fogunk csinálni. Lacinak olyan a humora, hogy meglehet szakadni a nevetéstől, ez egyébként, az egész társaságra jellemző. Mindenki szereti a jó viccet. Amikor spontán elindul a hülyeség, dőlünk a röhögéstől. Még akkor is, ha mint sajnos sokszor, komoly témáról van szó. Általában mindenből viccet csinálunk, a halálból is, az esküvőkből is, ez utóbbiak a kedvenceink.Egy esküvői szertartást, meg kellet szakítani, mert előadtam egy kedves viccet. A násznép és azIfjú pár, gurult a nevetéstől, az Anyakönyv vezető, nem. Az eset, Győrösy Évi esküvőjén történt.Évi évfolyamtársunk volt a klubban, elkövette azt a szamárságot, hogy férjhez ment.

Mivel ismerte a társulatot, számított rá, hogy valami kisebb viccet, úgyis előadunk az esküvőjén.Az esküvői szertartáson, mivel egyenesen a reptérről mentünk, eléggé elütöttünk a násznép többirészétől. Többségünkön, hajózó ruha volt, hatalmas pisztoly zsebbel. Az én zsebemben viszont egy, areptérről hozott rakéta pisztoly is volt. Amikor az anyakönyvvezető ahhoz a részhez ért a szertartással,hogy önként szabad akaratából feleségül akarja e venni, feltűnően nézegetni kezdtem a stukkert. A násznép sikított a nevetéstől. Percekbe telt, mire folytatódott a szertartás.Az anyakönyvvezető, megőrizte komolyságát, egészen a szertartás végéig,de utána már ő is pukkadozott a nevetéstől. Természetesen, a lagziban mindenki jól érezte magát.Olyannyira, hogy csak reggel mentünk vissza a reptérre.Július utolsó napján, gépeinket a Hármas Határhegyi reptérre repüljük át. Mivel Dunakeszin kezdetétveszti a légi parádéra történő, felkészülés. A határhegyiek közül, ismerek néhányat, nagyon laza -lezser társaság. A reptér, csodaszép területen van, Pest hidegkút, az egyik legszebb része a városnak. A határhegyi klubnak, elég kevés gépe volt. Viszont miután mi átrepültük gépeinket, tele lett a hangár. Esténként a bepakolás, nem kis ügyességet igényelt. Áttelepülésünk utáni első napon, tragédia történt. Szabó István segédoktató volt határhegyen, és repülőgép szerelő a mentőöknél, tehát elég jól ismertem. Fenemód szeretett volna távot repülni Fókával, ezért megkörnyékezte a klubtitkárunkat, és kölcsön kérte a HA-4241 lajstromjelű Fóka -4 est, A gép, mivel szállítókocsival hoztuk át, még nem volt összeszerelve, Pityu kért minket, hogy ha lehet, siessünk a gép összerakásával. A gépet Lefka, Zajos, Tosó, és én raktuk össze. Mivel jó pár gépet, összeraktunk már, gyorsan ment a szerelés. A vezérsíkot én szereltem19fel, (sajnos) miután elkészültünk a gép összerakásával, ellenőriztük a munkánkat. Ekkor feltűnt nekem, hogy a vezérsík kotyog, tehát minden irányban elmozdul. Minimális kotyogás, normálisnak volt, mondható.Viszont az, amit láttam és éreztem, nem! Természetesen a hangármester is ellenőrzi ilyekor a gépet.Csak neki van joga a gépet, repülésre alkalmasnak nyilvánítani. Elsattyogtam és szóltam a hangármesternek, hogy szerintem kóc van. Rozoger Lajos, volt a hangármester határhegyen. Rozimindenki így hívta, átnézte a gépet. Mutatom neki, hogy szerintem ez a vezérsík marhára kotyog, megrázza a vezérsíkot és hümmög. Majd este megigazítom, és aláírja a gép papírjait, Pityu halálos ítéletét. Eddig a pillanatig voltam részese az eseményeknek, az ezután bekövetkezett,tragédiának, nem volt szemtanúja. A másnapi lapokban, egy szűkszavú tudósítás jelent meg, Szabó István, vitorlázórepülő, gépével ismeretlen körülmények következtében lezuhant, és életét vesztette.Én levegőben voltam, amikor a katasztrófa történt, miután leszálltam feltűnt, hogy valami idegességvibrál a reptéren. Szaladnak felém a srácok és újságolják, hogy Pityu odaverte magát.

Megállt bennem az ütő, egyből a vezérsíkra gondoltam. Beülök egy kocsiba, ami a baleset helyszínéreindul. A járgányban vegyesen vagyunk, Postások, és Határhegyiek. Komlós Vili meséli a legújabb híreket. Állítólag a gép, szétesett a levegőben, amit hallok, megráz. Mire kiérünk a helyszínre, Pityut már elvitték. A baleseti bizottságban, van két ismerősöm, kérdezem, hogy szerintük mi történt.Furcsa dolgokat mondanak, a barográf szalagját már a helyszínen előzetesen elemezték. SzerintükPityu befelhőzött, és itt volt a bajok kezdete. Ugyanis műszerrepülő kiképzése nem volt!A barográf szerint, 4600 méteren a gép átment emelkedésből, zuhanásba. 2100 méteren voltegy kb,2 perces vízszintes szakasz, ezután függőleges zuhanás a földig, és a becsapódás.A hogy a kivizsgálók mesélik, a pilóta már kikötötte magát a hevederekből, viszont a kabintetőtnem dobta le. A vészledobó fogantyú, biztosító drótszál el van szakítva, tehát meghúzta a kart.A kabintető viszont nem ment el, a Fóka típus sajátossága, hogy nem elég meghúzni a vészledobó fogantyút, a kabintetőt meg kel lökni előre. Pityu ezt nem tudta, nekiállt szétrugdosni a kabintetőt, hogykitudjon ugrani, a zuhanó gépből. A gép, a pilótával együtt csapódott be, majdnem telibe talált egygombát szedő kirándulót. Ahogy nézegetem a roncsokat, feltűnt, hogy a farokrész viszonylagegyben van, de hiányzik róla a vízszintes vezérsík. Kérdezem a balesetet vizsgáló Delli Péterbarátomat, hogy mi az elképzelése, mi történhetett. Szerinte, szétesett a levegőben a gép, akkoraerőhatások érték, hogy azokat nem bírta a szerkezet. Péter szerint, valószínűleg a vízszintes vezérsíkszakadt le, ugyanis a roncsok között nem találták meg. Ezt halván, kezdem egyre pocsékabbul érezni magam. Félre hívom Pétert, és elmesélem, hogy mit tapasztaltam a gép szerelése során.Türelmesen végig hallgat, azután halkan csak ennyit mond, az igazságot soha senki semfogja megtudni Feltételezések természetesen lesznek, de az igazsákot nem lehet kideríteni.A baleset kivizsgálások során, sokszor tapasztaltam, hogy a vizsgálatot lezáró jegyzőkönyv, az esetektöbbségében, csak feltételezéseken alapszik. Ez főleg akkor igaz, ha a pilóta is életét veszti, és nincsenek szemtanúk. A baleset miatt, háromnapos repülési tilalmat rendelnek el. A három napot, a társaság kihasználja, egy balatoni kirándulásra. Kora reggel indulunk, a Barkas zsúfolva emberekkel

25 fő a létszám, irány a Balaton, a velencei tóig jutunk csak. Agárdnál úgy döntünk, elég volt,

a kocsiszekrény annyira meleg, hogy a szauna, semmi hozzá képest.A mikor megállunk a strandon, és kivágódik a kocsi ajtaja, a tömeg egyszerre próbál kiszállni.Rohan mindenki a vízbe úgy, ahogy van, ruhástól. Fekszem a nyakígérő, hűs, kellemes vízben,egyszer csak megjelenik a parton, Tosó barátom, egy lába sört cipelve. Nagyokat nyög, ömlik róla az izzadság, a fene a pofátokat, segíthetnétek. Az egyik határhegyi srác ugrik, és elveszi tőle a ládát,kiosztja a sört. Hogyan tovább, maradjunk vagy mennyünk? Néhányan úgy döntünk, Agárdon maradunk. A z egyik Gyereknek, van egy hétvégi háza itt a faluba, mindenkit meghív, hogylegyen a vendége. Elfogadjuk a meghívást, de a kis ház nem alkalmas arra, hogy mindnyájan ottaludjunk. Páran visszamegyünk a partra, a Barkas alá terítem a hálózsákomat. A többiek a kocsikörül fekszenek. A kocsiba egy srác. Teleki Béla fészkelt be, a barátnőjével. Mindketten nálunk repülnek, elég furcsa bár. Béla alacsony, ragyás, ahogy mondani szokás, egy fokkal szebb az ördögnél. A barátnő, Mogyorossy Zsuzsa, velem egy csoportban kezdett repülni. Furcsa természetevan, mindenkit elutál Béla mellől. Ahol megjelenik, ott meg fagy a levegő. Hajnalba arra ébredek,hogy mozog felettem a kocsiszekrény. Béla barátom lihegése, és nyögései hallatszanak, egyszer csak megszólal a barátnője, unott, affektáló hangján te Béla, ez még mindig puha. Mellettem fekszikTátrai barátom, és a zajra felébredt ő is, mikor a ezt szöveget meghallotta, kitört belőle a nevetés!A kocsiszekrényből hörgésszerű hangok hallatszanak, és Zsuzsa mérges hangja, hülyék, min nevetek,inkább segítenétek. Összenézek Viktorral, Még ilyent! Béla bácsi segítsünk? Kérdezi Viktor. Egy nyögés a válasz, egy barát, az barát, kimászunk a kocsi alól, én udvariasan kopogok a hátsó ajtón. Kivágódik a kocsiajtó, és a látványt egy életen át nem lehet elfelejteni. Béla bácsi térden állva próbálja felfújni, aleeresztet gumimatracot! A feje már szép piros, már csak lihegni tud. (A gumimatrac nem volt javítható) Két napot töltünk, a velencei tónál. Határhegyre visszatérve, hatalmasakat repülünk.Engem úgy látszik, üldöz a balszerencse, mert öt óra helyett, csak négy óra tíz percet tudtam repülni.Viszont nagy előnye a dolognak, hogy nem terepen, hanem a reptéren szálltam le. Huszadikán estetáborzáró. Hatalmas máglya mellett iszogatunk, a reptérparancsnok Matúz Pista, egy nagy láda rakéta lőszert cipel, a sajt, tűzijátékunkhoz. Akkora lövöldözést csaptunk, hogy a Gellért hegyitűzijáték semmi nem volt, a miénkhez képest. Szeptember elején, kezdetét vette a vontat tábor.Szép látvány, amikor a motoros gép, a levegőbe emeli a karcsú vitorlázó gépet. De addig, amíg ez

megtörténik, rengeteget kell tanulnia és repülnie, a vitorlázó pilótának. Az én időmben a vontatókiképzés, tíz egyedül repült óra után, volt elkezdhető. A repült időm megvolt, tehát elkezdhetem a vontathatói kiképzést. Már az első felszállás alkalmával tudtam, hogy nem lesz sétagalopp, amígmegszerzem a szakszót. Olyan műrepülést produkáltam a kötél végén, hogy a Góbé csak akkor volt avontatógép mögött, amikor egyik szélső helyzetből, a másikba lendült. Leszállás után az oktatoma fejét csóválta, a második felszállás után már a levegőben, viszont közölte velem, hogy eztmár nem bírom, kiszállok Irgalmatlanul elkenődtem, kezdtem azt hinni, hogy amit eddig tanultam stapasztaltam, az nem igaz. Egyszóval én lettem a vontató pilóták réme.21Szerencsémre az ötödik felszállást egy, a szomszéd klubban repülő oktatóval repültem. Bagossy Pál, talán az egyik legjobb oktató volt az országban. Pali bácsiról kevesen tudták, hogy a háború alattmint berepülő pilóta, teljesítet szolgálatot. A magyar országon gyártott, Messzer vadászok gyáritávételét, és berepülését, Vit, Bagossy Pál, rep mérnök százados végezte. Pali bácsi természeténél fogva csendes, nyugodt ember volt, a reptéren mindenki szerette, és tisztelte az öreget.Soha senki sem hallotta csúnyán beszélni, az emberekkel szertartásosan udvarias, ugyanakkorkíméletlenül őszinte, és becsületes volt. Évekkel később tudtam meg, hogy Pali bácsi kéréséreosztottak be hozzá, arra a bizonyos felszállásra. Az öregnek volt egy elmélete, miszerint nincs fakezűnövendék, csak rossz oktatási módszer van. Akarva, akaratlanul, az én esetem is bizonyította ezt a tételt. Felszállás után Pali bácsi, rögtön látta hol a hiba, a Góbé dekjén, van egy kis kinyitható szellőző, Pali bácsi megkért, hogy ezt nyissam ki. Amikor kinyitottam a szellőzőt, arra kért, próbáljam meg a vontatógépet az ablakon átnézve, követni. Előtted a cél, minden mozdulatát követned kell,különben nem tudod „lelőni”. Csodák csodája, a Gavron szárnyfesztávolsága tényleg belefért, a rögtönzött célzókészülékbe. Ezután Pali bácsi így fojtatta, próbáld meg kitalálni az ellenség gondolatát, a következő lépését, és hosszú életű leszel e földön. Az öregnek tíz perc alatt sikerült, ami a többi oktatónak nem, megtanított vontatni. Másnap, újra a saját oktatóval repültem. Veréb Pistike egyik ámulatból, a másikba esett. Fenemód nem értette, miért nem csámborog a Góbénk, össze vissza a motoros gép mögött. Értetlenségének hangot is adott, valahogy így a kuhva életbe mi töhtént veled kéhlek, amikor elmondtam, hogy kivel repültem. Pistike, odavolt az örömtől, hogy sikerült meg tanulnom vontatni.Leszállás után beírta a startkönyvembe, hogy vontatásból egyedül repülhet.És délután valóban elengedett egyedül, vontatásból. De a reptéri élet, nem csak repülésből áll,

a repüzem kiszolgálása, legalább olyan fontos, mint a repülés! Egy idő után megtanultam a csörlőkezelést is. Mint csörlőkezelő, bizonyos fokig rajtam is múlik, hogy menyit repülnek a többiek.Erre, egy olyan esemény kapcsán döbbentem rá, ami a Dunakeszi repülőtér történetében, még nem fordult elő. Új szakosztályvezetőt neveztek ki, a vitorlázó szakosztály élére. Sebes Atilla, a frissen kinevezett szakosztályvezető, az első két, három hétben, még viszonylag normálisan viselkedett.Később mindenki szívből megutálta, mérhetetlen egoizmusa, és korruptsága miatt. Miután a klub vezetői, felismerték, hogy hibát követtek el, Sebes Atilla kinevezésével, haladéktalanul eltávolították a klubból. De a felismerésig, sajnos elég sok idő múlt el. Történt, egy, augusztus végi napon,hogy a reggeli eligazításon, a szakosztályvezető kegyeskedett megjelenni. Ez általában nem volt szokása, csak olyankor vet részt a sorakozókon, ha valami feladatot. vagy letolást akart közölni az emberekkel. A repülésvezető, mikor befejezte az eligazítást, a szokásokhoz híven megkérdezte,van e valakinek hozzászólása. Hát Attilának volt. Azzal kezdte, hogy lusta trehány társulat vagyunk valamennyien, összenéztünk, mert nem értettük, hogy egy állítólag kultúrált ember, hogy beszélhet így. De a java, csak ezután következett, szerinte teljesen felesleges ma repülni, mondta Atilla,annak dacára, hogy olyan időjárás ígérkezett, ami évente egy, két, alkalommal fordul elő.Én tegnap repültem egy háromszázas hurkot, ma teljesen felesleges kiállni a startra.22Értetlenül meredtünk rá, azt hitük viccel. A következő pillanatban már tudtuk, hogy komolyan beszélt.Emelt hangon utasította a repülésvezetőt, hogy mai napon repülés nem lesz! Repülés helyet, a hangárt kell kitakarítani. Ekkor érkezett meg Botond, a klubtitkár. Szerencsére még időben ahhoz,hogy meghalja Atilla utolsó szavait. Botond arca bíbor piros lett, amikor megtudta, hogy miért nem repülünk. Parancsot adott, hogy az összes üzemképes gépet vigyük ki a starthelyre, és kezdjünk repülni. Én, mint csörlőkezelő, a traktorossal együtt rohantunk, hogy minél hamarabb felállítsuk a szerkezetet, és el tudjuk kezdeni, a gépek indítását. Tíz óra fel, egyszer csak észreveszem, hogyTosó, mint akit fúriák kergetnek, rohan az aggregátor felé. Már messziről integet, és kiabált valamit.Ahogy közelebb ér, látom, hogy irgalmatlanul dühös. Mi van, kérdezem tőle, a válasz olyan káromkodás sorozat, hogy majdnem elpirulok. Bruki képzeld, ez a szemét Sebes, ötszázra akar menni. Hárman vagyunk az aggregátornál, Lefka, Tátrai, és Jómagam, Viktor csak annyit mond, nono! Józsi már cifrábbakat mond, én kiszállok az aggregátorból, fogom a csörlőkötelet, és nézegetem.A kötél szinte teljesen új. Tosó, mit is mondtál, mivel akar távra menni a Jegenye? (termete miatt csakJegenyének becézték Atillát az első időkben, később szakállas G...i nek,) Fókával, feleli még mindig lihegve Tosó. Ami azt illeti szép terv, csak hogy nálam is elszakadt a cérna, megyek a kalapácsért

mondom a többieknek, először nem értik, mit akarok. Fogom a kötelet, és ráütök néhányat (Ezt ma szándékos veszélyeztetésnek hívnák a jogászok.) Amikor megértik, miről van szó, egyszerre ugranak a kalapácsért, és még két helyen rávernek a kötélre. Lefka Józsi, kitessékel az aggregátorból, fülig ér a szája, ahogy csőrölni kezd. A kötél természetesen szakad, mégpedig darabokra. A távra indulásnak egy időre lőttek, komótosan fonjuk az elszakadt kötelet, minden előírást betartunk, hiszen első a biztonság!Röpke másfél óra alatt, elkészülünk a fonásokkal. A traktor elindul a startra a kötéllel, de olyan lassanahogy csak lehet. Már csak a Fóka árválkodik a starton, a többiek a levegőben vannak. Sebes tombol mérgében. Letiltással fenyegetőzik, ha még egyszer elszakad a kötél. A kötélnek természetesen jogába áll elszakadni, és ezért el is szakad. Sebes elvtárs ezek után kiküldi az egyik hangármestertmegnézni, hogy mi történt, mik ezek a sorozatos kötélszakadások. Hámori Miska, a hangármester, kevés beszédű, mogorva, egyesek szerint humortalan ember. Lebattyog, körülnéz, minden szabályos, hibát nem talál. Mielőtt elmegy, megkérdezi, hogy elindult e már a Sebes távra, mondom, hogy nem, mert mindig elszakadt a kötél. Ránk néz, csóválja a fejét, még szerencse, mondja, hogy a hűtő nem fórt fel, ebben a melegben, egy mozdulattal leereszti a hűtőzsalut, és beindítja az aggregátort, amikor a hűtővíz forrni kezd, elmegy. Mire felérek a hangárhoz a friss hűtővízért, ugyancsak eljár az idő. Misi egy kanna vizet, már kikészítet, aggodalmasan kérdezi, ugye nem melegedett túl a szerkezet. Megnyugtattam, hogy minden rendben, de hát a meleg ugyebár…Bő fél óra, míg leérek az aggregátorhoz, már nem érdemes távra indulni. Az aggregátor újra üzemkész, a nap további részében, semmi probléma nincs vele. Az esti sorakozón, megjelenik a hangármester is, dicséri a munkánkat, és kijelenti, hogy ilyen összeszokott társaságot már régen látott. (Ez utóbbit nem tudtuk mire vélni.) Sebes elvtárs, mint ha egy kicsit összement volna a nap folyamán, hallgat. A hangármesteri dicséret után, nem mert, letiltani minket.23Csak valami olyasmit motyogott, hogy ezt nem felejti el nekünk. Takarodó ellőtt, a táborparancsnokbejött a szobánkba, és szó nélkül letett egy láda sört az asztalra. Másnap egy olyan esemény történt,hogy a reptéren mindenki gurul a nevetéstől, mikor elmeséljük. Exner Zoli távra ment, a HA-4233 Muchval, és terepre szállt. Ez a tény, önmagába még nem nevetséges, ami viszont utána történt igen.Amikor megtudtuk, hogy Zoli leszállt, elkezdtük a szállítókocsit előkészíteni az útra, már esteledet, amikorelindultunk. A szokott csapat van együtt, viszünk magunkkal minden földi jót, elsősorban enni, és inni valót, és egy kezdő kislányt. Vigyori, mindenki csak így hívja, régóta szeretne részt venni egy szállítókocsi meneten. Zoli, Kartalon, a temető mellett szállt le egy tarlóra, tizenegy óra felé érünk be a faluba. Kartal, talán a leghosszabb falu az országban, megállunk az egyik kocsma előtt, érdeklődöm hogy merrefelé van a temető. Az egyik falubeli visszakérdez, melyik temetőt keressük, mert ugyebárvan a régi temető, a zsidótemető, és az új temető. Na erre nem számítottam, fogós ravasz kérdés,

azon makkolunk épen, hogy mit lehetne tenni, amikor befut a falu rendőre. Bizalmatlanul méreget,de amikor mondom neki, hogy a leszállt repülőt keressük, megnyugszik és elmondja, hogy beszélt a pilótával. A gép, az új temető mellet van, megmutatja az irányt is, és meghívja a társaságot egy sörre.Érzékeny búcsút veszünk a rend derék őrétől, és irány a temető. Már közeleg a kísértetek órája, mikorodaérünk a temető kapuhoz. Át kell vágnunk, gyalogosan a temetőn, hogy elérjük a tarlót ahol agép leszállt. Botladozunk a sírok közt a sötétben, két, három méterre egymástól, közben hangosan beszélgetünk. Egyszerre, velőtrázó sikoly hallatszik abból az irányból, amerre Vigyori csörtet, egyújabb sikoly, és egy ordítás töri meg, a temető csendjét. Rohanunk, ahogy lehet, a sírok között valami mozog! Egyszer csak fény villan, és Exner Zoli hangja hallatszik, ahogy káromkodik. Mikor odaérünk,érdekes látványban van részünk. Zoli, átölelve tartja Évikét, és vigasztalja, nyugodj meg kislányom, most már nincs semmi baj. Évike remeg, mint a kocsonya, csak annyit tud kinyögni nagy nehezen,hogy fiuk, én bepisiltem. Előveszem a zsebemből, a pálinkásüveget, és rámordulok, Évikére igyál, meghúzza a flaskát, és nagyot fúj, mivolt ez, kérdezi a könnyeivel küszködve.Megnyugtatom, hogy jó minőségű szilvapálinkát kapott, a sokk ellen. Kiveszi a kezemből az üveget, és újra meghúzza. Közben Zoli, meséli a többieknek, hogy mi is történt. Egy síremléken aludta az igazak álmát, egy boros üveget átölelve, amikor arra ébret, hogy valaki rálép a hasára. Persze felordított fájdalmába, erre a valaki olyam sivalkodásba kezdett, hogy attól még a holtak is felébredtek volna.A történetet halva potyognak a könnyeink a nevetéstől. Már Vigyori is nevet, két csuklás között, az alkohol hatása már érződik a hangján. Felpakoljuk a gépet, és indulunk haza a reptérre.Közben Vigyori, tökéletesen berúgott, most méltó csak igazán a nevéhez. Ha kell, ha nem, vigyorog, és megpróbálja kilopni a pálinkás üveget a zsebemből. Ezt persze nem hagyom, amikor ismét megpróbálja, rácsapok a kezére. Ettől úgy megsértődik, hogy rögtön elalszik. A feje, a vállamon pihen,irtó kényelmetlen, a többiek helyet csinálnak neki a hordágyon, nagy nehezen sikerül lefektetnünk, hazáig alszik. A gépet betoljuk a hangárba, a szállítókocsival együtt, Évike, békésen hortyog a hordágyon, valamit tenni kellene, mert megfázik, ha kint hagyjuk a ház előtt, a kocsiban.Próbálom ébresztgetni, hiba, alszik, mint a mormota. Nagy nehezen sikerül csak bevinni a szobájába.24.Az éjszaka történteknek, persze híre megy reptér szerte, mindenki jót nevet a történeten.A következő napon délután, kint napozom az aggregátorba, egyszer csak a zászlójelző kiabál, hogy

Bruki figyelj, és mutatja az irányt. A jelzett irányba kapom a fejem, Két, Tréner típus motoros gép, közeledik a starthely felé. Talán, ha öt méteren vannak, szoros kötelékben csapnak rá a vörös négyszögre.A reptér végén emelkedő forduló, billegtetés, és már mennek is tovább. Az irányítótorony előtt valamimozgás van, jobban megnézem, és nem hiszek a szememnek. Hámori Misi fut, mint ha kergetné valaki. Misiről tudni kell, hogy olyan lassú a mozgása, hogy hozzá képest a lajhár, kapkodó idegbeteg.Ha fut, valószínűleg valami nagy baj történt. Ücsörgök tovább, és töröm a fejem, hogy mi történhetett, és főleg hol? Egy kis idő múlva, megjelenik Farkaseledel Piroska, az arca sápadt, és sir.Meséli, hogy most kapták rádión a hírt, hogy Duruc Guszti odaverte magát egy Tréner 326 os gépel. Gyöngyösön egy lakóházra zuhant a gép, és felrobbant. Részleteket még nem tud senki.A baleseti bizottság, most repül a helyszínre. Kezdem érteni, hogy a két motoros gép, miért csapott a reptérre. Este, a klubban már részleteket is tudunk a katasztrófáról. A Tv híradóban mutatják a helyszínt.A roncsok, a ház tetőszerkezetéből állnak ki, a kamera rásvenkel, a két földön heverő gazdátlan ejtőernyőre. Ez az a pont, ahonnan nem értjük, mi is történt valójában. Nekünk azt mondták, hogy Guszti és a szerelő, aki utasként vele repült, életveszélyes égési sérüléseket szenvedett. Csakhogy az ernyőkön, nincs égésnyom. A kommentátor szerint, a sérülteket a Honvédkórház égési osztályára szállították. Ez, kb három perc, a lakásomtól gyalog. Többen elhatározzuk, hogy bemegyünk a kórházba, megtudni mi történt. Mielőtt indulnánk, befutnak a klub vezetői, a legfrissebb hírekkel. Botond meséli, hogy mint a kivizsgáló bizottság tagját, őt beengedték a kórterembe, Guszti hoz.Guszti elmondta, hogy a szerelő menyasszonyának a házát akarták megsturcolni. A gép a túldöntött fordulóból lecsúszott, és becsapódott a szomszéd ház tetőszerkezetébe. A motor kiszakadt,és áttörve a födémet, megölte a ház egyik lakóját. Guszti és a szerelő, kisebb sérülésekkel megúszta a becsapódást, kezdtek kimászni a roncsok alól, amikor felrobbant az üzemanyag. Már égve ugrottak le a tetőről, a földre. Mire sikerült eloltaniuk egymáson a ruhát, csúnyán összeégtek. Guszti testfelületének, nyolcvan százaléka megégett. Tisztában volt azzal, hogy az életben maradási esélyekicsi. Mire Botond befejezte a helyzetismertetést, mindenki kivolt, borulva. Az est hátralevő részében, nem nagyon beszéltünk a balesetről, csak ittunk, mint a gödények. Még azok is berúgtak, akik egyébként, soha nem ittak alkoholt. Lefka barátom úgy berúgott, hogy nekem kelletőt hazakísérnem a Benczúr utcából, Kelenföldre, gyalog. Amikor a felesége, aki egyébként szintén repült, meglátta, nem akart hinni a szemének. Erzsi, semmit sem tudott a balesetről, amikor elmeséltem neki mi van, elsírta magát. Reggel, a pályaudvaron találkozom újra Lefka Józsival, és a feleségével.Erzsi, nekem szegezte a kérdést, miért nem autóbusszal vittem haza Józsit, miért gyalog?Ránézek a barátomra, érdekes hogy a felesége jelenlétbe, nem akkora a pofája, mint máskor.Most is egészen csendesen ücsörög, próbálom Bözsének magyarázni, hogy mi történt az éjjel, látom, hogy nem érti, vagy nem akarja érteni, amit mondok.

25.A kupé, ahol ülünk, lassan megtelik a reptérre utazó emberekkel. Erzsi sürget, hogy meséljek, viszont a mondanivalóm, csak hármunkra tartozik. Végre feltalálom magam és megkérdezem Erzsit, figyelj csak, olvastad Svejk, a derék katona történetét? Igen? Akkor emlékezned kell arra a részre, amikorSvejk, a tökrészeg tábori lelkésszel, utazik a konflison. Erzsinek leesik a tantusz, Jézusom cica, igaz ez. Józsi szemérmesen lesüti a szemét, és halkan motyogja, igaz, a konflist leszámítva igaz…..Ha lehet, hagyatok aludni, kér minket elhalló hangon. Mire kiérünk a reptérre, egy kicsit már jobban néz ki, bár a színe még elég sápadt. A baleset miatt, mindenki csak ellenőrző repülést végezhet,Az esti sorakozó, már a vége felé közeleg, amikor a kilép elénk a klubtitkár, és felcsattan a hangja.Replőklub vigyáz, sapkát le! Bajtársak, kezdi Botond a mondókáját, Duruc Guszti bajtársunk, madélután, (itt elakadt a hangja, nagyot nyelt, azután folytatta.) Guszti meghalt, mondja halkan, már nemszolgálati, hanem emberi hangon. A temetésről később intézkedem, a klub saját halottjának tekinti Gusztit. Kérek mindenkit, ha tud, segítsen Gusztiék háznak befejezésében.(Guszti nemrégen nősült,a kislánya, talán két hónapos volt.) A sorakozó után, csendesen megy mindenki a dolgára.Kinyitjuk Guszti szekrényét, és egy lepedőre rakjuk a holmiját. Kopognak az ajtón, két kezdő lány jön be. Virágot hoznak, leteszik Guszti ágyára, azután leülnek közénk. A szekrényből előkerült egy üveg konyak is, a cimbora soha sem ivott. Botond kinyitja az üveget, körbe adja, azután ő is iszik. A csendetMoskovics Ervin töri meg. Kezdjük el, mondja halkan. Mocsika, Guszti kollégája, és régi barátja volt, együtt kezdtek repülni. A lányok néznek, nem egészen értik mi történik itt. Veréb, felvesz egy vonalzót a holmik közül, benyúl a zsebébe, és letesz egy ötszázast a lepedőre. A kupac gyorsan fogy, mindenki vesz valamit. Én vettem egy fésűt. Botond összeszedi a bevételt, hangosan számolja, a pénzt beteszi egy borítékba, és elmegy. Ezt az összeget, később átadta a családnak. A tragédia dacra, megy tovább az élet a reptéren. Vasárnap reggel, torony szolgálatot adok, délfelé kezda szolgálat érdekes lenni, amikor a távra induló gépeket jelenteni kell. Két, három telefon csörög egyszerre, az irányító folyamatosan kéri az adatokat. Két telefonon beszélek egyszerre, amikor belép a toronyba a reptérparancsnok helyettese, Kalmár Laci bácsi. Az öregről mindenki tudja a reptéren, hogy piál, amikor a kocsmába megy, mindig bejelentkezik a toronyba. Természetesen soha nem apavilont, vagy valamelyik kricsmit jelöli meg úti cél ként. A Hivatalos álláspont az, hogy bélyegért megy aPostára. Alighogy elment, telefonon keresik a központból. A hívó, Kis Lajos altábornagy, az M.H. Sz. feje. Sürgősen beszélni akar az öreggel, ellentmondást nem tűrő hangon utasít, hogy kerítsem elő.Jelentem, a Kalmár elvtárs kiment a postára, a vonal túlsó végéről nevetés hallatszik. Fiam, ha megjön, mond meg, hogy kerestem, egyébként egészségére! Amikor előkerül

az öreg, mondom neki, hogy ki kereste, és hogy mit üzent. Laci bácsi, nem kap levegőt a meglepetéstől. Morog valamit,hogy tényleg a postára ment, azután legyint, és balra el. Másnap kapjuk a hírt, hogy Muchvalbedugózott, Dr Csatordai Károly Farkas hegyen. A gépet nem tudta kivenni a dugóból, és odaverte magát, a baleset után két nappal meghalt. Magyarország nagykövete volt az E.N.SZ. ben, a fahegyiekgyászolják Kareszt, be néhány ember, sajnos egyenesen örül a halálának. Mint ilyenkor lenni szokott,elindulnak a vadabbnál vadabb találgatások.26Már a rendszerváltás után, egy Tv műsor foglalkozott az esettel. A szerkesztő riporter egyenesen azt állította, hogy megrendezett baleset volt. Ahogy megpróbálta a műsorban nyilatkozó pilóták szavait a saját álláspontja szerint értelmezni, egyenesen undorító volt. Mindenről beszélt, csak a gép, repülési tulajdonságait nem említette. A Mucha közismert tulajdonsága volt, hogy kis sebességnél mint minden repülőgép dugóra hajlamos, és nehezen vezethető volt. A korabeli vizsgálat, egyértelműen pilóta hibát,(vezetési reptechnikai hibát) állapított meg. Az eset után pár nappal, Tosó cimborám aprófát csinált, a HA-4223 Muchából, kísértetiesen hasonló körülmények között, a reptértől nem messze, terepleszállás során.Elmondása szerint, a gép csak balra volt hajlandó spirálozni, valamilyen beállítási hiba miatt.A gépet, Miskolcról kaptuk kölcsön pár hétre. Tosó kivételével, senki nem akart repülni vele,mert a tulajdonságai csapnivalók voltak. Más szabad gép nem lévén, ha ló nincs, szamár is jó alapon, Tosó ezzel a géppel indult távra. A távparancsot aláíró repülésvezető, a fejét csóválta, amikor megtudta, hogy ezzel a géppel indul százas hurokra. A felszállás során észlelte, hogy a gép csak koppig kitérített csűrővel hajlandó, egyenesen repülni. Mikor leoldott a motoros gépről, próbált mind két irányba fordulót végezni, de csak balra lehetett a géppel fordulni. Egy darabig kísérletezett, háthamegszokja ezt a fura helyzetet, egy idő után mégis jobbnak látta, ha visszafordul a reptérre.A magassága már nem volt elég, hogy beérjen, ezért a villanytelep melletti tarlóra akart leszállni.Ahogy behelyezkedett a terepre, és megkezdte a leszállást, a szél iránya, és erősége megváltozott.Már a kilebegtetéskor érezte, hogy baj lesz. Mikor a gép földet ért, egy picit elpattant a talajtól, és a bal szárnyvég földet ért. Mivel jobbra nem tudott csűrni, berádlizott. Tosó, később csak ara emlékezet, hogy a roncsok között fekszik. Hatalmas szerencséje volt, hogy néhány horzsolást leszámítva, nem sérült meg. A starthelyről, mindenki kigúvadt szemekkel figyelte, azt a Tosóra emlékeztető koszos, és véres alakot, aki a reptér végén bukkant fel, ejtőernyővel a vállán. Egy pillanat alatt megállt a gépek indítása a starthelyen, rohantunk Tosó elé. Az első kérdés, mi történt, hol a gép? Tosó széttárja a kezét, gyufa, feleli nemes egyszerűséggel, Zölddisznó legyek, ha értem mi történt, jelentjük a balesetet a diszpécsernek. Rohan a reptér parancsnok is, amikor meghalja mi történt Kocka, azaz Ilyés József, az új reptér pk, csak néhány napja nevezték ki, és

most itt ez a kínos eset. Megszondáztatja Tosót, az eredmény természetesen negatív. Jegyzőkönyv, aláírás, pecsét, miután ez megvan, Tosó kezébe nyom egy üveg konyakot, húzd meg, mondja barátságosan, örülök, hogy nincs semmi bajod. Zölddisznó, megissza az egész üveg konyakot egy húzásra, ahogy leteszi az üveget, látom, hogy remeg a keze. Kimegyünk a géphez, javíthatóan sérült a szerkezet, a kabinrész tört csak össze. A klubtitkár, nem csinált ügyet a dologból, mindenki tudja, hogy a gép szar volt.Azért biztos, ami biztos, Tosót letiltják három napra. A szakosztályvezető, Sebes elvtárs, megpróbáltőkét kovácsolni a balesetből. Azt híreszteli, hogy a cimbora fakezű, és mindenáron el kell, távolítani a klubból. A sors különös fintora, hogy egy hét múlva őt rúgják ki a postás repülőklubból. Helyettea szomszéd K.Ü.M.I ből átigazolt oktató, Dr. Hegedűs Dezső, lesz az új szakosztályvezető. Később Dezső, a Magyar Repülő Szövetség elnöki tisztét is elnyeri. Az első időkben, ő is normálisan viselkedik, egy idő után viszont kezd kiszámíthatatlan lenni, és csípős humora miatt megutálom.27Kezdődik az elméleti kiképzés, egyre kevesebbet repülünk. Ahogy romlik az időjárás, egyre ritkábban megyünk ki a reptérre. Egy péntek esti foglalkozást követő, az éjszakába nyúló ivászat után, vagy tízen kimegyünk a reptérre. Kulcsunk van a faházhoz, akkor alszik ott mindenki, amikor akar.Éjfél felé, éppen vacsorázunk, amikor nagy fékcsikorgás közepette, megáll egy kocsi a ház előtt.Fogalmunk sincs, ki a fenét hozott az ördög, egyszer csak megjelenik Mocsika egy leányzóval, nyomába Dr Hegedűs, egy másik leányzóval, hoppá! Arcukon némi zavar tükröződik, de Dezsőfeltalálja magát, és támadásba megy át. Mit kerestek itt, ilyenkor, kérdezi emelt hangon. Én pofátlanul visszakérdezek, és ti? Erre ordítani kezd, Lefka egyszerűen elküldi a fenébe. Erre észhez tér, Dezsőn látszik, hogy elég sokat ivott, pedig ő volt a sofőr. A két nő, idétlenül vihorászik, Mocsika kezébe nyomok egy szendvicset, és egy üveg, sört. Dezső, a konyhaajtó közelébe áll, mellette egy hatalmashűtőszekrény, ahogy felénk fordulva beszélt, kezével az ajtó kilincset kereste. Tévedésből a hűtőszekrény kilincsét fogta meg, ekkor már fulladoztunk a nevetéstől. Nem értette, hogy min nevetünk, ezért újra pattogni kezdett. Már letiltással fenyegetőzik, és kezd az idegeinkre menni.Dúlva, fúlva, fejezi be a letolást, ezután távozik, de hogy! A kijárati ajtó helyet, a hűtőszekrény ajtaját tépi fel, és belép a hűtőszekrénybe! A felcsattanó hatalmas nevetés, és tisztesség ne essék, röhögéselnyomja, a hűtő belsejéből felhangzó nyöszörgést, és kaparászás hangjait. Egy kicsit várunk, azután kiengedjük Dezsőt a frigóból. Egy egészen kicsi Dr Hegedűs Dezső áll előttünk, az arca vörös a méregtől, és a szégyentől. Hempergek a nevetéstől, valaki Dezső kezébe nyom egy pohár bort, és mentegetőzik, hogy a bor nem elg hideg, de hát a hűtő ugyebár. Egy óra után mindenki megy aludni, hiszen reggel repülünk. A sorakozón, frissen kipihenten jelenünk meg, Dezső és Mocsika viszont úgy néznek ki, mint a kísértetek. Dezső még mindig tántorog, amikor a parancsnok meglátja,

finoman a tudomására hozza, hogy nem repülhet a nap folyamán. A figyelmeztetés ellenére Dezső mégis repül, igaz, hogy csak utasként. Szabadfy Botond, és Dezső, beülnek egy Góbéba, és olyanvészhelyzetet produkálnak, hogy a hajunk az égnek áll. Ahogy elindul a csőőrlés, a Góbé féklapja kiszívódik, a gép bizonytalanul repül. A furcsa az, hogy a féklap kiszívódást sem veszik észre,és merülnek, mint a balta. Valamilyen csoda folytán, a gép megkezdi a leszállást, meredeken jönnek be, nem törik meg a siklószöget. Az egyik pilóta jobbra, a másik balra néz! A repülésvezető a haját tépi, ez a két hülye, mindjárt összetöri a gépet, mindegyik azt hiszi, hogy a másik vezet!Mielőtt bekövetkezne a katasztrófa, valami gyanús lesz nekik, és egyszerre kapnak a botkormányhoz.A gép, vidám bakugrások közt ért földet, hosszú ideig senki sem szállt ki a gépből. Lassan nyílik a kabintető, mire a géphez érünk, pontosan tisztába vagyunk a helyzettel. De nem csak mi, Botond épen magyarázza Dezsőnek, hogy hol hibáztak. A két nagy tudású, az alakítás után még sokáig elemzi a helyzetet. Estére, csak néhányan maradunk a reptéren, rakunk egy tábortüzet, és szalonnát sütünk. Kilenc óra felé még páran kijönnek a reptérre, köztük van egy srác, mindenki csak Imfrának hívja a szemüvege miatt. Az első időkben nem kedveltem, nyeglének tűnő modora miatt, de egy alkalommal, amikor együtt szállítókocsiztunk, összebarátkoztunk. A társaság kitörő örömmel fogadja az érkezőket. Előkerülnek az eldugott készletek, elsősorban bor, énekelünk, vicceket mesélünk, és28fenemód vidámak vagyunk. Mire elkészül a sült szalonna, kiderül, hogy kevés a kenyér. A többiek biztatnak, hogy lopjam el a parancsnoki kocsit, és menyünk ki kenyérért a pékhez. Kocsit lopni a reptéren bocsánatos bűnnek számított, már épen indulnánk, amikor rohan a reptérparancsnokés öklét rázva, a kocsi elé ugrik. A járgányban vagyunk vagy tízen, a parancsnok feltépi az ajtót, ésbeugrik közénk, arcán elégedett vigyorral közli, hogy ha sietünk, akkor a pavilonban még kapunk sört. Száguldunk a kocsma felé, mikor valakinek eszébe jut az örök kérdés, kinek van pénze?Mindenki kizsebeli magát, elég szép summa jön össze, valami négyezer forint. Akkoriban ez hatalmas összegnek számított. Mire kiérünk a pavilonba, a pincérek már tessékelik ki a vendégeket. Minket mégis szívesen fogadnak, mert tudják, hogy tisztességes borravalóra számíthatnak. Legurítunk egy korsó sört, és veszünk négy láda, hatpatkányos kőbányai világost. Már épen indulnák, amikora közeli őrszobáról befut a rendőrjárőr. Minket kivéve, mindenkit igazoltatnak a söntésbe, békén hagynak minket, hiszen tudják, hogy kik vagyunk. A pékség Dunakeszin, éjfélkor nyit, még pestről is ide járnak azok, akik szeretik a friss kenyeret. Hosszú sor kanyarog most is az üzlet előtt, mi a hátsó ajtón megyünk be az üzletbe. A friss kenyér illata bódító, amikor felfedezem, hogy töpörtyűs pogácsa is van, kérek száz darabot. A mester végigmér, és megjegyzi, hogy az, kevés lesz, százötven pogácsát ad. Mire visszaérünk a reptérre, elfogy a pogácsa! Hajnali kettő, mikor elmegyek aludni A mi, szobánkban van csak fűtés, ezért elég zsúfoltan vagyunk, a földön is fekszenek. Október eleje lévén, már hidegek az éjszakák. Éjszaka ara ébredek, hogy ketten

fekszenek mellettem az ágyon! Tátrai iszonyúan horkol, felkelek, és az arcára teszek egy ejtőernyőt, ettől megszűnik a horkolás. Két hívatlan hálótársam, közben teljesen elterpeszkedik az ágyamon, lerántom róluk a takarót. Na szépen vagyunk, két lány fekszik az ágyamba! Nincs lelkem kirúgni őket, kimegyek a társalgóba. Eszembe jut egy kényelmes megoldás, meleg is, és ágy is van, igaz, hogy csak hordágy, de a célnak megfelel, befekszem a mentőautóba. Beindítom a motort és a fűtést, pillanatok alatt kellemes meleg van, ledőlök az egyik hordágyra, és alszom mit a bunda. Amikor felébredek már világos van, bemegyek a faházba lévő szobánkba. A szobába lépve megcsap a bűz, olyan szag van, hogy vissza lehet pattanni róla. Már éppen az ájulás környékez, amikor kiabálnak, hogy engem keresnek telefonon Alsóörsről. Elképzelni sem tudom, hogy ki a fene kereshet, hajnalok hajnalán, csak nagy sokára ismerem meg Csharli hangját, a vonal iszonyúan rossz. Csaharil lelkendezve meséli, hogy Alsóörsön találtak egy lezuhant repülőgépet. Ha érdekel a dolog, gyere! Természetesen érdekel, és vasárnap már én is merülők a roncsnál. A gép, a második világháború alatt zuhant le, sejtelmünk sincs, hogy milyen típus, csupán annyit tudunk, hogy orosz gép. Elég sok, alumínium lemezt, és lőszert találunk, ahogy túrjuk az iszapot.A gép egy része, kiáll a mocsárból Szilágyi Andris egy érdekes le letet hozott fel, az egyik merülés végén. Egy kitüntetés, vagy valami ilyesmi lehet, annyira fekete és koszos, hogy csak nehezen lehet felismerni.Borbély Misi, a gépet megtaláló búvár cimbora, szintén egy ritkasággal a kezében bukkan felszínre.Misi, egy TT pisztolyt szorongat, és egy katonaköpeny darabjait teszi a partra. Tehát a személyzet maradványai a roncsok között vannak! Azonnal abbahagyjuk a merülést, és tüzetesen megvizsgáljuk az előkerült leleteket. A köpenyből borda csontok kerülnek elő, most már biztos, hogy a pilóta a gépével29együtt zuhant le. A második merülésnél én és Apáthy Jancsi ereszkedünk a vízbe, nekem nincs gumiruhám, ezért csak rövid időt tölthetek a roncsok között. Ahogy túrom az iszapot, valami puhát markolok meg. A frász környékez, mert a koromsötét hideg vízben látni egyáltalán nem lehet, és amit megfogtam, az egyértelműen ruhanemű. Próbálom kirángatni az iszap alól a ruhát, nagy nehezen sikerül.A víz, talán két méter mély a terület, ahová a gép becsapódott kb tíz méter átmérőjű. Vonszolom magam után a zsákmányomat, és csak reménykedem, hogy nem a pilóta többi részét találtam meg.Amikor felszínre bukkanok, semmit sem látok, mert a maszkom üvegét vastagon belepte az iszap.Kiérek a partra, és végre meglátom, hogy amit találtam, nem más, mint egy ejtőernyő, a többiek lelkesen vonszolják ki a partra, és kiterítik száradni. Az ernyő teljesen ép, még a gyári jelzések is olvashatóak rajta.Az ernyőn levő embléma láttán, kitör belőlem a nevetés, a többiek el nem tudják képzelni, hogy mi bajom van. Magyarázom nekik, hogy ugyanezeket az ernyőket használjuk a reptéren is, vagy lehet, hogy egy módosított változatot, de az embléma azokon is a két keresztbe tett ágyú. Másnap Miséik bemennek az orosz követségre, és elmondják mit találtak. A katonai atassé eléggé meglepődik a történetet halván, de megígéri, hogy utána néz a dolgoknak, és intézkedik. Két hónap múlva a klub

vezetősége, értesítést kap a követségtől, hogy azonosították a gépet, és a személyzetet.Az oroszok, szeretnék a géproncsokat kiemelni, és a személyzet földi maradványait katonai tiszteletadással eltemetni, ehhez a búvárklub segítségét kérik. Persze a klubban, mindenki szeretne segíteni, csakhogy a felszereléseink, finoman szólva hiányosak, az időjárás is egyre zordabb. Ennek ellenére, elvállaljuk a gép kiemelését. A „dél” hadseregcsoport, 2359 sz páncélos egysége biztosítja a munkához szükséges nehéztechnikát, magyarul, adnak egy harckocsi mentő páncélost, és tíz kiskatonát, egy alezredes vezetésével. Alsóörs vasútállomáson, találkozunk a kivezényelt oroszokkal. A vasúti resti lesz a főhadi szállásunk, mivel az egyedüli olyan hej a környéken, ahol melegedni lehet merülés után.Sátrakban vagyunk elszállásolva, fűtési lehetőségünk nincs, leszámítva az alkoholt, amit rendszeresesenmagunkba töltünk a merülések után. Már az első napon olyan dolgok történnek, hogy kénytelen vagyok feltenni magamnak a kérdést, hogy mi a fenét keresek én itt? Az első merülő búvár, Nagy János,olyan leletet hoz felszínre, hogy később ennek köszönheti a becenevét. A társaság humora elég morbid. Amikor János, egy halinacsizmával a kezében jön a felszínre, eleinte még viccelődünk, mikor meglátjuk mi van a csizmába, mindenkinek a hátán végigfut a hideg. Az iszap tökéletesen konzerválta a csizma tartalmát, az emberi lábat. Ettől a naptól kezdve, mindenki csülöknek becézi Jánost. Sorra kerülnek elő az emberi maradványok, a roncsok közül. Kisded társulatunk hangulata, egyre nyomottabb.Engem is foglalkoztat néhány kérdés, „Husi” Lajos barátom menyasszonya, látva a töprengésemet megkérdezi, hogy mi a baj. „Husi” Pszyhológus, tehát szakember, őszintén elmondom, hogy az a kérdés foglalkoztat, hogy a végítélet harsonáinak a megszólalásakor, ezek a szerencsétlenek, hogyan fognak elosztozni a csontjaikon. Nagy nehezen felfogja, hogy kínomban élcelődöm. Elkezdek beöltözni a gumiruhába, a víz hideg, nagyon hideg, húsz perc után annyira átfagyunk, hogy elkékül a szánk széle.

30Túrom az iszapot a sötét bűzös mocsárban, a roncsok között rengeteg a lőszer. Az elején még attól tartottak a többiek, hogy bombák is lehetnek a gépen. A terület, ahol a roncsok fekszenek, elég kicsi. Beszéltünk szemtanukkal, akik elmondták, hogy a roncsok órákig égtek a becsapódás után.A roncsok kiemelése elégé fárasztó, és időigényes művelet, miután megkötünk egy nagyobb darabot, ki kel jönni a vízből, hogy az oroszok kitudják csörlőzni a partra. A páncélosok, elég fura figurák, többé, kevésbé, mindegyikük beszél egy kicsit magyarul. Az alezredessel, már az első napon összerúgjuk a port,méghozzá elég alaposan. Csülök, egy katonaköpenyt vonszol maga után a partra, közönséges posztóköpeny, mint kiderül a pilótáé. A egyik zsebében találunk egy kis csomag gumióvszert, a másik zseb tartalma érdekesebb, onnan egy füzetlapra, tintaceruzával írt feljegyzés került elő. Pontosabban egy fogda jegy, Ember Sanyi anyanyelvi szinten beszél oroszul, és olvassa a feljegyzést, miszerint P.I.Mironov hadnagyot Lövészével Tiszlenkó tizedessel együtt, függelem sértés miatt három hét

„laktanyafogságra ítélték. A büntetés letöltése, a bevetések idejére felfügesztendő, olvassa Sándor.Az alezredes, átnyúlva Sándor válla felet, kikapta a kezéből a lapot, összetépte és bedobta a mocsárba.Sándor visszakézből úgy vágta szájon az alezredest, hogy fejel esett a nádasba! Erre kitört a ribbillíó, egy pillanat alatt, farkasszemet nézünk az oroszokkal. Az alezredes vérző, feldagadt szájal, kiált valamit az embereinek, azok megállnak.A helyzet kritikus, ha itt kitör a balhé, puhára verjük az oroszokat. Szerencsére az alezredes észnél van,mivel beszél magyarul, elmondja, hogy csak azért tépte össze a papírt, hogy a „Hősök emlékén ne essen folt”. Sanyi viszont azt magyarázza az orosznak, hogy ő egyáltalán nem tudta, hogy kit vág szájon.Egyszerűen ideges lett, mert kikapták a kezéből a papírt. A helyzet kezd tisztázódni, a béketárgyalások lefojtatására, a vasúti restibe vonulunk át. Hajnali háromra úgy berúgnák az alezredessel, hogy énekelni kezdenék. A portyázó rendőrjárőr, amikor meglátta a díszes társaságot, el nem tudta képzelni, hogy mi történik. A restiben történt ivászatot, még évekig emlegették a helyiek. Másnap reggel a munkakezdésnél mindenki úgy nézet ki, az átlumpolt éjszaka után, hogy hozzánk képest, a címzetes kocsmatöltelék fitt és kipihent volt. Állandó problémát jelentett, hogy a reduktoraink, egy idő után felmondták a szolgálatot, az iszap egyszerűen eltömte a reduktort, és az nem adott levegőt. Szerencsére sikerült egy kielégítő megoldást találni, a megoldást a lányok harisnya nadrágja jelentette! A kényszer, nagy úr, Szilágyi „Csarli” felesége a cél érdekében feláldozta a harisnya nadrágját és a megoldás bevált, egyszerűen deburkoltuk a reduktorokat a harisnyákkal. A lányok később panaszkodtak, hogy ismeretlen tettesek lopják a harisnyáikat. Miután a személyzet maradványait kiemeltük a roncsok közül, Sanyival elmegyünk a templomba a paphoz. Elmondjuk neki, hogy szeretnénk, ha beszentelné a személyzet maradványait.Az öreg plébános, elég vaskalapos, mert egyből azzal kezdi, hogy milyen vallásúak voltak az elhunytak?Látom, hogy az öreg valami mit nem lelkesedik az ötletünkért. Amikor Sanyi, a templom számára egy nagyobb adományt helyez kilátásba, a pap pillanatok alatt összekapja a kellékeket, és elindulunk a nádas felé. Mire leérünk a pappal, már lelkesedik a kisöreg, olyan szertartást celebrál, hogy abban hiba nincs.Viszont meglepődik az oroszok viselkedésén, a katonák, élükön Petrovszki alezredessel, letérdelnek, és imádkoznak. Amikor vége a szertartásnak, az alezredes megköszöni a papnak, és nekünk, hogy az31elesett katonákat beszenteltettük. A maradványokat betesszük egy előzőleg légzőkészüléket tartalmazó ládába, és letakarjuk az ejtőernyővel.Délután, éppen a kocsmába készülünk melegedni, amikor megérkezik, az orosz nagykövet, és a katonai atassé. Fenemód elcsodálkoznak, hogy milyen körülmények között dolgozunk. Mivel már sötétedig, és egyre hidegebb van, átmegyünk a restibe, ahol törzsvendégeknek kijáró tisztelettel fogad az üzletvezető. A nagykövet eléggé belevaló pacáknak tűnik, az atassé nem kevésbé, pillanatok alatt megkedveljük őket. Mesélik, hogy sikerült a pilóta, Mironov hadnagy szüleit felkutatniuk! Azt tervezik, hogy a kikötőben temetik el a személyzetet és építenek egy emlékművet.

Előkerül a tanácselnök, és a párttitkár, eddig mindet elkövetek, hogy akadályozzák a munkánkat. Most nem győznek gazsulálni a nagykövetnek, egyszerűen undorító amit tesznek.A nagykövet, csak rövid időre tervezte a látogatást, mégis éjfél, mikor elbúcsúznak, arra kér minket, hogyegy, szerény ajándékot fogadjunk el tőle. Hogy mit, azt nem mondja, csak kacsint, és távoznak az atasséval együtt. Következő nap reggel, befut egy teherautó, és elkezdik kipakolni az ajándékot.Nyolcan vagyunk búvárok, a kocsiból nyolc, vadonat új légzőkészülék, és nyolc karton vodka kerül elő.Ajándék lónak ne nétd a fogát, szól a mondás, viszont én megnézem a készülékemet, és örömmel konstatálom, hogy a „Spirotechnik” orosz változata. A podva készülék, az egyik legjobb a világon,ennek ellenére sokan nem szeretik, mert orosz. Rögtön kipróbálom a podvát, és meglepődöm amikorkiderül, hogy az iszap egyáltalán nem befolyásolja a működését. Megkedveltem ezt a készüléket és mikor Surányi el akarta cserélni velem a sajátját két üveg vodkáért, rögtön elfogadtam az ajánlatát.Az ajándékba kapott podva, azóta is megvan, és rendszeresen használom, immár több mint harmincöt éve! Egy hétig dolgoztunk a gép kiemelésén, munkánk eredménye, a kiemelt lemezek, és alkatrészek,a parton tekintélyes halmot képeznek. Az utolsó napon, át akarjuk adni az emberi maradványokat Petrovszki alezredesnek, aki szabadkozik, és tudtunkra adja, hogy nincs semmiféle utasítása azok átvételére! A magyar hatóságok is elzárkóznak, a csontok elhelyezésétől. A kiemelt alkatrészeket és fegyvereket a Hadtörténeti Múzeum nem veszi át, mondván semmi szükségük rájuk. A védő géppuskát a Munkásmozgalmi Múzeum hajlandó átvenni, de csak akkor, ha letisztítva beszállítjuk a Múzeumba!Vakarjuk a fejünket, hogy mit lehetne tenni, a fogós kérdést Ember Sanyi oldotta meg, a csontokat tartalmazó ládát, egyszerűen betette a kocsijába és felvitte pestre a klubba.Mironov és Tiszlenko földi maradványai, közel hat hónapig voltak a raktárba, a hatóságok érdektelensége megdöbbentő volt. (A leletmentést harminckét ével később, 2003, februárjába fejeztem be a motor kiemelésével.) Mígnem egy napon, végre megállapodás született a magyar, és az orosz felek között, hogy rendeznek egy temetést Alsóörsön. Az oroszok elhozták a pilóta édesanyát, egy töpörödött öreg nénikét. Szegény, négy fiát veszítette el a háborúban, Mironov volt a legkisebb. A temetés után,meghívtak minket az orosz követség fogadására. Bár a fogadást kifejezetten a mi tiszteletünkre rendezték, azon részvettek, azon szervezetek és hivatalok képviselői is, akik az ügy érdekében a világon semmit sem tettek, sőt kifejezetten hátráltatták a kiemelést. És mit ilyenkor lenni szokott, ezek az emberek voltak a leghangosabbak. Viselkedésük undorító volt. A követség munkatársai, tisztában voltak a valós32helyzettel, és rövid úton megszabadultak a parazitáktól. Miután a fogadás protokoll része lezajlott, kötetlenül iszogattunk a követség munkatársaival.

Másnap a munkahelyemen, minden ment a megszokott kerékvágásba, délután már a munkaidő vége felé keres a mentősök főpilótája. Tóth Gyuri, tartozik nekem egy repülőúttal, a gépén van egy szabad hely, szívesen elvisz magával, ha akarom.Természetesen akarom, és pillanatok alatt kész vagyok az útra, már éppen szállnék be a gépbe, amikor aRészleg vezetőm Takács Béla, a „cigány” észrevesz, és leparancsol a szárnyról. Válogatott gorombaságokat vágunk egymás fejéhez, miközben vitázunk, a Morrava kigurul a starthoz, és felszáll.Másnap reggel, alighogy beérek a melóhelyre, hallom a hírt, hogy a Morrava lezuhant Tatabánya mellett.A pilótája, Tóth Gyuri meghalt, és a betegkísérő csúnyán megsérült. Takács mikor meglát, a fejét csóválva közli velem, hogy tartozok neki egy üveg pezsgővel. Természetesen igaza van, ha nem szól rám, éselenged a géppel, lehet, hogy már halott lennék. Felmegyek a mentők irodájába, és érdeklődöm, hogyantörtént a katasztrófa. A főszerelő Müller Tóni bácsi elmondja, hogy amikor Gyuri a póttartályról a főtankra kapcsolt a motor berotyogott. A gép megmerült, és mivel terep felet százötven volt a magassága, aszemben lévő dombot már nem tudták átrepülni, és beleálltak. Gyuri fia, a klubtársam, kedveli mindenki, a baleset előtt nem sokkal, jelentkezet a MALÉV hajózó tanfolyamára, felvették, elvégezte a tanfolyamot és pilóta lett. Évekkel később értesültem róla, hogy agydaganatban meghalt.Beköszönt a tél, repülni már nem lehet, egy alkalommal a városba lófrálok, a mikor összetalálkozom Tosóval a Rákóczi úton. Cipőt akar venni magának, sétálunk a városba, és mit tesz a véletlen, találkozunk Tátrai barátunkkal! Ezek után szinte természetes, hogy a találkozást megünnepelendő, betérünka törzshelyünkre, a Szerb sörözőbe. A söröző, az egyik legjobb Pesten, álltalába dugig van vendégekkel, és nehéz asztalt szerezni. A tulaj ismer minket, és pillanatok alatt felszabadít egy asztalt. Tosó kijelenti, hogy a vendégei vagyunk és meghív minket vacsorára. Beszélgetünk a nyári eseményekről, és szinte észrevétlenül kitör a záróra. Senkinek sincs kedve hazamenni, Viktor javasolja, hogy csapjunk egy házibulit náluk. Örömmel benne vagyunk mindnyájan, és kibumlizunk Budagyönygyére. Éjfél feléa társaság már eléggé jó hangulatban elhatározza, hogy meglátogatjuk a Lefka Józsit.Nagy nehezen fogunk egy taxit, és elindulunk Józsihoz Kelenföldre. Útközben jut valakinek eszébe, hogyAjándék nélkül látogatóba menni, elég nagy modortalanság, törjük a fejünket, mit vihetnénk ajándékba.Megérkezünk a ház elé, ahol Józsiék laknak, a járdán mindenfelé felbontott kockakövek, és csatornacsövek hevernek szanaszét. Tosó javasolja hogy vigyünk egy kockakövet ajándékba, valószínűleg örülni fog neki! Az ötletemet kitörő örömmel fogadja a társaság, és egy harminc kilós kővel a hónom alattFelzörgetjük Józsiékat. Kitörő örömmel fogadnak minket, a késői óra dacára, csak amikor átadom az ajándékot, komorul el az arcuk. Bruki, te nem vagy normális, mi a fenét kezdjek egy kockakővel?Vonogatjuk a vállunkat, valóban mit is lehetne kezdeni az ajándékkal? Végül Tosó oldja meg a kérdést,

szerinte a követ, mint barátságunk és látogatásunk örök emlékét, kell elhelyezni a vitrinbe.

33( A kő, mind a mai napig megvan) Józsi tekintélyes italkészletében hatalmas kárt tettünk, majdnem mindent megittunk. A budaörsi repülőtéren is zajlik az élet, megérkeztek az első műanyag vitorlázó gépek, a „Cirruszok” A gépek érkezésének hírére, aki teheti, rohan megnézni a berepülésüket. Jómagam szerencsés helyzetben vagyok, a mühejből ahol dolgozom, a berepüléseket látni lehet.Az „új gépek” csak nekünk, magyar pilótáknak újak, a típus valójában kilenc éves. A „cirrusz” tulajdonságai imponálóak, főleg a sebessége és siklószáma az, amiről mindenki elismeréssel beszél. A válogatott keret tagjai között sok a „Postás” és a keret reptere Dunakaszi. A berepülések után, a gépeket átszállítják Dunakeszire, és a klubok tagsága körében hatalmas tetszést aratnak. Mi egyszerű, mezei pilóták, csak nézhetjük, és kivételes alkalmakkor tolhatjuk ezeket a gyönyörű gépeket.Közeledik a karácsony, és az újév, elkezdjük szervezni a szilveszteri bulit. Pénz Laci ötlete, hogy a szilvesztert náluk töltsük, mindenkinek tetszik. December -31én délután találkozunk a Blahán,és indulunk Laciékhoz bulizni. Nem vagyunk sokan, csak heten, már a buli elején fogadásokat kötünk, hogy Viktor barátunk, aki a szilvesztert a harcállásponton szolgálatban tölti, milyen állapotba érkezik meg reggel. Éjfélkor pezsgővel lövünk dísztüzet a csillárra, egy lövés telibe talál és a csillár tányérja, rapityára törik. Hajnalféle, egy kicsit ledől a társaság aludni, nekem már csak a földön jut hely. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy elkövetem azt a marhaságot, hogy a fejem közel van ahhoz az ágyhoz, ahol Halász Magdi a pótnagymamánk hortyog. Magdika termetes leányzó, van vagy kilencven kiló. Hajnalba hívja a természet, és a mikor lelép az ágyról, pont a fülemre tapos! Fenemód fájdalmas az ébredés, Magdikanem győz elnézést kérni, és mivel tényleg komolyan gondolja a pótnagymamai tisztét, belém tölt intrabénásan egy üveg Tokait. Ébredezik a társulat, reggel megérkezik Viktor egy kislánnyal. Bemutatjaa barátnőjét és mindenkivel megiszik egy pohár cseresznyepálinkát, a hatás azonnali, és villámcsapás szerű. Viktor közli velünk, hogy Tv fog nézni, és lerogy egy fotelbe, hátal a Tv nek, a következő pillanatban már hortyog.Barátnője egy kicsit szégyelli magát miatta, de megnyugtatjuk, hogy ez Viktornál természetes reakció az akció után. Beszélgetünk, iszogatunk, egyszer csak észreveszem, hogy Viktor barátunk tisztesség ne essék, bepisilt. Közel két óránkba telik, mire életet tudunk verni belé. Amikor kinyitja a szemét az első kérdése ez „mit iszunk!” Támolyogva próbál megállni a lábán, de sikertelenül, összecsuklik mint a colstok.A helyzet kezd kellemetlen lenni, mert Laci szülei bármely percben megérkezhetnek.Végül egy ismerős segítségével sikerül elszállítani Viktort, a tett helyszínéről.Két nap múlva a klubban találkozunk Viktorral, még mindig elég pocsékul érzi magát, főleg azt nem értimitől dagadt meg az arca. Amikor elmeséljük, hogy az ébresztési kísérletek során, kb., 150 pofont kapott,

kapizsgálni kezdi, hogy olyan alkohol mérgezése volt, amit még nem látott a világ!Január első hetében kezdődnek a meteorológiai előadások, az előadók hivatásosok, Kerényi, Visi, Szalma, az előadások színvonala rendkívül magas.A meteor egyébként unalmas, és „száraz” tantárgyát ezek az előadók annyira megszeretetik velünk, hogy

34néhányan közűünk elég komolyan foglalkozunk vele. A későbbiek során rengeteg hasznát veszem a meteorológiai ismereteimnek. Február közepén kezdjük a felkészülést a repülésre, az elméleti vizsgák után, március elején végre kezdünk repülni. Az első üzemnapon ellenőrző repülések folynak.Az időjárás március elején annyira jó, hogy termikelni is lehet.Repülök egy órát helyben, a felszállás előtt, amikor beöltözöm, két gép már a levegőben van. Hallgatom a rádiózásukat, egy- két méteres emeléseket emlegetnek. A leoldás után, kötélvégi kétméteres emelést kapok el. Pillanatok alatt emelkedem ötszázra és indulok Vác irányába. Az idő gyönyörű a látás annyira jó, hogy az érchegységet is látni a Cseheknél.A hegyek tetejét még hó borítja, a látvány feledhetetlenül szép. Ezerötszázon fordulok Vác felett a reptér felé, nyomni kél a gépet, hogy a magassági korlátozást betudjam tartani.Amikor leszállok, a meleg ruha dacára, annyira átvagyok fagyva, hogy remegek.Ezen a napon, harminckét magasságot, és ötvenegy órát repültünk.Április elején kezdődik az a balszerencse sorozat, ami elég kellemetlenül érint, sorozatos terepleszállásokkövetkeznek. Társaim közül néhányan azt hiszik, hogy szándékosan keresem azokat a helyzeteket, amiknek a vége, a terepleszállás. Július elejéig, kilenc kényszerleszállást hajtok végre.Már iskola körre is szerszámkészlettel a zsebemben szállok fel. A terepelszállások, mindig magukbanrejtik, a gépsérülés lehetőségét, viszont a vitorlázó repülés szerves része a terepen történő leszállás .Egyik ilyen terepleszállásom alkalmával, sajnos megsérült a gépem, az eset a következőképpen történt.Miután sikeres kényszerleszállást hajtottam végre, előkészítettem a gépet a szállításra, kikötöttem a kormányokat, és leszereltem a vezérsíkot.Miután végeztem a szereléssel, elindultam a falu felé. Sződliget határában szálltam le, elég közel faluhoz és közel az országúthoz. A leszállás után, perceken belül hatalmas dugó keletkezett az úton, mindenki kíváncsi volt a leszállt repülőre. Az egyik teherautó vezetője, kocsiján bevitt a faluba telefonálni.Jelentettem a leszállást a reptérre, és szállítókocsit kértem. Az idő délfelé járt, betértem a vegyesboltbavásárolni, az ennivalón kívül, a szállítókocsi legénységének vettem egy láda sört,( ez akkoriban bevett szokásvolt.) Miután visszavittek a gépemhez, kisidő múlva feltűnt az úton egy szállítókocsi, még meg is lepődtem, milyen hamar jöttek értem a cimborák. A fura csak az volt, hogy a kocsi nem jött be a terepre

hanem megállt az úton, a legénység kiszállt és elindultak felém. Kezdtem rosszat sejteni, mikor megláttam, hogy Szilágyi Zolika egy hálózsákot szorongat a hóna alatt. A srácok közlik, hogy majd csak a második fuvarba tudnak visszavinni a reptérre, úgy számítják, hogy valamikor az éjszaka folyamán érkeznek meg. Szép kilátások mondhatom, miután elmennek, a gépet bámuló gyerekeket megkértem, hogy szedjenek egy kis tűzifát a közeli erdőben. Néhány felnőttel beszélgetek éppen, amikor azt veszem észre, hogy elindul felém az erdő! Minden gyerek, aki fáért ment, hatalmas ágakat cipel, pillanatok alattegy teherautónyi farakás halmozódik fel. Szürkületkor meggyújtom a tábortüzet, a gyerekeket, akik egésznap segítettek, hazaküldtem, amikor besötétedik, már csak pár ember téblábol a gépemnél.Tíz óra felé megáll az úton egy motoros, kiderül hogy a rendőrségi körzeti megbízott, érdeklődik, hogy kivagyok, és mit keresek itt. A gépem, a tűz fénykörén kívül áll, amikor mondom a rendőrnek, hogy

35Itt szálltam le repülőgéppel, és pilóta vagyok, először hitetlenkedve csóválja a fejét. Mitagadás, elég érdekes látványt nyújthatok a tűz mellett, elvezetem a rendőrt a távolabb lévő gépemhez, amikor a góbétmeglátja, egyből intézkedési görcsöt kap a szerencsétlen. Csak nagy nehezen tudom megértetni vele, hogy minden rendben van, és sehová sem kell jelentenie a leszállás tényét. Visszatérve a tábortűzhöz,meghívom a jardot egy pofa sörre, köszönettel elfogadja, és meg kérdezi, hogy miben tudna segíteni.Ekkor tűnik fel a szállítókocsi, a fiuk első kérdése, hogy vettem e sört, mondom nekik, hogy még van egy pár üveggel. Pillanatok alatt megisszák a maradékot, és érdeklődnek a rendőrtől hol a kocsma. A rendőr nem válaszol, csak felugrik a motorjára és elrobog, már éppen végeznénk a gép bepakolásával, amikor előkerül. A motor csomagtartóján két láda sörrel. Ami azt illeti, kellemes meglepetés, és hogy még jobban érezzük magunkat, közli, hogy a vendégei vagyunk. Megköszönjük a meghívást, és mi is meghívjuk a jardot repülni, indulunk irány a reptér. A hazafelé vezető úton mesélik a fiuk, hogy Várközi Lajos (Stukkos)a Versecen rendezett vitorlázó repülő világbajnokságon, odaverte magát, és meghalt.Részleteket még senki sem tud, a vizsgálat még tart. A hír szomorú „Sukkos” a legjobb pilóták egyike volt, halála érthetetlen a számunkra. Halálával kapcsolatban, csak hónapokkal később fejeződik be a vizsgálat. Az eredménye siralmas (vagy igaz, vagy nem,) a jugók szerint Lajos befelhőzött egy vihar frontba, a gép eljegesedett, és a repülési tulajdonságai, a jegesedés hatására kedvezőtlen irányba változtak meg. A furcsa csak az a dologban, hogy Lajos az ország egyik legképzettebb műszer repülő pilótája volt, és a zuhanó gépet mégsem próbálta elhagyni, érthetetlen. Az áprilisban és májusban sajnossok repesemény történt. Szegeden, Toronyai József oktatójával együtt állt bele a földbe egy Tréner típusú géppel, mindketten meghaltak. Ugyancsak Szegeden, Lefka Józsi baráton és „Szucsu” Szűcs József, fejreáálltak a vontatmánnyal, a Gavron átvágódott, szerencsére nem gyulladt ki, kisebb karcolásokkal megúszták a balesetet. Egyik oktatónk, Spang Ferenc „Seni” távról visszatérve, már a repülőtér feletti bejelentkezés

során, úgy megnyomta a Muchát, hogy a törzs deformálódása miatt, elrepült a kabintető.„Pótnagymamánk” Halász Magdi, hazavontatás során elhagyta a kabintetőt, sajnos ezek az eseményekmind pilóta hibára vezethetők vissza. Ezek után az én gépem sérülése, szinte jelentéktelen volt.Sződligeti leszállásom után, a géphez érkező kíváncsiak egyike, a hátsó ülés mögötti kis „dekket”betörte. Repülő bájfutásom során, ez volt az egyetlen sérülés, ami az általam repült gépet érte.Végre elérkezik a nap, amikor újra öt óra feladatra indítanak. Július negyedike reggelén az eligazításután, átveszek egy gépet, és felkészítem a repülési feladatra. Nem sokkal kilenc óra előtt készen állok a felszállásra. Exner Zoli, az indító oktatóm, úgy tájékoztat, hogy a nap folyamán erős emelések, és zivatar tevékenység várható. Rajtam kívül, még három pilóta kísérel meg öt óra feladatot repülni, ha sikerül fennmaradnom, indulnak ők is utánam. Legnagyobb meglepetésemre és örömömre, rögtön leoldás után egy- másfél méteres emelést találok. A gépem gyönyörűen emelkedik, a starton látják, hogy stabil az emelés, amit fogtam, és indítják a többi gépet is. Kisvártatva már négy gép teker a vagongyár felett.A hogy elérem a hétszáz méteres magasságot, kiborítok az emelésből, és elindulok a „Naszály” felé.

36Az idő annyira jó, hogy egyenes utazásban is emelkedem, lazítok egy kicsit, és rágyújtok, a dohányzás tilos, de általában nem törődünk vele. Ahogy elérem Vácot, már kétezer a magasságom, felhőalapon vagyok. Veresegyháza felet tekernek a többiek, a gépek időnként meg csillannak a távolban.Rajtam kívül senki nincs a VFR légtérben, tehát nyugodtan befelhőzök. A felhő meglepően „barátságos”,nyugodtan lehet emelkedni benne, hatszáz métert emelkedem, amikor a felhő vékonyodni kezd, ésmegszűnik az emelés. Kiérek a felhőből, a látvány csodaszép, alattam a Dunakanyar, a folyó, mint egy hatalmas ezüst szalag kanyarog alattam. Gyorsan tájékozódom, a szél elsodort egy kisé, míg a felhőben voltam. Indulok vissza Vác irányába, az idő lassan múlik, tapasztalatom szerint, két, háromórai repülés után kezdek fáradni. Ügyelnem kell rá, hogy magasan legyek, amikor jelentkeznek a fáradság első tünetei. A Bazilika felet vagyok kétezren, amikor a távolban meglátok egy hat gépből álló köteléket.Gyorsan közelednek velem egy magasságon, MÍG-21 es, vadászok. Amikor észrevesznek, felém módosítják az irányt, és irgalmatlan süvítéssel elhúznak mellettem. A kötelék utolsó gépe billegtet,alaposan rámhozták a frászt, mégis jólesik, hogy köszöntek. Lopakodok vissza a reptér felé, Göd felettvagyok ezer méteren, amikor látom, hogy egyik gépünk nagyon magasan, kétezer körül elindul a reptér felé. A mit tesz őrültség, pont felett a magasság, ötszáz méter lehet

csak. Világos, hogy leszállás után olyan barográf ellenőrzés lesz mid a pinty, felírom az időpontot és porolok újra ki a légtérbe.Találok egy hatalmas emelést, amikor beleszaladok, azt hiszem, szétesik a gép, a varió tűje, rezzenéstelen öt méteres emelést mutat. Pillanatok alatt újra kétezer felet vagyok. Elbóklászok egészen Zebegényig. Nézem az órát, négy órája vagyok a levegőben, Komótosan elindulok a reptér felé, próbálom úgy időzíteni az érkezést, hogy öt óra egy perc repülés után érjek földet. Azután hagyom az egészet a fenébe, repülök, amíg lehet. Bejárom a reptér légterét, keresztül kasul, és csak ezután indulok leszállni. A hogy a harmadik fordulóra besorolok kétszázon, egy Góbét látok dugózni alattam! Először azt gondolom, hogy rosszul láttam, a gép eltűnik a látóteremből, lehúzok egy spirált, a gép már megállt a pörgésben. Pilótájának sikerült kivenni a dugóból, és keresztbe a leszállóirányra letenni a gépet.Megkezdem a leszállást, a reptér szélén földet ért gép körül, hatalmas a nyüzsgés, velem a kutya sem törődik. A starthely teljesen kihalt, csak nagy sokára kerül elő a repvez, Hámori Gyuri a „kapitány”és fogadja a jelentésemet. Az első kérdése, hogy tizenegy órakor, hol és milyen magasan voltam,fapofával azt válaszolom, hogy a Naszály keleti oldalánál, ezerkétszázon, megnézi a barográfot, az idő és a magasság természetesen stimmel, csak ezek után gratulál az öt órához. Gyuri elég feldúlt benyomást kelt,ami tekintettel a nap eseményeire, nem csoda. A többiek kezdenek visszaszállingózni a startra,közben a „Kapitány „ mesél. Képzeld, először a Mekis Gábor, magasságot sért a reptér felett, és a Ferihegyi irányításnak miatta ki kell fordítani egy emelkedő DC-9 est. Azután, a katonák kiabálnak, hogy mindenkit le kell szállítani, mert, 21 esek, repülnek át a légterünkön, és a végén ez az idióta Sztraka Józsi,bedugózik a reptér sarkán, téboly öregem, téboly. Sztraka Józsi a leszállás után, egyszerűen otthagyta a gépet, kiment a vasútállomásra, és soha többé nem láttuk a reptéren.Másnap, pihenés keppen egésznap traktorozok.

37