Unitárius Élet 2005-2

8/8/2019 Unitárius Élet 2005-2

http://slidepdf.com/reader/full/unitarius-elet-2005-2 1/27

2 UNITÁRIUS ÉLET 2005. március–április

Jézus és Petõfi

Lehet, hogy a címben szereplõ két név: Jézusés Petõfi egymás mellé állítása elsõ látásra, ta-lán meglepõnek tûnik. „Hogy kerül a csizma azasztalra?” – gondolhatják. Én is így voltam vele,amikor arra kellett rádöbbenem, hogy a naptárszeszélyes játéka folytán az idén márciusbankét jeles ünnepkörre fogunk röpke két hét lefor-gása alatt emlékezni: nevezetesen 1848. márci-

us 15-re és Húsvétra. És, ahogy Húsvét nemválasztható el Jézus személyétõl, ugyanúgymárcius 15. sem Petõfiétõl. Jézus a keresz-

tény vallás, a szeretetvallás megalapítója

és filozófiájának meghirdetõje, Petõfi pe-dig a magyar hazaszereteté, és a hazafisá-

gé. Olyan két lángelmét tisztelhetünk szemé-lyükben, akiknek szellemi teljesítményét, amaguk területén eddig még senkinek sem sike-rült túlszárnyalnia. És ahogy a mi felfogá-

sunkban a kereszténység és a magyarság

szorosan összetartozó fogalmak, ugyanúgyJézus és Petõfi nevének együtt emlegetése, egy-más mellé állítása sem fogható fel disszonanciá-nak. Ezért döntöttem úgy, hogy bármennyire ismeghökkentõ ez a cím, az eredeti változatbanmarad. Ahogy gondolataimban végigvillant ekét kiemelkedõ személyiség életútja, sorsánaktragikus befejezõdése, meglepetéssel fedeztemfel, hogy nagyon sok hasonlóság van kettejükpályaíve – küldetéstudata, életüknek egy ma-gasztos ügy szolgálatába állítása – és végzetesbefejezõdése között.

De mégis, – vethetik közbe az ellenkezõk, –mennyire elütõ, két különbözõ karakterû embervolt Jézus és Petõfi? Jézus a megtestesültbéke, a jó szándék, a megértés, az erõszak-mentesség, a megbocsátás híve volt. „Hamegdobnak kõvel, dobd vissza kenyérrel”– ez ahíres mondása mindent elárul az õ felfogásáról.Petõfi pedig forradalmár volt, aki azt semrestellette leírni, hogy „akasszátok föl a királyo-kat”. Mégis a két szélsõ pólus képviselete ellené-re nagyon sok közös vonás ismerhetõ fel üstö-kösszerû megjelenésükben, a számukra kijelöltút felvállalásában, a küldetés szolgálatában,véghezvitelében és tragikus halálukban. Me-lyek ezek:

1. Mind a ketten viszonylag nagyon korán rá-eszméltek arra, hogy ezen a Földön nekik kü-

lönös küldetésük van. Mégpedig az, hogy tu-dásukat és egész életüket a szegények

ügyének szolgálatába kell állítaniuk. Õketkell megérteniük, az õ ügyüket kell képviselni-ük és jogaikért kell harcolniuk a tudás és a sze-retet „fegyverével”.

2. Már nagyon korán tudatában voltak annak,hogy életük, földi pályafutásuk várhatóan na-gyon szûkre szabott lesz, és viszonylag rö-vid idõ alatt kell nagyon sok feladatot meg -oldaniuk, véghezvinniük. Olyan életmûvetalkotniuk, amellyel haláluk után is szolgál-ni tudják azokat, akikért õket a jó Isten, az Atya a Földre küldte.

3. Mindketten jószerével az egész akkori or-szágot bejárták. Jézus Galileát, Júdeát,Szamariát, Petõfi az egész nagy történelmi Ma-gyarországot. Alig van olyan város és jelentõ-sebb falu a Kárpát-medencében, ahol Petõfi leg-alább egy napra, egy éjszakára ne fordult volnameg. Hogy hogyan bírta ezt 26 év alatt megten-ni, ma is rejtély. Miközben állandóan, írt és al-kotott. Emlékét e nevezetes helyeken minden-hol emléktábla õrzi. És ezeknek atelepüléseknek a lakói büszkék arra, ha leg-alább egy fél napot eltöltött náluk. Alakjukról

legendák keltek szárnyra. Hiszen rengeteg em-berrel beszélgettek, akik haláluk után sokak-nak többször is elmesélték, hogy mit hallottaktõlük, hogy milyen rendkívüli képességekkelrendelkezõ emberek voltak.

4. A sors által rövidre szabott életükben mind-ketten igyekeztek egy olyan nagy történelmiéletmûvet alkotni, maguk után hagyni, amelyvárhatóan közeli haláluk után is segíti törekvé-seik folytatását és gyõzelemre juttatását. Olyanhagyatékot hagyni, amely sohasem hagyja azt alángot kialudni, amelynek fényét õk lobbantot-ták fel.

Az én felfogásom szerint õk mindketten nema halálukkal, hanem egész életükkel ésránk hagyott életmûvükkel tették halha-tatlanná magukat, akiknek nevét mind a mainapig megõrizte az emberiség; és minden évben,amikor eljönnek a nevezetes évfordulók, nem le-het nem emlékezni rájuk. Szerintem az a hal-hatatlan, aki olyan életmûvet hagy magaután, amelyet sohasem lehet elfelejteni,nem létezõnek tekinteni, mert örökre be-ivódott ez emberek tudatába.

Jézus a kereszténység tanításait, hitelve-

it hagyta ránk. Petõfi pedig a magyarság ésa hazafiság gondolatait. Manapság divat

JEGYZET F õ s z e r k e s zt õ i



2005. március–április UNITÁRIUS ÉLET 3

europaérnek vagy kozmopolitának látszani, mi-után a haza és hazafiság egyesek szerint mártúlhaladott, avítt XIX. századi és „földhözra-gadt” fogalmak. Ennek ellenére Petõfi gondo-

latainak tiszta magyarságát és hazafi-

ság-tartalmát még senki sem merte

megkérdõjelezni. Ez is bizonyítja utolérhetet-

len zsenijét! Jókai szellemiségét – aki nemkölteményekben, hanem regényekben – tükröz-te vissza azokat a gondolatokat, amelyeket Pe-tõfi vallott, mára már sikerült Pósa bácsi

színvonalára ledegradálni, a „nagy mesé-

lõ” jelzõvel illetni, mintha az õ regényeiben

semmi más tartalom nem lenne csak ro-

mantikus mese. Pedig szent meggyõzõdésem,hogy ahogy Petõfi, úgy Jókai nélkül sem le-

het magyarságról és hazafiságról beszélni.És azok a mai fiatalok, akik tévénézés és számí-tógépezés mellett nem tudnak idõt szakítani

legalább néhány Jókai-kulcsregény elolvasásá-ra, azok egy nagyon nagy szellemi élménytõl,olyan magyarságélmény-forrástól fosztják meg magukat, ami semmi mással nem pótolható.

Jézus földi pályafutása befejezõdésének tra-gikus szakaszában az én számomra nemcsak ahúsvéti ünnepkör áll önmagában. Nekem ez

az ünnepkör a virágvasárnapi dicsõséges

jeruzsálemi bevonulással kezdõdik, ami-kor az ünneplõ tömeg pálmaágakkal és virá-gokkal borította el elõtte az utat és hozsánnátkiáltott. Ez akkor azt jelentette, hogy a Jé-

zus által képviselt hitfelfogás gyõzött és

diadalt aratott. Ez volt az a pillanat, amelyeta már régen vele szemben álló fõpapság nem tu-dott elviselni. Bevádolta, és perbe fogatta Jé-zust. Így következett be a tragikus Nagypén-

tek, amikor a pár nappal ezelõtt még hozsánnázó tömeg a „Feszítsd meg”-et kiáltoz-ta Pilátusnak. Majd a Golgota, a súlyos ke-resztnek a vesztõhelyre cipelése, a keresztre fe-szítés és a kínok-kínjának elviselése, azzal asóhajjal, hogy „Uram! Bocsáss meg nekik, mert

nem tudják, hogy mit cselekszenek”. Végül pe-dig a sziklasírból való húsvéti feltámadás.Ezt a felmagasztalástól a tragikus vértanúha-lálon keresztül a feltámadásig vezetõ utat szok-ták „krisztusi út”-nak nevezni.

Nem véletlen, hogy a magyarsággal kapcso-

latban is gyakran emlegetik a „krisztusi

sorsot”, a „krisztusi utat”. Az 1848. március15-i forradalom gyõzelme és tragikus bukása,vagyis Segesvár és Világos között egy kicsiveltöbb idõ – közel másfél év – telt el, de az semmitsem von le abból, hogy úgy ahogy Jézus dicsõsé-

ges jeruzsálemi bevonulását a hamarosan bekö-vetkezõ megtorlás és az ártatlan halál követte, a

magyarság is úgy érezte, hogy eddig minden

forradalmunk – 1848, vagy 1956 – gyõzel-

mének csak pár napig örülhettünk, aztán

jött a kegyetlen megtorlás. Nemcsak egy

ember, hanem egy egész nemzet keresztre

feszítése. A magyarság ezért is nagyon meg tudja érteni és magáénak tudja érezni egyrészt

Krisztus tragikus sorsát és vértanúhalálát. Hi-szünk abban, hogy az Úr Isten velünk van, s hagyorsan született gyõzelmeinkért súlyos árat iskellett eddig mindig fizetnünk, azért a törté-

nelmi igazságtétel a Gondviselõ Isten sze-

retetébõl sohasem maradt el, csak egy ki-

csit várni kellett rá. Lehet, hogy ma is kellolyan áldozatokat hoznunk, amelynek gyümöl-cseit nem mi fogjuk már élvezni, hanem unoká-ink, vagy dédunokáink, de mégis meg kell eze-ket hoznunk, ha hûek akarunk maradnikeresztényi és unitárius hitvallásunkhoz és ma-

gyarságunkhoz, bármilyen megaláztatásban,kigúnyolásban is részesülünk ezért.

Húsvét nagy tanulsága az, hogy bármi-

lyen szomorú és gyötrelmes is néha az el-

bukás, azért az igaz ügyért harcolóknak

egyszer mindig bekövetkezik a

beteljesülés. Jézus esetében – hála a Minden-hatónak – ez viszonylag hamar bekövetkezett.Egy nép életében a megújulás nem mindig ilyenegyszerû dolog. De a közelmúltból is vannakolyan példák, amelyek reménnyel tölthetnek el.Említsem a német újraegyesülés példáját? A né-metek is hajthatatlanok és kitartóak voltak eb-ben. Nem voltak hajlandók belenyugodni azegységes nemzet, és az egységes ország ketté-szakítottságába. Pedig hányszor szemükre ve-tették, hogy ezzel a makacsságukkal a III.világháború kitörésének parazsával játszanak.

Aztán egyszer csak véráldozat és háború nélkülis sikerült a régi álom. Az Úr céljai, útjai, szán-dékai, vagyis akarata kifürkészhetetlenek,nemcsak az egyes emberek, hanem a nemzetekszámára is. Amikor a legnagyobb a reményte-lenség, a reményvesztettség, akkor érkezik meg az Úrtól a megváltó segítség. Ezt sohase felejt-sük el! A remény hal meg utoljára! E gondolatok

jegyében kívánok mindenkinek áldott és boldog húsvéti megemlékezést.






ni. Hitünk szempontjából nem az a lényeg, amita dogma állít, hanem, amit a tudomány is alátá-maszt. Mi tudjuk, hogy az elhalt test felbomlikés elõbb-utóbb porrá lesz. Így a test föltámadá-sában nem hiszünk. De meg vagyunk gyõzõdvearról, hogy a test halálával nem fejezõdik be azélet. Mi a Jézus sírjánál elhangzott kérdésre,hogy „mit keresitek a holtak között az élõt?” azt

válaszoljuk, hogy nem keressük Jézust a holtakközött, mert hisszük, hogy ami a testet élõvé tet-te, az örökké él. Ez pedig a lélek, amely Istentõlvan és így halhatatlan.

A vallásos hit szempontjából soha nem az alényeges, hogy az élet meddig tart. Ebben a kér-désben Madáchcsal értünk egyet. Azzal, hogy azember addig él, amíg hivatását nem töltötte be.

A 32 évet élt Jézus szeretetével többet adott,mint bárki, bármeddig is, de szeretet nélkül élt.

Az az ember, aki életét embertársai javáragyümölcsözteti, aki arra törekszik, hogy Istenmunkatársa legyen, az elõtt a halál nem jelentproblémát. Annak a halál csak átmenet a mu-

landóság világából az örökkévalóság világába.Jézus azt mondta, hogy boldogok, akik nem lát-nak és mégis hisznek. Jézus sírjánál azt kérdez-te az angyal; „mit keresitek a holtak között azélõt?” Mi Jézus lelkületében, élet és jellemfor-

máló erejében az élet diadalát látjuk a halálfelett. Hisszük, hogy a bennünk is munkálkodó

jézusi lelkülettel mi is az örök élet részesei va-gyunk.

Kelemen Miklós

Bandi András Húsvét

Nagypéntek borúját Húsvét napfénye váltja fel,s újra átéljük a csodát.

Madárdal, s rügy fakad,s a csupasz keresztfán

zsenge fûszál sarjad.

Megfáradt, megtört test eltûnt, hiába keressük.Felettünk csak lelke lebeg.

Beszélgetés az ünnepekrõl(Gergely Felicián kérdéseire Szinte Gábor festõmûvész válaszol

az ünnepekkel kapcsolatban)

– Mit jelent számodra az Ünnep?Ezt a kérdést számtalanszor megfogalmaz-

ták már, sokszor igen jól. Én sem tudok újatmondani. Amióta kifejlõdött az emberi nem,mindig voltak ünnepei, minden korban, mindenföldrészen. Szükség volt arra, hogy a létfenntar-tó küzdelem hétköznapjaiban szünetet tartson.Megálljon, körülnézzen, érezze, hogy kikkel élszövetségben, kik állanak mellette. Ez a két ré-sze van az ünnepnek: a „szünet”, és a „társak”. A megállás, a gondolatok és érzelmek átrendezé-se, kilépve a kényszerû, szükség szabta roha-

násból, és megerõsödni azok által, akik az ün-neplõ egyénhez legszorosabban tartoznak. Ezminden ünnepre vonatkozik. Lehet vallási,nemzeti, családi ünnep, az alapja azonos. Éppenazért kell az ünnepekben változatosság, hogy át-élhessük a bennünket körülvevõ segítõ, megtar-tó erõket, a családot, a nagyobb közösséget, anemzetet, és ami az Univerzummal összeköt,amibe beágyazva lêtezünk.

– Mit jelentett gyermekkorodban az ün-nep számodra, elsõsorban a húsvét?

Jó, hogy így szûkítetted a kört, mert minden

ünneprõl akár egy könyvnyi terjedelemben tud-nék mesélni. A húsvét nagyon érdekes volt, amásodnapi locsolkodás miatt. Rákoshegyen

éltem hároméves korom óta. Kik laktak azutcánkban, a gróf Csáky utcában? Az elnevezésis érdekes, ugyanis Csáky gróf kiváló kultusz-miniszter volt, aki Európában legelõször szer-vezte meg az országos óvodahálózatot a XIX.század végén. A sarkon állott az õ tervei szerintépült modern típusóvoda, ma is korszerû. Per-sze az utcát 1948-ban Ságvárira nevezték át,majd 1957-ben Sóskára. Mindkét név méltatlanaz eredetihez képest.

Az utcában minden második házbanNagy-Magyarország Trianonban elcsatolt

területeirõl Pestre költözött, vagy ideszámûzött család élt. Szüleimmel együttszenvedtek a pesti, városi élettõl, és elõbb-utóbbösszeszedtek egy kis pénzt, és kiköltöztek kertesházba, építettek, ápolták a kerteket, visszaál-modták magukat szülõföldjükre. Szüleim is ígyéreztek. Így aztán, mikor húsvéthétfõn megin-dultam, szépen felöltözve, zsebemben parfümösüveggel, amit édesanyám töltött meg a kaphatólegjobb illatszerrel , (azt mondta: – Fiacskám, hameglátogatod a kislányokat és a szomszéd néni-ket, csak a legfinomabb parfümöt viheted!”) sor-ban becsengettem a házacskákba. Iskolatárs lá-

nyok nem laktak akkor az utcánkban, valójábannem is tudtam, hol laknak. Itt csupa 40-70 évesnénik vártak. Szépen, megterítve, sütemények-




kel és némi édes likõrrel, köztük a legtöbb sajátkészítésû, körtébõl, dióból. És meséltek.

Reggelig hallgattam volna mindegyiket.Strisch néni Szabadkáról mesélt.Anagybá-lokról, ahol õ volt a legszebb, neki udvaroltak afiúk, Strisch bácsi a zenekarban csellózott, amitmost is megtett, minden vasárnap délután en-nek a szép hangú hangszernek dallamai árad-

tak szomszédságunk utcai ablakából. Ilonkanéni Kolozsvárról beszélt, ahol a bátyja mostis gyógyszerész. A menekülésük körülményeit ishallgattam, izgalmas, veszélyes helyzeteket.Két házzal odébb Máramarosról szóltak atörténetek, majd Fiuméról, Bártfáról,Székelyudvarhelyrõl, Háromszék apró fal-vairól, Brassóról. Hétévesen sok mindent tud-tam Trianonról, a régi Magyarországról.

Az ünnep elõhívta a régi emlékeket, azokkalegyütt kirajzolódott egy kisgyerek számára az avilág, amiben neki is élnie kell.

– Mit üzennél a mai ifjúságnak az ünne-

pekrõl?Nem nagyon szeretnék üzenni semmit. A

mai ifjuság erõsen két részre oszlik, a több-ség a médiák megtervezett befolyása alattáll. Minden gondolatot elõre elkészített terv sze-rint ültetnek beléjük, megtervezik évekre elõrea divatot, amit követniük kell, a sztárokat, aki-ket utánozniok kötelezõ. Azoknak hiába monda-nék bármit.

A másik, kisebb rész, már rájött erre, éstudja, hogy önmagának kell megszervezniaz életét, keresi az útját, a sok lehetõség közül, amelyek között nagy a változatosság,

mindent meg lehet találni, jót, rosszat. Hozzá- juk se nagyon lehet általanosságokat, szózato-kat intézni.

Gyanakodnak, mindent ellenõriznek, és he-lyesen teszik. Velük csak személyesen lehetkapcsolatot találni, ahogy ez számomra meg istörtént, amíg, 2002-ig, naponta tanítottam egye-temen. Ott az osztályaim 20%-a volt ilyen, és ve-lük sok érdekes beszélgetésem volt. Eljönnek ki-állításaimra, küzdenek az egyéni sorsukkal.

Nekik üdvözletemet küldöm, az ünnepekrõl

annyit, hogy érdemes gondosan megszerveniazokat, ahhoz mérten, ami rendelkezésünkreáll. Mert, ahogy szerény példámban a húsvétilocsolás eléggé közhelyszerû szokását követve, –kiderül, hogy váratlan és meglepõ eredményhez

juthatunk. Az ünnepek révén barátaink, ismerõseink új

arcát ismerhetjük meg, megható és felejthetet-len élményekben lehet részünk. Becsüljük meg ünnepeinket.

Szinte Gábor

Dsida Jenõ LÉGY SZENT, FIACSKÁM!

Ember! – hívnak a száraz téli erdõk,hogy virágba borítsd a tar világot,

szikkadt ó kutak öble búg utánad,hogy kristály-buzogású tiszta vízzel töltsd meg õket: – ezért ma mély örömmel hinned kell, hogy a kósza fellegek mind biztosan kiszabott úton suhannak,s minden lépted után nyomok maradnak.

Ismerd meg – fiam, ó – a fûbefekvõ ember békefödött, szelíd derûjét

nyisd ki már az aranykaput, amelynek alján kék patakok zenéje zendül.Minden bús madarat, szomorka bárányt végy öledbe, becézz, étess, vigasztalj! –

Légy vidám, sugaras: légy szent, fiacskám!

ISTENTÕL ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPET!




Húsvéti virágozás a Nyárádmentén

12 évi nyárádmenti lelkészkedésünk,Szentháromság-Kisadorján unitárius társegy-házközségünkben, egyik legnagyobb élménye aminden tavaszi húsvéti virágozás volt. Hogyanis zajlott ez a szép népszokás (õsmagyar és ke-resztény képzõdmény), amit még az ateista,nemzetiségellenes diktatúra sem tudott kipusz-títani?! Egyébként errõl a határkerüléssel beve-zetett népszokásról már Jakab Elek neves törté-nészünk is írt a 19. század közepén Szentgerice,szülõfaluja vonatkozásában, és „székelyföldiszokás”-ként emlegette. Valamikor, a múlt szá-zad 70-es, 80-as éveiben emlékszem, hogy nép-rajzosok lepték el Szentháromságot, hogy feltér-képezzék ennek a népszokásnak mikéntjét,idõsebb szemtanúkat faggattak, s aztán ott ma-radtak az ünnepen is, amikor felvételeket készí-

tettek ez esemény fontosabb mozzanatairól. Az egész eseménysor bizonyos elõkészülete-ket kívánt. Az úgynevezett egybéli besorozottrekruták (katonajelöltek) kötelessége volt lebo-nyolítani az egészet. Volt idõ, amikor már a fia-talabb korosztályból is be kellett vegyenek né-hányat maguk közé, mert nem volt elegendõ legény abban az évjáratban. A húsvét elõtti he-tekben összegyûltek megbeszélni a tennivaló-kat. A kommunizmus alatt bizony jó összekötte-tések révén el kellett rendezni a hatóságoknálaz engedélyezést. Emlékszem, milyen lázbanvoltak, ha olyan vezetõ volt a községházán, akisaját véreinek ellensége volt. Bizony sok bá-rányhús és korsó bor vándorolt át a községköz-pontba! Miután megvolt az engedély, összeállotta csapat. Megválasztották maguk közül a külön-bözõ „tisztségeket” viselõket, akik irányítottákaz eseményeket, részt vettek annak levezetésé-ben, megfogadták a zenészeket, felfogadtak egyúgynevezett kókóst, aki bolondozott a falukerü-lés idején. Aztán szereztek kosarast, aki gyûjtöt-te a tojást, szalonnát, kalácsot; korsóst, aki aboradományt töltögette össze. Nem hiányzott apénzes sem (legtöbbször valamelyik szülõ), aki a

pénzadományokat kellett sáfárkodja.Fõ mozzanata volt a szokásnak, hogy az ün-

nep elõtti napokban összegyûlve, elmentek acsorgókat, forrásokat, a határjelzõ kompokatmegigazítani, kitisztítani. Többnyire csak jelké-pes volt ez az utóbbi idõkben, mert a határkom-pokat is és a források egy részét is a rendetlenközös gazdálkodás tönkretette, eltüntette. Még-is csinálták a fiatalok, mert nem akartak a régi-ek szokásaitól eltérni. Jakab Elek azt írja1854-ben, hogy vigyáztak arra (a jelenre is ért-hetõ volt!), hogy „az ünnepély folyamát vezes-

sék, mindent rendbe tartsanak, a határkerülés-re újonnan felavatandókat beiktassák, a

megállapítandó szabályok ellen vétõket megfe-nyítsék”. Ténykedés közben ilyen rigmus iselhangzott: Uram, adj bort, búzát, békességet, ahazában csendességet! Elõfordult, hogy a határ-kerülésnél a szomszédos falvak határkerülõivelis találkoztak. Ha igen, akkor annak is külön ri-tuáléja volt (határmódosítás, területfoglalás).

Húsvét reggelére aztán virágdíszbe öltözött afalu. Minden kapu feldíszítve fenyõtetõvel vagyoldalággal, rajtuk színes szalagok és festett tojá-sok, volt, ahol az udvar közepébe beásva virítottegy jókora fenyõ. Jakab Elek is ilyesmire emlék-szik: „Láthatod, hány férjhez adó leány van, sazoknak milyen szeretõjük. Sõt maguk a lányokis korán reggel vízért mentökben végignézik azutcákat, beszélgetik, ki kinek minõ virágot tesz;kinek van legszebb fenyõága, tehát leghûbb sze-

retõje!”– akárcsak 120-150 évvel késõbb! Érde-kes, hogy hajnalban a megbízottak végigjárták afalut, hogy megnézzék, nem vették-e le valahon-nan, vagy nem cserélték-e el a fenyõket bosszú-ból vagy tréfából.

Húsvétvasárnap a templomba vezetett a fia-talok útja. (Ebben nekünk is nagy részünk volt,mert bevezettük azt, hogy a rekruták abba atemplomba, ahová tartoztak – katolikus, refor-mátus, unitárius – egy-egy cserép virágot vet-tek, és az istentisztelet alatt megköszöntük ésmegáldottuk a fiatalok életét! (ha az éjszakázásután volt erejök erre még!) Ezután kezdõdött aházaknak a felkeresése, felköszöntése. Az errekijelölt-választott elmondta beköszöntõ rigmu-sát, hogy locsolkodhassanak: „Mert mi éppen azaranytenger mellõl jöttünk, / Annak folyamábólaranycseppet vettünk, / Amely virágszálat ebbõlmegöntözünk, / Nem hervad el soha, arról kezes-kedünk.” Emellett lehetett más szöveget is mon-dani. A „hajnalozók” – locsolkodók – ünnepkö-szöntõk dalolva mentek be a házakhoz, azenekar, banda húzta. Megtáncoltatták a házi-asszonyt, a lányt vagy lányokat. A háziak meg-kínálták itallal (pálinka, bor), hímes tojással,

szalonnát, festetlen tojást adtak a majdani rán-tottázáshoz, és pénzzel is megajándékozták avendégeket, miután a második szószóló ilyenvagy hasonló rigmust mondott el: „Magok is ad-

ják meg, amit kíván szívünk: / Tavaszi napok-ban a tyúkok sokat tojnak, / Tudjuk, abból ne-künk ötöt-hatot adnak. / Korsónk is van, nemnagy, csak egy kicsi, / Aki azt hordozza, mindig azt feleli: / Üresen nem viszi, inkább földhözveri, / Édes jó asszonyom, töltse hát jól teli. / Egy-két kalácskával innen elbocsátnak, / Boldog ünneplést kívánunk maguknak.” Ennek a me-

netnek egyik legfontosabb szereplõje ahamubotos-kókós-kardos volt, vidéke válogatta.




Szentháromságon kókósnak nevezték. Fehérvolt az öltözéke, kieresztett ing, hosszú alsónad-rág, derékszíj, amelyiken lant (kolomp) lógott.Rettenetes csúnya álarc volt fején! (Egyik évbena szomszéd fiúk kérésére én készítettem egyilyen álarcot-sapkát.) Kezében hosszú bot volt, avégén egy harisnyába vagy áteresztõ anyagbahamu, fûrészpor vagy homok volt bekötve. Ker-gette a gyerekeket, felnõtteket, és a botjával bi-zony megszentelte õket, ha utolérte, be-szennyezte az ünnepi ruhát rendesen. Ipolyi

Arnold: Magyar Mythologia címû mûvében fog-lalkozik a kókós személyével. A teremtésselkapcsolatos világtojás megjelenését látja mutat-kozni a Kókós névben. „...bemázolt, fekete, kor-mos ember, képzett gyermekrém (mintegy maig a kürtõseprõ), nemzetünk között még ma is akisdedeket gyakran ijezgetic”. A kókós, kókonya– írja Ipolyi – „ez volna tehát a neve épen amacosmogoniai világtojásróli mythosból fenmaradt

népszokásos tojás emléknek, a szentelésre vitthúsvéti tojássali gyermekjáték kókázni neve is.” A magyar õsvallással és népszokásokkal foglal-kozó szakértõk többet is tudnának ennél monda-ni. E kis kitérõ után folytassuk az események is-mertetését: Mikor az egész falut végigjárták(lerészegedni nem volt szabad!), az összegyûlttojásból hatalmas rántottát csináltak, azt elfo-gyasztották valamelyik háznál, vagy csûrben,de utóbb inkább a kultúrotthonban. Megkezdõ-dött a táncmulatság, és tartott sokszor több es-tén keresztül, természetesen közbeiktatott pihe-

néssel. Ezt a népszokást, talán mertvisszanyúltak gyökerei az õshazaiak életébe, azegyház tiltotta, aztán lassan a sajátszertartásaiba igyekezett olvasztani. DömötörTekla írja: „A nagyheti határkerülés már a kö-zépkorban egyházi szokás volt, és arra szolgált,hogy a szántóföldek mágikus körüljárásával azsendülõ vetést védjék a feltámadás ünnepe kö-rüli idõben.” A varázsszövegek mellé keresztényimák, jelképek és énekek is csatlakoztak. JakabElek feljegyez egy ilyen határkerülõ rig -must-imát: Áldd meg határunkat, szõlõhegyein-ket, kerteinket... Távoztass el mezeinkrõl jég-

esõt, sáskát, árvizeket, falunktól tüzet, pestist,adj bõv esztendõt...” Több értelmezése van azegész népszokás különbözõ elemeinek. A határ-kerülésnek lehetett egy olyan célja is, hogy aszomszédos falvak ne feledjék el azt, hogy med-dig tart az õ falujuk határa, hogy ne legyenekpereskedések. Az ugyanazon évben született le-gények amolyan beavatási szertartása is lehe-tett ez a szokás azáltal, hogy õk kellett megszer-vezzék, levezessék az egészet, naggyá lettek eténykedésük eredményeként.

Természetes, hogy a jelképes üzenete az életmegújulása feletti öröm volt. Nem véletlen, hogyhúsvét ünnepéhez, a kereszténység megújulásthirdetõ, legkiemelkedõbb alkalmához kapcsoló-dott és kapcsolódik ma is, ahol éltetik, bár azelvilágiasodás következtében a hangsúly áttevõ-dik a szórakoztatásra, a szerepjátszásra. Bara-bás László néprajzkutató szerint e népszokásfénykora az elsõ világháború elõtt volt. Trianon

után a bomlás jelei mutatkoztak a népszo-kás(ok) megõrzése terén is. Elõször a határkerü-lés halványodott el, azután a többi elem is.Majdnem kihalt az ateista magyarüldözésekidején. De amikor rádöbbent az erdélyi magyar-ság, székelység, hogy a diktatúrában erõs vár,menedék lehet a vallás, a népszokás, a hagyo-mány, a dal, a tánc – és kerültek erre karizmati-kus emberek! – itt-ott újjászülettek, és ma is él-nek ezek az értékeink. Természetes, hogymegváltozott a falusi társadalom, a parasztiéletforma teljesen átalakult, de próbálni kell

ezekkel lépést tartani a hagyományok megõrzé-se érdekében. Ha egy kicsit átformálva is, tar-talmában más vagy újabb üzenetekkel is, de bol-dogság lesz látni továbbra is az Erdélybeutazóknak, a hazajáróknak, a látogatóknak aNyárádmentén (de máshol is!) Húsvét hajnalán,vasárnapján fenyõággal feldíszített falvakat,házsorokat, ahogy köszöntik a megújuló életet,az otthoniakat, az itthoniakat, dicsõítve a Min-denhatót, Aki „kiárasztja lelkét, hogy megújul-

janak mindenek!”

Balázsi László

DR. SZABÓ ÁRPÁD,az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke,

március 15. alkalmábóla Magyar Köztársasági Érdemrend

(polgári tagozat)középkeresztje kitüntetést kapta

„az erdélyi magyar unitárius közösség hitéletének és nemzeti önazonosságának

sokoldalú fejlesztése és megerõsítéseérdekében végzett kiemelkedõ munkássága

elismeréseként”.



Egyházi hírek

Zsinat – 2005avagy: Merre tart Unitárius Egyházunk?

Módosított Alaptörvényünk elõírja, hogy egyházi életünk fontos eseményeirõl be kell számolniaz Unitárius Élet tisztelt Olvasóinak. Rettenetesnehéz helyzetben vagyok, bár a szavakat nem kellkeresgélnem, de amirõl most „tudósítani” kell aznem lesz élménykeltõ senki számára. Március 5-énösszeült a tisztújító Zsinat, ahogy azt a február 5-iFõtanács-Zsinat elhatározta. A küldöttek jogosítványának vizsgálata alkalmával is már jelentkeztek „félreértések”, de végül összeállt a határozatképes testület. A beszámolók tárgyalása rendjén,de már a mandátumigazolásoknál is megdöbbentett a tapssal, padveregetéssel és lábdübörgéssel

aláfestett tetszésnyilvánítás. Ha a „fából faragott”Bartók Béla-emlékmû könnyezni tudott volna,mint valami katolikus kegyszobor, bizonyára patakokban folytak volna a könnyek a felnõtt emberektõl származó alkotástól. Mint valami sportteremben, klubban, vagy színházi elõadáson, sokanelfeledkezve arról, hogy templomban vannak (ha-mar elmúlhatott többeknek az új lelkésznõnk, Lakatos Adél Csilla szívet-lelket melengetõ áhítatának varázsa!), és a számukra kedvezõnek ítéltfordulatokat hangos ovációval, tapsolással fogadták. A beszámolók többnyire, néhány tartózkodásmellett, 50%-os, vagy még nagyobb szavazataránnyal átmentek a megmérettetésen. Egy rövidszünet után következett az utolsó napirendi pont,

a választások lebonyolítása. A jelölések ismertetése, valamint az átvilágítás kérdése hamarosan kiváltotta a botrányosnak is mondható

jeleneteket. Meg kell említeni, hogy a februáriZsinaton (nagy többséggel) elfogadott módosított Alaptörvény elõdjének felülvizsgálatát azok kezdeményezték (2000-tõl volt életben csak!), akikmost annak elõírásával szembe kívántak menni,ami a jelöltséget, és átvilágítást érintette. Az is avalósághoz tartozik, hogy az egész módosításifolyamatot az a Kálnoki Kis Sándor fõgondnokhelyettes vezette egy éven keresztül, aki amostani ülésen bejelentette, hogy sok mindennel nem értve egyet, eredménytelennekítélve eddigi tevékenységét, lemondott tisztségérõl – és elhagyta az ülést, miközben Õmaga is megszavazta a módosított Alaptörvényt!Mikó István tiszteletbeli fõgondnok, aki nyíltan ellenezte az átvilágítást, nem vállalta azelnöklést a választások idejére, ezért azt elnöklõ társa vette át. Egy szemmel látható kisebbség mindent megtett hogy az ülés munkáját meghiúsítsa. Félelmetes, és elkeserítõ volt a zsinatitagságra jelöltek közül egyesek nagyfokú tájékozatlansága az Egyház életével kapcsolatban, azírott és íratlan szabályok világában való járatlansága. (A legjobb bizonyság erre egy fiatal egyetemista, aki állítólag egy évvel ezelõtt konfirmált, ésaki láthatóan várta az utasításokat, hogy mit

mondjon felszólalásában). (Vajon a presbiteri, közgyûlési ülések alkalmával nem kapnak vezetõiktõlfelvilágosítást a hozott törvényekrõl, határozatok

ról?) A legnagyobb vihart az átvilágítási igazolásügye okozta, pedig egyértelmû az Alaptörvény elõírása: a négy legmagasabb egyházi tisztségre való jelentkezés esetén azt 15 nappal a Zsinat elõtt bekell mutatni az Elnökségnek! A kifogásolás aztánolyan veszekedést eredményezett, ami felülmúltminden eddigit. Kiabáló, harsány hangon elhangzott felszólalások, fenyegetõzések, hatáskeltõ hadonászások, elõre futások az elnöki asztal felé, apadok dörömbölése, Alaptörvényünk alkotmányellenességének kimondása, az egyház jogi képviselõ je magyarázatainak semmibevevése! CUIPRODEST? A nyilvánvaló többséget csak így lehet

legyõzni, meggyõzni? És mivel céljukat nemtudták elérni, 17-en kivonultak a Zsinat munkálatairól, de ami a legszomorúbb, hogy közöttük volt öt lelkész is, aki egyházának köszönhetimegélhetését és létét egyaránt. Ilyen gyalázatraUnitárius Egyházunk történetében még nem voltpélda. A testület, mivel annak létszáma jóvalmeghaladta az 50%+1-et megtarthatta volnaa választásokat, de inkább úgy döntött, hogya békesség és Egyházunk egységének megtartása érdekében, tárgyalásokat kezdeményez, aminek érdekében elnapolta a Zsinatmunkálatait április 2-re.

A Magyarországon letöltött 16 évi papságomalatt sok mindennek voltam tanúja, de ilyennek még

soha. A hozzáférhetõ történelmi anyagból tudom, saz idõsebb szolgatársak is megerõsítettek ebben,hogy sokszor volt a sír szélén egyházunk arendszerváltás elõtt is. (Templomok, imaházakeladása, egyházvezetõk erõszakkal való eltávolítása.) 1990 után tudom, hogy szerették volna a kisegyházunkat „átszõni” a scientológia eszmerendszerével. Ettõl néhai ifj. Bartók Béla, akkori fõgondnok mentette meg az egyházat. Az-tán akadt mentõmunkája Dr. Murvay Sámuel jelenleg tiszteletbeli fõgondnoknak is, amikor aMoon-szekta betolakodását akadályozta meg. Mostvajon kiktõl kell félteni egyházunkat? Azt lekell szögezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben egyházunk-vallásunk soha nem volt liberális, hanem szabadelvû, ami egészen mást jelent mind politikai, mind pedig vallásosértelemben. Nem hisszük, hogy nyugati testvéreink szabados vallásos, sokszor Isten-hit és Jézus követése nélküli eszmeiségére szükségünk lenne, bármennyi dollárt és szép kirándulást helyeznekkilátásba. Szükség van a velük való kapcsolatra,hogy õk tanuljanak tõlünk unitárius-szabadelvûgondolkozáson alapuló vallásosságot! Az elõzõ ciklusok külföldi kapcsolattartói soha nem azegyházi érdekekért lobbiztak (hogy Pécsen,Gyõrben, Miskolcon, vagy Békéscsabán templomokat építsünk), hanem mindig önös érdekeiket tartották szem elõtt. Ezért ma egyházunk egyetlen

dollár támogatást nem kap a külföldi testvéregyházaktól, mert azok minden támogatást Erdélybe visznek, ami nagyon jó és helyes, de ezt már





Sajnálom

Életemben elõször vehettem részt zsinatunkon.Nagy várakozással – és a vonat késése miatt –megkésve érkeztem. Kissé irigykedtem is, hogy

atyámfiai komoly hivatalukban már teljesítik kö-zösségi feladatukat. Gondoltam, be kár, hogy gyer-mekeim nem lehetnek egy kis idõre részesei annakaz eseménynek, melynek helyszíne az általuk isáhítattal rendszeresen felkeresett templomunk.

Helyet legkisebb zavarással a hátsó oldalré-szen találtam ahol különösen aktívnak tetszettekhittársaim, ami tovább fokozta bennem az izgal-makat.

A köszöntõ meghitt gondolatai után a jelenlé-tek igazolásával kapcsolatos eljárás sajátos-sága gondolkodásra késztetett, hogy miért iskell védekeznie annak akinek nem volt zsebében a„dokumentuma” de ekkor még inkább csak ma-gamban merengtem, hogy ennek okát talán atradíciókban kell keresnem. A beszámolókhozkapcsolódó hozzászólások ezt a hitemet egy-re inkább gyengítették. Még nem tudhattuk,hogy a dokumentumoknak kiemelt szerepe lesz amai napon.

Közben félcédulák jöttek-mentek ezen a jobb hátsó részen. A szószólók jó szónokok,és mint késõbb kiderült prókátorok voltak,akik még a provokátoroktól sem álltakmessze.

A feljegyzések hozzájuk jutottak, mint egy erõ-sítve bizalmukat. Stilisztikai, helyesírási kifo-gásokkal kezdtek, hogy eljussanak a tiszte-letlenség végsõ határáig a személyeskedésig.

Ezen stílus szakavatott képviselõi a kérdésekreés hozzászólásokra rendelkezésre álló idõ 80–90%-át kisajátították. Közben tapsoltak, dü-

börögtek és bekiabálásokkal tovább „népsze-rûsödtek”.

Különös érzéseim támadtak az elõttem ülõ,magát egyetemi hallgatóként bemutató hit-társam iránt. Felkészültnek tûnõ hozzászólásaiváltozó érzéseket váltottak ki belõlem, ami egyreinkább sajnálattá változott. Nem értettem akkormég, hogy látásmódját újra-szépre való fogékony-ságát minek rendeli alá. Elgondoltam, hogy hétgyermekem közül – melybõl négynek kora nem fia-talabb nála – bármelyikkel elõfordulhat, hogy fel-készültségét, rátermettségét sanda célok érdekébeállítja. Tapsolt, nevetett és fejét ekkor többszörkörbejáratta, de leginkább a „fõszónok” reagálásátvárta.

Ezt már láttam, láthattuk máshol és nem kellsok idõ, hogy meglássuk: a szavak formálhatók, deígy sem alkotók. Ne engedd, hogy zavarják tisztahitedet… Ha kell a harc, ne válaszd az alatto-mosat.

Ha ifjúságod heve hajt, ne azt bántsd, ki éppúgy jót akar. Van itt épp elég, ki szereti a zavart és nembánja, ha más is ingatag. Arra figyelj, mit a hitedsugall, keresd felebarátaidat. Sajnáltalak, de re-mélem a hited nagy és megbocsátod, hogy gondo-latban megbántottalak.

Az elmúlt négy év beszámolói és hozzászó-lásai csak hangolásnak tûntek az újabb napi-rendi pont, a választás hangulatához „kitel- jesedéséhez”. Az eddigi levezetõ elnök –elismerések átvétele közepette – megadta a han-got, miszerint Õ maga sem ért egyet a szavazás

egyes részeivel, ezért is visszaadja ezt a szerepet. Az új-régi elnök, maga a Püspök kényszerûen aközösség érdekében gondolhatta – ez azért bizo-

fel is hányták nekik az egyik szejkei találkozón.Olyan jelenségeket, de más elõjellel, amikben a Zsi-natunk részeltetett, a vízen túl láttam, amikor azistenháza klubként „istentiszteletezett”, be-szólásokkal, helyükrõl való felugrálásokkal,tapssal, karok lengetésével. És az áhítat? Az va-lahol ott, ahol volt a Bartók Béla templomban a Zsi-nat kezdetén! Lehet, hogy nem kell messzire menni,országhatáron kívülre azért, hogy felleljük azt a sza-

badosságot, liberalizmust, ami nálunk megtörtént.Négy évünk alatt sokszor kellett hallanunk, kor-mányzattól függetlenül, hogy annyiba sem vesznekminket idõnként és helyenként keresztény testvére-ink, mint a Hit-gyülekezetét. Az vesse rám az elsõ követ, aki nem talált a mi Zsinatunkon olyan meg-nyilvánulásokat, jeleket,amit a Zsinat nagyobbikré-sze nem tud elfogadni és nem tart üdvösnek egyhá-zunk jövõje szempontjából, hogy egy vezérszónokirányítja az Egyház legfelsõbb és mondhatnámlegszentebb testületének obstrukcióját, és õtdübörögve követi néhány lelkész. Lehet, hogymost egy választás hozza elõ az unitarizmustól na-gyon távol álló dolgokat, és ha nem jön létre konszen-zus, és nem az Alaptörvény betartásáért szállunk

síkra, egy következõ „elvfeladás”, a kemény fellépé-sek eredményeként az lesz, hogy szertartásköny-vünket kell módosítanunk, az egynemûek házassá-gának engedélyezésére. Majd pedig jöhet, adrogliberalizáció és megannyi más meglepetés a kül-földi szabad világ „szabadosságából”, és annak hazaipártolói részérõl! Még csak annyit, hogy büszkék

voltunk 2001 õszén, amikor hazánkban egye-düliként mi tettük kötelezõvé az egyházveze-tõk (lelkésztõl, gondnoktól felfelé!) átvilágítá-sát országos elismerés mellett. Ma úgy néz ki,annak ellenére, hogy az ország népe is szeret-ne tisztán látni, hogy teher lett számukra amúlt, ha a viharos ülésre gondolok, éppen azoknem tettek ennek a határozatnak eleget, akikmindenáron, a Zsinat szétverése árán is, hatal-

mi pozícióra törekednek.Hogy merre tart a Magyarországi UnitáriusEgyház? A lezajlott események tükrében jó lesz ahúsvéti ünnepkörben errõl nagyon mélyen el-gondolkodni. Hatalmi szempontból „a fejsze a fákgyökerére vettetett”. Az egyházak ellehetetlenítésé-nek soha nem tapasztalt (a rendszerváltás óta!) ma-gaslatába érta napi politika. Igaz, az egyházak közülsajnálatos módon csak a mi egyházunk (felkérés nél-küli szóvivõn keresztül) társult az állam és egyházszétválasztásának „sírásó” elképzeléséhez, de azegyházunkban többnek kell lennie az egyház-építõ szellemnek, akarásnak, elszántságnak.Szerettem volna felemelõbb dolgokról beszá-molni, és sokkal rövidebben. De „a téma a földön he-vert”, illetve belopakodott Bartók Béla templomába.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket! És fennkölt lelkikészülõdést az április 2-i Zsinat folytatására.

B. L.




nyos, mert érintettsége okán saját érdekét nemszolgálhatta – ellátom ezt a feladatot is értetek, re-mélem értetek. Páran mást értettek és ekkor jöt-tek tovább a sérelmek a nagy sebek és érdekek.

A jelölõbizottság elõterjesztését a kimaradt ne-vek okán és a csatolandó dokumentumokat (átvi-lágítás) a tényekkel szemben mind fokozottabbanés egyre hangosabban kifogásolták.

Közelített a zenit és eljött a kivonulás, ami

csak a sajnálatot tette teljesebbé mindenkiben. Világossá vált, hogy itt nem hitünk szerint, ha-nem szeretetlenségben tevékenykednek egyesekés bizton nem közösségünk érdekében.

Sajnálom, hogy ez megtörténhetett velünk éshogy szüleimnek fent, illetve gyermekeimnek ott-hon nem mesélhettem, hanem mély szomorúság lett úrrá rajtunk és gondolom utólag mindannyi-unkon.

Hogy ez így történt legyen intõ jel és múlóképzelet. A kereszténységet érintõ külsõ tá-madások ellen pont az összefogást kell erõsít-sük az egyházak és híveik közötti egységet, de

mindenekelõtt saját egyházunkon belül, aholmindig is a hit, remény és szeretet tartottössze bennünket.

Vitéz Dr. Kiss Balázs

GondolatokEgy botrányos módon félbeszakadt zsinat margójára

Nagyon szomorúan vetem papírra ezeket a so-rokat. Eredetileg azt terveztem, hogy egy szépemelkedett hangú tudósításban számolhatok be,

egyházunk 2005. március 5-én (szombaton)tartott tisztújító zsinatáról. Arról, hogymennyire szép és ünnepi hangulatú volt. Hogymilyen sok értékes felszólalás, elõremutató kez-deményezésjavaslat hangzott el egyházunk jövõjeszempontjából. Mennyi új egyházépítõ, lélekeme-lõ elképzelés és terv öltött testet, ezen az eddig négyévente, ezután pedig hatévente megtartandólegmagasabb egyházi fórumon. A zsinatokon ál-talában az egyház legfontosabb alapvetõ te-ológiai kérdéseivel, reformjaival, az egyház-építés helyzetével és jövõbe mutatóterveivel, valamint egyház belsõ életének,közösségépítõ és erõsítõ törekvéseivel, amissziós munkával, a pasztoráció újszerû

feladataival és tisztújítással szoktak foglal-kozni.

Ezzel szemben, most arról kell beszámolnom,hogy itt ez alkalommal a zsinatokra jellemzõ nagyfeladatok felvállalásából, megoldásából semmisem lett. Ilyen kérdésekrõl alig esett szó. Ez nem-csak elszomorító, lehangoló, de ami ehelyett a ren-delkezésre álló idõ nagy részét elrabolta, a jelenlé-võ küldöttek idegeit felborzolta az a lelketlenbürokratikus eljárásjogi kérdésekre elfecsé-relt idõ és mondvacsinált, semmitmondó fel-szólalásokkal tarkított alacsony színvonala,mélységes szellemi szegénységet és sivársá-got tükrözõ „vita” volt, ha azt ami itt történtegyáltalán még vitának is lehet nevezni. Ez ki-mondhatatlan mély fájdalommal töltött el engemés gondolom, hogy a tanácskozás minden jóindula-tú és konstruktív magatartású, tiszta szívû részt-vevõjét, akik nem egy ilyen alacsony színvonalú,lépcsõházi perpatvarkodásra emlékeztetõ csetepa-téra érkeztek ide, erre a megszentelt helyre és al-kalomra.

Az igazat megvallva a tanácskozás az elsõ perctõl kezdve nagyon méltatlan körülmé-nyek között kezdõdött és úgy is folytatódott.

Ahogy az idõben egyre jobban haladt elõre, mind-inkább elszomorítóbbá és kiábrándítóbbá vált. Ígya zsinat félbeszakítása – egyesek elõre megfontoltés eltervezett szándéka szerint – már csak a pontot

tette fel az i-re, mert mire a tanácskozás ide jutott,addigra már teljesen szétesett, kezelhetetlen zûr-zavarrá vált.

Ilyen körülmények között a tanácskozás elég döcögõsen indult. Legfiatalabb egyházközsé-günk (a miskolci) lelkésznõje Lakatos Csilla, aki

néhány hete rádiós istentisztelete során csodálato-san szárnyaló prédikációjával egy fél országot ej-tett ámulatba, most eléggé színtelen áhítatot tar-tott, és ehhez nem éppen a zsinat jelentõségéhezméltó textust választott. Aztán Máté Dénes ko-lozsvári fõgondnok atyánkfiának, szintén eléggészíntelenre sikeredett üdvözlõ beszéde követke-zett, akinek szavaiból – bár utalt erre – nem a szü-lõföld üzenete csendült ki, és nem a zsinatok nagymérföldkõnek számító jelentõségére, fontosságárahívta fel a jelenlévõk figyelmét egyházunk életé-ben. Különösen arra, hogy az ilyen zsinaton valórészvétel milyen nagy felelõsséggel jár a résztve-võk számára, hanem egy elvont eszmefuttatásbakezdett a szabadság fogalmáról – ami egyébként

nem volt rossz! –, csak az én véleményem szerintegyáltalán nem ide illett.Legalábbis én nem tudtam mire vélni, hogy mi-

ért ez az erdélyi egyház üzenete, az anyaországizsinathoz? Az biztos, hogy minden üdvözletet tol-mácsoló vendégnek szíve joga, hogy arról beszél-

jen, amirõl szeret és tud, de azért valahogy figye-lembe kellene venni az esemény jellegét,

jelentõségét és egy ehhez illõ gondolatsorral biz-tatni, bátorítani, készíteni fel a jelenlévõ hallgató-ságot az elõttük álló nagy feladatok megoldására.

Sajnos õszintén meg kell mondani, hogy a mos-tani zsinat egyáltalán nem úgy volt elõkészít-ve, megszervezve, ahogy egy zsinat esetébenaz illendõ lenne. A gyengécskére sikerült beve-zetõ köszöntések után egy még gyengébb, borzasz-tóbb és megalázóbb procedúra kezdõdött: a kül-döttek akkreditációja, vagyis mandátumánakellenõrzése. Ennek során mindenkinek nyilatkoz-nia kellett, hogy milyen szervezet, intézmény dele-gálta a zsinatra és meg vannak-e az erre szolgálómegbízói levelei? Az egyes egyházközségek küldöt-teinek sorban fel kellett állniuk helyeikrõl, mint apadban a kisiskolásoknak, és a Fõgondnok úr õketegyenként akkurátusan végigszámolta és megál-lapította, hogy rendben. Ketten akadtak fel ezen a„rostán”. Egy ügyvédi iroda képviselõje, aki egyhá-zunk megbízásából volt jelen és a Dávid FerencEgylet nemrég megválasztott elnöknõje, akinek

még nem történt meg a cégbírósági bejegyzése. Eb-bõl aztán hosszadalmas huzavona, oda-vissza szó-csata alakult ki, amely ugyan salamoni döntéssel




végzõdött – mindketten maradhatnak! –, de a ke-délyek azért nehezen nyugodtak meg. Ez ahosszú procedúra annyira gyerekes, megalá-zó és már önmagában is méltatlan volt a zsi-natok szelleméhez, hogy ez szerintem alapve-tõen megmérgezte a tanácskozás továbbilégkörét. Miden normális szervezetnél az aszokás, hogy a tanácskozás elõtt egy órávalkezdõdik az akkreditáció. Itt is így kellett vol-

na lennie. Ennek során mindenkinek elõször bekell mutatnia a küldõ szervezettõl, egyházközség-tõl stb. nyert megbízólevelét. Ha minden rendbenvan, ennek alapján regisztrálják és csak így léphetbe a tanácskozás színhelyére. (Ezt nálunk isugyanígy meg lehetett és meg kellett volna csinál-ni a tanácskozás elõtt egy órával, a közeli gyüleke-zeti teremben). A résztvevõket azért érte hideg zu-hanyként az akkreditációs procedúra, mertamikor beléptek a templomba, akkor mindenkinekalá kellett írni egy elõre elkészített jelenléti ívet.

Akinek a neve ezen szerepelt, joggal azt hihette,hogyha õ fel van véve a névjegyzékbe, akkor ottneki törvényes joga a zsinaton való részvétel. Kide-rült, hogy nem. Ezután következett a meglepetés-

szerû akkreditációs eljárás. Aztán elkezdõdött a püspöki, majd a fõgond-noki jelentés fölötti vita. Majd ezt követõen azegyes egyházi intézmények (levéltár és könyvtár,teológiai mûhely, Unitárius Élet stb.) beszámolói-nak a megvitatása. Ez utóbbiaknak a zsinat napi-rendjén való szerepeltetése sem volt egy szeren-csés dolog. Ez ugyanis borzasztóan hosszútárgysorozatot eredményezett. Véleményem sze-rint az egyes egyházi intézmények beszámol-tatását két zsinat közötti idõben folyamato-san kell megejteni. Itt lényegében a püspöki és afõgondnoki beszámoló kell csak megtárgyalásrakerüljön, mert ezeknek kell visszatükrözniük a kétzsinat közötti idõszakban egyházunk életében tör-tént eseményeket, az elvégzett munka értékelésétés a jövõre szóló terveket.

Nem kívánom az alacsony színvonalú vitát és afelszólalók egyes kitételeit értékelni.

A lényeg az, hogy nagyon sokan úgy szólal-tak fel, hogy azt sem tudták, mi van az írásosanyagban. Ezért olyan mondvacsinált pitiánerkérdéseken lovagoltak, hogy a lelkészek szolgálatiidejében mit jelent a „régiség”, amely Erdély-szer-te széles körben ismert fogalom. Vagy, hogy a püs-pöki jelentésben miért Romániai Unitárius Egy-ház megnevezés szerepel? Hogy a MagyarországiUnitárius Egyházat miért nevezik ennek és nemMagyar Unitárius Egyháznak? Más vonatkozás-

ban, hogy egy lelkésznõ telefonszámláját ki hol ésmilyen bizonylat alapján számolja el?Kétségbeejtõ volt az a szellemi szegénység

és sivárság, ami ezekbõl a felszólalásokbóltükrözõdött. Egyetlen olyan felszólalás volt Zol-tán Csaba számtalan – egyébként említésre seméltó témájú felszólalásai közül –, amely érdemihozzászólásnak nevezhetõ lett volna, ha állításamegállja a helyét. Ez abban állt, hogy megpróbál-ta a Püspök Urat szembesíteni 4 évvel ezelõt-ti püspökké választása után tett ígéreteinekbeváltásával, amelyeket a Magyar Nemzet ha-sábjain tettek közzé. Ebben az állt, hogy az egy-ház egy kétnyelvû óvoda létesítését tervezi –a korábban megszûnt önkormányzati óvoda he-lyén – a Nagy Ignác utcában. Miért nem valósultez meg? Zoltán Csabának jobban kellett volna tud-

nia, mint bárki másnak, hogy ennek mi az oka,hiszen õ a Nagy Ignác utcai Egyházközség gondno-ka. A nagyszerû terv megvalósítása azért hiúsultmeg, mert éppen az õ énekvezérük – korábbi ki-sebb szolgálati lakását felhagyva – jogcím nélkülbeköltözött az óvoda volt helyiségeibe és azóta semhajlandó onnan kiköltözni. A nevezett személyezen jogcím nélküli lakásfoglalásban a Nagy Ignácutcai egyházközség pártfogó támogatását élvezi,

és arra hivatkozik, hogy az egyházközség lelkésze:Kászoni József adott engedélyt a beköltözésre. Ez-zel a kör bezárult. Az ügy évek óta peresítés alattáll. Eredmény nincs.

Nem mondom, izgalmas dolog lehet valakit sza-ván fogni, hogy egykor tett ígéreteit nem váltottabe, de ebben az esetben a „nagy leleplezés” szenzá-ciója elmaradt. Sõt azok számára, akik az ügyetegy kicsit közelebbrõl is ismerik, teljesen egyértel-mûvé vált, hogy ez a fegyver visszafelé sült el.

Nem kívánom a bugyuta felszólalások sorát to-vább taglalni. Elkeserítõ és lehangoló volt,hogy Egyházunk egy ilyen nagy döntésekmeghozatalára hivatott fórumát: a zsinatot,

egyesek mennyire elsilányítják és sárba rán-gatják, hogy végül ugyancsak mondvacsináltürügyek alapján kivonulásukkal a döntésho-zatal végül is megakadályozzák. Ami a délután2 óra utáni szünet után történt, annak az a lénye-ge, hogy a Nagy Ignác utcai ellenzéki csoport (éskapcsolt részei) felháborodtak azon, hogy a jelölõ-bizottság ragaszkodik az EKT 2 évvel ezelõttidöntésének betartásához, amely szerint egy-házunk legfelsõbb felelõs tisztségeit (püs-pök, fõjegyzõ, fõgondnok, és annak helyette-se) csak olyan személyek tölthetik be, akikátvilágítással rendelkeznek. Vagyis igazolnitudják, hogyha õk Erdélyben éltek, akkor az otta-ni, ha itthon akkor az itteni titkosszolgálatok-kal nem mûködtek együtt. Ezt az igazolást ed-dig csak Rázmány Csaba jelenlegi püspök ésBalázsi László fõjegyzõ szerezték be. Kászoni Jó-zsef, a Nagy Ignác utcai Egyházközség lelkésze ésKálnoki Kis Sándor fõgondnokhelyettes úgy nyi-latkoztak, hogy õk ezt törvénysértõnek tartják,mert ilyen rövid idõ alatt ezeket a dokumentumo-kat nem lehet beszerezni. De erre nem most a jelö-lés egy hónapjában, hanem már az elmúlt 2 évbengondolni kellett volna. Ha komolyan vették volnaaz EKT döntését, akkor már régen léphettek volnaez ügyben. Kászoni József egyébként a jelölõbizott-ságnak átküldött egy fax üzenetet, amely látszólag a mentesség igazolását jelzi. Érdekes viszont, hogy

Zoltán Csaba, aki a legutóbbi idõkig egyáltalánnem gondolt arra, hogy magasabb tisztségre jelöl-tesse magát, csak a jelölés finisében döntötte elezt, szintén meg tudta már szerezni ezt a mentes-ségi igazolást. Azért tehát, hogy 2 önjelölt, akik-nek még nem volt meg az igazolása, botrányos mó-don a jelölések törvényességét akarta kétségbevonni, és a zsinat megszakítását kezdeményezte,amelyet sajnos többen magukévá tettek, kivonul-tak. Ilyen mondvacsinált ürügyekkel eredményte-lenné tenni egy zsinati ülésszakot, nagy felelõtlen-ség és szerintem ezt az ügyet nem lenne szabadfelelõsségre vonás nélkül lezárni. Akik botrá-nyos viselkedésükkel a zsinat magasztos hivatásá-nak teljesítését meggátolták, azokat igenis felelõs-ségre kell vonni, egyházi törvényeink elõírásaiszerint.




Egyébként engem az bosszant és idegesít a leg- jobban, hogy mennyi olyan pozícióéhes személyvan eme kis egyházunkban, akik félelmetes eszkö-zökkel és módszerekkel törnek vezetõ tisztségekmegszerzésére, és ebben semmiféle eszköz igény-bevételétõl sem riadnak vissza. Miközben ha iga-zában magukba néznének, akkor rá kellene jönni-ük arra, hogy ehhez nekik sem tehetségük, semelhivatottságuk nincs, és eddigi teljesítményeik

sem predesztinálják õket ezekre a tisztségekre.Ezért bátorkodom megkérdezni: Hölgyeim és Ura-im, miért ez a nagy tülekedés? A mi egyházunktörténelmi tapasztalatai szerint: nálunk akitisztséget vállal, annak legalább tíz emberteljesítményét kell nyújtania, tudásban, fel-készültségben és munkabírásban. Mi nem bí-runk olyan embereket tisztségekbe emelni, és tar-tani, akik ott csak ragyogni, reprezentálni, de nemdolgozni akarnak. Ahhoz, hogy egy kis egyház-ból nagy teljesítmények jöjjenek ki, ahhoz át-lagon felüli teljesítõképességû emberekrevan szükségünk minden tisztségben. Ezt jólszíveskedjenek emlékezetükbe vésni. És ha úgygondolják, hogy ez csak az én rigolyám, akkor

kezdjék el csak szépen nagy elõdeink – egy BrassaiSámuel, egy Orbán Balázs, vagy Kriza János –életútját tanulmányozni. És akkor rájönnek, hogynekem van igazam. De ha ezeket a személyisége-ket a mai kor számára már nagy és elérhetetlenpéldaképeknek tartják, akkor megelégszem azzalis, ha csak Balázs Ferenc, vagy Szabédi László sok-oldalú szervezõ és alkotó tevékenységének ered-ményeit tekintik át. Mi túl kicsi és nagyon töré-keny egyház vagyunk ahhoz, hogymegengedhessük magunknak azt a luxust,hogy olyan embereket ültessünk egyes tiszt-ségekbe, akik ezek megszerzését csak célnaktekintik, és nem az egyházunk elõtt tornyo-suló irdatlan feladattömeg megoldására, egy-házunk felemelkedése magasztos ügyénekönzetlen szolgálatára lehetõséget nyújtó esz-köznek.

A zsinat tehát botrányos körülmények közöttfélbeszakadt, és eredménytelenül ért véget. Lehet,hogy ismereteim hiányosak – ezért megkövetekmindenkit, ha tévedek – de egyháztörténettel fog-lalkozó olvasmányaimban én ehhez hasonló skan-dalumról egyházunk 450 éves történelmében még nem hallottam. Akárhogy is próbáljuk palás-tolgatni a dolgokat, ez örökre egy szégyenfoltmarad egyházunk életében. És úgy az Úris-ten, mint a jövõ generáció ezt sohasem fogjanekünk megbocsátani. Hogy egyesek nem

tudtak felülemelkedni önzõ érdekeiken, és

nem a zsinat küldötteinek bölcs belátásárabízták a döntést ügyükben.

Éppen ezért kötelességünk, hogy ennek a nap-nak az eseményeit és tapasztalatait kellõ higgadt-sággal és tárgyilagossággal elemezzük, értékel-

jük, hogy emelt fõvel és tiszta lelkiismerettelállhassunk egykoron a történelem és az Istenítélõszéke elé. A magunk részérõl megtettünk-emindent annak érdekében, hogy ez a zsinat ne

ilyen gyászos eredményû legyen? Én ezzel az írá-sommal és kritikai észrevételeimmel ehhez azannyira szükséges lelkiismeret-vizsgálathoz sze-rettem volna néhány adalékkal szolgálni minden-ki számára. Javaslom, hogy mindenki szálljonmélyen magába és tartson mély és alapos lel-kiismeret-vizsgálatot, ami egyébként is hi-tünk és vallásunk legfõbb követelményrend-szeréhez tartozik. Hogy a jövõben ne csaknyugodtan tudjunk aludni, hanem nyugod-tan tudjunk egymás szemébe is nézni. Sajnosmég ebben az esetben sem kerülhetjük márel azt a szégyent, hogy a 2005. március 5-i zsi-nat dátuma szomorú gyásznapként vonul beegyházunk hazai történetébe. Igaz, hogyha így

utólag visszagondolok az elmúlt évek eseményei-re, azok mindig egyfajta belsõ feszültségrõl, egy-másnak feszülõ indulatokról tanúskodtak. AzEKT ülések gyakran voltaknehezen elviselhetõk akülönbözõ durva kirohanásoktól, vádaskodások-tól, amelyeket a fõgondnok tanári szigorúsággalpróbált kezelni, a renitenskedõket átmenetileg üggyel-bajjal megregulázni, de az a fajta nevelésimódszer úgy látszik egyáltalán nem vált be, sõtegyre jobban csak felerõsödtek az egyházunkonbelüli disszonáns hangok. Ez a tragikus végkifej-lett aztán a zsinat botrányos félbeszakításában ju-tott a csúcspontjára. Nagyon sajnálom, hogy ígytörtént. Nagyon sajnálom, hogy a mi kis egy-házunk már jó ideje nem a „béke szigete”,ahogy normálisan lennie kellene, mert egye-sek, nem tudom miért Egyházunk falai közé is be-hozták, „importálták”, azt a veszekedõs, gyalázko-dós stílust, ami hazai politikai közéletünket issajnos idestova már 15 éve mérgezi, és egyre elvi-selhetetlenebbé teszi. Legalább nekünk vallá-sos, unitárius embereknek kellene annyieszünk legyen, hogy a költõ szavaival élve„túllépünk e mai kocsmán, az értelemig és to-vább”! Azt kérdezem tehát, hogy ilyen helyzetbenhol van itt az értelem és a krisztusi szeretet? Száll-

junk magunkba kedves testvéreim!

Egy szomorú krónikás

Válaszféleség dr. Lõrincz Ernõ úrnak

Gondolom, hogy senki nem neheztel meg azért,hogy ezeknek a valóban közérdeklõdésre számottartó kérdéseknek a megválaszolása hozzám ke-rült. Az egyetemes egyházi szempont mellé sajátvéleményemet is igyekszem odatenni.

1. Arra a kérdésre, hogy mennyi az unitáriu-sok lélekszáma a világon, azt hiszem, nincs em-ber, aki meg tudna válaszolni, még ebben a szá-

mítógépes világban sem. Világviszonylatbanmegválaszolhatatlan kérdés. Itthonról indulvaki, a katolikusok, a reformátusok, az evangéliku-

sok és mások is csak becsült adatokat monda-nak. Kiszállva hazánkból, a nagy világvallásokis ezt teszik. Azt mindenki megfogalmazhattamár magának, hogy az esetleges támogatók szá-ma nem azonos a különbözõ vallásokhoz, feleke-zetekhez, egyházakhoz tartozók számával, an-nak töredéke csupán. Akár az 1%-os átutalókszámát, akár a népszámlálási adatokat nézzük,

semmi sem talál, szorozzunk, vagy osszunk bár-hogyan. Éppen a napokban mondta Gyulay End-re püspök, hogy ha a katolikus egyház nem vehet




részt a politikában, akkor 6 millió embert re-kesztenének ki! Már félmillióval többet mond,mint amennyi eddig forgott közszájon. A refor-mátusok 2,5 millióra becsülik magukat, az evan-gélikusok is inkább 1 millió felé haladnak. A ki-sebb felekezetek is tízezres számokrólbeszélnek. A december 5-i tragikus eseményekután írt egyik cikkemben feltettem a kérdést, holvolt ez a nagy testvéri közösség. Akkor hova

mennyi lélek is tartozik? Ilyen értelemben, egykicsit a statisztika adatát is magunkénak tudva(más keresztény felekezethez tartozó címszóalatt!), ismerve az erdélyi kivándorlást, azt nemvéve figyelembe, hogy gondolkozásában, hité-ben, de egyházunktól való távolságtartásábanhányan lehetnek, úgy 25000-re tehetõ a hazaiunitáriusok lélekszáma, mutassanak bármilyenszámokat az egyházi vagy úgynevezett hivatalosstatisztikák. (Békés megyében a népszámlálásiadatok szerint nincsenek unitáriusok!). És eznem azért lehet igaz, amit állítólag Churchillmondott, hogy csak abban a statisztikában hisz,amit õ hamisított. Nem élünk olyan világbanmár (Erdélyben sem!), hogy homogén közössé-

gekként élve, nem marad egy faluban, városban,településen sem senki kereszteltetés vagy másszertartás nélkül. Erdélyben is többen vannak,mint az a 60 valahány ezer, amennyit a lelkészi

jelentések alapján kimutat az egyház, mert anagy szétszóródásban õk sem tudják számon tar-tani híveiket. Még azt sem tudják papírra vetni(több, mint egy évtizede kérjük!), hogy kik jöttekés hova a nagy kitántorgásban! A fentiek alapján

joggal ellenezte az egyházvezetés mindenféleadattal való megjelenést a nyilvánosság elõtt,mert abból nem származik semmi jó, de inkábbhátrány egy nagyon szekularizálódó világban!

A világ unitáriusságának létszámával még ki-látástalanabb a helyzet. Az International

Association of Religious Freedom – A vallásos sza-badság nemzetközi szervezete tagegyházainak lét-számát több millióra teszik, becsülik. Egy, a sepsi-szentgyörgyi Kovács István lelkésztõl kapott (detudomásom szerint Kászoni József lelkésznél isvannak ilyen kimutatások) adatok szerint a tag-egyházak, tagszervezetek száma jó nagy, de a lé-lekszám kevés, néhány száz, néhány ezer, igaz,csak a fizetõket tartják nyílván. A nagy családbanvannak unitáriusok és mindenféle más, szabadongondolkodó istenhívõ vagy istenhit nélküli huma-nisták. Tagegyházak és szervezetek elõfordulása:Egyesült Államok, Kanada, Anglia, Németország,

Ausztrália, Finnország, Spanyolország, Csehor-szág, Oroszország, Új-Zéland, Lengyelország, In-

dia, Nigéria, Dél-afrikai Köztársaság, Pakisztán,Fülöp-szigetek, Dánia, Belgium, Hollandia, Svéd-ország, Franciaország, Svájc, Olaszország. Nos,vagyunk mi mindenhol széles a nagyvilágban. Dehogy hányan tudnak Dávid Ferencrõl, az erdélyiunitárius gyökerekrõl, azt szinte biztosan tudjuk:nagyon kevesen. Egyébként üdvös lenne (KászoniJózsef és Léta Sándor a külkapcsolatokért felelõ-sökként) beszámolni e „testvérek” életérõl, mertsok érdekesség van, lehet alakulásukban, szerve-zõdésükben. Például a dániai unitáriusok egyiklegnagyobb adakozója, jótevõje a híres zeneszerzõ,Edward Grieg felesége volt.

2. Egyházunknak nincs kapcsolata az Egyhá-zak Világtanácsával vagy az Evangéliumi Szövet-

séggel. Ez utóbbi eléggé ismeretlen. Az elõbbi an-nál inkább, de oda mi nem illünk bele, mert nem

fogadjuk el a dogmákat. Ellenben van kapcsola-tunk (lehet még jobb is!) a már említett IARF-fel ésa nemrég alakult ICUU-val. Ez utóbbinak alelnö-ke volt leköszönõ fõgondnokunk, Mikó István úr.Fejlõdõ kapcsolat jellemzi a TestvéregyházközségiTanáccsal való együttmûködést. Reméljük, folya-matosan minden gyülekezetünknek lesz élõ, jókapcsolata tengerentúli gyülekezetekkel, és meg-lévõk is jobban mûködnek a jövõben.

3. A hazai ökumenikus szervezõdések (ahogy akérdezõ fogalmazza) és szervezetek közötti kap-csolat idõnként az egyházi vagy felekezeti primá-tusság, elsõbbség hangoztatásának és nyilvánva-lóvá válásának áldozatául esik. Ha csak arragondolunk, hogy egyik nagy egyház sem emelte felszavát, sõt elfogadták és magukévá tették a „törté-nelmi egyház” értehetetlen kategorizálást. De hamár megtetszett nekik, akkor sem gondoltak arra,hogy minket is maguk mellé vegyenek. Ennek éshasonló jelenségek ellenére, nem alamizsnáérthajladozva, igyekszünk minden lehetõséget meg-ragadni arra, hogy „megmutassuk magunkat”. A Püspök Úr közlése szerint a Magyarországi Egy-házak Ökumenikus Tanácsában, a régi helyzethez

viszonyítva, van egy szavazatunk a megfigyelõistátus helyett. A Magyar Ökumenikus Szeretet-szolgálatban az a helyzet állt elõ, hogy OrbóknéSzent-Iványi Ilona helyébe 2001-ben a Fõhatósá-gunk Szász Adriennt javasolta, delegálta, de elõb-bi nem adta át helyét az utóbbinak. Az elmúlt 4 év-ben soha egy beszámolót sem írt annak azEgyháznak, amelyik nevében ebben a szervezet-ben tevékenykedik. A Magyar Bibliatársulatban

jelen sorok írója képviseli az Alapítvány Kuratóri-umában egyházunkat egy szavazattal. A Biblia-társulat évente 2-3 alkalommal ülésezik és hozdöntéseket. Ezekrõl az UNÉL-ben lehet olvasnibeszámolókat. Könyv- és bibliaadományát a püs-pöki hivatalban helyezzük le. Az eltelt 4 év alatt

2-3 alkalommal Léta Sándor vett részt helyettema tanácskozásokon.Bizonyára, kedves dr. Lõrincz Ernõ, a válaszok

hagynak kívánnivalót maguk után. De önmagá-ban mindenik kérdés külön-külön „megér egy mi-sét”. Ha az UNÉL anyaghiánya megengedi majd, arendelkezésemre álló külhoni unitáriusokról és ahozzánk tartozó nem unitáriusokról szóló anyagotszívesen lefordítom és leközöljük.

Balázsi László




Akik elõttünk jártak

Emlékezés a 85 évvel ezelõtt született

Veress Pál festõmûvészre

Veress Pál – a magyar mûvészeti élet kima-gasló alakja – 85 évvel ezelõtt született Buda-pesten.

Apja Veress Pál, egyetemi tanár, matemati-kus és fizikus, tankönyv és tudományos cikkekírója. Anyja, az osztrák-cseh származású MeisselDóra. Felesége Deák Éva, a Magyar Rádió, ké-sõbb a Corvina Kiadó szerkesztõ-fordítója.

Szülei az I. világháború után Erdélybõl, mintmenekült „vagonlakók” kerültek Kispestre, aWekerle-telep szomszédságába. Elemi iskoláitmagántanulóként végezte. Miután apja kineve-

zést kapott a Tanárképzõ Intézetbe, Budára köl-töztek. Középiskolai tanulmányait itt végezte azakkori Werbõczy reálgimnáziumban. Diákéveialatt tagja volt a 345. számú János Zsigmond ne-vét viselõ cserkészcsapatnak. Szervezõje volt azönképzõkör irodalmi elõadásainak. A nyári szün-idõket többnyire Bécsben, anyai nagyszüleinéltöltötte. Önéletrajzában tanárai közül Kosztolá-nyi Gyuláról tett említést, ki külön rajzórákonkészítette föl a mûvészi pályára.

Veress Pál 1938-tól 1943-ig a KépzõmûvészetiFõiskolának volt növendéke. A fõiskolai elõkészí-tõ tanfolyamon Éless István szabadiskolájábansajátította el a technikai fogásokat. Sikeres fel-

vételi rajzai alapján a fõiskolára akkor kerültSzõnyi Istvánt választotta tanárának. ElekfyJenõ az akvarell, Nagy Sándor freskófestésre ta-nította, Varga Nándor Lajostól pedig a technikaiismereteket tanulta meg. Évfolyamtársa volt azunitárius késõbbi szobrászmûvész Benczédi Sán-dor, aki több, mint 200 íróról és mûvészrõl készí-tett karikatúraszobrot.

Fõiskolás évei alatt a Brassai Sámuel IfjúságiEgylet elnöki tisztségét töltötte be. Mint ilyen lé-pett kapcsolatba a népi irodalom képviselõivel,többek között az unitárius Szabédi Lászlóval ésBözödi Györggyel, kik az Egylet elõadóestéinléptek föl az új irodalom képviseletében. Veress

fõiskolai tanulmányaival párhuzamosan kétévig1942-tõl 1944-ig a budapesti Tudomány-egyetem bölcsészeti karán mûvészettörténeti,régészeti, néprajzi és filozófiai elõadásokat hall-gatott.

Ígéretesnek induló pályája kezdetén, még fõ-iskolás korában, 1942-ben megpályázta és el-nyerte az ú.n. „Székelyföldi Ösztöndíjat”. Ígytöbb hónapot tölthetett a Korond mellettiPálpataka nevezetû településen. Bár itt készültképei Budapest ostromakor megsemmisültek, azösztöndíjasok 1943/44 évi kiállításán még sike-rült bemutatnia pasztell arcképeibõl, akvarelltájképeibõl és olajfestményeibõl tíz alkotását.

1944. október 15-én behívták katonai szolgá-latra. Mint a 101. légvédelmi tüzérosztály póttar-talékos katonája került amerikai fogságba. Itt a

Karlsruhe melletti fogolytáborban rutinrajzokkészítésével töltötte – irigységre éppenséggelnem méltó – éveit. A fogságból 1946 januárjábanérkezett haza Budapestre, romokban hevert éskifosztott otthonába. Az akkori viszonyok körül-ményeinek megfelelve és régi kapcsolatai fel-használásával belépett a Nemzeti Parasztpártba,de hamarosan kiábrándulva a politikából, máspályán igyekezett elhelyezkedni. Segédszerkesz-tõi állást kapott a Mûvészeti Tanács „Alkotás” cí-met viselõ, kéthavonként megjelenõ folyóiratá-nál. Ezzel biztosítva lévén megélhetése, még

április hónapban házasságra lépett a már emlí-tett Deák Évával. Az esküvõi szertartásra aHõgyes Endre utcai templomban került sor, CsikiGábor esperes közremûködésével.

Veress segédszerkesztõi állása nem volt semidõigényes, sem hosszú életû. A Népi Kollégiu-mok Országos Szövetsége pályázatára, linóle-ummetszeteket készített Petõfi verseihez. Emunkájával második díjat nyert. A városban tettsétái alkalmával romos házakról készített rajzo-kat, majd otthon olajfestményeket. 1949 márciu-sában a Fõvárosi Népmûvészeti központban sike-rült romos városképeibõl, csendéleteibõl és azemlített Petõfi-versillusztrációkból megrendez-

nie elsõ önálló kiállítását, de még ez évben a „szo-cialista realizmus” erõszakos beindításakor fel-függesztette mûvészi pályafutását. Feleségesegítségével a Magyar Távirati Iroda külpolitikaiszerkesztõségében helyezkedett el, ahol nyelvis-meretével a nyugati hírügynökségektõl átvett je-lentésekkel foglalkozott. 1958-ban a MTI-tõl át-került a Kereskedelmi Kamarához, ahol a„Gazdasági Hírek” címû lap szerkesztésében ka-pott feladatot.

Már 1948-ban kiábrándulva a politika irányí-totta festészetbõl saját szórakoztatására, az ak-varellfestészethez fordulva, családja tagjairólkészített képeket. Ezekbõl 1955-ben sikeres kiál-

lítást rendezett a túrkevei Múzeumban és a bu-dai Eötvös-klubban. Az 1956-os forradalom ese-ményeit nagyméretû linóleummetszet-sorozatban örökítette meg. Még az MTI-nél dol-gozott, mikor új festõtechnika kialakításával kí-sérletezett. Ezt a kísérletezést a KereskedelmiKamaránál eltöltött idõszakban tovább folytat-ta, s megteremtette portréjai és tájképei felhasz-nálásához az ún. „grafotípia”-i eljárást. Enneklényegét az üveglapra felvitt fekete és színes fes-ték kombinációja képezte.

1957-ben felvételt nyert a Mûvészeti AlapSzinyei Merse Pál Alkotóközösségbe, ahol képei-nek eladása hasznos mellékkeresethez juttatta.

1960-ban Veress meghívást kapott egy Geno-vában rendezett kiállításra, ahol a következõ év-ben kicsempészett kisméretû képeibõl rendezhe-




tett, anyagi szempontból is jól sikerült kiállítást. A képeiért kapott pénz egy részével beutaztaOlaszországot. Megfordult Firenzében, Rómá-ban, Nápolyban, Pompejben.

1961-ben a Gheorghiu Dej hajógyárban állít-hatta ki olaszországi útján készült vázlatkönyvé-bõl feldolgozott képeit, majd 1963-ban aDerkovits Teremben kapott lehetõséget munkái-nak bemutatására. Ezen kiállításon jelentkezettelõször néhány „bálvány”-nak keresztelt abszt-rakt munkával.

Munkásságának legjelentõsebb korszaka az1960-as évek közepe volt, mikor is azokkal asalakrelief bálványaival jelentkezett, melyekkela nomád társadalom újrafelfedezését helyezteelõtérbe. Bálványai jelképek, szimbólumok, le-egyszerûsített természetbõl vett alakok. Velük arégi, törzsi élet szellemét kívánta érzékeltetni.

1965-ben sikerült Veressnek Párizsban ren-deznie egy fényes erkölcsi sikerû, de anyagi hasz-not nélkülözõ kiállítást. Itthon, a következõ években, fölismerve az adottságokat és a lehetõ-ségeket, hozzáfogott technikai és mûvészeti vilá-gának végleges kialakításához. Elsõ lépéskéntmûgyantából, kokszhamuból, fehércementbõl ésfûrészporból álló technikát kísérletezett ki, majdáttért a furnérozott bútorlap alapozású metsze-tek készítésére.

1969-ban a Fényes Adolf Teremben kerültekkiállításra „bálványai”. E kiállítás is nemcsak er-kölcsi, de anyagi sikert is eredményezett.

1969-tõl a „Világgazdaság” címû napilapotszerkesztette, 1971-tõl tagja volt a Magyar Kép-zõ- és Iparmûvészek Szövetségének.

1973-ban New Yorkban, 1977-ben Pécsen, Bu-dapesten, az NDK-ban, Lengyelországban rende-

zett kiállítást. Tanulmányutat tett Franciaor-szágban, az USA-ban, Indiában és Japánban.1980-ban vonult nyugdíjba.1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti

Akadémia rendes tagjává választotta.

1993-ban megrendezte „székfoglaló” kiállí-tását.

1995-ben megkapta a Köztársasági Érdem-rend Kiskeresztjét.

1998-ban Érdemes Mûvész-díjat kapott.1999-ben még kiállított a budapesti Francia

Intézetben, s ez év május 7-én be is fejezte életét.Halála után 4 évvel, 2003-ban került kiadásra

Mezei Ottó bevezetõ tanulmányával, Veress Páléletrajzával és Veressné Deák Éva katalógus- ésfüggelék-összeállításával, Veress Pál életét ésmunkáságát bemutató, színes képekkel ellátott,hatalmas kétnyelvû (magyar-angol) munka,amely 91 színes képét, 236 festményét, 114 salak-relief fatalpra készült dombormûves képet, 70kartonlemezre készült kollázst, 262 sokszorosí-tott grafikát és 19 uszadékfaszobrot ír le. A mun-kából az is kiderült hogy 1948 és 2001 között 53egyéni és 115 csoportos kiállításon vett részt és25 munkája található közgyûjteményekben. A róla szóló és vele foglalkozó irodalom száma 166.Ismert 11 db, mûvészi tárgyú írása és 4 db könyv-fordítása.

Veress Pálról elmondhatjuk, hogy tagja voltazzal a szép reménységekkel induló ifúságnak,amelynek életét kettétörte az értelmetlen II. vi-lágháború és az azt követõ, napjainkat is sokszempontból jellemzõ bizonytalanság. Azonbanmûvészi elhivatottsága, az otthona által nyújtotttámasz és segítség, unitárius alapozottságú hite,átsegítette az élet nehézségein. Ma, amikor szü-letésének 85-ik évfordulóján emlékét idézzük,hisszük, hogy életével példát és utat mutat an-nak a mai nemzedéknek, amely kénytelen hason-ló nehézségekkel megküzdeni.

Felhasznált irodalom:Tüskés Tibor: Veress Pál. 1988.V. P. festõmûvész. Unitárius Élet1986. márc.-ápr. 15. old.

Kelemen Miklós

R. Filep Imrére emlékezünk

Régi kazettát helyezek a magnetofonba. Serce-gés árulja el, hogy az egykori felvétel hamarosanmegszólal:

Egy határozott – retori-kai képzettségrõl árulkodóérett férfihang beszél – szé-pen formált mondatokbólépülõ egyházi prédikációthallok.

Remetei Filep Imrehangja ez, akit én már saj-nos nem ismerhettem sze-mélyesen.

Nem hallottam élõbe-szédét, nem tapasztalhat-

tam közvetlenségét, nemélvezhettem szószéki prédi-kációit.

90 évvel ezelõtt, 1915-ben március 21-én szüle-tett, s immár 35 éve halott. A fiatalabb egyháztagok

már csak a lexikonban, régi fe-lekezeti lapokban nézhetnekéletének fõbb adatai után.

R. Filep Imre 1946-bankerült a mai Magyarország területére és 1953-ig a hód-mezõvásárhelyi egyházköz-ség lelkésze volt. Ezt követõ-en haláláig a Nagy Ignácutcai gyülekezetben szolgált,s tevékeny részt vállalt azIRF munkájában.

1966-tól püspöki helynöke,

majd 1968-tól helyettes püs-pöke a Magyarországi Unitá-rius Egyháznak.




A kerek évfordulóról megemlékezve az élõ lel-készt, püspöki helynököt keresem, nem a lexikálisadatokat szeretném sorolni.

Éppen ezért azok emlékeire támaszkodom sze-mélyisége megidézésében, akik számára a legtöb-bet jelentette: ezek családtagjai, felesége, gyerme-kei, unokái.

És az emlékmozaik úgy teljes, ha még R. FilepImre lelkészt személyesen ismerõ, õt prédikálni

halló szellemi kortársat, egyháztagot is megszó-laltatok.Családja emlékeiben elevenen él a férj, apa,

nagyapa. 2000-ben Ági leánya vállalkozott arra anehéz feladatra, hogy e lap hasábjain papírra isvesse emlékezõ gondolatait.

A gondolatok mögött felsejlik a háború utánihelyzet – a ma nemzedéke számára már ismeret-len – a nagy szegénység, mely senkit nem került elaz akkori Magyarországon. És kiviláglik egyúttalaz a lelkesedés, ahogyan otthont teremtett FilepImre mind szûk családja, mind unitárius hívei szá-mára Hódmezõvásárhelyen.

Úgy vélem, a lelki értelemben vett OTTHONteremtése, megtartása kulcsfontosságú volt éle-

tében.Családjában gyermekei mindvégig élveztékbizalmát, megtapasztalták szeretõ, összetartóerejét.

Alkalmi kedves versei a mai napig élnek a csa-lád emlékezetében, melyek intimek, szellemesekegyszerre.

Lányainak szóló egykori verses ébresztõje mamár a dédunokák keltegetését szolgálja:

„Tej, túró, tejfölJó barátom kelj föl…”Betegágyán a kórházban is verset rögzített

unokái számára Karádi Miklós álnéven.Nagyszerû nevelõnek bizonyult, nem csupán

lányai szempontjából. A budapesti gyülekezet fia-

taljait is összefogta, a gyülekezeti terembenpingpongasztalt állított fel, hogy sportoljanak, ésne lézengjenek azok az ifjú leányok s legények,akik akkor a Nagy Ignác utcában laktak.

Kiválóan értett a fiatalok nyelvén, ha kellettbálnyitó rock and roll táncos volt, ha kellett, órá-kat beszélgetett a problémákkal küszködõ gyere-kekkel.

Az otthon a budapesti gyülekezetben is olyanfontos volt számára, mint korábban. A családegyütt lélegzett a hívekkel, a gyülekezeti és csalá-di élet nem volt elválasztható. Filep Imréhez bár-mikor lehetett érkezni, tõle segítséget kérni.

Lelkészi szolgálatát igen lelkiismeretesen vé-gezte. Egyházi beszédei, prédikációi városszerte

ismertek voltak, képzettségének elismerése jeléülrendszeres hallgatói voltak nem unitáriusok is,egyetemisták hívták egymást „RFI”-t (R. Filep Im-rét) hallgatni a templomba.

Milyen is lehetett élõbeszédben élvezni szó-noklatát?

Errõl Kovács Imre emlékei szólnak, aki elõszörHódmezõvásárhelyen hallotta Filep Imrét beszél-ni, s késõbb a Nagy Ignác utcai gyülekezethezcsatlakozott:

„Igyekeztem minden istentiszteleten részt ven-ni, meghallgatni az egyéb elõadásokat, szeretet-vendégségeket, melyeken még alaposabb, még mé-lyebb «evezz a mélyre» jézusi útmutatásszellemében fogant gondolatmenetek alakítottákhitbeli nézeteimet… A tiszteletes úrból nekemImre bátyám, szellemi, lelki atyám lett.”

Prédikációit nagy tárgyi tudás, széles körûmûveltség jellemezte. A bibliai mondanivalótmindig tudta aktualizálni. Gondolataival képesvolt évekre elõremutatni, nagy tisztelettel szólvaaz etikai alapú másságról, az emberi értékek sok-színûségérõl.

Az emlékezõ méltatja azokat a magyarkútihétvégi kirándulásokat, melyek kovászként tar-tották össze az akkori lelkészeket, egyháztagokat.

Egykori paptársaitól tudom, hogy finom konflik-tusmegoldási készséggel megáldott vezetõ volt. Azegyházon belüli véleménykülönbségeket jó érzék-kel igyekezett elsimítani, és a megoldásra kon-centrálni.

R. Filep Imre tanító lelkészként maradt meg az utókor emlékezetében, mert tõle nem csupánbibliai példázatok hangzottak el, hanem beszé-deibõl sugárzott a történelmi, földrajzi, filozófiai,mûvészeti tájékozottság, az értelemmel való át-itatottság.

Európai ívû mûveltsége, anyanyelvi szintû né-met nyelvtudása predesztinálta arra, hogy a világ unitáriusai között az IRF-ben képviselje a ma-gyarországiakat.

AZ IRF végrehajtó bizottságának tagjaként szá-mos elõadást tartott Svájcban, Hollandiában, azakkori NSZK-ban, Angliában, Amerikában.

Az õ közremûködésével jelentõs anyagi segítsé-get kapott egyházunk a hollandiai és a düreni gyü-lekezettõl.

Adalékul néhány érdekesség: Külföldi unitári-us gyülekezetek látogatása során látta a rózsávaltörténõ keresztelés szokását, és átvette azt. A NagyIgnác utcai gyülekezetben az õt követõ lelkész,Huszti János is folytatta a meghonosodó szokást.Ma már a szülõk természetesnek veszik, hogy a ke-resztelõ ünnepség tárgyi emléke a rózsa.

R. Filep Imre lelkészsége idejébõl valók a gyü-lekezeti terem falfülkéiben található evan-

gelisták szobrai holland adományozótól, melye-ket ma is õrzünk.Sajnos fiatalon, 55 éves korában veszítettük

el õt.Életmûve természetesen családja, lányai, uno-

kái, és általa már sajnos nem ismert dédunokái. Éséletmûve a gyülekezet, melyet lelkészsége idején arégiekbõl megtartott, az újonnan jelentkezõkbõl to-vább növelt.

Emlékét megõrizzük és az újabb unitárius nem-zedékeknek továbbadjuk.

Muszka Ibolya




Az unitárius Korond

Az 1960-as évek közepétõl kezdve – amikor aközeli Farkaslakán családommal meglátogattukTamási Áron még frissen behantolt sírját, amelyreígy egy maréknyi anyaországi földet is vihettünk –nagyon sokszor megfordultam Korondon, igazcsak futólag, átutazóban. Így szinte, mint a fák év-gyûrûin 2-3 évenként nyomon követhettem a falu– de talán inkább már kisváros – fejlõdésénekegyes állomásait. Kezdve attól, amikor a házakelõtt még asztalokra kirakva árulták a híres cse-répedényeket, fafaragásokat, szõtteseket, bárány-bõröket. Aztán, amikor már sátorféle védõtetõt ishúztak az elárusítóhelyek fölé. Egészen addig,amíg a rendszerváltás után egyre jobban kezdettterjedni és utcahossznyira bõvülni az ízléses, szé-

kely stílusú, ácsolt, faragással díszített, fapavilo-nok sora. Amelyek ma már legalább 2 km hossz-ban sorakoznak a falu közepének két oldalán.

Ekkora kirakodóvásárt egy ilyen kis települé-sen nemhogy a Kárpát-medencében, hanem a vi-lág más részein se nagyon lehet látni. Egyszerûenlenyûgözõ. A rövid idõre odaérkezõ turisták aztsem tudják, hogy melyikhez fussanak, melyikneka gazdag áruválasztékával ismerkedjenek meg?

Amelybe most sajnos kínai bóvli áruk is kevered-nek. Ez azt bizonyítja, hogy itt nagyon életrevaló,tehetséges, vállakozó szellemû emberek élnek.Máshol is példát vehetnének róluk, ahol egy for-galmas út vezet keresztül, és van sajátos helyi por-tékájuk. A közeli ballavásáriak például az õ édeslilahagymájuk füzéreivel kínálgattak. Franciaor-szágban és Olaszországban járva nemegyszer lát-tam, hogy egyes városoknál már a város bejáratá-nál ki volt írva: „A mi városunk a kesztyû városa”,vagy a „Kerámia városa”. Tehát felhívják az ideér-kezõk figyelmét az õ specialitásaikra. Úgy, hogyegy embernek – ahhoz, hogy megcsinálja a szeren-cséjét – ki kell találnia magának egy olyan szak-mát, egy olyan foglalkozást, amire a jövõjét, azanyagi biztonságát tartósan alapozni tudja. Hapedig ez megvan, akkor az abban való jártasságáta legmagasabb mûvészi színvonalra kell fejlessze,hogy többnyire gyõztesként kerülhessen ki az egy-re erõsebb piaci versenybõl. Így kell legyen ez azegyes településeknél is. Nem a sültgalambot, agazdag befektetõt kell várni, hanem szét kell néz-ni lakóhelyünkön, hogy ott milyen érdekességek,milyen kuriózumok vannak, és ezek termelésére,értékesítésére alapozva kell a jövõt építeni.Korondot ma sokan irigylik, de õk ezt már akkorelkezdték, amikor mások még arra alapozták a jö-võjüket, hogy bejárnak a közeli városokba, az ipar-ba dolgozni. Aztán késõbb a fetisizált iparban na-gyot kellett csalódniuk. A korondiak úgygondolták: legjobb, ha saját kezükbe veszik sorsukirányítását. Biztos, ami biztos. És nekik lett iga-zuk. Szerencséjüket azzal alapozták meg, hogyidejében ismerték fel ezt, és hozzákezdtek anél-kül, hogy erre valaki oktatta volna õket. Rájöttek

maguktól, a maguk csavaros székely észjárásával.Mert itt nemcsak a híres kerámiákról van szó –bár úgy tudom, hogy ezek készítését is más telepü-

léstõl csenték el és fejlesztették magas mûvésziszínvonalra –, hanem a taplósapkán át a székelynõi és férfi ruhák készítéséig sok mindenrõl, ami-ket a mindenkori piac – pontosabban: a kedvesvevõ – keresett és hajlandó volt megfizetni az árát.

Annak ellenére, hogy Korondról az elmúltévekben nagyon sok érdekes élményt sikerült be-gyûjtenem, mégis õszintén és töredelmesen be kellvallanom, hogy Korond unitárius voltát az elmúltév õszéig nem sikerült felfedeznem. Ez nagy hibavolt, amiért nagyon szégyellem magam. És, hogyezt jóvátegyem, illetve, hogy az idelátogató unitá-rius testvéreinket is megóvjam a hasonló tévedés-tõl, ezért most szeretném közreadni és mindenki-vel tudatni, hogy Korond miért egy jelentõs

unitárius fészek, olyan, amelyet bátran lehetTorockóval egy sorba állítani. Ha itt járunk, el nefelejtsünk betérni az unitárius parókiára a köz-ségközponttól a Farkaslakára vezetõ fõút mellett,a nagy kanyarban. Az itt élõ unitáriusoknaknemcsak egy nagyon szép, várfallal körülvettnagy temploma van, hanem nagyon kedves, ven-dégszeretõ lelkésze: Farkas László és tiszteletesasszonya is, akik készségesen vállalják a templomkörül az idegenvezetõi szerepkört. Korond unitá-rius közösségének ugyanis csodálatos és mindenegyházközség elé példaként állítható történelmimúltja is van. A legrégebbi unitárius gyülekezetekegyike Erdélyben.

A reformáció forradalmian újnak számító hitel-vei valószínûleg két irányból érkeztek ide és vál-tak hamar népszerûvé. Az egyik Segesvár környé-ke, a Szászföld vidéke volt, ahol a korondiaksokszor megfordultak sószállító szekereikkel. In-nen a lutheri tanok, illetve Kálmánchely 1538-ashíres segesvári hitvitájának hírei juthattak el. A másik irány: a parajdi Sóvidék volt, ahol asótisztek az elsõ között váltak a reformált hit híve-ivé. Tõlük vették át a falvakból származó bányá-szok, akik szintén az új hit követõivé váltak, és ezttovábbadták falujukban is. Ennek köszönthetõena 16. század közepére a Küküllõ és Nyárádmenténmár alig maradt római katolikus közösség.Szentgericén Székely györgy, ErdõszentgyörgyönKirály Boldizsár munkálkodott. Mind a kettenWittenbergában tanultak. A sóvidéken a lutheritanokat hamarosan az antitrinitárius (késõbbunitárius) hitvallás váltotta fel. Udvarhelyszékena heves felekezeti villongásokat 1562-benSzékelytámad várkapitánya fékezte meg, aki vé-delmébe vette a reformációhoz hû prédikátorokat.Korond lakossága már Dávid Ferenc idejében azúj hitvallás mellé állt, a Kis-Küküllõ menti falvak-kal együtt. Vagyis Sóvárad, Szováta és a korondimedence falvai, Korond, Atyha, Sófalva és Parajd.

Amikor az 1591-es marosvásáhelyi országgyûlésaz unitárius vallást bevett vallásnak minõsíti,Székelyföld népességének többsége már unitári-us. A krónikák 1569-ben Péter pap nevét jegyez-

ték fel, mint unitárius lelkészét. A reformáció korától Korondon többségbenlévõ unitáriusok és a kisebbségben lévõ katoliku-

Erdélyi Krónika




sok azonban közel százötven éven át közös temp-lomot használtak, úgy hogy annak fõhajója egydeszkafallal el volt választva. 1648-ban azonbanaz unitáriusok egyik hívük által adományozotttelekre egy kápolnát építettek a katolikusoknak.

A korondi katolikusok ugyanis annyira szegé-nyek voltak, hogy 1707-ben is csak azatyhaiakkal közösen tudtak egy plébánost fogad-ni. – Úgy gondolom, hogy az unitáriusok részérõl

gyakorolt vallási türelemnek ez egy nagyon szépés megható példája. – Az I. Lipót által 1691-benkiadott Leopoldi Diploma visszaállította a Gyu-lafehérvári kat. püspökséget és a jezsuita ren-det. Ennek következtében országszerte megin-dult az erõszakos rekatolizáció. A kormányzóság 1719-es rendelete alapján a korondi unitáriusok-tól elvették a templomot és õket az 1648-ban akatolikusoknak épített kápolna átadásával „kár-pótolták”. Mivel ez túl kicsinek bizonyult az uni-táriusoknak, 1720-ban új templom építésébekezdtek. A templom építése nagyon nagy anyagiterhet jelentett a gyülekezetnek. Ennek követ-keztében a Firtosban élõ ferenceseknekkönyebben ment egyes emberek visszatérítése,

különbözõ címek, rendjelek osztogatásával. A néphagyomány ma is számon tartja a hiteha-gyott unitárius családok nevét, akik ebben azidõben hagyták el unitárius hitüket. A megma-radt hívek csüggedõ építési kedvét 1725-ben és1732-ben Pálfi Zsigmond püspök, 1743-ban pe-dig Szentábrahámi Lombard Mihály püspök vizi-tációja próbálta felélénkíteni. Nem kevés siker-rel. 1749-ben már majdnem felépült a templom,csak még nem volt mennyezete. Ezért az unitári-us egyház Erdély-szerte gyûjtést indított akorondi gyülekezet megsegítésére, amely hama-rosan szép sikerrel járt, és így 1750-benSzentábrahámi Lombard Mihály végre felszen-telhette a templomot. Ezt a láthatják most az

odalátogató testvéreink. (Kedvcsinálónak mellé-kelten közöljük a templom külsejérõl ésbelsejérõl készült fényképeket.) A templomkertérdekessége, hogy itt találhatók az egyház ki-emelkedõ lelkészeinek, az itt született híres uni-táriusoknak és néhány olyan zsidó családnak akopjafája (pl. a falu volt orvosáé), aki az1930-40-es években bõkezû adományaival támo-gatta az egyházközséget.

Az egyházközségnek 1635-tõI 1870-ig voltönálló unitárius iskolája. Mai napig híven õrzikaz egykori oskolamesterek neveinek emlékét. Azönálló unitárius iskola 1870-ben olvadt be a köz-ségi iskolába.

A parókia mellett a régi iskolaépületben magyülekezeti terem van. A gyerekek szombat-va-sárnap ide járnak külön biblia- és énekórákra,annak ellenére, hogy a rendes iskolai órarendjük-ben heti két hittanóra van beiktatva, amely elsõ-sorban román ortodox egyház „vívmányának” te-kinthetõ.

Ez az egyházközség még nem fogyatkozó lét-számú. A születések száma még meghaladja a ha-lálozásokét. Évente 12-15 fiatal konfirmál ünne-

pélyes keretek között. Az egyházközségheztartozik a közeli fenyõkuti fatemplom és vendég-ház is. Az egyház szerencsére visszakapta koráb-bi erdeit, ami anyagi helyzetében jelentõs javu-lást eredményezett. A lelkészi lakás padlásszintjén néhány vendégszoba is található.

A Duna Tv nemrégiben félórás riportmûsortsugárzott a nagyon aktív, pezsgõ közösségi és hit-életet élõ gyülekezetrõl. Kívánunk sok kedvesanyaországi unitárius látogatót, akik hitben meg-erõsödve és élményekben gazdagodva térnek on-nan haza, ahogy ez az én esetemben is történt.Köszönet érte, kedves korondi unitáriusok.

Egy megelégedett, boldog krónikás




Egyházközségeink életébõl

Üzen a múlt Az unitárius templom és iskola – Dévaványán

Érdekes kérdést kaptam nemrégiben: mit tu-dok a dévaványai unitárius templomról? Saj-nos az írott emlékek alapján nagyon keveset, de akérdésrõl hitelesen szóló iratokat közölni tudom.

A város a reformáció kezdete óta nagyrészt re-formátus vallású. A XVIII. század végén ismét te-lepedtek katolikus vallásúak is a helységbe, bizo-nyos százalékban zsidók is éltek közöttünk, de azunitárius vallásra áttértek története külön fejeze-tet kíván:

„A Böjtös és a Sas utca sarkán volt az unitáriustemplom, s benn az utcában az unitárius iskola.

Ezt a telket az épületben Gaál Gergely, a Mik-száth regényében is különcként szereplõ Baldácsi báró uradalmi gazdája hagyta amúlt század végén az itt alakult kis unitáriusegyházra. Ugyanis az 1891-ben épült reformátustemplom költségei meghaladták az eredetileg terv-be vett költség-elõirányzatot. Emiatt az egyház ve-zetõsége újabb adót vetett ki a hívekre. Ez nagy zú-golódást váltott ki az atyafiakból, s anyakasabbak kitértek az unitárius vallásra. Vezetõjük Gaál Gergely volt. Nevét a századelején bizonyos romantika övezte. A kitértek szá-ma 150 körül volt.

Hogy pedig az unitáriusoknak is legyentemploma és iskolája, Gaál Gergely felaján-lotta háza hátulsó részét istentisztelet céljá-ra, míg a portája hátulján épülõ iskola költ-ségeit a hívek adták össze. Persze ez tetemesanyagi áldozattal járt. Jóval nagyobbal, mint a re-formátus templom költségeinek a kiegészítése je-lentett. De ez nem számított a nyakas magyarok-nak. Tehát itt is az történt, mint amit a kor jelesírója, Verne Gyula megírt „Keraban, a vasfejû” c.regényében. Az unitárius híveknek alaposanmeg kellett koplalniok az új templom, iskolaés tanító költségeit, ezért kapta ez a kis utcaa század elején a Böjtös utca nevet”.

(Bereczki Imre: Dv. bel- és külterületének alaku-lása a 18. sz. közepétõl I. kötet 1980. 44. p. Bereczki Imre Helytörténeti Gyûjtemény A. – 99.48.1.1.)

Anévmaisél: az unitárius iskola és imaháza mai Sas u. és Böjtös u. sarkán állt. Jelenleg két portára osztott, két tulajdonosa van. A portaeredetileg kb. 600-800 négyszögöl lehetett. A portabejárata eredetileg a Böjtös utcáról nyílt, a 60-asévektõl pedig a Sas utcáról nyílik mind a két porta.

A református templomot 1887–1891 között épí-tették újjá Dévaványán. Szügyi Dániel reformátuspap irányítása alatt az építkezés nagyon sok pénztemésztett fel. 1889-ben a vállalkozó (Benkó Károly

építész) a presbitériumot felszólította az átvételre,de nagyon sok hibát fedeztek fel. A templomjavítás

költségeire – sok bonyodalom után – nem volt fede-zet.

„A sokáig elhúzódó per és kölcsön felvéte-le miatt az egyháztagok egy része panaszttett a püspöknél. Az békére intette a pana-szosokat. Végül is a per a Kúriánál egyezség-gel végzõdött. A hívek többsége a püspökhözbeadott panasz esetében Szügyi Dániel mel-lett nyilatkozott. A kisebbség azonban nemnyugodott bele a döntésbe, hanem kitért azunitárius vallásra. Ez pedig jóval nagyobbköltséget jelentett nekik egy új iskola építése

és tanító alkalmazása miatt, mint amennyi areformátus templomhoz való hozzájárulásvolt. Ezért nevezik azt az utcát, ahol az unitá-rius iskola – és imaház – létesült, Böjtös utcá-nak.”

(Szügyi Dániel: A dévaványai templomdomb épülete [Bereczki Imre jegyzete alapján] Bereczki Imre Helyt. Gyûjt. Adattára.)

A Böjtös utcában élõ adatközlõk – az utcá-ban összesen 7 ház áll – elbeszélése nyomán a kö-vetkezõ tényeket lehet még leírni:

Adamecz lstvánné Furtai Hilda(Dévaványa, Böjtös u. szül.: 1963) szülei, Furtai

Sándorék vásárolták meg a régi unitáriusimaház és iskola portáját. A ház, amelyet szüleiépítettek 1963-ban készült el. A jelenleg is meglé-võ lakóház helyén álló unitárius épületet köz-vetlenül elõtte bontották el, legkésõbb1962-ben. Az unitáriusok – az adatközlõ tudomá-sa szerint – Dévaványán már nem tartanak fennközösséget, az unitárius egyház életérõl szóló ira-tok feltehetõen Füzesgyarmatra kerültek.

Csontos Antal (Dévaványa, Böjtös u. szül.:1927) visszaemlékezése szerint gyermekkorá-ban még tanítottak ott gyerekeket. Egyhosszú épület volt, 2 méterrel beljebb az utca-fronttól. Az õ gyermekkorában Feifermann (ki-ejtés alapján!) János volt a tanító, aki ott is la-kott a feleségével. Utánuk Bogya József kocsmáros vette meg az épületet – emlékeiszerint – a 40-es években lakóháznak a saját csa-ládja számára.

Üzen a múlt, ha mást nem, tényeket, informáci-ókat. Ezenkívül valami fontosat is üzen nekünk eza néhány nyakas – de istenfélõ és hívõ ványai, akia XIX. század végén unitárius templomot, iskolátalapított a Böjtös utcában.

Murányi Magdolna etnográfusBereczki Imre Helytörténeti Gyûjtemény




Levél érkezett Szegedrõl

Városunkban egy hamarosan beépülõ – jelen-leg lakatlan, de a bronzkortól lakott – település-részen, a Nagyszilléri-dombon a tervezetttemplomot az unitárius egyház szegedi köz-pontjának szánom.

Újszeged képviselõjeként egy Szeged és kör-nyéke magyarságának néphagyományait ápo-ló általános iskola létrehozásán dolgozom.Helyszíne a Klebelsberg Kunó (a legnagyobb ma-gyar kultuszminiszter) által alapított, hat esz-tendeje pedig bezárt állami iskola öreg épületelenne, jól megközelíthetõ helyen, a kertvárosszívében. Szeged jó érzésû, hagyományõrzõ la-kosságával alapítványi iskola formájában sze-retnénk értékes néphagyományaink oktatásátújraindítani. A Magyar Kulturális Örökség Alapítvány vállalja az iskola hosszú távúmûködtetését és kulturális irányítását. A most újjáalakuló iskola egyben az unitárius hit-élet központja is lehet. A hittan oktatásával amás felekezetû gyermekek is unitárius szellemûneveltetést kaphatnak.

Itt a gyermek akár kora reggeltõl késõ estig is végig hasznos tevékenységgel, sporttal, nyel-vi képzéssel, zene- és társastánctanulással,népi kézmûvességgel (pl. gyékényezés, korongo-zás) tölthetné idejét. Nem kell városszerte (me-gyeszerte) nyelvórára, zeneoktatásra, vagy éppkaratetanfolyamra loholni, mindez az iskolá-ban a fõtárgyak órái után helyben megvalósít-ható lenne.

E nyáron is nyitva tartó iskolával, a magyar-

országi unitárius közösség külkapcsolatainakegy szegedi hídfõje jöhetne létre. Az egymástóltávol élõ magyar gyermekközösségek kapcsola-tainak kiépítésével a jövendõ magyarság sikere-sebb érvényesülését is biztosító nemzetközi kap-csolatait is megalapozhatjuk. A hétvégék islehetõséget adnak közös programokra, kirándu-lásokra, így az idelátogató külföldi gyermekektanév közben is bekapcsolódhatnak az iskola éle-tébe.

A nagy külsõ és belsõ udvarral rendelke-zõ épületben nyaranta külföldi gyermekekszínvonalas üdültetése is megoldható. A ka-

landos és színes program, a környék érde-kességeivel való ismerkedés bõven kitöltegy egész nyarat is…

Szemben a Népligetben, Szeged két legjobbfürdõje található. Úszás- és vízilabda-oktatást isvállalunk a kétszeres olimpikon, Szívós Istvánuszodájában, illetve Czene Attila uszodájában.

Közel a Tisza, ahol evezni, kajakozni, kenuznitanulhatnak a gyermekek Szeged kajakos és ke-nus világbajnokaitól. A kalandvágyó gyermekekvízitúrázni indulhatnak vezetõikkel, akár szüle-ik kíséretében. A Tisza menti ártéri erdõ látvá-nya csodálatos. A Szegedhez tartozó Tápén azezeréves hagyományú gyékényfonással is megis-

merkedhetnek a lurkók.

A délutáni-esti foglakozásokon kóstolót kap-nak a magyar néptáncok kincsestárából. Július-ban és augusztusban pedig megismerkedhetnekaz Európában nagy hírû Szabadtéri Játékokkal.

Az iskolától nem messze áll a C-vitamin fölfe-

dezõjének, a szegedi Nobel-díjas magyar,Szent-Györgyi Albert professzor úrnak egykorivillája is, amely szintén meglátogatható.

Szeged díszpolgára, Lékó Péter, az ifjú ma-gyar sakknagymester, a világ jelenleg legjobbsakkozója. Egy életre szóló élmény lehet az ifjúmesterrel való személyes találkozás és egy sakk-csata…

A tanintézmény mûködtetését a MagyarKulturális Örökség Alapítvány biztosítja.Még kb. 300 millió Ft hiányzik az öregedõ tanépület megmentéséhez és a színvonalasoktatás beindításához. Az Önök által az is-kola újraindítására biztosított jelentõsebbösszeg fejében a nagyvilágban élõ magyarcsaládok gyermekeinek, unokáinak üdülte-tését, oktató-játszó táborokat, ill. magyarfolklórprogramokat, magyar nyelvi tábortbiztosíthatunk.

A nagyobb adományozók nevét, a bejárat mel-letti márványtáblán, illetve arcképét külön dísz-helyen örökítjük majd meg.

Kérem Önöket, hogy aki segítséget tud nyúj-tani az öreg iskolaépület megmentéséhez, hagyo-mányõrzõ iskolaként és nyári honismereti gyer-mektáborként való mûködtetéséhez, aze-mailen, levélben, vagy telefonon keressen meg

bennünket.

A MKO alapítvány számlaszáma:10300002-28522939-00003285

Jelentkezésüket tisztelettel várja:

Dr. Szabó LászlóÚjszeged önkormányzati képviselõje

Tel: 00/36/30/20-74-170

2004. Álom hava (december) 15-én




Így élünk és dolgozunk Füzesgyarmaton és a Gyula ésKörnyéke Szórványgyülekezetben

Rövid volt a farsang, és a Húsvétra való készü-lésünk is egybeesett a Zsinatra való készülõdés-sel. Bizonyára, mint minden gyülekezetünkben,ez az õrségváltási esemény valamilyen hatást

gyakorolt híveinkre: hogyan is alakul, milyen leszEgyházunk jövõje az elkövetkezendõ években. Deaz elõzõ beszámolónk óta eltelt idõszak sem teltesemények nélkül. A visszatért, „bosszúálló” télsem állította le kis közösségünk megszokott élet-ritmusát.

A február 5-i Fõtanács-Zsinat határozata értel-mében megtartottuk Gyulán a gondnokválasztást,ami nem jelentett újdonságot, hiszen a mandátumúgyis lejárt múlt év december 31-én. A sikeres éle-tet élõ szórványgyülekezet visszaválasztotta az ed-dig is „szolgáló”, a szórvány újjászületéséért fára-dozó Kispálné Romvári Etelkát, aki a „plusz egy”zsinati képviselõje lesz egyházközségünknek. A

jegyzõ Gyarmathy Zsolt maradt. Presbitereknek

választottuk Kõvári Zoltán, Sóti Frigyesné és Szé-kely Dániel testvéreinket. Jó munkát!Február l5-én és 22-én megtartottam a beha-

rangozott két elõadást a Tessedik Sámuel FõiskolaGyulára kihelyezett szakán, ahol érdeklõdõ társa-ság elõtt beszélhettem unitarizmusunk születésé-rõl, életérõl Erdélyben, az Anyaországban és a vi-lágon, egyszerû hitfelfogásunkról, majd pedig Erdélyrõl, a fogadó testvérrõl. Rengeteg kérdésrekellett válaszolnom, mert annyira tájékozatlansok ember ezekrõl a dolgokról. Dr. Ruttner Erzsé-bet, egyetemi adjunktus kezdeményezését és meg-hívását megköszöntem, és õ is megelégedését fe-

jezte ki az érdekfeszítõ elõadásokért. Hisszük,hogy lesz folytatása ennek is!

Február 27-én a Borostyánkert idõsek Ottho-nában tartottunk Húsvétra elõkészítõ böjti isten-tiszteletet, a megszokott érdeklõdés és részvételmellett.

Ugyanazon a napon, délután 2 órakor megtar-tottuk a gyermek-istentiszteletet, szeretetvendég-ség és tombolahúzás keretében. Csordás Gergõ ésCzeglédi Edit „szolgálata” ismét élményt jelentetta hittanosak és felnõttek körében.

Február 25-én lezajlott egyik fontos kezdemé-nyezésünk elsõ elõadása. A Városi Könyvtár veze-tõjével, Lévainé Homoki Évával tetõ alá hoztuk aJózsef Attila-estünket. A szépszámú érdeklõdõ mellett elõadásunkat megtisztelte jelenlétével

Várkonyi Imre polgármester és felesége is. A helyiTV felvette a közel kétórás mûsort és a következõ héten már le is adták. Középiskolás lányaink: Kiss

Viktória és Csák Emese, kis tanítványom: TúriKrisztina, presbiterasszonyaink: Simonné BagdiErzsébet és Kovácsné Csák Irma, valamint lá-nyunk Balogh Balázsi Zita mély átéléssel adták elõ a költõ mintegy 15 versét. Az életérõl, alkotásairól

jómagam beszéltem, legalább öt verset elmondva. Április 1-jén (mert diákjaink akkor szabadok!)Wass Albert-estünk következik.

Sikeres elõadásaink „Erdély megbocsát!” címenkövetkezõ állomása Újkígyós lesz március 6-án,délután 3 órakor, ahova Lezsák Sándor hívott meg más lelkészek (katolikus, református, evangéli-

kus) és elõadók társaságában. Ott leszünk!Mire ezek a sorok megjelennek Egyházunk éle-te túl lesz már a sorsfordító választásokon. Tiszt-

ségviselõk változhatnak, de az Egyház marad, ésannak jövõjét alakítani kell, annak életéért „tekin-tet nélkül” (Dsida) tenni kell.

Így próbáljuk mi is folytatni életünket. Márci-

us 15-én részt veszünk a központi ünnepségen. A mi templomkertünk szoborparkjában is virágoznifogunk.

Nagyhéten, pénteken, március 25-én istentisz-teletet tartunk, majd elénekeljük a hagyományosPéterffy Gyula-féle Passiót. Immáron 16. alkalom-mal itt Füzesgyarmaton.

Húsvét elsõ napján úrvacsorás istentisztele-tünk lesz, délután fél kettõkor elvisszük a húsvétiüzenetet a helybeli Idõsek Otthonába is. Fél négy-kor már a szórványhíveinkkel ünnepelünk Gyu-lán, a helybeliekkel és környékbeliekkel. Az emlí-tett gyulai elõadások után néhányan megígérték,hogy eljönnek majd megnézni egy unitárius ünne-pi istentiszteletet, és készülnek velünk a nyári er-

délyi kiránduláson is részt venni. (Egy érdekes er-délyi, nyárádmenti húsvéti népszokásról érdemeselolvasni e lap 7–8. oldalán megjelent írásomat!)Húsvét második napján ünnepi istentisztelet lesz,amely után locsolkodni is elmegyünk.

Húsvét nagyhetén Bélmegyeren is tartunk egyökumenikus teadélutánt a klub és dalárdánk tag-

jaival, közben készülve egy, Sarkadon, április 9-éntartandó kórus és egyéni énekes megmérettetésre.

Áprilisi gyermek-istentiszteletünket NemesZsolt és Kovács Gréta hittanosok fogják „celebrál-ni”, reméljük olyan élménykeltõen, mint eddig atöbbiek. A gyorsan elszaladt farsangon és böjtelõnveszteség érte kis közösségünket. Az egyházköz-ség-alapító Sári család egyik tagját, Lajost temet-tük el, akit annak idején, az 50-es évek elején, mintoly sok sorstársát, elüldöztek itthonról. 77 évet élt,Egerben laktak hosszabb ideig, majd a szépségesOstorosra költöztek lánya családjával. Egerben te-mettük el, helyeztük el hamvait a 200l-benelhunyt felesége mellé. Lassan mind elmennek a„régiek”! Pihenjen csendesen!

Következõ megjelenésünkig reméljük már eljöna melengetõ, reményt adó tavasz, és még mozgal-masabb lesz anyaegyházközségünk és szórvány-gyülekezetünk élete.

Balázsi László

Csordás Gergõ gyermek-istentiszteletet tart




Miért mostohagyerek Pest megye?Mikor lesznek itt is szórványegyházközségek?

A 2001-es népszámlálás adatai alapján ha-zánk 19 megyéje közül egyetlen megyébensem élt annyi unitárius – Budapestet kivéve –mint Pest megyében.

Szám szerint 1139 fõ. A megye 63 településéntalálhatók unitáriusok. Ezek közül 26 települé-sen többen vannak 15 fõnél. A legtöbben Érdenvannak (89 fõ). Majd Budaörsön (58 fõ). További7 olyan település van, ahol mindegyikben többmint 30 unitárius él. Ezek Cegléd, Százhalom-batta, Dunakeszi, Gödöllõ, Monor, Szentend-re és Vecsés.

Ennek ellenére nagy szomorúsággal tölt el en-gem, hogy ebben a megyében sehol sincsegyetlenegy egyházközségünk, vagy szór-ványgyülekezetünk sem, annak ellenére, hogy

jó pár helyen kellene lennie, híveink lelki gondozá-sának biztosítása érdekében. Ezzel kapcsolatbanfülembe cseng Vetési Lászlónak, az erdélyi refor-

mátus egyház szórványlelkipásztorának az a mon-dása, hogy õk minden olyan települést bevonnak aszórványgondozásba, ahol legalább egy reformá-tus család található. Van mit tanulnunk tõlük!Emlékszem, hogy gyermekkoromban még Petõ István boldog emlékû pestszentlõrinci lelkészünkminden vasárnap járt át Pesterzsébetre is isten-tiszteletet tartani. Itt 9-kor kezdett. Majd 11-korPestszentlõrincen folytatta. Délután pedig egyszer

Vecsésen, máskor Ócsán tartott istentiszteletet.Ennyit a példaképekrõl, akik komolyan vették,hogy Isten igéjét el kell juttatni, a rá szomjazó hí-vekhez, oda ahol élnek.

A következõkben a statisztikai adatok csopor-tosítása alapján felvázolom, hogy mely kistérsé-

gekben és mely központokban lenne érdemesszórványgyülekezeteket alapítani, ahol leg-alább havonta egyszer biztosítanunk kellene az is-tentiszteletek megtartási lehetõségét, továbbá akeresztelési, az esketési és a temetési szertartásoklebonyolítását.

1. Budavidék: Budakeszi: 23 fõ, Páty 18 fõ, Zsámbék 14 fõ,Nagykovácsi 12 fõ. Összesen: 67 fõ.

Budaörs: 58 fõ, Törökbálint 15 fõ, Biatorbágy 11fõ, Piliscsaba 10 fõ,Pomáz 10 fõ. Összesen: 104fõ.

Érd: 89 fõ,Százhalombatta32 fõ.Összesen: 121fõ Szentendre: 30 fõ, Budakalász 21 fõ,Pilisborosjenõ 17 fõ, Leányfalu 8 fõ, Pilisjászfalu 6

fõ, Tahitótfalu 6 fõ, Dunabogdány 5 fõ,Pilisvörösvár 5 fõ. Összesen: 98 fõ.

2. Felsõ-Dunamente:Vác: 26 fõ, Szõdliget 8 fõ. Összesen: 34 fõ

Dunakeszi: 30 fõ, Fót 19 fõ, Göd 18 fõ.Összesen: 67 fõ.

3. Alsó-Dunamente:Szigetszentmiklós: 20 fõ, Tököl 14 fõ,Dunaharaszti 12 fõ, Dunavarsány 10 fõ,Szigethalom 10 fõ, Taksony 6 fõ. Összesen: 72 fõ.

Ráckeve: 9 fõ, Áporka 11 fõ, Kiskunlacháza 5 fõ.Összesen: 25 fõ.

4. Gödöllõi-dombság:

Gödöllõ: 30 fõ, Veresegyház 23 fõ, Kistarcsa 19 fõ,Isaszeg 10 fõ, Mogyoród 9 fõ, Csömör 7 fõ, Szada 6

fõ, Galgamácsa 10 fõ, Aszód 8 fõ, Dány 8 fõ .Összesen: 130 fõ.

Pécel: 16 fõ, Gyömrõ 18 fõ, Maglód: 15 fõ.Összesen: 49 fõ.

5. Dél-Pest megye:Vecsés: 30 fõ, Gyál 25 fõ, Üllõ 15 fõ.Összesen: 70 fõ.

Monor: 30 fõ Nagykáta: 5 fõ, Sülysáp 7 fõ, Tápióbicske 5 fõ,Zsámbok 5 fõ, Tápiógyörgye: 6 fõ. Összesen: 28 fõ .Cegléd: 37 fõ, Ceglédbercel 5 fõ, Pilis 5 fõ, Nagy-kõrös 8 fõ. Összesen: 55 fõ .

Dabas: 8 fõ, Alsónémedi 8 fõ, Ócsa 14 fõ, Örkény12 fõ. Összesen: 42 fõ .Összegezve a fenti adatok alapján kirajzolódó

képet, azt hiszem valamennyiünk számára világoskell legyen, hogy Pest megye kistérségi települése-inek szerves bevonása egyházunk intézményesí-

tett hitéletébe csak egy többéves program és na-gyon sok hívünk fáradhatatlan erõfeszítése ésáldozatvállalása révén érhetõ el.

Ezt tudva és ismerve is, azonban minél elõbb elkellene kezdenünk, hazánk e legnagyobb, 1 milliófõt számláló megyéjében az unitárius hitélet kere-teinek kiépítését, mégpedig a legsúlypontibb he-lyeken. Ezért azt javasolhatjuk a Püspökségnek,hogy egyrészt ezen hívõ csoportok létszámá-nak nagysága, másrészt területi elhelyezke-dése alapján próbálja meg a szórványgyüle-kezetek szervezését elindítani, mégpedig azokfontossági sorrendjében. Úgy tûnik, hogy ilyenszempontból Budavidéken Érd, Budaörs ésSzentendre, a Duna mentén Dunakeszi ésSzigetszentmiklós, a Gödöllõi-dombvidékenGödöllõ, Dél-Pest megyében pedig Vecsés ke-rülhetnének elsõsorban szóba. Jó lenne, hamár az elsõ lépcsõben minden kistérségbenlétrejönne egy-egy szórványgyülekezeti köz-pont. Így elsõ lépcsõben egy-két új lelkész beállí-tásával is megoldható lenne, hogy ezekben a köz-pontokban minden hónapban legalább egyvasárnapon istentiszteletet lehessen tartanihíveinknek. Aztán a hívek buzgalmán dõI eI,hogy ezekbõl lesz-e önálló egyházközség, vagy azegyházközséget a térség valamely más centrumá-ban kell kiaIakítanunk. Egy ilyen intézkedéssoro-zattal egyházunk egy nagyon régi muIasztását

tudná viszonylag rövid idõ alatt pótolni.Egyben szeretném felkérni az adott térségbenélõ híveinket – ha az Unitárius Élet egyáltalán el-

jut hozzájuk! – hogy jelentkezzenek szerkesz-tõségünkben azok a hívek, akik hajlandók atelepülésükön élõ híveket felkutatni, össze-írni, majd névsorukat a püspökségre eljut-tatni, a szórványgyülekezet szervezésénekmegkezdése érdekében. A felkutatás legjobbmódszerének az ígérkezik, hogy ez a hívünk a he-lyi újságban néhányszor egy pár soros felhí-vást tenne közzé, amelyben unitárius vallású hí-vek jelentkezését kéri a saját lakcímére, aszórványgyülekezeti élet megszervezésének bein-dítása céljából.

Elõre is köszönjük áldozatos munkájukat.Dr. Zoltán Zoltán fõszerkesztõ




Isten létezésetudományos bizonyosság

Lapunk 2004. évi 4. és 5. számában egy kétrészescikkben foglalkoztunk a materializmus és az idealiz-mus kérdéseivel, vagyis azzal, hogy az elmúlt 40 év ma-terialista világnézetû nevelésének következtében so-kan vannak ma olyanok, akik úgy gondolják, hogy azigazán tudományos világnézet csak a materializmus

lehet, annak ellenére, hogy semmivel sem tud több kér-désre megalapozott választ adni, mint az idealista(értsd: vallásos) világnézet. E régen folyó vita eldönté-séhez érdekes adalékul szolgálhat Kerényi Lajos kato-likus atya, az Ecseri úti Szent Kereszt Templom plébá-nosának a Vasárnapi Újság c. rádiómûsor 2005.február 6-i adásában elhangzott vallásos jegyzete. Eb-ben a következõt mondta:

„Ide kívánkozik egy ma is élõ tudós megnyilatkozá-sa, aki a tudomány segítségével fényt, égi fényt látottmeg, és megtért. Anthony Flew professzor a britek ma-kacs ateistája így vall: az új tudományos felfedezésekfeltárták: kell léteznie valamilyen szervezõ Intelligen-ciának. A DNS-kutatások bebizonyították, hogy szintehihetetlenül bonyolult összefüggésekre van szükség azemberi értelmét létrehozó élet kialakulásához. Darwin

evolúciós elmélete nem magyarázza meg az élet erede-tét és fejlõdését. Meggyõzõdtem arról: egyszerûen lehe-tetlen az, hogy az elsõ élõ anyag holt anyagból jött létre,s ebbõl fejlõdött ki a hihetetlenül bonyolult élõlény. Emögött kell lennie valakinek, egy Intelligenciának.”Eddig tart a materialista tudós felismerésének lénye-ge. Mi mást is mondhatna egy materialista? Nem Istenáll a Teremtés misztériuma mögött, hanem egy Intelli-gencia! De mi tudjuk, hogy ezt az Intelligenciát úgy ne-vezik, hogy Isten. És, aki hisz Istenben aki mindennappárbeszédben áll vele az intelligens magyarázatokralel a világ számtalan bonyolultnak tûnõ problémájá-nak megoldásában. Köszönjük, ezt az õszinte helyzet-feltárást! Én is azt fejtegettem a tavalyi cikkemben,hogy a világ anyagi természete és az anyag öröktõl valóvolta, vagy Darwin elmélete nem ad választ a teremtésnagy és alapvetõ kérdéseire. Nevezetesen, hogy a holtanyagból, hogyan keletkezett az élõ anyag? Ez Isten lé-tezése nélkül elképzelhetetlen, megmagyarázhatatlan.Örülök annak, hogy erre egyes felvilágosultabb materi-alisták is kezdenek rájönni.

Z. Z.

Böjthe Csaba atya példája Iskolaközpont épül a

moldovai csángó gyerekeknek

Olvasóink közül ki ne hallott volna már Böjthe Csa-ba ferences rendi atyáról, aki Déván a romokban heve-rõ ferences kolostort újjáépítette, majd a közeliZsil-völgyébõl árva és nagyon szegény – éhezõ sorban

élõ – gyerekeket gyûjtött össze, és nevel gondoz, oktatönkéntes segítõtársaival együtt, hogy ne kallódjanakel, hanem rendes, becsületes, dolgos és iskolázott em-berként léphessék át a nagykorúság határát és kezd-hessék meg önálló életüket. Miután a helyi hatóságoknem nézték jó szemmel, hogy más megyébõl származógyerekek nevelését is felvállalja ezért úgy döntött, hogytovábbi gyermekközpontokat hoz létre pl. Szászváros-ban és még két további erdélyi városban. Hazánkból isévente több tízezren támogatják szerény adományaik-kal a dévai ferences gyermekközpont fenntartását. Ígyaz én feleségem is.

Böjthe atya azonban csángóügyben is úgy érezte,hogy lépnie kell. Itt nálunk és Erdélyben is sokat be-szélnek a csángó gyerekek magyar nyelvû oktatásánakmegszervezésérõl, ami a helyi hatóságok ellenállásába

ütközik, mert nekik az az álláspontjuk, hogy „csángókpedig nincsenek, csak egykor elmagyarosítani akartmoldovai románok”. E képtelen állításukban nem za-

varja õket, hogy Moldova a XIII–XIV. század óta soha-sem tartozott a magyar állam fennhatósága alá. Önállóromán fejedelemség volt. Nehéz lett volna így a magya-roknak elmagyarosítani az ott élõ csángókat. Az igaz-ság az – amit remélem, hogy a mi egyházunk hívei kö-zül mindenki tud –, hogy a csángók a különbözõ katonai szolgálati kötelezettségek teljesítése elõl aKárpátok keleti lejtõire átszökdösött „elcsángált” szé-kelyek utódai, akik évszázadok óta beszélik és mind-máig megõrízték régies kiejtésû, eredeti székely-ma-

gyar nyelvüket. De ami évszázadokon keresztülsikerült – vagyis eredeti anyanyelvük megõrzése – az amai kommunikációs dömpingen alapuló világunkbanvégveszélybe került. Az utóbbi évtizedekben a csángókkörében is nagyon felgyorsult a nyelvi asszimiláció, va-gyis egyre többen térnek át véglegesen a román nyelvhasználatára a magyar helyett. A csángó népesség,amelyet 1940-ben még 300-400 ezerre becsültek, ma jó-szerével 60 ezer fõt tehet ki. Tehát a magyar nemzettörzsének egy nagyon értékes ága került veszélybe. A cselekvés tekintetében tehát a 24. órában vagyunk. Vagy most tudunk tenni valamit nagyon gyorsan és ha-tékonyan a csángók magyar nyelvtudásának megõrzé-se és fejlesztése érdekében, vagy készíthetjük nekik isa fejfát a magyar nemzet nagy Kárpát-medencei teme-tõjének egy távoli zugában.

Böjthe atya tehát úgy gondolta, hogy minden be-szédnél többet ér a tett, és elhatározta, hogy a moldvaiBákótól 20 km-re lévõ Rekecsin csángó falu határábanegy nagy iskolaközpontot kell építeni. Erre a célramegvettek egy 14 ha-os területet és egy budapesti épí-tészmérnök-csoport el is készítette már az ide épülõ épületkomplexum terveit. Lesz itt óvoda és 400 tanuló-nak az I. osztálytól az érettségiig, illetve a szakmunkásképesítés megszerzéséig oktatást végzõ iskola. Ezenkí-vül bentlakási lehetõség. Tanári lakások és idõsek szo-ciális otthona, illetve a hitélet számára magyar nyel-ven mûködõ templom. Valószínûleg azt is sokantudják, hogy a csángók évszádos kérése, hogy templo-maikban – amelyek római katolikus templomok – ma-gyarul misézzenek a papok. De az ez irányú kéréseiketelõterjesztõ feliratokra a XVII. századtól kezdve a ró-mai pápa sohasem adott igenlõ választ. Végre tehát tel- jesülhet a moldvai csángók régi kívánsága: lesz ma-gyar nyelvû iskola és magyar nyelvû miséjû templomMoldovában. Ez a nagyszabású beruházás megközelí-tõen 1 milliárd forintba kerül. Böjthe atyának erre acélra egy fillérje sincs – hiszen örül, ha a befolyó ado-mányokból az eddig létesített gyermeknevelõ intézete-it fenn tudja tartani. De bízik a magyarországi embe-rek adakozó kedvében. Abban, hogy felismerik: milyenúttörõ jellegû vállalkozásról van szó, ahol a magyarnyelv végre megszentelt, biztos hajlékra lelhetMoldovában. Az új oktatási intézmény alapkõletételeidén pünkösdkor lesz, amikor a csiksomlyói búcsúra aKárpátokon túlra gyalogosan elzarándokoló csángókvisszatérnek szülõföldjükre. Ez lesz szülõföldjükön amásodik honfoglalás. Én csak a legnagyobb elragadta-tás és egyetértés hangján tudom méltatni ezt a nagy-szerû vállalkozást. A hír elsõ hallatára elhatároztam,hogy unitárius létemre is én egy szerény adománnyalfogom e nagyszerû terv megvalósítását támogatni.

E kis írásnak azért adtam a Böjthe atya példája cí-met, mert mi magyarországi a unitáriusok is nagyonsokat tanulhatnánk Böjthe atya példájából, hogy ho-gyan kell és lehet semmibõl újabb és újabb csodákatlétrehozni. Csak egy teremtõ gondolat kell hozzá. Bíznimagunkban és ügyünk igazában. Mert nekünk is a márrégen tervezett óvodától, a középiskolán át, az idõsekotthonáig nagyon sok új intézményre lenne szüksé-günk. Csak valahogy sohasem jutunk elõbbre, mert hi-ábavaló dolgokra – terméketlen vitákra – pazaroljukidõnket és erõnket. Érdemes elgondolkodni ezen, min-denkinek, akiket ez illet.

– zoltán –




Gyermekrovat

Bibliai lapozó

Példázat az adós szolgáról(Máté 18, 21–35)

Jézus példázatokban tanította az embereket, atanítványait. Egyszer az egyik tanítványa, Péter,odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, hány-szor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogyén megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus ígyválaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer,hanem még hetvenszer hétszer is!”

Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki-nek sok szolgája van. Az egyik szolga rettenetessok pénzzel tartozott a királynak, talán egy kocsi-ravalóval. A király pedig magához hívatta a szol-gát: „Add meg végre, amivel tartozol!” Mivel nem

volt mibõl visszafizetnie a tartozását, a királymegparancsolta, hogy adják el õt és a feleségét,gyermekeit és mindenét, amije van és fizessen. A szolga megijedt, és leborulva esedezett a király-nak: „Légy türelemmel hozzám, és mindent megfi-zetek neked.”

Ennyi pénzt biztosan nem fog tudni megfizetnisoha az életben. De a király jó király volt, megsaj-nálta a szolgát: „No, eredj haza, elengedem azegész tartózásodat. Egy fillért sem kell visszafizet-ned.”

Megörült ám erre a szolga! Nagy vígan ment ki-felé a király palotájából, ugrálni szeretett volnaörömében, milyen jó volt hozzá a király!

Hazafelé mentében az utcán szembetalálkozott

az egyik szolgatársával, aki tartozott neki valamicsekélységgel: „Na most megvagy! Add meg rögtön

a tartózásodat” – és fojtogatni kezdte. A szolgatár-sa leborult elõtte és rimánkodni kezdett:„Könyörülj rajtam, légy türelemmel, és mindentmegfizetek neked.” De a szolga nem engedett, nemkönyörült rajta, hanem börtönbe vetette, amíg meg nem fizeti a tartózását. Az utcán pedig a többiszolgák látták, hogy mi történt, és nagyon felhábo-rodtak, el is mentek a királyhoz és jelentették nekia történteket. Megharagudott erre a király ésvisszahívatta az elsõ szolgát: „Gonosz szolga, elen-gedtem minden tartózásodat, mivel könyörögtélnekem. Nem kellett volna neked is megkönyörül-nöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültemrajtad?”

És most aztán hiába rimánkodott, hiába jajga-

tott, a király nem sajnálta meg többé. Irgalmatla-nul börtönbe záratta, amíg meg nem fizeti az egésztartózását.

Amikor Jézus ezt a példázatot befejezte, még hozzátette: „Így tesz majd az én mennyei Atyám isveletek, ha szívetekbõl meg nem bocsátotok egy-másnak.”

A király Isten, a szolgák pedig mi vagyunk em-berek, és ahogy a király elengedte a szolga tartózá-sát, úgy Isten is elengedi, megbocsátja az emberekbûnét. És láttuk, szolga a szolgának, illetve emberaz embertársának nem képes megbocsátani. HaIsten megbocsát nekünk, mi emberek mennyivelinkább meg kell bocsássunk egymásnak, el kell en-gedjük egymással szembeni tartozásunkat.

Jól megértetted a példabeszédet? Mit kell ten-ned, ha valaki megbántott?

REJTVÉNYEK

1. Fejtsd meg az aranymondást és írd le helyesen! Ki mondta kinek, és miért?„men ttellek anlov deken si dönlüröynökgem nodasrátaglozs, tnima né si metlüröynökgem datjar?”(Máté 18,33)

2. Szórejtvény

Helyezd a hálóba vízszintesen a megfelelõ helyre az alábbi neveket, fogalmakat. Segítsé-gül beírtunk hat betût:

Biblia, megbocsátás, Ádám, adósság, Isten, könyörülõ, templom, Péter, Góliát, Jézus, szolga, Mária, Jeruzsálem, példázat.

Ha helyesen töltöd ki a hálót, akkor a jelzettfüggõleges oszlopban egy jézusi tanítást ismer-hetsz meg! Segítségül beírtunk hat betût.

Z

T

A

O

E

RÖsszeállította: Tordai Júlia




GONDOLATOK HÚSVÉTRÓL

… „S bár gyõzött a bûn, mikor a Keresztrõllelkeket mosva hullt alá a vér,mégis hiszem a Krisztus diadalmát,

s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él! ...”

Csak az nem hal meg soha, akinek a lelke, em-

léke bennünk él, akinek az emlékét magunkbanhordozzuk, róla megemlékezünk, a tõle tanultakathasznosítjuk. Soha nem lehet elfelejteni, ahogyanmeséltek nagyszüleink, mintha most is hallanánkhangjaikat, mintha látnánk õszülõ hajukat, hiszenemlékezetünkben most is élnek.

Kétezer évvel ezelõtt élt egy Ember, aki jóra ta-nított; az emberek szívébe szelídséget, irgalmassá-got, tisztaságot, békességet, igazságot, értékekethintett. Felásta a kemény szívek barázdáit, tanítá-sával megpuhította a földet, és mindenhova elszór-ta az örök élet magját. Életével mutatta az utat amagnak, hogy miként növekedhet, hogyan terem-het gyümölcsöt.

A mag mindenki szívébe el van vetve, de vajonél, növekszik-e napról napra, és vajon gyümölcsötis terem? Él-e bennünk Jézus tanítása, él-e ben-nünk Isten Igéje? Vajon jó-e az a föld, amelybe a

mag hullott, vajon elég tiszta az a hely, ahova hul-lott, vajon nem szennyezte be a mindennapokgondja, terhe?

Egyáltalán engedünk-e helyet a magnak?Ezekre a kérdésekre adott válaszunk tükrözi

azt, hogy mennyire él bennünk Jézus, feltámadt-e

bennünk az a vágy, hogy Õt kövessük: meg tu-dunk-e bocsátani a felebarátunknak még hetven-hétszer is, tudjuk-e még az ellenségeinket is sze-retni, tudunk-e hinni úgy is, ha nem látunk,tudunk-e hittel kérni és tudunk szavak nélkül sze-retni, és tudunk bocsánatot kérni … tudunk-ecsöndben utolsók lenni?

… Miért kérdem ez önvizsgáló, talán marcan-goló kérdéseket pont most az Ünnep közeledtével?– mert azt szeretném ha, mindenkinek igaz hús-vétja lenne, támadjon fel a lelkekben Krisztus, éstudjuk vallani a költõvel együtt: „mégis hiszem aKrisztus diadalmát, s tudom, hogy feltámadt,mert bennem él!”

Tordai Júlia MINDEN KEDVES OLVASÓNAK KÍVÁNOK

KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!

MAGYARORSZÁGI VALLÁSI KALAUZ – 2004

A fenti címmel Török Péter tollából tavaly fi-gyelmünket kiérdemlõ hasznos kötet jelent meg az

Akadémiai Kiadó gondozásában.

A szerzõ a Szegedi Tudományegyetem Vallás-tudományi Tanszékének oktatója, a vallásszocioló-gia kutatója, könyvében tájékoztatást nyújt arról,hogy az egyes vallási közösségek hogyan keletkez-tek (rövid történeti összefoglalás) és milyen irány-ban haladnak (vallási orientáció). Találó azELÕSZÓBAN Max Müller XIX. századi tudóstólidézett mondat : „Aki csak egy vallást ismer, azegyet sem ismer.”

A 286 oldalas kemény fedelû kiadvány elsõ (mintegy 40 lapnyi), kisebbik része elméleti jellegûBEVEZETÉS – a nagyobbik terjedelmû másodikrész ADATTÁR. A bevezetés azzal a meglepõ meg-állapítással indít, hogy a vallás definíciójával alegkülönbözõbb irányzatok mindeddig sikertele-

nül kísérleteztek. Olvashatunk azután a hivatalos– nem hivatalos vallások megkülönböztetésérõl, azegyház – szekta – kultusz fogalmak tartalmáról ésa vallási közösségek dinamizmusáról. Ez utóbbi újvallási mozgalmak keletkezését jelenti, ami két té-nyezõvel magyarázható. Egyik a zsidó-keresztényhagyomány „a maga sajátos, megújulásra, refor-mokra és szakadásokra (szkizma) hajlamos termé-szetével”. Másik az úgynevezett karizmatikus(vagy annak vélt) vezetõk fellépése és szervezõ prédikáló mûködése, amivel magukhoz vonzzák asaját hitéletükkel (egyházukkal) elégedetlenkedõ,

lázadozó, támaszkeresõ személyeket, csoportokat.Ezek aztán feltétlen engedelmeskedõkké válnak: aszámukra rendkívüli TEKINTÉLY-nek „különle-

ges erõt, tudást és kiválasztottságot tulajdoníta-nak.” A mû Adattár címû gyakorlati része (a bírósági

nyilvántartásokon túlmenõen) fõleg kérdõíves fel-mérések, interjúk alapján állt össze. Ebben – azunitáriust is beleértve – 135 bejegyzett és négy benem jegyzett vallási alakulatról kapunk ismerete-ket az alábbiak szerint:

– Az egyház pontos magyar és angol neve– A vezetõ, illetve képviselõ neve, rangja, beosz-tása– Székhely, elérhetõség, internetes források– Az egyház kiadványai, intézményei (alapítvá-nyok, egyesületek stb.)– Az egyház megjelenésének éve Magyarorszá-

gon– Az egyház jelképei, jellemzõ elõírásai (tanai),tradíciói, nemzetközi és hazai történeténekösszefoglalása– Hazai elterjedtség és a személyi jövedelem-adót az egyház javára felajánlók száma.Befejezésül elmondhatjuk, hogy Török Péter

könyve csakugyan kalauz, jó kalauz: a téma irántérdeklõdõt iránytû gyanánt segíti eligazodni a sok-felekezetû Magyarország vallási térképén.

Dr. Lõrincz Ernõ

KÖNYVISMERTETÕ

Hibaigazítás: az Unitárius Élet 2005. január–februári számának a 25. oldalán a Néhány szó a Ma-

gyar Egyházjogról címû könyvismertetõ utolsó mondatában nem szervezõ , hanem szerzõ a helyes kife- jezés! Elnézést kérünk az elírásért.




K Ö Z L E M É N Y

Hivatkozással az Alaptörvény 221 §/4. alapján megjelentet- jük az I. Fokú Fegyelmi Bíróság szerkesztõségünkbe bekül-dött határozatát:

A Magyarországi Unitárius EgyházI. Fokú Fegyelmi Bíróságától1055 Budapest, Nagy Ignác u. 2–4.

Nagytiszteletû SÁNDOR GYULA MÁTYÁSunitárius lelkész úrnak,

9027 Gyõr, Szittya u. 2.

Alulírottak, mint az I. Fokú Fegyelmi Bíróság tagjai tisztelet-tel értesítjük, hogy:

– figyelembe véve az Elnökség 3/1 arányú ajánlását,– továbbá megvizsgálva az Ön Hivatalától érkezett fellebbezést,m e g á l l a p í t o t t u k:– 05. 02. 14-én keltezett fellebbezési kérelme szabálytalan.– Hivatalával való visszaélést követ el vele.– A Fegyelmi Bíróság ugyanis nem az Ön Egyházközsége ellen

folytatta eljárását, amelynek folyamodványaként Ön benyújtja,

hanem személyesen Ön ellen.– Ön az Ön ellen folytatott eljárásban nem képviseltette magát,

most sem képviseltetheti az Egyházközségével, közüggyé téveszemélyes ügyét, méghozzá presbitériumi határozat, elöljáróialáírás nélkül!

– Személyes folyamodványaként – amihez joga lett volna –fellebezését nem fogadhatjuk el, semmisnek kell tekintenünk.

Az I. Fokú Fegyelmi Bíróság a fenti kifogások alapján:a fellebbezési kérelmet elutasítja. Következõképp aBírósági Határozat jogerõre emelkedik, melynekazonnali életbeléptetését javasoljuk a Felettes Ható-ságnak.

Fegyelmi Bíróság a Sándor Gyula Mátyás lelkész ellen meghozottdöntésérõl értesíti az eljárás alá vont személyt, Egyházközségegondnokát és Presbitériumát, továbbá a döntés nyilvánosságra ho-zatala céljából az Unitárius Életet, hivatalos folyóiratát.

Budapest, 2005. március 1.

Erdélyi Ferenc úrnak

3324 Felsõtárkány

Fõ út 65.

Nagy érdeklõdéssel és egyet-

értéssel olvastam komoly teo-

lógiai felkészültségrõl tanús-

kodó gondolatait a Válaszúti

György nagyharsányi emlék-

táblájának felállításával

kapcsolatos reflexióiról. Le-

velében sajnos azt írja, hogy

levelét ebben a formában ne közöljük, mert a feltett kérdé-

sek bizonyára újabb kérdése-

ket vetnek föl, és azokat is to-

vább kell gondolni. Nagyon

sajnálom, hogy így döntött,

döntését tiszteletben tartjuk,

ennek ellenére, ha megenge-

di, idézném levelének egy

passzusát:

„Javaslok VálaszútiGyörgy számára egy em-léktáblát. Nagybetûvelállna rajta: LEGYETEK

JÓK HA TUDTOK! (Don Bosco-ról készült

film betétdalában hangzott el.) A tábla továbbirészében a jézusi ellenség-szeretet példájának állí-tana emléket. A tábla al-

jára (a fentinél kisebbnagybetûkkel) kívánkozikegy idézet, ami nem ide-

gen az unitárius szellemi-ségtõl: JÓ AZ, AKI JOBB

AKAR LENNI.” Azért idéztem ezt, mert gon-

dolataival teljesen egyetértek

és köszönöm.

Fõszerkesztõ

Nyitrai Levente

elnök

Szalontainé Kisgyörgy Zsuzsanna

tag

Lõrinczy Zsolt

tag



Kéziratokat nem õrzünk meg ésnem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõkviselik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja azírások szellemét és tartalmát nem

érintõ rövidítések jogát.

Folyóiratunk minden pároshónap végén jelenik meg.

UNITÁRIUS ÉLETA Magyarországi Unitárius Egyház lapja

Szerkeszti a Szerkesztõ BizottságFõszerkesztõ:

Dr. Zoltán ZoltánFõszerkesztõ-helyettes:

Léta Sándor

SZERKESZTÕSÉG CÍME:V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055

Telefon/fax: 311-2801Internet: http://unitarius.lap.huTerjeszti a Magyarországi Unitárius

Egyház.Megjelenik kéthavonta.

Felelõs kiadó:Heltai Gáspár Kft.

Index: 25 842Készült:

a Cerberus Kft.nyomdaüzemében

Felelõs vezetõ:Schmidt Gábor

HU ISSN 0133-1 cv272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:

www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.hu

28 UNITÁRIUS ÉLET 2005 á i á ili

Elõfizethetõ: A lelkészi hivatalokban(Budapesten és vidéken),vagy befizetési csekken.

Bankszámlaszám:11713005–20011631

Egyes szám ára: 400 FtÉvi elõfizetési díj: 2400 Ft

H Í R E K

Megújult a beregi unitárius szórvány presbitériuma 2005 janu-árjában.

A hagyományos évi közgyûlésen a gyülekezeti tagság kéréséreúj gondnokot és presbitereket választottak: Jóni Jenõ gondnok,Balogh Tibor, Szabó Elemér és Lakatos László presbiterek

lettek. A régi gondnok Demeter István a városi kisebbségi önkormány-zat elnöke lett. Az ötfõs vezetõségben három unitárius atyafi te-vékenykedik.Isten áldását kívánjuk munkájukra.

• A kelet-magyarországi Szabadelvû Protestáns Kör közremûkö-désével nagyszombaton (március 26.) ismét bemutatják

Vásárosnaményban a Balázs Ferenc-díjas Csányi Ottó vezényle-tével a Kolozsvári Passiót.

• A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZ ELNÖK-

SÉGE tisztelettel és hálával köszöni meg minden kedves ado-mányozónak az szja 1%-ával való támogatást, akik ez úton ismellettünk döntöttek. Kérjük, hogy az elkövetkezendõkben istámogassák egyházunkat, hogy vállalt történelmi hivatását éskötelességeit teljesíteni tudja. Minden kedves hívünk és támo-gatónk életére és munkájára Isten gazdag áldását kérjük.

Magyarországi Unitárius Egyház technikai szám: 0200Unitárius Alapítvány adószám: 18052459-1-41

A rendelkezési adatlap letölthetõ: www.unitarius.hu

Az Unitárius Élet, és más kiadványunk megjelentetéséhezkülönösen értékes támogatást jelentene, ha jövedelemadójuk

1% -nak utalásakor Egyházunkat és Alapítványunkat válasz-tanák kedvezményezettként.Kérésünk idén is ugyanaz: rendelkezzenek a mi javunkra!

Köszönjük!

•Tisztelettel értesítjük unitárius testvéreinket, hogy a Heltai Kft.kiadásában nemrégiben megjelent a Rázmány Csaba püspök ál-tal szerkesztett EGY AZ ISTEN c. kiadvány, melyet több évti-zede várnak a magyarországi unitárius hívek, de talán még inkább a vallásos hovatartozását keresõ közönség.

A könyvben megtalálható az Unitárius történeti áttekintés mel-lett, az Unitárius Hitelvek és eszmerendszer, a Szertartásrend,Egyházvezetés, végül a Magyarország területén mûködõ Egy-

házközségek rövid története. A különösen szép nyomdatechnikával (köszönhetõen SchmidtGábor gondnok úrnak) kiadott könyvecske nem kimondottan azUnitárius hit és eszmerendszer ismerõinek készült, hanemazoknak, akik még nem tudják, hogy már régen unitáriusok!Nagyon jó útitárs, és ajándék!Megvásárolható az Unitárius Könyvesboltban 1000 Ft egy-ségárban.

•2005. április 10-én, vasárnap 17 órától a Bartók Béla Egyház-község templomában sepsiszentgyörgyi találkozót tartunk,mely alkalomra szeretettel várjuk Kovács István sepsiszent-györgyi lelkészt és Farkas Árpád költõt. A találkozó szeretetven-dégséggel zárul.

Következõ lapzárta: 2005. április 25.

Documents

Unitárius Élet 2005-2