56. ÉVFOLYAM 2. SZÁM2002. MÁRCIUS–ÁPRILIS

Kéthavonta megjelenõ folyóirat

A TARTALOMBÓL

Mikor jön el a Messiás?

Én Istenem, legyek vidám!

Egyházi hírekLászló Gyula szobrának avatásán

Fõjegyzõi beszámoló

Teológiai tükörÚrvacsora

Akik elõttünk jártak...Varga Béla

Murányi Farkas Sándor

John Paget János

Kereszténység és kultúra„Új” retorika... (II. rész)

Egyházközségeink életébõl

Áprily Lajos

TAVASZI VIZEK

Zsong a szigetcsúcs barna berke,a harkály részegen nevet.Az ifjú nap: Dávid, levertea lomha Góliát-telet.

Állok a vadvizes tavaszban,bódít a szagja, mint a bor,kedvemben egy füttyös kamasz van,aki voltam valamikor.

Vizek futnak, jegek ropognak,dúdorászom, kurjongatok –Lelkemben patakok zuhognak,patakok, patakok, patakok.

2 UNITÁRIUS ÉLET

Laptulajdonos:Magyarországi Unitárius Egyház

Felelõs szerkesztô:Balázsi László

Fõszerkesztõ:Kászoni József

Fõszerkesztõ-helyettes:Muszka Ibolya

Szerkesztõségi titkár:Sándor Attila

SZERKESZTÔSÉG CÍME:V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055.

Telefon/fax: 311-2801Terjeszti a Magyarországi Unitárius Egyház.

Elôfizethetô:egyházi központunkban személyesen,

vagy egyházi csekken.Évi elôfizetési díj: 1200,– FtEgyes szám ára 200,– FtMegjelenik kéthavonta.

Felelôs kiadó:Heltai Gáspár Kft.

Index: 25 842

Nyomdai elõkészítés:Kovács Gyula

Készült:az ETO-Print Nyomdaipari Kft.-ben

Felelôs vezetô: Balogh Mihály

HU ISSN 0133-1272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:

www.unitarius.hu

Kéziratokat nem õrzünk meg ésnem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõk vi-selik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja azírások szellemét és tartalmát nemérintõ rövidítések jogát.

Búcsú Bencze Mártonné

sz. Tercsi Franciskától

Futótûzként terjedt a hír a rokoni körben, unitárius közösségünkben, hogy március 24-én,virágvasárnapján, a kora esti órákban, életének 54. évében meghalt Bencze Mártonné sz. TercsiFranciska, a feleség, az édesanya, a jó barát, aki visszaadta nemes lelkét Teremtõjének.

Tudtuk, hogy beteg, mégis reméltük, hogy adatik jó néhány év számára. Halála óta rádöb-bentünk: élete a szép keresztényi ünnepen befejezõdött.

Franciska 1948. április 6-án született Budapesten és itt alapított családot. A jó Isten házas-életét egy lánygyermekkel ajándékozta meg.

Érdeklõdési köre szerteágazó volt. Sok minden érdekelte és ezért több dologgal is foglalkozott. Szociális érdeklõdéseés tevékenysége ismert volt nemcsak a lelkészek elõtt, hanem – ami ennél is fontosabb – azon idõs, beteg, mozgássérült,egyedül élõ emberek elõtt, akiket rendszeresen látogatott, akik megsegítésére anyagi alap megteremtésén fáradozott.

Érdeklõdési köréhez tartozott, hogy szeretett teológiai cikkeket, írásokat olvasni, tanulmányozni. Valószínû ez késztettearra, hogy elvállalja egyházi folyóiratunk, az Unitárius Élet szerkesztését, amelynek munkáját éveken keresztül, szinte egyszemélyben irányította. Fõszerkesztõsége idején a lap formai és tartalmi szempontból egyaránt változott, a kor igényeinekés követelményeinek megfelelõbb lett.

Jó volt vele együtt dolgozni. Amikor távozott a szerkesztõség élérõl, úgy éreztük hiányzott körünkbõl kedvességet su-gárzó jelenléte. De hogy mennyire így van ez, azt március 24-tõl tapasztaltuk meg igazán. Távozása kitölthetetlen ûrt ha-gyott bennünk, akik az általa megkezdett munkát folytatjuk.

Szeretettel fordítjuk tekintetünket egyre távolodó lénye irányába, és arra kérjük Õt, a mindörökre tovatûnõt, hogy mígújra találkozunk ültessen értünk, mindannyiunkért egy szál virágot Isten virágoskertjében, annak virágvasárnapi csokrába.

Emlékedet megõrizzük! Isten Veled!

PÁLYÁZATI FELHIVÁSAz Unitárius Alapítvány Kuratóriuma a 2002. évben az alábbi

pályázatokat hirdeti:

I. Pályázat célja:számítógép és programok beszerzése

Pályázat összege: 750 000 Ft,azaz hetesszázötvenezer forint.

Egy pályázó maximum 150 000 Ft-ra pályázhat.

II. Pályázat célja:egyházi épületeken történõ karbantartás,

vagy karitativ tevékenységPályázat összege: 650 000 Ft,azaz: hatszázötvenezer forint.

Pályázhatnak a Magyarországi Unitárius Egyház egyházközsé-gei, szervezetei.

Pályázatok beadásának határideje: 2002. május 31.A pályázatokon elnyert összeget csak és kizárólag a beadott

pályázatokban leírt célokra lehet felhasználni.A pályázatokon kérjük feltüntetni a pályázat számát és az egy-

házközségek, szervezetek bankszámlaszámát.A pályázatokat az alábbi címre kérjük eljuttatni:

Unitárius Alapítvány1054 Budapest

Alkotmány u. 12.

Dr. Beke Ildikó sk. Gergely Felicián sk.elnök titkár

Elõzõ számunk 9. oldalán az egyházi hírekben található nevek helye-sen: Jan Palach és Moyses Márton.

UNITÁRIUS ÉLET 3

Mikor jön el a Messiás?„Betelt az idõ, és elközelített már az Isten országa;

térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”(Mk 1, 15)

Jézus élete rövid, de különös és jelentõségteljes élet volt. Bib-liai életrajzírói, az evangélisták szerint szûz hordta méhében. Ki-rályi „vérvonalat” örökölt õseitõl, családfáját Dávid királyig tud-ta visszavezetni, mégis alkalmi szálláshelyen született egy kéteshírû városban. Csecsemõ korában csodálatos módon menekültmeg egy ellene tervezett tömeges gyermekgyilkosságból. Felnõttkorában megkísértésen esett át, majd kiállván a próbát, felszólí-tást kapott arra, hogy viIágmegváltó legyen. Csodákat vitt végbe.Hamis vádak alapján letartóztatták, halálra ítélték, s ezt kegyetle-nül végrehajtották. A halálát követõ harmadik napon csodálatosmódon szabadul ki sziklasírjából, késõbb néhány tanítványa sze-meláttára felemelkedik a mennyországba. Hívei sokáig várjákmásodszori eljövetelét.

*Az ókor mediterrán népei minden tavasszal megünnepelték

isteneik halálát és feltámadását. Az egyiptomi Ozirisz, a görögAdonisz és Aphrodité, a perzsa Mithrasz – hogy csak a ma is leg-ismertebbeket említsem – valóságos vallásos „tavaszi fesztivá-lok” hõsei voltak. Ha az összehasonlító vallástörténet szemüve-gén át nézzük a késõbb érkezõ :Jézus sorsát, úgy tûnik: az utolsóvacsora, az árulás, az ítélkezés, a keresztre feszítés s végül a fel-támadás története mintha egy már rég ismert misztériumdrámaforgatókönyve nyomán íródott volna.

Liturgikus elemek is átszûrõdtek a régi misztériumdrámákbóla Jézus-követõk hitébe. A Mithrasz-kultuszt gyakorlók példáulhitték, hogy szent vízzel való meghintés (keresztelés) révén lesz-nek részesei az isteni szellemnek. Az alvilágból minden év má-sodik felében újra feljövõ, azaz feltámadó Adonisz tisztelõi azthitték: a kereszt jele megóv a ragályos betegségektõl s harcban asebezhetõségtõl. Dionüszosz követõi közös étkezés (úrvacsora)révén véltek részesülni az imádott személy istenségébõl.

Az említett isten-alakok mindannyian erõszakos halált szen-vedtek, részben vagy egészen gyõztek a halálon, s az volt a kül-detésük, hogy új életre kelésük után az égi birodalom rendjét ho-nosítsák meg a földi életben.

*lzráel földjén sem maradtak érintetlenül az emberek a miszté-

riumvallások ihletésétõl. Évszázadokkal Jézus elõtt alakították kimaguknak az eljövendõ Megváltó, az égi rend meghonosítója, aMessiás eszméjét – de az õt várók különbözõ módokon képzeltékel õt, más-más spekulatív képet alkottak róla, s más-más idõ-pontra jósolták jövetelét.

Jób könyvének írója szerint maga Isten tér majd vissza a föld-re, hogy megítélje az erkölcsteleneket, a törvényei ellen vétõket,és uralja a világot. Jeremiás könyve egy, a Dávid házából valóharcos jövetelét ígéri, aki fegyverrel váltja valóra világmegváltótervét. Dániel könyve szerint egy angyali személy az eljövendõ,aki az ég felhõin érkezik; az emberek fiaihoz hasonló, de istenihatalom és dicsõség adatik neki, hogy minden nemzet és min-denféle nyelvû nép tisztelje õt. És végül – már Jézus után – a Je-lenések könyvében, amelyben János apostol a Bárány, azaz magaJézus visszatérésérõl ír, ez a csodálatos esemény háborús állapo-tok közepette, egy csillagnak a földre hullása kíséretében követ-kezik be.

Nem kétséges, hogy napjainkban is sokan várják a Megváltót.És ahány ezt hirdetõ vallás, sõt ahány ebben hívõ ember, annyiaz elképzelés arról, hogy ki Iesz õ, s hol, mikor és miképpen jele-nik majd meg.

*Pál apostolt nem sokat foglalkoztatták a Messiással kapcsola-

tos elképzelések. Õ maga, mindkét nagy korabeli vallás – a gö-rög politeizmus és a zsidó monoteizmus – ismeretében, saját el-képzelést alakított ki: egy elküldetett, küldetése teljesítése köz-ben és annak bevégzéseképpen meghalt (áldozatot vállalt) és fel-támadt Megváltóban hitt, aki zsidóként született a világra. Amessianisztikus várakozást, ami a zsidó vallás egyik legfonto-sabb eleme, Pál összhangba tudta hozni a misztériumvallásokkal,s ebbõl az õ sajátos gondolkodásával egy új, de. kétszeresen isrégi hagyományokban gyökerezõ világlátást alkotott.

Tanításában Jézus Isten fiaként jelenik meg, akit lsten azértküldött és tett Krisztussá, azaz Felkentté (pappá, királlyá szen-teltté), hogy megmentse az emberiséget. Ezt részben, erkölcsielégtételképpen, megtette a keresztfán, részben, végsõ igazságté-telképpen, megteszi majd, amikor újra eljön ítélni eleveneket ésholtakat.

*Nagy Konstantin császár Kr. u. 325-ben államvallássá nyilvá-

nította a kereszténységet a Római Birodalomban. Elhatározásanem vallásos meggyõzõdésen, hanem politikai okosságon ala-pult: a hatalmas császárság szétbomló civilizációjának egységbefogását remélte tõle. Ugyanettõl az évtõl kezdve a hagyományostavaszi vallásos „fesztiválokat” Jézus Krisztus feltámadásárólvaló megemlékezésként, a birodalom egyetlen hivatalos ünnepe-ként tartották meg. És közben várták másodszori eljövetelét, hi-szen a Szentírásban is az áII: „ez a nemzedék meg nem hal, mígmindez be nem következik”.

Jézus haláláról és feltámadásáról azóta is minden évben meg-emlékezik a keresztény világ: a templomokban a Bárány áldoza-táról és felemeltetésérõl prédikálnak, az ünnepi asztalra bárány-hús kerül. A természetben is végbemegy a tavaszi feltámadás. Éstavaszok jönnek és mennek, csak a végítélet napja, a Megváltó újérkezése várat magára.

Az idei tavasz is megjött a maga csodálatos pompájával, vi-rágözönével, zöld pázsitjával, de a félig zsidó, félig görög hitbeliképzeteket magában egyesítõ, félig isten, félig ember Messiás azidén sem érkezett meg. Az történt, amit egy jeles katolikus teoló-gus és független kritikai szellemû gondolkodó, Alfred Loisy fo-galmazott meg Evangélium és egyház címû, 1904-ben megjelentés gyorsan indexre is tett munkájában: Jézus meghirdette Istenországát, de helyette az egyház jött el.

*Hihetetlen, hogy az emberek, mindettõl függetlenül, mennyi-

re várják ma is a Megváltót.A nyolcvanas évek közepén történt egy vegyes lakosságú er-

délyi városban, hogy az ortodox keresztény gyülekezethez tarto-zók egy csoportja kiment egy magaslatra a városon kívül, s ottvárakoztak, mert meg voltak gyõzõdve róla, hogy a Messiás azona helyen, aznap éjfélkor eljön értük. Munkaviszonyukat fel-mondták, javaikat eladták vagy szétosztották; s a felemeltetésköntösét öltve magukra együtt mentek feI a hegyre – ahol aztánnem történt semmi.

A várakozás, önmagában véve, negatív tartalmú fogalom.Annyit jelent, mint egy helyben tétlenkedni, lesve valaminek abekövetkeztét, amit sem siettetni, sem késleltetni nem áll mó-dunkban. Nem annyira az olasz „dolce far niente”, az „édes sem-mittevés” értelme áll közel hozzá, mint inkább az angol „doingnothing”, a „csinálni a semmit” kifejezésé. Nem tudom, más ho-gyan van vele, de én nem szeretek várakozni, bár ez néha szüksé-ges (szükséges rossz), és elsõsorban azért nem, mert kényelmet-lennek, bántónak és megalázónak érzem, hogy semmit sem tehe-tek helyzetem megváltoztatásáért.

Mégis, mennyire tipikus élethelyzet a várakozás! Hányan vá-rakoznak naponta arra, hogy leteljen a fárasztó munkaidõ, hogy ahetek óta tartó szárazság után eleredjen végre az esõ, hogy vé-gezze el gyermek az utolsó osztályt is, hogy térjen haza épségbena veszélyes vállalkozásban részt vevõ családtag, hogy leteljen agyászév, hogy befusson az ötös találat, hogy üssön az igazságórája, hogy elkezdõdjék a jövõ!

Bármilyen pozitív dolog is az, amire várunk, maga a várako-zás bénító, idegõrlõ, destruktív. Volna egy ajánlatom a valamirekényszerûen várakozók számára: töltsék az idõt õszinte magukbanézéssel és Istenre gondolással, más szóval imádkozással – eznemcsak megkönnyíti a várakozást, de sok mindent fel is ismer-tet az emberrel. Néha épp azt, hogy igazából milyen fölöslegesis, amire várakozik.

*

4 UNITÁRIUS ÉLET

Nemrég egy nagyszerû kis történetet olvastam egy rabbiról,aki Rómába utazott Izraelbõl. A hosszú utazás egy pihenõjén ér-dekes álmot látott. Azt álmodta, hogy Róma kapujában egy ron-gyokba öltözött koldust vett észre, s egyidejûleg egy hangot hal-lott, amely azt mondta: „Látod ott azt a koldust? Õ a Messiás,koldusnak öltözve.” A rabbi nem tudta elfelejteni különös álmát.Ahogy Rómához közeledett, csakugyan meglátott a város szélénegy rongyokba öltözött koldust. Nyomban odament hozzá ésmegkérdezte: „Te vagy a Messiás?” A koldus bólintással jelezte,hogy igen. A rabbi újra kérdezte: „És mit csinálsz itt?” „Várok” –felelte amaz. „Vársz? – kérdezte ismét a rabbi. – Vársz, miköz-ben a világ tele nyomorúsággal, háborúval, békétlenséggel, éh-séggel, szenvedéssel? Vársz, miközben Izrael gyermekei szét-szórtságban élnek a földön? Isten nevére kényszerítlek, monddmeg: mire vársz?” Mire a Messiás így felelt: „Rád vártam, hogymegkérdezhessem tõled: mondd meg nekem, az Isten szerelmé-re, hogy te mire vársz?”

Beszédes példázat ez arra az igazságra, hogy ahol mindenkivárakozik, ott semmi sem történik.

*Végezetül, ünneplõ gyülekezet, kedves testvéreim, engedjé-

tek meg, hogy megvalljam eIõttetek, miért ünneplem meg énminden húsvétban egy kicsit a tavasz érkezését, egy kicsit az õsi„tavaszi fesztivált” is.

Elõször: mert minden tavasz felpezsdít, felélénkít, élettel töltel: A megújulás örömét, az újrakezdés vágyát és elszántságát ér-zem benne. A természet feltámadását élem át, hiszen magam isrésze vagyok a természetnek, mint a kilombosodó fák, a visszaté-rõ vándormadarak, a nyíló virágok, s mint ti is mindannyian.

Másodszor: mert minden húsvét különös hangsúllyal juttatjaeszembe Jézus tanítását. Nem arra igyekszem gondolni, hogy el-

jön-e újra, s ha igen, mikor és hogy, nem erre várok, hanem aztcsodálom, ahogyan élt, ahogyan cselekedett, ahogyan Isten sze-retetét hirdette a maga világában, s ahogyan a lélek felszabadulá-sát kezdeményezte a hit dogmákba merevedése, szertartásos for-maságokba szorulása korában. Nem tudom utánozni Jézus életét,de tudok igyekezni arra, hogy úgy éljem a saját életemet, mint õaz övét.

Harmadszor: mert minden húsvétkor meg-megújuló ösztön-zést érzek magamban a tettekre, a cselekvésre, mint ahogy bizo-nyára ilyesmit éreztek az apostolok is, kezdeti zavaruk után, azüres sírt látva.

*Várni a Messiásra. Várni arra, hogy jöjjön valaki, aki leveszi

a vállunkról minden gondunkat, elrendezi minden bajunkat,meghozza nekünk a boldogságot. Nem hiszem, kedves testvére-im, hogy ez az igazi keresztényi magatartás vagy erény.

Nem mondom senkinek, hogy ne képzelje el a Messiás eljö-vetelét, ne várja õt. De azt igenis mondom, hogy senki ne eléged-jék meg ennyivel. A „szeresd Istent, szeresd a felebarátodat” ha-tározott jézusi parancsa sem azt jelenti, hogy távolról és tétlenülgyönyörködünk bennük, hanem cselekvést jelent. A bajban segít-séget, a gyászban részvétet, a szükségben áldozatvállalást, az el-lenünk elkövetett bûnben megbocsátást a felebarát felé, az õ mé-lyebb megértésére, az õ létének átélésére való törekvést Isten fe-lé.

Adjon Isten mindannyiunknak megújult, erõs, kitartó szándé-kot a cselekvésre, örökkévaló terve és törvényei szerint, ebben amostani húsvétunkban is. Ámen.

Kászoni Józseflelkész

Én Istenem, legyek vidám!(Beszélgetés Istennel verses gondolatok alapján)

Gondviselõ Szeretet, Édes Jó Atyám!A húsvéti gyönyörû élményvilágot újra

megköszönve, leborulok atyai jóságodelõtt, hogy az örökélet üzenetével elhoztada tavasz igézõ, megújító, életre szólí-tó-hangoló biztatását. Hála legyen Nekedezért, jóságos Istenem. Ez indít arra, hogyszüntelen lelkesedéssel, de alázatos szívvelés elszántsággal

újra „arany-hidat verek hitbõl, remény-bõl, szeretetbõl az elmúlás erecskéi, cser-melyei, folyói felett, tavaszok, eszmék, filo-zófiák felett, nap, hold, emberek, csillag-rendszerek felett, az elmúlás tengere felettarany-hidat verek.” Hozzád, Aki mindig fel-emel futásomból egy-egy húsvéti erejû,megállásra késztetõ ünnepi élménnyel. „Ittjárok a tavaszban csendesen” és kérlek Té-ged, mindig „ifjú Atyámat”, hogy kezedfogja a kezemet, és „villanyozd mindenporcikámat, s míg éveim, e színes madarakegyre fáradtabb szárnnyal szállanak”, lel-kem örökre maradjon fiatal. Atyám, Iste-nem, úgy érzem, hogy lelki-szellemi talál-kozásom a húsvéti fényben a názáreti Jé-zussal, megerõsít abban a meggyõzõdé-semben, hogy jöhetnek golgotás ke-resztrefeszítések, az emberi gyarlóság,alantasság, gonoszság, hitványság ezernyiszöggel szegezheti fel az emberiség szépbeszõtt reményeit, törekvéseit álmait, Te nemengeded, hogy teremtõ vágyaid célt té-vesszenek, a nagy Nihilbe-Semmiségbehulljanak. Beléd kapaszkodó gyermekeidéletét nem árnyékolhatja be a golgotai ke-reszt. A Te szemedbõl „kacag a fény” ne-künk.

Rád kell tekintenünk, hogy szemünk ki-nyíljon, hogy bús szívünk kigyúljon. Te ad-tad az erõt Jézusunknak nehéz óráiban,sorsvállalásában, és nem panaszkodott,nem zúgolódott, nem lázadt senki ellen.Nem tudom elfelejteni, nem engedhetem,hogy a lanyha közöny ezt a nagy szeretetetaz elmúlás sziklasírjába tegye! Pedig ma isfeszülnek ilyen erõk az isteni örök értékek-kel szemben. Áldás számomra az, hogy azünneppel felkészítettél, hogy tovább har-coljam a hitnek szép harcát, mert várnakszomjas hitek és megerõsítésre váró re-ménységek. Kibocsátottad lelkedet ésmegújultak mindenek, és e megújulásbanembertestvéreimmel nekem is add meg amegérdemelt helyemet. Körülöttem a„nagy-nagy Élet-folyóvíz zuhogva zúg, ka-cagva harsog, sodor, zúz, ont, fut szünte-len, s nem fogják gátak s renyhe partok”. ATe akaratod így engedjen engem is szolgál-ni, feltartóztathatatlanul, kisebb és na-gyobb családomban. Te látod Atyám, hogy„szépség, tisztaság és igazság lekacagottszavak” oly gyakran, ámokfutó, tülekedõéletünkben. Sokszor elhagynak, lelkünketroskadozva visszük, babiloni sötét vizeinkpartján fájdalmasan szól az imádságosénekünk, de Te, Atyám, Aki fürösztesz en-gem is jóban-rosszban, legyen bár sok abajunk, százezer gyökérben fájjon az éle-tünk, eszméltess újra és újra a húsvéti hi-tünkkel arra, hogy „a vidám ember jó em-ber, de legjobb ember a vidám szenvedõ”.Sokszor balga hittel azt gondolom, hogynem szeretsz engem Istenem, hogy nemtudok elég életvidámságot sugározni a kö-

rülöttem élõk számára. De bocsásd meggyarlóságomat, hiszen oly kérlelhetetlenülkemény az idõ és történelem sodrása körü-löttünk, és félelem költözik lelkembe, hogynem jön el az Általad megálmodott igazi,húsvét-erejû tavasz, hogy mindent meg-tisztítson, hogy minden halvány reménytvirágba öltöztessen, hogy boldog legyenés megelégedett minden gyermeked ittezeken a tájakon, keresztény hazánk min-den szegében-zugában. Add azt a gyerme-ki bizakodást nekem is és mindannyiunk-nak, hogy „magyarul is szabad nézni, hin-ni”. „Szeress minket, ha tudsz szeretni,szeress minket, mert, jaj, utálnak, s olyanjó szeretettnek lenni!”

Gondviselésnek áldott Istene! Megpró-báló tél után tavaszi igézettõl és húsvétihittõl duzzadó lélekkel megyek tovább a Teakaratod szerint. Segíts, állj mellém irgal-masságoddal, mert tudom, hogy egy dara-big elvisz a láb is, egy darabig elvisz a szívis, és ha úgy érzem, hogy fáradok, és selábnak, se szívnek nincs tovább, a Belédvetett hit elvisz a célig. Egy zsoltáros lelkûszolgálólányod fohászával köszönök megmég egyszer mindent, amit Tõled kaptam,kaptunk oly sokan: „Ölelj, ölelj, ha kétségkínja mar, s reményvesztetten állok, védte-len... Jóságkendõd törülje bús szemem, hakönnypatak elõlem eltakar. Ringasd öled-ben csitult gyermeked, sugárzó lényedhassa át valóm. Zord éj után, tündöklõ haj-nalon gyógyult szívem himnuszt zengjenNeked.” Ámen!

B. L.

UNITÁRIUS ÉLET 5

Egyházi hírek

László Gyula szobrának avatásánBudapest XV. ker. Kavicsos köz. 4. – 2002. április 12., Gyula napja

Még most is élénken él bennünk a nagytudós egyszerû és csendes képe, mint aki egykis útipoggyásszal elutazott, maga utánhagyva mindenét, minden gazdagságát,amit könyvekben és tanulmányokban rögzí-tett. Maga mögött hagyta kutatását a világ-ról, elemzõ vizsgálatát a jelenrõl és a múlt-ról. Meg vagyok gyõzõdve, hogy Isten õtigenis nekünk küldte el, hogy múltunkat,honfoglaló õseinktõl napjainkig megvizsgál-ja. Kutatásain keresztül lettünk a történel-mi nemzet részesei, és ez büszkeséggel kellmindannyiunkat eltöltsön. László Gyula azélet teljes átélésébõl és értékelésébõl közelí-tett és szemlélt mindent, amit kutatott, ésma már tudjuk, hogy minket is, akikkelegyütt élt, ezáltal teremtve kapcsolatot köz-tünk és a holtak közt, így ránk testálva azemlékezés és a mai napon a szoboravatásnemes kötelességét és felelõsségét.

Tudásával, Isten- és emberszeretetével,unitárius vallásának tiszteletével megteste-sítette zaklatott világunkban az eszményiembert. Õ tudta és meg volt róla gyõzõdve,és ez az elv irányította a régészetben is és az életben is,hogy az embernek minden körülmények közt embernekkell maradnia. A körülmények naponta változnak, de azember alig változik. Õ kitûnõen ismerte az életet, azélet folytonosságát és folyamatosságát, mert állandóanebben élt, és ezért hangoztatta, hogy „az élet irányítottengem”.

László Gyula nevét ma már két iskola viseli, és remé-lem, hogy lesz még több is. Természetesen a névválasz-tásnak mindkét iskolában más és más oka van. Szemé-lyes kötõdés, a község múltját kutató tudós megbecsülé-se, vagy tisztelgés egy nagynevû magyar régész mun-

kássága elõtt. Akik így cselekedtek és nagyon helyesen,azok, meggyõzõdésem, hogy László Gyula üzenetét min-denképpen megértették. Õ mindig az embert kereste amúltban, és ezáltal a teljes életet kereste. „Ahhoz, hogyjó régész legyen valaki, annak mûvelnie kell magában atiszta embert”, mondta meggyõzõdéssel és hozzátette:„mûvelnünk kell érzékenységünket az élet gazdagságá-nak, a humánum finomságának megértésére és átélésé-re”.

László Gyula a sok nemzetiségû Erdélybõl hozta ma-gával unitárius hitét, igaz magyarságát és a más kultú-rájú emberek tiszteletét. Erre vonatkozóan így fogalma-

zott: „tiszta szívbõl becsülnünk kellegymást, és el kell tudnunk gyönyör-ködni mások alkotásaiban. Olyannagy tanítómestertõl vehetünk e té-ren leckét, mint a szintén unitáriusBartók Béla, a híres népdalgyûjtõ”.Ezt a tiszta humanista szemléletetadta át egész életében tanítványai-nak, olvasóinak, és adhatja át azok-nak a diákoknak, akik tisztelettel ésáhítattal fogják felemelni szemüketegy tiszta lelkû ember szobrára, me-lyen keresztül László Gyula legyen ésmaradjon örök példakép. Mert õ amai napon, neve napján is példakép,hiszen nevének jelentése: „fáklya”.

Világítsa meg László Gyula fáklyaszellemisége a nevét választó és pél-dáját követni akaró iskolák ifjúságá-nak lelkét, akik a keresztény nemzetiértékek megõrzésére és azok megtar-tására törekednek, mint ahogyan aztGyula bácsi mindig hittel és meggyõ-zõdéssel tette.

Rázmány Csaba(A felvételeket Muszka Ibolya készítette)

6 UNITÁRIUS ÉLET

Fõjegyzõi beszámoló2002. március 8-án lelkészi karunk tanácskozásra gyûlt

össze Nagy Ignác utcai egyházközségünk tanácstermében.Mind ez, mind pedig a másnapi Egyházi Képviselõ Taná-csi ülésünk akár kiértékelõ fóruma is lehetett volna amegújított egyházvezetés egy esztendõs munkájának, hamindennapi tennivalóinkat nem terhelné annyi erõpazar-lás, egyéni érdekekbõl fakadó egyenetlenségek megoldá-sáért, az egyetemes egyházi érdek ellen feszülõ, rombolóerõk támadása elleni védekezés. Pedig vállalt szolgála-tunk céljául az egyházépítést tûztük ki egy évvel ezelõtt,és ragaszkodni szeretnõnk ehhez, hogy jövõnket munkál-hassuk.

A lelkészi érekezletet Máté Ernõ, dunántúli kinevezettlelkész istentisztelete nyitotta meg, egyházi fõjegyzõnkkántorizálása mellett. A mélyen szántó gondolatokat el-raktároztuk, hogy az elkövetkezendõ munkánkban legyenmibõl meríteni. Istentisztelet után, rövid szünet közbeikta-tásával megkezdtük az értekezletet. Rázmány Csaba püs-pök köszöntötte a megjelenteket és ismertette a tárgysoro-zatot. Fontos helyet foglalt el a lelkészi jelentéseknek ki-elemzése. Ilyenre eddig nem volt példa, hogy egymás évibeszámolóit, annak lényeges adatait megtudhassuk. Ma-guk a jelentések is új formulák szerint készültek el, egysé-ges formában. Egyházi fõjegyzõnk hangsúlyozta, hogyezekkel a beszámolókkal valójában történelmünket írjuk,hiszen ezek levéltárba kerülnek, és ez marad meg az utó-kornak. Egyenként elemezve e dokumentumokat, lehetettbõven hianyokat, felületesen összeállított, mind külalakjá-ban, mind pedig tartalmában egyházi intézményhez mél-tatlan anyagokat találni. Tökéletesebb munka igényét kellállítanunk magunk elé, mert e beszámolók az egyházköz-ségi életnek tükörképei. Részletes összefoglaló ismertetése beszámolókról az õszire tervezett Fõtanácsra fog készül-ni, és ott mindannyian megismerhetjük azoknak tartalmát.

Ugyanilyen fontosságú része volt értekezletünknek aszertartásrendünk egységesítésének meghirdetése és meg-kezdése. Errõl elõzetes javaslatokat kértünk be, de aligkettõ-három érkezett. Elõzetesen szétküldtük az erdélyitestvéreink által elfogadott és egységesített szertartásrendfénymásolatait, mert célunk az, hogy ahhoz igazítsuk azanyaországi unitáriusokét is, hogy legyen közös ismertetõjegyünk e vonatkozásban is. Tervünk az, és ez elõterjesz-tésre meg is kaptuk az EK Tanácsunk jóváhagyását, hogya 2003-as Fõtanácsra részleteiben kidolgozzuk az egysé-ges szertartásrendet. E munkában a lelkészek vezetésévelszámítunk minden, e tárgy iránt érdeklõdõ munkatársunksegítségére egyházközségeinkbõl. Lelkészi értekezletünkfontos záróakkordja volt az Unitárius Alapítvány Kurató-riumának ülésezése. Ez alkalommal 1 400 000 forint sor-sáról döntöttünk, megköszönve áldozatos híveinknek azAlapítványhoz átutalt 1%-ot. Ez évben is folytatjuk a szá-mítógép-akciót, és a pályázat során öt egyházközség jut-hat 150 000 forintos támogatáshoz. A többi részre egyház-községi épületeink javításához, karitatív tevékenységeink,kiadásaink fedezésére nyújthatunk be pályázatot. E lap-számunk részletesen ismerteti a pályázat célját, idejét!

Elsõ napi munkánk végeztével elfogyasztottuk a BrockMargit házgondnokasszony által feltálalt ízletes ebédet,amiért hálás köszönetünket tolmácsoljuk.

2002. március 9-én, délelõtt 10-kor kezdtük meg MátéErnõ lelkész áhítatával az EK Tanács munkálatait. Fõ-

gondnokunk bevezetõ, köszöntõ szavai után RázmányCsaba püspök megtartotta beszámolóját az õszi EKT ótaeltelt idõszakban végzett munkájáról. Utána ugyanezt tet-te Mikó István fõgondnokunk is. Rengeteg, egyházi éle-tünket mélyen érintõ és foglalkoztató tárgyban hangzottakel vélemények, hozzászólások, és hoztunk döntéseket. Akét nagyon fontos, egyetemes egyházunk mûködéséhezelengedhetetlenül szükséges döntesünk az elõzõ évi zár-számadás és a 2002-es költségvetés elfogadása volt. Bárreménykedve nézünk a jövõnk elébe, források hiányábandeficites költségvetésre kellett adjuk áldásunkat. Enneklegnagyobb oka, hogy még az ingatlanok teljes visszatéré-se nem történt meg, és ettõl reméljük majd, hogy egy ki-csit gondtalanabbá válhat egyházközségeink, egyházimunkásaink élete. Személyi változásokra is sor került azelmúlt idõszakban. Demján Sándor, volt fõgondnok-helyettes a múlt év végével megvált a Heltai Kft. ügyve-zetõ igazgatói tisztségétõl is, illetve az Elnökség, EK Ta-nács nem hosszabbította azt meg. Helyét Kelemen Attilavette át, akit megerõsítettünk az év végéig szóló megbíza-tásában. Máté Ernõ lelkész, miután sikeresen letette nagy-papi vizsgáját, kinevezést kapott a Dunántúli Egyházköz-ségbe. Miklósi Vári Katalin, debreceni lelkésznõ kineve-zést kapott a Vásárosnaményi szórványgyülekezet gondo-zására. Silye Lídia könyvelõ lemondása után Kovács Er-zsébet könyvelõ kapott megbízást e munka végzésére.Sándor Attila ügyintézõ is eltávozott egyházi szolgálatá-ból. Helyére,próbaidõvel, Balázsi Alpárt szerzõdtette azEgyházi Központ. Muszka Ibolya levéltáros-könyvtárosis, tanulmányainak folytatására hivatkozva, lemondott azUnitárius Élet fõszerkesztõ-helyettesi tisztérõl. HelyébeLéta Sándor lelkészt nevezte meg az EKT. Mindazoknaka volt munkatársaknak, akik odaadóan, szeretettel végez-ték munkájukat, az EK Tanács jegyzõkönyvi köszönetetmond. Az újonnan, az egyházi építés sorába beállt szolga-társainknak sikeres munkát kíván az Egyház vezetõsége.

Ifjúsági szervezetünk, az UNIOSZ is elkészítette mû-ködési szabályzatát, és be lehet jegyeztetni a szervezetet.Egyházunk jövendõjének letéteményeseiként várjuk min-den ifjú testvérünket, hogy kapcsolódjanak be a közösmunkákba.

Megtörtént a Bartók Béla Egyházközség lelkészi laká-sának felújítása, és oda Léta Sándor lelkész és családja beis költözhetett a közelmúltban.

Az Unitárius Élet elõfizetéseinél, a személyi változásnyomán, a múlt év végén elõállt problémák fokozatosanmegoldódnak. Kérjük szíves elnézését azoknak az elõfize-tõknek, akiknek befizetése csak késõbb került elõ a nyil-vántartásokból. Várjuk továbbra is mindazok elõfizetését,akiket érdekel lapunk.

Dr. Beke Ildikó felvetésére megerõsítettük azt a koráb-bi döntésünket, hogy az elfogadott átvilágítási határozat-nak folyamatosan kell eleget tennie mindenkinek, akire ezvonatkozik. A szükséges nyomtatványt megkapják az ille-tékesek (az erdélyieknek hosszadalmasabb lesz!), és a kö-vetkezõ választásokon csak az jöhet számításba, akinekmegvan az átvilágítása.

EK Tanácsunk elõzetesen szétküldött egy fegyelmisza-bályzat-tervezetet, hogy abból majd szülessen meg egy el-fogadható törvény, ami alapján az adott esetekben el le-hessen járni. Amíg ez megszületik természetesen az elõzõ

UNITÁRIUS ÉLET 7

van hatályban. A szabályzattervezethez várjuk vélemé-nyeiket ez év május 15-ig.

A fegyelmi ügyek kapcsán az EK Tanács tárgyalta azegyházunk életét nyugtalanító, feszültségeket adó „rágal-mazó levél”-ügyet. Mikó István fõgondnok még az elmúltévben kapott egy ilyen iratot, amelynek eredetét a rendõr-ség kivizsgálta és egyértelmûen megállapította, hogy az aBudapesti Egyházközség lelkészi hivatalából, irodájábólszármazik. Fõgondnok bemutatta az EKT tagjainak a bi-zonyítékul szolgáló borítékokat, amelyek egyikében kaptaa rágalmazó levelet Az õsz folyamán, a rendõrségi vizsgá-lat eredményeként kérte a Fegyelmi Bíróságot, hogy kez-deményezzen, indítson eljárást a Budapesti EgyházközségHivatala és annak a mûködéséért felelõs lelkész és gond-nok ellen. A Fegyelmi Bíróság ennek eleget tett, és meg-hozta a döntését. Ez ellen fellebbeztek az eljárás alá von-tak. Az EKT érdemben nem foglalkozhatott e fellebbezés-sel, mert nem ilyen fórum, és nem tartozik a hatáskörébe.Viszont állást foglalt oly módon, hogy az eljárás folytán, arendõrség által egyértelmûen bizonyított tény alapján ki-szabott elmarasztalást megerõsíti, mert az érintettek nemfogadják el a Fegyelmi Bíróság határozatát, és az egészügyet a levél tartalma megismerésének irányába kívánjákelvinni. Erre van alapozva egész fellebbezésük. Az EKTvéleménye szerint a levél tartalma csak egyedül az érin-tettet érdekelheti, és azt kezd vele, amit akar. Az egyház-községi hivatal felelõs vezetõi pedig az elmarasztalást arendõrségi, bizonyított tények alapján kapták. Így a rend-õrségi vizsgálat eredményei ellen kellene fellebezniök ésnem az érvényben levõ Fegyelmi Szabályzat alapján ki-szabott elmarasztalás ellen. Ennek a véleményének adotthangot az EKT, amikor 3 tartózkodás mellett, 6 ellensza-vazattal szemben, 14 igen szavazattal elfogadta a Fegyel-mi Bíróság döntését. (És nem olyan arányban, ahogy Dr.Bardócz Tódor András az Interneten „tudósítja” a vilá-got!) Egyébként a Budapesti Egyházközség Hírlevél címûlapja furcsa módon interpretálja ezt az ügyet, mint ahogysok más dolgot is sajátságos szempontokból hoz olvasói-nak tudomására Egyházunk belsõ életérõl.

Ugyancsak a fegyelmi ügyek kapcsán olvasta fel az El-nökség és néhány, egy másik romboló ügyrõl tudomástszerzett EKT-tag elõterjesztését a fõjegyzõ. Már a püspökijelentésben is említett internetes levelezésben, Dr.Bardócz Tódor András, a Budapesti Egyházközség gond-noka, Fegyelmi Szabályzatunk 2o3. §-a a, b, c, e, f, g, h, jpontjainak minden elõírását „teljesítette”, amiért az EKTteljes egyhangúsággal (még az érintett is!) úgy döntött,hogy fentnevezett ellen rágalmazásért, becsületsértésért,Egyházunk intézményeinek,vezetõinek meghurcolásáért,jó hírnevének meggyalázásáért fegyelmi eljárást indít, il-letve annak beindítását kezdeményezi. Az azóta már „ki-bõvített” internetes anyagot bárki megkaphatja az Egyhá-zi Központban, a hozzá csatolódó más anyaggal együtt.

Nem véletlenül utaltunk arra e beszámoló elején, hogyaz egyházvezetés és legmagasabb fórumai milyen ügyek-kel vannak „lekötve”. Csak a következetes összefogás ál-líthatja meg az ilyen és ezekhez hasonló, egyházi érdeketegyáltalán nem szolgáló szándékokat, ügyeskedéseket, azAlaptörvényünkkel szembehelyezkedõ erõket. Ennek máraz említett Budapesti Hírlevél egyenesen szószólójáválett. Nincs kifogása az egyházvezetésnek, hogy gyüleke-

zeti lapok, idõszaki kiadványok népszerûsítsék az egyház-községi életet, mert ennek haszna lehet.

De amire a Hírlevél „vállalkozott”, az már minõsíthe-tetlen. Egyházunk Elnöksége elhatárolódik az ilyen kez-deményezésektõl ,amelyek kis Egyházunk híveit meg-osztják, de emellett beláthatatlan, jóvátehetetlen követ-kezményekkel járnak. A Hírlevél szórólapjáról van szó,amely kérdést intéz az olvasókhoz, hogy szeretnének-eszervezetileg Kolozsvárral egyesülni. Nem szerencsés, sõtveszélyes egy ilyen kérdés piacra dobása 1200 példány-ban.

Elõször is: nem kérte fel senki a Budapesti Egyházköz-séget, hogy ilyen közvéleménykutatást végezzen. Úgy ta-láljuk, hogy az elõbbi, sok-sok megalomániás szándékmegnyilvánulásához hasonló ez is, hogy a Budapesti Egy-házközség vezesse és irányítsa a Magyarországi UnitáriusEgyházat, amit már sok alkalommal ki is fejtettek. AzEgyháznak van ilyen eljárásra választott (az EKT által ésa Fõtanács által jóváhagyott!) testülete, akik eredménye-sen is végzik munkájukat, egyetértésben a KolozsváriPüspökséggel. Jelen EKT-én is ismertették a jegyzõkönyvazon részét, ami erre az ügyre vonatkozik, s amit az el-múlt év õszén írtak alá Erdélyben az illetékesek, és azõszi EK Tanácsunk is megerõsítette, hogy ez az ügy mostmég nem aktuális. Egyébként ki ne szeretné az ilyen álommegvalósulását?!? Ezért érezzük az ötlet kiagyalóinak ré-szérõl az Erdéllyel és a testvéregyházzal kapcsolatos érzé-seinkre való rájátszást, és annak egyéni érdekekbõl valókijátszását.

Másodszor: az Európai Unióhoz való közeledésünknagy távlatokat nyit ez ügynek is, de most sem politikai-lag, sem gazdaságilag, sem szervezetileg nem járható ezaz út, sõt komolytalan kalandorságnak tartjuk. A lapjukindoklása, miszerint volt még ilyen a két világháború kö-zött, a történelmi ismeret és ítélõképesség szegénységétbizonyítja. Éppen az kell most erdélyi testvéreinknek atomboló román nacionalizmusban, hogy mi itt az egyhá-zaink egyesítésével kezdjük meg Erdély visszafoglalását!Gazdaságilag még nehezebb helyzetbe sodródna Egyhá-zunk. Nem azért, mert esetleg közösen kellene gazdálkod-ni, hanem azért, mert egy esperességgé, helynökséggé le-fokozott közösséget közelrõl sem támogatna úgy az ál-lam, mint így, hogy van egy önálló püspökséggel rendel-kezõ Magyarországi Unitárius Egyház. Szervezeti egyesí-tés és minden más elhibázott elképzelés helyett a lelkiegységesítésre kell törekedni. Az elkezdett szertartásiegységesítés kivitelezése, a történelmi közös gyökér mel-lett, erõs alapja lehet annak, hogy mi egymáshoz tarto-zunk, és jószántunkból nem is szakadtunk el soha egy-mástól. Egyházunk Elnöksége, Vezetõsége megkér min-den felelõsen gondolkodó, Egyházáért mindent megtevõunitárius egyhaztagot, hogy ne engedjen teret ilyen meg-gondolatlan, komolytalan hazárdjátéknak. Újra feltesszüka kérdést: ki ne szeretné ezt?!! Hallgassunk a józan észszavára és az érdekelt testületek általunk is elfogadottdöntésére: most még nem aktuális! Ezernyi lehetõségevan az „egynek” maradásnak, ezekben fáradozzunk.

(Elnökség)

8 UNITÁRIUS ÉLET

Teológiai tükör

Ú R VA C S O R AAz úrvacsora kérdése, mindig is lé-

nyeges tárgyát képezte a vallásnak,és a keresztény felekezetek egyiksarkalatos kérdése. Unitárius vallá-sunknak is egyik fontos szertartása.Lássuk hogyan is állunk mi unitáriu-sok ezzel?

Az úrvacsora az a szertartás, melyáltal Jézusra emlékezünk, és általalelki buzdítást nyerünk e földi élet mi-nél teljesebb és örömtelibb megélé-sére.

Ezt a szertartást maga Jézus gya-korolta elsõ alkalommal a tanítványokközösségében, amikor összegyûlteka Páska ünnepe alkalmával Jeruzsá-lemben, hogy együtt elfogyasszák ahúsvéti bárányt. Hitelességét és meg-történtét igazolja az a tény, hogymindhárom evangélista (Máté26,17-29, Márk 14,12-25 és Lukács22,7-23) majdnem ugyanazokkal aszavakkal, de ugyanazon értelemmelleírják az eseményt. Tegyük hozzá,hogy Pál apostol is hasonlóképpenmondja el a Korintusiakhoz írt máso-dik levelében, 1Kor 11,23-25.

Ezek szerint, mialatt ettek, miutánJézus felfedi árulóját, aki egyazon pil-lanatban mártotta bele kenyerét a tál-ba, Jézus vette a kenyeret, megtörte,áldást mondott és odaadta a tanítvá-nyoknak. Aztán vette a poharat, szin-tén áldást mondott és odaadta a ta-nítványainak. Valószínû, hogy Jézusa saját poharát vette és az járt körbe,pedig biztos, hogy mindenik tanítványelõtt ott volt a saját pohara, amelyetaddig használt.

Ezzel Jézus különbséget akart ten-ni a közönséges evés és e szertartásközött. Ezt Pál apostol csodálatosanfejezi ki a Korintusi levélben. Az úrva-csora elterjedését is, mint szertartástebben a formában, amelyben mahasználjuk, nagy részben Pál apos-tolnak köszönhetjük.

Az úrvacsora több, mint szertartás.Jézus búcsúzik tanítványaitól, utoljá-ra ül le velük egy asztal mellé, „vágy-va vágytam arra, hogy szenvedésemelõtt elfogyasszam veletek ezt a hús-véti vacsorát… nem iszom többé eszõlõnek levébõl, míg el nem jön azIstennek országa…” (Lk 22,15-18).

Jézus tudta, hogy utolsó alkalom-mal ül egy asztal mellé a tanítványai-val. A mit sem sejtõ tanítványoknakegy olyan jelt kívánt adni, amely majdörökre összetartó erõként áthatjaõket. Egy vonzó erõt, egy közösség-gé kovácsoló jelt, amelyet majd ké-

sõbb az elsõ keresztények napontagyakoroltak Jézusra emlékezve, ésugyanakkor észrevétlenül Jézus kö-zösségévé alakultak át.

Miben is állott ez a jézusi közös-ség?

Együtt voltak, imádkoztak, feleleve-nítették a jézusi evangéliumot, emle-gették szavait, példázatait, idéztékemklékezetbõl Jézust és cselekede-teit, megszívlelték tanításait. Egy sze-retetközösségben éltek és egy asztal-társaságot is képeztek, amikor együttettek. S ez nem közönséges evés ésivás volt, amikor telezabálhatta min-denki magát, hanem lelki közösség,mely a lélek táplálására törekedett,mintha Jézus lelkiségét, szellemisé-gét vették volna magukhoz a kenyér-ben és a borban. Így alakultak át Jé-zus lelki örököseivé. Az ApostolokCselekedeteirõl szóló könyv 2,42.verse szerint „kitartóan részt vettekaz apostoli tanításban, a közösség-ben, a kenyér megtörésében és azimádkozásban.”

Visszatérve Jézushoz, a Bibliábólmegtudjuk, hogy mit jelentett számá-ra és kortársai számára az asztalkö-zösség. Jézus korában nagy különb-séget tettek a tiszta és tisztátalan,igaz és bûnös között. A tiszta és igaznemhogy nem ülhetett le egy asztalmellé a tisztátalannal és bûnössel, demég a házába sem engedte be, sõtazt tartotta, hogy mégcsak érintkezni-ük sem szabad, mert a tiszta tisztáta-lanná válik. Ezért fektetett Jézusnagy hangsúlyt arra, hogy bemenjenegy ilyen ember házába és leüljönegy asztal mellé vele. Gondoljunk aZákeussal, a vámszedõvel való talál-kozásra. (Lukács 19. rész)

Amikor az írástudók és farizeusokmegbotránkoztak ezen, Jézus azt vá-laszolta, hogy „nem az egészsége-seknek van szükségük orvosra, ha-nem a betegeknek” (Mt 9,12). Az ilye-nek a lelki betegek, és ezek számáravitte el Jézus magatartásával azt azüzenetet, hogy: ha az emberek kü-lönbséget is tesznek ember és emberközött, de Isten nem. Isten elõtt min-den ember egyforma, és ugyanúgyszeret mindenkit. S mivel Isten gyer-mekei vagyunk, egymásnak testvéreivagyunk. Jogunk van egymással egyasztal mellé leülni. Sokan nem adjákmeg e lehetõséget családtagjaiknakvagy közeli barátaiknak. Itt az úrasz-tala mellett mindenki megtalálja ezta szeretetközösséget. Ne feledjük,

hogy Jézus úgy tudott leülni még akorabeli felfogás szerinti bûnösökkelés tisztátalanokkal is, hogy nem õvált tisztátalanná és bûnössé, hanemamazok tisztultak meg és lettek igazemberekké.

Az emberi társadalomban megvannak az elõitéletek és ezek nagyonis áthatják életünket és gondolatain-kat. Ma is ott él gondolatainkban a fé-lelem, hogy megfertõzödhetünk, be-tegek lehetünk, tisztátalanokká vá-lunk. Ilyenkor ne feledkezzünk megJézusnak egy idetaláló mondásáról:„Nem az fertõzi meg az embert ami aszájon bemegy, hanem ami onnan ki-jön.” (Mt 15,11)

Jézus amikor tanít és valami újathoz és mutat, nem azt kéri, hogy eztcsináld utánam, hanem arra hív, hogyeképpen láss. Láss! Lásd másképpena dolgokat, mint ahogyan azt a ha-gyomány, a kortárs társadalom aztfelfogja és annak betartását megkö-veteli. Nem a külsõségek a fontosak,hanem a bensõ lélek.

Így mi is az úrvacsora alkalmával,amikor az egy kenyérbõl és az egypohárból részesülünk, válunk Jézusasztalközösségévé, teszünk bizony-ságot együvé tartozásunkról. Ma-gunkhoz véve az úrvacsorai jegyeket,tudatosuljon bennünk, hogy Jézusörökösei vagyunk, evangéliumának,példamutató és ösztönzõ életének,tanításainak késõi követõi, és a jézusilélek hordozói és megtartói. Azért isfontos ez az együttlét, mert Jézusmondása szerint: „ha ketten vagyhárman összegyûlnek az én nevem-ben ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20).

Nincs ennél biztatóbb. Ma is Õosztja meg a kenyeret s vele együttéletét, istenismeretét és hitét, tudásátés bölcsességét, amelyet mi néha el-felejtünk, mert gyarlók vagyunk. Ezértvan szükségünk úrvacsorára, asztal-közösségre, mert megtölt minket sze-retettel, életkedvvel, lélekkel. A kétel-kedõ emberekbõl bízó tanítványoklesznek, a lelki terhek és gondok sú-lya alatt roskadozó embert megerõsítiés felemeli. Így fogja megérteni, hogyaz élet nemes küzdelem, mely fölöttcsak gyõzni lehet.

Ezen gondolatok közepette álljunkmeg az úrasztala mellett, és vegyükmagunkhoz a Jézus életére és halá-lára emlékeztetõ és minket buzdító,lelkesítõ úrvacsorai jegyeket.

Léta Sándor

UNITÁRIUS ÉLET 9

Akik elõttünk jártak...

VARGA BÉLA(1886. október 23.–1942. április 10.)

A két világháború kö-zött élt hazai gondolkodó,aki nemcsak az irraciona-lizmussal, a szubjektiviz-mussal kacérkodó, a tár-sadalmi kérdéseket idea-lista módon kezelõ teoló-gus volt, hanem a lételmé-leti problematikát meg-gondolkoztató alaposság-gal vizsgáló, a dialektikusszemléletmódhoz vonzó-dó, a lélektanban relevánsgondolatokat felcsillantófilozófus is.

Felmerülhet az olvasó-ban a kérdés, hogy mi amagyarázata annak, hogyegy, püspöki székig emel-kedõ teológus, filozófiaimunkásságában az elv-szerû múltmérlegelés fon-tos elemeire lel. A fõ oktermészetesen az, hogy afilozófiai dualizmussal ki-egyezõ Varga Béla sok-szor a kétvonalúságot vá-lasztotta, vagyis párhuzamosan járta egyfelõl a teo-lógia, másfelõl a Felsõbbrendû Szellemet zárójelbetevõ bölcselkedés útját.(1) Varga Béla kiemelkedõszemélyisége a XX. század magyar szellemi életé-nek, egyedülálló egyéniség, aki a „tiszta” filozófiamûvelésére szentelte elméleti munkásságát.

1886. október 23-án született Tordán, apja, Dénesgörög–latin szakos tanár, a tordai líceum igazgatója.Érettségi után beiratkozik a kolozsvári egyetem böl-csészkarára, ahol középiskolai tanári oklevelet sze-rez magyar latin, és görög nyelvekbõl, majd ledokto-rál a filozófia-pedagógia-esztétika körébõl. Ezutánbölcseleti és nyelvi ismeretei elmélyítésének érdeké-ben másfél évet Lipcsében és Genfben tanul. Haza-jövetele után a kolozsvári unitárius fõgimnázium ren-des tanára lesz, majd hamarosan kinevezést kap azegyetem logikai tanszékére. 1918 és 1923 között fi-lozófiát és pedagógiát tanít a református és rómaikatolikus tanárképzõben és az unitárius teológián.1926-ban egy fél évet tölt Oxfordban és Manchester-ben, ahol a teológiát tanulmányozza. Hazajöveteleután megválasztják az unitárius egyház jegyzõjévéés a Dávid Ferenc Egylet ügyvezetõ elnökévé,1938-ban az unitárius egyház püspökévé, mely tiszt-ségrõl 1940-ben le is mond. Ugyanabban az év-

ben a Magyar Tudomá-nyos Akadémia levelezõtagjává választja.

60 éve, 1942. április10-én halt meg.

Varga Bélát kortársaizárkózott embernek tar-tották, aki a maga általkreált elefántcsonttornyá-ban érezte jól magát.Nem vett részt a közélet-ben, mint azok a püspö-kök, akik kortársai voltak(Tavaszi Sándor, MakkaiSándor). Nem volt egy ki-mondottan teológiai alkat,ugyanis eredetileg nem apapi pályát választotta.(2)

Egy végzetes eseménytérítette a teológia felé,amikor a húszas évek ele-jén kolozsvári lakásánakemeleti ablakából kiejtettea járdára kisfiát, aki azon-nal szörnyethalt. Ekkorhatározta el, hogy teoló-gus lesz.(3)

Soha nem tûzte maga elé célként a vallás nyílt fi-lozófiai igazolását, ugyanis a vallásos hitet és a tu-dást mindig külön kezelte.(4) Így amikor a tudást kí-vánta szolgálni, a hitet „felfüggesztette”. Tette eztazért, mert az õ szemében a vallás nem volt szerte-ágazó töprengések tárgya. A „szabadelvû keresz-ténység” hívének tartotta magát, aki meg akarta sza-badítani a vallást mindattól, ami teher számára. Min-denkor valamilyen üde, tiszta, közvetlen és problé-mamentes vallásosság ideálja lebegett elõtte.

A vallást cselekedni kell a közösség érdeké-ben,(5) hirdette Varga Béla unitárius püspök, egyete-mi tanár, akire halála hatvanadik évfordulóján kegye-lettel emlékezünk, mint az unitárius egyház XX. szá-zadi modern hittanának megalkotójára.

Emléke legyen áldott!Rázmány Csaba

Irodalom:(1) Keresztény Magvetõ 1939. 1. füzet. 42.(2) Keresztény Magvetõ 1942. 2. füzet. 56.(3) Kolozsvár, 1909.(4) Erdélyi Irodalmi Szemle 1925. 6/267.(5) Varga Béla: A szabadelvû kereszténység vallásos

alapja 1937/10.

10 UNITÁRIUS ÉLET

MURÁNYI FARKAS SÁNDOR(1836–1907)

Az unitárius költõk sorábanma a XIX. század végének ésa XX. század elejének ismertköltõjét, Murányi Farkas Sán-dort mutatjuk be.

A Kolozsváron született ké-sõbbi költõ életútja nehezenindult. Apja, Mihály, nehézanyagi körülmények közt élõvárosi tanácsosként, tanulnivágyó fiát iparosnak szánta,de az otthonról megszökveTordára ment, hogy az ottaniunitárius algimnáziumban sze-rezze meg az életben valóboldoguláshoz szükséges is-mereteket. Tordán megkez-dett tanulmányait – a szabad-ságharc után – 1845-tõl Ko-lozsvárt folytatta az Arany-rákosi Székely Mózes, majdBrassai Sámuel igazgatásaalatt álló unitárius fõgimnázi-umban. Ismertebb nevû taná-rai Mikó Lõrinc, Bedõ Dániel és Berde Áron voltak.Tanulótársa volt P. Horváth Kálmán, késõbbi fõgond-nok és Simén Domokos, a modern unitárius teológiaegyik úttörõje.

Murányit 1856-ban besorozták az osztrák hadse-regbe, ahol egy évtizedet szolgált. Megfordult Len-gyel- és Olaszországban. Itt eltöltött éveinek esemé-nyeirõl nem maradt feljegyzés. Feltételezhetõen jó fi-zikai és lelki erõvel rendelkezett, s így el tudta viselnia katonáskodással járó nehézségeket.

A katonaságtól való elbocsájtása után elõbb Ko-lozsvárt kereste a megélhetés lehetõségét, majd Bu-dapestre ment, hol a Földmûvelésügyi Minisztérium-ban helyezkedett el számvizsgáló munkakörben.

1869-ben megnõsült. Felesége Bányai Ágnes, akiházasságuk elsõ éveiben betegeskedni kezdett, éstizenhat évi türelemmel viselt szenvedés után,1894-ben befejezte életét. Murányi késõbb újbólmegnõsült. Második feleségének csak keresztneveismert (Ilona). E házasságából egy fiúgyermek szüle-tett.

A tordai és kolozsvári tanulóévei alatt szerzettunitarizmusa Murányit arra késztette, hogy bekap-csolódjon az akkor alakulóban levõ budapesti egy-házközség életébe, ahol 1883-tól 1889-ig presbiteri,1885-tõl elsõ jegyzõi tisztséget töltött be. Budapes-ten történt letelepedése után is kapcsolatot tartottfönn a kolozsvári egyházi központtal és a teológiai if-júsággal.

Már 1868-ban, az Egyház fennállásának 300. év-fordulóján „Emlékezzünk” címû versével lepte megaz ünneplõ közönséget. 1894-ben – feleségévelegyetértésben – olyan lépésre szánta el magát,amellyel neve emlékezetes maradt a lelkészi pályára

készülõ unitárius ifjúság köré-ben. Alapítványának szövegétaz 1895-ben megjelent Unitá-rius Közlöny a 7-ik oldalon tet-te közzé. E szerint, visszaem-lékezve a tanulással töltött ne-héz évekre, megkönnyíteni kí-vánta egy olyan vagyontalan,lelkészi pályára lépõ ifjú éle-tét, aki a lelkészi vizsga letéte-le után már elfoglalta állását,de önerejébõl nem tudta vagynem tudja beszerezni palást-ját és Bibliáját. Ennek lehetõ-ségét kívánta biztosítani ezerforintos alapítványának évi100 forintos kamatából. Eb-ben a segítõ szándékában –amint írta – egyháza és vallá-sa végtelen szeretete vezette,és az a gondolat, hogy velepéldát ad jobb anyagi körül-mények közt élõ hittestvérei-nek. Nem fölöslegét, hanem

egy negyedszázad megtakarított és öregségére fél-retett munkájának gyümölcsét helyezte az Egyházoltárára. Az alapító rendelkezése szerint az alapít-vány 1896-ban lépett életbe, s azt a továbbiakbanpályázat útján lehetett elnyerni. Az alapítványra (l.Unitárius Közlöny 1899. 213. old.) olyan ifjak jelent-kezhettek, akik jó versíró és jó szavaló készséggel isrendelkeztek. A pályázónak bizonyítványán túlme-nõleg be kellett nyújtania az önképzõköri munkásságigazolását is. A pályázatokat a Papnevelõ Intézetnekkellett felülvizsgálnia, a pályadíj kiadása felõl pedigaz E. K. Tanácsnak határoznia. A pályadíjat a nyer-tes a zsinaton – ünnepélyes keretek között – vehetteát. Neve megörökítést nyert az alapítvány emlék-könyvében.

A költészettel Murányi Farkas Sándor már katona-éveiben foglalkozott, de budapesti éveiben vált költõ-vé. Egyházi körökben a már említett „Dávid Ferencemlékezete” címû versével vált ismertté, de figye-lemreméltóak azok a versei is, melyekkel az Egyháztöbbi nagyjáról emlékezett meg, vagy amelyekben avallásos érzésnek, illetve az unitárius hitelveknekadott hangot. Verseiben emléket állított a kor nagyköltõinek (Arany, Petõfi stb.) és a székelységnek is.Költészetének értékelésével az Unitárius Közlöny-ben (1906 és 1908) találkozhattunk.

Az elsõ értékelés „Költemények” címû kötetéhezkapcsolódott. Az itt összegyûjtött és kiadott, 50 esz-tendõ termékét magábafoglaló kötet vallásos versei-ben Isten iránti hódolatát, hazafias verseiben a hazá-ért való lángolását öntötte sorokba. Szerelmes ver-seiben nagyobb a fájdalom, mint a boldogság kifeje-zése. Verseibõl hiányzik a szenvedély, de annál többa mélabú. Sorai egyszerûek és kedvesek. BorosGyörgy szerint Murányi költészete türelemre és sze-

UNITÁRIUS ÉLET 11

rénységre tanít. Arra figyelmeztet, hogy az életet há-lával és köszönettel kell fogadni. Versei a „késõ õszvirágai”, melyeken átragyogott a szép,õszi napsütés.

Murányi Farkas Sándor elsõ nyomtatásban meg-jelent verse a K. Pap Miklós kolozsvári nyomdájábólkikerült, 16 szakaszból álló „Dávid Ferenc emlékeze-te” c. pályadíjat nyert óda, mely az unitárius hitalapí-tó mártír halála 300. évfordulója ünnepére készült.Elhangzott Székelykeresztúron az 1879. augusztus24-én tartott zsinaton. Budapesten 1887-ben látottnapvilágot „Kenderesi Gábor szomorú esete vagy azördög itala” c. verses meséje és ugyancsak Buda-pesten 1898-ban „A szegény özvegyasszony fiai” c.verses elbeszélése. Ezt követte 1906-ban a Kolozs-vári Lepage Lajos nyomdájából kikerült, az unitáriuspapnövendékek által kiadott, már említett „Költe-mények” c. verseskötete. A széplaki br. P. HorváthKálmánnak ajánlott versgyûjtemény a szerzõ1856–1906-ig írt 118 versét tartalmazta.

Versei jelentek meg a korabeli egyházi lapokon túla Vasárnapi Újságban (1857), a Népújságban(1860), a Hölgyfutárban (1861) és a Pesti Újságban.Verseivel fellépett a Dávid Ferenc Egylet összejöve-telein és a Fõtanácsokon.

Mint a vallási szabadelvûség híve, többször fejez-te ki rosszallását az egyházaknak egymás ellen for-dított csatározásai miatt.

1907. december 28-án, Budapesten bekövetke-zett halála nagy részvétet váltott ki az egyházi körök-bõl. Élete utolsó éveiben vesebetegségben szenve-dett s ez idézte elõ halálát is. Elhunytát az UnitáriusKözlöny (1908. 24. old.) jelentette be, s e lapbanÚjvári László számolt be temetésének lefolyásá-ról. A halottas háznál és a Farkasréti temetõben Jó-zan Miklós esperes búcsúztatta. Özvegye levélbenköszönte meg az Egyháznak férje halála fölötti rész-vétét. Amint írta: „Annyi szeretet nyilatkozott meg atemetésen, hogy õ – aki idegen felekezet tagja –szívvel és lélekkel csüng az igazi szeretet és türelemvallásán”.

Bardóczy Sándor temetõben elhangzott búcsújá-ban azt mondta, hogy Murányi Farkas Sándor „ne-künk adta lelke gyöngyeit, hogy tanuljuk meg belõlea szerelemnek szerelmét, merítsünk azokból alkotóelemet: lelkesedést, hitet és eszményt”.

Kelemen Miklós

John Paget János részvételeaz 1848–49-es szabadságharcban és forradalomban

Száztíz éve, 1892. április 10-én haltmeg Paget János, az angolból ma-gyarrá lett orvos, utazó és szabad-ságharcos. Jelen tanulmányunk-ban e páratlanul gazdag életnéhány hónapját idézzük fel,és az unitárius szabadság-harcosra emlékezünk.

Paget életrajzírói meg-egyeznek abban, hogyaz angol–magyar hazafiaz 1848–1849-es sza-badságharc zászlajaalatt „tollal és karddal”egyaránt szolgált, ésezt igazolja naplója is.A nyomtatásban ismegjelent naplórészlet11849. június 13-tól au-gusztus 27-ig tartó ese-mény-beszámoló a „vi-lág csoda utolsó háromhónapját a valósággal ost-romállapotban élõ Kolozs-várból nézve”2 mutatja be. Anyomtatásban megjelent töre-dék annak a hosszabb napló-nak lehet része, melyet Pagetangliai bujdosása idején szerkesz-tett és a jelek szerint kiadásra szánt.3 ABukaresti Akadémiai Könyvtár 1953-banmegvásárolta ezt az értékes kéziratot. A Napló a XIII.fejezettel, a 113-ik lappal, 1848 szeptemberével kez-dõdik és a XXVII. fejezettel az 517-ik lapnál, a világo-

si fegyverletétellel ér véget, de ehhez tar-tozik az a számozatlan 38 oldalas füg-

gelék is, amely kronologikus sor-rendben ismerteti az 1849. janu-

ár 1–szeptember 27. között tör-ténteket. A következõkben

fejezet- és címbeosztásátismertetem: XIII.fej. Az életKolozsváron 1848. szept.végétõl nov. 10-ig;XIV–XV. fej. Kolozsvárostroma; VisszavonulásBánfihunyadra; XVI.fej. Visszavonulás Ko-lozsvárról; XVII. fej. Azerdélyi hadjárat; XVII.fej. –; XVII. fej. Enyed;XVIII. fej. –; XIX. fej. Aszebeni ütközet; XX. fej–; XX. fej. Szelindek(Stolzenburg); XXI. fej.

Visszavonulás Debre-cenbe; (A számozásban a

XXV. fejezet következik).Kolozsvár; XXVI.fej. Utazás

Pestre; XXVII.fej. Orosz meg-szállás.

A mindmáig kiadatlan Naplótükrében megállapítható, hogy

Paget 1848 októbere és 1849. január30. között a magyar szabadság „harcosa”

volt. Részt vett Kolozsvár védelmében, több alkalom-mal is õrszolgálatot teljesített, de fegyveres alakulat-ban nem harcolt. Ennél sokkal jelentõsebb azonban

12 UNITÁRIUS ÉLET

politikai síkon vállalt szerepe, erre a késõbbiek soránrészletesen kitérünk. A következõkben Pagetnek1848-ban betöltött szerepét ismertetjük a fentebb be-mutatott Napló tükrében.

Mit tett Paget 1848 októberéig? Minden bizonnyala legnagyobb figyelemmel követte az eseményeket,de aranyosgyéresi birtokát nem hagyta el, és család-ja is vele maradt. Ebbõl az idõbõl fennmaradt PagetJanosné Wesselényi Polixéna néhány levele, melyrávilágít az 1848-as aranyosgyéresi állapotokra. Má-jus 14-én írja Polixéna Kovács István történésznek:„[...] Képzelje csak minõ a bosszúságom, mióta ittvagyok, még egy újságot sem kaptam. Kérem, men-jen el maga a postára és beszéljen Bogdánfival, mertcsak szörnyûség ebben az idõbe nem tudni, mi törté-nik, s azt mind szenvedni egy rongyos postamesterhanyagságáért. Bár csak hagyták volna, hogy a deá-kok jól meghusángolják. Ocsaival is igazítsa el, hogya Híradót ide küldje nekem, úgy a Vasárnapit és aTermészetbarátot is. Ezeket én felejtettem el rendel-ni.

Itt mi olyan csendben élünk, mintha az özönvíz ótasemmi változáson nem ment volna a föld át. Hanemnekünk is valami rongyos õrségünk gyûlt egybe, bo-tokkal gyakorolnak, mert fegyvere senkinek sincs; segész nap reggeltõl estig tokálnak és dobolnak, ta-lán, hogy a veszélyt tõlünk elhárítsák, mint mikor asáskákat ûzték el a határról. Tegnap úgy hallám,hogy Tordán Kemény Farkas egy néhány „oláh” pa-pot, ki Balázsfalvára készült, visszautasított. Ott már400-ból álló õrség állott egybe, fegyver nem lévén,dsidákat készíttetnek a lakatosokkal. Azokkal bizonyfel lehet az „oláhokat” spékelni, de azok szegényekott olyan csendesek, és úgy félnek, s azt sem tudjákmitõl. Egyik fél, fél a másiktól, minden ember fél, egyközönséges megszeppenésbe estek anélkül, hogyokát tudják, miért. Azt hiszem, nagyobb részint min-denütt úgy van. Írjon újságot. Alázatos szolgálójaPagetné.”4

Az elkövetkezõ események meggyõzték Pageté-ket is arról, hogy van mitõl félni és a nagyobb bizton-ság kedvéért szeptemberben, miután a magyar csa-patok Enyed alá vonultak, a család Kolozsvárra köl-tözött. Paget nem nézhette tétlenül az eseményeket,beállt nemzetõrnek. Október végén – huszárbajtár-saival együtt – Feketetónál fogadta a Kolozsvár vé-delmére küldött ágyúkat.

1848. november 17. után, Kolozsvár kapituláció-ját követõen, családjával együtt Debrecenbe mene-kült, ahonnan december 26-án Wesselényi Ferencsógorával Bem felszabadító seregéhez csatlakozott.Szeretett városa, Kolozsvár visszafoglalása utánCzecz János ezredes parancsnoksága alatt szolgált,a naplója szerint Gyulafehérvárt védték az „oláh hor-dák” rajtaütésszerû támadásaitól. Kihasználva a vi-szonylagos nyugalmat arra is jutott ideje, hogy haza-látogasson kifosztott és tönkretett aranyosgyéresibirtokára. A pusztulás nyomai láttán – írja CorneliaBodea – a román parasztok ellen táplált sovén elõí-télete és dühe még tovább fokozódott. Tordán érteutol Nagyenyed felégetésének szomorú híre, és azolasz önkéntesekbõl álló csapatuk élén, Pereczi Pé-ter százados parancsnoksága alatt a menekültek se-gítségére siettek. Ezt a „hõstettet” örökítette meg Jó-

kai Mór az Egy az Isten címû regényében5: „[...] Azenyedi menekültek közül több százan az erdõkönrejtõznek, az éhhalállal és megfagyással küzdve, azén vezérletem alatt kirendeltek Tordáról tizenháromlovast, két honvéd szakaszt, s néhány aranyosszékinemzetõrt, kikhez még négy úrlovas csatlakozott,Paget János, báró Wesselényi Ferenc, Szilvási Mik-lós és gróf Toldy Lajos. Felvinctõl Enyedig már min-den lépten-nyomon találkoztunk menekülõk hulláivalaz utcán, amiket a hollók, farkasok és kóbor ebekmarcangoltak. Elõcsapatunk, mely tíz lovasból éshúsz honvédból állt, hirtelen egy jól felfegyverzettoláh seregre bukkant, mely éppen Torockó elpusztí-tására indult. Pereczi százados Szilvásival és a tízlovassal minden tétovázás nélkül közéjük rohant sszerteszét verte õket.

Ezzel beszállásoltuk magunkat Enyedbe, én azembereimet az erdõkre küldém a menekülõketösszeszedni.

Ez éjszakán hétszázat mentettek meg. [...] A meg-mentettek, kik maguk nem mehettek, hetven szekér-re ültetve, korán reggel megindultak Vinc felé. Itt alesben álló oláhok megrohanták elõcsapatunkat.Benn Vincben hadrendben felállított sereget talál-tunk, míg több oldalról vágtató lovasok közelítettekfelénk. [...] Hála Pereczi kapitány rettenthetetlensé-gének és célirányos intézkedéseinek, hálahonvédeink bátorságának, hála Paget János buzdí-tásának, de leginkább a Mindenhatónak, a gyõzelemrészünkre dõlt el.”

A sikeres huszárbravúr után a kegyetlen tél vi-szontagságaival is meg kellett küzdjön a kis csapat,hogy a „román ellenállás tûzfészke” – Balázsfalva –felé tartó Czecz csapataival újból egyesülhessenek.A hóvihar, s az igen nehéz terepviszonyok miatt csakSzancsal határában érték utol Czecz derékhadát. Azegyesült hadtest január tizennyolcadikán bevonult aromán csapatok által elhagyott/feladott Balázs-falvára. Bem parancsának megfelelõen a Czecz ve-zette hadtest Vízaknát kellett elfoglalja, hogy elvágjaaz ellenség esetleges visszavonulási útját, csakhogya január 21-i szebeni ütközet Bem vereségével vég-zõdött. Czecz, új parancsot várva Pagetet Bemhez,a Szelindekre visszavonult csapathoz küldte. A talál-kozás a lengyel és angol hadfi között a fõhadiszállás-sá átalakított csárdában zajlott, s mondhatni nem va-lami barátságos légkörben. Bem keményen megdor-gálta Czecz csapatainak késése miatt, s egyenesenõket okolta a szebeni vereségért, majd parancsbaadta, hogy azonnal induljanak csapataikkal Szelin-dekre. A Czecz vezette sereg morálja mélypontonvolt, teljesen kimerülve egy napos kényszerpihenõtvoltak kénytelenek tartani, s csak másnap hajnalbanindultak Szelindekre. A bevonulás Paget szerint nemhadseregre, hanem „rendetlen medvék bevonulásá-ra” hasonlított. A Czecz–Bem találkozás sem veze-tett eredményre, hiábavaló volt, ezért Czecz hadaiNagyselykre vonultak vissza, a lengyel tábornokrahárítva Szelindek védelmét. Medgyes felé vezetõ út-jukban találkoztak a Bem segítségére igyekvõ hon-véd seregekkel, s köztük Petõfi Sándorral, „Magyar-ország legnépszerûbb és legtehetségesebb fiatalpoétájá”-val, jegyezte fel naplójában Paget. Maros-vásárhelyen egy napot sógornõje, br. Bánffy

UNITÁRIUS ÉLET 13

Jánosné Wesselényi Josefa házában töltött, majd1849. január 30-án betegen bevonult Kolozsvárra.Ezután minden gondja arra irányult, hogy Debrecen-ben maradt családját mihamarabb Angliába menekít-hesse. Az osztrákok bevonulása elõtt, február 9-én,Bánfihunyad–Nagyvárad útvonalon elhagyta Erdélyt,s február 13-án Debrecenbe érkezett, és itt is maradt1849 májusáig. Csak miután családját Angliába küld-te, tért vissza Kolozsvárra, s itt is maradt, rövid pestilátogatását leszámítva (jún.14–19.) a világosi fegy-verletételig.

Paget diplomáciai közvetítõ szerepére utalnakColoqohounnak és Sandfordnak küldött levelei. Nemcsak kardját, de tollát is a magyar haza szolgálatábaállította, úgy, ahogyan arra nyílt felszólítást is kapott1848. október 6-án6: „[...] Egy nagy s nemes misszió-ra szólítom föl önt: Hírünkért s becsületünkért kellküzdenie; de nem a test hanem a lélek fegyvereivel:ha beletekintünk a külföldi, de különösen az angolhírlapokba, elborul lelkünk azon ocsmány rágalmakolvasásán, melyet azokban találunk. Ügyünk el vanferdítve, s azon néhány cikkbõl, mely Magyarország-ról szól, többnyire tudatlanság, vagy ezzel párosultrossz akarat tûnik ki; a legszentebb cél félre-magyarázatik, s a legkiáltóbb bûn mentségre talál.Hányszor a Times vagy Galignani’s Messenger-t ke-zembe vettem, többnyire égõ harag fogott el a ferdecikkíró iránt, s mind csak azon gondolkoztam, hogymiként lehetne orvosolni e bajon. [...]

Ragadja fel ön újból azon tollat, mely egykor annyiügyességgel leplezte föl hazánkat a civilizált világelõtt, s nyissa föl Európa szemét! [...] Mutassa meg,hogy azon nemzet, mely Ázsiából jött ki, hû és igaz-ságos, hogy féltékeny szabadságára, de nem sóvá-rog más nemzetiségek eltörléséért; tárja fel továbbáegy gaz kamarilla fondorkodásait, s mutassa meg,hogy annyi hálátlan törekvés, annyi önkény dacárasem vehettek ki a törvényes vágásból, hogy a ma-gyar pietásban megtört a fondorkodók cselszövénye,hogy még most is rendületlenül és szilárdul állunk, atörvény és igazság útján. [...]”

A felhívás nem maradt eredmény nélkül, Pagetminden ismeretségét felhasználta, hogy Anglia köz-benjárását kérje a Magyarország és Ausztria közöttimegegyezés elõsegítéséhez. Sir Robert Coloqhoun,bukaresti angol konzulhoz írott levele Was Sámuelközvetítésével eljutott Sir Stradford Canning kons-tantinápolyi angol követhez, hogy végül Palmerston,Henry John Temple külügyminiszter a „tegye hivata-lossá” megjegyzésével együtt fiókjába süllyessze.7Hiábavaló volt Paget, Sandford által 1849. aug. 2-ánAddington, Henry Unwin külügyi államtitkárhoz to-vábbított levele is8, „a brit kormány csak figyelõje voltaz osztrák–magyar eseményeknek, még bírája semakart lenni, nemhogy részese, fõleg „észak kolossza”ellenében nem.”9 A cári csapatok kolozsvári bevonu-lása és a világosi katasztrófa után Paget Angliábamenekült, itt politikai és sajtókörökben mindent meg-tett azért, „hogy az angolul beszélõ világot megis-mertesse Magyarországgal.”10 1850–51-ben ebbõl ameggondolásból fogott hozzá Naplója kiadási elõké-

születeihez, ezt igazolja Sandfordnak Pulszky Fe-renchez írott 1850. február 21-én kelt levele is.„Paget most egy köteten dolgozik, ami a közelmúlteseményeirõl fog szólni [...]”11, a kötet töredék ma-radt, a kiadók nem vállalták, helyette inkább Magyar-ország és Erdély második kiadását (1851) készítet-ték elõ12. A British Quarterly Review-ban 1851. ele-jén, névtelenül jelentette meg Bem emléke elõtt tisz-telgõ írását.13 Gyanítom, hogy a „Leicesterben õrzött69 lapnyi kézirat” átdolgozott, kiadásra kész változa-ta visszatért Pagettel Erdélybe, s ez került 1953-bana Bukaresti Akadémiai Könyvtár tulajdonába.

Szûk hároméves angol „emigrációja” után1852-ben családostól Drezdába költözött, majd két-éves nizzai tartózkodás után az angol kormány köz-benjárására hazatérhetett Kolozsvárra és Aranyos-gyéresre14. Utóbbi birtokát kifosztották, lovait ellop-ták, értékes könyvtárát tönkretették. 1855-tõl egyhá-zának és birtokának szentelte minden idejét. Száztízévvel ezelõtt bekövetkezett halálakor a magyar hazaés a magyar unitárius egyház egyik legbuzgóbb tá-mogatóját veszítette el.

Kovács Sándorkolozsvári teológiai tanár

Jegyzetek:1. A szabadságharc utolsó napjai Erdélyben. Paget Já-

nos feljegyzései 1849. június 13–augusztus 27. Közli: dr.Horváth Jenõ in. Hadtörténelmi Közlemények Bp. 1928.XXIX. k. Ennek angol eredetije jelent meg a The SlavonicYear Book 1938-as számában.

2. Magyarország és Erdély 344.3. Cornelia C. Bodea: Revoluþia din 1848–1849 in

Transilvania ºi Ungaria vazutã de John Paget. in: Studii ºimateriale de istorie modernã Vol.II. Ed. AcademieiRepublicii Populare Romine 1960.

4. Borbély I.: Simén Domokos és kora. Keresztény Mag-vetõ. 1926. LVIII. 122.

5. VIII. rész. Történet, melynek sosincs vége.6. Barátságos felszólítás Paget Jánoshoz. Ellenõr 1848.

okt. 26. Csütörtök7. Haraszti Éva: Az angol külpolitika a magyar szabad-

ságharc ellen. Budapest, 1951. 165.8. Uo. 245.9. Magyarország és Erdély 343.10. Jeszenszky Géza: Az elvesztett Presztizs. Magyar

Szemle Könyvek, 1994. 93.11. Magyaroszág és Erdély 344.12. Paget Pulszky Ferencnek írja 1851. január 3-án: „I

had already spoken to both Longman and Murry beforeyour note reached me. Longman positievly declines thisbook and Murray’s headman said though. Murry wouldwrite to him at Oxford and let me know on Friday morning.I doubt much Murray’s taking it, but in any case do not letthat interfer with Bentley if he will take it, Kemény’s mssare quite at your service.” Bodea 202.

13. British Quarterly Review, 1851. nr.XXV.14. David L. Wykes: John Paget, M.D., of Transylvania

(1808–1892). Transactions of the Unitarian HistoricalSociety for the Years 1979–1982. Vol. XVII. 63.