Upload
janos-sipos
View
219
Download
1
Embed Size (px)
DESCRIPTION
Sipos János: Mit tenne a népzenekutató Bartók Béla ma?
Citation preview
Mit tenne a népzenekutató Bartók Béla ma?
„…az a gyanúm, hogy a földkerekség minden népzenéje, ha elegendő anyag és tanulmány áll majd rendelkezésünkre, alapjában véve visszavezethető lesz majd néhány ősformára, őstípusra, ős stílus-fajra.” Bartók Béla, Népdalkutatás és nacionalizmus
Sok egyéb mellett biztosan folytatná 1936-ban megkezdett török kutatását. Nézzük
mire alapozom ezt az állításomat.
Bartók már 1906-ban, a magyar népdalok rendszeres gyűjtésének és
tanulmányozásának megkezdése után alig néhány hónappal hozzálátott a Kárpát-
medencében élő szlovákok majd később a románok népzenei hagyományainak
feltárásához.[1] Meggyőződése volt, hogy csak a szomszéd és a rokon népek
zenéjének alapos ismerete segítségével állapíthatjuk meg, mi a sajátosan magyar,
illetve mi az, ami közös vagy eltérő a különböző népek hagyományaiban. Magyar és
a szomszédnépek közötti népzenei gyűjtőmunkáját a trianoni békeszerződésig
folytatta, amikor is az elcsatolt területeken végzett gyűjtőmunka ellehetetlenült. [2]
Ezt a munkát tehát biztosan folytatta volna – és mint tudjuk számosan folytatták is
utána.
Intenzíven érdeklődött a ’rokon’népek és más népek zenéje iránt is: 1913-ban
beutazta Észak-Afrikában a Biszkra-vidéki oázisokat, hogy az ottani arabok
népzenéjét tanulmányozza.[3] 1919-ben kárpát-ukrán népdalokat gyűjtött a
Felvidéken.[4] 1924-ben közölt három mari/cseremisz népdalt, melyek kvintváltó-
ötfokú stílusát a magyar népdalokéhoz hasonlította..[5] Akkora jelentőséget tulaj-
donított e felfedezésnek, hogy elkezdett oroszul tanulni, és gyűjtőútra készült a
volgai marikhoz. A tervtől az I. világháború után kényszerűen elállt, azonban, mint
a török gyűjtés bevezetőjében olvashatjuk, a gondolat később is foglalkoztatta. –
Mint tudjuk ez a munkája is folytatódott.
A törökség felé fordulásáról pedig hallgassuk meg magát Bartókot: "...mikor
hozzáfogtunk a munkához, az a benyomás vált bennünk uralkodóvá, hogy ...a
pentaton stílusnak az eredete ázsiai, és az északi törökségre mutat...[6] Nyilván-
való, hogy minden ilyenfajta dallam egyetlen közös forrásból származik, és ez a
forrás a központi régi északi-török kultúra.".[7]
Az anatóliai kutatás iránt érdeklődők három könyvből is
informálódhatnak.[8][9] Most tehát csak a legfontosabb tényekről és Bartók
következtetéseiről szólok néhány szót.
Bartók anatóliai gyűjtése
1935-ben Bartókot a török Halkevi nevű kulturális szervezet egyik vezetője Rásonyi
Lászlón keresztül felkérte, hogy adjon néhány koncertet, tartson előadásokat, és
vezessen egy minta-gyűjtőutat.[10]
Bartók 1936. november 2-án érkezett Isztambulba, ahol egy napig a
konzervatórium anyagát tanulmányozta, majd Ahmet Adnan Saygun török
zeneszerzővel együtt Ankarába indult. Ott három előadást és néhány koncertet
tartott, és el tudta kezdeni a gyűjtést is. Ezután Adana környékére mentek
gyűjteni.
Erről hallgassuk meg magát Bartókot magát. ♫
www.zti.hu/sipos/Bartók beszámolója Anatóliai gyűjtéséről.mp3
A gyűjtés után Budapestre visszatérve Bartók azonnal nekilátott a hatvannégy
cilinderre felvett dallamok lejegyzésének. 1937 májusára befejezte a lejegyzési
munkálatok zömét.[11] A gyűjtött török dallamokról így nyilatkozik:
„Az anyag alapos áttanulmányozása a következő tényeket hozta napvilágra:
(1) Az anyag láthatóan legrégebbi, legjellegzetesebb és legegységesebb része,
mely a teljes anyag 43%-át foglalja magába, négysoros, nyolc- vagy
tizenegyszótagos, parlando ritmusú, dór, eol, illetve fríg hangnemű, ereszkedő
szerkezetű dallamokat tartalmaz, melyekben megjelennek a magyar és a cseremisz
népdalokban jól ismert pentaton szerkezet nyomai.
(2) Az előző bekezdésben leírt dallamok közül a nyolcszótagosak megegyeznek a
régi stílusú magyar nyolcszótagos anyaggal; a tizenegyszótagosak pedig szoros
kapcsolatban vannak vele. Mindez a magyar és török anyag közös nyugat-közép-
ázsiai eredetére utal, és korát legalább ezerötszáz évesnek határozza meg.
Bartók Béla 1936-ban Anatóliai gyűjtése közben A.A.Saygunnal
Hallgassuk ismét Bartókot (♫)
Kevéssé közismert, hogy Bartók Amerika helyett szívesen ment volna
Törökországba, hogy folytassa a megkezdett kutatást. Megkérte Saygunt, aki török
útján társa volt, nézzen utána, van-e mód arra, hogy Törökországban dolgozzon
népzenekutatóként. Cserébe mindössze a megélhetését fedező szerény fizetségre
tartott volna igényt. Saygun először lelkesen válaszolt, jelezve, hogy jól ismeri az
új minisztert, és reméli, el tudja intézni Bartók letelepedését.[12] A Törökország kül-
és belpolitikájában bekövetkező változások miatt azonban nemcsak Bartók, hanem
ő maga is nemkívánatos lett Ankarában, ezért ez a terv nem sikerülhetett.[13]
Felmerül a kérdés miért éppen Törökország miért éppen törökök?
Mivel abban közmegegyezés volt, hogy a honfoglaló magyarság legfontosabb
összetevői finnugor és a török népcsoportok, a magyar népzene régi rétegeinek
történeti kutatása elsősorban e népekkel való zenei kapcsolatokra terjedt ki. (majd
látjuk, hogy a helyzet ennél lényegesen bonyolultabb).
Hamar kiderült, hogy nincs sem egységes finnugor, sem egységes török
népzene.[14] Ugyanakkor a finnugor és a török-mongol népek legjellemzőbb zenei
formáit viszonylag könnyen el lehet választani egymástól.[15] A finnugor népek
eredeti énektípusa a motívumismétlésekkel formált, „litánia típus”, a
szomszédságukban élő török-tatár népeké pedig ezzel teljes ellentétben a szigorú
szimmetriával tagolt strófikus szerkezetű félhang nélküli pentaton dallamvilág.
(Väisänen 189) [16] A többi török nép népzenéjéről később lesz szó.
A korábbi cikkben látunk néhány idézetet nagyjainktól. Most csak annyit
szögezzük le, hogy népzenénket a szomszéd népzenék közül kiemelő ötfokú
dallamainkat népzenetudósaink szinte teljes egyöntetűséggel török-mongol
eredetűnek tartották[17]: „Ötfokú dalaink különféle típusai mind kapcsolatba
hozhatók a Volga-vidék vagy távolabbi, török-mongol területek zenei
stílusaival.”[iii] (Vargyas Lajos, A Magyarság Népzenéje, p.51). „A tapasztalat azt
mutatja, hogy csak a finnugorok vettek át a törököktől, s nem fordítva.” [iv] Vikár
László, A Volga-kámai finnugorok és törökök dallamai, MTA ZTI, Budapest, 1993:
33)
Néhány szót kell még szólnunk az alapvetően a do-re-mi hangokon recitáló
pentaton rétegről: a pentaton siratóról és hozzá tartozó pszalmodizáló
dallamokról.[18] Ezt Kodály olyan „nemzetek fölötti” stílusnak tartja, melynek része
a magyar hagyomány is. Dobszay László szerint: „…az a vélemény, hogy a magyar
hagyományokban a stílus mégis finnugor örökségként van jelen, csak akkor
igazolódik, ha más találkozások lehetősége kizárható – s ez egyelőre nem
valószínű.”[19] Itt megjegyzem, hogy a Bartók által talált anatóliai párhuzamok egy
része épp ebbe a stílusba tartozik, csak éppen nem pentaton. [20]
Végül említsük meg a re-do-la-szo hangokon mozgó kisambitusú pentaton
stílust, melyet ótöröknek tartunk. Ezt Vargyas Lajos fedezte fel, és Paksa Katalin
egészítette ki számos dallampárhuzammal, és variánssal. [21]
Hol lehet hát a finnugor zenei örökség?
Bartók logikusan úgy vélte, hogy a magyar népzene finnugor rétegét a nem
pentaton hangsorú magyar népdalok között lehetne keresni.[22] A finnugor népzenék
egyszerű, rövid motívumokból felépülő jellegét ismerve azt gondolhatnánk, hogy
pl. a gyermekjátékok, villőzés stb. ütempáros dallamai között találunk magyar-
ugor kapcsolatokat. Kodály azonban erről a zenei rétegről így ír: „Az ütempárok,
vagy általában rövid motívumok vég nélküli ismétlése ott van mint jellemző forma
minden primitív nép zenéjében, sőt fejlettebb népek ősi hagyományaiban is.”
(Kodály 54). És valóban, a magyar ütempáros zene legjellemzőbb néhány
alapmotívumát megtaláljuk többek között a német vagy éppen az anatóliai
gyermekdalok között is.
Ugyanakkor épp a jellemző magyar forgó ütempáros motívumok (pl. mrdr,
slsm…) alig vannak képviselve a finnugor népeknél, ami közülük mégis előfordul, az
is elvész a különböző egyszerű finnugor motivikus formák tömegében. Jellemző,
hogy még Szomjas-Schiffer György, a finnugor zenei rokonság egyik fő kutatója sem
talált rokon magyar-ugor ütempáros dalokat.
A regölés felcsapó végű motívumát sokan kutatták, és összevetették többek
között a bizánci liturgia egyik intonációs formulájával, illetve délkelet-európai
valamint ázsiai illetve kaukázusi szokásdallamokkal is. Itt sem bizonyosodott be
(legalábbis kizárólagosan) a finn-ugor származás.
Természetesen nyitva áll a kutatás a kisebb ambitusú, egy- vagy kétsoros
dallamok keleti párhuzamainak keresésére, azonban itt mindig szembesülünk azzal
a nehézséggel, hogy ilyen jellegű, egymáshoz még dallammenetükben is többé-
kevésbé hasonló dallamok sok nép zenéjében élnek. (Szomjas Sch. emelkedő-
ereszkedő mondat dallam[23])
A sirató rokonság kutatása kiemelkedően fontos, hiszen a sirató talán a legkevésbé
változékony műfaj, itt a legnagyobb esélye, hogy nagy ősiségbe pillanthassunk
vissza. Időhiány miatt itt is csak két jelentősebb véleményt idézek.
Vargyas (1981:261) szerint „nyilvánvaló, hogy (…) az ó-európai dallamstílushoz
tartozik a magyar sirató is, azzal a különbséggel, hogy nem kötött motívumokat
ismétel, hanem állandóan újra rögtönzött sorokat tesz egymás után, és a kadenciák
sorrendje is állandóan változik.” Ilyenfajta rögtönzött dallamokat Vargyas a magyar
siratón kívül összefüggő stílusként csak vogul-osztják dallamok között talál.[24]
Hallgassunk azonban meg egy medveéneket, melynek kottája még elbírná a
magyar siratóval való összevetést, de a dallam meghallgatása után világos lesz a
magyar siratótól alapvetően idegen ütempáros szerkezet. Ugyanakkor épp ez az a
szerkezet, amely alapvetően jellemzi az ugor népzenéket.
Vargyas egyik sirató példája): ♫
Dobszay László (1983:50-51, fn 18.), aki a legátfogóbb könyvet írta a magyar
siratóról, elveti Vargyas példáinak java részét, és így foglalja össze vizsgálatainak
eredményét: „A bolgár és gregorián analógiák kizárják, hogy a magyar siratót
kizárólagosan ugor dallamhagyománynak tekintsük...”[25] … „Európa déli övezetére
kellene e zenei nyelvet lokalizálnunk, egy keleten kissé felkanyarodó, lényegében
mediterrán sávban elhelyezkedő dallamkultúra szétfejlődött utódainak kellene
tekintenünk az elemzett stílusokat.„ (1983: 93).
Már Robert Lach első világháborús fogolytáborokban végzett gyűjtései alapján
tudjuk, hogy Kaukázus-környéki népcsoportoknál, török népeknél,[26] sőt szlávoknál
is előbukkannak siratós dallamok.[27] Saját kutatásaim szerint pedig a magyar
siratókhoz igen közel áll a legelterjedtebb anatóliai sirató forma.[28]
Ilyen az azeri illetve a kirgiz siratók egyik központi formája is. A karacsáj
dallamok között is találunk hasonló formákat, a mongóliai kazakok siratója pedig a
legegyszerűbb magyar siratóval egyezik meg (ss s / mmrr / ddd // dm dr / dd
d).[29]
Hallgassunk meg egy azeri siratót: ♫
Foglaljuk össze rövid körképünket. Egyetértés van abban, hogy a magyar népzene
régi rétegei közül a népzenénket alapvetően meghatározó pentaton ereszkedő
dallamok északi török-mongol eredetűek. A siratónál, gyermekjátékoknál,
regöséneknél felmerült a finnugor rokonság gondolata, de ezeket az egyszerű zenei
formákat az újabb kutatás sokkal inkább egy nagy terület közös dallamkincsének
véli, illetve a törökségi kapcsolatok is komolyan felvetődtek.[30]
Az őstörténeti indíttatású kutatás kiterjesztése
Láttuk, hogy az első lépések a magyar zenei őstörténet keleti szálainak
kibogozására irányultak, de a munka fokozatosan egy nagy terület összehasonlító
zenei elemzésévé változott.[31]
A törökségi népek zenei stílusainak összehasonlító kutatását még
fontosabbá teszi az is, hogy e népek régóta játszanak kiemelkedően fontos
szerepet Ázsiában, és zenéjük feltárása nélkül lehetetlennek tűnik Eurázsia zenei
világának megértése.
Ám a célhoz vezető út nem könnyű. Nem ismerjük ugyanis a sok török nép zenéjét,
és a megjelent publikációk, lexikoncikkek gyakran túl általánosak vagy éppen
felszínesek, és főképp: nemigen tartalmaznak zenei elemzéseket, sőt kottát is csak
módjával.
A 20. század első felétől kezdve azonban folyik egy kutatássorozat magyar
tudósok vezetésével.
Bartók Béla 1936-os anatóliai expedíciója után[32] Vikár László és Bereczki Gábor
dolgozott a Volga-Káma vidéken csuvasok, cseremiszek, tatárok és baskírok között.
[33] 1987-től a mai napig magam folytatom a kutatást Anatóliában (az utóbbi
években itt a szufi közösség zenéjére koncentrálva), valamin azerik, karacsájok,
nyugati és mongóliai kazakok, kirgizek és türkmének között. [34] (Kutatásaim
kiterjednek a területen lakó egyes nem török népekre is.)
Közben javaslatomra 2006-ban Sheffield-ben megalakult az ICTM Music of the
Turkic Speaking World kutatócsoportja, mely 2012 decemberében tartotta
harmadik összejövetelét Cambridge-ben.[35] Ez és a szintén 2012-es londoni The
Musical Geographies of Central Asia” konferencia[36] is azt bizonyítja, hogy nyugaton
is megnőtt az érdeklődés a török népek népzenéje iránt, miközben a turkológia
szakok és műhelyek egymás után zárnak be.
A törökségi népek zenéjének összehasonlító elemzése bizonyos értelemben
talán korlátozottnak tűnhet, ám itt egy Kínától Bulgáriáig terjedő hatalmas
eurázsiai területről van szó. Ezek a népzenék bámulatos sokszínűséget mutatnak,
és a köztük levő összefüggések radikálisan eltérnek a török népek nyelvei közötti
viszonyoktól. [37]
Itt tegyünk egy kis kitérőt. A nyelv, a kultúra és ezen belül a zene más-más
törvényszerűségeknek engedelmeskedik. Ahogy nem várjuk pl., hogy az indoeurópai
nyelveket beszélő norvégoknak és kurdoknak a kultúrája, zenéje hasonló legyen,
nem várhatjuk ezt a török (vagy éppen finnugor) népek esetében sem. Hosszú
története alatt a törökség kultúrája és nyelve számos népet olvasztott magába,
melyek azután eltörökösödve visszahatottak a beolvasztó kultúrára.
Ez történt pl. Anatóliában is, ahol 1071-ben a kelet törökországi
Manzikertnél a szeldzsuk török seregek megverték a bizánci seregeket. Ugyanakkor
csak 1453-ban foglalták el Konstantinápolyt (Isztambul), és a közben eltelt időben
fokozatosan bevették a mai Törökország területét.[38] A szeldzsukok
beérkezésekor itt egy igen vegyes népesség élt, többek között görögökkel a
tengerpartokon (pl. Trója), iráni nyelvű kurdokkal, őskeresztény és zsidó
közösségekkel, és pl. a hatti, hettita és más népek utódjaival.
Ugyanakkor a mai Törökország területén az emberek túlnyomó
többsége törökül (is) beszél, és a többségük töröknek vallja magát. Nem csoda hát,
hogy az anatóliai népzene igen eltérő a keletebbre lakó török népek népzenéjétől,
és sok szempontból európai rokonságot mutat. Ez könnyen következhet a megszálló
törökök és a helyi (bizánci kultúrájú) lakosság egymásra hatásából. Különösen azt
tekintve, hogy a megszállók túlnyomóan férfiak voltak, a helyi lakosságnál
elsősorban a nemzőképes férfiak estek el, és a hódítók előszeretettel vettek
rabnőket, később feleségeket is a megszállt területekről. A nők azután megtanulták
a nyelvet, de dalaikat tovább örökítethették gyermekeiknek.[39]
A fentiek alapján kutatásunk a kulturálisan, nyelvileg, történetileg,
mítoszaiban és a ‚mi-tudat’ által többé-kevésbé összekötött török nyelvű népek
lakta területek zenéjén kívül számos, a határaik mentén élő nem török nyelvű
népre is kisugárzik.
Könyveim
Hadd emeljem ki, hogy Csáki Évával egy másfél-személyes kutatócsoportot
alkotunk, ránk vár a pályázatok megírása, a terepmunka Ázsia különböző
területein, a gyűjtött anyag digitalizálása, a dallamok és különböző nyelvű
szövegek lejegyzése és természetesen a tudományos feldolgozás is. Eddig mintegy
10.000 dallamot vettünk fel, digitalizáltunk, nagy részüket lejegyeztem és
elemeztem is. Könyveimben szinte kizárólag magam gyűjtötte és lejegyezte
dallamokat publikálok!
● PhD dolgozat - Bartók Béla törökországi gyűjtése egy nagyobb anyag fényében
● Az anatóliai török népzenéről
- Török Népzene I, MTA ZTI, Budapest, 1994
- Török Népzene II, MTA ZTI, Budapest, 1995
● Az anatóliai és a magyar népzene összehasonlító vizsgálata[40]
- In the Wake of Bartók in Anatolia, Budapest, European Folklor Institute,
2000. 350 p. (Bibliotheca Traditionis Europeae 2.) 2005-ben CD-ROM kiadása is
megjelent.
- Bartók nyomában Anatóliában - Hasonló magyar és anatóliai dallamok,
Budapest, Balassi Kiadó, 2001. 201 p.
- Bartók'un izninde Anadolu'da, Pan Yayınevi, Istanbul, 2009, p. 225
● Törökországi misztikus iszlám (1)
- The Psalms and the Folk Songs of a Mystic Turkish Order (Csáki Évával),
Akadémiai Kiadó, Budapest, 2009, p. 710., török kiadása 2004-ben várható.
Törökország ma is egy kincsesbánya az etnomuzikológusok számára. Az analitikus
áttekintés mellett természetesen szükség van egy-egy közösség népzenéjének
közelről való vizsgálata is. Ilyen volt a törökország európai részén élő szufi bektasik
között 5 évig végzett kutatás.
● Kazak népzene (1) - Kazakh Folksongs from the Two Ends of the Steppe,
Budapest, Akadémiai Kiadó, 2001. 302 p. (Egymástól 1500 km-re élő két kazak
közösség zenéjének összehasonlító vizsgálata.)
● Azeri népzene
- Azeri folksongs - At the Fountain-Head of Music, Budapest, Akadémiai
Kiadó, 2004. 623 p. - Azerbaycan El Havaları - Musiqinin İlk Qaynaqlarında, Bakû,
Azerbaycan, 2006, 610 p.
- Azerbajdzsáni népdalok – a zene kezdeteinél (CD melléklettel), European
Folklore Institute, Budapest, 2009, p.605.
Az anatóliai törökök legközelebbi nyelvrokonainak az azeri törökök
népzenéjének vizsgálata.
● Karacsáj népzene
- A régi magyar zene nyomában – A kaukázusi karacsájok népzenéje (Ufuk
Tavkullal), L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2012, p. 426. A Kaukázus északi lejtőin,
illetve törökországban élő kipcsak karacsák-malkár törökség zenéjének
összehasonlító vizsgálata. - török kiadása idén várható.
● Ázsiai sámándalok (1)
- Shaman Songs (Hoppál Mihállyal), Budapest: International Society for
Shamanistic Research, Budapest, 2010. 72.p.
● Összefoglaló kötet (1)
- Comparative Analysis of Hungarian and Turkic Folk Music – Türk-Macar
Halk Müziğinin Karşılaştırmalı Araştırması, TIKA (Türk İşbirliği ve Kalkınma İdaresi
Başkanlığı) and Ankara Hungarian Embassy, 2006, Ankara, 320 p.
Előkészületben
- Kirgiz Népzene
- Nyugat-türkmén népzene
- Török népek népzenéje
Sipos János 1989-ben Anatóliában gyűjtés közben
Rövid népzenei utazás a török népek között
Természetesen most nem ismertethetem az összes török nép valamennyi népzenei
stílusát, mindössze laza ecsetvonásokkal felvázolhatjuk néhány török nép egy-két
fontosabb népzenei rétegét. [41] Az érdeklődők többek között a fent ismertetett
kötetekből mélyebb ismereteket szerezhetnek.
* jelöli azokat a török népeket, melyek között magyar népzenekutatók dolgoztak
Körutazásunkat kezdjük Törökországgal. Ennek a közel 80 milliós népnek az
kialakulása igen összetett, és ennek megfelelően népzenei kultúrája is nagyon
sokszínű. Sokféle forma található itt, a néhány hangon mozgó motívumtól a majd’
két oktávon ereszkedő négysoros szerkezetekig. A területek és műfajok alapján
nagy eltéréseket látunk, pl. a Toros-hegységben élő szúfi tahtadzsik népdalai
lényegében egyetlen zenei formán alapulnak, míg vallási repertoárjukban számos
igen különböző forma szerepel. Az anatóliai népzene áttekintése mégsem
reménytelen, megpróbálkozott ezzel Bartók Béla, és egy jóval nagyobb anyagon
magam is. [42]
Most azonban csak három közkedvelt anatóliai zenei formát említhetek.
A magyar sirató kisformájához hasonlóan a legáltalánosabb török sirató dallam
lényege két egymás alatt párhuzamosan mozgó szabad előadású és rugalmasan
improvizált dúr-hexachord sor (1. kotta). Ilyen siratók előfordulnak a magyar, az
azeri, karacsáj, kirgiz népzenében, és hasonló formákra bukkanhatunk többek
között a román, spanyol, bulgár népzenékben és a gregoriánban is.[43] Sok népnek a
siratója azonban teljesen más karakterű, itt tehát nem az emberi lélekből -
kultúráktól függetlenül- következő zenei formával van dolgunk. Mindenesetre a
siratók összehasonlító vizsgálata igen fontos, mert ez a zenei réteg természeténél
fogva mindig igen erősen ellenáll a változásoknak.[44]
Egy anatóliai sirató: ♫
Egy másik fontos forma négysoros ereszkedő szerkezete igen jellemző az anatóliai
népzenére (2. kotta). A többnyire ereszkedő karakterű sorok rendre az 5, b3, b3/1
illetve az 1. fokokon nyugszanak meg, és a dallam közepén jellemző a mi-re-do
trichordon való mozgás.[45] Ez a pszalmodizáló dallamtípus is fontos szerepet játszik
Anatóliában, és megtalálható többek között a dél-nyugati kazakoknál, és a
karacsájoknál (itt leginkább vallási dallamokban) valamint a székelyeknél is.[46]
Ugyanakkor ritka vagy egyáltalán nem fordul elő más török népeknél.
Török pszalmodizáló dallam: ♫
Megemlítem még, hogy az anatóliai gyermekjátékdalok épp úgy a mi-re-do trichord
középső hangja körül forognak, mint az egyik legfontosabb magyar gyermekjáték
dallam. Egy anatóliai gyermekjáték Osmaniye-ből: http://youtu.be/viCskQaWDxg
Haladjunk most keletre az anatóliai törökök legközelebbi nyelvrokonai, az azerik
felé. Tudjuk, hogy Azerbajdzsán területét ugyanazok a türkmén törzsek
törökösítették el mint Anatóliát,[47] más volt azonban az alapréteg, melyre
rátelepültek, ezért a két népzene alapvetően eltér egymástól.
Az összetett anatóliai népzenével szemben az azeri népzene igencsak
egyszerű képet mutat. Dallamai 3-4 hangon mozognak (eol, dór, fríg tri-
tetrachordok), rövid, strófákba nem szerveződő sorokból állnak és ütemjelzésük
6/8, 2/4 vagy erre visszavezethető.[48] Török párhuzamaikat legfeljebb Törökország
azerik és a kurdok által is lakott keleti részein találjuk meg. Ha egyetlen dallammal
kellene jellemezni a vokális azeri népzenét, ez pl. a dián látható dallam lehetne.[49]
Mint korábban említettük, jelentősebb magyar párhuzamot itt csak a siratónál
találunk. Hallgassuk meg az azeri szúfik egy zikir szertartásának részletét, melyben
felhangzó dallam egyben egy másik tipikus azeri népdalforma is:
http://youtu.be/V2K7TtR5Qi8
Egy tipikus azeri dallam
Vessünk most egy pillantást az Azerbajdzsánnal szemben, a Kaszpi-tenger
túloldalán lakó jomut türkmének népzenéjére. Kutatóútjaim és az
áttanulmányozott publikációk alapján kiderült, hogy a falusi türkmének vokális
népdalai is igen egyszerűek, és leírásuk nagymértékben megegyezik az azeri
népdalok fenti leírásával[50]
Ugyanakkor épp a kis formáknál a kis eltérések nagyobb szerepet játszanak,
így az azeri és a türkmén stílusok aprólékos összevetése egy fontos feladat. A
türkén vokális dallamokra egy jó példa a következő lakodalmni dal:
http://youtu.be/f0gZCerxIh4
Ezzel szemben a fél-professzionális türkmén bahsik ’énekmondók’ repertoárja jóval
szélesebb, ebben találhatunk nagyobb ívű dallamokat is, melyek mutatnak bizonyos
hasonlóságokat a Bartók által is felvett anatóliai uzun hava dalokhoz. Egy bahsi
együttes játékából hallunk egy rövidebb példát.
Egy bahsi együttes ♫
Haladjunk északabbra, az azerikhez földrajzilag szintén közel eső, de tőlük az
áthághatatlan Kaukázus bérceivel elválasztott karacsáj-balkárok felé. A Kaukázus
északi oldala a magyar etnogenezis, és sok török nép számára is igen fontos, mert
ez az a terület, ahol a sztyeppe összeszűkül, és itt haladtak el nyugat felé, a
népvándorlások népei, pl. az avarok, hunok vagy éppen a magyarok.
A karacsáj népzene, ha nem is olyan gazdag, mint az anatóliai, de számos
eltérő formát, stílust tartalmaz. Itt azonban az egyszerűbb dalok viszonylag kevéssé
vannak képviselve, és sok az összetettebb négysoros dallam. Meglepően sok
párhuzamot találunk a magyar népzenéhez, ezekre könyvemben kitértem.
A következőkben mutatok egy pszalmodizáló karakterű dalt, ilyenek a
karacsájoknál leginkább a vallási zikr énekek között fordulnak elő: ♫
Hallgassuk meg a karacsáj ősvallás 'Gollu' dallamát, mely határozottan emlékeztet
a magyar regös-dallamok egyik típusára: http://youtu.be/1ljbIzk7USA
Végül hallgassunk meg egy mi-re-do-re forgó esővarázsló dallamot: ♫
Ha madártávlatból rátekintünk a Volga-Káma-vidék török népeinek zenéire, itt
meghökkentően más karakterű zenei világgal találkozunk. A tatár, csuvas és baskír
népzene jellemzői a szinte kizárólag pentaton skálákon illetve annak részein
mozgó, többnyire ereszkedő dallamok. Előbukkan a magyar népzenében is ismert
pentaton kvintváltás, ez a jelenség azonban csak a cseremisz-csuvas határon
hallható egy 100 kilométeres körben, a finnugor cseremiszeknél csak addig, amíg a
csuvas török nyelvi hatás tart. A tatárok szintén teljesen pentaton népzenéjében
pedig nem kvintváltás, hanem kvartváltás fordul elő.
A pentaton kvart-kvintváltás nagy tömegben Külső- és Belső-Mongóliában is
előfordul, így a Volga-Káma vidéken élő kvintváltó stílusnál az Aranyhorda után ide
beolvadt mongolok hatására gyanakodhatunk.[51] Ezt a feltételezést erősíti, hogy a
baskírok és tatárok uzun küy ’hosszú dalai’ is a mongol népzene felé mutatnak. [52] A
bemutatott dallamok kadencia-sora G’(D)C, de bőven találunk F(D)B, D)D)G, G’(D)x
ill. G’(C)x kadenciasorú mongol dallamokat is.
Hallgassunk meg néhány ilyen belső-mongol dallamot: ♫
Du-Yaxiong, illetve már magyar a népzene-stúdiumot Kodály Zoltánnál hallgatott
kínai Zhang Rei a sárga jugurok (jugurok) hasonló dallamairól beszélt. - ez azonban
egy kicsi néhány ezres nép, melynek egyik fele el van mongolosodva, a másik pedig
kínaiasodva. A kvintváltást inkább ők tanulták a mongoloktól mint fordítva, illetve
egy nagyobb területen élő forma lehet.
Itt meg kell említeni, hogy a török népek között pentaton skálák Kínától (ujgurok)
Mongólián és a szibériai törökségen át Kazahsztán északi vidékein, illetve a Volga-
Káma vidéken hallhatók. E területtől délebbre élő törökségi népek zenéjét a
diatónia illetve a szűkebb ambitusú dallamok jellemzik.
Kazahsztán hatalmas területén sok zenei kutatás folyt, de összefoglaló munka itt
sem született meg.[53] Magam a délnyugati aday kazakok és a mongóliai kazakok
népzenéjét vetettem össze.[54] Ennek során kiderült, hogy bár a két csoport nyelve
lényegében megegyezik. Azonban a kis ambitusú diatonikus skálákon mozgó aday
kazak dalokkal ellentétben a mongóliai kazak népdalokat nagy ambitusú pentaton
skálákon szenvedélyesen fel és le hullámzó dallamsorok jellemzik. Ezek azonban
eltérnek a mongolok pentaton dalaitól.
Általában azt mondhatjuk, hogy az aday kazakok több és egymástól is eltérő
diatonikus zenei stílussal rendelkeznek, mint az azerik vagy a türkmének. Ezek a
dallamok azonban jelentősen eltérnek a keletebbre élő kazakok pentaton
zenestílusaitól.
Aday kazak pszalmodizáló dallam: ♫
A mongóliai kazakok egy jellegzetes dallama: ♫
A kirgizek népzenéjét 1300 dallamos nagyszabású gyűjtéseim alapján nemrég
kezdtem alaposabban vizsgálni, sajnos erre idő és hely hiányában most nem
térhetek ki részletesebben. Mindössze annyit említek, hogy a kirgiz zene
összetettségét tekintve a karacsáj népzenére emlékeztet, de itt sokkal több elemi
forma maradt meg.
Kirgiz sirató: ♫
Összefoglalás
Bartók Anatóliai gyűjtésével kezdődő kutatás először a Volga-Káma vidékére terjedt
ki majd folytatódott Törökországban, a Balkánon, majd az azerik, karacsájok,
kazakok, kirgizek és türkmének között. Ma már nemzetközi kutatócsoport is
alakult, mely ezt az összehasonlító munkát is végzi. A szibériai törökség, az
ujgurok, és az üzbégek népzenéjének a kutatásba való bevonásával egy hatalmas
Eurázsia terület népzenéjének átfogó (természetesen nem minden részletbe
belemenő) áttekintésére nyílik lehetőség.
A kutatást a nagy terület mellett még két dolog teszi figyelemre méltóbbá:
1) A török nyelvű népek népzenéje rendkívül változatos, és tanulmányozásával egy
igen széles zenei palettát tekintünk át
2) A török népek (is) lényegében eltörökösödött népeknek vehetők, akik körbe
vannak véve olyan népekkel, melyek egy részét maguk törökösítették el. Ezért a
kutatás közvetve kisugárzik a török népek szomszédságában élő más népekre is.
Végül egy óhaj: Ahogy Bartók Béla 1936-os kutatását 1957-1978 között Vikár László
és Bereczki Gábor, majd a 1987-től a mai napig a magam kutatása követte, biztos
vagyok abban, hogy ismét akad valaki, aki majd tovább folytatja ezt a nagy szabású
összehasonlító munkát.
Hivatkozások
Bartók, B. (1976). Turkish Folk Music from Asia Minor. Ed. Benjamin Suchoff.
Princeton.
Bartók, B. (1991). Küçük Asya’dan Türk halk mûsikîsi. Ford. Bülent Aksoy. Istanbul.
Beliaev, V. M. (1975). Central Asian Music. Middeltown, Connecticut.
Csáki, É. (2004). Middle-Mongolian loan verbs as they appear in Karachay-Balkar.
Inner Asian Survey, No. 2. 7–35. Dobszay L. – Szendrei J. (1988). A Magyar Népdaltípusok Katalógusa I–II. Budapest, Akadémiai
Kiadó.
Dobszay L. (1983). A siratóstílus dallamköre zenetörténetünkben és népzenénkben.
Budapest, Akadémiai Kiadó.
Dumezil, G. (1942–43). Legendes Sur Les Nartes: Nouveaux Documents Relatifs Au
Heros Sosryko. Revue De L’histoire Des Religions (Rhr), 125. és 97–128.
Erdélyi I. (2000). Szádeczky-Kardoss Lajos naplója és az első Zichy-expedíció.
Turán, 3:3, június–július, Budapest, 17–26.
Erzakovič, B. G. (1966). Pesennaia kul’tura kazakhskogo naroda. Alma-Ata.
Erzakovič, B. G. (1979). Muzikal’noe naslednie kazakhskogo naroda. Alma-Ata.
Erzakovič, B. G. (1995). Narodnye pesni Kazakhstana. Alma-Ata.
Gippiysa, E. V. (1981). Narodnye pesni i instrumental´nye naigryši Adygov. Tom 2
(1981), Tom 3 – Čast´ 1 (1986). Tom 3 – Čast´ 2 (1990), Moskva.
Grousset, R. (1980). Bozkır İmparatorluğu. İstanbul, Ötüken Neşriyat.
Jakubovskij, A. Ju. (1992). Altın Ordu ve Çöküşü. Ankara, Türk Tarih Kurumu
Yayınları.
Juhász, Z. – Sipos, J. (2009). A comparative analysis of Eurasian folksong corpora,
using self organising maps. Journal of Interdisciplinary Music Studies (ed. Barış
Bozkurt), Badoi: 10.4407/jims.2009.11.005
Karatay, O. (2003). Kafkasya Bulgarları Tarihi. Karaçay-Balkarlar – Tarih, Toplum,
Kültür. Ankara, Karam Yayınları, 18–45.
Klaproth, J. (1823). Voyage au Caucase et en Georgie. Paris.
Kodály, Z. (1976). A Magyar Népzene. Vargyas L. által javított és bővített kiadás.
Budapest, Zeneműkiadó.
Krader, L. (1966). Peoples of Central Asia. The Hague, Indiana University
Publications.
Ligeti L. (1986). A Magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-
korban. Budapest.
Mattei, J.-L. (1994). Kırım ve Kafkasya’da Osmanlı Nüfuzunun Gerilemesi ve Ruslara
Karşı Kafkas Kabilelerinin Direniş Girişimleri (1792). Toplumsal Tarih, 7, İstanbul,
49–57.
Otarov, O. (2001). Karaçay-Malkar Halik Jirla. Elbrus, Nalčik.
Paksa K. (1999). Magyar Népzenetörténet. Budapest.
Pröhle, W. (1909). Karatschajisches Wörterzeichnis. Keleti Szemle, 10, 83–150.
Robert, L. (1929). Gesänge russischer Kriegsgefangener. Wien–Leipzig. I. Band, 1.
Abt. 1926, II, 1; 3. Abt., 7–8., 14–17.
Róna-Tas, A. – Berta, Á. (2011). West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian I–
II. (Turcologica 84), Wiesbaden. = (WOT).
Saygun, A. A. (1976). Béla Bartók’s Folk Music Research in Turkey. Budapest,
Akadémiai Kiadó.
Şeşen, R. (1985). İslâm Coğrafyacılarına Göre Türkler ve Ülkeleri. Ankara, Türk
Kültürünü Araştırma Enstitüsü Yayınları.
Sipos J. (1994). Török Népzene. I. (Műhelytanulmányok a magyar zenetörténethez
14) Budapest, MTA ZTI.
Sipos J. (1995). Török Népzene. II. (Műhelytanulmányok a magyar zenetörténethez
15) Budapest, MTA ZTI.
Sipos J. (1997). Bartók Béla törökországi gyűjtése egy nagyobb anyag fényében.
PhD disszertáció az MTA Bartók Archívum könyvtárában, Budapest.
Sipos J. (1997). Similar Musical Structures in Turkish, Mongolian, Tungus and
Hungarian Folk Music. In Berta, Á. (ed.): Historical and linguistic interaction
between Inner-Asia and Europe. Szeged, 305–317.
Sipos, J. (2000). In the Wake of Bartók in Anatolia. (Bibliotheca Traditionis
Europeae 2), Budapest.
Sipos J. (2001a [2004!]). Egy most felfedezett belső-mongóliai kvintváltó stílus és
magyar vonatkozásai, Ethnographia, 112, 1–2: 1–80.
Sipos J. (2001b). Bartók nyomában Anatóliában. Budapest, Balassi Kiadó.
Sipos, J. (2001c). Kazakh Folksongs from the Two Ends of the Steppe. Budapest,
Akadémiai Kiadó.
Sipos J. (2001d). Népdalok a kazak sztyeppe két végéről, Magyar Zene, 39:1, 27–56;
39:2, 183–200; 39:3, 301–311; 39:4, 425–440.
Sipos, J. (2002). Report on my Expedition in the Caucasus. In Varia Eurasiatica:
Festschrift für András Róna-Tas. Szeged, Department for Altaic Studies.
Sipos, J. (2004a). Azeri folksongs – At the Fountain-Head of Music. Budapest,
Akadémiai Kiadó.
Sipos, J. (2004b). The Central Style of Azeri Folksongs, Journal of Turkic
Civilization Studies, № 1. Kyrgyz-Turkish Manas University – Center for Turkic
Civilization Studies, Kyrgyz-Turkish Manas University Publication: 62, Bishkek.
Sipos, J. (2005). In the Wake of Bartók in Anatolia. (2. DVD-s kiad.). European
Foklore Institute, Budapest.
Sipos, J. (2006a). Similar melody Styles in Kazakh and Hungarian Folk Music. In
Traditional Music of Turkic People: Present and Future. Kizilorda, Kazakistan, 249–
266.
Sipos, J. (2006b). Azerbaycan El Havaları – Musiqinin İlk Qaynaqlarında. Bakû.
Sipos, J. (2006c). Comparative Analysis of Hungarian and Turkic Folk Music – Türk-
Macar Halk Müziğinin Karşılaştırmalı Araştırması. Ankara, TIKA (Türk İşbirliği ve
Kalkınma İdaresi Başkanlığı) és az Ankarai Magyar Nagykövetség kiadványa.
Sipos J. (2009). Azerbajdzsáni népdalok – a zene kezdeteinél. (CD-vel) European
Folklor Institute, Budapest.
Sipos, J. – Csáki, É. (2009). The Psalms and Folk Songs of a Mystic Turkish Order.
(CD melléklettel) Budapest.
Sipos J. (2010a). Az azeri népzene kapcsolata a magyar illetve más török népek
zenéihez. In Dévényi K. (szerk.): Varietas Delectat, Tanulmányok Kégl Sándor
emlékére. (Keleti Tanulmányok – Oriental Studies), Budapest, 115–130.
Sipos, J. (2010b). Bir Trakya Bektaşi Cemaatinin Müziği ve Macar Halk Müziği. In
Ecevitoğlu, P. et al (eds.): Haci Bektaş Veli “Güneşte Zerresinden, Deryada
Katresinden”. Ankara, 359–372.
Sipos J. (2010c). Milyen eredetűek a magyar népzene honfoglalás kori rétegei?
Magyar Nemzet, 2010. december 18.
Sipos, J. – Tavkul, U. (2012a), A régi magyar népzene nyomában - A kaukázusi
karacsájok népzenéje, Budapest: l’Harmattan Publishing House
Sipos, J. (2012b). Népzenegyűjtés a zemzemek földjén (Türkmén expedíció – I.
rész), Folkmagazin 2012/1, Budapest
Szabolcsi, B. (1935). Eastern Relations of Early Hungarian Folk Music, Journal of the
Royal Asiatic Society.
Szabolcsi B. (1957). A melódia története. Budapest. Szabolcsi B. (1979). A magyar zenetörténet kézikönyve. Budapest.
Tardy, L. (1978). The Caucasian Peoples and their Neighbours in 1404. Acta
Orientalia, XXXII (1), 83–111.
Tarhan, M. T. (1979). Eskiçağda Kimmerler Problemi. VIII. Türk Tarih Kongresi:
Ankara, 11–15 Ekim 1976, I: 355–369. Ankara, Türk Tarih Kurumu Yayınları.
Tavkul, U. (1993). Kafkasya Dağlılarında Hayat ve Kültür. İstanbul, Karaçay-Malkar
Türklerinde Sosyo-Ekonomik Yapı ve Değişme Üzerine Bir İnceleme. Ötüken
Neşriyat.
Tavkul, U. (2002). The Socio-Linguistic Aspect of Cultural Interaction Among the
Peoples of the Caucasus. Acta Orientalia, 55 (4), 353–377.
Tekeev, K. M. (1987). Novıe seleniya Karačaja i Balkarija vo vtoroj polovine XIX
načale XX. vv. Voprosı Arheologii i Tradicionnoj Etnografii Karačaevo-Čerkesii,
Çerkessk, 90–106.
Vargyas L. (2002). A magyarság népzenéje. (2. javított kiadás), Budapest.
Vargyas L. (szerk.) (1992). A Magyar Népzene Tára. VIII/A, Népdaltípusok,
Budapest.
Vásáry I. (1972). Ógyallai Besse János kaukázusi tudósításai. Budapest, Körösi
Csoma Társaság. Vikár L. (1993). A volga-kámai finnugorok és törökök dallamai. Budapest, Akadémiai
Kiadó. Vikár, L. – Bereczki, G. (1971). Cheremis Folksongs. Budapest, Akadémiai Kiadó. Vikár, L. – Bereczki, G. (1979). Chuvash Folksongs. Budapest, Akadémiai Kiadó. Vikár, L. – Bereczki, G. (1999). Tatar Folksongs. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Végjegyzetek
[1] Bartók (1923), Volkmusic der Rumänien von Maramureş, München; Bartók
(1935), Melodien der rumänischen colinde, Wien; Bartók (1959), Slovenské L’udové
Piesné – Slowakische Volkslieder, I. Bratislava.
[2] 1918 után magyar-lakta területen lényegében már nem gyűjtött.. Összesen
mintegy 6000 magyar dallamot vett fel és jegyzett le szövegestül, megírta alapvető
könyvét A magyar népdal-t, megalkotta az Egyetemes Gyűjteményt, és a dallamok
egy részét műveiben is felhasználta ( l. a Gyermekeknek vagy a Mikrokosmos
sorozat számos darabját.
[3] 1932-ben arab zenei kongresszuson vett részt Kairóban.
[4] 1929-ben a Szovjetunióban turnézott, ahol meglátogatta a leningrádi
fonogramm-archívumot.
[5] Bartók (1935), Melodien der rumänischen colinde, Wien.
[6] Később: …Olyan magyar dallamokon kívül, amelyek cseremisz dallamok
változatai, olyan magyar dallamokat is találtunk, amelyek Kazan környékéről való
északi-török dallamok változatai. Nemrég megkaptam Mahmud Ragib Kösemihalnak
... »A török népzene hangnemi sajátságainak kérdése« című könyvét,
(Gazimihal:1936a), Türk halk muziklerinin tonal hususiyetleri meselesi, İstanbul.)
és ott is találtam néhány ilyenfajta melódiát…
[7] Bartók (1936), Halk müziği hakkında, Ankara.
[8] Saygun, A.A. (1976), Béla Bartók’s Folk Music Research in Turkey, Budapest.,
Bartók, B. (1976), Turkish Folk Music from Asia Minor, (ed. Benjamin Suchoff),
Princeton., Bartók, B. (1991), Küçük Asya’dan Türk Halk Musıkisi, İstanbul., Magyar
kiadás még nincs, csak a felvett dallamok jelentek meg: Bartók Béla török
népzenei gyűjtése a Néprajzi Múzeum fonográf-archívumából 2. ed. Birinyi József,
Hungaroton, 1996, HCD 18219
[9] Bartók, B. (1976), Turkish Folk Music from Asia Minor, (ed. Benjamin Suchoff),
Princeton.; Bartók, B. (1991), Küçük Asya’dan Türk Halk Musıkisi, İstanbul.; Magyar
kiadás még nincs, csak a felvett dallamok jelentek meg: Bartók Béla török
népzenei gyűjtése a Néprajzi Múzeum fonográf-archívumából 2. ed. Birinyi József,
Hungaroton, 1996, HCD 18219 és Saygun, A.A. (1976), Béla Bartók’s Folk Music
Research in Turkey, Budapest.
[10] Az előadások témája: 1) A magyar és a török zene [a pentatonikus régi
népzene] kapcsolata; 2) A magyar zene kifejlődése és mai állapota [modern zenénk
hogy kapcsolódik a népzenéhez]; 3) Hogyan születhetne meg a török nemzeti zene?
- Emellett hozzátette, hogy a Halk Evi nagyon hálásan nyújtana módot gyűjtő
munkára is, ezt könnyen teheti, hiszen szervezetei behálózzák az egész országot, s
rendelkezésére áll az állami apparátus is." (Bartók török útja azért is válhatott
valóra, mert saját óhaja egy történelmi véletlen folyamán egybeesett az akkori
Törökország kultúrpolitikájával. A fiatal Török Köztársaságban nagy gond volt
ugyanis, hogy az 'oszmán' kultúrát miképpen válasszák el a 'török' kultúrától. Az
igazi török kultúra letéteményesének a népi kultúrát tartották, a népzenén belül
pedig a pentaton hangsort számították ősi török jellegzetességnek, olyannyira,
hogy egyesek a pentatónia és a törökség közé szinte egyenlőségjelet tettek: "Ahol
pentatónia van: a) az ott lakók törökök; b) ott a törökség a régebbi korokban
civilizációt teremtett, és az őslakókra hatott." – Saygun (1936). Egy másik
zenetudós így nyilatkozott: "Be kell vallanom, hogy ma már hiszek abban, amiben
régebben nem, vagyis, hogy az Amerikában és Afrikában található pentatónia
közép-ázsiai eredetű." – Kösemihal (1936). A török meghívók azt remélték, hogy egy
Bartók-formátumú tudós alátámasztja a törökországi zene pentaton alapjaira
vonatkozó tételt.
[11] Március 13-án német csapatok szállták meg Ausztriát, ami rendkívüli módon
felzaklatta Bartókot. 1939 decemberében elvesztette mélységesen szeretett
édesanyját, s ebben az évben véglegesen rászánta magát az emigrálásra.
Tanítványával, Deutsch Jenővel elkészíttette a török zenei példák kottáinak
tisztázatát, és elkészült a török szövegek írógépes példánya is. A bevezető
tanulmány megírását egyelőre elhalasztotta, de ekkor komponálta a Divertimentót
vonószenekarra, a VI. vonósnégyest, befejezte a második hegedűversenyt és a
zongorára írt monumentális Mikrokosmost, valamint letisztázta román népzenei
gyűjteményének dallamait. A szöveggel kapcsolatos problémák miatt ideiglenesen
leállnak a török gyűjtés munkálatai. 1938 májusában kezdett el újra foglalkozni az
anyaggal, ekkor küldte el Rásonyinak a hátralevő török szövegeket.
[12] Saygun 1939. március 19-i levele, l. Saygun (1976: 416-7)
[13] Saygun így számol be Bartók 1936 februárjában neki írt leveléről: „Egy 1936
februárjában nekem írt levelében Bartók… emlékeztetett engem a török népzene
iránti mély érdeklődésére, hangsúlyozta, hogy a legmegfelelőbb hely a
kivándorlásra Törökország lenne. Ezután megkért, hogy érdeklődjem a kormányzat
illetékeseinél, hogy lehetséges lenne-e bevonni őt országunk népzenei kutatásaiba,
hozzátéve, hogy együtt hasznos munkát tudnánk végezni ezen a téren. Ha jól
emlékszem, azt is hozzátette, hogy egy szerény összeg elég lenne, mely fedezné a
megélhetési költségeit. Azonnal megkezdtem a szükséges lépések megtételét, de
sajnos minden erőfeszítésem teljesen sikertelennek bizonyult. Bartók ugyanis
nemkívánatos volt Ankarában (ezt Saygun nem magyarázza – S.J.). Tovább rontotta
helyzetet, hogy Bartók javaslatát éppen én, egy másik nemkívánatos személy
közvetítette… Általában véve amerikai évei nagy nehézségek között teltek, ahogy
Bartók írta „félévről félévre élünk”.( Lev. 2. 17. o., 1942 december 31-i levél).
[14] Közben a finn zenefolkloristák a lapp, észt, mordvin, vogul és osztják
gyűjtemények közös zenei tartalmát igyekeztek megtalálni, nem sok sikerrel
(A.Launis, I. Krohn, A.O.Vaisanen). Pl. Väisänen vizsgálatai szerint a vogul és az
osztják dallamok forma, szerkezet és díszítőmód tekintetében teljesen egyeznek,
de dallamanyagukban nincsenek közös típusok (!).Tehát e népeknél (is) a zenék
közötti viszonyok sokszor alapvetően eltérnek attól, amit a nyelvek közötti
kapcsolatok mutatnak
[15] Väisänen az összehasonlításokról. Kifejti, hogy olyan dallamok, melyek
formájukban és melódiájukban magas fejlettségűek, nem szolgálnak bizonyító
anyagul ha a finnugor népek ősi kapcsolatairól zenei téren akarunk
következtetéseket levonni. (189.) Ráadásul a vogul-osztják dallamkérdés az ősi
szamojéd és tatár-kapcsolat valamint az újabb orosz hatás miatt rendkívül
bonyolult. Väisänen szerint magyar-finn összehasonlításoknál összekötő népeket is
keresnünk kell, különben metodikailag téves lesz az eljárásunk (Szomjas p.30). Az
összehasonlított adat reliktum jellegű legyen, nagy múltú szokáshoz kapcsolódjon,
újkori eredete kizárt legyen. Csak összefüggő stílusokat hasonlíthatunk össze.
Archaikus stílusjegyek pl. a recitativók, primitív dallamépítő elv vagy éppen
formátlanság, a melódiavezetés régies vonala, ritmikai különlegességek, régi
hangnem vagy előadói stílus.
[16] Számos első világháborús török és finnugor eredetű hadifogolytól közölt
dallamokat a Gesänge russischer Kriegsgefangener kiadványsorozatban. Sok
esetben az általánosság szintjén maradt, de ő határozta meg először a finnugor és
török népek zenei sajátosságait (Lach 1920, 1926).
[17] A kvintváltó forma csak a cseremisz-csuvas határon, egy 100 km-es körön belül
él, a cseremiszeknél csak addig, amíg a csuvas nyelvi hatás is tapasztalható. A
körön kívül sem a cseremiszek sem a csuvasok között nem található meg. Mindez
igen valószínűsíti, hogy a határ menti cseremisz területeken az ott élő finnugorok a
török csuvasoktól tanulták el. A cseremisz kvintváltás egyébként is teljesen külön
áll különállását a finnugor népzenékben, míg a csuvas harmonizál az észak-török és
a mongol népzenékkel.
[18] Dobszay (1983:38): A pentaton siratók fő típusának magja egy önmagában is
megálló mi-re-do triton, mely mind fent, mind lent szimmetrikusan kiegészülhet
(la-szo)-mi-re-do-(la-szo) pentatóniává. Motivikája általában ereszkedő (36.o. r),
de a siratók jól ismert utóívére emlékeztető domború sorokkal is találkozunk (36.o.
r). Egyes siratók a forma-folyamaton belül szinte didaktikusan mutatják meg a mi-
re-do mag és a függelékes (a-ra vagy g-re történő) lecsúszás illetve a dramatikus
felső kezdetek és magas recitativók beépítését (Dobszay 1953:36 - ex.p). A gyimesi
siratónál a hagyomány egyetlen nagy ambitusú lefutó sor: (l)-s-m-r/d-l,-s, (l.
karacsaj sirató + S.J.) (Dobszay 1983:39)
[19] Dobszay (1988), A magyar népdaltípusok katalógusa I., p. 63, Amúgy e zenei
stílus csak Erdélyben és a vele közvetlenül határos részeken mutatható ki (Moldva,
Bukovina, Mezőség), és könnyen lehet, hogy a székelyek sajátja Ez végképp az
esetleges finnugor eredet ellen szól, hiszen miért őrzött volna meg a leginkább
törökös identitású magyar népcsoport egy finnugor zenei réteget?
A magyar népzene régi rétegei közül egyetlen más stíluscsoport sincsen, melynek
érvényességi köre a magyar nyelvterületen belül ily módon lenne korlátozva.
Lehetséges, hogy a székelyek sajátja és soha sem volt országos érvényű. Egy másik
magyarázat, hogy egy eredetileg országosan elterjedt hagyomány visszaszorult
formáját látjuk, ez ellen szól azonban, hogy más „peremvidékre szorult dallamaink
elszórtan, a nyelvterület több határvidékén egyszerre mutathatók ki. (Dobszay
1988:63). Kisebb számban ott is előfordul a diatonikus sirató, illetve más
területeken a pentatonos. A diatonikus sirató (s)-f-m-R és szo-fa-mi-re-Do + ta-la so
soraival szemben a pentaton siratót (do’-la’)-szo-mi-Re és (la’)-szo-mi-re-Do + La-
(szo) sorvázak jellemzik
[20] Dobszay (1988:63), „elképzelhető, hogy ennél szélesebb területen is
előfordulhatott, ez azonban ellenőrizendő egy hézagmentes népzenei földrajz
eredményeivel.”
[21] Vargyas 1984:147-150, Paksa (Ethnographia 1982: 527-553)
[22] Bartók 1934-ben informálta Szabolcsi Bencét arról a nézetéről, hogy a magyar
népzene finnugor rétegét a nem pentaton hangsorú magyar népdalok között
lehetne keresni (Zenetudományi Tanulmányok I. 1953, 611. 1. jegyz.)
[23] Erre egy példát ismét Szomjas Schiffert Györgytől vehetünk, aki abból
kiindulva, hogy az egyik magyar összetett mondat dallama emelkedő-ereszkedő (pl.
„Elmentem azt Operába, hogy megnézzem a Bánk Bánt”), hasonló lejtésű
dallamokat keresett és talált különböző finnugor népek valamint a magyarok
népzenéjében. Könyvének összefoglalójában azonban ő is megállapítja, hogy ilyen
dallamok a világ sok pontján megtalálhatók. (többek között a török népeknél, ahol
a mondat dallam teljesen más).
[24] Vargyas (1988:51) feltételezi, hogy a magyarok tanították meg e dallamokat
az obi ugoroknak. Jegyezzük meg azonban, hogy ebben az esetben nem finnugor
rétegről lenne szó, hanem egy sajátos magyar zenei alakulatról.Vargyas az obi-
ugoroknál az 5,4,2 és 1 fokú kadenciákat váltogató nagy siratónak is megtalálta
közvetlen párhuzamát” (p.49) Ugyanakkor Vargyas (1988:48) ezt is kijelenti: „Ez a
sokféle bővítés kétségtelenül másodlagos fejlődés eredménye… célszerű az
összehasonlításban megmaradni a kis (sirató) formáknál, vagyis az eredeti, máig
egységes típusnál.”
[25] Vargyas (1980: 215-216) csak a vogul-osztják párhuzamokat tartja
elfogadhatónak!
[26] (Lach 1952: 60-61)
[27] pl. Lach 1928: 14, 26, 28, 30, 35, 57-61, 72, 74, 77, 81, 118-121 stb.
[28] Erről később szó lesz. (l. pl. Bartók anatóliai gyűjtésének No51 dallamát–
Studia Musicologica).
[29] A dél-kazak sirató topológiai hasonlóságokat mutat a magyar siratóval.
[30] Fejezzük be rövid áttekintésünket egy olyan Szabolcsi idézettel, melyet
Kodály is felhasznált összefoglalásában: ”A magyarság ma legszélső, idehajlott ága
a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Ázsián át a
Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökeredzik.” Szabolcsi:
Népvándorláskorabeli elemek a magyar népzenében, Ethn.1934. Szabolcsi
(1934:144) a cseremisz pentaton kvintváltásról megállapítja, hogy „finnugornak
nem is nevezhető stílus, hanem átvétel egy vagy több törökfajú nép zenei
hagyományából... minél közelebb fekszenek az egyes cseremisz telepek a csuvas
vagy tatár lakosság telepeihez, annál több kultúrájukban a tatáros, mindenesetre
török-jellegű vonás... minél távolabb esnek ezektől, annál jobban osztoznak a
mordvinok, votjákok, zürjének... egyszerűbb dallamvilágában.” Szabolcsi
áttekintőkészségét mutatja, hogy 20 éves helyszíni kutatás után Vikár László és
Bereczki Gábor ugyanerre a következtetésre jutott.
[31] 2011 február 24-én az amerikai ethnomuzikológia egyik atyjának Bruno Nettl-
nek a egy emailt küldtem:
Dear Bruno! I am very interested in your opinion about the following. You know
that my main interest in the musical world of the Turkic people, which is as
complex as their ethnogenezis is. The relation between their languages is very
different from the relation existing between their music. I am thinking on writing a
comparative study on the music of the Turkic-speaking people, mining out the
common musical layers and pointing to the main differences and similarities. Do
you think that a good idea? It seems so that comparative musicology looks old
fashioned, but even... Best wishes, János –
Kedves Bruno! Nagyon érdekelne a véleményed a következő témában. Tudod, hogy
elsősorban a törökségi népek összehasonlító népzenekutatásával foglalkozom,
kiknek a zenei világa olyan komplex mint az etnogenezisük. A nyelvi viszonyaik
nagyon eltérnek a zenei viszonyaiktól. Egy összehasonlító tanulmányt készülök írni
a török-nyelvű népek népzenéjéről, kutatva a közös rétegeket és rámutatva a
hasonlóságokra és az eltérő vonásokra is. Gondolod, hogy ez jó ötlet? Úgy tűnik,
hogy az összehasonlító népzenekutatás sokak szemében old fashined-nek tűnik.
Üdvözlettel, János
Bruno Nettl a szokásos udvariasságával már másnap válaszolt:
Dear Janos, Good to hear from you. A comparative study of the musical styles of
Turkic peoples? Sounds like a good idea to me. One would have to be quite careful
in drawing historical conclusions. As far as the old-fashionedness of comparative
studies is concerned, I wouldn't pay attention the fact is that comparative study of
all sorts is always being undertaken. Anyway, things that are considered old-
fashioned return as new discoveries… Best wishes, Bruno „Kedves János. Örülök,
hogy hallok rólad. A török népek zenei stílusainak összehasonlító kutatása? Nekem
jó ötletnek tűnik. Ugyanakkor óvatosnak kell lenni a történelmi következtetések
levonásánál. Én nem fordítanék figyelmet az összehasonlító kutatás elavultságát
hirdetőkre, igazság szerint az összehasonlító kutatást mindig is alábecsülték.
Akárhogy is, a réginek tekintett dolgok új felfedezésként térnek vissza.
Üdvözlettel, Bruno”
[32] Bartók (1976, 1991), Saygun (1976)
[33] Vikár-Bereczki (1971, 1979, 1999)
[34] Sipos (1994, 1995, 1997b, 2000, 2001a,b,c,d, 2002, 2004a,b, 2005, 2006a,b,c,
2009, 2010a,b,c), Sipos-Tavkul (2012).
[35] See http://www.ictmusic.org/group/111/post/third-symposium-ictm-study-
group-music-turkic-speaking-world-1-2-december-2012-cambri
[36] See http://music.sas.ac.uk/research-groups-and-networks/middle-east-and-
central-asia-music-forum/musical-geographies.html#c1546.
[37] A török népzenék összehasonlító vizsgálata tehát valójában egy igen széles
spektrumú eurázsiai népzenei kutatást jelent. Ennek eredményei felhasználhatók
az antropológiai dominanciájú ethnomuzikológiában, a zenei oktatásban, és
szerencsés esetekben az egyes népek kialakulásának kutatásában, Eurázsia
kulturális fejlődésének vizsgálatában és még számos területen.
[38] A történelem folyamán számos nép telepedett le vagy foglalta el hosszabb-
rövidebb időre Anatólia területét, közöttük például a hattik, hettiták, frígek,
kimmerek, perzsák, kelták, görögök, örmények, rómaiak, kurdok.
[39] Felidézhetjük a. az észak-kaukázusi karacsájok kialakulásának folyamatát is. A
Kr. e. 3000-es években a Közép-Kaukázus Kubán kultúráját létrehozó helyi törzsei
által elkészített alapra a kimmer-szkíta-alán törzsek rétege került. Ezután az első
évezred első századaitól a hun-bulgár és kazár törzsek következtek, majd a 10.
évszázadtól a kipcsakok. (Karatay (2003), Şeşen (1985), Tavkul (1993, 2002)
[40] PhD dolgozatom: Bartók Béla törökországi gyűjtése egy nagyobb anyag
fényében (MTA ZTI Bartók Archívuma)
[41] Vannak más fontos kérdések is, pl: hogyan tudjuk jellemzi egyes közössgek
zenei repertoárját? Miként hasonlíthatunk össze két népzenét? Mi az kapcsolat az
egyes népek zenei és nyelvi összefüggései között? Van-e értelme közös őstörök
zenei rétegek kutatásának.
[42] Bartók (1936, Sipos (1994, 1995, 1997a, 2001b, 2005)
[43] Dobszay (1983), Sipos (2006c)
[44] Sipos (2010c)
[45] A-ra történő transzponálás esetén.
[46] Dobszay – Szendrei (1988), Sipos (2001c, 2006a)
[47] Ezek azonban nem egyeznek meg a mai Türkmenisztánban lakó türkmén
törzsekkel.
[48] Sipos (2004a, 2006b, 2009)
[49] A egyetlen anatóliai-azeri hasonlóság a fent látott sirató formánál mutatkozik,
mely azonban az sokszínű azeri siratóknak csak egyetlen alformája, míg
Törökország amúgy igen összetett zenéjében meglepően egységes és letisztult
dallamtípus képviseli. Azerbajdzsánban a pszalmodizáló dallamok, elő-elő
bukkannak, de kivételnek számítanak. Itt általában is ritka a határozottan
ereszkedő négyrészes dallamfelépítés, ami a magyar anyagban egészen általános,
és a törökországi dallamoknak is mintegy felére jellemző.
[50] Beliaev (1975), Sipos (2012b)
[51] Sipos (2001a)]
[52] Vikár (1993)
[53] Erzakovič (1966, 1979, 1995)
[54] Sipos (2001c)