INTERNATIONAL RELATIONS QUARTERLY, Vol. 5. No.1. (Spring 2014/1 tavasz)

ROMA KÖZÖSSÉGEK DÉLKELET-EURÓPÁBAN

FEKETE JÓZSEF GYÖRGY ∗ (Kivonat) Tanulmányunkban a cigányságot,1 mint Délkelet-Európa legnagyobb és egyben legheterogénebb

kisebbségét, illetve annak helyzetét kívánjuk bemutatni a jugoszláv utódállamokban, Albániában, Romániában és Bulgáriában. Magyarország nem tartozik szervesen a vizsgált országokhoz, azonban a könnyebb összehasonlítóság kedvéért bevontuk a magyarországi cigányságot vizsgáló adatokat is az elemzésbe.

A romák nem alkotnak homogén közösséget; a délkelet-európai országokban a vallás, a nyelv és a történelmi múlt is megkülönbözteti ıket. Egyes roma(kötıdéső) népcsoportok a romáktól is meg kívánják különbözteti magukat. A roma közösségeken belül megfigyelhetı a „preferált” identitás jelensége; amely azt jelenti, hogy a diszkrimináció elkerülése, az asszimiláció (nyelvi, vallási és kulturális) és az „elırelépés” miatt (fıként a tanultabb rétegekben) nem vallják magukat romának.

A társadalmi-gazdasági egyenlıtlenségek egyaránt növekednek a romák és a népesség többi része között, illetve a cigány népességen belül is. Minden országban vannak rétegek, melyek a szegénységi küszöb alatt élnek vagy az alá kerülnek, azonban ez a folyamat sokkal intenzívebb és drasztikusabb a roma népesség körében.

Célunk, hogy rávilágítsunk a Balkánon élı cigányság jelenlegi helyzetére, ennek érdekében fontosnak tartottam a romák történelmének bemutatását is az egyes országokban. Átfogó magyar és külföldi szakirodalmi elemzést végeztünk, mely során megpróbáltuk az érintett országokban élı kutatók tanulmányait is minél szélesebb körben megismerni. Fıként az UNDP 2011 felmérésére támaszkodva összehasonlítottuk az egyes országokban élı romák népességét, kitérek a különbözı statisztikai adatokban szereplı eltérések okaira; rávilágítunk a munkaerıpiaci, nyelvhasználati, iskolázottsági adatokban és az életkörülményekben tapasztalható különbségekre.

Kulcsszavak: cigányság, romák, roma közösség, Balkán, Délkelet-Európa, UNDP felmérés, összehasonlító elemzés

A tanulmány felépítése: Preambulum A romák történelmének sematikus áttekintése, a romák elnevezése az egyes országokban A roma közösségek rövid bemutatása országonként. A romák helyzetének összehasonlító elemzése, fıként az UNDP 2011-ben végzett felmérésére

alapozva. Konklúzió

*

∗ A szerzı: Fekete József György, PhD hallgató, Debreceni Egyetem, Társadalomföldrajzi és Településfejlesztési Tanszék. 2014-ben megkapta a Délkelet-Európa Alapítvány Lykeon Kutatói Ösztöndíját. 1 A tanulmányban a roma és a cigány terminust felváltva, egymás szinonimájaként használom, mivel nincs nemzetközi „megegyezés” az alkalmasabb kifejezésre vonatkozóan.

Preambulum A romák helyzetét vizsgálva a Balkánon nincs olyan ország, amely valamilyen okból ne kerülhetne

az érdeklıdés középpontjába. Délkelet-Európa pedig Európának etnikailag és vallásilag is leghomogénebb területe. A nemzeti csoportok jelentıs hányada nem egy-egy állam területén él, hanem kevés kivételtıl eltekintve gyakran 4-5 országban szétszórva. Az eltérı történelem, etnikum és vallás sajátos módon határozta meg az országok politikai értékrendjét és magatartását, amely mindmáig érzıdik az egyes országok pl. Bosznia és Hercegovina orientáltságában és tagoltságában (Illés, 2002:46). Ez a tagoltság determinálja a régióban élı roma népesség helyzetét is.

1. ábra: Cigányok (romák) száma Európában. Forrás: Kocsis-Bottlik in Földgömb (2012) A cigányság vallásilag és nyelvileg is nyitott környezetére, ezért identitásában sem a vallás, sem a

nyelv nem meghatározó tényezı (ellentétben a Balkán térség népcsoportjainak többségétıl). Szórványban élnek, etnikai tömbjeik nehezen azonosíthatók és rendkívül változatos képet mutatnak. Szociokulturális kereteik jobbára eltérnek az Európában megszokottól: a legfıbb csoportképzı tényezı leginkább társadalmi és földrajzi perifériahelyzetük. Az európai nemzetté válás folyamataiba pedig csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem kapcsolód(t)nak be (Bottlik, 2012).

Az országonkénti népszámlálások adatait alapul véve közel 4 millió, míg a Világbank felmérése szerint 15 millió roma él a térségben, a különbözı források azonban eltérı számokat és arányokat adnak.2 A térség valamennyi országában élnek romák, azonban igen eltérı számban és arányban. A legtöbb roma Romániában és Bulgáriában él, de több százezren élnek Szerbiában és Macedóniában is. A roma népesség háromnegyede él Európa középsı és keleti felén, valamint Délkelet-Európában. A legjelentısebb lakosságarányt Bulgáriában, Macedóniában és Romániában teszik ki, ahol 9-11 százalékát adják a teljes populációnak. Az abszolút számokat tekintve a legnagyobb létszámú roma népességgel Románia rendelkezik, ahol 1,5 – 2 millióra – vagy akár e fölé is – becsülik a számukat (M. Császár, 2009).

2 Közép- és Délkelet-Európában összesen.

Az eltérı vallás, nyelv és történelmi múlt miatt egyes roma-származású népcsoportok a romáktól is meg kívánják különbözteti magukat. A roma közösségeken belül megfigyelhetı a „preferált” identitás jelensége; vagyis hogy a megkülönböztetések elkerülése, az asszimiláció (nyelvi, vallási és kulturális) és az elırelépés érdekében (fıként a tanultabb rétegek) nem vallják magukat romának. Jó példa erre, hogy három macedóniai roma testvér egyaránt eltérı nemzetiségőnek vallotta magát egy felmérés alkalmával: romának, albánnak és balkáni egyiptominak (Marushiakova et. al., 2001). A népszámlálások alkalmával sem lehetett pontos számot kapni róluk, a jugoszláv (utód)állam(ok)ban egy adott népszámlálás adatsorában lehettek albánok, jugoszlávok, muszlimok, „egyéb népcsoport” vagy „ismeretlen népcsoport”.

A romák legnagyobb hányada többségében ma is vidéki, periférikus területeken él, bár egyre nagyobb a városokban élık száma, ahol a romák a leromlott lakónegyedeket foglalják el. Ez viszont ugyanazt a népességcserélıdési folyamatot erısíti, amely a rurális területeken is megtapasztalható. A szocializmus idıszakában legtöbbjük véglegesen felhagyott vándorló, nomád életmódjával és hagyományos mesterségével. A roma népesség döntı többsége napjainkban munkanélküli és a különbözı segélyektıl, az állami és önkormányzati támogatásoktól függ.

Az egyenlıtlenségek növekednek a romák és a népesség többi része között, illetve a cigány népességen belül is. Minden országban vannak rétegek, melyek a szegénységi küszöb alatt élnek vagy az alá kerülnek, azonban ez a folyamat sokkal intenzívebb és drasztikusabb a roma népesség körében. Emiatt szorosabb korreláció figyelhetı meg az adott régió, térség, település, településrész fejletlensége és elmaradottsága, illetve az ott élı roma lakosság aránya közt.

Magyarország nem tartozik szervesen a vizsgált országokhoz,3 azonban a könnyebb összehasonlítóság kedvéért bevontam a magyarországi cigányságot vizsgáló adatokat is az elemzésbe.

Felhasznált források és módszerek Tanulmányom célja, hogy rávilágítsak a Délkelet-Európában élı roma közösségek helyzetére.

Véleményem szerint fontos, hogy a romák történelmének fontosabb mozzanatait országonként is ismerjük a jelenlegi állapotok mellett, mivel a történelem egyes eseményei a mai napig meghatározzák az adott országban élı roma közösséget helyzetét, a többségi társadalom romákhoz való viszonyát. Ennek érdekében átfogó magyar és idegen nyelvő szakirodalmi elemzést végeztem. Földrajzi, történelmi, gazdasági és társadalomtudományi témájú anyagokat kellett elemeznem az anyaggyőjtés után. Az elemzés során próbáltam a vizsgált országokban élı kutatók tanulmányait és szakmai értekezéseit minél részletesebben megismerni.

A vizsgált országok általános jellemzıinek bemutatásakor a CIA World Factbook, az IMF, a Világbank és a Koszovói Statisztikai Hivatal adataira támaszkodtam.

A délkelet-európai roma népesség pontos számára és arányára eltérı statisztikai adatok állnak rendelkezésre. Emiatt a vizsgált országok hivatalos statisztikai (népszámlálási adatai) mellett kutatóintézetek és kutatók becsléseit is figyelembe vettem. Az adatok kiértékelése után a „legelfogadottabb”, leggyakrabban elıforduló becslést tüntettem fel. Az én szubjektív megítélésem okán, ez az adat a becslések felsı határához áll közelebb.

A vizsgált országokban élı roma lakosság összehasonlító elemzése az UNDP 2011-es felmérésén alapszik. A felmérés tizenkét Közép- és Délkelet-Európai ország roma közösségeit vizsgálta, mely során több mint 1000 roma és nem roma háztartásban élı személlyel készítettek mélyinterjút. A háztartásban élıkre vonatkozó általános demográfiai, nyelvhasználati, oktatási stb. adatok mellett a háztartásokban élı felnıttek társadalmi-gazdasági helyzetét felmérı adatsort is összeállítottak. A felmérésben Koszovó nem szerepelt. Az adatsorok mindenki számára elérhetıek SPSS és MS Excel

3 A Balkán fogalma földrajzi jelentése mellett, manapság nyilvánvalóan politikai, kulturális, civilizációs és morális tartalmakat is tükröz nemcsak a régióban, hanem Nyugat-Európában is. (…) A két világháború közt pl., amikor Magyarország nemzetközi megítélése Nyugaton mélyponton volt, az amerikai, angol és francia sajtó, politikai irodalom Magyarországot is a Balkánhoz sorolta. A második világháború és különösen 1956 után ez a besorolás lényegében eltőnt. Továbbra is használatos a német irodalomban a Délkelet-Európa meghatározás, amely kategóriába Magyarországot is mindmáig beleértik. A kérdésrıl nincs értelme presztízsvitákat folytatni. Elmondható, hogy Magyarország, Horvátország (és Szlovénia is, mely ország nem képezi a vizsgálat tárgyát) ugyanúgy részei Közép-Európának, mint Délkelet-Európának (Illés, 2002:21).

fájljaiban (a linket ld. késıbb). Az adatok kiértékelése során csak a vizsgált országokra vonatkozó adatokat vettem figyelembe. Az elemzés során végzett számítások és diagramok készítése a forrásfájlokból adódóan MS Excel és SPSS szoftverekkel készültek. Az UNDP 2005-ben publikált, 2004-ben készített felmérés adatainak köszönhetıen összehasonlító idısoros elemzést is tudtam végezni. A saját szerkesztéső térkép QGIS (Quantum GIS) szoftverrel készült.

Az összehasonlító elemzés munkaerıpiaci, nyelvhasználati, iskolázottsági és az életkörülményeket vizsgáló adatokat vesz figyelembe. Mivel az UNDP csak egy kisebb mintaterületet vizsgál, a statisztikai adatokból levont következtetések nem feltétlenül tükrözik tökéletesen a délkelet-európában élı romák helyzetét, azonban úgy vélem jó közelítést adnak a valós állapotok megismerésére.

A romák történelme és elnevezése A cigányok eredetének bizonytalanságát jelzik a népcsoport különbözı elnevezései is, amely a

roma népcsoport kulturális megosztottságából is fakad – az egyes népcsoportok a különbözı történelmi,4 vallási stb. ellentétek miatt szánt szándékkal különböztetik meg magukat egymástól (pl.: romungrok és beások ellentéte Magyarországon) – ld. 2. ábra. A cigányokat angol nyelvterületen gipsynek nevezik, mivel Egyiptomból származónak vélték ıket (egyyptus).5 Több országban aszerint nevezték el a cigányokat, hogy milyen küldı országból érkeztek: a hollandok ungernek (magyarok), a svédek taternnek (tatárok) hívják ıket; a finneknél mustalainen (fekete) az elnevezésük.

A cigányok magukat romának nevezik, ami embert, férjet jelent. A cigányságot a rendszerváltás óta a szakirodalomban és a mindennapos életben egyaránt egyre gyakrabban „roma kisebbség”, „roma népesség” megnevezéssel illetik. Ugyanakkor a magyarországi roma kisebbségrıl rendelkezésre álló felmérések, statisztikai adatok szinte kivétel nélkül a „cigány” megjelölést használják (Hablicsek, 2007:7).

Ország Cigány népcsoport

Albánia gabeli, gift, jevg, katali, kurbat, madžup Bosznia és Hercegovina gabel, gurbet

Bulgária burgudzsija, cerhari, čurari, dasikane roma,džambazo, grebenar, horohane

roma, jerlija, kalajdžija, kelderas, kopanar. lovari, romi, tsigani rudar, zlatar Horvátország băjás, venditka roma Koszovó arli, aškali, egypcani Macedónia arli, aškali, gurbet, džambazo, egypcani

Magyarország beás, cerhari, csurari, drizdari, gurvari, kelderas, lovari, masari, romungro,

sinti Montenegró čergari, gabelji, gurbet, kovači, madjupi

Románia băjás, bradžitor, čurari, džambaš, ferar, florar, karamibar, khelderaš,

kheretuno rom, lakatuš, lavutar, lovari, pejptanar, pletoš, potkovar, rudar, salahor, sitar, spoitoar, ursar, vanzator,vatraš

Szerbia arli, băjás, beli cigani, džambazo, gurbet, khelderaš, lovari, mečkar,

romungro, ursar 2. ábra: Az adott országban található cigány népcsoportok. Forrás: saját szakirodalmi győjtés és

szerkesztés. 4 A romák már évszázadok óta köztük élnek Európában, azonban a mai napig nem tudjuk pontosan kik is ık, honnan és hányan vándoroltak Európába. A romák történelmét sokszor misztikum lengi be, amelyet gyakran maguk a romák kreáltak (Mitrović, 2001). Az egyes cigány népcsoportok már közvetlenül Délkelet-Európába érkezésük során szétváltak, ezt követıen pedig kulturális aspektusból nézve gyakran alkalmazkodtak a körülöttük élı népcsoportokhoz, így nem maradt fenn egy egységes „roma eredetmonda” sem, amelyet minden cigány magáénak vall. 5 A romákat az elmúlt évszázadok során Európa több országában nevezték egyiptusbélinek (ebbıl ered a gipsy elnevezés is). A cigányok nyelvemlékeit és az egyes szavak eredetét vizsgálva azonban biztosan kijelenthetı, hogy a romák ısei a népvándorlás során sosem jártak Egyiptomban, mivel a nyelvükben nem találhatók arab eredető szavak. Azonban egészen más a státuszuk Koszovóban vagy Macedóniában, ahol a balkáni egyiptomiaknak nevezett népcsoport de jure kisebbség alkot (ld. országonkénti ismertetés).

A balkáni romák származásának eredetére több elmélet is napvilágot látott. A legelterjedtebb nézett az indiai származás elmélete, mely szerint a 9. és a 14. század között a romák több hullámban hagyták el a Hindusztáni-félsziget északnyugati részét kevésbé ismert okom miatt. Ezt követıen a Bizánci Birodalom területén keresztül érkeztek a 11. században Délkelet-Európába, majd a 13–14. században Nyugat-Európába (Kocsis, 2002).

3. ábra: A cigányság vándorlásának feltételezett útvonala. Forrás: Kenrick, D. 2007 Más elméletek szerint a Balkánhoz földrajzilag közelebb esı területrıl érkezhettek a félszigetre a

10. században. Ezt az elméletet támasztják alá nyelvi, vallás és életmódbeli nyomok. Ezt az elméletet alapul véve a romák elıször a keresztes hadjáratok idején kerülhettek közelebbi kapcsolatba a nyugat-európai kultúrával.

A roma nyelv a történelmileg jelentıs kereskedelmi utak mentén fejlıdhetett ki, vehetett át új szavakat, kifejezéseket. Szókincsükbe nagyszámú görög és perzsa szó került az évszázadok során, a cigány nyelvjárásokon belül azonban ezen idegen eredető szavak aránya eltérı.

A romák a 13. elejétıl kezdve vándorolhattak Európa nyugatabbi területeire. Egyes feltételezések szerint a tatárok rabszolgáiként juthattak el a Kárpátok környékére. A történelmi források szerint késıbb a krími tatárok igája alól szabaduló cigány rabszolgák a románok foglyai, rabszolgái lettek. Kistatárként is emlegették ıket a 19. század közepén történı felszabadításukig (M. Császár, 2009:144).

A romák nagyobb számban a török terjeszkedés miatt mozdultak ki a Balkánról. Egyes feltételezések szerint a törökök megbízásából indultak kémkedni a nyugati keresztyén államokba; mások szerint azonban épp a török elıl menekülve kívántak békésebb területekre vonulni. A 15. századi leírások említést tesznek a görögországi Medon melletti Gyppen–hegyrıl és a körülötte lévı Kis-Egyiptomról, amit vagy azért illettek ezzel a névvel, mert az ott talált cigányságot Egyiptomból származtatták,6 vagy a helység neve már megvolt és azt a roma törzsekre alkalmazták. A fenti cigánytelepülésen 1509-re, a török elfoglalásának idejére a korábbi 300 házból már csak 30 volt cigányok által lakott, amely valószínősíti a menekülés teóriáját (Heiczinger, 1978 idézi M. Császár, 2009:144); amely késıbb együttélésbe fordult át.

6 Ezt az elképzelést alátámaszthatja a Balkánon, különösen Macedóniában és Koszovóban a romák egyipcaniként ismert elnevezése, akik magukat egyiptomi bevándorlók és kereskedık leszármazottainak tartják.

A muszlim és keresztyén romák a késıbbiekben gyakran váltak a népességcserék (görög-török, bolgár-török, jugoszláv-török) áldozatává; a háborúk elıl pedig általában nyugat felé menekültek. A törökök vallási alapon különbséget tettek a romák közt, amely gazdasági helyzetükben és életkörülményükben is megmutatkozott: a nem-muszlim romákat haradzs fizetésére kötelezték, míg a muszlim romák az elıkelık udvarában is szolgálhattak, zenélhettek (Cardillo, 2009:11-12). Mivel a nomád romákat nem tudták letelepedésre kényszeríteni, a romáktól ezt követıen kollektíven beszedték tılük az adókat II. Mehmed szultán 1475-ös rendeletét követıen (Marushiakova-Veselin, 2011).

A XX. sz. vége A szocializmus idején a romák viszonylagosan jobb körülmények között éltek; a kommunista

pártok aktívan győjtötték a roma párttagokat, ezáltal is elısegítve az integrációt (Barany, 2000). A Balkán államaiban is lezajlott rendszerváltás hatásaként, a kilencvenes évek elejétıl jelentkezı

társadalmi-gazdasági problémák felerısödésének következtében a roma népesség periférikus helyzete még inkább fokozódott.

Mivel mindig is „marginális” foglalkoztatottak voltak a deklaráltan teljes foglalkoztatású társadalmakban, így a válság(ok) megjelenése után természetszerőleg ık voltak az elsık, akik elveszítették a munkahelyüket. İk voltak az elsıdleges elszenvedıi a szociális rendszer megkurtításának, a privatizációs folyamatnak, semmit, vagy szinte semmit nyervén a reprivatizáció során. A szövetkezetek cigány dolgozói gyakorlatilag minden országban kimaradtak a földvisszatérítésbıl, mivel korábban földdel nem rendelkeztek (Illés, 2002:157-158,166).

A térség rendszerváltás óta tartó politikai átrendezıdése és az ezt övezı etnikai konfliktusok – leginkább Jugoszlávia felbomlása és annak következményei – is hátrányosan érintették a Délkelet-Európában élı romákat, fokozták perifériális helyzetüket.

A cigányok helyzetének rövid bemutatása országonként

Albánia Albániában a cigányok létszáma a hivatalos adatok szerint mindössze 8000 fı, azonban a számuk

az egyes feltételezések szerint 100 ezer fı körül lehet. A hivatalos és a „valós” adatok közti különbség azzal magyarázható, hogy a cigányok nagy része albánul (is) beszél, illetve a többségi társadalomhoz hasonlóan muszlim vallású; emiatt roma helyett albánnak vallják magukat a hivatalos felmérések alkalmával. A török hódoltság idején nem érte ıket különösebben hátrányos megkülönböztetés, általában a hagyományos roma mesterséget őzték, emellett a zenélésbıl éltek. (Az askálikat és balkáni egyiptomiakat bemutató részt lásd a Koszovó alfejezetben).

Albánia függetlenné válását követıen (1912) azonban a roma népesség egyre inkább a társadalom perifériájára sodródott. 1920 tájékán például megtiltották a romáknak, hogy nyilvános helyen (nép)táncoljanak adományokért cserébe (Kenrick, 2007:53). A második világháborús olasz megszállás idején sem kezelték ıket az albánokkal egyenlı félként. A második világháborút követıen Albánia a kommunista országok jugoszlávellenes táborához tartozott. A Hoxha (Hodzsa) vezette Albánia viszonya 1961-re a Szovjetunióval is megromlott; végül 1978-ban utolsó szövetségesét, Kínát is elvesztette, melynek eredményeként a világ egyik legelzártabb, szövetség nélküli állama jött létre, ahol nem ismerték el a kisebbségeket, minden országban élı embert albánként tartottak számon.

Bosznia és Hercegovina A közel 4 milliós népességő, etnikailag megosztott (48% bosnyák, 37.1% szerb, 14.3% horvát)

országban több forrás szerint körülbelül 80 ezer roma él, azonban nem elképzelhetetlen, hogy számuk ennek többszöröse is lehet. A cigány közösségek Boszniában sem alkotnak egységet, ugyanis anyanyelvük lehet romani, bosnyák, szerb és horvát is. A délszláv nyelvek közti csekély különbségekkel szemben nagyobb akadályt jelent a vallási megosztottság;7 az országban élı cigányok fıként muzulmán vallásúak, de vannak köztük római katolikusok és szerb ortodoxok is. A Bosznia és

7 Az országban lévı etnikai konfliktusok erısítették fel a vallási ellentéteket az egyes cigány népcsoportok között. Azonban nem ritka az sem, hogy a különbözı vallású romák „átjárnak” egymás templomába, mecsetébe, megvalósítva ezzel egyfajta univerzalitást. Ez e jelenség a háborúk által megkímélt területeken figyelhetı meg, ahol a nép összetartó ereje felülemelkedik a vallási megosztottságon.

Hercegovinában élı romák a térség más államaiban élı cigányokhoz hasonlóan a több évszázados ottomán uralom idején érkeztek nagyobb létszámban a területre és tértek át az iszlám hitre más népcsoportokkal egyetemben. Országszerte szórványokban élnek, sehol sem alkotnak nagyobb etnikai konglomerátumot.

A boszniai háború idején a cigányok nem foglaltak egységesen állást egyik fél mellett sem, 1992 és 1995 között a szerbek, a horvátok és a bosnyákok soraiban is feltőntek. A háború idején több ezer roma Németországba vagy a környezı államokba menekült és az óta sem tért vissza (Kenrick, 2007:26).

Úgy vélem, hogy boszniai cigányok helyzetét vizsgáló szakirodalom sajnos hiányos és nem naprakész, amely összefügg azzal, hogy a cigányok integrációjának érdekében nem sikerült érdemi lépéseket tenni az utóbbi években, amely Bosznia és Hercegovina gazdasági problémáival és etnikai megosztottságával magyarázható. A romák jellemzıen a társadalom perifériáján élnek. Bulgária A roma népesség elsı nagyobb létszámú bevándorlását a középkori bolgár állam területére a XIII–

XIV. századra datálják. Az oszmán török hódítás idején, a XIV. század végétıl, a törökökkel újabb cigány csoportok érkeztek és telepedtek meg. Eleinte többségben voltak a keresztyén vallású romák a muzulmán vallásúakhoz viszonyítva, azonban a XVI-XVII. században a keresztyén cigányok nagy része áttért az iszlám hitre, így a muzulmánok kerültek többségbe. Az áttérésnek köszönhetıen a cigányokat nem üldözték az Oszmán Birodalom területén – szemben a nyugat-európai államokkal – és nem voltak rabszolga státuszban sem, mint a birodalom vazallus államaiban, pl.: Havasalföldön. A cigányok ebben az idıben többségében a mezıgazdaságban dolgoztak, illetve hagyományos foglalkozásaikat őzték (Marushiakova-Veselin, 1997).

A XIX. század második felében zajló tömeges migráció idején újabb cigány népcsoportok telepedtek le a mai bolgár állam idején. Ezt a migrációs hullámot „khelderás inváziónak” is nevezik, amely azok után indult meg, hogy 1856-ban eltörölték a cigányok rabszolgaságát Havasalföldön és Moldvában.

A bolgárok és a romák közti kapcsolatok az új bolgár állam megszületésének idıszakában nem voltak egyirányúak. Ismertek olyan esetek, amikor a keresztény cigányok részt vettek a bolgár nemzeti felszabadítási mozgalomban vagy az orosz csapatok oldalán vettek reszt az 1877-1878. évi orosz-török háborúban. Bár voltak példák arra is, amikor muzulmán cigányok együttmőködtek az oszmán hatóságokkal, sıt, az 1876. évi áprilisi felkelés idején részt vettek a felkelı bolgárok oldalán harcoló cigányok elleni megtorlásokban (Njagulov, 2009:2).

Az 1878 utáni bolgár állam határain belül kialakuló cigány etnikumon belül a kutatók több csoportot és alcsoportot különböztetnek meg. Az életmód tekintetében elkülönítik a letelepült cigányokat (jerlija) és a vándorcigányokat (csergar). Elıbbiek, akik többségben is vannak, azoknak a cigányoknak a leszármazottai, akik az oszmán hódítás idején telepedtek le a Balkánon. Egyesek azonban megırizték közülük a félig vándorló életmódot a független bolgár államban is. A vándorcigányok, akikhez a khelderások és más csoportok tartoznak, azoknak a leszármazottai, akik Havasalföldrıl, Moldvából es Erdélybıl vándoroltak be a XIX. század második felében, és egészen 1958-ig vándorló életmódot folytattak. Egy különleges csoport a teknıvájóké (rudar), akik szintén az úgynevezett „khelderás invázió” idején telepedtek be Bulgáriába, de a többségtıl eltérıen a román nyelv egyik dialektusát beszélik. Annak függvényében, hogy az adott etnikai csoport melyik valláshoz tartozik, megkülönböztetnek keresztény vagy úgynevezett „bolgár cigányokat” (daszikane roma) és muzulmán, vagy úgynevezett „török cigányokat” (horohane roma). Ezen felül a hagyományos foglalkozási sajátosságok, a vagyoni helyzet és a földrajzi eredet szerint is diverzifikálható a Bulgáriában élı roma népesség (Njagulov, 2009:3).

A XX. század elején még minden muzulmán lakost töröknek tekintettek, azonban egyre meghatározóbbá vált az a tendencia, hogy a török népességtıl válasszák el a többi muszlim népcsoportot. A cigányság vallási konverziója ily’ módon csökkentette a törökök létszámát (Kıszegi, 2009:3).

Bulgária közel 7 milliós lakosságának 76,9%-a bolgár, 8%-a török, 4,4%-a roma a hivatalos népszámlálási adatokat alapul véve. A bulgáriai romák száma a 2011-es népszámlálás adatai szerint 371 000 fı, de nagyon valószínő, hogy még ennél is többen vannak, mivel a török és macedón kisebbséghez hasonlóan a bolgár hatóságok a cigányokat is névváltoztatásra, a hivatalos nyelv

megtanulására; és ha muzulmánok voltak, akkor hitük elhagyására, vagyis az ortodox egyházhoz való csatlakozásra kényszeríttette. Létszámuk pontos meghatározása nehéz, mert egy részük muzulmánnak és/vagy töröknek tünteti fel magát a kérdıíveken. Ezzel szemben, a nyugati szervezetek, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fejlesztési Programja (UNDP) szerint a romák becsült számaránya 10-12%, azaz 700 000-800 000 fı. A romák anyanyelve Bulgáriában a cigány (roma) dialektusok sokasága, a bolgár, a török, vagy a vlah (román) nyelv egyik dialektusa.

Horvátország Az elsı történelmi feljegyzés a cigányokról a mai Horvátország területén 1362-bıl származik,

amely két roma Dubrovnikba történı érkezésérıl ír. Az ország cigány lakosságának számáról azonban igen ellentmondó becslések vannak: A legutóbbi népszámlálás adatai szerint mindössze 9463 roma él az országban, azonban az egyes becslések szerint számuk a 40 ezer fıt is meghaladja. A délszláv háború idején több ezren menekültek el a mai Horvátország területérıl, mivel a szerbek oldalán álltak8 a korábbi történelmi események (horvátok általi történelmi üldöztetések)9 és a vallási hovatartozás (szerb ortodox szemben a katolikussal) miatt. Többségük máig sem tért vissza korábbi lakóhelyére; jellemzıen Szerbiában, Bosznia és Hercegovinában telepedtek le (ahova a korábban más horvátországi cigányok is menekültek a második világháború idején) vagy Nyugatra emigráltak.

Más országokhoz képest szokatlan módon, a Horvát Állami Statisztikai Hivatal felmérése mellett a Horvát Püspöki Konferencia Roma Lelkészi Bizottsága is végzett saját felmérést, amelyek szerint a romáknak mintegy hatoda muzulmán vallású. Javarészt a Muraközben, Eszék-Baranya megyében, Sziszek-Moslavacka és Zágráb területén, illetve környékén élnek. A horvátországi cigányok legjelentısebb hányada beás (Forray-Szegál, 2002).

A horvát alkotmány és az 1991-ben elfogadott kisebbségi törvény egyenlı jogot ad minden etnikai kisebbségnek, és bizonyos létszámhatár fölött parlamenti képviselıi hellyel is rendelkezhetnek. A romák ezt a határt nem érik el, így nincsen képviselıjük a parlamentben. A szakértık úgy vélekednek, hogy a jómódú romák asszimilálódnak, horvátnak sorolják be magukat, míg a szegények között gyakori, hogy szociális segélyért folyamodva a horvát nemzetiségőek is cigánynak vallják magukat. Élet- és lakáskörülményeik a horvát átlaghoz képest rendszerint rosszabbak, jelentıs hányaduk telepen él. (Azt a kormányzat által javasolt megoldást viszont, hogy költözzenek a kiőzött szerbek falvaiba, elutasították) (Forray-Szegál, 2002).

Koszovó – Az askáliak és a balkáni egyiptomiak Koszovóban a hivatalos adatok szerint feltehetıen 8800 roma él, számuk azonban ennek legalább

duplája. 1991-es becslések szerint még 150 ezer roma élt a mai Koszovó területén. 1983-ban Pristinában már roma nyelvő rádiómősorok is voltak; adtak ki roma nyelvő újságokat; 1986-ban pedig saját nemzetiségi mősoruk is volt a tévében (Kenrick, 2007:142) (a népességszám-csökkenés okait lásd az lentebbi bekezdésekben). Összességben elmondható, hogy Koszovó a rendszerváltás elıtt a Balkánon élı romák egyik „kulturális fellegvára” volt.

Az alábbiakban két cigányokkal rokon (vagy cigány?)10 népcsoportot kívánok bıvebben ismertetni, akik Koszovóban, Albániában; valamint a koszovói háború miatt Macedóniában és Montenegróban élnek nagyobb számban: az askáliakat és a balkáni egyiptomiakat.

Az askáliak (Ashkali, Hashkali, Ашкалије, Хашкалије) és a balkáni egyiptomiak (Jevgs, Egjiptjant vagy Gjupci) albánul beszélı (de jure elismert) etnikai kisebbségek, akik Koszovó, Albánia és Macedónia területén élnek. Lehetnek a történelem során albanizált romák, albanizált törökök, vagy más népek leszármazottjai; azonban még közöttük sincs egyetértés az eredetet illetıen (Marushiakova et. al., 2001; Zemon, n.d.).

Az askáli elnevezés a török eredető as szóból ered (Marushiakova-Veselin, 2001c). Úgy tartják magukról, hogy a negyedik század során érkeztek a Balkánra Iránból, így ık jelenleg legısibb népcsoport a volt Jugoszlávia területén. Más feltételezés szerint Olaszországból érkeztek vagy a

8 Egyes szerb milíciák ennek ellenére a cigányokat is ellenségnek tekintették: 1991-ben szerb katonák gyújtották fel Torjanici falu romák lakta negyedét. (Kenrick, 2007:53) 9 Az usztasa mozgalom minden cigányt, zsidót és ortodox szerbet ellenségnek tekintett (Kenrick, 2007:53) 10 Ennek eldöntését az alfejezet elolvasása után az olvasóra bízom, mivel nincs egységesen elfogadott tudományos álláspont a népcsoportok eredetérıl és egymáshoz való viszonyáról sem.

palesztin Askalon városából. Elmondásuk szerint az Ottomán Birodalom idején kovácsként és kézmővesként dolgoztak. Többségében muzulmán vallásúak (Zemon, n.d.).

Az 1999-es koszovói háború elıtt albánokként szerepeltek a népesség-nyilvántartásban; azonban a térség feszültségei a koszovói válság végén tragikus fordulatot vettek, mivel az albán lakosság megvádolta a romákat, hogy kollaboráltak a szerb milíciákkal, ezért előzték ıket (Živković, 2001); a háború során a legtöbbjük a Vajdaságba, Albániába, Macedóniába és Montenegróba menekült. Ez az üldöztetés erıszakos cselekményekkel és erıszakos kitelepítéssel, a hátramaradók és a visszatérık életfeltételeinek számottevı romlásával, diszkriminációval járt. Egyes kutatók úgy vélekednek, hogy a koszovói háború kapcsán albán és szerb politikusok egyaránt megfeledkeznek a romákat ért atrocitásokról, és a háború ıket érintı hatásairól (ðorñević, 2001), amelyek miatt sok menekült koszovói roma a mai napig nem tért haza és az ottmaradottak helyzete sem rendezıdött.

Célterület Menekültek száma

Belgrád 30000 Bujanovac 7000 Kragujevac 4000 Kraljevo 500 Montenegró 25000 Niš 20000 Olaszország 10000 Prokuplje 10000 Szkopje 500 Vajdaság 10000 Vranje 7000 Összesen 124000

4. ábra: A koszovói roma menekültek becsült száma célterületenként. Forrás: Živković, 2001:533 Mára mind a két fentebb említett népcsoport külön kategóriát képez Koszovóban. Számuk

mindössze pár (tíz)ezer fıre tehetı. A romák, askálik és balkáni egyiptomiak száma Koszovóban összesen 20-30 ezer fı lehet.

Az askáliak 1999-ben „alkották meg” saját identitásukat annak érdekében, hogy megkülönböztessék magukat a roma népcsoporttól, akik Szerbia mellett álltak a háborúban. Az elsı askáli politikai párt 2000-ben alakult Saber Rrahmani vezetésével és a kezdetektıl fogva kiálltak Koszovó elszakadása mellett (Marushiakova-Veselin, 2001c).

5. ábra: Albánia és az askáli kisebbség zászlaja. Forrás: Wikipedia

Az „Egyiptomiak Szövetsége” 1990-ben alakult a macedóniai Ohridban. Az albán muszlimok

elalbánosodott cigányokként tartják számon ıket, noha önmagukat egyiptomi bevándorlók leszármazottainak tartják. A Macedón Köztársaságban a balkáni egyiptomiak ma egy hivatalosan elismert különálló népcsoportot alkotnak, és politikai befolyással rendelkeznek a képviseleti és kulturális szervezetekben, Koszovóban és Albániában.

Az identitásuk körül folyó egyre intenzívebb vita ellenére a kutatók többsége amellett érvel vagy foglal állást, hogy akiket ma egyiptomiaknak nevezünk, valójában cigányok/romák; akik nagyobb

köztiszteletnek örvendı identitást próbálnak keresni, hogy megszabadulhassanak a cigány „stigmától”. Bár ez domináns elv ez maradt a társadalomtudományi tanulmányokban; egyes kutatók megpróbáltak történelmi bizonyítékot találni az egyiptomi jelenlétre a Balkánon, hogy feltárják a lehetséges kapcsolatot egy korai egyiptomi migrációs hullám és a jelenkori „kérdéses” csoportok között. Az egyiptomiaknak nevezett csoportok jelenléte a Balkánon a különbözı történelmi korok során jól dokumentált, tehát nem képezi vita tárgyát. Ezzel ellentétben az újonnan felmerülı és ma már aktuálpolitikai kérdés, hogy a jelenlegi egyiptomiak és a századokkal ezelıtt a Balkánra érkezı egyiptomi bevándorlók között van-e kapcsolat (Trubeta, 2005 idézi Bosznay, 2005:415).

Az „egyiptomiak” úgy tartják az askáliak szintúgy balkáni egyiptominak tekinthetık; akik az albán többségő környezet miatt szakadtak el tılük. Az askáliak ezt úgy élik meg, hogy a balkáni egyiptomiak asszimilálni próbálják ıket, pedig saját bevallásuk szerint más a származásuk.

Habár a romák, askáliak és balkáni egyiptomiak megkülönböztetik magukat egymástól; gyakran házasodnak egymással; de a többi népcsoporttal nagyon ritkán keverednek (Arifi, 2009).

A leghíresebb askáli származású ember, az 1910-ben még az Ottomán Birodalomhoz tartozó Szkopjéban (törökül Üsküb) született Agnes Bojaxhiu (Kenrick, D. 2007:66), ismertebb nevén Kalkuttai Boldog Teréz (Teréz Anya), akit a kalkuttai szegények között végzett áldozatos munkája végett világszerte elismertek és tiszteltek. II. János Pál pápa 2003-ban avatta boldoggá.

Macedónia Macedónia etnikai összetétele más Jugoszláv utódállamokhoz hasonlóan nagyon heterogén. A

többségi macedón népesség mellett egyre jelentısebb a magasabb természetes szaporodási mutatókkal rendelkezı albánok népességen belüli aránya (25.2%); emellett több tízezres szerb, török és cigány népesség is él a Magyarországnál közel négyszer kisebb állam területén. Az etnikai kompozíciót tovább bonyolítja az országban maradt koszovói (többségében albán) menekültek jelenléte, illetve hogy a szomszédos országok határmenti régióiban; a görögországi az „égei” Macedóniában, illetve a bulgáriai pirini Macedóniában jelentıs számú macedón kisebbség él.

Az ország lakossága vallási hovatartozás alapján is két nagyobb csoportra osztható: a macedónok és a szerbek többsége az ortodox vallás követıje, míg az albánok, a törökök, a cigányok és a torbesek (muszlim vallású macedónok) az iszlámot követik. Politikailag jelentıs a szerepe az egyébként csak kis létszámú evangelizációs (fıleg baptista, metodista) csoportoknak (Pap, 2007:48-49).

A Macedóniában élı romák többségének elıdei a XV-XVI. században a törökökkel együtt érkezett erre a területre, kisebb részük pedig az utóbbi évszázadban Bosznia-Hercegovinából, Szerbiából és Koszovóból vándorolt be az országba. Az elıbbieket a török yerli (letelepedett) szóval különböztetik meg az utóbbiak gurbert (idegen) elnevezéső csoportjától. A romák túlnyomó többsége muzulmán vallású, de a falvakban keresztény romák is élnek (Kiselinovski-Stavovi-Kavka, 2004 idézi Háry-M. Császár, 2011:10-12).

A roma népesség a más délkelet-európai országokban is tapasztalható természetes szaporodási mutatók mellett, a bevándorlás eredményeként is folyamatosan növekszik. Ennek is köszönhetı, hogy az albán mellett Macedónia másik legfontosabb kisebbségi kérdése a romakérdés. Macedónia Statisztikai Hivatalának adatai szerint a romák száma 62 ezer fıre tehetı, a valóságban azonban számuk feltehetıen eléri a 150-250 ezer fıt is. A számok közötti eltérést azzal magyarázhatjuk, hogy a többség nem vállalja roma identitását, helyette inkább albánnak vagy töröknek valljak magukat vallásukra (muszlim) való tekintettel. Emellett 1999-ben 2800 roma települt át Koszovóból Macedóniába, sıt a következı évben számuk elérte a 8 ezer fıt (Koinova, 2007 idézi Háry-M. Császár, 2011:10-12).

A romák szétszórva élnek az ország területen, többséget (60,6%) csak a fıvaros Šuto Orizari járásában alkotnak. Ennek oka, hogy az 1973-as pusztító erejő szkopjei földrengést követıen itt telepítettek le a fedél nélkül maradt romákat. (Kiselinovski-Stavovi-Kavka, 2004 idézi Háry-M. Császár, 2011:10-12).

6. ábra: Šuto Orizari járás címere és zászlaja, melyen megfigyelhetı a romák nemzeti jelképe a

csakra (a vörös kerék) és a cigány zászló színei, a kék és a zöld sáv. Forrás: Wikipedia Az 1974-es alkotmány Macedóniában élı etnikai csoportkent azonosította a romákat, 1981-ben

megkapták a nemzetiségi státuszt Jugoszláviában, a független Macedónia 1991-es alkotmánya pedig nemzeti kisebbségi státuszt garantál számukra, azaz a többi kisebbséggel azonos jogokkal rendelkeznek. A jogaik érvényesülését akadályozza azonban, hogy a romák többsége alacsony iskolai végzettséggel vagy azzal sem rendelkezik, munkanélküli és rendkívüli szegénységben el. A Macedón Rádió és Televízió rendszeresen ad roma nyelvő mősorokat, 2001 óta pedig megjelenik a „Roma times” c. folyóirat, amelyben a cikkek kb. 60%-at roma nyelven írják. 1980-ban Szkopjéban kiadták a „Roma nyelvtan” c. kötetet, ami nem kis szerepet játszott a romák nemzettudatának felélıdésében. Ennek ellenére a függetlenség elnyerése elıtt nem folyt roma nyelvő oktatás Macedóniában. (Kiselinovski-Stavovi-Kavka, 2004 idézi Háry-M. Császár, 2011:10-12; Kenrick, 2007:202).

Montenegró A montenegrói romákat a történelmi források 1508-ban említik elıször, mint építı- és

javítómunkásokat. Szintúgy 16. század források beszámolnak arról, hogy Ulcinj kikötıjében a kalózok Afrikából és Európa más országaiból elhurcolt vagy előzött cigány rabszolgákat árultak a különbözı építkezések vezetıinek. (Érdekesség, hogy a kedvezıbb éghajlati viszonyok miatt a romák döntıen ma is a montenegrói tengerparti városaiban élnek) (Vukadinović, 2001:518).

A Montenegróban élı romák a Balkánon élı más országoktól eltérıen egészen 1940-ig vándorló/nomád életmódot folytattak. İk čergari néven ismertek. A történelem során itt is számos hátrányos különböztetés érte a romákat; például az 1930-as években a rendırség kitiltotta ıket a Montenegró kulturális és oktatási központjának tartott Cetinje városából (Kenrick, D. 2007:212).

A romák száma a hivatalos adatok szerint 2600 fı napjainkban az ország területén, számuk azonban 20-30 ezer fıre tehetı. A különbség oka, hogy a romák a hivatalos felmérések alkalmával muszlimnak11 vagy montenegróinak vallják magukat. Például az 1971-es népszámlás alkalmával az egykori Ivangrad (ma Berane) 234 roma lakosából mindössze hat vallotta magát az etnikumhoz tartozónak (Vukadinović, 2001:519). Az eredendıen montenegrói cigány népcsoport kovačik-nak12 nevezik, akik az askálikkal rokonítják magukat és szintén albánul beszélnek (Friedman, 2001).

11 A Montenegróban élı romák közel 90% százaléka muszlim, a maradék 10% szerb ortodox (Vukadinović, 2001:520). 12 Baltazar Bogišić közismert ügyvéd (aki az 1905 –ös Montenegrói Alkotmány egyik megalkotója volt) volt az elsı, aki a 19. század végén különbséget tett a čergarik és a kovačik között, nem tekintette ıket egyformán romának. Ebben az idıszakban a társadalom íratlan szabályai védték a kovačikat, mivel a közösség számára fontos munkákat végeztek el. Bogišić úgy gondolta, hogy ez a népcsoport inkább hasonlít a montenegróiakra, mint a Balkánon élı többi roma népcsoportra (Vukadinović, 2001:518).

Montenegróban a régebb óta ott élı romák mellett (mindössze kétharmaduk, aki több generáció óta a területen él),13 vannak koszovói roma közösségek is (számuk 1999-ben meghaladta a 40 ezer fıt), amelyeknek megoldatlan helyzete már régóta gondot okoz, ugyanis az Európa egyik legnagyobb menekülttáborában élı romák jogi státusa rendezetlen, mivel nem minısülnek montenegrói állampolgároknak és haza sem kívánnak térni (lásd: Koszovó). A délszláv háború idején az országba érkezett menekültek száma ennek a számnak töredéke volt, mindössze 1000 fı.

A kevésbé feszült társadalmi viszonyok ellenére a roma tanulók kénytelen szembesülni az iskola szegregáció jelenségével, ennek (is) köszönhetıen nagyon nehezen tudnak feltörni a társadalom perifériájáról.

Románia Hivatalosan 620 ezer roma él Romániában, becsült számuk országban 1,8-2,4 millió fı, arányuk a

teljes lakosságon belül 8,1-11% közé tehetı. A Romániában élı romák számos roma népcsoportot foglalnak magukba. Mindegyiknek megvan a maga társadalmi, nyelvi, kulturális, életmódbeli sajátossága. A különbözı nemzetségnek saját foglalkozása alakult ki az évszázadok során. A romák nyelvileg és vallásilag sem egységesek Romániában. Vannak romani nyelven (cigány nyelv) – ennek is több nyelvjárása van – és románul, magyarul, törökül stb. beszélık. Vallási szempontból is igen differenciáltak, ortodoxok, reformátusok, katolikusok, neoprotestánsok, muzulmánok egyaránt megtalálhatók köztük (M. Császár, 2009:147).

A romániai romák más Balkáni államoktól eltérıen kelet felıl, a tatárok betörésével egy idıben érkeztek a Kárpátokhoz a 13. században. Írásos bizonyítékok maradtak fenn arról, hogy már a század végén rabszolgasorba kényszerítették ıket vagy már eleve a tatárok rabszolgáiként érkeztek Havasalföldre és Moldvába, ezen státuszuk pedig megmaradt. Az elsı fennmaradt adásvételi szerzıdés, amely roma rabszolgák eladásáról szól, 1385-bıl maradt fenn (Kenrick, 2007:222).

A cigányok egészen a XIX. század közepéig éltek rabszolgasorban az egyházi és földesúri birtokokon.14 Az akkori törvények szerint azok a nem-cigányok is rabszolgákká válhattak, akik romákkal házasodtak össze, így ritkán keveredtek más etnikumokkal. Az állam tulajdonában lévı rabszolgák nem voltak földterülethez kötve, folytathatták vándorló életmódjukat.

A legelfogadottabb feltételezés szerint a cigány rabszolgák leszármazottjai a mai beás cigányok is, akiknek egy része Románából elvándorolva Bulgáriában, Horvátországban és Magyarországon telepedett le. Ez a több évszázadon át tartó romániai rabszolgaság adhat magyarázatot arra is, hogy a beások a román nyelv egyik archaikus változatát beszélik, amely önálló nyelvként fejlıdött tovább, szókincse pedig eltérıen bıvült; többfajta, beáson alapuló pidzsin nyelv jött létre, így „nem képesek szót érteni” a más országokban élı romákkal (és sokszor egymással sem), akik a romani nyelvet beszélik. A beások és más roma népcsoportok között az eltérı nyelv és kulturális sajátosságok miatt a mai napig ellentétek feszülnek; több nem-beás roma nem tartja a beásokat igazi cigányoknak.

1930-ra a romák megelégelték a helyzetüket és a társadalmi egyenlıséget tőzték ki maguknak célul. Ennek érdekében több roma szervezet is alakult, illetve megjelentek a romani nyelven írt újságok.

A második világháború idején a fasiszta eszmékkel átitatott vezetés más Németországgal szövetséges államokhoz hasonlóan több ezer cigányt deportált; de a romák helyzete a szocializmus idején sem javult. A nomád életmódot folytató romákat letelepedésre kényszerítették, illetve Ceausescu falu-felszámolási politikája miatt rájuk erıltették a városi, bérházas életmódot. Helyzetüket tovább nehezítette, hogy hivatalosan nem ismerték el a roma kisebbség létét. Az állami téeszekben kaptak munkát, de a társadalom továbbra sem fogadta be ıket az elıítéletekre alapozva. Az 1979 népszámlálás volt az elsık egyike, ahol a hivatalos statisztikákban feltőnt a cigány népesség, de

13 Mivel Montenegró az egykori Jugoszlávia területén belül egy viszonylag nyugodtabb, etnikai feszültségektıl kevésbé terhelt terület volt; Koszovó mellett Macedóniából, Szerbiából, illetve Bosznia és Hercegovina területérıl is folyamatos volt a romák országon belüli migrációja a második világháború végétıl kezdıdıen. 14 A Délkelet-Európából, fıként Romániából történt bevándorlásuk eredményeként, ahol 1855-ig (Moldva), illetve 1856-ig (Havasalföld) rabszolgaként kezelték ıket, lélekszámuk a Magyar Királyság területén a két belügyminiszteri utasításra végrehajtott „cigányösszeírás” idıpontjában: 1873-ban 214000-re, 1893-ban 274940-re nıtt (Kocsis, 2002:36). Az összeírás idején Magyarországon a cigány népesség aránya 1,7% volt, az erdélyi megyékben 5% (Kocsis-Kovács, 1998 in Süli-Zakar, 2013).

országosan csak 225 ezer fı vallotta magát cigánynak, amely az akkori számnak is csak a töredéke volt (Kenrick, 2007:224). Ez azzal magyarázható, hogy több ezren magyarnak vallották magukat, fıként az erdélyi romák közül, mivel a történelmi múlt miatt csak magyarul beszéltek (a romani mellett/helyett), románul viszont nem.

A rendszerváltásnak egyaránt voltak pozitív és negatív hatásai is a romákra nézve. Újból felszólalhattak a társadalmi egyenlıségért, azonban a rendszerváltást követı gazdasági nehézségekért a romákat tették felelıssé, amely sokszor erıszakos formában nyilvánult meg. Erre válaszként a romák önvédelmezı, félkatonai csoportok hoztak létre. A társadalmi feszültségek több elmaradott vidéki faluban és városban az évek során fel-fellángoló tüntetések, összecsapások formájában nyilvánultak meg. A ’90-es években megnyíló határokon át több ezer roma emigrált nyugatabbi államokba a jobb élet reményében.

A sok nehézség ellenére 1994-re a cigányság megkapta az etnikai kisebbségi státuszt, így ugyanazok a jogok illetik meg ıket, mint más etnikai kisebbségeket; képviselıik részt vehetnek a különbözı állami intézmények és hivatalok munkájában; illetve a cigány nyelv oktatása is bevezetésre került.

A román oktatási miniszter 1999-ben elhangzott nyilatkozata szerint az utóbbi években a kormány jóval nagyobb figyelmet fordít a roma oktatásra. A minisztériumnak ekkora minden megyében lett cigányügyi referense, a kisebbségi projektekre szánt összegeket jelentısen megemelték (Forray-Szegál, 2002), Románia Európai Uniós csatlakozása pedig további forrásokat tett elérhetıvé.

Szerbia Az elsı írásos feljegyzés a cigányokról 1348-ból származik, mely szerint a Görögországból

érkeztek szolgaként és cipészként Dél-Szerbia területére (Čvorović, 2004). A török uralom idején letelepedésre próbálták kényszeríteni ıket, hogy rendszeresen be tudják szedni tılük az adót, azonban ez a próbálkozás sikertelen volt.15 A rabszolgaság eltörlése után, Romániából nagy számban érkeztek beások a mai Szerbia területére. Ennek is köszönhetı, hogy a korábban muszlim többségő és romani nyelvet beszélı cigány kisebbség felhígult, és a Szerbia függetlenné válást követıen (1878), a XIX. század végén tartott népszámlálás alkalmával 50 ezer roma lakost jegyeztek fel, akiknek fele beszélte anyanyelvi szinten a romani nyelvet, és mindössze 25 százalékuk volt muszlim (Kenrick, 2007:241).

A XIX-XX. század során gyakoriak voltak a Görögország és Törökország, majd a Szerbia/Jugoszlávia és Törökország közti lakosságcserék, mely során keresztyén és muzulmán romákat (akik fıként Belgrádtól délre éltek) is bevontak a lakosságcserébe (Marushiakova et. al., 2001; Marushiakova-Veselin, 2001b).

A második világháború idején körülbelül 30 ezer cigányt hurcoltak el vagy öltek meg a központi hatalmak katonái. 1971-ben a hivatalos adatok szerint alig 50 ezer cigány élt Szerbia, Montenegró és Koszovó területén, amely a második világháborús veszteségeket is figyelembe véve még így is hihetetlenül alacsony. Ennek oka ugyanaz volt, amely más országokban is tapasztalható a mai napig: a cigányok vallási, kulturális és társadalmi okok miatt muszlimnak, töröknek, szerbnek vagy albánnak is vallhatták magukat.16 Mivel Tito idején Jugoszlávia összes lakosa szabadon dolgozhatott a nyugati államokba, a romák a ’60-as és ’70-es évek idején nagy számban vándoroltak nyugat-európai államokba a jobb megélhetés reményében – nemcsak Szerbia, hanem a mai jugoszláv utódállamok területérıl is (Marushiakova et. al., 2001:17).

Jugoszlávia korábban azon országok közé tartozott, amely viszonylag a legkevesebb negatív megkülönböztetést alkalmazta a romákkal szemben, leghamarabb elismerte nemzetiségi jogaikat. Az ott élı romák emiatt nagymértékben azonosultak az országban többséget alkotó szerb lakossággal, annál is inkább, mert nagy részük akkor is a mai Szerbia területén élt, illetve a második világháborúban konfliktusba keveredtek a horvátokkal (Illés, 2002:168).

A rendszerváltás és Jugoszlávia szétszakadása idején a szerb vezetés és a cigányok többsége jó viszonyt ápoltak egymással, mivel a cigányok a szerbek oldalán álltak a délszláv háború idején.

15 Végül Szerbia 1884-ben kötelezte a cigányokat letelepedésre, amely meg is valósult (Čvorović, 2004), az így kialakult cigánytelepeket, településrészeket mahaláknak nevezik. 16 Megfigyelhetı, hogy vallási és politikai beállítottságuk nagyban függött a területet uraló hatalomtól (Čvorović, 2004), próbáltak általában a hatalmon lévı nemzet kegyeiben járni.

Megjelent több romani nyelvő újság mellett az Újszövetség romani nyelvre lefordított változata is, illetve hivatalosan is elismerték ıket nemzetiségi kisebbségként.

A hivatalos adatok szerint 147 ezer cigány él Szerbiában, számuk azonban inkább 500 ezer fı környékére tehetı. Legnagyobb számban a Vajdaságban és Dél-Szerbiában élnek. Az északon élı romák egy része a magyar, szerb és román közösségekbe integrálódott; általában e nyelvek egyike az anyanyelvük; és keresztyénvallásúak. A dél-szerbiaiak ezzel szemben sokkal nagyobb arányban használják a romani nyelvet és nagyobb köztük a muzulmánok aránya is; illetve megtalálható az albán vagy török nyelven beszélı roma kisebbség is.

A romák alapvetıen négy csoportba sorolhatók az országba érkezésük alapján (ðorñević, 1932. alapján Mitrović, 2001:481):

1. A török cigányok a török hódításokkal egy idıben érkeztek a mai Szerbia területére. Azon

romákat, akiknek ismert a pontos letelepedési ideje korane vagy korkane cigányokak (ami muszlim vagy Korán(-követı) romát jelent); míg a pontosan nem meghatározható idıben letelepedett romákat gadžikano (szerb) cigányoknak nevezik. Ezen két csoport a beszélt nyelv alapján is elkülöníthetı egymástól, habár az „ısnyelv” közös volt.

2. A fehér cigányok legnagyobb számban Boszniából érkeztek Szerbiába és Drina folyó menti Podrinje térségben telepedtek le (Šabac, Ljubovija, Krupanj). Alapvetıen muszlim vallásúak, de szerbül beszélnek.

3. A vlaški cigányok Románia területérıl érkeztek Szerbiába, akik szintúgy két csoportba sorolhatók: fejedelemségi (kneževski) cigányok nomád kézmővesek voltak, akik Erdélybıl települtek be; míg a másik csoport korábban rabszolgasorban tengıdött, és a rabszolgaság eltörlése után indult el Nyugatra Moldvából és Havasalföldrıl.

4. A negyedik csoportot a romungrók vagy bánáti cigányok alkotják, akik a Monarchia területérıl települtek be a Vajdaságba a ló-kereskedelem fellendülésével összefüggésben.

Jugoszlávia szétesése után a Szerbia mai területének népesség-összetétele erısen homogenizálódott

elsısorban a migrációnak köszönhetıen. 1991 és 2002 között mindössze a szerb és a cigány lakosság aránya nıtt, az összes többi nemzetiségé,17 fıként a muszlimok aránya pedig csökkent (Radics, 2009).

Ahogy korábban is említettem, a koszovói háború idején a romák a szerbek mellett álltak, emiatt sok szerb nyelven beszélı roma települt át Koszovóból a határ túloldalára. Az ország középsı területein fıként nagyvárosokban élnek a döntı többségében szerb nyelven beszélı, szerb ortodoxvallású romák. A vezetéssel ápolt jobb viszony azonban nem mindig mutatkozik meg a mindennapi életben, gyakoriak a cigányok és a szerbek közti összetőzések; illetve a roma lakosság életkörülményei is nagyon elmaradnak az átlagtól.

Összehasonlító (adat)elemzés

Általános adatok Úgy vélem, mielıtt a roma lakosság összehasonlító vizsgálatába kezdenénk, egyfajta kitekintésként

érdemes megvizsgálni az egyes ország demográfiai és gazdasági jellemzıit. Az 7. ábrán a korábban bemutatott országok és Magyarország általános jellemzıi olvashatók. Az általános népességi és gazdasági adatok mellett az etnikai csoportok, a beszélt nyelvek és a vallási megoszlás is szerepel annak érdekében, hogy az adatok tükrözzék a térség sokszínőségét.

Ha a régió országaiban élı roma lakosság összehasonlító vizsgálatát kívánjuk elvégezni, érdemes megvizsgálni az egyes országokban élı roma lakosság számát és arányát. Mindenekelıtt érdemes áttekinteni a régió országait az ott élı romák száma és aránya alapján. Amennyire magától értetıdı azonban a kérdés felvetése, annyira nem egyszerő megfelelı adatforrást találni ennek megválaszolására, hiszen a népszámlálások adatai általában nem tekinthetık megbízhatónak ebben a

17 A szerb népesség növekedése nemcsak a tényleges növekedésnek, hanem talán minısítési kérdésnek is betudható, hiszen a szerb népesség növekedési aránynál nagyobb mértékben csökkent a magukat jugoszlávnak vallók aránya. Elmondható, hogy egy napjainkig homogenizálódó etnikai térrel találkozhatunk, amelyet csak erısít, hogy a korábban nemzeti kisebbségek által lakott területekre történik az áttelepült szerbek letelepítése (Radics, 2009).

kérdésben, mivel rendszerint alulbecslik a roma etnikumhoz tartozók számát (még akkor is, ha ez valójában önbesorolást jelent), így szakértıi becslésekre kell támaszkodnunk (Bernát, 2006:120).

A 8. és 9. ábrán a roma népesség hivatalos és becsült száma, illetve aránya található. Az ábrákat nézve kitőnik, hogy egy országban sincs összhangban a hivatalos statisztikai adat a becsült adattal;18 talán Bosznia és Hercegovináról mondható el, hogy a becslés a legjobban közelíti a valóságot, azonban a legszélsıségesebb becslés itt is több százezres roma kisebbséget feltételez. Bulgáriában, Romániában és Macedóniában a legnagyobb a romák aránya a teljes népességhez viszonyított a hivatalos adatok szerint 3-5 százalékkal, de a felsı értéket tekintve valószínőbb, hogy akár a népesség 10-12 százalékát is kitehetik.

A hivatalos adatok szerint Romániában (620 ezer fı), Bulgáriában (371 ezer fı), Magyarországon (315 ezer fı) és Szerbiában (147 ezer fı) élnek, a többi országban mindössze pár (tíz)ezres roma közösséget tartanak nyilván. Ezzel szemben a valósabb képet adó becslések ezeknek a statisztikai adatoknak a többszörösét adják: Romániában 2,4 millió, Bulgáriában 800 ezer, Magyarországon 700 ezer, Szerbiában 500 ezer, Macedóniában pedig 250 ezer fıre teszik a romák számát. A legnagyobb aránykülönbség azonban Albániában van, ahol a hivatalosan 8-9 ezres cigány kisebbség több mint tízszerese a becsült adat.

A továbbiakban az Egyesült Nemzetek Szervezetének Fejlesztési Programja által publikált statisztikai adatokra alapozva teszek megállapításokat a Délkelet-Európában élı romák foglalkoztatási helyzetére, nyelvhasználati viszonyaira, életkörülményeire és oktatási helyzetére vonatkozóan.

Az UNDP 2011-ben készített egy átfogó felmérést, amelyben Közép- és Délkelet-Európa roma népességét vizsgálta. Több ezer emberrel készült személyes interjút 12 országban (750 roma és 350 nem roma háztartásban élıkkel; Koszovó nem szerepelt a felmérésben). Az egyes háztartásokra vonatkozó általános adatok mellett, a háztartásokban élı felnıttek társadalmi-gazdasági helyzetét felmérı interjúk, kérdıívek is készültek. A felmérés eredményei az UNDP honlapján19 SPSS és Excel fájlokban is elérhetık bárki számára; az alábbiakban csak a vizsgálat tárgyát képezı adatokat veszem figyelembe. A korábban készített 2004-es felmérés adatai pedig jó összehasonlítási alapot jelentenek arra vonatkozólag, hogy a romák helyzete hogyan változott a köztes idıszakban.

18 Ennek okait a korábbiakban kifejtettem. 19 Link: http://www.undp.org/content/rbec/en/home/ourwork/povertyreduction/roma-in-central-and-southeast-europe/roma-data/

Albánia

Bosznia és Hercegovina

Bulgária Horvátország Koszovó Macedónia Magyarország Montenegró Románia Szerbia

Terület (km2) 28 748 51 197 110 879 56 594 10 887 25 713 93 030 13 812 238 391 77 474

Népesség (fı) 3 011 405 3 875 723 6 981 642 4 475 611 1 847 708 2 087 171 9 939 470 653 474 21 790 479 7 243 007

Cigány népesség becsült száma (fı) 100 000 80 000 800 000 40 000 20 000 250 000 700 000 20 000 2 400 000 500 000

Etnikai csoportok 95% albán, 3% görög, 2% egyéb

48% bosnyák, 37.1% szerb, 14.3% horvát, 0.6% egyéb

76.9% bolgár, 8% török, 4.4 % roma, 0.7% egyéb

89.6% horvát, 4.5% szerb, 5.9% egyéb

92% albán, 8% egyéb

64.2% macedón, 25.2% albán, 3.9% török, 2.7% roma, 1.8% szerb, 2.2% egyéb

92.3% magyar, 1.9% roma, 5.8% egyéb

43% montenegrói, 32% szerb, 8% bosnyák, 5% albán, 12% egyéb

89.5% román, 6.6% magyar, 2.5% roma, 1.4% egyéb

83.3% szerb, 2% bosnyák, 3.5% magyar, 2.1% roma, 9.1% egyéb

Beszélt nyelvek albán, görög, vlach, romani

bosnyák, horvát, szerb

76.8% bulgár, 8.2% török, 3.8% romani, 11.25 egyéb

96.1% horvát, 1% szerb, 2.9% egyéb

albán, szerb, bosnyák, török, romani

66.5% macedón, 25.1% albán, 3.5% török, 1.9% romani, 1.2% szerb, 1.8% egyéb

93.6% magyar, 6.4% egyéb

63.6% szerb, 22% montenegrói, 5.5% bosnyák, 5.3% albán, 3.7% egyéb

91% román, 6.7% magyar, 1.1% romani, 1.2% egyéb

88.1% szerb, 3.4% magyar, 1.95 bosnyák, 1.4% romani, 5.2% egyéb

Vallási megoszlás

70% muszlim, 20% albán ortodox, 10% római katolikus

40% muszlim, 31% ortodox, 15% római katolikus, 14% egyéb

59.4% keleti ortodox, 7.4 % szunnita muszlim, 0.4 siíta muszlim, 32.8% egyéb

87.8% római katolikus, 4.4% ortodox, 0.4% egyéb keresztyén, 1.3% muszlim, 6.1% egyéb

muszlim, szerb ortodox, római katolikus

64.7% macedón ortodox, 33.3% muszlim, 2% egyéb

51.9% római katolikus, 15.9% református, 3% evangélikus, 2.6% görög katolikus, 12.1% egyéb

74.2% ortodox, 17.7% muszlim, 3.5% katolikus, 4.6% egyéb

86.8% keleti ortodox, 7.5% protestáns, 4.7% római katolikus, 1% egyéb

84.6% szerb ortodox, 5% katolikus, 3% muszlim, 7.4% egyéb

Átlagéletkor 31,2 40,4 42,3 41,8 27,4 36,5 40,8 38,7 39,4 41,7

Migrációs ráta (1000 fıre jutó) -3,32 -0,37 -2,86 1,47 nincs adat -0,48 1,36 nincs adat -0,25 0

GDP/fı ( vásárlóerı-paritás) (USD) 9 403 9 392 16 043 20 363 7 500 11 834 21 958 14 357 17 004 11 801

Infláció (%) 2,03% 2,05% 2,95% 3,42% 2,48% 3,32% 0,90% 3,18% 3,33% 7,33%

Gazdasági növekedés (%) 1,60% -0,70% 0,80% -1,98% 2,70% -0,27% 0,70% -0,55% 3,10% -1,70%

Munkanélküliségi ráta (%) 14,20% 28,10% 12,30% 15,80% 30,90% 31,00% 10,90% 19,60% 7,00% 23,90%

A GDP szektoriális megoszlása

Mezıgazdaság 18,00% 7,40% 6,70% 5,00% 12,90% 11,20% 3,30% 0,80% 10,30% 7,60%

Ipar 15,50% 25,50% 30,30% 25,80% 22,60% 27,60% 27,60% 11,30% 35,00% 31,70%

Szolgáltatások 66,50% 67,10% 63,00% 69,20% 64,50% 61,20% 69,10% 87,90% 54,70% 60,70%

A foglalkoztatottság szekt. megoszlása

Mezıgazdaság 47,80% 20,50% 7,10% 2,00% 23,60% 16,70% 7,10% 6,30% 31,60% 21,90%

Ipar 23,00% 32,50% 35,20% 29,00% n.a. 26,00% 29,70% 20,90% 21,10% 19,50%

Szolgáltatások 29,20% 47,00% 57,70% 69,00% n.a. 57,30% 63,20% 72,80% 47,30% 58,60%

7. ábra: A vizsgált országos általános jellemzıi. Forrás: CIA World Factbook 2014, IMF 2014, Koszovói Statisztikai Hivatal 2013, Világbank 2014 adatai alapján saját

szerkesztés

A roma népesség száma a népszámlálási adatok alapján (fı) (legfrissebb: 2011)

A roma népesség becsült száma (fı)

Az ország lakossága (fı)

A roma népesség aránya a teljes népességen belül, a népszámlálási adatok alapján (legfrissebb: 2011)

A roma népesség becsült aránya a teljes népességen belül

A hivatalos adatokon felül becsült arány

Albánia 8 301 100 000 3 011 405 0,28% 3,32% 3,05% Bosznia és

Hercegovina 70 000 80 000 3 875 723 1,81% 2,06% 0,26%

Bulgária 371 000 800 000 6 981 642 5,31% 11,46% 6,14%

Horvátország 9 463 40 000 4 475 611 0,21% 0,89% 0,68%

Koszovó 8 800 20 000 1 847 708 0,48% 1,08% 0,61%

Macedónia 62 000 250 000 2 087 171 2,97% 11,98% 9,01%

Magyarország 315 000 700 000 9 939 470 3,17% 7,04% 3,87%

Montenegró 2 600 20 000 653 474 0,40% 3,06% 2,66%

Románia 620 000 2 400 000 21 790 479 2,85% 11,01% 8,17%

Szerbia 147 000 500 000 7 243 007 2,03% 6,90% 4,87%

8. ábra: A cigány népesség száma és aránya az egyes országokban. Forrás: A vizsgált országok népszámlálási adatai; Bottlik, 2012; Cardillo, 2009; European Council 2010;

Hablicsek, 2007; Háry-M. Császár, 2011; Kocsi-Kovács, 1998; Kocsis 2002; M. Császár, 2009; Marushiakova-Veselin, 2001,2011,2012; Njagulov, 2009; Pap, 2007; Pénzes-Radics. (ed.), 2012; Süli-Zakar, 2012; UNDP 2011 adatai alapján saját szerkesztés

9. ábra: A roma népesség száma és aránya a népszámlálási adatok és a becsült statisztikák szerint. Forrás: ld. 8. ábra alapján saját szerkesztés

Munkanélküliségi adatok A cigány lakosság munkanélkülisége – ahogy más nemzetiségeké sem – természetesen nem homogén,

olyan tényezık befolyásolják a munkanélküliséget, mint az életkor, az iskolázottság, az adott ország gazdasági helyzete és a térség centrum-periféria viszonya. Úgy vélem fontos, megállapítani, hogy bár az iskolázottsági adatok (ld. késıbb) befolyásolják a munkához jutás lehetıségét, – azaz az iskolai végzettség emelkedése csökkenti a munkanélküliséget – a romáknak sok esetben a diszkriminációval is szembesülniük kell.

A 10-13. ábrákon a roma népesség munkanélküliségével kapcsolatos statisztikai adatok szerepelnek. A 10. ábrán a 15-64 éves korosztály munkanélküliségi adatait láthatóak a romák; illetve a romák szomszédságában más nemzetiségőek körében. Minden országra jellemzı, hogy a romák körében sokkal magasabb a munkanélküliség. Az UNDP felmérése alapján Horvátországban, Magyarországon, Szerbiába, Macedóniában és Bulgáriában a legrosszabb a romák helyzete; a többi országban valamennyivel jobb. Albániában a két csoport közti különbség szinte minimális.

10. ábra: Munkanélküliségi ráta a 15-64 évesek körében. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés Az alábbi ábrák a férfiak és a nık körében tapasztalható munkanélküliségi rátát mutatják az egyes

országokban. A könnyebb értelmezhetıség kedvéért azonban az Eurostat adatbázisában található országos adatokat is szerepeltetem. A férfiak munkanélkülisége (11. ábra) nagyjából összhangban van a 10. ábrán olvasható adatokkal; azonban a 12. ábrát vizsgálva jól látszik, hogy a roma nık sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a roma férfiak. Ennek alátámasztására készítettem a 13. ábrát, amely a roma és nem roma népesség munkanélküliségi arányát mutatja be nemzetiségi bontásban. A korábbi megállapítások mellett a következı konzekvenciák vonhatók le: a roma nık helyzete Magyarországon a legrosszabb a férfiakhoz viszonyítva; illetve Szerbiában és Horvátország a felmérés szerint a két nem közt nem tapasztalhatók különbségek, sıt; a nık valamennyivel nagyobb arányban tudtak elhelyezkedni.

20 Fekete József György 2014 tavasz

11. ábra: Munkanélküliségi ráta (%) férfiak körében 2011-ben. Forrás: UNDP 2011 alapján saját

szerkesztés

12. ábra: Munkanélküliségi ráta (%) a nık körében 2011-ben. Forrás: UNDP 2011 alapján saját

szerkesztés

13. ábra: A romák és nem romák munkanélküliségének aránya nemenkénti bontásban. Forrás: UNDP

2011 alapján saját számítás és szerkesztés

International Relations Quarterly 21

Nyelvhasználat A Kárpát-Balkán régió roma lakossága erısen differenciált a nyelvhasználatot tekintve. A déli

államokban a cigányok otthon dominánsan valamilyen roma nyelvet használnak, míg ettıl északabbra, a Közép-Európában azonban jellemzıen a többségi lakosság nyelvén beszélnek otthon, azaz a Balkántól északra haladva csökken a cigány nyelv használatának elterjedtsége a cigány családokon belül (Magyarország adatiban ez a különbség markánsan megmutatkozik – lásd 14. és 15. ábra). Az elıbbire példa a Nyugat-Balkán, azaz Albánia és a volt Jugoszlávia több tagállama: Szerbia, Montenegró, Macedónia, Horvátország, és kisebb mértékben, de ugyanez igaz Bulgáriára is. Az elızıeknél kevésbé erıteljes különbséget találunk Bosznia-Hercegovinában és Romániában a valamilyen cigány nyelven beszélık és a többségi lakosság nyelvét használók arányában, de ebben a két országban is a romák többsége valamilyen cigány nyelven beszél otthoni környezetben (Bernát, 2006:120-121).

A 14-18. ábrákon a roma népesség nyelvhasználattal kapcsolatos statisztikai adatai szerepelnek. A romák gyakran kényszerültek/kényszerülnek arra, hogy megtanulják az ország vagy népcsoport nyelvét, amelynek közelében éltek, ezáltal többnyelvő közösségek jöttek létre. Fontos azonban megemlíteni, hogy a „szomszéd” a legritkább esetben tanulta meg a romani nyelvet. Ebbıl adódik az, hogy a roma háztartások többségében több nyelvet is használnak a hétköznapok során. Ez általában a romani nyelv mellett az adott ország hivatalos nyelve, vagy például Macedónia esetén az albán többségő területeken a romani mellett az albán nyelv. Kivételt Magyarország jelent, ahol a roma népesség döntı többsége egy nyelvet (amely általában a magyar) használ otthon, így az integráció elıtti nyelvi akadályok ebben az országban a legkisebbek.

A 14., 15. és 18. ábrát figyelembe véve elmondható, hogy Magyarország kivételével a roma népesség elsı számú anyanyelve a romani országtól függetlenül!

A három nyelvet használók száma általában a roma népesség 5-10 százaléka. Ennek oka, hogy etnikailag heterogén területrıl beszélhetünk. Montenegróban 28% százalékos az arány, amely véleményem szerint a nagyszámban ide menekült romáknak köszönhetı. Egy vagy két délszláv nyelv mellett az itt élı a romanit és az albánt is használják. A macedóniai és boszniai magasabb szintúgy arány a két ország heterogén demográfiai és etnográfiai mintájának köszönhetı. Albániában gyakorlatilag elhanyagolható a két nyelvnél többet beszélık aránya, mivel Magyarországhoz hasonlóan homogénebb nemzetállamról beszélhetünk. A különbség annyi, hogy az itteni romák többsége kétnyelvő (albán és romani).

14. ábra: A felmérésben szereplı roma lakosság otthoni nyelvhasználata. Forrás: UNDP 2011 alapján

saját szerkesztés

22 Fekete József György 2014 tavasz

15. ábra: A felmérésben szereplı roma lakosság otthoni nyelvhasználata. Forrás: UNDP 2011 alapján

saját szerkesztés

16. ábra: A romani nyelvet használó háztartások megoszlása. Forrás: UNDP 2011 alapján saját

szerkesztés

International Relations Quarterly 23

17. ábra: A romák nyelvhasználata az egyes országokban. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés

18. ábra: A felmérésben szereplı 6 éven aluli roma gyerekek nyelvhasználata. Forrás: UNDP 2011

alapján saját szerkesztés Életkörülmények A romák háztartásainak méretét vizsgálva elmondható, hogy minden országban szerényebb körülmények

között élnek, mint a nem romák. Az 1 fıre jutó szobák száma (19.ábra) a szobák méretének, s az adott országra jellemzı építkezési függvényében változhat, ezért beszédesebb a 20. ábra. Az egy fıre jutó kevesebb átlagos m2 azzal magyarázható, hogy több gyereket vállalnak a több népcsoportnál; azonban a különbség Albánia esetén is szignifikáns, pedig az albánok rendelkeznek Európában a legmagasabb szaporodási mutatókkal az önálló országgal rendelkezı népcsoportok közül.

A különbség oka továbbá, hogy mivel a romákat a Balkán államaiban több településen lakótelepeken tömörítik, kevesebb élettérrel rendelkeznek. A különbség az uniós tagállamok esetén igazán nagy; amely mutatja, hogy a romák felzárkóztatása koránt sem kezdıdött még el ebbıl az aspektusból nézve.

24 Fekete József György 2014 tavasz

19. ábra: Háztartásonként 1 fıre jutó szobák száma. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés

20. ábra: Háztartásonként 1 fıre jutó átlagos négyzetméter. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés Iskolázottsági adatok Mindegyik délkelet-európai országban jellemzı, hogy a roma gyerekek lemorzsolódása szignifikánsan

magasabb, mint a többségi társadalom és más kisebbségek gyermekeié. Ugyanígy még mindig bevett gyakorlat, hogy a roma gyerekek „speciális” osztályokban tanulnak, a többségi gyerekektıl elkülönítve.

Roma Integráció Évtizede program 2005–2015 különösen az oktatási szektorban kíván eredményeket elérni. A Program 2005-ben indult a Világbank, a Nyílt Társadalomért Intézet és az ENSZ fejlesztési szervezetének kezdeményezéseként. Célja, hogy nyolc ország – Horvátország, Csehország, Magyarország, Macedónia, Románia, Szerbia, Montenegró, Szlovákia és Bulgária – roma kisebbségének javítsa életkörülményeit, segítsen a közösség tagjainak beilleszkedni a társadalomba. A résztvevı országok száma napjainkra tizenkettıre bıvült Az országok körforgásszerően átveszik egy-egy évre a program irányítását. A helyi szinten dolgozó roma civil szervezeteknek fontos szerep jut a program megvalósításában: ık adaptálják és juttatják el a romákhoz az integrációs programot (M. Császár, 2009:143).

A 21-24. ábrákon a roma népesség iskolázottságával kapcsolatos statisztikai adatok láthatók. A legelmaradottabb területeken az analfabetizmus sem ritka, de más területen sem sokkal jobb helyzet. Az UNDP 2004-es felmérésével összehasonlítva elmondható, hogy Macedónia és egy esetben Szerbia, illetve Albánia kivételével minden országban javultak a romák iskolázottsági mutatói. Azonban a végzettségi szint emelésével exponenciálisan csökken a romák oktatásban való részvételi arány. A legbeszédesebb talán a 24. ábra, amely az oktatásban való részvételi arányt mutatja a 15-24 éves korosztályban a romák és nem romák

International Relations Quarterly 25

körében. Magyarország pozitív példa lehet a többi ország számára,20 itt a legkisebb a két csoport közti különbség. Magyarországot messze lemaradva követi Horvátország, a többi országban pedig egészen katasztrofális a helyzet…

21. ábra: Az elemi végzettséggel (ISCED 1) rendelkezı roma lakosság aránya a 14-20 évesek körében.

Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés

22. ábra: Alapszintő középfokú végzettséggel (ISCED 2) rendelkezı roma lakosság aránya a 17-23

évesek körében. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés

23. ábra: Felsıszintő középfokú végzettséggel (ISCED 3) rendelkezı roma lakosság aránya a 20-26

évesek körében. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés

20 Véleményem szerint mi magyarok ezt egészen másképp gondolhatjuk, hiszen még itt is rengeteg teendı van hátra a romák felzárkóztatásának érdekében. Ebbıl is látszik, hogy mennyire nehéz a balkán államaiban élı romák helyzete.

26 Fekete József György 2014 tavasz

24. ábra: Az oktatásban való részvételi arány a 15-24 évesek körében, a vizsgált országokban. Forrás:

UNDP 2011 alapján saját szerkesztés Konklúzió Habár az Európai Unióban és Európa más országaiban is napi szinten foglalkoznak a délkelet-európai

cigányok helyzetével, a kérdést véleményem szerint nem kezelik a fontosságának megfelelı szinten. Párhuzamosan futnak egymás mellett a nemzeti és nemzetközi projektek, amelyek sokszor alapjaiban különböznek egymástól. A központi szervezetek az egyes államokra próbálják hárítani a helyzet megoldását, amely azonban a társadalmi-gazdasági válsággal megterhelt országok esetén olyan kötelezettségét és anyagi terhet jelent, amely miatt kérdésessé válik az adott (felzárkózató) program sikere.

Az európai cigányság migrációs kísérletei az elmúlt két évtizedben alapjában véve kudarccal végzıdtek. A közeljövıben sem számíthatnak jelentıs tömegek arra, hogy áttelepülésük Európa vagy a világ gazdagabb országaiba sikerülni fog. Itt kell tehát a közös szülıföldön együtt élni, itt kell megtalálni (közösen kialakítani) az együttélés elfogadható kultúráját (Süli-Zakar, 2013).

Általánosságban elmondható az is, hogy a romák és más nemzetiségek közt egyfajta „társadalmi távolságtartás” van, amely abban nyilvánul meg, hogy bár a mindennapi életben toleránsak egymással szemben, nagyon ritka a két csoport közti keveredés/házasságkötés, mivel ezt általában mindkét fél, adott esetben egy roma férfi és egy nem-roma nı szülei egyaránt ellenezhetik.

Nagyon fontos és hasznos a romák számára, hogy különbözı Európai Uniós projektek, NGO-k támogatják a mélyszegénységben élı romákat, oktatásfejlesztéssel és anyagi támogatással próbálják jobbra fordítani sorsukat, azonban amíg a romák nem képesek egységesen fellépni és önmaguk is megoldást találni a problémáikra a roma-kérdésben nem várható valódi áttörés, csak „tüneti kezelés”.

A romani anyanyelvő gyerekek számára elérhetıvé kell tenni legalább az általános iskolában a romani nyelvő oktatást,21 azonban emellett az adott ország hivatalos nyelvén is meg kell tanulniuk a lehetı leghamarabb annak érdekében, hogy lehetıségük legyen a többségi társadalomba történı integrációra.

Irodalomjegyzék Barany, Zoltan (1995). The Roma in Macedonia: ethnic politics and the marginal condition in a Balkan

state. Ethnic and Racial Studies 18 (3), pp. 515–531. Barany, Zoltan (2000). Politics and the Roma in state-socialist Eastern Europe. Communist and Post-

Communist Studies 33 (2000) pp. 421–437. Barany, Zoltan (2002). Ethnic Mobilization without Prerequisites: The East European Gypsies. World

Politics, Vol. 54, No. 3 (Apr., 2002), pp. 277-307 21 Mivel a roma édesanyák és általánosan a roma nık körében felülreprezentált a munkanélküliség, a roma gyerekek nagy százaléka nem részesül iskola elıtti oktatásban – mivel a szülık sokszor úgy vélik, jobb ha a gyermek otthon marad az édesanyával –, így nem ismerik az általános iskolában azt a nyelvet, amelyen a tanítás történik, így már az általános iskola elsı osztályában leszakadnak a többiektıl.

International Relations Quarterly 27

Bernát Anikó (2006). A magyarországi cigányság helyzete közép-kelet-európai összehasonlításban. in:

Társadalmi riport 2006, Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI, pp. 118–137.

Bosznay Csaba (2005). Trubeta, Sevasti: Balkáni egyiptomi és cigány/roma tanulmányok.

Kisebbségkutatás 14. évf. (2005.) 3. sz. pp 414-416. Bottlik Zsolt (2009). Geographical and historical aspects of the situation of Muslim population in the

Balkans. Földrajzi Értesítı – Hungarian Geographical Bulletin 58:(4) pp. 257-280. (2009) Bottlik Zsolt, Gyuris Ferenc (2010). The Connection Between the Muslim Population and Regional

Disparities of Economic Development in the Balkan Region. Geographica Polonica 83:(2) pp. 5-22. (2010) Bottlik Zsolt (2010). Az etnikai térfolyamatok háttere Bosznia Hercegovinában. Földrajzi Közlemények

134:(4) pp. 443-461. (2010) Bottlik Zsolt (2012). Etnikai földrajzi kutatások a Kárpát-Balkán régióban. Budapest: SZÁM-TÉR-KÉP,

2012. 208 p. Brüggemann, Christian. (2012). Roma Education in Comparative Perspective. Analysis of the

UNDP/World Bank/EC Regional Roma Survey 2011. Roma Inclusion Working Papers. Bratislava: United Nations Development Programme 112 p. (online)

http://www.unesco.org/new/fileadmin/MULTIMEDIA/HQ/ED/pdf/Roma-Education-Comparative-Perspective-UNDP.pdf (Letöltés: 2013.01.20.)

Cardillo, David (2009). Ethnic Minorities in the Balkans, between Exclusion and integration. 67 p. (online) http://www-3.unipv.it/cdn/userfiles/file/Theses/Thesis%20of%20David%20Cardillo.pdf Crowe, D. M. (1995). A History of the Gypsies of Eastern Europe and Russia. I.B. Tauris, London Čvorović, Jelena (2004). Sexual and Reproductive Strategies among Serbian Gypsies. Population and

Environment, Vol. 25, No. 3 (Jan., 2004), pp. 217-242 (online) http://www.jstor.org/stable/27503880 Csüllög Gábor (2009). A Kárpát-medence és Nyugat-Balkán történeti térszerkezete. Balkán Füzetek

II.:(Különász) pp. 204-210. (2009) Csüllög Gábor (2012). Ütközıterek a Balkán történeti térszerkezetében. Mediterrán és Balkán Fórum

16:(2) pp. 2-8. (2012) Csüllög Gábor, M. Császár Zsuzsa (2013). Ethnic Processes in the Spatial Structure of the Balkans.

Eurolimes 15:(1) pp. 143-157. (2013) (online) http://www.iser.rdsor.ro/main_page/Documents/Eurolimes/pdf/15_eurolimes.pdf#page=143

Decheva, Mirella (2001). The Public Attitudes Gypsies Bulgarians. Facta Universitatis - Series

Philosophy, Sociology, Psychology and History. Vol. 2, No 8, 2001, pp. 457-463 Demeter Gábor (2009). Montenegró két arca: gazdasági sikerek és belpolitikai válságok (2005-2007).

Limes: tudományos szemle 22. évf. 1. sz. / 2009 pp. 125-142. Demeter Gábor, Radics Zsolt (szerk.) (2010). Kompországok – ahol a part szakad… Szemelvények

Köztes-Európa integrációs törekvéseibıl (1990-2008). Debrecen: Didakt Kiadó, 2010 436 p. ðorñević, Dragoljub B. (2001). Romanies, our Neighbours. Facta Universitatis - Series Philosophy,

Sociology, Psychology and History. Vol. 2, No 8, 2001, pp. 409-431 Forray R. Katalin (szerk.) (2003). Ciganológia – romológia. Dialóg Campus, Budapest-Pécs. 316 p.

28 Fekete József György 2014 tavasz

Forray R. Katalin, Szegál A. Borisz (2002). A cigány gyermek az iskolában Közép- és Kelet-Európa

országaiban. Educatio, 2000/2. 291-303. o. Fraser, Angus (1992, 1995). The Gypsies. Oxford: Blackwell, 362 p. Friedman, Victor A. (2001). Romani Multilingualism in its Balkan Context. Sprachtypologie und

Universalienforschung, Vol. 54, 2001, pp. 146-159. Gyergyói Sándor (szerk.) (1990). Kirekesztéstıl a beilleszkedésig I.-II. kötet. Mozaik Kiadó Iroda,

Piremon Nyomda, Debrecen, 691 p. Hablicsek László (2007). Kísérleti számítások a roma lakosság területi jellemzıinek alakulására és

2021-ig történı elırebecslésére. Demográfia 2007/1 54 p. (online) http://www.demografia.hu/letoltes/kiadvanyok/Demografia/2007_1/Hablicsek4.pdf (Letöltve: 2014. január 20.)

Háry Szabolcs, M. Császár Zsuzsa (2011). Kisebbségek Macedóniában. Mediterrán és Balkán Fórum

5:(1) pp. 2-16. Havas Gábor (1989). A cigány közösségek történeti típusairól. Kultúra és Közösség 4.sz., pp. 3-17 Illés Iván (2002). Közép- és Délkelet Európa az ezredfordulón. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs,

362 p. Iov, Claudia Anamaria (2011). The Roma Minority - the Prospects and Limits of EU‘s Social Policy, what

Could or Should the EU be Doing?, in Ethnicity, confession and intercultural dialogue at the European Union eastern border (Suppliment of Eurolimes), ed. Brie, Mircea et al. (Debrecen/Oradea: Editura Universităŝii din Oradea, 2011).

Kemény István, Janky Béla, Lengyel Gabriella (2004). A magyarországi cigányság, 1971-2003. 192 p.

Gondolat, MTA Kisebbségkutató Intézet Kenrick, Donald (2007). Historical Dictionary of the Gypsies (Romanies). Scarecrow Press. Lanham,

London. 392 p. Kiselinovski, Stojan, Stavovi-Kavka, Irena (2004). Malcinsztvata na Balkanot (XX vek). Insztitut za

nacionalna isztorija, Szkopje, pp. 91-142. Kóczé, Angéla. (2012). Civil society, civil involvement and social inclusion of Roma. Roma Inclusion

Working Papers. Bratislava: United Nations Development Programme 68 p. Kocsis Károly, Kovács Zoltán (1998). A cigány népesség társadalomföldrajza. Ezredforduló: Stratégiai

Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián --:(3) pp. 17-20. Kocsis Károly (2002). Etnikai-politikai földrajzi adalékok a kárpát-medencei cigány (roma) kérdés

vizsgálatához. In. (Géczi J. szerk.) Iskolakultúra-könyvek sorozat. A cigányság társadalomismerete pp. 32-49.

Koinova, Maria (2007). Minorities in Southeast Europe: Roma of Macedonia, CEDIME-SE, (online) http://www.greekhelsinki.gr/pdf/cedime-se-macedonia-roma.doc, 58 p. Kovács András (szerk.) (2002) Roma migráció. Sík Kiadó, Nagy és Társa Kiadó és Nyomda Kft.,

Budapest 184 p.

International Relations Quarterly 29

Kıszegi Margit (2009). Hatalomból a kisebbségi létbe: a török etnikum helyzetének változása Bulgáriában a XIX-XX. század folyamán etnikai földrajzi aspektusból. http://www.balkancenter.hu/pdf/koszegi_m (Letöltve: 2013. november 21.) 11 p.

M. Császár Zsuzsa (2009). Integráció vagy szegregáció: a roma oktatás ügye néhány délkelet-európai

ország példáján keresztül. Balkán Füzetek Különszám:(1) pp. 142-149. (2009) M. Császár Zsuzsa (2010). The political, social and cultural aspects of the Islam in the Balkans.

Eurolimes 2010:(10) pp. 62-77. (2010) Marjanović, Miloš (2001). Encountering the Ethnic Stereotypes about the Romanies. Facta Universitatis -

Series Philosophy, Sociology, Psychology and History. Vol. 2, No 8, 2001, pp. 433-443 Marushiakova, Elena; Veselin, Popov (1997). Gypsies (Roma) in Bulgaria. Frankfurt am Main: Peter

Lang Marushiakova, Elena; Veselin, Popov (2000). Myth as Process. In Thomas, Acton (ed.) Scholarship and

the Gypsy Struggle. Commitment in Romani Studies. Hatfield: University of Hertfordshire Press, pp. 81-93. Marushiakova, Elena; Veselin, Popov (2001a). Historical and Ethnographic Background. Gypsies, Roma,

Sinti. In GUY, W., (ed.) Between Past and Future: the Roma of Central and Eastern Europe. Hatfield: University of Hertfordshire Press, pp. 33-53.

Marushiakova, Elena; Veselin, Popov (2001b). Gypsies in the Ottoman Empire. Hatfield: University of

Hertfordshire Press. Marushiakova, Elena; Veselin, Popov (2001c). New Ethnic Identities in the Balkan: The Case of the

Egyptians. Facta Unversitatis (University of Niš), Series Philosophy and Sociology 2 (8): 465-477. (online) http://facta.junis.ni.ac.rs/pas/pas2001/pas2001-05.pdf. (2014. január 20.) Marushiakova, Elena et. al. (2001). Identity Formation among Minorities in the Balkans: The cases of

Roms, Egyptians and Ashkali in Kosovo. Sofia: Minority Studies Society ‘Studii Romani’. 43 p. Marushiakova, Elena; Veselin, Popov (2011). Roma Muslims in the Balkans. 8 p. (online)

http://romafacts.uni-graz.at/images/stories/pdf/c_1.3_roma-muslims.pdf. (Letöltve: 2014. január 20.) Marushiakova, Elena; Veselin, Popov (2012). "Home - Culture - Roma Muslims in the

Balkans". Education of Roma Children in Europe. Council of Europe. (online) http://romafacts.uni-graz.at/index.php/culture/introduction/roma-muslims-in-the-balkans (Utolsó hozzáférés: 2014. 01. 21.)

Mitrović, Aleksandra (2001). The Characteristics of the Romany Population. Facta Universitatis - Series

Philosophy, Sociology, Psychology and History. Vol. 2, No 8, 2001, pp. 479-490 Nikodinovski, Boris (2000). Osznovi na voena geografija na Republika Makedonija. Niko-trejd, Szkopje

pp. 173-195. Njagulov, Blagovest (2009). Cigányok (romák) Bulgáriában. Egy társadalmi és kisebbségi probléma

múltja és jelene. Limes: tudományos szemle 22. évf. 1. sz. / 2009 pp. 201-209. O’Higgins, Niall. (2012). Roma and Non-Roma in the Labour Market in Central and South Eastern

Europe. Roma Inclusion Working Papers. Bratislava: United Nations Development Programme 60 p. Pap Norbert (2007): A Balkán „kis” politikai földrajza. Pécs: PTE TTK FI Kelet-Mediterrán és Balkán

Tanulmányok Központja, 2007. 126 p. (Balkán Füzetek)

30 Fekete József György 2014 tavasz

Pap Norbert, Reményi Péter, Végh Andor (2008). Országtanulmány: Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság In: Reményi Péter (szerk.) A Balkán keresztútján: Macedónia a XXI. század elején. Pécs: PTE TTK FI Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja, 2008. pp. 19-41. (Balkán füzetek; 6.)

Parham-Brown, Roger (1998). In Romania, the Devil Is Beating His Wife. Transition, No. 77 (1998), pp.

20-47 (online) http://www.jstor.org/stable/2903198 Pénzes János, Radics Zsolt (szerk.) (2012a). Roma population on the peripheries of the Visegrad

countries: Integration Issues and Possible Solutions. Konferencia helye, ideje: Miskolctapolca, Magyarország, 2012.10.29-2012.10.30. Debrecen: Didakt Kiadó, 2012. 220 p.

Pénzes János, Radics Zsolt (szerk.) (2012b). Roma Population on the Peripheries of the Visegrad

Countries.: Spatial Trends and Social Challenges. Konferencia helye, ideje: Debrecen, Magyarország, 2012.03.19-2012.03.20. Debrecen: Didakt Kiadó, 2012. 170 p.

Poulton, H. (1993). The Balkans: Minorities and States in Conflict. Minority Rights Group, London. Poulton, H. (1995). Who Are the Macedonians? Hurst, London Radics Zsolt (2009). Szerbia - tátongó lyuk az egyesült Európa térképén. Limes: tudományos szemle 22.

évf. 1. sz. / 2009 pp. 143-166. Reményi Péter (2009). Etnikai homogenizáció a volt Jugoszláviában. Balkán Füzetek 1. különszám: pp.

122-129. (2009) Reményi Péter, Végh Andor (2006). Az ezredforduló határkérdései, határváltozásai a Nyugat-Balkánon.

Földrajzi Értesítı – Hungarian Geographical Bulletin 55:(1-2) pp. 195-211. (2006) Ringold, Dina (2000). Roma and the Transition in Central and Eastern Europe: Trends and Challenges.

55 p. Washington D. C.: The World Bank, 2000. Soulis, C. George (1961). The Gypsies in the Byzantine Empire and the Balkans in the Late Middle Ages.

Dumbarton Oaks Papers, Vol. 15 (1961), pp. 141+143-165 (online) http://www.jstor.org/stable/1291178 Süli-Zakar István (2013). A cigányság integrációjának szociálgeográfiai követelményei. Közép-Európai

Közlemények VI.:(1-2) pp. 150-167. Trubeta, Sevasti (2005). Balkan Egyptians and Gypsy/Roma Discourse. Nationalities Papers 33 (1): pp.

71–95. Vasilev, Rossen (2003). De-development Problems in Bulgaria. East European Quarterly, 2003. Sept. Végh Andor (2005). Bosznia-Hercegovina népességének kérdései 1945-tıl napjainkig. Balkán Füzetek 2:

pp. 30-49. (2005) Végh Andor (2012). Minorities, mother countries, majority on the western Balkans. Historia Actual

Online 27: pp. 83-101. (2012) Vukadinović, Srñan (2001). The Status of the Gypsies in Montenegro. Facta Universitatis - Series

Philosophy, Sociology, Psychology and History. Vol. 2, No 8, 2001, pp. 517 - 525 Zemon, Rubin (n.d.). History of the Balkan Egyptians. 8. p. (online)

http://www.coe.int/t/dg4/education/ibp/source/FS_1_10.5.pdf (2014.01.20.) Zemon, Rubin (n.d.). History of Ashkali Identity. 4. p. (online)

http://www.researchgate.net/publication/232803734_History_of_Ashkali_identity/file/79e415096a0044aaf6.pdf (2014.01.20.)

International Relations Quarterly 31

Živković, Jovan (2001). The Destiny of Romanies from Kosovo. Facta Universitatis - Series Philosophy,

Sociology, Psychology and History. Vol. 2, No 8, 2001, pp. 527-538 Internetes források Arifi, Muhamet (2009). Notes made from the Ashkali and Egyptian communities for the shadow report

on the Implementation of the Framework Convention for the Protection of National Minorities in Kosovo (online) http://www.minelres.lv/reports/S&M/Kosovo_ShadowReport_BalkanSunflowers_2009.pdf (2014.01.20.)

Balkan Insight (2011). Interactive Map: Roma Populations in Roma Decade Countries. 2011 április 8.

(online) http://www.balkaninsight.com/en/article/interactive-map-roma-populations-in-roma-decade-countries (Utolsó hozzáférés: 2014.01.18.)

Decade of Roma Inclusion 2005-2015. http://www.romadecade.org/ (2014.01.21.) • Blindspot: Kosovo Roma and the Decade (2011) 74 p.

http://www.romadecade.org/cms/upload/file/8462_file1_blindspot-kosovo-roma-and-the-decade.pdf • Factors Affecting Roma Integration in Albania (2012) 94 p.

http://www.romadecade.org/cms/upload/file/9662_file1_comparative-study-factors-affecting-roma-inclusion-in-albania-final-docx.pdf

• Implementation of the Action Plan on the Strategy for the Integration of the Roma, Ashkali and Egyptian Communities in Kosovo (2011) 12 p. http://www.romadecade.org/cms/upload/file/8460_file1_implementation-of-the-roma-ashkali-and-egyptian-action-plan.pdf

• Roma Inclusion: An Economic Opportunity for Bulgaria, Czech Republic, Romania and Serbia (2010) 37 p. http://www.romadecade.org/cms/upload/file/8507_file1_roma-inclusion-an-economic-opportunity-for-an-economic-opportunity-for-bulgaria-czech-republic-romania-and-serbia-pdf--1.4m.pdf

• Roma Inclusion in Romania: Policies, Institutions and Examples (2012) 138 p. http://www.romadecade.org/cms/upload/file/9668_file1_soros_romania_foundation_report--roma-inclusion-in-romania--policies-institutions-and-examples.pdf

ERGO Network for European Roma. Balkan: monitoring Roma policies.

http://www.ergonetwork.org/ergo-network/case-studies/case-studies/balkan-monitoring-roma-policies/ (2014.01.20.)

Európai Bizottság (2012). European Commission calls on Member States to implement national plans for

Roma integration 2012. május 23. http://ec.europa.eu/justice/newsroom/discrimination/news/120523_en.htm (2014.01.20.)

Európa Tanács. Roma and travellers. (online) http://www.coe.int/t/dg3/romatravellers/default_en.asp

Statisztikai adatok http://www.coe.int/t/dg3/romatravellers/Source/documents/stats.xls (2013.12.09.) European Union Agency for Fundamental Rights (FRA) (2012a). A romák helyzete 11 uniós tagállamban

– A felmérés eredményeinek áttekintése 2 p. (online) http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/2109-FRA-Factsheet_ROMA_HU.pdf. (2014.01.20.)

European Union Agency for Fundamental Rights (FRA) (2012b). Roma Pilot Survey – Technical report:

methodology, sampling and fieldwork 121 p. (online) http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra-2014-roma-pilot-survey-technical-report_en.pdf (2014.01.20.)

European Union Agency for Fundamental Rights (FRA) (2012c). The situation of Roma in 11 EU

Member States - Survey results at a glance 31 p. (online) http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/2099-FRA-2012-Roma-at-a-glance_EN.pdf (2014.01.20.)

32 Fekete József György 2014 tavasz

Földgömb magazin (2012). A térképen: cigányok (romák) Európában 2012. szeptember 05. (online) http://www.afoldgomb.hu/emberi-tenyezo/870-terkepen-ciganyok-romak-europaban (2014.01.21.)

Romaninet (2012). A multimedia Romani course for promoting linguistic diversity and improving social

dialogue: Report on Romani language. (online) http://www.romaninet.com/ROMANINET_Linguistic_report.pdf (2013.12.09.) 48 p.

UNDP. Roma in Central and Southeast Europe (online) http://www.undp.org/content/rbec/en/home/ourwork/povertyreduction/roma-in-central-and-southeast-

europe.html (2014.01.20.) UNDP. (2005). Faces of Poverty, Faces of Hope: Vulnerability Profi les for Decade of Roma Inclusion

countries. Bratislava: UNDP Regional Bureau for Europe and the CIS. (online) http://issuu.com/undp_in_europe_cis/docs/faces_of_poverty__faces_of_hope (2014.01.20.)

UNDP (2006). At Risk: Roma and the Displaced in Southeast Europe 132 p. (online)

http://www.scribd.com/doc/151056479/At-risk-Roma-and-the-displaced-in-Southeast-Europe (2014.01.20.) UNDP (2011). Beyond Transition- Towards Inclusive Societies (Regional Human Development Report

2011) (online) http://www.undp.org/content/dam/undp/library/Democratic%20Governance/Beyond%20Transition-%20Towards%20Inclusive%20Societies.pdf (2014.01.20.)

Ábrajegyzék 1. ábra: Cigányok (romák) száma Európában. Forrás: Kocsis-Bottlik in Földgömb (2012) 2 2. ábra: Az adott országban található cigány népcsoportok. Forrás: saját szakirodalmi győjtés és szerkesztés. 4 3. ábra: A cigányság vándorlásának feltételezett útvonala. Forrás: Kenrick, D. 2007 5 4. ábra: A koszovói roma menekültek becsült száma célterületenként. Forrás: Živković, 2001:533 9 5. ábra: Albánia és az askáli kisebbség zászlaja. Forrás: Wikipedia 9 6. ábra: Šuto Orizari járás címere és zászlaja, melyen megfigyelhetı a romák nemzeti jelképe a csakra (a vörös

kerék) és a cigány zászló színei, a kék és a zöld sáv. Forrás: Wikipedia 11 7. ábra: A vizsgált országos általános jellemzıi. Forrás: CIA World Factbook 2014, IMF 2014, Koszovói Statisztikai

Hivatal 2013, Világbank 2014 adatai alapján saját szerkesztés 16 8. ábra: A cigány népesség száma és aránya az egyes országokban. Forrás: A vizsgált országok népszámlálási adatai;

Bottlik, 2012; Cardillo, 2009; European Council 2010; Hablicsek, 2007; Háry-M. Császár, 2011; Kocsi-Kovács, 1998; Kocsis 2002; M. Császár, 2009; Marushiakova-Veselin, 2001,2011,2012; Njagulov, 2009; Pap, 2007; Pénzes-Radics. (ed.), 2012; Süli-Zakar, 2012; UNDP 2011 adatai alapján saját szerkesztés 17

9. ábra: A roma népesség száma és aránya a népszámlálási adatok és a becsült statisztikák szerint. Forrás: ld. 8. ábra alapján saját szerkesztés 18

10. ábra: Munkanélküliségi ráta a 15-64 évesek körében. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés 19 11. ábra: Munkanélküliségi ráta (%) férfiak körében 2011-ben. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés 20 12. ábra: Munkanélküliségi ráta (%) a nık körében 2011-ben. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés 20 13. ábra: A romák és nem romák munkanélküliségének aránya nemenkénti bontásban. Forrás: UNDP 2011 alapján

saját számítás és szerkesztés 20 14. ábra: A felmérésben szereplı roma lakosság otthoni nyelvhasználata. Forrás: UNDP 2011 alapján saját

szerkesztés 21 15. ábra: A felmérésben szereplı roma lakosság otthoni nyelvhasználata. Forrás: UNDP 2011 alapján saját

szerkesztés 22 16. ábra: A romani nyelvet használó háztartások megoszlása. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés 22 17. ábra: A romák nyelvhasználata az egyes országokban. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés 23 18. ábra: A felmérésben szereplı 6 éven aluli roma gyerekek nyelvhasználata. Forrás: UNDP 2011 alapján saját

szerkesztés 23 19. ábra: Háztartásonként 1 fıre jutó szobák száma. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés 24 20. ábra: Háztartásonként 1 fıre jutó átlagos négyzetméter. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés 24 21. ábra: Az elemi végzettséggel (ISCED 1) rendelkezı roma lakosság aránya a 14-20 évesek körében. Forrás:

UNDP 2011 alapján saját szerkesztés 25 22. ábra: Alapszintő középfokú végzettséggel (ISCED 2) rendelkezı roma lakosság aránya a 17-23 évesek körében.

Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés 25

International Relations Quarterly 33

23. ábra: Felsıszintő középfokú végzettséggel (ISCED 3) rendelkezı roma lakosság aránya a 20-26 évesek körében. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés 25

24. ábra: Az oktatásban való részvételi arány a 15-24 évesek körében, a vizsgált országokban. Forrás: UNDP 2011 alapján saját szerkesztés 26

© DKE 2014

http://www.southeast-europe.org Levél: dke[at]southeast-europe.org

* Figyelem! Kedves kutató! Ha erre a tanulmányunkra hivatkozik, vagy idézi annak egy részét, kérjük, küldjön errıl

egy email-t a fıszerkesztı részére a dke[at]southest-europe.org címre. A tanulmányt a következıképpen idézze: Fekete József György: Roma közösségek Délkelet-Európában. International Relations Quarterly, Vol. 5. No. 1.

(2014 tavasz) 33 p. Együttmőködését köszönöm. A fıszerkesztı