RÁDIÓKABARÉ

Válogatás

IDEGENFORGALMI PROPAGANDAÉS KIADÓ VÁLLALAT 1984

Szerkesztő: Geszty Péter

Felelõs kiadó: Teszár József, az IPV vezérigazgatója Felelõs szerkesztõ, lektor: Moldován Tamás Művészeti szerkesztõ: Jordán Katalin A borító Szabó Árpád munkája Borítófotók: Szalay Zoltán

Marton Frigyes

LENYOMTUNK 15 ÉVET!(Elhangzott 1984-ben, a Rádió Kabarészínház 15 éves évfordulójára készített műsorban.)

Marton Frigyes „Nevetni jöttem Caesart, nem dicsérni!” Elnézést kérek ezért a szóviccért, az elején én se szeretem a szóvicceket, én is azt vallom, hogy „Quod licet lovi, non licet, jó vicc." Azért mondtam el rögtön, mert hogy a nálunk szokásos ünnepségek rituáléja szerint, a most következõ rövid ünnepi beszéd alatt ne csukják le a rádiót a kedves hallgatók! Ez alatt nyugodtan futhatnak egy kört a konyhában, vagy egyéb mellékhelyiségben, de aztán gyorsan vissza! Mert az ünnepi beszéd után nem a szokásos jutalomosztás következik, hanem rögtön a kultúrműsor jön! Hát akkor, elsõ napirendi pontunk: felkérem önmagamat, hogy tartsam meg az ünnepi beszédemet! Kedves elvtársak, kedves elvtársnõk, kedves barátaim, kedves barátnõim, és még kedvesebb ellenségeim!Egyszóval, kedves hallgatóink! Most, amikor itt állok térdig meghatottságban, önök joggal emlegethetik az én jó édes keresztanyámat, joggal mondhatják önök, hogy: – menjen a Marton a jó... akárhova! Évek óta nyomják a sódert a fölösleges évfordulók, meg ünnepségek ellen, s õk meg úgy ünneplik magukat, mint Szabó László a lakosság segítségét?! Való igaz, 15 év nem nagy idõ egy vállalkozás életében, hivatalosan nem is évforduló. De azért, ha nálunk egy vállalat, vagy intézmény élén ugyanaz a vezetés megáll 15 évig, az már valami. Vagy ottfelejtették. És megint nem magunkról beszélek, hanem a Magyar Rádióról. Ahol – bármilyen hihetetlen – a fõnökeim ugyanazok. És nem 15, hanem 25 éve. Jó 15 évvel ezelõtt, bátorság volt a részükrõl azt mondani: „- Agyrém, amit maga gondol Marton, ezzel az egész Rádiókabaréval, de próbálja meg.” Annyira agyrémnek tűnt, hogy az egyik szerkesztõ kollégám, akit nem akarok név szerint emlegetni, Kaposy Miklós, azonnali felmentését kérte. Õ 10 éve a Kabarészínház leányvállalatában, a Karinthy Színpadon, havonta sikeresen cáfolja önmagát. Úgy, hogy egyedül maradtam Szilágyi Györggyel, de ő is közben csendben beleõrült, és magamra hagyott. Egyszóval, nem magunkat a Kabarészínházat, hanem a Magyar Rádiót szeretném ünnepelni ezen a napon. A lehetõséget, a támogatást és azt, hogy volt türelmük bennünket – nem könnyű pasasokat – elviselni. Nemcsak elviselni, hanem, ha csinben voltunk, még védelmet is adni. Komolyan veszik a humort, sõt halált megvetõ bátorsággal, még támogatják is. Pedig olyanok vagyunk mi, mint az elõkelõ család jólnevelt gyerekei között az a kölyök, akivel szégyen kimenni az utcára! Vendégségbe vinni... az pedig egyenesen életveszélyes. Biztos,

hogy az elõszobában feldönti a vázát, a vacsorát fennhangon szidja és amikor legjobban dicsérik a háziasszonyt, hogy milyen elegáns, fiatalos, és mennyit fogyott, akkor kérdi a leghangosabban: „Apuka, ki az a ronda öreg, kövér néni?”!...Egyszóval a Rádió vezetõi ki mertek velünk menni az utcára, hogy vendégségbe?... Az még várat magára! Pedig milyen elõkelõ és jólnevelt a többi gyereke. Ott van például a Zenei-gyereke, aki a sumer kórusművektõl a klasszikusokon keresztül Kurtág Györgyig, mindent kívülrõl fúj a fülünkbe. Vagy az Irodalmi-gyereke, aki még a mai rohanó korban is képes arra, hogy két-három órás hangjátékokat hozzon létre a saját örömére. Aztán a legfontosabb testvérünk, a Nagy Informátor, ugye, a Hírharang... Õ a legtájékozottabb, illetve a legtájékoztatottabb közöttünk! Akár 168 órán keresztül tudja sorolni, mondjuk egy Somogy megyei látogatás alkalmából, azoknak a névsorát, akik a látogatásra elkísérték azt, akit el kell kísérni egy látogatásra. Ilyenkor egy ország tördeli a kezét az izgalomtól: „jaj istenem, csak nehogy egy nevet kifelejtsünk!” És nem felejtik ki, nem, a jó atyaúristennek sem! Szóval, ilyen elõkelõ családban vagyunk mi 15 éve vásott kölyök. De a legnagyobb megtiszteltetés, hogy vállal bennünket ez az elõkelõ család, sõt, elismerését kifejezendõ, még díjat is alapított. A Karinthy-gyűrűt. Azt kérdezhetnék önök, hogy hát ez mire kell? Hiszen ott van erre a célra a hivatalos állami díj, amit a magyar humor másik klasszikusáról, Gábor Andorról neveztek el. Hogy ez miért kellett? Talán azért, mert a Gábor Andor-díjat hihetetlen gondossággal évrõl évre, a legszomorúbb íróknak adják oda! Olyan szomorúaknak, hogyha Gábor Andor élne, meg se kaphatná a Gábor Andor-díjat. Õ csak József Attila-díjat kaphatna. De hiszen József Attila se József Attila-díjat kapott, hanem Kossuth-díjat. És Kossuth Lajos se kaphatna Kossuth-díjat, hisz az művészeti díj, legfeljebb valami zászlórendet, például olyat, amilyent Michel Gyarmati a Foliés Bergeres igazgatója kapott... Azt mondtam az elõbb, hogy halált megvetõ bátorság kellett a Rádió részérõl, hogy engedélyezze a Rádió Kabarészínháza rendszeres jelentkezését. Túloztam! Jó tíz esztendei edzõtáborozás elõzte meg ezt a döntést. Én magam is olyan öreg motoros vagyok itt a Rádióban, hogy emlékszem arra az idõre, amikor még így kezdõdtek a kabarétréfák: „- Jó reggelt, Gizike! Az osztályvezetõ kartárs már bent van?” Vagy emlékszem azokra az idõkre, amikor a szilveszteri műsorokat az ország összes erre illetékes vezetõi elõzetesen meghallgatták és utána mindenki arra volt a legkíváncsibb, hogy mit kellett kihagyni?! Meg kell mondjam, hogy ez ellen mi, gondos szervezõ munkával védekeztünk. Ezeken az úgynevezett „lehallgatásokon” a munkatársaimnak végszóra megadott feladatai voltak. Kinek-kinek, pontosan tudnia kellett, hogy melyik rázós poénnál kell a feketekávét zajosan behozatni, az ásványvizes üveggel

csörömpölni, és a legrázósabb poénoknál az elõre odakészített nagyméretű fémhamutartót csörömpölve feldönteni...! Sok remek poén köszönheti életét ezeknek az akcióknak.Vagy, hogy még egyet említsek, a keresztapaságomat. Azokat az igazi régi, jó pesti vicceket ki kellett keresztelni.Hát csak nem mondhattuk azt, hogy: Kohn és Grün utazik a vonaton... A mi vonatunkon nem Kohn és Grün utazik, hanem Kovács és Szabó... Eddig a keresztelés könnyen is ment. A gond azzal volt, hogy a csodarabbit, hogy kereszteljük ki? Nem mondhattuk mégse azt, hogy csodaplébános! Az ismert vicc, hogy hangzott volna így:.. .és akkor azt mondta a csodaplébános: „- Nézze, Kovács úr, ez nem kóser, hanem tréfli...”.Hosszú lenne azoknak a névsorát végigmondani, akikkel ezt a 10 éves edzõtábort végigcsináltam, s egyben a Kabarészínház alapítói voltak. Erre a mai napra mindenkit meghívtunk. Önök itt találkozni fognak közel száz közreműködõvel.De hadd emlékezzek azokra, akik nélkül nem lett volna kabaré. Van a szobám falán egy fénykép, ahol az alakuló ülés résztvevõi ülnek egy nagyon hosszú asztalnál. Az élõk mellett, köztük Komlós János, Brachfeld Siegfried, Õsz Ferenc, Baktai Ferenc, Somogyi Pál, és már a Humorfesztivál résztvevõi közül is hiányzik Tormai László...És ha ezt a képet nézem, akkor ez a 15 év nem is olyan rövid idõ.Na, ezért gondoltuk azt, hogyha pártunk és kormányunk bölcsen úgy döntött, hogy csak ötévenként legyen díszszemle, akkor mi tizenöt évenként egy kabarészemlét megengedhetünk magunknak. Úgyhogy kedves elvtársak: Díszszemle indul! Tűz!..

Marton Frigyes-Kaposy Miklós-Selmeczi Tibor

MINISZTERI KABARÉSZEMLE -1984

Marton Frigyes Leveleket írtam mindazoknak, akik szerzõk, közreműködõk voltak az elmúlt 15 esztendõben, sõt, azoknak az intézményeknek, szerveknek, hatóságoknak, akikkel valaha foglalkoztunk a tõlünk megszokott jóindulattal a Rádiókabaréban.Azt igazolják ezek a válaszok, amiket majd Önök hallanak, hogy ennek az országnak, úgy tűnik: van humora! Meglepõ válaszokat fogunk hallani, van benne humoros is, van benne „tiszteletkör” is. Ugye, amint tapasztalták eddig, nagyon sokan elfogadták a meghívást, személyesen itt vannak. Nagyon sokan viszont nem tudnak személyesen itt lenni, ezért reagálásaik kétfélék. Vagy levélben válaszoltak, vagy azt kérték, hogy amit mondani szeretnének, azt kollégáink vegyék magnószalagra. Két száguldó riporterünk van ebben

az ügyben, ezt a hagyományt Kaposy Miklós már évek óta űzi, és Selmeczi Tibor, aki most tanulja... Engedjék meg, hogy ismertessük az elsõ levelet: „Marton Frigyes elvtársnak! Magyar Rádió – Budapest. Kedves Marton Elvtárs!Programom zsúfoltsága miatt, sajnos, nem tudom vállalni, hogy éljek a felkínált lehetõséggel, és megszólaljak a Rádió Kabarészínháza jubileumi műsorában. Megértését kérve, Önnek, munkatársainak és a műsor szereplõinek ezúton kívánok további sok sikert.

Elvtársi üdvözlettel: Lázár György"

MartonNagyon köszönöm Lázár elvtársnak a válaszát és nagyon sajnálom, hogy nem tudott megszólalni. Lázár elvtárs különösen kedves számomra, ugyanis ő egy kabarétörténeti személyiség. Hadd mondjam itt el, hogy az elsõ miniszter, akinek a nevét ki mertük mondani a kabaréban, az Lázár György volt. Műsorainkban akkor volt egy olyan sorozat talán emlékeznek rá egyesek, hogy „a hónap hírei”. Olvastuk a híreket és az újságírók kommentálták. Na, ebben a sorozatban hangzott el a hír, hogy „Lázár György az új munkaügyi miniszter”. Mire Abody: „- Miért, az elõzõ ki volt?”!

Selmeczi Tibor A következõ meghívottunk Köpeczi Béla művelõdési miniszter.Mit ért azon, hogy kabaré?

Köpeczi BélaTudom, hogy a kabaré eredetileg holland szó. És ivószobát jelent. Ez ment át a franciába, ott már spiritualizálódott, és mire a XX. század elejére eljutott Magyarországra, itt már az új irodalom szócsöve lett a kabaré. Az ital, ugye, a „spiritusz” – szellem..., hát én azt kívánom a magyar kabarénak, hogy ezt a szellemet képviselje tovább.

MartonÍgérjük Köpeczi elvtársnak, hogy a „spirituszt” a jövõben is szeretni fogjuk!

SelmecziTanár úr! Hogyan lehet összeegyeztetni Rákóczi-kutatásait, jelenlegi beosztásával?

KöpecziGondolom, hogy abból a szempontból mindenképpen, hogy Rákóczi példakép lehet arra, hogy az ember megpróbáljon újítani.

Marton

A következõ válasz, szintén levél. Feladó:„Építési és városfejlesztési miniszter. Tisztelt Marton Frigyes elvtárs! A Rádió Kabarészínház és az építésügy műsorában van két közös vonás:Az egyik: munkánkkal mindketten jókedvre akarjuk deríteni az ország lakosságát. A másik: nekünk se sikerül mindig...!15 év nagy idõ. Bátran mondhatom, azóta élünk mi, a Rádiókabaré és az Építésügy – házasságban. Kiegyensúlyozott házasság ez, bár bevallom, az sem esett rosszul, hogy idén szilveszterkor, kaptunk egy kis kimenõt.

Baráti üdvözlettel: Dr. Ábrahám Kálmán"

MartonKöszönjük Ábrahám elvtársnak, és azt üzenjük, hogy amennyiben a Nemzeti Színház is olyan villámgyorsan fog felépülni, mint ahogy a Mikroszkóp Színpadot felépítették, akkor hosszú „pihenõre” van kilátás...

Kaposy MiklósNem elõször vendége a Kabarénak Hetényi István pénzügyrrtiniszter. Most a legfontosabb kérdés: hogy állnak a pénzügyeink?

Hetényi IstvánCsodálkozom a kérdésén. Hiszen a kabaré ezt mindig jobban tudja!...

KaposyLát-e hasonlóságot a miniszter a pénzügyi tárca és a kabaré között?

HetényiInkább különbséget látok. Nekem a napi élet apró filléreivel kell foglalkoznom, maguk meg nyugodtan foglalkozhatnak a nagy kérdésekkel. Csak vigyázzanak arra, hogy a tehetségüket ne váltsák aprópénzre!

MartonIsmét egy levél:Feladó: „Belkereskedelmi Minisztérium. Kedves Kabarészínház!Önök 15 éve jelentkeznek műsoraikkal és én azóta, ha csak tehetem, ilyenkor ott ülök a rádió mellett, ígérem, hogy ezután is bekapcsolom a készüléket, és továbbra is szorgalmas hallgatója leszek műsoruknak. Már csak azért is, mert a jövõben is szeretném tudni, mihez tartsa magát munkája során a Belkereskedelmi Minisztérium.

Üdvözlettel és tisztelettel: Juhár Zoltán"

KaposyKülkereskedelmi miniszterünknek, Veres Péternek, egy személyes és nagyon aktuális kérdést tettem fel. Az ő szakmájában világszerte az a szokás, hogy az üzletkötõk kis emléktárgyakat ajándékoznak a tárgyalópartnereiknek, hogy jóindulatra hangolják, vagy nyugaton hogy megvesztegessék õket. A mai gazdasági helyzetben, milyen ajándéktárggyal küldi tárgyalni a miniszter a magyar üzletkötõket?

Veres PéterOlyan termékekkel szerelném fel õket, amikbõl bõség van. Markukba nyomnék egy magyar bűvös kockát, hogy legyen mivel tárgyalás közben eljátszadozniuk. Zsebükbe tennék egy almát, hogy legyen min elrágódniuk. Végül egy üveg magyar bort küldenek velük, hátha attól a vevõ a magyar termék árát duplán látja. Kamatként pedig olyan magyar vicceket – amelyeket szívesen hallanánk a Rádiókabaréban is.

MartonÉn egyet tudok ajánlani Veres elvtársnak: azokat a vicceket exportálja, melyeket a Minisztertanácsban mondanak egymásnak...!

KaposyPozsgay Imre, a Hazafias Népfront fõtitkára. Pozsgay elvtárs, jövõre választások lesznek nálunk is. Mit venne át az Egyesült Államok választási kampányainak módszereibõl?

Pozsgay Imre Az elõválasztásokat és a tele kasszát.

KaposyHa lennének Magyarországon is televíziós párbajok, mint nyugaton a képviselõjelöltek között, mirõl vitatkoznának?

Pozsgay Arról, hogy legyen-e Krahács, meg Gugyerák újra a Rádiókabaréban.

KaposyKöszönjük szépen, Pozsgay elvtárs. A jövõ évi választásokon négy szavazatra már számíthat... Ha már a pénzrõl van szó, kulturális vonatkozásban ebben a kérdésben a legilletékesebbhez fordult Selmeczi Tibor.

Selmeczi

Megkérdeztük Tóth Dezsõ miniszterhelyetteselvtársat, hogy mi a véleménye a kultúra és a gazdaság viszonyáról?

Tóth DezsőViszony, viszony! Olyan ez, mint amikor egy szép nõt a pénzes fiúja jó ideig támogat anyagilag, de amikor kifogy a pénze, elkezdi simogatni a nõ felettébb kívánatos áruoldalát és mindenféle illetlen javaslatot sugdos a fülébe...

Selmeczi Ennyire rossz a helyzet?

Tóth Nem. A nõ ezt kikéri magának, és azt kiabálja, hogy neki lelke is van!...

Selmeczi Ön személy szerint, hogy látja ezt a viszonyt?

Tóth Optimistán. A végén mindig a nõnek lesz igaza!...

1969És most kedves Olvasó, engedje meg, hogy visszapörgessük képzeletbeli magnószalagunkat... 1969-nél kezdjük a „visszajátszás"-t.

Abody Béla-Komlós János

VÁLSÁGBAN VAN-E A KABARÉ?

Abody Béla Jó estét kívánok. Aki nem ismer, annak bemutatkozom: Abody Béla vagyok.Ma, 1969. március 3-a, hétfõ és Kornélia napja van. Sok szeretettel üdvözlöm mindazokat, akiket Kornéliának hívnak és mindazokat, akiket valamilyen okból nem hívnak Kornéliának. Isten éltesse õket sokáig... Engedjék meg, hogy elmondjam, tulajdonképpen mit keresek itt. A funkciómat tekintve, én vagyok ennek az estnek a szóvivõje. Tudják-e, mi az a „szóvivõ”? Õ az, aki elmondja, amit el kell mondani, és elhallgatja, amit el kell hallgatni.Szóval: én is egy ilyen „szo-szo” szóvivõ leszek... Programunk rendkívül egyszerű és világos: vitatkozni fogunk. Megjelent itt a társaságunkban jó néhány közismert, mondhatni közveszélyes szakíró, és kemény, tartalmas, célratörõ vita zajlott le közöttünk. Ráértünk, nem sürgetett az idõ, és végül is – a közelgõ húsvéti ünnepekre való tekintettel – a tojásdad asztal mellett maradtunk. A tárgy: ezt sajtónk segítségével szeretnénk szemléltetni. Balzacnak van egy mondása a sajtóról, ami valahogy így szól, hogy „sajtó, ha nem volna, akkor nem kellene kitalálni”. Ez természetesen arra a sajtóra vonatkozott. Hiszen a mi sajtónk egyrészt van, másrészt ki is van találva, tehát ilyen problémáink nincsenek.Most egyelõre minden kommentár nélkül szeretnénk néhány kritikai sajtószemelvénnyel szemléltetni vitánk tárgyát.Tessék parancsolni:„Az új év beköszöntése óta vita van kialakulóban a kabaré körül...” Idáig az idézet. Hogy tudniillik, van-e a kabarénak egyáltalán létjogosultsága? Most, amikor a demokrácia már ott tart nálunk, hogy bármit kendõzés nélkül ki lehet mondani!Vagy: „A politikai kabarénak rosszul áll a szénája, mert a politikai kabaré már régen nem volt olyan szegény gyerek, mint most...” Heteinkben már odáig bátorkodott el a vita, hogy ki merte mondani, ma már nálunk a kabaréhoz nem kell bátorság. Mert nálunk mindent ki lehet mondani. „A politikai kabarét légüres tér választja el az un. Élettõl... A bátorság a politikai kabaré attrakciója. Olyasfajta, mint a halálugrás a cirkusz kupolájában, melyet éles dobpergés vezet be... A kabarénak nálunk un. biztonsági szelep funkciója volt, s most mintha ott tartanánk, hogy ez a biztonsági szelep kevés is, meg szükségtelen is.” Eddig erre az állításra csak annyit rögzítenék, hogy: no-no! Beszéljünk ma a kabaréról, és beszéljünk ennek a vitának a legfõbb tárgyáról: a bátorságról. Az elsõ pontra van egy válaszunk, közös

válaszunk: a Magyar Rádió, ezennel megnyitja a Kabarészínpadát. Mi ilyen formában válaszolunk arra, hogy kell-e kabaré, vagy sem, kedveljük-e a kabarét, vagy nem kedveljük.Nem ilyen egyszerű azonban a bátorság kérdése... Komlós János barátomat szeretném megkérni, hogy...

Kom/ós János (be) Engem?

Abody Te vagy a Komlós... ha nem csal az arcmemóriám?! Az elsõ kérdésem az, ha nem tekinted sértésnek, hogy éppen tõled kérdezem meg: válságban van-e a kabaré...?

Komlós Persze, a kabaré válságban van! Arisztophanész óta válságban van... a kabaré örök válságban van, éppúgy, mint a dráma, az irodalom, a szerelem és általában, mint minden a világon. Tudniillik, a válság az nagyszerű dolog! Azt jelenti, hogy ami ma jó volt, azt holnap már nem lehet ugyanúgy csinálni. Na, most van olyan ember, aki képes másképp csinálni, van olyan, aki nem képes... Aki képes, az holnap is megmarad, aki nem képes, az eltűnik. De ettõl a műfaj él, ugye? Ebben hasonlít a műfaj az élethez, ott is... értik, ugye? Tudniillik, a műfaj nincsen állandó személyekhez kötve...

Abody Hála Istennek... és ebbõl az következik, hogy szükség van kabaréra, vagy az, hogy nincs szükség kabaréra?!

Komlós Kabaréra nincs szükség. Kabaréra soha nem volt szükség. Ma sincs, és a jövõben sem lesz rá szükség, mert az embereknek nem kabaréra van szükségük. Az embereknek cipõre, lakásra és kenyérre van szükségük. A kabaré ezt nem tudja pótolni. Nem is tudta soha, most se... Tudniillik, az emberek nem tudnak felhúzni a lábukra egy konferanszot, ugye? Az emberek nem ehetnek villámtréfát... Továbbá, az embereknek szükségük van még ezenkívül arra, hogy a társadalmi problémákat, meg a világproblémákat valahogy megoldják, de erre sem kabarét vesznek igénybe. Nem. Szerencsére, néhány ezer év óta az emberek ebbõl a célból tudósokat, diplomatákat, hadvezéreket vesznek igénybe... Isten óvjon meg minket attól a világtól, ahol Galambos Szilveszternek kellene a rákkutatást megoldania, vagy ahol Kazal Lászlóra bíznák a németkérdés megoldását, és ahol a kis Kabos lenne a hadvezér... Szóval, kabaréra nem volt szükség, nincs szükség, nem is lesz szükség soha!

Abody Miért van mégis kabaré?

KomlósAzért van kabaré, mert engedik. Amikor nem engedik, akkor nincs kabaré. Ezzel szeretnénk hozzászólni a sajtóvitához, amelyik mostanában folyik. Azt mondják, hogy: „most már demokrácia van nálunk, most elhal a kabaré”. Azt hiszem, hogy itt valami tévedés van, tudniillik, fordítva van a dolog... Ugye, az nem véletlen, hogy az ókori Athénben, ahol demokrácia volt, ott volt egy Arisztophanész... Viszont a mai Görögországban, ahol nincs demokrácia, ott nemcsak a mai kabarét tiltották be, de Arisztophanészt is. Aki ezt nem hiszi, annak azt javaslom, hogy járjon röhögni Athénba.

Abody Viszont a kabarétól azt várják az emberek, hogy bátor legyen, és... tudniillik, ha odafönt is bátrak, akkor ebbõl következõen: meghal a kabaré...

KomlósNem, kérlek szépen, ez nem egészen van így. Elõször is, nem tudom, mi az, hogy „bátorság”!? Ki ellen kell bátornak lenni? Nyilván nem azokkal szemben, akik „fönn” vannak – legalábbis nálunk. A kabarétól azt várják az emberek, hogy bátor legyen – a butasággal szemben, a korlátoltsággal, a hozzá nem értéssel szemben... és ezek a tulajdonságok nincsenek funkcióhoz kötve! Bizonyítja ezt a sajtóvita is...

Abody Hát akkor mit várhat az ember a kabarétól?

KomlósAz emberek a kabarétól azt várják, hogy bátor legyen, õszinte, szókimondó – illetõleg ezt is várják –, de ezt mindenkitõl várják. Ezt minden műfajtól várják, a filmtõl, meg egymástól is ezt várják... De a kabarétól ezenkívül még valami apróságot is várnak, és ez valahogy elsikkad ebben a sajtóvitában: humort. Tudniillik, az emberek azért mennek kabaréba, hogy nevessenek...Hiába, ez így van, lehet, hogy helytelen, de a kabaré az utóbbi néhány ezer évben valahogy összenõtt a humorral. Tehát ezt várják tõle.

Abody Mi is várjuk... de akkor viszont miért írnak ilyen cikkeket a kabaréról?...

Komlós

Ez kényes kérdés... Hát, ugye azért, mert nálunk ahumorhoz mindenki – hivatalból ért. Ez fura dolog, tényleg... Nem tudom, megfigyelték-e, hogy például zenével nem foglalkoznak- ma már, általában – nálunk süketek, ugye?

Abody Tisztelet a kivételnek!

Komlós Festészettel sem foglalkoznak színvakokl De a humorral... én nem tudom, hogy van ez a humorral? A humorral nyugodtan foglalkoznak olyan emberek is, akik „poénvakok” és „színsüketek!”

Abody Ezek szerint te bízol a kabaré jövõjében?

Komlós Várj csak. Kérlek szépen, a kabaréhoz két dolog kell. Kell a demokrácia, amelyik engedi, és kell hozzá a butaság, amely ellen a kabaré harcol. Vagy hogy líraibban fejezzem ki magam: kell hozzá társadalmi napsütés, demokrácia, és kell hozzá butaság, amely néha elfelhõzi a napot. Meg kell mondanom, nagyon-nagyon ünnepélyesen, hogy én bízom a napsütésben. És mélységesen hiszek az emberi hülyeség tartósságában...!

Peterdi Pál

KIESTÜNK A SOMBRERÓBÓL!JÖNNEK A CSEHSZLOVÁKOK!Előadta – Szepesi György és a szerző

(A magyar labdarúgó-válogatott 1969. december 3-án Marseille-ben világbajnoki selejtezõ mérkõzésen 4:1-es vereséget szenvedett Csehszlovákiától. Szepesi György a mérkõzés közvetítése során olyasfajta kijelentést tett, hogy szégyenében legszívesebben bezárkóznék a közeli If-vár börtönébe...A jelenetben elõforduló magnóbejátszások kivétel nélkül az eredeti közvetítésbõl valók.)

Peterdi Pál Jó estét kívánok. Kérem, nagy-nagy örömmel közlöm, hogy a francia igazságügyi szervek segítségével sikerült rövid eltávozást, beszélõt

biztosítanunk az If-vár egyik rabjának. Kedves közönségünk: csíkos mezben Szepesi György!

Szepesi György (be:) Szóval, ezt a sportévet is megúsztuk. Peterdi Ez az, hogy megúsztuk. Futballozni kellett volna. Szepesi Jaj, hagyjuk a focit. Istenem, minden csapat kifoghat egy rossz

napot.Peterdi Egyet igen. De nem huszonnégy óránként. Szepesi Marseille-ben rosszul játszott a csapat és kész. Peterdi Marseille-ben? Marseille-ben véletlenül kitűnõen játszottunk.Szepesi Akkor én valami más meccset közvetíthettem... Peterdi Majd mindjárt bebizonyítom. Hoztam magammal egy szavahihetõ

tanút. Vegyük talán sorra a fiúkat. Figyelj csak!Szepesi (magnóról) „Jancsikám, lõjj!” Peterdi Bravó Farkas!" Bravó Farkas. Óriási. Csupa öröm és boldogság. Hát

aztán?Szepesi (magnóról) „Megy tovább Zámbó. De remek volt, Zámbó Sanyi!”Peterdi Zámbó Sanyi is remek volt. Kacagó tarka tavasz. Majális. De

nézzük tovább.Szepesi (magnóról) „Nagyszerű volt. Remek volt, Kálmán!” Peterdi Kálmán is remek volt. Fel a transzparensekkel. Aranylábú gyerekek!

És még mindig nincs vége. Szepesi (magnóról) „Nagyszerű volt, Zámbó Sanyi!” Peterdi Megint Zámbó Sanyi. Oscar-díjat Zámbó Sanyinak! Francia

költõk írjatok verset Zámbó Sanyiról! Hát még? Szepesi (magnóról) „És Noskó... bravó Ernõ...!” Peterdi Bravó Ernõ. Jól van, fiúk... jól van, fiúk! Hol itt a zűr? Egyik

világklasszis a másikat éri. És végül... Szepesi (magnóról) „Fazekas... gyönyörű vagy, Lacika!!!” Peterdi Tessék. Lacika nemcsak kitűnõ labdarúgó, hanem még gyönyörű is.

Hej, bárcsak szépségversenyt rendeznének Mexikóban. A döntõ napján százötvenezer szurkoló énekelné az Azték-stadionban,

hogy „Szép vagy, gyönyörű vagy Fazekas Lacika”. Komolyan mondom Gyuri, az elsõ félidõben körültangóztam a lakást és rózsákat hintettem szerteszét.Szepesi (élõben) Édes lehettél.Peterdi Igen. Mint Fazekas Lacika. Aztán egyszerre mit hallok?Szepesi (magnóról) „Gól. És megvan a második gól. Jobban

játszik a csehszlovák válogatott!” (élõben) Istenem, dialektika. Minden változik. „Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba...”

Peterdi Majd megõrültem ebben a hidegben!Szepesi Már Hérakleitosz megmondta: „minden mozog.”Peterdi Akkor Hérakleitosz nem látta Göröcsöt Marseille-ben. Tudod,

melyik volt Göröcs leggyorsabb futása? Amikor lecserélték, és az öltözõbe ballagott. Aztán jött egy pillanat, amikor megfagyott

ereimben a vér.Szepesi (magnóról) „Ébresztõ! mert jönnek a csehszlovákok! Jönnek a

csehszlovákok!!”Peterdi Esküszöm, ha Mátyás korában élünk, rögtön a puzdrámért nyúlok.

Szepesi (élõben) Pardon. A midért nyúlsz?Peterdi A puzdrámért. Az egy idejét múlt támadó fegyver...Szepesi Mint a Farkas-Bene ék Marseille-ben...Peterdi Igen. De aztán rájöttem, hogy az egész csak idegenforgalmi agitáció

részedrõl. „Balatoni dolgozók! Készüljetek az új üdülõszezonra! Építsetek keszegcsárdákat és lángoslokálokat!”

Szepesi (magnóról) „Mert jönnek a csehszlovákok! Jönnek a csehszlovákok!!”

Peterdi Tudod, nekem mi tetszett a legjobban? Amikor azt a kis találós kérdést tetted fel magadnak:

Szepesi (magnóról) „...nem lát 11-est. Miért nem lát a bíró 11 -est? Talán azért, mert nem volt 11 -és...!”

Peterdi A szünetben én is faragtam egy ilyen mondókát. Amikor azon töprengtem, miféle taktikát eszel ki Sós Károly a második

félidõre: „Mit sütsz ki Sós? Szűcs-húst sütsz ki Sós?”Szepesi (élõben) Hiszen Szűcs ott sem volt Marseille-ben.Peterdi Végül azt sütötte ki, hogy beküldi Kocsist és Puskást. Gyurikám,

egy magyar csatársor Kocsissal és Puskással... Gondolta, hogy ráijeszt az ellenfélre. De szerintem hatásosabb lett volna, ha

azt mondja: hu!!Szepesi Nézd, én nem értek a futballhoz...Peterdi Az kizárt dolog. Akkor rég vezetõségi tag lennél a szakbizottságban.Szepesi ...de megint a második félidõben omlottunk össze.Peterdi Gyurikám, egy éve az egész ország azt javasolja, hogy többet

kellene edzeni. Tízmillió laikus nem tévedhet egyszerre!Szepesi Az biztos, hogy hendikeppel indultunk. Ha Albert nem sérül meg...

ha Dunai Anti rendelkezésre áll... ha Páncsics egészséges. Csupa feltételes mód. Ha... ha... ha...

Peterdi Érdekes. Ezt mondták a marseille-i szurkolók is. Hahaha.(Magnóról a marseille-i lelátókról gúnyos nevetés hallatszik.)

Szepesi (magnóról) „Vérzõ szívvel mondom: idáig kellett eljutnunk...”Peterdi Azért nincs ok pesszimizmusra. Mert nagy teljesítmény ez. Tudod,

milyen bravúr harmincezer idegenajkút megnevettetni, Gyurikám? Mi csak próbálkozunk, erõlködünk itt, de az igazi kabaré mégis az, amit a fiúk csináltak Marseille-ben,Szepesi (élõben) Méghozzá szöveg nélkül. Némajátékkal.Peterdi Igen. Csak panto-mímelték a focit. Persze, egy haszna azért volt az

egésznek. Most már minden mama tudja, mit kell mondania, ha futballista fiacskája nem akarja megenni a mákos tésztát. Hát

azt, hogy:Szepesi (magnóról) „Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok,

jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok...!”

Mikes György

HOPP! OKOS...

Kedves hallgatóim, kedves közönség!Nem tudom, önök hogy vannak vele, de én nagyon szeretem a kutyákat. Okos,

értelmes állatok, remekül el lehet velük beszélgetni. Filmekrõl, tévéjátékokról mindig kikérem a véleményüket, mert ha õk nem értik, akkor nyugodt vagyok. Több kutya-jóbarátom van, köztük egy foxi, akivel gyakran találkozom a környéken levõ parkban. Nemrégiben azonban elrohant mellettem – Hova rohan? – kérdeztem tõle.

– Elnézést – mondta lihegve –, de nyomomban van egy daxli.– Na és?– Nem akarok találkozni vele, neki van a leghidegebb orra az egész városban!Nagyon érdekel az idomítás, ezért végignéztem a múltkor egyet. Valaki ugratni

tanította a kutyáját. Ez a következõképpen történt.– Hopp! – mondta a gazdi, mire az eb – huss! – átugrotta az akadályt, a park egyik

padját, aztán a kutyatulajdonos dicsérõ hangon azt mondta neki:– Okooos.A kutya boldogan hallgatta a dicséretet és a farkát csóválta örömében. Majd megint a

hopp! jött, és az okos... Hopp!... Késõbb megkérdeztem a kutyától: szívesen ugrál-e?– Egy frászt – felelte a kutya –, már az iskolában is fel voltam mentve tornából, de

olyan rendes hozzám, miért ne ugráljak? Tulajdonképpen örülhetek, hogy nem énekelni tanít. Bár lehet, hogy azt is megtanulnám. A húgom beaténekesnõ Angliában, nemrégiben kapta meg a Táncdalfesztiválon az „Arany csont”-ot.

Kérem szépen, én gondolkoztam a dolgon, és bevallom õszintén, irigykedtem a kutyára! Hopp! Okos! El is képzeltem rögtön, hogy kutya vagyok. No, nem nagykutya, csak egy olyan kiskutya. S nekem is azt mondják: Hopp! Ugrás! Könnyedén, elegánsan veszem az akadályt, aztán várom a dicséretet. Persze, csóválás nélkül. Annyira beleéltem magam a dologba, hogy néhány nappal késõbb a feleségem levitt sétáltatni a parkba, és amikor azt mondta:

– Hopp! – nagyokat vakkantva átugrottam egy padot. Késõbb kiderült, hogy a feleségem azt mondta:– Hopp! most jutott eszembe, ma kaptál egy expressz-levelet. De én nem hallottam. A hopp-nál már ugrottam...Mit bizonyít ez? Ez azt bizonyítja, hogy mindnyájan vágyunk a jó szóra, a dicséretre,

arra, hogy hopp!, az akadály leküzdése után valaki megsimogassa a fejünket, és azt mondja: oookooos! Vagy valami mást...

Egy barátom még ma is boldogan emlékszik vissza arra a jelenetre, amikor a fõnöke váratlanul benyitott hozzá, és dicsérõ hangon így szólt:

– Kovács kartárs, ön halálra dolgozza magát! – És aztán hozzátette: – Csak így tovább! Csak így tovább!...

Hát igen! A dicséretre szükségünk van. Fogadjuk meg, kedves hallgatóim, hogy holnaptól kezdve nem fukarkodunk a jó szóval. Bár, itt is kellõ megfontoltsággal kell

eljárnunk, mert egy barátom megsimogatott egy nõt, és közben dicsérõ hangon azt mondta: okos –, erre kapott egy akkora frászt, hogy csak na! Késõbb bevallotta, hogy miközben azt mondta: okos... nem a fejét simogatta a nõnek...

Házastársaknak különösen ajánlom ezt a hopp! okos-módszert. Tegyük fel, hogy a feleség azt mondja a férjnek:

– Hopp! menj le a boltba és vegyél ötért túrót. – Na már most, ha visszatért, feltétlenül dicsérjük meg: – okos! – Legközelebb sokkal szívesebben fog lemenni vásárolni, ami manapság nem is olyan veszélytelen dolog. Több ízben olvastam az elmúlt esztendõben arról, hogy verik a vevõket. No persze, lehet, hogy nem rosszindulatból, hanem pedagógiai okokból, de a vevõnek ugye, ez teljesen mindegy. Egyszer megkérdeztem valakit, mit szólt, amikor megpofozták. Azt felelte:

– Megmondtam a magamét! Azt mondtam nekik: Ide se jövök többet! Ezentúl máshova megyek felpofoztatni magam!

A dicséret után könnyebben megy a következõ akadály leküzdése. A jó szó, a dicséret ambicionál. Hopp! Okos...! szárnyakat ad... Az ember olyankor még csodákra is képes. Igen, csodákra, bár manapság már nagyon ritkán vannak csodák.

Legyünk jók egymáshoz, hogy ezentúl könnyebben vehessük az akadályokat, és nagyon kérem önöket, a Hopp! után rögtön mondják azt is: Okos!... Majd meglátják, milyen jó érzés!

Hopp! Okos... Okos közönség... Okos...,Ugye, jólesett?...

Hámos György

BÁTOR-E AZ OROSZLÁN?

Előadta – Agárdi Gábor

Nagyon szeretem a kabarét. Ezért elszomorodva olvastam egyik-másik újságban, hogy kabaréra lassacskán, semmi szükség. A légkör – úgymond – annyira nyílt, olyan leplezetlenül lehet mindenrõl beszélni, hogy miért fizessen az ember 30 forintot a kabaréban, amikor a villamoson 1 forintért ugyanolyan bátor dolgokat hallhat.

Szerintem bátrabbakat.Mégsem emlékszem olyan villamosutazásomra, amelynek derűje napokig

felvillanyozott volna. Lehet, hogy a jó politikai kabaréhoz nem is annyira bátorság kell, mint humor? Mert kiket tartunk, általában, a legbátrabb embereknek? Az űrhajósokat, az ejtõernyõsöket, az oroszlánszelídítóket és azokat, akik harmadszor is megnõsülnek. De vajon e rendkívül bátor emberekbõl össze lehet-e hozni egy olyan kabarét, hogy a közönség az oldalát fogja nevettében?

Isten tudja... Mindenesetre, ha a mai szabad légkörnek az a következménye, hogy elsorvad benne a kabaré, úgy érzem, nagy árat fizetünk a szabadságért. Talán valami

kompromisszumot kellene kötnünk. Egy kis rémuralom – egy kis kabaré! Egy kicsit félni – egy kicsit nevetni!

Még mindig jobb, mint se nem félni, se nem nevetni. A bátorságról különben is helytelen elképzeléseink vannak.

Mi a bátorság? Arra való képességünk, hogy legyõzzük a gyávaságunkat. Azt, aki a legcsekélyebb félelmet sem érzi, ha belép az oroszlánketrecbe, miért dicsérjem vakmerõségéért? Nyilván eszébe sem jut, hogy az oroszlán széttépheti. Nem is sejti. Inkább az állattani ismeretek hiányáról van szó, mint valamilyen emberi erényrõl.

Aki viszont ismeri az oroszlánnak azt a csúf szokását, fél is tõle, de mégis belép, bátorságát bizonyítja.

Ha egy konferanszié a kabaréjában tudja, hogy a konferanszáért szét is téphetik, és mégis elmondja, bátor ember! Csakhogy én azért megyek kabaréba, hogy nevessek. És nem azért, hogy bátor konferansziékon csodálkozzam.

Akkor inkább megnézem a gyáva oroszlánszelídítõt. Õ ott áll szemben a bátorságáról legendás hírű oroszlánnal. Róla nevezték el a félelmet nem ismerõ Richárdot, Oroszlánszívű Richárdnak.

De vajon bátor-e az oroszlán?Ha megeszi a szelídítõt, azért eszi meg, mert éhes, vagy dühös. Semmiképpen sem

bátorságból.És ugyanilyen igazságtalanok vagyunk a nyúllal. Illetve azokkal az emberekkel

szemben, akiket nyúlszívűeknek nevezünk. Kétségtelen, az erdõben az oroszlán olykor széttépi a vadászt. Olyan esetrõl viszont nem tudunk, hogy egy nyúl széttépte volna a vadászt. Vajon gyávasága miatt tartózkodik ettõl a nyúl? Ha egy kabaréban egy oroszlán lenne a konferanszié, a felettes hatóság pedig a nyúl, semmi pénzért be nem mennék abba a kabaréba...

Én azt kedvelem a politikai kabaréban, ha a konferanszié: nyulacska, kicselezi az oroszlánt, elfut elõle ügyesen, átugrik fölötte, átmászik a hasa alatt, de nem azt, ha megkísérli szétmarcangolni.

Akkor én rögtön gyanút fogok, hogy nem is valódi nyúlról, vagy valódi oroszlánról van szó.

Sokan azt hiszik, hogy könnyű „odafent” bátornak lenni, és minél lejjebb áll valaki a társadalmi ranglétrán, annál gyávább kénytelen lenni. Ez elavult nézet, mert kezdjük legfelül...

Nem. Olyan fent azért nem merem...De mondjuk, egy miniszterhelyettesnél. Meri-e azt mondani a miniszterérõl, hogy...

nem, ezt mégsem merem kimondani, de például a takarítónõ a minisztériumban, az kimondja! Legfeljebb azt mondják neki: hagyja, Bözsi néni, neki se könnyű... Még, hogy elküldenének egy jó takarítónõt!? – Mert arra még volt eset, hogy miniszterhelyettest ne találtak volna, de egy jó takarítónõt... A mienk is kitűnõ például! Egy rossz szót nem mondanék róla!

Elvégre a bátorságnak nemcsak felsõ határa van, hanem alsó határa is, és ez az igazi...

Komlós János

HÉTFÕ ESTEJENŐ – Major Tamás LUJZA – Psota Irén

Komlós János Kedves közönségünk, kedves hallgatóink!Hadd tegyek egy önvallomást. Sok mindent firkáltam már életemben, és most kitaláltam két olyan figurát, akiket nagyon-nagyon szeretek, hiszen az életbõl lestem el õket. Itt élnek ezek a típusok közöttünk, a mi életünkben, közéletünkben. Jenõ és Lujza...Lujzát, azt hiszem, valamennyien ismerjük, nemcsak ezt a konkrét Lujzát, hanem a típust! Milyenek is a Lujzák? Ugye, a Lujzák, hogy is mondjam, olyan... kótyon-fittyek. Szóval, nem azok a kimondottan észkombájnok. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, a Lujzák mindenhez hozzászólnak, mindenbe beleszólnak. A Jenõk okos emberek, akik berzenkedve ugyan, de bámulatra méltó türelemmel viselik el a Lujzák beleszólását.Én Jenõtõl rengeteget tanulok... Tanulok tõle önfegyelmet, türelmet, különösen akkor, amikor valamelyik Lujza mond, vagy ír rólam kritikát... Következik tehát két ember, akik idõnként megbeszélik majd az ország, a világ eseményeit.

Lujza Jééé...Jenő Mi az? Miért nézed a fülemet?Lujza Csak.Jenő Valami van a fülemen?Lujza Nincs semmi.Jenő Akkor miért mustrálgatsz, mint egy versenylovat?Lujza Mert hétfõ van.Jenő És hétfõn én versenyló vagyok?Lujza Nem vagy versenyló, de hétfõn láthatlak. Egész héten nem láthatlak, a

tévé miatt. Mihelyt hazajössz, lekattintod a villanyt, felkattintod a tévét és ülünk a sötétben, és nézzük az Övegest. Jenõ! Én évek óta nem látlak téged, csak az Övegest! Mondd, kihez mentem feleségül? Hozzád, vagy az Övegeshez?Jenő Néha úgy érzem, hogy hozzám! De mindenesetre kérdezd meg az

Övegest! Nagyon kérlek, ne bámuld a fülem! Nem tudok úgy olvasni, ha bámulják a fülem!Lujza Nem is fogsz olvasni. Beszélgetni fogsz velem.Jenő Miért kell nekem most beszélgetnem?Lujza Mert most beszélõnk van...Jenő Mi az, hogy beszélõnk van? Nem vagyunk börtönben!Lujza Idefigyelj, Jenõ, én egész héten kuka vagyok.Jenő Hogyhogy kuka? Szemetes?

Lujza Nem szemetes. Kuka, mint a néma. Este hallgatok, mert ha megmukkanok, rám szólsz: „Pszt! Nem hallom az Övegest!”

Jenő Uhum. Neked agyadra ment az Öveges.Lujza Igen, nekem agyamra ment az Öveges! És ha nem beszélgetsz velem,

betöröm az ablakot!Jenő Majd hívjuk az Övegest, és be... beüvegeztetjük!Lujza De ma hétfõ van, és beszélgess velem! De õszintén, Jenõ! Nézz a

szemembe!Jenő Kukucs...Lujza Jenõ! Miért emelték fel Nixon fizetését?Jenő Hogyhogy miért emelték fel? Mert ő az elnök!Lujza Úgy! És a te fizetésedet miért nem emelték fel?Jenő Mi köze Nixon fizetésének az én fizetésemhez?Lujza Te is elnök vagy!Jenő De én KTSZ-elnök vagyok. Nixon pedig az Egyesült Államok elnöke!

Tudod, mi a különbség Nixon és köztem?Lujza Tudom. Nixon nem olyan mulya, mint te!Jenő Mi az, hogy mulya? Miért vagyok én mulya?Lujza (sír) Mert nem törõdsz velem, te fütyülsz rá, hogy mindjárt itt a tavasz

és nincs mit felvennem!Jenő Minden hónapban felveszed a fizetésemet.Lujza De mennyit?! Még a postások is kapnak új ruhát. Én mikor kapok?Jenő Majd ha postás leszel.Lujza Szeretném tudni, hogy miért nem emelték fel a fizetésedet? Azt hiszed,

nem tudom, hogy vezetési pótlék is járna neked?!Jenő Miért járna nekem vezetési pótlék?Lujza Olvastam az újságban, hogy vezetési pótlék jár a vezetõnek.Jenő A Nixonnak.Lujza Nem a Nixonnak. Tessék, olvasd: „Gépkocsivezetõket felvesz a

Közlekedési Vállalat, vezetési pótlékkal.” Na!?Jenő De fiacskám, én nem gépkocsivezetõ vagyok! Más a magamfajta

vezetõ és más a gépkocsivezetõ!Lujza Miért más? Egy gépkocsivezetõnek miért jár pótlék?Jenő Mert egy gépkocsivezetõnek azonnal el kell döntenie, hogy merre

menjen. Egy gépkocsivezetõ nem mondhatja, hogy „Kartársak, aludjunk rá egyet!” És egy gépkocsivezetõ, ha egyszer jobbra

ment, akkor jobbra ment! Kanyar, az kanyar! Nincs mese!Lujza Ebbõl csak annyit értek, hogy nem lesz új ruhám. Csak a postásoknak

lesz.Jenő Majd veszek neked új ruhát csak hagyj már olvasni!Lujza Veszel, mibõl veszel?Jenő Majd a nyereségrészesedésbõl veszek.Lujza Kapsz nyereségrészesedést?! És Nixon?Jenő Mi van Nixonnal?!Lujza Õ is kap nyereségrészesedést?Jenő Nixon nem kap nyereségrészesedést. Meg Öveges sem.

Lujza Már értem, miért emelték fel Nixon fizetését?Jenő Miért?!Lujza Mert neki nincs nyereségrészesedése!Jenő Látod, mindent megértesz te! Na, hát akkor hagyj olvasni szépen!Lujza Jenõ! Tudod milyen ruhát szeretnék? KGST-ruhát.Jenő Mi az, hogy KGST-ruha?!Lujza Olvastam, hogy KGST-divatbemutató volt Budapesten... Mondd, Jenõ,

melyik szalon jobb, a Rotschild Klára vagy a KGST?Jenő Irgalmas isten! A KGST nem ruhaszalon! A KGST a szocialista

országok gazdasági együttműködése. Részt vesznek benne a magyarok, a lengyelek, a mongolok...Lujza Nekem ne magyarázz, Jenõ. Benne volt az újságban, hogy KGST-

divatbemutató volt Budapesten.Jenő Na!!! Hát akkor veszek neked egy tavaszi kosztümöt a legutolsó

mongol divat szerint... Rendben?Lujza Mondd, Jenõ, angol kosztüm nincs a KGST-ben?Jenő Angolok nincsenek a KGST-ben, csak a szocialista prszágok vannak

benn a KGST-ben!Lujza És a kapitalista országok, azok miben vannak benn?Jenő A... a Közös Piacban!Lujza Anglia a Közös Piacban van?!Jenő Nem! Szeretne belépni, de nem veszik be.Lujza Szegény. Akkor miért nem jön be a KGST-be?Jenő Miért lépne be Anglia a KGST-be?!Lujza Hogy ő is tudjon piacra járni. Belépne a KGST-be, és járhatna a Garai

térre...Jenő Idefigyelj, fiacskám! A Közös Piac, az nem olyan, mint a Garai piac. A

Garai piac az egy konkrét piac! A Közös Piac, az csak jelkép!Lujza Te Jenõ! Ha az angolok nem mehetnek piacra, hol veszik a tejet?Jenő Házhoz viszik nekik!Lujza Úgy, mint Hamburgban a taxi-görlöket! Olvastam, hogy Hamburgban a

taxi-görlök hívásra házhoz mennek, vetkõzni. Nálunk miért nincs ilyen?

Jenő Mert nálunk a taxiközpontban a telefont sose veszik fel! Beázott! Mire felvennék és közölnék, hogy nincs szabad görl kérem, minden

görlünk a városban van, addigra aggastyán lenne az ember!Lujza Ezt te nem is nagyon bánnád, Jenõ, ahogy én téged ismerlek... Néznéd

helyette a tévében az Övegest! Te Jenõ! Mit szólsz a Szénhez?Jenő Ki az a Szén?Lujza Tenyészbika. Bécsi tenyészbika. Olvastam az újságban, hogy tíz év

alatt harminckétezer borját nemzett. Persze, egy ilyen tenyészbika sose nézi a tévében az Övegest, akkor sem, ha megöregszik! Jenõ! Mit

csinál egy tenyészbika, ha megöregszik?Jenő Élménybeszámolót tart... a kicsinyeknek...Lujza Tíz év alatt harminckétezer, az egy év alatt háromezerkettõszáz, hát

ez... fantasztikus!...

Jenő Semmi fantasztikusat nem találok benne!Lujza Miért nem?Jenő Mert egy ilyen tenyészbika minden borjúhoz kap egy új tehenet!

1970

Fehér Klára

PÉLDÁZAT AZ ELEGANCIÁRÓL(Elhangzott 1970-ben.)

Kedves hallgatóink, nagyon sokan megkérdezték már tõlem, hogy nem lett-e komoly bajom abból, hogy egy-egy humoreszkem hõse magára ismert?

Engedjék meg, hogy inkább egy példát mondjak el errõl.Történt kb. 3-4 esztendeje, hogy egy alföldi városunkban jártam. Dél volt,

megéheztem, bementem a vasúti restibe, s enni kértem valamit. A restiben barna fabútorok voltak és rajtuk fehér abrosz. Már annyiban volt fehér, hogy valamikor a jóisten fehérnek teremtette, de most étlap nélkül is le tudtam olvasni róla, hogy két héttel ezelõtt spenótot fõztek, ott valami pörköltfélét, ez, azt hiszem, paradicsomos káposzta, kétféle bort szolgálnak fel... Szóval, szagról-színrõl mindent le lehetett olvasni az asztalterítõrõl.

Kicsit utálkozva kértem az üzletvezetõt és megkérdeztem tõle, hogy:– Mondja uram, nagyon drága a mosás?

Azt mondta:– Drága.

Mondom:– Hát, kérem szépen, akkor miért nem vásárolnak olyan színes lapu, lemosható, szép

műanyagasztalokat?Azt mondja:– Isten tudja.

Mondom:– Nincs rá pénzük? – Akadna – mondja. Mondom:– Nem egyezne bele a fõnökség? – mert azt szeretik mindjárt mondani: „mi

megtennénk, csak a fõnökség nem”...– Nem – azt mondja –, az beleegyezne.– Hát az isten áldja meg magát, akkor miért nem cserélik ki? – Ja kérem, az elegancia miatt!Ezt az elegancia történetet meg is írtam azon nyomban. Megjelent a kis cikk, és

néhány héttel késõbb az ország egy egészen másik részén volt dolgom, a Mátrában, ahol bementem az ismerõs vendéglõbe. Ültem, ültem, ültem és az ismerõs pincérek rám se néztek. Amikor eltelt vagy háromnegyed óra, akkor odaszóltam az egyiknek, hogy:

– Tibi, az istenért, adjon nekem egy étlapot.Erre odajött és azt mondja:– Nem vagyunk jóba...!– Már mér ne volnánk jóba?– Nem szeressük, ha kiszerkesztenek minket! Hirtelen nem is tudtam, hogy mirõl van szó.

Mondom:– Kiszerkesztettem én magukat, mikor, mivel? Azt mondja:– Olvastuk, olvastuk! Az abroszt...!– Hát Tibi, nézze, én nem szoktam humoreszkekhez telefonszámot, és címeket adni,

de ha nagyon kíváncsi, megmondhatom, ez itt és itt történt – és megmondtam neki az eset pontos helyét.

Azt mondja:– Ne nyomjuk a sódert, édesanyám, mér, ez az abrosz magának nem elég koszos?!Meg kell mondanom azt is, hogy a humoristának néha szerencséje van, és ennek

pontosan a fordítottja történik.Beköltözött a szomszédunkba egy Bencze nevű család, és amint megérkeztek, az

egész ház eladta a tévéjét és a rádióját, mert esténként, amikor Bencze kartárs hazaérkezik, megkezdõdik az ingyencirkusz.

Bencze barátunk szíjjal elveri családjának minden tagját, részeg fõvel énekel, a falba szegeket ver, azonkívül az erkélyen disznót hizlal, a fürdõkádban szemetet tárol, úgy viselkedik, hogy az embernek a golyóstolla bizseregni kezd. Mondtam is a férjemnek, hogy „- Lacikám, én Benczééket megírom”.

Azt mondja a férjem: „– Édes szívem, te azt csinálod ebben a házasságban, ami jólesik, de Benczééket nem fogod megírni! Ugyanis gondold el: a családunk tagjai már régen nem köszönnek. A barátaid nem hívnak vissza telefonon. Vannak Pesten utcák és házak, melyek tájára te estefelé már nem mersz elmenni. Számos olyan üzlet van, ahová engem küldesz be, mert nem mersz már ott vásárolni. Azt, hogy te egy pesti bérházban, ahonnan soha az életben kikerülni nem lehet, a szomszédokkal kikezdj... nahát, ez több a soknál!!” Mondtam: „– Édes szívem, bízd rám! Benczéék biztosan nem olvasnak újságot.”

S miután sosem hallgatok az én bölcs és derék férjemre, most sem hallgattam rá, és megírtam Bencze kartársról a humoreszket.

Négy nappal késõbb a lépcsõházban összetalálkoztunk, kissé ijedten lapultam a falhoz és arra gondoltam, hogy istenem, istenem, húszévi házasság után megtanulhattam volna, hogy egy férjnek igaza van.

Látom, hogy Bencze kartárs barátságosan integet nekem, és kiabál:– Olvastuk, olvastuk a humoreszket, asszonyom, remek volt! Hívtam is a feleségemet.

Mondom: – Maca, hát gyere ide, ezt olvasd, hogy micsoda emberek között él az ember!...

Kaposy Miklós

RÖGÖS GYALOGÚT

Egy magyar film pályafutása a sajtó tükrében, anno 1970.

Elõadta – Bánki Zsuzsa Benkő Gyula

Hétfõi Hírek: „Érdemes felfigyelni”-rovat:A Hunnia Stúdió dramaturgiáján nagy elõkészületek folynak. Hörömpõ Péter fiatal író

„Tövises csapás” című novelláját reményteljes ifjú rendezõnk: Hörömpõ Pál alkalmazza celluloidszalagra. A kísérõzene elkészítésével a már sok sikert aratott Hörömpõ Árpádot bízták meg.

Népszava: „Keddi mozaik”:Riporterünk kint járt a filmgyárban, ahol tehetséges fiatal lányt keresnek a

„Göröngyös mezsgye” nõi fõszerepére. A kaput már a kora hajnali órákban a jelentkezõk végeláthatatlan sora ostromolta meg. Lapzártakor a próbafelvételek még folynak.

Magyar Nemzet:A Hunnia Filmstúdió kéri mindazokat akik ezüstpitykés dolmány, etruszk bronzérmék

és pompeji falmaradványok birtokában vannak, térítés ellenében kölcsönözzék azokat a „Hepehupás ösvény”-produkció felvételeihez. Jelentkezés: Hörömpõ Bálint gyártásvezetõnél.

Rádió, Esti Krónika:Megkérjük Sipos Lia művésznõt, a most készülõ új magyar film fõszereplõjét,

mutatkozzon be a közönségnek:– Serdülõ csitri korom óta vonzódom a jupiterlámpákhoz. Idáig kivétel nélkül minden

magyar filmet megnéztem, ezzel érdemeltem ki a szakemberek bizalmát. A forgatás rendben folyik, csak a hosszabb mondatok egyéni bemagolása okoz olykor gondot. Remélem azonban, ennyi áldozat után nem maradhat el a siker.

Új Ember:Sipos Lia és Hörömpõ Gusztáv filmoperatõr tegnap esküdött örök hűséget a

herminamezei plébániatemplomban. Minden külön értesítés helyett.Filmvilág:A „Rögös gyalogút” c. legújabb szélesvásznú filmünket neveztük be a colombói

fesztiválra. A húsztagú magyar delegáció ma indult útnak a Ferihegyi repülõtérrõl.Film, Színház, Muzsika:Kiküldött munkatársunk, Hörömpõ Zsolt jelenti Colombóból:Reggel fél hatkor vetítették le a meghívott szakmai közönségnek a „Rögös gyalogút”-

at. A szakemberek elragadtatással fogadták filmművészetünk új alkotását, megjelent küldöttségünket nagy taps köszöntötte. Nem akarunk jóslatokba bocsátkozni, de egyes zsűritagok nyilatkozata szerint... Na, de várjuk meg az eredményhirdetést!

Népszabadság:Tudósítónk, Hörömpõ Máté telefonjelentése:A colombói filmfesztivál nagydíját, a Platina Pálmát a lichtensteini filmművészet

kimagasló alkotása, a „Ráktérítõi szerelem” nyerte. A Fülöp-szigetek alkotóinak elõretörését jelzi az Arany Babérral jutalmazott „Pitymallat Manilában” c. film. A harmadik díjat jelképezõ Ezüst Borostyánnal a nyugat-szomáliaiak „Frakk a szárítókötélen” című vígjátékát jutalmazták.

A magyar „Rögös út” sorsáról nem érkezett hír.Összes magyar napilap:Jön! Jön! Jön!A legújabb szenzációs magyar film, a Rögös gyalogút.Izgalom! Szenvedély! Megrázó színészek!l!

Esti Hírlap: „Itt a budapestiek beszélnek” – rovat:Tegnap láttuk a „Rögös gyalogút”-at. Felháborító, hogy mit kaptunk a pénzünkért.

Legközelebb inkább ingyenes véradásra megyünk.A Magyar Kerékkötõgyár 570 000 dolgozója nevében:

HÖRÖMPÕ JÁNOS FILMSZAKKÖR-VEZETÖ

Tardos Péter

GUGYERÁK A DIVATRÓL

Gugyerák – Bárdy György

Mán kellemes és pájinkás szép jó estét kívánok, az itten egybegyűlt elvtársaságnak!Az illendõségbõl kifolyólag hadd rántsam le a textíliát az inkognyitorul: Gugyerák

Lajos vónék, elipszilonnal, ott középen szublimatíve...Meghívást nyertem a rendezõ szakszervezetek részirül, hogy egyengessem ide a

lépteimet, és fejesem ki a véleménykülönbségemet egy kis elõadásnak a formájában az öltözködésrõl, a divat spektrumában.

Na, most már kezdjünk el viselkedni...Bizgassuk meg mingyán elsõnek az egyre növekvõ nemzetközi helyzet fényibe a

szoknyaféleségek hosszának kérdéseit. Mer, hogy leginkább ez izgassa a dolgozó népünket, legyen az magánegyed, háziasszonyi minõségben, vagy dolgozó nõ másodműszak gyanánt, hogy ugyan mán az anyafõdtõ milyen távolságra szabassék az ő szoknyájának hossza. Mer hogy ugyebár, lehet mini-minimális. Vagy lehet midi-midimális, ez esetben ugyebár, a térgye kalácsánál szók végzõdni.

Lehet esetleg maximálisz, amikoris a hosszúsága fölsöpri az utat, ami nem közömbös, különösen a lakótelepek környékén. Nosza fogadjanak föl 50 darab maxiszoknyásat, se télen, se nyáron nem lesz gond többé a mocsmodékra...

Én megmondom egész nyíltan, hogy én változatlan az aligszoknya tántoríthatatlan híve vagyok! Hadd lásson az adófizetõ polgár valamit a pénziért, ércsük?

Ami a ruhaféleségeket illeti, ugyi, énnekem specijel az Icuka ruházata tetszik, de piszokul.

Van néki, teszem fel, egy meseszép, eredeti ordenáré ruhája, följül kivágott, ugyi, aljul meg bevágott. Ebbe még sose csalódtam benne, leginkább!

Nagyon divatosnak találom a föliratos képes kendõket és bludzokat... Tetszenek ismerni, ugyi, rajta a pilseni ferde torony, meg a firenzei gondolások, amik vannak, meg aztat is csípem piszokul, amikor fiatal hölgyikék idegenforgalmi célbul ilyen fölírásokat viselnek: l love ju! Viselkedjünk!... Meg aztat például, hogy: Jessz! Ami, ugyi, franciául mingyá annyit tesz: nem bánom, benne vagyok a buliba, ércsük?!

Osztán nagyon jók még énnálam az újságruhák is. Elöl, ugyi, a mellbörni híradó egy száma, hátul a popoló ditália ugyi, hűvösebb nyári estéken pedig fázósan, borzongva

húzzák magukra egy Jancsó-művészfilm kritikáját... No osztán tetszettek megfigyelni a táskadivatot? Néha a szem alatt, ugyi, de leginkább a karon, amit hordani szoktak. Akad ezek között olyan mini-minimális, amibe már két mozibiléta se fér bele.

A divatnak meg a másik szélsõsége ugyi, amikor olyan bazi nagy, hogy belefér egy váltás cipõ, rúzsfesték, fésű-kefe, pótkombiné, törülközõ, fogkefe, sõt még két szoba hall is, az ágybérlõvel egyetemben. A múltkoriban egy ilyen hajókoffert cipekedõ hölgy fölsikoltott a villanyoson, amikor keresett valamit a táskájában: – „Jaj, otthon felejtettem a Bazilikát!”

Apropos, cipõ! Hát, a nõi cüpõk árainál van valami módszeresség leginkább. Mer kérem, egy szép telibõr cipõ ára, mongyuk kétszáz forint. Ha mán picikét ki van vágva, akkor háromszázat kérnek érte. Ha mán elöl is szellõs, akkor négy kiló a vége nekije, ha csak két pánt tartja össze, akkor hatszáz! Ha csak egy talp az egész, masnival, akkor nyolcszázat kérnek érte! És ha egy nõ mezítláb jár, akkor annak minimum ezer forint az ára!...

Látom én azt is, hogy a fiúk közepette milyen nagy divat lett a szõrös nõi bunda. Ezzel aztán majdnem az utolsó korlátot is áthágták, amit a teremtõ atyaúristen megteremtett a férfiúi és nõi nem között. Ugyi, a fiúknak a bohókás hosszú haja, a tarka blúzok, a lánc a mellyehúsán, testhöz tapadó nadrág, esküszök, lassan már csak a fürdõkádba derül ki valakirül, hogy örömibe fiú-e vagy leány?! A múltkoriban is egy csoportosulásnál én is beléje avatkoztam, és mondtam a rendõr közegnek: – „Én mindent láttam. Ennek a kisasszonykának vót igaza!” Mire felém fordul a bodorított fejű, és aszongya: – „Kösz apikám, már csak a férfiszolidaritás miatt is!"

Hogy mennyire bizontalan valakinek a nemje, arrul az Icuka egyik barátnõje számolt be nekem. Albérleménybe lakott, ahul a szigorú, ám irigy fõbérlõnõ nem engedte meg, hogy férfinép látogassa meg kulturális csevegés miatt a szobájába. Az egyik nap rátámadt a fõbérlõ satrafa: „Kegyed megszegte a megállapodásunkat! Tegnap este egy férfi tartózkodott benn a maga szobájába!”

Mire az albérlõnõ: – „Lássa, mielõtt belépett az ajtón, még én is aztat reméltem, hogy férfi lesz!...”

1971

Ősz Ferenc

KÉRELEM A NB. KÖZÖNSÉGHEZ

Alulírott, azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a Rádió Kabarészínház nagyrabecsült közönségéhez, hogy engem a szóvivõk sorába elfogadni szíveskedjék.

Kérésem támogatására 1. számú mellékletként csatolom magamat, melyet ezennel eredetiben beterjesztek.

Egyszerű családban születtem, a hagyományos módon, ha jól emlékszem 1930-ban. Családunkban a szóvivés haladó hagyomány. Egyik õsöm is szóvivõ volt és a Karpfeinstein utca 18/b lakói ma is tanúsítják, hogyan vitte a szót az én nagyapám, amikor kiállt az udvar közepére és azt mondta: „– Tessék vizet venni, mert a fõcsap el lesz zárva!”

Háború elõtti viselkedésemrõl csak annyit, hogy – ámbár – még gyerek voltam, de számos szabo-tázs cselekményt hajtottam végre, hogy ezzel is gyengítsem a kapitalizmust. A Császár-parkban 15 gázlámpát törtem be és több ízben megvertem a Puchreiner Henriket, aki egy tõkés csemetéje volt.

Családom már kora gyerekkoromban felfedezte örökölt szóvivõi tehetségemet. Mondta az atyám: „– Ne beszéljetek a kölyök elõtt, mert a büdös disznó mindent széthord a házban!” De a hivatástudatot azért nem tudta kiverni belõlem sosem és ma is állítom, büszkén: „ami más szívén, az az én számon!”

Jelentõs sikereket értem el, mint anyám szóvivõje. Róla tudni kell, hogy varrónõ volt. Manapság maszeknek neveznék, de ez a kapitalizmusban még nem szúrt annyira szemet. Anyám rendkívül haladó módon viselkedett. Megelõzte a korát: állandóan elúszott a határidõkkel, és elõfordult, hogy egy esküvõi ruha csak a keresztelõre lett kész. Õ már akkor úgy dolgozott, mint ma egy állami vállalat!

Ha egy haját tépõ kuncsaft jött, én voltam a szóvivõ. Anyám eltűnt a kamrába, én pedig különféleképp közöltem a kuncsafttal az objektív nehézségeket, és az új határidõt. Gyakorta elõfordult, hogy vastapsot kaptam és ismételnem kellett konferanszomat...! Mert a szóvivõt, annak idején még konferansziénak hívták, de a Kabarészínház is belekerült Lõrincze Lajos uszályába. Célunk, hogy a nehezen kimondható, idegen kifejezések helyett magyar szavakat használjunk, így van ez az élet egyéb területén is. Néhány példa: azért lett a rikkancsból lapterjesztési dolgozó, a centerhalfból középhátvéd, – vagy gyakran még az sem – és nagyon örvendetes dolog, hogy a bonyolult „polgármester” cím helyett, ma már az egyszerű és rövid, a „városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke” titulust használjuk.

De térjünk vissza az 1. számú melléklethez, azaz hozzám. Való igaz, hogy gyenge fizikumú vagyok és még egy táskát sem szeretek vinni, de a szóvivésben ez nem gátol, mert manapság a szavaknak alig van súlyuk. A fajsúlyosabb feljelentéseket pedig úgysem ránk bízzák...

Bejelentésekben különben óriási gyakorlatom van. Éveken át jelentettem be magam, egyik albérletbõl a másikba. Bátran kijelentem, hogy bejelenteni úgy tudok, mint senki más!

Persze mesélik, hogy nálunk számos tehetséges bejelentõ van. Itt kell leszögeznem, hogy a bejelentés nem azonos a feljelentéssel és gondolom mindenki érzi, hogy micsoda különbség, ha én bejelentem Somogyi Pált, vagy feljelentem õt...

Szóvivõvé való kinevezésem iránti kérelmem alátámasztására legyen szabad felhoznom, hogy két gyerekrõl, egy tacskó gyártmányú kutyáról és harmincnégy darab akváriumi díszhalról kell gondoskodnom.

Szakmám nincs, de a szóvivés nem képesítéshez kötött foglalkozás. Rendezõ, szerkesztõ, vagy színész nem lehetek, mert ahhoz bizonyítványok, oklevelek és protekció szükséges. Nekem pedig egyik sincs.

A szóvivést azonban átképzõsként itt a Kabarészínházban tanultam, a Nagy Elõdöktõl.Komlós Jánostól eltanultam a kezemet tördelni, és bár ez a rádióban nem látszik, de

azért a szakmának, higgyék el, nagyon fontos része.Megközelítõen olyan jól tudok sikongatni, mint az Abody Béla. Majdnem olyan

jóságos derűvel nézem a mikrofont, mint Mikes György. Radványi Barnától is igyekeztem tanulni, ezért képezem a hangom... Politikai múltam teljesen makulátlan. A felszabadulás elõtti idõkrõl már ejtettem néhány szót. Amikor fõvárosunkat a szovjet hadsereg felszabadította, a szovjet katonákat a kapuban vártam és hibátlan orosz nyelven, rövid beszédben üdvözöltem õket. Azt mondtam: „– Zdrasztutyi tovaris, proszim kleba!” Ami pontos magyar fordításban így hangzik: „Szeretettel köszöntöm a szovjet hadsereg tisztjeit, az elvtársakat és davaj egy kenyeret!”

1950-ben több ízben zakatoltam a Körúton és ezzel is súlyos csapást mértem a burzsoázia fejére!

Ha kellett kiálltam, ha kellett nem álltam ki. Elõfordult, hogy a dolog fordítva sikerült és akkor álltam ki, amikor nem kellett volna kiállni, de csak az nem követ el hibát, aki soha nem állt ki...

Részt vettem a falujáró mozgalomban is. Minden hét végén Siófokra utaztam, hogy segítsem az elmaradott vidék fellendülését. És ha most a sok siófoki villára, nyaralóra nézek, büszkén mondom: – ez jó mulatás, fusi munka volt.

Egy csasztuska brigáddal részt vettem Sztá... szóval Dunaújváros építésében is és boldog vagyok, hogy a Vasműben nekem is benne van egy strófám.

Hívtak a földalattihoz is, sajnos arra már nem jutott idõm. Ezért is tartott húsz évig...Több ízben adtam az államnak terv- és békekölcsönt. Ha jól számolom, hétszer. Én

mindig szívesen adok kölcsön bárkinek, kivéve a Somogyi Palit, mert ő most is tartozik egy tízesemmel és ráadásul sorsolást sem rendez.

Tisztelt közönség! Egyebet elõadni nem kívánok. Kérem, támogassák pályázatomat. Bízom nemes lelkükben és ígérem, meghálálom, ha belém helyezik tapsukat.

Most kérésem megismételve, magamat szíves jóindulatukba ajánlva, maradok a legteljesebb tisztelettel, Õsz Ferenc.

Kelt: délelõtt tízkor, mert elromlott a vekker...

Mikes György

VICC-FESZTIVÁLMr. Campbell – Gera Zoltán Jean – Szuhay Balázs Arisztid - Márkus László

Konferanszié Kedves hallgatóim! Kapcsoljuk az 1971-és viccfesztivált. A műsort vezeti: Kudlik Júlia, Õsz Ferenc és Mikes György, és Peterdi Pál és

Somogyi Pál és Radványi Barna. (Szignál)

Kudlik Júlia Hölgyeim és uraim! Bevallom õszintén, egy kicsit meg vagyok lepve. Eredetileg ugyanis úgy volt, hogy csak mi ketten konferálunk: én és

az Õsz Ferenc... Maga érti ezt, Feri?Ősz Ferenc Én sejtem, hogy ezek a csirkefogók miért jöttek... Mikes György Bajtársiasságból. Ha netán a Julika rászól az Õszre: „– Vigye ki a

mikrofont!” én segítenék neki... Somogyi Pál Én meg ellenõrzöm, hogy visszahozták-e... Peterdi Pál Én fizettem a Mikesnek egy tízest, hogy írjon bele a jelenetbe. Kudlik Dehát miért?Peterdi Már régóta szerettem volna együtt lenni a Radványival...Radványi Barna Akkor csak én jöttem a Kudlik miatt... Kudlik Fiúk, kezdhetjük?Radványi Egy pillanat! Õsz, most beszéld meg a Kudlik Julival, hogy melyik

mondatnál kacagjon!Õsz Már megbeszéltem. A te mondataidnál nem fog!Kudlik Akkor most kezdhetjük végre?Mind Igen.Kudlik Kérem még egyszer a szignált!

(Szignál)Kudlik Kedves hallgatóim! Hölgyeim és uraim! Kedves Mindannyian!

Szeretettel üdvözöljük önöket az l. Magyar Vicc-fesztiválon...Ősz ... és már most elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy ez a

viccfesztivál nem történelmi esemény...Somogyi Mindjárt gondoltam. A borogyinói ütközetet sem te konferáltad.Kudlik Nem is valami kulturális esemény...Ősz Ha a Somogyi is benne van, akkor biztos nem az...Mikes Julika, miért mondja ezeket?Kudlik Hogy a helyére tegyük a dolgot.Mikes Az az Õsz feladata. Feri, vidd ki a mikrofont!Kudlik Várjon még!

Már most kijelentjük, hogy ez a fesztivál nem olyan nagy jelentõségű, mint a Táncdalfesztivál...

Mikes Még annál is kisebb? Na, szép helyre jöttünk...Kudlik Nem kell felfújni az ügyet.Ősz Radványi, akkor még ne fújjál. Majd én szólok, ha fújhatod.Peterdi Nyugtasson meg, Julika. Ez a fesztivál, ugye nem Interforum 1971 ?Kudlik Nem.Peterdi Egy kõ esett le a szívemrõl. Már azt hittem, hogy brácsáznom is kell.Kudlik Ez a fesztivál tulajdonképpen nem más, mint egy vicckirakodóvásár..Radványi Oszt, mennyibe kerül egy vicc, lelkem?Ősz ... ez a fesztivál csak játék, vagyis, nem kell komolyan venni!Mikes Mint a focistáknál az eltiltást.Somogyi Tehát játszani fogunk?Kudlik Igen.Somogyi Helyes. Én hoztam magammal kártyát.Kudlik Játszunk együtt fesztivált:

Vicc-fesztivált!Ősz Kedves játszótársak! Mielõtt a versenyvicceket bemutatnánk, engedjék

meg, hogy bemutassuk a nemzetközi zsűrit.A zsűri elnöke: dr. Campbell, Skóciából. Haudujudu, Mr. Campbell. Elõször van Pesten?

Campbell Yes. Elõször. A város bjutiful Az emberek veri nájsz. De elárulni önnek, hogy nemcsak hivatalos vagyok Budapest, hanem nászúton

is.Ősz Gratulálok. S hol van a kedves felesége?Campbell Otthon. Skócia.Ősz Egyedül jött nászútra?Campbell Yes. A feleségem már látta Budapestet...Kudlik A zsűri tagjai: Jean és Arisztid.Arisztid Jean, kivel beszélget?Jean A Deltás hölggyel, uram.Arisztid Deltás? Akkor húzzon bokszkesztyűt, Jean.Jean Uram, a hölgy, aki önnel beszélni szeretne, Kudlik.Arisztid Tartsa vissza a lélegzetét és elmúlik.Jean Uram, a hölgy nem csuklik, hanem Kudlik.Arisztid Szegény. De miért hozzám jött? Forduljon a telefondoktorhoz.Kudlik Ha már elkezdték, kérem, meséljenek még...Arisztid Jean, vegyen fel tréningruhát.Jean Minek, uram.Arisztid Átfutjuk a mai újságot..Arisztid Jean, milyen nyik maga?Jean Komornyik, uram.Arisztid És miért komor?Jean Mert vidám nyik, nincs uram!Arisztid Jean, hozzon be néhány lombot a cserfáról, és vigye be Anasztázia

grófnõ szobájába.Jean Minek, uram?Arisztid Cserben akarom hagyni õt.

Kudlik Csak azt szeretném megkérdezni öntõl, Arisztid úr, hogy mostanában mivel foglalkozik?

Arisztid Meggymagkereskedõ vagyok. Amióta a Kék Fényben láttam, hogy ez milyen nagy üzlet, ezzel foglalkozom.

Kudlik Honnan szerzi a meggymagot?Arisztid Õstermelõ vagyok: meggykompótból.Kudlik És mennyit lehet ezzel keresni?Arisztid Jean, mennyit kerestünk eddig?Jean Egy vasat sem uram, elfelejtette kikopni a magokat.Kudlik Tisztelt Arisztid úr, azt szeretném megkérdezni öntõl, hogy azokban a

„nehéz években” ön mit csinált? Arisztid Ülõfoglalkozást kaptam a szesziparban és mindenki engem bámult.Kudlik Elmondaná egy kicsit részletesebben? Arisztid Szívesen. Spirituszban ültem és mutogattak... Kudlik Szívesen vesz részt a fesztivál munkájában? Arisztid Nagyon szívesen, sõt boldogan. Persze, igazán boldog csak akkor

voltam, amikor Jean utánam hozta a zongorát.Kudlik Zongorázni is fog?Arisztid Nem, a zongorán felejtettem a meghívókat. Ősz Julika, azt hiszem, most már mindent elmondtunk. Kudlik Még el kell mondanom, hogy pontoz a zsűri. A versenyzõ a zsűritõl,

maximum 150 pontot kap, minimum 300-at. De ebbõl le kell vonni az öregségi járulékot és a szakszervezeti bélyeg árát. A megmaradt

pontszámot beszorozzuk kettõvel, mert a zsűri háromtagú, aztán elosztjuk hattal...

Peterdi Julika, maga elmehetne fõkönyvelõnek. Azok is így számítják ki a vállalati nyereséget.

Somogyi Ott, ahol van. Peterdi Ahol nincs, ott is.Kudlik Elsõ versenyviccünk címe: „Kapitány, kapitány”. Elõadja: Mikes

György.Kedves Mikes György, úgy hallottam, hogy az utóbbi napokban egy kínos baleset érte.

Mikes Igen. Túlságosan kihajoltam a lelkem korlátján. Kudlik És mire esett?Mikes Külön pech. „A sziklaöklű Joe”-ra. Kudlik Milyen a szám, amit most öntõl hallunk? Mikes Romantikus hangvételű, lassú szám. Lesz benne tenger, fehér hajó,

tajtékos hullámok, szóval minden... Kudlik A kedves hallgatóknak gyorsan elmondom, mert Önök, sajnos nem

láthatják, hogy:Mikes – merész mininadrágot visel. A legkisebb férfi méret. Valószínűleg az Úttörõ Áruházban vásárolta. A bajuszát ma estére, huncut loknikba fésülte. És most halljuk a számot. Címe: „Kapitány, kapitány!” Elõadja: Mikes György.

Mikes Viharos tengeren hajótörést szenved egy hajó. A kapitány, kapitány menti az utasokat. A hajuknál fogva húzza ki õket a vízbõl. Hirtelen

felbukkan elõtte egy kopasz fej. A kapitány, kapitány dühösen megjegyzi:

– Most nincs idõm viccekre! A fejedet add ide! (A zenekar tust húz)

Kudlik Ez a versenyvicc a zsűritõl 85 pontot kapott. Helyesbítek: 213-at. Illetve 230-at. Testvérek között is meg van ennyi, vagy nem?

Mikes Maga mondja! Kudlik Következik: Radványi Barna.

Kedves Barna, maga, mint tudjuk: Gyömrőn lakik. Hogy jött be a fesztiválra? Vonattal?

Radványi Nem. „Mezítláb a fõúton.” Kudlik Versenyviccének címe? Radványi „Micsoda õrült szerelem!” Kudlik Tehát a szerelemrõl szól. Radványi Igen. Ez a téma mindig aktuális... Kudlik Néhány szót a ruhájáról: Radványi Barna egyszerű vonalú ruhájához

tiszántúli tájszólást visel, elöl nyakkendõvel. A zakója alatt, fehér Fékonpressz pruszlik, díszes gépi motívumokkal. A szám címe:

„Micsoda õrült szerelem.” Elõadja: Radványi Barna. Radványi Két férfi beszélget az SZTK-ban:

– Képzeld, az idegorvos megvizsgált és azt állítja, hogy az esernyõmbe vagyok szerelmes.– És ez igaz?– Csudát igaz. Nem mondom, vonzalmat érzek iránta, de szerelmet...!(A zenekar tust húz)

Kudlik Radványi Barna a zsűritõl 300 pontot és 10 deka töpörtyűt kapott. Ezt még el kell osztani kettõvel és hozzá kell adni a születési évét.

Következik Õsz Ferenc. Versenyviccének címe: „A kismadár”.Kedves Feri, ez magának már a második fesztiválja az idén. Szeretném megkérdezni, kikkel dolgozik szívesebben, a táncdalénekesekkel, vagy a humoristákkal?

Ősz A táncdalénekesekkel. Kudlik Miért?Ősz Intelligensebbek. S ott a dalok szövege tiszta irodalom. Ez meg csak

humor. Kudlik Ki a kedvenc humoristája? Ősz Korda György.Kudlik Milyen ez a versenyszám, amit most magától hallunk?Ősz Gyors rockandroll-vicc, remélem tetszeni fog!Kudlik Kedves hallgatóim! Õsz Ferenc sötét színű öltönyt hord...Somogyi Azt hittem, hogy csak mikrofont...Peterdi Egy szál mikrofonban mégse jöhet fesztiválra.Somogyi Erre a fesztiválra?!

Kudlik .. .az elõadó ma este maxi nadrágban jelent meg, maxi lábakkal, amelyek majdnem földig érnek. Ez manapság nagyon

divatos. A szám címe: „A kismadár”. Elõadja: Õsz Ferenc.Ősz A kismadár csirip, csirip, benéz a bírósági tárgyalóterem ablakán, ahol

a bíró megkérdi a vádlottat:– Miért lopta el az autót?– Szó sincs lopásról – mondja a vádlott. – Azt hittem, hogy gazdátlan a kocsi.– Mibõl gondolta, hogy gazdátlan? – A temetõ elõtt állt.(A zenekar tust húz)

Kudlik Kedves hallgatóim! Tisztelt közönség! Õsz Ferenc versenyvicce a zsűritõl 250 pontot kapott. Az adatokat most betápláltuk Somogyi

Pálba, aki pillanatok alatt közli velünk az eddigi sorrendet.Somogyi Jó vicc! Az nem megy olyan gyorsan. A Radványi pontjai a torkomon

akadtak, a Mikes pontjait pedig nem tudom kípiszkálni a fogaim közül. De kisvártatva megmondom...Kudlik Addig ismertetjük a Fesztivál díjait: a Rádió Kabarészínházának fõdíja

Jenõ bronz lovasszobra, nyergében Lujzával. Csak a nyereg hetven kiló.

Õsz A kis fõdíj ugyanez a szobor, miután a ló kivetette Jenõt és Lujzát a nyeregbõl. Vagyis: maga a ló.

Mikes A legkisebb fõdíj: a lónak egy darabja. Bronzból.Peterdi Elsõ számú vigaszdíj: Kudlik Julika megcsókolja a nyertest.

Második vigaszdíj: Õsz Ferenc csókolja meg a nyertest. Harmadik vigaszdíj: Somogyi Pali visszaadja valamennyiünknek a kölcsönadott pénzt.

Somogyi Aki tõlem vissza tudja szerezni a pénzt, az Nobel-díjat érdemel!Kudlik Lesz ezen kívül még egy Peterdi-díj. Ezt Peterdi Pál ajánlotta fel a

Peterdi Pál nevű humoristának.Radványi Látom Pali, önellátó vagy.Peterdi Az ember semmit se bízzon a véletlenre. Kudlik A fesztivál szerkesztõ bizottsága három díjat oszt ki.

Az elsõ díj: Mikes György részleteket olvas fel egy humoros írásából,Második díj: Mikes felolvassa egy humoros írásának több, mint a felét.Harmadik díj: Mikes felolvassa az egész humoreszket.

Radványi Én a legszebben beszélõ humoristának ajánlok fel egy díjat. Ez egy óriási serleg, alumíniumból, kívül-belül fehér zománc és akkora,

hogy bele lehet ülni. Ősz De hiszen az egy lavór! Radványi Tifelétek lavór, mifelénk serleg... Kudlik Következõ versenyviccünk címe: „Fel, fel férjek a falra!”

Elõadja: Peterdi Pál...Mondja Pali, maga sose hord nyakkendõt?!

Peterdi De igen. De csak jobb fesztiválokon. Ide így is beengedtek.

Kudlik Azt hallottam, hogy maga együttest szervez a humoristákból. Mi lesz az együttes neve?

Peterdi A Baal lovagjai. Kudlik Mirõl szól a vicc?Peterdi Vadonatúj téma. Ez is a szerelemrõl. Kudlik Tehát, a vicc címe: „Fel, fel, férjek a falra!" Elõadja: Peterdi Pál.Peterdi Egy férj elmegy az ügyvédhez és bejelenti, hogy el akar válni a

feleségétõl, mert azt mondta neki, hogy mamlasz. Az ügyvéd nem akarja elvállalni az ügyet, mondván, hogy ez nem elegendõ

válóok. A férfi elmegy egy másik ügyvédhez, az se akarja elvállalni, de azért megkérdi:

„– Miért mondta a felesége magának azt, hogy mamlasz?"– Hát az úgy volt, hogy megyek haza tegnap este és egy idegen férfit találok a lakásban. A feleségem az ölében ül és csókolóztak...– Szívecském, te mit csinálsz? – kérdezem a feleségemtõl.Mire ő nagy mérgesen odavágja:– Hát nem látod, te mamlasz?! (A zenekar tust húz)

Kudlik Peterdi Pál a zsűritõl 818 pontot kapott, ha jól látom. Nem csak 218-at. Valamelyik idióta zsűritag nem figyel rendesen!... Mr. Campbell,

holnapra 150-szer leírja: „A fesztiválon nem foglalkozunk mással!” S ha legközelebb ilyesmi elõfordul, behívatom az édesanyját!

Somogyi, kiszámoltad már a sorrendet?Somogyi Még nem. Valamelyikõtök egy tizedespontot is kapott

és azt nem tudom hova tenni.Kudlik Utolsó versenyzõnk: Somogyi Pál! Versenyviccének címe: „Albérlet az

emeleten”.Somogyi Egy pillanat! Hol a vokálegyüttes?Kudlik Nincs vokálegyüttes.Somogyi Anélkül nem tudok viccet mesélni. Szeretem, ha a hátam mögött áll egy

vokálegyüttes és sikoltozik!Kudlik Hát most nincs!Somogyi Bezzeg a Koós Jancsinak volt!...Kudlik Somogyi Pál csíkos öltönyt visel, ez a legújabb váci divat, és az

atlétatrikóján, amely most nem látszik: Karinthy Frigyes képét viseli. A versenyszáma címe: „Albérlet az emeleten.” Elõadja: Somogyi Pál.Somogyi – Hallottad, mit történt? A lányom ágya felett leszakadt egy óriási

csillár.– És történt valami baja a lányodnak?– A lányomnak nem, de az albérlõnk eltörte a derekát... (A zenekar tust húz)

Kudlik Somogyi Pál a zsűritõl 213 pontot kapott. Azért csak ennyit, mert elõlegben már felvett 70-et...

Ősz Kedves hallgatóink! Hölgyeim és Uraim! Az 1971-es viccfesztivál ezennel véget ért. Remélem jól szórakoztak. ..

Kudlik Néhány hét múlva a gálaesten találkozunk, ahol afgán, norvég, spanyol, jugoszláv és japán versenyzõk mondják el ugyanezeket a vicceket...

Peterdi Somogyi, a te vicced afgánul sokkal jobban jön ki.Kudlik Búcsúzunk önöktõl! A viszontlátásra!Együtt (egyszerre) Õsz! A mikrofont!

(A zenekar tust húz).

Abody Béla

ABODYZMUSOK

Gedeon Pál Magyarországon nem csak titkos labdarúgó szövetségi kapitány mindenki, hanem titkos rádiókabaré-szerkesztõ is. Nem is olyan titkos. Levelek százai javasolnak, kérnek, rendelnek, parancsolnak: kit óhajtanak hallani a következõ hónapban és kit nem. Újítsunk és térjünk vissza a haladó hagyományainkhoz, fiatalítsunk, mert a fiatalságé a jövõ. Ne feledkezzünk meg az öregekrõl, régi kedvenceinkrõl. Kevés a humor. Sok a humor. Túlságosan diszkrét a humor. Túlságosan harsány a humor.Most azokat szeretnénk kielégíteni, ha csak néhány percre is, akik azokat kérik, akik a Rádiókabaré alapító tagjai voltak, de mostanában egyébirányú elfoglaltságaik, gondjaik, bajaik miatt ritkábban bukkannak fel. Mondjuk talán: õk a mi kedves nyugdíjas tagjaink! Például: Abody Béla, a Vidám Színpad frissen kinevezett igazgatója és nekünk a soron következõ érdemes áldozatunk...

Abody Béla Vehetem olybá, hogy az ötszáz fix?Gedeon „Ember küzdj, és bízva bízzál"...Abody „Hagyj fel minden reménnyel"... Én is tudok klasszikusokat idézni. Hát

szóval, parancsolj.Gedeon Nehéz volt téged elérni.Abody „Ember küzdj, és bízva bízzál."Gedeon ..Hagyj fel minden reménnyel". Én is tudok klasszikusokat idézni...Abody Nem véletlen. Olvastam, hogy ez egy intellektuális kabaré.Gedeon Ne általánosítsunk.Abody Udvariasságból mondtam.Gedeon Valóban intellektuális kabaré. Sokat fejlõdött ez irányban, mióta nem

szerepelsz...Abody Elõre, vagy vissza?!Gedeon Izé... minden irányba, kérlek, minden irányba. No, de térjünk a tárgyra.Abody Az mindig veszélyes.

Gedeon De mi bátrak vagyunk.Abody Az más. Úgy könnyű.Gedeon Õrizzük meg komolyságunkat.Abody Jó helyen mondodGedeon Szóval a múlt hónapban, amikor kerestünk, azt mondták, hogy

külföldön vagy. Általában, ha nem találtunk, ezt szokták mondani. Tényleg, annyit utazol?

Abody Tényleg annyit mondom.Gedeon És most?Abody Ott voltam. Kivétel erõsíti a szabályt.Gedeon Elmondanál valamit az útiélményeidbõl?Abody Nem lehet. Tényleg most érkeztem, és még nem találtam ki õket.Gedeon Kivel utaztál?Abody Kettesben a feleségemmel. Ennyi változatosságot még megengedhet

magának egy negyvenéves férfi.Gedeon Kérlek, ez a minimum.Abody Ez a maximum!Gedeon Úgy látom, jobb lesz, ha én kérdezek, ma nagyon szűkszavú vagy.Abody Szoktam.Gedeon Az egyik téma: a legutóbbi közönségtalálkozónkra befutott egy

vélemény hozzánk, rólad. Nagyon dicsér, reklamál, szóval teljesen jóindulatú...

Abody Objektív, ezt akartad mondani.Gedeon Hiányzol a műsorból... ő tudja, miért?...Abody Nem lehetne...Gedeon De azt is kifogásolja, hogy nehéz megérteni, amit mondasz...Abody Az a jó!Gedeon Mit tudsz mentségedre felhozni?Abody Csak annyit, hogy meglep a dolog. Bécsben történt, igaz, az egy

régebbi utazás volt, 1962-ben, erõsen önköltséges tanulmányút, másfél órát tárgyaltam Bécsben egy operakritikussal, összeszedtem apait- anyait, teljes német nyelvtudásomat, koncentráltam...Gedeon Béla!Abody Jó. Szóval összesűrítettem veretes stílusomat, megvitattuk a korszerű

operaszínpadot, a modern hangképzés problémáit...Gedeon De Béla!Abody ...szóval mindent. Nagyon büszke voltam.Gedeon Szoktál.Abody Örültem, hogy bírtam az iramot, amikor befejeztük, az úr gratulált, így

valahogy. „– Kérem, én nem tudtam, hogy a magyar nyelv ennyire hasonlít a miénkhez! És ilyen gyönyörű!!" Ezt nem egészen

értettem, mire rámnézett, és azt mondta: „– Hát idáig nem magyarul beszélt?!" Szóval, kedves hozzászóló, nekem hiteles belégem... akarom mondani, igazolásom, bizonylatom van arról, hogy gyönyörűen beszélek magyarul. Fõleg Bécsben.Gedeon No, még egy valamit.

Abody Akár több valamit is.Gedeon Ez talán túlzás lenne. „A mértéktartás a legszebb állampolgári erény!"Abody Fõképpen gazdasági szempontból. No, parancsolj.Gedeon Beszéltél te itt egyszer, még régen arról, hogy az embert minden

külföldi útjára elkíséri Magyarország, ha tetszik, ha nem.Abody Hát, néha tetszik, ha nem.Gedeon Sokan megismertek?Abody Volt egy-két eset. Velence most újabban magyar központ. Október elsõ

hetében futottunk be, gondoltuk, fürdünk egy nagyot a tengerben, télvíz ide, télvíz oda, fürdünk egyet a pénzünkért...

Gedeon Drága volt a strandjegy?Abody Be volt már zárva. A kerítésen másztunk át. Precízebben: a volt

kerítésen. Összesen hárman voltunk a tengerben. A harmadik egy szigorú, szemüveges úr volt, aki állandóan követett bennünket.

Amikor már nyakig ért a víz, megszólalt:– Jó napot, Abody úr!Bécsben is szép kalandjaim voltak. Talán a legszebb, ehhez tudni kell, hogy ott mindig sok a magyar, meg a kint élõ magyarok is rendszeresen hallgatják ezt a kabaré-műsort, meg a szilvesztereket, no szóval, ott állunk a feleségemmel és fennhangon beszélgetünk...

Gedeon SzoktálAbody Mire rám néz egy ember és megszólít

– De meghízott, Komlós úr!

Peterdi Pál

A HÓNAP SPORTJA

Ősz Ferenc Mit szólsz, hogy a Nagycsapat elutazik Rióba? Peterdi Pál El vagy tájolva! A Nagycsapat most nem utazik Rióba. A Nagycsapat

most jött haza Madridból. Ősz Nem értem. A focisták?Peterdi Focisták!?! Mondom, hogy a Nagycsapat. A bokszolók. Öregem,

három Európa-bajnoki arany! Tudod, mit jelent? Hogy balhorogban most mi vagyunk a KGST vezetõ országa!! Ott álltak a dobogó

tetején, ezek a tejjel-mézzel folyó, drága magyar gyerekek, és a zenekar a nemzeti imánkat intonálta... Majdnem a teljes elsõ félsorát! Öregem, én úgy bõgtem, mint egy elefánt...

Ősz Édes lehettél. Te, mi van azzal a Branikoviccsal? Tényleg karambolozott?

Peterdi Dehogyis. Az az NDK-s Wollke volt. Úgy beleszaladt Kajdi Jancsi balcsapottjába, hogy azt hitte: a Wiener Walzer ütötte el!

Ősz Micsoda badar beszéd...Peterdi Dehogy badar: Badari! Badari Tibi, te akaratos pesti fiú. Ahogy az ott

állt abban a spanyol ringben, távol az óhazától...Ősz Akkor is a fociról fogunk beszélni. Öregem, én semmi jót nem várok

ettõl a brazil túrától. Azok után, hogy olyan csúnyán leégtünk Szófiában...

Peterdi Hol élsz te? Szófiában tizenegy drága vérünk az utóbbi évek legnagyobb sportsikerét dacolta ki.

Ősz Megõrülök! Fociban?Peterdi Dehogy fociban. Súlyemelésben. Azért ez óriási dolog! A világ minden

táján gépesítették már az anyagmozgatást. És akkor ezek a busafejű magyar fiúk azzal az istenáldotta két kezükkel...

Ősz Hagyd már azt a súlyemelést. Tudod, mit hozunk mi Brazíliából? Egy nagy ruhát meg egy stanecli földi mogyorót...

Peterdi Feri, neked gõzöd sincs a legszentebb dolgokról. Földi – nem mogyoró. Földi Imre. Csak olyan picike, a lelkem. És mégis úgy kinyomta a 375

és fél kilót, mint a sicc! Esküszöm, csupa boldogság volt nézni. Leguggol az a Földi... rásrófolja a kezét az a Földi... egy kicsit

imádkozik az a Földi... aztán zutty, ugrik a 367 és fél kiló! Esküszöm teleordítottam boldogságomban a házat... Még rám is szóltak, maradjak csendben, mert felébred a stiglic.Ősz Akkor is a fociról fogunk beszélni. Azt mondd meg, hogy Albert miért

nem vállalta?Peterdi Ne viccelj, én sem vállalnám. Tudod, micsoda marha nagy súly az a

367 és fél kiló? Csak rágondolok, már kidagadnak az ereim.Ősz Azért valami mégis szép ebben a brazil túrában. Ha arra gondolok,

hogy ezek a futballisták diplomaták módjára képviselnek minket odakinn... esküszöm, kalimpál a szívem.

Peterdi Nem kalimpál: Klampár. Klampi-Bampi. Most mondd meg. Kapja magát ez a Klampi-Bampi, átmegy Amerikába. Csak úgy átruccan, mint amikor ötért túrót hozott a vegyesáruból. És az asztal alá pingpongozza az Egyesült Államok képviselõit. Felmossa velük a tornatermet! Képzeld, micsoda diplomata lesz ez a Klampár, ha már 17 éves korában így pingpongozik. Esküszöm, elzsibbad a szívem, mint a szódavíz. Mert kis ország vagyunk, nem is tudom, mikor láttam kisebbet; de hírünk az van a világban! Acélos tekintetű asztaliteniszezõk kürtölik dicsõségünket a négy égtáj felé...

Ősz Csak azt nem értem, miért hinted egyfolytában ezt a dagályos sódert?Peterdi Csak trenírozok. Hátha cikket kell írnom róluk.Ősz Mondok neked valamit. Én bízom az új szövetségi kapitányban. Azt

mondják, keménykezű ember.

Peterdi Na, hallod! Dinamit van az öklében. Hiszen három olimpiát nyert középsúlyban.

Ősz Kicsoda? Illovszky?Peterdi Dehogy Illovszky. Papp Laci!Ősz De hát Papp Laci nem a futballisták szövetségi kapitánya!Peterdi Várjál csak. Te... ez nem is olyan rossz tipp...! Végre

valaki megtanítaná õket kesztyűbe dudálni!!!

Baktai Ferenc

MI, KRAHÁCS MEGYEIEKTóni – Agárdi Gábor Berci – Csákányi László

Komlós János Baktay Ervin, nagy tudósunk felfedezte számunkra Indiát, Tibetet, Körösi Csoma Sándor emlékeit, nyomait. Baktai Ferenc újságíró kollégánk felfedezte számunkra: Krahácsot! Kérem szépen, Krahács – egy darab Magyarország. Bár a térképen nem található, de Krahács ott van minden magyar kisvárosban, minden magyar nagyközségben, Krahács ott van minden magyar ember szívében, fejében. Hogy is mondjam meg önöknek, mi ez a Krahács? Krahács, az a valamennyiünkben élõ, zseniális érzés, hogy mi vagyunk a világ közepe... még pontosabban: Krahács az az egyszeri egér, amelyik így kiált fel: Hol az a macska, hadd beszélgetek vele?!

Tóni Szerbusz, édes egykomám! Hát, te itt?Berci Haj, drága kiskomám, hát hol lennék? Már mindenki ebben a

nagyvárosban van. Éppen én ne legyek?Tóni De a honvágy, az dolgozik, mi?Berci Ha...Tóni Mikor voltál otthon utoljára?Berci Jaj, pajtás, szüretkor a Terus nénémnél...Tóni Az a Marci bácsi felesége, aki olyan halászleveket tud?Berci Ollat a világon sehol se tudnak. Az csak Krahácsban van! De ott is

leginkább Lóváron...Tóni Jaj... Lúvár... Komám! Azok voltak az igazi nagy szüretek. ..Berci Juj, ne is mondd...Tóni Ahol a birkapaprikásba két marokkal szórták a pipinóci

paprikát. Ahhoz a szegedi paprika porcukor...!Berci ...egy napon nem is lehet emlegetni, öregem... De te! Nem sietsz,

nehogy fõtarcsalak!?

Tóni Sietek... de nem az én egykomámmal... a Dalikó Bercivel... Ide figyelj, te, megvan még a kis Metlinger Manci?

Berci Kis Metlinger Manci??! Haha, a lányával táncoltam a szüreten! Hej, micsoda lány lett belülle... Pedig nem is megyebeli az apja. De egész jóképű ember...

Tóni Ó, hát olyan biztos nincs, mint a Manci nagyapja vót, az erdész. Nahát, te, az egyszer fogadásból megevett 70 kemény tojást. Héjjastul!

Berci Hát, drága kis komám, olyan emberek csak Krahácsban termettek! Ez má' hétszentség... Te, emlékszel Zsigára, a szélsõre? A' 40 méterrõl

lõtt olyan gólt a bajaiaknak, hogy bevitte a kapust a hálóba! És félbe kellett szakítani a meccset, hogy kiszabadítsák, mert rászakadt a kapu...Tóni .. .a vót a csatársor. De azért most se rosszak a gyerekek. ..Berci Mégsincsennek még az NB/III-ban se...Tóni Jaj, mer' nyomják üket!...Berci Nyomják üket...?Tóni Nyomják bizony... Bercikém, neked fogalmad sincs, hogy mit

csinálnak velünk.Berci Dehogy nincs...Tóni A kis Kukorait a debreceniek, Csukáit a pécsiek, Verõczeit a Dózsa

csábítja...Berci ...Nyomják üket!...Tóni Lúvárnak nem köll foci? Öregem, sorra gyünnek a pesti bírók,

egymásután ítélik meg ellenünk a tizenegyest.Berci Nyomják üket...Tóni ..veretik a csapatot, apám! Pedig tunnának! Tunnának! De ha egy

Krahács megyei gyerek föltűnik, azt viszik! Na persze, nem is csoda, ugye... Marosira az Inter alkuszik... Az a Herréra... lent járt Lúváron...Berci Az anyja istenit!Tóni Lent, édes komám...Berci Na és?Tóni Térden állva kérte Danit, az intézõt, hogy engedjék át a Marosi

gyereket, ígért hatmilliót... nyócat... – Kérje a Bazilikát, a Bakonyt, a Tihanyi-félszigetet – mondta a Döbröközi Dani –, de ezt a lúvári

gyereket, ezt nem adjuk! Ha a Fradi odaadja a Flórit, mink akkor se'...Berci Na és mit szólt a kis Marosi...Tóni Ne beszélj róla, édes egykomám, átment a Nyíregyházi Vasutasba...

Lakást kapott...Berci Pedig, hát Krahácsban is szépen építenek!Tóni Meglehetõsen Bercikém. Építenek. Csakhogy bontanak is! Bontanak,

kis komám Képzeld, vót pofájuk lebontani a Stroschneider házat!Berci Egészen?Tóni Egészen, öregem.Berci Nyomják üket.

Tóni Nyomják üket... nyomják a krahácsiakat...Berci Nyomják...Tóni Te! Vót a házba' egy pinceajtó, amin – az öregapám mondta, pedig a'

tudta – egyszer valami 700 szűz lányt mentettek meg a török elõl!! Persze, ezeknek csak a nagyvázsonyi vár a műemlék, meg

Visegrád!Berci Áá! Nyomják Krahácsot!Tóni Nyomják bizony!Berci De azért tudod, nem nagyon hagyják magukat. Van ám összetartás! Te!

Porpáci Pali, az öregje vót a Pekfogel bácsi...Tóni Ismertem...Berci Képzeld, künn van Kanadában...Tóni Mi az isten?!Berci Te, az a szegény fiú, ez belekeveredett ott valami marhaságba. Valami

erdõkitermelési botrányba, vagy mi. Elfogják, óvadék nincs, mert még nem tudta úgy megszedni magát, mint azok a jenkik odakünt... viszik a seriff elé...Tóni Csak nem verték meg szegény gyereket?Berci Kit?! Porpáci Palit??? Elibe áll a seriffnek, az ránéz, és aszongya: a

teremtésit a pofádnak, Pali! Te vagy az?! Hát kiskomám, a seriff a Kiss Misi vót, az öreg lúvári gyöpmesternek a fia! Egy iskolapadban ültek három évig!Tóni Oszt' mi lett?Berci Mi lett, mi lett? Hát el tudod képzelni, hogy két Krahács megyei árcson

egymásnak?! Ad akta tették az ügyet, édes komám...Tóni Hova tették?Berci Ad akta!Tóni Jó... a' jó...Berci Na, hát ezért nem féltem én Krahácsot! Pedig nyomják üket!...Tóni Nyomják üket... félteni én se féltem, öregem. Mégis olyan mostoha kis

megye az.Berci Az... az...Tóni Nem kéne ott valami... valami fesztivált rendezni? Mert nincs ott

semmi, öregem! Semmi. Mert nyomják üket...Berci Aj, pedig komám, már a mi idõnkben is vót tehetség! Amikor a

legényegyletben azt a farsangot tartottuk, és a kis Kikulai sorra utánozta a plébánost, meg a kántort, meg a polgármestert...! Hát

tudnak ma olyat a Ki mit tud?-ban, mi? Hajj, csak azt a villanyos gitárt, azt tépik...Tóni Te, édes komám, aztat ne szidjad...Berci Mér' ne?Tóni A nagyobbik f iam, a Domi, nem azért mondom komám,

de egyszer felgyűlhetnétek meghallgatni... Te, ha az eccer dobogóra kerül! A bitlesek a bányász béka alatt lesznek...

Berci Ne viccelj má', akkora fiad van, komám?

Tóni Akkora bizony, 46-os lába van! Pedig csak 16 éves. Az öregapjára ütött, annak vót olyan ménkű nagy lába hiába, krahácsi nép!

Berci Hej... komám, te ne haragudj, de mennem kell. Tiszteltetem az otthonvalókat! Mikor gyüssz Lúvárra?

Tóni Ne-ne-ne... büdösül be vagyok fogva pajtás, hajtokreggeltõl estig, a feleségem esti iskolába jár, a fiam nappaliba, a sógornõm most várja a hatodik gyerekét... hiába, nyomják a krahácsiakat!

Szakonyi Károly

ÉJFÉLI TÁVIRATOK

Előadta – Darvas Iván

A táviratok Lengyelországból érkeztek. Esténként, amint hazaértem, és kinyitottam az ajtót, mindig ott hevert egy-egy a padlón. Varsói barátom, Jan Zimierski küldözgette õket, mert akkoriban éppen az „Ördöghegy" című darabom fordításán dolgozott, s ha a szövegben valami gondot okozott neki, ezt a közlésmódot választotta a gyors válasz reményében.

„Aki eszik az ne kárhoztassa azt aki nem eszik és aki nem eszik ne kárhoztassa azt aki eszik stop szent pál hol található stop sürgõs választ stop" – így szólt az elsõ távirat. Azonnal tudtam, mirõl van szó, az egyik idézet eredetét keresi.

Feltárcsáztam a 02-t.Az éjszakai szolgálatos kisasszony álmosan vette fel a válaszomat vagyis azt, hogy

„levél rómaiakhoz stop szakonyi stop". Néhány nap múlva újabb távirat Varsóból: „ejtõernyõsnek szakáll szükséges stop a padláslépcsõ kint van vagy bent stop választ". Megint csak éjszaka volt. Tárcsáztam.

A hangjáról ítélve ugyanaz a kisasszony lehetett szolgálatban, mint elõzõleg. De a távírdával az ember nem privatizál. Jól tagoltan mondtam a szöveget: „ejtõernyõsnek legyen szakálla stop a padláslépcsõ a házból vezet fel de ajtó takarja rejtekhelynek alkalmas stop". Le akartam tenni a kagylót, de a kisasszony váratlanul megkérdezte:

– Jól értettem? Varsóba megy a távirat?– Igen – mondtam. – Miért?– Csak ellenõriztem – felelte kurtán és letette a kagylót.Három nap múlva újabb távirat. Este. „az egyszeri bolond szerzetes te vagy stop vagy

élõ személy stop sürgõs választ". Telefon 02. Kicseng. Felveszik. – Távírda, tessék! Nocsak, mondom, mintha megint ugyanaz a kisasszony lenne.

– Mondhatom? -Tessék!És mondtam: – „az egyszeri bolond szerzetes talán én vagyok vagy talán nem stop de

inkább kitalálás stop". Megvan? – kérdeztem. A távírdában csend. Végre a kisasszony bátortalanul: – Szegény!...

– Hogyan?... – kérdeztem csodálkozva.

– Tudja, megismerem a hangjáról – mondta kicsit izgatottan – még fiatal lehet és... ez szörnyű!

Hirtelen nem értettem, hogy mit akar, de belém hasított a felismerés: ezek a furcsa közlemények! Te jó ég! Még azt hiheti, hogy én...! Elöntött a veríték. Ezek, ott benn, már értesítették az elmegyógyintézetet, a címemet tudják... Belekiáltottam a kagylóba:

– Kérem! Kérem, én nem vagyok õrült!– Halló! Nem értem, nagyon torzít a készülék.– Mondom, én nem vagyok õrült, ez egészen más ügy, ez egy dráma!...– Nem értem, betűzze kérem! – Mit?– Odáig értettem, hogy nem vagyok...– Nem, én nem vagyok... Betűzöm: Ödön, Róbert, Übül, Lajos, Tóni. Most már érti?!

Egy drámáról van szó!...A vonal végén egy kis sóhaj:– Egy dráma. Hát igen...Aztán gyorsan, hivatalos hangon:– 62-46 a távirat száma...Kattanás. Letette.Tehát, ahogy gondoltam. Nem vitatkozik. Ki vitatkozik szívesen egy õrülttel?Intézkedni fog. Jönnek majd, magyarázkodom, talán sután el is röhögöm magam,

belebonyolódunk...Rettegve töltöttem az éjszakát, a következõ napot vártam. Harmadnap újabb távirat

érkezett a barátomtól: „pontos választ bolond vagy õrült stop".Mivel a stop szócskán kívül a táviratban nincs más központozás, nem értettem, hogy

ez kérdés-e vagy megállapítás. Nem válaszoltam. Nem mertem.Véletlenül nem hallottak valamit arról, hogy keresnek?

Ősz Ferenc – Soós András

KICSUDA-MICSUDA?

Ősz Ferenc A rendezõség lehetõséget adott, hogy bemutassam újtalálmányomat, mely a közismert tévévetélkedõ és a barkochba nevű játék továbbfejlesztett változata. A mintajátékhoz felkértem Soós András kollégámat... Légy szíves, fáradj be.

Soós András Én humorista vagyok, nem színész...

Õsz Társasjátékot játszunk. Barkochbát.Soós Nem lehetne inkább pókert?Õsz Ez hasonlít a pókerhez, csak itt nem azt kell kitalálni, hogy mi van a

kézben, hanem azt, hogy mi van a fejben.Soós Veszélyes játék, nem nagy jövõt jósolok neki. Ezen csak veszíteni

lehet.Ősz A tévében 1200 forintot is lehet nyerni.Soós Akkor rajta!Õsz Én gondolok valamire, és neked ki kell találnod...Soós Már ki is találtam: arra gondoltál, hogy nem fogom kitalálni.Ősz Engedd meg, hogy folytassam. Az eredeti barkochba szerint, a

kérdezõ nem tudja, hogy a másik mire gondolt. Az én változatomban ezt elõre megmondom neked...

Soós Egyre rokonszenvesebb!Õsz Tehát, te úgy kérdezel, hogy tudod a megfejtést, de úgy viselkedsz,

mintha nem tudnál semmit. Legalább húsz kérdést kell feltenned, és így juthatsz el a megoldásig. Közben a nézõ betekintést nyer a gondolatvilágodba.

Soós Kis öröm.Ősz Tehát ez az én barkochbám, melynek a neve lehet... „rebarkochba."Soós Legyen inkább „badarkochba!"Ősz Legyen. És akkor most elindítjuk a világ elsõ badarkochba játékát -

Nos, kezdjük a személy kategóriával. Albert Flórit adom fel. Kérdezz!Soós Hogy vagy?Õsz Albertrõl kérdezz!Soós Hogy van Albert?Õsz Ne komolytalankodj, a badarkochba szabályai szerint kérdezz!Soós Jó. Személy?Õsz Igen.Soós Albert Flórián. Kitaláltam. Hol a nyeremény?Ősz Megegyeztünk, hogy legalább húsz kérdést kell feltenned, és logikus

gondolatmenettel kell eljutnod a válaszig, úgy, mintha nem tudnád.Soós Értem. Mint Albert. Néha ő is úgy játszik, mintha nem tudna...Õsz Kérdezz!Soós Férfi?Õsz Azt ne tõlem kérdezd!Soós Légy szíves csak „igen"-nel, vagy „nem"-mel válaszolni!Ősz Akkor igen.Soós Államférfi?Õsz Nem.Soós De még lehet?Ősz Nálunk? Miért ne?Soós Fiatal?Õsz Nem jellemzõ... Néha nagyon öregnek látszik.Soós Megtörte az élet?Õsz Az nem! A védelmek...

Soós A két kezével dolgozik?Õsz Ha a bíró nem látja.Soós Diszpécser?Õsz Nem.Soós Akkor nem sportoló. Sokat keres?Õsz Igen.Soós Akkor mégis sportoló. Focista?Õsz Igen.Soós Most egy nagyon ravasz kérdés: kekszet neveztek el róla?Õsz Nem.Soós Nem? Te talán nem hallottál az Albert kekszrõl?Õsz Hallottam, de ezt a kekszet nem róla nevezték el!Soós Őt nevezték el a kekszrõl?Õsz Ezt nem tudom.Soós Nagy bajban vagyok.Õsz Várj, segítek. A neve megegyezik az egyik angol királynõ férjének

nevével...!Soós Megvan: Göröcs!Õsz Ilyen angol herceg nem volt.Soós Õszintén sajnálom.Õsz Újra segítek: a legnagyobb magyar labdarúgóként tartják számon. Soós Megvan: Puskás.Õsz Bár lenne. Utolsó segítségem: a keresztnevével megegyezõ tér van

fõvárosunkban.Soós Március 15. tér, Körönd, Kapucinusok tere...Õsz Hagyd abba, ez egyik sem keresztnév...Soós Akkor Zalka Máté tér. Máté a Rába ETO-ból. Hol a pénz?Õsz Nem Máté.Soós Akkor feladom.Õsz Akkor nem kapsz pénzt.Soós Akkor Albert Flórián.Õsz Gratulálok, nagyon ügyesen csináltad. Kedves közönség, meg lehet

tapsolni! Soós Mehetek a pénztárba?Õsz És mi lesz velem? Én is akarok nyerni. Most egy null a javadra.Soós Egy nulla! Ehhez ragaszkodom...Õsz A tévében nulla, de most a rádióban vagyunk. Éljen Szepesi! Most

adj föl valamit te. Soós Én egy tárgyat adok fel.Õsz Jó, de ne nehezet!Soós Úgyis megbeszéljük.Õsz Én szeretek biztosra menni.Soós Vegyünk egy egyszerű, hétköznapi, hozzánk közelálló tárgyat.

Mondjuk, Brigitte Bardot pizsamanadrágját.Õsz Ez túl pikáns.

Soós Ha leveti. De nem veti le.Õsz Kizárt dolog. Különben is sok félreértésre ad alkalmat. Mit felelsz

például, ha megkérdezem, hogy mit tartanak benne?Soós Azt, hogy igen.Õsz Nem vállalom, félek, hogy mindig ugyanarra gondolunk. Valami

könnyebbet!Soós Legyen a pénztárcám. Ennél könnyebb nincs!Ősz Nem jó. Kit érdekel a te pénztárcád?Soós A feleségemet. Állandóan errõl barkochbázik velem.Õsz Akkor azt játsszatok otthon. Van egy jó ötletem. A múltkor egy

versenyzõnek a tévében az ötszázforintost adták fel. Add fel te is!

Soós Nem sokat tudok róla, de nem bánom. Kérdezz!Õsz Tárgy?Soós Nem.Õsz Dehogynem.Soós Ha tudod, miért kérdezed. Szerintem fogalom...Õsz Szóval, tárgy.Soós Legyen.Õsz Használati tárgy?Soós Én még nem használtam.Õsz Szerves?Soós Az mi?Õsz Azt kérdeztem, hogy élõ anyagból van-e?Soós Szerencsére nem, különben könnyen kimászna a zsebembõl.Ősz Most is van a zsebedben?Soós (Kacsingat)Õsz Mit kacsingatsz?Soós (Súg) Otthon is meghallgatják!...Ősz Akkor is felelj! Van a zsebedben?Soós Nem jellemzõ.Ősz Most azt próbálom kitalálni, hogy mire használják. Szórakozásra?Soós Is.Õsz A szerelemmel kapcsolatos?Soós Ajaj!Ősz A nõk szeretik?Soós Nagyon.Õsz Szerencsém, hogy tudom, mirõl van szó, mert esetleg másra

gondolnék...Soós Mire?Ősz Most te kérdezel, vagy én? Mibõl van? Fém?Soós Nem.Õsz Papír?

Soós Igen.Ősz Egy nagy szabadságharcos képe van rajta, aki száműzetésben halt

meg?Soós Nem.Õsz Egy nagy forradalmár képe van rajta, aki szintén száműzetésben halt

meg?Soós Nem.Ősz Egy nagy felkelõ, akit kivégeztek?Soós Nem.Õsz Egy nagy forradalmár költõ, aki eltűnt a csatában?Soós Nem tűnt el.Ősz De eltűnt.Soós Ez nem tűnt el.Ősz Hányasod volt történelembõl?Soós Segítek neked: találkoztál vele Párizsban!Ősz Kizárt dolog, én soha nem jártam Párizsban.Soós Pedig meg is írta: „Párizsba tegnap beszökött az õsz..."!Ősz Akkor most kitalálom!Soós Éppen itt az ideje.Ősz Négyszáznyolcvanöt forint!Soós Nem találtad el. Feladványként az ötszáz forintost kaptad.Ősz Stimmel, de ha én valahol ötszáz forintot kapok, abból három

százalékot levonnak adóra!...

1972

Szilágyi György

MACERA

Előadta – Bárdy György

Kedves Hallgatóink!Most zenei életünk nagy öregje, a kimagaslóan tehetséges Mélyhegedõs Geyza

zenetudós tart elõadást önöknek, az egyik legrégibb hangszer, a macera eredetérõl.– A macerát, ezt a különös hangú, keleti hangszert, a magyar származású nagy utazó,

Markovics Marco Polo fedezte fel az emberiség számára, aki 1271-ben, az egyik elég távol-keleti utazása során eljutott a ficerék földjére, ahol megismerkedett a macerával... Egy verõfényes este, miközben szerény vacsoráját fogyasztotta: zebraszalonnát lótuszpogácsával, egy ficere lépett a kunyhójába, kezében egy szerkentyűvel, amelynek kurbliját eszelõs örömmel tekerte. Olyan hangokat csalt ki belõle, melyek hallatára Markovics úgy érezte magát, mintha az agyát smirglizték volna...

Tekerés közben a ficere kérdéseket intézett hozzá: – Anyja neve? Meddig marad? Minek jött?... Ez volt az õsmacera. Jobban szemügyre véve a különös verkcájgot, Markovics megállapította, hogy a ficerék macerája olyasmi, mint a matyóka indiánok pucerája, csak a hangja valamivel kellemetlenebb. Azt is megfigyelte, hogy minden ficerének saját macerája van, amit állandóan magával hord, és amint egy kis lélegzethez jut, elkezd vele macerálni... Az újabban felszínre került régészeti leletekbõl azonban kiderült, hogy nemcsak a ficerék, hanem már a honfoglaló magyarok is ismerték a macerát. Megdönthetetlen bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy a Kelet-Lebédiában állomásozó sátoros alakulatok egyesített fõparancsnoksága által rendezett, „Az Isten kardja" fedõnevű hadgyakorlaton, egy 90 tagú maceraegyüttes játszotta a szebbnél szebb szittya indulókat. Akadtak a seregben olyan harcosok, akik nyereg alatt is tudtak macerálni.

A leghíresebb magyar macerás, fráter Popelka kéregetõ barát, a macera kedvéért hagyott fel a barátsággal, és teljesen a macerának szentelte életét. A macerás fráter olyan művészi tökélyre fejlesztette a macerálást, hogy egyszer meghívták õt a buznyákok vendégmacerálni. A buznyák trónon abban az idõben a könnyű műfajt felettébb kedvelõ Nehéz Izabella üldögélt, aki elõrehaladott kora ellenére nem ismerte még a macerát. Tüstént udvarába hívatta fráter Popelkát, és nekiszegezte a kérdést: – Van-e kedved macerálni, fráter? Mire Popelka olyan szívettépõen kezdett el macerálni, hogy örökre belopta magát Nehéz Izabellába. Ott is maradt holta napjáig az udvarnál.

Úgy érte õt a halál, macerálás közben.Amikor eltemették, buznyák szokás szerint melléje tették elnyűtt maceráját, hogy ne

tudjon többé senkit macerálni.

Nehéz Izabella még sokáig kijárt hozzá, órákig elüldögélt az egyre jobban besüppedõ síron, és nagy megbecsüléssel gondolt fráter Popelkára, aki macerájával elmélyítette a magyar-buznyák barátságot.

Nem árt tudni, hogy a macerák mérete országonként változik.Az angolok és franciák a kis macerát (litl macerésn – pötit maszer), míg a

nyugatnémet ajkúak a nagy macerát (macera grósz) kultiválják.E csodálatos hangszer segítségével bámulatos eredményeket érhetünk el. Ha szívós

kitartással, naponta rendszeresen 3-4 órát macerálunk, néhány hónap leforgása alatt bárkit kiüldözhetünk vele a világból... Jó példa erre a televízió, amelynek éjszakai filmelõadásai elõtt a képernyõn megjelenik a Nemes vonású arcél... egy ország mellébõl szakad fel a sóhaj: kezdõdik a macera! A rádió is kitesz magáért. Éppen a minap került hangszalagra a Rádió Maceraegyüttesének közreműködésével, két gyönyörű magyar nóta, az egyik a „Kiskertemben kinyílott a Traubiszóda" című rezgõcsárdás, a másik a „Tanácselnök száll a falu felett" című kesergõ... Mindkettõt a hazai urbánus folklór ünnepelt pacsirtája, Untermanné, Tenyeres Talpas Mariska elõadásában hallhatják majd, kedves agyonmacerált hallgatóink...!

Elõadásom és az önök türelmének végére értem. Mielõtt elbúcsúznék, még elújságolom, hogy rövidesen Dél-Amáliába utazom, ahol a dél-amáliai egyetem slamasztikai tanszékén magyar slamasztikát adok elõ.

Befejezésül, a költõ szavaival fordulok a magyar ifjúsághoz, amíg vissza nem jövök: „fiaim, csak maceráljatok!"...

Ősz Ferenc-Somogyi Pál

NYITOTT KÖNYV

(Elhangzott 1972-ben, a Könyvhét alkalmából.)

Somogyi Pál Hölgyeim és uraim!A könyv, melyet most bonckés alá veszünk kollégámmal...

Ősz Ferenc Mondd úgy, hogy kibelezünk, így sokkal érthetõbb.Somogyi Szóval, e könyv általános érdeklõdésre tarthat számot. ..Õsz A könyv szerintem, csapnivaló!Somogyi Íme, elhangzott egy érdekes megállapítás mindjárt az elején!... De hadd

mondjam meg a remekmű címét. Tehát, ez a csapnivalóan fordulatos, cselekményekben gazdag mű, mely elõttünk fekszik, és amely elõtt

mi megilletõdve lefekszünk – e mű, a Történelem Könyve...Õsz És mindjárt leszögezhetjük, hogy van közöttünk némi

véleménykülönbség. Szerintem ugyanis a Történelem Könyve pocsék egy munka, úgy, ahogy van!

Somogyi Érdekes vitára van tehát kilátás, hölgyeim és uraim, függetlenül a műtõl! De ne szaporítsuk a szót, lapozzunk mindjárt belé! Mit

kifogásolsz az elsõ százezer oldalon?Ősz Az unalmas indítást. Az elsõ fejezetben 300 000 éven

át nem történik semmi...Somogyi Én említhetnék nem egy regényt, amelyben az elsõ hat fejezeten át nem

történik semmi... De itt történik! Nem kevesebb például, minthogy az ember kilép az állatvilágból.

Õsz Már aki!Somogyi Ne személyeskedj, a műrõl essék szó! Az ember felfedezi a kezét és

ami emberré tette: a munkát!Ősz Ezért igazán nem volt érdemes lejönni a fáról...Somogyi Hazai vonatkozása is érdekes. Cromagnon és Neander-völgy mellett

nálunk is megjelenik a föld alatti üregekben élõ ember.Õsz Az Emke-aluljáróban?Somogyi Nem, Vértesszõlõsön.Õsz Ásatag dolog! És poros. Nagy koponya, kis agyvelõvel.Somogyi Ez is azt bizonyítja, hogy író volt!Õsz Értem. „Élõ-író." Mint élõ-ember ugye? Az író õse.Somogyi Nem is olyan õs! Még ma is vannak olyan írók, akik azt írják, ami elõ

van írva!Õsz Azokat csak olvassa az a jó neandervölgyi nénikéd!Somogyi Az õsközösség elsõ folytasásos családregénye: a punalua-család.Õsz Fõcím. De csak éjszakai elõadásban!Somogyi Az õsközösségben így hívták a csoportházasságot.Õsz Aha. Akkor ez nem Kolozsvári, hanem Vértesszõlõsi-Grandpierre

Emilnek való téma. A történelmi hagyományok erotikus ápolása!Somogyi Foglaljuk össze eddigi vitánk eredményét: már az elsõ fejezet is

unalmas, fordulatos, változatosan témaszegény, összeütközésektõl terhes. És mi jön még ezután! Micsoda ütközetek, micsoda

háborúk! Hétéves háború, százéves háború...Õsz Hosszadalmas... lassú a kibontakozás.Somogyi Az emberiség a te kedvedért nem fogja 15 sorban

kiirtani egymást. Egyébként, ha akarod, a harmincéves háború rövidebb!

Õsz Az is vontatott, de legalább elõremutató.Somogyi Már amennyiben?Õsz A harminc évbõl ugyanis csak az egynegyede volt háború. Betartották a

kollektív szerzõdést: veszélyes munkahely, napi hat óra háború, plusz szabad szombat. Ha letelt a hat óra, a zsoldosok átöltöztek és mentek szórakozni. De még a legjobb háborút is meg lehet unni 30 év alatt!

Somogyi Akkor lapozd fel a szent Bertalan éjszakáját! Az rövidebb, mint egy villámtréfa!

Õsz Az meg viszont kusza! Annyi a szereplõje, hogy az ember azt sem tudja nyomon követni, hogy ki mészárol, és kit? Én még a Forsyte

családból is húznék!

Somogyi Mert nincs türelmed az olvasáshoz! Tudom, te a második világháborúval a kezedben elaludtál! Neked a Rozsdatemetõ való,

amelyben egy házasság története maximum negyvenöt betűbõl áll.Õsz Na és? Én tudok olyan házasságról is, amely mindössze öt betűt vett

igénybe.Somogyi Éspedig?Õsz Fuccs!Somogyi De az olvasó olvasni akar! Olvasni szeret! Történetet, kalandot,

tájleírást. Micsoda tájleírások vannak ebben a könyvben! Hannibál útja az Alpokon át... Lent hömpölyög a tó, fent hömpölyögnek az

elefántok...Ősz Olyan az egész, mint egy IBUSZ-prospektus: „10 napos út az olasz

Alpesekben, elefánttal, 30 000 forint."Somogyi De abban már benne van a takarmány is. Vagy gondolj a végtelen

borogyinói harcmezõre. A havat pirosra festi a vér és a katonák ebben a meleg helyzetben, megfagynak.Ősz Az egész történelem teli van sablonos megoldásokkal. Nézd a háborús

fejezet végét: békekötés. Békés fejezet ez? Nehéz kitalálni, mi? Mondj nekem akár csak egy háborút is, amiben van valami eredeti, vagy legalább egy kis humor van benne...Somogyi Mondok egyet.

Bonifác lovag elindul a keresztes háborúba, de elõbb a legjobb barátjára bízza felesége erényövének a kulcsát, arra az esetre, ha elesne a Szentföldön. Alig lovagol ki a város széléig, amikor a barátja vágtat utána, és már messzirõl kiáltja: „– Hé, Bonifác! Ez nem az a kulcs!..."

Ősz Na jó, de ez nincs is benne a könyvben.Somogyi Lehet, hogy az új kiadásból kihagyták. Tudod, manapság gyakran

átírják a történelmet... De ha ez kimaradt, biztos, hogy benne van Jenõ és Lujza!Ősz Kicsoda?Somogyi Hát Savoyai Jenõ és Mária Lujza. És mit szólsz az egyiptomi

részekhez?Ősz Attól függ, ki kommentálja, Pálfy vagy Chrudinák?...Somogyi Ezt nem kell kommentálni. Ez egy szerelmi nagyregény a könyvön

belül. Antonius és Kleopátra...Ősz Ez neked szerelem? Tudod, mi a legfülledtebb részlete? Azt mondja

Kleopátra: „oh, Antonius, hogy neked micsoda nagy, erõs hajóhadad van!" Ez neked szexi?

Somogyi Vannak nõiesebb megoldások is, és romantikusabb nõalakok: Jeanne d'Arc, az orleans-i szűz.

Ősz Tudod, milyen volt ennél a szűznél a házibuli? „Na fiúk, lóra, aztán kipucoljuk az angolokat!" Egyébként még szerencséje, hogy abban a korban nem tartottak szexvizsgálatot!

Somogyi Miért?

Ősz Alighanem diszkvalifikálták volna. Nekem egy nõ legyen nõies! Mint Psota Irén!

Somogyi Ilyet is mondhatok a könyvbõl! Például Mária Terézia. Egy testõr, egy gyerek. Nem elég nõies? Még folytatásos hangjátéknak is kiváló: a

Habsburg-család. Habsburg néni: Gobbi Hilda, Ferenc Jóska: Rajz János, és Ferenc Ferdinánd, a kis trónörökös: Petrik József.Ősz A Szabó család mennyi ideje is uralkodik?Somogyi Elég régen. De uralkodik még egy darabig, mert nálunk nincsenek

bérgyilkosok.Ősz Akik ledöfnék?Somogyi Nem õket! A szerzõket... Az lenne jó kis krimi! Történelmi krimi!Ősz Nem hiányolom. Éppen elég van belõle a történelemben.Somogyi És micsoda remek figurák. VIII. Henrik, amint sorra lefejezteti a

feleségeit! Én otthon hétszer felolvastam az asszonynak...Ősz Rémdrámák. Mintha Szabó László vagy Pintér István gyűjtötte volna.

Nem szólva a naturalista részrõl: az inkvizíció... vér, halálhörgés...Somogyi Gondold azt, hogy Jancsó rendezte!Õsz Jelzem, több részben is tetten lehet érni a művet, hogy Jancsót

utánozzák. Ott van a népvándorlás! Óriási statiszíéria, és csak mennek, bandukolnak, 15 000 métereken át, fekete-fehérben és színesen mennek és mennek, és aztán vége, kész.Somogyi Vannak mozgalmasabb fejezetek is! Gondolj Napóleonra!Õsz Olcsó karriertörténet: az egyszerű közlegény, akibõl hipp-hopp, császár

lesz!Somogyi Történelmi példák, hogy a tehetség mire viheti! Mint Robespierre, aki

szimpla polgár létére a vérpadig vitte!Õsz Igen! És a megható kis Romulus, a talált gyermek, akinek egyszerű

nádi farkas volt az anyukája, mégis ő alapította Rómát!Somogyi Van még nagyobb karrier is! Caligula lova, akit fõhivatalnoknak

neveztek ki!Õsz Nem ő volt az utolsó ló a történelemben!Somogyi És a mű örökbecsű gondolatai, aforizmái! „– Országomat egy lóért!" „–

Te is fiam, Brutus!?"Õsz „– Minden polgárnak legyen egy tyúkja!"...Somogyi .....fõjön egy tyúk a fazékban", így mondta a XIV. Lajos.Õsz Lehet, hogy ő így mondta, én így mondom, így sokkal jobb. És az a

sok Lajos! Teljesen fantáziátlanok a szerzõk. Mintha nem lenne több keresztnév! l. Lajos, II. Lajos, III. Lajos... Dunai l., Dunai II., Dunai III...

Somogyi Errõl jut eszembe! A boszorkányüldözés! Na! Neked az se szórakoztató?

Õsz Boszorkányt nem üldözni jó, hanem utolérni!Somogyi Majd ajánlani fogom Könyves Kálmánnak.Õsz Hát ha találkozol vele...Somogyi Miért ne találkoznék? Biztos valamelyik könyvsátorban dedikál.Ősz ő nem dedikál! Legfeljebb Anonymus!

Somogyi Melyik?Õsz Hogyhogy melyik?Somogyi Tudod, mennyi Anonymus dedikál a könyvhéten?Õsz Megint tévedsz. A nevüket ismerjük. Azt nem tudjuk, hogy mit írtak!

De most már, légy szíves, mondd meg, hogy mi a vége ennek a Történelem Könyvnek, mert azt még nem olvastam.

Somogyi Akkor nem árulom el!Õsz Te jó isten, nincs hepiend?Somogyi Ez nem leányregény...Õsz Legalább azt mondd meg, hogy ki fejezi be?Somogyi Kérlek, ha ez megnyugtat, annyit elárulok: nem Nixon!

Brachfeld Siegfried

MINDENKI TÖBBET ÉR

Kedves közönség!Ismerik azt a kis viccet, hogy egy ifjú munkás fölmegy az új fõnökéhez, és azt

mondja, mennyit fogok én itt keresni? És a fõnök azt mondja, annyit, amennyit maga ér. Mire a fiú azt mondja: annyiért nem vállalom!

Ez a kis vicc nagyon elgondolkoztató, mert szerintem nagyon is sokan vannak Magyarországon, akik meg vannak gyõzõdve, hogy többet érnek, mint amennyit keresnek.

Például: egy taxisofõr visz engem a Krisztinából a Rádióba, az óra 13,- Ft-ot mutat, a taxisofõr mást mutat... ha nem adok neki legalább egy húszast! De aztán a taxisofõrnek is megmutatják... ha megy a fodrászhoz fejet mosatni, és nem ad legalább egy tízes borravalót, hogy smucig a feje! A fodrásznak is megmutatják... aki levágta a taxisnak a haját harmincért, ha bemegy a vendéglõbe. Jön egy pincér, aki most megvágja a fodrászt egy húszassal... és ez így megy tovább. A pincér meg a cipõboltban vesz magának egy pár cipõt, aminek nem esik le a talpa, azért leesik valami az eladónak, azt, ami leesett, azt viszi az eladó a hivatalba – tetszik látni –, így forog nálunk zseniálisan egy kis értéktöbblet, és tulajdonképpen senkinek nem okoz kárt, mindenkinek csak hasznot hoz.

Itt van viszont egy kérdés. Ha mindenki valamivel többet kap, mint amennyit ér, honnan származik ez a többlet?

Megmagyarázom... Az államtól! Mert az állam nem akar smucig lenni velünk szemben, pláne a mi államunk. De akkor honnan származik az államnak?

Megmagyarázom!... Mi adjuk oda neki!Például, én vettem az OTP-tõl egy öröklakást. Az állam adta az OTP-nek a pénzt. A

lakás belekerült 270 ezer forintba, de csak 200 ezret ér, mert rettenetesen hanyagul és hiányosan építették. Tessék elképzelni, lespórolták a ház bejáratát is!

Ez nem vicc, kérem. Tessék megnézni, Krisztina, Alagút utca 3. sz. alatt áll az a gyönyörű szép, nagy OTP-toronyház. Nincs bejárat. Ez egy olyan ház, mint egy Jancsó-film. Nincs bejárat, nincs kijárat. Tessék elképzelni, mi háztulajdonosok, egy melléklépcsõn megyünk elõször a pincébe, és aztán lifttel föl a lakásunkba... Tehát én az OTP-n keresztül az államnak visszaadtam 70 ezer forintot. Egye fene, nem akarom, hogy smucignak nézzen... De nemcsak én, hanem a többi lakó is. A közös tulajdonosok képviselõje azt mondta, én nem bánom, minek néznek engem, én javasolom, hogy pereljünk. Pereltünk... Az elsõ fokú bíróság hozott egy ítéletet, hogy vissza kell fizetni mindent, ami jár. De a másodfokú bíróság megsemmisítette az elsõ ítéletet, és azt mondta: semmi nem jár vissza...

És szerintem ez volt a helyes.Mert, ha nálunk mindenki valamivel többet kap, mint amennyit ér, akkor az államnak

is valamivel több járna...Bizony, bizony...!

Tímár György

NEVETÕ LEXIKON

Tímár Tisztelt közönség! Nem tudom, megfigyelték-e az örvendetes tényt: hazánkban egyre nagyobb szerephez jut édes anyanyelvünk, ágastul-bogastul. Talán sehol, egyetlen országban sem foglalkoznak az emberek annyit a tulajdon anyanyelvükkel, mint nálunk. (A beszélt nyelvrõl van szó!). Nyugaton Brigitte Bardot a sztár, meg Jean Paul Belmondo. Nálunk – Lõrincze Lajos és Grétsy László...Alig telik el hónap, hogy meg ne jelennének újabb és újabb szótárak, lexikonok. Én sem vonhattam ki magam e nyelvészeti hullám hatása alól, és szintén készítettem egy kis lexikont, ne mondják, hogy pont én nem csináltam ilyet. Ezennel át is nyújtok belõle egy kis ízelítõt: „így magyarázok én!", avagy: „Nevetõ Lexikon". Felkérem Bõzsöny Ferenc barátomat, legyen olyan kedves a segítségemre lenni, és felolvasni a tisztelt címszavakat! Tessék!

Bőzsöny Amidazophen.Tímár Ekhnaton fáraó elsõ fõpapja. Állítólag ráolvasással gyógyított.Bőzsöny Áspis.Tímár Ás-pis: állattani kifejezés. Azt a műveletet jelöli, amikor az eb

szükségét elvégezvén, annak eredményét hátsó lábaival betemeti.Bőzsöny Baktat.Tímár Bak tat: hím kecske hátsó része.Bőzsöny Cikória.

Tímár Kávétermesztésérõl ismert sziget, Borneo és Celebes között. Fõvárosa: Maláta.

Bőzsöny Csuszpájz.Tímár Éléskamra fõzelékfélék tárolására.Bőzsöny Duzzatag.Tímár A Medárdot követõ 40 napos esõzés neve Székelyföldön, lásd: „A

Duzzatag 40 napja".Bőzsöny Dzsinfisz.Tímár Részeges tatár kán.Bőzsöny Ementál.Tímár Világhírű sakknagymester. Az ő nevéhez fűzõdik a lyukas sakktábla

feltalálása.Bőzsöny Himbál.Tímár Hím-bál: estély, amelyen csak férfiak vehetnek részt.Bőzsöny Kancsal.Tímár Kan csal: olyan férfi, aki fél szemmel a feleségére néz, de a szeretõjét

látja.Bőzsöny Kavics.Tímár Miroszláv Kavics, jugoszláv kutató, a sóder feltalálója.Bőzsöny Konflis.Tímár Drámai összeütközés egy lóban.Bőzsöny MAHART.Tímár Az op-artot és a partot követõ irányzat, amely a régi Mefterek

munkájából indul ki.Bőzsöny Oneász.Tímár Trójai hõs. Kártyacsatában esett el.Bőzsöny Sokác.Tímár Az akáchoz hasonló, de annál sűrűbben termõ fafajta...Bőzsöny Sramli.Tímár Tiroli zenészek által használt ülõalkalmatosság.Bőzsöny Szupernóva.Tímár Ludmilla Szupernóva, szovjet nõi távolugró bajnok. Üstökösként tűnt

fel az atlétika egén.Bőzsöny Cvekedli.Tímár Ulrich Zvekkedli, helvét prédikátor, a reformáció megszállott híve.

Szent Bertalan-éjszakán kockákra vágták.

Tardos Péter

KOCOG NÉNI

Kocog néni – Mezey Mária

Riporter – Bodrogi Gyula

Riporter Gyakran olvashatunk a lapokban száz éven felüli öregekrõl. Azerbajdzsánban, Kirgizföldön seregnyi száz éven felüli öreg él egészségben. Van, aki nem akar nyugdíjba menni 110 éves korában sem! Nem adja át a helyét a taknyos 90 éveseknek... És ezeket csak azért mondjuk el, mert műsorunkban valóságos szenzációval szolgálhatunk.Felfedeztünk a Mátra hegyvidékén egy aprócska falvat, ahol a lakosok többsége 100 éven felüli! Korelnökük a 175 éves Kocog néni. Idekérettük a kabaréba, ahol természetesen életében elõször jár. Kocog néni, tessék bekocogni! Csókolom!

Kocog néni Adjon isten lelkecském! (Énekel)Sárga lábú rice-ruca, Hajdina de kása, Ivott mindig szegény uram, Ez volt a szokása!

Riporter Nem, nem, nem, drága Kocog néni, én nem népdalgyűjtõ vagyok a Rádiótól!

Kocog néni Nem?Riporter Nem.Kocog néni Hát a múltkoriban, tán 40 éve, járt kinn nálunk valaki a Rádiótól, oszt

az ilyen nótát kért, oszt én azt hittem... hát akkor?Riporter Elõször is megköszönjük a drága Kocog néninek, hogy

befáradt ide a kabaréba, ilyen frissen ebben a korban...Kocog néni Ebben a korban?! Hát mennyinek taksál engem?Riporter Kocog nénit azért kértük ide, mert, ugye, 175 évesnek

tetszik lenni...Kocog néni Na, na! Nem vagyok én... mennyit mondott? 175 éves? Ugyan már!Riporter Nem? Hát mennyi?Kocog néni Majd csak hónap utóján leszek annyi. Azt még meg köll érnem, fiam!Riporter Biztosan szép kis ünnepség lesz a tiszteletére.Kocog néni Lesz, lesz. Kigyün, ugye, a Tanács, meg magik a Rádiótul, ugye, meg a

Tévé, meg a Szabad Föld, meg a Technika Csodája, az úttörõk is ott lesznek, már három napja gyakorolják nálam a felköszöntõ versikét,

mert azt mondgyák, hogy gyün a Tévé...Riporter Akkor ez így nem is lesz meglepetés!Kocog néni Meg van ez írva! Megjátszom a Tévé kedvéért, a „meglepetést". Pedig,

én már tudom kívülrõl a köszöntõt. Elmondjam?Riporter Igen.Kocog néni Elmondom.

Százhetvenöt éves Kocog néni,De bizony nagy öröm, ilyen korra nézni,

Azt kívánjuk most mink itten... itten...Tartsa meg õt a jó... jajaj, a végét elfelejtettem!

Riporter Ezek szerint szép ünnepség lesz.Kocog néni Lesz. Bizonyám! Torta, meg Szalvusz-víz. Ugye, kapok

harisnyanadrágot, jó meleget, narancsszínűt, mert csak az volt a Népboltban.

Riporter Milyen jó erõben van Kocog néni!Kocog néni Igen.Riporter Igazán, nem néz ki 130-nak se.Kocog néni Hehehe! Maga kis üzörgõ! Mert maguknak férfiaknak mindig csak

azon jár az eszük!Riporter Drága Kocog néni, néhány kérdést szeretnék feltenni magának. Elõször

is, ami mindnyájunkat a legjobban érdekel, hogy mi a hosszú élet titka?Kocog néni Aha! Hát kérem, nem szabad idõ elõtt meghalni. Ez a legfontosabb. Jaj,

én már jártam egyszer a kaszás közelibe! Elütött engem egyszer az országúton egy olyan robogó fránya postakocsi, ott feküdtem

ájultan, jött oda egy úr, azt mondja: jaj, emberek gyüjjenek, két ember tartsa, egy meg öntse a szájába ezt a konyakot!... – Azt már nem – mondtam. – Egy tartson és kettõ öntse!Riporter Csak nem ivott, Kocog néni?Kocog néni Neeem. Csak ha iszok, attól csuklódom.Riporter És mikor volt izgatott?Kocog néni Hááát... ugye, állandójan.Riporter 175 esztendõ, Kocog néni, valóságos élõ történelem. Mondja meg, de

õszintén, melyik korszak volt a legjobb?Kocog néni A mostani. Fiam, mindig a jelen korszakot kell dicsérni. Ez is a hosszú

élet egyik titka.Riporter Kocog néni, például, már élt a szabadságharc idején...Kocog néni Igen.Riporter Maradt valami érdekes emléke?Kocog néni Nem is egy! Höhö! Emlékszem például, amikor Bem apót a Varsói

Szerzõdés alapján átvezényelték a honvédekhez. Akkor átment a mi falunkon az egész sereg... Jaj! Lehet azt elfelejteni?! Kilenc

hónapra rá már oáztak is a bölcsõbe a kicsi katonák!Riporter Sok háborút megért Kocog néni!?Kocog néni Bizony, bizony fiam, amikor megölték a merénylõk, a drága jó

trónörökösünket, a Kennedyt. Ajajaj! Ott Szarajevóban! Istenem! A CIA keze benne volt a dologban. .. Sose tudjuk meg az igazat!...

Mondta is szegény uram: – No, anyjukom, Szarajevó, ami ránk vár! Ki is tört a világháború!Riporter Szóval Kocog néninek nem hiányzik a monarchia?Kocog néni A rosseb sajnálja õket!Riporter Na, és ezen a mai napon kívül járt-e valahova színházba, Kocog néni?Kocog néni Hogyne! A Ligetbe! A Feszty Körszínházba! Ott rendezték a magyarok

bejövetelit. Mert akkor még bementek a magyarok... Árpád volt a fõszereplõ... Álmos a közönség.

Riporter Na és hányszor volt férjnél, Kocog néni?Kocog néni Nem számoltam én édes öcsém! Volt egy férjem, a Jóska. Az rengeteget dógozott a fõdeken, én is segítettem egész nap a ház körül, igen elfáradtam,

mire az uram hazagyütt. Megvacsoráztunk, ő meg felém fordult az ágyba; mondom: – nyughasson mán jó ember, fáradt vagyok! De

ez meg csak fújtatott, mint egy bika szüretkor, én meg hát, ugye, elaludtam. Osztán, mikor reggel fölébredek, rámgyütt a

kíváncsiság, megkérdeztem a Józsit: – aztán mondja, ment kend valamire az éjjel?Riporter És melyik férjét szerette a legjobban?Kocog néni Az utolsót. Mán én se vótam a legfiatalabb akkor, elvett mégis,

képzelje! Elõtte éjjeli szerenádot adott nekem, az ablak alatt huzatta a cigánnyal, hogy: Száztizenhat éves barna kislány, Sétál a regiment

után... Aztán, mán csak olyan kis kalandjaim vótak..Riporter Beszélgessünk egy kicsit a máról. Kocog néninek, a világ legidõsebb

asszonyának, mi a véleménye a mai fiatalokról?Kocog néni Én például szeretem, hogyha hosszú a hajuk. Az én idõmben minden

szép magyar embernek, de legkivált a vezetõknek, mindnek szép hosszú haja volt, meg szakálla, meg bajusza. Ma meg mér nem

szeretik ezt? Érdekes. Gróf Széchenyinél szép volt a hosszú haj? Fonográf Szörényinél nem?!Riporter És mit szól Kocog néni a fiatalok autóstopjához?Kocog néni Nem új dolog az se. Csak az én idõmben szekérstopnak hívták. Mentem

egyszer hazafelé, oszt erre jön a szekerivel az Imre bácsi. Rám szól: – Gyere, szállj föl Mariskám! Hazaviszlek. – Nem szállok én föl –

mondtam –, mert megerõszakol kend! – Dehogy erõszakollak meg téged! – Hát akkor meg minek szálljak fel?!Riporter Szóval Kocog néni idejében is volt szex?Kocog néni Vót, vót fiam, vót bizony! Csak nem úgy hitták. Mer ha nem lett vóna,

akkor ti ma nem élnétek!Riporter Tehát – Kocog néni boldog, egészséges nagy családja van, igen magas

kort ért meg már eddig, de azért biztosan van valami kívánsága.Kocog néni Háááát... Szeretném megérni a kétezret!Riporter Hűha! Várjunk csak, kétezerben hány éves is lenne Kocog néni?Kocog néni Én nem a kétezer évre gondoltam. Én csak azt szeretném megérni, hogy

a nyugdíjam kétezer legyen!...

Örkény István

NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVÕBE!

Előadta – Major Tamás

Nézzünk bizakodva a jövõbe!Körülbelül 110-115 év múlva, egy derűs nyári délutánon soron kívül megkondítják

majd az ország valamennyi harangját!Sokan rá se hederítenek majd, pedig ez a csengés-bongás nagy változások elõhírnöke

lesz. Visegrádon addigra fölépül a régi királyi palota, soha nem látott pompával, hatalmas termekkel és függõkertekkel. Az avatási szertartáson, mert ennek szól majd a harangzúgás, néhány aggastyánnak könnybe lábad a szeme. Nem csoda. Mert ez lesz az a perc, az a nagy, réges-régen várt perc, amikor véget ér az ezeréves pech-széria!

Visegrád akkor már nem ennek a csöpp kis országnak lesz a fõvárosa, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, amelyiknek négy, vagy öt tenger mossa a partjait. Dunainak azért hívják majd, hogy megkülönböztessék a másiktól, az Alsó-rajnai Magyar Köztársaságtól. Ez utóbbit akkor sem õsmagyarok lakják majd, hanem kopott ruházatú és elnyűtt alsó-rajnaiak, akik csak kabalából vették fel a magyar nevet.

Le sem lehet írni, milyen lesz akkor magyarnak lenni?Elég annyit mondani, hogy a „magyar" szó idõközben igévé válik, és minden civilizált

nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.MAGYARNI franciául annyit tesz majd: „magamat jól leszopni". Spanyolul: „Utcán

pénzt találni, érte lehajolni". Katalán nyelvjárásban: „könnyedén hajolgatok, mióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam".

Ha pedig valaki Londonban azt mondja majd: „Áj em going magyarni", mi azt jelenti: „megyek magyarni", vagyis, hogy: ahhoz a csinos hölgyhöz, aki ott áll a sarkon, odamegyek, megszólítom, belékarolok, hazaviszem – és itt egy csúnya szó következik...

Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik (mert ikes lesz az ige) annyit tesz majd: „ropogós kacsasültet eszem, eszel, eszik, uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin húzza a fülembe, a „Csak egy kislány"-t!

– „Anyuka! Mehetek magyarni?– Magyarhatsz." Ez lettül annyit jelent majd, hogy a kisfiú a mamájától moziba kéredzkedik, aki némi gondolkodás után elengedi, noha a filmet csak 18 éven felüliek látogathatják...

De hagyjuk a külföldet.Itthon is annyi mindent másképp fogunk hívni: például a „vanília" helyett, amely

külföldi eredetű, a „háború" jön divatba, amely eredeti jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászda fagylaltospultján ez a felirat lesz olvasható:

eperpuncsháború

Így fogunk élni!Addig azt a néhány évet, valahogy ki kell bírni...

1973

Szilágyi György

MAGYARNÓTA-FESZTIVÁL

Előadta – Bárdy György

Kedves hallgatóink, néhány perccel ezelõtt fejezõdött be Pusztapoprádon az I. Magyarnóta-fesztivál.

A fesztivál zsűrije az elsõ, a második és a harmadik díjat nem adta ki, hanem megtartotta magának.

Két nótaszerzõt: Fóbiás Gézát és Allergiás Artúrt, akik nem tudtak megjelenni a fesztiválon, mert betegségük és a feleségük ágyhoz kötötte õket, értékes könyvjutalomban részesítettek. Az egyik egy kalotaszegi panaszkönyvet kapott, a másiknak kiadták a munkakönyvét.

A szavazatok összeszámlálása után a fesztiválon elõadott magyarnóták sorrendje a következõképpen alakult:

Badacsonyi-Sarkantyús Samu-Szemmelwerth Jenõ:„Fészket rakott a titkárnõnk a diszpécser dúcában..."„Kabinos úr, elveszett a nadrágom!"

Dr. Kvassay Zsilip-Gömöri Gólem Vince: „Amióta rendõr lettem, szeretnek az emberek!..."

Ragyai-Paccermann Géza: „Röltexboltban szült az anyám..."

Töményi-Snapszer Ottó: „Bepácolták a gazdasszony sonkáját..." „Árvagyerek édesanyja nem kap tartásdíjat..." „Kilukadt a nyoszolyólány keszkenõje".

Máriássi-Huncut Móric:„Sérvet kapott a vármegye legöregebb bikája...",„Taggyűlésre harangoznak Lepsényben".

Prakkerfinger Gusztáv:„Kapálják már a határban a somlói-galuskát..." „Megetted a szalámimat, verjen meg az Isten!" „Nem tudok én néked, csak aszaltszilvát adni".

Dr. Menõ Manó-Szuperfiit Dávid: „Bedörzsöltem a rózsámat Tomi mosóporral..." „Naposcsibe lett a falu legrágósabb tyúkjából..." „Keménytojást tojt a babám kopasznyakú jércéje".

Bernáthegyi-Brüsszel Béla: „Szalmonellás volt a rétes, amit nekem sütöttél..." „Összement a gyolcsgatyám a mosásban..." „Mozgólépcsõn veszett el a lányságom...!"

A nótaszerzõk doyenje, a 96 éves Lacházi Smasszermann Arzén nyugalmazott népfölkelõ, aki korán lefeküdt, színvonalas verbunkosai közül a következõk kapták a legtöbb szavazatot:

„Házunk elõtt mennek el a buznyákok...",„Kint maradt az agronómus Londonban..."

És végül a pusztapoprádi „Szeretem a hajnalt" termelõszövetkezet Nagydíját – egy hordozható búboskemencét, a hozzátartozó macskával együtt, Oltári Slampos Bélának ítélték oda!

A Nagydíjas magyarnóta címe.„Csak azt kérem az Istentõl, hogy ne legyek terhes!..."

Tímár György

RÖVIDÍTÉSEK

Előadta – dr. Bözsöny Ferenc és a szerzõ

Tímár Kedves Közönségünk!Nem tudom, megfigyelték-e, hazánk a rövidítések országa. Mi mindig, mindent rövidítünk, kivéve az értekezleteket. Lassan már azt sem tudjuk, melyik rövidítés mit jelent?Ki tudja, mibõl lett a MOGÜRT? Ön például tudja mibõl lett a MOGÜRT? Na, tetszik látni? Az IBUSZ? Ki tudja, mibõl lett az IBUSZ? Hogy?... Nem kérem, nem idegenforgalmi.Nos, azért vagyok itt, hogy Önöknek a rövidítések tekintetében magyarázatokkal szolgáljak. Bõzsöny Feri légy szíves, mondj majd

néhány közismert rövidítést, én pedig megmondom, mibõl rövidítették õket. Helyes?

Bõzsöny Rendben van. Kezdjük mindjárt egy aktuális rövidítéssel. Jön a vásár! BNV.

Tímár BNV: Bor, Néptömeg, Virsli...Bőzsöny Na várj csak, ez nem stimmel! A BNV-n mindenféle iparcikket is

kiállítanak.Tímár BNV. Boltban Nem Vásárolható...Bőzsöny Vegyünk egy másik rövidítést: BKV.Tímár Borzasztó Kevés Villamos...Bőzsöny Vigyázz, az autóbuszok is a BKV-hoz tartoznak!Tímár Persze. BKV: Birkózás, Közelharc, Verekedés...Bőzsöny Volt valaha a tömeges testedzésnek egy másik formája is, csak azt még

nem BKV-nak, hanem MHK-nak hívták. Ez minek volt a rövidítése?Tímár Megátalkodott Hízók Kocogjatok!Bőzsöny BMW. Mit jelent?Tímár Bagoly Mondja Verébnek...Bőzsöny És mibõl rövidítették azt, hogy SZOT?Tímár Szállóbeutalót Osztunk Télire...Bőzsöny És mibõl lett a maszek? A magánszektorból?Tímár Lehetséges, de ma már mást jelent.Bőzsöny Micsodát?Tímár Magasan adózó szánalomért esengõ Krõzus.Bőzsöny Hát a GELKA teljes neve?Tímár Gépeit Ellátni Lakására Kijövõ Alamizsnagyűjtõ.Bőzsöny FTC?Tímár Flóri, Te Cudar!Bőzsöny MTK?Tímár Most Tetszenek Kiesni!

Egyszóval, látja ugye, kedves közönség, ideje fölfrissíteni tudásunkat, melyik rövidítés mit jelent? De én másra is rájöttem ám! Tulajdonképpen minden szavunk rövidítés, és korántsem véletlen, hogy nyelvünkben valamely dolognak mi lett a neve? Ferikém, mondj egy szót, ami épp az eszedbe jut.

Bőzsöny Kabaré.Tímár Kabaré. Ez is rövidítés: kiadós adag bolondság a röhögés élesztésére.Bőzsöny Mi ennek a rövidítése: mini-alj?Tímár Az öltözéknek.Bőzsöny Jó, jó, de nem így értettem. Milyen szavak kezdõbetűibõl lett a mini-

alj?Tímár Manuszkák idenézzetek, itt a látnivaló jókora!Bőzsöny Ezek után azt mondd meg, minek a rövidítése a sztriptíz?Tímár Attól függ, mikor? Régebben, vagy most?Bőzsöny Nem mindegy?Tímár Hogy volna mindegy? Régebben azt jelentette: szemérmetlen

teremtések ruhátlanul illegetve põre testüket ídegeinket zilálják.

Most: szigorú tanácsi rendelet intézkedett pucér táncosnõk intimitásainak zárolásáról!Bőzsöny Kérdezhetek még?Tímár Azért vagyunk itt. De kérdezhetsz neveket is, mert hisz'

a nevek is, egytõl egyig, mind rövidítések.Bőzsöny Na várj. Kit is mondjak? Hofi.Tímár Hofi. Humoros Odisszeusz, focistáink iskoláztatója...Bőzsöny Mikes.Tímár Melyik? A levélíró Kelemen?Bőzsöny Nem. Az ötperc-író György. A humoristák néhai klubjának elnöke.Tímár Mindig ilyen klubelnökért sóhajtoztam...Bőzsöny Jó, jó, de minek a rövidítése?Tímár Most mondtam: Mindig ilyen klubelnökért sóhajtoztam.Bőzsöny A Kék fényes Szabó?Timár Született a bűnüldözési osztályon.Bőzsöny Minek a rövidítése az, hogy: Bécs?Tímár Búcsúzik édes csapatunk.Bőzsöny Te, idefigyelj! Én is rájöttem valamire. Megengeded, hogy elmondjam?Tímár Persze. Tessék.Bőzsöny Tudod, minek a rövidítése a Tímár? Ne fáradj, megmondom: Túlzás

ilyen marhaságokkal állni rivaldára!Timár És minek a rövidítése a Bõzsöny?Bőzsöny Nem tudom.Timár Basszushangú õsz zsivány öreganyáddal nyelvelj!...

Komlós János

A SZÓVIVÕ ÉS A KONFERANSZIÉ

Komlós János Kedves Hallgatóim, itt azt mondták, hogy én leszek ennek a szilveszteri kabaréműsornak a szóvivõje. Hát szeretném megmondani, sajnos, én ezt nem vállalom. Én nem akarok szóvivõ lenni. Na, nem azért, mintha szégyelném, hiszen voltak itt már dicsõ elõdjeim, ugye, önök emlékeznek is más szóvivõkre. Ön például kire emlékszik? Tessék?! Kire?

Férfi A Buga doktorra.Komlós A Buga, na, ugye, például. Mondom, hogy voltak itt dicsõ elõdök.

Tessék, Ön ott?...Nő Nagy Endre.Komlós

Igen, ő is szó... nem, ő konferanszié volt! Köszönöm szépen, nagyon jó tippet adott, majd elmondom, hogy mi a különbség a konferanszié és a szóvivõ között. Szóval, mondom Buga doktor például dicsõ elõdöm volt a szóvivésben. Valóban ragyogó teljesítményt produkált, másfél órán keresztül egyetlen „e" hangot se ájtett, és én azért is tisztelem és becsülöm, mert nekem mindig szent meggyõzõdésem, hogy ha a Buga doktorra hallgatok, akkor ihaj-csuhaj, sose halok meg, ha idõben fölkeresem a kezelõorvosomat. Nahát, aztán voltak itt egyéb dicsõ szóvivõk is. Itt volt például Czeitler Gabi ugye, rá nem tetszik emlékezni? Czeitler Gabi, aki az ő dús tapasztalatokban gazdag 8-10 éves életének minden bölcsességét beleadta a szóvivésbe. Aztán volt itt ugye, szóvivõ Õsz Ferenc, aki jóllehet a Táncdalfesztiválon tűnt fel, mégis jobb humora van, mit mondjak, mint Zalatnay Saroltának, ugye, aztán volt már szóvivõ Fehér Klára, – tudják ki Fehér Klára, a híres nagy utazó, aki egy évben többet utazik, mint a nagy magyar világjárók együttvéve, Körösi Csorna Sándor, vagy az OMEGA együttes, vagy mint Chrudinák Alajos. Szóval, nem szégyellem azt, hogy én szóvivõ legyek, de még sem akarok az lenni. Hogy miért nem? Mert nézzék, a konferanszié és a szóvivõ... – köszönöm ezt a Nagy Endre tippet – nem véletlen, hogy Nagy Endrét nem nevezték sohasem szóvivõnek. Miért? Mert a konferanszié, az mindig mond valamit. A szóvivõ: az mindig óvatos. Errõl eszembe jut az az alapvicc, amikor ketten zsugáznak, huszonegyest játszanak, jön a razzia, el akarják vinni õket, mire aszongyák, kérem, mi nem játszottunk tiltott játékot. Esküdjenek meg rá. Az egyik megesküszik. A másik nem. Na és maga? Azt mondja: – Én minek esküdjek? Hát lehet egyedül huszonegyezni?! Szóval, bizonyára megfigyelték, hogy a szóvivõk azok mindig óvatos optimizmusra intenek bennünket. -Tudják maguk, mi az az óvatos optimizmus? Mert én nem. Az óvatos optimizmus az, gondolom, pontosan ugyanaz, mint az óvatos pesszimizmus, nem? Hát, mi különbség van egy kiherélt bika, vagy egy nõiességétõl megfosztott tehén között? Szóval, én igenis, egyszerűen optimista vagyok, optimista leszek, és az is akarok lenni minden óvatosság nélkül és én azt hiszem, hogy ez az elmúlt év, ez fel is jogosít arra valamennyiünket, hogy optimisták legyünk. Csak tudják, mi a fura? És ez megint a szóvivõt juttatja eszembe. Vannak nálunk emberek, akik állandóan óvatoskodnak, folyton aggodalmaskodnak, szóval, vannak nálunk ilyen hivatásos aggódók az utóbbi idõben. Hogy nevezzem õket? Azt hiszem, most már szabad Adyt idéznem, a Petõfi-év az mindjárt elmúlik ugye, szóval, Ady azt mondaná rájuk, hogy „Góg és Demagóg fia vagyok". Na! Vannak ilyen hivatásos aggódók, akik hogyha az ember örül az életnek, örül annak, hogy azért vannak örömök is az életben, örül annak, hogy van valami fejlõdés az életünkben, akkor mindjárt ráfogják az emberre, hogy konformista. Itt van például ez a népességpolitikai határozat. Ez egy jó dolog, erre megint jött néhány ilyen huhogó, hogy azért ez nem

jó, ez nem oldja meg a dolgot, ez kevés. Hogyhogy kevés? A magyar kormány jelenleg ennyit tud tenni annak érdekében, hogy gyerekek legyenek. Hát a... hát a technológiát már csak ne tõlük várják!? Nem tudom megfigyelték-e, hogy a nyelvünk is ilyen óvatoskodó, ugye? Azelõtt, ha egy üzlet, vagy egy vállalat, vagy egy KTSZ becsapta az embert, vacak árut adott, vagy drágábban adta, mint ahogy szabad, akkor azt mondtuk, hogy ez csalás, ez disznóság! Ma mit mondunk? Csoportérdek. Igen, az embert az utóbbi idõben nem becsapják, hanem fölibénk helyezték a „csoportérdekeket."Aztán itt van például – nem tudom mikor hallottuk utoljára azt a szót, hogy: szerelem. Mi? Errõl mostanában nem beszélünk, ugye? Hanem azt mondjuk, hogy szexualitás, szexuális élet, ami azért nem teljesen ugyanaz, mint a szerelem?! Múltkor arra gondoltam, hogy Petõfi mostanában nem azt írná, hogy: „Szabadság, szerelem, e kettõ kell nekem", hanem: „a demokratizmus kiszélesítése, és egy megfelelõ szexuális partner, erre van igényem". Vagy például, most már nem azt mondjuk, hogy családi élet, hanem, hogy mondják ezt? Családtervezés. Hogy az ember most már azt mondja a feleségének, úgy becézi, hogy: „drága kicsi családtervezgetõm". Én mélységesen egyetértek azzal, hogy egy ilyen nagy szexuális felvilágosítási kampány indult nálunk a fiatalok körében – nem tudom, van-e erre még szükség, de mindegy –, jól van, világosítsák fel õket, de hát azért nem csak ebbõl a szempontból kéne felvilágosítani, azért az embernek nem csak egyetlen szerve van!Mert van, van például feje is. Ezzel valahogy az utóbbi idõben elég keveset foglalkozunk, nem csoda, hogy aztán vannak fiatalok, akik állandóan azon töprengenek, vajon hogyan kell ma forradalmárnak lenni? Én nem tudom. Egyet mondhatok: mindenesetre nem úgy kell forradalmárnak lenni, hogy ellenforradalmár leszek! Na most, azt se szeretem, hogy a szerelemrõl már az utóbbi idõben nem is a költõk dalolnak nálunk, hanem a telefondoktor beszél, vagy a tévében egy szemüveges, idõs doktor néni. Olyan hűvösen és olyan szárazon beszélnek róla, ne haragudjanak, megmondom õszintén, ha nekem annak idején így beszéltek volna errõl a dologról, én meg se próbáltam volna... Vagy például, szociográfusok, szociológusok, demográfusok arról beszélnek állandóan, hogy húsz év múlva mennyi utódunk lesz. Honnan tudják ilyen pontosan?! Nem tudom. Azért ezt nem lehet olyan pontosan kiszámítani, azért vannak itt meglepetések... – Biztos hallottak arról, hogy valahol egy hegyi faluban csodálatos dolog történt. Sokkal több gyerek született, mint bárhol a környéken. Megvizsgálták a demográfusok, egyéb tudósok, hogy mi ennek az oka, megvizsgálták a lakosokat, az ivóvíz összetételét, végül kiderült, mirõl van szó. Ezen a falun minden reggel négy órakor átrobog a nemzetközi gyors! Na most, ugye, ilyenkor az emberek felébrednek és mit lehet reggel... Na, vegyük tudomásul kérem, hogy a szerelem az nem teljesen azonos a gimnasztikával. A szerelem az nem is egyszerűen

csak sport, akkor sem, hogyha focistáink újabban a focipályán csókolódznak. Nem tudom megfigyelték-e, hogy az utóbbi idõben most már nem is gólra játsszák a focit, hanem puszira. Hogyha véletlenül úgy találják el a labdát, hogy bevánszorog a hálóba, olyan viharos csókolódzási jelenetek vannak a pályán, mint amilyet az ember a Tv-híradóban láthat, amikor a repülõtéren a diplomaták... Szóval, tudományoskodók vagyunk, vagy tudóskodók, óvatosak, aggályosak, aggodalmaskodók, – például nem tudom, megfigyelték-e, hogyan alakult az utóbbi idõben a magyar melléknévi fokozás. Azt mondjuk, hogy jó, jobb, egyike a legjobbaknak. Hát miért nem lehet azt mondani, hogy legjobb? Hallották önök mostanában például azt, hogy „a legjobb magyar író"? Ilyen nincsen. Csak majd ha meghalt, a nekrológban. Javaslom, hogy a nekrológot még írják meg akkor, amikor a legjobb magyar író él, akkor talán tovább fog élni.Ismétlem, én a magam részérõl nem óvatosan optimista, hanem egyszerűen optimista vagyok, már csak azért is, mert ebben az évben nagyon sok mindent tettünk egy csomó egészségtelen társadalmi jelenség megfékezésére, lelassítására.Jó, vannak itt még fura dolgok. Olvasták a múltkor? Van nálunk egy maszek, aki családi címereket gyárt., Hát ez óriási! Most kiderül, hogy nemcsak újgazdagok vannak nálunk, hanem újnemesek is. Vannak emberek, akik idáig mindig azon panaszkodtak, hogy megkülönböztetjük õket, most fogják magukat, elõkotorják a ládafiából a régi családi címert, felfedezik, hogy az édesanya kurta nemes volt... egyszerűen nem férnek a kutyabõrükbe!Ezek a dolgok nekem se tetszenek, de hát azért általában javult a helyzet. Mi a legfõbb bizonyíték erre? Ezek az aggodalmaskodók, ezek miért most morognak? Miért nem régebben? Mert most lehet morogni! Ugye, aggodalmaskodnak, hogy jól megyünk-e, erre kell-e menni, arra kell-e menni?Kérem szépen, szerintem kár azon meditálni, vagy panaszkodni, vagy huhogni, hogy gyorsabban kellene-e mennünk, vagy lassabban kell-e mennünk. Nem az a jó vezetõ, aki gyorsan megy, vagy lassan megy. Ki a jó vezetõ? Aki az útviszonyoknak megfelelõen vezet. Én azt hiszem, hogy nálunk ma már vannak ilyen vezetõk...

1974

Paizs Gábor

SALYTÓHIBÁK

Salytóhiba nélkül nincs salytó. Elírásokból, figyelmetlen tördelésbõl, még figyelmetlenebb szerkesztõi olvasásból, olvasási vakságból néha értékesebb gyöngyszemek születnek, mint az egész cikk, riport vagy novella.

Az írásra nem, de a benne levõ hibára évtizedek után is emlékszik a szakma. Mítoszok, legendák születnek, hol, mikor jelent meg a fölülmúlhatatlanul mulatságos salytóhiba. Van, ma is él egy, amelyik bejárta már az országot, minden újságíró meséli, de eredetérõl nem tud senki biztosat. Megjelent Gyõrben, Kecskeméten, Kalocsán, Félegyházán és minden szerkesztõségben.

A kalocsai hetivásáron elszabadultak a bikák, – így szól a régi mese. Nagy riadalom támadt a vásározók között. Másnap megírta a lap:

. ..óriási pánik a piacon. Eddig rendben is lett volna, de a pánik salytóhibával jelent meg. Fölcserélték a pánikot.

Néhány éve egy salytófórumon támadt az ötlet: érdemes és talán értelmes volna megörökíteni néhány speciális tévedést. A fórumon, ahol több kollégámmal ültem a pódiumon, az olvasók kérdéseire próbáltunk válaszolni. Az egyik olvasó elõvette az Esti Hírlapot és fölolvasta a lap egyik, elsõ oldalon megjelent hírét:

„Madridban egy területi bíróság négytõl hat hónapig terjedõ pénzbüntetésre ítélt tüntetõ fiatalokat".

Kérdés: van-e OTP Madridban?Hány százalékos a hat hónapig terjedõ pénzbüntetés?Leülhetik-e részletekben?A hír valóban így jelent meg, mert egy sor beszakadt, elveszett, így kimaradt a

„börtönbüntetésre, illetve..." szöveg. A kérdezõ okkal cikizett, a hallgatóság jót mulatott – rajtam.

S hogy mit válaszoltam?– Ilyenkor tessék a sorok között olvasni!Több kérdés nem volt.És az ötlethez aznap este még egy mondatot kaptam a Kossuth rádiótól. A huszonkét

órás hírek után hangzott el a szokásos figyelmeztetés:„Kedves hallgatóink! Tíz óra elmúlt, kérjük, halkítsák le készülékeiket, gondoljanak

azokra, akikre már pihenni tértek!"Miként beszámolóinkat általában a nemzetközi élet elemzésével kezdjük, a külpolitika

legyen salytóhibáink belépõje is. Most már – éppen a salytóhiba jóvoltából – tudjuk, hogy

.....Franciaországban bekövetkezett az elõre megjósolt részeges kormányválság..."

Hozzánk közelebb viszont.. .aláírták a két ország árucserge forgalmáról szóló egyezményt, majd döntöttek a két nagykövet felállításáról... mindezt annak tudatában, hogy ...a béke ügye attól függ... megegyezik-e a két nagy halom...

Viszont: ...a Közös Piac miniszterei nem tudtak dönteni arról, hogy neveljék-e a szocialista országoknak adott hitelek kamatát... ezután a szigetek visszacsapolásával foglalkoztak...

Ám a kultúra is bevonult a salytóhibákba. Egyik lapunk rendõrségi tudósítója kemény szavakkal ostorozta... az alkotóktól bűzös társaságot. ..

Az a régi hír is idekívánkozik, amelyik arról tájékoztatja az olvasót, hogy .. .január elsejétõl kétszáz szerelmi szükségmunkást alkalmaz a fõváros... (Micsoda igények!) Régen volt, de szép volt, fiúk! Ezt a kultúrigényt elégítette ki a Magyar Rádiónak az a programja, amelyben.....a bérmai rádió szórakoztató zenekarja látszott... Közjegyzõk száma tizennégy, zongorkán elõadta a szerzõ".

Majd rövid ismertetõ a darab tartalmából:.....Elvira fájdalmában eszét vesztve ömlik össze!"A szép hangú bemondónõ tovább kommentálja az eseményeket:.....közben lassú léptekkel megjelenik a parancsnok, maga elõtt tartva a hóhér

fatökét..." Isten bizony nem tudom, mi lehetett az, amit maga elõtt tartott a parancsnok?!A krimi salytóhibásan azonban gyakran megszelídül, így: „K. L. huszonnégy éves

segédmunkást a bíróság hétvégi börtönbüntetésre ítélte..." Csoda, hogy elkényelmesedett odabenn? És mit csinált a furfangos betörõ? – Madzagot kötött a farkára!

Más, de kultúra, irodalom:.....Miska bácsi kilépett a pitvarajtón, nagyot sercintett és azt mondta, no. Dühösen visszament a szobába, csakazértsem gyújtott villanyt. Ugyanis a villany még nem volt bevezetve..."

A Kossuth Kiadó újból megjelentette a Kommunista Kiáltványt. És hogyan jelent meg róla a hír? így: „Új kiadásban a kecskeméti kiáltvány!"

Sebaj, Grósz Karcsi, nyomják már a miskolcit is!Az idõjárás természetesen nemcsak a szív, az érrendszer működését zavarja, hanem az

agyat, a nyelvet is. Egy gusztusos bakisorozat a rádióból:„A levegõ nedves, többfelé kedd van. Az ország egyes részein az égbolt erõsen

csökken, esik az idõ, másutt kevesebb esõ, felhõ nélkül. Az esti hõmérséklet tizenkilenc forint körül lesz. Hétfõ estig felvonulások várhatók, futó esernyõkkel..."

És mit tesz ilyenkor egy kockázatot vállaló mezõgazdasági üzem?„A termelõszövetkezet a saját szakállára kénytelen öntözni"... És Pesten?

.....szirénázva robogtak a létrás autók: nagy szűz tört ki a Dohány utcában!"A sport nemcsak meglepetéseket, különleges bakikat is ad. A riportereknek......a második félidõ tizenharmadik percében Burcsa befejelte a Videoton vezetõ gólját.

Ezzel a Videoton-Vasas Izzó mérkõzés eredménye: null-null..." Ha gól, legyen kövér... Méteren áll... áll... áll... még mindig áll... Úgy látszik kivár. Leskelõdik. Elõrecsosszan, megáll... Támad, szúr: gól, góóól!... Mindegy, gyõz Bóbis!" Ezután a bíró sípja helyett hármat a levegõbe fújt...

De maradjunk még itthon, a Magyar Rádióban......megemlékeztek Gellért püspök ezredik születésének évfordulójáról, majd az esztergomi Bazilikjában Casaroli államtitkár tartotta meg az ünnepi mesét".

Kedves hallgatóink, reggeli krónikánkat hullatták!

Farkasházy Tivadar

ISMERD MEG HAZÁNKAT!

Előadta – Horváth Tivadar

Hegyeshalom.Hármashalom. Kettõskereszt. Fakereszt. Vaskereszt.Geldvekszel. Autóbán. Tabán. Bánk bán.Vízibusz. IBUSZ.Hotel. Motel. Fotel.Szenyor. Miszter. Möszijõ. Bitte. Danke.Plattenzé. Aranypart. Ezüstpart. Holdfény. Nádsuhogás. Szúnyogcsípés. Komp. Apátság. Anna-bál. Miami. Boston. Csikágó. Aranyalma. Alma.Becsali. Baricska. Piroska. Csárda. Csehó. Patina. Patika. Szürkebarát. Tokaji. Bikavér. Csigavér.Herendi. Zsolnay. Kalocsa. Matyó. Gatya. Kazár. Butik. Lajbi. Rokolya. Pántlika. Fokos. Kulacs. Kolomp. Mozsár. Csobolyó. Népiség. Régiség.Csárdáskirálynõ. Inter. Gundel. Zserbó. Roccsild. Konzumturiszt. Linzer. Sanyo. Filipsz. Cseszterfild. Neszkafé. Bazilika. Citadella. Halászbástya. Pilvax. Klimax. Kokott. Kotlett. Halászlé. Gulyás. Paprika. Só. Maximsó. Mulensó. Trisó. Lokál. Sakál. Sztrip. Egy. Kettõ. Slussz. Lepel. Porlepel. Csepel. Gála. Kuvert. Kevert. Levert.Műcsarnok. Képcsarnok. Divatcsarnok. Nagycsarnok.Fakanál. Fateknõ. Fatányér. Szuvenír. Anziksz. Skanzen.Török. Tatár. Labanc. Trabant. Hortobágy. Délibáb. Rónaság. Semmiség. Kilenclyuk. Gémeskút. Szilajménes. Szürkegulya. Vezérürü. Terelõpuli. Rackavacka. Kanász. Juhász. Csordás. Csikós. Árvalányhaj. Kankalin. Rigó. Vonó. Casco. Szoboszló. Harkány. Hévíz. Isiász. Reuma. Zsába. Köszvény. Csúz. Lumbago. Pitymallat. Fõvadász. Lesipuskás. Kocsis. Czibor. Betyár. Róka. Menyét. Hiúz. Ürge. Fürge. Zerge. Kerge. Szarvas. Bumm! Csütörtök! Bumm! Agancs. Lencse. Mercédesz. Trófea.Adták.Kapták.Hapták.

Szilágyi György

DIVATBEMUTATÓ

Előadta – Bárdy György

Kedves hallgatóim!Néhány nappal ezelõtt egy festõi szépségű magyar falucskában, a gyógyfürdõjérõl és

rakétakilövõ-helyérõl nevezetes Nagyedényben, Kisedény mellett, került sor az elsõ idei nagyszabású divatbemutatóra.

A divatparádét a nagyedényi kisbíró szõlõjében tõkeerõs környezetben rendezték meg, ahol tavaly az egész termést és az agronómust elvitte a filoxéra.

A puccos cuccok mellett ezúttal helyet kaptak plebejus ihletésű ancúgok, göncök, gúnyák, cicomák, firlefáncok és vitézkötéses überciherek is.

Nagy tetszést keltett Bernáthegyi Boriska szalonjának újdonsága, a sparherd kosztüm, boleróval. Hátul teljesen nyitott kockás konyharuha, elöl a sparherd, és közben szól a boleró.

De nemcsak a nõk, a férfiak is megtalálták a magukét. A Vörös Denevér Ruhagyár slágere a frottírtörülközõbõl készült slicc nélküli férfinadrág, a nagyedényi férfiaknak a kisedényt juttatta az eszükbe. A nadrág egyetlen hátránya, hogy nincs elõnye. Az Ordenáré Ruhaház manökenje, Oltári Baba, a végvárak puskaporos levegõjét felidézõ bástyakosztümben lépett a zsűri elé. A kosztüm pliszírozott lõrésein keresztül a közönség betekintést nyerhetett a magyar történelem legizgalmasabb részletébe. Amikor pedig egy lezser mozdulattal a felvonóhidat is leeresztette, a jelenlévõ vitézek közül többen meg akarták rohamozni a bástyát. Most pedig röviden ismertetem a nagyedényi divatbemutató nõi és férfifehérnemű újdonságait:

Nõi hálóingek: tűzálló hálóing. Vízálló hálóing. Felfújható hálóing. Légó hálóing. Lógó hálóing. Hálóing kémlelõnyílással. Vakablakkal. Periszkóppal és horoszkóppal. Hálóing wertheimzárral. Sperhaknival és riasztóberendezéssel. Szirénázó hálóing, ketyegõ hálóing, brekegõ hálóing, kotkodácsoló hálóing.

Nõs férfiaknak: jégeralsónadrág rejtett gombolással. Annyira el van rejtve, hogy mire megtalálja, agglegény lesz belõle. Romantikus férfiaknak: malaclopó viaszosvászonból. Olyan, mint Gogol köpenye, de ezt nem lopja el senki.

Molett nõknek: pruszlik dirndlivel és uborkasalátával.Izmos férfiaknak: pattanásig feszülõ posztónadrág, ecetes borogatással.Szoknyák: rakottszoknya, töltött szoknya, metélt szoknya, bokorugró szoknya,

árokugrószoknya. Erõsebb nõknek: harangszoknya harangozóval. Erõtlen nõknek: palackszoknya dugóhúzóval.

Gallérok: Napóleon-gallér, Ferenc József-gallér, Stuart Mária-gallér, Ronyecz Mária-gallér.

Férfinadrágok: szivarnadrág füstszűrõvel. Makaróninadrág reszelt sajttal. Tévénadrág adapterrel. Rendõrnadrág URH-adóval, vevõ nélkül. Guminadrág biciklipumpával. Bundanadrág molyirtóval. Tinédzsereknek: atlétatrikó népszerű személyiségek fényképeivel. Fiúknak Sophia Loren, Kessler-nõvérek és Leonardo da Vinci.

Lányoknak ugyanez harisnyanadrágon, Ben Quick, Marlon Brando és Sólyom a Sasfészekben. Különleges méretű harisnyanadrágon Rocco és fivérei, vagy a Karamazov testvérek.

A divatbemutató nagydíját egy budapesti házivarrónõ Szomjas Nikkeifinger Izabella kreációja, a Habcsók-ruha nyerte el. A csupa hab, csupa cukor ruhácskát, az ennivalóan édes gazellatermetű manöken: Buldózer Melitta mutatta be, akit olyan forrón ünnepeltek, hogy teljesen elolvadt és úgy odaragadt a dobogóhoz, hogy a zsűri alig tudta levakarni.

A nagydíjas Habcsók-ruha nem luxuscikk, kisjövedelmű nõk is könnyen elkészíthetik házilag. Nem kell hozzá más, mint nyolc tojásfehérje, 45 deka porcukor és 10 deka darált dió. Dundusok csinálhatják 15 tojásból...

A jól sikerült divatbemutató ajándékozással ért véget. A zsűri elnöke a felzaklatott közönségtõl olyan magyaros ruhát kapott, hogy amíg él, nem felejti el!

Mikes György-Somogyi Pál

KETTESBEN

Mikes György Kedves hallgatóim, tisztelt közönség!Egész évben arra vártunk, hogy Szilágyi János, a kitűnõ riporter meghív minket is, vagy legalábbis egyikünket, a népszerű Kettesben című műsorába, de hiába... Ezért úgy határoztunk, hogy nem várunk Szilágyira, tudunk mi is kettesben lenni nélküle is, mert ha jól számolom, ketten vagyunk.

Somogyi Pál Na, várj csak, ne döntsünk elhamarkodottan. Mi lenne, ha két város lennénk például? Vetélkednénk egymással.

Mikes Tetszetõs ötlet. Én leszek mondjuk Inárcskakucs.Somogyi Tudod, hogy én mi lennék szívesen? Székesfehérvár.Mikes Miért?Somogyi Mert azt régen Alba Regiának hívták, míg engem Sonnensteinnek.Mikes Nem lehetnék én mondjuk egy külföldi város?Somogyi Lehetsz.Mikes Mondjuk az itáliai Velence?

Somogyi Miért?Mikes Akkor ugyanis az egész világ összefogna a megmentésemért.Somogyi Na jó. Te legyél, ami akarsz, egy biztos, én Zalaegerszeg nem akarok

lenni.Mikes Miért?Somogyi Mert most ettem meg egy doboz szardíniát és nem szeretném, ha

feltörne belõlem az olaj.Mikes Legyünk inkább Kettesben műsor. Nekem az jobban tetszik.Somogyi Na jó. De melyikünk lesz a riporter?Mikes Egyszer én, egyszer te.Somogyi Jó.Mikes Elõször én kérdezek tõled valami kínosat, aztán te felelsz rá valami

kínosat. Benne vagy?Somogyi Egy feltétellel, kérlek, ha önözõdni fogunk. A Kettesben című

műsorban ugyanis mindenki önözi egymást.Mikes Rendben van, önözzunk. Szilágyi János nemrégiben megkérdezte

Tolnay Kláritól – talán hallották –, milyen szerepet játszottak életében a férfiak...Somogyi Atyaúristen, csak nem ezt akarja megkérdezni Ön is tõlem?!Mikes Nem. Öntõl én azt szeretném megkérdezni, milyen szerepet játszottak

életében a nõk?Somogyi Ilyesmit nem illik kérdezni.Mikes Ne tanítson engem illemre, nagyon kérem. Én mindig tudom, mi a

helyes. A napokban voltam egy temetésen, s amikor megszólalt a zene, egyedül én voltam az, aki felkérte táncolni az özvegyet.Somogyi De most én kérdezek öntõl, kedves Mikes György. Mondja, milyen

szerepet játszottak az ön életében a nõk?Mikes Õszinte leszek. A feleségem nagyon szigorú, ha késõn

megyek haza...Somogyi ... összeszidja...Mikes Nem. Megeszi a vacsorámat.Somogyi Apropó, vacsora. Olvasta, hogyan hasznosítják a balatonalmádi Aurora

Szállodát? Naponta 30 ezer szilvásgombócot csinálnak itt a Mirelitnek.Mikes Szállodában?Somogyi Igen, a szállodában. Nyáron szálloda, télen gombócgyár.Mikes Jó kis trükk. Holnap bemegyek a Gellért Szállóba egy kis nõvel...Somogyi És mit akar ott csinálni?Mikes Lekváros derelyét.Somogyi Engedjen meg néhány villámkérdést. Ki önnek a példaképe?Mikes Stirlitz.Somogyi És miért éppen ő?Mikes Ennél vakmerõbb emberrel még nem találkoztam. Ha megfigyelte,

cirill betűs orosz nyelvű leveleket írt Himmlernek...Somogyi Mondja, volt már ön is életveszélyben?Mikes Voltam. Apám fiatal korában elhatározta, hogy agglegény marad!

Somogyi Végh Antal könyvében ön név szerint is szerepel Hofi Gézával együtt és önnek azt ajánlja az író, ne nagyon járjon ki a meccsre, mert a

focisták haragszanak önökre, így van?Mikes Igen. Már idõtlen idõk óta nem voltam meccsen, de nemcsak én nem

megyek, mások sem. Nemrégiben hallottam, hogy egy szurkoló felhívta a kedvenc csapata klubját és megkérdezte:

– Tessék mondani, mikor kezdõdik a meccs?Mire a klub vezetõje:– Hajlandók vagyunk rugalmasan kezelni az ügyet. Mikorra tudna kiérni?...De most én kérdezek öntõl, kedves Somogyi Pál.Ki a példaképe?

Somogyi Karinthy Frigyes. Õ is mindig leette a zakóját.Mikes Mire emlékszik vissza az életébõl a legszívesebben?Somogyi A fogaimra.Mikes Azért nem is mosolyog! Múltkoriban nagyon furcsa helyzetben láttam.

Egy étteremmel szemközti járdán üldögélt és vacsorázott. A pincér oda vitte át az ételt az étterembõl. Jól láttam? Somogyi Pontosan így volt.Mikes És miért?Somogyi A fogorvos ugyanis egy tömést tett aznap a fogamba és azt tanácsolta:

néhány óra hosszat a másik oldalon egyek.Mikes Az ön válaszai igen logikusak. Tud ön álmodozni is?Somogyi Már hogyne tudnék. Álmomban például gyönyörű nõket látok, akiknek

hátul van a mellük...! Mikes Az bizony elég kellemetlen lehet.Somogyi Nem is olyan kellemetlen. Tánc közben egész kellemes.

Feltennék most egy kényes kérdést. Mikes Tessék.Somogyi Szokott ön inni?Mikes Fõleg tejet. Nemrégiben minden újságban benne volt, hogy „egy pohár

tej, egyenlõ tiszta fej". Gondoltam, kipróbálom.Somogyi No és, hogyan hatott?Mikes Ahogy az újságban volt. Úgy vágott tõle az agyam, mint a beretva. Még

beszédet is tartott. Somogyi Igazán? És mit mondott?Mikes Gö-gö-gö... bö-bö-bö...Somogyi Ezt mondta?!Mikes Igen. Csecsemõtejet ittam. Kérdezhetek most én is?Somogyi Parancsoljon.Mikes Helyesli a szexuális felvilágosítást? Szükség van rá?Somogyi Feltétlenül. Nincs mindenki felvilágosulva. Nekem van egy

szomszédom, 20 éves, okos, egyetemista lány, egy este mégis bekopogtatott hozzám, hogy világosítsam fel, mert másnap lesz a

nászútja.Mikes És mit nem tudott?

Somogyi Hogy mikor indul a debreceni gyors.Mikes Egy kérdés a divatról. Mit szól az emeletes cipõkhöz?Somogyi Ez divat?Mikes Uhum.Somogyi Az elõbb a Rádió elõtt láttam egy lányt, ilyen emeletes cipõben és én

még sajnáltam szegénykét...Mikes Miért?Somogyi Azt hittem, hogy mind a két lába rövidebb. De menjünk tovább. Az

újságokból sok mindent megtud az ember. Talán ön is olvasta, hogy az orvosok szívesen mennének vidékre – úgy nyilatkoztak –, ha

biztosítanák nekik a visszatérés lehetõségét.Mikes És meddig akarnak vidéken maradni?Somogyi Amíg befut a pesti gyors. Azt is olvastam, hogy Tolna nagyközségben

egy nyugdíjas hajóács, bizonyos Paraggya Vencel, múzeumot rendezett be azokból a pipákból, amelyeket a Dunából fogott ki.Mikes Ez elképzelhetõ. Egyszer én is találtam egy pipát a Dunában.Somogyi És megkaparintotta?Mikes Nem tudtam kihúzni. Egy pasas nagyon szorította a fogai között...Somogyi Kedves Mikes, az ön kerületében már bevezették a háromperces

telefonbeszélgetést?Mikes Igen. Már vettem is a feleségemnek egy háromperces homokórát és

valahányszor elkezd beszélni, feltűnõen leteszem eléje. Látná, milyen dühös!Somogyi Dühös? Hiszen ezt másutt is így csinálják.Mikes Az lehet. De nekem még nincs telefonom.Somogyi Feltehetek egy újabb kérdést? Kit tart ma Magyarország legudvariasabb

emberének?Mikes Vértessy Sándort.Somogyi Miért pont õt?Mikes A Kék fény ötvenedik jubileumi adásán így beszélt egy gyilkos nõvel:

– a szöveg nem fontos, de nagyjából stimmel. Kedves asszonyom elnézést, hogy bejelentés nélkül törtem be cellájába, de szeretném megkérdezni öntõl, ha szabad, ha nem zsenánt önnek, hogyan is

volt, amikor – pardon, a durva kifejezésért – amikor meg tetszett gyilkolni valakit. Kézit csékolom, kisztihand.

Még egy indiszkrét kérdést szeretnék föltenni..Somogyi Igen?Mikes Hogyan él a feleségével? Eljár vele szórakozni?Somogyi Nagyon ritkán. Öt év után most elõször, a múlt héten mozdultam ki

hazulról.Mikes Színház, mozi?Somogyi Egyik se. Tűz ütött ki a lakásunkban.Mikes Ön közismerten szereti a kutyákat. Véleménye szerint miért kell

luxusadót fizetni, épp a korcskutyák után?Somogyi Talán azért, mert a korcs kutya mamája, megengedte magának azt a

luxust, hogy ne nézzen hátra.

Mikes Mi a kedvenc hobbyja?Somogyi Szeretek barkácsolni. Jelenleg például melegpadlót készítek a

lakásomban.Mikes És ezt hogy csinálja?Somogyi Szóltam az alattam levõ lakónak, hogy fűtsön erõsebben.Mikes Jövõ évben – mint tudja ön is – jobban kell takarékoskodnunk. Ön

hogyan tervezi ezt?Somogyi Én már megtettem a lépéseket. Bementem a fõnökömhöz és szóltam,

hogy emelje fel a fizetésemetlMikes Mi köze ennek a takarékossághoz?Somogyi Több pénzbõl jobban lehet takarékoskodni.Mikes Na jó, hát akkor köszönöm a beszélgetést, kedves Somogyi Pál.Somogyi Én is köszönöm önnek, Mikes György, hogy elfogadta a

meghívásunkat a Kettesben című műsorunkba. Van valami kívánságunk?

Mikes Igen. Szeretnék ismét tegezõdni önnel.Somogyi Úgy gondolom, semmi akadálya: szervusz!Mikes Szervusz, a viszontlátásra!Somogyi Viszontlátásra!

Putypurutty

CSIZMADIA ISTVÁN meséje

(Elhangzott a RKSZ folklór-mellékletében, a Trufában.)

Valamikor régen megnõsült egy fiatal, de jó gazda. Elvette feleségét, akit Mariskának hittak. No de, a fiatalember nem nagyon szeretett a földműves munkával foglalkozni, jobban szeretett inkább huszonegyre kártyázni, vagy iszonkázni a kocsmába. Hogy õneki az állatokkal ne legyen olyan nagy baja, fogadott egy cselédlegényt, egy cselédfiút. Annyira ment, annyira, hogy a menyecske csak fõzött addig, amíg a menyasszonytánc pénzbõl tartott, mikor fogytán van, azt mondja:

– Ember, adjál pénzt, mert nem tudok fõzni, nincs mibõl!Adott neki egy krajcárt, valamikor így hívták a kétfillérest, hogy krajcár...– Itt van egy krajcár, vegyél belõle egy véka búzát, azt õröld is meg, és akkor tudsz

mibõl sütni, meg fõzni, mer ha nem, akkor a bõröddel fizetsz érte!Hát, a Mariska, ugye, elsírta magát, hát hol vegyen egy krajcárért búzát? Kitűl,

honnan? Ment bánatában, hogy valahogy majd lesz vele, elmegy világnak, viszi a krajcárt. Ment siratva. Összetalálkozik a tisztelendõ úrral.

– Ejnye Mariskám, na, hova ilyen nagy sírdogálva? Hova mégy? – Tisztelendõ úrnak tán meg se mondom...!

– Na, csak mondjad, Mariskám.– Ideadott az uram egy krajcárt, hogy vegyek rajta egy véka búzát, meg õröljem is

meg, ha nem, akkor a bõrömmel fizetek érte. Mert nincs mód.– Jó Mariskám, azér ne sírja. Gyere el hozzám, majd én adok neked egy véka búzát.

Befogunk a kocsiba, el is viszik a malomba, meg is õrlik, haza is viszik neked a véka búza lisztet. Majd oszt' elintézzük. Jó?

Elment a Mariska, el is vitte a zsákot, a tisztelendõ befogatott, elvitték a malomba a véka búzát, megõrölték, el is vitték Mariskának a lakására. Majd ment Mariska a tisztelendõúrnak megköszönnyi.

– Nagyon szépen köszönöm.– No, jól van, Mariskám, így is meg kell köszönnyi, de arról volt szó, hogy majd

elintézzük azt másképp...!– No de hogy, tisztelendõ úr, hogy gondolja?– Idefigyelj – aszongya. – Tudod-e, hogy Dobrándba hol van nekem a búzám?– Tudom, tisztelendõ úr.

Ez még aratás elõtt volt.– Ott – aszongya – tudnánk találkozni, ekkor és ekkor, estefelé. Ott elintézzük...– Jól van, tisztelendõ úr. Hogy jövünk össze?– Majd én elõbb elmegyek, mint te Mariskám, kimegyek a búzának a felsõ végére. Te

meg az alsó végén késõbb jössz. Megvárod azt a hangot, amíg én azt mondom, mint a fürjecske mondja, hogy: „Bevev", akkor te mondod, mind a fürj mondja: hogy „puttypurutty!" Így a hangra majd összekerülünk...

– Jól van, tisztelendõ úr, rendbe van.Megy a Mariska hazafelé, azér el volt szomorodva, törte magát, hát hogy tudom én ezt

elintézni? Ilyesmivel még nem foglalkozott, még olyan volt. Találkozott a káplány úrral.– Mariskám, hol jársz?– Hát káplány úr, megmondom õszintén, úgy ahogy van, adott az uram egy krajcárt,

hogy vegyek egy véka búzát, õröljem is meg, mer másképp...– Ej Mariska, tedd el a krajcárt, adok én neked egy véka búzát, majd oszt akkor

tanákozunk valahol...– Jól van.Elviszi Mariska a zsákot, bele a véka búzát, elvitette a káplány is a malomba,

megõrölték, már két véka búzája volt, meg lisztje is Mariskának. A krajcár is még meg volt, mert a káplány is visszaadta neki a krajcárt.

Mariska elment a káplány úrhoz, megköszönni a jóságot.– Jól van Mariskám, de most már meg is beszéljük, hogy hol találkozunk, a véka

búzáér.– Jól van, káplány úr, tanájunk ki valamit.– Mariskám, te hogy gondolod, hol vóna a legjobb tanákozni?– Hát káplány úr, az én elgondolásom szerint – aszongya – a Dobránszky tisztelendõ

úr búzájában.– Jó Mariskám, rendben, de hogy oldanánk meg?!– Majd én elõbb elmegyek, mint a káplány úr. Én felmegyek a felsõ végére a búzának.

Káplány úr késõbb gyön, és várja meg, míg én mondom, mint a fürjecske, hogy „beveb". A káplány úr azután mondja, hogy: „putypurutty". Így a hangra azt szépen összekerülünk! Meg volt beszélve, hogy mellik este.

Aztán megy a tisztelendõ úr délután ki a búzának a felsõ végibe, elhelyezkedik, káplány úr is tudja, hogy õneki is kell menni a búzának az alsó végire. Mariska meg örvend otthon, röhög.

A tisztelendõ úr a felsõ végin vár valamit, káplány úr meg az alsó végén. Sokára jut a tisztelendõ úr eszibe, hogy õneki kell elõbb szólni, hogy: bevev. Öregesen a tisztelendõ úr beleköhent:

– Bevev!Káplány úr az alsó végirõl:– Putypurutty!Megindulnak, haladnak összefelé. A hangra, hogy bevev, putypurutty... Mikor

összeérnek, aszongya a tisztelendõ úr a káplány úrnak:– Káplány úr, maga mit keres itt?– Én ugyanazt, amit a tisztelendõ úr.– Jó, egye meg a fene, akkor gyerünk haza!

Tímár György

NEHÉZ NYELV A MAGYAR!

Előadta – Brachfeld Siegfried és a szerzõ

Tímár György Kedves közönség!Rengeteg turista jár mostanában nálunk. A legtöbbjük, mint a statisztikából kitetszik, német. Én is összebarátkoztam egy bécsi fiatalemberrel, Hansszal, aki szerelmes hazánkba s mindenáron meg akar tanulni magyarul. Már egészen jól beszél, de hát itt-ott azért – hogy úgy mondjam – nehézségekbe ütközik. Mert hát hiába, nehéz nyelv a magyar!Az egyik beszélgetésünkön jelen volt Brachfeld Siegfried barátom, és remekül mulatott a fiatalember kérdésein. Körülbelül úgy, ahogy huszon-egynehány éve én mulattam volna az övéin.Sajnos, Hans hazautazott már Bécsbe, nagy kár, mert szerettem volna önök elõtt megismételni ezt az épületes párbeszédet...

Brachfeld Siegfried(be) Semmi baj, Gyurikám! Itt vagyok én! Én is ott voltam, és szóról szóra emlékszem az egészre.

Tímár És el is vállalnád ma estére Hans szerepét?Brachfeld Nagyon szívesen.

Tímár Pompás. Akkor most tégy úgy, mintha te lennél az én Hans barátom.Brachfeld Te pedig tégy úgy, mintha úgy értenél a magyar nyelvhez, mint Grétsy

László.Tímár Kedves vagy. Helyes, kezdhetjük. Szóról szóra, ahogy történt. Tehát,

Hans odajött hozzám...Brachfeld Mondd, Gyurikám, mi a különbség a „jár" és a „megy" között?

Mondjuk: jár az utcán, vagy megy az utcán?Tímár Semmi az égvilágon.Brachfeld Jó, mert nem akarok zöldségeket beszélni! Tegnapelõtt ugyanis láttam

egy hastáncosnõt, akinek egy egész zeneszám alatt folyton ment a hasa...

Tímár Talán „járt" a hasa?Brachfeld Szóval, mégis van különbség?Tímár Hát... árnyalatnyi.Brachfeld És a pénz, amiért megdolgozunk, az jár, vagy megy?Tímár Az jár – többnyire. Nálam inkább megy...Brachfeld És mi a különbség a „tenni", meg a „rakni" között?Tímár Semmi az égvilágon.Brachfeld Jó, mert nem akarok zöldségeket beszélni! Tegnap ugyanis találkoztam

egy ismerõsömmel, aki nem a feleségével sétált a teszedõparton...Tímár Hol?!Brachfeld A teszedõparton.Tímár Talán „rakodóparton"?Brachfeld Tehát mégse mindegy... Na, szóval, az illetõ nagyon zavarba jött, és

úgy rakott, mintha nem venne észre...Tímár Úgy „tett..."Brachfeld A ti nyelvetekben valóban csak egy nagy tevés kivétel van!Tímár Egy nagy „rakás"!Brachfeld Elég az hozzá, hogy az illetõt otthagytam a rakás színhelyén...Tímár A „tett" színhelyén.Brachfeld Miért, van valami különbség?Tímár Hát... árnyalatnyi.Brachfeld És mi a különbség a „függeszteni", meg az „akasztani" között?Tímár Semmi az égvilágon.Brachfeld Jó, mert nem akarok zöldségeket beszélni! A minap ugyanis itt

Magyarországon, csempészésen értek egy öreg sofõrt; olvastam, hogy valami büntetést is kapott, de aztán a korára való tekintettel próbaidõre felakasztották.Tímár „Felfüggesztették"?Brachfeld Miért, mégis van...?Tímár Árnyalatnyi.Brachfeld És mi a különbség az „adni", meg a „nyújtani" között?Tímár Semmi az égvilágon.Brachfeld Jó, mert nem akarok zöldségeket beszélni! Ugyanis a napokban

hallgattam egy lenyújtóállomást...Tímár Talán „leadót"...

Brachfeld Szóval, mégis...Tímár ... árnyalatnyi...Brachfeld Elég az hozzá, hogy ez az állomás elmondta, hogyan kell tornászni az

adón, hogy mindig jó kondícióban legyünk.Tímár Ezt a maszekoknak mondta?Brachfeld Miért mondta volna a maszekoknak?Tímár Igaz, nekik nem kell tanács, anélkül is egészen jól eltornásznak az

adón... A kondíciójuk se rossz...Brachfeld De hát itt tornáról volt szó?Tímár A tornászok nem az adón tornásznak, hanem „nyújtón".Brachfeld Egyszóval mégis...Tímár Árnyalatnyi.Brachfeld És mi a különbség a „húzni", meg a „vonni" között?Tímár Semmi az égvilágon.Brachfeld Jó, mert nem akarok...Tímár Tudom, nem akarsz zöldségeket beszélni.Brachfeld Úgy van. Honnan tudod?Tímár Kitaláltam.Brachfeld Szóval a huzaton, amelyen Bécsbõl jöttem, nagy volt a vonat.Tímár Talán a vonaton volt nagy a huzat?Brachfeld Egyszóval...Tímár Árnyalatnyi!Brachfeld Akkor az lesz a legjobb, ha lehúzom a tanulságot!Tímár „Levonom".Brachfeld Ide figyelj, én rögtön bevonok neked egyet!Tímár „Behúzok."Brachfeld Nahát, ez hallatlan! És még azt mered mondani, hogy nincs különbség!

Ki ismeri itt ki magát? Mondd csak: azt, amibe a párnát csomagoljuk, az vonat?Tímár Az „huzat".Brachfeld És amivel hegedülnek, az a húzó?Tímár Az a „vonó".Brachfeld És elvonják vele a nótánkat.Tímár Nem, „elhúzzák".Brachfeld Légy szíves, adj nekem egy Seduxent.Tímár Parancsolj.Brachfeld Na, megpróbálok erõt venni magamon. Kezdhetjük a második járatot.Tímár „Menetet". Járata a villamosnak van.Brachfeld És arra járatjeggyel kell fölszállni?Tímár Nem, menetjeggyel.Brachfeld Mert, ha nem, akkor, ugye rosszul megy az ember!?Tímár Nem, akkor rosszul „jár".Brachfeld És a kísértet mit csinál? Visszamegy?Tímár Nem. Vissza az megy, akit küldenek. A kísértet „visszajár".Brachfeld De csak az apró kísértet...Tímár Hogyhogy csak az apró?

Brachfeld Mert én tanultam, hogy az apró visszajár... Nos, rendben van, akkor ez mondjuk, nem a második menetjárat lesz, hanem a második

felhúzás.Tímár „Felvonás".Brachfeld Árnyalatnyi?Tímár Az!!Brachfeld Na, hagyjuk a sok vona-huzát...Tímár (Fölemeli a kezét.)Brachfeld Mi van, ez se mindegy? Hogy te milyen háklis vagy! Na jó, azt

mondd meg, hogy abban a bizonyos helyiségben na, szóval érted... amelyen nálatok vagy egy négyszög van, vagy egy karika...

Tényleg! Miért van ott négyszög, meg karika?Tímár Gondolom, hogy jobban megkönnyebbüljünk, ha sikerült eltalálnunk az

ajtót.Brachfeld Aha. Szóval ott... izé... azzal mit csinálnak? Levonják?Tímár Nem! Az a jövedelmi adó.Brachfeld Adó? Nem nyújtó!!!?Tímár Nem!Brachfeld Jól van, jól, ne vonakodjunk.Tímár Ne „huzakodjunk"!!!Brachfeld Ez szintén árnyalatnyi?Tímár Tudod mit, én is beveszek egy Seduxent.Brachfeld Parancsolj.Tímár Remélem, több kérdésed nincs!Brachfeld De igen, tudniillik meg akarom inni veled a békepohár.Tímár És mit kell ehhez kérdezni?Brachfeld Hogy mi a különbség a „dugni", vagy a „rejteni" között?Tímár Semmi az égvilágon.Brachfeld Akkor kérlek, add ide a rejtõvonót.Tímár Micsodát?Brachfeld A rejtõvonót.Tímár Ja, a dugóhúzót! Tessék!

Szilágyi György

A LÓSPECIALISTA

A lóspecialista – Sinkovits Imre Konferanszié - Komlós János

Lóspecialista Lóestét kívánok!Konferanszié Magának is. Ugyebár Ön idomár?Lóspecialista Edömér vagyok.Konferanszié Na de, a foglalkozása idomár.Lóspecialista Edömér, az idomár!Konferanszié Szóval lószakember?Lóspecialista Lóspecialista.Konferanszié Kedves Edömér, mindenekelõtt néhány személyes kérdést szeretnék

feltenni önnek. Mi a szenvedélye?Lóspecialista Lórum.Konferanszié Lórum a kártyajáték?Lóspecialista Nem. Ló és rum.Konferanszié És mi a kedvenc nótája?Lóspecialista Százados úr sej-haj, ha felül a lovára!Konferanszié Maga még itt tart?Lóspecialista Én ugyanott tartok, ahol maga. Na de azt mégse énekelhetem, hogy: a

párttitkár sej-haj, ha felül a lovára!Konferanszié Már miért ne énekelhetné? Nem látott még párttitkárt lovon?Lóspecialista Én láttam párttitkárt még teveháton is.Konferanszié Teveháton? Hol?Lóspecialista Mongóliában.Konferanszié Hogy került maga oda?Lóspecialista Eltévedtem a Don-kanyarban.Konferanszié Nézze, ami a tevét illeti, a mongoloknál ugyanazt a szerepet tölti be,

mint a magyaroknál a ló.Lóspecialista De a mongolok nem importálják a tevét. Mi viszont egyre több lovat

hozunk be külföldrõl.Konferanszié Mert kevés itthon a ló.Lóspecialista Nem a ló kevés, hanem az alkatrész. Nyugatról kapjuk az utánpótlást.Konferanszié Ez érthetõ. Õk is csak azt tudják nyújtani, amibõl otthon felesleggel

rendelkeznek.Lóspecialista Hej, pedig ha belegondolok uram, milyen jól álltunk mi lóban,

valamikor. Azt mondták, a magyar lovasnemzet! Még néhány évvel ezelõtt, ha ide látogatott egy híres államférfi, hatlovas hintót

adtunk neki ajándékba!Konferanszié Hol van már az a hatlovas hintó!...Lóspecialista És hol van már az az államférfi?! Ma már csak a lóversenyen látni

lovakat. Az országutakon alig van ló! Pedig az országutak többsége még ma is olyan állapotban van, mint a kuruc idõkben. De

legalább kihasználnánk az ebben rejlõ lehetõségeket.Konferanszié Mire gondol?Lóspecialista Idegenforgalmi propagandára.Konferanszié Abból kilóg a lóláb.Lóspecialista Hadd lógjon! Kilóg ebbõl az országból más is!Konferanszié Na, idefigyeljen, magát elragadta a fantáziája. Ebbõl nem lesz semmi.Lóspecialista Hát a két francia lány?

Konferanszié Milyen francia lányok?Lóspecialista Akik novemberben lóháton érkeztek Magyarországral Az újság is

megírta! Hegyeshalomnál belovagoltak, Kelebiánál kilovagoltak.Konferanszié Hova lovagoltak?Lóspecialista Jugoszláviába, Bulgáriába, onnan pedig a közel-keletre. A Szuezi-

csatornánál fognak lovat cserélni!Konferanszié Mire?Lóspecialista Tevére. Ott is vannak tevék.Konferanszié Mongol tevék?Lóspecialista Csak az egyik oldalon...Konferanszié Hallja, most már meséljen valamit a saját lováról. Milyen lova van?Lóspecialista „Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta!"Konferanszié Sárga? Nem siette el ezt a dolgot? Mondja és milyen fajta?Lóspecialista Pej.Konferanszié És mi a neve?Lóspecialista Leó.Konferanszié Szóval, Leo-pej... Fur-csán-cseng... Beszéljen inkább arról, hogy

milyen szerepe volt a lónak a magyar történelemben.Lóspecialista Uram, ló nélkül nincs magyar történelem.Konferanszié Ezt kire érti? Már bocsánat, ezt hogy érti?Lóspecialista Elõször is: lovon jöttünk be!Konferanszié Kik?Lóspecialista Mindenki.Konferanszié Ki az a mindenki?Lóspecialista A hunok és a hontalanok. Uram, a magyar történelem évszázadokon át

nem állt másból, mint le a lóról, föl a lóra!Konferanszié Miért volt erre szükség?Lóspecialista Mert, vagy kirohantunk valahonnan, vagy berohantunk valahová!

Folyton nyergeltünk és nyargaltunk!Konferanszié Azért vagyunk annyira kimerülve. Mondja, miért ragaszkodtak õseink

annyira a lovakhoz?Lóspecialista Mert örültek, hogy valamibe megkapaszkodhattak. Meg aztán a ló

szimbólumnak számított.Konferanszié Na, ezt fejtse ki részletesebben.Lóspecialista Például a lányos házaknál nagy becsülete volt a lovas szittyának.

Körülvették, megcsodálták, megtapogatták a kacagányát, a buzogányát... A lovát pedig úgy megbámulták, mint manapság

egy Trabantot Londonban!...Konferanszié A szittyák mivel viszonozták a vendéglátók érdeklõdését?Lóspecialista Megtanították a lányokat lovagolni.Konferanszié És a lányok?...Lóspecialista Nagyon fogékonyak voltak... Némelyik pár nap alatt úgy belejött, hogy

szõrén ülte meg...!Konferanszié Nem esett le?Lóspecialista Odakötözték. Ott mutogatta magát a ló tomporán, amíg le nem

szerelték onnan. Innen származik a mondás: tompora mutantur...

Konferanszié Na, menjünk tovább. Mondja, kik voltak a legjobb lovasok a XIX. században?

Lóspecialista A betyárok meg az arisztokraták. Például Móric...Konferanszié Móric betyárról még nem hallottam.Lóspecialista Gróf Sándor Móric, a vakmerõ úrlovas, Metternich kancellár veje!

Tudja, hogy ugratott Móric?Konferanszié Könnyen ugrált, ha Metternich volt az apósa. De ugorjunk át a XX.

századba. Mondja, volt katona?Lóspecialista Huszár, az elsõ világháborúban. Hallott már a vörös ördögökrõl?Konferanszié Attól függ, kire gondol.Lóspecialista Olyanok, mint Mátyás fekete serege.Konferanszié Errõl mintha hallottam volna.Lóspecialista Én is vörös ördög voltam, uram. Lacházi Smasszermann Arzén volt az

ezredparancsnokunk, Fáninak hívták a lovát. Amikor Lacházi fölült a Fánira, hogy megszemlélje az ezred maradványait, úgy állt ott, mint

egy diadalmas lovasszobor, amit Kisfaludi Stróbl Zsigmond faragott a felszabadulás elõtt!Konferanszié És mit csinált a második világháborúban?Lóspecialista Lovasfutár voltam. Én vittem a rossz híreket a vezérkarnak.Konferanszié Miért a rossz híreket?Lóspecialista Mert jók nem voltak. Tudja mennyit kellett nekem a fronton

összerohangálnom a Virslimmel!Konferanszié Mivel rohangált?Lóspecialista Virslinek hívták a lovamat. Nem dicsekvésbõl mondom, de nagyon

tudott szaladni. Igaz, hogy csak hátrafelé, pedig olyan vézna gebe volt szegény pára, hogy hálni járt bele a nacionalizmus. Volt egy nagy

futásunk: én robogtam elöl a Virslivel, mögöttem meg vitéz Prakkerfinger Gusztáv egy lipicai kancán, annak a nevére már

nem emlékszem, mert a légnyomás elvitte a memóriámat.Konferanszié Az a fõ, hogy magát nem vitte el. Mondja, hányféle ló fordult elõ

Magyarországon?Lóspecialista Hát csak úgy kapásból: sörösló, konflisló, katonaló, versenyló, cirkuszi

ló! Nekem például most egy kimustrált cirkuszi lovam van.Konferanszié Emlékszik még a lova a régi Nagycirkuszra?Lóspecialista Néha még eszébe jut. Ha meghallja, hogy valahol egy régi nótát fújnak,

azonnal fölágaskodik...Konferanszié Fújják még itt-ott a régi nótákat?Lóspecialista Háááát... Ha fújják is uram, azon az egy Nagycirkuszon kívül, ami a

Városligetben áll, több nagy cirkusz már nem lesz itt!...Konferanszié Mondja, kedves Edömér. Fel tudná sorolni a magyar ló sajátosságait?Lóspecialista A magyar ló szilaj, jól ugrik, de ugrás elõtt mindig megnézi, van-e elég

zab a zsákjában. Mert ha kevés a zab, nem ugrik.Konferanszié És ha van elég zab?Lóspecialista Akkor meg minek ugráljon!Konferanszié Amennyire én tudom, van elég zab és nem is drága.Lóspecialista Mert az élelmiszerárakat egy Csikós tartja egyensúlyban.

Konferanszié De azért nem minden az abrak.Lóspecialista Úgy van. A magyar lónak lelke is van. Ezért nagyon körültekintõen kell

bánni vele. Emlékszik arra, amikor átestünk a ló másik oldalára?Konferanszié Lehet azt elfelejteni?Lóspecialista Akkor arra a slágerre is emlékszik, hogy: „Gyíja ló, gyíja ló, gyíja

trapp, trapp!"Konferanszié Hogyne emlékeznék. Én is részt vettem a derbyn.Lóspecialista Mi lett a derby vége?Konferanszié Egy másik sláger: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam..."Lóspecialista Pedig nem a ló volt a hibás! Nekem elhiheti. A ló csak megérezte, hogy

fordítva ülnek rajta.Konferanszié A népgazdaság is megérezte.Lóspecialista A kettõ összefügg egymással.Konferanszié Ezt nem értem. Mi az összefüggés a ló és a népgazdaság között?Lóspecialista A gyeplõ. Ha keményen tartják a gyeplõt, azt a ló megérzi.Konferanszié És ha lazán tartják?Lóspecialista Azt a népgazdaság érzi meg.Konferanszié Ne csigázzon tovább! Hogyan kell tartani a gyeplõt?Lóspecialista Mértéktartóan. Se jobbra, se balra nem kell rángatni, mert azt a ló

megérzi.Konferanszié Aztán?Lóspecialista Hagyni kell a lovat szépen egyenletesen ügetni. Nem kell erõs iramot

diktálni, mert azt a ló megérzi. Ha engedjük a lovat szabadon bóklászni, ha adunk neki bõven zabot, kockacukrot, meg

útlevelet, ha a ló látja, hogy nemcsak neki, de a csikajának is biztosítva van a jövõje, ha nem raknak a szájára zablát, ha nem szoros az istráng, akkor a ló kiugrik a bõrébõl örömében, nem rúgja szét az istállót, jól veszi az összes akadályokat, és ha kell, elhúzza még a Gellért-hegyet is Makótól Jeruzsálemig!!!Konferanszié Mondja, mi a mai programja?Lóspecialista Kirúgok a hámból, aztán holnapután nekilátok a lónak!Konferanszié Lóval kezdi az újévet?Lóspecialista Mindenki azzal kezdi, uram. Melóval!...

1975

Nyilas János

PÁLINKÁS TANÁCSADÓ

Előadta – Kazal László

Többféle pálinkát, vagyis égetett szeszt ismerünk. Szilva, barack, cseresznye, alma, körte, törköly a legismertebbek. De megfelelõ mennyiségű cukor beöntésével bármilyen gyümölcsbõl, gabonából, gyökérbõl, fűbõl – esetleg – mohából is készíthetünk még kibírható pálinkát. Ha kibírjuk: meg is lehet inni! Erõsség szerint ismeretes 60, 70,80 és 90 fokos, avagy derékszögű pálinka. Népi neve: kerítésszaggató. Ha valahol foghíjas kerítést látunk, kiviláglik, hogy erõs szeszt mérnek a kocsmában, a presszóban, a kultúrházban...

A kerítésszaggató elleni védekezést légón még nem tanítják.A történelem folyamán három módszer alakult ki:1. Alkoholellenes felvilágosító tevékenység, negatív.2. Vasbeton kerítés, pozitív.3. Atlanti fal. Tuti!A házi pálinkafõzés esküdt ellensége családunk túlnyomó kisebbsége (feleség) és a

finánc. A feleség azért, mert tudja, hogy a kicsurranó finomságot megisszuk. A finánc pedig azért, mert nem tudja, hogy megisszuk-e, vagy el akarjuk adni? Pedig, dehogy akarjuk. Legfeljebb a kocsmárosnak pár litert. Jobban jön ki, mintha az államiból venné. Arra csak adó van. Vevõ nincs, így meg: nekem is jó, neked is jó. Sajnos, fennáll a veszélye annak, hogy a nem körültekintõen manõverezõ egyén a finánc karmaiba kerül. Ezt megelõzendõ szeretnénk néhány közhasznú tanácsot adni: legyünk óvatosak a cukorvásárlással. Ne kérjünk egyszerre húsz kilót. Gondoljunk arra, hogy nem a TÜZÉP-nél vagyunk cementért. A teherautót se rendeljük a Népbolt helyett a kapunk elé. Leghelyesebb, ha kölcsönkérünk szomszédunktól néhány srácot, és õket zargatjuk az üzletbe. Jutalmul elintézzük a csapatvezetõvel, hogy aznap ne kelljen õrsi gyűlésre menniük.

A cefrét födjük le. Az üveget erõsen rögzítsük néhány téglával. Nehogy a tehén leverjen valamit. A cefrére írjuk rá messzetűnõen: szilvalekvár, vagy: szenteltvíz.

A finánc és szűkebb környezetünk megtévesztése érdekében jó, ha házunk falára adóügyi nyugtákat és alkoholellenes plakátokat ragasztunk a következõ felirattal: Az alkohol öl! Az alkohol butít! Az alkohol... elfelejtettem! Az se rossz, ha utcára nézõ ablakunkban két cserép muskátli közt egy üveg Traubisoda, esetleg mosószóda virít.

A lepárlómasinát használat elõtt ajánlatos alaposan ellenõrizni. Tavaly óta, a padláson, lehet, hogy berozsdált, és dugulásban szenved. Nagyjavítás esetén forduljunk szakemberhez. Kovács, traktoros, kéményseprõ, stb. Ha õk sem tudják megreparálni, a bátrabbféle ember elkezdheti a lepárlást! Nem árt, ha van otthon: általános háztartási biztosítás, CSÉB-kötvény és végrendelet! Fõzés közben ügyeljünk a higiéniára. Az elsõ kicsurranó rozsdás féldecit ne a gyerekbe töltsük. Hátha árt neki. Legjobb meg se kínálni

srácunkat! Ha már sörhöz szoktattuk... Midõn folyni kezd a várva várt nedű, felbuzog bennünk a nagy érzés: megszületett! Ím, lássátok emberek! Ahogy a régi alkimisták vajból aranyat, úgy én most barackból pálinkát varázsoltam. Szaktudás és adóilleték nélkül!

Csípõs, erõs, hideglelõs, de: szesz. Legszívesebben szétkürtölnénk a nagy diadalt.Baráti tanács: vegyünk mély lélegzetet, és ezt az érzést gyűrjük le. A falunak is füle

van. Csak kétféle ember létezik. Aki volt finánc, és aki lesz. Meg, aki most is az!Súlyos gondot jelent, hogy a meleg pálinka intenzív pálinkaszaggal bír, amit nehéz a

vizsla szimatú környéknek megmagyarázni. Megoldás lehet, ha a szesz illatát valamely más szaggal egyszerűen elnyomjuk, mint egy csikket. Légfrissítõ, chemotox és intimspray egyaránt megjárja.

A kész pálinkát ideiglenesen el is rejthetjük. Kazal, góré, galambdúc, mind jó. De a legjobb a Kazal. Ügyesek voltunk, ha eldugulás után a finánc nem talál semmit. Feledékenyek, ha késõbb mi sem találunk semmit.

Ha mindezek ellenére mégis megjelenik a pénzügyõr egy szimpatikus rendõr fõtörzsõrmesterrel, és felszólít, hogy tartsunk vele, akkor habozás nélkül cihelõdjünk. Ha látják bennünk a jóindulatot, enyhítõ körülménynek számít. Menet közben halkan, majd egyre ércesebben zengjük a lebukottak dalát:

Nehéz a pálinkától búcsút venni, Parancsra mégis megteszem. Persze, ha két órával késõbb jönnek, Nincs abból már fél deci sem.

Nehéz a pálinkámtól elbúcsúzni, Jól tudom, mi lesz most velem, Bármit is kérdeznek majd ott bent tõlem, Semmire sem emlékezem!

Somogyi Pál

ÚTINAPLÓ

Végre! Ezúttal én is megfogtam az isten lábát! Külföldre utazom hetven dollárral a zsebemben.

Mindenesetre leszerzõdöm egy könyvkiadóval útinaplóra.Némely ember olyan ügyetlen. Elutazik, és a családjának ír haza mindenféle felesleges

dolgot, hogy jól vagyok, meg hogy szeretettel gondol rátok az Eiffel-toronyból Lajos...

Én a könyvkiadónak fogok írni, és szeretettel fogok gondolni rájuk, ha majd felveszem tõlük az útirajzért járó honoráriumot. És különben is: idõm van, ceruzám van. Én ne tudnék útirajzot írni?!

Huszonnégy órás utazás után expresszvonatunk egyenesen az állomáson áll meg.Kézitáskámat, melybe mindössze néhány fogkefét és egy iránytűt csomagoltam, egy

hordárra bízom, s jelbeszéddel megértetem vele, hogy hozza utánam. Az állomás nagyon hasonlít a mi Keleti pályaudvarunkhoz: a „Kijárat" feliratú ajtón jönnek be az utasok, s a „Bejárat"-on át távoznak, ahol egy idõs vasutas nyolc nyelven kéri el az utasoktól a lejárt jegyeket, de csak egy közép-afrikai diák adja át a jegyét, aki nem értette, hogy mit mond az öreg vasutas.

Szállodaszobám a tengerre néz, s miután éppen apály van, jól láthatom túlnan a svéd partokon elhelyezett pálinkahirdetések züllött fényeit.

A kikötõ felõl halászlegények csapata közeleg, fiatal lányok társaságában. Ma jó fogás volt.

Elõveszem glóbuszomat, és megállapítom, hogy Gdanskban vagyok. Kár, hogy nem értek lengyelül.

Repülõgépem észrevétlenül ereszkedik le a hamburgi repülõtér kifutójára.A csinos stewardesstõl egy szép pergamen zacskót kapok ajándékba, és már indulok is

várost nézni. A magammal hozott Pick szalámiról leveszem a címkét, s karszalagként zakóm ujjara húzom, hadd lássák, hogy külföldi vagyok.

Az elsõ benyomások kedvezõek. Egy utcai lámpa alatt fiatal nõ álldogál, s amint meglát, mindjárt rám mosolyog. Jó érzés látni, hogy itt is szeretik a magyarokat.

Az autóforgalom óriási, a gépkocsik több oszlopban haladnak egymás mellett, külön oszlop van fenntartva a közlekedési baleseteknek.

A város tele van sörivókkal. Egy idõs német házaspár Hindenburgot élteti. A férfi körszakállára régi kitüntetések vannak ráaggatva. Odébb egy acélbáró nagy halom extraprofitot számol. Rossz érzéssel fordulok ki a sörivóból, de az utcán megnyugtató látvány üti meg a szememet. Fiatal német munkások az est leple alatt Hölderlin-verseket mázolnak a házak falára. Kár, hogy nem értek németül.

Ismerõsömmel a széles autósztrádán száguldunk Brüsszel felé. A vámvizsgálat gyors és udvarias. Kossuth cigarettám láttán a vámtiszt türelmetlenül int, hogy rágyújtás nélkül minél gyorsabban hagyjuk el a határ területét.

Útközben felveszünk magunkhoz egy gyarmatosítót, aki autóstoppal jött Kongóból hazáig. Azt mondja, a négerek nagyon udvariatlanok voltak hozzá, három-négy kongói is elment, míg egy felvette a kocsijába. Úgy menekült el egy szál ruhában, csupán másfél kiló gyémántot tudott egy stanicliban magával hozni.

A belga ifjúságot azonban már nem érdekli különösebben a drágakõ. A lányok legtöbbje már csipkét sem tud varrni, a világhírű brüsszeli csipkét is, állítólag, Kalotaszegrõl importálják. Kár, hogy nem tudok franciául.

Kellemes hajóút után érkeztem az angol szigetvilágba, Londonba. Itt olyan nehéz a köd, hogy az angolok mind keménykalapban járnak, hogy bele ne üssék a fejüket. Állítólag, itt még királyság van, de az elmaradottságot nagy erõvel igyekeznek pótolni,

elsõsorban készpénzzel. London érdekessége a Soho, a szórakozónegyed, és a Hyde Park, melyet a magyar panaszkönyvhöz lehetne hasonlítani: mindenki elmondhatja itt a véleményét, anélkül, hogy valaki is figyelne rá!

London másik érdekes természeti tüneménye, a délután ötkor beálló közlekedési csõd, melyet az idõsebbek már megszoktak, a fiatalok azonban sokat dühöngenek miatta. Innen ered a „dühöngõ ifjúság" elnevezés.

Ha tudnék angolul, megnézném a róluk készült színdarabot is.

A hajóút Londontól Marseille-ig nem volt könnyű.Téliszalámim elfogyott, és takarékoskodnom kell a pénzemmel, ha vinni akarok haza

valamit. Szárított heringen élek, az a legolcsóbb.Marseille lesújtó! Lépten-nyomon kopott hotelek, festett nõk, leányok, szegény páriák.

Ki-ki megy a maga páriájával... A kikötõkben emelõdaruk bálákba csomagolt könnyelmű leányokat emelnek a hajókba, a leánykereskedõk áldozatait. Az utcákon is mindenütt elbukott leányok! Szerencsétlen teremtések, szegény édesanyjuk, szegény feleségem! Megpróbálom az egyiket visszatartani a bűn útjáról, de nem sikerül. Marseille mindent elnyel. Már húsz frankom odavan.

Rómát látni és meghalni!Vagy Nápolyt? Már nem tudom pontosan, nagyon éhes vagyok! A tengerparton

kószálok, de reggel óta csak egy tengeri csillagot találtam, aminek alig van tápértéke. Ha kibírom még két napig, megvehetem azt a kis tranzisztorost, melyet a Colosseum mellett láttam. Egész nap vizet iszom. Róma tele van kúttal. Fel vagyok puffadva... Egész Róma kútvízbõl áll! Csak kibírjam még két napig! Szédülök. A képtárból is ki kellett jönnöm, mert egy Verocchio ételcsendélet elõtt rosszul lettem.

Ha beáll az apály, meg vagyok mentve. Apálynál mindenféle kagyló marad a fövényen. A Trevi-kútból megpróbáltam valami aprópénzt kihalászni, amit beledobálnak, de nagyon figyeltek. Az ember állítólag három hétig is kibírja élelem nélkül. Ha beszélnék olaszul, leelõlegezném a boltban azt a kis tranzisztorost... Csak jönne már az apály.

Istenem, a pápa most vacsorázik!...

Ha az ember hazatér, mindig újból felfedezi szeretett szülõvárosát.A Vas utcában például még sohasem jártam. Most itt fekszem a Vas utcai kórházban.

Az elõbb operáltak meg gyomorsüllyedéssel, de sebaj, a fejem alatt itt van a kis tranzisztoros.

Ha a könyvkiadó elküldi a következõ részletet, Karlsbadba utazom utókezelésre!

1976

Hofi Géza

GONDOLKODÁSI IDÕ NINCS!(részlet)

(Elhangzott a KISZ Vezetőképző Iskolában)

Kérés A legnagyobb, a legkedvesebb élményét, ha elmondaná nekünk.Hofi Géza A legkedvesebb élményem, akkor történt, mielõtt eljöttem

Debrecenbõl.Képzeljék el, debreceni színház, műsoron a János vitéz című darab. Szendrõ Józsi bácsi, az igazgatóm azt mondja:– Mit csinál ma este, Hofi?– Direktor úr kérem, semmi programom nincs.– Ó, milyen öröm. Akkor maga játssza a francia királyt. Ezt mondta délután, olyan négy óra körül, este hétig volt idõm. Elsápadhattam, mert azt mondja, hogy: – Tán nem ismeri a zenét?– Hát tetszik tudni...– Semmi baj. Átmegy a Művész presszóba, ott van a karmester, Komarnicky Tamás, az majd elmondja a zenéjét.Átmentem, a karmester ott kávézott, mondom:– Üdvözletem. Arról van szó, hogy este én játszom a francia királyt.Aszongya:– És?Mondom:– És más nincsen, csak ennyi. Aszongya:– És ki mondta?– A Szendrõ Józsi bácsi.– És nem volt furcsa az arca?– Nem tudom, mert erre nem volt már idõm figyelni.– És én mit tudok segíteni? Mondom:– A Józsi bácsinak? Aszongya:– Nem, hanem önnek.Hát mondom azt, hogy:– Nem ismerem a zenéjét.– Na, az igen-igen egyszerű.Képzelje el, hogy kezében volt a kávé és aszongya énekelve:– Ti da da dan dan... Két cukorral kéri?Aszongya:

– Élõzene: Ti dan dan dan din dan dan kezét csókolom. .. ti dan dan dan dan ti dan dan hm... elég meleg. Tigidagadidan, tigidagadidan... nm nm nm nm hón ez jó kávé... Na, itt kell belépni.És képzelje el, ezt csak úgy hirtelen a porcelánja után, egybõl, így be.Na, mondom, nincsen semmi baj, hát akkor rendben van minden, ugye... Aszongya: majd ő int.Igen ám, de olyan a színházi zenekarban a megoldás, hogy a karmester – ha nincsen zongorista –, akkor ülve vezényel. Kvázi, nem látszik ki a zenekari árokból. Este beöltöztem francia királynak, nagy palást, minden, volt ilyen, ilyen „alonzs paróka", ami a bíráknak van különbözõ krimifilmekben, na olyat tettek a fejemre, ez isteni dolog, belül valamilyen vászon az anyaga és kívülrõl pedig különbözõ műanyag szõrbõl dolgozzák rá azokat a hurkákat. Két oldalra. Na most ez egy kitűnõ dolog, ugyanis az ember nem hall benne semmit. Tudniillik én láttam, hogy a zenekar játszik, mer' a vonó az jön föl-le. Ugye? Na de hát, mikor kell nekem odaérni? Na ott állok, ömlött rólam a víz, azt mondja, egyik nem tudom ki mellettem, kard volt rajta, népfelkelõ, vagy mit tudni ezt, aszongya:– Menekül a franciák királya! Ott álltam egyhelybe. Aszongya:– És utána a török sereg!Én meg ott nézem, hogy ez mit üvöltözik itt? Aszongya:– Fusson!Meglökött. Majdnem hasra estem. Egy dolog miatt nem estem hasra: a palást visszahúzott. Futottunk körbe, ugye, menekülés van. Futok, futók – mondom – jaj, mikor kell belépni... a zenekar... a király belépõje... Semmit nem hallottam. Na mondom, a futásból elég volt, annyira nem vagyunk gyávák, odaálltam a súgólyukhoz, hogy valamit halljak, az egyik fülemrõl ezt az alonzs parókát félrehúztam óvatosan. Igen ám, de a másik oldala bejött a szemem elé. Jó. Akkor már hallani hallottam, de látni nem láttam. Na mondom: nem érdekes, a belépõt elénekelem, ez az a bizonyos: – „Vívtam életemben sok nehéz csatát, Megkergettek engem árkon-bokron át..." Na, ez így nem olyan nehéz, ha az ember tudja a szövegét! De én ezt nem tudtam... Elénekelem úgy, ahogy ottan: „Vívtam életemben sok nehéz csatát, Engem várnak, hogyha mondom jössz velem. Nem is addig pedig akkor mondom én Mond meg mond meg át hegyen át..." És ami engem megdöbbentett, a végén a közönség úgy tapsolt, minthogyha értette volna, mit mondtam! Na, a darabnak nem volt még vége, most jön az a bizonyos kukorica, amiért el kezdtem mondani az egészet.

Bejön ugye, Kukorica János, Simor Ottó játszotta. A király szövege az eredetiben: – Aztán, hogy... (mert öreg király)... – Aztán, hogy hívnak, édes fiam? Erre ő:– A becsületes nevem, Kukorica János. Válaszom:– A neved mától kezdve – János vitéz! „János vitézem, én hű huszárom..." És elkezdik fűrészelni a hegedűt tovább, így van a szövegkönyvbe. Én, amikor bejön a Kukorica Jancsi, mondom: – Aztán hogy hívnak, Jancsi fiam? Hát a többit már képzeljék el. Jaj...!

Sinkó Péter

BEEE...!

Egyik kisfiú – Márkus László Másik kisfiú – Agárdi Gábor

Egyik Beee! Nekem szebb hintalovam van...!Másik Beee! De az én autóm magától megy...!Egyik Beee! De nekem igazi mackóm is van!Másik Beee!! De az én apukám csinált nekem egy igazi focipályát is!Egyik Beee, de az én apukám sokkal erõsebb, mint a tied!Másik Beee, de az én anyukám meg egy igazi villamost vezet és ha jó

leszek, akkor nekem adja!Egyik Beee, de én már nagycsoportos vagyok!Másik Beee, de én már iskolába járok!Egyik Beee, én már igazi tollal írok és tudok számolni is!Másik Beee, én már az egyenletekkel is tudok bánni!Egyik Beee, nekem igazi gitárom is van!Másik Beee, én nekem meg minden évben küldenek egy új farmert

Kanadából!Egyik Beee, nekem meg minden Beatles-lemezem megvan!Másik Beee, engem felvettek az egyetemre!Egyik Beee, én nem megyek katonának!Másik Beee, nekem felsõ fokom van angolból!Egyik Beee, nekem felsõ fokom van angolból, németbõl, franciából és

oroszból!

Másik Beee, én már mérnök vagyok!Egyik Beee, én már orvos vagyok!Másik Beee, én már havi kétezret keresek!Egyik Beee, én már havi négyezret keresek!Másik Beee, én már havi nyolcezret keresek!Egyik Beee, nekem már két másodállásom van és én már nem is tudom,

hogy mennyit keresek!Másik Beee, nekem már van egy Trabantom!Egyik Beee, nekem már van egy Volvóm!Másik Beee, nekem meg van egy víkendtelkem a Balatonon lEgyik Beee, nekem meg van egy víkendházam a Balatonon!Másik Beee, de az én házam az kétszobás!Egyik Beee, az én házam hatszobás és kiadom és halálra keresem

magam!Másik Beee, nekem van kutyám!Egyik Beee, de nekem van három kutyám, díjnyertes, fajtiszta!Másik Beee, de én már olyan nagy kutya vagyok, hogy bármit el tudok

intézni azonnal!...Egyik Beee, én vadászni járok!Másik Beee, az én fegyverem jobb, mint az öné!Egyik Beee, az enyém jobb, mint az öné!Másik Beee, az enyémmel nem is kell célozni. Magától eltalálja azt,

amit akarok!Egyik Beee, az enyém olyan, hogy röptében eltalálja az Ön golyóját! És

ha akarom, akkor nem is tudja használni!Másik Beee, az én lövedékem állandóan ott köröz az ön feje felett, és

csak egy gombot kell megnyomni és azonnal lecsap önre!Egyik Beee, az enyém, ha akarom a Holdat is eltalálja!Másik Bee!Egyik Bee!Másik Be!Egyik B...Másik Höhööü! Beee, én egy perccel tovább éltem!...

Bognár Tibor-Kern András

HALLÓ, BELVÁROS!A 17 szerepet előadta - Kern András (Telefoncsörgés, kattanás.)Nő Tessék, Ingatlan.Tömör Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.Nő Weiner elvtárs ebédel és szabadságon van, és a másik vonalon

beszél.

Tömör Tessék? Egyszerre?Nő Ez szabadon választott. Amelyiket tetszik akarni. Lényeg, hogy

nem tud telefonhoz jönni. Tessék késõbb megpróbálni.Tömör Nem próbálom! Egy fülkében állok, és huszonharmadszor

próbálkozom. Megvárom.Nő A városból tetszik beszélni?Tömör Abszolút. A Belvárosból.Nő Tessék a vonalban maradni.Tömör Igen.

(Búgás, majd váratlanul újabb állomás kapcsolódik be.) Undok Jó napot kívánok. Érdeklõdni szeretnék, hogy az NDK

turmixgép, a leszedhetõ ajtajú, megérkezett-e már? Tömör Kitõl tetszik érdeklõdni?Undok Nem Vasedény?Tömör Nem. Én Weiner elvtársra várok. Be tetszett jönni a vonalba.Undok Bocsánat.Központ Itt Belváros, Központ. Vonalvizsgálat.Szoprán Géza? Te vagy az, Géza?Alt Halló, kicsi Bubó! A te hangodat hallottam?Szoprán Milyen Bubó? Géza? A fürdõkádból beszélek, hol vagy?Tömör Bocsánat, én Weiner elvtársra várok.Bariton Egérke! Hívjál még egyszer! Valaki van a vonalban!Szoprán Dehogy hívlak! Reggel óta nem tudlak megkapni!Alt Bubókám! Kicsim! Nem volt lecsó, mi legyen, vendégek jönnek.Basszus Miért, kit várunk?Tömör Én Weiner elvtársat...Basszus Te dögölj meg!Alt Bubókám, én dögöljek meg?Undok Jó napot kívánok, érdeklõdni szeretnék, hogy az NDK turmixgép,

a levehetõ ajtós, megjött-e már? Basszus Tessék kiszállni!Undok Nem Vasedény?Basszus Nem, tegye le!Undok Jó. Bocsánat.Szoprán Géza? Hol vagy?Bariton Az Emke aluljáróban.Basszus Van már Esti Hírlap?Bariton Kuss!Központ Belváros, vonalvizsgálat. Jól hallják egymást?Szoprán Istenien, mind a hatan.Alt Bubókám, valaki beleugat az életünkbe. Központ, nem tud

valamit csinálni? Központ Nem. Én sem magukat akartam hívni. Próbáljanak meg egyszerre

beszélni.Inter Halló, itt Interközpont. Ki kérte Ravalpindit?Basszus Nem kértem senkit.

Inter Kolléganõ, mit kértél?Központ Antineuralgicát.Inter Senki sem akar Ravalpindibe telefonálni?Basszus Albertfalvára, ha lehet.Szoprán Tegyenek már valamit, nyolcan vagyunk a fürdõkádban!Bariton Egérke? Hívjalak még egyszer?Basszus Tegye már le abba a rohadt kádba, Egérke, vagy odaküldök egy

macskát!Mesemondó Jó estét, gyerekek, ma este a torkos macskáról mesélek nektek!Tömör Bocsánat, nem lehetne a meseszolgálatot mellõzni? Én még

mindig Weiner elvtársra várok...Központ Nem tudom kapcsolni. Automatikus. Tegnap egész nap az

Árhivatalban szólt a Meseszolgálat.Szoprán Géza! Ne politizálj!Mesemondó Egyszer a macska megleste a kisegeret a fürdõkádban...Tömör Pofozza már le valaki a mesemondót.Központ Sajnos, ha elbontom, az Interközpont szól megint.Inter Twenty o'clock fifteen minutes, twenty o'clock fifteen minutes

three seconds, twenty o'clock... Ki kérte a New York-i pontos idõt?

Alt Talán az Ipper Pál.Undok Jó napot kívánok, érdeklõdni szeretnék, hogy az NDK

turmixgép...Basszus Melyik, a levehetõ ajtós?Undok Az, igen! Megérkezett már?Basszus Takarodj a francba a turmixszal együtt!Undok Nem Vasedény?Öreg Nem. Weiner lakás.Tömör Weiner elvtárs az Ingatlantól? Magára várok egy órája!Öreg Doktor Weiner vagyok, és itthon ülök.Bariton Gyerekek, orvos van a vonalban. Nincs valaki rosszul?Szoprán Géza! Kilyukadt a fürdõkád!Bariton Mondtam, tessék! Hol?Szoprán A lefolyónál!Központ A Böhönyei Állami Gazdaság van a vonalban. Halló, Böhönye...Böhönye Halló, Marhajógyár? Mennyi marha kell?Szoprán Mit mondott?Böhönye Marha!Szoprán Ezt nekem mondta?Böhönye Van disznó is!Bariton Halló, Központ! Halló, Belváros! Már megint valaki közbeszól!Központ Bocsánat, crossbar vagyok! Egyszer én is tévedhetek!Basszus Elég a hülyülésbõl, mindenki mondja a magáét, és fejezzük be! Szoprán Géza, ha nem jó a kocsi, elmegyünk az édesanyádékhoz! Alt Bubókám, akkor ma megsütjük a kolbászodat, amit tegnap

hoztál.

Bariton Isten ments, Egérke! Egész idõ alatt fortyogni fog az anyád!Basszus Majd leöntjük forró vízzel, legyen egy kis szaftja is!Bemondó Halló, Weiner...Tömör Na! Az orvos, vagy az ingatlanos?Bemondó Weiner Tibor hegedűestjét közvetítjük a Zeneakadémiáról.

(Részlet hallatszik Beethoven Hegedűversenyébõl.) Szoprán Mi ez? Koncert van?Basszus Áh! Csak a megváltozott számok helyett a Kossuth adó megy.Tömör Én Weiner elvtársra várok...Basszus Mihez képest?Tömör A Vasedényhez képest.Undok Vasedény? Érdeklõdni szeretnék, hogy az NDK turmixgép... Basszus Rohadj meg már a levehetõ ajtóddal együtt! Gyere be, és vedd

meg az egész üzletet! Jöttek norvég teflonok. Baromi randák! Takarodj ki a vonalból!

Undok Ki ez az állat?Új hang Állatforgalmi, tessék!Telefondoktor Köhögés ellen Fagifort, Coderitet, vagy Mixtúra pectorálist

ajánlunk. Magas láz ellen priznicet vagy Amidazophent...Bariton Na tessék! Még egy Bubó!Basszus Hallja, ne telefonbetyárkodjanak, mert ráfáznak.Telefondoktor Fázás, ráfázás, hűlés ellen réteges ruházkodással védekezzünk. Basszus Halló, telefondoktor! Ajánljon valamilyen gyógyszert

fogyókúrára! Szoprán Minek?Basszus Mert ha nem szűnik ez a hangzavar, valakit dagadtra verek!Bariton Ne fenyegetõzzön!Basszus Nem magáról van szó, hanem a központról! Bemegyek és

szétverem a berendezést, hogy telefonhírmondó sem marad belõle...

Szoprán Géza, te ne avatkozz bele!Alt Egérke, maga csak áztassa tovább!Bariton Ha sértegetik a nejem, elvágom a zsinórtlSzoprán Géza! Védjél meg!Bariton Védjen a Nõtanács!Szoprán Szégyelld magad, te pernahajder!Basszus Látja, ezt már én is akartam mondani!Vasedény Vasedény vagyok, megjött az NDK turmix! Érdekel valakit?Basszus Az anyádat!Alt Bubókám, ez õrület! Mit mondtál az anyámra?Nő Halló, Weiner elvtárs értekezleten van, de kérdezteti, hogy

milyen számon tudja önt esetleg visszahívni! Tömör Semmi az egész. Bármelyiken!

1977

Novobáczky Sándor

A CSAPOS KÖZBEÉRVEL

A részeg – Agárdi Gábor A csapos – Bodrogi Gyula

(A következõ jelenet egy társadalmi ellentmondást vet fel. Sokan bírálják az italboltokat hogy korán nyitnak, részegeket is kiszolgálnak. Az italboltok viszont azzal védekeznek, hogy nekik teljesíteniük kell a bevételi tervüket, mert az költségvetési érdek!)

Részeg (Dalolva be)„Csillagos ég, merre van a magyar hazám,Merre sirat engem az édesanyám..."Alászolgája, csapos úr dobjon ide nekem egy felest...

Csapos Nem szívesen teszem, Pista bácsi, mert maga már megint tökrészeg. Figyelembe véve azonban költségvetésünk deficites helyzetét...

Részeg Mificites?Csapos Deficites. Sok a kiadás, kevés a bevétel. Nem tudja mi az, hogy

deficites? Minek iszik maga tulajdonképpen...Részeg Én-e? Mert száraz a gigám, fõnök úr.Csapos Ejnye, ejnye. Most nagy csalódást okozott nekem. Ha maga öntudatos

polgár lenne, akkor nem azért inná le magát a sárga földig, mert szereti a szeszt, hanem...Részeg Hanem?Csapos Hanem azért, hogy a Faluvégi elvtárs pozitív egyenlegrõl tudjon

beszámolni a Parlamentben.Részeg Micsoda? Hogy én pozitív vagyok? Én nem vagyok pozitív, fõnök úr!

Kérek, még egy felest!!Csapos Látja, ez már derék dolog. Nem mintha helyeselném a mértéktelen

vedelést, sõt egészségügyi szempontból kifejezetten ellenzem. Másfelõl azonban...Részeg Bánom is én. Adhat másfelet is...Csapos Másfelõl azonban a közterheket valamibõl fedezni kell. Sõt, ha jól

meggondolom magam, talán még egészségügyi szempontból sem egyértelmű a kérdés.

Részeg Na ugye! Lássa, tudom én, mit csinálok...!Csapos Maga egyáltalán nem tudja, mit csinál, Pista bácsi. És meglehet, hogy a

sok ivással tönkre teszi az egészségét. Ámde, abból a pénzbõl, ami az italból befolyik, végül is mi épül?

Részeg Remélem, talponálló.Csapos Más is, Pista bácsi... Kórház is épül, meg szanatórium is. Ahol

meggyógyítják a szerencsétlen betegeket...Részeg (Elérzékenyül) Szegény kis betegek... Meggyógyítják õket...Csapos Az olyan szerencsétlen betegeket, mint például maga.Részeg De az iskoláját, engem ne akarjanak meggyógyítani! Akkor inkább egy

kortyot se, minthogy az én pénzemért engem gyógyítgassanak. Legyen inkább a kutyáké...Csapos Nono, Pista bácsi, nem úgy van az! Csak igyon nyugodtan, de ne az ital

kedvéért, hanem közérdekbõl. És ez nagy különbség... Érzi?Részeg Még nem. Adjon egy korsó sört is, hogy érezzem.Csapos Látja, ez már tetszik nekem. Maga ugyan alkoholista, de alapjában véve

az alkoholizmusával a közjón fáradozik. Hogy legyen több lakás, óvoda, bölcsõde... Hogy az anyák...

Részeg Ne szidja az anyámat... Az én anyukám derék, becsületes asszony volt. Keservesen nevelt engem, éjszaka font, nappal mosott, meg fordítva. Ahogy kijött a lépés. Arról ő nem tehet, hogy a fia... az a komisz

kölyke... (sírva fakad) hogy én... ilyen részeges disznó lettem...Csapos De Pista bácsi, hogy mondhat ilyet?! Magának nincs oka

szégyenkezésre... Maga nem öncélúan részeg...Részeg De igen... igen... öncélúan vagyok... csak megcélzom a kricsmit és mint

akit puskából lõttek be...Csapos Ugyan már! Húzza ki magát! Legyen büszke arra, hogy a maga módján

hozzájárul a társadalmi feladatok megoldásához. Hiszen, ha nem fogyna elegendõ szesz, akkor csökkenne a bevétel. Ha csökkenne a

bevétel, akkor az állam nem tudna fenntartani olyan nagyszerű intézményeket, mint például az elhagyott gyermekek otthona...

Részeg Mit mondott? Mit nem tudna fenntartani?Csapos Az elhagyott gyermekek otthonát... Azt is az állam tartja fenn. A

bevételekbõl. Például abból is, amit maga költ italra...Részeg (A csapos nyakába borul, összevissza csókolja)

Drága fõnököm! Édes-aranyos kapitányom. Köszönöm, hogy felnyitotta a szememet. Hogy én ezt eddig nem láttam! Hiszen az én

két kölyköm is elhagyott gyermek. Állami gondozásba vették õket. Elvitték tõlem az én két szép magzatomat. Merthogy én állítólag alkoholista vagyok. Hurrá! Hiszen akkor tulajdonképpen én tartom el a két gyerekemet! És én nem akarom, hogy szegény ártatlanok hiányt szenvedjenek valamiben... Két dupla rumot ide! Gyerekeim, büszkék lehettek rám! Tudok én áldozatot is hozni értetek!

Farkasházy Tivadar

MEGINDUL AZ AGYAM...

Előadta – Bárdy György

Jó estét kívánok. Október óta nem találkoztunk, de azóta is szorgalmasan hallgattam a rádiót. Bevallom, én a rövid híreket szeretem a legjobban, a közleményeket pedig egyenesen imádom. Attól indul meg igazán az agyam. Itt volt például ez a postarablás. Tudják, ez a Ferenc körúti nemzetközi kooperáció. Én nem értem, miért voltunk úgy oda, hogy egy szűk közleményen kívül heteken keresztül egy sort sem írtak róla az újságok. Mondjuk meg õszintén, kit érdekel az ilyesmi? Magát érdekli? Hm? Hát csak ne érdekelje, nem tartozik magára! Nézze meg a Szabó László! Mikor, ugye, annyi a szenzáció. Világtakarékossági Nap az OTP-ben... Szakszervezeti delegáció Kelenföldön... Alig kaptam aznap újságot. Na aztán, ugye, a közlemény tömörsége ellen emeltek kifogást. Én ezt helyesnek tartom, sõt, ahol csak lehet, bevezetném. Minek az a fene sok letye-fetye? Lássuk csak, hogy nézne ez ki például a sportban? Aszongya: „Az MLSZ közleménye a lakossághoz. Magyarország-Bolívia: 6 : 0... Az ügy kivizsgálása folyamatban." Persze a nyugati bulvársajtó, hát, az egészen más. A hõs postást – tudják, aki colásüveggel támadt a pisztolyos rablóra –, szóval, Nyugaton a hõs coca-colás már rég le lenne fényképezve Honthy Hannával. Na, és mit szólnak az Üllõi úti ralihoz? Elöl a Skoda a rablókkal, mögöttük a lelkes üldözõcsapat... Tudják, mi volt a rablók szerencséje? Hogy idõben elkészült az Üllõi út. Azt hiszem a 62-es Posta a Marx téren mostanában nem lesz veszélyben... Na, de térjünk vissza a Skodához. Istenem, hogy ment az a Skoda! A golyó is csak a Nagyvárad téren érte utol. Már hallom az amerikai gengszterek rémült kiáltozását: – Végünk van, egy Skoda üldöz bennünket! – Szerintem a Nicki Lauda is azért hagyta ott a Ferrarit, mert belátta, hogy a Skodának nincs párja. Majd ráragasztja Marlboro helyett, hogy Ferenc körút. Vagy, ahogy mostanában nevezik: Régipostarabló út. A házmesterem egyébként úgy tudja, hogy az egész akciót a Nemzeti Bank finanszírozta, hogy mindenki lássa, milyen erõs a forint. Már a csehek is rabolják.

Ezek után egészen másfajta nemzetközi kapcsolatokról szeretnék szót ejteni. Bizonyára önöknek is feltűnt, hogy vezetõink milyen sokat utaztak az elmúlt évben. Ez utóbbiak rendszeres olvasásán felbuzdulva indult meg az agyam. Milyen nagyszerű szerzõdéseket lehetne kötni, ha legközelebb, mondjuk, ezt olvasnánk az újságokban: „Losonczi Pál Magyarországra látogatott". A képzeletbeli látogatásról hallgassák meg kiadott közleményemet.

„Csütörtök: Ma délelõtt a magyar és magyar zászlókkal fellobogózott Ferihegyi repülõtérre érkezett a Magyar Népköztársaság vendége, a magyar államfõ. Az ünnepélyes fogadtatás után Losonczi Pál fõvárosunk szépségeivel ismerkedett. A budapesti városnézés Óbudán kezdõdött, ahol az építõk csõtörést rendeztek tiszteletére. Magas rangú vendégünk ezután megtekintette a Flórián téri forgalmi dugót. Az élmény hatása

alól órák múlva se tudott szabadulni. Délután egy új lakótelepet keresett fel, egy többgyermekes családanya köszöntötte az államfõt és ajándékul átnyújtotta legkisebb gyermekét, aki már nem fért be a lakásba. Az esti órákban fogadást adott tiszteletére a Budapesti Magyar Nagykövetség. Itt Losonczi elvtárs fogadta a nyolc órát végigdolgozó maroknyi magyarok csoportját. A dús fárasztó napi program után a szállodában nyugovóra térve, minden esetre ünnepélyesen átvágta a telefonvezetéket.

Péntek: Kora hajnalban az államfõ titkos útvonalon, Cegléd-Szolnok-Karcag, elindult Karcagra. Úticélját elérve a karcagi magaslatokon berendezett figyelõállásban megtekintette a »kukoricatörés« fedõnevű hadgyakorlatot. Pontban nyolc órakor személyesen adta ki a hadparancsot: – Tengerire magyar! – A sikeres hadgyakorlat végén megkoszorúzta a földeken dolgozó Ismeretlen Katonát. Délután fiatalok közé látogatott a szabolcsi alma materbe. A díszkapun már messzirõl piroslott a gimnázium jelmondata: »Az alma nem esik messze a diáktól!«

A zsúfolt napi program után, este, magas vendégünknek alkalma nyílt egy kis kikapcsolódásra. Ugyanis felkereste a családját, ahol vacsorát adott tiszteletére a felesége. Igen kedves színfoltja volt a vacsorának, amikor bemutatták az államfõnek az utazásai közben született unokáit.

A tárgyalások befejeztével került sor a Magyar-Magyar Barátsági, Együttműködési- és Segítségnyújtási egyezmény aláírására.

Az egyezmény tartalmából:„A Magas Felek megállapodnak abban, hogy ezentúl a békés egymás mellett élés

szellemében élnek a magyarok a magyarokkal. Erre kötelezi mindkét felet a közös ezeréves történelmi múlt, az örök és megbonthatatlan magyar-magyar barátság. Megállapodás született arra nézve, hogy a jövõben az Országos Nyugdíj Intézet patronálja a KISZ-t. A nyugdíjasok fölemelik a dolgozó KISZ-tagok zsebpénzét.

Postaügyi egyezmény:a Magas Felek megállapodnak abban, hogy ezentúl közvetlenül lehet tárcsázni

Budapestrõl Budapestet.Magyar-Magyar kulturális egyezmény:Ezentúl magyar színészek is szerepelhetnek a filmgyárban. A Nemzeti Színháznak

sem kell a jövõben külföldre fáradnia azért, hogy egy szót se értsenek az elõadásból.Ezentúl minden magyar riporternek és kommentátornak – amennyiben sikerül szépen

megtanulnia magyarul – jár a magyar nyelvpótlék. A hivatalos tárgyalások befejeztével az Elnöki Tanács elnöke jövõre is meghívta Magyarországra az Elnöki Tanács elnökét. Ezután talpig fellobogózott úttörõk sorfala között a Ferihegyi repülõtérre hajtatott, ahol lelkes, hosszantartó köd fogadta. A búcsúbeszédek elhangzása után mindketten felszálltak. A Parlament felett átrepülve Losonczi elvtárs táviratban üdvözölte a magyar államfõt, majd az ezüst gépmadár újabb egyezmények felé vette útját. Jó utat, elnök!"

Peterdi Pál-Soós András

MEGVÉDEM A SAJTÓT!

Peterdi Pál Kedves közönségünk!Összegyűjtöttünk párszáz jellemzõ részletet az 1977. évi magyar

sajtóból. Itt és most bebizonyítjuk önöknek Bözsöny barátunk segítségével, hogy lapjaink minden téren elérik, sõt, túl is

szárnyalják a világszínvonalat! Soós András Tudod én mit becsülök sokra? A sajtó harcos eszmeiségét. Szalagcím

az Esti Hírlapból: dr. Bözsöny „Egyöntetű helyeslés. Folytatódik a vita."Ferenc:Peterdi Tetszik érteni, ez egy olyan magyar vita. Arról vitatkoznak, hogy ki

helyesel egyöntetűen. És az is nagy szó, hogy a sajtó minden nap feltár valami forró nagy szenzációt.Soós A szenzációkat persze, én is imádom, az Orion üzemi újságban például

döbbenetes hírt olvastam: Bözsöny „Mint ismeretes, vállalatunk nõdolgozóinak több mint a fele nõ..."Peterdi Kérem szépen, nem egy rossz arány! Én hallottam olyan vállalatról,

ahol a férfidolgozók fele se volt férfi!Soós Azért az is szívhez szóló, milyen lendülettel támogat a sajtó minden jó

ügyet. Esti Hírlap:Bözsöny „A morzsolt kukoricán a következõ felirat csalogatott: »Kettõt fizet,

egyet kap...«"!Peterdi Valami hasonlót olvastam az IBUSZ 1978-as prospektusában. Egy

kéthetes földközi-tengeri út utolsó napjának programja:Bözsöny „Utazás autóbusszal a repülõtérre. Hazautazás-kívánságra – fakultatív."Soós Disszidáljon az IBUSZ-szal, csoportoknak árengedmény!Peterdi Na, aztán az is nagyszerű, hogy a sajtó minden alkalomra tud hasznos

tanácsot adni. Az Ország-Világban a következõ divattippet olvastam:Bözsöny „Adódhatnak olyan alkalmak, amikor illõbb ruhában megjelenni."Peterdi Nagy öröm, hogy a sajtó mindenben a lakosságot szolgálja. Hallgassuk

meg például a Gázművek nyomtatott űrlap szövegét:Bözsöny „Kérésére igazoljuk, hogy fenti lakásokban a gázvezetéket

megvizsgáltuk és rendben találtuk."Soós Szerencse, hogy nem észleltek szivárgást...Peterdi A miskolci Déli Hírlap dialektikus módszereket ajánl az építõipar

figyelmébe:

Bözsöny „A beázás valószínűleg azért nem volt észlelhetõ a műszaki átadás idõpontjában, mert akkor nem esett az esõ."

Peterdi Itt egy másik megkapó hír a Fejér megyei Hírlapból, ez aztán a karriertörténet!

Bözsöny „Az egykori, csupán trágyaértékű termékbõl lett ma az amerikai kontinens egyik leggazdagabb vállalkozója."

Soós Marx Károly ugyanígy írta le a kapitalizmus keletkezését, csak valamivel finomabban...

Peterdi Azért én mégis az apróhirdetéseket olvasom kérem, a legszívesebben. Micsoda kaleidoszkóp, micsoda mély emberi színjáték! Itt van

például egy, a Dunántúli Naplóból:Bözsöny „Családi házban egy mellékhelyiséget bérelnék."Soós A mienket szívesen átadom, ha a jelige: „sürgõs"!

Egy másik a Fejér megyei Hírlapból, tessék figyelni:Bözsöny „Egy pár herélt fuvaros négyéves ló eladó."Peterdi Hát nem tudom!... A négyéves ló érdekelne, de mit csináljak egy pár

herélt fuvarossal?! Kérem, ha már itt tartunk: az is nagy vívmány, hogy a magyar sajtótól nem idegen többé a... – hogy is mondjam? – a nemes erotika. Szóval, összeszedtünk egy pár pikáns hírt is. De nem tudom, hogy mehet-e? Soós A lányok bólogatnak...Peterdi Úgyis elmondtuk volna! Tessék egy hír a Nógrád című lapból:Bőzsöny „... Kevesebb gyermek született. Szentendrén rendezik a nemzetiségi

fesztivált..."Peterdi „Hol legnagyobb az ínség – legközelebb a segítség!" Ugyanez a téma

az Építõk Lapjában: Bőzsöny „A bedolgozókat a svéd Arengo-cégtõl vásárolt automaták gyártják."Soós Ezt – úgy gondolom – hazai erõvel is meg lehetett volna oldani, de azt

hiszem, mi már a sorozatgyártást nem vállalnánk. Bár alkatrészhiány nem fenyegetett volna, hiszen a Dunántúli Naplóban ezt olvastam:

Bőzsöny „Esküvõre minden igényt kielégítõ nõi- és férfikellékek kaphatók."Peterdi Ez aztán a szolgáltatás! Hol az az üzlet?! Soós És most egy termelési hír. A Szabad Föld írta: Bőzsöny „Amit régen egyetlen szabónak kellett megcsinálnia, a lábbal hajtott

varrógépén, azt most 35-40 asszony végzi boszorkányos gyorsasággal." Soós Ez aztán a haladás! Aztán csodálkozunk, hogy munkaerõhiány van.Peterdi Na, de már nem sokáig, mert az Élet és Irodalom kitalálta a végleges

megoldást. Ennek hatására ezentúl tömegestõl, lihegve rohan mindenki az üzembe, és lázas tevékenységgel tölti a nyolc órát... Egy címsorban azt írta az Élet és Irodalom, hogy: Bőzsöny „Munka közben nem tabu a szexus!" Soós És ezt csak most mondjátok? Na, én megyek! Peterdi Mi az, mi az, hová rohansz? Soós Micsoda kérdés? Dolgozni!

Szilágyi György

MI, EZEREGYESEK!

Előadta – Major Tamás

Hányas vagy?Ezeregyes? Akkor mi félszavakból megértjük egymást. Emlékszel? Mi akkor jöttünk a világra, amikor elsõ Istvánt megkoronázták.Anyánk ült a sátorban és apánk kacagányát foltozta. Mi melléje kuporodtunk és hallgattuk, amint õsi ugor dalokat énekel. Nekünk annyi ugor nótát húztak a fülünkbe, hogy a végén elfogott bennünket az ungor.Hányas vagy? Ezeregyes? Mi félszavakból megértjük egymást. Azt mondod: avar! Azt mondom: kabar! Azt mondod: Szittya! Azt mondom: futtya! Azt kérded: mibõl? Azt kérdem én is!... Hányas vagy? Ezeregyes? Akkor félszavakból megértjük egymást. Mi nyolcéves korunkban már kívülrõl fújtuk a hét vezér nevét. Álmos, Elõd, Ond, Kond, Tas, Huba, Guba, Töhötöm. Ez nyóc. Egyik fölösleges. A Huba. A guba marad! Emlékszel? Mi hordában éltünk. Minket állandóan lehordtak. És belénk vésték az õsi jelszót: Aki szégyent hoz a hordára, az a hordának lesz hordára!... Mi értünk a lovakhoz.Tizenhat éves korunkban nyereg alatt puhítottuk a kancát! Szõrén ültük meg a partvist. És ittuk a kancatejet!Magyarul kumiszt. Mert kumisz világ volt akkor! Láttál cseresznyefán jurtát, amit kurta lándzsa fúrt át? Láttál? Akkor te nem voltál magadnál. Mi Vereckénél jöttünk be – és Hegyeshalomnál mentünk ki! Akartunk másfelé is menni. De zárva volt – a Csop. Láttunk tatárjárást, sáskajárást és busójárást.

Azt mondod: Mohács! Azt mondom: Nemeskürthy! Azt mondod: Krahács!Azt mondom: Agárdi!Mi az egész magyar történelmet végigcsináltuk. Részt vettünk minden kirohanásban.Mi rohantunk ki Zrínyivel Bécsbe, Rákóczival Rodostóba, és Komlóssal Orenburgba!Mi legyõztük a törököket és osztrákokat – filmen!Legyõztük Szulejmánt,Legyõztük Windischgrátzet,csak Várkonyi Zoltánt nem gyõztük le!Mi bevettük Budát, bevettük Nándorfehérvárt,mi mindent bevettünk, amit beadtak nekünk.A mi fegyvereinktõl rettegett a művelt nyugat!Imádkoztak rémületükben:„A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!"Most mi imádkozunk. Hitelekért.Azt mondod: Hitel!Azt mondom: Stádium!Azt mondod: kamatláb!Azt mondom: mosd meg!Mi sokat tanultunk a szomszédainktól.Minket a tatárok tanítottak meg futni.A törökök fürödni.És az oroszok csókolódzni!Mi nem ijedtünk meg soha senkitõl!Amikor Napóleon bejött Gyõrbe, mi odamentünk! És megittuk!Aki ide bejött, azt mind megittuk!Megittuk a fekete levest!Megittuk a barna sört!Megittuk a vodkát!A viszkit is megittuk, pedig az nem jött be...Mi egy rozoga házban nõttünk fel.Az Árpád-házban.Ott állt az Etel-közben.Mi közben nõttünk fel.Emlékszel?Mi gyermekkorunkban bogyót gyűjtöttünk.Mi félbogyókból megértjük egymást.Azt mondod: Hunor!Azt mondom: Magor!Azt mondod: Szvatopluk!Azt mondom: Nye rozumi!Mi mindig rá voltunk szorulva azokra, akik nem voltak ránk szorulva.Nekünk törökmézet dobáltak a törökök.Tatárbifszteket a tatárok. A kelták meg kelttésztát.Ez egy kis ország.

Olyan, mint egy átjáróház. Dunára nézõ ablakokkal.Állandóan üvegezni kell. Mert mindig betörnek. Az ablakok.Mi benne voltunk minden forradalomban és szabadságharcban!Benne voltunk az olasz szabadságharcban.Benne voltunk a francia forradalomban.Benne voltunk az amerikai szabadságharcban.Benne voltunk a bécsi forradalomban.Mi benne voltunk. Sõt benne vagyunk.Harcoltunk a Habsburgok, és harcoltunk a Wartburgok ellen!De nem engedtünk a 48-ból!És nem engedtünk az... abból engedtünk.Kérdezték, mennyit engedünk?Mondva, nekünk nyóc.Annyit engedtünk, maradt 48!Hányas vagy? Ezeregyes?Mi korán megtollasodtunk.Volt kakastollunk, darutollunk és „zakatollunk".Mi etettük a kétfejű sast, ő meg minket.Nekünk fejünk felett körözött a Turul madár.Ma meg a bontott csirke.Mi szeretjük a békegalambot!Azt mondjuk neki: tuci, tubi;To be, or not to be...? Magyarul:Salt, vagy nem Salt?Csak még nem tudni, hova...Hányas vagy? Ezeregyes? Akkor a kicsit megbecsülöd.Mert mi kicsik vagyunk.Ez egy kis ország. Kisalföld, kisfröccs, Kistelek, Kisbér.Itt minden családban van katolikus, evangélikus és numizmatikus.Ebben az országban a nép mindig példát vett a vezetõkrõl.Itt Könyves Kálmán alatt mindenki könyvet olvasott.Egy kézzel. A másikat levágták. Mert lopott. Könyvet.II. József idején mindenki kalapban járt.Tél volt.Itt a katonák jól érezték magukat Mária Terézia alatt!Mi lovasnemzet vagyunk.De mindig rossz lóra tettünk.Porosz lóra.És mindig feltörtünk.Aki gyalog járt – a talpa tört fel.Aki lovon járt – a nyerge tört fel. Aki dolgozni járt – az sose tört fel! Mi láttuk a magyar történelem élcsapatát. Láttuk Vak Bottyánt, láttuk Vak Bélát. De õk nem láttak minket. Mi személyesen ismertük a betyárokat.

Azt mondod: Rózsa Sándor! Azt mondom: Angyal Bandi! Azt mondod: Savanyú Jóska! Azt mondom: Tv-bemondó! Mi részt vettünk az elsõ világháborúban. Voltál Boszniában? Kellett neked? Voltál Gorlicénél? Neked is ellõtték?Nekem nem. Mert én gerlicénél voltam. Velünk a két világháború között jelmondatokat magoltattak be: „Borneo és Celebesz, magyar volt és magyar lesz!" Mi a feudalizmust megdöntöttük! A kapitalizmust megdöntöttük! A provincializmust – azt nem döntöttük meg... Apád mi volt? Proletár? Mi volt a munkahelye? Ruhatár? Jártál te is túrára? Én is! Te is kaptál buktát? Én is! Emlékszel, hogy hívtuk ezeket a túrákat? Proletár bukta-túra!Mi ingyen ebédet ettünk, ingyen uszodába jártunk, minket a nõk is ingyen szerettek! Nekünk rongyunk se volt! Minket felöltöztetett a háziúr. És levetkõztetett a felesége. Az iskolában belénk sulykolták, hogy r-szer r-szer pi!De hogy mi az a pi, arra magunktól jöttünk rá! R-szer r-szer!Nekünk elment az eszünk, megjött az eszünk, mi állandóan eszünk.Mi a kapitalizmusban cserkészkolbászt ettünk. A szocializmusban úttörõkolbászt! Micsoda különbség!A cserkészkolbász hosszú volt és vékony, az úttörõkolbász rövid és vastag, A cserkész azt mondta: légy résen!Az úttörõ azt mondja: elõre!Egyesíteni kéne a két kolbászt: Elõre! A résen át!Hányas vagy? Még mindig ezeregyes?Nem is tudnád letagadni.Mi egyformák vagyunk.Nekünk földig ér a lábunk.Mi gyerekkorunkban együtt játszottunk.Mi ismerjük az összes játékokat.Azt mondod: ki a fogó?Azt mondom: a rendõrség!Azt mondod: körben áll egy kislány!

Azt mondom: ha elfárad, lefekszik!Azt mondod: Amerikából jöttem!Azt mondom: Én meg a Szovjetunióból!Hányas vagy? Ezeregyes?Akkor tudod, hová tartozol!Valahová tartozni kell.Ebben az országban mindenki tartozik, vagy követel.Mi Kelethez tartozunk. Németül úgy mondják: Ost!Szemben van Nyugat. Annak a neve: West!Olyan ez, mint egy világméretű kártyaparti.A Kelet Ost – a Nyugat: West...Nekünk sok barátunk van.Megbízható barátaink,régi barátaink,új barátainkés volt barátaink.Mi gyakran teszünk baráti szívességet barátainknak.Elõfordul, hogy egy régi barátunk megkér bennünket: mondjuk meg új barátunknak, hogyha továbbra is barátkozik egy volt barátunkkal, akkor régi barátunk megbízható barátja akkorát üt majd a fejére, hogy azt is elfelejti, mikor vívta ki a nemzeti függetlenségét!Minket állandóan rugdostak. Mi mindig visszarugdostuk azokat, akik megrugdosták azokat, akik minket megrugdostak. Már majdnem mindenkit megrugdostunk.Most már az utolsókat rúgjuk.De még tele vagyunk kötelezettségekkel.Fizetnünk kell.Fizetünk OTP-t, fizetünk Cascót, fizetünk háztartást,nõtartást, barátnõtartást és gyerektartást!Ez egy kis ország.Itt mindenért meg kell fizetni!Befizetünk, kifizetünk, megfizetünk, aztán ráfizetünk!Fõúr! Fizetek!

Farkasházy Tivadar-Marton Frigyes

CAMP DAVID

Előadta – Sinkovits Imre

A Kabarészínház nevében!Javaslatunk két ismert módszer ötvözete. Az elsõ a pápaválasztás szisztémája. Ezt

tulajdonképpen fölösleges ismertetnem, hiszen a nyáron szakképzett pápaválasztóvá vált az ország, de azért a gyengébbek kedvéért, szóval...

A pápaválasztó konklávéra rázárják az ajtót. Három napig tanácskozhatnak, amennyiben ezalatt nem születik döntés, kapnak egy nap imádkozási szünetet. Ezután újabb hétszeri szavazás következik, de most már minden eredménytelen szavazás után kevesebbet kapnak enni. Így aztán vagy döntenek, vagy éhenhalnak. Ezt akkor vezették be, amikor egyszer három évig szavaztak. Természetesen minden szavazás után begyújtanak a kályhába. Tudják, ez a fekete-fehér, igen-nem. Mikor aztán végre felszállott a pápa, akarom mondani, felszállott a fehér füst, kijön a konklávé elnöke és így szól: – Habemus papam! Van pápánk!

Egyébként, ha már így összejöttünk, elmondanám, hogy mi itt a Kabarészínházban nagyon büszkék vagyunk az új pápára. Mondhatni a mi jelöltünk futott be. Nem értik ugye? Megmagyarázom. Még senki sem tudta, hogy az új pápa hogyan foglal majd állást a katolikus egyház és a világ sorsdöntõ kérdéseiben, mégis mindenki megnyugodott. Az elsõ biztos információ ugyanis, amit a világlapok felröppentettek, ez volt: az új pápának jó humora van. Hogy miért nyugodtak meg a haladás hívei? Hát azzal, ugyebár, nem lesz nehéz szót érteni, aki megválasztása pillanatában így szól bíborostársaihoz, hogy: „Az Isten bocsássa meg Önöknek, amit velem tettek!"

Márpedig, minél több a párbeszéd a világban, minél több vitás kérdés tisztázódik tárgyalások útján, annál nagyobb lesz a nyugalom. Ez persze nem minden tárgyalásra vonatkozik.

Itt van például ez az amerikai szükségcamping, ez a Camp David. Tudják, ahova a Carter beutalta a Begint, meg a Szadatot. Ezen a szép újságírómentes vidéken, mindegyikük kapott egy meghitt vendégházat. A Beginét úgy hívták, hogy Nyírfa, a Szadatnak meg a Som jutott. Itt aztán volt minden ami szem-Szadatnak ingere, illemhely, hideg-meleg háború, utánfutó hadsereg, felfújható megállapodás! Az asszonyok horgoltak, a férjem meg ország, világ, hegy, vizet játszottak.

Bevallom, tetszik nekünk ez a Camp David. Végre egy hely ahol nem kell szegény államfõknek szép ruhában járni-kelni, fotósokra mosolyogni, tánciskolát koszorúzni, utcalányokat avatni, hanem nyugodtan lehet papucsban, mamuszban tereferélni, errõl, arról, mármint a Szádat errõl, a Begin meg arról. Szóval, arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha mi is csinálnánk egy ilyen Camp Davidet, mondjuk a Rómain. Problémánk nekünk is van csõstül, hátha a zöldben jobban megy! S ha már ilyen szép paradicsomi állapotokat teremtünk, adjunk neki mi is bibliai nevet, David helyett nevezzük, mondjuk, Lázár campingnek. Elsõnek mindjárt be is utalhatnánk oda a Minisztertanácsot! Mondjuk addig, amíg el nem döntik, hogy melyek azok a termékek, amikkel leállunk és melyek azok a vállalatok, akik azonnal lehúzzák a rollót.

Ha egyetértettek, közös szalonnasütéssel kell jelt adniok a külvilágnak. Ha fehér a szalonna füstje, hazatérhetnek, ha fekete, szigorítjuk a feltételeket. A pápaválasztásnál ilyenkor ugye megvonják a bíborosoktól az ételt, mi ennél sokkal keményebb módszert alkalmaznánk. Mivel idén úgyis annyi krumpli termett, a döntés meghozataláig csak

krumplit kapnak enni. Reggel, délben, este krumplileves, krumplifõzelék, krumplisaláta, krumplipüré. Aki mindent megevett, ihat egy kis burgonyaszeszt. Hétszeri eredménytelen szavazás után bevetendõ a burgonyafelfújt és a krumplisbögyölõ!

Természetesen szigorú õrséget kell szervezni, nehogy valakit kívülrõl tápláljanak. A camping területére még egy kolorádóbogár sem teheti be a lábát!

Egyébként, nehogy azt higgyék, hogy ezt a krumplikúrát mi olcsó viccelõdésnek szánjuk, javaslatunknak komoly ideológiai alapja van. A krumpli ugyebár, sok keményítõt tartalmaz, intenzív fogyasztása tehát keményíti a lelket. Márpedig mi kemény döntéseket várunk a kormánytól!

A bíborosok ugyebár, pihentetõül minden negyedik napon imádkoznak és rózsafüzéreiket morzsolják, mi ehelyett a kukoricát javasoljuk. Végre a hetedik napon izgatottan szimatolnak a levegõbe a környéken kóborló újságírók: Szalonna! Az izgalom fokozódik, amikor fellebben a vezéri sátor ponyvája és feltűnnek sorban a krumplicsata hõsei. Megjelenik a kormány heroldja, a pincérek megfújják a nyársakat, majd így szól a herold:

Habemus dollárom! Van dollárunk!Mindenki boldog, kivéve azokat a vállalatokat, akik felett nyársat törtek. A

záróközleményt – carteri mosoly híján – Rátonyi Róbert olvassa fel, a közös szalonnázás füstje pedig barátságosan elkeveredik a Vác felõl szálló cementporral.

A római parti Lázár campinget ezalatt sietve takarítják, hiszen holnaptól ide zárják a beruházókat, tervezõket, kivitelezõket, hogy végre ez a szentháromság is feloldódjék!

1978

Örkény István-Tímár György

ROSSZUL ÖSSZETETT SZAVAKÖrkény István Tímár György barátommal fölújítottunk egy játékot: a rosszul összetett

szavakét. Ezt fogjuk most bemutatni.Tímár György Mondd, bármilyen kérdésre tudsz rosszul összetett szóval felelni?Örkény Persze. Valamit rosszul összeszedni, az Magyarországon nem kunszt.

Pont én ne értenék hozzá?Tímár Helyes. Én is így vagyok vele. Akkor hát kezdhetjük?Örkény Parancsolj.Tímár Ha máshonnan nem, a műveidbõl tudjuk, hogy a háború idején voltál

fiatal. Hova jártál akkoriban szórakozni?Örkény Haláltánciskolába.Tímár És ott ki tanított téged?Örkény A vitustánctanár. Most egyet én kérdezek.

Van-e olyan sport, amellyel fokozni lehetne a termelést?Tímár Van. A balfácánvadászat.

Te pedig mondd meg, hogy melyik a legképtelenebb közlekedési eszköz.

Örkény Még a pesti villamosnál is képtelenebb?Tímár Úgy van.Örkény Olyan csak egy van. A ruhafogaskerekű.Tímár Jó. Más téma következik. Mi finomabb az anyatejnél?Örkény Az anyatejszínhab.Tímár És van-e vörös tej?Örkény Van. A pártiskolatej.

Hanem most én kérdezek. Mi lesz az ember egy házsártos feleség oldalán?

Tímár Házaséletunt.Örkény És mi az, ha a bíróság meddõség címén bont föl egy házasságot?Tímár Magvaválóper.

Most én jövök. Sok embernek van hobbija. Kik vannak a legtöbben?Örkény A szeméremgyűjtõk.Tímár És mi születik akkor, ha egy üzletkötõ külföldön félrelép?Örkény Árucseregyerek.

Mit okoznak mostanában a berepülések Libanonban? Tímár Imaszõnyegbombázást.

Állj, most én jövök. Melyik a legrágósabb étel? Örkény A kecskekörömpörkölt.

Tímár És mivel lehetne szerinted véget vetni a kutyák további szaporodásának?

Örkény Kutyagumi-óvszerrel.Na befejezésül, most még kettõt kérdezünk felváltva. Jó?

Tímár Rendben van, te kezded.Örkény Hova fizeted be a legtöbb pénzt?Tímár A csúszópénztárba.

És te mit építesz a „Tóthék" külföldi jogdíjaiból? Örkény Jövedelemadó-tornyot.

Most azt mondd meg, ki keresi a legtöbbet a kannibáloknál? Tímár A térdkalácssütõ.

És végül, hogyan hívják a válogatós kannibált? Örkény Kultúremberevõ.

Boncz Géza

HKI

Házmester – Márkus László Szerelő I. – Haumann Péter Szerelő II. - Szombathy Gyula

Házmester Tisztelt Lakóbizottság, aki egyébként is én vagyok! Itt állok egy virágárussal körbefuttatott kerítés elõtt, kezemben kulcs, amit sosem szeretnék beadni. Én nem házmester vagyok, hanem a háznak a

mestere! Hivatalosan házfelügyelõ, de nem egy házfelügyelõ, hanem tömbház felügyelõ. Mert tömb szem tömbet lát. Ennek a háznak sajátos gangulata van. Mert ahány ház, annyi lakás. Ebben a lakásban például egy taxisofõr lakik, aki még álmában is ketyeg, és az árral úszik felfelé. Arrébb húzódik meg Dudásné, aki Miskával, a csapossal, esténként beugrik a nagybõgõbe. Miskában olyankor fölmegy a pumpa, és Dudásnét csapra veri. Abból az elfüggönyözött lakásból kémlel ki özvegy Névtelen Levél. Tegnap lakógyűlés volt, holnap is nap lesz, ma viszont csõrepedés van. A szerelõk rövidesen megérkeznek és saját maguktól elhárítják a csõrepedést. Már itt is vannak! Jó reggelt!Szerelő I. Pálinkás jó reggelt!Házmester Mikorra lesz víz?Szerelő I. Mikorra lesz pálinka?Szerelõ II. A víz a pálinkától függ.

Házmester A pálinka meg tõlem. Kimérek egy-egy féldecit.Szerelő II. Pálinkát mér 9 elõtt?Házmester Nem, ez már a tizedik.Szerelő I. Na, akkor nekikezdhetünk?Házmester Ásással kezdik?Szerelő I. Reggelivel, nem vagyunk mi régészek. Nálunk a munkahelyi reggelit

íratlan törvény írja elõ. A reggelit nem lehet este elfogyasztani, mert akkor az már vacsora lenne. Viszont ezért nem jár túlóra.

Egyesek azt kérdezik, mért nem reggelizünk otthon. Hát a munkahely nem második otthonunk? Odahaza úgysem tudnánk reggelizni, mert csak idegeskednénk, hogy elkésünk a munkából. Ha most nekilátnánk a munkának, akkor mi ketten négy ember munkáját végeznénk el. Egyszóval: elvennénk a kenyeret két másik munkástól, akik viszont kenyér nélkül nem tudnák a munkájukat reggelivel kezdeni. És különben is, ha nem volna négy munkás, nem lehetne négy adminisztrátor. Pedig négy adminisztrátor sem dolgozik annyit, mint egy munkás. Namármost, tehát, még több adminisztrátor kell, mert ha csak két adminisztrátor marad, megint csak el kell küldeni két munkást.Szerelő II. Állítsd le magad Józsi, ez már közgazdaság...Szerelő l. Ideje lesz abbahagyni a reggelit, mindjárt dél lesz és megint enni kell.Szerelő II. Na, erre igyunk!Szerelő I. Isten, isten!Szerelő II. Ez olyan jólesett, hogy bevéssük a brigádnaplóba.Szerelő I. Mit írtunk idáig?Szerelő II. Na, olvasd hangosan, addig én figyelem a lapátot.Szerelő I. Valami felemelõt kellene beleírni.Szerelő II. Például azt, hogy daru.Szerelő I. Olvasom: Április 1.

Egy talponállóban ülve elhatároztuk,-hogy hat napot ajánlunk fel saját megsegítésünkre. Az a szó, hogy munka, nagyon felizgatott bennünket. Záróráig le se hunytuk a szemünket.

Szerelő II. Április 30.Reggel átvittünk egy idõs bácsit az utca egyik oldaláról a másikra. Még jó, hogy ketten voltunk, mert nem akart jönni. Ezt minden reggel megismételjük. Nekünk tetszik.

Szerelő I. Május 15.Én, mint a kétszemélyes brigád vezetõhelyettese, felajánlottam, hogy színházba megyünk. Bementünk az elsõbe, nem kaptunk jegyet. Bementünk a másodikba: nem kaptunk jegyet. Bementünk a harmadikba: nem kaptunk jegyet. Mire a 25.-hez értünk, az addigra már Népszínház lett. Ott aztán megkaptuk... az idegösszeomlást. Lejövet a Várból, reggel ötkor rájöttünk, lábujjhegyen, hogy „Csendesek a hajnalok"...

Szerelő II. Május 22.

Egyéves a brigádunk. Fehér asztal mellett ünnepeltünk, aztán alatta. Brigádtörténelem alulnézetben. Késõbb virágba borultunk. Azt is ki kellett fizetni. Te, már belefájdult a fejem, annyit nézem ezt a lapátot. Nekilátunk?

Szerelő I. Persze! Az újságolvasásnak. Figyelj csak! „Rendõrkézen a gyűrű. Éltetõ Mátyás 52 éves ipari tanuló munkából jövet az árokparton,

egy vadászfegyverrel leterített szõnyeget talált. A rendõrség kiszállt, és felgöngyölítette." Más.

„Az Erkel Színház második emeleti páholyából kizuhant egy hangszer. Az Operaház saját fagottjának tekinti."

Házmester Mindjárt kapuzárás!Szerelő II. Az kizárt dolog!Házmester Mi az, még mindig nem csinálták meg a vizet?Szerelő I. Kérem, kérem, a munka nem banán, hogy elkapkodjuk.Szerelő II. Hollanderrel csatlakozom az elõttem szólóhoz.Szerelő I. A csövet kivesszük, a csövet betesszük, mint a vízfolyás. Nem lesz több repedés. A hibát õszintén feltártuk, megbántuk, ezúton kérjük elnézésüket. Igyekszünk megjavítani, de lehet, hogy meg is javítjuk!

Peterdi Pál

KÖSZÖNTÕ

(E/hangzott az RKSZ szovjetunióbeli vendégszereplésén, Bogorodcsányban, a magyar építőkolónia tiszteletére.) Elmondta – Major Tamás

Kedves közönségünk, barátaink, csõvezetõk!Engedjék meg, hogy a Magyar Rádió Kabarészínházának nevében különleges

szeretettel köszöntsem önöket, május 1-én, a munka nagy nemzeti ünnepén!Ha valaha és valahol, hát itt és most, létrejött a szép, internacionális összefogás. Hét

szocialista ország dolgozói és 22 nyugati ország bedolgozói serénykednek ezen az építkezésen. 1978. május 1-én Huszt és Orenburg között egy csövet fúj egész Európa!

Kérem, engedjék meg, hogy önökkel együtt köszöntsük a munka ünnepét, természetesen, ezt is széles körű munkamegosztás alapján: önök dolgoznak, mi ünnepelünk!

Kedves barátaim, mi máris igaz szívbõl gratulálunk valamennyiõjüknek. Tudjuk, nehéz körülmények között láttak munkához. Az alapítók mélyhűtött Robinson módjára vertek itt tanyát 1975 telén és kétméteres hóban, kúszva közlekedtek a munkahelyükre. De létrehoztak egy remek kis kolóniát:

az ideiglenesen a Szovjetunió területén tartózkodó Magyar Autonóm, sõt Teherautonóm Köztársaságot.

Fõvárosa az ebédlõ. Lakóinak száma 1000, ebbõl férfi: 700, egyéb: 300, vagyis a többnejűség nem jellemzõ! Különben is vékonyak a falak...

És íme, önök egy gyönyörű várost építettek a pusztaság közepén. Ez bizony örömteli változatosság nekünk, pesti embereknek, mert mi most a Marx tértõl éppen ellenkezõleg, egy gyönyörű pusztaságot építünk a város közepén.

Kereken három esztendeje épül ez a hatalmas csõvezeték. És külön öröm, hogy a hét szocialista ország munkásai játsszák a vezérszólamot ezen a 2750 kilométernyi hosszú csövön, ezen a roppant pikulán!

Jól tudjuk, a hét legnagyobb nyugati olajvállalat úgy nevezi magát: a „Hét nõvér". Nos, itt Orenburg és Huszt között, most megmutatja muszkliját a „Hét fivér" is!

Itt van mögöttem a színpad falán, az orenburgi gázvezeték térképe. Amikor elõször mutatták, arra gondoltam, látszik, hogy magyarok is építik, attól ilyen görbe. De aztán megmagyarázták, hogy nem a csõ görbe, hanem a föld gömbölyű. A roppant hosszú vezeték csak követi a földgolyó hajlását, attól látszik ilyen csálénak. A vezeték belsõ átmérõje 140 centi, akárhány hazai kiskirály cilinderben flangálhatna benne. Nem is ártana, ha egyszer õk is bejönnének a csõbe... Meg azt is hallottam, hogy ez a csõvezeték 75 atmoszférát is elvisel, ez pedig világrekord, mert akármennyit emelkedik is nálunk az egy fõre esõ szeszfogyasztás, ekkora nyomást még a Fehér Ökörben sem találnak!...

Szóval: gáz van! Csak most már vezeték is legyen hozzál Mert a gáz félkarú óriás, vezeték nélkül.

Ugye, elkészül az a vezeték?! Fiúk! Elkészül? Közönség (kórusban) El!!!Major Mindenki mondta?Közönség Igen!!!Major Megígéritek?!Közönség Igen...Major Jól van! Úgy hallom, szeptember 1-én cakpakk, át kell adni az egész

építkezést. Most õszintén fiúk, ne halasszuk el a munka ünnepét május elejérõl a tanév kezdetére?Közönség Ne!Major Addig szóljatok, amíg itt vagyunk! Szóval, szeptemberben mindenki

hazajön?Közönség Nem!Major Nem? És miért nem?Közönség Dolgozunk tovább!Major De a többiek, akik nem dolgoznak, õk hazajönnek, ugye? Számíthatunk

rájuk?Látják kérem, most azt is elárultam, mit keresünk itt Bogorodcsányban, minek jöttünk

ide? Azt hiszem világos: kompresszornak! Szeretnénk egy kicsit fokozni a nyomást. Hogy: nyomás lányok! Nyomás legények!...

Persze, nem kell megijedni, nem törünk senki kenyerére! Nem vesszük ki senki kezébõl a csákányt. Nem kérem, itt minden dicsõség az önöké, mert gáz van, hölgyeim és uraim! És ezt a gázt az önök munkájának fejében, mi most 12 évig változatlan áron

kapjuk! Kérem, történelmünk során nem az elsõ eset, hogy gáz van. De az elsõ eset, hogy nem fizetünk rá!

Az kétségtelen, hogy 1990-ig az energiahordozók ára tovább emelkedik. Mi viszont nyugodtan üldögélhetünk a gázunkon, szavalhatjuk, mint egy gyönyörű költeményt:

„opec-opec kimehetsz,90-ben bejöhetsz!"...És dicsõség annak, aki dicsõséget hoz mindenkire. Kérem, a külföldre látogató

magyarokat az elmúlt ezer év során többféleképpen emlegették. Mai füllel egyik sem tűnik szédelgõ feldicsérésnek. De ma itt Huszton, Bogorodcsányban, Vuszjatyinban hogyan nevezik portyázó törzseinket? Tiszta szívbõl és nagyon õszintén úgy, hogy a „mi magyarjaink!"

Azért ez különbség, nem igaz?Önök tehát diplomáciai szolgálatot végeznek, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim,

kedves csõvezetõk! Felépítenek egy jó nagy csövet, és ez többet ér, mint egy rossz nagykövet!

Ugyanis eltűnõdtem, miképpen lehetséges, hogy itt, történelmünk során alighanem szintén elsõ ízben, határidõre elkészül egy hatalmas építkezés? Aztán körülnéztem egy kicsit, és azt hiszem, rájöttem. Tudniillik, rengeteg magyart láttam lapáttal, nagyon sok magyart franciakulcscsal, és alig egy-két magyart – aktatáskával! Kérem, jelezzék, ha egyetértenek ezzel a megfigyeléssel?! (Taps) És akkor azt is elárulom, mi tulajdonképpen edzõtáborozásra ruccantunk ki önökhöz. Pontosan egy hónap múlva kezdõdik Argentínában a labdarúgó-világbajnokság. Hát, miért éppen a szurkoló ne készüljön fel?! Fõleg, ha itt is a döntõ elõtt állunk, itt is joggal kiálthatjuk: – „Hajrá grúzok, hajrá örmények, hajrá lengyelek...", de a leghangosabban persze azt, hogy: – „hajrá, magyarok!"

Ugye elkészül ez a vezeték? Mert mi szükség esetén még azt is hozzátehetjük, hogy: „min-dent bele! Min-dent bele!" És – hittel hiszem, hogy szeptemberben, amikor önök leszállnak a vonatról, az egész tízmilliós szurkolótábor azt kiáltja: – „Szép volt, fiúk!"

Kaposy Miklós(Bognár Tibor ötletébõl)

KÍVÁNSÁGKÚT

Komlós János Egyik fiatal szerzõnk, Bognár Tibor, egy igen különös hiányosságra hívta fel figyelmünket. Nevezetesen arra, hogy hazánkban sehol sem lehet kívánni! Európa-szerte találhatók kabala-szentek,

ujjlenyomatgyűjtõ-szobrok, kívánság-kutak, ahova csak be kell dobni az illetõ országok aprópénzét, és máris boldog az egész IBUSZ-csoport. Ott van például a Trevi-kút. Csak úgy szórjuk bele a

valutát. Szóval, a világ minden táján van valamilyen kút, csermely, vagy csobogó, ahová a turisták beledobálhatják az aprót. Angliában ugrik a penny, Amerikában ugrik a cent, Mongóliában ugrik a tugrik, csak nálunk nem ugrik semmi. Ezt szeretné pótolni ezúttal a Rádió Kabarészínháza, sõt amennyiben ez a kezdeményezés beválik, hagyományt is kívánunk teremteni. Ez, amit itt látnak, Mujkónak, Mátyás király udvari humoristájának a lavórja. Aki beledob egy forintot, kívánhat valamit. Hogy teljesül-e? Nem akar ön túl sokat 1978-ban, egy forintért?! A magnós kívánságkút kezelõje: Kaposy Miklós. A kútavatóra egy gyakorlott avatót kértünk fel:dr. Bondor nyugalmazott építésügyi miniszter.József, – Engem a Rádiókabaré sok adásában frocliztak, és miután a Bondor-

készházak fölépültek, még pasának is elkereszteltek. Kívánom utódomnak, dr. Ábrahám Kálmánnak, ő ne építsen Bondor-

készházakat, tehát a kabaréban is ritkábban emlegessék.Paizs Gábor, Rózsa Ferenc-díjas író:

– Több, mint húsz évig dolgoztam a Blaha Lujza téren, lebontották a Nemzeti Színházat. Átmentem dolgozni a Köztársaság térre,

rövidesen becsukták az Erkel Színházat. Szeretnék egy kicsit dolgozni a Várszínház szomszédságában is...Pálfy József, a Magyarország fõszerkesztõje, az Újságíró Szövetség elnöke:

– Kívánom Teng Hsziao Pingnek, hogy ne csak a faliújságokat olvassa, fizessen elõ a Magyarországra, hadd tudja, mihez kell tartania magát.Kívánom magamnak, hogy legyen olyan tv-híradó, amelynek kezdete

elõtt már egy órával tudom, hogy melyik országot, miért is kell szeretni.

Abody Béla, a Négy Évszak című folyóirat fõszerkesztõje:– Azt kívánom a hallgatóknak, hogy ne kelljen megharagudniuk az

orvosaimra, mert meggyógyítottak. Nem tudták szegények, mit cselekszenek. Kívánom írókollégáimnak, tartsanak ki nézeteik

mellett, legalább addig, amíg a mondatot befejezik.Radó Sándor, az ismert földrajztudós, másodállásban még ismertebb hírszerzõ:

– Én, az amerikai titkosszolgálat, a CIA hírszerzõinek kívánok valamit. Nézzék meg a Dóra jelenti című filmet, akkor biztos, hogy elmegy a kedvük a szakmájuktól.

Garai Gábor, Kossuth-díjas költõ, az Írószövetség fõtitkára:– 1979-re kívánom, hogy a magyar humorban legyen több irodalom, és

a magyar irodalomban legyen több humor.Továbbá, én nem bánom, ha a rólam elnevezett piacon bármit árulnak,

de ne áruljanak éppen törülközõt.Fekete Sándor, az Új Tükör fõszerkesztõ-helyettese:

– Kívánom a sok ezer új magyar költõnek, hogy jövõre mindegyiküknek legalább annyi olvasója legyen, mint ahány versíró

pályatársa van.dr. Szabó a Kék Fénybõl:László, – Kívánok az új évben teljes munkanélküliséget – a rendõrségnek.

Kívánok jó utazást minden garázdának – URH kocsin. Végül kívánok egy benzinkutas nagybácsit – jómagamnak.

Gedeon Pál, a Népszava fõszerkesztõ-helyettese:– Csikós Nagy Bélának, az Árhivatal elnökének egy békaszemüveget

és egy jó úszóedzõt kívánok, hogy megtanuljon az ár ellen úszni.Jolánkának, a putnoki halottlátó asszonynak, a „Ha meghaltál, ne szólj

hozzám" című dal tanulmányozását, valamint azt kívánom, hogy a pénzbeszedésre jogosító igazolvány mellé a helyi tanácstól

kapjon kitüntetõ oklevelet is, mint kiváló fejõnõ...Chrudinák a Televízió Külpolitikai Osztályának vezetõje:Alajos, – Jasszer Arafatnak, minden estére, külön műsoridõt a Magyar

Televízióban...Asszad, szíriai elnöknek olyan álomba ringató nyugalmat a közel-keleti fronton, amilyet csak a Magyar Televízió közvetíthetett magas

kitüntetésének budapesti átadásakor.Komlós Kívánságkutunkba most a kritikusoknak van egy-egy dobása...Harangozó Esti Hírlap:Márta, II. János Pál pápától azt kívánom, ha erre jár, áldja meg

a lengyel-magyar kereskedelem központját, a Baross teret.Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének kívánom, hogy

vegye õt férjül Christina Onassis. Gáspár Sándornak, a SZOT fõtitkárának kívánom, hogy a szakszervezet védje az érdekeit.

Háry Márta, Népszava:Azt kívánom Abody Bélának, a Négy Évszak című újság

fõszerkesztõjének, fõnökömnek, hogy legyen minél jobb az újság. De azért nagyon mégse legyen, mert ha minden magányos és társkeresõ partnert talál a lap segítségével, akkor nem marad, aki megvegye az újságot. Hegedűs Tibor, Népszabadság:

Én azt kívánom, hogy múljon el már fejünk felõl az az õsi magyar átok, hogy amit exportálunk, az a világpiacon mindig olcsóbb lesz, de amit

vennünk kell, az folyton megdrágul!Lukácsy András, Magyar Hírlap:

Kívánom azoknak a morgolódó nemzedéktársaimnak, akik öröklakásukból kilépve, hétvégi házukba indulnak, nézzenek

kocsijuk visszapillantó tükrébe, hogy meglássák benne 25 éves lódenjüket.Mátrai Magyar Nemzet:Betegh Béla, Minden újévi malacnak kívánom, élje meg a disznótort.

Valamennyiünknek kívánom, se kertekben, se másutt széles e hazában, ne nõjenek óriásra a kerti törpék. És még egy. Kívánom, hogy ne csak a kabaré legyen kormánypárti, hanem a kormány is mindig maradjon kabarépárti!Rajk András, Népszava:

Pozsgay Imre kulturális miniszternek egy szegedi, egy debreceni és egy budapesti operaházat kívánok kulcsrakészen. Átadás az új Széchenyi

Könyvtárban...Mágori Erzsébet, Élet és Irodalom:

Boldog új évet kívánok az Árhivatal elnökének, és arra kérem, hogy a jövendõ esztendõben árrendezés helyett, hagyja rendetlenül árainkat,

Pernye András, zenetörténész:Kívánom, hogy a még évszázadunkban felépülõ új budapesti

hangversenyterem nyitókoncertjén így köszöntsem a házigazdát: Erõt, egészséget, Karajan elvtárs!Kazimir Károly, a Thália Színház igazgatója:

Kívánom magamnak, hogy a legközelebbi rendezésemet fogadja olyan szeretettel a kritika, mintha most jöttem volna vidékrõl,

Csák Elemér, a Rádió moszkvai tudósítója:Kulcsár Istvánnak kívánom, hogy úgy tartsa a vonalat New Yorkból is,

mint Moszkvából,Háve/József, a Rádió külpolitikai fõmunkatársa:

Mit kívánok annak a francia honatyának, aki a parlamentben javasolta, hogy Párizsban újra állítsák fel a nyilvános házakat?

Azt kívánom, hogy az ünnepélyes megnyitásra vigye el a feleségét...Mit kívánok az emberrablóknak? Rabolják el Ipper Pált, majd

hallgassák meg errõl szóló kommentárját! Azonnal szabadon engedik!Szepesi György, a Magyar Labdarúgó Szövetség új elnöke:

Azt mondják, minden költözködés fölér egy földrengéssel. Én most rövidesen hazaköltözöm Bonnból, azt kívánom magamnak, ez a tény még olyan kis megrendülést se okozzon, hogy bárkinek leessen a

képe a falról. Riporter kollégáimnak azt kívánom, amit én már átéltem, életük legszomorúbb kilencven perce az legyen, amikor a magyar labdarúgó válogatott csak második lesz a világbajnokság

döntõjében. Vitray Tamás: Antal Imrének és Szilágyi Jánosnak azt kívánom, hogy még nagyon-

nagyon sok műsort vezessenek együtt. Magamnak pedig azt kívánom, hogy én is nagyon sok műsort vezethessek nélkülük. A Magyar Labdarúgó Szövetség nemrégiben kinevezett új elnökének azt kívánom, hogy álljon majd rendelkezésére egy olyan sportriporter a rádióban, aki épp úgy tud minden rossz meccsbõl jót csinálni, mint egykor Szepesi Gyuri.Antal Imre: A18 éves lányoknak azt kívánom, hogy ne találja meg õket a gólya, a

18 éves fiúknak pedig kívánom, hogy ne találja meg õket a Czinege. Vitray Tamásnak kívánom, hogy óvja meg õt a Szilágyi János.

Szilágyi Jánosnak kívánom, hogy jövõre egyedül vezethesse az Én és Én című vetélkedõt.

Szilágyi János: Egy nagyon kis kívánságom van: legyen Trabantom. Van egy nagyobb is: de rendszámmal! Nagyon szeretném, ha a fõváros új problémái

minél hamarabb megoldódnának, így hát kívánom valamennyi,

sáros, poros, kátyús, köves utcában lakónak, költözzön melléjük egy államtitkár. A legeslegnagyobb kívánságom, hogy egyszer

rendõri díszkísérettel végighajthassak a fõváros legforgalmasabb útjain, és ezalatt a világ valamennyi államfõje, elnöke, meg királya, Trabantokban, Skodákban és Zaporozsecekben ücsörögjön a lezárt mellékutcákban. De közben szeressenek!

VILLÁMTRÉFÁK

Olyan sok villámtréfa hangzott el a Rádiókabaréban fennállása óta, hogy szinte lehetetlenség kiválogatni a legjobbakat. Sok volt.

Ezért most olyanokat adunk közre, melyeket nem írt senki, „csak" az élet...A Határõrség tiszteletére elhangzott adásból valók, s mint akkor mondta a szóvivõ: „a

helyszínen gyűjtötték!!!"Határon

– Állj! Hova megy?– Most már sehova...

Török kamionos– Hogy magyarázzam meg neked, te török kamionos, du no parking! Hir etá

rezervátum. Szto hundert forint büntetés. Szálé magyarszko finánc.– Szóval, fizetni kell, testvér!– Fizetni, testvér.– Akkor fizetek, testvér.– Mondd testvér, te honnan tudsz magyarul? Tán itt voltál janicsár?– Nem. Itt jártam egyetemre.– Melyik egyetemre?– A Matróz Csárda-egyetemre.

Precíz– Nálunk itt az õrsön egy csöpp alkohol sem kerül az asztalra! – Nálunk se. Én is rendkívül óvatosan töltök...

Magyarázat– Már megint késett a kimaradásról, Szabó! Tud valamilyen magyarázatot adni?– Jelentem, olyan soká kellett udvarolnom a kislánynak, hogy már nem akartam úgy

hagyni.Riport

– ...És tessék mondani, kik a legkedvesebb utasok? – Akik megértik azt az idegen nyelvet, amit mi az iskolán tanultunk.

Foglalkozáson– Miért fontos a tájékozódási pontok kijelölése a határon? – Jelentem, azért, hogy amikor letelt a szolgálat, hazataláljunk.

Új parancsnok – Az új parancsnok biztosan nõtlen.– Honnan tudod?

– Mindennap más irányból érkezik a laktanyába.Vámvizsgálat

– Jó napot kívánok. Van valami elvámolni való?– Nincs.– Ékszer, drágakõ, valuta... – Nincs.– Nem is kell?

Szuhay Balázs

KÓD ÉS DEKÓD

Kérem szépen, én fel vagyok háborodva! A tájékoztatás miatt. Hogy engem tízévesnek néznek. Egyesek.

Egyesek, akik nem átallják azt állítani, hogy nálunk nem megfelelõ a tájékoztatás. Hogy vannak dolgok, amiket elhallgatnak elõlünk, vagy késve közölnek velünk. Hát igaz ez, kérem? Tessék, igaz? Nem igaz, kérem!

A magyar tájékoztatás és élén a magyar Tájékoztatási Hivatal, igenis tökéletes. Na, nem mondom, bizonyos rejtjelezés azért van... De ne nézzenek engem gyereknek, hogy én ezeket a kódolt szövegeket nem értem! Hiszen már Ady is megmondta, hogy „kód és dekód fia vagyok én!"

Egyesek már odáig mennek a tájékoztatás rágalmazásában, hogy egy felháborító viccet mesélnek. Ezt a viccet még meghallgatni sem érdemes, úgyhogy elmondom. Szóval. Régen a vezetõknek földbirtokuk volt, meg bankbetétjük, ma a vezetõknek az a kiváltságuk, hogy vannak hírek, amiket csak õk tudnak.

Hát vicc ez, kérem? Így van ez, kérem? Nincs így. Elõlünk semmit nem titkolnak. Valahányszor összeül a Minisztertanács, mindig közlik velünk, hogy a Minisztertanács megfelelõ határozatokat hozott. Nem tudom, mit kell itt még tovább kíváncsiskodni? A határozatok megfelelõek és kész! Ha a mi kormányunknak megfelel, akkor nekünk is megfelel!Aztán. Akik érdemtelenül bírálják tájékoztatásunkat, egyszerűen nem veszik észre a hírek hangulati tálalását. Mert nem az a fontos mindig, hogy mit mondanak, hanem, hogyan?! Például, ha Hável József, Párizsból is kiküldött tudósítónk azt jelenti, hogy tegnap a francia dolgozók ismét kivonultak az utcára, a kormány ugyanis a CGT-vel és a DDT-vel egyetértésben felemelte a munkanélküli segély összegét, ahelyett, hogy megfelelõ munkalehetõségekrõl gondoskodna. Így fest tehát annak a Párizsnak mai képe, amelyikben hajdan, annyi fiatal, nagy magyar költõ ette a koplalók keserű kenyerét.

Szóval, ha ezt jelenti, akkor tudjuk, hogy Franciaország a túlsó oldalon van. De ha ugyanezeket a híreket úgy halljuk, hogy: – tegnap a verõfényes idõ, sok párizsit csalogatott az utcára... A derűs közérzetet csak fokozta, hogy a kormány, a szakszervezetekkel egyetértésben, felemelte az átmenetileg munkaviszonyban nem állók segélyének összegét, így él ma Párizs lakossága, akik között sok félig-meddig hazánkfia

is akad, hiszen ne feledjük, a magyar költészet színe-virága, e városban töltötte termékeny fiatalságát.

Nos, ebbõl már tudhatjuk, hogy magas rangú magyar küldöttség készül Párizsba, elmélyíteni a hagyományos magyar-francia barátságot.

Azt hiszem, ezek a példák meggyõzõen bizonyítják, hogy nálunk igen is tökéletes a tájékoztatás. És ezt nem csak én tudom, hanem Önök is. Úgyhogy meg is kérem Önöket, legyenek segítségemre a bizonyításban. Én elmondok egy-két hírt, és Önök elmondják, hogy mit jelent. Rendben van? Beleegyeznek? Nem fogják megbánni, mert a legjobb választ adók között kisorsolunk egy 1600-as Lada személygépkocsit. (Ez nem igaz, de jól hangzik). Mit tudunk meg abból, hogy mondjuk: elkapkodták a sört az üzletekbõl?

Tessék? Nos: – emelkedik az illemhelyi dolgozóink jövedelme. Mit jelent az, hogyha a tévé esti meséjében zumil mesét játszanak: – Zumil küldöttség van Budapesten. És amikor ugyanez a mese színesben megy? – Nemzeti ünnep van a Népi Zumil Köztársaságban! Mit tudunk meg abból, még mielõtt megszólal, ha a tévében Ipper Pál a kommentátor? Az imperialisták megint valami provokációt követtek el.

És ha Réti Ervin a kommentátor? – Kiélezõdött az „arab-izvaeli" konfliktus.És ha Varga József a kommentátor? – Az ég-adta világon nem történt semmi!Mire következtet ön abból, ha Moldoványi Ákost már egy hete nem látta a tévében? –

Új ruhát csináltat magának.Ez is elképzelhetõ, de én inkább arra gondolok, hogy Losonczi Pál hosszú útra készül.Ha ön azt látja, hogy Vértessy Sándor a sötét ruháját beviszi a Patyolatba? –

Rövidesen összeül az országgyűlés.És ha „Tyiménfalvy Tyándort" látja belépni a Televízió épületébe, mire gondol?

Tessék?!– A posta...Arra! Hogy a posta már megint kitalált nekünk valamit!Na most, a Rádióban Kulcsár István jelentkezik New Yorkból.Ez mit jelent? Mit fog mondani? Kizárólag rossz hírt. Ugyanis szegény Kulcsár

elõzõleg évekig csak jó hírt tudott közvetíteni, és már úgy ki volt éhezve arra, hogy valami rosszat mondjon... Remélem, meggyõztem Önöket arról, hogy minden ellenkezõ híreszteléssel szemben tájékoztatásunk tökéletes. Maradjon csak így, a világért ne változtassanak rajta, mert képzeljék el, mi lenne abból, ha máról holnapra megszűnne a rejtjelezés és a híreket a maguk meztelenségében közölnék velünk. Rögtön megindulna a találgatás, hogy mi lehet emögött?! Hát nem jobb így, amikor még azt is tudjuk, hogy a híreket hogyan fogják majd megírni?

Én például azt is tudom, hogy a halálhíremet hogyan közlik majd a lapok.Elmondjam? Egyszerű:„Használt férfiruhák haláleset miatt eladók, cím:

özvegy Szuhayné"

Selmeczi Tibor

LAKÓGYŰLÉS ½ 8-IG

Szóvivő – Peterdi PálMarkos legény – Bujtor IstvánMárkás leány, másnéven: Marcsi – Esztergályos CecíliaBal szomszéd, más néven: Makarenko – Körmendi JánosBandika – ifj. Geszty PéterJobb szomszéd – Szombathy GyulaKovács úr, szintén szomszéd – Benkő GyulaAranka néni – Schubert Évaés még sok hang...

Szóvivõ Kedves Hallgatóink, a lágymányosi lakóteleprõl jelentkezem.Itt most éppen nem történik semmi, a nap süt, az ég kék, a toronyházak viszont savanyú képpel néznek rám, én meg vissza...Ezek a lakótelepi lakások nagyon sok mindenre alkalmasak: igényelni, adni, venni, fizetni, cserélni, ígérni, ráígérni, szóval sok mindenre. Puha szerelmi fészeknek már kevésbé alkalmasak! Ahhoz túl jó az akusztikájuk. Aha, abba az emeleti kéglibe éppen most settenkedik be egy markos legény, meg egy márkás leány, lábujjhegyen... hát, vigyen el az ördög, ha irigylem õket...

Legény Édes Marcsikám, csak hogy végre nálad lehetek!!!Marcsi Csöndesebben drágám! Csak suttogva...Legény Szerelmem, én most a boldogságtól ordítani tudnék!!!Bal szomszéd Maga csak ne ordítozzon itt, fiatalember! Vegyen ki egy albérleti

szobát és ott legyen boldog!Marcsi Ugye, megmondtam!Legény Ki ez? Te együtt élsz itt valakivel?Marcsi Csak a szomszédokkal. Ez például a Makarenko volt.Legény Makarenko?Marcsi Igen. Õ a hálószobafal-szomszéd.Legény És miért Makarenko?Marcsi Állandóan új embert kovácsol a gyerekébõl...Bal szomszéd Tessék. Hazajön az ember és nincs egy perc nyugta. A szomszédban

sugdolóznak valamirõl. Pedig hogy idegesít!Bandika Miért idegesít, apu?Bal szomszéd Mert nem hallom, hogy mirõl sugdolóznak! Legény Nem érdekelnek a szomszédaid. Szeretlek! Egy hang Áááááááááá!Legény Szent ég! Mi volt ez a sikoly? Marcsi Semmi. Az „A"-épületben lakik egy fogorvos, ő rendel otthon, este fél

nyolcig. Legény Sebaj. Gyere drágám, és légy az enyém!

Marcsi Nem, nem! Igazán ne... Vigyáznom kell a jóhíremre! Jobb szomszéd Megõrülök ettõl a nõtõl. Most legalább tíz percig fogja kéretni magát!Legény Édesem, elepedek a szerelemtõl. Gyere, ölelj át! Marcsi Várj egy kicsit... Hallod? A második emeleten hazajött a Kovács úr...

Bekapcsolta a rádióját... Legény Nem érdekel!Marcsi Hátha bemondják a pontos idõt. Szeretném tudni, hogy hány perc van

még fél nyolcig? Bal szomszéd Hé, Kovács úr! Azonnal halkítsa le a rádióját! Mit képzel maga?! Ez

egy tisztességes ház! Maga meg bömbölteti a Szabad Európát. Fel fogom jelenteni...

Kovács Inkább a saját dolgával törõdjön. Még ki sem kérdezte a gyerektõl a leckét!

Bal szomszéd Tényleg! Bandika, gyere ide apukához, és mondd föl szépen a leckét!Legény Szerelmem! Tüzel a vérem! Nézd, milyen forró vagyok, szinte a

leheletem is meglátszik... Jobb szomszéd Mert gyönge a fűtés!Legény Kösz! Akkor bújjunk be gyorsan az ágyba!... Marcsi Viselkedj rendesen! És most már bírd ki fél nyolcig! Legény Fél nyolcig, ekkora szenvedéllyel? És miért pont fél nyolcig?Hang (énekel) „Az asszony ingatag, mint szélben a nád..." Marcsi Hallottad, hazajött a Kovács úr szomszédja is, a Caruso!Legény Énekes?Marcsi Lakóbizalmi, csak Carusónak becézzük a házban. Legény Baby, engem is becézz egy kicsit! Gyere ide! Akarlak! Bal szomszéd Bandika, ne figyelj oda, mert kapsz egy pofont! Mi volt az iskolában? Énekhang „Az asszony ingatag..." Bandika Megjött a Caruso! Megjött a Caruso! Bal szomszéd Mi volt az iskolában?!Bandika A fõemlõsökrõl tanultunk. Mondd apu, te fõemlõs vagy?Énekhang „Az asszony ingatag, mint szélben a nád..." Legény Szerelmem annyira izgatott vagyok...Marcsi Ne izgasd magad, még egyszer el fogja énekelni, a nagy sikerre való

tekintettel. Énekhang „Az asszony ingatag, mint szélben a nád..." Jobb szomszéd Az anyád! Most meg az következik, hogy „Vágyom egy nõ után..." Énekhang „Kerget a vágy!!!!"Kovács Csönd legyen mára mindenségit! Nem hallom maguktól a rádiót. Az

ember már az ellenség szavát sem érti! Bal szomszéd Üdvözlöm, Kovács úr! Mi újság? Kovács Mostanában megint zavarják az adást.Bal szomszéd Kik zavarják? Kovács A szomszédok.Bandika Apu, én valamit nem értek ebben a szaporodásban... Bal szomszéd Kisfiam, eljött az ideje, hogy felvilágosítsalak...!

Jobb szomszéd Küldje át a srácot a szomszédba! Ha jól hallom, a Marcsinál éppen szemléltetõ oktatás folyik.

Marcsi Ne üsse bele az orrát a mások dolgába! Jobb szomszéd Pardon, hogy éppen dologidõben zavarom!Aranka néni Marcsika, nem látta a macskámat? Legény Hát, ez meg kicsoda?Aranka néni Marcsika, én vagyok az Aranka néni a folyosó végérõl! Marcsika, miért

nem válaszol? Remélem, nincs rosszul?!Jobb szomszéd Vannak nála! Marcsi Semmi baj, Aranka néni!Bal szomszéd Bocsánat, Aranka néni. De ha már szóba került, megkérném, hogy

éjszaka tegye el a fal mellõl a cicuskáját, úgy dorombol, hogy nem tudok aludni!

Aranka néni Még hogy nem tud aludni? Úgy horkol, hogy beleremegnek a falak!Bal szomszéd Én horkolok? Ezt visszautasítom! Aranka néni Horkol! De csak amikor hanyatt fekszik! Aranka néni Kik vannak? Csak nem betörõk? Jobb szomszéd Valami ismeretlen férfi, azért nem tud megszólalni a Marcsa.Aranka néni Mit csinált vele az a szörnyeteg? Legény Kérem, én még hozzá se nyúltam, majd csak fél nyolckor! Tényleg

drágám, miért csak fél nyolckor?Bal szomszéd Azt meg honnan tudja, hogy én mikor fekszem hanyatt?Aranka néni Mert ha oldalra fordul, a megboldogult férjem mozog a falon!Bal szomszéd Ez magának fal? Ha valaki a szomszédban tüsszent elkapom a náthát!Legény Édesem, igazán mondhattad volna, hogy itt ma lakógyűlés lesz!Jobb szomszéd Ne szóljon bele fiatalember a ház ügyeibe. Maga itt csak egy

közönséges ágyrajáró! Bal szomszéd Errõl jut eszembe, kedves lakótársak! Fontos örömhírem van!

Mindnyájunk által szeretett, tehetséges, sokat gyakorló zongorista lakótársunknak, hat hétre begipszelték a kezét!

Legény Szerelmem, könyörülj rajtam! Teljesen elveszítem a fejem az izgalomtól!

Marcsi Most már bírd ki fél nyolcig! Legény Nem bírom ki! Egyetlenem, én most hazamegyek a feleségemhez... Marcsi De hát miért?Legény Mert sürgõs! Hadd örüljön az a szegény asszony!... Jobb szomszéd Szépen kérem, Kovács úr, húzza le még egyszer a WC-t, mert különben

egész éjjel folyik. Kovács Hagyjuk egymást békén! Fejezzük be végre ezt az értelmetlen

lakógyűlést. Úgyis mindjárt fél nyolc! Bal szomszéd Bandika! Pakolj el gyorsan, fél nyolc van! Jobb szomszéd Utána folytatjuk lakótársak, viszhallást... Marcsi Édesem! Most már nem kell törõdnöd a szomszédokkal... készen vagy?

Rögtön fél nyolc! És a tiéd vagyok (Öt sípszó, majd a Tv-híradó szignálja hangzik fel melyet

valamennyien együtt énekelnek!...)

Farkasházy Tivadar

MEGINDUL AZ AGYUNK!

Előadta – Bárdy György

Jó estét kívánok!Mondják, felkészültek a télre? Gondolom, akárcsak La Fontaine derék hangyája, önök

is be szoktak spájzolni. Egy kis kolbász, szalonna, lekvár, csalamádé, pár tonna krumpli. Jó, ha az ember bebiztosítja magát, nem igaz? Na, a vállalatoknál ezt hívják készletnek. Ennek egy része nyersanyag és félkész termék, másik része eladatlan és eladhatatlan. Hát, ami azt illeti, a mi vállalataink alaposan bespájzoltak. Némelyikre akár ki is lehetne írni: ezt a gyárat a vezetõi raktárnak nyilvánítják! Készleteink ugyanis, a tíz év elõtti 173 milliárd forintról 375 milliárdra ugrottak. Miközben ugye, elég sok az adósságunk, erre-arra, és hát a nyugati exportunk se nagyon tart lépést az importtal.

Azt mondja az export:– Te Import, ne fuss már olyan gyorsan! Akarok valamit mondani.Mire az import:– Várjál, lekörözlek.Szóval, kéne valami megoldást találni, de kinek? A vállalatoknak biztosan nem, hiszen

õk nagyon jól működnek. Bebizonyítom. Tíz éve 34 milliárd forint volt a vállalatok nyeresége, tavaly pedig 78 milliárd. Vagyis: nálunk minden vállalat nyereséges, kivéve az államot. Na, de egy államot mégsem lehet szanálni! Éppen ezért, mi kabarészínháziak elhatároztuk, hogy ezúttal is segítünk. Szóval, ahogy mondani szoktuk, megindult az agyunk. Hogy lehetne ettõl a mérhetetlen sok készlettõl megszabadulni? Ebbõl a 375 milliárdból legalább 100 milliárd felesleges, az biztos.

Na, lássuk csak: 100 milliárd osztva 100 millióval, az fejenként 10 ezer forint.Ha – mondjuk – minden magyar kivisz Nyugatra ennyi árut és eladja dollárért, az

fejenként 500 dollár. Összesen 5 milliárd dollár. Isten bizony, nem jönne rosszul. Eltűnne a készlet is, meg az adósság is.

Elmondom, hogy képzeljük el a megvalósítását. Elõször is: módosítjuk az útlevélmódosítást:

„A magyar turisták eddig 4000 forint összértékű árut hozhattak be, ezentúl tízezer forint összegű árut kötelesek kivinni. Az áruhoz csatolni kell a KERMI használhatatlansági bizonyítványát.

A kivitt magyar termékeket dollárért kötelesek eladni.

Aki dollár helyett készletet hoz haza, 24 órán belül kiutasítandó a Magyar Népköztársaság területérõl.

Mindenki köteles háromhavonta Nyugatra utazni. Az utazást megtagadók ellen tiltott határátnemlépés címén eljárás indul. Aki nem dollárért értékesítette a magyar ipar elfekvõ készleteit, annak azonnal bevonják az itthonmaradási engedélyét. A kivitt készletek művészi reprodukciókra is elcserélhetek, amennyiben azok George Washington képmását ábrázolják.

Aki határidõ után hoz haza pénzt, 500 dollár alatt disszidens, 500 dollár felett távolbaszakadt hazánkfia.

Aki hazaszökött turistát rejteget, plusz kiutazással büntetendõ." A meghívólevelet az alábbi példa alapján kell megszövegezni:

„Én, X. Y. clevelandi lakos vállalom, hogy hozzám látogató nénikémtõl megveszek 1, azaz egy darab Buksi típusú gõzgépet."

Nyersanyagszegény ország lévén, az alábbi nyersanyagokat lehet vámmentesen behozni:

bécsi föld, fédervájsz, stibium, cink, tank... rakétarendszereket elhárító rakétaelhárító rendszer.

Minden kiutazótól elvárjuk, hogy magyar állampolgárhoz méltóan viselkedjék, azaz: ne vegyen, hanem eladjon.

Mint mindig, ezúttal is akadnak ügyeskedõk. Valaki, aki a MALÉV kofarepülõgépén eladatlan készlettel tért haza, a vámosok elõl menedékjogot kér az amerikai nagykövetségen. Aztán egy óvatlan pillanatban a cuccot eladja a konzulnak. Az újságok hamarosan megtelnek az új szenzációkkal.

Esti Hírlap:„Nagy lebukások a határon. Semmit sem akartak kivinni!"Népszabadság:„Elfogták a vámosok vámszedõjét. Kijátszva az elvtársak éberségét, üres kézzel akart

az országból távozni, de hõs határõreink megtöltötték a bõröndjét...!"Hétfõi Hírek:„Semmit sem találtak az autókárpit mögött. A visszaesõ IBUSZ-csoportot

nyolchónapos spanyol útra ítélték."Frankfurter Zeitung:„Magyar elfekvõ brigádok újabb akciója... Nyakunkon a magyar szövet!"Le Monde:„Álarcos magyar turisták elraboltak egy nagykereskedõt. Kivégzéssel fenyegetõznek,

amennyiben nem vesz azonnal ezer párat a fejükön levõ harisnyákból.'Szabad Európa:„Kedves Édesanyám. Itt ülök a lágerben. Két Hajdúsági mosógéppel. Azonnal küldjél

vizet, hogy legalább a zoknimat ki tudjam mosni. De gyorsan, nehogy végsõ elkeseredésemben dolgozni kezdjek!"

Nahát, így valahogy egy idõre el lehetne tüntetni a felesleges készletet, meg az adósságot is. Legfeljebb portyázó turistáink láttán Nyugaton megint divatba jönne az imádság: .....a magyarok áruitól ments meg uram, minket!"

De azért nem ez az igazi megoldás. Tudják mi? Ha a vállalataink zöme olyan világszínvonalon dolgozik a jövõben, hogy néhány év múlva a FOK-GYEM felvásárolja

a Grundig összes részvényét, a francia partokat az Áfor tankhajója szennyezi és a Coca-Cola Company pedig kénytelen lesz beolvadni a szobi szörpcsaládba!

Komlós János

LUJZA ÉS JENÕ

Lujza – Psota Irén Jenő – Major Tamás

Lujza Jenõ, hozhatom a málnaszörpöt!?Jenő Mit beszélsz, Lujza? Miféle málnaszörpöt?Lujza Vettem tíz üveg málnaszörpöt.Jenő Miért?Lujza Hogy igyunk a Rádiókabaré egészségére! Nem tudod, Jenõ? Tízéves a

Rádiókabaré. Muszáj inni az egészségére!Jenő De nem málnaszörpöt!...Lujza Hát mit?Jenő Szamócát.Lujza Jó, hozok neked szamócát.Jenő Honnan?Lujza Nicaraguából. Azt írja az újság, hogy Nicaraguában szamóca van, de

forradalom tört ki ellene.Jenő Lujza! Nicaraguában nem szamóca van, hanem Somoza. Az egy ember.Lujza És miért tört ki forradalom Szamóca ellen?Jenő Lujza! Somoza ellen tört ki forradalom! De most már elég volt!!Lujza Jenõ! Olyan meghatott vagyok... Emlékszel, tíz évvel ezelõtt elõször

beszélgettünk itt a Rádiókabaréban.Jenő Beszélgettünk? Ez túlzás! Te beszéltél.Lujza Mert te olyan hallgatag vagy, Jenõ. Istenem, mennyi minden történt tíz

év alatt. Beteg is voltál, Jenõ. Én nagyon, nagyon örülök, hogy meggyógyultál.

Jenő Köszönöm.Lujza Jenõ, én úgy izgultam, amikor kórházban voltál. Nagyon féltettelek

téged is.Jenő Engem is? És még kit féltettél?Lujza Az orvosokat.Jenő Az orvosokat?

Lujza Igen, féltem, hogy rátok dõl a kórház. Mert azt írja az újság, hogy a budapesti kórházak össze akarnak dõlni!

Jenő Hát igen, bauxitbetonból épültek. De aztán segített az injekció.Lujza Milyen injekció?Jenő Betoninjekció.Lujza Betoninjekciót kaptál?Jenő Nem én, a kórház.Lujza És te mért nem kaptál betoninjekciót?Jenő Mert, én nem vagyok bauxitbetonból.Lujza Mibõl vagy, Jenõ?Jenő Remélem, hogy erõsebb anyagból.Lujza És mondd, Jenõ, miért épült Budapesten annyi épület bauxitbetonból?Jenő Annak idején valaki újított.Lujza És az újítást elfektették...Jenő Épp az, hogy nem fektették el.Lujza Dehogynem. Azt írja az újság, hogy nálunk az a baj, hogy az újításokat

elfektetik.Jenő Nem Lujza, nálunk van egy még nagyobb baj.Lujza Micsoda?Jenő Az, hogy az újításokat idõnként bevezetik.Lujza Most már vigyázok rád Jenõ, nehogy valami újabb betegséget kapjál.Jenő Milyen betegséget kaphatnék?Lujza Trappert.Jenő Micsodát?!Lujza Trappert. Azt írja az újság, hogy ma már annyi Trappert lehet kapni

nálunk...Jenő Lujza! A Trapper nem betegség.Lujza Nem olyan súlyos, mint régen, de azért...Jenő De Lujza, értsd meg...Lujza ...Várj, Jenõ! Hol lehet Trappert kapni?Jenő Üzletben.Lujza De akkor lehúzzák a redõnyt?Jenő Miért húznák le?Lujza Na hallod, annyi ember elõtt!Jenő Miért? Nem kell azt szégyellni. Mindenki kaphat Trappert.Lujza Nem a Trapper a szégyen, hanem ahogyan kapja az ember!Jenő Hát igen. Van, amikor csak pult alatt lehet...Lujza Jenõ! Ha megtudom, hogy te pult alá bújsz...Jenő Nem én bújok a pult alá, hanem, aki adja.Lujza Na, és mivel gyógyítják azt a Trappert?Jenő Lujza! A Trapper egy ruházati cikk. A Trapper a magyar farmer. És

végre sokévi huzavona után nálunk is gyártják.Lujza Jaa! És miért tartott ez ilyen soká?Jenő Mert a konfekcióipar nem tart lépést a divattal.Lujza Akkor most miért gyártanak farmert?Jenő Mert most már nem divat. Lujza, legalább adj valami ennivalót.

Lujza Jó. Hozok egy kis cementet.Jenő Cementet?Lujza Azt írja az újság, hogy Amerikában a szarvasmarhák takarmányába

cementet kevernek. Nagyon tápláló...Jenő De én nem vagyok marha.Lujza Jó, jó. Legalább kóstold meg.Jenő Nem. Nem kóstolom. A cement házépítésre való.Lujza Akkor építsünk egy családi házat magánerõbõl.Jenő Nekem erre nincs magánerõm.Lujza De, Jenõ, a lakások egy része magánerõbõl épül. Erre az állam is

számít. Honnan van az a sok magánerõ?Jenő Van, aki tisztességesen szerzi. De van olyan is, aki az építõipar

gyorsaságára számít. Arra számít, hogy elõbb építik fel a házat és csak aztán derül ki, honnan van a magánerõ? Lujza, éhenhalok.Lujza Tényleg, kóstold meg a cementet. Ha nem ízlik, fellõlek a kozmoszba.

Azt írja az újság, hogy az ételek íze megváltozik a kozmoszban.Jenő Lujza, csak nem akarsz fellõni?Lujza Miért ne, akkor tévékommentátor is lehetnél. Azt írja az újság, hogy az

űrhajósok nagyon jó tévékommentátoroknak bizonyulnak. Jenõ, nálunk kit kéne fellõni, hogy jó tévékommentátor legyen?Jenő Az egész Fórumot. De Lujza, adj már valamit...Lujza Várj. Jenõ, aki a hasát elvesztette, még mit vesztett el?Jenő Ki vesztette el a hasát?Lujza Azt nem tudom, de azt írja az újság, hogy a Ferihegyen találtak három

kiló hast is.Jenő Lujza, nem „hast is" találtak, hanem hasist. A hasis az egy tiltott

kábítószer.Lujza Ja? És melyik a megengedett kábítószer?Jenő Amikor te beszélsz. Amikor te lyukat beszélsz...Lujza A hasisodba...Jenő Lujza, nincs semmi vacsora?Lujza Nincs és nem is lesz. Megszüntettem a konyhát.Jenő Miért szüntetted meg a konyhát?Lujza Mert gazdaságtalan üzem. Azt írja az újság, hogy a gazdaságtalan

üzemeknek meg kell szűnniök.Jenő Lujza, te mindent szó szerint veszel?Lujza Miért? Azt, hogy gazdaságtalan üzemeket megszüntetik, azt nem kell

szó szerint venni?Jenő Lujza, ez egy tendencia. Afelé megyünk...Lujza Jó, akkor én nagyobbat lépek.Jenő Lujza, a gazdaságtalan üzem, nem a konyhára vonatkozik.Lujza Dehogynem. Nincs rajta nyereség és nem tudunk exportálni semmit.Jenő Hogyha nem adsz enni, én téged...Lujza ...hiába kiabálsz, a konyhát úgysem tudjuk használni többé.Jenő Miért nem?

Lujza Mert itt volt a HKI. Leszerelték a vízvezetéket, meg a mosogatót, hogy majd újat hoznak, de többé nem jöttek. Miért tették ezt, Jenõ?

Jenő Mert a HKI harcol a békéért. Megcsinálták – az általános leszerelést.Lujza És mondd Jenõ, mikor kapunk Nobel-békedíjat megosztva, mi ketten?Jenő Miért kapnánk mi békedíjat? Mit tettünk mi a békéért?Lujza És a Begin, meg a Szadat, mit tett érte?Jenő Õk leültek tárgyalni.Lujza Mi már tíz éve tárgyalunk.Jenő De a mi tárgyalásunk kabaré.Lujza És az övéké?!Jenő Lujza, ha nem adsz sem enni, sem inni, feküdjünk le...Lujza Miért Jenõ? És mikor kelünk fel? Késõn, vagy Irán?Jenő Mit mondsz?Lujza Azt kérdem, késõn kelünk, vagy Irán?Jenő Hogyhogy Irán? Az nem Irán, hanem korán.Lujza Nem. Azt írja az újság, hogy Koránban felkelés van Irán miatt.Jenő Fordítva. Iránban van felkelés a Korán miatt. A Korán a mohamedánok

Bibliája, és Iránban a vallásos tömegek azt követelik, hogy a Korán törvényeit tartsa tiszteletben az uralkodó.

Lujza A sakk!Jenő Nem sakk, hanem sah!Lujza És mit szólsz hozzá Jenõ, hogy milyen jól szerepeltek az olimpián a

magyar sahhozók.Jenő Nem sahhozók: sakkozók.Lujza Õket biztos nem szuggerálták.Jenő Hogyhogy?Lujza Azt írja az újság, Korcsnoj panaszkodott, hogy õt a világbajnoki

mérkõzésen, a nézõtérrõl szúrós szemekkel szuggerálták. Hol játszott Korcsnoj, hogy szúrós szemekkel szuggerálták?Jenő Önkiszolgálóban. De Lujza, tényleg nem tudunk koccintani?Lujza Dehogynem. Szereztem én pezsgõt, csak azt akartam, hogy végre

beszélgess velem, Jenõ.Jenő Hát akkor kívánok sok-sok boldogságot a tízesztendõs Rádiókabaré

szerkesztõinek, munkatársainak, valamennyi hallgatójának... Kívánom, hogy valamennyien együtt ünnepelhessük a huszadik évfordulót!Lujza Én azt kívánom neked, hogy továbbra is olyan légy, mint a békéscsabai

szatír!Jenő Lujza, megint kezded?!Lujza Miért, Jenõ? Azt írja az újság, hogy a békéscsabai szatír, példás családi

életet él.Jenő Köszönöm neked. Én pedig azt kívánom neked Lujza drágám, hogy

töretlen lelkesedéssel mondogasd továbbra is: azt írja az újság... Annak ellenére, amit írni fog az újság.Lujza Miért, mit fog írni az újság?Jenő Például azt, hogy drágább lesz az újság...

Komlós János

JÖVÕRE IS LESZ KABARÉ!

Kedves hallgatók, 10 éves a Rádió Kabarészínháza és nekem tulajdonképpen most igen nagy örömmel kellene üdvözölnöm, ünnepelnem ezt a tízesztendõs gyermeket.

Megmondom õszintén, képtelen vagyok rá.Van bennem valami furcsa idegesség, nyugtalanság – már ne értsenek félre, nem „a

helyzet" miatt. Én nagyon jól tudom, hogy ez egy „nyugiország". Gondolják meg: tele van a világ felkelésekkel...

Felkelés volt Nicaraguában, felkelés van Iránban...Nálunk egész nyáron egyetlen nevezetes felkelés volt, amikor a mezõgazdasági és a

belkereskedelmi miniszter reggel öt órakor felkelt, hogy kimenjen a zuglói piacra.Szóval, mondom, nem a helyzet az, ami miatt én nyugtalan, ideges vagyok és

szorongást érzek. Úgy látom, vannak itt velem nagyjából egyidõsek, akik tudják, hogy volt már rosszabb helyzet is ebben az országban. Sõt, annyival rosszabb helyzet is volt, azt hiszem, ön uram, ott a második sorban még emlékezni fog rá, amikor nem volt elég az, hogy rossz volt a helyzet, de még tapsolni is kellett hozzá, hogy milyen jó a helyzet!...

Nahát, a most következõ években nem kell tapsolni. Nem kell, mert valóban, nálunk a demokratizmus ma már természetes tartozéka egész életünknek. Nem valami taktikázásról van szó, nem az ország speciális helyzete indokolja meg... Hallottam már olyat, hogy valami speciális helyzetben vagyunk, állítólag azért volna szükség itt demokráciára, mint abban az alapviccben, amikor egy pasas elkezd ordítozni a vendéglõben, hogy:

– Pincér, pincér! Aszongya:– Mi van, kérem?– Micsoda disznóság, hogy az a pasas dupla annyi húst kapott, mint én!– Ja, kérem, ő az ablaknál ül!...Nem. Ma már nálunk az üzemi demokrácia például, természetes dolog, csak hát hiába,

elõbb-utóbb rá kellett jönni arra, és rá is jöttünk, hogy az üzemi demokrácia az két szóból áll. Nem csak demokrácia kell, de üzem is!...

Kérem, azt, hogy nálunk a gazdasági életünkben vannak gondok, problémák, azt én már régóta sejtem, nem is a gazdasági életbõl sejtem, hanem a fociból értettem meg. Nem

tudom, önök hogy vannak a focival kapcsolatos eszmélésben, de énnekem rá kellett jönnöm arra és rá is jöttem, hogy a foci, az nem valami különleges terület nálunk, hanem az egy speciális, egy sajátos szimptómája valaminek, ami a focin kívül van. Talán én vagyok az egyetlen ember ebben az országban, aki valóban nem szidja a mi focistáinkat. Azért gondolják meg: nem a srácok dolgozzák ki, például a taktikát. Bár a múltkor beszéltem egy labdarúgó-illetékessel, aki azt mondta nekem, hogy:

– Vegye tudomásul, hogy például Argentínában, a taktikánk jó volt!Mondom:– Hát akkor, mi volt a baj? Aszongya:– A taktikával egy baj volt, hogy az ellenfél nem ismerte!Amit meg lehet érteni. Tudok példát is mondani. Tán' emlékeznek rá, hogy a Vasas

labdarúgócsapata két évvel ezelõtt pont akkor nyert bajnokságot, amikor százéves volt a vasasszakszervezet. No most, sokan kérdezték, hogy ezt a bajnokcsapatot miért kalapálta el olyan kegyetlenül, rögtön utána, a München Gladbach? Hát egyszerű. Mert a München Gladbach nem tudta, hogy százéves a vasasszakszervezet!

Na, nem akarok én most a fociba belemélyedni, évek óta folyik a foci körül, meg a foci területén egy ilyen ködösítés, jó, nem mondom, egyszer bevált ez a ködösítés, az NSZK ellen. De egyébként, hát a fociban is, meg a sportban, az elõrelátás éppen olyan, mint az élet más területén.

Hadd utaljak például, az idei nyári idegenforgalomra. Hallottam egy örvendetes interjút errõl, azt hiszem a rádióban, valamilyen fõ-fõ idegenforgalmi illetékes úgy nyilatkozott, hogy a balatoni nyári idegenforgalom, az idén ragyogóan sikerült.

Nem tudom, ki volt önök közül idén a Balatonnál?Én két napig bírtam, aztán hazajöttem. Tényleg, elõrelátás, mindenre gondoltak az

illetékesek, talán egy dologról feledkeztek meg, mégpedig arról, hogy ha már a külföldieknek camping nem jutott, mert az nem jutott, legalább egy latrinát ástak volna!

Kérem, én megpróbáltam sétálni a parton, eltévedtem... Megváltozott a domborzat, a felszín, végül már azt se tudtam, hol van itt a tó?! Ezt azért is sajnálom, mert ezek a külföldiek most hazamennek, megkérdik tõlük, hogy mi a helyzet Magyarországon? Mit válaszolnak? A magyarok? Eddig vannak a...!

Pedig kérem, tulajdonképpen ahhoz, hogy elõre lássuk a dolgokat, tudják, hogy sok mindent igénybe veszünk. Évek óta vannak ilyen szamárságok nálunk divatban, mint a bioritmus. Errõl én már tavaly szilveszterkor is beszéltem... A horoszkóp az évek óta masszívan tartja magát. Egy barátom azt mondja nekem a napokban, most már biztos, hogy elveszi a menyasszonyát több év után feleségül, mert megcsináltatták a horoszkópjukat és kiderült, hogy egymáshoz illenek. Mondom:

– Miért?Aszongya:– A horoszkóp szerint én bak vagyok, a menyasszonyom szűz...Mondom hát:– Azért akkora bak nem lehetsz, hogyha a menyasszonyod még...Visszatérve az elejére, engem a Rádiókabaré megünneplésében, mondom, nem a

helyzet gátol, hanem, pillanatnyilag nem tudnám, hogy milyen nyelven ünnepeljem „õt". Van egy ilyen gazdaságpolitikai mérgezésem. Félreértés ne essék, nem a gazdaságpolitikától van a mérgezésem, hanem a sajtótól.

A sajtó, ha megfigyelték, egy negyedéve kutyául rámászott a gazdasági témákra. Szinte más sem szerepel a sajtóban, és a sajtó szerint az életünkben, mint a gazdasági problémák. Kérem, figyeljék meg, hogy a magyar sajtót olvasva, egy negyedéve tulajdonképpen már nincsenek évszakok, nincs tavasz, nyár, õsz, tél. Mi van helyette? Tervteljesítési idõszak. Most már nem „hó esik", hanem „az anyag- és termékszállítási tényezõ halmozódik fel". És a gyerekek nem hógolyóznak többé, hanem a felhalmozott hókészletek bizonyos fokú mozgatását bonyolítják. Úgyhogy én azt hiszem, a sajtót olvasva, tulajdonképpen már szerelem sincs nálunk.

Mi az, hogy szerelem? A szerelem az, ugye, nem más, mint kooperáció létesítése abból a célból, hogy esetleg bizonyos intézkedésekkel elõmozdítsák a munkaerõhiány növekedéscsökkenésének lassulását...!

És ne haragudjanak érte, de hát akkor ezek szerint ugye, szerelmi képtelenség sem létezik, csak: az illetõ kapacitáshiánnyal küzd! Ne haragudjanak, én nem akarok senkit se megbántani, de ezt a közgazdasági imamalmot, hát ezt én agyrémnek tartom, úgy, hogy én szeretettel megkérném a tisztelt sajtót, kedves kollégáimat, higgyék el nekem, pontosabban szólva, adjanak a szavaimnak legalább rövid lejáratú hitelt, hogy a saját szememmel, nem a közgazdasági szemléletemmel, a saját szememmel vegyem észre, hogy van az életben más téma is! Van szerelem, van barátság, vannak fák, virágok, van művészet, kultúra, szépség, vannak elvek, világnézet is létezik, amelyeket kellõ ráfordítással hasznosítani tudunk az életünkben. Szóval, engedjék meg nekem, és önöknek is, hogy megálljunk a saját, önálló kamatlábunkon. Higgyék el nekem, hogy ha én a síkos utcán fenékre esem, akkor azt nem a világgazdasági helyzet begyűrűzése okozza, nem is a gazdasági egyensúlyom borult fel, pusztán: csámpás vagyok!

Szóval, azt kéne megérteni, hogy ettõl az állandó közgazdasági imádkozástól nem növekszik népünk közgazdasági műveltsége, mert egyébként, ami a közgazdasági műveltséget illeti, az olyan az átlagembernél nálunk, mint amikor a vak ember megkérdi a vendéglõben a barátját, hogy:

– Mondd, én mit rendeljek?– Rendelj tejet.– Mi az a tej?– Hát olyan fehér...– Mi az, hogy fehér?– Mint a liba.– Mi a liba? – Görbe lába van. – Mi az, hogy görbe? Aszongya a látó barát:– Add ide a kezed, így egyenes, így görbe... Mire a vak:– Áhá, most már tudom, mi a tej.Na, hát akkor megmondom végül, hogy mi okozza bennem az idegességet, a

nyugtalanságot és a szorongást.Nem a várható intézkedések, nem a leendõ intézkedések, hanem az, hogy már látom

magam elõtt, hogy most egy csomó ember ül és azon töpreng, hogyan játssza ki azokat az intézkedéseket, amelyeket még nem is ismer. Hogy hol van a kiskapu? Azt vegyük tudomásul, hogy ez az ország a kiskapusok országa! Na, ettõl vagyok én ideges!

Hogy mégis miért vagyok bizakodó? Azt két dolog okozza. Hadd beszéljek errõl is és aztán befejezem.

Két dolog miatt vagyok azért mégis bizakodó. Az egyik az, hogy bízom a fiatalokban – részben. Tudniillik, én úgy vagyok ezzel a szükséges nemzedékváltással, hogy vallom azt, hogy bízni kell az új emberekben, de tessék mondani, mikor fogunk bízni a régi emberekben is?!

A másik dolog, ami miatt bizakodó vagyok, hadd mondjam el egy példabeszéddel.Azt mondja valaki a házasságközvetítõnek, hogy: – ugyan már szerezzen a

kislányomnak egy férjet.Aszongya:– No jó, de milyen legyen?– Nézze, nem kell, hogy a fiú gazdag legyen, a kislányom gazdag. Nem kell, hogy a

fiú okos legyen, a kislányom nagyon okos. Egy a fontos, hogy tisztességes legyen, mert ami a kislányomat illeti, hát...

És, ami a helyzetet és ami a jövõt illeti, nagyon egyszerűen, nagyon primitíven, így foglaltam össze magamban a dolgokat:

Eddig – nagyon helyesen – harcoltunk a munka nélkül szerzett jövedelem ellen. Na most, egy szélesebb és általánosabb harc kezdõdik, ami csaknem minden embert érdekel. Most harcolni fogunk a munka nélkül szerzett fizetés ellen! Ez az oka annak, hogy végül mégis csak bizakodva köszöntöm én a tízéves Rádiókabaré Színházat. Önök tudják, hogy tíz év alatt rengeteg sok vita folyt ebben az országban, hogy van-e létjogosultsága a kabarénak egy olyan országban, ahol tulajdonképpen mindenrõl nyíltan lehet beszélni. Hát, közben rájöttünk arra, hogy nem csak az a fontos a kabaréban, hogy nyíltan lehessen beszélni, hanem, hogy legyen mirõl beszélni.

És én úgy látom; hogy az elkövetkezõ években a kabaréban, lesz mirõl beszélni!

197910 ÉVES A RÁDIÓKABARÉ.

Farkasházy Tivadar

A RÁDIÓ KABARÉSZÍNHÁZÁNAK 10 ÉVES STATISZTIKAI JELENTÉSE

Előadta – Sinkovits Imre(Elhangzott a R. K. Sz. 10 éves fennállásának alkalmából)

Tisztelt Kabarégyűlés!Statisztikánk mindazon témákra kiterjed, amelyekkel az elmúlt tíz évben

foglalkoztunk. Statisztikai módszerünk szilárd elvi alapja: a tudományos optimizmus.Kezdjük a legfontosabbal, az ország munkaerõhelyzetével.Mint tudják, régóta nagy gond a túlzott fluktuáció, a munkaerõvándorlás. A súlyos

helyzet illusztrálására elég legyen annyi, hogy 1969 óta, amióta a Kabarészínház megalakult, a Minisztertanácsból egyetlen miniszter maradt a helyén, Czinege Lajos. Hát kérem szépen, hogy lehet így stabil kabarét csinálni? Ezúton kérjük a kormányt, hogy ezután káderutánpótlási terveiben vegye figyelembe a rádiókabaré sajátos igényeit. Czinege Lajos helytállásához egyébként szívbõl gratulálunk!

Ami a munkaerõhelyzet konkrét adatait illeti, jelenleg hazánkban 5 millió a keresõ. Öt és fél millió az eltartott. Arról viszont nincsenek pontos adataink, hogy mennyi a munkájában feltartott, valutáért kitartott barátjának betartott, új lakásért megtartott újszülött.

Tisztelt Kabarégyűlés!Örömmel jelenthetem, hogy 1969 óta mindössze az „a"-betűs termékek ára

emelkedett: a boré, a söré, a tejé, a kávéé.Ugyanakkor lement: a feleségem a közértbe. Érkeztek hozzánk jelzések, hogy némely

termék ára túlságosan hullámzónak bizonyult. Ilyen például a vaj. A jelzéseket továbbítottuk a teheneknek.

Egyébként itt jegyzem meg, hogy örvendetesen javult az átlagos tejhozam. Tíz év alatt kétezerrõl háromezer literre emelkedett. Bár ez a tejhozam még mindig csak fele a közös piaci országokénak. Azt még nem sikerült kiderítenünk, hogy honnan tudja az a tehén, hogy hol legel? Sertéskörökben erõsen megoszlottak a vélemények, a felvásárlási árak állandó változtatásáról. Ugyanis: ha nõ a felvásárlási ár, nõ a tenyésztési kedv. A sok sertés láttán a felvásárlók csökkentik az árat. Erre csökken a tenyésztési kedv. A sertések

tenyésztési kedve viszont állandó. Ezért nehezen értik meg, hogy háromévenként Bisecurin keveredik a korpa közé, aztán meg nem gyõzzük ginzeng-gyökérrel... Mindezek ellenére büszkén jelenthetjük, hogy sertésállományunk közeledik a tízmillióhoz, azaz, ma már minden disznóra jut egy fõ.

Tisztelt Kabarégyűlés!Igen sokat törtük a fejünket azon, hogy miért pont a kávé ára változik állandóan?

Ugye, volt már 400 forint, 200 forint, 160, 180, 230, most egy ideig 350 forint. Elõször világpiaci ármozgásokra gondoltunk, de aztán megfejtettük a rejtélyt. Ugye, szilveszter táján szokott összeülni az Árbizottság? Aztán csak ülnek, és semmi jó áremelés nem jut az eszükbe. Ekkor azt mondja Csikós Nagy Béla:

– Elvtársak, addig talán igyunk meg egy kávét! Erre mindenki a homlokára csap:– Kávé! hogy ez eddig nem jutott eszünkbe! Tisztelt Kabarégyűlés!Ha netalán véletlenül, teszem azt, mondjuk mégis emelnék a sör, a cigaretta, az újság,

a benzin árát, abból én egy nagyon szomorú következtetést vonnék le. Azt, hogy jövõre drágább lesz férfinak lenni! Tudják ki lesz a legkapósabb férfi? Aki így adja fel a házassági hirdetést:

„Szenvedélyektõl mentes fiatalember." A többi méretét már el se kell olvasni. A férfiakat egyébként az elmúlt tíz évben már elég sok csapás érte. Gondoljanak csak a családtervezõ-tabletták bevezetésére. A születések száma ugyan nem csökkent, csak nem akkor születnek, amikor mi férfiak akarjuk. Hogy úgy mondjam, teljesen kicsúszott a kezünkbõl a kezdeményezés. Kérem szépen, helyes az, hogy a nõk átvették megõrzésre ezt a jogot? Arról nem is beszélve, derék férfitársam, hogy amíg te egy hangulatos budai cukrászdában a torta és konyak között azon tűnõdsz, vajon letegezheted-e szíved hölgyét, ő már elõzõ este rég eldöntötte, hogy gyermekének apja leszel!

Mindezek figyelembevételével tisztelt Kabarégyűlés, azonnal törvényt követelünk, a hátrányos helyzetű férfiak számára. Tudják önök például, hány pár férficipõ van? Tízmillió. Nõi, meg huszonkétmillió. Miért, több a lábuk!?!

Elnézést, felindultam.Na jó. Nézzük az életszínvonalat.Tíz év alatt fizetésünk a duplájára, igényeink a triplájára növekedtek. A késedelmes

kocsicsere miatt elégedetlenkedõk számára mellékelem az alábbi adatokat:1968-ban 150 ezer személyautó volt az országban.1978-ban 750 ezer.Ezt a számot talán úgy a legegyszerűbb elképzelni, hogy a 370 ezer autóbusszal és

teherautóval együtt, 6560 kilométer hosszú kocsisort alkotnának. Hát, hogy hol, azt nem tudom, mert az ország elsõ- és másodrendű útvonalhossza összesen 6552 kilométer, vagyis 8 kilométerrel kevesebb a képzeletbeli kocsisornál. Éppen ezért, tisztelt Közlekedésrendészet, jó lesz, ha egyszer és mindenkorra abbahagyja a szondázást, meg a trafipaxozást, különben felkötheti a gumibotját, amikor bosszúból egyszerre kihajtunk mindannyian az utakra!

Megjegyzem egyébként, ha a gépkocsik száma továbbra is így nõ, ki merem jelenteni, nincs már messze az a perc, amikor a proletariátus csupán azt a láncát veszítheti el, amelyik a slusszkulcsán fityeg.

De térjünk át az igazságügyi statisztikára.

Prostitúció miatt 1968-ban 196 nõszemélyt vontak felelõsségre. 1978-ban 213-at. De úgy hisszük, itt még vannak elfekvõ készleteink... Ugyanis, ha hazánk lakosságához hozzászámítanánk az évenként hozzánk látogató 12 millió külföldit, akkor csupán minden százezerre jutna egy hölgy. Hát, ha ez így van, akkor nem irigylem a százezer lakosú Pécset. Egy minaret még csak gyõzi az idegenforgalmat, na de az az egy facér nõ, nem fogadhat csoportos látogatókat...!

Tisztelt Kabarégyűlés!Beszámolómban, mintegy jelképesen, a sport került az utolsó helyre. Emlékeznek rá,

hogy a hatvanas években még tartotta magát az a nézet, hogy nekünk mindenkit szabad legyõznünk, kivéve a szovjeteket. A görög és a finn meccs után, újabban az a nézet kapott lábra, hogy manapság senkit sem szabad legyõznünk! Kivéve a szovjeteket. Nos, az új sportvezetéstõl mi is sokat várunk. Tudják ki lett az Országos Testnevelési- és Sporthivatal vezetõje? A Buda. De elõre megmondjuk, ha ugyanilyen teljesítményekért megint a focistáknak juttatják a legtöbb pénzt, ne csodálkozzon Buda elvtárs, ha majd a szurkoló így kiált a lelátóról: – Nemoda Buda!

Fekete Sándor

A KABARÉRÓL

Komlós János Jó estét kívánok! Kedves hallgatóink, szeretettel köszöntöm önöket az 1979. évi Rátóti Humorfesztivál Gálaestjének alkalmából.

Önöknek, kedves hallgatóink, két kérdésük van most, az egyik az, hogy miért van most Humorfesztivál? Azt hiszem, az világos mindannyiunk elõtt, hogy miért van játékfilm-fesztivál, dokumentumfilm-fesztivál, kisfilm-, nagy filmfesztivál, miért van tv-fesztivál, bábfesztivál, dráma-fesztivál, kórus-fesztivál, táncdal-fesztivál, táncfesztivál, pantomim-fesztivál. Na, ha ez világos, hát ugyanezért van Humorfesztivál. A másik kérdésük kedves hallgatók, nyilván az, de miért Rátóton? Engedjék meg, hogy erre a kérdésükre egy nálamnál avatottabb személyiség válaszoljon: Fekete Sándor!

Fekete Sándor Kedves Hallgatóim! A rátóti legényekrõl sokáig csak annyit tudtam, hogy libát fogtak a réten. De „rosszul fogták a nyakát, sej a

nyakát..." Most viszont, hogy a Humorfesztivált Rátótra hívták össze a nevetésügyi szakemberek, s én is meghívást kaptam e kacagó ünnepre, elõször is alapos történeti forráskutatásba kezdtem.

Miért éppen Vácrátót? Humoristáinkat oly bõszen ostorozták némely kritikákban, városias elfogultságuk miatt, hogy most e hamisítatlan vidéki környezettõl remélik a népies szellemű bírálók jobbindulatát? Nem valószínű. Hiszen nálunk a műbírálat olyan független, mint Iránban az iszlám bíróság. Még a valóságtól sem függ. Hosszas

tépelõdés után rájöttem, hogy Vácrátótra, mint fesztiválközpontra, azért eshetett a választás, mert ha az emberek a Rátót nevet hallják, máris mosoly ül ki az orcájukra. A rátótiádáknak nevezett falucsúfoló mesék közül egyet-kettõt, még a legurbánusabb városi is hallott már. Sõt, akiben maradt még némi önkritikai buzgalom az ötvenes évekbõl, elismerheti, hogy egyik-másik rátótiáda már vele is megesett. Én például nem tagadom, hogy a rátóti cigányokhoz hasonlóan, nemegyszer vágtam magam alatt a fát, sikerrel. A diót is hánytam vasvillával a padlásra, újságírókoromban, az ötvenes években, s ijedtemben Farkast is kiáltottam, mint a rátóti pásztor. Persze csak halkan, mert a Farkast nem volt szabad bírálni. Fel volt virágozva a rézágyúja. De nem merülök el önmagamban, megteszik ezt az önéletrajzírásmesterei, nem is kevesen, inkább össznépi viszonylatban kutatom rátótiságunkat. Hányszor megesett velünk, hogy már boldogan ittuk a gyõzelmi áldomást, s egyszerre csak kiderült, hogy ott vagyunk, ahol a mádi izraelita, akinek, míg bent ivott a kocsmában, megfordították a lovát és amikor részegen felült a szekerére, nem figyelte meg az irányt s a vásár helyett otthon ébredt fel. 1849 tavaszán mi is készültünk a bécsi vásárra, de mire fölébredtünk, azt vettük észre, hogy itthon vagyunk és kellemetlenül Világos van... És a paraszt, meg a fia, meg a szamár? Tetszenek emlékezni? Az apa ült a szamárra, megrótták, hogy miért gyalogoltatja fejletlen fiacskáját? Ha a fiú szamaragolt, az volt a baj, hogy lám, nem tiszteli az apját. Mérgükben fogták a szamarat, s vállukra vették. Tisztára ez esett meg velünk az elsõ világháború után. Károlyi Mihály nem kellett, mert nem volt kommunista. A Tanácskormánnyal fordítva alakult a dolog, így aztán vállunkra vetette magát a szamár, s mert lovas szamár volt, 25 éven át cipeltük fehérlovastul... A negyedszázados gürcölés után végre megszabadultunk a lovas szamártól, de ekkor meg egy nagy jövendõmondó uszályába kerültünk, s úgy jártunk, mint az egyszeri rátóti ember, aki hallotta, hogy az óriás tököt lótöknek hívják. Azt hitte a jámbor, hogy lútojással van dolga. Ráült és várta, hogy kikeljen belõle a kiscsikó. Nekünk még rosszabbul ütött ki, mert nem is láttuk a tojást, csak hallottunk és olvastunk róla a vezércikkekben, meg a tyúkról, amely majd tojja az aranytojást. Nem tojt a lusta tyúkja, erre megszabadultunk a jövendõmondótól. Amint erre néhányan még emlékezünk, a szabadulás egy kicsit túl mozgalmasra sikeredett, majdnem felborult az ország ebbéli fergeteges erõlködésünkben, ami nem is csoda, ez is rátótiság bennünk. Õk húzták fel kötéllel a tehenet a templom tetejére, hogy lelegelje azt a pár szál gazt, ami odanõtt. Ennyi felismerés birtokában már nincs is kételyem, hogy voltaképpen az egész ország csupa Rátóthelységbõl áll. Rátótországnak hívhatnánk nyugodtan. Sõt, lehet, hogy régen ez is volt a nevünk, csak az idõk folyamán finomkodásból, takarékoskodásból elhagytuk Pestrátót, Miskolcrátót, Szegedrátót nevébõl az utolsó tagot, és csak egy-két önérzetesebb helység tartott ki a teljes neve mellett, mint Vácrátót,

Veszprémrátót és még néhány. Ha õsi nevünket szégyelljük is, rátótiságunkat kár volna restellni. Mert igaz ugyan, hogy a lútojástól az aranytojásig sok mesének bedõltünk, de közben elég jól szórakoztunk, amikor egymást és magunkat kicsúfolhattuk.Ne higgyük, a többi nép csupa bölcsbõl áll. Ostobaságokat õk is elkövetnek, csak közben nem szórakoznak olyan jól, mint mi, Nagyrátót-ország lakói!

Komlós János-Marton Frigyes

HOGY VAGY?

Komlós János Kedves hallgatóink, kedves közönségünk. Engedjék meg, hogy a Rátóti Humorfesztivállal kapcsolatban a legilletékesebbet kérdezzem meg:

Marton Frigyest. Kérlek szépen, nekem gondjaim vannak a jövõ évet illetõen, nyugtass már meg. Marton Frigyes Mivel tudnálak megnyugtatni? Komlós Ígérd meg, hogy jövõre nem lesz Rátóti Humorfesztivál! Marton Miért?Komlós Mert szeretnék végre nyugodtan élni. Tudod, hogy évek óta

betegeskedem... Marton Beteg vagy? Az jó! Komlós Miért?Marton Na hallod? Betegséggel nálunk sok mindent el lehet érni. Aki nagyon

beteg, azt még ki is tüntetik. Kaptál kitüntetést? Komlós Nem.Marton Akkor az nem betegség, csak múló rosszullét. Egyébként mibõl áll a te

betegséged? Komlós Hát, van egy kis egyensúlyzavar... Marton Nálad?Komlós A népgazdaságnál. Marton És ezt te érzed? Komlós Ezt mindenki megérzi.Marton Miben nyilvánul ez meg nálad? Vannak például látási zavaraid?Komlós Mindig zavart a látásom, most már nem annyira. Marton Hogyhogy?Komlós Nézd, amíg jól éltünk, megmondom õszintén, nem láttam, hogy mitõl.

Most, hogy nyíltan megmondják, hogy nem fogunk jobban élni, most már látom, hogy mitõl nem fogunk... Marton De rosszabbul se fogunk élni! Komlós Ezt mibõl gondolod? Marton Olvasom, hogy mindent szinten tartunk. Komlós Szinten, de milyen szinten? A földszint is szint. Marton Ezt aláírom...

Komlós Ezt alá is írhatod! De csak ezt! Mást ne írj alá...Marton Miért? Te mire gondolsz?Komlós Arra, hogy nálunk nemcsak írók vannak, hanem aláírók is. Az irodalom

mellett van egy aláirodalom. Marton Nézd, ez nem az én dolgom. Ezek az aláírók nyilván úgy vélik, hogy

valamiért kiállnak... Komlós Kiállnak? Könnyű kiállni, ha nem kell érte leülni. Marton Tudod mit, beszéljünk inkább a betegségedrõl. Komlós Nem vagyok igazán beteg, csak tudom, hogy nehezebb helyzetben kell

a hátralevõ – nem tudom mennyi – éveimet, hónapjaimat leélni. Én ma már tisztán látom, hogy mi itt a Duna-medencében „hátrányos helyzetű felnõttek" vagyunk.Marton Engem az izgat, ami a bennünket szidalmazókat nem. Mi a megoldás?

Te látod a megoldást? Komlós Igen, csak sokszor eltakarják elõlem. Marton Próbálj átnézni rajta.Komlós Hogy nézzek át egy bunkón, vagy egy tuskón? Az tömör.Marton Akkor ki kell vágni. Na mondd, te mostanában mindig ilyen keserű

vagy?Komlós Nem vagyok keserű. Ha én Keserű lennék, a feleségem tudod mi lenne? Marton Keserűné.Komlós Igen. És akkor meggyõzném õt – talán nagyon meglepõdnék –, hogy

nem csak a nõk hordanak ruhát. A férfiak is! Mert, amit nálunk férfiszövetnek árusítanak, az olyan sivár, komor és unalmas,

mintha nem egy asszonyra volna bízva az öltözködésem, hanem Komeini Ajatollahra.Marton Soha nem hallottalak ennyit panaszkodni! Mondd, nem kellene mégis

elmenned orvoshoz? Komlós Nem. Azt, hogy én hogy vagyok, nem az orvosok mondják meg, hanem

fent...Marton Szerinted jó az, hogy nálunk mindig felülrõl mondják meg, hogy

vagyunk? Komlós Az nagyon jó. Marton Miért? Fenn jobban tudják?Komlós Nem biztos. De ha nem egészen úgy vagyunk, ahogy mondják, fenn

akkor is el tudják intézni, hogy úgy legyünk, ahogyan mondják. Marton Mondd János, milyen gyógyszereket szedsz? Komlós Eddig nemigen szedtem, most jön majd egy elvonókúra...Marton Már ott tartasz?!Komlós Én a jövedelem-elvonókúráról beszélek. Az új szabályozókról, amelyek

biztosítani fogják, hogy mértékletesebben éljek.Marton Én nem hiszek ebben, hogy a fogyasztást az árakkal lényegesen

szabályozni lehet. Az ital árát folyton emelik, mégis egyre többet isznak az emberek. Szerinted mit lehetne tenni az alkoholizmus

ellen?

Komlós Át kell téríteni népünket a mohamedán hitre. Akkor, több legyet ütünk egycsapásra. Hiszen Iránban nem csak az alkohol tilos, hanem a

zene, a szórakozás, a kabaré is.Marton Te kibírnád így az életet?Komlós Persze. És ha már nagyon unatkoznék, akkor szednék...Marton Mit szednél unalom ellen? Komlós Túszokat.Marton Ide figyelj, megmondanád végre, mitõl vagy ilyen pocsék hangulatban,

mi bajod? Komlós Egyszerűen arról van szó, hogy szeretnék végre nyugodtan élni. Mindig

arra gondolok, hogy ez az állam, az én államom. Más kérdés, hogy néha nem értem miért csinálok néha magammal olyasmiket, amiket

csinálok. Néha egyenesen röhögni kell azon, hogy mit művelek magammal! Olyan ez, mint az a régi mondás, hogy enyém a

gyár, csak tudnám miért rúgtam ki magamat!Marton Komolyra fordítva a szót, túl szigorú vagy János, ne felejtsd el, hogy a

marxizmus még nincs nálunk monopolhelyzetben, vagy szeretnéd, ha már úgy lenne? Komlós Nem, nem! Ahogy én azokat a vállalatokat ismerem, amelyek nálunk

monopolhelyzetben vannak, a marxizmusnak jobb helyzetet kívánok. Marton Neked pedig János, kívánok boldog új hetet. Komlós Mi az, hogy új hetet?Marton Hát január hetedikéig! Akkor lesz a földrengés, és a világvége...Komlós Köszönöm szépen, de most komolyan, most viccen kívül: ha

egyikünknek csakugyan baja esnék, én a sírodnál szép beszédet fogok tartani!...

Abody Béla

ABODYZMUSOK

Szép jóestéket kívánok a kedves hallgatóknak, ha ugyan vannak itt... egyáltalában. Sajnos már nem tudom nélkülözni ezt a pápaszemet, mert a szemem se a régi, egyebekrõl nem is beszélve... Nem beszélve arról, hogy a spontán, elõkészítetlen rögtönzésekhez feltétlenül szüksége van az embernek egy szemüvegre. Hát, ezek után szeretném közölni, hogy ne tartsanak semmitõl, tulajdonképpen az égvilágon semmiféle mondanivalóm nincs, már csak azért sem, mert az összes ismertebb poénomat úgyis elmondják az utánam következõk. Szóval, utánam haza lehet menni, vagy vacsorázni, lefeküdni. No, szerencsére azért kisegített a fõrendezõi parancs, Marton Frigyes, a vácrátóti diktátor

utasítása, hogy ismertessem meg hazámat fényes rádióspályám kezdetével, de mindezt három perc alatt. Amivel én teljesen egyetértek, tudniillik, az egész pálya nem ér meg többet ennél.

Na kérem, a pályafutásom, amely az ötvenes években kezdõdött, itt ennél a rádiónál, amijük van, ez aztán úgy elkezdõdött, hogy utána vagy tíz esztendeig nem léphettem a stúdióba. Lehet, hogy még rá kellett volna tenni tízet, vagy húszat, nem tudom, majd önök eldöntik. Na, akkoriban én még egy fiatal, tehetséges író voltam, és szép, mint egy görög isten. Hát tessék végignézni rajtam! A tévében úgyse láthatnak. Tessék itt végignézni! No, fájdalom, csak az utóbbi maradt meg, ugye, másom sincs, mint a testi szépségem és a hivatalos nagyrabecsülés.

Kezdõ íróként kellett volna nyilatkoznom egy riporternõnek. Nagyon izgultam. Emlékszem, még nyakkendõt is kötöttem! Nem gondoltam rá, hogy ez nem hallatszik. Nos, egy mondat után leállított a riporternõ.

– Nálunk az elvtársak nem szeretik a lassú beszédet.Ez szöget ütött a fejembe. Ez a szög, állítólag, egyesek szerint, még mindig bennem

van. Ezt nekem az elvtársak sose mondták, ez talán valami új intézkedés? Vagy talán ezek valami más elvtársak voltak... Mindegy. Szaporítottam a szót... Úgy is tudok... Leállított.

– Ne mély hangon! A magyar dolgozók nem szeretik a mély hangot!Ez is meglepett, mert én nem tudtam róla, õszintén szólva, hogy Magyarországon

népszavazás volt a hangomról. – Különben is – monda a hölgy –, ha köhög, nyomja meg a piros gombot!

Mondtam, hogy én most nem szeretnék köhögni.– Nem most – mondta ravaszul – késõbb.– Késõbb sem szeretnék köhögni. Ha lehet így mondani, késõbb még kevésbé

szeretnék köhögni. Viszont sűrűn járok borbélyhoz...– Értem – mondta a hölgy jelentõségteljesen. – Egyelõre befejeztük.– Köhögni nem kell? – érdeklõdtem.– Soha! – mondta a hölgy.Hát így kezdõdött a pályám. De, hát ha emlékeznek rá, kaptam én még egy ma... hogy

van ez a három perccel? Na... kaptam én még egy utasítást: három perc. Három perc az nálam, mint hallhatják, egy mondat. Mindjárt megmagyarázom az okát ennek is.

Két esztendõvel ezelõtt Szegeden voltam az Ünnepi Játékokon, ahol is a Cigánybáró meghamisításában voltam érdekelve anyagilag. Jól éreztem magam, azt hiszem túlságosan is jól, mert azóta se hívtak meg oda, nagy volt a nyüzsgés, a járókelõk úgy bámulták a művészeket, mint egy ötfejű borjút, engem is bámultak természetesen, mint, mondjuk, egy két és félfejű borjút...

Na, a háromperces mondat: megszólít egy ismeretlen fiatalember és a hogylétemrõl érdeklõdik. Próbáltam megnyugtatni, hogy a látszat csal, mire ő:

– Én tudom, hogy a Béla bácsi miért beszél olyan lassan! Erre már magam is kíváncsi voltam.– Hát azért, mert lassan gondolkozik!Azóta legalább tudom. Na, lejárt a három perc, búcsúznom kell, az utánam

következõkért semmi néven nevezendõ felelõsséget nem vállalok, a viszontlátásra, aludjanak tovább!

Verebes István

ÉN ÉS AZ APUKÁM...

Verebes István Hölgyeim és uraim, nagyon kínos helyzetben vagyok, tudniillik az volt a tervünk, hogy az édesapámmal folytatok beszélgetést a kabaréban,

de sajnos ez nem jön össze, mert az édesapám csip-csup ügyekbõl kifolyólag, merõ akadékoskodásból nem hajlandó bejönni a

színpadra!...Verebes Károly Bocsánatot kérek, egy pillanat! Jó estét kívánok.V. István Igen.V. Károly Bocsánatot kérek, ebbõl egy szó sem igaz! Az az igazság, hogy

egyszerűen nem vagyok hajlandó a fiammal egy színpadon fellépni. Ennyi az egész...

V. István Tessék, akkor mondd el a közönségnek is, hogy miért? Hadd hallják õk is!

V. Károly Ne viccelj, nézz végig magadon!V. István Tessék... Végignéztem! Nem értem, mi a baj? Van rajtam egy steppelt,

divatos pufajka, virágos mintás, ez a legnagyobb divat...V. Károly Igen. Kalkuttában, de nem Budapesten! Apropó, Kalkutta! Már Rátóton

is miattad szégyenkeztem...V. István Na!?V. Károly Az arcod tele van szõrrel, zakó helyett egy paplant húzol magadra, úgy

nézel ki, mint egy lomtalanított rekamié, amibõl kilóg az afrik!...V. István Értsd meg, az én korosztályom nem ad a külsõségekre.V. Károly De amilyen a külsõség, olyan a belsõség!...V. István Egész évben ez zavart csak, én és a korosztályom?? Mert egész évben

ezt hallgattam! Pedig én a lényegrõl akartam itt beszélni veled, te pedig képtelen vagy túllépni a látszaton.V. Károly Jó, túllépek, rendben van! Megállapítom azonban, hogy e kérdésben

nincs közöttünk nézetazonosság. Megadom magam! Tessék, mirõl van szó?

V. István Na. Hát akkor, hagyományosan áldatlan vitánkat másik kérdéssel folytatom, jó?

V. Károly Halljam.V. István A kérdés így hangzik: mondd apám, te miért nem disszidáltál?V. Károly „És hogy vannak a gyerekek?"...V. István A gyerekek jól vannak, de miért nem disszidáltál?!V. Károly Miért, miért? Egyszerűen nem gondoltam rá...V. István Vagyis, lehet, hogy te puszta szórakozottságból maradtál itthon?V. Károly Ez túlzás. Annyi bajom volt az elmúlt ötven évben, hogy erre már nem

jutott idõm. De, ha már így beletenyereltél a közepébe, érdekelne, hogy miért érdekel?V. István Meg kellett kérdeznem, miért nem disszidáltál, ahhoz, hogy rájöjjek

valamire.V. Károly Mire?V. István Arra, hogy én miért nem disszidáltam. Idén egyidõben kértünk útlevelet

Nyugatra, igaz?V. Károly Igen.V. István Sõt, nem csak mi, hanem feleségeink, gyerekeink is. És megkaptuk.

Azóta sem hagy nyugodni a kérdés, miért voltak „ott benn" olyan biztosak abban, hogy visszajövünk?

V. Károly Engem is bántott, hogy így megbíznak bennünk! De.. Engem talán ismernek már annyira, hogy a gyökereim nagyon erõsen

kapaszkodnak a magyar talajba.V. István Igen. Én meg a te gyökereidbõl kinövõ fa egyik ága vagyok, amit

rendszeresen fűrészelek magam alatt...V. Károly Na, de most már te válaszolj. Mi az oka, hogy itthon vagy és nem

Nyugaton?V. István Egy igen egyszerű játékkal bizonyíthatom be neked az okát.

Akármilyen rossz példát hozol föl nekem Nyugatról, mindenre tudok egy jó példát – itthonról.V. Károly Na, erre kíváncsi vagyok.V. István Próbáljuk ki.V. Károly Kezdhetem?V. István Rajta!V. Károly Odakint, a nagyvállalatok kilopják a profitot az alkalmazottak

zsebébõl!V. István Itthon, az alkalmazottak lopják ki a profitot a nagyvállalatok zsebébõl!V. Károly Odakint, a nyílt utcán kirabolják az embert...V. István Itthon, ahhoz be kell menni egy étterembe...V. Károly Odakint, 100 dollárért már nem lehet kapni semmit.V. István Itthon, 100 dollárért már lehet kapni két évet.V. Károly Odakint, lehallgatják a telefonbeszélgetéseket.V. István Itthon, mit hallgassanak le, a beázást?V. Károly Odakint, ha valaki kórházi gyógykezelést kap, azonnal csõdöt mond.V. István Itthon, ha valaki csõdöt mond, azonnal kórházi gyógykezelést kap.V. Károly Odakint, akik hajtják magukat, végül bolondok lesznek.

V. István Kell ez nekünk? Majd bolondok leszünk hajtani magunkat!V. Károly Odakint, minden utcasarkon kábítószert árulnak.V. István Igen, itthon meg be kell járni az egész várost egy rohadt tubus

Technokol rapidért.V. Károly Odakint, ha egy színdarab sikeres, a színésznek ötszázszor is el kell

játszania a darabot egymás után.V. István Nálunk ugyanez a helyzet, de akkor is, ha a darab megbukik...!V. Károly Odakint, a munkagépek mellett remegnek a fiatalok, hogy mikor

találják magukat az utcán?V. István Itt viszont, az utcán remegnek a fiatalok, hogy a munkagépek mellett

találják magukat! Folytassuk?V Károly Nem. Nézd, jár a szánk, jár a szánk, az igazság mégis az, hogy

mindenütt rossz, de még a legrosszabb is jobb – itthon. Idefigyelj. San Franciscóban átmentem a Golden Gate-hídon. Csodás volt. De én a Lánchídra gondoltam.

Cambridge-ben egyedül fürödtem a Csendes-óceánban és arra gondoltam, hogy mennyivel kellemesebb a barátokkal a Rudasban.

Meg aztán, itthon szeretnek. Ha bemegyek egy üzletbe és véletlenül megismernek, azonnal megkapom azt az árut, amihez akkor is

jogom volna, ha nem ismernének meg. Nos, mindezekért maradtam itthon. Most te jössz!V. István Én azért maradtam itthon, mert én... te, én szeretem a hibáinkat! Néha

úgy érzem, hogy a szívemhez nõtt ez a nagy hazai rendetlenség. Az itthoni ellenségeim azok csak az enyémek. Hol szúrnának ki

velem olyan odaadással, mint itthon? Hol dühönghetnék olyan jólesõen, mint kis hazámban? Megtanultam ennek az országnak nemcsak az elõnyeit de a hátrányait is szeretni. Esküszöm, ha nálunk egyszer minden rendben menne, én már rosszul érezném magam! Talán még disszidálnék is...V. Károly Ettõl ne tarts. Jól fogod magad érezni!V. István Egyébként nem hiszem, hogy azért, mert itthon maradtam, lecsúsztam

volna bármi elõnyrõl...V. Károly Ha csak arról nem, hogy idõvel megtérhess. Akkor ugyanis jobban

észreveszik, hogy itthon vagy.V. István Szóval, végül is azt mondod, hogy hazatérni elõnyös?V. Károly Annyira, hogy én mindig azon töröm a fejemet, hogyan lehetne ebbe az

országba úgy visszatérni, hogy elõtte ne kelljen kimenni belõle!...

Peterdi Pál-Radványi Barna

SZABADIDÕ

Radványi Barna Te, Peterdi! Mit csinálsz te a szabadidõdben?Peterdi Pál Dolgozom.Radványi Ez nagyszerű. A szabadidõdben is dolgozol?Peterdi Nem. Én csak a szabadidõmben dolgozom!Radványi Azért az is strapás lehet.Peterdi Ne hidd. Hol van nekem szabadidõm?Radványi Már megint hülyéskedsz!...Peterdi Hülyéskedni csak munkaidõben szoktam. Abból élek.

Egyébként van a szabadidõ felhasználásának egy remek módja. 16 évig egyetlen unalmas pillanata sincs az embernek...

Radványi Az mi?Peterdi Gyereket kell nevelni.Radványi Nevelni nagyon nehéz.Peterdi Az biztos, hogy nemzeni könnyebb!...Radványi Na, nem arra gondoltam...Peterdi Már eszedbe se jut, mi?!Radványi Arra gondoltam, tudod, hogy a mai gyerekek, olyan rosszul neveltek,

olyan elkényeztetettek, olyan követelõdzõek! Hallottam egy aranyos viccet. A skót sétál a kisfiával, a gyerek elkezd nyűgösködni:

– Apa, vegyél nekem dinnyét!– Meg vagy õrülve? Egy egész dinnyét?! – Apa, vegyél akkor egy fél dinnyét!– Hogyne, majd eszemet vesztettem, egy fél dinnyét egyszerre!– Apa, vegyél nekem egy szelet dinnyét...– Na, jól van büdös kölyök, itt van, vedd meg. Tizenöt év múlva megint sétál a skót a fiával. Megszólal a fiú:– Apa, fizess egy korsó sört! A skót fölháborodik: – ...Dinnyére sört!?!

Peterdi Tetszik tudni, mi a legnagyobb baj a neveléssel? Az, hogy mire el tudnánk viselni a gyerekeinket, õk nem tudnak elviselni minket.

Radványi Ez igaz. Azt viszont el kell ismerni, hogy a mai gyerekek jóval fejlettebbek, sokkal erõsebbek, mint a régiek voltak. Kérlek szépen... ezelõtt tíz évvel elmentetek a piacra egy százassal, hárman nem

bírtátok hazavinni, amit vettetek! Ma, egy hároméves gyerek, a zsebében hazaviszi...

Peterdi Jaj, ne fárassz Radványi, úgy is elég roggyant vagyok. Egy órát teniszeztem Somogyival.

Radványi Úgy tudom, a Somogyi Palika nem valami jó teniszezõ...Peterdi Stimmel. De csak egy ütõnk volt!Radványi Inkább beszéljünk másról. Úszni tudsz?Peterdi Idõnként.Radványi Hogyhogy idõnként?Peterdi Csak amikor a vízben vagyok...

Radványi Na, de zsugázni csak tudsz?!Peterdi Képzeld, nem tudok különbséget tenni a kártyák között. Egyszer

beültem egy partiba, osztottak, felvettem a lapokat, hát mind egyforma volt!Radványi Hogyhogy?Peterdi Mindegyiken az volt: „Piatnik Nándor és Fiai, Budapest."Radványi Errõl jut eszembe, hogy a múltkor egyik ismerõsöm így sóhajtott: – bár

csak a mi vállalatunkat is Piatnik gyártotta volna!... Mert akkor csak egy tökfilkó lenne benne...!"

Peterdi Nem azért, mert a szívügyem, de szerintem a leghasznosabb idõtöltés a rendszeres testmozgás. Te miért nem kocogsz?

Radványi Megpróbáltam. Az unokaöcsém az nagy kocogó, a múltkor lecsalt este a parkba. Azt mondja: – Figyelj, most elfutok addig a piros lámpáig, meg vissza... Aztán három hétig nem láttam.

Peterdi Na, és miért nem?Radványi Tudod, mi volt az a piros lámpa? A távolsági busz stoplámpája!...Peterdi Látod? Én rengeteg szabadidõmet töltöm utazással.Radványi A vonatozás is idegesítõ, nagyon fárasztó. Piszkosak a fülkék, késnek a

vonatok, meg aztán mostanában állandóan zűr van a helyjegyekkel. A múltkor egy magasrangú katonatiszt is nagyon megjárta, ugyanarra a helyre, ahova az ő két jegye szólt, még másik két embernek is

kiadtak jegyet. Rettenetesen mérges volt, elõhívta a kalauzt, leszidta, mindennek elmondta a kalauzt is, meg a MÁV-ot is. Hogy

micsoda trehány, szervezetlen társaság, hogy ezekre nem lehet semmit bízni, hogy ezek nem tudnak semmit megoldani... A kalauz csak tűrte egy darabig, aztán odaszólt: -Mondja csak tiszt elvtárs! Mikor nyertünk utoljára háborút?...!Peterdi Persze, a legrangosabb, a legmódosabb idõtöltés, mégis csak a

vadászat. Te szoktál vadászni?Radványi Hát egy párszor már elküldték az erdõbe, az biztos!...

Egyszer megkérdeztem egy kis erdõipari tanulót, hogy:– Mondd csak, öcsi, mit lehet itt lõni? Azt mondja:– Tessék várni, mindjárt jön a fõnököm...!

Peterdi Tudod, hogy mi lehet úgy igazán izgalmas? Egy szafári a sivatagban.Radványi Hát, lehet benne valami... az ember vízre bocsát egy tevét...Peterdi Vízre?... Tevét!?...Radványi Miért? A sivatag hajója.Peterdi Jaj, de hát a sivatagban sokszor még víz sincsen!Radványi Nem is kell. Ki akar a sivatagban örökké mosakodni?Peterdi Ebben maradunk. Én fõként azért nem utazom külföldre, mert

anyagilag nem bírom. Tavaly Grazban jártunk, megérkeztünk egy szállodába, kérdezem a portástól, mibe kerül egy ágy? Aszongya: ötszáz schilling. Mondom: félreértett jó ember, én nem akarom

megvenni azt az ágyat, csak aludni szeretnék benne!

Radványi Én meg azért járok ritkábban külföldre, mert egy kis gondom van a repüléssel. Egyszer repültem... Felszállás elõtt jött a stewardess,

rágógumit osztogat, hogy attól majd nem pattog a fülem, amíg a gép emelkedik...Peterdi És pattogott?Radványi Pattogni nem pattogott, de azóta is hiába próbálom a rágógumit

kikaparni a fülembõl!Peterdi Hallottam egy esetet. Szép, fiatal nõ ül a gépen, egyszerre megjelenik

odakint az ablak elõtt egy ejtõernyõs, hadonászik, bekiabál:– Nem jön velem, kisasszony? A lány nem akar ismerkedni:– Köszönöm, nagyon jól ülök – mondja.– Kár – ordít be az ejtõernyõs –, mert én vagyok a gép pilótája.

Farkasházy Tivadar

MIT IS ÍR A HOGYISHÍVJÁK...

Haumann Péter Jónapot!Inke László Jónapot. Haumann Mi ez a nagy csomag magánál?Inke Újságok.Haumann Hm. És ha szabadna tudnom, milyen természetűek?Inke Gazdasági természetűek. Figyelõ, Világgazdaság, Közgazdasági

Szemle, satöbbi.Haumann Hm. A satöbbi az olyan, mint az ÉS?Inke Na és magának, mi az a vékony a kezében?Haumann Kedvenc újságom, a Nõk Lapja.Inke Maga nõ?Haumann De kérem...Inke Akkor miért szereti a Nõk Lapját?Haumann Én a nõket szeretem, különösen azokat a kihajthatókat. Tudja, olyan

Miss Csütörtök...Inke És ebben van kihajtható nõ?Haumann Nincs, de én nem csüggedek, egyszer csak lekerül a pulóver róluk.Inke Szégyellje magát, magának ebben a pillanatban ez a legnagyobb

gondja?Haumann Jesszusom, mi van ebben a pillanatban?Inke Hát maga nem tudja, hogy fokozódik az iparunk szerkezete?Haumann Hűha!

Inke Hogy nekünk a világpiacon cserearányunk van?Haumann Magát nagyon tisztelhetik a lakóházában. Errõl jut eszembe, hallotta a

legújabb rémhírt?Inke Nem!Haumann Minden igaz.Inke Idefigyeljen, maga kebelbarát. Én már a múltkor megfogadtam, hogy

ha legközelebb megint idétlen Csikós-Nagyviccekkel áraszt el, akkor is olyan nyugodt leszek, mint Szepesi az amerikai meccs után. Ezért

felõlem most azt is mondhatja, hogy jövõre az új pénz a fabatka lesz és száz fabatka ér egy hajítófát, akkor is olyan nyugodt maradok, mint az Ipper a tanácstagi pótválasztások elõtt.Haumann Én azon kívül nem állítottam semmit, hogy a nagy... hogyishívjákot

szeretem. Legyen szíves és ne adjon a számba használt gondolatokat. Én hiszem, és tudom, hogy lesz még szõlõ, lesz még lágy kenyér.Inke Most már, remélem, belátja, hogy milyen fontos figyelemmel kísérni a

világgazdaságot. Hallotta például, hogy a Gödöllõ környéki erdõkben három milliárd dollár mászkál?Haumann Ne mondja. Bevallom, én még azt sem hallottam, hogy Gödöllõ

környékén erdõk vannak.Inke Na, találja ki, hogy mik mászkálnak?Haumann Szarvaik vannak?Inke Igen.Haumann Rákérdezek. Szarvas?Inke Csiga.Haumann A...Inke Három millió dollárt gyűjtöttek össze belõle a környékbeliek.Haumann Nagy kunszt, azokat még az is utoléri, aki sört iszik Valeriánára.Inke Na... ez még semmi. A TASZI egymillió dollárért exportál Nyugatra

virgácsot!Haumann Újabb csapás a kapitalizmus fenekére...Inke Mit szól, hogy a magyar futballt áthelyezték Diósgyõrbe?Haumann A Diósgyõr nem is magyar csapat. Tele van Göröggel, Oláh-val, meg

Tatárral.Inke Maga már megint nem ökonomikusán gondolkodik. Gondoljon arra,

milyen remek intézkedés volt, hogy valamit végre vidékre helyeztünk.Haumann Tényleg. A szerszámipart esetleg áthelyezhetnénk Mohácsra.Inke Na de hiszen majd minden termékük ráfizetéses!Haumann Éppen azért. (Szaval.) „Hõs-eszter-gapad-sóhajtva köszöntlek..."Inke Mondja, hogy tud szemrebbenés nélkül ekkora hülyeségeket mondani?Haumann Ha így áll hozzám, akkor már el se mondom, hogy hová helyezném az

energiafelügyeletet.Inke Na, hová helyezné?Haumann Tihanyba.Inke Miért Tihanyba?

Haumann Hogy legyen a felhívásaiknak valami visszhangja.Inke Speciel arra jövõre talán nem is lesz olyan nagy szükség. Most

olvastam, hogy milyen szépen fejlõdik a szocialista országok közös energiarendszere. Ezentúl csúcsidõkben kisegítjük egymást.

Haumann Csúcsidõben? Hát én nem vagyok egy Greenwich, de itt Közép-Európában egybeesnének a csúcsidõk. Egyszerre kelünk, egyszerre

eszünk, egyszerre alszunk, egyszerre...Inke Csak nem akarja azt mondani, hogy a KGST országok olyanok, mint az

eszkimók?Haumann Miért? Azok milyenek?Inke Az eszkimók egy ágyban alszanak, jó szorosan, úgy, hogyha valaki

álmában megfordul, akkor mindenkinek utána kell fordulni.Haumann Mi van, ha valaki nem fordul?Inke Akkor leesik róla a takaró.Haumann Sose gondoltam volna, hogy én ezt gondoltam...Inke A külpolitikával hogy áll?Haumann Jól. Ami a legfõbb kérdéseket illeti, egyetértek Puja Frigyessel.Inke Na, majd mindjárt meglátjuk. Mit gondol, kiknek volt 1979-ben a

legpechesebb évük?Haumann A Dózsának.Inke Egy frászt. A diktátoroknak. Számolja csak... Pol Pot, Pak Csong Hi,

Reza Pahlavi, Idi Amin, Somoza, Bokassa...Haumann Ez tényleg van olyan peches csapat, mint a Dózsa.Inke Na, mit szól ahhoz, hogy sehol se fogadják be õket?Haumann Pak Csöng H i-t befogadta az anyaföld.Inke No, de nem könnyen. Na és a többi öt? Ott van például a perzsa sah.

Nincs egy perc nyugta a szakállastól. Úgy lebeg a világban, mint Mohamed koporsója.

Haumann Mint gólya... a levegõben.Inke Pedig milyen szép nadrágszíj parcellát vásárolt a Bermudákon.Haumann Talán ki kéne lõni az űrbe. Vagy egy operát írni róla. A bolygó

Pachlavi...Inke Aztán ott van a Bokassa. Tudja melyik?Haumann Hm. Persze, akinek a repülõgépe úgy kóválygott három napig a

levegõben, mint Pekingben a verebek. Tudja, amikor az a nagy tapsolás volt.Inke Borzasztó, hogy ezek az emberek puszta létükkel is veszélyeztetik a

világbékét.Haumann Nekem lenne egy ötletem, de félek, hogy megint letorkol.Inke Mondja csak, Kissingerkém, nyugodtan.Haumann Szóval, kéne egy olyan ország, amelyik semmi mással nem foglalkozik,

mint befogadással. A neve mondjuk, legyen Adoptália. Ez a kis ország minden ENSZ tagállamba küldene követeket, ahogy ma mondják:

túszokat, azok pedig cserébe odaküldenék a kiszuperált embereket.

Inke Sajnos, az ötlete nem új. Ezt a helyet már 180 éve kitalálták az angolok. Úgy hívják, hogy Szent Ilona.

Haumann És mondja, annak mekkora hogyishívjákja van?Inke A Napóleonnak száz napig tartott.Haumann Hű... rohanok.Inke Hová siet?Haumann Kezdõdik a Parabola.Inke Na és?Haumann Maga olyan kedvet csinált a külpolitikához, hogy megnézem. Habár,

hogy külpolitika lesz-e benne, azt nem tudom, de hogy tele lesz olyan nagy... hogyishívjákokkal, az biztos!

Selmeczi Tibor

HOZSANNA, ZSANA!(Elhangzott a zsanai gázkitörés leküzdésében résztvevők tiszteletére.)

Hozsanna Zsana!Ünnepelni jöttünk, mert jelszavunk közismert: hívásra gázhoz megyünk.Kabarénk már bejárta a fél ország gáz- és olajlelõhelyeit, sõt még Bogorodcsányba is

átgázoltunk, úgy, hogy lassan mindannyian szakembernek számítunk. Ezért úgy érzem, hogy az egész szakma nevében köszönthetem önöket, kedves hallgatók. Köszöntöm az itt jelenlevõ és a rádiót hallgató kõolajosokat, az OKGT dolgozóit, tűzoltókat, katonákat, rendõröket, akik hosszú, keserves és hõsies munkával hárították el a veszélyt.

Hozsanna, Zsana!És még külön is köszöntöm a zsanaiakat, akik valamennyien helyt álltak a nehéz

napokban, akik még akkor sem estek pánikba, amikor községük világhírű lett és a kíváncsiskodó turisták mellett nem egy feltüzelt kiskunmajsai fiatalembernek jutott eszébe, hogy Zsanára jöjjön gáztűznézõbe.

Magam is úgy érkeztem. Bár, be kell önöknek vallanom, hogy itt lépek fel elõször szóvivõként, a nagy nyilvánosság elõtt. Ha most Táncdalfesztivál lenne, akkor megkönnyíthetné helyzetemet, hogy így konferálnának be: – „Kedves közönség, egy kezdõ énekes következik, fogadják szeretettel és tapsolják meg."

Sajnos, ez nem Táncdalfesztivál és külön a lelkemre kötötték, hogy meg ne próbáljak énekelni! Épp ezért hosszasan törtem a fejemet, hogyan is mutatkozzak be önöknek, hiszen azt mégsem mondhatom magamról, hogy kezdõ vagyok, mert könnyen megsértõdöm. Inkább azt mondom, hogy kísérleti szóvivõként jöttem, hiszen itt Zsanán is csak kísérleti fúrások vannak. Nem lehet véletlen, hogy az idõsebb humoristák megjegyezték, hadd menjen a Selmeczi Zsanára, legfeljebb ő is leég. Az igazsághoz, persze, az is hozzátartozik, hogy a Kabarészínház vezetõi azért bíztak meg engem a műsor konferálásával, mert tudják, hogy erõs dohányos vagyok, és ha egy esetleges gázszivárgásnál cigarettára gyújtanék, máris biztosítva lenne a kirobbanó siker! Ne

ijedjenek meg, ez nem fog bekövetkezni. Tudjuk, hogy nem szabad a tűzzel játszani. Hiszen annak idején mindannyian izgatottan figyeltük az eseményeket.

Nem mulasztottunk el egyetlen Tv Híradót sem, nehogy kimaradjunk valamibõl. De alaposan megkutyultak minket ezek a helyszíni tudósítások. Egyik nap például, mondja a riporter: – De jó, a tüzet sikerült eloltani! Másnap: – De jó, nincs robbanásveszély, mert újra ég! Harmadnap: – Minden rendben, eloltották, most már csak meg kell gyújtani... Egy idõ után az ember már azt se tudta, hogy minek örüljön. Mert, hogy is mondja a gyermekversike?

A tévé elment vadászni, a katona meglõtte, a képernyõ hazahozta, a tűzoltó megsütötte, és az az iciri-piciri tévé-nézõ mind megette!

Mi elhatároztuk, hogy utána járunk az eseményeknek és továbbfejlesztjük szaktudásunkat. Egy dologra máris rájöttünk: nem könnyű gázban utazni! Rendeztünk mi már honvéd, sõt rendõrkabarét is, az abban elhangzottakon derék rendõreink arcizma sem rándult. Már mint a vicceken. Megszokták. De amikor az olajosoknak bejelentettük, hogy Zsanára jövünk kabarét csinálni, ez olyan hatással volt rájuk, mint egy újabb gázkitörés! Pedig félreértenek minket. A szignálunkat sem változtattuk meg, hogy: „Hallgassunk kitörést, a kitörés az nagyszerű dolog"! Ellenkezõleg. Úgy, hogy meg kell nyugtatnom a kedves olajosokat, ha kibírták annak idején az algyõi égést, aztán az épülõ Schönherz utcai székházuk összeomlását és most végül Zsanát, akkor épp ezt a műsort ne bírnák ki?Megjegyzem, nem volt könnyű megszerveznünk ezt a mai elõadást. Egyik munkatársunknak például, csak az volt a feladata, hogy telefonon felhívja az érdekelteket. Képzeljék, hogy érezte magát, amikor föltárcsázta az olajosokat és beleszólt egy hang a mikrofonba: – Halló, itt Fúrási Fõosztály. Szegény kollégánknak leesett az álla, és dadogva mondta: jó, jó, az ember ott fúr, ahol tud, de minek ehhez egy egész fõosztály?

Krizsán alezredes elvtárshoz, a Kiskunhalasi Páncéltörõ Ezred fõparancsnokához, a Honvédelmi Minisztériumon keresztül jutottunk el. Itt is ért minket kellemes meglepetés, ugyanis a fõnöküket Hunyadinak hívják. Ez mindenesetre megnyugtató, bár állítólag a törökök egy kicsit idegesek.

A Tűzoltóság Országos Parancsnokságán, a fontos munkájához megfelelõ nevet választó Hamar õrnagy elvtárstól hamar megkaptuk az útbaigazítást, majd a kiskunhalasi tűzoltóparancsnokkal, Vörös õrnagy elvtárssal is beszéltünk, végezetül: Lajkó József zsanai tanácstitkár pótolta hiányzó ismereteinket. Felsorolásomból is láthatják hányféle szakma, hányféle alakulat összefogására volt szükség, hogy ezt a tüzet elfojtsák.

Még szerencse, hogy a zsanai tsz neve: Egyetértés. Az egyetértés szele fújdogált a zsanai síkon felépülõ sátrak színes ponyvái között. A táborban hétféle sátrat különböztethettünk meg. Az olajosokét, gázosokét, tűzoltókét, katonákét, határõrökét, rendõrökét, zsanaiakét. Heten voltak, mint a honfoglaló vezérek: Álmos, Elõd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. A különbség csak annyi, hogy néhány nap után az itteni sátrakban már mindenki álmos volt. Ráadásul e honfoglaláshoz tulajdonképpen a helyet sem õk választották. Mégis rendben ment minden. Pillanatok alatt felépült az, amire szükség volt. Sátrak, konyhák, ebédlõk, WC-k. Amikor itt jártunk, valóságos várost láttunk a kút körül. Csak egy dolgot nem találtunk: irodaházat.

Mondják, hogy tudtak dolgozni irodaház nélkül? Hogy tudták egymással a kapcsolatot tartani átiratok, iktatószámok nélkül? Csak úgy egyszerűen: – Oszikám, megcsípjük, vagy nem csípjük meg? Nem egymást, a lángot. Egyszerűen hihetetlen. Mégsem volt

fejvesztett kapkodás, rohangálás, mindenki dolgozott. Hiába, itt Zsanán olajozott a gépezet.

Néhány hete még idegesek voltunk, mondhatnám, a levegõvel együtt mindannyian be voltunk gázolva. Ma meg már nevetünk az egészen. Sõt, örülünk! Hiszen lassan megindul a folyamatos termelés, természeti kincsekben nem túl gazdag hazánknak ezen a vidékén.

Tehát, nyugodtan nevessenek műsorunkon, ha nem hoztak magukkal nevetés-kitörésgátlót. Mi most az önök tiszteletére stílusosan, egy igazi „tűzrõlpattant-kabarét" szeretnénk csinálni. Ezért társulatunkban mind e pillanatig katonai fegyelmet tartottunk. Bár sem tankot, sem tarackot, de még egy csúzlit sem hoztunk magunkkal, sõt, színészeinket bekötött szemmel fuvaroztuk át Kecskeméten, mert a zsanai példából megtanultuk, hogy egy stampedli fütyülõs tarack még a legjobb poént is lelövi.

Karinthy Ferenc

KARINTHYÁDÁK

Barátomat keresem a múzeumban, a portán bemondom a nevem.– Honnan van az elvtárs?Mindig újra zavarba ejt ez a kérdés. Csakugyan, honnan vagyok? A Ménesi útról,

Leányfaluról? Esetleg a Magyar Népköztársaságból? Vagy, csak innen a naprendszerbõl, a Galaktikáról? Honnan vagyok, valóban? Az anyaméhbõl? Az anyaméh honnan van? Az egykori ázalagból, fehérjemolekulákból? Létem fõkérdései tolulnak fel, honnan és hová? Én, magamba senki és semmi vagyok, talán nem is vagyok. Honnan volt Kossuth Lajos? Monokról? A pozsonyi diétáról? Debrecenbõl, Turinból, netán a mauzóleumból? És Árpád? Etelközbõl? Pusztaszerrõl? A Keopsz piramisból? Ádám a paradicsomból? A jóisten?...

– A Nemibeteg-gondozóból – felelem. – Hozom az injekciót.– Ja úgy – bólint a portás megnyugodva és telefonon beszól: – Egy elvtárs a Nemibetegbõl...

Újév a Kanári-szigeteken

Egy hét régenvárt gyönyörűséges vakáció, lubickolás a langyos tengerben, óriási séták az óvárosban, kirándulás a tűzhányókhoz, felhõtlen, zavartalan öröm.

Azaz, hogy mégsem teljesen.Már fölszálláskor közli a spanyol gép bemondója, hogy az utaskísérõk sztrájkolnak, a

fedélzeten ételt-italt nem adnak, minden szolgáltatás szünetel, megértésünket kéri. Na jó. Ennek megfelelõen egy szál zord, civilruhás stewardess áll a folyosó végén Budapesttõl Münchenig, – Münchentõl Barcelonáig, – Barcelonától Madridig. Meg se mozdul,

szigorú ábrázattal tekint el fölöttünk, ha bármit kérdeznek tõle kurta nemmel válaszol, vagy avval se. Csoportunkban terhes asszony, idõsek is vannak, egy pohár vizet sem lehet kapni. A hölgy az ismételt reklamálásra is csak odabök a jelenleg üres tálalóra, fémlapján műanyag flaska, némi lottyadt csapvízzel, aki akar, tölthet magának. Õ hozzá se nyúl.

Madridban aztán kiderült, hogy ott meg a földi személyzet, az irányítók léptek, úgynevezett lassító sztrájkba.

Szállónkban hajnali négykor ébresztenek, ám míg a repülõtéren lötyögünk, idegszaggató lassúsággal vánszorognak az órák. Újabb meg újabb, egyre késõbbi indulásokat írnak ki a forgalmat jelzõ automatikus táblákra. Végre valahára, délután beeresztenek s még akkor is vacakolnak vagy negyven percet a kifutópályán. Másfél napunkat elvették a „boldog szigetbõl"!

Visszafelé hasonló móka.A stuvik ugyan már fövették a munkát, a lassító sztrájk azonban folytatódik. Huelga,

Huelga, meg kell tanulnunk a spanyol nevét. Korán ki a reptérre, fájó szívvel a délszaki verõfényben, s kezdõdik elölrõl: õdöngés, várakozás, bosszankodás a fülledt csarnokokban, félórákon, órákon át, és így tovább, és így tovább! Életemet és véremet a kapitalizmusban senyvedõ nyomorgó fõpilótákért, a pilótákért, a lerongyolódott légikisasszonyokért, de kizsákmányolóik galádságáért miért minket büntetnek, magyar turistákat? Így hát, amikor végül mégis fölemelkedünk a levegõbe, és az immár csinos egyenruhába öltözött csinos szenyorita, csinos tálcákon némi harapnivalót, frissítõt szolgál fel, a szerény menüben nem szereplõ extra konyakot rendelek, ízlik, kivált a sok bosszankodás után. Rövidesen megújrázom, sõt, a mögöttem ülõ fiatalembert is, akivel idõközben összebarátkoztunk, szabadságolt tengerész, meghívom, így gyorsabban telik az idõ.

Gépünk már leszállni készül, a lányok a széksorok közt haladva inkasszálják a külön fogyasztásokat. Ahogy hozzám érnek, sajnálkozva tárom szét tenyerem:

– Nem fizethetek, sorry, sztrájkban vagyok...Ámulat, megdöbbenés, hogyhogy, micsoda?! Sztrájk... huelga...– Pénzügyi dolgozók vagyunk és leálltunk. Nem fogadhatok el és nem adhatok ki

pénzt. Amíg a sztrájk tart.– De milyen sztrájk?– Mint az önöké. Magasabb jövedelemért, jobb munkakörülményekért. – Van róla papír? – kérdi gyanakvóan.– Van, hogyne, persze. – És felmutatom a Ferihegyen kapott és a visszatéréskor

kitöltendõ Vámáru-nyilatkozat blankettát. Értetlenül forgatja, böngészi a rengeteg apróbetűs utasítást. Addigra a többi légikísérõ is odakerül, körülöttem a teljes gárda.

– Ha nem fizethet, miért kért italt?!– Szeretem a konyakot.– De amikor nincs pénze?– Van pénzem – és kihúzok a zsebembõl egy jó köteg bankjegyet. – Amint a sztrájk

véget ért, el fogom küldeni. Pezetában, dollárban, forintban, amiben óhajtják...– S mikor gondolja, hogy befejezik?– Hát, ezt nehéz volna megjósolni. Mihelyt teljes gyõzelemre vittük!Már a kapitány is ott van, kijött a fülkébõl.– Miért teszi ezt velünk? Nagyon kérjük... mi elleneztük a sztrájkunkat.

– Én is a mienket – bizonygatok. – Még föl is szólaltam, hogy helytelenítem, de leszavaztak, a többség, ugye...

Halkan tanakodnak, annyit azért kapisgálok belõle, hogy kihámozzam: vagy jegyzõkönyvet kell írniok az ügyrõl, vagy pedig fedezik italozásomat a saját zsebükbõl. Mivel az elõbbi túl hosszadalmas lenne három konyakért, az utóbbit határozzák el. Ezt természetesen nem hagyhatom, hirtelen fordulattal tréfálásra váltok.

– Na jó, csak vicceltem. Itt a pénz, mennyi az? Föllélegzés, megkönnyebbülés.– Viccelt?– Hát persze.– Nem sztrájkolt?– Eszembe se jut. Nálunk különben sincs sztrájk.– Miért? Nem szabad?– Szabadni szabad, hogyne. Csak nem akarunk! – magyarázom. – Mi vagyunk

hatalmon. Magunk ellen sztrájkoljunk? Tetszik érteni? Csudálkozás. Ámulat. Döbbenet. – Ön, ha megengedi, milyen területen dolgozik?– Említettem, pénzügy, a bankszakmában.– Bankigazgató?– Hova gondolnak? Altiszt, irodaszolga. – Ott az altisztek, szolgák vannak hatalmon?– Azok is, meg a többiek is, az egész nép. Hát úgy körülbelül...– És a szakszervezetek?– Azok benn vannak a kormányban. Õ általuk képviseltetjük az érdekeinket.– Ilyen kiválóan működnek ott a szakszervezetek? – Hajaj!...– Így hát önöknél soha nincs sztrájk?– Ha bolondok lennénk? A saját zsebünkre?!– Érdekes.– Ugye, milyen érdekes? Mi magyarok már csak ilyenek vagyunk!...

Komlós János-Bócz Imre

MENNYI A FIZETÉSE?(E/hangzott a Paksi Atomerõmű dolgozói tiszteletére rendezett műsorban.)Egyik férfi - Halász László Másik férfi - Heller Tamás

Egyik Maga azt se tudja, mennyi a fizetése!Másik Hogyhogy nem tudom? 3800 forint.

Egyik Maga csak hiszi!Másik Hogyhogy?Egyik Úgy, hogy ha maga például tejet vásárol, annak az állam úgy örül, hogy

még fizet is magának literenként 10 forintot. Másik Nem értem.Egyik Pedig egyszerű. Na. Egy liter tej azért kerül annyiba, amennyibe, mert

az állam már eleve beszáll 10 forinttal. Ha tehát, maga az egész fizetésén tejet vásárol, akkor az állami támogatás révén a maga

fizetése, több mint tízezer forint.Másik Na de, nem tudok egyszerre ennyi tejet meginni!Egyik Ez a baj, ezért ilyen kevés a fizetése.Másik Nézze, ha én az egész fizetésem elduhajkodnám tejre, akkor egész nap

a W. C.-n ülnék...Egyik Nagyon jól járna. Azon még külön keresne 370 forintot.Másik Én? Legfeljebb a W. C.-s néni.Egyik Maga is. A W. C.-papírt az állam 37%-os árkiegészítéssel támogatja.

Vesz 100 csomag W. C.-papírt, azon a maga haszna 370 forint.Másik Csábító, de nem tudok havi 5 liter tejnél többet meginni.Egyik Akkor ezen sajnos csak 50 forintot keres, plusz edgy csomag W. C.-

papír, az 3,70, szóval, maga nem egy harácsoló típus.Másik Sajnos.Egyik És tudja miért fizet magának az állam, ha tejet iszik?Másik Persze. Azt akarja, hogy egészségesen táplálkozzak. A tej élet, erõ,

egészség! És W. C.-papír!Egyik Szóval, maga szerint az állam azt akarja, hogy maga egészségesen

táplálkozzon és ezért támogatja, ha tejet iszik.Másik Persze!Egyik Na, akkor most kapaszkodjon! Tudja, mi van, ha maga Ráma margarint

eszik? Az állam nemcsak azt fizetteti meg magával, amibe kerül, hanem 20% forgalmiadót is.

Másik Miért? A margarin nagyon egészséges.Egyik Úgy látszik, az állam nem akarja, hogy maga annyira egészséges

legyen! A margarinos kenyérre mit tesz?Másik Szalámit.Egyik 18% forgalmiadóval! Nagy tékozló maga!...Másik Miért, mit tegyek a margarinos kenyérre?Egyik Lecsókolbászt!Másik A margarinos kenyérre?Egyik Nagyon jól jár. A lecsókolbászt az állam 33%-os árkiegészítéssel

támogatja. És tudja, miért támogatja az állam a lecsókolbászt?Másik Mert szereti.Egyik Úgy van! A mi államunk a lecsókolbászt nagyon szereti. És mondja,

hogy áll maga a kávéval, teával és a többi élvezeti cikkel?Másik Mi a többi élvezeti cikk?... A nõkre gondol?Egyik A gyümölcsre, a fõzelékre.Másik Az élvezeti cikk?

Egyik Persze. 38%-os forgalmiadót fizet értük!Másik De hát a vendéglõben nagyon olcsó a fõzelék...Egyik Az étlapon. Mert ha rendel, azt mondják, elfogyott. Érdemes

vendéglõben étkezni, mert minden elköltött forinthoz 20 fillér támogatást kap az államtól, sõt ha megiszik egy pohár szódat,

még külön kap hozzá 5%ot.Másik Pohár szódat vendéglõben... Megver a pincér...!Egyik Ezért kapja az 5%-ot. Fájdalomdíj.Másik Nem, szódat inkább otthon iszom.Egyik Megõrült? Tudja, mi van abban a szódéban?Másik Most mondta, 5% támogatás.Egyik A vendéglõben, de otthon 20% a forgalmiadó.Másik Megadóztatják a vizet?Egyik Meg a patront. Ha új, akkor 20%-kal, de ha cserél, akkor 45%-kal.Másik Hát muszáj a patront cserélni, hogyha szódat iszom?Egyik Így mulat egy magyar úr! Na, rágyújt?Másik Köszönöm, szivart nem szívok.Egyik Nagy baj.Másik Miért?Egyik Mert a szivaron nincs forgalmiadó. A cigarettán annál több: 47%...Másik Miért?Egyik Mert a cigaretta árt az egészségnek, maga ezt nem tudja? Ezért

nyomnak rá adót.Másik A szivar is árt az egészségnek, arra miért nem nyomnak adót?Egyik Tudja ez úgy van, hogy...Másik Hogy van?Egyik Nem tudom. A szappant otthon fõzi?Másik Miért fõzném otthon a szappant?Egyik Na végre egy okos dolog. A szappanfõzõszeren is van – és most

kapaszkodjon – 49% forgalmiadó.Másik És a szappanon?Egyik Azon semmi. Pengével borotválkozik?Másik Nem, majd kőbaltával!Egyik 25% forgalmiadó. Nagy tékozló maga!...Másik Hát mit csináljak?Egyik Növesszen szakállt.Másik Na, na, na, ne rángassa a szakállam!Egyik Csak nézem, hogy nem álszakáll-e? Mert azon 40% a forgalmiadó.Másik Az álszakállon?Egyik Persze, az luxus! Akár a villanykörte. 17% forgalmiadó.Másik Na, de mivel világítsak? Gyertyával?Egyik Csakis!... Jaj, de szép ruhája van, gyapjú, hehe... 3000-ért, ebbõl 900

forint a forgalmiadó, az ingében van 24% forgalmiadó... Másik S mi van a gatyámban?...

Egyik A gatyájában?! Ami másnak: 15% forgalmiadó. Tudja mit szed be az állam magától forgalmiadóban? Többet, mint amennyi fizetést adott.

Másik Mondja, mit csináljak?Egyik Menjen el a színházba. Ott a feleségével együtt fizet kétszer 36-ot,

vagyis 72 forintot, de az állam is fizet 46 forintot.Másik A feleségemnek?Egyik Meg magának.Másik Hogyhogy, hát min élnek õk?Egyik Állami támogatáson. Na most már érti?Másik Túrót.Egyik Az a jó, azt nagyon támogatja! Vesz 500-ért túrót, és ugyanannyit kap

hozzá az államtól. Másik De miért vegyek én 500-ért túrót?Egyik Hogy ne csak a forgalmiadókat fizesse, valami fizetést is kapjon.Másik És akkor most már megvan a fizetésem?Egyik Még nincs. Felül százszor a Metróra, azt nagyon támogatjuk...Másik A Metrót?Egyik Meg a rajztáblát, 290%-al. Vesz 20 rajztáblát, keres rajta 1400 forintot

és akkor még vásárol 100 lábtörlõt, kuktát, persze, az csupa támogatás, akkor 2 forint híján megvan a fizetése. Másik Jaj...Egyik Nyugi, nyugi, itt egy szem Seduxen, vegye be, ezen a támogatás pont 2

forint, tessék, megvan a fizetése! Másik Miért van ez így?Egyik Nézze, ennek nagyon komoly közgazdasági oka van. Tudja, miért

csinálják? Másik Miért?Egyik Csak!

Bodrogi Gyula

MINDENKI LEHET ELSŐ...(Elhangzott a BÚÉK - 1980. műsorban, a Kertészeti Egyetem Klubjában)

Kedves hallgatóink, kedves közönségünk!Be kell vallanom azt a szomorú tényt, hogy egyre kevesebb dologban vagyunk

világelsõk... Pedig, ez nekünk magyaroknak, létkérdés. Mi szeretünk elsõk lenni! Aki egyszer, bármilyen véletlen folytán, magyarnak születik, az szeret elsõ lenni. De érdekes dolog, hogy akkor sincs baj, ha utolsók vagyunk valamiben. Hisz csinálunk mi olyan dolgokat is szívesen, amiben tényleg az utolsók között vagyunk. Gyártunk mi acélt is. De

azt csak úgy, úri passzióból. Mert, miért ne csinálnánk. Egy kis kikapcsolódás, senki nem vet meg érte, sõt, ha valahol ezek a dolgok szóba kerülnek, szóba se kerülünk! Ezzel nálunk nincs is semmi baj. A baj ott kezdõdik, ha elsõk is lehetnénk valamiben, de nem vagyunk elsõk. Nálunk, ha egy kalapácsvetõ elsõ is lehetne, de csak második lesz, éppen csak hogy földhöz nem vágja az ezüstérmet. Szóval, mi olyanok vagyunk, hogy szeretjük tudni helyünket a világban. Elsõ, második, harmadik, negyedik és így tovább, de fenn tartjuk azt a nemzeti tudatot, hogy a második az szégyen, az utolsó – az érdem. Mert, aki utolsó, azt szeretni, buzdítani kell, mindegy, hogy mennyibe kerül! De, aki második, az azért a pénzért, amibe nekünk került, lehetett volna elsõ is. A gyalázatos. És itt van a dologban az, amire nyugodtan mondhatom, hogy ez már „mélylélektan". Mert, mi az a helyzet, amikor mindenki volt utolsó és mindenki lesz elsõ?

Ne törjék a fejüket, megmondom. Õsi magyar népszokás: a sorbanállás. Ez az az ízig-vérig magyar játék, amiben senki se elsõ örökké, de elõbb-utóbb mindenki lesz elsõ. Még egy szép közmondásunk is van a sorbanállásról: „Utolsókból lesznek az elsõk!" Gyönyörű játék ez a sorbanállás, és ezt a játékot nemcsak gyakoroljuk, szeretjük is. Számtalan variációban csináljuk. Annyira hozzátartozik az életünkhöz, hogy az életszínvonalunk emelkedését is legjobban a sorbanállásokon mérhetjük le. Mert például, 1945-ben sorbaálltunk a pince bejáratánál. Még ugyanabban az évben a kijáratánál. Aztán sorbaálltunk egy falat ennivalóért, bármennyire hihetetlennek tűnik, sorbaálltunk egy korty ivóvízért. Késõbb ruháért álltunk sorba, aztán bicikliért álltunk sorba, aztán motorkerékpárért, autóért, útlevélért, vízumért, és így tovább. Kérem, érdemes végiggondolni, hogy csak ebben az elmúlt 79-es évben, mi mindenért és hogyan álltunk sorba.

Nézzük csak.Ugye, az év elején sorbaálltunk a hajszeszekért.Bánffy és Patientia. Ez volt az úgynevezett õrjöngõ sorbanállás. Félelmetes tömeg,

kígyózó sorok, milliók futottak be a célba. Mindenki bekente és mindenkinek legalább olyan sűrű lett a haja, mint nekem. Még annak is, akinek elõtte sűrűbb volt. Na, aztán jött a sorbanállás a katasztrófa-filmért. Ez olyan igazi békebeli sorbanállás volt. Jó volt nézni, hogy az emberek milyen büszkén állnak sorba a kultúráért... De, azért itt is kitaláltuk a sajátosat; az egyénien magyar változatot, ugyanis pénztárnyitáskor ott állt a sorban több száz ember. Ezek között volt olyan, aki már látta a filmet, és volt olyan, aki nem is akarta megnézni. Azért minden jegyet megvettek! Aztán az elõadás megkezdése elõtt „jegyem van, jegyem van!" – kiáltásokkal felhívták magukra a figyelmét azoknak, akik meg akarták nézni a filmet, meg azoknak, akik a Belügyminisztérium megbízásából kis fekete botokkal kergetni kezdték õket.

Na, aztán jött a „fosszuk ki a benzinkutakat!"-játék. Ez is egy remek sorbanállási forma volt, az úgynevezett „megelõzõ sorbanállás". Ez úgy jön létre, hogy nálunk minden állami intézkedési szándék kiszivárog. Vagyis, mire bejelentenek egy rendeletet, már rég tudjuk. Az újságárusnál is csak azért állunk sorba, mert kíváncsiak vagyunk, hogy pontosak voltak-e az értesüléseink. Ebben az esetben is így történt, amikor kiszivárgott, hogy felemelik a benzin árát. Már jó! Egy újabb lehetõség a sorbanállásra. Na, de csak a kocsi tankját megtölteni közvetlenül az áremelkedés napja elõtt, az marhaság, az mindössze 30-40 liter, fél perc alatt megvan. Valaki fejébõl kipattant az isteni szikra: marmonkannát kell venni. Gyerünk! Sorbaálltunk marmonkannákért. Hiánycikket csináltunk belõle. Aztán jutott mindenkinek. Én magam is vettem ezer forintért kannát és

ezernégyszázért benzint. Vagyis 2400 forintért vettem kétszáz liter benzint. Literjét 12 forintért. És most jön az igazi gyõzelem: a benzint nem használom el addig, amíg fel nem megy az ára legalább 13 forintra! Akkor aztán én leszek a Jani!

Persze, az idén is megvoltak az úgynevezett visszatérõ sorbanállások. Például az egyetemi felvételi-sorbanállás. Ez sajnos kicsit elavult már. Nem magával a sorbanállással van baj, mert az jó. Csak a jelszavak avultak el kissé. Itt van például az, hogy: „munkásszülõk gyerekeit az egyetemre!" Ideje lenne megváltoztatni ezt a jelszót, úgy, hogy: „munkásszülõktõl származó értelmiségi szülõk gyerekeit az egyetemre!" Mert tessék csak elképzelni, hogy van egy munkásszármazású miniszter, annak van egy fia, aki szeretne egyetemre menni. Namármost, ugye, a miniszter beosztásánál fogva értelmiségi. Én nagyon igazságtalan dolognak tartom, hogy a miniszter fia, a papa értelmiségi beosztása miatt hátrányos helyzetbe kerüljön a felvételinél.

Aztán ebben az évben született meg a kis újszülött, a sebességkorlátozásból-eredõ-sorbanállás. Ez az energiatakarékosság miatt van. Csak nyolcvannal szabad menni, ezért aztán mindenütt meg kell állni. Igaz, hogy megmarad a benzin, viszont elfogy az idõ, meg a türelem. Egy biztos, amióta ez a sebességkorlátozás bejött, azóta pontosan tudom, hogy mikor érek le Szegedre. Pontosan akkor, amikor az elõttem haladó kamion. Az autósokról jut eszembe az évszázad legkiemelkedõbb sorbanállása. A sorbanállás a román határon. Hát kérem, ez a sorbanállás, még a magyarokat is meglepte! Remekül volt kitalálva. Remekül volt idõzítve! Nyugodtan állíthatom, hogy ez egy világhírű sorbanállás volt. Na, de mi magyarok is kitettünk magunkért! Beálltunk a sorba, és dudáltunk és kiabáltunk, szidtunk mindent, amit csak szidni lehetett! És most az egyszer, azt kell mondanom, hogy nem volt igazunk... Mert kérem, mit csináltak a románok? Hoztak egy intézkedést. De honnan a fenébõl gondolhattak arra, hogy pont ez az intézkedés nem fog kiszivárogni. Hát senkinek sincs rokona Romániában?

Hát kérem, ezek voltak az elmúlt év jelentõsebb sorbanállásai, ja, meg most ugye, legutóbb, az aranyért álltunk sorba, de ebbe nem nagyon tudtam beleszeretni. Mert hiába ment föl az arany ára, épp úgy állnak sorba, mint azelõtt. Ugyanis van egy ilyen állandó, tipikus pesti süket rémhír, márminthogy: romlik a pénz. Nahát, engem ez speciel nem érint, mert nincs annyi, hogy rám rohadjon.

De arra azért kíváncsi vagyok, hogy mi lesz holnap, illetve jövõre? Nagyon várom a kiszivárgó híreket. Nem tudnak valamit? Na nem azért, hiszen úgyis megtudom... Igazság szerint, már most is tudok egyet-mást, de ez így rádión keresztül nem lenne az igazi. Majd úgy négyszemközt, súgva. Tetszik tudni, súgva, úgy jobban elterjed. Addig is kellemes ünnepeket, boldog újévet, viszontlátásra majd valamelyik sorban...!

Peterdi Pál-Soós András

SAJTÓVADÁSZAT

Soós András Kedves hallgatóim!A sajtó az idén is érzékenyen reagált a változásokra. Például arra, hogy

az igényszínvonalat minden szinten emelni kell.A Népszabadság így ír:

dr. Bőzsöny „Nézzük meg, hogy ha pénzt adunk, hogyan adjuk át, de semmiképpen Ferenc se meztelenül...!"Soós Mert úgy honnan húznánk elõ, nem igaz?!Peterdi Pál Öröm volt látni, hogy a sajtó végre megfelelõ hangnemben tálalja

igazán nagy eredményeinket. A Mami című lap írta:Bőzsöny „Az orvosok hónapokig küzdöttek az életéért, de megmaradt..."Soós Ha már a gyógyításnál tartunk, hallgassuk meg az Indometam

gyógyszer használati utasítását:Bőzsöny „Mellékhatásként fejfájás, szédülés, gyomor- és bélpanaszok,

étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, bõrkiütés, aluszékonyság, fülzúgás, hallási és látási zavarok, valamint

zavartság, hallucináció, depressziós állapotok, vagy más pszichés zavarok elõfordulhatnak..."Peterdi Kösz. Inkább maradok beteg...Soós Pozitívum, hogy a lapok az idén bátran vetették fel kínzó

problémáinkat. Az Élet és Irodalom nagybetűs címe:Bőzsöny „MILYEN NEMŰEK A FÉRFIAK?"Peterdi Nyugodjanak meg uraim, nem rendeljük el a helyszíni szemlét!

Nagyvívmányú lapjainkban végre filozofikus hangnem is tért kapott. A Képes Újság például ezt írta:

Bőzsöny „Okos ember a maga kárán tanul, a buta a másén."Soós ...aki pedig egészen hülye, annak nem is kell tanulnia...Peterdi Vonzó volt, ahogy lapjaink a kulturális élet minden zugába

bevilágítottak. A Pesti Műsor például új történelemszemléletet hirdetett, íme:

Bőzsöny „Fehér agyar visszatér. Az alaszkai aranyláz idején játszódik ez a kalandfilm, amelynek fõhõse Rákóczi."

Peterdi Tetszik ismerni a szép nótát:„Új Rákóczit adj uram... az agyarnak."

Soós Ennél sokkal fontosabb, hogy a sajtó hatalmas erõfeszítéseket tett a tiszta, világos és érthetõ magyar nyelvért. Például a Magyar Nemzet:

Bőzsöny „Az írót igazából csak holnap értékeli majd remélhetõleg a kritika. Leválasztva bizonyos korillúziókat, e lényegében trendjében

dezilluzionáló, de a hit realitását és a realitás hitét mindig ébrentartó ouvre-rõl..."Peterdi .. .Soós, kapsz egy kettest, ha elmondod, mit olvasott most Bõzsöny!Soós Mondja el a Magyar Nemzet fõszerkesztõje, hogy az édes jó

anyanyelvünk ne sirassa! Persze, én azt a vidéki moziplakátot se értettem, amelyik így szólt:

Bőzsöny „Külön ifjúsági elõadás. Csak 16 éven felülieknek! A kis Manók furulyája."

Peterdi Hát istenem, furulyája válogatja.

Vívmány aztán, hogy színesebbek lettek a rendõri rovatok. A Dél-Magyarország például megtanít, hogy semmi sem olyan veszélyes,

mint azt elsõ pillanatra hinnénk:Bőzsöny „Egy 33 éves postai alkalmazott felgyújtotta apósa istállóját, majd

öngyilkos lett és meghalt. Személyi sérülés nem történt."Soós Az viszont tényleg gyönyörű, ahogyan a Békés megyei Hírlap a

lakosság hõsies helytállásáról írt:Bőzsöny „A közelben lakók észrevették a két fosztogató fiatalt, és elmenekültek

a helyszínrõl."Soós Akár a szurkolók. Meglátják a magyar válogatott csapatot és

elmenekülnek a helyszínrõl!Peterdi Igen, volt mit írni a fociról is az idén. Az új vezetés egész csomó helyes

intézkedést hozott. Az Esti Hírlap például így ismertette az új bajnoki rendszert:

Bőzsöny „Az 1979-80. évi NB I-ben eltérõ a korábbiaktól, hogy pontegyenlõség esetén a pontkülönbség is eldöntheti a bajnoki cím sorsát..."

Peterdi És ugye, ha a pontkülönbség is egyenlõ, akkor pontegyenlõség-különbség forog fenn, amely esetben a pontkülönbség – egyenlõsége közötti különbség dönt!...

Soós Világos, nem?Sok mindent megmagyaráz a Népszabadság sporttudósítása is:

Bőzsöny „Az MTK VM legfeljebb azért volt dicsérhetõ, mert nagy erõvel küzdött, bár több játékos az öltözõben felejtette a lábait..."

Peterdi De magukkal a játékosokkal is furcsán bánt a sajtó! A Vas Népe megírta például, hogy:

Bőzsöny .....a 73. percben Fazekast szögletre cserélték."Soós Hát csoda, ha az egyik játékos a Népsport szalagcímében így kiáltott

fel:Bőzsöny „Nem labdarúgónak készülök! Ember akarok lenni!"Soós Engem persze, az idén is az apróhirdetések ütöttek szíven. Micsoda

gazdag fantázia, milyen emberi mélységek... például a Nõk Lapjában:Bőzsöny „Nyugdíjas özvegyasszony, 61 éves, keresi becsületes férfi

ismeretségét házasság céljából. Kaland kizárva."Soós Kellene a pipihús, mi?!Peterdi Ez semmi. Tessék meghallgatni a kedvencemet a Népújságból:Bőzsöny „Borosgyányi homokbánya mellett anya eladó. Villany, víz van."Peterdi Gyönyörű.

Szép volt az a nyíltság, ahogy a sajtó az idén a szex dolgait tárgyalta. Egy ifjú hölgy vallomása a Magyar Nemzetbõl:

Bőzsöny „Néhány nap múlva lesz az esküvõm. A võlegényem is besegít"...Soós Úgy az igazi!

Aztán az is szép, hogy e téren ma már semmit sem kell takarni. Egy felhívás a Zalai Hírlapból:

Bőzsöny „Kérjük azt a három horgászt, akik a fenékpusztai Zala-hídnál veszett rókával érintkeztek..."

Soós A fene a gusztusukat. Aztán csoda, hogy a Kaposvári Sertéstenyészet igazgatója így nyilatkozik a Nõk Lapjában:

Bőzsöny „A boltban kapható sertéshús majdnem egynegyedét a mi fajtánk produkálja"...

Peterdi Én a Heves megyei Népújságban ennél is cifrábbat olvastam!Bőzsöny „Egyikük álkulcsot vett elõ, hogy a kertkaput kinyissa. Ez a művelet

azonban nem sikerült, így aztán átmásztak a kerítésen és magukévá tették a tyúkokat"...

Soós Hát ilyen is van!Egy másik állati hír, egy levelezõlap, amelyet a Bábolnai Állami

Gazdaság Fertõtlenítõ Állomása küldött szét:Bőzsöny „Kérjük önt, ha a budai oldal és a Duna-szigeteken patkányt, vagy

patkányra utaló nyomot észlelt válaszlevelezõlapon juttassa el irodánkba."

Peterdi Na jó. A nyomról lehet szó, de nincs az a pénz, amiért én egy patkányt felragasztanék egy válaszlevelezõlapra!...

Soós Az is szép, hogy az idén már nagyon õszintén közöltük egymással az élet keményebb tényeit is. A Kallói Tanács egyik körlevele például

azt mondta:Bőzsöny „Az eboltás kötelezõ. Aki nem oltassa be kutyáját, ki lesz irtva."Peterdi Hat vaklóért nem tartanék kutyát Kallóban!

Na, ezzel nagyjából a végére is értünk. Gyerekek, engem azért aggaszt valami: mi lesz, ha egy-két kedves hallgatónknak nem tetszik az,

amit mi itt összehordtunk?Soós Semmi gond! A Tanárképzõ Fõiskola jegyzete erre is tanácsot ad. Azt

mondja:Bőzsöny „A hallgatókat a pisztolylövészetek alkalmával egyenként lövessük le."

Moldova György

RENDNEK MUSZÁJ LENNI...

A gyárakban az éjszakai műszak általában 15-20%-kal többet termel, mint a délelõtti.Mi az oka? Éjszaka nincsenek bent a vezetõk. Hagyják dolgozni a népeket.Az 1950-es évek elején még másképp állt a helyzet, a vezetõk gyakran belátogattak

éjszaka is ellenõrizni. Bemegy az igazgató és már a kapuban kínos meglepetés éri. Az öreg éjszakai portás elaludt. Felrázza:

– Hogy mert maga elaludni? Nem tudja, hogy a termelés ma harci feladat? Hogy itt éppúgy helyt kell állni, mint a fronton? Volt maga katona?

– Voltam kérem.

– Na látja. És ott mit mondtak magának, ha maga szolgálat közben elaludt?– Szunyókálunk, tábornok úr, szunyókálunk?...Rábai, az öreg fõmérnök ha elindul ellenõrzõ kõrútjára, egy segédmunkás viszi utána a

sapkáját. Ha az öregnek valami nem tetszik, kikapja a kezébõl és a földhöz vágja a sapkát. Közben úgy kiabál, hogy a Duna túlsó oldalán is lehet hallani.

– Muszáj ezt így csinálni? – kérdezem tõle óvatosan, nehogy a sapka sorsára jussak –, nem lehetne inkább jó szóval hatni az emberekre?

Az öreg fõmérnök összevonja szemöldökét.– Mondok erre önnek egy hasonlatot. A világ oroszlánszelídítõi évenként kongresszust

tartanak, ilyenkor összejön mindenki. Azok is, akik cukorral szelídítik az állatokat, azok is, akik korbáccsal. A kongresszuson számbaveszik a veszteségeket, hány szelídítõt ettek meg az oroszlánok az elmúlt évben. Tavaly 12 oroszlánszelídítõt fogyasztottak el, ebbõl tízen voltak, akik cukorral szelídítettek és csak ketten, akik korbáccsal. Az öreg felemelte hangját: – Tanulja meg kérem, hogy az üzem szó az űzni, hajtani igébõl származik!

Az egyik szegedi gyár gépészmérnöke kocsijával Pest felé tartott, útközben valahol Kecskemétnél utolérte a gyár két teherautóját. Megdöbbenve látja, hogy az egyik vontatja a másikat. Lestoppol, int nekik, hogy álljanak meg õk is.

– Mi baj van?A sofõrök ötöltek-hatoltak, hogy így az önindító, úgy az akkumulátor.A mérnök megunta, beült és egybõl elindította a kötélvégre fogott kocsit.– Miért vontatták? Így mind a két kocsit tönkreteszik! Valamelyikük nem akart

vezetni?– Nem errõl van szó, kérem.– Hanem mirõl?– Ha a mérnök úr nem adja tovább, elmondjuk. Ha az egyik kocsit vontatjuk,

megspórolunk annyi benzint, hogy az árából meg tudunk vacsorázni Pesten...!Megállunk az igazgatóval a gyárudvaron, két-háromszáz méterre feltűnik egy nõ és

egy férfi, mind a ketten egy hordót hoznak a vállukon. Az igazgató nézi õket, aztán hozzám fordul:

– Mennyi pénz van nálad?– Mennyi? Ötszáz forint.– Felteszek ellene ötezret, hogy az a két ember azt a két hordót saját magának viszi.– Honnan tudod? Beszéltél velük?– Nem beszéltem. De ha a gyárnak vinnék, akkor ketten hoznának egy hordót.Hát így állunk mostanában, vagy ahogy egy öreg barátom mondta, az elkövetkezõ

háború legnagyobb szervezési csodája az lesz, ha ágyú, tüzér és lõszer ugyanarra a helyre kerül.

Farkasházy Tivadar

MEGINDUL AZ AGYUNK...

Előadta – Bárdy György

Jó estét kívánok.Mielõtt megindulna az agyam, van szerencsém felhívni szíves figyelmüket, hogy az

elhangzó gyár termékeiért semmilyen felelõsséget nem vállalok. Ezt a gyárat ugyanis piszkos anyagiakért elhagyták a munkások. Az összes. Csak a vezetés, meg az adminisztráció maradt ott. Szegényeket megcsalták egy fiatal 18 forintos órabérrel. Képzeljék el tehát a következõket. Az összes munkás átlopódzik a jobban fizetõ gyárba, az utolsó pedig szépen becsukja a műhelyt és a lábtörlõ alá teszi a kulcsot. Másnap reggel: az igazgató a jó gazda gondosságával állapítja meg, hogy minden rendben. Portás van, sofõr van, titkárnõ van, az írógépek kattognak, a kávék fortyognak, a villák és a kanalak ugyanúgy tünedeznek az üzemi étkezdébõl, az anyagbeszerzõ ugyanúgy jár moziba, a kooperáló cégektõl ugyanúgy jönnek reklamáló levelek, hogy mikor szállítanak, a válasz a szokásos: majd.

Kedd: a fejlesztés invesztál, a vezetés kooptál, a szervezés koordinál, a tervezés extrapolál, a halottnak nõ a szakálla. Az anyaggazdálkodási osztály büszkén jelenti, hogy ilyen kevés anyag még nem fogyott a vállalat fennállása óta. Mindenki boldog. Kivéve egy közönségszervezõt, aki három napja bolyong a műhelyben étlen, szomjan, borostásan, mert senkitõl sem tudja megkérdezni, merre van a kijárat.

Szerda: Az üzemorvos büszkén jelenti, hogy kupanap van, mégsem íratta ki magát senki. A KISZ-titkárnak gyanús a dolog, ezért összehívatja a gyűlést, amelyre senki sem jön el. Erre megnyugszik.

Csütörtök: Az üzemi konyha vezetõje az ételmaradékból 70 sertést nevel fel. Egy közönségszervezõ felesége viszont betelefonál, hogy utoljára ebbe a gyárba látták a férjét bemenni. Kimenni viszont nem jött ki. Ezt onnan gondolja, mert a szeretõje már egy hete nála van és nem száll le róla...

Péntek: Egy adminisztrátornak víziói támadnak. Targoncát lát, amely magától megy végig az udvaron.

Hétfõ: A minisztériumhoz kiváló hangulatjelentések érkeznek. A vállalatnál minden csendes, a dolgozók részérõl semmilyen jelzést nem kaptak...

Kedd: leszáll az est. Minden csendes. Csak a bezárt műhely felõl hallatszik panaszos üvöltés: – színházjegyet tessék!

Csütörtök: a felsõbb szervek elhatározzák, hogy a vállalatot kitüntetik a Nyugalomért érdemrenddel. Értesítik az igazgatót hogy az érdemrendet átadó miniszterhelyettes nagygyűlés keretében találkozni kíván az üzem dolgozóival.

Péntek: az igazgató lesiet a műhelybe, de ott csak egy csontvázat talál, színházjegytömbbel a kezében.

– Úgy látszik vége a munkaidõnek – gondolja és másnapra kommunista szombatot rendel el a műhelyek kitakarítására. A csontvázat pedig könyvjóváírással átküldeti a Tanszerellátó Vállalatnak.

Kommunista szombat: a titkárnõk csehszlovák mackóban brummogva porolják a gépeket.

Vasárnap: az igazgató nyaralójában meccs közben leszakad a tévépolc, amit Franci bácsi csinált neki a születésnapjára, a tmk-ból.

Hétfõ: Az igazgató hívja Franci bácsit. Franci bácsi sehol.

– Hol van Franci bácsi? – dörren a titkárnõre.A titkárnõ falfehér blúzban közli, hogy Franci bácsi és 873 munkás két hete otthagyta

a gyárat.– Bármelyik percben itt lehet a miniszterhelyettes!Az Irodalmi Színpad vezetõje, aki másodállásban kertészmérnök, azt javasolja, hogy a

miniszterhelyettesnek rendezzenek be egy „potemkinműhely"-t. Az adminisztrátorokat lerendelik a műhelybe, és reszelõket osztanak ki közöttük. A kezüket satuba fogják. Nehogy megszökjenek. A munkapad mellõl. Az élethűség kedvéért a bizalmi néhány hamis szakszervezeti segélykérõlapot is kitölt. Gizike – aki még sohasem látott munkást közelrõl –, megkéri az igazgatót, hogy olajozza be a hátát. Az adminisztrátorok nekilátnak reszelni. Megérkezik a miniszterhelyettes és bólogat, hogy mindennel meg van elégedve. Csak azt nem érti, hogy miért kell a villanyórát reszelni? Majd felkéri az igazgatót, hogy mutassák meg működés közben az új automata gépsort, amely emberi kéz érintése nélkül csinál a nyersanyagból készterméket. Az igazgató utasít egy overallos fõosztályvezetõt, hogy töltse fel a gépet. Mire az diszkréten odasúgja:

– Ne haragudj kérlek, de tulajdonképpen mit is gyártunk?– Kolbászt – mutatja mérgesen az igazgató. Majd mivel neki van egyedül a vállalatnál

nyelvpótléka, megnyomja a retur feliratú gombot. Erre az automatából kolbász helyett elkezdenek ömleni az élõ disznók. A feltámadt malacokat egyelõre az udvaron nagyság szerint sorakoztatják. Az udvar felõl egyre nagyobb a röfögés. Az igazgató kiküldi a szakszervezeti titkárt, hogy nyugtassa meg a malacokat. A konyhafõnök a haját tépi, mert az állami disznók elkezdenek összekeveredni a privát disznóival. Fogytán a nyersanyag. A titkárnõt elküldik a Közértbe kolbászért. Az automata közben csak úgy köpi az élõ disznókat. Visszaérkezik a titkárnõ, erre a gépbõl elkezd ömleni a ló, meg a szamár. A miniszterhelyettes boldogan öleli keblére elveszettnek hitt macskáját. Az udvaron már mindenféle állat állomásozik és unalmukban elkezdik lelegelni a díszpálmát, és a díszemelvényt. A csapóajtón Anghy Csaba leselkedik be, hátha van olyan állat is, amelyet ő még nem látott. A miniszterhelyettes sofõrje elkezdi az egyik futkosó disznó lábát rángatni, hogy kóstolót vigyen haza az asszonynak. A disznók, akik eddig csak disznókat láttak, kolbásztársaik láttán elkezdenek megvadulni. A rendész rémülten telefonál a legközelebbi vadásztársaságnak:

– Halló, itt az Állami Kolbászverde. Jöjjenek, ennyi disznóságot még nem láttak!Megkezdõdik a körvadászat. Egy adminisztrátor suttyomban talicskát tesz a Trabantja

tetejére, hátha kifelé trófeának nézi a rendész. Az általános zűrzavarban csak a személyzetis nyugodt. Az Odüsszeiát tanulmányozza, hogyan kell a malacokat és az adminisztrátorokat átváltoztatni munkássá. A gépen közben zavar támad, mert elkezdi rosszul összerakni az állatokat. Kijön például egy bika, amelyik hátul fõmérnök. Gizike, aki hallott valamit Zeuszról, felpattan a hátára. És a portás megemeli a sapkáját: – Tiszteletem, Kenta úr!

A malacok közben elérik az 1838-as árvíz szintjét. Már csak egy bólogató fej látszik közülük, aztán végül minden elcsendesedik. A kéményen lógó üzemi fodrász sóhajtva mered maga elé: – Hiába, aki korpa közé keveredik, felfalják a szabályozók!

Kaposy Miklós

KI MER MA?

Kaposy Miklós Egy beismeréssel kezdem. Bennünket, a Kabarérovat dolgozóit emészt a sárga irigység! Sõt. Direkt bánt minket, hogy hátrányos helyzetű

rádiósok vagyunk. Míg ugyanis a Rádió minden osztálya tele van kapcsolásos műsorokkal, bennünket soha senki nem kapcsol

sehova. Legföljebb a telefonközpont-tévesen. Pedig, milyen impozáns technikai bravúr, amikor reggelente kapcsolják az ország húsz különbözõ pontját és mindenki megtudhatja, hogy a többi 19 körzetben is télen nagyon hideg van.

Vagy itt van például az Útközben. A torkunk összeszorul az izgalomtól, amikor kapcsolják Stefka Istvánt és megtudhatjuk, hogy ajánlatosabb terelõutat választani, mert Káposztásnyéknél egy kis Polski Fiat elõzni készül egy Zaporozsecet!Aztán kapcsolják még a Csúcsforgalmat a Leibstück Mária utcából, kapcsolják a Könyvrõl könyvértet a Várady Hédi közbõl, a lottósorsolást Csorvásról, és kapcsolják Vitrayt a Füles képrejtvényeivel. Jaj, bocsánat, mellé kapcsoltam, az egy másik kabaré... És majdnem kihagytam a leggyakoribb kapcsolást, amikor délben megszólal a Kinyerma az Arafat Szálló halljából. Szóval, mindenki rákapcsol, bekapcsol, körkapcsol, hisz' van még Kulturális Kapcsolatok Intézete, és vannak szexuális kapcsolatok, sajnos intézet nélkül. Mi, idáig, legföljebb Peterdit kapcsolhattuk a szomszéd mikrofonról.Nos, ezeknek az egyoldalú kapcsolatoknak mától vége. Mostantól kezdve a Kabaré is körbekapcsolni fog az ország minden részébe.Vidéki stúdióink munkatársai megyei és városi vezetõknek, vállalati igazgatóknak, országgyűlési képviselõknek, téesz-elnököknek tették föl szilveszteri kérdéseiket. Magnós körkapcsolásom címe: Ki mer ma?... Csak szét ne kapcsoljanak!Elsõ kérdés, hol lenne a Zalai Köztársaság parlamentje? Válaszol Újvári Sándor, a Zala megyei Tanács elnöke:

Újvári Sándor Valószínűleg valamelyik faluvégi vadászházban, ahová a kormány tagjai szívesen jönnének.

Kaposy Kinek adna menedékjogot?Újvári Ha majd igényli, akkor az MLSZ elnökének, Szepesi Györgynek.

Szívesen látnánk sportriporterként. Kaposy Milyen mellékállást vállalna?Újvári Csatár lennék a ZTE labdarúgó csapatában, mert forródróton szerzett

értesüléseim szerint, itt a futballisták tisztességes pénzeket tudnak kikerekíteni.

Kaposy Következik az omló pincék tudósítója. Halló Pécs?

Tiszai László Tiszai László, Pécsrõl jelentkezem. Kaposy Ki volt a beszélgetõ partnered? Tiszai Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke. Kaposy Az elsõ kérdés itt is az, hogy ha Baranya önálló köztársaság lenne,

milyen intézkedéseket hozna? Milyen címert készíttetne?Horváth Lajos Rodin: Gondolkodóját választanám, eldöntendõ, hogy mi a fontosabb: a

fej, vagy az írás? Kaposy Kinek adna menedékjogot?Horváth Egykori megyénkfiának, dr. Tímár Mátyásnak. Persze, csak akkor, ha

hozza a teli kasszát is.

Kaposy Kit utasítana ki?Horvát Azokat, akik csak mások kötelességeit ismerik. Gyanítom, hogy lenne

köztük néhány pesti újságíró. Kaposy Milyen mellékállást vállalna legszívesebben? Horváth Utókalkulátorit, Csikós-Nagy Béla mellett. Kaposy Szólítom elsõ miskolci tudósítónkat. Halló!Szabados Gábor Halló! Szabados Gábor vagyok Miskolcról. A Déli Hírlap

szerkesztõségében dolgozom.Kaposy És kivel beszélgettünk?Szabados Drótos Lászlóval, az MSZMP Miskolc városi Pártbizottságának elsõ

titkárával.Kaposy Milyen intézkedéseket hozna, ha megyéje önálló köztársaság lenne?Drótos Egyebek közt, felvételünket kérném a KGST-be, a Varsói Szerzõdésbe,

így bizonyára szorosabbra fűzhetnénk kapcsolatainkat a Magyar Népköztársaság központi irányításával. Ezen kívül, belátva, hogy kis köztársaság vagyunk, a minisztereknek, a két állami kocsi

biztosítása helyett, a hatáskörüket dupláznám meg. Kaposy Az új Tisza-híd lábánál várja a kapcsolást következõ tudósítónk.Várkonyi Balázs Jó estét kívánok. Várkonyi Balázs vagyok Szegedrõl, és aki megszólal

a mikrofon másik oldalán, Juratovics Aladár, az algyõi Kõolajüzem vezetõje. Egyébként országgyűlési képviselõ és a

képviselõcsoportnak is a feje.Kaposy Mit tenne ön, ha Csongrád megye önálló köztársaság lenne?Juratovics AladárMiért? Most nem az?! Kaposy Milyen címmel ruházná fel önmagát? Juratovics A portási címmel. Bármi történik, az a legbiztosabb állás.Kaposy Ön szerint most, hogy vannak a dolgok az energiatakarékosságban?Juratovics Olajos a szakmám, a választ is aszerint adom meg: propán-bután.Kaposy Még mindig a Tisza mellett maradva, szólítom szolnoki tudósítónkat.Forró Tamás Forró Tamás vagyok, Szolnokról. Kaposy És ki vállalkozott a válaszadásra? Forró Szálai László, a Tiszamenti Vegyiművek igazgatója.

Kaposy Hogyha megyéje önálló köztársaság lenne, milyen intézkedéseket hozna?

Szálai Elõször meg kellene várni, hogy vége legyen az ünnepségeknek. De, amint befejeztük az ünneplést, mozgalmat javasolnék indítani az

ország újraegyesítésére.Kaposy Kiket fogadna be?Szálai Elsõsorban újságírókat és riportereket, és a vezetésbe tenném õket.

Mert tapasztalatom szerint, nagyon értenek mindenhez. Különösen a tévések, akiknek akár egy „ebédszünet" is elég, az ipar helyes

irányítása megoldásához.Kaposy Mi a leggyakoribb rémlátása?Szálai Gyötör, hogy újabb intézkedéseket hoznak a népszaporulat fokozása

érdekében.Kaposy Ki válaszol még?Forró Dr. Bereczki László, a rákóczifalvai Rákóczi Tsz elnöke.Kaposy Milyen címert tervezne?dr. Bereczky Amelyikben egyszerre süt a nap és esik az esõ.Kaposy Kit utasítana ki?dr. Bereczky Tudom, de nem mondom meg, mivel holnap is találkozom vele.Kaposy Mi a leggyakoribb rémlátása?dr. Bereczky Egy új rendelet, amit végre is kell hajtani.Kaposy Mit tanácsol a tsz-vezetõknek?dr. Bereczky Semmit. Tudják azok, mit kell tenni. Legyen rendben a menetlevél, a

reprezentációs elszámolás jó legyen, keressenek még egy náluk is rosszabb téeszt és aludjanak nyugodtan.

Kaposy Hány szervnek van ellenõrzési joga a szövetkezetben?dr. Bereczky Honnan tudnám? Mindent én sem tudhatok. Egyébként mindenkinek

köszönök elõre, mit lehessen tudni?Kaposy Mi a legdrágább közhely?dr. Bereczky Mikor egy hosszú ideje rosszul dolgozó vezetõre azt

mondják:.....egyébként rendes ember..."Kaposy Melyik reprezentáció kerül az országnak a legtöbbe?dr. Bereczky Amikor a múlt érdemeiért – gazdasági funkcióval fizetünk.Kaposy Mitõl hatódott meg legjobban?dr. Bereczky Amikor meghallottam, hogy a Biztosító ráfizetéses. És ezért emelte a

tsz biztosítási díjait...Kaposy Mit exportálna?dr. Bereczky Amerikába például egy tűzoltóparancsnokot, egy Köjál-igazgatót és

néhány tsz elnököt. A többit majd csak elintéznénk.Kaposy Halló! Szólítom Pallai Jánost. Halló Debrecen!Pallai János Igen, itt vagyok, mégpedig dr. Szabó Imrével, a Hajdú-Bihar megyei

Tanács elnökével.Kaposy Milyen másodállást vállalna?dr. Szabó Imre Még nem gondolkoztam rajta, de egy biztos, inkább lennék névtelen

csikós a Hortobágyon, mint nagynevű Csikós az Árhivatalban.Kaposy Mi a leggyakoribb rémlátomása?

dr. Szabó Hogy Kazimir Károly színpadra állítja a hatályos jogszabálygyűjteményt, és nekem kell eljátszani az egyik

paragrafust!...

1980-1981

Tabi László

KOMOLYAN A BEJGLIRÕL

Verebes István Van a mi műfajunknak egy igencsak rangos mestere. Ez a mester minden évben, amikor a Rádiókabaré szerkesztõségébõl fölhívják, s

fölkérik õt, hogy szilveszterkor jelenjen meg, mindig azt mondja, hogy ő már abbahagyta és egyáltalán minek? Ö nem tudja, hogy minek? Mi és önök – biztosak vagyunk a dolgunkban! Következik: Tabi László.Tabi László Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim!

Azok, akik régebben figyelemmel kísérik áldásos tevékenységemet, észrevehették, hogy minden szilveszteri kabaréban kapok néhány percet, hogy a sok nevetés közben – kvázi pihentetõül –, valami hozzám jobban illõ komolyabb kérdésre tereljem a szót. Idén is ez a helyzet.Komoly jellegű mondandóm tárgya a bejgli. Abból az alkalomból hozom szóba, hogy néhány nappal ezelõtt kedvenc lapom karácsonyi számában egy kis glosszácskát közölt, melynek lényege az volt, hogy itt volna az ideje mellõzni végre a bejglivel való olcsó szellemeskedéseket.Nos, mielõtt ebben az ügyben megvédem a bejglit, eskü alatt vallom, hogy teljesen érdektelen vagyok. A bejgli iránt, bár megeszem, mélyebb vonzalmat nem tanúsítok, s ünnepélyesen kijelentem, hogy a bejgli nem rokonom, családi kapcsolatban vele sem diós, sem mákos ágán nem állok! Elhiszem, hogy az említett cikkecske szerzõjét nemes szándék vezette: egyrészt a bejgli tekintélyét félti a humortól, másfelõl a humor tekintélyét óvja a bejglitõl. Legyünk õszinték: újszerű

bejgliviccet valóban nehéz elképzelni, éppen annyira, mint újszerű bejglit. A bejgliviccek éppen olyan unalmasak, mint maga a bejgli, ez nem vonható kétségbe. Mégis, inkább olvasok három rossz viccet a bejglirõl, mint két jó viccet a harmadik világháborúról s azt sem bánom, ha a bejgliviccnek szakálla van, csak maga a bejgli legyen fiatal. Ám gondoljunk például arra is, hogy Newtont egy, a fáról lehulló alma vezette el a nehézkedés törvényének felismeréséhez, s ha egy hírlapi glossza elõzõleg arra intette volna, hogy figyelmét kizárólag a körtékre fordítsa, máig sem tudnánk, hogy miért esik a földre az, amit feldobtunk. Konzultáltam egyébként a bejglivel is, aki kijelentette, hogy az említett cikkecske neki annyira rosszul esett, hogy megkeseredett benne a mák. Õ – úgymond – azt tapasztalta, hogy a humor õt csak népszerűsíti, hogy még a legavasabb bejgliviccben is a bejgli népszerűsége nyilvánul meg, mert az emberek csak azzal tréfálnak, akit szeretnek, s ő éppen ezért mindig szánalommal gondol távoli rokonára, a sárgarépa-fõzelékre, akirõl a kutya se terjeszt vicceket.Ehhez a magam részérõl csak annyit, hogy a bejglihumor kultusza jórészben a bejgli szó vicces hangzásában rejlik. Személyi igazolványában a neve mákos tekercs, de ezen a nevén nem emlegetik. Mint ahogyan Krampulák Ödönt a neve miatt az isten is kabaréhõsnek teremtette, ellentétben Szabó Jánossal, akinek humortalan neve egy haladó szellemű bürokratát érzékeltet. Holott, Krampulák Ödönben éppen úgy lakozhat nemes szív és emelkedett szellem, amiként a bejgliben neve ellenére is nagyszerű jellemvonások, úgymint mák, cukor, vaj, mazsola és citromhéj találhatók. Együk hát bátran és szeretettel, ami karácsonyról még megmaradt.

Moldova György

KOVED...(Elismernek)

Ha azt kérnék, hogy soroljam fel kitüntetéseimet, díjaimat, igen hamar végeznék. De panaszra mégsincs okom. Néha olyan elismerésben, pontosabban: „kovet"-ben részesültem, mely csak keveseknek jutott ki.

Kezdjük azzal, hogy 46 éves koromra már két utcát neveztek el rólam Budapesten. A Mester utcát és a Szép utcát, és más eseményekkel is dicsekedhetnék és fogok is dicsekedni.

Mikor a vasutaskönyvem megjelent, egyik barátom, egy fűtõházi mérnök megkért, hogy dedikáljak neki néhány példányt. Beültünk a Trojka presszóba. Barátomnak kértem egy üveg sört, magamnak pedig egy kávét. Nekiláttam volna a dedikálásnak, de egyikünknek se volt írószerszáma. Szólok a pincérnek:

– Legyen szíves, adja kölcsön a tollat! – Tessék. De majd a viszontlátásra!Elmegy a pincér, kezdek írogatni a könyvekbe, még tart a munka, amikor jön vissza a

pincér a rendeléssel. Leteszi barátom elé a sört, tenné le elém a kávét, akkor veszi észre, hogy firkálok a könyvekbe. Pest okosabb pincérei közé tartozott. Rájött, hogy nem egy szavalóverseny díjkiosztása folyik itt, hanem valamiféle író ajánlja könyveit. De ki lehetek én? Lábujjhegyre emelkedett és megnézte a címet. Aztán megfordult, visszavitte a kávét és föltetetett egy másikat!...

Ne vegyék dicsekvésnek, de azt hiszem, én vagyok az elsõ magyar „zacc-díjas" író.Most pedig sajnos, egy disznó történet következik – felkérjük a 16 éven aluliakat és

felülieket, hogy hagyják el a termet. – Nem? Na jól van. Én szóltam.Katonakoromban levittek minket nyári táborba, Böhönyére. Elég nehéz körülmények

között éltünk, napi két órát volt víz. Vagy tudtunk fürödni, vagy se, homokkal mostuk el csajkánkat, a végén kitört a táborban egy hasmenésjárvány. Engem sokáig nem kapott el, de egyik éjszaka arra ébredtem, hogy jobb, ha kimegyek sürgõsen. Annyi erõm még volt, hogy ki tudtam futni a sátorból, de a latrináig nem jutottam el. A tábor szélén kuporogtam le, a gondosan felgereblyézett miniszteri úton. Ezt azért hívták „miniszteri útnak", mert csak a miniszter, boldogult emlékű Farkas Mihály hadseregtábornok léphetett volna rá, ha arrafelé ette volna a fene. Mindegy. Dolgomat elvégezve visszaosontam a sátorba, szerencsére senki se látott meg. Másnap ébresztõnél jön a századparancsnok, Cs. Dobos fõtörzsõrmester:

– E... Khm... e... Khm... Ki végezte önök közül a miniszteri útra ezt a gyalogsági aknázást?!

Érthetetlen módon senki se jelentkezett.– Gondoltam – mondta Cs. Dobos – „szarnak-bajnak nincs gazdája!" Ki volt õrségben

tegnap éjszaka?Elõáll két társam:– Mi.– Maguk nem tudnak semmit? – Nem... Jelentem, nem!– Akkor most veszik a puskájukat, és egész nap vigyázni fognak rá!...És egész nap ott álltak szerény munkám mellett vigyázz-állásban, feltűzött

szuronnyal. Többször is elsétáltam mellettük, mindannyiszor melegséget éreztem a szívem körül. – Istenem, micsoda követ! Horatius fennkölt sorai jártak eszemben:

„Nem, nem halok meg egészen, lényem egyrésze elkerüli a feledést"..Végül – a legújabb eset.Lent járok Nyergesújfalun, odajön hozzám egy fiatal gépmunkás.– Mester, még soha nem hatott rám úgy könyv, mint a maga Szent tehene.– Olyan mély gondolatokat talált benne?– Nem, hanem műszakban olvastam, lebuktam és levonták a féléves prémiumom!...

Hofi Géza

TISZTA ŐRÜLTEKHÁZA

Szevasztok.Te, haver, képzeld el, figyelj, képzeld el, mondtam, hogy idejövök hozzátok és addig a

professzor úr kiengedett. Ott lakom benn a professzor úrnál, tudod, ott lakom. Emeletes házunk van, tudod, meg vaskerítés van az ablakon. Hogy a hülye nap nehogy besüssön. Meg meg az ajtónál tábla, ki van írva, hogy: Elmegyógy és Intézet. Diliház az, az. Igen. Ott lakom benn, diliházban, (énekel) Komolyan na, diliház, az, ott lakom bent, zárt osztályon, képzeld el. Komolyan zárt osztály, én zártam be. Azér, hogy kintrõl az a sok hülye nehogy bejöjjön... Ez egy normális diliház, tudod? Itt ha valaki el akar valamit rontani, ahhoz pecsétes diliflepni kell. Ugyanehhez kint az életben, elég egy vezetõbeosztás, íróasztallal...

(Énekel, tesz-vesz)...Haver! Képzeld el, múltkor azt mondtam, hogy elég egy vezetõbeosztás íróasztallal,

na, ugye valaki, úgy a második, harmadik sor körül ezek ott gyülekeznek állandóan – mingyá „ilyen" mérgesen nézett rám. Mondom: ilyen mérgesen mér nézel rám? Haraguggy arra, aki kinevezett!

(Énekel, majd a kitüntetéseit mutogatja)...Nem vagyok akárki, az látszik, mi? Elsõ világháborús kitüntetés, ez második

világháborús, ez meg az égiháborús, látod? Fagykár, jégkár minden rajta van. Ez meg az önkéntes kiváló mérvadó... Ezt a hátamon, ezt láttad? Itt a hátamon a kitüntetést, azt tudod mér kaptam? A múltamért... Irigy vagy marhára, mi?... Hahaa csórikám!... Lábam nyomába nem jössz, tudod?... Leszögezem, tudod?... Hozzám képest sehol sem vagy, tudod?... Nekem ebbõl van másfél kiló... Leszögezem... nyugodj meg, nyugodj meg, nem akármiért kaptam... nyugodj meg, elvtárs, nyugodj meg... Ultin nyertem, nézd meg.

Te, haver, figyeljél, ha... na nem is mondtam, ha majd a roham rám jön ám... Ha ez az õrült idegroham rámjön, húúú, mindenre képes vagyok, te! Te, hogyha ez a roham rámjönne, én... adnék a nõknek még egyenlõ munkáért egyenlõ bért is. Ja. Én normálisan nem, csak ha a roham rám jön. Hát normálisan 35 éve nem kapják meg. Várják a rohamot, tudod, várják, hogy rámjöjjön.

Képzeld el, a professzor úr... Haver, figyelj, képzeld el a professzor úr... (énekel) Professzor úr mondta, hogy ha a fejemen ilyen nyomást érzek, és nem ül rajta senki, az már roham. Ez egyenruhásra nem vonatkozik. Nem. Az egyenruháson ha nyomás van, azt jelenti, hogy szűk a sapka. Érted. Az teljes nyomás, tudod...

Képzeld el... haver, figyelj, képzeld el, a múltkor próbából fölakasztottam magam. Valahova kötõdni kell, tudod? Ebbe a nagy rohadt kollektív szellembe, tudod? Ha már kötõdök, akkor inkább azokhoz, oda föl, tudod. Na ne csinálj már... Tudod, ott, fölakasztva aztán himbálództam, kurva huzat volt, elütöttem a tizenkettõt. Igen. Meg a professzor urat. Hát mér mászkál arra, nem? Nyakamban tábla is kinn volt, hogy „Lengõ

teher alá ne állj!" Akkor képzeld el... Haver, hát ahogy himbálództam, azt mondja a professzor úr nekem:

– Mi van nyolcaska, száradunk, száradunk? Mondom:– Az isten fölvitte a dolgomat! Mire ő:– Ugye, maga a Napóleon? Mondom:– Anyád, az... Az a hernyótalpas, az...! Láttam a díszszemlén, tolta a csövit, az.Hát orvos az ilyen, mi?... Ez akar engem meggyógyítani? Orvos ez? Orvosok is...

Hujjj!... A sebész, az igen! Az aszongya:– Levágtam...Tényleg levágta. Tényleg. A többi, az csak tapperolja az embert... .Képzeld el, haver,

képzeld el, a professzor úr vizsgálta a hátam, és ilyeneket csinált a hátamon (kopogtat). Mondom:

– Ne kopogtass, nyissál be! Valaki van ott mindig. Meg hát azt mondta a professzor úr nekem, aszongya:– Na, vegyen levegõt!De csak így ám... Ne kínálgass engem édes apám, nem zsúron vagyunk, majd veszek,

hogyha fogy... „Vegyen levegõt"... A franc egye meg az ilyen embert, „vegyen levegõt", ilyeneket mond, hogy vegyen levegõt. Kínáljon meg vele. ..”Vegyen levegõt." Akkor nem szóltál, mikor cukrot kellett volna venni?! A franc egye meg az ilyen... Kíváncsi vagyok majd most, most január végén szól-e? Mindegy, ha szól, ha nem, én veszek... levegõt, mert másodikra úgy sem veszek.

Te, képzeld el, gyere, figyelj, gyere... tudod, idegileg akkor lettem teljesen vegetatív, az idõk szavára hallgatva... március 30-án... a fürdõkádat televettem benzinnel... Ne vigyorogj, te is televetted! Emlékszem a kútnál a sorban elõttem álltál! Egy óra múlva meg mögöttem. Na, képzeld el, hogy televettem a kádat benzinnel, na az agyam mindjárt lelökte a szíjat. Gondoljál bele. Ott a kádban a benzin, képzeld, jaj... az anyósom meg leengedte, azt hitte, öblítõvíz! Leengedi a benzint, képzeldl Jaj, úgy sajnáltam, hogy nem gyújtott rá.

De még hogy én Napóleon! Ez, hát ez nem megy ki a fejembõl. Mi, aszongya a professzor úr, hogy én... ha, nem megy ki a fejembõl, nem. Nekem teljesen modern betegségem van, tudod? Ja. (Énekel) Orvosok nem is veszik észre. Nem... Én meg nem árulom el. Nem vagyunk olyan jó viszonyba nem, nem. Az orvos se mondta meg, hogy mit írt föl, én se mondom meg, hogy mire használom. Nem, nem... Nekem teljesen modern betegségem van, neked elárulom, de nem ám elpofázni valakinek... Én vagyok a magyar népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék. Nehogy megzavarjon valamelyikõtöket... amin lógtam, az nem kötél. Az az állami támogatás. Csak ennek egy hibája van, a testtõl mindig a fejet választja el. Fej nélkül meg nem megy ám! (Énekel) Bele gebedtek, akkor se! Azér föl kéne már ébredni, hogy mindig a fejétõl büdösödik a láb. A lábfejétõl, mit forgolódik ott! A másik, az még jobb mondás, ismered te is, azt, hogy aszongya: addig nyújtózkodj... hallod, amit mondok? Aran drága bogaram. Te komolyan azt hiszed, hogy lesz takaród? Orvosnak gyorsan mutasd meg magad, mer nálam is így kezdõdött. Aztán már tele vagyok szövõdménnyel, látod?

Képzeld el, (énekel), a professzor úrnak beadtam egy újítást, képzeld el. Elfogadta, mert nem volt magánál, mondtam, hogy most már a bolondokat ne árammal sokkolják, mer mégis csak sokk, ami sokk, tudod. Mert most takarékos energiatakarékos válságos energia válságos hordozó takarékos válság energiának van a takarékjába a hordozójákban az ener... nem tom tovább. Te tudod követni eddig? Haha könnyű neked, normális vagy, én ma, én ma... nekem a professzor úr megmagyarázta, hogy most mi a helyzet minálunk, a professzor úr megmagyarázta nekem. (Énekel) A professzor úr mondta, hogy az a helyzet most nálunk, hogy a rohadt imperialista, meg a neokol imperkrlista neokol imperialista meg a meg a interkapitalista, meg a neokol kaptalistaimperialista meg a meg a várjál, meg a trapista, az a legbüdösebb a három közül. Meg a meg a imper...neokolgyarmatotiso, meg a népelnyomó, kizsákmányoló imperialista rohadt NATO anyjukat. Tudod? Azoknál most rossz, és azért nálunk nem jó. Te meg... te meg mit csodálkozol, mi van? A szemináriumon mást mondtak? Hát... mér nem egybõl idejöttél, hát a francnak kell kujtorogni annyit. Csak nem te vagy az elõadó? Akkor beszélhetsz magadnak, mi? (énekel) Tudom az egészt, hogy mi a baj, tudom azt is most már. Hogy ide minden begyűrűzik ide, az a baj, minden ide, még a gyűrűzés is ide gyűrűzik be. Csak a nyomott agyammmal azt nem értem, hogy amikor a rohadt imperialistáknak jól ment, na, az mért nem gyűrűzött be ide? Elvették a határon? Haggyák...

Képzeld el, na, képzeld el, beszélgettem Árpád apánkkal, képzeld el, igenis hogy beszélget... Igenis hogy beszélget, beszélgettem, akarod tudni? Itt van a szomszéd kórteremben, az is itt van. Ott van benn, mind a négy! Egy ágyon, ott van mind a négy. Mondtam neki, nagy egy hülye vagy Árpád, nagy egy hülye vagy. Az egész begyűrűzésért te vagy a hibás. Mer a magyarokat mért kellett letelepíteni pont a lejtõ legvégire, a gödörbe. Aszonta, azér, mert szélvédett hely volt. Hát szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is! Tudod!

Képzeld el haver, figyeljél, jaj nem is mondtam még. Nem, nem mondtam, biztos. Mer akkor mondtam volna, nem? Nem, nem mondtam. Múltkor a televízióban volt egy kombájn, képzeld el. Kom... nem, nem kombájn. – Már fáradok, látod? – Nem kombájn volt: hülyítették a melóst. Kampány, az volt! Aszongya az elõadó, hogy ööö... ööö... aaa... öaaa... müamöa... öööaaa. ..Mi bolondok így néztük. Ez még injekció elõtt lehet. Aszongya a magas tudású, hogy öö...aaa...öö... aszongya a bolond társam, hogy azt nem értem, hogy ha hányni akar, mér nem nyúl le? Ha meg beszélni, akkor mér nem mongya! Aztán kilökte végülis, hogy „a dolgozó akkor jár jól –, mer ez nálunk szempont, a dolgozó az járjon jól – ott a járda! – s nem tudom hogy van-e valami összefüggés a két dolog között, hogy mindig felszedik a járdát... Szóval, a dolgozó akkor jár jól, hogyha cserépkályhájába bevezeti az áramot, szépen kézenfogva, mert az áram az felfűti a kályhát, az éjszakai áram, az tudod, olcsóbb. Azér, mert a sötétbe nehezen lehet leolvasni, hogy mennyi áramot fogyaszt. Ja szóval, a dolgozó bevezeti, a dolgozó jól jár. Na, dolgozó elhitte ezt is, franc aki megeszi, bevezette az áramot, ahogy bevezette, mindjárt fölemelték az árát! Szegénykém nem vette észre, nem cserépkályha ez, kelepce... Hát nem?... Én tudtam elõre, mert az áramot nem vezetjük a kályhába, hanem a kilincsbe. Jön a villanyszámlás, egyszer, soha többet, (énekel) Képzeld el, te haver, képzeld el... Csak mondtam a professzor úrnak, a bolondokat most már ne árammal sokkolják, hanem adják oda a bolondnak a magyar újságot: uáááü ilyen lesz! Nincs ám sok különbség az újság, meg az áram között. Csak az újságban nincsen Volt. Csak a jövõ, elvtársak. Meg a

tegnapi dátum. Na most, most, megsokkollak, figyeljél. Megsokkollak. Aszonygya... Na, még valamit elöljáróban... Amit mondok, az mind idézet. Nem én találtam ki, idézet. Bár én találtam volna ki, akkor csak egy hülye lenne... Jobban állunk ennél. Aszongya: miskolci szakközépiskolás lány – komolyan az... Mér jajgatsz, rosszul ülsz, vagy mi? Szóval: miskolci szakközépiskolás lány – tehát nem egy ilyen bányaló, vagy egy ilyen magyartarka nagybarom, nem. Jövõnk záloga, szakközépiskolás lány kérdezte a Magyar Ifjúság című sajtóterméktõl a következõt... Látom, épp itt van a válaszoló, a Doktor úr, így személyesen szimpatikusabb, mint olvasva! Szóval: miskolci szakközépiskolás lány kérdezi, hogy abban az ágyban – mia, emlékszel? vagy mi van? – harmadszor kérdezi a lány... na, szóval, kérdezi a miskolci szakközépiskolás lány, hogy abban az ágyban, amelyben elõzõleg valakik nemi életet éltek, utána, az élet után, ott az ágyban ő, a szakközépiskolás lány, ott az ágyban egyedül, utána, terhes maradhat-e? Okos kislány. Cukrot neki! Süvegcukrot! Hogy arra üljön! Terhes maradhat-e? Képzeld el! Azér én szeretnék beszélgetni a kislány biológiatanárával, osztályfõnökével, az iskolaigazgató elvtársával... mert hátha azok kérdeztetik, nem? Na de, elsõ a népművelés. Doktor úr mingyár válaszolt: idézem a klasszikusokat, azt mondja: „Terhes maradhat, csak nem az ágytól!" Egyébként nagyon jó... hogy itt találkozunk, mert dögöljek meg, ha erre magamtól rájöttem volna! Én annyi mindent képzeltem volna, ezt nem, ezt... lenne egy felvetésem a Doktor úrhoz. Tiszteletteljes kérdés: azt nem értem, hogyha egy-egy újságnak ilyen kuncsaftjai vannak, akkor a mélyen tisztelt szerkesztõség, ezekkel a... szóval, levélírókkal, mért nem levélben érintkezik? Vagy a szerkesztõségben mért nem mennek egymáshoz családlátogatásra? „Hogy menne körbe a szó,/ hosszú téli estén"... Van még, várjál, van még. Ez komplikáltabb, mert politikai lap írja. Játékszabályt közöl ifjúsági klubok részére. Azt mondja:

„.. .az ifjúsági klubvezetõnek igen okosnak kell lenni..." Ezt mi a bolondok házában nem is cáfoltuk meg. Az is igaz, hogy nálunk a bolondok házában nincs is ilyen klubvezetõnk. Egy hete engedték ki. No, most, szóval tudni kell neki játékokat, tudod okos játékot kell tudni, hogy a KISZ kollektívát megjátékoktathassa! Nem ám akármilyen játékot, nem a múltrendszerbeli, horthysta, burzsoáreakciós népellenség, fújj a belemjönki játékot! Olyan játékot kell tudni, amely cocialista, mert a cocialistajáték, az a cocialista ifjúságnak cocialistamódon szélesíti a cocialista látókörét és a cocialista játék a cocialista ifjúságnak maradandó cocralista élményt cocialista nyújt. Hát dióhéjba ennyi. Összeszedtem úgy naggyából. No, hát ezzel egyetértek, idézem a játék leírását. Aszongya: a kemény magyar fiú ül a széken. Ez egy ilyen alaphelyzet. A hetyke magyar lány a fiú öle felé tolat. Jó játék, nem rossz. Na most. Amikor a lány lõtávolba ér, akkor a fiú ölébe, puff, bele kell ülni, hogy ne érje a szilánk. No. Komolytalan népség vagy! Az ember esze megáll... A kultúrán röhögsz! Na! Szépen nézel ki! Aztán majd nem fogod tudni! Pótold be! Szóval, bele kell ülni a fiú ölébe, nem csak úgy szó nélkül áá, hogy puff, most már beleültem, mert most már ifjúsági klub, meg most már beleültem, ilyen hülye harácsoló kispolgári módon. Be van írva a politikai lapba, a cocialista szabály. Idézem:.....amikor a lány a fiú ölébe beleül (közművelõdésileg), a lány köteles fennhangon azt kiáltani, hogy: hettyem!" Azér ez már valami, mi? Ifjúsági klubjáték, hogy „hettyem!" Kérlekszépen, nem dicsekvésbõl mondom, ismerek egy-két figurát, de hát... az olyan snassz. Hettyem, na várjál, van még, várjál. Ezek fokozzák politikailag. Azt mondja: „a fiú, aki a lány alatt ül, erre a hettyemre a lány alól, azt válaszolja, hogy: „pitty!" Azér nem gondolta, mondja úgy, ahogy van. Hát én se, hát ne... Hogy a

hettyemre, pitty az adu! Hát nem... hát nem, ez így ilyen okos népi játék tudod, az a játék címe is, hogy „Hettyem-Pitty". És nem tudom, valamelyik kulturális valaki, valamilyen lökött kulturális valaki, ezt a játékgyűjteményt a Könyvnap tiszteletére megjelentette könyv alakjában... Az ifjúság körében terjesztendõ közművelõdési céllal. Olyan rohadt tanévkezdés még nem fordult elõ, amikor a tankönyveket határidõre leszállították volna, ami azt jelenti, hogy egy évvel késõbb megjelentették volna, ezt a moslékot: elõre a béke útján! – kiadták. Szerény, nyomott véleményem szerint egy picikét vastagabb papírra nyomtatták, mint ahogy kellett volna. Nem mondom, így se dörzsöl, mer nem dörzsöl. Csak ha már cocialista kultúra, zizegjen! Szóval most jön az eszmei mondanivaló, figyeld, aszongya: „A fiú amikora „pitty"-et mondja, köteles hangját eltorzítani, „Patty!"... Azért kell neki torz hangon pittyegni, a politikailag szerint, hogy a KISZ-lány, aki hallgaccsa a „pitty"-et, a torz hangról – most figyelj – minél nehezebben tudja kitalálni... Te tudod a játékot?! És ilyen szerényen ültél eddig? Mit szólsz? „Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?"... Na, mit szólsz? Úgy, ahogy mondja: azért kell torz hangon, hogy minél nehezebben tudja kitalálni, hogy kinek az ölében ül! Injekciót kérek!! Azon gondolkodtam, hogy a klubban az ilyen lány, aki ilyen egy-kettõre beleül akárkinek az ölibe – radar nélkül, ebben a feszült, háborús, iráni helyzetben... és ha nyeles gránát?! Akkor mingyár leég az ajatollah. Szóval szerintem az ilyen lánynak a pittyet nem kell más hangon mondani. Az ilyen már megismeri a hettyemrõl is. Okos egy játék, ugye? Mér okosabb? Melyik újság írta? Most kapaszkodj. Az újság címe az „Ifjú Kommunista". És én vagyok a bolondokházában. Ennél okosabb is van. Na figyelj... A földkerekség legokosabb újságja a Családi Lap. Afölött már csak az ég van. Sok okos magyar ember okosakat kérdez, már a saját szintjén, tehát annál lejjebb már csak ha a vakondok is érdeklõdik, az újság pedig népművelésileg válaszol. Na idézem, egyik megyénk okos lakója kérdezte... a szememnek nem akartam hinni, ötször olvastam el... A roham elõtt. Figyelj! Megjelent nyomtatásban: „Lehet-e nemi életet élni a kecskével?" – Benne volt az újságban. Lehet-e a kecskével... S kérdezte az a hátrányos helyzetű nagy magyar bunkó, az. Lehet-e a kecskével? Privatice, meg is értem. Gondoljál bele. Kockaházát már felépítette, meg van a kerítése is egy tömbmárványból, most már élni akar. Hun a kecske? Hát mondom, szűz Mária idesanyám, hát ilyen nehéz idõk gyönnek? Hát én ma nem is bánnám, csak legalább ne jegyre, tudod? Lehet-e a kecskével?! Ilyet kérdez. Hát... nem tudok rá válaszolni... ilyen hirtelen, ugye. De mit kéne ilyenkor csinálni a tanács népművelési osztályán? Fölmérést. Cociálpolitikai, cexuálpolitikai, meg kecskepolitikai... A kecske káderlapjára feltüntetni a származását is, mer akármelyik kecskével, nem! Nem. Csak amelyik dolgos. Lehet-e kecskével?! Hát, könnyebben tudnék válaszolni, ha ismerném a feleségit, az biztos. Hát mér, az asszonynak hátha nincsen szarva, van olyan, ez meg kapaszkodó típus. Aszongyák kerékpárversenyzõ volt... Lehet-e kecskével? Hát... hát igen csak... hát miért ne... ugyan már... prűd vagy. Hát nem? Hát megszerették egymást, gondolom együtt dolgoztak, talán még egy brigádba is... a kollektíva ereje összekovácsolja az embert, ugye? Hogy lehet-e a kecskével? hát... tudom az ilyen ember miben spekulál, tudom. A lakásér van minden! Mer ugye a kormány elenged egy gyerek után, mennyi pénzt? Rendes gyerekér harminc. Igen. Gondolj bele! A kecske meg ötöt kölykezik, képzeld. Elmegy a Fõutcán a templomig, már megérte. Na, az újság mindjárt megírta neki a választ, hogy: nem lehet. Hogy szabad ilyen durván válaszolni, az ilyen finom, érzelmileg gazdag, lelkileg cizellált embernek, hát finomabban kellene válaszolni, hogy: Kedves Levélírónk! Itt tartom kezemben értékes sorait, a gondolattal próbáljon

megbarátkozni, hogy a kecskével szakítani köll, nem politikai háttere miatt, nem, mer ugye önök között osztálykülönbség nincs, mert mind a kettejük egyforma barom, úgy hogy azzal nem... hanem a kecskével objektíve azért nem lehet, mert a kecske közben mindig odébb fut, így... Én meg üzenem a levélírónak, innen a bolondok házából, azt, hogy: pajtás ne csüggedj! A kecskét mindjárt el fogod felejteni, ahogy megismerkedsz a tehénnel.

Jól van, na. Tízezer, gyere, tízezer, haver, írtam egy nótát, tudod, ja, a Bercirõl...A lökõs Bercirõl, a professzor úr még nem hallotta, mert kaptam volna egy injekciót.

Igen, mert megpróbáltam emberközelbe hozni a Bercit. Mert kicsit elvitték. Csak a fogadáson, aztán nem...

No, most figyelj, majd várj csak, éppen induljunk neki. Azt amikor majd intés van, akkor majd velem kell jönni ám piszkosul. Szöveg majd kiderül, még én se tudom.

(Énekelni kezd, a szöveg Farkas Bertalanra utal)„Végigjártad fenn a kék eget, Berci,Hálás szívvel mondom én neked: Merci!Francia műveltségem, tudod... szétszórom, mit csináljak, szétszórom! Én azt akartam

beírni a versbe, hogy „köszönöm", de a franc aki megeszi, arra csak az a név rímel, hogy „Töhötöm..."

(Énekel)„Mindannyian úgy nevezzük õt, hogy: Berci,Valósággal a szívünkhöz nõtt a Berci,Meséld el majd egyszer, szájtátva várom,Hogy ennyi cuccal, hogy jutottál át a vámon.Mindannyian úgy szeretjük õt, na: Berci!Valósággal a szívünkhöz nõtt a Berci.De úgy izgultam, de úgy izgultam, jaj, mint egy kismalac,Attól féltem, jaj, ha kinnmaradsz...Ta ta tarap... ta ta ta tarap..."(Zene)

Berci!

Farkasházy Tivadar

BÉCSBEN JÁRTUNKSzóvivő – Sinkovits Imre

(Elhangzott 1981-ben, a RKSZ ausztriai vendégszereplésén, Bécsben)

Sinkovits Imre Szeretettel köszöntöm az itteni magyarokat, az otthoni magyarokat, az itteni osztrákokat és az otthoni osztrákokat.

Bécsbõl, a Collegium Hungaricumból jelentkezik a Rádiókabaré. Ami tehát nem sikerült Kossuth seregeinek, sikerült a Kossuth rádiónak. Eljutott Bécsig!Mindenekelõtt néhány szót magáról az épületrõl, ahol vagyunk. A Collegium Hungaricumot Mária Terézia – akinek egyébként itt sokkal jobb a sajtója, mint otthon – szóval, Mária Terézia egyik testõre, Bessenyei György alapította társaival. Céljuk a magyar kultúra ápolása és terjesztése volt a túlzott el németesedéssel szemben.Akkoriban állítólag jobban el voltunk németesedve, mint mostanában nyáron a Balatonnál. Bár ez nehezen hihetõ...Még el sem mondtam az otthoniaknak, hogy kicsodák kedves vendéglátóink. Egyrészt a 80 éves fennállását nemrég ünneplõ Bécsi Magyar Munkások Egyesületének tagjai, másrészt az itteni magyar kolónia. Ausztriában dolgozó munkások, itteni vállalataink képviseleteinek munkatársai.Persze, ha nincs is itt senki az Osztrák-Magyar Monarchiából, azért a K. und K. ma is létezik. Kaiser und König? Nem, uram. Kádár und Kreisky! Ezt a kedves mondást egy itteni osztrák barátomtól hallottam és azért tetszett meg annyira, mert végre több száz év után nem az osztrákok, hanem mi állunk benne az elsõ helyen.Azt még nem mondtam el, hogy miért kerültünk ide. Hát kérem. A Rádiókabaré járt már a Szovjetunióban gázért. Járt az NDK-ban brikettért. Eljött tehát Bécsbe. .. nem, nem kvarcóráért, és ez a marmonkanna sem azért van a kezemben, mert a mellettünk lévõ házban székel az OPEC! Csupán egy kis Ferenc József keserűvizet hoztam benne a barátomnak. Egyébként örömmel hallottam a kollégium vezetõjétõl, hogy amióta ideköltözött az OPEC, milyen biztonságos lett a környék. Ugyanis az olajminiszterek ellopása óta rettenetesen õrzik. Hogy miért örülök ennek olyan nagyon? Azért, mert végre mi magyarok is élvezzük valamiben az OPEC elõnyét!Tehát ott tartottam, hogy miért jöttünk ide. Tényleg, miért jöttünk ide? Azért, mert kaptunk útlevelet. És hogy miért pont ide? Azért, mert tavaly 800 ezer osztrák sógor kereste fel Magyarországot. Tehát hol csináljunk propagandát a turizmusnak, a nemzetközi kapcsolatoknak, és legfõképpen a békés egymás mellett élésnek, ha nem itt Bécsben, az ENSZ-városban. Még csak vízum sem kell hozzá, ami, ugye, jóval egyszerűsíti mindkét fél kiutazását, így legalább gyakrabban találkozhatom a bécsi nénikémmel. Õ is könnyen eljut Gyõrig, én is könnyen eljutok Gyõrig. Persze, a vízum eltörlésérõl sokkal többet tudnának mesélni a soproni fodrászok. Akik azóta, egy hétvégén, több osztrák fejet vágnak le, mint Kinizsi Pál a bécsi hadjárat alatt. Állítólag az elsõ napokban olyan nagy volt a rumli, hogy egyesek azt hitték: visszaállították az osztrák-magyar anarchiát. Persze az idegenforgalom kölcsönös, mi is sokat járunk Bécsbe és valljuk be, mi

sem azért, hogy Peter Händke vagy Ödön von Horváth műveit tanulmányozzuk.Állítólag az osztrákok felajánlották, visszaadják nekünk Burgenlandot, ha mi visszaadjuk nekik a Mária Hilferstrassét.Hát igen. Nem mindenki az osztrák-magyar meccs kedvéért utazik Bécsbe. Egyik ismerõsöm mesélte, hogy amikor a meccs után felpakolva hazaindult kocsijával, Hegyeshalomnál a vámos az almaszappanhalomjára udvarias pillantást vetett és csak ennyit mondott:– Rendben van... Csak azt akarom, hogy azért tudja: 3 : 1 volt a végeredmény.Egyébként megmondom õszintén ezért az almaszappan-hisztériáért nem tudom elítélni turistáinkat. Kérem, mi már annyi rosszat átvettünk a nyugattól: olajválság, környezetszennyezés, huliganizmus, végre átvettünk valami jót is: a mosakodást! Manapság, egy rendszeresen utazgató magyar fürdõszobájában osztrák a csap, olasz a csempe, görög a szivacs, lengyel a törülközõ, jugoszláv a fogkrém, angol a penge, francia a kölni, csehszlovák a W. C.-lánc, keletnémet az illatosító, nyugatnémet a villanyborotva... és hogy mi a szovjet? Hát az áram! Mi magyarok, továbbra is szeretettel várjuk a hazánkba látogató külföldieket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy ki látogatott a napokban Szigetvárra? A török külügyminiszter. Istenem! Ha ezt Zrínyi Miklós megérhette volna! Kezdõdjön tehát az idei idegenforgalmi év az elhangzottak szellemében. És mint az utóbbi idõben annyiszor, idén is lepjük meg egymást valami figyelmességgel. Hegyeshalomnál például, a közeljövõben, külön nyomsávot létesítünk az osztrákoknak, õk pedig egy vadonatúj Vámhivatalt építenek a részünkre. Osztrák munkásokkal, osztrák gépekkel, osztrák téglából, vagyis ebben a Vámhivatalban minden osztrák lesz. Csak egy lesz benne magyar: a vámos!

Sas József

A KAMIONOS(Elhangzott a bécsi vendégszereplésen.)

Szóvivő Kik a legnagyobb magyar Globetrotterek, azaz világjárók? Üzletkötõk? Sportolók? Balett-táncosok? Ne találgassák. Hamarosan megtudják,

hogy kicsoda. Megszemélyesítõje: Sas József.

(Ének)Sas József: Elmegyek,Zongorista: elmegyek,Sas Elmegyek,Zongorista elmegyek,Sas Hogy melyik úton indulok, majd megtudod,

Elhagyomotthonom, még a feleségemtõl sem búcsúzom. Elmegyek,

Zongorista elmegyek, Sas Elmegyek,Zongorista elmegyekSas Az útitervem egy nagy borítékban vár

A felkelõ napsugár a kamionom kormányánál megtalál... (Próza)

Sas Én egy egyszerű magyar kamionsofõr vagyok, azaz mezei pilóta, Pestrõl. Márkám: 1975-õs születésű pótkocsis nagy Volvo,

másnéven: bóbis-Volvo. ...az a kisméretű fekhelyes lakosztály, ahol jó emberek kis helyen is elférnek, pláne a jóember, de jó asszony. Van három tengelyem, 16 sebességem, egy snellgangom, és 13 üveg barackpálinkám, erre minden vámnál szükség van!

Üzemanyagtankom elöl 400 liter, hátul 400 liter, az összesen 1200 liter. Ezt nem magyarázom meg részletesen, ez saját szabadalom, bár nem szabad. Nyelvtudásom tökéletes. Perfekt magyar vagyok. Ezt kérem, mindenhol értik!

(Ének:)Sas Elmegyek, elmegyek,

Hogy hová mit viszek azt pontosan tudom, Mit hozok, mit hozok, Az majd kiderül, ha most meg nem bukoml

Elmegyek, elmegyek,Az autóm fölpakolva útra készen áll,Dél felé indulok,Jugoszláviánál nyitva a határ.

Zöld az autó, a ponyvája sárga,Letenyénél jutok a határra,A papírokkal volt egy kis probléma,Egy üveg barack... és már nem volt téma!

Ej, de nagy város Zágráb, utána Ljubljana,Egy fenékkel ülni bõven elég mára,Hegyek között felhõ, fölnézek az égre,Csurog a gatyám, úgy érünk Fiumébe.(Próza)

Bocsánat, ön nem tudja, hol van Fiume?Persze, itt vannak fiatalok is, ez természetes. Nos, afiatalabbak kedvéért van egy másik énekes változat,rögtön kiderül az, hogy.(Ének)Hej, hegyek között felhõ, fölnézek a fákra,csöpög a gatyám, úgy érünk Rijekába...(Próza)Ugye, így világos? Világos reggel volt már. Gyorsanittunk egy sligovicát, ettünk egy stroznicát, utána egyparenyicát, majd megöleltem Subot Icát.(Ének)És már rögtön ott az autósztrádaMegyek tovább, megyek tovább.Az autómnak már régen nincs dudája,Mert ellopták, mert lelopták.

Guiseppe Verdi, Puccini hazája Kéklik a fény, ez Garda-tó Itt él Vörös brigádok büszke sztárja, a veronai Rómeó.

Milánóig lõnek a híres maffiák, Torinóig sztrájkol az egész Fiat, Miközben megelõzök Mercedest és fürge Lanciát, Nem láttam még útközben egyetlen Dáciát! (Próza)Váltótársam, Elemér, lányokhoz akart menni Milánóban a Terencionálénál. Ez olyan hely, mint Antwerpenben a Szójacentrál, Párizsban a rü dö Szendöni, Hamburgban az Erotikcenter, Bécsben a Rumenplatz vidéke és Budapesten a Platz von dér Rákóczi. Verstehen? De a lányoknál kinn volt a tábla: „Átmenõ forgalom miatt kamionnal a lányokhoz behajtani szigorúan tilos!" így aztán tűz tovább, máris hallatszott az ismerõs muzsika: (Ének) O Barri, o Barri,Vasárnap volt, bocsánat, szilvu ple. Talán éppen Dimanzs, Mikorra Osztiánál a határt legálisan átléptem. A kamiont, o pardon a Samiont, Monte-Carlónál egy parkolóban letettem. (Próza) Monte-Carlo.Ott mondta Carlo, a magyar krupié, hogy forinttal is lehet, ha valaki akar... Ott játszott még három angol, két amerikai, tizenöt osztrák,

négy arab üzletkötõ, de kiderült róluk, hogy apai-anyai ágon, egytõl egyig mind született magyar. (Ének)Nyikoláj, Nyikoláj, Most már valutát hoz ez a dal, Ongroá, énekes, magyar karmester és zenekar. Nyikoláj, Nyikoláj, Ha ez nem Miklós fóka legyek, Zsövüzé, devizám, Madmazel én most tovább megyek. (Ének)Öllé, és máris itt az új határ. Oh, viva Espana! Egy tengerparti baszk vezér, Épp a szállodát robbantja. Már rendben van minden papír Barcelonát meglátom. A pikkadoró messzirõl köszön, S a torreádor barátom. (Próza)Itt lerakodtuk a kakasokat és a tyúkokat, de a kamion tele van friss tojással és bolyhos csirkékkel. A speditõr boldogan átvette az árut, sõt, mondta, hogy hozzunk máskor is. Hogy mi történt? Elárulom, nagyon egyszerű kis művelet az egész. A tyúkok fenekét Pesten egy kicsit be kell kenegetni benzinnel, s mire Spanyolba érünk, hullanak a tojások, mint derült égbõl a tetõfedõ! A speditõr hóna alatt egy szomorú 56-os kakas üldögélt. Muzikális kakas volt, ő annak idején Kecskeméten kapirgált a zenei kollégium udvarán. Ezért gyönyörűen tudott énekelni. Idézem, amit a kakas énekelt:(Ének)Ojahahajahjahjaj, ez itt a végzet, Kukurrukuku, itt bikának néznek. Ajajajajaj, (ezek a kis kakasok) ezt kiabálom, Kukurrukuku, csak haza vágyom. Bárhová vet a sorsom, soha nem feledem hazám. Máshol is van jó szemétdomb, de nem szeretem igazán,Lekókad tarajom, ha a sok idegen tyúkot látom. Bús kukorékom száll, túl hetedhét határon, Kukurrukuku, te Duna-Tisza közi drága, Kikirrikiki (tessék, még törökül is meg kellett tanulni) virrasztok reád vágyva. Ajajjajajaj. Mindig ezt búgom, Kukurrukuku, hol vagy te magyar tyúkom. Kukurrukuku, Kukurrukuku, Kukurrukuku, Hol vagy te, tejjel-mézzel tojó magyar tyúkom. (Próza)

Félúton vagyunk. A kakastól érzékeny búcsút vettünk, a következõ határon már egy francia gall-kakas várt ránk. Itt nõi vámos kutatta át a kocsit, mi úgy neveztük õket egymásközt, hogy szexplombák. De ez nem volt kukacos, megkapta a maga fütyülõs barackját, aztán máris tűz tovább... (Ének)A sárga somlyó fut a határon, francia földön csak átmegyen,Strassbourgnál átmegyek a nyugat-német vámon, ahol egészen mások már a németek. (Próza)Münchenben lerakodtuk a jó magyar lucernát. De itt nem adják ám oda tisztán a disznóknak, mint nálunk! Összekeverik. Egy rész lucerna, két rész széna. Ettõl hízik jól a disznó! Mi meg fölpakoltuk a német alvázvédõt, de azt nem adják ám rögtön oda nálunk. Összekeverjük. Egy rész eredeti, két rész hazai. Ettõl hízik jól... a rozsda. A forintunk viszont meghízott. Esküszöm stabil! Évek óta utazom, jól ismerem az árfolyamokat. Most is, nézzék meg, ez az egy százas van nálam. Hivatalosan. De ennek az egynek, bátran kimondom, ennek a magyar százasnak nincs párja! (Ének) Hu, ha, hu, ha,Nem mindegy, hogy hova fut veled a kamion, kamion. Ha, hu, ha.Átszaladunk néhány európai városon, városon, Ha, hu, ha.Valutád a zsebed mélyén meglapul, Úgy figyeli a vámos, hogy majd megvakul, De számolni ő is tõlünk tanul, Hát Dzsingisz-kán most figyelj ide, eins, zwei, Eins, zwei, drei,Ha átváltod márkába tizennyolccal, a határon vier, vier, fünf, sechs.Olcsóbban megkaphatod Balatonnál majd a nyáron Egyszerű az egész, hahahaha, Váltani nem nehéz, ohohoho, Csak számolni kell tudni, máris kész. (Próza)Hát figyeljenek nagyon ide. Van száz schilling, az 45, igazán: csak 33. Bécsben egy puplin ing, az 700-ba belejön, ha ide-oda visszaváltom. (Ének)Egyszerű az egész hahahaha, Váltogatni nehéz ahahaha. Ha forintod van, nincsen semmi vészi Hu, ha! (Próza)

És amint látják, máris itt vagyok Bécsben. Kelet-Bécsben. Mintha otthon lennék. Itt mindenki magyarul beszél, a magyar turista vásárlóknak külön védõszentjük is van, a Mária Hilfer-strasse... És Mária mindig segít, csodát tesz, igen, mert hivatalosan mit vihetünk ki? 200 forintot, és egyszer csak, hipp-hopp! Ide nyúlok, itt is 200, oda nyúlok, ott is, a nadrágomban itt is, az alsónadrágomban, ott is, a zoknimban, ott is! Egyszerre csak, a 200-ból 2200 forint lesz! És ebbõl már addig tudunk vásárolni, míg le nem égünk. Aztán együtt énekeljük azt a régi bécsi magyar banknótát, hogy aszongya; hogy: (Ének)Száz shillingnek éppen negyven a fele, Illetve harminc a fele, Illetve, az isten tudja, hogy ma éppen mennyi a fele...(Próza)Hiába, mint kamionsofõr nem is tudom eldönteni, melyik a drágább város, Budapest, vagy Bécs!? Mert az igaz, hogy Pesten olcsóbb a fodrász na de Bécsben, ezzel szemben, drágább a fogorvos. Az igaz, hogy Bécsben drágább a gyerekholmi,– na de Pesten olcsóbb a közlekedés. Ezzel szemben Pesten olcsóbb a lakbér,– viszont Bécsben drágábbak az újságok Na de, Bécsben drágább a színház,– míg viszont Pesten olcsóbb a mozijegy Bécsben drága a telefon,– viszont Pesten drága a telefon. Szóval, minden relatív!Végül is:(Ének)Mit tehet a Zsiga sógor róla,Hogy nálunk Budapesten olcsóbb a karaj.Ez egy jó magyar disznó, két bõrt húzunk róla,De itt a disznóbõr is drágább, meg a vaj.Viszont mi odahaza Zsiga-Zsigán járunk,Itt meg a Volkswagen és az Opel a divat.De ha a benzinárak így nõnek az égig,Konflissal huzatom a kamionomat.(Ének az „Elmegyek, elmegyek" dallamára)Így lesz szép, így lesz szép,Hazaindulok most a pesti úton,Wieder Sehen! Wieder Sehen! Wieder Sehen!Bécsi barátaimtól elbúcsúzom,Elmegyek!Wieder Sehen!Kamionom most már útra készen áll,

A felkelõ napsugár,Azért oly vidám, mert nyitva a határ.De igazán akkor lesz vidám,Ha az összes cuccal átjutok a vámon.És már pár lépéssel mögöttem a határ!

Novobáczky Sándor

MUNKANÉLKÜLISÉGSzb-titkár – Halász László Igazgató – Kabos LászlóMűvezetõ – Bodrogi Gyula Lóbányai – Csákányi László

Szb-titkár Nem, nem elvtársak, munkanélküliségrõl szó sem lehet! Nem élünk a kapitalizmusban.

Igazgató Ez igaz. De az is tűrhetetlen, hogy mindenki fölveszi a fizetését, akár dolgozik, akár nem.

Művezető Kis házi munkanélküliség nem ártana!Szb-titkár De csak egy icike-picike...!Igazgató ...Abszolút humánusan, demokratikusan! Tehát: edgy icike-picike

humánus, abszolút demokratikus házimunkanélküliség-félécske...Szb-titkár A kapitalizmusban ezt kegyetlenül csinálják. Akit akarnak, az utcára

tesznek. Nálunk elképzelhetetlen...!Művezető Mi csak szigorúan önkéntes alapon!Igazgató ...Vagyis: egy iciri-piciri, humánusanabszolútdemokratikus, szigorúan

önkéntes, házimunkanélküliségfélécske.Szb-titkár Az bizony jó lenne. De nem öncélú. Hanem szigorúan közérdekű,

csakis azért, hogy a többiek is csipkedjék magukat a munkában!Igazgató .. .Icipici, humánus, demokratikus, szigorúan önkéntes, közérdekű,

szocialista átmeneti házimunkanélküliség. Lenne itt rend, meg munkafegyelem!

Művezető Hozzá kéne kezdeni. De kivel beszéljünk?

Szb-titkár Csakis olyannal, aki megérti a magasabb szempontokat. Rendes, becsületes és példamutató. Hívja be Lóbányai brigádvezetõt. Õ a

legöntudatosabb dolgozónk.Művezető Soha nem csinál selejtet, soha nem hiányzik...Szb-titkár És arany keze van! Õ a mi emberünk. Ha õt megnyerjük, akkor

gyõztünk.Művezető De nélkülünk. Nem akarjuk zavarni az igazgató elvtárs sikerélményét.Igazgató Jó. Kérem, küldjék be Lóbányai szaktársat.Szb-titkár Igen, igen.

(kimennek)Lóbányai (be) Tiszteletem, igazgató elvtárs.Igazgató Üdvözlöm Lóbányai szaktárs. Sürgõsen beszélnünk kell magával.Lóbányai Na. Túlóra?Igazgató Ne, de, ne, de! Mit kér, konyak, kávé, cigaretta?Lóbányai Ja értem, társadalmi munka.Igazgató De ne, á ne! Szó sincs róla. Csak hát szeretnék egy kicsit elbeszélgetni

magával.Lóbányai El? Arra én nem vagyok alkalmas. Arra itt az üzemi pszichológus.Igazgató Nekem maga kell, Lóbikám.Lóbányai Lóbikám?Igazgató Lóbikám. Elõször is, hogy megy a munka a brigádjában?Lóbányai Köszönöm, rosszul. Három ember megint nem jött be dolgozni.Igazgató És mi volt az indok?Lóbányai Visz-major.Igazgató Miféle visz-major?Lóbányai Visz a majorból egy disznót és odahaza levágja. Mind a három. Mit

lehet tenni ellene? Tudja, hogy van ez nálunk Középkelet-Európában? Néha már nekem is ölni volna kedvem!Igazgató Nono.Lóbányai Disznót ölni volna kedvem. De nem tehetem. Én vagyok a brigadéros,

mint az Ocskay, nekem kell példát mutatnom, ezeknek...Igazgató Tudja, éppen ilyesmirõl akartam magával beszélgetni. Elfelé...Lóbányai Elfelé.Igazgató Látom, magának se nagyon tetszik, ahogy nálunk az emberek a

munkafegyelemhez viszonyulnak.Lóbányai Hát, viszonyulni viszonyulnak, ezért lógnak. Csak bejönnek, felmarják

a fizetést, mert az jár nekik. Tegnap este hallottam a Statisztikai Hivatal jelentését, itt valami nem stimmel.Igazgató Mire gondol?Lóbányai Például azt mondja a statisztika, hogy Magyarországon a legnagyobb

réteg a bérbõl és fizetésbõl élõ. Én olyanokat nem ismerek...Igazgató Helyben vagyunk. Mondja meg õszintén, Lóbányai szaktárs, mit szólna

egy kis munkanélküliséghez?Lóbányai Juj, az olyan kapitalista...Igazgató Ne, ne, ne! Azért egy pici kis munkanélküliség nem ártana, ugye?

Lóbányai De csak azért, hogy azok a lator lógósok megbecsüljék magukat! De csak pici, nem országos...

Igazgató De, de, de, ne, ne, dehogy országos! Helyi, egy pici kis...Lóbányai ...helyi...Igazgató ...munkanélküliség...Lóbányai És csak humánus!Igazgató Teljesen humánus, icipici helyi munkanélküliség.Lóbányai Feltéve, ha demokratikus.igazgató Demokratikus munkanélküliség. Humánus, icipici és demokratikus

munkanélküliség.Lóbányai De nem ál...Igazgató . ..nem ál! Humánus, demokratikus, icipici helyi és átmeneti

munkanélküliség félécske. Mit szól hozzá? Lenne itt rend! Meg munkafegyelem! Még az is.

Lóbányai Aztán kire tetszik gondolni?Igazgató Magára Lóbányai szaktárs.Lóbányai Hehehheeee. Jó a humora. Mi közöm nekem a lógósokhoz, meg a

fegyelmezetlenekhez?Igazgató Semmi. Az égvilágon semmi. Maga a gyár büszkesége. Csakhogy mi itt

nem olyan igazi munkanélküliséget akarunk csinálni...Lóbányai Hanem milyet?Igazgató Ösztönzõt.Lóbányai Engem nem kell ösztönözni.Igazgató Persze, persze hogy nem. Maga fog ösztönözni. Mert maga öntudatos,

maga kiváló dolgozó, maga a gyár érdekét nézi.Lóbányai Ehe.Igazgató A munkanélküliséget azért csináljuk, hogy a lógósok csipkedjék

magukat és dolgozzanak. Ha elküldenénk egy pár embert...Lóbányai Küldjék el a lógósokat!Igazgató De ne, az ist... nem érti? Hogy küldeném el a lógósokat, amikor azokat

szeretném ösztönözni. Meg azok nem is vállalnák önkéntesen...Lóbányai Önkéntesen?Igazgató Ez a dolog lényege! Mi nem akarunk kapitalista munkanélküliséget. Ott

kirúgják a dolgozót! Régen a diplomásokat is elzavarták havat lapátolni. Most ez elképzelhetetlen.

Lóbányai Úgy is néznek ki az utcák...Igazgató Mi embercentrikus munkanélküliséget akarunk. Ragaszkodunk a

szigorú önkéntességhez.Lóbányai De én akarok dolgozni, meg tudok is.Igazgató Ne, ne! Dolgozni mindenki tud. Lóbikám. De munkanélkülizni nem

mindenki tud! Csak aki megérti, hogy erre nagyobb szükség van, mert ezzel lehet ösztönözni a többieket! Kire számíthatnék, ha nem a

legkiválóbbakra?!Lóbányai Óhhh.Igazgató Értse meg, hogy maga most többet használhatna a munkanélküliség

frontján.

Lóbányai Vagyis, nincs rám szükség!?Igazgató Ugyan hát, Lóbányaikám, soha nem volt nagyobb szükség magára.

Egyenesen nélkülözhetetlen. Magára vár az a megtisztelõ feladat, hogy nyomást gyakoroljon a munkaerõpiacra.Lóbányai Nagyon meg vagyok tisztelve. És hogy tetszik ezt érteni?Igazgató A visszamaradók félni fognak, hogy a maga sorsára jutnak. Mert

odakint a kapun már dörömböl a munkanélküliek serege!...Lóbányai Tudja ki fog dörömbölni?Igazgató Maga Lóbányaikám, maga. A munkanélküliség nem csak elõnyökkel

jár ám, hanem kötelezettségekkel is.Lóbányai Mifélékkel?Igazgató Kérem szépen. Minden elsején bejön ide, elkezd dörömbölni a

gyárkapun, és azt kiabálja kórusban...Lóbányai Egyedül?Igazgató Egyedül, kórusban, hogy: munkát, kenyeret! Munkát! Kenyeret!Lóbányai Kenyerem se lesz?!Igazgató Nem érti, nem, nem érti! Mindene lesz. Az Ellátási Osztály házhoz

küldi magának a hízott pulykát, libát, még a diós-mákosbájglit is...Lóbányai Hűha...Igazgató De a többiek megijesztésére meg kell játszani az igazi munkanélkülit.

Ezért kell munkát, kenyeret követelni, mert azt mégse ordíthatják, hogy: munkát, kuglófot!

Lóbányai Munkát! Kuglófot! Munkát! Kuglófot! Nem megy...Igazgató Na látja. Hitelesnek kell lenni. Vásárol egy pár ócska cuccot az Ecserin,

karjára veszi a kisfiát, a többi már megy magától. Hány éves a kisfia?Lóbányai Huszonnyolc.Igazgató Akkor az veszi a karjára magát. A lényeg: hogy dörömböljön. Most

abban az idõszakban vagyunk, amikor dörömbölni becsület és dicsõség dolga.Lóbányai Munkálkodunk.Igazgató De csak önkéntesen. Nem köteles vállalni.Lóbányai Nem is fogom. Majd hülye leszek...Igazgató De el fogja vállalni. Elvállalja. Azt is megmagyarázom, hogy miért.

Mert mi nem vagyunk hülyék. Tudjuk, senki nem vállal munkanélküliséget ha nem találja meg a számítását. Ezért mi

mindenkit érdekeltté teszünk a munkanélküliségben.Lóbányai Munkanélküli segély?Igazgató Minek néz maga minket?! Szõrös szivű kapitalistának? Aki morzsát ad

a munkanélkülinek? Mi fizetést adunk a munkanélkülinek! És többet mint azoknak, akik dolgoznak. Mert ha kevesebbet kapna, vagy csak ugyanannyit, akkor nem lenne érdekelve a munkanélküliségben. Át

van ez gondolva Lóbányaikám, alaposan.Lóbányai Igen, de...Igazgató Semmi de! Ugyanúgy megkapja a prémiumot, jutalmat mint a többi, de

meg is érdemli! Aztán jön az év végi hajrá, akkor magának is jobban rá kell ám verni!

Lóbányai Mire?Igazgató A kapura. Erõteljesebben kell tüntetni, hogy a benn lévõk is jobban

hajtsanak!Lóbányai Szép, szép, fõnök, de ha arra gondolok, hogy ennyi évi becsületes

munka után nekem ajtót mutatnak...Igazgató Kaput mutatunk, amin dörömbölhet.Lóbányai Hahaha...Igazgató Minden munkanélkülit ünnepélyesen búcsúztatunk. Lesz sör, lesz

virsli, hot dög.Lóbányai Dögöt is kõ enni?!Igazgató Úgy ám! Amit átvettünk az imperialistáktól, na. Az igazgató mond

búcsúbeszédet, virágot nyújtunk át minden önkéntesnek. Munkanélküliseinket rózsacsokorral a kezükben rakjuk ki az

utcára!Lóbányai Ne, ne, ezt ne kívánják tõlem.Igazgató Édes szakikám! Lóbányaikám! Csak egy kis idõre. Amíg sikerül

megszilárdítani a fegyelmet. Nagyon szépen kérem! Maga lesz a munkanélküliség Dugovics Titusza! Aki feláldozza magát!

Lóbányai Én azelõtt Zsigovits voltam!Igazgató Dugonics! Érti?!Lóbányai Hajaj, mit szól ehhez szegény édesapám?!Igazgató De hiszen magának se rossz ez az ajánlat. Mindent ugyanúgy megkap

mint azelõtt, csak üldögél odahaza és vakarja... a... munkanélküliség keserű kenyerét. Azt is elárulhatom, hogy ha szorgalmasan nem

dolgozik, magas kitüntetésre fogom javasolni.Lóbányai Tüntetésért kitüntetés?! És mi lenne az?Igazgató A szocialista munkanélküliség aranyfokozata. Át is adjuk majd!Lóbányai Mikor?Igazgató Május elsején, a munka ünnepén.

Tabi László

VALAKI TÖPRENG ÖTVENHAT DECEMBERÉBEN

Nem tudom, hogy kivándoroljak-e vagy sem.Mariska néni szerint bolond vagyok, ha nem vándorlok ki, de ő itthon marad.Márton bácsi azt írja a mexikói Vapapuanakából, hogy maradjak, de ő régen kint van.

A sógorom azt kérdi, miért maradnék? A néném azt kérdi, miért mennék? Vagyis: a magam feje után kell mennem!

Vagy a magam feje után kell maradnom...Tavaly ilyenkor mentem volna. De akkor nem mehettem.Most mehetek. De miért menjek, ha mehetek? És hová mennék?De ez a második kérdés. És miért mennék? Ez a harmadik kérdés.Hogy hová mennék, nem tudom. Valamelyik rokonomhoz mennék, nyűgnek. De

rokon van itthon is, nyűg lehetek itthon is.Viszont kint – van magánkezdeményezés, kezdeményezhetnék valamit magán, talán

bizony meggazdagodhatnék. Az jó lenne.De fel is kophat az állam, az nem lenne jó! A harmadik lehetõség az, hogy éppen csak

hogy megélnék valahogy. De hát itthon is csak ez a három lehetõség van.Márton bácsi azt írja Vapapuanakából, hogy már tud spanyolul. Na jó. De a spanyolok

is tudnak spanyolul. Vagyis tudnék beszélni a többiek nyelvén. De hát a többiek nyelvén tudok beszélni itthon is. Vagyis maradok.

Igen ám, de majdnem kétszázezer ember ment ki, az nem mind hülye! Tehát megyek.Viszont kilencmillió itthon maradt. Tehát maradok.Nem mindenben értek egyet azzal, amit ez a kormány csinál..Tehát megyek. Viszont a

kormány sem ért mindenben egyet azzal, amit én csinálok. Tehát maradok.Ha kivándorlok, kiderülhet, hogy itthon jobb dolgom van, mint kint. De viszont, ha

nem vándorlok ki, nem derülhet ki, hogy kint jobb dolgom lett volna, mert nem tudhatom, hogy milyen dolgom lett volna kint, ha egyszer itthon maradtam. Ebbe bele lehet õrülni!

Menjek? Maradjak?Az elsõ kérdés az, hogy miért vándorolnék ki. Mert nincs mit ennem. És leendõ

árváim is éheznek. Ez nem igaz. Eszek, eszegetek és leendõ árváim is esznek, eszegetnek. Valami mindig akad, különben nem hízna az egész család. És pláne a feleségem. Ruházkodásra nem nagyon jut, az igaz, de amiatt csak nem utazhatok Vapapuanakába, hogy egy új ballonkabátot vegyek magamnak? Vagy az asszonynak. Miért is akarok kivándorolni? Csakugyan, miért is? Pedig tegnap még a fejemben volt. De kár, hogy nem írtam fel valahova. Ha, hopp, megvan! Hát persze! A szabadság. Az bizony nagy dolog. A szabadság, az nagyon nagy dolog, írja is Márton bácsi, hogy Vapapuanakában olyan nagy a szabadság, hogy ő még olyan nagy szabadságot nem is látott. Azt írja, hogy ott a szabadságnak se hossza, se vége. Ott reggelente az emberek úgy üdvözlik egymást, hogy „– na, mit szól hozzá, szomszéd, mára megint nagyobb lett a szabadság". És azt írja Márton bácsi, hogy Vapapuanakában az ember nyugodtan szidhatja a mexikói kormányt, akár a villamoson is.

Ezért vándoroljak ki?Ezért nem érdemes.Végeredményben a mexikói kormányt itthon is szidhatom...

Moldova György

TÖKÖSMÁKOS RÉTES

Önismeret

Felhívott egy barátom és arra kért, hogy áldozzak egy negyedórát a gépkocsioktatójára, mert az illetõ minden áron beszélni akar velem. Mit meg nem tesz az ember a barátaiért, beleegyeztem. Beültünk egy presszóba. Az oktató hatvan körüli, jólöltözött férfi, meghívott egy kávéra. Diszkréten megköszörülte a torkát és beszélni kezdett.

Az életérõl mesélt, de olyan szörnyűségeket, hogy a fejemen égnek állt a megmaradt néhány hajszál. Tisztes családapákat jelentett fel és juttatott börtönbe, körmönfont, hamis vádaskodásokkal. Öreg koldusasszonyoknak hazudott szerelmet, összegyűjtött nyomorúságos alamizsnájukért. Eladta a MÉH-nek azt a vastüdõt, melyben magatehetetlen, béna apját ápolták!...

Eltelt egy óra is, míg annyira összeszedtem magam, hogy közbe tudtam szólni.– De hát az isten szerelmére, miért mondja el nekem ezeket? Az oktató szerényen mosolygott.– Gondoltam, ír belõle egy ifjúsági regényt, kell a példakép a fiataloknak...!

A csere

Könyvet írtam Komló városáról és épp a történelmi résznél tartottam, amikor eszembe jutott, hogy nem beszéltem az események egyik fontos szereplõjével, Vas Zoltánnal, az egykori miniszterrel, a Komlói Bányák hajdani kormánybiztosával. Még sosem találkoztam vele, fogalmam se volt, hogy merre keressem, próbaképpen kinyitottam a budapesti telefonkönyvet, ráakadtam egy Vas Zoltánra, Angyalföldön. Na, ez nem az. Egy másikra Pesterzsébeten, ez is aligha volt miniszter. A legvalószínűbbnek egy pasaréti szám látszott, feltárcsázom, férfihang jelentkezik.

– Elnézést a zavarásért – mondom. – Ön az a Vas Zoltán?– Igen. Ki beszél? Bemutatkozom.– Aha! Szóval maga az? Az Elbocsátott légiót rosszul fogta meg. Amit leírt, annak az

ellenkezõje sem igaz!– Lehetséges, de most nem errõl szeretnék beszélni Önnel, hanem a komlói idõkrõl.– Rendben van, jöjjön ki hozzám.Vas Zoltán étellel, itallal várt; hogy viszonozzam a szívélyes fogadtatást, elõvettem a

táskámból az egyik regényemet és dedikáltam neki.– Tessék.– Köszönöm, uram – mondta Vas és megfordította a kötetet, megnézte az árjelzést, 25

forint 40 fillér. – Parancsoljon – és nyújtja felém a pénzt.Elhűltem. – De Vas elvtárs, én nem azért adtam.– Hanem, miért?– Hát tiszteletbõl, megbecsülésbõl.

– Tisztelet? Megbecsülés? Azért nem adnak semmit a Közértben. Tegye csak el a pénzt.

Olyan kis pénz nincs, ami ne jönne jól, elraktam.Vas Zoltán aztán, órák hosszat mesélt komlói élményeirõl, tapasztalatairól. Egyszer –

már nem emlékszem, hogyan – Marx Károlyra terelõdött a szó.Vas felnéz.– Ismeri az én Marx-életrajzomat, a Cserébe a világot címűt? – Azt az egyet, véletlenül nem.Vas Zoltán odament a könyvespolchoz, levett egy példányt, írt bele néhány ajánló sort

és felém nyújtotta.– 77 forint 50 fillér.Még jó, hogy volt nálam annyi pénz!

Vasutasnap

Aki azt meri állítani, hogy a következõ történet a szolnoki pályaudvarról szól, azt azonnal feljelentem, és majd találkozunk a független magyar bíróság elõtt!

Még a Vasutat szolgáltam, mikor az egyik vasutasnapon meghívtak egy új pályaudvar felavatására. Különvonattal mentünk le, vittünk magunkkal államtitkárt, miniszterhelyettest, vezérigazgatót – azt fölösleges külön mondani, hogy ez a különvonat is késett egy jó félórát! Én, a magam részérõl nem bántam, ultiztunk vasutas testvéreimmel és erõs nyerésben voltam.

Leértünk a tetthelyre, az építkezést vezetõ fõmérnök fogadott minket, lendületes beszéddel üdvözölte a magas vendégeket, körbejártuk a márvánnyal borított csillogó-villogó épületet. A fõmérnök arca ragyogott a büszkeségtõl, de egyszer csak odalépett hozzá az egyik beosztottja s a fülébe súgott valamit. Ettõl úgy elsápadt, hogy még a vezérigazgató is észrevette.

– Mi baj van?– Vezérigazgató elvtárs, jelentenem kell önnek, súlyos mulasztás történt.– Micsoda? Ferdék a falak?– Rosszabb. Elfelejtettük lerakni a pályaudvar alapkövét.– És mit lehet tenni ilyenkor? Hiszen kész az épület.– Ezt akkor is pótolni kell.Azonnal neki is láttak. Az elõcsarnokban légkalapáccsal feltörték a márványpadlót,

véstek az aljzatbetonba egy gödröt, abba aztán letették az alapkövet, a pályaudvar tervrajzát, újságcikkeket az építkezésrõl és így tovább, hadd lássa az utókor, hogy mi adunk a rendre!...

A koma

Még a háború elõtt szokásban volt, hogy ha egy családban tíz gyerek születik, a tizediknél maga Horthy Miklós kormányzó vállalta el a keresztapaságot. Belekerült ebbe a sorba egy felsõszölnöki ember is, a tizedik fiával. Annyi haszna mindenesetre

származott belõle, hogy minden karácsonyra kapott egy ajándékcsomagot a fõméltóságú komától.

Én 1964-ben találkoztam a felsõszölnöki polgárral, ült a kocsmában és panaszkodott:– Nem tom', mi lehet a komámmal; évek óta nem küld semmit a gyerekeknek!...

A paraszt és a technika (Két történet)

1.Még az 1950-es évek elején egy „ésszerűsítõ-brigád" járta a földeket. Új és hatékony

technikára akarták tanítani „a hagyományok láncaiban vergõdõ" parasztságot. Útjukban egyszer meglátnak egy öreg parasztot, aki épp kaszálgat kint a réten. Odamennek hozzá.

– Nem jól csinálja az elvtárs, így nem elég termelékeny a munkája! A kaszanyél túloldalára is kellene szerelni egy vasat, mert akkor is vágna füvet, amikor visszafelé húzza a kaszát!...

Mit lehetett tenni? Az öreg rárakott még egy vasat a kaszára. Egy év múlva megint elvetõdik hozzá a brigád. Megnézik a munkáját, de most sem elégedettek vele.

– Hát, így már valamivel jobb, de még termelékenyebb volna az elvtárs munkája, ha hátul a nadrágszíjába is beakasztana egy gereblyét.

– Egy gereblyét a nadrágszíjamba? Minek?– Hát, úgy mindjárt össze is szedné a szénát maga mögött.Az öreg kénytelen-kelletlen ezt is megcsinálja, de mikor a következõ évben újra

meglátja az ésszerűsítõ-brigádot, hanyatt-homlok elhány mindent, elmenekül, de még futás közben is kiabál:

– Tudom én, hogy mit akarnak tõlem! Tudom én!– Mit?– Azt, hogy akasszak egy viharlámpát a tökömre, mert úgy éjszaka is tudok dolgozni!

2.

A környékbeli vadász egy év alatt a következõ anyagokat igényelte szolgálati kocsijához:

4 akkumulátor, 100 gyújtógyertya, 500 liter különleges motorolaj, 15 pótkerék.– Nem kellene kirúgni ezt a vadászt? – érdeklõdöm a tsz elnökétõl.– Ezt? Isten ments! Ez nagynehezen végre összelopta magát, az utódja kezdené

elölrõl!...Idén frtam egy könyvet a mezõgazdasági pilótákról, utolsó történetemet ott szedtem

föl.Régóta kéri az öreg gazda a mezõgazdasági pilótát, hogy egyszer már vigye fel

magával repülni. A pilóta végül megsokallja.– Jól van. Üljön be András bácsi, majd igyekszem, hogy ne felejtse el ezt az utat.A gazda beült. A pilóta, fenn a levegõben, rögtön csinál egy meredek figurát, András

bácsi bólint:– Hát igen, erre gondoltam...

A pilóta dugóhúzóba viszi a gépet, aztán hirtelen felkapja, az utas alatt forró az ülés, de ő csak derűsen legyint:

– Hát igen. Erre is gondoltam...A pilóta leborít, vagyis fejjel lefelé fordítja a gépet, az öreg megköszörüli a torkát, de

csak ennyit mond:– Hát azér erre nem gondoltam volna!Leérnek a földre, kiszállnak, a pilóta nem állja meg szó nélkül:– Ugyan már András bácsi, mire mondta azt, hogy gondoltam és hogy nem

gondoltam?– Hát arra számítottam, hogy bepisálok... Arra is, hogy összecsinálom magam... De

hogy mindez a nyakamba folyik, arra nem!...

Bodrogi Gyula

AZ ELTELT 25 ESZTENDÕRÕL...

Jó estét kívánok!Igen sok szeretettel üdvözlöm önöket az 1981. októberi Rádiókabaré adásában,

magyar nyelven, Magyarországról. Engedjék meg, hogy egy személyes bejelentéssel kezdjem. Izgulok. Pedig önök a tanúi, nem elõször állok a Rádiókabaré mikrofonja elõtt. És nem azért csurog rólam a víz, mert nem készültem fel kellõen a vénasszonyok nyarára.

Azért izgulok, mert amirõl itt ma este beszélni akarok, az korántsem egyszerű ügy. Ugyanis egy közelgõ évfordulóról akarok beszélni.

Melyik évfordulóra gondol Ön?Aha, arra, hogy 10 éves a Traubiszóda...Nem, nem. Akkor azért nem lenne ekkora gombóc a torkomban. Én egy másik

évfordulóról vagyok kénytelen beszélni. Segítségül annyit elárulhatok, hogy errõl a közelgõ évfordulóról igen sokat beszélnek a nyugati rádiók. Nem, nem a Magyar Rádió nyugati adásai, hanem a nyugati rádiók keleti adásai... egy 25 év elõtti dologról... Vagy talán közelebb viszi önöket a problémám megértéséhez, ha ez az évforduló pontosan... egy pillanat... kiszámolom... 81 -bõl 1, az 80... Igen... 80-ból 20, az 60... 60-ból, 4... Szóval, ez az évforduló még testvéri országok között is pontosan 25 éves.

S minthogy ezt az évfordulót ünneplik éjjel és nappal a már említett nem keletrõl-nyugatra, hanem nyugatról-keletre szóló rádióadások, ezért úgy gondoltuk, mi sem mehetünk el úgy mellette, mintha nem lenne, mintha nem történt volna meg sohasem.

Ismerik ugye a mondást: „Gondolkodom, tehát vagyok!" De nem szabad azt hinnünk, hogy ennek az ellenkezõje is igaz! Hogy amirõl nem gondolkodunk, nem beszélünk, az nincs. Mert ha mi nem beszélünk róla, akkor beszélnek mások. És ha mások beszélnek, mi meg hallgatunk, akkor hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a másoké az igazság... Ezért

gondoltunk arra, hogy mi, a Rádiókabaré, a magunk módján... Szóval, mit kerteljek mi is megem...

(Valaki közbeszól a nézõtérrõl)Ja, hogy még nem mondtam meg, hogy milyen évfordulóról van szó? Csak állandóan

a 81-ét, 25-öt, emlegetem... Igen, igen! Önnek igaza van, ne beszéljünk mellé, pontosan mondjam meg, hogy itt ma este mit akarunk megünnepelni. Tehát.

Arra gondoltunk, hogy itt, ma, önökkel együtt megünnepeljük, hogy 25 éves, ahogy nyugaton mondják... 25 éves a Kádár-rendszer.

Miért, Ön mire gondolt? Elmagyarázom, hogy miért nem azt a 10 napot ünneplem, amire Ön gondolt, illetve nem gondolt, csak úgy átfutott az agyán... Tehát, hogy miért nem azt a kemény 10 napot, hanem azt az ugyancsak kemény 25 évet ünneplem... Azt az 56-os 10 napot, amit egyesek csak úgy tartanak nyilván, mint valami rendkívüli „szökõévet"... Azt a 10 napot ünnepeljék meg a történészek, hiszen éppen elég munkát ad nekik. Ugyanis fel kell tárni, meg lehet magyarázni és át lehet értékelni.

Nekünk azt kell ünnepelnünk, ami eltelt. Ami ez alatt a negyedszázad alatt történt.Önöket ünneplem, magunkat ünneplem.Mindjárt megmagyarázom a különbséget. Nemrég egy évforduló tiszteletére

„Márciusban Újra Kezdjük!" címmel ülést tartott a 81 -és Bartók Emlékbizottság, és ünnepélyesen átalakult Kodály Emlékbizottsággá. Ez persze egészen más évforduló, de a lényeg azonos. A Bartók évfordulón sem azt ünnepeltük, hogy Bartók Béla 100 éve született. Született, hát született... Ez önmagában még nem érdem. Születtek mások is 100 évvel ezelõtt. A dolog technológiája semmit sem változott...

Nem kérem, mi a Bartók jubileumon a Művet ünnepeltük. A Csodát. Az Allegro Barbarót, A Kékszakállú herceg várát, a Mikrokozmoszt...

Ugyanígy a Művet ünnepeljük most is. Hogy sokkal inkább otthon vagyunk ebben az országban, mint 25 évvel ezelõtt. Vagy, mint ezer év során bármikor. Hogy vannak gondjaink, de a körülményekhez képest jól érezzük magunkat.

És ünnepeljük a szándékot. Hogy volt merszünk azóta többször is kijelenteni: ez így nem jó, próbáljuk meg másképpen!

Hogy volt bátorságunk téeszesíteni, volt bátorságunk bevezetni az új mechanizmust, hogy volt bátorságunk beavatkozni a saját belügyeinkbe!

Hogy volt bátorságunk kérdéseket föltenni és-itt-ott-, még válaszolni is ezekre a kérdésekre.

Például:kell-e a szocializmusban enni?,lehet-e a szocializmusban utazni?,szükséges-e a szocializmusban dolgozni?,árt-e a szocializmusnak a demokrácia?,szabad-e a szocializmusban a szombat?Az eredményt ismerjük, nálunk 25 éve a hét minden napján szabad a szombat. És ha

kitekintünk erre-arra, rájövünk, hogy tulajdonképpen nincs miért irigykednünk. Amikor meg betekintgetnek ide hozzánk, akkor rájövünk arra, hogy nincs miért szégyenkeznünk...

Emeljük hát bizakodó szívvel a vörösborral teli poharat és köszöntsük az elmúlt negyedszázadot. Egészségünkre váljon!

Csak nehogy a vörös a fejünkbe szálljon!

A mai műsorunkkal még azt is szeretnénk elérni, hogy ha ezentúl a naptár október felé halad, akkor ne csak a rendõrök, munkásõrök ünnepeljenek, hanem mi valamennyien. És ha ezt valamennyien õszinte szívvel tesszük, akkor talán a rendõröknek, meg a munkásõröknek – már nem is kell ünnepelniük.

Sinkó Péter

NEMOÁR IRODALOM -1981Előadta – Agárdi Gábor

Kérem szépen, szeretném elmondani, hogy én hogyan nem találkoztam Bartók Bélával!

Tudom, ez az elsõ pillanatra hihetetlennek tűnik, pedig higgyék el, hogy igaz.Én vagyok az, aki soha az életben nem találkozott Bartók Bélával! Már kora

gyerekkorom óta, szüleim az én fülemmel verték a megszökött nõvérem nyomát. Nekem ugyanis akkora botfülem volt, hogy fürdetés közben kihajtott... Éppen ezért anyám – különös tekintettel repedtfazék hangomra –, elhatározta, hogy nem írat be az 1. sz. zenei iskola szolfézsgordonka szakára. Nos, itt nem találkoztam elõször Bartók Bélával!

Emlékszem, éppen nem gyakoroltam az egyik teremben, amikor szerényen nyílt az ajtó, és nem lépett be rajta Bartók Béla... Ahogy így visszaemlékszem, nem volt rajta méregzöld felöltõ, és a hóna alatt sem volt ott megszokott népzenegyűjtõ masinája, a fonográf! Nekem azonnal kiesett a kezembõl az a vonó, amelyet soha nem fogtam meg, és akkor Béla bácsi, szó nélkül nem hajolt le érte, és nem játszott el nekem vele semmit! Csodálatos volt!!

Emlékszem, hogy az utolsó tétel közepe felé járhatott, amelyet nem játszott, amikor a meghatottságtól az ég-világon semmi nem jutott eszembe. Úgy látszik, Béla bácsi ezt látta rajtam, mert meg se simogatta a fejem, és nem szólt úgy: csak így tovább!

Másodszor az élet úgy hozta, hogy politikai okokból nem jutottam ki New Yorkba, ahol semmiféle elõnyös szerzõdést nem kínáltak nekem a Filharmonikusok.

Emlékszem, Béla bácsi már akkor igen nagy ember volt... Éppen az ő zeneművét nem próbáltuk, amikor Ottó Klemperer, aki sohasem volt karmesterem, így szólt: –ö... uraim,

ma délután egy óra tájban, esze ágában sem lesz meglátogatni bennünket a Mesternek!... – Ettõl természetesen valamennyien izgalomba jöttünk. Külön futárt állítottunk az ajtóba, hogy azonnal jelezze, amikor nem érkezik meg Bartók Béla. Még el sem ütötte az órát az üstdobos, amikor egyáltalán nem jelent meg a teremben Bartók Béla.

Mikor meglátott, azonnal fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok, ezért nem is jött oda hozzám. Még most is tisztán emlékszem azokra a szavakra, amelyeket sohasem mondott: – „Látja, én már évekkel ezelõtt nem mondtam meg magának, hogy csak így tovább!" – és kiment azon a bejáraton, amelyen be se jött...!

Én tudom, hogy sokkal többen vannak, akik nálamnál sokkal közelebb állnak a Mesterhez. Mégis, higgyék el, számomra egy életre meghatározó élmény volt, hogy ott, a zeneiskolában és késõbb New Yorkban, sohasem találkoztam Bartók Bélával!

Még valamit. A Memoár Könyvkiadó felkérésére most fejezem be annak a könyvnek a szerkesztését, amelyben összegyűjtöttem mindazok élményeit, akik sohasem találkoztak Bartók Bélával.

A vékonyka kis füzetecske címe: Tudom, mi vagyunk kevesebben...

Selmeczi Tibor

A HŰSÉGES KARÁCSONYFA,avagy: mit hagyjunk el, hogy hagyjunk el...!

Nő – Káldy Nóra Férfi – Sztankay István

(A nõ egy nagy hullámpapír-dobozt, a férfi egy kiszáradt fenyõfát cipel. Látszik, hogy mindketten a „tilosban járnak"!)

Férfi Jaj, jaj!Nő Jajajaj!Férfi Kérem asszonyom, ne ijedjen meg, nem hagyom a karácsonyfámat a

kapu alatt...Nő Akkor mit akar itt?Férfi Csak lehoztam sétálni az utcára. Aztán, hogy erre jártunk, ugye,

gondoltam megmutatom neki ezt a házat belülrõl. Olyan szép ez a kapualj.

Nő Szép.Férfi Szép. Kár, hogy az emberek, ugye, mindenfélével berondítják. Itt van

például, kérem, ez az üres papírdoboz. ..Nő Kérem... kérem, higyje el, nem akartam itt hagyni...Férfi A magáé?Nő Nem számít. Nagyon szívesen önnek ajándékozom!Férfi Köszönöm, de nekem van karácsonyfám.Nő Áprilisban karácsonyfa? Érdekes, mások már januárban kidobják.

Férfi Úgy a szívemhez nõtt. Képtelen vagyok megválni tõle...Nő Ennyire szereti?Férfi Dehogy, csak mindig utánam hozzák.Nő Akkor mi rokonlelkek vagyunk.Férfi Szintén fenyõben utazik?!Nő N em, nem! Dobozban. Rengeteg dobozom van. Fridzsideres, tévés,

mosógépes, centrifugás... Akár hiszi, akár nem, legalább harminc dobozom gyűlt össze!

Férfi Az semmi. Én már a hetvenedik karácsonyfánál tartok!Nő Gratulálok. Hogy szedett össze ennyit?Férfi Karácsonykor a viceházmester kiírta a kapura, hogy aki kirakja a

fenyõfáját a tiszta lépcsõházba, annak kiveri a fogát.Nő Na és?Férfi Hát erõs ember, valamikor hírhedt garázda volt...Nő A miénk még ült is! Ott utálta meg a dobozokat...Férfi Mit tehettem? Felültem a fámmal egy villamosra, hátha elvesztem

valahol. De csak a húszasomat veszítettem el...Nő Azt hogyan?Férfi Megbüntetett az ellenõr. Állítólag egy kicsit hullott a levele.Nő Tényleg hullott egy kicsit?Férfi Nagyon hullott. Úgy, hogy még a temetõbõl is kizavartak vele, amikor

kegyeletem jeléül ott felejtettem az általam nem ismert Sopenhauer Eleonóra sírjánál. Aztán meg ugye, elvittem színházba, beraktam

a kabátommal együtt a ruhatárba, és a szünetben angolosan távoztam, inkább vesszen a kabát... Mégis utánam hozták!Nő Ez meg hogy lehetett?Férfi Bennhagytam a kabátomban az igazolványomat a lakcímemmel...Nő Szóval, maga után vitték a kabátját, meg a fenyõt?Férfi Csak a fenyõt. A kabát elveszett.Nő Hm. Több ötlete nem támadt?Férfi Dehogynem. A fásítási hónap keretében megpróbáltam társadalmi

munkában elültetni az Új Élet-parkban. De csúnyán lebuktam...Nő Miért?Férfi Túl sok volt rajta a szaloncukor.Nő Legalább ennyit szenvedtem én is a dobozaimmal! Az egyiket egyszer

tehertaxival vittem át a szomszéd kerületbe, ahol lomtalanítás volt. Madarat lehetett volna fogatni velem egész estig, amikor

beállított vele az apukám.Férfi Miért?Nő Azt mondta, találta és kár lett volna otthagyni egy ilyen szép dobozt,

amikor én gyűjtöm...Férfi Együtt lakik a szüleivel?Nő Igen. Méghozzá elég szűkösen. Egy szobában, bár külön dobozban.Férfi Szegények?Nő Hát istenem, több doboz, mint kolbász...!Férfi Kérem, nekem azért voltak boldog perceim.

Nő Ó...Férfi Valamikor, január közepén, fölvettem egy fekete álarcot, éjfélkor

felosontam a negyedik emeletre, és leraktam a fámat a Mosonyiék ajtaja elé...

Nő Maga egy hõs!Férfi Nem mondom, az vagyok... Két napig élveztem a nyugalmat, amikor az

ajtóm elõtt találtam egy másik karácsonyfát. A vicétõl rettegve bevittem a lakásba.

Nő És kezdõdött minden elölrõl.Férfi Igen. Ráadásul elterjedt a környéken, hogy ilyen könnyen beadtam a

derekamat. Mert attól kezdve, valahányszor kiléptem az ajtón, mindig találtam egy fát. Néha kettõt is!Nő Mit szólt hozzá a felesége?Férfi Megszökött.Nő Óóóó...Férfi Elmérgesedett a kapcsolatunk, februárban már egészen tüskés volt...Nő Mitõl volt tüskés?Férfi A ráesõ fenyõktõl.Nő Nem tudta volna eltüzelni?Férfi Radiátorban?Nő Borzasztó. Nálunk is ez van. És ahogy anyukám mondja, egy

központifűtéses szobában könnyebb elveszíteni az ártatlanságunkat, mint egy vacak kis dobozban.

Férfi Ja, errõl jut eszembe, mit szólna hozzá, ha megkérném a kezét?!Nő De uram, hiszen nem is ismerjük egymást!Férfi Gondoljon bele. Az én fám, a maga dobozában... Egy csomó helyet

nyernénk vele!Nő Hm... Érdekbõl? Nem házasodom!Férfi Jaj, ne legyen gyerek, egy ilyen lehetõséget nem szabad elszalasztani.

Begyömöszöljük a karácsonyfákat a dobozokba, aztán együtt megpróbáljuk elveszíteni. Jó?

Nő Túl szépen hangzik, de félek, hogy ha feljön hozzám, akkor meggondolja magát...

Férfi Miért gondolnám meg magam?Nő Mert még kétszázötven üvegem is van, amit nem akarnak sehol sem

visszaváltani!...

Verebes István

CSALÁDREGÉNY

Verebes István Kedves Közönség! Kedves Hallgatók!Csak annyit akarok mondani, hogy bocsássanak meg nekem... nagyon szégyellem magam! Megmondom... a pofámról sül le a bõr, hogy megint ideállok azzal a sekélyes, pitiáner és kutyaszagú humorommal, önöket sanda ármánnyal ismét a derű posványos csapdájába akarom taszítani, ahelyett, hogy vijjogó vércseként glosszát sikoltanék egy irodalmi folyóiratba „A sugárfertõzött szilvásgombóc" címmel. Hogy reszketõ térddel figyelem: legújabb kabarémerényletemre miként reagál – mondjuk – Farkasházy Tivadar Spanyolországból hazalátogató nagynénikéje; hogy jószándékú családapákat és családanyákat arra késztetek: köpdössenek le nyílt utcán és levélben, telefonon keresztül, meg a napilapok kultúrrovataiban... Szégyellem magam, jópofaságtól szederjes orcámat a föld felé fordítom, gépeléstõl ínhüvely-gyulladt ökleimmel verdesem kisportolatlan mellkasom, és egy csomag 28 forint 90 filléres magyar Marlboro cigaretta összekapart hamvait szórom Bánffy-hajszesztõl bűzlõ fejemre! Bocsássanak meg nekem, és kérem, én mindent megteszek, hogy soha többé ne kelljen... hogy abbahagyhassam, hogy elvonulhassak Október 6-a utcában eldugott, félemeleti elefántcsonttornyomba, hol is megparancsoltam elefántfeleségemnek, hogy távolítsa el közelembõl három kiskorú gyermekelefántomat... Én elhatároztam, igen, eltökéltem, hogy meghágom a magyar Parnasszus elsõ lépcsõfokát, hogy József Attila-díjra fölterjesztett és József Attila-körbõl kizárt honfitársaimhoz méltó módon nekifogok, belekezdek, megírok egy hatszáz oldalas végigolvashatatlan és vérunalmas családregényt! A címe az lett volna: „A dédapámtól a kisunokámig." Könyörgöm, ne nézzenek rám olyan hitetlenül, mint Dzsemájel a Chrudinákra! Én mindent megpróbáltam, de hatalmas preventív kutatómunka, történelmi körültekintés után a kísérletem kudarcba torkollt!Milyen jól kezdõdött minden! Kezdtem a Millennium hippokrita békeéveinél, amelyben feldolgoztam néhai dédapám kizsákmányolásban élvezkedõ vérszomjas kapzsiságát, zsellérnyomorító önkényeskedéseit – isten nyugosztalja szegényt, mert egyébként áldott jó ember volt! A kétszázadik oldalnál könnyedén göngyölítettem föl vitéz nagybányai Horthy Miklósra fölesküdött anyai nagyapám katonai kálváriáját, ő se érhette meg szegény, hogy kényszerű nyugdíjkiegészítésül maga írja meg leleplezõ visszaemlékezéseit elvetemült tiszttársairól a Tények és tanúk-sorozatba, de sebaj!... Anyagok, dokumentumok bõviben álltak a rendelkezésemre, mikor is már édesapám fiatalkorát boncolgattam, akit a II. világháborúban elhurcoltak a nyugatnémetek, majd miután hatodmagával együtt letett a II. Ukrán Hadsereg végleges feltartóztatásáról, örömmel hagyta magát az akkor illetékesektõl felszabadítani. 1945 után még semmi baj nem tűnt elõ, kezemre játszott minden, precízen kiszámoltam, hogy miután jómagam 1948.

július 4-én születtem, szabadságtól mámoros szüleim, úgy 47 szeptemberében lehettek egymáséi, de a születésem napjától számított tíz év, ha hiszik, ha nem, szõrén-szálán eltűnt! 1948 nyarától 1958 nyaráig kusza emlékképeken és politikailag megbízhatatlan rokonaim elfogult megjegyzésein kívül nincs támpontom. Ez az évtized kihullott, kizuhant, elpárolgott egykori tankönyveimbõl, a történelmi forrásanyagok lapjairól, a könyvtárak folyóiratolvasóiból, de még Menczel János híradóriportjaiból is!... Két eset lehet! Életem elsõ évtizedének történelmét vagy a feledés mosta el, vagy a túlságosan is jó memória! Kérdezem én, mit tegyek?! Álljak ide komoly családapaként és kiáltsam világgá: – Adják vissza a gyermekkoromat! De kihez intézzem szavaim?!... A halottak hallgatnak, az élõk meg marhául tisztelik a halottakat... De nemcsak a halottakat, hanem még a hallottakat is! Hát nézzük csak! Melyek azok az utolsó pillanatok, amelyekrõl még tudok: Apám belépett a háborúba, megszűnt létezni az ország. Aztán belépett bombázáskor a lakásba, megszűnt létezni a fõfal! Aztán belépett a szabadságba, megszűnt létezni a szörnyű múlt! Majd belépett a Kisgazda Pártba és az is megszűnt létezni!... Anyám 1948 júniusában még, mint régi Szocdem, hordott a szíve alatt, júliusban már, mint a kommunista párt tagja hozott a világra! Tessék mondani, mit írjak én most a család regényébe?! Ami születésem után történt, eltűnt! Emlékszem egy óvodai ünnepségre, amikor április 4én apámról szavaltam egy tíz strófás verset. Hogy lehet, hogy abban a versben Apám, mint fénylõ homlokú géniusz szerepelt, ugyanakkor még ma is olyan dús a haja, mint egy kalocsai subaszõnyegnek. És kérem, hova tűnt annak a versnek az írója?!... Mert egy hasonló nevű valaki szokott beszélni a 19, 25, 29, 41 és 49-es rövidhullámhosszon... De hát az nem lehet, hogy ez a kettõ azonos!... 1948-tõl 58-ig eltűnt minden a család emlékezetébõl! Sõt, nagybátyám 1949-tõl 54-ig igazából, teljes testi valójában eltűnt... És a mai napig nem hajlandó megmondani, hol volt? Ha kérdezem õt, kik bántották, azt feleli: a mieink! És ha azt kérdem, kiket bántottak a mieink, arra is azt mondja: a mieinket!Mit írjak most a családregényembe?! – Voltak azért akkoriban jó dolgok is! – mondja mostanság az apám! Fel is sorolja õket egytõl egyig. Ámde én hallottam valamit rebesgetni arról is, hogy rossz dolgok is lehettek ímmel-ámmal... Azokat miért nem sorolja föl senki olyan gördülékenyen, mint a jókat?! S ha a jó dolgokat a mieink csinálták, hát kik csinálták a rosszakat?! Kit írjak bele a családregényembe?! Még kisgyerek voltam, emlékszem, agyba-fõbe dorgálták a coca-cola mámorban fetrengõ és a mételyes rock and rollban tobzódó amerikai aranyifjúságot. Miért üldözték akkoriban azt a rockot, amit manapság fél délután sugároz a Petõfi adó „Nosztalgiahullám" címmel?! Vagy miért nem adnak akkor a Nosztalgiahullámban csasztuskákat is?!

Odahaza a könyvespolcon a modern Angolszász remekírók sorozata mögött ott piroslanak Rákosi Mátyás aprólékosan gyűjtött beszédei. És az elmúlt 25 évben harmincszor próbáltam elsózni különféle antikváriumokban! Ugyanez nem jelentett gondot a Manderley-ház asszonyával! Más: A vitrinben otthon, még ott van egy darabka ilyen... bronzbajusz! Megtudtam, hogy került hozzánk! A másik nagybátyámtól, aki még akkoriban beszerzett magának egy hatalmas, jövõbe mutató kezet is. Mikor kérdezték tõle, miért visz ilyen nagy darabot az illetõbõl, azt válaszolta: – mit csináljak, nagy a család!...Miért van, hogy annyira elítéljük azt az akkoriban oly sűrűn feltörõ ütemes vastapsot, holott ebben a pillanatban egy jobb poén után én annyira bírnék örülni már a felének is! Kik voltak, akik abban az idõben nyomtalanul eltűntek egy életre és most mégis köztünk vannak hálaisten!...Mi az a „csengõfrász"? Kik nyomták a csengõt és kik kaptak frászt tõle? Kik voltak többen? Ha valami mégis megjelenik róluk, miért van szerzõ helyett odaírva, hogy: Kiadta a Kossuth Kiadó...? Mit írjak a családregényembe?Árpád, Elõd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm, vagyis köpöm a hét vezért, az Árpád-házi királyokat, az aradi tizenhármakat, Sallait és Fürstöt, sõt! Pontosan tudom, hogy mikor, kik, hogyan és hol ölték meg Ságvári Endre elvtársat! De hadd kérdezzem sorba, abban a tíz évben kik, mikor, hogyan és hogy öltek meg... és kiket?!... Mit írjak a családregényembe, hiszen ez az ország a családom, történelme az én regényem is! Miért nem tudok neveket!?De nemcsak abban a tíz évben, hanem akár tavaly is?! Kérem annak az egyénnek a nevét, lakcímét, foglalkozását, irányító- és személyi számát, aki képtelen volt összefércelni a Marx-téri felüljárót!... Aki beroggyantotta a kõbányai lakóház oldalát!... Aki az Operának olyan alacsony balett-termeket tervezett, hogy a táncosnõket nem lehet megemelni bennük, mert koponyaalapi törést kapnak! Kérdezem, hogy kik ezek?! Erre azt mondják: a tervezõk! Meg a kivitelezõk! Vagyis: a mieink! Tessék mondani, mit írjak a családregényembe?!Ugyanis, ha nem szolgáltatják ki nekem ezeket az adatokat, sohasem lesz belõlem közép-európai életérzést szuggeráló nagy regényíró, és kénytelen vagyok pimfli humoristának maradni! Sõt, azt is megmondom, hogy elsekélyesedésemért kiket fog okolni az utókor! A mieinket!Jó volna tehát megtalálni a felelõst! A történelemben is... hiszen a vezetõ közgazdászok véleménye is az, hogy például a jelen kor gazdasági problémái a múltban gyökereznek... a korszerűtlen szerkezet, a beruházási mánia, a mennyiségi szemlélet... Szóval, hogy valaki elõttünk már fölzabálta az aranytojást tojó tyúkot!Mit tehetünk 25 év után? Kijelenthetjük, hogy Rákosi Mátyás eltolta ezt a gazdaságot!...

1982

Soós András

LEVÉLElőadta – Major Tamás.

Tisztelt nagyságos asszonyom, Ön is remegne, ha mindazt végigcsinálta volna, amit én.

Két világháborúban öt évig harcoltam, négyszer sebesültem és mind a kettõben voltam katonaszökevény.

Voltam ezredes, éjjeliõr egy fatelepen, aztán megint ezredes, utána még három évig börtönben ültem.

Életemben kétszer voltam forradalmár, egyszer ellenforradalmár, és mind a háromszor bezártak.

Háromszor ítéltek halálra, ebbõl kétszer ártatlanul.Három pártból zártak ki és csak egybe vettek vissza.Háború után kineveztek trockistának, pedig még ma sem tudom, hogy mi az?! De ezt

akkor nem sikerült nekik megmagyaráznom.Aztán kineveztek fõkönyvelõnek egy nagyvállalathoz és az igazgató megkért egy

értekezleten, mondjam el õszintén a véleményemet a vállalatvezetésrõl. Elmondtam. Rövidesen sikerült újabb munkát találnom.

Szociális összetételemet illetõen: voltam keresztény középosztály, voltam munkásosztály, voltam értelmiségi, de leginkább „egyéb".

Írással nemigen foglalkoztam, de írtam tizennégy részletes és hat kivonatos önéletrajzot, amelyek így utólag visszatekintve, távolról sem egyeznek egymással.

Négyszer operáltak meg. Egyszer tévedésbõl, ebbe majdnem belehaltam.Voltam nagyiparos, és csõdbe mentem, voltam kisiparos és meggazdagodtam. Aztán

megnõsültem, családot alapítottam és elszegényedtem.

Katolikusnak születtem, felnõtt koromban, nagy meglepetésemre kiderült, hogy zsidó vagyok és éppen a legrosszabb pillanatban. Évek múlva megtudtam, hogy mégis katolikus vagyok, de akkor már mindegy volt.

Két fiam van, az egyik mérnök itt Pesten és folyton nyugatra akar menni, a másik favágó Kanadában és folyton haza akar jönni.

Egyetlen örömöm volt az életben, az, hogy tizenkét embert jelentettem föl ötven év alatt, és engem csak kilenc személy.

Na, de maga még ezt nem érti. Remélem nem is fogja. És most jut eszembe: remegek a gondoktól, mert a megmaradt pénzecskémbõl hogy mibõl maradt meg, nem tudom – kis vendéglõt nyitottam a menyemmel. Ismét kapitalista lesz az ember a szocializmusban, ami mégis biztonságosabb, mert Lenin megírta, hogy a szocializmusnak kapitalista környezetben kell fejlõdnie, de azt nem írta meg, hogy a kapitalizmusnak hogyan kell fejlõdnie szocialista környezetben?!

Ezt nekem kell kikísérleteznem.És még ne is remegjek?

Tisztelettel

Trunkó Barnabás-Markos András

TÉNYEK ÉS KAMUK(Elhangzott 1982-ben a Humorfesztiválon.)

A úr- Agárdi GáborB úr – Bárdi GyörgySzín: Egy kiadóhivatal várószobája.

A A kolléga úr is kéziratot hozott?B Igen. Memoár. Azt most nagyon veszik. Kilóra... Hát maga?A Én nosztalgiát írtam: óbudai kisvendéglõ, kockás abrosz, régi erdélyi

receptek. Ezt most ugyancsak zabálják...B Hát igen, szegény nyugdíjasnak jól jön az a kis mellékes, amit

honoráriumként fizetnek...A Maga már nyugdíjas? Fiatalabbnak néztem.B Á... csak leszázalékoltak. Azóta írok memoárokat.A Miért százalékolták le?B Amnézia...A No és milyen memoárokat ír?B Háborúsat...(összecsapja a bokáját,bemutatkozik) Vitéz Dunaújvárosi

Pischínger Edömér. Szerbusz, kérlek!A Taszajtó Nagy János. Szerbusz, Edömér bátyám. Mondd kérlek, te mit

csináltál a háború alatt?

B Kérlek, én kulcspozícióban voltam a honvéd vezérkarnál. Ezt egy bizonyos idõ óta büszkén hirdetem...

A Mióta?B Amióta megtudtam, hogy a Levéltár idevonatkozó iratai elégtek.

Egyébként én voltam a Losoncon állomásozó 14. számú Honi Magyar Repülõgépanyahajó-Flotta vezérkari összekötõtisztje.

A Te, Edömér bátyám, nekünk voltak anyahajóink?B Persze, (a kéziratra mutat) Itt írom, ni! Rengeteg élményem van a II.

világháborúról, meg még lesz is, ha Isten is segít. De gondolom, neked is Janikám!A Meghiszem azt! Azok voltak a régi szép idõk, kisvendéglõk, kockás

abrosz, nagy zabálások, híres emberek kedvenc ételei. Te, én még most is emlékszem a Ferenc Jóska nudlijára...B Látom, hordod a kitüntetéseidet is. Ez itt milyen plecsni?A A „Núbiai Oroszlán Érdemrend" parancsnoki fokozata. Még a Négustól

kaptam, amikor kitaláltam a „Hailé Szelasszié-módra" elnevezésű halászlé-receptemet. De gondolom, neked is vannak kitüntetéseid?

B Hogyne, legutoljára 1943-ban a törzsszálláson kaptam meg a „Signum Laudis" nagykeresztjét egy honatyától, egy honleánytól pedig a

kettõs keresztet. De utána ki is igazítottam az arcvonalát rendesen!A De ugye, te is benne voltál Edömér bátyám a kiugrási kísérlet

elõkészítésében?B Natürlich, illetve konyecsno. Természetesen, Janikám! Mint a

memoárokban olvashatod, itt nálunk, 1944 októberében mindenki, egy emberként akarta a kiugrást.A Csak azt az egy embert találtuk volna meg!B Kérlek, az úgy volt, hogy a Nikivel – nem a Laudával –, megalakítottuk

az Elsõ Magyar Királyi Kiugrási Irodát. Természetesen a legnagyobb titokban! Elõször egy székházat építettünk, és felvettünk 70

adminisztrátort, majd megkezdtük a kiugrás elõkészítését. Az akció pénzügyi fedezetére borítékos sorsjegyeket és részvényeket

bocsátottunk ki.A Részvényeket egy titkos akcióhoz?B Persze, óvatosak voltunk. Például kifejezetten örültünk, hogy a

részvényeket egy tételben vásárolta meg egy bizonyos Veesenmayer úr. A kiugrási irodának egyébként volt egy jól sikerült reklámmondata is: „Csak egy ugrás az Ural!" Aztán a kormányzó úr felolvasta a rádióban a reklamációját...A Talán a proklamációját...B Valóban, ez a proklamáció olyan volt, mint egy reklamáció. Mind a

kettõt bemondja a rádió, de nem történik semmi...A Hát igen, ez volt az a legendás „októberi vasárnap"... És másnap mi

volt?B Mi lett volna? Centrum-hétfõ.A Szóval, az oroszok azt hitték, hogy kiugrunk, ennek a németek

beugrottak, de a végén semmi sem történt, csak a kormányzó úr fiát

– a Nikit – tekerték be egy perzsaszõnyegbe a Gestapósok, mint egy kakaós tekercset. ..

B Na persze, volt aki valóban kiugrott. Például Dalnoki Miklós Béla az 1. számú magyar hadsereg parancsnoka. Tudod, aki késõbb Vörös

Diplomával végezte el a moszkvai miniszterképzõ tanfolyamot. Õ átment az oroszokhoz.

A És kapott útlevelet?B Igen, mert odaátról küldtek egy meghívólevelet. Repülõgéprõl félmillió

példányban. Meg aztán az útlevélkérõ lap rovatába, hogy „ki marad itthon?", beírta, hogy az egész 1. magyar hadsereg.

A Pedig az oroszok akkor örültek volna igazán, ha a hadseregét is viszi!B Igen, de Miklós Béla majrézott, hogy egy hadsereggel lebukik a

vámnál, így aztán csak egy nagy fütyülõs barackot vitt a Malinovszkijnak. És Te mit csináltál ezalatt, Janikám?

A Egy jó rostélyost a kormányzó úr fehér lovából. Meg aztán fontos feladatot kaptam. Én rejtettem el a „Szent jobb"-ot. De csináltam

helyet a szent balnak is... Látom a kéziratodból, hogy te egy csomó hõstettet is véghezvittél...B Bár a szerénységem tiltja, mégis le kellett írnom, hogy katonáimmal én

hatoltam be legmélyebbre a Vörös Hadsereg által ellenõrzött területekre. Egész Novoszibirszkig eljutottunk!

A Mint harcfelderítõ járõr?B Mint hadifogoly. Vendégmunkás. Ti idehaza még javában koalíciós

kormányosdit játszottatok, amikor én már odakinn a szocializmust építettem!

A Hát bizony, 1945 tavasza felejthetetlen... A határ tele volt lila akáccal...B ... meg Sztálin-orgonával...

Szóval, van mit megírnunk. Csak az a baj, hogy egyre többen írunk ilyen memoárokat.

A Csak legalább egyformát írnánk. Meg kellene alapítani a Memoárírók Egyeztetõ Bizottságát... vagy egy szakszervezetet!

B Azt most ne... különben is van nálunk elég szakszervezet. Te például melyiknek vagy a tagja?

A A nyolcvan forintosnak. Havonta. De ha tudom, hogy ilyen sok szakszervezet van, hát egy olcsóbba lépek be. Te van egy ötletem!

Mi lenne, ha ezután társszerzõként írnánk memoárjainkat. Mint llf és Petrov. Én írnám a háborús részt, te pedig a gasztronómiai

blokkot.B És mi lenne a címe?A „Kompótország katonái".

Tabi László

FORINTOS KONFERANSZ

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, önök, akik most a Magyar Rádió szilveszteri műsorát hallgatják, ahelyett hogy a Magyar Televízió szilveszteri műsorát néznék, helyesen döntöttek. Bölcs döntésükért fogadják elismerésemet.

Nem azért mondom ezt, mintha a mi műsorunk jobb lenne, mint a televízióé. Műsorunk mindössze kolosszális – ennél többet állítani róla szerénytelenség lenne, hanem azért, mert a televíziózás ártalmairól már sok mindent kiderített a tudomány, ugyanakkor a rádió hallgatása az emberi szervezetre ártalmatlan, kivéve azt a ritkán elõforduló esetet, ha a rádióhallgatók betegre röhögik magukat. A tévé ártalmairól olykor-olykor már önök is olvastak valamicskét, de átfogó ismereteik ebben a tárgykörben aligha vannak, mivelhogy a szakcikkek tanulmányozása helyett inkább a tévét nézik.

Rövid felszólalásomra a magyar közegészségügy érdekében vállalkoztam s azért éppen ebben a műsorban, mert a kabaré a rádió leghallgatottabb műsorai közé tartozik.

Illetékes helyen már régebben javasoltam, hogy minden közérdekű tudnivaló a Rádiókabaré keretében kerüljön nyilvánosságra, beleértve az áremeléseket, a rendeleteket, sõt a törvényeket is. Javaslatomra eleddig nem kaptam választ, ami arra vall, hogy a dolgot alaposan fontolóra veszik s nincs kizárva, hogy illetékes hely a végsõ döntését is ebben a műsorban fogja publikálni. Talán már a legközelebbi szilveszterkor.

Hogy a televízió árt a színházak és a mozik látogatottságának és a futballmeccsek nézõszámának, az már köztudomású. De, aki a tévé miatt nem megy ki egy futballmeccsre, vagy nem néz meg minden új magyar filmet, nem veszít túl sokat. Az már nagyobb baj, hogy a tévénézés árt a szemnek. Mint egy japán tudós állítja, a civilizált (tehát tévét nézõ) emberiség látóképessége, évenkint átlag egy negyed dioptriával romlik.

Ennél is nagyobb baj, hogy a rendszeres tévénézés – mint azt a Norvég Tudományos Akadémia kimutatta – rendkívül negatív hatással van a családi életre s különösen a népszaporulatra. Beszédes bizonyítéka ennek, hogy egy olyan indiai tartományban, ahol a televízió ma még ismeretlen, 310%-kal nagyobb az élveszületések száma, mint egy ugyanakkora területen Belgiumban. Ehhez még csupán egy adalék: az amerikai Sing-Sing fegyházban, ahol a rabok számára 20 éve rendszeresítették a tévét, a születések száma egyenlõ a nullával.

Továbbá: egy hamburgi tudós nemrégen bebizonyította, hogy a televízió elõsegíti az érelmeszesedést. Ez a jeles tudós tízezer csecsemõt vizsgált meg, ezek közül egynek sem volt érelmeszesedése. Mert nem néztek tévét. Ugyanakkor hasonló számú hetven éven felüli tévénézõ közül 8788 szenvedett ebben a bántalomban.

De ez még semmi: francia tudósok éppen mostanában bizonyították be, hogy a cecelégy csípése után mindjárt a televízió következik, mint az álomkór leggyakoribb oka. Állításuk igazolására felhozták, hogy például a pápuák földjén, ahol nem ismerik a televíziót, még senki sem aludt el a karosszékében ülve. Ugyanakkor Párizsban az ülve elalvók száma évenkint 6%-kal növekszik. S végül: egy olasz tudóskollektíva kutatásai szerint a televízió súlyos depressziót okoz. Ezer munkanélkülit figyeltek meg, akik közül 345-nek sikerült a televíziókészülékét tűrhetõ áron eladnia s ezeknek mindjárt jobb kedvük lett!

Úgy vélem, ennyi elég is.Hogy a rádió műsora ilyen-e, vagy olyan, azt végeredményben, amúgy is önök döntik

el. De hogy az egészségre ártalmatlan, ahhoz nem férhet kétség. Műsorunkat éppen ezért nem minden büszkeség nélkül folytatjuk.

Nagy Bandó András

MIT NEM VÁLLALOK 1983-BAN?

– Nem vállalok tanári állást!Ha szegényesen akarok élni, akkor már inkább elmegyek 1600-ért benzinkutasnak.– Nem vállalom a Bánk bán egyik szerepét sem a Nemzeti Színház ifjúsági elõadásain.Mert nem szeretek kocsmában föllépni.– Nem vállalom a május elsejei jelmondatok megtervezését.Mert képes lennék rá, hogy ilyeneket írjak: „A jobb konyhai ellátás érdekében fogjunk

össze... minden patkányt, egeret és csótányt!" „Ezentúl ne legyen vízierõmű a borkombinát!" „Éljen a megbonthatatlan napidíj!"

– Nem vállalom, hogy tüntetéseket szervezzek. Nem akarok követelõzni, hogy „MUNKÁT! KENYERET!" Kenyerem van, s ha sokat kiabálok, a végén még munkát is kapok!

– Nem vállalom, hogy az Országos Mentõszolgálatnál sofõr legyek. Tudom, hogy állandóan ezzel nyúznának: „Elvtársak, menjenek ki a helyszínre!... Higgyék el, mindenkinek áldozatot kell hozni!"

– Nem vállalom, hogy Fekete János szerepét átvegyem, s több milliós hiteleket vegyek fel nyugati bankokból.

Csalóka érzés lenne, hogy megfogtam vele az isten lábát!... Az csak a kamatlába!...– Nem vállalom, hogy reklámszakember legyek a hagyományos módon. Viszont

szívesen újítanék. Például így:

„Régen mostam fogat, utoljára nyáron, Mert hogy azóta nincs Odol-három!"„Építtessen szállodát osztrák vállalatokkal! Sógornak nem kell cégér!"

„Tisza cipõben – Tisza a cipõben!"

„Részt akar venni a nyugat-berlini sörnapokon?...Váltson jegyet a MALÉV Leningrád-Varsó-Budapest járatára!"

– Nem vállalok állást az Állami Pénzverdében. Ismerem magam, a hét végén mindig fusiznék!...

– Nem vállalom, hogy kilépek a szakszervezetbõl. Maradok filatelista.– Nem vállalom, hogy menzakosztot egyek!Nap, mint nap hallom a barátaimtól: „Ha beledöglök is, megeszem!..."– Nem vállalom, hogy a régi rádiós műsorokat vezessem! Az általam ajánlott újakat

viszont szívesen! Például: Falurádió:Nem zörög a paraszt, ha adó nem nyúzza!Hány katasztrofális holdja van a téeszünknek?Politikai műsorok:Ügyvédek zenés műsora délidõben: szanálókhoz szól a Móna!Beszélgetés önmagunkról:Rapcsányi László vendége, Rapcsányi László.– Nem vállalom, hogy bármilyen cégnél is nagyfõnök legyek. Képtelen lennék rá,

hogy egész nap ezt mondogassam:„Én a munka oroszlánrészét vállalom! Majd ordítok!"– Nem vállalom, hogy rendõr legyek. Nem. Erre két okom is van:1. Hálátlan dolog lenne folyton magamat bírságolni tilos helyen való parkolásért.2. Képtelen lennék felhõtlenül kacagni a rendõrvicceken.3. Túlzottan gyenge vagyok matekból. Szóval, ez a két ok!...Egyetlen dolgot vállalnék, azt is csak rövid idõre: A Televízió elnöki tisztét. Mert

akkor szegény lengyeleknek ingyen adhatnám a Lisztet.

1983

Verebes István

MOSZKVAI UTAZÁS

Kedves, daragije Közönség!A Rádió Kabarészínházának Moszkvába akkreditált társulata nevében, sok szeretettel

és elvtársi üdvözlettel köszöntöm az otthon, rádiókészülékeik mellett ülõ hazai hallgatókat, és hasonlóképp köszöntöm itt a helyszínen, a Szovjetunióban ideiglenesen állomásozó honfitársaimat. Az idei május elsejei jelszavainkhoz, e mostani alkalom jegyében járulunk hozzá, három ráadásnak javasolt jelmondattal amelyek így szólnak:

Éljen az örök szovjet-magyar humorérzék!Éljen a megbonthatatlan rádió-összeköttetés!és:Éljen a poén!Kérem, én úgy állok most itt, Moszkva kellõs közepén, mint annak a viccnek a hõse,

amelyet két napja hallottam a Luzsnyiki Olimpiai Csarnokban egy esztrádműsorban. A vicc így szólt:

– Elég volt a nyafogásból Iván – mondja fiának az egyszerű orosz anyuka. – Tessék abbahagyni a bõgést és azonnal indulj iskolába!

– Nem megyek, nem akarok – mondja amaz – és igenis nem megyek iskolába!– Olyan nincs, elég volt a lógásból, tessék iskolába menni!– Nem megyek, nem megyek! Engem az iskolában folyton csúfolnak, lehülyéznek,

büdös sajtot tesznek a székemre, hátulról beleköpnek a nyakamba!... – Az engem nem érdekel kisfiam, olyan nincs, hogy valaki ne menjen iskolába! – Miért kell nekem mindig iskolába mennem, mama!?– Azért, mert elõször is: 43 éves vagy, másodszor meg: te vagy az iskola igazgatója!Szóval, körülbelül ez van velem is. Feladatom megtisztelõ, de nem gondtalan. Otthon

hozzám lépett Marton Frigyes és nyomatékosan azt mondta:

– Isti-Pisti, elõször megyünk Moszkvába és te lehetsz a szóvivõ, na?Mire én mondtam, hogy én már voltam egyszer Moszkvában. Akkor nem voltam

szóvivõ és mégis nagyon jól éreztem magamat. Úgy gondoltam ugyanis, hogy a jelenlegi világpolitika közel sem megnyugtató közeg. A két nagyhatalom között meglévõ feszültség, még egy közép-európai konferanszié számára sem teremt hahotára alkalmat adó ziccer helyzeteket! Még javában húzódoztam, amikor is egyik színész kollégám, hogy ki volt azt inkább az ő érdekében elhallgatom, félrevont és azt súgta a fülembe: -Hallgass az okosabbra! Konferáld csak te Moszkvában a kabarét...

– De miért én? – kérdeztem az illetõtõl, mint mondtam, mindegy, hogy ki volt. Mire azt mondja a Sas Jóska:

– Miért, miért? Azért, mert az még senkinek sem ártott, ha Moszkvában nyilvánosan fellépett, és azt Budapesten közvetítette a Rádió!

Kérem, bevallom, réges-rég nem vagyok tejfelesszájú kalandor, de Sas Jóska meggyõzött. Eltökéltem magam, hátha úgy tetszik: irány Moszkva!

Elõször is alaposan föl kell készülni, gondoltam, és gyorsan vettem Koós Janitól 200 rubelt. Mert kérem, az csak egy Budapest belvárosában lecsapódott alaptalan kényszerképzet, hogy nálunk otthon kizárólag nyugati valutával foglalkoznak az állampolgárok magánerõbõl! A rubel olyan jó pénz lett, hogy manapság már a feketepiaci ára is föltornázta magát a hivatalos árfolyam mellé!

Hadd meséljem el még, hogy fölszálltam a vonatra, ...hogy miért vonatra és nem repülõgépre, arról késõbb... Szóval, volt nálam 200 rubel és 200 forint, hogy visszaérkezve majd Budapestre, taxival mehessek haza a pályaudvarról. Még Rákosrendezõn sem voltunk, amikor hozzám lépett egy mosolygós férfi, persze azonnal rájöttem, hogy orosz anyanyelvű, mert hogy jól érthetõen azt kérdezte:

– Hau mács forint?– Tu hundred – válaszoltam, kissé kárpát-ukrajnai dialektusban. Mire ő:– Oké! 11 rubel, 200 forint.Már nyúltam a zsebemhez, mire hirtelen hozzátette:– Poszle Csop!... azaz: Csap után...Megvallom, megütköztem a hirtelen jött üzleten. Tõzsdei manipulációt szimatoltam az

üzlet mögött és arra gyanakodtam, hogy „poszle Csop" talán gyengébb az árfolyam. Késõbb kiderült, hogy tévedtem, mindössze arról volt szó, hogy szovjet barátom a vámosok megérkezése elõtt nagyobb biztonságban érezte a pénzt az én számlámon. És jól sejtette, mert ahogy kicserélték alattam a csapi nyomtávot már jött is „poszle" az emberem, és nyújtotta a tizenegy rubel 76 kopekot.

Ilyen korrekt banküzlet után nem csodálkoztam volna, ha Csap után a következõ állomás Zürich lett volna.

Summa summárum: azzal a tudattal ugyan, hogy van már elegendõ rubelem, hogy szovjet áruval dugig tömve érkezzek meg újra a Keletibe, ahonnan persze, már csak trolival kell haza cígölnöm a cuccokat, kezdtem föltartóztathatatlanul behatolni a Szovjetunióba.

Persze nem olyan öles és erõteljes léptekkel, mint Sára Sándor és az ő Horthy-hadseregbõl nyugalmazott vitézei a magyar tévében. Mellesleg, bocsánat, ha valami olyanra utalnék, amihez az ittenieknek nincs elegendõ információjuk. Hiszen az itt ülõk talán hónapok, sõt évek óta megfosztatnak a magyar televízió legékesebb gyöngyszemeitõl, mint például a katapult ülésekkel lefolytatott Egri János-féle vetélkedõ,

az „elmebaj", minden „nokság" nélkül, vagy mint Bán János nyilvános riportsorozata, amelyben különféle állami tisztségviselõknek sikerül a saját maguk igazáról meggyõzni, tízmillió magyar közül pontosan hatvanhatot. A többi kilencmillió-kilencszázkilencvenkilencezer-kilencszázharmincnégy pedig döbbenten nézi és hallgatja otthon õket. Szóval, önök, nem biztos, hogy tudják miért is említettem Sára Sándor, a neves filmművész nevét. Az történt ugyanis, hogy Sára csinált egy 24 részes dokumentumfilm-sorozatot, a 2. magyar hadsereg Don-kanyarbeli történetérõl. A sorozat úgy fél éve indult el, majd egyszer csak: abbamaradt, mint az M1-es autósztráda Bicskénél! Hogy a filmsorozat miért nem folytatódott, annak firtatására éppen itt, Moszkvában nem vállalkozom... Legyen elég, hogy miképpen egyszer már belenyugodtam a második világháború részünkrõl való elvesztésébe, a dokumentumfilm több részének elvesztését is ki fogom bírni. Az persze mindenesetre elgondolkodtató, hogy ha a MOSZFILM a sztálingrádi gyõztes ütközetrõl képes volt nyolc részben elõállítani dokumentumfilmet, akkor mi magyarok, a Don-kanyarbeli veszteségünkrõl miért 24 részre hitelesítettük magunkat?! Isten ne adja, hogy a mohácsi vészt megfilmesítsék, mert lepipálja az Onedin családot...

Na, de hát elnézést, mindig elkalandozom, mint Chrudinák Alajos Libanonban. Szóval, ott tartottam, hogy jöttem a vonaton és most arról, hogy miért azon?!

Azért kérem, mert engem a repülõgépen kicsipkéz a radai rossznyavalya...! És kérem, nem kell engem ezért kinevetni! Ilyetén való aggályaimmal, azt hiszem, nem állok egyedül Magyarországon. Ismerek egy olyan hazámfiát például, akit, amikor idõrõl idõre Moszkvába tart, soha nem a Ferihegyrõl, hanem csakis a Keletibõl búcsúztatnak, majd ott is fogadják, midõn visszatér...!

Talán nem véletlen, hogy ő is jobb szeret a földön járni. Mondtam is azoknak, akik repülõre akartak kényszeríteni, vagy kiröhögtek, hogy amíg az illetõ nem jár a fellegekben, addig nekem sem muszály...

Szóval, halad a vonat és Lvovnál már útitársam is akadt a fülkében. Egy akkora ukrán fiatalember lépett be a kupéba, hogy hozzá képest a Bujtor Csöpi kis Vuknak érezhette magát! Már a bemutatkozásnál barátságosan átölelt, ami rám körülbelül olyan hatással volt, mint a bagdadi tolvajra a palackból kiszabadított dzsin. Az ukrán fiatalember kitűnõen beszélt oroszul, ami nagyban gátolta a gördülékeny társalgást, éppen ezért, elindultunk az étkezõkocsiba. Az ételt ő rendelte, mert arra hivatkozott, hogy ő ért ahhoz, mert mint mondta, ő egy óvár, egy szakács. Az italt meg én rendeltem, mert ahhoz, mint mondtam, én értek, hiszen én meg aktor, színész vagyok. Hoztak levest, ami sűrű volt, mint egy húsétel, hoztak húsételt ami ritkás volt, mint egy leves. Mindeközben felváltva kortyoltunk hol grúz, hol román konyakot. Ezzel demonstráltuk, hogy nyitottak vagyunk a nemzetiségek felé. Amikor a számla kiegyenlítésére került sor, egyszerűen nem engedett fizetni. Az egész cechet a szovjet állta. Ahogy ez már szokott lenni... Erreföl, én megköszöntem a szívességét és öleléssel fejeztem ki barátságomat iránta. Ez elég is volt a szovjetnek, ahogy az már szokott lenni...

Az utolsó poharat a gyermekeink egészségére ürítettük. S kérem, akkor, abban a pillanatban, arra gondoltam, hogy bármely országban járhatnék most, ez a pohár mindenhol fontos jelkép lenne. Valahogy ez volt az a pillanat, amikor fölengedett a félelmem. Magam is drukkolok, hogy magasabb szinten ugyanígy igyanak, ugyanerre a férfiak, az apák, de még a nagyapák is!

És mintha végszóra érkeztünk volna vissza, a hálókocsiban egy orosz kislánynak, sajnálatos módon rácsapódott a kis kezére az ajtó! Az orosz kislány, mint minden más kislány a világon, sírni kezdett és ez a sírás megint csak nagyon ismerõs volt nekem. A saját kislányom hangját ismertem föl benne... Fél perc múlva, az egész hálókocsi soknemzetiségű közönsége összecsõdült, hogy gézt, jódot, sebhintõport hordjon össze a kis Lénának. Nálam nem volt más, mint egy tábla otthonról hozott csokoládé. A kislány megnyugodott, a csokoládénak nagyon örült, s a velem való összebarátkozás során kiderült, hogy: értem õt oroszul. Illetve, nem is én értek oroszul, hanem a kislány tud valami olyan nyelvet, amit minden felnõtt, legyen az brazil vagy albán, japán vagy svéd, hindu vagy eszkimó, orosz vagy magyar – megért!

A kisgyerekek ugyanis, jobban tudnak kapcsolatot teremteni, mint a felnõttek. Azt hiszem, talán tanulni kellene tõlük!... Mint ahogy én tettem a mesével, amit elõadott nekem késõbb a kis Léna a folyosón. Mindent értettem belõle nyelvtudás nélkül is, a farkast, a nyuszit és még valami eszembe jutott: hogy bizony, igazságos mesének kellene látnunk a világot! A gyerekek szemével. S arra is gondoltam akkor, hogyha ezt a jelenkori világpolitikánkat nézzük, akkor azt vehetjük észre, hogy a történelemnek olyan meséjét éljük, hogy a Piroskákra igencsak vicsorog a farkas!... Hogy lehet védekezni? Ugye, nem új dolog?! Azt hiszem: türelemmel! Magyarul: szi csassz!

Ugye, itt is ezt mondják, ahonnan a javaslatok mennek arrafelé.Ha megengedik, végezetül elmondok egy olyan kis mesét, amit magam találtam ki,

arra utalva, hogy én milyen utat képzelek el saját magunk számára, már minthogy a „piroskák" számára.

Piroska megy az erdõben és találkozik a farkassal. Aki azt mondja neki, hogy:– Megeszlek!Azt mondja a Piroska:– Várj már egy pillanatra. Üljünk le tárgyalni legalább. Most, vagy õsszel, vagy

valamikor, de üljünk le és ahogy az a mesében szokás, hadd kívánjak hármat, mielõtt megeszel.

Azt mondja a farkas:– Jó. Mi az elsõ kívánságod?Mire Piroska:– Elõször is töltsünk együtt egy éjszakát...

A farkas:– Hát ilyen még úgysem volt a mesében, bár a Hófehérkérõl, meg a hét törpérõl

pletykált a pletyka...No, együtt töltik az éjszakát, ami rettenetesen fárasztó a farkas számára.– Mi a második kívánságod? – Töltsünk együtt még egy éjszakát!A farkas magában mondja, hogy strapás egy lány, de most már mindegy, ha

megígértem...És együtt töltik a második éjszakát, ami olyan kimerítõ a farkasnak, hogy reggel már

nem bír kikelni az ágyból. Elõre fél, hogy mi lesz a harmadik kívánság, ami természetesen a harmadik éjszaka, melynek reggelén a farkas kimúlik.

Piroska továbbmegy az erdõben, találkozik a vadásszal, aki azt mondja neki:– Nahát Piroska, azért ez a farkas már a harmadik volt neked ezen a héten!...

Peterdi Pál-Marton Frigyes-dr. Szepesi György

A SPORTKÖZVETÍTÉSEK DOKTORA

Verebes István Egy rendkívül aktuális kérdés következik. A labdarúgásról lesz szó, amelyrõl könyvek, cikkek jelennek meg otthon, viták vannak róla

sajtóban, rádióban, tévében, TIT-ben, újabban már a bíróságokon is. A kérdés így hangzik: „Hogyan látja a magyar labdarúgás jövõjét?" Hozzáteszem, hogy a válasz megelõzi a magyar-angol Európa-bajnoki selejtezõ mérkõzést, de sejtésem szerint ez a dolgok állásán mit sem változtat. A kérdésre válaszol: a Rádió Kabarészínház csapatkapitánya, Marton Frigyes.

Marton Frigyes Kezit csókolom, jó estét kívánok! Hoztam magammal egy vendéget, aki kimondottan az erre a kérdésre adandó válasz miatt jött ide

Moszkvába ma reggel, és holnap reggel már visszautazik Budapestre, úgyhogy nagyon örülünk, hogy egyáltalán elvállalta. Bevezetõül csak annyit, hogy nagyon sok magyar fõiskolás tanul Moszkvában, úgyhogy majdnem azt lehet mondani, Moszkva a második legnagyobb magyar egyetemista város. Arra gondoltunk, hogy meghívjuk a hazai tudományos élet egyik legújabb doktorát. Gyuri, gyere be, kérlek!dr. Szepesi Jó estét kívánok!Marton Kedves közönségünk, Szepesi György, doktor Szepesi György...dr. Szepesi Így van, így van.Marton Gyurikám, azért szépen elhúzódott neked ez a dolog, hallod-e? Ilyen

nehezen ment?dr. Szepesi Miért ment volna „nehezen"?Marton Nézd, egy többé-kevésbé jó felfogású ember, úgy 24, 25 éves korára

ezt a dolgot le szokta tudni...dr. Szepesi Úgy van.Marton Gondolom, te már betöltötted a 25. évet, nem?dr. Szepesi Tessék rám nézni. Már legalább kétszer is! De hát, „a jó pap holtig

tanul!"Marton Pap?dr. Szepesi Pap.Marton Hihi! Szóval, egyháztudományból doktoráltál? Gondolom azért, hogy

eligazodj a szentek között, akiket a szurkolók emlegetnek.dr. Szepesi Ne tréfálj velem, dehogy doktoráltam én egyháztudományból.Marton Nem? Hát akkor mibõl?dr. Szepesi Mibõl? Mibõl? Hogy is mondjam csak... szóval... szóval doktoráltam.

Marton Igen. A labdarúgó-szövetség elnöke nem tudja, hogy mibõl doktorált! És akkor mi csodálkozunk, hogy ilyen a magyar futball.

dr. Szepesi Kérem, ami azt illeti, a doktori disszertációmat a Magyar Rádió sportközvetítéseinek történetébõl írtam.

Marton Ez szép, remek dolog. Kitaláltál magadnak egy tudományt és abból doktoráltál. Borzasztó ügyes. Hát persze jogod van hozzá, a magyar

sportközvetítés területén tényleg te iskolát teremtettél.dr. Szepesi Ez igazán nagyon kedves, de túlzás egy kicsit...Marton Nem, nem, nem! És neked köszönhetõ az, hogy a magyar futballt ma is

jobb hallgatni, mint nézni. dr. Szepesi Persze, azért tetszenek tudni, nincs a Fricinek igaza! Igenis, nekünk

vannak nagyszerű labdarúgóink és a magyar labdarúgócsapat játékában vannak nagyszerű mozzanatok. Önök nem láthatták, de te, hát te láttad. Emlékezz csak, Póczik micsoda bõdületes gólt rúgott a

luxemburgiaknak.Marton Igen, az tényleg bõdületes volt, nem tudom látták-e?... A törökök elleni

meccset is látták? Ugyanolyan bõdületes gólt rúgott, mint a luxemburgiaknak! Én is rúgtam volna...!

dr. Szepesi Mennyiért? Marton Kétszázezer dollárért. dr. Szepesi Ezt hogy érted?Marton Úgy, hogy ott ült a belga profik elnöke, tele bukszával a tribünön, és ezt akarta igazolni Póczik. Azt hiszem, meg is nyerte a meccset. dr. Szepesi Meg, hogyne.Marton Te Gyuri, egyébként érdekes, ahogy a magyar focisták megszagolják a

lehetõséget, rögtön úgy fociznak, mint a kisangyalok.Nekem van egy vízióm. Tudod, Nyugaton rendeznek agárversenyeket. Biztosan önök is hallottak már errõl, nálunk is volt Magyarországon egy idõben... Ott úgy van, ugye, hogy egy elektromos nyulat futtatnak körbe-körbe és az agarak rohannak utána. Milyen „műnyulat" lehetne a magyar fociban bevezetni?

dr. Szepesi Ilyen sajnos nincs a világon.Tetszenek tudni, miért kellett abbahagyni ezeket a pesti agárversenyeket? Elmondom. Túl okosak az agarak! Egyszerűen leültek a pályán és megvárták, amíg az elektromos nyúl megteszi a kört és visszaér hozzájuk. Azt mondták: a fene rohangáljon, mi az istennek kell, mint egy õrült futkározni, rohangálni. Ezek magyar agarak voltak...

Marton Nem tudom Gyuri, észrevetted-e, mostanában valahogy – még visszatérve a játékosokra – nincsenek becenevek a fociban. Velem

egykorú szurkolók még emlékeznek rá, ugye, amikor voltak játékosok, volt becenevük. Soroljam? Öcsi, Kocka, Öreg, Cucu, Púpos, Rongylábú, Csikar, Rekker, Birka, Slózi, Kaja, Csöpi, Suttyó, Titi...dr. Szepesi Fricikém, megint túlzol. Ott van például – Mészáros, a Bubu.Marton A Bubu. Az tényleg ott va. – Portugáliában.

dr. Szepesi Vagy ott van a Bálint Laci, a Báró.Marton Úgy van. A Báró is ott van. Franciaországban.dr. Szepesi Vagy a Nyíl.Marton És hova akar menni a Nyíl?dr. Szepesi El.Marton Na látod!

Gyuri! Gondolkodtál te azon, hogy miért akarják ezek a fiúk otthagyni az anyaegyesületüket?

dr. Szepesi Mondd, Frici. A Mikroszkóptól még soha nem igazolt át senki?!Marton Jól van Szepesi, rúgtál egy gólt.dr. Szepesi Remélem ül itt egy belga menedzser a lelátón...Marton No persze, mert Moszkva tele van belga menedzserekkel... Azért, ehhez a kérdéshez annyit hozzátennék, hogy a Mikroszkóp ma is Mikroszkóp, és ma is telt házakkal játszunk, hála istennek!dr. Szepesi Gratulálok, szívbõl gratulálok!Marton Most elmondom neked, hogy mi a baj a magyar labdarúgással...dr. Szepesi Na, erre kíváncsi vagyok.Marton Szó szerint fogok idézni egy cikkbõl. Az idézet így kezdõdik: „A

magyar csapat lassú, a csatárok lövõkészsége hiányos, a taktika rossz, a játékosok nem használják ki testi erejüket, a védõk kétségbeesésükben durváskodásra ragadtatják magukat, az edzõk képesítése és rangsorolása az MLSZ feladata lenne, de hosszú idõk óta nem oldja meg, vajon mikor történik meg?"dr. Szepesi És ki mondta ezt?Marton Ki mondta volna? A szövetségi kapitány, a Kálmán.dr. Szepesi A Mészöly Kálmán?Marton Nem. A Vági Kálmán 1939-ben...!

Ezt a te disszertációdból vettem ki. Szóval ilyen tempóban halad nálunk a futball. Mondd Gyuri, nem szédültök?

dr. Szepesi Beleszédülünk lassan. Egyébként igazad van, de az is biztos, hogy nem sok támogatást kapunk. Én is idézek. Hogyan fogadta a sportsajtó a világbajnoki szereplésünket? Idézet, tessék kérem jól figyelni: „Gyönyörű eredményrõl beszél a hivatalos jelentés. De vajon kik voltak az ellenfelek? Csupa gyenge csapat.

Vajon eljutottunk volna idáig is a másik ágon? Szerintünk a legjobb az egész világbajnokságot, úgy ahogy van, elfelejteni." Ki írta?Marton Ez a tavalyi 1982-es világbajnokságról szól, ugye?di. Szepesi 1938-ban írták ezt a magyar válogatott világbajnoki szereplése után,

amikor ezüstérmesek lettünk, Párizsban. Nahát, milyen tanulságot vonsz le te, mindebbõl?Marton Két eset lehetséges. Vagy ötven éve ugyanazt a cikket írja a sportsajtó,

vagy ötven éve ugyanazt a mérkõzést játssza a válogatott vagy a kettõ együtt. Na Gyuri, szerinted, hogyan lehetne elõbbre jutni?

dr. Szepesi Azt gondolom, hogy a tehetséges játékosok koncentrálásával két európai szintű klubcsapatot kellene létrehozni.

Marton Dehogyis. Kössetek hatályos, érvényes és kétoldalú magánjogi szerzõdést a játékosokkal. Aztán...

dr. Szepesi ... meg kell akadályozni, hogy a bázisszervek vezetõi átnyúljanak az MLSZ feje fölött.

Marton Dehogyis. A játékosok csakis a mérkõzések tiszta jövdelmének bizonyos hányadát kaphassák. Aztán.

dr. Szepesi ... harcos egységgé kell kovácsolni a válogatott csapatot.Marton Dehogyis. A játékosok csak akkor kapjanak fizetést amikor futballoznak.

A holtidényben dolgozzanak a munkahelyükön.dr. Szepesi Te Frici... Egyébként Marton Frigyesnek egészen modern ötletei vannak...Marton Világos. Amiket felsoroltam, azt az 1938-as Nemzeti Sportból vettem elõ.

Szintén benne voltak a disszertációdban.dr. Szepesi Most azért én is kérdeznék valamit. Hogyan kerül a Rádiókabaré ide,

Moszkvába?Marton Gondoltuk, hogy egyszer mi is átmegyünk rubel elszámolásba.

Gyurikám tisztázzunk valamit, gondolom, te szereted a focit?dr. Szepesi Ez természetes.Marton Most jön az elsõ kérdés: egy vezetõ, elég, ha szereti?...dr. Szepesi Nézd, legalább szeresse...Marton Na jó. Akkor jön a második kérdés: mi kifizetõdõbb? Szeretni, vagy

utálni?dr. Szepesi Csakis utálni. Ez tipikus magyar dolog.Marton A disszertációd megjelent könyv alakban. Mennyit kaptál érte?dr. Szepesi Körülbelül annyit, hogy néhányszor tankolhatok a benzinkútnál.Marton Most nehezebb kérdés következik. Ha mondjuk ugyanezt a könyvet,

teszem azt, egy író írja... Mondjuk, aki a futballal foglalkozik... és mondjuk... véletlenül éppen... Végh Antalnak hívják... Akkor

Végh Antal hányszor tankolhatott volna?dr. Szepesi Kérem szépen, ez pontosan olyan, mint amikor a kakas lélekszakadva

kergette a tyúkot a baromfiudvarban. Már majdnem utoléri, amikor jön a gazda és egy darab kenyeret dob oda a kakas elé. A kakas rögtön otthagyja a tyúkot, s ráveti magát a kenyérre. A gazda a fejét vakarja: – Tyű, a nemjóját, ilyen éhes azért nem szeretnék lenni!Marton Akkor végül is egyezzünk meg abban, hogy futballvezérnek lenni nem

egy aranybánya manapság minálunk, bolond, aki irigyli. Te viszont, doktor Szepesi, mégis jól belemelegedtél abba az elnöki székbe... Egyszer aláírtad a továbbszolgálatot, és most egy utolsó kérdés.

Aláírnád-e még egyszer?dr. Szepesi Nézd, erre van egy japán közmondás: „Aki életében egyszer sem

mászta meg a Fudzsijámát, az bolond. De aki életében kétszer is megmászta, az kötözni való bolond!"

Sinkó Péter

TELEFON – MOSZKVÁBA

Sanyi – Halász László Béla – Heller Tamás

Sanyi Halló! Halló! Halló Béla! Budapestrõl beszélek... Béla Halló!Béla Halló! Sanyi te vagy az?Sanyi Én.Béla Fújj bele a kagylóba!Sanyi Fújj te!Béla Most jó, mi van?Sanyi Béluskám drága, megszereztem a leírást, kérlek szépen, a teljes neve:

nagyfrekvenciás tojásválogató készülék.Béla Tudom. Ismerem.Sanyi A kisfrekvenciás az nem jó! Csak nagyfrekvenciás kell, mert a

kisfrekvenciás állítólag repeszti a tojást... Ezt a Gálcsiki bácsi mondta, tudod az, akinek szerezted azt a búvárszivattyút, amelyik darabosat tud szívni... Üzeni, hogy nagyszerűen működik... A vályogvetõ, amit tavaly szereztél neki, egy kicsit nehezen veszi be a magyar anyagot... De azért boldogul.Béla Örülök neki. Ha már errõl van szó, esetleg megkérnélek, hogy

figyelmeztesd már az árára.Sanyi Jó, jó, tudom. A jövõ héten megy a Gárdonyi, visz tízezer farmert, azt

eladod és máris a pénzednél vagy.Béla Jó, jó...Sanyi De most nekem nagyon fontos a tojásválogató. Béluskám, minden

pénzt megér! Ja, Tamásiné üzeni a személyzetirõl, hogy tönkrement a cimpamasszírozójában a közgyűrű.Béla Kinek?Sanyi A cimpamasszírozójában a közgyűrű.Béla Mije?Sanyi A közgyűrű a masszírozójából.Béla Értem.Sanyi Csak a bal fülére tudja használni. Filléres dolog, de ha megtennéd,

hogy utánanéznél?!Béla Jó.Sanyi A Gárdonyival majd küld neked egy üveg Ezerjót.Béla Nem is az ára miatt, de egy egész hét rámegy, amíg utánanézek...Sanyi Na, ne hülyéskedj, ugyan mi dolgod van neked ott? Hehehe. Halló... És

még nem is mondtam, két hét múlva, tizenötödikén megy a fõmérnök, azt kéri tõled, igen nagy tisztelettel, hogy létezik állítólag valami

csukcs... Filézett vibraszáj-konzerv. Na, ilyen pici kis kerek konzerv. Van rajt egy címke...

Béla Mindegyik konzerven van címke.Sanyi Nem... ez egy piros. Olyan jellegzetes, majd megtalálod...Béla Értem.Sanyi Kellene neki vagy tizenöt darab. Itthon majd kifizeti. Aztán a Hetésiné,

tudod, a férje tanítja a lányodat a Vörösmartyban... Szóval, ő kér Zsiguliba való dallamspricnit, tudod, amelyik zenél, ha

megnyomod az ablaktörlõt. Szerezzél már neki, légy szíves.Béla Jó. Jó.Sanyi Ugyanis jön külföldrõl valami vendég és szeretné levinni a Balatonra.

Jó benyomást tenne a piszkos kapitalistára, ha zenélne az ablaktörlõ. A Géza... hallasz, Béla?Béla Hallom, mondjad.Sanyi A Géza üzeni, hogy visszaküldi neked a kukoricapattogtatót, ugyanis

folyik belõle valahonnan az olaj. Büdös lett tõle a kukorica. Próbáld meg visszacserélni, jó? Ha nem tudnak adni helyette másikat,

akkor ugyanezért az árért vegyél neki automata kandírozót...Béla Micsodát?Sanyi Kandírozót, automata... tavaly látta Jerevánban az utcán. .. Bele kell

dugni az ujjat és bevonja valami vékony cukorréteggel... és azt nyalogatni lehet. Az ő standja, tudod, a Művész mozi elõtt van...

Irtó nagy üzlet lenne! Te, egyáltalán írod, amit mondok?Béla Persze. Hogy tudnám megjegyezni másképpen?Sanyi Na, várjál... mi van még...Béla Van még valami?Sanyi Persze. A vidrafej volt...Béla Volt.Sanyi A dallamspricni már megvolt.Béla Megvolt.Sanyi Ja! A legfontosabbat kihagytam... Van valami elektromos hernyóirtó

készülék... Állítólag csak le kell rakni az almafa alá és úgy potyognak a hernyók, mint a jégesõ! Dórika Szentendrén látta valakinél... Na, most meg kéne nézni... Csak az almafa alá jó, vagy leszedi a meggyrõl is a szövõlepkét?... Ha leszedi, akkor négy darab kell. Ha nem szedi le, akkor elég három is, mert a Katonának nincsen almafája...Béla Szegény Katona.Sanyi Mi van?... nem hallom!Béla Csak mondom, szegény Katona. Nincs neki almafája.Sanyi Ne hülyéskedj, drága a telefon. Nincs idõm marháskodásra... Azt

hiszem, sikerült felolvasnom mindent rendesen.Béla Sikerült rendesen.Sanyi Na, jól van, akkor szia!Béla Szia!Sanyi Ja, várjál már! Majdnem elfelejtettem: az 1200 darab autóbusz rendben

van... A 73 Diesel-motor kicsit csúszik, hazudj nekik valamit!...

Soós András

MONDD, HOGY VAGY?Előadta – Horváth Tivadar

AHHOZ KÉPEST, hogy egy gyilkos háború utáni éhínség idején születtem, 14 éves koromban dolgoznom kellett, és fiatalságom úgynevezett legszebb évei azzal teltek, hogy egy újabb szörnyű háborúban meg kellett védeni az életemet, úgy, hogy a becsületem is megmaradjon,

és AHHOZ KÉPEST, hogy minden ésszerűen kiszámított papírforma szerint nyolcszor kellett volna eddig meghalnom, négyszer a háború alatt, kétszer életveszélyes műtétek következtében, egyszer egy tele szódásüveg miatt, amely a fejemhez csapódott hátulról, de a másik végét fogta valaki, és egyszer egy égõ autóban, amelybõl idegességemben az utolsó pillanatban kiugrottam,

és AHHOZ KÉPEST, hogy fiatalon, koholt vádak alapján kilöktek munkahelyemrõl, ahol örömmel és lelkesen dolgoztam,

és AHHOZ KÉPEST, hogy kilenc fõnököm volt, akik közül hétnél jobban értettem ahhoz a munkához, amelyhez nekik kellett volna jobban érteniök,

és AHHOZ KÉPEST, hogy nyolc évig laktam társbérletben, hõn szeretett hitvesemmel és kisded gyermekemmel, míg végre egy másfél szobás lakáshoz jutottunk és saját külön szeretõnk lett,

valamint AHHOZ KÉPEST, hogy Sanyi, az unokaöcsém, aki bazáros Balatongergócon, Sandokan-képes műanyagkendõket árul, és ötször annyit keres mint én, aki harminc éve folytatok tudományos kutatást,

és AHHOZ KÉPEST, hogy az idén megint nem én kaptam a Csekvencei-díjat, hanem dr. Tun Guz, holott negyedik éve súgják fülembe illetékes helyrõl, hogy én fogom megkapni,

és AHHOZ KÉPEST, hogy négy napig szaladgáltam, hogy az unokámnak egy játékot vegyek karácsonyra, és közben egy magamnak vásárolt kétméteres szõnyegbõl 60 centit elvesztettem a lóversenyen, és a vásárlások során kétszer fizettem 1000 forintossal és csak 500-ból kaptam vissza, igaz, hogy három 5 forintost adtam ki 20 forintosnak,

és AHHOZ KÉPEST, hogy kipattant a botrány, amely miatt leváltottak egy tulajdonképpen általam is megválasztott miniszterhelyettest, de annyira nem pattant ki a botrány, hogy azt is megtudjam, mi pattant ki,

és AHHOZ KÉPEST, hogy hoztak egy adórendeletet, amibõl egy szót se értek és akik el akarták nekem magyarázni, azok számára egy új osztályt nyitottak a Hárshegyen, az I. emeleten,

és AHHOZ KÉPEST, hogy olyan országban élek, ahol minden fizikai törvénnyel dacolva, minél magasabbra jut valaki, annál kisebbet bukik,

és AHHOZ KÉPEST, hogy egy olyan földgolyón élek, ahol egy nagyhatalom föltalált egy iszonyatos tömegpusztító fegyvert és mindjárt ki is próbálta nagy sikerrel, több százezer embert megölve és megnyomorítva, aztán egy másik nagyhatalom föltalált egy még iszonyatosabb fegyvert, de megígérte, hogy nem fogja használni, mire az elõzõ nagyhatalom feltalált egy még ennél is iszonyatosabbat és megígérte, hogy használni fogja,

MINDEHHEZ KÉPEST, köszönöm, jól vagyok.

Szuhay Balázs

TÁJÉKOZTATÁS A RABLÁS ÜGYÉBENRiporter – Selmeczi Tibor Derék felügyelő – Szuhay Balázs

Riporter Kedves hallgatóink! Az 1983-as év – sajnos – piros betűkkel íródik a magyar bűncselekmények történelemkönyvébe. Egész

közvéleményünket megrázta a hazánkban eddig egyedülálló rablás ügye. Szerkesztõségünk ezért megbízott, kérjek újabb tájékoztatást az illetékesektõl a világraszóló bűnügy részleteirõl. Vendégünk a Felügyminisztérium Rablásügyi Fõtájékoztatója, Derék felügyelõ.Derék felügyelő Mindenekelõtt szeretném megköszönni a bűncselekménnyel

kapcsolatos, nagyon értékes lakossági bejelentéseket. Nagyon sokat segítettek.

Riporter Melyik volt a legértékesebb lakossági bejelentés?Derék felügyelő Amikor egy ismeretlen telefonáló bejelentette magát a bűncselekményt

– vagyis, hogy ismeretlen tettesek ellopták a Lánchidat.Riporter Önök nem vették észre, hogy nincs meg a híd? Derék felügyelő Nem. Köd volt. És egyébként is, a gépkocsik számának növekedése

évek óta lehetetlenné teszi a Lánchíd megközelítését.Riporter Akkor az ismeretlen telefonáló hogyan vette észre a dolgot?Derék felügyelő Feltűnt neki, hogy már tizedik napja áll gépkocsijával az Alagútban,

holott rendes körülmények között már 3-4 nap alatt át szokott érni a

Lánchídon. Mivel tíz nap elteltével már sokallotta a dugóban való ácsorgást, gépkocsiját hátrahagyva, gyalogosan elõresétált a

hídig. Pontosabban: annak hűlt helyéig. Akkor állapította meg, hogy az objektum nincs a helyén, és e tényállásról távbeszélõ segítségével, állampolgári kötelességének eleget téve, megejtette az illetékes hatóságok értesítésének eszközlését. Riporter Vagyis telefonált Önöknek. Derék felügyelő Így is lehet mondani, csak így szakszerűtlen. Riporter Mi történt a bejelentés után?Derék felügyelő Azonnal megindítottuk teljes apparátussal a nyomozást ismeretlen

tettes személyének megállapítására. A lakossági bejelentések nyomán a bravúros nyomozás eredményre vezetett: a tettest sikerült elfognunk. Riporter Hát ez igazán jó hír! Kérem, közölje a rádióhallgatókkal is, ki lopta el a Lánchidat! Derék felügyelő Azt nem tudjuk.Riporter Hiszen az imént említette, hogy elfogták a tettest! Derék felügyelő Igen. Azt, aki a telefonbejelentést tette!Riporter Õt miért kellett elfogni?Derék felügyelő Súlyos szabálysértést követett el, amikor gépkocsiját az Alagútban

magára hagyta. Riporter Térjünk vissza a hídrablásra. Mikor történt a bűncselekmény?Derék felügyelő November ötödikérõl tizenötödikére virradó valamelyik éjszaka. Riporter Pontosabban?Derék felügyelő Erre két okból nem válaszolhatok. Az egyik: a tájékoztatás sértené a

nyomozás érdekeit. Riporter És a másik?Derék felügyelő Az, hogy mi se tudjuk, mikor történt. Csak azt, hogy hogyan. Riporter Éspedig?Derék felügyelő A kiemelhetõ részeket kiemelték, a többi részt durván kivágták. A híd

elszállításához vagy bérelt, vagy saját, vagy lopott szállítóeszközt használtak.

Riporter Ezt honnan tudják? Derék felügyelő Egyszerű. Több variáció nincs.Riporter Mit feltételeznek a tettesekrõl? Derék felügyelő Vagy fiatalok voltak, vagy középkorúak. Ugyanis gyermekeknek ez túl

nehéz feladat lett volna, idõskorúaknak úgyszintén. Riporter Hányan lehettek? Derék felügyelő Vagy többen, vagy sokan.Riporter Mi a feltételezés: magyarok voltak, vagy külföldiek? Derék felügyelő Igen. Magyarok, vagy külföldiek. Riporter Sok hallgatónk érdeklõdött: mi volt az õrséggel, akik a hídra vigyáztak?Derék felügyelő Szeretnék mindenkit megnyugtatni: a hídõrséget nem támadták meg,

így személyi sérülés nem történt. Riporter Az eddigi nyomozásnak van-e kézzelfogható eredménye?

Derék felügyelő Természetesen. Megbírságoltunk 15 443 tilosban parkoló gépkocsit, 19333 szennyezett rendszámtáblájú gépkocsit, és bevontuk 5345

lejárt forgalmi engedélylyel közlekedõ személygépkocsi rendszámát. Riporter Ennek mi köze a hídrabláshoz? Derék felügyelő Egyszerű. Megbírságolunk még százezer autóst, és már vehetünk belõle

egy új Lánchidat. Riporter De a hídrablással kapcsolatban nincs újabb fejlemény? Derék felügyelő De. Találtunk egy amerikai gyártmányú nylonzacskót a Dunában.Riporter Honnan tudják, hogy amerikai? Derék felügyelő Nem volt kiszakadva.Riporter És biztos, hogy ennek köze van a rabláshoz? Derék felügyelő Nem biztos, de feltételezhetõ. Ugyanis a zacskóban egy, a Lánchídfõi

származó kõoroszlánt találtunk. Riporter És a nyomozás most hol tart? Derék felügyelő Mindenki a helyén van, és reménykedik, hogy megkerül a híd.

Egyébként a nyomozásba bekapcsolódott az Interpol, Maigret, Colombo és Derrick felügyelõ is.

Riporter Ezek szerint elképzelhetõ, hogy a híd külföldre került? Derék felügyelő Nem. Vizsgálataink ezt kizárják. Ugyanis megvizsgáltuk az

országhatárokon kitöltött valamennyi vámárunyilatkozatot, és egyiken sem szerepel Lánchíd nevű tárgy.Riporter És ha a rablók kivitték, de nem írták rá a vámcédulára? Derék felügyelő Ha csak úgy nem...Riporter Végezetül: milyen segítséget kérnek most a lakosságtól?Derék felügyelő Ha valaki bárhol, bárkinél egy, a múlt század közepérõl származó,

azóta többször restaurált háromnyílású, két diadalíves mederpilléren nyugvó 202 méter középnyílású, 5194 tonna súlyú Lánchidat

találna – leltári száma 1-es – kérjük, vigye el a legközelebbi rendõrõrsre. Elõre is köszönjük.Riporter Mi is köszönjük a tájékoztatást.Derék felügyelő Nem tesz semmit. Kötelességünk. Elvégre nemzeti értékrõl van szó, így

természetes, hogy a lakosságot folyamatosan, a legapróbb részletekrõl is tájékoztatjuk. – Vagy nem?!?

Farkasházy Tivadar

MIT IS ÍR A HOGYISHÍVJÁK?

Inke László Jó napot! Haumann Péter Napot.

Inke Miért mondja azt, hogy „napot"? Haumann Mert nem jó. Inke Miért nem jó?Haumann Azért, mert akárcsak a Maradonának, nekem is eltörték a lábam.Inke Azért a Fradiba még így is beférhet. Melyik lábát törték el?Haumann A hátsót. Inke Melyik a hátsó? Haumann Mikor hogy...Inke De hiszen nincs is begipszelve!Haumann Miért lenne?Inke Azért, mert a törött lábakat be szokták gipszelni.Haumann Kik szokták? Inke Az orvosok. Haumann Hát ez az...Inke Nem értem.Haumann Csak nem képzeli, hogy én ezek után beteszem a lábamat egy

orvoshoz?Inke Mi után?

Haumann A „Kórház a város szélén" után.Inke Nem értem. Blazsek doktorék az ország kedvencei.Haumann Nézze, én elhiszem, hogy ma minden magyar nõ álma két szoba hall,

de akkor sincs hozzájuk bizalmam.Inke Miért?Haumann Azért, mert még egy vacak punkción is hetekig vacakolnak.Inke Mi az a punkció?Haumann Valami nõi futballbetegség. Mondja, magának nem tűnt fel, hogy ezek

az operáció közben állandóan mással vannak elfoglalva? Esznek, szülnek, kandidálnak, sakkoznak, azt a szegény Dobiás fűszerest

is majdnem eltették láb alól. Jaj a lábam!Inke A frászt hozza rám! Úgy üvöltözik, mint egy énekes a pilisborosjenõi

Fenevad-fesztiválon.Haumann Mit csináljak? Nagyon fáj. Még mindig nem forrt össze, pedig még

Sopronba is elutaztam.Inke Sopronba? Minek?Haumann Pápai áldásért.Inke Ember, a pápa nem Sopronban volt, hanem Bécsben!Haumann Na igen, de a keze állítólag messzire elér.Inke És most mit fog csinálni a lábával?Haumann Még nem tudom. Lehet, hogy felajánlom az újonnan épülõ Nemzeti

Színház számlájára.Inke Egyáltalán, hogy tört el a lába?Haumann Olajra léptem.Inke Olajra?Haumann Étolajra.Inke Hol?

Haumann Hát a sorban.Inke Miért állt sorba?Haumann Margarinért. Maga nem állt?Inke Én nem álltam.Haumann Pedig sokan álltak. Úgy vitték a margarint, meg az étolajat, mint a

cukrot.Inke Maga szereti a margarint?Haumann Utálom.Inke Akkor miért állt érte sorba?Haumann Nézze, ha már Rubensem nem lehet, legalább Ráma legyen otthon.Inke Szörnyű. Ilyen ostoba felvásárlók teszik tönkre a legszebb áremelést.Haumann Mi a szép egy áremelésben?Inke Hát a hatása. Javul az államháztartás mérlege. Csökken a dotáció.

Nagyobb a kormány mozgásszabadsága. A kiáramló jövedelem egyensúlyba kerül a megtermelt javakkal. Nem olvasta? Az

összes újságban benne volt.Haumann Dehogynem. Még csodálkoztam is.Inke Min?Haumann Azon, hogyha eszem egy szelet margarinos kenyeret, az mennyi

mindent okoz.Inke Maga talán irigyli a gazdasági vezetõket? Az egész világ nem tud tíz

éve ötrõl hatra jutni!Haumann Én már azzal is elégedett lennék, ha idén ötrõl ötre jutnánk.Inke Igen. 1973-ban még nagyratörõ terveink voltak, akkor határoztuk el

például, hogy tíz éven belül 500 kilométer autópályát építünk. Sajnos, nem tudtuk teljesíteni.Haumann Speciel azt teljesítettük.Inke Igen? Ha szabadna kérdeznem, hol?Haumann Törökbálint és Martonvásár között.Inke Az csak 25 kilométer.Haumann Na jó, de azóta hússzor építettük újjá! Megvan az 500, csak egymás

fölött...Inke Azért építettünk máshol is. A Bicske és Tatabánya közötti autópálya

például 10 perccel megrövidíti a Budapest-Bécs közötti távolságot.Haumann Nahát, ezért igazán kár volt annyi pénzt kiadni.Inke Miért?Haumann Mert eddig három évenként utazhattam Bécsbe, most mondja, ezentúl

10 perccel hamarabb...Inke Ha nem tetszik az autópálya, utazhat hajóval is Bécsbe.Haumann Hajóval nem utazom.Inke Miért?Haumann Veszélyes. Maga nem olvasta? Azért ment a szárnyashajó Bécsben a

pillérnek, mert a kapitány közben meztelen nõket fényképezett?Inke Ember, ide figyeljen. Bécsben a szárnyashajó nem a pillérnek ment

neki, hanem egy szovjet uszálynak. A kapitány a Balatonon fényképezett meztelen nõket.

Haumann Aha. Azért ment neki a pillérnek.Inke A pillérnek a Volgán mentek neki.Haumann A Volga ment neki a pillérnek?Inke A kapitány ment neki a Volgának.Haumann De mit keresett a Volgán meztelen nõ?Inke Azok nem a Volgán voltak meztelenek, hanem a Balatonon.Haumann Miért voltak meztelenek?Inke Azért, hogy lefényképezze õket a kapitány.Haumann Miért akarta õket lefényképezni a kapitány?Inke Azért, hogy megnyerjék a szépségversenyt.Haumann Aha, értem. Akkor most már csak azt árulja el, hány éves a kapitány?

Mondja, ha magát megválasztanák szépségkirálynõnek, maga levetkõzne?

Inke Mondja, nem zavarja, hogy férfi vagyok?Haumann Az egy magyar szépségversenyen nem akadály. Összeköttetés kérdése

az egész.Inke Maga olyan ostoba, mint nyolc képes hetilap együttvéve. Itt állunk a

rakétatelepítés elõtt és semmi másról nem írtak a nyáron, mint Délegyházáról, a maszek taxikról, meg a szépségversenyrõl.

Haumann Kifelejtette a Hungária együttes szétbomlását.Inke Most meg a téli idõszámítás a szenzáció.Haumann Mi abban a szenzáció?Inke Az, hogy a MÁV milyen ügyesen oldotta meg az átállást.Haumann Nocsak? Hogyan?Inke Úgy, hogy az összes úton lévõ szerelvény éjfélkor beállt a legközelebbi

állomásra és ott egy órát állt.Haumann Mihez legközelebbi?Inke Az éjfélhez legközelebbi.Haumann Melyik éjfélhez?Inke A régi éjfélhez. És ott várták az új éjfélt.Haumann Most hülyéskedik, vagy csak ugrat engem?Inke Miért? Ez nagyon okos dolog. Nincs kavarodás, nincs rendetlenség.Haumann Úgy érti, hogy a MÁV egy órás néma megállással adózott a nyár

elmúltának?Inke Úgy, úgy, úgy.Haumann Aha. Gondolom az expressz-vonatok gyorsabban álltak, nem?Inke Hiába idétlenkedik. Ez nagyon értelmes intézkedés volt a Magyar

Államvasutak részérõl.Haumann Pontosabban a Magyar Állóvasutak részérõl. Azért vallja be, aki ezt

kitalálta, azt egy kicsit megcsaphatta a vonat füstje?!Inke Ide figyeljen. Minden bakter megszokta, hogy a paprikáskrumpli alatt

jön a Göcsej. Az Esti mese alatt a Savaria, és a részeges Józsi bácsi fölött a Polonia... Ha egy órát áll a rendszer, az sokkal

egyszerűbb, mint négyezer bakter evési szokásait megváltoztatni...Haumann Nem beszélve a négyezer Józsi bácsiról...Inke Nahát. Ezért álltak menet közben egy órát a vonatok.

Haumann Remélem a MALÉV nem veszi át ezt a módszert?! Mit csináltak egy órát az utasok?

Inke Mit tudom én? Ettek, ittak, söröztek.Haumann Söröztek? Az veszélyes ilyenkor.Inke Miért?Haumann Mert, amíg a vonat az állomáson tartózkodik...Inke Mondja, maga büszke az eszére?Haumann Nem különösebben.Inke Akkor szálljon már le a vasútról.Haumann Hát én nem is ültem volna rajta egy órát!Inke Értse már meg, így a legegyszerűbb átállni a nyárról a télre.Haumann Értem. És ha a télrõl állnak át a nyárra? Akkor majd lejtõrõl fogják

indítani a vonatokat?Inke Mondja, magának a rakétatelepítések elõestéjén ez a legnagyobb

problémája?Haumann Nem. De nem hiszem, hogy most már különösebben befolyásolni

tudom a genfi tárgyalásokat.Inke Bizakodni azért csak lehet! Egyszer csak rájönnek az óceán túlsó

oldalán is, hogy veszélyes dolog rakétákkal játszani!...Haumann Bizony, bizony, mert úgy járhatnak, mint a Pistike.Inke Miért? Hogy járt a Pistike?Haumann Jött haza az iskolából. Kérdi a papája:

– Na, mi volt ma az iskolában?– A robbanószerekkel kísérleteztünk, papa.– És mi lesz holnap az iskolában?– Iskolába!...

Marton Frigyes-dr. Bácskai Tamás-dr. Palánkai Tibor

KÖZGÁZ MÉLYVÍZ(Elhangzott a Heti Világgazdaság – HVG c. újság 5. és a világgazdasági válság 10. évfordulóján.)

Szóvivő Közgazdászok következnek.dr. Bácskai Tamással, a Nemzeti Bank ügyvezetõ igazgatójával és dr. Palánkai Tiborral, a Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezetõ tanárával beszélget Marton Frigyes.

Marton Frigyes Kedves közönség, kedves hallgatók, csatolják be mentõöveiket. Beúszunk a mélyvízbe. Abból induljunk ki, hogy itt csak egy

közgazdász agy segíthet ki bennünket.dr. Bácskai Nagy baj, sõt mondhatnám, agy-baj!Tamás Kannibáliában jártam ugyanis, egy önkiszolgáló boltban egymás

mellett volt egyforma adag tíz deka mérnök agyvelõ, öt pénzért, 10 deka nevelõ-velõ 10 pénzért, 10 deka közgazdász agyvelõ 50

pénzért. Áhítattal és némi büszkeséggel kérdeztem:– Hát ennyivel értékesebb a közgazdász agy?– Ugyan – válaszolták legyintve – de tudja, hogy ennyi agyvelõért

mennyi közgazdászt kellett agyoncsapni?Marton Nem mi mondtuk!... Na, akkor az elméleti szakembert kérdezem, hogy

mit jelent az, ha valaki gyakorló közgazdász?dr. Palánkai Az elméleti közgazdász az, aki megmondja, hogy mit és hogyan nemTibor kellene csinálni. A gyakorlati közgazdász az, persze, csinálja, mert neki

az a feladata.dr. Bácskai Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a gyakorlati közgazdásznak kell

emeleteket építeni azokra a légvárakra, amelyeket az elméletiek terveznek.

Marton Menjünk vissza egy kicsit a magyar gazdaságtörténetbe. Ugye, 1968-ban elhatároztunk egy gazdasági reformot. Na most, nekem az az

érzésem, hogy ez a reform mintha egy kicsit döcögne azóta is. Egyáltalán végig kell csinálnunk nekünk ezt a reformot?

dr. Bácskai Végig. Ha egy hegymászó elindul fölfelé, nem torpanhat meg félúton. A lejtõn még fölfelé is nehéz megállni. Folyamatosan kell

kapaszkodnia.Marton Tehát így jutunk föl a csúcsra?dr. Bácskai Csúcsra?! A fölfelé kapaszkodás arra elegendõ, hogy legalább a síkon

megmaradjunk...Marton Ez nem hangzik valami vidáman.dr. Palánkai Mi azért sem szomorkodunk! Már az elsõ világháborúban

megfigyelték, hogy mekkora volt a különbség az ugyan arról a csatáról szóló német és osztrák-magyar hadijelentésben. A német azt írta: „... a helyzet komoly, de nem katasztrofális...", az osztrák-magyar:.....a helyzet katasztrofális, de nem komoly..."!Marton Várjunk csak. Hogyha ilyen komoly a helyzet, akkor miért torpant meg

a reform?dr. Palánkai Mert ugyanakkora erõk húzzák hátra, mint amekkorák vonják elõre.

Olyan ez, mondjuk, mint hogyha egy szekérbe a gyorsabb haladás kedvéért négy lovat fognánk be, de kettõt elõre, és kettõt hátra.

Marton Egy helyben toporgunk?dr. Palánkai Azt azért nem mondanám. Sok minden változott, ma a vezetés már arra

törekszik, hogy megfelelõ ember kerüljön a megfelelõ helyre.Marton Régebben nem így volt?dr. Palánkai Régebben a „megfelelõt" másképpen értelmezték. Ma a „rátermettség"

van elõtérben. Azelõtt más természetű dolgok: érdemek, lojalitás,

megbízhatóság játszottak szerepet. Nem új dolog ez mifelénk. Már Molnár Ferenc is megírta, hogyha nálunk valakit dicsérni akarnak, azt mondják rá: becsületes ember, míg másutt ez természetes. Na már most, ezek mind szükséges, de nem elégséges elõfeltételek ahhoz, hogy jó vezetõ legyen valaki. A régi gyakorlatban egy Horváth Ede selejtként jött be...Marton Váltsunk egy más témára.

Mostanában nagyon sok szó, meg cikkezés folyik arról, hogy ugye, egy-egy nagy vállalatunk, mily nagy mértékben veszteséges. Na most, a kicsiket szanáljuk, a nagyokat meg soha! Ez miért van?

dr. Palánaki Szerintem az egyik válasz az lehet, hogy félnek a munkanélküliségtõl.dr. Bácskai Én ettõl nem félnék.Marton Miért?dr. Bácskai Mert ha nálunk munkanélküliség lenne, akkor nem lenne

munkanélküliség, de munkaerõhiány sem.Marton Hogyhogy? Nem értem.dr. Bácskai Az történne, hogy oda menne a munkaerõ, ahol szükség van rá.Marton Ez tehát a bankosok véleménye a munkanélküliségrõl.

Mit mond az elméleti szakember?dr. Palánkai Én nagyrészt egyetértek azzal, amit Bácskai Tamás mond, persze ez

elsõsorban a munkásságra vonatkozik. Ám egy kicsit aggódnék az alkalmazottakkal kapcsolatban...

Marton Az adminisztratív munkaerõre gondol?dr. Palánkai Igen.Marton Miért?dr. Bácskai Szerinted hol lenne munkanélküliség?dr. Palánkai Nálatok, a Nemzeti Bankban.Marton Tényleg Tamás, hányan vagytok a Nemzeti Bankban?dr. Bácskai Hetes ezren.Marton Ez egy nagy falu...dr. Bácskai Nem is gyűrűzünk.Marton Igen. Tehát, ez azt jelenti, hogy támadni kellene. Tulajdonképpen ebbõl

ez a konklúzió, nem?dr. Palánkai Szerintem az a baj, hogy eddig elsõsorban „bekkeltük" ezt a válságot.

Támadni kellene valóban.dr. Bácskai Ha csak bekkelünk, akkor a labdának be kell menni a kapunkba. De

még támadni sem elég. Mert az sem elég, ha egy csatár minden helyzetbõl kapura rúg, ha nem tudja melyik az ellenfél kapuja és

melyik a miénk.Marton Még egyszer a reformról.

Mi a magyarázata annak, hogy a mezõgazdasági reform olyan gyorsan, tulajdonképpen idõben végbement és az iparban ilyen hihetetlenül nehezen megy?!

dr. Bácskai Nézd, a gazda, a parasztember azelõtt is és ma is egyszerre volt kereskedõ és termelõ. Ezért tudta azt, hogy nem azt kell eladnia,

amit termel, hanem azt kell termelnie, amit el lehet adni.

Marton Tibornak van egy jó példája erre, most meghallgatjuk.dr. Palánkai Tehát ez úgy néz ki, hogy a világgazdasági válság után, 1974 után, az

arabok hihetetlenül meggazdagodtak. Erre ugye, a magyar paraszt elkezdett egy, úgynevezett zsírosfarkú birkát tenyészteni, mert

ennek volt piaca a Közel-Keleten.Marton És erre saját maguktól jöttek rá?dr. Palánkai Természetesen. Ilyen intézkedést, központi intézkedést sohasem

hoztak.Marton Miért nem?dr. Palánkai Nem volt benne az ötéves tervben.Marton Ezek szerint Faluvégi Lajos nem ismeri a zsírosfarkú birkát?

Zsírosfarkú...dr. Palánkai A zsírosfarkú birka nem ismeri Faluvégi Lajost...!Marton Na most, még egy szemrehányás. Hogy az ördögbe lehet az, hogy a

magyar közgazdászok nem vették észre, hogy odakint válság van?dr. Palánkai Észrevettük mi, de csak azt, hogy odakint dühöng.dr. Bácskai Még sajnáltuk is õket egy kicsit...Marton Lehetett volna idejében reagálni rá?dr. Palánkai Igen. Szerintem nem véletlen, hogy most a Rádiókabaré, ugye, a

világválság tizedik évfordulóját ünnepli, míg a magyar válság pedig csak az ötödik évfordulóját!

dr. Bácskai Az viszont igaz, hogy ha idejében bekapcsolódunk a pánikba, s az ipar is iparkodik, akkor most könnyebben élnénk. Nem úgy ünnepelnénk

az évfordulónkat, hogy „emelem poharam, 5 forintról 6 forintra!"...dr. Palánkai Szóval, szerintem, most már komolyan vesszük a válságot. Hadd

mondjak csak néhány szót: kisvállalkozás, gmk, második gazdaság...dr. Bácskai Néha támadnak is minket, mert van aki azt mondja, meg hiszi is, hogy

ezáltal kapitalizálódunk.Marton Tényleg. Hogy állunk ezzel a kérdéssel? Minek nevezzük? Szocialista

gazdasági irányítás, fejlett szocializmus felé menõ átmenet, vagy mondjuk egyszerűen azt, hogy szocializmus.

dr. Bácskai Én azt mondom, szocialistának, egyértelműen szocialistának kell ezt hívnunk! Erre példa a KRESZ, ahogy az meghatározza az

autóutakat.Marton Mit is mond a KRESZ?dr. Bácskai Tessék. KRESZ-tankönyv, Műszaki Kiadó, Budapest 1981.11. oldal.

Idézem: „Autóútjelzõtáblával, autóútként megjelölt út."Marton Sokat vitattuk, ugye, a jövõt. Most befejezésül menjünk egy picit

vissza. Mikor volt a történelemben a leghosszabb gazdasági válság?dr. Palánkai 1873-ban.Marton Meddig tartott?dr. Palánkai 1896-ig.Marton Nos, akkor mi most kb. a felezõ idõben vagyunk, úgyhogy az a

javaslatom: találkozzunk a 20 éves évfordulón!

Sinkó Péter

NYÍLT LEVÉL SCHULTHEISZ EMIL EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTERHEZ

Előadta - Major Tamás

Kedves Schultheisz Elvtárs!A szocialista egészségügynek három igen fontos kritériumnak kell megfelelnie a

fejlett szocializmusban. Az orvosi ellátásnak -1. széleskörűnek, tehát mindenki számára elérhetõnek,2. magasszínvonalúnak, tehát az orvostudomány eredményeit alkalmazónak,3. ingyenesnek kell lennie, azaz anyagi ellenszolgáltatás nélkülinek. Tehát még egyszer: széleskörű, magasszínvonalú, ingyenes.Szeretném Miniszter Elvtárs figyelmét felhívni, hogy iparkodó, dolgos társadalmunk

még nem egészen, nem 100%-ig érte el a fejlett kapitalizmus eme szakaszát, így a fenti három kívánalomból maximum kettõt tud egyszerre teljesíteni:

Ha az orvosi ellátásunk széleskörű és magasszínvonalú, akkor nem ingyenes. (Lásd: magánprakszis.)

Ha az orvosi ellátásunk széleskörű és ingyenes, akkor nem magasszínvonalú. (Lásd: SZTK.)

Ha az orvosi ellátásunk magasszínvonalú és ingyenes, akkor nem széleskörű. (Tehát, nem mindenki számára elérhetõ. Lásd: Kútvölgyi-kórház...)

Gondolom, Schultheisz elvtárs mindezt éppen olyan jól tudja, mint én és eddig csupán azért nem beszélt róla, mert köti az orvosi titoktartási...

Nemrégiben három és félórát ültem az SZTK-ban egy ajtó elõtt, igen sok ideges és beteg ember között. Itt jöttem rá, hogy milyen az önök számára az ideális páciens:

mindenek elõtt normálisnak kell lennie. (Hülyeségekkel ne zavarja önöket.)Betegnek kell lennie. (Egészségesek, hipochonderek csak növelik a tumultust.)Türelmesnek kell lennie. (Ne kopogjon ötpercenként az ajtón.)Tehát az ideális páciens: normális, beteg, türelmes.Namost, az elõzõekben említettem már, mi páciensek nem vagyunk még valami

fejlettek. A fenti három kívánalomból maximum kettõnek tudunk egyszerre megfelelni:A páciens, vagy normális és beteg, akkor nem türelmes.Vagy normális és türelmes, akkor nem beteg.Végül: vagy beteg és türelmes, akkor nem normális!Mélységes tisztelettel kívánok önnek jó munkát, egy türelmes normális, leendõ betege.

AZ 1983-AS ÉV EGYIK SLÁGERE A „MAMMA, MARIJA" C. POPSZÁM VOLT.ENNEK DALLAMÁRA ÍRT ÚJ SZÖVEGET

Verebes István

„VARIA-DAL" címmelElőadta – Heller TamásKísérte – Gyarmati István és együttese.

Ahogy a bútort a panel-házbatologatod faltól-falig mászva,variálják ugyanúgy a sok posztotaz, aki tegnap fõnök, holnap beosztott,aki miniszter volt tegnap délben,holnap, mint elsõ titkár megy vidékre,s akit kineveznek ő helyette,tavaly még nagykövet volt Dél-Jemenben,

Refr.:Va, va, va, varia-dal,változhat benne a hivatal,változhat többféle eleme,a székeknek nem biztos a helye.

Az, aki eddig volt, sehol sincs már, S az, aki nem volt, egyszerre titkár, aki még kedden a KISZ-ben volt káder, egy szalagot, mint nagyfejes vág el, miniszter-helyettest most leváltják, ajtajáról megkapta már a táblát, helyén ügyész ül, avagy egy bíró, annak a posztján egy SZOT-díjas író,

Refr.:Va, va, va, varia-dal,változhat benne a hivatal,változhat többféle eleme,a székeknek nem biztos a helye.

Kaphat egy jelvényt az, aki elmegy,s vezethet például tanácsi szervet,

ha a Népfront zárva, az OKISZ ereszt be,a Vöröskeresztbõl mész az MLSZ-be,az, aki télen még funkcionárius,nyugdíjba ment, mire rügyez a május,aki a székben ül Mikuláskor,nem biztos, hogy kap még a húsvéti tojásból,

Refr.:Va, va, va, varia-dal,változhat benne a hivatal,változhat többféle eleme,a székeknek nem biztos a helye.

Mindenki távozhat s jöhet egy másik,hátha az új seprõ jobban beválik,no persze, kérem, csak lassan a testtel,mivel, hogy van pótolhatatlan ember,igaz, hogy nem sok, csak egyetlen, kérem,de az ne mozduljon, maradjon székben,ott van az ő helye, mindig is rá vár,a neve nem titok, úgy hívják:(az elõadó helyett, a számot innen kezdve végig tapsoló, nevetõ közönség énekli be:)

Közönség Kádár!...

Heller Va, va, va, varia-dal,egyetlen egy biztos hivatal, mindenképp-mindenhol hangzik, hogy ott üljön, „bishundert cvanzig!"

Refr. Va, va, va, varia-dal,Va, va, va, varia-dal, Va, va, va, varia-dal, Va, va, va, varia-dal.

Farkasházy Tivadar

2000-BEN ÍRTÁKElőadta: Schubert Éva, Székhelyi József

Nyugdíjas szakszervezeti bizalmik ankétjára került sor a Mezõ Imre úti SZOT palotában. A résztvevõk nehezményezték, hogy egyre nehezebb kijönni a havi 60 ezer forintos kisnyugdíjakból, amikor ma már egy kiló kenyér 4600 forint.

Összevontak hét gépipari vállalatot. Az újonnan létrejött ipari óriáskomplexum neve: Csepeli Vas- és Fémművek. Az illetékesek a döntéstõl a párhuzamos tevékenységek felszámolását, koordináltabb piacpolitikát és a termelési költségek csökkenését várják.

Úgyszintén bejelentették, hogy új lakossági szolgáltató nagyvállalat alakul GELKA néven, valamint összeolvad a Volán és a MÁV.

A kétnapos munkahét bevezetése miatt néhány nappal ismét kitolódik a tanév. Az utolsó tanítási nap ezentúl szeptember elseje.

Az MNB közleménye. Ezentúl mindenkinél lehet 50 rubel. Papírpénz helyett viszont ezentúl csak ércpénzt lehet az országból kivinni. A kivihetõ legnagyobb címlet az 1000 forintos érme.

Szirbik János Közlekedési- és Egészségügyi miniszter jelenlétében átadták az E5-ös autópálya Enying és Turgony közötti szakaszát. Az új másfél ki lométeres félsáv másodpercekkel megrövidíti a Stockholmból Ankarába igyekvõk útját.

A Chinoin vezérigazgatója szerint, már csak hároméves laboratóriumi ellenõrzõ vizsgálat hiányzik a 115 éves Szélesi Józsi bácsi lábfrissítõkrémének gyógyszerként való forgalombahozatalához.

Jó ütemben halad a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem aládúcolásának az aládúcolása. Ide kapcsolódik az a hír is, hogy ezentúl az év elsõ újszülöttjei a biztosítási kötvény mellé egyetemi felvételt is. nyernek.

Tovább folynak a harcok Bejrútban. Mint ismeretes, az elmúlt héten drúz falangisták támadást indítottak a haladó keresztény erõk állásai ellen.

Úgyszintén fellángoltak a harcok Kelet- és Nyugat-Portugália határán. A harcok során megsebesült a palesztin békefenntartó erõk öt katonája.

A Merkúr illetékesei közölték, hogy az idén már nem fogadnak el több elõjegyzést a Velorex Turbóra. Örömmel jelentették be viszont, hogy a Ladák várakozási ideje ezentúl már csak 34 év.

6000-ik napját tölti a világűrben Ljahov és Ljumin. Olyan jól érzik magukat, hogy egyelõre nem akarnak visszajönni.

Tovább gyűrűzik a múltheti parlamenti botrány. Mint ismeretes, dr. Pesta László azért tudott a vitában olyan könnyen felülkerekedni, mert elõre elolvasta Petrovics Emil választási beszédét. Szintén parlamenti hír, hogy a karcagi pótválasztáson meglepõ módon gyõzött a Hazafias Népfront jelöltje, a Hazafias Népfront második jelöltjével szemben. Az eredmény azért meglepetés, mert a számítógépes elõrejelzések ugyanezt jelezték.

Szerencsés kimenetelű karambol: halottaskocsit gázolt a vonat.Végetért a torna- és műrepülõ világbajnokság. Az összetett világbajnoki címet a 4 éves

szovjet Gribenyova szerezte meg. A legjobb magyar, Vitár Emõke 184. lett. Az elkeseredett 6 éves bajnoknõ bejelentette: lehet, hogy visszavonul.

A Népszabadság hasábjain Szabó László indulatos cikkben tiltakozik amiatt, hogy hogyan merték 200 ágyról 250 ágyra felemelni a családi panziók alsó határát. Cikkében megemlíti, hogy már az sem tetszett neki, hogy a családi kisvállalkozások ezentúl 3800 fõ helyett 4000 fõt foglalkoztathatnak. Véleménye szerint a 3800 fõs családi műhely még

beilleszthetõ a szocialista gazdaság keretei közé, de a 4000 már erõsen megkérdõjelezhetõ.

A Városligetben tovább bõvítik a Metró új szakaszát. Ezért lebontják az ismét útjába került, újonnan épített Nemzeti Színházat. A téglajegyek szakaszjegyre becserélhetõk.

Nyugati pénzemberek népes csoportját fogadta dr. Fekete János a Magyar Nemzeti Bank örökös elnökhelyettese. A találkozóra a múltheti tõzeg- és faszén árrobbanás miatt került sor. Mint ismeretes, nyugaton pánik tört ki amiatt, hogy az ily módon világvalutává elõlépett forint kamatlábait emelni fogja az OTP. Dr. Fekete János megnyugtatta õket és közölte, hogy a faszén barrelenkénti ára, továbbra is 29 forint marad.

Megindult a Magyar Rádió ötödik műsora. A közvélemény által kikövetelt újabb komolyzenei sávot Paksról sugározzák. Úgyszintén hamarosan indul a Szegedi stúdió kurdnyelvű adása.

Országos vezetõk vándorgyűlésére került sor Kecskeméten. A vitában felszólalt Nagy Richárd, a Hazafias Népfront elnöke, Sarlós István kulturális miniszter, dr. Tóth Dezsõ a Népszabadság fõszerkesztõje, Berecz János a Televízió elnöke, Kornidesz Mihály az Elnöki Tanács elnökhelyettese, valamint Pozsgai Imre a Magyar Vöröskereszt fõtitkára.

Som Lajos bácsit ismét elkapták a határon. Aranyat találtak nála, de az idõs ember nem emlékezett arra, hogy kivinni, vagy behozni akarta-e?

Ismét kemény intézkedéseket hozott az MLSZ. A Dózsa-Honvéd meccsen tanúsított lélektelen játék miatt, a játékosoknak tízszer le kell írniok:

„A legjobb kolbász szepesi,a legjobb edzõ mezei,de a legjobb, ha izzadnaka játékosok mezei."A Szakszervezetek Országos Tanácsa értesíti részvényeseit, hogy ezévi rendes

közgyűlése elmarad.A Vitray gmk sajtóértekezleten jelentette be, hogy az új fognövesztõ gyártási jogát

valószínűleg a Drakula kisipari szövetkezet fogja elnyerni. A görög piacra is egy új termékkel: az Apropopolisz 2000-rel kívánnak betörni.

A Televízió népszerű kulturális magazinjában, a Stúdió nulla-nullában, Horváth János bejelentette, hogy további 400 részt vásárolnak a Kórház a város szélén című sorozatból.

Átadták a Falkland-szigeteken az ötvenedik Skála áruházat. A Skála-Coop vezérigazgatója, Demján Sándor, reményét fejezte ki arra nézve, hogy ezzel a szép jubileummal remélhetõleg közelebb kerülnek nagy álmukhoz, a Marx téri Skála-Metró megvalósulásához.

Sinkó Péter

INTERJÚ EGY NYUGDÍJASSAL

A riporter – Verebes István A nyugdíjas – Major Tamás

Riporter Jó napot kívánok!Nemdebár a létminimum alsó határán tengõdõ kisnyugdíjashoz van

szerencsém?Nyugdíjas Igen, kedves.Riporter Nos, az iránt érdeklõdnék, hogy önt hogyan érintették a legutóbbi

kenyér, cukor, olaj- és egyéb féleségek soronkívüli és be nem tervezett áremelései?Nyugdíjas Hogy érintettek volna? Mint mindenki mást.Riporter Igen. És van-e ezekhez önnek valami hozzáfűznivalója?Nyugdíjas Nincsen.Riporter Ha jól sejtem, az ön élelmiszerkeretét érzékenyebben

sújtotta az a már elõbb említett soronkívüli ármozgás? Mármint azokhoz képest, akikhez képest ön kis nyugdíjas...

Nyugdíjas Ezt ha még egyszer el tetszene...Riporter Szóval, az a kérdés: ön boldog ember?Nyugdíjas Teljes mértékben.Riporter Önt tehát, nem zavarják a fékevesztett, elszabadult árrendezések?Nyugdíjas Nem nagyon.Riporter Bocsásson meg, mikor vett ön utoljára felsõruházati cikket?Nyugdíjas Ezt a kabátot 47-ben vettem, nagyon jó, tessék megfogni milyen

meleg...Riporter De, ha esetleg az ön anyagi helyzete, mondjuk, megengedné, akkor,

mégiscsak vásárolna egy új kabátot?!Nyugdíjas De kedves fiam, ez egy nagyon kitűnõ kabát.Riporter Igen. Mit szokott ön reggelizni?Nyugdíjas Joghurtot, almát, túrót, sajtot.Riporter Húst, tetszik tudni, olyan felvágottat és egyéb húsipari terméket szokott

fogyasztani?Nyugdíjas Nem nagyon. Nem szeretem. Nem tesz jót a vérnyomásomnak.Riporter Szóval, önt nem érdeklik a húsiparban észlelhetõ áremelkedések?Nyugdíjas Nem.Riporter Teljes mértékben boldog és elégedett?Nyugdíjas Igen, az vagyok kéremszépen.Riporter Akkor köszönöm a beszélgetést. Bocsánat, szabadna a nevét?Nyugdíjas Mahatma Gandhi.

Szilágyi György

SZILVESZTERI CSUJOGATÓ

Előadta – Koós János

Húzzad be a riglit, töltsed meg a kriglit!ÉJJEL MINDEN MÁS!Okos lány a Helén, Azért esett belém!ÉJJEL MINDEN MÁS!Nem hagy el a remény, míg a forint kemény!ÉJJEL MINDEN MÁS!Rendõr lett az Endre, esze, mint a penge!ÉJJEL MINDEN MÁS!(Gyors ritmusváltás)Sose szégyelld, Marika, hogy a lábad karika!ÉJJEL MINDEN MÁS!Húzzad ki a parafát, hátha jön az Arafát!ÉJJEL MINDEN MÁS!Beteszlek a Lehelbe, hogy ne essél teherbe!ÉJJEL MINDEN MÁS!Három bokor ribizli, be fogok ma dilizni!ÉJJEL MINDEN MÁS!Zörgetik az ablakot, adjatok ki abrakot!ÉJJEL MINDEN MÁS!Nem bánom, ha arab vagy, fontos, hogy nagy darab vagy!ÉJJEL MINDEN MÁS!Ne fogdossál, Aladár, feleséged hazavár!ÉJJEL MINDEN MÁS!Józsi, olyan okos vagy, akár csak a Csikós-Nagy!ÉJJEL MINDEN MÁS!Nem oldok én kereket, szülhetsz nekem gyereket!ÉJJEL MINDEN MÁS!Csókolom a kacsódat, imádom a lecsódat!ÉJJEL MINDEN MÁS!Míg engem lát, ne féljen, csak vidáman zenéljen!ÉJJEL MINDEN MÁS!Nem megyek a Hökömbe, görcs állott a térdembe!ÉJJEL MINDEN MÁS!(újabb ritmusváltás)Nem baj, ha a pofád ragyás, az a fõ, hogy nem vagy gyagyás!ÉJJEL MINDEN MÁS!Ne huzigáld a nadrágom, mert a bejglit hozzádvágom!ÉJJEL MINDEN MÁS!Az egész vendégsereggel: lecsúszunk a lépcsõn reggel!ujujujujujujjj!(próza)Toronyórán holló károg,

jövõre már gyalog járok!Szebb a birka, mint a marha!Jobb a készpénz, mint a tarha!Rajta pajtás, nyomd a melót,akkor is, ha nyelved lelóg!Töltsük meg az államkasszát!vigyázz rá, hogy el ne szabják!

Markos György-Nádas György

JÓZSI BÁCSI PESTENJózsi bácsi – Nádas György A fia – Markos György

Fiú Álljon oda a mikrofonhoz, mert adás van.Józsi bácsi Adás?Fiú Adás.Józsi bácsi Véradás?Fiú Maradjon már. Szeretném magát bejelenteni.Józsi bácsi Tudom fiam, 42-ben is bejelentettél.Fiú Apuka, ide figyeljen, hagyja, hogy elmondjam amirõl... a dolgokat

szeretném elmondani.Józsi bácsi Nem a dolgokat kéne fiam, hanem a témát...Fiú Úgy is hiába.Józsi bácsi . . .meg a micsodát, azt...Fiú Most meg...Józsi bácsi Nem is magadról, hanem édesapáról, aki annak idején otthon...Fiú Édesapuka, amióta magát sínre tettem, nem bírok magával.Józsi bácsi Sínre?Fiú Sínre tettem.Józsi bácsi Elõször, ugye, befalazott.Fiú De elég rosszul, már megint itt dumál.Józsi bácsi Azután beásott a kútba, hogy csak a fejem volt kinn.Fiú Apuka, miért hazudik, nem volt kinn a feje, rátoltam a szekrényt, mit

hazudik. Elmondhatom, hogy mirõl van szó?

Józsi bácsi Háó...Fiú Idõsebb Káló József, édesapám. El fogja énekelni: „ennek a szép barna

lánynak...Józsi bácsi ...dombon van a háza.Fiú Mi maga? Földmérõ, most õszintén. Papa, nem mindegy, hogy mi hol

van, mert... én elmondom mi hol van, megadom a hangot, citerázok, maga énekel és el van intézve, jó? Ne rendezkedjünk. Na

gyerünk. (Hangjával citeráz)Mi az apuka, nem látott még citerát? Nem látott még citerát. Papa, olyan fárasztó lett, hogy nyugágy kell magához, becsületszóra. Mégegyszer bemondom magát. Jó? Idõsebb Káló József édesapám, el fogja énekelni, amit Kemecsén is elénekelt nagy sikerrel: ennek a szép barna lánynak fönn a dombon...

Józsi bácsi ...dombon van a háza, mondd már ki.Fiú Papa, mi maga, helytörténeti múzeum, mondja meg, telekkönyvi

kivonat? „Ennek a szép barna lánynak..."Józsi bácsi Melyiknek?Fiú Aki lerántotta a tapétát. Egyébként: a tapéta. Ha már itt tartunk.

Megszereztük Békásmegyeren azt a gyönyörű lakást, igaz? Fölmentünk a lakásba, ott áll az öreg és rángatja le a tapétát a falról. Mondom: mit csinál? Azt mondja: – kicsomagolom a szobát.Józsi bácsi Mocskos pofádat, fiam, azt. Beköltöztem, szerencsétlen édesapáddal

ilyent csinálsz? Hazamegyek, azt mondja: – van birkózógép a lakásban. Aszonta: áll ki két drót a falbúl, aszongya: – fogja meg, birkózógép. Úgy a falhoz vágott, hogy...Fiú Jó. Megbeszéltük amit meg kellett beszélni, magát bejelentem, elénekli

a dalt. Szomszéd már át fog kopogni, mert nem bír magával. Ott van Soma bátyánk aztán kopogtat és jól nézünk ki. Na gyerünk, fater,

így az életbe nem fogja végigénekelni. Lekéssük a Kápolnásnyéki csatlakozást. Majd énekelhet az állomásfõnöknek

Dombóváron megint. Vagy benn az õrsön. Csak ott magát már végig se hallgassák.Józsi bácsi Alsóörsön.Fiú Alsóörsön, az kéne magának. Meg Kõvágóörs. Sopronkõhidavágóörs.

Na jó kész. „Ennek a szép barna lánynak domb..."Józsi bácsi .. .dombon... dombon van a háza...Fiú Ide figyeljen, fater. Még egyszer mondja, hogy hol van, én magát úgy

hókon vágom, hogy németül fog beszélni és leállamvizsgázik. Hát én még ilyet életemben nem láttam, hogy egy ember állandóan elmondja, hogy mi hol van.Józsi bácsi Én a dolgokat mondtam fiam, most meg ott van a helyén.Fiú Na. „Ennek a szép barna lánynak..." kapjon bele fater, ne cifrázza.

Gyerünk. Arra várnak, hogy maga az elsõ díjas számát elénekli. Kemecsén elhozta az elsõ díjat. Keresi is a zsűri azóta rendesen.

Józsi bácsi (énekel) „Ennek a szép barna lánynak dooombon van a háááááza..."Fiú Ez az. Rajta. Nyugodtan.

Mi van? Bedugult, apuka drága? Mondja, mi baj van?Józsi bácsi Elfelejtettem.Fiú Mondja papa, miért nem megy az orvoshoz, ingyen van?Józsi bácsi Ott vótam.Fiú Tudom, hogy volt. Azt is tudom, hogy mit írt föl, hogy menjen haza és

jól mosdassák meg. Tudom én.Józsi bácsi Jól van, fiam. Nem kell, hogy nekem beleszóljál, eszembe jutott a

szöveg, azt elmondom egyedül és kész.Fiú Jól van.Józsi bácsi Nem kell, hogy nekem segítsél.Fiú Nem segítek.Józsi bácsi Ne súgjál.Fiú Súgjon magának a déli szél, az súgjon. Az súgjon magának... Az... Hát

om magának õszintén apuka drága, én, én el vagyok úgy magával... maga életében egyszer mondott végig egy mondatot

tisztességesen, amikor beleesett a kútba, hogy: – Segítség!Józsi bácsi Azt mondtam, hogy elmondom, és kész.Fiú Hát persze, nem, nem akarok én magával...Józsi bácsi Nem kell súgjál, azt mondtam és kész.Fiú El van intézve.Józsi bácsi Ennyiben. No.Fiú Jó.Józsi bácsi Fejezd be akkor és kész.

Aszongya: (Énekel) „Ennek a szép barna lánynak, dombon van a háááza."

Fiú Sudár...Józsi bácsi Ne súgj.Fiú Nem, csak mondtam, hogy...Józsi bácsi (Énekel)

„Sudáááár jegenyefa van az udvaaráába."Fiú Sudár...Józsi bácsi Ne súgjál! Megmondtam.Fiú Megmondta.Józsi bácsi Nem megmondtam?Fiú Megmondta.Józsi bácsi Mit mondtam?Fiú Hát ez az, ezt nem tudom én sem.Józsi bácsi Megmondtam, hogy nem köll, akkor nem köll. Tudom azt egyedül,

elmondom kívülrõl. Na aszongya: (énekel)„Olyan..." Na most súgjál.

Fiú Persze, most súgjak! Mondja meg apuka, ebbe a rohadt életbe mi volt amit maga egyszer tisztességesen végigcsinált?

Józsi bácsi Téged, fiam.

Fiú Persze.Józsi bácsi Édes fiam, amikor már ott 1910-ben, már ott a Viharsarokban

fölkeltünk.Fiú Föl, 11 -kor, amikor már mindenki kint dolgozott, akkor kelt föl.Józsi bácsi Amikor 914-ben, az elsõ nagy háborúban elmentem a frontra

katonának...Fiú ...fejezze be, jó? Fejezze be, mert olyan lúdtalpa volt, hogy nem lehetett

hanyattlökni. Maradjon már. Különben is olyan asztmája volt, úgy köhögött, hogy azt lõtte be az olasz tüzérség, minden nap.

Józsi bácsi Nem igaz, fiam, négy kitüntetést kaptam.Fiú Azért kapta, mert két éjszaka nem köhögött és tudtak magától aludni a

körletben.Józsi bácsi Viccelõdik, viccelõdik. Csak azt elfelejted fiam, hogy abban a csatában

fiam, én elvesztettem a fél lábamat.Fiú Papa. Nagyon buta vicc. Nagyon buta vicc. Ott van mind a két lába.Józsi bácsi Mert csata után megtaláltam... A nagyhatalmak visszacsatolták.Fiú Téma le van zárva. A nagyhatalmak, meg maga is le van... Mi volt 19-

ben, arról beszéljen.Józsi bácsi Tessék fiam. Amikor én 1919-ben Szegeden voltam darutollas vörös...Fiú Mi volt maga, elvetemült? Mi volt maga?Józsi bácsi Vörös...Fiú ...az erõlködéstõl. Nem szégyellj magát? Ott ment a Horthy lova

mögött és maga nyerített állandóan. Vörös volt. Persze, hogy vörös volt, mert nem bírta a géppuskát arrébb húzni az erõlködéstõl.

Kész. 42-rõl meséljen.Józsi bácsi Tessék fiam. Amikor én 1942-ben a második nagy háborúba

megkaptam a behívómat, egybõl bementem...Fiú Be a Katihoz, a faluba. Miért a Katihoz ment be?Józsi bácsi Miért? Azért, mert ott volt a kielégítõ parancsnokság.Fiú 43-ban mért kellett magának Szibériába menni, amikor mondtam, hogy

ott hideg van.Józsi bácsi Miért kellett?Fiú Miért kellett? Hát mondja meg.Józsi bácsi Miért?Fiú Hát miért kellett?Józsi bácsi Elmondom.Fiú Miért kellett magának?Józsi bácsi Azért, mert vittek.Fiú Papa, papa... ki vitte magát?Józsi bácsi Hát a lábaim vittek.Fiú Azért mondom, apuka drága. Hát aztán amit csinált maga 44-ben a

falunk fõterén, az a cirkusz... én azt hittem, hogy ott...Józsi bácsi Cirkusz volt fiam, az volt.Fiú Mi volt...Józsi bácsi 44-ben ott volt a falu közterén az életnagyságú nagy lovasszobor, amit

én tiltakozásul felrobbantottam.

Fiú A lovasszobrot.Józsi bácsi Aztat.Fiú Tudja mit robbantott föl?Józsi bácsi Na?Fiú A csodálkozó biciklis postást, apuka drága.Józsi bácsi Nem tudom...Fiú A téma le van zárva. 45-rõl meséljen.Józsi bácsi Tessék fiam, 45-rõl, na. Akkor 45-ben jöttek a partizánok.Fiú Végre apuka, ezt mondja el, végre.Józsi bácsi Jöttek a partizánok 45-ben. Én adtam nekik meleg ételt...Fiú Rendes dolog volt apuka.Józsi bácsi Meleg ruhát...Fiú Ez is rendes dolog volt.Józsi bácsi Bekötöztem a sebeiket...Fiú Ez is rendes dolog volt. Hálásak voltak a partizánok, papa?Józsi bácsi Hálásak voltak.Fiú Jól van akkor. Megköszönték a partizánok?Józsi bácsi Megköszönték.Fiú Na, mit mondtak a partizánok, mondták, hogy...Józsi bácsi Danke schön...Fiú Jézus!

Na, de az is szép volt, amikor 46-ban bejelentés meg telefon nélkül csak úgy berobbant nekem a párttitkárral ajtóstul.

Józsi bácsi Ajtóstul berobbantam...Fiú Na, de miért robbant?Józsi bácsi Azért, mert aknára léptem.Fiú 52-ben, a legvadabb idõkben...Józsi bácsi ...Igen...Fiú .. .végigment nekem farsangkor a lányos házaknál, bedörömbölt a

baltával, és mikor kijött a menyecske megkérdezni, hogy: – ki az? Maga vidáman azt mondta: – AVH – Nagyon jó vicc volt.

Huszonnyolcan kaptak infarktust maga miatt. Miért csinálta?Józsi bácsi Édes fiam, akkoriban ez volt a népszokás!Fiú Papa, az is népszokás volt, hogy 56-ban háromszor disszidált? Apuka

drága. Mondja meg nekem úgy õszintén, igaz lelkére, miért kellett magának Mátészalkán menedékjogot kérni, papa? Azt hitte, hogy Indiában van?

Józsi bácsi Hát, úgy néztek ki.Fiú Téma le van zárva. De amikor harmadszor elkapták magát Albertirsán

egy marhavagonban, magának már le volt plombálva mind a két füle, igaz? Ott állt négykézláb és várt a fejesre. Igaz? Nézze meg a fejét, benéz egy óvodába, a gyerekek ijedtükben megállnak a fejlõdésben. Józsi bácsi ...Az a baj fiam, hogy én már nem mindig tudom a szöveget.Fiú Papa, ne nagyképűsködjön, hogy „nem mindig"...Józsi bácsi (énekel)

„Ennek a szép barna lánynak, domború a háta!"Púpos.

Fiú Papa!Józsi bácsi Púpos, púpos, mi van vele?Fiú Meg toronytetõs, meg lendkerekes, meg mit tudom én micsoda. Józsi bácsi (énekel)

„Zsebkendõm, négy sarka"... Fiú Papa...Józsi bácsi (ének)

.....fel van virágozva".Fiú Papa: „sudár jegenyefa"...Józsi bácsi (ének)

„Sudár jegenyefa van a... Gábor Áron"... Fiú Papa!Józsi bácsi .....nak".Fiú Gyönyörű, jól van.Józsi bácsi (ének)

„Ha még egyszer 'szt üzeni,nekem most ma ki köll menni!..."

Verebes István

BÚÉK '84

Jó estét kívánok, kedves hallgatók, kedves közönség!Nem árulok zsákbamacskát, rögtön a műsor elején közlöm, ahhoz képest, hogy boldog

új évet kívánunk, két hírem van. Egy rossz, meg egy jó. Melyiket mondjam elõbb? A rosszat? Szeretnének elõbb túl lenni rajta, mi?! Csakhogy egy kicsikét helyesbítenem kell. Valóban két hírem van, de csak az egyik rossz... a másik még rosszabb. Most melyiket mondjam elõbb? Na, várjunk csak. Mielõtt választanának, megint csak helyesbítenem kell. Nem két hírem van, száz. Egyik se rossz, mindegyik borzalmas! Most melyiket mondjam? Mindegy? A legjobbat? Ismételten helyesbítésbe fogok, jó? Én már nem is tudom, hány borzalmasnál borzalmasabb hírem van, de kijelentem, egyiket se mondom elõbb. Nem mondom, mert unom a rossz híreket! És önök?... Na ugye.

Hát miért kell nekem minden évben úgy állnom itt a mikrofon elõtt, mint egy halottkémnek? A gyakorlott halottkém ugyanis egyszerűen megoldja a dolgát. Rá se pillant a szerencsétlen eltávozottra, mégis tudja, hogy baj van. Mibõl?... Abból, hogy látja, sírnak a rokonok. Itt a szilveszteri kabaréban, a legnagyobb bajok közepette is, mindig mindenkinek fülig ér a szája. Na most, miért mindig én legyek az, aki az év utolsó

120 percében elveszi egy ország kedvét az élettõl. Ha ez volna a cél, akkor ezt a műsort a Hajdú János, vagy a Gubcsi Lajos konferálná. Remélem, megbocsátják nekem, ha idén nem taszítom önöket a végsõ kétségbeesésbe, ugyanis olyan tehetségesen riogni, mint az Ipper Pál, vagy a Chrudinák, úgy sem tudok, akkor meg minek? Kérem, én elhatároztam, idén szilveszterkor avantgarde, mit ne mondjak, különcködõ leszek. Csak azért is mindennek a szebbik felét láttatom, nem úgy, mint a televízió a bemondónõket... Kérem, én nem vagyok hajlandó önöket rábeszélni az apokalipszisre! Ma már tudniillik olyan megszokott az ilyesmi, hogy a sírköves is úgy ajánlja a portékáját, mint a Keleti pályaudvarnál a nemzetiségiek a kvarcórát. Pedig az egyik az öröklétig tart, a másik még a Rottenbiller utcáig se. A múltkor egy sírköves üzlet elõtt vártam trolibuszra, véletlenül, közben szórakozottan mustrálgattam a márványlapokat. Odalép hozzám a tulaj, rámutat az egyik obeliszkre, azt mondja:

– Ha rám hallgat uram, ezt veszi meg, mert ez a síremlék ezer év múlva is ugyan ilyen szép lesz. – Erre azt feleltem neki: – majd hülye leszek ezer esztendõre tõkét befektetni, amikor bármelyik pillanatban jöhet a Messiás. Az is igaz, hogy ezután még 600 évig álltam a megállóban, vezetékszakadás volt a Hungária körúton. De hát, ha a troli nem is jön, én a Messiásban bízom...

Egy szó, mint száz, ha az egész világ a feje tetejére is áll, én megpróbálok talpon maradni, ugyanúgy, akárcsak a magyar népgazdaság!... Nekem könnyebb a dolgom! Ha pedig az egész mindenség tótágast áll, a népgazdaságnak és nekem is felülrõl kell néznem az összes világjelenséget. Hát persze, ez még csak megy majd valahogy, mert engem azért fizetnek, de mit csináljon, mondjuk, egy magyar közgazdász? Próbálja meg együtt követni önökkel a módszeremet!

Az ötlet egyszerű: próbáljunk minden rosszat jónak látni. Várjanak kérem, nyújtok néminemű fogódzót, jó? Ha már gazdaságpolitikánál tartunk, kezdjük ott.

Gondolom, önök is valamennyien aggódnak, hogy hazánknak igencsak sok a tartozása mindenfelé. Kérem, ne tegyék. Ne tessék bedõlni a politikusoknak, meg a bankembereknek, folyton csak panaszkodnak. Forduljanak szakemberhez. Hozzám.

Ha hiszik, ha nem, én képes vagyok tökéletesen megnyugtatni mindenkit, aki tartozásaink miatt szorongást érez. Talán már az is elég, ha annyit mondok, hogy országunk pénzügyi politikája óriásit fejlõdött az elmúlt évtizedekben. Tudomásom van róla, 1957-ben, az ellenforradalom után, a Nemzeti Bank széfjében, bármilyen furcsa, volt olyan nap, hogy összesen nem volt ezer forint s ma már 7 milliárd dollár az adósságunk! Hol a fejlõdés? Csak az elmúlt évben, az én tudomásom szerint, visszafizettünk kétmilliárdot. Könyörgöm, kétmilliárdot, akkor amikor az ipar nem teljesítette az elõírt követelményt, amikor a mezõgazdaságot súlyos aszály sújtotta, amikor Kecskeméten Jancsó Miklós a művészeti vezetõ! Ilyen veszteségek és kiadások közepette is törlesztettük, több mint a teljes adósság egynegyedét!!

Tény persze az is, hogy a tervek szerint nekünk, magunknak, 7-800 millió dollárt kellett volna megtermelnünk. Jó, igaz, nem sikerült. Emberek vagyunk. A Hököm Színháznak sem sikerült a Végh Antal bemutató, mégis játszanak tovább.

A jót kell nézni, nem az önmarcangolót!Visszatérve az iparra: ha egyszer nem teljesítette az ipar a tervezett növekményt, hát

nem teljesítette. Több is veszett Csepelnél. Széttettük a kezünket, bevallottuk. Jó, hát nem mindenki vallotta be. De nagy dolog, hogy mindenki széttette a kezét!

Pontosabban: egyedül Havasi Ferenc elvtárs „vallotta be", ő meg nem teheti szét a kezét... Mert akkor kiesik belõle a papír, meg a szemüveg. Azt nézzük, micsoda biblikusan heroikus helyzet, hogy legalább egy valaki, egyetlen egy valaki, magára veszi tízmillió gyarló ember vétkét.

Mondom, a rosszban is a jót, meg a szépet kell észrevenni, mindjárt másként megyünk neki az új évnek!

Közvetlen a nyár után, a Közgazdasági Egyetem évnyitóján „vallotta be" Havasi elvtárs, hogy 250-300 millió dollár hiányunk mutatkozik. És azóta? Hallotta õt azóta valaki panaszkodni? Na ugye. Egy szó nem sok, annyit nem sopánkodott, megoldotta a gondot egymaga. Tudta, hogy mi úgyse segíthetünk neki. Ezért aztán gondolom, máshová fordult. Azokhoz ment, akik hajlandóak voltak betömni ezt a kis háromszáz milliós lukat. Van, aki tudja, hova kell menni. Oda, ahol szeretnek bennünket. Mi magyarok olyanok vagyunk, akik nem valami fürgék, de szeretetreméltóak. A szeretetreméltóaknak meg betömik a lukat...

Arra kell büszkének lennünk, ami jó bennünk, nem pedig fordítva!Biztosan odamentünk és azt mondtuk, hogy itt van egy kis ez, meg az, abból maradt,

ami máshol nem kelt el, hát ezért tessék szíves lenni adni egy kis izét... dollárt. És akkor azok, akik szeretnek bennünket, nyilván adtak egy kis dollárt. Adhattak volna rubelt is, de nem adtak, mert szeretnek.

Innen kell nézni a dolgokat, nem pedig mindent a rossz oldaláról. Vannak szkeptikusok, akik rögtön elkezdenek nyafogni, így az ipar, meg úgy az ipar. Az egész õszi ülésszakon ezen lovagoltak azok a híresennagyszájukról ismert képviselõk. Kérdem én, miért kell ilyen türelmetlennek lenni? Emlékezzenek rá, hogy húsz éve ugyan így zajongtak, amikor a mezõgazdaságról esett szó. Eltelik újra röpke húsz év és meglátják: majd fejlõdésnek indul iparunk! Ez nem megy egyik napról a másikra, azért nem húzhatjuk ki, csak úgy ripsz-ropsz, a munkanélkülieket gyáraink bérlistájáról. Nálunk a régi jelszó két szavából: munkát, kenyeret! az elsõ a második. Érdekvédelem is van a világon, könyörgöm. Most egy hónapja még inkább. Mert ha lesznek is átszervezések, leépítések, lehet hogy lesznek. De azért Kapolyi iparügyi miniszter soha semmit nem tehet olyat, hogy a dolgozókat meg ne védje, most már a szakszervezetben, Méhes Lajos elvtárs.

Ezért hangsúlyozom, hogy a kellemetlenben is a kellemest lássuk meg. Vegyük a mezõgazdaságot. Jó, tudjuk, nyáron volt az aszály, ezért lesz most télen a muszáj. Közéletünk kuvikjai persze, megint huhognak, mint az egyszeri fuvaros, akinek megdöglött a lova. Annak is a módosabb gazdák összeadták egy újabb ló árát, a fuvaros csak ül a kocsma ajtajában és szomorúan bámul maga elé.

– Mi a baj, komám? – kérdezi az egyik gazda. – Most már vettünk neked egy új lovat, miért lógatod a fejed?

– Hát csak azért – szól a fuvaros –, mert hogyha az elsõ lovam nem döglik meg, akkor most kettõ volna.

Ez a szemlélet kérem, nem visz sehova. Olyan derűsen kell felfogni az aszályt, ahogy az Esti Hírlap egyik cikkében olvastam, azt mondja, hogy: igaz ugyan, hogy 11-12 ezer vagon cukorrépával kevesebb termett az idén, de sebaj, lesz elég cukrunk, mert a cukorrépának a cukortartalmában sokkal több a cukor... Na ugye! Miért, burgonyából nem termett kevesebb? Hát aztán! Majd csak abban is nagyobb lesz valami, (valaki

felszól a nézõtérrõl) Micsoda?!... Mi lesz nagyobb?!! Keményítõ!? A kedves férje itt van? Mentséget mindenre lehet találni, ezt mondom éppen!...

Minden rosszban van valami jó, csak bele kell magyarázni. Bízni kell, a közösen elhatározott törekvésekben.

Például vannak akadékoskodók, akik unos-untalan fölemlegetik, hogy a KGST-n belül miért nem valósult meg a teljes integráció. Csakhogy ahhoz, hogy ez megvalósuljon, tiszteletben kell tartani egymás érdekeit, és nem szabad kárörvendõeknek lennünk. Hadd mondok erre is egy idevágó esetet.

A napokban megállít a lépcsõházban az egyik szomszédom, mosolyogva újságolja, hogy elõzõ este, amikor is ő vidéken volt kiszálláson, a felesége ágya fölött leszakadt a 70 kilós ólomkristály csillár.

– Te jó isten! – mondom. – És mi történt a feleségével?– Vele semmi, de az albérlõnknek eltörte a derekát!Kérem, az ilyen együttműködés semmit nem ér. Úgy kell együttműködnünk, hogy ne

szakadjon a harmadikra az ólomkristály csillár. Igenis meg van a lehetõség mindenre. A megoldás útja kettõ: egyrészt keresni kell a példákat a KGST-n belül, másrészt: tovább kell nyitni nyugat felé.

Mi ezt is megpróbáljuk. Azt kell nézni, hogy ilyen kis ügyesek vagyunk, nem mást.Nyitunk nyugat felé. Milyen is egy nyitás? Például a Magyar Népköztársaság

Zászlórendjét adományozták Michel Gyarmatinak, a párizsi Folies Bergeres igazgatójának. Ez egy nyitás... Mutatták a Stúdió 83-ban. Kitűzték a mellére. Illetve, nem az ő mellét mutatták, de... akkor is nagy dolog volt, amit mutattak, az igen. Mondjuk, az is egy nyitás, hogy Kádár elvtárs fogadta Leonard Bernsteint. Milyen szép találkozás két ilyen nagyszerű karmester tapasztalatcseréje! Ugye, Leonard Bernstein a West Side Storyjáról híres, Kádár János elvtárs pedig, az East Side Storyjáról.

Az elõnyösön akadjon meg a szemünk, ne azon, ami még megoldatlan!Igenis, keressük a példákat a KGST-n belül. Aki keres, az talál! Bár nem biztos, hogy

aki talál, az mindig keres. De mi tudunk tanulni. Hát akkor erre figyeljünk! Kérem, Kádár elvtárs elment az NDK-ba és biztos, hogy hozott példát a szervezettséghez, a pontossághoz.

Kádár elvtárs elment a Szovjetunióba és biztos, hogy hozott példát a nagyszabású belpolitikai reformokhoz, az árpolitika ésszerűbb ütemezéséhez.

Kádár elvtárs elment Csehszlovákiába és biztos, hogy hozott példát az ipari termelés korszerűsítéséhez, a hatékony energiagazdálkodáshoz.Kádár elvtárs elment Lengyelországba, és biztos, hogy jól érezte magát. Gondolom, mert látta, hogy egyre konszolidáltabbak az állapotok.

Ugyanis Kádár elvtárs, ahonnan nem hozhatott volna példát, vagy ahol nem érezte volna jól magát, oda el se ment!

Ennek értelmében jókedvvel és derűvel nézzük azt is, ami nehéznek tűnik. Van hitelünk és rangunk a világban. Ne szerénykedjünk, hogy mostanában inkább mindennek a rossz oldalát szeretjük nézni. Illetve, dehogy szeretjük, mi nevetni szeretünk, s az az igazság, hogy legjobban a gondjainkon szeretünk és tudunk nevetni. Akkor – a nevetés legyen a cél, a derű, ne a kiváltók, a gond, a ború. Idén is van kiváltó ok, nevessünk és ez legyen a jó. Jövõre is lesz.

Kérem, mint a politikusok, én is megígérhetem önöknek, hogy az 1984-es esztendõben, mintegy 7-8%-kal többet fogunk nevetni, mint az idén! Ehhez kívánok önöknek nagyon jó szórakozást!

1984

Trunkó Barnabás

LICIT-FESZTIVÁL '84EGYIK Idegenbe Szakadt Hazánk Fia – Agárdi Gábor MÁSIK Idegenbe Szakadt Hazánk Fia - Bárdy György Elhangzott 1984-ben, a Budapesti Tavaszi Fesztivál alkalmából.

Egyik Elnézést kérek, uraságod is díszvendég itt a fesztiválon?Másik Természetesen. Honnan találta ki? Egyik A díszmagyarjáról. Bocsásson meg, nem Eugen von Korompayhoz, a

világhírű magyar származású festõművészhez van szerencsém?Másik Kikérem magamnak! Én Konrád Tofalussy vagyok, a leghíresebb

magyar származású festõművész. Nálamnál nagyobb festõ még nem szakadt idegenbe! Nem néz maga televíziót?

Hát magát – ahogy mifelénk mondják – mi szél hozta erre?Egyik Vázsonyi Bertrand vagyok, a legnagyobb idegenbe szakadt magyar

származású balerina. Szintén díszvendég.Másik Maga is a tévések elõl bujkál? Egyik Nem. Rádió! 168 óra.

Ha szabad érdeklõdnöm, ön mikor hagyta el az óhazát? Másik Amint lehetett. De idehaza ezek a fesztiválosok nagyon szívesen

fogadtak. Még a szülõfalumba is elvittek. Egyik És milyennek látta, ennyi év után? Másik Szépnek. Csak elég sokat kellett várakozni a határnál...

Egyik Az semmi! Engem díszdoktorrá avattak az Állatorvostudományi Egyetemen!

Másik Az én érdemeimet pedig vezércikkben méltatta az egyik pártlap. Olyanokat írtak rólam, hogy Eugen von Korompay megpukkad az

irigységtõl a kaliforniai szvimming pulijában.Egyik Ne haragudjon, de ez még mind semmi. Én szólót táncolhattam a

Belügyminisztérium Duna-művészegyüttesében!Másik Az mind semmi! Amikor én megérkeztem a Ferihegyre, annyi

díszlövést adtak le, hogy Bécsben az Európai Haderõcsökkentési Konferencia üléstermébõl kivonult az amerikai delegáció.

Egyik Ez még mind semmi! Azok a kedves televíziósok összehoztak engem a régi szállásadónõmmel!

Másik Na és, megismerte ennyi év után?Egyik Ö igen, mert azóta is lógok neki két havi lakbérrel.Másik Az semmi! A fesztivál elnöksége egy albumban összegyűjtötte a

magyar sajtóban rólam megjelent cikkeket, a háborútól napjainkig. Ezek szerint voltam én már: kitántorgó, dezertõr, emigráns,

disszidens, megtévedt, hazatérést megtagadó, míg végre kiérdemeltem a megtisztelõ Idegenbe Szakadt címet.Egyik Az semmi! Nekem felajánlották, hogy betaníthatom a Magyarországon

vendégszereplõ Mojszejev-együttesnek a Kacsatáncot!Másik Ez még mind semmi! Engem Ajka városa díszpolgárává avatott,

kaptam emlékbe egy dísztököt, meg egy zacskó cementport. Ha honvágyam van, csak a fejemre kell szórni a port.

Egyik Hát ha éppen tudni akarja, én kaptam egy kalap kitüntetést is. Véradójelvényt, gyémántokkal ékesítve, és megkaptam a Magyar

Népköztársaság Űrhajósa kitüntetést is.Másik Engem felvettek a Partizánszövetségbe!Egyik Az is valami? Vegye tudomásul, hogy én a Hazafias Népfront színeiben

fogok indulni a következõ tanácstagi választáson. Igaz, hogy rajtam kívül lesz még más jelölt is, de biztos, hogy én fogok gyõzni, mert

én a fogadóóráimat az egyik párizsi mulatómban fogom tartani.Másik Piti dolog. Ezt hallgassa meg! Az én drága édesapámnak, aki ekkora

nagy, idegenbe szakadt fiút adott a hazának, lovasszobrot fognak állítani, és felteszik a Hõsök terén a hét vezér közé.

Egyik Mit keres a maga apja a honfoglalók között? Talán ő is Vereckénél jött be az országba?

Másik Nem, ő idehaza csatlakozott a delegációhoz.Egyik Apukám, nekem megígérték a tévések, hogy a következõ „Önök

kérték" című műsorban 13 647-en fogják kérni, hogy táncoljam el a hattyúk halálát.

Másik Az semmi! Engem meg a Köpeczi Béla örökbe akart fogadni!Egyik Na ide figyeljen, maga nemzeti színű piktor! Én is vagyok olyan

magyar, mint maga! Nekem kihozták a Nemzeti Múzeumból a szent koronát, és abban jelentem meg a nyitófogadáson!

Másik Na, igen, mert nekem kicsi volt!

Egyik Na, szó, ami szó, kitettek magukért a házigazdáink. Majd megszakadtak az igyekezettõl.

Másik Pedig nem itt kell megszakadni, hanem idegenbe...Egyik Így van! Meg is írtam a most készülõ emlékirataimban; ha még egyszer

születnék, akkor is csak idegenbe szakadt hazánkfia lennék!

Az ember a megrázkódtatásokra hosszú ideig emlékszik.Nyilván önök is emlékeznek a magyar játékoskedv egész napos televízióbeli

megnyilvánulására a „Jó hajnalt, Magyarország", „Jó reggelt, Magyarország", „Jó délelőttöt, Magyarország", „Jó ebédet, Magyarország", „Jó délutánt, Magyarország", „Jó estét, Magyarország" és a „Jó éjszakát, Magyarország!" c. monstre tévéműsorra.

A Rádiókabaré nem lenne Rádiókabaré, ha nem csinálta volna meg ennek a paródiáját.

Sinkó Péter-Kern András

JÓ NAPOT, JÁTÉKORSZÁG!Vitray Tamás alakítója – Kern András Szabadi Soós György – Mikó István Gönczi Mátyás – Halász László Küllõ István – Szuhay Balázs Koperda Dezsõ – Balázs Péter Néni I. és II. – Bajor Imre

Vitray Tamás Hát, jó estét kívánok, kérem, én itt vagyok. Abszolút kötetlenül, így, keresztbetett lábakkal, így forgószékezve, így, egyenesen bele a

kamerába. Mert én nagyon itthon vagyok önöknél, khm... Irma néni, fújjon már bele egy kicsit a televízió mögé, mert egészen befülledtem ebbe a rohadt szekrénysorba. Kérem, itt ma valami akkora lesz, hogy az csak na! Addig is, amíg így körkapcsolásosan lepróbáljuk a vonalat, kérem asszisztenseimet, hogy cseréljék ki a szemüvegemet, mert már abszolúte kötetlenül, egészen lerágtam a szárát, khm... Ugye. De nem szaporítom. Ugye, több a helyszín: Márianosztra, Szendrõlád és Eger.

Mielõtt elmondanám, hogy milyen fenemód kötetlen játékokat fogunk játszani, egy gyors körkapcsolás: – Halló Márianosztra! Ha minden igaz, Szabadi Soós György jelentkezik. Nosztra halló, halló Nosztra! Nem jelentkezik. Khm. Halló

Márianosztra! Úgy látszik Szabadi Gyuri nem hall, pedig látom a monitoromon Gyurit, ott áll a tyúkketrec elõtt, a cipõjét törölgeti. Szóljon már valaki neki. Gyurinak.

Szabadi Soós Igen, itt vagyok! Itt vagyok!!GyörgyVitray Gyurikám! Légy szíves figyelj és lépj bele a vonalba, ha szólítalak.Szabadi Már beleléptem, Tamás. Mi van? Vitray Csak kérdezem, hogy megvagytok-e? És hogy ti is olyan kötetlenek

vagytok-e, mint én itt a stúdióban? Szabadi Igen, mi is kötetlenek vagyunk. Olyannyira, hogy az elõbb a Gerebes

Zoli bácsi még hittyentett is. Vitray Te jó isten! Mit csinált?Szabadi Hittyentett. De nem lövöm le a poént, ezt majd késõbb, jó?Vitray Jó. Ebbõl már sejteni lehet, kedves nézõk, hogy milyen óriási nagy

meglepetéseket készítettünk be a műsorba. Hittyentés, ez jó. Ezt még én se tudom, juj de izgat ez a hittyentés! Nem is bírom ki.

Megkérdezem én, megkérdezem én! Gyuri! Mivel hittyentett a Zoli bácsi? Szabadi Mivel hittyentenie kellett. Vitray Aha. Aha. De úgy értem a szájával? Szabadi Nem. A hittyével. Vitray Te Gyuri, mi az a hitty?Szabadi Nem árulom el. Csak annyit, hogy a lónak is van... Vitray Na jól van, most be kellene állítanom valami hamiskás mosolyt, hm,

szóval a lóhittyrõl majd úgy fél tíz tájban bõvebbet megtudhatunk. Halló Szendrõlád, halló Gönczi Mátyás! Van-e jókedv

Szendrõládon? Gönczi Mátyás Hol?Vitray Ott Szendrõládon. Gönczi Mért, én ott vagyok? Nem Márianosztrán? Úgy volt, hogy én megyek

Márianosztrára. Tudjátok, hogy ott van a húgom... Vitray Most már mindegy, már megy az adás! Van-e jókedv Szendrőládon?Gönczi Hát az van! Az van, talán hallod is.Vitray Nem hallok semmit, tedd közelebb a mikrofont.Gönczi Hova?Vitray Hát a jókedvhez.Gönczi Na jó, akkor tessék, hallgasd:

Húzzál cipõt babám fröcsit,Meg ne fogd a húgom csöcsitHujujujujujujuj!

Vitray Ujujuj, ujujuj, hajajaj hallom, most már hallom. Kár volt, de hát én vagyok a hülye. Jó, tovább kell mennünk.

Egerbõl Küllõ István közvetít. Küllő István Mondhatom? Vitray Mondjad. Igen.Küllő Mondom. Lapaty, vihorlászókés, tengele.

Vitray Jaj Pistám, a rejtvényt majd késõbb. Jaj istenem, masszírozza meg valaki a homlokomat. Halló Pista, hallasz?

Küllő Hallak.Vitray Ott Egerben, ti is kötetlenek vagytok?Küllő Még egyszer, ha lennél szíves Tamás. Nem hallottam, mert most hozták

a fejõversenyhez a tehenet. És éppen megnyalta a fülemet, amikor szóltál.

Vitray Ti ott Egerben kötetlenek vagytok?Küllő Anyád!Vitray Tied.Küllő Bocsáss meg, nem neked szóltam. Vigye már odébb valaki ezt a

marhát! Állandóan meleget fúj a nyakamba. Itt jön rám a frász. Mit kérdeztél, Tamás?

Vitray Hogy ti ott Egerben kötetlenek vagytok?Küllő Te Tamás, ez benne van a forgatókönyvben? Nem lehetne inkább a

lapatyot, meg a vihorlászókést, meg a tengelét? Ezt a baromságot tanultam egész hétvégén. Olyan jó lenne túl lenni rajta.

Vitray Jól van, majd késõbb Pista, próbáld meg addig valahogy visszatartani. Küllő Jó, jó, de otthon az Ágika azt mondta, hogy ez a lapaty egy helybéli

bordaráló masina. Vitray Mit csináló?...Küllő Bordaráló masina.Vitray Jól van.Küllő Végigjártam az egész települést, egyedül a szociális otthonban találtam

egy nagyothalló bácsit, aki tudni vélte, hogy mi a lapaty. De aztán kiderült, hogy ő Lapaty Károly edzõre gondolt.

Vitray Nem baj, majd ezt megbeszéljük, amikor a rejtvény jön. Egyébként kedves nézõk, van még egy helyszínünk, amit meglepetésként

szánunk, szintén Eger, a vár, ahonnan Koperda Dezsõ közvetít a Törökország- Magyarország válogatott szabadfogású várjátékokról. Ha minden igaz, ott áll a várfalon és forrón szurkol a magyar csapatnak. Halló, halló Dezsõ, Koperda Dezsõ. Koperda Dezső Igen, én Dezsõ vagyok. Vitray Rendben van minden? Koperda Én Dezsõ vagyok. Koperda Dezsõ. Vitray Mikor kezdõdik a meccs, Dezsõ? Koperda Dezsõ. Koperda. Nem Kosztolányi! Koperda Dezsõ. Vitray Dezsõ. Koperda Dezsõ.Vitray Dezsõ, hallasz? Koperda Dezsõ, hallasz. Vitray Figyelj ide, Dezsõ... Koperda Tamás! Vitray Dezsõ...Koperda Dezsõ?! Akkor bocsánat, téves!

Vitray Na hát, a fene fog ezzel erõlködni. Majd kapcsoljuk, aztán majd csak makog valamit. Visszaveszem a szót ide a stúdióba. Affene! Most

látom a monitoromon, hogy milyen jó kis dögös bõrkabát van rajtam...! Küllő Tamás, bocsáss meg Tamás, hogy félbeszakítalak, de itt kérik, hogy

nézd meg a forgatókönyvben, nincsen-e elírva a lapaty. Nem lehet, hogy ez nem lapaty, hanem ramaty?

Vitray Nem, nem. Az lapaty.Küllő A rohadt életbe. Fogalma sincs senkinek, hogy mi lehet ez a marhaság.Vitray Egyébként, itt a stúdióban különbözõ államtitkárok, meg mindenféle

jobb sorsra érdemes funkcionárius vár arra, hogy a műsor folyamán teljesen lejárassuk. Csak így egy távoli képet nézzenek meg

szegényekrõl, még mit sem sejtenek arról, hogy hétfõn, hogy röhögnek majd rajtuk a beosztottjaik.

Egyébként, hogy ma itt mi lesz! Hát csudákat fognak hallani. Lesz kérem legényevés, betekintünk egy nyoszolyába, ahol Koppanda Hedvig bácsi õsi szokás szerint murdacolni fog, megtudjuk Gyolcsán Géza bácsitól a Teréznapi-beöntés pontos receptjét, okos lányoktól megtanulhatjuk, hogyan kell weinbergert járni. De amint látom a monitoromon, Szendrõládon ott áll már egy fiúcska Gönczi Matyi mellett.

Gönczi Igen, igen, itt vagyunk. Na, mutatkozz be, légy szíves.Fiú (hallgat, mint a sír)Gönczi Mutatkozzál be szépen! Nem. Egy kicsit meg van illetõdve. Egyébként

Kovács Jóska a neve.Vitray Aha, Jóska! Jól van. Mit hallunk, Jóska?Szabadi Itt Márianosztrán semmit se hallunk!Gönczi Igen, mert meg van ijedve a gyerek! Egy szép tavaszi köszöntõt fog

elmondani.Vitray Jó. Csak közben lejár a műsoridõ...Küllő És még a lapatyon se vagyunk túl...Gönczi Kezdd már el, Jóska! Na! Na!Vitray Van egy javaslatom, Matyi.Gönczi Igen.Vitray Legalább te olvasd fel, mert nagyon halad az idõ.Gönczi Hát, megpróbálom.

Szép tavaszi köszöntõ. Vers.

Hoppsza tavasz, kinyülhetett,Melytõl kedvem kerekedett.Kézing leng a derecskefán,Férjhöz megy a zsenge leány.Óvja magát, dédelgeti,Ha csak el nem reped neki.

Vitray Igen, ez gyönyörű volt. Gyönyörű volt!

A feladat nyilvánvaló: Mit jelent a derecskefa és a zsenge lány kifejezés.Addig kapcsoljuk másik helyszínünket.Hogy állnak Márianosztrán a macskák kifordításával?

Szabadi A faluban már csak a 76 éves Furuglás Vince néni ismeri a régi szokást, a macskák kifordítását.

Vince néni Miáuj.Szabadi Hát hogy kell kifordítani a macskát Vince néni?Vince néni Hááát jááj, lelkem így szájrul, csak így szájrul. Huncut aki nem tudja!

Így megfogjajaz ember, beledugja a kezit, megfogja, osztán eeeee, hijjj, a jóistenit, hát e nem sikerült! Hozzanak egy másik macskát...Szabadi Jaj, de sajnálom, mennyire sajnálom! Vince néni két macskát is

kifordított az adás elõtt. Ha van még idõnk, akkor megpróbálná még egyszer, jó?

Vitray Nem, nem Gyurikám, nem, nem, ilyen a játék! Nem sikerült, nincs ismétlés. Megy az idõ. Nézzük gyorsan, hol tartanak az egri

versenyzõk a seprűs feladattal.Küllő Itt áll mellettem Budai néni, egyébként ő sem hallott még a lapatyról...Vitray Hagyd már a francba a lapatyot! Pistám, menjünk tovább valahogy,

(éles sípoló hang szólal meg)Küllő Budai néni, tessék messzebb vinni a vasorrát a mikrofontól, mert

begerjed. Úgy. Mi volt a feladat ezzel a seprűvel?Budai néni Kérem, ezt a seprűt kellett teljesen felszerelni a KRESZ elõírásainak

megfelelõen.Küllő És maga szerint Budai néni, jól szerelte fel ezt a seprűt?Budai néni Jól lelkem. Ugyanilyennel voltam már a szentléleki búcsúban is, azon

még tükör se volt. Mégis, amikor megállított a rendõr, egy szót se szólt.Küllő Miért?Budai néni Meghót az ijedtségtõl.Vitray Most látom a monitoromon, Koperda Dezsõ ott áll a vár fokán. Úgy

tűnik, közvetíteni fog. Halló Dezsõ!Koperda Dezsõ vagyok! Itt a Dezsõ!Vitray Látom, elkezdõdött a várjáték. A várjáték, Dezsõ.Koperda Igen, a Dezsõ itt van.Vitray Látom, ott a nagy tülekedésben integet. Te vagy az, Dezsõ?Koperda Igen. Én vagyok a Dezsõ.Vitray Miért integetsz, Dezsõ?Koperda Hogy tudják, ki az a Dezsõ.Vitray Azt hiszem, ez meg fogja viselni az idegeimet... Halló, egri vár,

asszisztencia! Van ott valaki a mieink közül?Koperda Igen, én itt vagyok, a Dezsõ.Vitray Dögölj meg, Dezsõ!

Halló, ott az asszisztensem, a Dugonits Titusz? Szóljanak neki, hogy rántsa le azt az õrültet a falról!

Koperda Koperda Dezsõ. Én a Koperda Dezsõ vagyok!

Vitray Nem sokáig, arany apám! Gönczi Kész vagyunk Tamáskám, kész vagyunk! Vitray Én is teljesen! Mi a fenével vagytok készen már megint? Mi a jó

istennel?!Gönczi Itt az egész „Arccal a vasút felé TSZ". Kezdhetik az el... Vitray Kezdhetik? Mit? Kik? Kicsodák? Gönczi Az elnök felesége. Vitray Mi a túrót, az ég szerelmére, mit? Gönczi Hát ahogy szilveszterkor volt a tévében, itt az elnök felesége az Yvett

asszony, táncolni fog. Aztán itt az elnökhelyettes felesége Cimenáné,. Kántos Ildikó, le fogja sanzonozni a kabátját. Sajnos, az elnökségben több feleséget nem találtunk, mert a fõkönyvelõ felesége ugyan itt van Márianosztrán, de a börtönben. Kihozassuk, Tamás?Vitray Ne, ne hozassátok ki, gyerekek. Tudjátok, most hogy már éjfél felé jár,

én meg lassan hülyülök megfele. Még a végén megnövök itt lassan... Legyen ennek a nagyon játékos, baromi hosszú napnak egyszer vége már és mielõtt a Himnusz felhangzana, csak pár szót szólnék még.

Ugye, volt itt minden, mint látták, táncdalénekesek alulról fölfelé, lábhosszról felismerési verseny, engem ugye, rögtön felismertek?

Itt volt a fiam is..., hogy milyen ideges vagyok..., vagyis a Kern fia..., de már azt sem tudom, hogy én vagyok ő, vagy ő vagyok én. Azt sem

tudom, fiú vagyok-e, vagy lány? Csak az helyes, hogy helyes vagyok, az fix. Egy helyes fiú. Vagy egy helyes lány... Szeretet – emberek, kapcsolás és szeretet. Megmondom õszintén, az volt a tervem, hogy visszaülök még a Kapcsoltam-ba, de ahogy nézem, inkább a szeretettel fogok mostan én már foglalkozni. Arra megyek én rá itten. A szeretetre. Föltalálok még edgy-két növesztõszert, kenõcsöt, örökmozgót, faekét. Megpróbálok pattintott kõvel tüzet csiholni nektek édes sérültek, betegek, Szendrõládon innen és túl, magányosok és gyerekek, helyes kis szerencsétlenjeim, nektek jó estét magyarok, nektek szegények nem is Mohács kell, én kellek nektek, nyomorultak! Testvéreim, tv-ország, kedves nézõk: Ámen.

Boncz Géza

LEVÉL A HOSSZÚ BÜNTETÉSBŐLElőadta – Haumann Péter

(Elhangzott a „Kék hang" c. műsorban)

Drága kis feleségem!Most, hogy már tíz éve nem láttalak, biztosan megfiatalodtál. Gondolom, a gyerek is

megnõtt, akár a cukorrépa. Olyan lehet, mint az apja, azaz én. Csak a páncélszekrény közelébe ne engedd. Ha rám hasonlít egyáltalában. Azt nem értem, hogy mit keres nálad a három éves fiam? Én innen nem küldtem ki semmit. Sopronkõhidáról írom e levelet, mi egyszerűen csak Szabadságszállónak hívjuk.

Itten nagyon változatos az élet reggel kelünk és este fekszünk. Mi öten nagyon kényelmesen és tágasan vagyunk a cellában, nagyon sajnállak az otthoni lakótelepi lakásban.

Nagyon sok filmet vetítenek. Kedvenc filmszínészünk a Ricsárd Börtön. Errõl jut eszembe, hogy jutalmul egy hónapi sötétzárkát kaptam, mellékbüntetésül pedig végig kellett nézni a Wagner-sorozatot. Azt mondtam, soha többé nem leszek rossz! Erre föl az összes Liszt-filmet is meg kellett tekintenem. Félõ, hogy jön még valami sorozat és azt is végig kell néznem, mert akkor inkább pengét nyelek! Vagy betörök, ami itten nagyon bonyolult.

Most képezem magam. Aztat mondta az itteni iskolaigazgató – 15 évet kapott –, hogy ha jó tanuló leszek, akkor elmehetek akár fõkönyvelõnek.

És ha ott megfelelõen végzem a munkám, visszakerülhetek ide.Írtam egy dalt, amit esténként énekelgetünk itt:„Mért kék nyáron a fény,Hiába van folyó és gáz-lóPéldaképünk, Szabó László!"Na, ezen hajnalig nevettünk.Az étrend változatos, négy éve már mákostésztát kapunk.Állítólag a következõ ötéves tervben bográcsgulyás lesz. Műanyaghússal, az sokáig

eláll.Az õröket nagyon sajnáljuk, mert amíg mi ülünk, õk állnak. Ha az ajtón elhelyezett

automatába bedobnak 10 forintot, akkor 5 percig leshetnek bennünket.Az egyik elítélt – mi csak Kölninek hívjuk –, a száma 4711 –, azért tölti itt a

szabadidejét, mert megnézte, hogy a felesége mit forgat a fejébe. Baltával. Nagyon humoros.

Tegnap volt egy zártkörű rendezvény, amolyan ki-mit-tud? Megalakult a körlet népi zenekara, vezetõje ifjabb Rácz Lali. Sokaknak kibuggyant a könny a szemébõl, mikor azt húzták:

„Sitt, sitt, sitt,Sej, galambom,Egy kis sitt!"Aztán meg itten a sitten van egy művészvénájú zsebmetszõ, mindegyik zsebre ráírja:

„metszette: Derkovics".Lassan elfogy a tintám, a következõ évben újabb levelet írok! Jövõre nélküled,

ugyanitt...Sokszor csókol szeretõ férjed, ki várja az utolsó ítéletet:

RAB ROBI.

Utóirat:Mondd, odakünn milyen a divat? Megy még a hegyesorrú cipõ? Mert ha igen, akkor

átesztergálom a klumpámat. Amikor kijövök innen, onnan fogsz megismerni, hogy egy létra lesz nálam.

Egymillió csókos férjed csókol visszakézbõl ballal:AEROBI.

Sas József

TITÁN(Elhangzott az RKSZ 15. évfordulója alkalmából) Előadta a szerző és Gyarmati István kisegyüttese.

(Ének:) Hallgassunk kabarétA kabaré az nagyszerű dolog,Jobb, mint a nevetés.Nincs is talán, amíg a föld forog.

Most ünnepi kabarét.Új kabarét recseg a készülék.Hallgatják ifiak,Tizenöt éve már a vén szülék.

A pesti kabarét, a pesti kabarét, Viccek pezsdítik, mint bort a buborék, Ha szól a rádió, a kabarédáridó Csak nevess, csak nevess, csak nevess...

(Próza:) Csak neves emberek léphetnek föl ezen a jubileumi kabarén, és miután a Rádiókabaré társulatában én vagyok a legrövidebb neves, „Sas", az

is egy „s"-el, ezért meghatottan állok ugyanaz elõtt a mikrofon elõtt, amely elõtt tizenöt évvel ezelõtt ugyanilyen meghatottan álltam.

Miért vagyok meghatott? Tizenöt esztendõ, nem kis idõ. Ma már érzem a kabaré erejét, – komolyan mondom – érzem azt, hogy az a sok-sok nóta, dal, viháncolás, amit elkövettem tizenöt év alatt, nem volt eredménytelen. Hiszen az elsõ dalom, mirõl szólt? Arról, hogy azt

javasoltam... állandóan emelkedjen az életszínvonalunk... és hogy csökkenjenek az árak:

(Ének:) „Árak, a bérek, az árak stabilok..."(Próza:) És a dalom hatására az életszínvonal és az árak közül az egyik

emelkedni kezdett, a másik azóta is csökken...!Azután tíz évvel ezelõtt szorgalmaztam, hogy nyíltan, bátran lehessen bírálni vezetõ politikusainkat:

(Ének:) „Van vezetõ tizenhárom,Ha tíz elhagy, marad három..."

(Próza:) Maradt három és a többi tízet azóta bátran és keményen bírálhatom!... Azután harcoltam az alkoholizmus ellen:

(Ének:) „Mira vizet ittam esteAngyalom, ragyogó csilla-csillagom. Most is józan vagyok tõle Angyalom, ragyogó csilla-csillagom. A lábamon alig-alig állok, Oszt egész éjjel szaladgálok Angyalom, csilla-csillagom"...

(Próza:) És az eredmény nem maradt el, mert a statisztikusok kimutatták, hogy a dal elhangzása után hazánkban az alkoholfogyasztás rohamosan

csökkent. Olyannyira, hogy a tavalyi alkoholfogyasztásunk kevesebb volt, mint az elmúlt tizenöt évben összesen!... És ez már valami.

Aztán nyíltan énekeltem a Rákóczi téri helyzetrõl, sõt magukról a lányokról is:

(Ének:) „A Rákóczi-téren van számos utca, És minden utcán több sarok. A könyvelésben kilóg a nyelvem, Annyit, mint ott, nem kaphatok. Itt hagyom hát az íróasztalt. Vár már reám a téri asztal, Másfélmilliót keresek, S azt csinálom, amit szeretek."

(Próza:) Ez a dalom se volt eredménytelen. Nézzék meg a lányokat: eltűntek a Rákóczi-térrõl... s megjelentek a Bérkocsis utcában is!

Aztán énekeltem a pesti közös piacról, de nagy siker volt, istenem... (Ének:) Koki, koki, lepedõ, lepedõ,

Pernahaj, a dunna ciha és a finom lengyel terítõ, hej!

(Próza:) Nem tudom, emlékeznek-e rá, ez a szám arról szólt, hogy a lengyelek, a csehek és a románok, mi mindent hoznak a pesti „közös piacra".

Kérem, a dal után alig néhány év telt el s nézzenek ma körül: a lengyelek, a csehek és a románok, szinte alig hoznak valamit erre

a pesti közös piacra!

Késõbb írtam egy dalt arról, hogy kevés gyerek születik hazánkban. Hogy gyenge a népszaporulat... Aztán nekem született két gyerekem, így az országban több lett a gyerek ezzel a kettõvel.Üzentem a Lopdal- és táncdalfesztivál szerzõinek Bartók Béla szavával, hogy: „Csak tiszta forrásból"... Erre kiadták az új ezerforintost.És legutóbb szilveszterkor énekeltem egy dalt, a fegyverkezés ellen, a békéért, azért, hogy soha ne legyen világháború! Kérem, azóta eltelt öt hónap és – hála a jó istennek, – nem történt semmi...! Így aztán nem csoda, hogy egyre jobban hiszek a kabaré erejében, úgy hogy most e helyrõl, a jubileum alkalmából, a hazai „titánkáderek" ellen szeretnék egy rövid zenés küzdelmet elindítani, bízva abban, hogy tizenöt év múlva, a következõ jubileum alkalmából elmondhatom, én tettem le az elsõ követ a titánkáderek ellen. A tapasztalatom az, hogy ha cigánydallal fejezem be a nótacsokromat, akkor hatásosabb és eredményesebb, ezért most ezt is cigánydallal fogom befejezni, ezzel küzdõk a hazai titánkáderek ellen, mert ha mi titánk... Tessék? Nem tudják mi a „titánkáder"? Nem tudják? Nem?! Akkor elmondom. Titánkáder az, amikor az egyik fõnök átszól a másiknak: – Te, vegyétek át tõlünk ezt a hülyét, ti tán tudjátok használni valamire...!

(Ének:) Hej, titán, titánLenn-fönn, titán,Ha elittad a zab árátHej titán, titán,Sej, te titán,Hogy az ország látja a kárát.

Hej, titán, te titán, te titán, Hova tetted a zab árát? Hej, tita, tita, hej te titán, Az ország látja a kárát. Hej, hej, titán, titán, titán, titán, tán, tán...

Kern András

RIPORT

Marton Frigyes És most köszönt bennünket új számával, új anyagával: Kern András!Kern András (Taps fogadja a belépõ művészt.) Várjál, várjál Frici, nincs kész... Még

csak félkész anyag, tudod!Marton Akkor, kedves közönség, kedves hallgatók, most köszönt bennünket

félkész anyagával: Kern András. (Taps)Mi az, hogy félkész?

Kern Félkész...Marton Mirelit? Vagy mi a bánat?! Kern Ez még csak egy vázlat... Marton Akkor miért állsz ide elénk vele? Kern Mert ti erõszakoskodtatok, hogy itt legyek.Marton Hát igen... elvégre alapító tag vagy majdnem, ugye 1971-ben léptél fel

elõször velünk... dehát egy félkésszel ide...Kern ... majd együtt kitaláljuk, hát... Majd megcsináljuk...Marton Jól van. És kivel fogsz fellépni?Kern Veled. Te akartad, nem?Marton Én?Kern ... hozzak egy félkészet és ha kell, majd... és akkor majd veled...Marton Félkészrõl szó se volt, kész-egészrõl volt szó!...Kern Nézd, ez a szám egy ötlet, amit már két éve akarok megírni... tudod,

olyan tévé-riport egy Nagy Öreggel... olyan életmű-nyilatkozat, tudod, oda a Stúdió 84-be... egy visszatért hazánkfia. Azóta, persze, megírták. Szóval, egy öreg úr, aki minden egyszerre, na! Aki úgy emlékezik... hosszan, tudod? Te Frici! Te csak kérdezz, én majd válaszolok, jó?Marton Na de, most melyik legyek. Érdi Sándor, az jó?Kern Nem, nem! Általános riporter legyél.Marton Általános... Te, kedves Andris nem vehetnem... tudod, mindig a

rendezõtõl szokták a színészek kérdezni... rendezõ úr, vehetem sántára?Kern És te mire szeretnéd?Marton „Kepesz" Andrászra szeretném...Kern Nem. Ne menj rá ilyen konkrétumokra. Nem. Általános...Marton Gesamt...Kern Te csak kérdezz, én majd válaszolok.Marton Na jó, hát akkor...Kern Jó ez az öreg hang... elég öregemberes vagyok így?Marton Lehetsz még egy kicsit öregebb. Mit kérdezzek?Kern Majd kapcsolódjál be, mint egy riporter...

(Átalakul roskatag vénemberré) ... Na, szóval akkor még ugye hazajöttünk a frontról, a Piavétói pontosabban... És persze boldogság volt Edittel és az élõkkel, ugye... Lukács Gyuri... Az egyetlen szépséghiba az volt, hogy én ott ugye,

elvesztettem a lábam... A bal lábam... pontosabban, hát áldozatul esett...

Marton Igen? És most... akkor mikor nõtt ki?Kern Rögtön kinõtt, még szinte lélegzetet venni se volt idõ, igen és akkor

nekem futballozni kellett tovább ugye, jött a nagy rangadó. Puskás, Czibor, Buzánszky... ez az idõ már visszavonhatatlan,

visszahozhatatlan! Marton Ön hátvéd volt?Kern Honvéd. Meg a Fradiból is az egész válogatott, ugye. Mert a hát véd az

nem ment elõre a 6:3-nál... se Lóránd, se én. Nem akarok most a fiataloknak ilyen erkölcsi izé...

Marton 1953-ban vagyunk, ugye? Kern 53-ban, hogyne.Marton Mit csináltak egy-egy meccs után, mondjuk, 1953-ban, esténként?Kern Esténként édesapám az irodalmi kávéházakba vitt. Volt, hogy egy este

végigjártam a kávéházakat: New York, Bucsinszky, Japán, ugye, a mai írók boltja helyén volt a Japán, ugye... Marton Kik jártak le akkoriban?Kern Mindenki. Mindenki... Móricz, Kosztolányi, Karinthy, Nagy Lajos,

Ignotus, mind ott üldögéltek. Szegény Attila, még ma is tartozik nekem egy húszassal. Pengõvel, persze, pengõvel... Marton Hol érezték a legjobban magukat? Kern A Japánban. Japánban... A tokiói közönség az olyan melegen

köszöntött minket, ugye, Bartókot is, meg engem is, hogy emlékszem, a koncert után Bélával megettünk egy nagy pizzát, pedig az akkor nagy szó volt nála!Marton Általában nem evett?Kern Zabált! Béla zabált. Béla mindent megevett, mert talán túl sokat éhezett

elõtte. Nevettünk is Sándorral, ugye, kiabáltunk: – Kun Béla kövér leszel! Aztán, ugye, nem lehetett, nem érte meg szegény .

Marton Milyen Sándorral nevettek?Kern Petõfivel. Na várjunk csak!... Petõfivel én még az elsõ feleségem révén

ismerkedtem össze, még az Arany János utcai lakásba jött föl... Sanyi mosolygott is... olyan hetykén, hogy, ugye, megérem-e, hogy én rólam is utcát neveznek el, mint imádott Jankómról? Aztán, hát nem érte meg szegény, ugye. Ma is tartozik nekem Sándor húsz pengõ

forintommal!... Marton Pedig azt hiszem, épp ön volt Budapest polgármestere, akinek

javaslatára a Petõfi Sándor utcát felépítették. Kern Igen! Az én voltam... De az sokkal késõbb volt, elõbb a háború, ugye...Marton Melyik háború?Kern A Dózsa-féle parasztháború!

Sose felejtem el, benn ültünk az izéban, a szerkesztõségben egy novemberi délután: Attila, Zelk, Budai-Nagy Antal, Álmos, Madách, meg én. Hát, kérlek szépen, csöng a telefon. Ki az, ki nem az? Werbõczy. Aszongya nagy hanggal:

– Gyerekek! Kitört a Dózsa-féle parasztháború! Ugye, az akkor már hallatlan izgalmas volt nekünk. Mert én akkor már a harmadik feleségemmel, a Kaffka Margittal, a... várjál, a Katona József utca és a Fürst Sándor sarkon laktam, kis kertes villában, tudod, hogy van. És ugye, a Körúton fölszedve a sínek, hát nem tudtam, hazaérek-e? Na most, Budai-Nagy Anti mögött, ugye, már volt egy vesztett parasztfelkelés, ő ottan csak a fejit csóválta... Ady meg ott állt a Vérmezõn, fölhajtott... ilyen kabátgallérral. – Mi van a nagyapáddal? – kérdeztük tõle, szinte egyszerre. Nem értette. – Dózsa György unokája vagyok én... idézte. Zelk tökmagot evett ottan, és Ady csak állt, kifejezéstelenül. Ezt a pillanatot használtam fel aztán késõbbi Ady szobromhoz, a mai Liszt Ferenc téren.

Marton Szerette...Kern Mit?Marton Szerette ön Liszt Ferencet?Kern Liszt Ferit? Á, nem voltunk túl jóba. Nem, nem! Az az igazság, hogy

nem nagyon tetszett nekem a Himnusz, amit ő csinált, tudod...Marton Elnézést kérek, de a Himnuszt az Erkel...Kern Jó, akkor se tetszett. Az a lényeg, hogy mindketten tartoznak nekem

egy húszassal. Csakúgy, mint Ady.Marton Aztán hova került?Kern Én a Liszt térrõl egyenesen Amerikába. És... na, ez megint egy érdekes

történet... ottan állt a hollywoodi stúdió elõtt a Greta Garbóval a Humphrey Bogart, akit én nagyon tiszteltem már akkor, és hát a

Lengyel Menyus is ismerte õt így-úgy, tudod, hogy van? Azt kérdi tõlem a Bogi... a Bogart, csak mi így becéztük õt. Aszongya:

– Mi van öcsi, köll szotyola? – ahogy állt ottan... mert én, ugye, három és fél éves voltam... és hát valahogy így született meg aztán a Máltai sólyom és a Casablanca filmek... aztán. Na, mi van? Nincs több kérdés?

Marton Hogy került haza ismét?Kern Sehogy. Sehogy... Onnan én egyenesen Afrikába mentem 907-ben. Az

Albert Schweitzer hívott engem és így kerültem kapcsolatba a zenével és Marabuval, a jelenlegi feleségemmel... Marton Marabu... Õ színes?Kern Nem, nem. Õ fekete-fehér. Látom, ezt el kell magyaráznom... mert

akkoriban még nem volt színes... úgy, hogy neki a tenyere és a talpa fehér, egyébként teljesen fekete! No, akkor aztán a Stravinskyék

is lejöttek oda, az egész gengjük nekik. Tudod, azt úgy mondták... Aztán jött a Picasso, a Matisse, a Gauguin, a Van Gogh, és így alakítottunk egy fúvósötöst, de ez nem sokáig élt, sajnos, mert, ugye, jött a háború: ugye, Nelson admirális... borzasztó front jött... Marton Ezt a háborút hol tetszett átvészelni? Kern Kérlek szépen, én a háború végéig Párizsban voltam, csak hát ottan a

Hemingway összevissza beszélt ottan... Õ nem nagyon bízott a Sztálinékban, tudod, ha szabad ilyet mondani, úgy hogy végül

aztán még írtam egy lapot a Dénes Zsófiának. És akkor ő hozatott haza engem. Õ nekem olyan, mintha én lennék. Én – ő vagyok. Majd a többit ő elmondja...

(Hangot és figurát vált) Na, ez eddig van. Jó lesz ez, Frici?

Marton Nézd, édes Andriskám... Kern Kidolgozzam? Megírjam? Marton Vegyük úgy, hogy ez már megvan... Kern Jó, de ki kéne...Marton De ha ne adj' isten valami jobb jut eszedbe... Kern De az irány, az jó?Marton Hát, az irány így nagyon jó, csak valamit... hogyha... Kern Tehát, nem haragszol? Marton Nem, nem!Kern Persze, ez csak egy vázlat volt. Itt voltam, na. Éljen a Rádiókabaré!

(Kirohan)

Verebes István

ÁREMELÉS

A Merkurnál is fölmennek, úgy hallom, az árak. Ez a mi nagy nemzeti társasjátékunk, kérem.

A kereskedelmünkben ugyanis, minden úgy kezdõdik, mint a 14 lapos römiben: osztás elõtt emelünk.

Én azt mondom, ezt is fogjuk föl játéknak.Egy hónappal ezelõtt a Sas Jóskával és a Koós Janival a Mikroszkóp Színpadon

„osztottunk". Sas tett a hűtõszekrényre, Koós a mosógépre, én tettem a gáztűzhelyre. Mindenki ment, megvette a saját tétjét.

Két nappal késõbb a Sas nyert: 900 forinttal emelték a hűtõgépeken a tétet! Rá egy hétre a Heller Tomi nyert ötezer forintot a Merkur-sorsjátékon: vett egy Skodát három nappal azelõtt, hogy „ráhívtak". Halász Laci kicsiben játszik, ő Univer-készítményekre

tett, – tetszik tudni, az a tubusos fűszer, amit a Molnár Margit szopogat a tévében mindig – rá egy hétre, elõre lehúzta a szaloncukrot, az is bejött neki!

Most már én is kidolgoztam egy szisztémát: raktam húsz karton sörre, ötven liter Diesel-üzemanyagra, meg egy fél disznóra.

Ha csak az egyik bejön, a pénzemnél vagyok! Sajnos, félõ, hogy telitalálatom lesz...

Nagy Bandó András

LEVÉL A MERKURHOZ

„Tisztelt Autókereskedés!Ünnepi hangulatban írom levelem, éppen öt éve fizettem be Trabantra. Istenem, de

szép nap volt!A Trabant színét magam választhattam meg. Csak szürke volt.A visszaigazolás szerint elõreláthatóan 76-ban kapom meg a Trabantot. 2076-ban.Meddig kell még várnom?Kérem, szíveskedjenek válaszolni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor küldjenek egy

Trabantot.Köszönettel SZABÓ HUBA"

„Nagybecsű Megrendelõnk!Köszönjük, hogy írt, már nagyon hiányzott nekünk. Már csak ez hiányzott!Sajnos, Trabant most nincs, mert a szállítóknál profilváltás volt s jelenleg csak

targoncát gyártanak.Késõbb viszont modernebbek készülnek. Az új típusú, drágább Trabantokon már

felfújhatok lesznek a kerekek, forgatható lesz a kormány, és az ajtók kifelé nyílnak. Legyen türelemmel: türelem Trabantot terem...

Üdvözli Önt mindenki jóbarátjaA MERKUR

Utóirat: Mernék fogadni, hogy még jogosítványa sincs!"

„Édes, egyetlen Merkurom!Levelüket most kaptam kézhez – éppen hat éve –, hálás vagyok önöknek, hogy még

mindig nem utalták ki a Trabantomat, mert így még mindig ép, ellentétben a szomszédom totálkáros kocsijával.

Barátsággal üdv. HUBA

Utóirat: Egy hete vizsgáztam, megvan a jogsim."

„Kedves Hubám!Örömünkre szolgál, hogy védhetjük a Trabantját! Ránk számíthat. Igaz, hogy ismét

drágult a Trabant, de modernizálódott is. Már nyitható a csomagtere, és vízálló a szélvédõje. Míg megérkezik, csak gyalogoljon sokat, az fiatalít!

Gratulál a jogosítványhoz A MERKUR

Utóirat: Tudjuk, hogy nem vagyunk egy tipikus gyorsszolgálat, de még így is hamarabb kap kocsit, mint ahogy a benzinárak lefelé mennek idehaza."

„Merkurkám!Bocsáss meg, hogy öt év elteltével írok, de elõbb a gyaloglás és a tájékozódási futás

rabolta az idõmet, késõbb pedig a visszér-műtét. Csak egy kérdésem lenne: nincs esetleg raktáron egy színhibás, koccanásos Trabant-Hycomat?

Üdvözöl A TE HUBÁD"

„Kedves Hubánk!Örömmel olvastuk kedves hangvételű leveled. Gyalogolj sokat, csak így tovább!

Kocsi nincs.ÖlelA MERKÚR

Utóirat: Ismét drágult a Trabant, de ezzel együtt modernebb is lett. Már nem fehér, hanem piros színű az elsõsegély doboz."

„Merkutiom!Bocsáss meg, hogy kissé olvashatatlanul írok, de remeg már a kezem. Még öt évem

van a nyugdíjig, legfeljebb kettõ a megõrülésig. Képzeld, az unokáim kiszámították, hogy a befizetett elõleg után járó kamat, már kifutja a kocsi teljes árát. Milyen isteni lesz, amikor megyek a Trabantért, s ti adtok majd vissza párszáz forintot!...

Forró öleléssel HUBUS

Utóirat: Tegnap újították meg hatodszorra a jogsimat, de még egyszer se használtam."

„Kedves öreg, Huba bátyánk!Néhai kollégám helyett írom ezt a levelet, ő egy éve már, hogy meghalt. Rádõlt az

irattárban a Trabantigénylõk összes kartona. A mentõbrigád még hallotta hozzánk intézett szavait: „A Szabó Hubát tekintsétek szívügyeteknek!" Hát ránk számíthat, kedves Huba bátyám, de kocsira ne számítson.

Tisztelõje AZ IFJABB MERKUR"

„Kedves Merkúr junior!

Õszinte részvétem, ilyen az élet. Van, aki meghal, van, aki kocsi nélkül él tovább. Tekintettel az újabb áremelésekre, típusmódosításért esedezem. Hogy milyenre gondolok? Egyszerű tolókocsi legyen, a színválasztást rád bízom.

Üdvözöl HUBA BÁCSI

Utóirat: Egészségi állapotomra való tekintettel visszavonták a jogsimat."

„Huba Apánk!Tolókocsiját, mint törzsgárdatagunknak, Trabant igénylésén felül továbbítottuk.

Használja egészséggel!MERKUR"

„Tisztelt Merkúr!Néhai férjem tolókocsija megérkezett, köszönöm. Õ sajnos már nem érhette meg az

érkezését, tegnap itthagyott, egy hét múlva temetjük. Trabant vásárlásától elállok.Tisztelettel ÖZV. SZABÓNÉ"

„Kedves Szabóné!Sajnálattal vettük tudomásul régi kedves ügyfelünk halálhírét. Az ürömbe egy kis

öröm is vegyült. Ugyanis így eggyel elõbbre ugrottak a többiek sorszámai... A befizetett összeget kamatostul visszautaljuk, üdvözli sírig hű barátja

A MERKURUtóirat: Férje temetésén a halottszállító kocsit biztosítjuk, kérjük, jelölje meg, milyen

színre gondol."

Kaposy Miklós – Selmeczi Tibor

LEJÁRTUK A SAJTÓT

Kaposy Miklós Ezúttal a sajtó képviselõit kerestük meg magnónkkal, hátha van egy jó szavuk hozzánk?!...

Selmeczi Tibor Berecz Jánost, a Népszabadság fõszerkesztõjét kérdeztük: milyen érzés az, amikor a Népszabadságot bizonyos esetekben érintik a

Rádiókabaréban?Berecz János Én szerintem keveset érintik, ezért többet várnánk a Rádiókabarétól a

Népszabadság piszkálásában.Selmeczi Tulajdonképpen, milyen lap a Népszabadság?Berecz Kedvenc miniszterelnök-helyettesem szokta volt mondani: „... nincs

nagyobb kormányellenzéki lap, mint a Népszabadság." Mi a bírálattal és a dicsérettel is segíteni akarunk, hogy a Párt politikáját a kormány jól hajtsa végre.

Selmeczi Mit kíván a Rádiókabarénak?Berecz Azt kívánom a 15. évfordulóján, hogy vegyen példát a

Népszabadságtól. Legyen ugyanolyan bátor, és mulatságos...Kaposy Fekete Sándor, az Új Tükör helyettes fõszerkesztõje.

Mit kívánsz Sándor, a Kabarészínház születésnapján?Fekete Sándor Szűnjetek meg!Kaposy Hogyhogy? Ennyire ellensége vagy a kabarénak?Fekete Nem. Ennyire híve vagyok a szocializmusnak. Szeretném megérni

minden társadalmi baj megszűnését. Ha a bajok megszűnnek, ti úgyis éhen haltok. Ennyit megér nekem!Kaposy Ha a társadalmi bajok kivesznek, az Új Tükör is téma nélkül marad...Fekete Minket te ne félts! Minket örök idõkre eltartanak Dr. B. P. orvosi

üzenetei.Kaposy És te továbbra is kulturális lapnak mernél nevezni egy olyan újságot,

ami csupa szexbõl áll? Fekete Nem probléma. Legfeljebb magánvállalkozásban csinálnánk. Mi

leszünk a szocialista Play-boy-magazin. Selmeczi Marton Frigyes kérdését továbbítom Abody Bélának. Ha a Négy

Évszak című laptól megválsz, elvállalod-e, mondjuk, az Erõsáramú Új Értesítõ című lap fõszerkesztését?Abody Béla Hát, nézd Marton Frici! Ha te elvállalhatod a Rádiókabaré irányítását,

akkor miért ne foglalkozhatnék én az erõsárammal?Selmeczi Közismert cicabarátként, tudnál-e jó kritikát írni a Macskákról? De

elfogultság nélkül! Abody Én csak jó kritikákat tudok írni, függetlenül a Macskáktól, ez az egyik.

Kettõ, a macskáknál lényegesen ellenszenvesebb lényekrõl is írtam már bírálatot, és attól félek, hogy még fogok is. Selmeczi Abody Béla mit üzen a maiaknak? Abody Csak a magam nevében beszélek, mert utálom, amikor az emberek azt

hiszik, hogy joguk van egy nagyobb közösség nevében szájalni. A magam nevében pedig azt mondom, ne éljen vissza a

Rádiókabaré vezetõsége közismert lányos szemérmemmel, visszatartottságommal, lelki életem finomságával, egész nyugodtan játszanak, ismételjenek, reklámozzanak, szóljanak csak, nem fogok megsértõdni, nem fogom úgy érezni magam, mint amikor egy kislány szoknyája alá nyúlnak. Nem lesz ilyen helyzet. Megígérem, el fogom viselni a hódolatot.Kaposy Faragó Vilmos az Élet és Irodalom fõszerkesztõ-helyettese.

Vilmos, nemrég azt mondtad a rádióban, szíved szerint alapítanál egy új lapot, Vers címmel, amelyikben bárkinek a verse megjelenhet.

Faragó Vilmos Mondtam, mondtam. De ennek már vagy három hete. Azóta rájöttem, hogy nem kell új lap. Olyan, amelyikben bárki verse megjelenhet,

már van. Fizessen elõ az Élet és Irodalomra.Kaposy Szántó Jenõ, a Népszabadság szerkesztõbizottságának tagja, a

Rádiókabaré régi háziszerzõje. Jenõ, kedvenc mániád a

gazdaságpolitika. Kérdésem is e tárgykörbõl való. Mit jelent az, hogy az árszínvonal a tervnek megfelelõen alakul?Szántó Jenő Azt, hogy az árszínvonal évi 7-8%-kal emelkedik, és ezt így is tervezik.Kaposy Miért nem terveznek árcsökkenést?Szántó Próbálták. Nem ment. De mióta emelkedést terveznek, mindig teljesítik

a tervet. Néha még túl is...Kaposy De a jó tervezés azt szolgálja, hogy addig nyújtózzunk, ameddig a

takaró ér.Szántó Ez igaz. Már – akinek van takarója!Selmeczi Nem zavarja Vitray Tamást, hogy gyakran foglalkozik vele a

Rádiókabaré?Vitray Tamás Nem hiszem, hogy az emberek bármi máson tudnának olyan jól

mulatni, mint ami a káröröm-érzésükre apellál. Ha egyszer ez bárkinek vicces, ha ezen bárki mulat, az nem jelenti azt, hogy engem... hogy mondjam csak... megvet azért, mert nem nõttem nagyobbra! Hiszen azzal ő zsugorodna... Azon lehet talán nevetni, ha teszem azt, úgy viselném a saját apró termetem, mintha én egy óriás lennék. De miután ilyen elképzelés jelenleg nem foglalkoztat...?Selmeczi Mit üzen Vitray Tamás a Rádiókabarénak?Vitray Nahát, ezzel megleptél egy kicsit. Hiszen miért üzennék én a

Rádiókabarénak? Nincsenek õk az én üzenetemre rászorulva... De tudod mit?

Kérem szépen, én azt üzenem, hogy szeretném, hogyha üzenne nekem...

Selmeczi Mit üzenne?Vitray Na látod! Te sem tudod, hogy mit kell üzenni. Pedig én még csak nem

is jubilálok...!

1974-BEN HANGZOTT EL A KÖVETKEZÕ VERS...

Szilágyi György

INTERPELLÁCIÓ HUMORÜGYBENElőadta – Major Tamás

Ki százezreket megnevettet, És romos agyából viccet sajtol, Rímet farag, vagy krokit körmöl,

S mint a versenyló, naponta rajtol, Kabarét ír vagy humoreszket, A sok vicctõl már a feje reszket; Idegeit a görcs feszíti, Mint szívós szittyák hajdan az íjat. Bedilizhet vagy kiborulhat: A humorista nem kap díjat!...

Nem kap díjat a humorista!S hogyha bezsong, vagy agya, ha lágyul;Legfeljebb csak depressziót kap,S az orvos lágyan agya alá nyúl...S ő azt álmodja: van már díja!Aztán felébred, s a fogát szíja;Idegeit a görcs feszíti,Mint szívós szittyák hajdan az íjat.Elméje elmén, vére felmén:A humorista nem kap díjat!...

Nem kap díjat a humorista!Mert, ami díj van, az mind a másé.Akkor sem kap, még ha olyan aHumora, mint a Major Tamásé...Viccelhet e birodalomban,De nem ott, ahol „irodalom" van.Idegeit a görcs feszíti,Mint szívós szittyák hajdan az íjat.Fejre állhat, vagy falra mászhat:A humorista nem kap díjat!...

Nem kap díjat a humorista!Humoristának kacaj a díja.Minisztere azzal díjazza,Ha tízévenként magához híja...Mégsem lel kéjt a humorában,Csak szomorúan ül szomorában,S idegeit a görcs feszíti,Mint szívós szittyák hajdan az íjat.Feszülhet, sõt ikreket szülhet:A humorista nem kap díjat!...

Nem kap díjat a humorista!Mégse hatja át lelkét a vadság.Boldog, hogyha megdicséri õtA Népszava, vagy a Népszabadság..És eszelõsen tovább viccel,

Mivel a sok vicc belõle spriccel,S idegeit a görcs feszíti,Mint szívós szittyák hajdan az íjat.Eszelõdhet és aszalódhat:A humorista nem kap díjat!...

Nem kap díjat a humorista!Feléje nem leng a Rend ingája.Pedig még az is kap ma díjat,Ki pemzlivel a falat pingálja!De ő, szegény, semmit nem pingál,Az agya, mint egy üres kemping áll.Idegeit a görcs feszíti,Mint szívós szittyák hajdan az íjat.Kempingelhet és doppingolhat:A humorista nem kap díjat!...

Nem kap díjat a humorista! Csak humora vagy, de nincsen díja. Azért nincs, mert a humor díját, Senki sem tudja, hogyan híja! De a hit gyõz a humoristán; Miniszterében van humor is tán, S jókedvében majd megpendíti Mint szívós szittyák hajdan az íjat A gondolatot, hogy ezentúl Humorista is kapjon díjat!...

Kapjon díjat a humorista!S hogy kapjon végre, azt javasolnám:Keressék a díj névadójátA Parnasszus magas ormán!Görcsünket biztos, hogy feloldja,Ha közli majd a kormány heroldja:„Aki a szatíra fegyverétúgy kezeli, mint szittyák az íjat,nemcsak egy meleg kézfogást kap,hanem KARINTHY FRIGYES-DÍJAT!'

Napihír a sajtóból, 1975-ben:

Karinthy Frigyes-gyűrű

A Magyar Rádió elnöksége Karinthy-gyűrűt alapított a szatirikus és humoros műfaj szerzõinek elismerésére és ösztönzésére. Az aranygyűrűt és az oklevelet minden évben június 24-én, Karinthy Frigyes születése napján adományozzák a rádió belsõ vagy külsõ munkatársának, annak, aki a legtöbbet tett a rádió kabaréműsorai színvonalának az emeléséért.

Karinthy-gyűrűt kapott:

1975. Marton Frigyes1976. Komlós János1977. Szilágyi GyörgyÍ978. Mikes György-Somogyi Pál1979. Hofi Géza1980. Kaposy Miklós1981. Moldova György1982. Tabi László1983. Peterdi Pál1984. Sas József

TARTALOM

Marton Frigyes LENYOMTUNK 15 ÉVET / 5 Marton F.-Kaposy M.-Selmeczi T. MINISZTERI KABARÉSZEM LE-1984 8

1969

Abody Béla-Komlós JánosVÁLSÁGBAN VAN-E A KABARÉ? / 15Peterdi Pál KIESTÜNK A SOMBRERÓBÓL / 18Mikes György HOPP! OKOS / 21Hámos György BÁTOR-E AZ OROSZLÁN? / 23Komlós János HÉTFÕ ESTE (LUJZA-JENÕ) / 25

1970

Fehér Klára PÉLDÁZAT AZ ELEGANCIÁRÓL / 31 Kaposy Miklós RÖGÖS GYALOGÚT / 33 Tardos Péter GUGYERÁK A DIVATRÓL / 34

1971

Ősz Ferenc KÉRELEM / 39Mikes György VICC-FESZTIVÁL / 41Abody Béla ABODYZMUSOK / 49Peterdi Pál A HÓNAP SPORTJA / 52Baktai Ferenc MI, KRAHÁCS MEGYEIEK / 54Szakonyi Károly ÉJFÉLI TÁVIRATOK / 57Ősz Ferenc-Soós András KICSUDA-MICSUDA? / 59

1972

Szilágyi György MACERA / 67 Õsz Ferenc-Somogyi Pál NYITOTT KÖNYV / 68 Brachfe/d Siegfrid MINDENKI TÖBBET ÉR / 73 Tímár György NEVETÕ LEXIKON / 74Tardos Péter KOCOG NÉNI / 76Örkény István NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVÕBE / 80

1973

Szilágyi György MAGYARNÓTA FESZTIVÁL / 85Tímár György RÖVIDÍTÉSEK / 86Komlós János A SZÓVIVÕ ÉS A KONFERANSZIÉ / 89

1974

Paizs Gábor SALYTÓHIBÁK / 97Farkasházy Tivadar ISMERD MEG HAZÁNKAT! / 100Szilágyi György DIVATBEMUTATÓ / 101Mikes György-Somogyi Pál KETTESBEN / 103Csizmadia István PUTYPURUTTY / 108Tímár György NEHÉZ NYELV A MAGYAR! / 110Szilágyi György A LÓSPECIALISTA / 114

1975

Nyilas János PÁLINKÁS TANÁCSADÓ / 121 Somogyi Pál ÚTINAPLÓ / 123

1976

Hofi Géza GONDOLKODÁSI IDÕ NINCS! (részlet) / 129Sinkó Péter BEEEN / 132Bognár Tibor-Kern András HALLÓ, BELVÁROS! / 133

1977

Novobáczky Sándor A CSAPOS KÖZBEÉRVEL / 141 Farkasházy Tivadar MEGINDUL AZ AGYAM / 143 Peterdi Pál-Soós András MEGVÉDEM A SAJTÓT! / 145 Szilágyi György MI, EZEREGYESEK! / 148 Farkasházy Tivadar-Marton Frigyes CAMP DAVID / 153

1978

Örkény István-Tímár György ROSSZUL ÖSSZETETT SZAVAK / 157Boncz Géza HKI / 159PeterdiPál KÖSZÖNTÕ / 161Kaposy Miklós KÍVÁNSÁGKÚT / 164VILLÁMTRÉFÁK /168Szuhay Balázs KÓD ÉS DEKÓD / 169Selmeczi Tibor LAKÓGYŰLÉS ½ 8-IG / 172Farkasházy Tivadar MEGINDUL AZ AGYUNK / 175Komlós János LUJZA ÉS JENÕ / 178Komlós János JÖVÕRE IS LESZ KABARÉ / 182

1979

Farkasházy Tivadar A RKSZ 10. ÉVES STATISZTIKAI JELENTÉSE / 189Fekete Sándor A KABARÉRÓL / 191Komlós János-Marton Frigyes HOGY VAGY? / 194Abody Béla ABODYZMUSOK – 1979 / 197Verebes István ÉN ÉS AZ APUKÁM / 198Peterdi Pál-RadványiBarna SZABADIDÕ / 201Farkasházy Tivadar MIT IS ÍR A HOGYISHÍVJÁK? / 204Selmeczi Tibor HOZSANNA, ZSANA! / 208Karinthy Ferenc KARINTHYÁDÁK / 210Komlós János-Bócz Imre MENNYI A FIZETÉSE? / 213Bodrogi Gyula MINDENKI LEHET ELSÕ / 217Peterdi Pál-Soós András SAJTÓVADÁSZAT / 219

Moldova György RENDNEK MUSZÁJ LENNI! / 223Farkasházy Tivadar MEGINDUL AZ AGYUNK / 225Kaposy Miklós KI MER MA? / 227

1980-1981

Tabi László KOMOLYAN A BEJGLIRÕL / 235 Moldova György KÖVED / 236 Hofi Géza TISZTA ÖRÜLTEKHÁZA / 238 Farkasházy Tivadar BÉCSBEN JÁRTUNK / 245Sas József A KAMIONOS / 247Novobáczky Sándor MUNKANÉLKÜLISÉG / 254Tabi László VALAKI TÖPRENG ÖTVENHAT DECEMBERÉBEN / 259Moldova György TÖKÖSMÁKOS RÉTES / 260 Bodrogi Gyula AZ ELTELT 25 ESZTENDÕRÕL / 264 Sinkó Péter NEMOÁR-IRODALOM / 267 Selmeczi Tibor A HŰSÉGES KARÁCSONYFA / 268 Verebes István CSALÁDREGÉNY / 271

1982

Soós András LEVÉL / 279Trunkó Barna-Markos András TÉNYEK ÉS KAMUK / 280Tabi László FORINTOS KONFERANSZ / 283Nagy Bandó András MIT NEM VÁLLALOK 1983-BAN? / 284

1983

Verebes István MOSZKVAI UTAZÁS / 289Peterdi P.-Marton F.-dr. Szepesi Gy. A SPORTKÖZVETÍTÉSEK DOKTORA / 293Sinkó Péter TELEFON MOSZKVÁBA / 298Soós András MONDD, HOGY VAGY? / 301Szuhay Balázs TÁJÉKOZTATÁS A RABLÁS ÜGYÉBEN / 302Farkasházy Tivadar MIT IS ÍR A HOGYISHÍVJÁK? / 305Marton F.-dr. Bácskai T.-dr. Palánkai T. KÖZGÁZ MÉLYVÍZ / 310Sinkó Péter NYÍLT LEVÉL / 314Verebes István VARIA-DAL / 315Farkasházy Tivadar 2000-BEN ÍRTÁK / 317Sinkó Péter INTERJÚ EGY NYUGDÍJASSAL / 319Szilágyi György SZILVESZTERI CSUJOGATÓ / 321Markos György-Nádas György JÓZSI BÁCSI PESTEN / 322Verebes István B. Ú. É. K. '84 / 328

1984

Trunkó Barna LICIT FESZTIVÁL '84 / 335Sinkó Péter-Kern András JÓ NAPOT, JÁTÉKORSZAG! / 337Boncz Géza LEVÉL A HOSSZÚ BÜNTETÉSBÕL / 344Sas József TITÁN / 345Kern András RIPORT / 348Verebes István ÁREMELÉS / 353Nagy Bandó András LEVÉL A MERKURHOZ / 353Kaposy Miklós-Selmeczi Tibor LEJÁRTUK A SAJTÓT / 356Szilágyi György INTERPELLÁCIÓ HUMORÜGYBEN / 359

ISBN 963 3160294

Szedte a Nyomdaipari Fényszedö Üzem (849523/08) Nyomta az Alföldi Nyomda A nyomdai rendelés törzsszama: 5830.66-14-2 Készült Debrecenben. 1984-ben