Embed Size (px)
Citation preview
Parajdon gyűltek össze idén a szórványban szolgáló lelkipásztorok a hagyományos, évente megrende-zett szórványlelkész-találkozóra, hogy megvitas-sák gyülekezeteik helyzetét, a közös gondokat.
Az Algyógyi Munkaközösség néven ismert találkozó 26 éve indult azzal a céllal, hogy a szórványban szolgáló lelkipásztorok egymással és az
egyházi vezetőkkel egyaránt megoszthassák kérdéseiket, gondjaikat. Idén a parajdi Urbán Andor központ adott otthont az eseménynek. Az alkalom-ra Kőrösi Viktor Dávid konzul is ellátogatott, és fórumbeszélge-tést kezdeményezett a lelkipásztorokkal.
A száz éve született és húsz éve elhunytHermán János lelkipásztorra emlékeztek a mezősé-gi Nagysármáson ünnepi istentisztelet keretében.Az eseményen Tőkés László egykori királyhágómelléki püspök hirdetett igét.
A száz éve, 1919-ben született Hermán Jánosról, a Mezőség apostolának nevezett lelkipásztorról emlékeztek meg szeptember utolsó vasárnap-
ján a nagysármási templomban családtagok, ismerősök, volt pályatár-sak. A Hermán családdal anyai ágon rokonságban levő Tőkés László volt királyhágómelléki püspök a Mt 9,35–38 alapján hirdetett igét. Prédiká-ciójában elmondta: Hermán János több évtizedes kereszthordozó szolgálatát az „ahogy lehet” korlátai között feltétel nélkül vállalta.
A lelkipásztori szolgálat egyik legnehezebb része a temetés. Isten örök törvénye szerint
porból lettünk, és ismét porrá leszünk. Jézus azt mondta tanítványainak, hogy voltaképpen örül-niük kellene halálakor, hiszen az Atyához megy. Ezzel szemben mégis megszomorodtak. Nem rótta meg őket érte: tudjuk, hogy Lázár halálán maga is sírt. De ezzel feltárta előttünk, hogy te-metések alkalmával az emberek érzése az elsza-kadt szálakat megszenvedő fájdalom, valamint a mennyekbe betekintő vigasztalódás ellentétes végzetei között alakul ki, sokféle árnyalatban és fokozatban.
Van, akit kínosan érint a halál közelsége, mert közben szüntelenül a saját elmenetelére gondol. Van, aki útmutatást vár a Szentírásból, s minden erejét összeszedi, hogy több erőért imádkozzon. Akadnak, akik már unják az ilyen-kor hallható részvétnyilvánítások elcsépelt köz-helyeit, és valami időfelettit kívánnak hallani. Olyat, amit csak a lelkipásztor mondhat el és csakis temetésen.
Valamikor igen sok temetési beszédet tartal-mazó könyv jelent meg. Egy 1636-ban kiadott prédikációgyűjtemény örök érvényű időszerű-séggel ír a kikerülhetetlen és megvesztegethe-tetlen halálról. „Akik a halál képét írták, formá-
AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA
ÜZENET XXX. ÉVF. • 21. SZÁM2019. NOVEMBER 1.ÁRA 1,50 LEJ
4. 8.
Tanulságos igék Jeremiásról A Jeremiás imájának önvizsgálatra kell indítania minket. Mert egyszer Isten valóban kimondja azt, hogy vége: aki nem tért meg, aki nem hisz, elkárhozik. Nekünk nem kár-örömmel, hanem felemelt fővel kell várnunk a nagy elszámolás napját. Akkor majdminden a helyére kerül.
Fotó
: Kis
s Gá
bor
Térjetek vissza, embernek fiai!
ját úgy remélték, hogy abból megismertetnék mindnyájunk állapota. Szem nélkül írván a ha-lált, azt példázták, hogy a halál méltóságra nem
néz: személyválogatás nélkül pápát, császárt, ifjat, vént, szegényt, boldogot egyaránt elviszen. 3.
A Mezőség Mózese Újra kell építenia közösségeket
2.
Hálaadás Szászcsáváson
5.
Gyülekezeti ház Várhegyen
6.
2
az utolsó csepp a pohárban. Ezek után kéri: ne irgalmazz nékik, ne töröld el bűneiket. Fel-tűnő az, hogy Jeremiás kétszer is mondja: a te orcád előtt, a te színed előtt. Mintha a próféta azt mondaná: Uram, te látod mindezt, és tudod, hogy itt nem rólam, hanem rólad van szó. Hát az nem lehet, hogy te a végtelenségig eltűrd a bűnt, hogy a bűn mindvégig büntetlen marad-jon. Számolj le az ellenségeddel, hogy a te igaz-ságod diadalmaskodjon. Nyilván itt Jeremiás a végsőkig megy el, ameddig ember elmehet.
Vigyázzunk, ezt az imát ne mondjuk csak úgy egyszerűen utána. Nekünk sohasem ember-társaink kárhoztatását kell keresnünk, hanem a megtartásukat.
A Jeremiás imájának önvizsgálatra kell in-dítania minket. Mert egyszer Isten valóban ki-mondja azt, hogy vége: aki nem tért meg, aki nem hisz, elkárhozik. Nekünk nem kárörömmel, ha-nem felemelt fővel kell várnunk a nagy elszámo-lás napját. Akkor majd minden a helyére kerül.
Feltevődik a kérdés, hogy ilyen szempontból van-e különbség az Ó- és az Újszövetség között. Egy második században élt híres teológus sze-rint az Ószövetség Istene kegyetlen, bosszúálló Isten, az Újszövetségé pedig a szeretet és a ke-gyelem Istene. Ez nem így van.
Egy különbség azért mégis van. Jeremiás még a Golgota előtt él, mi pedig utána. Amikor keresztre feszítették, Jézus nem azt kérte, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg gyil-kosait, hanem azt kérte: Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Így imádkozott az, aki nem azért jött, hogy elveszít-se az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa azt.
Nyilván Jézus arra szólított fel minket, hogy szeressük ellenségeinket, és Pál is azt mondja: senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. Nem imádkozhat Isten népe azért, hogy Isten szolgáltasson igazságot? De igen, csakhogy ez a nap még nem jött el. Most még az ő hosszú-tűrésének ideje van. Isten tűr, mert nem akarja, hogy az emberek elvesszenek, hanem hogy meg-térjenek. De egyszer eljön az ítélet napja, amely a hitetlenek számára a bosszúállás napja lesz, Isten gyermekei számára pedig a nagy megvál-tás napja. A káténk erről így tanít: az ő ellensé-geit örök kárhozatra veti, engem pedig minden választottaival együtt a mennyei örömbe és di-csőségbe önmagához általvisz. Most ezért az iga-zak örülhetnek, a gonoszok pedig megtérhetnek.
( Mannás kosár )
| LŐRINCZ ISTVÁN |
Tanulságos igék Jeremiásról5.Rettenetes imádság?
„Ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld el vétkeiket színed elől, hanem vesszenek el előtted. Bánj el velük haragod idején!” (Jer 18,23)
Lehet így imádkozni, lehet ilyeneket monda-ni? Vagy ennyire „kiakadt volna” a próféta?
Az biztos, hogy Jeremiás szenvedélyes ember. Olyan, aki szenved a teher alatt, amit az Úr vál-laira helyezett. Akinek állandóan az árral szem-ben kellett úszni. A nép nagy része nem vette őt komolyan, borúlátónak tartották. Az ellenségei egyenesen életére törtek. Ezt már nem tudta el-viselni.
Vajon miért imádkozott ellenségei pusztu-lásáért? Csak emberi bosszúvágyból? Hát nem ismerte az igét: enyém a bosszúállás, én meg-fizetek? A keresztyén embernek azt kell kérnie ellenségei számára is: Uram, kegyelmezz ne-kik. De itt az áll, hogy: ne irgalmazz nekik, ne töröld el vétkeiket.
A mi kérdésünk: hogyan lehetséges ez? Sza-bad-e a keresztyén embernek ilyet mondani? Joga van-e egy bűnös embernek ilyeneket kér-ni? Ilyenkor mindig meg kell vizsgálnunk az összefüggéseket, amelyek között e rettenetes ima megszületett.
A próféta egy pillantást vet Isten parancsá-ra a fazekas műhelyében. Innen kell anyagot merítenie a prédikációja számára. A próféták általában képes beszédet használtak, példá-kat arra, hogy a mondanivalójukat érthetőbbé tegyék. Különben ezt tette Jézus is, gondoljunk nagyszerű példázataira.
Jeremiás megfigyelte a fazekas munkáját. Az tulajdonképpen egy művész, aki pillana-tok alatt egy forgó korongon különböző alakú edényeket formál az agyagból. Megtörténhet, hogy egy-egy edény félresikeredik. S épp ami-kor Jeremiás a fazekasnál volt, nem sikerült az
edény elkészítése. Ilyenkor a mester eldobja az agyagot.
Ekkor az Úr oktatni kezdi Jeremiást: nem csak a fazekas teheti azt, amit akar az agyag-gal. E kép újra és újra visszatér a Bibliában a kiválasztással és elvettetéssel kapcsolatban. S ahogy a fazekast nem lehet felelősségre vonni, úgy Istent sem.
Ám itt a példázat más szempontból élező-dik ki. Júda népe, mondja nekik Isten, te agyag vagy a kezemben, és én már olyan rég akarok valamit kihozni belőled. Egy szent népet, akire aztán büszke lehetek, s azt mondhatom: ez az én kezemnek munkája. De ti mindig félresikerültök, és ez nem az én hibám, hanem a tiétek. De én úgy teszek, mint a fazekas, mindig újrapróbálkozok. De ahhoz, hogy sikerüljön, nálatok kell valami-nek történnie. Meg kell térnetek. A nép erre azt mondja: ezt már nem! Mi saját akaratunk szerint cselekszünk, mi azt tesszük, ami nekünk tetszik.
Jeremiás más véleményen van. Jeruzsálem-ben ezért összeesküvést szőnek ellene. A különc prófétát el kell tenni láb alól. Csak nyugtalan-ságot és zűrzavart okoz. A régi bevált módszer: ha az üzenetet nem lehet elhallgattatni, akkor el kell tenni láb alól azt, aki az üzenetet mondja. S ekkor hangzik el a mondat. Jeremiás nem lesz ideges, még csak bosszúálló sem. Elképzelhe-tetlen egy ilyen ima: Uram, te látod, hogy ezek az emberek annyi bajt okoztak nekem, büntesd meg azért őket. Nem, Jeremiás jól meggondolta, mit mond el imájában. Ő a nép hitetlenségén, keményszívűségén van felháborodva, és ekkor hívja segítségül az Urat. Az ellenség akciója megnyitotta a szemét. Az Úr megtiltja Jeremiás-nak, hogy imádkozzon a népért.
Ez az imádság nem személyes bosszú és ha-rag eredménye, Jeremiás Isten igazságára és ne-vére hivatkozik. Itt világos, hogy a próféta elleni merénylet az Úr elleni támadás. Aki megbántja a szolgáját, az az Urat bántja meg. Hát nem így van ez a diplomáciában is? Melyik ország az, amelyik eltűri, hogy a nagykövetét megbántsák vagy meghurcolják? A nagykövetet megsérteni nem más, mint az országot bántani.
A Királyok Királya nézze tehetetlenül azt, hogy szolgája ellen merénylet készül? Ez már
Jékely Zoltán
Azon az órán
Azon az órán, amidőn a réten a fű a legbúsabban lengedez, a bőregér az égnél feketébben, zörgő szárnyán rovar után evez, a holdvilág, az eltört márka-gyűrű, nagy, kővévált felhők közt darvadoz, a levegő lelkek hadától sűrű és túlvilági könnytől harmatos: állj meg, ember, a hűvös erdőszélen és szólítsd csendben halottaidat, szívedből szívükig búsan-merészen építs valami szép felhőhidat. Létezésüknek kóstold meg a titkát s a kósza lángból, mely feléd lobog, fogj el bár egy jánosbogárnyi szikrát, s vidd magaddal, mint boldog zálogot!
• KOLOZSVÁRBuzogány Emese, Megyei Sürgősségi KlinikaElérhetőség: e-mail: [email protected],
tel.: 0740-368663Balogh Gyöngyi, OnkológiaElérhetőség: e-mail: [email protected],
tel.: 0740-295770Erdélyi Tünde, III-as belgyógyászatElérhetőség: e-mail: [email protected],
tel.: 0740-202151
• MAROSVÁSÁRHELYKorodi Csaba, Megyei KórházElérhetőség: e-mail: [email protected],
tel.: 0723-331317Lakatos Gabriella, Megyei KórházElérhetőség: e-mail: [email protected],
tel.: 0746-091941
• BRASSÓMagyari János, Megyei KórházElérhetőség: e-mail: [email protected],
tel.: 0721-564553
• SZÁSZRÉGENSzép Ildikó, Városi KórházElérhetőség: e-mail: [email protected],
tel.: 0726-529977
• BÁNFFYHUNYADLukács Margit, Városi KórházElérhetőség: e-mail: [email protected],
tel.: 0724-056691
• SEPSISZENTGYÖRGYOrbán Edit, Megyei KórházElérhetőség: e-mail: [email protected],
tel.: 0729-807973
Kórházlelkészek Erdélyben
3Üzenet
Fül nélkül írván, ismertették, hogy sen-ki könyörgését, sírását, rívását elő nem
veszi: a bölcsek okoskodásait, az ékesen szólók hitetéseit, a prókátorok mesterséges fogásit fü-lébe nem ereszti: senki óhajtása, senki jajgatá-sa, senki könyörgő vagy hízelgő szava nem fog rajta. Mezítelen írván, jelentették, hogy semmi szépségen és gazdagságon nem kap: senki kin-csét és ajándékát bé nem veszi. Végezetére ke-zében egy nagy kaszát vágólag írván, és a mellé ilyen mondást függesztvén: »senkinek nem ked-vezek«, arra mutattak, hogy valamint a kaszás a füvekben válogatást nem tészen, hanem egyik magasabb a másiknál, egyik szebb a másiknál, de egyaránt mind levágja, egy rakásba hányja, úgy a halál nem nézi, hogy emez hatalmasabb vagy gazdagabb, szebb vagy ifjabb, erősebb vagy
( Üzenet)
1.|
| BÁNYAI LÁSZLÓ |
bölcsebb: hanem egyenlő képpen lekaszál, föld-höz ver és olyan egyarányúvá tesz mindeneket, hogy a holt csontok között megválogatható kü-lönbsége nem marad az embernek. Azért vég-zéséből ment ki: változatlan és múlhatatlan törvény, hogy egyszer mindnyájan meghaljunk.
Tudjátok-e, keresztyének, mi az oka, hogy az emberek ilyen szabadosan, sőt fesletlenül élnek? Ennek oka az, hogy az emberek elfelej-tik halandóságukat. Ha a kevélységtől elragad-tatnak, oka az, hogy elfeledkeznek halálukról, mert a por és hamu nem kevélykedhetnék, ha meggondolná halandóságát. Ha sokan a világ gyönyörűségeiben úsznak, oka az, hogy sze-mük előtt nem viselik halálukat. Mert ha a moly meg nem sérti a ruhát, mely a holttesten volt: annak a léleknek nem árt a világ incselkedése,
mely a halálról gyakran gondolkodik: sőt mint Damocles, megunja, mint a veszélyt, a világi csalogatásokat. Ha sokan felebarátjaikkal ve-szekednek és világi jókban összekapnak, ok az, hogy halálukról nem gondolkodnak, mert mi-képpen a méhek, akármint viaskodjanak, meg-csendesülnek, miként egy marék port vetnek közikbe, úgy mibennünk porrá létünk emléke-zete megoldana minden gyűlölséget.”
Temetésre készülök. Az elhunyt még életé-ben rendelkezett temetésének módjáról. Kéri végrendeletében, hogy a temetési szolgálatot végző lelkész az általa kijelölt bibliai igehely szerint szóljon a gyászolókhoz. A kijelölt bibli-ai igehely a Zsolt 90,3: „Te visszatéríted a ha-landót a porba, és ezt mondod: térjetek vissza, embernek fiai.”
Térjetek vissza, embernek fiai!
Katus néni megmutatja az üres udvart. Nyi-tott ajtókkal ásítozó gazdasági épületek,
tyúkólak. A gyep is frissen vágva. Összehúzza a szemöldökét, amikor dicsérem, hogy minden szép és rendezett. Üres – vágja rá Katus harago-san. Korábban újságolta, hogy mind a harminc tyúkját elpusztította valami vérszívó, de városi gyerekként persze nem jegyeztem meg, miféle állat végzett a takaros udvar lakóival.
Katus néni élete most abból áll, hogy min-den rendezett. Így, takarosan, puccba vágva várja a halált. Vagy a lányát. Amelyik előbb ér-kezik. Mondjuk, a lánya hetente felhívja. A ka-szás ravaszabb. Csak kerülgeti a rozzant falusi házat. De Katus néni már nem tart tőle. Félt már eleget az elmúlt nyolcvan év alatt. Talán egy jól megérdemelt, véget nem érő pihenésként fogja fel. Ahol nincs baromfiudvar, ház, amit rendben kell tartani. Sem azok az átkozott vérszívók, amik egy éjszaka alatt kivégzik az ember tyúk-jait. Odaát valahogy könnyű lesz minden, talán még Katus néni is visszanyeri lánykori moso-lyát, mert ott már nem lesz miért morogni. Ott csak megtörténnek majd a dolgok. Hogy miként, az már részletkérdés. Azt majd a nagybetűs ren-dező eldönti. Esetleg dundi angyalok dalolják a halleluja végtelenített változatát, mi meg óriá-si ágyakon heverve hallgatjuk. És éjszaka sem lesz, meg alvás sem, mert nem lesz mit kipihen-ni. Csak valami véget nem érő életöröm. Még az is lehet, vicceket mondanak majd az áriák közöt-ti szünetekben a derék kis angyalok.
Mindegy is, a lényeg, hogy jó legyen, ne érezzem már e testi nyomorúságot – morogja Katus mama. És közben orrom alá rakosgatja a régi fényképeit. Nagyjából száz évet járunk be pár perc és több tucatnyi fotó által. Katus meg-élénkül, hiszen minden felvételnek története van. Emberéletek vannak itt megörökítve. Ki honnan jött, meddig jutott. Mondja, magyaráz-za, aztán amikor látja, hogy sietek, utamra en-ged. Megy vissza várni a halált. De addig is elő kell venni a seprűt, a lapátot, mosogatni kell, hogy valami történjen e mélységes csendben. E fehérpizsamás mennyországra való egyhangú várakozásban. Ahová olyan ritkán jön valaki. Esetleg a lánya. A halál meg, ugye, késik.
Ahová olyan ritkán jön valakiMarcsa néni kutyája hangos ugatással for-
dít vissza a kapuból. Ne is próbálkozzak, óv a hátam mögött a szomszéd. Marcsa biztosan ré-szegen henyél, a kutya meg nem fog beengedni. Nem akarom ilyen könnyen feladni, még egy-szer visszaóvatoskodom, résnyire kinyitom a kaput. Hát tényleg ennyire mord ez a házőrző? Tényleg. Toporzékol, tépi a fene nagy lánca-it. Villogtatja fogsorát. Pedig akkora behemót, hogy vakkantania sem kellene, ránézésre elhin-ném neki, hogy kívül tágasabb. Marcsa sehol. A legtöbb helyen csak kijön valaki a mérges, kitartó kutyaugatásra. De itt nem hiányzik a váratlan vendég. Gondolom, ezért kötötték mű-gonddal az ajtó közelébe az ebet, ne lehessen elosonni mellette. Csak meghátrálni.
Aztán pár nappal később mégiscsak össze-futok Marcsával az utcán, a házuk előtt. Ahogy megül rajtam a tekintete, olyan érzésem támad, hogy sötétkék szemei minden gondolatomat ol-vassák. Zavarba hozó tekintet ez, amit nehéz megállni anélkül, hogy le ne süsse szemét az ember. Én is hol erre, hol arra kapkodom a feje-met, mintha buszra várnék, és azt vizslatnám, látszik-e már a kanyarban. De nem, busz nem jön. Nem is fog, hiszen nem is jár erre. Muszáj hát időnként visszanéznem, belenéznem az átható kék tengerbe, állni, amíg lehet, a sza-kadatlan hullámzását, hadd olvasson bennem tovább.
Marcsa mama talán észre sem veszi fél-szegségemet, saját mondókájára koncentrál. Valami alvégi kikapós öregasszonyokról há-borog. Közben már egyik lábamról a másikra állok, arcomon megértő, elnéző, udvarias fél-mosoly, amit egy-egy bólintás kísér. Kivárom a sokperces bővített mondat végét, és még mi-előtt újabb kezdődne, gyorsan búcsúzom, ha-darva elsorolva, hogy menni kell, mert nincs idő. Marcsa még ott áll az út szélén, és mint valami késleltetett közvetítés, magában még mondja egy darabig, amíg eljut a végszóig. Az idézhetetlen jelzők felrepülnek a szájából, és alázuhanva elterülnek az aszfalton. Esni kezd az eső. Előbb lassan csepereg, majd záporba szaporázza. Marcsa szavait nyom nélkül el-mossa az ég.
| FÁBIÁN TIBOR |
Katus néni élete most abból áll, hogy minden rendezett. Így, takaro-san, puccba vágva várja a halált. Vagy a lányát. Amelyik előbb érkezik.Mondjuk, a lánya heten-te felhívja. A kaszás ra-vaszabb. Csak kerülgeti a rozzant falusi házat. De Katus néni már nem tart tőle.
4 ( Emlékezés )
( Vélemény )
| SOMOGYI BOTOND |
Krisztus szavának engedelmeskedve vé-gezte missziói munkáját, néha egy-egy
vasárnap tizenkét helyen is tartott istentiszte-letet. A háború idején elmehetett volna külföldi tanulmányútra, de ő úgy tartotta, hogy a tanár-nak, lelkipásztornak és orvosnak nem szabad elhagynia otthonát. Ezért inkább a népével való együttnyomorgást választotta, midőn 1950 szil-veszterén beköszönt a nagysármási gyüleke-zetbe, s ahol – több más mezőségi szórvánnyal együtt – 45 évig szolgált. A zsidó néphez hason-lóan ő is negyven évig vándorolt a mezőségi pusztában, hirdetve az Urat, ezért is nevezték sokan még a Mezőség Mózesének is.
A megemlékezésen elhangzott, a húsz éve elhunyt lelkipásztor meghallotta a jézusi fel-hívást: sok az aratnivaló, de kevés a munkás. Ezért minden csábító ajánlatot elutasított, és soha nem hagyta el a vidéket. Az egyház taní-tói tisztségét olyannyira komolyan vette, hogy egyszemélyes tanítási hatalom volt. „Tőle hal-lottam fiatalként először az ujgurokról, pedig a nemzeti kommunista hatalom idején ilyesmiről nem volt szabad beszélni. Nem az utolsó órák-ban, hanem immár az utolsó percekben kérdez-zük egymást: lesznek-e Józsuék, akik átveszik e szolgálatot? Ugyanis az ünnepség csak akkor méltó, ha a kérdésre igennel válaszolunk, és Hermán János örökségét folytatni fogjuk” – fo-galmazott Tőkés László.
Igehirdetés után Vetési László egyházkerü-leti szórványügyi előadó Hermán János Mező-ségen végzett széles körű missziói, népnevelő és nemzetmegtartó, egyházépítő munkájáról beszélt. Ezt követően a helység alpolgármestere, Sallai Imre emlékezett a volt nagysármási lelki-pásztorra, majd Klaas Eldering holland teológus mesélt azokról az időkről, amikor 1972 és 1974 között a teológiai fakultásra járt feleségével,
Idával. Kiváló magyarsággal beszélve elmond-ta: Hermán Jánossal való megismerkedése után többször járt a mezőségi faluban. A holland lel-kipásztor, aki az elmúlt évtizedekben számta-lanszor járt Erdélyben, arról is beszélt, miként mesélte el neki János bácsi azt, hogyan ütötte ki a presbiterekkel a kissármási parókia falát, hogy az istentiszteleti helyet kibővítse, és hogy a hatóságok mégse szerezzenek arról tudomást.
A személyes hangú beszámolók után dr. Hermán János teológus-lelkipásztor, a volt nagysármási pap fia emlékezett édesapjára, gyermekkorára. Az egyházközség kórusa, a he-lyi fúvószenekar és a fiatalok műsora után az egybegyűltek a templomkertbe vonultak, ahol a családtagok, intézmények, a lelkipásztor egyko-ri gyülekezeteinek képviselői megkoszorúzták Hermán János sírját.
A Mezőség apostolaként számontartott lelki-pásztorról idén emlékkötetet szeretnének kiad-ni, a mintegy 25 éve nyugdíjba ment lelkipásztor emlékét viszont a környéken egyre kevesebben ápolják: a gyülekezeti tagok közül csupán az idősebbek emlékeznek rá. A helyi bentlakásos iskola, amely a környék szociálisan hátrányos magyar gyerekeinek biztosít anyanyelvű okta-tást, a Kallós Zoltán Alapítványhoz tartozik, így nem veheti fel a Hermán János nevet. Pedig an-
A Mezőség MózeseSzáz éve született Hermán János lelkipásztor
1.|
nak idején János bácsi rengeteget harcolt azért, hogy mindenki anyanyelvén tanulhasson – ma-gyarázta Kovács Szabadi Levente helybéli lelki-pásztor. De nemcsak prédikált és tanított János bácsi, hanem folyamatosan dolgozott, nehéz volt kezéből kivenni a munkaszerszámokat. Sőt Kissármáson, a szomszéd faluban kétkezi mun-kával, családjának segítségével kis templomot épített, az épület ma is látszik a domboldalban – meséli Rebeka unokája, aki maga is teológiát végzett.
Idővel a nagysármási gyülekezet – mint az összes mezőségi közösség – apadni kezdett, a fiatalok nem kapnak helyben munkát, így a kö-zeli városokban próbálnak szerencsét, a gyerek egyre kevesebb. „Az viszont biztos, hogy János bácsi kemény hitvallásának és magyarságá-nak, óriási munkabírásának sokat köszönhet a környék reformátussága és magyarsága” – fo-galmazott Kovács Szabadi Levente. Nem hiába említette visszaemlékezése során a száz éve született lelkipásztor fia, dr. Hermán János, hogy volt olyan idő, amikor azért költöztek be családok Nagysármásra, mert azt mondták: azt hallottuk, itt úgy prédikálnak, hogy az ember kibírja az egész hetet a következő vasárnapig.
Vár a szolgálat„Hosszú évtizedekkel ezelőtt fiatal székelyföldi teológusként elindultunk kerékpárral a Mezősé-gen. Döbbenetes látvány volt végigbiciklizni a vidéken. Már esteledett, amikor megérkeztünk a sármási parókiára. János bácsi nagy szeretettel fogadott, és azt mondta: ameddig Rózsika néni vacsorát készít, addig átmegyünk egy kicsit a templomba, mert amit mesélek nektek, azt csak ott lehet elviselni. A vacsora rég elkészült, de János bácsi még mindig beszélt a Mezőségről, annak minden gondjáról, bajáról, de beszélt a feladatokról is. Így mentünk át nagy későn a templomból a parókiára vacsorázni – vállain-kon a Mezőség minden nehézségével. Éreztük, hogy nagy baj van, de ő úgy tudott nekünk be-szélni, hogy mi nem a gondokkal mentünk el, hanem a feladatokkal: a Mezőségen minket vár a szolgálat, vár az Úr, vár az egyház.”
(részlet Vetési László előadásából)Az ünnepi istentisztelet után a hozzátartozók a templomkertben megkoszorúzták Hermán János sírját
Hermán János és felesége, Rózsika
Hermán János meghal-lotta a jézusi felhívást: sok az aratnivaló, de kevés a munkás.
5
( Egység napja )
Ünnepi istentiszteleten adott hálát huszonöt éves templomáért a detrehemtelepi gyüle-
kezet. A Tordai Református Egyházmegyéhez tartozó helység a Mezőség dombjai között húzó-dik meg Aranyosgyéres közelében. A gyülekezet 1925-ben még azért folyamodott az egyházkerü-lethez, hogy engedje el egyházfenntartó járulé-kát, mert elszegényedett a közösség, a telepesek földjeit az állam kisajátította, a családok szinte megélhetés nélkül maradtak.
Az elmúlt évszázadban többször is próbál-koztak templomépítéssel, a kezdeményezéseket azonban elvetették. A gyülekezet az évtizedes nehézségek ellenére megfogyatkozva, de Isten megtartó erejének köszönhetően ma is él. A templomot 1994. szeptember 11-én adták át, a szeptember 28-i ünnepségen pedig újra megtel-tek a padok.
Az istentiszteleten Kató Béla püspök hirdet-te az igét a Zsolt 103,2 alapján: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” Rámutatott: aki nem tudja csodálni Isten tetteit, a világot, az a hithez sem jut közelebb. E csodál-kozás elkopott mára, hiszen a technika és tudo-mány korában sok minden természetessé válik számunkra. Pedig környezetünk vagy maga az ember is tele van csodálatos elemekkel, titkok-kal. Ilyen az emlékezés csodája is, amely kivált-sága az embernek, a templom építésére való emlékezés pedig felidézi az építőket is, a gyü-lekezeti tagokat, akik áldozatot hoztak a hajlé-kért. A Szentírás arra biztat, hogy ne felejtsük el múltunkat, emlékezésünk pedig Istennel álljon kapcsolatban, tartsuk szem előtt, kinek kell há-lát adni a bőkezű ajándékokért.
Mihály Lajos detrehemtelepi lelkipásztor 35 éve szolgál a gyülekezetben. Elmondta: a temp-lom a felépítése óta eltelt 25 évben 76 kereszte-lőnek, 49 házasságkötésnek és 146 temetésnek adott otthont. Ma 370 lelkes a gyülekezet. „25
Az emlékezés csodájaHuszonöt éves a detrehemtelepi templom
év alatt több gyülekezeti tag megtapasztalhat-ta, hogy boldogok, akik hallgatják Istennek be-szédét, és megtartják azt” – jelentette ki Mihály Lajos. Felolvasta a templomépítéskor megjelent tudósításokat, elhangzott, hogy sok akadályt kellett leküzdeni a felépítésig. Az új templom téglái például az egykori közös gazdálkodás is-tállójából kerültek ki, de a holland putteni gyü-lekezet jelentős segítséget nyújtott, és az embe-rek elhatározása sem ingott meg, mindenki a maga ereje szerint segített.
Vincze Csongor tordai esperes köszöntése után Keszeg Vilmos a falu szülötteként beszélt a
Detrehemtelep 1906-ban alakult meg ötvenhárom család betelepítésével
település alapításáról, történetéről. Bemutatta a telepítések előzményeit és okait: az állami tele-pítések hullámát szabályozó törvénycikk 1894-ben nyert szentesítést, Detrehemtelep pedig 1906-ban alakult meg 53 család betelepítésével. Zömében a túlnépesedett környékbeli települé-sekről érkeztek a családok: Aranyosegerbegyről, Aranyosgyéresről, a két Detrehemről, de Komá-rom megyéből és Jászberényből is jöttek néhá-nyan. A települési törvény kizárólag magyar lakosságot mozgatott meg, az állam a reformá-tusokat támogatta. A Romániával való egyesítés után a hatalom nem ismerte el a magyar állam-mal kötött szerződést, megfosztotta a helyieket termőföldjeik nagy részétől – ekkor kérték az egyházfenntartó járulék elengedését a kerü-lettől. A helyiek a Gyöngyfalva nevet szerették volna felvenni, végül azonban a Detrehemtelep elnevezés maradt meg, amelyet 1934-ben hasz-nált először a helyi református lelkipásztor.
| BEREKMÉRI GABRIELLA |
A Kis-Küküllő völgyében fekvő Szászcsáváson hagyománya van a többszólamú éneklés-
nek. A mindennapok velejárója, hogy az embe-rek kotta nélkül éneklik a zsoltárokat, népda-lokat. A szólamok apáról fiúra szállnak, ma is négy-öt szólamban éneklik a templomi éneke-ket. Többek között ez is kivételessé tette szept-ember 22-én a felújított templom átadásakor tar-tott istentiszteletet.
A kora déli órákban autónak nem volt lehető-sége Szászcsáváson keresztülhaladni. Kató Béla püspököt, aki az aznapi igehirdetési szolgála-tot végezte, úgy várták, hogy a templom előtt a gyülekezet apraja-nagyja elállta az utat. Az első meglepetés után következett a második is, ami-kor a templomban a liturgiai szolgálatot végző Biró István esperes bediktálta az első éneket, és megszólalt a többszólamú zsoltár. A hagyomány szerint apáról fiúra száll a szólam, és ez látszott is az énekek folyamán, hiszen nemcsak a kar-zatban lévő kórus tagjai zengték az egyes szóla-
Többszólamú hálaadás SzászcsávásonKívül-belül megújult a szászcsávási templom
mokat, hanem a padokban ülő idősebb bácsik és fiatalok egyaránt az öröklött szólamot fújták.
Kató Béla püspök a Zsolt 34,2 és 12 versei alapján elmondott igehirdetésében arról be-szélt, hogy sok eseményt nem tartunk hála-adásra alkalmasnak az életünkben, most mégis ezért gyűlt össze a közösség. A püspök a szün-telen hálaadásról és örvendezésről beszélt, hangsúlyozva: minden napnak ily örömtelinek és hálától teltnek kell lennie, mint a templom felújításáért tartott ünnep. A mindennapja-inkat csakis Isten tudja ilyenné formálni, így válhat létünk hálaadó életté. Ha ilyen emberek vagyunk, azzal olyan példát tudunk mutatni, amely a saját közösségükben való boldogulásra buzdíthat másokat.
Mészáros Lehel helyi lelkipásztor köszöntő-jében az elmúlt két év munkálatait összegezte. Isten csodát tett a szászcsávási közösséggel. Két évvel ezelőtt álmodni sem merték, hogy eljön az a pillanat, amikor együtt adnak hálát a temp-
lom megújulásáért. Két évvel ezelőtt leszakadt a mennyezet egy része, ekkor döntöttek úgy, hogy a templom belsejét felújítják. Egy pályázatból kaptak támogatást a templom falainak és meny-nyezetének feljavítására. Ezt követően cserélték ki a padlót is, ekkor derült ki, hogy a padok ál-lapota sem megfelelő. Egy ismerős lelkipász-tor Hollandiából hozott padokat ajánlott fel a szászcsávási gyülekezetnek, ezeket a presbite-rek és gyülekezeti tagok alakították át és fes-tették le. „A két év leforgása alatt azt éreztem, segítenek rajtunk. Velünk van Isten, és Krisztus közösségének, az egyháztestnek tagjaiként nem vagyunk egyedül a küzdelmeinkkel, terveink-kel, hanem mellettünk állnak” – jelentette ki a lelkipásztor. Külön megköszönte a magyar kor-mány támogatását, amely a Bethlen Gábor Alap-kezelőn keresztül segíti az erdélyi közösségeket, valamint azok hozzájárulását, akik közmunká-val, tanácsokkal segítették őket a felújítás alatt.
| KISS GÁBOR |
A sz
erző
felv
étel
e
6 ( Gyülekezeti élet)
| B.G. |
| B.G. |
Új köntösben fogadja híveit a marosvásárhelyi Szabadi úti templom. A hajlék az elmúlt két év alatt újult meg a paróki-ával együtt, de a tágas udvart is – amely az említett épületek mellett a gyülekezeti házat is magában foglalja – igényesen rendbe tették.
A hálaadó istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az igét a Zsid 13,15–16 alapján.
Évszázadok óta benne van az emberben a vágy, hogy választ adjon Isten ajándékaira, köszöne-tet mondjon neki valamiképpen – fogalmazott a püspök, majd példaként megemlítette, hogy már az ókorban mutattak be áldozatokat Isten-nek, mert a hívek adósnak érezték magukat, az áldozatokat pedig a bűntől való felmentésnek gondolták. Istennek azonban nem kell kénysze-rű áldozat, hiszen üdvösségünket Jézus hozza el. Nekünk annyi a feladatunk, hogy dicsőítve adjunk hálát: gyakoroljuk a jótékonykodást, adakozást, a felebarátainkra való odafigyelést, közösségeinkért való áldozathozatalt.
Jakab István maros-mezőségi esperes kö-szönetet mondott mindenkinek a fáradságos munkáért, kitartásért, és felhívta a figyelmet: tovább kell látnunk a támogatásokon, észre kell vennünk, hogy Isten adja mindezeket a lehető-ségeket, a segítséget.
Bárócz Huba helyi lelkipásztor elmondta: „hiszem, hogy Isten akarata szerint jártunk el, amikor hozzáfogtunk a templom felújításához.” A munkát a városi önkormányzathoz benyújtott
Megújult a Szabadi úti templompályázat sikere indította el 2017-ben. Az egyház-község a magyar kormány támogatottainak lis-tájára is felkerült, így „korábbi célunkat, a temp-lom teljes felújítását kiegészíthettük a karzat bővítésével, a torony, valamint a portikus, előtér felújításával. A karzat felújítását elősegítette, hogy az idei pályázatunkra is pozitív választ kaptunk a városi önkormányzattól: az összeggel az orgonát szeretnénk felújítani” – ismertette a részleteket a lelkipásztor. A templomban resta-urálták a szószéket, papiszéket, csillárokat, per-selyeket, a villámhárító és a toronygömb felsze-relését egy presbiter vállalta, a villanyszerelést szintén gyülekezeti tag végezte, de új reflektorok
is kerültek a templom megvilágítására. A gyüle-kezet is kivette a részét a munkából, odaadóan segített a teendők elvégzésében.
Nagy Győző egyházmegyei főgondnok kö-szöntőjében rámutatott: Isten szeretetének bizo-nyítékaként tekinthet a templomra a közösség, hiszen akik Istent szeretik, azoknak minden ja-vukra van, és minden keresztyén ember tovább-viheti az Úr üzenetét. Nagy Sándor, a gyülekezet főgondnoka szerint azonban a munka nem áll meg, hiszen folyamatban van a segédlelkészi lakás felújítása, és kántori lakást is vásárolt az egyházközség.
A gyülekezet önállóságának 20., a falu fennállásának 700. évfordu-lóját ünnepelték október 5-én Várhegyen. Ez alkalomból úrvacsorás
istentiszteletet tartottak, majd átadták a régi iskolából kialakított gyüle-kezeti házat.
A Maros-Mezőségi Református Egyházmegyéhez tartozó Várhegy év-századokig Udvarfalva leányegyházközsége volt, 1999. szeptember 1-jén vált önállóvá. Szintén említésre méltó évforduló, hogy a település neve már 1319-ben megjelenik oklevelekben – a 700 éves fennállást néhány hete ünnepelték meg a helyiek az ortodox és adventista hívekkel együtt.
Gyülekezeti házat adtak át VárhegyenMindezekért hálát adva gyűlt össze október első hétvégéjén a gyüleke-
zet, hogy úrvacsorás istentiszteleten ünnepeljen. Az igét Kató Béla püspök hirdette, istentisztelet után az egybegyűltek átvonultak a felújított iskola épületéhez, ahol Nagy Csaba helyi gondnok köszöntötte a jelenlevőket. A gyülekezeti ház és ravatalozó átadásán a gyülekezet fiataljai énekkel és szavalattal szolgáltak, majd Gállné Szabó Tünde lelkipásztor mondott kö-szönetet a támogatóknak, és ismertette a munkálatok hátterét.
Az iskolát 1911–12-ben építették Farkas Jenő udvarfalvi lelkipásztor szolgálata idején. 1948-ban államosították, és 2007-ben szolgáltatták vissza az egyházközségnek. Elemi iskola és óvoda működött benne, amíg 2012-ben a marosszentannai önkormányzat megszüntette a bérleti szer-ződést, és átadta a gyülekezetnek az épületet. A helyiek nem tétlenkedtek, adakoztak, pályáztak, közmunkával holland fiatalok is besegítettek, 2015 óta pedig teljesen megújult az ingatlan. A több mint százezer eurónyi tá-mogatás a magyar kormány, az egyházkerület, a mezőségi egyházmegye, illetve a gyülekezet bőkezű adományaiból gyűlt össze. Gállné Szabó Tün-de elmondta, az egykori iskola fémplakettje is előkerült: Magyarország címere szerepel rajta, illetve a „magyar királyi állami népiskola” felirat – ezt bent, az irodában helyezték el. Az ünnepség részeként kopjafát lep-leztek le a gyülekezeti ház bejárata mellett, amely az 1Sám 7,12 alapján hirdeti: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr.”
„Valamikor ide jártunk iskolába, de lassan elfogytak a gyermekek, tel-jesen leromlott az épület, már dőltek ki a falak. Szavazóháznak használ-tuk néha, de szőnyegeket tettünk a falakra, hogy ne lássuk, hogy omla-doznak” – emlékszik vissza az ünnepség lejártával az egyik idős asszony, majd csillogó szemmel hozzáteszi: „a tiszteletes asszony a szívét-lelkét beletette, minden apróságról gondoskodott, összeszedte az adományokat. És nézze meg, most milyen szép lett. Csodálatos.”
A sz
erző
felv
étel
e
7
Kilencven éve, 1929. szeptember 17-én szüle-tett Érsemjénben Csiha Kálmán, Erdély 44.
református püspöke. Iskoláinak elvégzése után lelkészi képesítést a kolozsvári teológiai inté-zetben szerzett 1954-ben. Aradra nevezték ki segédlelkésznek, ahol megszervezte az arad-gáji egyházközséget, amelynek 1954–1957 között első lelkipásztora volt.
1957 decemberében koholt vádak alapján letartóztatták, és koncepciós perben tíz év bör-tönre ítélték. Megjárta Kolozsvár, Marosvásár-hely, Szamosújvár, Jilava börtöneit, Periprava, Luciu-Giurgeni, Salcea munkalágereit, hastí-fusszal Galacot. Ez idő alatt született meg Emese nevű kislánya (1958-ban), akit hatéves korában láthatott meg először, szabadulása után – erre általános amnesztia révén került sor 1964 júli-usában.
Gógánváraljára került lelkésznek, itt írta meg doktori dolgozatát gyakorlati teológiá-ból. 1970-ben a marosvásárhelyi Vártemp-lomba hívták meg, ahol önállósította az addig parókiális körként szereplő Szabadi úti gyüleke-zetet, amelynek akkor már temploma is volt. A Szabadi úti gyülekezetből 1974-ben a Gecse ut-cai egyházközségbe hívták meg. Az idő múlásá-val e gyülekezetből még három újat szervezett.
A rendszerváltást követően az egyházkerü-leti közgyűlés 1990 májusában Csiha Kálmánt püspöknek választotta, amely tisztséget 2000-ig töltötte be. A tíz év alatt sikerült hat refor-mátus gimnáziumot megszervezni és sikeresen működtetni (Kolozsvár, Marosvásárhely, Kézdi-vásárhely, Sepsiszentgyörgy, Nagyenyed, Szé-kelyudvarhely). 1996-ban avatták fel a külföldi segítséggel felépített kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központot. Ugyancsak püspöki szol-gálatának ideje alatt indult be Marosvásárhe-lyen a diakóniai képzés, a Református Kántor-Tanítóképző Intézet, Kolozsváron a Református Tanárképző Fakultás, és holland támogatással az ő javaslatára alakult meg a Református Pe-dagógiai Intézet is. Az új helyzetben lehetőség nyílt lapok újraindítására, szerkesztésére. Az Üzenet mellett beindult a Református Család és az Igehirdető is. Sok gyülekezet kezdett épí-tő munkába, hogy a megsokasodott szolgálati lehetőségek számára új ingatlanokat építsen, vagy a régieket felújítsa. Az egyházkerületben így több mint 250 új épület létesült, ez az évti-zed volt az erdélyi templomépítések egyik leg-gazdagabb korszaka.
Nyugdíjazását követően Csiha Kálmán nem vonult vissza a közéleti szerepléstől, ha-nem igyekezett minden kérésnek eleget tenni: Kárpát-medence-szerte rengeteg evangelizációs héten vett részt, prédikált, előadásokat tartott. 2007. november 7-én hunyt el 79 éves korában.
Temetésén, november 10-én a Gecse utcai templomban Bogárdi Szabó István budapesti püspök a következőképpen fogalmazott: „ne-
Élete a rácsok és fények világa volt
vének méltó megörökítése mindenekfölött ige-hirdetői tevékenységéhez kapcsolódik. Egyik utolsó interjújában, a Budapesti Református Teológián mintegy örökségül hagyta azt a val-lomást, amelyben igehirdetői pályafutására is visszatekintett. Itt arról vallott, hogy igehirde-téseire minden esetben mondandója teljes átélé-sével készült. Ez teremtette meg azt a különös
Csiha Kálmán, Erdély 44. református püspöke
hatást, hogy miközben korának egyik legfelké-szültebb és legtudósabb bibliamagyarázója volt, prédikációi személyes erővel hatottak.”
„Csiha Kálmán életútja kitörölhetetlen, fontos szakasz az erdélyi református egyház történetében. Püspöki szolgálatának évtizedé-vel zárul a második keresztyén évezred. Hisz-szük, hogy Isten azért állította őt a legnehezebb magyar évszázad végére őrálló és példamu-tató püspökké, hogy szépen fejeződjön be az a megpróbáló magyar idő, amely háborúkkal szétszakított minket, de lélekben soha el nem tudott választani egymástól. Torzóban maradt evangelizációs sorozata az egész Kárpát-meden-ce lelki megújulásának útja volt” – emlékezett vissza a reformáció jubileumi évében Erdély 44. református püspökére Ötvös József lelkipásztor.
| SOMOGYI BOTOND |
átnőni a rácsokat a lelkemen. Ezért, bár a fog-ságom történetét írom, be kell vallanom, hogy valójában soha nem éreztem magam fogoly-nak. Mert fogollyá nem az lesz, akit rácsok mögé zárnak, hanem akinek átnőnek a lelkén a rácsok. De aki tudja, hogy van valaki, aki minden rácsnál hatalmasabb és hozzá kötő-dik és Tőle kap erőt, azt fogollyá tenni nem lehet soha.”
(Csiha Kálmán: Fény a rácsokon)
„Életem a rácsok és fények világa volt. A rácsoké, amelyek a földből nőttek, s amelye-ket gyűlöletből, haszonlesésből, lélekáru-lásból, hiszékeny emberek félrevezetéséből, megfélemlítéséből ácsolt egy magát egyedül megmentőnek nevező ideológia. A rácsoké, amelyek a Keleten előre elkészített sablon szerint nemcsak börtönajtókat zártak le, ha-nem országokat tettek börtönné. A rácsoké, amelyeknek az volt a hivatásuk, hogy átnője-nek időn és lelkeken, s engedelmes fogollyá tegyék a térben szabadon mozgó embereket is. A rácsoké, amelyek hivatva voltak Isten helyett megítélni »a szív rejtett indulatait« is, amelyek behatoltak az otthonokba, s növekvő hegyükre tűzték az agy szürkeállományát, s ha kellett, a kivégzett lelkiismeret utolsó cafa-tait is. Az apokaliptikus veres ló világa volt ez, »s aki azon üle, megadaték annak, hogy a bé-kességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék, s adaték annak egy nagy kard« (Jel 6,4). Amit leírok, az ennek a nagy kardnak az árnyékában játszódott le.
De életem a fények világa is volt. A fényé, ami egy szép gyermekkor emlékéből most is visszasüt. A fényé, ami ajándékképpen hullt egy családra, ahol hittek Istenben, az örök életet szerző Jézusban. A fényé, amely sötét napokban a lelkembe költözött elvehetetlenül és kizárhatatlanul, amely széppé tett egy sze-gény, küzdelmes ifjúkort, amely a legsötétebb börtönrácsokon is áttündökölt.
A rácsok a földből nőttek, a fény az égből jött. A magasság, a hatalom, a tiszta jóság s az örök új erő: Isten volt benne. A rácsok vi-lágában ez a fény mentett meg, nem engedte
Miközben korának egyik legfelkészültebb biblia-magyarázója volt, prédi-kációi személyes erővel hatottak.
Életútja fontos szakasz az erdélyi református egyház történetében. Evangélizációs sorozata a Kárpát-medence lelki megújulásának útja volt.
( Emlékezés )
8
| KISS GÁBOR |
Elmondta: Magyarország kormánya és a konzulátus igyekszik minél több kap-
csolódási pontot kialakítani az erdélyi közössé-gekkel. Az elmúlt tíz évnek egyik legfontosabb ilyen vívmánya a magyar állampolgárság és ennek egyszerűsített módon való megszerzése.
A beszélgetés során felmerültek a szórvány-vidéken tapasztalt örökös és újabb gondok. Az egyik legnagyobb problémát az asszimiláció jelenti. Például sok reformátusként bejegyzett ember szégyelli a magyar nevét, még Facebook-profilján vagy a sírfeliratokon sem használja már, nem büszke a magyar felmenőkre, és van-nak olyanok is, akik nem beszélnek magyarul, de reformátusnak tartják magukat. Sok esetben a családok tehernek látják, hogy gyerekük magyar iskolába járjon. Szükséges lenne kiszűrni, ki az, aki megszólítható, és közösséget építeni azokkal, akik hajlandók részt venni ebben. Azokról sem kell teljesen lemondani, akik nem nyitottak, vi-szont másképp kell közeledni hozzájuk.
A szórványban dolgozó lelkésznek plusz fel-adata van – hangzott el, hiszen egész kicsi kor-tól kell megszólítani a gyerekeket, családjaikat, mert sokat számít, ha magyar iskolába, óvodába járnak. A gyerekekkel és fiatal házasokkal való foglalkozás szintén jó módszer, mindenkinek vonzó, ezeken az alkalmakon át be lehet vonza-ni az embereket, de a lelkésznek sok esetben ro-mánul is meg kell szólalnia, nem idegenkedhet az ideiglenes nyelvváltástól.
Szegedi László generális direktor hozzászó-lásában kifejtette, a református egyház liturgi-kus nyelve a magyar, ezt felváltani pedig a leg-nagyobb veszély lenne. Elmondta, már Bethlen Gábor korában voltak próbálkozások a románok közti misszióra, azonban siker nélkül. Eseten-ként valóban szükséges megszólalni románul vagy más nyelven, fordítani a különböző alkal-
( Hírek, események )
ISSN 1223–8848Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapja A szerkesztőség címe: 400158 Kolozsvár, Eötvös utca (str. Constanţa) 1–3. sz. Telefon: 0731-019404 • Drótposta: [email protected] http://www.reformatus.ro/uzenet.html • Főszerkesztő: Somogyi Botond
Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. • A lapban megjelent cikkek nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.Tipográfia: IDEA PLUSKészült az Erdélyi Református Egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában • Felelős vezető: Dávid Zoltán
ÜZENET
1.|
| BEREKMÉRI GABRIELLA |
makon, „főleg akkor, amikor csak a halott tud magyarul”.
A tanácskozás során elhangzott: újra kell építeni a közösségeket, kicsi korban kell az identitástudatot beleültetni a gyerekbe. Mol-nár Helén sajószentandrási lelkipásztor saját gyülekezetének példáit osztotta meg: színház-ba, sítáborba járnak szülőkkel és gyerekekkel együtt, idén pedig foglalkozás indul, ahol a vegyes családban levő gyerekek magyarul ta-nulhatnak. Elmondta: „ha foglalkozunk a gye-rekekkel, el lehet szakítani őket a képernyők elől. Az alkalmakon a Paulból Pál lesz, a Raul-ból Endre.” További ajánlatként felmerült, hogy személyesen kell megszólítani a vegyes családo-kat, és éreztetni velük, hogy még vannak hozzá-juk hasonlók, emellett a közösségeknek segíthet
Újra kell építeni a közösségeket Parajdon találkoztak a szórványlelkészek
Érintetlen kriptát találtak a bánffyhunyadi templomban szeptember 30-án. A régészek
a templom felújítása során végeztek ásatásokat, amikor a négy holttestet rejtő kriptát megtalál-ták. A lelet jelentőségét növeli, hogy Erdélyben 120 éve találtak utoljára érintetlen kriptát, Csók Zsolt, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum régésze szerint európai jelentőségű leletről be-szélhetünk.
A megbontott kriptában a leletek valószí-nűleg 17-18. századiak, amelyeket a régészek kiemeltek. Csók Zsolt elmondta, a holttesteket ún. karanténba helyezik, hogy minél jobban megőrizzék azokat. Ezt követően a kolozsvári történeti múzeumba szállítják, hogy ott meg-vizsgálják őket.
Érintetlen kriptáttaláltak
a testvérgyülekezeti kapcsolatok kialakítása, a szórványban élő gyerekek táboroztatása, vala-mint az, hogy a templom, közösségi tér, oktatási intézmények korszerűek legyenek, megfelelő körülményekkel rendelkezzenek.
A találkozó első napján Beke Boróka lelkész-értekezleti elnök Barabási Albert László kutatá-saira alapozva tartott előadást a hálózatokról, másnap Vörös Éva a Györgyfalván végzett gyűj-téseire alapozva a helyi idősek hitéről, versbe szedett kegyességéről beszélt.
A találkozó újra betöltötte szerepét, teret biztosított a lelkipásztoroknak a rég ismert szol-gatársakkal való elbeszélgetésre, az újak megis-merésére, kapcsolatépítésre, valamint kikapcso-lódásra, egymás által való feltöltekezésre, hogy új lendülettel térhessenek vissza gyülekezeteikbe.
A kriptában két felnőtt és két gyermek ko-porsóját találták meg, az egyik koporsón a „Bánffy K” feliratot fedezték fel a régészek. Csók Zsolt szerint egy 3-4 éves gyerekről lehet szó, akit díszes ruhákba öltöztettek. A ruhákban illatos növények maradványai is fellelhetőek, ezek közül egyelőre a rozmaringot azonosították a helyszínen. A gyerek holttestén brokát párta volt ezüst csipkével.
A bánffyhunyadi templomban zajló ásatások a templom felújításához kapcsolódnak. A gyü-
lekezet 2017-ben nyert uniós pályázatot, amely kétmillió eurót nyújt a templom felújítására, amit négy év alatt kell elvégezni.
Megszomorodott szívvel, de Isten akaratát elfogadva tudatjuk, hogy
MESTER IMRElelkipásztor
október 8-án életének 63. évében megtért mennyei Atyjához. Isten elhívta őt igéjének szólására, és hűséggel szolgálta Szépkenye-rűszentmárton, Válaszút, Magyardécse, Radnót gyülekezeteit. Temetésére Radnóton került sor október 10 -én a református temp-lomban.
