Lelkem szirmai - Magyar Elektronikus Könyvtár · 2014-01-01 · De nem voltál valós, Csak ábránd-alak. Nem tudom, ki vagy, S ki voltál nekem, Kísérőm, társam, Őszi esteken

Kéri János

Lelkem szirmai(Verseskötet)

Kiadja: KATILA

Készült a Carbocomp Nyomdában

Pécs, 1995. november

(Bővített virtuális kiadás: 1997. december 31.)

2

TARTALOMSzerelmem kezdete

Téli reggelenÚtjaim

Apai boldogságVágyakozásTéli álomTéli táj

Hová tűnt a régi szán?Nyugdíjban

Pihen a DunaBalatoni pihenő

PárválasztásViharban

KönyvtárbanÉhező madárka

Esti fényekMiért van ?Háborúban

Játék határok nélkülTavaszodik

Nőnapi köszöntőCinkemadár

1995. március 15.Egy napom a kórházbanReggel, ha ébred a táj

Boldogságra várvaHa nem vagy velem

Május: a szerelmesek havaHoldas éjjelItáliai nyár

San Marinói emlékMájus reggelén

Eső és fényBúcsú Itáliától

AratásSzárazságŐszi szélbenSzáll a dal

Curriculum vitaeMárcius

Őszi lombhullásŐszi varjak

3

Szerelmem kezdete

Mikor megláttalak,Kislány voltál még,Messziről figyeltemÉlted menetét.

Lassan ifjú lettem,Sokszor láttalak,De nem voltál valós,Csak ábránd-alak.

Nem tudom, ki vagy,S ki voltál nekem,Kísérőm, társam,Őszi esteken.

Sok idő telt el,Míg megszerettelek,Míg ráébredtem:Téged kerestelek.

Elfutott gyorsanHarminc év veled,Mintha most lenneCsak, hogy megkértelek.

Ha most kezdenémAz életem újra,Akkor is tégedVinnélek az útra.

Nagyvenyim, 1995. január

Téli reggelen

Süvítve fut a szélKemény föld fagyán.Cinke és rigóUgrál fenn a fán,Vágyva élelem után.

Én meleg szobámbólŐket meglesem,S arra gondolokTitkon idebenn,Hogy mennyire barátomE pár madár.

4

Ha búm van,S dalolnom kell,Őket hívom én,S nekik üzenekÚjra, ha öröm ér.

A madárdalnálNincs szebb a világon.

E téli reggelenFeledek bút-bánatot,Ha boldogMadárfüttyöt hallhatok

Nagyvenyim, 1995. január

Útjaim

Tél van, járom nehéz utamat.Az emberi létben sok ilyen akad.A születés után rögtön jön az első,Sokat bukdácsol a gyermek, míg felnő.A kamaszkor útja is rejt sok akadályt,Felnőttként pedig választani kell irányt.Oly sok a nehéz út, a bizonytalanság!

Talán járni tanulok újra?Lábam megbotlik, nem talál az útra.Szívem akaratát követve indulok,De lábam nem mozdul, csak botladozok!’Hiszen talpam alatt rögös az út.

Hiába kiáltok, rajtam más nem segít,Nekem kell megjárnom életem útjait.Ki sorsom irányítja, az Úr, majd megsegít.

Nagyvenyim, 1995. január 4.

Apai boldogság

Amikor még kicsiny voltál,Te voltál a csillag fenn az égen.Én voltam a legboldogabb,Mikor arcod mosolyogni láttam.Oly boldogan játszadoztál,Csak öröm volt léted,Lassan-lassan nagylány lettél,

5

Szép fiú a párod,Így éled most életedet,Boldog házasságban.Örömet és boldogságotSokat hagysz miránk is,Hisz boldogságod és tudásodAz egekig szárnyal.Élj boldogan, azt kívánom,Ezen a világon!


Vágyakozás

Hófödte sétányonandalogva járok,Arra gondolok,hogy te jössz felém.

A kihalt utcánsenkit se látok,Nyomaszt a magány,S mégsem jössz elém.

Kiáltok utánad,de te nem felelsz,A fagyos szélbenlassan indulok.

Ha tudnád, hogy várlak,biztos rámtalálnál,Utamat járom,És rád gondolok.

... Nem marad más, hát vágyakozom...


Téli álom

Alszik a bokor,Szunnyad sok kis ág,Nem zöld, de szürkeMost a tág világ.

6

Nem vár a rétenSok tarka virág,Piros muskátlimIs alszik tovább,

Hiába melegItt benn a szobám,Levelét nyújtvaCsak ásít reám.

Hull pihe hó is,Mindent betakar,Pihen a föld is,Színes álmokkal.

Ha majd az életÚjra kivirul,Kicsi virágomSzirma kipirul.

Még szebb lesz minden,Már nagyon várom,Boldogabb leszek,Mint tavaly nyáron.


Téli táj

Kopár a havas határ,Szemem messze ellát.Fagyos szél borzoljaVarjak bús hadát.

Álmát alussza a téli táj.

Felhők mögül márVadlúd dala száll,Őz és nyúl az erdőnVidám táncot jár.

Tavaszra vár az ébredő táj...


7

Hová tűnt a régi szán?

Egy aprócska hangA havas, néma csendben,Csillog a jeges út,Elvarázsol engem.

Mi ez az édes zaj?Átfut a lelkemen.Halk csengőszó repülÁt a kerteken.

Kinn szalad a szán,Csengő a lovakon,Szikrázik a porhó,Elfog a nyugalom.

A lovak vágtájaElhalkul a havon,Elalszom, de régiTelekről álmodom.


Nyugdíjban

Elrepült az idő,Már öreg lettem,FiatalságomatRég elvesztettem.

A hajam megkopott,Erőm is elhagyott,Nem dolgozom már,Pihenni indulok.

Szórakozást én csakEgyet találok,Öreg barátokkalCsendben pipázok.

Összejövünk néhaA klubban, beszélgetni,Ifjú éveinkrőlEgy-egy jót mesélni.

Jó barátok mindig,Mindenütt akadnak,Esténként a múltrólOly sokat faggatnak.

8

Válaszolok nekik,Jó közéjük menni,Hisz emlékeimrőlOlyan jó beszélni.


Pihen a Duna

Kanyargós Dunánaklassú a folyása,csendesen pihenveszép álmát alussza.

Nem szalad rajta ár,ezüst vize fagyott.Az öböl kiapadt,sárgák a nádasok.

Sirályok nem járjákvijjogva táncukat,nem csillog most a víz,a halak jég alatt.

Alszik a kikötő,a komp is egyre vár,nem siklik a vizensok kecses uszály.

Néptelen most a part,várnak a csónakok,csak tavasszal jönnekértük a horgászok.

Az öreg Dunánakazért van sok dolga,befagyott vizénekgyémánt jegét hordja.


Balatoni pihenő

Hány embernek adtálönfeledt pihenést,partod néma csendet,vized felüdülést.

9

Sétányok padjaisok szerelmes párnaknyújtottak ábrándos,varázsos órákat.

Nyaralók pihennekparkok hűvösében,fehérlő mólóidszikráznak a fényben.

Gyönyörű tájaid,Leheletszín vized,oly csodás vagy, nemlehet betelni veled.

Fürdőzők víg hada,vitorlák lebegése,Álomszerű képekecsetem hegyére.


Párválasztás

Tavasszal a kislányArca pirosabb,Vígan fújja a szél,Sokkal csinosabb.

Tavaszi fuvallatBorzolja a haját,Fénylő teliholdnálVárja a babáját.

El is jön a fiú,Hisz zúg, dalol a vére,Párt választ magának,Nyár száll a szívébe.

Nagyvenyim, 1995. február 10.

Viharban

Már közel a vihar,Kint süvít a szél,Villám szánt az égenMennydörgés zaja kél.

10

Az eső megered,Csobogva szalad,EreszcsatornábólRohanó patak.

Fedél alá futnakMind az emberek,Míg elnémul a vihar,Szárazon lesznek.


Könyvtárban

Könyvtári szobábanÉbrednek a fények,Ragyogó sugárbanIndul az élet.

Játékos gyerekekÁhitozva várjákNéhány jó könyvOlvasását,Sok szép mese kiválasztását.


Éhező madárka

Tarka tollúcinkemadárablakombaideszállt,diót tettema számára,mert élelmetnem talált.

Ablakpárkányvédelmet adkicsi madárkámnakapró szobámlangy melegetátfázotttollának.

11

Lakomájahamar zárul,elűzi hangosverébsereg,kismadaramtovábbröppen,új falatokatnézeget.

Nagyvenyim, 1995. február

Esti fények

Halkulnak a neszek,A nap pihenni tér,Utcán pislog a lámpa,Mindenki hazaér.

Kis házakban ébred az élet,Sorra kigyúlnak a fények,Együtt vannak a családok,Nyugalmat lelhet a lélek.

Az ég telis-teli vanApró csillagokkal,A hold egyedül ballagFénylik a Tejúttal.

Megfáradt szívem isGöncöl szekérre vár,Bársonyos esténSietnék haza már....


Miért van ?

Miért van az, hogyFolyton, ha meglátlakMegdobban szívem,S úgy vágyom utánad?

Miért van az, hogyMindig téged várlak,Holdas éjjelenCsillagok közt látlak?

12

Miért van az, hogyTág, tarka rétekenPillangók közöttLépteid kergetem?

Miért van az, hogyNappal és éjjelenCsókod ízéreMindig emlékezem?


Háborúban

Szirénahang sikít,felveri a csendet,az emberek mindoltalmat keresnek.

Dübörgő zaja kélharci repülőknek,támadás várható,az utcák kiürülnek.

Rakéták szállanak,és bombák robbannak,házak égnek nyögve,és a földre rogynak.

Mért van, hogy az emberember ellensége,hisz milyen szomorúamúgy is élete.

Harcolók, várjatok!Legyen végre béke!Csak a béke lehetlelkünk menedéke!


Játék határok nélkül

Víg a zene,Szárnyal a dal,Összejött mostSok fiatal.

13

Öt községnekFia-lánya,ÜgyességétKipróbálja.

Lesz itt labda,S kötelezés,Lótás-futás,Krémes-evés.

Most megnézik,Ki a legjobb,Gyorsan peregnekA számok.

PontozássalDönt a zsűri,Nehéz leszEredményt hozni.

Mindenki nyerItt ma sokat,Ha mást nem, hátBarátokat.

Vesztes nem leszItt senki sem,LegfontosabbA részvétel.

Őrizzük megE nap fényét,TalálkozzunkMáskor is még!


Tavaszodik

Ablakomból ha kinézek,Látom a tavasz nyomát,Sárgul már az aranyeső,Rügyeznek az orgonák.

Felenged a föld fagya,Újra éled minden,Kedves kis muskátlim isUnja a cserépben.

14

Fűzfa ágon barka nyit,Kivirul az élet,Ugrándozó bíbicmadárVeri fel a rétet.

Nagyvenyim, 1995. március

Nőnapi köszöntő

Tavasz hajnalánRóluk emlékezünk,A nőkről, kiknekÉletünk köszönhetjük.

Ki mindentMegtesz értünk, a nő,Dajkál, ápol,És felnevel ő.

Hálánk szálljonLányra, anyára,Ki a családotÖsszetartja.

Szépséges nők,Jó asszonyok,Kívánunk boldog,Víg nőnapot.


Cinkemadár

(Nóta)

Mért búslakodsz, cinkemadár,Mi bántja a szívedet?Téged is megcsalt az élet,Neked sem lesz kikelet?

Gyere hozzám, szállj elébem,Diót adok tenyeremben,Hogy víg tavaszod kéljen.De nekem már nem lesz tavasz,Nélküle a nótám panasz,Elszállt vele minden szép reményem...


15

1995. március 15.

Ünnepel az ország.Víg fanfár szaváraÉbrednek az utcákTavasz illatára.

Utat mutattak őkA magyar népnek:48-as hősök,Kik sohasem féltek.

Az elnyomás ezrekSzemét felnyitotta,Vezérek születtek,Kik éltük áldozva

Bátran álltak kiA tömegek élére,Ajkukról messze szálltA szabadság éneke.

A mai szép naponRájuk emlékezünk,A szabadság dalátMi is énekeljük.

Sok zászló lobog,Mindenki ünnepel,Hős múlt illataSzáll tavaszi széllel.

Olvad már a hó,Bújnak a virágok,Ünnepelnek víganCsinos fiúk, lányok.

Elnyomott népünk mostSzabadságra vár,Hogyha nincs béke,Csak rab a madár.


16

Egy napom a kórházban

Egy nagy sárga épületelső emeleténszorongva fekszemaz egyes ágyon.

Reggel négy óra van,az épület kihalt,a betegekmég pihennek.

A nővér villanyt kapcsol,az egyik betegfürdetését kezdi,mert fekvőbeteg.

Majd újra csend lesz,elszundítok,de aludni nem tudok,mert újra zajt hallok.

Elindul az életkezdődik a takarítás,a székek elindulnak,az ágyról leszállni nem lehet.

Lassan felszárad a kő,elindulok, hogy magamatfrissé tegyem,és várjam a nap kezdetét.

Gyógyszerosztás,reggeli, majdInfúzió bekötés.Az anyag lassan folyik.

A szoba csendes,csak hárman vagyunk,halk zeneszó mellettfekve pihengetek.

A vizit utángyorsan megy az időrövid séta utánmár ebédhez hívnak.A nap legboldogabbperce következika beteglátogatás,már nagyon várom.

17

Eljött az idő, nagy volt az örömDrága feleségem és kislányomsiettek hozzám.Az idő hamar eltelt, alig vettük észreés máris vége lett.Még itt voltak, éppen készülődtek,amikor a „morcos” Edina nővérmegjelent egy fecskendővel, mégfel sem ocsúdtam, amikor mára kezem kérte, hogy vért kellvennie, hát volt is nagy ijedtség.

A vénám nem találta, ezérthol ide-hol oda bökdöste a tűt, majdegyszer megindult. Még ki semtudtam kisérni drága látogatóim,máris jött és pakolást rakott rám.A nyakamon van, így ülni kell 1 órát,majd leveszi, és még ki sem fújommagam, a vacsorához szólítanak.A vacsora után 8 órakor még vértvesznek, és az esti gyógyszerosztásután lassan pihenőre térek.

Dunaújváros, 1995. április 29.

Reggel, ha ébred a táj

Hajnalodik.A csillagos ég márLámpáit oltjaPirkadatra jár.

Vidám füttytőlHangos a tájÉbred a város,Dalol a madár.

Zajos az út,Autók robognak,Emberek sietnek,Kezdődik a nap.

AblakombólKitekintek,A virágokIntegetnek.

18

Méhektől zajosA kis kerti sétány,Gyűjtik már a mézet,Virágillat száll.

Minden felmelegszik,A nap kivirul,Szorgos fecskepár isÚtjára indul.

Tapasztja fészkétMindig visszajár,Kék-frakkos, kedves,hűséges madár.

Vadgalamb is ülLomb sűrűjében,Tojását féltiÉj sötétjében.

Madarak és méhekVidám hangja lebegSzobámba besüt a nap,Én is vígan kelek.


Boldogságra várva

Tarka rétenDús mezőben,Andalogva járok.Kérdezem a vadvirágotSzeret-e a párom?

Azt mondja aVadvirág, hogyNagyon szeret páromŐ is jár most, ki a rétreBoldogságot várva.

Szedjük le aVadvirágotMind egy nagy csokorba.Éljünk együtt boldogságbanVirág illatával.


19

Ha nem vagy velem

Ébren alszoms rólad álmodomjössz felém, de nemérsz ide.

A holdas éjjelmindig csak rádgondolok, nem vagy itthát felébredek.

Ébredésemszomorú voltkórházi ágyamonegyedül vagyok.

A szoba csendes,a betegek pihennekés senki nem tudja,hogy én csak rád gondolok.

Dunaújváros, 1995. április 30. 07:00

Május: a szerelmesek hava

Május van, a lombos ágonMadár csiripel.Fa alatt, a padon két szívTele szerelemmel.

Május van, a szerelmesekBoldog hónapja.Ifjaknak s időseknekHalkan kél sóhaja.

Elmondják százszor is:Szeretsz vagy nem szeretsz.Bárki lesz is párod,Még te is boldog lehetsz.

Szívünk majd együtt ég,Víg leszek teveled.Májusi hajnalonFát viszek majd neked.

Tarka kendőiddelDiszítem majd szépre,Éjszaka gondolokRád és a szemedre.

20

Elmondom százszor isSuttogva a nevedLesem, hogy nézel-eKis ablakod megett.

Dunaújváros, 1995. május 1.

Holdas éjjel

Nyári nap ha rám borul az alkonyKis szobámban jó nagyokat alszomHoldvilágnál újra felébredekHoldas éjen rólad emlékezem.

Eszembe jut sok-sok boldog óraVeled töltött sok álmatlan óraCsillagokat számolgattunk, hányat!S választottunk magunknak egy párat.

Mely elkisér majdMind kettőnketHa nyári napraSötét éjek jönnek.

Nagyvenyim, 1995. május 11. 12:00

Itáliai nyár

Egy szép nyári reggelenPécsi indulássalUtunk majd elvezetSzép Itáliába.

Kényelmes zöld buszunkVígan szeli az utakatMire feleszmélünkMár a határon szalad.

Egy magyar határőrVett itt szemügyre,S máris indulhattunkÁt az osztrák földre.

Útjaink elvittekHegyes-völgyes tájra,Csinos kis falvakba,Gyönyörű utcákba.

21

Friss levegőt fújnakZöldellő fenyvesek,Selymes füvű rétrőlKankalin integet.

Búzaföld kalászaBólingat a napra,Hajlongó repcénekSárgul a virága.

Kanyargós útjainkVégre célba értek,Tarvisiónál léptükÁt az olasz földet.

Szép ItáliánakVadregényes tája,Szívszorító látvány,Mindenki csodálja.

AutópályákonFürge kocsik futnak,Föléjük kecsesenSzép hidak hajolnak.

Óriás hegyek köztGyönyörű a táj itt,A sziklaormokonMég a hó világít.

Alagúthoz érünk,Bemegyünk a hegybe,Így hatolunk be aNagy kőrengetegbe.

Velence, BolognaTitkait meglestem,A tenger hűs vizétőlFelüdült a testem.

Ég áldjon, olasz nyár,A jónak vége van,Emléked tovább élA szívem sarkában.

Itália, Itália,Napfényed oly csodás,Itália, hogyha látlak,Nem fáj az elmúlás.

Cesenatico, 1995. május 13.

22

San Marinói emlék

San Marino, San MarinoMily csodás a tájad,Magas sziklád árnyékot tartA végtelen síkságnak.Hegynek ormánVár magaslikKecses karcsúsággal,Macskaköves utcáidonJárok boldogsággal.Bástyáidnak tetejérőlDe messze ellátok,Kirándulók szeme pihenKiváncsin a tájon,Nem láttam még nálad szebbetEzen a világon


Május reggelén

Hűvös májusi reggelFirenzébe indultunk,Appeninek csúcsáraNagyon vágyakoztunk.Kanyargós szerpentinenVezetett fel utunk,A magasságtól föl-le szálltS kínzott vérnyomásunk.Leérve a hegyről aztánGyógyultabbak lettünk,Firenzében órákon átParkolót kerestünk.Arnó folyó partján aztánVégre megállhattunk,Belvárosnak közepébenNagyokat sétáltunk.Csodáltuk a templomoknakGyönyörű formáját,Aranyhídnak ékszereit,Meg a Pittik várát.Turistáknak sokaságaHömpölygött az utcán,Tekintetük meg-megpihentDávid szép alakján.Gyorsan eltelt ez a nap is,

23

Indulhattunk vissza,E napról is verset ír beKönyvembe a tinta.


Eső és fény

Meleg napra ébredtünk reggel,Aranyfényben ragyogott a tenger.Ezt nagyon rég vártuk márA sok-sok eső után.Fiatalok lepik el a tengert,Viháncolva élvezik a reggelt.Szép Ravenna és BolognaLesz ma utunk állomása.E nagy ország mit tartogatA megfáradt turistáknak?Ravenna temploma ámulatba ejtett,Mozaik képeit sohase felejted.Bologna főtere lenyűgöző látvány,Nem hatol át a nap ezernyi árkádján.Májusi eső itt jó a gabonának,De elveszi kedvét a sok turistának.Napunk azért jól telt, bizony elfáradtunk,Reggel majd új tájra vezérel az utunk.


Búcsú Itáliától

Utolsó nap Velence voltUtunk állomása,Szomorúan néztünk visszaSzép Itáliára.

Velencének elbűvölt a fekvése,Az Adrián szép gondolák lengése.Gyönyörű táj, csodálatos látvány,Csak az a kár, hogy elszaladt a nyár.

Cölöpökön állnak a paloták,Tenger mossa házak kapuját.Álmaimban mindig ezt kerestem,A szívem, tudom, végleg itt feledtem.

24

Gondolatban mindig visszavágyom,Visszajövök még, ez a kívánságom.Olaszhon, Velence, ég áldjon, búcsúzom.Viszontlátlak még, talán, egy szép napon...

Velence, 1995. május 20.

Aratás

Aranyló napnakforró sugarábanBúzatábla ring,sárguló kalásszal.

Roskadó búzánakérett már a szára,Kecses karcsúsággalaratóit várja.

A szikrázó naponmegindul az élet,Dübörgő kombájnokverik fel a csendet.

magasra száll a por,folyik a gabona,Ebből lesz majd kenyérholnap asztalunkra.

Nagyvenyim, 1995. nyara

Szárazság

Nyár van, a Napbólhullnak a fények,Tikkadt melegbenszenved az élet.

Mindenki bújik,fák hűvösébe,Kókadt a fű is,nem néz az égre.

Nem szól madár seház ereszében,Csendesen gubbasztlomb sűrűjében.

25

Perzsel a napfény,éles az árnyék,Száraz a föld is,esőre vár még...

Nagyvenyim, 1995. augusztus

Őszi szélben

Borzas szellő fut átA kerten, a réten,Ősz párája remegÁrva falevélen.

Langyos a napsugár,Eső hull csendesen,Köd fátyol leng-lebegFázik egy diószem.

Puttonyban a szőlő,Kopár már a határ.Fagyott virágok köztA tél sóhaja száll.

Nagyvenyim, 1995. szeptember

Száll a dal

Száll a dal,hozzád mennékboldogan.Száll a dal,Vérem vadulfut, rohan.

Csókodatúgy keresem,Űzöm én.Ne hagyj el,Élj a szívemközepén!

26

Jöjj, jöjj, jöjj vissza,hogy lássalak még,Öleljelek, úgy,ahogy rég.Engedd, hogycsókoljalak!Száll a dal,hozzád fut a hang.

Száll a dal,visszajöttélénhozzám.Száll a dal,megint csókolmár a szám.

Arcodatcsendben lesem,nézem én.Ne hagyj el,meghalnék, haelmennél!

Jöjj, jöjj, jöjj...

Nagyvenyim, 1995. november

Curriculum vitae

Őszi virág loboncátFújta kint a szél,Anyám kertjében, mikorMegszülettem én.

Bágyadt nap ragyogott fenn,Sugárzott reám,Örömet ölelt csendbenSötét szempillám.

Tél jött aztán, s napra nap,Jártam tavasz ölén.Erőt szívtam a nyárból,Őszben edződtem én.

Víg napok s kócos évekVártak dús réteken,Viharosan, tűzzel jött elHozzám a szerelem.

27

Hideg, fagyos téli éjenApa lettem én,Kedves tündér pici lányomÚgy repült felém!

Rég felnőtt már víg pillém,A telek futnak velem,Mindig több havat hagynakEzüstös ősz fejemen.

De az őszök most is szépek,Kis virágok nevetnek.Ily családban nem fáradok,Hiszen nagyon szeretnek.


Március

Márciusi fénylő naponTavaszt várok újra,Bokrok zörgő ágaitVirgonc szellő fújja.

Múlandóban már a tél,Föld fagya is enged,Elolvad a fagyos hó,Minden újra éled.

Madárszótól hangos a táj,Gerlepár is ébred,Turbékolva kedvesenKöszönti a reggelt.

Hóvirág szirmát kitárja,Nyit az új tavaszra,Bokrok alól kikandikálReszkető virága.

Nagyvenyim, 1996. március 1.

Őszi lombhullás

Süvít az őszi szél,Ázik a határ,Fákon sárga levél,Árván száll alá. (Oda van a nyár)

28

Piros alma kacsintSápadt levélre.Bágyadt búcsút legyint,S lehull a földre.

Benn a szobámban mega tűz duruzsol.Észre sem veszem,Hogy kint ősz honol.

Nagyvenyim, 1996. szeptember 13.

Őszi varjak

Varju károg fenn a fán,Diót tör a diófán.Őszbe jár az idő már,Dér szállt le a kert alá.

A fekete varjúpár,Dióhéjat farigcsál.Kemény csőre kalapál,Dióbélre rátalál.

Nagyvenyim, 1997. november 2.

-&-

Documents

Lelkem szirmai - Magyar Elektronikus Könyvtár · 2014-01-01 · De nem voltál valós, Csak ábránd-alak. Nem tudom, ki vagy, S ki voltál nekem, Kísérőm, társam, Őszi esteken