54 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Borbolyai borosgazda,1930-as évek

4 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™4∞&£∞∞§£™

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 55RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 55

Krisch András

BORTERMELÉS A MAI BURGENLAND TERÜLETÉN

AZ ŐRVIDÉKBORAI

Burgenland Ausztria legkeletibb és legkisebb tartománya, 1921-ben

a többségében németek lakta Nyugat-Magyarország elcsatolásával jött

létre. A tartomány nevének eredete 1918-ra nyúlik vissza. Az akkor még

négy megyét átfogó térség számára területi autonómiát követelŒ prog-

ramnyilatkozatok kezdték el használni a Vierburgenland kifejezést, ami

idŒvel Burgenlandra egyszerısödött. Az elnevezés a magyar vármegyék

német nevére utal: Pressburg (Pozsony), Wieselburg (Moson), Ödenburg

(Sopron) és Eisenburg (Vas). Ennek a – magyarul Várvidéknek vagy

Ãrvidéknek is nevezett – területnek a bortermelését mutatjuk be.

56 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

bortermelés kezdetei a rómaiakelőtti időkre nyúlnak vissza,amit régészeti leletek is bizo-

nyítanak, például a Zárány (Zagers-dorf) mellett egy edényben talált sző-lőmagok. A Római Birodalom idején, ahelyi borkultúra első fénykorában min-den arra alkalmas területen szőlőt ter-mesztettek. A bortermelés több telepü-lésen a népvándorlás időszakát is túl-élte. A 12–13. században az Alpok és aDuna térségéből a területre települő né-metség új településeket hozott létre.A késő középkorban a lakosság számá-nak gyors növekedése, a bor áránakemelkedése és a melegebb klíma miatta bortermelés jelentősége megnőtt.A szőlőterület ebben az időszakbanérte el legnagyobb földrajzi kiterjedé-sét, szinte minden település határábanvoltak szőlők. Sopron és Bécsújhely kör-zetében különösen jelentős volt a ter-melés évszázadokon keresztül.

TÁVOLSÁGIBORKERESKEDELEMA 12. század végén alapított Bécsújhelyfontos szerepet töltött be a borkeres-kedelemben. A bécsújhelyi kereskedőka német vásárok termékeit hozták asop roni piacra, a visszaúton pedig asop roni piacon beszerzett bort szállí-tották. Folyamatosan biztosítani akar-ták a jó minőségű bort, ezért igyekez-tek Sopron környékén szőlőskerteketvásárolni, így a bort olcsóbban tudtákbeszerezni. Az alsó-ausztriaiak túlzottszőlőbirtokszerzése miatt I. Rudolf1277-ben, III. Albert 1374-ben róttameg a városi tanácsot. Amikor a kétváros között ellenségeskedés tört ki,Sopron gyakran eltiltotta a bécsújhelyi-eket a szőlők megmunkálásától, amiellen az alsó-ausztriaiak tiltakoztak.A tá volsági borkereskedelem legfonto-sabb felvevőpiaca a 14. századtól Cseh-

ország, Morvaország és Szilézia volt. A környékbeli bor két útvonalon jutottel a fogyasztóhoz. Az ún. alsó út Sop -ronból indult és Pozsony érintésével ve-zetett Morvaországba és Sziléziába. Eztaz útvonalat a szentgyörgyi borok ke-reskedelmében érdekelt Pozsony gyak-ran akadályozta. A felső útvonalat ak -kor használták, amikor Ausztria ép pennem akadályozta a magyarországi borbehozatalát. Ebben az esetben Bécsnélvagy Fischamendnél keltek át a Dunán,majd Stockerau, Hollabrunn útvona-lon érték el Csehországot. A fő leg mor -va és sziléziai borkereskedőknek a szál-lításhoz komoly technikai tudásra,szervezési készségre volt szükségük.Alapos helyismerettel kellett rendel-kezniük, ismerték az átjárókat, a kerü-lőutakat, a vámhelyeket, valamint aszállítás során felmerülő különféle ve-szélyeket.

Azokon a területeken, ahol sok kicsiszőlőbirtok volt, a térségbe érkező kül-földi kereskedők munkáját segítendőaz uradalmak vásárolták fel a bort, ésazt a kereskedők megérkezéséig tárol-ták. Ezzel megkönnyítették a jobbá-gyok számára az értékesítést, bár így atermelő nyeresége kicsi volt. A legna-gyobb haszonra a külföldi kereskedőktettek szert, őket követte az uradalom.

Az esetek többségében egy szekér -re három-négy hordót raktak (1200–1600 kg). Ha a szekéren 3 hordó volt,akkor 3-4 ló húzta, 4 hordó esetén 5-6lovat fogtak be. A kereskedők novem-berben és decemberben szállították elaz éves kiviteli mennyiség jelentős ré-szét. Ebben a két hónapban gyakorla-tilag lezajlott a borok kiszállítása.A szekerek hetekig úton voltak, s ahosszú út jelentősen megemelte a borárát. A tekintélyes fuvarköltséget úgypróbálták csökkenteni, hogy idefelé azüres boroshordókat telerakták áruval,

többnyire posztóval és vászonnal, amitútközben eladtak. Az így szerzett pén-zen vásárolták a bort. A Nyugat-Ma-gyarországról Krakkóba szállított bo -rok által megtett út mégis eltörpül pél-dául a francia vagy portugál borokáltal megteendő út hosszához képest.

SZŐLŐTULAJDONOSOKA mai Burgenland területén a szőlőül-tetvények nagy részét külbirtokosokkezén találjuk. 1570 körül a fraknóigrófság szőlőinek 42,5%-a volt alsó-ausztriaiak tulajdonában. A külbirto-kosok között két csoportot különböz-tethetünk meg: a szomszédos falvak,vagyis az azonos uradalom lakóit, il-letve az ausztriai birtokosokat, akik kö-zött nagy számban vannak kolostorok,nemesek, gazdák és polgárok. A helyinagybirtokos családok közül ki kellemelnünk a 16. században a mai Dél-Burgenlandban birtokokat szerző Bat -thyány családot. Közép-Burgenland-ban a Nádasdy család tulajdonolt terü-leteket, ezeket Nádasdy Ferenc kivég-zése után, 1676-ban az akkor már atérségben máshol is birtokokkal ren-delkező Esterházy család kapta meg.További uradalmak megszerzésével azEsterházyak lettek a mai Közép- ésÉszak-Burgenland legnagyobb birto-kosai. A család évszázadokon átívelőmagas színvonalú bortermelésének isköszönhető, hogy az osztrák borok éskülö nösen a burgenlandi desszertbo-rok Európa-szerte ismertek és elismer-tek. A pincegazdaságaikban használteszközök és módszerek sok esetbenmintául szolgáltak. A kismartoni kas-tély hatalmas pincéiben az 1662-esmegnyitás után 5000 akó (közel400 000 liter) bort tároltak.

Jelentős birtokokkal rendelkeztek abécsújhelyi és a brucki polgárok. Ők acefrét vámmentesen vihették át a ha-

A

Háborús idŒkben a falvakban, vagyis apusztításnak jobban kitett településekenélŒk fallal megerŒsített, védett helyekenkerestek menedéket. Nemcsak az éle -tüket próbálták így megvédeni, hanem ja-vaikat is igyekeztek biztonságba he-lyezni, hogy az ellenség elvonulta utánlerombolt házukat, gazdaságukat vala-mibŒl ismét felépíthessék. A nyugat-ma-gyarországi térségben a várak mellettmár a középkorban fallal megerŒsített

városok (Magyarországon: Pozsony, Sop-ron, KŒszeg; Stájerországban: Friedberg,Hartberg), illetve az újkorban palánkfallalvagy más módon megerŒsített mezŒvá-rosok (Feketeváros-Purbach, FertŒfehér-egyháza-Donnerskirchen) nyújthattakmenedéket.

A FertŒ partján Oka (Oggau) volt azegyetlen falu, amelyet a 17. századbankŒfallal vettek körül. Ebben a térségbena bor volt a „folyékony arany”, amelyet

a gazdák háborús idŒkben védett helyenigyekeztek biztonságba helyezni. A bor-nak ezt az ideiglenes tárolását neveztéka 15. században „Flöhung”-nak, a 17. szá-zadban pedig „Flechung”-nak. A kifeje-zés a német Flucht (menekülés) szóbólszármazik. A borok elhelyezéséért a tu-lajdonosnak akónként egy viszonylagalacsony díjat kellett fizetni, hiszen abajbajutottakon segíteni keresztényi kö-telesség.

BORMENEDÉK | „WEIN-FLECHUNG”

tárt képező Lajta folyón. A késő közép-korban az „Ungarnwein” (magyar bor)jelentős keresletnek örvendett Auszt-riában. A gyengébb minőségű borokatAlsó-Ausztriában adták el, a jobb mi-nőségűeket viszont Stájerországban,Felső-Ausztriában, Salzburgban, Bajor-országban, de az utóbbiak eljutottakCsehországba, Morvaországba, Szilézi-ába és Lengyelországba is. A bécsújhe-lyiek – Bruck és Hainburg mellett –arra törekedtek, hogy a magyar borke-reskedelem monopóliumát megőriz-hessék. A jobb évjáratokat szinte telje-sen eladták, így a bruckiaknak vagy abécsújhelyieknek sokszor alig maradtboruk saját fogyasztásra. Ilyenkor a vá-rosi tanácsok tették meg a szükségeslépéseket.

Az uradalmi borokat a helyi lakosok-nak mérték ki, vagy az uradalom tiszt-viselői természetbeni jutatásként kap-ták meg. A jobb évjáratokat inkább atávolsági kereskedelemben értékesítet-ték. A helyi lakosok saját fogyasztásratermelték, illetve a helyi kocsmákbanadták el a borukat. Burgenland terüle-tén évszázadok óta léteznek házi bor-

kimérések, ún. „Buschen schank”-ok.Az elnevezés a kiméréseket jelző fenyő-ágak alkotta bokorra vezethető vissza.A kiakasztott fenyőágak között a vörösvagy fehér – esetleg mindkettő – posz-tószalag a vörös-, illetve fehérborrautal, a kereszt alakú fapálcika az óbortjelenti, a cégérben az üveg a palackoskimérést jelzi (Flaschenschank). Azilyen kimérésekben a borosgazdákévente néhány alkalommal, egy-kéthétig a saját házuknál mérik ki sajátborukat kedvező áron.

Mint láttuk, a területen nagyon je-lentős az osztrák szőlőtulajdon. Őketjogilag külföldinek tekintették akkoris, amikor hét nyugat-magyarországivár, uradalom és város 1647-ig Habs-burg-magánzálogon maradt. A 16. szá-zadban a szőlőhegyek területét bőví-tették, és új szőlőt telepítettek. A ke-vésbé alkalmas területeken, így egy sorfalu határában – Borostyánkő (Berns-tein, Léka (Lockenhaus, Vámosderecs -ke (Draßmarkt) – viszont felhagytak atermeléssel. A 17. században előszördélen, majd a 18. századtól a mai ÚKö zép- és Észak-Burgenlandban is a

terme lés visszaesését tapasztalhatjuk.A tulajdonosi összetételben a 19. szá -zad eleji francia háborúk és azok gaz-dasági következményei hoztak nagyváltozást. A pénz elértéktelenedése ésaz 1812–1816 közötti rossz termésekmiatt az alsó-ausztriai tulajdonosokszinte teljesen eladták szőlői ket, a bé-csújhelyi polgárok esetében ebben afolyamatban az iparosodás is közreját-szott. Ezzel párhuzamosan a belföldikülbirtokosok szőlőbirtokai is jelentő-sen csökkentek. A visszaesés a 19. szá-zad végéig, a filoxéra megjelenéséigtartott. Az okok nagyon összetettek: akedvezőtlen klimatikus viszonyok mel-lett Szilézia mint a legfontosabb felve-vőpiac elvesztését (1741) s a rossz ter-mésű éveket említhetjük.

A 19. század végén megjelenő filo-xéra, az amerikai kontinensről szár-mazó gyökértetű végigpusztította Európa szinte minden ültetvényét,

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 57

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™Szüret Kishöflányban, háttérben a kismartoni Esterházy-kastély, 1950 körül

74 ∞&£ ∞ ∞ § £ ™

58 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Az uhudler a Burgenland délirészén elterülŒ borvidék egyikjellegzetes bora. KülönbözŒ di-rekt termŒ fajtákból készülhet,például noahból, izabellábólvagy otellóból. Ezek a fajták

nagyon ellen-

állóak a gyökértetınek. Szí-nık hasonlít a rozéra, illatuknagyon intenzív. A név ere-dete nem bizonyított, a le-genda szerint aki ebbŒl a bor-ból sokat iszik, annak a szemekörül karikák alakulnak ki, amia bagolyra (uhu) emlékeztet.Ezek a fajták a filoxéravész

idején kerültek AmerikábólEurópába. Sokáig élt az a tév-hit, hogy magas a metanoltar-talmuk és ezért károsak azegészségre. Egy idŒben csaksaját fogyasztásra lehetetttermelni, az 1985-ös bortör-vény viszont ezt is megtil-totta, ekkor több ezer literuhudlert öntöttek ki. A tilta-

kozások eredményeként abort mint helyi specialitást is-merték el. Az 1992-es bortör-vény nyolc dél-burgenlanditele pülésen engedélyezte atermelését (Szentkút-Heil -gen brunn és Ókörtvélyes-El-tendorf határában termelik alegtöbbet), a szabályozás2030-ig van érvényben.

BLAUFRÄNKISCHLAND

A közép-burgenlandi borvidék elnevezése, melyet a gazdák1996-ban nemzetközileg levédettek. 1989-ben a kékfrankosttermelŒ legnevesebb gazdák megalakították egyesületüket,azzal a céllal, hogy a borvidéken termelt borok minŒségétkóstolások és értékelések segítségével javítsák. Összesen2326 hektáron termesztenek szŒlŒt, ennek 55%-a kékfran-kos. A második leggyakoribb fajta a zweigelt, amelyet 1922-ben Klosterneuburgban a Szent LŒrinc és a kékfrankos keresz-tezésébŒl hoztak létre.

A ruszti Ausbruch (jelentése: kitörés), a tokaji ésa francia Sauternes-ben termelt desszertborok mellett Euró -pa-szerte ismert. A Botrytis cinerea nevı nemes penész nemegyenletesen támadja meg a szŒlŒszemeket, ezért az össze-töppedt részeket kézi munkával több munkafázisban „kitörik”,vagyis szelektálják a fürtbŒl. Az Ausbruch jellemzŒen furmint-ból, olaszrizlingbŒl, chardonnay-ból, sárgamuskotályból vagyfehér burgundiból készül. Ezek a borok komoly osztrák és kül-földi piaccal rendelkeznek. Neves ruszti borászok 1991-ben meg-alapították a Cercle Ruster Ausbruch nevı márkaközösséget.A tagok célja az Ausbruch tradicionális elŒállításának megŒrzéseés a magas minŒség biztosítása.

Ruszt egyebek mellett a bornak köszönheti a szabad királyivárosi címet is. Az 1681. évi soproni országgyılésen kapta mega rangot az ország és az uralkodó szolgálatáért. A többségébenevangélikusokból álló tanács 60 000 forintért és 500 akó borértvásárolta meg a privilégiumot. A város ügyeit a bíró, a nyolcfŒsbelsŒ tanács és a szintén nyolcfŒs külsŒ tanács intézte.

Fényes Elek a 19. század közepén az itt termelt bort tar-totta – a sopronival együtt – a tokaji és a ménesi után a legne-mesebbnek. Az uralkodó szŒlŒfaj, akárcsak az akkori Sopronban,a fagyos, más néven furmint, németül Zapfner volt, amelyetáltalában késŒn szüreteltek.

Habsburg Mária magyar királyné 1524-ben engedélyezte aruszti polgároknak, hogy a hordóikra egy hosszú szárú „R”betıt égessenek. Ez a szimbólum jelezte, hogy a bor a rusztidılŒkbŒl származik, a bort a tulajdonos termelte és vám-mentesen szállítható Ausztriába. A ruszti boroknak tehát

már a 16. század elején saját márkajelölésük volt. A legendaszerint ezt a privilégiumot annak köszönheti a település,hogy Mária a FertŒn viharba került, és megmenekülése utána rusztiak adtak neki szállást. A helyi borászok az „R” véd-jegyet ma is használják a dugókon és a borcímkéken.

A RUSZTI „R” VÉDJEGY

UHUDLER

A RUSZTI AUSBRUCH (ASZÚ)

örök re átrajzolva az egyes borvidékekfajtaválasztékát. A filoxéra csak ott ke -gyelmezett a szőlőtőkéknek, ahol ho-mokos volt a talaj (ezért lehetnek 150éves tőkék a Kunságon), mindenüttmáshol ki kellett találni valamilyenmegoldást. A filoxéra Európában elő-ször 1863-ban Franciaországban buk-kant fel, s a század végén érte el Ma-gyarországot. A fertőzött tőkéket ki-vágták és helyben elégették. Ez a véde-kezési mód csak lassította a pusztulást,megállítani nem tudta. A filoxéra ellenieredményes védekezés során amerikaialanyokat (amerikai alanyra oltottákbe ugyanis az európai oltványokat)csak azok tudtak idejében beszerezni,akik rendelkeztek az ehhez szükségesmunkaerővel és tőkével, többnyireazok, akik a szőlőtermesztést főfoglal-kozásként űzték. A korábbi nemes faj-ták háttérbe szorultak és újabb fajtákjelentek meg. Az új oltványok kiülteté-sét, amit a pozsonyi származású, Sop -ronban szőlőtelepet létrehozó VetterPál nagy energiával és kitartással pro-pagált, az első világháború kitörése je-lentősen lassította.

BORFAJTÁKNyugat-Magyarországon a 19. századvégén és még a 20. század elején is fe-hérbort állítottak elő tömegesen. Pet-rus Johannes Komáromy 1751-es bázelidisszertációjában három kategóriábasorolta a borokat: 1. nobiliores (ne mes),2. minus nobiliores (kevésbé ne mes), 3.ignobiles (nem nemes). A ne mes fajtákközül Nyugat-Magyarországon a filoxé-ravészig különösen elterjedt volt a Zapf-nernek nevezett furmint. Nevét a sző-lőszemek tobozformájáról (Zapfen)kapta. Kedvező években ebből a fajtá-ból a Fertő partján aszút (Aus bruch) iskészítettek. Főleg a nagybirtokosok ésa vagyonos polgárok merték a későiszüret kockázatát vállalni. Az aszúttöbbnyire a távolsági kereskedelem-ben értékesítették.

Elterjedt volt még a korán érő Augs-ter (neve az augusztus szóból ered), amuskotályos, amelyet gyakran Weyrer-nek neveztek, továbbá a szintén ko ránérőnek számító Krämler és Gässler. Akevésbé értékes fajtákból, például azezüstfehérből (Silberweiss) készültbort a tulajdonosok vagy a napszámo-sok fogyasztották. Vörösbort csak na-gyon kis mennyiségben termeltek, el-sősorban uradalmak és gazdag polgá-rok engedhették meg azt a luxust,hogy a kékszőlőt külön szüreteljék. Fű-szerborokat kisebb mennyiségben, el-

RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 59

Szüret Ruszton, 1928

Szüret Ruszton, 1937

Szüreti napok Ruszton, 1938

sősorban gyógyszerként készítettek,például a 17. század elején a kismar-toni kastély pincészetében.

A 19. század első felének borterme-lési válsága arra ösztönözte a gazdákat,hogy külföldön már bevált fajtákkal kí-sérletezzenek. Szőlőiskolákat hoztaklétre többek között Sop ronban és Kis-martonban. Ezeknek köszönhetőenkezdett elterjedni több új fajta, így pél-dául az olasz- és rajnai rizling, a traminivagy a fehér burgundi. Pecsenyéd (Pött -sching) környékén fehér fajtákat telepí-tettek, főleg Gumpoldskirchenből vásá-rolt vöröshegyűt (Rotgipfler, nevével el-lentétben fehérbort ad) ültettek.

A Soprontól délre elterülő, hűvö-sebb borvidéken vörösborokat adószőlőket telepítettek a filoxéravészután, főleg kékfrankost, burgundit,Szent Lőrincet és zweigeltet. A sikeregyik bizonyítéka a Petőfalvi (Pöttels-dorf) kékfrankos. Ezt a bort nagy sze-retettel itta Bismarck kancellár, akikedvenc italát a kismartoni Wolf keres-kedéstől szerezte be. Az új fajták tele-pítése után a termelés alá vont területlassan ismét növekedni kezdett. 1921-ben Burgenlandban 4800 hektáronfolyt szőlőművelés, az 1936-os bortör-vény ezt 10 200 hektárra emelte.

A Dél-Burgenlandban ma is elter-jedt direkt termők nem tartoznak arégi fajták közé, ezeket csak a 19. szá-zad végén kezdték el telepíteni azok agazdák, akiknek nem volt pénzük azeurópai oltványokat megvásárolni.A direkt termő kifejezés a filoxéravészidejére nyúlik vissza. Észrevették, hogyaz Amerikában honos szőlőfajták ellen-állók a filoxérával szemben. El is kezd-ték őket nagy lendülettel telepíteni azelhalt európai ültetvények helyén, dehamar kiderült, hogy a szőlőfélék csa-ládjának ez a faja az óvilági elvárások-hoz képest jóval gyengébb minőségű,érlelésre, hosszabb tárolásra alkalmat-lan bort ad. Az amerikai szőlők közvet-lenül a gyökérből kifejlődött szőlőtőké-ken nevelgetik fürtjeiket, ezért nevezikőket direkt termőknek (noah, otelló).

A SZŐLŐMUNKÁSOK ÉLETEA bortermelés nagyon munkaigényesfolyamat, ez több falu társadalmi ösz-szetételét is meghatározta. A jelentősszámú külbirtokos helyiekkel művel-tette meg a szőlőit. Az alsó-ausztriaimintát, mely szerint a szőlőmunkás atermés egy bizonyos hányadát kaptameg, több helyen is tiltotta a hegytör-vény. Ehelyett a munkás előre megha-tározott fizetséget kapott. A késő kö-

zépkorban a napszámosok Nagymar-ton (Mattersdorf, ma Mattersburg)székhellyel céhet is alapítottak. Őkházas zsellérként a saját házukban lak-tak, ennek hiányában a szőlősgazdákbiztosítottak számukra lakhatást.

Az intenzív munkafolyamatok idején,például szüretkor a kora újkorban sze-zonmunkásokat alkalmaztak, illetve akörnyező bányásztelepülésekről nya-ranta sokan vállaltak a szőlőkben mun-kát. A napszámosok kezdetleges körül-mények között éltek, a bérüket az ura-dalmak tisztviselői igyekeztek nagyonalacsonyan tartani. A fraknói hegytör-vény a 16. század közepén böjt első he-tétől Bertalan-napig (augusz tus 24.) 10krajcáros napidíjat állapított meg. Az évmásik részében a napidíj csupán 7,5krajcárt tett ki. Járandóságuk a 17. szá-zadban az inflációt is fi gye lembe vévealig emel kedett.

A vagyoni különbség a szőlőtulajdo-nosok és a szőlőt megművelők közöttfolyamatosan nőtt. Ebben a századbana szociális feszültségek csökkentésérea szőlővel foglalkozó településeken lak-hatásul kis házakat építettek, erre Laj-taszentgyörgyben (Sankt Georgen) ésKismartonban (Eisenstadt) is találunkpéldát. A birtokosok a lakhatással a fo-lyamatos munkaerőt is biztosítani tud-ták. A lakosságszám növekedésével ésa szőlőbirtokok szétaprózódásával a18. század végére nagyon sok, koráb-ban napszámost alkalmazó szőlőbirto-kos lecsúszott a szőlőmunkások közé.A társadalmi és gazdasági feszültség a19. század folyamán sem oldódottmeg, sőt a század végi filoxéravészmég súlyosbította a helyzetet.

BORTERMELÉS AUSZTRIAKELETI TARTOMÁNYÁBANAz első világháború utáni új határokmeghúzása a térségben élőket megle-petésként érte, nem voltak felké-szülve rá. A határ végleges kijelöléseután olyan jelenségeket (vámso-rompó, vámőrség, útlevél, vízum) kel-lett megtapasztalniuk és megszok-niuk, amelyek egyre jobban nehezítet-ték az életüket. Az új határ évszáza-dos kommunikációs és kereskedelmikapcsolatokat számolt fel vagy nehe-zített meg. En nek egyik legnagyobbelszenvedője Sopron volt, amely ko-rábban az osztrák iparcikkek és a ma-gyar nyerstermékek első számú pia-cának számított. Az osztrák és a bécsipiac kiesése megnehezítette a bor ésegyéb mezőgazdasági termékek kiv-itelét. A burgenlandi bo rok az 1920-

60 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

Ausztria és Burgenland legnagyobbborhamisítási botránya 1984 novembe-rében kezdŒdött. Egy borosgazda di -etilénglikol után az adóhivataltól indo-kolatlan mértékı adót igényelt vissza,ami felkeltette a hatóságok figyelmét.Ezt a színtelen, szagtalan, vi szontédeskés ízı szerves vegyületet a kora-beli sajtó röviden csak glikolnak ne-vezte. Széles körben alkalmazzák ol-dószerként, a vegyületet teljesen hely-telenül sokszor fagyállónak is nevezik.A borászok viszont a hamisítás soránédesítŒszerként és ízfokozóként kev-erték a borba, ezzel javítva annak mi-nŒségét. Az 1985 márciusától elvég-zett célzott pincevizsgálatok soránAusztria keleti részén 30 000 hl hami-sított bort találtak. A közvélemény tel-jesen megdöbbent a már évek ótazajló borpancsolás miatt.

Az igazi botrány csak a következŒhónapban tört ki, amikor a németsajtó is felkapta az ügyet, a hamis borlegnagyobb részét ugyanis ott adtákel az osztrák gazdák. A holland borvizs-gálatok is kimutattak német borokbanalacsony mennyiségı glikolt, amibŒlarra következtettek, hogy német bo-rokat a hamisított osztrákkal kevertekössze. Belgiumban minden osztrákbort levettek a boltok polcairól. A vizs-gálatok eredményeként 80 fŒt tartóz-tattak le és 800 házkutatást hajtottakvégre. Összesen 280 000 hl bort fog-laltak le, ami a hamisított mennyiségtöredéke lehetett csak, hiszen a gaz-dák egy része még idŒben megszaba-dult a hamis készletektŒl.

A botrány gyakorlatilag a teljesosztrák, illetve burgenlandi borterme-lést tönkretette. A német export a kö-vetkezŒ két évben szinte megszınt.A botrány után a legfontosabb feladata fogyasztók bizalmának visszaszer-zése volt. Ennek érdekében Ausztriá-ban fogadták el a világ egyik legszigo-rúbb bortörvényét, az osztrák borok abotrány óta roppant körültekintŒ,többlépcsŒs vizsgálaton esnek át, mi-elŒtt a piacra kerülhetnek. Már 1986-ban megalapították az osztrák bormar-keting-társaságot, hogy az elvesztettpiacokat és a borok renoméját vissza-szerezzék. Ha lassan is, de az osztrákborok ismét fejlŒdésnek indultak.

A BORHAMÍSÍTÁSIBOTRÁNY

as években továbbra is eljutottak abécsi, illetve osztrák piacra, de márnem a soproni, hanem a kismartonikereskedőkön keresztül.

Burgenland 1921-es Ausztriáhozcsatolásakor a lakosság 66%-a élt me-zőgazdaságból. A fejletlen úthálózattalrendelkező Dél-Burgenlandban külö-nösen magas volt a mezőgazdaságbólélők aránya, erről a területről igensokan vándoroltak ki a tengerentúlra.Tartományi szinten a nagybirtok túl-súlya maradt a jellemző, a parasztcsa-ládokban magas volt a gyerekszám, akisbirtokok elszórtan helyezkedtek el,a termésátlagok messze az osztrákalatt voltak. A bortermelés még nemheverte ki a filoxéra pusztításait. Azosztrák kormány az oktatás fejleszté-sével, mezőgazdasági szakképzésekkeljavított a helyzeten. Ezekben az évek-ben alapítottak Ruszton (Rust) borá-szati iskolát. A mezőgazdaságban ésígy a borászatban is uralkodó tőkehi-ányt 1922-től Raiffeisen szövetkezetekalapításával igyekeztek megoldani.1928-ban tartományi szinten is meg-alakult a szövetkezetek szövetsége,1930-ban ennek már 116 tagszerve-zete és 22 000 tagja volt. A szövetke-zetek, így a vincellérszövetkezetek anövényvédő szereket nagy mennyiség-ben olcsóbban tudták megvásárolni ésa borászoknak továbbadni.

A szövetkezetek a tagjaikkal új ter-melési és munkafolyamatokat ismer-tettek meg. Az évtized végén jelent-kező gazdasági világválság különösena borászokat érintette hátrányosan. Abort alig vagy csak nagyon alacsonyáron lehetett eladni. Ennek az lett akövetkezménye, hogy a gazdák 70-80%-a kénytelen volt jelzáloghitelt fel-venni. Az 1930-as évek második felé-ben már a szőlőterületek növekedésevolt jellemző, különösen Nezsider (Neu -siedl/See) és Kismarton térségében.

BORTERMELÉS 1945 UTÁNAz 1945 utáni évtizedekben a szőlőter-mesztés komoly lendületet kapott. El-terjedt a kordonművelés, szélesedett afajták száma, egy-egy szőlőben nem ke -verték a fajtákat, nőttek a szőlővel be-ültetett területek. Az 1980-as évekbenmár 20 ezer hektáron folyt szőlőter-mesztés, napjainkra a szőlővel beülte-tett terület nagysága 14 ezer hektárkörül stabilizálódott. Az 1960-as évektől20 éven át jelentős volt a burgenlandiborok német exportja. A késői szürete-lésű borok, aszúk, „Trockenbeerenaus-lesék” (töppedt, aszúsodott szőlősze-

mekből készült, magas minőségű édesbor) meghódították a német piacot.

Az 1985-ben kirobbant borhamísí-tási botrányt joggal nevezik Burgen-land legnagyobb borászati katasztrófá-jának. Az osztrák és burgenlandi borokhírneve romokban hevert, a bor szinteeladhatatlanul állt a pincékben. A bot-rányt azonban gyorsan követte a meg-tisztulás, a világ legszigorúbb bortör-vénye biztosította a fejlődést. 1995-től,Ausztria Európai Unióba való belépé -sétől újabb lendületet kapott a borá-szat, különösen az uniós támogatások-nak köszönhetően. Az ezredfordulón afehérbor korábbi túlsúlya megszűnt,ma a termelés kb. 55%-át a vörösborokteszik ki. Az átalakulásnak a két domi-náns fehér fajta, a zöldveltelini és azolaszrizling volt ez elszenvedője, a kétnyertes pedig a kékfrankos és a zwei-gelt. Ma Burgenlandban ezt a kétvörös fajtát termesztik a legnagyobbterületen, ezeket követi a zöldvelteliniés az olaszrizling. A tartománybannégy borvidéket különböztetnek meg:

1 A Fertői borvidéken (Weinbauge-biet Neusiedler See) 51%-ban vannakfehér fajták, bár a legtöbbet termeltfaj ta a zweigelt, a második helyen azolaszrizlinget, a harmadikon pedig akékfrankost találjuk. 2 A Fertőmelléki-dombság borvidé-ken (Neusiedler See-Hügelland) 52%-ban fehérborokat termelnek. 3 A Közép-burgenlandi borvidéken(Weinbaugebiet Mittelburgenland) vi-szont abszolút dominánsak a vörös faj-ták a maguk 92%-ával. A borvidéketBlaufränkischlandnak (Kékfrankosvi-dék) is nevezik, hiszen a terület 56%-án ezt a fajtát termelik. 4 Burgenland legkisebb borvidéke aDél-burgenlandi borvidék (Weinbauge-biet Südburgenland). Itt is a vörös fajtáka jellemzőek, a leggyakoribb a kékfran-kos. A borvidék egyik jellegzetessége adirekt termőkből készült uhudler.

Az 1985-ös borhamisítás után Auszt -riában a borgazdaságok száma jelentő-sen csökkent, a borászatok által mű-velt terület viszont növekedett. Egyrekevesebb kis bortermelőt találunk,ugyanakkor több a nagyüzem. 2009-ben a burgenlandi bortermelés az oszt-rák minőségi és Prädikat (különlegesérettségű és speciálisan szüretelt bor,pl. Ausbruch – aszú) borok 27%-át ad -ta. Ma innovatív borkultúra, borakadé-miák, borászati szövetkezetek, helyi vi-notékák jellemzik a tartományt.