1

Szokolay Zoltán

BETILTHATÓ BONCTECHNIKA

válogatott versek

2

© Szokolay Zoltán

3

Szokolay Zoltán

BETILTHATÓBONCTECHNIKA

válogatott versek

(1970-2010)

Írmag Könyvkuckó

4

Üdvözlet az Olvasónak!

Aki kezébe vette ezt a könyvet, két dolgot mindenképp végig kellett gondoljon hirtelenjében.Egyrészt bizonyára őriz valamiféle emléket rólam, hiszen valószínűleg úgy lett a kötet előfizetője, hogy Szokolay Zoltán közeli és távoli ismerősei kaptak erre egy felkérő levelet.Az az emlék pedig, ami most eszébe jut, lehet jó is, rossz is. Kérdés, hogy abból a régi jóból tud-e erőt és szeretetet meríteni a mába, s hogy a rosszat meg tudja-e majd bo-csátani e könyv segítségével.Másrészt mindenkinek át kell gondolnia a VERS-hez való viszonyát. Mi a vers, mire jó a vers? Hogyan és miért lehet írni-olvasni-szeretni a verset?2010-ben a világ nem kedvez e kérdéseknek.A könyvben időrendben haladunk: a versek varázserőteré-től (amelyben nevelkedtem) a mai állapotokig.

Köszönöm édesanyámnak, édesapámnak az életemet, a szeretetüket és az érzékenységemet.Köszönöm Dinnyés Józsefnek, Ratkó Józsefnek, Kiss Bene-deknek, Ószabó Istvánnak, Kálnoky Lászlónak, Lator Lász-lónak, Szilágyi Domokosnak, Hervay Gizellának, Lászlóffy Aladárnak, Kányádi Sándornak és még sokaknak, hogy tanulhattam tőlük „verssé válni”.Köszönöm e könyv minden megrendelőjének és előfizető-jének, hogy bízott bennem és hetekkel korábban kifizette egy olyan tárgy árát, mely akkor még nem létezett.Külön köszönöm Dr. Gémesi Györgynek, Gödöllő polgár-mesterének, Harazin Istvánnak, Ecser polgármesterének, valamint Dránovits Istvánnak és Dr. Sződy Szilárdnak a tá-mogatást.Vesztergom Andreának pedig azt, hogy naponta ösztökélt e könyv kiadására és oldotta félelmeimet.

Szokolay Zoltán

5

A KAMASZFIÚ FÜZETÉBŐL1970-1975

Legyenek elnézőek a most következő fejezetben található parányi versek szerzőjével. Sutácska kamaszfiú volt Eger-ben., hirtelen felcsapó érzelmekkel, mint akkoriban mind-annyian. Tanulgatta csupán a költői hivatást, próbálgatta az önkifejezést - és persze folyton szerelmes volt.

6

Május

Pipacs-kórus az árokpart dobogóján.Áhítat. Szél se mer moccanni már.Felzümmög a fehérfrakkos kilométerkő,megadja a hangot. Első szám: útszéli madrigál.

Június

Kamilla nénje, Margarétanem csitri már, lenézni nem szabad,Utánafordulnak a kerítéslécek,mikor mellettük büszkén elhalad.Suttog a kóró: - Megint a szomszéd kardvirághoz…S kacag: - Szeplőzné csúffá bár a Nap!

Július

Fényfűzfaág hajlikföldön fekvő arcig.Szomorú a világ,látja magát benne.

Augusztus

Ma sem szólt Isten, hogy látni kívánja foglyát.Nem nyílik a sötétség cellája.Csörren a csillaglánc az égen.Megfordul álmában Magyarország.

7

Szeptember

Kényestükrű tó vagyok,gyűrűzzetek, bánatok,kő hullt a vízbe,álnok párom szíve.

Október

Sárga alma héja göndörödve hull,semmim se marad már hámozatlanul,olyan egymagamban, szinte Nélküledjárkálok, lélegzem, hallgatok, hiszek.

November

A hallgatásodnyi messzeségen átmivé másul szemedig szemem,hogy télivé váltod nézésed tavát,s hajlinkózom hajlós jegeden?

December

Piheg a pihe, szállni gyenge,pihenni hull le ujjhegyemre,meg sem él egy hópehelyöltőt,fölfénylik s meghal – akár a költők.

8

Szeretni megyek, szép arcom add reám

Hová mégy, kedvesem?Ezüstös esőbe.Csillámló, virágzó,záporos időbe.

Hová mégy, hajnalom?Elmegyek az útra.Láthatatlan korsómmeríteni kútba.

Hová mégy, gyönyörűm?De hisz csak itt állok.Szám szélén falevél,szememen virágok.

Itt maradsz, életem?Nem is tudok járni.Nem tudok már nékedgyöngyöket találni.

* * *

Fölösleges vezényszavak ostoraivágnak számból a szívemre,mert ennél szaporábbanmár úgysem kapkodhatja patáit utánad,mert oly agyonhajszolt ez a kicsi állatmióta a szerelmemet húzza,hogy a híres csillaglovak is megsajnálják,vágtat, kifut alóla a világ,s nem tudhatom, hol hajtod füledet a földrehallgatni szívdobogásomat,nem sejthetem, milyen rejtekben bújik megálmából fölriasztott életed,

9

űző kiáltásom ostora csattog,pedig nem vagyok én kegyetlen:harminc ezüstpénzzé az igazság,test szolgájává a léleknem gyűrődik a vágyaimban,szánom én a szívemet is,könnyeim hintáznak lobogó sörényében,de utol kell érjelek, meg kell találjalak,ha táltosom lábai összeakadnának,szerelmem kerekei az ég felé fordulnának is,ne félj tőlem, bújj elő bátran,jóhírt hozok:börtönükből az országnyi titkokmind kiszabadíthatók,holnap indulok a harcba,már nálam vannak a cellakulcsok,s halálom napján győztesen térek vissza, tudom,ha addig valaki naponta kicsókolja sebeimből a fájdalmat,s fáradt szívemet esténkéntaz ölelés jászolához vezeti,testével lecsutakolja,lelkével álomba simogatja.

* * *

Júlia! Celia! Lilla! s a barna szemöldökü Lolli!Ábránd hű Laurája! S Júlia újra, a másik!Jaj, Gina, ködbeveszően! Léda, a Léda a bálban!Jaj, örök Anna! Flóra! S az ősz Lászlóval a Margit!Néma vagyok még téged ölelvén, néha bocsásd meg.

* * *

Szemedben, szemedben,szembéli szép éjszakádbanőrködöm, őrködömmegszarvasodott hold gyanánt.

10

* * *

Csordultig az éjszakávalmeg ne remegj, két tenyér!Hajnalra majd elszivárog,ahol két ujj összeér.

Mindenható, fehér kezektartják ezt a versemet,megbújnom most azért lehetölén annak, ki szeret.

S reggelre a szép világnakfázó, hűvös tenyerénketten maradunk csak: két cseppfélve tündöklő remény.

* * *

Jöhet álom vagy halál,hátrahanyatló fejem alattimmár mindigölednek képzelem a párnát.

* * *

Halántékomon áthaladnakhetek, hónapok.Harangok hangján hívlak,hamari hamvas kedves,hallod-e még?

Hasztalan hallózokmegnémult szerelmünk kagylójába.

* * *

11

Mert elhagytál, a lelkedetálmomba vinni nem szabad.Felőled érkező jelekörökkig ébren tartanak.S hogy őrizzem az éj feletthajló, hajnalló arcodat,fénypálcikákat tördelek,kitámasztom szemhéjamat.Így fekszem majd a sírban is:halottas kertbe bújtatott,ki megtagadta álmait,virrasztván porladó halott.

Korall

tenger a szerelem tenger

jaj addig ültem én ebben a szóbanföltartott fejjel mozdulatlanmíg zsupssz! egy üveg encián tintaa hajnalból arcomra borult

tenger a szerelem tenger

kékreverendás postásoktólvárom az áldást nékik gyónokimáim gyűlnek a hírlap égenfelhőre felhő rímre rím

hullámok álmai halakfölöttem lassan szálljatok

12

Ma éjjel

gyertyák szagát ontja az égs koppannak lépteinkma éjjel földbe ugranékma föld lennék megint

hídfőit vesztett híd az úts koppannak lépteinkodalenn bomlás habja zúgs ma föld lennék megint

elejtem szavam cigarettámkoppannak lépteinkmegérintem még léted aztánma föld lennék megint

lépdelsz mellettem hunyt reménnyelkoppannak lépteinkminden kétségbe belenézels ma föld lennék megint

lennék léleknél bölcsebb sárrákoppannak lépteinkkezem ha kezed nem találnáma föld lennék megint

Tisztán

Rakod, csak rakod. Ellenemre!Világot építesz közénk.Hiába zúzom, rontom egyre,megépül, Déva váraként.

S fejem támasztom hűvös falnak.Gondold meg minden léptedet.Egyet se véts, mert tisztán hallak.Élni is tisztán éltelek.

13

AZ ÉLŐ HAL1975-1980

Az egyetemista éveim során született versek egy részét tartalmaztaaz a fekete füzet, melyet az „Eötvös Könyvek” sorozat első darabjaként

jelentetett meg az ELTE Közművelődési Titkársága, 1500 példányban.Lektorálta Czine Mihály és Csűrös Miklós, felelős kiadó: Vasy Géza.

Ez a kis füzet volt az első kötetem (többen mondták, hogy nem is kötet, majd pár évvel később, a Magvetőnél megjelent másodikra ugyanők,

hogy az már nem az első.)

14

Vonulás

Mióta már nem száll föl egy se!Kővé meredve, mozdulatlan áll,teremtőink vezeklését őrzimegannyi szárnyatárt madár. Majd nem látunk, s nem marad egy se.Majd nem hallunk, s vijjogva szállNap felé a vadkereszt-csapat.Elnémulunk. Nincs semmink már.

Ablakot nyitok

Ablakot nyitok hajnalontas viszem óvatosan a frissen írott verset,mutatom neki a nyarat,alvó ország kőpárkányántanítgatom a szabadságra,lendítem, álomról álomra hadd röpüljön,de visszahull, mindig visszahull,tárt szárnnyal fekszik a papíron,elgázolt feketerigó.

Áradás

függő vizek jőnek zengő esőzésekelvétett szerelmek elszeretett vétkek

életünk partjaitmossa lelkünk árjahánykódó habjainknincs ki zabolázza

15

iszappal borul bévalahány reményünkkönnyel teljes arcunkvalamíg csak élünk

homokzsák hazugsággátja épül végülmegvédjük magunkatbolondul vitézül

s mikor az árvizekszívünkbe megtérnekfölszárad a bánatmegszólal az ének

Romlás ellen való ének

Lelkünk tán a sírba hajnalban tétetik,s főtől való fául csak a csönd tűzetik,s addig is, sorsunk tán könnyet könnyre perget,nem hagyjuk, őrizzük a legszebb szerelmet.

Őrizzük, öleljük. Lidércálmok pedigtörékeny kezünket lánccal rettegtetik.Dacos nyelvünk mégis madárnak felelget,világgá dalolja a legszebb szerelmet.

A fehér papírra rácsordul a vérünk,romlás ellen való énekekben élünk.S ítélő szemünkre haraggal ha néznek,bujdoktában szépül igazzá az ének.

16

Part

fodrozódik a szeretetkopoltyús kések úszkálnak mélyébenés álnokságunk gyötri a tükrét

az mond igazatki a fényen jár

méregetielbírja-e egyetlen sugár

aztán

egyenestörzsű fa két vízszintes ágánszögalakú vasrügyeka költő kiakasztotta magát száradni

Alkony

kiket csattogtat odakint a széluram te meztelen téglafal valld be kik állnakkalimpáló kék lámpák alatt

sárga röhögés csap ki a kirakatbólés végigcsorog rajtad ó uramte vagy minden fölösleges konvencióvége és újjászületése

reinkarnálódnak cigarettát tartóujjaink is mert félünkkőgörgeteget nincs ki megállítsonmeztelen csuklónk jelzi az időt

17

Akvarell

kimerészkedik spirális mészházából az őszfalióra diófa-dobozára gondol délelőtt az emberborostás állához szorítja valahai születésétzene piros pallóján lopakodna a szőlőhegy felészálka szorult a hatalmas körömház aláfoszló csiganyálat húznak maguk után a piacra igyekvőkaz ablakban a muskátli csónaklakk-szagot áraszttávirat a szülőknek távirat a gyermekeknekfalhoz támasztott létrák félrecsúsznak

Naptárkép

frissen meszelt falak közöttsiklik tekereg a karácsony-illatpiros dunyha tetején macska alszikcsattognak az ünnepi ollókzümmögnek a filmfelvevőgépektelefonkagylóba kiáltjuk: jól vagyunkcsonttá fagyott csíkos vásznak a padlásonsós latyak a mozdíthatatlan kertkapu előttsziszegve siklik a karácsonyezüstpikkelyek halogén fényébencsapó csattintja össze fogsorát

Vonaton

csikk égeti ujja hegyét az öreg elrejti kezétultimó jaj ultimó megtisztulnánk hull a hóha meghalnánk feltámadnánk üveg mögött szalad hazánkki elől jaj ki elől villanypózna is ledőlkünn a világ omlik reszket intsünk a kék baktereknekszívünk száll le senki más nyílegyenes sín a gyász

18

Cantio de Francisco Rákóczi

Éltem-e már egy pillanatot,s micsoda átok,miféle időtlenség szakadt ránk,hogy három nap se múlt még1735 nagypénteke óta?

Hómezőket ropogtató fekete csizmák,mordság éje letapodja vérünk,a virradat vitéz karmazsinhada földben!

Elvajúdhat szívem föltámadtodért,töredék az álom,romlandó cserép.

* * *

Égenfutókká tett,kisemmizett, árvavándorcsillagoknakkenyeres pajtásamindenik legényed.

Megkomorul tüsténtszép lány ha ki látja,kiáll a Kárpátokcifra kapujába,s íves nyaka köréhullongó igazgyöngyenszomorúsága.

* * *

S ihol az ő éneke csodatévő:

19

„Zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy madár,kék a lába, zöld a szárnya, jaj be gyöngyen jár.

Búbánatnak szárnyával jár mind akire száll,énreám is reámszállott három napja már.

Jobb vállamtól bal vállamig sebbé legyek bár,csak míg minden bátyám, fiam vigalmat talál.

Megcsöndesült reménységük sírván siratom,könnyeimmel harmadnapon föltámasztatom.”

Hazám sarkából figyelem őt

Ide minden idelátszik. Az is, keletenaviatikákkal játszik, túl a LEHET-en,fölfelé a messzeségnek fény-köteleinkapaszkodik, tart az égnek Szergej Jeszenyin.

20

Kiszámoló

rajzoltam egy királytnem volt neki nyeleúszott a folyóbanföl a kamerákig

szerettem egy tésztátgyakran levetkőzöttborotvapengékentanult velem élni

betörtem a boltbamindent odavittemhadd legyen szabadságboruljak a földbe

szalagok pörögtekcsontig elzsibbadtamneonszemű istennézett rám kabátot

tehervonat voltamalámbújt egy térképkéstem vagy siettemaludjatok bátran

21

Tánc

Döngő pirkadat, csizmás léptek,szívverésemnél szaporábban,látható hangok, robaj-fények,előszüremlő roncsolódás,kinek kezéből hemzseg énrám,kinek markából özönlik rámez a csillámhad? zseblámpafénypásztázza át az ifjúságom,vakító csóva, csizmás léptekkinek a közeledtét jelzik,ki törhet rám, hogy elkobozzatintavonalak hálójábanverdeső töprengéseim?honnét ver ez a köves eső?micsoda sugárzás okozzaminden remények lézióját?kinek parancsa üti széjjelaz álmot ének-zúzalékká?micsoda fénykör motozza megszerelmek szilánkhalmazát?

ez már a huzatos csatorna,ez ama hatalmas csatornatúlvége volna? látszik a halál?az világít át? az azon túli?az süt át rajtam, ami NINCS?

Négy dobókockát elpörgettem,három hatos lett és egy hármas.Huszonegy évig úgy szerettembenned, világ, hogy megutálhass?

22

Csavarogván még szent időmbenkék labda huppant lábom elé,égig rúgtam és eltűnödtem:ha most utána iramodnék,ki könyörögne vissza onnét;de magas fára másztam máris,bőrömet ágak hasogatták,a piactérről hazafeléelejtettem a tejeskannát,pocsolyás tél lett körülöttem,égve feledtem minden lámpát,egyedül játszottam karácsonyt,pirostojásos áprilisbanmosóport szórtam szökőkútba,hajamat nem hagytam lvágni,kuncogtam barackfára bújva,odébbtoltam a térképekenpiros tollal az országhatárt,később csak köröket rajzoltam,üvöltve, hogy a FÖLD enyém,s rámzárták annyiszor az ajtót,ahányszor bolondokra csak,idegen lánnyal csókolóztamszáguldó expresszvonaton,magamban éneket motyogtamkölyökeszmékről, szabadságról,megismerkedtem borotvával,cigarettával, hazugsággal,gyógyszerrel és más gyilkosokkal,hűtlen cinkosa önmagamnak:mindenkit próbáltam becézni,s pörgött-forgott a dobókocka,hol voltam, hol nem voltam árva,pántok, szalagok tépdesője,törvényeket leráncigálóünnepi kedvek lobogása,átgyalogoltam, általégtem

23

ezer önkéntes éjszakázást,nem soroztak be katonának,ritkán ríkatott meg az élet,szívemig csak a bajban társakölelésének bársonyán átszivárogtak a szenvedések;pörgött a kocka, hétfő-szerda,zördült a vekker, szerda-péntek,szégyenek gyúltak s lázadások,jakobinusi gyertyafények;szülőhazámat ott kerestem,hol a reteszek mind kivesztek,s hittem: lakható énekekbenmajdan fiam is megszülethet;ezerkilencszázhetvenhétbenköltészet napján buktam orraa sínek között Kelenföldön,talán az akkor elfolyt vérrelszökött meg minden vakmerőség,talán az akkor nyílt seben bújthomlokomba a félelem;mikor K. meghalt, benyakaltunkH. Pistával egy üveg vodkátés énekünket vágtuk földhöz,akár az üres üveget - - -

késő már Kormost költenielrongyolódott mindeneszéthullvák arca völgyeikét óceán a két szeme

- - - de a világunk tovább pörgött,alvatlan arcom füst ölelte,elgémberedett jobbkezemmelszorítottam egy sötét kagylót,hasztalan hallóztam az éjbe,megvallattam a membránzúgást:éllek-e, hallak-e, halló lélek,pillantásom, az egykor pajkos,

24

hasonlatossá lesz maholnapországútmenti kutyahullákbevérzett, üveges szeméhez?s távoli lányhang azt felelte:porndos mélység peremén járj,átokkal illess árulókat,ne félj a daltól, az igazságvilággá énekelhető,s elzuhanásod színhelyétőlföltámadásnyi járóföldrelesz csak temető;s őrülten pörögtek az órák,halántékomhoz szikla röppent,égbolttal tülköltek fülembe,gyomromba méreg harapott,s közeledtek a csizmás léptek,szívverésemnél szaporábban,sokasodtak a lámpafényekhétköznapjaim zegzugában,de éltem, égtem, töltőtollamspirált rajzolt vagy fekvő nyolcast,madarak által bátorítvántusakodott a végtelennel,pörgött-forgott a dobókocka,lassúdván már a negyedik…vakító csóva, csizmás léptek,lélegzetemnek őrei,új kockát kérek, hajnalokperemén piruettezőt,életet, kockázatosat.

25

Véletlen

Nagyon siethettem valakihez,mellézártam reggel a verset.Távolodóban már hallottam,hogy csapkodja a szél az utolsó sorokat.Most itt vagyok újra, minden kihűlt,a padlón falevelek, madártollak, zoknik, újság-papírok, a zöld kabát zsebéből eltűntöt ropogós szó, a tintaceruzaösszefirkálta a falakat,de akit egész nap hiába kerestem,ott alszik összegömbölyödveaz egyik bolyhos melléknév alatt.

A satu szorítása

Piros füst dől annak orrlikából,édes lányom, ne merészkedj a közelébe.

Tályogok hörögnek a selymei alatt,édes fiam, tartsd távol magadat tőle.

Nincsen annak tíztükrős barlangja,künn hál az a szabad ég alatt.

Hazaviszi az még a szőlőkarókat is,de kivetne téged a lába közül.

Két kézzel ásod, édes lányom,az én eleven gödrömet.

Szívemet, májamat, édes fiam,odahajítod a macska elé.

26

A leopárd

Ideje volna abbahagyni már,betiltandó, veszélyes ártatlanság,hogy életem csak érintések tartsákjelen időben, s térdeljek sivár

rögeszméimnél szöges zsámolyon.Találgatom, hogy minek képzelsz minket,ha szorzod-osztod vélt szeszélyeinketés jót nevetsz e „régimódomon”.

Ideje volna abbahagyni már,betiltandó, veszélyes ártatlanság,hogy otthon, rend, hogy szép, hogy oltalom.

De azt a tényt, hogy majd a leopárdegyszerre ejti kettőnkre a mancsát,pátosz nélkül tán eldadoghatom.

Sikolts föl

Megfélemlít a meghittség. Tehát:a legbátrabb itt én vagyok, ha élek.De élek-e? Mert az, ki tetten érhet,nem bizonyít be mást, csak önmagát.

Varázslatokkal töltvén poharát,a vígasztól ha kapatos a lélek,levélrezgést is háborúnak vélhet.Örömből már egy fél korty is megárt.

S válladra hullna mégis homlokom!Nagy szégyen ez, mert el nem oldozódhatsz.Minek tudom, ha hasztalan tudom,

hogy elménk csak az önzés marja ki!Sikolts föl hát, hisz testedre fonódtakszonettem sóvár polipkarjai!

27

Kövek

Rendetlen vagy, Te minden kőben ég-ve hagytál valamit: egy kislámpát, vagykét szál gyertyát, vagy kandallók tüzét. Nagyfelelőtlenség volt. Vagy büszkeség?

Pazarlás, önpocsékolás? Elégbolond lehettél arra gondolván, hogyannak a Miskin hercegnek jelet hagyj,ki majdan egyszer tán a kőbe lép.

Mert mit tudod te, ki lesz az a Miskin,kavicsra lelsz, ha őt épp nem leled,körülnézel: csak benn lehet, ha nincs kinn,

és bemerészkedsz, adsz egy fényjelet,vizet csobogtatsz, húst sütsz, „még jöhet”,és elrohansz, mert várnak új kövek.

Majd

majd múzeumba is megyünk, igen,tilosra váltó későőszi fénybenszabálytalanul vágunk át a téren,mert nem jár arra akkor senki sem.

egy szalmabábot hintáztat szivem,sikong a báb, én földre ejtem, s éppenkihull a csikk kezedből észrevétlen,s a lángot eltapossuk sebtiben.

és mégsem látjuk már a képeket,csak egymás arcán sok kis hólyagocskát,és pánik tör ki, ég a múzeum,

madonna-ölben hamvadó gyerekkiált: fogják el, ők a tettesek,a szalmabábot élve eltaposták!

28

Utóirat

Nem akartam, csak eltűrtem, hogytúlélem ezt is. Mégse hiddegésznek azt, mi lassan elfogy,s biztonságosnak érveid.

Legendát nem teremt az ép agy,s a kéz növeszti körmeit.Hogy éljek: nem látom, ha szép vagy.Feldönt, ha léted fölsegít.

Csak önnön pillád hullt szemedbe,attól a könny, a gúny, a vád.Levelet írsz még kéthetente,

s dúdolod versek dallamát.Melyikünk hát, ki elvesztette„két önzés titkos párbaját”?

Kavics?

Minden magaslatról legurítja testét,halántékán, vállán véraláfutások,minden ölelésben áldozat vagy vendég,minden vallomása öncsalás vagy átok.

Hozzád, gyilkosomhoz, elvisz hajnalonta,zárt ablakod által arcom fölhasítja,bekötöz, lefektet forró homlokodba,én ő vagyok, ő én, béke tudatunkra.

29

Hátradobva

Nyitva hagytad a láz rózsáit,szédülések az izmokban, évszakokban,tócsára ereszkedő bankók az utcán,mégis naponta visszafordulok,nyitva hagyott arcodon átkezem másáig mászik a kezem.

Azt akarom, hogy aludj,öntudatlanul összegömbölyödj,kávé boruljon naptárodra,soha ne ürítsd ki a hamutartót,hátad tükre lett tükröm hátaés levedlette foncsorát.

Kifut majd egy vonat, kifut majd a tej,hiába integetsz a számládért,sűrűdő homályban hasztalan hadonászol,nem szabadulsz, ha magadból kifutsz,jegyet se váltasz, fölmondják majdutolsó albérletedet.

Tárgyak zsibongása elcsitul aztán,majd lárva leszel, küszöbökben hallgatsz,majd már csak gyereket akarsz,már azt se, mondataid végét,majd mindig hagymát vágsz,ríkató időt.

D. város, K. utca 8.

je suis mort többé már nem talállak otthon • lábujjhegyen hogy zajt ne csapjak • leóvakodom a lépcsőházból a pincébe • kilo-pom egy gyerekkocsiból a pokrócot • műgonddal az olajfoltos betonra terítem • november van • fagypont körül a hőmérséklet

30

Ruhástul

alszomvállon visznek négyenelől a lábamhátul a fejemtarkóm alatt zsivajtorkomban csődületkét szememen két pohártalpukkal fölfelé

ruhástulalszommost már jól látokmost már látlaknem sírsz

Most arról

belépett egy szemüveges ember(ilyenkor mindig szemüveges emberek szoktak belépni)elfelejtetted befejezni a mondatot(este hét után mindig elfelejted befejezni)a mártíromság a lélek legkönnyebben elérhető- tehát legolcsóbb – méltósága

(nagyapámnak volt jó: ő csakszögelt és ivott és gyalult és ivottotthon várta az asszony az alkony a hajnalsosem akarta megölni magátmindig kibogozta valaki a csomóta bakancsán)

most ne gyújts rá most figyeljarról beszélek elrákosodik körülöttünk a világ

31

Hírek

Eltorlaszolt kijáratokszapora lélegzetvétele.

Baltával hasítjuk szétegymás szerelmét.

Bezúzatlan kirakatüveg:csillogó sima űr.

Szilánkokra szétvert ajtók:nincs járat, nincs értelmezés.

Menetelnek a menetekraffinált menetrend szerint.

Eltitkolt lobogás:szégyenkezik a születésnap.

Színes rongyok lődörögnek az utcán.Idén a karácsony elmarad.

Messzelátó

Fröccsen az ember a sárra,béke van, béke van nagyon.Harckocsik szenvedélyes nászaerjedő emberi agyon.

Sírás, sírásás, sírbatétel.Tételek, filozófiák.Titkos távcsövek üvegévelköd-kendert tiloló világ.

32

Egység

ünnepre veretik a dobokat szakadatlana holtak feje is belefájdulhiába nyeldesik a port félnek a holtak : tán éppenfiuk fölfeszített bőredübögi idegenek diadalát ünnepre veretik a dobokat szakadatlanideje öltöznöm koromfeketébelobogó fáklyáját minden házra föltűzte már Néró

Élők napja

Az odalenti tavasz ünnepén,akkor, tavaly november elsején – csak a földig? a rab rögök testén a fagy köteleit csak épphogy meglazítva? csak a sírokig? csak ebben az anyagban, időben? evilági hatalmuknál nem tovább? csak önnön csonkukig égtek a gyertyák?

Vagy lehatoltak a mélybe.

Omladozó koponyákban forradalmatlobbantottak-e? Tömegsírok közhalott lakosai általezerfelé tépették a tábornoki bársonyt?Üzentünk-e gyertyáinkkal- lenti mának a lenti holnap –a halandók, az utód-halottak jogán?

1977

. ápr

ilis

4.

33

Ősz van most odalenn.Élőknek napja tartatik.Karcsú lángokkal fölékesítvea föltámadottak kertje.Idefönn április nyüzsög,új terek, kaszárnyák, utak,épülnek új óvintézkedések.

Szigetelők, betonozók,munkátok mindhiába!

Három kihúzott mondat egy hadikrónikából

----------------------------------------------

Az ostromló sereg tisztjeimár várvédő korukban isképzett és fegyelmezett katonák voltak.

----------------------------------------------

Talán csak a túl szűk lőrések okozzák,hogy a falakon belüli közvitézekegy részefeltűnően rosszul céloz.

----------------------------------------------

A lenti ágyúk, a fönti ágyúkés a még föntebbi zivatar közt– a dörgések tökéletes egyidejűsége ellenére – tagadható az összefüggés.

1977

34

Rév

Cölöpök a vízben, talánalszom, nem hallatszik átaz asztal túlsó partjárólaz öngyújtókattanás,kenyérhéj-darabok hullnak,a rádión állomást keres valaki,autóknak integetek, nem hallatszikát az asztal túlsó partjáróla kérdő mondat, sokálesz ez a mostani perc,talán ébren vagyok, fehérpor, szokatlanul sűrű félelem,talán túl soká, a túlsópart túlsó oldaláról nézveegyedül, a zsoldosok mindiga várat védik, az ostromlóképp oly kegyetlenül a soraikat, fehérfilm-havazásból egy nap,túl soká, nem hallatszik átarctól arcig a csönd, máraz ostromlók is a várat védik,kerítéslécek a vízben,pirosra sült hús hátában kések,elegáns fehér gépkocsi gurulbikinis fekete lány fényképére,nem röpül át a túlsó partralevél, nem hallom - - -talán zörgetett valaki?

35

Bankett

Ez a dróthálóba kapaszkodó kis pedagógusrégen kóstolt már meggyeslepényt.Arcán a véraláfutásokszervezettek, mint egy terrorbrigád.A tanév, akár a csatorna vize:sötétkék papírhajókat sodoraz Ó-t artikuláló betonszájba.Szárnyas, püffedt béka a nyár,már a kifutópályára visszazuhan.A kisvendéglőben a történelemkönyvszemléltetőábrái razziáznak.Érik a meggy. A dróthálórarászáradtak a piros csíkok.

Tanács

Ha megszédülnél, kapaszkodj a rácsba.

Töredék egy eclogából

hány credo quia absurdum hull át ama szűk kistorkon a mélybe, amíg odaomlik az ember egészen;hány buta hasztalan ábránd-szemcséből van a testünk;mért hogy a súlyosak elfogynak hamarébb ideföntről,s félútnál ha lehetnénk párosan újra egésszé,össze se érünk csak két vastag üvegfalon által,s meg nem fordul a zsarnoki bölcs homokóra sem immár;ennyi az élet: hullni örömmel a lenti edénybe - - -

36

Hangyahadgyakorlat

Hajnóczy Péter emlékére I.

soh seha jolá tavilá gons emőr ajtavi ----- ----- lág

Túladagoltam magamnak a vaskerítést.

atá born okór ájárap illa ntot téskef (rem) (nem) élt

Bejelentettek, mint egy erőfitogtató hadgyakorlatot.

kie zaze rekt ívdárd ásis tene cskeit ----- ----- ten

Később történik rólam intézkedés.

soh seha jolo kátavi lágo nsem énrajt amav ----- ------

Gyertyák a tortán: iiii iii.

II.

Fegyelmezettebben kellett volna keresni: nem imitálni, hogy megtalálható. Mentség, ha felfigyeltünka kavicsot dobáló kisgyerekre.A terasz nádszékei oktalanul recsegtek, sajnosezt is túl korán döntöttük el.

37

Mihez képest? Az emberiség legokosabb kérdése.Minden válasz méltatlan. A közlekedési lámpáké is.A vöröshajú nő épp a saját két szétvetett térdétsimogatta. Nincs mit folytatnunk. Harsog a zene.

III.

Euthanázia fürdik.Értelme látens.Addig sem nyújtózik,ameddig a sziklái érnek.Éjfél után jár haza.Kér még valamit?

IV.

Három hosszúszoknyás nőszemély: Eufória, Euthanázia és Empátia kisasszonyok (a legutóbbit hírből talán ismerhetjük is) váratlanul átlendültek a vaskerítésen. Jogosan vetődött fel a kérdés, hogy van-e további esélyünk --- és ettől (valamennyi lehetséges választ számításba véve) persze rögvest meg kellett inninapunk második korsó sörét.A szövőlányok rágógumit rágtak (legprimitívebben talán Euthanázia) és (ha vakmerő szeretnék lenni, bevallanám)a politikai gazdaságtanról beszélgettünk.Hirtelen távoznom kellett? Vagy éppen vissza kellett térnem egy távozásból? A szemrebbenés, amikor véletlen rádöbbentem,hogy ezek a vendéglátóipari székekbizony vérvörösek - kategorizálhatatlan.Csak arra emlékszem, hogy pontban éjfélkor, amikorbordó könyvecskével kellett bizonyítanom (lehet-e?),hogy én vagyok én, Eufória, Euthanázia és Empátiakisasszonyok, vétkem egyetlen lehetséges tanúi márfizettek és elsiettek.A többi csak dal a zenegépen, szabad (mihez képest?)játék a flipperen, nem több, ennyi,egy távirat anyámnak, agyő.

38

V.

Az ébrenlétre vonatkozórendszabályok behatárolható-ságát likvidálta bizonyos(behatárol) hatóság ma is.Találom szerinti találkozások.Kérdések, mint a körzeti rendelőben.Elzümmög egy manipulált szúnyog.Esetleges a diagnosztika.

VI.

Ne kapálózz. Elindultam épp ahhoz a ponthoz.Most ne nézz. Te még azon sem botránkoznál meg,hogy csuklom, mint egy arisztokrata.Citrommal a szájában, szalonnával megsütve,vörösborral leöntve: hallgat az eszme.Te is hallgass. Ne kapálózz. Ne élj.„Maradj fölöslegesnek”. Kedvenc csapatodgyőzött, az újság részletesen leírjagóljait, leírja - mondom - részletesen.Ropog a kocka a fogad alatt.Forgandó, dühöngöd, forgandó.

Csatok, kulcsok, csalatkozások

Titkos üzenet értelmében csámpázott kia zászlókkal fölfegyverzett pályaudvarra.Vitt két szál cigit, gyufát, egy fekete baboskendőtés egy Strindberghez illő nőt.Félúton mindent lecsatolt és elveszített,hátha mégsem igazoltatják.Tízre ígérte. Tulajdonképpen mindannyiantízre ígértük.

39

Az érvényüket tévesztett plakátoksosem akarnak lemászni a falról.Fázott, a nőket megsajnálta,sokáig babrált szavaimmal aznap.

Akadnak persze eszmék is horogra.Legnagyobb tét a hármas befutón.Vendéglőt képzelsz arcod csapdájának,s azzal fizetsz, hogy elszelelsz.

Elveszett – I’m sorry – a kréta,ahol a füst konzerválja az automatizmust.Bádogvödörből öntik utcára a szőke sósavat,mindenki örömére.Kék a legszebb kisautó,játszik vele négyéves neuraszténiás.Nem rímel. Nincs is dallama. Nevel.

A házak közt

A házak közt már céltalan jár,gyanakvó arc az ég fölötte.Megáll a fénylő félszavaknál,csikket köp kék neonkörökbe.

Zsebében hord egy más vidéket,de azt már végleg összegyűrte.Odébbrúgja a gesztenyéket,beléakad tüskés betűkbe.

Köztünk élt hajdan – azt beszélik,kik már helyette énekelnek.Most elbotorkál még a télig,s a hóban ás magának vermet.

40

Sláger

hagyd őt – hisz mondom: mit se számítegy most az ábránd és a tettadj neki eget encián színtne sírja: elvégeztetett

aztán majd éljünk szót nyakaljunkteremtés tiltás té-betűssosem volt közös sátoraljunkcsupán a bagzás mélye hűs

hagyd őt megőrült – hadd tudassukszemhéját lepte furcsa habsíkos tükrön mi méla hattyúkaz úszás fuldkoklás marad

ő álmok esszék híg románcokmegint egy jóslat eltörötts a gyermek hátán égő tályogzászlónkra pöttyöket köpött

plafonról lógó villanykörtétkét eltépett vonatjegyeta túlpartot ahol csak zöld éghitették danászó legyek

nyers hús napfényben csorba tányérszaturnusz-gyűrűnk elgurulthuszonöt év a vak is átérodébbtaszít egy háborút

lépjünk magunkhoz tisztelegjünkkedveskénk hétkor újra nyitföldben maradni semmi kedvünkmutassa föl papírjait

41

Telefon

mikoron Picabia vitézkihasíthatatlan világoskék esernyőjévela nyelvlökéses nyelés fölé ereszkedett

és mikoron Isidore Isou vitézrohammal elfoglalta az anyag üregeitmint sokgyermekes család egy mosókonyhát

mikoron Francoise Villon széthullt vasláncábóla legszebb szemLadik Katalin köldöke lett

akkor csengett előszöra zárt kő belsejében

Időtlenített szerkezetek

1. A bonckés útja. Az örökbe fogadott gyanakvás. A szertartások koreográfiái. Két ember, amint a víztükörben kémlelik egymás fodros arcát. Az alapjelek áhitatos orvoslása. Az átlósan

2. szétszakadó vászon. A feladni sosem mert levél. Meghitt tornagyakorlat, heveny álom. Védelmi mechanizmus, mint

3. Herzen lányának arcán a kloroformmal átitatott vatta. De még egy pillanat: magában

4. beszélő gyerek a zsúfolt autóbuszon.

42

Hazáig

kikönyökölsz az expressz ablakánhadd lobogtassa arcodat a szélhazáig élve el nem érszmíg élsz az expressz meg nem áll

kikönyökölsz egy ablakonlobogtatsz forradalmakathazádig el nem élszaz expressz meg nem áll

lobogtatsz márciusta földön körbefuthazád a földés meg nem állsz

nem múlik ellegyőz a lázlobogszleszállsz

Későn

Későre jár, elhulltak figuráid,összemosódnak előtted mind a mezők.Szeretted magad Miskin hercegnek látni a tükörben,hát most söpörd össze az asztalról a kenyérmaradékot.Jézus születésnapján levelet írsz egy pohár víznek,azt írod: megszámolják egymást a fésű fogai.Tavaly még vetkőzni kértél idegen lányt,nem tudhattad: a selymek alatt csak újabb selymek,s végül a világba visszajutsz.Megy a vonat és nincs időd leszállni,elárvult városok csigolyasorárafut rá az alapfogalmak szerelvénye.A szomszéd jászolban köhögés fojtogat egy zászlót,a szomszéd évszak melléből elapadt a tej.Késve jöttél, saját homlokodban éjszakázz.

43

A FŰ MAJD ÚJRANŐ1980-1985

Második verseskötetem a Magvető Könyvkiadónál jelent meg, 1985-ben, Parancs János szerkesztésében.Idézem a fejezetek mottóit.

„fejest kell ugrani, majdmegtanulok úszni,vízben tudok úszni!az ár ellen akartamtempózni, nagyonkifulladtam a Dunán” (József Attila)

„Most titkosan egy helyen két kert, és két álom olvad keverve,mint egy lemezen két fénykép, vagy két hang egyszerre leverve.Mintha külön nem volna elég útvesztő lelkünk vagy testünk,egymásra dobott két háló, egymás zavarába estünk.” (Babits Mihály)

„Átutazóban az emberiségben - félek,még sosem jártam itt! Segítség,álomszép álom! Legyen most rajtad a sorennyi megismert, megértett nappal után.” (Lászlóffy Aladár)

44

Sanzon a bizalomról

Azt mondd el, állt-e valakia kő-ütötte résben,alig lehessen hallani,suttogva mondd, de értsem.

Nem tudom, állt-e valakia kő-ütötte résben,ezért hát kezdd el vallani:talán, tulajdonképpen.

Azért csak kezdj el játszani,hintázgassunk eképpen,lássuk meg, állt-e valakia kő-ütötte résben.

Mert mégis ott állt valakia kő-ütötte résben,úgy próbált kőnek látszani,hogy réssé vált egészen.

45

Induló

most a síkból át a térbemost miként ha mostohátvidd a tested más vidékreénekelni nincs tovább egy osztást még! meg se botlottbetongödörbe zuhantérthetetlen talpig-foglyokadieu monsieur adjudant világoskék szalag bomlikorsócsontról leperegegy körig még! semmi pontig!bonthatatlan levelek naptár csördül fogsor csattanvalaki más szavaiténekeljük zárt etapbanadieu aki hazavitt monsieur étoilé dumájajól megfontolt rothadásnapnyugtáink színe álcasír a horgász: volt kapás volt egy sáppadó szerelmedkrétás kézzel fogtad őtkonyhájában tészta dermedtforró lében krumpli főtt most a térből át magadbatörjék mások tükrüketszéttágítva már szabadras kong az üres szájüreg

46

Forgószínpad

tegnap életem koradélutánján amikorösszetorlódtak a téren és tülköltek egymásraa türelmetlen történelmekmár végleg nem voltam hasonlatos a pórázon vezetettvoltaképp szabadnak is tekinthető piros palotapincsihez

és tél volt általában délelőttkorán zsírosodott a haj nyűgösen ébredtek a szeretőkfurcsa passziánszokat játszottak fogalmainkkalegész életmódunk ott lebegettvalahol a nyilvánvaló ritmusok között

ott erőszakoskodott az estihírlapárusmégis csak egy fekete forróvizet rendeltemén a megrögzött táppénzcsalóegyügyű kopogások támasztottákmindhárom oldalról gyanakvásomat

lehet hogy ez a sztaniolborítású basszusgitármost mégis eltűnik a téglaporbanmert a bizonyos nemzedékből sajnosnincs aki fátyolos hangon megátkoznáaz 56 szülötteit megalázó eleven időt

voltak színésznők akiket megkívántamszégyellve bevallom voltak itt tornászlányok ismégis ahogyan örvénylett a válságakként ingereltem nevetésreegyetlen látszólag önmagam

senkinek sincs érvényes szavaez ellen a tétova gesztus ellenpapírrepülőket osztok a tévelygőknekkilép a kirakatból tükörképemcsuklóját fogom és 90-ig számolok

47

a szomszéd asztalnál az isten konyakozikpersze ha van persze ha kénytelenszámláim goromba postásává átlényegülninem messze innen nyit egy templomkamaszkorom keresem a romok között

stilizált koponyahalmok közt visz az útszállnak fölötte kötelékben ostoba fővárosi gőgökkétoldalt sárgán-pirosan lobognak a fákés zúg a büszke centrifúgahullanak hírhedt röplapok

Peron

Ülsz a padon, beismered a tested.Pedig csak épp annyira vagy itt (időben) bizonyítható,mint a rácsozat, amely az ésszel bérbevett világcelláit egymástól vertikálisan elválasztja.

Sok a titkod. Hőmérséklet, térfogat, halmazállapotés az a szívtáji éles fájdalom,amelyről hajdan, barbárabb korokban,tereket s templomokat neveztek el büszkén.

Várod a vonatot. Farkasszemet nézel a Fallal.Kell hogy legyen egy másik bolygó,amely hasonlít erre a bolygóra.Különben elvesztünk. Van valahol egy másik tested.

Tetten érted, hogy itt ülsz, tehát beismered.Bűntudatot érzel, mint az Isten anyaggásüllyedésének pillanatában. Szól a hangszóró, torlódika tömeg. Kell egy test, amely itt marad helyetted.

48

Kávézó lány az állomáson

Lám csak, mégsem buktál mozdony alá, te törékeny,most szabadulsz meg végleg fényes jelmezeidtől,alvó sínek mentén sétál föl-le a rendőr,csészék szélén koccannak szép kiskanalacskák,szürkül az arcod, várja lekésett csatlakozását,zárva a pénztár, nyitva a táskád, nyitva a tested.

Itt vagy, mégsem buktál mozdony alá, kavaroghatlelked a züllött Isten szájöblében unottan,íme a hűség, fönn hunyorognak az égen az élők,fönn szökdécsel a másodpercmutató a nagyórán,hallod, kedves, most koccannak kőhöz a csészék,most koppan majd vétlen talpfán tenkoponyád is.

Különneműek

elárvultak fogalmainkszánk szélén halál-lepedékcsak nézzük egymást majd aminttürelmünk felragyog s kiég

már legmeghittebb éjszakánkvicsorgó alkalmazkodásszétbontjuk egymást mint a rákhitünk gyászoljuk mint az ács

szerpentinösvény életünkörömtől undorig vezetde irgalmaddal légy velünkte túlélő emlékezet

49

Tarantizmus

Tudja, kedves MCMLXXIX kisasszony,gyáva vagyok már,csilingelősre földíszített örökzöld családi békébenhinnem önvesztő ostobaság,látja, ez a megszólítás is cicomásan fanyarrá (avagykonyakszagú arc-emlékek sugdosásaszerint pókhálós finomkodóvá) kerekedett,nem tudom, hová kellene költöznöm,őszintén szólva: nem is érdekel;lassan lehiggadnak utam mentén minda látszatra hisztérikus drótkerítések,higgye el, hársillatú dáma, már csak egyedülközelíthetem meg azt, aki bőrömben él,kérdezhetné most: mire való a kés,kérdezhetné: kit jelképez a vonatablak,s felelhetném, hogy hízik a hold,felelhetném, hogy hajnalontakimerészkedik a puszta agyból,kilopódzik a hajhagymákigs kacag, eufórikus gonoszsággal táncola mért idő, mert halni hasztalan.Jól mondja: élnek itt ösztönös védelembennövényi lélek-szinten emberek,jól tudja: közéjük tartoznifájdalommentes tüneti kezelés,de mit kezdjek a halántékomon le-lefutóalattomos izzadságcseppekkel,mit kezdjek megszólíthatatlanárnyékommal, mely mindig épp az Önsáppadó arcára vetül - - - - Bizony, kissasszony, itt alszom lenn az utcán,most oltja majd el olvasólámpáját Ön is,csak az Aldebaran marad égvefélrecsukló fejem fölött.

50

Tíz palack a sziget felől

(1979) első

még mindig hallom az ablak alatti lombotmég mindig azt hiszem otthon vagyokveszélyes ígya szemközti erkélyhez létrát támasztottaka sötétítő függöny zsinórja jobbra-balra lengnem szabad figyelnem a mozdulatokraa legtávolabbi szekrénybetrikók gatyák közé rejtettem az óráttalán már ott is megálltnem tudom és ez a nemtudás végre jóez végre gyógyír ez végre gyógyulással áltatez most én vagyok félremagyarázhatatlankét ujjam közül a billentyűkre hull a hamuönmaga ellentéteként föl nem használható második

csak egy korty vízért indultam,ha jól számolom, ez most a harmadik alkonyodás(kettőre bizonyosan emlékszem, tehátaz első vagy a második nem lehet),csak egy korty vízért indultam,addig vagy akkor semmi sem történt,senki nem szólt hozzám, magam sem,honnét hát ez az émelyítő pánik,ez a hirtelen serkent önsajnálat,hogy fölegyenesedvén a mosdókagylótólrámfogja tekintetét egy hadifogoly-arc - - - - - - vagy most tévedek, amikormár tudom: csak a gyérülő fény,meg a vízcseppek,

51

meg a száj körüli borosták trükkje voltés nem, sohasem, csakazértsem(még ha sose láthattam hadifoglyot, akkor sem)a te hiá--- harmadik

kinyitom a kék füzetet,fölnézek, becsukódik,te az ablakpárkány valamelyikpetúniájából figyelsz,lekattintom a lámpát,szégyenkezem, senki semtudhatja meg, hogy itt vagy,kinyitom a kék füzetet,fölírlak, elmosódik,te a kihúnyt villanykörteforró wolframszálában kuncogsz,fölkattintalak, az öngyújtóbamenekülsz, fölkattintalak,fényképként fekszel naptáromban,senki sem tudhatja meg,hozzátapadtál áprilishoz,fölkattintalak, kitéplek negyedik

kirekesztenek titkaikból a kékreverendáspostások a sok levéltől tintaszínű egyenruhátviselő szentek s a kilincs sem hajlik korán vankéső van nincs az ajtó mögött senki csakegyetlen hajadszála szökik be hozzám a résenegészen ide a csuklóm köré és barnábólvörösbe vált nyolc négyzetméter szabadságkibontom papírjából a pengét a csokoládét fölke-lek lefekszem korán van késő van délelőtttízkor már alkonyodik

52

ötödik hatodik

legjobb ha reggel indulunkés megyünk egész éjszakategnap estére odaérünkingünk ujját kigomboljukcsöngetünk kopogtatunk

legjobb ha a lépcsőházban alszunklegjobb ha reggel indulunktegnapelőtt estére odaérünkingünk gallérját kihajtjukzörgetünk kiáltozunk

legjobb ha a kertkapuban alszunk

hetedik

palacsintát sütöttem volnafiad nevét dúdoltam volnadaráltam volna mákot meg diótküldtem volna magamat boltbakabát nélkül a teliholdbaelcsenni minden földi jótde csak egy hajszáladdá váltamkihullott hajszáladdá váltamföldre fésültek ujjaid nyolcadik

a zuhanó emberi testkét emelet közt megáll a levegőbenhogy a toronyház végre nőni kezdjen

elsodródott

53

az asztal fölött a cigarettafüstkét arc közé szorullepréselődik mint a beszélgetések

múltad vagy jövőd általmozdulhat jelenem

valaki fölállárnyéka elsötétíti az üres mozivásznat kilencedik

még mindig az ablak alatti lombmintha itt köröznének a motorkerékpárokéhesenszeptember kistányérba száradt sárga elsején

utolsó két levelemet egy macskának írtamde azt a macskát elütötte az autóbuszmúlt szombatonel is késtem miatta vasárnap a meccsről

átjött hozzám valaki piros pongyolábande bekapcsolta a televízióts a filmbenvalahai szerelmem új szeretője játszott

lyukas kavicsban laknak az ideákmaguk vájtak maguknak kuckótazonosultak üregeikkelnem látszanak

még mindig az ablak alatti lombde azt a macskát elütötte az autóbuszs a filmbennem látszanak tizedik

Ha tény vagy is, lehetőségnek látszódj.Mindenkit elveszítesz máskülönben.

54

Palackok a sziget felől

(részletek egy versciklusból)

(E kötetben Kardos Tiborc emlékének ajánlva, aki énekelte-szavalta ezeket a verseket)

1.

Szenderedj el ezen az asztallapon, condrás koponya,szenderedj el, mert havas hegyoldal nyugszik benned,lesiklik rajta bátran sítalpas Aphrodité,aki aranyláncon viseli két melle közt a borsószemnyi Földetés ágyékának szőke pihéi fölött tetoválás: ALAMOGORDO. Agyaggal tapaszd be szemgödreid:ökleiddel, a sűrű és mindenható nyárral,mert együgyű szórakozás volthajszálvékony fonalakon mozgatni cellád belsejétés pontosan számontartani: Csajkovszkij hegedűversenyepercenként hányszor repül neki a kék ablaküvegnek. Szenderedj el ezen az asztallapon, mertitt kevertek vágyaidba cukrot,itt kenték haragod kenyérre,itt landolnak a behavazott bőrű álnok áhitatok,erre a deszkára lép ki holnaptested tárt kapuján a vér.

55

2.

Fagyott, kibelezett csirkék a hűtőpult mélyén,állok a sorban,zöld mancsával vállon csap a zavaros víztömeg,amikor még platán-koromban éltem itt, nem tudhattam,de később sem, amikor már kentaur-koromban,levegő habján hánykódó galambként sem,némaságot fogadott vándorként sem,később vakvezető kutyaként sem,csigalépcsőn fölkapaszkodó müezzinként semtöbb, csak a szavakba önthetetlen sejtésnyüszített nyelvemet harapdálva,s lezuhantam a kecses toronyból, hogy másnapkövön napozó gyíkként, hetednapszénacsűr fölött köröző tüzessárga szeműverebészkarvalyként, majdelborult elméjű csillagászként se tudjam,állok a sorban, augusztusi hőség,halkul az utcán a szirénaszó,most kellene átszöknöm fenyőfává,denevérré vagy fekete macskává,még mielőtt a véres kötényű hentestanácstalan arcom felé fordul.

3. a félelem:ahogy a homokkőből faragott madárkalószőrből sodort fonálon függvearcodnak gőgösen hátat fordít aztán a föld amelyen ülsz mohón kortyolja a fölbolydult egetaztán a sírás: maga a tudás mert hanyattdönt a tehetetlenség mert átlényegíti egymásba árkaid az előre megsejtett idő

56

4. te ne szólj belelapátold csak némán a földetegyik halántékomból a másikba

mozdulatlan volt az abroszon a kezemvilágos hogy közelebb mászotthozzá a vérfolt

te ne szólj belekavargasd csak továbba kannányi vaníliafagylaltot

tapsoltak tisztán hallottamnagy kört kellett leírnoma vérfoltok vérszomjasak 5. hol vagy?melyik kő repedései közt?milyen zajban?kik miatt? miért?

a teknősbékák mind a zöldbe bújtaka dobpergés is elmúlt béke vande téged mégis kiver a verejtékfehér a zászlód: vesztettél 6. talán csak mert ismeretlen címzetthalálos táviratát láttam,talán csak ma csókoltam reményed óta mást,talán omlatag szállodák sóhaját kívántamhuroknak éveim köré,talán elbújdostam egy zuhatag nevű kristálylabirintusos szerkezetében,

57

talán féltem magamtól,talán nem tudtam kikevernilepkeszárnyakból Csontváry színeit,talán az elnöki asztalok drapériáinvégképp kialudtak a vizeskancsók,talán megszomjaztam novemberdérlepte, vékony combjai közöttés arcom csak sózott kenyeret dadog,talán téged a földbe szúrtakemlékem jeléül és telve pórusaidmargarétával, krizantémmal,talán fájdalmas közöm vanminden méreghez, halánték-horpadáshoz,talán mert én ma tudom, hogy kivé leszel holnap,mert így lesz minden, mint te, áttetszővé,mert kő koppan kicsi ablakunkon,mert mindig kései vendéga maszületettek fölsírása,talán félek, talán szomjazom,hát bocsáss - - - 7. hallod kicsi tavasz hallodütik a falat a barbárokszaporán kopognak a kalapácsokkésik a véred elbizonytalanodtálott áll a kapuban az osztálytenyerükben a bizonyítványhomlokodon az íves karmolásne lássitt lapátolom a földetkeresem a szavakat nem fogy mindig visszaomlikel kell jutnom párizsigtitokzatos sikátorokon áta te torkodon át

58

ki kell bontsalakfehér selymeidbőlfulladok dadogokösszeharapdálom a levegőt 8. állsz veszekszel cigarettázolazt kiáltod: gyönyörködtessen!tessék: írok ide egy rózsakertetmost jó?

állsz sírsz gúnyosan nézelazért könyörögsz: lelkesítsentessék: körülírom a zászlótmost szent?

rácstól rácsig sétálsz a fejembenkoronatanúja vagy a dadogásnakviszem a verset a postáraöltözz 9.

Nem te laktál a jajveszékelés odvában,nem miattad csavarta ki a Kéz a gyámoltalan fűzfát.Langyos déli szél csapkodja a kertkapukat,most jön a kreolbőrű istennő szemére álom.

Papírból hajtogatott hadihajókat sodor a patak,nem te fekszel a fűrészfogas fűszálak között,nem a te homlokod felett köröznek a hollókeresztek,hajlékuk vesztett mítoszok hajolnak izzadtan

a világot körülölelő lánctalpnyom fölé.Kortyold nyugodtan a frissen fejt tejet,nem téged csapkod ostorával a felfedező,nem a te szeretőd száműzetett a hegy gyomrába.

59

10.

gyerünk március szeretkezzünkfebruártól úgyis elhidegültemamit most mívelünk az tehát nemnevezhető már hűtlenségnek

elbódít odaadásodjelszó-illatú köldöködszebb vagy mint egy álmatlan pályaudvarhomlokon csókol tégedóránként az életösztön

kedvenc hónapfolyótükörben máriahiába vagy te félmeztelenüresre söpörtek mint egy aluljárótbedőltél az akcelerációnakszétszopták pajkos rügyeid 11.

trapéz alakú hatalmas tükörhangosan ketyeg a falons a kutya ugat mintlakótelepi konyhák hűvös huzatábanéjjel a mosatlan edénykifordítom a léggömbötmeguntam lakni a belsejében

nincs bizonyíték arra semamiről az éjszakai járatokmindenre elszánt ellenőreiprédikálnak a borostás részegekhezcsak felkacag végre az azúrkékhétköznapi estetust húz a világpolitikaa bölcsődeavatás a gólés a szórványos esők

60

terítőt horgolnak otthon a népművelőktrapéz alakú tükör előttingatják madárfejüketkifordítom a léggömbötmeguntam lakni a belsejében

12. szaglászom isten utánviszem a lopva ejtettfényképet amelyen afekete bársonnyal bevont emelvényrőldolgos háziasszonyoknak integet

senki sem ismeri fölrendelek nekik egy kör konyakotfokozatosan elbizonytalanodnaktalán már látták valahol ezt az arcottegnap egy másik felelőtlenelemmel önmagáról beszélgetett

rendelek nekik egy kör konyakotvoltaképp eleve gyanús volt az istentehetetlenül egymás közé sodródottepizódok: maga a tiszta összefüggés

előbb-utóbb elfogy a pénzemhamarosan majd el is alszomde addig gyűjtök néhányterhelő tanúvallomást 13. ma egész naprosszul bántam a holnapi nappaléheztettemkötéllel vertembezártam a szennyesládábaelismerem

61

de mért nem csöngettekmért nem kopogtattak ezek itt kettenés hová viszik a holnapomataki mégiscsak enyém

zseblámpát gyújtanakfelvilágosodoma holnap fejlődéseáltalam nem biztosítotttehát az állami gondozásba vételszükségszerű

és még megátalkodott is vagyokmert hétfőn kegyetlenül bánok a keddelkedden kínzom éheztetem a szerdátszombaton elzüllesztem a vasárnapot

napjaimat tehát sorraállami gondozásba veszikköszönöm 14. becsókolt egy üveg vodkátszív-szerelmed áprilisminden tócsán rőt habot látszönmagadra rápiríts kapcsold ki a melltartókattanok s tankok útja ezfekszik rajtad elvágólagkiről mégse révedezz fürtjeid az ég ma végrehintőporral szórja bemeg ne kérdezd soha élveölni itt ma voltak-e

62

15. Engedd el a poklot. Damilszálonaz idő pofája elé lógatnimég a nyomort is fölösleges,nemhogy a lelkifurdalást.

Vegyél magadhoz ostyákat,hátha por támad,nem tudsz hazamenni,csak ha apránként lenyeled a keserű utat.

Engedd el azt a horgas képet.Parazsakat villázó állatüres mocsárnak nem csalétek.

Ülj le erre a hideg kőre.Vegyél magadhoz könnyeket.Tágranyílt szájjal bukj előre.

16.

Félszeg áhitattal merülsz majd letitkos mélyébe a gömbölyű gyümölcsnek,kezed is imára kulcsolja valaki,ajkad is imára kulcsoltatik,eget karistoltak hajdan repülőid,sorra kirázod agyadból őket,mint a tetveket.Írsz még,de már senki se fogja a kötél másik végét,tükröt képzelsz magad elé,eligazítod benne koravén ráncaidat.

17.

Ne szólj létező nyelven.S ha mégis, ne nekik.

63

Ebben az áttetsző időbenvégleges vékony vonalat hagyminden múlandó mozdulat.

Ha megtaláltad homlokod mögöttaz emberiség-előtti ritmust,boldog lehetsz, mert többéitt úgyse boldogulsz.

Nem veled él mára hajnali fénnyel büszkén bíbelődőszínes madár sem,csak fodros felszíneden sodródik,mint őszi levél, vissza a tenger felé.

Ne szólj létező nyelven.S ha mégis, ne nekik.

Hasztalan teljesített kötelesség,vak alázat:magad jelöltetsz itt megtüzes bélyeggel,ha bármit megjelölsz. Halandó vagy, mert megtudod:volt valaha egy másik mindenség is.

64

Átutazóban

Jártam egyszer átutazóban itt is,fölriadtam éjjel a lépcsőházban,macska surrant, megsimogattam volna, s visszafeküdtem.

Mostanában perceket alszom át csak,lassan múlónak hiszem azt, mi száguld,válltáskámban fogkefe, fogkrém, gyertya s tengeri kagyló.

Nem didergek télbe fehérült parkban,inkább körbejárom a szende várost,hátha még ma végleges ágyba bújok, nincs lehetetlen.

Mondogatják – hallom – az ablakokban:szép karácsony, boldogan él az ember,s visszaülnek mély fotelükbe gyorsan, s villan az angyal.

Én is mondom: szép a karácsony, éljünkmától fogva több szeretetben, mint rég;síkos járdán csusszan a lábam, csak most el ne zuhanjak.

Van már új törvény a lakásokról is,rántott kishalat vacsorázik, s bólint:szép karácsony, tátog a boldog nagyhal és tovaúszik.

Vállamon kis táska, huszonhat éveéldegélek átutazóban, ébren,mától fogva félreteszek naponta ennyi forintot.

Nem lakásra gyűjtöm a pénzt, csak ágyra,szép karácsony ez, Magyarország, élek,így szeretnék összefagyott földedbe visszafeküdni.

65

Nahát

Vasárnap volt-e aznap, nem tudom.Az egyik vers, talán a legszelídebbelindult reggel (láttátok, irigyek!)s pucéran sétált át a városon.

A járdán még az éji zápor fénylettés túl a táskult vakolatokonkrákogva ébredt minden hatalom,mert lusták voltak akkor még a tények.

Mondhatnék többet most, vagy épp csak ennyit,hisz szavaink már rég nem azt jelentik,amit szerettünk volna mondani.

A szóbanforgó (tán vasárnapi?)szemérmetlen kis vers a nyárra gondolts így tüntetett. Kabátod jól begombold!

Függő lépés

Gyanútlan voltam én is egykoron,s a botra tűzve tikkadó ruháknem árulták el: itt az alkaloma keskeny résen élve szökni át;s ha olvastam a belpolitikát,konvenciózus sóhajok helyettcsak jószerencsém áldottam, kiváltha leáztattam néhány bélyeget.

Egy váratlanul érkező levélarról szól majd, hogy címzettje nem él.

Mecénásom, nemlétező rokon,naponta vártam telefonodat,lestem kihalt kis állomásokon,hogy hátha meghoz téged egy vonat;nem gyűjtöttem hazátlan lányokat,fakérgeken sem ejtettem sebet,

66

lakásom sincs, sötét árkád alattlelünk magunknak titkos fekhelyet.

Egy rőt pecséttel ellátott levélarról szól majd, hogy címzettje nem él.

Reflektor pásztáz kócos bokrokon,szájukban hordják böllérek a kést,az alvadt vér a biztos oltalom,s a nyakamba akasztott hirdetéstmegbámulták, mint minden szenvedést,de eddig senki sem jelentkezett,így hát a boldogító büntetésthalasztanom tovább már nem lehet.

Egy jogcím nélkül felbontott levélarról szól majd, hogy címzettje nem él.

Egy kisváros szélén

Nem jön több autó, éjbe veszett az út.Nyárfák lombozatát szél se zizergeti.Ostorlámpa sovány árnya legyinti rám: Nem juthatsz haza már, fiú.

Fölgyúl Aldebaran, múlik az életem.Boldogságom elől megfutamodtam-e?Szendergő szociáltávlati gondozók bennem kedvüket így lelik.

Szám szélére kiül s fázik e versezet,formáját nyeri így s eldideregheti:áldottak legyenek mindama vándorok, kik testére ez út simult.

Ezrek nyugszanak itt, nincs kinek intenem,sündisznócska fut át régi idő fölött,tudván tudja talán: félnie nincs miért, nem jön több autó ma már.

67

Emlékezni nehéz, sejteni egyszerűbb:ördöngős hatalom hányfele hányt-vetett,bujdokló soraim hány füzet őrzi meg, s hány útpadka a lépteim.

Gyűlik lassan a fény, készül a virradat,ritkulnak szavaim, dér lepi üstököm,eljön majd a sötét, négykerekű halál, fölvesz tán s hazavisz, haza.

Nem elégia

Lesz visszaút az agyban állótűzfal gyermekké változikegy csapzott asszony kegyelmébőlmás esztendőkbe omlik átjó lesz az istenlátta kertbenegyedül húnyót játszanijobb lesz aludni fűben kúsznilassúdan elgurult szekérnyomát a homlok hadd töröljetalán ott nem lesz közleménya szájszögletben málna érika körmök alján barna földtalán a rozsdás vasgolyókategy ürgelyuk majd elnyeli Feszített fény a két idő köztfölötte nem fogyó tömegmagam sötét medence mélyéndohányzom rossz bort kortyoloka világváros zöld szögesdrótbetonra nőtt hínársereghúsz éve hordott mondatoknakcsászármetszés az alkoholmost még sebészkés lámpa pólyahanyattfekvés nem végleges

68

ki rajzolt kézfejemre lepkétha rápillantok eltűnikhová repülsz te fürge szárnyúkacér kis transzcendencia Amott barackfa árnyas ágángyanútlan macska szenderegs a porba gyermekarcot rajzola még gyanútlanabb verébnincs félelem az axiómákhátukra forduló kövekvolt rejtekükből szertefutnakgörög latin cirill betűkelszökött léggömb ott a lélekés mind messzebbről látszanaka kondenzcsíkok hálójáigfelörvénylő cseréptetőkvagy mégsem jutok vissza hozzádte másik város tűnt időm Fűtetlen lépcsőházban hálokfölrezzenek ha lámpa gyúlnem kaphatok már itt se ott setartózkodási engedélytminden csak önmagát jelentia hírhedt honvágy elcsitultzsibbadt szemhéjam horgok tartjákvörösréz paragrafusokpárbajra hívni kár e törvénytmert ő választ fegyvernemetinkább a falnak vetem hátamkivégzendő esélytelencsak szám sarkában fakad málnacsak körmöm alján barna föld

69

A fehér mancs

Válasz A képzelt idő című versre Tandori Dezsőnek

Ha nyári égből hullnak tollpihék,s „negant redire quemquam” - hallani,az ember hű volt addig bármiképp,jövőjét kénytelen beosztani.Hű volt? Mihez? Csak épp ahhoz, amiannyit jelent, mint serkedő szakáll?Képzelt időben lámpát gyújtani,hogy féljen az, ki holnap ott talál? A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért, a márkajelzés öt betű: MIÉRT. A változást nem éltetik igék,miért zavarnám éppen Önt velük.November volt, kővé fagyott vidék,tizennyolc éves macskám ott feküdt,kis teste halhatatlanná lehűlt;most július van, lomha macskanyár,kerengve hullnak tollpihék, betűk,s az ember egy tükör előtt megáll. A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért, a márkajelzés öt betű: MIÉRT. Hiába múlik perc, nap, hónap, év,körülvehet már engem társaság,vagy sok halaszthatatlan semmiség:nem háborítják útjaim porát.S egy reggel majd, bár nem tudom okát,a macskához, ki rég temetve márés testét szürke hólé mosta át,passer domesticus - lelkem leszáll. A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért, a márkajelzés öt betű: MIÉRT.

70

Most kapkodás: időm ki törte szét?Szelíd részekre osztanám magam.Beszélgetés, tűnődés, ténykedés:oly éles mind és oly aránytalan.S ha elhagynám mindazt, mi hátra van,ki lenne az, ki tűnt vállamra száll,ki venne észre ezt-azt általam,s ki nem, hogy minden lényben óra jár. A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért, a márkajelzés öt betű: MIÉRT. Véletlenek, szabályok, elvetélttalálkozások: ennyi volna csakamennyit ember össze-vissza élt,s minden lélekre macska mancsa csap?Borotvahab virágzik: pillanat,magába zár a hófehér homály.De két kérdés válasz nélkül maradt:- Tart madarat madár? Tart vállat váll? A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért, a márkajelzés öt betű: MIÉRT.

Találkozás

Kormos Istvánnak

Megyek hozzád. Az égszínkékbenegyre mélyebbre supped léptem.

Távol lehetsz. A kondenzcsíkokkeresztülhúztak minden titkot.

Senkit sem vársz. Fekszel fehéren,csak arcod pírja jelzi szívverésem.

Tiltott körök. Forgásuk hó csitítja.Rám ismersz majd, Világvég Pontonhídja?

71

Senkiföldjén

Kányádi Sándornak

mert nincsenek vidékek már ahola földobott kő híven visszahullnanem létezik az a tájék seholahol e mondat nem záródna kulcsra

megalvadó piros szökőkutakborospohárrá eltorzult karácsonys karambol van de nincsenek utakaz arcon rács de nincsen rés a rácson

van még embernek égi páholyavannak hajfürtök büszkén ondoláltakjut még a szájra csóknyi áfonyade hét naponként nincsen már vasárnap

vannak vidékek tudjuk nincsenekaláaknázott senkiföldjén járunklődöznek ránk a gyarló istenekverejtékárban úszik hajlott hátunk

72

1985 október

pereg a csönd pereg amaFAL kórságos vakolatane is kérdjem neved hol vanfuldoklik a meszes porban

nyolc esztendőt fútt ránk az égoktóber ez s nem a tiédrigók csízek hullámlanakcsak a remény omlatagabb

csak ritkul a lombok árnyagyermekek süppednek sárbasíró sárban sokasodnakpiciny leendő halottak

október ez a századéa huszadik gyalázatéhumanizmus koholt pereemberiség októbere

rigók csízek hullámlanakde torkukba hull a salakpereg a csönd pereg amaFAL kórságos vakolata

koponyádba kapaszkodikez a világ szegény Yoricknyolc éve hogy nem vagy velünklesz-e mégis decemberünk

73

A fű majd újranő

Fábián ZoltánnakAz ablak hajnal óta nyitva van,fűnyírógép dorombol lenn a parkban,s egy vétlen felhő által eltakartansunyítva süt a nap, ma nem vakít.Szótlan vagyok, fűillat andalít,kihűlt kávét kavargatok riadtan,s bár elhiszem, hogy semi sincs miattam,gondatlansággal vádolom magma.

Jelző, jelzett szó, jelzős szerkezetszabályszerűen szám szélére csúszik(egy felhőárny a nyírott fűben kúszik)s kimondom végre: hirtelen halál.Efféle hírt cask újságban találilyen szavakkal, ily szolgálatkészenaz olvasó, s ha nem hinné egészen,akkor se tudna ellenérveket.

Már délelőtt van, minden részegekföltámolyogtak ócska vackaikról,egy házmesterné korlátot suvickol,lányok lapoznak súlyos könyveket.Vitatkoznék már: így ezt nem lehet,bár több a holt, az élőkön segíts még,az nem lehet, hogy adattá feszítsékörökmozgó, önzetlen lelkedet.

Te mondtad egyszer (éj volt, éber éj,talpas pohárban grúz konyak sötétletts hárman latoltuk, mennyit ér az élet):türelmesen, de bátran éljetek,áztassatok le minden bélyeget,maradjatok csak annyi, éppen annyi,amennyi épen meg tudtok maradni,mert egyre több a váratlan veszély.

74

Most szégyellem csak, mennyi hasztalanelrévedéssel múlattam időmet,míg csorba ásók forgatták a földethol itt, hol ott, mindegyre új helyen,s én azt sem tudtam, hol vagyok jelen,kockát pörgettem, harsányan kacagtam,mindent elkezdtem, mindent félbehagytam,percek burkába rejtettem magam.

Szótlan vagyok, fűillat andalít,kihűlt kávém kavargatom riadtan:késő-e már, hogy titkom így kiadtam,s hogy hallom szárnyak rebbenéseit?Hív angyalok vigyázzák lépteid,ha önzetlenkedsz másutt, más alakban,mert őrzik ők, embernél gondosabbanlelkünk önkéntes napszámosait.

HÁZ és H.Z. már a házé

• Távolodó lovak. Mímelt tor. Mocsár. Mindent látott: látta a női sikolyokat is. Fújtat, liheg az erőgép. Ébred egy akt. Gyökerestül kifordulnak egymásból a színek.

• Naftalinszagú méltósággal igazít meg egy bársonyfüggönyt. Nem mer a pörgő kerekek közé nézni, bár mind gyakrabban vinné rá a lélek. Már az alkoholisták sem ismerik: kibonthatatlan fekete kendő. Mosollyá ránduló aszkézis.

• Visz valamit? Hoz valamit? Egyedül szökött át a rácson? Ereszkedik a medencébe? Milyen gyakran etetik az oroszlánokat?

75

Ükunokáinak

Tudja-e? tudhatja-e? s van-e értelme tudnia:ki lakott abban az ideiglenes szerkezetben,amely egyszer talán azokon a köveken is végighaladt,ahol az Önök ideiglenes szerkezetei járnak általában?

Itt most ősz van, nyálkás, ködös reggelekreébred az ember és otrombán szipog.Tegnap a pénzem felét élelemre,másik felét fegyverre költöttem,ma már kétszer annyit kényszerülökfegyverre áldozni, mint tegnap.Itt most ősz van, késnek a vonatok,sínek mentén ácsorgó szerelmesekelunják a várakozást.

Tudja-e? tudhatja-e? s van-e értelme tudnia:hogyan bomlott vissza elemeire az az ideiglenes szerkezet,amely ezeket a jeleket önkényes sorrendbe állította,s amely állítólag eredendően hasonlatos valaaz Önök ideiglenes szerkezeteihez?

Álmomban láttam, amint a három fejű,három vörös hajkoronás meztelen erkölcsa középső nyak szirtjétől ágyékigvégighúzta magán a villámzáratés szétnyílt, kibuktak közénkvéres, hártyás, lüktetőbelső részei.

Tudja-e? tudhatja-e? s van-e értelme tudnia:hogy az Önökhöz hasonló ideiglenes szerkezetekmiféle folyamatok során, mifajta művelet alapjánállítják elő - önmaguk mintájára -az újabb ideiglenes szerkezeteket?

Költő. De él-e még Önök között?

76

Athén, 1984.

77

A GYILKOS MEGBOCSÁT1985-1987

78

Romlás ellen való

(Egy nagyon régi nóta két változata: az elsőt még 1971-ben,15 évesen írtam, a másodikat 1986-ban, 30 esztendősen.) DINNYÉS JÓZSEF dallamára

1. Lelkünk tán a sírba hajnalban tétetik, s főtől való fául csak a csönd tűzetik, s addig is, sorsunk tán könnyet könnyre perget; nem hagyjuk, őrizzük a legszebb szerelmet.

Őrizzük, öleljük. Lidércálmok pedig törékeny kezünket lánccal rettegtetik. Dacos nyelvünk mégis madárnak felelget, világgá dalolja a legszebb szerelmet.

A fehér papírra rácsordul a vérünk, romlás ellen való énekekben élünk. S ítélő szemünkre haraggal ha néznek, bujdoktában szépül igazzá az ének. (1971) 2. Lelkünk ágról ágra madárnak tétetik, de ha van is szárnya, bűnnek alíttatik. Akárki tekint ránk s mézet-mázat perget, sohase érezzük a legszebb szerelmet.

Ne hagyjuk, ne higgyük. Álmainkban pedig életünkbe másik élet kapaszkodik. Boldog madárdalnak rikoltás felelhet, irántunk csak héják éreznek szerelmet.

Hosszú hómezőre csordul forró vérünk, énekünk utolsó omlásáig élünk. Akiket szerettünk, utánunk se néznek, jusson nekik mégis irgalmas ítélet. (1986)

79

Énekek összekapaszkodása

Hej tulipán tulipán Nincsen apám se anyámteljes szegfű szarkaláb se istenem se hazámteli kertem zsályával se bölcsőm se szemfedőmszerelemnek lángjával se csókom se szeretőm

Harmadnapja nem eszek Isten áldd meg a magyart se sokat se keveset nyújts feléje védő kartSzegénylegény vagyok én húsz esztendőm hatalomerdőn-mezőn járok én húsz esztendőm eladom

Hogyha nem kell senkinekhej tulipán tulipán hát az ördög veszi megnincsen apám se anyám tiszta szívvel betörök bal sors akit régen tép ha kell embert is ölök megbűnhődte már e nép

Elfognak és felkötnek futtam mint a szarvasok áldott földdel elfödnek famardosó farkasokteli kertem zsályával s halált hozó fű teremszerelemnek lángjával gyönyörűszép szívemen

80

A mértékletességről

1. Segítőtársam gyakran változtatja alakját.Legszívesebben az épp közelemben lévőnövények egyikét szemeli ki prédikációjaszínhelyéül, de akadt már példa arra is,hogy a füveknél, cserjéknél, fáknál közismertennyugodtabb - mondhatni pipogya - természeti vagyhasználati tárgyak, avagy a sokkal mozgékonyabb- akár izgágának is nevezhető - állatokvalamelyik egyedét öltötte magára,mintegy hangszóró gyanánt.Eleinte nem hittem, hogy egy és ugyanazonszemélyről van szó, arra gondoltam,kegyeltje vagyok a világnak.Az intelmeket azonbanmindig ugyanaz a rekedt hang mormolta el,amelynek közelsége és különössége dacára semtudtam ezidáig megállapítani, milyen neműaz illető, aki szívén viseli sorsomat.Huszonnyolc év után sem büszkélkedhetemtöbbel, mint hogy lassacskán kiismerem a stílusát,kezdek hozzászokni váratlan megjelenéseihez.S hogy megfogadom-e a tanácsait?Talán igen, bár sosem kéri számon.Különben is: újabban többes szám második személybenbeszél, és mintha nem ismerné a mértékletességet,mintha elsajátított volna néhány olcsó stúdiós trükköt,hatalmas koncertet csapott a minap.

81

2.

Túlzásokba bocsátkoztok - szólalt meg a szikkadt rög -,nincs olthatatlan szomjúság,nézzétek, milyen türelmesen várakozom.Túlzásokba bocsátkoztok - énekelte a kakukkmadár -,nem hiszitek, hogy rejtett utakon valamelyestörökletes az alkat, a jellem és a szellem.Túlzásokba bocsátkoztok - sugározta saját szemüvegem -,karnyújtásnyira álltok a végtelentől,elérhetetlen távol magatoktól.Túlzásokba bocsátkoztok - súgta a holtág-széli sás -,belévesztek a tükrös hívságokba, csak pár buborék,majd az se már, mi jelzi távozásotok.Túlzásokba bocsátkoztok - füstölögte a cigaretta -,minek az óramutatókat kapkodva tekerninaponta ezerszer hol hátra, hol újra előre.Túlzásokba bocsátkoztok - búgta lábam alatt a betonút -,olyik közületek büszkén tapos a gázpedálra s tovaszáguld,míg más a sivár árokpart mentén lassúdan hazagyalogol.Túlzásokba bocsátkoztok - intett a magányos akácfa -,jobban szeretitek egymást, mint vélnétek,de ti fegyvernek láttok minden tűhegyes kiszögellést.Túlzásokba bocsátkoztok - zengte egyként megannyi aranyló varjúháj -, kihúny lelketek, elfeketül mára szokatlanul szoros összekapaszkodástól.Túlzásokba bocsátkoztok - nyögte egy hangya a terhe alatt -,száll az idő, mint a porszem, múlandó az egyéniség.Túlzásokba bocsátkoztok - szólalt meg egy elgázoltmacska teteme -,pedig aki bátran átfut a fények előtt, az halhatatlan.Túlzásokba bocsátkoztok - sóhajtottaés eltűnt a minap a levegőég.

82

A színjátszásról

1. Segítőtársam nem fedi föl kilétét.Bizonyára másoknak is szolgálatában áll,mert olykor hónapokra eltűnik.Tartós távolléte rendszerinthelytelen viselkedésre késztet engem,alig tudom kimosni nadrágomból a fűfoltokat,fekete ingemből a füstöt és a pálinkaszagot.Ha meghallom segítőtársam kissé rekedt hangját,erősebben szégyellem magam, mint ha pofonlegyintettem volna aznapra rendelt szívszerelmemet.Érthetetlen szégyen, hiszen Ő okosabb a taktikusnőknél: sosem fejezi ki rosszallását.Nem fedi föl kilétét:idegen testekbe bújik,hogy kellő hatásfokkal perelhessen velem.Kedvenc parki padomon ültem a minap,s mire fölfedezhettem volna Őt, mint verebet,már vadgesztenye képében koppant le elém.Emberek által szólni nem szokott,méltatlannak érzi magához azt a jelmezt.Holdtöltekor általában szorgalmasabb,újholdkor szinte mindig hallgat,de most például, ezerkilencszázvalahány augusztusábannem törődött a fázisokkal, minduntalan ittfontoskodott körülöttem.Súlyos bajt érzett?Vajon kár volt-e aggódnia?

83

2.

Elvétitek a szereposztást - dörmögte egy korhadt fatörzs -,stilizált szívet s lánynevet véstek oldalamba,pedig a harkály harkály, s a kukac csak kukac.Elvétitek a szereposztást - zsörtölődött a fűnyírógép -,kannibálok mészárszékét, kijelölt gyalogátkelőhelyetfestetek föl a mámor elé.Elvétitek a szereposztást - kajánkodott üveg mögötta kaméleon -,szélvész támad az ünnepeken,a zászló becsavarodik.Elvétitek a szereposztást - nyikorogta a játszótéri hinta -,nem két égtáj közt, hanem köztetekvisongat, szálldos minden kisded eszme.Elvétitek a szereposztást - csattant a falhoz a pohár -,csapodár világ, csak kísérd haza gazdád,szerelmet vall majd és többé nem iszik.Elvétitek a szereposztást - káromkodott a horgonaz angolna -,kakaót főztök szombat reggelenként,későn köpnétek ki a véres csalétkeket.Elvétitek a szereposztást - sikongatott egy csalánbokor -,egymás közé úgy gázoltok,ahogy a benőtt ösvény engedi.Elvétitek a szereposztást - suttogta fehéren a pólya -,katonát rejtek úgyis, s ha nem, katonák szeretőjét.Elvétitek a szereposztást - gurult elém egy sáros koponya -,nem Yorické vagyok én, hanem a tiéd.Elvétitek a szereposztást - dorombolta a dízelmozdony -,és átgördült a makacs nézőtéren.

84

Aranypor

az innovációs láncon jól végigvezetett költeményminden betűje gomblyuk amelybenminiatűr színes képernyő virít

az innovációs láncon jól végigvezetett költeménykérés nélkül is készséggel kimutatja hogysosem lesz szüksége fogszabályozóra

az innovációs láncon jól végigvezetett költeményaktívabb szociálpolitikát hirdet mint elődeikét ujjal kicsippent magának valakit a tömegbőlés fényesre dörzsöli mint falusi tanítónőkéjjelente a nektártermő titkos kis csillagukat

az innovációs láncon jól végigvezetett költeményóvatosan széthúzza saját két soráthogy anyanyelved csonkjával bocsátkozzlényegébe az önként billegőhermafrodita haszonelvűségbe

az innovációs láncon jól végigvezetett költeményönmagát alulról újratöltődemokratikus pezsgőspalack amelybőlévente egyszer parányi táncosnők röppennek kihogy fekete neccharisnyás combjaikat nyitogassáka bizakodva mosolygó miniszter orra hegyén

az innovációs láncon jól végigvezetett költeményfolyamatosan csökkenti részesedését a közjavakbólautogám szaporodik akár az árpa meg a búzacsúcsok csúcsa kis költeményecskéketklippent szét magából minden hó elejéna vigaszra leginkább rászorulók közémiközben a nézete szerint ráfizetéses Műveklassú de következetes szanálásáról álmodozik

85

az innovációs láncon jól végigvezetett költeményértől az óceánig bárhol előfordulhat méret-korlátozás külön engedély és antenna nélkül fogható deizgalmunk esetén kisiklik túllubrikált tenyerünkből ésfeladatának abszurditásához képest rendkívülmondhatni velejéig korrekt amikormás költemények fajlagos tilalmi idejétegyetlen kecses uszonycsapással határozza meg

az innovációs láncon jól végigvezetett költeményrosszalló fej- sőt fark- sőt rímcsóválással illetiélvezőit ha azok felelőtlen andalgás közben netánpárnapos csecsemő holttestébe botlanának a központitehát legális szeméttelepen ahol ő mármintaz innovációs láncon jól végigvezetett költeményjól végigvezetettsége dacára sohasem járt

86

Előszó

Akihez beszélek, rég halott már,önzetlen termőfölddé változtak gyarló izgalmai,de akinek nevében beszélek, ragadozó,mert hamarosan megszületik.

Akihez beszélek, boldog volt, fürge nyelvű,ujjai köré selymes hajtincsek tekeredtek,de akinek nevében beszélek, befogadó,bókért bárkinek szállást ad önmagában.

Fázz, világ, dermedj a vers fölé,jégtűk ereszkedjenek a képlékeny mélybe,kanyarogj velem, éjszakai autóbusz - - - csak az igaz, mi átlyuggattatik.

Akihez beszélek, egyszerű volt,tudom, hogy várja soraimat.Akinek nevében beszélek, megszületik,rólam sincs, másról sincs tudomása.

Akihez beszélek, nem hagy magamra,mindenütt ott van: szétszóródott.Akinek nevében beszélek, felelőtlen:áttelefonálgat esténként Transzcendenciából.

Formalin vagy, jelen idő,szigorúan őrzöd az összegörbedt- de tán tetszhalott – harmóniát,s nem okulásul, csak félelmed okán.

Amíg beszélek, semmi el nem múlik,látogatók őgyelegnek a múzeumban,csupán a kulcs méltatlankodik zsebem mélyén:maradj, ameddig akarsz, én hazamegyek.

87

Kirándulás

Igazat vallok, épp azótaszürkült így el a büszke boltozat,amióta titkos rituálékat kénytelenvégrehajtani alatta az ember.

Ez itt, látod, költöző madarakelhagyott tavalyi fészke, jeltelen;az meg ott egy durva drótháló,önként feszült ki két szép arc közé.

Áss árkot lefelé a domb tetejérőls hagyd ott őrizetlen – reggelre majdszínültig telik csillogó konzervdobozokkal,bontsd föl bármelyiket, mind üres.

Akármily tapintatosan kérdezed is,ki vagy, mivégre születtél - - - zavartan konfabulál a világ,mint frigid nők a maszturbációról.

Jelképességeitől túlterhelt tájonvándorló egyértelmű csigabiga, vers,eredj, légy gyanútlan áldozat a doku-mentumfilmben, roppant lánctalp alá való.

88

Csatlakozás

Három nő ül a számítógép terminálja előtt,testükön csak egy-egy habfehér bugyi.Nem sejthetik, hogy én zavartam összeminden feldolgozandó információt.

Kiszabadítom a verset az összefüggések közül,bebizonyítom, hogy nem vagyok félresodorható.Kimenekszem a cuppogó biztonságból,monotón népszerűsítem az aritmiát.

Nagymellű angyalokkal utazom együtt a gyorsvonaton,megkörnyékezném őket, ha lenne feladatom.Eltitkolom, hogy láttam testükről röntgenképeket,nem célszerű manapság a kifejtett realitás.

Klóthó, Lakhesis és Atropos ül a terminál előtt,kívánják egymást szolgálatban is.Nem nyughat sorsom a pszichedélikus űrben,táviratban értesítem távozásomról magam.

Rutinos szerkesztők, heves konstruktőröknevezik eklektikusnak csörgedező vérem.Áll az itatónál három sárga kanca,órámból kifogy az elem, nyílt pályán fékez a vonat.

89

Csigavonal

Betérek az általánosítóba,rámszól a szép hölgy: ma nincs félfogadás,azt felelem: én egész vagyok,nem félek, egészen bizonyos.

A célkereszt épp ilyen bizonyos,főképp úgynevezett válságidőben,vaskerekek nyomai az arcon,verses füzet lapján lábnyomok.

Miféle fehér lábnyomokborítják be az utakat hazáig;nem hozza vissza az idomárnak,kihullt a szó szájából a pálca.

Megállok olykor némely borozóban,nem mintha innék, nem minthogyha írnék,csak mert hátha éppen ott szeretnénekpanaszkodni a kiszolgáltatottak.

Gyermekeikre gondolnak a kiszolgáltatottak,földre pöccintik a versek hamvát,rendelnek néhány pohár általánosítást,fölhajtják lassan, ébren alszanak.

Honnan tántorogsz, Magyarország,Budapest nevezetű májad meddig bírja,meszes lábnyomok kanyargó sora:építési terület közepén csigavonal.

Jönnek statisztikák, mint a mentőautók,keresztülszáguldanak rajtunk szirénázva,piros zsibbadtság önti el a közvéleményt,hadd vigyék kórházba a tényeket.

Hörögnek a tények az elfekvőben,kényszeredetten borotválja őket a borbély,szép hölgy akasztja ágyuk végére a táblát,begördül a vizit: újratervezés.

90

Csalétek

olvadozgat a nyalka műgondbármely édesség valóságalogikus mint a mozgólépcsőcéljához jutván kimerül

emlékek elkaparta hű pontfalánkul tapad zsarnokáravan-e még csók mely nem a végsőkit választottam étkemül

bármely ékesség csalók fátylaember mondata szájba roskadkeringélünk a nagy lámpáhozkecsesen rázzuk potrohunk

szemhéjunk lucskos merő háthamegannyi sorsot szertemostakvalós cukrokhoz visszatávozzárokba minden ott borult

hajók szeszélyek hallgatásokarctáblák közt lavírozó hitne higgy költő a könnyű testbenelszenderedsz és megcsalatsz

egy herceg egykor dalt talált ottszénné égette átkozóitbújdosik most a hűlt kövekbenha rátalálsz is elszaladsz

Pályakép

hideg tejet hidegtejet hideg te mondjatudván hogy senki pontjasem tűnik messzinek

91

az élbolyt éri elutolsó kör kolomp szóltejet hideg te gondolcélra igéivel

s forog forog foroga jelabroncsozatbanelőnyt behozhatatlantutolsó kör kolomp

Próba

először csak az állkapocsaztán a nyak aztán a törzsfelső és alsó végtagokmerevednek nekem is tölts

kevesebb jéggel mint iméntszederjes foltok most figyeljvesszük hogy festesz férfikéntnyomásra halványulnak el

sikolyt később egy fél pohárvéralvadék a száj alatthajtsd föl szoknyád ne most utáljborostyánkőszín árnyalat

az életcélt tövig tövigbelülről épp ilyen a földa has bőrén kiütközika vasszulfid a sárga-zöld

megalkuvás még egy mosolytbádogon kétszer annyiértkerek legyél akár a holds halhatatlan ki átkísért

92

Honnan kiáltok?

Növekvő fordulatszámú horizonta zöld szőnyegpadlóra hanyatlottegyetlen emberfő körül

Radikális kicsapongás a verssorokból I G É KBestiális kicsapatás a Kertből (Arra ébredtem katona vagyokaki sose voltam caplatok az idő bélsarábanaki sose leszek hol az ezredem?tejet kenyeret kellett hozni a boltbólelnehezült érzelmeket lecsatolnivégtagjaink vegyértékeink hiányáranyitjuk szemünket reggelentenem jelentkezik parancsnokságlegfőbb erény az öntudathúnyjuk szemünket nappalontaezüst kereszt a pénztáros nyakánfeszes celofánréteg a bőrön a lelkenlecsatolt üres könnygázos palackok:könnyezni vágyunk estelenteotthon a végtelen aszálybannem szöktem meg! aki sose leszeknincs mit földerítsek aki sose voltamismerni születtem kötelességeimetmint a rózsák oleánderekmadarak meztelen csigák a kertbenmint a rózsák a csatornábanáruházi gondolák az ágyban édes két testkét drága ajándékkosármint tej tej tej kenyér akna kenyérDÖGCÉDULA az ezredem)

93

Sűrűsbödnek az elektromos kisülésekSziporkázó mennyezetremár-már holmi metafizikáralát a leendő áldozat

A tolvajlás csak radikális segélykérelemA gyilkosság csak radikális pedagógiaA szerelem csak radikális önkielégítésA politika csak radikális költészettan

Bicikliküllők Nekilendülök I G É Körvényében tovatűnő véres kisdedek (Mindig a kisülésen ültemLénárt Sándor BOGNÁRMESTERHEZ igyekeztünkderes lovak dobrokoltak az árusok közöttátpedálozott velem édesapámaz orosházi nagypiaconnem érhetem itt a villanymozdonytdér lepte a vasúti töltéstjótétemények lepték a meséketmint később mártíromság minden magyar versetnem érthetem ezt a villanymozdonytsalakos pályán szakadó esőbenkifulladásig rohangáltamhemperegtem a vörös sárbanaz Időőőőő elcsúszó bélsarábans a fejem búbjáról csusszant hálóba mégisvéletlenül az egyetlen góóóóóóóóólnem érthetem én a villanymozdonytállok a deres kamerák előttcsalánnal csapkodja lumbágós tagjaimata rendező hogy eltévesszem a naptárlapozástde itt érem élvefelejtve a válság végét

94

gyaluforgáccsal csiklándanibognár nagyapám borvirágos orrátébresztő TATA! néhai presbiter úr!nem szöktem meg de a hódítókatelvitte mind [elvitte-e?] a gyorsvonat) Búgócsiga-moralitásKörfűrész-moralitásMajálisi sörös moralitásKokárda-specialitás

Fölkel a zöld szőnyegpadlórólkimenekül a horizont szorításábóltükrös kisvendéglő étlapjánIGÉKET keres nem találaz illedelmes leendő áldozat

Föltekint a színes neonreklámraRendel egy radikális rezisztenciátveled dadogjaez csak ez a győ- a győ- a győ-a győ- a győ- ze- lem ---

Visszatérő álmaim

1. mintha kissé megkésve érkeznék bizonyos ünnepélyes alkalomra végigfutok az üres téli utcán nyitom a díszes ajtót térdemhez csapom kalapomat hogy leperegjen róla a hó zihálva kaptatok fölfelé a széles márványlépcsőkön a teremhez ahol valakik várnak de végül megcsúszom

95

visszagurulok a bejáratig elmenekülnék csakhogy az ajtókat azóta bezárták négykézláb mászom egész éjjel az épület üres 2. sokan álltak még előttem vártuk hogy kifizethessük a gyógyszereket két bágyadt légy őgyelgett az üres üvegkancsó homályos pocakján nincsenek testvéreim súgtam hirtelen a jobbkezem középső ujján látható tintafoltnak mind kevesebb fény szüremlett be a gyógyszertárba nem haladt a sor de senki sem türelmetlenkedett órákon át csak álldogáltak hallgattak mozdulatlanul az emberek - most mindezt egy fehérköpenyes szőke kamaszlánynak mesélem de csöngetnek és ő megijed ágyam szélére ejti fésűjét 3. barátom orosz herceg a játszótéren túli mellékutca utolsó házában lakik tatarozzák azt az épületet hajnal van rossz a kaputelefon ablakáig mászom az állványokon nem vagyok részeg mégse félek követ a telihold fénye mint egy fejgép látom barátomat a kis szobában télikabátban dőlt végig az ágyon tátva szája üzenetet kaparászok a jégvirágos üvegre nem tévesztem el a tükörírást

96

4. épp a meccs végére állt el az eső csatakosan futok az öltözőbe üvegcserepek borítják a padlót valaki egy sárga műanyagzsiráfot csempészett zakóm zsebébe csak a feje kandikál ki most veszem észre hogy vérzik az orrom fehér mezemre piros cseppek hullnak 5. nyílt pályán fékez a vonat rozsdás vasrács az ablakokon egyedül ülök egy hideg fülkében hólepte távoli dombháton áll az édesapám távcsővel figyelem amint hegedűt emel föl a lába elől felém fordul és játszani kezd

Látogatások

1.

Elalkalmiasultam dudorásztamiközben saját kézfejét simogattahol a ballal a jobbot hol a jobbal a baltkevés a konyhai lámpa fényenem találom a már leírt betűketzsíros arcbőre fölragyogottsok halott hull ki a menetbőlfutok hozzájuk fagyasztó szavakkalrámnézett hozzám te szaladjmit értek én ehhez - fontolgattams hogy énhozzám is egyszer KÉSVEvalaki - - - végül csak egy pohár vizetfogadtam el magamtól szótlanuls az ajtóból se pillantottam visszagyomromban jéggolyó pörög

97

2. Szőkék, egyformák, hárman vannak.Szeméremszőrzetük arany.Gurigáznak egy piros gombolyaggal.A többiek, ügyet se vetve rájuk,esznek-isznak elegáns öltözékben,ténferegnek az egybenyílt szobákban,eszmét cserélnek halálról, haladásról,s ahogy érkeznek, oly diszkrétentávoznak el, míg jönnek mások.Ám hirtelen egy hang: Jaj, kérem, én csakebben az ablakmélyedésbenálltam és rajzolgattam volna - - -s egy puffanás a frissen hullt havon,s gurul tovább a piros gombolyagfelém, ki épp egy ablakmélyedésben 3. Teát? 1. e4, c5 és hány cukorral?2. Hf3, Hc6, 3. d4, Nevetséges volnaegy nő miatt cd: 4. Hd4; Hf6két - úgyszólván igazi - barátnak5. Hc3, d6, 6. Fc4, A politika persze e6 mindigmás 7. Fb3, Fe7, énpéldául 8. 0-0, 0-0 AZT KÉRDEZTEM,HOGY HÁNY CUKORRAL! 9. Kh1, Ha5Nem válaszolsz, te nyomorult?!- - - Mutatóujjam se húztam végigészrevétlen a könyvespolcodon Csuklómköré se tekeredett hosszú fekete haj-szál Tehát a figurák? Tehát a figuráknémelyike manapság álruhát visel!(Mellékdal: Szemüvegem földre hullt,a tábla fölborult, a játszma megszakad,a zárójel bezárul.)

98

4. Afféle nemzetközi menhelylehetett az a ház, amelyrema délután a tűzhányó tövébenbukkantam és - - -

és becsöngettem Vladimir Holanhoz(semmi válasz)és becsöngettem Paul Celanhoz(semmi válasz)és becsöngettem Jorge Luis Borgeshoz(csak az üzenetrögzítő hadart elvalami mentegetőzést)és kopogtam (rossz volt a csengő)a T. S. Eliot feliratú ajtón(csak a macskák kaparásztak bentről)és becsöngettem Kormos Istvánhoz(semmi válasz, de cetli az ajtón: SEMMI VÉSZ)s a D. Thomas s a Pilinszky J.s az A.E. Baconsky s a Szilágyi D.s a többi névtábla mögött semegyik emeleten sems a házmester sem (ki özv. J. Attila)- - - - - - irány tehát a kráterhátha ottrekedtek 5. Dühösen csapok az ajtóranyílik de csupán résnyirenem engedi tovább a lánca résen át csak annyit látokpiros a nő pongyolájagesztenyebarnák fürtjei kisbaltát emel jobbkezes az alvó macskát fejbevágjafelém fröccsen az agyvelő

99

6. Stigmákra gézlapotgyertya lángja fölé papírlapotpohárba pókot a mennyezetrőlkenyérre sót tükörre semmitszóra szót és testre testetcsak a kulcsot nem tudjukcsak azt nemhogy a kulcsotkinek a kezébe 7. Már a gyermek istermésköveket emelint fölfutkos-e alattuk bogár

*

100

Részlet a RÉSZLET című versből

Zarándokútja első állomásátéhségtől szédelegve érte el.Patkány inalt az árok gyér füvében,s egy tévétorony látszott messziről.Mint olcsó hotdogból a vizes mustár,csorgott alá az őszi alkonyat.Hogy eltitkolja, mért kapott kegyelmet,egy buszmegálló padjára feküdt.Zsebében színes fényképet találtak:szakállas férfi kishalat pucol.

Ki tétován a liftközépre álltam,hogy fölrepüljek biztonságosan,s a vacsorára pirított kenyérbőlboldogan tettem félre falatot,s hogy annak-é, ki elvevé, ne kérdezd,csak ropogtasd, mint föld a csontokat,míg majd szederjes fényhártyát feszítnekkettőnk közé az elhangzó szavak,s a mesének se kezdete, se vége,csak volt s leendő próbatételek.

A boncteremből megszökött a főhős,s egy elhagyatott fürdőhelyre ment,hol szél hisztériázgatott a parton,akár a hentesnél az asszonyok.Már sportújság vagy filmplakát takartaa széttaposott homokvárakat,már nem viselték fürdőruhák foltjáta kékre festett napozópadok,de ott csillogtak még a deszkamólóna fához tapadt apró pikkelyek.

Eszembe jut: ha átsuhamlanának.Mióta hordom ezt az egy igét,hogy hátha egyszer feltételes módban,többes szám harmadik személyben, így

101

leírhatom, s te olvasod, miközbena deszkán üldögélsz, fejed fölöttjavíthatatlan zuborász a tartály,állandósult a szivornyahatás,és azt morgod, hogy impresszionizmus,hogy minden eset egyedi eset.

Kalózhajóra szállt a kikötőben,s a korlát mellett émelyegve állt,kockás rongyot kötött a félszemére,Mozartot fütyörészve dolgozott,tudott előre minden lázadásról,dobott a vízbe kapitányokat,nem érdekelte pénz, se rang, se kártya,se olcsó rum, se pornóvideó,de álmatlan feküdt a szalmazsákon,ha közelgett egy lakatlan sziget.

Mondom, forognak mafla életek, nézd,kié egy ágy, kié egy elv körül,kié nagyapja műhelyét keríti,kié, mint légy, a presszóasztalonmászik meg ottfelejtett kockacukrot,másé az alvó gyermeket lesi,hogy másnap minden rezdülést jelentsen,másé meg csak a naptár lapjait,s a végtelenített kalandregénybőltepsibe szakad egy-egy epizód.

Az ablakból a hegy medvének látszott,egérfogó csattant az ágy alatt.„Nyugodtan alszom. Isten Önnel” - írta,s a zöld levélpapírra ráborult.„Talán 1988-ban- motyogta még - a főváros helyénmélységes mély...” - de mélyebb lett az álom,hatott a méreg gyorsan, pontosan.Föltámadott a kettészelt egérke,megnyúzatott és elrohadt a hegy.

102

Biztonság

(Montázs 1980-ból. Forrásai: Bonctechnika tankönyv, Honvédelmizsebkönyv, egy szakácskönyv és Balassi Bálint verseskötete)

Boncoláskor a boncasztalon fekvő hulla jobboldalán állunk. Az egyes szervek boncolása meghatározott sorrendben történik: kezdjük a ko-ponya boncolásával, majd folytatjuk a mellkasi, hasi szervek vizsgála-tával. A könnyebben romló részeket (belsőség, apró húsok) hamarabb kell felhasználni, míg a nagyobb darab húsok tovább eltarthatók jé-gen, hűtőszekrényben. A fegyveres harc célja nem merülhet ki az el-lenséges fegyveres erők megsemmisítésében, hanem a végső döntésre törő katonapolitikai célt csakis és elsődlegesen az ellenség hadászati eszközeinek megsemmisítésével, gazdasági és politikai bázisának szét-rombolásával lehet elérni. Az agyvelő kivételéhez úgy kezdünk hozzá, hogy az agy homloklebenyét a bal kéz kampószerűen meggörbített ujjaival megemeljük. Főzés közben a velő megszilárdul, tehát jobban tudunk vele bánni. A modern tömegpusztító eszközök alkalmazása kö-vetkeztében várható rendkívüli fizikai, pszichikai és erkölcsi megterhe-lés nagyfokú erkölcsi-politikai szilárdságot, kitartást, győzni akarást igényel. Az jó hírért, névért S az szép tisztességért Ők mindent hátra hadnak; Emberségről példát, Vitézségről formát Mindeneknek ők adnak, Midőn mint jó solymok Mezőn széllyel járnak, Vagdalkoznak, futtatnak. Előfordul, hogy a koponyatető nem válik le. Ennek oka rendszerint az, hogy nincs a csont tökéletesen körülfűrészelve. A gyakorlat célja az volt, járuljon hozzá a népeink, hadseregeink közti együttműködés és őszinte fegyverbarátság erősítéséhez, egymás jobb megismeréséhez. Szükség esetén az orrnak és melléküregeinek, valamint a szemgo-lyóknak vizsgálatát is el kell végeznünk. Ha a hadköteles - a katonai szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset következtében - meghalt, hozzátartozóit özvegyi nyugdíj, árvaellátás vagy szülői nyugdíj illeti meg. Helytelen a hurkát sütés előtt villával megszurkálni, mert a szúrás helyén a bél könnyen kireped. Ha a hurka túl szorosra van töltve, akkor vékony tűvel megszurkálhatjuk, hogy a gőz ne repessze szét.

103

Híradásunk tartalmából

Mért lepi el most vadtetemek perzsbűze az erdőt?Kik menetelnek amott? Messze-e még a patak?Reggel hoznom kell kenyeret, tejet újra a boltból,házak dőlnek elém, vértől síkos az út.Kurjongatnak a hajtók, míg én alszom az ágyon,táskájukban a pénz mézesen összeragadt.Szűzlány nézi a kék képernyőből kitüremlődrága rakétafejet, s megsimogatja sután.Állok a sorban a pultnál, égeti nyelvem a kérés,érzem a vadtetemek perzsbűzét s lerogyok.Jóreggelt, felelősség, nyugton hagyd a világot.Ennyit mond a madár. Boldog békeidő.

Négy ász

Tavasz van, verejtéktől fényes fejét a versengedelmesen hátrahajtja,hogy öklömnyi széndarabot tömhessen torkábaaz iskolából kirohant ifjúság.Nyár van, a közízlés régóta szeretné meglesnifürdőkádban maszturbáló főbérlőasszonyát,de csak a kilincsre akasztott pongyolátmutatja estelente a kulcslyuk.Ősz van, hogy senki ne gondolhasson egy másik őszre,miközben kéjesen feltételezzük egymásról,hogy talán mind egy másik őszre gondolunk.Tél van, elakadnak híreinkkel a vonatok,mintha zárt határon szeretnénk magunkat átcsempészni,pedig csak tél van, magyarázat nélkül, egyszerűen.

Primőr

Nincs még itt az idény, de vidáman telnek a ládák:fóbia-sátrak alatt nőttek e szívrohamok!

104

Rend

Szétcsuszamló koponyahalomnak az egyik,menekülés közben eltalált állatnak a másik,háztetőkre hulló első hónak a harmadik,templomajtóban leboruló öregasszonynak a negyedik,távolodó gyorsvonat zajának érzi magát az ötödik.Átrendezzük valahogy vackainkatés engedelmesen lefekszünk mind.A szereteten, amelyet eleinktől örököltünk,és amelyet ma is elmulasztottunkegymásnak fölmutatni,tovább repedezik a régi aranyozás.

Megállóhely

Záróra van már mindenütt.Fogasról lehulló kabát.A bölcs a földön elterült.Az ember áldja meg magát. Üvöltöznek a slágerek.Elnyugszanak a razziák.Szűkülnek mind a tág erek.Megkötjük sorsunk masniját. Reggel az ige testet ölt.Kapkodva borotválkozik.Moccan, ha már a lámpa zöld.Jéghideg fogantyút szorít.

105

Bűntény

A gyilkos köztünk van, a gyilkos köztünk van,suttogtuk tegnap is a bársonypamlagon.Aztán a parlament, a gyors himnuszfutam,s a még beljebb, a jó, a most szoríts nagyon.

Öregszik boldogan, tisztes kort ér meg itt,szakad ránk hajnalpír, miközben öltözünk.Lehet, hogy ártatlan, halljuk hát érveit,egymáshoz is csak így lesz majd, ha lesz, közünk.

A gyilkos megbocsát, a gyilkos megbocsát,hangszórókat repeszt konok szónoklata.Szánk szélén csontszilánk, vállunkon rossz kabát,tudjuk, kihez megyünk, meddig megyünk haza.

Izgalmas film a sors, ostyát rág, vár a nép,mosdatlan üldögél a bársonypamlagon.Aztán egy híradás, néhány csepp váladék,s a most már legjobb lesz, ha égve is hagyom.

Vásár

A jokulátor éljenzi a népet.Kalácsot visz az öreg néninek.Figurája új mezőre léphet.A tábla alatt néhány évtized.

Maszkot cserél az eszme terminálja.Sikoltoznak a földgömbárusok.Szűzlány és medve szerelmi viszálya.A csatornában békesség zubog.

106

Szaporulat

A megtermékenyítést önként vállalókszilárd erkölcsű, jólmegtermettfantomkocára ugratják a verset,hogy kinyerjék a mondanivalót.

Tudjuk, mindig hibátlan lesz a vérvonal,hisz nem születhet véletlen a gyermek,ki majd – hallják a vályúk, vermek – kövéren, szépen mindent elszaval.

Zápor

Kőfal mögüllilállik át a nyárelő,ijedten ülbiciklijén az olvasó,vihart jósola lassan gyűlő égi dal,bár fény dőzsöl,tréfál az út buckáival.

Már megcsapdos,már földre szállt a hűs veszély,pedált tapos,gurul az olvasó, ne félj,kerülgetia vers tükörszilánkjait,otthon pedigegész tükrökről álmodik.

107

Csak

csak annyit tud hogy valamelykettéhasított felülettel szembenültették le s a rést kell néznie

amelyen át majd egyszer anyatejszivároghat mint hangulat a rendens a tettes ő lesz mert kezében szike

corpus delicti hagyományos ügytitkon előírt bűntudatcélszerűen bolyhos puha kárpit

később vezényszó hallgass és feküdjnem futhatunk el nem vagyunk nyulakbár koponyánkba bárki bevilágít

Fény

Lámpást kezedhiába tart,ha mint rovartbegyűjtenek.

Az ver, ki áld– kiált a fű.s testeden tűfúródik át.

Üveglap vár,éteri csend,embernyi szent-jánosbogár.

108

És hogy Ezek a ma is hihetetlenülfelkunkorult röppályaívekmeg a nem mindegy ki neve kerülelőbbre kapaszkodni hívek

avagy az ég már egy eszmét se bír megönként a barna latyakba merülés hogy örülhess majd egy halálhírnekelmatarászgatsz sorsodon belül

Ezek az egymást ellenőrzőhálózatrétegecskék mint a gézlátszódj ne látszódj eltűnsz visszatérsz

fertőtlenítetten fertőzőátvérző korrekt elvhű tiszta kézha katapultált részből az egész

Azt is

Egy vidámparkban lépsz mögénk előszörbordáim közt érzem majd érveidne még - suttognám - hagyd itt mégse viddeljátszhatod hogy épp csak levegőzöl

s a gyorsbüféreklámok fényeitvizsgálgatod hisz kitelik idődbőlvagy betlehemi csillagokat lősz fölfillérekért megrendelés szerint

de megteheted azt is majd hogy nem várszés két ujjal a koponyámba nyúlszés körmöddel egy vércsatornát elvágsz

aztán gyöngéden gyermekemre fújszhogy még gyorsabban forogjon velea forradalmak óriáskereke

109

Hogy nem

Bizalmasunk, a jelszó, ki pedigsürgős teendők hírét hozta volna,hanyatt fekszik, s míg mi, fölé hajolvalessük utolsó rezzenéseit,

fönnakadt szemmel arról álmodik,hogy olvassák a testét szótagolva,hogy tudja minden érzék, mi a dolga;vérről szörpre a hős is átszokik.

Betűi később szerteszét szaladnak,keresnek új élethez társakat.Csak mi másztunk négykézláb kőfalaknak,

hogy megtévesszünk szorgos szájakat,s utolsóként hittük, hogy nem tapadhaterényhez bűn szemvillantás alatt.

És nem

üveglapok közé szorítva őriznem volt és nem lesz pillanatokatcsavart szervákat visszaadogattűri hogy hulldogáljon rá az onix

képzeletébe gyakran másik nőt viszkucorog kuncog piros pad alattkurrogva kopaszt játékmadaratőt ábrázolja minden égi kődísz

nevét kiáltja minden mágias ha egyszer jóhírt hall a rádióbanés nem gyanakszik arra hogy valótlan

vonatra száll az üres állomásonablakhoz ül hogy biztosan kilássonde nem kell többé exponálnia

110

Ma sem

- - - Először egy repedt lavórra néz,aztán miránk, bicsakló lábainkra.Fakult-e már dalának sárga szirma?Angyalt utánoz: elröppent a kéz.

Hová is lendülhetne át a hinta?A játszótéren éles késre lépsz;egy Résszé forrott össze két Egész,míg szétbomlottál vékony szálaidra.

Talán a tánc sötétben ropható,talán repedt időbe hullt a titka,s a magyarázat versbe vonható:

megcsalták őt a társai, de minthasellők szolgálnák ott, ahol ma él - - -- - - Nem, Atlantiszból ma sem jött levél.

Míg nem

és FIRE EXIT hirdetikfehér betűk a homlokánnem észleled ha megszitálsaját cseledbe fúlsz bele

s a szolga népek szúrt sebekis vörös fekélyfesztiválés FIRE EXIT ki szerintaz utolsó élgörcs jogán

pazar пожар e hitvitakét (három) új lator közöttmíg nem mindegy ki kit visz a

jótékony árnyak sorközökalá egy elbeszélgetéstüzébe - - - mely csak tévedés

111

Mígnem

hisz itt minden oly emberireális propagandaképa gyilkos mindig elnyeria legérzékibb nők kezét

a bugyit eszme hántja lea tampont eszme rántja kis a hirtelen halál jelehogy fölgyorsult a gépkocsi

mígnem egy fa egy kőkeresztegy transzparens egy sziklafal- - - és hamarosan zöld lehetsz

és hamarosan fiatals a hereföld sötétvörös(a szonett tizennégy soros)

Ott majd

Időd köré dagad az álszent válaszarra, mit nem kérdeztél senkitől.Tiszteld a fát, ha véletlen kidől,de félj attól, ki biztonságot áraszt.

Nincs több leckéd, hát tanulj ennyiből,inkább, mintsem a törvénykönyvet nyálazd;légy gazdaságos, tested el ne fáraszd,csak senkiföldjén lehetsz már vadőr.

Vigyázz magadra, ott majd az leszel,akit képzeltél pajkos kisfiadnak,kit elvesznek és holtan visszaadnak,

mert van belőle élve százezer.S ha nincs kérdés, mely mindent átvilágít,hagyd el, míg mered, szűkebb pátriáid.

112

Hopp

Szívtáji lápba fúl az Isten,agóniája cirkuszunk,s porondi rend szerint futunkcukráért fakó dresszeinkben.

A csörgősipkás bölcs szerint semoldoz föl mindaz, mit tudunk,s vidáman körbetrappolunk,mert ott kering már ereinkben

a megtestesült idomár,tánc- , illem- és jellemtanár:hunyászkodó önnönmagunk.

S a ránk ragasztott, el nem úntplakát szerint életre szólóprodukció: Homo & Homo.

Tájfilm hentergő kamerával

szóraj szórajt követ figyelem röptüketcsücsöri fészkekből menekülnek délrelelövöldözendők isten levesébe kellene a májukszétszakad a szárnyuk idelentről minden szánalmasnak tetszik ahogy igyekeznekfeketére festik a tiszta ív egetszóraj szórajt követ két botból keresztet eszkábál a gazdakész az új próféta bőrkabát leng rajta

113

Koratavaszi éjszaka

Az arc mögül előkerüla múlt idő jele,s gyermekkorommá édesülvén Thalesz tétele. Az égen úgy leng fenn a csend,halálom tudhatom,mint láncon színezüst kereszt,átokra alkalom. Véletlen tört el egy pohár,véletlen létezünk,szerelmeskedni kár, ha márszög verte át kezünk. Szabályaimba úgy futok,akár az üldözött,s hiába bontom, nincs titokfehér falak mögött. Fohászok, fogalmak, jelek,tudássá lényegültemlékkörök, a feledettkövön kövér betűk. Ikszipszilonra gondolok,száz éve láttam őt.Mivé olvadtok, elhagyott,tilalmas hómezők?

114

Március

Precíz eső rongyolja mostfehér buckáidat.Aludj, ha tudsz. Erős vagyok.Maradj, ha mersz, hanyatt.

Futtod elúnván visszahullsz,te vékony vérfonál,ne kárhoztasd e márciust,hol húnyt szemem csodál.

Kagyló mélyén hallózó test,bemocskolt meztelen.Tavasz tapos egy hanglemezt,nem énekelsz velem.

Órád ha áll is, élni kell.Iksz éve láttalak.Ágaskodnak, nem érik elszavak halálodat.

Cáfolhatatlan képletek,fölös vershalmazok.A virradat ma hó helyettmegint esőt hozott.

115

Kolostor

Ha egy-egy pont, akár a csillag,két arc között át is hevül,nem érthetjük, miféle hírt ad,visszfénye nem gyúl már belül;

csak fölsoroljuk bűneink ésmutatjuk apró sebeink,aztán a riadt széttekintéskövetkezik: mi lesz? megint

győznek a kölcsönös szánalmak:csatakos, gyűrött lepedők - - - avagy a száj szélére alvadtcsíkot látjuk? a múlt időt?

s ha jó is olykor egymás mellettelüldögélni fullasztófüstben - - - feledtük már a nyelvet,röptét elúnva hull a szó,

pecsétes lesz a büszke abrosz,projekció a tiszta vágy,s hasonlatossá korsó habhoza hit, hogy nem hiszünk szabályt;

mert minden pont, akár a csillag,csak áthevül, aztán kihúny,s vaksággá oltja álmainkate kies dormitórium.

116

Pontatlan időjelzés ezerkilencszázvalahányból

A szokás lényege az ébredés előtti legutolsókesernyés ízű gyermekálom;borostás arcunk egy-egy részletévé inkarnálvalátni az eljövendő világkatasztrófát:csöndet, romok közé hányt emberholmikat. Diderget ez a tél, köszönöm, ha szólhatokaz emlékezetemben élő valamelyik perchez:kapcsolja, kérem, a legközelebbi idegencivilizációt, sokszorosan sürgős ez a hívás. Arra ébredtem, verssorokat kell papírra vetnem,de csak egy sebzett lábú korcs kutyát rajzolok,nincs szavam. Nem értem én már utódaink nyelvét,riasztóan sok törmeléken kellene átbukdácsolnom,hogy titkos táborhelyükhöz érjek. Marad egy mentőöv, kávéfőzés szombat reggelenként,néhány hétköznapi levelezés émelyítő búcsúszavaiés talán egy szecessziós paplanhuzatdísz.Vértócsák a tágas játszótéren, álom,rejtjelek minden hajnal címlapján,romok közé hányt végtagok, csönd,a szokás lényege. Elcsuklott,nem folytatható.

Utolsó járat

Sáros a busz kereke,hosszú az út, ne gyereegyedül haza.

Tarkón vág a fagyhalál,deres testű, csupaszájnő az éjszaka.

Lesheted, hogy rezzen-eszöggel átvert tenyereannak, aki él;

117

precíz menetrend szerintelőzzük meg elveink& “szikrádzik a szél”;

ne válts érvényes jegyet,nézd el, amint integetmindaz, ami volt;

húnyjanak a fönt hagyottkérdezetlen csillagok,zár az égi bolt:

sáros a busz kereke,hosszú az út, ne gyerehaza egyedül,

nézd, a sűrű űrre aléha lelkek szürrea-lizmusa vetül;

életeddel játszanak,fulladozz az átszakadtgátakon belül;

mindhiába vár amaparton ájulás, puhapárna, (f)eleség,

hogyha míg az út haladt,gyász- vagy írógépszalagfutott szerteszét.

Sáros a busz kereke,homlokod is fekete,szádnak nincs szava,

ezer éve létezettmásodat se kérdezed,hová ért haza.

118

Elátkozott völgy

most még a lassú mozdulat ahogyszembefordulok benned önmagammalhirtelen megszakad a kövekből sugárzott zenelátszólag közönyösen figyeli egyik arcom a másikatde már ugrásra kész remény a szemgolyók mögöttde már mindkét jobbkezem a pisztoly markolatjánaztán két egyidejű dörrenés két egyidejű puffanásés tűzhet erre a bájos tájra tovább a Napmíg egyszer megérted végre mindazt ami történtés eltévednek és elpusztulnak az akkori utazókmert csak fehér csontok világítanak a hideg éjszakában

ABC-részlet

Embert se látott, állt csak a sorban itt,mocskos kosárban margarin és kenyér,két észrevétlen könnye lassan- elnehezült fogalom - legördült.

Fémpénz gurult szét, munkaköpeny mögülsejlett a szeplős, elhanyagolt idő,tessék vigyázni, mondta halkan,meg ne vehessem a fél világot.

Gondoltuk akkor, dér lepi vállait,később a két folt angyalian kinyílt,utcát repült át, parkot, erdőt,s reggelizik valahol, remélem.

Hagyjál, ne nyújtózz, kérem a rádiót,biztos bemondják, végre ma visszatértonnét, ahonnét senki eddig,vissza - ha nem titok - egy halandó.

Innám a kávét, s hűlve kavargatom,én is lehettem, hátha a másodiksorsomba értem, mert az elsőtéjjel a párna alatt feledtem.

119

Jajszót ha hallasz, nyisd ki az ablakod,szárnyam levetni óvatosan segíts,habzó pirossal fröcskölöm széténekeim neked, eltaláltak.

További részletek

Sugárban dőlt a vér a sebből,a képernyő azonnal átszakadt,s miközben tócsa gyűlt az ágy alatt,s „ma minden hipotézis megdől”– süvöltötte a főhős, nincs panasz,pörgettük át a szombat estét,s alkalmi szöszke ismeretség,tehozzád szállt az ösztönös fohász,hogy míg vetkőzöl, addig is magázz.

Gyanútlan ébredtünk, mint holtak,kik azt hiszik, hogy őrzi sírjuk afésült bundájú félmázsás kutya,s te már a krumplit daraboltad,vagy azt kérdezted, hol van még gyufa,mikor a párás kistükörben,hová, hogy nyelvemet kiöltsemhajoltam csak, egy férfi zokogott.Így élj eztán, ha nem rád gondolok.

Magaddal játssz, ne olvass verset,gyűrött rongyot vasalj, amíg rekedtbemondók olvassák a híreket,s a földről minden morzsát felszedj,nehogy, mint kővé száradt bűnjelek,galamb világod begyébe kerülvéncsörögjenek, sok kényszerű körülmény,és fölébredj… de kár aggódnia,a tettes Ön. Tessék, a holmija.

120

Átok

Alkalom jön az örömretehát alkalmi örömfekteti a fejem tönkrebelül bizonyos körön

Alkalom a szabadságracsonkolja két alkaromhűlt helyemen marad hátrakonténernyi tarka lom

Alkalmazott elméletektépik zsigereimets repülök mint pudvás retekneki majd a semminek

S ama jeles alkalombólmidőn végleges hidegforma lesz a tartalombólálljon meg a te szíved

Közben

Míg a tévé képernyőjén vibrálnak a gyilkosok,s hull fejükre bőven tömjén, s a miénkre híg lucsok;

míg az utcán hömpölyögtet idegenek özöne,és ha köszönsz egy kölyöknek, lesheted, hogy köszön-e;

míg odafenn robbanások rövidítik az időt,hogy idelenn meg se ásott sírba térjünk mielőbb;

121

míg önvádak s koholt vádak tizedelhetik a jót,s ellephetik mohó nyájak már az egész földgolyót;

míg a szavak jelentése szájról szájra változik,s állához az est zenésze nem hegedűt - kést szorít;

míg az automatákból gombnyomásra kilövellondó, csokoládé, jelszó, költemény és anyatej;

míg a bicskás gavallérok nyeshetik a parkokat,s az elpuhult tartalékok hite régen elrohadt;

addig egymást átölelve dünnyöghetjük álmatlan:testesülj meg, elvek elve, emberséges tárgyakban;

addig (mert hisz közben élünk) szerelem a menedék,s közben, ami volt a részünk, közös tüzeken elég;

addig (mert hisz élünk közben) hadd csókoljam melledet,hihessünk most más időkben, miknek vége nem lehet;

s míg, mint állat, riadalmas menekvő a gondolat,húzódjunk meg egy hatalmas vasbeton boltív alatt.

122

Aequo animo

Fegyelmezetten várom azt a csendet,türelmes szívvel, moccanatlan kézzelszámolgatom, melyik másodperc hányadik.Közel vagy már, de testemig nem érsz el,csak izgatott lélegzeted melenget,szemed bocsátja rám a tárgyak árnyait. Az önzetlenség löki mindig félreavagy az önzés - titkos, jobbik énünk?A kő, miközben gördül, elgondolkodik.Az ember - hogyha új utakra térültés önmagát belülről látni vélte -gyávább: egy arcvonása meg nem változik. Külön kerülni életünk sodrátólés megpihenni ösztönös reményben,ha percre csak! - ki vállal ily kockázatot?Hisz vesztünk úgyis - vámon avagy réven -,hisz félünk minden lélekváltozástól,hisz hadd paskoljanak a megszokott habok. Rég láttalak, eltelt azóta nyolc nap.Ismersz-e, mondd! Magadnak nem hiányzol?Ajtók csapódnak itt, ártalmas környezet.Tudd vagy ne tudd: én nem játszom. Te játszol?Ismerlek-e? Találgatom, hogy hol vagy.Megalkuvó vagyok, ha nem vagyok veled. Száműztem már a zsongó külvilágot,jeltárát átadtam a képzeletnek.Téged talállak égve, lámpát, mindenütt;neked bocsátom meg, ha nem szerethetsz;talpam fölsebző zöld üvegszilánkok,minden te vagy: az is, ki gyűlöl és megüt.

123

Rég láttalak. Szégyen, ha téged látlakmegtestesülni minden szenvedésben,pedig tudom, nem bántanál, csak nem vagy itt.Álmatlan élek, ébren tart e szégyen.Nyugtass, ha mersz: leszünk majd egyszer bátrak,s mit addig elkövettünk, megbocsáttatik. Fegyelmezetten várom azt a csendet,türelmes szívvel, moccanatlan kézzelszámolgatom, melyik másodperc hányadik.Közel vagy már, de testemig nem érsz el,csak izgatott lélegzeted melenget,szemed bocsátja rám a tárgyak árnyait.

Maradj még

ne játssz tovább azzal az üres gyufásdobozzals az abrosz rojtjait se csomózgasd össze hallgatagona halál nem más mint egy végtelenített elektrosokkamelyből – szerelmeit feledve – mindenki fölkélegy más dimenzióban

addig hintázó mosolyod két sarkára akasztva méri egymástami történt s ami még megtörténhetikaddig váratlan ajándékokat ejthetnek elédaz egyenes napsugaraktitkos vonzalmat érezhetsz egy kavics egy zsiráfegy papírrepülő iránt

aztán majd úgyis szétszélednekaz evilági gyarlóságok kellékeiesőcseppekbe füvekbe széntömbökbe költözikleendő ápoltak emlékeivé menekül aki voltáltalán csak a leghűségesebb versek– vagy azok sem – vihetők át

124

Rövid óda

Hová türemlik át és ott kié lesza végtelen időből durván kiszakítottszalagdarab, min együtt mentünk végig,kihez kerül, ha már agyunkat nem tápláljavigasztaló, varázsos oxigénnel,s masszív magánnyá hűl, nem fáj a test? Majd összebújnak mások, nevük ne kérdezd,csak annyit tudnak rólunk, amennyit bizonyította puszta létük, nevünket ők se kérdik,csak hullámzanak pulzárok ritmusáraés töltekeznek a hasztalan reménnyel,s tőlük se kérdi senki: cui prodest?

Nyílt pályán

szirénaszóra ébredekfegyelmezetten öltözömszederjes néma testemetfehér mezőkbe göngyölöm

hazátlan boldog múmiahogy mikor élt nem érdekesL. Éva egyszülött fiadiákoknak ma ingyenes ki gyorsvonaton szenderegs valószínűleg én vagyokoly könnyen átgondolja eztmint kislányának elhagyott

125

babái a bonctechnikáta játszótér deres füvéns füzetéből a deliráltmázsányi súlyú költemény ha kizuhan most hirtelens a töltésről továbbgurulvégig a ferde földekens az isten lábnyomába hull nem múzeum de mészárszéknem tárlók hanem vaskampókés véres bárdok képzetétkeltik sündörgők andalgók akik hogy ölelkezzenekazt hazudják hogy van örömde én magamra ébredekfegyelmezetten öltözöm hazátlan boldog múmiaszeretett-e nem érdekesL. Éva egyszülött fiaitt látható és ingyenes jöjjetek hát és nézzetekcsak érinteni nem szabadmert arcom széthull elperegnem tűr becéző ujjakat alattomos cicáskodástamelyből végül vér fakadez az egyetlen állomásnyílt pályán fékez a vonat

126

Tudósítás

A képernyőn most katonákat lát,kik átszellemült arccal kelnek áta film kedvéért megáradt folyón.Nem tudatja, mit jól tud, az időt,mióta tűnődik e légión,csak levetkőzik lassan, mielőttverejték öntené el homlokát.

A kéklő kép most magától kihúny,a vakság, mondja, pillanatnyi gúny,s már teremt is egy repülőteret,érzi a gyűlő kerozinszagot,mit otthon, sajnos “egyebek” helyettáraszthatnak a vaskos bútorok.Fohászkodik: nehogy korán megunj

engem, utast, hatalmas gépcsodákügyintézője, hűvös külvilág,tíz-húsz járatra juttass még jegyet...és végigdől a barna pamlagon,hessent hasáról szemtelen legyet,mert hadonászni akad alkalom,hogy védelmezze ki-ki önmagát.

A képernyőn most lányok láthatók,s a testükről lecsúszó takarókhóolvadáshoz hasonlatosak;mohák, bimbók, ágaskodó rügyekhitetik örök valóságukat,de ő dohog: ki vet rájuk ügyet,ha úgy döglünk, akár az állatok,

s ha vér-, kerozin- s izzadságszagotkeverve eggyé ma is áthatottmindent az esti meditáció,

127

mely sterilizálja a vágyakat,hogy síkos bundájú projekciólapulhasson a mozgó ágy alatt,s letéphessünk még egy naptárlapot.

Most azt képzeli, hozzád meneküla szétcsuszamló panelok közül,hozzád, akit nem láthatott soha,kiről csak sejti, hogy ezt olvasod,s lehetsz akár leendő gyilkosa,vagy benned tisztel új áldozatot,ha változatlan élni kényszerül.

A versképernyőn most műsorszünet,gépek nyögik ki édes terhüket,süvegcukrot, banánt, fehér golyótés mandulát, de átvitt értelműthullajtanak e modern léghajók,hogy könnyebb legyen fönt az életük,s hogy ne gyúljanak lent túl nagy tüzek.

Aztán megint a lányok, katonák,mert folytatódik másnap is tovább,s Hamlet csak fekszik szótlan, meztelen,Hamlet, Miskin vagy N.N. - bárkinekszólíthatod; ha rálelsz, nincs jelen,hozzáérhetsz, a teste jéghideg,üzeneted a szó nem adja át,

a korpulens jel telhetetlenülbehabzsol mindent, aztán elterüla fölszántatlan barna pamlagona kifutók s a befutók között,s ketyegve vár, míg jő az alkalom,és köhintvén ránk rózsaszín ködöta kéklő képernyőbe átrepül.

128

Tábla

Serény utód, a végeérhetetlenmélység mi volt kezdetben? Semmi több,csak egy véletlen hajszálrepedés.

Ezernyi hangot hordott a szél, s azokhomokszemcsék gyanánt csiszolták,nyitották, tárták rését tágasabbra,

öntudatlan munkávak képezték kiokos csapdává, titkos lényegünkké.Felelj rá bármit, meg se hallja már.

Határ

Ennél a nyílt kőnél kezdődikminden anyanyelvek birodalma.Itt élnek majd, akikkelnincs közös időnk.Csak a Napot kérlelhetjük:fussa át őket egyszer a tűz,ne feledkezzenek el mirólunk,nekünk, nyugodni vágyóknakköszönhetik a csend fogalmát.

Őszi esőtől indigószínű lányközeledik mezítláb, egyszál ruhában,de ezen a nyílt kövön ő sem jut túl,itt ereszkedik térdre,itt próbálgatja hasztalanszéttört arcomat újra összerakni.S nem segíthetek.

Fényes mosdó csempéjének buktam,gyorsvonat lüktetett át rajtam,elfelejtettem fölébredni,

129

fehér fal elé állítottak,égbe katapultált a szívem,széttéptek a mesterséges macskák,nem segíthetek.

Ennél a nyílt kőnél kezdődikminden anyanyelvek birodalma.Itt élnek majd, akikkelnincs közös időnk.Csak a Napot kérlelhetjük:fussa át őket egyszer a tűz,ne feledkezzenek el mirólunk,nekünk, megnyugodottaknakköszönhetik a csend fogalmát

Capriccio

Tudnom kell, kit visz magával,ha valamelyik reggel eltűnik.Tudnom kell, talán márki is szökött az egyikúton, nem vigyáztamés én még itt vagyok.Élt, aki semmi más tétet,csak a gondolatait kockáztatta,mint a tájat a benne lakók.Az órákat néha átállítjukszámunkra kedvezőbb időre,kacskaringós vonalak kanyarulataitbiztos kézzel egyszerűsítjük.Az őszi erdőből hegedűszóló úszik áta terhét közönnyel cipelő folyó fölé.Vajon miféle hangokat sodor majdhervatag füzeteimből tifölétek a szél?Állnak tehetetlenül a fák,csomagol Paganini, ballaga szomszédos kerek évszázadba.Itt már feljött a Nap.

130

X.Y.

„Non ero, terra, tuus”(Publius Ovidius Naso: Tristia, 4,10,130)

Talán kijössz – igenis kijöhetsz – onnan – igenis ott vagy – közénk. Egyedül te.Senki nem kérdezhette tőlünk, nem isfeleltük tehát senkinek, hogy ott vagy.Akvarellek összemosódó színeinélegyszerűbbek ezek az éles kontúrok:töppedt házak az út mentén, feszes villanyvezeték, varjúcsapat.Várakozásra szánt időnket lassanelfogyasztjuk, nem tanultuk meg,értelmezhető-e a tartalmas végtelenség.Talán kijössz – igenis kijöhetsz – épenonnan, észleled a rést, melyen átbesütünk hozzád, s amelyen már – annyi év után – átférsz, visszaférszsértetlenül. Méltóságteljesen gördül végigegy néma fekete gép, integetnek a maszatoskezű és arcú kisgyerekek. Kijössz épenés onnan – igenis éppen onnan - , egyedül te,az út alól. Neved se tudom, sose láttalak,lehetséges, hogy nem is jártunk ugyanabbanaz évszázadban. Talán kijössz – igenis kijöhetsz – onnan közénk. Többet titkolsz terólunk, mint a fényes pofájú óraművek.

131

HIDEG VAN

Kollázs Weöres Sándorelső könyvének soraiból

Nyújtott tenyérrel a templom előtta mindenségben elsimulvahiába kérdeném:ismersz-e, mondd? Az ember gyönge lesz megint,méltóan az ínyenci kegyre,kovakővel tördeli ki a fogaimat.Ne mondjátok, hogy nem vagyok. Véres az ég ajaka,térületlen merülökformák közül a sugarak közéés hátad árnyékát a falra vetem Nem tartja titkát senki sem,holt idomaikból kikeltek a fák.Ablakomon a hajnali tűz:az Isten, mint a vérrózsa, kacagva kivirágzik!

132

Legenda

Túl hetedhét láthatáron,nyolcadrét hajlott világon,óperenciás Dunánkon,s túl megannyi büszke házon,hol e népet megszámlálják,van egy dombvidék:ragadozó rét.S ama rétnek egy zugában,végső kisded parcellában,Mária-fa árnyékábanjászlat rejt a sár.Leszállunk a villamosról,megyünk síró mesterünkhöz,dehogyis vagyunk királyok,lyukas a zsebünk.Gáspár csak a földet nézi,s mondogatja: lassan lépni,mert a nagy pört meg kell érNI.Lajos lépdel Gáspár megett,hómezőknek festőjétőlkapott kölcsön Menyhért nevet.Leghátul én, a szerecsen,ki már egyszer arcra bukott,végül mégis ide jutott.Megállunk a szent jászolnál,szemüvegünk pára lepi,húsvét van-é vagy karácsony,nem tudhatja bizton senki.Sírdogál az Istenfia,üdvözöljük illendően;őrzi fácska-nagymamácska,valahai Ujj Máriaa megfordult, új időben.

133

Vendégség Tandori Dezsőnek

Csak ráadás lehet egy episztola(ahogy magamra ráadom az inget,s a két ujj mindig másfelé tekinget,s a hát, a zseb, a gallér és a gombokszétugranak, hogy belőlem bolondot…),félszét az ember gyakran eltitkolja,s bár jó tudni, hogy néjol Egyik s Másikaz egymásért vállalt (sokszor csalóka)szolgálattétel közben el nem vásik,mert a körülmény maga már a dolga,írom: rettenve látok összeomlotttornyot bensőmben, elmúlt perceinket.

Ha majd hivatlan arra tévedek,ki csak magammal „fújok egy követ”,hadd lám, hol él a vállra szállt csapat,mért nyer hűségből bajnokságokat.

Rám is hárulnak fontosabb teendőka fontosaknál (mondjuk: sorbaállás,ínség-sugallta üvegvisszaváltás,ábrándozás egy totónyereményről,kisomfordálás katedrányi fényből),egyszóval nincs mód élni elegendőt,s bár olvasom, hogy néhol Egyik s Másikegyütt gondozhatják az eljövendőt,míg át nem jutnak tény- és tollhullásig,hogy az terítsen rájuk furcsa kendőt;írom: a pázsitokra nem remény dől,az ember lel csak ott (s alattuk) szállást.

Ha majd hivatlan arra tévedek,s a „küszöbön” tán át is léphetek,hadd lám, hol él a vállra szállt csapat,mért nyer hűségből bajnokságokat.

134

Kellene tudnom, mit akar a macska?Azért bóklászik parki cementjárdán,s ha nyakon csípik, azért lóg a spárgán,amiért mia verseinket írjuk,tudván tudva, vékony kötélnyi hír jut,ha hallgatunk az utolsó parancsra… ?S bár hihetném, hogy néhol Egyik s Másikegyütt vigyázzák, nehogy fölrobbantsaa Földet az, ki jótevőnek látszik,s nehogy lenyúljon értünk gazdi mancsa;írom: telt szatyrainkat mégse bírjuk,elvesztünk mindent: szón, poháron, kártyán.

Ha majd hivatlan arra tévedek,s leáztak rólam mind a „bélyegek”,hadd lám, hol él a vállra szállt csapat,mért nyer hűségből bajnokságokat.

Csak ráadás volt ez az episztola,elveszett kulcs a lakatlan jelenhez,mert senki nem mondhatja: néki kedvez,hozzá kegyes, kit nem szólítunk társnak(hisz életünk oly könnyen gödröt áshat);merszét az ember gyakran eltitkolja,s olvassa csak, hogy néhol Egyik s Másikfölváltva jár a Semmiért a boltba,s előre enged egy-egy nénit, bácsit,s nem dől le még a lassú mérgek polca;írom: kitéve mind a támadásnak,térhessünk meg a gyors madárszívekhez!

Ha majd hívatlan arra tévedek,én fejtem meg az alapképletet,látván, hol él a vállra szállt csapat,mért nyer hűségből bajnokságokat.

135

Papírrepülő

Kálnoky Lászlónak

Tudtad, az álhír gyorsan terjed,az álkoporsó megácsoltatik,szökhetsz közülünk Napnál-feljebbépített láthatatlan váradig,

mely hasonlít az egri várra,zajos turisták mégsem érik el,időtlen állhat minden bástyaszemben a jövő fegyvereivel,

s mi becsapottak, búcsút véveazt hisszük, élünk, pedig csak te élsz,mert könyvtár, templom, búzakéve,lányarc kezünkben robbanásra kész,

s neked, szerencsés pályatársunk,bántódásod már többé nem esik,nem láthatunk, vakít a gyászunk,te mégis tudd meg minden bűneink,

s ha letekintesz lassuló kismindenségünkre, végvárkapitány,látod, az ezredfordulóig,eleven holtak, eljutunk talán,

talán kortalan jobbkezeddelelkapod még e papírrepülőt,talán ahová most igyekszel,kaphatsz mindétig tiszta levegőt.

136

Tiszta beszéd

Délután a hídon átvonuló katonavonatokat néztük szótlanul.Este a színjátszók tüzet raktak a Duna partján, nyársakatfaragtak, borosüvegeket cipeltek. Állt Montágh Imre asürgés-forgás szélén, kívül a lángok fénykörén, hogy ezegyszer senki se figyeljen szavaira. Állt Montágh Imre,s Papp Tibor Párizsban élő magyar költő Pogány isten-tiszteletét mondogatta magának: „Tiszta az ünnepi tisztás / kard-hegye éles a hold / fákon lóg a sötétség / kör köze-pében a tűz”. Fejét kissé oldalra hajtotta, észrevette,hogy ott guggolok a közelben. „Mit piszmogsz azzal aszalonnával, öcsém?” – szólalt meg hangosabban – és felémnyújtotta zsebkését. Vér fakadt az ujjamból kamaszoszavaromban. Később – már a parazsak mellett – népdalokaténekelt, Arany János verseit mondta Montágh Imre. Azóta csakkéklő derengésben, parányi képernyőkön láttam. Röstellem,hogy kilestem titkos szertartását. Széthordta szorgos széla hamudombot, Dunaföldvárt, Magyarországot; háromszorháromszázhatvanöt napra szállt egy-egy szürke lepke.S pogány táborozók, sámántalanul maradottak,most már mind ott guggolunk, ott piszmogunkazzal a szalonnával a sötétben.

137

Ítéletidő

(Illyés Gyula szekszárdi szobra előtt) Ez az eső már nem kegyelmezse élőnek, se holtnak.Tócsába zuhant anyanyelvedpapírmoszattá olvad. Hömpölygő dombok: temetőid.Deszkák a zöld latyakban.S a part, amelyre kivetődikkét évszám, lakhatatlan. Ez az eső már gennytüszőkbőlszakad az emberekre,újszülött homlokán zörömböl,hogy apját feljelentse. Csuk és nyit égi csatornákat,nem ismer ellenérvet,naponta teletömi szádat,élvezd, éleszd e pépet. Ez az eső már nem jelképezidőket, ideákat;ha megszülettél, meg-megtévedsz,s belőled bűzlik, árad. A betonjárdán szőke, csapzotttanítónők szaladnak.Őrhelyed most már mégse hagyd ott.Felelj, ha mersz, magadnak.

138

Égboltom, tanítványaim (Angyalföld, Szekszárd, Békéscsaba, Vecsés)

Forgatja majd, mint hű diák,fölázott föld a testemet.Fekete lé öblíti át,hogy itt járhattam köztetek.

Gyermek kacag, zászló lobog.Minden pontosan működik.Szervetlen anyaggá szökik,ahogy én láttam arcotok.

Mert egy szavunkkal megbukunk,mert mi előre zuhanunk,s kettéhasítja homlokunkaz első padsor pereme.

Mert a mesék, a pillangósbatárok már csak titeketvisznek tovább, s az iszaposidő velünk nem háborog,

lustán terül szét, s betemethivatástudatot, hitet,jegyzetet és érdemjegyet;s taníthatjátok bárkinek

az ábécét, az etikát,játszhattok körjátékokat,kezünkből sarjad vadvirág,rajtunk csattog a gyorsvonat,

mert mi előre zuhanunk,a sínpár szempárok sora,előbb-utóbb mind megbukunk,bár minden képletet tudunk,mégsem felelhetünk soha.

Papírlapok, keresztnevek,esendő kis emlékrögök,s ti, csillagok, kik égtetek

139

a bőrünkön kiütközöttborostyánkőszín árny felett:

lányok, szétpergő fénycsapat,fiúk, titokzatos jelek,égboltom, tanítványaim,csak egyszer még figyeljetek!

Lássátok, ahogy állok ittünneplőben, fegyvertelen,s készíti boncszerszámaita steril törvény ellenem;

mert minden kínált oltalomkegyetlenségre alkalom,s a kő az égen fönnakad,hiába várjuk itt alant,hogy hozzon olajágakat.

Így űzte el Róbert Gidátpagonyából a rettenet,így marta meg programozottrobotkígyó a herceget.

Beszélek még, s a mikrofonmár szederjes, már mályvaszín.Panaszra persze nincs okom,égboltom, tanítványaim,

csak egyszer még figyeljetek,hajoljatok fejem fölé,növendéketekké leszek,avagy leszek a Semmié,

s forgatja majd, mint hű diák,fölázott föld a testemet,fekete lé öblíti át,hogy itt járhattam köztetek.

Minden pontosan működik:gyermek kacag, zászló lobog.Szervetlen anyaggá szökik,ahogy én láttam arcotok.

140

Öröktavasz, örökősz

sehányak mi sehanyasokcsak hányások friss kupacokszületésünk után azonnalbevetették velünk és ellenünkaz Eseményt s azóta mindvárjuk hogy mégis megfoganjunklélekben testben itt maradjunkhol sehányak sehanyasoksem arctalan sem jeltelende torlódó fegyvertelenvershányások földkupacokcím boríték bélyeg híjánföl sem adott vagy feladottjelentések gondolatokhogy kivel miért nem vagyokés mért nem kaphattunk lapotsehányak mi sehanyasokvelünk emelte tétjeita győztes is a vesztes isminket lökdöstek át meg áta foltozott agyonmosottszent vásznon mely az abroszunklepedőnk zászlónk igazunkismerjük minden oldalátvannak ügyes játékosokmi sehányak sehanyasokcsak elvénhedett magzatoknénénk biszex húgunk szipusegyik bátyánk politikusmásik világot látni mentmásik eget karistolgatkáromkodik úgy mond igentmás boltokban vásárolhat

141

öcsénk a lépcsőházban élrendszeres nemi életetfoszforeszkál bőrdzsekijénvöröscsillag horogkeresztsehányak mi sehanyasokszüleink már nyugdíjasoktepertőt rág protézisükásó kapa eszme szerintegyformára lapítgatottvershányások földkupacokmélyén rohadnak elveikszélben imbolygó lelkeketutánoznak ammóniákés jézust a sírkert felettegy baráti hangrobbanássehányak mi sehanyasokselejtes évjárat fehérvilágfán fekete levélneki kell elsusogni atörvényt arról hogy nincs jogasem nőnie sem hullniacsak helyét el nem hagyni s asaját ágán hintáznia

142

Naplójegyzet 1986. szeptember 9-én

tegnap először autóversenyző voltamközeledett a kockás zászlófölismerhetetlenné roncsolódott az arcomelfordulok mindenkitől aki tetszikmindentől ami tetszik elfordulokcsak a csatornarácson mászó hangyát nézemamikor a busz ajtaján kibuggyan a nép voltam tegnap hosszúhajú gimnazista srác isnagyszünetben kiszöktem a piacra egy lángosértzsírtól fénylett arcom sörhabtól a bajszomsenkivel se táncoltam a farsangi báloncsak ezt a verset képzeltem elmiközben a dübörgő hangfalnak támaszkodtamcsak ezt a verset ezt a plusz tizenöt évetamit most innen mínusz tizenötnek látok tegnap aztán elszáradt szőlőlevélen alvólassacskán halálba fagyó eszmebogár is voltamVivaldi-zene szivárgott a föld mélyébőltavasz nyár ősz tél időgyászindulóa szüretelő kamaszlányok léptei alólsenki sem vett föl a mutatóujjáraalig fér el harminc pötty a hátamon és voltam tegnap nyálkás testű horgászs a horgász horgán öltönyben a halbeszédet kellett mondanom egy közgyűlésena családról a hordáról a nemzet jövőjérőlés tátogtam s a hallgatók feszengtekajkuk nyaldosták ágyékuk vakarásztákméltóságteljesen duzzadozottvégül felrobbant a néma mikrofon

143

kövér cseppek másznak lefelé az ablaktáblánegy artistának maximum nyolc-tíz trükkje vanegy futballcsatárnak legföljebb négy-öt jó cseleennyit variálnak egy életen átcsak a mezeket cserélik mosatjákcserélik mosatjákcserélik mosatják születhetek tanulhatok és meghalhatok1956-ban és 1971-ben és 1986-banugyanazon a piros padon ülökugyanazon szobor körüli parkbanugyanabban a bálban állok a hangfal előttés még mindig azt a szerelmes verset írom csak az arcom csak az arcomcsak tegnapról ma hajnalra az arcomfölismerhetetlenné roncsolódotttátog tátog fölolvas tátogmínusz tizenöt esztendőbenlassacskán halálba fagy elszáradt ágy zizeg alattamelszáradt ágy zizeg alattunkelszáradt magyarázat zizeg az alvó hős alattinterszubjektív interperszonálistúlintézményesített kompromisszumpiaci áru mint a marhahústel - je - sít - mény - cent - ri - kus fölébred állott vizet kortyolgondosan odakészített pohárbólbekapcsolja a gondosan odakészítetts a Hálózatba precízen kötött rádiótgyürkőzik tükörbe ütközikmosdókagyló fölé görnyedvérrel vegyes virágot hány

144

csipkefa bimbója kihajlott az útraarra megy Jánoska szakajt egyet rólahappy birthday te mesebeliпоздравляю с днём рождения üveghez koccan homlokomtegnap reggel kapkodva zoknit stoppolófőiskolai tanársegéd voltam Magyarországontegnap délelőtt meg lesántult cirkuszi pónilóakinek az árából rumot vesz majd a vándortársulatés miközben a buszmegállóban álltamnéha egy-egy pillanatra ez a vers is voltammeg néha egy-egy pillanatra az a kamaszkori másik fordítva teszem az indigót a papírok közéanyaszült meztelenül ülök az írógép előttígy hát most ugyanazokra az A/4-es lapokramind a kettőt egyidejűleg legépelemcsak mert gátlástalanul kíváncsi vagyokmelyik változat lesz kedvesebb a szerkesztőkneka tükrös vagy a tükör nélküli és voltam tegnap zúzmarás szalmabábmert “méltatlan hozzád ez a primitív környezet”affektálta a messziről futólag érkezettművészöcsi mielőtt ölébe szállt anagymellű szőke muslincafelhőegy konyakért egy kamu konyakért ne rángasd a kabátom gallérját szabadságlépj le a lábamról szabadságne verj át ötven forinttal szabadságne kapaszkodj a galléromba szerelemne köpd magad a bajszom alá szerelemne verj át ötven forintért szerelem csak a csatornarácson mászó hangyát nézemamikor a busz ajtaján kibuggyan a nép

145

és eldúdolom végre hogy aszongyaföltéphető uccakő mindenható macskakősúlyosbodik az üldözési mániánkhogyha köztetek gyanúsan szorgalmas kulikcipelik a rácson a lepkeszárnyat hiszen a csonka lepketest lehetnékolyan ösztönösek és fölöslegesek mozdulataimnem vagyok már Diderot zongorájamelynek ha megrezdül egyik húrjarezonanciát kelt a többiben is rendelni kéne telefonon egy tehertaxitvigyék innen ezt az ormótlan fekete fadoboztvigyék és ássák el künn a határbannem győzöm naponta törölgetni magamról a portnem győzök naponta fölébredni fölöltözni fölzengenivégigfutni a szétlazult billentyűzeten tegnap először egy lakatlan szigetre költöztemcsak a legszükségesebb korkellékeketbírta el a szőlőlevélírógép lemezjátszó kávéfőző automata-mosógépott alakítottam pártot automata pártotott nyertem meg a választástott hoztam törvényt a kötelező szerelemrőlszórakozottan követtem tekintetemmel a sétahajókat de alkonyatkor két csontvázat találtam a partonegymáshoz voltak szíjazva szorosan sokszorosanés összekapcsolódtak állkapcsaik mint ördöglakat megfontoltan tempózok visszafelénagy a sodrás türelmetlen a tömegellepik a tengerszürke betonjárdátminden sejtmag mélyén ott tekereg az igenukleoszomális elrendezettségűtehát csak önmagát választhatja

146

fegyelmezetten viselem hátamon a zsákotnem állíthat meg senki semmicsak az újságárus bódéjánál fáradok elbelekapaszkodom a legfrissebb hazai magazinbalátjátok ezt a fekete nyelű konyhakéstezzel vakarom le rólatok az ezüstös pikkelyeketezzel vésem a parki piros padbahogy az is fasizmus amikor az erkölcsegyetlen erénnyé emeli a szimmetriát világoskék léggömböket kellett volna dobálnomesetleg rágógumit a táncolók közéde ott ült egy forgófotelban az ügyeletes népművelőtudtam hogy kecsesen összecsattintja tenyerétés parányikat sikkantgat enyhén szétnyílt szájjalahogy a pornóvideók főhősnőitől elleste viola elúnta a sarkon a várakozástfölszaladt a lépcsőn tubarózsához a cifra palotábareszketve bontogatják egymás harmatos szirmaitkimásznak a legfelső zöld ablak párkányáraonnan ugranak együtt boldogan a mélybecsomagolópapír alatt várják az új tavaszt toronyház tetején tétováztamtegnap tizenöt esztendősen én ismost meg már csak arra vigyázokrám ne zuhanjon valaki más szuggesztív terápiát alkalmazol szabadságundorodom a szerelemtől szabadságcsak az emlékezet követelőzik reggelentehatásos analízist használsz szerelemvisszautasítom az amnesztiát szerelemcsak a memória mélyén bizserega fölismert szükségszerűség

147

bezzeg a szükségszerűség mindig harmóniát sugározharminc reményfutam után sem roncsolódikcirógathatatlanná az arcabezzeg ez az árnyaltan ábrázolt pozitív hősügyesen kisiklik az elvetemült üldözők gyűrűjébőls a korzón tülekvő tömegben elmerülvénhibátlan fogsorral mosolyog ha fölismerik pompázatos finálét üthetnék ide fekete szalaggalvolna benne citromsárga rózsaszín sőt vörös fátyolúgy riszálnák le magukat a szavak az olvasóhozmint műlépcsőn a fáradhatatlan revütáncosok de narkotikumnak holnapra épp elegendőlesz ez a se kicsi se nagy közepes karácsonyüres doboz körül zizegő papíramit hamarosan elvisz ugyan a kukáskocsicsakhogy a költészet túlsó parti lényegemár mégse lesz tagadható felséges királyom (dúdolom a kőnek)életem halálom (névszói állítmány)kezedbe ajánlom (egyre gusztustalanabb ajánlatokatlettünk - mint mondják - kénytelenek tenni) ketyeg a sakkóra közeleg a zászlóharminc éve gondolkodom az első lépésenszabadság szerelem szigetek buszmegállószigetek zsírcsepp sörhab farsangi bál kétéves kislányom Szokolay Esztercombját máris játékkatonák markolásszáknem sír mert a többi lány kinevetnénínó-nínó köszön szépen a mentőautónakamelyen öntudatosan leng a leng a leng anemzetközi négyzetgyök zászló(kezdetben még érezte később már csak éheztemaradék idejét az utas)

148

boncmester fűrésze csikordulde te hiába dörgölődzöl a pénzespostáspöttyös nadrágszárához bolhás etikamessze a hentes lusta a gazdádse tüdő se máj se szív a mélyhűtőrekeszbenfogjál ha mersz még egeretne szeress belsőségeket holnap ez a vers útlevélkérelmet nyújt be önökhözholnapután ez a vers ékszereket aggat magárade a repülőgép (avagy űrhajó)indulásának pillanatábana sámlit kirúgják alólaboldogan lobog a fogyó levegőbenfut vele a rossz fehér szekérsicc sicc sicc surrog a földgolyó presztizsét vesztett hivatásomban lapulokfélek a háziasszonyok cirokseprűjétőlszínes magazinokban nézegetem az állatképeket zsebemben az üres jegyzettömbátitatódik izzadsággalcsak a csatornarácson mászó hangyát látomamikor a busz ajtaján kibuggyan a nép

149

KIÉ EZ A BÉKE?

150

Ballada

Rajk tudta Kádárról.Kádár tudta Rajkról.Rákosi tudta Rajkról is, Kádárról is.Mindig az győz, aki többet tud.Kádár eleinte nem tudta,hogy Rajk már tudja róla.Egy darabig Rajk sem tudta,hogy Kádár tudja róla.Azt ugyan mindketten sejtették,hogy Rákosi tudja róluk...(később már azt is gyanították- egymásra gondolva, tehát helyesen -, hogy kitől),ám arra gondolni se mertek,hogy Rákosiról is tudni lehetneugyanazt, amit róluk.Akkoriban - visszamenőleg is -bátornak, rendíthetetlenülszilárdnak illett mutatkozni.Éppen ezért egyre többen vették maguknak- bizonyára jó pénzért - a bátorságot,hogy megtudják - visszamenőleg is - , amitvagy a maga idejében kellett volna, vagy soha.Nagy Imre például kezdetben nem tudtase Rajkról, se Rákosiról, se Kádárról.Később megtudta mindhármójukról,de akkor épp az egész nem érdekelte.Ez már azonban egy másik ballada.

151

Ismeretlen személy titkos naplójából

Ha egy lakatlan szigeten élnék, biztos nagyonliberális lennék. Én lennék ott a legliberálisabb.Mindent megengednék magamnak, ami csakemberi természetemből fakad.Mint köztudomású, aki liberális, azt mondja:én ember vagyok, hadd legyek egészen szabad,hadd legyen a szabadságom határa csak a másik ember szabadságának határa. Ezek a szabadság legkisebb körei (melyek sohasem koncentrikusak).

Ha mégsem jutnék el a lakatlan szigetre, de mégis libe-rális lennék, sajnálnám, hogy egyre többen vagyunk.Nincs ugyanis köztünk senkiföldje!A másik ember szabadságának határa nem más,mint az én szabadságom határa, vagyis az, amit én akarok. Lássuk tehát, hogy melyikőnk akarata erősebb!Aki győz, azé lesz a nagyobb szabadság.Ez a híres liberalizmus lényege. Szabadon taposhatok a tyúk-szemedre, mert ahol állsz, az veszélyezteti az én szabad-ságomat. Húzódj innen, vond összébb a te szabadságodhatárait, amíg szépen mondom. Nagyon toleráns vagyok hoz-zád, sőt többletjogokat biztosítok neked, amikorkizárólag szakmai szempontok szerint rúglak félre.

Úristen, lehet, hogy mégsem akarok liberális lenni?Lehet, hogy szeretem az embereket?

152

Tolmácsgép(Naplójegyzet, 1993-94)

Korán elhunyt barátom nem segíthet.Testi valója könnyű füstként menekült az égbe, tiszta szándékú és hi-

bátlan logikájú érvelését éles szikével és boncmesteri szakszerűséggel metszették ki az efféle munkákra mindig oly készségesen vállalkozó ideológuskezek a nélküle is folytatódó korszak gondolatvilágából.

Szelleme hiányzik a közösnek nevezhető emlékezet manapság en-gedélyezett típusaiból, s emiatt - bármily sajnálatos - hiányoznia kell az önámítás nélkül remélhető jövőből is.

Lényét nem hívhatjuk, lényegét nem idézhetjük, mert ez az idő már nem az ő ideje. Azt sem tudhatjuk, mire jutott volna párbeszédében a korral, ha máig - legalább ma reggelig, eddig a borongós, csalóka tavaszi virradatig - itt engedtetik élnie köztünk.

Csak azt a Tompa Mihálytól származó, szállóigévé lett költői képet idézhetjük már fel az ő hangján, s azt is csak magunkban, hogy szét-hullunk, mint oldott kéve. Egy presszóban ismételgette nekem makacsul ezt a verssort, valamikor három óra és fél négy között, a taxisblokád második hajnalán. S aki kötné, az is oldja - tette hozzá.

Kelemér községben, ezen az Árpád-kori gyökerű településen, ahol hajdan Tompa Mihály lelkész és költő szolgált, a régi temető még pu-ritán volt. A sírok egyenletesen olvadtak a környezetbe, a fából fara-gott tulipános fejfák együtt korhadtak el, a valahai kortársak együtt hulltak a régmúlt idő homogén mélyébe, s a végtelennek tetsző gyep-szőnyeg alatt éppen ezért egy halhatatlan közösség nyugodott. Ma már ott is mind magasabbra törnek a síremlékek, eltakarják egymást, hivalkodva tülekszenek az ég felé, mintha nem lenne épp elég odafönn a hely.

Mi meg itt a nagyvárosok betonján lökdösődünk, fenyegetőzünk és irigykedünk. Szerteriadó külön kis életekre, titkos túlélési kísérletekre vállalkozunk naponta új recept szerint. Vigyázunk, hogy szemérmesen eldünnyögött énekeinket lehetőleg ne hallja senki, mert bizonyára visz-szaélne azzal, amit megtud rólunk. Beszélünk, beszélünk, reggeltől es-tig be nem áll a szánk, hadarunk, mint egy ifjú pártelnök, de egyetlen szavunk sincs egymáshoz. Minek, ha úgyis félreértik. Megtanultuk, hogy minden kínált oltalom kegyetlenségre alkalom.

153

Mondják, Magyarországon a vesztes forradalmak után szokás az ilyesmi. Itt pedig forradalom nem volt, hát el sem is veszhetett.

Mi mégis magunkra maradtunk ebben a bizonyos utóbbi időben. Magunk együtt is, külön - ha együtt is. Magunk vagyunk akkor is, ha ki-sebb-nagyobb alkalmi gyülekezetekbe sodródunk. Magunk maradunk szárnyakban, irányzatokban, körökben, platformokban, pártokban, koalíciókban, szövetségekben, szigorú szektákban is.

Magunk vagyunk egy népcsoporthoz tartozván, magunk egy nép alkotóelemeiként. Egyénenként egyre embertelenebbül egyedül - az egyre erősebben egységesülő emberiségben.

Magunk vagyunk, mert kevés a hitünk, mert nincs közös nyelveze-tünk. Magunk, mert Eurázsiának ezen a tájékán az internacionalista segítséggel lebonyolított rendszerbolydulással egyidejűleg (és talán éppen a felülről bolydítók szándéka szerint) beszennyeződtek az élte-tő elemet jelentő fogalmak.

Az együvé tartozás biztos tudatát jelentő reményt nincs aki újra meghatározza, azaz ha akad is (ahányan vagyunk, szinte annyi) ön-kéntes ajánlkozó, vélekedését zsinórmértékként nincs még egy, aki el-fogadná. Kényszerűségből választunk közülük egyet-egyet, de tudjuk, hogy valójában magunkra maradtunk a szavakkal, egymáshoz inté-zendő szavainkkal, melyekről egyikőnk se tudja már, hogy voltaképp mit is jelentenek.

Volt az én barátomnak egy tolmácsgépe. Hasonlatos azokhoz a ma-napság népszerű menedzser-kalkulátorokhoz, melyek billentyűzetén ha leütögetjük az ismeretlen szót, a digitális kijelzőn rögvest megjelenik a szó jelentése és bólinthatunk boldogan, mert értjük.

Yellow = sárga, blue = kék, red & white & green = piros-fehér-zöld. Zsarnok = zsarnok, a szabadságszerető egyenlő a szabadságot sze-retővel.

Csakhogy az én barátom készüléke, alkalmazkodván az összekuszá-lódott korhoz, nem akármilyen tolmácsgép volt. Magyarról magyarra fordította a beszédet. Digitális kijelző helyett a szeme villant olykor, kivált ha világhírt hódító (és lódító) pályatársai bátran belemerengtek a megtiszteltetéstől remegő kamerákba és az úgynevezett írástudók úgynevezett felelősségéről értekeztek.

- Írástudók... - mormogta, - az urak e kétségtelen tényt olyan hang-súllyal állítják magukról, hogy ezzel a gesztussal mindenki mást rögtön analfabétává minősítenek vissza.

154

Magyarról magyarra kellene fordítani a gondolataikat.Az írástudók felelősségét illetően ugyanis az én korán elhunyt bará-

tom szigorúbb volt önmagához, mint pályatársai. Vádolhatják most kapkodással, szellemi hebehurgyasággal. Emle-

gethetik a két végén (két szélsősége felől) égetett gyertyát, mint jel-képet, vele kapcsolatban. Nevezhetik eltékozoltnak, káros szenvedély rabjának az egész rövidke életét.

Minél nagyobb a hangzavar, a kultúrpiaci zsivaj, annál bizonyosab-ban tudom: ő azért, csak azért hallgat 1991 áprilisa óta, mert úgy gondolja, nincs hely, nincs fórum, ahol őszintén, az őszinteség precizitá-sával fogalmazhatna.

Míg élt, akár naponta többször megkérdezte a gépet: mi az, hogy haza, mi az, hogy szabadság, mi az igazság; mert félt attól, hogy akaratlanul is, véletlenül is félrevezet valakit.

Elég egy rossz szó, egy öntudatlanul tett mozdulat, egy tévesen hasz-nált fogalom. Elég csak egyetlen megtévesztett felebarát... és máris bőven van okunk a szégyenre.

S akik - mint született pesszimisták - a véletlenektől ily nagyon tar-tanak, azok különösen hajlamosak a szégyenkezésre. Sokkal inkább, mint a „talán nem véletlenül”-szerű, milliónyi olvasó számára erőtel-jesen terjesztett cinizmus bodoran optimista és rátarti gazdái.

Barátom nem hagyta ránk a tolmácsgépét. Magával vitte, vele enyészett el a tűzben, vele szállt fel az égbe. Ott fenn (más alakban, egy másik élet végtelen idejében) már nem lesz többé szüksége rá. Hu-nyadi Jánossal, Pázmány Péterrel, Zrínyi Miklóssal, Bem apóval, Tompa Mihállyal, az öreg Kossuthtal, Tamási Áronnal enélkül is szót ért. Antall Józseffel is, teszem hozzá egy évvel később, a kézirat gépelésekor, most már vele is, bizonyára.

Nekünk idelenn nehezebb a dolgunk egymással. Az értelmezés gyötrelmes művelete egyénenként és szavanként külön-külön vár mind-egyikőnkre. Ez a munka csak magányosan végezhető el. Csapatokba verődve, kollektív politikai szeánsz keretében hozzákezdeni sem ta-nácsos. Csak az egyedül megszerzett életértelem, csak az önállóan megtalált hit segítségével találhatunk vissza egymáshoz.

Nagy tragédiák, dúlásos korszakok elmúltával, a lerombolt hitet, az összezavart nyelvet mindig egyénenként építettük újjá, hogy azu-tán ismét együtt használhassuk, egészen a következő nagy tragédia kezdetéig.

155

Kicsi kezek felépítik, hatalmas lábak széttapossák, erről szól a ho-mokvárak történelme. Ám építkezhetünk betonból is, a képlet ugyanaz, legfeljebb a lábak mérete változik még nagyobbra.

Az eleve csak közösen értelmezhető szavak mindig gyanúsak, gya-níthatóan mindig valami más jelentést takarnak. Különösen, ha egymillió ember olvassa. Különösen, ha többmillióan látják vibrálni a képernyő-kön. Legfőképpen pedig akkor, hogyha gyanútlan páriák milliárdjai nézik egyenes adásban, mint a kuvaiti villámháborút vagy az amerikai elnökválasztást.

Amikor azt mondom, nem értjük egymást, amikor fölpanaszlom, hogy elveszett a szavak eredeti jelentése, akkor mégsem a modern tömegkommunikáció gyakorta emlegetett áldásairól és átkairól sze-retnék szólni.

Nem a tömegmanipuláció egységesülő világbirodalmára utalok, nem a mikrofonokba pottyantott erkölcsevő vírusokra gondolok, hanem a barátom tolmácsgépére. Nem a világot akarom ezzel a kapkodva papírra vetett naplójegyzettel megváltani, hanem én is csak önma-gammal beszélgetek.

Korán elhunyt barátom örökre elveszett tolmácsgépére gondolok, amelyhez hasonlót mindannyian őrzünk magunkban és amelynek infor-mációit követve megtisztíthatnánk a szavakat.

Ez a tavaszi nagytakarítás azonban csak egyedül végezhető el. Pla-kátok hiába hirdetik, jelszóvá hasztalan emeljük. Csönd kell hozzá és fegyelmezett elkülönülés.

Térjünk haza otthonainkba, s egy, a köztársasági elnöki kerítésen pózoló volt műfordító tanácsát átmenetileg megfogadván, kapcsoljuk ki a televíziót és a rádiót, heverjünk végig az ágyon vagy álljunk meg a tükör előtt - és szépen artikulálva, lassúdan mondjunk ki egyenként néhány fontos szót.

A falaknak már nincs fülük, mondhatnánk tehát hangosan, én mégis a suttogást ajánlom. Első szavak gyanánt pedig a manapság legcsá-bítóbb, legdivatosabb, legfontosabbnak hirdetett alapfogalmak, az úgynevezett általános emberi normák közismert nyelvi jeleit javaslom.

Szabadság, egyenlőség, testvériség. Hazaszeretet, kisebbségvéde-lem, humanizmus, liberalizmus, demokrácia.

Válasszunk egyet ezek közül. Csak egyet, hiszen egyetlen szó vizs-gálata is eltart néhány hétig.

156

Vigyük magunkkal mindenhová, hordozzuk a homlokunk mögött, sőt akár a nyelvünk hegyén, de nagyon vigyázzunk arra, nehogy kimond-juk tisztátalanul. Csak gondolkozzunk néhány hétig ezen a szón.

S ha már legalább ötszáz emberi helyzetben némán kipróbáltuk, ha már legalább ötszáz különféle alkalom adódott arra, hogy eltöpreng-jünk a számunkra, csakis számunkra elfogadható jelentésén, akkor vég-re színről színre fogjuk látni, hogy mennyi mindent nem jelent ez a szó.

Gondosan tisztítsuk meg a rárakódott mocsoktól, a sanda asszociá-cióktól, és rétegről rétegre haladva közelítsünk az eredeti értelméhez. Ha eljutottunk idáig, ezzel a szóval már nem csaphatnak be minket. Jelszó ebből hiába lesz, mi többé nem fogjuk úgy követni, mint csorda a kolompot.

S folytathatjuk a következővel, azután a harmadikkal, a negyedik-kel. Ne siessünk, ne kapkodjunk. Hamar munka sose jó. Időnk is van még bőven, szó is jut elég.

S ha egy szép napon, mondjuk nyolcadikán, úgy gondolnánk, hogy végeztünk azzal a munkával, amit a Sors reánk kiszabott, és fárad-tan borulnánk le az asztalunkra, akkor meglepődve tapasztaljuk majd, hogy a legutoljára hagyott szóról minden tisztátalanság lepereg.

Azt a Szót nem kell megtisztítanunk. Azt a Szót már előbb meg kel-lett volna találnunk. Azt a Szót mindenkinek nagyon régen meg kellett volna találnia és értenie.

S ekkor már jön is felénk, tiszta fehér fénnyel. Ilyen fényt még soha-sem láttunk. És átölel, és nem neheztel azért, hogy Őt hagytuk utoljára, hanem körülvesz a szeretetével.

Nem szavakkal szól hozzánk, mégis - vagy talán éppen ezért - pon-tosan értjük. Azt kérdezi tőlünk, mire használtuk az életünket. Sem szemrehányás, sem gúny nincsen ebben a kérdésben. Nem nevez min-ket lábszagúnak, prosztónak, mucsainak vagy dilettánsnak. Mi akkor mégis szégyellni fogjuk magunkat, egészen kétségbeesünk (mert hiszen mihez is kezdtünk eddig az életünkkel...), de Ő megvígasztal, miként megvígasztalta a barátomat is.

157

Vár ránk valahol türelmesen

(Elhangzott Szekszárdon, 1993. április 8-án, Csengey Dénes szerzői estjének bevezetőjeként)

Keresünk egy negyvenéves férfit.Vélt tartózkodási helyei: Szekszárd és környéke, Keszthely és környé-

ke, Budapest és környéke, Magyarország és környéke.Különös ismertetőjegye, hogy szigorú a gondolataihoz. Egy gondolat-

nak (legyen az akár a leghétköznapibb, avagy akármilyen ünnepélye-sen elvont, hogy például „segítek a fiamnak fölbontani ezt a konzer-vet”, avagy „ezt a történelmet”), nos, egy gondolatnak, véli a keresett férfi, nemcsak a gondolkodás szabályait kell tisztelnie, hanem bizonyos erkölcsi követelményeket is. Jól értették: erkölcsi követelményeket: már a gondolatoknak is!

Erkölcsi követelményeket, amelyek éppen az emberi ésszel fölmérhe-tő és besugározható világ határán találhatók, szinte a senki földjén, a mindig másén, már-már örökérvényűen, de a fogyó energiájú szavak számára mindenképp elérhetetlenül.

A keresett férfi tehát csak hosszadalmas alkalmassági vizsgák után meri megosztani velünk egy-egy gondolatát. Az utóbbi két eszten-dőből már nem is tudunk egyetlen ilyen esetet sem említeni. Mindez azonban nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy az említett személy nem gondolkodik.

Keresünk tehát egy negyvenéves, töprengő férfit, egy ritkuló szavú, ám e percben is figyelmesen hallgató embert, aki szégyellné, ha fél-reérti bármelyik gesztusunkat, és nagyon szégyellené, ha pontatlanul értjük az ő mondatait.

Elég egy rosszul kiválasztott szó, egy öntudatlanul tett mozdulat, egy tévesen használt fogalom. Elég csak egyetlen elámított felebarát és máris bőven van ok - előbb a gyűlölködésre, később a szégyenkezésre, kinek-kinek csak ízlése és vérmérséklete szerint.

Ez az ember azonban gyűlöli a félreértéseket és félti az övéit (azaz mindannyiónkat) attól a gyűlölettől, amely a kölcsönös és szándékos félreértések sűrű szövevényeiből sarjad.

Volna mit mondania, látván és hallván pályatársait, de ő hallgat, mert tudja, hogy ez az idő most nem az ő ideje.

Inkább vár illendően.

158

Vár ránk valahol türelmesen.Keresünk tehát egy negyvenéves, töprengve várakozó férfit, aki nem

sorozható be semminő seregbe, aki polgárháborúra már nem fogható, mert a kabátját panyókára vetve kiballagott a magyar közélet szer-vezeti kereteiből. Ahogy most elnézem magunkat, megvolt az oka rá, bizonyára.

Zászlóra ne írják, plakátra ne fessék, jelszó gyanánt ne lógassák a dísztribün fölé. Vele mostanában csak rendkívül bensőségesen lehet beszélgetni. Csak négyszemközt. És a vétkeinket, a gyöngeségeinket sem leplezve többé. Előtte ugyanis minek.

Keresünk tehát egy férfit. Nincs a dologban szemernyi titokzatosság sem. Nem illik bele ez a sztori sem a felkapott tévésztár pénzért vörös-re tapsolt show-műsorába, sem a Bibliába.

Nagycsütörtök este van ugyan, s ez már hagyományosan igen ked-vező ideje a hitványságnak és az árulásnak, ám ne higgyenek holmi hétvégi csodában!

Fel-feltámadni e tájon mostanában különben is a latrok szoktak.Akit mi keresünk: egy halandó. Hölgyeim és Uraim! Ha Önök közül

bárki, bármikor megtalálja őt önmagában, szólítsa testvérének, szólít-sa jobbik énjének, és beszélgessen el vele erről a gyalázatosan rövid, szeretetben fölöttébb szűkölködő, szorongásokban viszont egyre bő-velkedőbb életről, az életünkről.

Egy elfelejtett vértanú emlékére (2008. október)

Nem hívott ugyan, de a minap megint kimentem hozzá a Farkasréti temetőbe. A sírnál senki sem állt.

Harmincegy év nagy idő, elég a feledéshez.Engem is talán csak a bűntudat vezetett, hiszen a könyveit már hetek

óta nem vettem elő.„Utánunk igazabbak jönnek” - írta egykoron. Nem jöttek. Harminc-

egy év ehhez kevés volt. Nem tudom, mikorra jövendölte, de egyelőre - úgy látszik, tévedett. Nem vesztek ki sem a hazugság máltai lovagjai, sem az eszméktől örök nyavalyatörősek, sem az ingujjból pikkászt va-rázsolók, sem a búzaföld-dézsmáló varjak, sem a rókák.

159

A szavaknak már nincs is első jelentése, nemhogy fiúk s lányok volná-nak, akik mondanák. Mostanában a szavak legalattomosabb jelenté-sét szokás csak megérteni.

1977 őszén huszonegy éves voltam. Bölcsészkollégista a Ménesi úton. Sem október 6-án, sem az azt követő négy napon nem aludtam bent a kollégiumban. Mitagadás, egy frissen szerzett hölgyismerős volt a kirívó fegyelmezetlenség oka, de részletekre már nem emlékszem.

Arra viszont igen, hogy Kormos István október 6-i halálának hírét csak jóval később, kórházban fekvő édesanyámtól tudtam meg, ő hal-lotta fülhallgatós rádióján a gyászhírt, s meg is könnyezte néhányszor a Vackor költőjét.

Arra is emlékszem, hogy amikor az ötödik napon visszatértem a kol-légiumba, ott várt egy kitépett noteszlap, melyen a portás keze írásá-val az alábbi üzenet állt: „Kormos István kereste telefonon, kéri, hogy a könyvkiadóban hívja vissza”. A dátum a papíron: október 6.

Nem tudom, mit akart tőlem, hiszen alig ismertük egymást. 1975 és 1977 között összesen talán ötször találkoztunk. A kollégiumi telefon-számot néhány héttel korábban adtam meg neki. Szó volt bizonyos futballmeccsről, melyre együtt fogunk kimenni. Szó volt egy verseskö-tetről, amely aztán végül 1982-ben jelent meg. Azt hitte - és elhitette velem is -, hogy költő lesz belőlem. Isten bocsássa meg neki a tévedé-sét. Nemcsak rajtam múlott.

Azt viszont nem tudom megbocsátani magamnak, hogy nem talált ott ama napon a kollégiumban. Kálnoky László utólag elmesélte, hogy 1977. október 6-án este Kormos István az ő kezei között halt meg, ő vette ölébe a fejét és nézett utoljára a szemébe, miközben az asszo-nyok futva kerestek működő telefont az Őrmezei lakótelepen.

Engem Kormos István korábban sohasem keresett telefonon. Ki tudja, ha akkor megtalál, másképpen alakul-e az a délután és az az este. Orvost és mentőt mindenesetre talán hamarabb sikerült volna hívnom.

Utólag könnyű kibújni a felelősség alól, de könnyű egy happy end-ről, azaz boldogabb végkifejletről fantáziálni is. Száraz tény csupán a noteszlap, a Kormosnál igazabbak hiánya, valamint a farkasréti csönd, amelyből már a rigók is eltűntek.

160

Kié ez a béke?

de jaj tudunk-e énekelni mégkérdezte hetven éve R.M.most hó helyett kövér korompihékszállonganak - segíts szerelmem búgja a videoklip hősefülönfüggője műribizlifürtéjét a békebárban töltsene ahhoz nyúljon aki már kihűlt torlódj tömeg jut minden húsba húsököl csap állon vagy petárdaés épülhet tovább a csúcsra csúcsérzések technológiája csak hívjon föl egy titkos számotés annyit mondjon gyorsan fityfirittyés bonganak és bomlanak az álmokés pénzt hullajt egy óriás dülmirigy s a trikolórt is szöszke kiscsibékhozzák erőltetett menetbende jaj tudunk-e énekelni mégkérdezte hetven éve R.M.

161

Kaleidoszkóp

(Eger, 1987)

Lassan jövök lefelé a lépcsőn. Most a legapróbb részletek is fontosak. Talán minden repedéshez oda kellene hajol-nom. Tizenkét esztendeje sétáltam itt utoljára. Azóta csak átrohantam olykor a városon, emberi szó helyett tétova biccentéssel illettem néhány ismerősnek vélt arcot. Álmom-ban a tornyok fölött úszott és rongyolódott a testem, mint műrepülők által húzott színes reklámszalag.Lassan jövök lefelé a lépcsőn. Kétszer nem léphetek ugyan-arra a kőre. 4383 napja érettségiztem. Kik pihentek, csó-kolóztak, civakodtak azóta ebben a fordulóban? Kik álltak meg egy-egy kézfogás, hogyvagy erejéig?S akik valaha megálltak, vajon ma is tudnak-e még valamit egymásról? A köveket hiába kérdezem, külön-külön csak látszatra azonosak korábbi önmagukkal, együtt pedig ti-toktartást kellett fogadniuk. 105192 óra vált számomra hozzáférhetetlenné, süllyedt itt az anyag közös emlékeze-tébe. Másutt töltött tizenkét esztendőmért hasztalan kérem e városét cserébe, nincs egy porszem, amellyel megköthet-ném a boldog alkut.Most a legapróbb részletek is fontosak. Könyvtári kölcsön-zőcédula, amelyen még enyém az utolsó aláírás. A postás bácsi falhoz támasztott kerékpárja. Tízévesforma maszatos kölykök, akik rendületlenül horgászgatnak a patakparton. Szépreményű futballcsapat kilátástalan kapaszkodása, majd korai beletörődése a kiesésbe. Fényképek, verstö-redékek, magnófelvételek tizenkét évvel ezelőttről. Két tenyérrel emelintem a tiszta emlékeket, de szétszivárog minden az ujjak rései közt, s arcomat már csak a zavaros jelen ürességébe meríthetem. Nézem a mostani lépcsősort: vajon a kövek rejtik-e hajdani énem?Talán minden repedéshez oda kellene hajolnom.

162

Kedvenc játékom volt a kaleidoszkóp. Szememhez emel-tem, forgattam szinte révületben, akár egy titkos varázs-távcsövet. Hittem, hogy smaragdzöld, zafírkék, rubinpiros, ametisztlila drágaköveket látok újabb és újabb középpon-tos szimmetria szerint rendeződni. Láttam a szimmetriát, ami most sehol. Maszatos képpel álltam a patakparton, vizslatgattam csodásnak vélt műszeremmel a felnőtteket. Hibátlan mozaikmaszk mögé bújt minden arc. Egyszer az-tán a szomszéd fiú kisbicskájával szétfeszegettem az ámu-latot. Színes műanyagszemcsék szóródtak csupán a köve-zetre.Tizenkét esztendeje sétáltam itt utoljára. Nyárfák pelyheit fésülte ki hajából mellettem egy lány. Olyan hirtelen ha-joltam arcához, hogy egyik kezét tarkóján felejtette, csak a másikkal ölelt. Üres most a lépcsőforduló, vizeletszag terjeng a fal mentén, s a termésköveken sem jámbor gyí-kok napfürdőznek, hanem sörösüvegszilánkok, összegyűrt cigarettásdobozok. Vajon ki taposta szét azt a csíkos házú kiscsigát, aki 4383 nappal ezelőtt egy fűcsomó felé igye-kezett? Elmosolyodtunk akkor rajta, halhatatlannak hittük, mint önmagunkat.Azóta csak átrohantam olykor a városon, emberi szó he-lyett tétova biccentéssel illettem néhány ismerősnek vélt arcot. Iden-titás, iden-titás, iden-titás – hallatszik messziről a vonatkerekek zaja.Fáradt vagyok, pihennem kell, ez már a lépcső alja. Két karomat mintha bőröndök húznák, hátamat mintha puttony görbítené. Álmomban pedig a tornyok fölött úszott és ron-gyolódott a testem, mint műrepülők által húzott színes rek-lámszalag.Óvodás gyermek telepszik mellém a kőre. Kezében sértet-len kaleidoszkóp.

163

Ködfal

Párolgó, sűrű, földszagú időt még.Fölé madárraj-felezte kék teret.Két szót, Uram, mik életem kitöltsék,s ne higgyem el, hogy beesteledett.

Hajnalig égsz, mint röntgenképenutat sejtető gerinclámpasor.Szólnék, de ködfal csapódik elébem,melyen az ige át már nem hatol.

Így testem többé haza nem találhat.A ház, hol éltem, egyre távolabb.Élve felejtett ember, kóbor állatkeres fosszilis maradványokat.

Saját nevét se tudja végül,aki a tartályoknál állvakitátott szájjal beleszédülaz ártatlanság humuszába.

Kép

egy lógó szárnyú angyal ültaz immanens homálybans a hüppögését hallgattukestétől hajnalig

most ott áll már az udvaronnyugodtan engedelmesen

taglóra vármert feltétlen szeret

164

Silentium

Kinek válaszol ez a kibicsaklott létige,visszaverődve a tudhatatlan falról?Kit szólongat menekültében ez a megszökött rab?Áthajszoltak bennünket a történelmen,ceruzával rajzolt keresztek üzenik a feltámadást.Jó vicc – kacsint a rendszerfüggetlen verőlegény,s kiköpi fogai közül a szotyolahéjat.Nyitott üvegládákban alszunk,sóvár arccal hajol fölénk a pálinkaszagú hajnali ég.

Határvázlatok

Elnyújtott hang forgó tölcsére,azonosíthatatlan jelek sorozata a ködben,zsíros ujjnyomok az emlékeink áttetsző falán.

Odaát egyenes vonalak kizárólagossága,vak hűség, elvek szerinti rendeződés,mozdulatlan, végtelen szimmetria.

Itt a szomszédos ablakok szárnyaitkiszámíthatatlan időközönkéntegymáshoz csapja a huzat, s a ház kinyújtjasúlyos brokátnyelveit az ég felé.

Vétkezünk, ha vágyakozunk.Minden vágy választás.Minden választás ítélet.Vétkezünk, mert ítélkezünk.

Esténként mélyeket lélegzem,elfér bennem a kőtömb,amely alatt a világ nyugszik.Lekuporodik elé a csönd,eljátszik színes bogarakkal,repedésekből kapargatja a földmorzsákat,

165

belenyugszik a veszteségbe,már szinte mosolyog.

Bármerre nyújtja a kezét,nem jut ki,középső ujja hegyénélkezdődnek határai.

Más héj megtestesült bizonyosság,belülről széttörhető,de a lélek háza rugalmas burok,akarattalan forog bennes bolyong veleaz ember a táguló mindenségben.Teremtő ereje elhagyja,mire hozzáérne.

Egymás szabaduló sikolyait se halljuk,humanoid buborékok.

Régi

szavaimból mostéletem végén hirtelenfény ömlik át az örök éjbelassan forog csorog vegyüllefelé a mérhetetlen mélybeszétfolyik eloszlik e sűrű pasztaszerűs az idő kezdete óta egyformafénytelenségbenvékonyegyre vékonyabbszálai szerpentinutakezt mind én mondtam én írtam valahade már nehéz vagyok nem bírnak elnem juthatok föl rajtuk a Végtelen Uráhoznem tudom levetni a testemnincs aki megbocsássonez volt az utolsó esély

166

Míg elkerüli

Különös hangot hallhatsz hajnalonta:az a szúette lépcső nyikorog,melyen lejöttem (négyéves vagyok)a padlásról, és senki sincs azóta,negyvenhat éve nincs, kibe fogódzvamegérteném, hogy élni mért hagyottengem s magát, ki szült, s miért adottennyi időt, figyelni kuporogva,hogyan feszül a szárítókötél;ő meghalt végül, de a fia él,és éjjel-nappal Tehozzád beszél,akit csak ötvenévesen talált,hogy újjászüld és szeresd, legalábbmíg elkerüli Veled a halált.

Elégia arról

hogy 30 év után újra, tehát mostmásodszor ugyanazon a teraszon,közel a ferencesek templomához,az akkori éles fényeket, az 1970-esévek végének már a délutáni Nap hatal-mából kicsúszott, zabolázhatatlansugarait utólag csak szelídnek,a megváltandó lélek otromba tartályátgyöngéden körbeívelőnek látva, míg e mostanifullasztó, sűrű fénymasszát, amiellep, amiben összemosódnak színek,arcok, mai reklámok és hajdani szerelmek,amiben soha nem ismer magára az árvaember, amiben lélegezni úgy, ahogytanulta, senki nem mer, ezt meg - holottjót akar, javunk akarja, minden javunk - ezt meg,ahogy tonnás tömbjeit fejünkre vágja,már csak viselik, viseljük, elviseljük

167

engedelmesen mind, egymást a sűrű, ikrásközegben meg se látva; amaz - mondom most,30 évvel később - csak nyiszált, parcellázott,egy-egy szúrással eltalált, mi persze bele-mentünk a játékba, felszisszentünk, de közbenokosan egymásra nevettünk, lazák voltakaz izmaink, hibátlannak hitt téridőjátszott, akkor először azon a teraszon,az egyetemi könyvtárral átellenben,közel a ferencesek templomához,valami véletlen mindannyiónkra vigyázott,de hogy vigyázott? és meddig vigyázott?- - - mert akikkel itt aznap ültem,meghaltak mind, mind, mind,elsiettek ebből az egyre fojtogatóbb leve-gőjű világból, poharaik még ittpárásodtak utánuk egy ideig - - -s hullott az asztalra őszi levél, hó ésmegszámlálhatatlan fekete betű,jelszavak, vádak és viszontvádak,vezércikkek, pamfletek, tanúvallomások,aztán már csak az új vendégek pincércéduláitsodorta testük itthagyott helyére az azótaegyre gyakrabban föltámadó budapesti szél,elmentek mind, mind, mind,J. és G. és T. és --- de hallgassak,július tonnás tömbjei zuhannak fölöttem egymásra,más nyár ez: mintha mézes ketrecből látnékmúltra, jövőre, előre, oldalra, hátra,fizetnem kell,másodszor ugyanazon a teraszon,közel a ferencesek templomához,nevükön se szólíthatom e versben őket,talán csak ha majd itt leszek harmadszor, utoljára,fizetnem kell, volt hat vers,és volt kétszer hat pohár hideg, buborékos ásványvíz,amit amikor kihozott, még szódának nevezett e világfelszolgálólánya.

168

Csendharang

Nem szólsz többé, de utolsóhangod, ama hosszan kitartott Álecsüngő kötelébe kapaszkodvahintázom hunyt szemmel, a kifordultünnepnap után, mikor a belvárosdíszkövezetét sárga gépek söprik,fegyelem, fegyelem, értesítjük alakosságot, fémdobozok koccannaka járdaszegélyhez, redőnyök zuhannak,spaletták csukódnak hirtelen,védik az emberek, amijük még lehet,jönnek már, jönnek már, idegen igenekrácsokon, köveken, fényágyú körébőlkilengek, csapódom, verődömhálóhoz, időhöz, helyetted,helyetted, érted és általadfogódzom erősen, hogy le ne zuhanjunk,tartasz és tartalak, hallak míg értelek,magyarul, egyedül. Kongó csend maradsz, rám borult csendharang.

Árnyéka nő

Árnyéka nő a bűntudatnakkilép a vékony fényvonalbólszennyszürke maszattömb növekszikvégigterül a ferde tájonfelfut a frissen meszelt égreamit tudhattunk elborítjaamit sejtenénk eltakarjacsuromirgalmas teste fordullassan akár a templomajtóhogy a világot visszazárjaa lét előtti üdvösségbe

169

Resurrexit

Feltámadni megyünk. Óbuda homlokánkettétört hegedű. Arccal a föld feléfordít most le az őr, s mennyei rabruhámszétszaggatja a lámpafény.

Súlyokkal telitöm két laikus barát.Elvernek cudarul, fekszem az út kövén.Kék küllőkerekek közt szökik életem,Isten pengeti hangszerét.

Pompás helycsere ez: száll fel a sok bitang!Pokróccal letakart hontalanok helyénátvérzett levegő tömbje az új hazám.Hörgök, mint aki létezett.

Megváltást imitál, lám, ez a rossz fiú,s megkörnyékezi majd dögkutak angyalát:tűz habzsolja fel azt mind, aki hagyta ittfeltorlódni a bűneit.

Infúzió

Vizenyős szombat, hajnali fél hat.Délkelet felé távolodó repülőgép.Meztelen talpam a konyhakövön.Rántottát eszem kanállal, sebtiben.- Én már akkor mondtam, kisfiam -hallom az anyám hangját.Mélyről jön, nagyon mélyről,árvácskák, föld, kő, betontörmelék,időrétegek, szélfútta szemét, sűrű sár alól.Ma egész nap velem lesz, mondja.Nem hasonlít már e világra:nincs a hangjában szánakozás.Nyaggatásomra megszán, üzen öt számot,állok a sorban, tudom, hogy hasztalan,de beikszelem. Estig elég lesz.

170

És fényképek se

és fényképek se kellenek mármaradhatnak mind a fiókbangyermekeim születésnapi mosolyaiszüleim nagyszüleim aggódó tekinteteszemem felé félútonvisszapattanva a dimenzióhatárrólismeretlen nők síkká silányult combjaimelyekről valaha oly szépet tudtam álmodniés utak bokrok dombhátak kőkeresztekjelentéktelen vasútállomásoka lébényi és az exeteri dómnem jöhet velemmert nem jöhet az exponálás pillanata sembelevész mind a közös téridő kocsonyás masszájábaamint a magam világszámításáttest nélkülvalahol egyedül újrakezdem

171

HÓTAKARTA TADZSIK LELKEK

Az ember elveszettnek érzi magát, tehát elvész. Keresi hajdani eszményeit, a kamaszkorában még oly szent célokat. Kanyarog a társadalom útvesztőiben, de nincs hová hazamennie, mert honvágy kínozza saját hazájában is.

Elmúltam már 40 éves, amikor elutazhattam Közép-Ázsia legkisebb köztár-saságába, Tadzsikisztánba. Ott békesség volt és költészet. Onnan visszajőve könnyebb lett megérteni Magyarországot is.

Jártam a tadzsikoknál már a múlt század ’70-es éveiben, egyetemistaként. Fordítottam tadzsik és perzsa verseket, meséket már fiatalon. Mindannyian tud-juk, hogy más világrend uralkodott azokban az évtizedekben. Tadzsikisztán a Szovjetunió legkisebb tagállama volt, de akkor is, ott is emberek éltek és úgy igyekeztek megmaradni, kultúrájukat megőrizni, ahogyan lehetett.

A közösség, amely fogadott a tadzsik fővárosban, Dusanbeban, a „magyar kultúra barátainak” nevezi magát. Még egy ősi legendát is előkerestek, amellyel azt kívánják bizonyítani, hogy a honfoglaló hét vezér egyike, Töhötöm tadzsik származású.

A tadzsik nyelv a perzsa egyik változata. Csak Sztálin (aki köztudomásúlag nyelvész is volt) neveztette el 1932-ben hatalmi szóval tadzsik nyelvnek, hogy szétválassza a közép-ázsiai népeket az iráni perzsáktól. 1928-ig a perzsa-arab írásformát használták, erről kellett áttérniük (a már említett diktátor pa-rancsára) előbb a latin, majd a cirill betűs írásmódra.

A tadzsikok összenéztek és megmaradtak, „ahogy lehet”.

172

AZ ŐR

minden nap mécsest gyújt egy név alatt

leül kivárja mozdulatlanulahogy a szó felizzik mint a kős a ráhullt könny pörögve sisteregmint tűzhely lapján forgó cseppgolyó

a nyelvben rejlő ősemlékezeta karnyújtáson túli zárt időhogy VAN perzsául hunul magyarulmit tudni már csak legbelül szabad

minden nap mécsest gyújt egy név alatt

INDULJ RUBÁIDDAL

Nincs út Ninivébe soha többé Allahpávák kacagását se vezényli Allahfényár a világot beteríti bővenfuldoklik az ember ha a lelke hallgat Ültél parazsakra s követelték hallgasskincstárkiürítők kiabálták hallgass orv áramütések kanyarítnak görcsbefuldoklik az ember ha a lelke hallgat Ez hírneves ország Magyarisztán végeerkölcsi kufárok mocsaras vidékeadják-veszik itt már törekért a jó szót indulj rubáiddal inkább Ninivébe

173

PÁRBESZÉD RÚDAKIVAL

Nem lesz e világon homogén emberiség,sírók sokasodnak, csak a zsarnok szeme ép,bölcs Rúdaki mester, ne tetézd már a hiányt,csapjad fel az égig a koporsód fedelét!

Bár nélkülem elszállt az időből ezer év,hű tadzsikok őrzik szavaim jó erejét,élek! De te honnan kanyarodtál ide át,ébreszteni engem, idegen, mondd ki, miért?!

Futtam, menekültem maradék sorsomon át,fennsík magasában kicsi nép asztala várt,hajdan Magyarisztán fia voltam, de hazáműzött a Pamírig, s lelek itt majd nyugovást.

SZERPENTINÚT

Isten tenyeréből eledelt senki se kap,áhítsz a nagy égről pici pont csillagokat.Föntebb a Pamírnál soha nem lesz a tiéd,izzó köveket látsz, meg az Isten tenyerét.

Fényes bizonyosság, feszülő hajnali ég.Rádbízta ma lelkét ez a jámbor kicsi nép,kátyús hegyi úton zötyögünk át az időn,békélj meg a sorssal, ne szidalmazd, ami jön.

174

PERZSA KÖZMONDÁSOK

a bölcs mindig a szőnyeglyukra ülte se mutasd hogy milyen legbelüla folytonosság kelt csodálatotami titok az maradjon titok ha rózsát akarsz tiszteld tövisétfényes hegyes csodáld és dícsérds ha ujjadból egy vércsepp bújt előe kis rubinkő mily előkelő szűk házban se búsulj estelenteés ne töprengj a gazdagabbakonnagyobb tetőre több hó hull telenteés olvadáskor több lé önt nyakon ha víz lepett el úgyse számíthogy egy öllel avagy százzalsüllyedsz a sorsod legaljáigés megbékélsz a fulladással ha vallomásodat nem kísérte sikerne hidd hogy ugyanott ismét dalolni kellkár újabb ihletért üldözni a múzsátaki árpát vetett nem arathat búzát a küzdelemben részt vettélde sértetlen maradtálegy jókor lelt kő többet érszáz rosszkor jött aranynál

175

REJTEKEZVE

Amikor - két évtizednyi hallgatás után - egy kollégám unszolására előmerészkedtem legalább az internetes nyilvánosság elé verse-immel, néhány hét után mindig felbukkant valaki, aki szidalmazni kezdett.Írói neveket kényszerültem használni miatta. A magyar irodalom-ban nem ritka az efféle szerepjáték, mely - ha mesterségbeli tudás-sal párosul - talán megbocsátható.Adorján Botond egy Amerikába utazgató magyar srác személyisé-gét formázta; Ilmenko Igor tengerész volt és fülig szerelmes a pár-jába, Natasába; Lakatos Rigó Réka - ki valójában is létezik - egy főiskolás lány; Bognár Gábor és Csapó Balázs pedig kísérletező kedvű pályakezdő költők innen, Pestszentlőrincről. ;-)Remekül mulattam, amikor egy szerkesztő elfogadta ugyanazt a verset, melyet előzőleg Szokolay Zoltán néven beküldve visszauta-sított.

176

Nature’s Dream Play

Idén is mélyen öntudatlanulindulok hozzád Zsófia tudodKislámpa fényénél dobokpár frissen mosott göncöt a sporttáskábacsak amennyi két napra elég Aztán hanyatt a duplaágyonfejem alá a degeszre tömött párnakét halántékom közt cirkál a félliter camparis a pörgő dzsesszdobos sem csitul reggelig és készülhetsz várhatsz az álló vagonoknálmagyar virág a brooklyni vastraverz alattcsatok szorítják sapka alá a hajadmint minket a földhöz az ágyhoz(ó mindenható Google Earth)a szabadság brutális kényszere Éjfélkor az óramutatók összesimulnakmintha ünnepélyesen állna az időés mi nem lennénk egyik évben sem Végül fölébredsz fölébredekhátad íve a hajnali égtenyeremben a Bermuda-szigetek „Jövőre, ilyenkor, megint”villogják kávéházi fényekés nevetsz: „Bye Boti,te virtuálisan egyetlenegy”

AD

OR

JÁN

BO

TON

D

177

Körúti hajnal odaát

The dawn was filthy, blind and gray – szavaltama szennyes, szürke járdán Manhattanben,hol reklámtócsa locsogott alattamés 30 dollár röhögött zsebemben.A ragrímért ha Tóth Árpád megróna,én szégyenemben szerteszét gurulnék,de ő sehol, hát rászóltam Pedrora,aki a söntéspult mögött tunyult még,hogy hozná már a söröm sebesebben.A Fénynek földi hang itt nem felelhet,The Light received no earthly answer, Árpád,de annyit tudj: míg poharam emeltem,az ég alján egy láthatatlan gyermekkezében láttam láthatatlan lámpád.

AD

OR

JÁN

BOTO

ND

178

Egy sör a hontalanság fővárosában

(Szőcs Gézának)(Königsberg, mai nevén Kalinyingrád.Orosz fennhatóság alatt lévő város,beékelődve Litvánia és Lengyelország közé.)

A kikötőben néma flottáks egy ferde tábla: Калининград

moccanni itt a tenger sem meralkalmazkodik minden ember

a történelmi szürkületbenvirág se nő sirály se rebben

határsorompók minden zárvainnál egy sört még utoljára

bádogredőnyök rozsdás rácsokkét oldalán ugyanazt látod

tanácstalanság senkiföldjebaktatsz a járdán elgyötörve

szemedbe vörös betűk vájnakreménysugarat DISCO NIGHT CLUB

a lomha portás come in-t morrana pincér száján hét vigyor van

szédülten ülsz a magas székrewelcome testvér itthon vagy végre

csak nézd ahogy ütemre rázzáka buborékok vitustáncát

mimózalelkű műledéreklesik mikor kell húzni délnek

vigyázz a Madám elbocsáthatex-KGB-sek razziáznak

10 dollárért már full megkaphatszreng alattunk a foltos matrac

ILM

ENKO

IGO

R

179

szamóca citrom alma körteforog a gépen körbe-körbe

horpadt oldalú régi bútoregy táncot még a félkarútól

a hangzavar már elképesztőmikor belép a szívdöglesztő

kalinyingrádi maffiózótetszési index ezres szorzó

bankókötegét pultra vágjaő itt az éjszaka királya

jól bezselézte felsőtestétbiccentve kíván dögös estét

lassan fordul hogy lányok lássákizmos bicepszét széles vállát

mellére százezer fénypókotlőnek rögtön a stroboszkópok

Yes! Da! Igen! ez Európaaki nem táncol idióta

Ana behibak! Doset daram!Te iubesc! I love You! tessék? mi van?

dik mál ez itt egy magyar csávóminek gyütt ide ez a gádzsó

reggel a szél a betont söprihányástócsák közt lassan jössz ki

kerülgetnek a búcsúfényektúlélted vége ez a lényeg

gyűrt képű koldus görnyed hétrétodaveted utolsó érméd

s Immanuel Kant szobra mellettfelejted végleg Königsberget

ILMEN

KO IG

OR

180

Égen szétbomló

A Boszporusz, a Dardanellák,füstölt hal, polip, méz és szegfűszeg.Hajókajütnyi dalba elzárttengermagányról szólnom sincs kinek.

Úgy feküdtem ott, mint kisgyermek,mint anyja karján párhetes baba.Konstantinápoly, háremtermek.Az őr köszön harsányan: merhaba!

A Boszporusz, a Dardanellák,a dokkok matrózpénisz-illata.Árbockosárban állva ellátaz ember messze, még akár haza,

még haza is, a nagymamáig,ki úgy nevelt, hogy legyek jó magyar,észak felől most felszikrázikkontyán a kék csat, verseket szaval,

Arany János és Kosztolányikipenderülnek szemhéjam mögül,meg sem állnak a palotákig,s „Igorkám, lelkem” – nagymama örül,

ezerkilencszázvalahányból,időn és téren át idáig él,szótagokat az ujján számol,nyílik felette mázsás sírfedél.

Hajnalban szedjük fel a horgonyt,gyermekkorom a sűrű köd nyeli.Mama, te égen szétbomló konty,eső szitál, unokád könnyei.

Indulunk. Nem éltem hiába.Hát Kosztolányi s Arany hova tűnt?A Dolmabahce palotábateázni hívta őket Atatürk.

ILM

ENKO

IGO

R

181

Rosztov felé

Sűrű a Don mentén ma az éj,átszeli mégis a jó Lada Níva,surrog a vén gumiabroncsunk,Don-dodo-Don, dododon,vársz-e, Marína?

Már csak az emlék villan elő,combod közt az a völgy ha kinyílna,húsz év kényszermunka után,Don-dodo-Don, dododon,vársz-e, Marína?

Nincs mese, hordani kell a követ.Bírja a férfi, ha...? Bírja, ha bírja.Ám vajon hű-e a nő, ha szeret?Don-dodo-Don, dododon,vársz-e, Marína?

Nyeltem a könnyem elégszer,mindig utolsó versemet írva,hátha velem megelégszel,Don-dodo-Don, dododon,kék, puha pamlagodonvársz-e, Marína?

Jegy

(Úton a Jóreménység foka felé) Két kicsi kereszt közötttöbbezer mérföld is lehet,mégsem nagyobb ez a távolság,mint amikor legutóbb öleltelek.

Nézek kifelé a kerek ablak sötétjén,álmatlan úszunk az újabb virradatba.Gyűrött törlőrongy a derengő deszkán:összegömbölyödött a fedélzeti macska.

ILMEN

KO IG

OR

182

Budapesten talán reggel 7 óra,most kíséred iskolába a gyerekeket.

Te tartasz életben, akitvékony ezüstszálon viselek,mert tudom, hogy engem Te iselszakíthatatlan ezüstszálon viselsz,boldogan vállalt keresztedet.

Aranymálinkó

Aranymálinkó – így szólítalakegy esős októberi reggelenmikor majd ott állsz meztelena pálmafákat vitorlásokat ringatóHawaii Sunshine Beach feliratúégszínkék fürdőszobaszőnyegen

Aranymálinkó – remeg a kezema capuccinot kilötyögtetemés te csak állsz ott anyaszült meztelena vízcseppek mint apró igazgyöngyökcsillognak dús szeméremszőrzetedenés rímelnek rá alulról fölfeléa forró barna kávépöttyök lábfejemen

Aranymálinkó – megint elkésünk dünnyögömkívül az eső vígasztalan zuhogazon a 2018 októberi reggelenmikor megállok kezemben aWelcome to Hungary feliratú bögrévelamit még a Hortobágyon vettem nekedelső szeretkezésünk másnapjánegy fehértornácú csárdában azt hiszem

Aranymálinkó – ízlelgetem a szótmint ha most mondanám ki előszörlehetne ukrán név – ükapám szeretőjelehetne székely – a te dédnagyanyádélehetne étel – egy galuska neve

ILM

ENKO

IGO

R

183

vagy valami édes habos rád emlékeztetőde lehetne gyógynövény is amit felírnaka reggeli depresszió ellenszereés talán lehet egy énekesmadáramely a bozontos fészekben lakikés boldog dallamokat fütyörész neked

Aranymá --- eljár felettünk az időmelled még feszes bőrén vízcseppek helyettcsak évek évtizedek gurulnakfélrehajtott fejjel hajad törülgetve állsza tocsogós tengerrel kecsegtetőfürdőszobaszőnyegen--- linkó szólj! még ma válaszolj nekemmegöregszünk-e együtt kedvesem

Végre itthon, vasárnap reggel

Ébredezel már, illan az álmod,nyújtod a lelked föl, föl a fénybe,s várod a csókom visszahajolva. Itt a te párod, holtig a társad,hoztam a forró, friss kapucsínót,áll az idő most, bújj ide vissza,

hangszer a csípőd, gyors futamokkalzsongja, hogy élünk, nincs lehetetlen,szebb a világ így, szebb Magyarország, régi sebek most mind behegednek,gyermeki kedvünk újrateremtjük,orgona zeng így templomi csendben, mert a mi vágyunk teljesüléseegyidejűleg lobban az égig,s itt pihegünk majd, ringat a tenger.

ILMEN

KO IG

OR

184

IC

pályaudvar betonaljátgulyásfoltok letakarják

kóbor isten öreg alkeszcsak féldekás vegyes dalt vesz

kurgó kölykök csumi csávókcsócsálják a rigli rágót

fékevesztett eszmerendszerkék fényétől nem menekszel

west end city nyugat dokkjadél és kelet visszalopja

csak a sunyi mosoly áhíttörténelmi posotyarit

kétszáz kiló tesztoszteronkacsázik át a flaszteron

félreálltál melléd nyúltakazt hitték hogy beájultad

hol a grafitti-keresztekmellett hangod kiereszted

e hazát is hazarántjaromlott angyal tangapántja

s lódulsz – mindegy kik mennyienlesznek veled european

LAK

ATO

S R

IGÓ

RÉK

A

185

Pszt

este ha nincs veronálomverssoraim ledobálom

Kálnoky lenge imázsáts Jékely vendeli mását

s trombita fújja az égigTandori tolla pihéit

s énekelem ha megállokfel Weöresek dromedárok

így vigadozgatok ébrenén aki hittem igékben

látom a líra csak ennyicsontig meztelenedni

s végül a csontokat is mindbenn se keresd ami nincs kint

majd ha magam levetettemsemmi se lesz lehetetlen

múzsai csók tüze sem kellcsak brekegek türelemmel

(s Réka kezében elalszikbékakirály vigavendel)

LAK

ATO

S RIG

Ó R

ÉKA

186

Vizsgadrukk

csak a kvantumfizikárólne beszéljünk könyörögtemaz a rezgés az a hullám olyan érzést manifesztálamitől már e világonsoha meg nem szabadulhatmaturandus larigore

(kettőt kondult ekkor a nagytemplom harangja,ott éreztem legbelül,fehér blúzom két pici halma alatt)

csak a kettes megadassékcsak a térdem ne remegjencsak a szoknyám hasadéká-ba a tételt betehessem

(és háromnegyedkor hármat kondult a harang,érett mosollyal léptem ki a júniusi fénybe)

sose látott menedékemaz a túlsó Univerzumhol a törvényhez a léleklebegésében a képletha sietnék odaérnékidejében --- odaérjek?

(félrevert harangok hirdetikaz utolsó vizsga végét,requiescat in pace, tanár úr)

LAK

ATO

S R

IGÓ

RÉK

A

187

HÉT

gyenge a tűz márnéma parázsonsülhet a krumplikörbeguggoljukjó nagyanyánk éshét unokájahamvad a rönkfahajlik a lángnyelv füstje kanyargószűk csigalépcsőaz visz az égbeJézus urunkhozbírta-e lábadel se meséltedvágysz a magasbasírtam az éjjelnagymama hol vagymondd ki hogy élsz mégs hét év múltánhét unokádhozvisszaereszkedsznincs lehetetlenszítja a versetúj tüzet élesztvár larigore

LAK

ATO

S RIG

Ó R

ÉKA

188

Cs.V.M.

Elabortált choriambusa vödörből szabadulvánkimerészkedne a térbes kikerülvén a Nagyerdőtviszi lábam sietősen

Ki születtél ahol én iscsak a szobrodra találtamde a szobrod megölelnémhazamennék hideg éj van a hatalmas szerelemnekmegemésztő tüze sincs márde te Miskám sose vetsz megionicus a minoreköhögésed dobogásodidehajlik füzetembeköszönettel larigore

Síró rigó

Tizenhat voltam, nem tizenhét,készítettem a kerti szentélyt,belemámorult, aki kint járt,írtam a versek labirintját,

küszöbbe ojtott nyírfaágakvárták a sátáni patákat,rozmaring füstölt és boróka,borzadva gondoltam a csókra,

a rémülettől félig holtanvarázsigéim elmormoltam,walpurgis-éj, e szűz erkölccselegyszer a médiát is töltsd fel,

LAK

ATO

S R

IGÓ

RÉK

A

189

április 30, jaj, csütörtök,a versgyalázó őskanördögpoklától elhatárolódva,rozmaring füstöljön s boróka.

S az ég ormán, ahol a hold ég,őrködtek hű poétaportrék,ódon könyvekből kimetszettekritmust kopogtak, rímet szedtek,

odahagyták a vásott bárdokFarkasrétet s a Házsongárdot,s az égre kelt poétalelkekcsak énekeltek, énekeltek,

úgy indultak a pincesorra,feltámadván pár icce borra,s egy régi költő asztráltestefőszerkesztőket kasztrált este,

mutassa meg, kié a pálya,a hosszú rímek éjszakája,az ének absztrahálni nógat,óvjuk az aranymálinkókat;

… de jött a hajnal, kék derengés,képernyőn forgó, vérespengésposztmodern bulvármédiátum,így telt be rajtunk minden fátum,

lettünk akárki kapcarongya,dögkútba küldve vagy toronyba,s a költészetünk: integráltansíró rigó egy macskaszájban.

LAK

ATO

S RIG

Ó R

ÉKA

190

Szólószonáta

Zsírcsend, tacsakos, langyos.Megszokjuk? Meg. Fulladozom,de mérem jobbik szememmel:a tornyok fölött még legalább két torony-magasságig tart. Része vagyunkegy tervnek. Igen, este majdbesűrűl, bekásásodik.Nem ikrásan, mint a méz,hanem konszenzusosan, mint a társadalom.Te tanítottál, Atyám, arra, hogy semmisem lehetetlen idelentről. S hova jutottál?Még lejjebb. Csak a lelkeddel kanyarodottvakvágányra a galaktika, föl, föl,radarok, telefonok hatókörén túlra,mert messzebbről szebbek lehetünk.

Sötét szőrcsomó, büszke vadállathaldoklik engedelmesena szélső tölgyfa alatt. Zúzottmellkasát fölveti, véres mancsávalmég odaint a pataknak, víz, víz,tiszta víz, bocsáss meg. Elhallgata rigó jajszava is, kegyelem pillanata.

Korszakhatár. Rubikon. Új paradigma.Globali - - - inkább leveszem a hangot.A másik csatornán egy próbababa vetkőzik.Egyre sűrűbb, egyre biztosabb.Homogén közeg leszünk.Hallgatok arról, amit még őrzök,mint nagyszüleim a feketevágásról.Párszáz vers szavai, Bach-fúga, Paganini-dallam, Jaco Pastorius gitárszólója,s a Te fotód, ahogy a Margitszigeten álltálolcsó narancssárga dzsekidben. Ezek mindegyetlen titkos neuronom mélyére szorulnak.Nagy levegő. Türelem.

BOG

NÁ

R G

ÁBO

R

191

Viszonzatlan (zeneréteg)

„egy egész tenger zúgja mégis vissza” (P.J.)

viszonzatlan dróttekercsekés csokorroncsok a hótakarta kertbenolvasatlan írásjegyek láncolataa színlelt bűntudat dombívén

de leszáll egy kéz hogy a lelkedvalahogy mégis kihalásszaa kőlapok közt kocsonyássá esteledőelszürkült fényből

mielőtt a két engedélyezettkyrie eleison-t hallathatná értea kerítésre kötözöttkitömött madár

Százszor makacsul (zeneréteg) R.S.-nek

„Zdme , Circulus” – lihegi„Vanyjuk, Vitiosus” - lihegem menekülőkámzsában futunksebzett patkányok bosszúra szomjas serege előlFerenciek tere Budapestitt verték félholtra azon az őszön a barátomatkét nappal azután hogy itt ettünk mákfagyitazzal a pszeudomellű vaníliasárgapólós leánnyalpici fekete ópiumpettyek a betűkhol zsarnokság van ott zsarnokság vanforogsz vándorolsz a Föld abroncsozatábanKutna Hora csonttemploma is te vagyatyáid kihullott hajszálaiból szövik utadnyitott szemmel feküdj halni a magyar vastraverzek alászázszor makacsul újjászülető Ambrose Bierce

BOG

NÁ

R G

ÁBO

R

192

scherzo

napok melyek nem szerepelnek az ördögember nyilvántartásábansikátor végén lépcsősor mely senkit sem vezet hazafluoreszkáló csengőfüzér tyúktojásnyi koponyákbólcsak öt verssor de ha felolvasod átólálkodik véreden a lomha utolsó éjjogerőre emelkedett ítélet: nem szakíthatod át a tér sztaniolját

szégyen

kéz üt a szájra kéz üt a szájra ütő kézre kéz üt a mindezt lekopogó írógépre írógép üt a hengergő emberi agyra tárgy üt a tárgyra kő üt a kőre írógép kopogása üt át a világon mindent elnyel a feketelyuk

keleti dallam

dó szó lá szó mi fá mi szegényvonat jobbról a második szegény vonat jobb ha más értesítjük kedves dó szó lá szegény

a pénteki személyen

--- kor már itt vagyunk már itt se képzelődünk csak a jegy kallódott el valahová a mélybe csikkek és söröskupakok közé köszöntjük

CSA

PÓ B

ALÁ

ZS

193

illendően az ablakkal kontrázó huzatot nyílt pályán nyílt sebek közé feszített fényes sínen visszük a zsebbegyűrt költőképeket az elpuhult hisztériás kertnek selyemre és ordítunk hogy a savanykás szagú göndör sötétség is tudja meg itt döcögnek sehová akik CSERÉLIK A TÜZES LOVAKAT MEGISSZÁK A PIROS BOROKAT mert nem értük el sem az előző sem a következő csatlakozást csalatkozást hadd tudják a fekete göndör partok ELŐLRŐL HÁTULRÓL FOGD MEG ÜSD MEG nincs egyebünk EGÉR FUT A BAKANCS ALATT letöltjük még nyílt pályán ezt a maradék időt ahol ---

béke

Rád gondol, kihull keretéből. Végtelen, véreres üveg. Nem meri veszélybe hozni a heveny kártyacsatákat.

Megfejthetetlen mozaikszó, tisztázott alapelemek. Kívülről tudja a menetrendet, átlósan reped négyfelé.

Rád gondol: menj ki az utcára. Esős a hajnal, mállik a plakát. Járdaszegély vagy, rajtakapnak, sunyin a falhoz araszolgatsz.

Átfutó felhők. Golyózápor. Kapod kabátod, elrohansz. Hó szakad fekete kendődre, s a füst eloszlik, béke van.

CSA

PÓ BA

LÁZ

S

194

parlando

Az erdő fái kicsavarták egymást. Itthon vagyok. •••Nem zavarsz. Égnyi kék kendővel takarom be arcod bizonytalan körvonalait. •••Elfelejtem az írást. Előrehajló homlokom láttán szerteszéledt a papír. •••Mentőautók sírnak. Az ablakból a sztrádára látni. Üres poharakat ebédelek.

csak

bocsánat ezt a fából készült kockás kárpitú négylábút el innen ahol a nap süt most rá csak épp ide csak kissé jobbra ahol hűvösebb hadd lehessen

vagy azt a lámpát inkább azt a lámpát egy másik félhomályba ha nem zavarná elvinném most talán figyel rám nem haragszik megjövök majd ha elmegyek

CSA

PÓ B

ALÁ

ZS

195

élesen belevág

hiába gyötröm magam nem emlékszemhiába sóvárgok soha nem fogom megtudnielhomályosult az első négy soraannak a versnek amit álmomban olvastam

és akkor élesen belevág a hóhérez volt az ötödik sor erre esküszömegy váróteremben kóvályogtunklekéstük az utolsó csatlakozást

megszomjaztál nekem még maradtfél üveg langyos ásványvizem miközben kortyoltad néztem a nyakadés akkor élesen belevág a hóhér

a falon keretben lógott a menetrendannak légypiszkos üvegére kívülrőlragasztva a vers --- közelebb léptem ésfelolvastam álmomban neked

nem érdekel hová utaztunk volnaaz se hogy élsz-e még szeretteleklehet hogy én rögtönöztem azt a versetelső szeretkezésünk után pár órával

évfolyamtársnődnek egy másikkontinensről küldtél karácsonyi üdvözletetnekem semmit nekem soha semmitátláthatatlan szürke lé az idő

nincs mivel belevágjon az emberszéthömpölyög áthullámzik évtizedekenbemocskolja az arcod az arcomelsüllyeszti a menekülő földrészeket

CSA

PÓ BA

LÁZ

S

196

péntek reggel

Békalencsezöld arcszilánkok egy előző életből körém hullva bizonytalan lélekcsörrenések de mire valóban felébredek már csak vérző kezemet látom a hajszálvékony vágásokat ujjaimon

Anyám rámhagyta a botját most az segít ki a postaládához de a mai boríték is üres két hete minden nap ír nekem a semmi be akarja hajtani a tartozásom

Két kocka cukor a teáscsészébe Citromlevet nem öntök Némán felvonuló kivégzőosztag Öltöny fehér ing nyakkendő Na jöjjön Csapó

mondja

mondja téged a legjobban miközben ujjaival a csigolyáidon számolja hányadik vagy akinek ezt mondja fejlődés relativitás úgy kellenek ezek a szerelmesversbe mint mazsolába a kalács teóriája részben az egész cseppben a tenger orgazmusban a világ teremtése mondja egyetlenem

CSA

PÓ B

ALÁ

ZS

197

Ej no lám

ej no lám milyen ara-nyos kis diktatúraszép példány 5 és félméteres mivel etetitek?hol vettétek? érdekes legutóbbistenem de régen jártam ittvan annak 15 éve iscipős dobozba belefértazt mondtátok hogy nektek ugyanpfuj nem kell csatornaszagotáraszt és mindent felzabálmost meg itt lakik veletek a nappa-liban a farka már kilóg a terasz-ra s a feje a tévéhíradó alattszerencsétek hogy senki nem merszólni érte igazán toleráns szom-szédaitok vannak ha ugyan élnek még

A.P.

a költészet ammónia legalábbis ammónia-illat

Petri ehhez képest anómiát gajdolt Csokonai ambróziát írt Hajnóczy embóliát

ma már nekik mind igazuk van nekünk nincs mi csak bele- (vagy bele se?) szagolunk

CSA

PÓ BA

LÁZ

S

198

EZ BIZTOS HAT

Van hogy. Kérdezi, hogy van. Csuklik. Nincs akadálya.

Jön-megy. Koccan. S elkukorelliasulnak a dolgok.

Van hogy van kimeredten. Máris. Csukja, ha tátja

téridejét. Temetetlen. Szűnik. Látod a foltot?

Versfolt. Térfolt. Szívedig elsodródik a csónak.

Van hogy nincs ott. Kérdezik, ott van. Hívja Csapónak.

béke lesz

ezek az egymásra dobált fénylő fémhasábok a ferde parton - ha önbizalmad mint a levegő fogytán - már a sátán bizonyosságát hirdetik

még visszafordulhatsz még nekifeszülhetsz az időnek még hihetsz abban amiben édesanyád de a birodalom már elesett

CSA

PÓ B

ALÁ

ZS

199

tumultus

na írjad írjad már repül a fejemnek ne kéresd magad csattog azzal az idétlen szárnyaival meddig vacakolsz még a verssel lírai felütésnek elég annyi hogy kedden a westendben álltál a szokásos juhtúrós sztrapacskádért amiről a mostanában trendi magyar-szlovák viszony ellenére sem vagy hajlandó lemondani

és akkor jött ő

átfurakodott a soron és megbillent a tálcája és valami zsíros vörös lével leöntött de te csak rámosolyogtál félrehajtott fejjel nézted a mellét miközben zakód oldalán a vörös cseppek elszántan gurultak lefelé

Ádám csak akkor lett férfivá amikor kivált belőle a nő szerelmes vagy fiacskám már a versbe is beleviszed

hess innen angyal míg élek tagadok

CSA

PÓ BA

LÁZ

S

200

Dizájnia

letisztult egyszerűformavilágod halálegyre vonzóbb az átlag-fogyasztók körében

egy sétát megér hümmögimindegyik így nyár elejénés végigandalognak ujjaika színes prospektusokon

van légpárnás digitálisEU-kompatibilisenergiatakarékospush-up-os variálható

a szerkesztők persze nem aggódnakaki elmegy mind névtelennekrológírókat nem kell riasztaniaz elit igényes: egyre jobban ÉL

ezek meg itt csak tolonganakhitelkártyájuk szorongatjákberendezik veled halála jövőjüket

CSA

PÓ B

ALÁ

ZS

201

BÁRHOGY VIGYÁZOL

202

Pókfo...........n............á.............l.............o..............n................e.................r..................e..................sz....................kedikarcodig Isten igéje.János jelenéseiből idelengőstrasszos gigászi ökörnyál,szélben szállongóimpresszió.Gyűrött tízdolláros a sorsod a járdán,gyilkos apáid átka, két repülőgéphollóárny-keresztje a lábad előtt.

God’s Will descends on............................ a............................... s................................. p.................................i...................................d..................................e..................................r...................................threadto your face.

Impressions in a wind:

rhinestoned giant gossamerwaves here from John’s Revelation.

Your life is a creased tenner on the pavement. Two planes, damn of your murderous fathers,

raven-shadow crosses before your feet.

Manhattani pontosidőThe Exact Time in Manhattan

203

EAST CREDIT

A lázadást a bankománok ellenegy gyermek kezdte, csak egyetlenegy.S bár nem tett kárt a nagy portálüvegbena kis kavics, mit dobott, egyremegy. Hisz nagyobb bajt is okozhatott volna!Az „emberiség” kivetette őt,s a nevelési elvet megfontolva,egy sorozatot rögtön belelőtt. Majd médiahírt konstruáltak róla.A diktátor úr (szerény, tiszta jellem)a gyászoló családot felkarolta, kaptak hitelt, járhattak templomokba(az Úr kegyelme mindig véghetetlen),és törleszthették hosszú részletekben, hogy lázadtak a bankománok ellen.

204

Bárhogy vigyázol

(az EVILÁGI VILLANELLÁK ciklusból)

Egy lábdarab, pár véres húscafat,mit félreköp a turbinalapát,a jövőből már ennyi sem marad? Bárhol megnyílhat lépteink alatta vasfedél. Ki védi meg magát?Egy lábdarab? Pár véres húscafat? A bankok most növelték hasznukat,ha éhenhalni nem vágysz, tartsd a szád,a jövőből még ennyi sem marad. Az élményfürdő mélyén ott ragada gyorsan visszatérült milliárd,s egy lábdarab, pár véres húscafat. Bárhogy vigyázol, beszippantanaka gombnyomásra forgó turbinák,a jövőből már semmid sem marad, mindent elnyel a zsarnok pillanat,s hogy megnevezd egy gyermek gyilkosát,jogod talán már arra sem maradt,te népdarab, te véres húscafat?

205

Ariék

Hogyha rendetlen Ariadné,pedáns-e párja, Ariad,avagy ha rájön az ihatnék,mindig a káoszra riad,

s a zoknit, amit Ari fellelpormacskák közt az ágy alatt,Tomi Kristállyal, Ariellel,kimoshatják-e néhanap;

lesz-e tányér a csirkepörköltalá, vagy kondérból eszik,isszák-e literszám a törkölyt,hogy elbutuljon mindegyik,

és ébredvén, a migrén ellenbekapnak pár szem aszpirint,vagy Isten által elrendeltenzárul rájuk a labirint,

s tévéműsorban ordibálvatalálnak önmagukra majd,hol Dionysos orgiája okoz posztmodern hangzavart.

206

Digitális capriccio

paganini.mp3túl hetedhét hanghatáronzip-cirippel tömörítvetérít ördögöt a hitrepálfordulás nyilvánvalósátán fülén fülhallgatós a hegedű futamáraszelídül a buta páras hunyászkodik lábhoz kushadcsodálja a kritikushad

A vers

A vers az Isten csőgörénye,mit néha kölcsönkér a költő,s tekergeti eldugult fénybeelőre-hátra, jobbra-balra.

Kell még a vershez némi karma,duende, mámor, holdcsomópont,spirál a végtelenbe veszni,wifikártya vagy papírfecni,

s a feltorlódott érzeményeksűrű zsírja az élet végén,ahol a vers csak forgó hóbort,veri az áthatolhatatlant.

(Ezüstvasárnap, ádvent lévénkétkancsós napot tartott Isten,ittam én is egy pohár óbort,mikor a görényt visszavittem.)

207

Egy online netszatírra

Most kérkedik, hogy térdéig sem érek,ki nemrég buzgón nyalta volna talpam,s a neten trendi cuppogó talajbancsúszott-mászott, mint irodalmi féreg.

Hogy eltapossam, nem vitt rá a lélek,bár (nem tagadom) volt, mikor akartam,ha ágyékát egy laptoppal takartankínálgatta a kékharisnya népnek,

vagy ihletért a hold képébe révedt,s a kamunickációs zűrzavarbantangákig csordult szájából az ének.

Iszom söröm, s találgatom magamban,szerelmes verset ma még hányan írnake mindörökké online netszatírnak.

Ujjgyakorlat a szorgos haikurászoknak

5 meg 7 meg 5szótagnyi textúrákathazudnak versnek

sok trendi placconexhibicionistákés dilettánsok.

Éjt nappá téveonlájn sorokkal haiku-rásszák a sikert.

Hétfő, kedd, szerda,csütörtök, péntek, szombat,vasárnap írnak.

208

Olyan ez, mint asvédasztalon a buggyantkaviárminta:

messziről szép, deközel hajolva markánsillatát érzed.

Az álszerénységgúnyát gyilkos fegyverkéntcsak abban tudják

szívig hatolvaforgatni útonállók,ki maga is fél.

Tapogatódzvakeresik azt a pontot,hová szúrhatnak.

Elmehullámzástki megtör bármi gáttal,az nem poéta.

Fájdalom s gyönyörnem minden költeménybenklim-klim kalimpál.

ÓM, HAM, JAM, RAM, VAMés LAM (lám, a gyökéré):hat csakramantra.

Csak a csokorbaszedett nadragulyátólóvjon az Isten!

Nézzen alantrafentről, s lássa, hogyan jutlantra a mantra.

209

Bejöttek a kijáraton

pokolra küldött bandi bárd minapakinek minden sicko jedno ittrendszerre rendszer jöhet bárhogyancsak legyen elég hideg sör neki

nabazmeg írja versbe céltalanés elégedett nagy kicsi lajosa partin rőt habot vet posztmodernmegélhetési líra nexusa

csordát terelget szivarbűz gabiszakálla mélyén apró állatokJézus nevének láttán felröhögbocsát versemre vörös párttüzet

mozgó célpontok víg panoptikumkik minden könyvhét díszvendégeiversről törvényről bátran döntenekfénylik szájukon obligát mosoly

Biológiai önképző

(talált tárgy)

(Gondolat Kiadó, 1977) „Az újszájúakaz ősszájúakkal közös,féregszerű ősöktől származnak.”

210

Torkolat

élni tanítasz holnaputánteleírod a füzetemetérvényük vesztő szabályokkalátölelsz együtt zuhanunk

a lebombázott terepasztalszélén még köröz a vonatnem döntik le a szobrocskákatminden romlakó elégedett

milyen édesek – súgod éjjelcókmókjaikat hazahiszikükapjuk – én – megül az ágyonhalántékán a pisztolycső

Ugyan, nagyúr

Ugyan, nagyúr, az Ön bocsánatátkérnem minek, hisz százszor többre vitte:csak Önt emelte halhatatlan szintrea fa körül kelt varjúkárogás,

hőssé avanzsált, mártírpózba állt,s magát költőknél költőbbnek tekintvemutathatja, hogy nem hajlik gerince,és hány érdemrend még, ami dukál.

Itt lázítottak mások is, nagyúr!S az irodalom kivetette őket,és elvesztették egzisztenciájuk,

és legtöbbjük a kerekek alá hullt,vagy túszaivá lettek az időnek.Hol zsarnokság van változatlanul,

ott azt szolgálja már Ön is, nagyúr.

211

Tánclépések

Reformulákat mormolokvédenceim már boldogoktükröződöm a füstüvegenillegitim fejem illegetem

Reformulákat mormolokvelem lesztek ti boldogoktükröződöm a füstüvegenillegitim fejem illegetem Reformulákat mormolokvelem se lesztek boldogoktükröződöm a füstüvegenillegitim fejem illegetem

Kétlem Kétlem, hogy véget ért a varjúemberöltőnyi emlékezetkiesése.Hajnalban megint lopott egy pohárfriss tejfölt a bolt elől.A játszótéren azok igyekeznekföltűnni ártatlannak, akiketmintha már tavaly is ugyanitt,ugyanilyen fehér csőrrel láttunk volna.A felelős üzletvezetők gondterheltek.Nemkülönben a családapák.Ki választotta ezt a varjút?Süt a Nap, de foga van - didergi aguberáló néni. Sétálnimennek majd az óvodások. Kiválasztott minket e varjú köré?

212

Nincs Nincs változás, mit elmondhat előrebármely leendő égi résztvevője.Hibátlan dolgozik a gép.S ha mégis elszakítja majd a filmet,az újságban csak három sornyi hír lesz,mélységbe lógó szürke nyakkendő, avagyegyetlen vers, misztikus Mőbiusz-szalag.Vakok, szorítjuk Istenünk kezét.

Címke Ha kétszer egymás után a sárgagombot nyomja meg, lódobogást hall.Ha kétszer a feketét, felolvassuk anemzeti gázömlés után életben maradottnemzőképes magyar férfiak névsorát.A pillanatmegállító a készülékjobb felső sarkában található.Kétszer a pirosat, kétszer a zöldet:puszi jobbról, tasli balról, kisvártatvatasli jobbról, puszi balról,komplex személyiségfejlesztő program.Munkájához hosszú életet kívánunk.Várjon tőlünk további utasítást.

213

MAGYAR HANGJA

Műfordításaim közül csak a hat legkedvesebbszerepel ebben a könyvben,az eredeti versekkel együtt.

214

SAMUEL TAYLOR COLERIDGE

A Természethez

Talán csak játszi képzelgésem ez,mit érzek minden teremtmény irántszívem mélyén, hol fű, fa és virágarra tanít, hogy mi a szeretet,s a buzgó áhitatra rávezet.Legyen hát így! Kacagja nagyvilága jámbor hívőt, engem legkivált.Az sem zavar, ha gúny mar, bú övez.Széles mezőn majd oltárt emelek,kék égbolt lesz a templomkupola,és száll Feléd a tömjénfüst helyetta vadvirágok édes illata.Így áldozok majd Néked, Istenem,ne botránkozz meg szegénységemen.

ROBERT BROWNING

Találkozás

A tenger szürke, a partvidék sötét;nagy, sárga félhold úszik mélyen lenn,s öbölbe lassult csónakom alatta sok kis hullám álmából riad,és partra lök, majd újra elpihena homokban, ameddig elkísért. S egy mérföld még, a föveny sós, meleg,átvágni három telken, imhol a tanya,és megkocogtatván az üveget,gyufa kék lángja villan odabent,s az öröm visszafojtott sikolyaőriz két összedobbanó szivet.

215

SAMUEL TAYLOR COLERIDGE

To Nature

It may indeed be phantasy, when IEssay to draw from all created thingsDeep, heartfelt, inward joy that closely clings ;And trace in leaves and flowers that round me lieLessons of love and earnest piety.So let it be ; and if the wide world ringsIn mock of this belief, it bringsNor fear, nor grief, nor vain perplexity.So will I build my altar in the fields,And the blue sky my fretted dome shall be,And the sweet fragrance that the wild flower yieldsShall be the incense I will yield to Thee,Thee only God ! and thou shalt not despiseEven me, the priest of this poor sacrifice.

ROBERT BROWNING

Meeting The gray sea and the long black landAnd the yellow half-moon large and lowAnd the startled little waves that leapIn fiery ringlets from their sleepAs I gain the cove with pushing prowAnd quench its speed in the slushy sand. Then a mile of warm, sea-scented beachThree fields to cross till a farm appearsA tap at the pane, the quick sharp scratchAnd blue spurt of a lighted matchAnd a voice less loud, through its joys and fearsThan the two hearts beating each to each.

216

ANDREJ GYEMENTYEV

Vrubel monológja Hogyha elhagysz, kedvesem,hogyha tőlem máshová futsz,én azt éppúgy nem hiszem,mint ha dér lepné a májust. Hogyha elmégy, kedvesem,hogyha elhagysz végleg engem,záporrá válsz hirtelen,mélyen kéklő nyári esten. Mert ott voltunk boldogok,hajdan együtt arra jártunk,zengett az ég, zuhogott,s tócsák hűse mosta lábunk. Hogyha elhagysz, kedvesem,s tovatűnsz a messzeségbe,megátkozlak … jaj, de nem,mindörökre áldott légy Te! Mint templomban szent ikon,úgy maradsz meg bennem, drága,mint a freskók a falon,mint a rózsa vörös lángja. S holtomiglan kérem azthajnalonta, éjjelente- hallgasd meg fohászomat:hadd lopózzak húnyt szemedbe! Fölriadsz majd könnyesen,s mint rég, úgy tudsz rámnevetni…Visszatérted, kedvesem,hűlt porom már úgyse sejti.

217

AНДРЕЙ ДЕМЕНТЬЕВ

Монолог Врубеля Даже если ты уйдешь,Если ты меня покинешь, -Не поверю в эту ложь,Как весною в белый иней. Даже если ты уйдешь,Если ты меня покинешь, -О тебе напомнит дождь,Летний дождь и сумрак синий. Потому что под дождемМы, счастливые, ходили.И гремел над нами гром,Лужи ноги холодили. Даже если ты уйдешь,Если ты меня покинешь, -Прокляну тебя... И все жТы останешься богиней. Ты останешься во мне,Как икона в божьем храме.Словно фреска на стене,Будто розы алой пламя. И пока я не умру,Буду я тебе молиться.По ночам и поутру,Чтоб хоть раз тебе присниться. Чтоб проснулась ты в слезах.И, как прежде, улыбнулась...Но не будет знать мой прах,Что любимая вернулась.

218

ANDREJ VOZNYESZENSZKIJ

NEKED

József Attila motívumaira Én úgy szeretlek, amikora vállad, hangod, hátad ívemagával ránt, s a Mindenségbemint vízesés, röpít, sodor! Őrzöm sorsod, félelmeid,tartalmaidban ott bolyongok.Vérköreid, akár a bokrok,hallatják titkos neszeik. Nyugodjék meg sajgó öled,s méhed gyümölcse legyen áldott,Te egyetlen, kit milliárdokközül is kiszemeltelek! Susogva, keccsel lengeneklombos tüdődnek szép cserjéi,s hallhatom szerveidet élni,mert szent és tiszta mindened. Azért születtem, úgy lehet,hogy a poháron egyik reggelkezed a finom erezettelén lássam meg, ha földereng.

219

АНДРЕЙ ВОЗНЕСЕНСКИЙ

ТЕБЕ (По мотивам А.Йожефа)

Я так люблю Тебя, когдаплечами, голосом, спиною,меня оденешь ты собоюкак водопадная вода! Я обожаю быть внутриТвоей судьбы. Твоих смятений,неясный шум Твоих артерийкак сад растущий раствори. Да будет плод благословенТвоего тонущего лона!Из всех двуногих миллионовТы мною выбрана затем. И легкие, как два куста,в Тебе пульсирует кисейно.Я слышу печень и кишечник,Ты вся священна и чиста. За что же жребий мне такой?Я родился, чтоб утром раноувидеть руку со стаканом, с Твоею жилкой голубой.

220

Fjodor Ivanovics Tyutcsev:

SILENTIUM

Hallgass, rejtőzz, titkolva ittÉrzelmeid és álmaid -A lelked legmélyébe zárdMegannyi gyúló csillagát,S ahogy mind némán éjbe hull,Gyönyörködj bennük - szótlanul. Mit mond a szív, ha megremeg?Téged ki más érthetne meg?Ki fogja fel, hogy élsz te is?A kiejtett szó mind hamis.Van forrás, szomjad csillapul,Kortyolj vizéből - szótlanul. Csak tudj befelé élni még,Lelkedben ott a mindenség,Titkos-varázslatos csodák -Elfojtaná a külvilág,és napfény szórná szét vadul, -de hallgasd daluk - szótlanul! ... Anna Ahmatova

FALIÓRA KAKUKKJA

Falióra kakukkja vagyok,nem irígylem, akik szabadok.A rugó ahogy enged,dalolok - de e terhetvihetik,kik az elleneim.

221

Федор Иванович Тютчев

SILENTIUM! Молчи, скрывайся и таиИ чувства и мечты свои -Пускай в душевной глубинеВстают и заходят онеБезмолвно, как звезды в ночи,-Любуйся ими - и молчи.

Как сердцу высказать себя?Другому как понять тебя?Поймёт ли он, чем ты живёшь?Мысль изречённая есть ложь.Взрывая, возмутишь ключи,-Питайся ими - и молчи.

Лишь жить в себе самом умей -Есть целый мир в душе твоейТаинственно-волшебных дум;Их оглушит наружный шум,Дневные разгонят лучи,-Внимай их пенью - и молчи!..

Анна Ахматова

Я живу, как кукушка в часах...

Я живу, как кукушка в часах,Не завидую птицам в лесах.Заведут - и кукую.Знаешь, долю такуюЛишь врагуПожелать я могу.

222

223

CSOMAGOLÁS KÖZBEN

„Csak a legfontosabbakat”

224

Út

(Annak az ősz férfinak, P.J.-nek, aki egyszer tüzet kért tőlem, húszéves fiútól, a Hajós utca sarkán, 1976-ban.Megköszönte és ott állt, mozdulatlan parazsával világítva az éjben, azután is, hogy az Operán túlról visszanéztem.)

Közömbös adat, meddig jutunka keskeny ösvényen, a forrástemlegetve, mit soha el nem érünk.

Alkonyattól parányi ékkő világít,de nem a lépteink vigyázza,csak a kétségbeeséstől ment meg. Mint delejes testek, gurulunk aztánvisszafelé, ég iránt késve rándulószomjúhozással, végre ártatlanul.

225

Égi kántor

Fenn ül már az égi kántor.Zúzos, jeges glóriájarácsúszik a homlokára,keze billentyűkön táncol,lába ráfagy a pedálra,de lelkében öröm lángol,azzal tekint utoljáraránk, az itthagyott világra,télből tavaszt így varázsol,angyalt, ó, a kisleánybólés bűnbánót a vagányból,ahogy Isten prédikálja,úgy zendít rá a zsoltárra,szivárványon orgonáljaazt, hogy itt élsz, nem akárhol,elvágyódnod mindhiába,innen soha nem szökhetsz meg,itt hűségnek, szeretetneknincs kottája, nincs szabálya,csak ahogy az ember érzi,csak ahogy a szív diktálja:Illés Lajos égi kántortMagyarország visszavárja.

226

Csemői nóta

nem lapozódik a naptárMiska magadra maradtálrágja elárvult bütyködcsontig a nemzeti füstköd nem jársz hébe se hóbaföldi se égi csehóbanem vagy semmilyen istalegfeljebb humanista csörren a taps-szinkópazajlik a nagy sinkófaállami áldumások-nak csak a zászlai mások vágja a néped az estránghagytad a verseidet ránksírni nevetni ha fájárva Ladányi Mihály

227

Forog tovább az örökbéke

„mert van idő arra hogy egymást belökjüka kés alá de aki megértihogy működik az egész: szájában a szóvalzuhan mert a kések figyelnek” (Hervay Gizella) bízni a gépben kötelességez itt a gépköztársaság kések ügyelnek szó ne essékarról ha látjuk a halált akit darálnak engedelmesa rendszer mindig zárt marad engedélyt kapsz hogy megfigyelhesdmert addig sem véded magad de mire értenéd az elvétnyelved már nem moccan beszédre reménykedsz még hogy téged elvétaztán szétszóródsz vége vége

228

Moziba

Hervay Gizellának (1934-1982)és Lénárt Évának (1934-1999), akik sohasem találkoztak

kiadhatatlan verssorokfehér csíkok a sorközökitt-ott pirosba váltanakB-Rh-pozitív szavakki Magyarország özvegyétkaroltam aznap mozibaezerkilencszáznyolcvanegyGöncölszekér a Szamosona Jelenkor is közli majdkisdedek küllőkerekeknem mondhatjuk mert elforogelőlünk mindig az időa Szamos partját látni kellkihagyhatatlan verssoroks a ferdén félretaposotttavasziszapos lakkcipőgyermekláncfüves KrisztusokMária kendertilolóvigyázz magadra kisfiamfehér csíkok a sorközökaz égő város bekerítegyszer minden film elszakadPesten Kolozsvár szenderegés minden srác lehet Kobakfölszáll a lift és visszamegymutatóujj a kopjafafekete vásznon átgurulközölhetetlen koponyavagyok én életkerülőtitokban két anya fiaaz egyiket most karoloma másik mindig hazavárezerkilencszáznyolcvanegynem sírunk megyünk moziba

229

A hold alatt

sírom felett kerek medála hold egy szép napon megállmondhatjátok hogy kődarabde az lesz majd a pillanatmely lezárt szemem nyitja megnyárvégi éj lesz langymelegés ott állsz majd te bűntelenés felsegítsz ahogy sosemkezedbe kapaszkodhatokígérem nem leszek halottés ott állunk a hold alattés azt súgom: feloldalak

Másodszor

Kit másodszor szólít nevén,azt már akkor el is viszi,hiába int, bólint, szerénykincsét hiába rakja ki,

nem alku tárgya már a tér,a jázminbokrok illata,napszikkasztotta árkú érmentén se ballaghat haza,

esélyei lent nincsenek,az ég homályos fólia,felnéz, hogy Isten mentse meg,s az leszól: kár aggódnia.

230

Körjárat

zuhanni zuhanni tátottszájjal karral lábbalvalami sötét hidegszemcsés anyagbantöbbször megfordulvasaját tengelyem körülaztán egy kopár hegygerincenérni földet sértetlenés ekkor csak ekkorebben az egy pillanatbanérezni azt a boldogságotamelyért világra jönni érdemes voltde rögtön gurulni gurulni továbbmost már test mellé szorítottvégtagokkal végig a vízvájtrégen kiszáradt mederbena völgy legmélyébe ahol várszés felemelsz engemki lábadban elakadtamhorzsolásaim számolod szánodkét tenyered közé véve ringatszvétségeimről szót sem ejteszmár súlytalan vagyok semmim se fájnevem se tudomés visszaröpítesz a magasbahunyorogsz utánam mosolyogvaés kezdődik minden előlrőla zuhanással

231

Kontraszt

A folyosó fehér fala, amelyen hajnalikettőkor meglátom árnyad,békét kínál és némaságot. Időn kívüli időt. Mennék.Maradnom kell? Szükséged van az emlékezetemreahhoz, hogy ne tévedj el ebben a számodraidegen közegben? Botra támaszkodsz, hajlott a hátad.Nem ismered a házat, megrezzensz minden neszre,elfáradtál, de nincs hová leülj. Tíz év anyagon-kívüliségre ítélt az Úr. Surrog a télvégi éjszaka,mint az elszakadt filmszalag az orsón.Gondolkodom vagy gondolkodni látszom.Magam számára töprengőnek tűnök,holott csak a látszattal fennhéjázom: írok,azt írom: egyetlen szó sincs a monitor mezején.Pörgeti az órákat a pillanat: közelebb jössz kíváncsian,félrelibbented arcom, lássad, sírok-e,amikor súgod, Anya, hogy megbocsátasz.

232

Fél három, fél négy

Kevés elég már,egyre kevesebb.Por és forró víz,üres levesek.

Álom helyett csakórajel cikáz.Fél három, fél négy.Csontváz, csigaház.

Ablak pislákol.Hinni semmiben.Mindig hamisanhangzott az igen.

Levegőt kérverándul, kiszakadarcból magyar szó.Ütnek, védd magad.

Törés, szilánkok,ikszek, vonalak.Égen átvérzettseb már csak a Nap.

233

Térerő

Lábbal előre kivittek a létből, ünnepi pompátnem mutatott az a perc, csak a szél rángatta a fákat,csattogtatta az erkély korlátjára kitűzött nemzeti zászlót, mentem utánad, apám, s menekülnékát oda hozzád most is, csengetsz, hallom a hívást, hallom s nem vehetem fel, ez úgysem lenne reális, senki se bízhat az isteni rendszer térerejében, mégis honnan hívsz most, halló, mennyi idő telt, nap süt, csattog a zászló, megszakadok, lemerültem.

Az ajándék

az ajándék becsomagolva fényes festett fadobozban érkezik földről az ember - szól az ének amikor csengetnek neked

mellé guggolsz kibontod az arcod ősöreg a lelked gyermeki emeled öleled megpuszilod édes kicsi istenbaba

aztán már csak a sajgó űr s a panaszra görbülő ajak nem tudom újraindítani nem hagytatok benne életet

elmerevült végtagokkal holtan repül ez is a többi közé és becsapott isten ott ülsz csalódottan szemed sarkában galaktikányi könny

234

Harmadik nap

Nem én vagyok, aki itt fekszik.Sem ő, se más. Talán a tér magaés köré dermedt burokként a pillanat.A lényegemtől fényévekre. Végleg.Mint képernyőn a kép megáll, lefagy.Innen nincs út, nincs hír, nincs szó.Itt senkinek már nincs neve. Jöttekmosolygó egyenruhások, mint a gépek,azonosító jeleinket összeszedték.Karunkról a tetovált ábrákat, szánkbóla kedves ízeket, az otthont, a hazát,szemünkből a levetíthető rövid videókat,mindet egy zsákba összeöntve gyorsan.Még eszembe jutott, nehezen fogjukszétválogatni szabaduláskor,tumultus lesz majd, sokáig tart.Fekszünk? Nem tudom. Bocsásd meg,pontatlan vagyok. Itt nincs vízszintes,nincs függőleges. Helyzetemet mihezviszonyítsam? Hogy élek, az még így isbizonyos, mert látom néhány mozdulatodat,most arcod elé bukik a hajad,hallom sírásod, sejtem légzésed ritmusát,de már sűrűsödik, sürget az idegen anyagés belé kell vesznem észrevétlenül,elemenként elkeveredve, elbujdosva, mélyillegalitásba rejtőzve a hivatásos gyilkosok elől.Ők győztek? Vagy én? Vagy egyikünk se.Nem adom fel. Marad egy titkos kapcsolat,egy riadólánc. Kihagy a figyelmük,összeszedem magam azonnal. Találkozunk.

235

Jó itt

Hol igent-nemet összeérni véltünk,a bizonytalan istenkézzel rajzoltlátóhatáron tegnap este hétkoregyensúlyát veszítve átbillent a táj, és hullt, amerre mindig hullni vágyott,a téridő mögé, a fel nem foghatóba;műtárgyak, árnyak lassan egybecsúsztak,csillár kilengett, dőltek bútorok, szótárok állományát nyelte örvény,alapfogalmak nyígtak, kergetőztek,illúzió, kelepce, csapda tárult,kapkodva szedtük agybéli motyónk, nevemre ugyan nem emlékszem,de pántoltam, átkaroltam, vittemmindent, mi volt az életemben,azt hívén, kell még valahol; egy fehér jelnél hirtelen megálltál,még utoljára megnéztem az arcod,és szálltam tovább, sodort egy őserő. Jó itt, ahonnan üzenek.Ez is világ, ne nyugtalankodj.Ez is élet, túlélhető.

236

Feljegyzés a parton

időhullámoksok külön végtelenbesodorják lelkünk

emlékeinkértmessziről kell tempóznunkde visszatérünk

megismerjük majda tenger biztonságáta ritmusáról

Első jelentés

és töltöttek, és veregették vállam,gyerünk, Zoltán, igyál velünk bátran,napfény vibrált a függönycsíkozásban,és koncentráltam, hogy arcukat lássam,de szédültem, és azt figyeltem már csak,hogy szavaimmal senkinek se ártsak,aztán hanyatt a zúgó hallgatásban,imént reggel volt, most már délután van,s halántékomon alvadt vért találtam,Baján, a szigeten, egy szállodában,csuklómat egy csőhöz bilincseltea BM állambiztonsági szerve,és hagytak ott feküdni mind a hárman,és röhögtek: „majd megnézzük, hogy élsz-e”,de ennek is már 20-22 éve,nem panaszképp, csak általánosságbanemlítem most, mert nem tudom, hogy élek,vagy azóta is tart az az ítélet,hogy feküdnöm kell ismeretlen ágyban,

237

zárt szájjal, végtelen magányban,és nem mozdítva se kezem, se lábam,agyamban ban-ban ragrímet kongatva,s a felébredést végleg elmulasztva

-------------------------

aztán az egyik visszajött kacsintva,hogy ezek hülyék, de ő a jó, a tiszta,a titkos, nemzeti, beépült,ma sem felejtem fénylő, kielégültarcát, ahogy sorolta, miért kellcsínján bánni bizonyos igékkel,és pluralizmust játszatni a néppel,és legfontosabb szavunk lesz a „mintha”,de ki ne mondjuk, csak tegyünk úgy, mint hamindannyian közmegegyezésselájultunk volna, semmi kényszernem kényszerít majd arra, hogy segítsekazon, ki, íme, rajtam most segített,és ne higgyem, hogy ő már ezzel számol,örül, ha egy jó szót ejtek igazáról,elég lesz, ha néha megnézem, hogy él-e,ha számít majd a szavak első jelentése

-------------------------

ám ez most már egy mintha jogállam2007 hűvös tavaszában,nem mozdítom se kezem, se lábam,másokon röhögnek azok hárman,én meg itt lent behunyt szemmel nézem,hanyatt fektetve deszkámra egészen:napfény vibrál a rendszer ketrecében,s ha éltem eddig, ennyit ért az éltem.

238

AGY

A posztaczéli célkereszttalált ma rám. Ki érted ezt,e tájon bennszülött lehetsz,de szabad már soha. Ha jámbor lélek száll a földbe itt,tapsol, visong a régi-új elit,s egy boldog brávót még utánaintirgalmas gyilkosa. Precíz a nagyhatalmi gép,a célkeresztes tar pribéknem véti el költők szivét,akármennyit kilő. Lehet más, mondja, bármi más lehet,lesz áltatás az altatás helyett,látás helyett meg itt a látlelet,vakkútba hullt idő. A posztaczéli cél ma pang:pár mandátumnyi ócska rang,dezinformációs harangés kocsmaismeret. Csupán titkos visszfénye nő,így rendelkezhet éppen őa minden agyban ott levőanandamid felett.

239

Apokrif énekek

I. azonképpen itt e földönjegyzetfüzet mintabörtönsorok drótjában az áramőrtorony a miatyánkban lélekfogytig ugyanabbanmenetelve szakadatlanvédő vádolt vádló védettés továbbszáll az ítélet örökli majd lányom fiamunokáim mindannyianírva lesz a nagykönyvekbenamit el sem követhettem II. kifosztott áldozatkering a tűz körülreménye nem maradthiába üdvözül ereje semmi márpárját nem éri elattól a széltől szállamit a láng lehel mázsányi test se máscsak lepkényi koromszínlelt feltámadáshogy kié nem tudom

240

III. nem én halok meg itttalán inkább önöka szende mindenségkívánkozik belém

sem kőre koppant fejsem eltűnődő szívszederjes szájszegélynem kényszerítheti

hogy nincs mi érdemess fiam indulj továbbhagyd itt e rothadóapádat és hazád

nem én halok meg itttalán inkább önöktetszettünk volna bára forradalmat is

ahogy az írva vankilencszázvalahánygyötrelmes tavaszána puszta kéz kevés

valami cselt mutassde álltunk szeppenőka mikrofon előttés ömlött ránk a szenny

tetszettünk volna bára várótermi fényts a csípős húgyszagotörök katarzissá

emelni akkor ottne háborogj fiamnem voltunk annyianmi mindig kevesen

241

mi elegen sosema vers is épp csak ígysegít hogy élni higgyha már nem is leszek

csak felkanyargott füstkertvégi kis halomte még maradj ha tudszneked jut alkalom

a boncmester kezétlefoghatod akártalán egy percre isés visszaszökhetek

magamnak mondania számon vaslakatmit szétfeszítenekaz utolsó szavak

tetszhettem volna úgytetszhettem volna ígytetszettem volna ezttetszettem volna azt

írhatnék verseketlehetnék tetszhalottfeküdnék ébren ittkét téridő között

de menni célszerűbbtisztább irgalmasabbmint tudni bárkinekeltitkolt vétkeit

nem én halok meg itttalán inkább önökakik kitüntetikmosolygó gyilkosom

242

Színről színre

1. Az óceánon nem juthattam át. Kezdetben minden mozdulattól féltem: indítanám, de az lesz majd a vétkem, s a szégyen súgja, válasszak halált. A balta kinn, a fáskamrában állt a gyújtósvágó tönk mellett. S ha éppen balról esett a fény, csillanta szépen, hogy összevérezné velem magát. A hétesztendős kisfiú kezébe nem illett az. Se tű, se gyógyszerek. Hogy halni vágyott, ne vessék szemére szüleinek, hisz ők már nincsenek. Mindkettőjüket ártatlannak lássa az emlékezet halszemoptikája.

2. Az emlékezet halszemoptikája körülkeríthet múltat és jelent, hibátlan, teljes összhangot teremt, az elfelejtett kulcsot megtalálja, mit gyermekként rejtettem, mélyre ásva, fenyő tövébe, hol a gyökerek vigyáztak rá, de azzal sem lehet belépni tűnt mesékbe vagy csodákba. A könyvespolcon nem laknak tündérek, elcsavarogtak, nem segítenek, s a nők szemében könnyű vágyak égnek. Útját a férfi nem tagadja meg. Kanossza volt? Ha járta, érted járta. S feléd fordítja, hogy végleg lezárja.

243

3. Feléd fordítja, hogy végleg lezárja vonásaim a szigorú idő. Az élő hal, a fű majd újranő, ének kapaszkodik, de már hiába, tettét a gyilkos bátran megbocsátja az áldozatnak, kiről terhelő bizonyítékok bukkannak elő és jutnak „véletlen” a médiába. A múlt azé, ki megművelheti. Felejtsem el, hogy párszor hasba rúgtak a részeg tisztek, oda se neki, most történelmet formálnak maguknak, és ők hirdetik tanulság gyanánt kudarcaimnak magyarázatát.

4. Kudarcaimnak magyarázatát mindig kerestem, soha nem találtam, ennek keresztje görbítette hátam, hol „pusztulj innen”-t éppen az kiált, ki komprádorként kapja baksisát, mert ez a divat nálunk mostanában. Szülőhazámban így lettem hazátlan, s gyötört a honvágy harminc éven át. Ne hidd, hogy hallod hívó hangomat! Mint lávafolyam megkövesedése elrejtve őriz gondolatokat, a tűz emlékét, mintha mindig égne – csak így hagyom Rád életem nyomát. Most indulnom kell. Bárhová. Tovább.

244

5. Most indulnom kell. Bárhová. Tovább. Nem számít égtáj, tábla, koordináta, sem az, hogy hány ígéret ejt pofára, és hányszor tíz év penitenciát ró még ki rám e renitens világ. Szelíden éltem, senkinek sem ártva, de utolért a terrorállam átka és felém bökött: – szedje holmiját! Hol következmény nélkül csalhat, lophat a rendfenntartó, talpig büszke szerv, miközben törvényt, alkotmányt lobogtat, ott száz szonett is hasztalan keserv, s a vers papírra, képernyőre szállva utolsó szó, számból utolsó pára.

6. Utolsó szó, számból utolsó pára: képzelt szentesték gyantaillatát hajlítgatom az éj rácsain át, míg rám nem roskad két nagy oszlop árnya. Sziklák ezek? egy zsarnok csizmás lába? vagy parti plázák, posztmodern csodák? Szűk végtelen, mely nem bocsáthat át és itt kell várnom ember irgalmára? Pedig csak otthont képzeltem magunknak, könyvekkel zsúfolt dolgozószobát, s hogy bátran őrzik íróasztalunkat lyukas kavicsban lakó ideák. Kiáltozom az örvénylő homályba: ments fel, ne hagyj itt, nézz rám utoljára.

245

7. Ments fel, ne hagyj itt, nézz rám utoljára! Vagy utam most a végtelenbe ejt, s hiába mondom, nem vagyok selejt, amelynek másfél Euró az ára. Azt várd, kinek csak egy szükséghazára, volna szüksége, s mindent elfelejt. Ajtód felől ha hallasz egy zörejt, a rám sütött rőt bélyegek dacára talán beengedsz, asztalt is terítsz, aztán majd ágyat, hársillatú párna, s ahogy csípőddel sok kis kört leírsz, s a szerelem legősibb dallamára alszunk majd el… az Isten megbocsát. Egy életen át nem tarthat a vád. 8. Egy életen át nem tarthat a vád. Kinek görbült miattam haja szála? Kérdőre vontam (figyelj válaszára) a hét főbűnnek altábornagyát. „Te Szokolay, fogd be a pofád, te önmagadnak erkölcsi hullája.” – S a sorsomba, mint kisfiúk útjába, masíroztak az ólomkatonák. Amíg nagyobb lehettem, elviseltem, a méretarány később változott. Kimondtam végül egyik decemberben: nem én játszom, már velem játszotok játszmás ügyet, mely végigkerget, éget egy életen… de hol van már az élet?

246

9. Egy életen… de hol van már az élet, kezdettől fogva tudtam, ennyi lesz, az idő széthull, bárkihez sietsz, mint ócska kémfilm, úgy ér minden véget,

adásszünetben képernyőre téved egy filmfoszlány: „ma végre megfizetsz”, s egy sikoly még, utána semmi nesz, csak néma, sűrű szaga száll a vérnek.

A hajdan halni vágyó kisgyerek, s a bölcs, ki most int fityiszt a halálnak, nem engedik, hogy elveszítselek,

kit valójában már nem is talállak. A számvetések éjszakája van, a végső parton állok egymagam.

10. A végső parton állok egymagam, ez itt ma London, Brüsszel, Moszkva, München, és Békéscsaba, Gyula száll előttem, és Zirc, Veszprém és Alsóörs, Tihany,

s a Kaukázust köszönöm, Uram, és Erdélybe is hányszor vitt az Isten, és Dushanbe és Pendzsikent ma innen egy karnyújtásnyi távolságra van,

és Prágában a Hradzsin most is ott vár, és Orosháza, Eger, Budapest és Szekszárd, Vecsés, Pécel és Soroksár,

s mikor fáradtan elcsitult a test, akkor már kétszer huszonegy gramm lélek az őrtoronyból régen szerteszéledt.

247

11. Az őrtoronyból régen szerteszéledt harangzúgás hullámán ülve sírsz, nincs térerőd, hálózat, melyre bízz egy mondatot: indulj, itt várlak téged. S a mélyben lent, hol örök rend sötétlett, már fodrozódik, hív a szürke víz, mint zongorából szálló Für Elise, és elmerülnek benne mind a vétkek, de fönn maradnak életünk helyett a feltámadás elvi akadályát elhengerítő cselekedetek. A célhoz értek megnyugvása jár át: sós víz koptatta, zöld, visszhangtalan kövekre hull alá minden szavam.

12. Kövekre hull alá minden szavam, lassú beszéd, de ott fut ritmusában az időmérték, mint a villanyáram. A számvetések éjszakája van. Én ártatlannak nem vallom magam, de vádlóimnak vétkeit is láttam, és tettét annak kell ma megbocsássam, ki addig üt, míg szemem nyitva van. A túlvilági szintézistörekvés csak annyi lesz, hogy oszladozni kell. Íródik néhány jegyzőkönyv, jelentés, aztán a csönd. – Te itt vagy? Mondd: kivel bújócskázol? Vagy eltűntél egészen? Hadd lássalak még egyszer, fönn az égen!

248

13. Hadd lássalak még egyszer, fönn az égen egy felhő szélén ott guggolsz, tudom, fényszál fut végig íves combodon, és Pál apostoltól idézed éppen, hogy homályosan látunk e vidéken, de színről színre majd egy szép napon, talán már pénteken vagy szombaton, ha megtaláltuk egymást az igékben és felfedeztünk egy hatalmas erdőt, hol tébolyító csapdák nincsenek, és fegyverekkel nem játszik a felnőtt, s nem fél, ki voltunk, az a kisgyerek. Azt kéri ő is, szólítsalak szépen és olvadjak fényedbe észrevétlen.

14. És olvadjak fényedbe észrevétlen, mert visszabékül minden, úgy örök, rejtsék bár égi-földi csöndrögök, nem múlik el, kering a Mindenségben; így őrködünk majd éjjel-nappal ébren az öntudatlan csillagok fölött, hogy torzonborz, diverzáns ördögök ne rombolják hitünk a Nagy Kerékben. Ma, 2010. május elsején, mikor már szépen szólhat csont a csonthoz, talán itt szállsz, Soroksár főterén, és szárnytolladban megkapaszkodom, hogy tanulhassam az aviatikát. Az óceánon nem juthattam át.

249

15. Az óceánon nem juthattam át. Az emlékezet halszemoptikája feléd fordítja, hogy végleg lezárja kudarcaimnak magyarázatát. Most indulnom kell. Bárhová. Tovább. Utolsó szó, számból utolsó pára. Ments fel, ne hagyj itt, nézz rám utoljára! Egy életen át nem tarthat a vád. Egy életen… de hol van már az élet, a végső parton állok egymagam, az őrtoronyból régen szerteszéledt kövekre hull alá minden szavam. Hadd lássalak még egyszer, fönn az égen, és olvadjak fényedbe észrevétlen!

250

ZÁRSZÓ HELYETT

Köszönöm, hogy szánsz rám még egy kis figyelmet.Az idő kegyetlen. Nekilódulnak az órán a mutatók, s mintha szélvész kerekedne,

maguktól pörögni kezdenek a naptárlapok. Észre se vesszük, hogy hirtelen letelt az életünk. Csak szemünkön kívülre csukódik a világ, elszenderedünk, megfogalmaz-hatatlan hiányérzettel a szívünkben és ismeretlen, evilágon túli ízzel a szánkban.

Kezdjük legalább képzeletben másképp.Sétálok Veled egy folyó partján (vannak még folyók?), letelepszünk egy fa alá,

figyeljük, ahogy a szél fodrozza a vizet, elmosolyodunk egy távoli kutyaugatás hal-latán. Hirtelen elkomorulok, 2007. április 23-a óta halott kutyám, Johanna jut eszem-be, az a sokszor átélt pillanat, amikor hazaérek, nyitom a kaput, belépek, s körülugrál örömében, s én megkérdem tőle: milyen kutya voltál, mire ő még gyorsabban ugrán-dozik. Most is vár valahol, végtelen türelemmel, de válaszolni nem tud. S mi ma-gunk, emberek, vajon jók voltunk-e? Jók-e akkor is, amikor az ösztöneink vezettek, jók-e, ha féltünk, féltettünk? Jók-e a sarokba szorítottság pillanataiban?

Ülünk a folyóparton, hallgatunk hosszasan ott a fa alatt, végül komolyan egymás-ra nézünk, látom magam a szemed tükrében, látod magad a szemem tükrében. Két ember, akik bíznak egymásban, hiszen ha nem bíznál, miért is vetted volna kezedbe ezt a könyvet. Hallgatunk hosszasan, arra gondolunk, hogy sokkal többet kellett vol-na beszélgetnünk az életünk során.

Lehajtom a fejem, és végre elkezdem. Valahogy így.Elmondom Neked az életemet, ahogyan innen, az ötvenharmadik születésnapo-

mon túlról vissza tudok gondolni rá. Néhány epizódot ismersz már a versekből vagy személyes találkozásainkból, de együtt az egész talán teljesebb képet ad arról a sis-tergő örvényről, amely elnyelt, s amelyből Feléd nyújtom most a soraimat.

Tudod, nekem nincs testvérem. Ahogy múltak az évek, egyre többször éreztem, hogy nagyon jólesne, ha mégis szólhatnék hozzá, húgomhoz, öcsémhez, nővérem-hez, bátyámhoz, valakihez, aki meghallgat és minden körülmények között kitart mellettem. Nincs, nincs, nem született. Nem élnek már a szüleim se.

Hol vannak a barátaim? A legtöbbje meghalt, mások elsodródtak a forgatagban, s ha bármelyikükkel is szembehoz újra a véletlen, már nem jön ki szó a számon. Olykor elgondolkodom azon is, hogy volt-e valaha is valaki úgy istenigazából a ba-rátom. A társtalanságot is meg kellett szoknom az utóbbi három évtized során.

Volt három feleségem: az első csak nagyon rövid ideig, a második papíron 16 évig, de mielőtt elváltunk volna, már több mint öt éve nem éltünk együtt, csak laktunk egy eladhatatlan ház két különböző szintjén, élve fogó csapdában. A harmadikról – már alig élve, valamiféle öntudatlan állapotban döntve – azt hittem, hogy megment, élet-ben tart, hiszen az a foglalkozása, megszeretjük egymást, összekapaszkodott lélek-kel öregszünk meg. Aztán gyorsan kiderült, hogy nem is akart a feleségem lenni, csak átmeneti munkavállalási lehetőséget keresett Magyarországon, s hogy részéről színjáték volt az egész.

251

Eszter és Domokos. A lányom és a fiam. Két szép és okos gyermek. Őértük, őmi-attuk érte meg mégis ez az egész út. Életük egy-egy szakaszában egyedül neveltem őket. Felnőttek már mindketten és nagyon büszke vagyok rájuk.

Közel hozzám a kijárat ebből a téridőből. Kezem ügyében bármikor. Aztán osto-ba pletykák szállnának arról, hogy miért tettem. Kevesen tudnák a valós magyaráza-tot. Amikor hatalmába kerít ez az érzés, rögtön harcolni kezdek magamban ellene. Ürügyeket keresek, pici evilági örömöket a maradásra, egy könyvet (milyen jó is régi verseskötetekkel bóbiskolni a fotelban), egy étket (ó, azok a vasárnapi gőzölgő húslevesek!), vagy egyszerűen csak távoli tájak fotóit nézegetem albumokban vagy az interneten, szóval gyarló evilági vágyakat pörgetek indokolásként a halasztási kérelemhez. A hagyatékomba szánt költeményeket, novellákat, szövegtöredékeket is csak afféle improvizációs gyakorlatként billentyűzöm a képernyőre, s a végén szeszélyesen döntök arról, hogy elmentsem-e vagy töröljem a gépről.

Édesapám nyelvtanár volt, emellett verseket írt és fordított. Érzékeny, hirtelen haragú és igen könnyen sértődő ember, aki akkor is védekezett, amikor nem támad-ta senki. Sarokba szorítva érezte magát és félt, ettől remélte, hogy jobban fogják szeretni, hogy végre szeretni fogja valaki. Élete legnagyobb sokkja, melyet haláláig sem hevert ki, hogy a két évvel fiatalabb öccsét, aki bukdácsolt a gimnáziumban és magatartási problémái is voltak (ma úgy mondanák: sajátos nevelési igényű nebu-ló), pár hét alatt csodagyereknek kiáltották ki, híres zeneszerzővé emelték, huszon-évesen díjakkal halmozták el. Igen, édesapám öccse, egyszersmind az én kereszt-apám Szokolay Sándor zeneszerző, aki 1955-ben (24 évesen), ’57-ben és ’59-ben VIT-díjas, 1960-ban (29 évesen) Erkel-díjas, 1966-ban Kossuth-díjas. Jöttek a világ minden tájáról, számunkra elérhetetlen városokból a képeslapok: „Óriási siker!!! Millió csók: Sanyi”. Karácsonyi ajándék gyanánt pedig megkaptuk dedikálva több éven át mindig ugyanazokat a bakelitlemezeket. Én, mint a keresztfia, felcsepe-redvén később már bőkezűbb figyelemben és szeretetben részesültem: budapesti egyetemista éveim során kétszer is meghívott a keresztapám ebédelni egy belvárosi vendéglőbe.

Édesapám az ’50-es évek elejétől fogva – és egész életében – úgy érezte, hogy nem vitte semmire, a szülei nem szeretik, neki örökké bizonyítania kell – ami persze sosem sikerült úgy, ahogyan szerette volna. Főiskolai tanár lett, az irodalomtudo-mányok kandidátusa, beszélt hat nyelven, fordított angolból, oroszból, lengyelből, németből, spanyolból. Ígéretesen indult a pályája, az 1940-es évek végén az akkori vezető irodalmi lapokban (a Válaszban, a Csillagban, a Tiszatájban) publikált, Szabó Lőrinccel, Weöres Sándorral, Füst Milánnal levelezett. Aztán látszólag abbahagyta, s ebben mintha követtem volna példáját én is a magam életében. Írt és fordított pedig tovább, hébe-hóba meg is jelentek munkái, de az irodalmi életből kikerült. Kéziratos hagyatéka itt van nálam, rendezni kellene és kiadni.

Apai ágon egyébként csupa nemesből, zenészből, katonából – ahogy Orosházán, ahol éltünk, mondani szokás: „nadrágos emberből” – állt a család, szánalmasan ke-vés vagyonnal, de bőséges öntudattal.

252

Édesanyám egy erős orosházi bognármester és egy felmenőit tekintve székely származású asszony negyedik, legkisebb gyermeke. Tizenhat éves korában már csa-ládfenntartóként dolgozott. Szülei örültek, amikor egy tanárember kérte meg a ke-zét. Nagy kiemelkedés ez, az ilyen kérőt meg kell becsülni.

Rossz döntés volt. Folyton veszekedtek. Amennyire vissza tudok emlékezni, min-dig volt valami ok a kiabálásra, a gyűlölködésre, a bizalmatlanságra, a vádaskodásra. Ezt a példát hoztam magammal. Köztudomású: a kisgyermekek fogékonyak arra, hogy viselkedésmintákat, magatartásformákat lessenek el a szüleiktől.

Magányos kisfiú voltam, mindig egyedül játszottam otthon, illetve még gyakrab-ban az anyai nagyszüleimnél, bognár nagyapám műhelyében. A nagymamám, Mikó Julianna, az utolsó pár hónapban, mielőtt meghalt volna, megtanított írni-olvasni. Négyévesen már villámgyorsan róttam a dülöngélő nyomtatott betűket és folyéko-nyan olvastam az újság híreit. 1960-at írtunk, a Kádár-diktatúra évei voltak. A nagy-mama ott halt meg a konyhában, ebédfőzés közben, a tűzhely előtt. A szíve dobbant egy nagyot, és már vitte is át egy boldogabb világba. Ma is fel tudom idézni a szok-nyájának, kötényének, hímzett huzatú díszpárnáinak illatát, s a hangját, ahogyan be-hívott az udvarról ebédelni. Jól emlékszem nagyapámra, Lénárt Sándor bognármes-terre is, arra, ahogy átölelt és felemelt, a borostákra az arcán, a bajsza alatti mosolyra. Ott, a nagyszülőknél béke volt, édeni boldog állapot. Nagy szegénységben éltek, és bizonyára megvolt nekik is a maguk baja egymással és a világgal, de soha később nem éreztem magamat olyan biztonságban, amilyenben ott. Forgácsokkal játszottam a műhelyben, egy fehérfoltos fekete kiskutyával az udvaron, elüldögéltem a fehér kemence padkáján és olvastam a mesekönyveket vagy a kalendáriumokat. Tavasztól őszig sokat csatangolhattunk az árokpartokon is. Kis barátaimmal, Urszuly Petivel és Wiegandt Petivel gyűjtöttünk békát (vöröshasú unkát) és piócát.

Otthon más volt. Családi perpatvarok, vádak és viszontvádak, sírás, kiabálás. Azután csönd, hosszú csönd. Csak a vasaló prüszkölt az ingeken. Néha édesanyám is nyers szavakkal beszélt, de ne gondold őt műveletlennek. A legszebb zenét és verset mindig ő mutatta nekem. Vivaldit, Bachot, Tóth Árpádot, Kosztolányi Dezsőt, Szabó Lőrincet – mint első élményt – neki köszönhetem inkább, mint a zeneértő és költészettel foglalkozó, mások gyermekeit hatékonyan tanító édesapámnak.

Apám az egész házassága alatt, 44 éven át a maga jóságát, tökéletességét, finom-ságát, tehetségét igyekezett bizonyítani. Ezer hibával (közönségességgel, érzéket-lenséggel, hűtlenséggel, kicsinyes takarékoskodással) vádolta a hitvesét, aki pedig soha nem csalta meg és engedelmes, gondos háziasszony volt mellette. Újabb és újabb kapcsolatai éppen apámnak voltak, ennek kapcsán füllentésekbe is keveredett, előfordult, hogy összecserélt két levelet, nem annak a címzettnek küldte el egyiket sem, akinek szánta, s a szeretőjének írt gyengéd sorok édesanyám kezébe jutottak. Mégsem váltak el, egymást vádló indulataik 30-35 évnyi közös boldogtalanság és harc után elcsitultak, szépen beletörődtek egymásba, meg a saját elhibázott életükbe, s úgy hagyták itt 1999-ben és 2000-ben, sorban egymás után e világot.

Bizonyára szerették egymást a maguk módján, de ma már erről csak a megsárgult fényképeket tudnám megkérdezni. Emlékszem, igyekeztek eleget tenni a családi és társadalmi elvárásoknak, ám kölcsönös, valódi szeretetnek ez semmiképp se volt nevezhető.

253

Hódmezővásárhelyen születtem 1956. szeptember 9-én, délelőtt 9 órakor. Oros-házán voltam kisgyermek, ahol a Könd utcában, a piac közelében laktunk, egy iker-ház kétszobás lakásában, de az én igazi otthonom az udvar volt, meg a fáskamra. Az udvaron málnabokrok és egy roskadozó barackfa, a fáskamrában pedig a pókjaim. Gyönyörű keresztespókokat tenyésztettem! Istenem, ha még egyszer elbújhatnék ott! Idén láttam, hogy nincs már meg úgy az udvar, s a házat is átépítették, üzlet lett belőle.

Négyéves lehettem, amikor Édesanyám egyszer annyira elkeseredett, hogy elha-tározta, inkább haljunk meg mindketten. Nem ment munkába, otthon maradt velem délelőtt, csak sírt, sírt, nem értettem pontosan, hogy miért, aztán kötelet hozott a fáskamrából, felkapott engem, felvitt a padlásra. A cserepek között beszűrődött az erős napfény, máig emlékszem a csíkokra, a különös vibrálásra. Már én is sírtam, átöleltük egymást, kiabáltam neki, hogy szeretem, menjünk inkább világgá együtt, ketten… Nem tudta megtenni, hogy felakassza mindkettőnket vagy magát. Piacnap volt, a visításomat meg is hallhatta valaki, megállt a kapunál és becsöngetett, majd miután nem nyitott ajtót senki, továbbment. Elcsöndesedtünk, sokáig ültünk még a gerendán, aztán levitt, melegített egy kis lebbencslevest, megebédeltünk, kérlelt, hogy bocsássak meg neki. Mikor már nagyobb lettem, többször elmesélte nekem ezt a történetet, azzal, hogy megmentettem az életét.

A fáskamrában állt egy balta is. Egyszer az édesapám gyújtóst vágott, és véletle-nül az ujjára csapott vele. Vérzett nagyon. Bejött, hogy megmutassa, aztán ránézett a saját sebére és elájult. Azt hittem, most akkor meg fog halni, de aztán jobban lett, édesanyám bekötözte a sebét. Attól fogva titokban kijártam a fáskamrába, beszélget-tem a baltával. Mágikus tisztelet és félelem keveredett bennem.

A József Attila Általános Iskolában lettem elsős. Év végén már szerepeltem az ünnepségen, az igazgató néni felemelt a mikrofonhoz.

1965-ben édesapám Egerbe került tanítani, a főiskolára. Megpályázott és elnyert egy nyelvtanári állást. Albérletben lakott, kéthetente járt haza hozzánk. Nagyon boldog időszak volt ez. Esténként nem volt kiabálás, Vivaldi, Bach, Corelli, Telemann, Mozart muzsikáját hallgattuk édesanyámmal, ver-seket és régi történeteket, meséket, legendákat olvasott nekem. Ahogy a hétvége közeledett, lehetett várni édesapámat (ahogy akkoriban neveztem: Aput), levelet írni neki és találgatni, me-lyik vonattal érkezik, hoz-e meglepetést.

Utólag tudom, hogy ekkor (1965-67 között) komolyan fel-vetődött közöttük a válás, apám feleségül akart venni valaki mást. Végül mégis mellettünk döntött, mi is Egerbe költöz-tünk, s az általános iskola felső tagozatát, majd a gimnázium

négy évét már ott jártam ki.Hosszú, hullámos hajú, Rákóczi-féle pödrött bajszú serdülő fiúként száguldoz-

tam és lobogtam az egri vár tövében. Fociztam a korosztályos csapatban, országos középiskolai tanulmányi versenyeket nyertem, igazgatói dícséretet és megrovást kaptam ugyanazon ellenőrzőkönyv két szomszédos oldalára, játszottam a színjátszó

254

csoportban, ízlelgettem a kamasz-szerelmeket, kerestem az igazi arcom – és ontot-tam a verseket, melyek rendre meg is jelentek. Talán csupán ez a néhány év volt az éle-temben, amikor lendületesen éltem, jól láttam a céljaimat és hittem abban, hogy elérem mindet. Ha váltakoztak is a sikerek és a kudarcok, alapvetően boldog voltam.

Tizenhárom éves koromban – miután a szüleim vendégei által meghagyott kávét (lehetett vagy négy adag) megittam – volt egy eszméletvesztéses rosszullétem, az epilepsziások Grand Mal rohamához hasonlóan zuhantam el. Kórházba vittek, de egyetlen vizsgálat sem igazolta, hogy epilepsziás lennék. A betegség nem is tért visz-sza többé – csak felnőtt korom legválságosabb pillanataiban, s akkor is mindig úgy, hogy erős kávék váltották ki a rosszullétet. Ma már egyáltalán nem iszom kávét. Az a 13 éves kori kórházi zárójelentés viszont jó volt arra, hogy megússzam a kötelező sorkatonai szolgálatot.

Az egyik gimnáziumi lázadás nagy port vert fel: másodikos voltam, amikor egy negyedikes társammal aláírásokat gyűjtöttünk a diákok körében a házirend megvál-toztatása érdekében. Világmegváltó céljaink voltak: engedélyezzék a hosszú hajat, ne legyen kötelező a köpeny és 10 órakor, a nagyszünetben kimehessünk a piacra lángosért. Nem voltunk olyan jól szervezettek, mint manapság a pártok, elbuktuk a referendumot. Az igazgató szerint (Isten nyugosztalja azóta őt is) megfélemlítettük és félrevezettük a Gárdonyi Géza Gimnázium diákjait, kijár nekünk az igazgatói megrovás. Édesapámat a megyei pártbizottságra hivatták be lázadó fia ügyében, ho-lott nem is volt párttag. A lavinát azonban már nem lehetett megállítani: az iskolai, a városi, a megyei diákparlament is engem választott küldötté az országosra, a „hi-vatalos” jelöltekkel szemben. Egy év múlva, amikor sorra nyertem a versenyeket, minden elcsitult az iskolában. Csak apám nem kapott jutalmat akkoriban.

Találtam egy költő-példaképet is, Ratkó József személyében. Sokszor útrakeltem hozzá Egerből Nagykállóba, motorral vagy autóstoppal. Jóska tanított meg a költői látásmódra, a képalkotásra. És persze a horgászatra is.

Dinnyés Jóska országjáró és énekmondó útjaira is elszegődtem iskolai szüne-tek idején. Cigány nyelvre Mészáros György tanított Egerben. Versmondásra pe-dig Virágh Tibi, Ráduly Margit, Jónás Zoli – remek versmondó műhely és irodalmi színpad működött a Minaret tövében, a Művelődési Házban. Meg kell emlékezzek gimnáziumi irodalomtanáromról, Szabó Gábor bácsiról is, aki Sík Sándor tanítványa volt Szegeden és személyes élményeit tudta elmesélni Juhász Gyuláról.

Farmernadrágból varrt tarisznyával a vállamon, másodikos gimnazistaként, egy nyári hétvégén Szilágyi Domokost kerestem és találtam meg Kolozsvárott. Ültünk egymással szemben a Káposztás nevezetű étkezdében, kanalaztuk a lucskos káposz-tát, ittunk egy fröccsöt előtte is, utána is. Hamarosan meghalt, felballagott a Kánya-főre és elbúcsúzott ettől a világtól. „Elzártam magam elől az utolsó utat”, „Halál elől ne meneküljön, azki meghaló” – visszhangoznak most bennem a sorai. Az egye-temen róla írtam a szakdolgozatomat, Czine Mihály professzor úr volt a konzulens oktatóm. Az a Czine Mihály, aki bástyaként, jelképként magasodott a népi iroda-lom végvárán. Élete végére aztán elfáradt, elszürkült ő is, túl sok kompromisszumot kellett volna kötnie a kommunistákkal és az úgynevezett urbánusokkal egyaránt.

255

Nem vállalta, félre is lökdösték díjaktól, tisztségektől, s inkább prédikált református hittérítők hangján egy fehér asztalnál, mint hogy megalkudjon a 70-es-80-as évek irodalmi uraival. Elfátyolosodott, elszürkült a hangja, könnyek szöktek a szemébe. Akkor is, amikor a könyvét dedikálta nekem: „Zoltánnak, jó reményünknek: Czine Miska”.

Elindultam a világba. Vajon milyen útravalóval? Kaptam-e elegendő muníciót? Szellemileg és érzelmileg hamar és könnyen önállósultam, szívesen függetlened-tem a szüleimtől. A leválás látszatra fájdalommentes volt, legalábbis ami az én ér-zéseimet illeti. Sőt: örültem, hogy kiszabadulok a negédes látszatok és alattomos indulatok fojtogató levegőjéből. El is határoztam, hogy az én életem őszintébb és boldogabb lesz. Mind így kezdjük, alighanem. S aztán jutunk-e többre, jobbra? Jut-nak sokan, úgy látom most, a szerencsésebbeknek, szebbeknek sikerül.

A kölcsönös bizalmon alapuló, egyenrangú partnerkapcsolatok szabályait nem volt alkalmam megismerni, a szerelem iskoláját egyedül kellett kijárnom. Édes-apám még arra sem volt hajlandó, hogy elbeszélgessen velem a „lányokról”, s a magam ágaskodó vágyairól. A közelemben felbukkanó, lakásunkba látogatóba ér-kező, illedelmesen köszönő barátnőket – távozásuk után – gúnyos megjegyzésekkel illette, avagy inkább engem csúfolt velük, rigmusokat költve arról, hogy „Zolika már megint szerelmes”.

Édesanyám reagálása sem volt kellemesebb: ő aggodalmasan féltett mindenkitől, akihez kötődni kezdtem. Óva intett az elhamarkodott döntésektől, hosszan sorolta a rám leselkedő veszélyeket, amelyek bárki képében megjelenhetnek mellettem, de a harmonikus kapcsolathoz (barátsághoz, szerelemhez) szükséges pszichés érettséget tőle sem szereztem meg.

Elhagytam hát a szüleimet, türelmetlenül, indulatosan. Egyetemista lettem Buda-pesten, havonta egyszer utaztam csak haza Egerbe. Gondosan ügyeltem arra, hogy azon a hétvégén, amikor érkezem, otthon játsszon az egri futballcsapat, amelynek hajdan kölyök játékosa és labdaszedője voltam én is. Péntek este vagy szombat reg-gel érkeztem, édesanyám kimosta az ágyneműmet, ebédet főzött, süteményt sütött (ez az ő nagy művészete volt), aludtam egy nagyot, aztán vasárnap délután kimen-tem a futballmeccsre, s már indultam is vissza – stoppal vagy vonattal – Pestre, ahol albérletben laktam. A diákévek alatt volt vagy öt albérletem, és egy évig az Eötvös Kollégiumban kaptam helyet a Ménesi úton, átellenben azzal az épülettel, ahol a Fidesz mai vezetői koptatták a köveket.

Az egyetem könnyen ment. Minimális szorgalommal készültem a vizsgákra, vi-szont gyorseszű voltam és találékony. Egyébként se mert volna megbuktatni senki: az akkori napilapokban, legrangosabb irodalmi folyóiratokban publikáltam.

Ma már hihetetlenül hangzik, nevetséges egyáltalán említeni, de tény, hogy nem-zedékem legjobbjaként emlegettek. Amit az anyanyelvével, mint eszközzel megte-het az ember, arra képes voltam.

Ócska hencegésnek hat elmondanom, kikkel koccintottam és beszélgettem e pár év alatt. Egy embert mégis megemlítek, hiszen a halála előtt néhány hónappal egy kusza éjjelen mágikus-babonás jelentőséggel emlékeztünk meg a Búsuló Juhász-ban arról, hogy 1956. szeptember 9-én, vagyis pontosan az ő huszonötödik szüle-tésnapján születtem: Latinovits Zoltán.

256

– Mit csinálsz? – kérdeztem tőle, amikor elhúzódva a társaságtól, egyedül ült egy asztal végében. – Nézem a nőket – válaszolta. – Szeretném, ha valamelyik szülne nekem egy gyereket.

Sok pénzt kerestem a versekkel és el is herdáltam hamar. Nem a sikerek része-gítettek, hanem a magány. Visszataszítónak láttam magam, azt hittem, engem csak ilyen gnómnak, afféle undort keltő alaknak teremtett az Isten, s úgy értelmeztem-magyaráztam a sorsom, hogy minden lány csak a költőt öleli bennem, nem a férfit. A hírnevet és nem engem.

Hajszoltam a testi boldogságot, önigazolásként is számolgattam, hogy hány nővel csókolóztam, hánnyal szeretkeztem, de a lelkem mindig magányos maradt. Gyűlt a lista, gyűltek a bizonyítékok arról, hogy mégis ember és férfi vagyok, viszont né-hány nap után mindig én éreztem idegennek azt, aki mellettem ébred. „Tavaly még vetkőzni kértél idegen lányt, nem tudhattad, a selymek alatt csak újabb selymek, s végül a világba visszajutsz.” – írtam magamról az egyik versben. Két-három hónap a legtöbb, ameddig ha tartott, hogy megmaradtam valaki mellett. Egyetlen olyan szerelmem volt egyetemi éveimben, aki zárványként belenőtt a lelkembe és az em-lékét a mai napig őrzöm. Ha vele sikerült volna megtartanunk egymást, akkor talán mindkettőnk élete másképp alakul. Másodperceken múlott, hogy szétkanyarodott mégis két irányba az életünk.

Forrt körülöttem a levegő a közéletben is, hiszen soha nem voltam a magát szoci-alistának és népi demokratikusnak nevező rendszer híve. Zsarnokságnak – egy szűk elit uralmának – tartottam akkor is, de annak látom ma is. Költői képek mögé bújtat-va küldtem a lázadás üzeneteit. Április 4-én, a vörös zászlók erdejében például így: „lobogó fáklyáját minden házra föltűzte már Néró.”. Félreértés ne essék, az orosz kultúrát, az orosz embereket szerettem nagyon, orosz szakos diákként bejártam a Szovjetuniót, de az elvtársi passzióból zsarnokoskodó hazai helytartókat megvetet-tem. Egyértelmű volt számomra, hogy gyarmati sorban élünk, s azt legfeljebb egy másik gyarmati sorra cserélhetjük majd le, s a komprádor elit is mindig összezárul, védi sorait a köreiken kívüliekkel szemben.

Ma már tudom, hogy kik figyeltek ezidőtájt, s mit írtak rólam az állambiztonsági szolgálatnak. Elolvastam a Történeti Hivatal kegyesen kiadott dokumentumait. Egy ízben még azt is jelentette a buzgó informátor, egykori társbérlőnk, hogy melyik hölgy (éppenséggel egy Györgyi nevű) aludt ott az albérletemben, s hogy milyen hangosan sikoltozott, amikor kielégült. Valóban, ahogy most utólag felidézem az emlékét, Györgyike különösen intenzíven élte át az orgazmusait, a jelentéstevőnek tehát igaza volt. Más kérdés, hogy ezzel a renitens cselekedettel vajon együtt is ve-szélyeztettük a rendszer stabilitását, avagy csak én, aki kiváltottam a szokásostól eltérő hangokat.

Azzal is tisztában vagyok így utólag, apró mozaikokból összerakva a történteket, hogy az alternatív békemozgalmak megalakulásakor, amidőn „Fröccsen az ember a sárra, béke van, béke van nagyon...” - kezdetű verset jelentettem meg az Egyete-mi Lapokban, egy gondos társadalmi kapcsolat, Feitl István, az ELTE KISZ-titkára hívta fel rám a szerv figyelmét. Ugyanő a Kardos Tiborccal közösen szerkesztett és rendezett József Attila-estünket is eltanácsolta a nyilvánosságtól, csupán a Műszaki

257

Egyetem R-klubjában, majd egy magánlakáson adhattuk elő. A bűnünk az volt, hogy nem a kor kívánalmainak megfelelően mutattuk be József Attila és a kommunista párt kapcsolatát. Ma is részben feltáratlannak találom a költő élettörténetének ezt a részét, melyben egy féltékenységi dráma (Hidas Antal – Szántó Judit – József Attila) is befolyásolta az eseményeket.

Az alkohol majdnem foglyul ejtett ezekben az években. Ha volt pénzem, már-pedig többnyire volt, esztelenül rohantam bele az italozásba. Ez is mutatja, hogy beilleszkedtem a művészvilágba. Nem vettem észre a hamis szerepeket. Estéimet rendszerint a Fiatal Művészek Klubjában töltöttem, éjszakai buszjáratokkal vagy taxival mentem haza, ruhástul az ágyra rogytam és délig aludtam.

A szüleimhez egyre ritkábban tértem vissza, éltem a magam – életnek hitt – életét. Édesapám a kandidátusi disszertációján dolgozott, s eközben, élete ötvenedik évé-ben, egy szerencsétlen ügyben tanúként bírósági tárgyalásra kényszerült. Követték és lefényképezték, amikor egy könnyűvérű hölggyel találkozott. Erről kellett beszél-nie apámnak a Markó utcában, a bíróságon. Anyám elolvasta az asztalon felejtett idézést, amelyből persze nem derült ki a lényeg – és megkért, legyek ott a tárgyalá-son. Mit tehettem, ott álltam a nyolc-tíz fős, többnyire joghallgatókból álló közönség között, remélvén, hogy az apám nem vesz észre. Meglátott, de utána hónapokig nem szólt hozzám, nagyon szégyellte a történteket.

A pokol legmélyebb bugyra az 1981-82-es esztendőpár volt, már diplomásan. Egy angyalföldi kollégium nevelőtanáraként dolgoztam, s a dicső tantestület is sze-retett koccintgatni. Önpusztító életmódot követtem: olcsó tömény szeszekkel, bo-rokkal, sörökkel, zűrökkel, emlékezetkihagyásos kalandokkal. Elestem, bevertem a fejem, összekapcsolták a baleseti sebészeten. Máskor annyira berúgtam, hogy nem találtam haza, kibotorkáltam a pályaudvarra, jegyet váltottam – és hajnalban az én legkedvesebb városom, kincses Kolozsvár pályaudvarán ébredtem fel, fázósan gya-logoltam a Horea utcán a központ felé. Amíg ki nem józanodtam, nem mertem senki ismerősöm szeme elé kerülni.

Megfogyatkoztak, elmaradoztak körűlem a lányok is. Vitték őket a divatosabb, szebb, gazdagabb – és kiegyensúlyozottabb fiúk. Ez utóbbi okot nem igyekeztem tudomásul venni, az első három viszont agresszívvá tett mindenféle divattal, szép-séggel, gazdagsággal szemben.

A magam korábbi csapongásait nem bántam meg, a lehetett volnákat és a talánokat sem számolgattam. A lányok elvarázslásának eszközévé léptettem elő a költészetet. Úgy gondoltam, esendő küllememet azzal az egy dologgal tudom ellensúlyozni, amihez értek: a szavakkal, rímekkel, hasonlatokkal, metaforákkal. Kötött formájú, erős zeneiségű versben (különösen szonettben, gázelban, rondóban) könyörögni, hí-zelegni, lelket cirógatni, az ölelést megköszönni és újabbat kéregetni nagyon tudtam. Kár, hogy ezeknek a kéziratoknak legtöbbje elveszett, mivel a személyes indíttatású verseket nem publikáltam, mondván: csak kettőnkre tartozik, arra, akinek írtam és énrám. Életem egy későbbi fordulópontján, amelyről még szót ejtek majd, egyéb-ként is elégettem minden füzetemet és kéziratos dossziémat, így hát túlnyomórészt csak azok az írásaim maradtak meg a 70-es, 80-as évekből, amelyek nyomtatásban is megjelentek. Ez sem kevés, hosszú lenne a bibliográfia, ha valaki összeállítaná. Megvan minden, fiókos fekete szekrények rejtik, de nincs erőm sorba rendezni.

258

Gyakran került versem a legjobb műveket havonta tallózó Látóhatárba is.Csak a Szép Versek antológiába nem sikerült soha bejutnom, holott aki abból ki-

marad – véltem –, az nem is igazi költő. Alföldy Jenő és Bata Imre, a két szerkesztő azonban nem kegyelmeztek nekem. Akkor sem, amikor nem kisebb költők javasol-tak, mint Kálnoky László, Somlyó György. Fájt, nagyon fájt.

Mint ahogy az is, néhány évvel később, hogy Csordás Gábor, a Jelenkor szerkesz-tője kihajította a folyóiratból a már betördelt, korrektúrázott Későn című versemet, állítólag pártutasításra (friss MSZMP tagkönyv lapult a zsebében), mert a karácsonyt „Jézus születésnapjának” neveztem. Fájt, és talán magamnak okoztam bajt azzal, hogy nem tudtam megbocsájtani. Annak az évnek a végén szegényre és magányosra sikeredett a születésnap.

A lányokra visszatérve, két véglet között ingadoztam: hol a világ áldozatának tekintettem magam, hol pedig kincskereső kalandornak. Bármelyik szeretőmre gon-dolok, mindegyiktől tanultam valamit, hiszen nincs két egyforma lény a világon, s egymás megismerésének legszebb, legkomplexebb formája az, amikor nemcsak a gondolatok, hanem az érintések és a mozdulatok is találkoznak.

A Mindenséget azonban nem találtam meg. Valami mindig hibádzott. Valami mindig idegen volt. Néha csak egy szó, néha a kéz rebbenése.

Sokszor elképzeltem, hogy milyen lesz majd az én párom. Kerestem, ahogy Reményik mondja híres versében a földre szálló léleknek, hogy keresse a párját: „Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod.”

Igen, akkor még, 1979-80-ban ha megtalálom a lelkem párját, mi ketten a végte-lent is körré tudtuk volna hajlítani. Mindezt azonban a ’80-as évek elején már egyre ritkábban élhettem át. Kölcsönös szánalmak tornagyakorlatai maradtak, csípős em-lékek, áporodott leheletű ébredések. A világ csupaszon.

A szüleim példáját – és immár a magam sorsát is beleértve – így fogalmaztam meg:

elárvultak fogalmainkszánk szélén halál-lepedékcsak nézzük egymást majd aminttürelmünk felragyog s kiég

már legmeghittebb éjszakánkvicsorgó alkalmazkodásszétbontjuk egymást mint a rákhitünk gyászoljuk mint az ács

szerpentinösvény életünkörömtől undorig vezetde irgalmaddal légy velünkte túlélő emlékezet

Tudtam, hogy meg kell kapaszkodnom valamiben, nem zuhanhatok tovább. Szekszárdon a tanítóképző főiskola magyar szakos tanárt keresett, a pályázatot meg-nyertem. A könyveim dobozokban, a ruháim zsákokban Pesten maradtak egy ba-rátomnál, de a hétköznapokat Szekszárdon, a főiskola tanszéki vendégszobájában

259

töltöttem. Fegyelmezetten megtartottam az óráimat (beszédművelés, gyermekiro-dalom, anyanyelvi tantárgypedagógia), szerettem nagyon tanítani, aztán délután az épület kiürült, csönd lett, olvastam, írtam, aludtam sokat.

Ritkán merészkedtem ki a kuckómból, Szekszárd belvárosa félóra alatt körbesé-tálható, a csönd visszavár. Néha egy korsó sört is engedélyeztem magamnak, de az ámokfutó italozásnak végleg vége szakadt.

26 éves voltam ekkor, elsőkötetes költő, főiskolai tanársegéd. A világban és az országban tudtam, hogy hol a helyem, de az otthonomat sehol sem találtam.

Valahová már nagyon hazavágytam. Gyermeket szerettem volna, akit majd sze-rethetek és aki szeretni fog… s akit másképpen nevelhetek, mint engem hajdan a szüleim. Különös, hogy ez így meg is fogalmazódott bennem, hiszen férfiakban rit-kán tudatosul.

Az ószövetségi ige szerint: „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.” (I. Móz. 2:18.).

Nos, hát az én hirtelen társkeresésem nagyon csacskán kezdődött. A helyi műve-lődési házban valamilyen zenés irodalmi előadás volt, unatkoztam, beültem a hátsó sorok egyikébe. Arra lettem figyelmes, hogy egy hölgy az általam korábban írott szavakat mondja a mikrofonba. Az idézetre már nem emlékszem, újságcikk-féle le-hetett, a megyei lapból került elő. Előadás után odamentem a hölgyhöz, a tőlem tel-hető eleganciával kezet csókoltam neki és – mint szerző – bemutatkoztam. Rövidre fogva a történetet: hamarosan megfogant a lányom, Eszter.

Ágnes, aki az első feleségem lett, akkor már elvált asszony volt, az első házas-ságából született lányával, az akkor 4 éves Krisztával élt egy garzonlakásban. A kislánnyal hamar összebarátkoztam, szívesen játszott velem, rendszerint együtt mentünk óvodába. Az édesanyjával viszont csak pár hónapig éltünk együtt férj-fele-ségként, a szüleim összekuporgatott pénzéből vett másfél szobás lakásban (a garzon tanácsi volt, azt le kellett adnia).

Terhessége utolsó hónapjaiban kezdte mondogatni nekem és anyósomnak, hogy a méhében hordott magzat nem tőlem származik. Az első férje után, akitől hamar elvált, volt egy nagy szerelme, egy orvos, aki elvenni ugyan nem akarta, de néha találkoztak, és a szerelmüknek emléket kellett állítani, nos hát íme: az az emlékmű ficánkol most a pocakjában.

1984. július 27-én megszületett Szokolay Eszter. Nem érhettem hozzá, nem ve-hettem a kezembe. A feleségem váltig azt állította, hogy nem az én gyermekem. Mélységesen megalázottnak éreztem magam. Hosszú és viharos pereskedés után rendeződött a sorsunk. Az első válóperi tárgyaláson, amikor a bíró szólított, feláll-tam és szép nyugodtan azt mondtam: – Tisztelt Bíróság, kérem Eszter nálam való elhelyezését.

Öldöklő, idegborzoló csata kezdődött, melynek minden részletére most nem té-rek ki. Őrzik az iratok. A kor színvonalán elvégzett vizsgálatok egyértelműen az én apaságomat igazolták.

Felperes azt állította, hogy nem vagyok alkalmas a gyermeknevelésre, holott ő a két gyermek nélkül költözött el átmenetileg otthonról, s így hetekig egyedül nevel-tem Krisztát is, Esztert is, csak másfél hónappal később költöztette őket magához.

260

Azt igyekezett bizonyítani, hogy alkoholista vagyok, de az általa beidézett tanúk en-nek ellenkezőjét vallották. Egy kivétel volt: Dr. Töttős Gábor helytörténész, akihez korábban barátság fűzött, akivel – már 1983 tavaszától fogva – szombat esténként lejátszottunk néhány sakkpartit, megittunk egy üveg bort (ettől még nem nevezhető alkoholistának az ember), s közben elkvaterkázgattunk a világ megválthatatlansá-gáról. A világ, nos, a világ már akkor is megválthatatlannak tűnt, hát még azóta... s ezen a fanyar nedű sem segített.

És akkor most ennél a derék, nagybajúszú helytörténésznél meg kell állnunk ki-csit, mert áldásosnak a legnagyobb jóindulattal sem mondható tevékenységének két és fél évtizeden túlra, egészen máig nyúló hatása mutatkozik.

Politizáltunk. A rendszer nyikorgott, hajszálrepedések keletkeztek rajta, de sem-mi jel nem mutatta még az összeomlást. Többpártrendszernek, pluralizmusnak, de-mokráciának jele sem volt, efféle terveket akkor még megtévesztő szándékkal sem szövögetett az uralkodó egypárt, az MSZMP. Hetente-kéthetente felutaztam Pestre, tagja voltam a Magyar Írószövetség választmányának és a Művészeti Alap vezető-ségének, sőt egy évig – bármiféle választás nélkül – az írószövetségi KISZ-szerve-zet titkári tisztségét is betöltöttem. Bohóctréfa volt ez a KISZ-titkárkodás, de igen praktikus. Szervezet akkor már nem létezett, elődeim (Mózsi Ferenc, Csajka Gá-bor Cyprian) idején szerteszéledt, viszont azt felfogtuk, hogy a korabeli szabályok szerint a Művészeti Alap segélyosztó grémiumában egy szavazatot jelent, ha van KISZ-titkár. Így hát egy szerény ebéd alkalmából tartott „taggyűlésen” úgy dön-töttünk, ha szervezet nincs is, a funkciót megtartjuk és rotációban betöltjük. Aztán amikor rám került a sor, a KISZ szorgalmasan fizette a Szekszárd-Budapest közötti vonatjegy árát, én meg utazgattam, amire a saját pénzemből nem tellett volna. Az Alapnál annyi segélyt kiosztottak a javaslatomra, amennyit csak lehetett. Kapott pél-dául Kukorelly Endre is. Tíz hónap után végül Csajka Gábor Cyprian visszavette a „funkciót”, a továbbiakban ismét ő járt el a fiatal írók segélyezése ügyében.

Töttős Gábor úr rendszerint az utazásaim utáni napon jelent meg nálunk vagy invitált át könyvektől roskadozó falú lakásába egy koccintásra. – Mi újság az írók között? – kérdezte.

Tudom, kitalálod: jelentette a tőlem kapott információkat. Lényegében igen, de szakmailag nem ilyen egyszerű volt a dolog.

A titkosszolgálati profik úgy nevezik ezt a módszert, hogy „idegen zászló alatt szerzett információ”. Egy képtelen példával megmagyarázom, mint jelent ez. Mint hogyha például én megtudnám, hogy Te különösen rokonszenvezel az izlandiakkal, odasomfordálnék Hozzád és az izlandi titkosszolgálat nevében kérdeznék bizalmas információkat, Te lojálisan válaszolnál, én azonban a válaszaidat valójában a mon-golokhoz juttatnám el. Töttős Gábor arra vett rá, hogy a Pesten tapasztaltakról, a rendezvényekről, műsorokról írjunk együtt tudósításokat nyugati magyar nyelvű rá-dióadóknak és lapoknak. Írjam le, mi történt a választmányi üléseken, milyen fontos események zajlanak az irodalmi életben. A kapcsolatokat majd ő biztosítja, vannak ismeretségei, az írások eljutnak a megfelelő helyre és az állásomat se veszítem el. Láss csodát, így is lett! Apróbetűs írógépemen lekopogtam a tudósításokat, rendsze-rint csak 15-20 sort, alákanyarítottam a nevem, s néhány valóban elhangzott a Sza-bad Európában, a nevem említése nélkül. Az előszobánkban a fogason ott lógott egy

261

táskarádió, azon fogtam a Szabad Európát, hallgattam is szorgalmasan. Még pénzt is küldtek érte, Gábor hozta, nyugatnémet márkában. Mitagadás, jól jött. Nyugodt ma-radtam, az állásom se veszítettem el, s az írásaim is eljutottak a megfelelő helyre.

El bizony: T.G. úr jóvoltából a Belügyminisztérium III/III. főcsoportfőnökségé-re. Jelentette tehát: az én nevemben és a maga nevében. Az úgynevezett „T-pénzt” (találkozási pénzt) pedig talán ily módon osztotta meg velem, avagy máshonnan teremtett rá forrást, nem tudom.

Akkor persze erről fogalmam se volt, tetszett a móka, afféle forradalmi romanti-kát éreztem benne. Itt muszáj elmondanom, hogyan értelmeztem akkoriban a világot és az úgynevezett irodalmi életet. Amíg ugyanis Töttős nem lepleződött le a sze-memben, addig őszinte voltam hozzá. Azt hittem, együvé tartozunk.

A ’80-as évek első felében már összesűrűsödött az az értelmiségi mag, amely később a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, majd a Szabad Demokraták Szövet-ségét alkotta. Éles ellentét alakult ki az irodalmi életben is a népi-nemzeti hagyomá-nyokat követő írók és a modernebb irányzatokba kapaszkodók között. Nyilvánvaló, hogy én az előbbihez tartozónak éreztem magam. Spiró György például így írt ró-lunk 1984-ben: „jönnek a mélymagyarok a szarból”.

Hát jöttünk, jődögéltünk, de a másik oldal térnyerése, kanonizálódása erőtelje-sebb volt. Ők szinte napi egyeztetett kapcsolatban álltak Aczél Györggyel, aki akkor a kultúrpolitika és a titkosszolgálatok ura volt. Emlékszem, a 2-es villamos Kossuth téri megállójában ácsorogtunk és beszélgettünk egy este, Csengey Dénes, Csajka Gábor Cyprian, Kornis Mihály és jómagam. – Lapot akartok? – kérdezte Kornis. – Megbeszéljem Gyuri bácsival?

Nem kis része volt a Spiró-versnek és az imént idézett Kornis-beszólásnak abban, hogy őket egyértelműen a hatalom oldalára, míg magamat a hatalommal szemben állók közé soroltam. Így rendeződtek el fejemben a kulturális közélet frontvonalai.

Lapot, igen, lapot akartunk. Hogy az ember ne legyen olyan kiszolgáltatott a szer-kesztőknek, cenzoroknak. A József Attila Kör, a fiatal írók szervezete lapot szeretett volna kiadni. Lapot, amely független a hatalomtól, sőt szembenáll azzal. Kukorelly Endre – ma már agyondíjazott író és költő, aki az ezredforduló után Kóka János meghívottja az SZDSZ rendezvényein, és számtalan ösztöndíj boldog birtokosa, sőt az LMP színeiben 2010-től parlamenti képviselő – azonban meghiúsította ezt az egységes fellépést.

Az első lapkezdeményezés a Dolog és Szellem volt, ha nem is ezen a néven. Kukorelly mostani visszaemlékezéseiben elfelejti, hogy az általa viszolyogva „kvázi népi”-nek nevezett vonulat már évekkel korábban lapengedélyért folyamodott (gon-doljunk csak Csoóri kezdeményezésére a Hitel-lel, melyet Csengey Dénes is támo-gatott), egyáltalán nem nemzedéki alapon, hanem a szellemi rokonság okán. Amikor ez a követelés a József Attila Körön belül is megszólalt, Kukorellyék villámgyorsan megszervezték az ellentábort. Igen, bizony maga Kukorelly javasolta az osztódást, az ő fellépése vált az aczélgyörgyi „oszd meg és uralkodj” eszközévé. Akár tudatos volt ez a részéről, akár nem, tény. Mint ahogy az is, hogy a JAK kezdetben nem a Kukorelly által gúnyosan „népfrontosnak” nevezett, az irányzatokat összemosó fo-

262

lyóiratban gondolkodott, hanem egységes volt abban a tekintetben, hogy az új lap, ha megjelenik, szembenáll majd az aktuális kultúrpolitikával. Ezt az egységet sikerült Kukorellyéknek ügyesen megbontaniuk. Így már, s az MSZMP néhány vezetőjével is háttéregyeztetve (ha jól sejtem, Kornis Mihály mellett Kőrössi P.József volt az egyeztető), kecsegtetni lehetett a fiatalokat A LAP-pal. Gondos előkészületek után sor került egy manipulált szavazásra a JAK-ban, melyet az apolitikus posztmodern csacsiskodást folytató ‘84-es kijárat megnyert: az évi 12 számból 6-ot ők szerkeszt-hettek. 4 szám jutott a “Dolog és Szellem”-nek, valamint 1-1 a Polisznak és az Új Hölgyfutárnak. Összegezve: 7 az olvasóréteget minimálisra leszűkítő, tehát a fenn-álló társadalmi rendre elenyészően kevéssé veszélyes, posztmodern-neoavantgard lapoknak és 5 az úgynevezett „népi-nemzetieknek”, melyektől Kukorelly már akkor úgy undorodott. Társadalmi kérdésekkel, a Kádár-rendszer kritikájával viszont kizá-rólag ez a kettő, tehát a Dolog és Szellem, valamint a Polisz foglalkozott volna. Elek István, Csengey Dénes, Márton Gyöngyvér, Lezsák Sándor, Turcsány Péter, Szer-vác József, Bertha Zoltán, Tóth Erzsébet és társaik azonban vereséget szenvedtek és fokozatosan kiszorultak az irodalomból. Ki itt, ki ott keresett még kiutat, akár a poli-tikában (elvégre jött a rendszerváltozás), akár más szakmákban, vagy a halál-ban. Ma már mindegy. Ma már az irodalom 100 %-ban a kukorellyeké. Küldetésüket teljesítették. Nincs okuk aggodalomra.

Ezekről az eseményekről sokat beszélgettünk Töttős Gáborral, aki buzgón egyet-értett velem, sőt biztatott: olyan pozíciókat kell szerezni, mondta, ahonnan ténylege-sen befolyásolni tudjuk az eseményeket. Döntésközeli, netán döntéshozói helyzetbe kell jutni.

1985-ben, az országgyűlési választásokon néhány szekszárdi barátom (mindenek-előtt Dránovits Pista) jelölni szeretett volna engem. Elfogadtam. Akkor – egyfajta látszat-demokrácia gyanánt – az volt az eljárás rendje, hogy a jelölőgyűléseken kel-lett megszerezni a jelenlévők szavazatait, azzal kerülhetett volna fel az ember neve a szavazólapra. A terv végül meghiúsult. A Babits Mihály Művelődési Központ szín-háztermében láthatóan kevesebben voltunk, mint a kivezényelt munkás- és munkás-őr sokadalom. Elálltunk a szándékunktól. Töttős Gábor még aznap este felkeresett, mindenről tudott, holott vele erről nem beszéltem, és helyeselte a visszalépést.

Nem tudom, ez akkor miért nem vált gyanússá a számomra.Még akkor se kezdtem gyanakodni, amikor arról beszélt Töttős „barátom”, hogy

az ellenzék már kezd beépülni a politikai rendőrségbe (1985-ben!), ő tudja: itt, Szek-szárdon is van olyan tiszt, aki népi-nemzeti érzelmű, rosszallja az Aczél György által pártolt irányzatok és személyek térnyerését. Majd ő összeismertet vele, dolgozzunk együtt, jó, ha az állambiztonság nem csak egyoldalú információkhoz jut, hanem látja az érem másik oldalát is. Jött is a tiszt: a főiskola kapujában várt egy bambaképű nagy darab férfi (a sors különös játéka, hogy 18 évvel később érettségi elnöke voltam a fiának). Erőltetett közvetlenkedéssel hívott meg egy sörre, ostobán viccelődött és kért egy dedikált példányt a verseskötetemből, miközben lerítt róla, hogy soha nem olvas verseket. Ő lenne hát a beépült demokrata – gondoltam viszolyogva. Később, valahányszor keresett, időhiányra hivatkozva röviden lezártam a beszélgetést. Átme-netileg leszokott rólam, egy ideig csak telefonon hívott fel néha.

263

Inkább a születésem előtti időkkel, az 1945-56 közti évekkel foglalkoztam. Ta-láltam egy izgalmas témát, az úgynevezett „bajai összeesküvést”, amely tipikusan koncepciós ügy volt, többszáz szereplővel. Akkor persze még keveset tudtam az egészről, de gondoltam, regényt írok belőle. A helyi futballmeccs szünetében szóba elegyedtem egy öreg szurkolóval, aki – a nyolcvanas évekbeli nyilvánossághoz képest – sokat tudott az ÁVH-ról. Nyíltan ezekről a kérdésekről akkor még nem lehe-tett úgy beszélni, mint manapság, s a publikálásra se volt sok esély.

Töttős Gáborral minden kapcsolatot megszakítottam, miután a felperes tanúja-ként jelent meg a válóperi tárgyaláson. Hogy utasításra tette-e vagy érzelmi indít-tatásból, ma sem tudom, mindenesetre a város közismert alkoholistájának nevezett, garázdasággal vádolt és alátámasztani próbálta, hogy Eszter nem tőlem származik, hanem attól a bizonyos orvostól. Nem adtak hitelt a szavainak, sőt a felperes is el-vesztette szavahihetőségét. A tények, miként a szakértői vizsgálatok is, engem iga-zoltak. Eszter már két és fél éves volt, rövid szünetektől eltekintve egyéves korától velem lakott, én neveltem, tőlem tanult meg beszélni, hordtam naponta bölcsődébe, és esténként mostam, vasaltam a ruháit. Élveztem, ahogy nyíladozik az értelme. Erről szólt az életem (végre megint szólt valamiről). A mindennapos rettegést le-számítva, hogy mi lesz a perben, s hogy a hónap végén lesz-e elég pénzünk, tulaj-donképpen boldog voltam. Kisgyermekét egyedül nevelő apa.

Nyertünk. Jó döntés volt, hogy ragaszkodtam a lányomhoz. Ma is úgy érzem, hogy becsülettel felneveltem, kitűnően érettségizett az ország egyik legjobb gim-náziumában, angolból felsőfokú nyelvvizsgája van. Hogy azóta csak ritkán látom, az élet szokásos forgatókönyve szerint való. Abban már alighanem engem büntet a Sors azért, mert annak idején én is elhagytam a szüleimet.

1987 nyarára tehát maradt egy fél lakásom, párezer könyvem, két bőröndnyi ruhám és egy pici lányom. Szekszárdról menekülni kellett, méghozzá nemcsak a vagyonmegosztás következtében (a szüleim pénzéből vásárolt lakást gondosan el-felezte a bíróság), hanem az állambiztonsági szervek miatt is.

Az utolsó két szekszárdi évben (1985-1987) ugyanis újra megjelentek körülöt-tem, immár ketten: a bambaképű demokrata (Hajnal József) és egy másik, aki Ha-vasi Zoltán néven mutatkozott be (feltételezésem szerint, ahogy most látom, ő Gál István volt, de ezt akkor nem tudtam). Öltönyös, nyakkendős, kopaszodó férfi, 30 és 40 közötti.

Először csak figyelmeztettek: tudomásukra jutott, hogy államtitkoknak kerültem birtokába és félre akartam vezetni őket, mint hatóságot. Ez büntetendő, s ha bün-tetett előéletű leszek, akkor nem nevelhetem a lányom, elveszik tőlem, az anyjá-hoz vagy állami gondozásba kerül. Alá kell írnom egy titoktartási nyilatkozatot és együtt kell működnöm velük. Vegyem úgy, hogy ez jótanács. Jóindulatuk jeleként autózni vittek, vendéglőbe invitáltak, etettek, itattak és a végén gálánsan fizettek a pincérnek. Több ilyen találkozás volt, de mindig tudatosan ügyeltem arra, hogy senkiről, soha semmiféle érdemi információt ne mondjak. Figyeltem őket, minél többet meg akartam tudni a szervezet működéséről. Már terveztem azt is, hogy valamiképpen a nyilvánosság elé kell majd tárnom az egészet, ehhez azonban bi-zonyítékokra lesz szükségem. Csengey Dénessel Budapest és Szekszárd között a vonaton beszélgettünk erről. Azt mondta: az egyetlen kiút a dekonspirálódás lett

264

volna, most már azonban, ha bármi terhelőt tudnak rólam, akkor ez is késő, zsarolni tudnak majd vele. Változtassak a környezetemen, az életrendemen, ha tudok. S ha őróla kérdeznek, ne válaszoljak rögtön, teremtsek rá alkalmat, hogy megbeszéljük. Jobb egy olyan információs csatorna, amelynek – legalább részben – mi szabályoz-zuk a forgalmát, mint egy olyan, amelynek nem is tudunk a létezéséről.

Hamarosan kiderült, hogy ez már nem játék, hanem komolyra fordult játszma. Rendszerint a főiskola előtt vártak egy AK-s vagy AJ-s rendszámú Zsigulival. Az esetek többségében telefonáltak vagy levélüzenetet hagytak a találkozó várható idő-pontjáról, de előfordult az is, hogy váratlanul bukkantak elém, amikor az óráim után hazafelé gyalogoltam. A leveleket Havasi írta alá. Azt üzenték, fontos hírt szeret-nének közölni. Zajlott a gyermekelhelyezési per, nem mertem kitérni. Előfordult, hogy az említett két úrhoz csatlakozott egy harmadik is, aki állítólag Budapestről jött, Kazai Zoltán néven. Elmagyarázták, hogy a „Havasi” bármelyiküket jelentheti. Aki szabadságon van, így is helyettesítheti a másikat. Tartsuk titokban, hogy találko-zunk, mert nem mindenki nézné jó szemmel – mondták. Hajnal azt is megkérdezte, nem akarok-e nőt, aki jól szopik. Ők majd befizetnek egy menetre. Elutasítottam az ajánlatot. Más „költőkkel”, mint például a Szép Versek 1989-ben szereplő Szabó Antallal ellentétben, én világéletemben mindig viszolyogtam a prostiktól.

Megdöbbentett, hogy a tiszt urak kamaszkori eszméletvesztéses rosszullétemről is tudtak. Ismerték édesapám szokásait is, azt, hogy Egerben hová szokott járni tanítás után. Nevetve említették, hogy „a kollégák szokták látni a Papát a Kazamatában”.

Egyszer Baján, a szigeten, egy szállodában nagyon berúgattak, csak a történet ele-jére és a végére emlékszem, közben feltehetőleg elvesztettem az eszméletemet, ők pedig levetkőztettek alsónadrágra, a csuklómat egy csőhöz bilincselték és magamra hagytak. Nagyon fáztam és fájt a fejem. Később Havasi visszajött, hogy kiszaba-dítson. „Ezek hülyék” - mondta. A legközelebbi találkozáskor viszont fényképeket mutatott arról, ahogy ott feküdtem Baján, alsónadrágban, láthatóan ittasan. Rosszul járnék, ha ez nyilvánosságra kerülne - tette hozzá.

Máskor Dunaföldvár határában dobtak ki az autóból, akkor is hárman voltak, ösz-szevesztünk, észrevették, hogy a Dinnyés Jóskától kölcsönkapott kismagnóra fel-vettem a beszélgetést, dulakodtunk, elvették a kis kazettát. A hátsó ülés jobb oldalán ültem, a sofőr a padkára húzódott a kocsival, kiszálltak, kiszállítottak és percekig pofoztak, rugdostak. Egy kőre estem. Végül otthagytak, hajnalban ébredtem az árok-parton, fűfoltokkal a farmernadrágom térdén, vércseppekkel az ingemen.

Felrepedt a szám és eleredt az orrom vére.Csaknem két évig tartott ez a sajátos viszony, melyből kilépni a válás és a

gyermekelhelyezési per miatt nem mertem. Minden gondolatomat a kislányom töl-tötte ki.

A titoktartási nyilatkozatot kétszer is aláírtam (miért is ne?), miután elkértem tő-lük és betekintésre megkaptam a vonatkozó jogszabályokat. Pénzt viszont tőlük soha nem vettem át. Ha a nevemre könyvelték, akkor az valahová máshová került. Tud-tam, hogy magnóra veszik a velem folytatott beszélgetést (mindig ott volt egy Sokol zsebrádió a közelben, de sosem kapcsolták be), s továbbra is ehhez a módszerhez próbáltam folyamodni én is. Néhányszor sikerült.

265

Elmondták, hogy befolyásolni tudják a bírósági ítéletet (ebben egyébként nem is kételkedtem), elveszíthetem a lányom, ha szakítok velük. Szó sem volt már demok-ráciáról és nyugat-európai nyilvánosságról. A Tolna megyei ügyészség vizsgálatot is indított ellenem hamis tanúzásra való rábírás gyanújával, azt állítván, hogy befolyá-solni próbáltam azokat, akik mellettem szóltak a bíróságon. Később elejtették ezt a koncepciót, amelyet – utólag úgy látom – a megfélemlítésemre szántak.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve kimentem Münchenbe, hogy segítséget kérjek. A Szabad Európa Rádió munkatársaival szerettem volna kapcsolatba kerülni, de végül először a Nemzetőr című lap főszerkesztőjét, Tollas Tibort kerestem fel egy szanató-riumban. Ő azt tanácsolta (áldja meg a Jóisten az emlékét is!), hogy ne ellenkezzek velük, ne próbáljam átverni őket, ne kezdjek magánakciókba, én egyedül vagyok, kicsi porszem a gépezetben, mögöttük meg ott az egész államapparátus, viszont egy-részt költözzek el minél messzebb Szekszárdtól, másrészt szakítsak meg minden kapcsolatot azzal a közeggel (mindenekelőtt az irodalmi élettel), ahonnan ezek az emberek információt remélnek szerezni általam. Ha nem érintkezem írókkal, mű-vészekkel, nem fogom érdekelni őket. Ha mindenképpen ragaszkodnának hozzám, mondjam azt, hogy csak külföldi hírszerző munkát vállalnék, de arra meg úgysem tartanak alkalmasnak.

Megfogadtam a tanácsát. A költözés előtt jelképesen is elbúcsúztam írói mivol-tomtól, elégettem a kézirataimat.

Békéscsabára költöztünk Eszterrel, egy verspályázaton nyert pénzből vettünk gyermekbútort, mosógépet. Ahogy Szekszárdon, úgy Békéscsabán is a tanítóképző főiskolán tanítottam anyanyelvi tárgyakat. A könyvek dobozokban porosodnak, a mosogatás nehezemre esik, délutánonként sietnem kell az óvodába, aztán otthon sokáig játszunk a szőnyegen. Megkönnyebbültem, örültem, hogy nyugalom van bennem és körülöttem. Észre se vettem, hogy mennyire elgyötört és kiszolgáltatott, sebezhető vagyok. Azt hittem, győztem, s a győztesek mindig óvatlanok. Meghar-coltam a lányomért, leráztam a titkosszolgálatot, állásom van, lakásom van.

Többé-kevésbé rendeződött a szüleimhez való viszony is, mindketten – különö-sen anyukám – sokat segítettek, gyakran jöttek el unokázni, keresztülutazták bus-szal-vonattal a fél országot, hogy Esztert láthassák.

Békéscsabán nagy szegénységben éltünk Eszterrel kettesben, mert a Szekszárd-ról való dacos távozás és az 1986-os írószövetségi közgyűlésen való felszólalásom miatt nem jelenhettek meg az írásaim, a nyilvános írói-költői pályafutásomnak vége szakadt. A közgyűlésen a Tiszatájjal szembeni intézkedések ellen tiltakoztam.

A szilenciumot eleinte nem értettem, lázadoztam a büntetés ellen és kerestem az okait. Hatvani Dániel, aki akkor a Kecskeméten megjelenő Forrás főszerkesztője volt, később pedig együtt dolgozott velem Békéscsabán, utólag mutatott egy 1986-os keltezésű levelet, amelyben az MSZMP tisztségviselője felsorolta, kiknek a sze-repeltetése nemkívánatos a lapnál. Köztük voltam.

Én csak az irodalmi közéletben való részvételről, a pályatársakkal való találko-zásokról akartam leszokni, a publikálásról nem. Tizennégy éves korom óta arra ké-szültem, az tartotta egyben – már amennyire – a személyiségemet, hogy jól bánok az anyanyelvvel és megfogalmazom az érzéseimet.

266

Szenvedélyem volt az írás, most pedig még a versfordítás lehetőségét is elvesztet-tem. Hogy szerettem pedig orosz verseket fordítani! Írhattam és fordíthattam volna ugyan, csituló lelkesedéssel ezt meg is tettem, de a publikálás, a visszaigazolás el-maradt. És hát persze a honorárium is, amiből emberibb életet lehetett volna terem-teni a számunkra kirótt 40 négyzetméteren. Rájöttem aztán, hogy – mint mindenről, úgy erről is – le lehet mondani. Vannak az önkifejezésnek más eszközei, ha már mindenképpen mutogatni akarja magát az ember. Beletörődni mégse tudtam, ezért nemcsak a magyarázatot kerestem, hanem a kitörési pontot is. A rendszer közben csikorgott, nyöszörgött, roskadozott. Már lehetett sejteni, hogy nem tart örökké.

„Havasi Zoltántól” Békéscsabán is több levelet kaptam, a postaládámba dobva, bélyeg nélkül. Nem reagáltam. Pár hónap múltán jelentkezett az állambiztonság személyesen is, de megyei vezetőjükkel, Virág Sándorral kulturáltan, udvariasan és nyilvánosan beszélgethettem. Semmit nem kérdezett a múltban történtekről, noha nyilvánvalóvá tette, hogy ismeri az előzményeket. Semmiféle együttműködést nem kért tőlem. Magam ajánlottam fel, amit Tollas Tibor tanácsolt, a külföldi orientációt: hogy figyelemmel kísérem a Magyarország ellen irányuló romániai jelenségeket és ha valami rendkívülit tapasztalok, akkor felhívom. Erre azonban nem került sor.

A szívemnek oly kedves Erdélyország nagyon közel volt. Csak fel kellett ülni Csabán a vonatra. Néhányszor jártunk kinn Eszterrel Kolozsvárott, Marosvásárhe-lyen. A plüssjátékai hasában jól elfért az antibiotikum, melynek híján voltak az ot-tani gyermekorvosi körzetek. Többször előfordult, hogy egyedül utaztam, ilyenkor édesanyám jött el Egerből, hogy vigyázzon az unokájára.

Máskor főiskolások bébiszitterkedtek a lányom mellett. Valahogy szabadidőt kel-lett teremtenem magamnak egy-egy versmondó est, konferencia vagy más program kedvéért. Lakitelken felállították már az MDF sátrát, Pesten a Jurtában izgalmas vitaestek zajlottak.

A főiskolások közül egyedül Kiss Évikét fogadta el játszótársnak a lányom. Kö-zösen választottuk ki feleségemül. Megfogott az a természetes egyszerűség, az a tiszta falusi környezet is, amelyet tükrözött a lelke. Nem mondhatom, hogy nem voltak barátnőim a válásom óta, de nem henceghetek azzal sem, hogy dúskáltam a nőkben. Egy-egy régi ismerős meglátogatott hétvégén, és hát – mivel Békéscsaba messze van – mit volt mit tennie, ott aludt mellettem.

És persze szépszemű ártatlan leánygyermekem, Esztuska is gátolta az újrakez-dést, egyrészt mert lekötötte minden érzelmi energiámat, másrészt mert szörnyen féltékeny volt. Nevetve szoktuk elmesélni egymásnak, ez ugyan még hároméves korában, Szekszárdon történt, hogy Pista „bácsit”, akivel egy műsor forgatókönyvét állítottuk össze jó pénzért, mindig haza akarta zavarni. Eredj innen a te apukádhoz… – mondta neki.

Éppen ezért tűnt jó választásnak Éva, aki azonnal beférkőzött a bizalmába és megtalálta vele a hangot. Én is nagyra értékeltem az előítéletektől mentes, mégis konzervatív gondolkodását, világra csodálkozó szemeit. Ebben a nőben bízni lehet – gondoltam, vele fölnevelhetjük a lányom, ő soha nem csap be. Építsük hát fel a kö-zös életünket! Így fogant Domokos, ki megszületése után a keresztségben Szilágyi Domokos erdélyi költő keresztnevét kapta.

267

Intő jeleket nem vettem észre. Nem tulajdonítottam jelentőséget annak, hogy Éva nem szeret csókolózni, sőt, az első mozdulat (egy elmaszatolt puszi) után – mely még az ismerkedésünk idején volt – mindig elhárítja a szánk találkozását. A kezével is alig ért a kezemhez, az utcán is csak kullogtunk egymás mellett. Azt sem találtam riasztónak, talán inkább csak különösnek, hogy kizárólag koromsötétben ölel át, s ha beszűrődik némi fény az ablakon, akkor a kezével eltakarja a szemét. Így szokta meg, ilyen a természete – gondoltam. Minden ember egy külön csoda, minden em-bert meg lehet tanulni. Ezúttal eszembe sem jutott, hogy esetleg talán tőlem undo-rodna, s valaki mást képzel a helyembe. Pedig lehet, hogy ez volt a helyzet.

Domokos már javában ott vackolódott Éva hasában, amikor 1988 októberében összeházasodtunk. Közben zajlott a rendszerváltozás, a békéscsabai, majd a me-gyei MDF elnöke lettem, hatalmas energiák szabadultak fel bennem, szerveztem, rohantam, beszéltem minden mikrofonba. „Keresem, akit képviseltem” című köny-vem tartalmazza ezeknek a beszédeknek egy részét (Írmag Könyvkiadó, 1994). Mitagadás, a bosszú is űzött, nem tudtam feledni azokat a méltánytalanságokat, amelyek íróként, illetve Szekszárdon értek. Ha a múlófélben lévő rendszer ilyen aljasságokra volt képes, akkor köszönöm, nem kérek belőle.

1989. január 28-án megszületett a fiam. Országos választmányi ülés. Hazahoztuk Domokost a kórházból. Kerekasztal-tárgyalások Békéscsabán. Időközben Moszkvá-ban is voltam egy delegációval, melynek tagjai későbbi miniszterek, bankelnökök. A választási program fejezeteit fogalmaztam. Új rendszer születik, a szovjet csapa-tok menjenek haza (történelmi tévedés, hogy ezt Nagy Imre újratemetésén Orbán Viktor mondta ki először… jó-jó, ő többmillió ember füle hallatára, én meg talán kétszáznak Békéscsabán, nem voltak egyformák a mikrofonjaink).

1989. március 15-ére, lelkesen lobogó beszédet írtam, amelyet többezer ember előtt mondtam el Békéscsabán, a Kossuth-szobor előtt. Ugyanazon esztendő végén mint valami filmet, néztük az élőben közvetített romániai rendszerbolydulást.

Bizonyítékok vannak arra, hogy ebben az időszakban is folyt ellenem a törvény-telen megfigyelés. A rendőrtábornokok (Pallagi Ferenc, Horváth József) elleni per anyagában, a vádiratban bizonyítékként szerepel, hogy lehallgatták a főiskolai dol-gozószobámban lévő telefont. Folytatódott a levélellenőrzés, de nyilván dolgoztak körülöttem az informátorok is.

Egy ízben, amikor a Kőrös Szállóban találkoztam volna egy külföldi ismerő-sömmel, arra lettem figyelmes, hogy az épület előtt, ahol csak személygépkocsik szoktak parkolni, áll egy tréler, s amint átmegyek a parkon, a vezetőülés magasából szorgosan fotózni kezd engem a sofőr. A szálloda portáján aztán egy üzenet várt: az ismerősöm nem tud jönni, máshová kellett utaznia.

Titkosszolgálati kapcsolatomról és mindarról, amit a működésükről megtudtam, beszélgettem Fónay Jenővel, a POFOSZ elnökével, valamint Csurka Istvánnal. Utóbbinak egy 8 oldalas írásos anyagot is adtam, melyet soha nem láttam viszont, elsüllyedt a táskájában. Kértem Szőcs Géza segítségét is, talán még emlékszik rá.

1990-ben parlamenti képviselő lettem, heti három napot Budapesten kellett tölte-nem, miközben a kisfiam otthon a fényképemet puszilgatta, mert hiányoztam neki. Ingáztam szorgalmasan. Az ezredfordulón túlról nézve vissza akkori magunkra, nem

268

többet, csak don-quijotei nekibuzdulásokat látok. Bizony, akkor még sokan voltunk, akik hittünk Magyarország felszabadulásában. Nem tudtuk, hogy ez a rendszervál-tozás inkább csak módszer- és gengszterváltás. Ám nem politikai esszét írok, ezért erről inkább majd másutt, máskor. Nagy lendülettel dolgoztam. Nem állítom, hogy igazabb voltam bárkinél, de azt igen, hogy mindig az igazságra törekedtem.

A Nemzetbiztonsági Bizottság alelnökeként beleláttam a közélet legárnyékosabb, legdohosabb zugaiba. Költségvetési ügyekben az a Dr. Stefán Géza „konzultált” ve-lem, aki 1990 előtt a belpolitikai elnyomó feladatot ellátó állambiztonsági szervezet egyik kulcsfigurája volt, s aki a dezinformáció, a játszmás ügyek egyik világszerte ismert szakértője. Szinte heti rendszerességgel kérte, hogy találkozzunk, rendszerint a Szent István körút környékén, a Szlovák sörözőben vagy a Szerb vendéglőben. A pesti bérelt lakásomban, ahová csak aludni jártam, lehallgatókészülék volt beépít-ve. A régi III/III-asok közül igyekezett a bizalmamba férkőzni Bozsikné Bárányos Krisztina és Szekeres László „újságíró” is. Utóbbi az átvilágítás-vitában elmondan-dó felszólalásom kéziratára volt kíváncsi, még Békéscsabára is leutazott, hogy meg-szerezze, sikertelenül.

Végül felbukkant a Szekszárdról már ismert Kazai Zoltán, mégpedig egészen közönséges módon. A képviselői irodaházban üzenetet hagytak nekem egy hölgy nevében – kiről utóbb megtudtam, hogy külföldön él és már évek óta nem is járt itthon Magyarországon, tehát nem lehetett az üzenet feladója. Találkozni szeretne velem, fontos ügyben. A Batthyány-tér közelében jelölt meg egy presszót. Odamen-tem, s persze senki sem várt. Félóra múlva már visszafelé ballagtam a metróhoz, amikor „véletlenül” szembejött Kazai. – Micsoda meglepetés! – vigyorgott. Később azonban agresszívvá vált, a fogai közül vetette oda, hogy próbáljak tisztességesen viselkedni, ha eddig nehezemre is esett. A cég nem felejti el, amit tettem, és percek alatt erkölcsi hullát tudnak csinálni belőlem.

Lám csak, gondoltam, hát mégis zsarolhatóvá válnak mindazok, akik bárhogyan is kapcsolatba léptek valaha a titkosszolgálattal. Éppen a cég zsarolja őket, mert ez a cég ugyanaz, mint az előző, örökölte a módszereit, az apparátusát, az információs állományát. „A rendszer zárt, a rendszerbe nem lehet beavatkozni”.

1991 őszén – amikor már napirenden volt az első átvilágítási törvényjavaslat – megérkezett Csurka István „válasza” is. Írásban, zárt borítékban, képviselői fejléc-cel. Figyelmeztetés költői nyelven, metafórába rejtve. „A nem igazolt rendőrtisztek-nek nem jár nyugdíj. Vagy újraigazolni, vagy eltörölni: Törvény!”

Sokszor elolvastam az évek során. Ma sem tudom másképp értelmezni, csak úgy, hogy be kell állni a sorba, szolgálni kell az új hatalmat, visszaállni a titkosszol-gálat kötelékébe. Rendőrtisztekről vagy nyugdíjakról szóló törvényjavaslat akkori-ban nem volt napirenden.

Én azonban nem találtam és nem is kerestem, hogy kivel és hogyan kellene komp-romisszumot kötnöm. A Kormány elengedte a kezemet. A magam kútfőjéből igye-keztem meríteni, kitalálni, hogy ki mit miért mond, kik a „beszervezettek”. Úgy tet-tem, mintha sokat tudnék, s ez a számításom bejött, egyre többen fordultak hozzám a maguk tudásával, hogy megosszák azt velem.

269

Mókás történeteket éltem át. Blöffölgettem, mint egy pókerjátékos. Az egyik honatya vígan szidta a büfében az ügynököket, mire csendesen megjegyeztem, hogy az ellenük való eljárás azért nem lehet egységes, mert bizonyos megyékben - s itt példaként említettem az ő megyéjét - minden irat megmaradt, másutt meg nem.

Meghívott egy ebédre, mely közben elmondta megtévedése történetét, beszerve-zésestül, tartótisztestül. Később C-típusú átvilágításon esett át ez a derék ember és természetesen makulátlannak találták, tehát a rá vonatkozó iratok vélhetően mégse maradtak fenn.

1991. november 25-én jött el annak a napja, hogy ügynök-ügyben megszólalhat-tam a Parlamentben. A nap során többször is elhalasztották, későbbre tolták a hoz-zászólásomat, hogy mindenképpen kicsússzon a televíziós közvetítésből. Így végül csak az URH-n sugárzott rádióadásból hallhatták, akik azt fogni tudták.

Hol van Metternich?(Elhangzott az Országgyűlés 1991. november 25-i ülésén)Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés!Ősi mesterség művelői felett ítélkezünk, miként az korszakváltások idején rend-

szerint szokás. Titkosszolgálatok voltak, vannak és lesznek, s róluk általában törté-nelmi cezúrák után szoktak törvényt hozni.

Annak idején Mózes tizenkét főrangú férfiút küldött hírszerzőnek Kánaánba. Névsoruk a Bibliában megtalálható. Küldetésüket teljesítették és visszatértek. Ám mivel nemcsak kedvező híreket hoztak, hanem kedvezőtleneket is, ezért tízüknek pusztulnia kellett. A megítélés alapja egy új közös akarat, egy új haza fantomképe, sőt, mondhatni: egy új rendszerváltozás volt. Csak Józsué és Káleb maradhatott élet-ben. Ők ugyanis az Úr s a nép előtt leborulván, meghasogatták ruháikat. Ez volt az ára az életüknek.

270

A példák sora innentől szinte vég nélkül folytatható. Akár az egész történelmet tekinthetjük, kis túlzással, az információszerzés és -elemzés váltakozó sikerű vetél-kedősorozatának. Titkosszolgálat-történelemnek, ha úgy tetszik. S talán megbotrán-koznunk sem kellene, amíg népek, nemzetek viszonyáról, érdekversenyéről van szó, avagy az emberiség alapvető értékeinek védelméről.

Az elmebaj első jelei azonban a XX. század elején mutatkoztak. Akkor, amikor a titkosszolgálati tevékenység az ideológiai harc alapvető eszközévé vált, azaz egy világhódításra törekvő eszmerendszer legrafináltabb élcsapatává. Lenin a hatalomra kerülése harmadik napján utasította Alekszej Rikovot a kommunista titkosszolgálat alapjainak lerakására. Ezeket az alapokat úgy sikerült lerakni - és ez sem tanulság nélkül való -, hogy közben 90 %-ban átvették az esküdt ellenség, a cári Ohrana állo-mányát. Rikovot követte Grigorij Petrovszkij, majd őt - még ugyanebben az évben - Feliksz Dzerzsinszkij, s végül megalakult (az emberiség jótevőjének szerepében tetszelegve) az első kommunista államvédelmi (bocsánat, nem is államvédelmi, ha-nem eszmevédelmi) szervezet.

Nos, mindez a gyökereket illetően van összefüggésben a mi mostani törvény-javaslatunkkal. Tudniillik, az a titkosszolgálati filozófia és mechanizmus, amellyel mi most szakítani kívánunk, alapvetően a dzerzsinszkiji hozzáállásból növekedett ki - és uralkodott hazánkban is 45 éven keresztül. Ettől próbálunk most, tisztességes nekibuzdulással - bár meglehetősen amatőr módon - megszabadulni. Előrebocsá-tom, hogy lassan fog menni, sajnos.

Ám hadd térjek vissza egyetlen mondat erejéig még Dzerzsinszkijékhez. Az akko-riban általuk hőn óhajtott világforradalom elmaradt, az ország elszigetelődött. Ebből a helyzetből következően a titkosszolgálati tevékenységet mintegy „kifordították” és két, egészen abszurd irányba fejlesztették monumentális méretűvé. Egyrészt aktív játszmákkal és propagandával kifelé, a forradalom exportja érdekében, hírszerzés helyett az ideológiai „megrontás” szándékával, s a „nemzetközi munkásmozgalom” fedőnév alatt; másrészt elhárító jelleggel befelé, vagyis az ellenséget beljebb és egy-re beljebb keresve.

Nos, ez az utóbbi reflex él igen élénken bennünk, magyarokban is. Ha rosszul mennek a dolgok, akkor mindig árulást szimatolunk, s mindig a közvetlen köze-lünkben, a leghívebb szövetségeseink között keressük az ellenséget. Attól tartok, még mindig bennünk él Sztálin hírhedt mondása, miszerint az osztályharc fokozó-dik. Hát fokozódott is, évtizedeken keresztül, akárcsak az éberség, amely esztelen, szélsőséges bizalmatlanságba csapott át és komoly emberáldozatokat követelt. Hadd ne mondjak most részletes adatokat. Nem ennek a törvénynek a vitájában, hanem az életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény-javaslat tárgyalásakor lesz majd célszerű megvizsgálni, hogy a politikai okokból eljárás alá vontak számát összevetve a lakosság lélekszámával és a rendelkezésre állt idővel, vajon lepipáltuk-e Dzerzsinszkijéket, avagy sem.

Egy biztos: az osztályharc éleződésének elmélete, a belső ellenségkeresés elrákosodása ‘45 után minket is elért. A magyar biztonsági szolgálatok is lényegében az ideológiai diverziók elhárítására szakosodtak - hasonlóan a KGB-hez, sőt részben annak irányítása alatt. Ne feledjük, hogy Magyarország titkosszolgálati szempont-ból is 1945-től a ‘80-as évek végéig - lényegében félgyarmati sorban volt, s ennek a

271

félgyarmati sornak az utóhatásai ma is érzékelhetők.Nem véletlenül említettem ezeket az összefüggéseket. Okulhat belőle ki-ki szá-

ja íze szerint: a törvényjavaslat hívei és ellenzői egyaránt levonhatják a számukra kedvezőnek vélt következtetéseket. Azt mindenekelőtt, hogy volt egy párt (hosszú ideig egy másik, egy még nagyobb párt hazánkba kihelyezett alegysége), amely közvetlenül vagy közvetve a titkos információkat és a legnagyobb belpolitikai akci-ókat megrendelte és végrehajtatta. Volt egy párt, amelynek legfelsőbb vezetői - ma is bizonyítható, hogy kikről van szó - a jelentéseket rendre megkapták, és az egész állambiztonsági rendszer súlyosan alkotmánysértő tevékenységéről tudomással bír-tak. Végső soron ők maguk alakították alkotmánysértővé ezeknek a szervezeteknek a működését.

Épp ezért: a rejtett történelem feltárását felülről kellett volna kezdeni! A működ-tetőktől. Az ősi szakma felett uralkodni illetékes egykori KB-titkároktól. Az állam-biztonsági vezetőkkel informális baráti kapcsolatot tartó legfőbb haduraktól (bocsá-nat: hadelvtársaktól), kik, akárcsak hajdan Metternich herceg, állományilag ugyan soha nem tartoztak a „Cég”-hez, de a kéréseiknek nem lehetett ellenállni.

Sőt, továbbmegyek. Ma még csak jámbor óhaj, de egyszer talán valamilyen tör-ténelemkönyvben, talán a gyermekeimében vagy az unokáiméban, az is olvasható lesz, hogy a XX. század második felében Magyarország magasrangú és nagyhatal-mú politikusai közül kik tartoztak egyik-másik, valamelyik külföldi titkosszolgálat állományába. Kik azok a pártvezetők, akik idegen hatalmak hírszerző szerveinek zsoldjába szegődtek? Voltak-e vajon ilyen politikusaink?

Ne mosolyogjunk a feltételezésen. Kis ország vagyunk, mindig védtelenek vol-tunk, ezért ezzel a lehetőséggel is számolni kell. S ahogy alakul, hál’Istennek, a világpolitikai helyzet, úgy lesz több puszta illúziónál, hogy a történészek eljutnak ezekhez az adatokhoz. S ha eljutnak, s ha lesznek ilyen adatok, akkor az bizony jelentéktelenné teszi az ügynökökről szóló törvényt.

Még egy fontos momentum, amelyről nem feledkezhetünk el. A szakma igazi sikerágazatává az utóbbi évtizedekben már nem is az információk gyűjtése és elem-zése vált, hanem a tudatos dezinformáció! A félretájékoztatás ördögi gépezete, a tömegmanipulálás, a provokációk, az aktív intézkedések sora (akadt, ahol erre külön osztályt hoztak létre), a belpolitikai játszmás ügyek sorozata. Következett ez is az ideológiainak nevezett harcból, másrészt a tömegkommunikáció technikai for-radalmából. Elegendő, ha csak arra gondolunk, amivel az utóbbi hetekben tele van a világsajtó.

Az egyik az a hír, miszerint a Spiegel hasábjait a KGB éveken át használta dezinformációs célokra. Tessék megnézni ezzel összefüggésben, hogy mit írt a Spi-egel ‘56-57-ben Magyarországról, s milyen fényképeket közölt például Mosonma-gyaróvárról! Későbbi Spiegel-számokat, így például a magazin 1991. augusztus 5-i számát, amelyet már egy képviselőtársunk említett e Házban, nem vonok e körbe.

A másik hír az angol parlamentből érkezett, és egy neves sajtómágnás többirányú titkosszolgálati kapcsolatairól szólt. De más ilyen sajtómágnásokat is lehetne emlí-teni, akikről föllángolnak ezek a viták.

Mármost, ami a dezinformációs rendszert illeti, ahhoz nem volt szükség többé egy mesterségesen földuzzasztott és nehezen kezelhető laikus hálózatra.

272

Nem kellett többé értelmetlenül nagy számban beszervezni embereket, mint pél-dául néhány volt szocialista országban, avagy nálunk is az ‘50-es években, szóval, a tömegmozgalommá terebélyesedő össznépi besúgósdi idejében. Arra volt inkább szükség, hogy kulcspozíciókban, mindenekelőtt az írott és elektronikus sajtó vezető posztjain, vagy egyes alapítványok élén, a tudományos intézetek második-harmadik vezetői posztján - és főleg a legfontosabb gazdasági döntések közelében ott legye-nek a megfelelő emberek, akik intézkedni tudnak, akiket fel lehet hívni telefonon. Hack Péter említette múltkoriban a „tyelefonnoje pravo”, a telefonjog szokását. Hát így, avagy így is működött a legfontosabb szférákban ez a hatalmi gépezet, és ezen belül az utólagosan talán túldimenzionált III/III-as hálózat is. Ilyen olajozottan és aczélosan.

Azért mondtam, hogy talán túldimenzionált, mert igen sok fontos ügyet (és nem kevésbé nemtelen ügyeket) az úgynevezett társadalmi segítők útján intéztek el, vagy az úgynevezett hivatalos kapcsolatok útján intéztek el. Erre egyébként a szupertitkos 6000-es Mt-rendelet egyik passzusa minden állami, szövetkezeti vezetőt kötelezett. Avagy még egyszerűbben, az állambiztonságot kihagyva a dologból, pusztán párt-vonalon intézkedtek. Pártvonalon, de akkor is titkosan.

Ez utóbbiakra pedig ilyen átvilágítós, lusztrációs jellegű törvényt hozni most nem tudunk, hacsak nem akarnánk azt kimondani, amit Horn Gyula két hete már tulaj-donképpen sugallt, s amit határozottan ellenzek, hogy mindenki kollaboráns volt. Ez azt is jelentené, hogy minden egykori MSZMP-tag egyaránt bűnös volt és minden pártonkívüli pedig egy potenciális ügynök. Hazudnánk, ha ezt állítanánk!

Ugyanakkor az sem megoldás, hogyha „eljárási nehézségekre” hivatkozván, be-söpörjük a szőnyeg alá az egész problémát.

A nagy mulasztást akkor követtük el mindannyian, amikor a múlt tavasszal nem hoztuk létre a politikai felelősséget vizsgáló bizottságot! Nagy mulasztás volt az is, hogy nem folytattuk annak a vizsgálóbizottságnak a munkáját, mely az elmúlt rendszer egyes volt vezetőinek vagyoni helyzetét, vagyonának eredetét igyekezett felkutatni!

Itt kellett volna kezdeni az igazságtételt és eljutni az ügynöktörvényig. Mit tettünk ehelyett? Elkezdtünk egy másfél éves, kampányízű vitát, amely kölcsönös bizalmat-lanságon alapult. Elkezdtünk egy számháborút, avagy pókerpartit, azzal a jelszóval, hogy ki tud többet a szemben lévők soraiban megbúvó egykori volt ügynökökről. Tudhattuk volna, hogy a kommunista titkosszolgálat ebben, tehát a belső ellenség keresésében is a totális elhárításra szakosodott, tehát minden közösséget igyekezett szemmel tartani, ellenőrzés alá vonni. 1988-89-ben visszahúzódni, leépülni is az eredeti arányoknak megfelelően kezdtek. Ebből következik, hogy a nyomaik is a pártokban (kivéve természetesen az ebből a szempontból is ártatlan MSZP-t) nagy-jából hasonló mértékben találhatók.

Hacsak nem hiszünk Demszky Gábor úrnak, aki a Magyar Hírlap 1990. szeptem-ber 4-i számának tanúsága szerint egy parlamenti sajtótájékoztatón arra a kérdés-re, hogy van-e SZDSZ-es az egykori hálózati személyek között, imigyen válaszolt - idézem: „Lejárató szándékú rágalmazásról van szó, hiszen sem a demokratikus ellenzék, sem pedig az SZDSZ vezetői között nincs olyan személy, aki dolgozott volna a hálózatnak”.

273

Itt tartunk most, amikor ugyan még mindig a másik végén fogjuk meg a dolgot, de legalább már hozzáfogtunk az úgynevezett ügynöktörvény megalkotásához. Fél-reértés ne essék, remélem, hogy mihamarább elfogadjuk ezt a törvényt, remélem, hogy ennek alapvető céljaival, indíttatásával mindenki egyetért e Házban. Hiszem, hogy a pártállam-biztonsági módszerektől minden parlamenti párt, így az MSZP is, elhatárolja magát. Remélem ugyanakkor, hogy a módosító javaslatok logikusabbá és főleg jogszerűbbé teszik az eljárást, tisztázzák a vizsgálat kritériumait. Azt is egyfelől, hogy meddig, milyen szervezetekre, egységekre vonatkozóan kívánunk a múltba visszanyúlni, másfelől, hogy a jelenlegi beosztások, pozíciók közül melyek azok, amelyekre ki szeretnénk terjeszteni a vizsgálatot, azaz melyek azok a tisztsé-gek, amelyek betöltőivel szemben követelmény a tiszta múlt.

Számos módosító indítvány érkezett, ezekről a részletes vitában fog beszélni a Parlament. Néhány javaslatot a vizsgálatot illetően hadd tegyek. Tudjuk, hogy az állomány és a hálózat nyilvántartása mindig átöröklődött a jogutód szervezetekre. Mégis azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha a törvény 1.§-ában nem kizárólag a nyilvántartásban való szereplést jelöljük meg kritériumként, hanem a taxatíve felso-rolt szervezetekhez való tartozásnak a tényét.

Úgy, ahogyan Hack Péter képviselő úr hajdani 482-es számú indítványa fogal-mazott, tehát az állományhoz, illetve a hálózathoz tartozást jelölve meg. Igaz, Hack Péter csak az 1971 júniusában létrejött III/III. csoportfőnökség vonatkozásában. Ő tehát az ávéhásokhoz például nem kívánt visszanyúlni, avagy az ‘56 utáni politikai nyomozó osztályokra ő és pártja nem kívánt visszatekinteni. Nyilván figyelmetlen-ségből. Pedig az említett szervezetek is rendelkeztek titkos állománnyal és hálózat-tal, nem is akármekkorával. Csak egy adat ennek bemutatására: 1950-ben az ÁVH Hálózati osztály bizalmi kiadásaira, a beépített emberek fizetésére 12 millió forintot fordítottak. Ez valorizálva a mai áron mintegy negyedmilliárdot jelentene.

Azt is tudhatjuk, hogy 1963-ig egy-egy besúgás következménye akár halál is le-hetett. Nem csupán egy szelíd, szóbeli rendőri figyelmeztetés, vagy egy soha ki nem fizetett pénzbírság, mint mondjuk a nyolcvanas évek második felében. Más volt a tét - és ezzel mindannyiunknak tisztában kellene lennünk.

Differenciált megítélés alá kellene, hogy essen a beszervezés módja is. Hiszen óriási különbség volt aláírni egy beszervezési nyilatkozatot mondjuk a Gyorskocsi utcai fogházban, vagy a Kozma utcában, mint mondjuk egy osztályvezetői dolgozó-szobában, vagy egy éjszakai bár félreeső zugában. Nagy különbség volt: elfogadni a család viszontlátásának reményét, mint például a család elől is eltitkolandó havi ötszáz forintot. És az sem mindegy, hogy mit adott ezért cserébe az ügynök, hogy adott-e valamit egyáltalán. Az sem mindegy, honnan, milyen körből. Egy ötszáz lelkes falu kocsmájából, avagy például a Petőfi-Körből, egy minisztériumból, vagy egy nagykövetségről érkezett az információ.

A bizottság jelentéséből kiderül az is, hogy a vizsgálat csak közvetett bizonyíté-kok felsorakoztatásával végezhető el, ugyanis nagyon sok dokumentum megsem-misült. Nyilván nem véletlenül és nem minden koncepció nélkül. A bizonyításnak viszont az együttműködés tényére, körülményeire és tartalmára kell irányulnia, nem pusztán egy feltehetőleg manipulált nyilvántartásban való szereplésre.

274

Hiszen Horn Gyula is utalt rá, hogy történhettek manipulációk. Kérdés, hogy mikor, kinek a kormánya idején.

A bizonyítás aprólékos munka, de ha tisztességes törvényt szeretnénk hozni és végrehajtani, olyat, amely kizárja a további manipulációkat, akkor vállalnunk kell ezt a feladatot. Differenciált vizsgálatot javaslok tehát, s akár eseti mérlegelésen alapulót. Ehhez pedig, miként többen javasolják, parlamenti vizsgálóbizottság szük-séges.

Hogy miért kell mérlegelni? Azért is, amit Giczy György, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka mondott: „Akadt, aki gyöngeségében is övéit védte”. Igen, akadt. És én óriási különbséget érzek az említett példa főszereplője - és mondjuk egy olyan pap között, aki vasárnap prédikált a templomban, majd hétfőn jelentette, hogy kik voltak ott a szertartáson. Vagy hogy szárazabb példát mondjak: más volt a feladata egy szigorúan titkos tisztnek egy erőműben, mint a Televízió szerkesztője-ként. Előbbinek azt kellett volna alkalomadtán jelentenie, ha veszélyezteti valami az energiaellátást, utóbbinak viszont arra kellett naponta ügyelnie, hogy ne veszélyez-tesse senki és semmi a Kádár-rendszert! Úgy gondolom, ez elég jelentős különbség, amit tekintetbe kell vennünk.

S hogy van-e elegendő dokumentum a mérlegeléshez? Igen, Tisztelt Félház, van. A közhiedelemmel ellentétben, az iratmegsemmisítés nem volt teljes. Több mázsá-nyi dokumentum áll rendelkezésre.

Maradtak sokatmondó pénzügyi bizonylatok. Ösztöndíjak és külföldi jutalom-utaztatások áruló jelei. Maradtak, noha csekély számban, „B” és „M” dossziék is, utóbbiban szép, kézzel írott jelentések. Maradtak operatív anyagok, különféle alosztályok, vonalak összefoglaló jelentései, avagy az úgynevezett objektum-dos-sziék, amelyekben az egy-egy intézménnyel kapcsolatos információkat gyűjtötték. Maradtak bizalmas nyomozások anyagai - és jónéhány nagyobb ügy páncélszek-rény-polcnyi iratkötege.

Amikor a Nemzetbiztonsági Bizottság látogatást tett a BM archívumában, biztat-tak bennünket, hogy fújjuk csak le a port egy-két dossziéról. Mécs Imre képviselő-társam találomra kiválasztott egyet, s az éppen a demokratikus ellenzék egyik szel-lemi műhelyéről, az úgynevezett repülő egyetemről szólt. A befűzött lapokon efféle mondatok tündököltek (nevekre nem emlékszem, a példa költött, elnézést kérek): „Vas fedőnevű titkos megbízott jelentette, hogy a következő találkozó X.Y. lakásán lesz, ekkor és ekkor.” Lejjebb: „intézkedés: tájékoztattuk N.N. elvtársat (itt egy köz-ismert MSZMP-politikus neve szerepelt), aki a program átalakítását kérte”.

Úgy gondolom, hogy az efféle anyagokból, ha az említett költött példánál több is maradt, igen sok következtetés levonható ma is, és még mindig. Úgy gondolom továbbá, hogy az igazságtételt még jobban szolgálná, ha néhány nagyobb ügy irat-anyagát felszabadítanánk és a nyilvánosság elé tárnánk egy-egy könyv formájában. Lenne vevő ezekre a könyvekre. Vevő lenne rá a társadalom, ha így mutatnánk fel az igazságot a közelmúltról. Egyes konkrét eseteken keresztül jobban be lehet mu-tatni a mechanizmus működését, és hitelesebben lehet képviselni a korszaktól való elhatárolódást is. Én ezúton is kérem belügyminiszter urat, járuljon hozzá ehhez a kutatáshoz, ehhez a szakmai munkához.

275

Végezetül: nehogy azt higgyük, Tisztelt Ház, hogy ennek a törvénynek az elfo-gadásával feltártuk a rejtett történelmet, megtisztítottuk demokratikus közéletünket. Nem, Tisztelt Ház, béfejezve nem lesz még a munka.

Sokan lesznek, akiknek minden nyoma eltűnt. S ami ennél is nagyobb baj: meg-lehet, hogy az egykori működtetők és tartalmi inspirálók most kajánul vigyorognak. Róluk ugyanis mintha megfeledkeztünk volna! Márpedig a múlt lezárása nem lesz lehetséges anélkül, hogy szó ne essék a nyilvánosság előtt arról, miképp hatott a ma-gyar titkosszolgálatok profiljára, munkájára - csak például Biszku Béla, Pap János, Marosán György, Földes László, Piros László, Apró Antal, Aczél György nevű sze-mélyek ténykedése. Arra az Aczél Györgyre gondolok itt utoljára, aki szerint a ma-gyar politika 1956 után nem lépte át saját jól szabott határait. Idézem: „Nem próbált belenyúlni az egyének életének finom belső mikroorganizmusaiba és szabályaiba.” Eddig az idézet 1981-ből, Aczél Györgytől.

Tisztelt Ház! Még egy apró, félperces történelmi példát engedjenek meg. A múlt század második negyedében Metternich herceg és Sedlnitzky rendőrminiszter min-dig nagy érdeklődéssel, sőt élvezettel olvasták a Wesselényi Miklósról szóló titkos jelentéseket. Mindig akadt egy Cserey őrnagy, akár kétkulacsos is, aki megtudta, amit kellett, és akadt egy Ferstl rendőrtanácsos, aki jelentésében összefoglalta, ahogy kellett, ahogy az Metternich számára érdekes és élvezetes olvasmány volt.

Akadt továbbá mindig egy Istvánffy Antal is, aki viszont napi öt forintért Csereyt jelentgette fel, éppen a Wesselényihez fűződő rokonszenve miatt. Akadt olyan ügy-nök is, aki félrevezető jelentéseket írt a Pozsonyi Diétáról, s olykor sikerült átvernie Ferstl rendőrtanácsos urat. Az sem mellékes körülmény, hogy bécsi ismerősei révén néhány nap késéssel maga Wesselényi is hozzájutott a róla szóló jelentésekhez.

Tisztelt Ház! Wesselényi, Cserey, Istvánffy és a többiek utódai itt élnek közöt-tünk, mert hiszen örök emberi magatartásformákat jelképeznek. A rendőrminiszte-rek nyugállományba vonultak, kettő ellen bírósági eljárás folyik.

Ámde hol van Metternich? Bécsben talán? Egy kényelmes budapesti lakásban?Ha a fejemet követelik érte, akkor is megkérdezem: hol pihennek és miről hall-

gathatnak háborítatlanul a metternichek?

Ennek a beszédnek is köszönhető, hogy hamar kihajítottak. Szerkesztettek és ren-deztek egy történetet, amelynek kapcsán le kellett mondanom a mandátumomról. Ez volt az a híres-hírhedt gombnyomási botrány, 1991. december 12-én.

– Erkölcsileg így a legjobb neked is, az MDF-nek is – mondta szobájában a mi-niszterelnök. S hozzátette: – 1998-ban majd visszatérhetsz.

Antall József azt is megkérdezte, miben segíthet, de már kész volt a válasszal: – Budapesten fogsz dolgozni, az 1956 előtti történelemmel, rendezvényekkel,

civil szervezetekkel foglalkozol a Belügyminisztériumban, a békéscsabai lakásodat elcseréled egy pestire.

Hamarosan felköltöztünk a fővárosba. Életemben először kirakhattam polcra az összes könyvemet. Eszter és Domokos is a helyére került (egyikük az iskolába, másikuk az óvodába) és Éva is ugyanazon iskola pedagógusa lett. Nem tudatosult bennem, de éreztem, hogy sok volt neki ennyi hirtelen változás pár év alatt: a nyil-vánosság, a főváros nyüzsgése, a politika.

276

A gyerekek cseperedtek, mi meg éltük az átlagos életünket, tettük a dolgunk: ő ta-nítónőként egy osztályteremben, én pedig ott, amerre vitt a magyar közéleti hullám-vasút. A BM-ből egy vecsési iskola igazgatói székébe, onnan az oktatási tárcához, majd a honvédelmihez, aztán … de ne szaladjunk ennyire előre az időben!

Hadd pihenjek meg itt most írás közben.

A halál csupán itt, ahol most vagyunk, ebben az anyagi világban létezik, mert ennek a téridő-kontinuumnak a törvényszerűsége. A születés, a felcseperedés, a be-tegségek, az öregség és a halál: mind-mind csak ennek a világnak a jellemzői, csak ezen a fogalmi körön belül értelmezhetők.

Önmagunk azonosítását tévesztjük el. Azt hisszük, hogy csak ez a test a lénye-günk. A 20. század végére kialakult amerikomán „kultúra” nagy lendülettel igyekszik hozzászoktatni bennünket ehhez a hamis tudathoz. Így leszünk „valósítsd meg ön-magad” jelmondatú konzumidióták, habzsoló vásárlásra rávehető áldozatok („mert megérdemlem”), akik elfelejtettük, hogy lelki lények vagyunk, Isten szerves részei.

A lélek örök és nem semmisül meg a test elmúlásával. Így a halál hatalma csak a testre hat, de sosem ránk, lelkekre. Hogy ezt mi mégis tragédiának éljük meg, az azért van, mert tévesen az anyagi testtel azonosítjuk önmagunkat.

Azt is megtapasztaltam, hogy a hang, az érintés és a látás nem kizárólagos módjai a kommunikációnak. Különösen érzékeny emberek átléphetik e világ határait.

A halál igen nagy csapás mindenki számára, viszont nem az annak, aki megértette és meg is valósította, hogy nem a test az önállóan is létezni tudó, hanem a lélek. Ha megnézed egy átlagember elméjét, felismered, hogy legtöbben csak versenyeznek egymással. Akár anyagilag, akár intelligenciában, akár a szépség terén. Egyszerűen képtelenek megérteni, hogy a világ dolgai éppen olyan múlandók, mint maga az élet. Ha eltávolítod az életedből a versengésre késztető vágyakat és csak élsz a saját békédben, az idő a Tiéd lesz és egyszerű dolgokban is örömet lelsz.

Nem most gondoltam végig ezeket, hanem már régen. A probléma csak ott van, hogy vannak versenyek, amelyekből nem lehet kiszállni. Utódaink öröklik az elő-nyünket vagy a hátrányunkat, erkölcsi és anyagi hitelállományunkat és örök adós-ságainkat.

S vannak olyan hálózatok, viszonylatrendszerek is, amelyektől nem lehet meg-szabadulni. Utánad jönnek, bárhová menekülsz. Talán Gyimesközéplokra is, talán Tadzsikisztánba is utánam jönnének, s diszkréten a fülembe súgnák: itt vagyunk, tudunk rólad, a kezünkben vagy, a mi jóindulatunkon múlik, hogy mi történik veled. Értetlenkedve néznék rájuk: dehát nekem tihozzátok semmi közöm. Azt felelnék: azt is mi döntjük el, hogy van közöd hozzánk, vagy nincs.

Már 1991-ben, képviselőként szembe kellett néznem azzal a ténnyel, hogy az vol-tam, ami nem voltam: a kádári kommunista rendszer állambiztonsági szervezetével együttműködő, holott én addig és azóta is velük szembenállónak tudtam magam. Boross Péter miniszter úr mutatott egy gépelt listát pár tucat névvel és azonosító adattal. Antall József kapta Németh Miklóstól. Rendszerváltozási ajándék. Közéleti szereplők, akik ügynökök vagy szigorúan titkos tisztek voltak. Nem mondok most neveket. Bővebb lista volt ez, mint ami 2005 tavaszán az interneten megjelent. Ha-

277

táron túli magyarok is voltak rajta, nem mondok neveket. Engem is felsorolt az ismeretlen szerző, azaz nyilvánvalóan maga a szolgálat. Hozzáteszem innen, 2010-ből: felsorolt még többeket, közismert személyiségeket, olyanokat, akiket azóta átvi-lágítottak és makulátlannak nyilvánítottak. Nem tudom, milyen kompromisszumot kellett volna megkötnöm ahhoz, hogy minden gyanú felett álljak. Velem senki sem közölte az alku tárgyát. Talán ott követtem el a hibát, hogy cáfoltam, védekeztem és ezt hazugságnak vélték?

Pedig a legjobb tudásom szerint válaszoltam, hiszen akkor még az iratokat nem ismerhettem. Mélységes szomorúsággal tölt el, hogy annak a hatalomnak a szolgá-latába állítanak utólag, amellyel szembeszálltam, s amely megnyomorította az éle-temet.

2000 őszén, egy kormányülés szünetében Torgyán József állítólag már azt mond-ta, hogy Szokolayt azért kellett kirúgni a Honvédelmi Minisztériumból, mert román kém volt.

Nagyon szégyelltem volna édesanyám – és főleg Mikó-nagymama – előtt, ha ez a fülébe jut. És nagyon röstelltem volna a munkanélküliségemet is, amely csaknem két évig tartott. Hiába gyártottam a pályázatokat, az egyik nemzetbiztonsági szol-gálat – talán éppen ugyanaz, amelyik azóta is, időről időre előhúz egy-egy listát – mindig előttem járt. Nincs üldözési mániám, pontosan tudom, hogy mi történt! Ez a diszkrét felügyelet csak 2002 nyarán csillapodott. Inkább csak elslamposodott. Csak ekkor juthattam teljes álláshoz: 2003. január elsejétől Pécel, Isaszeg és Ecser oktatási referense lettem. Öt évig dolgoztam Pécelen, több ember helyett. 2005-ben a település megbízott jegyzője voltam. Külön fejezetet érdemelne ez az alvó kisvá-ros, Pécel.

Hadd nevezzem most ebben az írásban a szüleimet úgy, ahogyan a gyermekeim nevezik: a Mama és a Papa. Élénken élnek az emlékezetükben, valahogy úgy, aho-gyan nekem az anyai nagyszüleim.

A Mama 1999-ben halt meg. Előzőleg, 1997-98-ban hosszú, mély beszélgetése-ket folytattunk, bepótolva azt, amit évtizedekig elmulasztottunk. Mintha tudta volna, hogy kevés az ideje és mindent ebbe a maradékba kell sűríteni. Élete utolsó hónapja-iban már nagyon beteg volt. Szeptemberben és októberben hetente, később naponta lementünk hozzá Esztivel. Reggel a lányom iskolába, én dolgozni siettem, aztán délután autóba ugrottunk és száguldás Egerbe. Megetettük-megitattuk a Mamát. Vé-gül ennivalót már csak Esztitől fogadott el. A leukémia egy sajátságos válfaja és a sclerosis multiplex együtt gyötörte és ölte meg. Ma már – drága pénzért, Ameri-kában – mindkét betegség gyógyítható, legalábbis enyhíthető lehetne. Aki gazdag, hadd éljen, aki szegény, pusztuljon. Szép új világ.

Eladtunk Egerben mindent és a Papa felköltözött hozzánk Budapestre.Néhány hónap múlva ő is meghalt. Elvitte élete második infarktusa, mely Alsóör-

sön, a Balaton vizében érte. Kihozták, mentőt hívtak. Ott álltunk a parton körülötte, miközben a mentősök újraéleszteni próbálták, sikertelenül. Domokos fiam még évek múltán is beleborzong, ha felidéződik benne ez a történet.

Ült ott a parton egy nő, szakasztott olyan, mint édesanyám volt huszonéves ko-rában, a fényképek alapján. Nem jött közelebb, nem szólt semmit, csak ült és nézte, hogy mi történik. Nem tudom, ki volt és honnan került oda. Amikor a hullaszállító

278

autó elvitte az apámat, ott kellett elmennem az ismeretlen nő előtt. – Ki halt meg? – kérdezte. – Az édesapám – feleltem. – Sajnálom – mondta. Felállt és elment, végig a parton, egyedül, lassan. A járása is olyan volt, mint az anyámé.

Egy éven belül árva lettem. Azóta folyvást fogyatkoznak, vékonyodnak és elsza-kadnak a szálak, amelyek az élethez kötnek.

A házat, amelyben lakunk, az édesapám választotta, miután megnéztünk többet is, hirdetések alapján. Nagyon készültünk a költözésre, mégse költöztünk be teljesen, tán a mai napig se. Nem sikerült az otthonunkká tennünk ezt az épületet. Nem a tárgyak összhangja bomlott meg, nem a tér hiányzott, hanem a szeretet. Az emberek összhangja, az embereké, akik a tárgyak között élnének.

A feleségemnek és nekem, akik a család fő pillérei kellett volna legyünk, kevés közünk volt már egymáshoz. A gyermekek nőttek és önállósodtak, a munkahelyi feladatainknak eleget tettünk, az érkező számlákat igyekeztünk kifizetni. Sétákra, beszélgetésekre, kirándulásokra, befogadó figyelemre nem maradt energiánk. Éltünk egymás mellett, egymástól karnyújtásnyira, de karjaink a hétköznapi feladatok tel-jesítésével voltak elfoglalva, s a feladatok közé nem volt felírva a szeretet. Még a konyhai üzenőtáblára se.

Két ember kapcsolatának leépülése esetén soha nem szabad az egyik vagy a má-sik nyakába varrni a felelősséget. Mindketten követnek el hibákat, mindketten meg-bántják-fölsebzik a másikat, mindketten hozzájárulnak a harmónia felbomlásához. Ha közösen belátnák is, hogy valami fontos érdek (például a gyermekek) a házasság megmentése mellett szól, és elhatároznák, hogy együtt maradnak, az csak úgy sike-rülhet, ha mindkét fél látni meri a maga hibáit.

Mi már feladtuk. Tudat alatt kifelé igyekeztünk a házasságból, csöndesen szabo-tálva az együttélést, módszeresen leépítve a közös programokat és a kommunikációt. Egymáshoz se érve, egymásra se nézve laktunk a közös házban.

2000 őszén ért még egy nagy ütés: a munkám elvesztése. A történet közismert, zengett tőle a média. A Honvédelmi Minisztérium sajtófőosztályának éléről kerültem utcára, 24 óra alatt, mert a Torgyán-gyermek érdekeit sértő döntésre tettem javasla-tot. Ez volt az a hírhedett „Kis Újság-ügy”, a minisztérium (továbbá a főldművelési és a környezetvédelmi tárca is) 800-800 ezer Ft-tal támogatta a kisgazda újságot ki-adó Kft-t, s ebből a pénzből 200-200 ezret kapott Dr. Torgyán Attila is, mint jogász, átalánydíjként, hogy álljon készenlétben, ha jogi problémák támadnának a lapban a tárca tevékenységéről megjelenő cikkekkel. Probléma nem támadt, mivel cikkek is alig voltak. Hát én ezt a családi támogatást, ezt a havi 600 ezres apanázst meg sze-rettem volna szüntetni.

Az igazi probléma azonban alighanem más volt: a Katonai Biztonsági Hivatal vezetője, Dr. Stefán Géza (aki 1994-től 2009. június 21-én bekövetkezett haláláig ott ült e poszton, minden kormányváltást túlélt, és kevesen tudják róla, hogy az elsin-kófált rendszerváltozás egyik kulcsfigurája, egykori állambiztonsági szakember, aki rólam és az én ellenszegülésemről, a szervezethez való hűtlenségemről is tudott). A nyakamra küldte Szelezsán Olgát, aki szintén a hajdani politikai rendőrségtől nyer-gelt át katonai vonalra. Ők konzultáltak Torgyánnal, majd Szabó Jánossal, a honvé-

279

delmi miniszterrel, valamint prof. Szabó János humánpolitikai államtitkárral (akit 2010-ben, mint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektorát, letartóztattak) és döntöttek a kirúgásomról, a további megfigyelésemről és akadályozásomról. Két évig nyomoztattak utánam, de emberükre akadtak, mert már nem az a tudatlan vi-déki pedagógus voltam, elolvastam a titkosszolgálati eszközökről és módszerekről mindent, amihez csak hozzáférhettem.

Volt eset, hogy meglátogattam valakit, s amikor kiléptem tőle az utcára, észre-vettem, hogy követnek. Egy régi ismerős, P. Tamás volt. Felszálltunk a villamosra, szándékosan odafurakodtam a közelébe. Meglepetést színlelve köszönt. – Mit kell megtudnod? – kérdeztem. – Segítek, egyszer legalább írjál már egy normális je-lentést. – Azt hittem, ott ájul el. Folyni kezdett halántékán a verejték. A következő megállóban elköszönt és leszállt.

Mi lehetett a kiváltó ok? Mi volt a motiváció? Nem találok más magyarázatot, mint hogy a szavaimat hiteltelenné kell tenniük, mert attól tartanak, hogy valami olyan közlés hagyná el a számat, amely sérti az érdekeiket.

Felkerestem Dr. Stefán Gézát. Az irodájában fogadott. Mielőtt kedélyeskedni kezdett volna, megkérdeztem: – Mit akartok még tőlem, Géza?

– Be kellene látnod, hogy nem mehetsz a nyilvánosság közelébe – válaszolta. – Mi már nem foglalkozunk veled. Biztosan a Dobokaiék – célzott a Nemzetbiz-tonsági Hivatalra. Kértem, hogy hagyjon futni. – Ahová te futni akarsz, az már nem létezik – mondta. – Erkölcsileg elhasználtad magad és erről nem a Szolgálat tehet.

A csaknem két esztendőnyi munkanélküliséget megszenvedtem lelkileg is. Gyártottam a pályázatokat és gyűjtöttem az elutasításokat. Maga jobboldali, bal-

oldali, pocakos, barnaszemű, túlképzett (eh, be szép szó!), érdeklődjön jövőre, már betöltöttük, meg se hirdettük, na menjen innen. Egy különös epizód: az a Feitl Ist-ván, aki hajdan az ellenfelem volt, a Kardos Tiborccal közös műsorunkat betiltotta, évtizedekkel később, 2001-ben megakadályozta, hogy elnyerjek egy állást a XVIII. kerületben. Az oktatási bizottság elnökeként azt mondta nyilvánosan egy képviselő-testületi ülésen, szépen bele a mikrofonba, hogy Szokolay Zoltán középiskolai vég-zettséggel rendelkezik. Ekkor már két diplomám volt, közigazgatási szakvizsgám, valamint tanügyigazgatási szakértői igazolványom. Szót nem kaptam, nem helyes-bíthettem ezt a nyilvánvaló hazugságot.

Itthon semmi sem változott. Folytatódott az életünk egymás rabságában. Ideges voltam, ettem, ittam, más örömöm nem maradt. A gyerekek is fulladoztak ebben a légkörben. Eszter, amint tehette, el is menekült, amint betöltötte a 18. évét, elköltö-zött. Döntött, joga volt hozzá, hogy válasszon. Itthon már úgyis csak ezt a fagyott, abnormális viszonylatrendszert találta. Ez már nem család, ide nem tartozhat. Meg-buktam, íme, mint apa is, mondtam magamnak.

Közben átmenetileg lehetetlenné vált a házunk eladása is. Egy nő pereskedni kez-dett velünk, mondván, az előző tulajdonostól ő is megvette, a vételárat is kifizette, csak éppen a földhivatal nem jegyezte be a tulajdonjogát. Kiderült, hogy nekünk van igazunk, a teljes vételárat mégsem fizette ki, így jogszerűen vettük meg mi a házat, de az eljárás még évekig folyt, a tulajdoni lapon ott díszelgett a perfeljegyzés. Így nem adhattuk el, nem volt olyan bolond, aki megvette volna. Éltünk hát egymás mellett ebben az élvefogó csapdában, amely rácsapódott az én életemre.

280

Joggal kérdezheted, hogy kerestem-e más kapcsolatokat, s ha nem, hát miért nem. Ameddig megmenthetőnek éreztem a házasságot, addig nem kerestem. Azután vi-szont igen.

Eleinte csak az ártatlan virtuális világba kapaszkodtam. Virrasztottam éjszakán-ként (miért is feküdtem volna az elsötétített szobában mozdulatlanul, mint egy krip-tában?!), inkább interneteztem, távoli és ismeretlen emberekkel beszélgettem. Soha nem engedtem őket közel magamhoz, soha nem tudták az igazi nevem. Az interneten bárki bármiféle szerepet felvehet. Különös világ ez, különös szabályokkal. Megta-nultam, aztán beleuntam. A kommunikációs szomjúságomat kielégítette egy ideig, jól megtanultam csetelni oroszul is, az önbizalmamnak is jót tett, hiszen könnyen és gyorsan fogalmazok (íróféle volnék vagy mifene), személyesen pedig senkivel se találkoztam.

Hová legyen az az ember, aki már senkihez sem méltó? Mit kezdjen a világ a szeretetre méltatlanná vált egyedekkel? Van-e olyan eszmerendszer, amely lehetővé teszi a kivégzésüket? Vonatkozik-e erre az euthanázia?

Amikor aztán a fiam édesanyja végre megtalálta élete nagy szerelmét kerületünk egyik első számú vezetőjének – egy családos embernek – a személyében, akkor el-váltunk. A házat „elosztottuk”, én az alsó szinten, ő a fölsőn, a konyhában pedig elkerüljük egymást. Így éltünk. Éltünk? A válás ellenére nem tudtunk eléggé elszepa-rálódni, mindennaposak voltak a konfliktusok. Bármit el tudtam volna fogadni, csak legyen béke, csak szabaduljak valahogyan.

Arról is ábrándoztam, hogy elbujdosom Magyarországról. Többször vol-tam Tadzsikisztánban, jártam Oroszországban, a Kaukázus környékén (még Csecsenföldön is), voltak ismerőseim, barátaim … de miből élnék ott? S hogyan? És hogy vinném ki a kedves tárgyaimat, ezt a tízezres könyvtárat, a kéziratokat, a képe-ket… Pedig ott számomra elfogadhatóbb értékrendű, hagyományos, kedves emberek vannak – gondoltam.

Amit megoldásnak véltem, mint ismét kiderült, tévesen, azt végül közelebb ta-láltam meg. Felbukkant az interneten egy régi ismerős. Megszólított. Még a hajdani marosvásárhelyi útjaim egyikén találkoztunk, akkor ott volt orvostanhallgató, most pedig egy megyei kórház újszülött osztályának főorvosa. Meglátogattam. Hamar megbeszéltük, már az első találkozáskor, hogy áttelepülne Magyarországra, a na-gyobbik lánya és a veje már itt él, munkát vállalna ő is itt valamelyik kórházban. Ehhez azonban össze kellene házasodni. Ő majd megveszi Éva részét a házból és minden rendbejön. Elfogadtam. Azt hittem, boldog vagyok. Még egy verset is írtam neki, és kiszabadítván magamat a kényszerű publikációs tilalomból, megjelentettem a Népszabadságban, az 50. születésnapomon.

Nagyon hamar csalódnom kellett. Kapcsolat még ilyen csúful nem ért véget az életemben. A doktornő beköltöztette bútorait a házba, látványos esküvőt tartottunk Pécelen, a Ráday-kastélyban, ám aztán mégsem élt együtt velem. Nem sikerült beil-leszkednie sem a családba, sem az országba. A munkahelyein sorra felmondtak neki, ócsárolta a magyarországi állapotokat. Villámgyorsan eljutottunk addig, hogy egy-máshoz semmi közünk, sem mint férfi és nő, sem mint beszélgetőpartner, sem mint üzleti társ nem létezünk. Hónapokig nem találkoztunk. Rettegve néztem naponta a

281

bankszámlát, hogy leemel-e róla valamit. Végül aztán elköltözött, mindent elvitt, nemcsak azt, amit hozott, hanem azt is, amiről úgy gondolta, hogy közös.

Talpra álltunk Domokossal, vettünk hűtőt, mosógépet, tűzhelyt, konyhai eszkö-zöket, s úgy-ahogy megpróbáljuk fenntartani és működtetni a háztartást. Hogy a főorvos asszony hová lett, nem tudom. Talán visszament Romániába, talán máshová Európában.

2007-ben, a beköltözésekor a követelése volt, hogy itt kutya nem lehet. Ez nem kutyaól. Abba sem egyezett bele, hogy a kutya az udvaron legyen. Johanna öreg és beteg volt, rákos csomók a mellén. Sírdogált a fájdalomtól. Eszter lányom rábe-szélt, hogy altassuk el. Nem hagyták azt sem, hogy másutt szerezzek helyet neki, valamelyik ismerősömnél, ahol naponta meglátogatnám. Nem volt visszaút. 2007. április 23-án elaltatták szegényt. Pedig még élhetett volna, akár több hónapig. Ezért is bűnhődnöm kell.

fojtó nyakörvet tettél rámúgy vezetsz kifelé e téridőbőlmegyek utánad engedelmesenhalott kutyám

Az egyre erősebb hullámokban érkező kudarcok végül teljesen lebontják az em-ber bátorságát. Az önbecslés, ha szikla volt is hajdan, két maréknyi porrá omolhat. Amit felsoroltam a velem történtekből, annak a töredéke is elég lenne egy középkorú férfi infarktus-rizikófaktor-gyűjteményéhez.

Tudtam, hogy újrakezdésre mindig van remény, de ahhoz szükség lett volna némi magabiztosságra is. Ehelyett folyvást azt elemeztem, hogy eddigi életemben mikor és hányszor döntöttem rosszul, s ezeknek a döntéseknek hogyan viselem máig a következményeit.

Néha azt a magyarázatot találom ki, hogy egy felsőbb hatalom rendelte el a sor-som: nekem vezekelnem kell az ifjúkori gyarlóságaim miatt.

Amiatt például, hogy ostobán megsértődtem és hónapokig feléje se néztem a szüleimnek (a halála után elolvashattam édesanyám naplóját, naponta fohászkodott értem, annyira hiányoztam neki).

Avagy amiatt, hogy huszonévesen Budapesten hírhedett italozó életmódot foly-tattam, szórtam a pénzt és ámítottam a lányokat.

Avagy amiatt, hogy idegesen felpattantam egy asztaltól és köszönés nélkül ott-hagytam valakit, ki pedig óvott és segített volna a szeretetével, s amikor napokig keresett és várt, picire kucorodva a lépcsőn, akkor feléje se néztem, dacosan csava-rogtam a magyar fővárosban.

Avagy amiatt, hogy mindenáron, az eszközökben sem válogatva ragaszkodtam a lányomhoz. Ki az, aki nem tette volna meg ugyanezt?

Avagy amiatt, hogy hagytam elaltatni a beteg kutyámat. Úgy nézek most a saját életemre, ahogyan őrá akkor, amikor utoljára láttam. Megsimogattam, de elfordította a fejét.

Jó író lehettem volna, az anyanyelvemmel jól bánok, és még ma is megálmodok olyan történeteket, olyan verseket, amelyekből sokezer példányban eladható könyv lehetne.

282

A biztos háttér, a szeretet és a kitartás hiányzott eddig ahhoz, hogy megírjam ezeket a könyveket. Talán a tehetség is hiányzott? Kire-kire rábízom a tanulságok levonását.

Köszönöm, hogy elolvastad. Köszönöm, hogy elmondhattam Neked. Már azzal is könnyebb, hogy leírtam ezeket a mondatokat. Késő van megint, makacsul fekete az ég, de most ez sem keserít el, kinézek az ablakon, látom az ívét, megnyugszom: egyelőre még ugyanaz a boltozat borul Rád is, rám is.

Döntöttem: elindulok továbbgondolni magam.Ez a könyv nagyon sokat segített.Köszönöm mindazoknak, akik megrendelték, megelőlegezték az árát – és ezzel

lehetővé tették a kinyomtatását.Köszönöm Vesztergom Andreának, hogy nem hagy depresszióba süllyedni, nem

hagyta, hogy kidobjam a kézirataimat, írásra ösztönöz és mindent megtett e kötet megjelenéséért. Azóta is mindent megtesz azért, hogy emberi életem legyen.

Kinézek az ablakon: nő a fű, süt a nap.

„A közügyek nem alapvetőek: nő a fű, a nap süt, szépek a lányok, futball és sö-rözés a barátokkal, ezek az igazi nagy dolgok.” – nyilatkozza most (168 óra, 2010. február 27.) Kukorelly, immár az LMP parlamenti képviselőjelöltjeként. Hát per-sze, hogy semmi gondja nincsen! Ünnepelt szerző, író és celeb, boldogan lubickol a maga szabadságában. József Attila-díjat, babérkoszorút és lovagkeresztet és vastag apanázst hozott neki az „új” rendszer, holott az előző megváltoztatásáért egy szalma-szálat nem mozdított. A közügyek a hatalmon lévők számára sosem voltak és sosem lesznek „alapvetőek”. Mi meg, akik számára azok voltak, kikoptunk belőlük. Hacsak … meg nem alapítjuk megint a magunk országát.

Elférünk a Nap alatt, ugye?

283

TARTALOM

A kamaszfiú füzetéből Május 6Június 6Július 6Augusztus 6Szeptember 7Október 7November 7December 7Szeretni megyek, szép arcom add reám 8Korall 11Ma éjjel 12Tisztán 12

Az élő hal Vonulás 14Ablakot nyitok 14Áradás 14Romlás ellen való ének 15Part 16Alkony 16Akvarell 17Naptárkép 17Vonaton 17Cantio de Francisco Rákóczi 18Hazám sarkából figyelem őt 19Kiszámoló 20Tánc 21Véletlen 25A satu szorítása 25A leopárd 26Sikolts föl 26Kövek 27

284

Majd 27Uróirat 28Kavics? 28Hátradobva 29D. város, K. utca 8. 29Ruhástul 30Most arról 30Hírek 31Messzelátó 31Egység 32Élők napja 32Három kihúzott mondat egy hadikrónikából 33Rév 34Bankett 35Tanács 35Töredék egy eclogából 35Hangyahadgyakorlat 36Csatok, kulcsok, csalatkozások 38A házak közt 39Sláger 40Telefon 41Időtlenített szervezetek 41Hazáig 42Későn 42

A fű majd újranő Sanzon a bizalomról 44Induló 45Forgószínpad 46Peron 47Kávézó lány az állomáson 48Különneműek 48Tarantizmus 49Tíz palack a sziget felől 50Palackok a sziget felől 54Átutazóban 64Nahát 65Függő lépés 65

285

Egy kisváros szélén 66Nem elégia 67A fehér mancs 69Találkozás 70Senkiföldjén 711985 október 72A fű majd újranő 73Ház 74Ükunokáinak 75

A gyilkos megbocsát Romlás ellen való 78Énekek összekapaszkodása 79A mértékletességről 80A színjátszásról 82Aranypor 84Előszó 86Kirándulás 87Csatlakozás 88Csigavonal 89Csaléterk 90Pályakép 90Próba 91Honnan kiáltok 92Visszatérő álmaim 94Látogatások 96Részlet a RÉSZLET című könyvből 100Biztonság 102Híradásunk tartalmából 103Négy ász 103Primőr 103Rend 104Megállóhely 104Bűntény 105Vásár 105Szaporulat 106Zápor 106Csak 107

286

Fény 107És hogy 108Azt is 108Hogy nem 109És nem 109Ma sem 110Míg nem 110Mígnem 111Ott majd 111Hopp 112Tájfilm hentergő kamerával 112Koratavaszi éjszaka 113Március 114Kolostor 115Pontatlan időjelzés 116Utolsó járat 116Elátkozott völgy 118ABC-részlet 118További részletek 119Átok 120Közben 120Aequo animo 122Maradj még 123Rövid óda 124Nyílt pályán 124Tudósítás 126Tábla 128Határ 128Capriccio 129X.Y. 130Hideg van 131Legenda 132Vendégség 133Papírrepülő 135Tiszta beszéd 136Ítéletidő 137Égboltom, tanítványaim 138Öröktavasz, örökősz 140

287

Naplójergyzet 1986. szeptember 9-én 142

Kié ez a béke? Ballada 150Ismeretlen személy titkos naplójából 151Tolmácsgép 152Vár ránk valahol türelmesen 157Egy elfelejtett vértanú emlékére 158Kié ez a béke? 160Kaleidoszkóp 161Ködfal 163Kép 163Silentium 164Határvázlatok 164Régi 165Míg elkerüli 166Elégia arról 166Csendharang 168Árnyéka nő 168Resurrexit 169Infúzió 169És fényképek se 170

Hótakarta tadzsik lelkek Az Őr 172Indulj rubáiddal 172Párbeszéd Rúdakival 173Szerpentinút 173Perzsa közmondások 174

Rejtekezve Nature’s Dream Play 176Körúti hajnal odaát 177Egy sör a hontalanság fővárosában 178Égen szétbomló 180Rosztov felé 181Jegy 181Aranymálinkó 182

288

Végre itthon, vasárnap reggel 183IC 184Pszt 185Vizsgadrukk 186HÉT 187Cs.V.M. 188Síró rigó 188Szólószonáta 190Viszonzatlan (zeneréteg) 191Százszor makacsul (zeneréteg) 191Scherzo 192Szégyen 192Keleti dallam 192A pénteki személyen 192Béke 193Parlando 194Csak 194Élesen belevág 195Péntek reggel 196Mondja 196ej no lám 197A.P. 197Ez biztos hat 198Béke lesz 198Tumultus 199Dizájnia 200

Bárhogy vigyázol Manhattani pontosidő 202East Credit 203Bárhogy vigyázol 204Ariék 205Digitális capricció 206A vers 206Egy online netszatírra 207Ujjgyakorlat a szorgos haikurászoknak 207Bejöttek a kijáraton 209Biológiai önképző 209

289

Torkolat 210Ugyan, nagyúr 210Tánclépések 211Kétlem 211Nincs 212Címke 212

Magyar hangja Coleridge: A Természethez 214Robert Browning: Találkozások 214Andrej Gyementyev: Vrubel monológja 216Andrej Voznyeszenszkij: Neked 218Tyutcsev: Silentium 220Ahmatova: Falióra kakukkja 220

Csomagolás közben Út 224Égi kántor 225Csemői nóta 226Forog tovább az örökbéke 227Moziba 228A hold alatt 229Másodszor 229Körjárat 230Kontraszt 231Fél három, fél négy 232Térerő 233Az ajándék 233Harmadik nap 234Jó itt 235Feljegyzés a parton 236Első jelentés 236AGY 238Apokrif énekek 239Színről színre 242

Zárszó helyett 250

290

Írmag KönyvkuckóFelelős kiadó: Szokolay Zoltán

zoltan@szokolay.netISBN: 978-963-88894-0-9

Minden jog fenntartva!