Terra Sclavorum - Egy Iskolapélda Bemutatása

8/18/2019 Terra Sclavorum - Egy Iskolapélda Bemutatása

1/26

Soós Bence

Egy iskolapélda

bemutatása

A bajorországi szláv leletanyag a legkorábbi időktől a 9. századig

Népvándorlás kori régészeti szeminárium 1.

BBN-REG11-711

Oktató: Dr. Vida Tivadar

2014-15 őszi félév


2/26

1

Bevezetés

Kezdjük talán a cím magyarázatával. A bajorországi szlávokkal kapcsolatban

felmerülő kérdések jelentősége a népvándorlás kori kutatás szempontjából leginkább azonalapul, hogy az etnikus interpretációk problematikájának kivételesen széleskörű

bemutatására nyílik lehetőség. Az alcímben meghatározott tér- és időbeli keretek kapcsán

figyelmet kell fordítani a földrajzi viszonyok, migrációk, a társadalmi viszonyok, a politikai-

gazdasági erőterek, valamint a kulturális tradíciók és divatok játszott szerepére is.

A bajorországi szlávokkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre legalább négy

tudomány szemszögéből lehet válaszokat keresni: régészet, történelem, nyelvészet,

antropológia, ezek mind másféle módszerekkel nyúlnak a rendelkezésre álló különböző

jellegű forráscsoportokhoz, ebből következik, hogy eredményeik is különbözhetnek,

melyek a gyümölcsöző vitára és párbeszédre serkenthetik a témával foglalkozó kutatókat.

Úgy hiszem, hogy mindezek alapján belátható: a maga komplexitásában ez a problémakör

mindenképp iskolapélda lehet.

Ami az alcímet illeti, Bajorország esetében vélhetőleg azok a bizonyos legkorábbi

idők (vagyis az első szláv megtelepedés) a 7. század legelejét jelenthetik, (LOSERT 2009 – 315.

o.; WERTHER 2011 – 183. o.) bár a legtöbb erre vonatkozó információ elég bizonytalan, akár

írásos, akár régészeti forrásokról van szó, az írásos források például a 6. század végén már a

türingek korántsem békés természetű szomszédaiként emlegetik a szlávokat. (GROSS 1991 –

32. o.; PÖLLATH 2002 – 228. o.) A dolgozatban azonban nem csak erről a legkorábbi idők ről

esik szó, ugyanis a bajorországi „szlávokat” érdemes a szláv történelem kontextusában is

elhelyezni, így szót kell ejteni általában a legkorábbi szlávokról, valamint arról, hogy a

hozzájuk kapcsolható jelenségek miként jutottak el a Regnitz völgyéig, illetve azon túl.


3/26

2

Mi a szláv (jellegű)?

Mielőtt ténylegesen az alcímben meghatározott tárgyra térnék, úgy érzem

szükséges tisztázni a szláv leletanyag jellemzőit annak általános jellemzői mentén, különöstekintettel kialakulásának időszakára és körülményeire. A népek vándorlásának

korszakában a szlávok – akárkik is legyenek – „vándorlásának” értelmezése nem lehetséges

történeti szempontok mentén, (LOSERT 2009 – 315. o.; GASSOWSKI 2002 – 216. o.) elterjedésük

folyamatát régészeti szempontból érdemes jellemezni.

Az előbbi mondat kijelentését szerénységre intve mindenképp számba kell venni az

írott forrásokat, melyek közül különösen azok érdemesek arra, hogy megemlítsem őket,

akik először adnak hírt a szlávokról. Jordanes, Prokopios és Pseudo-Maurikios (IVANIČ 2011

– 168. o.) wendekről, andokról, sclavokról szólnak a barbár népek tömegében tolongók

között említve őket. Prokopios – a gótok történetéről szóló munkájában – közöl egy

részletesebb, életközeli leírást a szlávokról. „Szánalmas kunyhókban élnek”, „lakóhelyüket

gyakran változtatják”, „megvetik a testi kényelmet, akár a hunok”. (WOLFRAM 1997 – 53. o.)

Az utóbbi információra érdemes felhívni a figyelmet. Amellett, hogy a szlávok szigorúan

vett és térben jól lehatárolt „őshazáját” sem nyelvészeti, sem történeti, sem régészeti

szempontból nem lehet meghatározni; első megjelenésük mégis olyan területeken

rekonstruálható, melyeken a hunok a korábbi politikai és gazdasági körülményeket,

demográfiai és etnikai viszonyokat teljesen átrendezték, tartós instabilitást okozva. (LOSERT

2009 – 315. o.; BRATHER 2008 – 54. o.) A szláv jelenléttel azonosítható jelenségek pedig úgy

tűnnek, hogy közvetlenül a hun államalakulat szétesése után lennének először

megfoghatók Kelet-Európában. Ha úgy tetszik, a hunok szerepe a szlávok kialakulásában

esszenciális jelentőségűnek tetszik.

A szlávok legkorábbi leletanyagát a Prága-Korčak típusú kerámia és kísérőjelenségei

mentén lehet meghatározni, ezek együttes előfordulása jelenti az ún. Prága -Penkovka

kultúra, figyelemre méltó, hogy a korai szláv kultúra csak régészeti leletanyag formájában

maradt meg, a szellemi kultúra elemei gyakorlatilag ismeretlenek. (GASSOWSKI 2002 – 270. o.;

IVANIČ 2011 – 172. o.) Részletezzük tehát azt, ami rendelkezésre áll: a kerámia jellegzetesen

egyszerű, kézzel formált, magasra húzott vállú, enyhén kihajló peremű, vékony, díszítetlen

edényeket jelent. (BRATHER 2008 – 190. o.; LOSERT 2009 315. o.; CURTA 2001 – 368. o.) A


4/26

3

kísérőjelenségek mind a településeken, mind a temetkezésekben megjelennek. Előbbiek

esetében általánosan megállapítható, hogy horizontális, szórt szerkezetű, főleg

folyóvölgyekben koncentrálódó, kisebb méretű falvakról van szó. (PARCZEWSKI 1997 – 79. o.) A

házak általában négyzetes alaprajzúak és kissé a földbe mélyítettek, (LOSERT 2009 – 315. o.)érdemes felfigyelni a Prokopius-féle leírás hasonlóságaira. Ami a temetkezéseket illeti,

dominánsan hamvasztásos rítusú síktemetők a jellemzők a korai szlávok esetében, de

előfordulnak szórthamvas sírok és olyan temetkezések is, melyek fölé kisebb-nagyobb

méretű halmot emeltek. (IVANIČ 2011 – 169. o.; VÁŇA 1983 – 32. o.) Egyéb jellemzőekre is

érdemes felhívni a figyelmet. Alapvetően mezőgazdasági alapú társadalmat feltételeznek, a

népesség kézműipara szerény, fémművességre csak elvétve van bizonyíték a

településeken, (PARCZEWSKI 1997 – 79. o.) érdemes megjegyezni, hogy a kelet-euróai

térségben az 5. század végétől érezhető, hogy a társadalmi munkamegosztás mértéke nem

radikális mértékben, de érezhető módon csökken. (WOLFRAM 1997 – 52. o.) Ivanič

egyenesen földműves parasztoknak titulálja a 6-8. századi szlávokkal kapcsolatban. (IVANIČ

2011 – 169. o.) Kétségtelen ugyanis, hogy mezőgazdasági technológiáik meghaladták az

Európai átlagot (WOLFRAM 1997 – 53. o.; GASSOWSKI 2002 – 270. o.)

A korai szláv kultúra igen egységesnek mutatkozik- illetve

egy másik szempontbóltekintve - nincsenek a fentebb felsorolt jellemzőkön kívül más megfogható emlékei.

(PARCZEWSKI 1997 – 79. o.) Továbbá úgy tűnik, hogy a korai időszakban nem nagyon érezhetők

a leletanyagon külső hatások. (GASSOWSKI 2002 – 270. o.) Brather és Parczewski is kiemeli,

hogy a leletanyag figyelemre méltó homogenitása nem teszi lehetővé szilárd kronológiák

felállítását. (BRATHER 2008 – 59. o.; PARCZEWSKI 1997 – 79. o.)

Mielőtt a szláv leletanyag homogenitásának egy igen fontos, ugyanakkor szokatlan

értelmezési lehetőségének részletezésébe bonyolódnék, rátérnék a korai szlávokra

jellemző másfajta homogenitás ismertetésére. Prokopius leírását („Ezek a népek, a sclávok

és antok, nem egy férfi uralkodása alatt ál lnak, hanem régóta demokráciában élnek” –

CURTA 2001 - 311. o.) a társadalmi jellemzőkre való tekintettel nagy számban és igen

különböző megközelítések mentén igyekeztek értelmezni, annyit azonban érdemes

megjegyezni, hogy a rendelkezésre álló írásos források alapján nem ismerjük a korai

szlávok uralkodóit. (BRATHER 2008 – 59. o.; CURTA 2002 – 332. o.)


5/26

4

Megalapozottnak tűnik az a feltételezés, hogy a korai szlávok laza, instabil és

mindenképp átmeneti politikai egységekbe szerveződhettek, különösen 6. század végétől ,

(CURTA 2002 – 333. o.) ha épp nem valamely nagyhatalom alávetettjei voltak. (PÖLLATH 2002

– 227. o.; WOLFRAM 1997 – 53. o.) Politikai berendezkedésük ilyenfajta értelmezéseilleszkedik azokhoz a jellemzőkhöz, meyeket társadalmi viszonyaikkal kapcsolatban meg

lehet álltapítani.

Feltűnő, hogy ez a korai szláv leletanyag nem utal társadalmi egyenlőtlenségekre, a

településeken sem foghatók meg a szociális differenciálódásra utaló szerkezeti

sajátosságok. (GASSOWSKI 2002 – 270. o.) A szláv területeken csak a 7. század végétől

jelennek meg a fa-föld szerkezetű erődítések, (KEMPKE 2001 – 25. o.) melyek valamilyen

társadalmi rétegződésre utalhatnak. (GASSOWSKI 2002 – 270. o.) Hasonló a helyzet a

temetkezések mellékletei esetében is. Itt is idézni kell Prokopius megállapítását, miszerint

a szlávok gyalogosan harcolnak (WOLFRAM 1997 – 53. o.), valamint kiegészítésül ehhez az

információhoz meg kell említeni, hogy a nyugati típusú sarkantyúk csak a 9. századtól

terjednek el Kelet-Európa területén. (KEMPKE 2001 – 24. o.)

Mindezek alapján lehet tehát körbeírni a szlávok régészetileg értelmezhető

jelenségeit, ezek a legkorábbi időszakban a Fekete-tenger északi partvidékétől (Dnyeper

torkolatáig) a Visztuláig, ill. a Kárpát-medencéig terjedtek el. (PARCZEWSKI 1997 – 79. o.;

GASSOWSKI 2002 – 269. o.)

Szlávok a Regnitz völgyéig

Az egyetlen ok, amiért a (szláv) Prága-kultúrát különleges figyelemben részesítik, az

egyetlen ok, amiért szükség van a legkorábbi szlávokról és leletanyagukról szót ejteni,csupán annyi, hogy ez a Kelet-Európában kevéssé lehatárolható területen felbukkanó

jelenségcsoport szinte példátlan gyorsasággal terjed el egészen az Elba-Adria vonalig.

(GASSOWSKI 2002 – 269. o.) 550 körül a szlávok kapcsolatba kerülnek a langobárdokkal és

gepidákkal (WOLFRAM 1997 – 52. o.) Ezt a folyamatot általában nem gondolják hosszabbnak

száz évnél, mely gyakorlatilag kitölthette a 6. évszázadot (VÁŇA 1983 – 29. o.; PARCZEWSKI

1997 – 88. o.; WOLFRAM 1997 – 52. o.)


6/26

5

Hogy érezzük ennek a folyamatnak nem mindennapi volumenét és szokatlan gyors

lefolyását, idézném Losert példáját. Ő a szlávok elterjedésével a hasonló volumenű germán

vándorlást kívánja szembe állítani. A kettő közötti szignifikáns különbségre rendkívüli

könnyedséggel mutat rá: az előbbi mintha teljesen ismeretlen lenne a nyugati történetírókszámára. (LOSERT 2009 – 315. o.) Erre a tényre máshol is felhívják a figyelmet. ((VÁŇA 1983 –

29. o.) Fredegar krónikája a 7. században már tartós szláv megtelepedésről számol be a

Frank Birodalom keleti határán, ennél korábbról alig van forrás, mely a szlávok nyugati

mozgásával kapcsolatban bármilyen információt is közölne. (BRATHER 2008 – 59. o.)

Gassowski a keltákat is érdemesnek tartja a szlávokkal való párhuzamba állításra annak

figyelembe vétele okán, hogy a Kr. e. 7-6. században ezek is szembetűnően gyorsan,

Európa jelentős részén megjelentek és tartósan megtelepedtek. (GASSOWSKI 2002 – 269. o.)

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a 6. században járunk, amikor a Kárpát-medence

és egész Közép-Európa történetének szempontjából fontos vándorlások, népmozgások és

honfoglalásokra került sor, itt természetesen a langobárdokra, illetve az avarokra kell

gondolni. A germánok vándorlásához hasonlóan, ezen népek migrációjának is komoly

katonai-politikai háttere volt, (GASSOWSKI 2002 – 270. o.; ) szemben a szlávok

elterjedésével, mely úgy tűnik, hogy egyáltalán nem köthető katonai cselekményekkelösszefüggésbe hozható hódításhoz. (WOLFRAM 1997 – 52. o.) itt érdemes újra figyelmet

szentelni a már korábban említett ténynek – a szlávoknak sem uralkodóit (BRATHER 2008 –

59. o.; CURTA 2002 – 332. o.), sem olyan államalakulatait nem ismerjük a „vándorlásuk”

időszakában, melyekben az uralkodó elitréteget képezték volna. (PÖLLATH 2002 – 227. o.)

Szemléletes példa, habár nem feltétlenül ehhez a korszakhoz tartozik – a szláv nyelvekben

a „király” jelentésű szó Nagy Károly nevéből ered. (BRATHER 2008 – 63. o.)

Curta felhívja a figyelmet arra, hogy a 6. században a szlávok esetében csupán egy-

egy rövid zsákmányszerző hadjárat alkalmával történt kisebb-nagyobb katonai

szövetségeket irányító vezérek megválasztása, (CURTA 2002 – 333. o.) ezek azonban szerény

politikai stabilitásukat tekintve korántsem lettek volna alkalmasak arra, hogy nagyszabású

vándorlások gazdasági és katonai feltételeit megszervezzék. Az avaroknál ezzel szemben

ismert Baján, míg a langobardoknál például Tato vagy Alboin neve.


7/26

6

Az avarok szerepe is kérdéses a szlávok északi valamint nyugati elterjedésében - bár

a folyamat kezdetét mindenképp az avar honfoglalást megelőzően kell keltezni - (WOLFRAM

1997 – 54. o.) helyet kell adnunk a feltételezésnek, hogy az újonnan érkező, relatíve nagy

katonai potenciállal rendelkező avarok egy nézőpont szerint nyugatra (Cseh-medence,Elba-mente) parancsoltak szláv csoportokat, ezzel terjesztve ki közvetett befolyásukat a

Frank Birodalom további peremvidékeire. (WOLFRAM 1997 – 54. o.) Másrészt a nyugati

szlávok korai leleteivel kapcsolatban adódik egy az avarok elől menekülő szláv csoportokat

feltételező elmélet, mely bajorországi lelőhelyek kapcsán is felmerül, mint értelmezési

lehetőség. ((EICHINGER – LOSERT 2003 - 101. o.)

Az eddig felsorolt, a szlávok kelet-európai elterjedésével kapcsolatban felhozott

párhuzamok alapvetően azt sejtetik, hogy a folyamatot nem lehet egyszerűen a

hagyományos történeti interpretációs sémák (migrációk/vándorlások, katonai hódítások)

mentén értelmezni. (WOLFRAM 1997 – 52. o.; CURTA 2002 – 335. o.) Curta kijelenti: a Prága-

Penkovka-kultúra elterjedését nem lehet (kizárólag) a szláv népesség migrációjával

magyarázni. (CURTA 2002 – 307. o.) A migrációs elmélet azért is gyenge lábakon áll, mert

nem lehet meghatározni, hogy milyen irányok mentén történt.

Az előbbiek figyelembe vételével sokkal szimpatikusabbnak tűnik a következő

kísérlet. Wolfram ugyanis a romanizációt kívánja párhuzamba állítani a szláv jellegű kultúra

elterjedésével, kiemelve azonban, hogy a fent említett folyamat, noha nagy területeken

többé-kevésbé egyszerre játszódott le, sem gyorsaságában, sem tartósságát tekintve nem

mérhető a szláv kultúra elterjedéséhez. (WOLFRAM 1997 – 52. o.) A példa azonban

üdvözlendő, tekintetbe véve, hogy itt a szlávnak mondott jelenségek terjeszkedését egy

komplex, migrációkkal csak részben magyarázható, tulajdonképpeni akkulturációs

folyamattal állítja párhuzamba. A különbség a két folyamat között, azonban a Wolfram

által felsoroltakon kívül más tényezőkben is megfogható. Vegyük figyelembe például, hogy

a romanizáció egy igen jól szervezett, kivételesen élénk belső interakciós és

kommunikációs csatornákkal rendelkező államalakulaton belül lejátszódó folyamat volt,

melynek motivációja lehetett, hogy a „római kultúra” magasabb presztízst jelent(het)ett.

Kelet-Európa esetében ezek a körülmények mind hiányoztak a szláv jelenségek

elterjedésekor (LOSERT 2009 – 315. o.; BRATHER 2008 – 54. o.) – erről azonban korábban volt

már szó.


8/26

7

Végezetül Gassowski felvetését kívánom ismertetni. Ő az iszlám terjedésével állítja

párhuzamba a szláv jelenségek terjedését, felhívva arra a figyelmet, hogy ez a vallás

megközelítőleg száz év alatt (Kr. u. 622-750) három kontinensen, több politikai határt

átlépve vetette meg a lábát, ez persze katonai hódítással, militáns terjeszkedéssel jártegyütt. Ezeken a területeken az iszlám azonban nem csak vallásként jelent meg, hanem a

jogszolgáltatás és törvények, valamint egy szociális rendszer alapjává is vált, végül pedig

egy többé-kevésbé egységes kultúra kialakulásához vezetett. Ami azonban hasonlóan

lényeges – az iszlám területeken az arabok kisebbségben voltak, nyelvük azonban

bámulatos gyorsasággal vált ezen térségek lingua francá jává. (GASSOWSKI 2002 – 271. o.)

Az iszlámhoz kapcsolódó jelenségeket számba véve Gassowski megállapítja, hogy

azok többnyire a szellemi kultúrához tartoztak, szerencsénkre ez megmaradt, ellentétben a

korai szlávok szellemi kultúrájával. A végkövetkeztetés az, hogy a szlávok esetében is egy

olyan szellemi kultúrával kell számolni, mely az iszlámhoz hasonlóan könnyen terjedt el

Kelet-Európa kora középkori hatalmi és politikai vákuumában, nem lévén jelen a térséghez

közel olyan nagy hatalmi potenciálú államalakulat, melynek kultúrája dominánssá válhatott

volna.

Migráció, kultúra, vallás vagy ideológia?

Az írott források tanúsága szerint a Regnitz völgye a a 7. századtól kezdve a

Merowingok, így a Frank Birodalom érdekszférájához tartozott. (WERTHER 2011 – 285. o.)

Ugyanakkor a 6. század végétől, szintén az írásos források számolnak be arról, hogy a

térség lakóit egyre inkább fenyegetik az avarok fennhatósága alatt élő szlávok, (LOSERT 2009

– 307. o.) más megfogalmazás szerint a 6. század legvégétől a türingek keleti és déli

szomszédjai már szláv népek. (GROSS 1991 – 32. o.) A 620-as évektől már háborús

konfliktusokról számolnak be a mai Türingia területére vonatkozólag. (DUŠEK 2000 – 718.

o.) Kr. u. 623/24-ben egy frank kereskedő, bizonyos Samo a wendek(=szlávok) területére

költözött, azok királyukká emelték, mivel vezetésével többször tudtak sikeresen fellépni az

avarokkal szemben. (LOSERT 2009 – 307. o.) Samo egyre erősödő államalakulatával 0 630-as

évekre szembe került a Frank Birodalom is, s habár máig nem igazán lehet tudni, hogy

pontosan mely területekre terjedt ki Samo uralma, (IVANIČ 2011 – 170. o.) feltételezhető,

hogy a két birodalom között érdemes keresni. (VÁŇA 1983 – 74. o. – térkép)


9/26

8

Mi bizonyítja azonban régészetileg ezt a 7. századi északkelet-bajorországi szláv

megtelepedést? Regensburg-Groβprüfening lelőhelyén találták Bajorország első

népvándorlás kori hamvasztásos rítusú temetkezéseit, a huszonkét feltárt sír közül

kilencben lehetett urnákat megfigyelni. (LOSERT 2009 – 317. o.) A mellékletek főleg viseletielemekre szorítkoztak („szemüvegspirálok” csüngőkkel, gyöngyök, az egyik sírban egy

vasszeggel kiegészített ezüstdarab is volt, továbbá előfordultak bronz övveretek és

övcsatok, utóbbiak között volt egy igen jó állapotú bronz, trapéz alakú pajzsos darab is.).

(EICHINGER – LOSERT 2003 – 98. o.) A feltárók a mellékletek alapján a 6-7. század fordulójára

keltezik a temetőt. Mint korábban már említettem, a temetőt alapító népességet a feltárók

egy az avar agresszió elől menekülő szláv csoportként interpretálják. (EICHINGER – LOSERT

2003 – 101. o.)

A kérdés innentől az, hogy miért ennyire elszigetelt példa Groβprüfening temetője?

Ugyanis ezen kívül nem nagyon ismert a hamvasztásos rítus a 6-8. századi bajorországi

lelőhelyek - 2003-ig egyáltalán nem ismertek ilyet, (LOSERT 2009 – 317. o.) pedig ezek

lennének a legegyértelműbb bizonyítékok a szláv jelenlétre. A hamvasztásos temetők

hiánya azért is igen különös, mert 7-8. századi településeken előkerült kerámiák között igen

nagy arányban fordulnak elő jellegzetes Prága

-típusú formák. (

GROSS 1991 –

33. o.) A

magyarázat azonban igen prózai lehet: vélhetőleg a kutatás hiányosságai miatt alig

ismertek az ilyen temetők. (WERTHER 2011 -285. o.) A szláv jelenlétre adódik azonban egy

másik, indirekt bizonyíték: a korban jellegzetes germán (frank, bajor, türing) soros temetők

a Regnitztől keletre, illetve a Dunától északra alig fordulnak elő. (LOSERT 2009 – 318. o. Abb.

3.; GROSS 1991 – 33. o.)

Regensburg tulajdonképp egy igen szerencsés példa, ugyanis a nyugati szlávok

elterjedésével kapcsolatban több esetben is hangsúlyozzák a folyóvölgyek szerepét, (IVANIČ

2011 – 168. o.; PARCZEWSKI 1997 – 79. o.; VÁŇA 1983 – 39. o. – térkép) Hermann a dél-

németországi szláv megtelepedést szigetszerű, folyók (Duna-Majna-Regnitz) mentén

koncentrálódó csoportokként rekonstruálja. (SLAWEN IN DEUSCHLAND 1986 – 15. o.) A Prága-

típusú kerámiák esetében különösen a Duna jelentőségét - a Groβprüfeningnél talált urnák

nagyon jól kapcsolhatók a Duna középső folyása mentén elterjedt Prága-típushoz tartozó

hasas, díszítetlen edények spektrumához. (LOSERT 2009 – 319. o.) A folyóvölgyeket

elsősorban a jobb termőterületek és a megtelepedésre alkalmasabb környezet jelenléte


10/26

9

miatt emlegetik, ilyen formában ez a megközelítés azonban a szlávok migrációjának

elméletét támogatja.

Tekintsünk tehát a folyóvölgyekre kommunikációs csatornákként, illetve interakciós

zónákként, melyeken keresztül a kulturális tradíciók könnyen átadhatók, illetve ezzel

párhuzamosan igyekezzünk a szláv leletanyagra egy Kelet-Európában gyorsan terjedő

kulturális divatként tekinteni, mely nyugatra egészen a Frank Birodalom befolyási övezetéig

tud terjedni, innentől ugyanis egy politikailag stabil uralkodó elit kultúrája magasabb

presztízst kínál. Könnyen elképzelhető természetesen az is, hogy a türingek, majd a frankok

elleni erőszakos konfliktusok során is sor kerülhetett népmozgásokra, például a Majna

felső folyásához, valamint a Regnitz völgyébe szláv csoportok települhettek. (GROSS 1991 –

33. o.; WERTHER 2011 – 183. o.)

Az őskori régészetben nem ismeretlen ún. package-ek terjedésével számolni, ezek

olyan ideológiák kíséretében megfigyelhető jelenségtársulások, melyek kultúrákon

átívelően jelennek meg általában és elterjedésüket nehezen lehet migrációkkal

magyarázni. A kora bronzkor egyik jelensége az ún. harangedényes ideológia (Bell Beaker

Ideology). Ez a mai Portugáliától egészen a Duna, valamint a Visztula vonaláig viszonylag

homogén jelenségek kíséretében jelent meg a Kr. e. 3. évezred közepén, valószínűleg nem

több mint kétszáz év alatt! (HARRISON – HEYD 2007 – 206. o.) Egy másik jellemzője

elterjedésének, hogy főleg folyóvölgyek mentén (itt ismét utalnék a bajorországi szláv

megtelepedés kapcsán a Majnára, Dunár és Regnitzre), illetve tengerparti régiókban

szigetszerűen jelent meg ez az ideológia a rá jellemző tárgyi elemekkel, köztük az elnevezés

alapjául szolgáló jellegzetes kerámiával. (HARRISON – HEYD 2007 – 185. o.; 206. o.)

Talán egy szerény javaslat megemlítésére sor kerülhet e helyen. Gassowski fentebbismertetett elmélete nyomán úgy hiszem nem ördögtől való elképzelés a szláv jelenségek

kapcsán egy ideológiával, szellemi kultúrával szorosan összefüggő package-ra gondolni,

mely fő kommunikációs és kereskedelmi útvonalak mentén terjedhetett el Kelet- és Közép-

Európa nagy részén az adott régiók helyi népességei körében is, melyek stabil politikai

hatalomhoz kapcsolódó kultúra hiányában könnyen átvehették azt. Ezzel pedig a migrációs

elméletek melletti releváns értelmezési lehetőségekre lehet felhívni a figyelmet.


11/26

10

Északkelet-Bajorország kora középkori népességére vonatkozólag Pöllath kiemeli,

hogy milyen gyorsan képesek alkalmazkodni új elterjedő kulturális tradíciókhoz. (PÖLLATH

2002 – 228. o.) Azonban vannak közvetlenebb indokok is a szóban forgó térség kapcsán

arra vonatkozólag, hogy nem feltétlenül kell migrációkban gondolkodni. Brather ugyaniskiemeli, hogy a germán és szláv megtelepedések esetében nem mindig lehet törést

megfigyelni, sőt egyes esetekben igen stabil kontinuitással kell számolni, szerinte leginkább

a társadalmi viszonyokkal és az etnikus identitás megváltozásával kell számolni (BRATHER

2008 – 59. o.)

Eddig kevés szó esett a bajorországi szláv megtelepedés kapcsán a nyelvtörténeti

adatokról, melyek egyértelműen bizonyítják, hogy számolni kell a térségben (különösen

Bajorország északkeleti részében) a szlávokkal. (HABERSTROH, J 2000 – 713. o.; LOSERT 2009 –

303. o.) Az azonosítható szláv eredetű földrajzi nevek alapján is a Majna, Regnitz valamint a

Naab folyók völgyeire koncentrálódhatott a szláv megtelepedés. (LOSERT 2009 – 326. o. -

térkép) A probléma a nyelvtörténeti adatokkal csupán annyi, hogy nem lehet őket keltezni,

így további régészeti adatok kellenek ahhoz, hogy a 7. századi szláv jelenlétet bizonyítani

lehessen.

Regensburg- Großprüfening lelőhelye nem az egyetlen hamvasztásos temető a

Duna felső folyása mentén, jóllehet sokáig egyet sem ismertek. Enns-Lauriacum lelőhelyén

nyolc urnás temetkezést találtak, a kerámiák jellegzetes hullámvonalas mintával

díszítettek, a mellékletek közül a késekre és üveggyöngyökre érdemes felfigyelni, ezek

ugyanis a legklasszikusabb szláv (Prága-típusú) sírmellékletek a 6-8. században. (LOSERT

2009 – 323. o.; VÁŇA 1983 – 32. o.)

Eddig főleg temetkezésekről volt szó, nem szabad azonban megfeledkezni a 6-7.századi szláv települések kérdéséről. A Regnitz jobb partján terepbejárások kapcsán

dísztett szövőszék nehezékeket, kézzel formált, hullámvonalas díszítésű fazekakat, és nagy

durva agyagkádak töredékeit találták meg nem túl nagy számban. Csak meglehetősen

pontatlanul lehet ezeket a 7-8. századra keltezni. (LOSERT 2009 – 338. o.) Nem feltétlenül

láthatjuk ezekben a legkorábbi szláv jellegű népesség leletanyagát.

Ezzel szemben a Naab völgyétől 5 km-re, keletre, Dietstätt mellett egy 2002-től

folyó ásatás keretein belül sikerült egy igen korai települést megtalálni, melyet kifejezetten


12/26

11

nagy mennyiségben előforduló cölöplyukak jeleztek. A sok megfigyelhető cölöplyuk

ellenére azonban nem lehetett házhelyeket beazonosítani. (LOSERT - SZAMEIT 2002 – 103. o.)

Mindenképp meg kell jegyezni, hogy a korai szlávokra jellemző kissé földbe mélyített házak

jelenlétére utaló nyomokat nem lehetett megfigyelni. (LOSERT 2009 – 338. o.)

A település kerámialeleteiről érdemes még szót ejteni, ezek alapján vált ugyanis

lehetségessé a település keltezése. Nagy számban kerültek elő ugyanis a Prága-típushoz

igen közel álló jellegű kerámiák, főleg peremüknél kissé kihajló, durván soványított, durva

felületű darabok. (LOSERT 2009 – 339. o.) Voltak azonban csillámos soványítású, cikk-cakk-

és girlandszerű motívumokkal díszített edények is, valamint a leginkább az északkelet -

bajorországi szlávokhoz kapcsolt sraffozott és hullámvonalas díszű durván kialakított

kerámiák is gyakran előfordultak a leletanyagban. (LOSERT - SZAMEIT 2002 – 103. o.)

A kerámiákat a 7-9. századra lehet leginkább keltezni, jóllehet a település

legkorábbi fázisát pontosan nem lehetett meghatározni. (LOSERT - SZAMEIT 2002 – 104. o.)

Hasonló kerámiaspektrummal Felső-Ausztriában is lehet találkozni. (TOVORNIK 2002 – 168.

o.) Problémát jelent azonban, hogy nem csak a 7-8. században, hanem a 6. században is

előfordulnak kézzel formált, szerény díszítésű kerámiák, csakhogy a germán leletanyagban,

(BRATHER 2008 – 62. o.), továbbá helyet kell adnunk annak a véleménynek is, mely szerint

ezen kerámiatípusok etnikus meghatározása lehetetlen. (HABERSTROH, J 2000 – 713. o.) Í gy –

ha a településkontinuitás lehetőségét is figyelembe vesszük – gyakorlatilag lemondhatunk

arról, hogy nagy bizonyossággal megtaláljuk a legkorábbi dél-németországi szláv

településeket.

Mindezek alapján megállapítható tehát, hogy a 6-7. századi szláv jelenlét bizonyított

Északkelet-Bajorország területén, azonban konkrét leletanyagot az első generáció(k)hoznem tudunk kötni.

Határok és utak mentén

Hogy mikor lett az érdekszférából a birodalom szerves része? Nem igazán lehet

tudni, csak feltételezni lehet, hogy valamikor a 7-8. század fordulóján, (GROSS 1991 – 33. o.)

témánk szempontjából kevésbé fontos ennek közigazgatási és politikai vetülete, sokkal

inkább kell szem előtt tartani, hogy a Majna, Regnitz és Naab mentén élő népesség egy


13/26

12

teljesen új kulturális környezetben találta magát, melyhez Pöllath megállapítása nyomán

igen gyorsan, többé-kevésbé alkalmazkodtak is. (PÖLLATH 2002 - 228. o.)

A 7-8. század fordulóján többnyire a sötétben tapogatóznak a kutatók, tekintetbe

véve, hogy a Samo halála (650-es évek) és a regensburgi (739), illetve a würzburgi

püspökség megalapítása (741) közötti időszakról hallgatnak a források. (PÖLLATH 2002 - 207.

o.)

Miben fogható meg mégis a változás? Egy igen szembetűnő, azonban régészetileg

kevésbé megfogható fordulatot kell abban látnunk, hogy megszűnnek a térségben a

gyakori háborús konfliktusok. (GROSS 1991 – 33. o.) Másrészt az írott források alapján úgy

tűnik, hogy a térség a Duna, illetve a Majna miatt a kereskedelmi kapcsolatokszempontjából igen fontossá válik. Északkelet-Bajorországban, pontosabban a Regnitz és a

Majna mentén szokatlan sűrűségben jelentkeznek Karoling-kori frank birodalmi vámhelyek,

ezek nem csak a közigazgatási határt jelentik, hanem rámutatnak a tényre, hogy a 8.

századtól mennyire fontos kereskedelmi útvonalak húzódtak ebben a térségben, illetve,

hogy távolsági kapcsolatok szempontjából mennyire fontossá válhatott a térség a

birodalom számára, számolhatunk azzal tehát, hogy a frankok komoly erőfeszítéseket

tettek ezen területek birodalomba való integrációja érdekében. (WERTHER 2011 – 285. o.)

Ha úgy tetszik a térség igen széles kontaktuszónát jelent az igen intenzíven jelen levő

Karoling, valamint keleti, szláv jellegű kultúrák között. (LOSERT 2009 – 310. o.)

A Karoling kultúra egyik legfontosabb elemének megjelenésével is a 8. századtól

lehet számolni, (DUŠEK 2000 – 720. o.) a keresztény térítés ugyanis az integráció talán

legsikeresebb útja volt a meghódított területeken. Regensburg egyik fő feladata volt a

Naab vögyének megtérítése. (LOSERT 2009 – 336. o.) Az egyházmegye-alapítások mellettegyre nagyobb számban jönnek létre a keresztény térítésben igen fontos szerepet játszó

kolostorok is. Fulda kolostorának 744-ben történő megalapításával a birodalmi

egyházszervezet közvetlenül kiterjesztette befolyását a Regnitz völgyére. (WERTHER 2011 –

184. o.) 748-ban létrejön Chammünster kolostora is egy Regensburgból a Cseh -medence

felé futó kereskedelmi út mentén (LOSERT 2009 – 309. o.) A kolostoralapítás különösen a 8.

században válik egyre gyakoribbá a térségben (WERTHER 2011 – 184. o.) Nagy Károly

uralkodásának kezdetéről ismerjük továbbá az első térítés céljából emelt templomokat


14/26

13

(GROSS 1991 – 34. o.) Ezek az ún. Slawenkirche-k, melyek főleg a würzburgi püspökség

felügyelete alatt látták el funkciójukat. (WERTHER 2011 – 285. o.)

Az sűrűn elhelyezkedő vámhelyek, valamint az egyre szaporodó kolostorok és

templomok arra utalnak rámutatnak arra, hogy milyen fontossá vált a térség a Frank

Birodalom, Nagy Károly birodalmának a keleti térségekkel való gazdasági és politikai

kapcsolattartása révén. (WERTHER 2011 – 184. o.) Ne feledjük el, hogy az Avar Birodalom

elleni hadjáratoknak is ez a tartomány volt a kiindulópontja.

A kulturális hatások módosulásával járó legnagyobb változást azonban a

temetőkben kell keresni. A 8. század második negyedétől a frank területeken jellemző

csontvázas rítusú sírbatételek jelennek meg a türingiai, és bajorországi szlávok által lakottvidékeken (LOSERT 2009 – 326. o.) Kérdés azonban, hogy mivel lehet azt magyarázni, hogy

ezek a jellemzően Ny-K-i tájolású (vannak kivételek – PÖLLATH 2002 – 194. o.), csontvázas

temetkezéseket tartalmazó temetők viszonylag nagy területeken egyszerre és látszólag

teljesen váratlanul jelennek meg. (PÖLLATH 2002 – 228. o.) Még érdekesebbé válik ez a

jelenség, ha figyelembe vesszük, hogy a hamvasztásos rítus a keresztény birodalom

közvetlen közelében, annak perifériáján a 8. század első felében töretlenül domináns

maradt a temetőkben, még érdekesebbé válik, ha azt is megemlítjük, hogy a települések

esetében szilárd kontinuitás figyelhető meg. (PÖLLATH 2002 – 228. o.)

Átmenetet a birituális temetők jelenthetnének, azonban ezek igen ritkák. (BRATHER

2008 – 260. o.), ez is jelzi, hogy a csontvázas rítusú temetők elterjedése igen gyors

folyamatnak tekinthető. A folyamat ilyetén fajta lejátszódása nyilván kapcsolódik a terület

népességének – már korábban említett - asszimilációra való nagyfokú hajlandóságához.

(HABERSTROH, C 2004 – 90. o.; PÖLLATH 2002 - 228. o.)

Gross kijelenti, hogy a mai Bajorország északkeleti részén előforduló Karoling-kori

soros szerkezetű, csontvázas rítusú temetők igen nagy bizonyossággal a szláv (jellegű

népességhez köthetők. (GROSS 1991 – 34. o.) A Losert által közölt térképen jól látszik, hogy

a 8. századi csontvázas rítusú temetők többnyire a Majna, Regnitz és Naab folyók

völgyeiben koncentrálódnak, azokon a területeken tehát, ahova nyelvtörténeti adatok, az

írott források, valamint többé-kevésbé a Meroving-kori leletanyag a szláv megtelepedést

feltételezik. (LOSERT 2009 – 318. o. – Abb. 3.) Az új fajta temetők a 8. század során csak


15/26

14

Bajorország, illetve Türingia területén jelennek meg, majd a század végétől elterjednek a

Cseh-medencében is, ahol addig szintén majdnem kizárólag a hamvasztásos temetkezési

rítus volt jelen. (PÖLLATH 2002 – 198. o.)

Sajátos kettősség mutatkozik a temetők szerkezeti és rítussal kapcsolatos jellemzői,

illetve a mellékletadási szokások között. Míg a soros szerkezet és a korhasztásos rítus a

frank területek hatásaként, illetve kulturális befolyásaként értelmezhető, (HABERSTROH, J

2000 – 714. o.) kiegészítésül megjegyzendő, hogy Szlovákia területén a csontvázas rítus

elsősorban az avar elit dominanciája révén jelenhetett meg, (BRATHER 2008 – 260. o.) addig

a mellékletadási szokásokban igen nagy arányban továbbélnek a szláv hagyományok –

egyáltalán a mellékletadás gyakorlata, valamint új keleti hatások is felismerhetőek.

(PÖLLATH 2002 – 230. o.)

A temetők további jellegzetességei, hogy rendszerint több generáción keresztül

használatban vannak, (ez mondjuk az ismert hamvasztásos rítusú sírkertekről nem

mondható el – lásd: Großprüfening) továbbá általában a településekhez közel,

látótávolságon belül helyezkednek el, ez pár száz métert jelent az esetek többségében.

(LOSERT 2009 – 326. o.) A temetők figyelemre méltó gyakorisággal kerülnek (főleg őskori)

halomsírok közelébe, annak ellenére, hogy a nagyobb halmok emelése a 7 -8. századtól

egyáltalán nem jellemző Északkelet-Bajorországban. (PÖLLATH 2002 – 226. o.) Érdekes

jelenség, hogy a germán temetőkkel ellentétben nem gyakran fordul elő a sírrablás

jelensége, Losert megfigyelései szerint ezt a mellékletek homogenizálódásával is lehet

részben magyarázni, fontosabb azonban, hogy a mellékletek egységesülése révén

felmerülnek kronológiai problémák. (LOSERT 2009 – 327. o.) A holttesteket kivételes módon

szinte kivétel nélkül nyújtott helyzetben háton fektetve helyezték el a sírokban. (PÖLLATH

2002 – 195. o.)

Kezdjük talán a női temetkezések jellemző mellékleteivel. Általánosságként

megállapítható, hogy a női temetkezések gazdagabbak mellékletekben, mint a férfisírok,

ennek oka vélhetőleg abban keresendő, hogy általában a sírokba csak nem valódi

mellékleteket, elsősorban ruházati, viseleti elemeket helyeznek, a nők viseletéhez pedig

több ékszer, illetve egyéb kiegészítő tartozott. (BRATHER 2008 – 266. o.)


16/26

15

A női sírok leggyakoribb és legjellemzőbb mellékletei az magányosan vagy párosan

előforduló Kopfschmuckring-ek, kettőnél több csak kivételes esetekben van egy sírban, a

maximális mennyiség pedig a megfigyelések szerint három pár, (PÖLLATH 2002 – 196. o.)

Türingia területén, tehát az általunk vizsgált régió közvetlen északi szomszédságában, ezekaz ékszerek különösen gyakoriak. (DUŠEK 2000 – 720. o.) Viseleti módjuk nem teljesen

tisztázott, habár számos rekonstrukciós kísérlet napvilágot látott, (HABERSTROH, C 2004 –

115. o. Abb. 6.; BRATHER 2008 – 282. o. Abb 76.) ezek tulajdonképp megegyeznek abban,

hogy valamilyen főkötőhöz kapcsolva hordhatták ezeket, mint azt már viszonylag hamar

felvetették. (DUŠEK 2000 – 720. o.) Pöllath kiemeli, hogy ezek az ékszerek (ti. a

Kopfschmuckring-ek) a sírok általános mellékletei maradnak a 8-11. századokban,

ennélfogva pedig kiváló forrást biztosítanak kronológiai kérdések tisztázására. (PÖLLATH

2002 – 226 o.) A tipológia alapját a karikák végződéseinek formakincse biztosítja. El lehet

ugyanis különíteni karikában-kampóban végződő és hurkos végű darabokat. Utóbbiak

esetében a hurok kialakítása alapján további típusokat lehet meghatározni. (PÖLLATH 2002 –

92. o.) Fontos szempont, különösen a hurkos végű darabok kategorizálásánál a karikák

átmérője. (PÖLLATH 2002 – 93. o.)

Anyaguk Északkelet-

Bajorországban és Türingiában alapvetően ezüstözött réz, bárezt leginkább a sérült darabok esetében lehet megállapítani. (PÖLLATH 2002 – 92. o.;DUŠEK

2000 – 720. o.) A 10. századi Espenfeld temetője esetében például a karikák 87%-a

ezüst(özött réz)ből készült. (BACH – DUŠEK 1971 – 59. o.) Ez különösen annak fényében válik

igazán érdekfeszítővé, hogy Brather az egész nyugati szlávok által lakott térséget elemezve

kimutatja, hogy a Kopfschmuckring-ek 75%-a bronzból készült. (BRATHER 2008 – 281. o.)

Úgy tűnik, hogy a Frank Birodalom perifériája, különösen a kereskedelmi és gazdasági

csomópontként is jelentős dél-németországi régió a nyugati szláv területek közül a

leggazdagabbnak tekinthető.

A Kopfschmuckring-eket még egy utolsó szempontból szeretném még ismertetni. A

hurkos végű karikákat ugyanis a kerámia mellett a szláv hagyaték legfontosabb és

leginkább beazonosítható, etnospecifikus tárgyaiként tartották számon. (BRATHER 2008 –

266. o.) Hogy mi alapján? Nos, az megállapítható, hogy a frank területeken előkerült és az

azoktól keletre talált darabok között egy igen fontos technológiai különbség figyelhető

meg, a Regnitztől nyugatra ugyanis domináns az öntött kis karikák jelenléte, míg a folyótól


17/26

16

keletre, a szláv területeken a húzott drótból készült karikák jellemzőek. (PÖLLATH 2002 – 92.

o.) A viseleti módjuk között is megfigyelhető egy különbség, ugyanis a Merowing és

Karoling területeken első sorban fülbevalóként hordták ezeket, a szláv viselettől eltérően.

(BRATHER 2008 – 282. o.)

Végül az ún. türingiai típusra szeretném felhívni a figyelmet, ennek a laposra

kalapált drótból kialakított hurokkal jellemezhető típusnak elterjedése ugyanis kiválóan

illeszkedik mind a 8-11. századi soros szerkezetű, csontvázas rítusú temetők, mind a szláv

jellegű helynevek, mind a szláv jellegű kerámiák elterjedéséhez az északkelet-bajorországi

területeken, kijelölve egyébként egy a folyóvölgyeknek megfeleltethető kommunikációs

kapcsolati hálózatot a Cseh-medence és Türingia felé. (BRATHER 2008 – 283. o. Abb. 77.;

PÖLLATH 2002 – Abb. 9.)

Érkezik azonban kritika a Kopfscmuckring-ek jelentőségének túlhangsúlyozása ellen

is. Kronológiai szempontból Haberstroh az üveggyöngyök használhatóságára hívja fel a

figyelmet, (HABERSTROH, C 2004 – 50. o. Abb. 5.) tekintetbe véve, hogy ezek nem hogy

általában jelen vannak a (női) sírokban, de rend szerint igen nagy számban. (HABERSTROH, C

2004 – 49. o.) Igazából Pöllath sem vonja kétségbe az üveggyöngyök igen nagy formai

változatosságát, (PÖLLATH 2002 – 142. o.) sőt kronológiai rendszerébe ő is beemeli ezt a

tárgytípust. (PÖLLATH 2002 – Abb. 12.; Abb. 21.) A tipológia alapja mind Haberstroh, mind

Pöllath munkájában a gyöngyök formai variabilitásán, illetve azok színén és anyagán alapul.

(HABERSTROH, C 2004 – 40. o.; PÖLLATH 2002 – 142. o.)

Gyakoriak ezeken kívül a női sírok mellékletei között a különböző ékszerek

(üveggyűrűk, filigrán-berakásos fülbevalók), van olyan álláspont, mely szerint ezek az

ékszerek többségükben keleti importként jelentkeznek az általunk vizsgált területeken.(DUŠEK 2000 – 720. o.; BACH – DUŠEK 1971 – 68. o.) Előfordulnak továbbá nyakperecek,

kések, övveretek és csatok, (LOSERT 2009 – 326. o.), ezek mellett tűk, azonban ezek csak a

felnőtt nők sírjaiban fordulnak elő. (PÖLLATH 2002 – 196. o.)

A sarlók egy érdekes csoportot képeznek Pöllath munkájában, ugyanis ezek

többnyire nők sírjaiban fordulnak elő, azonban szignifikáns arányban fordulnak elő olyan

esetek, amikor az eltemetett nemét nem lehet meghatározni. (PÖLLATH 2002 – 150. o.)


18/26

17

Térjünk át a férfiak sírjaira. Ahogy a női sírok esetében már megállapíthatóvá vált,

hogy a csontvázas rítusú, soros szerkezetű, 8-9. századi temetőkben a viseleti elemek,

tehát a nem valódi mellékletek szolgáltatják jellemzően a leletanyagot. (LOSERT 2009 – 326.

o.; BRATHER 2008 – 266. o.) A férfiak esetében ezek azonban általában az öv néhány fémelemére szorítkoznak. Északkelet-Bajorországban a férfisírokból előkerülő övcsatok szinte

kizárólag vasból készültek a Karoling-korban. (PÖLLATH 2002 – 155. o.) Szíjveretek és

szíjvégek azonban gyakorlatilag teljesen hiányoznak a temetői leletanyagban. (PÖLLATH

2002 – 156. o.) A viselet elemét képezhették a tarsolyok is. (LOSERT 2009 – 326. o.) Ezek

jelenlétét azonban csak közvetett módon lehet bizonyítani, pénzérmék vagy tűzszerszámok

alapján. (PÖLLATH 2002 – 156. o.)

A férfisírokban előforduló viseleti elemek körét gyakorlatilag be is lehet zárni,

innentől a valódi mellékletek kérdésével kell foglalkozni, ugyanis egyes tárgytípusok

esetében annak megítélése nehéz, hogy valódi vagy nem valódi mellékletről van -e szó.

(BRATHER 2008 – 266. o.)

Vegyük elsőnek a sarkantyúkat, melyek a nyugati szlávok körében főleg a 8.

századtól terjednek el. (BRATHER 2008 – 300. o.) Ezek szándékos elhelyezése a sírokban

különös jelentőséggel bírhatott, ugyanis ezek elsősorban a lovas felszereléshez tartoztak,

nem pedig a mindennapi viselethez, (GOßLER 2013 - 74. o.) másrészt az általunk vizsgált

területen nem igazán gyakoriak mellékletként. (PÖLLATH 2002 – 157. o.) A legalapvetőbb

feltételezés, hogy ezek a kiemelkedő szociális helyzetre utalnak. (GOßLER 2013 - 91. o.;

DUŠEK 2000 – 720. o.) Amit még a sarkantyúk kapcsán fontos megjegyezni, az az, hogy

alapvetően típusaik első sorban a Karoling formákra vezethetők vissza. (BRATHER 2008 –

300. o.)

Még mielőtt áttérnénk a fegyverekre, itt említeném meg a férfiak és fiúk sírjaiban is

gyakran előforduló vaskéseket, melyek talán valahol a viseleti tárgy és a fegyver kategóriák

között „lebegnek”. (LOSERT 2009 – 326. o.)

A fegyverek csak a csontvázas rítus megjelenése után jelennek meg

sírmellékletként, jóllehet sosem válnak nagyon gyakorivá ilyen helyzetben, a nyugati szláv

területeken csupán a férfisírok 10%-ában lehet ilyen jellegű mellékletet számon tartani.


19/26

18

(BRATHER 2008 – 291. o.) Leggyakrabban nyílhegyek fordulnak elő a sírokban. (LOSERT 2009 –

326. o.)

Típusaik (szakállas, hosszú; illetve kétélű nyílhegyek) általában igen hosszú ideig

használatban vannak az Északkelet-Bajoroszág területén a 11. századot megelőző

időszakban. (PÖLLATH 2002 – 171. o.)

A németországi szláv területeken a kardok sírmellékletként csak a 8-9. században

bukkannak fel, azonban a legkevésbé sem érdemes arra gondolni, hogy ezeket helyben

állították volna elő. (SLAWEN IN DEUSCHLAND 1986 – 294. o.) A kora középkorban a kardok

vélhetőleg ajándék révén kerültek a Frank Birodalom perifériáira, nem szabad ugyanis

megfeledkezni a kardok presztízsfegyver, iletve státuszszimbólum jellegéről. (BRATHER 2008

– 296. o.) Ezzel részben magyarázni lehetne, hogy miért olyan kevés a spatha, valamint

langsax a sírokban, melyeknek egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy a frank/Karoling

magterületekre jellemző tárgytípusok első sorban. (HABERSTROH, J 2000 – 716. o.)

Ami a kétélű kardokat, spathakat illeti, Pöllath Északkelet-Bajorország esetében

csak négy olyanról tud beszámolni, mely sírmellékletként került elő. (PÖLLATH 2002 – 167.

o.) A langsaxok, csakúgy mint a lándzsahegyek szintén igen ritkán fordulnak elő

temetkezési kontextusban. (PÖLLATH 2002 – 170. o.)

A frank típusú kardokkal, sarkantyúkkal történő reprezentáció arra utal, hogy a szláv

népesség előkelőbb rétege igyekezett asszimilálódni, mivel a frank kultúrát magasabb

presztízsűnek gondolta. (LOSERT 2009 – 311. o.) Ugyanakkor hasonló jelenség nem

figyelhető meg a női temetkezések esetében, az ezekben előforduló leletanyag egy

konzervatívabb és első sorban keleti kapcsolatrendszerű mellékletadási szokással

kapcsolódik össze. A temetők általános jellemzőinek ismertetésének elején a kettősséggel

kezdtem, úgy hiszem alkalmas ezzel is fejezni be.

A szláv népesség jelenlétét főleg a temetők alapján próbálják meghatározni a 8.

század közepétől, a hangsúly tehát áthelyeződik a kerámiákról egy egészen más jellegű

forráscsoportra. Fontos azonban a szláv jellegű edényformák és díszítési módok számba

vétele erre a korszakra vonatkozólag is, tekintetbe véve, hogy igen fontos technológiai

újítás kezd elterjedni a helyi szláv jellegű kerámiák körében. A korongolás ugyan már a 7.


20/26

19

században megjelenik a szláv edények esetében is, a frank integrációs törekvésekkel az

átvételi folyamat minden bizonnyal felgyorsult. (WERTHER 2011 – 270. o.) A korongolt

kerámiák jellemzője lesz a fazekaskorong tengelyének lenyomata az edények alján, mely

elméletileg Németország területén a szláv fazekasok egyértelmű indikátora, (GROSS 1989 – 176. o.) illetve innentől szabályosabbá válik a hullámköteg-minta. Vannak utánkorongolt

edények is, ezek keltezése azonban a 8-9., valamint a 13. század között meglehetősen

bizonytalan. (WERTHER 2011 – 270. o.) Úgy tűnik azonban, hogy sem a hullámköteg-

motívum, sem a felhúzott vállú, vékony fazékformák nem nevezhetőek egyértelműen szláv

kerámiának, ugyanis a germán edényművesség technikái és formái egyre inkább

ötvöződnek szláv jellemzőkkel. (GROSS 1991 – 34. o.)

Essék szó végül a településekről. A 8. században a vizsgált térség mind

közlekedésföldrajzi, kereskedelmi és stratégiai jelentősége látványosan emelkedett, ennek

legfontosabb jelei a vámhelyek. (WERTHER 2011 – 184. o.) Ezek, illetve az egyre gyarapodó

kolostorok és püspöki székhelyek a Frank Birodalom előretolt helyőrségei voltak a 8. század

második felétől. Ezek esetében akár kőből emelt épületek nagyobb számban is

előfordulhattak. (WERTHER 2011 – 191. o.) A Regnitz völgyében a Karoling kortól a

földfelszínre épített, cölöpszerkezetes házak válnak elterjedtté, akár lakó-, akár gazdasági

épületről van szó, ugyanakkor néhány esetben meg lehet figyelni félig földbe mélyített

építményeket is. (WERTHER 2011 – 191. o.)

A Karoling-kori Északkelet-Bajorország területén a szlávok keresése leginkább a

temetőkben lehet sikeres, a településekről ugyanis eltűnnek a klasszikus szláv jellemzők, a

kerámia etnospecifikussága már a legkorábbi időkre való tekintettel is kétségbevonható, a

8. századtól azonban a szláv jegyek keverednek a germán kerámiák jellemzőivel (GROSS

1991 – 34. o.) És talán ami a legfontosabb: a szlávok úgy tűnik, hogy asszimilálódnak az új

kultúrához. Grafendobrach temetője esetében megtalálták a hozzá tartozó települést, a

kerámiaanyag egyáltalán nem utal szlávokra, holott a település neve szláv eredetű, a

sírokban pedig nagy számban fordultak elő mellékletek. (FREEDEN 1984 – 178. O.)

A népességek mozgása pedig gyakorlatilag láthatatlanná válik, mert a frank

földesurak megjelenésével számításba kell venni a (szláv) jobbágyok áttelepítését a

Regnitztől nyugatabbra eső régiókba, (GROSS 1989 – 178. o.) ezek azonban ilyen korai


21/26

20

időkben követhetetlen népességkeveredést idézhettek elő, melyek az asszimiláció

felgyorsulásához járulhatott hozzá.

Lezárás

Mit érdemes a fent leírtakból kiemelni? Talán annyit, hogy az 5-6. századi Kelet-

Európában egy olyan kulturális hatás adódik át a nem feltétlenül mozgó népességek között,

melynek elterjedése nyugaton egy politikai-gazdasági és hatalmi értelemben is domináns

csoport kultúrájának stabilitását nem tudja kikezdeni, sőt a Karoling Birodalom keleti

terjeszkedésével a frank elit kultúrájának hatása a periférikus területeken a helyi népeket

az ahhoz való igazodásra ösztönzi.

A 8-9.századra az Északkelet-Bajorország területén élő népesség egy régi

hagyomány, melynek keleti gyökerei vannak, és a Karoling kultúra között kezd etnikus

értelemben gyakorlatilag meghatározhatatlanná válni.


22/26

21


23/26

22

Irodalomjegyzék

BACH – DUŠEK 1971 Bach, Hans - Dušek, Sigrid: Slawen in Thüringen: Geschichte, Kultur

und

Anthropologie im 10. bis 12. Jahrhundert ; Weimar; 1971.

BRATHER 2008 Brather, Sebastian: Archäologie der westlichen Slawen. Siedlung,

Wirtschaft und Gesellschaft im früh- und hochmittelalterlichen

Ostmitteleuropa; (Reallexikon der germanischen Altertumskunde,

Bd. 30); de Gruyter, Berlin-New York 2008.

CENEK 1994 Cenek, Staňa: Slawische Keramik in Mitteleuropa vom 8. bis zum

11. Jahrhundert . Kolloquium Mikulcice, 25.-27. Mai 1993;

Internationale Tagungen in Mikulcice 1.; Brno 1994.

CURTA 2001 Curta, Florin.: Pots, Slavs, and “imagined communities”: Slavic

archaeology and the history of the early Slavs' ; European Journal

of Archaeology 4/3, 2001. pp. 367-84.

CURTA 2002 Curta, Florin: The making of the Slavs. History and Archaeology of

the Lower Danube Region, c. 500-700; Cambridge Studies in

Medieval Life and Thought 4. ;Cambridge; 2002.

DUŠEK 2000 Dušek, Sigrid: Slawen und Deutsche in Thüringen; In: EuropasMitte um 1000. Beiträge zur Geschichte, Kunst und Archäologie 2

A. Wieczorek/ H.-M. Hinz (eds.); Stuttgart; 2000. pp. 718-722.

EICHINGER – LOSERT 2003 Eichinger, Wolfgang – Losert, Hans: Ein merowingerzeitliches

Brandgräberfeld östlich-donauländischer Prägung bei

Großprüfening, Stadt Regensburg; Das archäologische Jahr in

Bayern, 2003 pp. 98-101.

FREEDEN 1984 von Freeden, Uta: Das frühmittelalterliche Gräberfeld von

Grafendobrach in Oberfranken; Bericht der Römisch-Germanischen Komission 64. (1984) pp. 417-508.

GASSOWSKI 2002 Gassowski, Jerzy: The Early Slavs - Nation or Religion? ; Integration

und Herrschaft. Ethnische Identitaeten und soziale Organisation in

Frümittelalter; W. Pohl & M. Diesenberger (eds.); Wien 2002. pp.

269-272.

GOßLER 2013 Goßler, Norbert: Zur Deutung von Gräbern mit Sporenbeigabe im

westslawischen Raum; In: Soziale Gruppen und

Gesellschaftsstrukturen im westslawischen Raum. Beiträge der


24/26

23

Sektion zur slawischen Frühgeschichte der 20. Jahrestagung des

Mittel- und Ostdeutschen Verbandes für Altertumsforschung in

Brandenburg (Havel), 16. bis 18. April 2012. Biermann, F. –

Kersting, T. – Klammt, A. (eds.); Langenweissbach; 2013 pp. 77-94.

GROSS 1989 Gross, Uwe: Slawische Keramikfunde in Unterregenbach;

Denkmalpflege in Baden-Württemberg. Nachrichtenblatt des

Landesdenkmalamtes, 18 (1989), Nr. 4. pp. 174-179.

GROSS 1991 Gross, Uwe: Terra Sclavorum in Süddeutschland ; Archäologie in

Deutschland 1991/2.

Gustin, Mitja: Zgodnji slovani - Die frühen Slawen.

Zgodnjesrednjeveska loncenina na obrobju vzhodnih Alp =

Frühmittelalterliche Keramik am Rand der Ostalpen; Ljubljana2002.

HABERSTROH, J 2000 Haberstroh, Jochen: Slawische Siedlung in Nordostbayern. In:

Europas Mitte um 1000. Beiträge zur Geschichte, Kunst und

Archäologie 2 A. Wieczorek/ H.-M. Hinz (eds.); Stuttgart 2000. pp.

713-717.

HABERSTROH, C 2004 Haberstroh, Claudia: Das frühmittelalterliche Gräberfeld von

Wirbenz, Gemeinde Speichersdorf, Landkreis Bayreuth; Kataloge

der Archäologischen Staatssammlung München 30.; München2004

HARRISON – HEYD 2007 Harrison, Richard J. - Heyd, Volker: The Transformation of Europe

in the Third Millennium BC: The Example of ‘Le Petit Chasseur I+III’

(Sion, Valais, Switzerland). Praehistorische Zeitschrift 82/2, 2007,

pp. 129-214.

IVANIČ 2011 Ivanič, Peter.: Západní Slovania v ranom stredoveku; História –

kultúra – hospodárstvo – náboženstvo; Nitra 2011. - Westslawen

im Frühmittelalter. Geschichte – Kultur – Wirtschaft – Religion

(Zusammenfassung) pp. 168-173.

KEMPKE 2001 Kempke, Thorsten.: Ringwälle und Waffen der Slawen in

Deutschland . Archäologie in Deutschland; 02/2001, pp. 24-27.

LOSERT - SZAMEIT 2002 Losert, Hans - Szameit, Erik: Österreichisch-deutsche

Ausgrabungen in einer Wüstung des frühen Mittelalters bei

Dietstätt . Das archäologische Jahr in Bayern 2002 pp. 102 –104.


25/26

24

LOSERT - SZAMEIT 2003 Losert, Hans – Szameit, Erik: Archäologische Untersuchungen am

Rauhen Kulm in der nördlichen Oberpfalz Stadt Neustadt a. Kulm,

Landkreis Neustadt a. d. Waldnaab, Oberpfalz; Das archäologische

Jahr in Bayern, 2003 pp. 101-103.

LOSERT 2009 Losert, Hans: Slawen in der Oberpfalz - eine Bestandsaufnahme;

Acta Archaeologica Carpathica; 42-43 (2009) pp. 301-370.

PARCZEWSKI 1997 Parczewski, Michal.: Beginnings of the Slavs' Culture; in Origins of

Central Europe, Urbanczyk, Przemyslaw (ed.); Warsaw 1997. pp.

79-90.

PÖLLATH 2002 Pöllath, Ralph.: Karolingerzeitliche Gräberfelder in Nordostbayern.

Eine archäologisch-historische Interpretation mit der Vorlage der

Ausgrabungen von K. Schwarz in Weismain und Thurnau-Alladorf ;München; 2002.

TOVORNIK 2002 Tovornik, Vlasta: Slawische Keramikformen in Oberösterreich. In:

Die frühen Slawen. Frühmittelalterliche Keramik am Rand der

Ostalpen. Gustin, Mitja (Hg.). Ljubljana; 2002. pp. 165-169.

VÁŇA 1983 Váňa, Zdenek.: Die Welt der alten Slawen; Praha; 1983.

SLAWEN IN DEUSCHLAND 1986 Die Slawen in Deutschland. Ein Handbuch. Geschichte undKultur der slawischen Stämme westlich von Oder und Neisse vom

6. bis 12. Jahrhundert ; Joachim Herrmann (Hrsg.), München 1986.

WERTHER 2011 Werther, Lukas.: Kirche-Friedhof-Siedlung. Archäologische Studien

zur Entwicklung von Seußling (Oberfranken) zwischen

Völkerwanderungszeit und Spätmittelalter ; Bericht der

Bayerischen Bodendenkmalpflege 52 2011 pp. 181-371.

WOLFRAM 1997 Wolfram, Herwig.: The Ethno-Political Entities in the Region of the

Upper and Middle Danube in the 6th-9th Centuries A. D.; in Origins

of Central Europe, Urbanczyk, Przemyslaw (ed.); Warsaw 1997. pp.

45-56.


26/26

Tartalom

Bevezetés................................................................................................................................................. 1

Mi a szláv (jellegű)? ................................................................................................................................. 2

Szlávok a Regnitz völgyéig ....................................................................................................................... 4

Migráció, kultúra, vallás vagy ideológia? ................................................................................................ 7

Határok és utak mentén ........................................................................................................................ 11

Lezárás ................................................................................................................................................... 20

Irodalomjegyzék .................................................................................................................................... 22

Documents

Terra Sclavorum - Egy Iskolapélda Bemutatása