Unitárius Élet 2004-majus-junius

8/8/2019 Unitárius Élet 2004-majus-junius

http://slidepdf.com/reader/full/unitarius-elet-2004-majus-junius 1/28

A TARTALOMBÓL Fõszerkesztõi jegyzet

Végre beléptünk az EU-ba!

Pünkösdi ima

„A királyfi három bánata...”

Szép versek üzeneteEgyházi hírek

Erdélyi fejedelmek

Unitárius szórványok

Egyházközségeink életébõl

Kereszténység és kultúra Máté Ernõ: Tudomány és vallás

Tavaszi tárlatHírek

UNITÁRIUS ÉLET 58. ÉVFOLYAM 3. SZÁM2004. MÁJUS–JÚNIUS

Kéthavonta megjelenõ folyóirat

Endrõdi Sándor KÖVESSÜK ÕT

Nincs nála istenibb lény a világon,Nincs nála szeretõbb és szenvedõbb.Haladjunk tiszta szívvel nyomdokában,Kövessük õt!Nagy lelkébõl a jóság fénye áradS napként világít minden bú elõtt.Egész valója irgalom, bocsánat.Kövessük õt!

Hittel hajol le Lázár nyomorához,Magához emeli a szenvedõt;Vérzõ igaznak igaz könnyel áldoz...Kövessük õt!Elõtte nincs különbség. Ember: ember.A szívet nézi, a rejtett redõt.Keze csak áld, csak simogat, de nem ver,Kövessük õt!

Nehéz útjának tövis a virága,De példájánál nincs nagyobb, dicsõbb,Amerre jár – akár a Golgothára – Kövessük õt!



2 UNITÁRIUS ÉLET 2004. május–június

Végre beléptünk az EU-ba!De bent vagyunk-e igazából?

Elmúlt május 1-je. Régen a világ proletáriátus összefogásátkellett ezen a napon ünnepelnünk „pirosló arccal és piros zász-lókkal”, most pedig az Európai Unióhoz való csatlakozást, mo-solygó arccal és kék zászlókkal. Most is nagy volt acsindadratta. Az Erzsébet híd „szökõkuttá” változott. A Sza-badsághidat gyepszõnyeg fedte.A Hõsökterén és a Felvonulásitéren ismét volt nagy táncos-zenés vigadalom. Emlékként pe-dig egy nagy vörös homokórát kaptunk.

A lelkesedés eléggé mérsékelt volt. Mennyivel nagyobb lettvolna, ha ez a csatlakozás 10, vagy akár még 5 évvel ezelõtt tör-ténik? De az EU 1995-tõl kezdve mindig elhúzta a szánk elõtt amézesmadzagot. Végül kényszerbõl lett 2004. május 1.

Tavaly novemberben Koppenhágában összehívták a 10 tag- jelölt országot,az orruk alátolták a feltételeketés aztmondták,vagy elfogadjátok így, vagy ha nem, akkor kimaradtok. Ekkorkaptunk igazán leckét az eurobürokraták demokráciafelfogá-sából.Aztán jött a többi keserûmeglepetés.Az EU alkotmányá-ban nem eshet szó a földrész keresztény gyökereirõl. A kisebb-ségeket nem illetik meg a kollektív jogok. Hát ez az a nagynyugati tolerancia, a másság elfogadása, megértése? Így kel-lett rájönnünk, hogy ez az Európa, már nem az az Euró-pa, amelyrõl „a vasfüggönyön innen” a nyugati rádiókathallgatva sokáigábrándoztunk. Ez az Európasokkal ön-zõbb, sokkal befele fordultabb, sokkal lenézõbb, lekeze-lõbb, mint régen. Nem csoda hát, ha a csatlakozási népszava-záson való részvételnél sem tolongott a magyar nép!

A csatlakozás – vagy inkább a hozzácsatolás – azonbanmost már ténykérdés. Vitatható, hogy EU teljesjogú tagjailettünk. Ez egy fából vaskarika! Az ún. belsõ határok csak2007-ben szûnnek meg. Akkor csatlakozhatunk a schengeniegyezményhez. Az euro-övezethez pedig csak 2010-ben. Majdtalán ezek után. A „szabad munkavállalás” csak elvileg lehetsé-ges, gyakorlatilag a legtöbb tagállamban nem. Sokan háborog-nak ezért, én viszont örülök neki. Egyáltalán nem lenne jó, hamost sok magyar fiatal, kevés nyelvtudással nekivágnaNy-Európának. Nagy leégés lehet belõle és sok emberi tragé-dia! Elõször a „hazai pályán” próbálják ki tehetségüket, felké-szültségüket. Ennek birtokában menjenek ki. Sokkal jobbanfognak járni. Egyébként itthon is dolgozhatnak „nyugati cég-nél”. Lelkesítõ példaként Írországot, Portugáliát, Spanyolor-szágot és Görögországot szokták elénk állítani. De õk elsõ perc-tõl megkapták azokat a támogatásokat, ami a régitagállamoknak dukált. Mi ennek is csak a negyedét kapjukmeg.

Az ír példa felemlegetése azért sem szerencsés, mert azegész EU-n belül Írországban a legalacsonyabbak azadók és ez nagy vonzerõt jelent a külföldi tõkebefekteté-seknél. Míg nálunk a legmagasabbak. Ugyanis nálunk azEU-csatlakozás elõestéjén (tavaly decemberben) történtek anagy adóemelések, hogy a költségvetési hiányt csökkenthes-sék. A csatlakozással ugyanis sok vámbevétel esik ki. Jelentõstagsági díjat kell fizetni, az áfa-bevételekbõl. És az EU-s támo-gatásokhoz is elõ kell teremteni a hazai saját erõt. A kormány-

nak most ezért kellett 450 millió euró hitelt felvennie, amit va-lószínûleg még továbbiak követnek. A magas adók miattmenekül a külföldi tõke hazánkból. A javasolt egysávos szemé-lyi jövedelemadó nálunk 32–32%-os lenne. A szlovákoknál ezmár most 19%! Nem csoda ha két új autógyár felépítését (Peu-geot és KIA-Hyunday) is elszipkázták elõlünk!

Az EU-hoz csatlakozó 10 országgal 30%-kal nõ az Unió te-rülete. 20%-kal (75 millió fõvel) a népessége. De ennek több,mint a felét egyedül Lengyelország adja. Õk ma már 40 milliótszámlálnak, pedig nem volt könnyû életük az 1980–90-es évek-ben. Mi pedig állandóan csúszunk lefelé. Évente 40–45 ezer fõ-vel fogyunk, egy teljes Cegléd népességével. Õk rájöttek: hafenn akarnak maradni, szaporodniuk kell. Mi nem! Fogyó nem-zet vagyunk, de a századvégre kihaló nemzet is lehetünk. Cso-dálatosan szép magyar nyelvünk, irodalmunk elsüllyedt Antarktisszá válik. Esetleg angol nyelvre fordítva olvassákmajd az itt élõk. A magyarság évtizedeken át tartó lelki terrori-zálása (pl. bûnös nép, fasiszta nép, nacionalista nép vagytok)oda vezetett, hogyma már nemmeri önazonosságát vállal-ni és a teljesönfeladás állapotába jutott, a lehetõ legveszé-lyesebb egy ilyen integrációhoz való csatlakozás után. Mertminden nagy integráció a népek olvasztótégelye. És aki nem

elég erõs lelkû, aki nem hisz nemzeti küldetésében, az hamarbeolvad. A magyarság pedig nagyon hajlamos erre.

Ne legyenek kisebbségi érzéseink a nyugatiakkal szemben.Sem nyelvük, sem kultúrájuk, sem emberi habitusuk nem ma-gasabb rendûa mienknél. Senkinek sem jelent „felemelkedést”,ha saját nyelvét, kultúráját feladja és beolvad. A rendszervál-tás után ami romlás bekövetkezett itt (pl. kábítószerezés, aprostitúció, az AIDS, a különbözõ bûnös szekták és a bûnözéselterjedése), mind a „fejlett” Nyugatról érkezett. Örök dilem-mám, hogy miért mindig csak a rosszat, a károsat vesszük átilyen viharos sebességgel? Miért nem a jó gyõzött a rossz felett,hanem fordítva? Ezért vagyok pesszimista a „közös európai jö-võt illetõen”. Ott abban a nagy demokráciában, toleranciábanmég egyetlen régen vajúdó nemzetiségi kérdést sem tudtakmegoldani. Évtizedek óta folyik a harc Észak-Írországban,Baszkföldön, Korzikán, Szardínián stb. Közben nekünk adnak jó tanácsokat, hogy miként kell a nemzetiségi kérdéseket elv-szerûen kezelni!

Az EU-csatlakozás után mindenki a nagy támogatásokrólábrándozik. Kevesen tudják, hogy az EU-támogatásokra fordít-ható összeg az EU-országok GDP-jének mindössze 1,67%-a,ami egy fõre25 eurót,kb. 6 500 Ft-ot jelent. Hát ebbõl nem lehetcsodákra számítani.

A 10 új tagállammal az EU GDP-je (bruttó nemzeti jövedel-me) csak 5%-kal nõ, mert ezen országok egy fõre jutó GDP-je arégi tagállamok átlagának még a felét sem érik el. A csatlako-zók összes GDP-je így csak annyi, mint a Dunántúl nagyságú,kis Hollandiáé. Ilyen versenytársakkal kell tehát nekünk fel-vennünk a versenyt az unióban.

Az unió belsõ piaca egy kegyetlen versenypálya. Aki nemtud lépést tartani vele, az menthetetlenül elbukik. Sokan latol-gatják is: kik lesznek a vesztesek és kik a nyertesek azEU-csatlakozás után? Szóba kerülnek a kis- és középvállal-kozók,a családi gazdaságok, a nyugdíjasok stb. Mégbe semlép-tünk az EU-ba, de a KSH máris jelentette: acsaládi gazdasá-gok 20%-a az elmúlt 3 évben tönkrement.Ez a verseny nem lesz tisztességes, mert nem a termékekminõsége, a termelõk szorgalma, hanem a támogatások nagy-sága versenyeznek egymással. Akik 4-szer akkora támogatástkapnak, azok olcsóbban tudják beszállítani hozzánk a csirke-,sertés- és marhahúst, a tejet, a tojást, sajtot stb. A magyar ter-melõk nagy része pedig tönkremegy. Egyes „agrárszakértõink”arról filozofálgatnak, hogy Magyarország tej- és hússzükségle-tét ma már 200 nagy tejgazdaság, 400 nagy csirkefarm és 600nagy sertéstelep biztosítani tudja. Hogy a többi kistermelõvelmi lesz, az õket nem érdekli. Pedig az agrártámogatási rend-szer eredeti célja az volt, hogy a falvak fogyó népességét vala-hogy meg lehessen tartani. Nálunk még ez az elv is a visszájárafordul. A támogatások nagy részére a nagyüzemi lobby akarjarátenni a kezét, mondván, hogy a földtulajdon nagyon elapró-zott és itt nem gazdaságos a termelés. Szó sincs róla! A földbér-letek révén a termelés hazánkban is ugyanolyan nagy parcellá-kon zajlik, mint Nyugaton. Tehát semmi sem támasztja alá acsaládi gazdaságok ellen folyó ellenpropagandát.

Jobban szerettünk volna mi örülni és lelkesedni azEU-csatlakozásnak, mert valóban csak az egységes és vi-rágzóbb Európa lehet biztos jövõnk. De egyelõre sok még akérdõjel és a hidegzuhanyszerû váratlan, kedvezõtlen élmény!Ezekre csak az idõ és a pozitív személyes tapasztalat adhatjameg a választ. Feltétlenül jobb lett volna a hangulatunk, ha acsatlakozás idõpontjában szép fõvárosunk és hazánk nagyrésze nem lett volna annyira lepusztult, elhanyagolt, koszos,elviselhetetlenül szemetes, bûzös, falfirkákkal elrondított.Szégyelljük, hogy ilyen állapotban kellett csatlakoz-nunk Európához és ezért a nyugatiak joggal megszólnakminket. Szomorúak vagyunk, amikor azt látjuk, hogy az utóbbi10 évben Prága, Tallinn, Varsó belvárosa sokkal látványosab-ban fejlõdött, mint Budapest, és ezáltal versenyképesebbek let-tek nálunk, a nyugatiak számára.

Ezek után vajon még el merhetjük-e énekelni, hogy „Szép,vagy gyönyörû vagy, Magyarország, Gyönyörûbb, mint a nagyvilág”?

Dr. Zoltán Zoltán

JEGYZET F õ s z e r k e s zt õ i



2004. május–június UNITÁRIUS ÉLET 3

Pünkösdi ima„A lélek él, és munkál csendesen”

„Ne csodáld, hogy azt mondám néked:Szükség néktek újonnan születnetek”

(János evangéliuma 3.részének 7. verse)

Kedves Testvéreim! Keresztény Atyámfiai!

Éveken át annyiszor hallunk a pünkösdi tör-ténet két alapvetõ üzenetérõl, tanításáról, hogyvallásos lelkünk-szellemünk valami új mozzanatfelfedezésére, valami más meglátására, láttatá-sára vágyik. A két ünnepi üzenet vallásunkalapillére, örök értéke marad, az elkövetkezen-dõkben is. Semmiképp nem mondanánk le arróla mindig idõszerû, elsõ, pünkösdi ösztönzésrõl,példaadásról, mely szerint a tanítványok, „egyakarattal együtt valának”, hiszen ennek követ-kezménye, lett a második pünkösdi esemény,történés, a keresztény egyház megalakulása.

Az elsõ pünkösd történetéhez kapcsolódó ese-mények mellett mirõl is lehetne még elmélkedni,mint hogy a kedves hallgató örömteli lélekkel, tér- jen vissza ünnep elmúltával a mindennapi élet za- jos forgatagába. Vallásos életünket, egyházhozvaló tartozásunkat az ünnep táján végigkísérik aszebbnél-szebb képek, hasonlatok a kettõs tüzesnyelvekrõl, a nyelveken való szólás mikéntjérõl, agalamb formájában érkezõ szentlélekrõl, Pétercsodálatos hittérítõ beszédérõl, a 3000 ember meg-térésérõl és megkeresztelkedésérõl és még sokmás, az ünnephez kapcsolódó hagyományos „ese-ményrõl, történésrõl, jelenségrõl”. Ezekmind-mind hozzájárulnak vallásos képünk formá-lásához, erõsítéséhez vagy a kétkedéseink helyén-valóságáról hitünk, értelmünk világosságánál.Istentõl kapott szabadakaratunk folytán ehhez jo-gunk van: elfogadnivagy kételkedni. De milyenút-ravalóval kell ezek után elbocsátani a hallgatókat.Mirõl szólhat tehát egypünkösdiprédikáció? A vá-lasz az elõbbinek alapján elég nehéz, mert a pün-kösdnek is meg kell teremnie a maga gyümölcsétéletünkben.

Úgy gondolom, hogy ez ünnepen nem lehet céla fenkölt okoskodás, mert az bárkit elidegenít-het, az ünnep meghitt emberségétõl. Nem célsze-rû sem egyik, sem a másik felfogás ütköztetése.Sem érdemes elõbányászni, hogy melyik zsinatmit fogadott el ezzel kapcsolatban, hogy pl. az

1054-es nagy egyházszakadást (schisma) is egyú.n. „filioque”-tan okozta, vagyis hogy a szentlé-lek csak Istentõl származik-e vagy a Fiútól is.Kérdezzük tovább! Cél lehet-e azt fejtegetni,hogy az ószövetségi „lélek”-szavak, a ruah vagy akhájá nefes ugyanazt jelentik-e, mint az újszö-vetségi pszüché vagy pneuma? Ad-e valamit ezhitünkhöz, világlátásunkhoz, erõsíti-e vallásos-ságunkat? Még a lélek ünnepén sem mernékigennel válaszolni. Olyan világban – ahol AdyEndrét idézve: „beteg a világ, nagy beteg!” – aholannyi fájdalom van, ahol annyi kirekesztés,pusztítás, rombolás van, valami másról kell,hogy szóljon az ének, ahogy Babits Mihály írja:„Énnem a gyõztest éneklem, / nem a nép-gépet, avak hõst, / kinek minden lépése halál, / tekinteté-tõl ájul a szó, / kéznyomása szolgaság, / hanemazt, aki lesz, akárki, / ki elõször mondja ki azt aszót, / ki elõször el meri mondani, / kiáltani, bá-tor, bátor, / azt a varázsszót, százezrek / várta,lélekzetadó, szent, / embermegváltó, visszaadó, / nemzetmegmentõ, kapunyitó, /szabadító drágaszót, / hogy elég! hogy elég! elég volt!” Ehhezne-künk is újjá kell születnünk, másként nemtud igaz lenni életünkben Reményik Sándor gyö-nyörû sora: „A lélek él, és munkál csendesen!"Minden perc újabb esély, hogy lélekért imádkoz-zunk, ami újjáteremthet: „Óh, jó Atyánk, atyá-ink Atyja, / Bús aggodalmunk jól tudod, / Nehagyd, Uram, hogy megtagadja / Apját, múltját akorcs utód. / Óh, tégy csodát, lobbantsd ki lelked, / Uram, lelkünk nincs, azt adj, lelket, / A múltoncsüngõ nemzedék / Találja meg, szeresse meg Egy Istenét!”, Lassan nyilvánvalóvá lesz, hogy abennünk szunnyadó isteni szikrát, a lelket kellnemcsak ünnepünk, hanem egész életünkközéppontjává tenni. A Nikodémushoz inté-zett jézusi szavak pedig mindennapi gyógyító,„feljavító, feltöltõ” útmutatást kell adjanak.

Valamikor tavasznyitáskor hallottam Mezei András költõtõl egy kedves történetet, amit leg-újabb verseskötete bemutatásakormondott el, Jel-kép lehet ez! A háború poklát megjárt fogoly




visszatér Balassagyarmatra valamelyik megsem-misítõ lágerbõl. Nemcsak családja java veszettoda, hanem itthon is a háborús pusztítás elvittemunkája eredményét, és hitvány emberek szétdúl-ták népének nyugvóhelyét, a zsidó temetõt. Beköl-tözött egy épen maradt kriptába, és élete végéig egyetlen,de örökös ténykedése a temetõhelyreállí-

tása volt. Nem állt be az akkori világ szájtépõiközé, nem állt sorba segélyekért, nem kereste akárpótlások lehetõségeit. Megmaradt életénekegyetlen hivatását õ így fogalmazta meg: a temetõ helyreállítása! Önkéntelenül fogalmazódhat meg számunkra is, hogy ha a „lelkünket roskadozva"visszük, vagy a küzdelemben tönkremegy, bepisz-kolódik, gonosz emberek szétverik, megaláz-zák, meggyalázzák, akkor azt helyre kellállítani. Jézus is így érthette a Nikodémuszon ke-resztül mindannyiunkhoz intézett szavait. Szük-ség néktek újonnan születnetek!

Az elsõ pünkösd is a lélek helyreállításaeredményeként születhetett csak meg, és apünkösdi események nyomán pedig a keresztényegyház megalakulása is ennek volt köszönhetõ. A nagypénteki tragédia után a tanítványok szétfu-tottak. Féltették puszta életüket, ezért elbújtak,meghúzódtak, meglapultak valahol. Lelkükbenhelyre kellett állítaniuk a rendet, hogy meg-erõsödve megszülethessen az elhatározás bennük:Jézus eszméit továbbéltetni és átadnia késõbbi ko-roknak. Nem lehetett könnyû munka a lélek hely-reállítása! A pünkösdi tömeg, gyülekezet aztán aPéter beszédére szintén helyreállította a lelkét, denem mindenki tért meg, mert a lélek-helyreállításnem mindenkinek sikerült, sokan maradtak a régiönmaguk, az isteni szépségre, jóságra nem fogéko-nyak, ahogy az evangélium is fogalmaz:fülükvolt, de mégis süketek maradtak, szemükvolt, de mégis vakok maradtak. Mai világunkis ilyen. Ilyen volt ünnep elõtt is, ilyen lehet az ün-nep alatt is, és ilyen lesz ünnep után is.

A pünkösdi lélek-helyreállítás nemcsak a vallá-sos életünkre vonatkozhatik. Zilahy Lajos egyik is-mert regényét ezekkel a szavakkal fejezi be:„…egész testemben rázott a zokogás. Tudtam,hogy soha nem fogom látni többé Anyámat és szü-lõföldemet.” Nem véletlenül hagytam a regény cí-mét ide, az idézet utánra, mert itt van csattanója: A lélek kialszik. Így van bizony, feleim,a léleksokszor kialszik, amikor hazánkról, szülõföl-dünkrõl van szó, nemcsak akkor, amikor óce-ánnyi távolságra kerülünk tõle, hanem akkor is –ez a fájdalmasabb! – amikor emlõin ringat, amikorközömbösek vagyunk sorsával szemben, amikornem az vezet, hogy hassunk, alkossunk, gyarapít-sunk, hogy fényre derüljön. Ilyenkor is vezessen a jézusi útmutatás, és igyekezzünk lelkünk helyre-állításával. Ha a miénk rendben van, akkor Péter-

neka pünkösdi lendületével induljunkel úgy, hogyDsida Jenõ hív-küld: „Menni kellene házról ház-ra... Csak két égõ szememet, / szakadozott ruhá-mat, porlepett / bocskoromat hívni bizonyságul / aszeretet nagy igazsága mellé. / És rekedt hangon,félig sírva, / kiabálni minden ablak alatt: / Szakadtlelket foltozni, foltozni! / tört szíveket drótozni,

drótozni!”Kedves Atyámfiai! Keresztény Testvéreim! Eza gondolatsos nemakart „pogány imaszándék” len-ni, csupán megéreztem, hogy ez ünnep táján, hogyJézus sem akart Nikodémusznak galambszárnyúkettõs tüzes nyelvekrõl, édes bor kábítása okoztanyelvzavarról és más csodadolgokról beszélni,mert ehhez hasonló fájó dologgal tele van a világ éskeserûséggel az emberek lelke. Ezért mondottcsak annyit és újat: Szükség néktek újonnan szü-letnetek.Ezta gondolatot akartam maközénkhoz-ni.

Ámen

B. L.

Reviczky Gyula PÜNKÖSD

Piros pünkösd öltözik sugárba,Mosolyogva száll le a világra.Nyomában kél édes rózsa-illat,Fényözön hull, a szívek megnyílnak.Hogy elõször tûnt fel a világnak,Tüzes nyelvek alakjába’ támadt.Megoldotta apostolok nyelvét,Hírdeté a gyõzedelmes eszmét.Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed,Ma is minden bánkódó szívének,

Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:Világító sugaradat áldja.Habozóknak oldjad meg a nyelvét,Világosítsd hittel föl az elmét.Hogy az eszme szívbõl szívbe szálljon,Diadallal az egész világon! Piros pünkösd, szállj le a világra,Taníts meg új nyelvre, új imára.Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,Szeretetnek sugara, Szentlélek!




„A királyfi három bánata…” /Szép versek üzenete/

A vallás- és közoktatási miniszter 1930-banadta ki az Anyák Napja megünneplésérõl szólórendeletét. E napnak a megünneplése a rohanó

élet világából, Amerikából hullámzott át hoz-zánk. Az elsõ világháború elõtt Észak-Amerikaegy kis városkájában tartották az elsõ ilyen ün-nepnapot. Hazánkban 1925-tõl kezdték el e napmegünneplését, de rendszeressé az említett mi-niszteri rendelet tette. A feljegyzések szerint egy Anna Jarvis nevû hölgy lelkében született meg ez a gondolat. Bár a letûnt fél évszázad ezt az ün-nepet is igyekezett lerombolni, és egész más tar-talommal tölteni meg ezeken a tájakon, talánéppen tartalmi ereje, nemes üzenete miatt nemsikerülhetett, és újra visszanyerve eredeti értel-mét, lelki-szellemi életünk egyik legkedvesebbünnepévé kezdett magasztosulni.Magyar irodal-munk egyik legcsodálatosabb versével szépítsükmeg esztendõnk e májusának egyik vasárnapját:

„ Amikor születtem, nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok,csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.A többiek láttak egy síró porontyot,de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,mintha babusgatná a szép napkorongot.Maga adta nekem édessége teljét,úgy ajándékozta anyasága tejét,

hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.Isten tudja honnan, palástot kerített,aranyos palástot vállamra terített,fejem fölé égszín mosolygást derített.Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,ma is úgy szolgál ki, fõzi vacsorámat,mint királyi ember királyi urának,Amerre én jártam, kövek énekeltek,mert az édesanyám izent a köveknek,szíve ment elõttem, elõre követnek.Amíg õ van, vígan élném a világom,nem hiányzik nekem semmi a világon,három bánat teszi boldogtalanságom.Az egyik bánatom: mért nem tudja látni egymást a sok ember, a sok-sok királyfi úgy, ahogy az anyjuk tudja õket látni?!?A másik bánatom: hogyha õ majd holtan fekszik a föld alatt virággá foszoltan,senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna,ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,az én köszönetem így is kevés volna,

Hogyha a föld minden színmézét átadom,az õ édességét meg nem hálálhatom,ez az én bánatom, harmadik bánatom”Ez a vers isMécs László verse, mint az elõbbi-

ek a „Szép versek üzenete"sorozatban. A gyermekilélek nem tehet hozzá többet e vers olvastán, dere-sedjen bár a felnõtt gyermek halántéka. E vallo-más a tökéletesség maga. Mert mindenkinek vanegy Hargitája, és van egy lókodi temetõje, gondoljunk különös tisztasággal azokra, mi szolgálatraelhívottak, akiknek vállára palástot kerítettek,aranyos palástot vállunkra terítettek. Legyenek

áldottak! B. L.

Dsida Jenõ Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg õ véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.Áldott teste, lelke csak érettem fárad,Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melybõl reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekért esdve.Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban – itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melybõl jóság árad,Istenem köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,Aki oltalmadat, vigaszodat várja.Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg õket áldó kegyelmeddel,Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Haldd meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!




Egyházi hírek

Az Egyházi Képviselõ Tanács ülése 2004. március 27.

Az Egyház Elnöksége 2004. március 27-re hívta összeazEgyháziKépviselõ Tanács2004. elsõharmadévi ülését.

A meghívó mellékletét képezte a püspöki jelentés,amely magában foglalta a 2003. október 4-én megtartottEKT ülése óta eltelt idõszak eseményeit, a Heltai Kft. be-számolóját, a zárszámadást és 2004. évi költségvetés ter-vezetét, az Unitárius Alapítvány beszámolóját, valamint akönyvtár és levéltár beszámolóját, végezetül az Egyház2003. zárszámadását és a 2004. évi költségvetés javasla-tát. Az utóbbi kettõt egyébként elõzõleg az Elnökség meg-tárgyalta és elfogadásra javasolta az EKT részére.

A meghívottak néhány igazolt kivétellel teljes szám-ban megjelentek és így a gyûlés határozatképesként hoz-hatta meg döntéseit.

A megnyitó áhítatot követõen elõször a püspöki beszá-molóval kapcsolatos észrevételeket tárgyalta meg a gyû-lés. Jóllehet ezek az észrevételek nem annyira magával abeszámolóval voltak közvetlen kapcsolatban, hanem in-kább személyes jellegûek voltak, mégis tisztázásuk azEKT feladata volt. Ezt követõen a gyûlés a beszámolót el-fogadta.

Nem volt érdemi vita a Heltai Kft, valamint az alapít-vány beszámolójával kapcsolatban sem, amelyek ugyan-csak elfogadásra kerültek.

A könyvtár és levéltár beszámolója ugyancsak elfoga-dásra került, annak kihangsúlyozásával, hogy a pályáza-tok által elnyert támogatásból lehetõséghez képest jelentõsebb hányadot fordítsanak a könyvtári állománygyarapítására és a beszerzésnél vegyék figyelembe aHeltai Kft. könyvesbolt közremûködését.

A beszámolók elfogadása után a fõgondnok tartottamegértékelõbeszámolóját,melynekkeretébenelõször sor-ra vette az elmúlt gyûlés határozatait, annak végrehajtá-sát, illetveegyenként kérte azokrészletes megtárgyalását.

Ismételten a beszámoló leglényegesebb részét képezteaz egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatos helyzetismertetése, melyekbõl kitûnt, hogy bár mind a HõgyesEndre utcai, mind a Nagy Ignác utcai templomos ingata-nokhelyzetében a múlt év végén körvonalazódotta kedve-zõ megoldás, mégis ennek ellenére megtorpanás volttapasztalható.

Ennek érdekében mind a Parlament mind a Kormányvalamint az illetékes önkormányzati vezetõket megkeres-

te az Elnökség a rendezés érdekében, azonban ezekre agyûlés idõpontjáig válasz nem érkezett.

Ismertetésre került az Alaptörvény módosításávalkapcsolatos folyamatban lévõbizottságimunka, a nyugdíj-törvényelõkészítése, ingatlanokbérbeadásra illetveeladá-sa, az UNIOSZ helyzete, a lelkészi jelentések összesítõ adatainak ismertetése, az Unitárius Élet szerkesztõségé-ben bekövetkezett változások.

Mindezen témákatmegtárgyalvaaz EKTa fõgondnokibeszámolót elfogadta. Ezek után elõterjesztésre került a2003. évi zárszámadás és a 2004. évi költségvetés.

Fõgondnok rámutatott, hogy a zárszámadás hosszúidõszak után elõször zárt jelentõs pozitívummal, annak el-lenére,hogy2003-banjelentõskeresetnövekedésbiztosítá-sa mellett ugyancsak jelentõs összegeket lehetettbiztosítani egyházközségi pályázatok fedezetére, valaminta nyugdíjalap növelésére.

Ugyanezeket a szempontokat lehetett érvényesíteni a2004. évi költségvetés összeállításánál, azzal hogy az évvégi zárás jelentõs pozitív átvitelt irányzott elõ a 2005. évrészére.

Mindkét anyagot a jelenlévõk részletesen megtárgyal-ták, a feltett kérdésekre és észrevételekre választ kaptak,majd annak tudomásulvételével mind a zárszámadásmind a költségvetés elfogadásra került.

Ezt követõen az EKT elfogadta az Elnökség elõterjesz-tését, hogy elõreláthatólag 2004. november 5–6-án ünnepimegemlékezést tart az Egyház Nagyharsányban az1574-ben megtartott hitvita évfordulóján.

Ugyancsak bejelentésre került a gyõri lelkész által ko-rábban szétküldött összeállítás és az azzal kapcsolatosanelrendelt bizottság felállítása.

Végezetül fõgondnok rövid idézetet olvasott fel az1597-ben elhunyt Enyedi György unitárius püspök egyikprédikációjából, amelyben a tisztségviselõk szerepét rész-letezi a gyülekezetek életében, mint összetartó köteléketés a törvények megõrzõjének zálogát.

Mindezeket követõen az EKT befejezte munkáját an-nak reményében, hogy az elfogadott határozatok az Egy-ház javát szolgálják és biztosítják zavartalan mûködésétaz elkövetkezõ idõszakban is, ha a „tisztségviselõk” és agyülekezet egyazon akarattalmunkálkodika múltmegõr-zése mellett a jövõ építésében.

Mikó István

Egyházunk nevének védelme érdekében

Fõtisztelendõ Egyházi Képviselõ Tanács! A püspökibeszámolóban foglaltak mellett még továbbikét olyan kérdést szeretnénk megemlíteni, amelyek – azt

hiszem – alaposabb odafigyelést érdemelnek:

I. Az utóbbi idõben egyre gyakrabban találkozhatunk az-

zal a jelenséggel, hogyEgyházunk nevét valakik önkénye- sen egészítik ki, illetve toldják meg olyan jelzõkkel, amelyek egyrészt nem indokoltak, másrészt nem is törvényesek.

Ilyenek pl. „Szabadelvû” Unitárius egyházközség,vagy Unitárius „Univerzálista” alapítvány, illetve ekg.stb.

Egyházunk alapítását 1568-bana tordai Országgyûléshatározata tette lehetõvéés „UNITÁRIUS”megnevezésselaz 1571-ben Marosvásárhelyen tartott Országgyûlés nyil-vánította törvényesen „bevett” vallásfelekezetté

(egyházzá). Az 1848 és 1895-ben tartott országgyûlések ugyanezterõsítették meg,éseza név úgy a XIX.ésXX. századokban

– egész napjainkig– úgy a hazai,mintazutódállamok tör-vényhozásában megmaradt.Unitárius Egyházunk törvényesen bevett és ezzel tör-vényesenvédett megnevezéssel csakúgy,kedvtelésbõl ját-szadozni nem lehet! Akármilyen adalékkal megtoldottnevünk már nem az az egyház (felekezet) amelyet 430esztendõvel ezelõtt bevetté nyilvánított a törvény, hanemegyegészen új vallási tákolmány, amelyet az illetékesfórum ma egyszerûen szektának minõsít, és besorol a200-nál több hazai szekta közé.

(A könnyebb megértés kedvéért a mai közéletbõl vettpéldát hozok fel: A valamikor volt Kisgazda párt, vagy aKereszténydemokrata párt, mára 3–4 különálló, egymás-tól független párttá alakult úgy, hogy az addigi elnevezésttöbbnyire egyetlen szóval változtatták meg.)

Lehet, hogy körülöttünk sokan örülnének, ha mi iselveszitenõk törvényesen bevetett minõségünket, ésszek-

tává változnánk. Ez számunkra katasztrofális következ-ményekkel– esetleg teljesmegszûnésünkkel– járna.Ezt aszívességet ne tegyük meg senkinek!






nagyszámú vendég és érdeklõdõ mellett a Magyar TV1, ésa kerületi TV is jelen volt.

Megnyitóbeszédében Rázmány Csaba püspök úr ahely szellemét, mint a tudás, a mûvelõdés és az alkotó erõ forrását emelte ki.

Az unitárius vallás természetes, befogadó jellegénekmegfelelõenazUnitáriusKönyvesboltban egyre bõvülõvá-lasztékban kaphatók másmagyar történelmi egyházakki-adványai is.

Püspök úr megnyitója végén megáldotta a könyvesbol-

tot. Dr. Szíj Rezsõ mûvészettörténész tanár úr megnyitó- jában a könyvesbolt kulturális szerepét, a magyarságtu-dat megõrzésében betöltendõ fontosságát hangsúlyozta.

Méltatta Kõvágó Nagy Imre fiatal erdélyi festõmû-vészt, aki az ez alkalomból kiállított 6 festményével mu-tatkozott be.

Gergely Felicián, a Heltai Gáspár Kft. mentoraként,és a megnyitóházigazdájaként ismertette az üzlet kialakí-tásának módját, céljait, könyvválasztékát, nyitva tartásá-nak rendjét.

Az egyházi, és magyar történelmi könyvek,kiadványok terjesztésében meghatározó szerepe van amegújult könyvesboltnak.

Idõszakos festmény-, illetve szoborkiállítások rendezé-sével hagyományt szeretnénk teremteni, ezzel is emelve akönyvesbolt kulturális szerepét.

Mikó István fõgondnok úr záróbeszédében a könyves-bolt felújítás példáján keresztül mutatva utalt arra, hogyebben a gyönyörû épületben milyen szépségek vannakmég,amiket az épület tulajdonjogának visszaadását köve-tõen fokozatosan felszínre lehet hozni.

A meghívóprogramjánakmegfelelõena megnyitó utánSzinte Gábor mûvészettörténész tanár úr dedikálta kétnagy sikerû könyvét: „Séták Velence és Firenze titkai kö-rül” és „Róma-Nápoly-Apulia titkai” címmel.

A könyvesbolt két fõ falát egy-egy festménye díszíti: azegyiken Vajdahunyad vára, a másikon a kolozsvári SzentMihály templom látható.

A megnyitó egészén végigvonuló hangulatos keretetadott Dinnyés József daltulajdonos, aki megzenésített

verseket,zsoltárokat,er-délyi dalokat adott elõ

saját gitárkíséretével. Az ünnepség záróak-kordjaként a Heltai Gás-pár Kft. a felújításegyedi ötletével leptemeg a jelenlévõket: aMagyarországi Unitári-us Egyház püspökeinekarcképeivel koszorúkéntövezve az üzlet díszhe-lyén kifüggesztve állan-dó kiállításként láthatóBencze Márton püspökúr lelkészi palástja.

A feldíszített falatRázmány Csaba püspökúr és Mikó István fõ-gondnok úr leplezte le. A megnyitóünnepség

alkalmat adott a könyv-

üzletet már ismerõk, egyházi tagok és más felekezetheztartozók, vendégek és érdeklõdõk találkozójára, ismerke-désére is.

A könyvesboltkirakataibanés középsõrészén könnyenmozgatható állványokat alakítottunk ki a könyvek bemu-tatására, melyek lehetõvé teszik, hogy ezek félretolásávalés székek elhelyezésével könnyen nézõtérré alakítható átaz üzlet.

Így50–60 nézõ részvételével zenés esteket, író– olvasótalálkozókat lehet tartani.

A Heltai Gáspár Kft. tagja a Magyar Könyvkiadók ésKönyvterjesztõk Egyesületének /MKKE/.Kizárólagos forgalmazói vagyunk a magyarok által

Svájcban létrehozott Európai Protestáns Magyar Szabad-egyetem /EPMSZ/ által kiadott könyveknek.

Az egyházi, szépirodalmi, magyar történelmi és maibestseller könyvek mellett nyitottunk egy „antikvár sar-kot” az új üzletben, ahová várjuk adományként az olvasniszeretõk azon könyveit, amelyek még jó állapotúak, de alakásukban nélkülözhetõk.

Közel 50 kiadóval vagyunk kapcsolatban, a megjelenõ könyveket a vevõinknek meg tudjuk szerezni. Önfenntar-tó, gazdálkodó cégként mûködünk, ezért minden bevételfontos számunkra.

A könyvszeretõ, utcáról betérõ vevõink mellett termé-szetes elvárás az, hogy az Unitárius Egyház Könyvtára isnálunk szerezze be a mûködéséhez, választékbõvítéséheztervezett könyveket.

A megnyitásról készült felvételt a TV1 2004. április5-én, az Örömhír címû mûsorban mutatta be.

A felújítás során a munkánk iránt érdeklõdõk részérõla tevõleges segítséget, a segítõ szándékot a megújuló üzletiránti várakozást tapasztaltuk, ami különösen a sikeresmegnyitó után a jól végzett munka örömével tölt el ben-nünket.

Azüzlet forgalmaazóta jelentõsenmegnõtt,és reményt

ad arra, hogy a Heltai Gáspár Kft. profiljába illõen a régihagyományokat folytatva, a kiadványok forgalmazásamellett,a könyvkiadásfeltételeit ismegtudjuk teremteni. A püspöki fal

A megnyitott könyvesbolt

„Akiért a harang szól”(Utunk Európába)

A Miniszterelnöki Hivatal,Medgyessy Péterrel az élenméga farsang idején megkereste egyházainkat azzal a ké-réssel, hogy május 1-re virradó éjszaka pontosan éjfélkorszólaljanakmega templomok harangjaiaz uniós csatlako-zás alkalmával, hogy ezzel is ünnepélyesebb legyen az apillanat. Azon az éjszakán templomunk harangjai is többmint negyedórán keresztül zúgtak a füzesgyarmati csen-des éjben. Amikor elhallgattak, a nagy csendben templo-

munk elõtt ülve, eszembe jutottak a Nobel-díjas Heming-way szavai, és feltettem kérdésként magamnak: Kiért is,miért is szól a harang egy kis alföldi unitárius templomtornyában?

Gondolatok, érzések váltották egymást agyamban, lel-kemben, és a válasz hamar megfogalmazódott: a Hazán-kért, Hazámért! Mert az ünneplés elmúlik, mint ahogyvárosunkban is túl vagyunk rajta, de a Haza marad, és

Kelemen Attila,a Heltai Gáspár Kft. ügyvezetõje




nemcsak a trianoni határok által bekerített terület, ha-nem már Erdély és Kárpátalja kivételével (de jönnek õk isnemsokára! – hála az Istennek) azok is, akik – hisszük –hogy az Anyaországnak nem lesznek többé mostohagyer-mekei. Juhász Ferenc költõi látomásában gyönyörûen fo-galmazta ezt: „Emeld föl fejedet / büszke nép! / Viselted avilág / szégyenét! / Emelkedjmagasba / kis haza, / te, az el-nyomatás / iszonya! / Emeld föl szívedet / nemzetem: / lán-goljon a világ- / egyetem!"/Himnusz-töredék/

„Emelkedj magasba kis haza! – ezért szóltak a mi ha-rangjaink azon az éjszakán. Légy Európa és a Nagyvilág büszkesége. Máskor is, ha ünnepelni kell, szólani fognakaharangok. Imádkozni és dolgozni fogunk Érted,hogy meg -maradj drága kicsi Hazánk, Magyarország, és ahogy Jó-zsef Attila írta: „édes Hazám, fogadj szívedbe, / haddlegyek hûséges fiad!”

Balázsi László

ID. KELEMEN ATTILA BÚCSÚZTATÁSA

Kelemen Attila, 89-évvelezelõtt, 1915-ben született Er-délyben, a Székelyföld szívé-ben Felsõrákoson, egy székelynemesi család harmadik fiúgyermekeként. Amint azt máremlítettem a család unitáriuslelkészi dinasztia, melybõl azismertebb nevek: dédapja Ke-lemen István szabédi lelkész, nagyapja Kelemen Albert Ma-rosvásárhely elsõ unitárius lelkésze, és édesapja szinténKelemen István, felsõrákosi unitárius lelkész és esperes, aki47-éven át, szolgálta a falu közösségét. 1916-ban az oroszfront elõl, három gyermekével menekülve,Füzesgyarmatrakerül, ahol egy éven át végzi a lelkészi teendõket. Kele-men Attila, elhunyt testvérünk, elemi iskoláit Felsõrákosonvégezte, majd Kolozsvárra került az Unitárius fõgimnázium-ba,ahol márkét testvére is tanult. 1936-ban érettségizik, amiután a vargyasi és köpeci bányákban, fizikai és adminisztra-tív munkát végez, mindaddig, míg be nem hívják katonának. A moldovai Jászvárosba vonul be katonai szolgálatra. Lesze-relése, és Erdély visszacsatolása után Kolozsváron a bõrgyár-ban, majd Brassóban helyezkedik el. Közben behívják amagyar hadseregbe, aholkarpaszományoskiképzésbenrésze-sül. A II.világháború eseményeiközben többször kapottkato-nai behívót, és egy ilyen alkalommal történt utazása soránismerte meg 1943 õszén a Sopronban végzett óvónõt, ké-sõbbi hitvestársát, aki pont Felsõrákosra kapta kinevezé-sét.1944 õszén Székelyszentléleknél orosz fogságba esett,ahonnan egy év múlva 45 kilósan tért haza, rettenetes egész-ségi állapotban. Azonban a megpróbáltatásokat, rendkívüliönfegyelemmel és töretlen hittel viselte el.

1946-ban kötött házasságot Vajda Olgával, mely há-zasságot a Gondviselõ Isten két fiúgyermekkel áldottmeg: At-tilával és Zsolttal.

1945-ben véglegesen Magyarországon telepszik le, aholszékely szorgalmának köszönhetõen az életet elölrõl kezdve,hogy családját becsülettel eltarthassa, belevág egy új szakmatanulásába és így lesz belõle, adófelügyelõ, majd adóellenõr.Mindannak ellenére, hogy munkáját becsületesen végezte, azembereken segített, szellemisége, de fõleg papi családból valószármazása nem illett bele a kor politikai világába, aminekkövetkeztében menesztették munkahelyérõl. Több helyen ispróbálkozott munkakereséssel, de a kommunista rendszermindenhol bezárta elõtte az ajtót. Nagyon sok kellemetlenség után, kedvezett a szerencse és egy újabb tanfolyam, és átkép-zés után végre el tudott helyezkedni a berettyóújfalui Földhi-vatalban.

1957-ben Budapestre költözik a család, hogy a fi-uknak meglegyen a jobb tanulási lehetõség. Id. Kelemen Attila rengeteget dolgozik, amiért sok elismerést és kitün-tetést is kap, de a legjobban munkatársai, elismerésénekörvendett. Szerette a tisztaságot, a rendet, a szabadságot,a tiszta levegõt, és a kerti munkát. A rajongásig szeretettErdélyétõl, a Székelyföldtõl, Erdõvidéktõl soha nem sza-kadt el egy percre se. Amikor csak tehette, itthonról menthaza, Erdélybe, érettségi találkozókra, Kolozsvárra, szülõ-falujába Felsõrákosra, megnézni a szülõházat, a templo-mot, felidézni a gyermekkort, a gyökereket... 40 évimunkaviszony után 1975-ben nyugdíjba vonul, de utánamég sokáig dolgozik.Legnagyobb örömét az unokái-ban lelte, Ágota, Kata és Kinga, akik bearanyozták éle-tét. Csodálatraméltó volt a megmaradásba vetett hite,családjaéshitvestársa iránti szeretete, a szülõföldésvallá-sa iránti elkötelezettsége. 2003 évben nagyon megromlottegészsége, amin már sem a gondoskodó ápolás, sem, a ren-geteg gyógyszernem tudott segíteni.Szeretettotthonában,hitvestársa mellett érte a halál, 2004. március 29-én. Sze-líd, jólelkû, becsületes, mindenkinsegítõ, ésmindenki általszeretett jó ember volt id. Kelemen Attila. Unitárius hite,székely lelkülete segítette át az élet megpróbáltatásain, ésmindig talpra tudott állni, mindaddig, míg ezt egészségelehetõvé tette.Nemes jellemét,soha el nemfelejthetõ alak- ját, mosolyát és kedves hangját, gyermekei és unokái vi-szik tovább és mentik át az utókórnak. Szeretõ fia ifj.Kelemen Attila, a Bartók Béla Unitárius Egyházközség presbitere, Fõtanácsunk tagja, az Unitárius Heltai Kft.ügyvezetõ igazgatója, akinek szívében mélyen él az Unitá-rius Egyház iránti szeretet és tisztelet, egyik, édesapja ha-lála utáni beszélgetésünk alkalmával, ezeket mondta:fiaként már nem tudom Neki megköszönni az életet, a soktörõdést,nevelést és tanítást,mindazt, amiemberré tett

Áldott legyen ezért egy Istenünk és apám emléke!Úgy legyen!Lejegyezte: Rázmány Csaba püspök

KÜSZÖBMint napsugár az õszi szélben,Hol gyengébben, hol erõsebben Csillan a fény a tekintetében.Kemény tél jön a szomorú õszre,Mind nehezebben lép fel közben Az egyre magasabb küszöbre.

Csendben lopva a métereket

Indul megmászni a következõ Nyolcvankilencedik emeletet.Havasok közül két lépés között Visszatekint a legdrágább öreg,Mielõtt átlép egy újabb küszöböt.

Fölötte már a hegyoromnak,Ahol száz méter minden emelet,Ahonnan emlékek záporoznak,Apám szíve a legnagyobb erõ,Szelleme vigyázza az utódokat,Amivel minden küszöb legyõzhetõ.

Embert próbáló hosszú útján,Amerre székely sorsa éveken át Nevében vitte az Isten ostorát,Mind gyakrabban juttatja eszembe,Hányszor segített nekem is Apám Átlépni a következõ akadályt.

Többet adtál, mint egyszerû életet,

Mindent, amit egy Apa megtehetett,Vállaidról az egyre súlyosabb követ,Amit rádrakott kilenc évtized,S terhét viselned egyre nehezebb,Segítenék levenni, ha még lehet.

Zúgó, tiszta erdélyi szelek hozta Nevedet õrzöm nevem hallatán,Üljük együtt születésnapodat is Augusztus tizennyolcadikán! Ma felnézek magas küszöbödre, és Köszöntlek Névnapod új lépcsõfokán!

Apám névnapjára,Kelemen Attila, 2004. január 7.




Egyetemes lelkészi munkaértekezlet, Sepsiszentgyörgy

Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége(ULOSZ) harmadik alkalommal rendezte meg 2004.május 13-14-én Sepsiszentgyörgyön, az Egyetemes Lelkészi Munkaértekezletet.

Az elsõ nap két téma került megbeszélésre:1. Közös beszélgetés a lelkészek közéleti-, és politikai

szerepvállalásáról.2. Beszélgetés a lelkészi szolgálat örömeirõlés megpró-báltatásairól /felkért lelkészek rövid vallomása a szolgálóélet szépségeirõl és terhérõl / Mottó:„ Mi elhagytunk min-dent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk ?”

Második nap reggel az erdélyi lelkészek beszélgettekaz egyházi életük aktuáliskérdéseirõléskihívásairól /újfi-zetési rendszer/.

3. Ezután került sorra a mind az erdélyi, mind a ma-gyarországi lelkészeket érintõ téma, melynek mottójavolt: „Csak eget cserélnek, nem lelket azok, akik átkelneka tengeren” . A téma: az Erdélyi-,valamint az értekezlet-re meghívott magyarországi lelkészekközös töprengése,beszélgetése a kitelepedett hívek felkutatásának és azegyházi életbe való bevonásának lehetõségeirõl.

Erre a munkaértekezletre minden magyarországi uni-tárius lelkész is megvolt híva, akik közül Rázmány Csabapüspök és Léta Sándor lelkészek részt is vettek. AzULOSZ elnöksége sajnálatát fejezte ki, hogy ebben a Ma-gyarországotisérintõtémában ilyenminimálisvolt a rész-vétel, de örömét fejezte ki, hogy az egyházi vezetésképviseltette magát. Fontosnak tartom közölnia meghívótkísérõ szöveget, melyben az ULOSZ vezetõsége világosankifejezte, hogy „már rég megfogalmazódott az igény arra,hogy erdélyi és magyarországi unitárius lelkészekkéntközös gondjaink megvitatására és szorosabbegyüttmûkö-désünk elõsegítésére valamilyen fórumot teremtsünk azULOSZ keretén belül.

Elérkezett ennek az ideje, hiszen legnagyobb gondja-inkat szeretnénk találkozónk fõ témájává tenni és meg-osztani veletek.

Ma már a nyilvánosságra jutott hivatalos statisztikatárja elénk,hogy azelmúlt bõ egyévtized alattErdély többmint 200.000 magyar ajkú polgára vándorolt el, amelybõlaz erdélyi unitáriusközösség10-12 ezerre tehetõ lelkéneklemorzsolódását kell tudomásul vegyük. Még súlyosabb agond,ha figyelembe vesszük,hogy a távozók közötta fiatalgeneráció van többségben és a szellemi elit részaránya isszámottevõ.

Közösen kell tennünk híveinkért, hogyne veszít-sük el közösségünk nagy és értékes darabját! Nemadhatjuk át magunkat a lemondás letargiájának, nemnézhetjük tétlenül, hogy elszármazott híveink “két egy-ház között a földre kerüljenek”.

Bizonyos, hogy az innen útrakelõk közül a legnagyobbhányadMagyaroszágon lelt otthonra és10 ezer embertke-reshetünk és találhatunk meg közös erõvel néhány százkilométerrel odébb költözve. Hozzá kell fogni ehhez a fel-adathoz, fel kell kutatni közösen és be kell kapcsolni õketaz egyházi életbe. Napfénynél is világosabb, hogy ezt amunkát csak közösen gondolkodva egymáson segít-ve tudjuk elvégezni! “

Balázs Sándor szentgelicei lelkész és Rázmány Csabamagyarországi püspök bevezetõ ismertetõ szavai után arészt vevõ lelkészek részletesen megbeszélték ezt a témát. A közös véleményt és megegyezést ígytudnám összefoglal-ni:

– Valóban a Magyarországra kitelepedett unitá-riusokat csak közös lelkészi összefogással és együttmûkö-déssel lehet megtalálni és bevonni a gyülekezeti életbe.

– Szükséges, hogy az erdélyi lelkészek megfele-lõ információval segítséka magyarországilelkészeketa ki-telepedett unitáriusokat illetõen. A kitelepedett unitáriusúj Magyarországi lakcímét a lelkész továbbítsa a lelkész-társának, hogy az fel tudja keresni, nyilvántartásba venni

a továbbikapcsolat ápolásaésa lelkigondozásaérdekében.– Lényeges, hogy a kitelepedõket, és az idõn-ként hazalátogatókat az otthoni lelkész is megfelelõ infor-

mációval, tanáccsalés bíztatással lássa el,melynek lénye-ge, hogy a kitelepedettek is keressék az unitáriusokkalvaló kapcsolatot Magyarországon is.

– Mindezek megvalósulásához szükséges a lel-készek közti kapcsolattartás,melynek legfontosabblépésea közös rendezvényeken való részvétel, erdélyi és magyar-országi unitárius gyülekezetek közti testvérkapcsolatoklétrehozásaésennek alapjána közös látogatások.Magyar-országon való unitárius találkozások rendezése a torockóiés szentgelicei mintára, azzal a kéréssel és igénnyel, hogyazokat magyarországi unitárius templomokban szervez-zék meg mindkét rész unitárius lelkészeinek a részvételé-vel.

– Nagyobb mértékben jó lenne megszervezni azúgynevezett regionális találkozókat, mint például aKözép-Nyárádmentérõl vagy a Homoródmentérõl vagyHáromszékrõl stb. elszármazottak unitárius találkozóját,melyeken az erdélyi lelkészek is jelenjenek meg.

– Nagyon helyes és fontos, hogy a kitelepedet-tek érzik az otthon maradt faluhoz, városhoz, egyházköz-séghez való tartozásuk, de nem elég az ideiglenespasztorálás.A beolvadás és áttérésnagymértékben veszé-lyezteti a kitelepedetteket. A Magyarországi UnitáriusEgyház célja pedig a gyökerekhez, az erdélyi hagyomá-nyokhoz való megmaradás fenntartása, annak ápolása ésmegõrzése, egy segítségnyújtás abban, hogy a nagy ma-gyarországi vallási tengerben híveink megmaradjanakunitáriusoknak, vallásukat gyakorolni tudják, gyermeke-ikneka valláserkölcsineveléstbiztosítani tudják ésa szer-tartásokat igénybe vegyék. Fontosnak tartjuk, hogy ittMagyarországonis ismerjenek és tudjanak rólunkne csakaz unitáriusok, de a más felekezetûek is és ennek követ-keztében ne csak a megmaradást, de a gyarapodás lehetõ-ségét is biztosítani tudjuk. Ezen a téren kell akapcsolattartás az erdélyi és magyarországi lelkészek éshívek között.

A beszélgetések során természetesen felmerült a kétegyház egyesítésének a gondolata. Szabó László közügy-igazgató-lelkészés RázmányCsaba püspök részletesenki-

fejtették véleményüket, mely világosan és érthetõen tártafel a lelkészek elõtt, hogy a jelen politikai és jogi helyzet-beneznemlehetséges.Sõtmégelõnytis jelenthetmindkétegyház részére az,hogy Magyarországon, s így az EurópaiUnióban egy önálló unitárius püspökség mûködik.

Rázmány Csaba püspök kifejtette azon véleményét,hogy nem zárkózunk el az egyesülés lehetõségétõl, csakehhez még várni kell. Abban a pillanatban amikor a jogikeretek ezt lehetõvé teszikszorgalmaznifogjukaz egyesü-lést. De addig is, amíg ez megvalósulhat, nekünk úgy kellélnünkés tevékenykednünk, mint akik eltekintve az elvá-lasztó határvonalaktól egyek vagyunk lelkiekben ésszellemiekben ! Mert azonosaka gyökereink, azonosa hi-tünk, hagyományaink, gondjaink és céljaink, és ennekmegmaradása, gyarapodása érdekében össze kell fog-nunk.

Ennek egyik gyakorlati megnyilvánulása az volt, hogymár négy magyarországi unitárius lelkész tagja lett azULOSZ-nak és a továbbiakban szorgalmazzuk, hogy min-denmagyarországilelkészvállaljafelazULOSZtagságot.

Két fontos gyakorlati célkitûzéssel váltunk el:1. a magyarországi lelkészek egy pontos kérdõ-

ívet állítanak össze, melyet az erdélyi lelkészek kitöltvebiztosítják a magyarországi lelkészeknek a kitelepedetthívek adatait, hogy felkeresésüket és lelki gondozásukatmeg tudják kezdeni.

2. ITTHON AZ OTTHONNAL címen egy mozga-lom beindítása, mely közös találkozók szervezését jelente-né Magyarországon, magába foglalva az erdélyi ésmagyarországi unitárius hívek és lelkészek részvételét.

Budapest, 2004. 05. 18.Léta Sándor lelkész




Vallásosság és lelki életGondolatok a vallásgyakorlás gondolatkörén továbbhaladva

Az Unitárius Élet 2004/2-es számában(7–9.old)a vallásosság és a vallásgyakorlat kérdésében ad-dig jutottunk el, hogy egyesek azt mondják:temp-lomba járás nélkül is lehet imádni, félni, tisztelni a jó Istent. Ez valóban így van. Ennek igazságát elõ-zõ cikkünkben is elismertük. De ezt a gondolatkörtnem vittük végig. Úgy gondoljuk azonban, hogyehhez még valamit hozzá kell fûznünk, mert ez ígytúlzottan leegyszerûsítõ, semmitmondó megállapí-tás lenne.

Gondoljunk csak bele, tapasztalataink szerintmi jellemzi az igazán vallásos embert? Erre a kér-désre olyan válaszokat kaphatunk, hogy

l. „Istenfélõ” vagyis nem tesz semmi olyan dol-got, ami a jó Isten akarata ellenére való lenne.Nem káromkodik, nem trágárkodik, nem bujálko-dik, nem tesz semmi alávaló dolgot, rosszat, ke-resztény emberhez nem méltót, kivetendõt stb.Szeretettel viseltetik embertársai iránt. Másokathirtelen haragból, indulatból oktalanul nem sértmeg, nekik fájdalmat, kárt nemokoz. Igyekszikbe-csületesen élni. Munkából, szorgalomból szerzimeg a számára szükséges javakat és nem tulajdo-nítja el mások jószágait.

2. Betartja a keresztény, a vallásos erkölcs sza-bályait, vagyis a Tízparancsolatot és annak szelle-mében él.

3. Becsületesen, megértõen és mértéktartóanél. Nem csap be senkit. Akin kell és lehet azon se-gít. Megérti az elesettek, a bajbajutottak, a szenve-dõk nehéz helyzetét, és ahogy tud enyhítfájdalmaikon, bajaikon. Nem önzõ, nem harácsoló,nem magánakvaló, nem hivalkodó és ha jobbmódú, vagy hatalmon lévõ, akkor nem él visszahelyzetével, hatalmával. Ellenkezõleg a hatalmátmások segítésére, felemelésére, gondjaik enyhíté-sére, megoldására használja fel.

4. Szülõszeretõ, testvérszeretõ, családszeretõ,rokonszeretõ, szegénypárti, egyházszeretõ, haza-szeretõ, és nemfeltétlenül utálja a gazdagokat, ha-nem cselekedeteik alapján bírálja el õket. (Mire jutott volna az ország és a magyarság, ha nem let-tek volna olyan gazdag, segítõkész emberek, mintSzéchenyi István, vagy Mikó Imre?)

Hosszasan lehetne ezeket a kritériumokat so-rolni. De most itt a teljesség igénye nélkül, csak

néhány olyan dolgot említettünk meg, amely min-den vallásos emberben önkéntelenül felmerül, haerrõl kezdjük õket faggatni. Hogyan lehetne eze-ket a tulajdonságokat rövidebben összefoglalni?Úgy gondolom, hogya vallásos embereknekvan lelkiéletük, lelki vezérlésük, vagyis lel -kiismeretük. Hogy alakul ki ez bennük?

A lelkiélet, lelki kontroll, a jól mûködõ lel-kiismeret kétféleképpen alakulhat ki az em-berekben:

1. Gyermekkoruktól kezdve, ha vallásosszellemben nevelik õket. Így észrevétlenül ésautomatikusan jutnak el abba a kegyelmi állapot-ba, hogy részesülhetnek abban az áldásos isteni

kegyben, hogy a jó Isten saját gyermekei közé fo-gadja õket, gondját viseli nekik, egyengeti útju-kat, az élet megannyi útvesztõje közepette.

Megóvja a tévedésektõl, a kisiklásoktól, az eltéve-lyedéstõl, a bûnbeeséstõl. Véleményem szerint amarxistákkal szemben az ember és az állatvilág között nem az a legnagyobb különbség, hogy az„ember szerszámkészítõ állat”, és ennek követ-keztében céltudatos, elõre eltervezett munkát ké-pes végezni. Még csak nem is az, hogy tudgondolkodni! Hanem az, hogy nekivan lelkivilá-ga és lelkiismerete. Persze manapság nagyonsok megtévesztõ információ érhet bennünket ez-zelkapcsolatban is.Gyakran lehet olvasni az álla-tok, sõt a növények lelkivilágáról is. Én nemkívánok ezzel kapcsolatban vitába bocsátkozni,hogy mi a lelkivilág. Az érzések, az ösztönökösszessége, amelyek fõleg biológiai érzésreflexió-kon alapulnak. Kétségtelenül lehetnek ilyenek azállatok és növények világában is. De olyan lelkivi-lág, amilyen a vallásos embert – az Istenre ráta-lált az Õt felfedezõ embert – jellemzi, szerintemnincs és nem is lehet más.A lelkiismeret, a jóIstennel folytatott állandó párbeszéd, az akülönleges hullámhossz, amelyen át a Föl-dön élõ ember, a transzcendentális, az égi-ekben lakozó világgal, nevezetesen afelettünk és bennünk élõ Istennel folyama-tos párbeszédet tud folytatni ,úgyahogyaszü-lõtisztelõ és szeretõ gyermek apjával és anyjávalélete minden fontos kérdését, gondját, baját, örö-métmeg tudjabeszélni. A jóra további biztatást, arossz elutasítására pedig további megerõsítéstkap. Akinek nincs meg ez a szoros, mindennapmûködõképes és állandóan megújuló, megerõsödõ kapcsolata a jó Istennel, az nagyon egyedül érez-heti magát a Földön, még akkor is, ha embermilli-ók veszik körül. Mert nem érezheti maga mellettazt a segítõ jobbot, amely jóban és rosszban útbai-gazít bennünket, hogy el ne tévedjünk, el ne kal-lódjunk ebben a zûrzavaros mai világban.

Hogy lehet a gyerekeket, lassan fokozatosan,szinte észrevétlenül ebbe a magasabb szellemisé-get és önkontrollt igénylõ világba bevezetni? Úgy,hogy megismertetjük õket az anyagi világ melletta szellemi világ létezésével is. Õk egyébként is fo-gékonyak a Földön kívüli, az ember feletti, a mese-beli dolgokra. El kell nekik mesélni, meg kellmagyarázni, hogy a legnagyobb hatalommal nemazok az emberek rendelkeznek a Földön, akik azegyes országok élén állnak és a legnagyobb hadse-regük van, a legtöbb embert igazgatják. Mert vanezeknél egy nagyobb, egy magasabbrendûbb, egyfelsõbb hatalom is, akit mi emberek jó Istenek ne-vezünk, és akit mi Atyánkként tisztelünk, mert miaz Õ gyermekei vagyunk. Õ teremtette nemcsak a Világot hanem bennünket embereket is, az Õ leg-csodálatosabb teremtményeit, akikkel tervei van-nak, akiknek úgy kell viselkednünk, hogy Õmindig meg legyen velünk elégedve. Tehát egy kis-gyereknek nemcsak arra kell törekednie, hogy aszülei, nagyszülei, rokonai, óvó nénije meg legyenvele elégedve, hanem a jó Isten is, mert tõle kapjuk

mindennapi kenyerünket, a szép napsütést, a gyö-nyörû szép és illatos virágokat, de a téli hóesést is,amikor önfeledten lehet szánkózni, síelni és hóem-




bert építeni. Ó nemcsak megteremtett bennünket,de vigyáz is arra, hogyha hallgatunk rá, ha meg-halljuk a hangját (ez a lelkiismeret), akkor soha-sem érhet bennünket baj, és úgy élhetjük le itt azéletünket, ahogy nekünk is a legjobb és azÕ útmu-tatásainak is megfelel. Ezt unitárius Káténk úgyfejezi ki: „Isten az a láthatatlan erõ, aki a Minden-séget fenntartja és igazgatja”. Vagyisa mi Minden-ható Atyánk. Vele tehát, mint az igazi Atyávalmindennap párbeszédet kell folytatnunk.Esti imánk elõtt vagy után végig kell gondol-nunk, hogy azon a napon milyen jót illetverosszat cselekedtünk. A jóval kapcsolatbanmegállapíthatjuk, hogy érdemes volt céltudatosandolgozni, tanulni, fáradozni, mert lámez meghoztaa várt sikert, a rossz cselekedet viszont lerontottvalamit ebbõl a sikerélménybõl,másoknak akarat-lanul fájdalmat okozott. Ezért máskor türelme-sebbnek, szófogadóbbnak, belátóbbnak kelllennünk és nem szabad elhamarkodottan beszél-nünk, cselekednünk. Ez utóbbival kapcsolatbanõszinte megbánásra van szükség. Meg kell értet-nünk velük, hogy Isten elõtt még lelkünk rej-tett zugaiban sem titkolhatunk el semmit. Õminden turpisságot, hazugságot felfed. Bennünketpedig annak alapján minõsít jó, példamutató gyer-mekének, vagy tévelygõ, bûnös fiának, hogymennyire tudjuk hibáinkat elõtte õszinténfeltárni, bevallani és megbánni.

A mi vallásunkban nincs gyónás . De ez nemazt jelenti, hogy a jó Istennek nem kell elszámol-nunk cselekedeteinkkel. Sõt sokkal nagyobb azegyéni felelõsségünk azokkal szemben, akik bû-neiket valakinek meggyónva viszonylag könnyeb-ben kaphatnak lelki feloldozást. Nálunk ilyenfeloldozás nincs. A mi számunkra ezt csak atöredelmes megbánás, az állandó önvizsgá-lat, az önmarcangolás – hogy vajon helyesencselekedtem-e ebben, vagy abban a kérdésben? –pótolhatja. Bûnök esetén a marcangoló bûntu-dat a vezeklés, amely sokszor egészen a sírig elkí-sér bennünket. Az igazi bûnbánat pedig,magunkba szállás és bûneinkért önmagunkáltal kivetett penitencia.

Ha már egészen kisgyermek kortól kezdve nemtudjuk elérni, hogy a kis új emberpalántákat ráne-veljük bensõséges lelkiélet szükségességére,az esti imára és az ehhez kapcsolódó lelkiis-meretvizsgálatra – amely annyira természeteskell legyen, mint az, hogy megvacsorázik, lefekvéselõtt fogat mos –akkor ezekbõl a gyermekek-bõl nehezen lesz már a késõbbiekben vallá-sos ember, sõt hozzáteszem „emberebbember, magyarabb magyar” sem. Félõ, hogynagyon sok kis magyar csemete életébõl kimaradez a boldog periódus. És minél késõbb következikez be, annál nehezebb lesz számukra az Isten-re rátalálni és vele állandó, tartós kontaktust, fo-lyamatos párbeszédet kialakítani. A bevezetõbenfeltett kérdésre tehát szerintem az a válasz, hogytemplomba járás nélkül is lehet valaki vallá-sos, de csak akkor, ha nemcsak felszínesenhisz abban, hogy van Isten, hanem annyirahisz benne, és tiszteli õt, hogy egész élete fo-lyamán folyamatos párbeszédben áll vele, va-gyis mindennap imádkozik hozzá ésmérlegre teszi tetteit.

A vallásossággal kapcsolatosan a másik nagygond, hogysokan csak akkor érzik szükséges -ségét, hogy Istenhez forduljanak, amikor va-lami nagy baj, vagy vesztesség éri õket,amikor valamilyen nagy feladat elõtt állnak ésúgy érzik, hogy ennek megoldásáhozkevés a sa - ját erejük, jól jönne tehát egy kis plusz iste-ni, a trenszcendentális segítség. Nem ritka eza mai haszonelvû világban. Sokan úgy vélik, arendelkezésre álló eszközkészletbõl „akkor kellelõvenni a jó Istent” amikor szükséges, mint egyesernyõt, vagy esõkabátot.Olyanez,mint akiéve-ken át rá sem néz szegény elhagyott szüleire, deamikor autó- vagy lakásvásárlás céljából pénzrevan szüksége, akkor váratlanul felkeresi õket ésmézes-mázas nagy kedvességgel igyekszik meg -gyõzni õket arról, hogy õ mindig szerette õket ésaggódott értük. Nem szép, nem erkölcsös és nemigazán keresztényi magatartás ez. A jó Isten ter-mészetesen ilyenkor is igyekszik meghallgatnibennünket, bûnös gyermekeit, akinek amikor jólmely akkor fütyülünk rá,mert mi erõsek, tehetsé-gesek vagyunk – „amit elértünk azt mind a sajáterõnkbõl, tehetségünkbõl értük el! – deamikorbaj van, mindig azon rimánkodunk hol vanaz Isten? Miért engedi, hogy ilyen méltánytalan-ság érjen bennünket? Miért nem segít? Hiszen énmindig jó voltam hozzá! Csak éppen nem imád-koztam, mert nem volt rá idõm. Éppen ezért nemtudtam vele tartani a kapcsolatot. De ez akkoranagy bûn lenne?” Igen! Valljuk be,elég nagybûn, ha vallásosnak, Isten-hívõnek tartjukmagunkat, és mégsem törõdünk vele. Hanemtartunk igényt az õ bírálatára, csak a segítségére. A helyes felfogás az, amitDohnányi Ferenc hí-res zeneszerzõnk (Bartók és Kodály pályatársa)képviselt: „Én soha semmit sem kértem a jó Isten-tõl, de amit kaptam, amit elértem azt mindig nekiköszöntemmeg.” Én is ugyanezt a felfogástképvi-seltem.

Ha töredelmes és õszinte a megbánásunk, ak-kor a jó Isten tõle telhetõen mindig segít. Õ még csodákra is képes. De többszörösen elrontott ügye-ket nem biztos, hogy többszörös csodákkal õ ishelyre tud hozni. Aki azonban folyamatos párbe-szédben, kapcsolatban áll a jó Istennel, annak akülön isteni segítség kérése nélkül is sok minden jó eredménnyel kecsegtet, mertérzi magábanazt az ember feletti plusz erõt, amit HIT-neknevezünk és ami nélkül keresztény embernem élhet. Ez egyszerre plusz erõforrás, más-részt védõpajzs, ami sok minden káros beha-tolástól, kísértéstõl megvéd, amitõl késõbbbajunk lehetne. A hit, a megfelelõ lelki erõ,Isten megtartó szeretete az, amely a keresz-tény, vallásos embert sikerre viszi, az általaképviselt jó ügyet gyõzelemre segíti.

2. A vallásos lelki élethez vezetõ másik útfelnõttkorban lehetséges. Ennek meg a mód- ja a szüntelen útkeresés, majd a megvilágo-sodás. Isten léte és a keresztény tanításokigazságainak felismerése révén.

Ha a HIT-hez vezetõ utat nem tudjuk gyermek-kortól biztosítani, ha valaki kiesik a vallásos neve-lés családi légkörébõl, akkor ezt csak felnõttkorban ismerheti fel – ha van hozzá elegendõ lelkiés akarat ereje! – de akkor már sokkal nehezeb-




ben. A korábban nem vallásos szellemben neveltfelnõtt emberek az Istenhez vezetõ utat álta -lában nagyon nehezen és késõn, valamilyennagy lelki, vagy testi megrázkódtatás kap-csán ismerik fel. Addigáltalábanmár túl lesznekegy-két pokoljáráson, különbözõ szekták, álegyhá-zak beszervezési próbálkozásain, amelyekben vé-gül is csalódniuk kell. Lelkileg még jobbankiüresednek, mert csak talmi hókuszpókuszokbanrészesülnek, elmélyült igazi hitélet helyett. A fel-nõttkorban való megtérés egyik legszebb,legklasszikusabb példája a Bibliából közis-mert. Szent Pál esetérõl van szó, akirõl tudjuk,hogy a keresztényüldözõ Saultól, a damaszkusziúton történt megvilágosodás révén vált a keresz-ténység nagy apostolának számító Paulusszá, va-gyis Szent Pállá, aki olyan csodálatos, himnikushangú leveleket írt többek között a korinthosziak-hoz.

A felnõttkorban megtérõknek is nekünkkell segítséget nyújtanunk, hogy az üdvözü-léshez, a lelki kiteljesedéshez, a lelki békéhezés boldogsághoz vezetõ igazi útra rátalálja-nak és a mi közösségeink teljes értékû tagjailegyenek. Nekik azon túl, hogy õsi vallásunk hit-tételeivel megismertetjük õket a legfontosabbmondandónk az kell legyen, hogy miként találhat- ják meg az Istenhez vezetõ utat, a vele való rend-szeres kapcsolatot, a mindennapi imádkozással ésa bensõséges lelkiélettel. Szerintem a mai világ-ban, amikor annyi ember szenved depressziós be-tegségben, a legfõbb gond az, hogyproblémáikmegoldásában elvesztették a fonalat a jó Is-tennel, a vele folytatott állandó párbeszéd hi-ányában. Nem hiszem el, hogy valaki depresszióslegyen, ha egész életét az Istennel folytatott párbe-széd keretében éli le. Ha mindennap érzi az Õ sze-retõ gondoskodását, ha az Õ segítségével fel tudjadolgozni, értékelni jó és rossz cselekedeteit, jó ésrossz szándékait, gondolatait. Aki megérzi a jó Is-ten engesztelõ szeretetének egy atyai simogatás-sal, bátorítással, vagy dicsérettel felérõ hatását, aznem lehet kiábrándult, életunt, perspektívátlanember. Az a tény, hogy hazánk vezetõ helyet foglalel a világban az öngyilkosságok ranglistáján csakazzal magyarázható, hogy túl sokan fordultak elaz Istentõl és nagyon kevesen élnek bensõsé-ges lelki életet. Lássuk be: aki depressziós azazért van, mert „rendezetlen számlái” vannak acsaláddal (a feleségével, férjével, gyermekeivel),munkahelyével, kollégáival, az õt körülvevõ világ-gal, és ezeket a jó Isten segítsége nélkül nem tudjakellõen feldolgozni. Aki egész életét az Istenbenbízva élte le és megtapasztalta, hogy sohasem kel-lett nélkülöznie a jó Isten pártfogását, engesztelõ szeretetét, az nem lehet depressziós.

Hazánkban is egyre jobban terjednek – nyugatimintára – a különbözõ szekták és „új vallások”. Vannak például indiai gyökerû irányzatok. Ezek-nél nagyon jelentõs szerepet töltenek be ameditá-ciók, amikor törökülésben leülnek,átszellemülnek„ellazulnak” és „meditálnak”. Csaktudnám, hogy mirõl? Volt keresztény embernek,akiknek a világ egyik legcsodálatosabb szellemi, fi-lozófiai alkotása a Biblia áll rendelkezésükre,hogy miért kell az indiai csakrákról meditál-niuk? Ezt sohasem tudom megérteni. Valószínû-

legazért,mert idejekorán hátat fordítottak a Bibli-ának és csak a csakrák „bölcsességeit” voltalkalmuk megismerni.

Összegezve az elmondottakat: a vallásosembert leginkább az Istenbe vetett töretlenhit, a bensõséges lelkiélet és a keresztény er-kölcs szabályai szerint mûködõ lelkiismeret jellemezheti. Akinél ez nincs biztosítva az nemigazán vallásos ember, még akkor sem ha megke-resztelték, ha megkonfirmálták és hébe-hóba el ismegy a templomba.

A templomba járással kapcsolatban aztkell világosan látni, hogy bár bensõséges lelkiéle-tet templomba járás nélkül is lehetne élni –hiszen élnek olyanok is, akik mindennap otthonimádkoznak – két okból kifolyólag a templomba já-rás tartós mellõzése mégsem ajánlatos.

Mi értelme, a jelentõsége a templomba járás-nak?

1. Elsõsorban az, hogy a templomba járássorán feltöltõdhetünk a Szent Ige tanaival, ta-nításaival, amelyek egy rövidebb, hosszabbideig ébren tartják bennünk e csodálatos ta-nok erejét. Ezt a folyamatot a legjobban a gépko-csik akkumulátorához hasonlíthatjuk. A gépkocsinkkal ide-oda szaladgálhatunk az ország-ban-világban, de bizonyos idõ után le kell állnunk,hogy az akkumulátorok telepeit feltöltsük. Ilyen fel-töltõdés, lelki megújulás lehet számunkra, ha gyak-ran betérünk templomainkba és ott a vasárnapiistentiszteleteken meghallgatjuk, értelmezzük, lel-künkbe, szívünkbe elraktározzuk a Szent Ige tana-it, felemelõ gondolatait. Ilyenkor egytranszcendentális kapcsolat részesei leszünk.„Mennyben lakó jó Istenünk”-kel, másrészt lelkész Atyánkfia értelmezõ, magyarázó prédikációja segít-ségével megtaláljuk azt az átvezetést, ami amennybõl ide a földi valóság problémái, gond- jai közötti eligazodásig elvezet bennünket. Ígyezeket a felismeréseket beépíthetjük saját gon-dolkodásmódunkba, mindennapi gondolkodá-sunk, és az esti lelkiismeretvizsgálataink rendjébe,hogy általuk életünk mindennapi gondjainak út-vesztõjében jobban eligazodhassunk.

2. Másodsorban: egyházunk iránti elköte-lezettségünk, szeretetünk kifejezése céljábólszükséges a templomba járás. A hit igazi fel-emelõ érzését igazából csak egy nagy közösségben,annak tagjaként tudjuk megélni. Bármennyire isszoros lelki kapcsolatban vagyunk a jó Istennel,azért mégis egy kicsit magányosnak érezzük ma-gunkat egyedül, ha nem érezzük a közösség lé-lekmelegítõ erejét. A közös ima, a közös éneklés,ezek mind nagyon felemelõ és örök élményt nyújtómegnyilvánulásai a közös hitéletnek. A templomo-zás utáni baráti, rokoni, testvéri összeölelkezések-rõl, üdvözlésekrõl, beszélgetésekrõl nem is szólva.Tehát bár nem tartjuk rossz hívõknek azokat, akiknem járnak rendszeresen templomba, azért a fentimegfontolásokból mégis mindenkinek aztajánljuk, hogyha csak teheti járjon sûrûbbena templomba, mert ott mindig lelki megerõsö -désre talál, ami segítheti a jó Istennel fenntartottbensõséges kapcsolata további tudatosabb ápolá-sát.

Dr. Zoltán Zoltán




Erdélyi fejedelmek

Erdélyi uralkodók (1540–1690)

János Zsigmond (1540–1571)Édesapja, Szapolyai (Zápolya) János halála után

csecsemõkorábanII. János névenválasztottákmegamagyar királyi trónra. Azért egy ideig helyette öz-vegy édesanyja, Izabella és hívei: Martinuzzi FráterGyörgy, Werbõczi István és Petrovics Péter kormá-nyozták Magyarországot. Erdély és a kelet-magyar-országi részek (Partium) tömörültek államába. Azészaki és nyugati részeket tömörítõ Magyar Király-ság élén álló Habsburg I. Ferdinánd és a hódoltságotbirtokló szultán közti konfliktushelyzetmiatt a gyer-mek uralkodónak távoznia kellett az országból(1551), míg az egyensúlypolitikát folytató FráterGyörgyöt császári utasításra megölték. Mikor1556-ban az uralkodó visszatért, hosszú évekig küz-dött trónja megszilárdításáért. Végül a speyeri szer-zõdésben (1570) János Zsigmond lemondott királyicímérõl, de biztosította fejedelemsége önállóságát. A Gyulafehérvárt központjául választott erdélyi államSzulejmán szultán„találmánya”,ütközõállam a Por-ta és a Habsburg Birodalom között. Függõ helyzetekifejezéseképpenévi 10000 forint adót fizetett, belsõ ügyeiben azonban önálló volt. Hatalmi felépítésébenés hagyományaiban a magyar királyság folytatója. Vezetõszervei: az országgyûlés (diéta), királyi (ké-sõbb fejedelmi) tanács, kancellária, kincstartóság éshadsereg. Uralkodása idején zajlott le a jobbágyoso-dás ellen fellépõ szabad székelyek lázadása (1562),akiknek féken tartására felépült a Székelytámad ésSzékelybánja vára.

A mûvelturalkodó támogattaaz erdélyikultúrát,egyetemalapítását is tervezte. Érzékenyen reagált aprotestantizmus újabb áramlataira, végül nevelõje,Blandrata György befolyására az unitarizmus hívé-vé vált. Türelmi politikájához fûzõdik a tordai diétadöntése (1568), amely kinyilvánította a vallássza-badságot. Ezután a három törvényes nemzet: ma-gyar, székely és szász mellett négy hivatalos vallás,(„recepta religio”) van Erdélyben: a katolikus, refor-mátus, lutheránus és unitárius.

Báthori István (1571–1586). A Báthoriak somlyai ágából származott. Kezdet-

ben Ferdinánd oldalán állott, ott apród-

kodott-katonáskodott, majd a páduai egyetemen ta-nult. Erdélybe visszatérve János Zsigmond hûségéretért és rövidesen a kulcsfontosságú Várad fõkapitá-nya lett (1559), fontos diplomáciai megbízatásokatteljesít a prágai császári udvarban. A fejedelem és abécsi udvar jelöltje: Bekes Gáspár ellenében, a törökpártfogoltjaként került azerdélyi trónra. Okos és kö-rültekintõ uralkodó volt, éleslátásával felismerte,hogy az európai nemzetközi mezõnyben hazája nemképes a Porta szuverenításától megszabadulni. Õmár nem királyként, hanem a speyeri béke értelmé-ben, vajdakéntkormányzott. Az ellentáborcsapataita véres kerelõszentpáli csatában verte le (1575). Mi-után 1576-ban lengyel királlyá választották,megnövekedett hatalmával és tekintélyével, az ottmûködö erdélyi kancellária segítségével, távolrólirányította Erdély ügyeit. Lengyel uralkodóként azorosz cárral és Danziggal (Gdanszk) szemben jelen-

tõs területekkel gyarapította országát. Hadjárataierdélyi parancsnokainak nevelõiskolája voltak. Ter-vei közé tartozott egy török-ellenes európai összefo-gás létrehozása a pápa irányításával,melynekvégsõ célja az oszmán hatalom Európából való kiszorításavolt. Törekvése azonban nem nyerte el sema lengyelvezetõrétegek, sem a nyugati uralkodók támogatá-sát.Erdélyben elõszörbátyját, Kristófot emelte hely-tartóvá, majd fejedelemmé, utána pedig unoka-öccsét, Zsigmondot.

Politikai és katonai tettei és megvalósításai mel-lett legnagyobb érdeme a mûvelõdés széles körû tá-mogatása. Katolikus uralkodóként mûvelõdéspoliti-kájában a jezsuitákra támaszkodott, a vallásitürelmetlenségazonban távol állott tõle. Jezsuitákra

bízta az 1579-ben alapított kolozsvári egyetemi ran-gúAkadémiát, melyet kiváló tanárikarral és gazdag könyvtárral látott el. Hamvai a krakkói királyi vár-ban, a Wawelben nyugszanak. Bethlen Gáborralegyütt Erdély legnagyobb fejedelmét tiszteli benneaz utókor.

Báthori Zsigmond (1588–1601)

A Báthoriak ecsedi ágából származott. Noha már1581-ben fejedelemmé választották, a trónt tényle-gesen csak nagykorusítása után, 1588-ban foglaltael.Azerdélyi rendek azzal a feltétellel ismerték el fe- jedelmüknek, ha országábólkitiltja a nagy befolyású jezsuitákat. Õ azonban éppen ellenkezõleg cseleke-dett: a jezsuita rend támogatásával, leszámolva a tö-rök párt vezetõivel – a német orientációt honosítottameg. A szövetséget Mária Krisztiernával kötött há-zasságával erõsítette meg. Nyugati szövetségesei(Keresztény Liga) oldalán részt vett a 15 éves hábo-rúban (1591–1606). Kezdetben a szabadságukbavisszahelyezett székelyek és Báthori István hadve-zérei segítségével sikereket ért el (Lippa, Jenõ ésGyurgyevo visszafoglalása), de a császáriakkal meg-erõsített hadserege Mezõkeresztesnél vereségetszenvedett a töröktõl (1596). Miután politikai pályá- jában csalódott és sikertelen házasságában is meg-tört, Zsigmond lemondott.Utánanehányhónapig fe-lesége ült a trónra. Annak távozása után visszatértErdélybe, majd unokabátyja, Báthori András bíbo-ros javára ismét lemondott. Ennek halála utáni zûr-zavaros idõkben még kétszer hagyta ott a fejedelem-séget és tért vissza trónjára, fejetlenséget éspusztulást hagyva maga után (Basta-korszak). Mû-velt, zeneértõ, uralkodásra nevelt ember volt, de ki-számíthatatlan, határozatlan természete nem tettealkalmassá a fejedelmi méltóság betöltésére.

Báthori András (1599)

A lengyel püspökséget hagyta oda az erdélyi feje-delemségért. Mikor a neki szövetségesi hûséget es-küdött Mihály havasalföldi vajda váratlanul betörtErdélybe, Báthori András az ellenfele odalára szegõ-dött székelyekkel, zsoldosokkal megerõsített vajdá-tól vereséget szenvedett. Menekülés közben, aCsíkszentdomokos felettiPásztorbükk havasán azõtüldözõ székelyek végeztek vele.




Erdélyi fejedelmek



16 UNITÁRIUS ÉLET 2004. március–április

Unitárius szórványok 1949-ben Nagy-Budapesten (II).Ismertetés Sipos Emõke Villõ:

A magyarországi unitáriusok földrajzi elhelyezkedése az1949-es népszámlálás tükrében címû szakdolgozatából

Az Unitárius Élet 2004/2-es számában a fenticímû diplomamunka alapján áttekintõ képet igye-keztünk közzétenni az egyes megyék unitáriusai-nak számáról az 1949-es népszámlálás adatai alap- ján. A kommunista rendszer uralomra jutása utánez volt az utolsó olyan a népszámlálás, amelynél aszámlálóbiztosokmégérdeklõdteka lakosságvallásihovatartozása iránt.Elõzõ számunkban – terjedelmiokok miatt – nem volt lehetõségünk arra, hogy anagy-budapesti helyzetképet is bemutassuk.Ezért erre most kerítünk sort.

Nagy-Budapest területén – bár a ténylegesközigazgatási összevonás, csak 1950-ben követke-zett be! – ez a fogalom már akkor széles körben is-mert volt, 27 olyan viszonylag önálló településhelyezkedett el, ahol unitáriusok éltek.Ezek-ben együttvéve 4 609 fõt tettek ki. Ez a ma-gyarországi unitáriusok akkor valamivel ke-vesebb mint a felét tette ki.

Nagy-Budapest akkor 1 millió 589 ezer fõtszámlált. Ebbõl volt 4609 fõnyi unitárius.Kis-Budapest (a régi közigazgatási határokon be-lül) viszont csak félmillióvalkisebbnépességûvolt,vagyis1 millió58ezer fõ. Ebbõl 3 227 fõvoltazuni-tárius. Azt lehet mondani tehát, hogy fajlagosansem a régi Budapesten, sem az ún. peremkerüle-

tekben nem volt eltérõ az unitáriusok aránya.Mind a két területen 3 ezrelék körül mozgott. Ér-dekes, hogy Kis-Budapest kerületei lakosságánakvallási megoszlásáról nem találunk adatokat. Na-gyon érdekesek viszont a késõbbi peremkerülete-ket alkotó városok és nagyközségek adatai.

A legnagyabb lélekszámú unitárius közössé-gekkel sorrendben a következõ települések rendel-keztek:

1. Pestszenterzsébet 210 fõ (Itt templo-munk nem volt, csak imaházunk, 1948–1952 kö-zött. Aztán megint Pestszentlõrinchez lettcsatolvaés lassan fel is morzsolódott.)

2. Pestszentlõrinc 209 fõ (Itt 1930-tóltemplomunk is van, s mint ilyen a Dél-pesti körzethitéletének központja szerepkörét töltötte és töltibe.)

3. Kispest 203 fõ (Itt nem volt templomunk,sem imaházunk. A közeli Pestszentlõrincre jártaktemplomba.)

4. Újpest 110 fõ 5. Rákospalota 107 fõ (Ebbõl Csömör 7 fõ.)6. Csepel 93 fõ 7. Rákosmente 249 fõ ( Az egyik legnépesebb

gyülekezetet lehetett volna itt kialakítani, hi-szen Rákosszentmihályon 61, Sashalmon 53, Rá-koscsabán 35, Rákoshegyen 32, Pestújhelyen 31,

Rákosligeten10, Mátyásföldön 11, Cinkotán és Rá-koskeresztúron 8-8 fõ unitárius lakott. Vagyisösszesen 249 fõ.)

Úgy tudom, hogy ebben az idõbenSashalmonvolt az unitárius istentiszteletek színhelye.

Nagyon szívesen tennénk közzé olyan olvasóileveleket, amelyekben leírnák, hogy a kommunistauralom elõtti idõszakban milyen is volt itt aRákosmentén az unitárius hitélet. Hol voltak azimahelyek, és oda honnan és hányan jártak el?Esetleg voltak-e más közösségi rendezvényeik is?

8. Dél-pesti szórványok 70 fõ (EbbõlPestszentimre 36 fõ, Soroksár 34 fõ.)

9. Észak-budai szórvány 69 fõ (Ebbõl Békás-megyeren 35 fõ, Pesthidegkúton 34 fõ. Összesen 69fõ.)

10. Dél-budai szórványok 62 fõ (Ide sorolha-tó: Budatétény 25, Albertfalva 15, Nagytétény 13és Budatétény9 unitárius lakosa. Összesen 62fõ.)

Összegezve: ezekben a peremkerületekben élõ 1 300–1400fõnyi unitárius hívõbõl jószerével akár8-10 életképes unitárius gyülekezetet is ki lehetettvolna alakítani annak idején, ha jobban odafigyel-tek volna erre az egyház akkori vezetõi.

De hát az egyházépítés és fenntartás sohasemvolt erõs oldalunk. Ennek hiányában valószínüleg sokukat elvesztettük az elmúlt 50 év tudatosegyházelsorvasztási és materialista átnevelési idõ-szakának következményeként. Ezeket ugyaniscsak úgy lehetett volna mind a mai napig fenntar-tani, ha ezeknek a közösségeknek lettek volna ál-landó imahelyeik, lelkészeik, akik a nyájat összetudták volna fogni és egyben tartani. A tanulság ebbõl az, hogyha nincs állandó szervezeti keret –egyházközség, vagy leányegyházközség – akkor aszórvány-gyülekezetek hamar felmorzsolódnak ésszétszélednek, híveink más egyházakhoz csapód-nak, amelyek állandó közösségi és hitéletet tudnakbiztosítani számukra. Egyházunk tartós fennma-

radását csak úgy lehet biztosítani, ha mindenhol,ahol már 100 hívõ található legalább egy leányegy-házközség felállítását és a havi egyszeri istentisz-telet rendszeres megtartását biztosítjuk. Ennyitmég a mai nem túl valláscentrikus világban is jog-gal elvárhatnak tõlünkhíveink. Hogy most hogyanállunk e tekintetben, azt majd hamarosan meglát- juk, a 2001-es népszámlálási adatok megyei bontá-sának tükrében. Hol és hányan maradtak ezekbõlaz unitárius szórványokból?

Dr. Zoltán Zoltán




Egyházközségeink életébõl

Egyházközségi élet a Duna–Tisza közi szórványban

A Duna–Tisza közi Szórvány EgyházközségbenKecskeméten húsvét elsõ napján– a délelõtti esõel-lenére is zsúfoltságig megtelt az Evangélikus Egy-házközség tanácsterme, hol az ünnepi istentisztele-tet és az úrvacsoraosztást követõen, két családhárom kisgyermekének keresztelésére kerültsor. Zsidó Zoltán és felesége Kovács Margit kisfiaBalázs , valamint Szeberényi Gyula és feleségeSzalai Ildikó két kislányának, Annának ésBorkának adtunk nevet és vettük fel õket az egy-ház tagjai sorába. Mindkét család erdélyi szárma-zású és kecskeméti lakos.

Március 30-án a Heltai Gáspár Unitárius Köny-vesbolt ünnepi megnyitásán a Szórvány Egyház-

községet Szalontainé Kisgyörgy Zsuzsannaszórványgondnok képviselte. A lekész, felesége ésSzalontainé társaságában vett részt az Unitárius Alkotók Társasága április 30-i alakuló gyûlésén, ésmegtekintette a Tavaszi Tárlatot.

Örvendetes, hogy a METEM kiadásában megje-lent a lelkész „Ferencz József erdélyi unitáriuspüspökkora és munkássága” címû dolgozata,va-lamint Gellérd Imre „Négyszáz év unitárius pré-dikációirodalma” címû könyvének ismertetése.

Kelemen Miklós

Beregi életképek

Húsvét ünnepérõl

Ismét a kocsordi unitárius gyülekezethez tarto-zik a beregi unitárius szórvány a nyíregyháziunitárius gyülekezettel egyetemben.

Nagypénteken délután a beregi unitárius fia-talok egy kis imára és éneklésre gyûltek össze a he-lyi unitárius gyülekezeti teremben. Húsvétvasár-nap délutánján a nyíregyházi Szent Lázárökumenikus kápolnában volt megtartva az ün-nepi istentisztelet a nyíregyházi gyülekezet és a be-regi szórvány számára. Nyitrai Levente lelkészúrelõször elénekelte a kolozsvári passiót, majd lelki-leg felkészítette a híveket az úrvacsoravételre. Csa-ládias hangulatban emlékeztünk meg a feltámadásünnepérõl, s mindannyian éreztük, hogy Jézus fel-támadása a mi számunkra az örök életet jelenti.Lelkileg feltöltõdve kívánt áldott ünnepeket a bere-gi delegáció a nyíregyházi gyülekezetnek.

Ismét kiosztották a Balázs Ferenc-díjat a13. Beregi Ünnepi Héten

Idén Gergelyiugornyán tartották meg a Nem-zetközi Váci Mihály Szavalóversenyt a Beregi Ün-nepi Hét keretében. Érkeztek fiatalok a Par-tiumból, Kárpátaljáról, Felvidékrõl és Beregbõl. Azünnepséget a Petõfi Sándor szobrával és Kriza Já-nos emlékoszlopával fémjelzett helyi Petõfi Sándor ÁMK-ban tartottákmeg. A felsõs kategóriában abírálóbizottságban Deák József és Felhõs Sza-bolcs vettek részt és a Balázs Ferenc-díjat egykárpátaljai középiskolás tanulónak ítéltékoda. Józan László Mezõváriból kapta meg az em-lékplakettet az oklevelet és az értékes könyvjutal-mat.




Gyülekezeti nap Lõrincen

2004. márc. 27-én gyülekezeti napot tartott Egy-házközségünk.Az esõ ellenére szép számban voltak jelena hívek. Az áhítatot Sándor Gy. Mátyás gyõ-ri lelkész tartotta. Érdekesen építette fel a beszé-dét, a háttérbenmagnetofonon hallható volta Hon-foglalás c. film betétdala. Mindez különöshangulatot adott a prédikációnak. Valószínû min-denkiben más-más nyomot hagyott, abban viszontegyetérthetünk, hogy a haza, a nemzet szeretetekaptaa legnagyobb hangsúlyt. Ezután Dr. ZétényiZsolt, egykor MDF-es országgyûlési képviselõ elõ-adása következett. Zétényi Zsolt ügyvédként tevé-kenykedik, de foglalkozik a magyar történelem jogivonatkozásaival is. Ennek keretében a fõ kutatásiterülete a Szent-Korona tan. E tárgykör nem elsõ-sorban nemzeti ereklyénk bemutatásáról szól, ha-

nem egy eszmét elemez. A Szent Korona-tan a ma-gyar történelem során a hatalom gyakorlásánakhelyességérõl és mikéntjérõl kialakult nézetrend-szer, melyet a „Tripartitum” (Hármas Könyv)nevû szokásgyûjteményében Werbõczy István or-szágbírói ítélõmester foglalt össze. A tan szerint ahatalom megtestesítõje, a legfõbb hatalom alanya aSzent Korona, amely erejét, hatalmát a nemzettõl

kapja, és az uralkodó valójában a Szent Koronátólkapja azt a hatalmat, amelyet azután meg is oszt anemzettel és azt megosztva gyakorolja. A Szent Ko-rona tagjai a nemzet és a Szent Korona feje, a ki-rály. Ez a közös törvényalkotás a történelembenpáratlan, erre nem tudunk más külföldi példát. Atan ilyen formában a néphatalom, a népszuvereni-tás elvének sajátos magyar megfogalmazása. Azelõadó igen részletesen ismertette az összefüggése-ket. Ezután kérdéseket is fel lehetett tenni. Né-hány résztvevõ ki is használta az alkalmat. Az esthátralévõ részében finom vacsora került az asztal-ra. Mint ez már nálunk szokás, asszonyaink ízletestokánnyal és kétféle puliszkával (túróssal is) ked-veskedtek a jelenlévõknek. Süteményeket is fel-szolgáltak.

E kedves alkalmat jelenlététével megtisztelteBalázsi László püspökhelyettes, füzesgyarmatilelkész, akit felesége és fia is elkísért. Ezúton sze-retnénk ismételten köszönetet mondani azoknak,akik hozzájárultak az est sikeréhez. Adja Isten,hogy még sok hasonló alkalomban legyen részünk.

Hegedûsné Pálfi Csilla

Pestszentlõrinci unitárius húsvét 2004-ben

Megvallom, némi szorongás fogott el, amikor be-nyitottam húsvét elsõ napján kedves templomunkajtaján. Szinte visszafordultam, mert olyasfélétéreztem, hogy eltévedtem.A templom tele volt. Köz-vetlen a bejáratnál zsongó gyermekcsoport bibliairészleteket olvasgatott hangosan. Szövegük a vi-rágvasárnapi eseményektõl kezdve a nagypéntekitragédiánkeresztül a húsvéti feltámadás történeté-vel fejezõdött be. Az apukák és anyukák áhítattalhallgatták és közben intõ szóval figyelmeztették afélreérthetõ hangsúlyokra az Olvasókat, vagy pró-bálgatták az elcsúszott ruhákat helyreigazítani.

(Csak félve merem elmondani, hogy több esetben aszülõk viselkedése árult el nagyobb izgalmat, minta gyermekeké.)

Már csak a harmadik padban tudtak helyet szo-rítani nekem, amikor gondnokunk elõsietett és azelõcsarnokból, a harang szavával, hírt adott a Ha-vanna-telep lakóinak: „Íme Jézus lelke és eszmevi-lága nem pusztítható el, hanem minden húsvét al-kalmával megerõsödik, föltámad”. A gyülekezetiének elkezdésével kezdõdött el a szertartás. Elõ-ször a gyermekek mesélték el az ünneplés történe-tét. A virágvasárnapi diadalt a nagypénteki tragé-diát és a húsvéti diadalt. Az imádkozó és prédikálólelkésznõ megmagyarázta ezek mai jelentõségét.

Az ünnep szépségét és unitárius vallásunknak me-legét az úrvacsora kiteljesítette.

Az együtt-imádkozás és a himnuszok befejezéseutána gyülekezet nagyobb része még jó ideig együttmaradt.

A gyermekek vidáman játszottak együtt. A fel-nõttek megbeszélték gondjaikat, felmerültek a kö-zösnyári együttlét tervezgetései. Valamennyienaz-zal az érzéssel váltunk el, hogy húsvét szép volt ésáldott!

Egy résztvevõ




Így élünk és dolgozunk Füzesgyarmaton és Gyula ésKörnyéke Szórványgyülekezetünkben

A tavasz beköszöntésével egyre élénkebb egy-házközségi életet éltünk. Elõzõ számunkban arróltudósítottunk, hogy készülünk a húsvéti ünnep-

szentelésre, és ezen belül a nagypénteki Pas-sió-éneklésre. Virágvasárnapja elõtti szombatonrészt vettünk Szeghalmon egy Békés megye általrendezett kulturális megmozduláson, ahol felesé-gemmel egy különdíjat és egy 4000 forintos könyv- jutalmat nyertünk Füzesgyarmatnak. Erdélyi nép-dalokat és Petõfi-nótákat énekeltünk.

Nagypénteken délelõtt 11 órakor emlékezni hív-tak a harangok. Este 7 órakor nem nagyszámú, delelkes érdeklõdõ elõtt adtuk elõ aPéterffy Gyu-la-féle erdélyi Passiót. Nagy élményt jelentett eza résztvevõk számára, amiután ünnepet köszöntöt-tünk. A Passió-éneklést megismételtük feleségem-mel húsvétkor a Borostyánkert Idõsek Ottho-nában és Gyulán, a szórványistentiszteleten.

Húsvétünnepén az elõzetes bejelentések szerint(rádióban) Füzesgyarmaton , az említett Boros-tyánkert Otthonban, valamint Gyulán tartot-tunk istentiszteletet. Mindháromhelyenúrvacso-rát osztottunk. Az összesen 158 lelkesgyülekezetbõl 62 testvérünk élt úrvacsorával. Ez ahívek közel 40%-át tette ki. Az ünnep második nap- ján is tartottunk ünnepi istentiszteletetFüzesgyarmaton.

Április második felében azAnyák Napja meg-ünneplésére készültünk hittanos növendékeinkkel.Május elsõ vasárnapját megelõzõen, április 30-ánéjfélkor „beharangoztuk” magunkat az európai né-pek közösségébe. Május elsején részt vettema váro-sunk ünnepségének bizonyos rendezvényein. Sze-mélyes meghívásnak téve eleget, elmentünk amegyei rendezvényre, amelyet a Békéscsaba ésGyula közötti repülõtéren rendeztek meg, ésamelyen mintegy félszázezer ember vett részt. A

hatalmas tömeg és túlzsúfoltság miatt nem sokáig töltöttük az idõt az ünneplõ sokasággal. Az ünnep-lések sok reményre jogosítanak fel. Május elsõ va-

sárnapjaújra megtöltötte kis templomunkat. Ekkortartottuk az Anyák Napja ünnepséget. Mint min-dig, most is megható, lélekemelõ volt a gyermekek,felnõttek vallomástétele az édesanyák, nagyma-mák, dédmamák szeretetérõl, és az elmentek emlé-kének tiszteletérõl, õrzésérõl. Sok szép vers, énekhangzott el. Az egyházközség is 60 szál kálátajándékozott a jelenlévõ édesanyáknak. Soká-ig emlékezetes marad ez a szép ünnepély, ahogyegyik népi versfaragó írta: „Szép volt, szép ünne-pély, / Anyák Napja, / Mesterkéztõl sírt az orgona, / Remegett a hívek énekétõl / a szeretet s béke ottho-na! / A magasan szárnyaló szent ima / a mélybeszál-lott, / s a szívekbefúrt, / a virágokra,mintnyári per-meteg / a könnyeknek harmatcseppjehullt.” Legyensok ilyen napunk!

Május 8-án, délután rendezte városunka miköz-remûködésünkkel a lapunkban is megörökített „50év jóban és rosszban” emlékeztetõ, emlékezõ ünne-pélyt.

Május 15-én Bélmegyeren a nyugdíjasklub-ban köszöntöttük a dalárdánk közremûködésé-vel az édesanyákat. Ökumenikus áhítattal vezet-tük be a mûsort, aztán a megyei közgyûlés elnökeüdvözölte az ünnepelteket. Szép alkalom volt.

Ugyancsak az édesanyák köszöntésével indult amájus 22-énFüzesgyarmaton, a nyugdíjasklub-ban tartott nagyszabású ünnepség, amely aztánpünkösdi bállá alakult át, amelyen közel kétszá-zan vettünk részt több település lakói.

Áldozócsütörtökön, május 20-án emlékeztetjükhíveinket, hogy 10 nap múlva itt van Pünkösd ün-nepe. Ez alkalommal is ünnepi istentiszteletekettartunk. Füzesgyarmaton május 30-ándélelõtt 11

Anyák Napja Füzesgyarmaton 2004. május 2.




órakor, délután fél kettõkor a Borostyánkert Ott-honban, délután Gyulán, az Esze Tamás u. 2. sz.alatti imaházunkban, Második napján Füzes-gyarmaton lesz újra istentisztelet. Az említett he-lyeken és idõpontokban úrvacsorát is kiszolgálunkhíveinknek. Gyulán egy békéscsabai hívünk (Szé-kelyföldrõl származik)konfirmáció keretében hité-

rõl vallást fog tenni. Füzesgyarmaton megkeresz-teljük ifj. Kovács Lajos és neje harmadikleánygyermekét, akinek keresztapaságát, anya-ságát a lelkészpár is vállalta.

Az ünnepi alkalmak mellett a szokásos hóvégivasárnapokon meglátogattuk a Borostyánkert Ott-hon lakóit, és számukra bensõséges templomozásttartottunk.

Az elmúlt idõszakban sok alkalommal kellettmegálljunk gyászos koporsók mellett. Húsvéttóllapzártánkig hat testvérünket temettük el: id.Réti János (Darvasról) 59, Molnár Andrásné

Gyáni Margit 94, id.Káczán János 68, id.Fekete

Zsigmond (Darvasról) 66, özv.Szilágyi LajosnéHajdu Erzsébet 85 ésCsongvai István (Debrecen-bõl) 80éves korábanadtavissza nemes lelkét Isten-nek. Ez utóbbi volt egyedül erdélyi származású(Csegez) unitárius, a többi testvéreink hozzátarto-zói kérték a mi unitárius búcsúszertartásunkat. Pi-henésük legyen csendes, emlékük áldott. Isten ad-

jon vigasztalást a hozzátartozóknak!Május végén,Pünkösd után gyülekezetünk nekiszeretne fogni a templomunk javításához. Reméljükerre megkapjuka megígért és megnyert támogatástegyházunktól és a polgármesteri hivataltól. A töb-bit híveink adják össze. A javítás mellett tûzoltósá-gi meghagyásra a templom villámhárító rendszerétis újjá kell tenni. E nem kis munkák mellett készü-lünk a július 25-i búcsúra, amikor trianoni emlék-mûvet avatunk a háromszéki Árkos testvérgyüle-kezet adománya segítségével (ott faragják akopjafát!), amelyre neves egyházi és világivendége-

ket hívtunk meg és várunk.

„50 év jóban és rosszban”

Különös nap május elsõ szombatja hat év ótaFüzesgyarmatváros életében.Idén a második szom-bat, május 8-a az európai uniós csatlakozás miatt!) A Nõk Egyesülete, Ványi Margit lelkiismeretesirányításával ás kezdeményezésével 6 évvel ezelõttelindította a fentnevezett emlékezéssorozatot. Voltamikor a televízió is – közbenjárásunkra – közvetí-tett errõl a szép eseményrõl. Ebben az esztendõbenhárom házaspár állt az emlékezés ünnepi köz-pontjában. Molnár Mátyás és Pásztor Emma ,Tóth Lajos és Kovács Marianna , valamintGyáni Endre és Nagy Margit 50 esztendõvelezelõtt indultak el közös útjukon. Számunkrakülönösennagy büszkeség, hogy a harmadik házas-pár éppen az, amelyiknek asszonya a mi „könyvesMargitkánk”, akirõl az elmúlt év végén bõvebbencikkeztünk, hiszenaz unitárius gyülekezet legkivá-lóbb gondnoka azóta, amióta „feltámadt” afüzesgyarmati egyházközség, 1990 óta. A meghatóés felemelõ ünnepségen köszöntötte a jubilálókat aNõszövetség, az országgyûlési képviselõnk,Vígh

Ilona, a városunk polgármestere Várkonyi Imreés sokan mások, szép mûsorral köszöntötték õket a

különbözõ csoportok és szervezetek. Margitkánkóhajának megfelelõen a házassági megáldás éseskü megújítását jelen sorok írója,Balázsi Lászlólelkész-püspökhelyettes és neje Balázsi Máriaénekvezér végezte. (Akik egy gyönyörû nótacsokorösszeállítással is kedveskedtek az ünnepelteknek,egy-egy virágcsokrot adtak át nekik, és a PROURBE díjjal a tavaly õszön kitüntetettgondnokasszonyéknak egy értékes Szitás Erzsé-bet a falu-város híres festõnõje! Kodály-képet nyúj-tottak át emlékül. E helyen is, áldva az ünnepség többi résztvevõjét, kívánunk a mi Margitkánknakés férjének, Endre bátyánknak (akihez szoros ba-rátság fûz) erõt, egészséget, Isten szeretõ gondvise-lõ áldását, hogy mégsokáig közöttünkmaradhassa-nak, és a majdnem teljes egészében unitáriuscsalád mindig nagyon büszke lehessen a hitvalló,keresztény magyarságukban megmaradó nagysze-rû elõdökre, az unitárius nagymamára,dédmamáraés reformátusnagypapára és dédpapá-ra! Úgy legyen!

B. L.

B. L.

Gyáni Endre és Margitka gondnokasszonyunk 50 éves házasok




Bartók Béla Unitárius Egyházközség Egyházközségünk egyik kiemelkedõ eseménye

az elmúlt idõszakban a húsvéti ünnepkör volt,mely alkalommal azsúfolásig megtelt templom-ban úrvacsorát osztottunk, valamint 2004. április 24-én, szombaton 17 órától megtartott gyülekezetiest és szeretetvendégség. Ez alkalommalKríza Il-dikó néprajzkutató tartott elõadást „A SzékelyHimnusz születésének háttere ” címmel, melyetdiafilmvetítés követett az erdélyi szász templo-mokról, Demján László és Havassy Pál magyará-zatával. A gyülekezeti estet szeretetvendégséggelzártuk a gyülekezeti teremben.

„Csanády György hiteles tájékoztatása szerinta Székely himnusz 1921-ben keletkezett, kezdetbenmég kantáténak nevezte és lánykarra komponálta a zenét Mihalik Kálmán. Elsõ elõadása 1922. má-

jus 22-én volt Budapesten, Aquincumban a májusiünnepségen, ahol a zeneszerzõ is megjelent. Rövid-del ezután, még ugyanezen év õszén már Himnusz-nak mondta a szerzõ az Új Élet hasábjain Mihalik Kálmánhalálhírekapcsán, a temetésrõl szóló beszá-molóban. A névtelen szerkesztõségi cikk részletesen szól a zeneszerzõrõl, a temetésrõl, a résztvevõkrõl ésitt közli elõször aSzékely himnusz teljes szövegét: „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jóbarátai iga- zán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte székely Himnusz (!) eléneklésével búcsúztatták, hogyaz kísérje azt, aki életében csak dalolni tudott, még

szenvedésében is. Hangsúlyozta a szerzõ, hogy az egész gyülekezet énekelt. Mivel a szerkesztõ CsanádyGyörgy volt, valószínû õ írta barátjáról a nekrológot és õ adta közre a Székely himnusz szövegét, és õ ne-vezte himnusznak és nem kantáténak azt a verset.(…)

A Székely himnusz tehát 1921-ben keletkezett, elsõ megjelenése és himnusznak nevezése 80 évvel ezelõttrõl 1922-tõl datálható. Ez a szerzõ szóhaszná-lata, tudatos vállalása, szemben azzal, amit eredeti-leg tervezett. Az 1941-ben közzétett szövegkönyv egy

ceremóniára vonatkozó elképzelést mutat be, azt,ami sohasem valósult meg. Csanády György há-rom verseskötetet adott ki, és egyikébe sem vette fel ezt a verset, de a Himnusz népszerûségérõl, ismertsé- gérõl tudomásavolt.Módja lett volna a szövegenvál-toztatni. A kéziraton késõbb is csak apróságokat mó-dosított. Megõrizte a pesszimista hangvételt, amit atermészetes fájdalomnak tartott az elveszett szülõ- föld miatt keserûségben gyökerezõen. 1921-ben ígyállította a jövõ elé a megmaradásba vetett hitet. Tu-datos költõi alkotás ez, hiszen lehetõsége lett volnaátírni, és 20 év alatt költészete is sokat fejlõdött, deCsanády György hû maradt az elsõ szövegváltozat-hoz. Az apró különbségek között érdemes felfigyelniarra, hogy a hetedik sort háromféleképp írta: a „Fe- jünka hullám százszorelborítja”, vagy„Fejünk azár

ezerszer elborítja”, vagy „Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja”. Viszont sohasem írta le „Ne hagyd elvesz-ni Erdélyt” kifejezést. Ez elsõsorban az amerikai magyarok körében terjedt el a 70-es években. Tény, hogyma általában így énekelik Magyarországon is. Idõ- közben változott a dallam is.A második sor leegysze-rûsödött, elsõ fele megismétli az elsõ sort.

A folklórszerû variálódás az utóbbi 30 évben in-dult el, új változatok jöttek létre, kiegészítésekszület-tek, miközben ellentmondásos vélekedés vette körül. A folklorizálódás során alapvetõen nem változott a szöveg, de érdemes megfigyelni a módosításokat.

Alapvetõ, lényeges különbséga zárósorban van: A folklór változatokban így éneklik: Ne hagyd elvesz-ni Erdélyt, Istenünk! Csanády által gondozott há-rom kiadás egyikében sem található ez. Tõle idegenaz „elveszni” kifejezés, hiszen a megmaradás érdeké-ben emelt szót.”

Idézet Kríza Ildikó elõadásából. Részletesen ol-vasható a teljes elõadás az interneten.

Összeállította: Léta Sándor

Csanády szerzeménye

Ki tudja merre, merre visz a végzet:Göröngyös úton, sötét éjjelen.Segítsd mégegyszer gyõzelemre néped,Csaba király a csillagösvényen.Maroknyi székely porlik, mint a sziklaNépek harcától zajló tengeren,Fejünka hullámszázszorelborítja,Ne hagydel Erdélyt, Erdélyt, Istenem!

Folklórváltozat

Vezesd még egyszer....Csaba király fi a

Népek harcának zajló tengerénFejünk az ár, jaj, ezerszer elborítjaNe hagydelveszni Erdélyt, Istenünk !




Beszámoló az ökumenikus lelkésztalálkozókról(Bp.– Kelenföld, Elhangzott a Keresztény Öku-

menikus Baráti Társaság (KÖT) budapesti konfe-renciáján, 2003. szeptember 20-án. Az alábbiakbanrészletet közlünk az elõadásból )

b. A XI. kerületi ökumenikus lelkésztalálkozók-

ról: A már Kelenföldön is mûködõ ökumenikus ta-lálkozókról sok hasonlóságot lehetne elmondani, is-métlés helyett azonban inkább az itt tapasztalt sa- játságokról szólok. A tíz éves gödöllõi szolgálatvégén – 2001. júliusában – búcsúzóul lelkész bará-taimtól azt a feladatot kaptam, hogy próbáljak meg a gödöllõihez hasonló találkozókat szervezni Kelen-földön. Az új szolgálati helyemen nem akartam „aj-tóstól törni a házba”, ezért elsõ lépésként 2001.õszén azokat a kollégákat kerestem fel, akikrõl hal-lottam, hogy rendszeresen részt vesznek a januáriökumenikus imahéten. A bemutatkozáson túl emlí-tést tettem a gödöllõi havi találkozókról, s felvetet-tem, mi lenne, ha valami ehhez hasonló létrejöhet-ne kerületünkben. Az ötlettel kapcsolatban hamartestvérekre találtam. A tavalyi imahéten, a ciszter-cieknél tartott – istentiszteletet követõ – agapénazután elhatároztuk, hogy márciustól kezdve ha-vonta találkozunk, s egy-egy estét együtt töltünk.Örömmel és hálaadással számolhatok be arról,hogy azóta 13 különbözõ helyen, más-más paróki-án, plébánián vagy éppen rendházban jöttünkössze.Külön érdekesség, hogy Kelenföldön be-kapcsolódtak az unitáriusok is. (…) Remélem,hogy a találkozók „második körében” tovább fog erõsödni azegymáshozvaló kötõdésünk, és azevan-

géliumból fakadó közös felelõsségünk. S ki tudja,talánegyszer sikerül megtalálnunkannaka módjátis, hogy gödöllõiek és kelenföldiek közösen találkoz-hassunk.

Befejezésül még néhány rövid gondolat. Igévelkezdtem beszámolómat, engedtessék meg, hogyújra egy igét olvassak János evangéliumából, s ki-vételesen nem Jézus fõpapi imájából (Jn 17), amelyegyébként az ökumené egyik locus classicusa, ha-

nem a 13. fejezetbõl, ahol Jézus mondja: Új paran-csolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek:ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétekegymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy azén tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást

(Jn 13, 34-35). Mindannyian tudjuk jól, hogy azelsõ keresztények éppen errõl voltak ismertek, s lettekkovásszá a római birodalomban. Látva globalizáló-dó világunkat, a szabadosság, keresztény etikávalösszeegyeztethetetlen erkölcsi felfogás egyre na-gyobb térhódítását, ne megijedjünk, még csak ne iselefántcsonttornyainkba vonuljunk vissza, hanemKrisztuson keresztül töretlenül keressük az utat –mindenek elõtt – egymás felé, hogy ezáltal keresz-ténybizonyságtételünk méghitelesebbéválhasson.

Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor, hogy azökumené nem a világ másolása, azaz nem egyfajtaegyházi globalizáció, se nem keresztény „EU”, ha-nemJézus imént idézett parancsának komolyanvé-tele és követése.Megköszönve megtisztelõ figyelmüket, Istenáldjon és vezéreljen Mindnyájunkat!

Blázy Árpádkelenföldi evangélikus lelkész

Megjegyzés : Blázy Árpád evangélikus lelkészbeleegyezésével teszem közzé e beszámolót, kiegé-szítveazzal, hogyamint azelõadás is említette, uni-tárius egyházközségünk is része már ennek azökumenének. Rázmány Csaba püspökkel együttrendszeresen részt veszünk ezeken a találkozókonésmi ismár két alkalommaladtunkhelyetgyüleke-zeti termünkben a testvérfelekezetek lelkészeivelvaló találkozásra, mely keretében bõvebb ismeretetnyújthattunk egyházunkról és vallásunkról. Ennekeredménye, hogy minket is minden egyházi ese-ményre meghívnak a XI. kerületben; a 2004-esöku-menikus imahéten is részt vettünk a hét mindennapján a közös imádságban.

Léta Sándor, lelkész

Debrecen

A konfirmáció ünnepség 2004. januárbanvolt megtartva.

A mellékelt fényképenMikósi-Vári Katalinlelkésznõ és a konfirmáló növendékek láthatók,névszerint: Antal Izabella – Debrecen;Sütõ UdvariTekla – Temesvár, Geréd Szabolcs – Debrecen, Albert Áron – Sárospatak; Albert Annamária –Sárospatak.




Tudomány és vallás

„Mindkettõnek, a vallás és a természettudo-mány munkájához szükség van az Istenben valóhitre. Csak a vallás számára az Isten a gondolko-dáskezdeténél, a tudomány számára a végénél. Azegyiknél az alapot jelenti, a másiknála betetõzésétminden világnézeti elmélkedés felépítésének… Akárhová és bármily messzire is tekintünk, vallás és természettudomány között sehol sem találunk el-lentmondást, sõt teljes egyetértést éppen a döntõ pontokban. Vallás és természettudomány nemzár-

ja ki egymást, mint némelyek manapság hiszikvagy félnek tõle, hanem feltételezik és kiegészítikegymást.”Max Planck így fogalmazza megannaka paradigmaváltásnak a lényegét, amely a 20. szá-zadban a vallás és tudomány közötti kapcsolatbanvégbement.

Kétségtelen, hogy mindkét terület igen fontosrésze emberi életünknek, és meg kell találnunk amódját a kettõ közötti egészséges együttmûködés-nek.

Nem véletlen, hogy a kettõ viszonya a Nyugat

világában, mondhatni a kereszténység világábankezdett problematikussá válni. A mai értelembenvett tudományok kialakulásának hosszú az útja.Kezdetben egyfajta naiv, mitikus világképpel ta-lálkozunk, mely a Kr.e. vett 6. századtól(Kis-Ázsia) kezd átalakulni.Püthagorász szám-misztikája, Démokritosz atommal kapcsolatoselképzelése, Platon dualizmusa, Arisztotelészmunkássága egyfajta bölcsõt képez a tudományokszámára. Ám ebben a korban még a szellem világaa legfontosabb, a zsidó-keresztény kultúra lesz az

alapja az újkori természettudományos világkép ki-alakulásának. A monoteizmus igazi hajtóerõvé vá-lik, a világ Isten alkotása, az ember feladata a világvizsgálata. A 13 sz.-tól alakuló egyetemek igazimûhelyekké válnak. Vallás és „természetfilozófia”megférnek egymás mellett, míg Kopernikusz,Kepler, Galilei tanai szembekerülnek a hagyo-mányos, geocentrikus egyházi világképpel (nagy- jából a 16 sz.).

Ettõl számítjuk az újkori természettudománykialakulását. Míg kezdetben az egyház jól tartotta

pozícióit, ettõl kezdve rohamosan veszít azokból.Newton (1642–1727) törvényei, világszemlélete

egy mechanisztikus világszemlélet alapjává vált,mely szerint a világegyetem egy önfenntartó me-chanizmus, mely nem igényli Isten mûködését.Laplace hitte, hogy amennyiben megadjuk egy je-lenség kezdeti állapotát, matematikával mindentel lehet mondani. Mellékesen megjegyzem, hogyNewton unitáriussága nyilvánvaló volt, termé-szetesen nem a késõbbi mechanisztikus értelem-ben, és ezt bizonyára ki is nyilvánította volna,amennyiben nem kockáztatta volna akadémiai po-

zícióját. Egyébként tudomásom szerint kapcsolat-ban állt az erdélyi unitarizmussal.Ez a sokszor önhittséggel telt világkép három

évszázadig tartotta magát, míg elérkezünk az új-kori fizikakialakulásáig (hogy csak a fizikánálma-radjunk). Einstein neve fémjelzi az újkori szemlé-let kialakulását. A speciális és általánosrelativitáselmélet megalkotója ugyanakkor még mindig hisz a matematika abszolútságában, ab-ban, hogy a világegyetem egy világképletben meg-magyarázható (hosszú évtizedekig dolgozott ezen),

és nem fogadja el az akkor már kifejlõdõben lévõ kvantummechanika tételeit. Sokan hivatkoznak Einstein vallásosságára, õ maga önéletrajzi írásá-ban („Hogyan látom a világot?”) kozmikus vallá- sosságról beszél. Érdemes itt leírni egyik beszélge-tését, melyet egy katolikus kardinálissal (Alhaber)folytatott: „Becsülöm a vallást, de a matematiká-ban hiszek, ez eminenciádnál bizonyára fordítvavan. – Téved, a matematika és a vallás számomracsak különbözõ kifejezésformája ugyanannak azisteni lényegnek… De ha egy nap a matematikai

kutatás arra az eredményre jutna, hogy a tudo-mány bizonyos ismeretei ellentmondanak a vallásbizonyos ismereteinek, én a matematikát olyannagyra értékelem, hogy ön, tisztelt professzor úr,nem nyugodna addig, míg a számítási hibára ránem jönne.”

Az újkori fizika, a relativitáselmélet, az atomfi-zika fejlõdése, a kvantummechanika kialakulásastb. egy jelenkori szemléletet alakított ki. Míg a fi-zikát a 19. sz. végére lezártnak tekintették, kide-rült, hogy az atomok világában a klasszikus törvé-

nyek nem érvényesek (vagy csak részben). A fénykettõs természete (részecske és hullám) azt mutat-

KERESZTÉNYSÉG ÉS KULTÚRA




ja, hogy a körülöttünk lévõ világ magán viseli anem objektiválhatóság vonását. A tér-idõ-anyag el-veszítette abszolút jellegét. Az atom folyamatosanoszthatónak látszik, ugyanakkor az anyag meg-maradása helyett, az energia megmaradásáról be-szélhetünk. A természeti törvényszerûség is elve-szítette abszolút jellegét (statisztikusvalószínûségrõl beszélhetünk, így a kvantumfizi-kában, a termodinamikában). A körülöttünk lévõ valóság elveszítette a történelemnélküliség látsza-tát. A világegyetem idõben keletkezett, idõben ér-het véget. A lét alapvetõ kérdéseit vizsgálva nagy-szerû munkák születtek Stephen Hawking („Azidõ rövid története”) ésPaul Davies („Isten gon-dolatai”) tollából. A matematika sem tekinthetõ már teljes értékû megfogalmazási eszköznek. A tu-dományos kutatások sem objektívek, hiszen csakközvetve szerzünk tapasztalatokat, az emberi té-nyezõk is közrejátszanak, egyfajta hermeneutikátkellene alkalmazni. A nyelv sem a legmegfelelõbb eszköz a valóság megragadására. Fõleg a nyugatinyelv nem, ellentétben a keletivel, ahol évezredes ki- jelentések megdöbbentõ hasonlóságot mutatnak amodern fizika világával. Fritjof Capra nagy sike-rû könyve, a „Fizika taója” errõl szól, párhuzamo-kat von a keleti vallási nézetek és a fizika között.Természetesen egyfajta panteisztikus összemo-sással találkozunk a két világ között, és a keletivallásfilozófiák eltérnek a nyugati személyes is-tenképtõl, de mindenképpen figyelemre méltó ezaz alkotás.

Egyszóval a 20. sz. embere lassan alázatosabblett, és fölfedezte, megélte a tudományok mögöttimetafizikai hátteret, a világ több lett, mint az anyagi világ, a létezés végsõ kérdéseire is figyelt. Azeset-legességek ellenére azösszhang és rend szépségét szemlélte, és sok tudós, ha nem is hagyományos egyházi értelemben, de mindenképpen vallásos él-ményrõl, a hit megélésérõl beszél. Természetesennem lehet egységességrõl beszélni, hiszen nem isolyan régen amarxizmus, materializmus ellentéte- ket, sajátos értékrendet tartott fenn, nem véve figye-lembe azt, hogy a hit ellentéte nem a tudomány, ha-nem a hitetlenség. Ha nem is lehetünk teljesmértékben optimisták e kérdésben, mindenkép-pen figyelemre méltó az ebbéli érdeklõdés.

Az elõbb leírtak tükrében láthatjuk, hogya tu-domány és vallás viszonya változóan alakult, hol egyik, hol másik relatív „gyõzelmére”. Alapvetõenhárom modellt tudunk felállítani: a) Konfliktus-modell – mindkettõ önmagát tekinti az „igazság”birtokosának, behatolnak egymás területeire. b) A különbözõség hirdetése – mindkettõ külön világ,nincs párbeszéd c)Párbeszédmodell.

Számomra a harmadik modell a fontos. A való-ság sokkal gazdagabb minthogy csak az egyik,vagy csak a másik oldal mellett törjünk pálcát.Mindig is úgy gondolkodtam, hogy két alapvetõ ésegyenrangú megismerés létezik: a vallásos (mûvé-szi stb.), valamint a tudományos. A kettõt sohanem lehet teljes mértékben szétválasztani. A tudo-mány nélküli vallás megkérdõjelezi a vallási isme-retek értékét, a hit nélküli tudomány egyfajta léleknélküli szcientizmust nyújt. Ugyanakkor azt iséreznünk kell, hogya két terület bár közös talajonáll, alapvetõen más módszerekkel dolgozik, ezt pe-dig mindkét félnek tiszteletben kell tartania. A céla kölcsönös szembesítés, segítés a világ, az igazság megismerésében és megélésében.

A 20. században a természettudomány az uni-verzumot akarta meghódítani. De rá kellett jönni,hogy a természettudománynak léteznek határai. Képtelen megragadni a valóság bonyolult szövetét,összetettségét, végsõ kérdésekre, az élet miértjeirenem adhat választ. Nagy szükségünk van az alázat és hit megélésére.

Felgyorsult, sokszor kaotikusnak tûnõ vilá-gunkban szükségünk van arra, hogy a tudománygyümölcsét a magunk javára fordítsuk, de leg-alább annyira fontos hogy kilássunk mindennapidolgainkból, hittel telve és bölcsen tudjunk dönté-seket hozni és élni.

E rövidke kis írás a teljesség igénye nélkül ké-szült, legyen inkább érdeklõdéskeltõ jellegû. Azemlített könyvek mellett a következõ irodalmatajánlanám: Alister E. McGrath: Tudomány és val-lás, Török Tibor: Istenhit és természettudomány,Hit és tudomány (teológusok és fizikusok párbe-széde), Végh László: Természettudomány és val-lás, Hans Rohrbach: Természettudomány, világ-kép, hit.

Máté Ernõ (Pécs)

NE FELEJTSE EL MEGÚJÍTANI ELÕFIZETÉSÉT!




Tavaszi népszokások

Május elsejeMár a XV. században is május elsõ napjána há-

zakat zöld lombokkal díszítették fel. A májusi zöldágat, a májusfát a székelyek jakabfának , jakabágnak is hívták, másutt májfának nevezik.

A májusfaállítás hazánk egész területén is-mert. A májusfát elsõsorban a legények állították alányoknak. Régen a fát fõként lopták a legények, sezért a hatóságok igen sokszor tiltották a szokást. A májusfával adta tudtára a legény a falunak,hogy melyik lánynak udvarol.A májusfa a Jász-ságban nyárfa vagy jegenye, színes krepp-papírraldíszítik, általában szalagok, üveg bor és más aján-dékok is kerülnek rá. Palóc területen a legény csaka fát állította fel, s a leány és édesanyja díszítették.Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén „kitán-colták” a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt.

A szokásúj formája amájusi virág küldése . A legények szépen feldíszített cserepes virágot kül-denek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a vi-rág az ablakba kerül.

Májusi felvonulást elsõ ízben 1890-ben rendez-tek Budapesten a magyar munkások.

Pünkösd A pünkösdi királyválasztás a történetileg jól

dokumentált szokások közé tartozik. Már a XVI.században pünkösdi királyságnak nevezték az ér-téktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga

a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. A XVI–XIX. századi adatok legtöbbször a versenykeretében választott pünkösdi királyról szólnak.Székely gyermekek bothúzással, másuttlúdnyakszakítással és más ügyességi versenyekkeretében választottak maguk közül pünkösdi ki-rályt. Századunkban a versennyel választott pün-kösdi király eltûnt.

A XVIII. század végétõl ismert egy másik szo-kásforma is. A falu legényei és leányai közül kivá-lasztott pár (király és királyné) virágokkal feldí-szítve járta körül a falut; másutt a gyermekekközül választották a pünkösdi párt.

Napjainkban is élõ szokás még Dunántúlon akislányok pünkösdi királynéjárása . A kis ki-rálynõ feje fölé társnõi selyemkendõbõl vont „sát-rat” tartanak. A lányok házról házra járnak kö-szönteni, közben rózsaszirmokat hintenek szét. A királynõ néma szereplõ, s nem szabad mosolyog-nia, ha a háziak nevettetik. A rítus mágikus célja akender növekedésének elõmozdítása. A leánykákmagasra emelik a királynõt s közben azt mondják:„Ekkora legyen a kender!” A köszöntésért ajándé-kot kapnak.

Jelen, lét

2004. február 24-én este az Uránia NemzetiFilmszínházban voltunk. A Julianus Barát Alapít-vány és az IllyésAlapítvány szervezett jótékonysá-gi estet a már tetõ alatt, kész tartószerkezetekkelálló Felõri Magyar Oktatási és Mûvelõdési Köz-pont építkezésének befejezésére. Az erdélyi,Beszterce-Naszód megyei iskola 12 magyar falugyermekeinek, kulturális és hagyományõrzõ szer-vezeteinek lesz az otthona.

Mi, a Nagy Ignác utcai templom unitáriusai,közös pénzünkbõl és külön-külön személyesen isadakozva együttesen ötvenezer forintot gyûjtöt-tünk össze a Felõri magyar iskola építésére. Ezzela Budapesti Unitárius Egyházközség neve is felvé-setik a leendõ épület falán elhelyezendõ emléktáb-lára.Ezt a közös adakozásunkat Bethlen Farkas-nak, a Julianus Barát Alapítvány vezetõjének ne-künk címzett külön meghívása tette lehetõvé.Bethlen Farkas Verõce polgármestereként jó idejebensõséges, segítõ figyelemmel kíséri a Verõcéheztarozó Megyarkút unitárius rendezvényeit. Most apolgármester úr felajánlotta, hogy gyülekezetünktagjainak a tízezer forintos támogatói belépõjegyhelyett fejenként csak egyezer forintot kell fizetni-ük.

Kifizettem az ezer forintot; és azon járt azeszem: vajon hoztam-e ezzel bármiféle áldozatot?Hoztunk-e áldozatot, adtunk-e igazán segítségetezzel az ezerforintosokkal?

Mert a jóformán világhírûWeiner-SzászKama-razenekar hangversenyére önmagában magasabb

belépõt kellett volna bizonyára fizetni? Ha a kon-cert másutt, külön lett volna. A nagyszerû,lendületes, életvidám együttes muzsikáját ésGyöngyösi Zoltán fuvolamûvész szólójátékát nem-hogy hallgatni, de még nézni is jó volt.

Egy külön este élménye lehetett volna a fõvéd-nökök szereplését figyelni: meghallgatni BölcskeiGusztáv és Tempfli József püspök urak beszédét,örülni Mádl Ferencné Dalma asszony személyes jelenlétének.

Ehhez jött még a ráadás: a húshagyókeddi disz-nótoros vacsora, amelybõl a magamfajta jó étvá-gyú egyetemista természetesen többszörös adagotfogyasztott. Emellett ráadásul a hangverseny szü-netében és végén is elfogadtam a kedvesen kínálterdélyi szilvapálinkát. Akkor most hogyan is állunk az áldozattal meg a segítséggel?

Segíteni bizonyára egyvalamiben segítettünk,ez viszont annál fontosabb: jelen voltunk.

A jelenlét volt a segítség. Mert az ezerforinto-sok végül mégiscsak összeadódtak.

A jelenlét összeadódott itt is: mint ahogy össze-adódik a közélet minden területén. Jelen kell len-nünk a sportcsarnokban, amikor szurkolni kell.Jelen kell lennünk az istentiszteleteken, amikorközösen kell erõt merítenünk Jézus példájának kö-vetéséhez. Jelen kell lennünk a választásokon,amikor az ország sorsáról kell dönteni.

Most húszan voltunk az Urániában. Hajrá, leg-közelebb legyünk még többen!

Dárdai Balázs építészhallgató




Megalakult az Unitárius Alkotók Társasága (UART)Budapesten

„ Az ember több annál,mint amit az ember alkotni tud”

(Balázs Ferenc)Emlékezetes nap marad a magyarországi unitáriu-

sok életében 2004. április 3-a. Ezen a napon alakult meg mintegy 20-25 érdeklõdõ részvételével a budapesti Bar-tók Béla gyülekezet Hõgyes Endre utcai gyülekezeti ter-mében az Unitárius Alkotók Társasága. Az eddigi leg-eredményesebb mûvészeti törekvés a beregi unitáriusszórványból kinövõ szabadelvû protestáns körben bonta-kozott ki.

A rendszerváltás utáni 15 évben (1989–2004) apro-testáns kör valóságos kulturálismissziót folytatotta hazánkban alig-alig ismert unitarizmus tiszta ta-nainak a megismertetése céljából és azért, hogy fel-kutassa, és összefogjaaz unitárius vallásban nevelkedettés hitbenélõ gondolkodókat és alkotókat. Ezen tevékeny-ség során komoly eredmények is születtek. A kör jól tu-dott sáfárkodni az adott talentumokkal, megragadottminden alkalmat a munkára pl. szabadelvû napok,Partium-mûhely , évrõl évre kiosztottBalázs Ferenc

alkotói díjak, a nagypénteki passiójáték.Munkánkat nem mindig követte elismerés, hiszen ezaz elkötelezettség nem mindenki számára volt szimpati-kus. De úgy éreztük, hogy az évek során elég harcedzet-tek lettünk. Így határoztuk el, hogy egy évtizedes múltravisszatekintõ folyóiratunkat, a Partiumot országos jelle-gûvé fejlesztjük és unitárius egyházunk égisze alatt foly-tatjuk tovább a szellemi és lelki építkezést.

Az elképzelést tett követte és így alakult meg elõszöra keleti végeken UART mozgalom, néhány atyafi és ve-lünk szimpatizáló alkotórészvételével. Ennek tagjai kez-detektõl fogva Dusa Lajos, Ószabó István, Oláh András,Deák József, Felhõs Szabolcs voltak, majd késõbb csatla-koztak a csoporthoz Babosi László, Joó Adrián, BaloghTibor, Vári Zsolt.

A zászlónkra két jelszót írtunk: – szabadelvû unitárius szemlélet – Balázs Ferenc és Ratkó József szellemisége A Partium folyóiratunkban felvállaljuk hitelõdeink

(Bartók Béla, Balázs Ferenc) példamutató szellemiségét,hogy helyesen foglalhassunk állást a világ dolgaiban,társadalmi kérdésekben.

Nyitottak vagyunk minden velünk és ügyünkkelszimpatizáló alkotó felé. Így kerültünk kapcsolatba aPesti Mûvészklubbal, akik egy kis vérfrissítést hoztak azalakuló UART-ba. Õk is megismerkedtek törekvéseink-kel, világnézetünkkel, és el is fogadták azt. Vezetõ egyé-niségeik részt vállaltak az UART vezetõségében és aPartium szerkesztõségében is (dr. Bánosi György, BatáriGábor, Rózsa Flores Eduardo, Bodrogi Péter, Gáspár Fe-renc).

Az alakuló közgyûlést április 3-án egy hangulatos ta-vaszi tárlat közepette tartottuk meg. A tárlatot megnyitóGergely Felicián bevezetõ szavai után az ideiglenesügyintézõ és levezetõ titkár,Felhõs Szabolcs beszélt azUART elõzményeirõl, a beregi Partium-mûhely kezde-ményezésérõl, majd ismertette azalapszabály terveze-tet.

Az alapszabály elsõként rögzíti, hogy az UART aPartium-mûhelybõl bon-takozott ki, aberegi unitá-rius szórványalkotó tevé-kenységénekkiteljesedése-ként, amelyaz alkotó uni-táriusok és

szimpatizán-sok mûhelyekíván lenni.

Célkitûzésének elérése érdekében felvállalja aPartium folyóiratot, vitafórumok, szimpóziumok, és tár-latok szervezését, valamint a dunafüredi alkotótábor lét-rehozását. Vállalja a BalázsFerencszellemi és lelki örök-ségét és példaképeink Bartók Béla, Frank Lloyd Wright,a két meghatározó mûvész, akik igazi unitárius alkotók,akiknek közös vonása a tiszta forrás és az önálló gondol-kodás. Értékeinkbõl megõrizzük a Balázs Ferenc alkotóinívódíjat.

Terveink között szerepel egy évkönyv kiadása, egy iro-dalmi és mûvészeti kávéház kialakítása, egy egyházi lexi- kon kiadásának elõsegítése, ill. egy egyháztörténeti múze -um beindításának megalapozása.

Testvéri kapcsolatot kell kiépíteni a másik unitáriusegyesülettel, a Dávid Ferenc Egylettel.

Azalapszabály és a program megvitatása után sorke-rült a megújult Partium-szerkesztõség összeállítá-sára is. A szerkesztõség abban állapodott meg, hogy ket-

tõs rovatvezetõk szerkesztik a kibõvült folyóiratot. Végezetül az egyesület tisztségviselõinek a megvá-lasztására került sor.

Az egyesület elnökévé Szinte Gábor festõmûvésztanárt választotta meg a közgyûlés.

A titkári teendõket Gergely Felicián látja el, a meg-bízott ügyintézõ titkár, Felhõs Szabolcs közremûködé-sével.

Az évközi munkát aválasztmány végzi, melynek so-raiban köszönthetjük a megválasztott elnökség mellett,Kelemen Miklós és Léta Sándor lelkész urakat, Gás-pár Ferenc ifjúsági írót és könyvkiadót, BánosiGyörgy tanár urat, Nézõ László szerkesztõt, TirnovánTamás és Sikó Ágnes képzõmûvészeket.

Létre kívánjuk hozni az UART ifjúsági tagozatátis. Itt üdvözölhetjük Dárdai Balázs építészt, BodrogiPéter ifjúsági szervezõt, Mogyorósi Dénes költõ jo-gászhallgatót, Dárdai Barnabás szobrászt, Joó Adri-án filozófushallgatót,Felhõs Koppány vízépítõ mérnökfotómûvészt, Balogh Tibor grafikusmûvészt, VáriZsolt festõmûvészt, valamint Zoltáni Zsolt és Tót Atti-la zenészeket.

Székhelyünk és címünk:Heltai Gáspár Unitárius Könyvesbolt

1054 Budapest, Alkotmány utca 12. A közgyûlésen jelen volt és üdvözölte az egyesület

megalakulását Medvigy Endre is, aki felajánlotta azITASZ (Irodalmi Társaságok Szövetsége) és a Magyarok Világszövetsége segítségét (rendezvények szervezése, te-rem stb.).

A közgyûlés hosszas eszmecsere után egyhangúlag el-

fogadta az alapszabályt és ezzel az UART megalakulását.Ezek után az elnök megnyitotta a Tavaszi Tárlatot.Szeretnénk, ha közös munkálkodásunkat a felvállalt

Balázs Ferenc-i örökség hatná át. Szavaival élve:„A val-lás megadja az én életem célját; a tudomány hozzásegít az eléréséhez; a mûvészet alkalmat ad, hogy benne gyönyör-

rel elmerül- jek.

Az énimígy teljes-sé váló éle-temben vá-rom Istent,hogy kinyi-latkoztassamagát.”

FelhõsSzabolc s



Lapzárta után


Tavaszi tárlat Az elõzetes beharangozásnak megfelelõen április 3-án megnyílt az

Unitárius Alkotómûvészek I. Tárlata. Mindjárt a bevezetõben el kellmondanom: nem olyan lett, amilyennek reméltük! Kisebb, szegé-nyesebb kevésbé színvonalas lett. Az embert mindig érhetik meglepeté-sek! Nemcsak jók, hanem rosszak is. Számomra ez ez volt.

Elõször isnem mindenki jött el, akire számítottunk!Nem olyan nívós kollekciót küldtek be, mint amilyet elvár-

tunk.Pl. Tirnován Ari Vid nagy szobrászmûvész barátunk csak egy

EU-emblémát küldött. De a beregi naiv mûvészek kollekciója is lé-nyegesen elmaradt – darabszámra és színvonalra is – attól, amit az elõ-zetes beharangozások alapján reméltünk.

Summa summárum sikerült egy jó kis minitárlatot – amolyan is-kolai önképzõköri gyûjteményt – összehoznunk. Ezt azért írom meg ilyen keményen, hogy tanuljunk belõle, és a továbbiakban egy kicsit ko-molyabban vegyükezeketa dolgokat.Egyébkéntnincsértelme az egész-nek!

Nem folytatom tovább a bírálatot, remélem, hogy akit illet az magá-ra veszi és levonja belõle a tanulságokat. Akit pedig nem illet, attól elné-zést kérek. Nemvolna szerencsés ugyanis csak a korholással foglakozni,

mert sok üdítõ kivétellel is találkozhattunk ezen a kiállításon, aHõgyes Endre utcai Bartók Béla gyülekezet termeiben. Számomra ilye-nek voltak Sikó Ágnes pécsi mûvésznõ akvarelljei, amelyek finom szí-neikkel, mûvészi tökélyre való törekvésükkela revelláció erejével hatot-tak rám. Nagy öröm volt számomra, hogy ezeket a szép, devisszafogottan szerény alkotásokat láthattam. (A Tettyei táj, az Öröm, a Virágok I. és II. c. képeire gondolok). Nem kevésbé kellemes hatást gya-koroltak rám Ébert Yvonne budapesti mûvésznõ alkotásai is, amelyekabsztrakt stílusú, bonyolult formanyelvû és gazdag gondolati tartalmúalkotások voltak. Apollinaire-versillusztrációk, Jeanne D’Arc és Tavaszc. temperaképe talán több figyelmet, jobb megvilágítást érdemeltek vol-na. Nagy megtiszteltetés lenne számomra, ha a legközelebbiÕszi Tár-laton (ez év októberében) piktúrájának, vagy grafikáinak gazdagabbouvre-jével is megismerkedhetnénk.Jánoscsák Mária (Pusztadobos)2 db naiv képével szerepelt. A Petõfi hazatérése és a Falu c. képekkel.Érdekes látásmódról tesz tanulságot, egy kissé visszafogott színvilággaldolgozik. Tõle is több és talán nagyobb formátumú alkotásra lett volnaszükség ahhoz, hogy közelebb kerüljünk képi, gondolati világához.La-katos László (Vásárosnamény) Cigánynõ és Dandos Gyula c. képeivelszerepelt. A Cigánynõ c. képe egész jó, bár eléggé konvencionális eszkö-zökkel dolgozik. Kíváncsibb lettem volna egy eredetibb, autentikusabbcigánynõ-ábrázolásra. Olyanra, amilyen az õ bensõ világában él. Akkorlett volna ennek átütõ ereje. De így sem volt rossz. Úgy gondolom azon-ban, hogy igazi kifejezési eszközrendszerét, sajátos nyelvét még ezutánkell megtalálnia. Vári Zsolt (Tarpa) két nõi feje közül véleményem sze-rint a II. számú a sikerültebb. Az I-es inkább egy közismert grafikaimegjelenítés utánérzésének tûnik. Egy olyan embernek, aki mûvészakar lenni, vigyáznia kell arra, hogy ne essen mások stílusa utánzásá-nak bûvöletébe. Krisztus-képe egy kissé elgondolkodtató. Nem tudom,

hogy egy ennyire meggyötört, corpusszal mit akart kifejezni, a közis-mert Krisztus-képekkel szemben?Balogh Tibor (Tiszadob) Dobi rész-let c. tusrajza érdekes,de tõle is még többmûvet kellett volna látni,hogytehetsége igazi ízére ráérezhessünk. A sort megint egy nagyon üdítõ,friss élményeket nyújtó, de ugyanakkor nagyon visszafogott nefelejcs-kék és fehér színvilágú képegyüttessel zárhattuk, amelyet Miklós Ro-zália küldött be Szegedrõl. Az alkotások címe is nagyon szerény: Virágoskék, Vízpart. De mind a kettõ nagyon emlékezetes és feledhetet-lenül szép alkotás. Gratulálunk hozzá!Mint ahogy mindenkinek, aki fá-radozott és serénykedett a Tárlat sikerre vitele érdekében. Reméljük,hogy a kissé bizonytalan kezdet után az ez év október elején nyílóÕszi Tárlat már sokkal átütõbb sikert fog aratni. Mert azon több mû-vész, több alkotás és nagyobb formátumú mûvek is megjelennek majd.Ennek elõkészítése, színvonalas megrendezése már a kiállítás megnyi-tásával egy idõben megalakult UART (Unitárius Alkotómûvészek Tár-sasága) megtisztelõ feladata és felelõssége lesz.

Krónikás

Dunántúli Unitárius

Egyházközség – Húsvéti ünnepünk jó han-

gulatban telt, örömteli megle-petést okozott a székesfehérvá-ri istentisztelet, ahol húszangyûltünk össze.

– Az elmúlt hónapokban aPécsi Tudományegyetem Val-lástudományi Tanszéke többalkalommal kerekasztal-meg-beszélést tartott különbözõ té-mák kapcsán, számosegyetemihallgató és lelkész jelenlét-ében, melyeken jómagam is teljes jogú lelkészként vehettemrészt.

– Újabb testvér-egyházköz-ségi kapcsolatunk mûködõké-pes, élõ kapcsolatot tartunkfenn az Oregon állambeli ash-landi unitárius univerzalistagyülekezet lelkésznõjével ésgyülekezeti tagjaival.

– Április 25-én, Polgárdi-ban, utolsó útjára kísértük éseltemettük Tóth Lajos 83 évetélt testvérünket. Lajos bácsi apolgárdi egyházközség lelkesés fáradhatatlan híve volt, igensokat tett az egyházközségéért.Emléke legyen áldott, adjonszámára a Jó Isten csöndes pi-henést az anyaföld ölén, lelké-nek örök életet, hozzátartozói-nak vigasztalást.

– Május 15-én gyülekezetikiránduláson, piknikezésenvettünk részt a Pécs mellettiMalomvölgyi-tónál.

Máté Ernõ lelkész



Kéziratokat nem õrzünk meg ésnem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõkviselik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja azírások szellemét és tartalmát nem

érintõ rövidítések jogát. Folyóiratunk minden pároshónap végén jelenik meg.

UNITÁRIUS ÉLETAMagyarországi Unitárius Egyház lapja

Szerkeszti a Szerkesztõ BizottságFõszerkesztõ:

Dr. Zoltán ZoltánFõszerkesztõ-helyettes:

Léta SándorFelelõs szerkesztõ:Balázsi László

SZERKESZTÕSÉG CÍME:V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055

Telefon/fax: 311-2801Internet: http://unitarius.lap.huTerjeszti a Magyarországi Unitárius

Egyház.Megjelenik kéthavonta.

Felelõs kiadó:Heltai Gáspár Kft.

Index: 25 842Készült:

a Cerberus Kft.nyomdaüzemébenFelelõs vezetõ:Schmidt Gábor

HU ISSN 0133-1272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:

www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.hu

Á É á ú

Elõfizethetõ: A lelkészi hivatalokban(Budapesten és vidéken),vagy befizetési csekken.

Bankszámlaszám:11713005–20011631

Egyes szám ára: 400 FtÉvi elõfizetési díj: 2400 Ft

H Í R E K A Budapesti Unitárius Egyházközség a Mûvészetek háza

2004. április 23-án a templombanTokos Zoltán gitármûvés z koncertjét hallgattukmeg J. S. Bach lantmûveibõl. Csodálatos volt, és 30-40 év távlatából eszembe jutott azazóta nem hallott mûvészi gitárzene, melyet régen Szendrei Karper László adott agyülekezetünknek. Zoli visszahozta ezt az áhítatot. Kászoni lelkész úr érdeme, hogysokszor hallhatunk koncertet templomunkban, és a gyülekezeti termünkben pedig állandó képzõmûvészeti kiállítások tekinthetõk meg.Nemcsak lelkünk épülésére gondol, hanem a kulturális fejlõdésünkre is. Meg is van azeredménye, mert egyre több hívünk jön el az istentiszteletekre, és a gyülekezetiösszejövetelekre.Köszönjük ezeket lelkészünknek és az egyre aktívabb presbitériumunknak.

Schmidt Gábor•

Új Szervét-weboldal a világhálónTestvérlapunk, az Inquirer hozza az olvasók tudomására, hogy Jaume de Marcos, aSpanyol Unitárius Univerzalista Társulat (SUUE) elnöke bejelentette, hogy SzervétMihály mûvének egy új weboldalt szentelnek a világhálón. Ezt aSzervét MihályIntézet támogatja, angol és spanyol nyelven olvasható, de hamarosan francia és olasznyelven is elérhetõ lesz: www.miguelservet.org . A weboldal Szervét Mihályról éskoráról ad információkat, valamint Villanuova faluról, ahol Szervét született, ésahol a róla elnevezett intézet mûködik. E település vidékérõl is lehet ismereteketszerezni, valamint a fenti intézet munkájáról. Állandó könyvészet is olvasható lesz. Az

eseménynaptár képes riportban számol be a tavalyi Szervét-ünnepségrõl,Spanyolországból. Ez a nagyszerû kezdeményezés hangsúlyt helyez arra, hogy habárSzervét inkább a kisvérkör felfedezéséért vált híressé, kiemelkedjen radikális teológusimunkássága is. Leghíresebb könyvei megkérdõjelezték a Szentháromság dogmáját és letették az unitarizmus alapjait. A weboldalerõsítenikívánja a szervétikettõs örökség hangját: a jogot a lelkiismereti és szólásszabadsághoz, valamint aradikalizmus jogosultságát, az igazságkeresés intellektuális módszereként. „A jelenlegitörténelmi kutatások megerõsítik azt a tényt, hogy Szervét elképzelései a türelmességrõlfordulópontot jelentettek az értelmes vitában, tárgyalásban, amelyek elvezettek agondolat- és lelkiismereti szabadsághoz a nyugati világban” – hirdetiJaume deMarcosék újonnan elindított tájékoztatója a világhálón. Ha van lehetõségünk rá,keressük és olvassuk!

B. L.•

F E L H Í V Á S Fel Zebegénybe!!!

Néhány évvel ezelõtt egyházunk Fõpásztora elindítója és megalapozója volt Pálmai Bélaatyánkfiával együtt a Zebegényben tartottnemzeti zarándoklatnak . Azóta is mindenévben keresztények serege zarándokol e csodálatos helyre hitet, erõt meríteni az életterheinek elhordozásához. Protestáns testvéreinknek is megható, lélekemelõ ez atalálkozás. Sõt, meg merjük kockáztatni azt a kijelentést, hogy a csíksomlyói búcsúellensúlyozásaként /ahová nem juthat el minden anyaországi katolikus és nem katolikushívõ!! / ez a zarándokhely minden magyarok / felekezeti hovatartozás nélkül! / találkozóhelyévé válhat. Ezért hívunk minden rangú és rendû magyart együtt lenni ahitben, keresztény elkötelezettségben. Fel hát, Zebegénybe! Legyen ez a találkozásegyüvé tartozásunk megpecsételése! Jöhet az európai unió egyesítõ szándéka, mi hitbenés testvériségben is egyek vagyunk!Találkozzunk Pünkösd után, azon az elsõ szombaton magyarságban és kereszténységben. Viszontlátásra hát!

Balázsi László•

P Á L Y Á Z A T I F E L H Í V Á S Az Unitárius Alapítvány Kuratóriuma a 2003. évi SZJA 1%-ára befolyt

összegbõl pályázatot hirdet A pályázat célja: Karitatív tevékenység, rendezvények szervezése, közösségi céltszolgáló felszerelések, berendezések beszerzése. A pályázat összege:1.660.000,-Ft, azaz egymillió-hatszázhatvanezer forint. A pályázat beadási határideje: 2004. július 15.Pályázhatnak a Magyarországi Unitárius Egyház egyházközségei,szórványegyházközségei és egyházi szervezetei. A pályázatokban kérjük feltüntetni a pályázó bankszámlaszámát is. A pályázatokat az alábbi címre kérjük eljuttatni:Unitárius Alapítvány, 1054 Budapest, Alkotmány u. 12.

Dr. BekeIldikó s.k. Gergely Feliciáns.k.elnök titkár

Documents

Unitárius Élet 2004-majus-junius