szakpolitikusok és szakemberek számára és Biztonság ... · Ahhoz, hogy a bevándorlók társadalmunk tagjainak érezzék magukat, tisztességes bánásmódot kell tanúsítanunk

Kézikönyv az integrációrólszakpolitikusok és szakemberek számára

Kézikönyv az integrációról

Igazságügyek, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága

Európai Bizottság

Ez a kézikönyv az EU 25 tagállamának bevált

gyakorlatait és tanulságait mutatja

be a következő témákkal kapcsolatban:

bevezetési tanfolyamok az újonnan érkezett

és elismert menekültek számára, polgári

részvétel és mutatók. A kézikönyvet

a beilleszkedéssel foglalkozó nemzeti

kapcsolattartókkal szoros együttműködésben

dolgozták ki, amelynek célja, hogy

a tapasztalatok és információk cseréjének

megkönnyítésén keresztül elősegítse

a beilleszkedésre vonatkozó egységes európai

keretrendszer kialakítását.

A könyv a helyi, regionális, nemzeti és EU-s

szinten tevékenykedő szakpolitikusoknak

és szakembereknek szól.


2004. november

A kézikönyvet az Európai Bizottság (Igazságügyek, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága) nevé-

ben, a Migrációs Politika Csoport tagjai, Jan Niessen és Yongmi Schibel készítették.

A kézikönyv letölthető az Európai Bizottság weboldaláról:

http://ec.europa.eu/justice_home/

ISBN 92-79-02518-X

© Európai Közösségek, 2006

A forrás feltüntetése esetén a kézikönyv sokszorosítható.

© Fényképezte és az arculattervet készítette: Ruben Timman / www.nowords.nl

Tartalom

Előszó 5Háttér 6Bevezetés 8

1.fejezet: Azújonnanérkezettbevándorlókéselismertmenekültektársadalmi bevezetése 131.1. Programtervezés 15

1.2. A kitűzött célok forrásokkal való összeegyeztetése 19

1.3. Közös munka a partnerekkel 23

1.4. Programok kiértékelése és átalakítása 28

1. fejezet: Következtetések 32

2.fejezet: Polgárirészvétel 352.1. Interkulturális kompetencia 36

2.2. Az állampolgárok és a bevándorlók bevonása 41

2.3. Nyílt és integráló szervezetekké válás 53


3.fejezet: Mutatók 573.1. A feltételek megteremtése 61

3.2. A mutatók kiválasztása 64

3.3. Európai együttműködés 69


Melléklet: Apolitikákprogramokkáalakítása 77Végjegyzetek 82

A beilleszkedéssel foglalkozó nemzeti kapcsolattartók 84

�Kézikönyv az integrációról

Előszó

Napjainkban a tagállamok a bevándorlók társadalmi beilleszkedése kapcsán hasonló kihívásokkal szembesülnek szerte az EU-ban. Ez az igen összetett és kényes feladat egyre nagyobb jelentőséggel bír.

A népesség előrelátható elöregedése és csökkenése miatt nem csak valószínűsíthető az Európába irányuló nagyobb fokú bevándorlás, de szükséges is az elkövetkező években. A bevándorlók beilleszkedése létfontosságú a társadalmi kohézió és a gazdasági fejlődés szempontjából. Ahhoz, hogy a bevándorlók társadalmunk tagjainak érezzék magukat, tisztességes bánásmódot kell tanúsítanunk velük szemben, továbbá biztosítanunk kell, hogy a teljes jogú társadalmi részvételükhöz a megfelelő eszközökkel rendelkezzenek. A beilleszkedés egy folyamatos, kétirányú folyamat, amely mind a bevándorlók, mind a befogadó ország kölcsönös jogain és kapcsolódó kötelezettségein alapszik.

Az Európai Tanács 2003. júniusi szaloniki ülésén az állam- és kormányfők az egymástól tanulás szempontjából kihangsúlyozták az együttműködés kialakításának, valamint az integrációval kapcsolatos, uniós szintű információk és tapasztalatok cseréjének fontos-ságát. Ennek a felhívásnak eleget téve a beilleszkedéssel foglalkozó nemzeti kapcsolat-tartók, a tagállamok rendszeresen ülésező szakértői egy bevált gyakorlatokat tartalmazó kézikönyv kidolgozásáról határoztak.

Nagy örömmel fogadom az integrációról szóló kézikönyv első kiadásának közzétételét, amely az Európai Unióban végrehajtandó sikeres integrációhoz kínálja példák és gya-korlatok egész sorát. Európából számos különböző nemzeti, regionális és helyi szintű projektet és programot mutat be, valamint néhány általános következtetéssel és tanul-sággal is szolgál. Remélem, hogy ez a kézikönyv a szakpolitikusok és a szakemberek hasznára válik az EU egész területén. Mindemellett a beilleszkedésre vonatkozó egysé-ges európai keretrendszer kialakításához is hozzájárul.

Biztos vagyok abban, hogy a bevándorlók integrációjában részt vevő „nagy öregek” és az újoncok is ihletet merítenek ebből a kézikönyvből, és egyben azt a közös célunkat is segíteni fogja, hogy a beilleszkedés által támasztott kihívásokra megtaláljuk a legjobb megoldásokat.

Jonathan FaullfőigazgatóIgazságügyek, Szabadság és Biztonság FőigazgatóságaEurópai Bizottság

Brüsszel, 2004. november

� Kézikönyv az integrációról

Háttér

Az integrációról szóló kézikönyv kidolgozásának ötlete az Európai Tanács 2003. júniusi szaloniki ülésén született meg, ahol az állam- és kormányfők kihangsúlyozták a beil-leszkedéssel foglalkozó nemzeti kapcsolattartók újonnan létrehozott csoportján belüli együttműködés kialakításának és az információcsere fontosságát. Annak érdekében, hogy az információcsere rendszerét kialakítsák, és néhány olyan konkrét eredményt érjenek el, amelyekre a tagállamok a sikeresebb beilleszkedést célzó politikai kezde-ményezések kidolgozásakor és támogatásakor támaszkodhatnak, úgy határoztak, hogy kidolgozzák az integrációról szóló kézikönyvet. E kézikönyv legfőbb célkitűzése ezáltal az, hogy a tagállamok közötti információk és bevált gyakorlatok cseréjének mozgatóru-gójaként szolgáljon.

A kézikönyvet – a beilleszkedéssel foglalkozó nemzeti kapcsolattartókkal szoros együtt-működésben – a független tanácsadóként működő Migrációs Politika Csoport készí-tette el az Európai Bizottság számára. A könyv a Koppenhágában (2004. február), Lisszabonban (2004. április) és Londonban (2004. június) tartott szakmai szeminárium sorozat eredményeire épül. Az említett országok integrációért felelős miniszterei által és az Európai Bizottság támogatásával szervezett, illetve a Migrációs Politika Csoport által szorgalmazott szemináriumok a kormányzati és nem kormányzati szakpolitikusoknak és szakembereknek nyújtott lehetőséget az információk és a bevált gyakorlatok cseréjére a következő három kérdéssel kapcsolatban: bevezetési programok, a polgári és a poli-tikai életben való részvétel, valamint mutatók kidolgozása. A kézikönyv három fejezete – amelyek mindegyike egy-egy témát dolgoz fel – a szemináriumok szerkezetét követik. Az egyes szemináriumok előkészítésekor az eszmecserék keretének kialakítása céljából a Migrációs Politika Csoport témadokumentumok sorozatát készítette el, amelyek egyben a szemináriumok záródokumentumainak tervezetei is voltak. Ezt követően a beilleszke-déssel foglalkozó nemzeti kapcsolattartók megvitatták ezeket. A beilleszkedéssel fog-lalkozó nemzeti kapcsolattartók a saját országaikban működő, a beilleszkedéssel kap-csolatos bevált gyakorlatok példáival és ígéretes kezdeményezéseikkel járultak hozzá a szemináriumokhoz és a kézikönyv összeállításához. Ezek az elemek együtt alkották az integrációról szóló kézikönyv lényeges alappilléreit.

Ez a kézikönyv a szakpolitikusok és a szakemberek számára készült. Kik ők és mitől válik mindannyiuk számára hasznossá ez a kézikönyv? Általában véve, a szakpolitikusok azok, akik kialakítják az átfogó integrációs célokat, rendelkezésre bocsátják a forrásokat, ellen-őrzik a végrehajtást és kiértékelik az eredményeket. A szakemberek konkrét programok-ká alakítják az integrációs célokat, célkitűzéseket határoznak meg, és tevékenységüket e célok elérése érdekében végzik. Természetesen a kézikönyv feladata nem az, hogy az átfogó beilleszkedési politikák kialakításával foglalkozzon. Egy európai kézikönyv a konkrét programtevékenységek leírásának részleteibe sem mélyülhet el. Ennélfogva ez a kézikönyv a bevált gyakorlatokat és a tagállamok gyakorlataiból levont tanulságokat


mutatja be két beilleszkedési programon keresztül: az újonnan érkezett bevándorlók és elismert menekültek társadalmi bevezetése (1. fejezet), valamint a polgári részvétel (2. fejezet). A beilleszkedési programok sikerességének hatékonyabb nyomon követése és e programok eredményeinek mérése érdekében a beilleszkedési mutatók és a tel-jesítményértékelési módszerek kidolgozásával a szakpolitikusok és a szakemberek is foglalkoznak. Ezek közrendben és beilleszkedési programokban való alkalmazását a 3. fejezet vizsgálja.

E fejezetek alapján az integrációs célok beilleszkedési programokká történő alakítására szolgáló rendszerre vonatkozóan javaslatokat dolgoztak ki (melléklet). A rendszer a szak-politikusokat és a szakembereket a beilleszkedési programok céljainak pontosításában, a végrehajtásukról szóló jelentések elkészítésében és az elért eredmények mérésében segíti. A bevált gyakorlatok cseréje ezáltal könnyebbé és még gyümölcsözőbbé válik. A három fejezet röviden ismerteti a bevált gyakorlatokat. Ha egy bizonyos tevékenység kapcsán egy adott ország neve is említésre kerül, ez nem zárja ki azt, hogy a szóban forgó gyakorlat más országokban nem létezik. A gyakorlatokból levont tanulságok az egész szövegben hangsúlyt kapnak, és az egyes fejezetek végén szereplő következteté-sekben megismétlődnek.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a kézikönyvben szereplő tanulságokat és ajánlásokat csakis céljuknak megfelelően, tehát a szakpolitikusoknak és szakembereknek szóló javasla-tokként és gondolatébresztő ötletek gyűjteményeként kell kezelni. Ki kell emelnünk, hogy e kézikönyv kidolgozása egy folyamatos tevékenység hivatott lenni, egy eleven eszköz, amelyet az idő múlásával nemcsak lépésről lépésre fejlesztenek, hanem az elő-relépések, az új fejlemények, megoldások és eredmények szerint naprakésszé tesznek. Következésképpen az új fejezeteket tartalmazó második kiadást 2006-ra tervezik. A kézikönyv első kiadásának három választott témája A bevándorlásról, integrációról és fog-lalkoztatásról szóló közleményben felismert prioritásokat tükrözi, de a kézikönyv idővel a beilleszkedéssel kapcsolatos valamennyi politikai területtel is foglalkozni fog, beleértve a lakhatást, egészségügyi ellátást és a munkaerő-piaci kilátásokat.

Brüsszel, 2004. november

�

� Kézikönyv az integrációról

Bevezetés

A bevándorlók beilleszkedése sok vitát szül szerte a kibővített Európai Unióban, hiszen számos tagállam szembesül a migrációs mozgásokkal. Egyes kivándorlókat kibocsátó országok bevándorlási célországokká váltak, és először találkoznak a beilleszkedés kér-désével. Ugyan hozzájuk hasonlóan a régebbi bevándorlási célországok is az újonnan érkezett bevándorlókra összpontosítanak, azonban ezek az országok a nem elég ered-ményesnek bizonyult korábbi politikák megváltoztatásával egyidejűleg a már letelepe-dett bevándorlók részvételének elősegítésére irányuló tevékenységüket is folytatják. Ahogy más politikai területekre is igaz, az Európa-szerte hirdetett sokféle megközelítés különböző válaszokat ad arra a kérdésre, hogy „hogyan” segítsék elő a beilleszkedést. A beilleszkedés fogalma és gyakorlata nemcsak a sajátos migrációs múlt miatt különbözik. A különböző politikai rendszerek, valamint a kormány és a civil társadalom szerepében meglevő különbségek az új bevándorlók és menekültek beilleszkedésének szerteágazó megközelítéseihez vezettek. Ezt a sokféleséget példázza az a nyitott kérdés, hogy a beilleszkedési politikának mely csoportokat kellene megcéloznia, vagy melyeket céloz-za meg most. A „bevándorlók” vagy az „etnikai kisebbségek” fogalommeghatározása különböző. A második generációs bevándorlók nemzetiségük vagy – ha állampolgár-sággal rendelkeznek – szüleik születési helye alapján azonosíthatóak. Az új tagállamok mindig is inkább a kisebbségi kérdések kezelésére, mint a bevándorlók beilleszkedésére helyezték a hangsúlyt. Nem jött létre olyan megállapodás sem, amely kimondaná, hogy a „bevándorlókat” – akárhogy is azonosítják őket – egy csoportnak kellene tekinteni. Sokkal inkább magánszemélyeknek, illetve nemzeti vagy etnikai származás, vallás, nem, életkor, beutazási indokok (gazdasági bevándorlók, menekültek vagy családtagok) vagy végzettségük (a felsőfokú végzettségűtől az alapfokú végzettségűig) alapján megha-tározott bizonyos alkategóriák tagjainak tekintik őket. Ha a beilleszkedést a társadalmi kohézióra törekedő folyamatként fogjuk fel, akkor az egész társadalom is megfelelő célpont lehet e politika számára. A politikák így a legtöbb európai társadalomban megfigyelhető gyors társadalmi, gazdasági és kulturális változás bomlasztó hatásaira válaszolnak, és a lakosság különböző csoportjait célozzák meg függetlenül attól, hogy van-e migrációs hátterük vagy nincs. Következésképpen, különböző csoportokat célzó és különféle kérdéseket kezelő általános és sajátos megközelítések egyvelegével talál-kozhatunk a beilleszkedés címén.

Valamennyi európai ország betartja az emberi jogi normákat, és olyan értékeket kép-visel, mint az egyenlőség, a megkülönböztetésmentesség, a szolidaritás, a nyitottság, a részvétel és a tolerancia. A kormányok különféle szinteken gyakorolnak hatást egymásra a politikák folyamatos cseréjén keresztül, ami a politikai megközelítések, célok és célcso-portok bizonyos fokú konvergenciájához vezet nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Sok közös pont fedezhető fel a beilleszkedés legfontosabb területeinek és dimenzió-inak meghatározásában. Míg a beilleszkedésnek egyetlen pontos meghatározása túl szűkre szabottnak bizonyulhat, a beilleszkedés fő dimenzióinak megállapítása hasznos

�


„működő fogalommeghatározásként” szolgálhat. Gyakran az önállóságot tekintik a beil-leszkedés átfogó céljának: a kormányok arra törekednek, hogy a bevándorlók képesek legyenek önálló életet élni a lakhatás, a munka, az oktatás, a szociális hálózatok és a társadalomban való részvétel szempontjából. A Bizottságnak a migrációról és beilleszke-désről szóló első éves jelentése azt szemlélteti, hogy a munkaerőpiacra történő bejutás, valamint a nyelvi készségek és a megfelelő képzettségi szint alkotják a sikeres beillesz-kedés biztosításának legfontosabb célkitűzéseit. Európai szinten a munkaerő-piaci beil-leszkedés az a terület, amely a legpontosabban meghatározott politikai célkitűzésekkel rendelkezik, minthogy a 2003. évi foglalkoztatási stratégiai iránymutatások című doku-mentum az EU-s és az EU-n kívüli munkanélküli állampolgárok között meglevő szakadék jelentős csökkentését tűzte ki célul 2010-re. A munkahellyel rendelkezés hozzájárul az életkörülmények javulásához, és megfizethető, jó minőségű lakhatáshoz való hozzáfé-rést biztosít. A rendelkezésre álló lakóhelyek hiánya és alacsony minősége, valamint a bevándorlók túlzott jelenléte a városok hátrányos helyzetű szomszédságában a legtöbb tagállam számára problémát jelent. A beilleszkedésnek ez a dimenziója a helyi és a városi politikákra, valamint a helyi hatóságoknak a beilleszkedés folyamatában betöltött központi szerepére irányítja a figyelmet.

Míg a figyelem középpontjában továbbra is a szociogazdasági kérdések állnak, a kormányok növekvő hangsúlyt fektetnek a szociokulturális terület jelentőségére, a beilleszkedés személyi dimenzióira, illetve a társadalmi kölcsönhatások gyakoriságára és intenzitására. E megközelítés határozottan szükségesnek tartja, hogy a bevándor-lók a társadalom valamennyi területén beilleszkedjenek, ideértve a polgári, kulturális és politikai területeket is. Ezenkívül a beilleszkedés kétirányú folyamatként történő felfogása ugyanúgy a befogadó társadalmak, azok állampolgárainak, rendszereinek és szervezeteinek hozzáállására irányítja a figyelmet. A beilleszkedés különböző dimenziói összefonódnak és az egyik területen elért eredmények erősítik a többit. A munkahelyek például igen értékes szerepet töltenek be a nyelvi és a kulturális kompetencia fejleszté-sében, valamint a társadalmi kapcsolatok kialakításában. A társadalmi kapcsolatok pedig bővítik a gazdasági lehetőségeket. A nyelvtudás hasznos a munkaerőpiacon és további képzési lehetőségeket is nyújt. Ugyanakkor a befogadó ország lakosságának és társadal-mának ismeretéről is képet ad.

A beilleszkedési politikák a bevándorlók szempontjából pozitív eredmények elérésére törekednek a foglalkoztatás, a lakhatás, az oktatás, az egészségügy stb. területén. Az újonnan érkező és a már letelepedett bevándorlók könnyebben el fogják tudni érni ezeket az eredményeket, ha bizonyos készségeket, például a nyelvtudást és a befogadó ország ismeretét fejlesztik. Ebben az értelemben a bevezetési programok a társadalom-ban való teljes körű részvételhez szükséges készségek elsajátításában segítik az újonnan érkezőket. Ugyanakkor az egyének beilleszkedése és a humán tőkével kapcsolatos kérdések mellett a szociális kohézióra és az eltérő társadalmakban való egyenlőségre is hangsúlyt kell helyezni. Azonban a készségek mellett olyan erős mechanizmusokra

�

10 Kézikönyv az integrációról

is szükség van, amelyek a készségek elsajátítását szolgálják, illetve lehetőséget terem-tenek azok használatára. A társadalomnak és intézményeinek aktívan nyitniuk kell a bevándorlók irányába. A készségek elsajátítása nem csak a bevándorlókon múlik, hanem azon is, hogy az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség alapján a kormányok és a társadalmi szereplők tág lehetőségeket biztosítanak-e a részvételhez. A felelősség egyensúlyának tisztázása elengedhetetlen a tisztességes és hatékony beilleszkedési politikák megtervezéséhez.

Azon túl, hogy az „állam” és a „migráns személy” között kapcsolat alakul ki, a beilleszke-dés egy olyan folyamat, amelyben a különböző szintű kormányzati és nem kormányzati szereplők – például a munkáltatók, a szakszervezetek, a vallási szervezetek, a civil társa-dalom, a bevándorlók szervezetei, a média és a bevándorlókat támogató nem kormány-zati szervezetek – szoros partnerségi kapcsolatban állnak egymással. A politikai vezetők például igen nagy felelősséggel bírnak népművelőként betöltött szerepükben, valamint – az idegengyűlölő és rasszista irányzatok ellen hatva – a bevándorlókhoz való pozitív hozzáállás elősegítésében. A munkáltatók munkahelyeket biztosíthatnak, készségfej-lesztő képzéseket és nyelvoktatást nyújthatnak, betanítást kínálhatnak, megkönnyít-hetik a lakhatáshoz való hozzáférést, és tájékoztathatják a közvéleményt a bevándorlás gazdasági előnyeiről. A média is fontos szerepet játszik abban, hogy kiegyensúlyozott tudósítást és tájékoztatást nyújtsanak a közvéleménynek az újonnan érkezők irányában tanúsított hozzáállásról. A közvélemény nyitottsága és az általuk tanúsított jó szomszéd-ság a sikeres beilleszkedés elengedhetetlen eleme, és ezeket önkéntes programokon keresztül ösztönözni lehet. A beilleszkedés közös felelősség, továbbá számos szereplő részvételét vonja maga után.

A bevándorlók aktív részvétele jogaikon és kötelezettségeiken alapszik, amelyeket fokozatosan hangolnak össze az állampolgárokéval. Az intézményekbe történő bejutás, a szolgáltatások és polgári részvétel eszközeinek hozzáférhetősége teremtik meg a bevándorlók számára az aktív állampolgárság gyakorlásának feltételeit. A sportklubok-tól a politikai pártokig terjedő közösségi élet nyitottsága döntő fontosságú a folyamat kimenetele szempontjából. Minden szervezetnek az a feladata, hogy az esélyegyenlősé-gi politikák alkalmazásán, a bevándorlók valamennyi szinten történő foglalkoztatásán és a bevándorlók szervezeteivel való együttműködésen keresztül láthatóvá tegye a kul-túrák közötti valós viszonyokat. A bevándorlók szervezetei is kulcsfontosságú partnerek a részvételen alapuló kormányzás gyakorlásában. Különösen a helyi szinten meghozott politikai döntések érintik jelentős mértékben az állampolgársággal nem rendelkező letelepedett személyeket, akik különféle konzultációs mechanizmusokon keresztül gya-korolják részvételüket. A bevándorlók ugyanakkor az állampolgárság megszerzésére is ösztönözhetők.

10

11Kézikönyv az integrációról 11

Mikellabeváltgyakorlatátadásához?

A bevált gyakorlatok fogalmát a következőképpen lehetne meghatározni: olyan meg-közelítések, amelyek kutatások és értékelések alapján hatékonynak és fenntarthatónak bizonyultak, illetve kimagasló eredményekkel szolgáltak, és amelyek különböző hely-zetekben és helyzetekre alkalmazhatók.

• A tanulságok a jó és a rossz tapasztalatokból is levonhatók.• A legtöbb gyakorlat erős és gyenge elemeket is tartalmaz.• Egyik gyakorlatot sem lehet a maga teljességében megismételni.• Az összes gyakorlatot a helyi körülményekhez kell igazítani.

Abeváltgyakorlatokrólkészítettdokumentációtmegkellőrizni

• Mi volt a gyakorlat által kezelendő probléma és ki fedezte fel a problémát?• Ki kezdeményezte a gyakorlatot, és ki vett részt benne?• Ki dolgozta ki a gyakorlatot, és melyek voltak a folyamat állomásai?• Milyen pozitív és/vagy negatív következményekkel járt?• Mi mondható el a hosszú távú pénzügyi megvalósíthatóságról?• Eredményesség: a gyakorlat hatása.• Hatékonyság: az elért hatás költségben mért aránya.• Fenntarthatóság: tartós hatás, megismételhetőség.• Externáliák: azaz a gyakorlatnak a közvetlen kedvezményezetteken kívül más

személyekre gyakorolt nem tervezett pozitív és negatív hatásai.• Alkalmazhatóság: a gyakorlat jelentősége a célcsoport számára.

^

^

1. fejezetAz újonnan érkezett bevándorlók és az elismert menekültek társadalmi bevezetése


Az újonnan érkezett bevándorlók és az elismert menekültek társadalmi bevezetése

Ez a fejezet a bevezetési programok tervezésével és végrehajtásával foglalkozik. A résztvevők nyelveket tanulhatnak, kapcsolatokat építhetnek ki a munkaerőpi-accal, valamint ismereteket szerezhetnek a befogadó országról a jól megtervezett és finanszírozott programok segítségével. A kormányoknak lehetőségük van arra, hogy a partnerek szerepét betöltő helyi hatóságokkal, szociális partnerekkel és nem kormányzati szervezetekkel dolgozzanak együtt, valamint rendszeresen kiértékeljék a programokat annak érdekében, hogy a társadalmi bevezetést eredményes erőfe-szítések kísérjék.

A beilleszkedés többéves folyamat, amely sok esetben az állampolgárság megszerzésén is túlhalad, sőt olykor a második és harmadik generációk életéig is eltart. A folyamatot tovább erősíti az elkötelezettség, azaz ha a befogadó társadalmak vállalják, hogy szíve-sen fogadják a bevándorlókat és lehetőségeket nyújtanak számukra a nyelv, az alapvető értékek és szokások megismerésére, illetve ha a bevándorlók részéről megmutatkozik az az elhatározás, hogy a befogadó társadalom részévé váljanak.

A bevezetési programok a jövőt szolgáló befektetések, amelyek megtételére mind a bevándorlóknak, mind a társadalomnak hajlandóságot kell mutatnia. Megadják a bevándorlóknak a kezdő lökést, hogy képesek legyenek az önállóvá váláshoz szükséges lényeges készségek elsajátítására, és ezáltal érdemes legyen fáradozni értük. A befekte-tés úgy térül meg a társadalom számára, hogy a bevándorlók felkészültebb állampolgá-rokká válnak, akik képesek lesznek a társadalom javát szolgálni.

A bevándorló tartózkodásának korai szakasza a befogadó országban különös jelen-tőséggel bír. A kormányok közül néhány a bevándorló tartózkodásának kezdeti szakaszával foglalkozó bevezetési programokat indított el. A bevezetési programok általában három fő alkotórészből állnak: nyelvoktatás, polgári eligazítás és munkaerő-piaci szakképzés.

*

1�Kézikönyv az integrációról

1.1. Programtervezés

A tanítási módszerek különféle formáit és egész skáláját alkalmazó különböző szintű tanfolyamok az eltérő tanulmányi háttérrel vagy az országra és a nyelvre vonatkozó előzetes ismeretekkel rendelkező bevándorlókat segíti az eredményes nyelvi képzés teljesítésében. Ez használható képesítést eredményez. Ideális esetben a programok keretében felméréseket szerveznek a tanfolyamokat követően a résztvevők tudásszint-jének értékelése végett.

Nyelvi képzés

A nyelvoktatás különösen azokban az országokban alkotja a kormányok társadalmi bevezetésre fordított erőfeszítéseinek legfontosabb részét, ahol az újonnan érkező bevándorlók és a menekültek még nem ismerik – gyarmati vagy más kötelékeken keresztül – a helyi nyelvet. A tanfolyamok általában azokat a jogszerűen tartózkodó fel-nőtteket célozzák meg, akik nem rendelkeznek a hivatalos nyelv vagy nyelvek megfelelő ismeretével. Bár a kormányok számottevő anyagi forrást fordítanak a nyelvi programok-ra, sokuk szembesül az optimális eredmények nem teljesülésével.

A résztvevőket gyakran különböző szintű nyelvi képzésekre osztják be. Svédországban felmérik a résztvevők adott nyelvi készségeit, majd négy szintre osztják be őket (két szintet az egyetemi tanulmányi háttérrel rendelkező résztvevők számára tartanak fent).

Z

$

*

A bevezetési programok egyik példájával Gent városában (Belgium) találkozhatunk, ahol a város és nagy részben a flamand közösség által (városfejlesztési politika és beilleszke-dés címén) finanszírozott önkormányzati integrációs szolgálat működik. A város befoga-dó programja a flamand jogszabályokat ülteti át a gyakorlatba (2003, 2004. április 1-jétől kezdve), amelyek az újonnan érkezett családtagokat, rendezett helyzetű bevándorlókat, elismert menekülteket, az emberkereskedelem áldozatait és a kiskorúakat célzó beve-zetési tanfolyamokat rendelik el. A jogszabályok olyan menedékkérőkre is kiterjednek, akik eljutottak az elbírálási folyamat egy olyan szintjéig, ahol kérelmüket részleteikben vizsgálják meg. Néhány csoport számára kötelező a bevezetési tanfolyamokon való részvétel. A bevezetési programok hollandórákból (négy szinten 1200 óráig bezárólag, amelyből 120 órát magában a központban adnak le), és 75 óra „társadalmi orientáció” órából állnak. A „társadalmi orientáció” óra gyakorlati és közigazgatási kérdésekkel foglal-kozó modulokból áll, valamint tájékoztatást nyújt a kulturális és társadalmi tevékenysé-gekben való részvételről. Gentben ezek az órák török, arab, francia, angol, orosz, spanyol, perzsa, albán és szomáli nyelven vehetők igénybe. A város más szervezetekkel együtt egy „személyre szabott” egyéni befogadó program elindítására is törekszik, amely foglalkoz-tatási, oktatási és képzési tanácsadást is magában foglal. Jelenleg körülbelül 500 újonnan érkezett felnőtt bevándorló vesz részt a bevezetési programban.

Kapcsolatfelvétel: www.gent.be/integratiedienst/, Kom-Pas-i Központ: [email protected]

1� Kézikönyv az integrációról


A 2004. évi német migrációs törvény szerint szabályozott bevezetési tanfolyamok keretében az órabeosztás az előzetes nyelvi készségeket és tanulmányi tapasztalatokat tükrözi. A múlt gyakorlatával ellentétben a migrációs csoport – amelyikhez a résztvevő tartozik – nem lesz irányadó a nyelvórák beosztásában. Sok ország kínál külön alfabe-tizációs órákat – általában intenzívebb oktatással együtt – és speciális tanfolyamokat a fiatal bevándorlók számára. A tanfolyamok sok esetben nyelvi felméréssel zárulnak. Dániában például a nyelvtanfolyamok és nyelvi felmérések az Európai Tanács „Közös Európai Nyelvi Keret: Tanulás, oktatás, értékelés” (CEFR) elnevezésű programjának szint-jeihez kapcsolódnak.

A tanfolyami bizonyítványok hasznosnak bizonyulhatnak a résztvevők számára a továb-bi munkaerő-piaci és képzési lehetőségek szempontjából, ha azok formátumát a mun-káltatók és más oktatási intézmények ismerik. Az oktatási tananyagot és módszereket az ilyen lehetőségekre figyelemmel kell kidolgozni.

A német belügyminisztérium által elrendelt nyelvtanfolyamok kiértékelése rámutat arra, hogy az írásbeli nyelvi készségek oktatása és értékelése döntő fontosságú, mivel a német társadalomban és munkaerőpiacon való részvétel gyakran megköveteli az írásbeli jártasságot. Bár a szóbeli kommunikációs készségek is elengedhetetlenek, a nyelvtanfolyamoknak mégsem kizárólag ezekre kellene a hangsúlyt helyeznie. A kiérté-kelés alapján a nyelvi képzésnek azokra az általános és munkahelyi helyzetekre kellene összpontosítania, amelyekben a bevándorlóknak valószínűleg szükséges a német nyelv ismerete.

A bevezetési tanfolyamok szakmai tartalma

A bevált gyakorlat alapján a bevezetési tanfolyamokat rugalmasan kell tervezni, hogy inkább a párhuzamos nyelvoktatást és munkaerő-piaci részvételt tegyék lehetővé, mintsem a nyelvtanulás, szakképzés és felsőoktatás szigorú, egymást követő modelljeire épüljenek. Ideális esetben a tanfolyamok a nyelvi és szakképzést is magukban foglalják, továbbá értékelik a meglévő készségeket.

Ha a bevezetési programok célja az önállóság, akkor a programtervezés középpontjában a munkaerőpiaccal való szoros kapcsolat kiépítésének kell állnia. Megérkezésükkor a résztvevők közül sokan nem rendelkeznek munkaerő-piaci kapcsolatokkal, ha család-egyesítési rendszereken keresztül vagy menekültként lépnek be az országba. A munka-közvetítő irodák, a szakmai tanácsadó központok, a partnerségi szerződések és a szak-képzés is mind a bevezetési program részei lehetnek, amelyeket a nyelvtanuláson kívül vagy azzal együtt kínálnak. Dániában például a munkaerő-piaci képzés bértámogatással kínált rövid távú oktatást, munkahelyi képzést vagy alkalmazást foglalhat magában. A bevándorlók vagy menekültek mentori szolgáltatást is igénybe vehetnek a szociális, nyelvi és szakmai képzettségük fejlesztésének támogatása érdekében.

*

*


A kombinált foglalkoztatási-nyelvi programok gyakran igen hasznosak, hiszen a részt-vevők különösen akkor látják hasznát a nyelvoktatásnak, ha az munka vagy képzés keretében történik. Az újonnan érkezők gyorsabban érik el a célokat, ha egyszerre több dologra is lehetőségük nyílik, tehát a programokat inkább párhuzamosan, mint egymást követően kellene folytatni. Hollandiában például az úgynevezett „kettős útirányú” progra-mok a holland nyelv és egy másik elem (azaz a gyermeknevelés támogatása, munka, szak-képzés, önkéntes munkák vagy szociális tevékenységek) ötvözetéből állnak. Különösen a szakmailag képzett és/vagy a dolgozói életből szerzett előzetes tapasztalattal rendelkező személyek részesülnek olyan bevezetésben, amely munkaorientált és a szakmai terüle-tükhöz kapcsolódik. Ilyenformán, a program tartalma aktívan támogatja az egyén mun-kaerőpiacra történő belépését, valamint megkönnyíti a helyi nyelv megtanulását.

A résztvevők motiváltságának fenntartása érdekében elkerülendő, hogy az emberek újra meg újra ugyanazokat a dolgokat tanulják. A bevezetési tanfolyamoknak azt a célt kellene szolgálniuk, hogy az összes újonnan érkező személy teljesen kihasznál-hassa képességeit a munkaerőpiacon, és így ne vesszenek kárba lényeges emberi erőforrások.

Az újonnan érkezők készségeinek dinamikus kiértékelése – amely kevés alaki kritérium-mal rendelkezik és különféle tapasztalatokat mér fel – a származási országban megszer-zett tapasztalatok és ismeretek értékelésében tölti be a leghasznosabb szerepet.

Az ESZA (Európai Szociális Alap) által finanszírozott finnországi SPECIMA projekt az egye-temi vagy egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkező bevándorlókat célozza. A projekt arra törekszik, hogy motivált szakembereket találjon, meghatározza szakismeretük szint-jét, valamint finn vállalatoknál és szervezeteknél helyezze el őket. Az ehhez kapcsolódó intézkedések az egyetemi fokozatok elismerését, a továbbképzést, a képesítések meg-szerzését és a hálózatépítést foglalják magukban. www.mol.fi/migration/

A 2003. évi svéd kormánytámogatás olyan személyek munkaerő-piaci képzésére irá-nyult, akiknek külföldön folytatott felsőfokú tanulmányaik a személyzeti hiányokkal küszködő területekhez (egészségügyi és egészségügyi ellátást végző dolgozók, tanárok, technológusok és tudósok), valamint a munkanélküli bevándorlók esetében az ápolói képzéshez kapcsolódott. Az utóbbinak az volt a célja, hogy az alapellátás és az idősgon-dozás területén dolgozó, két nyelven beszélő személyek iránti szükségletet kielégítsék.

A bevezetési programokból kieső résztvevők aránya sokszor magas, mivel még a tanfo-lyam vége előtt találnak maguknak munkát. A kormányok közül azonban sokan aggo-dalmukat fejezik ki amiatt, hogy ezek az állások alacsony végzettséget igényelnek, és tekintettel az állásbiztonság hiányára a gazdaság ezen ágazatában, a bevándorlók szo-ciális jóléte csökkenhet, ha nem rendelkeznek a képesítést igénylő állások megszerzésé-hez szükséges készségekkel. Jobb megoldás lenne, ha a bevezetési programok formáját

*



és tartalmát azokhoz a bevándorlókhoz igazítanák, akik már dolgoznak. Dánia például otthoni használatra alkalmas, számítógéppel támogatott nyelvtanulási programokat fejleszt ki, így a nyelvtanulás nem akadályozza a munkahelyi képzést. A tanfolyamokra azoknál az állami és magánvállalatoknál is sor kerülhet, ahol a résztvevő alkalmazásban áll vagy munkaképzésben részesül, vagy olyan közoktatási intézményekben is, ahol a résztvevő továbbtanul.

A részidős tanfolyamok, a távoktatás és elektronikus tanulás, valamint a hasonló model-lek igénybevételével a résztvevők számára lehetővé válik, hogy folytassák a bevezetési programokat és egyben munkát is vállaljanak.

Néhány országban a bevezetési programokat megvalósító önkormányzatok egyéni munkaterveket állítanak össze, és az adott személyeket azok igényei szerint osztják be a tanfolyamokra. Noha mindig az a cél, hogy minden egyén számára megtalálják a leg-megfelelőbb programokat, nem minden esetben van arra lehetőség, hogy a személyre szabott képzéshez szükséges szolgáltatások teljes skáláját felvonultassák. Ez különösen a kevésbé sűrűn lakott területekre igaz.

A források egyesítése lehetővé teszi, hogy a szomszédos önkormányzatok különféle tan-folyamokat kínáljanak. A résztvevők számára az is lehetővé válik, hogy képzésüket vagy munkájukat a lakóhelyüktől eltérő önkormányzatban végezzék, így elkerülve azt, hogy költözés esetén családi kapcsolatokat vagy hálózatokat veszítsenek el.

A bevezetési programok polgári tartalma

A bevezetési tanfolyamok ideális esetben egy szívélyes fogadtatást nyújtó társadalom üzenetét közvetítik, amelyek arra ösztönzik az újonnan érkezőket, hogy felelősnek érez-zék magukat azért a közösségért, amelyben élni fognak.

A nyelvtanfolyamok mellett a bevezetési tanfolyamok is hangsúlyozzák a „társadalmi orientáció” fontosságát, valamint annak jelentőségét, hogy a társadalom működését és értékeit megismertessék a bevándorlókkal. A tanfolyamok kitérhetnek az alkotmány olyan alapvető elemeire, mint az emberi jogok és a demokrácia, a politikai rendszer működése, ideértve a politikai és civil társadalomban való részvétel lehetőségeit. Számos program fontos elemét alkotja a nemek esélyegyenlőségével és a gyermekek jogaival kapcsolatos orientáció.

A gyakorlati elemeket számos országban ugyancsak fontosnak tekintik. Például a hol-land beilleszkedési program olyan tanfolyamokat foglal magában, amelyeknek az a célja, hogy megismertessék a résztvevőket a holland egészségügyi, oktatási és jóléti rendszerekkel, illetve a nemzeti szokásokkal. Az Egyesült Királyság tervezett állampolgá-ri órái tájékoztatást nyújtanak majd a szolgáltatások igénybevételéről, a munkaerőpiacra

*

*

*


történő bejutásról, valamint magában foglalja a különböző egyesült királysági közössé-gekről, hitgyülekezetekről és a társadalmi normákról szóló ismereteket is.

Az értékek tekintetében fel kell ismerni, hogy a lakosság is igen eltérő nézeteket vall az értékekkel és magatartásokkal kapcsolatban, és nem mindig a bevándorlóknak bemu-tatott kívánalmak szerint élnek.

Az értékeket úgy lehetne a legjobb megfogalmazásban bemutatni, mint az újonnan érkezők és a befogadó társadalom közös erőfeszítése, hogy az ország normái és szabá-lyai által meghatározott kívánalmak teljesítésére törekedjenek.

Hogyan illeszkedik a polgári tartalom a bevezetési programok tervezési folyamatába? Erre az lehet a magyarázat, hogy a kormányok inkább a bevándorlók tanfolyami pályá-jának elejére kívánják helyezni a polgári eligazítást, mintsem egy későbbi szakaszra hagyják azt, amikor is a nyelvi készségeknek a teljes anyaghoz kell igazodniuk. Másfelől, bizonyos kormányok arra törekednek, hogy a polgári eligazítást a nyelvoktatással ötvözzék, mivel ez a témába vágó és érdekes tartalmat kölcsönözhet a felnőtt képzési óráknak. Ausztriában nincs külön, a társadalmi kérdésekkel foglalkozó tanfolyami rész, amelyre a nyelvképzés keretében kerül sor. A 2004. évi német migrációs törvény olyan bevezetési tanfolyamokról rendelkezik, amelyek alapfokú és haladó nyelvtanfolyamo-kat (mindegyik 300 órás, és körülbelül egy évig tart), és azt követően pedig a német jogrendszerrel, kultúrával és történelemmel foglalkozó 30 órás orientációs tanfolyamot tartalmaznak. A nyelvi és orientációs tanfolyamokhoz záróvizsga is párosul.

1.2. Akitűzöttcélokforrásokkalvalóösszeegyeztetése

A kormányoknak az újonnan érkezőkkel szemben támasztott kívánalmait egyensúlyba kell hozni a bevezetési programok tartós hozzáférhetőségével és minőségével.

Míg a bevezetési tanfolyamok formája és az előreirányzott órák száma országonként eltérő, a bevezetési tanfolyamok általában jelentős forrásokat és közigazgatási kapaci-tást igényelnek. Ez különösen azokra az esetekre igaz, amikor a programok az egyének készségeinek és igényeinek lehető legpontosabb összeegyeztetését célozzák. Azon

*

Frankfurtban a 600 órás nyelvtanfolyamot a városban tartott 40 órás orientáció is követi. Ennek keretében rövid utazást tesznek metróval, sétálnak a városban és megtekintenek egy önkormányzati hatóságot, valamint tájékoztatást kapnak az intézményekről és a német jogrendszerről. A nyolc nyelven elérhető tanfolyamot a helyi letelepedett mig-ránsok tartják.

Kapcsolatfelvétel: Frankfurti Multikulturális Ügyek Irodája, www.stadt-frankfurt.de/amka/ Z

$

*



kívül, hogy a kormányok megteremtik az órák feltételeit, pénzügyi támogatást is nyújta-nak a résztvevőknek az egész napos orientációs programok ideje alatt. Többnyire töre-kednek arra, hogy a támogatások mértéke megközelítse a fizetéseket. Dániában például a bevezetési programok ingyenesek, és azok a bevándorlók vagy menekültek, akik nem tudják eltartani magukat a munka vagy a család segítségével, bevezetési támogatásra jogosultak. A hároméves program dán nyelvórákat, a dán kultúrával, társadalommal és munkaerő-piaci aktivitással foglalkozó órákat foglal magában, amely átlagosan leg-alább heti 37 órát jelent. Svédországban a bevezetési időszak általában két évig tart, és körülbelül átlagosan 525 óra svéd nyelvoktatást, valamint a munkaerő-piaci részvételre történő felkészítést foglal magában. Finnországban tervbe vették, hogy a bevezetési időszakot három évnél hosszabb időtartamra terjesztik ki bizonyos résztvevők, például a betegek, a kismamák, az írni-olvasni nem tudó személyek és néhány fiatal esetében. Még az egyszerűbb bevezetési tanfolyamok mindegyike is kötelezettségvállalást jelent az erőforrások tekintetében. A várólisták gyakoriak, és a potenciális hallgatókat nem mindig lehet az órákra beosztani.

Ugyanakkor néhány ország kötelezővé teszi a tanfolyami részvételt, és szankciókat alkalmaz a tartózkodási engedélyek meghosszabbításával és a társadalombiztosítási járulékok fizetésével kapcsolatban. Dániában csökkentik a bevezetési támogatást, ha a résztvevő elfogadható indok nélkül marad távol a programtól. Ausztriában és a nemso-kára bevezetésre kerülő holland rendszerben a résztvevők fizetnek a tanfolyamokért és azok sikeres elvégzése esetén (részleges) visszatérítést kaphatnak. Hiányzás esetére a 2004. évi migrációs törvény lehetséges szankciókat helyez kilátásba, továbbá a résztve-vőket bizonyos mértékű pénzügyi hozzájárulás fizetésére kötelezi, ami a tervek szerint óránként 1 euro. Ez alól a szociális ellátásban részesülő személyek kivételt képeznek. Franciaországban a magas óralátogatási arány elősegíti az állampolgárság megszerzé-sének folyamatát. A stratégiáknak nem (kizárólag) szankciókra, hanem a részvételt és a tanfolyamok elvégzését jutalmazó ösztönzőkre kell épülniük.

A kötelező programokat, illetve a szankciók és/vagy ösztönzők alkalmazását egy bizo-nyos idő elteltével értékelni kellene annak megállapítása érdekében, hogy ezek milyen mértékben járulnak hozzá a tanfolyamok minőségének emelkedéséhez és az óralátoga-tások növekedéséhez.

Az ingyenes órák esetében az erre fordított jelentős kiadásokat a kormányon belül is vitatják, és a felelős szervezeti egységek kénytelenek alátámasztani a bevándorlóknak nyújtott nyelvi képzés hosszú távú gazdasági és szociális előnyeit. Az új tagállamokban a bevezető tevékenységek költségvetési vonzata még inkább szembetűnő, mint az EU-15-ben, de erre a célra külső és közösségi hozzájárulások is fellelhetők. A magánszektor hozzájárulásai további egyeztetés tárgyát képezhetik a jövőben.

*

21Kézikönyv az integrációról

A bevált gyakorlat alapján a programoknak hozzáférhetőnek, megfizethetőnek és jó minőségűnek kell lenniük, továbbá eredményeiket rendszeresen ki kell értékelni.

Amennyiben a bevezetési tanfolyamok munkaerő-piaci intézkedéseket is tartalmaz-nak, a kormányok különösen nagy kihívásokkal szembesülnek a végrehajtás tekin-tetében. Személyre szabott programok nem kínálhatók minden esetben. A bevezetési programok olykor egységes megoldásokat nyújtanak annak ellenére, hogy azokat az egyes személyek tanulmányi hátteréhez és munkaerő-piaci kilátásaihoz kellene igazí-tani. Bizonyos, a bevándorlókat nagyobb létszámban fogadó vagy kevesebb forrással rendelkező országok esetében megfelelőbbek lennének a nyitott „elszámolóházak”, ahol a bevándorlók egyéni tanácsadást kaphatnának, és sajátos „beilleszkedési ter-vekről” egyeztethetnének anélkül, hogy belépnének egy átfogó nyomonkövetési folyamatba.

Az átfogó „polgári eligazító” tanfolyamok változataként a francia – a „beilleszkedési meg-állapodás” keretében az állami elkötelezettség részét képező – „polgári képzési napok-hoz” hasonló egynapos tanfolyamokat kínálhatnának az országok. A polgári képzési nap az alapvető jogokkal, Franciaország legfőbb alapelveivel és értékeivel, továbbá a francia intézményekkel foglalkozik. A franciaországi életről szóló tájékoztatási napot is tartanak, amely az egészségügy, az iskoláztatás, a lakhatás, a képzés és a foglalkoztatás témáival foglalkozik. Ezek az egynapos tanfolyamok a Franciaországba érkező migránsok anya-nyelvei közül a négy legfontosabb nyelven vehetők igénybe.

Portugáliában a nemzeti „Portugál Menedék” című program állampolgári modulja 12 órás. A program elősegíti az aktív állampolgárság gyakorlását, és a következő három képzési egységből áll: „egyéni, állami és közvetítő szervek” (4 óra), „esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód a munkához, munkavállaláshoz és szakmai képzéshez való hozzáfé-rés terén” (6 óra), valamint „az információhoz való hozzáférés formái” (2 óra).

Az eltérő óraszám mellett, különböző szintű bevezetés nyújtható a migránsok bizonyos csoportjai számára. A bevezető beilleszkedési programok fő célcsoportjai a maradni akaró, jogszerűen tartózkodó bevándorlók és olyan elismert menekültek, akik har-madik országok állampolgárai. Adott esetben és a nemzeti beilleszkedési politikákkal összhangban a bevezető beilleszkedési programok célcsoportjai más csoportokra, például az EU-s bevándorlókra, az ideiglenes munkavállalási engedéllyel rendelkező bevándorlókra, a helyettesítő védelem kedvezményezettjeire, a menedékkérőkre, a hosszú távra letelepedett bevándorlókra, a visszatérő állampolgárokra, valamint az etnikai vagy nemzeti kisebbségekre is kiterjeszthetők. A szűkös forrásokra való tekintettel a beilleszkedési tanfolyamok többnyire elsősorban a tartós letelepedési engedéllyel rendelkező bevándorlók és az elismert menekültek által vehetők igénybe. Mindemellett az ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező bevándorlók is sze-rezhetnek alapvető információkat a befogadó országukról, például arról, hogy hogyan

*



érhetik el a kórházi ügyeletet, templomokat, rendőrséget stb. Ez az alapvető információ segítheti őket a társadalmi elszigeteltség elkerülésében, és segítséget nyújthat az ide-iglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező bevándorlók számára a szomszédaikkal és a közösséggel folytatott mindennapi életükben. A közösségi élet sajátos szempont-jaival foglalkozó és a befogadó ország szokásairól és hagyományairól szóló általános tájékoztatást is magában foglaló kézikönyvek és füzetek a helyi üdvözlő eseményekkel együtt hasznos példaként szolgálnak. A kézikönyvek nyomtatott vagy digitális formá-tumban is közzétehetők, és különböző közösségi nyelvekre is lefordíthatók. Az ilyen jellegű társadalmi bevezetés, amely inkább a közösségi feszültségek csökkentésére, mint a foglalkoztathatóságra összpontosít, jó módszere annak, hogy az ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező bevándorlókat messzemenő anyagi kötelezett-ségvállalás nélkül bevonják.

Némely országok azt a gyakorlatot követik, hogy az újonnan érkezők kizárólag bizonyos csoportjainak felkínált kiterjedt bevezetési programokon kívül, megfelelő szintű beveze-tési támogatást nyújtanak a bevándorlók többi csoportjai számára.

A nyilvántartásba nem vett bevándorlókat és menedékkérőket jellemzően kizárják a bevezetési tanfolyamokban való részvételből, mivel biztos jogállás hiányában a kor-mányok el kívánják kerülni a felmerülő elvárásokat. A menedékkérők néhány esetben korlátozott mértékben részt vehetnek a bevezetési tevékenységekben. Ez azt a célt szolgálja, hogy megerősítse készségeiket, és irányítsa őket jövőjük felépítésében, füg-getlenül attól, hogy kapnak-e menedéket vagy sem. Ez az ideiglenes védelmi státusszal rendelkező személyekre is kiterjed némely országban, például Lengyelországban, ahol az elismert menekültekhez hasonlóan egy 12 hónapos sajátos beilleszkedési programot végezhetnek el. A helyi szintű vagy nem kormányzati szereplők gyakorta nem tesznek különbséget a beilleszkedéshez kapcsolódó tevékenységeikben részt vevő személyek jogállása alapján.

*

Számos ország állított össze kézikönyvet a bevándorlók számára. Például Írország Bevándorlási Tanácsának „A bevándorlók írországi jogairól és jogosultságairól szóló kézikönyve” a bevándorlók csoportjainak és a bevándorlókkal kapcsolatban álló vala-mennyi állami, magán- és nem kormányzati szervnek igyekszik tájékoztatást nyújtani. A kézikönyv átfogó képet ad a vonatkozó jogszabályokról, és különbséget tesz a migráns munkavállalók, az üzletemberek és az önálló vállalkozók, a nemzetközi diákok, a beván-dorlók családjai és az ír állampolgárok, a látogatók, a tartózkodási engedéllyel rendelke-ző személyek, az ír állampolgárságú gyermekek szülei és testvérei, valamint az államban engedély nélkül tartózkodó személyek között. A kézikönyv mindegyik csoport jogait és jogosultságait tárgyalja, továbbá az egyik melléklet az érintett irodák és szervezetek címeit is tartalmazza.

www.immigrantcouncil.ie/handbook.htmZ

$


1.3. Közösmunkaapartnerekkel

A beilleszkedés megosztott felelősség, amelyben számos szereplő dolgozik együtt meg-felelő politikák és eredmények kifejlesztésén. Döntő fontosságú, hogy minden érintett fél készséges és nyitott legyen a végrehajtó partnerként, finanszírozóként vagy ügyfél-ként velük együtt dolgozó szereplőktől érkező visszacsatolásra.

Függetlenül attól, hogy a politikákat különböző kormányzati szinten vagy más nem kormányzati szervezetek hatják végre, a megbízó szerv és a végrehajtó szervezet közötti konzultáció mértéke döntő tényező. A program teljesítésétől való túlzott eltérés elke-rülése érdekében a megbízott minisztériumoknak lehetővé kell tenniük a rendszeres visszacsatolási csatornák igénybevételét és a politikatervezésben történő részvételt. A helyi és regionális kormányzat, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és a bevándorlók szervezetei az egyes bevándorlókkal és az őket befogadó állammal együtt mind a „beilleszkedési hálózat” részei. Fontos, hogy ahol sok szereplő dolgozik együtt, ott a bevándorlók számára biztosítsák a könnyű hozzáférést és az átláthatóságot. Például Finnországban a több nyelven elérhető, internetalapú „Info Bank” (www.caisa.hel.fi) lehetővé teszi a tárgy szerinti információkeresést, így a felhasználónak nem kell tudnia, hogy melyik hatóság mivel foglalkozik.

Helyi szint

A különböző kormányzati szintek között létrejött partnerségeket a megosztott felelős-ségek, valamint a politikatervezéssel és a költségvetés felosztásával foglalkozó konzul-tációk szabályozzák.

Bizonyos európai országok szilárd hagyománnyal rendelkeznek a kiterjedt helyi kormányzás tekintetében, és a helyi hatóságok felelősek a lakosságnak, köztük az

*

Portugáliában, a lisszaboni és oportói Nemzeti Migrációs Támogató Központok (CNAI) munkájában hat minisztérium osztályai (Határellenőrzési Szolgálat – SEF, Munkaügyi Felügyelőség, Szociális Biztonság, Egészségügy és Oktatás), valamint a migrációs törvény- nyel, a családegyesítéssel, a képesítések elismerésével, valamint a munkaerő-piaci beil-leszkedéssel kapcsolatos speciális támogatást nyújtó irodák vesznek részt. Amit erősíteni kell, az a különböző bevándorló közösségekből származó szociokulturális közvetítők részvétele, akik kulcsfontosságú szerepet töltenek be a kapcsolattartás és a probléma-megoldás folyamatában. A CNAI-val összefüggésben egy 25 Helyi Migrációs Támogatási Központból (CLAI) álló hálózat is működik, amely információs szolgáltatásokat nyújt, és egy Migrációs Segély telefonos ügyfélszolgálatot is működtet, amely napi 12 órában négy nyelven vehető igénybe.

www.acime.gov.ptZ

$

*



újonnan érkezett bevándorlóknak és az elismert menekülteknek nyújtott számos szolgáltatásért. Litvánia például helyi szintre utalta a menekülteknek szóló beilleszke-dési program végrehajtására vonatkozó illetékességet. A helyi hatóságoknak különös erősségük, hogy a bevezetési folyamatban érintett valamennyi osztályt és szervezetet össze tudják fogni, így megkönnyítik a szolgáltatásokhoz és a támogatáshoz való hozzáférést a bevándorlók számára. Franciaország egyike azoknak az országoknak, amely úgy kovácsol előnyt ebből az erősségből, hogy rendszerbe fogta azokat az országban működő regionális és helyi befogadó pontokat, amelyek szívesen látják az újonnan érkezőket, megállapítják azok szükségleteit az oktatás és a szociális segély tekintetében, a kormányzati szolgáltatásokkal kapcsolatban tanácsadást nyújtanak számukra, továbbá ahol az újonnan érkezők az első tapasztalatot szerzik a francia tár-sadalomról. Olaszországban a Munkaügyi és Szociális Minisztérium és a régiók között létrejött keretegyezmények irányítják a helyi szinten végrehajtott beilleszkedési poli-tikákat. A nyelvi képzés központi elemnek mondható, különösen a toszkán, umbriai és veneto régiókkal kötött egyezményekben.

Bizonyos országokban a (vezető) szervezet hivatalos megállapodásokat köt az önkor-mányzatokkal a kormányzat egyes szintjeihez tartozó hatáskörök rögzítése érdekében. Jellemzően ezek a megállapodások határozzák meg az egyes önkormányzatokban lete-lepedő személyek számát. Ezt követően a kormány személyenként járó meghatározott összegből álló általános támogatást nyújt. Az általános támogatások arra valók, hogy az önkormányzatoknak a menekültek befogadása kapcsán felmerült többletköltségeit, például a megélhetési költségeket, nyelvtanfolyamokat és az óvodák, illetve iskolák esetében esetlegesen szükséges többletforrásokkal kapcsolatos költségeket fedezzék. Ez a rendszer a kormány részletes utasításainak elkerülésére törekszik, míg egyszerre teremt gazdasági ösztönzőket, hogy az eredményes bevezetési programokért ellenszolgáltatást nyújtson az önkormányzatok számára. Például, ha a résztvevő a tervezettnél rövidebb idő alatt teljesíti a program céljait, a teljes támogatást akkor is kifizetik az önkormányzatnak.

E megközelítés egyik jó példája a dán rendszer. Az 1999. évi integrációról szóló törvény értelmében az önkormányzatok kötelesek bevezetési programokat megvalósítani, de ennek valamennyi költségét a kormány finanszírozza. A támogatásokat úgy strukturál-ják, hogy azok ösztönzőket teremtsenek az önkormányzatok számára: magasabb szintű tevékenységért magasabb támogatást fizetnek, és külön támogatást fizetnek minden bevándorló vagy menekült számára, ha sikeresen teszik le a dán nyelvvizsgát, vagy ha legalább fél évig folyamatos alkalmazásban állnak. Az újonnan érkezett bevándorlók és a menekültek beilleszkedéséről szóló jogszabályok külön rendelkezéseket tartalmaznak az önkormányzatok közötti együttműködésről és bizonyos feladatoknak magánvállalatok, oktatási intézmények vagy nem kormányzati szervezetek által történő teljesítéséről.

Nyugat-Uusimaa finn tartományban minden városban vagy önkormányzatban működik egy bevándorlási iroda, amelynek irányítása alatt bevándorlási munkacsoportok működ-


nek. A bevándorlási iroda képviselői mellett a csoportok általában a szociális jóléti iroda, a foglalkoztatási iroda, az egészségügyi központ, az oktatási iroda, a felnőttoktatási rend-szer, a társadalombiztosítási intézmény és a helyi lakhatási iroda képviselőit is magukban foglalják. Minden bevándorlóról készítenek egy kartont, amelynek segítségével nyomon követik az adott személy terveit és életútját. A csoport különböző tagjai frissítik a kartont, és rendszeres kapcsolatban állnak a szóban forgó személlyel. A gyermekek részére külön csoportot hoztak létre, ezek az úgynevezett „kölyökcsoportok”. Ezek az összes, iskolába vagy óvodába járó migráns gyermeket és fiatalt magukban foglalják, feltérképezik hely-zetüket és támogatásra vagy egyéb intézkedésekre vonatkozó szükségleteiket. Ezekben a csoportokban az önkormányzat vezető oktatási tisztségviselői, az iskolai szociális mun-kások, és számos iskolaigazgató, tanár, valamint gyógypedagógus is részt vesz.

Míg a központi kormányzatok számára az önkormányzatok által nyújtott minőségi szol-gáltatások biztosítása bír elsődleges jelentőséggel – például a finanszírozások eredmény-orientálttá alakításán keresztül –, mégis vitatható az, hogy a politikai döntéshozatalra gyakorolt nagyobb befolyás szükséges ahhoz, hogy a nemzeti keretszabályozás jobban alkalmazkodjon a helyi körülményekhez. A nyíltabb partnerségek és ennek állandó kerete nemcsak végrehajtóvá tehetné a helyi szintet, hanem a politikatervezéshez is utat nyitna.

Szociális partnerek

A szociális partnereknek előnyük származik az önellátó bevándorlókból, és ideális eset-ben részt vesznek a bevezetési programok tervezésében, finanszírozásában és végre-hajtásában.

Ahogy a bevándorlás és a beilleszkedés egyre szorosabb kapcsolatba kerül az európai társadalmak szociogazdasági céljaival, úgy fokozottabb figyelmet fordítanak a szociális partnereknek a beilleszkedésben betöltött szerepére. A szakszervezetek különösen aktívak a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség területén, valamint a kép-zések biztosításában. A bevezetési szakaszban a munkáltatók is gyakorolhatják a beil-leszkedéshez fűződő társkötelezettségüket a fogadó rendezvények megszervezésén, a szálláskereséshez és a szolgáltatások igénybevételéhez nyújtott támogatáson és külön szakmai szókinccsel dolgozó nyelvtanfolyamok biztosításán keresztül. Az újonnan érke-zőknek gyakornoki állást felkínáló vállalatok nyelvi képzést is nyújthatnak, hogy ezáltal is előmozdítsák a nyelv és a szakmai tartalom ötvözését. Különösen azok a nagyvállalatok szervezhetnek programokat az újonnan érkezők számára, amelyek rendszeresen foglal-koztatnak külföldi munkavállalókat. A bevándorlók még jobb elfogadása érdekében a vállalatok pénzügyi és más képzést is nyújthatnak, hogy támogassák a kisebbségi cso-porthoz tartozó vagy bevándorló vállalkozók beszállítóvá válásának folyamatát.

Olaszországban a területi migrációs tanács keretében Belluno tartomány (Veneto) a kereskedelmi kamarával és a helyi szociális szövetkezettel együttműködésben egy, a

*



nem EU-s munkavállalókat célzó befogadó és lakhatási programot mozdított elő azzal a céllal, hogy megkönnyítse a munkaügyi és társadalmi integrációt. Első lépésként olyan vállalkozókkal és szakmai szervezetekkel kötöttek megállapodást, amelyek a megfelelő lakhatás biztosításával foglalkoznak és a bevándorlóknak biztosítandó házak keresleté-nek és kínálatának összehangolását segítik elő.

A kormányzatok valamennyi szinten képesek lennének nagyobb mértékben bevonni a vállalatokat a bevándorlók beilleszkedésével foglalkozó ügyekbe a kormányzati progra-moknak a vállalati szociális felelősségi programokkal való összekapcsolásán keresztül.

Míg a kormányok gyakran elsődleges felelősséget vállalnak olyan bevándorlók beillesz-kedéséért, akik esetében huzamos idejű tartózkodásra számítanak, a magánszektor külö-nös szerepet játszhatna a bevándorlók más csoportjai, például az ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező bevándorlók támogatásának biztosításában. Spanyolországban a jog előírja, hogy a munkáltatóknak megfelelő szállást kell biztosítaniuk az ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező bevándorlók számára. Cipruson az ideiglenes mun-kavállalási engedéllyel rendelkező bevándorló befogadásával (a lakhatást is beleértve) kapcsolatos minden intézkedést a munkáltatók által vagy azok segítségével hajtják végre (hat évnél rövidebb időre szóló ideiglenes munkavállalási engedély kiadása egy bizonyos állás és munkáltató tekintetében). Kötelezettségeik nem teljesítése esetén a munkáltatók büntetésben részesülnek, és külföldi munkavállalók foglalkoztatására a továbbiakban nem kapnak engedélyt.

A kormányok segítséget kínálhatnak a kisebb vállalatok, egyéb üzleti vállalkozások, illetve szakszervezetek számára a gazdaság olyan ágazataiban, ahol a bevándorlók közül sokan találtak munkát az említett szervezetek képzési kapacitásainak kiterjesztésén keresztül.

*

Az „Unió de Pagesos” a katalán mezőgazdasági termelők szövetsége, amely mentori szolgáltatásokat kínál az idénymunkások számára spanyolországi tartózkodásuk idejére. „Fejlesztési ügynököknek” szóló tanfolyamokat is szervez azzal a céllal, hogy képzést nyújtson a Katalóniába idénymunkára érkező bevándorlók számára, és így, amikor azok visszatérnek származási országukba, megoszthatják tapasztalatukat, és előmozdíthatják a gazdasági és szociális fejlődést szolgáló projekteket. A tanfolyam különböző témákkal fog-lalkozhat: informatika, mezőgazdaság, fejlesztési együttműködési projektek, nyelvek stb.

A kertészeti vállalkozások számára alkalmi munkaerőt kínáló egyesült királysági Fusion Personnel vállalat egy képzési rendszert dolgozott ki a munkavállalói számára, akik elsősorban nemrégiben érkezett bevándorlók. Írás-olvasási, számolási és nyelvi képzést nyújtanak, valamint az ezen való részvételt biztosítandó az alkalmazottak számára min-den héten szabadságot adnak.

www.bitc.org.uk/resources/case_studies/fusionsfl.htmlZ

$

*


Nem kormányzati szervezetek

A nem állami szereplők széles skálája vesz részt az újonnan érkezők bevezetésében. Az egyházi és egyéb jóléti szervezetek, valamint a különböző méretű „klasszikus nem kormányzati szervezetek” kulcsfontosságú szerepet játszanak a végrehajtásban, gyak-ran a bevándorlók bevezetését célzó állami rendszereket alkalmazva. A spanyol kor-mány például beilleszkedési politikája döntő eszközeinek tekinti a nem kormányzati szervezeteket célzó finanszírozási csatornákat, továbbá jelentős autonómiát nyújt a finanszírozott szervezeteknek. Az Egyesült Királyságban jelenleg nincsenek nemzetileg meghatározott intézkedések az újonnan érkezett bevándorlók fogadása tekintetében, a nem kormányzati szervezetek pedig a bevezetési programok széles skáláját kínál-ják. A Cseh Köztársaság és Szlovénia is szorosan együttműködik a nem kormányzati szervezetekkel a lakhatással, a nyelvi képzéssel, a munkaerő-piaci beilleszkedéssel, a pszichoszociális tanácsadással és a kulturális tevékenységekkel foglalkozó projektek végrehajtásában. Észtországban a beilleszkedési politikák végrehajtásáért elsődlegesen felelős szervezet az észt kormány által létrehozott Integrációs Alapítvány, amely magán-jogi rendelkezések szerint működik. Kötelezettségei közé tartozik többek között a nyílt projektpályázatok elindítása és az e területhez kapcsolódó különféle források hatékony felhasználásának koordinálása, ideértve a külföldiek által finanszírozott nagy méretű projektek végrehajtását is.

A nem kormányzati szervezetek megosztják a felelősséget a beilleszkedési folyamat tekintetében, és közvetlen kapcsolatot kínálnak a helyi lakosok és a bevándorlók között. Mivel végrehajtó szervezetként és partnerként működnek együtt a kormány különböző szintjeivel, a magánszektorral, alapítványokkal, más nem kormányzati szervezetekkel és helyi csoportokkal, a beilleszkedéshez vezető útról és a kívánt ered-ményekről szóló társadalmi párbeszédben is közreműködnek. A nem kormányzati és egyházi szervezetek önkénteseket is mozgósíthatnak, illetve „befogadó programokat” vagy egyéb csereprogramokat szervezhetnek. Portugáliában például a katolikus egy-ház jórészt önkéntesek által tartott nyelvórákat nyújt plébániáin keresztül szerte az országban.

Fontos, hogy a nem kormányzati szereplők sorában a bevándorlók szervezetei nagyobb szerepet játszanak a bevezetési folyamatban. A bevándorlók szervezetei gyakran jó szolgáltatók az alapszintű szolgáltatások tekintetében, például a kezdő szintű nyelvokta-tásban vagy a „polgári eligazítási” tanfolyamokban. Az újonnan érkezők saját közösségei-nek tagjai jellemzően a nem hivatalos információk és tanácsok első forrásai is egyben, és sokszor példaképül szolgálnak. Az egyének és a bevándorlók hálózatai fontos önkéntes munkát vállalnak különösen a saját közösségük érdekében, amelyet inkább építeni kell, mintsem hasznot húzni belőle. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a bevándorlók szervezetei támogatásban részesüljenek.



Belgiumban a Baudouin Királyi Alapítvány által nyújtott „Kölcsönös támogatás az újon-nan érkezők számára” megnevezésű program olyan projekteket támogat, amelyeket az új bevándorlók csoportjai vagy szervezetei dolgoznak ki önmaguk, illetve más új beván-dorlók részére. A cél az, hogy az újonnan érkezők kölcsönös segítségnyújtási hálózatait képessé tegyék a befogadó közösségek vagy hatóságok által kínált magán- vagy állami szolgáltatásainak összehangolására. Egy új projektfelhívás azokat a közösségi szerveze-teket, lakossági csoportokat, közszolgáltatásokat és vállalkozásokat is célozza, amelyek kapcsolatot akarnak kiépíteni az új bevándorlókkal. (www.kbs-frb.be)

A bevándorlók szervezetei, mint az újonnan érkezők számára a tanácsok és az informá-ciók lehetséges forrásai, beépíthetők a bevezetési programokba azáltal, hogy azokat bevonják a képzések biztosításába, és példaképként szolgálnak a sikeres integráció érdekében. Támogatást kaphatnak a kapacitásépítésre, továbbá a minőségellenőrzés biztosítása céljából szakmai szervezetekkel állhatnak kapcsolatban.

1.4. Programokkiértékeléseésátalakítása

A programok ideális esetben azokon az értékelésén alapszanak, amelyek megmutatják, hogy mi az, ami bevált az újonnan érkezők korábbi csoportjainál, és mi az, ami nem.

Az újonnan érkezett bevándorlók és az elismert menekültek számára indított bevezető programok vagy projektek központi szerepet játszanak abban, hogy a „beilleszkedést a megfelelő irányba tereljék” az egyes bevándorlók és családjaik számára. Ugyanakkor jelentős anyagi elkötelezettséget is jelentenek a kormányok számára. A szűkös források-kal kapcsolatos jövőbeli döntéseket inkább bizonyítékokra, mintsem feltételezésekre kell alapozni a lehető legjobb eredmények elérése érdekében. A kiértékelések kiinduló pontjai a közösen meghatározott célok lehetnek. Svédországban az Integrációs Hivatal „nemzeti célok” sorát dolgozta ki az orientációs program tekintetében. Valamennyi

2003-ban Southampton városa egynapos bevezetési programot szervezett a mene-kültek számára, amely a városi tanács osztályaival, más törvényes ügynökségekkel és önkéntes szervezetekkel való találkozásokat is magában foglalta. A menekültek közösségi szervezeteinek megerősítése (27 menekült vezető és képviselő vett részt), valamint a befogadó közösség intézményi keretének és kultúrájának bemutatása volt a cél. Munkacsoportokat hoztak létre, amelyek napirendjét a menekültek vezetői által javasolt kérdések, érdekek és kérdések köré építették jóval az esemény előtt. Olyan kez-deményezéseket nyomon követő intézkedésekről határoztak, mint a házifeladat-klubok, a menekülteket segítő szervezetek, a RETAS és a CLEAR által szervezett sportesemények, a fiatalok képzése például úszó- és futballedzőként stb.

Kapcsolattartás: [email protected], [email protected]

$

*

*


önkormányzat és hatóság ezen átfogó célok alapján alakítja ki célkitűzéseit, valamint saját nyomonkövetési és kiértékelési folyamatait alkalmazza. Az Integrációs Hivatal a megfelelő kiértékelő eszközök kidolgozásában segíti az önkormányzatokat. Dániában az önkormányzatok kötelesek rendszeresen nyomon követni az egyes beilleszkedési megállapodásokat annak biztosítása érdekében, hogy előrelépést érjenek el, és a megál-lapodás továbbra is a bevándorló vagy menekült szükségleteit tükrözze. Olaszországban a Munkaügyi és Szociális Minisztérium ellenőrzi a mennyiségi és minőségi mutatókat alkalmazó régiókkal kötött keretegyezményeinek alakulását, hogy kiértékelje a célkitű-zések és az eredmények közötti eltéréseket.

A kiutalt programok minőségének biztosítása érdekében a kormányok közül sokan eredményorientált finanszírozást nyújtanak. Például az Egyesült Királyság Belügyminisztériuma éppen ilyen módszerek alkalmazását tervezi saját állampolgári oktatási programjának keretében. A programok többségét felnőttoktatással foglal-kozó főiskolákon vagy nyelvórákat kínáló magánszolgáltatókon keresztül lehet majd igénybe venni, amelyek 85%-os alapfinanszírozásban, és 15%-os eredményalapú finanszírozásban fognak részesülni.

Számos, a bevezetési programokkal foglalkozó kísérleti projekt előzte meg a 2004. évi migrációs törvény elfogadását Németországban. Ezekhez gyakorta „csatlakoztak” egyetemi oktatók, illetve a felelős hatóságok alaposan kiértékelték ezeket. Ennek egyik példája a „társadalom tudásával” foglalkozó kísérleti bevezetési tanfolyam, amelyre Nürnbergben került sor 2001 és 2003 között. Ez nem az újonnan érkezőknek szóló bevezetési tanfolyam volt, hanem politikai, történelmi és gyakorlati tudást próbált átadni a német nyelvtudással és huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező beván-dorlók részére, akik már egy ideje Németországban tartózkodtak, és esetleg már az állampolgárság megszerzésére pályáztak. A kiértékelés nehézségeket mutatott ki a célcsoport megszólításában, továbbá erősebb ösztönzőket vagy jogi kötelezettséget javasolt a részvételre. Az egyik ösztönző például az lenne, ha a bevezetési tanfolyamon való részvételt az állampolgárság megszerzéséhez szükséges nyelvvizsgával tennék egyenértékűvé. A kiértékelés ezenkívül az elektronikus tanuláshoz szükséges anyagok kidolgozását is javasolta. (www.uni-bamberg.de/~ba6ef3/main_g.htm)



A projektek és a programok kiértékelésén kívül a beilleszkedés területéhez kapcsolódó jogszabályok végrehajtásáról szóló jelentés is hasznos eszköze lehet a tényeken alapuló szakpolitikáknak. Például a 2004. évi német migrációs törvény előírja, hogy a kormány-nak a bevezetési tanfolyamok végrehajtásáról és finanszírozásáról szóló jelentést kell benyújtania a Parlamenthez 2007 júliusáig, két és fél évvel a törvény hatálybalépése után. Hasonlóan, amikor a finn kormány megszavazta a 1999. évi integrációs törvényt, előírták, hogy a törvény hatálybalépésétől számított három éven belül a kormánynak jelentést kell készítenie a végrehajtásról, az elért célokról és a jövőre vonatkozó aján-lásokról. A kormány 2002. évi jelentése alapján elkészítették az integrációs törvény módosításának tervezetét, hogy még pontosabban meghatározzák a különböző ható-ságok kötelességeinek és hatásköreinek megosztását, valamint az önkormányzatok és a kormányok, illetve az összes közigazgatási szint közötti felelősségmegosztást. Tervbe vették, hogy tanácsadó bizottságokat alakítanak a különböző felek közti együttműködés hatékonyságának növelése érdekében.

A különböző országokban elvégzett kiértékelések összegyűjtésének segítségével és a lehető legtöbb ország tapasztalatai alapján szabadon választott minőségi előírások sorozatát lehetne kidolgozni a nyelvi és a polgári képzések számára. Ideális esetben erre a nemzetközi oktatási szervezetekkel való közvetlen konzultáción keresztül kerül-ne sor.

*

Schleswig-Holsteinben, a Belügyminisztérium a bevezetési tanfolyamok férfi-női össze-tételének elemzését kérte: egyenlő arányban vehettek-e részt nők és férfiak? Az új migrációs törvényben előirányzottakhoz hasonló tanfolyamokat vizsgáltak meg. A vára-kozásokkal ellentétben az elemzés kimutatta, hogy a férfiakhoz képest a nők nagyobb hányada vett részt tanfolyamokon, és a bevándorlókat tekintve inkább a férfiak, mint a nők esetében kellett külön ösztönzőket alkalmazni. A nyelvtanfolyamon való részvételt majdnem ugyanúgy indokolták a férfiak és a nők is: elsősorban azért akartak német nyelvet tanulni, hogy azt alkalmazni tudják a munkaerőpiacon, kommunikálni tudjanak a hatóságokkal és beszélgetni tudjanak a szomszédokkal. Ezenkívül a nők és a férfiak igen hasonló eredményeket értek el a nyelvtanfolyam előtti szintfelmérés során, kivéve a 20–30 éve az országban tartózkodó „klasszikus” vendégmunkásokat.

A kísérleti projektek kisebb terjedelműek is lehetnek. Magyarországon a „MATRA” elne-vezésű hathónapos kísérleti integrációs programban hat egyedülálló felnőtt férfi, egy háromgyermekes házaspár és két egyedülálló nő (mindketten gyerekkel) vett részt. Ez egy intenzív program volt, amely 1200 óra nyelvi képzést, 700 óra kulturális és jogi orien-tációt, ingyenes elszállásolást és közlekedést, valamint a további megélhetési költségek pénzügyi támogatását foglalta magában. E kísérleti projekt kiértékelését – a kormány megfelelő tárcáinak államtitkáraiból álló magas szintű csoportjának szóló ajánlásokkal együtt – jelenleg az átfogó magyarországi beilleszkedési politika kialakításában alkal-mazzák.

$

$



1.fejezet:Következtetések

1. A bevezetési programok a jövőt szolgáló befektetések, amelyek megtételére mind a bevándorlóknak, mind a társadalomnak hajlandóságot kell mutatnia. Elindítják a bevándorlókat, hogy képesek legyenek a lényeges készségek elsajátítására az önál-lóvá válás érdekében, és ezáltal érdemes legyen fáradozni értük. A befektetés úgy térül meg a társadalom számára, hogy a bevándorlók felkészültebb állampolgárok-ká válnak, akik képesek lesznek a társadalom javát szolgálni.

2. A tanítási módszerek különféle formáit és egész skáláját alkalmazó különböző szintű tanfolyamok az eltérő tanulmányi háttérrel, illetve az országra és a nyelvre vonatkozó előzetes ismeretekkel rendelkező bevándorlókat segíti az eredményes nyelvi képzés teljesítésében. Ez használható képesítést eredményez. Ideális esetben a programok keretében felméréseket szerveznek a tanfolyamokat követően a részt-vevők tudásszintjének értékelése végett.

3. A tanfolyami bizonyítványok hasznosnak bizonyulhatnak a résztvevők számára a további munkaerő-piaci és képzési lehetőségek szempontjából, ha azok formátu-mát a munkáltatók és más oktatási intézmények ismerik. Az oktatási tananyagot és módszereket az ilyen lehetőségekre való figyelemmel kell kidolgozni.

4. A bevált gyakorlat alapján a bevezetési tanfolyamokat rugalmasan kell tervezni, hogy azok inkább a párhuzamos nyelvoktatást és munkaerő-piaci részvételt tegyék lehetővé, mintsem a nyelvtanulás, a szakképzés és a felsőoktatás szigorú, egymást követő modelljeire épüljenek. Ideális esetben a tanfolyamok a nyelvoktatást és a szakképzést is magukban foglalják, továbbá értékelik a meglévő készségeket.

5. Az újonnan érkezők készségeinek dinamikus kiértékelése – amely kevés alaki krité-riummal rendelkezik, és különféle tapasztalatokat mér fel – a származási országban megszerzett tapasztalatok és ismeretek értékelésében tölti be a leghasznosabb szerepet.

6. A részidős tanfolyamok, a távoktatás és elektronikus tanulás, valamint a hasonló modellek igénybevételével a résztvevők számára lehetővé válik, hogy folytassák a bevezetési programokat, és egyben munkát is vállaljanak.

7. A források egyesítése lehetővé teszi, hogy a szomszédos önkormányzatok különféle tanfolyamokat kínáljanak. A résztvevők számára az is lehetővé válik, hogy képzésüket vagy munkájukat a lakóhelyüktől eltérő önkormányzatban végezzék, így elkerülve azt, hogy költözés esetén családi kapcsolatokat vagy hálózatokat veszítsenek el.

8. A bevezetési tanfolyamok ideális esetben egy szívélyes fogadtatást nyújtó társada-lom üzenetét közvetítik, amelyek arra ösztönzik az újonnan érkezőket, hogy felelős-nek érezzék magukat azért a közösségért, amelyben élni fognak.

9. Az értékeket úgy lehetne a legjobb megfogalmazásban bemutatni, mint az újonnan érkezők és a befogadó társadalom közös erőfeszítése, hogy az ország normái és szabályai által meghatározott kívánalmak teljesítésére törekedjenek.

10. A kormányoknak az újonnan érkezőkkel szemben támasztott kívánalmait egyensúly-ba kell hozni a bevezetési programok tartós hozzáférhetőségével és minőségével.


11. A kötelező programokat, illetve a szankciók és/vagy ösztönzők alkalmazását egy bizonyos idő elteltével értékelni kellene annak megállapítása érdekében, hogy ezek milyen mértékben járulnak hozzá a tanfolyamok minőségének emelkedéséhez és az óralátogatások növekedéséhez.

12. A bevált gyakorlat alapján a programoknak hozzáférhetőnek, megfizethetőnek és jó minőségűnek kell lenniük, továbbá eredményeiket rendszeresen ki kell értékelni.

13. Némely országok azt a gyakorlatot követik, hogy az újonnan érkezők kizárólag bizonyos csoportjainak felkínált kiterjedt bevezetési programokon kívül megfelelő szintű bevezető támogatást nyújtanak a bevándorlók többi csoportjai számára.

14. A beilleszkedés megosztott felelősség, amelyben számos szereplő dolgozik együtt megfelelő politikák és eredmények kifejlesztésén. Döntő fontosságú, hogy minden érintett fél készséges és nyitott legyen a végrehajtó partnerként, finanszírozóként vagy ügyfélként velük együtt dolgozó szereplőktől érkező visszacsatolásra.

15. A kormányzat különböző szintjei között létrejött partnerségeket a megosztott fele-lősségek, valamint a politikatervezéssel és a költségvetés felosztásával foglalkozó konzultációk szabályozzák.

16. A szociális partnereknek előnyük származik az önálló bevándorlókból, és ideális esetben részt vesznek a bevezetési programok tervezésében, finanszírozásában és végrehajtásában.

17. A kormányzatok valamennyi szinten képesek lennének nagyobb mértékben bevon-ni a vállalatokat a bevándorlók beilleszkedésével foglalkozó ügyekbe a kormányzati programoknak a vállalati szociális felelősségi programokkal való összekapcsolásán keresztül.

18. A kormányok segítséget kínálhatnak a kisebb vállalatok, az egyéb üzleti vállalkozá-sok, illetve a szakszervezetek számára a gazdaság olyan ágazataiban, ahol a beván-dorlók közül sokan találtak munkát az említett szervezetek képzési kapacitásainak kiterjesztésén keresztül.

19. A bevándorlók szervezetei, mint az újonnan érkezők számára a tanácsok és az infor-mációk lehetséges forrásai, beépíthetők a bevezetési programokba azáltal, hogy bevonják azokat a képzések biztosításába, és példaképként szolgálnak a sikeres integráció érdekében. Támogatást kaphatnak a kapacitásépítésre, valamint a minő-ségellenőrzés biztosítása céljából szakmai szervezetekkel állhatnak kapcsolatban.

20. A programok ideális esetben azokon az értékelésén alapszanak, amelyek megmu-tatják, hogy mi az, ami bevált az újonnan érkezők korábbi csoportjainál, és mi az, ami nem.

21. A különböző országokban elvégzett kiértékelések összegyűjtésének segítségével és a lehető legtöbb ország tapasztalatai alapján szabadon választott minőségi elő-írások sorozatát lehetne kidolgozni a nyelvi és a polgári képzések számára. Ideális esetben erre a nemzetközi oktatási szervezetekkel való közvetlen konzultáción keresztül kerülne sor.

2. fejezetPolgári részvétel


Polgári részvétel

Ez a fejezet két szemszögből foglalkozik az igen széles területet felölelő polgári részvétellel: először a szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket vizsgálja, továbbá azt szemlélteti, hogy azokhoz miként férhetnek hozzá jobban a bevándorlók, fokozva ezáltal a hovatartozás érzetét. Másodsorban az emberek társadalomban való aktív részvételre kötelezését vizsgálja. A bevándorlók és a nem bevándorló személyek a vallási párbeszédben vagy az aktív állampolgárság következő oldalai mentén moz-gósíthatók: a választásokban vagy az egyeztető bizottságokban való részvétel, az állampolgárság megszerzése és a társadalmi részvétel, beleértve az önkéntességet is. A fejezet végén egy, a „nyitott és integráló szervezetekké válásról” szóló keretezett szöveg részletezi a főbb intézmények és szervezetek valamennyi állampolgár számá-ra történő megnyitása érdekében megtehető lépéseket.

A bevándorlók különös szükségleteire és körülményeire reagáló, valamint a készsé-geiket hasznosító stratégiák fokozzák a hovatartozás érzetét és a társadalomban való részvételt. E stratégiákat a köz- és magánjogi szervezeteknek az egyenlőségre és a meg-különböztetésellenességre kell alapozniuk. Ideális esetben ezek személyre szabottak és rugalmasak, valamint azokat rendszeres értékelésnek vetik alá.

A köz- és magánjogi szervezeteknek a bevándorlói háttér meglététől függetlenül az összes állampolgárral – mint tagok, fogyasztók, munkáltatók és munkavállalók, fogyasz-tók és szolgáltatók, politikai vezetők és szavazó polgárok, szülők és gyermekek, tanárok és diákok – foglalkozniuk kell. A bevándorlók és a nem bevándorlók közötti kapcsolat jelentős részére a főbb szervezetekben kerül sor, és ezek nyitottsága arra ösztönzi a bevándorlókat, hogy aktívan részt vegyenek e szervezetek életében, és ezáltal a társada-lomban is. A bevándorlók aktív szerepvállalására irányuló hajlandósága és motivációja, valamint a szervezetek integrálásra irányuló kötelezettségvállalása erősíti egymást.

A főbb intézmények és szervezetek megnyitása nem automatikus folyamat; ehhez inkább az érdekeltek folyamatos és aktív támogatására van szükség minden szinten. A szakpo-litikusoknak és szakembereknek meg kell érteniük a sokféle népesség egyedi jellegét annak érdekében, hogy valamennyi állampolgár számára – kulturális, etnikai és nemzeti származásuktól függetlenül – lehetővé tegyék a teljes részvételt. A különös igényekre való fogékonyság és a szakosított szervezeteknek a bevándorlók és menekültek segítését célzó, a bevándorlók szervezeteivel vagy nem kormányzati szervezetekkel való szoros együttműködése mind része e személyek bevonására irányuló sikeres stratégiának.

2.1. Interkulturáliskompetencia

A szolgáltatásoknak a különböző népességi csoportok különös szükségleteihez történő igazítása az interkulturális kompetencia fejlesztését megkövetelő együttműködési erő-feszítés a köz- és magánszolgáltatások területén.

*

*


A kiegyensúlyozott társadalom alapvető követelménye, hogy a szolgáltatások mindenki számára hozzáférhetőek legyenek. A köz- és magánszolgáltatók felelőssége, hogy csök-kentsenek és kizárjanak minden olyan akadályt, amely az egyes csoportok hozzáférését korlátozhatja. A bevándorlók képezik azon csoportok egyikét, amelyek – a nyelvi vagy kulturális különbségeknek köszönhetően – gyakran ütköznek akadályokba. A társada-lomban való aktív részvételük ennélfogva az ilyen akadályok kezelésére és elhárítására irányuló együttműködési erőfeszítéstől függ.

A köz- és magánjogi szervezetek különböző technikákat alkalmazhatnak, hogy szolgál-tatásaikat még inkább hozzáférhetővé tegyék a bevándorlók számára. Míg bármely, a hozzáférési akadályok csökkentésére irányuló erőfeszítés pozitív hatással lesz a beván-dorlói részvételre, mégis a szervezeti kultúra átfogó változásába beágyazódó integrációs stratégiák lesznek a legsikeresebbek. Ily módon a szervezetnek a sokféleséghez való igazítására irányuló intézkedései nem maradnak önálló erőfeszítések, hanem beillesz-kednek az egész szervezet céljaiba és annak identitásába. A bevándorlói háttérrel ren-delkező személyek tanácsokban és bizottságokban történő részvétele segít abban, hogy a kulcskérdésekben hozott döntésekre a különféle nézetek széles köre legyen kihatással. Az ilyen testületekbe való kinevezések vonatkozásában a szervezetek felhasználhatják a különféle nyelvi és kulturális háttérrel rendelkező emberek meglévő nyilvántartásait. A helyi hatóságok vagy önkormányzatok fenntarthatják a különféle háttérrel rendelkező, megfelelően képzett olyan személyek adatbázisát, akik hajlandók a döntéshozatalban vagy a tanácsadó testületekben dolgozni.

Függetlenül attól, hogy egy szervezet a szervezeti kultúra változásának korai szakaszait éli, vagy már átesett az egész folyamaton, az egyik létfontosságú elem az integrációs stratégiák végrehajtására és irányítására megfelelő eszközökkel rendelkező személyzet létrehozása. A toborzás és a képzés két módja annak, hogy a szervezetek egy interkul-turálisan kompetens személyzetet tudjanak létrehozni. Az interkulturális kompetencia felhasználható a munkakörök egyik összetevőjeként a pedagógusok és az iskolai sze-mélyzet, a helyhatósági alkalmazottak, a kórházi személyzet, a szociális munkások és mások toborzása során. Jóllehet különösen fontos, hogy a személyzet nyilvánossággal kapcsolatba kerülő tagjai több kultúrát ismerjenek, azonban az ilyen közvetlen kapcso-lat nélküli magasabb beosztásokba történő toborzás során is figyelembe kellene venni a sokféleségi kritériumokat. Ezen túlmenően az inkább a politika kialakításában vagy a politikai tervezésben, nem pedig a közvetlen szolgáltatásnyújtásban részt vevő szerve-zeteknek is komolyan kell venniük a sokféleséget.

A kormányzati kezdeményezések mind az állami, mind pedig a magánszektor vonatko-zásában előmozdíthatják a bevándorló származású személyzet alkalmazását. Például „A kormány elképzelése és stratégiái a jobb integráció érdekében” című dán fehér könyv és cselekvési terv 2003 júniusában elindított végrehajtásának részeként a kormány ötleteket tartalmazó eszköztárat fog közzétenni annak érdekében, hogy 2004 végéig az



állami szektor munkaerő-összetételének bővítését ösztönözze. Olaszországban hatvan kulturális közvetítő – akik bevándorlók vagy olaszok is lehetnek – tartozik hat dél-olaszországi régió állami társadalmi struktúráihoz és harminc közvetítő dolgozik a helyi foglalkoztatóközpontokban.

Miközben figyelmet fordítanak a toborzásra, a szervezetek az alkalmazottak meglévő készségeit is fel tudják használni. Felismerhetik és – adott esetben – díjazhatják például a nyelvi készségeket, a kulturális ismereteket és alkalmazottaik közösségi kapcsolatait. A nagyobb szervezetek a bevándorlói háttérrel rendelkező, illetve a bevándorlók nyelvét vagy kultúráját ismerő alkalmazottakat tartalmazó, készségekkel kapcsolatos nyilván-tartásokat vagy adatbázisokat hozhatnak létre. A vezetők ösztönözhetik és anyagilag támogathatják a munkavállalók nyelvtanulását. Az interkulturális kérdésekkel kapcsola-tos képzést valamennyi szinten biztosítani kell az alkalmazottaknak, és az ilyen képzés beépíthető a funkcionális képzési egységekbe.

Ausztriában az EQUAL által finanszírozott „Interkulturlotsen” (www.interkulturlotsen.at) elnevezésű projekt a közigazgatás területén működő szervezeteknél, valamint a magán-vállalatoknál és nem kormányzati szervezeteknél kulcspozíciót betöltő személyek számára kínál képzést. Ezek a szervezetek vagy nagyszámú bevándorlói munkaerővel, vagy számos bevándorlói háttérrel rendelkező fogyasztóval rendelkeznek. A tananyag a kulturális tudatosságra irányuló képzés, valamint az olyan speciális kérdésekkel kap-csolatos szemináriumok egyvelegét kínálja, mint a szerveződés, a nemek esélyegyen-lősége, a megkülönböztetésellenességgel kapcsolatos jogi kérdések és a sokféleség irányítása. Ezen túlmenően a projekt a kommunikációs készségekre és az (interkulturális) közvetítésre összpontosít, valamint ezekkel kapcsolatos képzést kínál. A résztvevők „interkulturális vezetőkké” válnak, akik a megkülönböztetést megélt emberek számára közvetítőkként, kapcsolattartó személyekként, valamint a foglalkoztatás területén az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos szakértőkként járnak el.

Az interkulturális kompetenciával rendelkező személyzet kialakításában a toborzás és a képzés egymást kiegészítő stratégiák. A munkavállalók között az ideális módon fejlődő interkulturális kompetencia inkább folyamatos prioritás, semmint egyszeri erőfeszítés.

*

A képzés egy példájaként a külföldiek integrációjának kezelésében történő segítség-nyújtás érdekében a cseh Munka- és Társadalmi Ügyekkel Foglalkozó Minisztérium kísérleti elektronikus tanulási oktatási programot indított. Ez a program fokozatos jelleggel tanfolyamokat fog biztosítani a minisztériumi és a területi foglalkoztatási ügynökségek alkalmazottai számára. Az egyik cél egy olyan módszertan kidolgozása, amelynek keretében a foglalkoztatási ügynökségek oktatói részére képzést nyújthatnak az interkulturális ismeretekről. Ezt követően ezek az oktatók önállóan képezhetik a tiszt-viselőket, hogy miként dolgozzanak multikulturális környezetben.

$


Még a célzott toborzás és képzés mellett sem valószínű, hogy a főbb szolgáltatók saját személyzetükkel le tudják fedni a nyelvi, kulturális és vallásos sokféleség teljes spekt-rumát. Emiatt fontos, hogy a munkavállalók könnyen és közvetlenül hozzáférjenek – például a kulturális és vallásos kérdések tekintetében – a képzett tolmácsokhoz vagy szaktanácsadókhoz. Képzés nyújtható a tolmács- és fordítási szolgáltatások legjobb felhasználása vonatkozásában is. Amennyiben a fő intézmény kompetenciája vagy kapa-citása nem elégséges, a szakosított szervezetekkel létesített szoros kapcsolatok óriási előnyökkel járhatnak.

A Madridi Autonóm Közösségben a bevándorlókat szaktanácsadói központokhoz irá-nyíthatják, ha az általános szolgálatok – amely továbbra is az első „érintendő kikötő” marad – úgy határoznak, hogy a bevándorló személy javára válna egy mélyrehatóbb konzultáció. Két év alatt a nem kormányzati szervezetek által irányított, a Bevándorlók Központjainak Nyújtott Társadalmi Segítségnél (Social Assistance for Immigrants Centres; CASI) kezelt ügyek száma közel megkétszereződött.

A szolgáltatók az ügyfeleikkel folytatott valamennyi kapcsolatukban alkalmazhatják interkulturális ismereteiket. A személyes kommunikáció a nyitási idő és a közlekedési lehetőségek átalakításával könnyebbé tehető. Az információs stratégiák különböző nyelveket és médiumokat használhatnak, hogy elérjék az egyes közösségeket. A web-oldalakra erősen támaszkodó szervezetek számára olyan speciális szoftverek telepíthe-tők, amelyek a nem latin betűs szövegeket gyakran érintő szerkezeti, nyomtatásbeli és olvashatósággal kapcsolatos problémák nélkül teszik lehetővé az információk különféle nyelveken történő elektronikus terjesztését. Az információkat inkább aktívan kell közöl-ni, semmint megvárni azt, hogy a bevándorlók lépjenek kapcsolatba a szervezettel. Az információs stratégiáknak a közösségek ismeretén kell alapulniuk, illetve ajánlott a bevándorlói hálózatokkal folytatott együttműködés.

A bevált gyakorlatok azt bizonyítják, hogy a szakértőkkel vagy szakosított szervezetekkel szorosan együttműködő főbb szervezetek a bevándorlók számára sokkal jobb hozzáfé-rést tudnak biztosítani szolgáltatásaikhoz.

A főbb szervezetek akkor rendelkeznek a bevándorlók számára nyújtott szolgáltatások-hoz szükséges legjobb eszközökkel, ha folyamatosan javítják interkulturális kompeten-ciájuk szintjét. A reakciók összegyűjtéséhez strukturált visszacsatolási és panaszkezelési mechanizmusok használhatók. Ugyanakkor a bevándorlók akkor tudják a legjobban kihasználni a szolgáltatásokat, ha választási lehetőségeik köréről, valamint a szolgáltatá-sokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos szabályokról tájékoztatják őket.

*



Az interkulturális kompetencia (európai) minőségirányítási szabványként is bevezethe-tő, amelyet a kormányok a szervezeteknek nyújtott támogatásaik meghatározásakor vagy közbeszerzéseik során figyelembe vesznek.

A köz- és magánszférában lévő szolgáltatók széles köre miatt az interkulturális kom-petencia előmozdítására különféle stratégiákat kell alkalmazni. A szervezeteknek szá-mos technika közül kell tudniuk választani, hogy igazodhassanak a kulturális és nyelvi sokféleséghez. A német Észak-Rajna–Vesztfália tartomány „Az integráció végrehajtási kézikönyve” című kiadványában reagált e különböző választási lehetőségekre irányuló igényre. A kézikönyv az önkormányzatokhoz szól, és bemutatja a beilleszkedési politi-kák végrehajtására irányuló, sikeres „közigazgatási megoldásokat”. Példákkal szolgál a nagyobb és kisebb önkormányzatok számára, valamint információt nyújt a gyakorlatok bevezetéséhez használt eszközökről, a költségekről, az előnyökről és a sikertényezőkről. Az önkormányzatok kiválaszthatják a helyzetükhöz legjobban illeszkedő példákat, és felhasználhatják a bevándorlók szervezetükben és szolgáltatásaikban való részvételé-nek megkönnyítéséhez nyújtott eszközöket. Németországban ezenfelül az egyházi és a világi jóléti szervezetek által irányított „bevándorlói szolgálatok” (Migrationsdienste) különböző modelleket használnak a bevándorlók felé történő nyitásra.

A Területi Bevándorlási Tanács égisze alatt működő alexandriai (Észak-Olaszország) önkormányzat és kórházigazgatás a maghrebi nők által a terhességük és szülésük során az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban tapasztalt nehézségek kezelésén munkálkodik. Elsőként egy, a személyes helyzetre, a külföldi nők anyasággal és szüléssel kapcsolatos általános hozzáállására, valamint a releváns egészségügyi struktúrákkal kapcsolatos véleményükre vonatkozó tanulmányt végeztek. Ezt követően a tartományi egészségügyi szolgálat (tanácsadó központok, szülészeti és gyermekgyógyászati osztályok), valamint a gyermekekkel foglalkozó önkormányzati szolgálatok (óvodák) személyzetét képezték multietnikai ügyekben. Az utolsó lépés közvetlenül a Maghrebből származó – mind női, mind pedig férfi – népességre irányul annak érdekében, hogy növeljék az egészségügyi és szociális szolgálatok céljaival, vala-mint az azok által alkalmazott módszerekkel kapcsolatos tudásszintjüket.

Egy, az egészségügyi szolgáltatás területén a bevándorlókkal foglalkozó osztrák projekt esetében a bevándorlók számára nyújtott képzés a főbb személyzet interkulturális kompe-tenciájára irányuló tevékenységeket indított el. Az 1997-ben indult grazi ZEBRA szervezet azzal a céllal nyújtott képzést a bevándorlók számára, hogy segítsék közösségeik tagjait az egészségügyi rendszerhez való hozzáférésben, tanácsot adjanak, és tolmácsoljanak az orvosnál. Ők önkéntes „kapcsolati munkásokká” váltak. Ezt követően tanfolyamot dolgoz-tak ki az „egészségügyi tanácsadók” számára, amely arra a felismerésre épült, hogy maga az egészségügyi szolgáltatás is részesülne az interkulturális ismeretek és kompetencia elő-nyeiből. Az immár egészségügyi tanácsadókká képzett bevándorlók nem csupán közössé-geik tagjait segítik, hanem tanácsokkal látják el a főbb egészségügyi szervezeteket is.

www.zebra.org.atZ

$

*

$


2.2. Azállampolgárokésabevándorlókbevonása

Az aktív állampolgárság kiemeli a bevándorlók készségeit, valamint módszereket javasol ezeknek mind a bevándorlók, mind pedig az egész társadalom számára történő lehető legjobb kihasználására.

A szolgáltatásokhoz való hozzáférés a társadalomban való részvétel egyik fontos ténye-zője, de ez csupán egy a sok közül. A bevándorlók és a nem bevándorlók az önkéntes szövetségekben, a vallási csoportokban vagy a politikai színtéren kapcsolatba kerülnek egymással és a társadalommal. Itt zajlik az aktív állampolgárság, és itt járul hozzá a közös törekvésekben való részvétel az integrációhoz. Mivel a szolgáltatásnyújtásban jelentős figyelmet kell fordítani az integráló szolgáltatásnyújtás akadályaira és azok elhárításának módjaira, az aktív állampolgárságra helyezett hangsúly kiemeli a készségeket, valamint módszereket javasol ezeknek mind a bevándorlók, mind pedig az egész társadalom számára történő lehető legjobb kihasználására.

Miközben valamennyi ágazatban a szervezetek a részvételi potenciál maximalizálására irányuló feladattal szembesülnek, az állampolgárok és a bevándorlók bevonására hasz-nálható eszközök a társadalom bizonyos területein sajátságosak. Ennek megfelelően az e területeken tevékenykedő szervezetek különös lépéseket tehetnek a bevándorlói rész-vételre vonatkozó lehetőségek megteremtésére. A vallási részvétel területén a különbö-ző hitvallású és felekezetű bevándorlók és nem bevándorlók bevonásának egyik módja a párbeszéd lehet. Az egyeztető bizottságok és a választójog a honosítással járó teljes állampolgársághoz vezető út állomásai. A bevándorlói önkéntes részvétel megkönnyíté-se a társadalmi szférában való polgári részvétel előmozdításának egyik helyes módja.

2.2.1. Vallásipárbeszéd

A vallás gyakran játszik pozitív szerepet az integrációs folyamatban, ami fokozható a bevándorlói hitvallási közösségek közötti, valamint az ezek és a főtársadalom közötti párbeszéd megkönnyítésével.

A vallás előnyökkel járhat a társadalmi beilleszkedés szempontjából, továbbá számos lehetőséget nyújt a pozitív kölcsönhatás tekintetében. Miként szélesebb értelemben a kultúra, úgy a vallás is az integráció egyik fontos eleme. Az állampolgárság és az állam-polgársági kompetenciák kialakításával kapcsolatban fontos keretet alkothat.

A nagyobb keresztény felekezeteknek messzire visszanyúló hagyományuk az egymás közötti párbeszédstruktúrák kialakítása, és ezeket gyakran kezelik a más felekezetekkel vagy vallásokkal folytatott párbeszédek kiindulópontjaiként. A fogadó egyházak öku-menikus párbeszédstruktúrákat nyithatnak meg a bevándorlók egyházai előtt. Ezek

41

*

*



részt vehetnek a vallások közötti párbeszédben, valamint ösztönözhetik azt. A vallások közötti párbeszéd létrejöhet egyes közösségek között (mint például Németországban a keresztényeket, muszlimokat és a zsidókat tömörítő Ábrahámista Fórum – lásd: www.interkultureller-rat.de), vagy szélesebb alapokon is nyugodhat. Az Egyesült Királyság Hitvallásközi Hálózata például azon munkálkodik, hogy jó kapcsolatokat épít-sen ki a baha’i, a buddhista, a keresztény, a hindu, a jain, a zsidó, a muszlim, a szikh és a zarathusztra hitvallások közösségei között. A hálózat által végzett felmérés azt sugallja, hogy jelenleg több mint 130 helyi hitvallásközi csoport, tanács és fórum létezik az Egyesült Királyságban. (www.interfaith.co.uk)

A kormányoknak a párbeszédplatformok létrehozásának megkönnyítésével és – adott esetben – források rendelkezésre bocsátásával kell támogatniuk a vallásközi párbeszédet.

A kormányok a vallásközi párbeszédet a közösségek közötti konfliktusok vagy feszült-ségek megelőzésének módjaként, és – különösen 2001. szeptember 11. után – a fun-damentalizmus elleni fellépés módjaként ösztönözték. A különböző szinteken működő hatóságok a vallások közötti párbeszédet tárgyalási platformok biztosításával vagy a bevándorlók egyházai jogi státuszának rendezésében nyújtott segítséggel támogathat-ják. A sok esetben sikeres, ilyen jellegű kezdeményezések ellenére fontos megjegyezni, hogy a párbeszéd – beleértve a vallásközi párbeszédet is – nem „gyorssegély-megoldás” és nem mindig képes megoldani a közvetlen konfliktusokat.

A különböző vallási csoportok közötti kommunikáció megerősítésén túl a kormányok a vallási képviselők és a kormány közötti párbeszédstruktúrák létrehozására is töreked-hetnek. Az Egyesült Királyságban például 1992-ben a kormány létrehozta a Belvárosi Vallási Tanácsot (Inner Cities Religious Council; ICRC), amely egy olyan testület, amelynek elnöke a kormányfő, tagjai pedig a keresztény, hindu, zsidó, muszlim és szikh közösségek képviselői. Az ICRC a városi megújulásra és a társadalmi beilleszkedésre összpontosít, valamint hozzájárul a Belügyminisztérium közösségi kohéziós politikáihoz. (www.neighbourhood.gov.uk/faith_communities.asp?pageid=169) Ezenfelül léte-zik még egy, hasonló kérdésekkel foglalkozó „közösségi kohéziós hitvallásgyakorlói csoport”. Kihívást jelenthet az a tény, hogy a vallási vagy hitvallási csoportok összessége nem rendelkezik egy közös közvetítővel. A hatóságoknak néha nehéz eldönteniük, hogy melyik szervezettel lépjenek kapcsolatba.

A kormány és a vallási csoportok között zajló számos konzultáció az állam és az egyház szétválasztásának hatásaival foglalkozik, ami jó néhány – de nem minden – európai ország esetében ugyanaz. E spektrum tekintetében különféle modellek léteznek a szigorú „laïcité”-től (laicitás) kezdve az állami egyház meglétéig. Több országban a vallásos/világi különbségtétel a muszlim lakosokkal kapcsolatos beszédtémává vált. A vallás közéletben betöltött szerepének megtárgyalása során alapvető fontosságú, hogy a vitában részt vevő valamennyi fél jól tájékozott legyen. A francia kormány például az iskolákban történő ter-

*


jesztés céljából egy, a laïcité mögött rejlő szabályokat kifejtő, „köztársasági iránymutatót” fog közzétenni. Azonban a kormány és a nagyközönség számára is alapvető fontosságúak a vallással kapcsolatos ismeretek. A megfelelő információs anyagok és módszerek kidol-gozásával valamennyi érintett érdekelt fél hozzájárulhat a vallásokkal kapcsolatos ismere-teknek a kormányzati alkalmazottak, újságírók és a nagyközönség – beleértve a diákokat – körében történő megerősítéséhez. Az ilyen programok mindezidáig gyakoribbak voltak a kultúra területén, és a sikeres modelleket hozzá lehetne igazítani a vallási területhez.

2.2.2. Állampolgárság

A politikai folyamatokban való részvétel az aktív állampolgárság egyik legfontosabb eleme. A bevándorlók politikai részvétele lehetőségeket biztosít az integrációra, ezért támogatni kell annak különböző formáit, ideértve az állampolgárság megszerzését, a helyi választói jogokat és a tanácsadói szervezeteket.

A politikai részvételnek sok oldala van: többek között olyan tevékenységek, mint a szavazás, a politikai pártokhoz való csatlakozás, a politikai viták figyelemmel kísérése a híradóban, a választási kampányokban való részvétel, a politikusokkal való kapcsolatba lépés, a kormányzati képviselőknek történő levélírás és a választási jelöltté válás.

A bevándorlók akkor érik el a politikai jogok legteljesebb fokát, ha a lakóhelyük sze-rinti ország állampolgáraivá válnak. A nem állampolgárokkal kapcsolatban a figyelem a civil állampolgárság fogalmára összpontosult. A Bizottság, a közösségi bevándorlási politikáról szóló, 2000. novemberi közleményében a civil állampolgárságot úgy hatá-rozta meg, mint olyan alapvető jogok és kötelezettségek biztosítása a bevándorlók számára, amelyeket fokozatosan, évek alatt szereznének meg. A civil állampolgárság segítené a bevándorlókat a társadalomba történő sikeres beilleszkedésben, valamint első lépés lehetne az érintett tagállam állampolgársága megszerzésének folyamatában. A Bizottság a bevándorlásról, az integrációról és a foglalkoztatásról szóló, 2003. júniusi közleményében továbbfejlesztette ezt az elgondolást, és ajánlotta valamennyi lakos tekintetében legalább a helyhatósági választásokon a szavazási jog, valamint a jelöltet-hetőségre irányuló jog biztosítását.

A választási folyamaton kívül a bevándorlóknak gyakran van lehetőségük részt venni a tanácsadói kamarákban vagy fórumokon. Ezek – különösen helyi szinten – a politikai rész-vétel, a képviselet, valamint a külföldi lakosok érdekeinek védelme tekintetében értékes eszközök lehetnek. A politikai részvétel valamennyi formája esetében a bevándorlók – a tartózkodás hosszának növekedésével, valamint az olyan egyéni tényezők, mint az élet-kor, a képzettség és a jövedelem függvényében – egyre nagyobb részvételre hajlandóak. A részvétel azonban elengedhetetlenül függ a lehetőségek rendszerének bevándorlók számára történő létrehozásától, valamint a társadalmi intézmények nyitottságától is.

43

*



Választójogok

A képviselet és a politikák demokratikus legitimációja a formális politikai jogok beván-dorlókra történő kiterjesztésével fokozódik. Amennyiben léteznek ilyen formális jogok, azokat a valamennyi oldalról – beleértve a politikai pártokat is – érkező kötelezettség-vállalással kell átültetni a gyakorlatba.

Választójogok a demokráciákban meglévő politikai részvétel középpontjában helyez-kednek el. Különösen helyi szinten látják el a választójogok a bevándorlókat a legköz-vetlenebb érdekeiket érintő döntésekben való politikai képviselettel. Sok bevándorlót például különösen érintenek az olyan területeken érvényesülő politikák, mint például az állami lakásszolgáltatás, az egészségügyi szolgáltatások és az oktatás, ahol az önkor-mányzati hatóságok szilárd hatáskörrel rendelkeznek. Mára már az EU tagállamainak többsége helyi szinten – különböző fokú korlátozásokkal – biztosította a választójogok bizonyos szintjét a bevándorlók számára.

A kormányoknak valamennyi lakos számára biztosítaniuk kell a választójogokat legalább helyi szinten, és a lehető legkisebb szintre kell csökkenteniük az e jogok kihasználásá-val kapcsolatos akadályokat, például a díjakat vagy a bürokratikus követelményeket. A bevándorlók különösen a bevándorlói szervezetek kínálta hálózatokon nyugvó infor-mációs kampányokon és kapacitásépítésen keresztül ösztönözhetők választójogaik kihasználására.

Írország egy olyan ország, ahol csupán kevés korlátozás létezik a helyi választásokkal kapcsolatban, mivel a megkövetelt tartózkodási idő viszonylag rövid (a 2004. június 11-i helyi választások esetében 2003. szeptember 1-jétől fennálló rendes tartózkodás), és bármilyen állampolgárságú menedékkérők, valamint a nyilvántartásba vett menekül-tek és bevándorlók szavazhatnak. Luxemburgban az állampolgársággal nem rendelke-zők ötéves ott-tartózkodás után szereznek választójogokat (a nem EU-s állampolgárok csupán szavazhatnak, míg az EU-s állampolgárok jelölhetők is). 2003-ban nemzeti kampányt indítottak, hogy ösztönözzék a külföldieket a választási névjegyzékbe való feliratkozásra. Ez nem automatikus folyamat, és az egyéneknek a nyilvántartásba vétel-hez a városházára kell menniük. A külföldiekkel foglalkozó kormánybizottság szintjén a különböző osztályok, minisztériumok, valamint nem kormányzati szervezetek kép-viselőit tömörítő munkacsoportot hoztak létre. Brosúrákat és plakátokat hoztak létre különböző nyelveken. Sikeres stratégiának bizonyult a külföldi közösségek befolyásos tagjainak célbavétele.

A bevándorlóknak a szavazásban való érdekeltsége a bevándorlói háttérrel rendelkező jelöltek jelenlétével nő. Miközben a bevándorlók függetlenként indulhatnak (ez igaz volt a 2004. júniusi írországi választások bevándorlójelöltjeinek többségére), a főbb politikai pártokat szintén felszólították, hogy aktívan ösztönözzék a bevándorlójelöltek részvéte-

*

*


lét. Fontos, hogy a bevándorlójelölteknek lehetőségük legyen ne csak a bevándorlással kapcsolatos kérdéseket, hanem az azzal összefonódó kérdéseket is képviselni, aminek szegregációs hatása is lehetne.

A politikai pártok a bevándorlók megnövekedett részvételét fogják tapasztalni, ameny-nyiben nyilvános kijelentéseikben tartózkodnak a bevándorlóellenes szónoklatoktól. Ezzel összefüggésben az ír NCCRI a politikai pártokhoz szóló rasszizmusellenes előírást bocsátott ki a választási kampányokkal kapcsolatos magatartás tekintetében, amelyet valamennyi parlamenti párt aláírt (www.nccri.com/elections.html). Számos politikai párt ténylegesen előmozdítja a bevándorlóknak a társadalomba és annak intézményei-be történő integrációját, de elhanyagolja saját példamutató szerepét, valamint bizonyos oktatási és a bevándorlókat megszólító programok szükségességét. A bevándorlók gyakran kevésbé férnek hozzá a választások sikeréhez hozzájáruló pénzügyi forrásokhoz és társadalmi hálózatokhoz, továbbá a legtöbb országban megnövelt erőfeszítésekre van szükség részvételük támogatása érdekében.

Egyeztető bizottságok

A helyi és nemzeti szintű egyeztető bizottságoknak lehetőségük van a bevándorlók poli-tikai részvételének ösztönzésére és a bevándorlók képviselői által hangoztatott nézetek kormányzati és más érdekeltek felé történő közlésével a beilleszkedési politikák javítá-sára. Ideális esetben munkájuk proaktív, valamint támogatják tagjaikat a jó minőségű hozzájárulások megtételében.

A tanácsadó szervezetek csak alacsony szintű politikai jogokat tudnak biztosítani, ugyan-akkor sikeresen ösztönözhetik a bevándorlók közéletben való részvételét. Helyi szinten javíthatják és harmonikussá tehetik a külföldi lakosok és a közösség más szektorai (hatósá-gok, közigazgatási szervek, állampolgárok) közötti kapcsolatokat. Nemzeti szinten pedig a kormányok figyelembe vehetik a bevándorlók bevándorlással kapcsolatos törvényterve-zetekre vagy programokra vonatkozó véleményeit. A legtöbb európai országban léteznek tanácsadó szervezetek, és gyakran a kormányok játsszák a vezető szerepet ezek létre-hozásában. A Cseh Köztársaságban például a munka- és társadalmi ügyekkel foglalkozó miniszteri bizottság tanácsadói és szakpolitikusai testületi szerepet játszik. Észtországban a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó elnöki kerekasztal politikai és közéleti kérdésekre – beleértve az etnikumokkal kapcsolatos kérdéseket – vonatkozó megbeszéléseket folytat.

Néhány esetben az egyeztető bizottságok létrehozását jogszabály írja elő, amennyiben a nem állampolgárok közössége elér egy adott létszámot. Luxemburgban például a 20%-ot meghaladó külföldivel rendelkező önkormányzatok kötelesek tanácsadó bizottságo-kat létrehozni. Dániában az integrációs törvény a helyi integrációs tanácsok képviselőiből álló, az etnikai kisebbségekkel foglalkozó nemzeti tanács létrehozását írja elő. E testülete-ket az önkormányzatok hozhatják létre; ma körülbelül 70 helyi integrációs tanács létezik.

4�

*



Különösen a nemzeti szintű egyeztető bizottságok gyakran a nem kormányzati és bevándorlói szervezetek képviselőit a hatóságok és a társadalmi partnerek képviselőivel együtt tömörítik. A bevándorlási kérdésekkel foglalkozó portugál konzultatív tanács, a bevándorlók beilleszkedési politikájának koordinálásával foglalkozó olasz nemzeti szer-vezet és a bevándorlási spanyol fórum például e három csoport mindegyikét tömöríti. A helyi szinten az egyeztető bizottságok gyakran a megválasztott helyi képviselőkből és a bevándorlókból állnak. Néhány esetben „tisztán” bevándorlói testületek egymás között rendszeres üléseket tartanak, valamint időnként találkozókat szerveznek a hatóságokkal és más érdekeltekkel.

A konzultációnak figyelembe kell vennie a bevándorlók etnikai sokféleségét, valamint a képviselők kiválasztására vonatkozó, elfogadott mechanizmusoknak fellelhetőnek kell lenniük. Luxemburgban a külföldiekkel foglalkozó nemzeti tanácsban jelenlévő 15 bevándorlóképviselőt közösségüknek a legutóbbi választói névjegyzék szerinti, a népességben való arányos képviseletétől függően választják meg. A holland nemzeti párbeszédstruktúrában a kisebbségeket a kisebbségi csoportok szervezeteinek szö-vetségei képviselik. A felvételhez ellenőrzik a szövetségek képviseletiségét, amelyet időszakosan megismételnek. Néhány országban választásokat tartanak a tanácsadó bizottságok számára. Másutt szakértőkre vagy a bevándorlók integrációjának terüle-tén köztudottan aktív személyekre hagyatkoznak. Az azonban nem mindig egyértel-mű, hogy a tagok elsősorban magánszemélyek, vagy pedig választókerületük vagy szervezetük képviselői. A bevándorló népességen belüli bizonyos közösségekhez nehezen lehet eljutni.

Az egyeztető bizottságok összetételében jelentkező rugalmasság szolgálja leginkább a konzultáció célját, szem előtt tartva azt, hogy a képviseletiség különböző módokon érhető el. Megfigyelők vagy szavazati joggal nem rendelkező tagok üléseken történő részvételének lehetővé tétele növelheti az átláthatóságot és a tanácsadó szervezetekbe vetett bizalmat.

A konzultációs tanácsok nem rendelkeznek döntéshozatali hatáskörrel, csak tanács-kozási és javaslattételi jogosítványokkal bírnak. Saját kezdeményezésű véleményeket is adhatnak, de általánosságban az egyeztető bizottságok – a meghallgatásokon való részvétellel és a törvénytervezetekkel kapcsolatos írásbeli megjegyzések benyújtásával – a kormány politikai vagy jogalkotási javaslataira reagálnak. Ennek eredményeképpen általában a kormány menetrendje határozza meg az övékét. A befektetett energia gyak-ran csak a döntéshozatali folyamat késői szakaszában mutatkozik meg, és a végleges jogszabály vagy program formájára korlátozott hatással bír.

E korlátok miatt a tanácsadó testületek nem helyettesíthetik a teljes körű választójo-gokat, és továbbra is a kormány számára meglévő párhuzamos lehetőség marad arra, hogy visszacsatolást kapjon a kormánypolitikákkal és -intézkedésekkel érintett közös-

*


ségektől. Ezek lehetőségeket kínálnak a bevándorlók számára, hogy észrevegyék őket és befolyást szerezzenek, és ezeket a lehetőségeket teljesen ki kell használni, mivel már egyetlen jól szervezett „referenciapont” megléte is megnehezíti mind a köz-, mind pedig a magánszereplők számára a konzultáció kikerülését. A bevándorlók szempontjá-ból ösztönözni kell ezeknek „a demokrácia iskolájaként” betöltött funkciójukat, anélkül, hogy lehetővé válna számukra, hogy továbbra is munkával kapcsolatos megbeszélések helyszínei maradjanak. Különösen a parlamenttel vagy az önkormányzati tanácsokkal való szorosabb kapcsolatra kell törekedni. Számos olasz önkormányzatnál – Rómát és Torinót is beleértve – a tanácsadói szerepet betöltő, szavazati jogokkal nem rendelkező bevándorlók a megválasztott tisztviselőkkel együtt vesznek részt az önkormányzati tanácsokban.

A bevándorlók befolyása ott a legnagyobb, ahol a hozzájárulás megfelelő minőségű volt, valamint ahol a csoportok proaktívak. A döntéshozatali folyamatra korai és jelentős hatással bíró hozzájárulások kialakítása érdekében azonban a közösségeknek képesnek kell lenniük az informális és folyamatos vitákban való részvételre. Miközben a kapacitás kiépítésére irányuló kezdeményezések gyakran jelentős sikerrel járhatnak, az egyeztető bizottságokat gyakran jelentősen korlátozza az a tény, hogy a tagjaik általánosságban nem részesülnek díjazásban.

Az Egyesült Királyságban a „közösségi hálózatok” projektfinanszírozással támogatha-tók a faji egyenlőségre irányuló, a Közösségek Összekapcsolása elnevezésű támogatás alapján. Portugáliában a Második Generációs Választások elnevezésű program a hátrá-nyos környékekről – különösen a bevándorlók második vagy harmadik generációjából – származó fiatalok társadalmi beilleszkedésére törekszik. Partnerségeket építve ki a civil társadalommal a program képzést ajánl, és jelentős beruházást végez a Digitális Integrációs Központok (Digital Inclusion Centres; CID) létrehozásában, amelyek a fiata-lok szakértelmének fejlesztésére fognak törekedni az informatikai társadalomban való teljes részvétel érdekében. A politikai részvétellel való még specifikusabb foglalkozás érdekében a svéd kormány a nemzeti bevándorlói szervezeteknek juttatott támoga-tásokra vonatkozó egyedi programot vezetett be annak érdekében, hogy növelje a bevándorlók közéletben való részvételének előmozdításával kapcsolatos lehetősége-ket. Jelenleg nagyjából 30 nemzeti bevándorlói szervezet van. Ezek közül jó néhány kisebb titkárság.

A konzultációknak nem feltétlenül kell meghatározott „bevándorlói testületekben” zaj-laniuk. Számos önkormányzat hozott létre bizonyos témákkal (család, oktatás, pénzügy, energia, környezet, gazdaság- és kereskedelemfejlesztés, lakásügyek, foglalkoztatás, mobilitás, fiatalság, sport stb.) foglalkozó helyi tanácsadó szervezeteket. A bevándor-lók ösztönözhetők arra, hogy az állampolgárokkal együtt vegyenek részt az egyeztető bizottságok munkájában.

4�



Honosítás

Az állampolgárság odaítélése integrációs eszköz lehet. A honosítás megkönnyítése csök-kenti az állampolgárok és a régóta tartózkodási hellyel rendelkező bevándorlók közötti jogbeli űrt, valamint a részvételre irányuló lehetőségek teljesebb körét nyithatja meg.

A legtöbb európai országban a jogi integráció rendes útvonala magába foglalja a jogállás fokozatos konszolidációját és a jogok jó néhány szakaszban, több év során történő kiter-jesztését. A gyors honosítás általánosságban nem várható. A folyamatos bevándorlás és az állampolgársággal nem rendelkező letelepedők egyre növekvő létszámú csoportjá-nak jelenléte azonban számos kormányt késztetett a honosításra vonatkozó szabályok megváltoztatására, gyakran megkönnyítve ezáltal az állampolgárság megszerzését.

A változó szabályokra történő válaszlépésként a honosítási kérelmek aránya meg-nőtt, noha az – némely esetben – továbbra is a várakozások alatt maradt. Az Egyesült Királyság Belügyminisztériuma a honosítás iránti kérelmekkel kapcsolatos határozatokat befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos, a kiváltó okokat és akadályokat – beleértve a bizo-nyos nemzetiségek vonatkozásában egyedi kiváltó okokat és akadályokat – részletesen szemléltető tanulmány elkészítését kérte. Jóllehet a kérelmek alacsony számát gyakran az információhiány indokolja, a bevándorlók – helyzetüktől függően – azonban külön-féle jogok megszerzése mellett is döntenek. Néhány bevándorló azért nem törekszik a honosításra, mert elvesztené származási országának állampolgárságát vagy mert ezzel eljátszaná öröklési jogcímét vagy a származási országában a földtulajdonhoz való jogot. A választójogok kiterjesztése és a honosítás könnyebbé tétele ennélfogva egymást kiegészítő stratégiák. Ezen túlmenően az állampolgárok és nem állampolgárok közötti jogbeli űr leszűkítésével a honosításra vonatkozó választás nem annyira a jogbiztonság elérésére irányuló stratégiává, hanem inkább a politikai azonosságban bekövetkezett változás pozitív kifejeződésévé válik.

Néhány országban a honosítást a bevándorlók integrációja eredményének és végső bizonyítékának tartják. A kérelmezők integrációs szintjét nyelvi és más vizsgák alkal-mazásával ellenőrzik. Az ilyen vizsgák – nehézségüknek vagy az azokhoz kapcsolódó díjaknak köszönhetően – negatív hatással járhatnak a honosítási arányokra.

Amennyiben a honosítás vonatkozásában vizsgákat alkalmaznak, ezek kapcsolódhat-nak az érintett személyek sajátos körülményeihez. Előkészítő tanfolyamokat kell elér-hetővé tenni a bevándorlók számára, és azoknak megfizethetőnek és jó minőségűnek kell lenniük.

Jóllehet a honosítást néha az integrációs röppálya „végpontjának” tekintik, az állampol-gársághoz való hozzáférés nem „mágikus intézkedés”. Az állampolgársággal rendelkező, második és harmadik generációs bevándorlók még mindig tapasztalnak megkülönböz-

*

*


tetést, és hiányzik belőlük a hovatartozás érzete. Összpontosítani kell ezért más részvé-teli lehetőségekre is, noha kívánatos a megkönnyített honosítás felé haladó, folytatódó irányvonal.

2.2.3. Társadalmirészvétel

Az önkéntes részvétel a társadalmi részvétel olyan formája, amelyben a bevándorlók aktív polgárként fontos szerepet játszanak. Részvételük megkönnyítése és hozzájárulá-suk megbecsülése előmozdítja beilleszkedésüket és mobilizálja készségeiket.

A társadalmi részvétel a tevékenységek széles skáláját öleli fel, mind a főbb, mind pedig a bevándorlói szervezeteknél. A társadalmi intézményekben és projektekben való részvé-telen keresztül a bevándorlók aktívan részt vesznek a társadalomban, valamint kapcso-latokat építenek a befogadó társadalommal és annak tagjaival. A társadalmi részvétel a tevékenységek széles körét tartalmazza: aktív részvétel olyan csoportokban, min például hobbikörök, szolgáltatási klubok, sport- és szabadidő-szervezetek, iskolatanácsok, kör-nyezetvédelmi csoportok, örökségi társulások, szomszédszövetségek vagy nemzetközi szolidaritási csoportok. A bevándorlói önkéntes részvétel aspektusa ábrázolja a beván-dorlók társadalmi részvételének értékét és egyedi jellemzőit.

Az újonnan érkezett bevándorlók már a korai szakaszban gyakran kerülnek kapcsolat-ba az önkéntes szektorral, mivel a legtöbb európai ország önkéntesei fontos szerepet játszanak az újonnan érkezők társadalmi bevezetésében. Feladatok széles körét végzik, beleértve a tanácsadást, tájékoztatást és a jóléti szolgáltatásokat. A személyes „fogadó-”, „mentor-” vagy „kapcsolattartói” rendszerek gyakran létesítenek értékes kapcsolatokat az újonnan érkezők és a befogadó társadalom között. Észtországban a nem észt, vala-mint az észtül beszélő családok gyermekei közötti családi csereprogram sikeres volt a gyermekek nyelvi készségeinek, társadalmi kompetenciáik és kölcsönös toleranciájuk javítása terén. Ebben a rendszerben főként nem észt származású fiatalok tölthetnek egy – egy héttől két hónapig tartó – időszakot egy vidéken élő észt családnál, és vehetnek részt aktívan mindennapi életükben. A csere célja a gyermekek nyelvi akadályainak csök-kentése, az észt kultúra, történelem és hagyományok bemutatása, valamint a nem észt és észt családok közötti érintkezés előmozdítása.

Maguk a bevándorlók is végeznek önkéntes tevékenységeket mind a bevándorlói szervezetekben, mind pedig a főbb szervezetekben. Sok személy bevándorlói „önszer-veződésekben” való részvételét nem mindig ismerik el az önkéntes részvétel egyik for-májaként, azon tény ellenére, hogy a legtöbb bevándorlói szervezet erősen függ tagjai önkéntes munkájától. Ezek a szervezetek gyakran az önkéntes segítésre összpontosíta-nak, de más tevékenységek széles körét is lefedik. Jó néhány bevándorló az együttes fejlődést elősegítő szervezeteknél aktív. Mások környezetvédelmi mozgalmakban

4�

*

�0 Kézikönyv az integrációról


vesznek részt. A bevándorlói szervezetek valójában gyakran kevésbé „egyfunkciósak” a főbb klubokhoz képest, mivel ezek számos funkciót töltenek be, beleértve a szabad-idő-, sport-, kulturális, vallási és politikai funkciókat, valamint a gyakorlati problémák megvitatását.

A főbb szervezetekben való részvétel a bevándorlók társadalmi részvételének másik olda-la. Az önkéntes szektorban a sikeres bevándorlói részvétel gyakran a toborzási struktúra nyitottságától függ. Az önkéntes szövetségekbe való toborzás leggyakrabban élőszóval történik, így a bevándorlók és a többségi népesség közötti informális kapcsolatok hiánya az önkéntes szervezetekben való tagsággal visszahathat. A bevándorlók néha nem ren-delkeznek ismeretekkel az önkéntes szervezetekben betölthető szerepek köréről sem. Az egyre több önkéntest bevonó szervezetek az önkénteseik számának bővítéséből fakadó előnyöket abban látják, hogy ezáltal jobb képet kapnak azokról a közösségekről, amelyeknél dolgoznak. Írországban számos, a menedékkérők támogatásával foglalkozó csoport sikeresen fogadta be a menedékkérőket az irányítóbizottságaikba. Az Egyesült Királyságban a nemzeti karitatív szervezetek az összes helyi közösségből toborzó, a bevándorlókat elérő munkásokat jelöltek ki. Az Egyesült Királyság kormányának erre vonatkozó programjának értékelése azt sugallja, hogy a főbb szervezeteknek proaktív módon kell önkénteseket találniuk (fekete és etnikai kisebbségi twinning), néhány potenciális önkéntes pedig bizalom híján lehet, de a készségek fejlesztésére irányuló potenciál hangsúlyozása szintén fontos.

A bevándorlóknak a főbb önkéntes szervezetekben való részvételét ösztönözni kell. Ideális esetben az önkéntes tagokra irányuló toborzási stratégiák figyelembe veszik a kulturális sokféleséget.

A városi szomszédságok szintjén különös cél valamennyi csoport – fiatalok és idősek, kisebbségi vagy többségi lakosok – társadalmi részvétele. A lakhatás és a lakossági környezet javítása, a helyi gazdasági fejlődés előmozdítása, valamint az olyan általános közszolgáltatások javítása, mint az egészségügy, az oktatás és a lakhatás, közös cél mind a bevándorlók, mind a nem bevándorlók számára, valamint közös elkötelezettség köré tömörítheti őket.

*

Németországban a Polgárok a Polgárokért alapítvány „A visszatelepülők (Spätaussiedler) polgári részvételének támogatása” elnevezésű projektje 2001. óta állami finanszíro-zásban részesül. A célcsoport mind helyi, mind visszatelepülő személyeket tartalmaz. A projekt olyan helyi partnerei, mint az önkéntes ügynökségek, jóléti ügynökségek felnőttképzési intézmények, részt vesznek a polgári részvétellel kapcsolatos szemináriu-mok és értekezletek megszervezésében. Ezen események célja, hogy a visszatelepülőket a polgári részvételre ösztönözze, és konkrét részvételi módokat javasoljon.

$

�1Kézikönyv az integrációról

A főbb intézmények és szervezetek valamennyi állampolgár számára történő megnyi-tása – függetlenül attól, hogy bevándorlói háttérrel rendelkeznek-e vagy sem – idő-igényes. Ez gyakran szervezeti változással jár, és különféle szakaszok különböztethetők meg (a tervezéstől az értékelésig). Fontolóra lehetne venni egy, a szervezeti nyitottságra és integrálásra vonatkozó stratégiákat alátámasztó főbb elvekről szóló önkéntes charta nemzeti, sőt európai szinten történő megtervezését és elfogadását. Egy ilyen chartát a minőségirányítás területén meglévő európai kezdeményezésekkel folytatott konzultá-ció keretén belül lehetne kidolgozni.

A kormányok valamennyi szinten jó példával szolgálhatnak a nyitottá válással és integrá-lással kapcsolatos technikák és eszközök saját magukra történő alkalmazásával, valamint azzal, hogy a nyitottságot és integrálást követelménnyé teszik a támogatásban részesülő vagy közbeszerzési eljárásban részt vevő szervezetek számára.

A holland FORUM szervezet lakosainak tervezőirodáit a társadalmi részvételre való ösztönzés innovatív módjának tekinti. A tervezőirodák tipikusan olyan környékeken szerveződnek, amelyek városi szerkezetátalakításon fognak keresztülmenni. Általában főként olyan etnikai kisebbségi lakosok 10–20 fős csoportjából áll, akik egy három hóna-pos időszak során egy kötelező programot követnek. Legfeljebb 10 munkaértekezleten megvitatják a lakhatási kérdésekkel kapcsolatos kívánságaikat és elképzeléseiket, majd szisztematikusan rendszerezik a környékeiken meglévő problémákat és lehetőségeket. Elképzeléseik életképes javaslatokká történő átalakítása során – fényképeket, diagramo-kat és ábrákat alkalmazva – szakértőkkel működnek együtt. A helyi hatóság tisztviselői-nek, lakásszolgáltatási társulásoknak és ingatlanfejlesztőknek benyújtják a terveket azzal a céllal, hogy a döntéshozók azokat beépítsék hivatalos fejlesztési terveikbe.

www.forum.nl

$

Z

*

�3Kézikönyv az integrációról �3

2.3 Nyíltésintegrálószervezetekkéválás

Stratégiai tervezés és a politika kidolgozása

Az első szakasz a népesség kulturális, nyelvi, vallási stb. értelemben vett sokfélesé-gének kezelése érdekében egy szervezeti terv kialakítását tartalmazza. A fentről jövő erős vezetés követelmény. A szervezet valamennyi részének ismernie kell a tervet, valamint saját tervezési folyamataikat ehhez kell igazítaniuk. A nagyobb szerveze-teknél nemcsak az átfogó, hanem a részterveknek is tükrözniük kell a sokféleséggel kapcsolatos törődést. A tervben meghatározott prioritásoknak tükröződniük kell a forráselosztásban.

A tervezés a szervezet tagságának és elérésének ismeretével kezdődik: hány beván-dorló vesz részt a szervezetben, valamint mi a szerepük és jellemzőik? A szervezetben részt vevő emberek jegyzéke lehet a kiindulópont az igények és a mobilizálandó készségek azonosítása tekintetében.

A politika végrehajtása

A következő szakaszban a szervezet a sokféleséggel kapcsolatos megfontolásokat integrálja a szervezet valamennyi szinten zajló működésébe. A szervezet hozzáférést biztosít minden szolgáltatáshoz vagy tevékenységhez, és rendszeresen kommunikál a különböző háttérből érkező személyekkel. A szervezet a toborzás során előnyben részesíti az interkulturális kompetenciát, képzést kínál vagy külső segítséget keres annak érdekében, hogy segítse a személyzetet vagy a tagokat a sokféleségre történő hatékony reakcióban.

Jelentés és értékelés

A szervezet jelentést tesz az ügyfelek vagy résztvevők számáról és hátteréről, e személyeknek a politika megtervezésében és végrehajtásában való részvételéről, a kulturális sokféleséggel kapcsolatos képzést végző alkalmazottak számáról stb. A jelentések azt is tartalmazzák, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek a sokféle népes-ség (és ez miként tükröződik a forráselosztásban) megszólítására, valamint hogy ezen erőfeszítéseket miként értékelik a célcsoportok. Az eredmények rendszeres értékelé-se tájékoztatást nyújt a szervezet politikáinak tervezéséről és végrehajtásáról.

^

^

^




1. A bevándorlók különös szükségleteire és körülményeire reagáló, valamint a kész-ségeiket hasznosító stratégiák fokozzák a hovatartozás érzetét és a társadalomban való részvételt. E stratégiákat a köz- és magánjogi szervezeteknek az egyenlőségre és a megkülönböztetésellenességre kell alapozniuk. Ideális esetben ezek személyre szabottak és rugalmasak, valamint azokat rendszeres értékelésnek vetik alá.

2. A szolgáltatásoknak a különböző népességi csoportok különös szükségleteihez törté-nő igazítása az interkulturális kompetencia fejlesztését megkövetelő együttműködési erőfeszítés a köz- és magánszolgáltatások területén.

3. Az interkulturális kompetenciával rendelkező személyzet kialakításában a toborzás és a képzés egymást kiegészítő stratégiák. A munkavállalók között az ideális módon fejlődő interkulturális kompetencia inkább folyamatos prioritás, semmint egyszeri erőfeszítés.

4. A bevált gyakorlatok azt bizonyítják, hogy a szakértőkkel vagy szakosított szerveze-tekkel szorosan együttműködő főbb szervezetek a bevándorlók számára sokkal jobb hozzáférést tudnak biztosítani szolgáltatásaikhoz.

5. Az interkulturális kompetencia (európai) minőségirányítási szabványként is bevezet-hető, amelye a kormányok a szervezeteknek nyújtott támogatásaik meghatározása-kor vagy közbeszerzéseik során figyelembe vesznek.

6. Az aktív állampolgárság kiemeli a bevándorlók készségeit, valamint módszereket javasol ezeknek mind a bevándorlók, mind pedig az egész társadalom számára törté-nő lehető legjobb kihasználására.

7. A vallás gyakran játszik pozitív szerepet az integrációs folyamatban, ami fokozható a bevándorlói hitvallási közösségek közötti, valamint az ezek és a főtársadalom közötti párbeszéd megkönnyítésével.

8. A kormányoknak a párbeszédplatformok létrehozásának megkönnyítésével és – adott esetben – a források rendelkezésre bocsátásával kell támogatniuk a vallásközi párbe-szédet.

9. A politikai folyamatokban való részvétel az aktív állampolgárság egyik legfontosabb eleme. A bevándorlók politikai részvétele lehetőségeket biztosít az integrációra, ezért támogatni kell ennek különböző formáit, ideértve az állampolgárság megszerzését, a helyi választói jogokat és a tanácsadói szervezeteket.

10. A képviselet és a politikák demokratikus legitimációja a formális politikai jogok bevándorlókra történő kiterjesztésével fokozódik. Amennyiben léteznek ilyen for-mális jogok, azokat a valamennyi oldalról – beleértve a politikai pártokat is – érkező kötelezettségvállalással kell átültetni a gyakorlatba.

11. A kormányoknak valamennyi lakos számára biztosítaniuk kell a választójogokat legalább helyi szinten, és a lehető legkisebb szintre kell csökkenteniük az e jogok kihasználásával kapcsolatos akadályokat, például a díjakat vagy a bürokratikus köve-telményeket. A bevándorlók különösen a bevándorlói szervezetek kínálta hálózato-kon nyugvó információs kampányokon és kapacitásépítésen keresztül ösztönözhetők választójogaik kihasználására.

��Kézikönyv az integrációról

12. A helyi és nemzeti szintű egyeztető bizottságoknak lehetőségük van a bevándorlók politikai részvételének ösztönzésére és a bevándorlók képviselői által hangoztatott nézetek kormányzati és más érdekeltek felé történő közlésével a beilleszkedési politi-kák javítására. Ideális esetben munkájuk proaktív, valamint támogatják tagjaikat a jó minőségű hozzájárulások megtételében.

13. Az egyeztető bizottságok összetételében jelentkező rugalmasság szolgálja leginkább a konzultáció célját, szem előtt tartva azt, hogy a képviseletiség különböző módokon érhető el. Megfigyelők vagy szavazati joggal nem rendelkező tagok üléseken történő részvételének lehetővé tétele növelheti az átláthatóságot és a tanácsadó szervezetek-be vetett bizalmat.

14. Az állampolgárság odaítélése integrációs eszköz lehet. A honosítás megkönnyítése csökkenti az állampolgárok és a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező beván-dorlók közötti jogbeli űrt, valamint a részvételre irányuló lehetőségek teljesebb körét nyithatja meg.

15. Amennyiben a honosítás vonatkozásában vizsgákat alkalmaznak, ezek kapcsolódhat-nak az érintett személyek sajátos körülményeihez. Előkészítő tanfolyamokat kell elér-hetővé tenni a bevándorlók számára, és azoknak megfizethetőnek és jó minőségűnek kell lenniük.

16. Az önkéntes részvétel a társadalmi részvétel olyan formája, amelyben a bevándorlók aktív polgárként fontos szerepet játszanak. Részvételük megkönnyítése és hozzájáru-lásuk megbecsülése előmozdítja beilleszkedésüket és mobilizálja készségeiket.

17. A bevándorlóknak a főbb önkéntes szervezetekben való részvételét ösztönözni kell. Ideális esetben az önkéntes tagokra irányuló toborzási stratégiák figyelembe veszik a kulturális sokféleséget.

18. A kormányok valamennyi szinten jó példával szolgálhatnak a nyitottá válással és integrálással kapcsolatos technikák és eszközök saját magukra történő alkalmazásá-val, valamint azzal, hogy a nyitottságot és integrálást követelménnyé teszik a támoga-tásban részesülő vagy közbeszerzési eljárásban részt vevő szervezetek számára.

��

3. fejezetMutatók

�� Kézikönyv az integrációról

Mutatók

Ez a fejezet a mutatókat, mint a szakpolitikusok és szakemberek rendelkezésére álló eszközöket vizsgálja. A mutatók felmérhetik a bevándorlók valós helyzetét, és azonosíthatják az integráció előrehaladásának mértékét. Ezenfelül nyomon követ-hetik a politikák fejlődését az idők során. A mutatók sikeres alkalmazása a megfelelő adatgyűjtésen és az integrációval kapcsolatos átfogó célokkal összhangban lévő mutatók körültekintő kiválasztásán alapul. Országokon átnyúló vagy európai szinten a mutatók lehetővé teszik az országok közötti összehasonlítást, valamint lendületet adhatnak a dinamikusabb beilleszkedési politikák számára.

Az integráció és a beilleszkedési politikák hatásának megfelelőbb mérése érdekében a kormányzati és nem kormányzati szervezetek az integrációra vonatkozó mutatók teljes sorát dolgozhatnák ki.

A bevándorlók integrációjára vonatkozó mutatók segíthetnek felmérni és összehasonlí-tani az előrelépést, nyomon követni a tendenciákat és a fejlődést, tükrözni a bevándorlók részvételi arányait, a hovatartozás érzetét, valamint a népesség körében a bevándorlók elfogadásának szintjét. Röviden: betekintést nyújthatnak az integráció folyamatába. A mutatók segíthetnek a politikai intézkedések szerepének és hatásának felmérésében, a hézagok azonosításában, valamint a források hatékony megállapításában. Az integrációs folyamat összetettsége miatt a társadalmi integráció különféle aspektusokra tagolható, ahol lehetséges a fejlődés és az eredmények lemérése, valamint a politikával kapcsolatos hatásvizsgálatok elvégzése.

A mutatók lehetővé teszik a bevándorlók meghatározott csoportjai, a bevándorlók és a tel-jes népesség, az országok és régiók, valamint az integráció különböző fázisai vagy a szak-

*

Az integrációra vonatkozó mutatókkal kapcsolatos álláspont kifejtése

A mutatók az alábbiak eszközeként használhatók fel:

• az integrációs folyamatok mennyiségbeli és minőségbeli értékelése;• a bonyolult beilleszkedési politikák összefoglalása;• a fejlemények és tendenciák nyomon követése és a fejlődés mérése;• a célok és viszonyítási pontok meghatározása az integrációs folyamatok és politi-

kák vonatkozásában;• a jogszabályok, politikák és gyakorlatok nem szándékolt hatásainak azonosítása;• az integráció megvalósulására hatással bíró szereplők azonosítása;• annak feltárása, hogy a szereplők kötelezettségei teljesültek-e;• korai figyelmeztetés a lehetséges zavargásokkal kapcsolatban;• megelőző intézkedések ösztönzése;• a kompromisszumokkal kapcsolatos társadalmi konszenzus fokozása forrásmeg-

szorítások esetén;• a mellőzött vagy elhallgatott kérdések feltárása.

^


politika kidolgozásának szakaszai közötti összehasonlítást. A mutatókat a teljesítmény- értékelésben használják, ahol az összehasonlító méréseket a fejlesztendő területek és sikeres gyakorlatok azonosítására alkalmazzák. A jelenlegi kormánygyakorlatban a muta-tókat a leggyakrabban a nemzeti politikák hatékonyságának értékelésére, valamint az országcsoportok teljesítményének összehasonlítására használják (az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programján és az OECD gazdasági és oktatási programján belül). Növekvő érdeklődés kíséri a mutatóknak az EU tagállamai közötti összehasonlításban való alkal-mazását is. Miközben a bevándorlók integrációjára vonatkozó átfogó mutatók rendszere nem létezik nemzeti és nemzetközi szinten, az ehhez kapcsolódó politikai területeken – például a foglalkoztatási, a vállalkozási, az oktatás- és a társadalmi integrációs politiká-ban – meglévő fogalmak és módszerek létező repertoárja viszont megtalálható.

Egyrészről meg lehetne vizsgálni a bevándorlók integrációjával kapcsolatos mutatók meglévő tesztelési és viszonyítási mechanizmusokba történő beépítésének lehetőségét. Másrészről pedig – az integráció szociogazdasági, kulturális, valamint polgári és politi-kai dimenzióit beépítve – egy kimondottan a bevándorlók integrációjával kapcsolatos mechanizmust lehetne kidolgozni.

Számos tagállam előszeretettel használja fel a mutatókat a társadalmi-gazdasági és a jogi szférán kívül. Hollandiában például kétévente „integrációs ellenőrzéseket” végez-nek, amelyek a társadalomszerkezet szintjén (munkaerőpiac, etnikai vállalkozás és oktatás), szociokulturális szinten (etnikumok közötti kapcsolatok, a kisebbségek elfoga-dása és a kisebbségek kulturális orientációja) és politikai-intézményi szinten (politikai részvétel és a kisebbségek képviselete a kormányzati igazgatásban) szemlélik az etnikai kisebbségek helyzetét.

Az integráció valamennyi dimenziójára kiterjedő, releváns és megbízható mutatók kidolgozása olyan nagyra törő feladat, ami számos nehézséggel jár, különösen, de nem kizárólag az európai színtéren, az ott fellelhető sokféle bevándorlói népességnek, poli-tikai eszközöknek, fogalommeghatározásoknak és statisztikáknak köszönhetően. Azzal a kérdéssel kapcsolatban felmerülő nézetkülönbségek, hogy „kit kellene figyelembe venni” különösen a következő kérdések tekintetében szembeötlő: Ki tekinthető beván-dorlónak? Az állampolgárságot vagy a születés helye szerinti országot kell figyelembe venni? Miként határozzák meg a második és harmadik generációkat? A bevándorlókat egyénenként vagy csoportonként kell szemlélni? Az EU-szerte folytatott összehason-lításokban a leggyakrabban használt fogalom a „harmadik ország állampolgárai”. Ez vajon működőképes kompromisszum vagy „elrejti” az integráció alapvető fontosságú dimenzióit?

Egy másik kérdés az, hogy mit értünk integráció alatt. Miközben valamennyi tagállam mind az „asszimiláció”, mind a „multikultúra” elemeit kombinálja az integráció értelmezé-se során, az egyikre vagy másikra helyezett hangsúly jelentősen eltér az országok között.

��

*


Mutatók

Bár ezek a viták folyamatosak, azért az integráció céljainak meghatározásában található valamiféle közös alap. A tagállamok azt remélik, hogy politikáikkal hozzájárulnak a fog-lalkoztatás, a lakhatás, az oktatás, az egészségügy stb. területén a bevándorlók javát szol-gáló pozitív eredményekhez. Arra törekszenek, hogy a szolgáltatásokat hozzáférhetővé tegyék a bevándorlók számára, és azt szeretnék látni, hogy a bevándorlók aktív állam-polgárokként vesznek részt a társadalmi és politikai területeken. Az elért eredmények bizonyos mértékig mennyiségileg mérhetők vagy egyéb módon meghatározhatóak, bizonyos idő elteltével pedig az országok között összehasonlíthatóak.

Az ilyen mérés azonban további összetett problémákat hordoz. Kihez kell a bevándor-lókat hasonlítani? A holland ellenőrzési rendszer a bevándorlók csoportjait tipikusan a honos népességgel hasonlította össze. Minden esetben helyes ez a megközelítés? A szociális biztonság vonatkozásában például a bevándorlók nem mindig rendelkeznek a nem bevándorlókéval azonos jogosultságokkal. A bevándorlói és nem bevándorlói közösségek összehasonlításakor a különböző életkorstruktúrákat és szociogazdasági szinteket is figyelembe kell venni. Hollandia jelenleg küszöbértékek kidolgozásán mun-kálkodik, hogy az integráció minden egyes dimenziója tekintetében irányadó értéket állapítson meg. Amint meghatározták ezeket a küszöbértékeket, mérhető lesz az, hogy egy csoport mennyire tér el ettől az értéktől.

A mutatók felhasználásának és kidolgozásának egyik módja a teljesítményértékelési folyamaton keresztül történik. A teljesítményértékelés a vállalkozások környezetéből ered, de az állami szektor egyre növekvő mértékben ismeri fel ennek a politikák érté-kelésével és előmozdításával kapcsolatos potenciálját. A teljesítményértékelés magába foglalja a fejlesztendő területek és az irányadó értékek meghatározását, a saját teljesít-mény másokéval történő összehasonlítását, valamint – a megállapított irányadó értékek elérése érdekében – folyamatos értékelés és kiigazítás végrehajtását.

A teljesítményértékelés az összehasonlítás tekintetében megállapított irányadó értéke-ken keresztül történik. A mutatóknak egyértelmű és kifejezett normatív értelmezéssel kell rendelkezniük: a felhasználóknak tudniuk kell, hogy milyen irányú változás képviseli a fejlődést.

A holland WODC (Kutatási és Dokumentációs Központ) által jelenleg kidolgozás alatt álló modell az integráció „esélyeit” és „kockázatait” határozza meg: a fizetett munka esélyt jelent, de szociális biztonsági ellátásokból élni már kockázatnak tekinthető, a házassági bevándorlást kockázatként azonosítják, de az érvényesülő normák és értékek betartása esélynek minősül. Sok országban felmerülhetnek arra vonatkozó kérdések, hogy egy bizonyos eredmény „esély” vagy „kockázat” a helyes integráció vonatkozásában. A lakás-szolgáltatásban meglévő szegregáció bizonyos szintje például minden esetben kocká-zat? Nem lehetne ez a bevándorlók számára gazdasági lehetőségeket is rejtő, etnikai infrastruktúra megteremtésére irányuló esély?

*


3.1. Afeltételekmegteremtése

A buktatók elkerülése és a mutatók maximális kihasználása a mutatók kidolgozása és felhasználása során alkalmazott technikák – például az érdekeltek elemzése és az adat-gyűjtés – teljes megértését igényli.

Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció

Ha a mutatók értékes bepillantást engednek az integrációval kapcsolatban, azokat a lehető legszorosabban össze kell kötni az integráció valós tapasztalatával. Az integrá-lódó és az integrációt közelről figyelő személyeknek megvannak a maguk benyomásai és véleményei arról, hogy mi írja le legjobban a sikeres integrációt, mely területeket kell fejleszteni, és mit tettek az erre irányuló politikák. Nézeteiket figyelembe kell venni a mutatók és célok kialakításában. Az integráció az egész társadalom részvételével zajló folyamatként a különböző szinteken elhelyezkedő főbb érdekelt feleket is érinti, akiknek lehetőséget kell biztosítani a bevándorlók integrációjával kapcsolatos prioritásaik és tapasztalataik kifejezésére.

Kiterjedt konzultációkat kell szervezni az érdekelt felekkel a mutatókkal kapcsolatos prioritások és célok tekintetében, és azokba be kell vonni különösen a bevándorlókat és a bevándorlókat segítő szervezeteket.

Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk és az általuk elvégzett elemzések gyakorlatai például a fejlődő országok fejlesztési projektjei tervezésének és végrehajtásának részévé és összetevőjévé váltak, és azokat egyre növekvő mértékben alkalmazzák más politikai területeken és más országokban.

Adatgyűjtés és adatfelhasználás

Megfelelő és megbízható adatok állíthatók elő a különféle típusú mutatók vonatkozá-sában, körültekinthetően elemezhető az eredmények és a politika közötti kapcsolat, valamint a különböző szintű mutatók kidolgozásával megkönnyíthetők a nemzetközi összehasonlítások. A kormányok gyakran politikáik és programjaik sikere miatt aggód-nak elsődlegesen, és itt teremthetők meg a mutatók sikeres alkalmazásával kapcsolatos előfeltételek. Az integrációs programoknak vagy projekteknek úgy az alapos megterve-zése, mint azok értékelése adatokat állít elő, és tükrözi is azokat a beilleszkedési politika céljai és követelményei tekintetében.

Ideális esetben a mutatókat az integrációs programok és projektek tervezési és érté-kelési fázisában is használják. A közfinanszírozású projektek esetében az értékelésnek a projektvégrehajtás részének kell lennie, és ténylegesen részesülnie kell a költségve-tésből.

�1

*

*


Mutatók

A fejlett integrációs programokkal rendelkező országok esetéhez hasonlóan Dánia az önkormányzatok tevékenységeinek hatékonyságát tanulmányozza. Jelentésekben mérik fel például a tartózkodási engedély megadásától a résztvevők rendes munkához jutásáig vagy képzési rendszerbe történő beiratkozásáig terjedő idő várt és tényleges hosszát. Finnországban a Munkaügyi Minisztérium a Finn Helyi és Regionális Hatóságok Szövetségével együttműködve minőségi kritériumok megfogalmazása céljából projek-tet indított el az integrációs törvény szerinti integrációs programok végrehajtásában és nyomon követésében részt vevő önkormányzatok és más helyi szereplők támogatása érdekében. A törvényre vonatkozóan a bevándorlók szempontjából is végeztek tanul-mányt a bevándorlók részvételének előmozdítására irányuló erőfeszítés keretében. A „minőségi kritérium”-projekt reagál az önkormányzatok 2002. évi felmérésének eredmé-nyeire, ami konkrétabb és gyakorlatiasabb utasításra szólított fel az integrációs törvény végrehajtása során. Jelenleg részletes kérdéseket dolgoznak ki az értékelés irányítása céljából, pl. a rendelkezésre álló szolgáltatások köre, a személyzeti és pénzügyi források, a bevándorlók fizetett dolgozóként tervezésben és végrehajtásban való részvétele, a feladatok és felelősségek megosztása, valamint a sokféleséggel és egyenlőséggel kap-csolatos, rendelkezésre álló képzés vonatkozásában.

Az értékelésekre alapozva sok országban kezdődött meg a bevált gyakorlatok cseré-je. A dán kormány például létrehozta a bevált gyakorlatok cseréjét célzó adatbázist (www.erfaringsdatabasen.dk). Az Integrációs Minisztérium által közzétett hírlevelek egyike szintén tartalmaz a munkaerő-piaci integráció területén meglévő bevált gyakor-latokkal kapcsolatos információkat.

Mutatók fejleszthetők ki azért, hogy az értékelésből eredő tanulságokat egy hosszú távú stratégiára terjesszék ki. Alapvető előfeltétel a beilleszkedési politikára vonatkozó hosszú távú tervezés. „Az észt társadalomba történő integráció 2000–2007 között” elne-vezésű észt állami program például egy olyan koncepcionális és stratégiai dokumentum, amely alapelveket, célkitűzéseket és tevékenységeket állapít meg.

Az adatokhoz való hozzáférés a mutatók sikeres felhasználásának talán legalapvetőbb feltétele. Az Európai Bizottság jelenleg a tagállamokban végzett adatgyűjtés harmoni-zálásáról szóló irányelvtervezeten dolgozik, hogy megkönnyítse a mutatók és a telje-sítményértékelés kidolgozását. A Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Főigazgatósága az egyenlőség és megkülönböztetésellenesség területén az adatgyűjtés és -felhasználás különböző módjait kutatja. A Bel- és Igazságügyi Főigazgatóság azt vizsgálja, hogy hogyan dolgozhatók ki és használhatók Unió-szerte egységesen a bevándorlásra vonat-kozó közös fogalommeghatározások. Ezzel összefüggésben az Eurostat és a Közösségi Háztartási Panel szintén megemlíthető.

A Cseh Köztársaság saját erőfeszítéseit kifejezetten a bevándorlásra és integrációra vonatkozó statisztikai információk és adatok gyűjtésével kapcsolatban jelenleg meg-


lévő, nemzetközi tendenciákhoz igazítja. Fokozatosan egy átfogó, „A Cseh Köztársaság területén tartózkodó külföldiek bevándorlására és integrációjára vonatkozó statisztikai adatok kiválasztására és feldolgozására irányuló koncepciót” dolgoz ki. Portugália egy Bevándorlási Ellenőrző Központot hozott létre, amelynek legfőbb feladata az, hogy megbízható és összehasonlítható adatokkal szolgáljon és tanulmányokat készítsen. Az Ellenőrző Központ nyolc kutatóintézetből tevődik össze, és a kormány szorosan együtt-működik a tudományos partnerekkel.

A legátfogóbb statisztikai adatokhoz azokban az országokban lehet hozzáférni, ame-lyek nemzeti népesség-nyilvántartást használnak. Hollandiában például a Központi Statisztikai Hivatal a nyilvántartási adatoknak az állampolgárok születése helye szerinti országhoz történő összekapcsolásával hozza létre a statisztikai információkat. A születé-si hely szerinti országban az önkormányzatok által vezetett nyilvántartás lehetővé teszi a holland születésű második generáció, valamint az első generáció nyomon követését. A holland WODC által jelenleg kidolgozás alatt lévő mérési eszköz szintén az általános nemzeti népesség-nyilvántartás egyénre szabott bejegyzéseiből merít. E nyilvántar-tásból a különböző csoportokhoz tartozó egyének „paneleit” veszi át. Azonosíthatók a bevándorlók nagyobb és kisebb népességei, vagy más jellemzőiknek (úgy, mint életkor, nem, a bevándorlás indokai vagy háttérhelyzet, például képzettségi szint az érkezés időpontjában) megfelelően csoportok alakíthatók. Van egy olyan feltétel, amely szerint a csoportoknak több mint 100 főből kell állniuk, valamint hogy aggregált adatokat kell felhasználni. Hollandia olyan különböző típusú kiegészítő adatokat is használ, mint a holland nyelvismeretet felmérő kérdezőbiztosok értékelései, az oktatási teljesítmény-vizsgákon elért pontok, vagy a modern értékekkel kapcsolatos kérdőívre adott válaszok. A bevándorlók csoportjai között rendszeres felméréseket végeznek.

Finnországnak szintén van nemzeti népesség-nyilvántartása és a finnországi Statisztikai Hivatal egy átfogó tanulmányt végzett a bevándorlók életkörülményeiről (www.tilas-tokeskus.fi). A felmérés nyilvántartási adatokat és személyes beszélgetést is használt, de nem kombinálta azokat.

Minden országban a meghatározott csoportokra vonatkozó információ gyűjtésére irányuló döntés egyben a források befektetésére irányuló döntést is magában foglalja. Itt a mutatók az átfogóbb adatok gyűjtésével kapcsolatos ösztönzésként lépnek fel. Meg kell határozni a prioritásokat: ahelyett, hogy a kormányok számos, különböző kérdésre vonatkozó adatokat halmoznak fel, a beilleszkedési politikáik sikerének és hatékonyságának középpontjában elhelyezkedő kérdésekre kell összpontosítaniuk. Az összetevőikre felbontott adatok gyakran szükségesek lehetnek, de összegyűjtésük a források vagy a politikai hagyományok miatt nehéz lehet. A különféle történelmi tapasztalatoknak és nemzeti hagyományoknak köszönhetően számos európai ország továbbra is idegenkedik az etnikai származás vagy egy etnikai csoporthoz tartozás nyilvántartásba vételétől.


Mutatók

A bevándorlók integrációjával kapcsolatos kérdésekre vonatkozó adatgyűjtés javításá-nak és kiterjesztésének összhangban kell állnia a nemzetközi és európai iránymutatások-kal (beleértve az adatvédelemre vonatkozó iránymutatásokat is). Mutatók használhatók az adatok szempontjából hiányosságokkal rendelkező területek azonosítására, valamint a prioritások kialakítására. Amennyiben meghatározott bevándorlói csoportokat külö-nítenek el vizsgálat céljából, a kiválasztásukra és meghatározásukra vonatkozó kritériu-moknak egyértelműnek kell lenniük, és a gyűjtött információt nem szabad megkülön-böztetési célokra használni.

3.2. Amutatókkiválasztása

Különböző típusú – a statisztikáktól egészen a minőségi mutatókig terjedő – mutatók léteznek. Ezeket különféle célokra és különféle célcsoportok esetében használják. A rendelkezésre álló forrásoktól is függ, hogy mely mutatókat és hány mutatót használ-nak fel.

Ideális esetben a különböző mutatókat vegyesen használják, és a kormányzati és nem kormányzati szereplőket is a mutatók hasonló alkalmazására ösztönzik.

„Objektív” és „szubjektív” mutatók dolgozhatók ki az integráció különböző aspektusai-nak megragadása érdekében. Az „objektív” vagy „kemény” mutatók jellegüket tekintve gyakran statisztikai vagy jogi mutatók, és például a foglalkoztatási és munkanélküliségi rátákat vagy egyes jogokhoz – mint például a helyi választásokon a szavazási joghoz – való hozzájutást mérik. A „szubjektív” vagy „puha” mutatók inkább a viselkedést vagy az érzékelést vizsgálják, mint például a munkával kapcsolatos elégedettséget vagy egy adott országhoz vagy környezethez tartozással kapcsolatos érzelmeket. Mivel a kormá-nyok egyre növekvő figyelmet fordítanak az integráció személyes dimenzióira – és külö-nösen a társadalmi kapcsolatok gyakoriságára és intenzitására – a szubjektív mutatók jelentősége növekszik.

A nyomon követésre irányuló erőfeszítéseiben Hollandia a „kulturális” dimenziót úgy tekin-ti, mint ami magában foglalja a szabadidőt, a vallást, a családot, és az ezen életterületekkel kapcsolatos értékeket. Dánia a bevándorlók és nem bevándorlók közötti kapcsolatok elő-fordulásának mérésére különösen a magánszféra területén törekszik. Ehhez hasonlatosan az integrációval foglalkozó olasz bizottság azt a célt tűzte ki, hogy a bevándorlóknak a fogadó közösséggel meglévő kapcsolatait szemlélje, így próbálva meg felmérni a stabili-zációra és a nemzeti népességgel való kapcsolat kialakítására irányuló tendenciát.

Annak ellenére, hogy az objektív mutatókhoz képest a szubjektív mutatókat gyakran nehezebb mérni, azokat nem lehet megbízhatatlannak vagy lényegtelennek tekinteni. Felmérések (mint például az Eurobarometer), a bevándorlók kikérdezése vagy a köz-

*

*


véleménnyel kapcsolatos adatok felhasználhatóak a szubjektív integrációra vonatkozó kérdések megválaszolása során. Az információkeresés gyakran részvételi módszereket is magában foglal, ami a mutatókat a bevándorlók számára fontossá teszi. A befogadó társadalom magatartása ugyanennyire fontos; például az állampolgársággal és a nemze-tiséggel (vagy a külföldiekkel és a kisebbségekkel) kapcsolatos érzelmek. A magatartásra vonatkozó információk magyarázatul szolgálhatnak az „objektív” mutatókra: például a munkáltatóknak a bevándorlókkal szemben tanúsított magatartása megmagyarázhatja a „helyi” társaságoknál foglalkoztatott bevándorlók számát.

Észtországban széles körű közvélemény-kutatást végeztek az etnikai kapcsolatokban bekövetkezett változások és a két nyelvi közösség ezzel kapcsolatos véleményének feltárása céljából. A több mint ezer válaszadó hozzávetőleg kétharmada észt volt, a fenn-maradó egyharmad részt más nemzetiségek képviselői tették ki. Az észt és orosz nyelvű médiában zajló integrációs folyamatok szisztematikus felmérése érdekében folyamatos médiafigyelés történik. Az integrációval kapcsolatos főbb kérdések és elterjedt nézetek meghatározása érdekében mennyiségi elemzést és minőségi szövegelemzést végeznek. Litvánia a külföldiekkel kapcsolatos közigazgatási információs rendszerén belül szintén végez az integrációval, valamint a külföldiekre vonatkozó közfelfogással kapcsolatos kérdések médiában való szerepléséhez kapcsolódó felméréseket.

Az átfogó nyomonkövetési rendszerek mind objektív, mind pedig szubjektív mutató-kat tartalmaznak. Az Európa Tanács már 1995-ben kifejezte a következő három típusba tartozó mutatók kidolgozására irányuló szándékát: a bevándorlók életének helyet adó jogi kerettel foglalkozó hozzáférési mutatók, a bevándorlóknak a fogadó országbeli tényleges helyzetét leíró mutatók, és a bevándorlók és a népesség többségének maga-tartására vonatkozó mutatók. A Tanács integrációval és közösségi kapcsolatokkal foglalkozó szakértői bizottsága folytatja a szakpolitikusok számára referenciát jelen-tő mutatóeszközzel kapcsolatos munkát. Ez az eszköz jelenleg nyolc kulcsterületre összpontosít: foglalkoztatás, lakhatás, egészségügyi ellátások, táplálkozás, oktatás, informatika és kultúra. Ezen túlmenően egy általánosabb szinten az alapfeladatoknak – beleértve a törvény előtti egyenlőséget, a megkülönböztetés elleni küzdelmet és az önszerveződési lehetőségekhez való hozzáférést – a bevándorlók számára történő biztosítására vonatkozó mutatókra tesz javaslatot. Az eszköz minden egyes címsor alatt számos kérdést sorol fel, amit a megfelelő mutatók követnek. A mutatóeszköz megkülönböztető jellege abban rejlik, hogy az az úgynevezett „láthatatlan elemekre” irányul. Ezek az elemek a bevándorlók magatartására – például a bevándorlók munká-val kapcsolatos elégedettségére vagy a bevándorlók pénzügyi intézményekbe vetett bizalmi szintjére – vonatkoznak. Utalnak továbbá az őshonos népességre azon keresz-tül, hogy a bevándorlókkal kapcsolatos szolidaritás szintjére vonatkozó mutatókra tesznek javaslatot. Felméréseket javasolnak információforrás gyanánt, de számos, a „láthatatlan elemek” tekintetében sajátos mutatókkal kapcsolatos kérdést még nem fogalmaztak meg.


Mutatók

Mind objektív, mind szubjektív mutatók kidolgozhatók az integráció különböző olda-lainak vizsgálatára, valamint az adatgyűjtési fogalmak és módszerek mindkét kategória tekintetében finomíthatóak. Különös figyelmet kell fordítani az olyan innovatív felmérési módszerek kidolgozására, amelyek megragadhatják a bevándorlók és a fogadó népes-ségek perspektíváit.

Eredmény-éspolitikaimutatók

Alapvető fontosságú, hogy a politikai és eredménymutatókat egyértelműen megkülön-böztessék. Az eredménymutatók a bevándorlók tényleges helyzetét értékelik – például munkaerő-piaci részvételi rátákban kifejezve. A politikai mutatók egy adott szolgálta-tásra vagy programra (mint például új egészségügy programokra) felhasznált források összegére, vagy a jogi feltételekre (mint például a képesítések elismerése) vonatkoznak.

Az eredménymutatókat gyakran azért részesítik előnyben, mert azokat úgy tekintik, mint amelyek – a kormányok szándékai helyett – a bevándorlók valós helyzetét tükrözik. Az EU szociális védelemmel foglalkozó bizottsága az általa javasolt mutatók rendszerében például megegyezett abban, hogy inkább az eredményekkel, nem pedig az elérésükhöz felhasznált eszközökkel fog foglalkozni. A politikai erőfeszítést nem tartották megfelelő értékelési tárgynak, mivel a tagállamok eltérő eszközöket választanak a társadalmi kire-kesztés és szegénység elleni küzdelemre. A kormánynak egy meghatározott programtí-pusba történő kisebb mértékű befektetése így inkább terv, semmint orvosolandó hiány. Ezen túlmenően a Bizottság úgy vélte, hogy az eredményekre történő összpontosítás elősegítheti azon különböző nemzeti testületek közötti együttműködő magatartást, amelyek politikái hatást gyakorolnak az eredményre. A politikai erőfeszítésre vonatkozó mutatókat ezért csak kiegészítő jelleggel szabad felhasználni akkor, ha eredménymuta-tók nem állnak rendelkezésre.

Másrészről az eredménymutatók nem szükségképpen válaszolják meg azt a kérdést, hogy a politikai intézkedések ténylegesen hatnak-e – és ha igen, milyen mértékben – a bevándorlók integrációjára. A bevándorlók a kormányzati politikától függetlenül vagy akár annak ellenére is sikeresen integrálódhatnak. Ha az egyének képezik az elemzés egységeit, ez a nehézség különösen jelentős, mivel az egyéni döntések számos, külön-böző tényezőből és motivációból tevődnek össze. A politikai mutatók különösen azokon a területeken lehetnek értékesek, ahol a jogi normák fontosak. Az Európa Tanács által javasolt mutatók – a „méltányosságra” vonatkozó mutatók szerepét betöltve – például az egyes jogi aktusok ratifikálására, bizonyos jogi rendelkezések, szakosított testületek vagy szolgálatok, tanácsadó bizottságok stb. meglétére terjednek ki.

Sok ország mind eredmény-, mind politikai mutatót is használ. A dán kormány például integrációmutatók sorát dolgozta ki, amelyek kiterjednek arra, hogy milyen gyorsan találnak munkát a külföldiek és tanulnak meg dánul, végeznek-e a külföldiek olyan

*


tanulmányokat, amelyek hivatásra vagy szakmára nyújtanak képesítést számukra, valamint az önkormányzatok szankcionálják-e – és ha igen, milyen mértékben –, ha a külföldiek nem vesznek részt a foglalkoztatásban, a tevékenységekben vagy a dán nyelvi oktatásban, illetve ha távol maradnak ezektől.

A kormányok gyakran használnak mutatókat az idők során elért fejlődés nyomon követése érdekében. Ez a bevándorlói csoportok követésén keresztül is történhet, de elvégezhető más longitudinális kutatási és adatgyűjtési formákkal. Mivel az integráció inkább folyamat, semmint helyzet, az időtávlat különösen fontos. Bizonyos mutatókkal (például az oktatási eredményekre vonatkozó mutatókkal) kapcsolatban elért fejlődés lehet az integráció bizonyítéka, valamint további lehetőségeket nyújthat – ezen vagy más területen – az integrációra.

Egy adott politikai intézkedés hatásának megállapítása érdekében ideiglenes rendszer alkalmazható: az eredmények a politikai intézkedés végrehajtása előtt és után is mér-hetőek, és a különbség az intézkedés hatásának tulajdonítható. Lehetséges azonban, hogy közreható tényezők voltak jelen, sőt az is, hogy a siker inkább a politika ellenére, semmint amiatt következett be. Ezen túlmenően az intézmények (mint például az egész-ségügyi szolgáltatások) működése, valamint az azokhoz való hosszú távú hozzáférés az integráció vonatkozásában fontosabb lehet, mint az elszigetelt politikai intézkedések.

A politikai mutatók különösen az integrációt megkönnyítő jogi normák, jogosultságok és politikai rendelkezések nyomon követésére alkalmazhatóak, az eredménymutatók pedig a bevándorlók helyzetének, valamint az integráció tekintetében meghatározott célok elérésének figyelemmel kísérésére használhatóak. A politikák és az eredmények közötti kapcsolatok megállapításakor körültekintően kell eljárni. A mutatók teljesít-ménye és megfelelősége vonatkozásában rendszeres felülvizsgálatokat kell tartani, felmérve ezek megbízhatóságát, a technikai nehézségeket és az adatok rendelkezésre állását.

A mutatók szintjei

A nemzetközi összehasonlításra felhasznált mutatóknak lehetővé kell tenniük a foga-lommeghatározásokkal kapcsolatos sokféleséget és az adatok rendelkezésre állását.

A mutatók különböző típusai használhatók európai, nemzeti és helyi szinteken. A külön-féle szinteken felhasznált mutatók egyediek lehetnek egy adott szint vonatkozásában és meghatározott csoportok körülményeire irányulhatnak. A mutatók szintjei közötti különbségtétel tekintetében különféle modellek léteznek. A foglalkoztatási stratégián belül például a mutatókat két szinten dolgozták ki: a kulcs- (vagy elsődleges) mutatók a foglalkoztatási iránymutatásokban meghatározott célkitűzésekkel kapcsolatban elért fejlődést mérik, az összefüggési (vagy másodlagos) mutatók pedig – a nemzeti poli-

*

*


Mutatók

tikáknak és teljesítménynek a perspektívába való behelyezésével – a kulcsmutatókat támasztják alá. 2002-ben 35 kulcsmutató és 64 összefüggési mutató létezett. A vala-mennyi mutatóra kiterjedő teljes felülvizsgálatot egy 40 kulcsmutatót és 26 összefüggé-si mutatót tartalmazó új listával 2003-ban végezték el.

A társadalmi integrációval kapcsolatos mutatókat három szinten dolgozták ki: az 1. szint mutatói a legfőbb mutatók és a legfontosabbnak tekintett elemekre terjednek ki. A 2. szint mutatói a főbb mutatókat támasztják alá, és a probléma más dimenzióit írják le. Az 1. és 2. szint mutatóit „közösen állapították és határozták meg”. A 3. szint mutatói az egyes tagállamok által a meghatározott területek sajátos jellemzőinek kiemelése, valamint az 1. és 2. szint mutatói értelmezésének elősegítése érdekében megállapított országspecifikusabb mutatók lehetnek. A 3. szint mutatóit nem szükséges EU-szinten harmonizálni.

Különbséget kell tenni a mutatók szintjei között. Az európai vagy nemzetközi összeha-sonlítások érdekében a magasabb szintű mutatóknak a fogalommeghatározások és az adatok formátuma tekintetében az egységesség legnagyobb fokával kell rendelkezniük.

A célok meghatározása

Mivel az adatok rendelkezésre állása egyre nagyobb mértékű és a nyomon követési rendszerek egyre dinamikusabbá válnak, a beilleszkedési politikák irányvonalának kijelölése és az integráció javítására irányuló politikai akarat bizonyítására célokat lehet meghatározni.

A célok akkor működnek a legjobban, ha azokat jól határozták meg, és amennyiben erős szándék van a kinyilatkoztatott célkitűzések elérésére. A lisszaboni stratégia keretén belüli egyik nyomonkövetési eszköz, a vállalatpolitikai ranglista például a vállalatpolitika hét, elsőbbséget élvező területével kapcsolatos, a tagállamok által meghatározott men-nyiségi célokat tartalmaz. Az időhatárok változóak, de legfeljebb hét év lehet, és a rang-lista rendszeres frissítései felsorolják a tagállamok által bejelentett célokat, megjelölve a jelenlegi helyezést, az elérendő helyezést, és az erre kitűzött határidőt.

EU-szinten a társadalmi integrációs folyamat még mindig a tagállamok által megálla-pított célok számának növelésére törekszik. A 2003. évi nemzeti cselekvési tervekre vonatkozó közös áttekintés tartalmaz egy, a „célok kitűzéséről” szóló függeléket, amely azt javasolja, hogy a tagállamok részletesebb célokkal kísért általános célokat tűzzenek ki a bevándorlók integrációját is magába foglaló szociálpolitikai kérdésekkel kapcsolat-ban. A 2003. évi közös integrációs jelentés azonban megemlíti az érzékenyebb csopor-tokra – és különösen a bevándorlói és etnikai csoportokra – vonatkozó adatok hiányát, azzal, hogy csak kevés ország (ideértve az Egyesült Királyságot, Belgiumot, Hollandiát, Spanyolországot és Franciaországot) tüntet fel adatokat vagy mutatókat a bevándorló

*

*


származású emberek tekintetében. Kevés célt határoztak meg, és kevés ország tesz kísérletet a bevándorlók élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos pozitív vagy negatív tendenciák azonosítására.

A célok a politika kialakításának dinamikus eszközeiként működnek, amennyiben meg-van a célok elérésére, valamint a nyomon követésből és az értékelésből való okulásra irányuló politikai akarat. A célok kitűzése a nyomon követés és a végrehajtás közötti szo-ros kapcsolatra épül. Mivel a beilleszkedési politika végrehajtása gyakran decentralizált, különböző szinteken tudnak mutatókkal dolgozni.

3.3. Európaiegyüttműködés

A kormányok a mutatókat az eredmények mérésére, valamint annak megkönnyítésére használhatják, hogy megítéljék, politikáik hatékonyak voltak-e vagy sem. A mutatók azonban erőteljes összehasonlító eszközök is egyben. Az országok által a beilleszkedési politika különböző oldalain elért teljesítmények grafikus ábrázolása egyfajta pozitív ver-senyt teremthet közöttük. Mérhető és összehasonlítható az intézkedés vagy a tétlenség, a kötelezettségvállalás vagy az attól való tartózkodás. A politikák és a teljesítmény össze-hasonlítása az általános mutatók szintjén valósítható meg leginkább. Ki lehetne gondol-ni az ilyen főbb mutatóknak azt a közös pontját, amely csak a mindenki által lényegesnek tekintett elemekre terjed ki, és csak a tagállamok többsége – vagy mindegyike – számára rendelkezésre álló adatokat használja fel.

Az adatgyűjtés, a bevándorlók kategóriáinak meghatározása és az adatvédelmi szabá-lyok szempontjából hasonló feltételekkel rendelkező országok dönthetnek úgy, hogy – az összehasonlítások előnyeinek kihasználása érdekében – az ugyanolyan alacsony szintű mutatók némelyikét alkalmazzák. A már átfogó nyomonkövetési rendszerek-kel rendelkező tagállamok dolgozhatnának azon, hogy ezeket idővel még inkább összehasonlíthatóvá tegyék. A politika kialakításának hasonló szakaszaiban lévő és hasonló politikákkal rendelkező tagállamok pedig fejleszthetnék az ugyanazon muta-tók alkalmazásának, valamint a célok és viszonyítási pontok kitűzésének területét. E tagállamok fokozatosan és egyre szélesebb körben oszthatnák meg gyakorlataikat az országokkal.

A tagállamok teljesítményei egymáshoz viszonyításának elvégzésére különféle módsze-rek állnak rendelkezésre. Az európai vállalati ranglista például olyan indexek számításá-val szabványosította a mutatók értékeit, ahol az EU-index 100. Az országok eredményeit így az e mutatók tekintetében megállapított EU-átlag viszonyítási pontjával mérik össze. Egy tetszés szerinti, az EU-átlagtól mindkét irányban 25%-kal eltérő sávot hoztak létre. Az EU-átlagtól való eltérések viszonylagos erős vagy gyenge pontokat jelentenek, így tehát a 125%-nál magasabb vagy 75%-nál alacsonyabb mutatókat az erős (vagy


Mutatók

gyenge) teljesítmények példájának tekintik. Ezen túlmenően a politika területét akkor tekintik egy ország erősségének, ha az e terület mutatóinak legalább 50%-a eléri vagy meghaladja a 125-ös indexet, és a többi mutató legalább 95-ös indexet ér el. Ezzel ellen-tétben, ha a mutatók több mint 50%-a 75 alatt van és a többi mutató sem haladja meg a 105-öt, akkor ezt a területet gyenge pontnak kell tekinteni.

Az Európa Tanácsnak az élet nyolc alapterületére összpontosító mutatóeszköze mind az eredményekkel, mind a jogokkal foglalkozó mutatók egész köre tekintetében javasol összehasonlításokat. A foglalkoztatási és életfeltételek vonatkozásában például a beván-dorló származású munkanélküli háztartások számát, a legalább egyszer munkanélkülivé vált bevándorlók számát, az elbocsátott bevándorló munkavállalók számára a szakmai visszatérés lehetőségét, és a képesítésüknek megfelelő pozícióban lévő bevándorlók arányát javasolja összevetni. Javasolja az őshonos/bevándorló személyek arányának összevetését az alacsonyan megfizetett munkák és a korengedményes nyugdíj, a szer-ződések megújításának átlagos száma, valamint a szülői szabadságra és a gyermekgon-dozásra fordított segélyek összege tekintetében. Az őshonos és bevándorló személyek között, a magánhitelezők felé fennálló tartozással rendelkező háztartások arányában, valamint a bankszámlával vagy a lakás-takarékpénztárnál vezetett számlával nem ren-delkező háztartások arányában meglévő különbségek az országokban mind mérhetőek és összehasonlíthatóak.

Az összehasonlítások – elgondolások vagy „bevált gyakorlatok formájában”– konkrét előnyöket is teremthetnek a szakpolitikusok számára. A gyakorlatok összehasonlítható-ak egy országon belül, ami annyiban előnyös, hogy az érzékeny adatokhoz és informá-ciókhoz való hozzáférés könnyebb, a standardizált adatok gyakran azonnal rendelke-zésre állnak, és kevesebb akadály állhat a gyakorlatok átadásának útjába. A nemzetközi összehasonlítások esetében több időre és forrásra van szükség az adatok és információk összehasonlíthatóságának biztosításához. Ha azonban kívül keresik a bevált gyakorlato-kat, az gyakran innovációt idéz elő. Amennyiben a tárgy alkalmazási körét egyértelműen meghatározták, és a „teljesítményértékelő partnerek” egymással folyamatosan kommu-nikálnak, jelentős előnyökhöz lehet hozzájutni.

A bevándorlók integrációjára vonatkozó mutatók alkalmazásakor kihasználható az országokon átnyúló összehasonlítások innovatív potenciálja. Az EU-szerte végzett összehasonlítások csak a leglényegesebb mutatók korlátozott számával kapcsolatban valósíthatók meg. A hasonló előfeltételekkel rendelkező országok alacsonyabb szintű mutatók alkalmazásával kiterjedtebb összehasonlításokat is végezhetnek.

Civil állampolgársági mutatók

Míg a bevándorlók integrációjának szociogazdasági szempontjai részben „otthonra” leltek a különféle EU-szintű mechanizmusokban, nem léteznek az integráció más – a tag-

*


államok számára fontos – dimenzióival foglalkozó struktúrák. E hiányosság három lépés megtételével orvosolható anélkül, hogy újabb intézményi mechanizmusokon keresztül megszorítások keletkeznének.

Először is javítható az olyan különböző szociogazdasági politikai mechanizmusok összehangolása, amelyek – kisebb-nagyobb mértékben – felölelték a bevándorlók integrációjával kapcsolatos kérdéseket. Az európai foglalkoztatási stratégia, a társadalmi integrációs folyamat, a vállalati ranglista és más mechanizmusok mind az integrációval kapcsolatos kérdéseket érintenek, például a foglalkoztatás, a jövedelem vagy a kisebb-ségi és bevándorlói vállalkozások kérdése. Az e mechanizmusok irányításával foglalkozó különböző főigazgatóságok és egységek – a szorosabb együttműködésre törekedve – a nyomon követésben, valamint a bevándorlók integrációjának szociogazdasági dimenzi-óira vonatkozó célok meghatározásában hozzájárulhatnak a nagyobb koherenciához.

Másodsorban az integráció szociogazdasági területen túlmutató „egyéb” elemeit pozití-vabban kell meghatározni, és azokat megkülönböztető jelleggel kell ellátni. Melyek azok az egyedülálló kérdések, amelyek a bevándorlók integrációjának civil dimenzióját alkotják? Számos központi témával kapcsolatban hozható döntés annak érdekében, hogy az integ-ráció bel- és igazságügyek hatálya alá tartozó vagy ezzel kapcsolatos területei egyértelmű formát kapjanak. Civil állampolgárság címén kifejezhető e kérdések speciális jellege.

Harmadsorban a civil állampolgárságra vonatkozó kérdések összekapcsolhatók a bel- és igazságügyek olyan általános kérdéseivel, mint például az emberi jogok. Ez a kapocs meg fogja szilárdítani a civil állampolgárság helyét a bel- és igazságügyeken belül, valamint biztosítani fogja az e területhez fűződő más politikákkal való koherenciát. Az olyan meglévő csoportok, mint az európai bevándorlási hálózat vagy a bevándorlással és integrációval foglalkozó nemzeti kapcsolattartók partnerként vonhatók be e fejlődés-be. Független tudományos szakértők csoportjai vehetnek részt az adatok elemzésével kapcsolatos feladatokban. A különféle típusú mutatók tekintetében a politikára vagy eredményekre összpontosító eltérő rendelkezéseket lehetne alkalmazni.

A civil állampolgársággal kapcsolatos kérdések mind a politikai, mind az eredménymu-tatókon keresztül kerülnek be a nyomon követésbe és a célok kitűzésébe. A politikai mutatók fontosak ezen a területen, mert az szorosan kapcsolódik a jogi normákhoz. Az, hogy a bevándorlók milyen jogosultságokkal rendelkeznek, ezek megszerzéséhez milyen hosszú tartózkodási időt követelnek meg, valamint, hogy a közigazgatási rendel-kezések megkönnyítik-e e jogosultságok megszerzését, egy ország integráció iránti elkö-telezettségének létfontosságú intézkedései. Az ehhez kapcsolódó intézkedések közül jó néhányat két elfogadott EU-irányelv bekezdései tartalmaznak: a családegyesítésről szóló irányelv és a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyekről szóló irányelv. Az irányelvekben megállapított normák mutatókként szolgálhatnak, és átültetésük nyo-mon követése valamennyi EU-tagra kiterjedő, viszonyítási gyakorlat lehet.


Mutatók

A beilleszkedési politikák viszonyítása szorosan összekapcsolható a jogalkotási menet-renddel. Ez megerősítené a harmadik országok állampolgáraira vonatkozó, bel- és igaz-ságügyi politikák általános hatását.

Az eredménymutatók és a célok egyformán fontosak. Hány bevándorló választja a hono-sítást, ha módjában áll? Hányan szavaznak vagy jelöltetik magukat? Megállapíthatók-e célok a honosítási ráták vagy a választási részvétel vonatkozásában? Az eredménymuta-tók perspektívát nyújtanak az integráció valós fejlődése tekintetében, és jelezni tudják a prioritásterületeket az EU- vagy nemzeti szintű politikai kezdeményezések számára. Az eredmények ismerete segíthet a valamennyi szinten meglévő finanszírozási programok irányításában. Ezen túlmenően javíthatja a bevált gyakorlatok cseréjének hatását, mivel a szakpolitikusok célzottan kereshetnek egy adott területen kiváló eredményeket elérő tagállamokból származó példákat. A fent említett struktúrák megteremthetik a civil állampolgársággal kapcsolatos politikák és eredmények hatékony nyomon követéséhez szükséges információkat, és segíthetik az országokat a mutatóknak a bevándorlók integ-rációjával kapcsolatban történő legjobb kihasználásában.

*


Mutatók


1. Az integráció és a beilleszkedési politikák hatásának megfelelőbb mérése érdekében a kormányzati és nem kormányzati szervezetek az integrációra vonatkozó mutatók teljes sorát dolgozhatnák ki.

2. Egyrészről meg lehetne vizsgálni a bevándorlók integrációjával kapcsolatos mutatók meglévő tesztelési és viszonyítási mechanizmusokba történő beépítésének lehető-ségét. Másrészről pedig – az integráció szociogazdasági, kulturális, valamint polgári és politikai dimenzióit beépítve – egy kimondottan a bevándorlók integrációjával kapcsolatos mechanizmust lehetne kidolgozni.

3. A teljesítményértékelés az összehasonlítás tekintetében megállapított irányadó érté-keken keresztül történik. A mutatóknak egyértelmű és kifejezett normatív értelme-zéssel kell rendelkezniük: a felhasználóknak tudniuk kell, hogy milyen irányú változás képviseli a fejlődést.

4. Kiterjedt konzultációkat kell szervezni az érdekelt felekkel a mutatókkal kapcsolatos prioritások és célok tekintetében, és azokba be kell vonni különösen a bevándorlókat és a bevándorlókat segítő szervezeteket.

5. Ideális esetben a mutatókat az integrációs programok és projektek tervezési és értékelési fázisában is használják. A közfinanszírozású projektek esetében az érté-kelésnek a projektvégrehajtás részének kell lennie és ténylegesen részesülnie kell a költségvetésből.

6. A bevándorlók integrációjával kapcsolatos kérdésekre vonatkozó adatgyűjtés javí-tásának és kiterjesztésének összhangban kell állnia a nemzetközi és európai irány-mutatásokkal (beleértve az adatvédelemre vonatkozó iránymutatásokat is). Mutatók használhatók az adatok szempontjából hiányosságokkal rendelkező területek azono-sítására, valamint a prioritások kialakítására. Amennyiben meghatározott bevándorlói csoportokat különítenek el vizsgálat céljából, a kiválasztásukra és meghatározásukra vonatkozó kritériumoknak egyértelműnek kell lenniük, és a gyűjtött információt nem szabad megkülönböztetési célokra használni.

7. Ideális esetben a különböző mutatókat vegyesen használják, és a kormányzati és nem kormányzati szereplőket is a mutatók hasonló alkalmazására ösztönzik.

8. Mind objektív, mind szubjektív mutatók kidolgozhatók az integráció különböző oldalainak vizsgálatára, valamint az adatgyűjtési fogalmak és módszerek mindkét kategória tekintetében finomíthatóak. Különös figyelmet kell fordítani az olyan inno-vatív felmérési módszerek kidolgozására, amelyek megragadhatják a bevándorlók és a fogadó népességek szempontjait.

9. A politikai mutatók különösen az integrációt megkönnyítő jogi normák, jogosultsá-gok és politikai rendelkezések nyomon követésére alkalmazhatóak, az eredmény-mutatók pedig a bevándorlók helyzetének, valamint az integráció tekintetében meghatározott célok elérésének figyelemmel kísérésére használhatóak. A politikák és az eredmények közötti kapcsolatok megállapításakor körültekintően kell eljárni. A mutatók teljesítménye és megfelelősége vonatkozásában rendszeres felülvizsgá-


latokat kell tartani, felmérve ezek megbízhatóságát, a technikai nehézségeket és az adatok rendelkezésre állását.

10. A nemzetközi összehasonlításra felhasznált mutatóknak lehetővé kell tenniük a foga-lommeghatározásokkal kapcsolatos sokféleséget és az adatok rendelkezésre állását.

11. Különbséget kell tenni a mutatók szintjei között. Az európai vagy nemzetközi össze-hasonlítások érdekében a magasabb szintű mutatóknak a fogalommeghatározások és az adatok formátuma tekintetében az egységesség legnagyobb fokával kell ren-delkezniük.

12. Mivel az adatok rendelkezésre állása egyre nagyobb mértékű, és a nyomonkövetési rendszerek egyre dinamikusabbá válnak, a beilleszkedési politikák irányvonalának kijelölése és az integráció javítására irányuló politikai akarat bizonyítására célokat lehet meghatározni.

13. A bevándorlók integrációjára vonatkozó mutatók alkalmazásakor kihasználható az országokon átnyúló összehasonlítások innovatív potenciálja. Az EU-szerte végzett összehasonlítások csak a leglényegesebb mutatók korlátozott számával kapcsolatban valósíthatók meg. A hasonló előfeltételekkel rendelkező országok alacsonyabb szintű mutatók alkalmazásával kiterjedtebb összehasonlításokat is végezhetnek.

14. A beilleszkedési politikák viszonyítása szorosan összekapcsolható a jogalkotási menetrenddel. Ez megerősítené a harmadik országok állampolgáraira vonatkozó, bel- és igazságügyi politikák általános hatását.

Melléklet:A politikák programokká alakítása


Ez a melléklet az integrációs programok tervezésének és végrehajtásának hét lépését foglalja össze. Ezek az előző fejezetekben bemutatott példákra, valamint a programirányítás és stratégiai tervezés alapelveire épülnek. Továbbá a szakpo-litikusoknak és szakembereknek nyújtanak segítséget az átfogó politikai célok beilleszkedési programokká alakításában. Ezenkívül ez a hét lépés a célcsoportok, a teljesítménymutatók, valamint a program tevékenységi jelentése fejezeteinek címeiként, végül pedig a bevált gyakorlatok nemzeti és európai szintű cseréjének kereteként is szolgálhat.

1. Azintézkedésalapjáulszolgálóésszerűmagyarázat

A beilleszkedési programok által igényelt források rendelkezésre bocsátásához szüksé-ges politikai és állami támogatás megszerzése, valamint az érdekelt felek elkötelezett-ségének legnagyobb mértékű kiaknázása érdekében fontos, hogy ésszerű magyará-zattal támasszuk alá a programokat, amelyet meg kell vitatni az érdekelt felekkel és a szélesebb értelemben vett nyilvánossággal. Ez az ésszerű magyarázat jelzi a probléma meglétét, szemlélteti, hogy a program mit idéz elő, leírja a célokat, és összekapcsolja az adott programot az átfogó integrációs célokkal.

A bevezetési és nyelvi képzési programok ésszerű magyarázata például:

• bizonyítja, hogy a személyek csoportjainak jelentős részénél – legyen akár szó bevándorlókról vagy más személyekről – olyan mértékben hiányzik a nyelv, a leg-főbb értékek és a szokások ismerete, hogy az akadályozza a társadalomban való részvételüket;

• szemlélteti azt, hogy ez az ismeret miként növeli a kedvezményezettek bizalmát és önállóságát;

• leírja a célokat – kik a kedvezményezettek – és a központi kérdést – mely készsége-ket kell fejleszteni;

• összekapcsolja ezeket a programokat az integráció átfogó céljaival, valamint a társa-dalmi kohézióval, a részvétellel és az állampolgársággal.

A polgári részvételre adott ésszerű magyarázat például:

• bizonyítja, hogy a személyek csoportjainak jelentős része olyan mértékben nem tud ténylegesen részt venni a fő szervezetekben a sajátos kulturális vagy szociogazda-sági jellemzőik miatt, hogy az megfosztja őket állampolgári jogaik gyakorlásától saját jólétük kárára. Ez a szervezeteket is megfosztja az értékes tulajdonságokkal rendelkező emberek részvételétől a szervezetek életképességének kárára;

• szemlélteti azt, hogy a kulturális és szociogazdasági sokszínűségre reagáló szerve-zetek hogyan javítják szolgáltatásaik minőségét, növelik az ügyfél-elégedettséget,


és segítik elő a hovatartozás érzését; szemlélteti azt, hogy a szervezetek miként szolgálják az aktív és részvételen alapuló társadalom javát a különböző csoportok tagjainak bevonásán keresztül;

• leírja a célokat – kik a kedvezményezettek – és a központi kérdést – mely szolgálta-tásokat kell javítani, kiknek a képességeit kell mozgósítani, és mely csoportokat kell bevonni;

• összekapcsolja ezeket a programokat a társadalmi integráció átfogó céljaival – a hozzáféréssel és az egyenlőséggel, a részvétellel és a hovatartozással.

2. Aprogramkialakítása

A hatékonyság érdekében fontos, hogy a programok felépítése megfelelő legyen, illetve a programok a kezelendő problémák alapos elemzésén alapuljanak. Ez a következőket foglalja magában:

• feltérképezési feladatok,• tudományos kutatás,• szakértői vélemény,• más programokból történő tanulás,• az érdekelt felekkel folytatott konzultációk.

3. Azérdekeltfelekkelfolytatottkonzultációk

Annak biztosítása érdekében, hogy a programok a tényleges problémákat kezeljék, a különböző érdekeket megfelelően képviseljék, továbbá az érdekelt felek irányítsák a programokat, döntő fontossággal bír, hogy a kezdeti szakaszban konzultációt folytassa-nak az érdekelt felekkel.

• Az érdekelt felek meghatározásakor különbséget tesznek azok között, akik megkö-vetelik és akik végrehajtják a programokat, illetve akik közvetlenül és akik közvetet-ten látják hasznát ezeknek a programoknak.

• Különböző nézeteiknek és érdekeiknek – amelyek gyakran a nemtől, a szociogazda-sági helyzettől és a migrációs múlttól függnek – felismerése és értékelése lehetővé teszi a különbségtételt a szükségletek kiértékelésében.

• Az érzékeny témák, a lehetséges hiányosságok és a csapdák felvonultatása, vala-mint a lehetőségek és a siker érdekében eszközölt változások lehetővé teszik, hogy testre szabott intézkedéseket dolgozzanak ki az említettek kezelése érdekében.

• Az érdekelt felekkel folytatott komoly és folyamatos párbeszéd politikai és állami támogatást, a kedvezményezettek együttműködését teremti meg, valamint meg-erősíti a programokban való részvétel iránti elkötelezettséget és odaadást.


4. Problémameghatározás

Ahhoz, hogy képesek legyünk meghatározni a prioritásokat, a programoknak részlete-sen le kell írniuk, és alapos elemzés alá kell vetniük a kezelni kívánt problémákat.

• A problémaelemzés bemutatja például, hogy milyen nyelvi hiányosságokkal rendel-keznek az egyes csoportok, vagy milyen akadályok állnak a részvétel útjába az egyes csoportok esetében.

• Az érdekelt felek elemzése felméri a közvetlenül és közvetetten érdekelt személyek számát.

• A szakmai elemzés megállapítja, hogy mit kell tenni a problémák megoldása érdekében.

• A szervezeti elemzés kimutatja, hogy a programoknak mely szervezeteket kellene bevonnia vagy megcéloznia.

5. Acélkitűzésekmeghatározása

Annak érdekében, hogy az érdekelt felek megállapodásra jussanak a programmal kap-csolatban, az eszközök és végcélok tekintetében feltétlenül szükséges leírni azt, hogy a program mire irányul.

• A kívánt helyzet leírása körvonalazza a pozitív hatásokat és előnyöket a kedvezmé-nyezettek és a társadalom egésze számára.

• A leírás bemutatja, hogy mit kellene elérni, valamint lehetővé teszi a világos és pon-tos célkitűzések sorának, és az azok közti rangsor létrehozását.

• Ez a leírás az érdekelt feleket is segíti a program célkitűzéseinek kiválasztásában és azokról való megállapodásban – a célcsoportok, a képzés fajtája stb. tekintetében.

• A célkitűzések kiértékelése megállapítja, hogy elérhetők-e ezek a célok ezzel vagy esetleg más programok segítségével.

6. Döntésastratégiákról

A program hatékony végrehajtásának fokozása érdekében kulcsfontossággal bír a különféle lehetséges stratégiák meghatározása és mérlegelése a program célkitűzése-inek teljesítése érdekében.

• A stratégiák meghatározását és kiválasztását a program célkitűzései határozzák meg.

• Az érdekelt felekkel konzultációt folytatnak a stratégiák meghatározásáról és kivá-lasztásáról, véleményük pedig sokat nyom a latba.


• A források elosztása költségvetési kérdéseket – például a támogatások szintje, a kedvezményezettek saját hozzájárulása, a magánszektorból érkező támogatás –, az önkéntes szektorral való együttműködést stb. foglalja magában.

• A stratégia kiválasztási folyamatának elengedhetetlen részét képezi annak értéke-lése is, hogy a stratégiák hogyan szolgálják a nemek közti és az etnikai egyenlőség elérését.

7. Aprogramvégrehajtása

A program hatékony végrehajtásának rendszere a következőket foglalja magában:

• a teljes körű felelősséggel bíró és finanszírozó szervre vonatkozó megállapodás a kormányzati szint tekintetében – helyi, regionális vagy nemzeti;

• a magánszektor szervezeteivel, a bevándorlási vagy önkéntes szervezetekkel való megosztott felelősség esetén az elszámoltathatóságra és a (társ)finanszírozásra vonatkozó megállapodás;

• a tevékenységek kiszervezése esetén a pályázati kiírásokra és a képzések biztosítá-sával kapcsolatos minőségi normákra vonatkozó megállapodás;

• az értékelésre és a hatásvizsgálatra vonatkozó terv, amely megállapítja, hogy a program teljesítette-e a célkitűzéseket, kezelte-e az azonosított problémákat, az érdekelt felek teljesítették-e kötelezettségvállalásaikat és megfelelően irányították-e a végrehajtást.


Végjegyzetek

Ez a dokumentum témadokumentumokra, záródokumentumokra, valamint a három szakmai szeminárium szóbeli és írásos előadásaira, a nemzeti kapcsolattartók és a konferencián részt vevő küldöttek által a Bizottsághoz és tanácsadókhoz benyújtott dokumentumokra, továbbá – eleget téve a Bizottság kérésének – a nemzeti kapcsolat-tartók által benyújtott, beilleszkedési politikáról szóló kérdőívekre épülnek. A további forrásanyagok az alábbiakban kerülnek felsorolásra.

Európai Bizottság, Communication on Immigration, Integration and Employment (Közlemény a bevándorlásról, integrációról és foglalkoztatásról), COM(2003) 336

Európai Bizottság, First Annual Report on Migration and Integration (Első éves jelentés a bevándorlásról és az integrációról), COM(2004) 508

Európai Bizottság, Draft Joint Employment Report 2003/2004 (2003–2004. évi foglalkozta-tási együttes jelentéstervezet), COM(2004) 24

Európai Tanács, Decision on employment guidelines (Határozat a foglalkoztatási iránymu-tatásokról), EU HL L 197., 2003.8.5.

Európai Bizottság, Draft Joint report on social inclusion summarising the results of the exa-mination of the National Action Plans for Social Inclusion (2003–2005) (A 2003–2005. évi nemzeti társadalmi integrációs cselekvési tervek vizsgálatának eredményeit összefoglaló együttes jelentéstervezet a társadalmi integrációról), COM(2003) 773

Szociális védelemmel foglalkozó bizottság (2003), Common Outline for the 2003/2005 NAPs/ inclusion (A 2003–2005. évi nemzeti társadalmi integrációs cselekvési tervek közös áttekintése)

Európai Bizottság, A Pocketbook of Enterprise Policy Indicators (Vállalatpolitikai mutatók zsebkönyve), 2003. évi kiadás: How Member States and Candidate Countries rank in the 2003 Enterprise Scoreboard (Hova sorolhatók a tagállamok és a tagjelölt országok a 2003. évi vállalati ranglistán?)

Migrációs Politika Csoport, a sokszínűségi politikák hálózatának második szemináriumá-ra készített dokumentumok, Brüsszel, 2003. szeptember 11–12.

Ines Michalowski, An overview on introduction programmes for immigrants in seven European Member States (A bevándorlóknak szóló bevezetési programok áttekintése hét európai tagállamban), az ACVZ által megrendelt kutatás, 2004. február


Caritas Europa, CCME, COMECE, ICMC, JRS-Europe, QCEA, Comments on the Communication from the European Commission on Immigration, Integration and Employment (A bevándor-lásról, integrációról és foglalkoztatásról szóló bizottsági közleménnyel kapcsolatos észrevé-telek), COM(2003) 336 végleges, 2004. április

Bevándorlással és Multikulturális Ügyekkel Foglalkozó Minisztérium, Ausztrália, Charter of Public Service in a Culturally Diverse Society (Közszolgáltatási charta egy kulturálisan sokszínű társadalomban), 1998

Európa Tanács, Local consultative bodies for foreign residents – a handbook (Kézikönyv a helyi konzultációs szervekről a külföldi lakosok számára), készítette: Sonia Gsir és Marco Martiniello, Európa Tanács, 2004. július

INBAS Sozialforschung, Migrant and Ethnic Minority Volunteering, A transnational exchan-ge programme within the framework of the Community Action Plan to combat social exclusion (2002–2006) (Migrációs és kisebbségi önkéntesség, A közösségi cselekvési terv keretében végrehajtott 2002–2006. évi transznacionális csereprogram a társadalmi kire-kesztés ellen), Európai összefoglaló jelentés, 2003. augusztus

Az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Tanácsa, Poverty Reduction Practices: ESCAP Strategies in Poverty Reduction - Transfer of Good and Innovative Practices (A szegénység csökkentését szolgáló gyakorlatok: A szegénység csökkentését segítő ESCAP-stratégiák – A bevált és innovatív gyakorlatok átadása), E/ESCAP/CPR/3, 2003. augusztus 4.

Alistair Ager, Indicators of Refugee Integration (A menekültek integrációjának mutatói) [előkészületben, Egyesült Királyság, Belügyminisztérium]

Han Entzinger és Renske Biezeveld, Benchmarking in Immigrant Integration (A beván-dorlók integrációjával kapcsolatos teljesítményértékelés), az Európai Bizottság számára készített jelentés, 2003

Jan Niessen és Yongmi Schibel, Benchmarking Citizenship Policies (Állampolgársági politi-kák teljesítményértékelése), az Európai Integrációs Index számára készített dokumentum, 2004

Európa Tanács, Measurement and indicators of integration (Az integráció mérése és muta-tói), Community Relations Series, Európa Tanács, 1997

Európa Tanács, Proposed Indicators for Measuring Integration of Immigrants and Minorities with a View to Equal Rights and Opportunities for all (A migráns és kisebbségi integráció mérésének javasolt mutatói a mindenki számára biztosítandó egyenlő jogok és esélyek céljából), MG-IN (2003) 7


Abeilleszkedésselfoglalkozónemzetikapcsolattartók

Cseh Köztársaság: Munkaügyi és Szociális Minisztérium – A Külföldiek Integrációjával Foglalkozó Részleg

Dánia: Integrációs Minisztérium – Integrációs Politikai Részleg

Németország: Bundesministerium des Innern – Referat M8

Észtország: Állami Kancellária – A Népességi és Etnikai Ügyekkel Foglalkozó Miniszteri Hivatal

Görögország: Belügyminisztérium – Idegenrendészeti és Migrációs Igazgatóság – Társadalmi Integrációs Osztály

Spanyolország: Munkaügyi és Szociális Minisztérium – Bevándorlási és Emigrációs Államtitkárság – Bevándorlók Integrációjával Foglalkozó Igazgatóság

Franciaország: Ministère de l’Emploi, du Travail et de la Cohésion sociale – Direction de la Population et des Migrations

Írország: Igazság-, Egyenlőség- és Jogreformügyi Minisztérium – Befogadási és Integrációs Ügynökség

Olaszország: Ministero dell’Interno – Dipartimento per le Libertà Civili e l’Immigrazione – Direzione Centrale per le Politiche dell’Immigrazione e dell’Asilo

Lettország: Társadalmi Integrációs Ügyek Külön Megbízásaival Foglalkozó Miniszteri Titkárság

Litvánia: Szociális Biztonsági és Munkaügyi Minisztérium – Európai Integrációs és Nemzetközi Kapcsolatok Főosztály

Luxembourg: Ministère de la Famille et de l’Intégration – Commissariat du Gouvernement aux étrangers

Magyarország: Belügyminisztérium – Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal

Hollandia: Igazságügyi Minisztérium – Kissebségi Integrációs Politikai Főosztály


Ausztria: Bundesministerium für Inneres – Abteilung III/4

Lengyelország: Munkaügyi és Szociálpolitikai Minisztérium – Szociális Támogatási és Integrációs Főosztály

Portugália: Gabinete Secretário de Estado Adjunto do Ministro da Presidência

Szlovénia: Belügyminisztérium – Migrációs Igazgatóság

Szlovákia: Belügyminisztérium – Bevándorlási Hivatal

Finnország: Munkaügyi Minisztérium – Politikai Főosztály

Svédország: Igazságügyi Minisztérium – A bevándorlók integrációjával és a sok-színűséggel foglalkozó osztály

Egyesült Királyság: Belügyminisztérium – Szociálpolitikai Egység – Bevándorlási és Állampolgársági Igazgatóság


Kézikönyv az integrációról

Igazságügyek, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága

Európai Bizottság

Ez a kézikönyv az EU 25 tagállamának bevált

gyakorlatait és tanulságait mutatja

be a következő témákkal kapcsolatban:

bevezetési tanfolyamok az újonnan érkezett

és elismert menekültek számára, polgári

részvétel és mutatók. A kézikönyvet

a beilleszkedéssel foglalkozó nemzeti

kapcsolattartókkal szoros együttműködésben

dolgozták ki, amelynek célja, hogy

a tapasztalatok és információk cseréjének

megkönnyítésén keresztül elősegítse

a beilleszkedésre vonatkozó egységes európai

keretrendszer kialakítását.

A könyv a helyi, regionális, nemzeti és EU-s

szinten tevékenykedő szakpolitikusoknak

és szakembereknek szól.

Documents

szakpolitikusok és szakemberek számára és Biztonság ... · Ahhoz, hogy a bevándorlók társadalmunk tagjainak érezzék magukat, tisztességes bánásmódot kell tanúsítanunk