Click here to load reader
Upload
sipka-bence
View
262
Download
1
Embed Size (px)
DESCRIPTION
egy pályázatra küldtem be...nem nyert..
Citation preview
Az emberi vér
Az emberi vérTartalomjegyzék
1. Bevezetés..................................................................................................2
2. A vér és a vallás.......................................................................................2
2.1. Teremtéstörténetek...............................................................................................2
2.2. Áldozat az isteneknek...........................................................................................3
2.2.1. Görög-római kultúrkör................................................................................3
2.2.2. Ősmagyar vallásvilág..................................................................................5
2.2.3. Véres áldozat napjainkban..........................................................................5
2.3. A vér és a kereszténység......................................................................................6
2.3.1. Ószövetség...................................................................................................6
2.3.2. Újszövetség..................................................................................................6
3. A vér és a művészetek.............................................................................7
3.1. A korai kereszténységtől napjainkig....................................................................7
3.2. Napjaink művészete.............................................................................................8
4. A vér és a társadalmi hierarchia............................................................8
5. A vér és a tudomány................................................................................9
5.1. Az ókor és középkor.............................................................................................9
5.2. Az újkortól napjainkig..........................................................................................10
5.2.1. A vér felépítése, funkciói.............................................................................10
5.2.2. Tudományosan nem igazolt elméletek.........................................................12
5.3. A vérrel kapcsolatos betegségek..........................................................................12
5.3.1. Leukémia (fehérvérűség).............................................................................12
5.3.2. Vérszegénység (anémia)..............................................................................13
5.3.3. Vérmérgezés (sepsis)...................................................................................13
5.3.4. AIDS ...........................................................................................................135.3.5. Vérzékenység (hemofília).............................................................................13
5.4. Érdekességek a vér betegségeivel kapcsolatban..................................................13
6. Befejezés...................................................................................................14
1
Az emberi vér
Az emberi vér
1. Bevezetés
„A vér egészen furcsa nedv.” Mondja Mephisto Goethe Faustjában. A történelem, a
művészetek és a tudomány is ezt bizonyítja. Az emberi testen belül keringve az élet, a jó, az
egészség, míg testen kívülre jutva a sebesülés, betegség, halál fogalmak kapcsolódnak hozzá.
Emberek százainak adott motivációt művészeti alkotásokhoz, ugyanakkor okot az
emberirtásra, hitet valamelyik istenben, megbocsátást és életet. Azt, hogy ez a folyadék más,
mint a többi, mi sem árulhatja el jobban, mint hogy a legtöbb nyelvben jó néhány vérrel
kapcsolatos kifejezés van, mint például: véremben van, forróvérű, megfagy a vér az ereiben,
megőrzi a hidegvérét, rossz vért szül, vérszagot érez, vért izzad, kiszívja a vérét, véresen
komoly, kékvérű, a vér nem válik vízzé, valami vért kíván, vér tapad a kezéhez, vérrel kell
lemosni, vérlázító stb. A természetben számos növény neve tartalmazza a vér szót: véreslapu,
véresfű, véralma, vértő, vérfürt, vérfű stb. A vér szinte valamennyi vallásban felbukkan
szimbolikusan vagy valóságosan. Az inkák emberáldozat kultuszától Krisztus Szent Vérének
tiszteletéig. Szicíliában a vérbosszútól, máshol a vérfertőzésektől vagy AIDS-től hangos a
sajtó. A vér kutatásával és betegségeinek gyógyításával önálló orvosi tudományág
foglalkozik, a hematológia. Vérátömlesztéssel évente több millió embernek mentik meg az
életét.
Célkitűzésem az volt, hogy a vérrel ne leszűkítve, „csupán” mint biológiai anyaggal
foglalkozzam, hanem tágabb értelemben, annak a vallásban, művészetekben és a
társadalomban betöltött szerepét is megpróbáljam értelmezni. A témát azért választottam,
mert érdekel a vér, mint anyag és a vér, mint szimbólum is.
2. A vér és a vallás
2.1. Teremtéstörténetek
A legtöbb vallásban, kultuszban a vér misztikus szerepet tölt be.
Teremtéstörténeteknek gyakori eleme. Csak pár példa Gudrun Schury–Az életető nedv1 című
könyvének gyűjtéséből: „ az egyiptomi Halottak könyve, amely elbeszéli, hogy Hu és Sa, az
új istenek abból a vérből keletkeztek, amely Ra, Napisten megsebzett falloszából csöpögött;
az azték Quetzalcoatl pénisz-vér csöppekkel termékenyítette meg Cihuacoatl istennőt a
1 (Gudrun S. 2004. 18-19.o.)
2
Az emberi vér
világteremtésének kezdetén; a dél-venezuelai yonomami mítoszban Periboriwas, a
holdszellem úgy teremtette meg az emberiséget, hogy a vérét a földre folyatta. Vannak
skandináv mítoszok, melyekben a világtenger vérből keletkezett, s olyan indonéz, polinéz
vagy indián hagyományok, amelyek szerint az emberek vérrögökből lettek teremtve. A görög
mitológia a Zeusz fejéből kipattant Pallasz Athéné vagy a hullámokból kikelt Vénusz
születésének keletkezésmítosza mellett szintén ismer hasonló változatokat: az erünniszek
(akárcsak a gigászok) a kasztrált Uránosz vércsöppjeiből keletkeztek…” A vért a mítoszokban
nem lehet helyettesíteni semmilyen más folyadékkal, mert azzal elvesztené misztériumát,
varázsát.
2.2. Áldozat az isteneknek
Az áldozat, a vallásokban elengedhetetlen, mert lényege, hogy az ember kifejezze
alárendeltségét az istenekkel szemben és, hogy biztosítsa azok jóindulatát. Erre azért volt
szükség, mert az ember saját hasonlatosságára formázta isteneit (vagy fordítva). Vagyis az
istenek is „emberek”, akkor adnak, ha ők is kapnak valamit.
Leegyszerűsítve a kérdést alapvetően két fajta áldozat van. A vértelen és a véres. Az
utóbbi sokkal erősebbnek és szentebbnek tűnt az emberek szemében, mint pusztán az étel,
ital, arany vagy más értékek feláldozása. Jakob Grimm a Deutsche Mythologie-ban2 írja a
következőt: „amit az isteneknek felajánlhatunk a növények birodalmából, az ártatlan és tiszta,
ám nem olyan erős, mint az állatáldozat. A kiáramló vér, a kioltott élet, úgy tűnik erőteljesebb
kötő és engesztelő hatást vált ki.” A véres áldozat, hol, mint a legszentebb, hol, mint tiltott
rituálé jelenik meg a vallásokban. Kiemelt fontosságú a görög-római kultúrkörtől, az
ősmagyar lóáldozatokig ugyanakkor tiltott a buddhizmusban.
2. 2. 1. Görög-római kultúrkör
A görög kultúrának része volt az emberáldozat. Homérosz Iliászában Agamemnón
saját lányát, Iphigéniát áldozta (volna) fel, hogy a görög seregek Trójába hajózhassanak. A
visszautat pedig más forrás szerint Polyxena halála váltotta meg. Nagy csaták előtt is áldoztak
embereket, ha azok önként felajánlották magukat. Vannak leírások, amikor valakinek a
temetésekor is áldoztak embert, azonban valószínű, hogy ez nem annyira az isteneknek szólt,
hanem a halott lelkét, vagy még inkább az élők bosszúvágyát elégítette ki. Az emberáldozat a
rómaiaknál is előfordult, hivatalosan Kr. e. 97-ben tiltották be.
2 (Jakob Grimm. 1981. 34-45.o)
3
Az emberi vér
Mindvégig gyakori volt azonban a véres állatáldozat, amely formáját tekintve a
leghatékonyabbnak tűnt, a vérben feltételezett életerő miatt. Ugyanakkor, közönséges lakoma
miatt szégyelltek volna állatot levágni, ezért az isteneknek adandó ajándék ürügyként is
szolgált. Az állat kiválasztása függött attól, hogy melyik istennek ajánlják. A férfi isteneknek
általában hímet, az istennőknek pedig nőstényt. Poseidonnak bikát vagy lovat, Dionysosnak
bakkecskét, Aphroditének galambot stb. Ha az égieknek áldoztak, a vért az oltár köré, ha az
alvilágiaknak, árokba öntötték. Rómában a nagy jelentőségű ünnepek során, több állatot is
feláldoztak, ezt nevezték hekatombának. A második pun háború idejében például, az istenek
jóindulatának megnyeréséért 300 bikát öltek le egyszerre. Az állatnak szépnek és hibátlannak
kellett lennie. Egyedül Spártában, ahol a dór egyszerűség uralkodott, lehetett hibásat áldozni.
A görög és római időkből leírások maradtak, hogy hogyan kell állatot ajánlani az isteneknek.
A rituálét hosszú procedúra előzte meg: mosakodás, imádkozás, megtisztulás, átöltözés. Mai
szemmel aligha nevezhető humánus eljárásnak az állat következő módon történő levágása.
Ezeket a sorokat Prudentius vetette papírra Peristephanon Liber című himnuszában3 egy bika
feláldozásáról, Kr. u. 387-ben.
„A díszes öltözetű főpap az áldozat elvégzéséhez egy gödörbe ereszkedik le. Fölötte
faemelvényt állítanak, melynek gerendái között hasadékokat hagynak, majd az alját egy éles
szerszámmal több helyütt átlyukasztják. Egy virágfüzérekkel díszített bikát vezetnek a gödör
fölé, majd egy megszentelt áldozati tőrrel megnyitják a mellkasát; a mély sebből sugárban
ömlik a forró vér, és gőzölögve csorog a gerendákra. A véreső számtalan nyíláson ömlik a
gödörben álló papra, aki megpróbálja testével és öltözetével ennek az esőnek minden cseppjét
fölfogni. Fejét hátra hajtva tartja arcát, orrát, orrlukait, ajkát, szemeit a vérnek, kinyújtott
nyelvvel iszik belőle, míg egész teste tele nem szívja magát sötét vérrel.”
2.2.2. Az ősmagyar vallásvilág
Az ősmagyar rituáléknak is része volt az állatáldozat. Anonymus írja, hogy „Tarcal
hegyén kövér lóval áldoztak”4 és hogy Ungvárt bevévén „a halhatatlan isteneknek nagy
áldozatot mutattak be”5. A ló szent állat volt. Csata előtt a táltos fehér lovat áldozott, hogy
3 (Gudrun S. 2004. 57.o.)
4 (Anonymus: Gesta Hungarorum 1977. 94.o.)
4
Az emberi vér
elnyerje az istenek tetszését. Azonban a vér lebocsátása külön nem kapott hangsúlyt, az állatot
általában máglyán égették el.
Őseink a vérrokonság mellett, a vérszerződéssel szentesített köteléket ugyanolyan
fontosnak tartották. A vérszerződés a hagyomány szerint, a magyarság első alapszerződése. A
szerződést a hét vezér kötötte Etelközben. Anonymus Gesta Hungaroruma szerint6: Álmos,
Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm, oly módon, hogy a szerződésben vállalt
kötelezettségeik megerősítéseképpen vérüket egy edénybe csorgatták és ott összekeverték.
A nyugati kultúrába való beolvadásunkkor az új vallást is fel kellett vennünk, mely
közel sem volt „vérszegény”.
2.2.3. Véres áldozat napjainkban
2008 novemberében egy Nepálban tartózkodó magyar utazó ezt írta blogjában7
(általam szerkesztve és stilizálva):
Katmandu-völgy lakosai (newari népcsoport) éppen ünnepeltek itt és a környékbeli
templomokban, ami füstöléssel, virághintéssel és vízibivalyok leölésével járt. A mit sem sejtő
áldozati állatot a szentély elé terelték, a lábait gúzsba kötötték majd szarvainál fogva addig
feszítették hátra a fejét, amíg az a lapockáihoz szorult. Ekkor a tehetetlen bivaly nyakát egy
éles késsel elvágták. A kispriccelő vér több méteres távolságban beterítette a közönséget.
Rövid időn belül a vér, tócsákban állt az utcán. Az emberek vért kenték mindenre, amire
áldást akartak arra az évre.
Ezek szerint a véres állatáldozat legalább olyan „hétköznapi” dolog Nepálban, mint
Európában az Eukarisztia.
2.3. A vér és a kereszténység
A kereszténység alapja a Biblia, mely bővelkedik véres történetekben és fontos, vérrel
kapcsolatos teológiai mondanivalókat hordoz.
2.3.1.Ószövetség
5 (Anonymus: Gesta Hungarorum 1977. 91.o.)
6 (Anonymus: Gesta Hungarorum 1977. 84.o.)
7 (http://ongo.hu/elmenybeszamolok/3262 2010. 02.11.)
5
Az emberi vér
Káin és Ábel történetében, Ábel bárányt, Káin pedig a föld termését ajánlja föl. Isten
azonban csak Ábel áldozatára tekint, ebből logikusan következik, hogy Isten számára
fontosabb az állatáldozat, mint a növény vagy más.
A Bibliában a vér az életet jelenti, de veszélyt is hordozhat. A vér és az élet
szentségére a következő vers vonatkozik:
1Móz9,5 A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon
kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét.8
Mózes vérré változtatja a Nílus vizét. Vérrel kenik meg az ajtókat, amikor a halál
angyala eljön, hogy véghezvigye az Úr akaratát. A zsidók nem esznek fojtott állatot (benne
van a vér) a következő versekre hivatkozva.
1Móz9,4 De a húst az éltető vérrel együtt ne egyetek.
3Móz7,26-27 Vért egyáltalán ne egyetek lakóhelyeiteken sehol, se madárét, se állatét.
Ki kell irtani népe közül az olyan embert, aki bármilyen vért eszik.
2.3.2. Újszövetség
Az újszövetség vérrel köttetett. Jézus így szól Máté 26,28-ban:
„Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik a bűnöknek
bocsánatára.”
Vagyis Jézus vére az ár, amely eltörli a büntetést, amit érdemelnénk bűneinkért. Jézus
szavaival, vérré változtatta a bort az utolsó vacsorán. Ez sok fejtörést okoz a teológusoknak.
Vajon átváltozatás után anyagát tekintve valóban Jézus vére lesz-e, vagy csak jelképezi azt?
A katolikusok átváltoztatás után a miseborhoz vizet is öntenek. Egyrészt, mert Jézus
sohasem itta tisztán a bort, másrészt Jézus oldalsebéből vér és víz folyt. Ez vallási,
metaforikus síkon az isteni és az emberi természet egyesülését jelképezi Jézusban. Jn 5,6 ezt
írja róla: „Ő az, aki vér és víz által jött, Jézus Krisztus.”
3. A vér és a művészetek
8(Az idézeteket a Magyar Bibliatanács által fordított 1992-es Bibliából vettem.)
6
Az emberi vér
A vér a művészetekben megjelenhet mint szimbólum, amely az életre, halálra
vonatkozóan közvetít üzenetet. Ugyanakkor áttételes jelentést hordozva, időnként felbukkan a
műalkotás anyagaként, eszközeként. A „vérrel írt” kifejezésünk ez esetben a konkrét
valóságot tükrözheti.
Goethe Faustjában a kétfajta megjelenés ötvöződik, hiszen a műalkotásban a
főszereplő, Dr. Faust, saját vérével írja meg az egyezséget. „Tintád pedig legyen egyetlen
cseppnyi vér.”9
3.1. A korai kereszténységtől napjainkig
Henryk Sienkiewicz híres könyvében a Quo Vadis-ban, az ősegyház küzdelmét
mutatja be Rómával, benne tengernyi vérrel és vértanúk ezreinek halálával. A vértanúk halála
és vére adta az alapot, amelyre az egyház épült.
Ha vérrel kapcsolatos képzőművészeti alkotásokat akarunk keresni, akkor a XVIII-
XIX. sz.-ig főként csak keresztény témájú műveket találunk. Dalokat, himnuszokat Krisztus
Szent Véréről, festményeket vértanúk haláláról és freskók százait, rengeteg vörös festéket
felhasználva.
3.2. Napjaink művészete
Amíg Goethe csak főhőse kezébe adja a vérbe mártott tollat, addig a XX. sz. közepén
az avantgárd alkotók a vért mint anyagot emelték be a művészetbe, minden hozzá tartozó tabu
ledöntésével, sokszor mások erkölcsi, vallási értékrendjét durván megsértve, semmibe véve.
1961-ben Yves Klein női testlenyomatokatkészített bikavérrel. Marc Quinn saját
véréből formázta meg életnagyságú mellszobrát (vérét kisebb adagokban levéve,
megalvasztva majd megfagyasztva). Thomas Lehnerer és Rudolf Blutes marhahúsból vágott
ki egy emberfejet és azt egy vasrúdra tűzte. Jana Sterbak, „Vanitas Flesh Dress for Albino
Anoretic” műve nem más, mint egy nyers marhahúsból összevarrt ruha egy fiatal nőn.
Günther Brush számára saját teste a festék és a festővászon egyben. Hermann Nitsch (akit
9 (J.W. Goethe Faust Jékely Zoltán. Budapest, 1986 74. o.)
7
Az emberi vér
Nietzsche-nek becéztek) bárányokat belezett ki, verte szét a fejüket, majd hempergett meg a
vérükben, mindeközben keresztény szimbólumokat is felhasználva, mélyen megbántva,
provokálva a keresztény embereket. Yukio Mishima japán költő saját halálát vitte nyilvánosan
színre, amikor főműsoridőben, hasba szúrta, majd szeretőjével lefejeztette magát. Halálát
egész munkássága összegzéseként, a szépség, a szerelem és a vér apoteózisának szánta.
Az előbbi példákból jól látható, hogy a vér nem csak a legszentebb anyag, hanem a
művészetek révén a tabuk ledöntésének legjobb eszköze is lehet.
4. A vér és a társadalmi hierarchia
Nem mindegy, hogy milyen a vér színe. Sőt, lehetséges, hogy egyes emberek vére
értékesebb, mint másoké? A kasztíliai nemesség számára nagy jelentősséggel bírt, hogy az ő
világos bőrükön átsejlettek a kékes erek. Kék vérük van, gondolták, vagyis semmilyen
közösség nincs köztük és a zsidók, vagy négerek között. A spanyol kifejezésből származik:
„sangre azul” azaz a kék vér. A nemesi vér gondolata a franciákat is megragadta. Náluk ez
„sang bleu”. A németeknél 1810-től jelent meg ez a kifejezés. Az első világháború után, már a
német faj vére vált értékessé. A felsőbbrendűséget biztosító zálogként... Az angoloknál a
királyi család neve „The Royal Blood” vagy „The Blood”. A felsőbbrendű vér gondolata
nálunk is jelen van, amikor valaki a tiszta magyar vérről beszél, kirekesztve ezzel más
etnikumokat.
Napjaink egyik legsikeresebb könyvében, a Harry Potter-ben, is felbukkan ez a
kettősség, azaz vannak „aranyvérű” varázslók és a közönséges emberek, azaz muglik
gyermekei, a „sárvérűek”.
A történelem is bizonyítja, hogy az uralkodó házak életében egy ország sorsát is
befolyásoló jelentősége volt, lehetett, a vérszerinti származásnak. Magyarország történetében
is meghatározó szerepet játszottak az örökösödési viszályok. (Árpád-ház)
5.A vér és a tudomány
5.1. Az ókor és középkor
Hippokrates nevéhez fűzhető a négy testnedv elmélete. Következetes és logikus
rendszert alkotott, amely aprólékos megfigyeléseken alapult. Lényege, hogy az ember
testében négy fő testfolyadék van: a vér, sárga epe, fekete epe és a nyálka. Minden betegség
8
Az emberi vér
okának a testnedvek aránytalan elosztását tartotta. Amikor az ember egészséges, a négy nedv
aránya kiegyensúlyozott, ha beteg, akkor ez a testnedvek rossz arányára vezethető vissza.
Ugyanez vonatkozik a lelki folyamatokra is. Akikben a vér kerül túlsúlyba (szangvinikus),
lobbanékonyak. A sárgaepés emberek (kolerikus) jó kedélyűek, barátságosak, és hajlamosak a
túlzott jovialitásra. A nyálkások hajlanak a restségre (flegmatikus). A fekete epések vannak a
legrosszabb helyzetben, mivel ők búskomorak, mélabúsak, hajlamosak az öngyilkosságra és
megőrülésre (melankolikus). Ők azok viszont, akik a művészetekre és a filozófiára
fogékonyak. Ez az elmélet Európában annyira elterjedt és olyan mértékig meghatározóvá vált,
hogy még a XVII-XVIII. sz.-ban is követőkre talált. Hatása pedig még ma is érezhető.
Bár William Harvey 1645-ben leírta a vérkeringést és ez a négyes elmélet megdőlt, de
mégis tovább élt, csak átfogalmazódott a vér különböző állapotaira vonatkozóan. A gyakorló
orvosok abból indultak ki, hogy a betegségeket valamelyik testnedv, vagy a vér rossz aránya
okozza, ezért az uralkodónak tartott folyadék csökkentésével akartak segíteni. A mindenre
alkalmazott általános gyógymód az érvágás volt. Douglass Star biológus a következőt írja
erről: „az orvosok minden elképzelhető betegség esetén eret vágtak a páciensükön:
tüdőgyulladásnál, különféle eredetű lázak, vagy hátfájás miatt, máj és lépbetegségekben,
reumás panaszoknál, fejfájásoknál és mélabú ellen, valamint egy olyan különleges
betegségnél, amelyet „bágyadtságnak” neveztek.”10
5.2. Az újkortól napjainkig
Az ereinkben folyó vér egy szövetünk. Első hallásra ellentmondásosnak tűnik,
azonban a vérnek is megvannak a szövetekre jellemző tulajdonságai: sejtekből és sejtek
közötti állományból (vérplazmából) épül fel, és nélkülözhetetlen életfunkciókat biztosít. A vér
funkcióinak megismeréséhez alapvető felfedezésekre volt szükség. Elsőként említendő,
William Harvey 1645-ben megjelent nagy összefoglaló műve az Exercitatio Anatomica de
Motu Cordis et Sanguinis in Animalibus (Anatómiai esszé a vér és a szív mozgásáról az
állatokban), amely pontos leírást adott a vérkeringésről. Ezt követően mind több és több
kutatási eredmény látott napvilágot a vér szerkezetére, sejtes elemeire, funkciójára és
összetételére vonatkozóan. Az egyes emberek vére közötti különbséget meghatározó
felfedezést 1901-ben Karl Landsteiner tette, a vércsoportok leírásával. Wienerrel közösen
1937-ben az Rh-faktor felfedezésével a vér egy újabb nagyon fontos tulajdonságát is
azonosították.
10 (Dougless Starr. 1999. 34-36.o.)
9
Az emberi vér
5.2.1. A vér felépítése, funkciói
A vér alkotó elemeit két részre lehet osztani, a sejtközötti állományra és a sejtes
elemekre. A sejtek közötti állomány a vérplazma, a sejtes elemek: a vörösvértestek,
fehérvérsejtek és a vérlemezkék. A szervezet szigorúan szabályozza a sejtes és folyékony
elemek arányát, koncentrációját, ezért a vér kiváló diagnosztikai eszköz a szervezet állapotára
vonatkozóan. Bármilyen változás fontos információkat ad az orvos számára, a bekövetkező
kóros jelenségekről. Feladatai: az oxigén és az anyagcseretermékek szállítása, a kórokozók
elleni védekezés, a véralvadás révén a sérülések helyreállítása és a szervezet egyensúlyának
(homeostasis) biztosítása.
A vérplazma 90% víz. A maradék rész ionok és szerves molekulák. Az ionok között
megtalálhatóak a Na+, K+, Ca2+, Cl-, HCO3- stb. Szerves molekuláit két csoportba osztották. A
kisebb szerves molekulák az anyagcsere termékek: glükóz, aminosavak, karbamid, húgysav.
A másik rész pedig a plazmafehérjék. Három alcsoportjuk van: albuminok: egyszerű fehérjék
(csak aminosavakból állnak). A vér ozmolaritásának biztosításában, valamint a zsír és
epesavak szállításában játszanak szerepet. A globulinok már összetett fehérjék, vagyis
aminosavakon kívül, más alkotórészeik is vannak. A kórokozók elleni védekezésben és
különböző anyagok szállításában segítenek. A harmadik csoport a fibrinogén, ami a
véralvadásban játszik fontos szerepet.
A vér további fontos alkotó részei a sejtes elemek. Ezeknek egy része nem teljes
értékű sejt. A vörösvérsejtekből (erythrocyták) hiányzik a sejtmag, ezért ezek helyesebben
vörösvértestek. A vérlemezkék (thrombocyták) cytoplazama daraboknak felelnek meg. Ezen
két sejt típus az, ami csak a keringési rendszeren belül mozog és normál körülmények között
nem hagyja el annak területét. A fehérvérsejteknek (leukocyták) ezzel szemben a vér csak
átmeneti tartózkodási hely.
Erythrocytából egy köbmilliméterben 4-5 millió darab van. A szervezet összes
vörösvértestének összfelszíne 3800 négyzetméter. Percenként 160 millió képződik a
csontvelőben. Alakjuk felülről korong, keresztmetszetben piskóta alakú. Nem teljesen merev,
rugalmasan deformálódhat. Erre akkor van szükség, amikor egy nála kisebb kapillárison kell
átnyomódnia. Belső része sötétnek és finoman szemcsézettnek látszik a nagyszámú
hemoglobin következtében. A vöröscsontvelőben képződnek. A képzési idő 4-5 nap. A
képződés során csökken nukleinsav tartalmuk, sejtmagjuk az utolsó fázisban kilökődik.
10
Az emberi vér
Hemoglobin tartalmának köszönhetően tud oxigént szállítani (oxid-hemoglobin). Az
oxigénszállítást a környezet oxigéngáz nyomása szabályozza. Kis oxigénnyomásnál a
szövetek között leadja, tüdőhólyagocskáknál felveszi. A vérbe kerülő szén-dioxid fizikailag és
kémiailag van jelen. A tüdőbe érve a széndioxid a léghólyagocskákba diffundál. A
vörösvértestek élettartama 120 nap, elöregedésükkor a lép vonja ki őket a forgalomból.
A vérlemezkék a vöröscsontvelőben képződő sejtekből kialakuló sejtplazma
töredékekből származnak. Sejthártya veszi őket körül. Sérülés esetén az érbelhártya
(endothel) folytonossági hiánya indítja meg azt a komplex folyamatot, amit véralvadásnak
hívunk. Feladatuk tehát, a vérzés csillapítása, melyet a környező szövetek és az érfal eredeti
állapotának visszaállítása követ. Élettartamuk 8-11 nap, számuk pedig
250-300000/köbmilliméter.
A vér egyetlen teljes értékű sejtes eleme a leukocyták csoportja. Ezeknek van
sejtmagjuk, sejtszervecskéik és nincs hemoglobin tartalmuk. Csupán 5% tartózkodik a vérben
(4-9000 /köbmilliméter). Három csoportjuk van: granulocyták, monocyták, lymphocyták.
A granulocyták néhány napig élnek és a vöröscsontvelőben képződnek. Képesek
önálló amöboid mozgásra. A hajszálerekből kiléphetnek, a kórokozókat bekebelezéssel
pusztítják el. Szintén a vöröscsontvelőben képződnek a monocyták. Méretük nagyobb és a
kórokozókat szintén bekebelezéssel ártalmatlanítják. A harmadik csoport a lymphocyták. A
nyirok szervekben alakulnak ki. Feladatuk, hogy egy-egy idegen anyagot felismerjenek és
hatástalanítsanak.
5.2.2.Tudományosan nem igazolt elméletek
Egyes elméletek szerint vércsoportunk meghatározhatja szervezetünk működését:
tápanyag szükségleteit, várhatóan kialakuló betegségek kockázatát, sőt még
személyiségjegyeinket is. Erről ír, egyesek szerint minden tudományos alap nélkül, Dr. Peter
D’Adamo „A vércsoportja meghatározza az életét”, illetve a „ Négy vércsoport-négy stratégia
az egészséges életért” című könyveiben. Ez az elmélet, a tudományos bizonyítékok hiánya
ellenére, mindinkább terjed a világon.
5.3. A vérrel kapcsolatos betegségek
A vér rendkívül bonyolult struktúra, amelyben a bekövetkező bármilyen kicsi változás
a szervezet egészében elváltozásokat okoz. A szervezet szigorúan szabályozza ennek
11
Az emberi vér
összetételét, működését, koncentrációját. Amikor ez a szabályozás kóros irányba változik,
vagy a vér összetételének változása már nem kontrollálható, akkor beszélünk a vérrel
kapcsolatos betegségekről. Az öt legismertebb betegség: leukémia, vérszegénység,
vérmérgezés, AIDS és a vérzékenység.
5.3.1. Leukémia (fehérvérűség)
A vér és a nyirokképző rendszer egész szervezetre kiterjedő daganatos
megbetegedése., melynek során éretlen fehérvérsejtek keletkeznek nagy számban. Ezek nem
képesek pótolni az érett sejteket, ezért a szervezet védekezőképessége folyamatosan csökken.
A beteg könnyen kap el fertőzéseket, betegségeket és lassú vagy gyors leépülés következik
be, lesoványodik, vére pedig szürkés-vörös színű lesz. Kezelés nélkül biztosan meghal.
Bármely korban előfordulhat, fiatalok között gyakoribb.
5.3.2. Vérszegénység (anémia)
A vér oxigénszállító képességét jelentősen korlátozó betegség, amely, az oxigén
szállításához szükséges vas hiánya vagy a vörösvérsejtek képződésének csökkenése, esetleg
fokozott pusztulása, illetve elvesztése miatt következik be. Vas és B vitamin pótlással,
vérátömlesztéssel kezelhető.
5.3.3. Vérmérgezés (sepsis)
Szigorú értelemben véve nem a vér betegsége, hanem inkább a szervezetet elárasztó
baktériumok vagy az általuk termelt méreganyag (toxin) következtében kialakuló, az életet
közvetlenül veszélyeztető állapot. A baktériumok elleni gyógyszerek, antibiotikumok,
segítségével, illetve a fertőzés forrásának kiiktatásával, időben beavatkozva gyógyítható.
5.3.4. AIDS (Acquired Immune Deficiency Syndrome = szerzett immunhiányos
tünetegyüttes)
12
Az emberi vér
Szintén nem egyértelműen a vérhez köthető megbetegedés, hanem inkább a
vírusfertőzés következtében, a szervezet immunrendszerének legyöngülése miatt kialakuló és
a bekövetkező fertőzések miatt halálhoz vezető állapot. Sajnos a vírusfertőzés vagy más
kórokozók átvitele vérátömlesztés során is bekövetkezhet, így éppen az életmentő
beavatkozás is okozhatja. Ma még nincs rá gyógymód.
5.3.5. Vérzékenység (hemofília)
Örökletes megbetegedés, amely a vér alvadékonyságának csökkent volta, hiánya miatt
vérzéseket, akár elvérzést is okozhat. Jellemzően férfiak megbetegedése. A betegséget kiváltó
ok nem gyógyítható, viszont a hiányzó véralvadási faktorok pótlásával a beteg élete
meghosszabbítható.
5.4 Érdekességek a vér betegségeivel kapcsolatban
Egy kenyai származású kutató érdekes összefüggést fedezett fel vizsgálatai során.
Afrikában, azokon a területeken, ahol a malária, az anopheles szúnyog nőstényei által
terjesztett élősködő (plazmódium falcifarum) által okozott betegség gyakori, kiugróan magas
az úgynevezett sarlósejtes vérszegénység előfordulása. A kutatások igazolták, hogy ennek az
örökletes betegségnek a heterozigóta hordozói, akiken a vérszegénység nem fejlődik ki,
védettek a malária ellen. A jelenség oka tehát a természetes szelekció, hiszen a malária
egyébként, kezelés nélkül, halálos betegség. Ez a kedvező szelekció azonban az Amerikába
szállított rabszolgák utódaiban visszájára fordul, hiszen itt nem a malária, hanem a
homozigóta hordozókban kialakuló sarlósejtes vérszegénység fenyegeti őket.
Amikor 1495-ben VIII. Károly francia király csapatai elfoglalták Nápolyt, jelent meg
először tömegesen a vérbaj vagy más néven szifilisz (lues), vagy ahogyan az egész világ
nevezte, -a franciákat kivéve- morbus gallicus, „franzúz nyavalya”. Ezt a betegséget a
treponema pallidum nevű baktérium okozza. A betegség döntően nemi érintkezés útján terjed.
A történelem folyamán olyan híres személyiségek szenvedtek ebben, mint például: Nietzsche,
Maupassant, Lord Byron, Heine, Ady illetve Lenin és például Leonyid Brezsnyev. A vérbaj
elleni első hatásos gyógyszert, a salvarsant, Erlich fedezte fel. Ezt a vegyületet az első
világháborúban már tömegesen alkalmazták intravénásan a katonák gyógykezelésekor.
Dr. Paul Linser fedezte fel, hogy a vénás injekciót követően számos esetben, az érszakaszban
a vér megalvad, majd az ér felszívódik, eltűnik. Ezt a megfigyelést alapul véve kezdték el,
Raymound Tournay, illetve Karl Sigg, az alsó végtagi visszérbetegség injekciós kezeléssel
13
Az emberi vér
történő gyógyítását. Ezt a terápiát mind a mai napig alkalmazzák, így közvetetten a vérbaj
tömeges előfordulása vezetett egy népbetegség gyógyításának lehetőségéhez.
6. Befejezés
A vér, pogány vallási szertartások nélkülözhetetlen kelléke, isteneknek szánt kiengesztelő
áldozat hangsúlyos eleme.
A vér különleges körülmények között bűneink bocsánatának szent záloga.
A vér élet és halál szimbóluma, a művészi önkifejezés sajátos eszköze.
A vér életfontosságú szervünk, mely folyékony és alakos elemeket tartalmazva, biztosítja az
oxigén és az anyagcseretermékek szállítását, segít a kórokozók elleni védekezésben, lehetővé
teszi a sebek gyógyulását, ugyanakkor alapfeltétele szervezetünk belső egyensúlyának.
Melyik megállapítás igaz? Mindegyik. Önmagában azonban egyik sem fejezi ki azt a
bonyolult fogalomrendszert, melyet a vér közvetlenül és áttételesen magában hordoz.
Nos valóban. „A vér egészen furcsa nedv.”
Sipka Bence
14
Az emberi vér
Felhasznált irodalom
Anonymus: Gesta Hungarorum. Béla király jegyzőjének könyve a
magyarok cselekedeteiről/Hasonmásmás kiadásban megjelentette a
Magyar Helikon, Pais Dezső fordításában, Budapest, 1977.
Goethe, J. W.: Faust. Budapest, 1986.
Homérosz: Odüsszeia, Európa, Budapest 1967.
Magyar Imre: Rövid belgyógyászat, Medicina, Budapest, 1981.
Röhlich Pál: Szövettan, Semmelweis Egyetem Képzéskutató,
Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ, Budapest, 2002.
Schury, Gudrun: Az éltető nedv. A vér kultúrtörténete. Kalligram, 2004.
Sienkiewicz, Henryk: Quo Vadis. Európa, Budapest, 1979.
Stemmer Robert: Scelrotherapy of varicose veins, Sigvaris, Strasbourg,
1990.
http://ongo.hu/elmenybeszamolok/3262 (2010. 02. 11.)
http://mek.niif.hu/03400/03410/html/341.html (2010. 01. 23.)
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81ldozat_%28vall%C3%A1s%29
(2010. 2. 20)
http://free.x3.hu/tetelek4/tetelek/BIOLOGIA/Az%20emberi%20v%E9r.doc .
(2010. 01. 02.)
15