fi r f'

S-zoJjto-kL

SZÍNHÁZMŰVÉSZET

1.

A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ MŰSORFÜZETE

h?

1955. október 7-én 1 órakor, továbbá minden este,hétfő kivételével

JÓKAI MÓR:

A KŐSZÍVŰ EMBER FIAISzínmű 4 felvonásban, 11 képben

Színpadra írta: Földes Mihály.

SZEREPLŐK: '

Baradlay Kázmér . . . . Keres EmilBaradlayné Móricz LiliÖdön \ Keres EmilRichárd > fiai . György LászlóJenő I Varga D. JózsefItideghváry Bence . . . . Velenczey IstvánTallérossy Zebulon . . . . Paál LászlóPlankenhorst Antoinette . Gyulányi ÉvaPlankenhorst Alphonsina . . Koós Olga m. v.Lindenwall Edith Mednyánszki Ági m. v.

. Pallwitz Ottó , Gellei KornélRemigia nővér Győri IlonaLánghy Bertalan Fillár IstvánLánghy Aranka Lukács ÉvaGálfalvy Bánky RóbertTormándy Sugár Károly .Szalmás Benyovszky BélaPál Lengyel JánosHaynau . Vereczkei ZoltánZichy . . . . . . . . . . Kautzky ErvinPolizeidirektor Herédy GyulaMedizinalrath Benyovszki BélaJustitzrath Bors BélaGoldner Fritz Mentes JózsefJozef Berta AndrásFelcser . . i. . . . J . Bors BélaIstók Czakó JenőWürtzl Szerényi ViktorKomornyik Pados MiklósVitéz Mentes JózsefHetessy . Szőts LászlóÉrzsók Farkas RózsaApáca . . . . . . . . . Szőllösi Éva

Rendezte: VARGA GÉZA~l Jelmeztervező: Hell Árpád és Kugler Karola

Zeneszerző; Gyulai Gaál Ferenc Díszlettervező: Bakó Jószef. >

A KŐSZÍVŰ EMBER FIAIJókai gazdag hagyatékának egyik

legcsodálatosabb gyöngyszeme: Akőszívű ember fiai. 1868—69-benírta regényét, majd 1896-ban „Ke-resd a szivet" címmel négy íelvo-násos drámát is alkotott belőle. Adarabot a fővárosi Nyári Színkörmutatta be 1896. április 8-án.

Jókai e műve a szabadságharchőskölteménye, történelmünk egyik •legdicsőbb korszakának méltó, for-radalmi lelkesedéssel, mély haza-szeretettel megírt alkotása.

Baradlay Kázmér nagybirtokosnemes, örökös főispán, ki hűségeskiszolgálója volt egész életében azosztrák császári udvarnak, végren-deletében meghagyja, hogy felesé-ge menjen férjhez a varmegyeeftyik befolyásos adminisztrátorá-

hoz, a vele rokon gondolkodású, Bé-cset kiszolgáló Rideghváryhoz.Ugyanebben a végrendeletébenszinte megparancsolja hitvesének,hogy három fia kövesse az ő esz-méjét, az egyik a diplomácia pá-lyán, a másik a katonaságnál, har-madik közigazgatásban. Barad-layné azonban nem hajtja végre azutasításokat, fiait szabad embe-rekké akarja nevelni. A hős lelkűasszony csodálatos akaraterővel,mélységes anyai szeretettől áthat-va, az idegen környezetből a ma-gyar szabadságharc zászlaja aláhívja fiait. Richárd és Ödön végig-harcolja a szabadságharcot, inig alegfiatalabb az alapjában érzelmes",visszahúzódó Jenő halálraítéltbátyja helyett mártírhalált "hal.

Zola Jókairól

„Nagyon szeretem és csodálomJókait. Csak azokat a műveit is-tmeremy amelyeket lefordítottakfranciára,, de az, amit tőle olvas-tam, a fordítás tökéletlenségei éshiányossága ellenére is élénk vá-gyat keltett benem, hogy megis-merjem összes munkáit. Sajnos eza vágyam »cm mehetett teljese-désbe. .

Jókai epikus költő. Hazájánakdicsőségéi és Szerencsétlenségeit,reménységeit és bánatát írja meg

regényeiben. Nagyon is meg tu-dom érteni, hogy honfitársai a-ny-nyira szeretik és imádják, Magyar-országnak az utolsó 50 évben soknagy embere volt. K o s s u t hMagyarországnak a hérosza, p e-t ő f i a Pindárja, J ó k a i a Ho-mérja. Egy fiatal nemzet, melyegy félszázados törtenetének egylapjára három ilyen nevet tudfelírni, ménében nagy termékeny-ség csíráit rejti, melyek biztosítjáka jövőt.''

Baradlaynét Móricz Lili játsza.Móricz Lili a legnagyobb magyarrealista elbeszélőnk Móricz Zsig-mond leánya.

— Most vagyok először Szolno-kon, csak hallomásból ismerem avárost. Édesapám sokat mesélt ró-la, szeretett itt lenni, sokat járt er-refelé. Rövid ittlétem alatt már énis megkedveltem a várost, az em-bereket.

— Bizony sok mindent játszottamaz elmúlt tíz év alatt. Egerek ésemberekben, A néma leventében, aTűzkeresztségben, a Kispolgárok-ban, melynek Tatjánája egyébkéntkedvenc szerepem. De megemlíthet-ném a Revizor polgármesternéját,a Luxemburg gróf Pleuryjét, aCsárdáskirálynő Ceciliáját, az Egypohár víz hercegnőjét, a Bánk bánGertrudisat vagy az Ármány és sze-relem Lady Miífordját. Baradlaynéebben a szélesskálájú felsorolásbanis valami újat jelent a számomra.Nagyon szép szerep, örülök, hogyilyen nagyszerű feladattal mutat-kozhatom be Szolnokon.

Keres Emilt már tavaly megis-merte a szolnoki közönség A Hol-,napra \kideriil Molnár mérnökjét,de még inkább A makrancos hölgyPatruchiáját sokan megtapsolták.Az évadnyitó előadás egyik érde-kessége, hogy Keres Emil két sze-rsp&t is játszik.

— Két sz-repet játszani egy da-rabban — mindenképpen nehéz jel-adat. Különösen nehéz két ilyenszerepet játszani. Baradlay Káz-mér ugyan csak egy képben van aszínpadon, de szinte hangszereili azegész előaidwst, s „kőszive" ha nemis dobog már, kisért, ellenfél, ame-lyet a továbbéláknek le kell győz-ni. A másik szerepem Ödön, a leg-idősebb fiú. Élesen ellentétben állapjával és mégis néhány belső éskülső vonását magávalhozta. Édes-anyja, hazája, testvérei iránt érzettmélységes szerété e és ragaszkodásavezérli tetteit, s ezt a szeretetet saz ezt szülte határozottságot, bátor-séget, ha kell hősiességet megmu-tatni igaz színészi feladat.

SzakaÉnek a Jókai szívéről

Azt mondják, sohasem volt aprotekciónak akkora divatja, mintkorunkban. Hát bizonyos, hogyprotekció mindig volt, de olyan,mint mai napság, aligha; hiszenmo.it protekció nélkül még tudósvagy költő sem lehet valaki. Egyeta bennfentesek prottzsúlnak, masata hírlapok. Ki venné hát rossiuié-ven, ha a közönséges lelkek elsem indulnak protekció nélkül. ígyment egyszer egy állást kajtatóperegrinus is, Jókaihoz. A protek-ciót pedig nem szokás megtagadnisenkitől sem.

Jókai Mór nem ismerte az illetőt.de persze, hogy köteles szívességgelállt a helykereső rendelkezésere,és a következő levelet írta SzilágyiDezső miniszternek:

„Kedves Barátom! Itt küldökhozzád nem tudom én kit, akaraz nem tudom én mit; csinálj velete tudod, hogy mit. — Jókai Mór."

Gyulai és Jókai. — Egyszer a kismérges kritikuson annyira kiütöttaz epe, hogy felszaladt a Hon szer-kesztőségébe, s ott hadonászott aJókai térde táján, hogy „így rossz,meg úgy rossz a legújabb regé-nyed, Móric!'1

Jókai mosolyogva bonhomiávalnézett le a dühöngő emberkére, sennyit szólt:

— Hát az isten áld ion meg. haolyan rossz, minek olvasod? Nézd,én roppant jóknak hallom a tekritikáidat, és mégsem olvasom.

Hogy írt Jókai? Az bizonyos,hogy gyorsan írt. Mégis gyakranmegesett, hogy a Hon tárcájában

folyó regénye néha napokig nem„folytatódott".

Sürgeti egyszer Frecskay János,hogy az olvasók nagyon türelmet-!. i',-K, mái1 egy hét ó<tá hiába vár-ják a regény folytatását, adna maregy kis kéziratot.

— Szívesen adnék, tegnap is le-ültem az íróasztalomhoz, ma is. denem tudok írni: nem találom anumerust. (Itt: ritmus. A szerK.)

Prózaíró létére tehát nem sokatadott arra, hogy a nyelv poétikuslüktetését el ne vétse! Más szóvalnemcsak sokat, de nagy gonddaldolgozott.

Finom velin papírra, lilaszm tin-tával rótt kézirata az ő szép göm-bölyded betűvetésével tiszta, ol-vasható volt. törlés, áthuzgálásalig fordult elő egész hosszú regé-nyekben is. Legfeljebb a margóraírva, „custos" mellett szúrt be mégvalamit.

Ha olyasmit írt. amihez tárgyiismeretek kellettek, akkor rendkí-vül alapos tanulmányokat tett. ol-vasgatott.

Tanúja voltam, mikor a Sza'bad-ság a hó alatt című regényét írta,hogy elébb egész nagy kosarakbanhordatta magához az Oroszországravonatkozó könyveket. És úgy le isírta Moszkvát, mintha benne lakottvolna, pedig soha nem járt oroszföldön.

Csafe egy lényegtelen lapsust ej-tett: egy helyen azt írta. hogy aszékesegyházban megszólalt az or-gona. Tudvalevő dolog pedig, hogyaz orosz templomokban semmiféleinstrumentális muzsikát meg nemtűrnek, tehát orgona sincs egyorosz templomban sem.

Dehát Shakespeare nem írt —cseh tengerről?

György László „a kőszívű em-ber" középső fiát, Richárdot játsz-sza. György László színészi pályájaúgy kezdődött, hogy tanító okleve-let szerzett...

— Valóban, még a felszabaduláselőtt tanítónak készültem, le is ké-pesítőztem. Csak ezután iratkoz-tam be a Színművészeti Főiskolára,A Főiskola elvégzése után első szépsikerem a Szibériai rapsződia Bur-mák scffőrje volt. Ezt követte aRokonokban Kopjás főügyész, aHamletben Horátio, a Csongor ésTündében Balga, a Szenivániéjiálomban Zuboly, A nagy műtét-ben Bublik. Kedvenc szerepeimközé tartozik Nagy István a Taní-tónőben, Szedlacsek A harag nap-jában. Nagyon büszke vagyok arra,hogy színészi pályámon elért ered-ményeimet megbecsülték. Ennektulajdonítom azt, hogy a Magyar-Szovjet Társaság aranykoszorúvaltüntetett kii majd pedig felszabadu-lásunk tizedik évfordulója alkalmá-ból megkaptam a Szocialista kultú-ráért érdemérmet.

Varga D. Józsefet jól ismerikSzolnokon. A Csárdáskirálynőbenmint Báni, a Sybállben mint Poire,a Párisi vendégben mint Bandi ne-vetette meg a ^közönséget. Mostazonban egészen más oldalról mu-tatkozik ma'd b-s: az operettek tán-caskomikusa a darab egyik igenkamaly, nehéz feladatot jelentő hő-sét já'.sza.

— Csodálatosan szép szerepetkaptam. A kőszívű ember fiaiban.Jenőt játszom, ezt a túlérzékeny,sokszor nagyon naiv Baradlay fiút,aki azonban a döntő pillanatbanvalódi hőiként viselkedik. A szol-noki közönség tehát egészen másOldalról ismer most meg. Nagyonszeretem a szerepemet és remélem,hogy ez a szeretet az előadáson ismegmutatkozik majd. Szerelném,hogy most, amikor színészi pályámilyen nehéz pontjához értem leg-alább olyan szeret ttel fogadják eztaz igen sak és kemény munkát igé-nyelt alakításomat, mint a tavalyiidény Bániját vagy Poireját.

Qákai

Mikor kezdődött az én írói pályám ?— Beszéd a* írók és Művészek Társaságának tisxtelgő küldöttsége előtt —

•Kedves barátaim! Egészen elérzékenyül-tem ennek a szeretetnek nyilvánításától,.amelyet ti az írói és Művészi Társaság éstöbbi pályatársaim összessége részéről ki-fejeztetek.

Más emberek más pályán 'és más nem-zetek írói ezen a pályán is annyi hosszismunkia után, mint amennyit én végeztem,szereztek magliknak fényes vagyont. De haén megszerezhettem író- és művéá'ztárs-aimszeretetéi, afckor én gazdagabb vagyok.

Ti tehát megválasztottatok ho'íig tartóöregeteknek; bár inkább holtig tartó fi a -•iáitoknak választottatok volna meg!

Hanem én hozzá vagyok szokva ezencímhez.

Már Petőfi úgy hit:: ,,öreg", huszonkét- éves koromban. Azótia tehát öreg vagyok s

hairiminc és néhány esztendő óta hozzá-szoktam a „veterán" címhez.

Sokat dolgoztam az igaz, .hogy eztmegérdemeljem; nem is panaszképen mon-dom. Vetkezném Isten ellen, ha kalamá-

risomra panaszkodnám.Ez volt énnekem írói működésem alatt

vigasztalóm minden szomorúságomban. Ezvolt gyógyítóm, ha beteg vo'tam. Ez volttársalgóm magányomban. Ez volt a szük-ségből • kiisegítő barátom, midőn anyagicsapások jöttek.

Nekem ez volt mindenem. Ezt szerettem,imádtam egész pályámon és imádom mégmost is.

Tudom jól, hogy tinektek in petto meg-van azon szándékotok, hogy egyszer az énötvenesztendős írói pályámat megünnepel-jetek.

A jubileum, az bizony szomorú dolog;mert azt tudatja velünk, hogy öregek va-gyunk. De hogy megtudjátok, hogy mikor,kezdődött az én írói pályám, erre nézveengedjétek meg, hogy rövid fecsegesse!tö'tsem ki ezt a hosszú időközt.

Megkezdettem én azt tulajdonképpenmár olyan régen, hogy bizony annak mármajdnem van ötven éve.

Első írói munkám kezdődött hat éveskoromban. Ez meg van örökítve kőben.Egy palatáblába van bevésve késheggyellegelső versem.

Ez volt a kőkorsz.ak s így kőkorszakonkezdődik az én írói munkásságomnak his-tóriája ás.

Az én kedves apám gyermekkorombansokat mesélgetett nekem. Ötőle hal'otíama.zokat a regéket Csalóka Péterről, Sza-lonnavárról, a régi inszurgens-időkről.melyben maga is részt vett, meg azontáblabírói korról, melynek nincs sem kró-

nikája, sem monográf-írója. Az ő elbeszé-Lésiébö' tudtam meg a világról egyet-mást.

Árvapénztárnok volt Komárom megyé-ben, mégpedig olyan, ki halála után azutolsó fillérig mindent rendben hagyottpénztáráiban.

És ezért én büszkébb vagyok rá, mintazon ősömre, ki egy török basát lőttagyon, ami a mostani török szimpátiák

' mellett nem valami dicső dolog. Az énapám-.tiszta kezére büszkébb vagyok, mintaz ősapám véres kezére.

Sok dolga volt szegény öregnek. Csakesiénkint lehettem együtt vele, amikortérdére vett és mesélt, mesélt sokat. Ezeka- mesék keltették fel bennem legelőszörazt a vágyat, hogy hátha én is hasonlómeséket tudnék mondani. Mondtam is. Esv.z én meséimet a szolgálók és testvéreimmeghallgatták és jókat nevettek rajta.

Akkor az irodalom-pártolásnak sajáisze-rű módja volt. Nyomdák, kiadók hírla-pok nem léteztek 1829—30—3!-ben; h'anemmit tettek a mi öregjeink? Az írókat, ki-nek munkáit nem lehetett kiadni, azokata munkákat, amelyeket a cenzúra nemengedet megjelenni: lemásolták , egymás-tól.

Itt van az én apámnak egyik könyve,amelvben leírta a kiadbatatlan verseket.

Nekem is nagy hajlamom volt a költé-szethez, s nem ment ki fejembőL, hogy énis verseket írjak. Minden alkalomra," mi-dőn apámat, vagy anyámat fel kellett kö-szönteni, magiam készítettem a köszöntőt.Kilenc éves koromban utolért az a dicső-ség, hogy két versemet megtalálta TóthLőrinc atyámnál és azokat az akkor lé-tező két lapban, a Regélő- és a JelenkorTársalgójában kiadta. Most is ott olvas-ható e versek alatt: ,,Jókai Móricz kilenczesztendős."

De nemcsak ez a jutalom ért. A komá-romi kálvinista eklézsia i? megju*a'mazt:ivers_eimeí harminckét váltó forinttal még-pedig csupa krajcárokban. Ez abból a jö- .védelemiből kerül ki, melyet az az eklé-zsia vasárnaponktnt a perselyekben gyűj-tött és így kaptam én e költeményemért1980 krajcárt zsákostul, mindenestülegyütt.

Ez volt irodalmi pályám bronz-kor-szaka.

De innen se -kezdjétek az én ötven évesírói pályám számítását, mert akkor a ju-bileum nagyon közel esnék.

A bronz-korsziak után a népvándorláskorsziaka következett. Iskoláiba jártamPozsonyban, Pápán, Kecskeméten. Akkor

8

nem igen lehetett sokat írni. Tanulni iskellett, mégpedig keservesen. És egy esz-tendőt úgy töltöttem, hogy akkor márnem is volt tanárom. Kellett volna isko-lába mennem, de nem lehetett anyagi kö-rülmények miiati. Akkor nagybátyám, illle-tőleg sógorom, Vali tanár azt monda ne-kem: „Kedves öcsém, ott van a komárominagy könyvtár; ott találod Bufíon-t; vedd

-elő, csinálj magadnak belőle stúdiumot."Természeteden ír<nj keile/i. ,,Ott v; n Fess-ler, csinálj magadnak históriát. Ha rövidaz időd. toldd meg egy órával." És ne-kem ott kellett lennem; írnom és tanul-tlom.

IdŐköz'ben azonban irodalmi előkészü-letekre is volt alkalmam. Pápán írtammeg legelső novellámat, mely azutánnyomtatásban megjelent a ' Tavaszban.Ezen novellámért nyertem díjul egy aira-nyat. Ha a hiúság ördöge bántana, azt'mondanám; itt kezdődik az arany-korszak.

Ezek azonban mind csak gyermekkorikísérletek voltak.

Hanem amit komoly írói fellépésnek ne-vezhetek, az első drámám volt: a Zsidófiú, amelyet tizenhét esztendős korombanírtam Kecskeméten. Ezzel konkurráltamakkor az akadémia nagy drámai jutalom-ért.

Petőfi volt az, aki baráti szívességből— akikor még kecskeméti színész volt —lemásolta s feljött Pestre és itt az aka-démiának beauta.

Nem tudtam sokáig: mi lett belőle, míg•egyszer- Debrecenben levele arról tudósí-tott, hogy színdarabomat dicsérettel em-lítette 'fel a bíráló választmány és kétszavazat volt mellette, hogy jutalmat ér-demel: Bajzáé és Vörösmartyé.

Ezt már nevezhetem olyan irodalmi kí-síéirletnek, amelytől kezdhetem írói mű-ködésemet számítani.

Midőn feljöttem Pestre, munkámat be-.adtiam a Nemzeti Színház-hoz. OH elfogad-ták előadásra.

Elmentem azután Bajzához és Vörös-martyhoz, hogy megköszönjem nekik a ki-tüntetést. Ekkor B;ajza és Vörösmartymondtak nekem négyszemközt olyaoi bírá-latot, hogy én ugyanazt a munkáin at,mely előadásra már el volt fogadva, sohin•elő' nem adattam, sőt ki sem nyomattam.Akkor az volt .a divat, hogy ha va'jiaholfelfedeztek egy tehetséget, azt nyilvánosanmegdicsérték és négyszemközt megbírál-ták. Nem pedig, mint most teszik, hogynyilvánosain megbírálják és lehordják ésnégyszemközt, odaadjék neki a száz ara-nyat.

A következő esztendőben, midőn tizen-nyolc éves voltam, írtam első regényemet:a Hétköznapokat. Ennek is sok hibájavan, de azért mégis az akkor legolviasot-tabb regényíró, Nagy Ignác, ezen. munká-mat elo'hiasván, maga ajánlotta azt sajátkiadójának, Hartlebennek és ugyanazt a

, "honoráriumot adta nekem, amit Hartlebenneki szokott fizetni.

Ez volt első regényem. Ettö) kezdvefolyamatosan dolgoztam kivéve egy sze-rencsétlen esztendői, 1849-et.

Tudjátok, hogy mi történt akkor. Ezenesztendő utolsó hét hónapjában és azutána következő évnek első két hónapjá-ban, tehát majd egy egész esztendőn átén egy betű szépirodalmat sem írtam. —Kalamárist sem láttáim, egyébkor, mintmikor feleségemnek levelet küldtem.

Elhatározott szándékom volt, hogy pa-rasztember, gazda leszek: — Csiak nőmvolt az, aki azt mondta: Ne! Ö hozottvissza ide, ő vitt ismét a-világba; küllön-ben én szántani, vetni menteni volna éssoha többé feléje sem fordultaim volna azirodalomnak.

Pedig mondhatom, hogy a nélkülözésés fájdalom legnagyobbika: nem tudni-írni. Azt láttam hogy a nemzet meg viamhalva iés azt mondtam magamban: minekszóljak, ha nincs afci ha'lligiassia; miért ír-jak, ha nincs aki oldassa?

És aztán még két esztendeig nem voltszabad Jókai Mórnak írni! El kellett kér-nem a gazdám Sajó kutyája nevét és aző neve alatt kellett- megírnom három kö-tet munkámat, amikhez pedig a legtöbbsz'impátiávial viseltettem, a Csataképeketés a Bujdosó naplóját. Ezeket mind a bor-sodi komondornak neve, Sajó név alattírtam.

Később azután egészen konszi-gnállvavoltam íróasztalom meillé. Nem igen gyö-nyörködtetett odakünn lenni, s ez volt azoka annak, hogy soHat dolgoztam.

Hanem azt is megmagyiarazom nektek,hogyan lehet sokat dolgozni.

Könnyen elmondhatom ennek titkát most,hogy itt, műhelyemben vagytok.

Minden embernek vannak gondolaíjai,vannak eszméi, minden embernek vanszeme, füle, hogy meglássa és meghalljaami körülötte történik. — A legtöbb em-ber elmulasztja ezeket magának föTije-gyez-ni.

A gazdag Rotschild egy krajcárt is fel-vesz a földről, de a legtöbb író elhagyjagondolatait és fel nem jegyzi. Az én zse-bemben mindig itt vam jegyzőkönyvem,amelyben minden ötletet, minden különösembert leírok és leíotografirozok.

Ott egy egész könyvtár van. — Mindenegyes könyv tele regénytárgyakkal, s mégha ötven regényt írnék, mind az ötvenlegényre volna elég tárgyam. Elég tehát,ha az ember eszméit és tapasztalatait elnem hagyja és ebből áll, az a nagy titok,hogyan lehet sokat dolgozni.

Én, barátim, a magiam mesterségét, azirodalmat, szeretem, imádom.

Azért én nagyra becsülöm tőletek azt,hogy engem megválasztottatok holtig tar-tó tiszteletbeli elnökötöknek. Meri nincs avilágnak azon sorsa, amiért én e pályá-mat elhagynám valaha és bizonyosak le-hettek felőle hogy én erről a pályárólsoha mozdulni nem fogok.

Adjátok át köszönetemet azon t. pálya-

-társaimnak, akik titeket ide küldöttek, stolmácsoljátok nekik legforróbb hálámat ésköszönetemet.

Nekem semmi kedvem sincs még hama.r-jáhan bevégezni pályámat és bizton szá-mítok arra, hogy ötven éves jubileumo-mon együtt leszünk. S miután ez történe-

lesen. össze fog esni azon nagy esztendő--vei. Magyarország ezeréves fennáMásá-nak ünnepével: szerencsésnek fogom ma-gaimat érezni, ha az akkori nagy elektritos-világítás mellett az én jubileumom kismécseskéje halvány világival is ott leheL

Tartslatok meg szíves barátságtokban!

Hogyan írtam a regényeimetElmondja: Jókai Mór

Ülve sohasem gondolkodom, hanem járkálva. Előbb az egészhosszú regényt apróra kidolgozom a fejemben: a legrészletesebb dia-lógokig {kivéve a leíró részeket). Ilyenkor a fantázia átveszi a me-mória szerepét s az egész munka úgy készen van a fejemben, hogynem akarok emberi arcot látni. Mikor aztán leülök, akkor egyszerremegírok egy nagy egy nyomtatott ívet: de megesik, hogy kettőt is,egy szó kitörlés, igazítás nélkül. S hogy valósággal a képzelet pó-tolta az emlékezetet, bizonyítja az, hogy egy év múlva már úgy ol-vashatom a regényemet, mint valami idegen munkát, nem tudom, mivan benne, s nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy regényhősöm, hogyfog kigázolni abból a hínárból, amibe belelovagolt?

Ha ihibásaík a regényalakjaim, oz a hibájuk, hogy .mm látomdhet: mert bennük vagyok. Ha kívülről mintáznám őket, lehet hogyjobb lábon állnánaik: — de mi lenne a szárnyaikból?

Már ezt a hibámat meg nem javíthatom. Vénebb leszek, deokosabb nem. így kell azt a közönségnek elfogadni, ahogy meg van50 esztendő óta.

lákaiwt

Első gyermekkori verse 1834-benjelent meg. 9 éves korában a Tár-salkodóban. Első karcolata 1939-ben látott napvilágot a Kegélöben.

1845-ben tűnt fel előszór mintíró az Életképekben megjelent „ANepean sziget" című elbeszélésé-vei. Első regénye 1846-ban nelentmeg, címe: Hétkönapok. Elsó élbe-széles kötete: A vadon virágai'1

1848-ben került az olvasó kezébe.Első külföldi kiadványa a Fórra-

dalmi csataképek Lipcsében jelentmeg 1850-ben.

Első színdarabját: „A Zsidófiu"-t1842-ben írta. Első színpadra kerültdrámáját {„Két gyám") 1846. ápri-lis 4-én mutatták be a NemzetiSzínháziban.

Többmint 50 lapnak volt munka-társa és 12 folyóiratot szerkesztettban.

A második világháborúig 456 né-met, 224 cseh, 138 angol. 126 len-gyei, 81 szlovák. 73 finn és svéd,62 francia. 56 orosz. 43 román és-127 egyéb nyelvű fordításban je—lentek meg művei.

10

Gyulányi Éva a darab Planken-horst Antoinetteje.

— A Színművészeti Főiskola elvég-zése után előbb a Nemzeti Színház-nál, majd több fővárosi színháználdolgoztam. Vidékre először az 1951-52-es idényben kerültem, mégpedigéppen ide Szolnokra. Talán emlék-szik a szolnoki közönség néhányakkori alakításomra: például Mó-ricz Zsigmond Rokonok című da-rabjában Linára, Kopjás feleségére,mely hosszú éveken át kedvenc sze-repem volt. Vagy Bozinéra UrbánErnő: Tűzkeresztség című drámájá-ban. Szolnokról Miskolcra szerződ-tem. Itt három évig voltam és sokszép szerepet játszottam. Valameny-nyi között életem legkedvesebb sze-repe Heltai Jenő Néma leventéjé-nek Züiájai. melyet ezévben egy tel-jes hónapon át a budapesti N5n-hadseieg Színházában is eljátszot-tam.

— N&héz a művészembernek ön-magáról beszélnie — mondja Len-gyel János, a darab öreg, csupaszívPál huszárja. — Különösen akkornehéz, ha az illető fia.baíl művész. Aközönség számára úgysem az a dön-tő, hogy mit mond, hanem az, hogymit cselekszik, mit alkot a színpa-don. Magamról röviden talán csciízannyit, hogy Győrből szerződtemSzolnokra. Pályámat Budapesten aHonvéd Színházban, a későbbi Nép-hadsereg Színházában kezdtem.Edáigi színpadi hat évem alatt, főleg

. drámai és lírai hősöket játszottam.Most, A kőszívű ember fiaiban egyrövid, de nagyon szép, izgalmas epi-zódszerepet játszom. Remélem,hogy a színpadról ezen és az eztkövető ailaikításaimon keresztül töb-bet sikerül majd önmagáimról aszolnoki közönségnek elmondanom.

11

A színház egyik legfiatalabb mű-vésze Gelley Kornél.

— 1954-ben végeztem a Színmű-vészeti Főiskolát, tehát mindösszeegy éve vagyok színháznál. TavalyKecskeméten voltam szerződésben.A Kisunokámban Tumanszkit, azEgy pohár víz-ben Masham had-nagyot, a Csárdáskirálynőben a fő-herceget játszottam. Ez utóbbi sze-repemet most ősszel itt a megyé-ben a Csárdáskirálynő szolnokme-gyei tájelőadásain is eljátszottam.A kősíívű ember fiaiban PallvitzOttót alakítom. Nagyon érdekes,szép, izgalmas feladat. Főként azért&%, mert Pallvitz Ottó a darabbana?; ellenséges táborhoz tartozik, dealapjában végtelenül igaz, bátor,becsületes, tehát nem egyoldalúanrossz „ellenség", hanem összetett,sokrétű ember. Bízom benne, hogyebben terjedelemben kicsi, de még-is komolyh elmélyült munkát igény-lő szerepben a szolnoki közönséga szivébe fogad.

ÚJRA SZOLNOKON

Vereczkey Zoltán egy nmert tör-témimi alakot, az 1848—49-cs sza-badságharcunik leverése utam, bosz-szúáiló Haynaut alakítja. VereczkeyZoltánt néhány évvel ezelőtlral márjól Ismeri a szolnoki közönség.

— 1940-iben végeztem el az Or-szágos Színművészeli Akadémiát, sa budapesti Nemzeti Színházhozszerződtem,. Jól induló pályámat1941-ben katonai behívó törte ket-té. Tíz évet veszítettem. Csak 19£1-ben kerültem újra színpadra, mintvendég, különböző pásti színházak-nál. Rádióban, s eszirád műsorokonénekeUem. Az első éves szerződé-semet a szolnoki Szigligeti Színház-hoz kaptam: az 1951/52-es színi-évadban. Talán van még, aki em-

lékszik néhány alakításomra. Gon-dolok a „Csínom Palkó" BaloghÁdámjára, „A szelístyei asszonyok"Andrására, vagy az „Orfeuszra ..."Szolnokról Miskolcra a DérynéSzínházihoz szerződjem. Miskolconhárom évet töltöttem. So>k szép ésnagy szerepet játszatom. Csongortólkezévé, a „Csárdáskirálynő" Feribácsiján keresztül a „Rigolettó"Sparafucile-jéig. Miskolcon játszot-ták az első vígjátékomat, melynek:„Vizsgázik a tanár úr" volt a cí-me. Most újra visszaszerződtemSzolnnkra, s remélni merem, hogya szolnoki közönség olyan szeretet-tel fogad ismét, mint amilyen sze-retettel én jöttem a Szigligeti Szín-házhoz.

12

BARTÓK BÉLA1955. sz&pt. 25-én volt tíz éve,

hogy Bartók Béla, korunk legkima-gaslóbb zeneszerzőinek egyike meg-halt. Itt, a rendelkezésemre álló rö-vid h lyen, hozzá méltó cikket írniilluzórikus volna, hiszen terjed l-mes irodalom keletkezett körülötte.Tanulmányok, könyvek -foglalkoz-nak zeneszerzői jelentőségénekméltaitásával, műveinek esztétikai'elemzésével. Bartók Béláról, a hu-szadik század zenéjének reformáto-ráról, a megújhódott zene forradal-mi allaikjárdl, Bartók Béláról szeret-nék néhány szónál szerényen meg-emlékezni.

A XVIII. és XIX. század vezetőzenei központja a germán zenevolt. A nagy klasszikusoktól elin-dulva, a romantikus korszakonfolytatódva Liszt és Wagner jelen-tették ennek a kornak zenei csúcs-pontját. Ami ezután következett,az már egy talaját vesztett, kizáró-lag a zenei technikát és annak fel-fokozott lehetőségeit (gondolok ittelsősorban Stvauss Richárdra) ki-használó alkotó tevékenység volt.Európa zenéje zsákutcába kerültvolna, ha nem születnek meteor-szerű zsenik, Oroszországban egyMusszorgszkij, nálunk egy Bartók,egy Kodály, akik a nép zenéjéretámaszkodva új irányt mutattak a

• fejlődés útjának. A nép lelkivilága,a nép életéneik minden megnyilvá-nulása volt forrása az orosz zene-költők legnagyobbikának, Musz-szorgszkijnak és a magyar zeneköl-

tők két legnagyobbikának, BartókBélának és Kodály Zoltánnak.

A századforduló zenéje pontostükörképe a politikai, társadalmihelyzetnek. Az imperializmus, atőkés világ építménye egymást kö-vető válságoktól recseg-ropog, azosztályharc, a kapitalizmus kizsák-mányoló szerepe a legélesebb for-mákat mutatja. Ennek a kornak azenéje stílusában, melódia, harmó-nia és formavilágában erjedést,felbomlást mutat. Zeneszerzőik tá-vol állnak az élet valóságos problé-máitól, zenéjük kifejezetten reak-ciós. A forradalom zászlóvivői azoka művészeik, akik mögött egy újtársadalmi osztály áll, ateik erre azosztályra támaszkodva forradalmiirányt mutatnak a jövő zenéje felé.

Egyik ilyen forradalmi művé-szünk népünk büszkesége, BartókBéla. Munkásságát régi magyarparaszti dallamok gyűjtésével kez-di és ez a körülmény iránytmutatóvolt életpályájára és művészi hit-vallására. Ez jelentette a legszéle-sebb közösségváUalást a néppel,ami már akkoriban, az 1900-asévek elején forradalmi jelentőség-gel bírt. Annál is inkább, mertnépdailkutatásai a szomszédnépekzenéjére is kiterjedtek. Ugyanolyangonddal tanulmányozta a szláv,román, bolgár, szlovák népzenét isés ezzel a ténykedésével hitvallásttett és bátran kiállt a népek össze-tartozásának, testvéri együttműkö-désének gondolata mellett.

13

Mi sem természetesebb és jellem-zőbb az alKkori időkre, hogy szám-talan támadás pergötüzében állt,sőt a haztafiatlanság vádjával issújtották. Mint sok más zeneinagyság, hazájának, népének meg-becsülését nem élvezhette életében.Művészete, tudományos munkássá-ga a népeik testvéri összefogásáthirdette. Muzsikája a népzene ta-lajából meríti forrását és éppenezért a legszélesebb néptömegekszámára is érthető. Zenei nyelve-zete felhasználja a népzene üde-ségét, friss hangzám. l'íhyíőségéit ésezzel új fejlődési irányt mutat amodern zene felé. Korszakalkotójelentősége a bartóki zenének, hogya ruépzene •kimeríthetetlen forrását,kincseit egyesíti egy haladó, új ere-deti kifejezésmóddal és ezzel egymindent összefoglaló új nemzetiés egyetemes zenei nyelvet teremtmég. Muzsikája kemény, acélbólmintázott muzsika. Művészetében

ma már a klasszikus formák vilá-gos, tiszta és jellegzetes formái mu-tatkoznak. Konzervatív beállított-ságú emberektől talán távol áll eza zene, de az éles fülű ember, amai kor embere megérzi, meghalljabenne az új kor szellemét, meg-érti, hogy ez a muzsika az, amelya süllyedő európai zenébe új vér-keringést hozott.

Bartók Béla mind művészi pá-lyáján, mind gondolatvilágábantiszta puritán jellem volt. Művészitevékenységének minden mozza-nata igazolja azt az örökéletű tör-vényt, hogy az ember és a művészegy oszthatatlan egység. Embervolt a szó legnemesebb értelmében.Ráillik minden tekintetben: „eccehomo". Nagysága világítótorony-ként mutat a messzi jövőbe. Büsz-kék vagyunk rá, mert a miénk voltés maradt is .számkivetésének sú-lyos óráiban. .

ORBÁN LEÓ

Ki késik le a sorakozóről? Pety-tyes! Ki alszik el az őrségen?Pettyes? Ki lő mindig a céltáblamellé? Pettyes és mindig Pettyes!A zászlóalj parancsnok méltán dü-hös ennyi fegyelmezetlenség, ügyet-lenség láttán — és Pettyes a szep-lős, a jószívű u.ionc bánatosan áll-ja a büntetéseket, egészen addig:míg meg nem ismeri Erzsit, az al-máskert bájos kísérletezőjét, egyszigorú csőszbácsi unokáját.

Izgalmas kalandok dobogtatjákinnen kezdve a néző szivét: alma-

14

lopá'sck, nagy gyakorlat, vereke-dés a kerti ünnepélyen és jókedv,humor, kacagás. S mindennek aközepén ott igyekszik Pettyes, abotlábú, táncolni sem tudó, bor-zasztóan ügyetlen újonc, szerelme-sen, dadogva, tele őszinte bajtár-siassággal. tele naívsággal.

Hogyan lesz a század ..csúfjából''bátor, fegyelmezett katona: errőlszól legközelebbi darabunK. SoósGyörgy nagysikerű zenés műve a„Pettyes";

\ ; W f

Ára: 1.— Ft

Szerkeszti: Híves László. Felelős kiadó: ifj. Bánky Róhert.1955 október

55 IX 29. Szolnoki nyomda 7529 llc. — Felelíís vezető: Mészáros Sándor,