Területi fejlődés tényezői Magyarországon

Hahn Csaba, szociológia, levelező 1045 Budapest, Berda J. u. 50. IX/51. 360-4933 (otthon), 441-7152 (mh.)

SZAKDOLGOZAT:

TERÜLETI FELZÁRKÓZÁS

MAGYARORSZÁGON

2004. március

1

Tartalomjegyzék:

1. BEVEZETÉS 4

1.1. Téma rövid kifejtése 41.2. Témaválasztás indoklása 51.3. A munka célja 51.4. Előzetes hipotézisek 61.5. Módszertani megfontolások 7

2. A FELZÁRKÓZÁS VIZSGÁLATA 9

2.1. Legfontosabb szakirodalmi források és kutatási eredmények 92.2. Előzetes hipotézisek 162.3. Módszertani megfontolások 172.4. A vizsgálat eredményei 222.5. Következtetések összefoglalása 412.6. Az eddigi kutatási eredményektől való eltérés 43

3. FEJLESZTÉSI TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA 45

3.1. Állami támogatások 463.2. Külföldi tőke beáramlása 513.3. Kedvező földrajzi fekvés 553.4. Autópálya közelsége 593.5. Ipari park 643.6. Vállalkozási övezet 673.7. Humán erőforrások 693.8. Pártközelség 723.9. Fejlesztési tényezők összesített értékelése 74

4. KÉRDŐÍVES ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLAT 77

4.1. Előzetes hipotézisek 774.2. Módszertani megfontolások 774.3. A vizsgálat eredményei 81

5. ÖSSZEFOGLALÁS 94

IRODALOMJEGYZÉK 96

MELLÉKLETEK 98

2

Köszönetnyilvánítás:

Ezúton köszönöm meg a következőknek, hogy segítséget nyújtottak szakdolgozatom

elkészítéséhez:

- Nemes Nagy József egyetemi tanár (ELTE) – mint konzulens

Továbbá:

- Dániel Pál főosztályvezető helyettes (MTRFH)

- Gódor Csaba osztályvezető (MTRFH)

- Gyöngyössy Kálmán főosztályvezető (MTRFH)

- Kálnoki Kis Sándor közlekedési szakértő

- Laky Ildikó igazgató (TERRA Studió Kft.)

- László Csaba térinformatikus (MTRFH)

- Rakusz Lajos elnök (Ipari Parkok Egyesület)

- Szala Endre főosztályvezető (MTRFH)

- Szendrényi Péter főosztályvezető helyettes (MTRFH)

- Tóth János vezető főtanácsos (GKM)

- Vaszócsik Győzőné dr. osztályvezető (MTRFH)

3

1. Bevezetés

1.1. Téma rövid kifejtése

Dolgozatomban a következő kérdésekre keresem a választ:

- Hogyan fejlődtek Magyarországon az egyes térségek az elmúlt évtizedben?

Megfigyelhető-e az elmaradott térségek felzárkózása?

- Melyek azok a fejlesztési eszközök, amelyek hatékonyan segíthetik az elmaradott

térségek felzárkózását?

- A különböző helyzetű térségekben élők hogyan érzékelik, értékelik saját térségük

fejlődési folyamatait?

Ezen kérdések megválaszolásához először azt elemzem, hogy hogyan változott a térségek

társadalmi-gazdasági fejlettsége 1995-2001 között. Megvizsgálom, melyek azok az

elmaradott térségek, amelyek a legnagyobb fejlődést mutatják. Megnézem azt is, hogy

ezen térségek fejlődése elég dinamikus-e ahhoz, hogy felzárkózást eredményezzen.

Utána megvizsgálom a szakirodalomban említett (illetőleg a közvélekedés szerinti)

legfontosabb fejlődési tényezőket, a „felzárkózás sikertényezőit”. Összefüggéseket

keresek az egyes tényezők (pl. állami támogatások, külföldi tőke beáramlása, autópálya,

ipari park, vállalkozási övezet, stb.) kistérségbeli megléte, volumene és a fejlődés-

felzárkózás nagyságrendje között, hogy bemutassam a tényezők tényleges hatásait.

Mint leendő szociológus, kíváncsi vagyok arra, hogy az egyes térségekben élők hogyan

élik meg a felzárkózás (vagy éppen a leszakadás) folyamatát, mennyiben érzik térségüket

fejlődésben lévőnek. Érdekel az is, hogy véleményük szerint milyen fejlesztési tényezők

segíthetik egy térség fejlődését. A kérdőívezéssel beérkezett adatokat összevetem a

szakirodalmi információk és a statisztikai elemzések következtetéseivel, így pontosítva a

hatékony területfejlesztési eszközök körét.

4

1. Bevezetés

1.2. Témaválasztás indoklása

A Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal Területfejlesztési Főosztályán belül a

Térségi Gazdasági Osztályon dolgozom, munkaköri leírásom szerint térségi gazdasági

elemző vagyok. Számomra a kiválasztott téma tehát abszolút mértékben „szakmába vág”.

A szakdolgozat kérdésköreit úgy illesztettem össze, hogy mind a területfejlesztési, mind a

szociológiai szakterületen meglévő ismereteimet hasznosíthassam a munka során.

A fejlődési tényezők (fejlesztési eszközök) vizsgálatának ötlete onnan származik, hogy

korábban egy szakértő cég megbízásából készítettem számításokat arra vonatkozóan, hogy

az M3 autópálya 5, 10 és 20 km-es sávjában, ill. lehajtótól való elérhetőségi távolságában

lévő települések hogyan fejlődtek főbb mutatóik mentén, az arra „elvonuló” autópálya

hatására. Leíró statisztikai módszereinkkel a legtöbb társadalmi-gazdasági mutató

tekintetében még gyenge összefüggéseket sem sikerült kimutatnunk. Akkor gondoltam

arra, hogy hasonló vizsgálatokat más „területfejlesztési eszközök” vonatkozásában is el

lehetne végezni.

1.3. A munka célja

Vizsgálódásaim közvetlen célja, hogy eloszlassa, vagy megerősítse kételyeimet az egyes –

a területfejlesztésben ill. a gazdaságfejlesztésben felbukkanó – „szlogen”-ekkel

kapcsolatban. Célom, hogy a közvélekedést, az általános értékítéleteket konkrét

számadatokkal, összefüggésekkel támasszam alá, vagy vessem el, így csökkentve a

„téveszmék” számát.

Néhány – számomra gyanús – feltételezés, amely gyakorta felbukkan a területfejlesztési

gyakorlatban:

- „Ha rövid távon nem is, de hosszabb távon elkezdenek felzárkózni az elmaradott

kistérségek…”

- „A területfejlesztési támogatások fontos eszközt jelentenek a leghátrányosabb

helyzetű kistérségek felzárkóztatásában…”

- „Az autópályák felvirágoztatják azokat a térségeket, amerre elhaladnak…”

- „Fontos, hogy minden kistérségben legyen legalább egy ipari park…”

5

1. Bevezetés

- „A külföldi tőkés csak kizsákmányolja a térséget…”

- „Helyi szinten nem tudják, hogy mi a jó nekik, hogy mitől fognak fejlődni…”

- „A helyi vezetők mindig elégedetlenek a helyzettel…”

Az ilyen, és ehhez hasonló megnyilatkozásokat hallva sokszor gondoltam már arra, hogy

konkrét számadatokkal, vizsgálatokkal kellene a végére járni e kijelentések igazság-

tartalmának. Most itt a lehetőség!

1.4. Előzetes hipotézisek

Vizsgálataim megkezdése előtt – gyakorlati terület- ill. gazdaságfejlesztési

tapasztalataimból, valamint szociológiai tanulmányaimból adódóan – már vannak bizonyos

előfeltevéseim, amelyek beigazolódása vagy elvetése várható a szakdolgozat végére. Az

egyes vizsgálati fejezetek előtt ezeket részletesen kifejtem. Előzetesen nézzük csak a

legfontosabbakat:

- Az elmaradott térségek közül a leghátrányosabb helyzetűek felzárkózása az elmúlt

időszakban (5-8 évben) általánosságban nem volt megfigyelhető.

- A területfejlesztési támogatások nem oldják meg a leghátrányosabb helyzetű

térségek felzárkóztatásának gondját.

- A külföldi befektetések segítik a térség gazdaságának újraélesztését.

- A földrajzi fekvés nagyon erős hatással van a térségek fejlettségi helyzetére ill.

fejlődési lehetőségeire.

- Az autópályák területi hatása közvetett. A központi térségeket jobban fejleszti, mint

a perifériákat, ezáltal növeli a különbségeket.

- Az ipari park jelenléte önmagában nem fejlesztési tényező. Hatása a betelepülés

volumenétől függ.

- Helyi szinten gyakran jobban tudják, hogy mitől tud(ná)nak fejlődni.

- A helyi vezetők helyzetértékelésének realitása függ attól, hogy fejlett, vagy

elmaradott, ill. fejlődő vagy leszakadó térségről van-e szó.

6

1. Bevezetés

Ezek tehát a főbb előzetes munkahipotéziseim, amelyek igazolhatósága ill. elvethetősége

érdekében alakítottam ki a következő módszertani kereteket.

1.5. Módszertani megfontolások

Az egyes vizsgálati szakaszok pontos módszertani leírását az adott fejezeteknél fogom

bemutatni. Itt azokat a keretekre térek ki, amelyek az egész dolgozatra vonatkoznak:

1.5.1. Kistérségi szintű elemzés

„A kistérség a területi folyamatok, a térségi fejlődés kiemelkedően fontos elemzési

egysége. Az elmúlt évtizedek minden tudományos elemzése azt igazolja, hogy a kistérségek

szintjén a hazai területi fejlődés minden lényeges tendenciája világosan kirajzolódik,

feltárulnak azok az összefüggések, amelyek a megyék (s főként a 7 régió szintjén) az

összevonási, aggregációs információvesztés miatt eltűnnek; illetve értelmezhetővé válik az

a tagoltság is, ami 3200 egyedi települést vizsgálva lényegében értékelhetetlen, s

gazdasági folyamatok esetében elméletileg sem értelmezhető.” (Nemes Nagy J., 2003.)1

Fentieket támasztja alá az a tény is, hogy mind az Országos Területfejlesztési Koncepció,

mind az Országgyűlési Jelentés a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési

politika érvényesüléséről, és az OTK végrehajtásáról c. anyag térszerkezeti és területi

folyamatokat vizsgáló elemzései kistérségi szinten készültek. Emiatt megyei ill. regionális

szintű vizsgálatokat csak röviden fogok érinteni.

1.5.2. Komplex fejlettségi jelzőszámok alkalmazása

„A fejlettség nehezen körülhatárolható, összetett fogalom, pontos mérése (már csak az

eltérő értelmezésmódok miatt is) eléggé nehézkes. A fejlettségben mutatkozó területi

különbségek feltárására kétféle út kínálkozik: egyrészt többmutatós, sokdimenziós

változórendszer valamilyen összevonása, ahol végeredményként egyetlen szám fejezi ki a

fejlettségi rangsorban elfoglalt helyet; vagy egyetlen (a tendenciákat sűrítetten tükröző),

kitüntetett mutató kiválasztása és körültekintő elemzése.” (Beluszky P. 2004. pp. 42-43)

1 A szakirodalomból szó szerint átvett idézeteket a kiemelés érdekében dőlt betűvel fogom jelölni!

7

1. Bevezetés

„A fejlettség vizsgálatához – annak többdimenziós jellege miatt – az egyszerű indexeknél

jobban megfelelnek a több mutatóból képzett, komplex jelzőszámok. Az ezek kiszámításához

felhasznált mutatók önmagukban is jellemzik a fejlettséget, annak egy-egy összetevőjét, de

leginkább egymással összekapcsolva, összességükben tükrözik a valóságot.”

(Kiss János P. szerk., 2003. pp. 18-20)

Vizsgálataimban a hazai területfejlesztési és kutatói gyakorlatban gyakrabban használt

mutatók közül választottam ki azokat, amelyek szakmai tapasztalataim alapján

megfelelnek mind a statikus helyzetértékelés, mind a dinamikus (idősoros)

fejlődésvizsgálat céljainak, és kétféle módszerrel képeztem belőlük komplex (társadalmi,

gazdasági, infrastrukturális) jelzőszámokat:

- a mutatók egyszerű rangsorolásával (1-től 150-ig), majd a rangszámok

átlagolásával (pl. Csatári B., 1999)

- a mutatók szórás-terjedelmének 5 egyenlő részre osztásával, és pontozásos

kategorizálással (pl. Kiss János P. szerk., 2003. pp. 22-23)

1.5.3. Az elemzések időtávja: 1995-2001

A kistérségi fejlettség vizsgálata során idősoros adatlekérdezéseket végeztem – a Területi

Információs Rendszerből – az 1995, 1998 és 2001 évekre. Szakdolgozatom készítésének

kezdetén (2003 végén) még nem minden adatkörben álltak rendelkezésemre 2002. évi

megbízható adatok, ezért a 2001. év adataival dolgoztam. Ehhez képest 3-3 évet mentem

vissza az időben, egészen 1995-ig. Ennek célja, hogy a megfelelően hosszú időtávok

tegyék lehetővé fejlődési-felzárkózási tendenciák felismerését. A területfejlesztési

gyakorlatban is 3 évente szokás a kistérségek fejlettségét újra megvizsgálni (ld. OGY

határozatok a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről).

Két darab 3 éves ciklus felmérésével az a célom, hogy adott esetben a fejlődés lassuló,

vagy gyorsuló tendenciáját be lehessen mutatni, de alapvetően a hosszabb időtávra (1995-

2001) koncentrálnék, mert ott az esetleges felzárkózási tendenciák egyértelműen

megfigyelhetők.

8

2. A felzárkózás vizsgálata

Hogyan fejlődtek Magyarországon az egyes térségek az elmúlt években?Megfigyelhető-e az elmaradott térségek felzárkózása?

A kérdések megválaszolásához először azt elemzem, hogy hogyan változott a térségek

társadalmi-gazdasági fejlettsége az elmúlt időszakban (1995-2001 között). Megvizsgálom,

melyek azok az elmaradott kistérségek, amelyek a leggyorsabban fejlődnek. Megnézem

azt is, hogy ezen kistérségek fejlődése elég dinamikus-e ahhoz, hogy felzárkózást

eredményezzen. Mindezek előtt azonban lássunk egy általános szakirodalmi áttekintést a

fejlődés-felzárkózás területéről.

2.1. Legfontosabb szakirodalmi források és kutatási eredmények

Dolgozatomban mások statisztikai elemzéseire, kutatási eredményeire csak szűk

terjedelemben, azok lényegére koncentrálva szeretnék kitérni, ezért három nagyobb

léptékű vizsgálat eredményeit mutatom be.

2.1.1. Központi Statisztikai Hivatal GDP számításai

Az egyes térségek fejlettségét legegyszerűbben a – gazdaság teljesítőképességét jellemző –

bruttó hazai termék (Gross Domestic Product, GDP) fajlagos értékeinek

összehasonlításával, fejlődésüket pedig e mutató idősoros elemzésével vizsgálhatjuk. A

KSH minden évben kiadja a legfrissebb (két évvel korábbi) megyei és regionális

adatsorokat a GDP számszerű és fajlagos (egy főre jutó) értékére, valamint az országos és

az uniós átlaghoz való arányára vonatkozóan. Ennek nem csak kutatási, hanem igazgatási

szempontból is nagy jelentősége van a következők miatt:

- Az Európai Unió Strukturális Alapjainak támogatására az elmaradott térségek csak

akkor számíthatnak, ha az egy főre jutó GDP-jük az EU átlag 75%-a alatt van.

- Az elmúlt években Magyarországon azok a megyék részesültek kiemelt többlet-

támogatásban, amelyek egy főre jutó GDP-je az országos átlag 70%-a alatt volt.

9

2. Felzárkózás vizsgálata

A GDP számításokat a KSH megyei szinten végzi, az adatok regionális és országos szintre

is agregálhatók. Vannak ugyanakkor kísérletek kistérségi GDP becsült számítására is (Kiss

János P. szerk. 2003., pp. 27-40.). Vizsgálatunkban egyelőre ezzel nem foglalkozunk.

1. ábra: Régiók egy főre jutó GDP-jének országos átlaghoz való aránya 1994-2001 között [%]

Régiók 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001Közép-Magyarország 146 144 147 149 148 151 152 158Nyugat-Dunántúl 101 103 105 105 110 115 114 104Közép-Dunántúl 86 91 92 96 98 94 100 93Dél-Dunántúl 84 82 80 78 77 78 75 75Dél-Alföld 83 83 81 78 76 75 72 72Észak-Alföld 74 71 70 69 68 64 63 66Észak-Magyarország 70 73 69 67 68 66 65 66SZÓRÁS: 25.8 25.2 27.3 28.8 29.2 31.5 32.7 33.0

Ha megnézzük az 1. ábra adatait, az egy főre jutó regionális GDP országos átlaghoz való

arányából világosan látszik, hogy regionális szinten nem beszélhetünk felzárkózásról, a

régiók fejlettsége (legalábbis ezen általános mutató alapján) egyre nagyobb szórást mutat.

Habár a fejletlenebb régiók GDP-je is növekszik, ugyanakkor fejlődésük dinamikája

elmarad az országos átlagtól, mivel a fejlettebb régiók növekedése jóval dinamikusabb.

Ezen tendencia alól a 2001. év jelent kisebb kivételt, amikor néhány elmaradottabb régió

(ÉA, ÉM) növelni tudta arányát, néhány fejlettebbnek pedig csökkent a mutatója (NYD,

KD), de a szórás – Közép-Magyarországnak „köszönhetően” – így is tovább növekedett.

Megyei szinten vizsgálva az egy főre jutó GDP alakulását (2. ábra), ugyancsak azt kell

megállapítanunk, hogy a felzárkózás jelei nem érzékelhetőek, a különbségek egyre

nagyobbak. A leghátrányosabb (az országos átlag 70%-át el nem érő) megyék köre egyre

bővül. Míg 1997-1999 között (az 1994-es GDP adatok alapján) még csak 3 megye,

Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg részesült állami költségvetési

többlet-támogatásban, addig 2000-2002 között már 5 megye (Békés és Somogy is) többlet-

támogatáshoz jutott, mivel 1998-ban az egy főre jutó GDP-jük nem érte el az országos

átlag 70%-át. Három évvel később, 2003-ban már 7 megye kapott többletforrásokat, mivel

2001. évi GDP-jük határ alatti volt2.

2. ábra: Megyék egy főre jutó GDP-jének országos átlaghoz való aránya 1994-2001 között [%]

Megyék 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001Budapest 180 181 185 187 186 191 195 204

2 Megjegyezzük, hogy ha a magyar gyakorlatban is az EU-s 75%-os határt alkalmaztuk volna, akkor a

„hátrányos helyzetű”-ként, később „legkedvezőtlenebb helyzetű”-ként deklarált, elmaradott megyék köre

jóval bővebb lett volna.

10


Győr-Moson-Sopron 103 109 110 109 121 131 134 120Fejér 96 99 103 117 124 114 127 103Vas 103 107 109 114 117 118 114 100Komárom-Esztergom 80 86 89 86 84 83 83 92Zala 94 92 93 91 90 90 85 85Tolna 94 92 91 84 86 89 83 84Veszprém 80 84 81 80 81 80 85 84Pest 76 73 73 78 78 80 78 83Csongrád 94 93 93 90 89 86 83 81Baranya 84 80 78 80 79 78 76 76Heves 73 74 74 72 73 72 71 75Hajdú-Bihar 83 78 78 76 76 72 71 74Jász-Nagykun-Szolnok 79 77 76 75 72 67 67 69Somogy 76 76 75 70 69 69 68 69Bács-Kiskun 77 79 76 73 71 70 68 69Békés 80 78 76 72 69 68 66 66Borsod-Abaúj-Zemplén 70 76 71 69 69 67 65 64Szabolcs-Szatmár-Bereg 62 61 59 58 57 55 54 57Nógrád 62 59 57 53 57 55 54 56

2.1.2. Kormányjelentés a területi folyamatokról

A Magyar Köztársaság Kormánya 2001-ben számolt be az Országgyűlés részére a területi

folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről. (VÁTI 2001.) A

J/3919. számú jelentés a területi egyenlőtlenségek mérsékléséről a következőket írja:

„…a területfejlesztési politika lényegében a kilencvenes évtizedet tekintve elsődlegesen a

területi egyenlőtlenségek mérséklése céljának megfelelően hozta létre új intézmény-

rendszerét, elsősorban az elmaradott területekre és válságtérségekre koncentrált. Ezzel a

gazdaságban a piaci alapú területi differenciálódást megállítani nem tudta, csupán

fékezte annak kedvezőtlen hatásait, megakadályozta újabb szélsőséges térségi

krízishelyzetek kialakulását.”

„A területi egyenlőtlenségek egyértelműen a gazdasági folyamatokhoz kötődnek. […] két

olyan szféra emelhető ki, ahol a térszerkezet változásában határozott közeledés, regionális

és települési egyensúlyjavulás érzékelhető. Az első a települési infrastruktúra, amelyben –

a szennyvízkezelés kivételével – az ország minden térségében javultak az ellátottsági

mutatók, a keleti országrész felzárkózása eredményeként csökkentek a regionális

különbségek. […] A második a távközlési és kommunikációs alrendszer…”

„…az ország minden térségében megjelölhetők azok az adottságok, helyi vagy központi

eszközökkel csökkenthető hiányok, amelyek megteremhetik az esélyt a gazdasági és

11


társadalmi elmozdulásra. […] Ennek bázisát a gazdasági növekedés teremtette

többletforrások […] közvetlen (állami fejlesztéseken keresztüli)és közvetett (regionálisan

differenciált szabályozási, támogatási eszközökkel orientált) felhasználása adhatja.”

A Jelentés külön vizsgálja a gazdasági ill. a társadalmi térszerkezetet, mivel a társadalmi

folyamatok – természetükből adódóan – a gazdasági folyamatokhoz képest lassabban

mennek végbe.

A gazdasági térszerkezettel kapcsolatban megállapítja:

„Ma az ország térszerkezete, térségi és települési tagoltsága alapvetően eltér a

rendszerváltás előtti helyzettől. Ebben természetesen jelen vannak évszázados

determinációk (nyugat-kelet és falu-város megosztottság), miként az elmúlt évtizedek

nyomai (szocialista nagyipar, mezőgazdasági nagyüzemek) és a legújabb időszakban

kialakult elemek (vállalkozói aktivitás, külföldi tőke) is.”

„A kistérségi települési fejlettségi térszerkezet mozaikszerű, a gazdasági térképeken

látványos aktivitású növekedési tengelyek, és köztes árnyékterületek egyaránt

felfedezhetők. A keleti országrészben is jelen vannak a dinamika elemei, elsősorban a

korszerű technológiát képviselő nagyüzemek képében. Ugyanakkor a fejlett dunántúli

részeken is vannak gyengébb pozíciójú térségek, ún. belső perifériák. Az 1990-es évek

végére kialakult gazdasági térszerkezetben a korábbi, mesterségesen kiegyenlítettnél jóval

tagoltabb és különböző növekedési pályákon haladó térségtípusok különíthetők el:

A dinamikusan fejlődő térségekben jellemző, hogy magas a külföldi tőke aránya, a

vállalkozói aktivitás és a jövedelemszint és alacsony a munkanélküliség szintje.

(Főváros és vonzástérsége, nagyvárosok, megyeszékhelyek, autópályák menti

térségek, Balaton-parti települések, gyógy- és fürdővárosok, nyugati határ menti

térség)

A fejlődő térségek növekedési lehetőségeiket csak később, a külföldi tőke

megjelenésével (pl. Kaposvár, Nagykanizsa), a főváros vonzerejének kiterjedésével

(Aszód, Hatvan, Gyöngyös) tudták kihasználni.

A fejlődésben felzárkózó térségek a környező centrumoknál eredetileg kevésbé

fejlettek, főleg mezőgazdasági jelleggel bírtak, de a külföldi tőke beáramlásával és

a vállalkozási aktivitás élénkülésével a helyi gazdaság növekedési pályára állt.

12


A revitalizálódó területek, melyek eltérő fejlettségi szintről indultak, a ’90-es

években ipari visszaesést éltek át, de mára kezdenek felzárkózni (pl. Ózd).

A stagnáló térségeket az átlagosnál rosszabb munkanélküliségi és jövedelmi

helyzet, a külföldi tőke és a vállalkozói aktivitás kis aránya jellemzi. Ennek oka

lehet a térség agrárjellege (pl. Közép-Tiszavidék), ország- és megyehatár menti

fekvés (pl. Ormánság, Tamási térsége), vagy meghatározó városközpont hiánya (pl.

Szécsény, Bácsalmás).”

A Kormány-jelentés a társadalmi térszerkezettel kapcsolatban a következő fontosabb

megállapításokat teszi:

„A ’90-es éveket a területi társadalmi különbségek erősödése jellemezte. A térszerkezet

alakulásában az öröklött területi egyenlőtlenségek mellett meghatározó jelentőségű a piaci

folyamatok szerepe. […] Az átalakulás adta lehetőségeket azokban a térségekben tudták

leginkább kiaknázni, ahol a tanultabb, vagyonosabb lakosság konvertálni tudta a korábban

felhalmozott szellemi, kapcsolati-információs tőkéjét, és erre rakódtak az újjáépülő

piacgazdaság térben polarizálódó elemei. […] A területi gazdasági különbségek a

vállalkozási aktivitás különbségein keresztül a társadalmi egyenlőtlenség-rendszer

újratermelésében játszottak jelentős szerepet.”

„…magas társadalmi státusz jellemezte már 1990-ben is a fővárost, a Balassagyarmat-

Békéscsaba vonaltól nyugatra eső városokat és Egert, valamint a Balaton üdülőkörzetét. A

’90-es évek végére a főváros megőrizte kiemelkedő pozícióját, erősödött a Nyugat-

Dunántúl és a Balatontól északra lévő területek pozíciója, míg a Dél-dunántúli határmenti

és Északkelet-magyarországi térségeké nagymértékben gyengült.”

2.1.3. A modernizáció vizsgálata 1910-2001 között

Itt az MTA Regionális Kutatások Központjának a MeH Nemzeti Területfejlesztési Hivatala

megbízásából végzett legújabb kutatásából szeretnék néhány érdekesebb részt kiragadni.

(Beluszky P. 2004.)

A kutatás alapvető célja a XX. századi modernizáció vizsgálata volt. Ennek keretében

végeztek vizsgálatokat a társadalmi fejlettség területi differenciáira vonatkozóan is.

Kistérségek fejlettségének vizsgálatát végezték el két időpontra – 1910-re és 2001-re –

13


vonatkozóan, alapvetően népszámlálási adatok alapján, többváltozós módszerrel. A

mutatók összevonását mindkét esetben standardizálással végezték. A szerzők

megállapítják, hogy a 2001-es fejlettségi térképen egyaránt megfigyelhető a centrum-

periféria jelenség és a nyugat-kelet lejtő. Az országot fejlettség alapján a következő

térségekre kategorizálják:

A legfejlettebb térségek a budapesti agglomeráció belső gyűrűjében találhatók,

ezek mellett a Budapest-Balaton, illetve a Budapest-Bécs tengely, továbbá a

nyugat-magyarországi határmente kistérségei tűnnek ki.

A nyugat- és közép-magyarországi régió határzónájában a relatívan

kedvezőtlenebb helyzetű belső periféria meglétét nemcsak saját számításaink,

hanem más vizsgálatok is alátámasztják.

A Dél-Dunántúl egész térsége az országos (vidéki) fejlettségi átlag alatt marad,

ezen belül egy-két kistérség a legrosszabb kategóriába került (pl. Sellyei, Sásdi).

A dél-alföldi régió kistérségi fejlettségi képe erősen mozaikos (találunk itt

kistérséget a legjobb [Szegedi] és a legrosszabb [pl. Mezőkovácsházai, Gyulai]

kategóriában is); a térség egészét tekintve inkább a vidéki átlaghoz közelinek

nevezhetnénk.

Legsötétebb a kép a Balassagyarmat-Békéscsaba vonaltól keletre (ide tartozik az

észak-magyarországi és az észak-alföldi régió nagy része), csupán a nagyvárosi

térségek (Egri, Miskolci, Debreceni, Nyíregyházi kistérség) emelkednek ki nagyon

rossz helyzetű környezetükből. Itt még relatíve jó helyzetű kistérséget is alig

találunk (pl. Hajdúszoboszlói, Kisvárdai)

Ezután a tanulmány a mai állapotot összeveti az 1910-essel, és megállapítja, hogy kevés

nagytérszerkezeti átalakulás ment végbe, ami a következőkből is látszik:

A múlt századelőn is az ország centruma, Budapest szűkebb vidéke, illetve a

Nyugat-Dunántúl volt a legkedvezőbb helyzetű térség, Észak-Magyarország és az

Észak-Alföld pedig a legkevésbé fejlett.

Az észak-dunántúli belső periféria már akkoriban is létezett, a Dél-Dunántúl

kistérségei is a maihoz hasonló képet mutattak.

14


A vizsgálatok során 1910-re 4 mutatóból, 2001-re vonatkozóan pedig 6 mutatóból

képeztek komplex mutatót, amely alapján a kistérségeket mindkét időpontra rangsorolták.

A rangszámok változása alapján több csoportra és alcsoportra kategorizálták a kistérségek

fejlődését. A legkarakteresebb változások a következők:

Három olyan kistérség van, amelyek a múlt századfordulón még az élmezőnyhöz

tartoztak, napjainkban pedig a sereghajtók közé sorolhatók (Ózdi, Sátoraljaújhelyi

és Karcagi).

A középmezőnyből felfele mozgó térségek elsősorban olyan nagyvárosi térségek,

amelyek korábban is kedvező helyzetben voltak, pozícióik pedig az elmúlt

évtizedben is javultak (pl. Kaposvári, Nagykanizsai, Kecskeméti); de találunk itt

Balaton-parti térségeket (Tapolcai, Keszthelyi kistérség).

A középmezőnytől lefele mozdult a dél-dunántúli régió szinte valamennyi

határmenti kistérsége, és a Tiszántúl középső része.

Van néhány olyan kistérség, amelynek fejlettségi szintje 1910-ben messze az

országos átlag alatt volt, ma pedig a legjobbak között találjuk ezeket. Ilyen a

Szentgotthárdi, Zalaegerszegi kistérség, vagy a Balaton déli partjának kistérségei,

illetve a Dabasi kistérség, amely mára a budapesti agglomeráció része lett.

A sereghajtók közül a középmezőnyhöz zárkózott fel Bács-Kiskun megye négy

kistérsége, a budapesti agglomeráció keleti peremvidéke (pl. Nagykátai kistérség),

vagy Szabolcs nyugati része (Nyíregyházi, Kisvárdai kistérség).

Legrosszabb helyzetű kistérségek azok, amelyek 1910-ben és napjainkban is a

leszakadók táborát gyarapították. Ezeknél olyan tartós területi hátrányok

mutathatók ki, amelyeken sem a több évtizedre visszanyúló felzárkóztatási

kísérletek, sem a gazdasági berendezkedés gyökeres megváltoztatása nem segített.

A helyzetüket súlyosbítja, hogy e vidékek összefüggő tömböket alkotnak, és

elsősorban a határmenti, periférikus területeken (vagy régi belső perifériákon)

találhatók. Ilyenek a Szatmár-Bereg vidék kistérségei, a Közép-Tiszavidék három

kistérsége, az Abaúj-Zempléni kistérségek, vagy a Külső-Somogy és a Mezőföld

kistérségei. Meglepő módon a nyugat-dunántúli régióban is találunk ilyen körzetet:

a Vasvári kistérséget.

15



A területfejlesztési politika hazai gyakorlatában a hátrányos helyzetű térségek

felzárkóztatása jelenti a legfontosabb célt. Ezen cél elérése érdekében az állami

területfejlesztési forrásokat a legelmaradottabb térségek fejlesztésére koncentrálják. A

szabályozó rendszer – általában – 3 évenkénti aktualizálása során megvizsgálják az egyes

kistérségek fejlettségét, és a legkevésbé fejletteket besorolják a területfejlesztés

szempontjából kedvezményezett kategóriába. A fejlődés ütemét azonban külön nem

vizsgálják, hanem a fejlettségi mutatók között van néhány, amelynek idősorát is

figyelembe veszik az elmaradottság mérésénél.

Ezzel a módszerrel ugyanakkor a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkózása az

elmúlt időszakban nem volt megfigyelhető. Összehasonlítottam például, hogy a

társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott kistérségek hivatalos felsorolásából

melyek kerültek ki 2001-ben, amikor az 1995-ös statisztikai adatok helyett 1999-es

adatokkal (és némileg új mutatórendszerrel) újradefiniálták a területfejlesztés

kedvezményezett térségeinek körét. Kiderült, hogy mindössze 4 kistérség volt ilyen, a

Csornai, a Hódmezővásárhelyi, a Lenti és a Pécsváradi. Ugyanakkor engem azok a

kistérségek is érdekelnek, amelyek relatív felzárkózást mutattak, még akkor is, ha esetleg

hivatalosan továbbra is elmaradottnak minősülnek. Más szavakkal: nem statikus

vizsgálatokat kívánok végezni bizonyos időközönkénti adatfelvételekkel, hanem

dinamikus, idősoros elemzéseket, amelyek a fejlődés tendenciáit mutatják be.

A térszerkezet változásának – a hátrányos helyzetű térségek felzárkózási folyamatának –

finomabb elemzését lehet megtenni akkor, ha a fejlettségi mutatók változását, illetőleg a

fejlődést is megvizsgálom. Feltételezésem szerint ezzel a módszerrel találni fogok olyan

kistérségeket, amelyek korábbi elmaradottságuk ellenére dinamikus fejlődést

mutattak az elmúlt időszakban. Amennyiben a hipotézisem helytálló lesz, akkor

dolgozatom következő fejezetében meg tudom vizsgálni, hogy ezen felzárkózó kistérségek

fejlődésére milyen tényezők voltak a legnagyobb hatással.

16



„A területi folyamatok számos tényező összegződésének tekinthetők, ezért leírásukhoz a

különböző tényezőket együttesen is figyelembe kell venni, azok összegzésével, ún. komplex

mutatókat alkalmazva kell leírni a térszerkezetet. Komplex mutató előállításának két

kulcskérdése van: mely mutatókat vegyünk figyelembe, és milyen technikával „gyúrjuk őket

egybe. A különböző alapmutatók közüli válogatás néha szubjektív, és a helyes jelzőszámok

kiválasztása minden esetben – feladattól függően – az elemző felelőssége.”

(Salamin G. 2003.)

2.3.1. Mutatók kiválasztásának és kiszámításának módja

A komplex regionális (térségi) fejlettség mérésére – az elemzés céljától függően – számos

mutatórendszert alkalmaztak ill. javasolnak az egyes kutatók. Csak néhány példa ezek

közül:

- Kistérségek fejlődési típusaihoz (dinamikusan fejlődő, fejlődő, felzárkózó,

stagnáló, lemaradó) használt 9 mutató. (Faluvégi A. 2000)

- A kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló OGY

határozat 19 mutatója, amelyből 4 gazdasági, 7 infrastrukturális, 6 társadalmi –

szociális és 2 foglalkoztatási. (OGY. 2001)

- Matematikai-statisztikai elemzésekhez alkalmas mutatórendszer 36 mutatóval,

amelyből 3 demográfiai, 4 munkanélküliségi, 9 gazdasági és 20 infrastrukturális.

(Dobosi E. 2003)

- A 90-es évek hazai területfejlesztési gyakorlatában leggyakrabban használt 22

mutató, amelyből 5 gazdasági, 5 infrastrukturális, 3 foglalkoztatási, 4 társadalmi-

szociális és 5 egyéb speciális, amelyek közül szinte minden esetben alkalmazzák az

adóköteles jövedelem adatait, a munkanélküliségi rátát, és egy vagy több

infrastrukturális, illetve a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó adatot. (Kiss János

P. szerk. 2003.)

17


Magam részéről kiindulási alapnak tekintettem a 24/2001.(IV.20.) OGY határozat 3. sz.

melléklete szerinti 19 mutatót, ugyanakkor vizsgálataimban ezek közül többet elhagytam.

Ennek okai a következők:

- A változást mérő mutatókat (pl. működő gazdasági szervezetek számának változása

1995-99) nem kell külön beépíteni, hiszen minden mutató tekintetében idősorokat

fogok vizsgálni.

- Az időben kevéssé változó, és kevés számú kistérségre koncentrálódó mutatók (pl.

tudományos kutatók száma) az idősoros fejlődés-vizsgálathoz kevéssé alkalmasak.

- A „10. komplex életminőség elérési mutatót” nem tudtam minden vizsgált

időpontra előállítani. Egyébként ez szerintem inkább fejlődést befolyásoló tényező,

mint a fejlettséget mérő mutató.

- Két mutatót hasonló jelenségre (pl. munkanélküliség, tartós munkanélküliség) nem

használtam.

Mindezen megfontolások – valamint a területfejlesztési elemzési gyakorlatban

leggyakrabban használt 22 mutatóval való összevetés – után a következő mutatók mellett

döntöttem:

A) Társadalmi (szociális) mutatók:

1. Vándorlási különbözet (1000 főre)

2. Autósűrűség (1000 főre)

3. Lakássűrűség (1000 főre)

B) Gazdasági mutatók:

4. Egy főre jutó adóköteles jövedelem (Ft/év)

5. Vállalkozássűrűség (működő, 1000 főre)

6. Vendégéjszakák (1000 főre)

7. Munkanélküliségi ráta (%)

C) Infrastrukturális mutatók:

8. Csatornázottság (1km vízvezetékre, m-ben)

18


9. Vízvezetékre kapcsolt lakások aránya (%)

10. Kiskereskedelmi egységek (1000 főre)

A mutatókat a Területi Információs Rendszer [TeIR] interaktív elemzőjének T-STAR ill.

APEH-SZJA adatbázisából lekérdezett elemi adatokból számoltam ki a következőképpen:

1. Vándorlási különbözet = (odavándorlás – elvándorlás) / lakónépesség × 1000

Az 1000 főre jutó vándorlási különbözet úgy számítottam ki, hogy a kistérség adott évi

odavándorlásából kivontam az elvándorlást, a különbséget osztottam a lakónépességgel,

és az eredményt szoroztam ezerrel. Mivel ez egy intervallum skálán mért mutató, ezért a

fejlődés elemzésénél a különbséget vizsgáljuk, tehát pl. a 2001. évi vándorlási különbözet

értékéből kivonjuk az 1995. évit.

2. Autósűrűség = személygépkocsik száma / állandó népesség × 1000

Az autósűrűséget (az 1000 főre jutó személygépkocsik számát) úgy kapjuk, ha a

személygépkocsik számát osztjuk az állandó népességgel, és szorozzuk ezerrel.

Fejlődésvizsgálatnál hányadost képezünk, vagyis a későbbi év mutatójának értékét

elosztjuk a korábbi évével.

3. Lakássűrűség = Lakásállomány / állandó népesség × 1000

A lakássűrűséget (az 1000 főre jutó lakások számát) úgy számítjuk ki, hogy az adott évi

lakásállományt osztjuk az állandó népességgel, és szorozzuk ezerrel. Változást – az

autósűrűséghez hasonlóan – hányadossal képezünk, és %-ban fejezzük ki.

4. Jövedelem = Összes belföldi adóköteles jövedelem / állandó népesség

Az egy főre jutó éves jövedelmet úgy kapjuk, hogy (az SZJA adatbázisból) az összes

belföldi adóköteles jövedelmet elosztjuk az állandó népességgel. Fejlődés-vizsgálatnál a

későbbi év mutatóját osztjuk a korábbi évével. Az inflációt vizsgálataimban figyelmen

kívül hagytam, mivel a kistérségeket egymással kívántam összehasonlítani, nem pedig

önmaguk évenkénti tényleges fejlődését vizsgálni, továbbá területi árindex adatsorok sem

állnak rendelkezésre.

5. Vállalkozássűrűség = működő vállalkozások száma / állandó népesség × 1000

19


A vállalkozássűrűséget (a 1000 főre jutó működő vállalkozások számát) úgy számítottam

ki, hogy a működő vállalkozások adott évi számát osztottam az állandó népességgel,

majd szoroztam ezerrel. A fejlődés vizsgálatánál hányadost képeztem.

Meg kell jegyeznem, hogy a KSH a működő vállalkozások számát csak 1996 óta méri fel,

korábban a regisztrált vállalkozások száma volt az elemi adat. Vizsgálataimban tehát nem

1998/1995, hanem 1998/1996 hányadosok szerepelnek ezen mutató tekintetében.

Ugyanakkor ennek a komplex mutató előállítása, vagy a végső következtetések levonása

szempontjából elenyésző a jelentősége, főleg a 2001/1995 vs. 2001/1996 viszonylatban.

Hasonló a helyzet a 8. Csatornázottság esetében is.

6. Vendégéjszakák = vendégéjszakák száma / állandó népesség × 1000

Az 1000 főre jutó vendégéjszakák számát úgy kapjuk, ha a vendégéjszakák számát (a

kereskedelmi szálláshelyeken) elosztjuk az állandó népességgel, és szorozzuk ezerrel. A

változásvizsgálatot ezen mutató esetében – a 0-ról, ill. 0-ra alakuló vendégéjszakák miatt –

az előzőektől eltérő módon végeztem, különbség és hányados-képzést is végeztem a

következők szerint: kivontam a későbbi év mutatójából a korábbi év mutatóját, majd ezt

osztottam a későbbi és a korábbi év mutatójának összegével. Ugyanezt a módszert

alkalmaztam a 8. csatornázottság mutató fejlődésvizsgálatánál is.

7. Munkanélküliségi ráta = Regisztrált munkanélküliek száma / aktív népesség

A munkanélküliségi rátát úgy számoltam ki, hogy a regisztrált munkanélküliek számát

osztottam az aktív korú (18-59 éves) népesség számával, és ezt százalékban fejeztem ki.

A mutató fejlődésének vizsgálata során hányadost képeztem, amit úgy kell értékelni, hogy

ha a hányados kisebb, mint 100%, tehát ha a ráta csökkent, akkor térség helyzete javult.

8. Csatornázottság = szennyvízcsatorna hossza / ivóvízvezeték hossza × 1000

A csatornázottságot (az 1km vízvezetékre, jutó szennyvízvezeték hosszát méterben) úgy

kapjuk, hogy a szennyvízcsatorna hálózat hosszát elosztjuk a közüzemi vízvezeték

hálózat hosszával, és szorozzuk ezerrel. A fejlődési mutatót a 6. vendégéjszakák

mutatónál leírt képlettel számoljuk ki, pl. Fejlődés 98-95 = (Cs98-Cs95) / (Cs98+Cs95).

9. Vízellátottság = ivóvízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma / lakásállomány

A vízellátottságot (a vízvezetékre kapcsolt lakások arányát) úgy lehet kiszámolni, hogy az

ivóvízvezeték hálózatba bekapcsolt lakások számát elosztjuk a lakásállománnyal. Az

20


eredményt %-ban fejezzük ki. A változások elemzése során a %-os értékeket osztjuk

egymással, és az eredményt ismételten %-ban fejezzük ki. Néhány üdülőkörzetben és

tanyás kistérségben a mutató értéke meghaladja a 100%-ot, mivel a vízhálózatba kapcsolt

„lakások” között valószínűleg üdülőket és tanyákat is nyilvántartásba vettek, amelyek

viszont nem szerepelnek a lakásállományban. Ez gyakorlatilag nem jelent problémát, mert

az a kistérség fejlettségét jelzi, ha tanyák vagy üdülők is vízzel ellátottak.

10. Kisker ellátottság = Kiskereskedelmi egységek száma / állandó népesség × 1000

A kiskereskedelmi ellátottságot (az 1000 főre jutó kiskereskedelmi egységek számát) úgy

kapjuk, hogy a kiskereskedelmi egységek számát osztjuk az állandó népességgel, és

szorozzuk ezerrel. Fejlődésvizsgálat esetén az egyes évek mutatóiból hányadost képezünk.

2.3.2. Komplex mutató előállításának módjai

A szakirodalmi források áttekintése után a rangsorolásos és a pontozásos módszert látom

alkalmasnak a – vizsgálati céljaimnak megfelelő – komplex vizsgálati mutatók

előállítására.

Rangsorolásos módszer esetében megnézem, hogy az egyes kistérségekben mekkora az

egyes mutatók értéke 1995-ben, és 2001-ben. Ezután mutatónként sorba rakom a

kistérségeket az 1995-ös mutató alapján, és adok minden kistérségnek egy „rangszámot” 1-

től 150-ig. Aztán a 2001-es mutató alapján rakom sorba őket, és adok nekik rangszámot,

majd mutatónként megnézem, hogy a kistérségek hány helyet léptek előre, vagy csúsztak

hátra a rangsorban. Ezek után az összes mutató rangszámát összeadom (ill. átlagolom), és

így egy komplex mutatót kapok, amely tükrözi a kistérségek átlagos társadalmi-gazdasági

fejlettségét 1995-ben, illetve hogy átlagosan hány helyet jöttek előre a rangsorban. Végül a

fejlettségi és a fejlettség-változási mutatók értékei alapján kiválaszthatom a felzárkózó

kistérségeket. Vizsgálataim során a rangsorban a 80. helyezés utáni kistérségeket tekintem

elmaradottnak, a 110. utániakat pedig nagyon elmaradottnak.

Pontozásos módszer tipikus példája a KSH módszere, amikor az elmaradott térségek

behatárolásához az egyes mutatók szélsőértékei által meghatározott értékskálát 5 egyenlő

részre osztja, majd a legrosszabb értéktől a legjobb felé haladva a kistérségek az adott

mutatójuknak megfelelően 1-5 pontszámot kapnak. Az egyes mutatók átlagos értéke adja a

21


társadalmi-gazdasági helyzet (státusz, fejlettség) mérőszámát az adott kistérségben.

Ezután megnézzük az egyes mutatók fejlődését a vizsgált időszakban, majd a fejlődési

mutatókat ugyanezen pontozásos módszerrel összesítjük, így kapva meg a fejlődés

komplex mutatóját. Felzárkózónak azokat a kistérségeket tekintem, amelyek fejlettsége a

vizsgált időszak elején alacsony volt, ugyanakkor fejlődésük átlag feletti.

Dolgozatomban mindkét módszerrel előállítom a kistérségek komplex mutatóit, és

összehasonlítom a kapott eredményeket.

2.4. A vizsgálat eredményei

A következőkben először az egyes mutatók, majd a mutató-csoportok mentén elemzem a

kistérségek fejlődését, felzárkózását az 1995 óta eltelt időszakra vonatkozóan.

2.4.1. Mutatók értékei és főbb statisztikai adatai

A 2.3.1. pontban definiált mutatók számszerű értékeit az 1.1., 1.2. és 1.3. sz.

mellékletekben bemutatom. Mivel itt még értékelő elemzést nem végzek, a kistérségeket a

KSH kódjuk alapján raktam sorba, ennek megfelelően megyénként vannak csoportosítva.

Helyhiány és más praktikus nyomtatási megfontolások miatt a köztes – 1998. évi –

értékeket nem mutatom be, de természetesen későbbi számításaim során felhasználom

azokat.

A térségi felzárkózás vizsgálata szempontjából fontos tudni, hogy a vizsgált időszakban a

mutatók főbb statisztikai adatai (terjedelem, átlag, szórás) hogyan változnak. Ezeket az

értékeket a mellékletek tartalmazzák, de a 3. ábrán is összefoglaltam.

A relatív szórás alakulásából jól látható, hogy a vándorlási különbözet mellett kizárólag az

infrastrukturális mutatók tekintetében beszélhetünk területi közeledésről, felzárkózásról,

az összes többi társadalmi-gazdasági mutató tekintetében differenciálódásnak lehetünk

tanúi.

22


3. ábra: Fejlettségi mutatók főbb statisztikai adatai, 1995, 2001,

Fejlettségi mutatókMini-mum

Maxi-mum

Terje-delem

Átlag SzórásRelatív szórás

Vándorlási különbözet 1995 -9.36 22.81 32.18 0.95 6.23 659%Vándorlási különbözet 2001 -8.16 22.04 30.20 1.64 6.00 366%Autósűrűség 1995 106.05 301.51 195.45 186.71 40.2 21.5%Autósűrűség 2001 120.88 340.22 219.35 214.33 47.1 22.0%Lakássűrűség 1995 314.37 441.78 127.41 372.81 26.3 7.1%Lakássűrűség 2001 326.97 478.07 151.10 384.52 29.0 7.5%Egy főre jutó jövedelem 1995 69 469 239 755 170 286 126 993 32 062 25.2%Egy főre jutó jövedelem 2001 193 336 643 927 450 592 339 919 93 532 27.5%Vállalkozássűrűség 1996 25.00 107.55 82.55 52.12 17.0 32.7%Vállalkozássűrűség 2001 32.33 139.03 106.71 62.97 21.4 34.0%Vendégéjszakák 1000 főre 1995 0 43 242 43 242 1 833 5 275 288%Vendégéjszakák 1000 főre 2001 0 53 976 53 976 2 135 6 407 300%Munkanélküliségi ráta 1995 [%] 3.37 17.16 13.79 9.16 3.18 34.7%Munkanélküliségi ráta 2001 [%] 1.43 19.31 17.88 6.90 3.72 54.0%Csatornázottság 1996 0 899 899 205.91 145.07 70%Csatornázottság 2001 0 1 129 1 129 361.95 237.15 66%Vízellátott lakások aránya 1995 [%] 38.71 109.61 70.90 87.33 10.6 12.1%Vízellátott lakások aránya 2001 [%] 51.17 109.91 58.74 90.86 9.0 9.9%Kiskereskedelmi ellátottság 1995 6.46 61.65 55.18 16.17 6.0 37.4%Kiskereskedelmi ellátottság 2001 10.35 36.50 26.14 15.46 4.2 27.0%

2.4.2. Mutatók alakulása 1995-2001

Előzetes értékelés kedvéért vizsgáljuk meg, hogy az egyes mutatók alapján mely

kistérségek azok, amelyek a legdinamikusabban ill. a legkevésbé fejlődtek a vizsgált

időszakban. (Ld. 2.1.-től a 2.10. sz. mellékletekig!)

1) A vándorlási különbözet (2.1. melléklet) szempontjából a Lengyeltóti, a Szobi és a

Füzesabonyi kistérségek fejlődtek a legtöbbet 1995 és 2001 között. Érdekes azonban,

hogy az első két kistérség fejlődése lassuló ütemű, nagy része 1995-1998 közöttre esik.

Gyorsuló fejlődést mutat ugyanakkor a Kisbéri és a Sátoraljaújhelyi kistérség. A

vándorlási különbözet terén az 1995-2001 közötti időszakban a legtöbbet estek vissza a

Sásdi, Barcsi és Csurgói kistérségek.

23


Megjegyzés a diagrammokhoz: a jobboldali jelmagyarázatban a kistérségek a fejlődés mértéke (és nem a

fejlettség) alapján vannak sorba szedve!

2) Az autósűrűség (2.2. melléklet) fejlődése a vándorlási különbözetnél sokkal

kiegyenlítettebben alakult a vizsgált időszakban. Túl nagy kiugrásokat nem tapasztaltunk.

A Budaörsi, a Gyáli és a Dunakeszi kistérségek mutatják a legnagyobb fejlődést, és az

élbolyban általában is Közép-Magyarország kistérségeit találjuk. A leglassabban

növekszik a gépkocsik száma a Balassagyarmati, Sellyei és Ózdi kistérségekben. A

kevéssé dinamikus sereghajtók között van több regionális székhely (Szeged, Pécs,

Miskolc) térsége is, ahol 1995-1998 között alig nőtt a gépkocsik száma.

24


3) A lakássűrűség (2.3. melléklet) szempontjából Budapest és a Keszthelyi kistérség

fejlődött a legtöbbet, őket követi a Veszprémi és a Kiskunmajsai kistérség. Utóbbiak

fejlődése ráadásul gyorsuló ütemű, hasonlóan a Mórahalmi és a Soproni kistérséghez. A

legnagyobb visszafejlődés pedig a Szobi és a Balatonalmádi kistérségekben volt, de két

további balatoni kistérség, a Tapolcai és a Balatonfüredi dinamikája is megfordult a

lakássűrűség szempontjából a vizsgált időszakban.

4) A jövedelem (2.4. melléklet) a Kisbéri, Szentgotthárdi, Téti és Zirci kistérségekben

mutatja a legjelentősebb növekedést, többségében tehát a Budapest-Bécs tengely

25


közepesen elmaradott kistérségeiről van szó. Megjegyzendő, hogy az első 20

legdinamikusabb jövedelemnövekedéssel rendelkező kistérség között mindössze három

(Hatvani, Sárospataki, Fehérgyarmati) található a Duna vonalától keletre, közülük a legelső

is csak 16. a sorban. A legalacsonyabb arányú jövedelemnövekedés a Siófoki, Fonyódi,

Nagykanizsai és Letenyei kistérségekben (M7-es tengely!) figyelhető meg. Ennek oka,

valószínűleg az, hogy a fejlődés ezekben a térségekben már jóval a vizsgált időszak előtt

lezajlott, további tartalékok a jövedelem növelhetősége terén egyelőre nem mutatkoznak.

5) A vállalkozássűrűség (2.5. melléklet) szempontjából a Kisvárdai, Tiszaújvárosi, a

Lenti és a Kiskunmajsai kistérségek fejlődnek a legdinamikusabban. A legkevésbé a

Csengeri, a Tabi és a Csurgói kistérségek, melyek közül az utóbbi esetében az országban

egyedülálló módon jelentős visszaesés következett be 1995 és 1998 között a működő

vállalkozások számát tekintve.

6) A Vendégéjszakák száma (2.6. melléklet) természetesen ott fejlődött a

legdinamikusabban, ahol korábban ilyen aktivitás nem volt (Bácsalmási, Nagykállói,

Szikszói, Sárbogárdi kistérségek). Őket követi két Tisza-menti kistérség (Tiszavasvári,

Törökszentmiklósi), amelyek a Tisza-tótól kissé távolabb esnek, és a turizmus 1998-2001

között futott csak fel. Van viszont három olyan kistérség is, ahol az elmúlt években

megszűnt a vendégfogadás a kereskedelmi szálláshelyeken: Baktalórántházi, Enyingi,

Oroszlányi kistérségek).

26


7) A munkanélküliség (2.7. melléklet) alakulása alapján a legkedvezőbb helyzetben a

Bicskei kistérség, Budapest, a Nagykátai, a Gárdonyi és a Ráckevei kistérségek vannak,

ahol a vizsgált időszak alatt több mint 60%-kal csökkent a munkanélküliségi ráta.

Nagykáta környékén a csökkenés ráadásul gyorsuló ütemű. Ezekre a kistérségekre

jellemző, hogy mind Budapest közelében vannak. Jelentősen (több mint 20%-kal)

növekedett ugyanakkor a munkanélküliség a hagyományosan hátrányos helyzetű Encsi,

Tiszavasvári, Lengyeltóti és Sellyei kistérségekben.

27


8) A csatornázottság (2.8. melléklet) fejlődése a Téti, Kisbéri, Polgári, Dabasi és Aszódi

kistérségekben a legdinamikusabb. Gyorsuló fejlődési ütemet mutat a Polgári, Dabasi és

Gyáli kistérség, csökken viszont a dinamikája a Téti és a Kapuvári kistérségeknek. Bár

első ránézésre nem látni közös vonást közöttük, de számomra úgy tűnik, hogy ezek a

kistérségek általában autópályák mentén helyezkednek el. Az összefüggések okaira a 3.4.

fejezetben még visszatérek. A csatornázás nem elég dinamikus a Tabi, Bácsalmási és

Törökszentmiklósi kistérségekben. A csatornázottság mutatója csökken, aminek az az oka,

hogy a vízvezeték kiépítése folyik, a csatornarendszeré pedig nem éri el annak ütemét.

28


9) A vízvezeték hálózatra kötött lakások aránya (2.9. melléklet) alapján három Pest

megyei kistérség áll az élen (Monori, Dabasi, Ceglédi). Ők viszonylag alacsony fejlettségi

szintről értek el magas rákötési arányt. A fejlődési sor legvégén a Hajdúszoboszlói, Győri

és Kalocsai kistérségek találhatók, aminek valószínűleg adminisztratív (statisztikai

számbavételi) oka van a tanyákat ill. üdülőket illetően, és anomáliának tekinthető. Számos

olyan fejlett kistérség van ugyanakkor az utolsók között a fejlődés dinamikáját illetően

(Dunaújvárosi, Esztergomi, Szolnoki, stb.), amelyek magas fejlettségi szintjük miatt már

kimerítették a fejlődési lehetőségeiket, közel járnak a 100%-os rákötési arányhoz.

10) Kiskereskedelmi ellátottság (2.10. melléklet) szempontjából a Letenyei, Kisbéri,

Marcali és Csurgói kistérségek fejlődtek a legtöbbet az elmúlt időszakban, bár ezek közül a

Letenyei az egyetlen amelynek fejlődési dinamikája gyorsuló. Megfigyelhető, hogy a dél-

szláv határmenti kistérségek hozták be 1995 után – a háborút követően – a nagyon nagy

elmaradásukat a kiskereskedelem területén. További kistérségek a déli határról az első 10

között: Bácsalmási, Lenti, Mohácsi, Őriszentpéteri. A kiskereskedelmi egységek számát

illetően ugyanakkor nagy visszaesést mutatnak a Siófoki, Gárdonyi, Monori és Miskolci

kistérségek, vélhetően a turizmus visszaesése, illetőleg a kereskedelem koncentrációja

miatt.

29


2.4.3. Összetett mutatók (mutató-csoportok)

Az összetett mutatók (társadalmi-, gazdasági-, infrastrukturális és komplex fejlettség,

fejlettség-változás, ill. fejlődés) előállításához készült egyenlő osztás-közös beosztás

segédtáblái a 3.1. és 3.2. mellékletekben találhatók. Az átlagolással kiszámított összetett

mutatókat aztán szintén egyenlő osztály-közökbe osztottuk (3.3. melléklet), és egyes

vizsgálatoknál, valamint a kartogramos ábrázolásoknál ezeket a kategóriákat használtuk

„nagyon elmaradott”, „elmaradott”, „átlagos”, „fejlett”, ill. „kiemelkedően fejlett”

megnevezéssel.

A) A társadalmi (szociális) fejlettség ill. fejlődés (4.1. melléklet) vizsgálatához a

vándorlási különbözet, az autósűrűség és a lakássűrűség mutatóit használtuk fel. (A

mellékletben sötétebb mintázattal jelöltük az elmaradott térségek fejlettségi értékeit.)

A rangsorolásos módszert használva megállapítható, hogy a Lengyeltóti, Tabi és Csornai

kistérségek jöttek előre a legtöbbet a kistérségi rangsorban a három mutató átlaga alapján.

Ezzel ki is kerületek a társadalmi szempontból elmaradott kistérségek köréből, mivel

átlagos rangszámuk 60 körülire csökkent. Az őket követő Encsi, Kunszentmártoni és

Bátonyterenyei kistérségek a rangsorolásos módszer alapján sokat „jöttek előre”, annak

ellenére, hogy a három mutatójuk 1995-2001 közötti fejlődésének átlagértéke nem túl jó

(nem szerepelnek a melléklet jobb oldali „osztályközös” listájának első 20 helyezettje

között). Ennek a magyarázata egyrészt az, hogy egy kistérség előrébb rangsorolódása nem

feltétlenül a kiemelkedő mértékű fejlődés következménye. Akkor is előrébb léphet, ha a

közvetlenül előtte levők „visszacsúsznak”. Másrészt a rangsorolás és a pontozás

átlagszámítási jellege eltér, így az összetett mutatók is kissé eltérő eredményeket adhatnak.

Pl. rangsorolás alapján akkor is sokat léphet előre egy kistérség, ha a három részmutató

közül csak az egyik tekintetében mutat előrelépést, a másik kettő meg alig változik. A

pontozásos módszernél mindhárom részmutató tekintetében elegendően nagy fejlődést kell

produkálnia ahhoz, hogy jellemzően változzon a besorolása. Meg kell említenünk azt is,

hogy az Encsi és a Sátoraljaújhelyi kistérség annak ellenére, hogy sokat lépett előre a

rangsorban, még mindig a társadalmi szempontból elmaradott kistérségek közé tartozik.

30


A második diagrammba a pontozásos módszer szerinti első 20 legjobban fejlődő kistérség

közül azokat ábrázoltuk, amelyek dinamikus fejlődése elég volt ahhoz, hogy tényleges

felzárkózást jelentsen, azaz társadalmi fejlettségük pontszáma 1995 és 2001 között annyit

növekedjen, hogy egy magasabb „osztályba”, kategóriába kerüljenek. A Püspökladányi a

nagyon elmaradottból az elmaradottba, a Lengyeltóti és a Mosonmagyaróvári az

elmaradottból a közepes fejlettségűbe, a Csepregi, Jánoshalmi és Őriszentpéteri kistérségek

pedig a közepesből a fejlett kategóriába. Megjegyezzük, hogy a diagramm

jelmagyarázatában a kistérségeket továbbra is a fejlődésük nagysága szerint raktuk sorba.

A Lengyeltóti és a Mosonmagyaróvári kistérség átlagos társadalmi fejlődése 4,0, a többi

ábrázolt kistérségé 3,67. (Ld. 4.1. melléklet!)

31


Érdekes azt is megfigyelni, hogy vannak kistérségek, amelyek mindkét módszer szerint jó

fejlődést mutatnak, mind a rangsorolásos, mind a pontozásos módszerrel az első 20 közé

kerültek. Ezen kistérségek neveit a mellékletek bal oldali (rangsorolásos) táblázataiban

vastagon szedtük. Ezek közül is azok a fontosak számunkra, azokat tekinthetjük

„felzárkózónak”, amelyek elmaradott helyzetből indultak, rangszámuk 1995-ben 80-nál

nagyobb volt (a melléklet bal oldalán az 1995-ös oszlopban sötétített mezőben

szerepelnek), ugyanakkor 2001-ben már nem voltak elmaradottak (a 2001-es oszlopban

már nem sötétítettek). Ezek a következők: Lengyeltóti, Tabi, Csornai,

Mosonmagyaróvári, Lenti, Monori, és Nagykanizsai.

B) A gazdasági fejlettség ill. fejlődés (4.2. melléklet) vizsgálatához a jövedelem, a

vállalkozássűrűség, a vendégéjszakák száma és a munkanélküliség mutatóit használtuk,

számoltunk belőlük átlagos gazdasági mutatókat.

A rangsorolásos módszer alapján a diagrammban azokat a kistérségeket ábrázoltuk,

amelyek fejlettsége a legtöbbet változott 1995 és 2001 között, közülük is azokat, amelyek

elmaradottak (80. helynél hátrább) voltak. Közülük a Sümegi, Téti, Balassagyarmati és

Rétsági kistérségek azok, amelyek fejlődésük következtében kikerültek a gazdaságilag

elmaradottak közül, magyarán: e módszer alapján felzárkózónak lehet őket nevezni.

Ugyanakkor az utóbbi kettő a pontozásos listában (a melléklet jobb oldalán) nem szerepel.

32


A második diagrammba a pontozásos módszer szerinti első 20 legjobban fejlődő kistérség

közül azokat ábrázoltuk, amelyek dinamikus fejlődése elég volt ahhoz, hogy tényleges

felzárkózást jelentsen, azaz társadalmi fejlettségük pontszáma 1995 és 2001 között annyit

növekedjen, hogy egy magasabb „osztályba”, a 2.-ból a 3. kategóriába kerüljenek.

Gazdaságilag felzárkózó kistérségek tehát a Zirci, Téti, Aszódi, Bicskei. Jelentős mértékű

gazdasági fejlődést produkált még az elmaradottabb kistérségek közül a Kisbéri, a

Sárbogárdi, a Vasvári és a Sümegi is, de a pontozásos módszer alapján ők nem léptek

felsőbb osztályba.

Mindkét módszer szerint kiemelkedően fejlődött és felzárkózást is mutatott a vizsgált

időszakban a Zirci, Bicskei, Sümegi, Téti, Aszódi kistérség, valamint sokat fejlődött, de

gazdasági szempontból még mindig elmaradott a Sárbogárdi, Vasvári és Kisbéri kistérség.

C) Az infrastrukturális fejlettség ill. fejlődés (4.3. melléklet) vizsgálatához a

csatornázottság, a vízellátás és a kiskereskedelmi ellátás mutatóit használtuk, számoltunk

belőlük átlagos infrastrukturális mutatókat.

33


A rangsorolásos módszer alapján a fenti kistérségek mindannyian kikerültek az

infrastrukturálisan elmaradottak köréből. Ugyanakkor mind a 8 kistérség szerepel a

pontozásos lista első 20 helyezettje között is!

A pontozásos módszer alapján a fenti kistérségek két kategóriát (Gyáli és Dabasi 3-at)

ugrottak előre 1995-2001 között, felzárkózásuk tehát megkérdőjelezhetetlen. Ez a lista

nagyjából egybeesik a rangsorolásos listával. Infrastrukturális szempontból tehát abszolút

felzárkózónak tekinthetjük a Dabasi, Csengeri, Gyáli, Fehérgyarmati, Polgári és

Letenyei kistérségeket.

34


2.4.4. Komplex fejlettség-fejlődés

A komplex fejlettség ill. fejlődés (4.4. melléklet) vizsgálatához mind a 10 mutatót

felhasználtuk, az előzőekben elemzett mutató-csoportoktól függetlenül számoltunk belőlük

átlagos komplex mutatót.

A rangsorolásos módszerrel a 20 legjobban fejlődő kistérség közül kiválasztottuk azokat,

amelyek – a 10 mutatóból képzett komplex mutató rangsora alapján – elmaradottak voltak

1995-ben (80. hely után voltak a rangsorban3), viszont 2001-re már előrébb kerültek.

A pontozásos módszerrel a fenti kistérségek jellemezhetők, mint abszolút értelemben

felzárkózók. Ők azok, akik olyan dinamikusan fejlődtek, hogy feljebb tudtak jönni egy

3 Amint a módszertani bevezetőben jeleztem, a 80. helyezés utáni kistérségeket nevezem elmaradottnak, a

110. utániakat pedig nagyon elmaradottnak.

35


fejlődési kategóriával: elmaradott szintről közepes szintre (Fehérgyarmat esetében nagyon

elmaradott szintről csak elmaradott szintre) tudtak fejlődni.

A ragsorolásos és a pontozásos lista összevetése alapján az mondhatjuk, hogy az Aszódi,

Kisbéri, Letenyei, Zalaszentgróti, és Zirci kistérségek mindenképpen felzárkózónak

nevezhetők. A Fehérgyarmati kistérség sokat javult, de még mindig annyira elmaradott,

hogy jelen pillanatban még tényleges felzárkózásról nem lehet beszélni, csak annak

lehetőségéről. A Dabasi, Lenti és Téti kistérségek is nagyon sokat fejlődtek a vizsgált

időszakban.

Vizsgálataim grafikus szemléltetése kedvéért készítettem két ábrát. A 4.5. mellékletben

található diagramm vízszintes tengelyén a (kiindulási) 1995. évi fejlettség, a függőleges

tengelyén pedig az 1995 és 2001 közötti átlagos rangszám javulás (tehát, hogy a

kistérség hány helyet jött előre a rangsorban) került ábrázolásra. A 80-as segédvonaltól

jobbra vannak az elmaradott, a 110-es vonaltól jobbra a nagyon elmaradott kistérségek.

Az osztályközös pontozásos módszer alapján készült a 4.6. melléklet, ahol a vízszintes

tengelyen ugyancsak az 1995. évi fejlettség található, csak ebben az esetben

átlagpontszámmal megadva, a függőleges tengelyen pedig az 1995-2001 fejlődési mutatók

átlagos értéke, tehát a komplex fejlődés mérőszáma.

Érdekes megfigyelnünk az 5. sz. mellékleten, hogy a komplex fejlődés mutatószáma azon

kistérségek esetében a legmagasabb, amelyek fejlődése a munkanélküliség ill. a

vállalkozássűrűség szempontjából a legelsők között volt. A táblázatból természetesen az

is jól látszik, hogy azon kistérségek komplex fejlődése magasabb, amelyeknek több mutató

tekintetében magas a fejlődési üteme.

Mindezek alapján a dinamikus, felzárkózó, a fejlődés „sikertényezői” szempontjából

kiemelten vizsgálandó kistérségek körét területi elhelyezkedésük alapján az alábbiak

szerint foglalhatjuk össze:

1. Budapest közelében lévő, de az agglomeráción külső gyűrűjében lévő Pest megyei

kistérségek: Dabasi, Aszódi, Gyáli, Monori.

2. A Budapest-Bécs tengely korábban kevésbé fejlett kistérségei: Kisbéri, Téti, Zirci,

Csornai.

3. A dél-nyugati határvidék kistérségei: Őriszentpéteri, Lenti, Letenyei.

36


4. Nyugat-, ill. Közép-Dunántúl belső perifériái: Vasvári, Zalaszentgróti, Sümegi,

ill. Sárbogárdi.

5. A keleti országrész legelmaradottabb kistérségeinek kezdődő elmozdulásai, ahol

azonban még nagyarányú felzárkózásról nem beszélhetünk: Fehérgyarmati,

Csengeri, Sátoraljaújhelyi, Szerencsi.

Nem tárgya dolgozatomnak a leszakadó kistérségek vizsgálata, de szeretném felhívni a

figyelmet a Csurgói, Barcsi, Kalocsai, és Kiskunhalasi kistérségekre, mint amelyek a

legnagyobb mérvű pozícióvesztést szenvedték el, vagyis a legtöbb helyet estek vissza a

kistérségi rangsorban. Elmaradottsága ellenére sokat esett még vissza a Hajdúböszörményi,

a Tiszavasvári, a Sellyei, és a Kazincbarcikai kistérség, ez utóbbi kettő az elmaradott

kategóriából a nagyon elmaradott kategóriába esett vissza az osztályközös pontozásos

vizsgálat szerint.

Továbbgondolásra késztető tény az is, hogy – a vizsgálataimban alkalmazott mutatók

alapján – olyan nagyvárosi kistérségek szerepelnek a rangsorban jelentősen visszaesők, ill.

legkevésbé fejlődők között, mint a Pécsi, Szegedi, vagy a Miskolci!

2.4.5. Az eredmények szemléltetése kartogramok segítségével

A következőkben négy kartogramot bemutatok be, amelyek jól szemléltetik a kistérségek

komplex fejlettsége ill. fejlődése közötti viszonyokat.

1. Az első kartogramon a kistérségek 1995. évi fejlettségét ábrázoltam a pontozásos

módszer alapján képzett komplex mutató 5 osztályköze (kategóriája) alapján. Jól látszik,

hogy 6 kistérség (5 balatoni és Budapest) került a legfejlettebb kategóriába. További 16

kistérség volt 1995-ben a fejlettek közé sorolható. Ezek főként a budapesti agglomeráció

nyugati ill. északi, valamint az ország nyugati területein találhatók, ill. a régióközpontok

egy része (Győr, Pécs, Szeged) tartozik ide. Legelmaradottabbak a Borsod-Abaúj-Zemplén

északi, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg keleti részein lévő kistérségek, valamint a

Közép-Tisza-Vidék két kistérsége.

37


N

EW

S

Kistérségek komplex fejlettsége 1995-ben

Fejlettség:1 - nagyon elmaradott2 - elmaradott3 - átlagos4 - fejlett5 - kiemelkedõen fejlett

N

EW

S

Kistérségek komplex fejlettsége 2001-ben

Fejlettség:1 - nagyon elmaradott2 - elmaradott3 - átlagos4 - fejlett5 - kiemelkedõen fejlett

38


2. A második kartogramon a kistérségek 2001. évi komplex fejlettsége látható. A

kiemelkedően fejlett kistérségek köre 3-mal bővült: két kistérség Budapest nyugati

agglomerációjából (Budaörsi, Pilisvörösvári) egy pedig Nyugat-Magyarországról

(Csepregi) éri el a korábban legfejlettebbek szintjét. A fejlettek köre 21-re nőtt. Ide tartozik

már Közép-Dunántúl több kistérsége is, főként az M1 és az M7 autópályák közeléből,

valamint a budapesti agglomeráció déli-délkeleti kistérségei, ill. két megyeszékhely

kistérsége (Egri, Szolnoki).

N

EW

S

Kistérségek fejlettségének változása 1995- 2001 között

Fejlettség változása:-0.5 - -0.3 - sokat romló-0.3 - -0.1 - romló-0.1 - 0.1 - átlagos0.1 - 0.3 - javuló0.3 - 0.5 - sokat javuló

3. Ezen a harmadik diagramon megfigyelhetjük a fejlettség 1995-2001 közötti változását.

Itt tulajdonképpen a 2001. évi és az 1995. évi fejlettség mutatóinak matematikai

különbsége (ill. annak osztályközös beosztása) került ábrázolásra. 11 kistérség esik a

legfelső kategóriába, akiknek a komplex mutatója legalább 0,3-et javult 6 év alatt. Ezek

főleg Budapest közeli, de korábban periférikus (Gyáli, Dabasi, Aszódi), valamint dunántúli

belső periférikus (Zalaszentgróti, Téti, Zirci, Dorogi) kistérségek. Szabályt erősítő

kivételként van közöttük egy abszolút nyugati (Csepregi) és egy abszolút keleti

(Fehérgyarmati) kistérség.

39


4. A negyedik kartogram mutatja a fejlődés dinamikáját, a kistérségek komplex fejlődési

ütemét 1995 és 2001 között. Itt a legfelső – kiemelkedően fejlődő – kategóriába mindössze

4 kistérség került (Kisbéri, Dabasi, Gyáli, Pilisvörösvári).

N

EW

S

Kistérségek komplex fejlõdése 1995-2001 között

Fejlõdés:1 - nagyon lassú 2 - lassú3 - közepes4 - jó5 - kiemelkedõ

A következő (4-es) kategória sokkal népesebb, 37 kistérségre mondhatjuk, hogy jó

fejlődési dinamikával rendelkezik. Ezeknek az elhelyezkedése jellegzetes, több jellemző

területre osztható:

Budapesti agglomeráció kistérségei

Nyugat-Magyarország határmenti kistérségei

Közép-Dunántúl korábbi belső perifériái, ill. kevéssé fejlődő térségei

Szabolcs-Szatmár-Bereg (főleg keleti) kistérségei

Emellett alig van néhány kistérség, amelyek nem sorolhatók be a fenti kategorizálásba,

ilyenek: Mezőkövesdi, Szerencsi, Kiskunmajsai. Az ő fejlődésük egyedi vizsgálata esetleg

egy későbbi kutatás témáját jelenthetné. A fenti következtetéseket érdemes egyébként az 5.

melléklet számaival összevetni, ahol is megvizsgálhatjuk, hogy az egyes kistérségek

komplex fejlődése mely mutatók kiemelkedő fejlődésének köszönhető.

40


2.5. Következtetések összefoglalása

A 4. ábrán kiemeltük a 6.1. melléklet leglényegesebb részét. Az ábrából megállapítható,

hogy vizsgálataink során használt fejlettségi mutatók többsége jól korrelál a belőlük

képzett összetett mutatókkal. Ez alól kivétel a lakássűrűség ill. a vendégéjszakák száma,

tehát megfontolandó, hogy a jövőben – hasonló vizsgálatok alkalmával – esetleg más

mutatót kellene helyettük választani.

4. ábra: Fejlettségi mutatók korrelációs mátrixa

FEJLETTSÉG 1995 TÁRS GAZD INFRA KOMPVándorlási különb. 0.64 0.48 0.52Autósűrűség 0.79 0.85 0.60 0.89Lakássűrűség 0.55 0.28Jövedelem 0.48 0.85 0.63 0.79Vállalkozássűrűség 0.68 0.88 0.69 0.89Vendégéjszakák 0.34 0.47 0.47 0.49Munkanélküliség -0.66 -0.87 -0.44 -0.81Csatornázottság 0.30 0.62 0.79 0.65Vízellátottság 0.23 0.48 0.65 0.51Kisker ellátottság 0.39 0.53 0.68 0.61TÁRSADALMI 0.69 0.37 0.82GAZDASÁGI 0.68 0.95INFRA 0.76

Az is kiolvasható az ábrából, hogy a komplex fejlettség leginkább a gazdasági fejlettséggel

van szoros kapcsolatban (0,95!). Emellett figyelmet érdemel például az is, hogy az

autósűrűség magasabb összefüggést mutat a gazdasági fejlettséggel, mint a társadalmival,

továbbá az összes mutató közül (a vállalkozássűrűséggel együtt) a legerősebb összefüggést

mutatja a komplex fejlettséggel (0,89). Utánuk a munkanélküliség (-0,81) és a jövedelem

(0,79) mutat kiemelkedően szoros összefüggést a komplex fejlettséggel, ugyanakkor ezek a

mutatók egymással is korrelálnak. Későbbi elemzéseimben ezeket a tapasztalatokat

hasznosítani fogom.

A fejlődési mutatók korrelációs mátrixának (6.2. melléklet) 5. ábrán látható részletéből

kiviláglik, hogy a kistérségek fejlődése a legerősebb összefüggést az autósűrűség (0,62),

a jövedelem (0,56), a munkanélküliség (0,53) és a csatornázottság (0,53) fejlődésével

mutatja. (Az 5. sz. mellékletnél már utaltunk az egyes fejlődési mutatók és a komplex

fejlődés kapcsolatára.) Kevésbé szoros az összefüggés a vállalkozássűrűség és a vándorlási

különbözet mutatóival. Nem sikerült szignifikáns összefüggést kimutatni a lakássűrűség, a

41


vendégéjszakák, a lakások ívóvízre kapcsolódása ill. a kiskereskedelmi egységek fejlődése

és a komplex fejlődés között, ugyanakkor saját mutatócsoportjukon (TÁRS, GAZD,

INFRA) belül ezek a mutatók is szignifikáns összefüggést jeleznek.

5. ábra: Fejlődési mutatók korrelációs mátrixa

FEJLŐDÉS 1995-2001 TÁRS GAZD INFRA KOMP

Vándorlási különb. 0.46 0.34Autósűrűség 0.70 0.35 0.28 0.62Lakássűrűség 0.42 Jövedelem 0.26 0.65 0.56Vállalkozássűrűség 0.49 0.37Vendégéjszakák 0.30 Munkanélküliség 0.70 0.53Csatornázottság 0.25 0.74 0.53Vízbekötések 0.39 Kisker 0.50 TÁRSADALMI 0.67GAZDASÁGI 0.78INFRA 0.62

A területi folyamatok elemzése rávilágít arra, hogy az elmaradott térségek közül a

leghátrányosabb helyzetűek felzárkózása az elmúlt időszakban (5-8 évben) nem volt

megfigyelhető. Felzárkózást inkább a kevéssé elmaradott, kedvező földrajzi helyzetű

kistérségek mutatnak. Tovább tart ugyanakkor a kedvező helyzetű kistérségek dinamikus

fejlődése, ami a térségi fejlettség differenciálódásához (szétszakadáshoz) vezet.

Vizsgálataimból megállapítottam, hogy – a vándorlási különbözetet leszámítva – kizárólag

az infrastrukturális mutatók tekintetében beszélhetünk területi közeledésről,

felzárkózásról, az összes többi társadalmi-gazdasági mutató tekintetében

differenciálódásnak lehetünk tanúi, amint azt a 3. ábrán korábban már bemutattam.

Ezt erősíti meg a fejlettségi ill. a fejlődési mutatók korreláció vizsgálata is (6.3. melléklet).

A 6. ábrán kiemeltük e melléklet legfontosabb részletét, amiből kitűnik, hogy az

infrastrukturális mutatók egymással való korrelációja negatív (-0,42), ami azt jelenti, hogy

minél elmaradottabb volt egy kistérség infrastruktúrája 1995-ben, annál jobban fejlődött

1995-2001 között, tehát felzárkózásnak lehettünk tanúi. A gazdasági mutatók korrelációja

0,34, ami fordított összefüggést jelez: minél fejlettebb volt egy kistérség gazdasága 1995-

ben, annál jobban fejlődött 1995-2001 között, tehát differenciálódás figyelhető meg a

gazdaság területén.

42


Emellett az is megfigyelhető, hogy a gazdasági fejlődés a komplex mutató alapján

fejlettebbnek mondható kistérségekben is nagyobb arányú volt (0,26).

6. ábra: Fejlettségi ill. fejlődési mutatók korrelációs mátrixa

Fejlődés 1995-2001

TÁRS fejlődés

GAZD fejlődés

INFRA fejlődés

KOMPLEX fejlődés

Fejlettség 1995TÁRSADALMI fejlettség

GAZDASÁGI fejlettség 0.34 -0.25

INFRA fejlettség -0.42

KOMPLEX fejlettség 0.26 -0.32

Az ellentmondásos differenciálódási-felzárkózási folyamatok ellenére – az egyes összetett

részmutatók és a 10 mutatóból képzett komplex mutató vizsgálata alapján – ugyanakkor

sikerült olyan kistérségeket beazonosítanom, amelyek a dinamikus fejlődés, hosszabb

távon a felzárkózás jeleit mutatják. Körük nem túl széles, de alkalmas arra, hogy

dolgozatom 4. fejezetében közelebbről megvizsgáljam őket abból a szempontból, hogy

milyen tényezők segítették elő fejlődésüket.

7. ábra: Az egyes összetett mutatók alapján felzárkózást mutató kistérségek (1995-2001)

Társadalmi Gazdasági Infrastrukturális KOMPLEXCsornaiLengyeltótiLentiMonoriMosonmagyaróváriNagykanizsaiTabi

AszódiBicskeiSümegiTétiZirci

CsengeriDabasiGyáliFehérgyarmatiLetenyeiPolgári

AszódiKisbériLetenyeiZalaszentgrótiZirci(Dabasi)(Lenti)(Téti)

2.6. Az eddigi kutatási eredményektől való eltérés

Vizsgálataim némiképpen eltérnek a területfejlesztési politikában alkalmazott, fejlettségre

koncentráló elemzésektől, vizsgálatoktól, hivatalos térség-besorolási módszerektől. (OGY

2001.) Célom a fejlődés, felzárkózás folyamatainak és azok okainak megfigyelése,

elemzése.

43


Kutatásaim eredményei megerősítik a területi folyamatok alakulásáról szóló Országgyűlési

Jelentés (VÁTI 2001.) területi egyenlőtlenségek alakulásáról tett megállapítását, amely

szerint: „A területi egyenlőtlenségek egyértelműen a gazdasági folyamatokhoz kötődnek.

A térszerkezet változásában határozott közeledés, egyensúlyjavulás érzékelhető a

települési infrastruktúra tekintetében.” (VÁTI 2001.)

Az 1910 és 2001 évi népszámlálások adatainak összehasonlításával végzett kistérségi

fejlettség vizsgálat a felzárkózás tekintetében a következő térségeket emeli ki:

Van néhány olyan kistérség, amelynek fejlettségi szintje 1910-ben messze az országos átlag

alatt volt, ma pedig a legjobbak között találjuk ezeket. Ilyen a Szentgotthárdi,

Zalaegerszegi kistérség, vagy a Balaton déli partjának kistérségei, illetve a Dabasi

kistérség, amely mára a budapesti agglomeráció része lett. A sereghajtók közül a

középmezőnyhöz zárkózott fel Bács-Kiskun megye négy kistérsége, a budapesti

agglomeráció keleti peremvidéke (pl. Nagykátai kistérség), vagy Szabolcs nyugati része

(Nyíregyházi, Kisvárdai kistérség). (Beluszky P. 2004.)

Vizsgálataim segítségével ezen kistérségek körét bővítettem, rövidebb távon pontosítottam,

valamint a területi csoportosításukat oly módon finomítottam (Ld. 2.4.4. pont!), hogy

további szisztematikus elemzéseket végezhessek az egyes csoportjaikkal.

44

3. Fejlesztési tényezők vizsgálata

Melyek azok az eszközök, amelyek hatékonyan segíthetikaz elmaradott térségek felzárkózását?

Ebben a fejezetben megvizsgálom a legfontosabb fejlődési tényezőket, a „felzárkózás

sikertényezőit”. Összefüggéseket keresek az egyes tényezők kistérségbeli megléte,

volumene és a fejlődés-felzárkózás nagyságrendje között.

Számos tanulmány készült az elmúlt években az egyes fejlődési tényezők ill. fejlesztési

eszközök terület- ill. gazdaságfejlesztő hatásáról, hatékonyságáról. Ugyanakkor meg kell

említeni, hogy ezen tanulmányok alapvetően azt vizsgálják, hogy az adott eszköz milyen

hatással van az adott térségek fejlődésére, én pedig azt vizsgálom, hogy a térségek

fejlődésére mely tényezők voltak a legnagyobb hatással.

A 2. fejezetben már említett, a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika

érvényesüléséről az Országgyűlés részére készült J/3919. számú kormány-jelentés a

gazdasági-társadalmi felzárkózás esélyéről a következőket írja (VÁTI 2001.):

[…] az ország minden térségében megjelölhetők azok az adottságok, helyi vagy központi

eszközökkel csökkenthető hiányok, amelyek megteremhetik az esélyt a gazdasági és

társadalmi elmozdulásra. […] Ennek bázisát a gazdasági növekedés teremtette

többletforrások […] közvetlen (állami fejlesztéseken keresztüli) és közvetett (regionálisan

differenciált szabályozási, támogatási eszközökkel orientált) felhasználása adhatja. A

területi különbségek mérséklését erősítő belső többletforrásokat rövid távon az EU

integrációra felkészülés szakaszában rendelkezésre álló fejlesztési eszközök egészíthetik ki,

a tagság elnyerését követően pedig az Unió regionális és strukturális fejlesztési

támogatásai […] meg is sokszorozhatják.

A Jelentés szerint a gazdasági fejlődést alapvetően a következő tényezők határozzák meg:

A földrajzi helyzetből adódó előnyök;

A külföldi tőke aránya a térség gazdaságában, ami a termelési-technológiai váltást

segíti elő, és munkahelyeket teremt;

45

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata

A vállalkozási aktivitás4 növekedése, ami hatással van a foglalkoztatásra, valamint

további gazdasági tevékenységet segítő (marketing, piackutató, pénzügyi)

vállalkozások létrejöttére;

A humán tőke, a képzettség, az innovációs képesség.

Dolgozatomban ezeken túlmenően is megvizsgálok több olyan tényezőt, amelyek a

szakirodalom ill. a közvélekedés szerint a felzárkózást segítik, pl. állami támogatások

volumene, autópálya közelsége, ipari park jelenléte, vállalkozási övezet kijelölése. Utána

összefüggéseket keresnék (pl. korrelációvizsgálattal, lineáris regresszió elemzéssel) a

fejlődés és a sikertényezők között, hogy bemutassam ezek tényleges hatásait.

3.1. Állami támogatások

A következőkben kísérletet teszek arra, hogy megvizsgáljam: az állami támogatások

mennyiben segítik elő a kistérségek fejlődését, az elmaradott térségek felzárkóztatását. Az

állami költségvetésben lévő egyes fejlesztési célelőirányzatok pályázati forrásainak sok

esetben deklarált célja a területi felzárkóztatás, számos előirányzatot nevezünk közvetlen

vagy közvetett területfejlesztő hatásúnak. A közvélekedés is nagy jelentőséget tulajdonít a

fejlesztések során az állami pénzeknek, mint ahogy azt a 4. fejezetben még külön vizsgálni

fogom.

3.1.1. Szakirodalmi források és kutatási eredmények

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízásából a VÁTI Kht. és az

ELTE Regionális Földrajz Tanszéke (a Terra Studio Kft. közreműködésével) kísérletet

tett a ’90-es években állami fejlesztési eszközökből megvalósult beruházások megyei

szintű makrogazdasági hatásainak feltárására, kvantitatív alapú értékelésére, értelmezésére.

Egy duális mutatórendszerrel (támogatási eszközök, mint „forrás-változók”, valamint a

térségi fejlődés makroszintű mérőszámainak megyei adatrendszere, mint „hatás-

változók”), többváltozós matematikai-statisztikai elemzési eszközöket használva a

4 Dolgozatomban a vállalkozási aktivitást, mint a fejlettséget mérő mutatót használom. Későbbi vizsgálatok

során elképzelhető, hogy „hatótényező”-ként is számításba veszem majd.

46


vizsgálat igazolta a hazai regionális folyamatoknak a kilencvenes években mindvégig

jelenlévő kettőségét: a piaci alapú (vállalati, vállalkozási) fejlesztések határozott regionális

differenciáló, illetve az állami fejlesztési aktivitás összességében a regionális

kiegyenlítődés irányában mutató hatását. (Nemes Nagy J. 1999)

A területi folyamatok alakulásáról szóló Országgyűlési Jelentés (VÁTI 2001)

háttéranyagaként az előbbi kutatók további elemzéseket végeztek az állami fejlesztési

források hatásainak kistérségi szintű feltárására. (Nemes Nagy J. 2000)

Vizsgálataik során feltárták azokat a fejlesztési előirányzatokat, alapokat 1993 és 1998

között, ahol a kistérségi szintű számbavétel lehetséges volt, és elemezték a források területi

allokációját.

Ezután a fejlesztési források és a makrogazdasági jellemzők kistérségi összekapcsolódását

vizsgálták kétváltozós korrelációs analízissel. A vizsgálat ezen elemzési szakaszának

legfőbb eredménye a következő: az összes támogatási alap teljes időszakra (93-98)

vonatkozó területi eloszlása semmiféle kapcsolatot nem mutat a vizsgálatba vett, a

fejlettségre és fejlődésre utaló jelzőszámokkal, sem a népességszám változását, illetve

nagyságrendjét kifejező mutatókkal. Az alapok összességében vett eloszlása és az ország

társadalmi-gazdasági térszerkezetének adott jellemzői, a vizsgált makrogazdasági

paraméterek között kistérségi szinten nem volt kimutatható szignifikáns statisztikai

kapcsolat. Az egyes alapokat külön-külön vizsgálva azonban esetenként egészen más kép

rajzolódik elénk.

A kétváltozós, lineáris korrelációs kapcsolatok nem tárnak fel minden összefüggést, ami

fennállhat a vizsgált változók között. Éppen ezért alkalmazták a többváltozós lineáris

regresszió módszerét, aminek segítségével a következő kérdésekre keresték a választ:

a fejlettségi és földrajzi helyzetre vonatkozó változók térbeli szóródása

együttesen milyen mértékben magyarázza az egyes alapokból származó

pénzeszközök területi szóródását.

a különböző társadalmi-gazdasági jelenségek (munkanélküliség, jövedelmek,

adózók aránya, népesség) változásának területi különbségei mennyiben függnek

a vizsgált alapok 1996-98 közötti támogatásaitól, illetve a kistérségek földrajzi

térben (régióban) elfoglalt helyzetétől.

47


Vizsgálataik eredménye szerint a társadalmi-gazdasági paraméterek térbeli alakulását

jelentősen befolyásolják az egyedi regionális tényezők, ugyanakkor az alapok térbeli

eloszlásának gyakorlatilag nincs pozitív magyarázó ereje. A támogatások lényegesen nem

módosították az erősen illetve gyengén támogatott térségek makrogazdasági pozícióit.

3.1.2. Előzetes hipotézis

Közel öt éve dolgozom már a Területfejlesztési Főosztályon, és mindvégig az elmaradott

térségek támogatása volt a fő tevékenységi területem. Tapasztalataim azt mondatják velem,

hogy a területfejlesztési támogatások nem oldják meg a leghátrányosabb helyzetű

térségek felzárkóztatásának gondját.

Ugyanakkor érdemesnek tartom megvizsgálni azt, hogy az egyes fejlesztési források

milyen mértékben befolyásolják a területi fejlődést, esetleg felzárkózást. Előzetes

várakozásaim szerint nem nagyon fogok találni olyan célelőirányzatot, amely a kistérségek

komplex fejlődését átfogó mértékben segítené, ugyanakkor számítok arra, hogy találok

szignifikáns kapcsolatot egyes források és egyes társadalmi-gazdasági mutatók

összefüggése tekintetében.

3.1.3. Módszertani megfontolások

Mivel korábbi elemzéseim során az 1995-1998 ill. az 1998-2001 közötti időszak fejlődését

vizsgáltam (ld. 2. fejezet), a területfejlesztő hatású források, alapok kapcsán az 1996-1998

közötti értékeket, azok területi megoszlását tekintem alap-adatnak. Az adatokat az alábbi

táblázatából vettem át:

M3. A kistérségi szinten lokalizálható fejlesztési források egy lakosra jutó értéke (1998-

as áron) (Nemes Nagy J. 2000, pp. 56-59.)

Ezt követően előbb kétváltozós korreláció elemzést, majd többváltozós lineáris regressziós

vizsgálatot végeztem, SPSS szoftver segítségével, amelynek során az állami támogatások

és a különböző társadalmi-gazdasági mutatók összefüggéseit kerestem.

48


3.1.4. A vizsgálat eredményei

A korreláció-vizsgálat esetében mind a fejlettségi, mind a fejlődési mutatók összefüggéseit

megvizsgáltam a támogatási források területi eloszlásával, az együtthatók a 7.1.

mellékletben láthatók. A vastagon szedett értékek 0,01 szinten szignifikánsak, a többi

mindössze 0,05-ös szinten, ezért azok magyarázó ereje alacsonyabb.

Az 1995. évi fejlettség és a támogatások területi eloszlása közötti korrelációs együtthatók

alapján az a következtetés vonható le, hogy az 1993-1998 közötti összes támogatás

(MIND), illetve az 1996-98 közötti összes támogatás (SUM 9698) nem mutat összefüggést

a kistérségek fejlettségével. Ugyanez igaz több célelőirányzatra (vízügyi, útfejlesztési,

címzett) is. A célelőirányzatok egy bizonyos köre (területi kiegyenlítő, területfejlesztési,

céljellegű decentralizált, agrár), azaz a közvetlen területfejlesztő hatású támogatások

viszont erős negatív korrelációt mutatnak, vagyis minél fejletlenebb volt egy kistérség,

annál több támogatást kapott. Ez egybevág ezen előirányzatok felzárkóztató céljával. Két

célelőirányzat (gazdaságfejlesztési és környezetvédelmi!) viszont a területi

differenciálódást segítette elő.

Az egyes társadalmi-gazdasági mutatók (1995-1998 közötti, ill. 1998-2001 közötti)

fejlődése és a támogatások eloszlása közötti összefüggések már bonyolultabbak.

Összesített támogatási szinten néhány gyengébb összefüggést lehet csak találni, amelyek

magyarázó ereje megkérdőjelezhető. Talán a támogatásoknak az infrastruktúra 1998-2001

közötti fejlődésére való pozitív (0,2 ill. 0,16) hatása említhető itt meg.

A közvetlen területfejlesztő hatású támogatások a társadalmi fejlődéssel inkább negatív, az

infrastrukturális fejlődéssel viszont inkább pozitív összefüggést mutatnak, míg a gazdasági

fejlődés összetett mutatójával nem látszik összefüggés. Egyértelműen negatív az

összefüggés a társadalmi mutatók közül az autósűrűség és a lakássűrűség tekintetében,

tehát azokban a kistérségekben, ahol nagyarányú volt a területfejlesztési támogatás (TEKI,

CÉDE, TFC, agrár), ott ez a két mutató az országos szintnél lassabban fejlődött. Ez

következhet abból, hogy az elmaradott térségek fejlesztése során nem ezen tényezőkre

koncentráltak. Ez egybevág azzal, hogy ugyanakkor az infrastruktúra ezen elmaradott

térségekben jobban fejlődött, ami egyrészt az előirányzatok célrendszeréből, másrészt a

helyi törekvésekből is adódott. A gazdasági mutatók fejlődésének vegyes képe abból

adódik, hogy a területfejlesztési célelőirányzatok volumene nem tudja ellensúlyozni a

gazdaságfejlesztési előirányzatok ill. vállalkozói források differenciáló hatását.

49


Pontosabb képet várhatunk a valódi ok-okozati kapcsolatokról a lineáris regresszió

módszerének alkalmazásával, amelynek teljes eredményét szintén 7.1. mellékletben

mutatjuk be, az alábbi ábrán pedig kiemeljük ennek legfontosabb részeit. Fel kell hívnunk

ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az 1996-1998 közötti támogatások érdemben csak az

1998-2001 közötti fejlődést befolyásolhatták, így csak ezeket az összefüggéseket

vizsgáltuk. Kivettük az ábrából a CÉDE sorát, mivel ez a támogatás csak 1998-ban indult,

és egy év adatai alapján torz együtthatók adódnak. Itt csak azokat a támogatásokat

mutatjuk be, amelyek valamely mutató tekintetében viszonylag jelentősebb magyarázó

erővel bírnak.

8. ábra: Állami támogatások ill. fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói5

Támoga-tások

vánd 98-01

autó 98-01

lakás 98-01

jöved 98-01

m váll 98-01

vend 98-01

munk 98-01

csat 98-01

vízlak 98-01

kisker 98-01

Társ 98-01

Gazd 98-01

Infra 98-01

Komp 98-01

TEKI 9698 -0,246 -0,211 0,246 -0,214 0,182

TFC 9698 0,211 -0,245 0,153 0,150

AGR 9698 -0,226 -0,156 0,166 -0,183 -0,195

KAC 9698 -0,240 0,146 0,173 0,145 0,151 0,142

GFC 9698 0,130 -0,160

VÍZC 9698 0,188

ÚTC 9698 0,314 0,182 0,141 0,197

CÍM 9698

R2 0,029 0,147 0,149 0,028 0,054 0,157 0,017 0,127 0,036 0,119 0,016 0,027 0,041

Jól látható, hogy a közvetlen területfejlesztő hatású támogatások gyakorlatilag csak az

infrastrukturális fejlődést (azon belül is főleg a lakások vízhálózatra kötési arányát)

tudták pozitív irányban befolyásolni, de ennek erőssége is elég alacsony (R2=2,7%, ill. a

vízbekötés esetében 12,7%).

A társadalmi fejlődéssel, ezen belül is az autósűrűséggel és a lakássűrűséggel viszont

egyértelműen negatív az összefüggés, aminek okára már a korreláció vizsgálatnál

utaltunk: a fenti előirányzatok célrendszerében ezen tényezők fejlesztése nem szerepel, az

előirányzatok a fejlesztési forrásokat más tényezők fejlesztéséhez csoportosítják. Érdekes

megfigyelni ugyanakkor, hogy az útfejlesztési célelőirányzat erős pozitív hatással volt az

autósűrűség fejlődésére, a gazdaságfejlesztési célelőirányzat pedig a lakássűrűség

növekedését segítette.

5 Az 5%-nál magasabb determinációs együtthatójú regressziós együtthatókat vastagon kiemeltem.

50


A gazdasági mutatókra a támogatások általában alacsony hatással voltak. Sem a

jövedelem, sem a vállalkozássűrűség fejlődésével kapcsolatban nem beszélhetünk erős

összefüggésről (3-5%). A munkanélküliség alakulásával ugyanakkor a területfejlesztési

támogatások (TEKI, TFC) a vizsgált időszakban erős negatív összefüggésben voltak.

Azokban a kistérségekben, ahol 1996-1998 között jelentősebb volt a támogatás, a

munkanélküliség 1998-2001 között nem csökkent olyan ütemben, mint más

kistérségekben. Ez persze nem feltétlenül azt jelenti, hogy a támogatások „hatása” negatív,

hanem azt, hogy a közvetlen területfejlesztési támogatások nem képesek az egyéb

gazdasági tényezők differenciáló hatását kiküszöbölni.

A komplex fejlődésre a környezetvédelmi és az útfejlesztési célelőirányzatok hatását lehet

kimutatni. Ennek oka, hogy ezek az előirányzatok a legnagyobb összegűek.

3.2. Külföldi tőke beáramlása

A külföldi tőke-befektetések jelentős szerepet játszanak az ország fejlődésében. A hazai

beruházások forrásainak folyamatosan 65-70%-át teszik ki a külföldi tőke beruházások.

Ebben a részben azt fogom vizsgálni, hogy vajon mekkora hatásuk lehet egy adott

(kis)térség fejlődése, felzárkózása szempontjából.


A külföldi működőtőke-beruházás (KMT) a magyar gazdaság egyik legfontosabb

hajtóereje. A KMT térbeli megoszlására – kezdettől fogva – erős koncentrálódás jellemző.

(Barta Gy. – Bernek Á. – Nagy G. 2003.)

Tanulmányukban vizsgálják, hogy a területfejlesztés hozzájárul-e a külföldi működő tőke

területi szétterjedéséhez, ahhoz, hogy e jelentős beruházási forrás nagyobb mértékben

jusson el a gazdaságilag elmaradottabb régiókba? Fontosabb megállapításaik a következők:

A területfejlesztésre felhasználható eszközök, s azon belül különösen a közvetlen

területfejlesztési célú források alapvetően elégtelennek bizonyultak eddig a

gyors ütemben kialakuló területi egyenlőtlenségek kezelésére.

51


A területfejlesztésre fordított források nagyobb hányada nem közvetlenül a helyi

gazdaság versenyképességének javítására fordítódott, hanem elsősorban a

települési-térségi lakossági infrastrukturális hiányosságok pótlására. Így

minimális forrás maradt a versenyképes vállalatok támogatására, új termelő

kapacitások létrehozására.6 Azokban a megyékben, ahol az infrastrukturális

ellátás magasabb színvonalú volt, a gazdaságfejlesztési célokra a beruházások

nagyobb hányadát fordíthatták. Ez a tény is hozzájárult a KMT állomány területi

különbségeinek fennmaradásához.

Tanulmányunkban – írják – arra is keressük a választ, vajon van-e esély arra, hogy a KMT

erős területi koncentrációja oldódjon Magyarországon, azaz várható-e, hogy az ország

kevésbé fejlett területei is vonzóak lesznek a külföldi beruházók számára. Sajnos erre

egyelőre kevés lehetőséget látunk:

A transznacionális vállalatok már nem Magyarországot preferálják az alacsony

szintű, összeszerelő tevékenységek végzésére.

A járműipar és az elektronika már választott telephelyeket, a jövőben e két

ágazat az országnak csupán az északnyugati és a központi térségeit fogja tovább

erősíteni.

A külföldi működő-tőke beruházás második (minőségi) szakasza főleg a

nagyvárosainkat és a már kiépült kapacitásokat preferálja.

A külföldi működő tőke iránti fogadókészség nem egységes Magyarország

különböző térségeiben.

3.2.2. Előzetes hipotézisek

Alapkérdésemről, hogy a külföldi tőkebefektetések milyen hatással vannak az egyes

térségek társadalmi-gazdasági fejlődésére, előzetesen azt gondolom, hogy a külföldi

befektetések segíthetik egy térség gazdaságának újraélesztését, ugyanakkor a társadalmi és

az infrastrukturális fejlődésre kisebb hatással vannak. A külföldi tőke hatását az állami

támogatásokénál mindenképpen nagyobbnak, erősebbnek gondolom.

6 Ez egybevág azokkal az eredményekkel, amelyekre a 3.1. pontban, a területfejlesztési támogatások fejlesztő

hatásának elemzése során jutottam.

52



Annak érdekében, hogy összefüggéseket keressek a külföldi tőke beáramlása és az egyes

térségek társadalmi-gazdasági fejlődése között, először meg kellett határoznom a külföldi

tőkebefektetések területi eloszlását. Ehhez azt a módszert választottam, hogy a Területi

Információs Rendszerből lekértem a települések gazdasági társaságainak jegyzett tőkéjét,

illetőleg a külföldi tőke arányát a jegyzett tőkében. Ebből településenként kiszámoltam a

külföldi tőke nagyságát, majd ezeket az értékeket kistérségi szintre aggregáltam, végül

kiszámoltam a kistérségi szintű egy főre jutó külföldi tőke nagyságát. Ezeket az

értékeket az 1995. és 1998. évekre határoztam meg.

Meg kell jegyeznem, hogy az alapadatokat az APEH bocsátja a TeIR rendelkezésére, de

csak azon települések vonatkozásában, ahol legalább három TÁNYÁ-s vállalkozás

található. Ez a körülmény kisebb pontatlanságokat eredményezhet a számításokban, mivel

előfordulhat – bár szerencsére kicsi a valószínűsége – hogy egy településen csak egy vagy

két nagyobb vállalkozás működik, de ezek adatai nem jelennek meg az adatbázisban.

Miután meghatároztam a fajlagos külföldi tőke területi arányait, korrelációs ill. lineáris

regressziós vizsgálatokkal kerestem összefüggéseket a tőke jelenléte (1995-ben ill. 1998-

ban) és a társadalmi-gazdasági fejlődés (1998-2001 ill. 1995-2001) egyes mutatói között.


A 7.2. mellékletben bemutatom az egyes fejlődési mutatók ill. a külföldi tőke 1995. ill.

1998. évi jelenléte közötti kétváltozós korrelációs együtthatókat. A vastagon szedett

értékek 0,01-es, míg a vékonyan szedett értékek 0,05-ös szignifikancia szintűek.

Talán nem meglepő, hogy az 1995-2001 közötti fejlődés mutatói az 1995. évi

tőkehelyzettel valamivel szorosabb összefüggést mutatnak, mint az 1998. évivel, hiszen

hatásuk hosszabb időtávon érvényesült. A legszorosabb összefüggést a külföldi tőke

ellátottság a gazdasági fejlődés mutatójával jelzi (0,303), ezen belül is a munkanélküliség

csökkenésével (0,281), valamint a jövedelem növekedésével (0,271). Alacsonyabb a

korreláció a vállalkozássűrűséggel (0,205), és nem mutatkozott szignifikáns kapcsolat a

vendégéjszakák fejlődése tekintetében. Az az érdekes tény, hogy a vállalkozássűrűség

53


szignifikancia-szintje ill. korrelációja az 1998. évi külföldi tőke vonatkozásában magasabb,

mint az 1995. évi tekintetében, azt sejteti, hogy az új vállalkozások létrehozásában egyre

nagyobb szerepet játszik a külföldi tőke.

Szignifikáns korreláció mutatható ki a lakássűrűség (0,239) és az autósűrűség (0,216)

tekintetében, valamint a komplex fejlődési mutató (0,214) kapcsán is, az infrastruktúra

fejlődése és a külföldi tőke jelenléte között ugyanakkor nem mutatkozik összefüggés.

A 7.2. melléklet második felében látható az alábbi táblázat, amely a külföldi tőke 1995. évi

területi eloszlása és az egyes fejlődési mutatók közötti lineáris regressziós együtthatókat

tartalmazza. Csak azokat a mutatókat helyeztük el az ábrában, amelyeknél szignifikáns

kapcsolat van a tőke, mint hatótényező és a fejlődési mutató, mint eredményváltozó között.

9. ábra: Külföldi tőke (1995) ill. egyes fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói

Mutatók:Lakás95-01

Jöved95-01

Munk95-01

Társ98-01

Gazd95-01

Komplex95-01

Regressziós együttható

0.419 0.277 0.462 0.260 0.344 0.250

R2 0.109 0.104 0.150 0.059 0.120 0.106

A regresszió-elemzés eredményei nagyon jól egybeesnek a korrelációvizsgálatéval.

Elmondhatjuk, hogy a külföldi tőke legpozitívabb hatással a gazdasági fejlődésre van,

12%-ban magyarázza annak területi különbségeit. Ezen belül is a munkanélküliség

csökkenését segíti leginkább elő, és pozitív hatással van a jövedelem alakulására,

fejlődésére is. A társadalmi mutatókra való hatás már alacsonyabb szintű (5,9%), ezen

belül ugyanakkor a lakások fejlődésére a külföldi tőke beáramlása kedvező (11%-os)

hatással van. Komplex fejlesztési hatása pedig kb. 10%-os.

3.3. Kedvező földrajzi fekvés

Egy adott térség lakosságának életminőségét és gazdasági fejlődési lehetőségeit alapvetően

meghatározza (növeli vagy korlátozza) a földrajzi fekvése illetve elérhetősége. Ebben a

fejezetben mind a regionális elhelyezkedés, mind a – közlekedésfüggő – elérhetőségi idők

hatását vizsgálni fogom.

54



A már idézett Országgyűlési jelentés (VÁTI 2001) a gazdasági fejlődést alapvetően

meghatározó tényezők között első helyre sorolja a földrajzi helyzetből adódó előnyöket.

Ugyanezen jelentés Pénzügyi eszközökről szóló 2./2 háttéranyaga (Nemes Nagy J. 2000)

azt is vizsgálja, hogy a földrajzi vonatkozó változók térbeli szóródása milyen mértékben

magyarázza az egyes alapokból származó pénzeszközök területi szóródását. Ehhez

magyarázó változóként a regionális hovatartozás (bináris) mutatóját használja, és

kimutatja, hogy földrajzi helyzet erősen meghatározó voltát.

A földrajzi helyzet magyarázó változóként való használata során a regionális

elhelyezkedésnél finomabb vizsgálatokat tesz lehetővé az időben (percben) mért

elérhetőség vizsgálata. A lehetséges változók közül a szakirodalomban legtöbbször a

következőkkel találkozhatunk (Németh N. 2003.):

- Legközelebbi megyeszékhely (ill. megyei jogú város) közúti távolsága

- Budapest átlagos közúti távolsága

- Nyugati határátkelőktől való átlagos közúti távolság

- Legközelebbi határátkelőhely távolsága

Németh Nándor vizsgálatai során főleg a nyugati határtól való távolság erős hatását

mutatta ki a jövedelem, a munkanélküliség ill. az adózók aránya alakulására, amelynek

hatását csak a diplomások arányának hatása múlta esetenként felül.

A területfejlesztés szempontjából kedvezményezett térségek lehatárolásához használt

mutatórendszernek (OGY 2001) is része a kistérség elérhetőségi mutatója. Ezen elérési

mutató települési szinten méri az (autós) elérési időt az alábbiaktól (Laky I. 1998):

- Saját megyeszékhely

- Leghamarabb elérhető megyeszékhely vagy megyei jogú város

- Saját kistérségi központ

- Időben leghamarabb elérhető kistérség-központ

A számítás során a települési adatok kerülnek kistérségi szinten aggregálásra, miután egy

minőségi szorzóval súlyozzák őket, amely szorzó a céltelepülés ellátási, igazgatási,

55


termelési ill. egyéb speciális funkcióinak színvonalából adódik. A Terra Stúdió Kft. által

kiszámított komplex minősített elérési időket felhasználom jelen vizsgálataim során.


Előzetes elképzeléseim szerint a földrajzi fekvés illetve az elérhetőség nagyon erős

hatással van a térségek fejlettségi helyzetére ill. fejlődési lehetőségeire. Tapasztalataim

alapján a nyugati határtól ill. Budapesttől való (időbeli) távolság befolyásolja legjobban a

fejlődési folyamatokat, azon belül is elsősorban a gazdasági fejlődést.


Vizsgálataimat – az előző fejezetekhez hasonlóan – először korreláció-elemzéssel, majd

lineáris regressziós együtthatók kiszámításával hajtom végre. A számításokat az

egyetemtől oktatási célokra kapott SPSS szoftverrel végzem.

A korreláció-elemzés során két fő területét vizsgálom a földrajzi helyzetnek: egyrészt a

regionális elhelyezkedés, másrészt az elérési idők összefüggéseit. A lineáris regresszió

esetében a főbb elérési idők hatását keresem az 1995-2001 közötti fejlődési folyamatokra.

A TERRA STÚDIÓ Kft. az általa percben kiszámított – kistérségi központoktól számított

– alábbi elérési adatokat bocsátotta rendelkezésemre:

- Legközelebbi megyeszékhely (ill. megyei jogú város)

- Budapest

- Legközelebbi határátkelőhely

- Nyugati határátkelők7

Ezen elérési idők egyszerű összeadásából képeztem egy komplex elérési időt is, valamint

felhasználtam az OGY határozatban a kistérségi lehatároláshoz használt minősített elérési

időket is (Laky I. 1998).

7 Az elérési idő a Hegyeshalmi és a Rábafüzesi átkelő elérési idejének 75%-25%-os súlyozásából adódik.

56



A 7.3. mellékletben bemutatom az egyes fejlettségi és fejlődési mutatók ill. a földrajzi

elhelyezkedés kétváltozós korrelációs együtthatóit. A vastagon szedett értékek 0,01-es, míg

a vékonyan szedett értékek 0,05-ös szignifikancia szintűek.

A regionális elhelyezkedés és az egyes mutatók (viszonylag magas) korrelációs

együtthatói jól ismert összefüggéseket mutatnak. Látható, hogy a Nyugat-Dunántúli, a

Közép-Dunántúli és a Közép-Magyarországi Régió 1995. évi fejlettségi mutatói (a

munkanélküliséget természetesen kivéve) pozitív korrelációt mutatnak, míg Észak-

Magyarország és Észak-Alföld mutatói negatívan korrelálnak. Dél-Dunántúl és Dél-Alföld

együtthatói nem ennyire egyértelműek, aminek az lehet az oka, hogy kistérségi

fejlettségben nagyobb heterogenitást mutatnak. A régiók mellett bemutatjuk az egész

Dunántúl, valamint a „Fejlett nyugati rész” együtthatóit is. Ez utóbbi térséget a –

szakirodalomban számtalanszor említett – Balassagyarmat-Békéscsaba vonal mentén

határoltam le.

Az 1995-2001 közötti fejlődés korrelációs együtthatói hasonló képet mutatnak, mint a

fejlettségi mutatók, de azért jellemző eltérések is vannak. Nyugat-Dunántúl és Közép-

Magyarország fejlődése a legtöbb szinten kiemelkedő. Infrastrukturális fejlődésben nincs

jellemző előnyük, de ennek az lehet az oka, hogy „már nincs hova fejlődniük”, az alap

infrastruktúrákat már a ’90-es évek elején kiépítették. Közép-Dunántúl fejlődése a

gazdaság (jövedelem, vállalkozássűrűség, munkanélküliség) fejlődése szempontjából

kiemelkedő, más szempontból nem jellemző, vélhetően magas a régión belüli

heterogenitás. Dél-Alföld és Dél-Dunántúl kistérségeinek fejlődése sajnálatosan negatív,

akár a gazdasági, akár az infrastrukturális tényezőket vizsgáljuk. Észak-Magyarország és

Észak-Alföld fejlődése ugyanakkor ellentmondásos, esetükben nem tudunk egyértelmű

összefüggéseket kimutatni a régióhoz tartozás és az egyes (komplex) mutatók fejlődése

között. Ez nagy eltéréseket sejtet a régiók kistérségei között. Az egész Dunántúl, ill. a

fejlett nyugati országrész egységes fejlődése csak gazdasági (jövedelem és

munkanélküliség) téren mutatható ki.

Az elérési idők és a fejlettségi mutatók között egyértelmű és magas (számítási okok miatt

negatív) korrelációs összefüggés található. Ez alól kivételt jelent a legközelebbi

határállomás elérési ideje, amely semmiféle összefüggést nem mutat egyik fejlettségi

mutatóval sem. Ez azt jelenti, hogy 1995-ben azok a kistérségek voltak a legfejlettebbek,

57


amelyek a legközelebb voltak megyei jogú városhoz, Budapesthez, ill. a nyugati határhoz,

továbbá amelyek komplex, ill. minősített elérési ideje a legalacsonyabb volt. Az

összefüggés a gazdasági mutatók esetében a legerősebb, de a társadalmi és az

infrastrukturális mutatók esetében is megfigyelhető. A komplex elérési idő és a komplex

fejlettségi mutató korrelációs együtthatója pl. -0,6-os!

Az elérési idők és az 1995-2001 közötti fejlődési mutatók összefüggései hasonlóak, bár

nem ilyen egyértelműek. A társadalmi mutatók fejlődése szempontjából gyengébb

összefüggéseket láthatunk, a gazdasági fejlődés mutatói viszont jól korrelálnak az

elérhetőségekkel, ugyanakkor az infrastrukturális fejlődés azokra a térségekre jellemző,

amelyek elérhetőségi ideje magasabb (rosszabb a földrajzi elhelyezkedésük). Ennek okát

már a regionális elhelyezkedésnél említettük, az infrastruktúra fejlődése a periférikus

térségekben később következett be. Meg kell említenünk, hogy az elérhetőségi tényezők

közül a legnagyobb hatása a nyugati határ közelségének van.

10. ábra: Az elérhetőségi idők ill. egyes fejlődési mutatók (1995-2001) lineáris regressziós együtthatói8

Elér-hetőség

vánd autó lakás jöved váll vend munk vízlak kisker TÁRS GAZD KOMP

MJV 0,253 0,140 -0,214 0,205 -0,155 0,277

Budapest -0,211 0,151 -0,279 0,165 -0,176 -0,189 0,451

Határ -0,188 -0,313 0,157 -0,134

Ny. határ -0,284 -0,508 -0,417 0,200 -0,220 -0,209 -0,501 -0,374

R2 0,067 0,063 0,093 0,225 0,124 0,021 0,367 0,139 0,111 0,051 0,246 0,134

A korrelációs elemzésnél leírtakat támasztja alá a lineáris regressziós elemzés is. Az

elérhetőség a gazdasági fejlődésre van a legnagyobb hatással (24,6%), alapvetően a

nyugati határ közelsége a meghatározó. Az elérhetőség a gazdasági mutatók közül a

munkanélküliség csökkenésére (36,7%), a jövedelem növekedésére (22,5%) és a

vállalkozássűrűségre (12,4%) van a legnagyobb hatással, de az egyes elérhetőségi tényezők

közül a legkisebb hatása a legközelebbi határállomásnak és a megyeszékhely (megyei jogú

város) elérhetőségének van. Ez utóbbi a jövedelem szempontjából ráadásul ellentétes

hatású, aminek az lehet a magyarázata, hogy a nagyobb városokban a jövedelmek már

korábban nőttek, míg a periférikus területek csak az utóbbi időben. A társadalmi fejlődés

mutatóira az elérhetőségnek kevésbé szignifikáns a hatása, az infrastrukturális mutatókra

vonatkozóan pedig ellentmondásos. Például a lakások vízhálózatra való rákötése 1995-

2001 között azokban a térségekben fejlődött gyorsabban, amelyek messzebb vannak a

határoktól és a megyei jogú városoktól, ugyanakkor közelebb vannak Budapesthez.

8 A táblázatban a 10%-nál erősebb determinációs együtthatójú oszlopokat vastagon kiemeltem.

58


3.4. Autópálya közelsége

Ebben a fejezetben azt vizsgálom, hogy egy kistérség fejlődését mennyiben befolyásolja az

autópálya közelsége. Milyen hatással van rá az, ha keresztülmegy rajta az autópálya, ha a

közelében halad el, ill. ha a területén vagy a közelében autópálya csomópontot létesítenek.


A gazdaságfejlesztés egyik lényeges alapjának tekinthetjük a közúti infrastruktúra

megfelelő kiépítettségét. A hatásokat nagyon nehéz elkülöníteni egymástól, így nehéz

megállapítani, hogy az adott terület fejlődése mennyiben kötődik egy új autópálya-szakasz

kiépítéséhez, illetve más területi hatáshoz. (Tóth G. 2002)

Az autópályák területfejlesztő hatásának számszerűsítésére többféle kísérlet ismert

(Kullmann Á. 1999):

Az egyik lehetséges módszer a statisztikai adatok elemzése. Az összefüggés a

területi fejlődés és az infrastrukturális ellátottság mutatói között egzakt

módszerekkel vizsgálható. A tényezők közötti oksági összefüggések ugyanakkor

statisztikai eszközökkel nem igazolhatók. Megjegyzendő továbbá, hogy az

autópálya-fejlesztés hatása közvetett: a terület fejlődésének esélyét befolyásolja,

de a konkrét eredmény egyéb feltételeken (pl. a képzett, de relatíve olcsó

munkaerő meglétén vagy akár a helyi polgármesterek talpraesettségén) múlik.

A másik lehetőség, hogy a kutatók kérdőíves felméréssel megpróbálnak képet

kapni az érintett vállalatok várakozásairól és terveiről. Ezzel az a gond, hogy

csak a meglévő és helybeli vállalatok megkérdezése lehetséges, holott az

autópályák egyik legfőbb pozitív hatása éppen a távoli (külföldi) befektetők

vonzásában nyilvánul meg.

Kullmann az első módszert választja, és azt vizsgálja, hogy a kistérségek időbeli

elérhetősége a hegyeshalmi vagy a soproni határátkelőhelytől milyen hatással van a térség

jövedelmére. Erre vonatkozóan ír fel lineáris regressziós összefüggést, amelyből kiderül,

hogy az elérhetőség – autópálya kiépítésének köszönhető – javulása mennyivel növeli a

59


környező térségek jövedelmét. Modelljének béta együtthatója 0,3 eFt/perc, míg a

determinációs együttható (R2) 61%.

Szintén statisztika elemzéseket alkalmaz Tóth Géza, amikor 3 példán keresztül – az elsőnél

az szja-adatokkal, a másodiknál a feldolgozóipari vállalkozások, a harmadiknál pedig a

kereskedelmi ágazat árbevételével kísérli meg bemutatni az autópályák területfejlesztő

hatásának néhány összetevőjét. (Tóth G. 2002) Tanulmányában shift-share analízis

segítségével szétválasztotta egymástól a településszerkezet ill. az autópálya hozzáférés

hatását a fejlődésre. Ehhez egyrészt település-nagyság kategóriákat hozott létre, másrészt a

legközelebbi autópálya-felhajtó eléréséhez szükséges idő volt a kategorizálási szempont.

Megállapította, hogy bár az autópálya-építések máshol is éreztetik hatásukat, ez leginkább

mégis ott jelentős, ahol a városodottság foka magasabb. Összegző megállapításai a

következők:

Bár hazánk közlekedési hálózatainak kiépítettsége hagy némi kívánnivalót maga után, az

autópályák jelenleg is hazánk fő fejlődési tengelyeit jelentik. Az autópályák szerepe a

területi fejlődésben egyértelműen igazolható. A vizsgálat bebizonyította, hogy jövedelem

tekintetében a 45 percen belüli elérhetőséggel, míg a feldolgozóiparnál 15, a kereskedelem

vonatkozásában 10 perces elérhetőséggel rendelkező települések mutattak az átlagnál

nagyobb növekedést.

Egyes statisztikai mutatók változása és az autópályák időbeli megjelenése között

szignifikáns összefüggés mutatható ki, amely összefüggés elemi úton számszerűsíthető.

(Kálnoki Kis S. 2003.) Vizsgálataiban a közvetlenül érintett kistérségek fejlődését

hasonlította össze a közvetetten érintett ill. a vonzáskörzeten kívüli kistérségekével. A

legnagyobb arányú eltérést az M3 autópálya esetében az export-árbevétel (280%), a

nyereségadó (228%), az SZJA (129%) és a tartós munkanélküliek száma (66%) esetében

találta, míg az M5 autópályánál az exportárbevétel (220%), a nyereségadó (205%), az

SZJA (105%), valamint a tartós munkanélküliek száma (80%) arányú eltérés mutatkozott

az érintett és a nem érintett kistérségek között.


Feltételezem, hogy az autópályák alapvetően a gazdasági mutatókra vannak jó hatással, de

ezekre is hosszabb időtávon. Várható esetleg az autósűrűségre való pozitív hatás is.

60



Vizsgálataim során korrelációs és lineáris regressziós vizsgálatokat végzek az autópályával

való érintettség és a korábban már meghatározott társadalmi-gazdasági mutatók fejlődése

viszonylatában. Az autópálya „közelségét” kétféle módon határozom meg, és a

vizsgálatokat mindkét esetre elvégzem:

A közvetlenül érintett kistérségeknek (amelyeken áthalad az autópálya) 2 pontot,

a közvetetten érintett kistérségeknek (az előbbiek szomszédainak) 1 pontot adok,

a nem érintetteket a számítási modellben 0 ponttal szerepeltetem, így egy

ordinális változót képezek. Az érintettség időbeli alakulását is nyomon követem.

Az autópályák kiépülésének időbeli adatait Kálnoki Kis Sándor bocsátotta

rendelkezésemre.

A legközelebbi autópálya csomópontnak a kistérségi központtól való – percben

mért – közúti elérhetőségével számolok. A 2001. évi elérhetőségi adatokat a

TERRA Stúdiótól kaptam, amit gyakorlatilag 1998. éviként használok, hiszen

közben nem történt újabb autópálya szakasz átadás. A 2003. évben átadott

szakaszokkal már nem dolgozom, hiszen a vizsgált fejlődési mutatóim 1995-

2001 közöttiek.


A 7.4. mellékletben bemutatom a korrelációs mátrixot, amiből látható, hogy a

várakozásoknak megfelelően az autópálya érintettséggel (1990) a gazdasági mutatók

fejlődése, azok közül is a munkanélküliség csökkenése (0,488) és a jövedelem

növekedése (0,376) mutatnak szoros, szignifikáns összefüggést. Pozitív és erős az

összefüggés az autósűrűség változásával is (0,367). Ugyanakkor negatív korrelációt

találhatunk a kiskereskedelmi ellátottság tekintetében. Az autópályával érintett

kistérségekben lassabban növekszik (ill. csökken) a kiskereskedelmi egységek száma, ami

valószínűleg az autópálya közelébe települő nagykereskedelmi egységek, áruházak hatása.

Jó a korreláció ugyanakkor a komplex fejlődési mutatóval is (0,33).

61


Meg kell említenem, hogy az autópályák kiépítésének szakaszhatárait leginkább az 1990,

1996 és 1998 évek jelentik. 1990-ben 66 km-t adtak át, ekkor érte el az M1 Győrt, az M5

Újhartyánt (Dabasi kistérség!). 1996-ban 115 km autópályát adtak át, az M1 elérte az

országhatárt, az M5 pedig Kecskemétet. 1998-ben az M3 kiépült Gyöngyöstől

Füzesabonyig, az M5 pedig Kiskunfélegyházáig (141 km). A korrelációs mátrixban

megfigyelhetjük, hogy 1990-ben és 1996-ban a korrelációs együtthatók gyakorlatilag

megegyeznek, ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az 1996-ban átadott szakaszok

(Győr-Hegyeshalom, Újhartyán-Kecskemét) nem adtak új, dinamizáló erőt az újonnan

érintett kistérségeknek (vélhetően azok relatív fejlettsége miatt), illetőleg nem is

kapcsoltak be sok új kistérséget az autópályával érintett kistérségek körébe. Ugyanakkor az

1998-ban átadott szakaszok olyan kistérségeket (Hevesi, Füzesabonyi, Kiskunfélegyházi)

értek el, amelyek fejlődése 2001-ig még jellemzően nem indult meg. Ennek köszönhető,

hogy a korrelációs együttható ebben az évben alacsonyabb, mint 1996-ban.

A legközelebbi autópálya csomópont elérhetőségi idejével való korrelációs összevetés

hasonló képet mutat, azzal a különbséggel, hogy az autósűrűséggel, a jövedelem

növekedésével és a komplex fejlődéssel való korreláció valamivel alacsonyabb,

ugyanakkor a vállalkozássűrűség magas – természetesen a számítási módszer miatt negatív

– korrelációt mutat. A korrelációs együtthatók meglepően hasonló képet mutatnak, mint a

3.3.4. pontban a földrajzi helyzetnél Budapest elérhetőségi ideje esetében (ld. 7.3.

melléklet) . Ez elsőre ugyan meglepő lehet, de ha jobban belegondolunk: minden autópálya

Budapestről indul ki!

11. ábra: Autópályák kiépítettsége (1990), ill. csomópontjaik elérési ideje, valamint a fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói

Fejlődés1995-2001

vánd autó jöv váll vend munk csat kker Társ Gazd Komp

1990 0.376 0.637 0.488 0.188 0.388 0.330

R2 0.135 0.027 0.233 0.029 0.145 0.103

Csomópont -0.140 -0.178 -0.264 -0.219 0.148 -0.473 -0.112 0.263 -0.159 -0.334 -0.253

R2 0.013 0.025 0.063 0.042 0.015 0.219 0.006 0.063 0.019 0.105 0.057

Az autópálya érintettség, mint magyarázó változó, valamint az 1995-2001 közötti fejlődési

mutatók, mint eredményváltozók közötti többváltozós lineáris regressziós elemzés a

korrelációvizsgálathoz hasonló eredményre vezetett.

A gazdasági mutatók közül a jövedelemre, a munkanélküliségre, valamint a komplex

fejlődésre adódott jellemző hatás. Azt a hatást tekintettem jelentősnek, ahol a

62


determinációs együttható (R2) legalább 5%-os. Meg kell említeni, hogy a 3 magyarázó

változó közül az 1990. évi érintettségnek volt meghatározó hatása. Ez már a korreláció-

vizsgálatból is sejthető volt, és igazolja az autópályák fejlesztési hatásának hosszabb

időtávját.

A legközelebbi csomópont elérhetőségére külön végeztem el (egyváltozós) lineáris

regresszió elemzést, amelynek eredménye szintén a 9. ábrán látható. Itt gyakorlatilag

minden mutató fejlődésére vonatkozóan mutatkoztak kisebb nagyobb hatások, de

jelentős hatás ugyanazon mutatók esetében mutatkozik, mint az előzőekben bemutatott

„érintettség” vizsgálatnál (munkanélküliség csökkenése, komplex gazdasági mutató),

annyi különbséggel, hogy a kiskereskedelmi ellátottság esetében a regresszió-elemzés

kimutatta ugyanazt a fordított összefüggést, amiről már a korrelációvizsgálatnál is említést

tettünk.

3.5. Ipari park

Az ipari parkokat a területfejlesztés egyik fontos eszközének tekintjük. Magyarországon

ma már több mint 300 ipari park van, ezért érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen

tényleges fejlesztési hatásokat tudunk beazonosítani.


Az ipari parkok hivatalos hazai története mindössze 1997-ig nyúlik vissza. Ezek

Magyarországon igen új intézmények, amelyek hatékonyságát még nehéz értékelni. A

szakértők, kutatók általában arra vállalkoznak, hogy tájékoztatást nyújtsanak erről az

eszközről, ismertessék bevezetésük nemzetközi tapasztalatait, bemutassák hazai

elterjedésüket, és összefoglalják azokat a hatékonyságnövelő ajánlásokat, amelyeket

esettanulmányokból merítenek. (Barta Gy. 2002)

A területfejlesztési országgyűlési beszámoló (VÁTI 2001) iparról szóló háttéranyaga

(Kulcsár G. 1999) sem tudott még beszámolni az ipari parkok számszerűsíthető

területfejlesztési hatásairól. Megállapításai alapvetően a kiépítettség állapotára

vonatkoznak:

63


Az „Ipari Park” cím elnyerésére 1997-ben és 1998-ban meghirdetett pályázaton összesen

75 ipari terület nyert jogot a cím viselésére. Ezek, és a befektetett tőke döntő többsége

Északnyugat-Dunántúl és Északkelet-Magyarország hagyományos ipari területein

helyezkedik el, és több éves fejlesztési múlttal rendelkezik. Többségük zöldmezős

beruházásként indult, de vannak közöttük rekonstrukciós ipari parkok is. Összességében

mintegy 350 milliárd Ft-os beruházással évente több, mint 300 milliárd Ft értékű terméket

állítanak elő, 70%-ban exportra. […] a legeredményesebb ipari parkokban egy-egy

multinacionális nagyvállalat jelenléte dominál. Esztergomban, Győrben és

Szentgotthárdon a gépjármű-gyártás, Kazincbarcikán a vegyipar, Jászfényszarun az

elektronika.

Ezen háttéranyag tartalmazza mind a 75 akkori ipari park alapadatait (terület,

vállalkozások száma, foglalkoztatottak száma, beruházási érték), amelyeket elemzéseimhez

felhasználok.

Meg kell jegyezni, hogy a magyar kormányzati politikában intézményi szinten szétváló

gazdaság- illetve területfejlesztési politika viszonya az ipari park építéshez eltérő volt.

(Barta Gy. 2002):

Gyakorlatilag a Gazdasági Minisztérium karolta fel az ipari park „mozgalmat”, míg a

területfejlesztési kormányzati intézmények programjában alig szerepelt ez a

gazdaságfejlesztő eszköz. Ez a kiinduló helyzet rányomta a bélyegét az ipari park építés

jellegére: az ipari parkok részben az országos szintű gazdaságfejlesztést szolgálták,

részben a válogatás nélküli tömeges településfejlesztés eszközévé váltak. A regionális

szintű (régió, megyei és kistérségi) célok (tehát elsősorban a regionális társadalmi-

gazdasági különbségek csökkentése) kimaradtak az ipari park építést szolgáló állami,

kormányzati támogatási szempontok közül.

Ettől eltérő – „hivatalosnak” tekinthető – véleményt fogalmaz meg a Gazdasági

Minisztérium főosztályvezetője egyik cikkében (Nikodémus A. 2002):

A Széchenyi-terv stratégiai célkitűzése a magyar gazdaság területi szerkezetét jellemző

sajátos dualitás oldása, mindenekelőtt azért, hogy a látványosan megindult, innováció

vezérelte gazdaságfejlődés területileg is elmélyüljön és kiszélesedjen. A programok ugyan

nem közvetlenül területfejlesztési indíttatásúak, gazdaságfejlesztési filozófiájuk és

regionális gazdaságfejlesztő hatásuk mégis jelentősen hozzájárul az ország

64


térszerkezetének kiegyensúlyozottabbá tételéhez, az elmaradottabb térségek

felzárkóztatásához.

A fenti célkitűzés megvalósulására, a Széchenyi-terv által támogatott ipari parkok területi

felzárkóztató hatásának vizsgálatára vonatkozóan azonban ma még nem találni

szakirodalmat.


Feltételezem, hogy az ipari parkok kiépülése – főleg, ha nem csak a cím elnyeréséig tart,

hanem számos vállalkozás betelepülésével és munkahelyek létrehozásával jár – kedvező

hatással van a térségek fejlődésére. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a ’90-es évek

második felében létrehozott ipari parkoknak az ugyanezen időszak fejlődésére

vonatkozóan még nem mutatható ki jelentős hatása.


Az ipari parkok évente beszámolót készítenek a Gazdasági (és Közlekedési) Minisztérium

részére az aktuális „teljesítmény” adataikról. Az adatokat a Promei Kht. összesíti, akik

szakdolgozatomhoz ezeket rendelkezésre bocsátották. Mivel azonban alapvetően azt

vizsgálom, hogy az egyes fejlesztési tényezők hogyan hatnak a kistérségek 1995-2001

közötti fejlődésére, így a kapott információknak csak egy töredékét használtam fel. Az

1997-ben és 1998-ban létesített parkok 1998. évi adatait (terület, vállalkozások száma,

foglalkoztatottak száma, beruházási érték) válogattam ki, és ezek összefüggéseit

vizsgáltam az 1998-2001 közötti fejlődési mutatókkal.

Az érdekesség kedvéért bevettem a vizsgálatba az inkubátorházak 1998. évi

elhelyezkedését, jelenlétét is.


A 7.5. mellékletben található korrelációs mátrixból megállapítható, hogy az ipari parkok

(és az inkubátorházak) 1998 évi jelenléte – számos mutató tekintetében – jól korrelál az

1995. évi kistérségi fejlettséggel, mind a gazdasági, mind az infrastrukturális, mind a

65


komplex fejlettség esetében. Ebből úgy tűnik, hogy 1997-98-ban elsősorban a fejlettebb

térségekben létesítettek ipari parkokat (és inkubátorházakat). Az ipari parkok mérete

még hasonló, bár kisebb összefüggést mutat, ugyanakkor a betelepült vállalkozok száma, a

foglalkoztatottak száma és a beruházási érték tekintetében gyakorlatilag semmiféle

összefüggést nem találunk. Ez a parkok sokféleségét mutatja, ami adódhat a helyi igények

változatosságából, de az országos fejlesztési koncepció megalapozottságának alacsonyabb

szintjéből is.

Az első korrelációs mátrix alsó felében lévő fejlődési mutatókat megvizsgálva

megállapítható, hogy a létesített ipari parkok és a térségek fejlődése között gyakorlatilag

nincs összefüggés. A következő 12. ábrából is megállapítható, hogy az ipari parkok pozitív

hatása a térségek fejlődésére alig kimutatható a vizsgált időszakban, ill. időtávban.

12. ábra: Ipari parkok kiépítettsége (1998) és egyes fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói

Fejlődés (1998-2001)vándorlás

98-01munkanélk

98-01vízbek 98-01

Kisker 98-01

Jelenlét 1998 0,203 0,154 -0,172 0,179

R2 0,035 0,017 0,023 0,026

Ugyanakkor egyes fejlesztési tényezők megléte pozitív hatással volt az ipari parkok

létrehozására, amint az a 7.5. melléklet harmadik táblázatából, valamint az alábbi 13.

ábrából is látszik.

13. ábra: Egyes fejlesztési tényezők és az ipari parkok kiépítettségének lineáris regressziós együtthatói

Ipari Parkok 1998-ban Jelenlét TerületVállal-

kozások

Foglal-kozta-tottak

Beruhá-zások

GFC 96-98 0,204 0,178 0,210 Külföldi tőke 1995 0,266 Képzettek aránya 1990-ben 0,422 0,193 0,180 0,153

R2 0,263 0,200 0,087 0,017

Érdemes megjegyezni, hogy a lineáris regressziós vizsgálatba bevontuk Budapest ill. a

nyugati határ elérhetőségét is, de ebben a tekintetben sem korrelációs, sem lineáris

regressziós összefüggést nem találtunk.

Az ipari parkok első létesítési hullámában tehát területileg viszonylag egyenletesen

oszlottak el a parkok. Először is a nagyobb városokban jöttek létre, ezen kívül elsősorban

ott, ahol jelen volt bizonyos külföldi tőke, megfelelően magas volt képzettség (ld. még 3.7.

66


fejezet!) és esetleg sikerült GFC támogatást is kapni az előkészítő munkálatokhoz.

Fejlesztő hatásuk számszerű kimutatásához azonban még túl rövid idő telt el.

3.6. Vállalkozási övezet

Vállalkozási övezet: a régió fejlődése érdekében létrehozott, a területén folytatott

tevékenységhez sajátos pénzügyi kedvezmények igénybevételét biztosító, területileg

lehatárolt termelési és szolgáltató terület. (TF tv. 1996)

Magyarországon 11 övezet került kijelölésre kormányrendeletek útján, a leginkább

elmaradott – a kunmadarasi kivételével – külső periférikus kistérségekben.


A gazdasági övezetek bizonyos típusainak (szabadkereskedelmi övezetek, különleges

gazdasági övezetek, vámszabad területek, vállalkozási övezetek) Magyarországon történő

alkalmazására az 1980-as évek végétől számos koncepció született, míg végül a 195/1996.

(XII.19.) Korm. rendelet értelmében létrejött a Záhony és Térsége Vállalkozási Övezet. Az

ezt követő további előkészítő munka eredményeképpen 1998-ban 7 db, míg 1999-ben 3 db

övezet került kormányrendelet útján kijelölésre. Az övezetek összesen 370 települése

közigazgatási területére terjednek ki, közülük (a kijelöléskor) 25 volt városi rangú,

lakónépességük pedig 1998. január 1-én 790.901 fő volt.

Ugyanakkor a témában publikáló szakértők rámutattak arra, hogy Magyarország földrajzi

elhelyezkedése, területi méretei nem teszik lehetővé és szükségessé ilyen gazdasági

enklávék meghonosítását hazánkban, és sokkal inkább arra kell törekedni, hogy az ország

egészében segítsék elő és teremtsék meg a külföldi működőtőke-beáramlás feltételeit.

(Barta Gy. 2002)

Az övezetek kijelölése óta a vállalkozási övezetek által érintett kistérségek nem kerültek

kedvezőbb helyzetbe, sőt olyan kistérség is akad, amelyiknek olyan mértékben romlott a

helyzete, hogy az övezet kijelölése óta került be a támogatandó kistérségek közé (Csatári

B. 2002):

67


A vállalkozási övezetek kijelölése óta ugyan nem telt el sok idő, ez a néhány év viszont azt

jelzi, hogy a vállalkozási övezetek […] a megyék fejlettségének emelésében sem tudtak

szerepet játszani.


A szakirodalom áttekintése után magam is úgy vélem, hogy nem fogok szoros

összefüggést, számszerűsíthető pozitív hatást találni a vállalkozási övezetek kijelölése és

egy térség fejlődése között.


A vállalkozási övezetek egyes esetekben egy vagy több kistérség teljes területére, más

esetekben azok egyes településeire terjednek ki. Elemzésem során egy bináris (ordinális)

mutatóval jellemeztem a kistérségeket aszerint, hogy érinti-e őket valamelyik vállalkozási

övezet. Ezt követően ezen mutató korrelációs és lineáris regressziós összefüggéseit

vizsgáltam a kistérségi fejlettséggel, ill. fejlődéssel.


A 7.6. melléklet korrelációs mátrixa alapján megállapítható, hogy az övezetek a fejlődési

mutatókkal nem korrelálnak, csak az 1995. évi fejlettséggel, azon belül is a társadalmi és a

gazdasági mutatókkal. Az összefüggés negatív, tehát megállapíthatjuk, hogy az övezetek

valóban a társadalmi-gazdasági szempontból legelmaradottabb kistérségekben jöttek létre.

14. ábra: Vállalkozási övezetek és egyes fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói

Fejlődés 1998-2001 jövedelem Gazdaság KomplexLineáris regressziós együttható -0,150 -0,137 -0,112

R2 0,016 0,012 0,006

A 14. ábrán viszont azt láthatjuk, hogy a vállalkozási övezetek kijelölésének

gyakorlatilag (még) nincs értékelhető hatása a kistérségek fejlődésére.

68


3.7. Humán erőforrások

A humán erőforrások szerteágazó köréből az iskolai végzettség területfejlesztő hatását

szeretném a következőkben megvizsgálni. Azért választottam ezt a tényezőt, mert a

szokásos humán mutatók (pl. születéskor várható élettartam, felnőtt korú lakosság írni-

olvasni tudása) közül ez viszonylag jól befolyásolható kormányzati vagy helyi

önkormányzati eszközökkel.


A társadalmi, humán jelzőszámokkal kapcsolatos szakirodalom igen széles körű. A

kutatások mindegyike a társadalom állapotáról, változásáról kíván különböző

mutatórendszerekkel képet adni. (Obádovics Cs. – Kulcsár L. 2003.) Nem találtam viszont

olyan szakirodalmi forrást, kutatási eredményt, amely valamely humán erőforrás

területfejlesztő hatását próbálta volna számszerűsíteni.


Véleményem és előzetes várakozásaim szerint a végzettség szintje egy térségnek nem csak

a társadalmi, de a gazdasági fejlődését is nagymértékben befolyásolja.


A magyar statisztikai rendszerben sajnos az iskolai végzettségre vonatkozó adatok nem

állnak évente rendelkezésre, ezért az 1990. ill. a 2001. évi népszámlálások adataiból

próbáltam következtetéseket levonni. Kistérségi aggregációban kigyűjtöttem a TeIR-ből

1990-re vonatkozóan az egyetemi, főiskolai és középiskolai végzettségűek számát, 2001-re

vonatkozóan pedig a felsőfokú, az általános középiskolai és a szakközépiskolai

végzettségűek számát. Ezekből az adatokból számoltam ki a két év vonatkozásában a

legalább középfokú végzettségűek számát, valamint népességen belüli arányát. Ez utóbbi

alapadattal számoltam a korrelációkat és a lineáris regressziós együtthatókat az 1995. évi

fejlettség, illetve az 1995-2001 közötti fejlődés között. Az 1990-es évben – az érdekesség

kedvéért – megnéztem külön a felső- és a középfokú végzettség hatását is.

69



A 7.7. mellékletben látható, hogy szinte minden mutató tekintetében – leszámítva a

lakássűrűséget – szignifikáns korreláció mutatkozik egy térség társadalmi-, gazdasági- és

infrastrukturális fejlettsége valamint a középfokú vagy annál magasabb végzettségűek

aránya között. Az 1990. évi végzettség és az 1995. évi fejlettség tekintetében az

összefüggés a legerősebb a jövedelem (0,859!), a vállalkozássűrűség (0,780), a

csatornázottság (0,726), az autósűrűség (0,665) és a munkanélküliség (-0,510)

tekintetében. Érdekes megfigyelni, hogy ezek a mutatók azok, amelyek a komplex

fejlettséggel a legjobban korrelálnak (ld. 5. ábra). Nem véletlen tehát, hogy a komplex

fejlettséggel is magas (0,727!) a végzettség korrelációja. Láthatjuk emellett, hogy a

2001. évi képzettség valamivel erősebben, az 1990-2001 közötti változás pedig valamivel

gyengébben korrelál az 1995. évi fejlettséggel, de a köztes évek adatainak hiányában ebből

nem mernék messzemenő következtetéseket levonni. Az is érdekes, hogy egyes mutatók

(autó, vállalkozás) esetében a felsőfokú végzettség, más mutatóknál (jövedelem,

munkanélküliség) a középfokú végzettség mutat magasabb korrelációt. Ugyanakkor ezek a

magas értékek nem jelentenek egyértelmű ok-okozati összefüggést. Feltételezhető,

hogy azokban a térségekben, ahol magasabb a végzettség ott a fejődés lehetőségei

kedvezőbbek, de az is gyanítható, hogy a fejlettebb térségek lakóinak nagyobb a lehetősége

magasabb végzettség megszerzésére, illetve hogy a fejletlenebb térségekből nagyobb

arányú lehet a magasan képzettek elvándorlása a fejlettebbek irányába.

Az 1995-2001 közötti fejlődési mutatók közül viszont már csak a munkanélküliség

csökkenése (0,38), a vállalkozássűrűség (0,314) és a lakássűrűség (0,279) mutat pozitív

korrelációt a végzettséggel, tehát valószínűleg ezen tényezők fejlődését segíti leginkább a

magasabb végzettség. A lakások vízhálózatra kötésének alakulásával (-0,357) és a

kiskereskedelmi ellátottság alakulásával (-0,245) ugyanakkor negatív a korreláció.

Előbbinek az lehet az oka, hogy a bekötések az utóbbi időszakban egyrészt az elmaradott

térségekben, másrészt a kisebb településeket magukba foglaló kistérségekben fejlődtek

jelentősen, amelyekben alacsonyabb a magas végzettségűek aránya; illetőleg a nagyobb

városokban (ahol magasabb az átlagos végzettség) a vízbekötések már 1995 előtt nagyrészt

megtörténtek. A kiskereskedelmi ellátottsággal kapcsolatban is hasonló a helyzet: a

nagyobb városokban, a fejlettebb térségekben egyre nagyobb teret nyernek a nagyobb

70


kereskedelmi egységek, nagyrészt a kiskereskedelmi egységek rovására, amelyek fejlődése

inkább a kisebb, elmaradottabb településekre jellemző.

15. ábra: A végzettség és fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói

Képzettség vánd autó lak váll vend mn csat vízl ker Gazd Infra1990 -0,182 -0,121 0,309 0,243 -0,135 0,329 -0,189 -0,340 -0,222 0,189 -0,284R2 0,027 0,008 0,089 0,053 0,012 0,102 0,029 0,109 0,043 0,029 0,074

Az ábrában látható determinációs együtthatók visszaigazolják a korrelációvizsgálat

eredményét. A legmagasabb determináció a munkanélküliség csökkenése (10,2%), a

lakássűrűség (8,9%) és a vállalkozássűrűség (5,3%) esetében mutatkozik. Itt is látszik,

hogy a lakások vízhálózatra kötését fordított irányban befolyásolja a végzettség.

Mindezekkel együtt ezek a determinációk nem tekinthetők túlságosan magasnak, a

végzettség a vártnál kisebb – de jelentős – hatással van a térségek társadalmi-

gazdasági fejlődésre.

3.8. Pártközelség

Helyi és országos politikusok (elsősorban is a kormánypártiak) gyakran hangoztatják, hogy

mennyit tettek az általuk képviselt térség fejlődése érdekében. Ebben a fejezetben

megpróbálom számszerűsíteni annak hatását, hogy az egyéni országgyűlési képviselők

pártállása – kormánypárti vagy ellenzéki volta – milyen hatással lehet egy térség

fejlődésére.

3.8.1. Előzetes hipotézis

Feltételezésem szerint az országgyűlési képviselők pártállása nincs olyan nagy hatással az

egyes térségek fejlődésére, mint azt a politikusok általában terjesztik.


Vizsgálataim során megnéztem az egyes egyéni választókerületek képviselőjének

pártállását. Kormánypárti képviselő esetén 1 pontot, ellenzéki esetén -1 pontot adtam a

kistérségnek, feltéve, ha a választókerület nagyobbrészt lefedte azt. Amennyiben egy

kistérségre több – eltérő pártállású – képviselő jutott, akkor 0 pontot kapott.

71


Az elemzések során az 1994. évi választás adatait az 1995-1998 közötti fejlődéssel, az

1998. évi választás adatait az 1998-2001. évi fejlődéssel vetettem össze.


Megvizsgálva az 1994-ben mandátumot szerzett egyéni országgyűlési képviselők

pártállását (kormánypártiságát ill. ellenzéki mivoltát), arra a – módszertani szempontból –

sajnálatos következtetésre jutunk, hogy néhány kivételtől eltekintve szinte mindenhol a

(későbbi) kormánypárti (MSZP, SZDSZ) jelöltek nyertek. Ellenzéki (FIDESZ, MDF,

KDNP) jelölt egyébként a Hódmezővásárhelyi, a Kapuvári, a Szobi, a Lenti, a Letenyei és

a Zalaszentgróti kistérségben nyert, továbbá nem egyértelmű a kormánypártiság megítélése

(vegyes a pártállás) Nagykanizsán, Zalaegerszegen és természetesen Budapesten. Az

ellenzéki képviselők gyakorlatilag csak megyei és országos listán tudtak mandátumot

szerezni.

Az 1998-as választás eredmények már sokkal vegyesebb képet mutatnak, de ekkor is a

(későbbi) kormánypártok (ekkor FIDESZ, FKGP, MDF) nyerték el az egyéni mandátumok

túlnyomó részét, az ellenzék megint inkább listákon és töredékszavazatok alapján jutott be

a Parlamentbe. Ebből következik, hogy az egyéni választás és a kistérségi fejlődés

összefüggéseinek vizsgálata során a matematikai-statisztikai eredményeket

fenntartásokkal kell fogadnunk.

A 7.8. mellékletben látható, hogy az 1995. évi társadalmi, gazdasági és komplex fejlettség

jól korrelál az 1998. évi választási eredményekkel. Az időbeliség miatt azt kell

feltételeznünk, hogy a választáson a fejlettebb kistérségekben nagyobb arányban nyertek a

„polgári” jelöltek.

Az 1994. évi választás eredményei ugyanakkor több tényező esetében negatív korrelációt

mutatnak az 1995-98 közötti fejlődéssel (16. ábra). Ugyanez az összefüggés látszik a

következő lineáris regressziós vizsgálatból is. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az a

néhány kistérség, ahol nem a (későbbi) kormánypárt képviselői nyertek, ebben az

időszakban jelentős fejlődést ér el bizonyos mutatók esetében. Ezt igazolja, hogy ha

példának megnézzük a 2.2. mellékletet, akkor láthatjuk, hogy a Letenyei 6., a lenti 9., a

Zalaszentgróti kistérség pedig 14. a kistérségek között az autósűrűség fejlődésében. Ez

72


aztán kihat a társadalmi és a komplex fejlettség mutatójára is, illetőleg ezek a kistérségek

általában is jól fejlődtek a vizsgált időszakban.

16. ábra: A politikai hovatartozás és a fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói

PolitikaAutó95-98

Lakás95-98

Kisker95-98

Társ95-98

Gazd95-98

Infra95-98

Komp95-98

1994 -0,256 -0,204 -0,233 -0,276 -0,184 -0,259

R2 0,059 0,035 0,048 0,070 0,027 0,061

PolitikaVánd98-01

Munkan98-01

Társ98-01

Gazd98-01

Infra98-01

Komp98-01

1998 0,149 0,161 0,182 0,169 0,203

R2 0,015 0,019 0,026 0,022 0,034

Az 1998. évi választások eredményeinek és az 1998-2001 közötti fejlődésnek az

összefüggései elég gyengék, a determinációs együttható egyik mutató esetében sem éri el

az 5%-ot.

3.9. Fejlesztési tényezők összesített értékelése

Végezetül nézzük meg, hogy az egyes fejlesztési tényezők összességében, illetve

egymáshoz képest mennyiben befolyásolták a kistérségek fejlődését.


Az előző fejezetekben egyenként elemzett fejlesztési tényezők közül a fontosabbak

korrelációit foglaltam össze a 7.9. mellékletben. A fejlődési mutatóknál kétféle időtávval

dolgoztam. A világos mezőben azok a fejlesztési tényezők vannak, amelyeknek csak az

1998-2001 közötti fejlődéssel való összefüggését érdemes vizsgálni, a sötét mezőkben

pedig azok, amelyek az 1995-2001 között fejlődéssel kapcsolatban is elemezhetők.

A többváltozós lineáris regressziós elemzésnél az állami támogatások, a földrajzi helyzet

ill. az ipari parkok számos tényezői közül csak azokat vontam be a vizsgálatba, amelyek a

korábbi vizsgálatokban eleve magas korrelációt mutattak. A hatásvizsgálatot az 1998-2001

közötti fejlődés vonatkozásában végeztem, mert a fejlesztési tényezők egy részének hatása

csak ebben az időszakban értelmezhető.

73


3.9.2. Az összesítő vizsgálat eredményei

A 7.9. mellékletben lévő korrelációs mátrix alapján megállapítható, hogy a társadalmi, a

gazdasági és a komplex fejlettség az elérhetőséggel (ezen belül is a nyugati határ

elérhetőségével) mutatja a legerősebb összefüggést, de magas a korreláció az autópálya

érintettséggel és a külföldi tőkével is. A gazdasági mutatók ezen túlmenően szignifikáns

összefüggést mutatnak a végzettséggel is. Az infrastrukturális mutatókat az állami

támogatások befolyásolják (igaz csak kisebb mértékben) pozitív irányban, viszont

negatívan korrelálnak a végzettséggel. Ennek feltehető okait lásd a 3.7. fejezetben.

A többváltozós lineáris regressziós elemzés alapján a következő fejlődési mutatók azok,

amelyeknél a fejlesztési tényezők determinációs együtthatója megfelelően nagy ahhoz,

hogy érdemleges fejlesztési hatásról beszéljünk:

17. ábra: A fejlesztési tényezők és a fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói

TÉNYEZŐKautó 98-01

lakás 98-01

jöved 98-01

m váll 98-01

munk 98-01

vízlak 98-01

kisker 98-01

Társ 98-01

Gazd 98-01

Infra 98-01

Komp 98-01

TFC 96-98 0,246 -0,154 -0,146

TEKI 96-98 -0,237 0,184 -0,185 0,153

GFC 96-98

Külföldi tőke 1995 0,187

Nyugati Határ -0,177 -0,171 -0,286 0,361 -0,199 0,313

Autópálya csomópont -0,438 -0,406 -0,252 -0,307

Ipari Park 1998

Vállalkozási Övezet 1998

Végzettség 1990 -0,205 0,206 -0,244 0,247

Politikai állás 1998

R2 0,186 0,106 0,037 0,046 0,217 0,131 0,088 0,225 0,033 0,055 0,088

Az autósűrűség alakulását az autópálya csomópont közelsége 18,6%-ban határozza meg.

Minél közelebb van az autópálya, annál gyorsabban növekszik az autósűrűség.

A lakássűrűség fejlődésére a TEKI negatív hatással volt, míg a külföldi tőke pozitív

hatással. Összes hatásuk a fejlődés alakulásában 10,6%-os.

A munkanélküliség csökkenését a nyugati határ közelsége és a végzettség segíti

leginkább, összesen 21,7%-ban!

A lakások vízhálózatra való rákötését leginkább a TEKI támogatás segítette, a

determinációs együttható 13,1% volt.

74


Az 1000 főre jutó kiskereskedelmi egységek száma annál gyorsabban növekedett, minél

kevesebb TFC támogatást kapott a kistérség, minél távolabb volt a nyugati határtól, és

minél magasabb volt a végzettség.

A társadalmi fejlődés ott volt magasabb, ahol kevesebb volt a TEKI támogatás, viszont

közelebb volt az autópálya csomópont.

A gazdasági fejlődésre vonatkozó determinációs együttható mindössze 3,3%-os, így

nehezen értékelhető. Jellemző hatása a nyugati határ közelségének van rá.

Az infrastrukturális fejlődést a TEKI támogatás, a nyugati határtól való távolság(!) és az

autópálya csomópont közelsége befolyásolja összesen 5,5%-ban.

A komplex fejlődés determinációs együtthatója valamivel magasabb, 8,8%-os, és az

autópálya csomóponthoz való közelség befolyásolja pozitívan.

Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy az Országgyűlési Jelentés (VÁTI 2001) alapján várt

tényezőkről (földrajzi helyzet, külföldi tőke, képzettség) bebizonyosodott, hogy valóban

jelentős hatással vannak az egyes térségek fejlődésére. Előzetes hipotéziseimhez képest

viszont az autópálya a vártnál magasabb, míg a végzettség a vártnál alacsonyabb hatást

mutatott.

75

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat

A különböző helyzetű térségekben élők hogyan érzékeliksaját térségük fejlődési folyamatait?

Mint leendő szociológus, kíváncsi vagyok arra, hogy az egyes kistérségekben élők hogyan

élik meg a felzárkózás (vagy éppen a leszakadás) folyamatát, mennyiben érzik térségüket

fejlődésben lévőnek. Érdekel az is, hogy véleményük szerint milyen fejlesztési tényezők

segíthetik egy térség fejlődését. A kérdőívezéssel beérkezett válaszokat összevetem a

szakirodalmi információk és a statisztikai elemzések következtetéseivel, rámutatva a

közvélekedésben esetlegesen jelen lévő téves képzetekre.


Kutatásom során arra szeretnék választ kapni, hogy vajon helyi szinten jobban tudják-e,

hogy mitől tud(ná)nak fejlődni, illetve mennyire látják helyesen a fejlesztési tényezők

valódi hatásait. Előzetes elképzeléseim szerint a dinamikusabban fejlődő kistérségekben

jobban látják a valódi fejlesztési tényezők tényleges fontosságát.

A kutatás másodlagos eredménye lehet annak bemutatása, hogy vajon a fejlett, vagy az

elmaradott, ill. a fejlődő vagy a leszakadó térségek lakói érzékelik-e reálisabban

helyzetüket. Feltételezésem szerint ugyanis a helyi vezetők helyzetértékelésének realitása

függ attól, hogy milyen térségről van szó.


Az alábbiakban bemutatom, hogy miként választottam ki a megkérdezendő kistérségek ill.

személyek körét, ismertetem a kérdőív felépítését, valamint körvonalazom az értékelési

módszereket.

76


4.2.1. Minta kiválasztása

Vizsgálataimhoz 20 kistérséget választottam ki a 150-ből, és mindegyikbe 10-10 db

kérdőívet juttattam el az adott kistérségi megbízotthoz9. A munkában segítségemre volt a

Magyar Terület- és Regionális Hivatal Területigazgatási Főosztálya, akik a kistérségi

megbízottakkal a kapcsolatot tartják.

A megbízottakat arra kértem, hogy a 10 kérdőívből egyet maga töltsön ki, a többi kilencet

pedig elsősorban a kérdőív első kérdésében felsorolt jogállású – lehetőleg különböző

településeken élő – emberekhez juttassa el. Arra kellett ügyelniük, hogy legfeljebb 3

kérdőív kerüljön ugyanarra a településre, ill. ugyanolyan jogállású emberekhez.

A 20 kistérség kiválasztása célzott volt, nem véletlenszerű. A pontozásos módszerrel

képzett komplex mutató (ld. 2.4.4. pont, ill. 4.4. melléklet) alapján állítottam össze az

alábbi táblázatot annak érdekében, hogy a kiválasztott kistérségek között fejlett és fejletlen,

ill. fejlődő és nem fejlődő is legyen. Mint látható, alapvetően az 1995-ben elmaradott ill. az

1995-2001 között jól fejlődő térségekre koncentráltam, hiszen ezen kistérségek

beazonosítása volt szakdolgozatom első részének (2. fejezet) célja, közülük választottam ki

10 kistérséget úgy, hogy lehetőleg más-más megyében legyenek. Technikai kódszámuk 1-

essel, ill. 2-essel kezdődik.

18. ábra: A kérdőíves vizsgálatba bevont kistérségek tipológiája

DinamikaStátusz

Nagyon jól fejlődő Jól fejlődő Átlagnál rosszabul fejlődő

Nem elmaradott32. Pilisvörösvári35. Csepregi

Kissé elmaradott31. Dabasi33. Lenti34. Téti

Elmaradott

11. Kisbéri12. Letenyei13. Vasvári14. Aszódi15. Zirci

24. Mohácsi 41. Kalocsai42. Mórahalmi44. Barcsi

Nagyon elmaradott

21. Fehérgyarmati22. Sárbogárdi

23. Tiszafüredi25. Sátoraljaújhelyi

43. Tiszavasvári45. Sellyei

Ehhez vettem hozzá – mintegy kontroll-csoportként – 5 olyan kistérséget, amelyek a

fejlődési dinamika csúcsán voltak 1995-2001 között, bár 1995. évi elmaradottságuk nem

volt olyan mély. Kódszámuk 3-assal kezdődik. Végezetül még 5 kistérséget választottam,

9 A Miniszterelnöki Hivatal, ill. 2004. január 1-től a Magyar Terület- és Regionális Hivatal kistérségi

megbízottairól van szó.

77


amelyek 1995-ben elmaradottak voltak, és 1995-2001 közötti fejlődésük is átlag alatti volt.

Ők a leszakadók, akiknek kódszáma 4-essel kezdődik.

4.2.2. Kérdőív felépítése

KUTATÁSI KÉRDŐÍVTérségi felzárkózás Magyarországon

Ez a kérdőív Hahn Csabának, az ELTE Szociológia településfejlesztési szakirányú végzős levelező tagozatos hallgatójának (a MeH Nemzeti Területfejlesztési Hivatal Területfejlesztési Főosztálya főtanácsosának) diplomamunkájához készült. Célja annak felmérése, hogy az egyes kistérségekben élők mennyiben érzik térségüket fejlődésben lévőnek, és véleményük szerint milyen (terület)fejlesztési tényezők segít(het)ik egy térség fejlődését. A kérdőív kitöltése név nélküli, és nem kötelező!

1. A kérdőív kitöltőjének jogállása:

(Írja a megfelelő számot a négyzetbe!)

1. Polgármester

2. Országgyűlési képviselő

3. Helyi önkormányzati képviselő

4. Jegyző

5. Polgármesteri Hivatal dolgozója

6. Kistérségi menedzser, kistérségi megbízott

7. Települési, területfejlesztési szakértő

8. Egyéb, éspedig:………………………………….

9. Nem határozható meg pontosan

X. Nem válaszol

2. Véleménye szerint mennyire ismeri kistérségük fejlődési folyamatait?

(1-Nem nagyon; 2-Kicsit; 3-Megfelelően; 4-Jól; 5-Kiválóan; 9-Nem tudja; X- Nem válaszol)

3. Véleménye szerint milyen kistérségük jelenlegi fejlettsége a felsorolt tényezők szerint?

(1-Nagyon elmaradott; 2-Elmaradott; 3-Átlagos; 4-Fejlett; 5-Nagyon fejlett; 9-Nem tudja)

a. Társadalmi (demográfiai, ellátási) szempontból:

b. Gazdasági (jövedelmi, vállalkozási, foglalkoztatási) szempontból:

c. Infrastrukturális szempontból:

d. Összességében:

78


4. Véleménye szerint kistérsége 1995 óta hogyan fejlődött a felsorolt társadalmi-gazdasági tényezők viszonylatában?

(1-Nem fejlődött; 2-Átlagosnál lassabban fejlődött; 3- átlagosan fejlődött; 4-Átlagosnál jobban fejlődött; 5-Dinamikusan fejlődött; 9-Nem tudja)

I. Vándorlási különbözet (bevándorlás-elvándorlás): II. Autósűrűség (1000 lakosra jutó autók száma):

III. Lakássűrűség (1000 lakosra jutó lakások száma): IV. Lakosság átlagos éves személyi jövedelme: V. Működő vállalkozások száma:

VI. Turisták által eltöltött vendégéjszakák száma: VII. Munkanélküliség:

VIII. Szennyvíz-csatornázottság: IX. Vízvezeték-hálózatra kötött lakások száma: X. Kiskereskedelmi üzletek száma:

5. Véleménye szerint mely tényezők járulhatnak hozzá egy kistérség fejlődéséhez?

(1- Nem szükséges; 2-Nem fontos; 3-Lehet szerepe; 4-Fontos; 5-Rendkívül fontos; 9-Nem tudja)

A. Támogatások általában (EU, állami): B. Munkahelyteremtő támogatások: C. Területfejlesztési támogatások: D. Vállalkozásfejlesztési támogatások: E. Külföldi tőke beáramlása: F. Kedvező földrajzi fekvés: G. Autópálya közelsége: H. Ipari park(ok): I. Vállalkozási övezet jelenléte: J. Kistérségi társulás létrehozása és működtetése: K. Kistérségi menedzser(ek) foglalkoztatása: L. A helyi vezetők (pl. polgármesterek) aktivitása: M. Kistérség országgyűlési képviselőjének személye:

6. Kérem hogy jelölje meg a három legfontosabb tényezőt:

(Használja a fenti betűjeleket!)

7. A fentieken túlmenően fontos tényezők lehetnek még:

………………………………………………………………………………………………..

1. 2. 3.

79


4.2.3. A kérdőív kiértékelésének módszerei

A visszaérkezett kérdőíveket SPSS szoftverrel dolgoztam fel. A kiértékeléshez gyakoriság-

elemzéseket, kereszttáblákat és korrelációvizsgálatokat végeztem. Az elemzéseknél

csoportosító tényezőként használtam a kitöltő jogállását, azt, hogy saját véleménye szerint

mennyi ismeri a kistérség fejlődését, valamint a kistérség tényleges fejlettségét, ill.

fejődését.

A kistérségi fejlettségi helyzet, ill. fejlődési folyamatok helyi megítélésének vizsgálatához

a beérkezett adatokat (kérdőív 3. ill. 4. pont) összevetettem a mutatók – szakdolgozat első

részében kiszámított – tényleges értékeivel. A ténylegestől való pozitív eltérést

túlbecsülésnek, a negatív eltérést alábecsülésnek mondhatjuk. Az eltérések abszolút értékét

is kiszámoltam, amelynek segítségével meg tudom határozni, hogy a kitöltők valójában

mennyire ismerik kistérségük fejlettségi helyzetét és fejlődési folyamatait.

4.3. A vizsgálat eredményei

A következő alpontokban sorra megvizsgálom a visszaérkezett kérdőívek megoszlását (pl.

kistérségek, kitöltő szerint), a fejlettség ill. a fejlődés megítélésében (becslésében)

mutatkozó eltéréseket, hibákat, végezetül pedig azt, hogy a kitöltők szerint mely fejlesztési

tényezők a legfontosabbak egy kistérség fejlődése szempontjából.

4.3.1. A visszaérkezett kérdőívek megoszlása, összetétele

A 20 kistérségbe eljutatott 200 db kérdőívből 89 db érkezett vissza, ami 44,5%-os arányt

jelent (ld. 8.1. melléklet) Őszintén megvallva, ennél jóval magasabb arányra számítottam,

hiszen a hivatalos kistérségi megbízottakat kértem meg arra, hogy az íveket (különböző

jogállású embereknek) szétosszák, majd kitöltés után szedjék is össze azokat, és juttassák

vissza a munkahelyemre10.

Nos, a megbízottak között voltak lelkesek, akik nem csak a 10 általam nyomtatott

kérdőívet töltették ki, hanem még pluszban fénymásoltak is párat, így több mint 10-et

10 A kimenő leveleket a Miniszterelnöki Hivatal postázta. A megbízotti címlista összeállításában segítséget

nyújtott a Területigazgatási Főosztály.

80


kaptam vissza. Összességében elmondható, hogy a csoportosan visszaküldött kérdőívek

nagyobb része visszaérkezett, sajnos összesen csak 8 kistérségből.

További 5 kistérségből csak néhány darab kérdőív érkezett vissza. A kistérségi

megbízottak többsége ugyanis csak a kérdőív szétosztásáig kísérte figyelemmel a témát,

majd a kitöltőkre bízta az ívek visszajuttatását. Sajnos 7 olyan kistérség is van, ahonnan

egyetlen kérdőívet sem kaptam vissza!

Érdekességképpen említem meg, hogy volt egy olyan megbízott is – egyébként évekig a

központi település polgármestere – aki még csak szét sem osztotta a kérdőíveket,

mondván: „az ő kistérségük az egyik legjobban fejlődő az országban, őnáluk nincsenek

ilyen problémák, hogy ne lenne autópálya, meg ipari park, meg hogy nem jönne a külföldi

tőke; itt senkit nem érdekelnek az ilyen kérdőívek”. Végül aztán – telefonos

rákérdezésemet követően – egyet ő maga kitöltött, és elfaxolta nekem.

19. ábra: Az egyes kistérségeknek eljuttatott 10-10 db kérdőívből visszaérkezett:

Kód Kistérség ív [db] Kód Kistérség ív [db]

15 Zirci 13 24 Mohácsi 241 Kalocsai 11 31 Dabasi 1

13 Vasvári 11 32 Pilisvörösvári 1

22 Sárbogárdi 10 44 Barcsi 0

33 Lenti 9 35 Csepregi 0

45 Sellyei 9 12 Letenyei 0

43 Tiszavasvári 8 42 Mórahalmi 0

11 Kisbéri 7 25 Sátoraljaújhelyi 0

21 Fehérgyarmati 5 34 Téti 0

14 Aszódi 2 23 Tiszafüredi 0

Összesen: 89

A fenti ábrán sorba raktam a kistérségeket aszerint, hogy hány kérdőívet kaptam tőlük.

Első ránézésre semmiféle következtetést nem tudunk levonni arról, hogy vajon a kistérség

jellege befolyásolja-e azt, hogy mennyi ív érkezett vissza. A sokat ill. keveset visszaküldők

között ugyanúgy vannak fejlettek és elmaradottak, fejlődők és leszakadók.

A 8.1. mellékletben bemutatom, hogy a vizsgálati csoportok között van eltérés a

visszaküldés arányát illetően: a legnagyobb arányban (66%-ban) az „Elmaradott-Fejlődő”

csoportból érkeztek vissza az ívek, legkisebb arányban (22%) pedig a „Fejlődő-Nem

elmaradott” kistérségekből. Ez ugyanakkor ellentmondásos eredmény, mert ha azt

feltételezzük, hogy az elmaradott kistérségek nagyobb arányban küldenék vissza, akkor mi

magyarázza, hogy a „Nagyon elmaradott-Fejlődő” kategóriában csak 34% érkezett vissza?

Ha viszont azt feltételeznénk, hogy a dinamikusabban fejlődő térségek küldenének vissza

81


kérdőíveket nagyobb arányban, akkor nem tudjuk magyarázni az „Elmaradott-Leszakadó”

csoport magas (56%-os) visszaküldési arányát.

Emiatt – ugyancsak a 8.1. mellékletben – bemutatom a beérkezett ívek megoszlását a

kistérségek 2001. évi fejlettsége, ill. 1995-2001. közötti fejlődése szerint. Ezekből azt a

bizonytalan következtetést lehet levonni, hogy úgy tűnik, mintha a legfejlettebb

kistérségekből kisebb arányban érkeznének vissza a kérdőívek. Kategorikus következtetés

levonását akadályozza az a tény, hogy a nagyarányban visszaküldők csoportjában (mindkét

szempontból a „középmezőnyben”) lévő kistérségek között is számos olyan akad, ahonnan

egyetlen kérdőív sem érkezett vissza. Így csak azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a

kistérségi megbízottak személye, aktivitása, segítőkészsége határozta meg elsősorban

azt, hogy a kérdőívek milyen arányban érkeztek vissza.

20. ábra: A visszaérkezett kérdőívek megoszlása jogállás ill. helyismeret szerint:

JOGÁLLÁSMennyire ismeri a kistérséget?

Kicsit Megfelelően Jól Kiválóan Öszzes Átlagpont

Polgármester3 13 29 9 54

3,85,6% 24,1% 53,7% 16,7% 100,0%

Önkormányzati képviselő2 2

3,0100,0% 100,0%

Jegyző5 4 1 10

3,650,0% 40,0% 10,0% 100,0%

Polg. Hivatal dolgozója2 6 4 12

3,216,7% 50,0% 33,3% 100,0%

Kistérségi menedzser1 6 3 10

4,210,0% 60,0% 30,0% 100,0%

Egyéb1 1

4,0100,0% 100,0%

ÖSSZES KITÖLTŐ:5 27 44 13 89

3,75,6% 30,3% 49,4% 14,6% 100,0%

A beérkezett kérdőívek 1. és 2. pontja alapján a fenti kereszttáblát állítottam össze,

amelyből jól látszik, hogy a kérdőívek nagyobb részét (54 db-ot) polgármesterek töltötték

ki. Rajtuk kívül jellemzően jegyzők, hivatali dolgozók és kistérségi menedzserek

vállalkoztak a kitöltésre.

A különböző jogállású kitöltők megítélése érdekes eltéréseket mutat abból a szempontból,

hogy saját megítélése szerint mennyire ismeri kistérsége fejlődési folyamatait. E

tekintetben a legnagyobb önbizalomról (amely persze lehet megalapozott is) a kistérségi

menedzserek (megbízottak) tettek tanúbizonyságot. Többségük jól, néhányan kiválóan

ismerik térségük fejlődését, összességében 4,2-esre értékelték magukat. Őket a

polgármesterek (3,8), a jegyzők (3,6), a Polgármesteri Hivatali dolgozók (3,2) és a helyi

önkormányzati képviselők (3,0) követik. Olyan kitöltő nem volt, aki erre a kérdésre „nem

82


nagyon” választ adott volna, gondolom, az ilyen emberek nem is álltak volna neki a

kitöltésnek. A valóságos helyismeretet a következő pontokban szereplő elemzéseknél lesz

majd módunk vizsgálni.

4.3.2. Hibák (abszolút eltérések) a fejlettség megítélésében

A kérdőív 3. pontjában azt vizsgáltam, hogyan ítélik meg a kitöltők kistérségük jelenlegi

fejlettségét11. A beérkezett információkat összevetettem a – szakdolgozatomban korábban

már kiszámított – tényleges (2001. évi) fejlettségi mutatókkal. A kettő különbségének

abszolút értékét tekintem „hibának”, ami nem mutatja a becslés eltérésének irányát,

csupán nagyságát, így azt vizsgálom vele, hogy a kitöltők különböző csoportjai valójában

mennyire ismerik kistérségük fejlettségét.

A 8.2. mellékletben különböző csoportképző tényezők mentén mutatom be a fejlettség

megítélésének hibáit. Jogállás szerint vizsgálódva megállapítható, hogy jelentős eltérések

vannak az egyes kitöltői csoportoknak a társadalmi, gazdasági és infrastrukturális

fejlettségre vonatkozó megítélései között. A társadalmi fejlettséget leginkább a jegyzők, a

gazdaságit a hivatali dolgozók, az infrastrukturálist pedig a helyi képviselők ismerik. A

komplex fejlettséget a jegyzők mellett a kistérségi menedzserek is elég jól becsülték.

A 8.2. melléklet 2. táblázatából megállapítható, hogy a kitöltőknek a fejlettség ismeretére

vonatkozó önértékelése – legalábbis a komplex fejlettség tekintetében – elég jó volt. Akik

saját bevallásuk szerint „kicsit” ismerik a kistérség fejlődési folyamatait, azok (abszolút

értékben) átlagosan 0,88 ponttal tértek el a valós értékektől, a „megfelelően”

önminősítésűek ugyanakkor csak 0,63 ponttal, a „jól” csoport tagjai 0,39-cel. Ugyanakkor

érdekes, hogy akik a kistérséget „kiválóan” ismerőknek minősítették magukat, ennél

valamivel magasabb, 0,52 pontot értek el.

A 21. ábrán összefoglalom a 8.2. melléklet 3. és 4. táblázatának eredményeit, ahol a

kistérségek fejlettsége ill. fejlődése szerint csoportosítottam a fejlettség megítélésének

hibáit. A korrelációkat nem a csoportok szintjén, hanem az összes kérdőívre vonatkozóan

11 Megjegyzem, hogy a vizsgálandó kistérségek célzott kiválasztásánál nem ez, hanem az 1995. évi fejlettség

volt a „csoportképző” változó. A két változó – főként a dinamikusan fejlődő kistérségek esetében – eltérhet

egymástól!

83


számoltam, összehasonlítva a tényleges fejlettségi-fejlődési értékeket a becslések hibáinak

nagyságával.

21. ábra: A fejlettség megítélésének hibái, ill. azok összefüggései a kistérségek jellemzőivel:

ÖSSZES KITÖLTŐ2001. évi fejlettség megítélésének hibája

társadalmi gazdasági infra komplex

Átlagos abszolút eltérés: 0,70 0,48 0,68 0,51

Korreláció a 2001. évi tényleges fejlettséggel

-0,252 0,305

Korreláció az 1995-2001 közötti fejlődéssel

-0,214

Megállapítható, hogy összességében a társadalmi fejlettséget „találták el” legkevésbé a

kitöltők (átlagos abszolút eltérés: 0,70). Ennél pontosabban becsülték az infrastrukturális

fejlettséget (0,68), legpontosabban pedig a gazdaságit (0,48).

A korrelációs együtthatókból (amelyek közül a vastagon szedett 0,01-os szinten

szignifikáns, a többi pedig 0,05-os szinten) azt a következtetést vonhatjuk le, hogy minél

fejlettebb egy kistérség, annál kevésbé jól ítélik meg annak gazdasági fejlettségét, illetőleg

az elmaradottabb térségekben pontosabb becslést tudnak adni a gazdaság fejlettségi

állapotára vonatkozóan. Ezzel szemben a társadalmi fejlettség megítélése annál pontosabb,

minél fejlettebb a térség. A komplex fejlettség megítélése pedig pontosabb ott, ahol a

kistérség gyorsabban fejlődik.

4.3.3. Hibák (abszolút eltérések) a fejlődés megítélésében

A kérdőív 4. pontjában arra kérdeztem rá, hogyan ítélik meg az egyes kistérségekben a

térség fejlődését az egyes fejlődési mutatók mentén. A 10 mutatóra érkezett válaszokat

átlagolva kiszámoltam a komplex fejlődésre vonatkozó becsléseket is.

A különböző csoportképző tényezők szerinti vizsgálatok eredményei a 8.3. mellékletben

találhatók. Jogállás szerint vizsgálódva megállapítható, hogy az egyes kitöltői

csoportoknak az egyes fejlődési mutatók alakulására vonatkozó megítélései között is

jelentős eltérések vannak, hasonlóan a fejlettség megítéléséhez. A kistérség komplex

fejlődésének mértékét összességében a Polgármesteri Hivatalok dolgozói ismerik a

legjobban (átlagos abszolút eltérés: 0,54), őket a polgármesterek követik (0,80), majd a

kistérségi menedzserek következnek (0,93).

84


A 8.3. melléklet 2. táblázatából megállapítható, hogy a kitöltőknek a térség fejlődésére

vonatkozó ismeretei az egyes fejlődési mutatók tekintetében igen vegyes képet mutatnak.

A komplex fejlődés esetében viszont – szemben az előző alpontban tárgyalt fejlettség

megítélésével – nem igazolódik vissza az önértékelésük, sőt, az eredmény éppen

ellentétes azzal. Akik saját bevallásuk szerint „kicsit” ismerik a kistérség fejlődési

folyamatait (abszolút értékben) átlagosan 0,32 ponttal tértek el a valós értékektől, a

„megfelelően” önminősítésűek ugyanakkor már 0,79 ponttal, a „jól” csoport tagjai 0,83-

mal. Akik a kistérséget „kiválóan” ismerőknek minősítették magukat, ennél még

magasabb, 1,06 pontot értek el, tehát legkevésbé ismerik a kistérség valós fejlődési

folyamatait. Mindebből úgy tűnik, hogy saját kistérségük fejlettségét, státuszát az

emberek általában jobban meg tudják ítélik, mint a fejlődési folyamatok dinamikáját.

A következő 22. ábrán összefoglalom a 8.3. melléklet 3. és 4. táblázatának eredményeit,

ahol a kistérségek fejlettsége ill. fejlődése szerint csoportosítottam a fejlődés

megítélésének hibáit.

22. ábra: A fejlődés megítélésének hibái, ill. azok összefüggései a kistérségek jellemzőivel:

ÖSSZES KITÖLTŐ:1995-2001. közötti fejlődés megítélésének hibája Komp

-lexvánd autó lakás jöv váll vend munk csat víz ker

Átlagos abszolút eltérés: 1,89 1,13 0,82 1,14 1,92 2,01 1,36 0,90 1,41 1,31 0,82


-0,587 0,341 0,431


0,508 -0,525 0,573 0,469 0,432 0,446

Megállapítható, hogy összességében a vendégéjszakák alakulását „találták el” legkevésbé a

kitöltők (átlagos abszolút eltérés: 2,01). A legpontosabban becsülték a lakássűrűség

alakulását (0,82). Ugyanilyen kevés eltérés figyelhető meg a komplex fejlődés tekintetében

is, de itt meg kell jegyeznünk, hogy ilyen kérdés a kérdőívben nem szerepelt, hanem a 10

mutató becsléséből átlagolással képeztem a „becsült” értéket, amely módszer a kiugró

értékeket levághatta.

A korrelációs együtthatókból (amelyek mindegyike 0,01-os szinten szignifikáns) azt a

következtetést vonhatjuk le, hogy minél elmaradottabb egy kistérség, annál kevésbé tudják

megítélni a vendégéjszakák fejlődését, ugyanakkor annál pontosabban a munkanélküliség

alakulását, ill. a lakások vízhálózatra való rákötési arányának fejlődését.

A dinamikusabban fejlődő kistérségekben ugyanakkor csak az autósűrűség alakulását

tudják pontosabban megítélni, viszont a vándorlási egyenleg, a jövedelem, a működő

85


vállalkozások száma, a munkanélküliség és a komplex fejlődési ütem megítélés annál

pontatlanabb, minél gyorsabban fejlődik a kistérség. Vagyis a dinamikusan fejlődő

kistérségek sem összességében, sem részleteiben (főbb mutatóiban) nem ismerik

pontosan saját fejlődésük jellemzőit!

Módszertani szempontból meg kell még jegyeznem azt is, hogy a fejlettség ill. a fejlődés

megítélése hibáinak nagysága nem hasonlítható össze egymással, mivel az eltérések

kiszámításához használt tényleges mutatók értéke a fejlettség esetében 3 vagy 4 mutató

átlagolásával képzett tört szám, míg a fejlődés esetében egyenlő osztásközös pontozással

képzett – 1-től 5-ig terjedő – egész szám.

4.3.4. A fejlettség megítélésének (becslésének) irányai

Ebben az alpontban a becsült és a tényleges mutató különbségének az előjelét is

figyelembe veszem, így azt vizsgálom, hogy a kitöltők különböző csoportjai alá- vagy

fölébecsülik-e kistérségük fejlettségét.

A 8.4. mellékletben különböző csoportképző tényezők mentén vizsgáltam meg a fejlettség

megítélésének eltéréseit. Jogállás szerint vizsgálódva megállapítható, hogy jelentős

eltérések vannak az egyes kitöltői csoportoknak a társadalmi, gazdasági és infrastrukturális

fejlettségre vonatkozó megítélései között. A komplex fejlettséget – az egyéb kategóriát

leszámítva – a jegyzők alábecsülték, a többi csoport pedig túlbecsülte, legjobban a hivatali

dolgozók, legkevésbé a kistérségi menedzserek.

A 23. ábrán összefoglalom a 8.4. melléklet eredményeit, ahol a kistérségek fejlettsége ill.

fejlődése szerint csoportosítottam a fejlettség megítélését.

23. ábra: A fejlettség megítélése, ill. összefüggései a kistérségek jellemzőivel:

ÖSSZES KITÖLTŐ2001. évi fejlettség megítélése

társadalmi gazdasági infra komplex

Átlagos eltérés: 0,17 -0,14 0,18 0,14Szórás: 0,791 0,349 0,721 0,381Korreláció a 2001. évi tényleges fejlettséggel

-0,321 -0,267


-0,277

Megállapítható, hogy összességében a társadalmi és az infrastrukturális fejlettséget hasonló

mértékben túlbecsülték a kitöltők (átlagos eltérés: 0,17 ill. 0,18). Kisebb mértékben, de

ugyancsak túlbecsülték a komplex fejlettséget (0,14), viszont ugyanilyen mértékben, de

86


alábecsülték a gazdasági fejlettséget (-0,14), úgy is mondhatjuk, hogy ezzel a legkevésbé

elégedettek. A gazdasági és a komplex fejlettség megítélése eltéréseinek szórása kisebb,

tehát ezekre a mutatókra egyöntetűbb becslések érkeztek be.

A korrelációs együtthatókból (amelyek közül a vastagon szedettek 0,01-os szinten

szignifikánsak, a másik pedig 0,05-os szinten) azt a következtetést vonhatjuk le, hogy

minél fejletlenebb (elmaradottabb) egy kistérség, annál inkább túlbecsülik a társadalmi és a

komplex fejlettséget, illetve a fejlettebbek kevésbé becsülik túl ezeket.

Módszertani szempontból meg kell jegyeznem, hogy a fejlettség túlbecslésének

valószínűleg „méréstechnikai” okai vannak. Ezek közül az egyik az, hogy az eltérések

számszerűsítésére szolgáló tényleges fejlettségi mutatókat – mint már említettem – 3-4

egyszerű mutató átlagolásával képeztem, így azok legmagasabb értékeire 5-nél kisebb

szám adódott, míg a kérdőívben akár 5-öst is lehetett rájuk adni. A másik ok az, hogy a

legtöbb alapmutató tekintetében található egy-két olyan kistérség, amelynek a fejlettsége

kiugróan magas (és ez a legtöbb esetben nem Budapest12), így „lenyomja” a többi kistérség

pontszámát, ami a helyi viszonylatban gondolkodó kitöltők becslései során túlértékelést

eredményez. Ennek tükrében különösen fel kell figyelnünk a gazdasági fejlettség

alulértékelésére.

A kistérségek fejlődése a gazdasági fejlettség – látszólag indokolatlanul alábecsült –

megítélésével mutat összefüggést. Minél dinamikusabban fejlődik egy kistérség, annál

jobban alábecsülik a gazdasági fejlettséget. Ennek egyik oka, hogy – mint az előző

alpontban láthattuk – a fejlődés dinamikáját nem annyira érzékelik az emberek, ezért a

dinamikus fejlődés következtében növekvő (gazdasági) fejlettséget alábecsülik. A másik

ok – amit már említettem – hogy az emberek általában a gazdasági fejlettséggel a

leginkább elégedetlenek.

12 Az elemzések készítése során felmerült bennem, hogy – a KSH-hoz hasonlóan – kiveszem Budapestet azon

mutatókból, ahol jelentősen magasabb fejlettséget mutat, de a legtöbb mutatónál (vándorlási különbözet,

autósűrűség, vendégéjszakák száma, munkanélküliségi ráta, csatornázottság, vízrákötéses lakások aránya,

kiskereskedelmi ellátottság) ma már nem Budapest rendelkezik a legjobb értékkel!

87


4.3.5. A fejlődés megítélésének (becslésének) irányai

Ebben az alpontban a becsült és a tényleges fejlődési mutatók különbségének az előjelét is

figyelembe veszem, így azt vizsgálom, hogy a kitöltők különböző csoportjai alá- vagy

fölébecsülik-e kistérségük fejlődését.

A 8.5. mellékletben a jogállás szerint vizsgálódva megállapítható, hogy az egyes kitöltői

csoportok bizonyos fejlődési mutatókat viszonylag egységesen ítéltek meg. Mindenki

alábecsülte pl. a vándorlási egyenleg, a lakássűrűség, a jövedelem, a vállalkozássűrűség, a

vendégéjszakák, és a munkanélküliség fejlettségét. Ez utóbbi 4 mutató adja ki egyébként a

gazdasági fejlődés komplex mutatóját, tehát elmondhatjuk, hogy a gazdasági helyzet

fejlődésével szinte mindenki elégedetlen. A többség viszont túlbecsülte az autósűrűség, a

vízrákötések és a kiskereskedelmi egységek fejlődését. A komplex fejlődést összességében

minden csoport alábecsülte, a legkevésbé a polgármesteri hivatali dolgozók, a leginkább a

helyi képviselők.

A 24. ábrán összefoglaltam a 8.5. melléklet eredményeit, ahol a kistérségek fejlettsége ill.

fejlődése szerint csoportosítottam a fejlődés megítélését.

24. ábra: A fejlődés megítélése, ill. összefüggései a kistérségek jellemzőivel:

ÖSSZES KITÖLTŐ1995-2001. közötti fejlődés megítélése Komp-

lexvánd autó lakás jöv váll vend munk csat víz ker

Átlagos eltérés: -1,79 0,45 -0,43 -1,02 -1,90 -1,92 -0,90 -0,33 0,71 0,74 -0,67

Szórás: 1,468 1,780 1,084 1,270 1,012 1,743 2,164 1,442 2,303 1,941 0,504


-0,353 0,540 -0,469 0,371


-0,448 -0,702 -0,657 -0,489 -0,655 -0,434 -0,507 -0,673

Megállapítható, hogy összességében az autósűrűség, a vízrákötések és a kiskereskedelmi

egységek fejlődését becsülték túl a kitöltők (az ábrán szürke mezőben), az összes többi

mutató fejlődését alábecsülték, és ugyancsak alábecsültnek mondhatjuk a komplex

fejlődést is. A leginkább alábecsült mutatók a vendégéjszakák fejlődése (-1,92) és a

vállalkozássűrűség fejlődése (-1,9), mondhatni ezekkel a legelégedetlenebbek az emberek.

Az egyes mutatók becsléseinek szórásai közül a legkisebb a vállalkozássűrűség fejlődéséé

(1,012), tehát ennek a legegyöntetűbb a megítélése. A legmagasabb viszont a szórás a

vízrákötések megítélésénél (2,303).

A korrelációs együtthatók (amelyek mind 0,01-os szinten szignifikánsak) vizsgálata

alapján a túlbecsült mutatókra a következő megállapításokat lehet tenni: az autósűrűség

88


fejlődését annál inkább túlbecsülik, minél elmaradottabb és minél lassabban fejlődő a

kistérség. Ennek oka az lehet, hogy az autósűrűség még a legelmaradottabb kistérségben is

– szemmel láthatóan – növekedett, de nem tudják pontosan összevetni más kistérségek

fejlődésével. A lakások vízhálózatra kötési arányának fejlődését viszont a fejlettebb

térségekben becsülik túl, aminek az az oka, hogy azokban a kistérségekben, ahol már eleve

magasabb a rákötési arány, nehezebb fejlődést elérni ezen a területen, ennek ellenére mivel

a fejlettség magas, a fejlődésre is magas értéket tippelnek. A kiskereskedelmi egységek

számának növekedését, viszont ismételten az elmaradottabb térségekben becsülik túl,

valószínűleg ugyanazért, mint az autósűrűség fejlődését: a naponta szemmel látható

fejlődést nem tudják összehasonlítani más térségek fejlődésével.

A korrelációs együtthatók vizsgálata alapján az alábecsült mutatókra a következő

megállapításokat teszem: a vendégéjszakák fejlődéséhez tartozik az egyetlen pozitív

előjelű mutató, ami azt jelenti, hogy az elmaradottabb kistérségekben jobban alábecsülik e

mutató fejlődését, aminek az az oka, hogy ahol alacsony e mutató értéke, ott kis

növekedéssel is nagy fejlődést lehet elérni, de ez nem szemmel látható az emberek

számára. Az összes többi alábecsült fejlődési mutatóhoz (vándorlási különbözet,

jövedelem, vállalkozássűrűség, munkanélküliség, csatornázottság és komplex fejlődés)

tartozó együttható negatív előjelű, ami azt jelenti, hogy minél gyorsabban fejlődik egy

kistérség, annál inkább alábecsüli saját fejlődési dinamikáját. Ez az összefüggés – a

komplex fejlődés (korr.: -0,673) mellett – leginkább a gazdasági fejlődés, azon belül is a

jövedelem (-0,657) és a munkanélküliség alakulása esetében (-0,655) a legerősebb.

4.3.6. A fejlődés sikertényezőinek megítélése

A kérdőív 5. pontjában arra kértem a kitöltőket, hogy 1-től 5-ig pontozzák le a felsorolt 13

fejlesztési tényezőt aszerint, hogy mennyire tartják fontosnak egy kistérség fejlődése

szempontjából, a 6. pontban pedig kiemeltettem ezek közül a 3 legfontosabbnak ítélt

tényezőt. A beérkezett információk feldolgozásánál tehát két módszert is tudtam

alkalmazni a preferenciák vizsgálatára: egyrészt az 5. kérdésre adott fontossági

pontszámokból átlagszámítással meghatároztam, hogy az egyes tényezőknek a kitöltők

összességében mekkora fontosságot tulajdonítanak, másrészt meg tudtam nézni, hogy egy

adott fejlesztési tényező mekkora arányban szerepel a 6. kérdésnél, a három

legfontosabbnak ítélt között. Ez utóbbihoz új változókat vezettem be A-tól K-ig a

89


tényezőkre, ahol „0-nem szerepel” és „1-szerepel” értékeket használtam, így

csoportátlagokat is könnyen tudtam számolni, ráadásul a 0 és 1 közé eső átlagok egyben

%-os arányként is felfoghatók.

A 8.6. melléklet mindkét módszer eredményeit tartalmazza a fejlődés dinamikája alapján

képzett csoportok szerint, valamint összességében. Az első – pontszám-átlagolásos –

táblázatból látszik, hogy a legmagasabb átlagpontszámot (4,75) a munkahelyteremtő

támogatás kapta, ezt követi a területfejlesztési támogatás (4,58), majd általában a központi

támogatás és a helyi vezetők aktivitása (egyaránt 4,55), ezután a vállalkozásfejlesztési

támogatás (4,37) és a kistérségi menedzser(ek) foglalkoztatása (4,25) következik. Őszintén

meglep hogy a kitöltők az állami támogatásoknak ekkora fontosságot tulajdonítanak.

Egyrészt szakdolgozatom 3. fejezetében kimutattam, hogy a támogatásoknak elenyésző

hatása van a kistérségek fejlődésére, de ettől függetlenül is úgy gondoltam, hogy 15 évvel a

piacgazdaság kiépítése után már nem elsősorban a központi támogatásokban látják az

emberek a fejlődés zálogát. Ehhez a túlértékelés talán az a pszichológiai szempont is

hozzájárulhatott, hogy a tényezők között ezek voltak a legelső helyen felsorolva, ráadásul a

kérdőívet központi helyről (a Miniszterelnöki Hivatalból) kapták.

A legkevésbé fontos tényezőként való értékelést viszont – újabb meglepetésemre – a

külföldi tőke beáramlása (3,77) kapta13! Csak arra tudok gondolni, hogy a kitöltők ezt

lehet, hogy fontosabbnak tartják, de olyan tényezőnek gondolják, amelyet ők nem tudnak

érdemben befolyásolni. Alacsony átlagpontszáma van még az ipari parkoknak (3,86),

vetekedve a vállalkozási övezetekkel (3,88), ami viszont legalább visszaigazolja korábbi

elemzéseimet. Ugyancsak váratlanul ért, hogy a kitöltők értékelése szerint az autópálya

közelségének fontossága (3,97) szinte megegyezik az Országgyűlési képviselő

személyének jelentőségével (3,98). Ez nagymértékben ellentmond korábbi

vizsgálataimnak.

Mivel a kérdőív 5. pontjában a különböző fejlesztési tényezőkre azonos pontszámot is

lehetett adni, ez nem nivellálja eléggé azok fontosságát. A kérdőív 6. pontjára adott

válaszok azonban már jelentősen „szétdobják” a mezőnyt. A 8.6. melléklet második

táblázatában ezt az értékelést látjuk a fejlődési dinamika szerint csoportosítva.

13 Vizsgálataim szerint (ld. 3.9.2. pont) a fejlődést legerősebben a földrajzi helyzet (ezen belül is a nyugati

határ időbeli elérhetősége), az autópálya közelsége és a külföldi tőke beáramlása befolyásolja.

90


A 25. ábrán összefoglalva mutatom be, hogy mely tényezőket tartották a kitöltők a

legfontosabbaknak. Dobogós helyre most is a központi (azon belül is a felzárkóztatást

szolgáló) támogatások kerültek, a kérdőívek több mint felén szerepeltek a három

legfontosabb tényező között. Ugyanakkor a korrelációs együtthatóból az is megállapítható,

hogy minél dinamikusabban fejlődik egy kistérség, annál kisebb jelentőséget tulajdonít

általában a központi támogatásoknak, illetőleg minél lassabban fejlődik, annál inkább várja

a központi segítséget, ill. az EU támogatásokat. Ugyanakkor a munkahelyteremtő és a

területfejlesztési támogatásoknak minden térség hasonlóan nagy jelentőséget tulajdonít.

25. ábra: A fejlesztési tényezők fontosságának megítélése:

FEJLESZTÉSI TÉNYEZŐ ARÁNY KORRMunkahelyteremtő támogatások 0,60Központi támogatás 0,55 -0,277Területfejlesztési támogatások 0,52Helyi vezetők aktivitása 0,25Vállalkozásfejlesztési támogatás 0,22 -0,423Kedvező földrajzi fekvés 0,17Kistérségi társulás létrehozása 0,16Kistérségi menedzser foglalkoztatása 0,15 0,244Autópálya közelsége 0,12Külföldi tőke beáramlása 0,09 0,389Ipari park 0,03 0,237Vállalkozási övezet 0,02OGY képviselő személye 0,02

A legfontosabb tényezők között 15-25%-ban szerepelt a helyi vezetők aktivitása, a

vállalkozásfejlesztési támogatás, a kedvező földrajzi fekvés, a kistérségi társulás

működtetése, valamint a kistérségi menedzser foglalkoztatása. A vállalkozásfejlesztési

támogatást a lassabban fejlődő kistérségek tartják fontosabbnak, a kistérségi menedzsert

viszont a dinamikusan fejődők.

Elenyésző arányban jelölték meg a legfontosabbak között az autópálya közelségét és a

külföldi tőke beáramlását, holott vizsgálataim szerint – a nem befolyásolható földrajzi

fekvés után – ezek a tényezők vannak a legnagyobb pozitív hatással egy kistérség

fejlődésére. A korrelációs együttható alapján viszont azt mondhatjuk, hogy minél

gyorsabban fejlődik egy kistérség, annál nagyobb jelentőséget tulajdonít a külföldi tőke

beáramlásának, illetőleg minél több figyelmet fordítanak a külföldi tőke becsábítására,

annál dinamikusabban fejlődhet egy kistérség.

91


4.3.7. A fejlődést befolyásoló további tényezők

A kérdőív 7. pontjában a kitöltők a következő további fejlesztési tényezőket sorolták még

fel, mint amelyek fontosak lehetnek egy kistérség fejlődése szempontjából:

Humán erőforrások fejlesztése, azon belül is megfelelő képzések

Civil szféra megerősítése

Önkormányzatok közötti együttműködés erősítése

Környezeti kultúra fejlesztése

Informatikai fejlesztések

Támogatás a közfeladatok ellátásához

Turisztikai vonzóerők, attrakciók kialakítása

Mezőgazdaság fejlesztése

Vidék felzárkóztatásának kiemelt kezelése

Helyi ipartelepítés

Határon átnyúló kapcsolatok kihasználása

Kis- és középvállalkozások létrejöttének helyi elősegítése

Ezen tényezők közül néhány – kicsit más formában – szerepelt mostani vizsgálataimban is,

pl. ipartelepítés, képzés, KKV támogatás, állami támogatás. Másokat viszont érdemesnek

tartok a további elemzésre (civil szféra, informatika, önkormányzati együttműködések),

kérdés, hogy hogyan lehetne operacionalizálni őket.

92

5. ÖSSZEFOGLALÁS

A régiók egy főre jutó GDP-je országos átlaghoz való arányának időbeli változása mutatja,

hogy regionális szinten nem beszélhetünk felzárkózásról, a régiók fejlettsége (legalábbis

ezen általános mutató alapján) egyre nagyobb szórást mutat.

Megyei szinten vizsgálva az egy főre jutó GDP alakulását, ugyancsak azt kell

megállapítanunk, hogy a felzárkózás jelei nem érzékelhetőek, a GDP különbségek egyre

nagyobbak.

Kistérségi szinten az infrastrukturális mutatók tekintetében beszélhetünk területi

közeledésről, felzárkózásról, az összes többi társadalmi-gazdasági mutató tekintetében

differenciálódásnak lehetünk tanúi. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkózása

az elmúlt időszakban (5-8 évben) nem volt megfigyelhető. Felzárkózást inkább a kevéssé

elmaradott, kedvező földrajzi helyzetű kistérségek mutatnak. Tovább tart ugyanakkor a

régóta kedvező helyzetű kistérségek dinamikus fejlődése, ami a térségi fejlettség

differenciálódásához (szétszakadáshoz) vezet.

A matematikai-statisztikai elemzések kimutatták, hogy a térségi fejlődést legerősebben

befolyásolja a földrajzi helyzet (ezen belül is a nyugati határ időbeli elérhetősége), a

külföldi tőke betelepülése, az autópálya elérhetősége (ami a ’90-es években szinte egyet

jelentett Budapest elérhetőségével), valamint a közép- és felsőfokú végzettség. Az állami

támogatások ill. az országgyűlési képviselők területfejlesztő hatása elenyésző és

ellentmondásos. Az ipari parkok és a vállalkozási övezetek fejlesztési hatását egyelőre nem

lehet kimutatni.

A kérdőíves vizsgálat megmutatta, hogy a helyi élet szereplői térségük fejlettségét

pontosabban tudják megbecsülni, mint a fejlődés dinamikáját. A fejlettség összetevői

közül a gazdaságit becsülik alá a leginkább, vélhetően ezzel a legkevésbé elégedettek. A

fejlődési mutatók közül szintén a gazdaságiak a leginkább alábecsültek, és minél

dinamikusabban fejlődik egy kistérség, annál inkább igaz rá, hogy alacsonyabbnak érzékeli

93

5. ÖSSZEFOGLALÁS

a fejlődés ütemét a valóságosnál. A felzárkózó kistérségek tehát nem érzékelik

megfelelően (alábecsülik) saját dinamikus fejlődésüket.

A fejlődésre ható tényezők közül a legfontosabbnak – szinte minden kistérségben – a

különböző központi támogatásokat tartják, irreális módon túlértékelve ezek jelentőségét. A

nehezen mérhető hatótényezők (helyi vezetők aktivitása, kistérségi társulás működtetése,

kistérségi menedzser foglalkoztatása) közepes fontosságúnak számítanak a kérdőívet

kitöltők szemében. Valóságos hatásukhoz képest ugyanakkor nagy mértékben

alulértékelik az autópálya közelségének és a külföldi tőke beáramlásának hatását. A

kistérségek közül a leszakadók valamivel nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a központi

támogatásoknak, mint a felzárkózók. A dinamikusan fejlődő kistérségek pedig egy kicsivel

fontosabbnak ítélik a kistérségi menedzser foglalkoztatását, a külföldi tőkét és az ipari

parkokat, mint a kevésbé jól fejlődő kistérségek. Vizsgálataim során sikerült összefüggést

kimutatnom a külföldi tőke fejlesztő hatásának felismerése és a kistérségek fejlődési

dinamikája között.

A továbbiakban – az elemzési mutatórendszer pontosítása mellett – érdemes lenne

megpróbálkozni a nehezen számszerűsíthető tényezők (helyi vezetők aktivitása, kistérségi

társulás működtetése, kistérségi menedzser foglalkoztatása) hatásának elemzésével,

illetőleg megvizsgálni, hogy a kérdőíves vizsgálatban feltárt további tényezők (pl. civil

szféra, informatika) milyen hatással lehetnek a térségek fejlődésére.

94

Irodalomjegyzék

Barta Gy. 2002: A területfejlesztés gazdaságot támogató eszközeinek, megoldásainak

hatékonysága, MTA RKK – NTH K+F tanulmány

Barta Gy. – Bernek Á. – Nagy G. 2003: A külföldi működőtőke-befektetések jelenlegi

tendenciái és területi elmozdulásának esélyei Magyarországon, Tér és Társadalom 2003.

évf. 4.

Beluszky P. 2004: A társadalom mélyszerkezetének területi differenciái és az ország

hátrányos helyzetű kistérségei, MTA RKK – NTH K+F tanulmány

Csatári B. 1999: A magyarországi kistérségek beavatkozási térségtípusai besorolásának

felülvizsgálata, MTA RKK – FVM K+F tanulmány

Csatári B. 2002: A területfejlesztési kiemelt térségeinek (nemzeti parkok, vállalkozási

övezetek) vizsgálata, MTA RKK – FVM K+F tanulmány

Dobosi E. 2003: A komplex regionális fejlettség matematikai-statisztikai elemzése,

Területi Statisztika 2003. 1. szám

Faluvégi A. 2000: A magyar kistérségek fejlettségi különbségei, Területi Statisztika 2000.

4. szám

Kálnoki Kis S. 2003: A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének gazdaságélénkítő hatása,

Kálnoki Műszaki és Gazdasági Tanácsadó Kft.

Kiss János P. szerk. 2003: A gazdasági fejlődés indikátorai a kistérségekben, MTA-RKK –

NTH-K+F tanulmány

Kulcsár G. 1999: Területfejlesztési Országgyűlési jelentés 11./1 Háttéranyag: A gazdasági

szerkezet átrendeződése; Ipar, VÁTI-OTO

Kullmann Á. 1999: Kísérlet a Füzesabony-Polgár autópályaszakasz területfejlesztő

hatásának számszerűsítésére, Falu-Város-Régió 1999. 7. szám

Laky I. 1998: Az elérhetőség vizsgálatának alkalmazása a kedvezményezett térségek

lehatárolásához, Terra Studio Kft.

95

Irodalomjegyzék

Nemes Nagy J. 1999: A közvetlen és közvetett területfejlesztési támogatásokkal

megvalósult beruházások területi hatásvizsgálata, FVM K+F tanulmány

Nemes Nagy J. 2000: Területfejlesztési Országgyűlési jelentés 2./2 Háttéranyag: Pénzügyi

eszközök, VÁTI-OTO

Nemes Nagy J. 2003: A kistérségek a hazai irányítási és területfejlesztési rendszerben,

NTH K+F tanulmány

Németh N. 2003: A kistérségi tagoltság regresszióelemzése, ELTE Regionális Földrajz Tsz

– Kistérségi Mozaik

Nikodémus A. 2002: A Széchenyi-terv ipari park programjainak regionális térszerkezeti

hatása, Falu-Város-Régió 2002. 3. szám

Obádovics Cs. – Kulcsár L. 2003: A vidéki népesség humánindexének alakulása

Magyarországon, Területi Statisztika 2003. 4. szám

OGY 2001: 24/2001.(IV.20.) OGY határozat a területfejlesztési támogatások és a

decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről,

Magyar Közlöny 2001.IV.20.

Salamin G. 2003: A gazdasági térszerkezet vizsgálatát elősegítő új dimenziók illetve az

ezzel kapcsolatos módszerek kutatása, VÁTI – NTH K+F tanulmány

TF tv. 1996: 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről

Tóth G. 2002: Kísérlet autópályáink területfejlesztő hatásának bemutatására, Területi

Statisztika 2002. 6. szám

VÁTI 2001.: JELENTÉS a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika

érvényesüléséről, és az Országos Területfejlesztési Koncepció végrehajtásáról, Kormány –

J/3919. OGY

96

MELLÉKLETEK

1.1. Kistérségek TÁRSADALMI (szociális) mutatóinak értékei, 1995, 2001,

1.2. Kistérségek GAZDASÁGI mutatóinak értékei, 1995, 2001,

1.3. Kistérségek INFRASTRUKTURÁLIS mutatóinak értékei, 1995, 2001,

2.1. VÁNDORLÁSI KÜLÖNBÖZET szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő

kistérségek

2.2. AUTÓSŰRŰSÉG szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

2.3. LAKÁSSŰRŰSÉG szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

2.4. JÖVEDELEM szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

2.5. VÁLLALKOZÁSSŰRŰSÉG szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő

kistérségek

2.6. VENDÉGÉJSZAKÁK szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

2.7. MUNKANÉLKÜLISÉG szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

2.8. CSATORNÁZOTTSÁG szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

2.9. VÍZBEKÖTÉSEK szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

2.10. KISKERESKEDELMI ELLÁTOTTSÁG szempontjából legjobban ill. legkevésbé

fejlődő kistérségek

3.1. FEJLETTSÉGI mutatók osztályközös beosztása

3.2. FEJLŐDÉSI mutatók osztályközös beosztása

3.3. ÖSSZETETT mutatók osztályközös beosztása

97

Mellékletek

4.1. TÁRSADALMI (szociális) szempontból legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

4.2. GAZDASÁGI szempontból legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

4.3. INFRASTRUKTURÁLIS szempontból legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

4.4. KOMPLEX MUTATÓ alapján legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

4.5. A komplex kistérségi rangsorban LEGTÖBBET JAVULÓ kistérségek (1995-2001)

4.6. Az egyes mutatók fejlődési pontszámai alapján képzett komplex mutató szerint

LEGDINAMIKUSABBAN FEJLŐDŐ kistérségek

5. Legjobban fejlődő kistérségek egyes FEJLŐDÉSI MUTATÓI

6.1. FEJLETTSÉGI mutatók (1995) korrelációs mátrixa

6.2. FEJLŐDÉSI mutatók (1995-2001) korrelációs mátrixa

6.3. FEJLETTSÉGI (1995) és FEJLŐDÉSI (1995-2001) mutatók korrelációs mátrixa

7.1. TÁMOGATÁSOK és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói

7.2. KÜLFÖLDI TŐKE és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói

7.3. FÖLDRAJZI HELYZET és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói

7.4. AUTÓPÁLYÁK és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói

7.5. IPARI PARKOK és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói

7.6. VÁLLALKOZÁSI ÖVEZETEK és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós

együtthatói

7.7. KÉPZETTSÉG és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói

7.8. POLITIKA és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói

7.9. FEJLESZTÉSI TÉNYEZŐK és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói

98

Mellékletek

8.1. Beérkezett kérdőívek MEGOSZLÁSA

8.2. A 2001. évi FEJLETTSÉG megítélésének ELTÉRÉSEI

8.3. Az 1995-2001. közötti FEJLŐDÉS megítélésének ELTÉRÉSEI

8.4. A 2001. évi FEJLETTSÉG MEGÍTÉLÉSE

8.5. Az 1995-2001. közötti FEJLŐDÉS MEGÍTÉLÉSE

8.6. FEJLESZTÉSI TÉNYEZŐK megítélése a FEJLŐDÉS dinamikája szerint

99

Documents

Területi fejlődés tényezői Magyarországon