TERMÉSZETVÉDELMI

SZEMPONTÚ

GYEPHASZNOSÍTÁS

Írta: Bölöni János, Horváth András, Illyés Eszter, Kun András, Molnár Zsolt, Szabó Rebeka, Viszló Levente

Az esettanulmányok szerzôi: Csonka Péter, Lengyel Tibor, Mercsák József László, Nagy László, Tihanyi Gábor

Az esettanulmányokat gyûjtötte és lejegyezte: Fülöp Gyula, Rév Szilvia,Szabó Balázs, Szilvácsku Zsolt A gyûjtés metodikájának kidolgozásában részt vettek még: Sipos Katalin,Balczó Anna, Parrag Tibor, Egyházy Ágoston

Szerkesztette: Rév Szilvia, Marticsek József, Fülöp Gyula

Fotók: Bajor Zoltán, Bölöni János, Egyházy Ágoston, Imre Tamás, Máté Bence, MME -TTSz archívum, Motkó Béla, DINPI archívum, Rév Szilvia, Streit Béla, Viszló Levente

Kiadja: a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (1021 Budapest, Hûvösvölgyi út 52., www.dinpi.hu)

Felelôs kiadó: Füri András igazgató

A kiadásban közremûködött a Magyar Madártani és TermészetvédelmiEgyesület (1121 Budapest, Költô u. 21. www.mme.hu)

Készült a „Pannon gyepek élôhelykezelése Magyarországon” címû projekt keretében, az Európi Bizottság LIFE-Nature pénzügyi támogatásának segítségével, 400 példányban.

Grafika: Kiss Maja

Budapest, 2008.

A kiadvány környezetbarát papírra készült.

ISBN 978-963-87687-4-2

Felelôs dolog gyepek fenntartható kezelésérôlírni, mert a kijelentések olyan érzékeny témákatérinthetnek, mint a természetvédelem, vagy agazdálkodók megélhetése. Egyszerre szembe-sülünk a különbözô érdekcsoportok közötthúzódó kisebb-nagyobb ellenérdekeltségekkel,és azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy a gyep-területek megnyugtató kezelése csak a mindkétfél számára elfogadható együttmûködés eseténalakulhat ki hosszú távon.

Az utóbbi idôben hiánypótló jelleggel kezdôdtekel különbözô szempontú alapkutatások, azt vizs-gálva, hogy az eltérô gyephasznosítási mód-szereknek milyen hatásai vannak botanikai,ökológiai, gazdasági, talajtani stb. szempontok-ból. A kutatások nem csupán válaszokat, hanemtovábbi kérdéseket is megfogalmaznak.

Ebben a kiadványban a gyakorlati vonatkozásútapasztalatokból szeretnénk egy válogatástközreadni, ami rávilágít a gyepterületek haszno-sításának rendkívüli komplexitására.

A füzet hármas tagoltságot mutat. A fontosabbgyepes élôhelyeink elsôsorban botanikai szem-pontú bemutatásával kezdjük, ami ismerteti ahazai gyeptípusok rendkívüli változatosságát.Figyelemre méltónak tartjuk a Pro Vértes Köz-alapítvány által folytatott, a kaszálás élôvilágragyakorolt hatására vonatkozó kísérleteit éskövetkeztetéseit, melyek összetettsége és ered-ményei hazai szinten egyedülállónak tekinthetôk.Ezeken kívül fontosnak tartottunk bemutatniolyan esettanulmányokat is, amelyek különbö-zôségei a gyepek már említett változatosságairapróbálnak meg területkezelési válaszokat,javaslatokat adni.

A kiadvány esetenként nélkülözi a tudományoscikkek szabályainak pontosságát. Ezt azért mer-jük felvállalni, mivel a gyepgazdálkodás nemtudományos munka, hanem „fûszagú” föld-használat kérdése, amit megfelelô kutatásokkalsegíteni kell. Ebbôl adódóan anyagunk nem

tudományos kérdésekre kíván választ adni,hanem sokkal inkább arra kívánja felhívni afigyelmet, hogy a természetvédelem és agazdálkodási szempontok összehangolásánakmilyen óriási jelentôsége van.

Célunk arra is rávilágítani, hogy a gyepterületekmegfelelô hasznosítása a helyi adottságok pon-tos ismerete nélkül nem elképzelhetô, mertfigyelembe véve gyepeink változatosságát, azegyik területen indokolt beavatkozás másholakár komoly károkat okozhat.

Bízunk abban, hogy mind a természetvédô szak-emberek, mind pedig a gyepgazdálkodókszámára hasznos kiadványt sikerült összeállíta-nunk, ami segít tovább vinni a közös gondol-kodást abba a már megkezdett irányba, hogy agyepeink védelme, megôrzése és megfelelôhasznosítása közös ügyünk.

Marticsek József

LIFE projektvezetô(„Pannon gyepek élôhelykezeléseMagyarországon”)

Bevezetô

I. rész: Jellegzetes száraz gyeptípusaink

Löszgyepek Kun András, Horváth AndrásHomoki gyepek Szabó Rebeka, Kun AndrásSzikes talajú gyepek Kun András, Molnár ZsoltFélszáraz (xeromezofil) gyepek Illyés Eszter, Kun AndrásLejtôsztyepek Illyés Eszter, Kun András, Bölöni János

II. rész: A természetkímélô kaszálás gyakorlata Viszló LeventeA kutatás helyszíne, módszerei és eszközei

A kutatás eredményei, következtetések, javaslatok

A kaszatípusok összehasonlítása természetvédelmi, mûszaki és gazdasági szempontok szerint

Összefoglalás

III. rész: Természetvédelmi célú kaszálás eltérô adottságú területeken

III.1. Sásláprét kezelése Ócsán Nagy LászlóIII.2 Ártéri mocsárrét kezelése az esztergomi Körtvélyes-szigeten Csonka PéterIII.3. Ártéri kaszálók fenntartása a Bodrogzugban Mercsák József LászlóIII.4. Kaszálás a túzok érdekében az Atyaszegi legelôn (Dévaványa) Lengyel TiborIII.5. Kényszer-kaszáltatás a Kecskés-pusztán Tihanyi GáborIII.6. Mocsári teknôs-barát sorközápolás nyarasban Nagy LászlóIII.7. Visszagyepesedés lucernavetésen keresztül (Ecsegfalva, Kórézug) Lengyel TiborIII.8. Sziki kocsordos rét kezelése a Nagy-Sárréten (Dévaványa) Lengyel Tibor

TTAARRTTAALLOOMM BBEEVVEEZZEETTOO

3

4

6

8

10

12

14

16

18

21

28

32

34

36

38

40

42

44

46

46

47

´́´́

A következô tanulmány-csokor közreadásával az a célunk, hogy a hazai száraz gyepek fô típusaita területhasználat és a természetvédelem szempontjából átfogóan mutassuk be. A szárazgyepeket az egyes vegetációtípusok termôhelyei, jellemzô alapkôzetei szerint, valamint agazdálkodási jelentôségük sorrendjében tekintjük át - elsôsorban botanikai szempontból.

Az ismertetett fô kategóriák: löszgyepek, homoki gyepek, szikes gyepek, félszáraz gyepek éslejtôsztyepek. Bár a sziklagyepek jelentôsége természetvédelmi szempontból igen jelentôs, agazdálkodásból való részesedésük csekély, ezért ezekrôl itt nem szólunk.

Az esszék alapját Kun András: Száraz gyepek Magyarországon címû tanulmánya képezi, amely 1998-ban jelent megaz alábbi kötet részeként: Természetvédelem területhasználók számára. Szerkesztette: Kiszel Vilmos. GöncölAlapítvány, Vác.

5

II.. RRÉÉSSZZ:: JJEELLLLEEGGZZEETTEESS SSZZÁÁRRAAZZ GGYYEEPPTTÍÍPPUUSSAAIINNKK

A megfelelô gyephasználat természetvédelmi szempontjai,veszélyeztetô tényezôk

A ma fátlan löszterületek jó része korábban erdôsterület vagy ritkás erdôfoltokkal tarkított erdôs-sztyepp volt. A nagy felületû löszgyepek egy részemásodlagosan terjedt ki, részben az erdôspusztaeltûnt erdôfoltjainak területén. E tájrészek fátlanállapotát évszázadokon át a folyamatos gazdál-kodás tartotta fenn. A 20. század elejétôl indultmeg az a napjainkban is tartó folyamat, amely azállattenyésztési technológiák és az állatlétszám vál-tozása következtében országszerte a legeltetésdrasztikus csökkenéséhez, eltûnéséhez vezetett.Ezzel együtt gyakran a rendszeres legelôápolásitevékenységekkel is felhagytak. A rendszereszavaró hatások (égetés, legeltetés, taposás, agyepszint megsértése stb.) elmaradásánakkövetkezménye, hogy a legszárazabb alfölditerületek kivételével a löszsztyeppek ma különbözômértékben, de országszerte cserjésednek. Fôkénta galagonya, a kökény és a rózsafajok aránya jelen-tôs. A cserjésedés megakadályozásában a ritkításés cserjeirtás mellett a korlátozott állatlétszámú,lehetôleg juhokkal végzett, nem intenzív legeltetésis igen fontos. Az egyes területrészeknek a legel-tetés alól való idôleges felszabadítása biztosíthatjaa fajok sokféleségének fenntartását, az állományokhelyreállását. A legeltetéstôl elzárni, bekeríteni csakolyan helyeket javasolt, ahol számottevô természetiérték van, védett növények élnek. Itt a kezeléseketa késôbbiekben mesterségesen kell elvégezni.

A túllegeltetésre, túlzott mértékû tápanyagbevitelre,felülvetésre, öntözésre és erôs taposásra a lösz-gyepek rendkívül érzékenyek, hamar leromlanak.Ezért a szarvasmarhával történô legeltetést csakkorlátozott állatsûrûség mellett, és kímélô legel-tetési technológiák alkalmazásával ajánlott folytatni,s ez különösen igaz libával történô legeltetésesetén.

A rendszeres kaszálást a védett és természetközeliállapotú állományokból ki kell zárni, csak minttermészetvédelmi célú kezelés javasolt; a gyo-mosodás, cserjésedés megállítására a kaszálásévente egyszer, lehetôleg kézi eszközzel javasolt.Másutt is lehetôleg kézi-, vagy sík területen könnyûgéppel végzett kaszálás folytatandó, évente (acsapadékjárástól függôen) egy-két alkalommal.A kaszapengéket nem szabad kis tarlómagasságraállítani, nehogy túl alacsonyan vágják el vagy kifor-gassák a fûcsomókat. A kisebb mértékû cser-jésedést szárzúzóval lehet visszaszorítani.

Meg kell akadályozni a löszgyepek foltjainak továb-bi feldarabolódását, ami hosszú távon a fajkészletdrasztikus fogyásához, az élôvilág elszegényedé-séhez vezet. Nem szabad további állományokatkörbeszántani, mert a szántók áltak közrezártfoltok a tápanyagbemosódás következtébenhamar elgyomosodnak (ilyen helyeken nagyongyorsan elterjednek az idegenhonos növényfajok,pl. a bálványfa, a kanadai- és a magas arany-vesszô, az akác, a selyemkóró).

A természetközeli állapotú löszgyepek ma mindvédendôk, ezek feltörése, beszántása, felülvetésevagy erdôsítése komoly természeti károsodásteredményez. Természetvédelmi szempontból fontosszót ejteni az energiafüvekrôl: agresszív ter-jeszkedésük miatt löszgyepek közvetlen közelébentörténô telepítésük komoly károkat okozhat.

Elôfordulás, növényzeti jelleg, jelentôség

Hazánk legjobb termôképességû talaja, a mezôsé-gi talaj (más néven csernozjom) löszön alakult ki.A lösz valójában por, amely a jégkorszakok idôsza-kában keletkezett. A folyók és jégárak által szállítottfinom kôzettörmeléket a szél messzire szállította ésévezredek folyamán a jéggel már nem borítottterületeken igen nagy kiterjedésben és réteg-vastagságban lerakta. A lösz Magyarország síkterületein, domb- és alacsony hegyvidékein min-denütt gyakori.

Löszön keletkeztek a legkiválóbb termôképességû,humuszban igen gazdag csernozjom talajok,emiatt az egykori lösz erdôspuszták helyén mamindenütt szántóföldek húzódnak. Az eredetinövényzet foltjai ritkák, és maradványaik is több-nyire leromlottak.

A lösz magas mésztartalmú kôzet, amelyen jelleg-zetes felszíni formák (pl. völgyek és völgyrendszerek,löszpiramisok, löszfalak) alakultak ki. A meredek,gyakran suvadó löszfalak ún. löszfalnövényzetébena megelôzô vegetációtörténeti korok néhánymaradványnövénye is fennmaradt (pl. csikófark).

A löszhátakon és a völgyek lejtôin jellemzôek voltaka löszpusztagyepek. Természetközeli állapotú

állományaik az évezredes tájhasználat, a feltörés éslegeltetés következtében nagyon ritkák, maleginkább a nem mûvelhetô helyeken vannak meg (magaspartok, meredek völgyoldalak). Fajkészletüka jelentôs természeti értékû másodlagos állomá-nyokban is fennmaradhatott (földvárakon, sáncokon,kurgánokon). Ezek zárt, igen fajgazdag gyepek.

Sokkal gyakoribb (az Alföldön néhány ezer hektárösszkiterjedésû) a társulás leromlott formája, alöszlegelô. Ezekben az állományokban tág tûrô-képességû, zavarástûrô (pl. sovány csenkesz,fenyérfû, sarlófû, tejoltó galaj, mezei iringó), ésgyom (fôként aszat- és bogáncs) fajok szaporod-nak el a leromlás mértékétôl függôen.

A lösztölgyesek, az ezeket egykor szegélyezôsztyepcserjések (csepleszmeggy, törpemandula,rózsák), és a kétszikû fajokban gazdag sztyep-rétek maradványfoltjai ma a löszpusztagyepeknél isritkábbak. Sík vidékeken csak kivételesen, a dom-bos területeken és a középhegységek lábainál mégtöbbfelé megtalálhatók.

A lösznövényzet ôsi állományai ritkaságuk miatttermészetvédelmi szempontból rendkívül jelentôs,EU-s szinten is elismert értéket képviselnek, min-denütt védendôk, kímélendôk. Több tájegységünk(pl. Bácska, Csanádi-sík, Mezôföld) nagy kiter-jedésû szántóinak tengerében a löszgyep-frag-mentumok jelentik sok faj utolsó menedékhelyeit.

II..11 LLÖÖSSZZGGYYEEPPEEKK Kun András · Horváth András

tavaszi hérics

tátorján

pusztai árvalányhaj

Elôfordulás, növényzeti jelleg, jelentôség

A magyarországi homokvidékek elsôsorban azAlföldön (Duna-Tisza-köze, Nyírség), a Mezôföldön,Somogyban és a Kisalföldön terülnek el. Ezek több-nyire meszesek; savanyú homoktípusok fôkéntBelsô-Somogyban és a Nyírségben találhatóak. Ahazai homok fôként folyami eredetû, melynekhordalékkúpjait a szél formázta a ma is láthatóbuckákká. Az így létrejött változatos felszíni formáksajátos mikroklimatikus és abiotikus körülményeiváltozatos növényzet kialakulását eredményezik.

A homoktalajok jellemzôje, hogy felszínük acsapadékvíz rendkívül gyors beszivárgása miattigen száraz, és ez a tulajdonsága a növényzetreerôs stresszt gyakorol. Emiatt a homokpuszta-gyepek fajszáma nem nagy, de számos, az egyeditermôhelyi viszonyokhoz alkalmazkodott benn-szülött növény- és állatfaj fordul elô bennük. Jóállapotban megmaradt foltjaik ezért természet-védelmi szempontból igen értékesek.

A legszárazabb buckahátakra, buckaoldalakrajellemzô növényzeti típus az évelô nyílt homokpusz-tagyep, benne fôleg szárazságtûrô és melegked-velô növények, mohák, zuzmók élnek. Jellegzetesfûfajai a csomóképzô, keskeny levelû magyarcsenkesz, homoki árvalányhaj és deres fényperje(savanyú homokon az ezüstperje), közöttük feltûnôvirágú kétszikûek nônek, mint pl. a naprózsa,báránypirosító, homoki kikerics. Ezt a nyílt, a talaj-nak csupán 50-60%-át borító gyepet egyes táj-egységekben borókák és fehér nyárak tarkítják.A buckaközökben, mélyebb fekvésû területekenjöttek létre a buckaközi láprétek, kiszáradóláprétek, amelyek azonban mára szinte teljesenkiszáradtak, zártabb sztyeppé alakultak vagy be-nyarasodtak.

A síkabb felszíneken, humuszos homokon alakul-tak ki a záródó homoki sztyepprétek, részben azegykori homoki tölgyesek helyén, részben ned-vesebb gyepek kiszáradásával. Ebben a társulás-ban a sztyeppfajok dominálnak, gyakori pázsit-fûféléi a karcsú perje, élesmosófû, kunkorgóárvalányhaj, rákosi és barázdált csenkesz.

A nyílt homoki gyepek leromlása következtében,vagy gyakran regenerálódó, fiatal parlagokon jön-nek létre az egyéves homoki gyepek. Állományaikfajszegények, fôként fedél rozsnok és vadrozsalkotja ôket, de gyakran szaporodnak el idegen-honos gyomnövények is, mint pl. a selyemkóró,parlagfû, betyárkóró, átoktüske.

A zárt homoki gyep túllegeltetése, taposásanyomán, annak degradációjával alakul ki a homokilegelôgyep. Állományaiban általában a zavarástûrôsztyep- és gyomfajok szaporodnak el, fajössze-tétele igen változó, gyakori pl. a veresnadrágcsenkesz, csillagpázsit, mezei iringó, tejoltó galaj,tövises iglice.

Szabó Rebeka · Kun AndrásII..22 HHOOMMOOKKII GGYYEEPPEEKK

8

A megfelelô gyephasználat természetvédelmi szempontjai,veszélyeztetô tényezôk

Megmaradt homoki gyepterületeinket sok tényezôveszélyezteti. A korábban lezajlott folyamszabályo-zás és a csatornázások, illetve a csapadék mennyi-ségének csökkenése a talajvíz szintjének süllyedésétokozta, ebbôl adódóan fennáll az elsivatagosodásveszélye. A múltban és jelenleg is zajlik az idegen-honos fafajú (akác, fenyô, nemesnyár) ültetvényeklétrehozása, ami kipusztítja az alájuk szorult homo-ki gyepflórát, ráadásul egyes fafajok (fôleg az akác)a maradék természetes gyep állományokba spon-tán is beterjednek. A felhagyott szántóföldekenmegfigyelhetô az agresszív, idegenhonos lágy-szárúak terjedése is, mint pl. a méhészek által ked-velt selyemkóróé (közismertebb néven vaddohány),ami gátolja a gyep regenerációját, és a természetesgyep állományokat is megfertôzheti azok zavarásaesetén. A homoki gyepek tehát nagyon sérü-lékenyek, így használatuk esetén különösen fontosa természetvédelmi szempontok betartása.

A homoki gyepek hasznosíthatósága nagyon vál-tozó, fôleg a termôhelyi viszonyoktól függ. A nyílthomoki gyepek fûhozama kicsi, így ezeket semkaszálni, sem legeltetni nem érdemes, illetve hamindenképp szükséges, akkor juhokkal, kímélete-sen, alacsony állatlétszámmal, s csak alkalmankéntjavasolt legeltetni. A nagyobb kiterjedésû buckásokjelentôs tájképi értéket képviselnek. A zártabbhomoki sztyepréteket már lehet legeltetni, itt isfontos a juhokkal történô kíméletes, tereléses, lábalóli legeltetés. Szarvasmarhával vagy lóval történô

hasznosításkor alacsony állatlétszámmal, a legel-tetett foltokat gyakran váltogatva ajánlott legeltetni.A túlzott trágyázást, taposást minden esetbenkerülni kell. A homoki sztyepréteket, legelôketévente egyszer ajánlott kaszálni (június végétôl),extrém szárazság esetén ez is elhagyandó. A ho-moki gyepek trágyázása, felülvetése természet-védelmi szempontból káros, és rendszerint csakcsekély, rövid távú haszonnal jár, ezért gazdasági-lag sem éri meg, így kerülendô. A homokterü-leteken további gyepállományokat felszántani,beültetni nem szabad, a természetközeli állapotúállományok mindenütt védendôk.

Külön kell említeni a leromlott, vagy éppen regene-rálódó, másodlagos (pl. felhagyott szántónkialakuló) homoki gyepek kezelését. A kíméleteslegeltetés elôsegíti a visszagyepesedést, de folya-matos nyomon követést igényel, hogy a gyep-szerkezet ne sérüljön a túl erôs legeltetés miatt.Kaszálásuk is ajánlott, fôleg, ha nagyobb mennyi-ségû tájidegen, inváziós gyom (pl. selyemkóró, par-lagfû, átoktüske, betyárkóró) van a területen. Azévelô és mélyen gyökerezô selyemkóró esetébenmindenképpen szükséges a folyamatos mecha-nikus, vagy kontrollált vegyszeres irtás, és a levá-gott anyag eltávolítása. Selyemkóró által elözönlöttterületet azonban felszántani nem szabad, mertazzal csak az újranövekedését serkentjük. Az eset-leg meglévô tájidegen fásszárú állományokatlehetôleg regionálisan jellemzô ôshonos fajokkal (pl.nyarak, tölgyek, szilek) kellene leváltani. A túlzottanterjedô akác, illetve bálványfa visszaszorítása iskívánatos, ezt engedélyezett és szakszerû vegy-szeres illetve mechanikus irtással lehet elérni.

búbos banka

csillaggomba faj

apró nôszirom

A megfelelô gyephasználat természetvédelmi szempontjai,veszélyeztetô tényezôk

A száraz szikesek fenntartásában jelentôs szerepetjátszik a legeltetés. Fontos a megfelelô állatlét-szám, mert a túllegeltetés erôteljes taposáshoz, atalaj tömörödéséhez, a legelô leromlásához vezet.Fontos a szikpadkás területek megfelelô létszámúállattal való legeltetése, mivel ezeket a formákat azerôs taposás hamar tönkreteszi, illetve a padkásszikesek számos ritka, védett madárfaj fô fészkelésiterületei. Ilyen területen a legelô állatok mozgásátés legelését térben és idôben is szabályozni kell.A gyengébben szikes, cickórós pusztákon alul-legeltetés esetén a gyomosodás veszélye is fennáll,itt a legelôápolási tevékenységre fokozottan ügyel-ni kell. A libák legeltetése csak zárt területen, korlá-tozottan képzelhetô el.

A szikes gyepek kaszálásánál fontos, figyelembeveendô szempont, hogy a - lehetôleg könnyû -kaszálógépeket csak száraz talajra szabadráengedni. A nedves szikes talaj erôsen tömörödik,szerkezete visszavonhatatlanul károsodik, a kaszálóigen hamar leromlik. Védett madarak fészkelésihelyein tilos a költési idôben végzett kaszálás. Agyepkezelési módokat figyelembe véve elmond-ható, hogy mindenképpen elônyösebb a legeltetés,mint a kaszálás. A zsombékoló szikes rétek kaszá-lása tönkreteszi a talajfelszín speciális szerkezetét.

A szikesekkel kapcsolatban fontos veszélyeztetôtényezô a nem megfelelô vízrendezés. A szikesekelárasztása (korábban fôként rizstermesztési céllal)ma már kevésbé, a vízelvezetés sokkal inkábbaktuális veszélyforrás. A szikesek vizének elvezetésekövetkeztében fokozódik a felszín kiszáradása,csökken a gyepek fûhozama, átalakul a fajkészletés a vegetáció szerkezete. Ezért a meglévôcsatornák számának és mélységének ésszerûmértékû csökkentésére lenne szükség. A kilúgzása szikes területek lappangó pusztítója. Ha túl mélyrekerül a só, a specialista növényfajok kipusztulnak.

Elôfordulás, növényzeti jelleg, jelentôség

A hazai gyeptípusok területének mintegy 30%-avalamilyen szikes vagy szikesedô talajú gyeptár-suláshoz tartozik. Ez a gyeptípus jellemzôen azAlföldön fordul elô. Az endemikus fajokban gazdagôsi szikesek a gyakoribbak (pl. a Hortobágy jelen-tôs része is ilyen), de vannak másodlagosankialakultak is az egykori árterületeken, valamint az1950-es években gyepfeltörésen átesett területe-ken. A száraz, meleg klímában a magnézium- ésnátriumsók a talaj felszínén és felsô rétegébenkicsapódnak, változó mennyiségben felhalmozód-nak. A talaj felsô rétegeinek sótartalmától függôena szikesek termôhelyi viszonyai kis területen belül isnagyon változatosak lehetnek.

Természetvédelmi szempontból a szikes gyepekjelentôs értéket képviselnek. Hazánkban talál-hatóak meg Európa legnagyobb kiterjedésû szike-sei. A hazai szikes gyepek sajátos növényfajai kö-zött viszonylag nagy számban találhatók a Kárpát-medencében ritka, bennszülött fajok. Károsítástkövetô regenerációjuk általában viszonylag hamarvégbemegy. Mivel a jégkor óta jellemzik a szikesgyepek az Alföldet, elmondható, hogy a legôsibbvegetációtípusaink közé tartoznak.

A szikesek gyeptársulásai igen sokfélék, vál-tozatosak, a szárazság mértéke és a szikesedéstípusa szerint különülnek el. A fô szikes típusoknak(száraz- és nedves szikes, szoloncsák- és szolo-nyec szikes) számos átmenete, illetve altípusa is-mert, amelyek vegetációja jól megkülönböztethetô.

Az ürmös szikespuszta talaja magas sótartalmú,humuszban szegény. A gyepképzô fajok (pl.sovány csenkesz, sziki üröm, sóvirág, parti laboda,sziki pozdor) mellett megjelennek a hazai szikesekbennszülött fajai is (erdélyi útifû, sziki here, szikiôszirózsa). Kissé magasabb fekvésben, illetve amásodlagos pusztákon jellemzô a vastagabb felsôtalajréteggel is rendelkezô cickórós puszta. Talajagyengén szikesedô, jellemzô fajai (pl.: sovány

csenkesz, pusztai cickafark, villás boglárka,lándzsás útifû) között kevés az igazán sótûrô szikifaj. A szikespuszták hátain nem szikes gyepek,hanem löszgyepek találhatók.

A tavasszal vízzel borított, nyáron száraz, sziksótólfehérlô felszíneken található meg az ún. vak-sziknövényzet. A talaj humuszos rétege hiányzik,erodálódott, a sós második talajszintig lepusztult.A növényzet nem záródik, erôsen sótûrô fajok (pl.:bárány- és seprûparéj, sziki útifû, kamilla) ritkásállományai alkotják.

A nedves szikesek vegetációtípusai közül gazdál-kodási szempontból igen jelentôsek azok a szikiréttársulások (kaszálók), amelyek az egész évbenmagas talajvízszintû területeken találhatók.Tavasszal ezeket általában víz borítja, mélyebbfekvésben gyakran sziki sásrétekkel, szikes mocsa-rakkal váltakoznak. A legtöbb szénát az alig szikestalajú ecsetpázsitos rétek adják (jellemzô fajai pl.:fehér tippan, gyûrûs borgyökér, kerner kányafû, rétiecsetpázsit). Az erôsebben elszikesedett talajúcsetkákás sziki rét társulás (pl.: fehér tippan, gom-bos ecsetpázsit, keskenylevelû lórom, szikiôszirózsa) gyakran zsombékok és semlyékekmozaikjaként jelenik meg. A hernyópázsitos szikirétet sokáig víz borítja, állományalkotó füve ahernyópázsit mellett a fehér tippan.

A vakszikkel azonos sótartamú helyeken a nedvesszikesek ún. szikfok növényzete alakul ki. A pad-kásodás a szél- és víz által okozott talajvesztéseredményeként megy végbe, a folyamat sebes-ségét a legeltetés mértéke is erôsen befolyásolja.A legidôsebb szikpadkások sok ezer évesek lehetnek.Itt a jellemzô fajok (mézpázsit, sziki szittyó) melletta vakszik sótûrô fajai (kamilla, seprûparéj, vékonyútifû, egérfarkfû, sziki zsázsa) is elôfordulnak.

II..33 SSZZIIKKEESS TTAALLAAJJÚÚ GGYYEEPPEEKK

10

Kun András · Molnár Zsolt

11vöröshasú unka fehér gólya

bíbic

pozsgás zsázsa

A megfelelô gyephasználat természetvédelmi szempontjai,veszélyeztetô tényezôk

A félszáraz gyepek hasznosíthatósága nagyon vál-tozó, fôleg a termôhelyi viszonyoktól függ. A dú-sabb, magasabb állományokat inkább kaszálni, aszárazabbakat legeltetni érdemes, de akár válto-gatni is lehet a kettôt. A leginkább extenzív, külter-jes legeltetés történhet lóval, birkával, marhával,vagy évi egyszeri kaszálás képzelhetô el. A gyepekfajgazdagságának megôrzése érdekében a fél-száraz gyepeket csak kíméletesen, tereléssel,lehetôleg láb alól ajánlott legeltetni, ügyelve a rend-szeres területváltásra a szakaszos legeltetésnél. Atúlzott trágyázás, taposás természetvédelmi szem-pontból kerülendô. A mérsékelt használat azonbannagyon fontos. A felhagyott száraz gyepek nagyongyorsan, 10-20 éven belül cserjésedni, erdôsödni,avarosodni kezdenek, elszegényednek, lerom-lanak. A félszáraz gyepek természetvédelmi jelen-tôsége kiemelkedô, jelentôs részük az egyedi pan-non erdôsztyep növényzet részének tekinthetô,ezért megôrzésük kiemelten fontos tájképi ésökológiai szempontból.

A gyepek beerdôsülését, cserjésedését a legel-tetés fenntartásával, kaszálással, legelôápolással,illetve cserjeirtással lehet korlátozni. A cserjék egyrészét viszont elszórtan, ligetesen javasolt meg-hagyni. Ezek a cserjecsoportok a legeltetést illetvekaszálást még nem akadályozzák, viszont tájképiés ökológiai szempontból gazdagítják a területet.A félszáraz gyeptípusokban gyakori egyesagresszíven terjedô fajok (pl.: aranyvesszô fajok,siska nádtippan, akác) elszaporodása, ezek ter-jedését leginkább a rendszeres kaszálással lehetmeggátolni. A legmegfelelôbb a kézi-, esetleg asávosan végzett gépi kaszálás. A kaszálást éventeáltalában egyszer, csapadékosabb években eset-leg kétszer lehet végezni a vegetáció jelentôskárosítása nélkül. Fontos a területen belül a rotáció,a kaszált területrészek váltogatása.

A gyepek rendszeres égetése káros, a növényzet,de fôleg az állatvilág szempontjából, mivelelszegényedést és a talajban telelô állatok teljespusztulását okozza. Legeltetett/kaszált gyepekégetését kerüljük. Nagyon indokolt esetben,kényszermegoldásként, kis foltokban, szélcsendesidôben, hóolvadás után, a helyi hatóságokkalelôzetesen egyeztetve és aktív felügyelettel ese-tenként az égetés elfogadható.

A (mû-)trágyázás, felülvetés a gyep elszegénye-dését, a fajszám erôteljes csökkenését okozza, ter-mészetvédelmi szempontból káros, és hosszútávon csekély eredménnyel jár, ezért gazdaságilagsem éri meg, így kerülendô.

Az elöregedett, cserjésedô, avarosodott gyepekújbóli használatba vonása tájhasználati és ter-mészetvédelmi szempontból igen kívánatos lenne.Ilyen esetekben az elsô években drasztikus bea-vatkozásra is szükség lehet, például gépi cser-jeirtásra, szárzúzásra. Az avarosodott gyepeketérdemes az ôszi-téli idôszakban az állatállománnyalmegjáratni, tapostatni. Az égetés ilyen helyekennem javasolt, mivel a felhalmozódott biomasszamiatt az égés hôfoka és intenzitása túl magas lesz.

Elôfordulás, növényzeti jelleg, jelentôség

Félszáraz gyepek elsôsorban a hegy-dombivékirégióban találhatók, illetve a Mezôföldön a szántókközött megbújó löszvölgyek északias oldalain.A Nagy- és Kisalföldön a félszáraz gyepek nagyonritkák. A hegylábi régióra szinte az ország teljesterületén jellemzô az erôsen mozaikos tájkép, amiazt jelenti, hogy jelenleg is mûvelt, illetve visszagye-pesedett egykori szántók, szôlôk, gyümölcsösök,különbözô korú parlagok, ôsgyepek, erdôfoltok,cserjések, patakmenti üde gyep- és cserjesávokváltakoznak egymással. Ennek megfelelôen a fél-száraz gyepek is általában kis mozaikos foltokbanhelyezkednek el.

A mai félszáraz gyepek részben emberi tevékeny-ség (erdôirtás, erdôtisztások megnyitása, kaszálás,legeltetés) nyomán, másodlagosan alakultak ki,gyakran több száz vagy ezer évvel ezelôtt. A fél-száraz gyepek eredeti növényzete felnyíló vagy zárterdô, ezért használat - kaszálás, legeltetés - nélkülhamar cserjésednek, erdôsödnek. A másodlagos-ság nem azt jelenti, hogy ezek a gyepek értékte-lenek! Fátlanabb tájakon gyakran csak ezek ôrzikaz eredeti erdôs aljnövényzet fajait, cserjéit. Állat-tani jelentôségük is óriási, fôleg a lepkék, egye-nesszárnyúak, pókok, kisemlôsök szempontjából.

A félszáraz gyepek termôhelye igen változatos, atalaj gyakran löszös, de általában kötött, köves,sziklás is, a talajvíz közvetlenül nem befolyásolja.

Meszes és savanyú talajokon egyaránt elôfordulhat-nak. Általában domboldalakon, meredek lejtôkönjellemzôk, ami a gépi használatot megnehezíti.

A félszáraz gyepek csoportosítása, tipizálása nehézés nem egyértelmû. Ezért itt a különféle félszárazgyepeket együtt mutatjuk be. A legjellegzetesebbfûfajai az alacsonyabb, száraz régióban a tollasszálkaperje, a sudár rozsnok, zabfû fajok, a cso-mós ebír; hegyvidéken megnô a franciaperje, afogtekercs, a vörös csenkesz, a szôrfû, az arany-zab, a cincor, a sásfajok aránya. Az állomány-alkotók magas termetû, tömött gyepet képzô,szélesebb levelû füvek, melyekhez általában kisebbtermetû, csomós növekedésû csenkeszek, sások,esetleg árvalányhajak vegyülnek. Az ilyen gyepek-ben sok a kétszikû, néhol a füvek háttérbe isszorulhatnak, ezért a jó állapotú állományok megje-lenése a virágos rétekre emlékeztet. A fajkészletfôként a környezô táj erdôszegélyeinek és szárazgyepjeinek fajaiból, részben erdei fajokbólszervezôdik, illetve ôrzôdött meg. A gyakori fajokfôleg az ajakosvirágúak (zsályák, kakukkfüvek),fészkesek (peremizsek, imolák), pillangósok (here-félék, zanótok), lenek, szegfûfélék közül kerülnek ki.A számos védett faj (pl.: kosborok, sárga len, ma-gyar zergevirág, nagyezerjófû stb.) megóvására ahasználat során tekintettel kell lenni. A gyepenelszórtan jelenlévô ôshonos cserjék és fák a fél-száraz gyepek értékét tovább növelik.

II..44 FFÉÉLLSSZZÁÁRRAAZZ GGYYEEPPEEKK Illyés Eszter · Kun András

parlagi sas

ürge

A megfelelô gyephasználat természetvédelmi szempontjai,veszélyeztetô tényezôk

A lejtôsztyepeken a legeltetés az elterjedt haszná-lati mód, mivel ezeket a gyepeket a kis széna-hozam miatt általában nem érdemes kaszálni.Fôleg juhokkal szokás legeltetni, de marhákkal ishasznosítható. A gyepek fajgazdagságának meg-ôrzése érdekében a lejtôsztyepeket csak kímélete-sen, tereléssel, lehetôleg láb alól javasolt legeltetni,illetve ügyelni kell a rendszeres terület-váltásra aszakaszos legeltetésnél. A túlzott trágyázást, tapo-sást el kell kerülni, a felázott talaj legeltetése pedigkomoly károkat okozhat, ezért ezt mellôzni kell.

A lejtôsztyepeket a cserjésedés, erdôsödés, azidegenhonos bálványfa és akác elôrenyomulásaveszélyezteti. A gyepek beerdôsülését, cserjése-dését a legeltetés fenntartásával, legelôápolással,illetve cserjeirtással lehet korlátozni. Az ôshonoscserjék egy részét viszont elszórtan, ligetesen java-solt meghagyni. Ezek a cserjecsoportok a legel-

tetést illetve kaszálást még nem akadályozzák,viszont tájképi és ökológiai szempontból gazda-gítják a területet. A bálványfa és az akác vissza-szorítása jó sarjadzó képességük miatt kitartást éstürelmet igényel, s az engedélyezett és szakszerûvegyszerhasználat nem kerülhetô el.

A túllegeltetés vagy a karám közelsége miatt eset-legesen kialakuló szúrós, mérgezô gyomnövény-foltok (aszat, iringó, csalán) eltávolítását szárzúzás-sal vagy kaszálással javasolt kezelni. Felázott, lazatalajon kerülni kell a munkavégzést, mert a nehézmunkagépek komoly károkat tudnak okozni. A mere-dek domboldalak nehezítik a gépek használatát.

Az intenzív hasznosítást (szerves- vagy mûtrá-gyázás, felülvetés, öntözés), az égetést és a fel-hagyott gyepek újra használatba vonását illetôen afélszáraz gyepeknél leírtak az iránymutatók.

Elôfordulás, növényzeti jelleg, jelentôség

A lejtôsztyepek meredek, köves, délies kitettségû,sekély talajú hegyoldalakon, lejtôkön, gyakranhegylábi részeken, a nagy besugárzás miatt melegés száraz részeken, fôleg erdô-gyep mozaikokformájában maradtak fenn. Elsôsorban a Dunántúli-és az Északi-középhegységben elterjedtek, dekisebb állományaikat a Dél-Dunántúlon (a Mecsek-ben és a Villányi-hegységben) is fellelhetjük.Többnyire alacsonyabb tengerszint feletti magas-ságokban fordulnak elô, 400 m felett már ritkák.Sokféle alapkôzeten jelenhetnek meg, leggyakorib-bak mészkövön és vulkáni eredetû kôzeteken(andeziten, bazalton és ezek tufáin), de hegylábona dolomiton sem számítanak ritkának. Talajukmindig sekély, kôzettörmelékkel kevert, humuszbangazdag kôzethatású talaj, amely gyakranlejtôhordalékkal, kôzetliszttel (lösszel) kevert. Sokállományban találhatóak a földbôl kiálló nagyobbkövek, sziklák is. Hiába jó ezeknek a talajoknaktápanyag-ellátottsága és vízgazdálkodása, aszáraz, meleg mezoklíma gyakran nem teszilehetôvé beerdôsülésüket. A mélyebb talajúrészeken, a hegyláb felé haladva elválasztásuk alöszgyepektôl igen nehézkes, nem is mindigindokolt.

Természetes körülmények között lejtôsztyepek fel-nyíló, ligetes, száraz tölgyesekkel mozaikosan for-dulnak elô. Sok mai állományuk azonban másodla-gos, erdôirtás, vagy felhagyott szôlô. A gyepek ésaz erdôk, facsoportok találkozásánál keverednek aszáraz gyepek, az erdôk és a cserjések jel-legzetességei. A köves talajú sztyepek a szik-lagyepek felé is mutatnak átmenetet, ilyen esetbena gyep még jobban felnyílik, egyre több a kô és aszikla, és egyre több a sziklákon is, illetve kizárólagcsak sziklákon élô növényfaj.

A lejtôsztyepek természetvédelmi értéke jelentôs,számos védett, ritka növény- és állatfaj élôhelyei.A felnyíló erdôkkel együtt a pannon táj jellegzeteselemei, megôrzésük, fajgazdagságuk megtartásakomoly nemzeti feladat.

A köves talajú száraz sztyepek záródó, csaknemzárt, alacsonyabb gyepek. Többnyire a gyepes(csomós) növekedésû csenkesz- és árvalányhajfajok uralkodnak bennük, a tarackos füvek (tarack-búza, perjék) aránya általában alacsonyabb.Jellegzetes fûfajok még a fényperje, az élesmosófû,a fenyérfû és a késeiperje. Gyakori lehet a törpesás. A szép, fajokban gazdag állományok sokszínes, a száraz gyepekre jellemzô virágot tartal-maznak. Jellemzôek a hagymás-gyöktörzsesnövények (nôszirom, kökörcsin, gyöngyike,hagymák, tavaszi hérics), az ernyôsök (gurgolyák,kocsordok), zsályák, törpecserjék (kakukkfüvek,naprózsa, napvirág, sarlós gamandor), kistermetûpimpók, galajok, szegfüvek. Gyakori faja ezeknek agyepeknek néhány, a zavarást jól tûrô faj, mintpéldául a közönséges orbáncfû, a terjôkekígyószisz és a mezei iringó. Ezek a túllegeltetéshatására is felszaporodhatnak.

II..55 LLEEJJTTOOSSZZTTYYEEPPEEKK

14

agárkosbor

árlevelû len

Illyés Eszter · Kun András · Bölöni János ´́´́

Magyarország területének 12,5%-a (1,2 millióhektár) tartozik gyep mûvelési ágba. Többsé-gük fenntartásához az aktív természetvédelmikezelés részeként végzett hagyományos gaz-dálkodás folytatására van szükség, moderneszközökkel.

A régi paraszti gazdaságokban az egészkaszálási munkafolyamat az emberi és állatimunkaerôre alapult, illetve a lekaszált fûképezte a vonóerôt biztosító állatok takar-mányát. Nagyobb területek kaszálása sokszoregy hónapig is eltartott. Ez a lassú, lépésrôllépésre haladó betakarítás sokszor igenelônyösen hatott az élôvilágra, ugyanis akaszálókon mozaikosság alakult ki, és akülönbözô fûfajoknak maradt idejük a magér-lelésre. Mivel lassan történt minden, az álla-toknak volt idejük a menekülésre, s a „jut is,marad is” elv érvényesült. A mezôgazdasággépesítése azonban teljesen átalakította ezt ahagyományos gyakorlatot. A kaszálás idôpont-ját a mai mezôgazdasági gyakorlatban az idô-járás és a domináns fûfajok fejlettségi állapotamellett az aktuális mezôgazdasági munka-csúcsok összehangolásának lehetôségeihatározzák meg.

Hazánkban általában évente egyszer, ritkábbankétszer (május végén, június elején, valamintaugusztus közepén) kaszálnak. A munkagépekerejük és gyorsaságuk révén a kaszálók struk-túráját igen drasztikusan megváltoztatták. Azegyszerre, rövid idô alatt nagy területeneltávolított vegetáció a mozaikosság csökken-tése mellett idôvel megváltoztatta (beszû-kítette) a kaszálók fajkészletét is.

A Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítványévek óta alkalmaz egy, napjaink megszokottgyakorlatától eltérô kaszálási módot aZámolyi-medencében, a tulajdonában lévômintegy kétezer hektár, természeti értékekbengazdag gyepterületen. A gyakorlati munkatöbb évtizedes tapasztalata mellett célzottvizsgálatokat is végzünk arra vonatkozóan,hogy a kaszálás különbözô technikái milyenhatást gyakorolnak az élôvilágra. E témakör-ben 1998-ban, Németországban készült egykiadvány, amely különbözô kaszatípusoknakaz egyes területek kétéltû állományára gyako-rolt hatását mutatja be.

A vizsgálat adatai magyar szemmel sokszortúlzónak, és esetenként pontatlannak bizo-nyultak, ezért szükségesnek láttam egyhasonló, de hazai viszonyok között történtkutatás-sorozat elindítását, melynek célja agyepkezelési ismeretek további bôvítése, pon-tosítása. Hangsúlyozni szeretném ugyan-akkor, hogy a vizsgálat eddigi megállapításaielsôsorban természetvédelmi célokat szolgál-nak, nem általános érvényûek, azok tájegysé-genként és élôhelyi sajátosságok alapjánjelentôs eltérést mutathatnak.

Jelen tanulmányban fôbb tapasztalatainkatösszegezzük. Mindezt bôvebben legutóbb2007-ben, „A természetkímélô kaszálásgyakorlata” címû kiadványunkban adtukközre, amely letölthetô az internetrôl is (awww.provertes.hu dokumentumtárából).

17

IIII.. RRÉÉSSZZ:: AA TTEERRMMÉÉSSZZEETTKKÍÍMMÉÉLLOO

KKAASSZZÁÁLLÁÁSS GGYYAAKKOORRLLAATTAA

Viszló Levente

´́´́

Meghagyott „búvósávok” vizsgálataAz elôzô napi kaszálásnál meghagyott 8-10 mszéles búvósávokat reggel vizsgáltuk. Láncszerûena sávba állva, folyamatos elôrehaladással, néhakutyák segítségével zavartuk fel a megbúvó mada-rakat. Az elsô évben e sávokat a vizsgálat utánmásnap lekaszáltuk, 2005-tôl azonban már egytérbeli hálózatot alkotva kaszálatlanul maradtak.A meghagyott búvósávokat csengôkkel, majdlelógó láncfüggönnyel fésültük át a traktormunkájának megkezdése elôtt, a madarak hang ésmozgás hatására kiváltott reakcióinak megfi-gyelése céljából. A meghagyott sávok pontos elhe-lyezkedését, méretét GPS-szel is rögzítettük, ígykiszámolható volt a kaszált és lábon maradt terü-letek aránya, és következtethetô az állatok védelmeszempontjából betöltött funkciója. Vizsgáltuk ezek-ben a búvósávokban a növényzetlakó ízeltlábúakkaszálás utáni mennyiségi viszonyait a kaszálásután egy nappal, majd a kaszálás hosszabb távúhatásainak elemzéséhez mintát vettünk a szezonvégén, augusztus-szeptember folyamán is. Vizs-gáltuk a búvósáv közvetlenül jelentkezô védôfunkcióját is, vagyis, hogy a lekaszált területrôl való-ban behúzódnak-e a búvósávokba az élôlények.Vizsgáltuk továbbá ezen meghagyott sávoknak azelhúzódó hatását is a következô években.

Rendsodrás elôtti felmérés A rendsodrás megkezdése elôtt is felmértük aterületen található állatok számát, ugyanazzal amódszerrel, mint közvetlenül a kaszálás után. Arravoltunk kíváncsiak, hogy a lekaszált területrôlmennyire tûntek el az állatok.

Gépkezelôk által szolgáltatott adatokA gépkezelôk a Pro Vértes Közalapítvány alkal-mazásában állnak, munkájuk során elsôdleges atermészeti értékek védelme. Munkaköri feladatukközé tartozik az is, hogy figyeljék a madarak moz-gását, és tapasztalataikat a munkanapló hátoldalánlevô táblázatban rögzítsék. Az általuk szolgáltatott,munkavégzés során tapasztalt adatok nagy jelen-tôségûek a kutatás eredményeinek feldolgozásaszempontjából. Megfigyeléseik értékét továbbnöveli, hogy ôk számolhatnak be leghitelesebben a- minden traktorra felszerelt - láncfüggönyös vadri-asztó kaszálás folyamán tapasztalt hatásáról, azállatok mozgásáról, viselkedésérôl, az alkalmazotttechnológia alkalmasságáról.

19

A kutatás helyszíne

A Zámolyi-medence a Vértes DK-i lábánálhelyezkedik el. A Csíkvarsai-réten és a Császárpatak völgyében mozaikosan, a vízjárásnakmegfelelôen rétláp és réti talajok találhatók.Vizsgálati területünk jellemzô élôhelyei a nedves ésa kiszáradó láprétek, mocsárrétek, zsiókás szikesmocsarak, valamint a löszgyep és dolomit lejtô-sztyeprétek.

A terület természeti gazdagságát mutatja, hogyfokozottan védett, jelentôs része Natura 2000-esterület, Érzékeny Természeti Terület (ÉTT) és aVértesi Natúrpark része.

A kutatás módszerei

A kutatás-sorozat az alábbi vizsgálati módszerekenalapult.

Fiatal madarak kirepülési idejének meghatározásaA madarak kiváló indikátorai egy terület állapotának,jelenlétük vagy eltûnésük azonnal jelzi az ott zajlófolyamatokat. A réti és nádas élôhelyekhez köthetômadárfiókák kirepülési idejének meghatározásával akaszálás káros hatásait minimalizálni tudjuk.Madarásztáboraink fogási adatai, a kaszálás sorántalált fészkelési és egyéb megfigyelési adatokkörültekintô kiértékelése alapján következtettünk afiókák kirepülésének idejére.

Kaszálás elôtti felmérésAz adott területegységen való kaszálás megkez-dése elôtt többféle tudományos vizsgálati mód-szerrel végeztünk felméréseket, melyek célja abeavatkozás (kaszálás) elôtti állapot rögzítése volt.Megfigyelésre és rögzítésre kerültek a felrebbenômadarak, és a fûben megfigyelt egyéb gerincesek,illetve gerinctelenek is.

Kaszálás utáni felmérés Kaszálás után fôleg a friss rendeket vizsgáltuk át,élô, sérült és elpusztult állatok után kutatva. Mindhárom kaszatípus esetén ugyanezzel a mód-szerrel dolgoztunk, ahol lehetett, ott egymás mellett,tehát ugyanolyan adottságú élôhelyen vizsgáltuk akülönbözô kaszatípusok hatásait.

A kutatás helyszíne, módszerei és eszközei

lápi nyúlfarkfû magyar tarsza

Kaszálás optimális idejénekmeghatározása

MadarakA Csíkvarsai-rét madarásztáboraiban az elmúlt 8 évalatt 83 madárfaj 4725 egyedét fogtuk meg. Azadatokból csak azokkal számoltunk, melyek akaszálás szempontjából érintett biotópokhoz (rétés nádas) kötôdnek. A 8 év elemzése alapjánmegállapítottuk, hogy a madarak kirepülésénekkezdônapja az utóbbi 5 évben június 17-ére esett.Természetesen más vizsgálatokkal több madárfajesetében észleltünk korábban kirepült fiatalokat is.Ezek az adatok alátámasztják annak a Pro VértesKözalapítvány által használt többéves gyakorlatnaka helyességét, miszerint a késôi idôpontban (júniusvége-július) végzett kaszálás az egyik legjobbvédelem. Hiszen a területen élô, földön fészkelômadarak zömének fô költési ideje május-júniusraesik, és a pótköltésbôl kikelô fiókák is többnyiretudnak már repülni júliusra, így a kaszálás soránnem sérülhetnek számottevôen.

A kutatási idôszak több szélsôséges idôjárású éveráirányította a figyelmet a madarak fészkelési ide-jének elhúzódására, az idôjárási, vonulási illetve aterületen végzett élôhelykezelési tevékenységbôladódó szélsôséges elôfordulási viszonyaikra.Azokban az években, amikor az átlagosnál is na-gyobb a tavaszi fészekpusztulás, késôbb, a nyárfolyamán is szinte folyamatosan fészkelnek amadarak. Tehát a kaszálás idejére teljes, mindenszempontból tökéletes idôpontot nem lehet megál-lapítani, csak a fészkelések idejének súlypontjátlehet meghatározni, ami tájegységenként és élôhe-lyenként eltérô lehet. Ha mindezeket figyelembevesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy a kaszálásegyik ilyen optimális idôszaka a vizsgált területena fô költési idôszak, azaz június 20. után van.

A júliusi kaszálás a nagyobb számban megtelepe-dô madárfajok közül már csak a - részben másik,korábban kaszált területekrôl érkezô - harisok, für-jek második költésére, és az esetleges sarjúfészketrakó fácánokra, pacsirtákra lehet negatív hatással.Ezek megkímélése érdekében meghatároztuk agépkezelôk számára azokat a napokat, mikormunkájukat nagyobb odafigyeléssel kell végezniük,és fiatal madarak észlelése estén a traktorbólkiszállva, a terület alapos átvizsgálása után afiókákat biztonságos helyre kell helyezniük. Enneka gondosságnak köszönhetôen a két év alatt 140haris, fürj, illetve fácán és pacsirta menekült meg.

Az elsô és legfontosabb megállapítás tehát,hogy a késôi idôpontban (június vége-július)végzett évi egyszeri kaszálás az állatvilágszempontjából az egyik legjobb védelem.

Speciális igényû madárfajok A Csíkvarsai-réten több olyan, ritka és speciálisigényû, késôn (június elején) költô madárfaj is él,amelyek költése speciális kaszálási idôpontotés/vagy technikát igényel (haris, törpe vízicsibe,foltos nádiposzáta). Ezt a témát jelen terjedelmikeretek között nem áll módunkban részletezni,ajánljuk viszont az olvasó figyelmébe a Pro VértesKözalapítvány bevezetôben említett kiadványát.

Kaszálás során alkalmazott gépek

A Közalapítvány többféle kaszatípussal végzi agyepkezelést, így az élôvilágra gyakorolt hatás ezekalapján is mérhetô volt.

A dob és korongkaszák rotációs vágótechno-lógián alapulnak. A kaszálást forgó kések végzik,amelyek nagy sebességgel egy tengely körül forog-va ütik le a füvet. A vágási felület emiatt szálas. Akések általában nem érzékenyek a kövekre, ágak-ra, földkupacokra, mivel a késtartó tengelyekenszabadon forogva akadályba ütközve becsukódnak.

A dobkasza a vágás során az egymás felé forgódobok közé dobja be a levágott füvet, mely aztánerôsen nekicsapódva a védôponyvának leesik aföldre. A dobok köré egy védôfüggöny van erôsítvea kirepülô kövek ellen.

A korongkasza esetében egy csôvázra húzhatókötény véd az esetleges balesetet okozó kirepülôkövek ellen. Tekintettel arra, hogy a korongoskasza forgó részei nem érintkeznek a talajjal,hanem csak az egyenes gerinctartó, amelyik nemforog, kisebb veszélyt jelent az élôvilágra. A koron-gos kasza vágási síkja fölött nincsenek dobok, ígya levágott füvet a nagyon gyorsan forgó korongokvalósággal fújják a levegôben, nekicsapva a hátsóponyvának.

A duplakéses kasza vágókéses technológiánalapul. A növényt itt két éles kés vágja le, ebbôladódóan a vágási felület sima. A vágás a két kés-sor között történik, melyet a kés élessége is nagybanbefolyásol. A kasza a növényzetet nem mozgatjameg, csak elkúszik alatta, elvágja, és így azhátrafelé ledôl. Ezáltal itt nem jelentkezik a rotá-ciós technológiánál jellemzô szívó-örvénylô hatás,mely az egész növényzetet átforgatva nekicsapjaa doboknak, ponyvának, elpusztítva a kisebb álla-tokat. A kaszatípusok összehasonlító táblázatátld. a 30-31. oldalon.

21

A kutatás eredményei, következtetések, javaslatok

20

dobkasza

korongkasza

duplakéses kasza

pettyes vizicsibe

vizicsibe

Emberi magatartás a munkavégzéssorán

A kaszálás során az egyik legfontosabb ténye-zô a munkát végzô személyzet ismeretanyagaés viszonyulása az ottani élôvilághoz, mivel szinteminden korábban ismertetett intézkedés ettôl függ.

A Pro Vértes Közalapítvány természetgazdálkodásiágazatában dolgozó traktorosok egy gyakorlati ter-mészetvédelmi oktatásban részesülnek, melynekalkalmazását a munkavégzésük során hatékonyanellenôrizzük. A gépkezelôk premizálása munka-végzésük során elsôsorban nem a területnagyságalapján történik, hanem a menetlevél hátoldalánvezetett természeti érték felismerése és a látottakfeljegyzése alapján. A láncfüggönyös vadriasztóáltal felzavart állatok észlelési helyét a traktorbólkiszállva ellenôrzik. Bár így a területnagyság szem-pontjából csökkent a munkaidô kihasználtsága,ugyanakkor viszont megóvtuk természeti értékeinketés speciális adatok birtokába jutottunk. Ennek köszön-hetôen a láncfüggönyös vadriasztó elôtt észlelt2574 állat közül csak 30 sérült meg, 182 példánytpedig a gépkezelôk mentettek ki a kasza elôl.

Láncfüggönyös vadriasztóA traktorokra felszerelt láncfüggönyös vadriasztó atraktor elejére (a pótsúlyokra) szerelt vas tartó-szerkezet, melyrôl 5-8 cm-enként vasláncok lóg-nak. Ezek a traktor haladásakor szinte teljesenátfésülik a növényzetet, és mozgásukkal, valamintaz összeverôdésükkel adott hanggal az állatokatelijesztik, illetve az apróbb állatokat leverik afûszálakról. Mivel a láncfüggöny mintegy 4,3 m-relhalad a kasza elôtt, a lassú haladás miatt a repülnitudó, felijedô állatoknak van idejük elmenekülni,vagy megriadásukat a gépkezelô észreveszi. Afelmérést végzô egyik munkatársunk 3 nap alatt60-70 példányra becsülte a vadriasztó elôtt fel-repült, elsôsorban felnôtt fürjek számát. Pozitívhatását nemcsak a gerinceseknél, hanem azízeltlábúaknál is észleltük. Megfigyeléseink szerint anagyobb termetû sáskák, szöcskék (fôleg a zöldlombszöcske) a vadriasztótól megijedve odébbugrálnak, repülnek. A gépkezelôk által jelzett ada-tok nagyrészt ilyen megfigyelésekbôl származnak.Ennek alapján a vadriasztó alkalmazásánakhatására, a vizsgált 3 évben az észlelt 2574példány állat közül 2362 elmenekült.

A láncfüggöny láncainak távolsága is fontos szem-pont volt, fôként a duplakéses kaszánál. Itt ugyanishiányzik az a ponyvaburkolat a kaszáról, ami arotációs technológiák esetén lesöpri a növényzetrôla vadriasztó láncok ellenére még ott maradtízeltlábúakat, további egyedeket mentve meg akasza pengéi elôl. Ennek pótlására a duplakéseskasza elôtt legalább kétszeresére (5 cm-re egy-mástól) sûrítettük a láncok egymástól való távol-ságát, és nehezebb láncokból készítettük, hogyvalóban végigfésülje a területet, és elijessze, leverjeaz állatokat. Mérési adataink szerint ennek hatá-sára csökkent az egységnyi területre esô megtaláltállatok száma és a sérült állatok százalékos aránya is.

KétéltûekA kaszálás során figyelembe vesszük az itt sza-porodó kétéltûek ökológiai igényeit is. A békáklassabb mozgásuk miatt nem tudnak gyorsanelmenekülni a kasza elôl. A Pro Vértes Közalapít-vány által kaszált területeken szinte kizárólag fiatalbékák voltak, ugyanis az ivarérett egyedek akaszálás idejére már visszahúzódtak a nedvesrészekre, melyek kimaradnak a kaszálásból. Aterületen élô kétéltûek közül két olyan tömegesenszaporodó fajt emelhetünk ki, melyet a kaszálásveszélyeztet.

A zöld levelibékák fiatal egyedei júliusban, akaszálás idején jelentkeznek tömegesen. 1995-bennégyzetméterenként 60-80 fiatal zöld levelibékátszámoltam. Élettevékenységük elsôsorban a zöldnövényzet felsô részén zajlik, emiatt viszonylag kisarányban okoz kárt bennük a kasza. A sérülésiarány a különbözô években 1,75%, 4,76% és4,35% volt.

A veszélyeztetettebb barna ásóbékák a 2004-esévi megfigyelésünk szerint tömegesen július 2-ánkezdtek kijönni a vízbôl, és a szárazabb részek feléhúzódtak. Az ásóbékák a talajon mozognak, színükés mozgásuk is ehhez a stratégiához alkal-mazkodott. Veszély esetén a földön meglapulvavárják annak elmúlását. Feltûnô volt e stratégiamiatt a traktor kerekei által okozott pusztulásiarány, és a kasza is több kárt okozott. A szárazabbesztendôkben, amikor a száraz, kaszált területen issok a barna ásóbéka, a sérülési arány 16,6% és22,5%-os volt.

Késôi kaszálás gazdálkodói és természetvédelmi szemmelAz állatvilág szempontjából az egyik leghatéko-nyabb védelem tehát a késôi kaszálás. Ugyan-akkor, ha gazdálkodói, valamint a következô évélôhely-teremtô intézkedéseinek szempont-jából is nézzük, akkor a túl késôi kaszálás sem jó.Az ekkor betakarított széna beltartalmi értékeerôsen csökken, s a júliusi-augusztusi szárazság-ban a fû már nem tud úgy sarjadni ôszig, hogy azôszi-téli búvóhelyet, illetve avas állománya tavaszifészkelôhelyet jelentsen a következô évben az ittköltô fajoknak. A túl késôi kaszálás várható ered-ménye a következô évben, hogy csak azok akésôbb költô fajok jelennek meg a területenfészkelôként, amelyek már a kizöldült sûrû élôhely-hez kötôdnek, nem pedig az elôzô évi avasnövényzethez.

Egy természeti értékekben gazdag területengazdálkodó és szarvasmarha állománnyal ren-delkezô gazdaság számára ebben az esetben alegoptimálisabb megoldás a késôn (júliusaugusztus) zölden, szenázsként, szilázskénttörténô betakarítás, amikor a késôi kaszálásbóladódó beltartalmi értékcsökkenést valamelyestellensúlyozni lehet az erjesztéssel történôfeltárással. Ekkor a betakarítás során a gazdál-kodó kevésbé van kitéve a szélsôséges idôjárásihelyzetek szénabetakarítást nehezítô tényezôinek,ill. a szarvasmarhák megfelelô minôségû erjesztetttömegtakarmányhoz juthatnak. Ilyen esetben vanigazán nagy jelentôsége egy elhivatott gazdálkodószámára nyújtott kompenzációnak.

22barna ásóbéka

Térbeli menet

A korábbi szempontok teljesülésén túlmenôen akaszálás térbeli menete is meghatározó fontosságútényezô.

Kiszorító kaszálási módEzt a módszert leginkább a madarak, kétéltûek ésaz apróvad védelmére dolgoztuk ki. A kiszorítókaszálásnak az a lényege, hogy a traktorokközéprôl kifelé történô haladásának folytán az álla-tok végig lábon álló növényzetben rejtôzködvetudnak kaszálatlan részek felé haladni, így folya-matosan van lehetôségük menekülni a lekaszáltrészek közötti pár méteres sávon. Ezt többekközött egy 2006-ban végzett megfigyelés is igazol-ta. A traktorból figyelve 400 méteren kb. 600menekülô állatból mindössze 3 állat volt, amelyik alekaszált rész felé próbált menekülni, a többi akaszálatlan területek felé mozdult.

BúvósávokA kísérlet kezdetén, 2004-ben úgy gondoltuk, hogya meghagyott búvósávból a kaszálás befejezéseután, este-éjjel kimenekülnek az állatok más lábonálló területre. Nem így történt! Az elsô rossz tapasz-talat az volt, amikor egy szélesebb (20 m)meghagyott sáv másnap reggeli kaszálásakorrengeteg madár röppent ki onnan, és a kasza egyfürjfiókát el is pusztított. Ez, és a további napokészrevételei még inkább arra engedtek követ-keztetni, hogy a búvósávokat véglegesen meg kellhagyni.

Reggel, mielôtt elkezdtek kaszálni, végigmentünkezeken meghagyott részeken és azt tapasztaltuk,hogy inkább ide húzódtak be az állatok, ahelyett, hogyújabb, biztonságosabb helyet keresnének maguknak.

Viszont arra is találtunk példát, hogy ahol nem voltmeghagyott sáv, ott a madarak a rendek alá bújtakbe. 2003-ban egy esti rendsodrást abba kelletthagyni, mivel pár száz méteren 18 pacsirta kerültelô a rendekbôl. 2004-ben 26 fürjet és 8 fácánt kel-lett a lekaszált területrôl a rend alól kimenteni.2005-ben 50, 2006-ban 16 rend alá elbújt pacsir-tafiókáról van megfigyelésünk, olyan területen, aholnem volt búvósáv.

A kis területû meghagyott sávok ellen szól az, hogyezeket a lábon álló részeket a ragadozók, var-júfélék, és gólyák elôszeretettel vizsgálják át, s ígyvalóságos ökológiai csapdaként mûködnek az ottrejtôzô állatok szempontjából.

Feljegyeztünk egy olyan esetet is, amikor a délelôttfolyamán kihagyott sávokat az esti órákban, 17-18óra körül kezdte el lekaszálni az egyik traktor.Addigra már visszamenekültek oda a fürjek, és 4kis fiókát találtunk a szülôkkel együtt. Ebbôl arra akövetkeztetetésre jutottunk, hogy a búvósávokat,ahol lehetséges, egy tervezett szegélystruktúraszerint végleg ott kell hagyni. Ezt természetesencsak olyan helyen lehet alkalmazni, ahol nem jelentgyomosodási vagy egyéb veszélyt a növényzetmeghagyása.

2005-tôl már az elôzô év tapasztalatai alapján ter-veztük meg a búvósávok térbeli mintázatát. A terü-let természeti adottságainak, árkoknak, vizes fol-toknak, valamint a hagyományos kaszálási irányok-nak megfelelôen alakítottuk ki a búvósávokat. Nemmindegy azonban a búvósávok távolsága semegymástól. Elhelyezkedésüket elôre meg kell ter-vezni egy mintázat alapján. Véleményem szerint azáltalunk alkalmazott 100 m széles lekaszált részutáni 10-15 m-es búvósáv természetvédelmi ésüzemszervezési szempontból is megfelelô.

A meghagyott sávoknak több funkciója is van. Azegyik egy azonnali védôhatás, mivel ide tudnak alekaszált területrôl a lábon álló fûben a véglegesenmeghagyott búvósávba behúzódni a megriasztottállatok. Vizsgálatunk szerint még a gerinces állatoknagy része is hosszú ideig ebben a sávban maradtutódait nevelgetve, és nem húzódtak el messzebb-re, zavartalan részekre. A búvósávba behúzódottízeltlábúak pedig innen veszik birtokba ismét alekaszált részek ôszre sarjadó füvû területeit,kiegyenlítve az ott lecsökkent faj és egyedszámot.Tehát jelentkezik egy pufferoló, kiegyenlítô hatásais a búvósávoknak. Ezen kívül kimutatható mégegy elhúzódó hatás is, mely az ôszi téli táplálkozóés búvóhely, de fôként a következô tavasz élôhely-választásának szempontjából igen jelentôs. Akövetkezô tavasszal ugyanis, fôként a korábbanszaporodó fajok esetében, meghatározó, hogytalálnak-e fészkelô és búvóhelyet, melyet az adottfaj számára megfelelô minôségû táplálkozóhelyvesz körül. A búvósáv és környezete a következôtavaszon ideális élôhely, hiszen kis távolságon belültöbbféle élôhelymozaik alakul ki, s szolgáltat búvóés táplálkozóhelyet.

A hosszú idôn át maghagyott búvósávok azonbanveszélyes gyomosodási folyamatokat is ered-ményezhetnek, így fenntartásukat több szempontegyüttes teljesülése kell, hogy meghatározza.

pontjából a kisebb vágószélességû kaszákhasználata sokkal elônyösebb. Ugyanezvonatkozik a menetsebességre is. Minél gyorsab-ban halad egy traktor kaszálás közben, annál„gyorsabban történik minden”, s így csökken amenekülés esélye is. Ilyen esetben értelmét veszti aláncfüggönyös vadriasztó is, hiszen a gyors hala-dásnál nincs ideje az állatnak a menekülésre, agépkezelônek az észlelésre. A vágásmagasságés a sebesség összefüggéseit vizsgálva azélôlények szempontjából nagyobb jelentôségea sebességnek volt. Ha csökkentettük asebességet, kevesebb sérült állatot találtunk,viszont nem hozott ilyen mérvû eredményt avágásmagasság emelése.

Vágásmagasság

Az általunk vizsgált kaszatípusok (dob-, korong-,duplakéses kasza) különbözô magasságbanvágják le a füvet. Ez a vágásmagasság sok esetbenhatással van az élôvilágra, azonban vizsgálatainkalapján jelentôsége elmarad a korábban taglaltintézkedésekétôl. A duplakéses és korongos kaszahagyja a magasabb tarlót, hiszen késeik a csúszó-talpak és a gerinctartó felett mozognak, míg adobkasza kései közvetlenül az elforduló tányér fölévannak rögzítve, így vágómagassága csak 2,8-5centiméter között állítható. A duplakéses és koron-gos kasza ezzel szemben, mivel késeik egy 2 méterhosszú merev alsó gerinctartón helyezkednek el,melyek csúszótalpakon haladnak a talajon, a talajkét legmagasabb pontját mintegy áthidalva érin-

tetlenül hagyja az alacsonyabb részeket. Emiatt avágásmagasság legmagasabb értékeinél itt akár25 centiméteres értékkel is találkozhatunk.

A németországi NABU vizsgálta a vágásmagasságés a kétéltûeknél mért sérülési arány összefüggéseit.Eredményeik szerint a rotációs technológia eseténa vágásmagasság növelésével nô a menekülésiesély, a duplakéses kasza esetében viszont a vágás-magasság emelésének nincs jelentôsége.

Az olyan földön, fû között költô madárfajok egyedeiközül, melyek rendellenes idôben fészkelnek (pl.elsô költésük elpusztult) valószínûleg pusztul elnéhány. Ugyanakkor számos esetben találtunk fris-sen lekaszált területen túlélô madarakat, fészekal-jakat, törpe egér fészkeket. Ezekben az esetekbenvan hatalmas jelentôsége a duplakéses és koron-gos kasza talajegyenetlenségeket kevésbéleképezô, azokat áthidaló munkájának, és az alattaképzôdô védett kis zugoknak, magasabb tarlónak.Mindhárom kaszatípus esetében egy nagyonegyszerû megoldással lehetôség van a vágásma-gasság emelésére a traktor 3 pontjának állításával,kissé hátrabuktatva azt. Így a kasza nem a „tüvihözvág” hanem, mivel az eleje kissé elemelkedik,felkúszik a kisebb talajegyenetlenségekre, s a kétpont között hidat képezve magasabb tarlót ered-ményez. Ezzel a kasza élettartama és a takarmányminôsége is jelentôs mértékben növelhetô, hiszennem földet és zsombékot vág, hanem füvet.Valószínûleg ennek hatására a dob és duplakéseskaszánál több mint 1%-kal, a korongosnál pedig0,19%-kal csökkent a sérülési arány.

Munkafolyamatok szervezése

Éjjel semmiféle munkát nem szabad végezni! Az állatok nagy része ilyenkor nem aktív, s emiattjóval több pusztul el, mint nappal.

A kaszálás módszerei között nemcsak az idôbeli éstérbeli ütemezésnek, hanem annak is szerepe van,hogy egy meglevô gépkapacitást hogyan csopor-tosítunk egy vagy több területre egyidejûleg. Akutatások megkezdéséig úgy gondoltuk, hogy egymunkaterületen, legalább 500 m hosszú fogásesetén nem jó, ha kettônél több traktor dolgozikegyütt, mivel így „túl gyorsan történik minden”, s azállatok a több gép gyorsabb munkája követ-keztében lerövidült idô alatt nem tudnak elme-nekülni. Megfigyeléseink nem ezt igazolták.

Traktorban ülve is figyeltük a madarak mozgását,és rögtön szembetûnt, hogy a megfigyelhetô álla-tok közül, rejtôzködô életstratégiájuk miatt aharisok, fácánok, fürjek hagyják el a legkevésbéterületüket. Ezek a madarak ugyanis inkább csak elfutottak pár méterre a traktor kereke elôl, de nemszálltak messzebb. Így természetesen növekszik akaszával történô találkozásoknak a száma, és ezzelegyütt nô a pusztulásnak, vagy sérülésnek az esé-lye is. Ezt nagyon jól példázta az egyik kora reggelimeghagyott búvósáv vizsgálata. Csengôkkel fel-szerelt zsinórral „húztuk le” a meghagyott sávot,ahol elôtte reggelizett az egész társaság, és ezutánrögtön elkezdték kaszálni. A traktor hangjára 3 fürjreppent fel. Egy másik helyen, 2005-ben, ameghagyott láncfüggönnyel lehúzott búvósávban alánc mögött haladva az egyik munkatársunk alapuló fürjre „rálépett”, és az csak ekkor repült fel.

A korábbi lassú, szakaszos munkavégzéssel(egy-két traktor együtt) szemben tehát jobb, haa területen kiszámítható sebességû, folyama-tos munkavégzés történik (több traktorral),mivel így az ott található és folyamatosan nyug-talanított állatok a traktorok hangjának ésmozgásának hatására véglegesen elhúzódnaknyugodtabb helyre, illetve a búvósávba, ahe-

lyett, hogy megbújva csak a végsô pillanatbanugranának fel, többször is veszélybe kerülve.

Sebesség, vágásszélesség

A sebesség és a vágásszélesség igen szorosanösszefügg, hiszen ebbôl számíthatjuk ki azegységnyi idô alatt lekaszált területet. Bármelyikértéket növeljük, gyorsul a munkavégzés, és ezzelfordított arányban csökken az állatok menekülésesélye. Természetesen ez a gyakorlatban csak egybizonyos határig van így. Általánosságban elmond-hatjuk, hogy egy természeti értékekben gazdagélôhelyen alkalmazott kaszának nem szabad túlsá-gosan szélesnek lenni, a tapasztalat alapján ezmaximum 3 m. A Pro Vértes Közalapítvány nemhasznál 2,4 m-nél szélesebb kaszát.

Az állatok meneküléséhez igen fontos tényezô amozgás és a zajhatás. Egy 6 m széles vontatottkasza 6 m széles területet vág le egyszeri zavarás-sal, míg ha egy ugyanúgy 6 m széles területlekaszálásához egy 2 m széles kaszát használunk,háromszori zavarás történik, tehát a szélesebbkasza esetén csökken a menekülés esélye. A ProVértes Közalapítvány traktorai munka közben 4-6km/h sebességgel haladnak. A láncfüggöny, melya traktor elejére van szerelve, a kasza elôtt 4,3méterrel halad. A haladási sebességbôl kiszá-míthatjuk, hogy a 4,3 métert kb. 3 másodperc alattteszi meg a traktor. Ez alatt az idô alatt csak arravan lehetôség, hogy felrepüljön, vagy egy nagyugrással meneküljön az ilyen képességekkel ren-delkezô, vagy a veszélyes terület szélén rejtôzôállat. A többit a vakszerencse, a gép típusábóladódó tényezôk: a vágásmagasság, a vágásminôsége, az esetleges örvények keltette szívó-hatás és a növényzet sûrûsége dönti el. Amennyi-ben e sebességnél 6 méter és 2 méter széleskaszát veszünk alapul, ugyanannyi idô alatt a kaszabelsô, traktor felöli oldaláról egy odakerült állatnakaz elsô esetben 6 métert, a másik esetben 2 métertkell megtennie a megmeneküléshez a növény-zetben bujkálva. Láthatjuk, hogy az állatvilág szem-

26

Duplakéses (balra) és dobkasza (jobbra)utáni tarló.Jól látható az egyenesvágásfelület (balra).

A dobkasza (balra) és akorongkasza (jobbra) tarlómagasságának különbsége

A felméréseink több éves eredménye is azt mutat-ja, hogy a dobkasza használata természetvédelmiszempontból nem elônyös, mivel a tányérok nagykerületi sebessége miatt jelentôs a szívó hatása,ami apróbb termetû állatfajokra jelent veszélyt. Atányérok elfordulva csúsznak a földön, leképezve akisebb talajegyenetlenségeket, így ami a tányérokalá kerül az el is pusztul. Az 50 cm széles rend 4-5nap alatt szárad meg, vagy még egy mûveletet, arend szétdobását kell beiktatni, mely ismét csakcsökkenti az élôlények túlélési esélyeit. Ez utóbbitényezô jelentôsen csökkenti a dobkasza bevet-hetôségének esélyét egy természeti értékekbengazdag területen. Mindemellett elterjedtsége, a jóalkatrészellátás és a könnyebb javíthatóság, és aterepviszonyokra való kisebb érzékenysége javítja aróla kialakított képet. A dobkasza 3 ponttal történôkissé hátra döntésével jelentôsen növelhetjük avágásmagasságot, mivel a kasza így felcsúszik akisebb zsombékokra, fûcsomókra, nem pedig lefe-jezi ôket. Ezzel a módszerrel a kasza élettartama isjelentôsen növelhetô. A korongos kasza pusztításaa magasabb tarlónak és áthidaló tulajdonságánakköszönhetôen csekélyebb, de viszonylag magasutána az olyan élôlények száma, melyekrôl nemtudjuk, hogy mi történt velük. Ezt további vizsgála-toknak kell kideríteni. Mezôgazdasági szempontbóla le nem lapított tarlónak, valamint a szélesebbenképzett rendnek köszönhetôen a levágott takar-mány egy-másfél nappal hamarabb szárad, mivelalulról is szellôzik, így az innen betakarított takar-mánynak jóval magasabb a beltartalmi értéke.Alkatrész-ellátása jelenleg nem olyan kiterjedt, minta dobkaszáé és javítása a meghajtásban levô sokfogaskerék miatt jóval drágább.

Természetvédelmi szempontból a legkedvezôbbazonban a duplakéses kasza alkalmazása, hiszenminden vizsgált értéknél a legalacsonyabbpusztítást okozta, és minimális az olyan állatokszáma, melyekrôl nem tudjuk, hogy mi történtvelük. A lekaszált széna júliusban egy nap alattmegszáradt, s így a legmagasabb beltartalmiértéket biztosítja, és kiszámíthatóbbá teszi abetakarítás üzemszervezési tényezôit. A vágás-minôsége sokkal jobb, mint a rotációs gépeké, sígy a lekaszált területen gyorsabban sarjad a fû.Karbantartási igénye magas, állandó odafigyeléstigényel, nagy területen történô üzemszerûhasználatra alkalmatlan, ugyanakkor elônyei miattspeciális, kisebb területû, kétéltûekben gazdagterületen végzendô feladatokra nagyon alkalmas.Véleményem szerint természeti értékekbengazdag, nagy területû gazdaságok (pl. nemzetipark igazgatóságok) számára mindenképpen szük-séges egy ilyen kasza is, speciális feladatokelvégzésére.

29

Elöljáróban a legfontosabb, hogy

1) Természetvédelmi területen alkalmazott

kasza maximum 3 m széles lehet.

2) Tilos az ún. szársértôs kasza alkalmazása,

hiszen akkor e tanulmány korábbi megál-

lapításaiból semmi sem igaz. A szársértôs

kasza ugyanis a belekerült összes élôlényt a

növényzettel együtt összeroppantja.

A különbözô vágótechnológiájú kaszatípusokélôvilágra gyakorolt hatásait videofelvételek és ahátrahagyott kaszálék elemzésével hasonlítottukössze.

A rotációs technológia esetén a vágás után adobok és a korongok keltette örvénylés valósággalmegemeli, fújja a levágott növényzetet, amelynekegy része visszaesve az örvénylés miatt mégegyszer találkozik a késekkel, mielôtt erôsennekivágódik a burkolatul szolgáló ponyvának. Aduplakéses kasza ellenben a meghatározottmagasságban elkúszva csak abban a pár cen-timéterben gyakorol hatást a növényzetre és azállatvilágra, ahol a vágás történik. Az elvágottnövényzet s vele az állatok nem forognak, nemvágódnak neki a doboknak és a burkolatnakmielôtt leesnek, hanem csak eldôlnek, a vágásmajdnem teljes szélességében egy folyamatosszônyeget alkotva.

Ezért az állatok a nagyobb és vékonyabb felületenkiterítve sokkal jobban látszanak, mint a rotációstechnológiánál. Vizsgálataink során azonbanbizonyítást nyert, hogy más tényezôk is fontosszerepet játszanak abban, hogy a rotációs tech-nológiáknál sokkal több állat pusztul- és „tûnik” el.A két rotációs kaszatípusnál érvényesül ugya-nis a védôponyva lesöprô hatása és valószínû-leg az eszköz szívó hatása is.

Mindezek mellett fontos szerepet játszik a kérdés-ben az állatok védekezési stratégiája is. A legtöbbáltalunk vizsgált állat védekezési stratégiája azálcázás, a lapulás és nem pedig a gyorsmenekülés. Ezt az állatok testmérete és anövényzet sûrûsége sem teszi lehetôvé. Tehátamelyik állat a láncfüggönyös vadriasztótól (4,3m akaszáig ) nem menekült el, az már a rotációs tech-nológiánál alkalmazott ponyva (20cm a kaszáig)okozta zavarásra sem tud elmenekülni. Mint fen-tebb említettük, a vadriasztó okozta zavarási pil-lanattól 3 másodperc áll rendelkezésre amenekülésre. Képzeljük el ezt egy béka, de mégegy szöcske esetében is, mondjuk a kaszaközepétôl (1m), a sûrû fûben. Menekülésre talán azöld lombszöcske és a lepkék, illetve a nemrejtôzködô életmódú madarak esetében nyíliklehetôség.

A kaszatípusok összehasonlítása természetvédelmi, mûszaki és gazdasági szempontok szerint

28

MÛSZAKI ADATOK duplakéses kasza korongkasza dobkasza

Mikrodomborzatra a két legmagasabb a két legmagasabb forogva csúszik, nehéz,

és az élôvilágra ponton feltámaszkodik, ponton feltámaszkodik, emiatt szétlapító hatás-

gyakorolt hatás áthidal. A tarlót (kisebb áthidal, nem lapítja sal van a tarlóra, földre

súlya és a technológia szét a tarlót annyira, és élôlényre egyaránt

miatt) nem lapítja szét, mint a dobkasza

azon csúszik

Rendképzés 150 cm széles, laza 80 cm széles, laza 50 cm széles, vastag

Száradás 1,5-2 nap 3 nap 4-5 nap

Beltartalmi érték legmagasabb közepes alacsonyabb

MÛSZAKI ADATOK duplakéses kasza korongkasza dobkasza

Súly (2m szélességre) 213 kg 405kg 562 kg

Munkaszélesség 1,82 m 2 m 1,85 m

Teljesítményigény 20-25 LE 35 LE 35 LE

Karbantartási igény magas kisebb kisebb

Hatásterület magasság max: 5-6 cm az egész növény az az egész növény az

(ahol a vágás történik) erôs örvénylés miatt erôs örvénylés miatt

Kerületi sebesség nincs a kisebb kerületi sebes- a nagy súlyú dob a nagy

azonnal leállítható ség következtében a kerületi sebesség miatt

kisebb tömegû korong lassabban állítható meg

gyorsabban leállítható

Zajhatás csendes kevésbé zajos zajosabb

Energiaigény legkisebb magasabb magasabb

Fordulatszám 1500 1800 1600-1700

Vágásmagasság állítható a traktor a csúszótalp vastagsága 2,8-5,0 cm között

(mûszaki oldal) 3. ponttal is növelhetô, a 3. ponttal állítható, a 3. ponttal

kissé emelhetô kicsit emelhetô

Vágásmagasság (cm) min. átlag: 5,19 min. átlag: 6,87 min. átlag: 4,41

(felmérések alapján) max. átlag: 10, 05 max. átlag: 11,28 max. átlag: 9,64

átlag : 7,62 átlag: 9,07 átlag: 7,43

Szívóhatás nincsen szívóhatás, erôs örvénylés, ami neki erôs örvénylés, a dobok-

(kerületi sebességbôl a levágott növény üti a levágott füvet és az nak és a ponyvaburkolat-

adódóan) csak ledôl állatokat a burkolatnak nak nekiüti az állatokat

Állatokra gyakorolt hatás 2,56 % sérülési arány, 2,88 % sérülési arány, 2,61 % sérülési arány,

2004-2006 az állatokat a rend te- a legmagasabb azon kétéltûek esetében a

tején találjuk, kevés az állatok száma amelyek- legtöbb állatot pusztítja,

olyan állat, amirôl nem rôl nem tudjuk, mi sok állat elûnik

tudjuk, mi történt vele történt velük

30

Végsô megállapítás a feldolgozott adatok alapján,hogy az Alapítványnál alkalmazott módszerrel egyikkasza sem okoz jelentôs pusztítást, hiszen egyilyen méretû területen, ahol a tapasztalt faj ésegyedszám ilyen nagyságrendû, a megfelelôidôpontban végzett kaszálás alkalmazása nemokoz problémát.

Végül összefoglaljuk azon intézkedéseket, melyekkelegy természetvédelmi elkötelezettségû gazdál-kodó hozzájárulhat területének fajgazdagságához,az életközösség fennmaradásához:

• késôbbi, tehát július elején, és csak nappal

végzett kaszálás, esetleg zölden, szenázsként

történô betakarítás

• (5-8cm lánchézagú) láncfüggönyös vadriasztóval

felszerelt, a három pont segítségével helyesen

beállított, nagyobb tarlómagasságot hagyó,

maximum 3 m szélességû kasza

• lassú, maximum 4-5 km/h-s haladási sebesség

munkavégzés közben

• helyes térbeli kaszálási menet, 10%, térben

összefüggô mintázatot alkotó, arra az évre

meghagyott búvósávokkal.

Felhasznált, illetve tanulmányozott források

Ángyán J.-Tardy J.-Vajnáné Madarassy A.:VVééddeetttt ééss éérrzzéékkeennyy tteerrmméésszzeettii tteerrüülleetteekk mmeezzôôggaazz--ddaassáággii aallaappjjaaii. Mezôgazda Kiadó, Budapest, 2003

Béni K.-Viszló L.:AA VVéérrtteess hheeggyysséégg ééss kköörrnnyyéékkee -- EEggyy ccsseeppppnnyyii MMaa--ggyyaarroorrsszzáágg. Pro Vértes Természetvédelmi Közala-pítvány, 1996

Dudás M.-Endes M.-Horváth R.-Molnár A.-NagySz.-Petrovics Z.-Szegedi Zs.: HHaarriiss.. IInn:: VVeesszzééllyyeezz--tteetteetttt mmaaddaarraakk ffaajjvvééddeellmmii tteerrvveeii. Magyar Madártaniés Természetvédelmi Egyesület, Budapest, 89-95p., 2003

Figeczky G.:AA lleeggeelltteettéésseess áállllaattttaarrttááss sszzeerreeppee ééss hheellyyzzeettee nnaapp--jjaaiinnkkbbaann. WWF-füzetek 24., WWF Magyarország,Budapest, 2004

Fülöp Gy.-Szilvácsku Zs.:TTeerrmméésszzeettkkíímmééllôô mmóóddsszzeerreekk aa mmeezzôôggaazzddaassáággbbaann.Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület,Eger, 2000

Oppermann, R.-Claßen, A.:NNaattuurrvveerrgglleeiicchhee MMäähhtteecchhnniikk--MMooddeerrnnee MMäähhggeerräätteeiimm VVeerrgglleeiicchh. Naturschutz NABU, Baden-Württem-berg, 1998

Szabó L. V.-Viszló L.: AA CCssáákkvváárrii--rréétt rreejjttééllyyeess mmaaddaarraaii. Pro VértesTermészetvédelmi Közalapítvány, 2001

Vinczeffy I.:LLeeggeellôô ééss ggyyeeppggaazzddáállkkooddááss. Mezôgazda Kiadó,Budapest, 1993

Záborszky M.:Csákvár.-Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. Fejérmegyei Levéltár Évkönyve, Székesfehérvár, 1983

Viszló L. Karsa D.: AA kkaasszzáállááss hhaattáássaa aa tteerrmméésszzeettiiéérrttéékkeekkrree

33

Egy természeti értékekben gazdag gyepterületkezelése során meghatározó jelentôségû amunkát végzô személyzet ismeretanyaga ésviszonyulása az ottani élôvilághoz, mivel szinteminden intézkedés ebbôl indul ki. Az agrár-környezetgazdálkodási program intézkedéseibenfontos lenne a technológiaszerûen leírt és teljesít-hetô, ellenôrizhetô ismeretanyag. Az elsô és leg-fontosabb megállapítás, hogy a késôi idôpontban(június vége - július) végzett kaszálás az állat-világ szempontjából az egyik legjobb védelem.Ezzel a módszerrel a speciális ökológiai igényû,vagy késôn költô, szaporodó fajok számára is ked-vezôbb helyzetet teremtünk. Ez alól szinte csak azesetleg rendellenes idôben fészkelô madárpárok(sarjúköltés), vagy a fürj, haris, fácán stb. másod-költése a kivétel.

A kaszálás során a traktorokra szerelt láncfüg-gönyös vadriasztó alkalmazásának hatására a trak-torokból észlelt 2574 példány gerinces állat közül2362 elmenekült, 182 példányt pedig a traktorosokészleltek és mentettek ki, s csak 30 állat pusztult ela kaszálás miatt.

A csak nappal végzett kaszálás során alkalmazottmódszerek közül a térbeli menet és a folyamatos,több géppel egyszerre, egy helyen végzett kiszorító(folyamatos zavarást jelentô) módszer elônyös, amegtervezett térbeli mintázatú, arra az évre vég-legesen meghagyott búvósávok alkalmazásával.

Egy természetvédelmi területen alkalmazottkasza maximum 3 m széles lehet. Tilos aszársértôs kasza alkalmazása, hiszen ebben azesetben a vizsgálataink során tett megállapítások-ból semmi sem igaz, mert a szársértôs kasza abelekerült összes élôlényt a növényzettel együttösszeroppantja.

A három kaszatípus összehasonlításának ered-ménye, hogy a duplakéses és a korongos kasza atarlómagasság esetében mind a szélsô, mindpedig az átlagértékek tekintetében meghaladja adobkasza értékeit, és alkalmazásával egyes elbújósstratégiát választó állatok túlélési esélyei is jelen-tôsen megnônek a dobkaszához képest. A dob-kasza elfordulva csúszó tányérjai szinte legyaluljáka talajt, a gyepcsomók közötti mikrodomborzatot akések levágják, a forgó tányérokon támaszkodónehéz gép pedig szétnyomja a puha réti talajt. Aduplakéses és korongos kasza, mikrodomborzatot„áthidaló” tulajdonsága, nagyobb vágásmagassá-ga és kisebb súlya miatt, valamint, hogy forgóalkatrészei nem érintkeznek közvetlenül a talajjal,kisebb kárt okoz az élôvilágban, fôként a kétéltûekben.

A 2004-2006 folyamán elvégzett vizsgálatokalapján megállapítható, hogy az itt alkalmazott ter-mészetvédelmi intézkedések mellett a hangya-bolyok, a másodköltést végzô fürjek és legfôkép-pen a gyíkok, barna ásóbékák vannak legjobbankitéve a kaszálás káros hatásainak.

Az ismertetett intézkedések nélkül, hagyo-mányos módszerekkel, rossz idôpontban, éjjel,vadriasztó és odafigyelés nélkül, helytelenmunkaszervezéssel, rosszul beállított kaszávalvégzett kaszálás egy gazdag gyepterület élô-világát rendkívüli mértékben károsítja. E szem-pontból a legkárosabb egy rosszul beállítottdobkasza, amely után a gyorsabb száradásérdekében a rendeket még szét is dobják.

ÖÖsssszzeeffooggllaallááss

32

A korábban legeltetéssel és kaszálással fenntartott gyepek fennmaradásának feltételea külterjes használat folytatása.A természetvédelmi szakma új területkezelési kihívások elé néz: meg kell határozniaazokat a módszereket, amelyek alkalmazásával egyszerre képes megfelelni a moderntechnológiai és társadalmi követelményeknek, valamint optimálisak a gyep-ökoszisztémák fenntartása szempontjából is.A kérdés igen összetett. A terület használója a gépek típusától, beállításától kezdve akaszálás idôpontjának megválasztásán keresztül a fajok egyedi igényéig a legkülön-félébb kérdésekkel szembesül. Ehhez a természetvédelmi szempontokatérvényesíteni kívánó gazdálkodó és/vagy a terület kezelôjeként mûködô ter-mészetvédelmi szerv szoros együttmûködésére van szükség. További kérdéseket vet fel, hogy az egyes tájegységek különféle talajtani, hidrológiai,klimatikus, növényzeti és állattani viszonyaival rendelkezô gyepein más és más szem-pontok kerülnek elôtérbe. A természetvédelmi szempontú területhasznosítás teháttérségenként eltéréseket mutathat.A területhasználati módszerek alkalmazását a fentieken túl nagyban befolyásolják ahelyi gazdasági-társadalmi körülmények is, mint például a tulajdonosi (földhasználói)viszonyok, a széna értékesíthetôsége, a rendelkezésre álló géppark stb.

Ma már van támogatási lehetôség természetvédelmi szempontú gyepkezelési tech-nikák ösztönzésére, amelyek legtöbb esetben általános irányelveket határoznak meg.A területi jellegzetességeket azonban nehéz országos támogatási programokonkeresztül mûködtetni. A nemzeti parkok szakemberei egyes speciális élôhelyek fenn-tartásában komoly tapasztalati tudással rendelkeznek. Az alább közreadott esettanul-mányokban elsôsorban ilyen gyephasznosítási tapasztalatokat adunk közre, melyek ateljesség igénye nélkül arra hívják fel az olvasó figyelmét, hogy a megfelelôterülethasználat a helyi adottságok és lehetôségek pontos ismerete alapjánhatározható meg.

Az esettanulmányokban a kiadvány terjedelmi korlátai miatt nem tudtunk minden rész-letre kitérni, ezért feltüntetésre kerültek az érintett szakemberek elérhetôségei is, akikkészek részletesebb tájékoztatást adni tapasztalataikról.

IIIIII.. RRÉÉSSZZ:: TTEERRMMÉÉSSZZEETTVVÉÉDDEELLMMII CCÉÉLLÚÚ KKAASSZZÁÁLLÁÁSS EELLTTÉÉRROO

AADDOOTTTTSSÁÁGGÚÚ TTEERRÜÜLLEETTEEKKEENN

´́´́

Forrás:Nagy László ôrkerület-vezetôDuna-Ipoly Nemzeti Park IgazgatóságTermészetvédelmi ÔrszolgálataÓcsai ôrkerület

I. Általános információk• terület neve: Petôcz-erdô rétje• elhelyezkedés: Csepeli sík, Ócsa, Ócsától DK-

re, a belterület határától 100 m-re • szomszédok (táji környezet): Égeres erdô,

szántók, nádasok• terület kiterjedése: 15,87 ha• természetvédelmi kijelölések: Fokozottan

védett, az Ócsai Tájvédelmi Körzet része, Natura2000, mûködô ÉTT.

• tulajdonviszonyok: Tulajdonos a Magyar állam,vagyonkezelô 1996 óta a Duna-Ipoly NemzetiPark Igazgatóság (DINPI).

• alapkôzet, talajtípus, kitettség, csapadékvi-szonyok: Tsz. feletti magasság: 98m. Alacsonymésztartalmú, enyhén savanyú, semleges,vályogos réti talaj, foltokban tôzeggel. A csa-padék sokéves átlaga 500-550 mm/év, az elmúltévekben csökkenô átlaggal és az éves eloszlásttekintve nagy hullámzásokkal. A vízzáró rétegigen magasan van, így még nyáron is elôfordul anyílt víz a felszínen (a környék magasabbrészeirôl is érkeznek ide felszíni vizek).

• élôhely: Nádasodó sásláprét

II. Fô cél, kezelési objektumA sásláprét szélén erôsen elôretörô éger, rekettyeterjedésének megakadályozása, illetve az általánosgyepfenntartás.

III. Háttér információk a területrôl, akörülményekrôl és a kezelésrôlSík felszínû terület, legfeljebb fél méter szintkülönb-ségû foltok mozaikja.Tôzeges talajú magassásos láprét, ecsetpázsitosmagaslatokkal, részben nádasodik.Az 1970-es években még igen kevés fás szárú volta területen, ma kb. kétharmada gyepes, egyharma-da fás-cserjés növényzetû.Az elmúlt negyven-ötven évben kézi és gépi

kaszálást folytattunk a területen, jellemzôenkétévente, de néha évi 2-3 alkalommal is. 1982 ótaa terület 3-szor leégett (tél végén), olyan évek után,amikor nem kaszáltak.Tájtörténeti ismeretek szerint az ócsai nedvesréteket június elején érdemes kaszálni. Évtôl füg-gôen az elsô kaszálás idôpontja kitolódhat júliuselejére is. A korai kas