A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM É P Ü L E T E

1 8 3 6 — 1 9 2 6

K I A D J A A M A G Y A R N E M Z E T I M Ü Z E U M B A R Á T A I N A K

E G Y E S Ü L E T E

D R L E C H N E R J E N Ő

P o 11 a c k M i h á l y J á n o s a Nemzeti Múzeum é p í t ő j e

' a r c h i t e c t e J e a n M i c h e l P o l l a c le c o u s t r u c t e u r - m a î t v e du Palais 'lu M u s é e National

A

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM

ÉPÜLETE

1836 — 1926

IRTA

DR L E C H N E R J E N Ő É P Í T É S Z , M Ű E G Y E T E M I RK T A N Á R

K I A D J A ' A M AG YAR NEMZETI MÜZEUM BARÁTAINAK EGYESÜLETE

1 9 2 7

/

MAGYAR NEMZETI 'MÚZEUM BARÁTAI EZT A MŰVET KAPJÁK

AZ 1 9 2 7-1 K ÉVRE TAGILLETMÉNYÜL.

KÖNYVÁRUSI FORGALOMBA NEM KERÜL.

SZÁM.

N Y O M A T O T T P É C S E T T

D U N Á N T Ú L E G Y E T E M I N Y O M D Á J Á B A N

E L Ő S Z Ó .

A M A G Y A R T Á R S A D A L O M a múlt század elején sa já t

erejéből valósította meg a nemzeti tudomány alapvető intéz­

ményeit, melyek külföldön az abszolút fejedelmi hatalom kulturális

érzékének és áldozatkészségének köszönik létüket.

E társadalmi alapítású intézmények közül első volt a ma már

125 éves Magyar Nemzeti Múzeum. A magyar múlt emlékeinek,

történeti és természettudományi anyagúnak központi tárházát az

alapító S z é c h é n y i F e r e n c gróf s a múzeum palotáját felépíttető

J ó z s e f n á d o r hívó szózatán fellelkesült magyar társadalom áldo­

zatai növelték legelső s minden magyar ember szivéhez nőtt kulturális

intézményünkké. 1867 óta az ál lamhatalom rendszeres támogatásával

Nemzeti Múzeumunk a nemzetközi tudományban is számottevő

tényezővé fejlődött. Messze földet be járó k iadványai , a külföld

szaktudósait hazánkba vonzó gyűjteményei az egész vi lágba szerte­

vitték a magyar tudomány hírét s elismerést, becsületet, tisztességet

szereztek a magyar névnek.

Sajnos, a legutóbbi évek gazdasági válsága a Nemzeti Múzeum

munkásságát is megbénította. A z állam a legnagyobb takarékosságra

kényszerült s így kulturál is intézményeink részére sem tudja bizto­

sítani a korszerű fejlődéshez, a tudós munkálkodáshoz megkívánt

anyagi erőt. A Nemzeti Múzeum is rendkívül szűkös anyagi eszkö­

zeivel Európaszer te elismert tudományos munkásságát a régi kere­

tekben folytatni, a piacra kerülő történeti emlékek és művészi

értékek külföldre vándorlását megakadályozni , a magyar föld

mélyében rejlő kincseket rendszeresen feltárni képtelen. Megfelelő

segítség hí j ján csak a legnagyobb erőfeszítéssel tud színvonalon

maradni s a mai helyzet fenntartása mellett előbb-utóbb be ke l l

következni a sülyedésnek és pusztulásnak. Pedig mai szomorú

helyzetünkben egyedüli erős fegyverünk nemzeti kul túránk szín-

vonalának fenntartása és emelése lehet. E cél támogatására össze

ke l l fogni a magyar társadalom minden tagjának, hacsak nem

akar j ák a pillanatnyi gazdasági helyzet áldozatául dobni apáik

legszebb és legnagyobb alkotásait . A magyar társadalomnak meg kel l

mentenie a magyar társadalom alapította Magyar Nemzeti Múzeumot.

Ez a meggyőződés hívta életre a Magyar Nemzeti Múzeum

Barátainak Egyesületét .

Egyesületünk cé l ja a Magyar Nemzeti Múzeum gyarapí tásának,

kulturális és tudományos munkásságának előmozdítása s e cél

érdekében a Múzeum gyűjteményeit és munkásságát ismertető

művek k iadása is tervbe vétetett, miáltal a Nemzeti Múzeumot ezek

kiadásának költségétől mentesítjük s egyben megfelelő ízléssel

kiállított tagilletményt juttathatunk tagjainknak. E kiadványok soro­

zatát nyi t juk meg d r. L e c h n e r J e n ő építőművésznek a Magyar

Nemzeti Múzeum épületéről írt alapos tanulmányával, mely 1917

óta várta a kiadást a Nemzeti Múzeum főigazgatójának íróaszta­

lában. Mive l a mult esztendőben P o l l a c k M i h á l y nemes alko­

tását, illetőleg annak reprezentativ helyiségeit éppen dr. Lechner

Jenő tervei szerint és vezetése alatt helyreállították, szükségesnek

véltük az illusztris szerzőt e munkálatok ismertetésére is felkérni.

Ez ismertetéssel zárul a munka, melyet az 1927. évre szóló tagillet­

ményként küldünk meg a Magyar Nemzeti Múzeum barátainak.

Budapest, 1927. évi j a n u á r hó 1-én.

Hóinan Bálint a l e l n ö k . e l n ö k .

A XVII I . század alkonyatán már a forradalom örvényének

szélén állott Magyarország, mikor II. Lipé)t király lecsendesíti

elődjenek a ..kalapos királynak'" az egységes Ausztriát célzó törekvé­

seivel a végsőkig felizgatott nemzetet, visszaadván a halálra ítélt

országnak alkotmányát és függetlenségét. A francia forradalom hullámai

akkor már magasra dagadtak s az emberiség egész gondolatvilágának

nagy átalakulásából fakadó világesemények egy boldogabb jövő csábító

képét rajzolják a felizgatott lelkek elé. I. Ferenc uralkodását ugyan­

csak az ősi magyar alkotmány védelmének szelleme hatja át és a

nemzetközi viszonyok alakulása Magyarországot a dinasztiához való

ragaszkodásra utalja. A Napóleon elleni küzdelemben a tetterős nem­

zet hűségesen támogatta a császári politikát, azonban csalódik áldozat­

készségében, inert a dinasztia a fenyegető veszedelem elmultával csá­

szári hatalmát oktalanul ismét ráerőszakolja szerencsétlen hazánkra

Metternich herceg sötét korszakában társadalmunk csak a nemzeti

szellem fokozott ápolásával és a magyar nyelv erejével tud ősi függet­

lenségének megőrzéséért küzdeni.

Üjabbkori művelődéstörténelmünk a legfényesebb neveket

jegyzi akkor lapjaira. A X I X . század „a világ múltjának gyümölcs­

szedő százada", hazánkra nézve a keserű csalódások és gyötrelmes

megalázások szomorú korszakává lesz. E viharos időkben II. Lipót

király fia, J ó z s e f n á d o r , a boldog emlékű Palatínus volt ..hazánk

őrlelke". József Antal János királyi herceget (1776—1847) fivére,

Ferenc király nevezi k i az ország helytartójává, 1796-ban az ifjú

királyi herceget a rendek az ország nádorává választják. Eleinte

teljesen a bécsi császári hatalom szellemében kormányoz, de csakhamar

megismerkedik az ország alkotmányával és történetével és akkor való­

ságos pátrónusává válik nemzetünknek. Közvetítő lesz a dinasztia és

a nemzet között s gyakran a dinasztiával szemben a magyar állás-

ponttal azonosítja magát. Metternich h el szemben védelmébe veszi az

országgyűlés szólásszabadságát és támogatja az alkotmány visszaállí­

tására irányuló törekvéseket: az ő kezdeményezésére hívja össze

1. Ferenc évtizedes szünet után újból az országgyűlést ; ő segítette a

megvalósuláshoz az 1852—36. évi országgyűlés nagy reformjait.

Magyarország Metternichnek megtagadta az ujoncállítást, József nádor

tapintatosságával elérte, hogy a francia háborúra a nemzet fel­

ajánlotta áldozatkészségét. József nádor szervezte a nemesi felkelé­

seket is 1797-ben, 1800-ban és 1809-ben. A z 1858-i pesti árvíz után

romjaiból ő varázsolta új életre a várost és európai nagyvárossá

igyekezett azt fejleszteni; e célból 1808-ban királyi szépítőbizott-

ságot szervezett. Egész sereg intézmény, középület köszöni életre­

keltét annak, hogy az elnyomatás ama szomorú korszakában

az ő erős, de tapintatos keze, jóindulatú, megértő lelke irányí­

totta közművelődésünket s a súlyos helyzet dacára bámulatra­

méltó lendületet vett az ország kulturális élete. Kivált az ország

fővárosáé, Pesté. A k k o r létesült itt a Ludoviceum, melynek a nádor

építtet hatalmas palotát (1829—35), a vakok intézete, a josefinum

(1840), a Jótékony Nőegylet, a Nemzeti Színház (1855—40), ő alakít­

tatja át a közönség használatára és a város szépítésére a Városligetet

és a Szt. Margit szigetet, ahol nyári kastélyt is emeltet magának.

A József-ipartanodát műegyetemmé fejleszti. Alcsuth elvadult kertjé­

ből hatalmas angol parkot alakít, kastélyt emel és mintagazdaságot

állít fel. A z 1850-i tiszai és az 1858-i dunai nagy árvizek hatása alatt

a törvényhozás országos választmányt küldött k i a folyóvizek tanul­

mányozására, mely 1845-ban megtette javaslatait a vízszabályozá­

sokra, de csak 1845-ben József nádor meghagyására készültek el a

szabályozás tervei és Széchenyi és Vásárhelyi közreműködésével ő

gondoskodott azután a munkák végrehajtásáról . Elragadtatással írja

„hivatalkodásáról" kortársa, 1 hogy munkásságával oly dicsőséget szer­

zett nevének, „melyhez képest a romboló országfoglalás, a rabigába

1 N e y F e r e n c . E m l é k v o n á s o k M a g y a r o r s z á g N á d o r i s p á u j a inak é l e t ébő l . Pest. 1846.

J ó z s e f n á d o r

L ' A r c h i d u c J o s e p h

S z v c h é ii y i Fe r e i lc g r o f a Nemzeti Múzeum m e g a l a p í t ó j a

L e co m i e F ra n ç o i s S z é ç k é 11 y i le fondateur- du Musée National

hajtó hódítás silány éji mécs az emberiség j avá t ölelő tör­

ténetekben."

Félszázados munkásságának egyik fényes tanuja, egyik „rop­

pant emlékjele az ő nyomdokainak", a M a g y a r N e m z e t i M ú ­

z e u m hatalmas palotája is, mely az ő szeretetteljes gondoskodásának

köszöni létrejövetelét.

IS M E R E T E S , hogy a Nemzeti Múzeum alapí tása S z é c h é n y i

F e r e n c gróf főkamarásmester nevéhez fűződik. A nagyművelt­

ségű főúr 1802-ben felajánlja könyv-, címer- és éremgyűjteményét egy

Nemzeti Múzeum létesítésére, amivel megveti a lapjá t annak a köz­

művelődési intézetnek, mely abban az időben a magyar szellemi élet­

nek centrumává lett.

Széchényi, ak i az alkotmányellenes politikai viszonyok miatt a

közélettől visszavonult s a kulturális munkában keresett magának

vigasztalást, az ú. n. hungarikáknak, a magyar könyveknek és ma­

gyar históriai vonatkozású munkáknak és tá rgyaknak rendszeres

összegyűjtését, jövendő alapítása céljából, már 1795-ben kezdette meg­

valósítani. A lunevillei békekötést (1801) követő országgyűlés elő­

készületeivel egyidejűleg fordul felterjesztésével 1 a király elé, hogy

tekintélyes és nagyértékű gyűjteményét Magyarországnak adomá­

nyozhassa, mely neki — mint ír ja — az ezek megszerzésére szüksé­

ges eszközöket kegyesen megadta. Gyűjteményének a nádor jogha­

tálya alá helyezését kérte, amivel lelkes és atyai patrónust biztosított

nemes alapí tványának. Azt óhajtotta, hogy gyűjteménye a pesti k i r .

egyetem épületében helyeztessék el, de az egyetem gyűjteményeitől

külön kezeltessék. Felségfolyamodását a helytartó tanács is pártfo-

1 O r s z . L e v é l t á r . K a n c e l l á r i a i o s z t á l y . 1802. N o . 2885.

K

golta, elhelyezésére azonban a pesti pálos rendű papnevelő intézetet

tartotta alkalmasabbnak, ahol olvasóteremről és őrlakásról is lehetett

gondoskodni. I. Ferenc ez alapon 1802 június 23-án „kiváló tetszés­

sel" elfogadta Széchényi ajánlatát és a gyűjtemény helyét illetőleg

a helytartótanács javaslata szerint döntött. Széchényi fentartotta jo­

gát a múzeum vezetőjének megválasztására s c tisztségre a nagyvá­

radi akadémia volt tanárát, brassói M i l l e r J a k a b F e r d i n á n ­

d o t nevezte k i , ak i ez időtől fogva haláláig (1825) lelke volt az

intézetnek.

Mialatt a gróf a cenki könyvtár átvételére elküldi az új

tisztviselőket, a kiürített pálos terem menyezetét R i v e t t y P é t e r 1

milanói származású pesti festőművésszel kifesteti. A címertartó ge-

niusokat ábrázoló festmény keretéül 50 kiváló magyar tudós arckép-

meclaillonját tervezte, ezek azonban nem készültek el, s kereteik ma

is üresen tekintenek alá. A gazdag XVIII . századbeli barokk fafara­

gású, karzatos, faliszekrényekkel beépített terem egyik fülkéjébe

I. Ferencnek P r o k o p p bécsi szobrásszal faragtatott alabástrom

mellszobrát helyezték el.

A Nemzeti Múzeumnak ez volt első hajléka.

Aggódó gonddal foglalkozott az egész ország akkor a gyermek­

korát élő kultúrintézménnyel. Sokan kifogásolták, hogy a haza egész

területéről minden értékes könyv, műemlék és ritkaság Pesten egy

,.nyitott városban" összpontosíttassék s többek között Komárom várát

is ajánlották a könyvtár részére, ahol az épület „Velence lakosainak

példájára" épülhetne fel. 2 Egy ilyen fekvésénél és erődítményeinél

fogva bevehetetlen várba kívánták a féltett ingó műemlékeket el­

helyezni.

1 Rivetty n e v é v e l ;i s z a m o s ú j v á r i f e g y i n t é z e t k á p o l n á j á b a n is t a l á l k o z u n k . Sa­

j á t k e z ű felirata szerint, mint az in téze t „ s z e r e n c s é t l e n foglya" a h á z i k á p o l n á t ő fes­

tette k i 1822-ben.

-' K o l l á n y i Ferenc: A Magy. Nemz. M ú z e u m S z é c h é n y i Orsz. k ö n y v t á r a 1802—

1902. 1. (1905).

A P á l o s - s z e r z e t e s e k r e n d h á z a a XIX. s z á z a d e l e j é n ; a mai p a p n e v e l ő - i n t é z e t h á z a . A Nemzeti M ú z e u m g y ű j t e m é n y e i n e k e l s ő h a j l é k a .

I .'ancien couvent des f r è r e s nauliniens où se trouvait en premier lieu la collection du M u s é e National.

A t u d o m á n y e g y e t e m r é g i é p ü l e t s z á r n y a , mely a Nemzeti M ú z e u m g y ű j t e m é n y e i n e k m á s o d i k o t t h o n á u l s z o l g á l t .

L'ancien é d i f i c e de l ' U n i v e r s i t é où se trouvait en second lieu la collection du M u s é e National.

A pálosterem a szaporodó gyűjtemény befogadására nemsokára

szűknek is bizonyult, B a r n k o p f I g n á c , a papnevelő intézet ú j

rektora is sürgette a kitelepítést, mert intézetének igényei is meg­

növekedtek. Széchényi már 1805-ben megbízza Mil ler t , hogy akár

Pesten, akár Budán keressen alkalmas kincstári épületet a gyűjte­

mény számára. Mint ilyenek, szóba kerültek a helytartótanács elnök­

ségének háza, a gimnázium épülete, a raktárul használt Ferenciek

temploma és a Karmeli ták kolostora. A tervezgetéseket azonban meg­

akaszt ják a poli t ikai események.

M i k o r 1805 őszén Napóleon már Schönbrunnból intézte a had­

járatot, a könyvtár anyagát Temesvárra vitték, ahol egy laktanya

boltívei őrizték a nemzeti kultúra féltett kincseit. A pozsonyi béke

után a visszahozott könyvtár kitelepítése ismét aktuál issá vált. Fe l -

ajánltatott, hogy Budára, az Erdődy-léle házba helyeztessék el.

Széchényi azonban ragaszkodott az általa kifestett pálosteremhez,

de legalább is egy kincstári épülethez. A felség Széchényi ismételt

kérelme ellenére Barnkopf érveinek engedett s nyomatékosan elren­

delte 1 a kitelepítést (1806), amire a helytartótanács utasította az épí­

tészeti hivatalt, hogy a könyvtár részére az egyetemi (pálos) templom­

hoz kelet felé csatolt e g y e t e m i é p ü l e t b e n rendezzen helyet.

Itt a helyiségeket a nádor megfelelően átalakíttatta és puhafaszekré­

nyekkel bebútoroztatta.

József nádor, Magyarország királyi helytartója, az akkor i

magyar közművelődés atyai gondossága patrónusa, nagy szere­

tettel foglalkozván a múzeum ügyeivel, mindinkább meggyőző­

dött arról, hogy az ország növekvő érdeklődése sem lesz képes az

intézet fejlődését maradandóan biztosítani, ha állandó, cél jának meg­

felelő helyiségekkel nem rendelkezik. Ő keltette életre és az ő védő­

szárnyai alatt érlelődött meg a M a g y a r N e m z e t i M ú z e u m

é p í t é s é n e k eszméje.

1 Orsz. L e v é l t á r . K a n c e l l á r i a i o s z t á l y . A. 1806. No. 13101.

szatér Nagyvárad ra s csak a fagy beálltával, 1810 január jában indul

új ra útnak. A k k o r is kalandos utazás közben lovai kidőlnek, fuvaro­

sai az útszélen lerakott kincsekkel cserben hagyják . Katonai segít­

séggel kénytelen ismét visszaszállítani a gyűjteményt Váradra és

csak március folyamán, 17 napi viszontagságos utazás után érkezik

vele Pestre.

Miután a gyűjtemény annyira megszaporodott, hogy a hely­

szűke tarthatatlanná vált, fölkérték Ő Felségét, engedjen át számára

egy megfelelő terjedelmű kincstári épületet. Legcélszerűbbnek mu­

tatkozott a szerviták épülete, melyet a szépítő bizottság amúgy is

már lerombolásra ítélt s melynek kevés számú szerzetes lakóját v i ­

szont a múzeum akkor i helyiségeibe lehetett költöztetni. A rendek

azonban az alkotmánysérelmek vitáiba merülve, nem foglalkoztak a

kérdéssel s csak mikor a poli t ikai helyzet kedvezőbbre fordult, vált

aktuálissá az építés ügye is.

1812-ben végre legfelsőbb utasításra Pestre érkezett A m a n

J á n o s, a bécsi régi Hofburg rekonstruktív munkáiról ismert es. k i r .

udvari építész, hogy a raúzeumépítésre szánt hatvani-utcai telket

építkezésre a lka lmassága tekintetében fölülbírálja. Aman a telket a

közelben levő magasabb épületek miatt világítás és tűzbiztonság

szempontjából is, de általában nagyobbszabású építésre nem tartotta

alkalmasnak és így megfelelőbb telket keresendő, indultak meg

1813-ban B a t t h y á n y A n t a l gróffal a tárgyalások a kecskeméti

kapú előtt a Józsefvárosban fekvő s a Landstrassc (Országút, ma

Múzeum-körút), a Scharfe Eck-Gasse 1 (Múzeum-utca), a Fünflerchen-

gasse (Esterházy-utca) és a Stadtgutgasse (Sándor-utca) által hatá­

rolt, éppen eladandó kertjének és kerti házának megvétele iránt. A

telket a házzal és néhány szomszédos kiegészítő telekkel és házzal

meg is vásárol ták 2 s a hatvani-utcai telket ugyanakkor 8 háztelekre

1 A s z é k e s f ő v á r o s m ú z e u m á b a n l e v ő 1820-ból e r e d ő tervrajz szerint: F r ü h l i n g s -

gasse.

• 100.000 forint k é s z p é n z t fizettek. 120.000 forintnak pedig a kamatait.

A t e l e k a d o m á n y o z ó Grassalkovich Anta l herceg a r c k é p e .

Le duc Antoine de Grassalkovich l e donateur du terrain du Palais du M u s é e National.

A N e m z e t i M ú z e u m é p ü l e t e s e k e l s ő terve l l ikl J á n o s i u l .

f,e p r e m i e r plan de la B â t i s s e du M u s é e N a t i o n a l .

A Nemzeti M ú z e u m e l s ő terve Iliid J á n o s t ó l . A H a t v a n i - u t c á r a tervezeit homlokzat k é p e .

Le premier plan de La f a ç a d e de la b â t i s s e du M u s é e National.

osztva árverés útján 94.670 forintért eladták. A természetrajzi gyű j ­

temények és a kőemlékek mindjárt át is vitettek a mostani telken

álló régi épületekbe, később az éremgyűjtemény, régiségtár és a

könyvtár is átszállíttattak az új helyiségekbe, melyek átalakí tására

közadakozásból szerezték keservesen össze a pénzt. 1 így az egész

múzeum m a i t e l k é n közös fedél alá került.

A z éremgyűjtemény egy 44 láb hosszú csarnokban, a könyvtár

egy 42 lábnyi teremben nyert itt elhelyezést. Előcsarnoka a hires

férfiak arcképeivel volt ékesítve és olvasóul is szolgált. Tervbe vet­

ték a könyvtárterem művészi kifestését is, ám erre éppenséggel nem

sikerült a pénzt összegyűjteni.

Két évtizedet töltött el ebben a szerény hajlékban a múzeum,

míg a végleges nagyobbszabású építkezés ügye n a p i r e n d r e ke­

rült. A z 1852—56-i országgyűlés, mely tetemes áldozatkészséggel gya­

rapította is a muzeális anyagot, mikor megvásárolta a Jankovits-féle

gyűjteményt, mely J a n k ó v i t s M i k l ó s nak a barátok terén ál­

lott házában maradt elhelyezve, X X X V I I . törvénycikkében a nemesi

rend önkéntes megadóztatása a lapján a viszonyokhoz képest példát­

lan nagy áldozatkészséggel 500.000 forintot szavazott meg az új mú­

zeumi épület emelésére, amire akkoriban már égető szükség volt.

József nádor azután teljes energiával vette kezébe az építkezés

ügyét. Felhívta a törvényhatóságokat, hogy a felajánlott összegeket

szállítsák be és 1856-ban (ápr. 15.) hivatkozással az összegyűlt rendek

óhajtására, hogy az épület mielőbb létesüljön, felszólítja P o l l a c k

M i h á l y „városi polgári építészt", hogy tegyen javaslatot, mennyi

építőanyagot ke l l a múzeum telkén addig is összehordani, amíg a

múzeum terveit végleg megállapít ják, hogy az építés 1857-ben teljes

erővel megindnlhasson és évközben fennakadás nélkül folytatható

legyen.2

Pollack — bizonyára szóbeli meghagyásra — már ezt mcgelőző-

1 S z é c h é n y i l e v é l t á r . I. 9. 2 ü r s z . L e v é l t á r . Acta Musuei. 1836. 520.

leg foglalkozott a múzeum terveivel. Egy későbbi előterjesztésében

ugyanis (1837. márc. I.)1 hivatkozik arra a kegyelmes engedélyre,

melynek a lap ján módjában állott a legalázatosabban a nádor .,lábai

elé" terjeszthetni vázlatait. Pollack azonnal válaszol a nádor felhí­

vására és beterjeszti az anyagbeszerzésre vonatkozó javaslatát , mely

szerint az építőanyagokat a lucernával bevetett múzeumi telken el

lehet raktározni, de az ott elszórtan heverő római régiségek ezáltal

veszélyeztetve lévén, előbb azoknak összehordását ajánl ja . 2

Ugyanazon év november havában kapja vissza Pollack bemuta­

tott vázlatait 3 azzal az utasítással, hogy azokat részletes leírásokkal,

a helyiségek rendeltetésének bejelölésével és költségelőirányzattal

szerelje föl. Ezeket az így fölszerelt vázlatokat a nádor „a jó archi-

tektónikus ízlés szempontjából" kívánatosnak látván felülbíráltatni.

e célból elküldi P i e t r o N o b i l e es. k i r . udvari építészi tanácsoshoz

Bécsbe azzal, hogy tegye vizsgálat tá rgyává, vá j jon a tervezet

550.000 forintból megvalósítható-e és hasonlítsa össze a bécsi és más,

általa ismert azonos célú építményekkel, vaj ion ezekkel szemben a

tervezet minő előnyökkel vagy hátrányokkal bír.

Pietro Nobile (1774—1854), a bécsi akadémia igazgatója, az isko­

lás szigorúságú teoretikus, a triesti St. Antonio templom, a bécsi

Burgtor és a Theseus-szentély nagytehetségű építője, terjedelmes olasz

levélben terjeszti elő észrevételeit, 4 melyeket a nádor azután pon­

tonként utasításképen ad tovább a Pollackhoz intézett, ugyanazon év

december 28-án kelt m e g b í z ó l e v e l é b e n, 5 melyben a követke­

zőket í r ja : „Az épületekkel, melyeket ö n Pest sz. k i r . városban emelt,

bebizonyította szakszerű já r tasságá t és teljes bizalmamat érdemelte

k i ; ez utóbbi arra indít, hogy a Ludoviceumnak ö n által emelt épü­

lete befejezéshez közeledvén, megbízzam a Nemzeti Múzeum építésé-

1 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1837. 64. 2 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1836. 802. 3 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1836. 1583. 4 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1836. 1825. 5 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1836.

vei. Tekintettel arra, hogy olyan épületről van szó, amelyhez ha­

sonló az egész osztrák monarchia területén alig lesz található, indít­

tatva éreztem magamat, a terveket jóváhagyás előtt más szakértővel

is felülbíráltatni, mely célból Pietro Nobile es. k i r . udvari építészi

tanácsos szakvéleményét kértem k i . " A k i r . herceg-nádor azután föl­

sorolja a szükségesnek talált módosításokat, melyekből képet kapunk

Pollack eredeti vázlatairól. 1 Első sorban kívánatosnak tartja a laká­

soknak szolgáló épületet egészen elkülöníteni, mellőzve az átívelés­

sel egységessé kiképzett architektúrát, amiből kitűnik, hogy Pollack

első tervében a tisztviselő és szolgalakásokat pavillonszerűen külön

épületben kontemplálta, akként, hogy az építményt a főépülettel egy

kapúívvel külső kiképzésben szerves összefüggésbe hozta. Kívánta a

nádor, — Ugyancsak Nobile javaslata a lapján, — hogy a portikus és

az előtte levő lépcsőzet szélesíttessék és előbbre hozatal által hang­

súlyozottabbá tétessék, s egyúttal az épületnek valóságos bejárójául

szolgáljon. E szerint az eredeti terven a főbejárat nem itt lehetett.

Mellőzendőnek tartja a kettős teremsorból a belsőt, mert ezek a ter­

mek a folyosóról úgyis csak másodrendű világítást nyernének. A z

eredeti vázlatok tehát három traktussal bíró alaprajzzal készültek.

Kéri továbbá, hogy a természetrajzi és szoborgyűjtemények termei

oszlopokkal ne tagoltassanak, mert ezek a kiállítási helyiségeket

szűkítik (noha p l . Schinkel berlini múzeumának összes termei így

épültek), végül az olvasó terem és a könyvtár között ne legyen lép­

cső, hanem azok kapcsoltassanak egybe.

Pollack a királyi herceget megillető nagy alázattal válaszol és

szerényen megjegyzi, hogy vázlatait, melyek benyúj tására kegyes

engedélyt nyert, maga sem tekintette tökéleteseknek s most (1837

márc. 1-én) Nobile észrevételei a lapján nagy gonddal átdolgozta s

1 A Nemzeti M ú z e u m é p ü l e t é n e k tervrajzai, e g y - k é t darab k i v é t e l é v e l , sem

a n á d o r i l e v é l t á r b a n , sem a s z é k e s f ő v á r o s l e v é l t á r á b a n a „ V e r s c l i ö n e r u n g s C o m ­

mission" tervcsomagjaiban, sem pedig a M ú z e u m i r a t t á r á b a n nincsenek. A z eddig

ismert m a g á n g y ű j t e m é n y e k b e n sem voltak m á i g f e l f e d e z h e t ő k .

2b

újra a fenség „lábai e lé" terjeszti, úgy, ahogy kívánta, elkülönített

lakóépülettel, egyszerű teremsorra átalakított alapél rendezéssel,

melyben az oszlopzatos belső tagolást csak az előcsarnokokban és

lépcsőházban hagyta meg.1

A Nádor ezt a tervet is elküldi Nobilének, 2 de csak a homlokza­

tokra és a melléképületekre vonatkozólag kéri véleményét, miután

a belső változtatások, melyeket kielégítőknek talált, a homlokzatokat

lényegesen érintették. Ugyanakkor a könyvtár és a természet­

rajzi tár őreinek felterjesztett óhajai is tekintetbe vétetnek. Ezek a

lakásokat a főépületben óhajtották elhelyezni. Pollack szerény ész­

revételeket tesz Nobile homlokzati kr i t ikájára . 3 A kívánt hátsó risa-

litot csak akkor készíthetné, ha az egész épületet az országút (Mú-

zeum-körút) felé előrehozná. Viszont osztja Nobile véleményét, hogy

a portikusban levő ablaknyílások helyett szoborfülkék, fölöttük re­

lief alkalmaztassák, annál inkább, mert ezt már első vázlatain erede­

tileg is úgy tervezte volt. A lakásoknak az épületbe helyezését nem

helyesli, noha így a földszint jobban kihasználható.

A z épület alaprajzi megoldása csakhamar véglegesíttetett, mert

a múzeum igazgatóját utasít ja a nádor. 4 hogy tekintettel az építés

legközelebbi megkezdésére, a telken álló „ lovagda" (Schola equita-

toria) november elejéig kiüríttessék; ugyanazon év júniusában már

kezdik is az első kapavágásokat a földmunkákhoz és Pollack júl ius

5-án már jelentést tesz az alapfalazó munkák megkezdéséről. 5 A hom­

lokzati kiképzésről azonban még tovább folytak a tárgyalások és a

nádori levéltár terjedelmes aktái tanúskodnak arról a körültekintő

nagy gondosságról, mellyel a Nemzeti Múzeum új palotájának meg­

oldását a legapróbb részletességig megvitatták.

1 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1837. 64. 2 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1837. 413.

» Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1837. 816. 1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1836. 28. 5 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1837. 929.

A Nemzeti M ú z e u m é p ü l e t é n e k tervezett k é p e a s z o b o r d í s z e k k e l . E g y k o r ú f e s t m é n y a s z é k e s f ő v á r o s m ú z e u m á b a n .

U n dessin contemporain avec les sculptures p r o j e t é e s de la f a ç a d e .

A f ö l d s z i n t i homlokzat eredeti r é s z l e t t e r v e .

Plein d é t a i l l é du front du parterre.

Az á r v í z u t á n m ó d o s í t o t t f ö l d s z i n t i h o m l o k z a t r é s z l e t .

A p r è s la grande inondation ce front fut construit ainsi.

PO L L A C K M i h á l y építőmesteri működése abba a korszakija

esik, mikor az összefoglaló eszmék napóleoni kulminációja után

az elemző korszellem kezdi ismét irányítani az emberiség gondolat­

világát s az architektúra is a korszellem irányzatának megfelelő

r e n d s z e r e s s é g b e n találta szépségideáljainak kielégítését.

A X V I . század hasonló szellemű korának klasszicizáló hajlamai után

akkor másodszor éled u j j á a klasszikus ókor architektúrája.

A X V I I . század klasszicizmusát, a Palladio, Scamozzi és Vignola

antikizáló ízlését mindenütt a barokk-építés elevenebb, szenvedélye­

sebb formavilága váltotta volt fel s azután helyt adott a rokokó leg-

szabadosabb csapongásának, tehát egy olyan periódusnak, mely a

korai reneszánsz életvidor felfogásával volt rokon. Ez a bájos, graciőz

művészet azután lassan megint klasszicizáló elemeket szív fel magába,

lehiggad a „XVI. Lajos" stílusába. Napóleon idejében pedig már újra

a szigorú rendszeresség lesz úrrá rajta, mint ugyanakkor a szellemi

élet minden megnyilatkozásán. Ez az u. n. ú j - k l a s z i c i z m u s

kora.

H a a történelem és a művészetek történetének lapjait tovább

lapozzuk, lát juk az emberiség eszméinek és így szép-igényeinek is

a multak szerinti meglepő rendszeres ismétlődését. A z új-klassziciz­

mus a X I X . század romanticizmusába olvad, — a XVI I . században

ezt Bernini iskolája képviselte, — amit a század végén megint a

legtürelmetlenebb, legkíméletlenebb, legszabadosabb szecesszió követ,

mely a szellemi szabadság erőszakos szertelenségében minden tradíciót

lehengerel s mialatt a kor építőművészete lassan teleszívja magát

ampir elemekkel, korábbi teóriáit meghazudtolva, a megvetett „sab­

lonokéhoz kezd nyúlni s szemünk láttára dől ismét a klasszicizmus

karjaiba.

Nyilvánvaló, hogy az emberiség életének eszményi tartalma

rendszeresen, periodikusan hullámzik, 1 így tehát mindazok a hatások,

amelyek befolyásának tulajdonítják a szellemi élet i lyen ellentétes

átváltozásait, csak megnyilatkozásai a váltakozó korszellemeknek,

tehát nem előidézői azoknak, hanem következményei. A szellemi

munka szigorú rendszeressége, a művészetben ennek megfelelően a

klasszikus hagyományok kultusza, a régiségek iránti szenvedélyes

rajongás mind olyan jelenségek, melyek — mint feltűnően napjaink­

ban is — mindenkor az egyetemességből az elemzőbe átmenő kor­

eszméket követték nyomon. Ilyen jelensége volt a X V I . század klasszi­

kus ra jongásának a Rafael vezetése alatt álló ókori régiségkultusz és

műemlékápolás is. A X I X . század új-klasszicizmusának rugóit sem

szabad tehát Pompei felfedezésében (1748) vagy Napóleon egyiptomi

expedíciójának archeológikus eredményeiben keresni. A z e téren mu­

tatkozott lázas tevékenység maga is a kor tipikus jelensége, e r e d ­

m é n y e i azonban természetesen új anyagot adtak a teoretikus szel­

lemű építésnek s így klasszicizáló hajlamainak, aminek folytán az­

után e z a klasszicizmus eltérőleg a X V I . századitól, nem annyira a

római, hanem — mint a minő Pompei művészete is — inkább a görög

klasszicizmusra (à la grecque) támaszkodik, sőt (a napóleoni expedí­

ció archeológiai kutatásai révén) egyiptomi motívumokat is kever az

architektúrába. Csodálatos monumentális művészet volt ez, abszolút

architektúra, aminők Palladio velencei templomai, vagy vicenzai bazi­

likája. A z antik alaprendszerek és a római téralkotás nagy szárnyalá­

sainak essenciái. És mégis ez is, amaz is merőben új szellemet lehel.

A X I X . század neo-klasszicizmusa ezt a nagyszabású római architektúrát

a túlfinomult görög ízlés zománcával vonja át és mégis sem nem római,

sem nem görög művészet, amit produkál. Pollack Mihály kezén ez a

friss modern szellem és önállóság fokozottabb mértékben érvényesül,

mint akár Schinckel vagy Klenze művészetén.

1 L á s d B o d n á r Zsigmond: .Szellemi h a l a d á s u n k t ö r v é n y e ; stb. m u n k á i t és

dr. L e c h n e r Tibor: Korszellem é s T ö r t é n e t t u d o m á n y .

Pollack Miliál y ennek a kornak a szülötte; az ő kezén ez a friss

modern szellem és önállóság fokozottabb mértékben érvényesül, mint

bármely hírneves külföldi kortársánál.

Piranesi, Caylus gróf. Stuart, Revett. Adum. Winckelmann voltak

megelőzőleg az archeológia munkásai. Franciaországban S o n f f l o t

párisi St . G e n e v i è v e j e (Panthéon). C h a l g r i n A r c d'É t o i l'-ja.

E ï i t t o r f é s V i g n o n munkássága jelölik az archeológia útján meg­

termékenyített új építő irányt. Angliában szigorú dnrisinus fejlődik.

A z A d a m fivérek mellett, akik hellenislikus formákkal dolgoznak,

kiválnak S o a n e és S m i r c k e. utóbbi ionikus brit múzeumával, mely

hatalmas architektúrájával inkább csodás szép kulisszája a mögötte

szervtelenül rejtőző helyiségeknek. íme az észszerűség minő rovására

is diadalmaskodik az antik rajongás.

Németországban - hazánkban is — az ú. n. Z o p f s t i l és a

polgári elem szerény B i e d e r m e y e r izlése voltak visszhangjai

a francia Louis XVT., illetőleg a direktoár és a napóleoni ampir-

művészetnek. A monumentális építkezés szigorúan klasszikus.

G o n t a r d , L a n g h a n s , S c h i n k e l ' é s K l e n z e kiválóbb kor­

társai Pollack Mihálynak. Itáliában V a l a d i e r St. Pantaleonja,

A m a t i milanói St. C ariója, a P o l l a c k L i p ó t tervezte milanói

Palazzo Belgioioso (Pal. Realc), orosz földön a pétervári Kasán

Katedrális, az Eremitage. Amerikában a Washingtoni Capitolium

(Thornton és Latrobe műve), stb. a kor tipikus alkotásai. Hasonló

műveket mutatnak fel ugyanakkor a skandináv-államok városai is.

Magyarországon Pollack Mihály mellett I l i i d J ó z s e f (lipót­

városi templom első terve, egri székesegyház. Lloyd-épület. Nemzeti

Casino palotája). I l i 1 d J á n o s (múzeum első terve). P á c k h J á n o s

(esztergomi székesegyház, pannonhalmi templom és zárda), Z i t t e r -

b a r t h M á t y á s (régi nemzeti színház). K a s s e l i k M á t y á s

(lakóházak), a kiválóbb képviselői ennek a szellemnek.

Pest és Buda az ő idejükben, ebben a görög-római ízlésű korban

jutott élénkebb kulturális lélekzetvételhez s ennek kapcsán akkor

indult meg a fokozottabb tevékenység az építés terén is, amihez nagy­

ban hozzájárult az 1838-i árvíz romboló pusztítása is. Akkor merülnek

föl a nemzeti közművelődés intézményei (színház, múzeum, ú j köz­

igazgatási berendezkedések), melyeknek haj lékra volt szükségük.

A X V I I I . század végéig Pest még egészen provinciális városka,

néhány kisebb főúri palotától és a Mária Terézia királyi palotájától

eltekintve, építkezéseiben messze mögötte maradt nemcsak Pozsony­

nak, de akárhány vidéki városunknak. A X I X . század elején azután

a gyorsan épülő Pest sajátságos, klasszicizáló jelleget ölt. Régi város­

képeket ábrázoló metszetek1 és képek tanúi annak az egységes, anti­

kizáló, nemes művészi előkelőségnek, melyet Hildnek, Pollacknak

és kortársainak keze alatt nyertek a főváros utcái s melynek még ma

is számos emléke áll, egész sereg már elpusztított hasonlóra pedig még

élénken visszaemlékezhetünk. A kor szellemének megfelelő ízlés már

előzően is hasonló formában jelentkezik, aminek még álló bizonyí­

tékai a népies copf és ampir házacskák a Belvárosban, Lipótvárosban,

a Józsefvárosban, de főleg Budán, a Tabánban, a Krisztinavárosban,

a Várban és Óbudán, klasszicizáló dekoratív és figurális szobrász-

mu nkáikkal. Régi temetőink is nagyszámú szebbnél-szebb, ma már

többé-kevésbé roskadozó ampir műemléket rejtegetnek. Pollack

és társai működése azután fokozott hatással volt a kismesterek klasszi­

cizáló tevékenységére.

O L L A C K M i h á l y J á n o s 1773-ban született Bécsben, l ror-

I szagból ideszármazott keresztény családból. Csa ládi hagyományok

szerint nevük eredetileg P o l l o c k volt. Aty ja Kaunitz Rittberg Emil

gróf udvari építészi igazgató és legfőbb udvari marsai jószágigaz­

gatója volt. Iskolai tanulmányait Bécsben végezte, építészi mesterlevelét

1 G r ó f Wasquez K á r o l y : Buda é s Pest sz. kir. v á r o s a i n a k t á j l e í r á s a . 1836.

( K é p e i a s z é k e s f ő v á r o s m ú z e u m á b a n ) .

A Nemzeti M ú z e u m o s z l o p c s a r n o k á n a k eredeti tervrajza.

Le plan de la colonnade et du portail principal du Palais.

A f ő h o m l o k z a t oszlop rend jenek ere­deti tervrajza g ö r ö g korinthusi szel­

lemben.

Premier Plan de l'ordre de la co­lonnade à la grecque.

Az oszlopcsarnok k é p e a r ó m a i korinthusi szellemben m e g é p í t e t t oszloprendszerrel, g ö r ö g ö s í z l é s ű oromzattal.

La colonnade e x é c u t é e à l'ordre romain.

(Lehrbrief) a perelitoidsdorfi kőműves és kőfaragó céh adta ki 1792-ben.

Majd Milanóba került, hogy korának divatja szerint külföldi épít­

kezéseken fejlessze gyakorlati tudását. Itt egy rokonánál, P o l l a c k

L i p ó t építőmesternél dolgozott, aki a XYTII. század végén a mila­

nói restaurációs munkálatok végrehajtásában tünt k i s a Belgioioso

grófnak épített ú. n. Vil la Reale (I790)1 kerti homlokzatának is tervező

művésze volt. Ez a hatalmas kétemeletes palotahomlokzat a napóleoni

idők klasszicizmusának tipikus és előkelő alkotása.

Magyarországra. mint özvegye: 2 Éger Magdolna és gyermekei

egy a múzeum igazgatójához intézett beadványukban 3 állítják —

1805-ben jött. De már korábban is van nyoma pesti működésének, sőt

Pest városi polgárlevele is 1802-ben kelt. 4

A m a n J á n o s bécsi udvari építész tervei szerint már a X I X .

század első éveiben ő építette a Gizella-téren volt német szín­

házat, mely 1847-ben leégett és elpusztult. Egyik első műve lehetett a

S á n d o r gróf palotája, a mai miniszterelnöki palota is (1804—6), me­

lyet alighanem ugyancsak Aman tervei szerint épített, öná l ló pesti mű­

vei közül kiválnak a d e á k - t é r i e v a n g é l i k u s t e m p l o m

(1799—1810), a L u d o v i c a a k a d é m i a palotája (1829—55), melyet

azóta restaurációkkal kivetkőztettek eredeti formáiból és lovardája,

a dunaparti r é g i p e s t i v i g a d ó épülete (1850), melyet 1849-ben

Hentzi lövetett rommá s melyet Ybl Miklós Pollack legtökéletesebb mű­

vének tartott. Az ő műve volt a néhai Kígyó-téri „Párisi ház", egykor

1 M i l a n ó b a n a Giardino Pnblico-ban. K é p é t l á s d t ö b b e k k ö z ö t t F . Malagussi

Valeri Milano II. c í m ű m ű v é b e n . 128. old.

2 Azok a k ö z l é s e k , hogy Pollack h a s z o n l e s é s b ő l Aman b é c s i é p í t é s z , m á s o k

szerint Krausz pesti é p í t ő m e s t e r ö z v e g y é t vette f e l e s é g ü l , minden alapot n é l k ü l ö z n e k .

Pollack e l ső f e l e s é g e S c l i ö f m a i i n M a r i a n n a pesti s z ü l e t é s ű l e á n y volt, aki

alig egy é v i h á z a s s á g u t á n meghalt. M á s o d í z b e n is Pesten n ő s ü l t , f e l e s é g ü l v é v e

E g e r M a g d o l n á t . E b b ő l a h á z a s s á g b ó l s z ü l e t e t t S á n d o r fia,, ak i a k ö n i g -

grat'zi ü t k ö z e t b e n t ü n t ki é s v o n K 1 u m b e r g e l ő n é v v e l n e m e s s é g e t kapott az

o s z t r á k c s á s z á r t ó l . 3 M ú z e u m i i r a t t á r . 1856. 46. 4 Mesterlevele é s p o l g á r l e v e l e Unger B é l a m é r n ö k b i r t o k á b a n van.

báró B r i l d e r n palotája, üvegezett átjáró utcájával, az 1910-ben le­

bontott József-tér 4. számú átjáró ház, a Nádor-utca és Fürdő-utca

sarkán ma is álló W e n c k h e i m-ház (az Angol-osztrák banknak azóta

három emeletsorral megtoldott palotája, melyet egykor saját magának

épített): a kis görög ion oszlopzatii J a n k ó v i t s - k ú r i a a budai

Koronaőr-utcában; a terézvárosi plébánia-templom főoltára, két mellék­

oltára és orgona-karzata; a főúri paloták között a szép-utcai S z a p á r y -

(most Zichy) palota, a Zrinyi-utcai F e s t e t i c h-palota (10. sz.).

Pollack építette J ó z s e f főherceg a 1 c sú t h i kastélyát (1820 körül)

és T e l e k i S á m u e l gróf kastélyát G y o m r o n , mindkettőt négy­

oszlopos hatalmas görög ion portikussal, mely mögött emeletnyi

magas díszterem van és a F e s t e t i c h grófok d é g h i kastélyát.

Ezek, úgy mint pesti palotái 2 is gazdagok klasszikus alaprajzú, szép

térhatású vestibulumokkal és termekkel. Különösen kedvelte a kerek

alaprajzú, oszlopokkal és fülkékkel tagolt, lapos boltozású térmeg­

oldásokat.

Pollack Mihály nemcsak méltó helyet foglal el külföldi kortársai

mellett, de sok tekintetben föléjük emelkedik. Nem volt olyan szeren­

csés, mint ők, akik nemes építőanyagokkal, kövekkel, finom márvá­

nyokkal , bronzzal, gazdag stílszerű szobrászdísszel, hatásos festésekkel

dolgozhattak, neki az idegen k r i t ika i beavatkozásokon felül a szerény

anyagi eszközök is határt szabtak monumentális elgondolásainak

végrehaj tásában. Ennek dacára elragad részletképzéseinek ötletes­

ségeivel és finomságaival, merész boltozású téralakításainak eredeti­

ségével és formagazdagságával . Míg kortársai szigorúan ragaszkodtak

az antik előmintákhoz, Pollack építőművészi gondolatai a szigorú

klasszikus keretek között is egy gazdag fantáziájú művészegyéniség

szárnyalásai . A z ő finom arányú térkompoziciói nélkülözik azt a sab-

1 Pollack pesti m u n k á s s á g á v a l ú j a b b a n dr. Bierbauer Virgi l é p í t é s z foglal­

kozott. I d e v á g ó dolgozatai a „ M a g y a r M ű v é s z e t " I. é v i 11. é s 12. s z á m a i b a n jelen­

tek meg.

* A s z é k e s f ő v á r o s l e v é l t á r á b a n m é g t ö b b e n g e d é l y e z é s i tervrajza van.

lonosságot, amit a világhírű német mesterek művein tapasztalhatunk.

A l i g ismerünk rá műveiben az antik előképekre, ahonnan az alkotó

impressziók származnak. A részletképzésekben sem utánoz egyes

kiváló műremekeket, hanem a közkedvelt antik mintákat önálló

felfogással dolgozza föl. A z ő művei nem antik építmények kópiáiból

összerakott mozaikszerű alkotások, hanem az antik szellemétől átha­

tott művészlélek egyéni megnyilatkozásai .

A régi pesti redut épület volt az egyetlen, amelyen módjában

állott nehéz küzdelmek árán ugyan, de a stílushoz illő nemes anya­

gokkal, pazar fényű kiállítással megvalósítani gyönyörű építőművészi

gondolatait, fájdalom, ennek a művének viszont el kellett pusztulnia.

A belső termekről fönmaradt ra jzai 1 valóságos kincsei művészet­

történetünknek s megérdemelnék, hogy a Mátyás-korvinák módjára

a külföld előtt büszkélkedjünk velük.

Pollack eredeti felfogását érdekesen jel lemzi a p é c s i s z é k e s ­

e g y h á z restaurációja. 1807-ben készítette a d ó m nyugati és déli

homlokzatait, a csúcsíves ablaknyilásokhoz idomuló sajátságos archi­

tektúrával, ahol a csúcsíves elemeket a klasszikus formákkal házasí­

totta össze. A fennmaradt fényképek és rajzok mai szemmel nézve nem

épen szerencsés képet nyújtanak a 80-as évek restaurációjakor nyom

nélkül eltüntetett Pollack-féle homlokzatokról, ama kor építőművészi

felfogásának azonban nem érdektelen nyomai vesztek el általuk.

1831 és 35. évek között Y b l M i k l ó s is Pollack irodájában dol­

gozott, közös művük Batthyány grófi palota Ikervárott. Pollackot

a Ludoviceum és vigadó építése a lap ján a bécsi akadémia is tag jává

választotta és amint kitüntetésként szokás volt, „k. k. Architekt"-té

avatta. 2 1825-ben a kir. herceg-nádor alapította s z é p é s z e t i

b i z t o s s á g t ag jává választották. Ebben a tisztségében széleskörű

befolyást gyakorolt a fejlődésnek indult, s főleg az árvíz pusztításai

után ú j jáépülő Pest városszabályozási munkáira is.

1 A Magyar M é r n ö k - é s É p í t é s z - E g y l e t k ö n y v t á r á b a n . 2 A z eredeti okirat Unger B é l a b i r t o k á b a n van.

3n

Pollack Mihály legnagyobbszabású műve kétségtelenül a

N e m z e t i M ú z e u m é p ü l e t e . Ő maga a megbízás napjától

annyira egész erejét ennek az épületnek szenteli, hogy mikor József

nádor a rendek által tervbevett országház tervezésére kéri fel , 1

szerényen elhárítja magától, hogy nem vállalhatja, míg a múzeum

építkezésével előrehaladottabb stádiumba nem jutott.

1 N á d o r i l e v é l t á r . 1840. 2367.

A H Rudolf e g y k o r ú rajza a Nemzeti M ú z e u m é p ü l e t e r ő i é s k ö r n y é k é r ő l .

Ancien dessin de la vue du Palais.

A N e m z e t i M ú z e u m é p ü l e t e m a i k ö r n y e z e t é b e n .

L a v u e d ' a u j o u r d ' h u i du P a l a i s .

MA R megemlékeztem a múzeum épület tervezésének első fázi­

sairól. Nyilvánvaló, hogy a legelső vázlat is a kor ízlésének

megfelelő klasszikus stílű építményt tüntetett fel, a lapra jzában

k e t t ő s t e r e m s o r r a l , ezek előtt az udvarok felől folyosóval

és külön lakóépülettel, mely arehitcktónikusan egybe volt kapcsolva

a főépülettel. A portikus akkor még nem volt egyúttal az épület

főbe j á r ó j a és oszlopai közé ablaknyi iások szolgáltak. A Nobile Péter

javaslatai a lapján módosított alaprajz szerint az építés megindult,

a homlokzat ügyét azonban még nem tisztázták.

1857 őszén (szept. 20.) Pollack jelentést tesz a homlokzaton esz­

közölt módosításairól, 1 melyből megtudjuk még, hog\ r korábbi tervén

az épület főhomlokán kétoldalt szabad oszlopok is állottak s ezeket

mellőzni fogja. Ezeknek a falhoz állított oszlopoknak elrendezését a

múzeum könyvtárában levő eredeti pincealaprajzokon látjuk. Nem

lehetetlen, — miután a homlokzati tervek már a falazási munkálatok

folyamán módosultak, — hogy ezek az oszlop-alapfalak tényleg el is

készültek. A rajz szerint úgy látszik a sarkokat is, valamint az oldalsó

és hátsó risalitokat is i lyen szabadon álló oszlopok hangsúlyozták

volna. Nobile j avas la tá ra Pollack oldalt elhagyja a risalitokat, miután

megelőzőleg már félpillérekre redukálta a főhomlokzattal korres-

pondeáló oszlopzatokat. Hátul is csak pilléreket alkalmaz, de tekin­

tettel a hosszú frontra, ezeket felpillér vas tagságban hagyja meg.

Gondoskodik a két udvar kívánt architektónikus összeépítéséről is.

A nádor ismét Nobile tanácsát kéri, de csak az épület perspek-

tiv képét 2 és a homlokrajzokat küldi meg 3 neki s felsorolja az egyes

1 Orsz. l e v é l t á r Acta Musaei. 1837. 1163. 2 A s z é k e s f ő v á r o s i m ú z e u m b a n l e v ő t á v l a t i k é p (X. ter. 72. d.) v a l ó s z í n ű l e g

azonos ezzel, á b r á z o l á s a i teljesen ö s s z e v á g n a k az a l á b b t á r g y a l t a k k a l . 3 Orsz. l e v é l t á r . Acta Musaei. 1837. 1373.

részek arányai ra és díszítéseire vonatkozó aggályai t , többek között

azt is, hogy vá j jon a portikas fölött akroteriás kiképzéssel alkal­

mazott nemzeti címer — nyilván csak architektónikus szempontból

— ne mellőztessék-e?

Eközben a Múzeum igazgatójához megérkezik a nádor leirata

a múzeumi gyűjtemény kiköltöztetésére vonatkozólag, 1 mert a régi

építmények részben az emelendő épület helyén állanak. A z építkezés

munkálatai úgy látszik, gyorsabb tempóban haladhattak, miután egész

sereg írás foglalkozik a muzeális anyagnak a nádor rendelkezése

folytán 2 a Ludoviceumba történő átszállításával és míg a nádor több­

szörösen sürgeti a kiköltözést, 3 az igazgató viszont terjedelmes felira­

tokban hosszasan panaszkodik Ő Fenségének, 4 hogy a régi épület

lebontásánál sem az építész, sem a pallér nem keresi az ő jóváhagyá­

sát, miáltal „több szobáról levétetvén a födél, a még abban levő

múzeumi kincsek nyilvános veszélynek kitétetvék". A nádor ismételt

megsiirgetése után 5 értesíti az igazgatót, hogy a régi épület kulcsai

l 'ollacknak átadandók." fiz a rendelet november 8-án kelt (1838),

mialatt az új épület alapfalainak építése a rendelkezésre álló terüle­

teken — mint Pollack jelenti 7 már mult évi júliustól folyamatba

van s azok az év végére csaknem egészen el is készültek. Egyben —

magasztaló szavakkal emlékezve meg a nádornak Pest város irányá­

ban immár 40 éves boldogító gondoskodásáról, — biztosítja, hogy

kellő anyagról gondoskodott, hogy a megkezdett művet a „ legmaga­

sabb bizalomtól sarkantyúzott buzgósággal" (mit dem Eifer, zu den

uns Höchst dero gnádigstes Vertrauen anspornt) folytathassa.

M ú z e u m i i r a t t á r . 1837. 68.

1838. 31.

1838. 31. 40.

1858. 51. 52. ( I k t a t ó k ö n y v ) .

1838. 29.

1838. 74.

O r s z á g o s l e v é l t á r . Acta Musaei. 1838. 49.

A z épület árchitektónikus kiképzését illetőleg Nobile válaszából 1

ismét bepillantást nyerünk Pollack konceptusaiba. Nobile az alap­

rajzok és megfelelő lépték hiányában nem győződhetett meg teljes

mértékben az arányok helyességéről. A hiányt — mint jelenti — egy

eszményi léptékkel (idealmasstabe) pótolta, ennek a lap jáu l felvette

5 lábnyira az emeleti ablakok szélességét. Erre támaszkodva a főbb

arányokat általában helybenhagyta. A timpanon csúcsáról a nemzeti

címermotivum alkalmazását és általában a sarkokon alkalmazott

antefixeket is mellőzendőnek ítéli. A lépcsőzet korlátfalaira tervezett

lovas dioskurokat az épület oldalnézete felől tekintve jónak talál ja,

annál kevésbbé ortogonális nézőpontból, összehasonl í t ja a szobor-

művek elhelyezését Schinkelnek a berlini múzeum oromzatán elhe­

lyezett lovas alakjaival s kifejt i , hogy azokat csak oldalnézetükben

lehet hatásosan alkalmazni. A külső pazar szobordíszt általában csak

akkor tartja megengedhetőnek, ha az harmóniában van a belső

muzeális gazdagsággal , mert a gazdag díszű külső gazdag belsőre utal.

Ha ez nem fedné a tényeket, a portikus szobordíszei — véleménye

szerint — egészen mellőzendők. A dioskurok mellőzése esetén azonban

a lépcsőzet vízszintes párkányfalát a lépcsőkar ferde irányában lej­

téssel javasolja építeni. A szobrászmunkákat egyébként és az oszlop­

főket is fémből tanácsolja önteni.

Nobile észrevételeiből kitűnik még, hogy Pollack tervén a por­

tikus eredetileg kettős oszlopsorral bírhatott, az előreugró risalit olda­

lán pedig az ablakok hármas csoportosításúak voltak, 2 mint aminő

a Zrinyi-utcai Festetich-palota homlokzatán is szerepel. Kitűnik

továbbá, hogy az első emeleti ablakok eredetileg pilléres keretezéssel

terveztettek olyanformán, mint azt a piaristák egykorú dunaparti

klasszicizáló homlokzatán láthatjuk. Mindez a nádor k ívánságára

egyszerűsbíttetett. Nobile a felvett eszményi lépték a lap ján az oldalsó

kapuk arányait kifogásolta, mivel azok kocsiközlekedésre alacsonyak.

1 O r s z á g o s l e v é l t á r . Acta Musaei. 1838. 110. 2 A s z é k e s f ő v á r o s i m ú z e u m b a n l e v ő t á v l a t i k é p e n l á t h a t ó .

Javasolta, hogy az egész építmény megfelelően emeltessék. E tekin­

tetben az eddig uralkodott felfogással szemben — mely szerint a

földszint a 58-i árvíz után felemelt lábazat folytán nyerte mai arányai t

— megállapíthatjuk, hogy függetlenül a különben is későbben bekövet­

kezett árvíztől, épen ellenkezőleg, a földszint mint külső lábazat

magasabbnak épült, mint azt Pollack eredeti tervei feltüntetik. A k k o ­

riban az építőművészek a homlokzatok magassági és szélességi mére­

teiben előszeretettel alkalmaztak bizonyos kerek számokban kifejezett

arányosságot, Pollack művein is úgy a homlokzatokon, mint a belső

termekben megfigyelhető ez a törekvés. A z eredeti alacsonyabb

földszint-magassággal ezek az arányszámok a Nemzeti Múzeum

homlokzatánál is érvényesülnek. A főhomlokzat nagyobb léptékű

részletrajzán még a Nobile által kifogásolt alacsony épületlábazatot

láthatjuk, későbbi tervcin, melyek a mai állapotnak felelnek meg,

már magasabb a földszint.

Nobilének végül szerkezeti aggá lya i is voltak, tekintettel a rend­

kívül lapos vestibulum bolthajtásokra, feltételezi, hogy a díszterem

ezek felett álló oszlopai fából hamisítottak. A nádor, noha nagy elis­

meréssel nyilatkozik Pollack tudásáról, pontról-pontra utasításként

közli vele az észrevételeket, 1 hivatkozással arra, hogy ő nem lehet

eléggé gondos és aggodalmaskodó a város díszére emelendő i lyen

nagyszabású épület létesítésénél. Elrendeli a homlokzati szobrász­

munkák teljes mellőzését, mégis azzal, hogy a nemzeti címert a

timpanonmezőbe illessze; meghagyja, hogy a lábazatot magasítva, a

lépcsőzet korlátfalát építse lejtősen, a főrisalit oldalhomlokait tegye

a többi homlokzati ablakrendszerrel egységessé, az oldalhomlok­

zatokon — ugyancsak Nobile javaslata szerint — 4 vagy 6 pillérrel

hangsúlyozza a középtengelyt. 2 Hisz i , hogy a díszterem 8 oszlopa

fából fog készülni, a vestibulumot pedig, tekintettel a veszélyes bolt-

1 Orsz. l e v é l t á r . Act Musaei. 1838. (fehr. 1.) 110.

* Ez meg is tör tént . Az e m l í t e t t t á v l a t i k é p e n m é g osztatlan az o l d a l s ó homlok­

zati f a l f e l ü l e t .

nyomásra, 2 oszlopsorral ossza meg, végül közli Pol lackkal , hogy

akként takarékoskodjon az épület kiképzésében, hogy az építési

költségek a 400.000 forintot meg ne haladják s kéri ezek a lap ján a

részletes és végleges költségvetés beterjesztését.

Pollack általában akceptál ja a közölt észrevételeket, innen a

múzeum szinte igénytelen egyszerűsége, de látszik leveléből, hogy

nagy fájdalommal mond le a külső dekoratív szobrászmunkákról.

E tekintetben nem is tesz le minden reményről, mert jelzi, hogy a

reliefek és szobroknak szánt mélyedéseket megépíti és igyekszik

rávenni a nádort, hogy a reliefet legalább festéssel (grau in grau)

helyettesíthesse, mely szerinte némileg pótolná az eredeti hatást.

Nem fogadja el Nobile észrevételét a lépcsőzet ferde szegélyfalára

nézve és tudatja a nádorral, hogy a díszterem oszlopait koránt sem

tervezi hamisaknak, hanem azokat téglából szilárdan szándékozik

falazni s hogy a boltozat a legnagyobb biztonsággal el is viselheti azok

súlyát. ígéri különben, hogy a közölt költségösszeget (tévedésből

ugyan I nullával megtoldva 4 milliót írt 400.000 helyett) nem fogja

túllépni.

A földszinti falak megkezdett munkája közben lepi meg az

építkezést az emlékezetes 58-i pesti árvízkatasztrófa. József nádor, aki

Wesselényi legendás alakja mellett tündöklik erényeivel, a vészterhes

napokban féltő gondját kiterjeszti az épülő múzeumra is. A régi épü­

letekben és a rombadőléssel fenyegető Jankovich-házban levő k in ­

cseknek a várbeli országos pénztár és a magasabban fekvő Ludovi-

ceum épülete szolgáltak menedékül. A nádor személyesen győződött

meg az építkezésen az árvíz hatásáról. E közben meg is neheztelt

l 'ollackra, amiért nem találta őt és munkásait az épületen, de Pollack

március 24-i jelentésében 1 szinte elkeseredve mentegetőzik, hogy

igenis egészsége kíméletlen feláldozásával vezeti egész napon át a

munkálatokat az árvízkárok elhárí tására; a nádor látogatásakor is ott

1 Orsz. l e v é l t á r . Acta Musaei. 1838. 310.

volt az épületen, de tőle iszap- és víz által elszigetelve, a pallérral az

épület túlsó oldalán tartózkodott, ahol a víz lefolyását segítették elő,

míg munkásai a régi múzeumban dolgoztak a veszedelem elhárításán.

Egyébiránt megnyugtatja a nádort, hogy nagyobb kár az alapfalakban

nem történt, de sok épületanyag elúszott. A jövőre való tekintettel,

bár a földszinti padlóvonalat az árvíz most nem érte el, annak nívóját

2 lábbal emelni javasolja, ami tényleg meg is történt s a földszinti

helyiségek aránylag kisebb belső magasságát ez magyarázza . A külső

földszintmagasság arányait azonban ez a módosítás nem érintette.

A z árvíz okozta bajok nyomában más nehézségek is kerekedtek,

a munkások béremelést követeltek és sztrájkszerű ellenkezést fejtet­

tek k i . Pollack előterjesztést tesz a bérjavításra, ellenesetben pionnie-

rok és sapeurök segítségét kéri. 1 A nádor azonban sem az egyiket,

sem a másikat nem teljesíthette.

A nehézségek dacára még 1839. év folyamán elkészült az egész

földszint falazása és az épület három frontján az I. emelet falai is föl­

épültek, a kőfaragók pedig már a párkányokon dolgoznak, 2 sőt

augusztusban azt jelenti a nádornak, hogy október végéig tető a lá

hozza az épületet. 3 A z elszámolási kimutatásokban e munkáknál tété-

nyi , verőcei és promontori terméskövek szerepelnek, melyek vegyes

falazásban nyertek alkalmazást a F e s z l - , L e c h n e r - , J á 1 i t s- és

S t e i g e n b e r g e r - f é l e téglagyárakból szállított anyagokkal . 4 Po l ­

lack nyilvános árlejtés útján javasolta az iparosmunkák kiadását .

A sóskúti és ürömi kemény kövekből készítendő kőfaragó munkákra

F e s z 1 J ó z s e f , S m e k á 1 A l b e r t és L e a 2 Á g o s t , az asztalos

munkákra L e i t n e r J á n o s és S c h i n d l e r M á t y á s , a lakatos

munkákra D l a u c h i K á r o l y és R ö s z l e r I s t v á n , míg a fő­

lépcső fehér márványtömbjeire O b e r J ó z s e f almási kőfaragómes-

1 Orsz. l e v é l t á r . Acta Musaei. 1838. 493. 2 Orsz. l e v é l t á r . Acta Musaei. 1840. 14.

3 Orsz. l e v é l t á r . Acta Musaei. 1840. 1682. 4 Orsz. l e v é l t á r . Acta Musaei. 1839. 79.

A N e m z e t i M ú z e u m é p ü l e t é n e k d é l i h o m l o k z a t a .

L a f a ç a d e d u s u d du P a l a i s .

k N e m z e t i M ú z e u m e l ő t e r é n e k t á v l a t i k ó p é . F é n y k é p a XIX. s z á z a d 90-es é v e i b ő l .

V u e g é n é r a l e p r i s e d u f ron t p r i n c i p a l du M u s é e en 1890.

ter szerződéseit hagyja j óvá a nádorispán, miközben nem mulasztja

el Pollackot újra takarékosságra inteni. 1

1841-ben élénk eszmecsere folyik közöttük a timpanon szobor­

dísze tá rgyában; Pollack előterjesztést tesz,2 hogy S c h a l l e r mün­

cheni szobrászművész bará t jával egyetértően saját konceptusa sze­

rint M o n t i R a f a e l müncheni szobrásszal modellt készíttetett

az orommező szobrairól. A modell mai napig a II. emeleti állattári

folyosón rejtőzött, a most folyó restauráció kapcsán helyezik el a ta­

nácsteremben. Leí rása szerint a szoborcsoport közepén Pannónia tró­

nol, két kezében egy-egy babérkoszorúval, megosztván azokat az ol­

dalán álló simbolikus alakok között, jeléül annak, hogy tudomány és

művészet nála megértésre találnak. Jobbján a művészet a tudomány

géniuszával, balra a történelem a hírnév megtestesítője által kísérve,

foglalnak helyet. A sarkokban fekvő alakok közül a jobbra eső a D u ­

nát, a balra eső a Drávát (Drau) szimbolizálja az ország jelképezésére,

amelyben a tudomány és művészet fellendülőben vannak; a lábaiknál

heverő árúbálok pedig a kereskedelem és közlekedés szülte jólétet je­

leznék. Ez utóbbi motívumokat a nádor, mint az épület rendeltetésével

össze nem egyeztethetőket, mellőzni kívánta. Mikor Pollack a szobor­

csoport modelljéről jelentését beterjeszti, megkísérli egyúttal a por-

tikus reliefjének és szobrainak megvalósítását is kieszközölni s való­

sággal hízelegve hódol Ő Fenségének, a nemzet halhatatlan hálájával

kecsegteti, hogy engedélyt szerezzen azok elkészítésére. Megfontolást

kér, mert az állások még ott vannak és még nem késő az elhatározás.

Rajzainak magyarázataképen előadja, hogy a reliefnek és a fülkékbe

tervezett szobroknak vázlatait is Schallerral folytatott megbeszélés

szerint készítette s azok A p o l l ó t és M i n e r v á t , mint a poézist és

tudást, az éneklő A p h r o d i t é t , mint a művészetet tápláló szépség­

nek, az Achil les pajzsával ékes H e p h a i s t o s t pedig mint magának

1 Orsz. l e v é l t á r . Acta Musaei. 1841. 620. 998.

2 Orsz. l e v é l t á r . Acta Musaei. 1841. 2201.

a művészetnek megtestesítőjét, T h a 1 i á t mint a víg, M e 1 p o m e-

n e t pedig mint a tragikus művészet szeméi yesítőjét jelenítik, mig a

nagy basrelief a cél felé törekvést szimbolizáló görög versenylovag­

lást és kocsizást ábrázolja . A nádor meg is tekinti a modellt és utasí­

tására a múzeum egyik elkészült emeleti termében a nagyközönség

részére is kiálljtják, ahol a valóságos búcsújáró tömeg általános tet­

szését vál t ja kb

Gondos mérlegelés tárgyát képezi a szoborcsoport kivitele is.

Pollack részletesen előadja, hogy először az idősebb G a e t a n o

M o n t i v a l (1776—1847), a milanói akadémia szobrásztanárával tár­

gyalt, aki azonban más elfoglaltsága miatt nem vállalhatta a megbí­

zást s így fiával, a Bécsben dolgozó Rafaellel (1818—1881) jutott meg­

egyezésre, ak i az öntéshez szükséges gipszmodelleket 4000 forintért

készíti el, míg a szobrok cinköntvényét szállítással együtt 6000 fo­

rintért F ö r s t e r L a j o s n a k , a kiváló osztrák építésznek és város­

szabályozónak, a bécsi képzőművészeti akadémia tanárának öntő­

műhelyében készítenék. Monti azonban ajánlatot nyújt be közvetlen

a nádorhoz, 1 hogy hajlandó a szoborcsoportot sóskúti kőből olcsób­

ban elkészíteni. Ezt az ajánlatot azonban Pollack alaposan megkriti­

zálja. Nagyobb nyomaték kedvéért S c h i n k e l írásbeli véleményét

is csatolja és S c h a 11 e r r a és S c h w a n t h a 1 e r r e is hivatko­

zik, mint ak ikke l e tárgyban személyesen érintkezésbe lépett és

ekként felszerelve iparkodik meggyőzni a nádort arról, hogy a Monti

ajánlata nem felel meg az ilynemű munkáknál szokásos korszerű

követelményeknek. Nagy részletességgel vitatja a Monti által java­

solt forró olajitatás hátrányait, mellyel a kőanyag pórusait akarja

eltömni, hogy a víz és fagy hatásai ellen védje. Monti egyébként a

kőalakokat hátul üregesen képzelte, hogy súlyuk kisebb legyen és az

esővíz és hó ellen fémsapkákkal akarta őket ellátni: mindez Pollack

heves ellenzésére talált s végeredményül a nádor csakugyan Pollack

1 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei 1842. 379.

javaslata szerint a cinköntvény mellett döntött.1 Hasonlókép cinkből

önttettek az oszlopok és pillérek kapiteljei is. A jelenleg folyó restau­

ráló munkálatok alkalmával felmerült a gondolat, hogy az oszlop- és

pillérfők, valamint a szoborcsoportozat a kőszerű olajmázolástól meg­

tisztíttassanak. A m. k i r . tudományegyetem chemiai intézete által az

öntvények anyaga megvizsgáltatván, kitűnt, hogy az főtömegében

horgany (zincum) és csak csekély mennyiségben tartalmaz ónt, man­

gánt, citromot, ólmot stb. s így az öntvények védtelenül nem tehetők

k i a levegőnek. A horgany felületén penészszerű fehér kristályok

ütődnek k i , s így a fémfelület esztétikai hatása kedvezőtlen és egy­

úttal gyors pusztulásnak van kitéve.

Azon a terven, amelyen Pollack a poitikusz kiképzését bemu­

tatja, még görög rendszerű oszlopokat és gerendázatot látunk, hatal­

mas indamotivumos akroterionokkal. A z oszlopfők szigorúan görög

korintusiak. a gerendázat fogrovatos görög geizonnal és magas attikai

episztiIonnal bír. A kivitelben az oszlopcsarnok lényegesen módosult,

amennyiben nem a görög, hanem a római oszloprendszer a lapján

épült föl. A fogrovatos geizon római gerendafős párkányzat tá ala­

kult, mely arányaiban és részletképzésében feltűnően hasonló a ró­

mai panthéon portikusához, ép úgy a cinköntvényű oszlopfők is, me­

lyeken a hegyes levelű görög akantuszok a lágy, kanalas formájú

római leveleknek adtak helyet. Csak az alacsony timpanon maradt

meg görög arányaiban és görög ion ízlésű a főbejáró díszes kerete­

zése is.

A külső és belső vakolás még 1842 folyamán befejezést nyer és

ugyanakkor az egész portikusz is készen áll. 2 Pollack egy utolsó kí-

1 P a l ó c z i Anta l a M . M é r n ö k é s É p í t é s z - E g y l e t á l t a l 1896-ban k ö z r e a d o t t Tech-

nische Eiihrer von Budapest c í m ű m u n k á b a n , de m á s o k is a Pollack m ű v e i r ő l s z ó l ó

i s m e r t e t é s e k b e n a m ú z e u m szobrainak k é s z í t ő j e k é n t t évesen II a 1 b i g m ü n c h e n i ta-

n á r t nevezik meg. Budapesten mind a k é t l la lbig t e s t v é r m ű k ö d ö t t ugyan, II a 1 b i g

A n d r á s az E s k ű - t é r i , m á r elbontott c s ú c s í v e s s z e n t h á r o m s á g o s z l o p t e r v e z ő j e volt.

ö c c s e J á n o s pedig J ó z s e f n á d o r s z o b r á n a k az a l k o t ó j a . Neveik azonban a m ú z e u m ­

szobrokkal kapcsolatban é r t h e t e t l e n m ó d o n k e r ü l t e k forgalomba.

• Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1843. 111.

sérletet tesz, hogy a homlokzat többi szoborműveit is eredeti terve

szerint megvalósíthassa s június 17-én engedélyt kér, 1 hogy a terve­

ket és a szobormintákat az országgyűlésnek bemutatandó, Pozsonyba

szállíthassa. A nádor aki egyébként a frontszobrokra vonatkozó­

lag azt az észrevételt tette, hogy azoknak a relieffel együtt inkább a

múzeum belső tartalmával kapcsolatos szimbólumoknak kellene len-

niök — megtagadja engedélyét a pozsonyi tervkiállítástól, mivel a

poli t ikai körülményeknél fogva amúgy sincsen kilátás eredményre.

Ezzel azután Pollack végkép le is mondhatott tervéről.

Maga az épület ekkor már meglehetősen a befejezés küszöbén

állott. Még 1842-ben történt, hogy az igazgató az új épületben helyet

kért a múzeum két nagynnéretű Krafft-festménye részére, mert az

egyetem épülete, ahol azok elhelyezést nyertek volt, rombadőléssel

fenyegetett.2 A nádor meghagyta Pollacknak, hogy készítsen elő az

épületben megfelelő helyet, de miután Pollack ezt nem tartotta lehet­

ségesnek, a képek a Ludoviceumba szállíttattak. A következő évben

azonban már megtörténnek az első intézkedések az ú j épületbe költö­

zésre, 3 sőt már az előző évben utasította a nádor Pollackot, hogy 3

termet bocsásson az új múzeumi szerzemények rendelkezésére, ami

meg is történt.

Pollack és G ö m ö r y K á r o l y , az építés kirendelt kurátora,

ak i már a Ludovica építésének is ellenőre volt, az egész építkezés

alatt havonként tesznek jelentést a nádornak a végzett munkákról és

évi jelentéseikben teljes kimutatásokat terjesztenek eléje a költsé­

gek elszámolásával és a jövő szükségletek kimutatásával. Kitűnik

ezekből, hogy a múzeumépület alapárok- és kőműves-munkálatai

u. n. házikezelésben épültek, a többi iparosmunkák azonban ár le j ­

tés a lap ján külön szerződések útján biztosíttattak. A már említette­

ken kívül K ü b l e r J ó z s e f bécsi akadémiai festő, D ö t t l J ó z s e f

1 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1843. (060. 2 M ú z e u m i i r a t t á r . 1842. 62. 3 M ú z e u m i i r a t t á r . 1844. 7.

szobrász. Z o f á l L ő r i n c és K a u s e r J á n o s kőfaragók, B é n ­

i i é r t G y ö r g y üveges, L e i c l i 11 András bádogos mesterek neveit

olvassuk a kimutatásokban, a díszterem és rotunda s tukkómárvány

munkáinak pedig a t i rol i M o o s b r u c k e r P é t e r a mestere, akit

Pollack Bécsben ismert meg s mint javas la tában említi, Pesten is szép

eredménnyel dolgozott Csekonics és Károlyi grófoknak, utóbbinak

fóthi kastélyában is. 1 Ekkor készülhetett a raffaelisztikus menyezet-

dekoráció festése is, mely rendkívül gondos kivitelű s melynek mestere

is talán Bécsből került k i . Legalább is erre vall egy a mostani restau­

ráció alkalmával a terem északi sarkában talált festett felirat, melyet

egy hazájáról ábrándozó mesterlegény rögzített a párkányra: „Ach

teures Wien wo bist D u ? " és egy odafestett nyíllal jelzi a kedves város

fekvésének irányát. Később még M o h r e n b e r g K á r o l y bécsi

iparosról olvashatunk, aki a főkapu cinköntvényeit készíti és J e g g

J á n o s aranyozóról, aki a főfronton végez munkálatokat, 2 aminek

azonban ma már semmi nyoma sincsen.

Pollack még 1844 folyamán elkészül a külső lépcsőzettel, feltöl­

teti az előteret és javaslatot tesz a telek kerítésmunkáira, ám a munka

fedezet híján akkor elmarad. 3 A következő évben már jelenti, hogy

az épület úgyszólván készen van, a dísztermek menyezetei legköze­

lebb befejezést nyernek, a padlómunkák folynak 4 és megtörténtek az

előkészületek, illetve ál lványozások a dísztermek márványmunkála­

tainak elkészítéséhez, miután az összes termekben a festőmunkálatok

befejeztettek. A stukkó-márvány munkák a díszteremben és a rotun-

dában elkészültek, ezek tehát Pollack eredeti tervei szerint és az ő

vezetésével hajtattak végre. A lépcsőházi mű-márvány munkák, mint

látni fogjuk, későbbi eredetűek és jel legzetességükben el is ütnek a

díszterem és rotunda alakításaitól.

1 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1846. 40. 2 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1847. 460 é s 838. 3 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1844. 1072.

* Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1845. 70.

4a

Már akkor a berendezési munkálatok elkészítése iránt is meg­

történtek az intézkedések. A nádor még 1840-ben érdeklődött a mú­

zeum igazgatójánál , miféle bútorzatra lesz szükség az ú j épületben

s az erre vonatkozó javaslat akkor hamarosan kezeihez is jutott.1

1844-ben Pollack terveket nyújt be a könyvtártermek stílszerű be­

rendezéséről 2 és előterjesztésében fényezett körtefáról, firniszelt

tölgyfáról vagy olajfestésű puhafáról nyújt költségelőirányzatot.

Legelőnyösebbnek ítéli a puhafabútort olajmázolással , mint azt Mün­

chenben és Berlinben — ez volt akkor az architektusok Mekká ja —

már kitapasztalták; véleménye szerint tartósabbnak és tisztántart-

hatóbbnak bizonyult a furnirozott bútoroknál. A nádor így is határo­

zott. A bútorok mázolásánál F i s c h e r J á n o s neve szerepel.

Míg 1844-ben3 az igazgatóság halasztást kért költözködésre, majd

Szent György nap já ra javasolta annak megkezdését, tényleg csak

1846 január 15-én kezdődik meg a képek és könyvtár átszállítása, 4

melyhez az igazgató K r a f f t P é t e r t is meghívja Bécsből, hogy

nagy festményeinek szállításánál személyesen legyen jelen. Március

19-én — mint az igazgató P y r k e r patriárchát róla értesíti 5 — a kép­

tár ünnepélyesen meg is nyilt . Október 7-én megkezdik a kincstár

és éremgyűjtemény költöztetését is. melynek nyomán az igazgató

katonai őrség kirendelését kéri. 6

A z épület akkor még nem volt egészen készen, amiről még Jó­

zsef nádor 1845-i egyik leirata tanúskodik, 7 melyben — már magyar

nyelven 8 — értesíti az igazgatót, hogy az épület teljes befejezéséig

1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1840. 84. és 100. 2 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1844. 2. 3 M ú z e u m i i r a t t á r . 1844. 141. 152. 4 M ú z e u m i i r a t t á r . 1846. 76. 5 M ú z e u m i i r a t t á r . 1846. 76. 8 M ú z e u m i i r a t t á r . 1846. 164. 7 M ú z e u m i i r a t t á r . 1845. 73. ( N á d o r felirata 1845. 733).

8 1845-ben jelenik meg az a k t á k k ö z ö t t az e l ső magyar szó . A boldog e m l é k ű

n á d o r i s p á n k é z j e g y e i n , a magyar n y e l v ű á l l a m i l e v e l e z é s e k e l s ő a k t á i n , m é g ott

csillognak a b e t ű r e hintett s z á r í t ó p o r z ó s z e m e c s k é i .

A S z e n t p é t e r i J ó z s e f e z ü s t m í v e s m ű h e l y é b e n k é s z ü l t p o r t á s b u z o g á n y .

L'ancien b â t o n en argent du portier du M u s é e National.

Kilincs é s kulcspajzs a t e r e m a j t ó k o n .

Des loquets de porte.

A r é g i k ö n y v t á r s z e k r é n y e k k é p e . A r é g i t á r l ó s z e k r é n y e k k é p e .

Anciens meubles de la B i b l i o t h è q u e .

Pollack és „pol i r ja" teljesítik a felügyeletet, később majd Pollack k i ­

jelöl egy „házgondviselőt", ak i az igazgató alá fog rendeltetni.

Egyébként lelkére köti, hogy „mindarra gondja legyen, ami a külső

csín' s a belső rend tekintetében i l y nagyszerű Nemzeti Intézetnél

méltán igényelhető."

Még József nádorhoz esedezik az igazgató, hogy já r jon közbe

Pest város hatóságánál, ne töressenek a múzeum előtti országúton a

hetivásáros kocsik és árusok, akik a vasrostélyt berútítják, az épület

látogatását akadályozzák, de meg mindennapos, hogy elszabadult

marhák és baromfiak futnak be a múzeum udvarába. 1

József nádor elismerésével tünteti k i Pollack működését, sőt

javas la tá ra 2 egyik rajzolójának. K r ü g e l K á r o l y nak gratifiká-

ciójáról is intézkedik és hogy minő körültekintő szeretettel gondos­

kodott a múzeum ez ú j haj lékának építésekor mindenről, kedves és

egyben egyik legutolsó bizonyítéka 3 a múzeum kapusának ma is még

kegyelettel őrzött ébenfanyelü ezüst buzogányát, melyet a kapus öl­

tözetének kiegészítésekép „a divatozó szokáshoz képest", kard he­

lyett, ő maga rendelt készíttetni S z e n t ] ) é t e r y J ó z s e f hírneves

ötvös műhelyében 94 ezüst forinton.

Ám nemsokára megjelennek az akták között a fekete tussal be­

festett szegélyű papirosok is, melyek az örök emlékű nádor halálá­

val (1847. jan. 13.) bekövetkezett nagy gyászt hirdetik. Múzeumának,

melynek megépítésére annyi féltő gondját pazarolta s melyről fél­

százados jubi leumán az egykorú krónikás úgy emlékezik meg, hogy

.,honszerető törekvéseinek . . . öröklő emléke" és „roppant emlékköve

az ő nyomdokainak" 4 még megérhette befejezését és használatba­

vételét.

1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1847. 104. 2 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1846. 40. és 1709. 3 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1847. 194. é s M ú z . lev. 4 Ney Ferenc. F m l é k v o n á s o k M a g y a r o r s z á g N á d o r i s p á n j a i n a k é l e tébő l .

Pest. 1846.

József nádor halálakor még folyamatban van a „vasrostély"

készítése, mely csak az országúti főfrontra szorítkozott, továbbá a

dísztermek márványozó és parkettázó munkálatai . A z építkezés gond­

jait azután I s t v á n k i r . h e r c e g n á d o r veszi át, s ezután ő írja

alá a helyhatóság folytatólagos rendelkezéseit. Ezek természetesen

már főleg az épület fölszerelési munkálataira vonatkoznak.

Érdekesnek találom idejegyezni az alábbi sorokat, amelyeket

a „Honderű" 1847. június 22.-iki számában olvashatunk a „Nemzeti

Múzeum" új palotájáról. A lap Horváth István temetéséről szóló tudó­

sításában a következőket ír ja: » . . . A gyászünnep a nemzeti muséum'

épületében tartatott. E nem szép, de nem is igen czélnak megfelelő,

tehát csak legfölebb roppantnak nevezhető épület folyvást közeledik

ieljes elkészültéhez; jelenleg a vas keritvény' felállításával foglalkodnak

már s igy remélhetni, hogy még ezidén bevégeztetik az épület' udva­

rának rendbehozása, s a hatalmas kőtömeg egész dicsőségben uralko-

dandik a körötte görnyedező apró vityillók fölött.*

Azóta hogy kibontakozott előttünk ennek a hatalmas épületnek

művészi tökéletessége!

A m ú z e u m - é p ü l e t f ő b e j á r a t a az a t h é n i

E r e c h t e i o n k a p u j á n a k m i n t á j á r a .

L e p o r t a i l d ' E n t r é e p r i n c i p a l e d u P a l a i s .

A n a g y e l ő c s a r n o k ú j s zé l fogé ) k a p u j a .

L a n o u v e l l e d o u b l e p o r t e d a n s le v e s t i b u l e .

l'Jj n i á r v á n v f ü l k c az e l ő c s a r n o k b a n . Pollack M i ­h á l y n a k Monte Rafael á l t a l k é s z í t e t t mellszobra.

Le buste de l'architecte du Palais dans une nouvelle niche de marbre dans le Vestibule.

A g y u j t e n i é n y t á r a k v a s a j t ó i n a k ú j d í s z b o r í t á s a .

Nouvelle porte de fer donnant dans les salles de collections.

NÉ Z Z Ü N K körül a kész épületben.

A kert i szabad lépcsőzet a nyolc oszlopos római stílű por-

tikushoz egyenesen az I. emelet magasságába vezet föl. A vakolat­

technikával fölépített, az azon idők divatja szerint entázis nélkül ké­

szült hatalmas oszlopok mögött a portikus falsíkján üresen ásítanak

a szobroknak és reliefeknek szánt falfülkék. A nagyméretű bejáró

ajtó az athéni Erechteion híres kapuzatának mintájára készült,

cinköntvényű konzolos görög ion szemöldökpárkánnyal és keret-

rozettákkal. Ez az egyetlen architekíonikus részlet az épületen, amely

csaknem hű másolata egy görög műemléknek. A kapun át az előcsar­

nokba lépünk, mely 30 m. hosszú, 12 m. széles és 8 m. magasságú.

Merész szerkezetű, finom ívű, részben kazettás menyezete görög ion

antekapitelekkel koronázott oszlopokon és pilléreken nyugszik. Ér­

dekes, hogy a neoklasszikus építőművészet boltozott helyiségeiben is

hangsúlyozni kívánta a görög építészetet jel lemző vízszintes térhatá-

rolást. Ezt a boltozat-technika a lkalmazásával ágy érte el, hogy na­

gyon kis ívmagasságú szegmens-dongákat szerkesztett; ezt az alakí­

tást sem a görög, sem a római építőművészet nem ismerte. Ez tehát a

római boltozási rendszereknek görög szellemű feldolgozása s mint

i lyen, eredeti a lakí tása a X I X . század elején uralkodott neoklasszikus

építőművészetnek.

Annak ellenére, hogy a pillérekkel három szakaszra tagolt elő­

csarnoknak csak két hosszoldalán vannak ablakai, s ezeken kívül

csak a kapúnyí lás bocsát be napfényt, az előcsarnok világítása nem­

csak kielégítő, hanem a helyiséget museális tá rgyak elhelyezésére is

alkalmassá teszi. Kielégítő világosságú a vele kapcsolatos kitűnő tér­

hatású kerek előtér is, melynek átmérője 14.70 m, bámulatos merész

konstrukciójú szegmens boltozatának ívmagassága egész szélességé­

nek csak 1/ 1 0-e (1.43 m.) A menyezet sugári rányú kazettázással tagolt,

középen szép ékítményes stukkó-dísszel. A kerek előtér diagonális

irányban elhelyezett dór oszlopokkal tagolt nyílásai szép architektó-

nikus térkapcsolásokat közvetítenek. Pollack előszeretettel és szeren­

csés művészi invencióval készített i lyen alapidomú helyiségeket.

A kerek csarnokból nyíló háromkarú márványlépcsőzet 19.28

m. hosszú, 16.28 m. széles, két hosszoldalán egy-egy oszlopsorral

karzatszerűen tagolt nagyszabású helyiség. Pollack első tervein ko-

rintusi oszlopok tart ják a gerendázatokkal mezőkre osztott nehéz

menyezetet, a lépcsőkarok és folyosókarzat korlátjai pedig bronz-

öntvényűek voltak, indarajzú kiképzéssel, mint a Schinkel berl ini

múzeumában. Kivitelében azonban a görögös éles metszésű párkány­

profiloktól eltekintve rómaias, sőt a klasszicizáló reneszánsz kialakí­

tásában pompázik a hatalmas, toskán oszlopzatú, s tukkómárványo-

zású lépcsőterem. Látni fogjuk, hogy ez a terem a X I X . század hetve­

nes éveiben nyerte s tukkómárvány díszítését és márvány ballusztrád-

já t s így érthető, hogy azok kialakí tása elüt Pollack szellemétől.

A főlépcső csarnokából a díszterem előcsarnokába, a római ku­

polás Panthéon mintájára épült rotundába lépünk. Ez a terem 14.70

méter átmérőjű, 15.17 m. magas. Impozáns méretei a kazet tás 1 gömb

kupolájának nagy magassága miatt és az összehasonlító léptéket

nyújtó kisebb építészeti részletek híján nem érvényesülnek kellőleg,

akárcsak a római Panthéon hatalmas kupolá ja alatt, mely szemláto­

mást mintául szolgált hozzá s melyet az akkor i építészek műveiken

előszeretettel utánoztak. Még a falsík fülketagozásai is a Panthéon

kiképzésére emlékeztetnek. A római idomú terem azonban tipikusan

ama kor hellenistikus szellemében épült. Négy fülkéjében, melyeket

2—2 görög korintusi vájolt oszlop szegélyez, az athéni Lysikrates-

emlék nyomán tervezett szép indás fejezetekkel, hatalmas, ampir-

1 A k a z e t t á k m e z ő i t a hetvenes é v e k b e n k i f e s t e t t é k , a r e n e s z á n s z Í z l é s ű de­

k o r á c i ó k a t a mostani r e s t a u r á c i ó a l k a l m á v a l lemosattam é s az e l ő c s a r n o k meny-

n y e z e t r ó z s á i n a k m i n t á j á r a s t í l s z e r ű plasztikus r o z e t t a - d í s s z e l l á t t a m el, hogy az

e g y s z e r ű k u p o l a m e z ő t a gazdag a l s ó f a l f e l ü l e t t e l h a r m ó n i á b a hozzam.

A z emeleti nagy e l ő c s a r n o k k é p e a h e l y r e á l l í t á s u t á n .

Le grand Vestibule.

Részlet az e l ő c s a r n o k b ó l a h e l y r e á l l í t á s e l ő t t .

Partie du Vestibule avant la restauration.

Ugyanaz a h e l y r e á l l í t á s u t á n .

Partie du Vestibule a p r è s la restauration.

ízlésű karos kandeláberek állanak, 1 melyeket a Lloyd-palotából új

haj lékába költöző N e m z e t i C a s i n o adott letétbe a Múzeumnak

(1852-ben), mivel új helyiségeiben nem volt hely számukra, később

(1860) végleg a Múzeumnak is adományozta. 2 A terem opeion világí­

tással bír, mely azonban a mi klímánk alatt a világítás követelmé­

nyeit nem elégíti k i oly mértékben, mint délvidéken, ahol az inten­

zívebb napfény aránytalanul szűk nyílásokon keresztül is elegendő

világosságot biztosít. Érdekes példa erre — a római pantheonon kívül

— a kapitoliumi tabularium helyisége, mely egyetlen megmaradt

íves nyílásán keresztül kapja a fórumról felvetődő vakító reflex­

fényt s az a barlangszerű helyiségek minden zugába elhat. Nálunk

az i lyen római méretekre szabott felülvilágítók nem felelnek meg

a szükségleteknek. Célszerű lett volna erre való tekintettel a felül­

világítót a kupola kazetta-diszítését lezáró második párkánygyűrű

fölé megszerkeszteni. A külső és belső üvegtető közötti hcngerfalazat

fölfelé szélesedik és pillérdíszítéssel tagolt. A rotunda párkányfrizé-

ben sorakozó vármegyei címerek a főrendiház ideköltözésének ide­

jéből valók s Pollack eredeti konceptusából hiányoztak. Későbbi ere­

detűek az ajtószemöldökök ékítményes díszei is.

A rotundából a díszterembe vezet a márványozott keretű hatal­

mas ajtó. Ez a terem 51.92 m. hosszú, 15.75 m. széles és 10.11 m. magas,

két végén 4—4 korintusi oszloppal van tagolva, melyek közös talap­

zaton ál lanak s a karzatokat szegélyezik. Ezek a hatalmas oszlopok

tömören építvék és a nagy előcsarnok lapos szegmens-boltozatait ter­

helik, amelyek fölé Pollack magas boltőveket falazott, hogy a terhe­

lést az oldalfalakra hárítsa.

Pollack első tervein az oszlopokkal korrespondeáló fali pillé­

rek nem a mai elrendezésben voltak, hanem a középtengelytől jobbra

1 E z e k e t az e redet i leg a r a n y o z o t t k a n d e l á b e r e k e t k é s ő b b d u r v á n b e m á z o l ­

t á k . A mos t f o l y ó r e s t a u r á c i ó a l k a l m á v a l m e g t i s z t í t t a t t a m é s ú j b ó l a r a n y o z t a t t a m .

U g y a n a k k o r k é s z ü l t e k a k e r e k p o s z t a m e n s e k is . 2 M ú z e u m i i r a t t á r . 1852. 145.

és balra egy-egy szélesebb mezőt kereteztek, melyekbe festménye­

ket szánt. Rajzain az ajtó fölött Hungáriát, jobbra Árpád pajzsra

emelését, balra a cserhalmi ütközetet ábrázolta, alattuk pedig koszo­

rúba foglalt medaillonokat tervezett nagyjaink mellképeivel. A z

oszlopzatok ma római rendszerűek, a falsíkok üres márvány felületek.

A márványozott főpárkány frízjét és a rekeszes gerendázatú menyeze-

tet, mely faszerkezeten függ. a Raffael-loggiák dekorációinak szelle­

mében tervezett, tehát inkább reneszánsz szellemű gazdag ékítményes

festés borítja. Ez a festés még Pollack idejéből való. A karzatok fölötti

párkányfrízt sajátságos lombfürész-motivumos ékítmény borítja, mely­

nek kellemetlen barna alaptónusát a mostani restauráció alkalmával

a külső fríz színeihez alkalmazkodó kékesszürkére tompítottam. A te­

rem későbbi időből származó rézcsillárait is eltávolíttattam, mert nem

harmonizáltak a terem előkelő antik Ízlésével.

Már 1848-ban itt tartotta a főrendiház üléseit, akkor a felelős

minisztérium a múzeum „tereméről"' alaprajzokkal ellátott útmutatót

nyomatott, hogy e „ ra jz által adja ezennel mindenkinek tudtára, mi-

kép fog mind a törvényhozó testület, mind a hallgatóság kiszabott

illető helyeire juthatni . . .miszerint sem a szabad tanácskozás, sem a

nyilvánosság csorbát ne szenvedjen." A távlati képen az oszlopok kö­

zött emeletes karzatot látunk, ami ideiglenes je l legű lehetett. A z osz­

lopzatok között korlátok nincsenek, ezeknek eredeti elgondolásáról

sincs tudomásunk. A z 1861 és 65-i országgyűléseket is itt tartották

meg. A kiegyezés óta a főrendiház állandó üléstermévé lett s erre a

célra amphiteatrális padsorokkal és á j karzatokkal építették be, mi­

által a terem egészen elvesztette eredeti térhatását. Mióta a főrendi­

ház az ú j Országházba költözött (1902), a termet a legkülönfélébb

kulturális összejövetelekre használták. Legutóbb (1917) a koronázási

emlékkiáll í tás rendezése alkalmából megszabadították oda nem illő

berendezésétől s a terem megint eredeti térhatásában gyönyörködteti

a belépőt.

A b e l s ő e l ő c s a r n o k k é p e a h e l y r e á l l í t á s e lő t t .

Le Vestibule rond avant sa restauration.

A b e l s ő e l ő c s a r n o k k é p e a h e l y r e á l l í t á s u t á n .

Le Vestibule rond aptes la restauration.

A rotunda másik tengelyében levő két ajtó jobbra és balra egy-

egy előkelő Ízléssel tagozott, kandallókkal ékes terembe vezet, me­

lyek a díszteremmel is kapcsolatban vannak. 1

A z I. emeleti kiállítási termek, melyek 9.48 m. rendkívüli trak­

tusmélység mellett 6.70 m. belső ürmagasságúak, 1 / 1 0 ívmagasságú la­

pos teknőboltozásokkal bírnak. A nagy átboltozott teremmélységek

természetesen rendkívüli fa lvastagságokat igényeltek, p l . a földszinti

főfalak átlag másfél méter vas tagságúak. A z első emeleti folyosók

4.00 m. szélesek. A termek alapterülete összesen mintegy 2500 m 2 , a

folyosóké 900 m 2 , az előcsarnoké a rotundával mintegy 600 m 2 .

A II. emeletre, a tulajdonképeni „piano nobile"-re a díszlépcsőn

kívül a közvetlen mögötte levő melléklépcsőn is juthatunk, mely saj­

nálatos módon évtizedeken át egyedül szolgált a nagyközönségnek

a múzeumi tárak látogatására. Ennek a lépcsőnek a megvilágítása

nem szerencsés, amennyiben az udvarok felől jobbról és balról is a

toilette-helyiségek határolják, a folyosók felől pedig csak gyér má­

sodvilágításhoz jut. Ez a melléklépcső egyébiránt egészen egyszerű

kiképzésű, de nem szűkölködik szép architektónikus részletekben.

A II. emelet termei, melyek mintegy 2600 m 2 kiállítási területet

nyújtanak, csak famenyezettel bírnak, amelynek hatalmas gerendá-

zatai a tetőszerkezetre vannak felfüggesztve. A padlás fölfalazás fö­

löttük oly magas, hogy a termek — amennyiben muzeális interieurök

kiképzésénél erre szükség volna — két-három méterrel is magasít­

hatok. A II. emeleti teremsor északi oldalán a középső nagyterem

magas, öblös tükörboltozattal épült és fölülvilágítással bír. Azelőtt

képtárteremül szolgált.

A díszterem alapterülete körülbelül 489 m 2 , a köralakú előcsar­

noké 150 m 2 . A folyosók ötödfél méter szélesek és mintegy 950 m 2

alapterületet nyújtanak.

1 A sima, teljesen d í s z t e l e n menyezetekre a r e s t a u r á l á s a l k a l m á v a l s t í l s z e r ű

r o z e t t a - d í s z t alkalmaztam; ezek t e h á t nem eredetiek.

A z épülettömböt a lépcsőházak kettéosztják, úgy hogy két tágas

udvar keletkezik, melyek minden tagozás nélkül, a hatalmas méretű

és szép arányú ablakaikkal monumentálisan hatnak. A z udvarok p i l ­

lérekkel előkelően tagolt csarnokszerű át járóval vannak összekötve,

amely nyilván kőemlékek befogadására volt szánva. Ebből az át járó­

csarnokból egyik oldalon a melléklépcsőre van bejárás , vele szemben

az emeleti köralakú előcsarnok alatt ugyancsak pillérekkel tagolt

helyiséggé tágul az ide torkoló földszinti folyosó. A nagy előcsarnok

és az utcai portikus alatt pillérekkel tagolt tágas lapidarium-helyiség

van, mely részben a szabad lépcsőzet alá is torkolik. Ez a helyiség

ma raktárul szolgál, holott némi átalakítással múzeumi célokat is

szolgálhatna. A z udvarokból egy-egy kapu nyílik az oldalhomlokza­

tokra, finom tagozású szegmens- és kupola bolthajtásokkal.

Szép arányúak és finom tagozassál bírnak a helyiségek ajtó­

szárnyai és művészi kivitelűek az összes ajtókon alkalmazott ampir

ízlésű szép kilincsek.

Külön megemlítést érdemel még az épület hatalmas pincéje, 4

méteres belső ürmagasságával . Sajnos, hiányos világítása miatt mai

állapotában muzeális célokat nem szolgálhat.

Itt említeni meg, hogy az épület maga 109 m. szélességű, 70 m.

mélységű teriiletet foglal el. Portikusza 54.70 m. széles és 15.80

m.-nyire, a szabad lépcsővel együtt 27.30 m.-nyire lép k i a homlokfal

elé. A z épület pá rkánymagassága a járdától 24 m., a pincepadozattól

28 m. Beépített területe 7893.95 m 2 , beépített köbtartalma pedig

157600 m 3 .

A f ő l é p c s ő k é p e a f é l e m e l e t i p i l i e n ő s z i n t j é r ő l tekintve.

Le grand escalier.

v fő

lép

cső

kép

e a

má

sod

ik

emel

et

szin

tjér

ől.

Le

gra

nd

esca

lier

.

A

főlé

pcs

őh

áz

má

sod

ik

emel

eti

osz

lop

csa

rno

ka

a h

ely

­re

áll

ítá

s e

lőtt

.

Pa

rtie

d

u

co

rrid

or

de

l'es

cali

er

av

an

t la

re

sta

ura

tio

n!

A

lőlé

pc

sőh

áz

má

sod

ik

em

ele

ti

osz

lop

csar

no

ka

a h

ely

­re

áll

ítás

utá

n.

Pa

rtie

d

u

co

rrid

or

de

l'es

cali

er

ap

rès

la

resta

ura

tio

n.

A f ő l é p c s ő h á z inenyezet f e s t m é n y e i Lotz K á r o l y t ó l .

Les fresques de plafond du grand escalier par C h . Lotz en 1873.

A48-as idők mozgalmait már az ú j épületben éli át a múzeum

vezetősége. Júl ius 11-én már K o s s u t h L a j o s pénzügy­

miniszterrel folyik a levelezés, október 23-án S z á s z K á r o l y ku l -

tuszminiszteri „álludalmi titkár" küldi a hivatalos értesítést arról, mi­

szerint a múzeumi építkezés tárgyai az említett minisztérium által

fognak kezeltetni és kéri az igazgatót, értesítse Pollackot is, hogy

utasításait ezentúl onnan nyeri; egyúttal hívja fel őt „fő- és végszám­

adásának" beterjesztésére. 1

A múzeumi irattár élénken tükrözi vissza az épület fölött elvo­

nuló idők szomorú poli t ikai fordulatait is. 1849-ben febr. 14-én

S z ö g y é n L á s z l ó leirata adja tudtul. 2 „hogy az oly sok viszontag­

ság által megrázkódtatott hazában . . . addig is, míg a honnak többi

része is meghódol s a polgári kormányzat általános rendezés alá

vétethetnék, egy m. királyi ideiglenes polgári közigazgatás határozta-

tott el" , melynek ő az elnöke s melynek hatáskörébe tartozik ezentúl

a Nemzeti Múzeum is, azért a tisztviselőket eskesse fel Ő Felségéhez

való hűségre s jövőben a múzeum ügyeire nézve jelentéseit hozzá

intézze. Majd I r á n y i D á n i e l teljhatalmú kormánybiztossága ren­

delkezik. Később II a y n a u neve sem hiányzik az akták között,

midőn a forradalmi kormányt üdvözlő s a katonai törvényszékhez

idézendő tisztviselők után nyomoz, majd a forradalmi kormánnyal

folytatott mindennemű levelezés iránt intézkedik.

A z elnyomatás e szomorú korszakában nemzeti kultúránk még

is lappangva lüktető életének kedves tanúi az elsárgult fóliánsok,

melyek pontos adatokat szolgáltatnak arra, miként állott a Nemzeti

Múzeum az akkor i közművelődés szolgálatában. Lépcsőzetének bal

1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1848. 44, 92. és 104.

* M ú z e u m i i r a t t á r . 1849. 7.

támfalát P e t ő f i S á n d o r léptei szentelték fel, a k i onnan szavalta

el a Nemzeti Dal t 1 , hogy szózata tisztító nemzeti viharrá dagadjon;

a Múzeum dísztermében kiváló művészeink színe java gyönyörköd­

teti Pest város közönségét, táplálva, ébren tartva az elnyomott nem­

zeti öntudatot. Liszt Ferenc, Volkmann Róbert, Székely Imre „zon-

gorahősök", a fuvolavirtuóz Doppler fivérek itt tart ják hangver­

senyeiket, a zenede növendékei első szárnypróbálgatásaikat , a filhar­

monikus zenekar első előadásait, színházi díszelőadásokra, virág­

tárlatokra, iparkiál l í tásokra veszi a polgárság igénybe a gyö­

nyörű termet, annyira, hogy később felsőbb helyről intézkedés tör­

ténik, hogy csak a múzeum méltóságával összeférő kulturális célokra

bocsáttassék a terem rendelkezésére. 2

»>

ME G 1848-ban történt, hogy Pollack 7 drb. tervrajzot terjeszt

fel István nádorhoz, melyek két alternatív megoldásban a mú­

zeum mögötti utcavonalon, a középső őrlakáshoz jobbra és balra

csatlakozóan építendő árkádsorokra vonatkoznak, melyek a nagyobb

kőemlékek védett elhelyezésére hívatvák. A tervek már nincsenek

meg, csak a kísérő leírásból rekonstruálhatjuk a konceptusokat,

melyek szerint az egyik terven két vízszintes gerendázatú, a másikon

két íves kapcsolású pillérsor alkotta a nyitott csarnokokat. A csatolt

költségvetés adatai, melyek 28.910 forintot irányoznak elő a csar­

nokra és két őrházikó építésére, bővebb részletekkel szolgálnak a

loggia kiképzéséről. 24 oszlop és 8 pillér, ugyanannyi oszlop- és p i l -

lérfő szerepel kőből és 159 drb. vakolt pillérfejezet, 150 folyó-öl

architrávos párkányzat , 65 folyó-öl a t t ikapárkányzat húzása képezik

a java tételeket. 3

1 Ezt az e s e m é n y t az egyetemi i f j ú s á g 1898-ban e m l é k t á b l á v a l j e lö l te meg. 2 M ú z e u m i i r a t t á r . 1861. 5. 3 Orsz. L e v é l t á r . Acta Musaei. 1848. 848.

A m á s o d i k e m e l e t i k u p o l a t e r e m k é p e a h e l y r e á l l í t á s e lő t t .

L a s a l l e de l a C o u p o l e a v a n t l a r e s t a u r a t i o n .

A m á s o d i k emeleti kupolaterem k é p e a h e l y r e á l l í t á s u t á n .

L a salle de la Coupole a p r è s la restauration.

A közönség állandóan éber érdeklődéssel viseltetik a múzeum­

építés iránt. R e m é n y i I m r e Zihalomról írt hosszú levelet s

közli, hogy cikket írt volt a V a s á r n a p i Ú j s á g b a n dicső

eleink és az érdemes hazafiak emlékének méltó megörökítéséről a

múzeum szoborcsarnokában. Egy esztendeje lesi — úgymond —

cikkének visszhangját s most örömmel vett tudomást a hasonló célra

alkalmas fedett folyosó eszméjéről s adománnyal is járult a megvaló­

sításhoz. A kivitel azonban nyilván a bekövetkezett viharos politikai

állapotoknak esett áldozatul. Erre az ideára különben egy évtizeddel

később is visszatérnek. 1858-ban az igazgató R e i t t e r F e r e n c

cs. k i r . főmérnökhöz fordul, hogy az árkádok tervét megbeszélendő,

mielőbb látogassa meg,1 felépítésére azonban akkor sem került a sor.2

A múzeum telkének, környezetének rendezésére fölmerülnek

más ötletek is. 1850-ben M a r c h a n J ó z s e f geometer javaslatol

tesz, hogy részvénytársasági alapon a túlságosan nagy (31.000 m2)

telket 500.000 forintból, 24.000 f. jövedelmet hajtó módon bérlakások­

ka l és üzletraktárakkal építsék körül s így az épület egyrészt primitív

környezetétől stílszerűen izolálható volna, másrészt a jövedelem ^g-a

a múzeumot illetné s így a vállalkozás a múzeumra nézve anyagi elő­

nyöket is jelentene.3 1852-ben az igazgató W a g n e r J á n o s építész

terveit sürgeti a létesítendő melléképületről, akit egyéb átalakítási

munkákkal is megbíztak. 4 A múzeum mögött levő kertészlak-épület

az ő tervei szerint épült föl, formái a főépület klasszicizáló modorában

tartvák.

A múzeum telkét még 1855-ben is épületállványgerendákból és

pallókból összerótt kerítés szegélyezte, melyet 1838-ban készítettek az

építkezési munkálatok kezdetén. Ennek a fakerítésnek a helyébe

1 A most folyó restaurálás alatt is felvetődött ez az eszme és tervvázlatot is készítettem hozzá.

2 Múzeumi irattár. 1855. 3 Múzeumi irattár. 1850. 15. 4 Múzeumi irattár. 1852. 64.

Pollacknak kőfalat kellett volna emelnie, amire az építés befejezé­

sekor kapja az utasítást azzal, hogy egyúttal az utcák rendetlensé­

géből eredő szabálytalanság is kiigazíttassék. A kőkerítés nem készült

el s egy évtized multán, mialatt az aktákban sokszor szerepel a léte­

sítendő „vasrostélyzat", még mindig csak az igazgató javasla táról

olvashatunk, melyben a vasrács folytatólagos elkészítését kéri a cs.

kir . helytartótanácstól. 1 A következő évben is szó van a vasrácsról is,

az árkádokról is. Általában élénk érdeklődés tárgyát képezhette a

vajúdó kerítésügy, még 1859-ben is olvashatunk róla, mikor a hír­

lapok is foglalkoznak vele, mivel hogy feljelentés érkezik szélhámo­

sokról, ak ik csalárd módon pénzt gyűjtenek rá ja .

Pollack Mihály 1855. január 5-én halt meg. özvegye és gyer­

mekei 1856-ban2 Monti által karrarai márványból faragott mell­

szobrát a jándékozzák a múzeumnak, hogy — amint azt külföldön

szokásosnak tudják — legkiválóbb alkotásában őrizze az ő emléke­

zetét.3

Pollack halálával nem zárultak le az akták, melyek az épület

berendezési munkáira vonatkoznak, ám a későbbi munkák nélkülözik

az épülettel szerves stilbeli egységességet .

A z 1859. évi „Nefelejts" című szépirodalmi lap 50. számában

a magyar hölgyekhez intézett felhívás jelenik meg a Nemzeti Múzeum

nagy terme számára készítendő 52 drb. díszszék adományozására.

A megyék hölgyei készíttessenek el egy-egy a megye címerével hímzett

díszes széket. A Pesti Napló, a Vasárnapi Új ság is felkarolják az ideát

s c ikkeik nyomán tömegesen jelentkeznek a lelkes honleányok. A

múzeumi irattár egyik aktacsomójából százával bontogathatjuk az

elsárgult, préselt csipkeszegélyű, „Áldást hazánkért" feliratú, illatu­

kat vesztett levélkéket, melyeken gyöngéd női kezek „édes hazánk

1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1855. 2 M ú z e u m i i r a t t á r . 1856. 46. 3 Ez a mellszobor most a nagy e l ő c s a r n o k b a n k ü l ö n e c é l r a k é s z í t e t t m á r ­

v á n y k e r e t ű f ü l k é b e n nyer e l h e l y e z é s t .

R é s z l e t a m á s o d i k emeleti k u p o l a t e l e m b ő l a Nem­zeti Casino h e l y r e á l l í t o t t egyik k a n d e l á b e r é v e l .

D é t a i l et c a n d é l a b r e dans la salle de la Coupole.

A m á s o d i k emeleti kupolacsarnok melletti termek e g y i k é n e k k é p e .

Uue salle de s é a n c e au d e u x i è m e é t a g e .

iránt leghőbb szeretettől lelkesülve" csatlakoztak s versengve buz­

gólkodtak a gyűjtés körül. 1

A díszszékckből ugyan csak a Gömör vármegyének az akkor i

romantikus ízlésnek hódoló gótikus címeres öntöttvas széke készült el,

ám a mozgalom sokkal nagyobb arányúvá nőtt s tekintettel a gyűjtés

szép eredményére, K u b i n y i igazgató indítványára más berende­

zésekre is kiterjedt. Midőn 1865. május hó 6-án a B o h u s

S z ö g y é n y A n t ó n i a elnöklete alatt működő hölgybizott­

ság átadja a magyar nők ajándékát, a lajstrom 2 magában foglalja

nemcsak a könyvtár Széchenyi termének gazdag fafaragású beren­

dezését, de a nagy díszterem és rotunda táblás parkettázását, 100

széket, a díszterem két karzatának asztalos és kárpitos munkáit,

a fegyvertár 8 szekrényét, 34 drb. más kiállítási szekrényt, 20 fali

gyertyatartót, 2 mintaszéket és a hozzátartozó rajzokat, melyek más

kisebb munkákkal együtt 26.544 frt. 46 kr . ajándékösszeget emész­

tettek föl.

A magyar nők áldozatkészségének köszönheti tehát a múzeum­

épület északnyugati sarkán az I. emeleten levő ú. n. S z é c h é n y i ­

s z o b a szép, reneszánsz ízlésű, gazdagon faragott faburkolatú kikép­

zését, mely S z a b ó J ó z s e f budai asztalosmester műhelyét dicséri.

A tolóajtókkal felszerelt s a menyezetig felmenő üvegszekrényeket

a menyezeten a vármegyék színes címereiből alkotott fríz koronázza.

A berendezés 13.000 forintba került. A terem két ablaka között levő,

az alapító Széchényi Ferencet ábrázoló hatalmas olajfestmény

E n d e r J á n o s bécsi festő műve és még 1823-ban készült. A terem­

ben végzett kárpi tosmunkák készítője W i e n e r J a k a b volt.

A leszámolás iránt annakidején a helytartótanács is élénken

érdeklődött s felülvizsgálat céljából oda föl is kellett azt terjeszteni.

A 4 drb. karos kandeláber javí tása is szerepel a hölgybizottság

adományában.

1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1859. 17" 2 M ú z e u m i i r a t t á r . 1865. 103.

A díszterem karzatának tervét már Pollack eredeti rajzaiban is

megtalál juk s maguknak a karzatoknak tervét is felterjesztette volt

még 1848. évben, 1 de ő csak a 4 oszlop közötti területet szánta karzat­

nak, két oldalt az oszlopszékek és a fal között szabad útat hagyott

a karzatlépcsőkhöz. 1850-ben olvassuk, 2 hogy ezt a karzatlépcsőt csak

akkor készítette el K a s s e 1 i k A n d r á s „építész", ak i azonban

csak mint kőfaragó iparos szerepelhetett, mert hiszen még Pollack

életében nem igen avatkozhatott bele idegen építész az ő művé­

nek kiépítésébe. 1852-ben egy ideiglenes díszemelvény készült és

M i h a l i k A n d r á s meg T a u s e h F e r e n c asztalosmesterek új

támlásszékeket készítenek hozzá. 3

1867-ben üdvözli az igazgatóság E ö t v ö s J ó z s e f bárót minisz­

teri székében, ak i értesítést küld a helyreállított alkotmány alapján

megkezdett működéséről 4 s még ugyanaz évben történt, hogy a

íVlúzeum főlépcsőjének L o t z K á r o l l y a l és T h a n M ó r r a l

készítendő monumentális falfestését elhatározza. A két jeles „törté­

nelmi festesz" 1869-ben kezdi meg munkáját , 5 mikor is Eötvös föl­

hívást intéz az igazgatóhoz, hogy támogassa a közmunka és közleke­

dési miniszter kiküldöttjének munkáját a falmezők pontos fölméré­

sében. Than és Lotz freskói, melyek csak 1875-ben készültek el s

melyekért fejenként 1800 forintot kapott a két mester,6 kompo­

zícióikban a Nemzeti Múzeum föladatát szimbolizálják. A menyezet

mezőit a képzelet, az észlelés, hagyomány, ihlettség, lelkesülés, az

exakt tudományok, a költészet és a művészet allegóriái töltik k i , mint

a nemzeti kultúra tápláló motívumai. A menyezet alatt húzódó friz-

festmények a magyar történet főbb mozzanatait örökítik meg, így a

hún mondát, a vérszerződést, Zalán futását, a fejedelemválasztást, a

1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1848. 2526.

- M ú z e u m i i r a t t á r . 1850. 174. 3 M ú z e u m i i r a t t á r . 1852. 66. 76.

• M ú z e u m i i r a t t á r . 1867. 26. 57. 58. 3 M ú z e u m i i r a t t á r . 1869. 153. 6 M ú z e u m i i r a t t á r . 1875. 475.

A Nemzeti M ú z e u m e l ő c s a r n o k á n a k é s d í s z t e r m é n e k eredeti metszetrajza.

Plan de coupe transversale de la grande salle et du vestibule.

E g y k o r ú metszet az 1848-iki o r s z á g g y ű l é s r ő l a Nemzeti M ú z e u m d í s z t e r m é b e n .

Estampe contemporaine de la session du parlament an 1848 dans la salle du M u s é e National.

A d í s z t e r e m k é p e a f ő r e n d i h á z itt ü l é s e z é s e i d e j é b e n , a b e é p í t e t t b ú t o r z a t t a l .

Vue de la grande salle a v - ç rameubleincnt des sessions du s é n a t des 1861.

A d í s z t e r e m k é p e u h e l y r e á l l í t á s u t á n .

L a grande salle de c o n f é r e n c e a p r è s sa restauration.

pusztaszeri gyűlést, a kereszténység terjesztését Géza korában, Szt.

István keresztelését, iskolák alapítását ábrázol ják a képek.

Továbbá a civilizáció műveinek kiválóbb mozzanatait ábrázol­

ták, min t : I. Endre diadalát a pogányságon, Béla király pénz­

verését, Szt. Lászlót a keresztesekkel, továbbá a fontosabb

kulturális mozzanatokat: Kálmán király betiltja a boszorkánypereket,

III. Béla a peres eljárást szabályozza, II. András aranybullája, IV. Béla

a ta tár járás után, Nagy Lajos és udvara, Hunyadi és Kapisztrán a tö­

rökök ellen küzdenek, Mátyás király tudósai között, Pázmány hitvitái,

Bethlen és Bocskay mint a protestantizmus harcosai, Mária Terézia

az úrbériséget szabályozza és az egyetemet ú j ra alapít ja. A nagy­

terem bejáró ajtaja fölötti friz Pannóniát a tudomány és művészet

géniuszaival, a baloldali mezőn pedig a múzeum alapítását örökíti meg

az első szereplők alakjainak ábrázolásával. A jobboldali falmező azután

Magyarországnak 1848-ig terjedő legújabb korát fontosabb szereplőinek

képmásával jellemzi. A friz alatt a lépcső félemeleti fordulóján a béke,

az anyagi jólét, a műveltség diadala, a szellemi és erkölcsi jólét jel-

képezvék. A bejáró melletti falsíkokat a jövő hitét és lelkesedését, a

hazaszeretetet jelképező festményekkel borították a kiváló mesterek.

A menyezetképek befejezte után a lépcsőház stukkómárvány

munkáit Z s i g m o n d y V i l m o s k i r . mérnök „építészi vezénylete"

alatt T e u c h e r t és D e t o m a A n t a l bécsi márványozó mesterek

készítik az 1874—79. években. 1 Ugyanakkor S c h r ö f l G y ö r g y és

H e r m a n n szobrászok is dolgoznak a lépcsőházban a freskóképek­

kel kapcsolatos rekeszmenyezetmunkákon. 2 A márvány faragó mun­

kákat R á d l A n t a l készítette, 3 míg a falszínezés S c h o 11 z

R ó b e r t ismert díszítőfestő munkája . 4 M a r c h e n k e V i l m o s

szobrász neve is szerepel akkoriban a múzeumi irattár iktató köny-

1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1875. 286, 258.; 1876. 38, 259.; 1877. 670.; 1878. 549, 670.;

1879. 350, 587.; 1881. 375. 2 M ú z e u m i i r a t t á r . 1876. 38.

-1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1879. 430. é s 587. 4 M ú z e u m i i r a t t á r . 1880. 437.

vében, 1 de iratok nincsenek, amelyek működéséről fölvilágosítanának.

Fájdalom, akkoriban még nem volt meg az érzék a X I X . század első

felében uralkodott neoklasszikus ízlés karakterének fölismeréséhez

s így a lépcsőház stukko-márvány munkálataival azt eredeti jelle­

géből kiforgatták. A nagyszabású intérieur a tervező szellemétől

idegen renaissance zamatot nyert.

A lépcsőház számára márványkandelábereket is rendel a

kultuszminiszter H u s z á r A d o l f szobrászművésznél, 2 aki akkor

dolgozik a Deák Ferenc emlékén. Ezek a kandeláberek azonban nem

készültek el. Utóbb egészen stilszerűtlen rézkandeláberek szolgáltak

a villanyvilágításhoz, melyek éppenséggel nem váltak a monumentális

architektúrának előnyére. A 80-as években K a u s e r J á n o s építő­

mester nevével ta lálkozunk, 3 aki nagy helyreállítási munkálatokat

végez az épületen. A lépcsőház színes ablakai S c h i c k e d a n z

A l b e r t építőművész, akkor iparművészeti múzeumi titkár rajzai

alapján készültek 1880-ban.4 Ezek a színes ablakok még fokozták azt

a renaissance jelleget, amelyet a márványmunkák adtak a lépcső­

teremnek.5

v' »,

AZ annakidején aránytalanul nagy áldozatkészséggel létrehozott

L Múzeum építésére a rendek által megszavazott félmillió pengő

forint is kevésnek bizonyult s az építkezés végösszege, bármennyire

igyekezett is József nádor előbb 550.000. majd 400.000 forintnyi elő-

1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1878. 472. 2 M ú z e u m i i r a t t á r . 1880. 150. 3 M ú z e u m i i r a t t á r . 1880. 112.

« M ú z e u m i i r a t t á r . 1878. 195.; 1880. 163, 270, 539. 5 A j e l en leg i r e s t a u r á c i ó a l k a l m á v a l c é l o m v o l t a t e rem renaissance j e l l e g é t

az e r e d e t i n e o k l a s s z i k u s í z l é s r e á t h a n g o l n i . E z é r t e l t á v o l í t t a t t a m a s z í n e s a b l a k o ­

ka t , a f a l m e z ő k e t p o m p e i i m o d o r ú f a l f e s t é s s e l b o r í t o t t a m , a r é z k a n d e l á b e r e k e t

u g y a n c s a k e l t á v o l í t o t t a m , h e l y ü k b e a m p i r í z l é s ű e k e t t e r v e z t e m , az o l d a l f o l y o s ó k

menyeze t - r ekesze inek d e k o r á c i ó i t l emosa t t am é s p l a s z t i k u s r o z e t t a - d í s s z e l pó to l ­

t a m . E l t á v o l í t o t t a m a m e n y e z e t - k é p e k vas tag a r a n y k e r e t e z é s é r e festett n a t u r a ­

l i s z t i k u s t ö l g y f a l e v é l - d í s z t i s .

irányzott költségvetés keretei között maradni, végeredményben

612.946 forint 55 krajcár t tett k i .

A z épület beépített köbtartalma 157.600 m 3 s így egy m 3-re nem

egészen 4 forint esik. (Háború előtti egységárra átszámítva az épület

mintegy 4-5 millió aranykorona értéket képvisel).

Sajnos, a Nemzeti Múzeum külső architektónikus megjelené­

sével annak építési anyaga nem áll összhangban, bár dimenziói és ne­

mes arányai a silány építőanyag dacára is kellő hatással érvényesül­

nek. Midőn 1892-ben a kormány azzal a gondolattal foglalkozott, hogy

a millenium alkalmából valamely nagyobb alkotással lépjen a nemzet

és a vi lág elé, a múzeum és az országos képtár ügyében kiküldött

bizottság d r . B e r z e v i c z y A l b e r t elnöklete alatt elhatározta,

hogy javaslatba hozza a múzeumnak a nemzet történelmi múzeumává

átszervezését s e célra az épületnek az eredetileg tervezett külső és

belső díszítésekkel való kiegészítését. Ennek két föltételét állapították

meg: első sorban szükségesnek találták a homlokzatnak monumentális

anyaggal való burkolását, a portikusz plasztikus díszeinek elkészít­

tetését és az előcsarnoknak a lépcsőház kiállí tásához hangolt

stukkó és freskó díszítését, hogy a helyiségek egy n e m z e t i

p a n t e o n cél jaira méltók lehessenek, másodszor a természetrajzi

gyűjteménynek ú j megfelelő épületbe való kihelyezését, hogy az

épület kizárólag a történelmi múzeum réázére szolgáljon. A bizottság

a k ivi te l részletes megtárgyalására S z á l a y I m r é t , H a u s z m a n n

A l a j o s t , H o l l á n E r n ő t , L e c h n e r Ö d ö n t és C z i g l e r

G y ő z ő t küldötte k i , ak ik jelentésüket 1892. febr. 4-én terjesztették

be,1 amely szerint az épület homlokzatának átépítése és külső-belső

díszítése 525.807 forintot igényelt volna. A portikusz horganybádog

oszlopfejezeteit bronzkapitelekkel vélték kicserélhetni, a hátfalat

alsó részében színes márványburkolattal , felső részét arany alapon

színes mozaikképekkel javasol ták ellátni. A fal fülkéibe — Pollack

eredeti koneeptusának megfelelően — bronz- vagy márványszobrokat

1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1892. 125.

óhajtottak állítani, amelyeknek a hazai művészek között kiírandó pá­

lyázat útján kellett volna késziilniök. A nagy kapu kerete márvány­

ból volt volna kifaragható. A homlokzatot egészen faragott kőburko­

lattal javasolták ellátni, ami a vegyes falazatú épületen technikai

nehézségekbe nem ütköznék. A z előcsarnokok a bizottság szerint

stukkóval és freskóval díszíttetnénck, a padlók pedig csiszolt

márványlapokkal nyernének burkolást. A z épület nagy udvarai

bazil ikaszerű háromhajós oszlopcsarnokkal építtetnének be. 1 Ugyan­

akkor az Arany János emlékszobrának az épület előtt való elhelye­

zését is javaslatba hozzák, de kikötötték, hogy a szobor érdekében az

utcai vasrács végkép eltávolítandó, és egy új stílszerű, kandeláberek­

kel ékes rácsozat készítendő, mely a szobor mögött a portikusz

lépcsőfalaitól induló félkörű vonalban határolná a kertet. Ezek a

munkák — az Arany-szobor felállításától eltekintve nem való­

sultak meg.

A R M I L Y E i N előrelátással és évtizedek igényeit kielégítő nagy

_ L / d i m e n z i ó k k a l épült is fel Pollack múzeuma, a százesztendős

intézmény mégis kinőtt belőle.

A Múzeumnak a nádori tervezet szerinti fölosztása azóta csak

annyiban változott, hogy a természetrajzi tár három részre (állat-,

ásvány-, növénytár) osztatott, a kézművességi tár tárgyai fölosztattak

a múzeumon kívül fejlődött egyes közművelődési szakintézetek

között, a meglevő osztályok pedig egy ú j gyűjteménytárral , a nép­

rajzi osztállyal szaporodtak, mely az 1871-iki keletázsiai expedíciónak

köszöni létét s hazai tá rgyakban 1873 után s főleg az 1883 és 1886-i

országos kiállítások alkalmával gazdagodott. Ez a rendkívüli, föl-

becsülhetetlen értékű gyűjtemény — szégyenletes módon — a leg-

1 Ez a gondolat is f e l m e r ü l j a jelenlegi r e s t a u r á c i ó s m u n k á l a t o k f o l y a m á n ,

v á z l a t t e r v e t is k é s z í t e t t e m h o z z á .

R é s z l e t a S á n d o r - u . k a p u b é j á r a t b ó l .

Vue d ' e n t r é e de la porte-cochaire.

R é s z l e t a h á t s ó l é p c s ő h á z b ó l , a f é l e m e l e t i p i h e n ő s z i n t j é b e n .

Partie d'un escalier l a t é r a l .

A h á t s ó l é p c s ő h á z e l s ő emeleti ú j z á r ó

falai

Partie de couloir dans l'escalier la­

t é r a l .

R é s z l e t a h á t s ó l é p c s ő h á z b ó l a m á s o d i k emelet s z i n t j é b e n .

Partie de l'escalier l a t é r a l

utóbbi időkig a városligeti iparcsarnok tűzveszélyes, raktárszerűeu

összezsúfolt csarnokában zselléreskedett. Ideiglenes helyiségekben

nyert elhelyezést a növényosztály is, mely K i t a i b e l P á l tanár

füvészeti gyűjteményén (1818) alapid. A képtár, melynek a lapjá t

1856-ban P y r k e r J á n o s L á s z l ó egri érsek vetette meg, az Orsz

Szépművészeti Múzeumban nyert végleges elhelyezést. A múzeum­

épületben maradt a könyvtár, a J a n k o v i t s-féle gyűjteményen

alapuló érem- és régiségtár és a természetrajzi tárak, neveze­

tesen az őslénytár, melynek R a i n e r f ő h e r c e g 181 l - i ajándékai

képezik magvát és a gazdag ásványtár, melynek gerincét a

L o b k o v i t z-féle gyűjtemény alkotja s melynek S e m s e y A n d o r

volt a legnagyobb mecénása. Ezek az össze nem illő gyűjtemények

— könyvtár, természetrajz- és régiségtár — szoronganak fejlődésre

tehetetlenül az épületben, nagyrészt annak raktárhelyiségeiben, sőt

pincéiben. Régen aktuális is már a gyűj teményeknek szeparálása és

kitelepítése.

Nem tartozhatik ide az erre vonatkozólag fölmerült eszmék

megvitatása, de röviden k i kel l terjeszkednem erre azért, mért nem­

régen kísértett a múzeum szárnyépületekkel való kibővítésének gon­

dolata is. Ez a terv joggal foglalkoztatta annak idején a közvéleményt.

Mint egyik legszebb műemlékünkért aggódtunk Pollack alkotásának

sorsáért. A M a g y a r M é r n ö k- é s É p í t é s z-E g y 1 e t is 1907-ben

fölirattal fordult a kormányhoz, hogy tiltakozzék a Nemzeti

Múzeum épületének egységét érintő tervezet ellen. „Nem tartjuk

— mondta a felirat — esztétikai szempontból lehetségesnek, hogy . . .

ma már valóban műemléket alkotó egységes épülete szárnyakkal

vagy kisebbszerű toldalékokkal nagyszerű hatásában befolyásol-

tassék. Nem hisszük, hogy találkozzék magyar építőművész, ak i i l y

föladatra vállalkoznék. . .*" 1 Akkor iban egy napilapban 2 e sorok írója

is kifejtette a megoldásra vonatkozó fölfogását és már akkor hang-

1 M . M . É . E . Heti É r t e s í t ő . 1907. 2 A z Ú j s á g 1907. dec. 15.

súlyozta, hogy a gyűj temények szeparálásával a régi épület csak egy

önálló, a mai épületben célszerűen elhelyezhető gyűjteményrész

elhelyezésére használtassék s akkor annak a jövőben való fejleszté­

sére is kellő terület áll majd rendelkezésre, gyökeres átalakításokat

igénylő gyűjtemények ellenben föltétlenül megfelelő külön épületek­

ben helyezendők el. Ezekhez az újonnan létesítendő múzeum-épüle­

tekre vonatkozó tervekhez itt csak annyit legyen szabad megjegyezni:

ha a kérdés intézői avval a lelkes és szeretettől áthatott gondossággal

és előrelátó bölcs áldozatkészséggel ajándékozzák meg az ügyet,

amellyel annak idején a Pollack műve megvalósult, akkor bizalom­

mal tekinthetünk ennek a fontos kultúrintézménynek jövője elé s az

új múzeumok is a főváros és a haza büszkeségeivé lesznek.

R é s z l e t a h á t s ó l é p c s ő r ő l a m á s o d i k emelet s z i n t j é b e n , az á t a l a k í t á s e lő t t .

Partie du couloir avant la restauration.

Ugyanaz az á t a l a k í t á s u t á n .

Partie du couloir a p r è s la restauration.

F ö l d s z i n t i f o l y o s ó r é s z l e t a r ó m a i k ő e m l é k e k k e l .

Partie du couloir avec les a n t i q u i t é s romaines t r o u v é e s en Hongrie.

Amúzeum-épület k e r t j e , melynek tervét az igazgató már

1855-ban terjeszti be, 1 a lefolyt nyolc évtized alatt pompás

ligetté fejlődött. Elrendezése, parkírozása magán hordja a X I X . század

első felében dívott nagystílű angol kert-elrendezés jellegét, mint a

városligeté, a Margitszigeté, vagy a Svábhegy és Zugliget számos

egykorú kertjéé. Sajnos, az 1914. év nyarán pusztított ciklon a

szebbnél-szebb fáknak egész kis erdejét csavarta k i belőle tövestül.

A kertet a 80-as években a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa

vette gondozás alá." Végleges alakját már J879-ben nyerte, amikor a

Múzeum-körút rendezése alkalmával a kertből 264 négyszögölet

átadnak a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsának és a vasrácsot a sza­

bályozási vonalra áthelyezik. 3 A bejáró kapuk mellett levő görögstilű

őrházikók csak S z a l a y I m r e igazgatósága alatt 1895-ben épültek 4

i f j . W a g n e r J á n o s építész tervei a lapján.

A múzeum kertjében már kezdettől fogva számos szobormű

nyert elhelyezést. Legrégibb ezek közül a K i s f a l u d y K á r o l y

emléke, melyet korának klasszicizáló ízlésében még F e r e n c z y

I s t v á n szobrászművész készített 1856-ban5 Kerek talapzaton áll a

költő kissé merev faragású mellszobra, tövében a színműirodalom

géniuszával. A z emlékmüvet 1876-ban a K i s f a l u d y T á r s a s á g

állíttatta fel. K i s f a l u d y S á n d o c nak emlékét, a „Il imfy Lant"-ot

pedig, mely földgolyón, karmai között lantot tartó sasmadarat ábrá­

zol. „Magyar ' és Erdélyhon' leányai" 1848-ban rendelték meg Czélkúti-

Züllich Rudolfnál. A kertben gránittalapzaton 1905-ban helyezték el.

1 M ú z e u m i i r a t t á r . 1858. 79. ( A terv h i á n y z i k az a k t á b ó l ) . 8 M ú z e u m i i r a t t á r . 1881. 26.

•' M ú z e u m i i r a t t á r . 1879. 556.

"• M ú z e u m i i r a t t á r . 1895. 626. 5 L á s d . . .Művészet" .

B e r z s e n y i D á n i e l emlékét 1859-ben, K a z i n c z y F e r e n c e t

pedig 1860-ban b á r ó V a y M i k l ó s szobrászművész, Ferenczy

István kiváló tanítványa készítette. F e r n k o r n A . öntötte bronzba

az egyszerű, stelaszerű gránit posztamenseken nyugvó mellszobrokat.

A z 1895. év május havában leplezik le a Múzeum portikusza előtt

A r a n y J á n o s szobrát, mely S t r o b 1 A 1 a j o s mester alkotása.

Szép talapzatát S c h i c k e d a n z A l b e r t építőművész készítette.

Sajnos, a szobor elhelyezése nem szolgál a Múzeum épületének

j avára , holott maga az épület egyik legmonumentálisabb városképét

nyújt ja fővárosunknak. Már maga a gondolat nem volt szerencsés,

hogy a portikusz lépcsőzete és a kert kerítése közötti szűk területre

i lyen terjedelmes talapzatú, nagyméretű szobor nyert elhelyezést,

melynek tágas szabad térségen kellene állania. Mint már említettem,

az 1892-i javaslat is a szobor-elhelyezéssel kapcsolatban a vasrács

eltávolítását föltételezte. Ezzel a megoldással még ma is lehetne ugyan

rajta segíteni 1 s akkor a szobormű megjelenése a városképben —

természetesen az előtte fölállított ívlámpák és az ott sorakozó lombos

fák egyidejű eltávolításával — helyrehozatnék; nem úgy az épület

képe, melynek a tőle merőben idegen stilű szobormű mindig csak

rovására lesz, holott ez az épület egyike fővárosunk kevés középü­

letének, mely kifogástalanul rajzolódnék a város képébe, ha a kerí­

tésnek tervezett áthelyezésével és előtte szabad tér kialakításával

szervesen kapcsolódnék az úttesthez.

1902-ben a múzeum nagynevű alapítójának, S z é c h é n y i

F e r e n c grófnak bronzszobrát leplezi le a kertben a múzeum igaz­

gatósága. Ez a szobormű I s t ó k J á n o s szobrászművész alkotása.

Kedves — de nem épen odavaló — dísze a kertnek az

1907. évi milanói magyar kiállításon szerepelt, a vízparton sütkérező

kacsákat ábrázoló cserépkutacska, mely M a r ó t i R i n t e l G é z a

szobrász műve és Z s o l n a y M i k l ó s a jándéka volt.

1916-ban F r a k n ó i V i l m o s püspök, a múzeumok és könyv-

1 A r e s t a u r á c i ó s m u n k á l a t o k f o l y a m á n erre is k é s z í t e t t e m tervezetet.

Borsod v á r ­

megye vas­

s z é k e , mely

ÍI d í s z t e r e m

s z á m á r a k é ­

szü l t .

Fauteuil en

fer.

P r é s e n t du

C o m t é

Borsod.

A S z é c h é n y i k ö n y v t á r t e r e m az e l ső emeleten.

La salle de la B i b l i o t h è q u e S z é c h é n y i .

A régi nagy k é p t á r t e r e m a m á s o d i k e m e l e t é n .

L'ancienne grande salle de la collection <les beaux-arts.

tárak országos főfelügyelője, a magyar régiségtudomány megalapí­

tóinak és a nemzeti múzeum fejlesztőinek hervadhatatlan érdemeit

kegyeletesen megörökítendő, R o m e r F l ó r i s , P u l s z k y F e r e n c

és H a m p e l J ó z s e f hármas emlékművét állíttatta föl. A római

stela mintájára faragott szép kőemlék H ü l t l D e z s ő d r . építész

tervrajza után D a m k ó J ó z s e f szobrászművész vésője alól került

k i . A szoboremlékeket K u b i n y i Á g o s t o n igazgatónak egy

emlékköve, T o m o r y A n a s z t á z adományából a belvederi Apolló

vasszobra, végül több régi római kőemlék és hatalmas kőszarkofág

egészíti k i , melyek nagyban emelik a gondosan ápolt szép kert ro­

mantikus hangulatát.

Nemzeti Múzeum palotája azok közé a kevés számú műemlé-

1 \ keink közé tartozik, amelyek az egymást követő generációk

szeretetteljes gondoskodásának örökös témái voltak. Nem az

akaraton múlott soha, hanem az anyagi eszközök hiányán, hogy ez az

épület pompázatos köntösbe nem öltözött az idők folyamán. Láttuk

ezeket a nemes törekvéseket, s talán szerencse, hogy szerény egysze­

rűségében maradt addig, amíg a romantikus korszak iskolázatlan

ízlése és a secessio türelmetlen újító v á g y a elszállottak felette s

restaurációja oly időre maradt, amely megértéssel, sőt rajongással

fordul ismét az antik szellemű művészkedés felé és a műtörténeti

tudás fegyvereivel kezében nyul ez épülethez. K l e b e l s b e r g

K u n o gróf vallás- és közoktatásügyi miniszteré az érdem, hogy a

Nemzeti Múzeum gyönyörű termei megint eredeti fenyőkben ragyog­

nak és megtisztíttattak stilszerűtlen toldalékaiktól és felszereléseik­

től. Harmadfél milliárdnyi összeget áldozott arra, hogy a primitív

berendezések eltávolíttassanak, a representativ helyiségek kitisztít­

tassanak, a falakon húzott villanyos vezetékek falba rejtessenek, a

sablonos csillárok helyébe a kor ízlésének megfelelő csillárok, falika­

rok és kandeláberek állí t tassanak és hogy a márvány és stukkómár-

vány munkák ismét régi fenyőkben ragyogva hirdessék azt a kegye­

letteljes gondoskodást, amellyel e kiváló örökségünknek tartozunk.

K l e b e l s b e r g gróf e sorok írójára bízta ezt a szép feladatot

s meghagyta, hogy gondoskodjék az utcai főhomlokzat portikuszának

menyezetében elrejtett világítás felszereléséről, az előcsarnokok

viasztechnikával készítendő újrafestéséről, ú j stílszerű klasszicizáló

szélfogó ajtókról, a tárlatokhoz vezető vaspléhhel borított aj tóknak

antikizáló díszítéséről és arról, hogy az épület nagynevű építtetőjé-

nek, József nádornak és építőmesterének, Pollack Mihálynak carrarai

márvány mellszobrai illő márványkerctekben az előcsarnok falába

helyeztessenek. Az ő parancsából a főlépcsőházban eltávolíttatnak a

reneszánsz ízlésű és a terem neoklasszikus jellegét sértő színes üveg­

ablakok és stílszerű ablakokkal helyettesíttetnek. Ügy a lépcsőház, mint

a kupolaterem és a díszterem márványburkolatának megtisztításáról

és kiegészítéséről is most történt gondoskodás. A díszterem a minisz­

teri elhatározás szerint visszaadatik eredeti rendeltetésének és stílu­

sos bútorberendezést kap, megfelelő karzati korlát építésével és tudo­

mányos előadó teremmé fog berendeztetni.

Hogy a főlépcsőház oszlopos tornácáról a muzeális helyiségekhez

a körforgalom biztosíttassák, ezen az emeletsoron a hátsó lépcsőházat

amúgy is elsötétítő toilette helyiségek elbontattak és a folyosók íves

nyílásokkal az épület eredeti stílusában megépítve, megnyittattak

Most készült a hátsó folyosóra nyíló vízcsap elé a kis műkőből

csömöszölt, csiszolt falikutacska. A hátsó lépcsőhöz csatlakozó folyosó­

szakaszok elzáró falai is íves keretezéseikkel, illetve félköríves

felülvilágító ablakaikkal most készültek az évtizedeken át itt állott

dísztelen deszkafalak helyébe.

A könyvtár repozitóriumának jövőbeli bővítésére J a k a b f f y

Z o l t á n építész, kultuszminiszteri osztálytanácsos készített praktikus

terveket, amelyek a magas padlásterek kihasználását célozzák

a nélkül, hogy kividről az épület régi k é p e a legcsekélyebb módosí­

tást is szenvedné. Ezek a tervek most tárgytalanná váltak, mert a vég-

X V . s z á z a d i b ú t o r o k a r é g i s é g t á r b a n .

L ' i n t é r i e u r de la salle des a n t i q u i t é s du XV.-me s i è c l e .

A k ö z é p k o r i hazai m ű e m l é k e k terme a r é g i s é g t á r b a n .

L ' i n t é r i e u r de la salle des a n t i q u i t é s du m o y e n - â g e .

Rueber-terem X V I — X V I I . s z á z a d b e l i m ű e m l é k e k k e l a r é g i s é g t á r b a n .

L ' i n t é r i e u r de la salle des a n t i q u i t é s du X V I . - m e et X V I I . - m c s i èc l e s .

F ü l k e XVII . s z á z a d i b e r e n d e z é s i t á r g y u k k a l a r é g i s é g t á r b a n .

L ' i n t é r i e u r de la salle des a n t i q u i t é s du X V I I . - » ' e s i èc les .

leges diszpozíció szerint a könyvtár az első emeletet fogja elfoglalni

akként, hogy az északi szárnyban a könyvtár kiállítási termeit ren­

dezik be, a hátsó traktus a folyosókkal együtt, modern könyvállvá­

nyokkal felszerelve, repozitóriumul fog szolgálni, míg a déli szárny­

ban a kutatószobák és olvasótermek fognak helyet foglalni. A máso­

dik emeleti teremsorban az állattár és ásványgyüj temény kihelyezése

után az őskor, a római kor, a népvándorlási kor gyüjteménytárgyai t

és a magyar kultúrtörténeti gyűjteményt fogják elhelyezni. í gy a

magyar föld összes kulturhistóriai emléktárgyait a Múzeum látogatói

végre egy összefüggő, egységes gyűjteményben fogják élvezhetni s

így a Nemzeti Múzeum gyűjteménye külső megjelenésében is verse­

nyezni fog a külföld hírneves szép múzeumaival. Tervbe van véve

a második emelet fölé a magas padlástérben egy harmadik emeleti

fölülvilágítású teremsor építése is s így a múzeumi gyűjtemények

szaporodása esetére a helyiségszükséglet évtizedekre biztosítva lesz.

A római kőemlékek számára a kultuszminiszter meg akarja való­

sítani a kert hátsó kerítésfalai mentén Pollack ismertetett nyílt

oszlopcsarnokának eszméjét is.

Ugyancsak K l e b e l s b e r g gróf ötletéből merült fel újból a

gondolat, hogy a Múzeum reprezentatív helyiségeiben művészi meg­

oldásokkal pantheonszerű szoborgyűjtemény állíttassék fel.

Meg vagyok arról győződve, hogy fel fog támadni az utcai

homlokzatok nemes anyagba öltöztetésének és szobordíszítésekkel

való kiegészítésének is a gondolata s akkor megvalósulnak a nagynevű

építőmesternek, Pollack Mihálynak eredeti gondolatai, amelyekért

olyan rajongó szeretettel és olyan szomorú eredménytelenséggel

küzdött.

E Z T a könyvet 1917-ben írtam. Most, hogy végre kiadásra juthat,

a sajtó alá rendezés idejében került a múzeumépület restauráció

alá. A z erre vonatkozó adatok beszúrásán kívül a szövegen mit sem

változtattam. Már akkor egy évtizede, hogy József nádor korának

építőművészetével, fővárosunknak ebből a nagy fejlődési korszakából

fennmaradt épületeivel foglalkoztam s e korszak elpusztult műemlékei

után kutattam. A modern stílustörekvések neveltje voltam bár, a

nemzeti tradícióknak az építőművészet terén is szerény harcosa és

új utak keresője, mégis kezdettől fogva rajongója voltam a Palatinus-

stilus nemes, erőteljes konceptusainak és bámulója elhanyagolt és

lezüllött köntösében is a Nemzeti Múzeumnak. Megfelelő alkalmakkor

a gyakorlati építés terén is megpróbálkoztam ebben a karakterisz­

tikus pesti építőstilusban alkotni is. Ezért búvárkodtam a nádori

levéltár irat-csomagjaiban is, hogy Pollack e nemes alkotásának

történetét megörökítve, szépségeit az érdeklődő kartársak elé tárjam.

Bizonyára ennek köszönhetem, hogy K l e b e l s b e r g K u n o gróf,

midőn az évtizedek folyamán lezüllött épület restaurációját elhatá­

rozta, ezzel a gyönyörű feladattal engem bízott meg. A z a szeretet­

teljes gondosság, mellyel néhány lelkes munkatársammal ezt a

munkát végrehajtottam, meg kel l , hogy lássék rajta, s a megnyilat­

kozott osztatlan elismerés becsületes törekvéseink legédesebb gyü­

mölcse. E mű sajtó alá rendezése alatt a restaurálás munkái befeje­

ződtek s így a krónikás hűségének tartozom azzal, hogy megemlé­

kezzem azokról is, ak ik az újjáépítésen dolgoztak.

Soha el nem muló hálával adózom a megtisztelő megbízásért

a magyar kultusztárca széles látókörű és nagykoncepciójú vezetőjé­

nek, ak i ezt a pompás drágakövet felemelte az út porából, ahová

évtizedek kegyetlen körülményei taposták. Hálával emlékezem meg

a múzeumért rajongó H ó m a n B á l i n t főigazgatóról, akinek e

munka kiadását is köszönhetem, és S c h i l l e r R e z s ő r ő l , a Nem­

zeti Múzeum gazdasági hivatalának főnökéről, valamint a Múzeum

többi tisztviselőiről, ak ik a restaurációs munka ezernyi gondjában

velem vállvetve osztoztak.

A z összes munkálatokat H a v a s S á n d o r építész kartársam

hajtotta végre, az építőmester köteles gondosságát messze fölülmúló

szeretettel és áldozatkészséggel. Kezei alatt egy egész kis kőműves-

és iparosgárda dolgozott. A falfestmények javí tása , az összes falmezők

és menyezetek viasztechnikájú festése, a régi dekorációs festések

tisztítása és javítása, valamint az összes mázolómunkák B e s z é d e s

O t t ó műhelyét dicsérik. A z asztalosmunkákat részben a P a l á g y i

G y u l a R. T., részben F r i e d r i c h J. műhelye készítették. A nagv

szélfogó üvegfal és az összes facsillárok és kandeláberek a Palágyi-

műhelyből kerültek k i . A kupolaterem régi kandelábereit a M o r 1 i n-

R c s o v s z k y cég restaurálta. A z aranyozásokat S z u b o t a f s t v á a

é s F i a és G é b é r t h K á r o l y végezték. A műmárványfalak lecsi-

szolásán és javí tásán N e u h a u s e r J á n o s dolgozott, míg a valódi

márványmunkákat a G a b a y é s G y u l a y cég szállította. A lakatos­

munkákat H e r m a n n B é 1 a, az üvegesmunkákat B o l g á r P á l ,

a menyezeti szobrászmunkákat és modelleket R á k o s M . , illetve

B a u m L . szobrászok készítették. A kert i oszlopcsarnok világító­

berendezését az E r i c s s o n R. T. szerelte, míg a belső villamos­

vezetékek teljes átszerelésének nagy munkáját S z a b ó F e r e n c

a Nemzeti Múzeum gépésze végezte. A felirati betűket a P e t r o-

I i g n u m cég készítette.

Á c s A u r é l építőmester, H a v a s S á n d o r helyettese és

B i e n z s á k I s t v á n főpallér megérdemlik, hogy példás munka­

szeretetük és buzgóságuk itt följegyeztessék.

Boldog érzet, részese lenni annak, hogy Pollack Mihálynak ezt

a gyönyörű alkotását kora ízlésének eredeti t isztaságában és meg­

érdemelt ragyogó köntösében hagyjuk örökül.

A Nemzeti M ú z e u m p i n c é j é n e k alaprajza.

P l a n de sousole.

Plan du premier é t a g e . A Nemzeti M ú z e u m e p ü l e t é n e k e l s ő emeleti alaprajza.

A Nemzeti M ú z e u m é p ü l e t é n e k keresztmetszete.

Coupe transversale du plan.

Plan du d e u x i è m e é t a g e . A Nemzeti M ú z e u m é p ü l e t é n e k

m á s o d i k emeleti alaprajza.

M Ú Z E U M K Ö R Ú T

A m ú z e u m k e r t mostani alaprajza. Le plan du paie d'aujourd'hui.

M Ú Z E U M K Ö R Ú T

A m ú z e u m k e r t t e rveze t t ú j a l a p r a j z a az u t ca i e l ő t é r r e l é s Ini iső o s z l o p c s a r n o k k a l .

P r o j e t à e x é c u t e r d u p a r c .

L ' É D I F I C E D U M U S É E N A T I O N A L

PO U R juger comme i l convient les institutions consacrées à la cul­

ture hongroise, i l faut se rappeler que tout ce qui a été créé eu

Hongrie est dû à la générosité du public. Ce n'est pas grâce à la munifi­

cence royale mais grâce à quelques personnalités éminentes ou grâce à la

société hongroise que ces institutions ont pu naître et se développer.

Te l est aussi le cas du Musée National Hongrois et de son imposant

édifice. U n aristocrate du plus haut mérite, le comte François Széchényi,

fit don au pays, en 1802, de sa riche bibliothèque particulière et de sa

belle collection d'antiquités pour poser les bases d'un musée national.

L a salle d'honneur du couvent des Pauliniens, remarquable par les

sculptures sur bois qui la décorent, abrita cette collection, et l'on amé­

nagea en même temps une salle de lecture où furent exposées d'autres

pièces qui en faisient partie.

L'exemple donné par le comte Széchényi entraîna d'autres dona­

tions, et la collection s'enrichit si bien qu' i l fallut bientôt la transporter

à l'université, où elle remplit trois étages de l'une des ailes du bâtiment.

Vers 1830, après plusieurs années marquées par des luttes et des vicissi­

tudes sans nombre, une mesure urgente s'imposa: i l fallait loger les

collections dans un édifice qui en fût digne, qui fût approprié à sa des­

tination et qui fît honneur à la culture hongroise.

Et de nouveau i l se trouva un Mécène en la personne d'un aristo­

crate animé des plus nobles sentiments: le duc Antoine Grassalkovich.

qui fit don à la Hongrie du terrain où s'élève aujourd'hui le Musée,

pendant que la diète de 1836 votait un crédit de 350.000 florins d'or pour

la construction, en dépit des embarras financiers et à la crise politique

que le pays traversait à cette époque. Le palatin était alors l'archiduc

Joseph, qui fut pour le Musée National le plus utile des protecteurs.

C'est grâce à son énergie que les projets se changèrent en réalité;

i l dirigea même les travaux avec une sollicitude toute paternelle Entre

prise en 1837, la construction fut achevée en 1847, du vivant de l'archi­

duc. Les plans étaient dûs à Michel Jeun Pollack. qui se classa ainsi

parmi les premiers architectes de son temps. Le classicisme qui régna

dans l'Europe entière après l'époque napoléonienne avait alors pénétré

l'architecture, et Pollack cultiva le goût antique, mais avec une grande

indépendance et en lui imprimant un caractère individuel véritable­

ment frappant. Moins favorisé par le sort que les plus illustres de ses

contemporains en pays étranger, i l eut à surmonter des obstacles consi­

dérables et lutter non seulement contre l'insuffisance des moyens pécu­

niaires mais aussi contre ses confrères de Vienne, à cpii l'archiduc Jo­

seph, alléguant l'état plus avancé de la culture autrichienne, deman­

dait, leur avis sur les plus minces détails.

Les illustrations ci-contre donnent une idée de l'oeuvre grandiose

qu'il sut réaliser avec les moyens les plus simples et malgré toutes les

immixtions étrangères.

Ce qui le distingue surtout des autres maîtres néo-classiques de

renom c'est que. tandis que ceux-ci ont pour ainsi dire copié de

l'antique les différentes parties des bâtiments, Pollack sut garder son

individualité tout en filtrant en lui-même, en quelque sorte, les impres­

sions de l'antiquité, si bien qu'en regardant ses oeuvres on ne reconnaît

même pas les modèles qui les ont inspirées.

A u cours des 80 années qui se sont écoulées depuis, les collections

ont pris un développement rapide, si bien que l'édifice était devenu

trop étroit. Pendant un demi-siècle, le grand escalier et les salles

d'honneur furent occupées par l'une des chambres législatives: la

Chambre des Magnats, et ne devinrent libres qu'après la construction

du nouveau parlement. Mais pendant ce temps ces locaux avaient eu

naturellement beaucoup à souffrir et les transformations nécessaires

ont grandement dépouillé de leur caractère primitif les salles de l'étage

supérieur. Un nouveau musée ayant été bâti, i l y a un quart de siècle

environ, pour la collection des beaux-arts (la galerie des tableaux mo­

dernes fut alors réunie à la galerie Eszterhâzy). un certain nombre de

!

locaux se trouvèrent libres, mais ils ne tardèrent pas à être affectés à

une nouvelle destination. On y installa en effet les départements de la

zoologie et de la minéralogie. La collection ethnographique, extrême­

ment riche, dut être logée dans un lycée.

Mais ces mesures étaient insuffisantes. Avec la guerre et le

manque d'argent qui s'en suivit les difficultés s'accrurent encore, et ce

ne fut qu'après la consolidation financière que le ministère des cultes

et de l'instruction publique put s'occuper enfin de loger dignement les

collections du Musée National et de faire exécuter les travaux nécessai­

res. Avant tout, le comte Klebelsberg. ministre de l'instruction publi­

que, a décidé l'acquisition de deux immeubles afin d'y loger les collec­

tions d'histoire naturelle, pour lesquelles un bâtiment spécial sera

édifié prochainement. — A l'avenir, l'ancien palais du Musée serti donc

exclusivement réservé à la bibliothèque nationale et à l'histoire de la

civilisation. A cet effet, i l a été procédé à une restauration radicale et

l'on a fait disparaître les parties de construction récente qui ne

s'accordaient pas avec le style de l'édifice et en avaient altéré graduelle­

ment le'icaractère originel. De nouveaux lustres et de nouveaux candé­

labres ont été installés dans le hall, dans les escaliers, la salle de la

coupole et la grande salle des conférences: une double porte a été con­

struite à l'entrée du hall : les bustes de marbre des créateurs du Musée

ont été placés d'une manière plus conforme au style de l'édifice; enfin,

au moyen de diverses modifications, ces imposants locaux ont été

adaptés d'une manière organique à leur destination naturelle.

Selon les dispositions définitives, les bureaux de la direction et les

laboratoires resteront au rez-de-chaussée, la suite de salles du premier

étage, où l'on accède par le grand vestibtde, sera occupée par les vitri­

nes d'exposition de la bibliothèque, la salle de repos, les chambres des

chercheurs et les salles de lecture. Le grand escalier même au second

étage, où de la salle de la coupole on accède dans la grande salle de

conférences; les suites de salles et les couloirs qui s'ouvrent à droite et

à gauche seront affectés aux collections historiques. Sous les combles,

dont la hauteur est considérable, se construit un troisième étage éclairé

par en haut, où pourront trouver place les acquisitions ultérieures. Les

travaux de réfection et de reconstruction ont été confiés à l'auteur de

cette monographie, M . Eugène Lechner, architecte-professeur. Quand

les salles des collections et la bibliothècpie auront été définitivement

aménagées — travail actuellement en cours et cjui se poursuit parallè­

lement aux travaux affectant les salles d'exposition — le Musée Na­

tional Hongrois ne sera pas seulement digne des riches et précieu­

ses collections qu'i l renferme et cpii constituent des trésors de la culture

hongroise: par son aspect extérieur comme par son contenu, i l se ran­

gera dignement à côté des plus célèbres musées des grandes métropoles

occidentales.

A M A G Y A R N E M Z E T I M Ü Z E U M

B A R Á T A I N A K E G Y E S Ü L E T E

M A G Y A R T Á R S A D A L O M a múlt század első évtizedeiben

sa já t erejéből valósította meg a nemzeti tudomány alapvető

intézményeit, amelyek külföldön az abszolút fejedelmi hatalom ku l ­

turális érzékének és áldozatkészségének köszönik létüket.

A társadalmi alapítású intézmények közül első volt a ma már 125

éves Magyar Nemzeti Múzeum, amelyet az alapító gróf Széchényi Fe­

renc és a múzeum palotáját felépíttető József nádor hívó szózatán fel­

lelkesült magyar társadalom áldozatai növeltek legelső s minden ma­

gyar ember szívéhez nőtt kulturális intézményünkké.

Sajnos, a legutóbbi évek gazdasági válsága a Nemzeti Múzeum

munkásságát is megbénította. A legnagyobb takarékosságra kényszerült

állam nem tudja biztosítani a kulturális intézményeink korszerű fej­

lődéséhez megkívánt anyagi erőt, pedig mai szomorú helyzetünkben

egyedüli erős fegyverünk nemzeti kultúránk színvonalának fenntartása

és emelése lehet.

Ez a belátás hívta életre a Magyar Nemzeti Múzeum Barátainak

Egyesületét, amely mult év május 21-én tartotta alakuló közgyűlését.

A belügyi kormányzat által f. é. január hó 7-én 100.642/1927. VI I .

szám alatt láttamozott alapszabályok szerint

„az Egyesület célja:

a Magyar Nemzeti Múzeum gyarapodásának, valamint kulturá­

lis és tudományos munkásságának előmozdítása a Nemzeti Múzeum

rends» eres és állandó anyagi támogatásával,

a Nemzeti Múzeum és a magyar társadalom kapcsolatának k i ­

építése,

a Nemzeti Múzeum gyűjteményeit és munkásságát ismertető idő­

szaki és önálló művek kiadása, előadások, kiállítások rendezése,

a kutató- és gyújtőátak, ásatások és egyéb tudományos munkála­

tok erkölcsi támogatása,

a nemzeti kultúrkincshez tartozó muzeális értékek védelme, ma­

gyar múzeumi törekvések és intézmények támogatása." (2. §.)

„Az Egyesület tagjai: tiszteletbeli, alapító és évdíjas (rendes, pár­

toló, külső) tagok.

Tiszteletbeli taggá választható, aki a Magyar Nemzeti Múzeum

gyarapítása, fejlesztése és felvirágoztatása körül kiváló érdemeket

szerzett.

Alapító taggá választható, aki legalább 3000 Pengő összegű ala­

pítványt tesz az Egyesület javára .

Évdíjas taggá választható, aki három évre terjedőleg évi 100 Pengő

rendes, 50 vagy 25 Pengő pártoló, illetőleg 10 Pengő külső tagsági év-

dí j fizetésére kötelezi magát." (3. §.)

Az Egyesület örökös tiszteletbeli tagjai: néhai József nádor Őfen­

ségének, a Magyar Nemzeti Múzeum nagy patrónusának legidősebb

fiági leszármazója, valamint a múzeumalapító gróf Széchényi Ferenc

nemzetsége idősb ágának mindenkori seniora.

Elnök: gróf Széchenyi Bertalan.

Ügyvezető alelnök: l lóman Bálint.

Az igazgató választmány tagjai:

Álgya-Pap Sándor Bajza József Balogh Jenő Czakó Elemér Czettler Jenő Debreczeni Sándor Erődi-Harrach Tihamér gr. Esterházy Károly András Eabricius Endre Gerevich Tibor Glattfelder Gyu la Glück Frigyes Hanzély László

Hollós Ödön Jalsoviczky Károly Karafiáth Jenő gr. Károlyi István Kelemen Kornél gr. Khuen-Héderváry Károly Kollányi Ferenc br. Kornfeld Móricz Lázár Andor Lázár Ferenc Lepold Antal Lingauer Sándor Magyary Zoltán

Melzer István Munk Péter Nagy Árpád Őrffy Imre Palotay Géza Ravasz László Szála y József gr. Széchenyi Emi l

Főtitkár: Radisics Eleméi

Titkár: Paulovics István

gr. Széchenyi Viktor Szukováthy Imre lasnádi Nagy András gr. Teleki Tibor br. Weiss Alfonz Wertheimer Adolf gr. Zichy István Zimmermann Lajos

Pénztáros: Schiller Rezső

Ellenőr: Szabó-Patay József

Az egyesület törzstagjai 192? február 15-én:

Aczél Ede Beliczey Géza Ágoston Géza Benczúr Gyuláné Alapi Gáspár Benes József Alapy Gyu la Bernauer Géza Albrecht kir . herceg Berzeviezy Albert Álgya-Pap Sándor gr. Bethlen István gr. Almásy Imre Biró József Antal Géza Biró Pál Auspitz György Bleyer Jakab Bács-Bodrog vmegye Block Leó Baja thj. város Boda Dezső Bajza József Bodnár István Bálint Nagy István Borzsák István Balogh Jenő Breyer István Balogh József Bud János Balogh Sándor Budaházy Zoltán gr. Bánffy Miklós Biichler Lajos Bónóczi László Chorin Ferenc Baranya vármegye Cicatricis Lajos Baranyay Jusztin Conrad Ottó Bárczy István gr. Csáky Károly Bardócz József Csanád-Arad-Torontál vmegye Bárdos Rémig Csánki Dezső Barnabás Pál Csárszky István Bartoniek Emma Csepy Dániel Bátky Zsigmond Csernoch János Baumgarten Nándor Cs ik i Ernő

Czabalay Kálmán Czakó Elemér Czeke Marianne Czettler lenő gr. Cziráky László Dáni Nándor ifj . Darányi Gyu la Darányi Kálmán Davidsohn Horace Debreczen sz. k i r . város Debreczeni Sándor Dedek Crescens Lajos üelmár Béla Demény Károly gr. Dessewffy Aurél Deutsch Mór ifj . Deutsch Samu Domanovszky Sándor Domony Móric Dosztál Gyu la br. Dőry Andor Éber Antal Ébredő Magyarok Egyesülete Ecker Ferenc Egerei- Gedeon Ehrenfeld Gyu la Ehrenwald Imre Elek Ernő Éles Béla Emich Gusztáv Énekes János Enyedy Simon Erdélyi Sándor Ernst Lajos Erődi-Harrach Tihamér gr. Esterházy Károly András ifj . gr. Esterházy László gr. Esterházy Móric hg. Esterházy Pál Fabricius Endre Faludy Géza

Farkas József Fehér Miksa Fellner Frigyes Fellner Pál Ferenc József Tudományegye­

tem Jog- és Államtudományi Kara

Ferenczi Marcel Ferenczi Zoltán hg. Festetich Tasziló Fi larszky Nándor Fleissig Sándor Forró Félix br. Forster Gyu la Fővárosi Közmunkák Tanácsa Fried Jenő Fülöp Zsigmond Füssy Kálmán Gabányi János Gárdonyi Albert Gerevich Tibor Gervay Dezső Gévay-Wolff Nándor Glück Frigyes Glattfelder Gyu la Grósz Emi l Gschwindt Ernő Győr sz. kir . város Háczky Andor Haentjens-Haan Pálné Hajós Gergely Hajós Kálmán Hanzély Ferenc Hanzély Gyu la Hanzély László br. Harkányi János br. Harkányi Sándor Havas Sándor Havrán Dániel br. Herzog Mór Hevesy Ödön

Hillebrand Jenő Hodinka Antal Hódmezővásárhely thj. város Holitscher Róbert Holitscher Szigfrid Hollós Ödön Holub József Hóman Bálint Homonnay Tivadar Horthy Jenő Horváth Géza Horváth Győző Horváth Nándor gr. Hoyos Miksa Höllrigl József Hutyra Ferenc Igaz Béla br. Inkey József Ipolyi Keller Gyu la Isoz Kálmán Jacobi Olivér Jakubovich Emi l Jalsoviczky Károly Jalsoviczky Sándor Vitéz Jánky Kocsárd Jász-Nagykun-Szolnok vár­

megye br. Jeszenszky Sándor Jókai Közművelődési és Mú­

zeumegyesület József kir . herceg Juhász Jenő Jurcsek Béla Kacsó Kálmán Kál lay Tamás Karácsonyi János Karátson Antal Karafiáth Jenő Kappéter Géza gr. Károlyi István Kasselik-alapítvány

Kaszab G y u l a Kelemen Kornél Kelety Gézáné Kern Aurélné gr. Khuen-Héderváry Károly K i r . Magyar Egyetemi Nyomda gr. Klebelsberg Kuno Kle in Gyu la Koczor Gyu la Kollányi Ferenc Kommer Ferenc Kommer József br. Korányi Sándor br. Kornfeld Móric Korpássy Gyu la Kovács Frigyes Vitéz Kozma Miklós Kőnig Mór Körösi Henrik Kramer Ernő Krausz Simon Kresz Károly Kriston Endre Kub iny i Lajos Kund Ede Zoltán Kund Elemérné Lakatos Viktor Lamm Mór Lándor Tivadar Lázár Andor Lázár Ferenc Leányfalusi Törzs Leblang Andor Lechner Jenő Lederer Szeréna Lepold Antal Lingauer Sándor L ippay Károly Liptay Béla Lipótvárosi Casino Lobmayer Jenő

Lossonczy István Munk Péter Lukács Emi l Muslay István Lukács Jenő Nádasdy Géza Lukács József Nádor Henrik Lukcsics József Nagy Árpád Lukinich Imre Nagy Emi l Lukovich Aladár Németh Gyuláné br. Madarassy Beck Marcel Németh László ifj. Madarassy Gábor Nemzeti Újság Magyar Gyáriparosok Orsz. Nógrád és Hont vármegye

Szövetsége Noszky Jenő Magyar Kázmér Nyárády Mihály Magyarság szerkesztősége Okolicsányi Zoltán Magyary Zoltán Oppler Emi l Mahler Ede Őrffy Imre gr. Mailáth Géza Palóczi Edgár gr. Mailáth József Pálosi Erv in Majovszky Pál Palotay Géza Mándy Sámuel Pálóczi Horváth István Manninger G . Adolf br. Pap Géza Márton Lajos Pap Lőrinc Mátyás Sándor Pasteiner Iván Mayer János Patay Tibor Medve Miklós Paul-Schiff Tivadar Melich János Perelisz Lipót Melczer Aladár f Pester Lloyd szerkesztősége Melczer Béla Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye Melczer László Petri Pál Melzer István Petrovics Elek Mezőgazdasági Ipar R. T. Pollák Manó Mészáros Győző Prohászka Lajos Mészáros Károly Prohászka Ottokár f Milch Emánuel Puky Árpád Milch Viktor gr. Ráday Gedeon Milotay István Radisics Elemér Mladoniczky Ignác br. Radvánszky Albert Mlinkó Imrén é Raffay Sándor Molnár Árpád Rákosi Jenő hg. Montenuovo Nándor Rakovszky Iván Moóri Kőnig Jenő Ravasz László Moravcsik G y u l a Reiner János

Répásy Miklós f Ripka Ferenc if j . Róth Béláné Róth Miksa br. Rubido Zichy Iván Rust József Sárkány Alfréd Schiffer Miksa Schiller József Schmidthauer Lajos Schneller Vilmos Schöffer Aladárné Schuck István Schweiger Ödön Scitovszky Béla gr. Semsey László Sigray Béla Sikabonyi Antal Simon Mihály Pál Simontsits Elemér Simonyi-Semadam Sándor Sipőcz Jenő Soltész Elek gr. Somssich Géza gr. Somssich János gr. Somssich László Sopron vármegye Sorg Antal Spitzer Béla Steffanits István Stein Emi l Steiner Lajos Stemmer Ödön Stern Samu Stühmer Frigyes br. Surányi Ferenc Szabó T. István br. Szalay Gábor Szalay József gr. Szapáry Lajos Szász Károly

gr. Széchenyi Aladár gr. Széchenyi Bertalan gr. Széchenyi Domonkos gr. Széchenyi Emil gr. Széchenyi Géza gr. Széchenyi István gr. Széchenyi Károly gr. Széchenyi Márton gr. Széchenyi Viktor Szeged-Csongrádi Takarék­

pénztár Szécsi Pál Szekfü Gyu la Szentkirályi Albert Szentkirályi Erzsébet Szentpétery Imre Szilágyi Dezső Szi ly Tamás Szinyei Merse József Szirmay József Szmrecsányi Lajos Szmrecsányi Miklós br. Szterényi József Szukováthy Imre Tas Antal

Tasnádi Nagy András id. gr. Teleki József gr. Teleki László gr. Teleki Pál gr. Teleki Tibor Thienemann Tivadar Thiering Richárd né Tornallyay Zoltán l o i na vármegye Tomcsányi Móric Tószeghy Richárd Tóth Gyu la Tóth Lajos + Tóth László Tóth Kurucz János

Tur i Béla Ugrón Gábor Unger Béla Unger Richárd br. Urbán Péter Vargha Dámján Yarju Elemér Vásárhelyi Zoltán Vass József Végh Gyu la Vida Jenő Vikár Géza Voinich Piroska lovag Wahl Oszkár Walkó Lajos Weinwurm Lajos br. Weiss Alfonz Weisz Fülöp Wensky Nándor

Werner Adolf Wertheimer Adolf Wessely Antal Wilhelm Károly br. Wlassics Gyu la Wolfner József gr. Woracziczky Károly gr. Zichy Aladár gr. Zichy Béla gr. Zichy Gyu la gr. Zichy István gr. Zichy János gr. Zichy Rafaelné Zilahi Kiss Jenő Zimányi Károly Zimmermann Lajos Zolnai Béla Zolnai Gyu la Zsembery István

1927 február 15-én van az Egyesületnek összesen 414 tagja, akik

a következőképen oszlanak meg:

Alapító tag 3

100 pengős rendes tag 136

50 „ pártoló tag 49

25 „ pártoló tag 205

10 „ külső tag 21