Városi tömegközlekedés

A tárgy célja:

A városi tömegközlekedés tervezéséhez és működtetéséhez kapcsolódó fő kérdések áttekintése, rendszerszemléletű bemutatása azzal a céllal, hogy a hallgatók képessé váljanak az egész rendszer átfogó értékelésére, fejlesztésére, megismerjék az egyes részterületek fő kutatási kérdéseit és ezek pillanatnyi helyzetét.

Tematika:

A tananyag a területet három fő részre tagolva tárgyalja:

- Az első részben a közforgalmú/kollektív közlekedés szerepével, közlekedéspolitikai megítélésével kapcsolatos ismeretek szerepelnek, amelyek megalapozzák a következő két részt.

- A második rész a tervezéssel és irányítással kapcsolatos kérdéseket tekinti át a korszerű modellezési eljárásokat helyezve a középpontba. Ennek a résznek az elsajátításával a hallgatók a modellek alkalmazásán túlmenően a fejlesztésükre vonatkozóan kapnak indíttatást.

- A harmadik rész az intézményi feltételekkel, a működtetési rendszerekkel és a finanszírozással foglalkozik.

A 12 alkalomra felosztott tananyagból az első fő témakörhöz 2 alkalom, a második témakörhöz 8 alkalom, a harmadik témakörhöz 2 alkalom tartozik.

A tananyag feldolgozási módja az időkerettel összefüggésben átfogó jellegű, általában a fő kérdések, rendszerkapcsolatok kiemelésére szorítkozik, és az adott témakörhöz tartozó ismeretek nagyvonalú, átfogó ismertetését adja. A témakörrel korábban nem foglalkozó hallgatók részletesebb ismereteket egyéni tanulással, szakirodalom tanulmányozásával szerezhetnek. A modellezési kérdések képezik az anyag fő részét, abban a hallgatók aktív szerepet játszanak, saját modellezési feladatokat végeznek el.

A három fő alkotórész tananyaga összefoglalva:

1. rész:A tömegközlekedés szerepe a fejlett motorizáció korában. A mobilitás alakulása az elmúlt évszázadokban. A legfejlettebb EU országok statisztikai adatai a mobilitásról. A motorizáció hatása a mobilitásra, az ebből fakadó problémák. .A szolgáltatási minőség összetevői, eljutási idő, eljutási körülmények, tervezhetőség, megbízhatóság. A szolgáltatási minőség számszerű kifejezésének lehetőségei. Az eljutási idővel és a többkritériumos értékelési módszerekkel történő minősítés lehetőségei. A közforgalmú közlekedéssel kapcsolatos közlekedéspolitika. A városközpontok zsúfoltsági és környezetszennyezési problémái, az elérhetőségi és mobilitási igények közötti konfliktus. A közlekedésmenedzsment fogalma, összetevői. Az "utazási magatartás" alakításának eszközei és ismert példái a nemzetközi gyakorlatból. A UITP ezzel kapcsolatos tevékenysége, szakmai bizottsága és anyagai.

1

2. rész:A tömegközlekedési hálózat elemei. Vonal, viszonylat, járat fogalma Megállóhelyek, végállomások, terminálok. Vonaltípusok csoportosítási szempontjai A vonaltípusok kedvező és kedvezőtlen üzemeltetési jellemzői, az üzemeltetői és az utasforgalmi érdekek különbözősége, ezek összehangolása. A hálózat modellezésének fő lépései. A vonalhálózat modellezése, a térmodell szerepe, követelmények a térmodellel szemben. A megállóhely megjelenítésével kapcsolatos kérdések. Az élek azonosító és egyéb adatai, ezek felmérésének, meghatározásának módszere. A menetidő adatok szóródásának kérdése. A viszonylatokra vonatkozó menetrend, mint hálózati paraméter A hálózattervezés kiinduló adatai és azok megszerzésének lehetőségei A körzetek struktúra-adatai. A hálózattervezés alapgondolata, változatok kialakítása és értékelése. Az alkalmazandó tömegközlekedési eszköz kérdése, hagyományos és újszerű eszközök, ezek jellemzőinek áttekintése. Az értékelés kettős szempontrendszere, a szolgáltatási színvonal és az üzemeltetési költség együttes értékelése. Változatok összehasonlítása, értékelése a „teljes költség” alapján.A tömegközlekedési ráterhelés. A ráterhelés kulcsszerepe a modellezésben. A ráterhelés funkciói, a tervezésben és az értékelésben. A tömegközlekedési ráterhelés sajátosságai, Az eljárások csoportosítása. Az eljárások közötti fő különbségek Gyakorlatban használt programok ráterhelési eljárásai. A menetrendi kapacitás tervezése. Az optimális járműnagyság és az optimális járatsűrűség kérdése. Az üzemeltetési szempontok (jármű ellátás, tankolás) és a munkaidőre vonatkozó szabályok (pihenőidő, munkaidő hossza stb.) figyelembevétele a menetrend tervezésében. A járműszükséglet számítása. Az ütemes menetrend és a járműszükséglet közötti kapcsolat. A menetrend gazdaságosságának kérdései. Az operatív irányítás szükségessége, a tervek megvalósítását akadályozó zavarok. A forga-lomirányítás modellje. A forgalomirányítási szervezet, hatáskörök, az intézkedések dokumentálása, beszámoltathatóság. A forgalomirányítási rendszerek csoportosítási szempontjai és az egyes csoportokba tartozó rendszerek Az automatizált, telematikai eszközöket használó forgalomirányítási rendszerek Az irányítás lehetséges beavatkozásai. A hatékonyság, megtérülés kérdései.3. rész:Az integráció fogalmának értelmezése, az integráció lehetséges területei. A menetrendek, a menetjegyek és tarifák integrációja. Az integrációt segítő technikai eszközök. Az integráció infrastrukturális elemei. Az integráció és a verseny kérdése, az integráció tervezési következményei. A regionalizáció fogalma, története. A magyarországi helyzet a regionalizáció szempontjából. A közlekedési szövetség, mint az integráció és regionalizáció megvalósításának szervezeti formája. A közlekedési szövetség fejlődési szintjei, A bevételfelosztás és a veszteségtérítés, mint a szövetség keretében történő működés kulcskérdése. A mobilitási központok szerepe, működése, szolgáltatásai. Működtetési rendszer, finanszírozás és szubvencionálás Az ismert működtetési formák három fő csoportja: Az egyes modelleket jellemzően alkalmazó országok, A szabályozott versenyt előirányzó modell működési rendszere. A tervezés és az üzemeltetés szétválasztása, az üzemeltető szerepe a tervezésben. Az üzemeltetővel kötendő szerződés (közszolgáltatási szerződés) fő kérdései, A szubvencionálás mértékének elvi kérdése, ennek közgazdasági háttere. Az optimális szubvenció meghatározását célzó modellek, gyakorlati számítási eredmények, a gyakorlati alkalmazás nehézségei, kutatási feladatok a modellek fejlesztésében.

2

Részletes tematika

1. A tömegközlekedés szerepe a fejlett motorizáció korában

Tematika:

- A mobilitás alakulása az elmúlt évszázadokban és alakulása napjainkban. Az utazásra fordított idő változatlansága, az utazások számának és az utazási teljesítmények folyamatos növekedése. A legfejlettebb EU országok statisztikai adatai a mobilitás napjainkban is tartó folyamatos növekedéséről.

- A motorizáció hatása a mobilitásra, az ebből fakadó környezeti és területfelhasználási problémák. A kollektív közlekedés definíciója, a koncentráció mint fő jellemzője, az ebből fakadó társadalmi-gazdasági előnyök.

- A modal-split alakulása jellemző értékei, adatok különböző országokból. Befolyásolásának szükségszerűsége. A településszerkezettel és a városmérettel való összefüggés.

- A szolgáltatási minőség szerepe a közlekedési mód megválasztásában. A közlekedési mód-választás alapvető tényezői, a választás modellezésének fő vonásai, a modellek változói.

- A szolgáltatási minőség összetevői, eljutási idő, eljutási körülmények, tervezhetőség, megbízhatóság. A biztonság és a tarifaszint összefüggése a minőséggel, illetve a közlekedési mód megválasztásával.

- Az eljutási idő elemei, felosztása. Az egyes elemek szubjektív megítélése, a megítélés bizonytalansága. A közlekedési rendszer megközelítési idejét, a várakozási időt a felszállási és leszállási időt, az utazási időt, valamint átszállási időt befolyásoló tervezési és üzemeltetési jellegű tényezők. Az ezekkel kapcsolatos szervezési alapok (pl. időközös és időpontos menetrend, hosszú vagy rövid viszonylat, stb).

- Az eljutási körülményeket befolyásoló tényezők csoportosítása, áttekintése. Az egyes tényezők relatív fontossága. A jármű, megállóhely (terminál), információs rendszer szerepe a körülmények alakításában. A jármű szolgáltatásminőséget meghatározó jellemzői, ezek fejlődési tendenciája. Példák a jó minőséget nyújtó utasforgalmi létesítményekre. A real-time információs rendszer előnyei.

- A tervezhetőség és megbízhatóság meghatározó elemei. A forgalomirányítási rendszer kapcsolata a szolgáltatási színvonallal. A külön pályán és a közúton közlekedő tömegközlekedési eszközök esete, sajátos intézkedések e két területen.

- A szolgáltatási minőség számszerű kifejezésének lehetőségei. Az eljutási idővel és a többkritériumos értékelési módszerekkel történő minősítés lehetőségei. Az eljutási idő számítási technikája, az ehhez szükséges modellezés. Az eljutási idő megállapítása forgalomfelvételekkel. A többkritériumos értékelésnél figyelembe vehető tényezők, a tényezők kiválasztásának szempontjai. A kétféle értékelési módszer összehasonlítása.

Az anyag feldolgozási módszere: az anyag jellegéből fakadóan a hallgatók korábbi tanulmányaira, ismeretére és tapasztalataira lehet támaszkodni, így a témakör feldolgozásánál a konzultációs jelleg, a hallgatók aktív részvétele, kétirányú kommunikáció a jellemző. Az ismereteket alátámasztó példák is részben kérhetők a hallgatóktól. Az átfogó szemlélet, az alaptételek elfogadottsága ezzel a módszerrel közvetlenül is visszaellenőrizhető.

3

2. A közforgalmú közlekedéssel kapcsolatos közlekedéspolitika

Tematika:

- Érdekkonfliktusok. A városközpontok zsúfoltsági és környezetszennyezési problémái, az elérhetőségi és mobilitási igények közötti konfliktus. Egyéni és csoport, illetve közösségi érdek. A területfelhasználási törekvések és a közlekedési következmények közötti diszharmónia. A lakosság csoportosítása a tömegközlekedésre való ráutaltság (pl. captive rider) szempontjából. A parkolóhely ellátottság, a rövid távú elérhetőség, a közlekedésfejlesztési projektek és egyéb beruházások közötti ellentmondások. A „nyertesek” és „vesztesek” problémája.

- A forgalmi „túltengés” kezelésének eszközrendszere. A közlekedésmenedzsment fogalma, összetevői. Az intézkedések csoportosítása, jogi, pénzügyi és egyéb jellegű intézkedések, ezek hatásai és hatásossága. Az intézkedésekhez kapcsolódó tipikus konfliktusok. A helytakarékos közlekedési módok támogatásának eszközei. A tömegközlekedés előnyben részesítésének elve, a megvalósítás eszközei, (előnyben részesítés a folyó forgalomban és a kereszteződéseknél, a külön pálya biztosításának lehetőségei), a tervezési módszerek áttekintése, a kapcsolódó konfliktusok.

- Az előnyben részesítésből származó hasznok fajtái, ezek meghatározási módszerének kérdései, a hasznok mérése, számszerűsítése, számítása. A különböző jellegű hatások eltérő dimenziójának problémája, a „közös nevezőre hozás” lehetséges módszerei, a pénzértékben történő kifejezés előnyei. A pénzértékben történő kifejezés megközeleítési módjai. Az összesített hasznok számításának elve.

- Az un. „visszatartó" intézkedések és hatásaik. Az intézkedések elfogadtatásának kérdése, a közigazgatási és civil szervezetek szerepe. Az autóhasználati szokások típusai, és annak megváltoztatási lehetőségei. Az "utazási magatartás" alakításának eszközei és ismert példái a nemzetközi gyakorlatból. A UITP ezzel kapcsolatos tevékenysége, szakmai bizottsága és anyagai.

- A területfelhasználás, területi tervezés és a modal-split kapcsolata. Az életstílus, területi beépítettség, térségi struktúra és a közlekedési munkamegosztás (modal-split) összefüggései. A területi struktúra és a tömegközlekedés gazdaságossági jellemzői közötti kapcsolat. A területi privilégiumok feloldása.

- A tömegközlekedés fejlesztési tervek hatásvizsgálati fejezeteinek fontossága. A tervek elfogadtatásának elvei. Példák. A politikai testületek, szervezetek szerepe, bevonásuk.

- A szubvencionálás mint közlekedéspolitikai eszköz. A szubvenciók hatásosságának és hatékonyságának fogalma, elméleti háttere. A tömegközlekedési kereslet rugalmasságának jellemzői, a szubvenciónak tulajdonítható hatások csoportosítása, az egyes hatások kimutatásának kérdése. A szubvencionálás negatív következményei, indokolt mértékével kapcsolatos megfontolások, eredményességének megítélése, mérhetősége.

Az anyag feldolgozási módszere: Alapvetően előadás, amely a tételek összefoglalásánál, a példák értékelésénél támaszkodik a hallgatók aktív részvételére, és kétirányú kommunikációt feltételez.

4

3. A tömegközlekedési hálózat elemei

Tematika:

- Vonal, viszonylat, járat fogalma. Bruttó és nettó vonalhossz, fonódási arány. Átfedő szakaszok pozitív (nagyobb utazási választás, átszállások kedvezőbb helyzete), és negatív (üzemeltetési gondok, közlekedési egyenlőtlenség, nóniusz hatás) következményei Hálózatsűrűség (bruttó és nettó), tapasztalati értékek és irányszámok. Hálózatsűrűség és megközelítési idő kapcsolata.

- Megállóhelyek, végállomások, terminálok. Ezek kettős (utasforgalmi és üzemirányítási) funkciói.A megállóhelyek számának (megállósűrűség) szerepe, szélsőséges viszonyok hatásai, az ezzel kapcsolatos optimum probléma. A közös végpontok szerepe. „Randevú elv” a végpontokon és vonalközben. A randevú elv megvalósításának nehézségei, a fordulóidővel, vonalhosszal való összefüggés, gazdasági következmények. Az átszállási kapcsolatok szerepe a hálózatban. A megállóhely kiosztás elvei. Az optimális megállótávolság befolyásoló tényezői és számítása. A városközponti végállomás kérdése.

- Vonaltípusok csoportosítási szempontjai, az alak szerinti, hossz szerinti, forgalomban betöltött szerep, valamint az üzemidő szerinti csoportosítás. Az egyes csoportokba sorolható típusok jellemzői, előnyös és hátrányos vonásai. A vonaltípusok kedvező és kedvezőtlen üzemeltetési jellemzői, az üzemeltetői és az utasforgalmi érdekek különbözősége, ezek összehangolása.

- A hálózat és a járatsűrűség kapcsolata, a sok és a kevés vonalból álló hálózati típus különbözősége, hatásai. A hálózati jellemzők gazdaságossági következményei.

- A vonalhossz szerepe a menetrendszerűség fenntartásában. A késések halmozódási folyamata és ebben a vonalhossz szerepe. Az un. párképződési tendencia, ennek következményei a szolgáltatási színvonalra, az üzemi folyamatra, valamint ennek gazdasági (költségnövekedés) hatásaiA peremterületek bekötésének kérdései, a legközelebbi alközpontba, városközpontba, szemben lévő alközpontba, szemben lévő peremterülettel történő összeköttetés alternatívái. A gazdasági és a szolgáltatási színvonal szempontjainak konfliktusa.

- A közlekedési eszköz kiválasztása a hálózathoz, illetve a vonalakhoz. A többféle eszközt tartalmazó hálózat sajátos problémái, az integráció kérdései a hálózat vonatkozásában, az ezzel kapcsolatos üzemeltetési kérdések.

- Speciális hálózati elemek, pl. diákjárat, éjszakai közlekedés, időszakos vonalak. A menetrendszerű közlekedés kapcsolódása a rugalmasabb kollektív közlekedési módokhoz (igényvezérelte közlekedési szolgáltatások, speciális csoportokat kiszolgáló egyedi rendszerek, stb.).

- A városi hálózat kapcsolódása a távolsági és elővárosi hálózatokhoz, a város és városkörnyék közlekedésének integrációja.

- Az egyéni közlekedéssel való kapcsolat, a gépjármű használat mint rá- és elhordó közlekedés, a P+R koncepció. A kerékpáros közlekedéssel való kapcsolat, B+R.

Az anyag feldolgozási módszere: Alapvetően előadás, amely a tételek összefoglalásánál, a példák értékelésénél támaszkodik a hallgatók aktív részvételére, és kétirányú kommunikációt feltételez.

5

4. A hálózat modellezése

Tematika:

- A vonalhálózat modellezése, a térmodell szerepe, követelmények a térmodellel szemben. Körzetek és megállók kapcsolata, megálló–mélységű és körzet–mélységű modellezés. A közúti hálózat és a tömegközlekedési hálózat modellezési különbsége.

- A megállóhely megjelenítésével kapcsolatos kérdések, (egyoldalú-, kétoldalú megállók, átszállóhelyek, kapcsolódó megállók). A megállók körzetekhez rendelése, a körzetközpont meghatározásának kérdése.

- A megállók lokalizációja a modellben. Koordináták révén és egyéb módon történő megadási lehetőség, valóságos vagy képzett koordináták. A grafikus megadás előnyei, az ennek megvalósításához szükséges számítástechnikai követelmények. A megállók elnevezésének, kódolásának szükségessége, szempontjai.

- A lehetséges megállókapcsolatokat (megállókat összekötő útvonalak, más néven élek) tartalmazó modell szükségessége, szerepe, kidolgozásának szempontjai. A tervezési folyamatban történő felhasználása, az un. kívánság áramlatok előállításának oka, ennek felhasználása a későbbi tervezésben. A valódi úthálózat és a térmodellben szereplő összekötő élek közötti különbség.

- Az élek azonosító adatai, egyéb jellemző adatai, ezek felmérésének, meghatározásának módszere. A menetidő adatok szórásának kérdése Egyirányú, kétirányú élek.

- Adott tömegközlekedési hálózathoz kapcsolódó megállókapcsolatok. A megállókat összekötő élek megadása, adatai. A két útirányhoz tartozó adatok eltérési lehetősége.

- A viszonylatok (vonalak) megadása, a viszonylatot azonosító megállóhalmaz. A két útirány eltérésének kérdése.

- A párhuzamos, illetve ölelkező vonalvezetések következményei.- Az időszakos viszonylatok és a céljáratok kérdése, ezek modellbe történő felvételének

indokai és problémái.- A viszonylatokra vonatkozó menetrend, mint hálózati paraméter. Meghatározásával

kapcsolatos kérdések, az alacsony járatsűrűség problémája, lehetséges megoldásai.- A hálózat grafikus megjelentetésének indokoltsága, előnyei a tervezésben, a grafikus

megjelentetés szempontjai és nehézségei, a méretekből adódó problémák.

Az anyag feldolgozási módszere: A kérdéskörhöz tartozó ismeretek gyakorlattal kombinált módon kerülnek feldolgozásra. A hallgatók az előadással párhuzamosan a tananyaghoz kapcsolódóan kialakítanak egy választott településre vonatkozóan tömegközlekedési hálózatot és elkészítik annak modelljét. Ennek során a modellkészítés egyes kérdései közvetlenül érzékelhetők, az összefüggések konkrétan is bemutathatók. A modellt a rendelkezésre álló valamelyik közlekedéstervezési programcsomag használatával kell kialakítani. A modell kialakítását, az oktatást követően otthoni egyéni munkával kell befejezni.

6

5. Hálózattervezési módszertan I.

Tematika:

- A hálózattervezés kiinduló adatai és azok megszerzésének lehetőségei. A modellhez szükséges körzetbeosztás elkészülésének szempontjai. A körzetek számára, határainak meghatározására vonatkozó elvek. Nagy forgalomvonzó és -keltő létesítmények, mint külön körzetek. A település területi struktúrájának elemzése. Más rendeltetésű körzetbeosztásokkal való kapcsolat. A körzetek kialakításának célszerű sorrendje. A körzetbeosztás ábrázolása.

- A körzetek struktúra-adatai. Struktúra adatként szóba jöhető változók, demográfiai, területi jellemzők, forgalomvonzó létesítmények tipikus példái, a forgalomvonzó képességet tükröző paraméterek. A területi felmérés módszerei, az adatgyűjtés lehetséges módja, meglévő adatok felhasználása, felmérések. Az adatbegyűjtés nehézségei.

- A tömegközlekedés szempontjából figyelembe vehető úthálózat felmérése. Alkalmassági kritériumok különböző közlekedési eszközök számára (autóbuszok különböző befogadó képességgel, trolibusz, villamos). A jelenlegi tömegközlekedési útvonalak felmérése, az útvonalak értékelése.

- A hálózattervezés alapgondolata, változatok kialakítása és értékelése. A meglévő hálózat változatként történő kezelése. A lehetséges változatok száma: a racionális változat fogalma. A racionális változat kialakításának elvei, a vonalak számára, hosszára, a végállomásokra, vonalvezetésre vonatkozó általános ajánlások. Az átfedő vonalak kérdése.

- Az értékeléshez szolgáló utasforgalmi adatok megállapítása, a célforgalmi mátrix képzése. A keresztmetszeti és célforgalmi adatok közötti összefüggés, a keresztmetszeti adatok felhasználása a célforgalom előállításánál. A tömegközlekedés keresztmetszeti adatainak (megállónkénti le-, és felszállók száma) utazáskezdő illetve utazási végpontként történő értelmezése, ennek módszertani kérdései. További kutatási feladatok az utasáramlatok feltárása terén.

- A „bázis ráterhelés” gondolata, kivitelezési módszere, az eredmények értékelése és felhasználása a változatok képzésénél. A vonalak szakaszterhelésének vizsgálata, a terhelések egyenlőtlenségének kérdése, az egyenlőtlenség mérése, egyenlőtlenségi együttható. Az egyenlőtlenség hatása a tervezett hálózatra, szolgáltatási és gazdasági jellemzőire az egyenlőtlenség figyelembe vétele a változatok képzésénél.

- Az alkalmazandó tömegközlekedési eszköz kérdése. Hagyományos és újszerű eszközök csoportja, ezek jellemzőinek áttekintése. A szállítóképességet (kapacitás) befolyásoló tényezők, az egyes eszközök szállítóképességére vonatkozó adatok. Gazdasági jellemzők. Az alkalmazott eszköz homogenitásának elve, optimális üzemméret kérdése.

Az anyag feldolgozási módszere: A 6.pontnál szerepel.

7

6. Hálózattervezési módszertan II.

Tematika:

- A változat értékeléséhez szükséges menetrend, a „nyers menetrend” tartalma. Az értékeléshez szükséges járatsűrűség megállapításának módszere, az ehhez szükséges ráterhelési eljárás. A ráterhelés belső ellentmondásai, az iterációs lépések szükségessége. Az iteráció elvégzésének módszere.

- Az értékelés kettős szempontrendszere, a szolgáltatási színvonal és az üzemeltetési költség együttes értékelése.

- A szolgáltatási színvonal kifejezése, az eljutási idő számításának technikája. A változatra vonatkozó eljutási idő számítása, a számítás lépései. A ráterhelés által szolgáltatandó sajátos adatok, átszállók, felszállók száma viszonylatonként, ezek kinyerési lehetőségei a ráterhelésből.

- Adott változat költségének meghatározása. A három költségelem, futásteljesítmény, üzemóra, járműszám megállapítása. A költségek számítása, a fajlagos költségmutatók meghatározása, használata. A lekötött járművek számából fakadó költségelem (amortizáció) elvi alapjai, számítása. A három költségelem összegzése.

- Az eljutási idő és az üzemköltség együttes értékelése. Az eljutási idő pénzértékben történő kifejezése. Az emberi idő pénzbeni kifejezésének kérdése, az alkalmazható módszerek, kapcsolódó elvek áttekintése. Az időérték meghatározásához alkalmazható felvételi, adatgyűjtési technikák. Az eljutási idő és az üzemköltség összeadásával képezhető „teljes költség”, a fogalom magyarázata.

- Változatok összehasonlítása, értékelése a „teljes költség” alapján. A változatok közötti választási határértékek meghatározása.

Az anyag feldolgozási módszere: Az 5. és 6. anyagrész feldolgozása úgy történik, hogy az elméleti ismeretekkel párhuzamosan a hallgatók gyakorlati példával is megismerkednek. A példa alapja a 4. témánál minden hallgató által kidolgozott hálózati modell, amelyre alkalmazva a hallgatók elvégeznek egy tervezési gyakorlatot az ismertetett tervezési módszernek megfelelő lépésekben. - Az első lépésben a tervezés alapjául szolgáló utazási igények felvétele történik meg,

ennek kapcsán megvitathatók az igénystruktúra jellemzői.- A második lépésben a bázis ráterhelést kell elvégezni, mivel minden hallgatónak más

adatai vannak, az eredmények különbözőek lesznek. Az eredmények eltérésein keresztül be lehet mutatni az adatokban meglévő különbségeknek a hálózat tervezésére gyakorolt hatását.

- A harmadik lépésben minden hallgató kialakít egy racionális hálózati változatot az előzőekre alapozva.

- A következő szakaszban az adott változat értékelő paramétereinek a kiszámítása történik. Ennek keretében össze lehet hasonlítani az egyes példákban adódó értékelési eredményeket, valamint azt, hogy különböző tervezési programcsomagok milyen értékelési paramétereket használnak.

A példákat a Közlekedésinformatikai Kabinetben meglévő tervezési programokkal kell kidolgozni, a feladat befejezése órán kívüli egyéni munkával történik.

Az anyagrész végén megvitatásra kerül, hogy a témával kapcsolatban milyen további fejlesztési, kutatási feladatok vannak.

8

7 Ráterhelési módszertan I.

- A ráterhelés kulcsszerepe a modellezésben. (A kapacitástervezéshez alapadatok szolgáltatása, az értékelő paraméterek számításának alapja).A ráterhelés funkciói, a tervezésben és az értékelésben. A ráterhelés révén megszerezhető adatok, ezek felhasználása.

- A tömegközlekedési ráterhelés sajátosságai, a hálózati más jellege (viszonylatok vannak, átfedő viszonylatok kérdése), az útvonal kijelölés sajátos ebből kifolyólag, átszállások kérdése, a menetrend figyelembevételének igénye.

- A közúti ráterhelésnél használt eljárások fogyatékosságai a tömegközlekedésre való alkalmazás tekintetében (Egy ráterhelési időszakon belüli ingadozások nem kezelhetők, egyes járatok kihasználtsága nem állapítható meg, egy viszonylaton belül nem lehet különböző járattípus, stb.)

- A tömegközlekedési ráterhelési eljárások fejlődése, történeti áttekintés. Főbb fejlődési lépcsők: kapacitáskorlát figyelembevétele, a „generalizált utazási idő” fogalmának bevezetése, utazási stratégiák alkalmazása a legrövidebb út helyett, a tömegközlekedési egyensúlyi ráterhelés megoldása, a tényleges menetrend figyelembe vétele.

- Az eljárások csoportosítása: kapacitáskorlát nélküli, kapacitáskorlátos, időközös (frequency based), időpontos (schedule based). Az eljárások közötti fő különbségek viszonylat/járat szintű reprezentáció, követési idő vagy menetrendi adatok, az eredményekben megjelenő különbségek.

- A tömegközlekedési útvonalválasztás alapesetei. A generalizált költség minimalizálásán alapuló elv, a generalizált költség formulája és számítása. A generalizált költség formulája:

ahol: tijjár menetidő (járművön töltött idő) i éj körzetek között

tijgyal rá- és elgyaloglási idők összege

tijvár megállóhelyi várakozási idők

tijátsz átszállási időszükséglet

δ átszállási „büntetés” (általában néhány perc (2-5 perc))Vij viteldíj i és j körzetek közötta1..5 szorzó- és súlytényezők

- A formulában szereplő súlyszámok, szerepek, megállapításuk. A generalizált költség kifejezése időben, pénzben vagy más mértékegységben.

- Az útvonakválasztási módszerek közötti különbség bemutatása példán.- A „szokásos viszonylatok” elv. Az egyes viszonylatok választási valószínűségének a

járatgyakoriság alapján történő meghatározása.- Az elsőnek érkező járat problémája, a követési idők és menetidők eltérésének esetei a

több lehetséges útvonal esetén. - A „minimális útvonal” és „minimális stratégia” fogalma.

Az anyag feldolgozási módszere: A 8.pontnál szerepel.

9

8. Ráterhelési módszertan II.

Tematika

- Időközös (frequency based) ráterhelési eljárás a hálózat virtuális élekkel történő kiegészítésével. Leszálló és felszálló virtuális élek, ezek hosszának értelmezése. Az egyes éltípusok adatai:

Menetidő JáratsűrűségViszonylati él (a valódi tömegközlekedési hálózat része

A hálózati adatoknak megfelelő menetidő érték

∞, a járművön utazóknak már nincs várakozási idejük

Felszálló él 0, a várakozás során nincs értelme

A várakozási időt jelzi, értéke a közlekedő viszonylatok követési idejétől függ

Leszálló él 0, nincs jelentősége 0, nincs jelentősége

- Az eljárás előnyei és hátrányai. A kapacitáskorlát kezdésének lehetősége az eljárás keretei között, a „kényelmetlenségi függvény” gondolata és a párhuzamos több él szerepeltetésének lehetősége.

- Az időpontos (schedule based) eljárások kifejlesztésének indokai. A tömegközlekedési szolgáltatás jellemzői az időpontos eset szempontjából, az informáltsági szint szerepe, a statikus és dinamikus tájékoztatási helyzet jelentősége, különbsége.

- Az időpontos eljárások fő része: a kereslet időbeli alakulását kérő, a járatszintű kínálatot leíró és a dinamikus útvonalválasztást számító rész. A kereslet időponthoz való kötöttségének kérdése, kívánt indulási, illetve kívánt érkezési időponttal rendelkező rétegek. Az „időpont vagy időablak” kérdése.

- Gyakorlatban használt programok ráterhelési eljárásai. A DHV PT OPT rendszere, alkalmazott eljárásai, a szolgáltatott eredmények.

- Az EMME/2 programcsomag két eljárása. Az eljárások logikája, algoritmusok. A „stratégia”, mint az eljárások lényeges összetevője, az „attraktív viszonylatok” alkalmazása. A modell felépítése, a hálózatot reprezentáló gráf átalakítása. Az „optimális stratégia” meghatározása, a ráterhelési folyamat lépései.

- A VISUM programcsomag öt ráterhelési eljárása. Az eljárások felépítése, útvonal keresés, útvonal választás, forgalom szétosztása a megfelelő útvonalak között. Az eljárások közötti különbségek, a menetrend alapú (Time-table based) eljárás sajátossága. Az egyes eljárások alkalmazása a különböző feladatokra, a rossz eljárás választásának következményei.

- A ráterhelési eljárások továbbfejlesztési lehetőségei, kutatási feladatok. A mikroszimulációs eljárások alaklmazásának elhetőségei.

Az anyag feldolgozási módszere: Alapvetően előadás, amely a tételek összefoglalásánál, a példák értékelésénél támaszkodik a hallgatók aktív részvételére, és kétirányú kommunikációt feltételez.

10

9. Menetrend

- A menetrendi intervallumok szerepe, az intervallumok meghatározásának szempontjai.- Mértékadó keresztmetszet, mértékadó utasszám. A menetidő tervezésének fő kérdései

és módszerei. A menetidő számítás menete, útvonalbemérés, a részmenetidők számítása. A menetidő valószínűségi jellege, eloszlása, az Erlang eloszlás. A közlekedési rendszer megbízhatósága és a menetidők valószínűségi jellege, a valószínűségi eloszlástípus vizsgálata, menetidő tervezés valószínűségi alapon.

- A fordulóidő és összetevői. A fordulóidő egyes részeinek szerepe.- A menetrendi kapacitás tervezése. A férőhelykihasználás meghatározása és az

alkalmazandó járművek kiválasztása. Az optimális járműnagyság és az optimális járatsűrűség kérdése. Az optimum alapgondalata: az utasidő költségként történő értékelése. Az optimum megállapítására szolgáló modellek és azok eredményei. A négyzetgyökös összefüggés az utazási igények volumene és a járatsűrűség/járműnagyság között. Az összefüggés képlete és levezetése. Az összefüggés gyakorlati felhasználhatósága a tervezésben.

- Az optimális járműnagyság jellemző értéke az ismertetett összefüggések alapján, a megszokottnál kisebb járművek alkalmazásának igénye, ennek indokoltsága, gyakorlati következményei és nehézségei, a gazdasági korlátok megítélése.

- Az intervallumok közötti átmenet kérdése. Az átmenethez kapcsolódó járműbeosztási kérdések, az átmenetnél felmerülő veszteségek, és ennek figyelembevétele az intervallumok számának meghatározásánál. Az intervallumok számának hatása az üzemeltetési költségekre, a költségminimumnak megfelelő intervallumos beosztás.

- Az üzemeltetési szempontok (jármű ellátás, tankolás) és a munkaidőre vonatkozó szabályok (pihenőidő, munkaidő hossza stb.) figyelembevétele a menetrend tervezésében.

- A követési időköz minimuma és maximuma. Az egyes közlekedési eszközök teljesítményi határértékei, az azt befolyásoló tényezők. A követési időköz meghatározását befolyásoló egyéb tényezők. Az optimális követési időköz kérdése, a meghatározására szolgáló néhány modell, azok értékelése.

- A közlekedési eszközök közötti horizontális és vertikális munkamegosztás fogalma. A gyakorlatban kialakuló munkamegosztás jellemzése, az optimális üzemméret és az egyfajta közlekedési eszközt használó hálózat előnyei.

- A járműszükséglet számítása. A számítások során adódó kerekítési problémák. A vonalváltásos járműbeosztás (fordulóterv) lehetősége, hatásai, korlátai. A járműforduló-tervek meghatározásának szempontjai, a személyzeti munka és pihenőidőre vonatkozó szabályok.

- Az ütemes menetrend és a járműszükséglet közötti kapcsolat.- Az alacsony forgalmi igényű időszakok menetrendi sajátosságai.- A menetrendek közzététele, követelmények, ismert formák és eszközök.- A menetrend gazdaságosságának kérdései. Adott menetrendre jellemző paraméterek és

azok számítása.

Az anyag feldolgozási módszere: Az előadáshoz kapcsolódóan a hallgatók elkészítik a hálózattervezési gyakorlat keretében kidolgozott hálózati változatra a menetrendet. Ennek révén jobban áttekinthetik az egész szolgáltatási rendszert, annak összefüggéseit, és a gyakorlati megvalósítás ellentmondásait. A feldolgozási módszer lényeges eleme az egyes kérdésekhez kapcsolható kutatási feladatok kiemelése.

11

10. A forgalomirányítás és annak telematikai eszközei

- Az operatív irányítás szükségessége, a tervek megvalósítását akadályozó zavarok. A zavarok lehetséges forrásai: jármű, pálya, személyzet, utas. Tipikusan előforduló zavarok a jármű, pálya, személyzet, utasok vonatkozásában, ezek jellemző gyakorisága.

- A forgalomirányítás modellje, szabályozó kör, visszacsatolási jelleg. A forgalomirányítás feladata a forgalom megfigyelése, az információk feldolgozása, értékelése, az irányítási beavatkozás meghatározása és kivitelezése terén. A közlekedési folyamatról leveendő információk, azok tartalma. Az információ levétel lehetséges módszeri, a telematika fejlődése által lehetővé tett változások.

- A forgalomirányítási szervezet, szervezeti struktúra, hatáskörök, az intézkedések dokumentálása, beszámoltathatóság. A szervezet célszerű felépítésére vonatkozó ajánlások, a hatásköri szabályozás kérdései.

- A forgalomirányítási rendszerek csoportosítási szempontjai és az egyes csoportokba tartozó rendszerek. A hagyományos irányítás működése, fogyatékosságai. A hagyományos irányítás fokozatos fejlesztése, diszpécserközpontok, rádió összeköttetés. A beszédalapú összeköttetésen alapuló irányítás korlátai.

- Az automatizált, telematikai eszközöket használó forgalomirányítási rendszerek két alapvető típusa, ezek rendszerábrái, felépítésük és működésük különbözőségei. A járművek helyzetmeghatározásának, illetve nyomonkövetésének lehetséges rendszere, az ellenőrző pontok (markerek) alkalmazása, és a műholdas helyzetmeghatározáson alapuló nyomon követés. A helyzet-meghatározás folyamata a két rendszerben, a fejlődési tendencia. Az automatikus helyzetmeghatározáshoz szükséges berendezések a járművön és az irányító központban.

- A helyzetazonosításon kívüli irányítási információk szükségessége, azok meghatározási módja.

- Az irányítási információk automatikus visszajuttatása a járművezető részére, ennek problémái. Az információk baleset megelőzési szerepe.

- A jármű és az irányító központ közötti információs kapcsolat ismert két rendszere, a lekérdezés folyamata, lekérdezési ciklusidők. A vészhelyzeti riasztás, jármű üzemállapot megfigyelés, utastájékoztatási felhasználás. A real-time utasinformációk hatása a szolgáltatási színvonalra.

- Az irányítás lehetséges beavatkozásai. A beavatkozások csoportosítása, az intézkedések hatásai. Az egyes intézkedések feltételei, indokoltságuk. Beavatkozási algoritmusok. Az optimális tartalék járműállomány kérdése. Az intézkedések „mérlegszerű” hatása, nyertesek, vesztesek A nyereség/veszteség kalkulálásának alapjai.

- A forgalomirányítás gazdasági nézőpontból. A hatékonyság, megtérülés kérdései. A lehetséges vizsgálati szintek, üzemeltető, utas, közösség.

Az anyag feldolgozási módszere: Alapvetően előadás, amely a tételek összefoglalásánál, a példák értékelésénél támaszkodik a hallgatók aktív részvételére, és kétirányú kommunikációt feltételez.

12

11. Integráció és regionalizáció

- A integráció fogalmának értelmezése, az integráció lehetséges területei. A területi hierarchiához köthető rendszerek közötti, a közlekedési alágazatok közötti, a közlekedési rendszer elemei közötti integráció.

- A város és városkörnyéki közlekedési rendszerek, valamint a helyi és távolsági közlekedési rendszerek integrálási koncepciója.

- Az egyéni és a kollektív közlekedési formák integrálási lehetőségei és eszközei- A közlekedési eszközök (alágazatok) közötti integráció és kooperáció, a horizontális

és vertikális kooperáció- A kapacitáselmélet szerepe az integrált tervezésben- A menetrendek, a menetjegyek és tarifák integrációja. Az integrációt segítő technikai

eszközök, a menetjegy vásárlás, ellenőrzés, elszámolás automatizált eszközei, azokkal szembeni követelmények.

- Integrált kiszolgálási és tájékoztatási rendszerek, ezek kapcsolata az automatizált forgalomirányítással.

- Az integráció infrastrukturális elemei, közös megállóhelyek, végállomások, utasterminálok szerepe az integrált rendszerekben, a kereskedelmi szolgáltató funkciókkal való kibővítés gyakorlata és annak feltételei, hatásai.

- Az integráció és a verseny kérdése, az integráció tervezési következményei. A tervezési és az üzemeltetési feladatkör szétválasztása, integráció a tervezésben, verseny az üzemeltetésben. A közigazgatás és az üzemeltető közötti viszony integrációt érintő elemei. A finanszírozás és szubvencionálás integrációt érintő sajátos kérdései.

- Francia, német, holland, svéd és osztrák példák az integráció különböző szintű megvalósítására.

- A regionalizáció fogalma, története. Német és francia példák a regionalizáció történetéhez.

- A közigazgatási szintek feladatai, a település és a régió közötti feladatmegosztás, együttműködés. A tervezési folyamat a regionalizált rendszerben. Az üzemeltetők kiválasztása, ellenőrzése.

- A magyarországi helyzet a regionalizáció szempontjából. A régiók lehetséges kialakítása közlekedési szempontból. Az országos hálózatok (vasút) és a régiók kapcsolata. A regionális vasutak koncepciója.

- A közlekedési szövetség mint az integráció és regionalizáció megvalósításának szervezeti formája. A közlekedési szövetség fejlődési szintjei, a közös információszolgáltatás, menetjegyárusítás, tarifaközösség, tervezési koordináció, integrált tervezésA közlekedési szövetségben érdekelt felek, kapcsolatuk. Az alapító szerződés tartalma, fő pontjai. A szerződő felek együttműködése, a köztük lévő munkamegosztás.

- A bevételfelosztás és a veszteségtérítés, mint a szövetség keretében történő működés kulcskérdése. A bevételfelosztás módszerei, az egyes vetítési alapok használhatósága, problémái. Az elszámolások információ-technológiai háttere, a menetjegy kiadás gépi eszközeinek szerepe a szövetség működésében.

- A mobilitási központok szerepe, működése, szolgáltatásai. Néhány mobilitásközpont tevékenységének bemutatása.

13

Az anyag feldolgozási módszere: Alapvetően előadás, amely a tételek összefoglalásánál, a példák értékelésénél támaszkodik a hallgatók aktív részvételére, és kétirányú kommunikációt feltételez.

14

12. Működtetési rendszer, finanszírozás és szubvencionálás

- A közforgalmú közlekedési szolgáltatás sajátos működtetési rendszert igénylő jellemzői. A kínálati és a keresleti oldal sajátosságai (by-product jelleg, időhöz és térhez való kötöttség, nem raktározható termék, sajátos határköltség, rászorultság, sajátos költségviszonyok, a versenyképességhez fűződő társadalmi érdek, összehangolt tervezés igénye stb.).

- Az ismert működtetési formák három fő csoportja: az államilag/közigazgatásilag működtetett, a szabályozott versenyt alkalmazó és a szabad/részben szabad versenyt megengedő működtetési modell. Az erős állami beavatkozás hatékonysági problémái, a versenyszerű modellek versenyképességi problémái.

- Az egyes modelleket jellemzően alkalmazó országok, a brit és a kontinentális európai gyakorlat különbözősége. A brit dereguláció lényege, tapasztalatai. A deregulációt követő kiigazítás, a 2002-es Fehér Könyv. A modellek alkalmazásának európai tendenciája. Az EU szabályozása ezen a területen, az ajánlott modell jellemzői, alkalmazásának feltételei.

- A szabályozott versenyt előirányzó modell működési rendszere. A tervezés és az üzemeltetés szétválasztása, az üzemeltető szerepe a tervezésben, illetve hozzájárulása a tervezéshez. A tervezés, mint közigazgatási feladat, ennek nehézségei. Az üzemeltető kiválasztása, versenyelem a modellben. A kiválasztás folyamata, pályáztatás. A pályázati kiírás tartalma, kellékei, az üzemeltető kiválasztásának szempontjai.

- Az üzemeltetővel kötendő szerződés (közszolgáltatási szerződés) fő kérdései, a feladat meghatározása, feltételek, ellenőrzés, ellentételezés, időtartama és az ezzel kapcsolatos fő kérdések.

- A tarifa kettős szerepe, a társadalmi preferenciák közvetítése, és a működéshez szükséges források biztosítása. E két szerep ellentmondásossága. A szubvencionálás szükségessége. A finanszírozás két alapvető módszere, a nettó és a bruttó költségfedezeti elv. A két elv hatásai az üzemeltetőre és a közigazgatásra, lehetséges következmények.

- A szerződés betartásának kérdései. A szolgáltatás ellenőrzésének módjai. A szolgáltató adatszolgáltatási kötelezettsége.

- A szerződéses időtartamból származó problémák, a változások kezelése.- Az utazási igényekben, a költségelemekben, egyéb környezeti feltételekben (pl.

adózás) bekövetkező változások problémájának kezelése. A szerződésbe építhető automatizmusok ezzel kapcsolatban, illetve a szerződés módosításának esetei.

- A szubvencionális mértékének elvi kérdése, ennek közgazdasági háttere. A szubvencionálás eredményeként bekövetkező változás a modal-split-ben. A változások hatásainak komplex értékelése, az értékelendő tényezők, a változások pénzértékben történő kifejezése, a szubvencionálás összesített haszna. A szubvenció, mint közösségi kiadás, az optimális szubvenció értelmezése. Az optimális szubvenció meghatározását célzó modellek, gyakorlati számítási eredmények, a gyakorlati alkalmazás nehézségei, kutatási feladatok a modellek fejlesztésében.

Az anyag feldolgozási módszere: A hallgatók a foglalkozás során megvitatják a működtetési rendszer ellentmondásait, és szituációs játékban elemzik a közigazgatás és az üzemeltető viszonyának fő problémáit. A hallgatók becslést adnak az optimális szubvenciós modellben szereplő különböző kereslet-rugalmasságok értékére, és értékelik a modell realitását, fejlesztési lehetőségeit.

15

IrodalomKötelező irodalomBarry J. Simpson: Urban Public Transport Today, E&FN SPON 1994

6. fejezet: Land use and public transport planning (p.109-138) 8. fejezet: Choice of route for local public transport (p.156-172) 10. fejezet: Integration of public transport services (p.174-180) 11: fejezet: Finance for local public transport (p.182-197)

Advanced Modelling for Transit Operations and Service Planning, edit. Wiliam H. K.Lam-Micheal G.H. Bell, Pergamon, 2003Chapter 4: Transit Path Choice and Assignment Model Approaches (p.93-125)Ajánlott irodalomAdvanced Modelling for Transit Operations and Service Planning, edit. Wiliam H. K.Lam-Micheal G.H. Bell, Pergamon, 2003

Chapter 5: Schedule-Based Transit Assignment Models (p.125-165) Chapter 6: Frequency Based Transit Route Choice Models (p.165-181) Chapter 7: Capacity Constrained Transit Assignment Models and Reliability Analysis

(p.181-201)Dr. Prileszky István: A szolgáltatási színvonal és a hatékonyság meghatározó tényezői és összefüggései a közforgalmú közlekedésben Városi Közlekedés XLII. Évf. 6.szám 2002. p. 334-341Dr. Monigl János-Nagy Endre-Berki Zsolt: Egyéni választási modellek Budapest személyfor-galmának tér-idő-költség meghatározásához Városi Közlekedés 1998/6. p.331-351További irodalomLe Clerq: A public transport assignment method Traffic Engineering and Control 1972/2 (14)p. 91-96.W. Lampkin–P. D. Saalmans: The design of routes, services frequencies and schedules for a municipal bus undertaking: A case study Operations Research Quarterly 1967/4 (18) p.375-397.C. Mandle: Evaluation and optimization of urban public transportation networks European Journal of Operational Research, 1980/5.p.396-404.J. De Cea – J. E. Fernandez: Transit-assignment models D. A. Henser – K.J. Button: Handbook of Transport Modelling, Elsevier Science, Oxford, 2000.H. Spiess – M. Florian: Optimal strategies: A new assignment models for transit networksTransportation Research B, 1989/2 (23) p.83-102.J. De Cea – J. E. Fernandez: Transit assignment to minimal routes: An efficient new algorithm Traffic Engineering and Control, 1989/10 (30) p.491-494.S. Nguyen – S. Pallottino: Equilibrium traffic assignmant for large scale transit networks European Journal of Operational Research 1988/37 p.176-186.J. De Cea – J. E. Fernandez: Transit assignment for congested public transport systems: An equilibrium model Transportation Science 1993/27. p.133-147.J. H. Wu – M. Florian – P. Marcotte: Transit equilibrium assignment: A model and solution algorithms Transportation Science 1994/3 (28) p.193-203.C. Chriqui – P. Robilland: Common bus lines Transportation Science 1975/9 p.115-121.S. C. Wong – C. O. Tong: A stochastic transit assignment model using a dynamic schedule-based network Transportation Research 1999/33B p.107-121.P. Carraresi – F. Maluccelli – S. Pallottino: Regional Mass Transit Assignment with resource constraints Transportation Research 1996/30B p. 81-98.

16