Sigmund Freud és a klasszikus

pszichoanalízis

Pszichoanalízis = lélekelemzés

Egy ember műve? Freud óta változatlan? Divatjamúlt? Kultusz, mely csak a

beavatottaké?

Mi a pszichoanalízis?

Kutatási módszer, amelynek segítségével beszéd-megnyilvánulások, cselekvések és imaginárius képződmények (álmok, fantáziák, kényszerképzetek stb.) tudattalan jelentéséit rekonstruálhatjuk

Kezelési módszer, amely kommunikáción, interszubjektív kapcsolaton alapul

Metapszichológiai rendszer, amely a normális és a patologikus folyamatokról alkotott elképzeléseket tartalmazza.

A pszichoanalízis történeti gyökerei XIX. század vége: hisztéria kutatása Charcot: Salpêtrière

A probléma: a gondolat, amely kívül van a tudaton Janet, Breuer és Freud a hisztéria okait kutatta: trauma-

eredet! A hisztériás paciensek tünetei enyhíthetők, ha a

pacienssel feltárják és kimondatják a traumatikus emlékeket és az ezzel járó intenzív érzéseket! „katarzis” „pszichoanalízis”

„…azt a tézist terjesztem elő, mely szerint minden hisztériás eset mélyén egy vagy több idő előtti szexuális élmény rejtőzik; olyan élmények, amelyek ugyan a korai gyermekkor részei, ám amelyek pszichoanalitikus munkával az eltelt évtizedek után is reprodukálhatók. Úgy hiszem, e felfedezés komoly jelentőséggel bír; az ideggyógyászat tudományán belül ez caput Nili fontosságú eredmény.”

(S. Freud: A hisztéria etiológiája, 1896.)

Freud elméletének további alakulása Freud megtagadta a hisztéria trauma-eredetét Breuerrel együtt felismerték, hogy a tünetek

tartós megszüntetésében annak van a legnagyobb jelentősége, hogy a tudattalan élményanyag hozzáférhető legyen maga a paciens számára!

Szabad asszociáció módszere

(álomelemezés, elhárítás, ellenállás)

A psziché topográfiai modellje A tudattalan az elfogadhatatlan gondolatok és érzések

tárháza. Közvetlenül, akaratlagosan nem hozzáférhető a tudatosság számára, de hatást gyakorol a viselkedésre, rejtett módon megnyilvánul.

A tudatelőttes elfogadható és tudatosulni képes gondolatokat és érzéseket tartalmaz, melyek a jelenben éppen nem tudatosak, de hozzáférhetőek. A normál emlékezet.

A tudatos az adott időben éppen átélt érzéseinket és gondolatainkat tartalmazza. Az a lelki terület, amiről pillanatnyilag tudomásunk van, amit szavakba vagyunk képesek önteni. (A jéghegy csúcsa.)

A psziché strukturális modellje

Ösztönén (ősvalami, id) Én (ego) Felettesén (superego)

Az id jellemzői A személyiség ősi, velünk született része Valamennyi öröklött jellemzőnket tartalmazza: ösztönöket,

melyek szorosan kapcsolódnak a biológiai szükségletekhez Tartalmazza a testi és lelki működésben felhasználható összes

energiát Irracionálisan, az örömelv alapján működik Reflex-tevékenységek által csökkenti a feszültséget, másrészt

elsődleges folyamatok révén teljesíti vágyait Fő hajtóereje a libido (életösztön) Később másik hajtóerőt is leírt Freud: halálösztön

Az ego jellemzői A szabályozó műveletek gyűjtőhelye Az idből származik, annak energiáit használja Realitáselv vagy valóságelv alapján működik A viselkedés racionálisnak tekintett oldala az ego

megnyilvánulása Mérlegel, halaszt Másodlagos folyamatok által csökkenti a feszültséget Végrehajtó szerepe van Fő funkciói: közvetít! Szorongás esetén elhárító mechanizmusokat működtet

A superego jellemzői Normákat, erkölcsi értékeket tartalmaz Belsővé tett szülő-képek köré szerveződik Önkritikus beállítódások sorozata Szorosan kapcsolódik az egohoz, de részben független is attól Megkülönbözteti egymástól a jót és a rosszat, a helyeset és a

helytelent További két része az énideál és a lelkiismeret Idealista, tökéletességre törekszik Fő funkciói: meggátolni az id társadalmilag elítélt

impulzusait, az ego-t eszmei célok felé terelni

A személyiség dinamikája /1. Az ember: komplex energiarendszer: a lelki

folyamatok biológiai folyamatokon keresztül jutnak energiához

a biológiai folyamatok az ösztönénen keresztül, ösztöntörekvések formájában jutnak kifejezésre

Az ösztönök a személyiség hajtóerői: belső szomatikus ingerforrás velünk született pszichológiai megjelenési formái. (Pszichés megjelenése a vágy, testi alapja pedig a szükséglet, pl. éhség.)

Az ösztönök székhelye, energiák tárháza az ösztönén

A személyiség dinamikája /2.Az ösztönök 4 jellemzője:

1. Forrás

2. Cél

3. Tárgy

4. Erő (impetus)

Az ismétléskényszer

A személyiség dinamikája /3.

Az ösztönök 2 kategóriája: Életösztön: minden létfenntartó és

fajfenntartó ösztön ide tartozik, energiája a libido

Halálösztön: romboló ösztönök. Ennek származéka az agresszivitás

A személyiség dinamikája /4.A psziché struktúrájának energia-ellátása Pszichés energiával eredetileg csak az ösztönén

rendelkezik! (tárgyválasztás: tárgykathexis) Az ego az ösztönéntől kölcsönzi energiáját

(identifikáció, ego-kathexis, antikathexis) A felettesén energiaellátása is identifikáció révén

valósul meg

„A pszichoanalízis dinamikus koncepció, amely a lelki életet az egymást serkentő és gátló erők kölcsönhatására vezeti vissza.” (Freud, 1910)

A pszichoszexuális fejlődés 1897. A gyermekkori szexualitás elmélete A szexualitás alapja: az ösztönkésztetések Az idegvégződések sűrűsége bizonyos szervekben:

libidinális késztetések forrásaként működnek. Ezek az erogén zónák.

A gyermekkor különböző fázisaiban más-más erogén zónának van meghatározó szerepe

A gyermekkor szexuális késztetései tovább élnek a felnőttkorban is …

A pszichoszexuális fejlődés szakaszai

1. Orális

2. Anális

3. Fallikus (Ödipusz-komplexus)

4. Latencia

5. Genitális

A szorongás Funkciója: figyelmezteti az ént a veszélyre! Fajtái: Valóságszorongás (1.) Neurotikus szorongás (2.) Morális/erkölcsi szorongás (3.) Traumatikus szorongás A szorongás és az elfojtás kapcsolata: melyik

volt előbb?

Az elhárító mechanizmusok az ego-hoz tartoznak tudattalanok meghamisítják a valóságot soha nem teljes, végleges az elhárítás. Az

elhárított tartalom, érzés, a megszelídített lelki konfliktus feszültsége kerülő úton visszajár!

Elhárító mechanizmusok Elfojtás Tagadás Projekció Reakcióképzés Racionalizáció Intellektualizáció

Meg nem történtté tevés

Izoláció Regresszió (fixáció!) Áttolás Elaboráció,

Szublimáció

Stb.

A klasszikus pszichoanalitikus terápia Célja: a tünetek megszüntetése, csökkentése. Az ehhez vezető út: elhárítások és konfliktusok feltárása,

újraélése (katarzis), tudatosítása és átdolgozása Módszere: kezdetben hipnózis, majd szabad asszociáció,

álomelemzés: értelmezés. A tünetnek értelme van, szimbolikus formában megnyilvánul

az eredeti lelki konfliktus. A pszichoanalitikus passzív, a páciens mégis indulatokat

tulajdonít neki: ez az indulatáttétel jelensége. A tudattalan vágyak, érzések az eredeti tárgyról az analitikusra vetülnek.

A pszichoanalízis kritikája Kora közvéleménye számára nehezen volt elfogadható a gyermeki

szexualitásról vallott elképzelése, és az is, hogy a tudattalan határozza meg az emberi viselkedést, nem a racionalitás.

Elméletének objektív ellenőrzése akadályokba ütközik Klasszikus pszichoanalízis: viszonylag kevés eset alapján létrehozott

elmélet. Az esetismertetés szubjektív: F. résztvevő megfigyelő. Mennyiben

irányította ő pacienseit? Mennyiben szól az elmélet róla? Fogalmait tényként kezelték, holott csupán következtetések A személyiség fejlődésében az első 5 évnek tulajdonít csak meghatározó

szerepet. És azután? A kezelés hosszú, költséges. Hatékony? A „tudattalan” létét mai kognitív kutatások is bizonyítják. A strukturális modell sok igazságot ír le a szocializációval kapcsolatban.

Legfeljebb más nevet adunk a jelenségeknek…