VÁLOGATOTT FORRÁSOK

SA JÓSZENTPÉTER TÖRTÉNETÉHEZ

Összeállította

Tóth Pé te r

Sajószentpéter

2007

2

Kiadja

Sajószentpéter Város Önkormányzata

Felelıs kiadó

Dr. Faragó Péter polgármester

Lektorálta

Horváth Zita

© az összeállító

ISBN

Nyomdai elıkészítés

Alphyn Bt.

Nyomda

3

Bevezetés

Bár életútja, azaz tulajdonképpen „története” az egyénnek is van, ha a történelemrıl beszé-lünk, mégis általában közösségek múltjával foglalkozunk, legyen az a közösség család, lakó-hely, társadalmi réteg vagy nemzet. Ilyen értelemben a történelem közösségi mőfaj és egyik fontos funkciója, hogy a közösség összetartozás-tudatát erısítse. A történelem iránti érdek-lıdés mindig akkor nyilvánul meg a legerısebben, amikor egy közösség önmagát próbálja meg definiálni. De ez fordítva is igaz: a múlt iránti élı érdeklıdés annak lehet biztos jele, hogy a közösség megvan és mőködik. Mindebbıl azonban az is következik, hogy a történelem rekonstrukciója, azaz a tör-ténetírás szubjektív mőfaj. Lehetnek események, tények egy közösség életében, amelyekre büszkék vagyunk, és lehetnek olyanok is természetesen, amelyekre nem. Az elıbbieket ön-kéntelenül igyekszünk hangsúlyozni, az utóbbiakat pedig ha nem is elhallgatni, de legalább a jelentıségüket csökkenteni. Érthetı ez az eljárás, noha nyilván nem helyeselhetı, már csak azért sem, mert nem felel meg a „sine ira et studio” tacitusi követelményének, azaz annak, hogy elfogultság nélkül tekintsünk a múltbeli eseményekre. Az is természetes dolog, hogy a történelemrıl vallott felfogásunk, azaz a történettudo-mány maga is állandóan változik. Az egyes korszakokban más kérdéseket tettek fel a kuta-tók, más és más kérdésekre vártak feleleteket a forrásokról. Például, míg régebben a politi-katörténet vagy az eseméyntörténet érdekelte inkább a kutatást, ma inkább a társadalom-történet áll az érdeklıdés középpontjában. Vagyis arra vagyunk inkább kíváncsiak, hogy hogyan éltek egy adott korszakban az emberek, milyen törvények és szokások irányították az életüket, milyenek voltak a mindennapjaik, miben hittek, s hasonlók. Ezek az újabb el-várások felértékelték a mikrotörténeti kutatásokat, közöttük a helytörténetírást is. Külön kiemelésre kívánkozik, hogy a legutóbbi idıszakban a történettudománynak egy szőkebb, bennünket azonban annál inkább érintı területe: a várostörténet ment át talán a legnagyobb fejlıdésen. Ez különösen vonatkozik a városoknak egy jellegzetesen magyar tí-pusára, az úgynevezett mezıvárosokra. A (mezı)városok, mint központi helyek nemcsak a bennük lakó emberek életének voltak színterei, hanem tágabb környezetüket is megszervez-ték. Mint látni fogjuk, ilyen település volt Sajószentpéter is: történetének feltárása és közre-adása tehát túlmutat egy egyszerő helytörténeti munka keretein, tanulságokat ígér a köztör-téneti kutatások számára is.

4

Sajószentpéter nem büszkélkedhet alapos helytörténeti munkákkal. 1891-ben jelent meg Csurgay Árpád könyve Sajószentpéter monográfiája címmel: miután azonban a szerzı a vá-ros jegyzıje volt, csupán azoknak a dokumentumoknak a vizsgálatára szorítkozott, ame-lyek a keze ügyében, azaz a város levéltárában voltak. Ugyancsak a városi iratok, elsısor-ban a jegyzıkönyvek szolgáltattak anyagot Baranyay Károlynak, aki Sajószentpéter régi jog-élete címen 1936-ban jelentetett meg egy kötetet. Ez a könyv azonban, ha a tárgyi és egyéb tévedéseit nem tekintjük is, szinte használhatatlan, mivel az óriási adathalmazban alig mu-tatkozik valamiféle rendszer. – Amikor a XIX. század végén a vármegye megbízást adott a kor neves történészének, Borovszky Samunak, hogy készítse el a megyetörténetet, akkor Bo-rovszky tervei között egy olyan kötet is szerepelt, amely a megye egyes településeinek, így Sajó-szentpéternek a történetét is tartalmazta volna. A szerzıt azonban e tervének a megvalósítá-sában halála meggátolta. Megmaradtak azonban kutatócédulái, amelyekbıl Klein Gáspár levéltárnok 1939-ben megírta és a Vármegyei szociográfiák sorozat Borsod vármegyét bemu-tató kötetében meg is jelentette a települések rövid történetét. S bár ez a történet rendkívül vázlatos, mind máig talán a legjobb összefoglalás városunkról.

Nyilvánvalóan szükség van tehát Sajószentpéter történetének feltárására és közreadá-sára. Ez a munka veszi kezdetét a jelen kötettel, amely a város történetére vonatkozó leg-fontosabb és legérdekesebb írott forrásokból válogat. Az alapvetı dokumentumok kiadásával nemcsak a klasszikus várostörténeti munkák példáját akartuk követni, amelyek esetében természetes volt a felhasznált vagy felhasználandó források közreadása, hanem gyakorlati céljaink is voltak. Így például egy-egy forrás önálló elemzése, az éppen tanult köztörténeti események illusztrálására való felhasználása olyan feladat, amely az iskolai történelemórák vagy szakkörök munkáját színesítheti. Örvendetes módon egyre nı azoknak a szakdolgo-zatoknak is a száma, amelyeket egyetemi vagy fıiskolai hallgatók szülıhelyük történetének egyes szakaszairól készítenek. Meggyızıdésünk, hogy az ilyesfajta munkákat jelentıs mér-tékben segítheti a források közreadása, hiszen ezeknek a felkutatása sem egyszerő, ráadásul megértésük sem könnyő nyelvi és paleográfiai ismeretek nélkül.

A közreadandó dokumentumok kiválasztásában kettıs célt tartottunk szem elıtt: egy-részt a fontos, a várost lakó emberek életét meghatározó források bemutatására törekedtünk, másrészt azonban az olyan forrásokra is tekintettel voltunk, amelyek látszólag jelentéktele-nebbek, kiválóan alkalmasak azonban arra, hogy a hétköznapok életébe bepillantást en-gedjenek. A források lelıhelyeirıl általában azt mondhatjuk el, hogy a középkori oklevelek többsége a Magyar Országos Levéltár Mohács elıtti győjteményébıl való (nem számítva azo-kat az elveszett vagy lappangó okleveleket, amelyek eredetileg a város levéltárában voltak és amelyeket egy jegyzı a prothocollumba is bemásolt). A Magyar Országos Levéltár nagy irat-együttesei közül a Magyar Kamara archívumában, illetve a Szentpétery családnak a Losson-

5

czy család iratai között fennmaradt levéltárában folytattunk kutatásokat. Gazdag anyagot ıriz a Borsod-Abaúj Zemplén megyei Levéltár is, hiszen a történeti Borsod vármegye ható-sága felügyelte városunkat. Ami pedig Sajószentpéter régi levéltárát illeti, abból csak a jegy-zıkönyvek maradtak meg. Közülük is a legrégebbi, a XVIII. század elsı évtizedeivel kez-dıdı kötet is csak mikrofilmen, mivel az eredeti az 1960-as évek levéltári költözései során elveszett. A fentebb ismertetett célok a közreadás módját is meghatározták. Tudományos kiad-ványról lévén ugyanis szó, követnünk kellett azokat a szabályokat, amelyeket a szövegki-adással foglalkozó kutatók meghatároztak. E szabályok egy része (például az a követel-mény, hogy a magyar nyelven írt szövegek helyesírását közelíteni kell a mai helyesíráshoz) se-gíti a források jobb megértését. Vannak azonban olyan szabályok is, amelyek kötelezı be-tartásának nem ez az eredménye. Így például a magyar szövegekben elıforduló latin termi-nusokat, hosszabb-rövidebb részleteket nem szabad lefordítani (hiszen önmagában az is tör-téneti forrásértéknek számít, hogy milyen volt a szöveget létrehozó személy nyelvtudása vagy nyelvhasználata) – ilyen esetekben tehát másképpen kellett eljárni annak érdekében, hogy a szövegek megértése ne okozzon túlságosan nagy feladatot az érdeklıdıknek. A tudományosság és a közérthetıség kettıs követelményét szem elıtt tartva tehát, az alábbi szabályok szerint jártunk el.

1. A latin nyelvő szövegeket különösebb megjegyzés nélkül lefordítottuk, hiszen a pon-tos fordítás semmit nem von le a dokumentum forrásértékébıl.

2. A magyar nyelvő szövegeket helyesírás tekintetében a mai szabályokhoz közelítet-tük, ügyelve azonban arra, hogy esetleges nyelvjárási jellegzetességeiket, sıt olykor ré-gies hangulatukat is megtartsák, ha az a megértést nem nehezíti.

3. A magyar nyelvő szövegekben elıforduló latin részleteket és terminusokat eredeti he-lyükön meghagytuk, ugyanakkor minden egyes forrás után külön-külön azok fordí-tását is megadtuk, természetesen nem minden egyes szó esetében, hiszen jó részüket jövevényszóként a mai magyar nyelv is ismeri és használja.

4. Minden egyes dokumentumot a megszokottnál kissé bıvebb bevezetéssel láttunk el; e bevezetések ugyanis nemcsak a forrás lelıhelyérıl, létrejöttének körülményeirıl tájé-koztatnak, hanem arról is, hogy miben rejlik történeti értékük, hogyan hasznosítha-tóak az oktatásban vagy a kutatásban.

5. A lábjegyzetekben csak olyan észrevételeket közöltünk, amelyek az átírások vagy kiadások olvasati vagy értelmezési problémáira utalnak.

Az ilyen módon gondozott szövegeket idırendbe raktuk és egy tartalom-mutatóval láttuk el, amelyben az egyes forrásoknak az általunk adott címe szerepel és amely az áttekinthetıséget hivatott elısegíteni. A címekbıl könnyen megállapítható, hogy milyen jellegő a közölt forrás,

6

s hogy ebbıl következıen milyen jellegő adatokat várhatunk. Ezért más fajta mutató csa-tolását fölöslegesnek véltük.

* * * Jól tudjuk, semmilyen forrásgyőjtemény nem könnyő olvasmány. A jelen kötetet mégis abban a reményben nyújtjuk át a jövendıbeli olvasóknak, hogy valóban örömet jelent majd a szá-mukra, ha ezeknek a dokumentumoknak a segítségével elmélyedhetnek szülıvárosunk a tör-ténetében, ha bepillanthatnak az egykor élt sajószentpéterieknek – valamennyiünk elıdeinek – az életébe és mindennapjaiba. S talán maga „a” történelem is közelebb kerül majd hoz-zánk, ha ezen a módon ismerhetjük meg a régmúltnak az ország életében is fontos esemé-nyeit, amelyekrıl a történelemórákon tanultunk.

Tóth Péter

7

F O R R Á S OK

8

9

SAJÓSZENTPÉTER ELSİ OKLEVELES EMLÍTÉSE

(1281)

Annak ismeretében, hogy a tatárjárás során és az azt követı idıkben is mekkora károkat szenvedtek azok a hiteleshelyi és családi levéltárak, amelyekben a vidékünkre vonatkozó oklevelek felbukkanása várható lett volna, egyáltalán nem csodálkozhatunk, hogy Sajószentpéter elsı okleveles említése viszony-lag kései: Parasznya 1281-ben elvégzett határjárásában bukkan fel a neve. Ez azonban nem azt je-lenti, hogy korábban nem létezett: sıt, a véletlenszerő említés a többi korabeli szórványadattal együtt azt bizonyítja, hogy ekkorra már hosszú fejlıdés eredményeképpen a vidék gazdasági és egyházi köz-pontja volt. Külön is említést érdemel a határjárásban felbukkanó Nyögıpatak név; ezt a nevet eddig nem ismerték fel és tévesen a „negyven” szóból eredeztették az eredeti helyesírás alapján. Az a Parasz-nya nevő hely, amelynek határjárása ez az oklevél, nem azonos egyébként a mai Parasznya községgel, hanem – amint alább látni fogjuk – a név egy azóta elpusztult régi településnek, Tóthpáltelkének a másik neve volt. Forrás: Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár, XII. kötet. Budapest, 1874. 344–345. p.

[…] Továbbá Bedke fiai és rokonaik elıbb mondott, Parasznya nevő, örökölt birtokrészének a határai, ahogyan azt maguk a felek ugyanazon emberünknek a jelenlétében elsorolták, az alábbi módon különböztetnek meg egymástól. Az elsı határ valamely bércen kezdıdik, kelet felıl és Siurp fiai Benedek Parasznya nevő faluja felé tart, ahol azon falunak a végén átmegy valamely Nyögı (Nege-wen) nevő vízfolyáson és itt van egy határjel. […] Ezután még mindig nyugati irányban haladva belép valamely útba: ez az út összekapcsolódik egy másik út-tal, azzal, amelyiken Szentpéterre (ad Senthpeter) járnak; itt van egy határjel. […] És ismét az említett Nyögıpataka (Negewenpotaka) vízfolyáshoz érkezik, amely mellett van egy határjel, s itt átkelve a Nyögı (Negewen) vízfolyáson, ismét kelet felé tart egészen addig a bércig, amelytıl elkezdıdött, s ott be is fejezıdik. […]1

1 Ezen a módon azokat az oklevélbıl kihagyott részeket jelöltük, amelyek nem vonatkoznak közvetlenül Sajószentpéterre.

10

DUZSNOK ÉS CSEB HATÁRJÁRÁSA (1329)

A mai Sajószentpéter határában a középkorban több falu is volt, amelyek a hódoltság idején elpusz-tultak. Ezek között Duzsnok és Cseb volt a legjelentısebb: az utóbbinak például temploma is volt, amelyet nem régen találtak meg és tártak fel a régészek, a körülötte fekvı temetıvel együtt. Az alább közlendı oklevél egy, a két falu között lévı földdarab megosztásáról szól, tehát tulajdonképpen a falva-kat elválasztó határ leírása. Az oklevélben szereplı egyik birtokosnak, Bolárnak a nevét talán egy földrajzi név ırzi: ez a XVIII. századi térképeken olvasható Bujár (Ónody Bujárja) név. Jelzete: Heves megyei Levéltár, Az egri káptalan országos levéltára, litt. AB. nr. 8.

Krisztus összes híveinek, a jelenben élıknek és a jövendıbelieknek egyaránt, a-kik a jelen írást látni fogják, az egri egyház káptalanja üdvöt (küld) az Üdvösség kiterjesztıjében. Mindenkinek a tudomására akarjuk hozni a jelen oklevélben foglaltak által, hogy amidın mi Villermus mester, szepesi és újvári ispán emlé-keztetı oklevelének tartalma szerint Bolar ispán csebi nemessel és Panyit fia Ja-kab ispánnal, a mondott Villermus mester emberével az egyik részrıl, továbbá a putnoki Vetké-nek mondott Miklós fiaival: László, János és Renold mesterek-kel, valamint a másik Lászlóval, Péter fiával, ugyanazon Villermus mester embe-rével kiküldtünk magunk közül egy alkalmatos embert, tudniillik olvasókano-nokunkat, Miklós mestert, akik elıtt a nevezett Bolar ispánnak, valamint a fent mondott Lászlónak, Jánosnak és Renoldnak Hamvazószerda nyolcadán (márci-us 15-én) ki kellett menniük egy ezen Bolar ispán Cseb nevezető és Miklós elıbb mondott fiai Duzsnok nevezető possessiója között fekvı birtok valamely darabkájának a helyszínére és a helyes mérték meghatározásával azt közöttük két egyenlı részre fel kellett osztaniuk, s ugyanazon földdarabkának a mondott Cseb possessio részérıl való felét azon Bolár ispán számára, a másik, az elıbb mondott Duzsnok possessio felıl való fele részét pedig Miklós ezen fiai számá-ra kellett örökös bírás és birtoklás végett hagyni. Végül ezen emberünk azon Vilermus mester mondott embereivel és Bolar ispánnal, valamint Lászlóval és Jánossal, továbbá Zemekey fia Lászlóval – aki a budai egyház tisztelendı kápta-lanjának az ügyvédet valló levelével urának, Renold mesternek az érdekében je-lent meg – hozzánk visszatérvén, egybehangzóan azt jelentették nekünk, hogy az elıbb mondott Bolar ispán, valamint Miklós nevezett fiai Hamvazószerda napjának ama nyolcadán a helyes mértéket meghatározván, azon földdarabkát maguk között Villermus mester emberei és a mi tanúbizonyságunk elıtt két egyenlı részre felosztották, s a Cseb possessio felıl való fele részét az elıbb

11

említett Bolar ispánnak és örököseinek, az elıbb mondott Duzsnok possessio felıl való másik fele részét pedig Miklós nevezett fiainak és örököseinek hagy-ták, hasonlóképpen örök, igaz és visszavonhatatlanul, békességesen és háborí-tatlanul való birtoklásra, hozzátévén jelesül azt, hogy az elıbb mondott Bolar ispán fivéreitıl: Györgytıl és Jánostól, továbbá fiaitól: Istvántól és Lırinctıl, valamint összes atyafiaitól tartozik azt a földdarabot biztosítani, s Miklós azon fiait megırizni ama földdarabnak a békességes birtokában. A határok pedig, amelyek által a mondott földdarabok egymástól elválasztatnak és elkülöníttet-nek, amint Villermus mester emberei és a mi emberünk a mondott felekkel együtt elıttünk elsorolták, ebben a rendben terjednek ki: az elsı határjel a déli rész felıl, valamely Leucotoa nevő vízfolyásnál, földbıl felhányt két határjelnél kezdıdik, valamely út kettéágazása környékén és ismét az északi terület irányába haladván, belép valamely útba, amely a mondott Cseb possessióba vezet; s egy keveset ebben az útban futván, valamely gyümölcstermı fákhoz érkezik, ame-lyek mellett a keleti rész felıl van két, földbıl felhányt határjel. S innét ugyan-abban az útban ugyanazon északi terület irányában haladván, kilép az útból és két, földbıl felhányt határjelhez kapcsolódik, amelyektıl ugyanazon terület felé folytatván futását, felhág valamely bércre, amelynek tetején hasonlóképpen két, földbıl felhányt határjel van, s ezektıl ugyanazon rész irányába menvén tovább, belép egy Edelény faluba vezetı útba ott, ahol van két, földbıl felhányt határjel, s ebben az útban haladván megérkezik Edelény possessiónak a valamely út ket-téágazásánál elhelyezett határjeleihez, s itt be is fejezıdik. Ezen dolog bizonysá-gául ama felek kérelmére kiadattuk a pecsétünk erejével megerısített jelen okle-velünket, mégpedig Péter prépostnak, Miklós olvasókanonoknak, Márton ének-lıkanonoknak és János ırkanonoknak, valamint Domonkos újvári, Lırinc ke-meji, Péter zempléni, a másik Péter zsombolyi, Dávid szabolcsi, István hevesi, János borsodi, György máramarosi és Miklós borsovai esperes uraknak és so-kan másoknak a jelenlétében, az Úr 1329. esztendejében, amidın Károly, Ma-gyarország méltóságos királya uralkodik, az esztergomi érseki szék üresedésben van, László a kalocsai érsek és a mi urunk, a tisztelendı Csanád atya Isten ke-gyelmébıl az egri püspök.

12

TÓTHPÁLTELEKE POSSESSIO HATÁRJÁRÁSA (1341)

Peresznye/Parasznya, vagy másképpen Tóthpálteleke is egyike azoknak az elpusztult középkori tele-püléseknek, amelyek határa részben a mai Sajószentpéter területére esik. Egyetlen fennmaradt határ-járásának az érdekessége, hogy szerepel benne az a határvonal is, amelyik Sajószentpétertıl elvá-lasztotta: ez tehát az egyetlen olyan középkori határjárás, amelyik legalábbis részben utal a város régi határaira. Tóthpálteleke nevét egyébként Sajókápolna határában a Tóthpál rétje, a mi határunkban pedig a Tóthpál hídja helynevek ırizték meg; a határjárásban elıforduló nevek közül ma is él a Nyögı patak, illetve a Tömlöchegy (Tömlöcoldal, Tömlöctetı) név. Forrás: Hazai Oklevéltár, 228–231. p.

Méltóságos asszonyának, Erzsébetnek, Isten kegyelmébıl Magyarország ki-

rálynéjának az egri egyház káptalanja örök hőséggel együtt imákat (küld) az Úr-ban. Tisztelettel megkaptuk felséged levelét, amelynek szavai a következıek. Erzsébet, Isten kegyelmébıl Magyarország királynéja híveinek, az egri egy-ház káptalanjának üdvöt és kegyelmet. Azt mondja nekünk Pál fia, a Tóth-nak mondott Pál a maga, valamint fivére, István nevében, hogy Peresznye, vagy másképpen Tóthpálteleke nevezető, Szentpéter és Kápolna possessiók között fekvı, Borsod vármegyében lévı possessiójuk a legnagyobb mértékben igényel-né határának a megjárását, valamint új határjeleknek az állítását. Ezzel kapcso-latban hőségteknek erısen megparancsolván elrendeljük, hogy küldjétek ki hi-telre méltó tanúbizonyság gyanánt egyik embereteket, aki elıtt Péter fia László, vagy Valter fia Salamon, vagy János fia Lırinc – a többiek távollétében egyikük, mint a mi emberünk – kimegy az elıbb mondott Peresznye possessio helyszí-nére, s miután összehívta a birtokszomszédokat és -határosokat, ezeknek a sze-mélyük szerint ott való jelenlétében megjárja a birtok határát az igaz és régi ha-tárjeleknek megfelelıen, a régiek mellett új határjeleket is emelvén ott, ahol azt a szükség megkívánja; s miután a határjárás megtörtént, beiktatja azt Pál ezen fiainak a birtokába örökös birtoklás végett, ha senki által nem lesz ellentmon-dás. Ha pedig lennének valamely ellentmondók, akkor azokat idézze meg elle-nük a királyi jelenlét vagy a mi jelenlétünk elé egy megfelelı határnapra. És ez-után az egész eljárás rendjét a határok futásával együtt hőségesen írjátok meg azon király úrnak, vagy nekünk. Kelt Visegrádon, az Úr Vízkeresztjének tizen-ötöd napja utáni legközelebbi kedden (január 23-án), ugyanazon Úrnak az 1341. esztendejében.

13

Mi tehát méltóságod parancsolatainak, amint az kötelességünk, eleget tenni kívánván, az elıbb mondott János fia Lırinccel, a te embereddel együtt kiküld-tük a mi emberünket, egy alkalmatos férfiút, tudniillik János urat, a karunkból való egyik papot tanúbizonyság gyanánt az elırebocsátott parancsolataidnak a végrehajtására. Ezen embered pedig végül hozzánk visszatérvén, olyan módon tett nekünk jelentést, hogy ı a mondott tanúbizonyságunkkal együtt kiment az említett Peresznye, vagy másik nevén Tóthpáltelekének nevezett, a mondott Szentpéter és Kápolna possessiók között fekvı possessiónak a helyszínére, s el-végezvén az összes birtokszomszéd és -határos törvény szerint való összehí-vását, ezeknek – jelesül pedig Kondói Mátyus fia Miklósnak, Alacskai Gyurk fia Miklósnak, János fia Jánosnak és Alacskai Albert fia Mihálynak, továbbá Kisfa-ludi Valter fia Salamonnak és Péter fia Lászlónak – a jelenlétében a mondott birtokot igaz és régi határjelei mentén végigjárták, s mások birtokaitól határjelek emelése által elválasztván és elkülönítvén, bármely haszonvételeivel és tartozé-kaival együtt az elıbb említett oklevelünk tartalmának megfelelıen beiktatták azt az elıbb nevezett Istvánnak és Pálnak, tudniillik Pál fiainak a birtokába, hogy örök érvényő jogukkal birtokolják, miután senki ellentmondó nem je-lentkezett. És az elıbb mondott emberünk hasonlóképpen személyesen meg-jelenvén elıttünk, következetesen megerısítette, hogy az elırebocsájtottak úgy történtek meg, amint azt a ti emberetek nekünk jelentette. A mondott Peresz-nye possessio határai pedig, amelyek által az a nevezett birtokszomszédok és határosok birtokaitól elválasztatik és elkülöníttetik, ahogyan a mi emberünk és a ti emberetek nekünk elsorolta, ebben a rendben húzódnak: az elsı határ tudniil-lik a Nyögı (Nygeudud) folyó mellett kezdıdik, északi részrıl, ott, ahol egy földbıl újonnan emelt határjel van. Innét a déli terület felé futván valamely Nagyvölgy nevezető völgyben, megkerül egy bizonyos Tömlöchegy nevezető kis hegyet és megérkezik egy, a mondott hegy mellett, ugyanazon déli részrıl emelt, földbıl való határjelhez, amely a nevezett Szentpéter falutól választja el a birtokot. Ettıl a határjeltıl a napnyugati terület felé fordul el és ugyanabban a völgyben fut a mondott Kápolna possessio irányába és eljut egy földbıl újon-nan felhányt, valamely bérc tetején álló határjelhez, majd innét lefelé ereszked-vén és az északi terület irányába tartván átkel ugyanazon Nyögı folyón, s meg-érkezik egy hasonlóképpen földbıl és újonnan emelt határjelhez. Ezután ugyan-azon terület irányába haladva megérkezik egy hasonlóképpen földbıl felhányt és az azon Szentpéter faluból a mondott Kápolna faluba vezetı út mentén álló határjelhez, s ugyanabban az útban ugyanazon Kápolna falu felé tartva ezen falu

14

közelében belép egy másik útba, s abban a mondott terület irányába és felfelé futva belép egy harmadik, egy nagy útba, amelyik azon Szentpéter faluból vezet ki és amelyben van egy földbıl újonnan felhányt határjel. Ebben az útban egy keveset a nyugati terület felé futván, kilép a mondott útból az északi rész felé és megérkezik egy földbıl újonnan felhányt határjelhez, ahonnét valamely völgy-ben a Habrefı nevő kis hegyhez tartván, megérkezik két, földbıl felhányt, ugyanazon hegyecske csúcsán álló és a birtokot Kondó possessiótól elválasztó határjelhez; ezektıl a napkeleti rész felé fordul és tovább futva két, hasonló-képpen földbıl felhányt határjelhez érkezik, amelyek ugyanazon bércen állanak és amelyek Alacska possessiótól választják el a birtokot. Majd ezektıl ugyan-azon terület irányába és lefelé ereszkedvén, megérkezik négy határszöglet-jelhez, amelyek a nevezett Szentpéter és Alacska, valamint Rubenteleke possessióktól választják el a birtokot; ezektıl még mindig ugyanazon terület irányába és vala-mely Harasztosvölgy nevő völgyben futván tovább, megérkezik egy, ama Ká-polna faluból kivezetı úthoz, amelyben van egy földbıl felhányt határjel. Eb-ben az útban haladván tovább, visszafordul azon Kápolna possessio felé és benne egy kicsiny távolságot megtéve, a szántóföldek között kilép belıle, s a déli terület irányába futván, megérkezik egy hasonlóképpen földbıl felhányt és ugyanazon szántóföldek között álló határjelhez, amelytıl tovább haladva eljut az elsı, földbıl felhányt határjelhez, amelynél elkezdıdött és ott be is fejezıdik. Kelt az elıbb mondott vasárnap utáni legközelebbi szerdán, a fent megjelölt esztendıben.

KIVÁLTSÁGLEVÉL A SZENTPÉTERI MERTH CSALÁD SZÁMÁRA

(1367, 1406) A késıbb Szentpéterinek is nevezett Merth család eredetileg Zilizen birtokos ıse, Merth – vagy a fia, Miklós – a XIV. század közepén szerzett házat városunkban. Itteni birtoklásukat jól nyomon lehet követni azok alapján az oklevelek alapján, amelyek a Lossonczyak levéltárában maradtak fenn. Ezen okleveleknek a sorában a legelsı, amelyet alább közlünk és amelynek a tárgya: mentelmi jog adományozása a család szentpéteri házára. Figyelemre méltó az oklevél sorsa is: Czudar Péter borsodi fıispán eredeti oklevelét Erzsébet királyné erısítette meg, majd az ı oklevelét Zsigmond, abból az alka-lomból, hogy a hiteles pecsétek elveszése miatt minden korábban kiadott oklevelet megújíttatott. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, Középkori oklevelek győjteménye, 105 581. sz.

15

Mi, Zsigmond, Isten kegyelmébıl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, stb. királya, branderburgi ırgróf, a szent római birodalom általános vikáriusa, […]ország2 kormányzója emlékezetül ajánljuk a jelen levelünk által, hogy ami-dın mi fıpapjaink, bíráinknak és országunk tehetısebb fıurainak a közös taná-csára, s az ezt követı érett megfontolás után elhatározván, elrendeltük és az or-szágunkban mindenütt kihirdetvén, közhírré tétettük, hogy mindazokat az okle-veleket, amelyek a legfelségesebb fejedelemnek, Lajos úrnak, Magyarország, stb. volt királyának csak a titkos pecsétje alatt, valamint a legfelségesebb fejedelem-asszonyoknak, kedves anyánknak, Erzsébetnek és házastársunknak, Máriának, a mondott Magyarország boldog emlékezető királynéinak a pecsétjei alatt, nem-különben mind a mi nagyobb és mind a kisebb pecsétjeink alatt adattak ki és írattak meg bármilyen, de kiváltképpen birtokügyekben bárki, akármilyen méltó-ságban és állapotban mőködı egyházi vagy világi személy számára, minden két-ség eltávoztatása, baj elmellızése, valamint a sok és különféle, sokak jogaiban és elsısorban birtokjogaiban eddig is megtörténhetett súlyos kárvallások és vesze-delmes sérelmek, amelyek tudniillik azon királynék pecsétjeinek és a mi pecsét-jeinknek az elvesztése, illetve a mi nagyobbik, azaz kettıs pecsétünknek a törvé-nyes okokból és indokokból való összetörése miatt már eddig is bekövetkezhet-tek, Szent György vértanú legutóbb elmúlt ünnepétıl (1405. április 24-tıl) az ugyanı legközelébb eljövendı ünnepéig felségünk elé kellett hozatni és tekin-tetünk elıtt be kellett mutatni, hogy lássuk, megvizsgáljuk, s ha szükség lesz rá, újonnan készített nagyobb pecsétünk alatt megerısítsük, érvényesítsük és hely-benhagyjuk ezeket az ilyesfajta, be ne mutatott levelek érvénytelenítésének, megsemmisítésének és visszavonásának a büntetése alatt – végül hívünk, Merth fia Miklós fia Balázs, Szentpéter városunk polgára a maga személyében, vala-mint unokafivérének, Szentpéteri Domonkos fia Antalnak a nevében felségünk jelenléte elé járulván, bemutatta nekünk az elıbb mondott fejedelemasszony-nak, a néhai Erzsébet királynénak, a mi boldog emlékezető legkedvesebb a-nyánknak a kisebb titkos pecsétje alatt kiadott, hátulján megpecsételt, alább írt tartalmú valamely nyílt levelét, kérvén továbbá ugyanezen Balázs felségünket alázatosan és jámborul a maga nevében és annak a nevében, akit fentebb emlí-tetünk, hogy ama levél tartalmát a mi jelen, hasonlóképpen nyílt levelünkben, amelyet a mostani, nagyobb, új és hiteles pecsétünk alatt fogunk kiadni, mél-

2 Az oklevél ezen a helyen rongált, de nyilván Csehország neve szerepel itt.

16

tóztassunk szóról-szóra belevenni és átíratván, számukra a vigyázatosság kedvé-ért kiadni. Azon oklevélnek a tartalma pedig a következı. Erzsébet, Isten kegyelmébıl Magyarország ifjabb királynéja emlékezetül ajánljuk a jelen levelünk rendjében mindazoknak, akiket illet, hogy hívünk és szentpéteri polgárunk, Merth fia Miklós a jelenlétünk elé járulván és bemutat-ván elıttünk hívünknek, Zudar Péter mesternek, a volt királyi pohárnokmester-nek, borsodi és újvári ispánnak – aki jelenleg az egész Tótország bánja – a nyílt levelét, alázatosan kért bennünket, hogy a mondott levelet és annak tartalmát, együtt az elıbb említett oklevél tartalmában benne foglaltatott szabadságokkal, jóllehet azokat a nevezett Zudar Péter mester, a mostani bán csak egy bizonyos idıre szólóan adományozta neki, méltóztassunk új adomány címén királynéi ke-gyelmünkbıl megújítani és engedélyezni a számára. Annak az oklevélnek a tar-talma pedig így hangzik. Zudar-nak mondott Péter, a királyi pohárnokok mestere, valamint Borsod és Újvár megyék ispánja emlékezetül ajánljuk, hogy Merth fia Miklós szentpéteri polgárnak a kérésére, valamint az ugyanonnét való bírónak, esküdteknek és az összes polgárnak az akaratából megengedtük neki, hogy mindaddig, amíg király urunk kegyelmébıl az ı szolgálatában maradunk és leszünk, az ı tulajdon házá-ban, vagyis kúriájában senki ne tartóztathasson le vagy fogathasson el senkit, kivéve a tolvajokat, a rablókat, az erıszakos tetteket elkövetıket és általánosság-ban minden gonosztevı embert. S ezt megküldtük a hivatalnokunknak vagy a helyettesének – a mostaniaknak és a jövendıben állítandóknak egyaránt –, hogy az elırebocsátottaknak engedelmeskedjenek. Kelt a mondott Szentpéter városá-ban, a Szent Pál apostol fordulásának ünnepe elıtti legközelebbi vasárnapon (január 24-én), az Úr 1367. esztendejében. Mi tehát kegyelmesen és jóindulattal beleegyezést akarván adni az elıbb mondott Miklós alázatos és jámbor kérelmének, a mondott oklevelet ugyanaz-zal a tartalommal és formában, ahogyan fentebb elırebocsátatott, örökre szó-lóan kiadtuk és engedélyeztük a jelen oklevelünkben foglaltak által ezen Mik-lósnak és utódainak, s elrendelvén erısen parancsba adtuk diósgyıri várnagya-inknak és helyetteseiknek, valamint a mondott Szentpéter városunkban lévı bí-róknak és esküdteknek, a mostaniaknak és a jövendıben hivatalt viselıknek egyaránt, hogy tartozzatok megırizni és megtartatni az elırebocsátott és álta-lunk kegyelmesen neki adományozott szabadságokban az elıbb említett Mik-lóst; továbbá, hogy a fentebb leírtak egyetlen részében se merészeljetek ellent-mondani és ne merjétek ıt háborgatni. Kelt Diósgyırött, Szent Lukács evange-

17

lista ünnepének a másodnapján (október 19-én), győrőspecsétünk alatt, az Úr 1370. esztendejében. Mi tehát királyi jóakarattal meghallgatván és kegyelmesen elfogadván az elıbb mondott Balázsnak a maga nevében és annak a nevében, akit fentebb említettünk a felségünk színe elé alattvalói módon terjesztett alázatos és jámbor kérését, néhai Erzsébet királyné asszony elıbb mondott nyílt, nem törölt, nem vakart és egyetlen részében sem gyanús oklevelének a tartalmát a mi jelen, ha-sonlóképpen nyílt oklevelünkben, amelyet jelenlegi, nagyobb, új és hiteles pe-csétünk alatt bocsátunk ki, szóról-szóra bevétetvén és átíratván, kiadattuk a szá-mukra a nagyobb vigyázatosságnak okáért. Kelt Budán, a Szent György vértanú ünnepe elıtti legközelebbi csütörtökön (április 22-én), az Úr 1406. eszten-dejében.

A PÁLOS REND BIRTOKSZERZÉSEI SAJÓSZENTPÉTEREN

(1391–1486) Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, Elsı Remete Szent Pál remetéinek a rendje – közismert néven: a pálosok rendje – a XIV. század folyamán gyorsan elterjedt Felsı-Magyarországon: ennek oka az egyre komolyabb politikai befolyásra szert tevı középbirtokos nemesség (Bebekek, Pálócziak, stb.) támogatása volt. A mind jobban gyarapodó rend monostorai részint adomány, részint vásárlás út-ján Sajószentpéteren is szereztek birtokokat: elsısorban szılıket, de például nemesi udvarházat is. Az ezt bizonyító oklevelek elvesztek (egy kivételével, amelyet alább közlünk), de lajstromuk egy középkori könyvben fennmaradt: ezt a kötetet, amelynek címe: Inventarium privilegiorum etc. és amelyet „Zöld kódex” néven ismer a történettudomány, Gyöngyösi Gergely pálos szerzetes állította össze 1521-ben, amikor rendje valamennyi kolostorának a levéltárát átnézte. A kódex jelenleg az Eötvös Loránd Tu-dományegyetem Kézirattárában található. Forrás: Documenta Artis Paulinorum. Bp. 1975. I. köt. 65, 160–161, 181. p. és III. köt. 65. p.

a.

A gombaszögi pálos monostor birtokszerzései – 1391: A szentpéteri Polgár-nak mondott Miklós eladott ennek a mo-nostornak háromszáz és negyven forintokért három szılıt, amelyek ugyanott és szomszédok között vannak. Lásd az ugyanazon szentpéteri esküdtek le-velében.

18

– 1394: Szentpéteri Mihály fia János fia Mihály eladott ezen monostornak ötven forintért egy kuriális telket, amely ugyanott fekszik. Errıl megvan az esküdtek levele. – 1396: Zsigmond király szabaddá tette ezen monostornak valamely házát, amely Szentpéteren van, egy szılıvel együtt, amely minden adótól és hegyvám-fizetéstıl mentes. Lásd a budai káptalannak az 1398. esztendıbıl való okleve-lét, amelyben benne foglaltatik ugyanezen király oklevele. Egyébként Bebek László és Bebek Ferenc adományozta ezt a házat a szılıvel együtt a monostor-nak, amint az kiderül az 1396. esztendıból való oklevelükbıl. – 1428: Bebek Miklós és Bebek István adott ezen monostornak valamely adományozott szılıt, amely Sajószentpéteren, a Nádorispán hegye nevő szılı-hegyen van. Lásd oklevelükben. – 1446: Bebek János fia, István adományozta ezen monostornak a szent-péteri szılıjét, amely a Nádorispán hegye nevő hegyen van. Lásd oklevelében. – 1449: Ugyanezen Bebek István adományozta ezen monostornak az ugyan-azon Nádorispán hegye nevő szılıhegyen lévı vásárolt szılıjét, amint az ki-derül egy másik oklevélbıl.

b. Az újházi pálos monostor birtokszerzései

– 1402 (?): Egy szentpéteri szabó fia, János eladott Sebestyén atyának, ezen monostor perjelének 29 forintokért egy fél házat, vagyis egy kuriális telket, amely Szentpéteren, a Boldogságos Szőz utcában fekszik. Megvan errıl az otta-ni esküdtek oklevele. – 1408: Perényi Imre megalapította ezt a monostort […] és ezenfelül ado-mányozott neki […] egy másik szılıt Szentpéteren […]3

c. A dédesi pálos monostor birtokszerzései

– 1431: Borbála királyné elengedte ezen monostornak az összes borkilence-det, amely a barátok két szılıje után jár; ezek egyike Sajószentpéteren, az Elı-hegy nevő hegyen fekszik. Errıl megvan az oklevele.

3 Az oklevél más adományokat is tartalmazott, mi azonban csak a Sajószentpéterre vonatkozó-kat adjuk itt közre.

19

– 1440: Szentpéteri Mihály özvegye, Ágnes adományozott ezen monostor-nak valamely szılıt, amely ugyanazon Szentpéter határában, az Elıhegy nevő szılıhegyen fekszik. Megvan errıl az ottani esküdtek oklevele. – 1486: Magdolna asszony, a néhai szentpéteri Réka András özvegye egy forintért és 25 garasért eladott ezen monostornak valamely szılıt, amely az Elıhegy nevő szılıhegyen fekszik, egy ugyanott fekvı föld egy kis darabjával együtt. Megvan errıl az ottani esküdtek oklevele.

d. A hangonyi pálos monostor birtokszerzései

– 1454: Pálóczi Simon örökmiséért adományozott ezen monostornak Sajó-szentpéteren egy telket összes tartozékaival együtt. Errıl megvan az oklevele. – 1456: Fábián testvér, ezen monostornak a perjele 46 forintért vásárolt egy szılıt, amely Sajószentpéteren, a Középhegy nevő szılıhegyen fekszik. Meg-van errıl az ottani esküdtek oklevele. – 1456: A Pálóczi-urak elengedték azokat a borkilencedeket, amelyek két, Sajószentpéteren fekvı szılı után járnak: e szılıket ık maguk vásárolták saját pénzükön és adományozták ezen monostornak. Minderrıl megvan az okleve-lük. Azt is (megengedték) továbbá, hogy (a monostornak) legyen szabadsága akkor szüretelni, amikor akar.

A GOMBASZÖGI PÁLOSOK SAJÓSZENTPÉTERI HÁZÁNAK

ÉS SZİLİJÉNEK ADÓMENTESSÉGE (1396–1411)

Mint mondottuk, a pálosok sajószentpéteri birtoklását igazoló oklevelek elvesztek, csak a jegyzékük maradt fenn. Egyetlen oklevél képez kivételt, amelyre a jegyzék is hivatkozik: Zsigmond király 1396-ban kiadott kiváltságlevele, pontosabban ennek 1411. évi átirata. Az oklevél fennmaradása a szeren-csés véletlennek köszönhetı: valamilyen úton-módon a Szepes megyei Polyanóc helység plébánosának, Oravecz Józsefnek a kezébe került, aki mint írja, emberi kötelességének tartotta, hogy elküldje azt Borsod vármegyének. A vármegye pedig elhelyezte levéltárában, az 1837. évi közgyőlési iratok között, az 1223. szám alatt; innét emeltük ki a Középkori oklevelek címő győjteménybe.

Mi, Zsigmond, Isten kegyelmébıl a rómaiak mindig felséges királya, valamint Magyarország, stb. királya emlékezetül ajánljuk, hogy a szerzetes férfiú, Antal

20

testvér, a Szent Pál rendjéhez tartozó diósgyıri remete barátok vikáriusa felsé-günk tekintete elé járulván, bemutatta nekünk nyílt levelünket – amely a régi, valamikor Nikápoly alatt elveszett titkos pecsétünkkel volt megpecsételve és a-melynek a tartalma alább le van írva –, alázatosan kérve tılünk, hogy azt érvé-nyesnek, helybenhagyásra méltónak és törvény szerint valónak elfogadván, a je-lenlegi nagyobb pecsétünk alatt kiadandó levelünkbe belefoglaltatni és meg-újíttatni méltóztassunk. Annak a levélnek a tartalma pedig a következı. Mi, Zsigmond, Isten kegyelmébıl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, stb. királya és Brandenburg ırgrófja, stb. emlékezetül ajánljuk a jelen levelünk által, hogy mi azon reménykedés és mélységes tisztelet okán, amellyel Isten leg-dicsıségesebb szülıanyja, Szőz Mária – akinek tiszteletére a gombaszögi mo-nostor alapíttatott – iránt viseltetünk és reméljük, hogy az İ imáinak a segítı támogatásában sem a földön, sem az égi hazában soha hiányt nem szenvedünk; legfıképpen pedig azon könyörgı kérésre, amelyet az Elsı Remete Szent Pál rendjéhez tartozó, a gombaszögi monostorban élı szerzetes barátoknak a sze-mélyében terjesztettek alázatosan a felségünk elé, valamely házukat, vagyis kú-riájuk telkét, amely a Sajószentpéter nevezető városban van és fekszik, minden adomány és bármiféle adó fizetése alól felmentettük, mentesítettük és szabaddá tétettük a jelen levelünk által, s hasonlóképpen az ugyanazon város, vagyis me-zıváros határában fekvı valamely szılıjüket is mentessé tettük a borok kilen-ced részének a fizetése alól, megparancsolván a mondott mezıvárosban, vagyis városban most és a jövendıben állított, bármilyen adót és borkilencedet be-szedı híveinknek a legerısebb királyi parancsolatunk alatt, hogy a mondott monostorban lakozó, elıbb említett szerzetes férfiakat, remete barátokat az elıbb felhozott okon semmiféleképpen se merészeljétek zaklatni, háborgatni vagy akadályozni és ne is merjétek, továbbá, hogy az elırebocsájtottak tekin-tetében haragunk büntetésének a terhe alatt ne merészeljetek másképpen cse-lekedni. Kelt Kassán, a Szent Péter és Pál apostolok ünnepének nyolcada utáni legközelebbi szombaton (július 8-án), az Úr 1396. esztendejében. Mi tehát ezen Antal testvér könyörgéseit kegyelmesen meghallgatván, az elı-rebocsátott reménykedésünk és azon áhítatunk miatt, amellyel a legdicsısége-sebb Szőz, Isten szülıanyja iránt viseltetünk, az elıbb írt levelünket – amely tel-jességgel mentes minden gyanúságtól és kétértelmőségtıl, s amelyet a jelen leve-lünkbe szóról-szóra beírattunk – összes záradékaiban és cikkelyeiben érvényes-nek és helybenhagyásra méltónak tekintvén, továbbá figyelmen kívül hagyván azon általános rendelkezésünket, amelyet az elıbb mondott pecsétünk elvesz-

21

tése miatt az alatta kiadott és eddig még meg nem erısített összes oklevél ér-vénytelenítésérıl és megújításáról hoztunk, minden tekintetben érvényben hagyjuk és megújítván, megerısítjük és örök érvényővé tesszük a nagyobb pe-csétünkkel – amelyet mint Magyarország királya használunk – megpecsételt je-len oklevelünk tanúbizonysága által. Kelt Diósgyırött, Szent Mátyás apostol ünnepén (február 24-én), az Úr 1411. esztendejében, magyarországi, stb. Ural-kodásunknak a huszonnegyedik, római királyságunknak pedig az elsı évében.

A király úr tulajdon parancsa

ZSIGMOND KIRÁLY KIVÁLTSÁGA SZENTPÉTERI JÁNOS SZÁMÁRA

(1415)

A Szentpéteri család ısének, Merth-nek a dédunokája, János volt a család elsı olyan tagja, aki fontos közhivatalt töltött be: Rozgonyi Simon országbíró jegyzıje volt (lásd Zsigmondkori Oklevéltár, II. köt. 6789. sz.) Ilyen minıségében kísérhette el Zsigmond királyt 1414-ben Németországba és vehetett részt Aachenben a koronázáson, illetve a konstanzi zsinaton, ahol Husz Jánost kivégezték. Szentpéteri Já-nos hőséges szolgálataiért több kiváltságban is részesült. Az ezekrıl a kiváltságokról kiadott oklevelek azért is különösen fontosak a számunkra, mert szinte egyedüli forrásai a korabeli Sajószentpéter gaz-dasági életének, topográfiájának és társadalmának. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, Középkori oklevelek győjteménye, 105 587. sz.

Zsigmond, Isten kegyelmébıl a rómaiak mindig felséges királya, valamint Ma-gyarország, Dalmácia, Horvátország, stb. királya emlékezetül ajánlván jelentjük mindazoknak, akiket illet, hogy számba véve és felségünk emlékezetébe idézve szeretett hívünknek, nemes János mesternek, Szentpéteri Balázs fiának a hősé-gét, hőséges kötelességteljesítései ingyen való érdemeit és komoly szolgálatait, amelyeket irántunk és szent koronánk iránt a legszükségesebb helyeken és idık-ben, jelesül pedig Németországnak ezen részein a szent birodalom koronájának megszerzése és királyi dicsıségünk nagyságának a felmagasztalása érdekében hősége teljes iparkodásával mutatott és teljesített: ezért számára különleges be-leegyezésünknek és adományozásunknak azt a kiváltságát biztosítottuk, hogy ezen János mester és általa örökösei, valamint örököseinek az utódjai a házuk mellett és mögött elfolyó Sajó folyón túl, tudniillik az elıbb mondott Szentpé-ter városunk hasznavehetı mezején kúriát, majorsági házakat és istállókat épít-hessenek újonnan a gabona, a termények és a széna megırzése, nemkülönben a

22

jószágok, szarvasmarhák és juhok tartása, valamint bármiféle takarmányok tá-rolása végett; továbbá, hogy gyümölcsösöket, ültetvényeket és kerteket alakít-hassanak ki, mégpedig szabadon és anélkül, hogy ezek után bármiféle adót, ado-mányt és bért fizetnének, s mindezeket ezen János mester, valamint örökösei és örököseinek az utódjai örökre szólóan bírják, birtokolják és hasonlóképpen bir-tokukban tartsák. Beleegyeztünk továbbá és feltétlen jóváhagyásunkkal elfo-gadtuk, hogy az elıbb mondott János mester és utódai az említett kúriájukban és házaikban egy jobbágyot, vagyis földmővest tarthassanak és alkalmazhassa-nak különleges kegyelmünkbıl és engedelmünkbıl az ezen kúriára és házakra, valamint a bennük ırzendı jószágokra, szarvasmarhákra, többi ingóságokra és javakra való gondviselés végett, mégpedig ezen oklevelünknek a tanúbizonysága által, amelyet ha nekünk eredeti példányában visszahoznak, kiváltságlevelünk alakjában is ki fogunk adatni. Kelt Konstanzban, Gyertyaszentelı Boldog-asszony ünnepén (február 2-án), az Úr 1415. esztendejében, magyarországi, stb. királyságunknak a huszonnyolcadik, a rómaiak királyává való megválasztásunk-nak az ötödik, megkoronázásunknak pedig az elsı évében.

SZENTPÉTERI BALÁZS FIA JÁNOS ÉS NİVÉRE BIRTOKBA IKTATÁSA

(1415–1416)

Szentpéteri János, aki mint az országbíró jegyzıje, számos királyi adományban részesült hőséges szol-gálataiért, Németországból visszatérve rendezni kívánta birtokügyeit. Az elsı lépés ebben a dologban a Zsigmond parancsára történt hivatalos birtokba iktatás volt, amelyet mint illetékes hiteles hely, az egri káptalan végzett el. A birtokba iktatást oklevélben rögzítették, amelyet alább közlünk. Az oklevél nemcsak a család birtokairól és a korabeli hivatalos eljárásokról ad képet, hanem a város környéké-nek történeti földrajzáról is (megtudhatjuk például belıle, hogy ekkor Egres, amelynek nevét a mi ko-runkra csak egy dőlınév ırizte meg, lakott hely volt). Jelzete: Magyar Országos Levéltár, Középkori oklevelek győjteménye, 105 588. sz.

Krisztus valamennyi hívének, a jelenben élıknek és hasonlóképpen a jöven-dıbelieknek, akik a jelen oklevélrıl tudomást fognak szerezni, az egri egyház káptalanja üdvöt (küld) mindeneknek az Üdvözítıjében. Mindenkinek a tudo-mására akarjuk hozni a jelen oklevélben foglaltak által, hogy legteljesebb tisz-telettel a kezünkhöz vettük a legfelségesebb fejedelemnek és úrnak, a mi Zsig-

23

mond urunknak, a rómaiak mindig felséges királyának, valamint Magyarország, stb. királyának a levelét, amelynek tartalma a következı. Zsigmond, Isten kegyelmébıl a rómaiak mindig felséges királya, valamint Magyarország, stb. királya híveinek, az egri egyház káptalanának üdvöt és ke-gyelmet. Azt mondják nekünk Szentpéteri Balázs fia János mesternek és nıvé-rének, az ugyanott lakó nemes leányasszonynak, Annának a személyében, hogy ık törvényes módon a birtokába akarnak lépni valamely házaknak és kúriáknak, amelyek az említett Szentpéter mezıvárosban, napkelet felıl Merth-nek mon-dott Antal, napnyugat felıl pedig János fia István ugyanottani polgáraink házai-nak a szomszédságában fekszenek és amelyek egy teljes telek, vagyis kúria fele részének a nagyságára terjednek ki; nemkülönben az ugyanazon mezıváros ha-tárában bárhol fekvı azon szılıknek, amelyek ıket a mi királyi adományunkból és a más okleveleinkben foglaltak által megilletik. Ennélfogva hőségteknek erı-sen meghagyván megparancsoljuk, hogy küldjétek ki tanúbizonyság gyanánt egyik hitelre méltó embereteket, akinek jelenlétében Alacskai Péter, vagy Alacs-kai Miklós, vagy Kelemen fia János, vagy kisfaludi Farkas Benedek, vagy egresi Kardos János, vagy Útféli Bálint – a többiek távollétében valamelyikük, mint a mi emberünk – az összes birtokszomszédot és -határost ugyanott a törvény szerint összehívván, azok jelenlétében kimegy az elıbb mondott házak és kú-riák helyszínére, s bevezeti az elıbb nevezett János mestert és a nemes leány-asszonyt ezek birtokába, s beiktatja ıket ezekbe összes haszonvételeikkel és tar-tozékaikkal együtt az elırebocsátott, ıket megilletı jogcímen való örökös bir-toklás végett, amennyiben nem lesz ellentmondás. Ha pedig lennének valamely ellentmondók, akkor idézze meg azokat az elıbb mondott János mester és a nemes leányasszony ellen a nádorispáni jelenlét elé egy alkalmatos határnapra, hogy okát adják az ellentmondásuknak. S azután ama birtokba iktatás és vezetés rendjét az ellentmondók és idézettek – ha lesznek ilyenek – nevével, valamint a kitőzött határnappal együtt a szokásos módon írjátok meg a nádorispánnak. Kelt Budán, Szent János apostol és evangelista ünnepén (december 27-én), az Úr 1415. esztendejében. Mi tehát a királyi parancsolatoknak engedelmeskedni kívánván, ahogyan ez a kötelességünk is, az ebben a levélben foglaltaknak megfelelıen az elıbb megne-vezett kisfaludi Farkas Benedekkel, mint királyi emberrel együtt az elırebo-csátottak elvégzése végett kiküldtünk egy valakit közülünk, tudniillik a Székely-nek mondott Mátyás mestert, kanonoktársunkat, a tisztelendı férfiút; akik vé-gül onnét hozzánk visszatérvén, egyhangúlag ezen a módon tettek nekünk je-

24

lentést: miszerint ık az Úr körülmetélésének legutóbb elmúlt ünnepe elıtti leg-közelebbi kedden (december 31-én) kimenvén az elıbb mondott házaknak és kúriáknak a helyszínére, s ott azok birtokszomszédait és -határosait a törvény-nek megfelelıen összehívván, a jelenlétükben bevezették az elıbb mondott Já-nos mestert és Anna nemes leányasszonyt azok birtokába, s be is iktatták ıket azokba, valamint összes tartozékaikba és haszonvételeikbe az elırebocsájtott, reájuk vonatkozó jogcímen és örökké való bírásra, birtoklásra és hasonlókép-pen megtartásra, miután – ahogyan azt az ország törvénye és szokásjoga elıírja – arra alkalmas és elegendı napokat eltöltöttek a helyszínen, s azalatt egyáltalán nem volt senki ellentmondó. Ezen dolog emlékezetére és örök érvényéül kiad-tuk a jelen kiváltságlevelünket, amelyet nagyobbik és hiteles függıpecsétünkkel pecsételtünk meg és az ABC betőiben metszettünk ketté, a tisztelendı férfiak: Bereck prépost, Péter olvasókanonok, Szvetiszláv éneklıkanonok, továbbá Miklós borsodi, [Széchy Péter]4 zempléni, [János] abaújvári, Jakab patai, János szabolcsi, a másik János pankotai és Lajos tárcafıi esperes urak jelenlétében, valamint másoknak a jelenlétében is, akik Isten iránt magukat elkötelezve szolgálnak a mondott egyházunkban. Kelt az elıbb említett birtokba vezetés és iktatás tizenhatodik napján (január 15-én), az Úr 1416. esztendejében, amidın az elıbb mondott Zsigmond király urunk uralkodik, János az esztergomi és András a kalocsai érsek, s a mi urunk, Stibor egri püspök úr kormányozza szerencsésen a mondott egri egyházat.

A SZENTPÉTERI LAKOSOK ÁLTALÁNOS VÁMMENTESSÉGE

(1425)

A középkori magyar városfejlıdés jellegzetessége az úgynevezett mezıváros (latin terminussal: oppi-dum). Ezek a települések földesúri hatalom alatt álltak, ellentétben az igazi – a szabad királyi – vá-rosokkal, de a lakosok a földesúri járandóságokat pénzben váltották meg. Jellemzı volt reájuk a bizo-nyos fokú népességkoncentráció, valamint a fejlett mezıgazdasági árutermelés, s mivel a fölösleget értéke-síteni kellett, a kereskedelmi tevékenység. A mezıvárosi fejlıdés állomásait kiváltságok jelzik, ame-lyeknek egyik jól körülhatárolható csoportja éppen a kereskedéssel kapcsolatos. Városunk az elsı, ál-talános vámmentességre vonatkozó kiváltságát Zsigmond királytól nyerte. Az errıl szóló oklevél erede-

4 A zárójelbe tett nevek az oklevél rongáltsága miatt nem olvashatóak, de más oklevelek alapján rekonstruálni lehetett ezeket.

25

tiben nem maradt fenn, csak a vele közel egykorú országbírói vizsgálat másolata, amely azonban hite-lesen bizonyítja a kiváltság meglétét. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, II. kötet, 23–24. p.

Mi, Pálóczi Máté, Zsigmond úrnak, Isten kegyelmébıl Magyarország, stb. kirá-lyának az országbírája és egyéb tisztségeink között Diósgyır várának a várnagya emlékezetül ajánljuk, hogy mivel a Szentpéter mezıvárosban lakozó polgárok-nak a közönsége egyetértı szándéktól és akarattól indíttatván, s a legfelségesebb fejedelem, Zsigmond, Isten kegyelmébıl a rómaiak mindig felséges királya és Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, stb. királya elıtt panasz-kodván, oly módon tett elıterjesztést, amely szerint ık mindenütt az ıfelsége vámjain és egyéb helyeken szedni szokott vámokat, vagyis vámfizetéseket meg-fizetik és ezeket minden kereskedıtıl, akik portékáikkal együtt a mondott Ma-gyarország különbözı részein megfordulnak, s a mondott Szentpéteren lakozó, bármilyen más helyzető és állapotú emberektıl is beszedik és kikényszerítik, nem tekintvén az elıbb említett királyi felség által nekik adományozott szabad-ságokat: ezért és emiatt ıfelsége erısen meghagyva megparancsolta nekünk, hogy nézzük meg és vizsgáljuk meg azon polgároknak a vámok megfizetésével kapcsolatos szabadságait és jogait, ha birtokolnak és be tudnak mutatni ilye-neket. Mi tehát azon királyi parancsolatnak mindenben engedelmeskedni kíván-ván, ahogyan az kötelességünk is, megvizsgáltuk azon polgároknak az általuk okleveles formában elıttünk bemutatott és elıbb említett szabadságait, vagyis szabadságjogait, s a mondott királyi felség által számukra kegyelmesen kibocsá-tott azon leveleknek a tartalmában pedig azt láttuk foglaltatni, hogy ıfelsége az összes és bármelyik kereskedıt a portékáival együtt, s mindegyik más, bármi-lyen helyzető és állapotú embert is, aki a mondott Szentpéteren lakozik, a vám-fizetéssel kapcsolatban felmentette és felmentvén, kivétette az általuk egyébként fizetni szokott vámok alól. Ezért tehát mi, látván azon polgároknak a jogait, el-rendeltük, hogy ezután a jövendıben azokon a helyeken, ahol a királyi vámokat, jelesül pedig az elıbb mondott Diósgyır várát megilletı vámot szedni szokták, ezektıl a polgároktól, amikor áruikat szállítják, az elıbb írt okon semmiféle vá-mot ne szedjenek és ıket semmiféle vám megfizetésére ne kényszerítsék, ezen levelünknek a tartalma és tanúbizonysága által. Kelt az elıbb mondott Diós-gyırött, a Szent Szaniszló vértanú ünnepe utáni legközelebbi szerdán (május 9-én), az Úr 1425. esztendejében.

26

A KÁLLÓI VÁMMENTESSÉG (1429)

Mivel a vám jelentıs bevételt biztosított a vámszedı hely birtokosának, a mentességre vonatkozó ki-váltságok sértették az érdekeit: nem csoda tehát, hogy a legtöbb ilyen kiváltságról olyan iratokból érte-sülünk, amelyek a mentességek megtagadásával kapcsolatos vizsgálatokról szólnak. Egy ilyen vizsgálat volt az, amelyet a Pálóczi Máté országbíró elnökletével tartott borsodi megyegyőlés végzett el a szent-péteri bíró panaszára. Ennek során egyértelmően bebizonyosodott, hogy a szentpéteri polgárok rendel-keztek vámkiváltsággal: meglétérıl a vármegye fı tisztségviselıi tettek eskü alatt hitet. Számunkra kü-lönösen érdekes, hogy a vámmentesség egy konkrét vámszedı helyre vonatkozott: ez ugyanis módot ad arra, hogy a kereskedelmi tevékenység irányát rekonstruáljuk. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, II. kötet, 21–22. p.

Mi, Pálóczi Máté gróf, Zsigmond úrnak, Isten kegyelmébıl a rómaiak mindig felséges királyának, valamint Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátor-szág, stb. királyának az országbírája emlékezetül ajánljuk, hogy Borsod várme-gye nemesei közönségének a Szőz Mária születésének az ünnepe utáni legköze-lebbi pénteken (szeptember 9-én), Szentpéter mezıváros mellett ugyanazon ki-rály urunknak a különleges parancsolatából tartatott közgyőlésében Demeter, a mondott Szentpéter mezıváros bírája a maga, valamint az ugyanonnét való összes többi vendég személyében mások közül felkelvén, ilyen módon tett elı-terjesztést: hogy tudniillik ameddig az élık sorában volt Leusták nádorispán fia, a nagyságos György, addig az ı Kálló településen állított vámszedıi, miután pe-dig meghalt, azóta a mondott király urunk ugyanott lévı vámosai az ugyanazon Kállóban szedni szokott vámot a Magyarország királyai által egykoron és régen nekik adományozott szabadságjogok ellenére, tehát nem jogosan, hanem mél-tatlanul mind a mai napig hatalmaskodva beszedik és beszedetik az elıbb írt polgároktól, a mondott szabadságjogaik igen nagy sérelmére. S mivel mindez nyilvánvaló tudomására van a mondott közgyőlésünk alispánjának, szolgabírái-nak és esküdtjeinek is, tehát arra kért bennünket a maga és a fent említetteknek a nevében az esedezések alázatos elıterjesztésével, hogy ugyanazon alispán, szolgabírák és esküdtek vallják meg az igazságot, amelyet az elırebocsátottakkal kapcsolatban ismernek. S amidın pedig mi azokat megkérdeztük az elırebocsá-tottakkal kapcsolatban, ık az Isten iránti köteles hitükre, a mondott király u-runk és az ı szent koronája iránt megtartandó hőségükre, a szép igazság és a törvényesség megoltalmazásának az érdekében és az Úr keresztjének a fáját

27

megérintvén, az esküt is letéve, olyan módon tettek bizonyságot, hogy az ı em-lékezetükre és tudásukra az elıbb írott szentpéteri polgárok a mondott Kálló-ban szedni szokott vám lerovása végett nem voltak kötelesek és nem is tartoz-tak odamenni. Ezen tanúsítás bizonyságául az elıbb mondott Szentpéterrıl való említett bíró és polgárok számára kiadattuk a jelen nyílt levelünket. Kelt a közgyőlésünk tizenötödik napján (szeptember 23-án), az Úr 1429. esztendejé-ben.

HUNYADI JÁNOS VÁSÁRKIVÁLTSÁGOT ADOMÁNYOZÓ OKLEVELE

(1446)

A kereskedelmi jellegő kiváltságok másik fontos csoportja a vásártartást engedélyezı privilégiumok; egyes történészek kifejezetten ezekkel kapcsolták össze egy adott település mezıvárosi jogállását. Ma már tudjuk, hogy a kép árnyaltabb, bár a vásártartások jelentısége nem vitatható. – Sajószentpéter legelsı vására Péter és Pál apostolok ünnepére (június 29-re) esett: errıl kiváltságlevél nem maradt fenn, de Árpád-kori meglétét oklevelek említik. A nap egyébként a város védıszentjének és névadójának ün-nepe; ez a tény is a régiség bizonyítéka. Két további vásár tartásának a kiváltságát Hunyadi János adományozta városunknak. Különös érdekesség, hogy a napok a szılımővelés és a bortermelés „jeles napjai”: Szent Gergely ünnepe a szılımunkák hagyományos kezdete, Szent Miklós napjára pedig az újbor kerül olyan állapotba, hogy minısége megismerhetı. Mindebbıl egyértelmő, hogy a polgárok a tá-voli vidékek borkereskedıit várták ezekre a vásárokra. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, II. kötet, 29–30. p.

Mi, Hunyadi János, a legfelségesebb úrnak, László választott fejedelemnek, né-hai Albert, Magyarország volt királya fiának a nevében és személyében, mint ugyanazon ország kormányzója emlékezetül ajánljuk a jelen levelünk által, hogy mi részint a nagyságos Pálóczi László grófnak, országbírónak az általa ebben a tárgyban elénk terjesztett alázatos kérelmére, részint pedig az országnak és az országlakosoknak az elımenetele és haszna érdekében is a Borsod vármegyé-ben fekvı, Sajószentpéter nevezető helysége, vagyis mezıvárosa számára sza-bad vásárokat, vagyis szabad éves vásártartásokat engedélyeztünk és engedtünk örökre szólóan Szent Miklós hitvalló és Szent Gergely pápa minden egyes ün-nepére, valamint az ezeket az ünnepeket megelızı és követı, tudniillik az arra alkalmatos és szükségképpen elegendı napokra minden egyes esztendıben,

28

azon kiváltságok és szabadságjogok alatt, amelyekkel a szabad városok, mezı-városok és falvak szabad vásárait és esztendınként való vásártartásait rendezik – sıt, engedünk és engedélyezünk a jelen levelünkben foglaltak által, oly módon azonban, hogy ebbıl más szabad vásároknak és évenként való vásártartásoknak kárvallása ne származzék. Erre való nézve titeket, valamennyi és minden egyes kereskedıt, kalmárt és más vásározó embert, valamint utasembert a jelen le-velünkkel biztosítunk, megnyugtatunk és bizonyossá teszünk, hogy az elıbb mondott évenkénti vásárokra vagy vásártartásokra, amelyeket – amint elırebo-csátottuk – a mondott Sajószentpéter mezıvárosban örökre szólóan tartani en-gedtünk és engedélyeztünk, összes portékáitokkal, árucikkeitekkel, eladni való és vásári jószágaitokkal biztonságosan, szabadon és minden félelem, vagyis sze-mélyetek és portékáitok féltése nélkül mehettek, utazhattok és járulhattok, s ott, az elıbb mondott évenkénti vásárokban elvégezvén vásári dolgaitokat, vissza-térhettek a saját helyetekre vagy más helyekre, ahová inkább akartok, a mi kü-lönleges védelmünk és pártfogásunk alatt biztonságban tudván személyeteket és portékáitokat. És azt akarjuk, hogy mindezt a vásárokon és más nyilvános he-lyeken köztudomásra hozván, kihirdessék. Kelt Budán, a Szent Kereszt felma-gasztalásának az ünnepén (szeptember 14-én), az Úr 1446. esztendejében.

A kormányzó úr saját kezével.

A MÉHIBEN SZEDNI SZOKOTT VÁMOK ALÓLI FELMENTÉS

(1452) A vámmentességre vonatkozó városi kiváltságlevelek között még egy olyat találunk, amely egy adott vámszedı hellyel kapcsolatos: a Gömör vármegyében, a Sajó partján fekvı Méhivel. Az adományozó ezen település földesura, Pelsıczi Bebek Imre felesége volt (itt jegyezzük meg, hogy az várostörténeti munkákban olvasható Mohi név a másoló téves olvasata: ez a borsodi helység ugyanis királynéi birtok volt). A vámszedı hely elhelyezkedése – amint a korábbi ilyen típusú oklevélben Kálló is – arra utal, hogy a szentpéteri polgárok kereskedelmi tevékenységének az iránya Gömör és Szepes vármegye volt: nyilván az ottani bányavidéket látták el borral, ahogyan erre más adatok is utalnak. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, II. kötet, 22–23. p.

Mi, Veronika asszony, nagyságos Pelsıczi Imre úr házastársa emlékezetül ajánl-juk a jelen levelünkben foglaltak által mindazoknak, akiket illet, hogy mi részint

29

azért, mert – mint mondják – a néhai legfelségesebb fejedelem, Zsigmond úr, Isten kegyelmébıl Magyarország királya által, amint hogy az utódai által is a sza-badságjognak az a különös kegyelme adományoztatott a Szentpéter nevezető városban élı és lakozó embereknek és népeknek, amely szerint ezek a mondott Szentpéteren lakó népek és emberek ama kegyes emlékezető Zsigmond király úrnak és az ı utódainak az idejében nem tartoztak a szedni szokott vámot meg-fizetni azon a vámon, amely Méhi helységben van; részint pedig nagyságos Pá-lóczi László úrnak, a király országbírájának a törvény szerint való kérésére is a mondott népeknek és embereknek megengedtük és kegyelmesen engedélyeztük, hogy ezek a már mondott városban élı és lakó népek és emberek amidın sze-kereikkel, portékáikkal és árucikkeikkel megérkeznek, vagy közülük valamelyik megérkezik a mondott vámhoz, akkor ott békességesen, szabadon és bármiféle vám megfizetése nélkül megállhassanak, kereskedıi dolgaikban eljárhassanak, árut szállíthassanak, mehessenek és visszatérhessenek. Erre nézve tehát nektek, valamennyi vámosunknak és vámjaink beszedıinek, akiket az elıbb írott Mé-hiben állítottunk vagy a jövendıben állítani fogunk, az ezen levelünkben foglal-tak által erısen meghagyjuk és megparancsoljuk, hogy amikor és amidın, vagy valahányszor a mondott Szentpéter városban lakozó, elıbb írt népek és embe-rek szekereikkel, portékáikkal és árucikkeikkel az elıbb mondott vámhoz érkez-nek, vagy közülük valaki odaérkezik, s titeket a jelen levéllel megkeres, akkor ıket és közülük bárkit engedjetek és legyetek kötelesek engedni szekereikkel, portékáikkal és árucikkeikkel együtt szabadon, békességesen és bármiféle vám megfizetése nélkül menni és visszatérni, megállni és kereskedıi dolgaikban el-járni; s a szabadságjognak ezt a kegyelmét, amelyet az elıbb írt módon engedé-lyeztünk ezen népeknek és embereknek, tartozzatok erısen és bármiféle ellen-kezés nélkül tiszteletben tartani. A jelen levelet pedig annak illendı elolvasása után mindig adjátok vissza azoknak, akik felmutatták. Kelt Vámoson, Szent Or-bán pápa ünnepén (május 25-én), az Úr 1452. esztendejében.

30

ÖRÖKVALLÁS EGY SZİLİRİL A TANÁCS ELİTT

(1458)

Fentebb, a pálos birtokokszerzések számbavételénél már láttuk, hogy a város tanácsa gyakran adott ki okleveleket az elıtte végbement ügyletekrıl. A városi kiadványok nemcsak azért különösen fonto-sak, mert az igazgatás és az önkormányzat dokumentumai, hanem azért is, mert sok személy- és hely-nevet megıriztek. Az alábbiakban az elsı, eredetiben fennmaradt ilyen oklevelet közöljük, amelynek tárgya egy szılı elzálogosítása. Meg kell jegyezni, hogy az oklevél szövege néhol szinte az érthetet-lenségig zavaros (nyilván a jegyzı nyelvtudása következtében), amit a pontosságra törekvı fordításnak is tükröznie kellett. Ezen az oklevélen találkoznánk elıször a város pecsétjével, ha az nem töredezett volna le annyira, hogy csupán a helye látszik. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, Középkori oklevelek győjteménye, 268 557. sz.

Mi, Lacza András, a város bírája, valamint Pintér János, Irmes Pál, Dámó Pál, Bedegi György, János deák és Mészáros Gergely, Sajószentpéter város esküdt polgárai emlékezetül adjuk, vagyis jelentjük a jelen oklevelünkben foglaltak által mindazoknak, akiket illet, a jelenben élıknek és a jövendıbelieknek egyaránt, hogy a nemes férfiú, Barczi György az egyik részrıl, a másik részrıl pedig a Mochy-nak nevezett Tamás a jelenlétünk elé álltak, s itt az elıbb nevezett Ta-más érett megfontolásból és önként való akaratából ezen a módon tett elıter-jesztést: hogy ezen Tamás valamely darabka szılıjét, ahogyan felbecsüljük, azt a teljes részt, amely jelenleg a szentpéteri Csengeri Péter kezén van és lakostár-sunknak, Bartha Kelemennek a szomszédságában, a Széphegy nevezető szılı-hegyen fekszik, ezen elıbb mondott Tamás elıttünk a mondott szılıje felének egy részét, mint elıbb elmondtuk, kilenc tiszta arany forintért, amely pénz Si-mon és Júda apostolok napjáig lesz kifizetve neki, lekötötte és elzálogosította nemes Barczi Györgynek, hogy bírja és használja a visszaváltás idejéig. Olyan módon tudniillik, hogy amikor és amidın ezen Mochy Tamás a mondott szı-lıt, amelyet saját kezével és munkájával telepített, vissza akarja váltani, akkor megszámlálván, mennyit ér, ezen Tamás a munka fejében annak egy részét át-engedi Barczi Györgynek pénzfizetés nélkül, hogy használja minden esztendı-ben, ameddig csak él. Tehát ha bizonyos, a jövendıben elkövetkezı idık során ezen Tamás vissza akarná váltani az elıbb mondott szılıt, akkor ezen Barczi György köteles lesz a mondott szılıért neki kifizetett készpénzért visszaadni és

31

visszabocsátani azt ezen Tamásnak, amit ı magára is vállalt elıttünk. Ezen do-log bizonyságául ezen György számára kiadattuk a jelen, városunk pecsétjével megpecsételt levelünket. Kelt Szentpéteren, a Gyertyaszentelı Boldogasszony ünnepe elıtti kedden (január 31-én), az Úr 1458. esztendejében.

A SZENTPÉTERI CSALÁD BIRTOKBA IKTATÁSA (1467)

Az 1410-es évektıl nincs hírünk a Szentpéteriekrıl: birtoklásuk nyilván zavartalan volt a városban. A család tagjai csak egy fél évszázaddal késıbb bukkannak fel újra az oklevelekben, s ez a több, mint egy emberöltınyi idı megnehezíti a leszármazás pontos rekonstruálását. Szentpéteri Pál deák, akinek neve leggyakrabban elıfordul az oklevelekben, valószínőleg beházasodott a fiúörökösök nélküli családba: a sok oklevél nyilván az így szerzett birtokjogai megerısítésének az érdekében tett törekvései-nek az eredménye. Az alábbiakban azt az oklevelet adjuk közre, amelyben az egri káptalan ıt és ro-konait beiktatja a sajószentpéteri jószágok birtokába. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, Középkori oklevelek győjteménye, 105 602. sz. Minden Krisztusban hívınek, a most élıknek és a jövendıbelieknek egyaránt, akik a jelen írást látni fogják, az egri egyház káptalanja üdvöt mindeneknek az Üdvözítıjében. Mindenkinek a tudomására akarjuk hozni ezen levelünknek a tartalma által, hogy teljes tisztelettel a kezünkhöz vettük a legfelségesebb fejede-lemnek és úrnak, Mátyás úrnak, Isten kegyelmébıl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, stb. királyának, a mi kegyelmes urunknak a hozzánk rendelkezés-képpen intézett birtokba bevezetı és ugyanúgy birtokba iktató levelét ezzel a tartalommal. Mátyás, Isten kegyelmébıl Magyarország, Dalmácia, Horvátország, stb. kirá-lya híveinknek, az egri egyház káptalanjának üdvöt és kegyelmet. Miután fonto-lóra vettük hívünknek, Sajószentpéteri Pál deáknak hőségét és hőséges szolgá-latait, amelyeket ı irántunk és mondott Magyarországunk szent koronája iránt különbözı helyeken és idıkben tanúsított, házait és három telek nagyságra ki-terjedı kúriáit, amelyek a mondott Sajószentpéter mezıváros közepén, Borsod vármegyében vannak, kelet felıl Alacskai-nak mondott Antal deák, napnyugati részrıl pedig Balassá-nak mondott Benedek házainak a szomszédságában fek-szenek és amelyekben, mint mondják, ezen Pál deák, valamint Thadi László, nemkülönben néhai Széki Pelbárt fia László fiai: Pál és Ferenc, továbbá Angléta

32

nemes asszony, ezen Pál deáknak a házastársa és Katalin nemes asszony, a mondott Lászlónak a házastársa, tudniillik a mondott néhai Pelbárt fia László-nak a leányai a maguk személye szerint veszik lakásukat; továbbá egy másik há-zat, amelyben serfızés szokott folyni, s amely hasonlóképpen Sajószentpéter mezıvárosban, a Hátmegutca nevő utcában van: mindezeknek a békességes bir-tokában pedig – ahogyan azt a mondott Pál deák állítja – a mondott néhai Pel-bárt fia László fiainak: Pálnak és Ferencnek, valamint Angléta és Katalin asz-szonynak az ıse volt már régtıl fogva, s amelyeket pedig jelenleg ezen Pál és Ferenc, valamint Angléta és Katalin asszony, továbbá ezen Angléta asszony ré-vén ı maga is és ezen Katalin asszony által a mondott Thadi László birtokol; te-hát ezeket a házakat és kúriákat az összes haszonvételeikkel és bármiféle tarto-zékaikkal együtt, olyan állapotban, ahogyan – mint elırebocsátottuk – azok van-nak, az említett Pál deáknak és Thadi Lászlónak, nemkülönben a másik Pálnak és Ferencnek, valamint Angléta és Katalin asszonyoknak, továbbá örököseiknek és összes leszármazottaiknak adtuk új adomány címén örökös birtoklásra egy másik, errıl a dologról kiállított adománylevelünk erejével, s most az kívánjuk, hogy a mi emberünk és a ti emberetek által iktattassanak be azoknak a birtoká-ba. Erısen meghagyva tehát megparancsoljuk hőségteknek, hogy küldjétek ki hitelre méltó tanúbizonyság gyanánt egyik embereteket, akinek jelenlétében Fin-kei Benedek, vagy Jétyıi István, vagy Jétyıi Tamás, vagy Alacskai Ágoston, vagy Alacskai Salathrel, vagy a két Senyei Simon, vagy Berentei Detrik, vagy Be-rentei Miklós, vagy Finkei Zsigmond – a többiek távollétében valamelyikük, mint királyi emberünk – kimenvén az elıbb mondott házak helyszínére, ott e házak valamennyi birtokszomszédját és határosát törvényesen összehívván és azok jelenlétében bevezeti az elıbb mondott Pál deákot és Thadi Lászlót, nem-különben a másik Pált és Ferencet, valamint Angléta és Katalin asszonyt azok birtokába, s új adomány címén örökkön való birtoklásra beiktatja ıket azokba, amennyiben nem lesz ellentmondás. Ha pedig lennének valamely ellentmondók, akkor idézze meg azokat egy megfelelı határnapra a mi személyes jelenlétünk elé a nevezett Pál deák és Thadi László, valamint a többi elıbb mondott sze-mély ellen, hogy okát adják ellentmondásuknak. És mindezek után ezen beveze-tésnek és birtokba iktatásnak a rendjét az ellentmondóknak és a beidézetteknek, ha lennének ilyenek, valamint azon birtokszomszédoknak és határosoknak, akik az elırebocsátott beiktatáson jelen voltak, a nevével együtt, továbbá az ellent-mondók számára kitőzött határnappal együtt hőségesen írjátok meg személyes jelenlétünknek. Kelt Budán, Virágvasárnap ünnepén (március 22-én), az Úr

33

1467. esztendejében, uralkodásunknak a tizedik, megkoronázásunknak pedig a harmadik évében. Mi tehát a mondott király urunk parancsolatainak minden tekintetben enge-delmeskedni akarván, amint az kötelességünk is, az elıbb nevezett Berentei Detrik királyi emberrel együtt az elırebocsátottak hőséges elvégzése céljából hi-telre méltó tanúbizonyság gyanánt kiküldtük a mi emberünket, tudniillik Ist-vánt, a kiváló férfiút, egyházunk papi karának a presbiterét, akik végre onnét hozzánk visszatérvén, egybehangzó módon az alábbiakat jelentették nekünk: a Szent Ambrus püspök és hitvalló legközelébb elmúlt ünnepét követı csütörtö-kön (április 9-én) kimentek a mondott házaknak és kúriáknak – amelyek három jobbágytelek nagyságára terjednek ki és a mondott Sajószentpéter mezıváros közepén vannak –, valamint egy másik háznak – amelyben serfızés szokott folyni és amely ugyanazon Sajószentpéter mezıvárosban, a Hátmegutca nevő utcában van – a helyszínére, s ott a törvény szerint összehívván valamennyi bir-tokszomszédot és határost, tudniillik néhai Keresztúri Tamás fiát, Jakabot, né-hai Berentei Simon fiait: Miklóst és Ágostont, továbbá Domonkos fia Salath-relt, Alacskai Jánost és Alacskai Antal deákot, végül a Silé-nek mondott Jánost, a nagyságos Pálóczi László gróf úrnak, országbírónak a Dédes helységben állí-tott tiszttartóját, aki mondott urának a nevében jött el, a nevezettek jelenlété-ben, valamint a fent említett tanúbizonyságunk részvételével a mondott király urunk említett embere bevezette az elıbb mondott Sajószentpéteri Pál deákot és Thadi Lászlót, nemkülönben a másik Pált és Ferencet, a néhai Széki Pelbárt fia László fiait, továbbá ezen Pál deák házastársát, Angléta nemes asszonyt és a mondott László házastársát, Katalin nemes asszonyt, tudniillik a nevezett néhai Széki Pelbárt fia László leányait azon házaknak és kúriáknak a birtokába, s be is iktatta azokat ezen Pál deák és László, valamint a többi elıbb mondott személy birtokába az említett új adomány címén való örökös birtoklásra, miután azok helyszínén a törvény által elıírt és kellı napokat kivárták, s azon idı alatt egy-általán nem jelentkezett senki ellentmondó. Ezen dolognak a bizonyságául pe-dig az elıbb mondott Pál deáknak, Lászlónak és a többi nevezett személynek kiadattuk a jelen, nagyobbik függı és hiteles pecsétünk erejével megerısített ki-váltságlevelünket. Kelt az elıbb jelentett bevezetés és birtokba iktatás 16. nap-ján (április 24-én).

34

SAJÓSZENTPÉTER ÉS BUDA ÍTÉLETE A SZELES DOMONKOS ÉS CZAKÓ ANTAL

KÖZÖTTI PERBEN (1474)

Felsı-Magyarország számára talán az egész XV. század legmegrázóbb eseménye a cseh husziták uralma volt, akiket Mátyás királynak csak az 1460-as évek elejére sikerült legyızni és kiszorítani az országból. A husziták a Sajó völgyi várakat (Vadnát, Galgócot, Gömört, stb.) elfoglalva fosztogatták szinte a teljes Borsod vármegyét. Hogy Sajószentpéter is megszenvedte ezt az idıszakot, azt az alább közlendı oklevél igazolja. Az oklevéllel kapcsolatban két mozzanatra külön is fel kell hívnunk a fi-gyelmet. Elıször is kiderül belıle, hogy városunkban milyen kiterjedt állattenyésztés folyt; másodszor pedig megtudhatjuk, hogy a régi Sajószentpéter „anyavárosa”, azaz fellebbviteli bírósága Buda város tanácsa volt, tehát Sajószentpéter Kassával, Sopronnal, Pozsonnyal, Eperjessel és más valódi városok-kal együtt a budai városi jogot használta. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, II. kötet, 26–29. p.

Az elırelátó férfiaknak, Sajószentpéter bírájának és esküdt polgárainak, ba-

rátainknak és kedves híveinknek. – Elırelátó férfiak, barátaink és ıszintén ked-velt híveink! Törvénylátást kérı leveleteket barátsággal és jóakarattal vettük és megértettük; amelynek a tartalma a következı. Kıvölgyi György, Sajószentpéter bírája és az esküdt polgárok, a ti szolgáitok a becsületes és elırelátó férfiaknak: N-nek, Buda bírájának és esküdtjeinek, tisz-teletre méltó urainknak készséges engedelmességet teljes iparkodással, mint cse-kélyebbek az ı feljebbvalóiknak. Íme, rendeltünk és küldtünk a ti okosságtok-nak és bölcsességteknek eldöntés és ítélethozatal végett egy jogkérdést és pert, amely a körültekintı férfiak, tudniillik Szeles Domonkos, mint felperes és Cza-kó Antal, mint perbe hívott között folyik, amely tizenhat esztendıkkel ezelıtt kezdıdött, vagyis indult és a Czakó Antal részére való fellebbezés módján mind a mai napig tart, s amelynek tárgya ez: hogy tudniillik amikor és amidın a cse-hek feldúlták és kifosztották ezt a tartományt, valamint ezen ország többi tarto-mányát is, akkor történt, hogy ezek a csehek a Sajószentpéter környékén fekvı összes helységet és falut kifosztották, s elszedték minden jószágaikat és javaikat. Ebben az idıben pedig Sajószentpéter határából is igen sok jószágot, tudniillik ökröt, tehenet és lovat zsákmányoltak és hajtottak el. De mivel akkoriban a mondott Sajószentpéter mezıváros ama cseheknek már adófizetıje volt és ne-kik meghódolt, ezért az összes kárvallott ember elment Gömör várába a saját

35

jószágaiért: elmentek, hogy visszakérjék és visszaköveteljék ama csehektıl, sıt vissza is kérték és követelték azokat. De mivel közöttük egyetlen, a mezıváro-sunkból való esküdt sem volt, ama csehek a legkevésbé sem és egyáltalán nem akartak hinni, sıt nem is hittek nekik, hiszen tartoztunk és kötelesek lettünk volna magunk közül egy esküdtet hozzájuk küldeni és rendelni. Mi tehát meg-értvén a csehek akaratát, kirendeltünk és elküldtünk magunk közül egy esküdtet ama csehekhez Gömör várába, valamint elküldtük a mezıváros levelét is egy hi-vatalos emberrel együtt; ama csehek pedig látván a mi esküdtünket, valamennyi kárvallott embernek, akikért az esküdt felelt, visszaadták a jószágaikat. De mivel ezen Czakó Antalnak csaknem ötven lova volt a zsákmányolt jószágok között, amelyekért a mezıváros kebelén belül nem fizetett adót a cseheknek és ame-lyeket az ezen mezıváros mellett fekvı Múcsony faluban tartott és ırzött, ha-nem csak a feje, háza és egyéb javai után fizetett közöttünk adót a cseheknek, ezen Czakó Antal kivévén az esküdt kezébıl Sajószentpéter mezıváros levelét, azt mondotta ama cseheknek, hogy az ı lovai is a sajószentpéteri lovak közül valók. A csehek hittek és hitelt adtak a szavainak, s valamennyi lovát visszaadták és visszaszolgáltatták neki a feleletének megfelelıen; nagyon sok közülünk való embernek azonban visszatartották a lovait, mondván, hogy sok olyan lovat is visszakérnek, amely lovak nem a mezıváros lakosaié. Ezen kárvallott emberek pedig végül onnét hazatérvén, közülük az egyik, egy Szeles Domonkos nevő férfiú, aki akkoriban a város bírája volt, ezen Czakó Antalt a törvényszék színe elıtt perbe hívta. S ezen Szeles Domonkos Czakó Antal ellen és ellenében o-lyan keresetet támasztott, amely szerint ezen Czakó Antal felelete és szavai mi-att neki két darab, összesen húsz arany forintot érı lova maradt a cseheknél; s kötelezte magát, hogy ezt a dolgot nagyon sok és hitelre méltó tanúbizonysággal igazolni és bizonyítani fogja. S elérkezvén a bizonyításra kitőzött határnap, elı is vezetett tíz tanúbizonyságot – egy esküdtet és kilenc közembert –, akik me-kérdeztetvén, Isten iránti kötelesek hitükre vallották, hogy a mondott lovak Czakó Antal vallása és szavai következtében vesztek el a cseheknél. […]5 ez a határozat született: ezen Szeles Domonkos tegyen esküt, hogy lovai húsz fo-rintot értek, s ennek az összegnek a fele részét a mondott Czakó Antal fizesse meg neki, a másik fele részét pedig a mondott esküdt, mivel hogy amaz esküdt egyetértett Czakó Antal szavaival és feleletével, s nem tiltakozott azok ellen. Czakó Antal pedig megértvén a mondott perben hozott ezen határozatot, sem-

5 Itt és lentebb is a másolatot készítı jegyzı néhány szót nem tudott elolvasni a nyilván nem a legjobb állapotú oklevélben.

36

milyen módon sem kívánt belenyugodni a mondott ítéletbe, hanem fellebbezést nyújtott be az ellen a kegyes emlékezető nagyságos Pálóczi László úr, ezen ki-rályság országbírája elé, aki azonban a mondott pert maga elé venni soha nem akarta és nem is vette, s így a jelzett tizenhat esztendınyi idı óta a perbéli ellen-felek közötti ezen megmondott per nyugalomban van és áll. Ezen folyó eszten-dıben pedig a nevezett Szeles Domonkos a tulajdon lelki üdvössége érdekében a római pápai udvarba akarván menni és zarándokolni, a jelenlétünk elé járulva arra kért bennünket, hogy méltóztatnánk kiadni számára a Czakó Antal elleni megmondott perében tett esküjét. Mi pedig erre határnapot tőzvén ki, megígér-tük neki, hogy az esküdt polgárokkal együtt ítéletet hozunk az ügyben. Elérkez-vén pedig az ügyében kitőzött határnap, így végeztünk és határoztunk: hogy tudniillik ı maga, mint harmadik személy, két szomszédjával együtt tegyen es-küt, s a mondott Czakó Antal fizesse meg neki a húsz forintokat. İ pedig a számára általunk megígért törvénykezési határnapon harmadmagával le is tette az esküt. Czakó Antal azonban a most meghozott ítéletünkbe sem akart bele-nyugodni, hanem a mezıváros teljes közönsége, az itt lakó összes ember elé fel-lebbezte az ügyet: ezek pedig valamennyien meghallgatván a most hozott törvé-nyünket, meghagyták azt a maga érvényében. A mondott Czakó Antal azonban a mezıváros közönségének az ítéletébe sem kívánt belenyugodni, hanem becsü-letességtek és okosságtok elé fellebbezte meg azt döntéshozatal és ítélkezés vé-gett: amely pert tehát a fent írt formában meg is küldünk uraságtoknak. Kérjük tehát uraságtokat és esedezünk nektek, hogy a mondott perben hozzatok végle-ges ítéletet. Íratott Sajószentpéteren, a Szent Luca szőz ünnepe utáni legköze-lebbi szombaton (december 17-én), az Úr 1474. esztendejében. Ezen levélnek pedig valamennyi cikkelyét, záradékát és pontját elménkben szorgalmatosan megforgatván és megértvén, a következı álláspontra jutottunk: mivel hogy azon tanúk nyilván és világosan megvallották, hogy azon Szeles Do-monkos mondott lovai azon Czakó Antal szavai és felelete következtében vesz-tek oda és mentek veszendıbe; s mivel maga Czakó Antal is elfogadta azon Szeles Domonkosnak és szomszédainak az esküjét, ezért ezt a pert tovább már nem lehet fellebbezni, hanem Czakó Antalnak az eskütételek megtörténte elıtt kellett volna fellebbeznie. Továbbá Szeles Domonkosnak sem harmadmagával kellett volna esküdnie, hanem egyedül is eleget tehetett volna az eskünek. Mivel pedig most […] ez az ítélet született: hogy azon Czakó Antal a mezıvárosotok szokásjogának megfelelıen adjon elégtételt az elıbb írt húsz aranyforint dol-gában azon Szeles Domonkosnak, mint felperesnek, visszaállítván a perben ha-

37

tározatként a ti […] Kelt kisebb pecsétünk alatt, az Úr születésének ünnepe elıtti legközelebbi pénteken (december 23-án), az Úr 1474. esztendejében.

A budai bíró és tanács.

A II. ULÁSZLÓ KIRÁLY ÁLTAL ADOMÁNYOZOTT VÁM- ÉS DÉZSMAMENTESSÉG

(1505) A középkori gazdasági jellegő kiváltságok között az utolsó a II. Ulászló („Dobzse” László) király által adományozott általános vámmentesség. Ez tulajdonképpen nem a régi általános vámkiváltság megerısítése, hanem egy olyan új privilégium, amelynek elnyerését a város nem kis részben földesurai-nak, a Pálócziaknak köszönhette. Az oklevél – amely, mint a többi fontos városi kiváltság, szintén csak újkori másolatban maradt fenn – mindenesetre fontos bizonyítéka a szentpéteri polgárok jelentıs kereskedelmi tevékenységének. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, II. kötet, 18–20. p.

Mi, Ulászló, Isten kegyelmébıl Magyarország és Csehország stb. királya emlé-kezetül ajánljuk a jelen levelünkben foglaltak által mindazoknak, akiket illet, hogy mi részint kellı tekintetbe vévén, ahogyan az illik, híveinknek, a nagyságos Pálóczi Mihálynak, királyi pohárnokaink mesterének és vér szerint való fivéré-nek, Antalnak a hőségét és hőséges szolgálataiknak a fizetséget nem váró érde-meit, amelyeket irántunk és ezen országunk, Magyarország szent koronája iránt mindig a legnagyobb hőséggel és a hőség állhatatosságával teljesítettek és tanúsí-tottak dicséretre méltó módon, részint a Borsod vármegyében lévı és fekvı, Sajószentpéter nevezető mezıváros haszna és elımenetele érdekében is a mon-dott Sajószentpéter mezıváros kebelébıl való és ott élı összes polgárt, lakost, ott lakó embert és valamennyi kereskedıt, a most élıket és a jövendıbelieket egyaránt, s azon mezıváros teljes közönségét örökre szólóan kivétettük és men-tesítettük a vámokon és réveken, tudniillik mind a mi királyi vámjainkon, mind pedig bárki másnak az akár a földön, akár a vízen lévı vámjain bármiféle por-tékáik, állataik, árucikkeik és eladni való jószágaik – bármiféle fajtájúak és ne-mőek is legyenek azok, amíg saját tulajdonaik – után a bárhol az ezen Magyar-országon a mi és bárki más vámszedı helyein és révein szedni szokott vámok-nak a megfizetése alól, valamint a dézsmafizetés alól is, sıt kivesszük, felment-jük és mentesítjük a jelen oklevelünkben foglaltak által. Ezért tehát nektek, hí-

38

veinknek, mind a mi királyi vámjaink, mind pedig bárki más vámjai és révei, bárhol is legyenek azok ezen országukban, összes és minden egyes ispánjának és vámszedıjének, a most e hivatalokban lévıknek és a jövendıben állítandók-nak egyaránt, akik a jelen oklevelet látni fogjátok, az ebben foglaltak által a leg-szigorúbban meghagyva elrendeljük és megparancsoljuk, hogy ezután az elkö-vetkezendı örök idıkben a mondott Sajószentpéter mezıváros bármely polgá-rait, vendégeit és kereskedıit, ameddig tudniillik ezek ama mezıváros kebelé-ben élnek, sem a mi vámszedı helyeinken és réveinken, sem pedig bárki másén, bárhol is legyenek azok a mi Magyarországunkon, soha és semmikor ne merjé-tek és ne merészeljétek portékáik, állataik, árucikkeik és egyéb eladni való jószá-gaik után, bármiféle fajtájúak és nemőek legyenek is ezek, ha saját tulajdonaik, vám- vagy révpénz kifizetésére kényszeríteni és szorítani a mi elırebocsátott ke-gyelmes felmentésünk formája ellenére, vagy ıket és közülük bárkit is az ilyes-fajta vám- és révpénznek, valamint a dézsmáknak is a meg nem fizetése ürügyén bárhol a mi Magyarországunkon személyükben, portékáikban és bármiféle jó-szágaikban háborgatni, akadályozni vagy bármiféle módon is megkárosítani, a mi kegyelmünket a szemetek elıtt tartva. A jelen oklevelünket pedig, amelyet az általunk, mint Magyarország királya által használt titkos függıpecsétünkkel erı-síttettünk meg, azt akarjuk, hogy elolvasása után mindig adjátok vissza annak, aki bemutatja. Kelt Budán, Szent Katalin szőz és vértanú ünnepén (november 25-én), az Úr 1505. esztendejében, magyarországi királyságunknak a tizenhato-dik, a csehországinak pedig a harminchatodik évében.

SAJÓSZENTPÉTER TANÁCSÁNAK LEVELE BÁRTFA VÁROS TANÁCSÁHOZ

(1520)

A (mezı)városok elöljárósága nemcsak irányította a lakosságot, hanem kifelé képviselte is: ennek bizo-nyítékai azok a levelek, amelyeket más városok tanácsának küldtek. Sajószentpétert illetıen a közép-korból eredetiben csak két ilyen oklevél maradt fenn. Ezek tartalmi szempontból is roppant érdekesek – megtudjuk például belılük, hogy milyen árucikkeket hoztak az itteni vásárokra a távoli kereske-dık, hogy a helyi bírák voltak az illetékesek a más városokból érkezettek ügyeiben is, ha itt terjesztet-tek elı panaszt ellenük, stb. –, de jól mutatják ügyintézés módját is. Ez utóbbival kapcsolatban különösen érdekes a levélhez toldott utóirat, amely a pecséthasználatról nyújt felvilágosítást. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai fényképgyőjtemény, 217 851. sz.

39

Mi, Nyírı János sajószentpéteri bíró, s ugyanezen mezıváros többi esküdtjei és polgárai, üdvöt. Tudomásul adjuk a jelen levélben foglaltak által, hogy Bodnár János, aki tudniillik halkereskedı, a társaival együtt eladott egy kis hordó herin-get Kazay Sebestyénnek, ı pedig a hordócskát igaz és becsületes emberek elıtt megvásárolván és azután felnyitván, hiányosnak találta azt: olyanképpen, hogy valakik fadarabokat és deszkákat raktak beléje, hogy ne lehessen érezni semmi-lyen ürességet. Miután pedig a már mondott Kazay Sebestyén tudomást szerzett a hamisításról, a már említett Bodnár Jánost, városotok lakosát a társaival együtt a törvény elé idézte. Ezen mezıváros bírája pedig megvizsgálván az ügyet, mi-vel Kazay Sebestyén csupán gyanúság alapján, vagyis nem teljes bizonyossággal adta elı a tényt, a dolog teljeskörő megerısítése érdekében a már mondott bí-rák azt rótták ki ezen Bodnár Jánosra, hogy tegyen esküt három emberrel e-gyütt; s ı törvényesen és eskü alatt tisztázta is magát azon cselekedet alól, hogy nem az ı tudtával esett meg a csalárdság. Ezenfelül ı maga teljes egészében visszafizette a heringek árát is. A hordócska pedig a heringekkel együtt a bíró házánál van. Ha pedig ezen Bodnár János perrel meg akarná keresni azt, aki mi-att ilyen kárt vallott és veszteséget szenvedett, akkor a bírák és az esküdtek ta-núbizonysága alapján keresetet indíthat. Ha pedig az, akié volt a hordócska, s akitıl a most mondott Bodnár János megvásárolta azt, nem akarná, hogy va-lami kárt szenvedjen, akkor a Szent Gergely pápa ünnepe elıtti péntekig (már-cius 9-ig) átadatik a dolog annak, akinek a tulajdona: senki másnak azonban, csakis annak, akitıl vásárolta. Kelt a mezıvárosunkban, mint fent, az Úr 1520. esztendejében. Ne csodálkozzék pedig okosságtok azon, hogy a levél így, a kisebbik pecsét-tel van megerısítve, mivel a mezıváros bírája ez elıtt az idı elıtt arra kénysze-rült, hogy a nagyságos úrhoz, a földesúrhoz menjen, s a mezıváros ama pecsét-jét a bíró elzárva tartja.

PÁLÓCZI ANTAL VÉGRENDELETE (1526)

A Pálócziak 1438-ban kapták adományul Albert királytól a dédesi uradalmat annak legfontosabb mezıvárosával, a Diósgyırtıl elszakított Sajószentpéterrel együtt. A család tagjai jelentıs országos mél-tóságokat töltöttek be: például György esztergomi érsek (1423–1439) és a nádori jelenlét bírája (1433–1435), Máté nádorispán (1435–1436), László pedig országbíró (1446–1470) volt. Mint földesurak, nagy mértékben elımozdítták a város fejlıdését. A család utolsó férfitagja, Antal a mohácsi

40

csatában esett el. Elıtte végrendeletet tett; ebbıl nagyon sok információt szerezhetünk a korabeli fıurak életérıl. A testamentum végrehajtói között egy magas egyházi tisztségbe jutott szentpéteri polgár is sze-repel: az a Demeter, aki szülıvárosa templomában oltárokat alapított. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, Középkori oklevelek győjteménye, 82 732. sz.

Az Atya nevében, ámen. Az Úr születésének az 1526. esztendejében, Szent

Jakab apostol ünnepén (július 25-én). Mi, Pálóczi Antal, Zemplén vármegye fıispánja, stb. a legfelségesebb fejede-lemmel és úrral, Lajos úrral, Isten kegyelmébıl Magyarország és Csehország ki-rályával együtt hadba és háborúba akarván indulni és vonulni a legveszedelme-sebb törökök ellen, minden tekintetben egészséges testtel és elmével, s az érte-lem birtokában arra az esetre – amit Isten távoztasson el –, ha abban a hadban halálunk történnék, ilyen végrendelkezést tettünk minden jószágainkról és bir-tokainkról, várainkról, mezıvárosainkról, városainkról, falvainkról, földjeinkrıl és egyéb örökségeinkrıl, amelyek a teljes Magyarországon fekszenek, továbbá az ezüstnemőekrıl és bármilyen más ingó vagy ingatlan jószágokról, amelyeket a legmagasabb Isten ajándékozott nekünk, s ıseinktıl és szüleinktıl szállottak reánk. Elıször: a legfelségesebb úrnak és fejedelemnek, Lajos úrnak, Isten kegyel-mébıl Magyarország, Csehország, stb. királyának, természet szerint való és leg-kegyelmesebb urunknak adunk és hagyunk egy nagy, aranyozott ezüst kupát, amely virágokkal van díszítve. Továbbá: minden jószágunkat és birtokunkat, amelyet a teljes Magyarorszá-gon, bármely helyen és vármegyében birtokolunk, tudniillik az összes várakat, mezıvárosokat, városokat, falvakat, földterületeket, stb. adjuk és hagyjuk nagy-ságos Pálóczi Katalin asszonynak, egy anyától való nıvérünknek, egyszersmind öt fiának, tudniillik Csaholy Ferenc úrnak, a csanádi székesegyház püspökének és Csaholy Imrének, fivéreinknek, néhai Csaholy Imre fiainak, valamint Mihály sárospataki plébánosnak és csanádi nagyprépostnak, továbbá Zsigmondnak és Istvánnak, az elıbb mondott nagyságos Pálóczi Katalin asszony és férje, néhai nemzetes Ráskay György fiainak – nem számítva és kivéve azonban két falut, a Heves vármegyében fekvı Hevesivánt és Szentmiklóst, amely birtokokat hagy-juk és adjuk az egri egyház káptalanjainak örökmise végett, oly módon, hogy azon káptalanbéli urak jelöljenek és válasszanak ki egy kápolnát Szent Antal hitvalló és Szent Mihály arkangyal neve alatt a Szent János evangelista székes-egyház szentélyének az oldalában, ahol minden héten két misét: az egyiket va-sárnap a Szentháromságról, a másikat pedig pénteken az Úr szenvedésérıl éne-

41

keljenek vagy énekeltessenek és mondjanak ezen káptalanbéli urak alázatosan és a halottakkal kapcsolatos imádságok ájtatos elmondásával együtt. Továbbá a Ti-sza mellett fekvı birtokainkat, tudniillik Bercelt, Gávát, Kenézlıt és Zalkodot hagyjuk és adjuk a Sárospatakon lévı Szent János egyháznak, oly módon, hogy a pataki plébánosunk legyen köteles és tartozzék minden héten miséket énekelni vagy énekeltetni, mondani vagy mondatni, mégpedig minden hétfın halotti mi-sét a három olvasmányos reggeli dicsérettel, vasárnap a Placebo-val és szomba-ton Szőz Mária fogantatásáról szólóval. Az elıbb írt hat birtok kivételével tehát az összes örökös jószágainkat, a teljes Magyarországon lévı várakat, városokat, mezıvárosokat, falvakat és földterületeket az elıbb mondott vér szerint való rokonunknak, nagyságos Pálóczi Katalin asszonynak és az elıbb nevezett öt igaz és törvényes fiának, mint atyánkfiainak adjuk és hagyjuk örök jogon és visszavonhatatlanul való bírásra és birtoklásra: úgy azonban, hogy minden esz-tendıben, amíg csak élnek, vagy leszármazottaik és örököseik élnek és az élık sorában vannak, ezen atyafiaink legyenek kötelesek és tartozzanak száz énekes misét mondatni e sok és nagy jószág fejében a magasságos Isten tiszteletére, va-lamint a lelki üdvösségünkért és ıseinknek, a Pálóczi uraknak a lelki üdvéért; azt is akarjuk és el is rendeljük az elıbb írt összes atyánkfiának, hogy ama la-kosokat és jobbágyokat ne terheljék és ne nyomják el semmilyen rendkívüli a-dóval vagy szolgálattal. Továbbá egy mosdókorsónak nevezett, közepes mérető ezüstkancsót ezüst medencével együtt hagyunk és adunk az elıbb mondott nagyságos Pálóczi Katalin asszonynak, rokonunknak: úgy, hogy egy másikat, amely csak félig van készen, a testamentum végrehajtóival együtt egészíttessen ki és adja oda a pa-poknak, szerzeteseknek és egyházi személyeknek lelki üdvösségünkért. Továbbá a kardokat, tıröket és szablyákat, amelyek ezüstözöttek, valamint a zablákat, gyeplıket, szügyellıket, farmatringokat és aranyozott ezüst sarkantyú-kat oly módon hagyjuk és hagyományozzuk, hogy az ezüstöt és az aranyat szed-jék le és vegyék le ezekrıl, s a testamentum végrehajtói készíttessenek abból ke-reszteket, kelyheket, kis kancsókat és adják oda ezeket a tárgyakat az egyházak-nak; a kardok és szablyák vasa pedig legyen az elıbb írt fivéreké. Továbbá összes ruhámat: a három cobolyprém-subát, a nyest-, a mókus- és a hermelin-subákat és a többi ruhámat hagyom az elıbb írt Katalin asszonyra és nevezett fiaira, oly módon azonban, hogy a három cobolyprém-suba szövet-anyaga közül az egyiket, amelyik bíborral és fehérrel tarka, aranyozott és virá-gokkal díszített, hagyom az újhelyi Szent Imre egyházra kappa, miseruha és e-

42

gyéb papi öltözék céljaira; a másikat, amelyik zölddel kevert bíborvörös, ha-gyom a pataki Szent János egyházra miseruha céljára; a harmadik szövetanyagot pedig, amely zöld és bíbor, hagyom a pataki minorita testvérek egyházára mise-ruha céljára. Továbbá egy skarlátszövet és nyestbır subát külön is hagyunk Csa-holy Imrének. Továbbá egy cobolyprém subát, amelynek szövete bíbor és fe-hér, ezen szövet nélkül hagyunk Katalin asszonyra; végül serdülı fivérére, Ist-vánra is hagyunk egy nyestbır subát. Továbbá a csanádi püspök úr tartozik hat arany forinttal, amelyet a bulla megerısítésére rendeltünk, s Csáky Gábor úr is tartozik két forinttal: ezeket oly módon hagyjuk és hagyományozzuk, hogy fordítsák lelki üdvösségünkre és ren-deljenek érte egy örökmisét bármely jószágainkban. Továbbá meg kell tudni szervitoraimmal szembeni adósságainkat, s ha vala-kiknek is valamilyen módon tartozunk, az adósságot ténylegesen meg kell adni nekik jószágainkból, tudniillik borainkból, ökreinkbıl, juhainkból és másokból. Továbbá vannak öt márka súlyú ezüstkanalaink Kassán, Jakab mesternél: ezeket a helmeci egyházra hagyjuk, hogy szentségtartót készíttessenek belılük, mivel harmincöt forinttal tartozunk ennek az egyháznak. Továbbá a pataki minorita testvéreknek kétszáz forintot hagyunk a templom tetızetének a felújítására; továbbá ötven forintot hagyunk a Patakon lévı alsó Szent Domonkos kolostor egyházának a felújítására; továbbá ötven forintot ha-gyunk az újhelyi remete barátok kolostorának a felújítására, valamint egy zafír-köves, nagyobb aranygyőrőt hagyunk Elsı Remete Szent Pál ujjára. Továbbá két győrőt arra hagyunk, hogy fordítsák azokat lelkünk üdvösségé-re, a többit pedig Pálóczy Katalin asszonynak hagyjuk. Továbbá azt akarjuk, hogy azt a kápolnát, amelyet Patakon a minorita test-vérek számára rendeltünk Pünkösd legközelebbi ünnepének a megülése céljá-ból, az elıbb mondott Katalin asszony és fiai, a mi fivéreink lássák el az ünnep-re mindennel: költségekkel, borral és egyebekkel. Továbbá akarjuk és elrendeljük, hogy valamennyi régi szervitorunk marad-jon meg a maga hivatalában. A Derencsényben lévı malmot pedig haláláig ne vegyék el Móré Györgytıl; halála után azonban az Ajnácskı várában lévı, álta-lunk alapított kápolnára hagyjuk örök idıkre szólóan. Továbbá meghagyjuk és elrendeljük, hogy bármely jobbágyainknak a Pata-kon, Újhelyben, Szentpéteren és más helyeken lévı szılıit, amelyeket magva-szakadás vagy más ok miatt vettünk el, törvényes úton vizsgálják felül és adják vissza nekik.

43

Továbbá akarjuk és elrendeljük, hogy Demeter mester egri kanonok szılıi, amelyeket ezen Demeter mester a Szent Mihály oltárra hagyott, minden borki-lenced és bortized fizetésétıl mentesek és szabadok legyenek. Továbbá akarjuk és elrendeljük, hogy az Újhelyben lévı, általunk birtokolt malmot, amely a Mindenszentek oltárához tartozott, bocsássák vissza a mon-dott oltárnak, olyan módon azonban, hogy a Mindszentek oltárának a mestere minden héten mondjon el egy halotti misét. Továbbá a testamentum alább írt összes végrehajtójának hagyunk és rende-lünk együttesen száz forintot kis pénzekben. Továbbá akarjuk és elrendeljük, hogy Tegenyey Lászlót élete végéig ne hagy-ják magára, minden esztendıben adjanak neki ruhát és élelmet, tartozzanak adni és adjanak is neki egy török subát és ötven forintot, s korábbi hivatalát adják neki vissza. Továbbá Sztrithey Istvánnak hagyunk és rendelünk egy nyestbır subát, amelynek szövetanyaga bíbor és zöld, de ezen szövet nélkül hagyjuk azt neki. Továbbá akarjuk és meghagyjuk, hogy apródainknak, tudniillik Horkaynak, Kávássynak, Zerethvaynak, Kozmaynak, Bricksteinnek, Lasztóczynak, Székely-nek és mindenki másnak a szolgálataival legyenek megelégedve és ne bocsássák el ıket. Továbbá meghagyjuk és elrendeljük, hogy a testamentum végrehajtói vegye-nek számadást Tarnóczy Tamástól az egyház jószágait illetıen, s adják vissza a-zokat a szılıket, amelyekkel a Szent János egyháznak tartozunk. Továbbá akarjuk és elrendeljük, hogy összes pénzünknek, amely nagyságos Pálóczy Katalin asszony kezénél van, a fele részét a mondott asszony a végre-hajtó urakkal együtt fordítsa lelkünk üdvösségére, a másik fele részével pedig éljen és rendelkezzék ı maga. Továbbá mi, Pálóczy Antal, Zemplén vármegye fıispánja valljuk és elismer-jük a pecsétünkkel megpecsételt jelen levelünkkel, hogy a fent írt napon és esz-tendıben elkészítettük ezen végrendeletünket és élı szóval mindent elmondot-tunk: ennek okáért esedezünk a felséges úr és fejedelem, Lajos úr, Isten kegyel-mébıl Magyarország és Csehország királya, a mi természet szerint való és legke-gyelmesebb urunk és királyunk elıtt, hogy megfontolván hőségünket, vitézsé-günket, ıseink szolgálatainak és a mi szolgálatainknak a teljességét – amely szol-gálatokat ezen Magyarországnak, a Szent Koronának és ıfelségének tettünk és teljesítettünk –, ezen jelen végrendelkezésünket semmiben sem háborítsa meg vagy vonja kétségbe, hanem méltóztassék azt meghagyni a maga erejében és ér-

44

vényében. Ezen végsı rendelkezéseink végrehajtásával pedig megbízzuk roko-nunkat, nagyságos Pálóczi Katalin asszonyt, továbbá Tamás mestert, újhelyi plébánosunkat, Szentpéteri Demeter mester egri kanonokot, Hanvai Orbán mester egri kanonokot, valamint nemzetes Monyovszky Lászlót, Pálóc és Hel-mec váraink várnagyát és nemzetes Henselıczy Istvánt, Csete várunk várnagyát: hogy tudniillik az elıbb mondott testamentumunkat és végrendeletünket lelkiis-meretük szerint teljesítsék és hajtsák végre.

SAJÓSZENTPÉTER BÍRÁJÁNAK LEVELEI JÁMBOR MÁTÉ ÜGYÉBEN

(1544, 1546) A XVI. században, a török hódoltság árnyékában is élénk maradt a felsı-magyarországi mezıváro-sok kereskedelmi tevékenysége. A Nyugat-Európa felé irányuló kereskedelem egyik legfıbb kiviteli cik-ke a lábon hajtott szarvasmarha volt; a csordák a harmincadszedı helyeken, így például Nagyszomba-ton keresztül hagyták el az országot. Nemcsak a mezıvárosi lakosok kereskedtek, hanem a földesura-ik is, akik jobbágyaikat bízták meg a szarvasmarhák hajtásával. A kereskedıknek egymásért, egy-más tartozásáért is felelısséget kellett vállalniuk, így gyakran megtörtént, hogy a mit sem sejtı polgáro-kat feltartóztatták, árucikkeiket elvették valaki másnak a tartozása fejében. Egy ilyen esettel ismer-tetnek meg bennünket az alábbi dokumentumok, amelyek a sajószentpéteri tanács munkájára is fényt vetnek. Jelzet: Nagyszombat város levéltára, Missiles.

a.

[Címzés:] A bölcs és körültekintı uraknak, Nagyszombat bírájának és többi

esküdt polgárának, az általunk tisztelt uraknak. Üdvöt és magunk készséges ajánlását. Tudja meg uraságtok, hogy ez az elı-

relátó férfiú, Jámbor Máté feltartóztatta elıttünk valamely adósságért Balogh Pált, s ugyanazon Balogh Páltól a jog szerint kapott elıttünk 15 forintot. Ezért uraságtok adjon felhatalmazást ennek a Pálnak, hogy ı is visszakaphassa a jog útján a pénzét a társaitól, akikkel ebben a dologban közösködött. Egyébiránt a két ökörrel kapcsolatban a törvény szerint semmit sem kaphattak elıttünk Jám-bor Mátétól, sıt eskü által bizonyította elıttünk a dolgát. Kívánjuk, hogy ura-ságtok legyen egészséges.

45

Sajószentpéterrıl, a Zsófia ünnepe elıtti kedden (május 13-án). Az Úr 1544. esztendejében.

Sajószentpéter mezıváros bírája és esküdt polgárai

b.

[Címzés:] A bölcs és körültekintı Mer Farkas úrnak, másképpen Nagyszom-bat bírájának, stb. az általam igen tisztelt úrnak.

Elırelátó és körültekintı úr, nekem tisztelendı uram, üdvöt és szolgálattel-jesítéseknek az ajánlását. Nem kételkedem abban, hogy tudomása van arról uraságodnak, hogy rögtön a tekintetes és nagyságos, stb. Perényi Péter úrnak, az én kegyelmes uramnak az elfogatása után elvették ugyanazon kegyelmes uraság pénzét, tudniillik a Pék Ádámnak eladott ökrök árát, amely pénz az elmúlt esz-tendıkben, Szabó Péter úr bírósága idején ugyanazon Ádám úrnál, a polgártár-satoknál volt. Amikor én ezt megtudtam, félve, nehogy a kegyelmes uram pénze mellett engem is valamiféle zaklatás érjen a személyemben, Galgócon húztam meg magam. Akkor pedig, amikor a kegyelmes uram pénzét elvették, azon pénz mellett az én saját pénzemet is, tudniillik 98 forintot és 65 dénárt elvett Szabó Péter úr, az akkori nagyszombati fıbíró. Amikor pedig én a félelem miatt Gal-gócon voltam, eljött hozzám Szabó úr nevében Sántha Ambrus, uraságtok pol-gártársa, aki ugyanazon Szabó Péter úr nevében figyelmeztetett, hogy biztosítva lévén, térnék vissza Nagyszombatba. Az említett Szabó Péter úr azonban a biz-tosítás ellenére erıszakkal kicsikarta tılem a mondott Ádámnak a kötelezvény-levelét, amelyet a neki eladott jószágok dolgában a számomra adott ki, s a fent írt saját pénzemet, tudniillik a 98 forintot és 65 dénárt is magánál tartotta. Ami-kor én ezen dolog miatt a legkegyelmesebb asszonyomnál panaszt tettem, ı-nagysága megengedte és most is engedélyezi nekem, hogy saját fent írt pénze-met amilyen módon csak tudom, akár lefogatás által is visszaszerezzem. Most tehát érkeztek ide uraságtok polgártársai a jószágaikkal, és én teljességgel elhatá-roztam, hogy a mondott pénzem miatt lefogatom ıket. Tekintetbe véve azon-ban a közbenjárásukat és megfelelni akarván uraságtoknak és a városotoknak is, ezen alkalommal békében elbocsátottam ıket. Kérem tehát uraságodat, mint legbizodalmasabb uramat, méltóztassék inteni azon Szabó Péter urat a közigaz-ság tekintetbe vételére, hogy a saját pénzemet, amelyet anélkül, hogy kihágást követtem volna el vagy tartoztam volna, elvett tılem és visszatartott, adja vissza nekem polgártárs urainak egyike által, vagy tétesse le nebojszai nemes Balogh

46

Pál kezébe, hogy ne kényszerüljek valamilyen kellemetlenséget okozni más pol-gártársainak. Egyébiránt higgye el uraságod, hogy bárkit is megtalálhatok pol-gártársai közül a legkegyelmesebb asszonyomnak az uradalmában, habozás nél-kül azonnal és rögtön gondoskodni fogok arról, hogy fogják el és tartóztassák vissza bármilyen módon, de a törvény és igazság szem elıtt tartásával. Hogy pe-dig az a pénz a tulajdon pénzem volt, arra tanúim e jámbor férfiak és urak: Sán-tha Ambrus, Barathi Fábián, Bereck deák, Benedek deák harmincados, valamint a fent említett Ádám. Kívánom, hogy uraságod legyen egészséges és várom a je-lentését.

Kelt Sajószentpéteren, május 13-án, az Üdvösség 1544. esztendejében. Lúci Jámbor Máté, stb.

c.

Bölcs urak, tiszteletre méltó barátaink, üdvöt és barátságot. Jelentjük uraságtok-nak a jelen levelünk által, hogy három esztendıvel ezelıtt, amidın ezen mezı-város bírája a bölcs Mészáros Lukács volt, akkor Sántha Ambrus és Bereck de-ák, uraságtok polgárai néhány csorda jószágot hajtattak ezen mezıváros hajtója által, amelyek között ott voltak Szabó Péternek, egyébként nagyszombati bíró-nak a szarvasmarhái is. Ezeket a jószágokat Jámbor Máté, Miskolc mezıváros polgára visszatartatta a bölcs Mészáros Lukács, akkori bíránk által valamely 104 forint összeg miatt, amit a mondott Szabó Péter akkori nagyszombati bíró min-den jogos és kellı ok nélkül vett el ettıl a Jámbor Mátétól, pusztán csak azért, mert Jámbor Máté akkor a mi legkegyelmesebb urunknak, tekintetes és nagysá-gos Perényi Péter úrnak a jószágaival kereskedett, jóllehet az a pénz Jámbor Máténak a saját pénze volt és nem Péter úré: az abban az idıben való említett bíránk elıtt azon Sántha Ambrus önként és senki által sem kényszerítve tanú-bizonyságot tett arról, hogy a dolog így volt. Valamely jámbor embereknek a közbenjárására, valamint Sántha Ambrus és Bereck deák kérésére és baráti kö-nyörgésére azonban Jámbor Máté bármiféle kártétel vagy vámszedés nélkül el-bocsátotta Szabó Péter összes jószágát, azon az okon, hogy Jámbor Máténak el kell mennie Nagyszombatba, s addig Sántha Ambrus és Bereck deák felszaba-dítja mindazt a pénzt, amit Szabó Péter elvett tıle, s az utolsó fillérig bármilyen akadékoskodás nélkül visszaadatják azt neki. Errıl mindketten, tudniillik Amb-rus és Bereck is mezıvárosunk bírája és többi esküdt polgárai elıtt levelet adtak mezıvárosunk pecsétje alatt Jámbor Máté kezébe a dolog bizonyossága és tanú-

47

sítása végett. Most pedig azt kérte tılünk Jámbor Máté, hogy ismét adjuk ki ne-ki errıl a dologról a levelünket: ezt, mivel kötelességünk, nem akarjuk tıle meg-tagadni. Azt kívánjuk, uraságtok szerencsésen és egészségben éljenek.

Sajószentpéterrıl, az Úr születése elıtti böjt szerdáján (december 15-én), az İ 1546. esztendejében.

Jászy Márton, Sajószentpéter mezıváros bírája és a többi esküdt polgár

SAJÓSZENTPÉTER, SZOLGA, KISFALUD ÉS DUZSNOK GABONADÉZSMA-JEGYZÉKE

(1548) Az 1540-es években a királyi kamara bérbe vette az egyháztól, esetünkben az egri püspöktıl az egy-házakat megilletı dézsmákat. Ennek célja az volt, hogy az uralkodó biztosítsa a végvárak katonasá-gának az élelmiszerrel való ellátást. A dézsmát ugyanis természetben szedték, tehát közvetlenül be le-hetett szállítani a végvárakba, míg egyébként a szükséges gabonát meg kellett volna vásárolni, ami eset-leg sokkal többe került volna. A szigorú számadásra kötelezett kamarai tisztségviselık pontosan összeírták a beszedett terményeket: munkájuknak köszönhetıek a fennmaradt dézsmajegyzékek, ame-lyekbıl név szerint megismerhetjük az egyes települések lakosságát, illetve a termett gabonamennyiséget. Sajószentpéter elsı dézsmajegyzéke 1548-ból maradt fenn; az alábbiakban ezt közöljük, kiegészítve az akkor már puszta Szolga, Kisfalud és Duzsnok falvak dézsmájával; a nevekbıl megítélhetıen e-zeknek a falvaknak a határát leginkább a sajószentpéteriek mővelték. Az egyes rovatok: 1. sorszám, 2. név, 3. az ıszi gabona tizede kévében, 4. tavaszi gabona tizede kévében, 5. méhkasok megváltása dénárban. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, a Magyar Kamara archivuma: Dézsmajegyzékek, Borsod várme-gye, miskolci dézsmakerület, 1548.

Sajószentpéter

1 2 3 4 5

1. Dakó Gergely 60 - - 2. Ács János 70 - - 3. Ács Márton 30 - - 4. Ács János - - - 5. Csoma János 90 - -

48

6. Szabó Pál 289 18 - 7. Penthe Antal 150 - - 8. Bak Tamás 75 - - 9. Mészáros Lukács 150 - - 10. Nagy Mihály 150 - - 11. Mórikné 105 - - 12. Súgó Péter 51 - - 13. Nagymáté István 44 - - 14. Csindom Albert 45 - - 15. Balogh Balázs 18 - - 16. Donga Antal 72 - - 17. Salánki Tamás 237 33 - 18. Sósmárton János 45 - - 19. Nagymáté Ambrus 30 - - 20. Varga János - - - 21. Sárkány György 150 - - 22. Bodnár Lukács 15 - - 23. Bodnár Mihály 135 - - 24. Márk Jakab 108 - - 25. Bán Márton 96 - - 26. Fazekas Tamás 53 - - 27. Sós Imre 195 9 - 28. […] Hipolit6 30 - - 29. Bodnár Lukács 15 - - 30. Fazekas Gergely 75 - - 31. Bak Mihály 12 44 - 32. Czakó Balázs 165 - - 33. Czakó Péter 59 - - 34. Érsek Péter 105 - - 35. Simon Pál 120 - - 36. Márk Orbán 12 - - 37. Csirma Mihály 90 - - 38. Bodó János 93 - - 39. Oláh Máté 285 - -

6 A dézsmaszedı nem írt vezetéknevet: talán a keresztnév különleges volta miatt nem is használt ilyet ez a személy.

49

40. Molnár Lukács özvegye 129 - - 41. Pásztor Kelemen 21 - - 42. Pogonyi Benedek 29 - - 43. Borsodi Demeter 225 30 - 44. Borsodi Pál 147 - - 45. Putnoki Balázs 159 - - 46. Szeges Balázs 114 - - 47. Nagybálint Tamás 30 - - 48. Zsolczai Péter 60 - - 49. Írnok Benedek 24 - - 50. Móricz Balázs 83 - - 51. Kónya György 120 4 - 52. Kónya Máté 181 - - 53. Bodnár Balázs 101 - - 54. Mészáros András 120 - - 55. Kovács András 105 - - 56. Ecsegi Péter 210 - - 57. Diák Antal 42 - - 58. Kis Tamás 61 - - 59. Szívós Antal 66 - - 60. Csiszár Albert 63 - - 61. Török Pál 327 46 - 62. Szabó Miklós özvegye 90 - - 63. Szıcs Antal 93 - - 64. Bán Máté - - - 65. Gömöri András 30 - - 66. Szabó Mihály 18 - - 67. Mátka Péter özvegye - - - 68. Csépányi Demeter 180 - - 69. Bakó György 27 - - 70. Aszú Péter 30 - - 71. Sípos Mihály 195 - - 72. Bidos András 102 - - 73. Sós András 36 - - 74. Érsek János 24 - - 75. Mihály János 45 - -

50

76. Mihály Antal 180 - - 77. Borsodi Pál 21 - - 78. Sós György 105 - - 79. Keresse Benedek 150 - - 80. Diák Máté özvegye 123 - - 81. Pelbárt Mihály 53 - - 82. Pelbárt István 84 - - 83. Jókás György 90 - - 84. Ferencz Damján 45 - - 85. Ötvös Mihály 120 - - 86. Makrai Bálint 54 - - 87. Varga Orbán 84 - - 88. Vas Pál 9 - - 89. Zabari Bálint 450 - 2 90. Sós Lukács 45 - - 91. Csupasz János 150 - - 92. Kovács Albert 67 - - 93. Szabó Albert 49 - - 94. Tóth Mihály 74 - - 95. Pintérné fia 24 - - 96. Bodnár Benedek 21 - - 97. Korcsolyás Benedek 15 - - 98. Kıvölgyi András 105 - - 99. Sárkány Bertalan 23 - - 100. Csorba Kelemen özvegye 132 - - 101. Nagylukács Antal 15 - - 102. Pahi Gergely 25 - - 103. Bodó Kelemen 111 - - 104. Dörögh Antal 24 - - 105. Diák László 42 - - 106. Czégéres György 201 23 - 107. Sós Balázs 168 - - 108. Czakó Kelemen 46 - - 109. Csorba Pál 195 - - 110. Csoma János 75 - -

51

111. […] Szilveszter7 117 - - 112. Kalmár Pál 30 - - 113. Kismihály Mátyás 24 - - 114. Kovács Balázs 78 - - 115. Szabó János 45 - - 116. Gál Mátyás 99 - - 117. Kovács János 36 - - 118. Kalmár György 225 - - 119. Vinczellér Pál 24 - - 120. Barczi Márton 14 - - 121. Keresse Ferenc 15 - - 122. Sós György 156 - - 123. Lázár Péter 48 - - 124. Dörögh Antal 24 - - 125. Gyıri Péter 30 - - 126. Fodor Benedek 48 - - 127. Kovács Damján 120 - - 128. Fodor Antal 37 - - 129. Vas Lukács 44 - - 130. Szabó Albert 42 - - 131. Új Pál 44 - - 132. Kovács Pál 35 - - 133. Vincze Tamás 138 - - 134. Remete István 30 - - 135. Kovács Jakab 120 - - 136. Puha András özvegye 150 - - 137. Diák Kristóf 30 - - 138. Mihály Péter özvegye 180 - - 139. Mihály Ferenc özvegye 120 - - 140. Szirma János özvegye 60 - - 141. Nagy András 30 - - 142. Montó Jakab 120 - - 143. Varga Péter 36 - - 144. Hányás Antal 24 - -

7 Lásd az elızı jegyzetpontot.

52

145. Elek Pál 23 - - 146. Dancs Lukács 30 - - 147. Elek Jakab 57 - -

Gedely

148.

Putnoki Péter

42

-

-

149. Butka Antal 46 - -

Összesen

13045

207 2

Szolga

1. Filep Márton 126 4 - 2. Nyerges János 54 - - 3. Anderkó András 187 - 3 4. Berki Pál 21 - 1 5. Kazai Péter 225 9 - 6. Básti Sebestyén 42 - - 7. Kalmár Ambrus özvegye 75 - - 8. Kalmár Gergely 60 - - 9. Filep Mihály 225 - - 10. Rédei Márton 30 - - 11. Sós Jakab 45 - - 12. Fejes János 51 - - 13. Szabó Albert 70 - - 14. Czégéres György 75 - - 15. Putnoki Balázs 81 - - 16. Ináncsi Imre 69 - - 17. Pelbárt Benedek 54 - - 18. Elek Pál 78 - - 19. Gyıriné 78 - - 20. Buda György 33 - - 21. Tóth Márton 48 - - 22. Válai Albert 72 - - 23. Varga Tamás 25 - -

53

24. Pahi Gergely 15 - - 25. Magos Miklós 15 - - 26. egy vámosi ember 18 - - 27. Pelbárt István 33 - - 28. Viczi Gergely 15 - - 29. Bakó Mihály 18 - - 30. Tolvaj György 15 - - 31. Kis Mihály 15 - - 32. Bak Antal 13 - - 33. Józsa János 18 - - 34. Dobi Pál özvegye 15 - -

Összesen

2014

13

4

Kisfalud

Összesen 900 - -

Duzsnok, elpusztult

1. Sós István 180 - - 2. Czakó Péter 195 - - 3. Fazekas Gergely 97 - - 4. Bán Máté 54 - - 5. Velezdi Pál 24 - - 6. Boda Péter 24 - - 7. Nagymáté Balázs 24 - - 8. Bartha Bálint 24 - - 9. Tóth Egyed 75 - - 10. Nagy Bálint 30 - - 11. Sós Ambrus 30 - - 12. Ferencz Miklós 30 - - 13. Fazekas Tamás 30 - - 14. Nagymáté Kelemen 15 - - 15. Szekér Benedek 36 - - 16. Diák Antal 30 - -

54

17. Dörögh Pál 30 - - 18. Borsodi Demeter 240 - - 19. Szén János 60 - - 20. Bak Demeter 330 - - 21. Érsek Péter 45 - - 22. Mihály Miklós 60 - - 23. Kovács Gergely 60 - - 24. Bartha Bertalan 30 - - 25. Tomori Pál özvegye 30 - - 26. Oláh Máté 120 - - 27. Putnoki Péter 30 - -

Összesen

1913

-

-

PERÉNYI GÁBORNAK A VÁROSHÁZA TELKÉT ILLETİ ADOMÁNYA

(1552)

A Pálóczi család utolsó férfitagjának, Antalnak a mohácsi csatamezın történt halála után hosszas pe-reskedés és hatalmaskodások eredményeképpen Sajószentpéter a Perényi család birtokába került. A Perényiek, akik uradalmának egyik központja Sárospatak volt, nagyon sokat tettek a reformáció fel-sı-magyarországi elterjesztéséért. Földesuraságuk alatt városunk is sokat fejlıdött: ennek bizonysága az alább közlendı kiváltságlevél. Sajószentpéter városi életérıl a korábbi évszázadokból is vannak szórványadataink; a városháza felépítése ennek a fejlıdésnek egy újabb bizonyítéka. A Perényi Gábor által adományozott telek egyébként nyilván azonos azzal a telekkel, amelyen ma is áll a városháza. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, a Lossonczy-család levéltára, sz. n.

Mi, Perényi Gábor, Abaújvár és Zemplén vármegyék örökös fıispánja, stb. em-lékezetül adjuk a jelen oklevelünkben foglaltak által mindazoknak, akiket illet, hogy mi azt az udvarházat, amelyet a Borsod vármegyében lévı és fekvı Sajó-szentpéter mezıvárosunk piacának a terén nemzetes és nagyságos Perényi Bor-bála asszony, a mi legkedvesebb nıvérünk mennyegzıi ünnepségének a megtar-tása végett Szent Fülöp és Jakab apostolok ünnepére (május 1-re) tulajdon költ-ségünkön újonnan felépítettünk, részint némely kiváló familiárisainknak a köz-benjárására, részint pedig tekintetbe vévén az elıbb mondott Sajószentpéter mezıvárosunk elırelátó és körültekintı bírájának, esküdtjeinek és a többi job-

55

bágyainknak a hőségét és hőséges szolgálatait, amelyekrıl saját tapasztalataink alapján is meggyızıdést szereztünk, azon mezıvárosunk hasznára, ékességére és elımenetelére – amelyekkel tudniillik élni akarnak azon mezıvárosunk alkal-matosságára – örökös bírás, birtoklás és megtartás végett nekik adtuk, ajándé-koztuk és adományoztuk, sıt, adjuk, ajándékozzuk és adományozzuk a jelen, pecsétünkkel és aláírásunkkal is megerısített oklevelünk által. Kelt a mondott Sajószentpéter mezıvárosunkban, május havának a 3. napján, az Úr 1552. esz-tendejében. Ugyanazon Perényi Gábor a saját kezével.

SAJÓSZENTPÉTER BORDÉZSMA-JEGYZÉKE (1556)

A Magyar Kamara a bordézsmát is bérbe vette az egyháztól és a természetben beszedett bort ugyan-csak a végvári katonaság ellátására fordította. Sajószentpéter elsı ilyen dézsmajegyzéke 1556-ból ma-radt fenn és ahogyan a késıbbi évek jegyzékei is, jól mutatja a szılımővelés kiterjedt voltát, pedig alig két esztendı telt el a füleki török csapatok pusztítása óta (talán ez az oka annak, hogy feltőnıen sok özveggyel találkozunk a névsorban). Az is látható, hogy lényegesen többen mőveltek szılıt, mint amennyien gabonát termelnek. A nevekbıl foglalkozásokra és származási helyekre is tudunk követ-keztetni. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, a Magyar Kamara archivuma: Dézymajegyzékek, Borsod várme-gye, Sajószentpéter dézsmakerület, 1556.

Sor-

szám Név Tized

(iccében)

1. Andocs László 81,5 2. Mézes Jakab 96 3. Ács János 52,5 4. Csoma Imre 96 5. Csoma Antal 211 6. Jászy Márton 480 7. Jászy Bálint 176 8. Kalmár Gergely 8 9. Fazekas Pál özvegye 96 10. Szívós György 16

56

11. Magos Mihály 88 12. Irmos Benedek 43 13. Móricz Balázs 40 14. Súgó Péter 58,5 15. Kis Mihály 42,5 16. Donga László 43 17. Érsik Benedek 121,5 18. Bodó János 212 19. Garay László 42,5 20. Salánky Tamás özvegye 96 21. Fazekas Tamás 144 22. Dakó Gergely 104 23. Csindom Albert özvegye 64 24. Oroszlán Ambrus 80 25. Velezdy Pál 172 26. Oláh Máté 64 27. Jánosdeák Máté 16 28. Juhos Márton 27 29. Bodnár Mihály 96 30. Varga Lırinc 16 31. Czudar Mihály 96 32. Sósmárton János 16 33. Bán Márton 96 34. Súgó Albert 67 35. Czakó Balázs özvegye 41,5 36. Czakó Pál 48 37. Bodó Orbán 64 38. Érsik Antal 68,5 39. Szirma Demeter 425,5 40. Szirma István 8 41. Nikkel Benedek 36,5 42. Nikkel Péter 13 43. Nikkel Kelemen 38 44. Nikkel Márton 41,5 45. Ferencz Miklós 72 46. Szabó Imre 48

57

47. Sós János 62 48. Simon Benedek 25,5 49. Bak Antal özvegye 43 50. Nagymáté Kelemen 60,5 51. Fujtó Mihály özvegye 40 52. Nagybálint Tamás özvegye 57,5 53. Vajda Tamás 89,5 54. Szirma Péter 42,5 55. Bodnár Balázs 48 56. Kónya György 80 57. Nikkel Tamás özvegye 8 58. Szekér János 19 59. Ambrus Orbán 11 60. Kovács Jakab 24 61. Bertók Balázs 67 62. Ecsegi Péter 96 63. Csecz Péter 108,5 64. Tóth Dénes 110 65. Nagy Péter 26 66. Varga Máté 62 67. Tóth Jakab 56 68. Lukács deák 112 69. Szabó Tamás 56 70. Varga Barnabás özvegye 16 71. Bán Máté 120 72. Zabary János 56 73. Makray Ferenc 56 74. Mester Ambrus özvegye 80 75. Kovács András 48 76. Böjte Lukács 69 77. Bakó György 102 78. Vidosné 338 79. Hegedıs Dénes 35 80. István deák 24 81. Lakatos Ferenc 40 82. Sós András 28,5

58

83. Kis István 48 84. Czakó Márton 48 85. Nagy Márton 36,5 86. Varga Tamás 20,5 87. Kaló Pál 40 88. Ember János 10,5 89. Tamás deák özvegye 192 90. Góbis Benedek 16 91. Molnár Ambrus 96 92. Nagy Gergely 17,5 93. Pelbárt Mihály 128 94. Szabó Márton 16 95. Rigó István özvegye 32 96. Varga Bálint 81,5 97. Varga Miklós 72 98. Dörög Jakab 42,5 99. Dörög Demeter 64 100. Sós Lukács 80 101. Kupás János 112 102. Keresse Mihály 16 103. Borsody Pál 16 104. Cserepes Gergely 43 105. […] Szilveszter8 289,5 106. Balog András 40 107. Csorba Pál 96 108. Lázár Péter özvegye 17,5 109. Dörög Mihály 16 110. Ötvös Mihály 121,5 111. Sárkány György 40 112. Pintér Benedek 35 113. Lakatos Lırinc 16 114. Túzok Bálint 48 115. Bodnár Ambrus 188,5 116. Kıvölgyi András 57,5

8 Lásd az elızı jegyzetpontot.

59

117. Bodnár Damján 128 118. Kıvölgyi István 35 119. Czakó Tamás 64 120. Bakos István 57,5 121. Mózik Tamás 32 122. Kovács Jakab 27 123. Magos Miklós 24 124. Ferencz Pál 88 125. Bodóné 57,5 126. Kovács Ambrus 100,5 127. Dörög Antal 56 128. Zsadányiné 108,5 129. Nagy Szaniszló 57,5 130. Czégéres Márton 104 131. Barczy Miklós 57,5 132. Barczy Márton özvegye 60,5 133. Szendrey Lukács 66,5 134. Gere Barnabás 256 135. Major Simon 8 136. Sós Nagy András 24 137. Fodor János 38 138. Szappanos Bálint 128 139. Érsik János özvegye 43 140. Margit Sebestyén 38 141. Tóth Mihály 224 142. Fodor Antal 148,5 143. Vas Lukács 40 144. Mihály Bálint 16 145. Mézes Tamás 48 146. Kovács Pál 28 147. Vajas István 88 148. Gál Mátyás 16 149. Nagy Kelemen 96 150. Kismihály Mátyás özvegye 64 151. Kovács Damján 163 152. Nagy János 144

60

153. Kovács Lukács 160 154. Vincze Antal 224 155. Jászy András 528 156. Szabó Antal 48 157. Nagy Barnabás 56 158. Bakó Mihály 43 159. Szirma Péter 24 160. Szirma György 74 161. Nagy András 137,5 162. Montó Lırinc 58 163. Pente Antal 416

Kis Kassa utca

164. Elek Mátyás 206 165. Kötény Bertalan 206 166. Elek Simon 73,5 167. Sípos Imre 70 168. Sós Pál 88 169. Horváth György 52,5 170. Szitás Balázs 48 171. Rıcze András 112 172. Beke Albert 96 173. Szabó Albert özvegye 224 174. Elek Pál 80 175. Dakos András 352 176. Csorba Mihály 48 177. Balogh Balázs 96 178. Sós Máté 56 179. Kicsi Gergely 96 180. Csoma Benedek 64 181. Elek Péter 96 182. Bereczk Antal 160 183. Hajas Antal 336 184. Korcsolyás Simon 80 185. Ecsegi Lırinc 48

61

186. Domonkos Antal 96 187. Laczó Máté 64 188. Csegedi János 200 189. Pelbárt István 200 190. Kasa Bálint özvegye 80 191. Csoma Antal 32 192. Elek Jakab 272 193. Gyıri Máté 96 194. Csoma Lénárt 32 195. Pelbárt Benedek 352 196. Sípos Fábián 288 197. Balog Antal 56 198. Korlát Balázs 72

Gedely utca

199. Putnoky Péter 99 200. Bodó Péter 131 201. Barta Bálintné, özvegy 48 202. Tomoryné, özvegy 86 203. Kis Bálint 43 204. Nagy Gergely 66,5 205. Butka Antal 128 206. Fazekas Miklós özvegye 38 207. Tóth Egyed 64 208. Pap Tamás özvegye 32 209. Szirma Mihály 40 210. Sós Ambrus 120 211. Balogh János 69 212. Nikkel Antal 224 213. Ináncsy Lırinc 68,5 214. Barta Bertalan 40 215. Böjte Demeter 48 216. Bak Demeter 240

összesen

19 062

62

Más településeken lakók

217. Kalmár István 48 218. Bodnár Bereck 40 219. Vadnay Demeter 32 220. Király Imre 64 221. Tóth Bertalan 8 222. Tóth András 16 223. Ádám Gergely 64

összesen

272

mindösszesen

19 334

A „SAJÓSZENTPÉTERIEK VÉGZÉSE” (1563 körül)

A vármegyék és a városok mellett a mezıvárosoknak is jogukban állt, hogy helyi törvényeket, úgyneve-zett statútumokat alkossanak, ha országos törvény nem rendelkezett azokról a dolgokról, amelyeket rendezni akartak. Országosan is az egyik legrégebbi ilyen mezıvárosi statútum a „szentpéteriek végzé-se”, amely eredetiben nem maradt fenn, csak a kiadása ismert. A kiadója 1403-ra keltezte, ami azonban nem fogadható el, mivel a belıle acélmetszetben közölt kis részlet is egyértelmően bizonyítja, hogy az írás XVI. századi, az évszám pedig a legnagyobb valószínőséggel az „1563” félreolvasása. A statútumot a XVIII―XIX. századi úrbéri perben adta oda a város az ügyvédnek, hogy segítségével is a régi szabadságjogokat bizonyítsa, s ettıl az ügyvédtıl került aztán a szöveg kiadójához. Természe-tesen a tárgya sem kevésbé érdekes, hiszen a város bortermelésének és a borral való kereskedésnek a nagy fontosságát bizonyítja. Kiadása Döbrentei Gábor: Régi magyar nyelvemlékek. Buda, 1839–1841. II. kötet.

Mi, Gergely deák fıbíró, esküdtek és minden tanácsok, polgárok és lakosi Sajó-szentpéternek adjuk emlékezetre, hogy mi egyaránt való elvégezett tanácsból, mind ez egész városnak lakosinak, mind gazdagoknak és mind szegényeknek egyaránt való végezésébıl illyen végezéseket, avagy rendeléseket szerzettünk, a-

63

vagy szerzettünk [!]9 melly végezésekre az mi közönséges és egyaránt való aka-ratunkat és engedelmességünket ajánljuk és adjuk mind fejenként mind az mi életünknek jobb módjáért és mind az mi határunkban leendı bornak bıségéért, ki ez mi városunknak földén terem és melyvel az kegyes teremtı Isten minket meglátogatott. Hogy soha senki miközülönk, sem penig idegen ember, avagy vi-déki, idegen földön termett, avagy vidéki bort az mi városunkra be ne hozhas-son miközinkbe, hogy elle [?] vesse, illyen büntetés alatt, az kit majd megjelen-tünk. Hogyha pedig történnék, hogy valaki ez mi végezésünknek ellene vakme-rıképpen idegen bort hozandana be, kit az ı pincéjében vetne város híre nél-kül, és megtalálhatjuk, mindjárast kivonatjuk és az város közepén az fenekét ki-vágatjuk és az bort az földvel megemésztetjük. Ha penig az város híre nélkül ef-féle bort valaki itt kiáruland, más borát annak, ollyan arányút és árút, aminemő az vidéki volt, kivonatunk és az fenekét kivágatván, az földre ontatjuk. És hogy-ha az kiárult bornak kívülette több bora nem leend, annak az árát igaz becsület szerént és annak az embernek hiti szerént megértvén, mind az városnak adni tartozik. Ennek felette még három girát kelljen az bírónak adni, az ki akkor bíró leend az város választása szerént, minden engedelem nélkül, és esztendınek e-lıtte bort ne legyen szabad árulni. Ezt is akarjuk, hogy ha valaki miközülönk vi-déki bort kereskedésnek okáért té-tova hord, falurul falura és városrul városra, és estve késın jött azval az borval az ı házához, ebédkorig az borval másnap az városból kimenvén, eladja, ha penig regvel jı haza vele, estvéig kimenjen vele, de itt, benn egy szekérrül másra, avagy pincéjébe ne vethessen efféle bort. Ezt is hozzátesszük, hogy ha az vidéki bort valahol az falukon avagy városokon ez mi városunké gyanánt és neve alatt valaki eladand, és ez dolog bizonnyal reá bizo-nyíttathatik, tehát az megmondott kárban tudja, hogy esik és esztendınek for-dulásának elıtte nyereségre bort sehová se vihessen, sem penig itt ne árulhas-son. Akarjuk ezt is ugyanazon megmondott büntetés alatt, hogy sem tized, sem kilenced bort senki meg ne vegyen, hanem csak az, ki az önnön borából vagy ti-zedre, vagy kilencedre illenék, az tizedlés és kilencedlés elıtt, ha penig külöm-ben cselekszik, az megmondott büntetésvel terheltessék. Ennek felette, mert hogy az szerémi és somogyi borok mindenütt kedvesek, mi sem akarjuk meg-alázítani. Akarjuk azért, hogy valaki miközülönk az megmondatott szerémi a-vagy somogyi borokat vehet valahol, tehát bátran bevesse pincéjébe és tartsa Kisasszony napjáig, melly nap beteljesedvén, kikezdhesse, de feljebb icczéjét ne

9 A szögletes zárójelbe tett felkiáltójel vagy kérdıjel a kiadó olvasatával szembeni fenntartá-sunkra utal.

64

kezdhesse négy pénznél, és mind Szent Márton napig árulhassa, melly napig ha el nem fogyand, tehát harmad napig azután kiadja, avagy magának tartsa italra. Az árulás idején penig az megmondott borokat egyéb földön termett borval ne szaporíthassa, és kicsiny átalaggal efféle bornak maradékát itt el ne adhassa, de az önnön pincéjébe vesse, kimenvén az városból, avagy ha ezt nem míveli, fi-zessen. Az ki penig vakmerıségbıl effélét sokáig cselekszik, az felül megmon-dott bírsággal terheltessék. Hogyha penig valaki ez megmondott szerémi és so-mogyi borokat avagy önnön italául, avagy valakit vele tisztelvén, meghüvelyít, avagy megbont, tehát egyéb féle borval meg ne tölthesse, hanem ismég azon fé-lével. Efféle borokat penig haza szükségére szabad legyen mindennek átalagok-kal venni és szerzeni. Ezt is hozzá adjuk, hogy az mi borainknak, sem korcsmá-ra kezdettnek, sem penig tele bornak iccéjét senki feljebb ne kezdhesse négy pénznél. Ezt is akarjuk, hogy senki az ı korcsma borainak az árát feljebb ne vihesse, hanem amint elıször kezdi árulni. És hogy senki sem sert, sem bort ne ár[…]10 hanem pecsétes iccével és pintvel. Hozzá tévén ezt is, hogy valamelly zsellér miközöttönk bort akar kiárulni, három garassal tartozzék, azaz mostani hat pénzvel az egyháznak épülésére. Ezt miközöttönk egyaránt való akaratból valljuk és bizonyítjuk ez levél által, hogy valaki miközülönk ez szerzéseket meg nem állja, tehát az megmondott büntetés alá vettessék, és hogyha ez bírság mi-att megbosszankodván, valakit közzülönk, vagy bíránkat, vagy esküdtinket, vagy valamelly tanácsbeli embert és község közül valót kissebbséges, avagy bosszús beszédvel illetend érette, és ezt jó bizonyságokval reá rakhatják, tehát az bün-tetés felett az fıbírónak három girával tartozzék. Ez mi végezésönknek emléke-zetire adtuk ugyan ez mi levelönket egész város akaratjából az mi nagy pecsé-tünkvel megerısítvén. 1563. [?]

A PÁLOS KÚRIA ELADÁSA

(1567)

A pálos rend környékbeli kolostorait, amelyek, mint a korábbiakban láttuk, Sajószentpéteren is ren-delkeztek birtokokkal – fıleg szılıkkel, de egy nemesi kúriával is –, a mohácsi csatavesztést követı bizonytalan idıkben a pártoskodó fıurak sokszor a vallásváltás ürügyén egymás után kifosztották és elpusztították. Eközben a török is igyekezett a hódoltság határait kiterjeszteni, ami állandó rablópor-tyákkal járt, s a hadi események sem kímélték a környékünket: tudjuk például, hogy 1566-ban a ta-

10 Néhány szót itt a kiadó valamilyen okból nem tudott elolvasni.

65

tárok égették fel a várost. Nem csoda, hogy a pálosok igyekeztek békésebb és biztonságosabb helyeken szert tenni birtokokra, azon az áron is, hogy itteni jószágaikat eladták. Egy ilyen adásvételnek az em-léke ırzıdött meg a távoli pozsonyi konvent hiteleshelyi levéltárában. Jelzete: Szlovák Állami Levéltár, Pozsony: A pozsonyi káptalan hiteleshelyi levéltára: Prothocollum nr. 15/17. 434–436. p.

Mi, a pozsonyi egyház káptalanja emlékezetül ajánljuk a jelen oklevelünk tartal-ma által jelentvén mindazoknak, akiket illet, hogy a tisztelendı és szerzetes test-vérek, Péter, az elsı remete Szent Pál rend remete barátainak a generális perjele, valamint Imre, ugyanazon rendnek a patakújhelyi vikáriusa elıttünk személye-sen megjelenvén, s magukra vállalván az elıbb mondott rendbıl való összes szerzetesnek a valamennyi és bármilyen terheit, szabadon és önként ezen a mó-don tettek vallást és jelentettek. Hogy ık az elıbb mondott rend valamely sür-gıs és elkerülhetetlen, ıket nagyon szorító szükségeinek az eltávoztatása végett, de bizonyos más, ésszerő okokból is, legelsısorban azonban azért, mert bizton-ságos és békésebb helyen akarnának maguknak és az elıbb mondott rendnek valamely jószágokat megvenni és megvásárolni, ezért a Borsod vármegyében fekvı Sajószentpéter mezıvárosban lévı teljes nemesi udvarházukat összes ha-szonvételeivel és bármely tartozékaival, a megmővelt és mővelés alatt nem álló szántóföldekkel tudniillik, valamint a mezıkkel, rétekkel, legelıkkel, kaszálók-kal, erdıkkel, berkekkel, vizekkel, folyókkal, halászó helyekkel, halastavakkal, szılıkkel és szılıhegyekkel, malmokkal és azok helyeivel, általában pedig bár-mely haszonvételeinek és tartozékainak, akármilyen névvel is nevezzék ezeket, a teljességével együtt, jelesül pedig azokkal a dézsmákkal együtt, amelyeknek a mondott Sajószentpéter mezıváros szılıskertjébıl vagy szılıhegyérıl azon udvarház okán járni kell a számukra, 175 magyar forintért, amely összeget tel-jesen felvettek és ténylegesen meg is kaptak, eladták és elidegenítették, sıt elıt-tünk eladják és elidegenítik nemzetes Bárius Istvánnak és Andrásnak, valamint örököseiknek és összes utódjuknak örök jogon és visszavonhatatlanul való bí-rásra, birtoklásra és hasonlóképpen megtartásra, az említett barátok, Péter gene-rális perjel és Imre vikárius, valamint elsı remete Szent Pál elıbb mondott rendjének a szerzetesei semmilyen jogot és a birtoklásnak semmilyen tulajdonát sem tartván fenn tovább a maguk vagy a rend számára az elıbb említett udvar-házban, hanem a teljes és összes jogot, vagyis a jognak és a birtoklásnak a sajá-tosságát, amelyekkel ık eddig rendelkeztek abban a nemesi udvarházban, vagy remélték, hogy a jövendıben bármilyen módon rendelkezni fognak ezekkel, a már mondott Bárius Andrásra és Istvánra, valamint örököseikre és összes utó-

66

daikra ruházták át ténylegesen és teljes jogon. Kijelentették továbbá az elıbb mondott barátok, hogy az említett Bárius Andrást és Istvánt, valamint az örö-köseiket a mondott nemesi udvarháznak, valamint a tartozékainak a nyugalmas és békességes birtokában bárki törvényes követelı, pereskedı vagy keresetet te-vı ellen a saját fáradságukkal és költségeiken megoltalmazzák, megvédelmezik és megtartják, ezen oklevelünknek a tartalma és tanúbizonysága által. Kelt a leg-dicsıségesebb Sarlós Boldogasszony ünnepén (július 2-án), az Úr 1567. eszten-dejében.

EGY SZENTPÉTERI HÁZ ELADÁSA

(1568)

Ugyancsak a pozsonyi hiteleshely levéltára ırzött meg egy másik örökvallást, amelynek során egy sajászentpéteri ház cserélt gazdát érdekes feltételekkel. Ez az adásvétel egyben azt is mutatja, hogy nemcsak kiköltözés történt a fenyegetı török hatalom árnyékában lévı városból, hanem érkeztek is ide lakosok, fıleg nemesek, akik nyilván úgy gondolták, hogy a város nyújtotta elınyök a megfelelı módon ellentételezik a veszélyt, amelyet a török közelsége jelentett. Jelzete: Szlovák Nemzeti Levéltár, Pozsony: A pozsonyi káptalan hiteleshelyi levéltára: Prothocollum nr. 15/17. 552–552. p. Mi, a pozsonyi egyház káptalanja emlékezetül ajánljuk a jelen oklevelünkben foglaltak által jelentvén mindazoknak, akiket illet, hogy nemzetes Paulóczy Se-bestyén deák elıttünk személyesen megjelenvén, miután lelkében érett megfon-tolást végzett, önként és szabadon ezen a módon tett vallást és jelentett. Hogy ı a Borsod vármegyében fekvı Sajószentpéter mezıvárosban lévı polgári házá-nak, amelynek, mint tudott dolog, délrıl való szomszédja az elırelátó Kalmár György, átellenbıl pedig Magos Mihály, s amelyet ı legszentebb császári és ki-rályi felsége, a mi legkegyelmesebb urunk a tisztes Katalin asszonynak, a néhai körültekintı Szabó Tamás sajószentpéteri polgár özvegyének a halála és magva szakadta után kegyelembıl és kegyelmességbıl adományozott neki, a fele részét atyafiúi szeretetbıl ingyen, bármiféle pénzfizetés nélkül, a másik fele részét pe-dig 26 magyar forintért, amit megkapott és kezéhez is vett, összes haszonvéte-leivel és bármiféle tartozékaival, tudniillik a mővelt és mővelés alatt nem álló szántóföldekkel, mezıkkel, rétekkel, legelıkkel, kaszálókkal, erdıkkel, berkek-kel, halászó helyekkel, halastavakkal, malmokkal és azok helyeivel, valamint két, a mondott Sajószentpéter mezıváros szılıhegyén, vagyis szılıskertjében lévı

67

szılıvel, általánosan pedig bármilyen, az elıbb mondott teljes házhoz tartozó és azt a kellı módon megilletı haszonvételeknek és tartozékoknak, akármilyen névvel is nevezzék ezeket, a teljességével együtt adta, adományozta és eladta, sıt adja, adományozza és eladja a jelenlétünk elıtt örök jogon és visszavonha-tatlanul, fiúról fiúra, örökösrıl örökösre való bírás, birtoklás és hasonlóképpen megtartás végett nemes tornai Kezes Tamásnak, semmilyen jogot, vagy jognak és birtoklásnak a tulajdonát sem magának, sem örököseinek és utódainak azok-ban fent nem tartva, hanem az összes és valamennyi jogot és birtoklást, amely-lyel csak a mondott Sebestyén deák abban a teljes házban eddig rendelkezett, vagy amellyel ı, valamint örökösei és utódai a jövendıben bármilyen módon rendelkezni reméltek, a már mondott Kezes Tamásra, valamint összes örökö-seire és mindkét nemen való utódaira ruházta át elıttünk teljes joggal és tényle-gesen, olyan feltételt közbevetve azonban, hogy ha az elıbb mondott Kezes Tamás vagy a mindkét nemen való összes örökösei az idık elırehaladtával tör-ténetesen (amit az Isten távoztasson el) teljesen kihalnának, akkor az említett teljes ház az elıbb írt tartozékaival együtt szálljon át és háramoljék azon Pauló-czy Sebestyén deákra, valamint örököseire és utódaira, ahogyan azt az ország törvénye megköveteli, s ezen oklevelünknek az érvénye és tanúbizonysága által. Kelt az Apostolok oszlásának az ünnepe utáni legközelebbi szombaton (július 17-én), az Úr 1568. esztendejében.

SAJÓSZENTPÉTER TANÁCSÁNAK LEVELE NAGYSZOMBAT VÁROS TANÁCSÁHOZ

(1570)

Fentebb már közreadtunk olyan iratokat, amelyekbıl kiderül, hogy idegen kereskedık számára is ad-hatott ki bizonyságlevelet a város elöljárósága. A most következı iratból arról szerezhetünk tudomást, hogy a sajószentpéteri kereskedıknek milyen bonyolult ügyletei voltak fıként a nagyszombati kereske-dıkkel, ahová tudniillik az egyik legfontosabb árucikket, a szarvasmarhát hajtották. Ezek az „adós-ságok” nyilván hitelügyletek voltak, amelyek jól mutatják a kereskedés fejlettségét. Jelzete: Nagyszombat város levéltára, Missiles.

[A külzeten címzés:] Prudentibus ac circumspectis dominis, judici primario, caeterisque civibus juratis in civitate Thernaviensi, dominis et vicinis nobis ob-servandis. a

68

Köszönetönket és magunk ajánlását írjuk, mint tisztelendı, bízott és szom-széd urainknak. Továbbá jövének mi elınkben András deák és Dobosy Antal, ez mi váro-sunkbeli tiszteletes személyek, és ezt vallják az ı hütök szerént, hogy mikor Camper Ferenczvel az mi városunkbeli Antal deák szemben lött volna, mondá Camper Ferencz, hogy az adósságot megadná, az kivel Crusit Jánosnak tartoz-tak volna Koza Mátéval egyetemben. Antal deák azt mondá: „Addig meg nem adhatjuk, hanem ha mi felmegyönk Nagyszombatban, mert ott mi nekönk több adósságunk vagyon ennél, az mivel mi Crusit uramnak tartoznánk.” Monda Camper Ferencz: „Én téged el nem bocsátlak, hanem ha megfizetsz, avagy ke-zest vetsz.” Antal deákért mi lınk kezesek az ı marhája fejében, így, hogy az mely napot végeznek, hogy Antal deák is felmenvén Nagyszombatban Koza Mátéval egyetemben, ott az ı adóssokval szemben juttatják. Camper Ferencz azt mondá, hogy ı kész azt az adósságot felvenni, csak hogy szemben juttassák Márton deákval és Zambó Mátéval. Errıl mi kezes levelet adánk, hogy Antal deák felmegyen Koza Mátéval egyetemben az meghagyott napra, és ı magátul is Antal deáktul kötés levelet kére, hogy az meghagyott napra felmenne mind Ko-za Mátéval egyetemben, ott eligazítanák ezt e dolgot, ha hol penig el nem igazít-hatnák, két fizetı napra engedé az fizetést. Immár hogy mi tılönk elvevé az ke-zes levelet, és Antal deáktul is az ı kötés levelét, mondá Camper Ferencz Antal deáknak: „Vagyon-e nektek adós leveletek az nagyszombati Márton deáktul és Zambó Mátétul?” Mondá Antal deák: „Vagyon.” Mondá Camper Ferencz: „Hol vagyon az adós levél?” Mondá Antal deák: „Ímhol, nálam vagyon.” Elı-adá Antal deák az ı adós levelét Camper Ferencnek. Camper Ferencz mindjárt elolvasá, ottan rajta ragada az leveleken, mert látá, hogy az summa több benne, hogy nem mint az kivel ık tartoztak volna Crusith Jánosnak. Mondá Camper Ferencz: „Hadd legyen én nálam ez e levél, hadd vigyem én fel, az mint az e-lébb végeztönk, én megelégedem ezen ez levélen, csak juttassatok szemben az ti adóstokval.” Mondá Antal deák: „Hogy lenne ez, hogy mind az kezesség levél, mind az én kötés levelem és mind ennyi summára való adós levelek te kezedben legyenek?” Mondá Camper Ferencz: „Ím, látom, hogy kétséges vagy az én be-szédemben, azért ím, az Crusith János hatalom levelét kezetekben adom, és az én pecsétes levelemet menedéköl adom mellette, hogy ha szinte Korponára mennél is, soha ezért Crusith János titeket nem háborgat, és senki ennek után-na, mert én nekem azt az úr ajándékon adta és szabad vagyok vele, ha elenge-dem is, vagy hova teszem.” És úgy adá osztán Antal deáknak az hatalom levelet,

69

és az ı keze írását pecséte alatt, mert szinte megelégedék az adós levelekkel, csak hogy szemben juttassa az ı adóssával Nagyszombatban. Antal deák, Koza Máté az meghagyott napra felmenének. Isten megtartsa kegyelmeteket minden javaival egyetemben. Datum ex oppido Sajószentpéter, 18. Aprillis, anno Domini 1570.

Judices, jurati et concives eiusdem notri oppidi.b

a A bölcs és körültekintı uraknak, a Nagyszombatban lévı fıbírónak és többi esküdt polgárnak, az általunk tisztelt uraknak és szomszédoknak.

b Kelt Sajó-

szentpéter mezıvárosból, április 18-án, az Úr 1570. esztendejében. Ugyanazon mezıvárosunk bírái, esküdtjei és polgárai.

SAJÓSZENTPÉTER URBÁRIUMA (1570 körül)

Az urbárium a gazdasági és birtokigazgatási típusú iratoknak történeti szempontból egyik legértéke-sebb fajtája: azokat a szolgáltatásokat szabta meg, amelyekkel egy adott településen lakó jobbágyok a földesuruknak tartoztak. Egy olyan dokumentum tehát, amelynek mindkét fél számára jogbiztosító ereje volt. Az urbáriumokból ismerhetjük meg azt az általános keretet, amely egy adott település lako-sai többségének, a jobbágyságnak az életkörülményeit meghatározta. Itt nemcsak a szolgálatok össze-írására gondolunk, hanem arra a tényre is, hogy az urbárium tulajdonképpen a gazdálkodási lehetısé-gek felmérése. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, A Magyar Kamara archívuma: Urbaria et conscriptiones, fasc. 112. nr. 1.

Sajószentpéter mezıváros

Az egész mezıváros az egykor lerontott Dédes várának a tartozéka. Az 1566. esztendıben a tatárok csaknem teljesen felégették és elpusztították, s több, mint 1700 személyt hurcoltak el innét; mostanában állítja újból helyre magát. A vártól három mérföldnyi távolságra fekszik. A törököknek – az ajándékokat is beleszámítva – évente több, mint 1500 forintot fizet. Egész telkes jobbágya van 62. Elpusztult egész telek van 32.

Fél telkes jobbágy 36. Elpusztult negyed jobbágytelek van 6.

70

Házzal rendelkezı zsellér van 23. Házzal nem rendelkezı zsellér 5. Nemesemberek heten laknak itt néhai Perényi Gábor ideje óta.

Adót fizetnek: Szent Mihály ünnepe táján minden egyes egész telek után fi-zetnek 1 forintot, amely összeg 62 forint, a fél telek fizetnek 50 dénárt, ami ösz-szesen 18 forint, a negyed telek után 25 dénárt fizetnek, de ezek most pusztán hevernek.

A gabonából nem tartoznak kilencedet adni. Van bortermı szılıhegye, ahonnét kilencedet adnak a vár számára: ez az

1569. esztendıben 316 csöbört tett ki, azaz 7584 pintet; ebbıl levonva a seprıt, 357 ½ pintet, marad tiszta bor 6826 ½ pint, amelynek értéke 1 pintet 8 dénárral számolva összesen 546 forint és 12 dénár.

Szüret idején minden extraneus, aki Sajószentpéter szılıhegyén szılıt bir-tokol, szılıhegyi ajándék gyanánt 1 köböl zabot fizet: a 28 extraneustól tehát 28 köböl zab folyik be, ami összesen 7 forint.

Továbbá fizetnek fejenként egy kenyeret, a 28 kenyér tehát összesen 56 dénár.

Továbbá fizetnek fejenként egy tyúkot: a 28 tyúk tehát összesen 1 forint és 12 dénár.

Továbbá a borból a préselıknek az 1569. esztendıben jövedelme szárma-zott […]11 csöbör.

Ugyanitt, a Sajó folyón van egy három kıre forgó malom, amelynek a várost megilletı jövedelme az 1569. esztendıben 193 köböl ıszi gabona volt; ez ösz-szesen 86 forint és 85 dénár. A szombati malomvám a plébánosé.

Van itt egy rév, amelybıl az 1569. esztendıben befolyt jövedelem 165 fo-rint.

Az ebben a helységben való büntetéspénz a bíráké, kivévén a fıbenjáró bün-tetésért valót, amely a földesúré.

Esztendınként rendszerint 12 hordó bort tartoznak kiárultatni. Szolgálatokat a várhoz a tiszttartó parancsolata szerint teljesítenek. A Sajószentpéter melletti Kisfalud pusztáról az 1569. esztendıben 3 ½ kö-

böl gabonajövedelem származott, ami összesen 1 forint és 35 dénár.

11 A számot nem írta be az urbárium készítıje.

71

MIHÁLY JÁNOS VÉGRENDELETE (1583)

A korábbiakban már láttuk egy fıúr végrendeletét; most egy birtokos nemesé következik. Hogy ki volt pontosan Mihály János, nem tudjuk, de a birtokai alapján gyanítható, hogy abba a családba nısült be-le, amelyik a Szentpéteri Merch család birtokait leányágon örökölte: így lett ı is Sajószentpéteren birto-kos. Végrendelete arról ad képet, hogy milyen lehetett a kora újkorban egy (közép)birtokos nemes gaz-dasága. Szembetőnı a sok hagyományozott bor és állat: ez nyilván a bortermelés és az állattenyésztés jelentıségére utal. Az a tény pedig, hogy a város elöljárósága (és az egyházi elöljárók) elıtt végrendelke-zett, arra utal, hogy Sajószentpéter birtokában volt a az ezt lehetıvé tevı kiváltságnak is. Forrás: Döbrentei Gábor: Régi magyar nyelvemlékek. Buda, 1839–1841. II. kötet.

1583. esztendıben, Szent András havának huszonnegyedik napján. Én, Mihály János, érezvén testemnek állapotjából az én nyavalyámat, hogy

halálom órájához közel vagyok, de elmémben semmit meg nem fogyatkoztam, teszek illyen testamentumot ez tiszteletes személyek elıtt: az szentpéteri praedi-cator Tolnai Vincze uram elıtt, szikszai Mezı Demeter káplán uram elıtt, Var-sányi János schola mester elıtt, Jászi István, Vas Gergely, Kóródi István, Szőcs Gergely tanácsbeli személyek elıtt, ez felett Miklós deák és Dienes Antal elıtt. Az én lelkemet ajánlom az hatalmas Istennek, az én testemet hagyom az ı any-jának, az földnek. Császtabeli rész örökségemet, mely vagyon Borsod várme-gyében, hagyom Császtai János bátyámnak. Ismeg az többit, az mi örökségem énnekem vagyon, mind ez szentpéteri házamat, szılıimet, kerteimet, ortvány örökségimet, Alacska beli rész örökségemet, valamint én bírtam, mindeneket, Egres beli rész örökségemmel; ezen kível valami örökségem vagyon, mely va-gyon Borsod vármegyében, hagyom Császtai János bátyámnak, Császtai Fe-rencznek, Császtai Pálnak és Hegymegi Jánosnak. Ezen kível az mi marhám va-gyon, rész szerént hagyom az többi szegény atyámfiainak; az én öcsémnek, Hegymegi Jánosnak hagyok hat ökröt, szekerestıl, minden szerszámával egye-temben, két borjús tehent, az egyiket, az kurtát, az másikat, az barnát, és az ágy-lepelnek az felét. Józsának egy borjús tehent, az csárnát [?]12 és egy tulkot, ne-gyed füvőt, veres tarkát. Forgon Zsófinak egy borjús tehent, az keselyt és egy tulkot, negyed füvőt, az veres tarkát. Mihály Györgynek két tulkot, az szıke tarkát és az rıtet. Nyírı Máténénak két tulkot, czerczet [?] és az fekete holdast.

12 Mint korábban, ezen irat esetében is ilyen módon jelöljük a kiadó olvasatával szembeni fenn-tartásainkat.

72

Császtai Jánosnak két öreg disznót, ismeg Császtai Ferencznek két öreg disznót. Császtai Pálnak három disznót. Hegymegi Jánosnak egy bort. Zsófi asszonynak, Bolyki Ferencnének egy bort. Forgon Zsófinak egy bort. Józsának egy bort, Nyírı Máténénak is egy bort, Mihály Györgynek is egy bort. Fruzsinának két bort, Anna asszonynak is kettıt. Az anyjoknak is, Császtai János anyjának egy bort, az apjoknak is, Hegymegi Benedeknek egy bort hagyok. Szabó Imre leá-nyának, Annának két ökröt, egyiket, az veres tarkát, másikat, az nagy szıkét, ez fellett négy tinót. Hegymegi Jánosnak az fejér disznót hagyom, az másikat Jó-zsának; Mihály Györgynek egyet, Nyírı Máténénak egyet, Forgonnak egyet. Az bikát az város számára hagyom. Az sárga lovat fékestül, hámostul, szekeres nyergessel hagyom Tamásnak szolgálatjában. Ismeg Mihály Györgynek három disznót. Az minemő ezüst szerszám zálogban vagyon, ha akarja, Császtai János váltsa ki és legyen övé. Az mi ingó-bingó vagyon Császtán vagyon, azt Császtai Jánosnak, Ferencnek és Pálnak hagyom. Józsának az nagy szürke lovat, az vem-hes lovat Mihály Györgynek, az vetést és az Kıvölgy szılıt Hegymegi Jánosnak hagyom. Fruzsinának egy lırét, Annának egyet, Józsának egyet, Forgonnak e-gyet. Az istállóban az minemő csépeletlen búzám vagyon, hagyom Józsának és Mihály Györgynek és Forgonnak. Az ágylepelnek felét Fruzsinának, az szennye-sét hagyom az schola mesternek. Három kádam vagyon: egyiket hagyom Czeke Jánosnak, az ketteit Hegymegi Jánosnak. Nyolcz kapám vagyon: négyet hagyok Hegymegi Jánosnak. Puskát, szablyát, egyik mentét és nadrágot Józsának, az zöld dolmányt és egy nadrágot egy mentével egyetemben hagyom az deákok-nak; az deákoknak egy disznót, ketteit az torra.

Vincentius Tolnenensis pastor Szentpéteriensisa (P. H.) Demetrius Mezı ca-pellanus Szentpéteriensisb (P. H.) Johannes Varsányi rector scholaec (P. H.) Gregorius Szőcs, sajószentpéteri (P. H.)

a szentpéteri lelkipásztor,

b szentpéteri káplán,

c tanító.

73

VIZSGÁLAT A TÖRÖKNEK FIZETETT ADÓ TÁRGYÁBAN

(1596) A török nemcsak a hódoltságban, hanem a hódoltsággal szomszédos peremterületeken is gyorsan meg-szervezte az adóztatást, hiszen a végvárak fenntartása, az azokban állomásozó katonaság eltartása a hódítónak is igen sok pénzébe került. Ezután a lakosság kénytelen volt kétfelé adózni, hiszen a ma-gyar földesúr és állam is beszedte, ha csökkentett mértékben is a meghódolt településeken az adókat. E-miatt magyar részrıl is pontos információkkal kellett rendelkezni a töröknek fizetendı adókat illetıen: e tárgyban a legrészletesebb összeírás éppen Eger eleste és a mezıkeresztesi csata évében készült. Ez az összeírás nemcsak az adófajtákat, hanem a terhek állandó növekedését is jól mutatja. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, A Magyar Kamara archívuma: Urbaria et conscriptiones, fasc. 106. nr. 75.

Sajószentpéter mezıváros – Rákóczi úré, Ónodhoz

Was Gergely bíró és Irmes Márton esküdt jelentik. Pestre adóztak. Miután Fülek várát elfoglalta a török, kezdıdött a meghódolás.

Miután Fülek várát elfoglalta a török, rögtön az elsı alkalommal a Nagy Memhet agával megkötött megállapodás alapján két éven keresztül 200 fo-rintot fizettek neki. Ennek halála után egy másiknak, Deli Mankocz nevő-nek esztendınként 300 forintot adtak készpénzben. Végül ennek halála u-tán a török császár számadására köteleztetvén, s egy összegbe számolva a császár adóját, a szablyapénzt és az épületre való fát, fizettek 700 forintot, tudniillik mert felprédálták ıket a tatárok. Legutoljára pedig, a füleki vár el-foglalása táján megegyezés alapján Rákóczi úr közbenjárására és hasonló-képpen mindent egybe számolva fizettek évente 500 forintot.

Vajat és mézet rendszeresen nem adtak, de megtisztelı ajándék gyanánt vala-mennyit felajánlottak annyiszor, amennyiszer jöttek hozzájuk. Szolgálatot nem teljesítettek.

A földesúrnak minden jobbágy Szent Mihály adója gyanánt tartozik fizetni 1 fo-rintot. A gabonából a földesúrnak kilencedet nem adnak, csak Egerbe tize-det. A borból pedig a földesúrnak kilencedet, Egerbe tizedet adnak. Szol-gálnak is a szükséges dolgokban.

74

A REFORMÁTUS EGYHÁZ JAVAINAK ÉS JÖVEDELMEINEK AZ ÖSSZEÍRÁSA

(1596) Sajószentpéter lakossága a hagyomány szerint 1555-ben (valószínő azonban, hogy valamivel koráb-ban) lett elıbb a lutheri tanok követıje, késıbb – a nagy tekintélyő Thuri Farkas Pál mőködésének köszönhetıen és Perényi Gábor halála után – a kálvini reformáció híve. Az egyre jobban kiépülı refor-mátus egyház sok eljárást átvett elıdjétıl. Ezek egyike az egyházlátogatás, az úgynevezett canonica vi-sitatio, amelynek során a püspök által kinevezett vizitátorok felmérték az egyes plébániák helyzetét, jövedelmeit. A borsodi esperességben, amelyhez Sajószentpéter is tartozott – sıt amelynek tulajdonkép-pen a székhelye volt – a század végén került sor ez elsı ilyen egyházlátogatásra, ennek jegyzıkönyvét közöljük az alábbiakban. Jelzete: Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára, Kgg. II. 6. nr. 6. 99–103. p.

Pastores ecclesiaea Vincentius Tolnai et Georgius Lévai. Scholae rectorb Johan-nes Szentpéteri.

Reditus ecclesiaec Sajószentpéteriensis Az mi a kiskassaiaknak, úgymint jobbágyoknak dolgát illeti, szolgálattal és fize-téssel miképen tartozzanak az prédikátornak, így következnek. Vagyon két szıllı, kinek egyikét Csolya szıllınek hívják, az másikát pedig Leányos szıllınek. Ez két szıllınek minden míveivel az kassaiak tartoznak. Azaz tartoznak megnyitni, megmetszeni, homlítani, annak utánna háromszor megkapálni, felkötni és végre befedni. Annak utánna az nagy kertnek kerítésével és az ház körül való kerítéssel is ugyan azon kassaiak tartoznak. Minden barmatlan ember egy-egy napi kaszállással tartozik. Az barmos em-ber egy-egy napi széna hordással tartozik. Az prédikátor az kaszásoknak ételt adott, azon képen az széna hordóknak is ételt adott. Az Csellegben való favágástól és jégvágástól ételt nem adott. Minden barmatlan ember tartozik aratással az prédikátornak mindaddig, míg búzájában tart; az béhordásával tartoznak az barmos emberek. Az gyalogok egy-egy napi favágással tartoznak, az hol az prédikátor erdejé-nek szerit teheti. Az barmos emberek pedig tartoznak haza hozni, valamit egy nap elhozha-tnak.

75

Az Csellegben is egy-egy napi favágással tartoznak: jégvágással és annak bé-hordásával is tartoznak. Minden kassai szıllıs ember borából kilenczeddel tartozik az prédikátornak. Ezzel kedig nem csak az régi lakosok tartoznak, hanem ha szüret elıtt két vagy három héttel történnék is Kassában jövések, és szıllıjök az szentpéteri hegyen volna, az kilenczeddel ugyan az prédikátornak tartoznak. Minden egész helytıl három adóra, Szent Mihály, Szent György és Boldog Asszony adójára tartoznak tizenkét-[tizen]két pénzzel, azaz harminczhat-[har-mincz]hat pénzzel esztendeig. Mikor szüretkor az király dézsmásit az prédikátor ebédre egyszer elhíja, az kassaiak akkor tartoznak halászással. Az dézsmakor az kassai bíráknak szolgá-latjokért és foglalatosságokért az prédikátor egy-egy köböl bort tartozik megen-gedni. İk is kedig tartoznak azzal, hogy hőségesen takarítsák bé az prédikátor borát. Szántó földek is vagynak: az alsó nyomáson egy darab föld az Cselleg mel-lett, Teleknek híják, mind az prédikátoré; ha szántani akarja, szabadsága rajta, ha nem, az utcza szántja és decimát adnak belıle. Az felsı nyomáson is, az Papharasztja között vagynak szántó földek. Az Sajón túl, az Szuha mellett vagyon egy magának való darab föld: Papfölde [a] neve. Az Bábon völgyén vagyon egy rét: Papréte. Kereszteléstıl tyúk, kenyér, komapénz: de az komapénz az harangozóé. Es-ketéstıl 12 dénár, temetéstıl 12 dénár: hat pénze az fıpásztoré, hárma az káp-láné, hárma az mesteré. Vagynak az papsághoz való szıllık is hasonló képen most idegen kéznél. Egyik Boldogasszony szıllı, másik Lukács pap szıllı, harmadik Nagy szıllı, negyedik Kisardó szıllı. Ezeknek quintájad az prédikátoré. Vagynak káplánsághoz való szıllık is, hasonló képen mostan idegen ember kezénél. Elsı az Nagy szıllı mellett két darabban, Káplán szıllınek híják. Má-sik az Középhegyen, Káplán szıllınek híják. Harmadik az Darvason, az is Káp-lán szıllı. Ezek is mind quintusok, és az prédikátor kezéhez szolgáltatnak. Az malombul sabbathalee jár az prédikátornak pénteken estvétıl fogva szombaton nap elmeneteléig. Az mészárosoktól egy széktıl megváltva, minden székbıl az linguaf az pré-dikátoré.

76

Mikor káplán vagyon, tartozik az prédikátor néki [adni] egy hordó bort, egy hordó jó lırét, tizenkét köböl búzát, tizenkét forintot és egy szalonnát.

Reditus scholaeg Minden szıllıs ember tartozik az mesternek fél-fél köböl borral, azaz nyolcz iccze borral. Az ki pedig bort nem adhat (:szıllıje lévén:) szüksége miatt, tarto-zik harminczkét pénzzel; kinek szıllıje nincs, 16 pénzzel.

Didactrumh

Az abecedariusoktól 12 dénár. Az kik colligálnak, fél-fél köböl [bor]. A legenti-bus egész köböl. A declinistis két köböl. A philippistis egy-egy csöbör bor jár az schola mesternek. A prédikátornál libera mensájai van.

Campanatorj Az harangozónak minden ember, kinek szıllıje vagyon, egy-egy iccze bort ád. Halottnak való harangozástul 8 dénár. Az komapénz is az harangozóé.

Templik Vannak templomhoz való szıllık is, mellyeket Zsoldos szıllıknek híjnak, az Alhegyen. Ezekbıl az dézsma az egyházfiak kezébe jár templom, prédikátor há-za és az schola építésére. Vagynak ortvány földek is mind az három nyomásra, azoknak is az dézsmája is az egyházfiak kezében jár.

a az egyház lelkipásztorai,

b tanító,

c az egyház jövedelmei,

d ötöde,

e szombati

malomvám, f nyelv,

g az iskola jövedelmei,

h a tanításért járó fizetség, a szöveg-

ben: (betőket) összekapcsolnak, az olvasóktól, a ragozóktól, a szónoklást tanu-lóktól,

i szabad asztala,

j harangozó,

k a templomé.

77

THURZÓ GYÖRGY NÁDOR PARANCSA A NEMESEKHEZ A TÖRÖK ADÓ FIZETÉSÉRE

(1611)

A XVI. század végérıl, de fıleg a XVII. században növekedett meg a nemesek és a hozzájuk ha-sonló szabadságokkal, mentességekkel élık (hajdúk, szabadosok) száma Sajószentpéteren. Ezek bi-zonyos katonai szolgálatok fejében mentesek voltak az adófizetés alól. Mentességüket szerették volna a töröknek fizetendı adókra is kiterjeszteni, ami ellen azonban természetesen a jobbágy lakosság tiltako-zott, hiszen ezáltal az ı terheik növekedtek volna. Panaszukkal a nádorhoz fordultak, aki utasította is a nemeseket, hogy a többi lakossal együtt fizessék a török adót, hiszen a település javadalmaiból ık is éppen úgy részesülnek, mint a jobbágyok. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, II. kötet, 25–26. p.

Mi, bethlenfalvai gróf Thurzó György, Magyarország nádorispánja, az kunok-nak bírája, Árva várának és azon vármegyének örökös és fı ispánja, az fölséges második Mátyás[nak], Magyarország királyának fı tanácsa és Magyarországban helytartója Sajószentpéter várossában lakó nemesseknek köszönetünknek és jó-akaratunknak utána adjuk tudtokra, hogy azon városnak bírái és polgári pana-szolkodnak minékünk, adván elınkben azon sok elszenyvedhetetlen, szomszéd-ságbéli töröktül való nyomorúságokat és külömb-külömbféle szolgálatot s fize-tést, mellynek elégtételére magok elégtelenek lévén, ti az adófizetésben véllek semmiképpen nem akartok egyetérteni és ıket reá segíteni. Mivel hogy azért az ország törvénye is azt tartja, hogy nemes embernek, nem lévén nemes háza, an-nak tartozik fizetni, az kiében lakik, az török adó fizetésében is az igazság azt mutatja ’s kívánja, hogy az ki kivel egyaránt éli az határt, együtt vélle viselje is a’ terhet. Annak okáért tinéktek fejenkint, nemes uraimék, az kik abban a’ Sajószent-péter városában laktok és affélék vagytok, hagyjuk nádorispánság tisztünk sze-rint és erıssen parancsoljuk, hogy mindennémő mentségeteket és okvetéseteket hátra hagyván, az megírt Sajószentpéter városabéli bírákkal ’s polgárokkal egy-aránt a’ töröknek summát fizessetek és mindenekben hozzájok accomodálvána magatokat, mindenkor és minden dologban véllek egyet értsetek és a’ terhet együtt viseljétek. Holott pedig ennek nem engednétek és e’ szerint nem csele-kednétek, avagy nem járnátok, szabadságot adunk azon szentpéteri bíráknak, mostaniaknak és következendıknek, hogy mind személlyetekben és marhátok-ban reá kénszeríthessenek benneteket és a’ summát, a’ ki reátok háromlanék,

78

megvehessék rajtatok. Egyebet azért ebben ne merjetek cselekedni. Ez leve-lünket megolvasván, ismég az béadóknak megadatni akarjuk és hagyjuk.

Költ azon felséges király urunk szabad várossában, Eperjest, Szent Iván ha-vának tizenhetedik napján, ezerhatszáztizenegyedik esztendıben.

Comesb Georgius Thurzó m. p.

a alkalmazván,

b gróf.

SZENTPÉTERI JOBBÁGYOK KÖTELEZVÉNYE (1612)

A XVI–XVII. században ha szigorú feltételek mellett is, de szabad volt a jobbágyoknak az egyik földesúr hatalma alól a másik hatalma alá költözni. A jobbágybúcsúztatásnak nevezett eljárást a vár-megye illetékes szolgabírája végezte: ennek során a költözı jobbágynak el kellett számolnia elızı földes-urával, ki kellett fizetnie, ha volt, a tartozását, vagy a kárt, ha okozott ilyet, meg kellett térítenie. Ha a búcsúztatás rendben megtörtént, akkor a jobbágy elköltözését akadályozó földesurat szigorúan meg-büntette a vármegye. Ha azonban a jobbágy nem tartotta be a szabályokat, ıt is megbüntethette a föl-desura. Gyakran azonban a büntetés helyett inkább maradásra kötelezték a jobbágyokat, hiszen a munkaerı nagy értéknek számított abban a korszakban. Az alábbiakban egy ilyen kötelezvényt mu-tatunk be. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye levéltára: Közgyőlési és törvényszéki jegyzıkönyvek, IV. kötet, 42–44. p.

Mi, Sajószentpéteren lakozó nagy Lırincz, Varga Filep, Tóth Gáspár és Lakatos Orbán adjuk emlékezetire mindeneknek, az kiknek illik ez mi levelünknek ren-diben, hogy mi nem gondolván meg azt, az jobbágy földes urának mely nagy kötelességgel és hőséggel tartozik, az mi földes urainkat, Czeczey Kata asszonyt, Miskolczy Márkus deákné asszonyunkat és Ományi Jánost, kiknek jószágában Sajószentpéteren, Borsod vármegyében laktunk, minden igaz és méltó ok nélkül magunkban fölfuvalkodván, elhagytuk vala ıkegyelmeket és szökve, búcsúzat-lan ıkegyelmek alól, ıkegyelmek bosszúságára és kárára, gyalázatjára házainkat mód nélkül megfosztván és elpusztítván, kemenczéinket eltörvén és egyéb sok, mód nélkül való, illetlen dolgokat cseleködvén, ugyanott, Sajószentpéteren az Rákóczy urak ınagyságok szerére szökve mentünk vala és ınagyságuknak job-bágyságra adtuk vala magunkat. Az honnan ıkegyelme, Czeczey Kata asszony és Ományi János uramék ıkegyelmek minket mint szökött jobbágyokat ország

79

törvénye szerént haza szeretet és haza […]13 és az felül megírt mi gonosz csele-kedetinkért, urainknak mód nélkül való elárulásáért és ellenük más földes úr vá-lasztásunkért, házainknak mód nélkül való elpusztításáért igaz törvénnyel, mél-tán, érdemönk szerént akarnak vala megbüntetni ıkegyelmek, de sok jámbor fıemberek kérésére, és az mellett magunk sok könyörgésére ıkegyelmek ne-künk megengedett illyen okon, hogy mi ezután jámbor, igaz, hív, engedelmes jobbágyi legyünk. Fogadjuk azért mi szabad akaratunk szerént és kötöttük is magunkat arra, hogy mi egész életünkben ez megírt földes urainkat, Czeczey Kata asszonyt és Ományi Jánost ıkegyelmeket, és holtok után maradékokat so-ha sem titkon, szökve, sem nyilván, búcsúzva, avagy kéretve el nem hagyjuk, magunkat alólok ki nem kéretjük, hanem ıkegyelmek igaz, jámbor örökös job-bágyi leszünk, egész életünkben ıkegyelmeket szolgáljuk és uraljuk engedel-mesen. Mi is, földes urai, az jobbágyokat, az jobbágyokat igaz ország törvénye sze-rint tartjuk és úgy szolgáltatjuk, az mint az több szentpéteri jobbágyink szolgál-nak. Hogyha pedig mi valami gonosz indulatból ez mi fogadásunkat, az ıkegyel-meknek tett erıs hitünket meg nem állanánk, hanem titkon elszökve vagy nyil-ván búcsúzva ıkegyelmeket elhagynánk, avagy mint hogy némely közülünk ide-gen földrıl bújdosott ide, az ıkegyelmek jószágába, ıkegyelmek alatt leltünk, kerestünk mindeneket, az mink vagyon, ha valaha minket valaki visszakérne, te-hát mi addig ıkegyelmek alól nem mehetünk el, senki minket ıkegyelmek alól ne vihessen, hanem ez mostani ıkegyelmek ellen tett árultatásunkért máshoz ellenük bosszúságokra és gyalázatjára való magunk kötésünkért és adósságunk-ért, kártételünkért külön-külön az fejünket negyven-negyven forinton tartoz-zunk megváltani ıkegyelmektıl. Annak fölötte minden marhánk, jószágunk és keresményünk, mind az melyek az ıkegyelmek földén vannak, mind az kik más urak földén volnának, mint magunk, ki az ıkegyelmek birtokában és uraságok alatt talált és keresett marháink, akármi névvel neveztetnének, azok egészlen, mindenestül ıkegyelmeké leszen, és mi úgy mehessünk osztán el ıkegyelmek alól. Az mely fogadást pedig mi magunk felıl az Rákóczy urak ınagyságok tiszt-tartójának és az szentpéteri város bíráinak az mi elszökésünk idején tettünk és fogadtunk volt, azt mi mint igaz földes uraink ellen való, hamis és helytelen

13 Az irat rongáltsága miatt olvashatatlan szó.

80

fogadást és kötést revocáljuk,a visszahívjuk és erıtlenné tesszük ez mi levelünk-nek erejével, kinek bizonyságára és erısségére adtuk szabad akaratunkból ez mi pecsétünkkel és kereszt vonás módon való kezünk írásával megerısíttetett erıs kötés levelünket az nemzetes és vitézlı uraink: alsókállossai Korláth István szendrıi fıkapitány, Sennyey Péter, Borsod vármegyei viceispán uraimék ıke-gyelmek elıtt. Ezeknek megállására meg is esküdtünk és nagyobb erısségnek okáért ıkegyelmek kezök írását és pecsétjeket ez mi levelünkre reá is vettettük. Datum in oppido Szendrı, 13. die Julii, anno Domini 1612.b

a visszavonjuk,

b kelt Szendrı mezıvárosban, július 13. napján, az Úr 1612. esz-

tendejében.

A LÉVAY CSALÁD CÍMERES NEMESLEVELE (1614)

A Lévay, vagy másképpen Dávid család – amelybıl származik Lévay József költı is – egyik tagja, név szerint Lévay Mátyás a XVII. század végén telepedett le Sajószentpéteren. Az 1740-es években élı családtagoknak igazolniuk kellett a nemességüket a megyei törvényszék elıtt, s ekkor szerezték meg a másutt lakó rokonoktól annak a címeres nemeslevélnek a hiteles másolatát, amelyet Dávid nevő ısük nyert II. Mátyás királytól. Az armálist 1618-ban Hont vármegyében, 1667-ben pedig Nyitra vármegyében hirdették ki; ott éltek tehát a család rokonai és ısei. A szokatlanul bonyolult, „cifra” cí-merrıl Lévay József is megemlékezik önéletrajzi munkájában: úgy gondolja, hogy birtokok helyett ado-mányozta azt a király az ısének. A nemességigazolás során bizonyítani kellett a címerszerzıtıl való leszármazást is; ez a bizonyítás, mint késıbb látni fogjuk, jó adatokat szolgáltat a költı ıseire vonat-kozóan. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai, Acta nobilitaria: a Dávid-Lévay család.

Mi, Mátyás, Isten kedvezı kegyelmébıl a rómaiak megválasztott és mindig fel-séges császára, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátor-szág, Tótország, Ráma, Szerbia, Halics, Lodoméria, Kunország és Bulgária, stb. királya, Ausztria fıhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karinthia, Krajna és Wirthemberg hercege, Morvaország ırgrófja, Luxemburg, Felsı-Szilézia és Theca hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferreto, Kiburg és Go-rizia grófja, Elzász tartománygrófja, a Szent Római Birodalom, az Enns fölötti Burgavia, Felsı- és Alsó-Lausitz ırgrófja, a tótországi határırvidék, valamint

81

Portus Naonis és Salinae ura, stb. emlékezetül ajánljuk a jelen levelünkben fog-laltak által jelentvén mindazoknak, akiket illet: amint azt a régi bölcsek és nagy tekintélyő férfiak megítélése reánk hagyományozta, semmi nem hasznosabb és semmi nem alkalmatosabb a királyi méltóság megtartására és a birodalom kiter-jesztésére annál, hogy a fejedelem azokat, akik erkölcs, vitézség és igyekezet te-kintetében mások elıtt járnak, magukat szolgálatkészeknek és tisztességeseknek mutatják, akik az igaz dicsıség követıi és a leghíresebb cselekedetek véghezvi-telében egymás vetélytársai, a dicsıség kiváló címeivel felruházva hírnevessé te-gye. Azt kívánván, hogy más kiváló dolgokban is helytálljanak, mi is figyelmet szoktunk tehát fordítani azokra, akiket úgy ismerünk, mint jeles hírnévvel, kivá-ló erkölcsökkel és a vitészség ragyogó ékességével felruházott emebereket, s ı-ket a még híresebb név díszéhez juttatván, hogy erényük ne nélkülözze a jutal-mat, bıkezőségünkkel és a viszontszolgálatra való készségünkkel szoktuk vala-milyen módon felhívni és késztetni az erény lelkesebben és lángolóbban való megbecsülésére, s minden erıvel való követésére. Ennélfogva szemügyre véve és megfontolva hívünknek, a kiváló Dávid, másképpen Lévay Dávidnak a hősé-gét és hőséges szolgálatait, amelyeket elıbb országunk, Magyarország szent ko-ronája, utóbb pedig felségünk iránt mutatott és teljesített hőségesen különbözı helyeken és idıkben, s ígéri, hogy ezután is mutat és teljesít, ezen Dávid, más-képpen Lévay Dávidot és általa egy atyától való fivérét, Dávid Mátyást, továbbá egy atyától való nıvéreit, Dávid Zsófiát, Juditot és Erzsébetet a mi császári és királyi hatalmunk teljességébıl, valamint különleges kegyelmünkbıl országunk, Magyarország és a hozzája csatolt részek igaz és kétségbevonhatatlan nemesei-nek a sorába, rendjébe és társaságába vétettük, emeltettük, soroltattuk és írat-tuk, megengedvén és biztos tudásunkból, valamint elhatározott szándékunkból engedélyezvén nekik, hogy az ezután eljövendı örök idıkben ık is, valamint a mindkét nemen való örököseik és utódaik is éljenek, örvendjenek és ellátva le-gyenek, örvendhessenek és élhessenek mindazokkal a kegyelmekkel, kegyes ran-gokkal, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, elıjogokkal és mentességek-kel, amelyekkel országunk, Magyarország, valamint részei és tartományai, továb-bá a hozzá csatolt országok más igaz és kétségbevonhatatlan nemesei eddig va-lamilyen módon a törvény vagy a szokásjog alapján éltek és örvendtek. Az irá-nyukban kinyilvánított kegyelmünk, kegyességünk és jóakaratunk tanúbizony-sága gyanánt, valamint igaz és kétségbevonhatatlan nemességük jeléül pedig a következı címert, vagyis nemesi jelvényt adományoztuk a számukra: tudniillik egy álló katonai pajzsot, amely egy függıleges és egy vízszintes, tehát kereszt

82

alakban vezetett vonallal négy részre van felosztva. Ezen pajzs jobb felsı és bal alsó, kék színő részében egy-egy teljes, sárga, vagyis arany színnel megfestett oroszlán látható szétterpesztett hátulsó lábakkal, felemelkedı, kettıs farokkal és kitátott szájjal, amelyek bal elülsı mancsukat a zsákmány megragadására nyújt-ják ki, jobb elülsı mancsukban pedig kivont kardot tartanak. A pajzs jobb alsó és bal felsı, egymáshoz egy csúcsukban érı, fehér színő mezejében pedig egy-egy háromszög alakú, vörös színő lemez emelkedik és mindegyik lemezen két-két teljes, fehér színő, egymással szemben állva küzdı egyszarvú látható meg-festve, szétterpesztett hátulsó lábakkal, felemelkedı farokkal, futásra kinyújtott mellsı lábakkal és egymást kölcsönösen támadó szarvakkal. A pajzson egy nyi-tott, királyi koronával ékes katonai sisak fekszik, amelyet két sasszárny – az e-gyik vörös és ezüst, a másik pedig arany és kék színő – között egy növekvı, ter-mészetes színével megfestett, széttárt szárnyú, tátott csırő, vörös és kinyújtott nyelvő griff ékesít, amely a bal elülsı lábát a zsákmány megragadására nyújtja, a jobbjában pedig kivont kardot tart. A sisak tetejérıl, vagyis csúcsáról az egyik oldalon arany és kék, a másik oldalon ezüst és vörös szalagok, vagyis foszlányok függenek összekeveredve a pajzs mind a két oldalára, magát a pajzsot is szépen ékesítve – amint mindez a jelen oklevelünk fı helyén, vagyis az elején festı ke-zével és mővészetével a saját színeiben megfestve világosan látható. Ezt a cí-mert adattuk és adományoztuk tehát kegyelmesen ezen Dávid, másképpen Lé-vay Dávidnak és rajta keresztül a fent nevezett fivérének, egy atyától való nıvé-reinek, valamint mindkét nemen való örököseiknek és utódaiknak, elhatározván és biztos tudásunkból, valamint elhatározott szándékunkból megengedvén, hogy az ezután elkövetkezendı örök idıkben országunk, Magyarország, vala-mint a hozzája csatolt részek, tartományok és országok más nemeseinek a mód-jára ugyanazokkal a jogokkal, elıjogokkal, kiváltságokkal, szabadságokkal és mentességekkel éljenek és ugyanazoknak örvendjenek, amelyekkel ezek élnek vagy a természetes jog, vagy pedig a szokásjog alapján, s hogy mindenütt a csa-tákban, ütközetekben, kopjatörések és hadi tornák, párviadalok alkalmával, s mindenféle és bármi más katonai vagy nemesi gyakorlatokon, nemkülönben a címereken, köpenyeken, takarókon, kárpitokon, győrőkön, zászlókon, pajzso-kon, sátrakon, házakon és síremlékeken, s egyáltalán bármiféle dolgokon hadi vállalkozások során a valódi és komoly nemesség címe alatt viseljék és használ-ják ezt a címert; megparancsoljuk és akarjuk továbbá, hogy ıket, valamint mind a két nemen való összes örököseiket mindenki, bármiféle méltóságú, állapotú, rendő és kiválóságú emberek legyenek is ezek, mint nemesi címmel rendelke-

83

zıket és ékesítetteket nevezze, kezelje, tisztelje és tartsa. Sıt, mindezt megadjuk és engedélyezzük nekik, valamint mindkét nemen való utódaiknak és örököseik-nek a jelen levelünkben foglaltak által. Ezen dolog emlékezetéül és örök érvé-nyére kegyelmesen kiadattuk és adományoztuk ezen Dávid Dávid, valamint raj-ta keresztül a fentebb név szerint felsorolt személyek, továbbá mindkét nemen való összes örököseik és utódaik számára a jelen kiváltságlevelünket, amelyet megerısítettünk azzal a kettıs és hiteles függıpecsétünkkel, amelyet mint Ma-gyarország királya használunk. Kelt ıszintén kedvelt hívünknek, a Krisztusban tisztelendı atyának, ghimesi Forgách Ferenc úrnak, a Szent Római Egyház kar-dinálisának, esztergomi érseknek és ugyanazon hely örökös fıispánjának, Ma-gyarország prímásának, legátusunknak, fı és titkos tanácsosunknak és kancel-lárunknak a keze által, Linz várunkban, augusztus havának 10. napján, az Úr 1614. esztendejében, római császárságunknak a harmadik, magyarországi, stb. királyságunknak a hatodik, csehországi uralkodásunknak pedig az ötödik évé-ben, amidın a Krisztusban tisztelendı atyák és urak: ugyanezen ghimesi For-gách Ferenc az esztergomi érsek, Naprágyi Demeter a kánonilag egyesített kalo-csai és bácsi egyházak érseke, Domitrovich Péter a zágrábi, Thelegdy János a váradi, Piber János a megválasztott pécsi püspök, az elıbb mondott Naprágyi Demeter a gyıri püspökség adminisztrátora, Ergeli Ferenc a veszprémi, Almásy Pál a megválasztott váci, Sípos Bálint a […]14 Herovicz Mátyás a megválasztott csanádi, Majtényi László a megválasztott szerémi, Balásfy Tamás a megválasz-tott boszniai, Dávid Pál a megválasztott tinini, […] Alfonz testvér a […] Ma-rena Vince a zenggi és modrusi püspök és ık kormányozzák szerencsésen Isten egyházait, az egri és erdélyi püspöki szék pedig üresedésben van; továbbá a te-kintetes és nagyságos bethlenfalvi gróf Thurzó György az elıbb mondott or-szágunk, Magyarország nádorispánja, ghimesi gróf Forgách Zsigmond az or-szágbíránk, monyorókereki gróf Erdıdy Tamás mondott országainknak: Dal-máciának, Horvátországnak és Tótországnak a bánja, Batthyány Ferenc a fılo-vászmester, nagylucsei Dóczy András az udvarmester, rimaszécsi Széchy Tamás az étekfogómester, Homonnai Drugeth György, Révay Péter és kisasszonyfal-vai Isthvánffy Miklós a fıajtónállómesterek, a tárnokmesteri tisztség üresedés-ben van, erdıdi Pálffy István a pozsonyi fıispán, és sokan mások viselik orszá-gunk vármegyéiben a fı tisztségeket. Mátyás s. k. Forgách Ferenc esztergomi érsek s. k. Ferenczy Lırinc s. k.

14 A másoló által el nem olvasott részleteket jelöltük így.

84

A VÁROS TANÁCSA ÁLTAL KIADOTT BIZONYSÁGLEVELEK

(1624–1674)

A mezıvárosokban – fıleg azokban, amelyeknek a lakosai kiterjedt szılımővelést folytattak – már a XIV. században kialakult az a gyakorlat, hogy a tanács bizonyságlevelet adhatott ki az elıtte történt jogügyletekrıl, s ezek az oklevelek hiteles bizonyságul szolgáltak mindenki számára. Sajószentpéter legkorábbi ilyen típusú oklevelei csak kivonatban maradtak fenn (ezeket fentebb, a pálos rend itteni birtokszerzıdéseinél láttuk). Az elsı, eredetiben fennmaradt városi oklevél 1458-ból való (ezt fentebb ugyancsak közöltük). A bizonyságlevelek fontos történeti adatokat ıriznek: a tisztségviselık neveit, he-lyi jogszokásokat, földrajzi neveket és hasonlókat. Ezeknek köszönhetı az is, hogy ismerjük a régi vá-rosi pecsétek ábráját is. Az alább közlendı iratok a Magyar Országos Levéltár P. 1702. fondjának (a Szentpétery család le-véltára) 46. számú levéltári egységében találhatóak.

a.

Mi, Szıke Miklós, Sajószentpéter mezıváros fıbírája, esküdt bírái: Nagy And-rás, Árva Péter, Csoma András, Szıcs Imre és többi szenátorai: Zabari Bálint, Érsek András, Bíró István, Mácsi András, Czakó András, Kósik Péter, Bakk Mihály, Sebı János, Elek Gergely, Mészáros Gergely, Barczi Gergely, Ancz Ist-ván, Soós Péter, Oroszlán Márton, stb. emlékezetül ajánljuk az összes és min-den egyes embernek, akiket illet a jelen levelünk tartalma által, a mostaniaknak és a jövendıbelieknek, akik ezen levelünket látni, olvasni és hallani fogják, hogy tekintetes és nemzetes Jászi Márton, Jászi István és Jászi János urak, egy atyától született fivérek a jelenlétünk elé jıve vallást tettek, hogy megvásároltak vala-mely szılıt 80 magyar forintért a becsületes Jászi Ilona asszonytól, amely szılı a mi Csikos nevezető szılıhegyünkön fekszik napkeletrıl Szilágyi Bertalan és Kovács Miklós, napnyugatról pedig Borlók Gergely szılıjének a szomszédságá-ban; ez a szılı elıször eladatott Mihály deáknak, az elıbb nevezett fivérek a-zonban, mint atyafiak és törvény szerint való örökösök ellene mondtak ennek az eladásnak az atyafiság jogcímén, a tekintetes és nagyságos Rákóczy György úrnak, ezen mezıváros földesurának az engedelmébıl és akaratából, s ilyen mó-don ezen mezıváros törvényszéke elıtt törvényes jogcímen megszerezték az e-lıbb mondott örökséget. Amely okból kifolyólag a fentebb mondott becsületes asszony, Jászi Ilona is, miután ezek a dolgok így történtek, ezt az elıbb mon-dott szılıt, mint saját örökségét az elıbb említett fivéreknek vallotta szabadon,

85

fiúról fiúra és a mindkét nemen való örökösökrıl örökösökre szálló, visszavon-hatatlan birtoklásra, miután ık kifizették érte az elıbb említett árat, s megígérte, hogy sem ı, sem pedig örökösei vagy atyafiai, sem a mostaniak, sem a jövendı-beliek ezt az elıbb mondott szılıt a nevezett Jászi Mártontól, Jászi Istvántól és Jászi Jánostól, vagy ezek utódaitól soha, semmilyen idıben nem fogják sem visszaszerezni, sem pedig nekik annak birtoklásában semmilyen zaklatást vagy jogtalanságot nem fognak okozni. E dolog erısebb bizonyságának a kedvéért az elıbb mondott vásárló urak mezıvárosunk régi és bevett szokása és törvénye szerint az áldomását is megadták, tudniillik egy köböl bort, iccéjét 10 dénárral számolva, ezen becsületes személyeknek: Mácsi Andrásnak, aki ebben az ügy-ben a fıbíró képében járt el, valamint Szıcs Istvánnak a jelenlétében. Mind-ezekre tekintettel mi, az elıbb nevezett esküdt bírák és tanácsosok mezıváro-sunk régi jogszokásának a védelmében ilyen megkötést tettünk, hogy ha valaki az elıbb mondott Jászi Mártont, Jászi Istvánt és Jászi Jánost, vagy ezek örö-köseit az elıbb mondott szılı birtokában zaklatni és háborgatni törekednék, addig semmilyen törvényes eljárás ne induljon el, amíg az a fél 200 forintot le nem tesz a törvényszékünk elıtt. Ennek a dolognak a bizonyságául és örök em-lékezetéül kiadtuk a jelen, mezıvárosunk nagyobbik pecsétjével, amellyel leve-leinket szoktuk megpecsételni, megerısített ezen oklevelünket. [Kelt] az 1624. esztendıben.

b. Mi, sajószentpéteri fıbíró Szabó János, esküdt bírák: Szabó István, Csorba Ist-ván, Szőcs András és Szabó András, és fejenként ez megnevezett városnak ta-nácsi, úgymint Zabari Bálint, Sebı András, Soós Péter, Érsek András, Máczi András, Czakó András, Szıke Miklós, Bak Mihály, Barczi Gergely, Elek Ger-gely, Nagy András, Kovács Benedek, Mészáros György, Hombordi István, Hombordi Boldizsár adjuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik ez levelünknek rendiben, mind jelen valóknak s mind jövendıbelieknek, hogy mikoron ülnénk az mi ítélıszékönkben, jövének mielınkben ugyanezen városunkban lakozó be-csületes személlyek, úgymint Jászi Márton, Jászi István, Jászi János, és tınek illyen vallást, hogy ık vöttenek volna Vas Pétertül két helyen levı szıllı örök-ségeket bizonyos summa pénzen, úgymint kétszázötven magyari forinton. Me-lyek közül az egyik vagyon az Despán oldalon, az Kövecs út felett, melynek szomszédja napnyugat felıl Vas Gergely, napkelet felıl Sebestyén kovács, az

86

aljában Varga György ültetés szılleje. Az másik szılı penig neveztetik Soós szıllınek, mely vagyon az Középhegyen, az Bábonyi völgy felett, melynek szomszédja napnyugatrul ugyanezen Vas Gergely, mely is elébb nevezteték, napkeletrül penig Borsos Mihály és Szabó G. János, az felin az Káplán szıllı, az alján penig Molnár, auta Nagyszemő Dórié. Annakokáért mielıttünk az meg-nevezett szıllı örökségeknek eladója, úgymint Vas Péter tın illyen vallást, hogy ı adta volna ez felül megnevezett személlyeknek, úgymint Jászi Mártonnak, Já-szi Istvánnak és Jászi Jánosnak mint saját örökségül, fiúrul fiúra, ágrul ágra, nemzetségrül nemzetségre maradván és senki ellene nem mondván, az felül megnevezett summa pénzen, úgymint 250 magyari forintokon. Melynek bizon-ságára városunknak törvénye és szokása szerint áldomását is megadták, jámbor becsületes személlyek jelen lévén, úgymint Sebı János és városunknak esküdt notariusa,b András deák, az felül megnevezett summán kívül mely lött. Mely árat azért, mivel hogy mi is igaznak és illendınek lenni láttunk és ismertünk, az mi méltóságunk[kal] és tisztbeli hatalmunkkal az mi városunknak törvénye és szokása szerint adjuk városunknak pecsétével megerısített bizonyságlevelünket ez felül megnevezett Jászi Márton[nak], Jászi István[nak] és Jászi Jánosnak, ily-lyen okon, hogy ha valaki ıket vagy maradékjokat ez megnevezett örökségek-ben akarná megháborítani, tartozzék elsıbben ezen szék elıtt letenni kétszáz, [azaz] 200 magyari forintot, addig törvénye ne folyhassék. Költ ez mi bíróság-beli törvényszékünkbül, az mi pecsételésünknek napján, anno Domini 1630.c

a vagy,

b jegyzıje,

c az Úr 1630. esztendejében.

c.

Nos Stephanus Illyés judex primarius oppidia Sajószentpéter, caeterique judices jurati, videlicetb Andreas Szıcs, Georgius Kovács, Balthasar Fodor, Michael Árva, necnon senatores dicti oppidi, nempec Valentinus Zabari, Joannes Szabó, Michael Bak, Gregorius Barczi, Andreas Nagy, Benedictus Kovács, Stephanus Hombordi, Balthasar Hombordi, Paulus Vanyay, Simon Kovács, Stephanus Piaczi Szabó memoriae commendamus universis et quibus expedit singulis in hac nostrarum litterarum serie, has nostras litteras visuris,d [hogy] jöve mielınk-ben ezen mi városunkban lakozó becsületes személy, úgymint Szentpéteri Mi-hály deáknak megmaradott özvegye, Keresztes Kata asszony és jelenté mielıt-tünk ez dolgot, tudnia illik hogy ı Császár Mátyástul cserélt volna egy szılıt az

87

szentpéteri hegyen, az Kıvölgyben, mellyet mi annak szoktunk hívni. Adott pe-nig cserében ez megnevezett Kıvölgyi szılıért ezen felül megnevezett Szentpé-teri Mihály deáknak megmaradott özvegye, Keresztes Kata asszony az berentei hegyen egy szılıt, az mely szılıt Kıkötınek hívnak; adott penig ezen felıl megnevezett Keresztes Kata asszony az csere szılı mellé egy tehenet, négy kö-böl búzát az szentpéteri nagy köböllel, és az mely szılı Molnár Mátyásnál volt, mely ugyanazon szılıbıl hasadott volt ki, azt is vissza vallotta florenise 64 és azt is az csere mellé Császár Mátyásnak adta. Az mely szılı örökségnek szom-szédi ezek: napkeletrıl Kalmár Gergely szıleje, éjszakról az feliben szeker út. Áldomását is városunknak régi jó törvénye szerént megadta önnön maga Ke-resztes Kata asszony, és adott egy teljes köböl bort, az bornak icczéje penig ak-koron volt denarii 15. Az mely áldomás bornak megitalakor jelen voltanak ez jámbor személyek, úgymint bíró képe volt Barczi Gergely, nemes személyek: Sebı János, Nagy Márton, Erdélyi István, tanácsbeli személy: Szabó János és Király Gergely. Annakokáért ez felıl megnevezett szılı örökségnek elcserélıje, Császár Mátyás mielıttünk illyen vallást tött s ezt mondotta, hogy ı az felıl megnevezett szılı örökséget minden hozzá tartozó határival egyetemben Ke-resztes Kata asszonynak cserélte és adta úgy, mint tulajdon saját örökségét fel-bonthatatlan- és megmásíthatatlanképpen fiúról fiúra, ágról ágra, örökösrıl ö-rökösre, nemzetségrıl nemzetségre maradván, és hogy soha senki ellene mondó ne lehessen. Mely cserét mivel hogy mi is igaznak és illendınek látunk lenni, an-nakokáért ez mi városunknak törvénye és szokása szerént megerısítjük és meg-pecsételjük az mi városunknak legnagyobbik pecsétivel, és ez levelet tenéked, Keresztes Kata asszony, adjuk. Valaki annakokáért ez megnevezett szılı örök-ségben ezen szılı örökségnek cserélıjét, Keresztes Kata asszonyt és ı utánna következendı örökösöket ez mi pecsétes levelünk ellen ennek utánna hábor-gatni akarná, városunknak régi jó törvénye szerént mindeneknek elıtte az mi törvényszékünk elıtt kétszáz magyar forintokat tartozzék letenni. Költ az mi bíróságbeli törvényszékünkbıl, az mi pecsételésünknek napján, anno Domini 1639.f

a mi, Illyés István, a mezıváros fıbírája,

b és többi esküdt bírái, tudniillik,

c nem-

különben a mondott mezıváros tanácsosai, tudniillik, d emlékezetül ajánljuk ezen

levelünk rendjében mindenkinek és azoknak, akikhez eljut, s akik ezen levelün-ket látni fogják,

e forintokon,

f az Úr 1639. esztendejében.

88

d. Nos Stephanus Hombordi judex primarius oppidi Sajószentpéter, caeterique ju-dices jurati, scilicet Andreas Simon, Georgius Kovács, Michael Árva, Johannes Vincze, nec non senatores dicti oppidi, nempe Johannes Szabó, Gregorius Bar-czi, Andreas Nagy, Stephanus Illés, Balthasar Hombordi, Simon Kovács, Ste-phanus Szabó, Stephanus Oláh, Balthasar Fodor, Stephanus Kis Bodnár, An-dreas Szıcs memoriae commendamus universis et quibus expedit singulis in hac nostrarum literarum serie, has nostras literas visuris.a Jövének mi elınkben ezen mi várasunkban lakozó nemes személlyek, úgy mint Jászi Márton, felesége, Kónya Margit, öccsei, Jászi István és Jászi János, és jelenték mielıttünk ez dol-got, tudnia illik, hogy őkegyelmek Vas Zsuzsannátul és anyjátul, Vadközi Zsu-zsanna asszonytul az Despán oldalon és az Sós szılıt, melyeket úgy szoktunk híni, vettek légyen két szılı örökséget mind egy summában florenis 250 forin-tokon. Az mely Despán szılınek szomszédi ezek: napkeletrül az aljában Szabó István és Senyei Péter szılei, délrül Imre deák szıleje, napnyugatrul az felin az város útja, mely is viszen az Szelesre, északrul Mihály kovács szıleje. Az Sós szılınek penig szomszédi ezek: napkeletrül ugyan Jászi Márton szıleje, délrül az aljában Juhász András szıleje, napnyugatrul Sebı Mihály, északrul az végin az közép út alatt való város útja vagyon. Áldomását is várasunknak régi jó tör-vénye és szokása szerint megadták önnön magok Jászi Márton, felesége, Kónya Margit, öccsei, Jászi István és Jászi János, és adtanak egy teljes köböl bort, az bornak penig icczéje volt denarii 15. Az mely áldomás bornak megitalakor jelen voltanak ím ez böcsülletes személlyek, úgy mint Hombordi István bíró képe, Jákótelki Boldizsár és Zsolczai Lukács. Annakokáért az felül megnevezett szılı örökségeknek eladói, Vas Zsuzsanna és anyja, Vadközi Zsuzsanna mielıttünk illyen vallást tettenek s azt mondották, hogy ık az felül megnevezett szılı ö-rökségeket minden hozzá tartozandó határival egyetemben Jászi Mártonnak és feleségének, Kónya Margitnak és öccseinek, Jászi Istvánnak és Jászi Jánosnak adták úgy, mint tulajdon saját örökségül, felbomolhatatlan- és megmásolhatat-lanképpen fiúrul fiúra, ágrul ágra, örökösrül, nemzetségrül nemzetségre marad-ván, és hogy soha senki ellene mondó ne lehessen. Mely vételt mivel hogy mi is igaznak és illendınek láttunk lenni, annakokáért az mi várasunknak törvénye és szokása szerint megerısítjük és megpecsételjük ez mi várasunknak legnagyob-bik pecsétivel és ez levelet tinektek, Jászi Márton, etc. adjuk. Valaki annakokáért ez megnevezett szılı örökségben ezen szılı örökségnek vevıit, Jászi Mártont,

89

feleségét, Kónya Margit asszonyt, öccseit, Jászi Istvánt és Jászi Jánost és után-nok következendı örökösöket az mi pecsétes levelünk ellen ennekutánna há-borgatni akarná, városunknak régi jó törvénye szerint mindeneknek elıtte az mi törvényszékünk elıtt kétszáz magyar forintokat tartozzék letenni. Költ az mi bí-róságbeli törvényszékünkbıl, az mi pecsételésünknek napján, anno Domini mil-lesimo sexcentesimo quadragesimo primo.b

a (lásd az elızı oklevél megfelelı helyeit),

b az Úr 1641. esztendejében.

e.

Nos Martinus Kis Antal judex primarius oppidi Sajószentpéter, caeterique judi-ces jurati, ut Baltasar Hombordi, Stephanus Bíró, Andreas Csontos, Martinus Kis Antal, nec non senatores dicti oppidia Joannes Csorba, Stephanus Kállai, Gregorius Lázár, Martinus Jakab, Gregorius Szıcs, Georgius Kovács, Martinus Kis Antal, Gregorius Szabó, Michael Fodor memoriae mandamus et commen-damus universis et quibus expedit singulis in hac nostrarum literarum serie, has nostras literas visuris et lecturis.b Jöve elınkben ez mi várasunkban lakozó bö-csületes személy, úgy mint Szalóczi Mihály és jelenté minekünk a’ dolgot, hogy ıkegyelme vett egy darab szılı örökséget Fazakas Miklóstul az Eperjes oldalon, bizonyos áron, úgy mint florenis 30, harmincz magyari forintokon, melynek napkeletrül szomszédja Fazakas Miklós, napnyugatrul Hombordi Boldizsár pal-lagja, áldomását is várasunknak régi jó szokása szerént ıkegyelme megadta, egy köböl bort, melynek icczéje volt tizenkét pénzen, mely áldomásnak megitalakor jelen voltanak ez jámbor emberséges emberek és személyek, úgy mint akkori fı bíró, bíró képe Kis Antal Márton, mellette levık: György kovács, Marton Die-nes János. Annakokáért a’ felıl megemlített szılınek eladója, Fazakas Miklós illyen vallást tett mielıttünk, hogy ıkegyelme az megnevezett szılı örökséget adta ugyanazon felül megemlített és megnevezett Szalóczi Mihály uramnak tu-lajdon örökségül, megmásolhatatlanképpen, fiúról fiúra, nemzetségrıl nemzet-ségre, ágról ágra, és hogy ellene mondó senki ne lehessen. Mely vételt mivel hogy mi is illendınek ítíltünk lenni, annak okáért az mi városunknak szokása szerént megerısítettünk, megpecsételvén az mi városunknak pecsétével, és vala-ki annak okáért az megnevezett szılı örökségben ezen szılı örökségnek vevı-jét, Szalóczi Mihály uramat és ıkegyelme után levı örökösöket ez mi pecsétes levelünk ellen ezután háborgatni akarná, városunknak régi szokása szerént és

90

törvénye szerént mindeneknek elıtte tartozik az mi törvényszékünk elıtt leten-ni kétszáz magyar forintokat. Költ az mi bíróságbeli törvényszékünkbıl az mi pecsételésünknek napján, anno 1674.

a (lásd az elızı oklevelek megfelelı helyeit),

b emlékezetül rendeljük és ajánljuk

levelünknek ezen rendjében mindenkinek és minden egyes embernek, akiket il-let, s akik e levelünket látni és olvasni fogják.

RÁKÓCZY GYÖRGY ADOMÁNYLEVELE SZENTPÉTERY IMRE DEÁK SZÁMÁRA

(1627)

Sajószentpéter a XVI. század végén került a Rákócziak földesurasága alá, akik a várost ónodi ura-dalmukhoz csatolták. Ugyanezen idı tájt állhatott tiszttartóként a család szolgálatába a késıbb nagy hírnévre szert tevı Szentpétery család egyik tagja is, név szerint Imre deák, aki végül városunkban tele-pedett meg, miután feleségül vette az itt lakó Jászy Annát. Tiszttartójának a szolgálatait Rákóczy György, a késıbbi erdélyi fejedelem azzal jutalmazta, hogy egy nemesi telket adott el neki. Más forrá-sokból tudjuk, hogy késıbb e telek a Szentpéteryekkel rokonságba került Ónody család birtokába ju-tott és rajta állt az a ház, amelyben aztán a XVIII. században a híres betyár, Angyal Bandi (igazi nevén Ónody András) megszületett. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Történeti győjtemény, szám nélkül.

Mi, felsıvadászi Rákóczy György, Borsod vármegyének fıispánja adjuk tudtára ez levelünknek rendiben mindeneknek, az kiknek illik, hogy megtekéntvén Sajó-szentpéteri Imre deáknak, vadászi udvarbíránknak egynéhány esztendıtıl fogva jámbor szolgálatját s dolgainkban hőséges forgolódását, kire ezután is ígéré ma-gát nekünk és maradékinknak, meglévén becsülete és illendı fizetése, jóakara-tunkból indíttatván, hozzája adtuk ugyanott, Sajószentpéteren (:mely Borsod vármegyében vagyon:) egy házat neki, mely piaczon lévén, szomszédja napkelet-rıl Kakas Márton háza, napnyugatról az utcza, melyet adtuk és inscribáltuka ne-ki, feleségének, Jászy Annának és mindkét ágon lévı gyermekinek és posterita-sinakb négyszáz magyar forintban szántóföldeivel, réteivel, kerteivel és régtıl fogva hozzá tartozó határival, utilitásokkal és akármely néven lévı pertinentiák-kal,c szabadossá tévén benne magát, feleségét és posteritasit mindennemı adó-zástul, szerjárástul, fizetéstül és paraszti szolgálattul, ilyen okkal: hogy dum et quandod mi vagy maradékink, successorink és legatariusinke felıl specificált há-

91

zat tüle, feleségétıl vagy maradékitól vissza akarnánk vagy akarnának venni, e-gyéb okkal hozzá ne juthassunk, hanem elsıben négyszáz magyar forintot tar-tozzunk és tartozzanak neki, feleségének és posteritasinak letenni sub tali con-ditione,f hogy felesége, maradéki, successori és legatariusi is szántszándékkal, vakmerıséggel minket és maradékinkat bosszúsággal ne illessenek és most is mi és maradékink bosszúságára ne szolgáljanak s kárt ne tegyenek. Az rajta való é-pületet is tempore redemptionisg megbecsültetvén, az árát inscriptio summájá-val együtt tartozzunk nekiek letenni. Melynek nagyobb biztonságára és erıssé-gére adtuk az mi pecsétünk és kezünk írásával megerısíttetett levelünket. Da-tum in castro Borsiensi, die vigesima sexta Maii, anno millesimo sexcentesimo vigesimo septimo.h

Rákóczy György m. p. (P. H.)

a ráírattunk,

b utódjának,

c tartozékokkal,

d amikor és amidın,

e utódaink és örö-

köseink, f ilyen feltétel alatt,

g a visszaváltás idején,

h kelt a borsi várban, május

26. napján, az 1627. esztendıben.

ÍTÉLET A TÖRÖKÖSSÉGGEL VÁDOLT SAJÓSZENTPÉTERI BÍRÓ ELLEN

(1634) Mivel Borsod vármegye három hatalom – Erdély, a török hódoltság és a királyi Magyarország – üt-közıpontja volt, még a viszonylag békésebb idıszakokban is mindennaposak voltak a katonai mozgá-sok. Különösen a török portyáktól kellett tartani, amelyek néha az adót fizetni nem akaró települések megbüntetésére, leggyakrabban azonban csak zsákmányszerzésre irányultak. E potyák ellen a védel-met fıképpen a Szendrı várában állomásozó katonaság jelentette. Ezért az egyes települések kötelesek voltak hírt adni a szendrıi parancsnoknak minden török katonai megmozdulásról, mégpedig szigorú szabályok szerint (például több hírvivıt és különbözı utakon küldve, stb.) Ha valamelyik település bí-rája ezt elmulasztotta, akkor büntetésre számíthatott. Az alábbi dokumentum szerint a sajószentpéte-ri bírót is perbe fogták egy alkalommal, s hiába bizonyította, hogy mindent megtett, a büntetést ı sem kerülhette el. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, P. 71. (a Csáky család levéltára), Központi levéltár, fasc. 273. II. köteg, fol. 6–10.

92

Anno Domini 1634. die 24. Januarii, in sede judiciaria generosi ac magnifici do-mini Stephani Csáky, sacratissimae caesareae regiaeque majestatis arcis et prae-sidii Zendreviensis supremi capitanei, cubicularii et consiliarii celebrata.a Levata causa spectabilis ac magnifici domini Stephani Csáky de Keresztszeg, sacratissimae caesareae regiaeque majestatis arcis et praesidii Zendreviensis su-premi capitanei etc. uti actoris et magistratus contra et adversus providum Jo-annem Szabó primarium judicem oppidi Sajószentpéter, veluti in causam at-tractum, ratione inferius declarata.b Pro actore egregius Benedictus Pethı de Jászberény cum nostris:c kívánja szólíttatni vásárbíró vitézlı Budai István uram által az megírt in causam attra-ctust ad comparendum personaliter solito more prae foribus.d In causam attractus proclamatus comparet et dicit per procuratorem egregi-um Johannem Keresztes protestando,e hogy ne láttassék ez mostani compareá-lásával az actor ınagysága keresetinek cedálni,f sıt szabad legyen mindenekben magát oltalmazni. Idem procurator domini actoris dicit:g nyilván vagyon kegyelmeteknek, hogy ez jelen lévı 1634. esztendıben, Vízkereszt idnepe napja tájában ide, Borsod vármegyében az egri törökök közül negyven lovasok az Sajón által jüttenek volt az szentpéteri réven, az mint halljuk, Fölsıvadásznak rablására, de Isten ıket nem segítvén tértenek meg, megtértekben Szirák és Finke nevő faluk között ta-náltanak egy Vámosy István nevő fileki fı emberre, ki hat lovas katonájával, két kocsisával és hat hámos kész lovaival Ónodban, mintegy tizenegy óra táján ta-láltanak és felvertek, lovaikat elvitték, egy kocsisát és egy katonáját megölték, és ı maga is több szolgáival csak Isten tudja, mint maradott meg. Mivel azért az mint ı magok az szentpéteriek és az in causam attractus is megvallották, hogy azoknak az törököknek által jüvésinek nyomát az ı részeken az Sajón olykor vették eszekben, hogy győlésben lévén ık, még gyertyájok égett elıttök, így az magok mondása szerént olykor izenhették volna meg, hogy azo-kat innét szoríthatták volna az Bódva vizén, és megverhették volna, mert az ı részekrül ment az bódvai hídra, onnét Ziliz fele, és onnét Vadász fele, onnét tértenek Damak fele, és így megtérvén tanáltanak az megírt fı emberre az meg-nevezett két falu között, kinek romlássának fı oka és eszköze az in causam at-tractus, mert ha akkor megizente volna tempestive,h meg nem történt volna. De olykor izente és jutott ide az hír, hogy két vagy három óra között volt az idı, és az török is immár visszatérvén, ott ett és ivott az ı városokban. Mivel azért egynéhányszor erıssen meg volt parancsolva, hogy ez féle híreket tempe-

93

stive tudására adják ebben az végházban levı kapitányoknak, kit hogy nem cse-lekedtenek és vakmerıségre vették magokat, többet faveálván az pogányságnak, hogysem mint az kereszténységnek közönséges megmaradássának, kit ennek elıtte is egynéhányszor megpróbáltanak, kiváltképpen mikoron az kender föl-dök mellıl az Néstának rablására mentenek, mert akkor is még éjfélkor látója volt és hírré nem adták, hanem tizenkét órakor, ebédkor. Annak okáért mint ez féle szófogadatlan és töröknek kedvezı embernek minemő törvénye szokott lenni, kívánja az dominus actor, hogy juxta meritum suumi az mint írásban va-gyon, az Tripartitum decrétomnak partis 1. titulus 15.j legyen büntetése, kirül törvényt és executiótk is vár az actor. Idem procurator praefati in causam attracti cum nostris dicit protestando:l ím, halljuk ı nagyságának procatora által való keresetit és vádolását, hogy ez in causam attractus vakmerı, nemzetének nem jóakarója, pogány ellenségnek in-kább kedveskedıje volna, mivel vakmerıségbül az ı nagysága parancsolatját el-hallgatván, az töröknek kijárását eltitkolta volna, minthogy ez elmúlt napokban is az Bódva vize mellett néminemő fileki fı embert károsítottanak volna meg, kinek oka ez in causam attractus volna. Ez mellett többel is vádoltatik, mely is ı nagysága kereseti ellen ezen in causam attractus így oltalmazza magát. Hogy az megnevezett Vízkereszt idnepe nap tájában az mely számos törö-kök által jüttenek volt szentpéteri réven, kik némely óra tájban az megnevezett fı embernek lovait elvivén, szolgái közül némellyet le is vágtak volna, azon tö-rököknek valamely órában nyomokat eszekben vették volna, noha nem tudták, ha török-e, avagy magyar legyen, de mindjáráston egynéhányan együtt lévén, lo-vat rendelvén postájok alá, küldtön küldte ez in causam attractus, megparan-csolván neki, hogy sietséggel Szendrıben hírt hozzon az nyom felıl. Erre sem mervén magát bízni az in causam attractus, hanem mindjárást az maga lovát még más posta alá adván, megparancsolván serio nekije, hogy ha fejét szereti, sietséggel jüjjön Szendrıben, ne gondoljon vele, ha az ló meghal is alóla. Így elküldvén postáit, azt tudta, hogy az posta ide bejütt, de utóban az Csebi puszta mezıben az in causam attractus postáit az törökök elfogván, az in causam attra-ctust lovárul levervén, megtartóztatták, ugyanazon in causam attractusnak lovát Egré elvitték, onnan egynéhány napok múlván nagy fáradsággal szerzették ki. Az mint hallatott, annak utánna netalám nem csak az 40 számú lovas törö-kök lehetett ide ki, az ki valahol lesben állhatott, kit mi nem tudtunk, s nem tu-dunk.

94

Annak okáért bőntelennek vallja magát lenni, hogy be nem hozhatta postája az hírt az hatalmas ellenség miatt, kész ı nagysága és kegyelmetek elıtt megbi-zonyítani, hogy valamely órában az nyom felıl való hírt bevitték neki, mindjárt mind az szerént cselekedett, az mint megíratta az in causam attractus. Azért kí-ván fölszabadulást. Tavalyi dologbul is, az mint vádoltatott az úr procatorátul, hogy abban is ı volt volna vétkes, az megmondott mód szerént akkor az idıben ezen Szendrı várában fogságban egynéhány napok alatt tartatott, vice kapitány uram ı kegyel-me terminálván, agáltatott ellene, e contram oltalmazta magát ezen in causam at-tractus. Akkoron törvénye szolgáltatott és az törvény szerént meg is mentette magát az in causam attractus, most pedig arra citatusok sem voltunk, felelni sem tartozunk. Actor inhaerendo prioribus addit,n hogy az in causam attractusnak ebbéli mentsége meg nem állhat, bátor dato, sed non concesso,o hogy szintén úgy vol-na is, hogy megizente volna tempestive, és az az casus eshetett volna az hír ho-zón, az mivel menti magát. Mert annak elıtte az kegyelmek vice kapitányátul felette igen meg volt hagy-va nekik fejök vesztése alatt, hogy mikor ez féle nyomot látnak, nem csak egy úton, hanem három úton is jüjjönek az hírmondók, hogy ha egyik nem is, az másik bizonyos hírt tempestive hozhasson. De ehhez is nem tartván magokat, csak egy úton magok mentsége szerént bocsátának hír mondót. Azért mint odafel megmondák, méltán és érdeme szerént illendı büntetéssel engedetlensé-ge miá megbüntethetnék. Minémő jóakarói lehetnek az kereszténységnek az fe-lül megnevezett városnak lakosi, az kiknek az in causam attractus bírájok most, Bornemissza uramtul ı kegyelmétül küldettetett levélbül is kegyelmetek alkal-mas értelmet vehet, az kit az egri passa tihája nekik írt volt, kit ı nagysága, az dominus actor producál kegyelmetek elejében, mely ez mostani cselekedetének az in causam attractusnak gonoszságának nem kicsinyt segít. Ergo ut supra, pe-tit judicium cum executione.p Idem procurator in causam attracti dicit: az mint felül megírattuk, kész meg-bizonyítani, hogy nem csak két rendbéli postáját indította ide Szendrıben, hogy hírt hozzon, de több békességesen el nem jühetett, hanem mikoron az törökök megtértenek, az legutolsó, ki ı nagyságának hírt hozott. Az mi penig az török írását illeti, azt sem titkolta el, mihent kezéhez jutott, mert vice kapitány uramnak ide mindjáráston értésére adták ı kegyelmének. Ilyen parancsolatok penig nem csak az szentpéteri bíróra mentenek, hanem

95

több helyekben is egynéhány felé, de annak az parancsolatnak nem engedtenek és senkinek semmi kárt nem hozott, az bíró el sem titkolta, ut supra. Azért így büntetést nem érdemel, hanem kíván szabadulást. Pro actore procurator inhaerendo prioribus addit:q ez mostani mentsége is az in causam attractusnak nem állhat meg, hogy tempestive küldött volna ide hírmondót, ez ratio szerént. Mivel hogy ık sem láttak többet az negyven lovas töröknél, és azok egymástul el nem szakadozván, hanem az hova igyekeztek volt, együtt inkább akartanak lenni, mint mikor az in causam attractusnak váro-sokban bement is, több számút ık magok sem mondhatnak, addig penig, míg ide s tova jártak, az mikor penig nyomát is feltalálták, kettıs hírmondójok is ide érkezhetett volna. Ez okon méltó az dominus magistratus actornak az ı kí-vánsága az in causam attractus ellen. Az mi penig az levél dolgát is illeti, az sem constál kapitány urammal ı ke-gyelmével, az ki az kor ez helyben gondviselı volt, hogy ı kegyelmének prae-sentáltákr volna és tudtára adták volna. Azért ez is helyetlen, sıt ez mentséggel bőnösnek vallja magát. Azért petit, ut supra, judicium cum executione. In causam attractus inhaerendo prioribus, addit: az törököknek bizonyos számát nem tudta, de kész megbizonyítani, hogy jó reggel idején fogták el az ı postáit, nem dél tájban, hát így tisztének megfelelt, de az hatalmastul postáinak megfogását nem tudta, noha egynéhány rendbélieket küldött. Az levél dolga, ut supra, eltitkolva nem volt, s nem is lött kára senkinek. Ergo ut supra, petit se absolvi et producit testes.s Actor inhaeret prioribus et petit judicium, ut supra.

Testes producuntur pro parte in causam attracti.t

1. testis, Szentpéteren lakozó Varga István, Rákóczi Pál uram ı nagysága jobbágya, annorumu 35. hiti után vallja: elsı hírmondó voltam én és könyörgés után hogy elküldött az bíró, keményen jüttem Cseb felé, az török utánnam jütt és keményen korbácsolá az lovamat, elvitte, és akkor vissza az városra ment az török, én is haza mentem. 2. Újvári István, az erdélyi fejedelem ı nagysága jobbágya, annorum 25. hiti után vallja, ugyan szentpéteri, hogy ı is könyörgés után jött Edelényben az hír-rel, de ıtet az török el nem fogta, s nem is küldték Edelénynél tovább, második hírmondó voltam, az török is az városban volt, megtért volt.

96

3. testis, Tóth Simon, az erdélyi fejedelem ı nagysága jobbágya, szentpéteri, annorum 40. hiti után vallja: én voltam az harmadik hírmondó, ugyan akkor küldtenek el, mikor immár az törökök az városban voltak, visszamenet olykor, az mikor immár hogy csépeltem, az ebédet is megettem volt, de én békével el-jüttem, mert az török ki is ment az városbul, az mikor én eljüttem. 4. testis, Gellén Máté, fejedelem ı nagysága jobbágya, annorum 45. hiti után vallja: mikor az elsı, Varga István nevő hírmondót elküldték, könyörgés után volt, és az könyörgésrül ment ki. Az mikor az nyomot meglátták, már hajnalban volt, mert azt mondja, hogy legelsıben az kit küldtek volna, az az jégen nem jühetett el. 5. testis, Szabó András, Rákóczi Pál uram ı nagysága jobbágya, annorum 40. hiti után vallja, hogy jó reggel látták meg az nyomot, és az elsı hírmondó el nem jühetett az jég miatt, az másikat, Varga István nevőt úgy küldték könyörgés után. 6. testis, Simon kovács, szentpéteri, az fejedelem ı nagysága jobbágya, anno-rum 32. hiti után vallja, hogy az nyomot mikor látták, megvirradott volt, és mi-kor Varga István nevő hírmondót elküldték, immár könyörgés után volt az do-log, de mely hírmondót osztán az törökök vissza jövet találtak, és az lovát elvet-ték tüle, akkor visszatérıben volt az dolog. 7. testis, Soós Péter, szentpéteri, az fejedelem ı nagysága jobbágya, annorum 45. hiti után vallja, hogy az elsıhír mondó el nem mehetett az révben, másikat, Varga István nevőt hogy elküldték, könyörgés után volt az idı, de az törökök hogy az alól elvonták a lovat, már visszatérıben voltak az törökök. 8. testis, Umbordi István, az erdélyi fejedelem jobbágya, annorum 40. hiti után vallja, hogy reggel ismerték az nyomot meg, s mindjárt küldtek egy hír-mondót, de az el nem mehetett, hanem másikat akkor küldtek, mikor megtért az török, annak vette el is az lovát az török.

Deliberatum est:v

Mivel az tanúknak vallásibul, kiket az maga innocentiájáraw állatott, világossan constál,x hogy ez in causam attractus mind gondviseletlenségével, s mind rest-ségével annyit vétett, hogy ez ide alább megírt büntetést igen méltán megér-demlette, az mely ilyen, hogy esztendeig vasat viseljen és insuper meg is pál-czáztassék, az mely pálczázásnak condonálássa, vagy mitigálássay fıkapitány uram ı nagysága autoritássában. Az mi penig az in causam attractusnak házánál

97

találtatott török czédulának állapotját illeti, az mostan suspendáltatottz más idıre.

[A külzeten:] Az szentpéteri bíró törvénye, die 24. Januarii 1634.

a Nemzetes és nagyságos Csáky István úrnak, a legszentebb császári és királyi fel-ség szendrıi vára és erıssége fıkapitányának, kamarásnak és tanácsosnak az Úr 1634. esztendejében, január 24 napján tartott törvényszékén,

b felvett pere tekin-

tetes és nagyságos Csáky István úrnak, a legszentebb császári és királyi felség szendrıi vára és erıssége fıkapitányának, stb. mint felperesnek és hivatalnak az elırelátó Szabó János, Sajószentpéter mezıváros fıbírája, mint perbe hívott el-len és szemben az alább kinyilvánított ok miatt,

c a felperes érdekében nemzetes

jászberényi Pethı Benedek a mi prókátort valló levelünkkel, d a perbe hívottat a

személyes megjelenésre a szokásos módon az ajtók elıtt, e a kikiáltatott perbe hí-

vott megjelenik és azt mondja tiltakozva a prókátora, nemzetes Keresztes János által,

f helyt adni,

g a felperes úr ugyanazon prókátora elmondja,

h idejekorán,

i ér-

deme szerint, j a Hármaskönyv 1. részének 15. címe,

k végrehajtást,

l az elıbb

mondott perbe hívottnak ugyanazon prókátor a mi levelünkkel tiltakozva mond-ja,

m per folyt ellene, ezzel szemben,

n a felperes ragaszkodván az elıbbiekhez,

hozzáteszi, o feltéve, de nem megengedve,

p tehát mint fentebb, kéri az ítéletet a

végrehajtással együtt, q a felperes érdekében a prókátor az elıbbiekhez ragasz-

kodva hozzáteszi, r bemutatták,

s tehát mint fent, kéri magát felmenteni és bemu-

tatja a tanúbizonyságokat, t beterjesztetnek a perbe hívott részére való tanúbi-

zonyságok, u esztendıs,

v ítéltetett,

w ártatlanságára,

x kiderül,

y elengedése vagy

enyhítése, z függıben hagyatott.

VIZSGÁLAT A TÖRÖKNEK FIZETETT ADÓK TÁRGYÁBAN

(1641) Esterházy Miklós nádor 1641-ben rendelte el, hogy a királyi Magyarország területén a vármegyék mérjék fel, hogy a zsitvatoroki béke után a törk milyen falvakat hódoltatot meg, illetve, hogyan válto-zott az egyes települések török adója, s a rendes adón felül mi mindent követelnek a meghódolt telepü-lésektıl. A nádori rendeletnek Borsod vármegye is eleget tett, s ennek köszönhetıen megismerhetjük, még ha szőkszavúan is, Sajószentpéter török adózási viszonyait, ráadásul a leginkább érintettek vallo-másaiból. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Politica, II. I. 6. sz.

98

Oppidum Sajószentpéter

64. Sajószentpéteriensis civis, colonus illustrissimi principis Transsylvaniae, annorum 70. juratus, examinatus fassus est.a Az summánk volt elsıben 500 fo-rint, azt felverték hetedfélszáz forintra. De az mi nagyobb, bitangot tíz eszten-dıtül fogva 2000 forintot vött rajtunk. Szolgálatunk negyven napi, szekerünk-nek ott tartása, esztendınként való számtalan mészégetés, mész- és kıhordás, gyalognak szolgálatja soha rajtunk meg nem szőnik, hanem egyik az másikat ki-váltja. Az mennyi búzával tartoznánk régi végezésünk s alkuvásunk szerént, ve-szen másfél annyit rajtunk az ı kilájoknak megnagyobbítása miatt.

65. Sajószentéteriensis civis Simon Kovácz, colonus illustrissimi principis Transsylvaniae, annorum 60. juratus, examinatus fassus est, uti sexagesimus quartus.b

a sajószentpéteri polgár, Erdély méltóságos fejedelmének a jobbágya, 70 eszten-dıs, megesketve és megkérdezve vallotta,

b ahogyan a 64. tanú.

A VÁROS VEZETÉSÉNEK KÉRELME A VÁRMEGYÉHEZ

(1649)

A környékbeli várakban állomásozó és a török elleni védelemre rendelt katonaság élelemmel való ellá-tása néha majdnem akkora terhet jelentett a föld népének, mint amekkorát maga az ellenség. Különö-sen így volt ez olyan esetekben, amikor a terhek elosztása aránytalanul és nem az egyes települések va-lós lehetıségeinek a felmérésével történt. Jellemzı a közállapotokra, hogy a még nem is olyan régen gaz-daságilag erıs városnak heti kétszáz kenyér szolgáltatása is szinte elviselhetetlen terhet jelentett. Ezt bizonyítja az alábbi kérelem. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Politica, III. III. 381. sz.

Az Úristen nagyságtokat, uraságtokat és kegyelmeteket bıséges lelki és testi

javaival áldja, szívbıl kívánjuk. Nagyságtokat, uraságtokat és kegyelmeteket kelletik alázatos supplicatiónka

által megtalálnunk, mivel az elmúlt napokban az mi kegyelmes urunk Diós-gyırben helyheztetett vitézi megadván az ı nagysága parancsolatját, hogy azon

99

vitézeknek kenyérbeli segítséggel lennénk; mely ı nagysága parancsolatját ért-vén, erınk szerént készek voltunk és vagyunk is kenyért beszolgáltatni. De az vitézek minket az miskolczi uraimékkal egyenlı mértékben vettek, úgy, hogy egy héten mi tartjuk ıket, az más héten az miskolczi uraim; minden hétre az volna az kívánság, hogy két-[száz] kétszáz kenyeret praestáljunk,b az melyre elégtelenek vagyunk, és el is hisszük, hogy azok az vitézek nem tudják az mi nyomorult állapotunkat és az egész háborúk által való sok kárvallásinkat. Kérjük azért nagyságtokat, uraságtokat és kegyelmeteket, vegye kegyes tekinteti eleiben nyomorult sorsunkat és az mennyiben lehet, legyen könnyebbítéssel, melyért az Úristen nagyságtokat, uraságtokat és kegyelmeteket jó szerencsés, virágzó, hosszú élettel áldja, szívbıl kívánjuk.

Nagyságtoktul, uraságtoktul és kegyelmetektül kegyes választ vár szentpéteri bíró Vincze János

tanácsával együtt

a kérelmünk,

b szolgáltassunk.

LIPÓT CSÁSZÁR KIVÁLTSÁGLEVE A KORÁBBI KIVÁLTSÁGOK MEGERİSÍTÉSÉRİL

(1666)

A háborús idıkben gyakran megtörtént, hogy a városi kiváltságlevelek elvesztek vagy megsemmisültek; ilyen esetekben a város tanácsa az uralkodóhoz fordult, aki a kancellárián ırzött királyi könyvek a-lapján másolatot adatott ki a kiváltságokról. Ez történt 1666-ban is, amikor I. Lipót császár a ki-rályi könyvekben megtalált régi kiváltságokat megerısítette. Ebbıl az oklevélbıl tudjuk, hogy Sajó-szentpéter I. Ulászló király uralkodása óta rendelkezett pallosjoggal. Lipót császár ezen új privilégi-umát a város nagy becsben tartotta: 1741-ben az akkori jegyzı, Mádi János más oklevelekkel együtt bemásolta a jegyzıkönyvbe, sıt le is fordította. Az iránta való tisztelet okán ezt a (jóllehet néhol kicsit nehézkes) magyar fordítást adjuk most közre. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, II. kötet, 5–11. és 12–18. p.

Mi, Leopoldus, Isten kegyelmébül választott mindenkori felséges római imperá-tor és Német-, Magyar-, Cseh-, Horvát-, Rácz- és Tótországoknak királlya, aust-riai erczherczeg, Burgundiának, Brabancziának, Stiriának, Carinthiának, Carnio-lának herczege, morvaországi marchio, Lucemburgumnak is és felsı és alsó Si-

100

lésiának, Virthembergának és Thékának is herczege, Svéviának pedig, úgy mos-tan mondott felsı és alsó Silésiának, Virthembergának és Thékának, nemkü-lömben felsı és alsó Lusatiának fejedelme, habspurgumi, tirolisi és goritziai gróf. Adjuk emlékezetül ez levelünknek rendével jelentvén mindeneknek, az kik-nek illik, hogy a’ mi híveink, úgymint Borsod vármegyében lévı Sajószentpéter várossának becsületes bírája esküdtjeivel és az egész községgel együtt az ı alá-zatos levelekben magok instancziáját mielınkben adatták illyen módon: mikép-pen tudniillik ezek az mi eleinknek, mint néhai istenes magyarországi királyok-nak jól tévı grátziájokbul ’s kegyelmességekbül régi idıktül fogva mindenféle adózásoknak és mind királyi, mind pedig más akármelly, egész Magyarországon akár szárazon, akár vízen lévı vámoknak mindennémő fizetése alól örökössen kivétetve és megengedtetve vólnának, akárminémő eladó és tulajdon kalmár árujokkal, marhájokkal, portékájokkal és minden névvel nevezendı jószágaikkal együtt; és hogy ezenkívül más ollyan szabadságok is vólna, hogy tudniillik ezen megmondott városnak határán és ahhoz tartozandókban akasztófát, kerekeket, karókat és más kínzószerszámoknak nemeit felállíthassanak és minden lopókat, tolvajokat, rejtek és záros helyeknek megásóit és felverıit, szemfényvesztıket, gyújtogatókat, méreggel ölıket, gyilkosokat és más, akármelly gonosztévıket, akárholott az említett városnak megmondott határában közönségessen és nyil-ván a’ gonoszságnak helyein és cselekedetén találtattakat személly szerint meg-foghassanak, akasztathassanak, kerékben törhessenek, fejeket vétethessék és az ı érdemek és vétkek szerint méltó büntetéssel büntethessenek; de ezekrül költ és kiadatott privilegiom leveleiktül a’ közelébb elmúlt háborús idıben megfosz-tattanak. Ha azért a’ mi levéltartó helyeinkben, avagy királyi könyveinkben a’ felséges magyar cancellárián azon ı leveleik megíratva vólnának, nekiek azok-nak párja, avagy mássa az ı igaz jussoknak jövendıbéli óltalmazására igen meg-kívántatnék és szükséges vólna. Mellyre nézve említett Sajószentpéter várossa feljebb nevezett minden pol-gárinak és lakossinak nevekkel és képekben a’ mi felségünkhöz alázatos instan-tia tétetett, hogy ezen ı privilegium leveleiknek rendit avagy párját a’ mi meg-mondott levéltartó helyeinkben, avagy királyi könyveinkben felkerestetni és megtaláltatni, felkerestetvén pedig és megtalálván, annak mássát az mi privi-legiumos leveleink köziben tétetvén és beíratván, újra helyben hagyni, hitelessé tenni és megerısíteni, és ekképpen ınékiek kegyelmessen kiadni méltóztatnánk.

101

Elsıben is azért találtatott meg az néhai felséges második Maximilianus fe-jedelemnek, Isten kegyelmébül római császár és elıttünk uralkodó, boldog em-lékezető királynak megerıssítı levele, mellynek summája így vagyon. Az ezerötszázhatvankilenczedik esztendıben, az austriai Bécsben, Szent András havának tizennyólczadik napján költ és kiadatott az felséges császári és királyi méltóságnak egy megerıssítı levele, az melly hártyára, privilégium for-mán készíttetett, ıfelsége nagyobbik függıpecsétjével és tulajdon kézírásával megerıssítve. Mellyben megíratott, hogy a’ bóldog emlékezető, elıtte uralkodó néhai felséges László fejedelemnek és magyarországi királynak két rendbéli pri-vilégium levelei vannak, mindkettı hártyán, privilégium formán készítve és ı-felsége nagyobbik függıpecsétjével megerıssítve; kik közül az elsınek erejével azon hajdani László király Borsod vármegyében lévı Sajószentpéter várossának értelmes és becsületes minden polgárit és lakossait mindenféle adózásoknak és mind királyi, mind pedig más, akármelly, egész Magyarországon akár szárazon, akár vízen lévı vámoknak és dézsmáknak mindennémő fizetése alól örökössen kivette, felszabadította és engedte, akárminémő eladó és tulajdon kalmár árujok-kal, marhájokkal, portékájokkal és minden névvel nevezendı jószágaikkal e-gyütt. Az másikban pedig azt engedte meg, hogy azon városbéliek a’ megmon-dott városnak határán és hozzá tartozókban akasztófát, kerekeket, karókat és más egyéb kínzó szerszámoknak nemeit felállíthassanak, és minden lopókat, tolvajokat, rejtek és záros helyeknek felverıit és megásóit, szemfényvesztıket, gyújtogatókat, méreggel vesztıket, boszorkányokat, gyilkosokat és egyéb akár-minémő gonosztévıket, akárholott az említett városnak határában közönsé-gessen és nyilván az véteknek hellyein és cselekedetein találtattakat személly szerint megfoghassanak, megfogván pedig, az mint a’ törvény hozza, véllek ak-képpen bánjanak, akaszthassák, kerékben törhessék, fejeket vehessék, égethes-sék és az ı vétkek és érdemek szerint más méltó büntetéssel büntethessék és veszthessék, és ezekben mindeneket, a’ mint az országnak bévett szokása sze-rint szoktak lenni, akképpen cselekedhessenek és véghez vihessenek. Melly László királynak két rendbéli leveleit ıfelsége, mint igaz, hiteles és be-vett kedvességő leveleket örökké tartandó erejekben megújította, újra helyben hagyta, állandóvá és hitelessé tette és megerıssítette, és ekképpen azon említett Sajószentpéter várossa feljebb írt minden polgárinak és lakossainak és azoknak maradékinak és minden utánnok következendıknek kiadta, hogy a’ mint ennek elıtte és mostan is, úgy ezután is azoknak szabadságával élhessenek, mások jus-sát kikötvén.

102

Annakutánna találtatott még az felséges második Rudolphus fejedelemnek és Isten kegyelmébül római imperator és magyarországi királynak ugyan meg-erıssítı levele, mellynek rendi ekképpen vagyon. Az ezerötszáznyolczvanharmadik esztendıben, a’ posoni királyi várban, Szent György havának tizennegyedik napján költ és adatott ki a’ felséges császá-ri és királyi méltóságnak megerıssítı levele, hártyára, privilegium formán készít-ve és ıfelsége nagyobbik függıpecsétjével, a’ mellyel mint magyarországi király szokott pecsételni, és ismét tulajdon keze írásával a’ szokás szerint megerıssítve, mellyel ıfelsége, kikötvén mások jussát, az maga bóldog emlékezető édesatyjá-nak, második Maximilianus római császár és egyszersmind Magyar- és Csehor-szágoknak királlyának azt a’ privilegium levelét, a’ mellyben az elıtte uralkodó néhai felséges László fejedelem és magyarországi királytul Borsod vármegyében lévı Sajószentpéter várossa minden lakossinak engedtetett két rendbéli privi-legium levelek voltak béfoglalva, mint helyes, kedves és bévétetett levelek, a’ mennyiben tudniillik a’ megnevezett városbéliek annak szabadságával való élés-ben eddig vóltak és megmaradtak, helyben hagyta, állandóvá és hitelessé tette és az gyakran említett Sajószentpéter várossa minden lakossinak, azoknak maradé-kinak és minden utánnok következendıknek újra vévén, örökké tartó erejekben kegyelmessen megerıssítette. Mellyben elsıben Borsod vármegyében lévı Sajószentpéter várossának min-den becsületes lakosinak mindenféle adózásoknak és mind királyi, mind pedig más, akármelly, egész Magyarországon akár szárazon, akár vízen lévı vámoknak és dézsmáknak is mindennémő fizetése alól, akárminémő eladó és tulajdon kal-már árujokkal, marhájokkal, portékájokkal és minden névvel nevezendı jószá-gaikkal együtt, örökössen való kivétettetetések; és másodszor azon Sajószent-péter várossa határában akasztófának, kerekeknek, karóknak és más kínzó szer-számok nemeinek felállítására, és minden lopóknak, tolvajoknak, rejtek és záros helyek megásói és felverıinek, szemfényvesztıknek, gyújtogatóknak, méreggel vesztıknek, boszorkányoknak, gyilkosoknak és más, akármelly gonosztévık-nek, közönségessen és nyilván, a’ véteknek hellyein és cselekedetin találtattak-nak, mindenütt a’ városnak határában személly szerint lehetı megfogásokra és a’ megfogottakkal, a’ mint a’ törvény magával hozandja, akképpen való bánásra, akasztásra, fıvételre, égetésre és az ı vétkek és érdemek szerint való bünteté-sekre és elvesztésekre való szabadság vala megíratva. Mi annakokáért királyi kegyelmességünkbül meghallgatván és kegyelmessen megengedvén, eleve megmondott Sajószentpéter várossa bírájának, esküdteinek

103

és több közönséges polgárinak és lakossinak részekrül a’ feljebb írt mód szerint a’ mi felségünkhöz bényújtott ezen alázatos instantiájokat, az megnevezett má-sodik Maximilianus és ugyan második Rudolphus római császároknak és ma-gyarországi királyoknak ide, elıre béíratott két megerıssítı privilegium leveleit a’ mi királyi könyveinkben és levéltartó hellyeinkben a’ mi feljebb említett felsé-ges magyar cancellariánkon summásan (:mint feljebb is mondottuk:) felkeres-vén és megtalálván, onnan általíratni és általvétetni és ezen mi privilegium leve-lünkben tétetni és béíratni parancsoltuk, és a’ mennyiben azon sajószentpéteri lakosok ezen ı szabadságoknak megszőnés nélkül való bírásában eddig megma-radtak és most is állanának, azt helyesnek, kedvesnek és bévételre méltónak ítél-vén, helyben hagytuk, állandóvá és hitelessé tettük és az gyakran mondott Sajó-szentpéter várossa bírájának, eskütteinek és közönségessen minden több polgá-rinak, lakossinak, azoknak maradékinak és minden utánnok következendıknek újra vévén, örökké tartandó erejekben kegyelmessen megerıssítettük, sıt ugyan bévesszük, helyben hagyjuk, állandóvá és hitelessé tésszük és megerısítjük, má-sok jussát kikötvén, ezen mi nagyobbik függıpecsétünkkel megerısített leve-lünknek erejével és bizonyságtételével, a’ mely pecsétnek bizonyságtételével szoktunk élni, a’ mennyiben Magyarország királya vagyunk. Költ a’ mi kasté-lyunkban, Laxemburgumban, Szent Iván havának hatodik napján, ezerhatszáz-hatvanhatodik esztendıben, a’ mi országlásunknak, úgymint az rómainak nyól-czadik, Magyar- és más országoknak tizenegyedik, Csehországnak pedig tizedik esztendejében. Leopoldus m. p.

Szelepcsényi György esztergami érsek m. p. Orbán István m. p.

JÁSZY JÁNOS VÉGRENDELETE ÉS VÁRMEGYEI VIZSGÁLAT VAGYONÁNAK A SORSÁT ILLETİEN

(1666 és 1682)

A Jászy család egyike volt a XVII. századi Sajószentpéter legfontosabb középbirtokos családainak. Elsı ismert ısük, Jászy Márton 1546-ban a város bírója, a XVI. századi dézsmajegyzékekben pedig még mint jobbágyokkal találkozunk a család tagjaival: az is kiderül azonban, hogy sok szılıjük volt és minden bizonnyal ez lehetett a késıbbi gazdagságuk alapja. Az 1500-as évek végén szereztek ne-mességet és ezután sok megyei tisztségviselı került ki a családból. Jelentıs adományokat köszönhet a Jászyaknak a református egyház is. Amikor a család férfiágon kihalt, a vagyon nem teljesen tisztázott

104

körülmények között került a leányág kezére; errıl tanúskodik az alább közlendı vizsgálat is. Az eb-ben említett végrendelet alapján került egyébként a Jászyak telke a Szentpétery család birtokába: e tel-ken áll jelenleg a Gedeon-kúria. A tanúvallomások pedig szemléletes képet rajzolnak egy középbirto-kos család vagyoni helyzetérıl. Jelzetek: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta nobilitaria, 1246. sz. (a) és Acta judicialia prothocollata, sp. XVII. fasc. II. nr. 133. (b)

a.

Anno Domini millesimo sexcentesimo sexagesimo sexto, die duodecima mensis Junii, in oppido Sajószentpéter.a

Én, Jászy János, noha testemben beteges, de elmémben ép és egészséges lé-vén, meggondolván, hogy embernek halála órája bizonytalan légyen, az minémő áldását pedig énreám világi életemben az én jó Istenem terjesztette és kevés jók-kal megáldott, hogy holtom után az én atyámfiai és legatariusimb között arról villongás és háborúság ne következzék, elıttem viselvén sok becsülletes embe-reknek efféle dologban eleitıl fogvást megtartott, dicséretes élı példájokat, mi-vel szegény üdvezült bátyáimmal nékünk mindenünk magunk keresménye vólt és ırólok énreám szállott, azokról magam szabad jóakaratom szerént, mindenek kénszerítések kívül teszek és hagyok illyen rendelést, az mint következik. Elsıben is az én bőnös lelkemet az én szent teremtı Istenemnek, az honnan vöttem, ez sok szomorú és keserves változások alá vettetett világból való kiköl-tözésem után szentséges kezében ajánlom, testemet is az boldog feltámadásnak jó reménysége alatt, hogy az én jóakaróim és atyámfiai illendı utolsó tisztessé-ges takarítással az földnek, az ı anyjának, kibıl vétetett vólt, megadják, kívá-nom. Azonban elsı ’s nagyobb lévén mindenekben az Isten dicsısége, mivel az Sennyey udvart bizonyos pertinentiáivalc arra szántam, ha történet szerént az prédikátor Kiskassában nem lakhatnék, az légyen az prédikátor lakóhellye, de ha ott békességben megmaradhat, tehát az öcsém, Szentpétery István lévén az reá vigyázó, minden hasznocskáját fordítsa az deákok és schola számára. Hasonló-képpen mikor sokadalmakban bort árulnak is, az hasznát nékik ossza ki. Ha pe-dig jövendıben kiváltása lenne és örökben meg nem szerezhetné azon udvart, tehát az rajta való summát Szepessy Pál komám uram az öcsémmel és Szalóczy úrral, egymás között valamit istenesebbnek és hasznosabbnak gondolnak, az schola és prédikátorság részire oda ’s arra fordítsák. Az itt való templom épü-letire hagytam száz forintot és az Úrasztalához egy pohárt. Az szikszai temp-

105

lomhoz, mivel az szegény bátyám és húgom ott sokat laktanak, hagyok hatvan forintot és az Úrasztalához egy pohárt. Az pataki scholához rendeltem száz ara-nyat, mellyet az scholára vigyázó becsülletes emberek az hová jobbnak és szük-ségesebbnek ítélik, fordítsanak. Az alacskai és ecsegi templomhoz is egy-egy po-hárt rendeltem, az hol én bírok.

Mivel az öcsémnek, Szentpétery István uramnak igaz, tökélletes atyafiságát mindenkor tapasztaltam, és minden dolgaimban való segítségével és szolgálatjá-val éltem, hagyom neki és néhai Szentpétery Miklós árvájának, Zsigmondnak az alacskai, iványi, kazai és harnóczi jószágimat azon jussal és igazsággal, valamint aquiráltam.d Az leányának penig, Katának ruházatjára rendeltem száz tallért, és az melly harminczhat forintot az öcsémtül küldettem, az is oda maradjon. Az zubogyi jószágomat Janka Mártonnénak, Szász Zsókának gyermekivel együtt hagyom. Ezenkívül mivel tudhatja azt minden emberséges ember, hogy Sze-pessy Pál komám uram énnékem minden dolgaimban kész segétségem és igaz, tökélletes jóakaróm volt és éjjeli, nappali szolgálatjában, fáradozásiban soha meg nem fogyatkoztam, azért Visnyó nevő falumat egészen ıkegyelmének és Szepessy Mátyásnénak, Erzsóknak hagyom, az húgomnak, együtt az szikszai he-gyen lévı Hellingh, Négyszegő és Szemere szıllıkkel, mellyeket ugyan az vis-nyaiak míveltenek. Az berentei portióm is öröke lévén Szepessy Pál komám gyermekinek, az is mindjárt pénz nélkül visszaszálljon. Az varbai, boldvai és mályinkai jószágimat hagyom az feleségemnek éltéig és illy conditióval,e hogy az boldvainak és mályinkainak fele hólta után is az atyafiáé légyen, úgy, hogy Sze-pessy Pál komám, Szepessy Mátyásné, Szentpétery István és Ónody Gáspár ö-csémék az felérül fizessék ki és az más fele egyaránt reájok szálljon. Ha penig feleségem éltében lenne kiváltása, az rajta való summának az fele az feleségemé és atyafiáé, fele az megírt négy atyámfiáé légyen. Varbót ha az feleségem éltében kiváltják, az árát öt felé osszák egymás között, az feleségemnek is egy részt, ha penig hóltáig bírná az feleségem, tehát hólta után az megírt négy atyámfiaira, úgymint Szentpétery István, Szepessy Pál, Ónody Gáspár és Szepessy Mátyás-néra szálljon. Ezenkívül az szikszai házat minden pertinentiáival, az jánosdi és hontoldi portiókkal, az Magyar hegyen lévı szılıkkel, az Sípos és Pinczés szı-lıvel néki, az feleségemnek hagyom éltéig úgy, hogy az Sípos, Pinczés és Kö-zépszeren való kis szılıt annak hagyhassa, a’ kinek akarja, a’ többi szálljanak vissza az megírt három atyámfiaira: Szepessy Pál komámra és maradékokra. Az szentmártonyi jószágot öcsémnek hagyom, és Alacskán az Szabó Miklós házát. Bay Lászlónénak hagyok száz tallérokat. Szeghı Andrásnénak, Solczay János-

106

nak és Hajdú, alias Szécsényi István atyámfiainak hagyom Bábony nevő falumat úgy, hogy ha Szécsényi Istvánnak fia nem maradna, az két atyafi tegyen le két-száz forintot az feleségének és reájok szálljon azon rész is; ha penig az diósgyıri földesurak kiváltanák, mivel Gyırhöz való jószág és mi is az gyıri földesuraktól szerzettük vólt, tehát az árával egyaránt osztozzanak. Senyei és Szolga praediu-mokbanf az részt, együtt az keresztúri portiómmal, Szeghı Andrásnénak ha-gyom. Az többi részeket az öcsémnek, Szentpétery István úrnak hagyom. Az daróczi portiómat Jászy István öcsémnek hagyom és ezen kívül száz forintot. Szász Jánosnak ha maradéki vannak, hagyok száz tallérokat. Az szentpéteri he-gyen lévı Nagykorcsolyást az feleségemnek, az Sóst Szentpétery István öcsém-nek, az Darvast Ónody Gáspárnak, az Fövenyest Szepessy Pál komámnak és Szepessy Mátyásné húgomnak, az Bajzát Szeghınének, az Despánt Bay László-nénak és Kata húgomnak hagyom. Az Debreczeni kis húgomnak hagyok száz forintot. Az Jákótelky gyermekeinek, az háromnak hagyok száz forintot. Deme Miklósnénak az szerecsendió pohárt visszahagyom, és ezen kívül ötven forin-tot. Az dusnoki portióim oszoljanak egyaránt Szentpétery István és Ónody Gáspár öcséim között, nyilat vetvén reá. Miklós Mártonnak, mivel sok körü-löttem való forgolódásával és jámbor szolgálatjával éltem, Alacskán mind házát, szıleit megszabadítottam, az melly kétszáz forinttal néki adós vagyok, azt is ad-ják meg ide, alább megírt atyámfiai és feleségem. Hasonlóképpen Szabó Miklós-nak is száz forintokkal vagyok adós, azt is az ide, alább való mód szerént meg kell adni. Ezen szentpéteri házamat, kiben mostan lakom, hóltom után minden pertinentiáival együtt hagyom Szentpétery István öcsémnek úgy, hogy az közös ház, kiben lakik, légyen minden pertinentiáival Ónody Gáspár öcsémé. Lévay Péter komámnak és Márton deáknak, mivel éltem emberségekkel, hóltom után hagyok ötven-ötven forintokat. Ezenkívül, mivel feles adósságim vannak, mely-lyet meg kell fizetni és régi jármbor szolgáimnak is ígértem jóakaratomat, hól-tom után mind fizetéseket, mind penig az melly kevés pénz marad, abból és marhámból, búzámból, boromból Szepessy Pál komám, az öcsém és feleségem kinek-kinek a’ szerént, a’ mi lehet, juttassanak. Az mi ezektıl megmaradt, az ke-vés ezüst marhával együtt Szepessy Pál komám és öcsém és feleségem intézzék el egymás között. Mivel penig énnékem valamibıl én disponáltam,g mind ma-gam tulajdon keresetim vólt és szabad dispositiómban állott az ország törvénye szerént is, kinek mit akarok, hogy a’ szerént hagyhassak, ha ki az én atyámfiai és legatariusim közül az én ingyen való jóakaratommal meg nem elégednék és ezen jószándékomból való dispositiómat akármiképpen bontogatná, tehát annak

107

semmit sem hagyjanak, hanem az mit néki hagytam is, megírt atyámfiai egymás között egyaránt osszák fel, tanuljon más is rajta. Melly rendelésemet nagyobb, örökös és állandó bizonyságáért magam sza-bad jóakaratom és régi igyekezésim szerént elvégezvén, ez ide, alább megírt be-csülletes emberek elıtt, annak rendi és módja szerént hagytam kétség kívül való emlékezetben. Actum anno, die et loco supranotatis.h Coram mei Caspare De-ák, jurassore comitatus Borsodiensisj m. p. Coram me Andrea Vitely jurassore comitatus Borsodiensis. Coram me Andrea Ruszkay. Coram me Georgio To-mory. Coram me Francisco Piskuti m. p. Coram me Joanne Dienes m. p. Ács János.

a az Úr 1666. esztendejében, június hónap 12. napján, Sajószentpéter mezıváros-ban,

b törvényes örököseim,

c tartozékaival,

d szereztem,

e feltétellel,

f puszták-

ban, g rendelkeztem,

h kelt a felül jelzett esztendıben, napon és helyen,

i elıttem,

j Borsod vármegye esküdtje.

b.

Anno Domini 1682. die 6. mensis Junii. Én, Szatthmári Péter, nemes Borsod vármegyének ordinarius szolgabírája

mellettem lévı ordinarius esküdt társaimmal, nemes Kassai János és Módos Boldisár urammal együtt ültem le Sajószentpéteren magam házánál méltóságos judex curiaea gróf Draskovics Miklós uram ınagysága compulsoriumab mellett nemzetes és vitézlı Janka Péter uram instantiájára néminemő inquisitióknak peragálásárac az elımben adattatott deutrumokd szerint, mellynek rendi ekkép-pen következik.

1. Vallja meg hiti után az tanú, tudja-é, avagy hallotta-é azt, hogy néhai nemzetes Jászi Márton uram, Jászi István, Jászi János, Jászi Anna, néhai Imre deák uram házastársa, Jászi Ilona, Szász István uram házastársa és Jászi Kata asszony, Szabó János házastársa egy testvér atyafiak voltanak Szentpéteren, és ezeknek atyjok ki volt?

2. Vallja meg azt is, hogy a’ megírt néhai Jászi Ilona, Szász István uram házastársa leánya volt néhai Janka Márton uram házastársa, Szász Zsó-fia asszony, és ennek fia Janka Péter uram testvér atyafiaival együtt.

3. Vallja meg azt is, hogy a’ megírt Jásziaknak még az atyjoké volt az szentpéteri ház, mellyben mostan Szentpéteri Imre uram lakik; Alacs-

108

kán Szabó Miklós nevő ember hozzá való jószággal együtt; azon kívül szılı örökséget vagy egyéb jószágot mit tud ollyat az tanú, az mik azon Jásziaknak még az atyjoké voltak volna, és nem hallotta-é azt valamely-lyik Jászitul életében?

4. Vallja meg azt is, hogy néhai Jászi Márton és Jászi István magtalanul holtanak meg még Jászi János elıtt; ezeknek pediglen mind magoknak ’s mind feleségekrül álló sok szép res mobilisei, pénzei, ezüst marhái maradtanak, melly jószágokbul ’s jókbul Jászi János uram ki nem adta részit megírt Jászi Ilonának, hanem csak magánál maradtanak Jászi Já-nos uramnál?

5. Nevezze meg a’ tanú, micsoda jószágokat hallott, hogy szerzett Jászi István Szikszón maga szolgálatja vagy egyéb industriájábóle álló pén-zen?

6. Tudja-é azt is az tanú, hogy az megírt két elsı atyafiaknak, úgymint néhai Jászi Márton és Jászi István uramnak halálok után is megírt Jászi Ilona osztatlan volt minden javaiban, mind atyjának a’ mik lehettek, ’s mind azon két atyafiaknak javaiban, és most sincs semmi kimutatott rész, mellyet Janka Péter uram bírna atyafiaival együtt?

7. Vallja meg azt is a’ tanú, hogy Jászi János uram semmi testamentumot nem tött, mikor meghólt, hanem Szepesi Pál uram maga olly testamen-tumot írt, a’ minemőt maga akart.

8. Vallja meg azt is az tanú, hogy a’ kik coramizáltákf azon Szepesi Pál u-ram által írt testamentumot, egyik sem hallotta szájábul Jászi János u-ramnak, hanem Szepessi Pál uram Jászi János uram halála után corami-záltatta azon emberekkel, kinek-kinek az maga házánál.

9. Vallja meg azt is és rend szerint nevezze meg, mennyi jószág maradott Jászi János uram halála után, kiket maga bírt, jobbágybeli jószágai hol és micsoda helyeken voltanak, szılei, pénze, ezüst marhái és egyéb ja-vai?

10. Iványért, Harnóczért hány száz forintot vött fel nemzetes Dıry András uram, mikor a’ tutorag volt Szentpéteri Imre uramnak, az mikor kibo-csátotta kezébül azon jószágokat?

11. Ezen felül megírt utrumokra kiket gondolhatna jó tanúnak lenni az ta-nú, vallja meg azokat is ’s nevezze meg.

109

1. testis Stephanus Kádas, nobilis persona Szentpéteriensis, annorum circiter 60. juratus, examinatus fassus est ad 1-mum.h Hallottam, hogy egy testvér atya-fiak voltanak ıkegyelmek hatan, de az atyjok ki volt, nem tudom. Hallottam, hogy az török ölte meg, de én még akkor ez világon sem voltam, hogy az atyjok meghólt. Ad 2-dum: fatetur per omnia secundum deutrum.i Ad tertium: tudom, hogy az Jásziaknak az eleiké volt azon házhelly, de paraszt házhelly vólt és csak egy házhelly; hanem Jászi Márton, Jászi István és Jászi János uraimék együtt lakván, vették meg szabadságát az uraktul azon házhellynek és úgy építették e-zen mostani épületet rajta. Tudom azt is, [hogy] alacskai Szabó Miklós az Jászi-aknak az házhellyeken taxájára lakott és minden jószágábul dézsmát adott, de az eleiké vólt-é, avagy nem, azt én nem tudom. Egyéb jószágot sem tudok, melly az atyjoké vólt volna, hanem Jászi János uram szájábul hallottam, hogy alacskai Miklós Márton és az szentpéteri hegyen a’ Korcsolyás nevő szılı ıstül mara-dott vólt. Ad 4-tum: tudom, Jászi Márton uramnak vóltanak gyermeki, de mind meghóltak, holta után egy gyermeke sem maradott. Hallottam, hogy Jászi János uramra maradott vólna sok szép pénz, ezüst marha, de azokbul adott-é Jászi Já-nos uram Jászi Ilonának, avagy nem, azt én nem tudom. Ad 5-tum: nihil. Ad 6-tum: hallottam, hogy Zubogyot Janka Mártonné asszonyomnak hagyta Jászi Já-nos uram, mellyet bírtak is Janka uramék. Ad 7-mum: hallottam, hogy testa-mentumot tött Jászi János uram, de bizonyossan nem tudom. Ad octavum: hal-lottam szegény Deák Gáspártul, hogy „nem is tudom, micsoda vagyon a’ testa-mentum tételben, mégis coramizáltatták velem”. Ad 9-num: pénze mennyi, de hallottam, feles maradott. Jószága penig Alacskának nagyobb része, Visnyó e-gésszen, Bábonynak nagyobb része, Boldvának egy része malmával együtt, cse-bi, duzsnoki pusztáknak jobb része, szolgai pusztának egy része, Harnócznak egy része, Kazában valamelly rész, Galgóczban is valamelly, Szentpéteren az Se-nyei udvar, Senyében valamelly házhelly, de mennyi, nem tudom. Nemesbikken, Parasztbikken két-két házhelly, Tiszakeszin négy házhelly, szılıi ismét az szent-péteri hegyen az Korcsolyás nevő szılı, az Despán szılı, az Sós szılı, a’ Dar-vas szılı, az Susai szılı, a’ Kiskorcsolyás szılı. Kertei az szentpéteri csőrös kert és szilvási kettı, mellyeket Vaskertnek híttanak. Ad 10-mum et 11-mum: nihil.j 2. testis Joannes Borbélly Szentpéteriensis, nobilis persona, annorum circiter 40. juratus, examinatus fassus est ad 1: tudom, hogy Jászi Márton és Jászi János uraim egy testvér atyafiak vóltanak, de atyjok ki volt ıkegyelmeknek, nem tu-dom. Ad 2-dum: tudom, [hogy] Janka Péter uram Szász Zsófia asszony fia volt,

110

de Szász Zsófia asszonynak ki volt az anyja, nem tudom. Ad 3-um: tudom, [hogy] Jászi János uram csináltatta az szentpéteri hátulsó házat kamarástul, pit-varostul, mellyben mostan Szentpéteri Imre uram lakik és tudom, [hogy] az a-lacskai Szabó Miklós is szılejébül és egyéb jószágábul Jászi János uramnak adta az dézsmát, de az atyjoktul maradott jószág volt-e mind az szentpéteri ház ’s mind az alacskai jószág, avagy Jászi János uram és Jászi Márton uram keresmé-nye, nem tudom. Hallottam Jászi János uram szájábul, [hogy] több jobbágya nem maradott az ısöktül, hanem Alacskán Miklós Márton, és annak is azért ad-tak szabadságot, mert hő volt ıkegyelmekhez, ispánja is volt ıkegyelmeknek, ollyan volt, hogy mind borát ’s mind pénzét reá merte bízni. İstül maradott szılı örökség hogy maradt volna, nem tudom. Ad 4-tum: tudom, [hogy] az melly kamarában lakott Jászi István uram, holta után mondották, maradott Jászi István uramnak száz forintja, mellyet azon kamarában Jászi János uram velem kerestetett is, magam magasságú vermet ástam, de semmit nem találtunk. Ad 5. et 6: nihil. Ad 7: tudom, [hogy] Szepesi Pál és Szentpéteri István uraimék elıtt tött testamentumot és csak az házban Jászi János uramnál, a’ hol feküdt, ketten voltanak, még az feleségét sem bocsátották bé, hanem az ajtón sírt, és én is ott állottam az asszonnyal együtt. Ad 8: az kikkel azután coramizáltatta Szepesi Pál uram a’ testamentum tételt, azok közül egy sem volt akkor ott, mikor testamen-tumot tött Jászi János uram, hanem csak Szepesi uram Szentpéteri István uram-mal vóltanak. Ad 9: tudom, [hogy] jószága volt ıkegyelmének, mert Visnyó e-gésszen, Szentmárton egésszen, Varbónak fele, Iványnak valamelly része, de mennyi, nem tudom, Kazán két jobbágy, Boldvának egy része, mennyi, nem tudom, Bábony egésszen, Alacskának jobb része, harnóczi pusztának egy része, az Senyey ház (:melly Szentpéteren vagyon:) hozzá tartozó pusztákkal együtt, szılei az szentpéteri hegyen: az Nagykorcsolyás szılı, Kiskorcsolyás, az Des-pán szılı, az Sós szılı, a’ Fövenyes szılı, a’ Darvas szılı. Alacskán hány szı-lıt bírt, nem tudom. Csebi és duzsnoki pusztáknak jobb része. Pénze sok volt, de számát, hány ezer forint, nem tudom. Ezüst marháit sokat láttam és keze-men forgott, kanál feles számú volt, egyben járó hat aranyas pohár vólt, mellyet Czapa pohárnak híttak, zászlós aranyas pohár egy icczés, Czigány nevő ezüst pohár egy icczés, Bokrétás nevő aranyas pohár, egy meszelyesnél, itt valónál na-gyobb, ismét egy aranyas, lapos fedelő, egy meszelyes pohár, más apró ezüst pohár sok vólt. Aranyas kard öt vólt, mellyeket láttam, aranyas szügyellı, ara-nyas farmatring, széles, mint az három ujjam, aranyas agyú lánczos fék, ezüstös

111

bogláros kantár és egy ezüstös szügyellı. Ad 10-mum: nihil. Ad 11: Fekete Já-nos, mivel ott forgott, talám tudna valamit mondani ez dologra. 3. Martinus Dóczi Alacskaiensis, colonus egregii domini Andreae Újlaki,k annorum circiter 60. juratus, examinatus fassus est ad 1-mum: tudom, [hogy] Jászi Márton, Jászi István, Jászi János uraim és Jászi Anna asszony egy testvér atyafiak vóltanak, többit nem esmértem, a’ mint hallottam az atyámtul, az ıke-gyelmek atyjok Jászi János volt. Ad 2: hallottam, hogy Jászi Ilona Szász István felesége vólt, Janka Márton uram felesége az Szász István leánya és az ıke-gyelme fia Janka Péter uram. Ad 3: tudom, [hogy] alacskai Szabó Márton atyja vólt Szabó Miklósnak, a’ melly Szabó Márton Husz István jobbágya volt és el-szökvén Alacskáról, távolyrul úgy szabadították meg magokat a’ személlyekben a’ földes uroktul, de az házhellyeket ’s egyéb jószágokat meg nem vehették, ha-nem Jászi Márton és Jászi János uraimék vötték osztán meg azon házhelyet Husz Istvántul, mellyen Szabó Miklós lakott (:mivel az földesurak távoly lakván, nem vöhették semmi hasznokat:), ’s úgy dézsmálták annak utána Jászi uramék mind szılıhegyeket ’s mind szántóföldeket. Hallottam azt, hogy ıstül maradott szılı volt az alacskai hegyen egy Gurutka nevő szılı, mellynek felét mostan az visnyai praedikátor, Sacczai István uram bírja, felét pediglen az alsó párton mostan lévı Somodi Balázs. Ismét tudom, [hogy] Miklós János és Vadnai János nevő emberek laktak Alacskán egy házhelyen, ezeket hallottam, [hogy] az Jászi uram eleiké voltanak, Vadnainak immár semmi maradéka, Miklós Jánosnak pe-dig mostan is azon helyen laknak maradéki. Ad 4: tudom, [hogy] Jászi Márton és Jászi István uraim hogy megholtanak, gyermeki nem maradtak, hanem min-den jószág Jászi János uramra maradott és az mint hallottam, ıkegyelme hagyta testamentumban té-tova az jószágot. Ad 5: nihil. Ad 6: tudom, hogy ezen Jászi jószágbul bírta Janka Márton uram Zubogyot. Ad 7: hallottam Miklós Márton-tul, mondotta, hogy maga nyelvével tötte Jászi János uram a’ testamentumot és úgy hagyta té-tova az jószágot. Ad 8-vum: nihil. Ad 9-num: pénzét, ezüst mar-háját nem tudom, hanem Bábonyt egésszen, Alacskának jobb részét, Visnyót egésszen, Szentmártont egésszen, Iványban valamelly részt, Zubogyot egésszen, Harnóczon egy részt, csebi, dusnoki pusztákon [egy részt] bírt ıkegyelme, szı-lıt az alacskai hegyen bírt is bírt ıkegyelme. Ad 10-mum: nihil. Ad undecimum: Somodi István, Szabó András jártak ott az udvar körül.

Quartus testis Stephanus Somodi Alacskaiensis, colonus generosi domini A-brahami Vay, annorum circiter 60. juratus, examinatus fassus est ad 1-mum: az atyámtul hallottam, [hogy] heten vóltanak, de magam is ismertem az hat testvér

112

atyafiakat, mivel dézsmát adtunk ıkegyelmeknek. Az atyjok, a’ mint hallottam, Jászi János volt. Ad 2-dum: fatetur secundum deutrum. Ad 3-tium: az melly házban mostan Szentpéteri Imre uram lakik, az a’ házhelly valami kicsiny, alávaló épülettel az öreg Jászi Jánosé volt, mellyben maga is ott lakott, ’s annál az háznál ölte meg az török is, az mint az atyámtul hallottam, mivel ott szolgált, és az öreg Jászi Jánosnak ahhoz az házhoz semmi egyéb jószága nem volt, ha-nem Alacskán Vadnai János és Miklós János vólt, az házhellynek azt a’ részét, mellyen Vadnai János lakott, mostan Szentpéteren lakos Szén János bírja, a’ más részén Miklós János maradéka most is ott lakik. Ismét egy falat szılı volt itt, az alacskai Gurutka nevő hegyen, mellyet hamar az ıkegyelmek atyjok halála után, még ugyan az anyjok élt, Jászi Márton uramék az én atyámnak szolgálatjá-ban adtak. Ismét Cseben és Dusnokon vólt valamelly része ıkegyelmének. Az Szabó Miklós házhelyét penig Alacskán Jászi János, Jászi Márton, Jászi István uramék szerzették Husz Istvántul, vötték penig ezen házhelyet minden szabad-ságával, a’ kinek jobbágyi voltak ezen Szabó Márton és Szabó Miklós. Ad 4-tum: nihil. Ad 5-tum: tudom, [hogy] egy jó házat csináltatott Jászi István ott Szikszón, de kivel és ki keresményébül csináltatta, azt én nem tudom. Ad 6-tum: hogy meghólt Jászi János uram, Zubogyon hagyott Janka Mártonné jószá-got testamentumban, úgy hallottam. Ad 7-mum et 8-vum: nihil. A 9-num: az mint emlékezem, Kazán, Iványban, Bábonyon, Alacskán, Visnyón, Szentmár-tonban bírt ıkegyelme, de mennyit, bizonyosan azt nem tudom. Szılei is vól-tanak. Pénzét nem láttam, de hallottam, elég maradott. Ad 10-mum et 11-mum: nihil.

Joannes Kassai jurassor comitatus Borsodiensisl (P. H.) Balthasar Módos juratus comitatus Borsodiensis (P. H.)

a országbíró,

b vallatást elrendelı parancs,

c vizsgálatoknak az elvégzésére,

d kér-

dıpontok, e szorgalmából,

f láttamozták,

g gyámja,

h elsı tanú, Kádas István ne-

mes személy, szentpéteri, körülbelül 60 esztendıs, megesketve és megkérdezve vallotta az elsıre,

i mindenben a kérdıpont szerint vall,

j semmit,

k nemzetes Új-

laki András úr jobbágya, l Borsod vármegye esküdtje.

113

SZENTPÉTERY ISTVÁN INGÓSÁGAINAK ÖSSZEÍRÁSA

(1673)

A Szentpétery család egyik nevezetes tagja volt a már említett Imre deák fia, István, aki fontos várme-gyei tisztségeket töltött be és részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben is: emiatt vizsgálat folyt ellene, bár felmentették a vádak alól. Miután meghalt, összeírták azokat az ingóságokat, amelyek utána ma-radtak. Az ilyesfajta összeírások igen fontos társadalomtörténeti források, hiszen segítségükkel nem-csak egy-egy személy vagyona rekonstruálható, hanem a korabeli háztartások felszereltsége, a viselet és sok más egyéb is. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, a Szentpétery család levéltára, IV/32–33. sz.

Anno 1673. die 25. mensis Martii.a

Néhai nemzetes Szentpétery István maradt jóknak extractusa.b

Egy réz mozsár vas törıstül. Egy réz serpenyő. Két üst. Egy égett boros fazék minden készségével együtt. Egy nyárs. Hét ólom tálak. Három ólom kanna. Egy só törı. Két sütı tekenı. Az zsindelyes pinczében húsz hordó bor, numeroc 20. Az Sennyey pinczében kilencz hordó bor, numero 9. Harmadfél szalonna ’s egy háj. Egy zsinór öv. Egy ezüst láncz öv. Egy szürke domány. Egy párta öv, gomb az végin. Egy fekete kamuka palást, nyuszt az elei, az béllésének belıl róka. Egy szınyeg. Egy kék kamuka kis mente, aranyas gombos, csipke s galand rajta. Négy öreg ezüst kalán, aranyas nyelő. Kilencz sima ezüst gomb egy kis aranyas gombbal. Más párta öv, makk az végin.

114

14 ezüst dutka. Egy kis mentének való, veres szır atlasz. 6 ezüst garas, kettıs. Egy ezüst pohár fenék. Két ezüst boglár, kardra való. Tizenhat pár arannyal szıtt, száras gombok. Egy mellre való foszlány. Két gyólcs szoknying. Öt fejel haj, végiben való selyemmel varrott. Egy kék tafota elı kötı, arany csipke rajta. Három reczés ’s egy varrott elı ruha. Egy sima elı ruha. Három törülközı kendı. Egy darab szır kamuka, veres. Két szır selyembül kötött fıkötı. Három reczés, ágyra való lepedı. Lepedıben való recze. Egy veressel tarka derékalj haj. Egy vég gyólcs. Nyólczvan sing vászonra való fonal. Egy violaszín gránát dolmány, szkófium gomb rajta. Egy aranyas paplan, más egy köz paplannal. Két láda. Egy dolmánynak ’s mentének való metczin angliai posztó, arra ezüsttel futta-

tott, karmazsin szín selyem gomb makkostul, zsinórostul, az zsinór ezüst. Egy gyólcs ing. Egy vidra kesztyő, két darab rókával. Egy vászon, ágyra való lepedı. Négy derékalj tíz fejellel, az nyólcza hajas. Ónody Gáspár uramnál egy pár puska tokostul. Három polhák és egy karabin. Egy csontos nyereg czaffrangostul. Egy viselt csecze. Három vég fonal. Egy dunna dajtás. Egy új réz gyertyatartó.

115

Két paraszt hegyes tır. Egy reczés, ágyra való lepedı egy vászon, ágyra való paraszt lepedıvel. Egy kötés ágyra való lepedı. Egy varrott fejel haj. Készpénz harmincz forint, numero 30.

a az 1673. esztendıben, március hónap 25. napján,

b kivonat,

c számmal.

VIZSGÁLAT EGY ERKÖLCSTELENSÉGGEL

VÁDOLT SZEMÉLY ELLEN (1679)

A régi, erısen vallásos közösségek szigorúan büntették mind a káromkodást, mind pedig az erkölcste-lenséget. Különösen így volt ez a hódoltság idején, mivel az emberek úgy hitték: a törökök Isten bünteté-sébıl, a magyarok vétkei miatt tudták elfoglalni az országot. Az egyes bőneseteket az illetékes törvény-székek kivizsgálták, a tanúvallomásokat jegyzıkönyvbe vezették. Ezek a tanúkihallgatási jegyzı-könyvek sokat elárulnak az adott korszak emberi viszonyairól, erkölcsi követelményeirıl, mindennap-jairól – csupa olyasmirıl tehát, aminek megismerésére más forrással nem rendelkezünk. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Jegyzı-könyvek, 9. kötet, 631–632. p.

Anno 1679. die 10. Septembris.a

Én, Szentpétery Imre, nemes Borsod vármegyének egyik szolgabírája mellet-tem lévı ordinarius esküdt társaimmal, úgymint nemes Sallay András és Módos Boldizsár uraimékkal együtt ültem le ezen sajószentpéteri házamnál némely ju-dicialis attestatióknak peragálásárab nemzetes vitézlı Dıry András uram, mos-tani nemes Borsod és Csongrád vármegyének viceispánjának, tanquam actoris commissiójac mellett.

De eo, utrum.

1. Tanú, hallottad-e, hogy ezelıtt való heteken vagy hónapokban ifjú Széll

Miklós rettenetes, Isten ellen való átkokkal szitkozódott volna? 2. Tanú, láttál-e hozzá valami paráznaságot, avagy hallottad-e, hogy paráz-

naságával kérkedett volna?

116

1. testis Stephanus Séllyey, nobilis, annorum circiter 30. juratus, examinatus fassus est ad 1: nihil.d Ad secundum: Hallottam magátul Széll Miklóstul, hogy mondotta: „Nıtlen koromban elkölt énnálam mind ifjú, vén, de ti csak úgy hal-tok meg, mint az kalmárok lova!” 2. testis Balthasar Hombordi, subditus domini Pauli Bélteki,e annorum circi-ter 40: Hallottam szájábul, hogy az egész tanácsot szidta illyen szitkokkal: „Ba-szom az lelketeket, még az megholt anyátokat is, ördög adta teremtették!” Ad 2-dum: nihil. 3. testis Andreas Nagy, nobilis, annorum circiter 28. juratus, examinatus fas-sus est: Hallottam szájábul az ördög adtát, teremtettét sokszor, hogy tilalmaz-tam, még jobban morgott, hogy „Baszom az anyádat is, ördög teremtette!” Ad secundum: Hallottam tıle, hogy beszélgettünk, mi mást nem ismerünk feleség-ünkön kívül, Széll Miklós mondotta: „Bizony, én ötvenet is ismerek felesége-men kívül!” 4. testis Elisabetha Fejes, consors domini Joannis Borbélyf annorum circiter 45. jurata, examinata fassa est ad 1: nihil. Ad secundum: Hallottam, hogy mon-dotta Széll Miklós: „Ifjú legény koromban elkölt nálam mind leány, vén, czigány asszony!” 5. testis Martinus Bodnár, subditus domini Pauli Bélteki, annorum circiter 40. juratus fassus est: Tudom, hogy az tanács elküldött Szıcs Gergelynéhez, hogy kimenjen az városrul, mert ha ki nem megyen, kihányják, ifjú Széll Miklós elımbe jött puskával, meg akart lıni, hogy odamentem követségben, az ördög adtával, teremtettével száma nélkül, sokszor szidott. Ad secundum: Hallottam magátul Széll Miklóstul, hogy mondotta: „Éppen elvégeztem volna dolgomat egy leánnyal, ha egy asszony rajta nem ért volna.”

6. testis Joannes Miskolczy, nobilis, annorum circiter 25. juratus, examinatus fassus est ad 1: Hallottam tıle az ördög adtát. Ad secundum: Hallottam Széll Miklóstul, hogy „Olykor járunk Szıcs Katával éjszaka az pinczében, hogy még ember sem látott bennünket.”

7. testis Stephanus Kisantal, subditus domini Pauli Bélteki, annorum circiter 28. Hallottam, hogy mondotta az városnak: „Én vagyok, ördög adták, teremtet-ték, az uratok!” Ad secundum: nihil.

8. testis Barbara Dorcsányi, vidua,g annorum circiter 40. jurata, fassa est ad 1: nihil. Ad secundum: Tudom, hogy házamnál két éjjel ivott ifjú Széll Miklós Szıcs Katával, s egy éjjel ott is háltak az házamban ketten, Széll Miklós Szıcs Katával.

117

9. testis Petrus Sallay, nobilis, annorum circiter 20. juratus fassus est ad 1: nihil. Ad secundum: Hallottam szájábul, hogy mondotta Széll Miklós: „Meg-basztam bizony Szıcs Katót.”

10. testis Joannes Borbély, nobilis, annorum circiter 45. juratus, examinatus fassus est: Az ördög adtát, teremtettét sokszor hallottam tıle. Ad secundum: Hallottam magátul Széll Miklóstul, hogy mondotta: „Elvégeztem bizony egy nap ’s egy éjjel Szıcs Katóval tizenegyszer dolgomat!”

11. testis Catherina Bodnár, consors domini Joannis Fekete, annorum cir-citer 45. fassa est ad primum: nihil. Ad secundum: Hallottam Széll Miklóstul, hogy „Szintén úgy bírom Szıcs Katát, mint az feleségemet.”

Emericus Szentpétery judlium comitatus Borsodiensis.h Andreas Sallay juratus assessori comitatus Borsodiensis.

Balthasar Módos juratus comitatus Borsodiensis.

a Az 1679. esztendıben, szeptember 10. napján,

b törvényes bizonyításoknak az

elvégzésére, c mint felperesnek a megbízatása,

d 1. tanú, Séllyey István, nemes,

körülbelül 30 éves, megesketvén, kikérdeztetvén az elsıre semmit nem vallott, e Bélteki Pál úr jobbágya,

f Borbély János úr házastársa,

g özvegy,

h Borsod

vármegye szolgabírája, i esküdt ülnök.

EGY KÖVETSÉG A FÖLDESÚRHOZ (1681)

A Rákócziak a XVII. század második felében Sajószentpétert zálogba adták egy Bélteki Pál nevő nemesnek. İ Füleken lakott, s amikor Borsod vármegye más célból követet küldött Fülekre, e követnek azt is utasításba adta, hogy járjon el a sajószentpéteriek, fıleg az ottani taxás nemesek bizonyos panaszait illetıen. Erre nyilván sor is került. A követutasításban leírtak pedig fényt vetnek a város állapotára a török elleni felszabadító háború elıestéjén. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Politica, XII. I. 137. sz.

Instructiones Filekini coram consorte egregii ac generosissimi Pauli Bélteki per egregium ac generosum dominum Joannem Miskolczi proponendae.a

1-mo. A szegény taxás sajószentpéteri emberek tulajdon magok házoktul, mely-

lyekben laknak, tartoznak taxát és ház adót adni, de az kikben nem lak-

118

nak és puszták, nem, azért azzal az szegény taxás nemes embereket ter-helni nem lehet.

2-do. Az bor dézsmát az szentpéteri szegénység Filekre nem szolgáltatják, mi-vel hogy ennek elıtte is az méltóságos örökös urak nem kívánták és azzal az taxás nemes embereket nem terhelték.

3-tio. Mivel hogy az szentpéteri taxás nemes emberek a’ bíróságot nem visel-ték, ennek utána is nem akarják felvenni.

4-to. Az melly embereket bírónak választottak, azok immár az városrul elmen-tenek.

5-to. Nem kicsiny szomorúságára vagyon az szegény szentpéteri lakosoknak, hogy az Sajó vizének halászatjátul el vagynak tilalmaztatva.

a a Füleken, vitézlı és nemzetes Bélteki Pál házastársa elıtt a vitézlı és nemzetes Miskolczi János úr által elıterjesztendı utasítások.

PANASZOK A KATONASÁG ELLEN (1681)

Bár az ebben az évben megindul hadjáratok közvetlenül nem érintették városunkat, közvetve azonban annál inkább: nagy létszámú császári katonaság érkezett Szendrıbe és vonult át a megyén a török és az erdélyi fejedelem által támogatott Thököly ellen. E katonaság feldúlta és kifosztotta a várost, ráadá-sul parancsnokuk a várostól követelt bort nem akarta kifizetni – ezért voltak kénytelenek a lakosok a vármegyéhez fordulni segítségért. Mindez azonban még csak nyitánya volt azoknak a szenvedéseknek, amelyeket a következı esztendıkben okoztak a lakosságnak a hadak: nemcsak a Kassa, majd Bécs ellen vonuló törökök, hanem a császáriak és az erdélyiek is. Jelzet: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Politica, III. II. 77. (a) és III. III. 494. (b)

a.

Magunk szíves megalázásával való kész szolgálatunkat ajánljuk nagyságtok-nak és kegyelmeteknek. Tekintetes nemes vármegye! Lelkünk keserőségével és szívünk szomorúságával jelentjük nagyságtoknak, kegyelmeteknek, [hogy] az elmúlt felsı napokon koronás király urunk ıfelsége feles számmal fegyveres vitézi megszállván, immár többnyire majdnem utolsó

119

pusztuláshoz közelített szegény városunkban harmad egész napokig quartélyoz-va, templomunkat felnyittatta, mindennemő gabonánkat szánakozás nélkül ki-hordatta, veremben lévı búzáinkat, valahol mit kaphatott, felvágatta s hordatta, úgy annyira, hogy egynéhányan közülünk immár csaknem éhen halásra jutottak. Pinczéinket mind feltörvén, rontván, nemcsak 200 hordós borainkat elprédálta, megitta, fenekeit kivagdalta. Mindezeket az úr Isten mireánk, bőnös fiaira bıv mértékben bocsátotta, ki miatt közülünk immár egynéhányan el is bújdostanak. Az nagy Isten szerelmére és az Jézus Krisztusnak vére hullására kérjük annak okáért nagyságtokat, kegyelmeteket, méltóztassék nagyságtoknak, kegyelmetek-nek könyörületességre hajlandó szíve rajtunk megesni és ilyen kimondhatatlan kárvallásinkat tekintvén, az mely bizonyos számú köböl búzákat szegény meg-romlott városunkra nagyságtok, kegyelmetek limitált és felvetett, méltóztassék nagyságtok, kegyelmetek elengedni vagy rólunk elfordítani, hogy így az nagy-ságtok, kegyelmetek védelmezı és oltalmazó szárnyai alatt maradhassunk meg. Kiért az úr Isten nagyságtokat, kegyelmeteket számos esztendıkig való, virágzó élettel szerencsésen megáldon, szívbül kívánjuk. Kelt Szentpéteren, december 8-ik napján. Nagyságtoktul, kegyelmetektül jó választ váró s szívek szerint alázatos

Sajószentpéter városának közönséges lakosi

b.

Alázatos szolgálatunkat ajánljuk nagyságtoknak s kegyelmeteknek. Tekintetes nemes vármegye, nagyságtokat s kegyelmeteket nagy alázatosság-gal kelletik requirálnunka együgyő supplicatiónkb által. Az elmúlt felsı napokban nagyságos Strasoldo szendrei commendantc urunk ınagysága bizonyos számú hordó borokat kívánván pénzére gyámoltalanságra jutott szegény városunknak közönséges lakossin, szavahihetı, böcsülletes atyánkfia által küldöttünk vala há-rom hordó jó íző borokat, melynek egyikét el nem vötte, hanem nagy kárunkkal kelletett eladnunk, az ketteinek az árát penig ınagysága magánál megtartotta, ilyen okon, hogy még négy hordó borokat vinnénk és egyszersmind contentál-nad ınagysága bennünket. De mivel immár az német tábor miatt megromlot-tunk, ollyan boroknak szerit nem tehetjük, az minemő borokat ınagysága kí-vánna. Nagyságtokat, kegyelmeteket alázatossan kérjük, hogy azon két hordó

120

borok árát méltóztassák bizonyos követek által megkéretni. Kiért az úr Isten nagyságtokat és kegyelmeteket szerencsésen megáldja, szívbül kívánjuk. In Szentpéter, die 8. Decembris,e 1681. Nagyságtoktul, kegyelmetektül kegyes jó választ váró

Sajószentpéter várossának közönséges lakossi

a megkeresnünk,

b könyörgésünk,

c parancsnok,

d kielégítene,

e december 8.

napján.

KÉRELEM A TÖRÖK ADÓ CSÖKKENTÉSE ÉRDEKÉBEN

(1683)

A Thököly-féle felkelés, illetve az ország felszabadítására irányuló harcok idején a megye egész lakos-sága számára szinte elviselhetetlen terhet jelentett a több felé való adózás, a katonaság eltartása – még ha az állandósuló harcokkal járó pusztításokat nem is számítjuk. E terhek csökkentése érdekében fordultak a szentpéteriek a vármegyéhez, hogy járjon közbe az érdekükben Thökölynél, Thököly pedig az egri törököknél. A vármegye eleget is tett a kérésnek és belevette azt a fejedelemhez küldendı követe számára írott utasításba – amint az a külzeten olvasható feljegyzésbıl kiderül –, de hogy meghallga-tásra talált-e a kérelem Egerben is, nem tudjuk. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Politica, II. I. 185. sz.

Tekintetes nemes vármegye! Nyilván lehet nagyságtok, kegyelmetek tekinteti elıtt eleitül fogván, Sajó-szentpéter várossa [hogy] mind az felsı, mind az alsó rajtunk táborozó hadak miatt minemő keserves szorongatásban s kárvallásban volt, mely keserves szo-rongatásink [és] kárvallásink hogy miképpen mentenek végben, csak az jó Isten tudja: mellyeknek elıszámításával az nagyságtok, kegyelmetek elméjét nem akar-juk terhelni. Immár, tekintetes nemes vármegye, annyira elfogytunk s kevesed-tünk s elszegényedtünk, hogy Eger várában az török uraknak annuatima terhes nagy summánkat bé nem fizethetjük, ki miatt rabsággal fenyegetnek magunkat, feleséginket, gyermekinket; sıt, mostanában is egynehány böcsülletes embere-ket csaknem halálra vertenek, kínzottanak és erıs kezesség alá vetettenek. Mely-lyeknek megorvoslása végett kénszeríttettünk nagyságtokhoz, kegyelmetekhez folyamodnunk és ezen alázatossan instálnunk,b [hogy] megtekintvén szegény

121

állapotunkat, méltóztassék nagyságtok, kegyelmetek mellettünk kegyelmes u-runknak ınagyságának írni [és] mostanában követ urainknak instructiójokbac adni, hogy kegyelmes urunk ınagysága kegyelmessen méltóztassék mellettünk Eger várába írni, hogy terhes summánkban szállítanának le és lennének en-gedelemmel, azonban fent lévı restantiánkruld bár csak szüretig várnának, ak-kor osztan az szegénység borait eladván, inkább fizethetne, mert bizonyára másként keserves nyomorúság, rabság és bújdosás követ bennünket: sıt, hogy elébbeni summánkra Szentpéter várossát meglakjuk, csaknem lehetetlennek ítél-jük. Hanem iteratoe az nagy Isten nevére kérjük nagyságtokat, kegyelmeteket, [hogy] ebbéli dolgunkat, nyomorúságunkat nagyságtok, kegyelmetek remediálnif méltóztassék, hogy Szentpéter várossa, egyik tagja ezen nemes Borsod várme-gyének, annyival is inkább mi utolsó pusztulásra ne jussunk. Mely elébbi nagy-ságtok, kegyelmetek hozzánk mutatandó jóakaratjának Isten legyen megjutal-maztatója, mi is penig minden üdıben maradunk nagyságtok, kegyelmetek hő szolgái. Nagyságtoktul, kegyelmetektül kegyes és jó választ váró és szívek szerint ó-hajtó

Sajószentpéter várossának közönséges lakossi

a évenként való,

b könyörögnünk,

c utasításukba,

d hátrálékunkról,

e ismételten,

f orvosolni.

VIZSGÁLAT A KATONASÁG PUSZTÍTÁSAIRÓL (1689)

Azok a hadjáratok, amelyek eredményeképpen a magyar és nemzetközi hadak felszabadították az or-szágot a 150 évig tartó török uralomtól, rendkívüli terhet róttak a lakosokra megyénkben is: a legfel-sıbb hadvezetés ugyanis reájuk hárította a katonaság eltartását, sıt a katonák tulajdonképpen szabad kezet kaptak szükségleteiknek a bármilyen módon való kielégítésére. Az így okozott károk felmérésére 1689-ben tett kísérletet a vármegye, s az ekkor készült tanúkihallgatási jegyzıkönyvek szemléletes ké-pet rajzolnak a katonák erıszakoskodásairól. A hadak „fel s alá járását” Sajószentpéter is nagyon megszenvedte, amint arról maguk a szemtanúk vallanak. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Politica, III. II. 136. sz.

122

Testes ex oppido Sajószentpéter:a Martinus Gyıri, Johannes Miskolczi jura-ti, examinati fassi sunt ad 1-mum.b Vallják ezen fatensek, hogy amikor méltósá-gos Gécz nevő generális uram a condescensiókc alkalmatosságával rajtok alá ment, akkor rájok kijövén Szikszótul az ınagysága hadai, az templomokat, az templom kerítésében lévı kalyibákat feldúlták, mindennemő javokat, amit talál-tak, az fejér ruhát is, valami szemeknek, szájoknak tetszett, elvitték, mely kárval-lások extendáltatottd 300 forintokra. Ugyan Balassa Ádám uram hajtatta el min-den marhájokat úgy, hogy csak egy borjú maradott meg. Ugyan báró Assan úr-nak portiójokon felül adtanak 400 iccze bort, azonkívül a mészárosokon vont, egyszer nem vágásokért rántott rajtok 3 hordó bort. Ugyan Mercy generális u-ram a condescensiók alkalmatosságával a szılıhegyeknek nagyobb részét elpré-dálták, hogy az városnál hadaival megszállott, úgy a portióján kívül tartottak öt cselédet, az ınagyságáét és három lovat egész télen. Ad 2-dum: nihil.e Ad 3-tium: egynehány embereket sok ideig tartotta vasban Sallerus uram az portió-joknak nem exsolválásaf miatt. Ad 4-tum: korcsmát, mészárszéket tartott báró Assan uram ınagysága, vallják hitik után a fatensek, azomban hórul hóra az vá-ros az vármegyével egy-egy vágót adott, mégis az város mészárszékibül minden hétre 30-30 font húst vitetett el pénz nélkül. Ad 5-tum: nihil. Testis Andreas Sallay ex oppido Sajószentpéter juratus, examinatus est ad 1-mum: tudom, hogy ab annog 1683, miulta az 500 hordós bort az nemes várme-gye Jolsvára felküldötte is, méltóságos Karaffa uram ınagysága parancsolatjára is az végbeliek kijártanak az körül való lakosokra, amit kívántanak, ha meg nem adhatta a szegénység, mind magunkat hordottanak s mind marháinkat hajtották, kiváltképpen Szendrıben hol két, hol három emberünk gyakran volt hol áres-tomban s hol tömlöczön, fóttal hajtották marháinkat s disznainkat. Ragályi u-ramnál lévén egykor áristumban, ıkegyelme azt mondotta: nem hogy az Borsod vármegyei marhákat nem hajtathatja ıkegyelme el, de még az vármegyét is fel-égetheti. Guadagni uram ınagysága is in anno 1685. Pünkösd után, [mikor] az nemes vármegye kiküldvén engömet […]15 János urammal, az nemes várme-gyén valamit praetendálván,h szónkat meg sem hallotta ınagysága, mindjárt vas-ba veretett s az tömlöczre hajtott. Ad 2-dum: tudom, hogy ötszáz hordós bo-rokat vitetett az nemes vármegye Jolsvára, Szendrıbe és tudom, hogy sok gabo-nát is, a’ mikor hat forintokon járt köbli, […] tízben […]16 fogságban tartván embereit, adott, a’ mint reája emlékezem, háromszáz köböl búzát Ónodban is,

15 A vezetéknév a vallomást felvevı írnok tollában maradt. 16 Ezen a két helyen az irat rongáltsága miatt nem lehet néhány szót elolvasni.

123

tudom, kívántanak feles búzát, annonárius lévén Videmant uram, kiért sok em-bereket tömlöczöztenek, a’ nagy szükség miatt meg nem adhatván az gabonát, Detki nevő hadnaggyal hordatták a’ szegénységet Ónodba érette. Ad 3-tium: tu-dom, anno 1686. esztendıben mind Szendrıben s mind Ónodban sok töm-löczözéssel s vasak viselésével szedték az portiót, az Frustinberst regementi Szendrıben, Ónodban pedig Sullerus nevő tiszt tizenhat embert is tartott vas-ban, magamat is vasba akart egynéhányszor verni. A’ szegénység miatt temp-lomainkat s pinczéinket is elpusztították mind Miskolczon s mind Szentpéteren, a’ szegénység is arra nézve annyira elidegenedett, hogy mind azulta sem jött vissza lakóhelyiben. Ad 4-tum: tudom, hogy Guadagni uram ınagysága tartott korcsomát Szendrıben s in anno 1689. báró Assan uram is […]17 által Szent-péteren, nem gondolván azzal, hogy a’ sok alá s fel járót is a’ portión kívül kel-lett a’ korcsomával tartani a’ szentpéteri bírónak. Ad 5-tum: tudom s hallottam, hogy nem szalmájában vitték az király dézsmáját, hanem pénzül, miulta az ıfel-sége fiscusa árendálta meg az dézsmát, mit vittenek keresztitül, nyilván nem tu-dom, vecturájátuli is hogy fizettenek volna, nem tudom.

a tanúk Sajószentpéter mezıvárosból,

b megesketve, megkérdezve vallották az

elsıre, c beszállásolások,

d kiterjedt,

e semmit,

f kifizetése,

g esztendıtıl,

h

követelvén, i szállításától.

RÁKÓCZI FERENC FEJEDELEM PARANCSA SZENTPÉTERY IMRE SZÁMÁRA

(1708)

Talán nem túlzás állítani, hogy nemcsak a család, hanem a régi Sajószentpéter legjelentısebb egyénisége Szentpétery Imre volt. Apja, István nyomdokaiba lépve már fiatalon fontos vármegyei tisztségeket töl-tött be: volt szolgabíró, másodalispán, alispán. 1703-ban csatlakozott Rákóczi felkeléséhez: ezredes kapitány lett, a következı évben pedig brigadéros és mint alispán, ı volt a borsodi hadak fıparancsno-ka. Meghódoltatta a fejedelem számára Szendrı és Eger várát. 1705-ben a gazdasági tanács tagja lett. 1707 februárjában az ı sajószentpéteri kúriájában szállt meg Rákóczi Ferenc. Végig kitartott a fejedelem oldalán, csak a nagymajtényi síkon tette le a fegyvert Károlyi Sándorral és a többi fıtiszttel együtt. 1725-ben halt meg szülıvárosában, Sajószentpéteren. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, P. 1701. (a Szentpéteri család levéltára), 6. sz.

17 A név a jegyzı tollában maradt.

124

Nemzetes és vitézlı Szentpéteri Imre brigadéros hívünknek ezen orderünka ál-tal parancsoljuk: az országnak mely nagy kárával, dolgaink folytatásának hátra maradásával és meggátlásával lött légyen Pest elein lévı helységeknek holdulása, bıvön tapasztaltuk. Kire nézvén hogy önként az ellenségnek magunk-magunk ellen mediumokat ne subministráljunk, resolváltukb az ott közel lévı helységek-nek, mellyek holdulás nélkül nem conserváltathatnak,c az eddig való holdulás impediáltatásárad feljebb való elszállításokat, mellyrıl való dispositiónkate az ac-cludáltf helységeknek és ugyanazoknak szállásul nemes Nógrád és Heves várme-gyékben (:kiknek is ezen állapotrul ment intimatiójokg:) rendelt helyeknek lu-strájábulh bıvebben meg fogja kegyelmed érteni. Tiszti kötelessége lészen azért kegyelmednek, [hogy] mindazon helységeknek, kiknek másként az nemes vár-megye is parancsolatunkból ezen dispositiónkat intimálni fogja, adván bizonyos terminust, amíg tudniillik szüretjüket bévehetik (:kit siettetni szükséges:), azalatt szemes életjeket is eltakaríthatják, mindenestıl helységenként, valamint az ac-cludált listában fel vagyon jegyeztetve, ide s tova széledni nem engedvén, cso-portosan minden falut vagy várost a’ denominálti helyre szállítson. Azon termi-nust pedig, mellyet az szüretnek bevételére fog engedni kegyelmed, csak azokra értse, az kiknek szüretjek vagy csépelni való szemes életjek vagyon, az kiknek pedig nincsen, haladék nélkül magok designáltj helyekre kiigazíttassanak. Azalatt maga kegyelmed az ellenségre Pest felé jó vigyázással légyen a’ mellette lévı haddal, cselekedvén mindeneket úgy, hogy az szegénység sem az ellenségtıl, sem kegyelmed hadától kárt ne valljon. Tudtára adhatja pedig kegyelmed egy-szersmind az szegénységnek, hogy azon helységekben, valamint szintén az régi lakosoknak szabad mezejekben, erdejekben minden bér fizetés nélkül való pa-scuatuiójokk és egyéb határi beneficiumokl iránt vagyon parancsolatjok azon ne-mes vármegyéknek és az nemes vármegyék által az helységek földes urainak és az lakosoknak. Secus non facturus. m Datum in castro nostro Szerencs, die ultima Septembris, anno 1708.n

Franciscus Rákóczi m. p. Stephanus Krucsay m. p.

a rendeletünk,

b eszközöket ne szolgáltassunk, megparancsoltuk,

c maradhatnak

meg, d megakadályozására,

e rendelkezésünket,

f csatolt,

g parancsolatuk,

h felso-

rolásából, i megnevezett,

j kijelölt,

k legeltetésük,

l haszonvételek,

m másképpen ne

cselekedjen, n Kelt Szerencs várunkban, szeptember utolsó napján, az 1708. esz-

tendıben.

125

SZENTPÉTERY IMRE VÉGRENDELETEI (1710, 1723, 1725)

Szentpétery Imre életének nagyobb része a harcmezıkön telt. Elsı végrendeletét mégis csak 1710-ben szerkesztette meg, amikor újra táborba kellett mennie, az országban pedig pestisjárvány dúlt. A nagy-majtényi fegyverletétel után hazatért és bár nem hagyott fel teljesen a politikával (az 1712. évi ország-győlésen például Borsod vármegye követeként részt vett), figyelme egyre inkább az otthoni ügyek felé fordult. 1723-ban újra végrendelkezett, mivel birtokai dolgában jelentısebb változások történtek. Két esztendıvel késıbb súlyos betegségbe esett, amelybıl már fel sem gyógyult többé; halála közeledtét érezve rendelkezett újra a jószágairól. E végrendeletek nemcsak a család vagyoni helyzetébe nyújtanak bepil-lantást, hanem a korabeli társadalmi értékrendbe is. Jelezete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta judicialia non prothocollata), II. I. 8. sz.

a.

Atyának, Fiúnak és Szent Lélek Úr Istennek nevében. Amen. Én, Szentpéteri Imre, jóllehet mind egészségemnek tőrhetı voltában, s mind

elmémnek teljes, épséges állapotjában vagyok; mindazonáltal azon elmémnek szüntelenül való meggondolási között szívemben tőnvén és szemem eleiben jı-vén minden rendbeli embernek életének rövid volta és múlandósága, kiváltkép-pen penig mostani szomorúsággal éppen megterheltetett Isten ítéletinek idejé-ben, mellyben valamellyre szemeinkkel nézhetünk és a híreket füleinkkel hall-hatjuk, nemzetünkben mindenfelé a’ pusztító döghalálnak kegyetlenkedését és ezzel együtt az egymás ellen fölindult, már alkalmas esztendıktül fogvást ha-zánkban tartó és ma is békétlenségben lévı háborúságnak és hadakozás fegyve-rének villogását és emésztetését tapasztaljuk; elmémbeli gondolatimnak józansá-gával ottan-ottan magam életének is rövid és múlandó voltárul meg kelletik em-lékeznem, annyival is inkább, hogy mostani hadakozásunknak alkalmatosságával magamnak is fegyverben kelletik lennem, a’ holott minden szempillantásban a’ reméntelen szerencsétlenség békövetkezhetik. Minthogy Istenünk ı szent felsé-ge ingyen való kegyelmébül fiúi és leány ágon levı édes gyermekeinkkel megál-dott, kedves feleségemnek megegyezı tetszésébül és egyenlı akaratjábul szük-ségesnek ítéltem szemünk hunyása és mostanság megtörténhetı halálunk után minden ízetlenkedés, háborgás, villongás és perpatvarkodás nélkül megálló és fennmaradó dispositióimrula utolsó akaratomat minden kénszerítés nélkül, jó

126

értelembül és szabados tetszésembül ezen írásomban letennem, melly így követ-kezik. Minthogy jó Istenemnek szent áldásábul és áldott gondviselésének segítsé-gébül mind magam, s mind penig föllyebb említett édes házas társom eleinkrül maradott és kezünkhöz, s birodalmunkban jött jószáginkat és javainkat csak-nem superáljab sok törıdésink és fáradtságos nyughatatlanságunk, s keresztényi szorgalmatossággal öszvekötött munkás acquisitumunk,c ehhez képest meggon-dolván nemcsak a’ haza és a nemes ország articularis törvényeit is, melyek az ac-quisitumokbul kinek-kinek szabados dispositiót engednek, hanem megtekintvén és fontolván azt is, hogy már férjhez adott édes leányimat, Máriát és Zsuzsannát szárnyokra bocsátottam és tisztességes férjhez adásokra, s akkori tisztesség-tételekre a’ jó Isten kegyelmessen reá segített és nekiek gyámolokat rendelvén, magokat is ember-korokra juttatott; ellenben penig még azon jó Isten édes fia-mat, Andrást a’ mi gondviselésünk alatt tartja és ember korra való tellyes belé-pését még továbbra halasztotta, annak okáért tetszett szabados akaratom sze-rint dispositiómat is olly szabadossan tennem, hogy ennek utánna is említett fi-am praejudiciumára, annyival inkább kárára semmi praetextusd vagy magyarázás által az én kedves leányim vagy férjei ne bontogathassák, vagy akármi villongás-sal bontogatni ne kívánják. Melly szerint elsıben is. Mivel a’ fiam fogja familiám nevét hordozni, melyben is fiú ágon egyedül maga vagyon, azért a’ szentpéteri házam, mellyben lakom, cum perti-nentiis,e hozzá értıdvén a zsindeles pincze maga, hozzá való csőrös és gyümöl-csös kertekkel, úgy az alacskai rész a’ Hegyes hegyi szılıvel és Sándor résszel együtt legyen a’ fiunké, Andrásé. A több jószáginkkal penig megnevezett And-rás fiam és két leányim egyaránt osztozzanak. Másodszor. Mivel a’ fiam házasságra menendı, addig a’ jószággal meg ne osztozhassanak gyermekim, míg meg nem házasodik, hanem András admini-strálja a’ jószágot és haszna vétele övé legyen, megházasodván azután osztozza-nak a’ jószággal, de a’ jószág haszna vételeért sokára ne halassza házasságát, leg-föllyebb két vagy három esztendeig: ha penig addig meg nem házasodnék is, non obstante eo,f a’ jószág felosztassék. Harmadszor. A’ marhákbul már én alkalmasint segítettem leányimat, hanem ha Isten illy számmal megtartja marháimat, mint most vagyon, adja a’ két nén-jének harmad részét a’ marháimnak, úgymint ökröknek, teheneknek és tinók-nak, a’ két része penig légyen a’ fiamé. Horváth Istvánnénak adtam ötven juhot, Komjátinénak is adjon annyit mindgyárt, a’ többi penig légyen magáé a’ fiamé.

127

Sertés marháimnak két része a’ fiamé legyen, harmad részét penig a’ két nénjé-nek adja. Negyedszer. Hátas és ménesen levı lovaim, szekeres lovaim és ahhoz való alkalmatosságok, fegyvereimmel együtt, egészen a’ fiamé légyen. Ötödször. Házbeli eszközök és alkalmatosságok iránt, úgy kevés költségünk-rül is, minthogy az vagy elfogyhat, vagy Isten megszaporíthatja, amellyikünknek Isten továbbra halasztja életét, tegyen rendelést. Hatodszor. A’ szikszai curia minthogy leány ágat nem illet, azért arrul nem is tehetek egyéb rendelést, hanem a’ kit illet, az apprehendálhatja.g Hetedszer. Minthogy ezen rendelésünket még ez elıtt kellett volna véghez vinni, de nem lehetett, melly jól is esett, minthogy Isten szerelmes Erzsók leá-nyunkat most szóllította ki e’ világbul és hibásan lett volna rendelésünk halála miatt. Ha azért két szerelmes leányink közzül valamellyik talált volna meghalni (:távul legyen tıllünk:), vagy meghalna, tehát András részének föllyebb írt mód szerint való kiadása után ami marad, azzal osztozzanak két felé; ha penig Isten ıket megtartja, ezen rendelésünk szerint osztozzanak. Ezek voltak, mellyeket kívántam utolsó akaratom helyett succesorimnak de-clarálnom:h mellyeknek alkalmatosságával atyaiképpen intem, emlékezzenek meg tartozó engedelmességekrül, és szemem hunyása után is háládatlansággal ne egyelítsék koporsóm porát, várják inkább fejekre és maradékokra Istenünk szent áldását. Máskint declarálom akaratomat olly állandónak lenni és tartatni, hogy senkitül ne violáltathassék.i Valaki penig gyermekim közzül atyai intésem-mel és akaratommal nem gondolna, excludáltassékj mind az én, s mind édes fe-leségemrül ıket concernálók mindennémő acquisituminkbul úgy, hogy valamit édes fiamnak legáltam,l azt ı apprehendálván és ezen legatum erejével bírván, azon kívül testamentumomat és legatumimat meg nem álló gyermekim csak a-zokbul participáljonak,m mellyek ugyan máskint is ısi jószáginknak találtatnak, az egész acquisituminkat penig akaratomat megálló gyermekim apprehendálják és osszák föl, excindálvánn mindazáltal az ollyan portiókbul is fiamnak annyit, a’ mennyi illik proportionateo legatumához képest. Melly utolsó akaratomat subscriptiómmal és szokott pecsétemmel megerısí-tek. Kassán, die 17. mensis Decembris, anno 1710.

Szentpéteri Imre m. p. (L. S.) Puki Éva keze kereszt X vonása

és pecsétje (L. S.)

128

Coram mep Georgio Nikházi m. p. Coram me Andrea Dıri m. p. Coram me A-damo Komjáti m. p. Coram me Georgio Nikházi juniore m. p. Coram me Ste-phano Réti m. p. Coram me Sigismundo Bekeny m. p. Coram me juniore Jo-hanne Nagy m. p.

a rendelkezéseimrıl,

b felülmúlja,

c szerzeményünk,

d ürügy,

e tartozékokkal,

f tekin-

tet nélkül arra, g foglalja el,

h örököseimnek kinyilvánítanom,

i megsértethessék,

j kizárattassék,

k megilletı,

l végrendeletileg hagytam,

m részesüljenek,

n kihasítván,

o arányosan,

p elıttem.

b.

Én, Szentpéteri Imre, emlékezvén jól arra, hogy idvezült kedves feleségemmel, néhai nemzetes Puki Éva asszonnyal Kassán, die 17. mensis Decembris, anno 1710. kevés keresett jószágocskánk iránt tettünk vala ugyan testamentaria di-spositióta Szentpéteri András fiam, úgy Szentpéteri Mária és Zsuzsanna leányim között, a’ mellyhez magokat holtunk után tartsák és alkalmaztassák; de mint-hogy azólta kevés jószágom statussa némelly részeiben változott, s mind penig azon testamentumunkbul bizonyos dolgok és állapotok kimaradtanak, mellyek iránt szükséges testálnom: annak okáért valamint akkor, úgy mostan is ugyan-azon Atyának, Fiúnak és Szent Lélek Úr Istennek nevében, szabad akaratom szerint annectálomb elébbeni testamentumomhoz ím, ezeket. Elsıben is: mivel nékem fekvı pénzem nincsen, sıt inkább másoknak is va-gyok adós, ha csak éltemben ki nem fizethetem, azért ha holtomkor pénzem marad, abbul tisztességessen temettessen el a’ fiam, Szentpéteri András; ami pe-nig megmaradna, s gazdaságát hogy jobban continuálhassa,c annak két része a’ fiamé, a’ harmad része penig a’ két leányomé legyen. Ha penig pénzem nem maradna, borbul vagy egyéb közös mobilékbul,d amit könnyebben pénzzé tehet, szakasszon a’ fiam és áruljon annyi költséget, amennyi elégséges lészen tisztes-séges eltakaríttatásomra. 2. Mivel méltóságos gróff Szirmay Tamás uramtul, ı nagyságátul külömben mostan építtetett kıházamnak fundussait Szentpéteren meg nem szerezhettem, hanem olly conditióval, hogy fiamé és feleségeé legyen holtom után, annak oká-ért azon kıházamat említett méltóságos gróff uramtul acquirált sessiókkale ha-gyom és legálom a’ fiamnak és feleségének, kedves menyemnek. 3. Mivel házbeli eszközeim, amellyek szegény feleségem idejében voltanak, többire mind elvesztenek és romlottanak, és azolta szerzettünk, miólta a’ fiam

129

megházasodott, többire az ı szorgalmatoskodások által, azért minden házbeli eszközeim, szüretezı edényim és minden szerszámim a’ fiamnak maradjanak. 4. Minthogy nemcsak négy esztendeje, miolta erıtlenkedésim miatt sem szılleimhez az egy szüreten kívül, sem egyéb oeconomiámf körül nem járhat-tam, hanem a’ fiam és menyem serénykedések által folyt oeconomiám, ez okáért mind boraimnak, ıszi és tavaszi vetésimnek, vermes életeimnek két részét a’ fiamnak, harmad részét penig a’ két leányimnak hagyom. 5. Mivel Alacska egésszen a’ fiamé, egyebekrül penig ezeken kívül elébbeni testamentumomban tettem rendelést, azért azon elébbeni testamentumomat mostan is confirmálom és gyermekeimet intem atyai szeretettel arra, osztozza-nak istenessen, egymást megbecsülvén, Isten áldását magoktul atyafiságtalanság-gal el ne fordítsák. 6. Az leveleimet conserváljag a’ fiam, akit illet máskint is törvényessen azok-nak conservatójok. 7. Hogy kételkedések leányimnak ne légyen holtom után fiamhoz és me-nyemhez, mintha általok magok számára acquirált szılıcskéket az én jövedel-membül és segítségem által szerzették volna, jó lelki ismerettel kívántam leá-nyimnak tudtokra adnom, hogy minden segítségem nélkül, a’ menyem jószága jövedelmébül szerzették, a’ mit szerzettenek, azért azon acquisitumokhoz sem-mit nem praetendálhatnak,h s ne is praetendáljanak leányim. Melly annectált dispositiómat kezem írásával és pecsétemmel confirmálok. Szentpéteren, die 3. mensis Aprilis, anni 1723.

Szentpéteri Imre m. p. (L. S.) Coram me Andrea Dıri, per quem correcta marginaliter in puncto 5-to, m. p.i Coram me Stephano Szokolyai, venerabilis diocesis Borsodiensis inspectore ec-clesiastico,j m. p. Coram me Sigismundo Becskeházi m. p. Coram me Paulo Bolyki, comitatus Borsodiensis ordinario jurassore,k m. p. Coram me Michaele Paksi, m. p. Coram me Matthia Pap, m. p. Coram me jurato notario oppidil Sa-jószentpéter, Georgio Komáromi m. p.

a végrendeletet,

b csatolom,

c folytathassa,

d ingóságokból,

e szerzett telkekkel,

f gazdaságom,

g ırizze,

h követelhetnek,

i elıttem, Dıri András elıtt, aki az ötö-

dik pontban a lap szélén javított, s. k. j a borsodi egyházmegye tisztelendı egyhá-

zi felügyelıje, k Borsod vármegye rend szerinti esküdtje,

l a mezıváros esküdt

jegyzıje.

130

c.

Én, Szentpéteri Imre, mostani súlyos betegségemben is józan elmével recogno-scáloma fiamnak, Szentpéteri Andrásnak és feleségének, kedves menyemnek e-gész velem való lakásoknak idejében mind elöregedett és ottan-ottan nyavalyák-kal Istentül látogattatott személyem, s mind házam népe körül való szorgalma-tos és hőséges gondviseléseket, oeconomiámnak egyedül általok lett conservál-tatásátb és szaporodását, mellyben leányim többire semmi segítséggel nem con-curráltanak,c sıt esztendıt által alig fordultanak meg kétszer házamnál, hanem az egész gondviselésnek terhét ketten viselték; arra nézve elébbeni rendelésimet fiam és menyem részérül hogy megjobbítsam, arra ıket jó lelki ismerettel érde-meseknek ítéltem. Mellyhez képest hogy ık is tapasztalhassák voltaképpen hoz-zám való engedelmességeknek és hőséges szolgálatjoknak, s nyughatatlankodá-soknak méltó jutalmát, így meliorálom eddig való rendelésimet fiam és menyem részekrül. Elsıben is. Majoromban lévı fejıs teheneim, amennyit ekkoráig szoktam fejetni, maradjonak a’ majorban fiam számára a majorsággal együtt. Több gulya-beli tinó-binó marháimnak két része penig a’ fiamé légyen, a’ harmad részivel leányim egyaránt osztozzanak. Másodszor. Jármos ökreim, béres szekereim szántáshoz tartozó szerszámok-kal együtt maradjonak a’ fiamnak egésszen. Harmadszor. Minthogy juhaimbul részeket leányimnak kiadtam, tovább ju-haimmal ne osztozzanak, hanem a’ mi juhom vagyon, egésszen legyen Szent-péteri András fiamé. Negyedszer. Házbeli minden eszközeim, szüretezı edényim és készségim e-gésszen a’ fiamra maradjonak; ha mindazáltal szüret tájban történnék halálom, akkori egy esztendıbeli szüretezésre adjon a’ fiam kádakat a’ leányimnak. Ötödször. Szatmári Jánosné leányomnak készpénzt adtam 300 magyar fo-rintokat, Fáy Istvánné leányomnak is ugyan 300 forintot készítettem, azért ezen hatszáz forint adjustatiójárad barczai hatszáz forintos acquisitióme maradjon a fiamnak. Ha mi pénzem továbbá maradna, abbul tisztességessen takaríttasson el a’ fiam, a maradékával pedig osztozzanak gyermekim elébbeni dispositióm sze-rint. De reliquof maradjanak meg két ízben tött rendelésim és testamentum téte-lim az praemittált punctumokong kívül minden részeiben és czikkelyeiben, me-lyeket most is újjobban confirmálok és ratificálokh mind elébbeni, s mind a’ kö-

131

zelébb elmúlt 1723-dik esztendıbeli articulusokban és hazánk törvényeiben föl-tett authoritásom és facultásomi szerint, corroborálvánj most is ezen confirma-tiómat, ratificatiómat és melioratiómatk saját kezem subscriptiójávall és usualism pecsétemmel. Datum in oppido Sajószentpéter, die 27. mensis Februarii, anno Domini 1725.

Szentpéteri Imre m. p. (L. S.)

Coram me Andrea Dıri, expeditore praesentiumn m. p. Coram me Gabriele Usz m. p. Coram me Sigismundo Becskeházi m. p. Coram me Stephano Soós m. p. Coram me Georgio Soós m. p. Én elıttem, Fazekas István elıtt, kereszt vonásom szerint, X. Én elıttem, Aranyas János elıtt, kezem kereszt vonása szerint X. Vidimata per me Georgium Melczer, jurato inclyti comitatus Borso-diensis notarioo m. p.

a elismerem,

b megırzését,

c gondoskodtak,

d elintézésére,

e szerzeményem,

f egyébként,

g az elırebocsátott pontokon,

h megerısítek és helyben hagyok,

i te-

kintélyem és tehetségem, j megerısítvén,

k javításomat,

l aláírásával,

m használa-

tos, n elıttem, Dıry András, a jelen levél kiadója elıtt,

o láttamoztatott általam,

Melczer György, tekintetes Borsod vármegye esküdt jegyzıje elıtt.

SAJÓSZENTPÉTER AZ ORSZÁGOS ÖSSZEÍRÁSBAN

(1715)

A hódoltság, a török kiőzésével járó harcok, majd a Rákóczi-szabadságharc okozta pusztítások után romokban heverı ország állapotának a felmérésére 1715-ben került sor. A részrehajlás kiküszöbölése érdekében az egyes vármegyékbe más megyékbıl rendelte a kormányzat az összeírókat. A munkájuk során készült összeírás átfogó és egységes képet ad az ország állapotáról, bár nem mindenkit írtak ösz-sze, hanem csak azokat a személyeket, akik adókat fizettek. – A táblázat rovatai a következıek: 1. a jobbágyok vezeték- és keresztneve, 2. személyek, 3. a telekhez tartozó szántóföldek pozsonyi mérı-ben, 4. a már a telkekhez csatolt irtványföldek, 5. jobbágyrétek, kaszásban, 6. kilencedre, tizedre vagy hegyvámra kötelezett szılık, kapásban, 7. kereskedık és kézmővesek éves jövedelme, forintban. Az extraneusoknál: 1. név, 2. a szılı nagysága kapásban. Jelzete: Magyar Országos Levéltár, az 1715. évi összeírás: Borsod vármegye, 31–33. és 83. p.

132

Szentpéter mezıváros Jobbágyok

1

2 3 4 5 6 7

Barczi János 1 6 - - 6 - Morvay Gergely 1 6 - 1 3 - Fodor András 1 5 - 1 - - Kovács Mihály 1 6 - 1 9 - Szabó János 1 6 - 1 - - Fóris István 1 6 - 1 5 - Fodor István 1 5 - 1 3 - Molnár István 1 6 - 1 4 -

Szabadosok

Szabó Tamás 1 6 - 1 8 - Szabó Mihály, szabó 1 6 - 1 - 8 Ifjú Szabó Mihály 1 6 - 1 3 - Molnár János 1 6 - 1 3 - Tóth Péter 1 - - - 2 - Tolcsvai János 1 6 - 1 5 - Makai András 1 - - - 2 - Tóth András 1 6 - - 4 -

Gyanús nemesek

Kulcsár János 1 6 - 1 - - Varga Dávid 1 6 - 1 - - Csernei Gergely 1 6 - 1 5 - Szegedi György 1 6 - 1 2 - Czékus István 1 6 - 1 4 - Lengyel Mihály 1 6 - 1 5 -

133

Ezen mezıvárosnak az elıbb jelzett módon összeírt szántóföldjei három nyomásban vannak, s mindegyiküket mind az ıszi, mind pedig a tavaszi vetés számára 2 pozsonyi köböllel vetik be.

A határ nehezebb mőveléső és közepesnek látszik lenni, mivel általában egy köböl vetés után 5–6 pozsonyi köblöt szokott teremni.

A rétekrıl, amelyek ki vannak téve a Sajó folyó elég gyakori kiáradásainak, egy részben jó, két részben pedig sással kevert széna van, s egy kaszás munkája után egy eléggé megterhelt, 4 vagy 6 ökörrel húzott szekér szénát lehet szá-molni.

Legelıi vannak közönséges használatra. A szılıhegye (amelyet, mint az a mellékletekbıl kitőnik, valamely, 73 kapás-

nyira kiterjedı részében ugyanezen mezıváros lakosai, nagyobb részében pedig a nemesség mővel) olyan termékenységő, hogy egy kapás munkája után közön-ségesen háromnegyed hordó bort lehet számolni, amibıl egy hordót, mivel minden tekintetben jó minıségő, mindent összevetve 3 rénes forintért és 14 krajcárért lehet általában eladni.

Makktermı erdık javadalmával nem rendelkezik, s arra kényszerül, hogy tő-zifával a berkekbıl lássa el magát. Azoknak a külsı, a szentpéteri járáson belül és kívül lakó külsı jobbágyoknak, taxásoknak, nem nemeseknek, szabadosoknak, zselléreknek, stb. a vezeték- és keresztneve, akik a különféle szılıhegyeken, amelyeknek a sora ezen a módon következik, kilenced, tized vagy hegyvám alá esı szılıket birtokolnak.

A szentpéteri szılıhegyen

1 2 1 2

Oláh István 12 Balogh István 8 Marcza György 10 Szabó András 7 Ritó János 5 Varga Márton 10 Papp Pál 9 Jászka Miklós 8 Szuhai János 6 Hegedős András 8 Lengyel Gergely 5 Lengyel János 6 Balogh Péter 4 Vörös András 4

134

TANÚKIHALLGATÁSOK EGY VOLT KURUC ÜGYÉBEN

(1719)

A Rákóczi-szabadságharc sokszor névtelen hısei a csatazaj elmúltával hazatértek és folytatták min-dennapi életüket. Sokan közülük azonban nem tudtak belenyugodni a felkelés bukásába és azt remél-ték, hogy a fejedelem visszatér és újra kezdi a küzdelmét. Közéjük tartozott a sajószentpéteri Csehes György is. Róla szinte semmit nem tudunk, csak annyit, hogy 1703 és 1705 között elıbb hadnagy-ként, majd kapitányként vezetett csapatokat, s Miskolc tanácsa e csapatoknak élelmiszert adott a vá-rosi számadáskönyvek feljegyzései szerint. Csehes György reménykedéseinek egy vármegyei vizsgálat ve-tett véget; különös fintora a sorsnak, hogy a vizsgálatot Rákóczi volt brigadérosának, Szentpétery Imrének a fia, András végezte, mint a vármegye tisztségviselıje. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Jegyzı-könyvek, 19/b. kötet, 192–194. p.

Anno 1719. die 19. Februarii.a Én, Szentpétery András, tekintetes nemes Bor-sod vármegye ordinariusb szolgabírája mellém adjungáltc nemes vármegye juras-sorával,d nemzetes ifjabbik Kassay János urammal ültem le magam házánál az deutrumban specificálte ember dolgainak revisiójábanf és fide mediante peragál-tam penes exmissionem comitatusg illyen collateralis inquisitióth az megírt deu-trumoknak tenorának punctumii szerint, melly ekképpen következik.

De eo, utrum.

1. Ezen mostan folyó 1719. esztendınek Böjtelı havának 10-dik napján

Csehes György szájábul hallotta-e a’ tanú, hogy most Lengyelországban bizonyos hadak gyülekeznek és csakhamar ki is fognak jönni?

2. Hallotta-e említett Csehes György szájábul, hogy ı sem Isten, sem embe-rek elıtt nem tagadja, nert ı most is igaz kurucz, és az is lészen?

3. Már midın az szentpéteri városházánál lánczra vettetett, akkor is micso-da fenyegetıdzéseket hallott Csehes György szájábul, [és] ki lehet ezen dologban jó tanú?

Primus testis Joannes Barczi judex primarius oppidij Szentpéter fide medi-

ante fassus est ad 1-mum:k hallotta, hogy emlegette Csehes György: „Tudod-e, mi dolog van most Lengyelországban, Császár István, de megkereslek most csakhamar!” Ad 2-dum: hallotta Csehes György szájábul, hogy mondotta: „Sem

135

Isten, sem ember elıtt nem tagadom, mert most is igaz kurucz vagyok, majd megzöldül az erdı, akkor annál inkább az leszek!” Ad 3-tium: mikor a’ fatensl a’ lánczra vetette, akkoron is fenyegette Császár Istvánt, mondván: „Császár, te vagy ennek az oka, hogy az én nyakamra a’ láncot tették, de ha kiszabadulok, meg kell neked azért halnod!” Ad 4-tum: testes erunt Stephanus Császár et re-liqui.m Secundus testis Stephanus Császár, illustrissimi comitis domini Thomae Szirmay colonus, annorum circiter 60. fide mediante fatetur ad primum:n mint-hogy akkor az arnóti molnár gazdával beszélgetett a’ fatens, nem vette esziben az elsı deutrumban feltett dolgot Lengyelország felıl. Ad 2-dum: hallotta Cse-hes György szájábul, hogy mondotta: „Most is mind Isten elıtt, mind ez világ elıtt igaz kurucz vagyok!” Kire az fatens: „Hallgass, ne beszélj, Csehes, mert száz aranyért sem merném azt mondani!” Kire felel Csehes: „De te hallgass, Császár, mert majd megzöldül a’ berek!” Ad 3-tium: mikor a’ lánczra tették, ak-kor mondotta a’ fatensnek: „Voltam már sokszor rab [és] megszabadultam, de ha most is megszabadulok, bizony meg kell neked halnod én miám!” Ad 4: ta-núk lehetnek arnóti molnár gazda feleségestül, Csiszár Ferencz, Gadócziné. 3. testis Joannes Molnár molitor Szentpéteriensis, nobilis,o annorum circiter 30. juratus, examinatusp fatetur ad 1-mum: hallotta a’ fatens Csehes György szá-jábul, hogy mondotta: „Lengyelországban rossz dolog vagyon, ha Isten engedi, majd tavaszkor ha azok kigyünnek, én is a’ leszek!” Ad 2-dum et reliqua nihil.q 4. testis Dorothea Soós, consorsr Andreae Gadóczi, annorum circiter 40. fi-de mediante fassa est ad primum: nihil. Ad 2-dum audita ex secundo teste relata profert:s ezt hallotta: „A’ berek majd megzöldül, meglátjátok, én akkor micsoda ember leszek!” Ad 3-tium: hallotta az fatens, hogy mondotta a’ lánczon lévén: „Ha én megszabadulok, bizony meg kell az én megfogatásomért Császár Ist-vánnak halni, még az szolgabíró is megbúsul azért, mert hogy engemet megfog-tak, annak harmad nap alatt az országban elmegyen az híre postán!” 5-ta testis Dorothea Borsi, consors Joannis Molnár, annorum circiter 24. ju-rata, eaminata fatetur ad primum: nihil. Ad 2-dum: hallotta, hogy mondotta Csehes György: „Most is ollyan hőséges szolgája lennék a’ felséges fejedelem-nek, mint ennek elıtte!”

6-tus testis Franciscus Csiszár, nobilis, annorum circiter 17. juratus, exami-natus fatetur: hallotta a’ fatens, hogy mondotta Csehes György: „Hallottátok-e, micsoda had támad most Lengyelországban, majd megzöldül a’ berek, de bi-zony Császár István, akkor tégedet is meg foglak keresni!” Ad 2-dum: hallotta

136

azt is, hogy mondotta: „Én sem Isten elıtt, sem ember elıtt nem tagadom, mert most is igaz kurucz vagyok!” Ad relicta: nihil.

Peracta in oppido Szentpéter, anno et die supranotatis.t Tekéntetes nemes Borsod vármegye ordinarius szolgabírája: Szentpétery András m. p. Ezen tekin-tetes nemes Borsod vármegye esküdtje: ifjú Kassy János m. p.

a Az 1719. esztendıben, február 19. napján, b rend szerint való, c adott, d es-küdtjével, e a kérdésben megjelölt, f felülvizsgálatában, g eskü alatt végeztem a vármegye kiküldı levelének megfelelıen, h többoldalú vizsgálatot, i kérdések ér-telmének pontjai, j elsı tanú Barczi János, a mezıváros fıbírája, k hit által vallot-ta az elsıre, l vallomást tevı, m tanúk lesznek Császár István és mások, n máso-dik tanú Császár István, méltóságos gróf Szirmay István úr jobbágya, körülbelül 60 esztendıs, hit álltal vallja az elsıre, o szentpéteri molnár, nemes, p megesket-vén és kihallgattatván, q a másodikra és a többire semmi, r házastársa, s a máso-dik tanútól hallottakat és jelentetteket adja elı, t végeztetett Szentpéter mezıvá-rosban, a fent jelzett esztendıben és napon.

STATÚTUM A NEMESSÉG ÉS A JOBBÁGYSÁG EGYENLİ JOGAIRÓL ÉS EGYFORMA TEHERVISELÉSÉRİL

(1725) A mezıvárosi polgárságot együtt alkotó, az évszázadok során néhány kisebb-nagyobb súrlódást – ami-lyen például a bíróságviselés kérdése volt – nem számítva békésen egymás mellett élı két társadalmi ré-teget, a nemességet és a jobbágyságot bizonyos, fıleg a teherviseléssel kapcsolatos felsıbb rendelkezések a XVIII. század elsı negyedében kezdték külön kezelni és ezáltal megosztani. Ez a folyamat a század utolsó harmadában, az úrbérrendezés és az urbárium bevezetése után teljesedett ki. Hogy azonban az egység megbontására tett kísérleteknél mennyivel erısebb volt a hagyomány, arra szép példát mutat az alábbi statútum, amelybıl kitőnik, hogy a nemesség még az elnyert jogok egy részérıl is le tudott mon-dani a város érdekében. Forrás: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyve, I. kötet, 342–344. p. (Mikrofilmen.)

Anno Domini 1725. die 22. Januarii. Sajószentpéter várossa becsülletes lakossai között az mostani az mostani oc-

currentiákhoza képest esvén bizonyos ellenvetések, hogy tudniillik mivel az föl-séges consilium parancsolatja szerént, úgy articulariterb az nemesség portió fize-tés és quartély tartás alól felszabadíttatott, azért némely lakosok elıtt jött kér-

137

désben, [hogy] az városi közönséges szolgálatban miképpen kellessék magokat accomodálni? Mely is az midın mind a nemesség és parasztság részirıl jól meg-rázogattatott és az becsülletes város constitutiója consideratióbanc vétetıdött vólna, utóljára a becsületes város lakossai egymás között ennek utánna is megál-landó s megtartandó, in perpetuumd fennmaradandó illyetén, alább megírt vége-zésekre és rendelésekre mentenek. Elsıben: ekkoráig is lévén a becsületes városnak ollyatén statutuma, hogy szentpéteri bíró uram az város lakossai között, akár nemes, akár paraszt legyen, indifferentere húsz magyar forintokig ítéletet tehessen, arra nézve ennek utána is ezen statutum a nemest szintén úgy kötelezze, mint ennek elıtte, és a becsü-letes város bírájának alája vettessen. Másodszor: az becsületes tanácsban valamint eddig voltanak, úgy legyenek ezután is; ne vétessék az consideratióban, [hogy] minémő conditiójúf ember lé-gyen az tanácsbeli ember, hanem az mint eddig, úgy ezután is ollyatén embersé-ges emberek választassanak személyválogatás nélkül, az kik a becsületes város-nak megmaradásában fáradozni alkalmatosok lehessenek, nem gondolván azzal, [hogy] akár nemes, akár paraszt ember légyen. Harmadszor: a templom, parochia és schola körül valami munka fog kíván-tatni, minden személyválogatás nélkül, proportionate,g akár nemes, akár paraszt lakossa légyen a becsületes városnak, valamint eddig, munkálódni és dolgozni vagy dolgoztatni, nemkülömben a sabatáléért az malom gátján két-két nap segí-teni tartoznak. Negyedszer: a becsülletes város notariussa fizetésében, nemkülömben mes-ter uraméban, úgy egyébféle szolgai búzabeli fizetésében minden ember concur-rálnih tartozik, melynek kedvéért mikor fıbíró uram embereit ki fogja bocsátani, nemes uraimék is az ıkegyelmekre esendı búzát és egyéb necessariumokat prae-stálnii fogják. És most, közelébb az mely búza és abrakbeli felvetés vólt még ezen mostani folyó téli havakban, [ennek] elıtte, jóllehet azon felvetésben az quartélyos számára való búza és abrak is éppen a télnek kimeneteléig conprae-bendáltatottj és noha nemes uraimék a die 1-ma Januarii anni nunc currentis 1725.k quartélytartástul immunitáltattakl és a becsületes városra is ıkegyelmek facultássi után quartélybeli teher nem jött, mindazáltal az jó és istenes megegye-zésnek okáért ezen felvetésnek is directa medietássátm magokra vállalták, úgy, hogy kire-kire mi esett ıkegyelmek közül azon búzábul, abrakbul, annak felét tartozni fognak kezéhez adni bíró uramnak.

138

Ötödször: mivel néhánkor feles condescensio concurrál,n ha azért a fel s alá járó csak annyi talál lenni, hogy a nemes uraimék házakon kívül is elférhet, ak-kor nemes uraimék maradjanak ki. Ha peniglen feles számú leszen a condescen-dens militia,o nemes uraimék házakra is szállíthat bíró uram ıkegyelme, úgy mind-azáltal, hogy a szállásosztó embereivel bíró uramnak az tanácsban lévı egy be-csületes nemes ember legyen és az szállítsa a nemes ember házára. Ha peniglen történnék az, hogy valamellyik nemes ember házához tiszt szállana, [akkor] bíró uram ıkegyelme a város közönséges javábul tartozik gazdálkodni számára. Hatodszor: az szekerezésben ily modalitas fog observáltatni,p [hogy] az ne-mes uraimék marhái, nemkülömben az parasztság facultássi is bíró uramnál ı-kegyelménél tudva lévén, egy kerülıben csak az parasztság magáét tartozik az forspontra praestálni,q mindaddig, míg ezen kerülı vagy sor végben nem mé-gyen az paraszti renden. Más kerülıben peniglen mind nemes, [mind] paraszt lakossain a becsületes városnak elkerüljön az szekerezés. Mely meglévén, újab-ban a következendı kerülıben megint csak maga a paraszti rend menjen, és így per consequens practicáltassék.r Mindazáltal mivel a fennálló szekérnek tekinte-tes nemes vármegye szolgálatjára nézve is meg kell maradni, azért ennek felállá-sában és béressének való fizetésében az nemesség is concurrálni fog, ki-ki maga állapotjához képest. Hetedszer: mivel a nemes vármegye dolgai levelek által szoktanak leginkább folytatódni, noha az marhátlan nemes ember quartélyos konyhára nem fog ren-deltetni, de az nemes vármegye leveleit minden harmadik kerülıben tartozik el-vinni vagy elvitetni és ahova szól, kézhez szolgáltatni. Így kell érteni az marhás nemes ember szekerei felıl is, hogy jóllehet az condescendens militia alá az felül megírt mód szerént tartozzék szekerezni, de mivel az quartélyos nemes ember facultássi után nem jött az helységben, azért az quartélyos tiszt konyhájára fát és a quartélyára füvet nyári holnapokban hordani nem fog köteleztetni. Nyolczadszor: az nemesi rendnek maga közül egy arra rendelendı embere vagy perceptoras fog lenni, az ki a nemesség taxáját fogja szedni és nemes vár-megye perceptorához szolgáltatni. Azért ha mi oly dolog occurrál,t hogy vala-mely nemes embert bírságolni kelletik, fıbíró uram azon perceptor által bírsá-goltassa. És nemes vármegye győlésére is egy nemes és egy paraszt ember men-jen az becsülletes város részirül.

a elıfordulásokhoz,

b törvény szerint,

c rendtartása tekintetbe,

d örökre,

e különb-

ségtétel nélkül, f (társadalmi) állapotú,

g arányosan,

h hozzájárulni,

i szükséges

139

dolgokat teljesíteni, j kiadatott,

k a most folyó 1725. esztendı januárjának elsı

napjától, l mentesíttettek,

m pontos fele rész,

n (katonai) beszállásolás fordul elı,

o beszálló katonaság,

p tekintetbe vétetni,

q az elıfogat adásra ajánlani,

r követke-

zetesen gyakoroltassék, s számvevıje,

t elıfordul.

A RÉGI VÁROSI STATÚTUMOK MEGERİSÍTÉSE (1727)

Mint arról a korábbiakban már volt szó, a mezıvárosoknak jogában állt helyhatósági törvények – úgynevezett statútumok – alkotása, amelyek a felsıbb törvényeket pótolták, vagy a szokásjogot rögzí-tették. Ezeket a statútumokat biztosan írásba foglalták, a leírt változatok, például a jegyzıkönyvek azonban a háborús idıkben könnyen elpusztulhattak. Valószínőleg ilyesmi történt Sajószentpéter ese-tében is, hiszen számtalan adatunk van a fejlett, régi írásbeliségrıl, a legrégebbi jegyzıkönyv azonban, amelynek eredetije elveszett, csak fotómásolata ismert, a XVIII. század elsı negyedébıl maradt fenn. Így válhatott szükségessé, hogy az elöljáróság „emlékezetbıl” próbálja meg rekonstruálni e fontos jogfor-rásokat, hogy aztán új statútummal meg is erısítse azokat. Forrás: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, I. kötet, 362. p. (Mikrofilmen.)

Anno 1727.

Fıbíró Soós Péter, hites tanácsbeli személyek mellette: Császár István, Árva István, Baráth István, Barczi János, Mészáros István, Túróczi András, Lévai Ist-ván, Fazekas István, Soós István, Varga István, Aranyas János; esküdt bírói: Nagy János, Rosnyai Mihály, Surányi János, etc. praesentibus recognoscáljuk,a

hogy midın in anno superius notato, eiusdemque mensis Aprilis, die 21-mab várossunk házánál törvényszéket ültünk volna, finita finali deliberatione inter discursumc Soós Péter uram bíróságában elıfordulván ezen dolog, ki minémő statútumira emlékezik ez helynek? Akkoron mindnyájan recognoscáltuk:d

1-mo. Bíró parancsolatját megvetı ember minden törvény nélkül 1 forint büntetés alá esik.

2-do. A törvényes beadás feljebb 3 forintnál nem mehet. 3-tio. A bírságiumokban való törvényes convictio floreni Ungarici 20.e 4-to. Tudja azt is ember emlékezetitül fogva bizonyossan és voltaképpen,

hogy tiszteletes prédikátor Szokolyai elıtt való tiszteletes prédikátor uraimék ıkegyelmek idejekben is mindétig in continuo usuf volt, hogy

140

ezen nemes helységünk régi statútuma és praxisa szerint ez helynek elöljáró s hittel szolgáló közönséges tisztei, úgymint fıbírája, hites nó-táriussa, három hites kisbírái és ecclésiánk két egyházfiai tiszteletes prédikátor uraiméknak búza- és borbéli rend szerint való fizetéseknek csak az egyikét, amellyiket könnyebben megadhatták, fizették meg.

Melly eleinkrül reánk szállottrégi praxisunkat és szokásunkat újobban is ezen törvényszékünk alkalmatosságával utánnunk lejendı successorinkg tanulságokra kívántuk ezeket pro futura cautelah elıttünk prothocolláltatnii és determinative, usu roboratióval is confirmálni.j

Signatum in in sedria oppidi privilegiati Sajószentpéter, mensis Aprilis die 21. anno superius notato. Judices et jurati idem, qui supra.k

a a jelen írással elismerjük, b a fent megjelölt esztendıben, ugyanazon április hó-napnak 21-ik napján, c befejezıdvén a végsı törvénykezés, beszélgetés közben, d elismertük, e az elmarasztalás 20 magyar forint, f folyamatos gyakorlatban, g u-

tódaink, h jövendıbeli vigyázatosság végett, i jegyzıkönyveztetni, j határozatkép-pen, a gyakorlat által való érvényesítéssel is megerısíteni, k Kelt Sajószentpéter kiváltságolt mezıváros törvényszékében, április havának 21. napján, a fent megjelölt esztendıben. Ugyanazon bírák és esküdtek, mint fent.

TANÍTÓI JÁRANDÓSÁGOK (1727)

A sajószentpéteri iskola korai történetérıl nincsenek adataink: de hogy már a középkorban is komoly színvonalú tanítás folyhatott benne, bizonyítja, hogy sok innét való diák tanult a külföldi egyetemeken. A reformáció térhódításával még nagyobb szerepet kapott az iskola: olyan hírneves pedagógusok taní-tottak itt, mint a pataki gimnázium egyik létrehozója, Szikszai Fabricius Balázs. Az iskola és a ta-nítók helyzetérıl, az oktatás menetérıl, a tanított tárgyakról nem sokat tudunk; ezekre nézve szinte e-gyetlen forrásaink a tanítói jövedelmeket rögzítı feljegyzések. Egy ilyet adunk most közre. Az világo-san kiderül belıle, hogy az oktatás rendszere megfelelt a korszak hasonló iskoláiban alkalmazott rendszernek, s külön figyelmet érdemel, hogy a leányokat is tanították. Forrás: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, I. kötet, 363–364. p. (Mikrofilmen.)

141

Schola mester uram fizetése Készpénz fizetés intertentiójáraa lészen annuatim floreni Hungarici 18.b Búza szemül 32 véka. A mészárszékbül minden marhának a nyelve, vagy másfél font hús. Minden külön kenyeres ember az hegyi icczével 7 iccze mustot fizet. A scholabeli gyermekeknek didactrumac ez:

– az abecistáktul és az olvasást tanuloktul justaed 4, – a rudimentistáktul,e akármellyik részét tanulja a rudimentának, justae 6, – a grammatistáktulf justae 10, – a sytaxiytáktulg justae 12, – a poétáktul justae 14.

Ezeken kívül is a város mővel egy szıllıt, ennek fructussáth is mester uram ap-prehendálja.i Az özvegy asszonyok három sing vászonnal fizetnek. Halott fölött való énekléstül, akár énekszóval legyen az temetés, akár prédiká-cióval, polturae 4. Amelly embernek bora nem terem, nem lévén szılleje, tartozik mester uramnak úgy fizetni, mint a bor foly a korcsmán Miklós napig. Ha addig is bé nem fizeti, feljebb menvén az bornak az ára, fizessen úgy, amint a korcsmán foly icczéje az bornak. Confirmavit communi deliberatione judex primarius amplissimo suo senatu 1727. die 18. Februarii.j

Tanító asszony conventiója annuatimk Minden leánykátul pénzbeli fizetése egy német forint, egy véka tavasz és egy szekér fa tőzre. Ezeken kívül aki jóakaratjábul többet ád, szabad akaratjában lészen. Praesentibusl végeztetett ezen dolog, hogy a modo imposterum observáltas-sék,m azért is pro futura cautela,n mivel eddig szabott conventiója nem volt, kí-vántuk prothocolláltatni városunk könyvében. In oppido privilegiatoo Sajó-szentpéter, die 1. Maji, 1727.

a eltartására, b esztendınként 18 magyar forint, c tandíja, d icce, e alapismereteket tanulóktól, f nyelvtant tanulóktól, g mondattant tanulóktól, h termését, i követel-

142

je, j Megerısítette közhatározat által a fıbíró a bıvebb tanácsával, k megegyezés szerinti járandósága esztendınként, l jelen alkalommal, m mostantól a jövendı-ben szem elıtt tartassék, n a jövendıbeli vigyázat érdekében, o kiváltságolt me-zıvárosban.

BÉL MÁTYÁS LEÍRÁSA SAJÓSZENTPÉTERRİL (1730 körül)

Bél Mátyás (1684–1749), a jeles pietista tudós Borsod vármegye leírását is elkészíttette a Notitia Hungariae novae historico-geographica címő munkája számára, ámde ez a leírás kéziratban maradt. E kéziratnak több másolata is ismert, közülük kiemelendı a Lukács család levéltárában ırzött pél-dány, amely jelentıs kiegészítéseket tartalmaz a XVIII. század végérıl. Hogy e kiegészítéseket milyen célból készítették, nem tudjuk. Mindenesetre Bél Mátyás mőve (amelynek egyes megyeleírásait a jó hely-ismerettel rendelkezı tanítványai és munkatársai készítették el az ı instrukciói alapján) kisebb hibái ellenére is megkerülhetetlen forrása a helytörténetírásnak. Forrás: Magyar Országos Levéltár, Kisebb családi levéltárak: a Lukács család levéltára, Bél Mátyás: Borsod vármegye leírása.

Szentpéternek a magyarok egy, a Sajó partján, Miskolc fölött egy mérföldnyire, gabona- és bortermı, kies vidéken fekvı népes mezıvárost neveznek. Annyi bizonyos, hogy a bor az egyik mód, amellyel a szegényebbek az életüket fenn-tartják. A földecskék tudniillik, ha megmővelik ıket, megtermik ugyan a magu-két – nem akkora haszonnal azonban, hogy az elegendı lehetne az életnek a gazdálkodás fogyatkozása nélkül való fenntartására. Sokan folyamodnak a szar-vasmarhákkal való kereskedéshez, mások pedig mással kereskedvén, onnét se-gítik háztartásukat, ahonnét tudják. Helvét hitvallású magyarok, s ezen okból hitvallásuk szabad gyakorlásának örvendenek. A korábbi századokban a Bebek-féle uradalomhoz tartozott ez a mezıváros, azután a Rákócziakra szállott át; jelenleg gróf Szirmaynak engedelmeskedik. Szentpéternek elegendı legelıje, nagy kiterjedéső és egyedülálló borokat termı szılıhegye, termékeny határa, a borok eladására igen könnyő lehetısége, ma-lom alkalmatossága és más határban erdıtulajdona van. Valamikor a templo-mosoknak volt itt egy kolostora egy kiemelkedıbb helyen, eléggé nagy, az út mellett délre álló dombocskán épült templommal együtt; ennek északi oldalán, a falban volt egy vörös kı, amely onnét kiesve sokáig hevert az út mellett, míg

143

végre egy Nagyszombatból Miskolcra jövı jezsuita fel nem vette és belıle nem megvetendı mennyiségő odarejtett aranyra tett szert. Ezen templom területébıl magasodik ki a katolikusok temploma, amelyet a földesúr, gróf Szirmay Tamás építtetett nem túlságosan régen. A helvét hitvallásúaknak is van a mezıváros közepén egy eléggé szép, toronnyal bíró és fallal körülvett templomuk. Néhány esztendıvel ezelıtt a mezıváros közepén találtak egy kemény kovakövet és benne egy fél puskagolyó nagyságú, zöld színő smaragdot. Valaha a dédesi vár-hoz tartozott és Pálóczy országbíró birtokolta. Ulászló királytól nyertek pallos-jogot, amelyet Miksa és II. Rudolf erısített meg. Három vásárt az említett Pá-lóczy vitetett át Dédesrıl Szentpéterre, kettıt pedig gróf Szirmay szerzett meg. Szirmay gróf mellett a város nagy részét tekintetes Szentpétery Sámuel úr és tekintetes Lossonczy Károly úr birtokolja, s lakóházaik is ékesítik azt.

MESTEREMBEREK PANASZA (1732)

A középkori és kora újkori sajószentpéteri iparról szinte egyáltalán nem rendelkezünk forrással, pedig a különféle mesterségek gyakorlása biztosan együtt járt a fejlett mezıvárosi élettel. Hogy sokan és sok-féle ipart őztek, azt a személynevek bizonyítják, hiszen abban az idıszakban általános jelenség volt, hogy valakit a mestersége után neveztek el. E nevek arra is utalnak, hogy a legtöbb mesterség a fémmő-vességhez, a textil- és élelmiszeriparhoz, valamint a bortermeléshez kapcsolódott. Céhekrıl sem szólnak a források a középkori Sajószentpéteren: lehetséges, hogy a mesteremberek itt nem is szerveztek ilyene-ket, hanem a környékbeli nagyobb városok – Miskolc, Kassa, Rozsnyó – céheinek voltak tagjai. Csu-pán a XVIII. századból van adatunk a csizmadia céh mőködésére. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Politica, fasc. III. I. 1382. sz.

Tekintetes nemes vármegye!

Hogy az úr Isten nagyságtokat ’s kegyelmeteket nemes vármegyénk terhes szolgálatainak igazgatására megtartván, éltesse szerencséssen, alázatos szívvel kívánjuk. Alázatossan kénteleníttetünk nagyságtokhoz, kegyelmetekhez ezen alázatos instantiánkkal,a mint irgalmassan velünk jól tevı ’s terhes dolgainkat könnyeb-bíthetı jó atyáinkhoz folyamodni, jelentvén, minémő nagy tereh viselés és fize-tés vagyon mostan is rajtunk: bizony, ha Isten nem könyörül rajtunk, elpusztu-lunk és el nem élhetünk. Mégis, perceptorb nemzetes Fábri György úr ezen ter-

144

hünk fölött is a’ tavalyi mód szerént egész 12 havakra pertendáljac a’ mesterség-tül való portionale quantumot,d mely circitere 36 rénes forintokra excrescál,f mellynek eddig semmi híre nem hallatott. Minthogy penig Szentpéteren mester-ségünket sem folytathatjuk, nem lévén kinek ’s mibül, mégis lehetetlenségre ’s azon summának megfizetésére magunkat nem obligáljuk;g inkább mindnyájan interdicálunkh haszontalan mesterségünknek, kik még a’ rendes portiónkat sem tudhatjuk megfizetni mibül ez mostani szők idıkben kenyerünknek szők volta miatt. Mire nézve kérjük alázatos szívvel nagyságtoknak ’s kegyelmeteknek kö-nyörületességre induló atyai szívét, méltóztassék bennünket elpusztulásunktul megoltalmazni ’s ezen pertendált summának fizetésétül immunitálni.i Melly ebbéli nagyságtok ’s kegyelmetek atyai jóvoltáért mi is közönségessen az nagyságtok ’s kegyelmetek életekért Istenünk elıtt könyörgésünkben nem szőnünk meg alázatossan esedezni, maradván nagyságtoknak ’s kegyelmeteknek irgalmas, jó válaszát alázatos szívvel elváró

sajószentpéteri mesteremberek közönségessen.

a kérelmünkkel,

b adószedı,

c behajtja,

d részleges adót,

e körülbelül,

f rúg,

g köte-

lezzük, h lemondunk,

i mentesíteni.

SAJÓSZENTPÉTER RENDTARTÁSA (1743)

Többször említettük, hogy az alapvetı (mezı)városi jogok közé tartozott a helyhatósági törvényhozás. Ezek a törvények természetesen nem lehettek ellentétben az országos törvényekkel. A város irányítása, a polgári és büntetı törvénykezés sokszor a szokásjogon is alapult. Láttuk, hogy Sajószentpéter is élt a törvényalkotás jogával. Ezeknek a helyi törvényeknek az írásba foglalása a XVIII. század közepe táján vált szükségessé – hogy miért, az kiderül az alábbiakból. A feladatot az éppen hivatalba lépı Mádi János jegyzı vállalta magára, s úgy végezte el, hogy az ország törvényeit is tekintetbe vette, de a régi, le nem írt szokásjogot is felhasználta. Munkájának eredménye „Sajószentpéter törvénykönyve”, amely pontosan és szemléletesen megmutatja azokat a jogi kereteket, amelyek között a korszak em-berei éltek. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, II. kötet, 33–60. p.

Némelly városocskákban és helységekben tapasztalunk ollyatén ártalmas és csu-dálatos persuasiót,a hogy magok törvényes rendtartásaikkal mások felett dicse-

145

kednek, de az igazságnak kiszolgáltatásában nem szokták a’ törvényeket alle-gálni,b sem pedig a’ régi jó szokásokat comprobálni,c hanem amelly beszédes embernek propositiójárad többen reá állanak, végire sem menvén, ha törvényes légyen-e az, vagy sem, azt mediante potentiae véghez viszik, sokszor magoknak gyalázatjára. Bátor pedig effélékbül sok panaszolkodások, confusiókf és egyéb consequentiákg származnak is, mindazáltal az rendes törvényeket és azokkal e-gyezı régi jó szokásokat írásban tétetni és tartani, annyival is inkább azok sze-rint ítélni, kiváltképpen az törvénytelen és refractariush emberek (:minémőek közöttünk is elhatalmaztak vala:) újságnak és illetlen dolognak kiáltják, csupán csak azért, hogy a’ törvényes judicium executioi nélkül nem hagyatik, és az nem ollyan erıszakos és változó, miként az ı geniusok kívánná, avagy minémő vala ama beszédes embernek propositiója, amellyre sokan reá állottak vala, mindaz-által más, újabb beszédes ember azt minden fundamentumából kifordíthatta. Mivel pedig a’ sajószentpéteri privilegiumok az haza törvényeivel való élést kí-vánják, hogy valami módon az említett fogyatkozások tovább is elhatalmazván, a’ privilegiumoknak károkra és gyalázatjokra lábra ne állanának, az én nótáriára való introductiómnakj alkalmatosságával akkori bírák uraimék intimáltákk énne-kem, hogy amennyire az én csekély tehetségem és dolgaim között arra való ér-kezésem engedné, avagy csak néminemő rendtartásokat is tennék jegyzésbe. Melly ebbéli tisztem hivatalának megfelelni kívánván, mindeneknek elıtte az haza írott törvényeinek közönséges és szükségesebb könyveit magistratualis szükségre megszerzeni és annakutánna ugyanazon törvényeknek és több hason-ló városi rendtartásoknak követésébül és nyomaibul ez alább írt néhány articu-lusokat,l a’ nemes magistratus cooperatiójávalm élvén, egybe szedegetni elkez-dettem, mellyet is az 1742-dik esztendıbeli elöljárókkal együtt véghez vittünk, olly véggel, hogy azok következendı restauratiónn a’ város népe elıtt pro ratifi-catione publicáltatnának,o amint is solenniter publicáltattakp és az lakosok kö-zönséges votumával és acclamatiójávalq helyeseknek ítéltetvén, helyben hagyat-tak, bevétettenek és ugyanazon restauratión usu roboráltattanak,r azon articulu-sok szerént menvén véghez az elöljáróknak választások, esküdtetések és az e-gész restauratoriának minden egyéb circumstantiái.s Nem azért tesszük pedig írásban ezen törvényi szokásokat és rendtartásokat, mintha ezek más helységekben is nem volnának, és azért magok újságokra néz-ve kedvet találnának, de ellenben nem is azért, mintha ezek szóról-szóra az haza törvényeiben is akképpen volnának kifejezve, hanem azért, hogy többire mint azokbul szedegetett és azoknak, mint felsıbb fórumokra tartozó, állandóbb tör-

146

vényeknek hasonlatosságokra alkalmaztatott, mindazonáltal azoknak subor-dináltatottt városi együgyő és alsóbb fórumunkat illetı municipiálisu törvények-rül és rendtartásokrul íratott articulusoknak tartatnának. Példának okáért itten, az városi rendtartásokrul való 2-dik articulusban citáltatik és allegáltatik Szent István király 2-dik decretumának 51. törvénye, mellyben a’ király ellen titkos győllést és conspiratiót tartó nagy rendeknek büntetések úgy vagyon kifejezve, hogy azoknak semmi menedékhelyek ne lehessen, az országbul proscribáltas-sanakv és az egész kereszténység közül excommunicáltassanak, sıt, amint má-sutt hozzá adatik, jószágaik confiscáltassanak,w stb. Mellynek hasonlatosságára itten nem a’ király ellen támadó fı rendek, hanem a’ magistratus ellen conspirá-ló város lakosai nem is az országbul való proscriptióra és a’ kereszténység közül való kiátkozásra, hanem az határbul való kiőzettetésre és a’ városbeli ecclesiábul való kitiltattatásra köteleztetnek, azon mi 2-dik articulusunknak erejével. És így kell több articulusokat is azokban allegált törvényeknek subordinálni, valamely-lyekben azon törvényeknek egész stylusa kitéve nem találtatik. Illyen értelemmel lévén, annak okáért azon articulusoknak olvasásában, re-ménlem, senki meg nem ütközik, de egyszersmind nem is ítélhet méltán meg bennünket azoknak publicatiójáért, valaki Sajószentpéternek akkori állapotját és fogyatkozásait elméjére veszi. Ugyanis 1: találtattak itten, kiváltképpen az alá va-ló és jövevény lakosoknak rendében (:tisztesség légyen a’ jóknak:) ollyatén há-borúságszerzı emberek, kik az esztendıknek vége felé titkos győlléseket tartot-tak, conspiráltanak és végezést tettenek az érdemes személlyeknek degradatiójax és az érdemetleneknek felvételek felıl, melly gonoszságnak fejei ellen senki nem animadvertálván,y az restauratoriák ebben a’ városban mindenkoron példáskép-pen violentáltattak,z és ez az oka annak, hogy az elöljárók gyakorta egyenetlenek és értetlenek. 2: a’ tanácsbéli személlyek nem a’ törvényeknek vizsgálásokbul, hanem többire a’ magok patronussainak akaratjokbul tettek ítéletet, és ez az o-ka, hogy az igazságnak kiszolgáltatásában elı nem mehettenek, hanem gyakran a’ bőnöst absolválták,aa a’ bőntelent pedig megbüntették. Ugyanis sokszor ta-pasztaltatott, hogy midın a’ dolog nagyobb circumspectiótbb kívánt vala, mint-sem azt az együgyőbb judiciummal és experientiávalcc bíró személlyek különös-sen magoktul superálhattákdd volna, tehát nem várták azt (:amint mostani arti-culusaink kívánják:), hogy a’ magistratus cum discretione disinteressatorum convocatusee bírákrul provideáljon,ff hanem olly helyeken, az holott magoknak becsületet, hasznot és promotiót reménlettek, a’ tanács nevével, annak commis-siójagg és az magok kötelessége ellen az felveendı dolog felıl az ı magános ér-

147

telmek szerint való declaratiókat tettekhh és így a’ magistratus gyalázatján azokra való rossz opiniókatii vásárlottak, meg sem gondolván azt, hogy a’ tanácsadók, interessátusokjj a’ városhoz és a’ törvényhez nem hitesek, a’ magistratus juris-dictiójábahh magokat ingerálnill és abban praescribálnimm kívánók, a’ tanács judi-catusát contemnálni és confundálninn igyekezık és egymás ellen törekedık, stb. légyenek, holott az olyaténoknak intimatióját fundamentumnakoo felvenni vét-kes dolog, mert hacsak avagy sokan, avagy pedig mindnyájan azon egy Apolló-hoz nem mennek, majd az oraculumnak felelete annyira fog különbözni, mint annak authorai között való relatiók: ekképpen az sok részrül vásárlott különbö-zı opinióknak ırzése, félelem, kedvezés, és kinek-kinek respectusa a’ bírákat a’ törvénytételben meggátolta és háborította. 3: efféle hibás tanácsadóknak gon-dolatlanul való követésekbül és a’ törvényekben való magok gyakorlásának el-múlatásábul volt az a’ fogyatkozás is, hogy az törvényt deliberativepp ugyan megtették, de azt cselekedettel véghez vinni nem merték. Melly együgyőségét és bátortalanságát a’ tanácsnak jól tudván, a’ község reá szokott, hogy a’ törvény-tétellel keveset gondoljon. Innen vagyon, hogy egy magános citáltatott személly a’ tanácsnak minden végezéseit felforgatja, azokat szemtül-szemben becstelení-ti, nagy kiáltozással és veszekedéssel való botránkozásokat véghez viszen, sıt a’ convictioqq után is büntetésre való kötelességét nem agnoscálván,rr minden apel-látára való engedelemkérés és arrul való testimoniálisnakss vétele nélkül a’ tör-vényszéknek színe elıl haraggal és fenyegetızéssel kimenvén, felsıbb helyeken alkalmatlankodik, ottan maga bíráit hurczolja, gyalázza és igazságtalansággal vá-dolja. Illyen és több ezekhez hasonló elhatalmazott fogyatkozásoknak orvoslására annak okáért semmiképpen nem lévén tovább elegedendı a’ régi jó törvények-nek és szokásoknak csak szóval való emlegetése és óhajtása, kénteleníttettünk e-zeket írásban hagyni, de nem azért, hogy az utánnunk következendı, nagyobb experientiával bírható elöljárókat ezeknek követések által a’ törvények kiszolgál-tatásában dirigálnánk, hanem, hogy azok is a’ mi aetasunkattt úgy, amiképpen a’ mi elıttünk élı elöljáróknak idejeket, teljességgel semmi írásban hagyatott rend-tartás nélkül ne találnák. Íratott januáriusnak 6-dik napján, 1743. esztendıben

Mádi János hites notarius által m. p.

a meggyızıdést,

b felhozni,

c helyeselni,

d elıterjesztésére,

e hatalmaskodás által,

f zavarok,

g következmények,

h ellenkezni szeretı,

i ítélet végrehajtás,

j jegyzıség-

148

re való felvételemnek, k parancsolták,

l törvénycikkelyeket,

m hivatal együttmőkö-

désével, n tisztújításon,

o jóváhagyás végett közhírré tétetnének,

p ünnepélyesen

kihirdettettek, q szavazatával és felkiáltásával,

r a gyakorlat által megerısítve let-

tek, s körülményei,

t alárendeltetett,

u helyhatósági,

v számőzettessenek,

w koboz-

tassanak el, x lejáratására,

y nem lépvén fel,

z megzavartattak,

aa felmentették,

bb körültekintést,

cc bírói gyakorlattal,

dd felérhették,

ee a nem érdekeltek külön-

választásával összehívott, ff gondoskodjon,

gg megbízása,

hh kijelentéseket,

ii véle-

ményeket, jj érdekeltek,

hh a hivatal törvényhatóságába,

ll belevenni,

mm elıírni,

nn bíróságát megvetni és megzavarni,

oo tanácsadását alapnak,

pp határozatilag,

qq elmarasztalás,

rr elismervén,

ss bizonyságlevélnek,

tt korszakunkat.

[A TANÁCS VÁLASZTÁSÁRÓL ÉS FELADATAIRÓL]18

Elsı articulus

Az Istennek és az embereknek igyekért találtatott és felállíttatott az emberi tár-saság között az törvényes igazság; azért is valamint más, jó rendtartású hellyek-ben, úgy ez mi városunkban is szükséges, hogy az haza törvényeivel egyezı mu-nicipiálisa törvények és az jó bévett szokások fenntartassanak, és azoknak ırize-tekre esztendıkint elıljárók rendeltessenek, kik azoknak kiszolgáltatása által tudhassák az város népének igyét igazabban forgatni és csendes lelkiismerettel viselni.

II. articulus Az restauratiónak, avagy tisztek tételének ideje, az régi, bévett szokás szerint Új-esztendı napjára virradóra termináltatik, úgy mindazáltal, hogy ha bizonyos o-kokra nézve néhánykor azon idıben meg nem eshetne, tehát elıtte, avagy u-tánna való nap minden idıhalasztás nélkül véghez menjen, mellynek idejérül a’ tanács idejekorán, elıre rendelést tegyen és eránta győllést tartson Karácson harmadik napjára virradván; melly győllésben a’ város népe közzül való értelmes gazda emberek is jelen lehetnek és együtt végezhetnek, az ollyan különös győl-léseknek eltávoztatására, az mellyekben az elıljárók és más tisztségre menendı érdemes személlyek ellen való pártütésnek taplóját élesztik az nyughatatlan el-

18 A többi fejezettel ellentétben ennek nem adott címet a jegyzı, ezt a teljesség kedvéért a tartalom alapján pótoltuk.

149

méjő emberek: mert az alattomban való, titkos győlléseknek és conspiratiónak gyakorlói minden hívek társalkodásátul megfosztására ítéltetnek. (Sancti Ste-phani libri 2. caput 51.) b

III. articulus Az város népe az restauratióra egyben győlvén, az városnak hites notariussa a’ győllésnek okát adja elıl; ki minekutánna maga declaratióját elvégzi, a’ tisztek azonnal az ı rendek szerint elbúcsúzzanak; kik ha kedvesek és tovább is hasz-nosoknak ítéltetnek, marasztassanak meg és confirmáltassanak; a’ kik pedig tisz-tekben változni fognak, azoknak helyekben mások választassanak és az mi tör-vényünknek rendében beíratott hitnek formája szerint adjuráltassanak.c

IV. articulus A’ bíróságra candidáltassanakd az tavalyi bírón kívül közönséges szolgálatra va-ló, tanult, érdemes két személlyek, kik közzül való választás bocsáttassék az vá-ros népének suffragiumárae és a’ kire több vox, avagy suffragium menend, az azonnal elválasztassék és articularis esküvésének, avagy hitinek letételével maga hitiben béállíttassék és confirmáltassék. A’ ki elválasztatván, az bíróságot felvál-lalni nem akarja, huszonöt forintot fizessen.

V. articulus Tizenkét tanácsbéli személlyek állíttassanak elöljáróknak a’ nép között, igazság-szeretık, tisztességben és józan életben gyönyörködık, értelmes és istenfélı emberek, kiknek tanácsadásával és segítségével cselekedjen bíró uram a’ nehéz, bajos és törvényes dolgokban; kik minekutánna elválasztatnak, tartoznak hiteket letenni tizenkét forintot büntetés alatt.

VI. articulus Fıbíró uram és az elöljárók mellett való szolgálatra három polgárok választassa-nak, a’ kik hittel szolgáljanak az ıkegyelmek parancsolatjának híven és serényen való véghez vitelében, hat forint büntetés alatt.

150

VII. articulus Az bíráknak és elöljáróknak restauratiója meglévén, fogadjanak ıkegyelmek és tartsonak magok mellett a’ város conventiójánf egy alkalmatos notariust: ollyat, a’ ki a’ közönséges szolgálatban forgott és expertusg ember légyen, a’ kinek dex-teritássárulh és tisztességes maga alkalmaztatásárul mások elıtt is jó tanúbizony-sága légyen és a’ ki a’ városnak akárminémő dolgában szükséges követségeket, instantiákat, repraesentatiókat, computusokati magátul véghez vihessen és azok-rul helyes informatiókat és hiteles relatiókat tehessen, hogy annak szolgálatja által ıkegyelmek az város dolgait tekintetes nemes vármegyéken, földesurak és egyéb méltóságok, tisztviselık, hatalmasok, legitimus impertitorok,j szomszé-dok és idegenek elıtt, valaholott kívántatik, folytathassák és kormányozhassák.

VIII. articulus Az elöljárók mindeneknek elıtte vegyék fel az Istennek ügyét ebben a’ város-ban, és hogy az ı felséges dicsıssége közöttünk megmaradjon, fıképpen abban munkálódjanak: arra való nézve elsıben is az egyházi szolgának, oskolamester-nek, cantornak és belsı személlyeknek marasztások és változások felıl tanács-kozzanak; hogy accommodatiójokbank és fizetésekben azoknak rövidségek ne légyen, reá vigyázzanak; az egyházi épületeknek fogyatkozásait, a’ mennyire le-het, teljes igyekezettel orvosolják és helyre állítsák; az ecclésiának jövedelmeit és költségeit, és egyszóval minden dolgait az matriculának törvényei és canoni sze-rint alkalmaztassák. Mellyeknek administratiójára egy fı curator authorizáltas-sék,l ki is az egyházfinak szolgálatjával éljen a’ dolgoknak végben vitelében és esztendınkint ugyanazon egyházfival együtt mindenekrül számot adni tar-tozzék.

IX. articulus Minthogy az oskolák az ecclésiának veteményes kertei, mellyekben taníttatnak és készíttetnek a’ nevendék gyermekek az Istennek és az emberi társaságnak al-kalmatosabb szolgálatjára: arra való nézve az oskoláknak fenntartására és azok-ban tanítóknak és tanulóknak erkölcsökre, szorgalmatosságokra és épületekre az elöljáróknak nagy gondja légyen és azokat minden hólnapban legalábbis egy-szer visitálnim el ne múlassák.

151

X. articulus

Az elöljárók életekkel és magok viselésével másoknak jó példa adók légyenek; a’ győllésekben, templomban és egyéb közönséges helyeken is egymás között a’ szép rendet megtartsák, egymás becsülletit megadják; sıt a’ törvényszékben sü-vegeiket is levéve légyenek az közöttök jelen lévı Istennek tisztességére, a’ ki-nek képében ítélnek, és az haza törvényeinek megbecsüllésére, kiknek megtartá-sokra megesküdtenek. A’ ki pedig illetlen maga viselésével és cselekedetével és társalkodásával magát nótáltatja, egy avagy két intés után egy-egy forintra bün-tettessék.

XI. articulus Valamikor a’ dolog úgy kívánja, tartozik bíró uram a’ becsületes nemes tanácsot az hites polgárok által egyben győjteni, kiknek hirdetésekre ıkegyelmek is hitek és kötelességek szerint tartoznak bégyőlleni. Aki az hagyott idıre tanács urai-mék közzül meg nem jelenik, mindannyiszor 12 pénzre, a’ ki pedig a’ tanács győlléssét egészen elmúlatja, 24 pénzre büntettetik.

XII. articulus Az polgárok mindenkoron tartoznak bizonyos idıre és órára hirdetni és a’ pa-rancsolat szerint minden tanácsbéli személlynek hírt adni; ha pedig valakiknek ıkegyelmek közzül hírt nem adnának, mindeniknek elmúlatásáért annyiszor 24 pénzre, az egész hirdetésnek elmúlatásáért pedig, midın azt gondatlanul elfelej-tik, egy forintra büntettessenek.

XIII. articulus Együtt lévén a’ becsületes nemes tanács, mihelyen az hagyott idı béáll, azonnal ki-ki maga privátumiruln való beszédét hagyja el és a’ melly dologért egyben győ-löttek, arrul tanácskozzanak és végezzenek; és a’ mi determináltatik,o azt bíró u-ram vagy mindjárt akkor, vagy pedig arra rendeltetett idıben véghez vinni és vi-tetni el ne múlassa: mert a’ melly bíró a’ tanácsnak végzését, a’ mellyre azt egy-

152

ben győjtötte vala, meg nem becsülli és végben nem viszi, a’ tanács is nem tar-tozik annak hirdetésére compareálni.p

XIV. articulus Midın valamelly alkalmas költséget vagy szolgálatot kelletik város fejében tenni, vagy valamelly reméntelen és káros praetensiójaq és pöri támadna valakinek az város ellen, vagyis valamelly költséges munkát, épületet, és egyszóval: akármely közönséges, várost illetı nagy dolgot kellene indítani, mellyet a’ tanács magátul véghez nem vihetne, tartozik ollyankor bíró uram az város népét egyben győjte-ni és annak akaratjával a’ dologhoz látni. Máskint ha valami káros és költséges nagy dologban vagy adósságban egyelítik magokat az városnak híre és akaratja ellen, kiváltképpen ollyanban, a’ ki nélkül a’ város el lehetett vólna, tehát miatta nem az város, hanem az elöljárók fognak megkárosíttatni.

XV. articulus Zsigmond és több következı, régi királlyoknak idejekben, amaz hajdani, nagy-méltóságú Pálóczy familiának, Sajószentpéter várossa akkori örökös földesurá-nak sokféle meritumirar nézve ajándékoztattak a’ városnak privilegiumi és sza-badságai: úgymint a’ jus gladiummals és az haza törvényeivel való szabados élés; az országban minden vám és harminczad, úgy egyéb taxa nélkül való szabados kereskedés; a’ szabad vásárok; királyi és minden egyéb (:salvo jure alieno:)t dézs-máktul való immunitások és exemptiók etc. Mellyre nézve azon boldog emléke-zető familia is maga úri dézsmáját az territoriumnak egyéb utilitássivalu együtt bizonyos számú és elviselhetı taxára engedte: azért valamikor újabb örökös föl-desurakra szálland a’ város, mindenkor az elöljárók illendı engedelemmel alkal-maztassák magokat, hogy azoknak úri jussa valamiben meg ne sértessék, és így a’ melly szabadságinak még eddig megszőnés nélkül való kevés ususában meg-maradhatott a város, ekképpen tovább is azoknak kegyelmességek alatt megma-radhat.

XVI. articulus Minthogy az sajószentpéteri határnak örökös jussa nem az lakosokat illeti, arra való nézve midın valaki az város népe közzül szántóföldet, rétet, ortoványt,

153

házhelyet és egyéb fekvı jószágot ád, vészen, avagy cserél itten lakos exemptu-sokkal vagy extraneusokkal,v ne adjon arrul perennalis fassiót, avagy örökleve-let, mert az illyetén abusussalw az ortványok és egyéb városi fundusok az exemp-tákhoz foglaltatván, mind az uraság jussa involváltatik,x mind pedig az lakosok az határnak használásában nagyobb szorulást és fogyatkozást szenyvednek.

XVII. articulus Az határbéli fundusoknak és fekvı jószágoknak eladása, megvétele és cserélése az elöljáróknak hírekkel és azokrul való testimonialis levelek hiteles notárius ál-tal légyenek az város közönséges fundusoknak usussa és az exempta sessióknak possessoriumay között való külömbségeknek okáért, város pecséte alatt: mert az privatus emberek között költ, efféle dolgokrul való leveleknek az mi törvényünk-ben hitele és ereje nem lészen. Mindazáltal a’ szabad jószágokrul való contractu-sok és transactiókz az elıljárók nélkül is, szolgabírák, vagy pedig akármelly két privatus nemes személlyek elıtt véghez mehetnek.

XVIII. articulus A’ kinek maga exemptionalis fundusán lakos nemes emberrel pöri vagyon és az a’ városi magistratusnak judicatussában nem consentiálna,aa tehát szolgabírót hozasson; egyéb impossessionatusbb városi contributionalis fundusokon lakos jövevény nemesseknek házaikban és jószágaikban pedig, a’ kik tudniillik az ha-tárt a’ lakosokkal egyaránt élik, a’ magistratus citra incursum violentiaecc minden törvényes executiót véghez vigyen.

XIX. articulus A’ ki maga jószágát és fıképpen házát el akarja adni, ne adja azt cum praejudi-cio conciviumdd vidéki és a’ város népével ellenkezı jövevény embereknek, mert az illyen dologban való elsıség az régi lakosoknak maradékát illeti, hanem ki-ki az maga eladó szándékát és egyszersmind kinek akarja adni, jelentse meg a magistratusnak és azáltal admoneáltassaee a’ szomszédokat és egyéb succedálniff kívánó személlyeket, kik ha a’ jószágot nem ellenzik, azé légyen, a’ ki annak árát megfizeti.

154

XX. articulus Minden adásban, vevésben és cserélésben való elsıség, avagy praeemptiogg elsı-ben az osztatlan véreket és atyafiakat, és azok közzül az közelebb valót és kis-sebbiket, annakutánna a’ szomszédokat és azok közzül az felsıt, és végezetre a’ concivis lakosokat, az megosztozott atyafiakkal egyaránt illeti; kiknek szükségek nem lévén a’ jószágra, azt akármelly extraneusok megvehetik.

XXI. articulus Ha valaki maga vérségére, szomszédságára, concivisségére és akárminémő igaz jussára nézve akarna az eladó jószágban succedálni, mindazáltal készületi és módja nem volna annak megvételében, tehát contradicáljonhh annak a’ magistra-tus elıtt és a’ maga contradicióját, avagy ellenzését írassa bé az város könyvébe az jószág eladásának idejekor, vagy pedig annakutánna akármikor, míglen esz-tendı és három nap el nem múlik: mert esztendı és három nap múlva az ellen-zésnek közöttünk semmi ereje nincsen. Aki pedig esztendı alatt is magához nem válthatná, tartson számot esztendı aznapra és akkoron contradicáljon minden esztendınként a’ magistratus elıtt, mindaddig, míglen annak árát lete-heti és így azt, aki megvette vala, az jószágbul mindenkoron kivetheti.

XXII. articulus Az ismeretlen kóborlóknak és szökevényeknek (:kikötvén az igaz úton járókat:) senki szállást ne adjon, nemkülönben akármelly jövevényeket lakásra az magi-stratus híre nélkül zsellérnek senki be ne fogadjon, kivált idegen nemzető és val-lású embereket, a’ szép egyességnek okáért, 12 forint büntetés alatt. És ha befo-gadta is valaki, tartozzék az ollyat a’ magistratus parancsolatjára minden idıha-lasztás nélkül maga házábul kihányni: mellyet nem cselekedvén, 12 forint rajta desumáltassék.ii

XXIII. articulus Minthogy a’ várost szolgálat nélkül lakni nem lehet, azért akiknek a’ bírák pa-rancsolnak, szófogadók legyenek és a’ bírákat szomorúsággal vagy kissebbséggel ne illessék, meggondolván azt, hogy azok a’ város megmaradása mellett és több-

155

nyire kéntelenségükbıl parancsolnak. A’ szófogadatlanságért a’ gyalog sorosnak egy forint, a’ szekeresnek pedig három forint büntetése lészen, és ha a’ városnak kárában kerülne azon elmúlatott dolog, rólla számot adni tartozzék. A’ bírák pe-dig az elvetésben a’ jó rendet megtartsák.

XXIV. articulus Akinek méltó és igaz mentsége vagyon, az ollyat a’ bírák ollyankor a’ sorbul hagyják el és az utánna való szomszédokat vessék helyében, kik ha engedetlen-kednek vagy embertelenkednek, érdemek szerint büntettessenek. Az igaz ment-ségre elmaradott emberrel pedig annak utánna a’ bírák a’ maga sorát leszolgál-tassák.

XXV. articulus A’ portio felvetésben való egyenetlenségeknek orvoslására senki is arányzomra (:per putaram:)jj fel ne vettessék, hanem az quantum kinek-kinek facultássa után osztassék és az minden esztendıben Januarius havában megigazíttassék: melly-hez a’ lakosok részéül a’ facultásoknak tökélletesen és igazán való kimondása, az elöljárók részérül pedig személyválogatás és irigység nélkül a’ quantumnak iga-zán való felvetése véghez nem mehet.

XXVI. articulus Midın az városnak bizonyos perceptora nincsen, minenkor tartozik bíró uram a’ portio pénzt a szokás szerint maga kezéhez szedni és az hová illik, admini-strálni; nemkülönben a’ városunk egyéb jövedelmeit a’ város gazdájátul, avagy borbírótul percipiálván, az erıssebb és elkerülhetetlen szükségre conserválni.

XXVII. articulus Választassék a’ borbíróságra nem csak a’ maga hasznát őzı, hanem közjóra i-gyekezı, serény és józan ember, aki a’ város hasznának ’s jövedelmének minden igaz úton-módon lehetı takargatására és szaporítására hittel köteleztessék, és tartozzék minden mérésen az capitalis, avagy tıkepénzen felül való lucrumo-katkk és egyéb obvenientiákatll bíró uram kezéhez resignálni.

156

XXVIII. articulus Korcsmárosok, mészárosok, révészek, kerülık és közönséges marhapásztorok fogadására bíró uramnak gondja légyen, hogy a’ város népe ı kegyelmétül vár-ván, ezek iránt fogyatkozást ne lásson.

XXIX. articulus Aki testamentumot akar tenni, hívasson magához két vagy három tanácsbéli embert az hites notariussal együtt, kik azon testamentumot hallgatásban tartván, tegyék az város actái közzé az archivumban, és jövendıben ha a’ successorok kívánják kiváltani sub authentico,mm érette egy forintot fizessenek.

XXX. articulus Az bírák és egyéb számadás alá való személlyek minden esztendınek végén, két Karácsony között, tudniillik, míglen idejek ki nem telik, minden perceptumok-rul és erogatiókrulnn számot adni tartozzanak.

a helyhatósági,

b Szent István 2. (törvény)könyve, 51. fejezet,

c feleskettessenek,

d jelöltessenek,

e szavazatára,

f egyezség szerinti fizetésén,

g gyakorlott,

h jó voltá-

ról, i kérelmeket, jelentéseket és számadásokat,

j törvényes követelık,

k alkalma-

zásukban, l gondnok hitelesíttessék,

m látogatni,

n magánügyeirıl,

o elhatároztatik,

p megjelenni,

q követelése,

r érdemeire,

s pallosjoggal,

t az idegen jogot tisztelet-

ben tartva, u haszonvételeivel,

v mentesekkel vagy másutt lakókkal,

w helytelen el-

járással, x joga elleplezıdik,

y telkeknek használata és a felmentett telkeknek a bir-

toklása, z szerzıdések és megállapodások,

aa a tanács törvénykezésével nem érte-

ne egyet, bb nem birtokos,

cc erıszakos eljáráson kívül,

dd a lakostársak kárvallásá-

val, ee intesse,

ff birtokba lépni,

gg elıvásárlás,

hh ellentmondjon,

ii megvétessék,

jj „gondolom formán”,

kk nyereségeket,

ll jövedelmeket,

mm hitelesítés alatt,

nn be-

vételekrıl és kiadásokról.

157

AZ HEGYI TÖRVÉNYEKRÜL

I. articulus Minden esztendıben Szent Gergely nap tájban, tudniillik minekelıtte a’ szıllı-munka el nem kezdetik, az tanács sereggel kimenjen a’ szıllıhegyeknek megjá-rására és azokban occurrálóa dolgoknak eligazítására, az városnak eleitül fogva gyakorlott régi praxissa szerint.

II. articulus Aki valamelly eladó, vagyis újjontában eladatott szıllıt meg akar ellenzeni, az Szent Gergely nap elıtt cselekedje, mellyre minden legitimus impetitorokb szá-mot tartsonak: mert ha a’ szıllımunkához fog az ellenzésnek elıtte a’ szıllıs-gazda, nem tartozik azt maga kezébül kibocsájtani, valameddig annak termését bé nem szüreteli. De aki az ellenzést Szent Gergely nap elıtt véghez viszi, a’ szıllınek árával az munkának bérit félidıben is mindenkor leteheti és a’ szıllıt kezéhez veheti.

III. articulus A’ szıllıhegyek mindenkor, télben és nyárban tilalomban tartassanak: azért va-laholott kívántatik, a’ széleken azoknak törvényes gyepői légyenek, mellyeket senki ki ne bontson, vagy pedig által ne hágjon egy forint büntetés alatt; sıt minden gazda maga gyepőjét jó gondviselés alatt tartsa, mert akinek a’ gyepőjén az hegyjáráskor rés találtatik, hasonló büntetése lészen. Nemkülönben akinek résin valamelly marhák bémenvén, a’ szıllıkben kárt tésznek, azon résnek gaz-dája fogja a’ kárt a’ marhapásztorral együtt megfizetni.

IV. articulus Minthogy az közép helyeken való szıllıknek gyepői nem törvényesek és olly nagy gondviselést nem kívánnak, amint többire gyepő nélkül is tartatnak, arra való nézve senkinek nem engedtetik, hogy a’ közép hegyeken lévı szıllık alja-in, akik körül több szıllık is vannak, az maga marháját szabadon legeltesse, ha-nem kötve tartsa az széllyel való csemetéknek, nevendék ültetéseknek, óltvá-

158

nyoknak és fiataloknak óltalmazására. Aki ez ellen vét, minden marháért hat pénzt és a’ kárt is megfizetni tartozzék.

V. articulus Midın valamelly szıllısgazdák más szıllısgazdákat a’ szıllıben való járásnak vagy trágyahordásnak szokott rendes útjátul elszorítanának az ültetéssel és gye-pő vetéssel, akkoron ad instantiam requirentiumc a’ tanács tartozzék az útban lévı gyümölcsfákat, szıllıtöveket és akárminémő ültetéseket kivagdaltatni, ár-kot és gyepőt elhányatni és ekképen a’ munkátul elszoríttatott szıllıkre jó és tá-gas utat irtatni, nem gondolhatván senkinek tilalmával: mert hasznosabb igaz u-takat tartani, mintsem az egész szıllıknek pallagságra menni. Az instánsok pe-dig egy-egy forintot fizessenek, az utat elszorító gazdáknak száma szerint.

VI. articulus Akik a’ mesgyén meg nem egyezhetnek, azt a tanáccsal igazíttassák el, salláriu-mát letevén; holott ha valamelly controversiáband lévı gyümölcsfát vagy szıl-lıtöveket ki kellene vágni, tehát a’ rendes salláriumon kívül minden fának kivá-gásáért egy forintot és minden szıllıtıért két-két grajczárt fizessen. Akik pedig határköveket akarnak tétetni, minden határkıtül 24 és 24 pénzt fizessenek.

VII. articulus Mivel hogy nem csak a’ mesgyékben, hanem a’ mesgyékhez közel lévı gyü-mölcsfák is a’ szomszédoknak gyükerével, ágaival és árnyékával ártalmasok és egyszersmind alkalmatosságot is adnak, kivált a’ gyümölcsnek idején, az ottan járó szomszédok és munkások ellen való neheztelésre, gyanúságra és háború-ságra: azért a’ szomszédok között való kártételnek és veszekedésnek eltávozta-tására nézve az ollyan fát, amellynek derekát az mesgyén kívül egy lépéssel a’ fejsze nyelével elérheti, a tanács tartozzék kivágni a’ sérelmes szomszédnak re-quisitiójára,e és az egy forint sallariumot fizessen.

159

VIII. articulus Aki a’ víz árkot maga szomszédjának szıllıjére viszi annak consensusaf nélkül, vagy pedig a’ mesgyékben az árkolással és a’ földnek maga részére való húzásá-val a’ szomszédoknak kárt tészen, tehát efféle hatalmaskodásért hat forintra büntettessék és a’ kárt is megfizetni tartozzék.

IX. articulus Senki más mesgyéjét ki ne hányja, árokját bé ne töltse, gyümülcsfáját vagy szıl-lıtöveit ki ne vagdalja és maga szıllejében által ne homlítsa hat forint büntetés alatt; hanem akinek sérelme és panasza vagyon, keresse meg a’ bírákat és maga dolgát azok által igazíttassa.

X. articulus Minden szıllısgazda és annak cselédje a’ maga szıllejében igaz úton járjon és munkásit is igaz úton vezesse, nem a’ szıllıkön és a’ mesgyéken által és keresz-tül; akik pedig ekképen cselesznek és a’ panasz ellenek béjı, mindannyiszor 50 pénzre büntettetnek.

XI. articulus A’ szıllıhegyeken kóborló, kártévı és gyümölcs lopó cselédek megkapattatván, kalodában tétessenek és keményen megverettessenek, vagyis az ı cselekedetek-nek érdeme szerint, más lopóknak és tolvajoknak büntetésével magistratualiterg megbüntettessenek.

XII. articulus A’ szıllıhegyek kiváltképpen az hites kerülıknek vigyázásokra bízattatnak, akik az ottan kóborlókat, kártévıket és tilalom rontókat megfosszák és a’ kalodába béhozzák, vagy pedig ha gazda ember, az elöljáróknak béadják. Bertalan napjá-tul fogva pedig Simon-Juda napjáig azoknak ırizetekre az kerülıkön kívül is elegendı hites szıllıpásztorok rendeltessenek.

160

a elıforduló,

b törvényes követelık,

c a panaszosok kérelmére,

d vitában,

e megke-

resésére, f egyetértése,

g hatóságilag.

A’ TÖRVÉNY KISZOLGÁLTATÁSÁNAK

MÓDJÁRUL

Elsı articulus A’ törvénykezéseknek és egyéb occurráló dolgoknak eligazítására a’ tanács min-den szombat napon, reggeli devotioa után az város házához egyben győljön; ho-lott amelly dolog revisiót kíván, elıl vétessék és dijudicáltassék.b Ha pedig sem-mi ollyas dolog nem occurrálna, tehát ki-ki maga privatumára eloszolhat.

II. articulus Aki törvénykezni, avagy perleni akar valakivel, azt praeviec a magistratus által ci-táltassa és admoneáltassad és mindeneknek elıtte maga causájának világosítására inquiráltasson:e mert ha az hagyott terminuson elegedendı documentuma nem lészen, tehát az ı peres társátul indebitán marasztatik. (Articulif 23. 1613. et 23. 1517.)

III. articulus Az actorg bíró uramnak hét pénzt letévén, ıkegyelme a’ citatiót vagy admonitiót az hites polgárok által véghez vitesse, kik a’ citandusoknak házához elmenjenek és ottan ki nevével, hová és micsoda idıre citáltatja, vagy mire admoneáltatja azokat a’ magistratus, azt megmondani és voltaképpen megparancsolni el ne múlassák egy forint büntetés alatt. Valaki egyszer citáltatván az hagyott idıre elıl nem áll, az is mindannyiszor egy forintra büntettessék.

IV. articulus A’ citatiók csötörtök nap légyenek, az napnak lemenetele elıtt, az inquisitiók pedig pénteken peragáltassanak reggeli Devotio után, hogy az causánsokh szom-batra illendıbb készülettel lehessenek. Az siettetı és reméntelen casusokban

161

pedig, vagyis felsıbbeknek commissiója mellett, azok akármelly idıben is vég-hez mehetnek.

V. articulus Aki inquiráltatni akar, a’ tanácsnak 40 pénzt, a’ notáriusnak pedig a’ tanúknak száma szerint 4 és 4 pénzt letégyen és annakutánna, midın az inquisitiót kivált-ja, az írásért tizenkét pénzt fizessen.

VI. articulus Aki háromszor törvényessen citáltatván, nem compareál,i maga causáját elveszti és az engedetlenségért tizenkét forinttal megbüntettetik; nemkülömben az is, aki tanúnak citáltatván, elıállani és az hitét letenni nem akarja, tizenkét forint büntetéssel aggraváltassék.j

VII. articulus Akinek a’ pörhöz illendı készületi és bizonysága nincsen, az magistratus annak kérésére törvényt szolgáltatni nem tartozik, hanem ha a’ dolog másképpen is vi-lágos vólna, mert úgy vétkezne azok ellen a’ törvények ellen, akiket fundamen-tum nélkül az ítéletre felvenne.

VIII. articulus Aki ellen elégséges és bizonyos tanúk vannak, akármint tagadja maga cselekede-tét, de ha a’ tanúkat meg nem hamisíthatja, az törvénynek ereje szerint megbün-tettessék.

IX. articulus Ha valaki mást törvénybe idéztet és maga az hagyott idıre vagy személlyében, vagy pedig prókátora által nem compareál, az ollyan actoron a’ törvénypénzt a’ magistratus desumáljak és a’ törvényben idéztetett személly absolváltassékl (par-tis 2. caput 32.)m És aki ollyat idéztet a’ törvényben, aki ellen semmit nem bi-

162

zonyíthat, tehát ollyankor az actoron annak egész keresetit az in causam at-tractusn személly megveheti.

X. articulus Midın a’ perlekedı felek közzül egyik is maga keresetit tanúval nem bizonyít-hatván, egymástul hitet kívánnának, ollyankor az törvény mind a’ két résznek esküvését megengedi (articulus 49. 1596), mert ha az in causam attractus sze-mélly kívánja az actornak hitit és az megeskünni nem akarna, az in causam at-tractus azonnal absolváltatik; úgy a’ magistratus is ha az in causam attractust (:in levioribus:)o harmadmagával megesküdteti, az actornak tovább való kereseti raj-ta nem lehet, sıt, az adósság dolgában az in causam attractus csak maga hitin megszabadul. Ide tartozik az fél próbára, avagy gyanúra idéztetett embernek is dolga, aki midın harmadmagával (:in levioribus:) megesküszik, az vád alól fel-szabadul.

XI. articulus Minthogy gyakorta az perlekedık causájának semmi meritumap és fundamen-tuma nem lévén, a’ tanáccsal csak híjában való idıt töltetnek: arra való nézve valakik az magok causáját törvényesen akarják revideáltatni, tartoznak a’ tör-vénypénzt, úgymint egy forintot a’ régi szokás szerint letenni a’ magistratualis expensáknakq szükségére, és az az egy forint annak convictiójában fog imputál-tatni,r aki a’ törvénykezésben succumbál.s

XII. articulus Akinek causája elsı terminuson nem decidáltathatikt az in causam attractus ré-szének készületlensége miatt, lehet annak (:in levioribus:) a törvényt utánna való egy hétre, és ha akkor is vége nem szakadna, tehát harmadik héten való szom-batra halasztani: melly terminuson mind az litigánsok meritorieu felelni, mind pedig az törvénybírák deliberálniv tartozzanak. Mindazáltal az nagyobb momen-tumú causákban, midın rendes processusw szerint mennek a’ törvénykezések, akkor a’ parsok a’ törvényes quindénáknakx és egyéb juridicumoknak megtartá-sátul soha el nem tiltatnak.

163

XIII. articulus Az nyughatatlan elméjő és veszekedı emberek, kiváltképpen az kik másoknál okosabbaknak akarnak láttatni, minden alávaló, aprólékos dolgokban és vesze-kedésekben juristitiummal, diaetával, repulsióval, appellatávaly és egyéb, dereka-sabb törvénykezéseket és causánsokat illetı kifogásokkal szoktak élni csupán csak az érdemlett büntetésnek elmellızésére, mellybül mind többrül-több zőr-zavar és veszekedés szokott következni: arra való nézve (:minthogy az aprólé-kos causák appellatára nem bocsáttatnak:) ezekben a’ magistratus a’ maga au-thoritássát megtartsa és efféle exceptióknakz félre tételével in levioribus min-denkoron, az ünnepeken kívül, deliberáljon és exequáljon.aa

XIV. articulus Midın a’ tanács teljes számmal nincsen és a’ dolog úgy kívánja, szabad lészen ı-kegyelmeknek értelmes gazda embereket azoknak helyekben béhívatni, az dere-kas törvénykezésekben és criminalis causákban pedig törvénytudó, érdemes convocatusbb bírákat és pro testimonio articularicc nemes vármegye szolgabíráját requirálván, azokkal együtt consideáljanak;dd kiknek tisztességes accommodatió-járul tartozik a’ nemes magistratus provideálni.ee

XI. articulus Ítéletet tegyenek a’ bírák azon dolgoknak a’ törvénnyel való egybevetésébül, mellyek a’ tanúknak vádolásokban és mentségekben elıl fordulnak; azoknak te-hát vallástételeket az allegatiókff és próbák szerint szabják a’ törvényhez, és a-mennyiben azok egyeznek vagy ellenkeznek a’ törvénnyel, azt minden tekintet nélkül kimondják és pronuntiálják és az lészen a’ törvényes deliberatio.

XVI. articulus Mivel hogy az végezéseknek végben vitelére nincsen hathatósabb eszköz, mint az hallgatás és titokban való tartás: ahhoz képest senki az hites assessorokon és convocatusokon kívül a’ törvényszékben és magistratualis győllésekben engede-lem nélkül bé ne menjen, sıt az kik benn vólnának, azokat is az hites polgárok tartoznak becsülettel megszólítani. Az ki pedig bébocsáttatik, magát tisztessé-

164

gessen viselje az jelenlévı Istennek és az törvényeknek tekinteteiért: csendesen és rövideden elıadván az maga dolgát, mert aki ottan veszekedést indít, szék-törésnek díjján marasztaltatik, úgy az is, aki a’ közjóra való végezéseket azoknak végben vitele elıtt az gyenge községnek és az alperes attyafiainak, patronussinak botránkozásokra, a’ közjónak hátramaradásával közönséges hellyen kibeszélli, akár assessor, akár convocatus légyen, nyelvén marasztatik.

XVII. articulus Minden pörnek és törvénykezésnek vége triumphus avagy convictio, melly deli-berative pronunciáltatikgg a nemes törvényszéknek ítélet tételébül; minthogy pe-dig az törvényszék judiciumának igazságával ellenkezik az törvényessen praeten-dált executiónakhh elmúlatása, ha az convictiva sententiaii az causansok között placidioribus véghez nem menne, tartoznak azt a’ bírák executióba venni azok-nak kénszerítésekre. Az törvényes executióra menni és azt véghez vinni nem a-karó bíráknak 25 forint büntetése légyen (Uladislai 5. articulus 9.)jj

XVIII. articulus Midın az bírák vagy adósságnak, vagy pedig más, akármelly törvényes convicti-ónak megvételében executióra kimennek és azokat a’ törvénye ellen valaki meg-háborítja és akadályoztatja, vagy a’ zálogot és exequáltatott jószágot azoktul el-veszi, maga díjján marasztatik.

XIX. atriculus Az exequáltatott jószág, avagy zálog tizenötöd napig légyen a’ magistratus kezé-nél, melly idı alatt az convicta rész, letévén a convictionalis summát,kk azokat magához válthatja. Hogyha pedig ki nem váltaná azon tizenötöd napra, azok megbecsültetvén, adattassanak az actornak kezéhez.

XX. articulus Néhánykor az perlekedı felek, akik az magok causájában és törvénykezésekben succumbálnak,ll a’ magok bíráit szokták kárhoztatni, becstelenséggel illetni és bosszúságossan reájok támadni, mintha ınékiek azok igazságot nem tettek vól-

165

na; kiknek hitetlen, kárhoztató kiáltozások miatt gyakran nagy botránkozások és gonosz veszedelmek terjednek: azért az ollyaténoknak nyelvek az eleitül fogva practizált húsz forint és arbitrariamm büntetéssel zaboláztassanak meg.

XXI. articulus Akik meg nem elégednének a’ sajószentpéteri törvényszéknek ítélet tételével, a-zoknak megengedtetik a’ magok causáját pro maturiori revisionenn felsıbb fó-rumokra becsülettel felvinni és appellálni, de egyszersmind tartoznak ad peti-tum indultumque sibi terminumoo azon felsıbb fórumoknak judiciumát super approbatione sive reformatione sententiae oppidanae producálni:pp máskint non obstante appellata, a’ sententia exequáltatik.qq És ha az felsıbb fórumokon is az városi széknek judiciuma approbáltatnék, tehát az appelláló fél kettıs bün-tetéssel aggraváltatik (Uladislai 1. 72. Mathiae 6. 53.)

XXII. articulus Aki appellatiára akarja venni az maga causáját, annak az prothocollumbul ki kell váltatni az processusnak egész seriessét, vagy legalábbis annak meritumában té-tetett finalis deliberatiót sub authentico oppidi,rr és azoknak repraesentatiójával sollicitáljass az felsıbb fórumoknak judiciumát: máskint meg nem hallgattatván az városi széknek judiciuma, annak approbatiója is, avagy reformáltatása nem acceptáltathatik.

XXIII. articulus Az sajószentpéteri fórumrul appellatára nem bocsáttatnak: 1-mo a’ criminalis causák (partis 3. caput 11); 2-do az hitre bocsáttatott causák; 3-tio az hatalmas-ságok (Kitthonics 8. 4. et articulus 23. 1615); 4-to az felsıbbek commissiójával kezdetett causák; 5-to az contractuson avagy egyezségen fundált causák; 6-to az nyilvánvaló adósságok; 7-mo az aprólékos, úgymint 20 forintos és azon alól va-ló causák.

166

XXIV. articulus Kivévén a’ crimianalis dolgokat, mellyekben a’ malefactoroknak életek és halá-lok az causának nehéz vólta szerint a’ magistratusnak hatalmában és jurisdictió-jában vagyon: azokon kívül tehát, és egyéb testi büntetéseken kívül, a’ sajó-szentpéteri törvényszéknek, midın magánosan, commissio nélkül consideálnak, convictiva, avagy büntetı sententiája huszonöt forintnál fellyebb nem mégyen a’ régi praxis szerint. Azért midın valaki convicáltatik széktörésen, maga díjján avagy homagiumán, violentián, emendában, verekedésért ’s a’ többi, rajta pro-miscue huszonöt és húsz forint desummáltatik; aki pedig fél díjján marasztatik, vagy simplex dehonestatióért,tt babonás cselekedetért, refractaria engedetlen-ségért, megtiltott dolgoknak általhágásaért és egyéb afféle dologért convincálta-tik, tizenkét forint büntetése vagyon.

XXV. articulus Az elöljárók között való salláriumok, valamint eddiglen megszőnés nélkül, úgy ennek utánna is observáltassanak: úgymint a’ törvény pénz egy forint; az apellált causáknak ’s processusoknak kiváltása és az novumoknak onussauu három fo-rint; becső pénz egy forint; kárlátás és egyéb oculata egy forint; szabadságnak li-mitatiója negyven pénz; szabadságnak adása egy forint; mesgye igazítás 40 pénz; egész szıllınek, avagy fundusnak elmérése egy forint; város pecsétje egy pint bor, és egyéb affélék. Szükségesképpen ide tartozik az prókátor constitutiójá-értvv való 12 pénz.

XXVI. articulus Minden hólnapnak elsı szombatján az tanács kérdésben veheti és recognoscál-hatja, ha az elmúlt hólnapban vólt valami salláriuma avagy kereseti, és amidın vagyon, abbul valamelly részecskét Isten dicsısségére elszakasztván, magok kö-zött egyaránt osszák fel, mellynek tized részét tegyék a’ tanács fiscussában az magistratualis költségeknek szükségére.

167

XXVII. atriculus A’ bíráknak esztendınkint való saláriuma az mostani usus és bévett szokás sze-rint, ha úgy fog tetszeni, tovább is observáltassék, mindaddig, míglen a’ város népe az elöljárókkal együtt iránta újabb és állandó determinatiót nem tészen.

XXVIII. articulus A’ rabok számára tartozik a’ magistratus tömlöczöt, ahhoz való kalodákkal, láb-vasakkal, békókkal, bilincsekkel, lánczokkal, lakatokkal és egyéb szükséges erıs-ségekkel és illendı ırizettel tartani; másként akinek gondviseletlensége miatt va-lamelly rab elszalad, az annak homagiumát fogja megfizetni. Amelly rab törvé-nyessen megszabadul, az a’ kerülınek egy forint váltsággal tartozik.

XXIX. articulus Ezen elölszámláltatott városi rendtartásokat és törvényi szokásokat, amennyi-ben az haza törvényeinek subordináltattakww és azokkal nem ellenkeznek, az elöljárók tartoznak observálni és az alattok valókat is ezek szerint igazgatni. Az melly dolgok pedig ezen articulusokban kitéve nincsennek, mindazokban több privilegiált városokkal és helyekkel együtt Sajószentpéter várossa is az nemes ország törvényei szerint cselekedjen, amint parancsoltatik harmadik Ferdinan-dus császár és király második pozsonyi decretumának 78-dik törvényében et ali-bi passim.

XXX. articulus Az elıljárıknak és egyéb közönséges hivatalban lévı személlyeknek az eskövé-seknek formája az hites notarius által ekképpen adattassék fel, úgymint:

1-mo. Formula juramenti judicisxx

Én, N. N. Sajószentpéter várossának elválasztott fıbírája, esküszöm az élı Istenre, ki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy bizony örök Isten, hogy ezen bírói tisztet, amellyre elválasztattam, hit alatt magamra vállalom, ab-ban igazán és jó lelki ismérettel, amint a’ természeti erıtlenség engedi, eljárok,

168

az Isten dicsıségének terjesztését és a’ községének megmaradását, elımentelét és békességét teljes tehetségem szerint munkálódom, a’ város jövedelmét és költségét haszontalan helyre nem fordítom, sıt minden jó móddal gondját vi-selni és szaporítani igyekezem és azokrul annak idejében igazán számod adok, az városi törvényeket és jó rendtartásokat megtartom és a’ községgel is megtar-tatom, a’ nemes tanácsnak közjóra való végezéseit és tanácskozását magamnál benn tartom és idı elıtt a’ község között azokat botránkozásra ki nem beszél-lem, sıt az ı idejekben serényen és igazán véghez viszem, az törvénykezések-ben személyválogató nem lészek, az igaznak ügyét el nem fordítom és az ha-misnak pártját nem fogom, hanem gazdagnak és szegénynek egyaránt igaz tör-vényt szolgáltatok, és egyszóval minden, bírói tisztemre tartozó dolgokat hősé-gesen elkövetek, kikötvén mindezekben minden ajándékot, kedvezést, haragot és félelmet. Isten engem úgy segéljen.

2-do. Formula juramenti senatorum

Én, N. N. az sajószentpéteri törvényszéknek elválasztatott tanácsossa, eskü-szöm az élı Istenre, ki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy bizony örök Isten, hogy az én tisztemet, amellyre elválasztattam, hit alatt magamra vál-lalom, abban igazán és jó lelki ismérettel, amint a’ természeti erıtelenség engedi, eljárok, az Isten dicsısségének terjesztését és a’ községnek megmaradását, elı-menetelét és békességét az én tanács társaimmal együtt munkálódom, az közön-séges szolgálattal és fizetéssel senkit haragbul és irigységbül nem terhelek, sem attul senkit is kedvezésért és ajándékért meg nem mentek, hanem minden la-kosnak terhét az ı érdemére és maga facultássa szerint és a’ népnek hiteles tanúbizonysága szerint oszlatom, az városi törvényeket és jó rendtartásokat megtartom, az ítélettételben azok szerint és az haza törvényei szerint voxolok, a’ nemes tanácsnak közjóra való végezéseit és tanácskozását magam voxával se-gítem, magamnál benn tartom és a’ község között azokat botránkozásra ki nem beszéllem, az törvénykezésekben személlyválogató nem lészek, az igaznak ügyét el nem fordítom és az hamisnak pártját nem fogom, hanem gazdagnak és sze-génynek egyaránt igaz törvényt szolgáltatok, kikötvén mindezekben minden a-jándékot, kedvezést, haragot és félelmet. Isten engemet úgy segéllyen.

169

3-tio. Formula juramenti notarii

Én, N. N. Sajószentpéter városának hites nótáriussa, esküszöm az élı Isten-re, ki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy bizony örök Isten, hogy az én hivatalomnak folytatásában, amellyre magamat hittel kötelezem, az város-nak hasznát és elımenetelét és a’ szegénységnek megmaradását mindenek elıtt, tehetségem szerint munkálódom, mind benn az városban, mint azon kívül ne-mes vármegye győllésein, computusokon és mindenütt, valaholott az publicum az én jelen vóltomat kívánja, magam dolgainak félretételével megjelenek és a’ szegénységnek ügyét serényen és hőségessen forgatom, minden követségekben az nékem adatott instructio szerint, híven és igazán eljárok és azokrul annak rendi szerint relatiót tészek, az emlékezetre méltó dolgokat, végezéseket és sta-tútumokat az város prothocollumában feljegyzem, nemkülömben az törvény-nek kiszolgáltatásában is a’ tanácsnak deliberatióját az acták közé igazán felírom és kimondom, és mind szegénynek és gazdagnak az ı törvényes kívánságaiban, az én salláriumomat letévén, igazán szolgálok, kikötvén mindezekben minden a-jándékot, kedvezést, haragot és félelmet. Isten engemet úgy segéljen.

4-to. Formula juramenti oinopolae sive provisoris oppidaniyy

Én, N. N. esküszöm az élı Istenre, ki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szenthá-romság, egy bizony örök Isten, hogy a’ város gazdaságát, amellyre választattam, hit szerint magamra vállalom, az város majorságának, korcsmájának, mészárszé-kének, rév- és malombéli és akármelly névvel nevezendı jövedelmeinek tehetsé-gem szerint gondját viselem, amiben azoknak kárát és akadállyát látandom, tör-vényessen ellene állok, a’ korcsmákon a’ korcsmárosokkal jó és tiszta italokat, igaz icczével és mértékkel, nemkülömben a’ székben a’ mészárosokkal jó és e-gészséges székhúst igaz fonttal árultatok és méretek, az jövedelmeket sem az magam hasznára, sem pedig egyéb szükségtelen helyekre, kiváltképpen bírák és tanács uraimék hírek nélkül nem fordítom, sıt minden igyekezettel nevelni és szaporítani igyekezem, és minden perceptióimrul és erogatióimrulzz az mérések-kel együtt annak idejében számot adok, mellyekre magamat igaz hittel kötele-zem. Isten engemet úgy segéljen.

170

5-to. Formula juramenti subjudicis

Én, N. N. Sajószentpéter városának elválasztott esküdt polgára, esküszöm etc. hogy a’ polgári tisztet, amellyre választattam, hit alatt magamra vállalom, az város fıbírájának és tanácsának parancsolatjárul hallgatok, azokat az magam dolgainak félretételével, híven és igazán véghez viszem, minden soroknak elve-tésében, felvetésében és kiszedésében, úgy a’ szolgálatra való szekér és gyalog soroknak is kiállításában is a’ jó rendet megtartom, a’ sorbul senkit is kedvezés-ért el nem hagyok és senkit is során kívül, bosszúságbul nem terhelek, sıt akik valami sorbul elmaradnak, azokra számot tartok és véllek az újabb sornak kez-dése elıtt igazán leszolgáltatok és fizettetek, a’ tanács végezéseit botránkozásra mások elıtt nem beszélem, a’ tanács győllésének és fıképpen törvényszéknek idején az causánsokat és közembereket hír nélkül ki- és béjárni, vagyis az ajtón és ablakon hallgatózni nem engedem, hanem kinek-kinek mi akaratja légyen, be-csülettel megkérdezvén, az tanács elıtt béjelentem, kikötvén minden személly választást, kedvezést, haragot és félelmet. Isten engem úgy segéljen.

a ájtatosság,

b megítéltessék,

c elızetesen,

d idéztesse és intesse meg,

e végeztessen

vizsgálatot, f törvénycikkelyek,

g felperes,

h pereskedı felek,

i jelenik meg,

j ter-

heltessék meg, k megvegye,

l felmentessék,

m (a Hármasköny) 2. részének 32. fe-

jezete, n alperes,

o kisebb jelentıségő ügyekben,

p érdemi része,

q hatósági kiadá-

soknak, r büntetésébe fog beszámíttatni,

s alul marad,

t ítéltethetik meg,

u perleke-

dık érdemben, v ítéletet hozni,

w törvényi eljárás,

x tizenötöd napi határidı,

y tör-

vényszünettel, országgyőléssel, pervisszaőzéssel, fellebbezéssel, z kifogásoknak,

aa ítélkezzen és eljárjon,

bb meghívott,

cc törvény szerinti tanúbizonyság gyanánt,

dd ülésezzenek,

ee gondoskodni,

ff ügyvédi elıterjesztések,

gg ítéletképpen kihir-

dettetik, hh követelt végrehajtásnak,

ii elmarasztaló ítélet,

jj Ulászló 5. (törvénye),

6. cikkely, kk büntetési összeget,

ll alulmaradnak,

mm bírói,

nn érettebb felülvizsgá-

lat végett, oo kért és számukra engedélyezett,

pp a városi ítéletnek a jóváhagyásá-

ról vagy megváltoztatásáról bemutatni, qq nem tekintvén a fellebezést, jóváhagya-

tik, rr a végleges ítéletet a város hiteles (pecsétje) alatt,

ss bemutatásával sürgesse,

tt egyszerő gyalázkodásért,

uu új ítéletnek a terhe,

vv ügyvédvallásért,

ww alárendel-

tettek, xx a fıbíró esküformája,

yy a borbíró, vagyis városi számadó esküformája,

zz bevételeimrıl és kiadásaimról.

171

A LÉVAYAK NEMESSÉGVIZSGÁLATA (1745)

Láttuk, hogy a XVI. század elején nemességet szerzett Lévay család ugyanannak a századnak a vé-gén költözött Sajószentpéterre és a család tagjai bérletet fizetı nemesekként jobbágytelkeken gazdálkod-tak. Az 1723-ban felállított Magyar Királyi Helytartótanács rendelete alapján a vármegyék úgyneve-zett nemességvizsgáló törvényszékeket létesítettek, amelyek elıtt éppen az ilyen kisnemesek kellett, hogy igazolják a nemességüket, illetıleg a nemességet szerzı ısüktıl való leszármazásukat. Az ezekrıl a vizsgálatokról készült jegyzıkönyvek a társadalomtörténet fontos forrásai. Az alábbi vizsgálat ráadá-sul a híres költı családjának a rekonstrukciójára is lehetıséget ad. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Nobilitaria, 206. sz.

Infrascripti fatemur et recognoscimus tenore praesentium, quod nos virtute com-missionis spectabilis ac generosi domini Andreae Bük de Felsıpulya, inclyti co-mitatus hujusce Borsodiensis ordinarius vicecomitis ad instantiam Stephani et Johannis Lévay secundum subannexa deutri puncta talem, uti sequitur, perege-rimus collateralem inquisitionem.a

De eo, utrum.b

1-mo. Tudja-e, avagy hallotta-e a tanú, hogy mostan Szentpéteren lakozó Lévay István, Mihály, János és András uraiméknak az nagyatyjok Lé-vay, vagyis Dávid Mátyásnak hívatott volna?

2-do. Nemde nem megírt Lévay vagy Dávid Mátyást és ezen Dávid Mátyás-nak fiait, úgymint Lévay Istvánt, Györgyöt egyelesleg hol Lévaynak, hol Dávidnak hívták, és ezen Dávid névvel az megírt személlyek szin-tén úgy, mint az Lévay névvel éltenek, más nevek pedig sohasem volt?

3-tio. Nemde nem nemességekrül való levelekben is Dávid, aliasc Lévay név volt feltéve?

4-to. Vallja meg azt is a tanú, hogy Lévay, alias Dávid Mátyás, az mostani Lévay uraiméknak nagyatyjok az felsı vármegyékbül ide, erre a földre származott volna.

5-to. Nemde nem az melly szıllıt megírt Lévay, alias Dávid Mátyás uram szerzett volt az szentpéteri hegyen, az Madaras oldalon, ennek elıtte az erdélyi fejedelem, most pedig az Szentmiklóssy Ferencz uram szıl-

172

leje szomszédságában, azt az megírt és mostan is élı Lévay, alias Dá-vid uraimék, mint megírt Lévay Mátyásnak onokái és successorokd most actue is bírják?

6-to. Nemde nem az megírt Lévay uraimék mindétig nemes embereknek tartattak-e?

7-mo. Kit tud magán kívül jó tanúnak lenni? Primus testis Joannes Pap, alias Szász, nobilis persona Ecsegiensis, annorum circiter 60. juratus, examinatus fassus est ad 1-mum:e Fatensf uram az édesatyjá-tul is hallotta, úgy magátul Lévay Istvántul, mint inquirensnekg édesatyjátul, hogy az nagyatyjokat Lévay, vagyis Dávid Mátyásnak hívták. Ad 2-dum: Néhai Lévay Istvánt jól ismerte, kit is hol Lévay, hol Dávid Istvánnak neveztenek. Ad 3-tium: A fatens az inquiráltató személyeknek testimoniálisokath is olvasta, mellyben Lévay alias Dávid nevek voltak. A fatens atyja bíró lévén Ecsegen, egy alkalmatossággal Ragályi Márton ecsegi lakos törvényre citáltattai az inquiráltató személlyeknek atyjokat, úgymint Lévay, alias Dávid Istvánt, ki is azt felelte: „Én az törvényre meg nem jelenek, mivel az én nevemen nem citáltattam, mert én nemcsak Lévay, hanem Dávid István vagyok!” Ad 4-tum: Mind édesatyjátul a fatens hallotta, mind magátul Lévay Istvántul, hogy nemes Nyitra vármegyébül jöttek ide. Ad 5-tum. Tudja bizonyossan a fatens, hogy amelly szıllıt megírt Lévay, alias Dávid Mátyás uram szerzett volt a szentpéteri hegyen, az Madaras oldalon ennek elıtte az erdélyi fejedelem, most pedig Szentmiklóssy Ferencz u-ram szılleje szomszédságában, azt az megírt és mostan is élı Lévay, alias Dávid uraimék, mint megírt Lévay Mátyásnak unokája és successorokj most actu is bírják. Ad 6-tum: Emlékezetitül fogvást a fatens mindenkor nemes embereknek tartotta, másoktul is annak tartattak. – Anno 1745. die 6. Maji in oppido Mis-kolcz deputatione continuative ad investigationem nobilium ordinata et celebra-ta authenticatus, fassionem suam per omnia confirmavit.k Secundus testis Stephanus Pap, nobilis persona, in possessione Ecseg resi-dens,l annorum circiter 63. juratus, eximanatus fassus est ad 1-mum: Az édes-atyjátul hallotta a fatens, hogy a mostan inquiráltató Lévay uraiméknak nagyaty-jokat Lévay, alias Dávid Mátyásnak hívták volna. Ad 2-dum: Tudja a fatens bi-zonyossan, hogy megírt Lévay, vagyis Dávid Mátyást és ezen Dávid Mátyásnak fiait, úgymint Lévay Istvánt és Györgyöt egyelesleg hol Lévaynak, hol Dávidok-nak hívták, és ezen Dávid névvel az megírt személlyek szinte úgy, mint az Lévay névvel éltenek, más nevek pedig sohasem volt. Ad 3-tium: Olvasta a fatens te-

173

stimoniálisokat is, mellyben Lévay, alias Dávid nevek voltak feltéve. Ad 4-tum: Az édesatyjátul hallotta a fatens, hogy nemes Nyitra vármegyébül jöttek ide, Lé-vay Istvánt jól ismervén a fatens, ki is mondotta a fatens atyjának, hadnagy lé-vén a fatens atyja: „Csak jöjjön kegyelmed az Felföldre, úgymint Nyitra várme-gyébe, ollyan atyámfiai vannak nékem, hogy süvegjük is [van]!” Ad 5-tum: Bizo-nyossan tudja, hogy az megírt Lévay, alias Dávid Mátyás uram az melly szıllıt szerzett volt az szentpéteri hegyen, az Madaras oldalon ennek elıtte az erdélyi fejedelem, most pedig Szentmiklóssy Ferencz uram szılleje szomszédságában, azt az megírt és mostan is élı Lévay, alias Dávid uraimék, mint megírt Lévay Mátyásnak unokái és successorok most actu is bírják. Ad 6-tum: Mindenkor ne-mes embereknek tartattak, másoktól is annak tartattak. – Anno 1745. die 6. Ma-ji authenticatus, confirmat fassionem per omnia.m Tertius testis Michael Tölczéky nobilis persona Keresztúriensis, annorum circiter 60. juratus, examinatus fassus est ad 1-mum: Az inquiráltató személyek-nek édesatyjoktul, úgymint Lévay Istvántul hallotta, hogy az édesatyját Lévay, alias Dávid Mátyásnak hívták. Ad 2-dum: Tudja bizonyossan a fatens, [hogy] azon Dávid Mátyásnak fiait, úgymint Lévay Istvánt és Györgyöt egyelesleg hol Lévaynak, hol Dávidoknak hívták és ezen Dávid névvel az megírt személlyek szinte úgy, mint az Lévay névvel éltenek, más nevek pedig sohasem volt. Ad 3-tium: Olvasta a fatens Lévay, alias Dávid nemességérül való testimoniálisokat is. Ad 4-tum: Lévay Istvántul hallotta, hogy az felsı vármegyékbül jöttek ide. Ad 5-tum: hogy amelly szıllıt megírt Lévay, alias Dávid Mátyás uram szerzett volt a szentpéteri hegyen, az Madaras oldalon, ennek elıtte az erdélyi fejedelem, most pedig Szentmiklóssy Ferencz uram szılleje szomszédságában, azt az meg-írt és mostan is élı Lévay, alias Dávid uraimék, mint megírt Lévay Mátyásnak u-nokái és successorok most actu is bírják. Ad 6-tum: Mindenkor igaz nemes em-bereknek tartattak, és a fatens amidın a nemesseket felültették, zsoldossa is volt, és ennek elıtte mint más nemes emberek, a fejektül nem fizettek. – Anno 1745. die 6. Maji authenticatus, confirmat. Quartus testis Stephanus Pokhány, nobilis persona, in oppido Szentpéter re-sidens, annorum circiter 80. juratus, examinatus fassus est ad 1-mum, 2-dum, 3-tium: nihil.n Ad 4-tum: Hallotta a fatens, hogy amidın a tatár elrablotta az Má-tyusföldet, akkor szakadtak ide, Szentpéterre. Ad 5-tum: Tudja bizonyossan a tanú, hogy az melly szıllıt megírt Lévay, alias Dávid Mátyás uram szerzett volt a szentpéteri hegyen, az Madaras oldalon ennek elıtte az erdélyi fejedelem, most pedig Szentmiklóssy Ferencz uram szılleje szomszédságában, azt az meg-

174

írt és mostan is élı Lévay, alias Dávid uraimék, mint megírt Lévay Mátyásnak unokái és successorok most actu is bírják. Ad 6-tum: Mindenkor nemes embe-reknek tartattak, amint is jól tudja a fatens, a fejektül nem fizettek, amidın zsol-dost kelletett fogadni, maga adott a fatens egy lovat ötven forinton, mint nemes embernek. – Anno 1745. die 6. Maji authenticatus, confirmat suam fassionem. Quintus testis Michael Szakmáry Báboniensis, annorum circiter 70. juratus, examinatus ad 1-mum: Audita refert.o Ad 2-dum: Megírt Lévay, vagyis Dávid Mátyást és ezen Dávid Mátyásnak fiait, úgymint Lévay Istvánt és Györgyöt e-gyelesleg hol Lévay, hol Dávidnak hívták, és ezen Dávid névvel a megírt sze-méllyek szinte úgy, mint a Lévay névvel éltenek, más nevek pedig sohasem volt. Ad 3-tim: nihil. Ad 4-tum: A fatens egy alkalmatossággal hozott levelet Borsy Mihály uramtul Szentpétery Imre uramnak, akkor Lévay uraimék ott lévén, azt mondotta Szentpétery Imre uram: „Miért ennek elıtte nem jöttetek hozzám, az nagyatyátokat is ismertem igaz nemes embernek!” Ad 5-tum: Hallotta a fatens, [hogy] Lévay, alias Dávid Mátyás szerzette azon szıllıt, mostan is Lévay, alias Dávid maradéki bírják. Ad 6-tum: Mindenkor nemes embereknek tartotta, úgy is élt, másoktul is hallotta, mert fejektül nem fizettek. – Absens.p Sextus testis Michael Rácz, nobilis persona Ecsegiensis, annorum circiter 80. juratus, examinatus fassus est ad 1-mum: Jól tudja a fatens, hogy mostan Szent-péteren lakozó Lévay István, Mihály, János és András uraiméknak a nagyatyjo-kat Lévay, vagyis Dávid Mátyásnak hívták. Ad 2-dum: Ezen deutrumban megírt Lévay, vagyis Dávid Mátyást és ezen Dávid Mátyásnak fiait, úgymint Istvánt és Györgyöt egyelesleg hol Lévaynak, hol Dávidoknak hívták, és ezen Dávid névvel az megírt személlyek szinte úgy, mint az Lévay névvel éltenek, más ne-vek pedig sohasem volt. Ad 4-tum: Hallotta magátul, hogy az Felföldrül jöttek ide lakóul. Ad 5-tum: Jól tudja a fatens, hogy az melly szıllıt megírt Lévay, alias Dávid Mátyás uram szerzett volt a szentpéteri hegyen, az Madaras oldalon, en-nek elıtte az erdélyi fejedelem, most pedig Szentmiklóssy Ferencz uram szılleje szomszédságában, azt az megírt és mostan is élı Lévay, alias Dávid uraimék, mint megírt Lévay Mátyásnak unokái és successorok most is bírják. Ad 6-tum: Mindenkor nemes embereknek tartattak, hallotta, valamint más nemes embe-rek, a fejektül nem fizettek. – Absens. Harum nostrarum vigore et testimonio litterarum medianta. Datum in pos-sessione Lénárddarócz, die 4-ta Martii, anno 1745.q

Inclyti comitatus Borsodiensis ordinarius judlium Joannes Csomós m. p. Eiusdem inclyti comitatus ordinarius jurassors Nicolaus Bárdos m. p.

175

a alulírottak valljuk és elismerjük a jelen írás tartalmával, hogy mi tekintetes és nemzetes felsıpulyai Bük András úr, ezen Borsod vármegye rendes alispánja megbízásának érvényébıl Lévay István és János kérelmére az alább csatult kér-dıpontoknak megfelelıen ilyen többoldalú vizsgálatot végeztünk el, amint kö-vetkezik,

b arról, vajon,

c másképpen,

d örökösök,

e jelenleg,

e elsı tanú, Pap,

másképpen Szász János, ecsegi nemes személy, körülbelül 60 esztendıs, meges-ketve és megkérdezve vallotta az elsıre,

f a vallomást tevı,

g keresetet benyújtó-

nak, h tanúbizonyságlevelüket,

i idéztette,

j örökösök,

k az 1745. esztendıben,

május 6. napján, Miskolc mezıvárosban a nemesek vizsgálatára rendelt és tartott állandó küldöttség elıtt hitelesíttetvén, a vallomását mindenben megerısítette, l nemes személy, Ecseg helységben lakozó,

m az 1745. esztendıben, május 6-án

hitelesíttetvén, megerısíti vallását mindenben, n semmit,

o a hallottakat mondja,

p hiányzik (tudniillik a hitelesítésrıl),

q ezen levelünknek az érvénye és tanúbi-

zonysága által, kelt Lénárddaróc helységben, március 4. napján, az 1745. eszten-dıben,

r tekintetes Borsod vármegye rendes szolgabírája,

s ugyanazon tekintetes

vármegye rendes esküdtje.

ZENDÜLÉSEK A FÖLDESÚRI TISZTEK ELLEN (1755–1759)

A földesúri jogaikat a város régi szabadságaival szemben egyre inkább érvényesíteni akaró Szirmayak ispánjaik és gazdatisztjeik révén a XVIII. század közepétıl mind nagyobb ellentétbe kerültek a lako-sokkal, akik tehetetlen dühükben nem tudván másképp elégtételt venni a sérelmekért, volt, hogy az e-gyik ispánnak, az alábbi ügyekben is szereplı Nagy Mátyásnak a szénáját felgyújtották, vagy a szı-lıjét kitaposták, ıt magát pedig halálosan megfenyegették. Hogy mik voltak ezek a város jogai elleni támadások, jól mutatja az alább közlendı két vizsgálat. S a mai kutató számára különösen érdekes, hogy a földesúri hatalmaskodás ellen együtt lépett fel a jobbágy, a kisnemes és a birtokos nemes, mintegy szimbolizálva a közös sorsot, amely évszázadokon keresztül osztályrészül jutott nekik. Jelzetek: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta judicialia non prothocollata, XVII. VIII. 1592. (a) és XVII. V. 586. (b)

176

a.

De eo, utrum?

1-mo. Tudja-e s látta-e bizonyossan a tanú, hogy mostan folyó 1755-dik esz-tendıben, múlt Martius havának 15-dik, azaz Szent Gergely pápa napja után harmadik napján méltóságos gróf Szirmay István uram ıexcellentiája, etc. ugyanezen nemes Borsod vármegyében lévı Sajó-szentpéter nevő mezıvárossában resideálóa Nagy Mátyás nevezető is-pánja házára és házába is említett Szentpéter várossa lakosi reá és be-mentenek volna?

2-o. Letett hiti után, igazán vallja, elıszámlálja és nevezze meg a tanú mindazokat, valakik elıl nevezett ispány házára s házába megírt idı tájban reá s bementenek az szentpéteri lakosok, tanácsbeliek s köz-emberek közül is?

3-o. Többször említett ispány házába lött bemenetelek után nemde nem nyakon vagy kézen fogták-e meg, és meg is ütötték azon ispányt az ı házánál, és kik fogták vagy ütötték ıtet, mindazokat igazán vallja és nevezze meg, egyszersmind a meglött dolgot valamint látta s tudja lenni, azon szerint elıbeszélje a tanú.

4-o. Vallja meg azt is igazán a tanú, említett Szentpéter várossa lakosi, ta-nácsbeliek és közemberek ki parancsolatjábul s izgatásábul sokszor említett ispány házára reá mentenek és győltenek?

5-o. Sokszor nevezett ispány Nagy Mátyás házában meglött hatalmasko-dásnak utána nemde nem hallotta-e a tanú, hogy némelly szentpéteri lakosok és tanácsbeliek közül, és nevezetesen kik azok, mondottak volna illy szókat, hogy kár volt kisbírákkal az sarat az emberek öszve-győjtéséért tapos[tat]ni, hanem csak az harangot kellett volna félre verni és többször említett ispányra reá menni.

6-o. Magán kívül kit tud a tanú ezen dologban jó tanúnak lenni?

Testes examinandi Eva Siket, Georgius Soós, Turóczi Georgius et Joannes Szabó, omnes Szentpé-terienses, in specie vero quoad 5-tum Michaelis Vásárhelyi cothurnarii sodalis Paulus vocatus.b

177

Anno 1755. die 15. mensis Junii in oppido Sajószentpéter, in inclyto comitatu Borsodiensi existente penes generalem inclyti comitatus hujus Borsodiensis [ex-missionem].c Primus testis nobilis Georgius Soós, in oppido Szentpéter commorans, an-norum circiter 59. adjuratus et examinatus fassus estd ad 1-mum: Tudja, jelen lévén azon alkalmatossággal, hogy mostan folyó 1755-ik esztendıben, Martius havának 14-ik vagy 15-ik napján, Szent Gergely nap után másnap méltóságos Szirmay Tamás uram ı excellentiája Sajószentpéteren lakó, Nagy Mátyás nevő ispánja házába a fatens,e notarius Balásfi Mihály, Turóczi György és Gedeji Szabó János, és ugyan Jenei Szabó Mihály említett Nagy Mátyás házába bejöttek instantiára. Ad 2-dum: Tudja a fatens, hogy a fatens, notarius Balásfi, Jenei Sza-bó Mihály, Szabó János, Tolcsvai Márton, Turóczi György, Szabó Mátyás ta-nácsbeliek, Sólyom Miklós, Benedek János, Dobai Szabó János fiai, János és András, Úrházy, mintegy huszan mentek jelentett ispány házába. Ad 3-tium: Tudja a tanú bizonyossan, hogy jelentett ispány házában megfogta nyakon Do-bai Szabó András Nagy Mátyás ispányt és nem engedte Nagy Benedeket megüt-ni, azon okbul történt pedig az casus,f hogy parancsolatja lévén az szentpéteri bírónak, hogy Szent Gergely napi vásárkor az minemő sót és vasat tiszttartó uram ott lerakatott, aztat küldje le Kelecsénybe, de az szentpéteri bíró azt nem cselekedvén, azon okbul, hogy az szolgája katonának ment, azután commissiótg küldött tiszttartó Draveczki uram Nagy Mátyásnak, hogy árestom alatt küldje le Kelecsénybe, s az kerülı nekik hírt adván, úgy jöttek az feljebb elıszámláltak instálni Nagy Mátyás urat, hogy ne vitesse el az bírójokat, s úgy esett az feljebb jelentett dolog. Ad 4-tum: Letett hiti után vallja, hogy az kerülınek híradására egynek is, másnak is, úgy az kisbíró is egynek is, másnak is hírt adott, s úgy az város házához győllöttek, s onnan mentek méltóságos gróf Szirmay Tamás u-ram ispánja házához hatalmassan. Ad 5-tum: Egyébtül nem hallotta az deutra-lish szókat, hanem Sólyom Miklóstul. 6-o: Az kik citálvai vannak. 2-dus testis Joannes Szabó, in oppido Szentpéter commorans,j annorum cir-citer 60. adjuratus et examinatus fassus est ad 1-mum: directe.k Ad 2-dum: Az tanácsbeliek közül Soós György, Jenei Szabó Mihály, Sólyom Miklós, Benedek János, Dobai Szabó András, Szuhai Mihály, többet elıszámlálni nem tud, mivel mind az város háza, mind az korcsma ház tele volt vélek. Ad 3-tium: Az fatens minthogy jobbágya az méltóságos uraságnak, megmondotta az többieknek, hogy ı az uraság ellen nem cselekszik és bé sem ment az ispány házba, „lássa

178

kend, mit cselekszik, okos emberek lévén”, s azzal az fatens elmaradott, az töb-biek csoportostul az ispány házára mentek, ott mit cselekedtek, nem tudja. Ad 4-tum: Tudja a fatens, hogy borbíró Gadóczi uram mondotta a tanácsbelieknek, hogy „Ne menjen kendtek haza, mert az ispány el akarja vitetni árestomba az bíró urat!” Azok visszatértek és kisbírók hirdették az embereket, hogy ne en-gedjék elvinni az bírót árestomba. Ad 5-tum: Hallotta az fatens Sólyom Miklós szájábul az korcsmán az casus elıtt, midın az ispán házához indultak, hogy mondotta: „Kár volt illyen sárban az város népét kisbírákkal öszvehirdetni, csak kellett volna beharangoztatni az város népét, s úgy menni az ispány házára!” Mely szavára is a fatens felelt: „Illyen kis dologért kellett vólna lármát csinálni?” 3-tius testis Georgius Turóczi, in oppido Szentpéter commorans, annorum circiter 46. adjuratus et examinatus fassus est ad 1-mum: Jelen lévén, tudja di-recte. Ad 2-dum: Tudja bizonyossan a fatens, hogy jelen voltak Soós György, maga a fatens, Szabó János, Jenei Szabó Mihály, Molnár János, notarius Balásfi uram, mostani fıbíró Petróczi, aliasl Lovász András, ezek tanácsbeliek, az lako-sok közül Úrházy Mihály, Szabó András, Benedek János, Sólyom Miklós, Szu-hai Mihály, Dobai András, Gadóczi borbíró, Oláh János és többek, úgy hogy az házban is alig fértek el, de többeket megnevezni nem tud, s úgy az város házátul jöttek az ispány házához, hogy nem engedik erıvel is elvinni az bírójokat Kele-csénybe árestomba. Ad 3-tium: Tudja a tanú bizonyossan, hogy hír futamodván az kerülıktül az városson, hogy Nagy Mátyás uram el akarja vitetni az bírót Ke-lecsénybe tiszttartó uram commissiójábul, azért, hogy Szent Gergely napi vásár-kor letétetett sót és vasat miért nem küldötte le Kelecsénybe, azért az város né-pét az kisbírák öszvegyőjtvén, úgy mentek ispány Nagy Mátyás házához, hogy elsıben fogják kérni szépen, hogy ne vitesse el az bírót, ha pedig nem enge-delmeskedne az ispány, ık sem engedik erıvel is elvinni Kelecsénybe. Amint hogy midın bementek, kérték elsıben, hogy ne vitesse el az bírójokat ispány uram, arra Benedek János felelte és fel szóval kiáltotta, hogy „El nem engedjük vinni haszontalan!” Azért ispány uram megütötte kétszer pofon, azután leült. Újobban felelgetett s ismét néki akarván menni ispány Nagy Mátyás uram, de akkor eleiben állott Dobai Szabó András és úgy fogta nyakon, s nem engedte megverni, s azután lármával elmentek az háztul. Ad 4-tum: Késın menvén e-gyebet nem tud, hanem Szuhai Mihálytul hallotta, hogy az kisbírák három forint büntetés alatt hirdettek az város házához. Ad 5-tum nihil.m Ad 6-tum: Lévai Mi-hályt és Kovács Istvánt vallja tanúknak.

179

4-tus testis Paulus Nyereggyártó, sodalis Michaelis Vásárhelyi, in oppido Szentpéter commorans, annorum circiter 20. adjuratus et examinatus fassus est ad 5-tum: Gyarmatinétul, Katalintul, kinek is vezetéknevét nem tudja, hallotta az deutralis napon, hogy mondotta, hogy ha Nagy Mátyás nevő ispányra az ha-rangot reá verték volna és agyonverték volna is, semmi bajok nem lett volna az városiaknak.

Inclyti comitatus Borsodiensis ordinarius judliumn Josephus Csomós

a lakó,

b a kihallgatandó tanúk: Siket Éva, Soós György, Turóczi György és Szabó

János, valamennyien szentpéteriek, ami pedig különösen az 5. pontot illeti, Vá-sárhelyi Mihály csizmadia Pál nevő társa.

c Az 1755. esztendıben, június hónap

15. napján a nemes Borsod vármegyében fekvı Sajószentpéter mezıvárosban ezen nemes Borsod vármegye általános kiküldése alapján,

d elsı tanú, nemes

Soós György, Szentpéter mezıvárosban lakos, körülbelül 59 esztendıs, meges-ketve és kikérdezve vallotta,

e a (tanú)vallást tevı,

f eset,

g parancsot,

h a kérdés-

ben feltett, i idézve,

j Szentpéter mezıvárosban lakozó,

k egyenesen,

l máskép-

pen, m az 5 pontra semmit,

n tekintetes Borsod vármegye rendes szolgabírája.

b.

Anno 1759. die 15-a Septembris in possessione Szirmabessenyı penes genera-lem exmissionem inclyti comitatus Borsodiensis pro parte excellentissimi domi-ni comitis, domini Thomae senioris Szirmay de Szirmabessenyı secundum sub-inserta De eo, utri puncta sequentem peregimus collateralem inquisitionem de eo, utrum.a Primus testis providus Joannes Szabó, Szentpéteriensis, annorum circiter 54. adjuratus, fassus est ad 1-mam:b Az Deutrumban specificáltc üdıben maga vólt a’ fatensd egyik maga szekerével az urasság ispánjának parancsolatjábul mostan említett szentpéteri, méltóságos gróf üdısbik Szirmay Tamás úr ıexcellentiája ispánjának szekerével, maga is jelen lévén az ispány, Nagy Mátyás, valamely dézsma életnek bevitelére, amidın Szentpéter várossának lakossai az ispányra és vele lévı, már nagyobb részént megrakott és már befelé, az városra indult két szekér eleiben (:szintén az szentpéteri akasztófa irányában:) amidın a’ szántó-földek között lévı szekértúton az ország útjába igyekeztek volna, mentek és állottak. Ad 2-dum: Mely lakossok közül legelsıbben is érkezett az szekerekhez Szentpéter várossa bírája, Debreczenyi Sámuel uram, aki is nevezett ispánt,

180

Nagy Mátyás uramat kérte, hogy ha csak vagy két napig is halasztaná azon dézs-mát, még a’ nemes eccleaesia dolgát folytathatja, mellyre az ispány semmit sem szóllott, veszteg állottak azalatt, még ez eránt mind kérte, mind protestálte a’ bí-ró. Az alatt az úr Ragályi Ferencz uram is lóháton oda érkezett, aki is köszönete után szóllott illyenképpen: „Mit csinál kigyelmed, ispány, avagy is Nagy Mátyás uram?” Ez pedig felelt: „Dézsmálok, uram!” Melyre titulált Ragályi uram ismét mondotta: „Azt meg nem engedem, s el sem viszi kigyelmed!” Az ispány pedig vissza, hogy ı elvinné. Úgyannyira, hogy ezen tovább szóval vetekedtek, végté-re az ökör eleiben állván Ragályi uram, az ökrök is visszafordultak. Ezt látván az ispány: „Hát csak úgy, Ragályi uram? Majd meglátom, ha el nem viszem!” Erre jöttek ismét az városbul és szintén az szekerekhez érkeztek Lovász, vagyis Petróczy András, nemes Sulyok János, Túróczy György, Ádám György tanács-béli személyek, ezeken kívül voltak nemes Elek István, nemes Horkay István fiával, Istvánnal, nemes Úrházy Mihály, Szentpétery Sámuel uram gazdája, Sza-bó András nevő, Túróczy András esküdt bíró, nemes Molnár János. Ezek után az úr Szentpétery Sámuel uram is oda érkezett lóháton. Ad 3-tium: Minthogy a’ fatensnek maga szekerére és ökrére nagyobb gondja volt, hogy kár ne esne ben-ne, minémő fegyverekkel s kiknél teljességgel lehetett, nem vizsgálhatván, nem tudja, hanem Szentpétery uramnak szokássa lévén csak a’ majorba kimenvén is pisztolt az nyeregben tenni, akkor pedig szintén az rétrül béfelé menvén, látta, hogy ıkigyelme puskatokjában egy pár pisztol volt, úgy Úrházy Mihálynál is, aki másként is mészáros mesterember lévén s olyannal szokott járni, egy bot volt, egyebeknél semmit is észre nem vett, lóháton egyedül Ragályi és Szentpétery uraimék voltak, a’ többiek gyalog. Ad 4-tum: Oly fenyegetı szókat hogy valaki ejtett volna, nem említi, hanem az úr Ragályi uram mondotta az ispánynak, hogy az a’ dézsmálás hírekkel sincs a’ gróffoknak, hanem csak maga az ispány fundálta; melyre az ispány felelt, hogy ı kész megmutatni az commissióte is. Petróczy és Sulyok nevő tanácsbéli személyek pedig azt hányták az ispánnak szemére, hogy nem dézsmálás volna az olyan, hírt sem adván az gazdáknak, ha-nem lopás. Ad 5-tum: Minthogy az ispán volt elsı az búzás szekerekkel, ıki-gyelme felelt ottan az reájok menıknek, hogy az ıexcellentiája parancsolatja volna, s commissióját is kész megmutatni, azért hagyjanak alább. S voltak ollya-nok pedig, kivált Úrházy, hogy a’ fatenst okolta, hogy csak Szabó János volna az oka, tudván ı, s mégis hírt nem adott az városbélieknek. Üdısbik Horkay István pedig még azt is mondotta, hogy kezeit, lábát sem kár volna a’ fatensnek ezért öszvetörni. Ad 6-tum: Nem engedvén azért egy tapodást is tovább menni

181

az ispány szekerének, titulált Ragályi uram visszafordította, s ugyanott, mindjárt az út mellett ezen egy szekérrül üdısbik Horkay Istvánnal le is rakatta, paran-csolta ugyan mind Molnár Jánosnak, mind Elek Istvánnak, hogy a’ szekérre fel-menvén, hánynák le, de ezeket megfenyítvén az ispány, nem cselekedték. Az-után a’ fatens szekerérül is ugyanazon helyen, ahol megállott volt, az említett Horkayval lehányatta. Ad 7-mum: nihil. Ad 8-vum: az mint ad 6-tum. Ad 9-num: nihil. Ad 10-mum: Maga a’ fatens senkitül sem hallotta, hogy a’ harangnak félre ütését kiáltotta volna. Az mi pedig az strázsákat illeti, minthogy minek-utánna lerakatták volna az életet az szekerekrül, ispány uram azon szekerekkel aláfele ment, nem tudván pedig az városbéliek, hogy hova szándékozna és mit akarna, igaz dolog, hogy megparancsolták, s strázsát is állítottak azon urak és emberek, kik rajta mentek volt és nevezve vannak, hogy ha olyan helyrül ismét a’ szekereket rakodtatná, azonnal adjanak hírt. Mi követte annakutánna az sze-kereket, vagy számtartó uramnak érkezését, a’ fatens nem menvén ki az szeke-rekkel, nem tudja. Secundus testis providus Stephanus Szabó Szentpéteriensis, annorum circi-ter 22. adjuratus, fassus est ad 1-mum: Jelen volt a’ fatens maga is testvér öccsé-vel és édesapjával, Szabó Jánossal ugyan magok szekerével, amidın méltóságos gróff Szirmay Tamás ıexcellentiája szentpéteri ispánja, Nagy Mátyás uram u-gyan maga szekerével is, mely mellett az fia és az urasság kerüllıje volt, már ra-kodva kevés élettel, az városra béfelé indultak volna, kiknek eleibe Szentpéter várossa lakossai közül menvén, az akasztófa irányában, az ország útján még kí-vül megállították. Ad 2-dum: Legelsıbben az város bírája, Debreczeni Sámuel érkezett az szekerekhez, s ez kérte ispány uramat, s protestált is, hogy halaszta-ná kevéssé továbbra ezen dolgot; az alatt az szekerekkel csak mentek, hanem az úr Ragályi Ferencz uram csakhamar lóháton érkezvén, az ökrök eleiben állott, s köszönvén az ispánnak, tudakozta, hogy mit csinál? İ pedig felelvén, hogy dézsmálna, Ragályi uram mondotta: „Azt nemigen jól cselekszi kigyelmed és meg nem engedem, hogy elvigye kigyelmed!” S még ezen Ragályi uram az is-pánnyal vetekedtek, ha elviheti-e, vagy nem, érkeztek az városrul többen is, úgy-mint Lovász András, nemes Sulyok János tanácsbéli személyek, nemkülömben öregebb és ifjabb Horkay István, Molnár János, azután Szentpétery Sámuel u-ram is oda érkezett lóháton, s többen is voltak, de nevezet szerént elıszámlálni a’ fatens nem tudja. Ad 3-tium: Lóháton az úr Szentpétery Sámuel és Ragályi Ferencz uraimék voltak, a’ többiek pedig gyalog, fegyvert senkinél sem látott a’ tanú, de botot sem, hanem az bírónál volt az szokott pálczája és Ragályi Fe-

182

rencz uramnál egy kis botocska, akit közönségessen keziben szokott hordani. Ad 4-tum: Lovász, vagyis Petróczy János szóllott valamely kemény szókat is az ispánnak, de azokat miképpen ejtette, éppen eszibe nem jut, egyebekre nem emlékezik, hogy keményen és fenyegetéssekkel illették volna egyiket vagy mási-kat az szekeressek közül az városbéliek, hanem az úr Ragályi uram mondotta maga felıl, hogy ha csak a vérit ki nem ontják, nem engedné ıkigyelme elvitet-ni, aki a’ fatens apja, Szabó János ellen is szóllott, hogy ı is oka volna ennek a’ dolognak, mivel tudta és hírt nem adott. Ad 5-tum: Az ispán menvén elıl maga szekerével, ı protestált-e s ellenkezett-e, s minémő szókkal, az invasorokkal, minthogy a’ fatens maga szekerével utól volt s nagyobb gondja volt az szekeré-re, hogy öszve ne törje az szekerét, nem tudja. Ad 6-tum: Az szekereket mind a’ kettıt az úr Ragályi Ferencz uram elsı, s ıkigyelme után a’ többiek is, kik jelen voltak, verték ki az útbul az út mellett lévı, már megaratott földre, s mindjárt ott ıkigyelme parancsolatjábul mind az két szekérrül üdısbik nemes Horkay István le is hányta. Ad 7-mum nihil, ad 8-vum prout ad 6-tum, ad 9-num nihil. Ad 10-mum: Az harangnak félre vonásárul a’ fatens semmit sem tud, hanem minekutánna a’ szekerekrül az életet lehányták, az ispán parancsolatjábul üres szekerekkel mentek lefelé az úton, akiket is egy helyen megállítván az ispán, mondotta, hogy bocsátanák ki az vízre az jószágot, s azután béfogván, menje-nek az szıllı alá étetni addig, míg ıkigyelme visszatérne hozzájuk. Azalatt pe-dig, még az itatást tették az szekeressek, nemes Úrházy Szentpéterrül gyalog oda érkezett, kitül is tudakozván az fatensék, hogy mért jött, s hová menne, ı pediglen felelt: „Azért küldöttek ide, hogy lássam, honnan rakodik kendtek, s ha megint olyan helyrül rakodnának, mint elıbb, protestáljak!” S azzal ismét bé-ment az városra, de mindjárast lóháton visszatért s mindaddig az fatensek sze-kerek mellett volt, míg Sajókeresztúr felıl nem látszatott számtartó uram az is-pánnyal jönni. Mihelyt pedig észrevette, hogy ıkigyelmek jönnének kocsin, azonnal eleikbe nyargalt, s ottan ıkigyelmekkel mit szóllott, mit beszélt s elıre nyargalt-e bé az városba, vagy együtt mentek, nem tudja. Az ispán fia pedig az szekereket magok életjével megrakatván, békével hazamentek. Tertius testis providus Joannes Szabó, subditus excellentissimi domini comi-tis Thomae Szirmay,f Szentpéteriensis, annorum circiter 18. adjuratus fassus est ad 1-mum: Az midın az deutrális üdıben és helyen Szentpéter várossa lakossai közül alább nevezendık kimentek és amely két szekeret megállítottak, méltósá-gos gróff Szirmay Tamás úr ıexcellentiája szentpéteri ispánjának szekere volt e-gyik maga fiával és urasság kerüllıjével, az másika a’ fatens édesapjának szekere,

183

mely mindkettıvel már megrakodva az úton béfelé mentek. Ad 2-dum: Legel-sıbben is az szekerek eleiben érkezett Szentpéter várossának mostani bírája, Debreczeni Sámuel, aki mindjárt protestált az ispány elıtt, utána csakhamar ér-kezett Ragályi Ferencz uram is, az ki azonnal az ökrök eleiben állván, az szeke-reket megállította, s megesküdvén mondotta, hogy teljességgel nem engedné azt elvitetni, s azon szóval az ispánnyal soká vetekedtek. Az alatt pedig az városrul érkeztek Lovász András, nemes Sulyok János, Horkay István fiastul, Molnár Já-nos, Ádám György, Túróczy György, ezek után az úr Szentpétery Sámuel uram is megjelent, kik mindjárt egyenlı akarattal az ökröket körül fogván, tovább men-ni ellenzették. Ad 3-tium, prout immediate praecedens.g Ad 4-tum et 5-tum: Az fatens apja szekerével utóbb lévén, minémő kemény vetekedı szókkal, avagy fe-nyegetésekkel illették az várossiak közül némelyek titulálth gróff embereit, vagy ezek az rajtuk menıket, nem hallván, nem tudja. Ad 6-tum: Hosszas pörleke-déssek után az úr Ragályi Ferencz uram maga fordította ki az útbul az út mellett lévı, már megaratott tallóra az szekereket és az ıkigyelme parancsolatjábul mind a’ két szekérül üdısbik Horkay István hányta le az felrakott kevés életet. Ad 7-mum: nihil,i ad 8-vum: prout ad sextum,j ad 9-num: nihil. Ad 10-mum: Ami-dın már az szıllık alatt étetni kibocsátották volt az ökröket, tudniillik midın az életet lehányták volna az szekerekrül és az ispány parancsolatjábul tovább mentek volna, tehát azon helyre, ahol étettek, Úrházy oda érkezett a’ város nyerges lován, de mi végre és küldetett-e, vagy magátul ment, minthogy a’ fa-tens véle nem beszélt, nem tudja. Quartus testis Joannes Lakatos, taxalista titulati domini excellentissimi comi-tis in Szentpéter, annorum circiter 24. adjuratus fassus est ad 1-mum: A’ fatens a’ deutralis üdıben a’ városson maga házánál dolgozván, csak magátul ispány u-ramtul másnap hallotta, hogy midın hazafele jött volna búzával rakott szekér-rel, az úr Ragályi Ferencz és Szentpétery Sámuel uraimék az úton eleiben állván, confusiótk szereztek ıkigyelmének, nem engedvén azon szekér búzát bevinni az városra. Ad 2-dum et 3-tium nihil. Ad 4-tu, 5-tum, 6-tum, 7-mum, 8-vum et 9-num nihil. Ad 10-mum: Amidın híre futamodott az ispány kimenetelének élet-ért, szintén a’ fatens is az mészárszékbe húsért indulván, s midın az város háza elıtt ment volna el, akkor jövén onnan Debreczeni Sámuel bíró uram Sulyok János és Lovász tanácsbéli személyekkel, kik hárman együtt beszélgetvén az ut-czán, mondotta egy az három közül, de nevezetessen melyik, észre nem vehette, „Már – úgymond – most ember sincs itthon, puszta a’ város, mit csináljunk, csak az harangot kellene félre üttetni, talán inkább több ember lenne.”

184

Quintus testis Andreas Eszkárossy circulator dominalisl in Szentpéter, anno-rum circiter 44. adjuratus fassus est ad 1-mum: Való dolog, hogy amidın az de-utralis üdıben már megrakodva két szekér élettel méltóságos gróff Szirmay Ta-más úr ıexcellentiája szentpéteri ispányja, úgymint egyikével, maga szekerével, másikával az Szabó János uraság jobbágyáéval befelé mentek volna Szentpéter-re, Szentpéterrül az második punctumban nevezendık kimenvén az szekerek eleiben, az akasztófa dombnál az ország útjában hozó szekér úton eleikben ál-lottak, s tovább menni nem engedték. Ad 2-dum: Mely szekerekhez elsıben ér-kezett Szentpéter várossa bírája, Debreczeni Sámuel uram, érvén legelsıben Szabó János jobbágy szekerét, ottan az ispánnyal beszéllett, de mivel még a’ fa-tens hátra volt az ispány szekerével, miket beszéllettek ık, nem tudja. Hanem csakhamar a’ bíró után az úr Ragályi Ferencz uram is érkezett, s ekkor már a’ fa-tens is az ispány szekerével oda érkezett, nevezett úr, Ragályi uram megszólít-ván az ispánt oda érkezésével, eképpen: „Mit akar – úgymond – kend, ispány u-ram, mert abbul semmi sem lesz!” S ezen tovább vetekedtek az ispánnyal, úgy hogy kevés üdı alatt Sulyok János, Lovas András, Elek István, Horkay István, Molnár János és az úr, Szentpétery Sámuel uram is oda érkeztek, s ezek is bevi-telét teljességgel az életnek ellenzették, s nem is engedték. Ad 3-tium: Az úr Szentpétery és Ragályi uraimékon kívül mind gyalog voltak az nevezett embe-rek, hanem ıkigyelmek ketten lóháton, fegyvert egyikénél sem látott, hanem Szentpétery uram puskatokjában egy pár pisztolt, aki anélkül másként is csak a városrul sem megyen ki, Ragályi uramnál pedig az kezében hordozni szokott bunkós botot. Ad 4-tum: Kemény szók tagadhatatlan, amennyire jut eszében a’ fatensnak, voltak, de azokat kik ejtették és különösen micsoda kemény szók le-hettek, nem említi, jut mindazonáltal az eszében, hogy az úr Ragályi uram egy-néhányszor mondotta volna, hogy vérének kiontássáig nem engedné elvitetni. Ad 5-tum: nihil, ad 6-tum: a’ tanú azt mondja, hogy ahol az ispány szekerét megállították, onnét másképp ki nem fordították az szekerit, se vissza nem haj-tották, hanem Ragályi uram rászólván az ökörre, magában az tinók szilajok lé-vén, az út mellett lévı szántóföldre kitekerték az szekeret, s mindjár ott Elek István nem akarván cselekedni, parancsolatjábul Ragályi Ferencz uramnak Hor-kay István lehányta, Szabó János szekerérül pedig ugyanazon szántóföldön, a-hol találták, hányattatott le Horkay által. Ad 7-mum nihil, ad 8-vum et 9-num: Mástul valakitül, de kitül, nem tudja, azt is csak múlván hallotta, hogy Ragályi Ferencz uram midın kiment volna az Marussy uram házárul, vitt volna el pisz-tolt. Ad 10-mum: Az szekerekrül az életnek lehányattatásával a’ fatens az is-

185

pánnyal együtt bejött Szirmabessenyıbe a’ számtartó uramhoz, megbeszélvén a’ dolgot, számtartó uram azonnal kocsiba fogatván ment Szentpéterre, s ıkigyel-mével együtt a’ fatens is a’ kocsin, kik midın az szentpéteri határban, az Darvas alatt mentek volna, Úrházy is lóháton az kocsihoz érkezett Szentpéter felıl, aki számtartó urammal visszatért Szentpéter felé, s beszéllettek sokáig az úton, a-mint mentek, de ámbár a’ tanú a kocsin ült és mindeneket hallott, amit beszél-lettek, mindazonáltal már most eszébe nem jut, mikrül volt jelessen köztök az beszéd. Sexta testis Csillagh Zsuzsanna, in capillis constituta,m Szentpéteriensis, an-norum circiter 19. adjurata fassa est ad 1-mum et omnia:n a’ fatens egyebet nem tud, hanem amidın az szentpéteri ispány szekereinek elállása lett, az úr Ragályi Ferencz uram bémenvén Marussy József uram udvarába, ahol a’ fatens szolgá-lóképpen lakik, a’ fatenst kívül találván, kérte, hogy hozna ki egy pár pisztolt az Marussy uram fegyvereibül, a’ fatens bémenvén az asszonyhoz, maga otthon nem lévén Marussy uram, megjelentette az asszonyának, hogy Ragályi uram az udvaron lévén, egy pár pisztolt akarván, levévén pedig az asszony egy pár pisz-tolt, kezében adja a’ fatensnek, mondván, hogy egy kicsinyig ki ne vinné, maga is kimegyen, amint hogy együtt kimenvén, a’ pisztolt Ragályi uramnak odaadták, ıkigyelme pedig az fegyvert az puskatokba tévén és az asszonyt köszöntvén, az-zal csak nagy sebessen elment. Septimus testis Joannes Barczi subditus titulati domini comitis, in Szentpé-ter residens,o annorum circiter 40. adjuratus fassus est ad 1-mum: Amidın jú-lius havának utolsó napján sajószentpéteri méltóságos urasság ispánja már meg-rakodott két szekérrel hazafelé indult volna, az fatens maga is az harmadik, de még akkor üres szekérrel jelen volt, s onnan tudja bizonyossan, hogy midın az felül említett két rakodott szekér az akasztófa irányában az szıllık közül lehozó szekérúton Szentpéterre vivı ország útjába igyekeztek volna menni, alább neve-zendı lakossok Szentpéterrıl kijövén, útjokat elállották s tovább menni nem engedték. Ad 2-dum: Mely szekerek eleiben állottak tekintetes Ragályi Ferencz és Szentpétery Sámuel uraimék, város bírája Debreczeni Sámuel uram, Lovász András, Sulyok János, Elek István, öregebb Horkay István fiával. Ad 3-tium: Szentpétery uramnak szokása az udvarbul is fegyver nélkül ki nem menni, azért ıkigyelme puskatokjában egy pár pisztolt látott, Ragályi uramnál azon bunkós botocskát, amelyet közönségessen kezében szokott hordani, s ezek mindketten lóháton voltak, az bírónál is nála lévén az bírói pálczája, de ı gyalog, valamint az többiek voltak. Ad 4-tum: Az ellenzésnél egyebet semmi kemény szókat az

186

városiak közül egyikétül is nem hallott az tanú, hanem titulált úr Ragályi uram egynehány ízben mondotta, hogy míg élne, nem engedné azon földeket. Ad 5-tum: Az méltóságos gróff emberei közül senki sem szóllott az ispányon kívül, ı is semmi illetlen szókkal nem élt, egyedül vitelét teljességgel hogy akarta, de ad 6-tum: Ragályi uram nekimenvén az tinóknak, az útbul az tallóra kifordultak, ott osztán közönséges akaratbul, de kivált Ragályi uram parancsolatjára öreg Horkay István az szekérrül le is hányta, nemkülönben az Szabó János szekeré-rül is, aki még akkor is az út mellett, az tallón volt, az említett Horkayval lehá-nyatták. Ad 7-mum nihil, ad 8-vum, prout ad 6-tum, ad 9-num nihil. Ad 10-mum: való dolog, hogy minekutánna, az mint felül meg van írva, ıexcellentiája szekerérül lerakatták volna az életet és ugyanazon szekereket az ispány más földre küldötte volna és addig, míglen ı az tisztekhez Szirmabessenyıben járna, az ökröket étetni parancsolta, az szekerekhez Úrházy is oda érkezett az város-nak egyik lován és mindaddig az szekerekkel ott múlatozott, valamíg számtartó uramat az ispánnyal kocsin jönni nem látta, kiket is meglátván, hogy jönnének, elejekbe ment, s azután velük együtt Szentpéter felé utazott, s ıkigyelmekkel mit beszéllett, úgy miért várakozott, minthogy semmit sem szóllott egyebet, hanem hogy majd meglátná, mit akarna ispány uram, nem tudja. Octavus testis Stephanus Kovács, subditus domini excellentissimi comitis senioris Thomae Szirmay in oppido Szentpéter, annorum circiter 34. adjuratus fassus est ad 1-mum: Az fatens is jelen volt az harmadik szekérrel, aki hasonló-képpen az ispány parancsolatjábul búzáért ment volt, de még akkor üressen ál-lott, amidın már két szekér megrakodván, szintén hazafelé az ország útjában az akasztófa irányában ereszkedtek volna, ahol elsıben ugyan bíró Debreczeni Sá-muel az méltóságos urasság ispányához az szekerek mellé érkezett, s köszönvén az ispánnak, mondotta, hogy ha már minden híradás nélkül cselekedte eztet, legalább az gazdáknak tudtokra kellett volna adni. Az ispány pedig felelvén, hogy néki commissiója vagyon az iránt, a’ bíró kérte, hogy mutatná meg azon commissiót, amaz pedig felelt, hogy jó helyen volna az eltéve, melyre azután a’ bíró protestált is, hogy ne vinné el, hanem rakatná le azon búzát. Az alatt az szekér kevesset haladván, Ragályi Ferencz uram ott termett, s ıkigyelme egye-nessen az ökrök eleibe állván, az szekeret megállította, s köszönvén az ispánnak, mondotta, hogy miért hozta volna el azon búzát, azt – úgymond – meg nem engedjük kendnek elvinni, az ispány pedig visszafelelt, hogy elviszi, mert néki commissiója vagyon az iránt, úgy annyira, hogy még ezen feleseltek, oda érkez-tek Szentpétery Sámuel uram is, Lovas András, Sulyok János, Ádám György,

187

Elek István, Horkay István fiastul, s mások is, de a’ fatens reájok nem figyel-mezvén, nem tudja, kik ez nevezetteken kívül. Mindezek azért együvé csopor-tozván, az szekereket se ide s tova menni nem bocsátották. Ad 3-tium: Az ura-kon kívül, Ragályi Ferencz és Szentpétery Sámuel uraimékon kívül a’ többiek mind gyalog voltak, fegyvert senkinél is, letett hiti alatt vallja, hogy nem látott, de botot sem Ragályi Ferencz és bíró uramon kívül, akik közönségessen avval szoktak járni. Ad 4-tum et 5-tum: valamint az várossiak közül az ispány vagy vele lévı emberek ellen, úgy ezektül is az nevezett várossiak ellen fenyegetése-ket vagy egyéb kemény szókat nem hallott. Ad 6-tum: Amint az úr Ragályi Fe-rencz uram az ispány ökrei eleiben állván, azok az útbul kifordultak, eztet ugyan-ott mindjárt a’ tallóra, az Szabó János jobbágy szekerérül pedig ahol állott, az tallón, Horkay István nevő ember az úr Ragályi Ferencz uram parancsolatjábul hányta le. Ad 7-mum: Ámbár másnap is a’ búzát látta ott, ahol lerakták, estrá-zsálni mindazonáltal aztat, valamint észre nem nem vette, úgy kik hordták el s ki parancsolatjábul, és hova tették, abban semmit sem tud. Ad 8-vum, prout ad 6-tum. Ad 9-num nihil. Ad 10-mum: Az búzát lehányatván az említett szemé-lyek az szekerekrül, az ispány mind a’ három szekeret elvitte magával, s kibo-csáttatván az ökröket az Darvas alatt, maga ment Szirmabessenyıbe, s még ott múlattak az szekerek, Úrházy is kijött az maga aratóihoz, akik nem messze vol-tak az urasság szekereihez, s megfordulván s megtekintvén az maga aratóit, ment az fatensékhez, s mindaddig ott múlatott, míglen a’ maga aratói az aratást el nem végzették, s az alatt észrevették, hogy számtartó uram is kocsin jönne az ispánnyal, kiknek eleiben menvén Úrházy, velek együtt az városra bément, az szekeressek pedig az ispány parancsolatjábul valamely kevesset az ı életjébül az szekerekre rakván, azzal hazamentek.

a az 1759. esztendıben, szeptember 15. napján, Szirmabesenyı helységben a tekintetes Borsod vármegye általános kiküldése mellett a méltóságos gróf úrnak, szirmabesenyıi idısebb Szirmay Tamásnak a részére a következı, az ide zárt kérdıpontok szerinti többoldalú vizsgálatot végeztük el arról, vajon,

b elsı tanú,

az elırelátó Szabó János, szentpéteri, körülbelül 54 esztendıs, megesketve val-lotta az elsıre,

c a kérdıpontban megjelölt,

d a (tanú)vallást tevı,

e tiltakozott,

e megbízást,

f méltóságos Szirmay Tamás gróf úr jobbágya,

g pontosan úgy, aho-

gyan az elızı (tanú), h címzett,

i semmit,

j ahogyan a hatodik pontra,

k zőrzavart,

l uradalmi kerülı,

m hajadon,

n vallotta az elsıre és mindre,

o Szentpéteren lakó.

188

KÉRELEM A SZABAD JEGYZİVÁLASZTÁS ÉRDEKÉBEN

(1759)

A hatóságok és önkormányzatok egyik legfontosabb tisztségviselıje a régi korokban is a jegyzı volt. A jegyzı legfontosabb feladatát természetesen az ügyek írásba foglalása képezte, de mint a jogot ismerı személy, valamennyire ellenırizte is az önkormányzat mőködését. Mivel részt vett a tanácsüléseken, ál-lása bizalmi jellegőnek számított. Ennek megfelelıen a városi jogok közé tartozott, hogy az elöljáróság azt kérte fel jegyzınek, akiben megbízott. Mindezek ismeretében már nem is lepıdünk meg azon, hogy amikor a földesúr a hatalmát minden területen és egyre erısebben rá akarta kényszeríteni a városra, akkor a jegyzıi székbe is a saját bizalmi emberét kívánta ültetni, hogy ilyen módon is kézben tartsa az önkormányzatot. Természetes tehát, hogy ez a lépése nagy ellenállást váltott ki, amint azt az alábbi kérelem is bizonyítja. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta politica, XXII. IV. 710. sz.

Nagyméltóságú gróf s fıispán, nékünk jó, kegyelmes, (:örökös földes:) u-runk! Mivel hogy igen elhitettük mi magunkkal azt, hogy az Isten a maga tulajdon-sági közül úgy benyomta excellentiád szívébe az megalázódott alatta valókhoz hajló engedelmességet, melly is az országló fejedelmeknek s méltóságba hely-heztetetteknek legnevezetessebb ékessége, sıt olly sarkalatos minémősége is, hogy anélkül a könyörületességre hajlandó Istennek képit ne is viselhessék. Ez az oka, kegyelmes urunk, hogy valamint minap követünk által, úgy mostan is szomorodott szívvel, egyszersmind mély alázatossággal bátorkodunk excellenti-ád mindenek szájában forgó kegyességéhez folyamodott alázatos esedezésünk-kel jelenteni: miképpen excellentiád ezen kelecsényi örökös uraságának igazgatá-sára elınkben állíttatott tisztje, tekintetes, nemzetes és vitézlı Draveczky Fe-rencz tiszttartó urunk ıkegyelme anno currenti, die 24-dik Januariia tartott vá-rosunk közönséges győlésén nemzetes Török Bálint uramat nótáriusunknak nemcsak bemutatni, hanem excellentiád kegyelmes parancsolatjára valósággal is beiktatni teljes igyekezettel törekedett légyen. Amikor is említett tiszttartó urun-kat minden tisztelettel megkövetvén, kértük azon, hogy avagy csak addig, míg excellentiád nagyméltóságú udvarában ez eránt esedeznénk, a várost illy kedvet-len újsággal ne erıltetné. İkegyelmessége is általlátván ebben (:úgy tudjuk:) egy részrül a városnak kedvetlenségét s következendı kárát, más részrül talám az

189

excellentiád hasznainak is az által következhetı néminemő csonkulását, kéré-sünket megtekintette s fent nevezett Török Bálint urunkat magával el is vitte. Tudjuk mi azt, kegyelmes urunk, hogy a parancsolás excellentiádé, az esede-zés a miénk: de hisszük azt is, hogy excellentiád amint egyéb jószágainak, úgy e-zen szegény városnak is nemcsak kegyelmes ura, hanem kegyes atyja is, és hogy excellentiád nagy elméjét a bölcsességnek elapadhatatlan kútfeje bölcsességgel, indulatit is olly kegyes hajlandósággal gazdagította, hogy ezen városának mosta-ni állapotját bölcsen érti; mi penig excellentiád elıtt esedezésünkben úgy kérni nem tudunk, hogy atyai kegyességébül bennünket még annál is jobban megvi-gasztalni ne tudhasson. Illy édességes bizodalomban lévén, reménkedünk alázatossan excellentiád-nak, méltóztasson olly kegyes rendelést tenni, hogy valamint a régi idıktül fog-va eddig, úgy ennek utánna is excellentiád és szegény várossunk közönséges hasznaira vigyázó nótáriusnak megfogadásában szabad ususunkbanb megha-gyattassunk s maradhassunk. Nem kérünk, kegyelmes urunk, lehetetlen dolgot, hanem ollyat, amelly ex-cellentiád kegyelmes parancsolatjára nemcsak meglészen, hanem mind a sze-gény város mostani sorsára, mind az excellentiád hasznosabb szolgálatjára néz-ve szükséges is. Hogy penig excellentiádnak alkalmatlankodunk, arrul (:kéntelenek lévén:) mély alázatossággal bocsánatot kérünk. Melly tapasztalt kegyes gratiájáértc Istenünk elıtt közönséges isteni tisztele-tünkben is könyörgeni meg nem szőnünk, hogy excellentiádat Isten ı szent fel-sége szerencsés és hosszú élettel áldja meg a maga dicsıségére, méltóságos úri házának ékességére s minekünk is teljes consolatiónkrad és örömünkre, hogy mi is lehessünk s élhessünk valósággal excellentiádnak szíves engedelmességére, a-kik is mi magunkat alázatos esedezésünkkel az excellentiád kegyelmességében s kegyes indulatiban letévén, vagyunk is nagyméltóságú gróf s fıispán, nekünk kó, kegyelmes, örökös földes urunknak, excellentiádnak méltatlan alázatos szolgái:

Sajószentpéter várossa taxáse lakossai közönségesen m. p.

a a folyó esztendıben, január 24. napján, b gyakorlatunkban, c kegyelméért, d meg-vigasztalásunkra, e adófizetı.

190

SEBORVOSOK SAJÓSZENTPÉTEREN (1764)

Mint az élet annyi más területét, az egészségügyet is Mária Terézia felvilágosult abszolutista kormány-zata igyekezett modernizálni. Az e tárgyban kiadott rendeletek elıírták, hogy a vármegyék alkalmaz-zanak fıorvost (korabeli kifejezéssel fizikust, azaz természetvizsgálót), akinek feladata a falusi bábák tanítása, a gyógyszertárak ellenırzése, stb. volt. A járások úgynevezett seborvosokat (korabeli kifejezés-sel: kirurgusokat) alkalmaztak, akik gyakran a katonaságnál szereztek orvosi tapasztalatokat és akiket ugyancsak a fıorvos felügyelt. Sajószentpéteren két ilyen seborvos mőködött, akiknek rövid élet-rajzát egy hivatalos összeírásnak köszönhetjük. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Politica, XII. II. 4.

Szíj József

Veszprém vármegye Nagyvázsony községébıl származik. Mesterségét Gyı-rött tanulta három esztendın keresztül Berkes László mesternél. Vizsgázott seborvos: van tanúbizonyságlevele a társaságtól, vagyis a céhtıl arról, hogy 17 esztendıs kora óta, vagyis 34 éve tag. 14 esztendeje lakik Sajószentpéteren. Mesterségében jártas, de a foghúzáson és a hajvágáson kívül kevés a jövedelme. Az alispán urak alkalmazzák. Egyébiránt nemes ember és református vallású. 50 esztendıs. Van felesége, érti a magyar és a szlovák nyelvet. Belsıleg való orvos-ságokat a gyomortisztító és hánytató szereken kívül nem alkalmaz; nem volt ka-tonai seborvos. Szontágh György Harminc esztendıs, lutheránus vallású, nıs, nemes Sáros vármegyébıl, E-perjes szabad királyi városából érkezett ide. A mesterségéhez ért: 15 esztendeje seborvos, Jenei András mesternél tanult, van ajánló- és tanúbizonyságlevele. A hajvágáson kívül kevés jövedelemmel rendelkezik. A belsıleg való orvosságsze-rek közül csak a gyomortisztító és hánytató orvosságokat alkalmazza. Egyéb-iránt Szepes vármegyében, Igló városában született. A rászoruló betegekkel megfelelıen bánik és meg is gyógyítja ıket.

191

A NEMESSÉG STATÚTUMAI (1767–1779)

A földesúri hatalom erısödése azt a társadalmi egységet is megzavarta, amely – mint a fentebb már kö-zölt források is tanúsítják – a városban lakó nemesek és jobbágyok között fennállt. Ezért a nemesség létrehozta saját önkormányzati szervezetét, az úgynevezett kurális községet, amely befelé az önigazga-tást szolgálta, kifelé pedig a speciális érdekekeket védte. Ennek élén a hadnagy állott. A kuriális köz-ségnek joga volt olyan törvényeket hozni, amely csak a tagjaira vonatkozott. Ezek ugyan szők területre korlátozódtak, helytörténeti szempontból mégis nagyon fontosak, hiszen a helyi önkormányzat ritka emlékei közé tartoznak. Forrás: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros iratai: Nemesek jegyzı-könyve, 26, 32. és 123. p.

a.

Anno 1767-ik esztendıben nemes uraimék között elvégeztetett, hogy senki kö-zülünk maga hatalmával sem ugar, sem tavasz alá való földet magának ne occu-páljon,a külömben munkájának az ára odavész. 2-szor: a’ mellyikünk tavasz alá való földet nem vállal, annak ugar föld sem adatódik. Ehhez tartsa magát minden ember.

b.

Alább subscribált,b Sajószentpéter várossában lakozó nemesek adjuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik, ez levelünk rendiben, hogy mink közönségesen megegyezvén a’ méltóságos urasággal az itten lehetı megmaradásunk és nékünk ezen esztendıben kiadandó földek és rétek iránt, ’s a’ robotáknak redemptiójac eránt ötszáznegyven rénes forintokban, id estd 540 és húsz font káféban, és azon contractusbane fent hagyván a’ méltóságos uraság magának a’ cautiótf az iránt, hogy ezen summát maga tetszése szerint ha csak egyikünkön is megvehes-se: tehát hogy mink is magunk között magunknak ez iránt securitástg tehessünk, obligáljukh magunkat mindnyájan egymásnak ez iránt.

1-ször: hogy akármellyikünk lenne az, aki a proportionei reája esendı fize-tést a’ rendes angariánkonj le nem tenné vagy letenni nem akarná, tehát az ollya-nok helyett mások ártatlanul ne szenvedjenek, az általunk választandó perce-ptornakk vagy hadnagynak teljes hatalma légyen az olly renitensenl maga hatal-mával executiótm tenni és minden nemesi szabadságnak ’s juridicum remediu-

192

moknak és processusnakn félretételével, személlyének is megfogatásával eleget tenni.

Másodszor: ha pedig valaki a’ nemesség közül földet vállalni nem akarna, te-hát az ollyanon meg lehessen venni, mint urbarialis zselléren a’ ház taxájábano egy rénes forintot és tizennyólcz napi számot.

Mellynek is nagyobb bizonyságára és állandóságára adtuk magunkról egy-másnak ezen obligatorialisp levelünket. Signatumq Sajószentpéter, 29. Martii, 1772.

c.

In anno 1778. die 7-ma Januariir a’ becsületes nemesség bizonyos dolgoknak el-igazítása végett győlést tartván, a’ több dolgok között ez is determináltatott,s hogy valakinek földe lészen és a’ szomszéd földét történet szerint elszántaná, tehát az melly becsülletes ember el nem szenyvedhetné a’ kárt, tehát magának eleget ne tégyen, hanem keressen hadnagyot és a’ hadnagy mellette lévı hites társaival a’ fogyatkozást jól megvizsgálván, a’ megsértıdött és káros embernek eleget tévén, az melly becsülletes ember pedig okozta a’ kárt, az a’ becsülletes ember nemes uraimék végezése szerint másoknak példájokra büntetıdjék két rénes forintokig, determináltatott.

d.

Anno 1779. die 3-tia Junii. Nemes uraimék közönségesen győllést tartván, elvé-geztetett és protocolláltatott,t hogy az régi törvényekhez tartván magokat, senki-nek hatalma ne légyen, hanem függjön az többiektıl.

a elfoglaljon,

b alulírott,

c megváltása,

d azaz,

e szerzıdésben,

f óvadékot,

g bizton-

ságot, h kötelezzük,

i arányosan,

j a fizetés idején,

k adószedınek,

l ellenszegülın,

m végrehajtást,

n jogorvoslatoknak és peres eljárásnak,

o adójában,

p kötelezvény,

q kelt,

r az 1778. esztendıben, január 7. napján,

s elvégeztetett,

t jegyzıkönyvbe

íratott.

193

A KATOLIKUS EGYHÁZ LÁTOGATÁSI JEGYZİKÖNYVE

(1769)

A XVIII. században a katolikus egyház jelentıs kormányzati támogatással igyekezett visszaszerezni korábbi pozícióit azokon a területeken is, ahol a hódoltság évtizedei alatt a reformáció gyakorlatilag egyeduralkodóvá vált. Ez történt Borsod vármegyében is: a székhelyét újra elfoglaló egri püspök megkí-sérelte visszavenni a régi templomokat a protestánsoktól, vagy ahol ez nem sikerült, a katolikus földes-urak segítségével új templomok építését szorgalmazta. A XVI. században szintén reformátussá lett Sajószentpéteren Szirmay Tamás földesúr anyagi támogatásával 1765-ben épült fel az új katolikus templom, amelyet Szent István király tiszteletére szenteltek. E templomról, az itteni katolikusok hely-zetérıl a nem sokkal késıbb végzett egyházlátogatás (úgynevezett canonica visitatio) jegyzıkönyve nyújt szemléletes képet. Forrás: Esterházy Károly püspök egyházlátogatásának jegyzıkönyvei. Borsod vármegye, 1768–1769. Közzéteszi: Kovács Béla. Eger, 1998. 298–310. p.

Az 1769. esztendıben, június havának 6. napján Isten kegyelmétıl segítve men-tünk Sajószentpéter mezıvárosba, amely Ecseg, Bábony, Kápolna, Lászlófalva, Kondó, Berente, Alacska, Kazinc, a két Barcika, Ivánka, Vadna és Barca leány-egyházakkal együtt nemes Borsod vármegyébe van kebelezve, s ott elvégezvén az egyházlátogatást, a következıket találtuk.

Elıször, ami a templomot, annak épületét, felszerelését és jövedelmét illeti: Az elıbb említett Sajószentpéter mezıvárosban találunk egy templomot, a-melyet a néhai méltóságos gróf Szirmay Tamás ájtatos bıkezőségébıl az 1765. esztendıben építettek fel, s ugyanabban az esztendıben tisztelendı Thuróczi Imre miskolci plébános, akkori alesperes a tılünk neki engedett felhatalmazás-nál fogva szentelt fel Szent István, Magyarország királya tiszteletére, akinek az ünnepén az általunk is elismert és jóváhagyott apostoli áldással búcsút tartanak. A templom jelenlegi állapota jó, azon kívül, hogy a felsı diadalíven repedés kezd támadni, s hogy szőkös. Ennek a templomnak van két, ugyanennyi teljes hordozható oltárral ellátott oltára. A nagyobbik oltár szentségházában ırzik a legszentebb Oltáriszentséget, azzal az illendıséggel, amellyel csak lehet, mind-eddig azonban állandóan égı fény nélkül, amit az alapítvány hiánya miatt csak az istentiszteletek ideje alatt szoktak meggyújtani. Itt is és a leányegyházakban is az idı alkalmatosságának megfelelıen viszi a karingbe és stólába öltözött plébá-

194

nos a haldoklók áldoztatására szolgáló ostyát. Az oltáriszentséget az Úr feltáma-dásának az ünnepe, az Úrnapja és a templom védıszentjének a napja elıtti vir-rasztásokon hordozzák körbe nyilvános búcsújárással, ezeken a napokon kívül pedig a hívek nyilvános imádására nem szokták kihelyezni. Van itt keresztelı víz is egy ón edényben, amelyet fedı fed be és amely egy kis lakattal záródik, ennek kulcsát pedig a szentségház kulcsával és a szent folya-dékokkal együtt a sekrestyében, elzárva ırzik. Ez a sekrestye nyugatnak helyez-kedik el és szilárd anyagból épült; szők ugyan, de nem sötét és nem is nedves. Két asztal van benne az egyházi felszerelés számára és egy láda az egyházi pénz-tár számára. Emellett találtunk egy prédikáló széket, két zászlót, egy hordozható keresztet a temetések számára és egy kı karzatot öt váltós orgonával. A karzat fölött magasodik a fából készült és roskatag tornyocska, benne két harang függ, amelyek közül az egyik 80 fontos és már repedt: ezt mi szenteltük fel Egerben, az 1765. esztendıben Szent István tiszteletére; a másikat, amely 60 fontos, u-gyanabban az esztendıben szenteltük fel a Boldogságos Szőz Mária tiszteletére. A sajószentpéteri egyház felszerelései és eszközei ezek: egy aranyozott réz kehely hasonló paténával; egy aranyozott és lepellel borított bronz áldoztató ke-hely fedéllel; 3 erszény, 2 kehelyfedı, 5 kehelykendı, 8 kehelytörlı, 2 fátyol, 7 oltárterítı, 5 kendı, 3 miseruha, 4 stóla, egy öv, 2 karkendı, 3 miseing, 3 vállkendı, 1 új papi palást, 3 réz harangocska, vagyis csengettyő, 1 szentségmu-tató, 1 szentségmutató takaró, 1 réz tömjénezı hasonló tömjéntartóval, 1 fado-boz a tömjén számára, 12 gyertyatartó, 2 nagy gyertyatartó, 4 asztalka, 3 terítı e-zekhez, 1 pár kis csupor, 1 pár ministráns ruha, 1 pár ingecske, 1 karing, 1 mise-könyv, 1 evangéliumok könyve, 1 szertartáskönyv, 1 vasmozsár, 1 ágykárpit, 1 nagy lámpás, 1 hordozható lámpás, réz edény a szentelt víz számára, a Boldog-ságos Szőz Mária hordozható szobra az öltözékeivel, vas az ostyasütéshez, 2 teljes hordozható oltár. A sajószentpéteri egyház, amelyben a kegyúri jognak a szirmabesenyıi Szir-may grófok méltóságos családja örvend, nem rendelkezik más kijelölt adomány-nyal egy szántóföldön kívül, amely egy köböl nagyságú és amelyet gróf Szirmay Tamás adományozott. Ezt a földet az 1767. esztendı óta békességesen birto-kolja. Egykor Gedei Szabó Jánosé volt, most is tartja ezt a nevet; a plébánosi föld mellett fekszik, egyik részrıl ez határolja, a többi részrıl pedig a Moroszka nevezető patak. Ennek a földnek az egyház eddig semmilyen más hasznát nem vette, csak azt, hogy dézsma fejében kiadta az egyik jobbágynak. Volt az egy-háznak 180 rajnai forintja, amit végrendeletileg hagytak rá és amit a folyó esz-

195

tendıben vett fel; ezt elköltötték az egyház szükségeire. Egy másik végrendelet szerint, amely valaki özvegyé, 30 vonás forint járna az egyháznak, errıl azonban pereskedés folyik. Egyházadóból olykor 12 forintot szed be az egyház. Az egy-ház pénztárát a két kulccsal ellátott sekrestyében ırzik, amely kulcsok közül az egyik a gondnoknál, a másik pedig magánál a plébánosnál van. A számadásokat a plébános készíti el a mezıváros jegyzıje, a gondnok és az egyházfi elıtt. A sok kiadás miatt a pénztár olyannyira kimerített állapotban van, hogy az egyház kötelezvényeken 15 forinttal tartozik a görög kereskedınek.. Másodszor, ami a temetıket és a köz kereszteket illeti. A sajószentpéteri templom folytatásában van a katolikusok temetıje, ame-lyet a templom felszentelésének az idején szenteltek meg; ez körbe van kerítve, elég tágas azonban és nagy befogadóképességő. Harmadszor, ami a más vallásúak imaházait és temetıit illeti. Sajószentpéter helységben láttuk a helvét hitvallásúaknak a szilárd anyagok-ból épült templomát, amely hogy valamikor a katolikusoké volt, azt a teljes for-mája és a még mindig meglévı sekrestye is nyilvánvalóan bizonyítja. Ezenkívül az 1756. esztendei tőzvész elıtt, amelyben ez a templom leégett, mind a torony-ban, mind pedig annak ablakában látható volt egy kereszt; vannak, akik azt be-szélik, hogy láttak a karzat alatt egy gyóntatószéket is. Az említett templomnak három nyomásban vannak a szántóföldjei, amelyek a prédikátor telkei mellett fekszenek; ezek közül a felsı 70 kila, az alsó 45 kila, a harmadik, a vízen túli pe-dig 60 kila befogadóképességő. Ezek a földek pedig nem annyira a templom, mint inkább a község tulajdonát képezik, s belılük a sárospataki egyház is évi segedelmet kap. A gyakorlatnak a törvénytelen volta, ami ezt a birtoklást illeti, nyilvánvaló az 1681. és 1687. esztendei országgyőlések történéseibıl is, ahol a helvét hitvallású emberek keserően panaszkodnak az ebben a mezıvárosban el-tőrt közönséges gyakorlat miatt. Az pedig, hogy leginkább melyik esztendıben kezdıdött ez a gyakorlat, nem eléggé világos. A templom tornyában, amelyet óra ékesít, három harang van, amelyek közül az egyik 10 mázsás, a másik 6 má-zsás, a harmadik pedig 1 mázsás. Ugyanezeknek a nem katolikusoknak a temp-

196

lom kriptáján kívül van egy fallal körülvett temetıjük a templom körül, egy má-sik pedig a mezıvároson kívül, az alsóbb domb egy részén. […]19 Negyedszer: ami az apátságokat és a prépostságokat illeti. Hogy Sajószentpéter helységben Szent Péter prépostság létezett még azelıtt, hogy az eretnekség mindent összezavart, errıl egy régi és eléggé nagy templom-nak a romjai még ma is beszélnek; most pedig, mivel a református Rákóczi fe-jedelmek teljességgel eltörölték, csak a puszta címben és az elnevezésben van meg. Ahogyan pedig nem világos, hogy ki által alapíttatott, éppen úgy az sem egészen biztos, hogy milyen birtokok tartoztak hozzá. A nép hagyománya azt tartja, hogy ennek a mezıvárosnak azon utcája, amelyik a tanító házánál kezdı-dik a házaknak az egymással szemben való sorával, ehhez a prépostsághoz tar-tozott és Kiskassának nevezték, s ennek a közepén állt a prépost háza. A pré-postsági templom romjai még megvannak és amint kevéssel elıbb jeleztük, még mindig mutatják a régi nagyszerőségnek valamely halvány visszfényét, ami miatt nevezték Kiskassának is, és – mint mondottuk – ugyanezt a nevet adta a pré-postsági utcának is. Ötödször: ami a plébánost, a kötelességeit, a magatartását és a jövedelmeit illeti. Sajószentpéter helységben tisztelendı Szlantsik György plébánost találjuk, akit mi iktattunk be újonnan az 1763. esztendıben; ı a Selmecbánya melletti Bélabánya mezıvárosból származik, 68 esztendıs, ismeri a magyar és a szlovák nyelvet. Már 36 éve fáradozik lankadatlanul a lelkek gondozásában: Nagyazaron tudnillik 2 évet, Göröginyén 4 évet, Jankócon ugyanannyit, Alsóábrányban 2 évet, Darócon 11 évet, Diósgyırben 8 évet és 2 hónapot töltött, ebben a hely-ségben pedig ezzel a kormányzói móddal ellátva 6 esztendeje van a reája bízott nép élén a lelkek nagy hasznára és önmaga ajánlására. Vasárnapokon és ünnepnapokon hívei leányegyházainak a távolabb való fekvése miatt 10 órakor kezdi el az istentiszteletet, amelyet két órán keresztült tart; ez a templomok hiánya miatt mindig az anyaegyházban történik. Ezeken a napokon áldozatot is szokott bemutatni a népe számára. Búcsújárásokat vezet a templomból elindulva; ezek mellett Nagyboldogasszony ünnepén Szirákra, Kis-

19 Itt és a továbbiakban kihagytuk az egyházlátogatási jegyzıkönyvbıl azokat a részeket, amelyek a leányegyházakra vonatkoznak és így Sajószentpétert közvetlenül nem érintik.

197

boldogasszony ünnepén pedig Kelecsénybe vezet búcsújárást a folyamatosan é-neklı vagy imádkozó néppel. Vannak továbbá esküt tett és a szükség esetén elvégzendı keresztelést illetı-en szabályosan kitanult bábaasszonyai. A keresztelés nélkül meghalt csecsemı-ket pedig a nem katolikosok temetıiben temeti el. A nem katolikusok holttestét egyébként karingbe és stólába öltözve kíséri a sírhoz, mivel a lutheránusok úgy ítélik meg, hogy ha stóla nélkül menne, akkor az ı vallásuk szertartását utánoz-ná. Prédikációk és katekizmusok tartásában szorgalmatos és fáradhatatlan. A kereszteltek, házasultak és elhunytak anyakönyveit szorgalmasan vezeti. A háza, amelyet gróf Szirmay Tamás adományozott, fából van és átjárja az esı; eddig sem az uradalom, sem pedig a község nem igyekezett azt kijavítani. Ebben a házban semmi ingóság vagy felszerelés nincsen egyéb, mint a család asztala. A plébános jövedelmei eddig ezek voltak: minden katolikus gazda házaspár-tól 1 kila gabonát és 8 garast, a lutheránusoktól pedig ½ kilát és 4 garast szedett be. Amikor ugyanis ezek még a plébános ide való helyezése elıtt a helvét hitval-lású lelkész számára csak a fele párbér fizetését teljesítették, tisztelendı Thuró-czi Imre akkori alesperes és miskolci plébános olyan módon állapodott meg ve-lük, hogy ugyanannyit fizetnek a katolikus plébánosnak, mint amennyit azelıtt a kálvinista lelkésznek teljesítettek. A szolga állapotú emberektıl, a gazdálkodást folytató özvegy férfiaktól és özvegy asszonyoktól ½ kila gabonát és 4 garast ka-pott. Azok pedig, akik nem rendelkeznek gazdasággal, eddig semmit sem adtak. Vannak továbbá a plébánosnak ugyanazon anyaegyházban szántóföldjei há-rom nyomásban, mindegyik nyomásban 5 köböl (kivévén a harmadik nyomást, ahol 6 köböl) ıszi vetést befogadóak; tavaszi vetést ugyanis eddig nem teljesí-tettek a plébánia hívei. Ezeket a földeket pedig néhai gróf Szirmay Tamás ren-deletére a mezıváros állandó módon hasította ki. E földeket illetıen a szántást és a vetést a hívek teljesítik, az aratást pedig segítik és a behordást elvégzik. E-zek mellett a földek mellett még más jobbágyföldek, vagyis házhoz kapcsolt te-lekföldek is vannak, amelyeknek a fekvése a következı: a plébánosi földek kö-zül az egyik a folyó mellett, a mezıváros fölött és az allódium, vagyis a major fölött fekszik. A másik szántóföld a mezıváros alatt van és a temetıhöz kap-csolódik; ez mind a két részrıl meredek és a Petrik-féle szılı alatt helyezkedik el. A harmadik szántóföld a Sajó folyón túl fekszik, a Dombhatár nevezető dombocska alatt és az egyik végén a Moroszka folyócska határolja, a másik vé-gén pedig az az út, amelyik a mezıváros és a szántóföld között vezet, az egyik

198

részrıl pedig, ahol a Moroszka folyócska határolja, szomszédos a templom szántóföldjével. A telkek utáni földeknek pedig, együtt a kenderfölddel, káposz-tás kerttel és kukoricással, a fekvését azon földek jegyzéke mutatja, amint követ-kezik: az elsı föld Kordéli özvegyének és Czékus Andrásnak a földje felıl 2 vé-ka nagyságú. Az alsó nyomásban, a Kordéli-féle és Czékus András földje között fekvı föld 9 vékát fogad be. A Sajó folyón túl, a Kordéli-féle föld és ugyanazon Czékus András földje között fekvı föld 5 vékát fogad be. A második föld u-gyanazon szomszédok között 3 vékás. A harmadik, ugyanazon szomszédok kö-zött 1 vékát fogad be. A kenderföld 2 véka nagyságú, a káposztás vagy kukori-cás ugyanakkora, itt a szomszédok alulról Jósvai János, északról pedig Petı Já-nos és Sós Gábor. Ezenkívül van egy 4 szekér szénát termı plébánosi rét, a-mely a Nagyégés nevő terület felsı részén fekszik, a berentei határ mellett. Alat-ta, egy magasabb fától kezdıdve terül el a mezıváros rétje, a felsı végén folyik a Szuha folyó, nyugat felıl pedig a Szuha régi medre van, amelyet Száraz Szu-hának neveznek. A ház után is van egy Galyagas nevezető, egy szekér szénát termı rét, amelynek szomszédja özvegy Kordéliné és Czékus András. Ezenfelül egy telek utáni bevethetı földbıl a plébános egy 2 szekér szénát termı rétet csi-nált. Továbbá a malomból való szombati jövedelem helyet van a heti malom-rész, amely minden esztendıben hoz az ıszi gabonából 80 kilát, a tavasziból 8 kilát, a tiszta búzából 1 kilát, a kenderbıl 14 köteget, ami 140 rıf vásznat jöve-delmez, a törökbúzából pedig 2 kilát. Végül beszedi a dézsmaadó szılık királyi dézsmáját a jegyzékben megjelölt szılıhegyekrıl, amit gróf Szirmay Tamás az 1763. esztendıben, augusztus 11-én, a város házánál adott át a plébánosnak a tiszttartói által. Ennek a jegyzéknek a tartalma ezen a módon következik: a Kutyás szılıhegyen Sós János 7 kapás szılıje Petrik Sámuel szılıjének a szomszédságában. Özvegy Marosiné és észak felıl Sós János szomszédságában Petrik Sámuel 8 kapás szılıje. A Despány szılıhegyen özvegy Becskeházyné 8 kapás szılıje délrıl Balogfi Mihály szılıjének, északról Kocsis György szılıjé-nek a szomszédságában. Ennek folytatásában Kocsis György csabai korcsmáros 9 kapás szılıje. Majd Tasi Mihály 6, Tóth Mihály 6, Hegedıs István 8, Tóth György 7, Szentiványi István 6, Kállai Mihály 8, Szendrı János 6, Benedek Ist-ván 5, Fazekas vagy Sajószékesi András 6, Szécsei Mihály 6, Lakatos István 6, Mikó János 6, Szegı György 6, Lakatos András 6, Egri István 6, Tóth vagy Al-végesi János 6, Lırinczi István özvegyének 6, Varga vagy Waxman János 6, Varga vagy Waxman Dávid 6, Németh István 6 kapás szılıje, s ugyancsak az ı 5 kapás szılıje. A Nagykıvölgy szılıhegyen Pap vagy Sulyok Mihály 8 kapás

199

szılıje, ugyanazon Pap vagy Sulyok Mihály 8, Deák György 10 kapás szılıje, Ádám János 10, Szentiványi Sámuel 10, Kocsis András 8, Csizmadia János 8, Pap Sulyok István 6, Pap Sulyok János 10, Nyárádi Miklós 8, Molnár György 10, Varga Horváth Mihály 6, Ecsegi Varga István 6, Gróman, másképpen Sza-bó Mátyás 14, Gedei Ruszka András 8 kapás szılıje. A Lantos oldal szılıhe-gyen egymás szomszédságában: Boldvai Kemény András 8 kapás szılıje, Ré-vész György 5, Korcsmáros András özvegyének 5, Keresztúri Bodnár György 10, Ecsegi Nagy Mihály 10 kapás szılıje – ennek szomszédja délrıl Gadóczi András, északról Csizmadia Mihály –, Pogány István 5, Pogány Mihály 5 kapás szılıje – ez a kettı nemzetes Miklósi Ferenc szılıjével szomszédos. A Zsoldos oldal szılıhegyen Kis András 6 kapás szılıje, Gyırı Miklós 5, Tóth, máskép-pen Dadogó János 5, Forrai Molnár András 4, Ivány János 4, Varga Horváth Mihály 6, Kenyeres vagy Kis András 6, Molnár György 5, Solymosi Géczi 7, Szegı János 7, Köteles Márton 7, Illyés Mihály 12, Leskó Miklós özvegyének 7, Kálla vagy Imolai Mihály 15, Lévai János 19, Lévai György 16, Széplaki, más-képpen Rimaszombati József 22, Czékus János 7, Kántor János 7, Kántor György 7, Lebenczki András 4, Maklári György 4, Hajdú János 8 kapás szılıje. A Diósvölgy szılıhegyen Besznyák Józsefnek a napkelet felıl Aranyosi István, napnyugat felıl İri Pál szomszédságában lévı szılıje, ez 10 kapás. A Sós oldal szılıhegyen Vatai István 10 kapás szılıje, Vatai János ugyancsak 10, Pap Ist-ván 15, Horkai János 7, Svarcz Antal 7 kapás szılıje és Lengyel András 10 ka-pás szılıjének a fele része. A Korcsolyásnak nevezett szılıhegyen Surányi András 17 kapás szılıje, Benedek vagy Sziráki Mihály 8 kapás szılıje. A Va-kúralja szılıhegyen egy mintegy 20 kapás szılı vagy puszta telek. […] Mind az anyaegyházban, mind pedig a leányegyházakban az egyházmegyei határozatoknak megfelelı stólát szed be azon kívül, hogy tisztelendı Turóczi Imre rendelése alapján a felnıttek temetése után 2 rénes forintot, a keresztelés után 12 krajcárt, a szőlés utáni bevezetéstıl 12 krajcárt, a háromszori kihirdetés után 9 krajcárt, a gazdák és a fiaik esketése után 2 rénes forintot, a szolgai álla-potú emberek esketése után 1 rénes forintot, az új házas bevezetése után 12 krajcárt, a gyermek temetése után 30 krajcárt, az énekes szertartás után 1 rénes forintot, olvasott szertartás után 30 krajcárt, a keresztelés tanúsítványa után 30 krajcárt, a házasság tanúsítványa után 30 krajcárt, a kihirdetés és a temetés tanú-sítványa után 12 krajcárt.

200

Hatodszor: ami az egyház többi szolgáját illeti. A sajószentpéteri anyaegyházban találjuk Bajnóczi Ignác kántort, aki egyúttal tanítóként is tevékenykedik; ıt gróf Szirmay vette fel, ismeri a magyar és a szlo-vák nyelvet, józan élető és elegendı tudással rendelkezik. A kicsinyek tanításá-ban a Mennyei oktatás címő könyvecskét használja, az éneklésben pedig a Csíky-féle, a Zsámbár-féle és a Szelepcsényi-féle énekeskönyveket. A számára az any-nyiszor említett gróf Szirmay Tamás által kijelölt ház szőkös és azt már sokszor helyreállította a község. A kántor díja az anyaegyházban ilyen: a katolikusok minden gazda házaspár után 1 véka gabonát szolgáltatnak és 4 garast, a lutherá-nusok ½ vékát és 2 garast. Ugyanilyen módon fizetnek a katolikus szolgák és a gazdálkodást folytató özvegyasszonyok. Vannak továbbá telek utáni földjei a házhoz kapcsolódva, ahogyan a jegyzék tanúsítja, amelynek szavai így hangza-nak: a felsı nyomásban Huszár István és Barczi János földjei között egy 10 vé-ka magot befogadó szántóföld. Az alsó nyomásban ugyanazon Huszár István és Sós Gábor földjei között egy 10 vékás szántóföld. A Sajón túl egy 5 vékás föld Huszár István és Barczi János szomszédságában. A második egy 1 vékás föld u-gyanazon Huszár István és valamely puszta terület szomszédságában. A harma-dik egy 2 vékás föld Huszár István és Csontos János szomszédságában. Ház körüli kertek a zöldségek számára. Káposztaföld Balogh János és a közút kö-zött. Ezeket a földeket, amelyek minden tehertıl mentesek, ı maga mőveli. Végre a háromszori ünnepi éneklés, a vendégség és a házszentelés után körül-belül 9 vonás forintot kap, a felajánlás után néha másfél forintot, valamint az uradalomtól 198 font marhahúst. Stóla címén a kicsinyek és a felnıttek teme-tése után egyaránt 8 garast, a szertartás alatt a Requiem éneklése után 2 garast szed be, a gyermekek tanítása után pedig esztendınként 1 magyar forintot. Ugyanezen Sajószentpéter helységben az egyházfi, vagyis a harangozó Hu-szár István, akit gróf Szirmay Tamás fogadott fel, nem kicsapongó élető sze-mély, aki hivatalát rendesen ellátja, már amennyire megtompult tehetsége enge-di. Fáradságáért minden katolikus gazda házaspártól ½ véka gabonát kap fizet-ség gyanánt. A harangozó számára nincs állandóan kijelölt ház, sem kihasított telek, de a jelenlegi harangozó háza a telek utáni földekkel együtt mentes a köz-terhektıl. Stóla címén a keresztelés után 3 vagy 4 krajcárt kap, a temetési haran-gozás után pedig 3 garast.

201

Hetedszer: ami a szerzetesrendeket illeti. Sajószentpéter helységben a sajóládi pálos atyáknak van egy udvarházuk, a-melyet valamely Baráth nevő nemesember adományozott nekik fejének váltsá-gául; ezt az udvarházat most is használják, közülük azonban senki nem tartja itt a lakását. Nyolcadszor: ami a nem katolikusok lelkészeit és tanítóit illeti. Sajószentpéter helységben a helvét hitvallású lelkész İri Fülep Pál, aki sok mindenben vét a kegyelmes királyi rendeletek ellen. Az ágostai hitvallású embe-reknek ugyanis stólával összefüggı szolgálatokat tesz, a házassággal kapcsolatos ügyekben pedig olyan módon vétkezett, hogy valamely személyeket a gyerme-kek megszületése után is elválasztott. Az ünnepeket nem hirdeti ki, a katoliku-sokat hitük elhagyására veszi rá, a gyermekeket elragadja, a kihirdetés és az en-gedély elızetes bizonyítása nélkül esket, egy kihirdetés megtörténte után négy nap múlva maga is esket. Van egy jó állapotban lévı háza, amelyet a mezıváros lakosai tartanak karban. Jövedelme, amely 1200 forintig is felmegy, a követke-zıkben áll. Párbér gabonát tudniillik 288 kilát kap, ezen párbér fizetését pedig úgy szabják ki, hogy igás marhák után a 2 ökörrel bíró gazda 1 vékát ad, akinek 4 ökre van, 2 vékát ad, akinek 6 ökre, 3 vékát ad, 8 ökör után pedig 1 köbölt szed be. Ezenkívül minden egyes jobbágy 10 nagyobb icce bort ad neki. Van to-vábbá két nyomásban három szántóföldje, amely mind az ıszi, mind a tavaszi vetésbıl 12 köböl befogadóképességő. Kap továbbá 12 szekér szénát és 40 sze-kér fát. Stóla címén az esketés után 1 vonás forintot, gyászbeszéd után hasonló-képpen 1 vonás forintot, keresztelés után egy máriást, felajánlásból ugyancsak 1 máriást, harangozás után pedig minden egyes alkalommal 24 krajcárt szed be. […] A sajószentpéteri tanító pedig kántorböjt idején jelmezes és nem eléggé el-lenırzött komédiákat mutat be a népnek. Az iskolásokat négy grammatikai osz-tályig tanítja két tanulónak a segítségével, akik az egyház gabonájából kapnak el-látást. Csak a fiúgyermekeket tanítja azonban, a leányok tanítására ugyanis a kántor van rendelve, aki hasonlóképpen az egyház gabonájából kapja a fizet-séget.

202

Kilencedszer: ami a plébánia híveit, azok nyelvét, számát, vallását és erkölcseit illeti. Mind az anyaegyházban, mind pedig a leányegyházakban a katolikus népes-ség a nem katolikusokkal összekeveredve él. Mindezekben a helységekben a magyar nyelv van használatban, jóllehet igen sok szlávot is találni. Az eretnekek közé helyezett katolikus népesség valamennyire rideg, ezért gyakran megesnek az ünneptörések és a böjttörések fıleg Berentén és Bábonyban. Az istentisztele-tek látogatásában azonban eléggé szorgalmatosak, s plébánosnak megadják a kellı tiszteletet. A két nemen való fiatalságnak nincs közös összejövetele, legfel-jebb néha semleges helyeken. Sajószentpéter anyaegyházban a latin szertartású, hitvallásra képes katoliku-sok száma 140, a nem képeseké 50. A rutén szertartású, hitvallásra képesek szá-ma 15, a nem képeseké 3. Az úrvacsorára képes lutheránusok száma 78, a nem képeseké 24. Az úrvacsorára képes kálvinisták száma 885, a nem képeseké 445. […] Sajószentpéter helységben lakó és istentiszteletekre Miskolcra járó, hitvallás-ra képes skizmatikusok négyen vannak. […]

AZ ÚRBÉRRENDEZÉS KILENC KÉRDİPONTOS VIZSGÁLATA

(1770)

A felvilágosult abszolutista kormányzásnak talán a legnagyobb teljesítménye a földesurak és a jobbá-gyok viszonyának az országos szintő szabályozása, az úgynevezett úrbérrendezés volt. Ennek során számos irat keletkezett, amelyek közül az választottuk ki közlésre, amiben a jobbágyuk maguk val-lottak a körülményeikrıl. (A kérdések: I. van-e urbárum, II. ha nincs, van-e szerzıdés a földesúrral, III. ha egyik sincs, akkor mi alapján adóznak, IV. milyen haszonvételek és kedvezıtlen körülmények vannak, V. mennyi föld és rét tartozik egy telekhez, VI. mennyi robotot végeznek a jobbágyok, VII. adnak-e kilencedet vagy más terményadót, VIII. hány puszta házhely van, IX. a jobbágy szabad me-netelőek-e.) E vizsgálat jelentıségét az adja, hogy az egész országban azonos szempontok szerint végez-ték, s így az eredmények jól összehasonlíthatóak. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Politica, XXII. I. 355. sz.

203

I. Nincsen, mivel az méltóságos urasággal bizonyos árendára lépvén, áren-dás taxások vagyunk, mely árendánkban az robota is includáltatik.a

II. Ennek elıtte 15 esztendıkkel az város lakossai az méltóságos urasággal contractusrab léptenek, taxául, az szolgálat is beléje rekesztetvén, füzette-nek 800 vonás forintot, mindazáltal fenntartván az méltóságos uraság az szentpéteri malma körül megkívántató szolgálatokat, [amelyeket] a’ város népe azért vitt véghez, hogy az uraság az szombati szabatháléban meg-hagyta ıket. 1760-dik esztendıben pediglen nemes nemzetes Dráveczki Ferencz szirmabesenyei tiszttartója által az nyólczszáz forintokrul álló contractusunknak elvételivel az árendánk kétszáz magyari forintokkal megszaporodott, így tehát mind ez ideig esztendınként füzettünk taxás nemes uraimékkal egyetemben 1000 magyari forintokat. Azóltátul fog-vást nincsen contractusunk, mivel felül nevezett tiszttartó úr magánál tartotta. Emellett az malom körül való szolgálat is fent maradott, noha a’ szombati jövedelem elvétetıdött. Ezen 1000 magyari forintbul álló áren-dában az egész házhelyes nemes, nemtelen taxás gazda füzet 6 magyar forintot és 20 dénárt, az fél házhelyes fél annyit, az cespitalisok 3 magyar forintot, ház nélkül való zsellérek füzetnek két márjásokat, tekintetes Szentpéteri Sámuel uram inquilinussaic pediglen esztendı által taxául fü-zetnek 6 márjásokat, úgy tekintetes Ragályi Ferenczné és tekintetes Sze-remlei Károlyné asszonyom emberei egyik-egyik fizet 4 magyar forintot és 76 dénárt. Az mi a’ robotájokat illeti, széna győjtésnek, szüretnek al-kalmatosságával minden taxás egy-egy napot, úgy kender nyüvéskor, csa-páskor egy napot töltenek az úr dolgában, néha Barczára, másfél órányi földre esztendıben kétszer levelet hordani, mindazonáltal ezen ’s más robotájokra is, nem úgy, mint más uraság taxásai, kénszeríttetnek.

III. Az 1000 magyar forintokbul álló árendánkon kívül 1769-dik esztendıben határunkban található minden pinczétül 15 garas taxául desumáltatott,d úgyszintén az külsı kukuriczás, szilvás, káposztás kertektül mindeniktül két garas vétettetik. Az mikoron pediglen az méltóságos uraság szentpé-teri malmaihoz malomkövek kívántatnak, azokat az méltóságos uraság maga költségén megszerezvén, az városnak kelletik maga költségén hely-re szállítani.

IV. Mikoron az felséges mindenható Úristen szıllıhegyeinkre csapást nem bocsájt, azokbul tesszük mindennémő szükségeinket ’s vesszük élel-münkre valókat, a’ szegény lakosok napszámos munkájokért minden nap

204

pénzt kaphatnak. Határunkban jó folyó víz, azon alkalmatos malom va-gyon, város házunknál lévı korcsmábul, úgy szintén utána való kevés szántó földeibül és csekély kaszáló rétjébül, a’ szokás szerént vásári alkal-matosságkor a’ vékáért, rıfökért szokott salláriumbul,e mely is egyenesen a’ fı bírót és hites polgárokat illeti, úgy szintén a’ mészárszéknek jövedel-mébül minden marhábul ötödfél font hús adattatik, melynek egyik része, azaz egy fél font hús az fı bíróé kisbírákkal egyetemben, más része a’ re-formátus mesteré, harmad része a’ catolicus mesteré. Ezeken kívül egy mázsa faggyú a’ város részére [adatik]. Három vásárunk alkalmatosságá-val pediglen ezen korcsmán az méltóságos uraság részire esztendınként 15 hordó borokat kelletett kiárultatni.

V. Három nyomásban vannak a’ szántó földek; nemes, nemtelen egész ház-helyes gazda egy-egy nyomáson ıszit vethet el két köblöt, tavaszt pedig-len fél annyit, minthogy szők határunknak volta miatt nagyobb részit ta-vaszi szántóföldeinknek marha járónak kelletik hagyni. A’ széna dolgában találkoznak ollyatén gazdák, akik kaszálhatnak egy közönséges szekér szénát, ellenben vannak olyanok is, akik csak fél szekérrel, némelly lako-saink teljességgel semmit sem kaszálhatnak. Az mi az sarjú rendes kaszál-lását illeti, aztat nem kaszálunk, mivel szők határunknak volta miatt min-denkoron legelı mezıknek hagyattatik.

VI. Vagyon olyan aprólékos szolgálatunk mind marhás, marhátalanoknak az malom körül, mellyek soha robotában be nem vétetıdnek, úgymint Szir-mabesenyıben liszt alá való szekerezés, vám búzának hordattatása, az uraság csekély szıllejének szedettetése, mellyek mindazáltal ritkán szok-tanak történni.

VII. Az mi az kilenczedet illeti, aztat mineddig semmibül se fizettük, hanem az tizedet termı szılıhegyeinkbül in naturaf szokták kiadni, gabonater-mı földeinkbül pediglen embereknek emlékezetitül fogvást soha legkis-sebb dézsmát sem adtunk a’ felül írt adózásokon kívül, sem készpénzül, sem in natura egyebet nem adunk, hanem a’ szıllıhegyesi tiszt mesterek-nek, notariusnak, kerülıknek fáradságokért és vigyázásokért az hegyi arti-culusoknak tenorag szerént minden mesgyétül 4 hegyesi vagy 8 pozsonyi iccze mustot tartoznak [adni].

VIII. Két puszta házhely vagyon helységünkben, mellyekben emberek emléke-zetétül fogvást senki sem lakott, ezeket az méltóságos uraság volt inspe-ctorának,h Cservenák Mihály urunknak által adta.

205

IX. Szentpéter várossában örökös jobbágyok külön kenyeresek vannak ösz-vességgel kilenczen, az többi lakosok szabad menetelő taxások, úgy hogy ha lakásokat máshová kívánták helyheztetni, minden jószágaiknak eladá-sával szabadossan bocsájtattak, elmehettek.

Sigantum in oppido Sajószentpéter, anno, die, locove, quibus supra.i Judex primarius oppidij Samuel Debreczeni m. p. et jurati:k Jenei Mihály m. p. Petróczi András m. p. Aranyassy Ferencz m. p. Svarcz Antal m. p. Demjén Já-nos, Kósik János, Makranczi István m. p. Coram me jurato ordinario notariol Ladislao Balázs m. p.

a belefoglaltatik,

b szerzıdésre,

c zsellérei,

d adóul beszedetett,

e fizetésbıl,

f ter-

mészetben, g cikkelyeknek tartalma,

h felügyelıjének,

i Kelt Sajószentpéter mezı-

városban, abban az évben, napon és helyen, mint fent, j a mezıváros fıbírája,

k és esküdtek,

l elıttem, a mezıváros rend szerint esküdt jegyzıje elıtt.

A VAXMAN CSALÁD NEMESSÉGBIZONYÍTÁSA (1772)

Amint láttuk, a birtokkal nem rendelkezı, de személyükben kiváltságokat élvezı armalista nemesek száma a XVII. században nagyon megnövekedett az egész Borsod vármegyében, de különösen Sajó-szentpéteren. Hogy ezek nemessége valódi-e, azaz megilletik-e ıket a mentességek, annak kivizsgálá-sára a vármegyék úgynevezett nemességvizsgáló törvényszékeket hoztak létre. Amikor az úrbérrendezés ezeket a kisnemeseket földesúri függésbe akarta kényszeríteni, gyakran maguk fordultak e törvényszé-kekhez, hogy bebizonyítsák a nemességüket. Ez történt a sajószentpéteri Vaxman családdal is. Az ügyben született tanúkihallgatások jó bepillantást engednek ezen fontos társadalmi réteg életébe. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Nobilitaria, nr. 1240.

Infrascripti inclyti comitatus Borsodiensis ordinarius judlium et jurassor damus pro memoria tenore praesentium significantes, quibus expedit universis, quod nos anno 1772. die 8-a mensis Februarii in possessione Berente virtute judicia-riae commissionis spectabilis domini Josephi Almássy, praelibati inclyti comita-tus substituti vicecomitis pro parte Stephani Vaxman juxta nobis porrecta de eo, utri puncta sequentem peregerimus collateralem inquisitionem.a

206

De eo, utrum.

1-o. Tudja-e, vagy ösmerte-e az tanú Szentpéteren lakos és már megholt Vaxman Dávidot?

2-o. Ha ösmerte, hiti alatt beszélje elı, hány fiai voltanak? 3.-o. Azt is vallja meg, ha az mostan élı Vaxman Istvánnal és Dáviddal az

már megholt Vaxman Mihály egy testvér volt-e? 4-o. Hát az mostan kérdendı Vaxman Mihálynak hány fiai vagynak? 5-o. Kit tud még az tanú jó tanúnak lenni?

Primus testis nobilis Michael Szőcs, Szentpéteriensis, annorum 65. adjura-tus, fassus est ad 1-mum:b Szentpéter várossában lakott néhai Vaxman Dávidot, harmadik szomszédja lévén, az tanú jól ösmerte, akinek ad 2-dum et reliqua:c maradtak mostan élı fiai hárman, úgymint Vaxman Varga István, Dávid, Mi-hály. Ad 3-tium: Tudja azt is az tanú bizonyossan, kik közül Mihály ugyan már megholt, de vannak élı négy gyermekei: János, István, András, az negyediknek pedig keresztnevét nem tudja, de hogy Andráson kívül, aki vándorlani vagyon, mindnyájan Szentpéteren laknak, jól ösmervén, az tanú tudja. – Anno 1772. die 9-a Martii sub deputatione inclyti comitatus Borsodiensis in oppido Miskolcz celebrata authenticatus, fassionem suam collateralem per omnia confirmat.d Secundus testis nobilis Joannes Papp Sulyok Szentpéteriensis, annorum 68. adjuratus, exiaminatuse fassus est ad 1-mum: Szentpéter várossában lakott néhai Vaxman Dávidot jól ösmerte és ad 2-dum: tudja, hogy három fiai maradtak, úgymint István, Dávid és Mihály, kik közül Mihály már régen megholt és ma-radtak ad 4-tum: négy gyermekei, nevezet szerint János, István, Mihály, András, kiket az fatens jól ösmer, és egyiken kívül aki csizmadia, mindnyájan Szentpéte-ren laknak, tudja. – Anno 1772. 9-a Martii sub deputatione authenticatus fassio-nem suam collateralem confirmat. Tertius testis nobilis junior Joannes Zabary Szentpéteriensis, annorum 43. adjuratus, examinatus fassus est ad 1-mum: Szentpéteren születvén az fatens ez világra, néhai Vaxman Dávidot, aki öreg ember volt, jól ösmerte és ad 2-dum: tudja, hogy három fiai maradtak, úgymint Mihály, István, Dávid, kik közül ad 3-tium: most is élnek István és Dávid, Mihály pedig már régen megholt, és tudja az tanú, hogy maradtak négy fiai, nevezetesen János, Mihály, István és András, kik közül hárman Szentpéteren laknak, egyik pedig, Mihály nevő csizmadia le-

207

gény most Eperjesen lakik, jól ösmervén, tudja az tanú. Ad 4-tum: prout ad 3-tium.f – Eadem occasioneg authenticatus, fassionem suam confirmat. Harum nostrarum vigore et testimonio mediante. Siganatum anno, die, loco-ve, quibus supra.h Inclyti comitatus Borsodiensis ordinarius judlium Martinus Csomós m. p. Ejusdem inclyti comitatus ordinarius jurassor Ladislaus Csépá-nyi m. p.

a Tekintetes Borsod vármegye alulírott rendes szolgabírája és esküdtje emlékeze-tül adjuk a jelen iratban foglaltak által mindenkinek, akiket illet, hogy az 1772. esztendıben, február havának 8. napján Berente helységben Almássy József te-kintetes úrnak, az elıbb említett nemes vármegye helyettes alispánjának a tör-vényszéki megbízásából Vaxman István számára a nekünk átadott kérdıpontok-nak megfelelıen a következı többoldalú vizsgálatot végeztük el,

b elsı tanú ne-

mes Szőcs Mihály, 65 esztendıs, megesketve vallotta az elsıre, c a másodikra és

a többire, d tekintetes Borsod vármegyének az 1772. esztendıben, március 9.

napján Miskolc mezıvárosban tartott küldöttsége elıtt meghitelesíttetvén, több-oldalú vallomását mindenben megerısítette,

e kikérdezve,

f mint a 4-re,

g ugyan-

azon alkalommal, h ezen iratunk érvénye és tanúbizonysága által. Kelt azon esz-

tendıben, napon és helyen, mint fent.

A SZOKOLAI-FÉLE TELEK (1772)

Érdekes jelenség, hogy nemcsak másutt, Sajószentpéteren sem változtak szinte a mai napig a belterületi telkek határai, így egy-egy fundus története szerencsés esetben akár a középkorig is visszakövethetı. Az ilyen telkek egyike az, amelyet a szolgálati helyén haláláig maradni akaró református lelkész, Szoko-lai István vásárolt meg. A telek a mai református parókia mellett, keletre található. A vásárlásról ta-núskodó személyek egyike Szokolai utóda, İri Fülep Pál, akinek fia, Gábor ugyancsak szentpéteri lelkészként korának egyik neves tudósa volt. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta judicialia prothocollata, XVII. XIV. 3176.

208

Penes generalem exmissionem.a

1-o. Tudja-e az tanú, hogy néhai Úsz Ferencz uramnak volt egy curialis sessiója appertinentiáivalb együtt tekintetes nemes Borsod vármegyé-ben, Szentpéter várossában?

2-o. Nemde nem azon curialis sessiót az említett úrnak unokája, nemes Cseles Kata asszony férjével, nemzetes Szıllısy János úrral, avagy Csala Sándor uram, mint említett asszonynak tutorac zálogosították el?

3-o. Kinek vetették zálogba? Hány forintokon? Mostan ki kezénél vagyon és kitül ment kezéhez mostani possessornak,d vallja meg az tanú.

4-o. Szomszédjait azon curialis sessiónak beszélje meg az fatens,e és ha tudja, szántó földjeit, rétjeit is, mely nyomásban, hány köböl alá való volt, és hány ember kaszáló rétje?

Testis clarissimus dominus İri in Szentpéter et alii e senioribus et antiquis ejusdem loci inhabitatoribus.f Anno 1772. die 6-a mensis Augusti in oppido Szentpéter penes generalem in-clyti comitatus Borsodiensis exmissionem pro parte spectabilis domini Franci-sci Szıllısy juxta nobis porrecta de eo, utri puncta sequentem peregerimus col-lateralem inquisitionem.g Primus testis dominus Paulus İri Fülep, annorum 70. adjuratus, fassus est ad 1-mum: Nihil.h Ad 2-dum: Tudja bizonyossan a’ tanú, hogy ezelıtt mintegy 60 esztendıvel a’ tanúnak a’ praedecessora,i Szokolai István öregségében sub-sistentiátj akarván magának szerzeni, Csala Sándor uram maradékitul, amint confuse reflectálja,k Szıllısy János úrtul, kivel is jó ösmeretségben volt és az asszonytul, Szıllısy Jánosné asszonyomtul aquiráltal 100 talléron, a’ szom-szédjában lévén néhai Ragályi László úrnak, most pedig Ragályi Ferenczné asz-szonyomnak, megellenzette az Szokolai István uram vételét és magáévá akarta tenni, mint közelebb levı szomszéd, de minthogy a’ vásár bent lévén itt, a’ vá-roson, azon pusztán állott házhelynek felkerítésivel megszorult a’ vásárhely, a’ méltóságos gróf néhai öreg Szirmay Tamás uram ınagysága, mint szentpéteri földesúr magát ingerálván,m fent titulált Ragályi László úrnak, sem pedig Szo-kolai úrnak nem engedte, hanem Szokolai úrnak más helyet csereképpen adott a’ parochiális háznak szomszédságában, melyet ma is bírnak a’ Szokolai uram

209

maradéki, melyekben revocáljan magát az aquisitionalis és cambialiso levelekhez a’ tanú. De caetero ad 4-tum nihil. p Secundus testis nobilis Joannes senior Zabari, Szentpéteriensis, annorum circiter 78. adjuratus fassus est ad 1-mum: Nihil. Ad 2-dum et 3-tium: Jól említi a’ tanú, hogy néhai Szokolai István uram Szentpéter várossában prédikátor volt és tudja, hogy itt, Szentpéter várossában az asszony néhai Ragályi Ferencz uram özvegye, Szentpéteri Éva asszony residentiális háza szomszédságában levı egy fundust vett zálogban 100 talléron Szıllısy nevő úrtul, mellyet néhai méltósá-gos gróf Szirmay Tamás úr ınagysága Szokolaival megcserélt és adta érte cse-rében azt a’ fundust, melly tiszteletes İri Pál uram szomszédságában, napkelet felıl fekszik, mellyet most is a’ Szokolai successorokq bírnak. Ad 4-tum: Földjei és rétjei felıl azon curialis fundusnak nem tud semmit, hol legyenek, hol nem. Tertius testis Michael Fodor, Szentpéteriensis, annorum 73. adjuratus fassus est ad 1-mum: Nihil. Ad 2-dum: Tudja a’ tanú, hogy néhai Szokolai István, mint szentpéteri prédikátor néhai Szıllısy János uramtul vett meg zálogban egy ház-helyet, amely vagyon mostan élı tekintetes Ragályi Ferenczné asszonyom szomszédságában, amelyet Szokolai István felkerített, de minthogy az vásár-helyet az kerítéssel elfoglalta, az méltóságos gróf öreg Szirmay Tamás úr ınagy-sága tıle megcserélte és az parochiális ház mellett levı fundust adta, amely fun-duson most is az Szokolai successorok laknak. Ad 4-tum: Melly nevezett curia után, tudja a’ tanú, hogy minden nyomásban két-két darab föld vagyon, melyek-nek mindenütt az tekintetes Szentpéteri Éva asszony curiája után való földek az szomszédjai.

Inclyti comitatus Borsodiensis ordinarius judliumr Martinus Csomós m. p. Et jurassors Ladislaus Csépányi m. p.

a általános kiküldetés mellett,

b nemesi udvarház telke tartozékaival,

c gyámja,

d birtokosnak,

e vallomást tevı,

f a tanú İri tiszteletes úr és mások ugyanazon

helység vénebbjei és régi lakosai közül, g az 1772. esztendıben, augusztus havá-

nak 6. napján Szentpéter mezıvárosban nemes Borsod vármegye általános kikül-dése mellett tekintetes Szıllısy Ferenc úr érdekében a nekünk átadott kérdıpon-toknak megfelelıen a következı többoldalú vizsgálatot végeztük el,

h az elsı ta-

nú İri Fülep Pál úr, 70 esztendıs, megesketve az elsıre nem vallott semmit, i elıdje,

j itt: lakóhelyet,

k zavarosan megmásítja,

l szerezte,

m beavatkozván,

n visszautalja,

o megszerzési és csere,

p egyébként a negyedikre semmit,

q leszár-

mazottak, r tekintetes Borsod vármegye rendes szolgabírája,

s és esküdtje.

210

KORCSMATARTÁSI JOGGAL BÍRÓ TELKEK SAJÓSZENTPÉTEREN

(1774)

A földesúrnak alávetett jobbágyok és zsellérek, illetve a jobbágytelken lakó, de azért nem szolgálatot teljesítı, hanem készpénzben bérleti díjat fizetı armalista nemesek mellett már a középkortól a birto-kos nemesek is jelen voltak Sajószentpéteren. Ezek nemesi telkei, akár maguk laktak rajta, akár bér-lık adták ki, különféle jogokkal rendelkeztek: többek között a mészárszék- és korcsmatartás jogával. Ezek a jogok természetesen sértették a Szirmayak érdekeit, hiszen földesurak lévén, maguk tartottak igényt az ilyen, jelentıs hasznot biztosító jogokra. Hogy melyek voltak városunkban a nemesi telkek, azaz a kúriák, az alábbi vizsgálatból derül ki. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta judicialia prothocollata, XVII. XV. 3319.

De eo, utrum.a

1-mo. Vallja meg aztat a’ tanú valóban, tudja-e, hogy Sajószentpéter várossá-

ban az új korcsmáknak árulása némellyek által régenten kezdıdött-e, avagy sem? És azokban lévı italoknak szüntelen való mérése és ren-des folyása szintén mindenkoron, nevezetessen ezeknél: nemes Pok-hány János özvegyénél, nemes Elek Istvánnál, nemes Marussi József-nénál, nemes Szokolai Jánosnénál, öregebbik nemes Becskeházi Zsig-mondnénál, nemes Becskeházi Lászlónál vala-e, avagy sem? Ha mind-ezekre így emlékezik a’ tanú, aztat is voltaképpen vallja meg, hogy a’ felül megírt személlyek mely esztendıben, hónapban, és azon folyó esztendınek [mely] részeiben kezdették a’ korcsma árulását, és nemde nem annak elıtte is a’ megnevezetteknek volt-e szabadságokban folyó korcsmát tartani, árulni, avagy sem?

2-do. Nemkülömben hát aztat tudja-e a’ tanú, hogy ugyancsak a’ felül emlí-tettek magok szántóföldeiknek végiben tulajdon saját magok borait valaha árulták-e, avagy sem? Ha mindezeket így tudja a’ tanú, tehát aztat is vallja meg, hogy elsıbben mely esztendıben és mely üdı táj-ban kezdették a’ korcsma árulását, és annak birtokában mely üdıtül fogvást vannak és lehetnek ugyancsak a’ megírtak?

3-tio. Aztat is vallja meg a’ tanú, hogy Sajószentpéteren curialistákb urai-méknak, nevezetessen kiknek mindenkoron volt-e szabad folyó korcsma árulások, avagy sem? Ha volt, voltaképpen vallja meg a’ tanú circum-

211

stantialiter,c mely üdıben, a’ sokadalomnak alkalmatosságával-e, vagy más üdıkben is és minden vásárkor szabad volt-e az uraknak ezen korcsma árultatás, avagy sem? Ha szabad volt, tehát megesendı vá-sároknak alkalmatosságával elıtte és utána hány héttel kezdıdött a’ korcsma árulások? És ezen árultatás csupán csak a’ városban szokott meglenni, vagy pediglen a’ városon kívül is?

Anno 1774. die 28-a Augusti in oppido Szentpéter penes generalem exmissi-

onem inclyti comitatus hujus Borsodiensis pro parte illustrissimi comitis Tho-mae [Szirmay].d

Primus testis Michael Szuhai Szentpéteriensis, annorum circiter 69. adjura-tus fassus est ad 1-mum:e Jól tudja a’ tanú, hogy Sajószentpéter várossában új korcsmáknak árultatása csak ezen folyó 1774. esztendıben, ezelıtt mintegy két hónappal kezdıdött, és nevezetessen az alább írt nemes személlyek házoknál, úgymint néhai Marussi József uram özvegye házánál, nemes Pokhány János öz-vegyénél, nemes Szokolai Jánosnénál, nemes Becskeházi Zsigmondnénál, Elek Istvány és Becskeházi László uraiméknak házoknál. Az illyetén korcsma árul-tatás pedig ennek elıtte sohasem volt szabad senkinek is, hanem ad 2-dum:f azt is jól tudja a’ tanú, hogy régtül fogva kívül az mezıben, magok földjökön a’ fent nevezettek megengedték másoknak az korcsma árultatást bizonyos fizetésért. Ad 3-tium: Mindég úgy érte a’ tanú, hogy az úr Szentpéteri Sámuel uram, Ragá-lyiné asszonyom, az Úsz familia kúriáján megesendı szentpéteri vásárnak alkal-matosságával mindenkor egy héttel elıtte, egy héttel utána szabadossan korcs-mát árultattak.

Secundus testis nobilisg Stephanus Deák, Szentpéteriensis, annorum circiter 74. adjuratus fassus est a 1-mum: Hogy az kérdésben lévı uraimék házoknál az urbárium bejövetele után kezdıdött az korcsma árultatás, Marussiné asszonyo-mon kívül, az ki az idén kezdette maga házánál árultatni, tudja a’ tanú. Ad 2-dum: Azt is jól tudja a’ tanú, hogy az deutralish nemes uraiméknak kint az vá-roson ’s határban lévı magok földjökön vásári alkalmatossággal, míg a’ vásár tartott, szabad volt korcsmát árultatni. Ad 3-tium: Azt is vallja a’ tanú, hogy u-gyan szentpéteri vásárkor az úr Szentpéteri Sámuel uram, Ragályi Ferenczné asszonyom, páter Paulinusok,i Kiss Pálné asszonyom, annak elıtte néhai Óno-dy András uram is, úgy az Úsz familia kúriáján vásár elıtt két héttel, vásár után is két héttel magok házoknál a’ korcsmát szabadossan árultatták.

212

Tertius testis Andreas Kondás, Szentpéteriensis, annorum circiter 90. adju-ratus fassus est a 1-mum: Hogy Sajószentpéter várossában nemes Pokhány Já-nosné, Elek Istvány, Marussi Józsefné, Szokolai Jánosné, öregebbik Becskeházi Zsigmondné asszonyomék és Becskeházi László uram magok házoknál korcs-mát kezdettek és ezek közül némellyek fél esztendeje, némellyek esztendeje, né-mellyek valamivel elıbb kezdettek magok házoknál korcsmát árultatni, tudja a’ tanú. Ad 2-dum: Nihil.j Ad 3-tium: Hogy az úr Szentpéteri Sámuel uram, Ragá-lyi Ferenczné, Kiss Pálné asszonyomék, páter Paulinusok, Úsz familia kúriájo-kon vásári alkalmatossággal egy-két hétig korcsmát árultattak, Kiss Pálné asszo-nyomon kívül, az kinek az kúriáján 5-6 esztendıtül fogva esztendıs korcsma tartatik, jól tudja a’ tanú.

Quartus testis Michael Jenei Szabó, Szentpéteriensis, annorum 72. adjuratus fassus est ad 1-mum: Vallja a’ tanú, hogy Szentpéter várossában nemes Pokhány Jánosné, Marussi Józsefné, Szokolai Jánosné asszonyomék, Elek Istvány és Becskeházi uram házoknál a’ korcsma csak ebben az folyó esztendıben állítta-tott fel, hanem öregebb Becskeházi Zsigmondné asszonyom házánál vagyon két esztendeje, hogy folytában árultatik a’ bor. Ad 2-dum: Az fent írtak csak az-ólta árultatnak kívül, magok földjökön korcsmát, miólta az urbarium bejött, az-elıtt sohasem volt szabad se kint, se bent korcsmát árultatni. Ad 3-tium: Úgy nemkülömben jól tudja a’ tanú, hogy az úr Szentpéteri Sámuel uram, Ragályi Ferenczné, Kiss Pálné asszonyomék, pater Paulinusok és az Úsz familia kúriá-ján három vásári alkalmatossággal két hétig mindenkor egy végben szabadon árultatták magok kúriáján az italt.

Quintus testis Michael Illés, Szentpéteriensis, annorum circiter 67. adjuratus fassus est ad 1-mum, 2-dum, 3-tium sicut praecedens testis,k Szentpéteri uram-nál sokáig szolgálván, azon okbul is jól tudja.

Inclyti comitatus Borsodiensis ordinarius judlium.l Et ordinarius jurassorm Gregorius Fürjes m. p.

a arról, vajon,

b nemesi telkesek,

c körülményesen,

d az 1774. esztendıben, au-

gusztus 28. napján Szentpéter mezıvárosban ezen tekintetes Borsod vármegye általános kiküldése mellett méltóságos gróf Szirmay Tamás részére,

e elsı tanú

Szuhai Mihály, szentpéteri, körülbelül 69 esztendıs, megesketve vallotta az el-sıre,

f a másodikra,

g nemes,

h a kérdıpontokban felsorolt,

i pálos atyák,

j a má-

sodikra: semmit, k mint az elızı tanú,

l tekintetes Borsod vármegye rendes szol-

gabírája, m és rendes esküdtje.

213

CIGÁNYOK SAJÓSZENTPÉTEREN (1776)

A cigányok a XIV. század végén jelentek meg Magyarországon és mindenütt, így megyénkben is gyor-san elterjedtek. Kóborló életüket a XVIII. század közepéig szinte teljesen háborítatlanul élhették, bár az uradalmak igyekeztek szolgálatokra kötelezni ıket. A felvilágosult abszolutizmus idıszaka, elsı-sorban Mária Terézia uralkodása alatt azonban megváltozott a helyzet: a Helytartótanács rendeletek sokaságával igyekezett életmódjuk megváltoztatására és letelepedésre bírni ıket. Ekkor születtek azok az összeírások is, amelyek alapján helyzetükrıl általában is és az egyes településeken is képet nyer-htünk. (Az alább közlendı összeírás eredetileg táblázat formájú.) Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta Politica, XI. I. 131.

Sajószentpéter mezıváros

1. Farkas Mátyás, a felesége: Horváth Éva, a fiaik: Dávid 12, Ferenc 3, Mátyás

6, a lányaik: Éva 4, Klára ½ éves, paraszti módon nevelik ıket. Nem külön helyen lévı házban lakik, házas zsellér. Paraszti módon öltözködnek. Ko-vács mesterséget folytat, alá van vetve a helyi bírónak. Döghúst nem eszik, lovakkal nem kereskedik. A hadi pénztárba 1 forint 20 dénár, a házi pénztár-ba 42 dénár adót fizet.

2. Ifjabb Kis György, a felesége: Kis Sára, a fiuk: György 7, a lányaik: Mária 11, Sára 7, Julianna ½ éves, paraszti módon nevelik ıket. Nem külön helyen lé-vı házban lakik, házas zsellér. Paraszti módon öltözködnek. Kovács mester-séget folytat, alá van vetve a helyi bírónak. Döghúst nem eszik, lovakkal nem kereskedik. A hadi pénztárba 60 dénár, a házi pénztárba 21 dénár adót fizet.

3. Buri György, a felesége: Budai Mária, a fiaik: Mihály 18, Mátyás 16, István 14, György 10, a leányuk: Krisztina 8 éves, paraszti módon nevelik ıket. Nem külön helyen lévı házban lakik, házas zsellér. Paraszti módon öltöz-ködnek. Kovács mesterséget folytat, alá van vetve a helyi bírónak. Döghúst nem eszik, lovakkal nem kereskedik. A hadi pénztárba 4 forint 20 dénár, a házi pénztárba 1 forint 44 dénár adót fizet.

4. Kis János, a felesége: Budai Krisztina, a fiaik: András 6, István 3 éves, pa-raszti módon nevelik ıket. Nem külön helyen lévı házban lakik, házas zsel-lér. Paraszti módon öltözködnek. Paraszti munkákból él, alá van vetve a

214

helyi bírónak. Döghúst nem eszik, lovakkal nem kereskedik. A hadi pénztár-ba 60 dénár, a házi pénztárba 21 dénár adót fizet.

5. Kis Ferenc, a felesége: Kis Erzsébet, a leányuk: Erzsébet, 1 éves, paraszti módon nevelik. Nem külön helyen lévı házban lakik, házas zsellér. Paraszti módon öltözködnek. Kovács mesterséget folytat, alá van vetve a helyi bíró-nak. Döghúst nem eszik, lovakkal nem kereskedik. A hadi pénztárba 60 dé-nár, a házi pénztárba 21 dénár adót fizet.

6. Kis István, a felesége: Ádám Mária, a leányuk: Mária, ½ éves, paraszti mó-don nevelik. Nem külön helyen lévı házban lakik, házas zsellér. Paraszti módon öltözködnek. Kovács mesterséget folytat, alá van vetve a helyi bíró-nak. Döghúst nem eszik, lovakkal nem kereskedik. A hadi pénztárba 60 dé-nár, a házi pénztárba 21 dénár adót fizet.

A VÁROS PANASZAI A FÖLDESÚR ELLEN (1779)

Bár az úrbérrendezés céljait tekintve a földesurak és jobbágyaik viszonyának a rendezését és orszá-gosan való egységesítését akarta elérni, várható volt, hogy az új rend bevezetése eleinte nem megy köny-nyen és mind a két részrıl történhetnek szabálytalanságok. A vármegye ezek kiküszöbölése érdekében elıírta, hogy az egyes települések évente jelentsék, a földesuruk tartja-e magát az urbáriumhoz? Ráadá-sul lehettek olyan speciális kérdések is, amelyekre egy általános szabályozás eleve nem térhetett ki: ilyen esetekben is a vármegye volt az illetékes. Sajószentpéter is összegyőjtötte a földesura elleni panaszait, s e panaszok alapján még pontosabb képet nyerhetünk nemcsak a viszonyról, hanem a város korabeli ál-lapotáról is. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter mezıváros jegyzıkönyvei, II. kötet.

Méltóságos gróff Szirmay József Tamás ınagysága szirmabessenyei dominiu-mabéli tisztjei ellen az sajószentpéteri szegénységnek gravamenjei ’s panasszai, mellyeknek investigatióját ’s mennél elıbb leendı complanatióját hogy feljebb való instantiánkra ne kénteleníttessen folyamodni, méltóságos fıispány úr ı-nagyságától és az tekintetes nemes vármegyétıl ugyanazon szegénység alázatos-san instálja. Melly gravámeneknek ’s panaszoknak punctumai e’ szerént követ-keznek.

1-mo. Túl a’ Sajón mind nemesseknek, mind colonusoknak szántó földjök, rétjek, káposzta- és kenderföldjök lévén, az hídnak nem létele miatt nemesek és colonusok elejitıl fogva tartottak két olly hajókat, az mellyeken mind gyalog,

215

mind ha a’ szükség úgy hozta magával, szekérrel is által járhassanak. Melly végre múlt 1777-dik esztendıben (:az régi hajók megavulván:) ismét két új hajókat készített az nemesség és az colonusság, melly két hajók levissimo calculoa meg-érnének 40 rénes forintokat, mellyeket inspector Praóz Ignácz uram és fiscalis Lıcsey uram, minekutánna egy tanácsbeli embert (:aki midın az hajók készíttet-tek, város gazdája vólt:) magokhoz hívatván, erıvel 5 rénes forintokat adtak ke-zében azon hajókért. Aki is nem akarván felvenni, veréssel fenyegettetett ’s úgy kénszeríttetett az 5 rénes forintoknak felvételére, és így az hajók is méltóságos urasság számára elfoglaltattak. De mi azon 5 rénes forintokat visszaadjuk és azt kívánjuk, hogy azon hajók in statu, quob adattassanak vissza, mivel azon hajók-ban ınagyságának egy pénze sincs és sem malomhoz kavacs hordásra, vagy e-gyéb szükségre ne vitessék el a’ tisztek, mert sokszor mikor az malomhoz vagy egyéb szükségre elviszik, a’ szegénység által nem mehet a’ vízen. Az uraság szé-kére ugyan instantiát adván azon hajók eránt, resolváltatott,c hogy minden taksa nélkül járhat a’ szegénység azon hajókon, de félı, hogy ha egy-két esztendıkig megengedıdnék is, egyszer a’ lész belıle, hogy a’ szegénység taksáltatni fog. Azonban az hajók az malomnál kavacs hordással ’s egyéb affélékkel elkopván, megavulván, tartunk attól, hogy mi hajók nélkül nem lehetvén, ismét nékünk kelletik új hajókat csinálni; azért inkább mint eddig, úgy ennek utána is conven-tionatusd révészt tartani kívánunk, mintsem az hajók nélkül ellegyünk. 2-o. Az urbáriom 6-dik punctumának 4-dik paragraphussának értelme sze-rént, noha az földes urasságoknak midın az hellységnek folyó korcsmája van, vendégfogadókon kívül bort árulni nem kellene, itt pedig két vendégfogadónál több nincsen, mindazáltal e’ két vendégfogadón kívül apró korcsmák vagynak numero 14, mellyek közül az urbariom bejövetele után erigáltattake numero 9, és az mellyeken midın az várossunk korcsmája foly, mind bort, mind pálinkát árulnak, melly miá az város korcsmájának mondván semmi, vagy igen kevés hasznát lehet venni. Sıt az is bizonyos, hogy egy hellységben illy sok korcs-máknak létele miatt a’ szegénység nagyon enerváltatik,f mivel ha egyik korcsmán nem, a’ másikban hitelbe, kivált a’ zsidóknál kap italt. Azért is alázatossan instál-lunk, hogy ugyanazon urbariom 6-dik punctumának 4-dik paragraphussának értelme szerént (:ha ugyan csekélly értelmünk szerént így lehet magyarázni:), hogy azon két vendégfogadókon kívül lévı korcsmák, midın az város korcsmá-jának folyássa vagyon, cessáljanak,g vagy engedtessék meg az város korcsmájá-nak is esztendıt által leendı szabad folyása, és árultathassék az város korcsmá-ján is bor, pálinka, ser.

216

3-o. Az ide való tiszt urbariom ellen egy héten két-három napot is szolgáltat a’ szegénységgel, nem csak akkori idıkben pedig, midın lehetne duplázni a’ ro-botot, hanem egyébkor is mindenkor, valamikor tetszik, melly miá a’ szegény-ség Újesztendı elıtt két-három hónappal is maga robotját leszolgálni kéntele-níttetik. Azonban télben nem szolgáltat, hanem az nyári hónapokra szorítja, vagy ha szolgáltat is, igen keveset. Sıt, ami nagyobb: aki leszolgálta is robotját, mégis újra, Újesztendı elıtt egy-két hónappal is robotra elhajtja, és ha nem mé-gyen a’ szegény ember, megzálogoltatja. Melly zálogolást pénzbeli büntetés szo-kott követni, vagy ízibe verés is. 4-o. Ugyanazon tiszt a’ szegénységnek robotját fel nem szokta róni, sem ar-rul valami más jelt adni, hanem csak önnön maga rója vagy írja, mellybül az kö-vetkezik, hogy majd minden robotot szolgáló szegény ember panaszolkodik, hogy nincs minden szolgálatja felírva. Jobb volna, ha róna vagy valami jelt adna az roboti szolgálatrul, hogy a’ szegénység ne panaszolkodhatnék. 5-o. Ugyanazon tiszt a’ szegénységet mindjárt valami kicsiny okért, vagy ta-lám ok nélkül is veri ’s vereti ’s káromolja adtával, teremtettével, lelke paráznitá-sával (:absit blasphaemia:),h úgy hajdúja ’s kerüllıje is. 6-o. Ugyanazon tiszt mihent akarja, a’ szegény ember házát elbecsülteti, ám-bár numerizálva légyen is. Minap is egy szegény contribuensi házát, melly nume-rizálva volt, elbecsültette, csak azért, hogy tulajdon maga numerizált házánál az urasság számára bort és pálinkát nem akart árulni, magát a’ szegény ember ’s fe-leségét is az korcsmárosságra alkalmatlannak ítélvén. Mindazáltal látván a’ sze-gény ember, hogy tulajdon maga háza elbecsültetik, megijedvén, hogy majd ház nélkül marad, kénteleníttetett az korcsmárosságot felvállalni és az maga házánál ez mai napig is bort és pálinkát árulni, ki ha kárt vall korcsmárosságában, ki lé-szen az oka? 7-o. Ugyanazon tiszt propria auctoritatej olly szegény embertıl is elveszi a’ földet, rétet, aki inscribálva van az urbariomba, ’s ollyantul, aki örömest megtar-taná ’s szolgálna is tıle, másnak adja, mástól pedig, aki örömest letenné, attól el nem veszi. 8-o. Ugyanazon tiszt minden szıllıs hellyeknek praxisa ellen csupán csak az maga akaratjábul, bíráknak és szıllıs gazdáknak minden hírek és consensusokk nélkül szokott az szıllı hegyekre pásztorokat állítani, mégpedig ollyakat, akiket a’ szıllıs gazdák magok szıllejeknek ırzésére meg nem fogadtak volna, és így olly szolgának kénteleníttetik a’ szegény szıllıs gazda fizetni, akit maga szıllejé-nek ırzésére nem fogadott, sem nem szeret.

217

9-o. Ugyanazon tiszt a’ pascuumbóll egynehány kertnek való feladott, az pa-scuumból az urasság számára rétet is fogott.

10-o. Noha ezelıtt nem sok idıvel szegény várossunknak volt 3 itt esni szo-kott országos vásárbeli minden jövedelem, mindazáltal az a’ beneficium az vá-rostul az méltóságos földes urasság által elvétetvén, egyéb beneficiuma az vá-rosnak nem maradott, hanem az heti vásár vám, mellyet is város, a’ bírónak nem lévén egyéb beneficiuma, által engedett. Melly abbul áll, hogy megáll az vá-rosson egy fazekas szekér ’s árulja edényeit, és az bíró szokta megvenni a’ hely pénzt, vagy az hely pénzért valami edényt, melly nem csak itt volt ’s van szo-kásban, hanem országszerte mindenütt, sıt ebben az dominiumban Szirmabes-senyıben is úgy vagyon, mégis ezelıtt három esztendıvel az urasság tisztje e-zen kis beneficiumocskát is appropriálván,m az mostani tiszt is continuálja. Melly beneficiumbul, tudjuk, az urasságnak semmi haszon be nem mégyen, ha-nem a’ tiszté lészen. Ezen kicsiny beneficiumocskának visszaengedtetését is alá-zatossan instáljuk.

11-o. Az urbariom bejövetele elıtt volt a’ bírónak ususában elejitıl fogva egy rét, melly Bíróság rétjének neveztetett. Ezen rétet az urbariom bejövetelivel a’ tiszt urak a’ bírótul elvévén, a’ geometra által a’ colonusság urbariális rétjéhez adattatott ’s mérettetett fel, melly urbariális rétek sessiókra fel nem osztatván, csak egy corpusban mutattatott ki, hozzá lévén mutatva az urbariális réthez a’ feljebb írt Bíróság rétje is. Melly Bíróság rétjét az colonusság ex communi con-sensu votorumn a’ bírónak az bíróság terhének viseléséért által engedett olly formán, hogy azt mint ezelıtt, használhassa. De az melly rétet inspector Praóz Ignácz uram az bírótul elvett és Devill kapitánynak által adott. Ezen rétnek is visszaadattatását eddig elvett hasznával együtt instálja a’ szegénység.

12-o. A’ geometra minden nyomásban város közönséges hasznára kihagyott három köböl alá való földet, de egy nyomásban se vethetünk el annyit.

13-o. Az méltóságos urasság árendás mészárossa az urbarialisták rétjébıl oc-cupált mintegy 5 vagy 6 ember vágó rétet, a’ tisztek a’ mészárosnak pártját fog-ván, a’ szegénység azon rétet vissza nem veheti a’ mészárostul.

14-o. A’ szegénység soha nem tudja, házhellyének bonificatiója szántó föld-jében, rétjében, kukoriczás kertjében vagyon-e, mivel mind a’ kukoricza, mind a’ káposzta megdézsmáltatik, sıt a’ dézsmán felül mind a’ kukoriczáért, mind a’ káposztáért pénzbeli taksát is kelletik fizetni, melly pénzbeli taksa minden esz-tendıben feljebb-feljebb mégyen. A’ kender földben sincs, mivel a’ szegénység minden kender földtül minden esztendıben egy zsákot szokott adni.

218

15-o. Az rét csak egy corpusban lévén kiadva a’ szegénységnek, azon min-den idén czívódnak, melly czivakodásnak eltávoztatására, ha nehezen esne is, magunk költségén geometra által felméretnénk, ha az méltóságos földes urasság felméretni nem akarná, de a’ tiszt urak felmérettetését nem engedik, ha csak az egész territóriumot fel nem méretjük, amellyre a’ nagy szegénység miatt elégte-lenek vagyunk.

16-o. Arra is kénszeríttettünk a’ tiszt urak által, hogy az város közönséges házátul, az hová szokott confluálni a’ tanács és a’ köznép is, midın a’ szükség kívánja, és az nótáriusunk házátul is taksát fizessünk, az melly még sohasem volt. Igaz ugyan, hogy még sem az város, sem az nótárius házátul rajtunk a’ tak-sát meg nem vették, de félünk rajta, hogy egyszer rajtunk desummáltatik. Azon notarialis ház után sem föld, sem rét nincsen, mint más hellységekben: azt is alázatossan instáljuk, hogy adattassék föld és rét.

17-o. Pásztor embereket az pásztorságra alig kaphatunk, mivel az urasság tisztjei rajtok az robotot megveszik, mind házaiktul a’ taksát azt is alázatossan instáljuk, hogy azon pásztor embereknek az házoktul obveniálóo taksa és robot engedtessék el, vagy mutattassék a’ pásztorok számára építendı háznak vagy két házhelly.

18-o. Az urbarialisták földjétül, amelly földek felmaradtak, azon földek az colonusságnak mindezideig bizonyos fizetésért kiosztattak ’s a’ szegénység kö-zül sokan meg is trágyázták; ez idén pedig a’ mostani tiszt elvette a’ szegénység-tıl és ollyanoknak adta, akik se királyt, se nemes vármegyét, sem az urasságot nem szolgálják, holott a’ szegénység közül akik bírták, örömest megszántották volna.

19-o. Ezelıtt két esztendıkkel azon tiszt egy szegény colonus embert meg-veretvén, a’ verés után mindjárt megbetegedett és azon betegágyábul soha fel nem költ, hanem megholt.

20-o. Múlt nyáron Töröss Tamás uram szabad curiáján, az holott ezelıtt hajdan is volt, mészárszék erigáltatott, az melly mészárszékben minthogy ol-csóbban mérték a’ húst, mint a’ más mészárszékben, a’ szegénység közül sokan odamenvén húsért, a’ tisztek, úgymint inspector Praóz Ignácz és Lıcsey urai-mék parancsolatjokbul a’ hajdú egy pénz nélkül tılök a’ húst elszedte, sıt azon mészárszéktül a’ szegénység 50 pálcza büntetés alatt eltilalmaztatott és így sok szegény ember kárt vallott, mind pénze, mind húsa oda veszvén, holott a’ sze-génység annak nem volt oka.

219

21-o. Azt is nehezen szenyvedi a’ szegénység, hogy noha a pascuumtul a’ szegénység robotáz, mégis mindazáltal sok árendás zsidók lévén az városban, a-zoknak lovaik és szarvas marháik is minden taksa nélkül élik az pascuumot.

a a legcsekélyebb számítás szerint, b abban az állapotban, amelyben, c elrendelte-tett, d megegyezés szerint fizetett, e felállíttattak, f elgyengíttetik, g szőnjenek meg, h távol legyen a káromlás, i adófizetı, j tulajdon tekintélyébıl, k egyetérté-sük, l legelıbıl, m eltulajdonítván, n a jobbágyság a szavazatoknak a közös egyet-értésével, o járó.

MEGÁLLAPODÁS A NEMESEK ÉS JOBBÁGYOK KÖZÖTT

(1784)

Amint láttuk, a földesúri hatalom erısödése a nemesség és a jobbágyság közötti régi, példás békességet is megzavarta, hiszen a két társadalmi rétegnek mások voltak az érdekei, de mások az érdekérvényesí-tı képességei is. Az urbárium bevezetésével a jobbágyok helyzete rendezıdött, ha ez a régi kiváltságok rovására is ment. Sıt, a földesúr visszatéríteni kényszerült egy régebbi túlfizetést is, amelyet a jobbágyok és a nemesek még egyformán teljesítettek. A visszakapott pénz sorsáról való döntés pedig szép példája annak a felelısségérzetnek, amely a város vezetıségét és lakosait áthatotta. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Acta politica, XXII. IV. 732. sz. (a) és Sajószentpéter mezıváros levéltára, Nemesek jegyzıkönyve, 119–120. p. (b).

a.

Mi, tekintetes nemes Borsod vármegyében lévı Sajószentpéter privilegiálta vá-ros lakosai, úgymint egy részrül én, nemes Sulyok Pap István, Aranyasi Ferencz, Lévai Mihály ’s Pogány György az egész nemességnek képekben ’s megegyezé-sekbül, más részrül pedig én, Dobai Szabó András fıbíró, esküdt társaimmal: Turóczi Andrással, Lakatos Istvánnal, Tankovics Mihállyal, Kemény Andrással, Horváth Mihállyal, Barczi Jánossal, öreg Egri Györggyel, ’s több jelen lévı con-tribuensekkelb együtt az egész szentpéteri contribuensek képekben adjuk tudtá-ra mindeneknek, mostaniaknak és következendıknek ezen levelünknek rendi-ben, hogy mink közönségesen folytatván pert az urbáriom bejövetelével esett megkárosíttatásaink ’s reménylett jussainknak megcsonkíttatása iránt a’ méltósá-

220

gos földes uraság, méltóságos gróff Szirmay ınagysága ellen, és ezen proces-susrac felséges urunk parancsolatjából a’ felséges Magyar Királyi Helytartótanács által a’ tekintetes nemes vármegyére leküldött kegyelmes sententiad szerént a’ méltóságos uraság tartozván a’ helység kárát visszatéríteni, azon sententia exe-cutiójae alkalmatosságával a’ város elöljárói és lakosai közönségesen megegyez-vén minden praetensiójokf és károk iránt a’ méltóságos földes urasággal in sum-mag ezerötszáz rénes forintokban, azaz in Rhenensibus florenis 1500, minthogy azon summának közöttünk leendı felosztása a’ városban lakó nemesség és pa-raszti terhet viselı colonusokh között kérdés támadott, mellyet magok között el nem igazíthatván, a’ nemesség instantiája által recurrálti tekintetes ordinarius vi-ceispány úrhoz, ’s titulált viceispány úr annak elintézésére közénkbe kiküldvén ezen nemes vármegyének úri tagjait, tekintetes, nemes, vitézlı Lossonczy Ká-roly és Böllér József urakat, ezen titulált deputatusj uraknak hathatós magok közbenvetésekre, kívánván várossunkban a’ nemessek és contribuens lakosok között a’ jó békességet ’s egyezséget helyre állatni, a’ jó rendet behozni és a’ visszavonásokat örökösen eltávoztatni, és így az egész város lakosainak bé-kességet ’s hasznot szerzeni, önként, szabad akaratunk szerint, minden erıltetés nélkül léptünk egymással illy állandó és változhatatlan megegyezésre ’s békes-ségre, úgymint. Elıször, hogy ezen ezerötszáz rénes forintokbul álló summa két részre osz-tatván, abbul harmada, azaz ötszáz rénes forint örökösen általadódik a’ nemes-ségnek, az ezer rénes forint a’ contribuenseknél marad, úgy mindazonáltal, hogy valamint a’ nemesség most harmad résziben részesül ezen summának, úgy a’ processusra tett ’s teendı költségnek is harmad résziben concurrálnik tartozik; melly költségek is mai napon calculusba vétetvén és a’ nemesség részérül úgy találtatván, hogy még negyvenhárom rénes forintok és huszonhét krajczárok vagynak fizetni valók, azaz Rheneses floreni 43 és cruciferi 27, azon summának lefizetésére a’ nemesség köteleztetik, úgy, hogy mivel Papp István uramtól vett a’ város kölcsön ezen szükségre Rhenenses florenos 42, cruciferos 40, melyben a’ colonusok még csak négy rénes forintot, 25 krajczárt fizettek vissza ıkigyel-mének, tehát azon adósságban a’ nemesség fog lefizetni Pap Istvánnak har-mincnyolcz rénes forintot és tizenöt krajczárt, és azon felül a’ bíró kezébe adja a’ hátra lévı öt rénes forintot és tizenkét krajczárt, azaz Rhenenses florenos 5. cruciferos 12, és e’ szerint depurálvánl az egész competentiájátm a’ költségbül, a’ bíró fog tartozni a’ contribuensek részérül a’ még fizetendı negyvenhárom ré-nes forintokat és húsz krajczárokat lefizetni.

221

Másodszor: minthogy a’ város háza a’ nemességgel együtt közönségesen é-píttetett, tehát az ennek utána is a’ nemességgel közös maradván, annak con-servatiójáran ’s ha szükséges lészen, újonnan leendı építésére is a’ nemesség mindenkor harmad résziben concurrálni köteles lészen. E’ végre, noha a’ korcs-mabeli jövedelemnek is harmad részit kívánhatta volna, tekintvén mindazonáltal a’ sok interveniensekreo szükségesen teendı költségeket, mellyek ennek utána is a’ contribuens colonusokat fogják illetni, maga ebbéli jussának fenntartására megegyezett a’ nemesség abban, hogy a’ fél esztendei korcsma árultatásban csak annyi jussa légyen, hogy a’ nemesség részirül maga a’ nemesség által adandó két hordó borok árultassanak el esztendınként és annak árárul a’ nemesség dispo-náljon,p egyébaránt pedig az egész fél esztendıbéli korcsma jövedelem a’ contri-buens colonusoké légyen. Harmadszor: valamint a’ notarius közönséges szolga lévén, annak fizetésé-ben a’ nemesség harmad résziben concurrálni tartozik, úgy ennek utána min-den, közönségesen a’ várost illetı költségekben is, valamint a’ haszonvételben a’ nemesség harmados lészen. Negyedszer: a’ városnak lévén privilegiuma super jure gladii,q midın a’ mel-lett város széki tartatik, a’ nemesség hadnagya a’ bíróval együtt praesideálvánr abban, azon költségnek is harmad résziben concurrálni köteles lészen a’ nemes-ség. Úgy mindazonáltal, hogy a’ teendı mértékletes költségeket nemcsak egyik maga, hanem mindketten együtt a’ tanács consensusával determinálják,s ’s mely-nél lehet, kevesebb költséget tegyenek a’ városnak. Ötödször: ezen eképpen a’ két rész között elosztatott ezerötszáz rénes fo-rintokbul álló summával mind a’ bíró, mind a’ nemesség hadnagya úgy tartoz-nak gazdálkodni, hogy az mindenkor intactet megmaradjon a’ város számára, ’s noha most eleintén valamit kell is belıle elszakasztani az építésre ’s egyébre, mindazáltal az az interesbülu visszapótoltasson és azután a’ közönséges szolgák, mint a’ notarius ’s egyebek, a’ hasznából fizetıdvén, az egész város lakosai érez-hessék azáltal könnyebbüléseket. E’ végre minden esztendıben mind a’ bíró, mind a’ hadnagy tartozni fognak ezen pénzrül és annak hasznárul szorossan számot adni. Melly eképpen közöttünk lett atyafiságos megegyezésnek általunk ’s az egész város lakosi által változhatatlan megtartására magunkat, successorinkatv és az e-gész város lakosait lekötelezvén, ’s tiszta szívbül kívánván, hogy az úr Isten kö-zöttünk ’s városunkban az egyezséget, békességet, igaz atyafiúi, keresztyéni sze-retetet, csendességet és jó rendet fenntartani méltóztasson, ennek nagyobb bi-

222

zonyságára adtuk egymásnak ’s városunk protocolumában is szórul-szóra beí-rattuk ezen transactionalisx levelünket. Signatum Sajószentpéter, die 14. Febru-arii, anno 1784. Hadnagy Sulyok Pap István keze x vonása. Fıbíró Dobai Szabó András ke-ze x vonása. Nemes Dávid Lévay Mihály m. p. Nemes Új Pál keze x vonása. Nemes Pogány György m. p. Nemes Fazekas Mihály m. p. Turóczi András m. p. Ambrus Lakatos István m. p. Tankovics Mihály m. p. Kemény András keze x vonása. Kisbíró nemes Fazekas János m. p. Kisbíró Szabó György m. p. Ex-tradattum per juratum oppidi notarium Joannem Szalay m. p.y Coram me Carolo Lossonczy, inclyti comitatus Borsodiensis tabulae judicia-riae assessore et exmisso deputato m. p.z Coram me inclyti comitatus tabulae judiciariae assessore et exmisso condeputato Josepho Böllér m. p.

a kiváltságolt,

b adófizetıkkel,

c perre,

d ítélet,

e végrehajtása,

f követelésük,

g ösz-

szegben, h jobbágyok,

i kérvénye által visszajutott,

j címzett kiküldött,

k részt ven-

ni, l tisztázván,

m illetıségét,

n megırzésére,

o közbejövı dolgokra,

p rendelkez-

zen, q kiváltsága a pallosjogról,

r elnökölvén,

s egyetértésével határozzák meg,

t érintetlenül,

u kamatból,

v utódainkat,

x egyezségi,

y kiadatott a mezıváros hites

jegyzıje által, saját kezével, z elıttem, tekintetes Borsod vármegye törvényszéki

táblájának ülnöke és kiküldött bizottság elıtt, saját kezével.

b.

Ezen pivilegiált Sajószentpéter várossa maga originalis privilegiuma levelének értelme szerint a memoria hominumb eleitül fogva maga földes urának cenzust fizetett (:és az szıllı hegyeket kivévén, mellyet az városnak régi elei vigyázatlan-ságbul engedtek a’ földes uraságnak dézsmáltatni:) semminemő extra villanumá-bulc dézsmát nem adott, és az életbeli dézsmának még híre sem vólt mindaddig, míg újobban az városnak némelly elöljárói, kiknek nevek az város protocolumá-ba feltaláltatnak, méltóságos gróf Szirmay Tamás ınagysága tisztje, Draveczky nevezető szirmabesenyıi tiszttartója által a’ köznépnek híre nélkül, az lakosok-nak veszedelmes kárával nem interessáltattakd és alattomban, deák nyelven költ contractusra nem léptek, melly contractusban specificáltatotte a’ cenzus 600, a’ dézsmának megváltása pedig 200 magyar forintokra. Ezen contractusnak titkos volta pedig szinte 1764-dik esztendıtül fogva 1771-dik esztendıig, sıt 1772-dikig mindaddig titkoltatott, míg az colonusok az nemesekkel való ellenkezés miatt urbariumra nem léptek. In anno 1772-tof pedig az urbarium introducáltat-

223

ván,g noha az egész város még 1771-ben contractus alatt volt, mindazonáltal Draveczky tiszttartó ’s több utána következett dominalish tisztek, tudván az 1764-dik esztendıbeli titkos contractusnak az értelmét, hogy az urbarium any-nyival könnyebben az privilegium elromlására introducáltathassék, 1771-ben az Felsı mezıben való ıszi életjét az város lakossainak in natura violenteri meg-dézsmálta és az várost elıbbeni beneficiumaitulj (:minthogy 1772-ben az urba-rium is introducáltatott tekintetes Ragályi József és öreg Okolicsányi exequens bírák ’s deputatásokk jelenlétekben:) megfosztotta. Ugyanazért az város lakossai úgy az dézsmának az contractus ellen in natura lett megvétele, mint egyéb épü-leteknek, úgymint alsó vendégfogadó, mészárszék ára iránt az méltóságos ura-ság ellen pert indítván, az felséges Consilium sententiájal szerint fent tisztelt gróf convincáltatott,m de az sententia executióban nem menvén, nemes Borsod vármegye akkori ordinarius fiscalisa,o Palatits József úr és Balogh Ádám próká-tor urak az város részirül, az uraság részérül pedig plenipotentiariusp Ladomér-szky, eperjesi dicasterialis tábla assessoraq és fiscalis Lıcsey Zsigmond úr je-lenlétekben az akkori város elıljárói, nemesek hadnagya öregebb Sulyok Pap István és fıbíró Dobai Szabó András uram jelenlétekben több hitesekkel együtt és lakosokkal az szirmabesenyıi kastélyban 1500 rénes forintokban felebaráti szeretettel megegyeztek. Melly summát a’ gróf per partesr már megfizetvén, minthogy az nemesek úgy, mint colonusok károsíttattak, tehát az nemesség ma-gok jussoknak megnyerése iránt az nemes vármegyére instantionalist recurrál-tak.s Melly instantiájokra tekintetes Lossonczy Károly és Böllér József urak ex-mittáltattak,t kik elıtt az két fél transactiórau lépvén, az colonusoknak 1000 ré-nes forint, nemes uraiméknak pedig 500 rénes forint által adattatott transactio-naliter,v mely az archivumban conserváltatik.x Eszerint leválvány nemes uraimék az 500 forintokat, mely is az 49-dik és 50-dik paginán hadnagy Pap István uram számadásában elsıben introducáltatott, hogy utánnunk következı successorink megtudhassák, kik károsíttattak ezen summában és kiket, ’s kik successorit illet-hetné pro futura cautela.z

a eredeti kiváltság,

b az emberek emlékezetétıl fogva,

c belterületen kívüli hely-

bıl, d érdekeltekké nem tétettek,

e szerzıdésben részleteztetett,

f az 1772. eszten-

dıben, g bevezettetvén,

h uradalmi,

i természetben, erıszakosan,

j javadalmaitól,

k végrehajtó bírák és kiküldöttek,

l (helytartó)tanács ítélete,

m elmarasztaltatott,

n végrehajtásba,

o rendes ügyésze,

p teljhatalmú megbízott,

q kormányszéki tábla

ülnöke, r részben,

s kérvényezı levelet küldtek,

t kiküldettek,

u megállapodásra,

224

v szerzıdésileg,

x a levéltárban ıriztetik,

y felvévén,

z örököseit illethetné a jö-

vendı elıvigyázat végett.

LEGELİHASZNÁLATI RENDTARTÁS (1795)

Az igavonó és egyéb haszonvételeket is adó jószágok tartása alapvetı jelentıséggel bírt az iparosítás e-lıtti társadalmakban. S bár kereskedelmi nagyságú állattartásra csak a középkorból vannak adatai-nk, ez a jelentıség nyilván az újkorra sem csökkent Sajószentpéter esetében. Az állattartás azonban gondot is jelentett, hiszen az állatállomány nem kis kárt tehetett az ugyancsak fontos egyéb mezıgazda-sági terményekben. Ha kedvezıtlen volt az idıjárás, akkor ezek a károk igen súlyos következmények-kel is járhattak. Amint az a lakosok panaszaiból kiderül, ez történt 1795-ben. A következmény aztán egy rendtartás lett, amely szép példája az eseményekkel lépést tartó helyi törvénykezésnek. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye levéltára: Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai, 2053/1795. sz.

a.

Tekintetes nemes vármegye!

Alább írtak alázatossan jelentjük és egyszersmind esedezünk avégett, ámbár ugyan a felettébb való szárazság uralkodván az elmúlt esztendıben egész orszá-gunkban, nagy szükséget és drágaságot okozott, mindazonáltal mi nem a száraz-ságnak egészlen, hanem nagyrészint elöljáróink lágyságok és vigyázatlanságok-nak tulajdoníthatjuk, amint is 1-ször: az mezıhöz az elmúlt esztendıben kerülıt nem tartottak. Ebbül 2-szor: következett az, hogy az ıszi élet között szabadon járt az járó marha, kiváltképpen pedig az tehetısebb gazdáké, egyszóval semmi tilalom nem lévén határunkban, oly tetemes károkat tapasztaltunk, hogy mikor arattunk, sok he-lyeken az kalász nélkül való szalmát arattuk: úgy, hogy ha az határunkban lévı életben való kár becső alá ment volna, legalábbis száz köböl élet kár volt volna. Nemkülömben 3-szor: tavasz vetésink is így mentek semmire, mert azt az dudvaszedık nap-pal, éjjel pedig az marha szüntelen prédálta mindaddig, míg semmivé nem téte-tett. Holott pedig sok helyeken ha egyebet nem, csak az magját is megkaphattuk volna, avagy csak téli takarmánynak egybe győjthettük volna. De még

225

4-szer: réteink is, noha nem oly száradékonyak, mint némely helyeken, lett volna is kevés szénánk, de mikor kaszálni mentünk, az fő tarlójánál és marha ganéjnál egyebet nem kaphattunk, mivel semmi tilalomban nem volt. Innen kö-vetkezik az is, 5-ször: hogy nagy részi kender földjeinknek vetetlen maradott, noha kevés magunk lehetett volna, de midın az magnak gyarapodni kellett volna, meg-szabadíttatott és semmivé tétetett. Ide járul az is: 6-szor: már egyéb szıllıhegyeinken kívül tilalomban nem lévén, csak éppen káposztás kerteink, az is megszabadíttatott. Mivel pedig más, jó rendtartású helységekben az idıhöz képest volt kevés káposzta, bizonyossan nállunk is lett volna. Ezen kitett okok indítottak mármost arra bennünket, mert jóllehet az Isten ıfelsége mostan a marhának eledelét úgy megadta, hogy akármerre fordul, ele-get ehetik, de mégsem szőnnek meg nállunk mostan is, leginkább pedig az oly gazdák cselédeik a kártételtül és az tilalmas helyeken való legeltetéstül, akiknek magoknak kellene az jó rendet tartani. Az ökörcsordás haszontalan vagyon, mert az ilyen tilalmat törı gazdák marhái sohasem mennek eleiben, ha dolgoz-nak marháikon is csak a neve, hogy dolgozni láttatván, azzal mások szemét be-köthessék, marháikat pedig különös mezıben legeltethessék. Ménespásztor is maga kínálkozott, mégsem fogadtak sem most, sem az elmúlt esztendıben. A templom kerítéssében ugyan a parancsolatot csak kiadják, de annak rendi sze-rint effectusbaa nem veszik és ha maguk nem büntetik, kötelességek szerint be-adják-e tekintetes fıszolgabíró úrnak vagy sem, nem tudjuk. Akinek ugyan szenvedhetetlen kára esik, a szokott salláriumokértb a bírák megnézik és meg-becsülik, de ez az kárvallott embernek csak kár toldás, mert annak rendi szerint ki nem keresvén, többnyire oda szokott veszni. Elıttünk forogván annakokáért mind az nagy szükség, mind pedig az, hogy némelyek, ha mindjárt nagy áron szerzettük is az tavasz magot, mégis csak vetettünk, kukoricza vetéssen pedig minden szegény ember igyekezett, de mivel tavasz alá való nyomásunknak nagy részi vetetlen maradott, félvén attul, hogy mind drága áron szerzett magunk, mind pedig költséges munkáltatásunk semmibe megyen a nagy rendeletlenség-nek miatta, kívánjuk a tekintetes nemes vármegyének jelenteni és egyszersmind azon alázatossan esedezni, hogy szokott igazsága és illendı hatalma szerint városunkban a tilalomtartás iránt jó rendet parancsolni méltóztasson.

226

Kik is amidın kegyes grátiájokat instálnánk,c magunkat szívességébe ajánla-nánk, maradunk Sajószentpéteren, Szent Iván havának 7-dik napján, 1795. a tekintetes nemes vármegyének mindenkori alázatos, kész szolgái

Elek Miklós m. p. Orbán István m. p. Sulyok Sámuel msk. Tankovics Mihály m. p. és többek.

a végrehajtásba,

b fizetésükért,

c kegyelmüket kérnénk.

b.

1795. esztendıben, Szent Jakab havának 22-dik napján Sajószentpéter városa méltóságos, tekintetes és nemes birtokos földes urainak, nemkülömben a’ távol lakó birtokos földes urak helybéli tisztjeinek, úgy a’ város elöljáróinak és számos lakossainak jelenlétekben és közmegegyezésekbül a’ helység határában a’ mar-háknak szokásban vett, szanaszét való legeltetésekbıl következhetı károknak eltávoztatására, a’ tilalomtartás iránt megállható jó rend (:mellyhez minden ren-den lévı marha tartók magokat alkalmaztatni köteleztetnek:) az alább írt ’s kö-vetkezı pontokban határoztatik meg, ugyanis 1-ször. A’ tinó-binó marhák a’ járó marháktul választassanak el és minden

csapatbéli marháknak legyen különös pásztora. Ugyanezért ez okon 2-szor: az esztendınek minden részében az idınek környülállásához képest

minden rendbéli marhák számára a’ legelı mezı az elöljárók által jó elıre kineveztessen és mind a’ pásztoroknak, mind a’ lakosoknak tud-tokra adattasson, melly szerint a’ ki nem nevezett legelı helyek újólagi kinevezésig tilalomban tartassanak. – A’ mostani idıhöz képest tehát további rendelésig

3-szor: a’ járó marháknak legelıül fog szolgálni a’ Csellyeg útón alól lévı Al-sóberek a’ bóldvai határig, a’ tinó-binó marháknak pedig a’ Csellyeg úton felül való rész a’ Főzkertekig. Eszerint a’ Főzkertben a’ borjúkon kívül másféle marháknak legelni nem szabad. Az egyébféle marhák a’ határnak egyéb részében legeltethetnek.

4-szer: A’ Kecskésalja és a’ Malomberke a’ szántó marháknak csupán csak dé-li étetésére szakasztódik ki, úgy, hogy ki-ki a’ maga marháit éjszakai le-geltetésre az Alsóberekre köteles lészen hajtani. Egyébaránt pedig más,

227

napközbeli idıben a’ Kecskésalján és a Malomberkében a’ legeltetés ti-lalmaztatik.

5-ször: A’ járó marháknak éjszakai legeltetésekre fog tartozni a’ Városalja pást-játul fogva való rész a’ Gellén dombjáig, de oda is míglen a’ földekrül a’ keresztek be nem hordatnak, legeltetés végett menni meg nem en-gedtetik, hanem mikor ki-ki a’ maga életjét hordatja, akkor a’ maga ré-szin déli étetésre kifoghat, valamint szintén a’ réteken való étetés is, melly másképpen országszerte Szent Mihály napig mindenütt tilalmas, csupán csak szénahordás alkalmatosságával lészen szabad, mégpedig az is úgy, hogy senki a’ más rétjében szanaszét ne étessen.

6-szor: A’ járó marhákat külön legeltetni egyátaljában nem szabad, hanem min-den marha tartó gazda vagy maga, vagy cselédje által minden estve a’ pásztor eleibe hajtani köteleztetik, aholott magok is, tudniillik a’ kine-vezett legelı helyen a’ pásztorral együtt egész éjszaka a’ marhákra sze-méllyesen felvigyázni tartoznak.

7-szer: A’ kender- és kukoriczaföldek lábjain, valamint szintán a’ káposztás föl-dek garádjain, míglen minden rendbeli termés be nem takaríttatik, a’ szıllık lábjain pedig az esztendınek akármelly részében is mindenféle marhák legeltetése egyátaljában tilalmaztatik.

8-szor: Ezen pontok mind a’ szarvas marhákra, mind pedig a’ lovakra kiter-jesztetvén, az elöljáróknak minden idıhaladék nélkül közönséges mé-nespásztort fogadni kötelességekben hagyatik.

9-szer: Minden marhatartó gazda a’ maga marháit a’ pásztor eleibe hajtani kö-teleztetvén, ha valaki ezen köz végezésnek ellenkezésére a’ közönséges dologtételen, úgymint széna, búza, zab, kukoricza és káposzta hordá-son kívül külön legeltetni észrevétetıdik, azért a’ közönséges fogadott pásztor bére az elöljárók által egész esztendıre rajta megvétettessen.

10-szer: Az egész határ kétfelé szakasztatván, a’ két kerüllıknek külön szakasz adattasson az ırzésre, mellyre mindenik szorgalmatosan felvigyázni és a’ tilalomtörık neveiket minden harmad nap alatt beadni köteleztetik. Egy tilalomtörıvel is pedig magok fejektıl megegyezni semminemő szín alatt a’ kerüllık ne merészeljenek kemény büntetés alatt.

11-szer: Akik ezen közhatározásnak félretételével a’ kitett pontoknak egyikét vagy másikát általhágják, érdemlett büntetésül ha nemes ember, annyi-szor, amennyiszer tapasztaltatik, 3 rénes forintokkal, ha pedig nemte-len leend, 24 pálcza ütésekkel büntettessenek. A’ nemes uraimék had-

228

nagya által rövid úton beveendı bírságpénz pedig a’ róla való szám-adás mellett fordíttasson a’ közönséges kerüllık fizetésére.

TŐZVÉSZ SZENTPÉTEREN (1796)

A régi emberek és közösségek számára a legnagyobb veszedelmet kétségkívül a tőz jelentette. A házak és a gazdasági épületek ugyanis leginkább fából épültek, szalmával, zsúppal, zsindellyel – tehát csupa gyúlékony anyagokkal – voltak fedve, s bennük is igen sok olyan anyagot tároltak (például szalmát, szénát), amely könnyen lángra lobbant. Szervezett védekezés sem volt a tőz ellen. Ha tehát valahol vé-letlenül fellobbant a tőz, kedvezıtlen körülmények, például szeles idıjárás esetén gyorsan ás nagy terü-letre terjedt ki és mindent elpusztított. Sajószentpéter is sok tőzesetet átélt. A keletkezés körülmé-nyeirıl és a károk mértékérıl azonban nem sok forrás szól, pedig ezek segítségével nemcsak maga a ve-szedelem, hanem az egyes családok jószágai is rekonstruálhatóak, sıt szinte a városkép is. – A b. alatt a károsultakról készült táblázat rovatai: 1. a kárvallott neve és a tőz áldozatául esett jószágai; 2. A kár nagysága forintban és krajcárben; 3. a kárvallott által fizetett adó. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye levéltára: Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai, 711. és 1018/1796. sz.

a.

Anno 1796. die 26. Aprilis in oppido Szentpéter de exorto fatali incendio se-quens peracta est investigatioa de eo, utrum.b

Letett hiti alatt vallja meg a’ tanú, hogy most folyó 1796. esztendıben, április havának 25-ik napján déli 12 és 1 óra között hogy miképpen, ki által támadott Szentpéter várossában a’ gyulladás, környülállóképpen beszélje el a’ tanú. Prima testis nobilis Maria Boros in capillis existens, Szentpéteriensis, anno-rum 18. adjurata fassa est ad punctum:c A tanú szentpéteri zsidónak, Klain Ja-kabnak (:minthogy most a’ zsidók húsvétja vagyon:) kocsmárossa éppen a’ vá-ros házának tıszomszédságában, a’ tanú a’ város háza eleiben tegnapi napon ki-ülvén a’ piaczra reggeli 9 óra tájban, meglátták, hogy a’ város lóistállójának a’ színjében nagy füst támadott, azonnal a’ piaczrul sokan a’ város lóistállójának színjébe futottak és a’ színnek falja töviben füstölgı tüzet tapasztaltak, a’ tőz széna pernyébe és más hulladék gazba belé volt akadva. Ezenkívül a’ színnek

229

közepin is gaz és hulladék széna-szalma füstölgött, mellyeket sok víz öntözéssel eloltottak és megfojtottak. Ez el lévén oltva, az egész nép csendességben ma-radt. Azután déli 12 és 1 óra tájban tapasztalták, hogy ugyan az város istállójá-nak színje, mely már akkor nem is füstölgött, lángot vetett és azon szempillan-tásban, mivel nagy szél fútt, a’ városnak a’ közepit a’ tőz elborította. A’ tüzet pe-dig a’ város kocsissának, Kopecz Jánosnak 4 esztendıs kis leánykája vitte ki a’ színbe fogóval, és ottan játékbul rakott tüzet, amint azon kocsisnak nagyobbik fia, mintegy hat esztendsıs, beszéllette. Az édesanyjok pedig a’ piaczon kenye-ret árult, azért észre nem vehette, midın a’ kis leányka a’ tüzet kivitte, mely cse-lekedetért az édesanyja jól megverte. Akkor ugyan sem az város kocsissa, sem az lovak odahaza nem voltak. Secundus testis Judaeusd Mojzes Hasser Szentpéteriensis, annorum 34. adju-ratus, fassus est ad punctum: Letett hiti alatt vallja a’ tanú, hogy tegnapi napon, mintegy reggeli 9 óra az Ónody András uram fundussán menvén keresztül, lát-ta, hogy a’ város istállója szekér színjébül felfelé füst tekeredett, és azonnal oda-futott, látta a’ szekér színben, hogy amint a’ kis gyermekek szoktak a’ gazban játszani, feldomborítva két helyen a’ gazt, egymásra domború formán felrakva lenni, az lángolt és füstölt, mellyet a’ tanú a’ köpenyegével beborított és taposta, hogy elolthassa, de nem bírván véle, mások is azonnal odafutottak és szépen megoltották. A’ tanú a’ szekér színbe való szaladásával látta, hogy a’ város ko-csissának, Kopecz Jánosnak egy négy esztendıs leánykája, egy két esztendıs, egy hat esztendıs gyermekei a’ színbül sírva szaladtak. Déli 12 és 1 óra tájban hogy történt a’ tőz, a’ tanú nem tudja. Tertia testis nobilis Elisabetha Lévay in capillis existens, annorum 24. adju-rata fassa est ad punctum: Egyebet nem tud a’ tanú, hanem most folyó eszten-dıben, április havának 25-ik napján a’ szentpéteri piaczon kenyeret árulván, reg-geli 9 óra tájban nagy lárma esett, hogy a’ város istállójának szekér színje nagyon füstölt, a’ tanú és az öszvetódult nép azon szekér színbe futottak, a’ tanú egy helyen, a’ faltul mintegy egy arasztnyira tőz helyet látott, mely füstölgött, az odasereglett nép mindjárt vízzel megoltották, más helyütt pedig semmi füstö-lést, tüzet vagy tőz helyet nem tapasztalt. Annakutánna déli 12 és 1 óra között ugyancsak azon szekér szín lángot vetett, mely miatt sok ház, minthogy nagy szél fútt, az városon megégett. Hogy a’ város kocsissának gyermekei vitték vol-na azon szekér színbe a’ tüzet, a’ tanú nem látta, csak egytül is, mástul is hallot-ta, hogy azok vitték volna oda a’ tüzet. Igaz dolog ugyan, hogy a’ város kocsis-sának a’ nagyobbik fia beteges és többnyire azon nap a’ kemenczén feküdött.

230

Quarta testis Maria Szabó, consorse Stephani Nagy, Szentpéteriensis, anno-rum 22. adjurata fassa est ad punctum: Tegnapi napon reggeli 9 óra tájban, a-mint a’ tőz miatt nagy lárma esett, a’ tanú is a’ város házához futott, mellyet mi-dın megoltottak, a’ város házába bement (:ahol a’ város kocsissa, Kopecz János feleségestül lakik:), tudakozta a’ kocsisnak nagyobbik fiát, Jancsit (:aki beteges:), hogy mellyik vitte ki a’ tüzet? És ezen gyermek azt felelte, hogy Hancsa, tud-niillik a’ kocsis leánykája vitte ki fogóban a’ tüzet a’ szekér színbe a’ kissebbik férfi gyermekkel és ottan raktak játékbul tüzet, arrul esett a’ gyulladás. Azt is mondotta azon nagyobbik fiú, hogy a’ két gyermek után ı is kiment a’ szekér színbe, de már akkor nagyon füstölt a’ szekér szín és úgy sírva mind a’ hárman beszaladtak. 12 óra tájban ismét hogy történt a’ szekér színnek meggyulladása, a tanú nem tudja. Signatum Szentpéter, 27-a Aprilis, 1796.

Inclyti comitatus Borsodiensis vicejudliumf Josephus Fodor m. p.

a Az 1796. esztendıben, április 26. napján a Szentpéter mezıvárosban támadt végzetes tőzvészrıl a következı nyomozás végeztetett el,

b arról, vajon,

c az elsı

tanú, nemes Boros Mária, szentpéteri hajadon, 18 esztendıs, megesketve vallotta a kérdıpontra,

d zsidó,

e feleség,

f nemes Borsod vármegye alszolgabírája.

b.

Tabella Mely megmutatja azt, hogy folyó esztendıbeli Szent György havának 25-dik napján történt tőz által a Szentpéter város lakossi mennyi kárt vallottak.

1 2 3

Alacs György szőcs mester ember háza, istállója, 350 da-

rabbul álló juh és bárány bırei, életje, szalonnája, hája, ágyai, posztó matéria s vászonféle minden öltözeteik, s minden házi bútorai

212.45

5.27 Tóth Péter István háza, kamarája, életje, eke szerszáma,

posztó s vászonféle minden öltözetei s minden házi bútora

111.00

13.38

231

Schvarcz András csizmadia mester ember háza, istállója, életje, élelmére való minden fızeléke, tehene, mester-ségéhez való minden mőszere, számos pár kész csiz-mái, posztó, matéria s vászonféle minden öltözetei s minden házi bútorai

172.00

6.08 Péter István háza, kamarája, istállója, életje, ekéje, szalon-

nája, hája, fızelékje, ágya, posztó, matéria s vászonféle minden öltözete s házi bútora

172.30

7.38 Puskás Mihály háza, kamarája, istállója, életje, élelemre való

minden fızelékje, szalonnája, hája s mindenféle öltö-zete s házi bútora

110.00

2.47 Szőcs Mihály háza, kamarája, istállója, vasas szekere, ekéje,

szénája, mindenféle életje s fızelékje, posztó, matéria s vászonféle minden öltözete s mindenféle házi bútora

226.00

1.52 Surányi András háza, kamarája, istállója, szekér színje, va-

sas szekere, ekéje, ezekhez szükséges minden eszkö-zök, mindenféle életje, élelemre való mindenféle fıze-lékje, szalonnája, hája, bornya, épületekre készített fája, vászna, ágyai, posztó, matéria s vászonféle minden öl-tözete s minden házi bútora

700.00

22.02 Özvegy Benedek Mihályné háza, kamarája, istállója, búzá-

ja, szalonnája, hája, s. v. sertései, mindenféle öltözete s házi bútora

158.00

0.38 Drozd Ferencz mészáros életje, élelmére való minden fı-

zelékje, szalonnája, hája, faggya, bırei s mesterségéhez megkívántató minden eszközei

569.10

7.12 Dávid zsidó mészáros mester ember háza, istállója, életje,

vasas szekere, marha bırei, szarui, posztó, matéria s vászonféle minden öltözetei s házi bútorai

177.20

7.12 Simon zsidó mindenféle élelemre valója, réz, czin, porczel-

lán edényei, nyúlbırei, minden házi bútorai

57.00

1.30 Mojzes Fleischer zsidó árendás életje, élelemre való fı-

zelékje, bora, pájinkája, réz, czin, porczellán edényei, posztó, matéria s vászonféle minden öltözete s minden házi eszköze

148.30

3.12

232

Öreg Szendrei István háza, kamarája, életje, posztó s vá-szonféle minden öltözete s házi bútora

100.00

0.50

Lakatos Mihály háza, istállója, búzája, szalonnája, hája, e-kéje s ehhez tartozó minden eszközei, posztó s vászon minden öltözete s minden házi bútora

274.30

13.59 Szentiványi Márton életje, szekere, ekéje, vászna, háza, ka-

marája, istállója, mindenféle ruházatja, ágya s minden házi bútora

164.30

9.53 Szentiványi István háza, kamarája, búzája, szalonnája, hája,

mindenféle ruhája s házi bútora

140.00

3.21 Ifjú Szendrei István háza, kamarája, életje, ágya, vászna,

vászonféle minden öltözete, házi bútora

106.30

1.54 Gond János háza, kamarája, istállója, életje, vászna, ágybeli

minden eszköze, vászonféle minden ruhája s minden-féle házi bútora

201.00

4.27 Kasza Ferencz háza, kamarája, istállója, szekér színje, négy

ökrei, tinaja, vasas szekere, ekéje, szekérhez, ekéhez va-ló minden eszköze, búzája, lisztje, kukuriczája, zabja, szalonnája, hája, vászna, posztó, matéria s vászonféle minden ruhája, ágya s házában találtatott minden esz-köze

794.24

12.55 Surányi István háza, kamarája, életje, szalonnája, hája,

vászna, fonala, posztó, matéria s vászonféle öltözete s minden házi bútora

212.00

6.01 Kerékjártó András háza, kamarája, istállója, életje, ekéje,

szekeréhez, ekéjéhez megkívántató minden eszközei s házi minden bútora

106.00

6.05 Lengyel András háza, kamarája, életje, kender magva, vá-

szonféle minden öltözete s minden házi bútora

90.30

3.09 Svinger András kerékgyártó mester ember háza, kamarája,

életje, fızelékje, szalonnája, hája, mesterségéhez megkí-vántató vas, fa eszközök s mindenféle szerszámok, s mindenféle öltözetei, házi bútorai

222.00

4.12 Igriczi zsidó Ábrahám Salamon árendás kereskedı min-

denféle életje, bora, réz, czin, porczellán edényei, órái,

233

vasas és fakó szekerei, ágyai, posztó, matéria s vászon-féle minden öltözete, marha, ló, juh, bárány és nyúl bırei, s több elı nem számlálható házi eszközei is

980.00

7.12 Szendrei József háza, kamarája, életje, mindenféle öltözete

s házi bútora

115.00

1.03 Kerekes Márton háza, kamarája, istállója, szekér színe,

ekéje, rozsa, vászna, mindenféle öltözete s házi bútora

106.00

12.05 Kerékgyártó János háza, kamarája, istállója, szekér színje,

ekéje, rozsa, vászna, mindenfée öltözete s házi bútorai

140.00

6.32 Matyi Tóth János háza, kamarája, istállója, szekér színje,

rozsa, ekéje, ágya, vászna, minden öltözete s házi bú-tora

116.30

8.03 Özvegy Boza Istvánné háza, kamarája, életkéje, minden

öltözete s minden házi bútora

54.30

0.00 Károlyi Mátyás takács mester ember háza, kamarája, életje,

fonala, mindenféle öltözete s mindenféle házi bútora

71.00

0.00 Özvegy Simonné zsidó asszony 100.30 5.12

EGY VESZEKEDÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI (1802–1803)

Látszólag jelentéktelen az ügy: két asszony összeveszett egy apróságon és mindennek elmondta egymást. S mégis, az ügyben fennmaradt iratokat alaposan elolvasva sokat megtudunk belılük az emberek min-dennapos elfoglaltságairól és munkáiról, a korabeli törvénykezésrıl, a felsıbbség elfogultságától való féle-lemrıl, a boszorkányhitrıl, az egymás közti évıdésrıl. Szintén jelentékteleneknek tőnı dolgokról tehát, amelyek azonban hozzásegítik az olvasót ahhoz, hogy – természetesen más forrásokat is segítségül hívva – a korabeli emberek mindennapjait megismerje. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye levéltára: Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai, 1534/1803. sz.

a.

Inquisitio collateralis anno 1802. die 3-a Augusti in oppido Sajószentpéter sequens peracta est.a

234

De eo, utrum.b

1-mo. Letett hiti alatt vallja meg azt a tanú, hogy városunkban lakos con-tribuensc Csontos Jánost az múlt Szent Jakab havának 31-dik napján, kendert nyőni lévén, ugyan városunkban lakos néhai contribuens Szır Mihály elmaradott özvegye, Kovács Erzsébet mi okon tolvajozta?

2-do. Azt is vallja meg a tanú ugyan letett hiti alatt, hogy ugyan megírt Csontos János fiát is miért és mi módon tolvajozta? Úgy nemkü-lömben

3-tio. Igaz-e az is, hogy inquiráltatód contribuens Csontos János hites társát, nemes Szegı Máriát szajhának, kurvának kiabálta? Ha igaz, letett hiti alatt adja elı voltaképpen a tanú hallván, mi okon és miért kurvázta? Továbbá

4-do. Kit tud a tanú ezen dologban magánál jobb tanúnak lenni? Prima testis consors Joannis Szabó, Juditha Lırincz Szentpéteriensis, anno-rum 26. adjurata, examinata fassa est ad 1-mum:e E tanú is kendert nyőni lévén ott, ahol Szır Mihályné és Csontos Jánosné, azt hallotta, hogy mondotta Szır Mihályné Csontos Jánosnénak, hogy „Az urad kapát lopott.” Ad 2-dum: Azt is hallotta ezen tanú, hogy mondotta Szır Mihályné Csontos Jánosnénak: „A fiad is tolvaj, mert a búzák közibe fényes nappal elhajtotta az ökreit!” Ad 3-tium: A tanú azt, hogy Szır Mihályné Csontos Jánosnét kurvázta volna, nem hallotta, hanem Szır Mihályné kiabálta azt, hogy Csontos Jánosné dicsekedett azzal, czombjait mutogatván a férfiaknak: „Czomb ez, kinek ne tetszene?” És egyik az mit mondott a másik visszadta. Ad 4-tum: nihil.f Secunda testis consors Joannis Surányi, Elisabetha Tóth, Szentpéteriensis, annorum 45. adjurata, examinata fassa est ad 1-mum: E tanú is ott lévén közel kendert nyőni, az hol Szır Mihályné és Csontos Jánosné, világosan hallotta, hogy Szır Mihályné kiabálta Csontos Jánosnénak: „Tolvaj az urad, mert kapát lopott!” Ad 2-dum: Hallotta azt is Szır Mihálynétul, hogy mondotta Csontos Jánosnénak: „A fiad is tolvaj, mert éjjel-nappal a búzák közt jár az ökörrel!” Ad 3-tum: A tanú világosan hallotta azt is, hogy Szır Mihályné Csontos Jánosné-nak mondotta: „Te szajha, jobb bizony, ha a czombod mutogatod a férfiak e-lıtt, mondván, de szép fejér czomb ez!” Melyre Csontos Jánosné Szır Mihály-nét megszólítván, mondotta, hogy ne beszélne, Szır Mihályné pedig mondotta: „De te, majd többet is mondok!” Melyre Csontos Jánosné mondotta: „Hát ta-

235

lán kurva vagyok?” Melyre Szır Mihályné mondotta: „Biz az, te!” Ad 4-tum: nihil. Tertius testis nobilisg Stephanus Deák, Szentpéteriensis, annorum 23. adju-ratus, examinatus fassus est ad 1-mum: E tanú is ott lévén kendert nyőni, vilá-gosan hallotta, hogy Szır Mihályné Csontos Jánosnénak sok ízben mondotta: „Az urad tolvaj!” De miért vagy mi okon mondotta, a tanú nem tudja. Ad 2-dum: Azt is világosan hallotta a tanú, hogy Szır Mihályné Csontos Jánosnénak mondotta, hogy „A fiad is tolvaj!” De miért tolvajozta, a tanú nem tudja. Ad 3-tium: Szır Mihálynétul a tanú nem hallotta, hogy Csontos Jánosnét kurvázta vagy szajházta volna, hanem Csontos Jánosné panaszképpen mondotta, hogy „Még kurvának mondott, nem tudom, ha meg tudja-e bizonyítani?” Ad 4-tum: nihil. Quartus testis nobilis Andreas Aranyas, Szentpéteriensis, annorum 38. adju-ratus, examinatus fassus est ad 1-mum: E tanú is ott lévén közel, a maga kende-rében nyőni, azt hallotta, hogy Szır Mihályné mondotta Csontos Jánosnénak: „A te urad kapát lopott!” Ad 2-dum: E tanú azt is hallotta, hogy Szır Mihályné mondotta: „Látom, hogy a fiad is hajtogatja a marhát éjszakánként, úgy lop ne-ki!” Ad 3-tium: Hallotta a tanú azt is, hogy mondotta Szır Mihályné Csontos Jánosnénak: „Jobb, ha haza mégy a czombodat mutogatni!” Ad 4-tum: nihil. Quintus testis Joannes Nagy Tóth, Szentpéteriensis, annorum 60. adjuratus, examinatus fassus est ad 1-mum: nihil. Ad 2-dum: nihil. Ad 3-tium: E tanú is kendert nyőni lévén, távol hozzájok, ahol Szır Mihályné és Csontos Jánosné is kendert nyőttek, és lármájok közt hallotta a tanú azt, hogy Szır Mihályné mon-dotta Csontos Jánosnénak, hogy „Kurva vagy, mert a czombodat mutogatod!” Ad 4-tum: nihil. Harum nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Signatum anno, die, locove, ut supra.h

Oppidi Sajószentpéter ordinarius judexi Stephanus Tóth. Ductor nobiliumj Joannes Fazekas

Adjuncti senatoresk nobilis Stephanus Lévay, Michael Puskás, Joannes Szuhay, Paulus Szabó, nobilis Stephanus Lévay,

Stephanus Barczy, Antonius Vanyisovszki.

a az 1802. esztendıben, augusztus 3. napján Sajószentpéter mezıvárosban a kö-vetkezı többoldalú vizsgálat végeztetett el,

b arról, vajon,

c adófizetı,

d a nyo-

mozást végeztetı, e elsı tanú, Szabó János felesége, Lırincz Judit, szentpéteri, 26

esztendıs, megesketve és kikérdezve vallotta az elsıre, f a negyedikre semmit,

236

g nemes,

h ezen levelünk érvénye és tanúbizonysága által. Kelt azon esztendıben,

napon és helyen, mint fent, i Sajószentpéter mezıváros rendes bírája,

j nemesek

hadnagya, k kirendelt szenátor.

b.

Tekintetes fıszolgabíró úr, kegyes pártfogó patrónus uram! Folyó szeptember havának múlt 16-dik napján minden meghallgatásom nél-kül városi bíránk törvénye által oly kemény sententiáta kaptam, hogy terhes 15 pár korbácsoknak sérelmes elviselésére szoríttattam. Ezen törvénynek funda-mentomab ezen épült, hogy 14-a vel 15-a praesentis Septembrisc a kender nyő-vésben én is másokkal együtt foglalatoskodván, és mivel tavaszkor az én kender földembül (:amelyre 12 gazdáknak a földje véggel jár:) Csontos György és Cson-tos János uramék jól elszántottak, amelyet én ugyanakkor kapával visszahány-tam, már most azt nehezen szenvedvén, Csontos Jánosné asszony minden igaz ok nélkül reám ott mormolt és ha ott ért volna, a maga mondása szerint meg is vert volna, tolvajnak, nagy nyelvőnek, boszorkánynak kiabált. Mellyekre én eze-ket feleltem: „Ha az én uram lopott, nem csuda, mert bolond volt, de a te urad okos, mégis kapát lopott!” Emellett az maga szája vallása szerint, mint Matyi czigányné megvallja, az maga czombját mutogatván, hogy micsoda fejér légyen (:amely esett múlt esztendıben:), hogy az nagy száját bedugjam, az ı méltatlan boszorkányozására ezt feleltem néki: „Czomb ez, te, stb.” Amelyre maga magá-nak következéseket húzván, így szóllott: „Hát te boszorkány, kurva vagyok én? Csajhos vagyok én? Ezt megbizonyítsd!” Egyenesen ment a város házához, a maga tanúit megeskettetvén, engemet becitáltak és meg sem hallgatván, addig el sem eresztettek (: nem használván semmi apellátám, semmi kérésem, csak míg a tanúimat becitáltattam volna is, respirumotd nem adtak:), valamíg az tett senten-tia szerint rajtam az 15 pár korbács el nem üttetett. Micsoda törvény lehessen ez, egyik felet meghallgatni, a másikat nem, mégis sententiát hozni, a tekintetes úr bölcsességére bízom. Azért esedezem alázatosan a tekintetes úr elıtt, méltóztasson ezen casusnake fundamentomát az mint az Csontos Jánosné tanúi vallásábul, úgy az enyimek-nek meghallgattatásokbul is kivizsgálni és az én ártatlan szenyvedésemet Cson-tos Jánosné által (:mivel minden veszedelmet ı okozott:) visszapótolni, mivel száz rénes forintokért fel nem vettem volna, annyival is inkább, mivel azóta

237

mindég nehéz nyavalya kínoz mind szégyenletemben, mind terhes vereségem-nek súlyos fájdalmiban. Mely ártatlanságomat bölcsebb és szentebb ítéleti alá bízván, pártfogói grá-tiájában zárt maradok. Sajószentpéter, die 23-a Septembris, 1802. Az tekintetes fıszolgabíró úrnak alázatos özvegy szolgája

Kovács Erzsébet, néhai Szır Mihályné

a ítéletet,

b alapja,

c a jelen szeptember 14-én vagy 15-én,

d haladékot,

e esetnek.

c.

Az instansa megbüntettetése helyben hagyattatván, minekutánna tegnapi napon véghez vitt investigatiómból,b nevezetesen Szendrei Istvánné és Lırincz Jutka kihallgatásából az sült ki, hogy Csontosné visszaadta Szırnének a mocskokat, kivévén a kurva titulust, Nagy Tóth János ’s felesége vallásokból pedig az, hogy Szırrnének Csontosné azt mondotta: „Megölted, megétetted a férjedet”, ismét: „Ha láttad a fiamat éjszaka lopni, boszorkány vagy hát,” Deák Miklós vallásából az, hogy mindketten egymást kurvázták és hogy Szırnének Csontosné az ura megölését szemére hányta, Balogh Istvánéból az, hogy mindketten nyelvesked-vén, a kölcsönt egymásnak visszaadták, amennyiben Csontosné is hibásnak ta-láltatik, a szentpéteri tanács azt is ítélje meg ’s hozzon ezekben sententiát.c Szentpéter, die 20. Novembris,d 1802.

Fıszolgabíró Máriássy Boldizsár m. p.

a kérelmezı,

b nyomozásomból,

c ítéletet,

d november 20. napján.

d.

Tekintetes nemes vármegye, tekintetes törvényszék! Alább írt panaszképpen alázatosan jelentem, hogy múlt 1802. esztendıben, szeptembernek 14-ik vagy 15-ik napján, amidın a kendert nyőttük volna, Szent-péteren lakos Csontos Jánosné nemes Szegı Mária azon okbul engemet igen rútul becstelenített, hogy a kender földjét hatalmasul szaporítani akarja és ami-dın azzal is vádolt volna, hogy a férjemet én magam öltem volna meg, becs-telen szavait én is igen nehezen szenvedvén, kéntelen voltam a kölcsönt amint lehetett, nyelvvel visszamérni. Minthogy pedig Csontos János tanácsbeli ember

238

és a felesége nemes személy, Csontos Jánosné azon hevességgel, amint volt a kender földön, ment a város házához, és maga tanúit meghiteltetvén, engemet másnap hívattak és azon hívattatásommal, ámbár én idıt kértem, hogy én is hallgattassam ki és magamat tanúk által oltalmazhassam, melyre kértem egy ó-rát, kértem fél napot, ajánlottam 100 forintnak azonnal való lefizetését is, csak csúffá ne tétessem. Mindazáltal kérelmem semmit nem használván, csúfosan le-vonattam és rajtam 15 pár korbács elüttetvén, mivel ezen gyaláztatás tárgyában magamat ártatlannak lenni ismerem, mind a gyalázat, mind a félelem szívemet elfoglalván, megbizonyítható, hogy a nehéz nyavalya is öt ízben rajtam kiütött és halálom várattatott. Mivel pedig én azt meg tudom mutatni, hogy Csontos Jánosné volt a viszálykodásnak indítója és én csupán a kölcsönt adtam vissza, Csontos János azonban tolvajságáért a czédulás háznál is pálczáztatott, de a há-zátul azon túl is tolvajlott portékák hordattak el, mégis a bírák által az ı kí-vánságára, az én kihallgatásom nélkül és abbul a tekintetbül, hogy Csontos Já-nos tanácsbeli ember, csúfságra kénytelenítettem alázatosan folyamodni a tekin-tetes nemes törvényszék pártfogásához, özvegy asszony, de teherviselı lévén, méltóztassék ezen bajomat investigáltatnia és a bírákat hibás cselekedetekrül hathatósan megfeddeni, Csontos Jánosnét pedig, mint nemes személyt érdeme szerént fıszolgabíró uram által megbüntettetni.

Mely végre alázatosan instálván, vagyok die 16-a Martiib 1803. a tekintetes nemes törvényszéknek alázatos szolgálója

Özvegy Szır Mihályné szentpéteri lakos.

a kivizsgáltatni,

b március 16. napján.

ANGYAL BANDI MAGÁT MENTEGETİ LEVELE

(1803 körül)

Az elsı magyar ponyvaregények hıse, a betyár-romantika megalapozója, az „úri betyár” mintaképe, Angyal Bandi – mint alább maga írja – Sajószentpéteren született Ónody András néven. Családja igen nevezetes borsodi familia, amely a XVII. században szerzett nemességet, s házassági kapcsolatba lépve birtokos családokkal, többek között a Szentpéteryekkel is, rangot szerzett magának: egyebek mellett szolgabírákat, sıt alispánt is adott a megyének. Az utolsó leszármazott, a Duzsnokon birto-kos András azonban méltatlanná vált az ısökhöz: már fiatal korában lólopásokba keveredett, s ké-sıbb sem tudott ellenállni a szép paripáknak. Ezért a vármegyei törvényszékek többször elítélték, s

239

Kassán raboskodott is. Az alább közlendı levele nemcsak az életét mutatja be, hanem érdekes képet fest a korabeli mindennapokról is. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye levéltára: Közgyőlési és törvényszéki iratok, külön csomó.

Tekintetes nemes törvényszék! A’ magistratualis fiscusa micsöda pört kezdett ellenem ezen tekintetes nemes vármegyében 7-a Februarii 1799, azt jól méltóztatik tudni a’ tekintetes törvény-szék. Melly ezek elıtt három esztendıkkel mind a’ két részrıl submittálvab lé-vén ’s benne sententia nem hozattatván, a’ fiscus ad uberiorem probam relegál-tatott.c Azóta jött-é valahonnan ellenem próba, azt én nem tudom, hanem hogy tekintetes nemes Abaúj vármegye az azon vármegyében ellenem folytatott pört pro aggraviod ide elküldötte, az bizonyos. Sententiát miért nem hozott benne, én egyéb okát nem látom, hanem hogy hibát talán nem lelt bennem. Ugyanis hogy egész értelmét azon pörnek kihúzzam, szükséges azzal a’ tekintetes tör-vényszéket kapacitálni, hogy azon pör miért és micsodás fundamentumon kez-dıdött ellenem? Melly áll a’ következıkben. Én sajószentpéteri születés vagyok ugyan, de nemes Abaúj vármegyének Reste nevő helységében, a’ Kanyapta mellett neveltettem fel, az holott is ifjúi é-retlenségemért az igaz Isten az hatalmasoknak, mint bíráimnak a’ kezekbe adott a’ megbüntettetésre, ahonnan, látván megtérésemet, reménytelenül megszabadí-tott. Fogadásimhoz képest igyekeztem életemet úgy rendelni, hogy egyébnek sem, annyival inkább azon rút bőnnek (:mellynek már egyszer tárgya voltam:) cselekedése vissza ne térhessék. Történt azonban, hogy Vajdán tekintetes Szentimrey Gábor uram egy lova és a’ plébános úr más [lova] ezelıtt mintegy 8 esztendıkkel elveszett. Azon ok-ból, hihetı, hogy Restére Vajdán végig kellett járnom innen Dusnokrul, tehát reám gondoltak, mellyet az én édes asszonyom anyám meghallván, azonnal raj-tam jött sírva, hogy ollyan csúf hír van felılem, és majd minden elveszett mar-hákat a’ cserehátiak reám gondolván, rajtam eleget alkalmatlankodtak, marhái-mat, lovaimat, sıt istállóimat is meghányták tudtommal is, lopva is, de azért ı-ket soha nem bántottam. Ezen becstelen hír és ártatlan senyvedés indított arra, hogy azoknak kivilágosítását, kik az én nevemben ezeket cselekszik, szorgal-mazzam, de minden elkövetett igyekezetem hasztalan vólt, mindaddig, míg Is-ten rendelésébıl az abaúj vármegyei fıtolvaj Fügei János 1798-ban, 29. április hozzám nem jött két fekete lóval, kitül is megértvén, hogy tolvaj, mint tolvajtul a’ két fekete lovakat elvettem, adván néki más pej lovat, melly volt a’ domaki

240

Dancs Ferencz uram insurrectionalis lova, mellyet vett tekintetes generalis per-ceptore Kis József úrtul „K” billog alatt, melly három lovakat tekintetes Szent-imrey Gábor fıszolgabíró úrnak 30-a Aprilis mint rész szerént lopottakat a’ tol-vajjal együtt resignáltam,f bizonyítják azon pörben levı fıszolgabíró uram mis-silis levelei és az enyimek is. Ezen tolvaj, mint „B” fassiója is világosítja, Németi János nevezet alatt jött hozzám, mint cserebátori lakos, kit amidın szóval is lefesteni mentem volna Vajdára, Bátoron végigmenvén, értettem meg, hogy ottan értésekre ollyan nevő ember sohasem lakott. Ezt megértvén visszatértem, hallván rossz hangon való szólását a’ felkötött kolompnak. Történtént azonban következendı úrnapi ri-maszécsi vásárkor, hogy amidın Zsoldos Miklós uram az még ismeretlen Csi-szárral, kit szolgájának lenni véltem, Kakbul hozzám jöttek volna szombaton estve, vasárnap virradatig kimentem a juh aklomba, holott is szemem láttára fe-jettem meg két legény juhászaimmal a’ juhaimat, mivel keveset fejtek. Onnan házamhoz jövén, láttam a’ páston, az aklom elıtt két nyerges lovakat és két nyergeletlent, kiket gondoltam vásárra menendıkének lenni. Mentem nézé-sekre, kik közt a’ magam pej kesely lovát megismérvén, melly vólt a’ tekintetes Kis József úré, azonnal kocsisommal beköttettem az ólamba. Mire visszatértem házamba, Zsoldos Miklós uram éppen akkor öltözött, ki is felöltözvén, tılem elbúcsúzott és ment a’ maga felnyergelt lovához az istállóba. Én megyek a’ má-sikba, hát Németi János tolvaj Csiszárral egyezett, és már akkor Csiszár rá is nyergelt a’ Németi János lovára. Én Németit tudtam, hogy tolvaj, és hogy azon gondolt lopott lovakkal elıttem nevérül akkor megismert Csiszárt, mint gon-dolt igaz embert meg ne rontsam, tehát megintettem mindnyájok hallatokra Csiszárt, hogy nyomon visszanyergeljen a’ maga lovára, mert az én istállómban vásár még nem esett, lesz holnap Rimaszécsben, oda menjenek adni és venni. Melly szavam után Csiszár a’ maga lovára nyergelvén, Zsoldos uram után, ki is már elment, ballagott, a’ tolvajok is utána. Mintegy két-három óra múlva vissza-jön Németi János ’s így szólított meg: „Miért kötötte be az úr a’ keselyt?” Fele-lék néki: „Azért, mert minapában hogy itt volt kend, nem mondta meg sem la-kását, sem igaz nevét.” Mellyre ı: „Nem, mert féltem az úrtul, hogy ki találja mondani, de már most megmondom, Fügeinek hívnak és Felsıgagyban la-kom.” „Micsoda lovak vóltak azok és hová tették kendtek?” „Csiszárnak adós-sak vóltunk két lóval, tehát néki adtuk, a’ Szentimrey Zsigmond úr lova vólt kettı, egy meg az oda való plébánus úré, a’ serfızı jóféle lovait akartuk mi el-hozni Vajdárul, de rájuk nem akadhattunk. A’ Szentimrey Gábor szolgabíró úr

241

kocsisa adta ki nékünk ezeket.” „Hát azt a’ legényt, aki kenddel van, hogy híjják, hova való, volt-é kenddel többet?” „Csizmadia Pestának hívják, Pamlényba va-ló, most próbálta elıször velem.” – Én azután Németivel léptem illy alkura (:mivel a’ kesely lovamat visszakérte, vagy pedig a’ két fekete lopott lovakat el-viszi, gondolkodván azon, hogy a’ kesely lovam odavesz, ha visszaadom, ha pe-dig az ı lovait visszaadom, elviszi, hát azután hogyan bizonyítsam meg, hogy ı tolvaja Szentimrey szolgabíró úrnak:), hogy a’ jövı szentpéteri vásárkor meg-adom a’ két fekete lovak árát, most azért hét rénes forintokat adok meg benne, kevesebb kárt látván 7 rénes forintban, egy 50 rénes forintos ló elveszésében. Mellyre ı reá állván, elment. Azonban estve felé ihon, jön vissza ’s kéri kesely lovamat illy formán: „Adja vissza az úr a’ keselyt, látták a’ falubéliek, hogy lo-von jöttem el, ’s mit mondanak, hogy gyalog megyek haza, majd gyanúba vesz-nek, pedig már jó ideje, miólta így élek, de soha gyanúba sem vett senki.” Illy reménykedésire visszaadtam a’ magam kesely lovát, a’ pénzemet is már akkor megették-itták. Ezek mihelyt elmentek tılem, nyomon mentem Vajdára, kihí-vatván mind tekintetes Szentimrey Zsigmond és Gábor fıszolgabíró urakat a’ falun kívül lévı templomocskába, akik elıtt elbeszélvén a’ dolgot, szolgabíró úr elcsudálkozva azt mondá: „Soha azon ember felıl ezt fel nem tettem volna, ko-mám is, sokszor lovakat is venni és a’ lovaimnak bajait is megvizsgálni elhívat-tam.” – Már most az a’ kérdés, Gömör, Torna és Abaúj vármegyékben lakó, ti-zennégy fıbıl álló egy tolvaj társaságot miképp tanulhattam én ki? Ex compo-sito,g mert akkor ezen tekintetes urak engemet arra kértek, hogy ezen általam detegált [tolvajnak] több comlexeith is tapogassam ki tılök, és vásárkor kinél, hova szoktak szállni, hol és kik lehetnek orgazdái, „úgyis Fügei a’ szentpéteri vásárba meígérkezett öcsém uramhoz a’ pénzért.” Mellyre én ezt feleltem: „É-des bátyám uramék, már én ha elkezdtem ’s bennem ez iránt securitások van, majd utána is látok, hanem az Istenre kérem, hogy a’ nevemet elıttök ki ne je-lentsék, mert pusztán lakom, ezer szerencsétlenségbe hozhatnak. Melly ha meg-lesz, megmutatom, hogy esztendı alatt ezekbıl a’ két-három vármegyékbıl mind kiirtom a’ tolvajokat.” Ezzel hazajövén, a’ péter-páli szentpéteri vásárkor Fügei János 8 tolvaj tár-saival hozzám jı, maga ugyan Fügei nem, hanem társai minden tartózkodás nél-kül azt kérdik tılem: „Az úr-é az az ember, aki Szentimrey szolgabíró úrnak azt mondta, hogy ha még egy levelet ír néki, a’ csereháti szegénylegényeket mind feladja?” Mellyre én azt feleltem: „Hogy cselekdnék én ollyat, mivel a’ Fügei két lovait most is nállam tartom, magam ellen hogy adnám fel ıket?” Mellyre egy

242

Kerekes Pál nevő szászfai lakos azt mondja: „Mondtam én kendteknek, hogy ezt csak a’ vajdai plébánus pletykálta, hogy a’ lova elveszett.” Én továbbá igen boroztam ıket, a’ bor közt egyenként lakásokat ’s neveket kitanulván, jegyzet-tem fel a’ pugillárisomba. Ezek jóllakván borral, elmentek, mégis a’ csebi korcs-mától két legényt visszaküldöttek illy szavakkal: „Általunk a’ pajtások az urat ar-ra kérik, hogy vallja meg az úr, ha szolgabíró Szentimrey Gábor úrnak írt-é oly-lyan levelet, vagy fog-é írni?” Mellyen ıket lecsendesítvén, elutasítottam, én e-zekhez társul nem adván magamat. Azt is akkor tapogattam ki Fügeitül, hogy Szikszón Szentpéteri, vagy Kismester Józsefnél tartanak szállást, akinek a’ teme-tınél lévı kertjében öszvegyőlvén az alföldi tolvajokkal vásár elıtt való estve, felcserélvén a’ lovakat, ık felfelé viszik, amazok pedig lefelé. Kiket azonnal a’ pactum szerint fıszolgabíró Szentimrey Gábor úrnak referálván, ketten tettünk egy terminust Szikszóra, holott is Csuka úrnál condescensiójáti ígérte, eljövén, én a’ zsiványok közt fogok borozni, ı pedig jó erıvel vegye körül a’ kertet, ’s engemet is, mint mást megfogasson és megkötöztessen, hogy a’ mesterség ki ne tudódjon, mert az életem sem lesz bátor. Mi tehát mivel ezekben így megálla-podtunk, eljövén mária-magdolnai szikszai vásár (:melly éjszakán Rutényi urat Gesztétében általam felprédáltatottnak lenni állította a’ fiscus:), én a’ terminált helyre elmentem és Csuka úrnál kerestem szolgabíró urakat, a’ vendégfogadó-ban is, de nem találtam, mint a’ szikszai már authenticáltj tanúk vallásokbul vilá-gos. Reggel értésemre esvén, hogy a’ szolgabíró urak a’ város házánál vannak szállva, nyomon elmentem hozzájok, holott is Darvas fıszolgabíró úr aképpen szólított meg, hogy hol vóltam estve? Mellyre én mondék: „Én azon szálláso-mon voltam, ahová ha Szikszóra béjövök, mindég szállani szoktam.” Mellyre Darvas uram azt mondja: „No bátor mi megtettük a’ tempót, de a’ Kismester ólában senkit nem leltünk.” Mellyre én mondék: „Nem kellett volna énnálam nélkül odamenni és 40 vasvillás embert nem kellett volna a’ vásár helyen fityok-tatni, ’s velem egyet kellett volna érteni, a’ sok hajdúkat is el kellett volna dugni, de azt tulajdonítsák a’ magok helytelen rendeléseknek. Azonban gyerünk ki a’ vásárba!” Az hová ki is mentünk és két vagy három tolvajok a’ szemem eleibe akadván, kértem szolgabíró urat, hogy fogassa el, kiket megértvén, hogy abaúji-ak, in loco habitationisk fogatni meg rendelni méltóztatott. Melly szerint rendre azon levélre, mellyet szolgabíró Szentimrey Gábor uram írt tekintetes Puky vi-ceispány uramnak, neveiket tulajdon kezemmel fel is írtam. Ezek az urak refe-rálván a’ dolgot a’ tekintetes nemes vármegyének, hozzátévén azt, hogy Ónody ajánlása szerint nem jött el Szikszóra a’ tolvajok béfogattatásokra, sıt még azon

243

éjszakán kisfaludi korcsmára ment a’ tolvajokat megtilalmazni a’ bé nem jöve-telre, mivel ott vagynak a’ szolgabíró urak a’ hajdúkkal, jól elkészülve a’ tolvajok megfogattatásokra. Melly hites uraknak szavukra a’ tekintetes nemes vármegye felgyulladván ellenem, méltóztatott azt rendelni, hogy mivel Ónody így játszotta a’ nemes bármegyét, úgyis még a’ régi árestomában hét hónapokkal és 18 na-pokkal, tehát írattason nemes Borsod vármegyének megfogattatása és erıs ıri-zet alatt Kassára leendı küldése iránt. Küldött is azon nemes vármegye egy hivatalos levelet, mellyre méltóztatott ezen tekintetes nemes Borsod vármegye a’ másik kívánságát járásbéli szolgabíró úrnak teljesíteni. Mellyet amidın meghallottam, nemes vármegyén nagylelkő ve-zéréhez folyamodtam, aki is míg ingó, ingatlan jószágocskáimat szolgabíró úr által inventáltatom,l szabadságomban való megmaradásomat ajánlotta, ígérvén magamat arra, csakhogy a’ gyalázatos viteltıl kíméljen, életem ’s vérem utolsó cseppjéig háládatosságomat ajánlom. Azalatt consiliarius és ordinarius viceis-pány tekintetes és nagyságos Fáy Ágoston úrhoz bocsájtom panaszolkodó leve-lemet, ez az fı úr nyomon hívatja Szentimrey Gábor fıszolgabíró urat, véle el-olvastatván levelemet, s ezt mondja: „Ezek mind igazak, ’s ha parancsolja vice-ispány uram, én subscribálom.” Igaznak látván ez az fı úr is levelemet, aki ami-kor megfogattatásomat rendelte a’ nemes vármegye, jelen nem vólt. Nyomon írt viceispány tekintetes Puky László úrnak, hogy ezt a’ dolgot rendbe hozza. U-gyanonnan vólt, hogy tekintetes Puky László uram ellent írt consiliarius urunk-nak, melly szerint nékem december 3-ik napjára Kassán személyesen megjelenni parancsolni méltóztatott. Azalatt én felséges urunkhoz folyamodtam azon adós-ságbéli napjaimnak elengedések végett, de míg az lejött vólna, a’ kassai tekinte-tes törvényszék azok alól feloldozott, hanem a’ Fügei vallására nézve annak megvizsgáltatása végett hogy a’ fiscus pört indítson ellenem, végeztetett. Pörbe is húzott ezen tekintetes vármegyénkben lakó némelly urainknak vád-jokra, kik azt referálták, hogy én nemes Abaúj vármegyét felséges urunk elıtt nagyon denigráltam,m és hogy azzal dicsekedtem itthon, hogy a’ nemes várme-gye rendjeit 300 rénes forintokkal vesztegettem meg és úgy szabadultam meg Kassárul. Melly monda mondájokra consiliarius Fáy Ágoston úr felindulván el-lenem, kicsinybe múlt, hogy azon tekintetes nemes vármegye szerencsétlenné nem tett. Folyt is a’ pör ellenem és nem is lett volna csuda, ha elbuktam volna is. Mert azon missilis levele fıszolgabíró Szentimrey Gábor úrnak, mellyet te-kintetes Puky László úrnak küldött, mellyben a’ dolognak velem való egész ma-nipulatióját kinyilatkoztatta ’s egyszersmind más szolgabíró uraknak Szikszóra

244

való küldéseket kérte, mivel maga erıtlenkedett, a’ processzusbul elveszett, melly lett vólna minden ellenem formálható fiscus keresetének fıbb megczáfo-lója. Jóllehet tekintetes Fáy Mihály uram elıtt ígérte Szentimrey Gábor szolga-bíró úr hasonló levél adását, de ez ideig sem kaphattam meg, ámbár eleget kér-tem. Darvas és Jóbb szolgabíró urak sem akarnak maguk ellen adni, egyik a’ másikára utasít. A’ parancsolatot is lehozattam, hogy meghiteltessék mindent, akiket én szükségesnek látok, de a’ becsület tartóztatott, hogy ha anélkül bőnös-sé nem tétetıdöm, megkímélem azon urakat, ha pedig elmúlhatatlan szükséges, magam védelmére kéntelen leszek mindent megtenni. Ami legjobban sért, az általam feladattak többnyire az én nevemmel exami-náltattak,n mint a’ Fügei és Csizmadia „B” examenekben világos. Ez az egész história abbul állván, mi vihetett engem arra, hogy illy gyalázatos hírbe keverjem magamat ’s illy veszedelemre adjam életemet ’s embertársaim között győlt be-csületemet? A’ jó szív, a’ felebaráti szeretet, a’ hazához való hívség, és a’ kétel-kedı embereket megvilágosítani kívánó igyekezet, kik felılem gonoszt gondol-tanak. Nincs is lólopás Abaúj vármegyében, nincs Torna vármegyében, hogy Kovács Jánost elfogattam, mint a’ Fügei tolvajtársát. Nincs Gömör vármegyé-ben, hogy Csikaszt, Osvártot és a’ többeket feladtam. Nincs pinczetörés Bold-ván, hogy Lezsákot elfogattam. De bezzeg szolgálják nékem, mert a’ felsıva-dászi kuriális házamat, élés házamat ’s abban lévı életemmel és egyéb ingó jós-zágocskáimmal ezek elıtt harmadfél esztendıkkel a’ földig leégették, szalmámat kétszer gyújtották meg, melly miatt báró Meskó ınagyságának kéntelen voltam árendába adni a’ felsıvadászi jószágomat. Tulajdon két paripáimat, mellyeken a’ másodikban insurgáltamo volna, elvitték, 14 esztendı testvér öcsémet a’ felsı-vadászi erdıben, amint Restére ment vólna, megfogták, ’s úti költségét és ele-ségét tıle elszedvén, azt izenték, hogy megszolgálják a’ Fügei feladását. Oda a’ Lezsák által okozott károm megtérítése. Ugyan az ı és véle együtt szolgált paj-tása, kondás Farkas Jancsi negyed éve levágott Szabó Géczivel hét hízott serté-seimet, az idén is a’ nyomári kondás, volt Lezsák pajtása, Bújdosó ismét 3 hízott sertéseimet a’ dövényi makkon.

Illy sokképpen szorongattatván, tehát kérem és reménykedem a’ tekintetes törvényszéknek legelıször is azon, hogy pörömet mennél elıbb felvenni és minden ahhoz tartozó tekintet nélkül magábul elítélni méltóztasson. Bölcsen tudván azt is, hogy olly sok nemes vármegyékben hurczoltatásom melly tetemes költségemben is álljon, és azonkívül csekély gazdaságomban mennyi hátramara-dást senyvedtem légyen. Ide járul az is, hogy tekintetes Dániel Sámuel uram tu-

245

lajdon rétemért száz-egynehány forintokért exequáltatott,p négy jóféle lovam 150 rénes forint ára bankókkal a’ vízbe veszett, házam leégett, benne minde-nem, két paripáimat ellopták, bécsi utamban csaknem 300 rénes forintokat el-költöttem. Hát becsületem elvesztése, elmém törıdése, félelmeim, rettegéseim, mellyek közt néhányszor utolsó veszedelemre való adását lelkemnek és életem-nek elszántam? Azonkívül 10 köblös földemtül, annyi kaszáló rétemtül egy ka-tonát adtam, ott is 85 rénes forintos paripámat megvakítva haza küldték, mely-lyet Lossonczy József úrnak 34 vonás forintokon kellett eladnom, kit is a’ tiszt urak kinyargalván vakítottak is meg, mivel a’ katonám elszökött. Ugyan Mis-kolczy György uram mint comissarius a’ sereg számára vett tılem 3 paripákat, mellyek közül egyet mintegy négy hetek múlva haza küldött, mellyet úgy ösz-vetörtek, vertek, hogy három hét múlva el kellett neki veszni belé, a’ felvett árát pedig, 70 rénes forintokat kéntelenítettem megadni. Az elsı insurrectiókorq 2100 rénes forintokon egy darab jószágomat zálogba tettem, gondolván, hogy a’ tekintetes vármegye a’ nemes seregbe beveszen tisztnek, el is készültem 7 pa-ripáimmal, 5 hámos lovaimmal, társzekeremmel, hozzá való hadi készületekkel, dicsıíteni kívánván azzal is a’ tekintetes vármegye becsületit. Némellyeknek tı-lem való megrémülések cselekedték azt, hogy minden költekezésem haszontala-nokká legyenek. Magamat eleget kínáltam közembernek is, de nem receptáltat-tam,r bizonyítom tekintetes viceispány úrral. Katonát is kellett adnom, eleitül való intertentiójáts is meg kellett fizetnem. Tekintetes Okolicsányi szolgabíró úr ki volt küldve a’ Lezsák által okozott károm megtéríttetésére, de a’ tekintetes törvényszék determinatiójátt meg nem kaphatván, károm odaveszett.

Ennyi viszontagságokon által menni egy szegény legényt, akinek nincs Isten-nél egyéb pártfogója, mellynél már nagyobb, ha holnap gyalázatos halál által kell is elvesznem, nem eshetik rajtam. Tolvaj cselédeket nem tartottam, tolvaj a’ há-zamhoz sem azelıtt, sem azután nem járt. Tíz esztendıktül engemet szolgált, i-de közel lévı ’s élı cselédeimet, sıt az egész kopaszföldi népet a’ tekintetes vár-megye által megeskettetni kérem. Egy esztendıben köztök tett forgásom igaz, mellyet cselekedtem egy magistratualis úrnak a’ kérésére. – Mellyeket kegyesen gondolóra vétetni és egy méltatlan nemes vérit csak azért, hogy hajdan hamis vólt, több senyvedésekre való kitételtül megmenteni alázatosan kéri

a tekintetes nemes törvényszéknek szerencsétlen, alázatos szolgája Ónody András m. k.

246

a hivatali ügyész,

b felküldve,

c az ügyész bıvebb bizonyításra utasíttatott,

d sú-

lyosbítás végett, e fıszámvevı,

f átadtam,

g színlelésbıl,

h cinkosait,

i beszállását,

j hitelesített,

k lakóhelyen,

l leltárba vétetem,

m befeketítettem,

n vizsgáltattak ki,

o (nemesi) felkelésbe mentem volna,

p végrehajtatott,

q nemesi felkeléskor,

r fo-

gadtattam be, s eltartását,

t határozatát.

KATONAÁLLÍTÁS (1803–1804)

Jól ismert tény, hogy a katonaság kiegészítésének két módja volt: az egyik az úgynevezett verbunk, vagyis önkéntesek keresése, a másik pedig a szükséges létszám leosztása vármegyékre és településekre. Ez utóbbi egyrészt nagy terhet jelentett a településeknek, hiszen a fiatalok nem szívesen „álltak kötél-nek”, másrészt azonban arra is lehetıséget adott, hogy a települések megszabaduljanak a duhaj, vere-kedıs, részeges, egyszóval fékezhetetlen legényektıl, akik olykor nem kis veszedelmet jelentettek a kö-zösség számára. Szerencsés esetben a különbözı érdekek látszólag találkozhattak is – erre szolgálnak példával az alábbi ügy iratai. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye levéltára: Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai, 322/1804. sz.

a.

Tekintetes nemes vármegye! Mi, privilegiált Sajószentpéter várossának magistrátusi kénteleníttetünk az tekintetes nemes vármegyéhez folyamodni valójában szíveinkig érzékenyítı sé-relmeink orvoslása végett, kikérvén az tekintetes nemes vármegyének kegyes el-tőrését, amíg dolgainkat ’s panaszinkat eleven környülállásaival elıadni bátorko-dunk, úgymint. 1-o: Minthogy a’ felséges rendelések szerént az capitulatio törvényei minket is obligálnaka arra, hogy minden esztendıben városunkból is két katonának al-kalmatos ifjakat beadjunk, melly kegyelmes parancsolatnak beteljesítését azok-nak kiállításokban, tartozó kötelességünk hozván magával, hogy minden kész-séggel, hívséggel és engedelmességgel erılködjünk munkálódni, mint jó hazafi-aknak egyedül felséges fejedelmünk iránt vonzó ’s tartozó jobbágyi engedelmes-ségünk, hívségünk, ’s édes magyar hazánk mellett forrón buzgó szeretetünk, kész kötelességünk lévén fix punctumunk orientatiónkra.b Hogy tehát az fel-sıbb kegyelmes rendeléseknek effectuatiójokbanc legutolsóbbak is ne legyünk

247

és valójában ırzeni méltó, az igaz, elveszett ’s régtıl fogva porban heverı ked-ves becsületét városunknak visszaszerezni óhajtó készségünkbıl igyekezvén, sıt erılködvén, csak az katona kiállításban is lassan-lassan elıre olly ártatlan és nem erıltetett planumotd készítettünk, amely által hacsak a’ dicséretet is kívántuk volna megnyerni abban a’ tertiumban, hogy az következendı 1804-dik újeszten-dıre már készen tartattak két, katonának való, alkalmatos ifjaink mindenek sé-relme és legkisebb praejudiciumae nélkül, és csak az determinált idıt vártuk vé-lek. Ezek közül egyik, Lakatos István nevezető ifjú, sajószentpéteri születés, máskülömben jeles, de az nemes magistratusnak terhes, excessivusf legény lé-vén, bátor sok maleversatiókban,g lopásokban találtatott és városunkat az illye-nektıl tisztítani kívánjuk, mégis atyaiképpen bántunk vele ’s bátor megfenyítet-tük rendetlen cselekedeteiért, de elcsüggedni ’s kedvetlenedni sem hagyván, mindég fenntartottunk számára egy kevés vigasztalást, minthogy már a’ sze-rencse kalkulusa is Lakatos Istvánra húzatott ki, hogy az egyik ı lészen katona Szentpéter városáért. Az ıszön is, nem érdeme hozta ugyan magával, hanem az nemes magistratus érdemelte neki, hogy el ne csüggedjen és valamerre, mint aki máskülömben édesanyja tanítását is megvetı, megútáló, azt mindenekben kese-rítı és sok törvénytelen cselekedetekre kész indulatú, hajlandó ifjú, valamerre el ne bódorogjon, mintegy gyeplıszáron tartván ıriztetett ’s vigasztalására szılı-pásztorság adódott néki, amelly Szentpéteren szép haszon, csakhogy ottan-ot-tan minél elébb közelebb lépjen az 1804-dik esztendı elejéhez, mellyben el fog-ja érni kívánt és keresett végét. Bátor szılıpásztorságában sem becsülte meg magát ’s nem is végezvén jól hivatalát, azzal koronázta meg, hogy mindjárt a’ szüret elején egy hordó bort lopott, mellyen rajta vesztvén, árestomba tétetett. Itt is hogy valami kevés vigasztalás nyújtasson nekie és ne maceráltasson vason, ne enerváltasson árestom által, hogy annál nagyobb impressioh légyen fejében, 500 rénes forintokig való törvényes kezességre kiadta az nemes magistratus, te-kintetes fıszolgabíró Máriássy Boldizsár urunknak is consensusai hozzá járul-ván, aki is az egész dolog meritumáról bölcsen ’s igazságosan attestálhat mellet-tünk ’s relatiót tehet. Kibocsájtván tehát Lakatos Istvánt kezességre, mint maga indulati ’s gondolati után járó gonosz ifjú, az kezeseket dementálta,j bennünket pedig eludált,k visszaélvén jószívőségünkkel, mert non obstante eo,l hogy 500 rénes forintig való kezességnek terhe alatt van kibocsájtva olly conditio ’s felté-tel alatt, mint már az nemes városért dedicált regruta, fogta magát és minden tu-dásunk és hírünk nélkül tekintetes fınótárius Ragályi István úrnak úrfia, tekin-tetes Ragályi vitéz hadnagy uram szentpéteri jószágában mulatván, a’ szüreti al-

248

kalmatossággal hozzá ment ’s keze beadásával katonának állott Lakatos István, aki már praeferenterm az város részére katona volt. Hogy befogadta tekintetes Ragályi vitéz hadnagy uram, bölcsen cselekedett, de hogy magával elvigye ’s az várostól elvegye, az ellen solenniter semel pro sempern az tekintetes nemes vár-megye elıtt protestálunk! Akinek annyit engedtünk ’s katonának reserválván, mintegy kézen majdhogy nem hordoztuk ’s kedveztünk, még az 500 forint ke-zesség terhe alól sem bújt ki, hogy másért légyen katona, az törvény ’s igazság sem engedik! Mi ugyan kívántunk volna tekintetes Ragályi hadnagy úrral ez e-ránt beszélleni ’s róla végezni, az egész dolgunkat Lakatos Istvánnal ex asse ex-pectorálni,o de soha szerencsénk az titulált hadnagy uramhoz nem lehetett, és a-midın Szentpéteren kerestük, hol Szuhára, hol Miskolczra ment, Miskolczra utána bemenvén, akkor ismét Szentpéterre jött, vagy Szuhára, semmi effectusa törekedésünknek nem vólt. Folyamodunk azért az tekintetes nemes vármegyé-hez, megkettıztetett tisztelettel esedezvén, minthogy Lakatos István szentpéteri születés és arra, hogy az nemes városért adattasson katonának, volt dedicálva, mind ekkoráig foveálván, tanto a fortiori,p hogy tekintetes Ragályi vitéz hadnagy úrnak kezet adott, megmutatta, hogy magának is van kedve az katonaságra, mél-tóztasson az tekintetes nemes vármegye Szentpéterért acceptálni, mint aki elébb vólt obligátusa Szentpéter várossának, mintsem tekintetes Ragályi vitéz hadnagy úrnak. Aki máskülömben is szentpéteri földesúr lévén, úgy reményljük, hogy Szentpétertıl elvenni Lakatos Istvánt nem is kívánja, minthogy törvény szerént is sem más személyért, sem más helységért katonának nem adattathatik, elvévén Szentpétertıl. Azért is újra esedezünk az tekintetes nemes vármegye elıtt, hogy nem másért, hanem egyedül Szentpéter várossáért Lakatos Istvánt katonának acceptálni méltóztasson. Ezek közül az második Tarczali István nevezető legény, aki is bizonyos gaz-dánál szolgálván ezen esztendıben kocsisul, tekintetes fınótárius Ragályi István urunknak tanácsolása ’s vezérlése szerént megjelentettük gazdájának, hogy kö-vetkezendı 1804-dik esztendıre meg ne fogadja, mert az nemes városért kato-nának fog adattatni, evincáltatvánq elegendıképpen, hogy ı is csak úgy érdemes reá, mint Lakatos István. Az gazdája felelte azt, hogy újra ismét nemcsak, hogy meg nem fogadja, de még meg is fogja házasítani: eszerént ebbıl is kifogyván, haszontalan minden plánumunk, közhaszonra czélozó törekedésünk ’s igyeke-zetünk. Méltóztasson ezen tekintetben is az tekintetes nemes vármegye hatha-tósan, cum effectu reir megvigasztalni, alázatossan esedezünk.

249

2-o. Alázatossan kívánjuk azt is praesentálni, minthogy Szentpéter várossa nagy transennáliss hely, akárhonnan jöjjenek az transennák, az Szentpéteren vált praejuncturákat a potiori,t sokszor megtörténik az, hogy kelletik négy rendbeli forspontokat is kiállítani, és mind lovat akar, az ökrös forspontokat nem accep-tálják, amelly lehetetlen, mert Szentpéteren több 12 amicsodás gyenge lovaknál nem találtatik ’s mindutalan ezen három-négy szegény lovas gazdákat kelletik ostromolnunk, rontanunk, mellybıl az a’ veszedelmes, rossz következés is ki-jöhet, hogy azok egészen enerváltatnak: lehetetlen, hogy a’ sokat gyızhessék! Sıt, az jön ki a’ dologból, hogy az hatalmasabb urak nem adván hitelt az lehe-tetlenségnek, bennünket illetlenül káromlásokkal is traktálván, amellett, hogy becsületes emberek vagyunk, becsteleníttetünk, gorombának, engedetlennek és hivatalunkban el nem járóknak reputálván bennünket, sokszor a’ nagy kisebb-ségszenvedés mellett majd ütleget is kapni kénteleníttetünk! Sokszor megtörté-nik, hogy érdemes olly úrnak nem szolgálhatunk forsponttal, akinek bátor ár-tatlanul ’s méltatlan, rólunk való bal recommendatiója igen nagyot nyom az lat-ban, már ekkor osztán igen nevelkedik az Szentpéter város becsülete. Mindezen elıszámlált és lehetı több helyes okainkra nézve, és hogy minden kigondolható akadályokat, kissebbségeket okossan magunkról elháríthassunk és valahára már városunk ha mind kevés becsületre is felkaphatna, esedezünk az tekintetes ne-mes vármegye elıtt méllységes alázatossággal, mint fıhajtó és engedelmeskedni óhajtó fiak az ıket szeretı ’s egészen el nem vetı édesatyáik elıtt, minthogy a’ jó rend lelke minden dolognak, méltóztasson panaszainkat kegyes atyai szívére venni és olly hathatós, jó rendeléseket tenni, hogy amidın a’ szükség úgy fogja kívánni, az körül lévı szomszéd, úgymint Berente, Kápolna, Lászlófalva, Radis-tyán ’s más helységekhez az szükséges praejunctúrákért szabad és bátorságos re-gressusunku lehessen. Többire magunkat kegyes grátiájába ajánljuk és megkü-lönböztetett tisztelettel vagyunk és lenni óhajtunk az tekintetes nemes várme-gyének fıhajtó, alázatos szegény szolgái. Sajószentpéter, die 29-a Novembris,v 1803.

Szentpéter várossának nemes magistrátussi közönségessen

a köteleznek,

b szilárd pontunk tájékozódásunkra,

c végrehajtásukban,

d tervet,

e kárvallása,

f kihágásokat elkövetı,

g rosszaságokban,

h nyomaték,

i egyetértése,

j elbolondította,

k kijátszott,

l nem akadályoztatva azáltal,

m elızetesen,

n ünnepé-

lyesen egyszer s mindenkorra, o itt: gyökeresen megoldani,

p tartatván, annál is

250

inkább, q meggyızvén,

r a dolog végrehajtásával,

s átmenı forgalmú,

t elıfogato-

kat fıképpen, u menedék,

v november 29. napján.

b.

A’ szentpéteri magistratus ide visszarekesztett folyamodására, melyben Lakatos Istvánnak, kit azon magistratus a’ városért katonának adni igyekezett, katoná-nak való állását ’s fıhadnagy Ragályi György úr által lett bevételét panaszolja; nemkülömben Tarczali Istvánnak, hasonló módon katonaságra kiszemlélt le-génynek hogy az a’ katonaságtól menekedhessen, egy szentpéteri nemes ember által szolgálatba lett megfogadtatását kiteszi, kiküldettetésünkhöz képest alább írtak tesszük ez alább írt hivatalos tudósításunkat, nevezetesen az elsı pontra való nézve. Történt múlt 1803. esztendei szüreti alkalmatossággal, Szent András havá-nak az elején, vasárnapi napnak éjszakáján, hogy Szentpéteren lakos Lakatos István szıllıpásztor Benedikti József úrnak egy hordó borát a’ pinczéje elıl el-lopta és azt jó távol elhempergetvén, valamely más pinczébe elsikkasztotta. A’ történet investigáltatván,a kisült és Lakatos István a’ város tömlöczébe betéte-tett. Nekünk ezen történetet a’ bírák azonnal hírül adták, kérvén bennünket arra, hogy mivel a’ megírt Lakatos István több aprólékos tettei miatt is, úgymint pen-gı karikák, tyúkok, répa és krompli lopásokért megjegyeztetett, de külömben is katonaságra éppen qualificatusb személy, vinnénk ıtet által az 1804-dik eszten-dıre Szentpéter városára esendı regruták számába. Mi azért, mivel még a’ katona állításnak ideje be nem következett, nem akar-ván sem a’ legényt huzamos ideig áristommal sanyargatni, sem a’ várost annak tartásával terhelni, meghagytuk a’ szentpéteri elöljáróknak, hogy a’ megírt le-gényt elegendı kezesség mellett bocsájtsák szabadon, amint hogy ezen rendel-kezésünk véghez is ment. Észrevévén Lakatos István a’ czélt, mely miatt kezesség mellett szabadságra tétetett, megkereste vitéz fıhadnagy Ragályi György urat és magát keze beadá-sával a’ nemes Stipszicsianum regementbeli katonaságra önként ajánlotta, ’s a’ megírt fıhadnagy úr által acceptáltatott is. Ez így lévén, a’ magistratus a’ tekin-tetes nemes vármegyéhez instantionaliterc folyamodott, kitéve azt, hogy a’ város részire állítandó és kezesség alatt levı legénye által a’ megírt mód szerint eludál-tatott.d

251

Mely kitétele általunk igaznak lenni találtatván, alázatos vélekedésünk az, hogy a’ megírt Lakatos István ott, ahová katonának beállott, békével hagyattat-ván, a’ tekintetes nemes vármegye méltóztasson azt eszközleni, hogy ı az 1804-dik esztendıben megyénk részérıl állítandó katonák számába acceptáltasson és Szentpéter városa competentiájábae beírattasson, mindegy lévén a’ status szük-ségére való nézve akár egyik, akár másik regementben tegye valaki szolgálatbeli kötelességét. Így Szentpéter városának semmi rövidsége nem lészen. Ami a’ második pontot illeti, Tarczali István nevezető legény egyetlen egy fiú lévén, hogy az katonának nem adattathatik, az elöljárókat bizonyosokká tettük és azért az panasztól el is állottak. Miskolcz, die 31. Januarii, 1804.

Tekintetes nemes Borsod vármegye fıszolgabírája Máriássy Boldizsár és ordinarius esküdtje Barczikay Károly m. p.

a nyomoztatván,

b minısített,

c könyörögve,

d kijátszatott,

e illetékességébe.

EGY AJÁNLKOZÁS A VÁROS JOGI KÉPVISELETÉRE

(1810 körül)

A város lakosai nehezen tudtak beletörıdni a régi szabadságok elvesztésébe és a földesúri hatalom meg-erısödésébe; ennek következménye lett az az úrbéri per is, amit a város kezdett a földesúr ellen. Idı-közben a helyzet tovább bonyolódott azáltal, hogy Rákóczi Ferenc nıvérének, Rákóczi Juliannának a fia, Aspremont gróf megszerezte Sajószentpéter fele részét: egy újabb földesura is lett tehát a városnak. A Szirmayak és Aspremont ellentétét a város birtoklását illetıen célszerő lett volna kihasználni: egy ismeretlen személy éppen erre tett javaslatot az alább közlendı irat tanúsága szerint. Ajánlkozásában mindenesetre szemléletes képet fest a korabeli jogi eljárásokról, s emellett még egy átfogó birtoktörténeti vázlatot is ad nyilván olyan dokumentumoknak az ismeretében, amelyek azóta már elvesztek. Nagyon valószínő, hogy a város vezetısége elfogadta ezt az ajánlkozást: erre utal az az alább közlendı irat, amely a vármegye által indított perekben hozott ítéleteket tartalmazza. Lelıhely: A sajószentpéteri református egyház levéltára, Jegyzıkönyvek, I. kötet.

252

Szentpéter város történetére vonatkozó régibb adatok Elsı szakasz: Szentpéter várossa régi állapotjáról 1. A’ mohácsi veszedelem elıtt hajdan kik bírták Szentpéter várossát és mi-nemő jussal, arról nem szükséges ’s nem is hasznos fejet törni, mert porrá lett városok vagy nemzetségek elenyészett hamvaiban turkálni csak haszontalan i-dıvesztés. 2. Hanem csakhamar, hogy Magyarország a’ mohácsi veszedelem után a’ fel-séges austriai házra szállott, bizonyos dolog az, hogy Szentpéter várossát I. Fer-dinánd császár és magyar király 1580-ik esztendıben Rákóczy Zsigmondnak az hadi gyakorlásáért, pro servitiis militaribusa adta minden pénzfizetés nélkül titu-lo inscriptionis,b statutiójac sem volt soha is, melybıl világos az, hogy a’ Rákó-czy leány ágat nem illette, Szentpéter várossa eredendıképpen soha nem illette, sıt azon inscriptiónak a’ hátára vagyon írva magyarul, hogy Szentpéter várossa leányágat nem illet. 3. Az is bizonyos, hogy Szentpéter várossa hajdan az ónodi várhoz tartozott vala, mely a’ Rákóczyak által elzálogosíttatott, amint ez a’ Rákóczyak prothocol-lomábóld kitetszik ’s bizonyos, amely most kezemnél vagyon. 4. A’ Rákóczyak erdélyi fejedelemségre jutván, a’ magyarországi javakkal nem sokat gondoltak, hanem könyyebbségnek okáért Szentpéter várossát zálog-ba adák nevezetesen Szentpéteren lakosoknak, úgymint Béldeky Pálnak, Cso-maközi Lászlónak és Sarlay nevezető birtokosoknak 5000 forintokon 1694-ik esztendı táján, és ezek bírták a’ várost minden haszonvétellel együtt csendesen, a’ város lakossaival együtt a’ régi szabadságuk, vagyis privilégiumok mellett. 5. Azután 1696-ik esztendıben, vagy esztendı táján I. Rákóczy adta zálogba ezen várost a’ szakállas Dıry Andrásnak ugyan ötezer, nr. 5000 forintokon, oly formán, hogy a’ nevezett zálogos urakat és lakosokat kifizetvén, tılök kezéhez vehetné a’ várost, az mint ez bizonyos az ugyanazon dologról költ contractus-ból.e Második szakasz: A város változásáról 1. Ez volt az elsı, ki a’ várost a’ régi szabadságában háborgatta, amidın Bél-deky Páltól kezéhez vette, mint kitetszik ez az urbariális szentpéteri perben elı-adatott levelekbıl.

253

2. Az is bizonyos más hiteles levelekbıl, hogy Dıry Andrást a’ királyi fiskus Eperjesre czitáltatta azon okból, hogy Szentpéter várossát hozzá tartozandó ja-vakkal együtt bírja Rákóczyaktól, hanem Dıry András a’ Sennyey Péter donati-ójávalf a’ fiskus ellen fortélyosan megtartotta ezen javakat, de nem sokáig volt benne birtokos. 3. Mert 1696-ik esztendıben Szirmay István, Rákóczy és Thököly háznál ha-talmas ember, cessiótg nyert, hogy Dıry Andrástól, letevén rajta fekvı pénzét, kiválthassa és kezéhez vehesse, amint ezt a’ czessio, mely kéznél vagyon, már bizonyítja. De ez nem könnyen esett meg, mert 4. Szirmay István Dıry Andrást ez eránt megszólítván, csak halogatta a’ ki-eresztést azon okból, hogy azalatt Rákóczy Barbara Juliannával közhessen és tı-le cessiót kaphasson, amint hogy el is ment Rákóczy Juliannához, gróf Asper-mont hitveséhez és elámította, hogy úgy illeti ıtet Szentpéter városa, amint a’ bátyját, és e’ végett titulo cessionis et auctionish ad neki 2000 forintokat, melye-ket fel is vett gróf Aspermontné és adott neki cessiót avégett, hogy Szirmay Ist-ván ellen megtartsa a’ várost. Ez bizonyos dolog és világos, hanem 5. Szirmay István 1700-ik esztendıben Dıry ellen megindulván, erıvel és fegyveresen a’ várost el akarta tıle venni. Dıry András szinte fegyveres kézzel oltalmazta magát a’ birtokban, csakugyan rajta Szirmay István semmit erıszako-san véghez nem vihetvén, az tekintetes nemes Borsod vármegyéhez citáltatta, mely per most is a’ tekintetes nemes Borsod vármegye archivumjában megtalál-tatik. Ezzel nem sokra menvén Szirmay István, 6. Leopoldus császárhoz folyamodott Szirmay István és panaszát letevén e-lıtte Dıry András ellen, azt nyerte, hogy Leopoldus császár parancsolatot kül-dött Eperjesre Dvornikovics ítélımesterhez, hogy Szirmay István és Dıry And-rás közt igazítsa el ezen versengést, amint azon parancsolatból világosan kitet-szik. Mi lett belıle? Az, 7. hogy el is végezte, hogy tartozzon Dıry András Szirmay Istvánnak Szent-péter várossát (:kivévén a Sennyey-jusst, mely állott harmad részébıl a’ város-nak inscriptione Georgii Rákóczy anno 1641. facta,i ez is kéznél vagyon:) ki-ereszteni minden hozzá tartozandó apertinentiákkalj együtt, letévén neki a’ rajta fekvı summa pénzit, és ez eránt egymás közt transigáltakk Eperjesen az ítélı-mester elıtt 1701-ben, amint a’ kéznél levı transactusból világos. Mi lett belıle: 8. hogy le is tette Szirmay István Dıry Andrásnak a’ rajta levı summát, azaz 5000 forintokat és azon 2000 forintokat, mellyeket Dıry András adott Asper-montnénak titulo cessionis, vagyis auctionis. Ebbıl kerekedett idıvel Asper-

254

mont grófnak praetensiójal Szirmay ellen a’ város fele jussa eránt, hogy tudni-illik mind Dıry András, mind Szirmay István a’ 2000 forintok fizetése által megismerték, hogy a’ Rákóczy leány ágra is kiterjed a’ juss, vagyis a’ leány ágnak is jussa van Szentpéter eránt, melyrıl fognak beszélni a’ következendık. És így 9. Szentpéter várossa e’ két rendbeli cessiók, auctiók mellett kiesvén Dıry András kezébıl, transactio szerént a’ Rákóczy Ferencz cessiója mellett Szirmay István birtokába jutott. 10. Bírta aztán Szirmay István Szentpéter várossát hozzá tartozandó javakkal eleintén ugyan csendesen, hanem idıvel Dıry András nyomdokait követvén, a’ szentpéteri lakosokat, kik valának Zatureczky, Draveczky, régi szabadságokban és birtokokban háborgatni kezdette 1762-ik esztendıben, hol erıvel, hol bizo-nyos egyezésekkel és kötésekkel, annyira, annyira, hogy a’ város lakói, nemesek és nemtelenek, perbe is keveredtek és 11. 1772-ik esztendıben urbariális perben az uraság eleiben idéztettek, mely perben a’ lakosok elıadták ugyan a’ régi magyar királyoktól nekik adott privile-giomokat és emellett 12 pontokból álló sérelmeiket és panaszaikat, de haszon-talanul, mert: 12. az ügyelıjük vagy tudatlan volt, vagy a’ város népe nem tudta felérni ésszel azt, hogy mellyik berekben fekszik a’ farkas, tudta elıadni a’ prókátor a’ város hajdani privilegiomát, de nem tudta, vagy nem merte kérni azt, hogy gróf Szirmay is adja elı a’ maga privilegiomát, azaz újontabb nyert királyi adományát, mely által magának ezen Rákóczy jussból nyert vagy nyerhetett erısebb jusst, mint a’ városé volt, és hogy az által az ı királyi újabb adományával a’ város pri-vilegiomát elrontotta és semmivé tette volna – de errıl hallgattak, mint bagoly az odúban. Oka lehetett az, hogy még akkor eszekkel fel nem mérték, hogy a’ Rákóczy zálogosai Szirmayaknak nincsen donatiójok. Az bizonyos, hogy ha akkor azon urbariális perben ezt allegáltákm volna, Szirmay elvesztette volna a’ várost. Most is lehetne, ha pénz volna és bátorság, de ez nem csuda, mert kü-lönb emberrel Dıry és Szirmay nem mertek próbálni, valameddig csak fel nem ébredtek nagy álmokból. Hogy vissza menjünk az urbariális perre: 13. ebben a’ perben tudatlanságuk miatt mint a vakondok, a’ föld alatt buj-kálván és napot nem látván, azt gondolták magokban a magok filozófiájok sze-rént: talpa non vidit solem, ergo non est soln és így az uraság ellen elvesztették az ügyüket. Sínylé azután a’ tekintetes nemes vármegye sedriáján is, a’ város ré-szérıl apellálta ugyan a’ sententiáto az ügyelı a’ királyi táblára, hanem okosab-bak lévén a’ város lakosi, ıfelsége eleibe kívánták a’ pert felküldeni, amint hogy

255

az nekik meg is engedtetett és ezen per expediáltatván,p 37 esztendıktıl fogva úgy hever, mint az omlás most is. 14. Mindazáltal akárhová vitték volna is ezen pert, csak annyit használt vol-na nekik, mint egy mély veremben egy mécses, nem tudta a’ vak ügyelıjök a’ to-jást a’ hegyin megállítani, mellyet már ki is próbáltak. – Azután 15. próbálták a’ lakosok a’ felséges consiliumnálq és a’ cancellarián mozgatni sérelmeket, de ezt 13 vagy 14 esztendeig nem sürgették és abbahagyták vagy e-gyenetlenség, vagy pénzetlenség miatt. De akármibıl esett ez a’ szunnyadozás, lethargus, inkább ártalmas volt, mert már akkor tudta vala egy vadász, hol fek-szik a’ vadkan: Scit bene qua frendens moretur valle aper.r 16. Ez alatt a’ városbeli álmok alatt kezdé Aspermont háborgatni gróf Szir-mayt a’ Szentpéter város fele jussáért, hogy ıtet illetné, azért, hogy auctiót adtak Rákóczy Juliannának, vagyis Aspermontnénak, azért, hogy az osztályban is ju-tott volna néki, a’ per folyamán mind a’ gróf Szirmay ügyelı procatorai és pleni-potentiariusais tudatlanságok miatt, mind pedig mértéktelenségek miatt elvesz-tették a’ pert és gróf Aspermont bírja: ezt nyerte a’ sok tanácsosi által. 17. Szinte Szentpéter lakosai ebben vádoltathatnak, hogy ezen alkalmatos-sággal a’ gróf Aspermont peribe nem ugrottak és elı nem adták, hogy az ı régi privilegiumait Rákóczy Ferencz helyben hagyta és azután a’ felséges austriai házból uralkodó koronás magyar királyok, tehát ık is, egyik úgy mint Rákóczy successor,t a’ másik pedig mint Rákóczy cessionariusa, vagyis zálogosa el nem ronthatták volna a’ régi confirmált város privilegiumait. 18. Bizonyos lehet a’ város abban, hogy soha gróf Aspermont (:Róbert Já-nos:) nem vadászott volna itten, kivált, ha ahhoz a jó vadászhoz mentek volna, aki tudta már, hol hever a’ vadkan. 19. Tudott ennek oly hálókat vetni 1. hogy Rákóczy Ferencz 1696. eszten-dıben magáról adott Bécsben reversálist az udavrnál, hogy soha a’ nénjével nem fog osztozni, azon okból, hogy a’ Rákóczy-jószág nem illet leány ágat. 2. Tudott, hogy a’ fı akkorbeli director causarum regaliumu adott protestációt be sok helyeken, hogy Rákóczy Ferencz a’ királyi fiscus praejudiciumjávalv ne osz-tozzon. 3. Tudott, hogy Leopoldus császártól jött parancsolat Szirmay István-hoz, hogy ne próbáljon osztályt tenni a’ férfi és Rákóczy leány ág között. 4. Hogy ezt írta Szirmay István ezen parancsolatra, hogy hozzá sem fog az osz-tályhoz, el sem kezdi. – Nagy hálók vagy kelepczék ezek és ezekben a’ hálókban nagy hal akad rövid idın.

256

20. Valamint hogy gróf Szirmay, úgy szinte gróf Aspermont őzésben vagy-nak, mind a’ ketten 1798. esztendıben a’ királyi fiscus által a’ királyi táblára evo-cáltattak a’ Rákóczy jussa eránt és foly is, bizonyosan Aspermont csávába esik, mert 1: 1764-ben megegyezett a’ felséges magyar koronával az anyai jussa eránt 800 000 rénes forintokban és azon transactióban Szentpéter eránt semmi emlé-kezet nincsen, hogy fenntartotta volna maga jussát. 2: mert gróf Aspermont 1787-ik esztendıben, 10. Augusti általkért leveleket tılem Grantaugl Pál pleni-potentiariussal Szentpéter eránt, úgy nemkülönben Gilányi directorja által is, melybıl kitetszik az, sem igazsága, sem levelei nincsenek gróf Aspermont Ró-bert Jánosnak, és ami nagyobb, 3000 tallért ígért is nekem levele által, mely meg is vagyon, de a’ fizetés abban maradt irigység által. Harmadik szakasz: A’ megállapodásról 1. A’ mostani környülállásokból bizonyos az, hogy Szentpéter városának ál-lapotja még nincsen megállapodva. Mert mostan Szirmay Budán a’ kamaránál, Pesten a’ directoratusnál, Bécsben a’ financiális kamarán és a’ felséges magyar cancellarián atyafiságosképpen alkudozik és esedezik megmaradni az ı birtoká-ban, úgymint Sajószentpéteren és az ehhez tartozandó javakban, mely végett a’ mostani plenipotentiariusa, Szrogh Sámuel úr Bécsben forgolódik, sıt maga is a’ gróf, mi lesz ennek vége, az idı fogja megmutatni. Tempus magister.x 2. Éppen ezen környülállások [miatt] a’ régi álmukból felserkentve Szentpé-ter város lakosai a’ felséges udvarnál esedeznek a’ régi, megavult szabadságuk confirmatiója eránt. Jobb volna […]20 eránt, mert talán késı lesz, még ugyan nem késı, de várakozni sem lehet, mert ha valaki elnyeri, tehát Tarde est amissa claudere septa grege.y

Befejezés 1. Aki soha nem kezd, soha nem is végez, tehát kell kezdeni, de nem úgy, mint a’ consiliumnak 13–14 esztendıkkel, nem egész erıvel, egy értelemmel és emellett elegendı költséggel, mert ezek nélkül nem lehet meg a’ vásár, amint az ország is tapasztalta.

20 Néhány szó ezen a helyen az írás bizonytalansága miatt olvashatatlan.

257

Ebben pedig a’ közönséges jónak elımozdításában az a’ megtartás legyen, hogy a’ nagyobb birtokos urakkal is, kik úgyis vékony lábon állanak és veszede-lemben forognak, mint Rákóczy-inscriptionalisták, egy értelemben legyenek és tanácskozzanak, mert úgy tapasztaltatott. Hogyha pedig a’ város lakosi akarják azt, hogy ezen igen rövid elıadás bı-vebben, azaz minden levelekkel, perekkel, transactiókkal ’s több efélével elké-szíttessen, tehát ha elegendı költséget és alapanyagot fog adni Pestre a’ város, én elkészítem azon anyagból a’ diplomatica elıadást, de úgy, hogy Szent György nap után egyben a’ munkához foghassak. E’ nélkül semmire sem mehetnek, lett légyen az törvényes, akár a’ kegyelem útján.

a katonai szolgálatokért,

b ráíratás címén,

c birtokba iktatása,

d jegyzıkönyvébıl,

e

szerzıdébıl, f adományával,

g engedélyt,

h engedély és felülfizetés címén,

i Rákó-

czy György 1641. esztendıben történt ráíratása szerint, j tartozékokkal,

k egyez-

ségre léptek, l követelése,

m vitatták,

n a vakond nem látja a Napot, tehát nincsen

Nap, o fellebbezte ugyan az ítéletet,

p elküldetvén,

q Helytartótanácsnál,

r Jól tud-

ja, melyik völgyben tartózkodik az agyaras vadkan, s ügyvédei és teljhatalmú

megbízottai, t örökös,

u királyi jogügyigazgató,

v kincstár jogsérelmével,

x az idı a

tanítómester, y Miután a nyáj elveszett, késı zárni a kerítést.

EGYEZSÉG A VÁROS ÉS A HELYI ZSIDÓ LAKOSOK KÖZÖTT

(1811, 1816)

A zsidók – akikrıl elszórtan az eddig közölt források is említést tettek – a XVIII. század közepe táján jelentek meg Sajószentpéteren. Fıképpen árendával foglalkoztak, azaz kibérelték a nemesi tel-kekhez tartozó haszonvételeket: ennek megfelelıen korcsmákat tartottak, pálinkát fıztek. Természe-tesen kereskedtek is. Sokan közülük pár évtized elteltével már házakat is vásároltak és gazdálkod-tak, tehát úgy éltek, mint a többi lakos. Ennek megfelelıen a városi terhek viselésében is részt kellett venniük, illetve pénzzel megválthatták magukat a közterhek alól. Az alább közlendı források egy ilyen megváltási ügy kapcsán nyújtanak bepillantást a várossal való kapcsolatukba. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: Köz-győlési iratok, 1816. évi 216. sz.

258

a.

Mi, privilegiált Sajószentpéter várossának alább megírt elöljárói és bírái adjuk értésekre, valakiknek illik, hogy mi az alább napon és esztendıben illyen egyez-ségre léptünk a’ városunkban lakos zsidóságnak érdemesebb tagjaival, többek-nek is személlyekben, nevezetesen Klain Jakab, Dávid Áron, Dávid Mojzes és Nemes Mártonnal, mint bírájokkal. Hogy mivel már számosan vagynak és köz-zülök járó marhákat és hátas lovakat tartanak, hogy pedig az legelı mezeinket ingyen ne használják, tartoznak a’ közteherbe ık is segedelemmel lenni és oly-kor-olykor, amidın a’ szükség kívánja, forspontot járni, annyival inkább, hogy már közzülök magok tulajdon házaikban is laknak. Ezen igazságos kívánságun-kat maguk is megismervén a’ nevezett árendások, de hogy a’ forspontozástól mentek lehessenek, ajánlattok kétszázötven rénes forintokat, olly fundamento-mon, hogy négy esztendık alatt e naptól számlálván semmi ollyas szolgálattal ne terheltessenek azon négy esztendık alatt, és ık is azon summát a’ contractus-nak által adásával egyszerre lefizetik. Mivel pedig a’ város lovai nagyon elavul-tak, megvénhedtek, kettıt mostani fıbíránk, Gadóczi András úr állítani kén-teleníttetik, azon 250 rénes forintokat abba fordítani és a’ két lónak árát azzal pótolni jónak látták. Ezen okon felvévén nevezett fıbíránk az 250 rénes forin-tokat, mi is az városunkban lakozó zsidókat, akár árendások, akár magok háza-ikban lakozók légyenek, négy esztendıkig mai naptól számlálván, a’ forsponto-zás és más illyen forma teher viselés alól felszabadítjuk és mentekké tesszük, és hogy a’ megírt négy esztendık alatt utánnunk leendı bíró és bírák ezen végezé-sünket ’s egyezségünket semmi szín alatt el ne bonthassák. Mindazonáltal azon esetre, ha valami nem reménylett hadi járás történne és teljességgel elkerülni nem lehetne, akkoron amiben lehet, segítséggel lenni tartozzanak. Melly dolognak állandóbb voltára közönségesen a’ városunkban lakó zsidó árendásoknak ’s lakosoknak, akik házat bírók is, nagyobb bátorságokra mind magunk tulajdon neveink aláírásával, mind pedig élı pecsétünkkel megerısített, egyezségrıl szóló levelünket kiadtuk. Költ Sajószentpéterben, Boldogasszony havának elsı napján, 1811-dik esz-tendıben. Fıbíró Gadóczi András m. pr. Hadnagy Ambrus Pál msk. Hites személlyek: nemes Fazekas János msk. Nemes Horkay Gábor mk. Csontos János mk. Szu-hai János mk. Vass József mk. Szabó István mk. Nemes Soós Péter msk. Gadó-

259

czi János msk. (:Város pecsétje:) Kiadatott város hites jegyzıje, Orbán István által msk.

b.

Tekintetes törvényszék! Minemő egyezségre léptünk mi, sajószentpéteri zsidó lakosok a’ város elöljá-róival ezelıtt négy esztendıkkel ’s a’ forspontozás és más közönséges terhek a-lól négy esztendıre 250 rénes forintokkal miként váltottuk meg magunkat, a’ túlsó oldalon párban írt levélnek foglalatjából bölcsen által fogja látni a’ tekin-tetes törvényszék. Mindazonáltal sérelmesen panaszolni kénteleníttetünk, hogy az akkori fıbírája a’ városnak, Gadóczi András csakhamar meghalálozván a’ szerzıdés után, az utána következett bírák nem ügyelvén semmit arra, hogy mi magunkat elıre lefizetett készpénzzel megváltottuk, minden kifogás és kímélés nélkül hajtottak bennünket mind forspontra, mind más közönséges terhekre a’ közelébb lefolyt négy esztendık alatt, a’ velünk kötött szerzıdésbeli kötésnek világos sérelmével és tetemes kárunkkal. Tekintetes törvényszék! Nem czélunk az nékünk, hogy magunkat a’ közöns-éges terheknek viselése alól átaljában felmenteni kérjük – ámbátor igen terhes tolerantiáért való fizetés vagyon reánk vetve, mi mindazonáltal tartozó készség-gel és engedelmességel megfizetjük mind azt, ami igazságos kivetés szerint a’ forspont és más közönséges terhek váltsága fejében reánk háramolhat –, de mi-vel ekkoráig kétszeresen terheltettünk a’ szentpéteri bírák által, mivel fizettettek is, szolgáltattak is velünk: hogy többé rajtunk illyen méltatlanság ne történjen, a’ tekintetes nemes vármegye kegyes pártfogásáért alázatosan esedezünk, állhata-tos reménységgel lévén az iránt, hogy a’ felséges helytartó udvari magyar tanács-nak e’ részben kiadatott kegyelmes rendeléséhez képest mind életünk módjára nézve, mint többnyire kereskedık, mind ceremoniális és sok ünnepő vallásunk-ra nézve, mint zsidók, a’ forspontozástól és más közönséges terhektıl magun-kat a’ tekintetes nemes vármegye kegyes engedelmébıl ezentúl is megválthas-suk. Melly velünk közlendı kegyes pártfogását a’ tekintetes nemes vármegyének ha megnyerni szerencsénk lészen, alázatosan esedezünk egy evégre kiküldendı tekintetes deputatióért, melly a’ város több lakosaihoz képest reánk ezen teher váltságot az igazság zsinórmértéke szerint kivetvén, bennünket a’ szentpéteri bí-

260

rák zaklatásaitól megoltalmazhasson, betudván jövendıbeli teher váltságunkba azon fentebb írt 250 forintokat is, mellyeket méltatlanul fizettettek velünk. Melly alázatos esedezésünkre kegyes resolutióját és hathatós pártfogását a’ tekintetes nemes vármegyének midın szívszakadva kikérnénk és elvárnánk, tar-tozó nagy tisztelettel maradunk a’ tekintetes törvényszéknek alázatos szolgái:

a’ sajószentpéteri zsidó lakosok közönségesen c.

A szentpéter várossa zsidó lakossainak a’ tekintetes nemes vármegyére beadott ’s ide visszamellékelt azon folyamodására, melly szerint panaszolják, hogy múlt 1811-ik esztendıben Szentpéter várossa elöljáróival kötött szerzıdés értelme szerint a’ forspontozás és más közönséges terhek alól esztendınként fizetendı 250 rénes forintokért 4 egész esztendıre magokat megváltván, ’s kötött szerzı-dés ellenére mindazonáltal úgy a’ forspontozás, mint más közönséges terhek alá hajtatnak, a’ tekintetes nemes vármegyének múlt 1815-ik esztendınek Böjtelı havának 27-ik napján tartatott közgyőlésébıl a’ kivétel mibenléte megtudása vé-gett kiküldetvén, alább írottak alázatossan ’s egyszersmind hivatalossan jelent-jük, hogy múlt 1815-ik esztendı Karácsony hava 5-ik napján a’ folyamodók a’ város elöljáróival ismét 3 egész esztendıkre elıttünk megegyesülvén, a’ panasz elenyészett ’s a’ további panaszolkodástól a’ folyamodó lakosok önként elállot-tak. Signatum Miskolcz, 19-a Februarii, 1816.

Fıszolgabíró Soós Sámuel. Fıesküdt Kércsy István.

VÁRMEGYEI ÍTÉLET A VÁROS ÉS LAKOSAI ELLEN FOLYÓ PEREKBEN

(1818) 1813 és 1818 között a vármegye 14 (!) pert indított Sajószentpéter és lakosai, fıleg a nemesek ellen. Az alább közlendı ítéletbıl kiderül, hogy mi volt ennek a szokatlan jelenségnek az oka. A város rá-szánta magát, hogy visszaszerzi régi szabadságait és ennek érdekében eljárást kezdeményezett. A la-kosság összefogott és győjtés indult a perrel járó költségek elıteremtésére: a vármegye ezt nem tartotta törvényesnek, s a pénz felhasználását is kifogásolta. Az elöljáróság közben hibákat vétett a törvényke-zésben: ez sem tetszett a vármegyének. Végül voltak olyanok is a lakosok között, elsısorban kisneme-

261

sek, akik személyesen is sokat tettek az ügy érdekében, olykor a vármegye által hozott rendeleteket is semmibe véve: ellenük is törvényszéki eljárás indult. A szövevényes ügyek minden szálát nem könnyő átlátni, de tény, hogy hogy a kiváltságok visszaszerzésének a lehetısége ritkán látható egységbe ková-csolta a város lakosságát. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai: 1818. évi jegyzıkönyv, 947–978. p.

Ítélet

Azok a 14 rendbeli perek, mellyek külömb-külömbféle közbotránkozást okozó rendetlenségekért és zabolátlanságokért a magistratualis fiskálisa felperessége a-latt múlt 1813-ik esztendıbeli Böjtmás hava 1-sı, Szent Iván hava 22-ik, folyó esztendıbeli Püknösd hava 18-ik, 1815-ik esztendıbeli Böjtmás hava 13-ik, ugyanazon hónap 20-ik, 1816-ik esztendıbeli Szentgyörgy hava 4-ik, Szent Mi-hály hava 20-ik, 1817-ik esztendıbeli Szent Mihály hava 22-ik, Karácsony hava 15-ik, folyó esztendıbeli Böjtmás hava 13-ik, Pünkösd hava 18-ik és Szent Iván hava 11-ik napjain a szentpéteri nemes és nemtelen sorsú elöljárók ’s számo-sabb lakosok ellen közhatározások erejével indíttattak ’s bevégezıdvén, ítélet-hozás alá terjeszttettek, egyszerre ’s egyszersmind bírói megvizsgálás alá vétet-vén, minthogy a feljebb érdeklett 14 rendbeli perekben elıadott fiskálisi vádak-ban lerajzolt tettek közönségesen a következendı három ágakra oszolnak fel: hogy a perbe fogott személlyek közül némellyek annak a valósággal munkába is vett czélnak elérésére, hogy az elhunyt néhai felséges magyar királyok által Szentpéter városa községe részére hajdan ajándékozott privilegiális szabadságok ’s favorokb az 5-ik rendbeli perben K. 1. alatt olvasható földesúri folyamodás-hoz .//. alatt mellékelt kegyelmes resolutioc szerént legfelsıbb helyrıl nyert ke-gyelmes utasítás engedelménél fogva is megavult, sıt már el szinte is temetı-dött állapotjokból a törvény rendes útján újabb felelevenedésére hozattassanak, lakostársaiktól, közéjek értvén a felsıség ápolgatása alatt élı ’s a tehetségeikbıl lehetı ajándékozhatásra nem önnön szabados jó tetszésektıl függı adófizetı-ket is, több ízben pénzt szedtenek össze, vagyis úgynevezett collectát csinálta-nak; némellyek továbbá mint a vérbíróság jussa gyakorolhatásával felruháztatott szentpéteri község bírái, hadnagyai és tanácsbeli személlyei néhány olly ese-tekben, mellyek a bőnt büntetı igazság kiszolgáltatását tárgyazták, sem a tör-vénnyel, sem a törvényes procedurad rendszabásaival egybe nem férkeztethetı ítéleteket hoztanak; némellyek végezetre rész szerint az ısi alkotás által a haza nemes sorsú fiainak engedett nemesi szabadságok és praerogatíváke igaz értelme

262

nem tudásából, rész szerint pedig valóságos rosszaságból is, túl hatván azokon a korlátokon, mellyeket, a kormányra rendelt felsıségnek hatalmat, a kormányo-zottaknak pedig köteles engedelmeskedést tulajdonító törvények és a jó rend fenntartása kinek-kinek eleibe szabtanak, a tartozó függést ’s engedelmeskedést nemcsak a köz jurisdictiof képviselıinek ’s tisztviselıinek, hanem még magának a köz jurisdictiónak is megtagadták ’s mindezzel mind lakostársaik lázítására va-ló fakadásokkal a magokat békességesen viselı más községek lakossaira nézve is botránkoztató és a történhetı követés esetében ártalmas példát mutattak. Mi illeti a fiskálisi vádaknak elsıbb ágát, úgymint a collecta csinálást: ez a tárgy az 1-sı, 5-ik és 6-ik rendbeli fiskálisi perekben pertractáltatváng Csontos János, Surányi Péter, Huszár János, Stefán György, Dobai Szabó János, Egri Mihály, Tóth András, Turóczi József, Vígh István, Gedei Szabó István, nemes Molnár István, nemes Fazekas János, nemes Ambrus Márton, nemes Lévai Ist-ván, nemes Új Péter, nemes Soós Péter, nemes Soós György, idısebb nemes Réthi András, idısb nemes Horkay Gábor, ifjabb nemes Ambrus Pál alperes felek ellen, a feljebb érdeklett három rendbeli perekhez csatolt nyomozásokból bizonyos lévén az, hogy állított privilegiális szabadságaik visszaszerzése eszköz-lése tekintetibül, mégpedig az 1-sı rendbeli pernek E alatt mellékelt lajstrom szerént az 1809-ik, 1810-ik, 1811-ik esztendıkben 973 forintokat, 8 krajczáro-kat; az 5-ik rendbeli perhez E1, a 6-ik rendbeli perhez X alatt rekesztett lajst-romok szerént pedig az 1814-ik esztendıben 217 forintokat, 30 krajczárokat, az 1815-ik és 1816-ik esztendıkben végre a 11-ik rendbeli perhez LL alatt csatolt számadások szerént 1378 forintokat, 50 krajczárokat győjtöttek össze és ezeket a summákat el is költötték – igaz ugyan az, hogy Szentpéter városa községének abbéli vágyódását, hogy sorsát illendı utakon-módokon a lehetıségig gyara-pítsa, kárhoztatni, állított jussainak a törvény útján való ’s legfelsıbb helyen is szabadságában hagyatott keresését pedig ellenzeni nem lehetvén, a czélra való törekedés múlhatatlanul költségeket kívánt – de igaz az is, hogy Szentpéter vá-rosa községének a kirendelt deputatióhozh benyújtott ’s az 5-ik rendbeli perhez O1 alatt mellékelt declaratiójai szerént az ajánlásokra nézve három classisokj ál-lapítódván meg, az, hogy egyik vagy másik classisra tartozó, önként való ajánlást tehessen, kinek-kinek szabados jó tetszésére bízatott és így valóságos kivetés nem volt, ez felett sok lakosok a lajstromok szerént semmit sem adtak, ’s a per-beli aktákból az sem tetszik ki, hogy az ajánlástételhez erıltetés, az ajánlás meg-adásához pedig kényszerítés vagy executiok járult volna, sıt Szentpéter városá-nak nemes köz lakosai az O1 alatt említett declaratiójokban magokat akképpen

263

nyilatkoztatták ki, hogy ha nemtelen sorsú lakos társaik a költségek viselését nem gyızhetnék, vagy szándékjokkal felhagynának, ezeknek minden befolyása és terhelıdése nélkül a fogyatkozást önnön magok kipótolni készek lesznek; végre igaz ugyan az is, hogy a környülállások egybevetése szerént a kérdésben forgó collecta csinálás a kegyelmes urbárium 8-ik szakasza, 9-ik czikkelye tilalma ’s az abban megszabott fenyíték alá azon okon sem eshetik, mivel a szentpéteri község képzelıdése sorsa reménylett boldogításával telvén el, abban, hogy ön-ként való ajánlások tétessenek, a község, legalább annak tagjai szembetőnı többsége szinte az elragadtatással határos óhajtozással ’s készséggel megnyugo-dott, azt pedig, hogy mind az elöljárók, mind a község törvényes dolgai folytatá-sa végett eszelıs voltáról közönségesen ismeretes nemes Lukács Jánost rend szerént való, a törvények és perlekedés módja tudásában járatlan ’s nem forgott ifjabb nemes Ambrus Pált továbbá vice fiskálisaiknak választották, értetlensé-geknek ’s együgyő voltoknak lehetne tulajdonítani ’s e részben a vastag hibát a hivatalaiknak való meg nem felelhetéseket jól tudó, mégis azokat a nép egy-ügyőségével való visszaéléssel elfogadó, feljebb megnevezett két személlyekben kellene keresni, de mivel a feljebb megnevezett városi elöljárók lépéseik a hibá-zástól nem üresek, azért hogy ha szinte privilegiális szabadságaik keresése miatt éppen földes uraikat kelltvén perbe idéztetniek, a földesúri fıbb tisztnek az 1-sı rendbeli perben P alatt látható tilalmazását helytelenül ugyan elmellızték is, mindazonáltal az adózó népnek bármelly csekély szokatlan fizetésekkel való ter-helıdését szorosan tilalmazó normális felsı rendelések és az azokon épült ’s több ízben kihirdettetett köz határozások általhágásával arról, hogy az adózó la-kosok is a közügy elıvitelére megkívántató költségek viselésében való részvétel-re meghívattatni szándékoztatnak, sem a járásbeli fıszolgabíró, sem a köz ju-risdictio elıtt eleve jelentést nem tettenek, a perbe fogott ’s többször megneve-zett személlyeknek ebbéli hibás cselekedetek ’s elmulasztások bíróiképpen hely-ben nem hagyattatván, jövendıre nézve a normális felsıbb rendelések és azo-kon sarkalló köz határozások szoros megtartására utasíttatnak. Ellenben az 5-ik, 6-ik rendbeli perekben foglalt személlyeknek ’s helybeli elöljáróknak az a csele-kedetek, hogy bátor magok csendes viseletére ’s felsıségnek és földes uraiknak való engedelmeskedésre, az 5-ik rendbeli perben K1 alatt lévı íráshoz .//. alatt csatolt legfelsıbb kegyelmes resolutio által is meg volt intve, a kiküldött és e-gyenesen a köz jurisdictio képét viselı deputatio józan tanácsaira való nem fi-gyelmezéssel, majd azután parancsolatjának is elmellızésével aszerént, amint az 5-ik rendbeli perhez H1, a 6-ik rendbeli perhez pedig D alatt rekesztett depu-

264

tationalis tudósításból kitetszik, a collecták mennyiségét kimutató lajstromot elı nem adták, fenyíték nélkül nem maradhatván, azért, mivel ha szinte az alperes felek azt állítanák is, hogy a deputatio parancsolatjának betöltésében a népnek el nem háríthatott tartalékul szolgáló ellenzése miatt gátoltattak meg, ebbéli men-tekezések azomban annál fogva figyelmet nem érdemelhet, mivel lakostársaik-nak csendesítése, éretlen zúgásoknak helytelenségérıl való meggyızése az alpe-res feleknek, mint helybeli elöljárókna elsı és szoros kötelességekben állott. Efelett a deputatio Szentpéter várossából történt eltávozása elıtt a helybeli elöl-járókat arra intvén, hogy az akkoriban nemsokára következett közgyőlésig a kí-vánt lajstromot hozzá küldjék be, ennek a hivatalos intésnek is eleget nem tet-tek ’s a sokszor érdeklett lajstromot a 6-ik rendbeli perhez W alatt rekesztett tiszti tudósítás szerént majdan csak akkor adták elı, midın engedetlenségeknek a köz jurisdictio által sajnos nehezteléssel lett vételét ’s a 6-ik rendbeli perben B alatt olvasható köz határozás erejével fiscalis actiol alá lett vettetéseket megér-tették, ’s ezeken felül nemes Soós Péternek és nemes idısb Réthi Andrásnak az, hogy az 5-ik rendbeli perhez A, B, C, E, H alatt rekesztett írások szerént a collecta lajstrom ki nem adására a népet felingerelték, nemes Soós Györgynek pedig az szolgálván különösen terheltetésekre, hogy nemes Soós György a 6-ik rendbeli perben DM alatt látható ’s Bécsbıl írt levelében adott oktalan taná-csával lakos társait a birtokát felséges királyi donationalism levéllel erısítı méltó-ságos földes uraságnak ’s ennek statutiójánakn való ellentállásra bizgatta, az 1-sı, 5-ik, 6-ik rendbeli perekben megnevezett alperesek közül idısb Réthi And-rásnak, nemes Molnár Istvánnak, idısb nemes Horkay Gábornak és ifjabb ne-mes Ambrus Pálnak, mint más tetteikért a több perekben is elıforduló sze-méllyeknek büntetéseik mértéke majdan alább fogván megszabatni, nemes Soós Péter és nemes Soós György fejenként négy héti, Csontos János, Dobai Szabó János, Egri Mihály, Tóth András, Turóczi József, Vígh István, Gedei Szabó István, nemes Fazekas János, nemes Ambrus Márton, nemes Lévay István, ne-mes Új Péter fejenként két héti árestomra ítéltetnek, ’s amennyiben a 11-ik rendbeli perhez LL alatt mellékelt számadáshoz nr. 1, nr. 2. [alatt] mellékelt per-ceptorio jegyzések szerént a néptıl beszedett pénznek alkalmas része nemcsak a város köz pere elıvitelére, hanem evésre, ivásra ’s más egyéb helytelen végekre is fordíttatott, az ekképpen elfecsérlett és a város valóságos köz szükségeire for-dítandó pénzeknek visszatérítésére mindazok, akik a pénz eltékozlásában ’s az evésben, ivásban részesültenek, a járásbeli szolgabíró és és megyebeli számvevı

265

által kidolgozandó igazságos kulcs és egyarányúság szerént in solidump kötelez-tetnek.

Egyébaránt az 5-ik, 6-ik rendbeli perekben megnevezett hellybeli elöljárók azért, hogy az 5-ik rendbeli perben Z1 alatt olvasható ítéletek szerént az utcán verekedett és a tetten elfogatott Tóbiás Jakab zsidót megbüntették, hibával nem terheltetvén, de abbéli cselekedetek, hogy Tóbiás Jakab zsidót megítéltetése költségei viselésében is elmarasztották, annál fogva, hogy mindazok, kik vér-bíróságbeli juss gyakorlásával bírnak, a bőnt büntetı hatalom gyakorlásával egy-ben köttetett fáradozások ’s nyomozások megtételével költség kívánás nélkül tartoznak, helyben nem hagyattatván, a szentpéteri elöljárók minden illyetén visszaélésektıl szorosan eltilalmaztatnak. Külömben pedig jóllehet ugyan hibá-san történt az, hogy 5-ik rendbeli perhez U1, V1, W1, X1 alatt kapcsolt írások szerént Gadóczi János szentpéteri volt bíró a járásbeli szolgabíró C2 alatt lévı rendelése elmagyarázásából Egri Pál helybeli lakost és cselédet a földes uraság fundusán katonának elfogatta, mivel mindazonáltal Gadóczi János rendetlen-kedéséért bírói hivatalától még életében történt elmozdíttatásával meglakolt ’s a V2 alatt lévı bizonyságlevél szerént már meg is halálozott, Vizes István, mint aki hites létére az Egri Pál elfogatásába bírája, néhai Gadóczi János parancso-latjából eredı kötelességébıl folyt be, úgy szinte Turóczi István és Szentiványi Márton, kik ellen a próbákból fenyítéket érdemelhetı tett nem ırlıdik ki, vala-mint Surányi Péter, Huszár János és Stefán György is, kikre nézve az 1-sı rend-beli perhez 2-ik, 3-ik, 4-ik számok alatt rekesztett vallásaikból egyedül csak az jön ki, hogy a város köz szükségeire pénzt kölcsönöztenek, az ellenek kért büntetés alól feloldoztatnak.

Mi illeti a 2-ik, 3-ik, 4-ik, 8-ik, 9-ik rendbeli perekben kitett ’s a szentpéteri perbe fogott bírák és tanácsbeli személlyek által bíróskodások gyakorlásában és ítéleteik hozásában ejtetteknek állított hibákat: a 2-ik rendbeli perben I alatt levı sedrialisq ítéletbıl bizonyos az, hogy már illendıen megfenyíttetett ifjabb nemes Aranyos Pál, nemes Lévay István és Turóczi József Surányi Péter szentpéteri lakossal összekoczódván, ezt sérelmesen megverték, mégis a perbe fogott elöl-járók a C alatt látható ítéletek erejével Surányi Pétert büntették meg, továbbá Szentpéter városa jegyzıkönyvének a 8-ik rendbeli perhez F alatt elıadott kihú-zásából ’s a G, H, I, N, O alatt lévı írásokból bizonyos az is, hogy mindamellett is, hogy a nemes személlyek megbüntetése jussának a vármegyék törvényszékei-re való tartozását tudták ’s meg is ismerték, nemes Szőcs János, nemes Fazekas Mihály, nemes Farkas Pál szentpéteri lakosokat bíráskodásokban állított, de az

266

aktákból ki nem tetszı megnyugovásoknál fogva a szentpéteri mészárszéknek feltöréséért, melly nemes Szőcs János ellen az I alatt kivett tanúk vallásai szerént be sincs bizonyíttatva, rész szerént négy, rész szerént három hónapos fogságra ítéltek, majd a bírói ítéletekhez nem illı határozatlansággal ’s habozással, és a választásnak egyenesen megítélt személlyek szabados tetszésére való hagyásával, a fogságnak pénzbeli fizetéssel is lehetı megváltását elrendelték, ’s a P alatt lévı nyugtató levél szerént nemes Farkas Páltól 48 forintokat fel is vettek; végre a 11-ik rendbeli perhez MM. OO. Alatt mellékelt városi protocollatiókbólr kijı-vén az, hogy az alperes felek a nemes Pethı Györgyné és nemes Bogdányi Jó-zsefné között kölcsönös megbecstelenítésekbıl támadott panasz elítélésekor az ítélı bírákban fıképpen megkívántató mérsékletségrıl való megfelejtkezéssel egymás ellen botránkoztató heveskedéssel kikeltenek, nemes Szegı Györgynek, Gulyás Andrásnak, Pap Mihálynak pedig Lengyel István sérelmes megveréséért nem a tett mivoltához mérséklett büntetést szabtanak, mindezekért a rendetlen-ségekért a 2-ik, 3-ik, 4-ik, 8-ik, 9-ik rendbeli perekben beidézett alperes felek a közelébb tartandó közgyőlés színe elıtt érzékenyen megdorgáltatni rendeltet-nek. Egyébaránt a perbe fogott elöljárók annyiban, hogy Surányi Péternek a 3-ik rendbeli perhez 9-ik szám alatt rekesztett ítélet erejével 30 pálcza ütésekben megszabott büntetését öle szakadt volta miatt 30 forintokat ütı pénzbeli bün-tetésre által változtatták, úgy szinte, hogy a 9-ik rendbeli perben O alatt látható végezések szerént Lırincz Jánosnét nemes Horkay István helybeli consistoria-liss személynek az utcán tolvajnak lett kiáltozásáért egy hetes árestommal meg-fenyítették, hibásoknak nem tekintıdhetvén, ’s az, hogy nemes Horkay István Lırincz Jánosnénak 32 csı kukuriczáját ellopta volna, az M alatt lévı tanúk val-lásaikból annál kevésbé tetszene ki, mivel a földesúri tisztnek L alatt lévı írása szerént nemes Horkay István és Lırincz Jánosné között egymás szomszédságá-ban feküvı kukuricza földjeik kiterjedése határaira nézve kölcsönös kérdések forogtanak fel, amennyiben a magistratualis fiscalis a 2-ik, 3-ik, 4-ik, 8-ik, 9-ik rendbeli perekben elıadott vádjaiban azt tenné ki, hogy a perben fogott elöl-járók privilegialis jurisdictiójokt gyakorlásával visszaéltenek és mindezekért az actiójában elıhozott törvények folytában ellenek büntetés szabást is kívánna, mivel a két környülállás, hogy az ítélı bírák ítéleteik hozásában hibáznak, vagy pedig, hogy vérbíróságbeli kegyelmes privilegiumokkal visszaélnek, két, egymás-tól igen külömbözı környülállásnak tartattathatik; továbbá, ha szinte a perbe fogott elöljáróknak a feljebbvalók szerént méltó kifogás alá esı ítéletei a tör-vényre és törvényes procedúra rámájára nem alkalmaztathatók is, mindazonál-

267

tal, hogy megtántorodásaikkal éppen vérbíróságbeli privilegialis jurisdictiójokkal éltenek volna vissza, fundemontomosan erısíteni annál kevésbé lehetne, mivel Szentpéter városának vérbíróságbeli privilegiuma, hogy abból jurisdictiója gya-korolhatása határai kiterjedése voltaképpen megtudódhatna, a perekben sem beiktatva, sem elıkívánva nincs, holott más részrıl a kiküldött deputatio elıtt múlt 1784-ik esztendıbeli Böjtelı hava 14-ik napján készült ’s 9-ik rendbeli perben 2-ik szám alatt elıadott transactiou szerént a bőnt büntethetı privilegiá-lis jussokat Szentpéter városának nemes és nemtelen sorsú elöljárói köz össze-üléseikben gyakorolhatván, a szentpéteri nemes és nemtelen tagokból álló ta-nács annak, hogy nemes sorsú lakostársaikat megveréssel is büntethessék, az 1-sı szám alatt elımutatott protocollatiók szerént szinte az 1779-ik esztendıtıl óta szokásában lenni látszatik, emellett a Hármas résző törvénykönyv 2-ik része 12-ik czímje ’s az 1715-ik esztendıbeli 48-ik törvényczikkely a vérbíróságbeli kegyelmes privilegiumokkal visszaélı felek ellen hivatosan magára öltözhetı actoratustv egyenesen a királyi fiskusnak tulajdonítják, a magistratualis fiscalis actiójában provocáltx törvények a feljebb érdeklett esetekre nem alkalmaztat-hatóknak, és így azok folytában büntetés rendelést tárgyazó kívánságai is nem teljesítıdhetıknek találtattatnak. De amennyiben a perbe fogott elöljárók közül a 8-ik rendbeli perben D alatt levı tiszti tudósításban meg nem nevezett néhány személlyek akkor, midın a pályinka fızés közönségesen el lévén tilalmazva, fel-sıségektıl vett parancsolatjok szerént a helybeli zsidók házaikat vizsgálták, eze-ken két és két forintokat vettenek, minthogy a helységek bírái felsıbb parancso-latokból eredı kötelességeiket jutalom kívánás nélkül teljesíteni tartoznak, az il-letı ’s járásbeli szolgabíránk által név szerint megtudandó szentpéteri elöljárók a helybeli zsidókon helytelenül megvett két és két forintoknak visszatérítésére kö-teleztetnek.

Mi illeti az alperes felek közül némellyeknek törvényes felsıségek ellen való kikeléseket, zabolátlankodásokat, lakostársaiknak fellázításokat és így a fiskálisi vádaknak legtetemesebb ágát, mindezek a 7-ik, 10-ik, 11-ik, 12-ik, 13-ik rendbeli fiskálisi perekben pertractáltatván, a 7-ik rendbeli perben 5-ik szám alatt levı 1-sı, 2-ik, 4-ik tanúknak vallásaikból bebizonyosodik az, hogy ifjabb nemes Hor-kay Gábor szentpéteri volt káplán Kovács Ferencz ellen olly hamis vádat költ-vén, mintha az említett káplán múlt 1814-ik esztendıbeli Szent György hava e-gyik napján helybeli tisztelendı plébánus Grancsay József pinczéjében volt ba-rátságos mulatozások közben mindazokat a szentpéteri nemes lakosokat, kik egyszersmind nem közbirtokosok, nem becsületes embereknek mondotta vol-

268

na, holott azon vádnak a költemények sorába való tartozása az 5-ik szám alatt lévı 5-ik ’s az állított beszélgetésen jelen volt tanúnak vallásából, a 6-ik, 7-ik számok és B bető alatt elımutatott bizopnyságlevelekbıl kitetszik, ifjabb nemes Horkay Gábor Kovács Ferencz káplánt a város házánál egybe sereglett sokaság elıtt rágalmazólag elvádolta, ellene ’s a templom kulcsainak tıle leendı elvételé-re a felharagított népet lázadásba hozta, majd az önnön maga által feltett, illet-len kifejezésekkel megrakott ’s 8-ik szám alatt olvasható levelet az 5-ik szám a-latt levı 1-sı, 2-ik, 4-ik tanúk vallásaik szerént a városi elöljárók híre ’s meg-egyezése nélkül Szentpéter városa prédikátorához, ’s egyszersmint a helvetiai vallástételt követı Tiszán innen lévı kerületbeli eklézsiák superintendenséhez elküldötte, és minekutánna a járásbeli fıszolgabíró Kovács Ferencz káplánnak a nép elıtt közönségesen megsértett becsülete ’s ez eránt a meghőlt közbizoda-lom helyreállítása tekintetibıl a 2-ik szám alatt lévı határozás szerént a köz ju-risdictio által is jóvá hagyott olly intézeteket tett volna, hogy a néphez szóló mérsékletség tartással írt ’s ifjabb nemes Horkay Gábort legkissebbé sem sér-tegetı proclamatiója,y melly a 9-ik szám alatt elıadattatott, hirdettessen ki, i-dısb és ifjabb nemes Horkay Gábor a 10-ik szám alatt lévı 1-sı, 2-ik, 3-ik ’s a 16-ik szám alatt lévı 6-ik tanúk egyenlı vallásaik szerént helybeli notárius nemes Ferenczi Józsefet agyonlövéssel ’s levágással való fenyegegetıdzések kö-zött, a 9-ik szám alatt lévı szolgabírói proclamatio kihirdetésétıl eltilalmazták, ámbátor ugyan ifjabb nemes Horkay Gábor a 15-ik, 16-ik, 17-ik számok alatt elıadott ’s magokban az actióban világosan be nem iktatott eseteket foglaló nyomozások ellen azt a kifogást tenné, hogy azok ebben a perben az actio fog-lalatjára való kihatással a magistratualis fiscalis részérıl nem használtathatnak, mivel mindazonáltal az 1-sı szám alatt lévı actio erejével ifjabb nemes Horkay Gábor éppen a nép lázításáért ’s felsısége ellen való rúgódódzásáért idéztetett törvénybe, a 15-ik, 16-ik, 17-ik számok alatt lévı újabb nyomozások pedig ép-pen hasonló nemő tettekrıl szóllanak, ’s ezek az újabb nyomozások a perek szükség felett való szaporítása kikerülése tekintetibıl is köz határozás erejével a 7-ik rendbeli perhez helyesen kapcsoltattak, ifjabb nemes Horkay Gábornak feljebb érdeklett kifogása, mellyet a tanúk minémőségei késıbbi feszegetésével ’s meritorialisz felelet adásával külömben is felesleg valóvá tett, figyelmet nem érdemelhetvén, a 15-ik szám alatt lévı két tanúknak vallásaikból idısb nemes Horkay Gábor ellen kivilágosodik az, hogy a város dolgában Pestre leendı de-putáltatása meghatározására a népet alattomosan ösztönözte, a 16-ik szám alatt lévı 4-ik, 5-ik, úgy szinte a 17-ik szám alatt lévı 1-sı, 2-ik, 3-ik, 4-ik, 5-ik ta-

269

núknak vallásaikból pedig ifjabb nemes Horkay Gábor ellen kijön az, hogy a bí-ró és hadnagy híre nélkül a városi népet összegyőjtvén, egy ízben a 11-ik rend-beli perhez O alatt rekesztett nyomozásban foglalt 11-ik, 12-ik, 13-ik, 15-ik ta-núk vallásaik szerént is nemes Fazekas János és nemes Soós Péter szentpéteri lakosok ellen lázító, a város spionja ’s rebellis névvel való illetéssel azért, hogy az 1815-ik esztendıbeli Szent Mihály hava 27-ikén tartatott megyebeli építı-széknek az ordinarius viceispáni hivatal betöltése tekintetiben tett végezését fe-szegetni szándékozó bizonyos írását subscribálniaa nem akarták, eszelısködı nemes Lukács Jánossal együtt mint városi állított plenipotentiariusbb a helybeli tanács eleibe büntetés szabást követelı actiót adott fel; más alkalmatossággal pedig az 5-ik, 10-ik számok alatt ellene kihallgattatott tanúknak vallásaikat ’s a 4-ik szám alatt lévı levelet a nép elıtt felolvasván, ’s azzal a hamis állatással, hogy a város szabadsága kereséséért üldöztetik, a nép kedve keresésében leledz-vén, a sokaságot mind a magistratualis tanúk, mind a helybeli prédikátor és ke-rületbeli superintendens ellen felindította, magának a város pecsétje alatt önnön kívánsága szerént való bizonyságlevelet adatni kívánt, ’s midın ezt meg nem nyerhette, a bírót pálczájának ’s a városi pecsétnek tıle leendı elvételével fenye-gette, a megyebeli ordinarius viceispánnak szentpéteri néhány cselédjeit olly szín alatt, mintha ezek nemes Czikó Péter mártonfalusi lakost kirabolták volna, a 33-ik szám alatt lévı tanúk vallásaik szerént múlt 1817-ik esztendıbeli Böjtmás hava 20-ik napja éjjelén karddal a korcsmákon bosszúsan kereste, ’s mindezen rendetlenkedéseivel mind a 18-ik ’s 20-ik számok alatt látható és negédes fenhé-jázással írt fenyegetıdzı leveleivel a város csendességének is ártalmas szeles-kedésének, a nép akaratján való uralkodásra törekedı vágyakodásának ’s köz neheztelést méltán okozó izgágáskodásának bıséges jeleit mutatván, tetemes terheltetésére szolgál ifjabb nemes Horkay Gábornak még az is, hogy az 1817-ik esztendı elsıbb fele részében uralkodott nagy szükség idején legfelsıbb helyre olly tökélletlen feladást tévén, mintha Szentpéteren ’s ennek vidékén a nép éhség miatt sőrőn halálozna, ’s a köz jurisdictio és annak tisztviselıi felvi-gyázásbeli kötelességeknek meg nem felelnének, minekutánna ebbéli feladása nagyméltóságú gróf és fıkancellárius úr ıexcellentiájának a 10-ik rendbeli per-ben D alatt olvasható ’s 1817-ik esztendıbeli Pünkösd hava 21-ikén, 6266-ik szám alatt költ praesidialiscc levele folytában szoros nyomozás alá vétetett, a C alatt lévı deputationalis tudósítás szerént helytelennek találtatott, maga pedig az E alatt magát úgy nyilatkoztatta ki, hogy feladását nem annyira a szegénység ré-szére való segedelem nyerhetés miatt, mint elıtte tudva levı más principiumból

270

és kinézésbıl cselekedte, a B alatt lévı protocollatio szerént múlt 1817-ik esz-tendıbeli Szent Iván hava 7-ikén tartatott közgyőlés színe elıtt javulása eszköz-lése tekintetibıl megpirongattatott, egy köz jurisdictiónak atyaiképpen mérsék-lett fenyítékhez való nyúlását tiszteletlenül fogadta ’s a C alatt lévı deputationa-lis tudósításnak hitelességét dorgáltatása közben, feladása mellett való további maradása erısítésével feszegetni nem átallotta.

De mindezek felett a Szentpéteren lábra kapott rendetlenségeknek kinyomo-zása végett a hely színére kiküldött deputatio által véghez vitt, beadott és a 11-ik rendbeli perhez mellékelt nyomozásokból ’s egyéb írásokból ifjabb nemes Hor-kay Gábor alperes ellen a következendı tettek jıvén világosságra, hogy

1. Nyughatatlan viszketegsége, kicsapongásai mind tovább-tovább hara-pódzván, a városi nemes község nevében önnön kezeivel írt ’s a kiküldött de-putatióhoz D alatt benyújtott declaratiójában nyilván azt fejezte ki, hogy két e-gyenlı jussú és szinte kevés külömbségő jurisdictiók, mint aminemőek a köz ju-risdictio és Szentpéter városa községe, a közöttök fennforgó ügyükben egyik a másikának bírája nem lehetvén, a városi község minden jussaiban való rendelés-tételekre nézve nem ezen megyének, hanem csak a kormányozó dicasterium-nak, vagy az uralkodó felségnek hatalmától függ. A TT alatt lévı, hasonlókép-pen önnön kezeivel írt és az aláírt szentpéteri 61 lakosok nevében ezen megye közönségéhez intézett folyamodásban továbbá annak kinyilatkoztatása mellett, hogy a szentpéteri lakosok a köz jurisdictiótól bajaik orvoslását ’s elégtétel szer-zést többé nem reménylhetvén, benne nem is bíznak, a megyebeli ordinarius vi-ceispánt és járásbeli fıszolgabírót élesen sértegetı kifejezésekkel rágalmazni ’s az utóbb említett tisztviselıt minden magára vonható kedvetlen következések-nek magának lehetı köszönéssel fenyegetni bátorkodott. – Melly két rendbeli írásokra nézve ifjabb nemes Horkay Gábor azt állítván, hogy a D alatt lévı írás beadásában a hátára felírt jegyzés szerént a nép megegyezett, a TT alatt lévı í-rást nemes Lukács János koholta, ı pedig csak tisztán írta le; efelett a C alatt lé-vı 22 tanúk majdnem mindnyájan azt erısítenék, hogy ezen alperes a népet mind a köz jurisdictiónak, mind a földes uraságnak való engedelmeskedésre több ízben összetett kezekkel is kérte, ezen állatásai tette kimetésére nem szolgálhat-nak: mindazért, mivel a D és TT alatt lévı írásoknak gondolatjából és pennájá-ból lett folyását a kiküldött deputatio által eleibe tett kérdésekre E bető alatt sa-ját kezeivel írt feleletében nyilván megismerte, mind pedig azért, mivel a TT a-latt írt 61 lakosok a K alatt kihallgattatván, ’s közülök 55-en azt declarálván, hogy megnyugovások csupán abban sarkallott, hogy idısb nemes Horkay Gá-

271

bornak a hadnagyságban leendı megerısítése végett a köz jurisdictióhoz az il-lendıséggel megegyezendı folyamodás nyújtattasson be, ifjabb nemes Horkay Gábor 55 lakos társainak nevek aláírásával vétkesen visszaélt, végezéseket balul elmagyarázta ’s éppen azáltal, hogy a D alatt lévı lázító írásnak beadására a né-pet reá bírta, annyiban, mintha a népnek a felsıség eránt viseltetı engedelmes-ségre való nógatásának alperes ifjabb nemes Horkay Gábor fıbb orgánuma lett volna, a C. NB. alatt tanúk vallásaitól a hitelességet önnön maga egyátaljában el-fordítja.

2. Hogy idısb és ifjabb Horkay Gábor alperesek házánál hozzájok hasonló nyughatatlan elméjő lakos társaiknak győléseik számosabb ízben tartattak, az O alatt kihallgatott 4-ik, 10-ik, 11-ik, 12-ik, 15-ik és 20-ik tanúknak vallásaikból nyilván kitetszik. Hogy pedig ezen összegyülekezések tanácskozásainak egyedül való tárgya nemcsak a város privilegialis szabadsága visszaszerezhetése, hanem a nyughatatlankodás és fejeskedés újabb és újabb plánumainak készítése volt és így az idısb és ifjabb nemes Horkay Gábor háza a nép háborgása kiárasztásá-nak középpontja lett, maga a következés és a megtörtént dolgok lefolyt rendi kétségen kívül helyhezteték.

3. Hogy ifjabb nemes Horkay Gábor az O alatt lévı 7-ik tanú által magának ezüstbıl keresztet csináltatott, maga is megismervén, az pedig, hogy ezen ke-resztet hordotta is, az O alatt lévı 4-ik és 21-ik tanúk vallásaikkal erısíttetvén, ámbátor ugyan ifjabb nemes Horkay Gábor azt állítaná, hogy az ezüst keresztet nem gyanús czélból, hanem Holló József nevezető komája leánykájának, mint keresztleányának számára készíttette. Ebbeli állatásának mindazonáltal hitelt tu-lajdonítani nem lehet annál fogva, mivel a keresztet Holló József leányának csakugyan által nem adta és azt a 14-ik rendbeli perben A alatt kihallgatott Hol-ló József is el nem ismeri; sıt, hogy az ezüst kereszt alkalmasint ifjabb nemes Horkay Gábor büszkékedésinek ’s az értetlen köznép ámításinak ’s hiedelme és tisztelete lekötelezhetésének gyanús jele volt, avagy csak onnét ismertetszik, mi-vel az O alatt lévı 9-ik,11-ik, 12-ik, 13-ik, 15-ik, 20-ik és 24-ik tanúknak vallása-ik szerént az a hír, hogy ifjabb nemes Horkay Gábor ıfelségétıl keresztet nyert ’s az országló felség elıtt kedvességbe jutott, a szentpéteri lakosok között kö-zönségesen elterjedett ’s a tudatlanabbak elıtt hitelt is talált.

4. Ifjabb nemes Horkay Gábor az O alatt lévı 4-ik, 11-ik tanúknak vallásaik, úgyszinte Szentpéter városa tanácsának az SS alatt lévı aktákhoz ./. alatt mellé-kelt jelentése szerint azzal is terheltetvén, hogy az általa külömb-külömbféle re-ménységekkel ’s biztatásokkal kecsegtetett adózó lakos társai már az adó

272

megfizetésétıl és a katonai administratiótóldd is vonakodni kezdettek, hogy az O alatt lévı 8-ik tanúnak azt erısítı vallása, hogy ifjabb nemes Horkay Gábor azzal is kérkedett, hogy néki már a vármegye sem parancsol, teljes hitelt érde-mel, azt maga ifjabb nemes Horkay Gábor D alatt lévı írásában beiktatott kife-jezéseivel és azzal a declaratiójával, hogy midın a TT alatt lévı aktákhoz .//. a-latt rekesztett jegyzésben megnevezett zenebonáskodó társaival a járásbeli fı-szolgabíró és esküdt társa elıtt megjelent, mind ı, mind véle volt társai azt nyi-latkoztatták ki, hogy a hadnagy választásban semminémő felsı rendeléseknek engedelmeskedni nem fognak, kérdésen kívül valóvá tette.

5. Az O alatt lévı 10-ik, 11-ik, 18-ik tanúknak vallásaikból bizonyos lévén az, hogy ifjabb nemes Horkay Gábor az utóbbi hadnagyválasztáskor a békétlen-kedést élesztette, a felsısége rendelésének engedelmeskedni szándékozó édes-atyját, mint Szentpéter városa állított plenipotentiarusa, hadnagyi pálczájának felvételére parancsolólag kényszerítette, ’s az O alatt lévı 4-ik és 10-ik tanúk vallásaikból kijövén az is, hogy ifjabb nemes Horkay Gábor a köz jurisdictiót azzal az állatással, mintha ıtet a Szentpéter városa privilegiuma kereséséért ül-dözné, rágalmazni bátorkodott, ugyan az O alatt lévı 4-ik, 11-ik, 20-ik, 23-ik, 24-ik vallásaik szerént alperes ifjabb nemes Horkay Gábor ezen megye néhány tisztviselıit dísztelen kifejezésekkel illette, szidalmazta, sıt a 23-ik, 24-ik tanúk vallásaik szerént a megyebéli ordinarius viceispánnak és szentpéteri járásbeli fı-szolgabírónak életét, habár oktalan szavai végrehajtására törekedı szándékára nézve nyomós környülállás nincsen is, fenyegette. Mellyekhez képest

6. ha szinte az O alatt lévı 15-ik magányos vallása arra, hogy ifjabb nemes Horkay Gábor lakos társait a hellybeli földesurak földjeinek közöttük leendı felosztásával is biztatgatta, elegedendı próba nem volna, ’s a fiskális vádnak az a része is, mintha ifjabb nemes Horkay Gábor múlt 1817-ik esztendıbeli Szent András hava 27-ik napja estvéjén, nyolcz órakor a kiküldött deputatio hivatalos munkálkodása helyéül szolgáló háznak ablakát kívülrıl megrendítvén, az éppen akkor tanúvallást tévı helybeli nótáriust ordító hanggal összehunczfutozta vol-na, elegendıképpen be nem bizonyíttatottnak találtatna, azon okon is, mivel az, hogy a feljebb leírt rendetlenséget elkövetı személy nem más, hanem egyenesen és valósággal ifjabb nemes Horkay Gábor lett légyen, teljes meghatározottsággal a C, H, I alatt lévı deputationalis tudósításban és jegyzıkönyvben erısíttetik, sıt a vádnak ezen ága alól ifjabb nemes Horkay Gábor a C. NB alattt lévı 20-ik, 21-ik, 22-ik tanúknak vallásaikban érdeklett környülállásokkal alkalmasint ki-mentıdni látszatik, terheltetésére szolgálván ifjabb nemes Horkay Gábornak

273

azomban az, hogy miolta személlye közönséges ırizet alá tétettetett is, meghu-nyászkodásának ’s lármát és botránkozást okozó tettein való bánkódásának nemcsak jeleit nem adta, sıt inkább az AAA és ./. úgy szinte a CCC és A. NB. alatt lévı befogattatásától óta készített írásaiban is nyerseskedı pattogásait, piszkolódásait úgy, amint az E alatt lévı ’s mocskos pennával írt protestatiójá-banee is, míg a közhatározások cassatiójaff ’s megsemmisítése hánytatása mellett is, cselekedetét folytatni, a köz jurisdictiót perlekedı társának nevezni ’s bírós-kodását el nem fogadhatónak állítani merészlette, ellenben az ifjabb nemes Horkay Gábor büntetése megszabásában figyelem lévén arra is, hogy ifjabb ne-mes Horkay Gábor egy köz jurisdictio ellen kelvén ki, ebbéli cselekedete rossza-sága mellett ítélı tehetsége gyengeségét, elméje ’s tudománya ösztövérségét árulja el, ’s egy köz jurisdictiónak magától az ısi alkotástól kölcsönzött törvé-nyes méltósága ’s hatalma sokkal erısebb talpköveken nyugszik, mintsem hogy azokat egy bár vakmerı, de igen keveset jelentı embernek tudatlansággal páro-sított szeleskedése megrázkódtathatná, de az ifjabb nemes Horkay Gábor által rágalmazott köz tisztviselıknek is szolgálatjokban szerzett érdemeik sokkal megkülömböztettebbek ’s közönségesen ismeretesebbek, mintsem hogy azokat egy felfuvalkodott, viszketeg esző, fondorló vagy behomályosíthatná, vagy szennyel illethetné; alperes ifjabb nemes Horkay Gábor az eddig valókban le-rajzolt rendetlenkedéseiért ’s lázításáért befogattatása napjától számítandó egy esztendei, katona vasban ’s hetenként kenyéren ’s vízen való két napi böjtöléssel kitöltendı árestomra ítéltetik, attól, hogy mindaddig, míg a magáról való ha-szontalan álmodozásokból leendı felébredésének ’s nyughatatlankodásából való kijózanodásának biztos jeleit nem mutatandja, Szentpéter városa akármelly szol-gálatjára alkalmaztasson ’s ennek köz dolgaibe befolyjon, kirekesztetik, ’s mint nyughatatlankodó ember, állandóul a köz jurisdictio és annak magistratusa kü-lönös felvigyázása alatt szemmel tartatni rendeltetik.

Alperes nemes ifjabb Ambrus Pál ellen a TT alatt lévı aktákhoz .//. alatt csatolt tiszti tudósításból kitetszik az, hogy a járásbeli tisztviselık elıtt többed magával ’s szószóló gyanánt jelenvén meg, azt nyilatkoztatta ki, hogy az utóbbi hadnagyválasztáskor semminémő felsıbb rendeléseknek engedelmeskedni nem fognak; efelett a TT alatt lévı ’s 61 szentpéteri lakosok nevek alatt készített ’s közönséges botránkozással vett folyamodást, a K alatt lévı deputationalis jegy-zés 42-ik pontja alatt tett declaratiója szerént minekutánna elıtte felolvastatott, jóvá hagyta, ezen megye substitutusgg viceispánjának személlyesen benyújtotta; de kitetszik továbbá az I alatt lévı deputationalis jegyzıkönyvbıl az is, hogy

274

minekutánna idısb nemes Horkay Gábor (:kinek hadnaggyá lett választásakor történt lármás zenebonáskodások gerjesztésében az O alatt lévı 10-ik és 13-ik tanúk vallásaik szerént ifjabb nemes Ambrus Pál munkás részt vett:) a hadnagy-ságtól közhatározás erejével elmozdíttatott ’s ezen TT alatt látható közhatáro-zás a szentpéteri templom kerítésében összegyőlt nép elıtt a deputatio által ki-hirdettetett, ifjabb nemes Ambrus Pál a D alatt lévı ’s a köz jurisdictiónak való engedelmeskedést a szentpéteri nemes község képében megtagadó írást a depu-tatiónak személlyesen beadta, annak tüstént való felolvastatását, a nép abban való megnyugovásának felkiáltás által leendı kinyilatkoztatását sürgette ’s biz-gatta; nemes idısb Horkay Gábor hadnagyságra lett választódásától feje fenn-állásáig nem leendı elállását declarálta, a deputatio rendelése általhágásával az idısb nemes Horkay Gábor házánál tartatott alattomos összejövetelekben nem-csak úgy, mint azelıtt, továbbá is megjelent, hanem a városi nemes község ne-vében készített, a deputatiónak beadott ’s T bető alatt a perhez mellékelt írásá-ban negédes elhatározottsággal arról is jelentést tett, hogy a következendı nap-nak reggeli öt órájakor a toronybeli nagyharang megvonatásával a népet önnön elölülése alatt hadnagyválasztás végett egybe seregeltetni fogja; végre az O alatt lévı 10-ik tanú vallása szerént ifjabb nemes Ambrus Pál azzal is terheltetvén, hogy ezen tanút az utóbbi építıszék végezése ellen nemes Lukács János által koholt írás subscriptiójárahh az ezért netalán majdan szabandó árestombeli bün-tetés kiszenvedése kötelezése mellett is nógatta; ellenben figyelembe vétetvén ifjabb nemes Ambrus Pálra nézve az, hogy befogattatása idejétıl óta józanabb gondolkodás módjára térvén, azóta beadott írásai, magaviselete ’s perbeli beik-tatott védelmének is sorai is magába szállott töredelmessége felıl biztos re-ménységet nyújtani, a környülállások pedig oda mutatni látszanak, hogy ifjabb nemes Ambrus Pált az ellene világosságra jött helytelenségek elkövetésére az if-jabb nemes Horkay Gáborral folytatott barátkozás ’s az ennek való szívét csábí-totta el, ifjabb nemes Ambrus Pál eddig szenvedett hét hónapos rabsága, mely-lyel vétségeiért elegendıképpen meglakolt, büntetésébe tudatván, olly megintés-sel, hogy magát csendesen viselje ’s az újabb rendetlenkedésekre való veteme-déstıl szorosan óvja, szabadon bocsáttatik.

Idısb nemes Horkay Gábor ellen feljebb, a 6-ik, 7-ik rendbeli perekben ér-deklett tetteken felül, a 12-ik rendbeli perhez 5-ik, 6-ik számok alatt párban mellékelt deputationalis tudósításból és nyomozásokból kijıvén az, hogy házát a szentpéteri nyughatatlankodó lakosok gyanús összegyülekezése tanyájává tette ’s maga, fia és követıi mesterkedéseivel hadnagyságra lett elválasztódását eszkö-

275

zölvén, minekutánna attól közhatározás erejével is elmozdíttatott, fiának in-geszteléseire való hajolással hadnagyi hivatala folytatására törekedett, sıt a 13-ik rendbeli perben B bető alatt látható deputationalis tudósításból ’s D alatt ki-hallgatott tanúk vallásaikból bebizonyosodván az is, hogy idısb nemes Horkay Gábor fiának elfogattatása után is házánál az alattomos összegyülekezések tar-tását folytatni meg nem szőnvén, ’s közelebb múlt Böjtelı hava 14-ikén a városi népet maga fejétıl becsıdítvén a város házához, ennek kinyittatását parancsoló-lag sürgette, majd azután a néphez intézett ’s fia állított érdemeit magasztaló szavaival újabb lármára adott okot, ’s a fiának kiadott magistratualis idézı leve-let nemes Horkay János által a nép elıtt felolvastatván, annak minden pontjait calumniának,ii hamis lelkőségnek, hamis vádnak, reá fogásnak ’s hazugságnak erısítette; a népet hadnagyi hivatalába leendı visszahelyeztetése, fiának 50-ként ’s 100-ként kezesség mellett, a D alatt lévı 5-ik tanú vallása szerént pedig kezes-ség említése nélkül leendı kiszabadítására serkentgette; öregebb nemes Horkay Gáborra nézve figyelembe vétettetvén az, hogy fia után atyai indulatjából esdek-lett, hadnagyi pálczáját felsısége parancsolatjára letette ’s össze is törte, de a hadnagyságról való végsı lemondásában fia által gátoltatott meg ’s azáltal, hogy a 11-ik rendbeli perhez TT alatt mellékelt közhatározás erejével mozdíttatott el hadnagyságától, ’s hogy a 7-ik rendbeli perben 2-ik szám alatt lévı közhatározás szerént a helybeli nótáriusnak agyonvágással való fenyegetéséért ’s a szolgabírói proclamatio kihirdetésétıl történt eltilalmaztatásáért fiscalis actio alá lett vettet-tetése a nép elıtt kihirdettetett, már némő-némőképpen meg is lakolt, öregebb nemes Horkay Gábor katona vasban ’s hetenként kenyéren, vízen való két napi böjtöléssel kitöltendı négy hónapos árestomra ítéltetik.

Idısb nemes Réthi András és nemes Molnár István ellen a 2-ik és 6-ik rend-beli perekben foglalt ’s feljebb jegyzésbe vett tetteiken felül a 12-ik rendbeli per-hez 5-ik szám alatt mellékelt deputationalis tudósításból ’s a 6-ik szám alatt lévı 12-ik, 15-ik, 18-ik, 20-ik és 22-ik tanúknak vallásaikból kijıvén az, hogy az i-dısb nemes Horkay Gábor házánál tartatott gyanús összegyülekezésekbe jára-tosok voltanak, a szentpéteri hadnagy utóbbi választásakor történt lármás ren-detlenségek elıvitelébe munkásan befolytanaka 11-ik rendbeli perben TT ./. a-latt lévı botránkozató folyamodás kifejezéseiben és beadásában megnyugodta-nak; azok között, kik a TT .//. Alatt lévı jegyzés szerént a járásbeli tisztviselık elıtt megjelenvén, a felsıség rendeléseinek való nem engedelmeskedést kinyilat-koztatták, jelen voltanak, ezek felett idısb nemes Réthi András még azzal is ter-heltetvén, hogy a 13-ik rendbeli perben E alatt lévı 10-ik, 11-ik tanúk vallásaik

276

szerént özvegy Szabó Jánosné kápolnai lakos sertése nála találtatván meg, a ser-tésnek hozzá miképpen lett kerülését kivilágosítani nem tudja, ’s az I alatt lévı jegyzés szerént rossz tetteiért már két ízben is érzékeny fenyíték alá vettetvén, megjobbulni nem akar, idısb nemes Réthi András hat, nemes Molnár István két hónapos katona vasban, hetenként kenyéren, vízen való két napi böjtöléssel kitöltendı árestomra ítéltetnek.

Nemes Vakszman Mihály ellen a 12-ik rendbeli perben, 6-ik szám alatt lévı 11-ik, 15-ik, 20-ik tanúk vallásaikból, a 7-ik szám alatt lévı deputationalis jegy-zésbıl, a 13-ik rendbeli perben D alatt kihallgattatott 4-ik, 6-ik tanúknak vallá-saikból kijıvén az, hogy a kiküldött deputatióhoz ifjabb nemes Horkay Gábor és Ambrus Pál által benyújtott és a 12-ik rendbeli perhez 9-ik szám alatt párban mellékelt folyamodás beadásában megnyugodott, a templom kerítésébıl széjjel oszló nép elıtt némellyeknek kıvel való agyonveretésre méltó voltokat lármáz-ta; a Szentpéteren közelébb múlt Böjtelı hava 14-én tartatott városi győlésen magát illetlenül viselte, a népet a helybeli nótárius kihúzására unszolta, nemes Vakszman Mihály katona vasban, hetenként két napi kenyéren, vízen való böj-töléssel kitöltendı két hónapos árestomra ítéltetik.

Nemes Tállyai Lévay István, Csinos Lévay István, Horkay János, Oláh Jó-zsef, idısb Ambrus Pál, Molnár László, Csizmadia Soós György, Balogh Lévay István, Oláh István, Ádám Varga István, Lévay Péter, Molnár József, Deák András, Zsérczi Molnár György, ifjabb Új Pál, Frenyó Ráfael, Sajószögi Szőcs István, Pokhány György, Farkas János, Kemleki István alperesek ellen a 12-ik rendbeli perben 5-ik szám alatt lévı deputationalis tudósításból ’s a 6-ik szám a-latt lévı nyomozásokból az jıvén ki, hogy a nemes idısb Horkay Gábor házá-nál tartott gyanús összegyülekezésekben ottan-ottan megjelentenek, rész szerént az idısb nemes Horkay Gábor hadnaggyá lett választásakor, rész szerént a de-putatiónak Szentpéteren folytatott hivatalos intézetei teljesítésekor történt ze-nebonáskodásokba és lármázásokba befolytanak, efelett különösen nemes Tály-lyai Lévay István, Csinos Lévay István, Horkay János, Oláh József, Zsérczi Molnár György a 8-ik szám alatt lévı ’s dagályos kifejezéső folyamodásnak be-adásában is megegyeztenek, a most utóbb említett öt személlyek fejenként há-rom, az ebben a pontban feljebb megnevezett több alperesek és szentpéteri la-kosok pedig mindnyájan és fejenként két heti katona vasban ’s hetenként ke-nyéren, vízen való két napi böjtöléssel kitöltendı árestomra ítéltetnek, ’s ezen 13 rendbeli perekben fogságra ítélt és szabadságban kint lévı minden alperes feleknek befogattatása meghatároztatik.

277

Végre nemtelen sorsú Holló József és Csitkó János, az elıbbi ugyan károm-kodással, az utóbbi pedig zenebonáskodással vádoltatván, de az ellenek feladott fiskálisi vád a 14-ik rendbeli perhez csatolt próbákból elegendıképpen be nem bizonyosodván, mindketten a büntetéstıl ezúttal menteknek mondatnak.

a tiszti fıügyész,

b kedvezések,

c rendelkezés,

d eljárás,

e elıjogok,

f törvényható-

ság, g tárgyaltatván,

h bizottsághoz,

i nyilatkozata,

j osztályok,

k végrehajtás,

l ügyészi kereset,

m adományozó,

n birtokba iktatásának,

o számvevıi,

p szilárdan,

q törvényszéki,

r jegyzıkönyvi bejegyzésekbıl,

s tanácsosi,

t kiváltság által biztosí-

tott törvényhatóságuk, u megegyezés,

v vádhatóságot,

x a tiszti ügyész kereseté-

ben felhozott, y kiáltványa,

z érdemi,

aa aláírni,

bb teljhatalmú megbízott,

cc elnöki,

dd szolgáltatástól,

ee tiltakozásában,

ff eltörlése,

gg helyettes,

hh aláírására,

ii ármány-

kodásnak.

TÖRVÉNYSZÉK A RÉGI PALLOSJOG MEGERİSÍTÉSE ÉRDEKÉBEN

(1825)

Mint láttuk, Sajószentpéter II. Ulászló királytól szerzett kiváltságot, amely alapján a büntetıbírásko-dást – az úgynevezett pallosjogot – gyakorolhatta. A földesúr ezt a kiváltságot is el akarta vitatni a várostól, s a lakosok büntetıügyeit a saját uradalmi bírósága, az úgynevezett úriszék elé utalta. Ez természetesen a város régi szabadságjogainak újabb súlyos sérelmét jelentette. A város elöljárósága a vármegye segédletével igyekezett kinyilvánítani, hogy ragaszkodik a „vérbíróság”, azaz a büntetı tör-vénykezés jogához – amelyet egyébként a város Miskolc felé esı végén magasodó akasztófa szimbolizált fenyegetıen –, s ennek érdekében tartotta azt a törvényszéki ülést, amelynek jegyzıkönyvét az alábbi-akban közöljük. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Sajószentpéter város iratai: Jegyzıkönyvek, II. kötet, 572–578. p.

Szentpéter várossa vérbíróságának erısítésére tartatott

tekintetes és nemes törvényszék kinyitása

Néhai dicsı emlékezető László, Rudolf és Leopold felségesesen uralkodott ko-ronás és törvényes magyar királyainktól az idınek külömbözı rendiben és sza-kasszaiban kegyelmesen ezen Szentpéter várossa becsülletes polgárjainak, fıbí-rájának és tanácsossainak adott és ajándékozott privilegium és ahhoz köttetett

278

vérbíróság, melly tekintetes nemes vármegyénk nagy kegyességő fı és minden rendben lévı törvényes tisztviselıitıl is nemcsak helyben hagyattatott, annak gyakorlása nem elleneztetett, de ami több, az azzal való törvényes élésre privile-giális városunk bölcs instrukciókkal fel is segíttetett és mindezideig szabad gya-korlásából kiütve nincsen. Ezen vérbíróságbeli juss megerısítésére a’ kiadott in-strukciókhoz képest tekintetes nemes megyénk érdemes tisztjei, az urak olly czélból meghívattatván e’ mai napra, azaz ezen folyamatban lévı 1825-ik esz-tendei január 24-ik napjára, hogy elılülések, bölcs tanácsok és ítéleteik által ta-nács győllésünket felsegélleni méltóztatnának, becses megjelenések városi tör-vényszékünk által mély tisztelettel fogadtatik ’s alázatos kérésünk mellett bírói befolyások ajánltatik és által adattatik.

Ezen kinyitást követı törvényes ülés akták improthocollatiójaa

1825-ik esztendıbeli januárius hónap 24-ik napján privilegiális Szentpéter vá-rossában tekintetes nemzetes és vitézlı Lossonczy József úrnak, több tekintetes nemes vármegyék táblabírájának elılülése alatt, törvényes bizonyságképpen meghívott megyebeli fıszolgabíró sóvári Soós Sámuel és fıesküdt Kerekes András, úgy szinte fiskális tekintetes Paulikovits János uraknak és a’ helybeli vá-rosi tanács részérıl fıbíró Dobai Szabó János, surrogatusb hadnagy nemes ifjú Horkay István, nemes Fazekas János, nemes Új Péter, nemes Pethı János, Ste-fán György, Nagy Sámuel, Turóczi József, Tóth András, Árvai Mihály és Nagy István tanácsos uraimék jelenlétekben tartatott, rabokat ítélı törvényszék alkal-matosságával Folyamatba vétetett a városi requisitus fiscalisnakc szentpéteri lakos Tóth Á-dám, Tóth Sámuel és Szabó Zsuzsanna, Vass János felesége, mint nıs, parázna-sággal ’s éjjeli rendetlenkedéssel vádoltatott személyek ellen indíttatott büntetı ügye, mellyben is a’ raboskodók újólag kihallgattattak, egymással szembe állít-tattak és a’ D bető alatt lévı tanúvallások meghitelesíttettek, ennek folytában pedig a’ raboskodók ellen e’ végsı ítélet hozattatott.

Ítélet Tóth Ádám és Szabó Zsuzsanna raboskodók magok is megismervén azt, hogy egymással huzamos idıktıl óta fajtalan életet élvén, testi közösülést is gyakorol-

279

tanak, ezáltal mindketten nıs paráznaság vétkébe keveredtenek; Szabó Zsu-zsanna raboskodó részérıl figyelembe vétetvén az, hogy a’ férje, Vass János már 13 esztendıktıl fogva, amint maga Szabó Zsuzsanna raboskodó állítja, ka-tonai szolgálatban lévén, tıle távol lakik, raboskodó Tóth Ádám egy hónapos vasban, közmunkában ’s a’ maga kenyerén kitöltendı tömlöczre, az alatt két íz-ben, 30-anként elveendı 60 vesszı ütésekre, Szabó Zsuzsanna raboskodó pedig viselıs volta tekintetébıl a’ testi büntetés kiállására alkalmatlan lévén, egy hóna-pos áristomra ítéltetnek ’s az egymással való társalkodástól szorossan eltilalmaz-tatván, raboskodó Szabó Zsuzsanna büntetése kiállása után eredeti lakhelyére ırizet alatt vissza kísértetni rendeltetik. Raboskodó Tóth Sámuel ellen továbbá közfenyítéket érdemlı tett a’ perbeli írásokból ki nem tetszvén, szabadon bo-csájtatik, amennyiben mindazonáltal rendetlenkedésével Feböcs István ajtajában kárt okozott, ezen kárnak egy forinttal leendı megtérítésére köteleztetik. Ugyanazon fiskálisnak Szentpéteren lakos Huszár György, mint a’ városi e-löljáróknak megbecstelenítésével, káromkodással ’s egyéb rendetlenkedések el-követésével vádoltatott személy ellen indíttatott büntetı pere folyamatba vétet-vén, a’ raboskodó újólag kihallgattatott, a’ perben a’ B bető alatt lévı 1-sı, 2-dik,. 3-dik, 4-dik és 5-dik tanúk meghitelesíttettek, a’ raboskodóval szembe állít-tattak és ennek folytában a’ raboskodó ellen e’ következendı végsı ítélet ho-zattatott.

Ítélet

Raboskodó Huszár György ellen rész szerént önnön elismerésébıl, rész szerént pedig a’ meghitelesített és véle szembe is állíttatott tanúknak vallásaikból ele-gendı világosságra hozattatván az, hogy a’ raboskodó a’ elöljárók, kiváltképpen pedig a’ fıbíró ellen tiszteletlen ’s becsületét méltatlanul rágalmazó szavakat több ízben szórván el, a’ helységbeli tanács rendelései iránt makacs engedetlen-séggel viseltetett, és a’ városi fogházban lett bezárattatása alkalmatosságával a’ fogház falait vétkes negédességbıl rongálni bátorkodott, emellett raboskodó Huszár Györgynek az is, hogy a’ B bető alatt lévı 3-dik tanú vallása szerint ocs-mány káromló szavakat ejtett és nagy indulatoskodással baltát vévén a’ kezéhez, azzal indult el az ıtet idéztetı városi tanács eleibe, nyomós terheltetésére szol-gálván, raboskodó Huszár György egyszerre elveendı 30 pálcza ütésekre ítélte-tik és a’ fogház falaiban tett ’s a’ városi tanács által majdan igazságosan megálla-pítandó kárnak megtérítésére köteleztetik.

280

Azon törvényszék alkalmatosságával helybeli lakos nemes öreg Ambrus La-katos István benyújtott folyamodásában panaszolja, hogy a’ házát ’s egyéb javait a’ fiának, nemes Ambrus Jánosnak olly kötelezéssel adta volt által, hogy élelmé-re ’s ruházatjára az említett fia gondoskodjon. A’ fia mindazonáltal ígéretét nem hogy teljesítené, hanem tıle és feleségétıl, nemes Marton Klárától sok méltat-lanságokat szenvedni kénteleníttetik. Sérelmének orvosoltatása, a’ házának ’s pinczéjének eladhatása megengedtetéséért esedezik. Ennek folytában felolvas-tatván nemes Ambrus János és nemes Marton Klára panaszt szenvedıknek is azon folyamodása, mellyben az édesatyja és rész szerént ipája panasza iránt ma-gokat kihallgattatni kérik. Ezen két rendbéli folyamodások a’ fennforgó panasznak a’ városi tanács be-folyásával leendı elintézése ajánlása mellett tekintetes elölülı Lossonczy József úrnak kiadattatnak. Azon törvényszék alkalmatosságával nemes Ambrus István, nemes Ambrus János és nemes Ambrus József szentpéteri lakosok panaszképpen elıadják, hogy édesatyjok, néhai öreg Ambrus István testamentumot tévén, örökösödés-beli törvényes jussoknak sérelmével az ısi nagyatyai javakat is nemes Ambrus András testvéreknek hagyta; sérelmeknek orvosoltatásáért esedeznek. A’ folyamodóknak állított sérelmek ezen a’ fórumon és úton nem orvosol-tathatván, annak a’ törvény által megszabott úton és módon leendı orvoslása eszközlésére utasíttatnak. Azon törvényszék alatt szentpéteri lakos adófizetı Csipke János benyújtott folyamodásában panaszképpen elıadja, hogy nemes Marussy Erzsébet asszony, néhai nemzetes Nagy János özvegye a’ folyamodó részére jutott 66 forintokat és 30 krajcárokat olly feltétellel vette fel kölcsön, hogy a’ folyamodónak törvé-nyes ideje elıállásával azon summát interesséveld együtt vissza fogja fizetni; most azonban azon 66 forintokat és 30 krajcárokat a’ kölcsönözı asszonyság nagy hiányossággal akarja lefizetni. Sérelme orvosoltatásáért és pártfogásáért e-sedezik. Ezen folyamodás járásbeli fıesküdt nemzetes Kerekes András úrnak olly megkérés mellett adattatik ki, hogy a’ panaszt szenvedı asszonynak kihallgatásá-val elintézni igyekezni, ellenkezı esetre a’ folymodót panasszának a’ tekintetes nemes vármegye eleiben leendı feladására utasítani ne terheltessen. Azon törvényszék alatt a’ város fıbírája, Dobai Szabó János beadott hivata-los tudósításában a’ felıl tévén jelentést, hogy a’ városbeli nemesség a’ városnak új közháza építésére megkívántató költségeket az ezen tárgy felıl költ régi trans-

281

actioe értelme ’s foglalatja ellenére viselni nem akarván, nem kevés summával tartozik, ’s emiatt a’ városbeli adózó község nyughatatlaníttatik és az elkezdett épületnek tökélletes végrehajtására is fundusa emiatt nem találtatik. Jelentést tévı fıbíró Dobai Szabó János oda utasíttatik, hogy a’ helybeli ne-mességgel rendes computustf tévén, az innen kerekedı tartozást a’ nemes lako-soktól jó móddal beszedni igyekezzen; ellenkezı esetre a’ fizetésben hátrálkodó helybeli nemesseket kötelességeknek a’ törvény rendes útján leendı teljesítésére hathatósan szorítsa.

Berekesztése a’ törvényszék ülésének

Privilegiális városunk vérbírósága illyen móddal történt megerısítésére, ügyes-bajos dolgaink törvényes bevégzésére tekintetes nemes megyénk érdemes tiszt-jei, a’ tekintetes urak becses jelenléte, bírói befolyások, tanácsaik és ítélettételeik alázatos tisztelettelés hálaadó köszönettel vétetett, kiterjesztvén továbbra is ab-beli kérésünket, hogy azon vérbíróság ’s ısi juss gyakorlására ezentúl is megje-lenni méltóztassanak, ’s városunkhoz tapasztalt úri kegyességeket fenntartani ne terheltessenek, ajánlván városunk képében tanács győlésünk, hogy becses mun-kálódások örökké tartó tiszteletben és emlékezetben fog marani és szíves szol-gállatunk elfogadása kérettetik.

Lossonczy József fıbíró, ezen törvényszék praesese.g Beírattatott Gyöngyösy László m. p. jegyzı által.

a jegyzıkönyvezése, b helyettes, c felkért ügyésznek, d kamatával, e megállapodás, f számadást, g elnöke.

A PILTA-BIRTOK BELTERÜLETI RÉSZE (1831)

Az Aspremont-birtok egy nevezetes miskolci görög kereskedı, Pilta Mihály kezére került, aki 1831-ben halt meg. Örökösei (Pilta Demeter, Pilta János, Pilta Áthán és Pilta Miklós) megosztoztak a jó-szágain, így Sajószentpéter fele részén is. Ebbıl a célból összeíratták a javakat; Sajószentpétert illetıen csak a belterületi jószágok összeírása maradt fenn késıbbi másolatban. Ez az összeírás jó topográfiai adatokat szolgáltat a városról a kutatás számára, s emellett az is kederül belıle, hogy nagyon sok tel-ket úgy hasznosított a birtokos, hogy bérbe adott fıleg zsidóknak, akik kocsmákat és fogadókat tar-tottak fenn e telkeken.

282

Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye úrbéri törvényszékének iratai: Sajó-szentpéter.

Residentionalis és dominicalis fundusoka

Öszveírattak ezen javak nemes Fazekas Péter, nemes Elek István, Barczi Péter, nemes Lévay Péter, nemes Soós István, Szır István, Balogh István, Lırincz Mi-hály, Lengyel András, nemes Ambrus András, nemes Deák István, Barczi And-rás hites, nemes Lévay István, Csécsy györgy uraság tiszttartója, és uraság kerü-lıje nemes Aranyos Pál szentpéteri lakosok jelenlétekben és ezeknek meghitele-sítések után eképpen.

1. A’ residentionalis fundus vagyon a’ Kassa utczában, napkeletrıl özvegy

Bodnár Mátyásné, napnyugatról gróf Szirmay pályinka háza szomszédsá-gában, egy kıbıl, zsindellyel épült, 3 szobákból és egy kamarából álló la-kóházzal, egy zsúp fedılék alatt lévı cseléd házzal, istállóval, kocsi színnel és kis kamarával, kiterjedése 784 négyszögöl.

2. A’ Soós György-féle ház a’ Nagygedely utczában, északról a’ Sajó, délrıl Ambrus Lakatos Mihály szomszédságokban, egy kıbıl épült ház pitvarral és kamarával, zsupfedél alatt, kiterjedése 592 négyszögöl.

3. A’ zsidók zsinagógája fundusa, melly is gróf Szirmay ınagyságával közös, a’ Zsodoma utczán, az épület a’ zsidóké, a’ cenzusb fizetés ideje minden-kor Újesztendı, fizetıdik érte egy részre 25 forint, 25 krajcár.

4. A’ zsidó oskola fundusa, ugyancsak a’ Zsodoma utczán, az osztozkodókat magokat illeti, a’ cenzus fizetés ide 1-sı Septembris, fizetıdik pedig érte 15 forint, kiterjedése 136 négyszögöl.

5. A’ Zsodoma korcsma a’ Piacz utczán, egyfelıl a’ Sajó hídra vezetı út, másfelıl a’ mészérszék szomszédságában, vagyon rajta egy kıbıl épült, nagy vendégfogadó ház zsindely fedél alatt, egy kıbıl épült, zsindellyel fe-dett állás, egy oszlopokra épült, mintegy 6 lóra való istálló zsúppal fedve és egy kıkút, kiterjedése 837 négyszögöl.

6. A’ mészárszék fundusa a’ Zsodoma korcsma és nemes Molnár György há-za között vagyon, rajta egy kıbıl épült mészárszék zsindely fedél alatt és egy haszonvehetetlen sár ház, kiterjedése 370 négyszögöl.

283

7. Veiszmann Ábrahám fundusa (:régenten Barczi István és András kis fun-dusa, az kik az utána való urbarialis appertinentiákatc most is bírják:) Zsérczi Molnár György és Medve zsidó szomszédságok közt, a’ kiterje-dése 702 négyszögöl.

8. Hebli Mózes fundusa (:régen Árva István és Gadóczi András fundusaik:) napnyugatról Horkai Gábor, napkeletrıl Zsoldos György fundusa szom-szédságában, kiterjedése 1249 négyszögöl.

9. Porti korcsma a’ Vaxman István és András fundusa félén, Garai János és Majoros István szomszédságokban, van rajta egy kis szobából álló korcs-ma ház zsúp fedılékre, a’ ház elıtt pedig egy paticsra épült, zsúppal fedett mészárszék mérı hellyel.

10. Spitz Ábrahám-féle korcsma a’ város végén, Csipke György és Sulyok Pap István szomszédságában, van rajta egy kis szobából álló, vályogból, zsin-dely fedılékre épült korcsma ház, alatta rakott pincze, van egy pálinka ház és egy kis kamara, ’s mintegy 10 darab marhára való, sárból épült, zsúppal fedett istálló, kiterjedése 860 négyszögöl.

11. Pozdorjás Áron fundusa az Újsoron, napkeletrıl Hankó András, napnyu-gatról özvegy Morcsa Istvánné szomszédságában 897 négyszögöl.

12. Rebeka vagy Veisz Jónás a’ Malom soron Gedei Szabó Péter és az ország útja között, árenda alatt van, kiterjedése 1270 négyszögöl

13. Kis Ábrahám a’ Nagygedely utczában (:ezelıtt Tarczali Mihály:), Csodó István és az országút szomszédságában, kitejedése 303 ½ négyszögöl.

14. Veintraub Jakab (:régenten Judit Hersli:) korcsmája, napkeletrıl a’ Nyögı patak, napnyugatról Gyöngyösi László szomszédságában.

15. Zabari Pálné fundusa Tóbiás József és a’ pást szomszédságában.

16. A’ Kazincz felıl lévı, úgynevezett Kisfaludi korcsma, kı korcsma ház két szobára, pinczével, deszka és sövény kerítéssel, kı fundamentumrad épült istállóval és egy kı kúttal.

17. Frid Jakab a’ Kisgedelyben (:hajdan révész:) Kis Györgyné és Mihalik Já-nos szomszédságokban, kiterjedése 300 négyszögöl.

18. Jakab Ábrahám korcsmája fundusa napnyugatról Víg István, napkeletrıl az utcza szomszédságában, kiterjedése 101 négyszögöl.

a lakótelkek és uradalmi telkek,

b bérlet,

c úrbéres tartozékokat,

d alapra.

284

A KOLERAJÁRVÁNY ÁLDOZATAI (1831)

A természeti csapások mellett a járványok is súlyos veszedelmet jelentettek a régi korszakok emberei számára, hiszen ezek ellen az adott orvosi ismeretek mellett szinte alig lehetett védekezni. Komoly és szervezett védekezésre éppen az Északkelet-Magyarországon 1831-ben pusztító kolerajárvány idején került sor – ennek következménye azonban egy lázadás lett, mivel az emberek azt hitték, hogy gyó-gyítás ürügyén mérgezik ıket. A járvány Sajószentpétert is elérte és mint másutt, itt is a gyakran uta-zók terjesztették, áldozatai pedig fıként az idısebbek és a gyerekek közül kerültek ki. Az alábbiak-ban a Mlaker Mátyás járási seborvos és Krajnyik Ignác segédorvos által készített napi jelentések alap-ján összesítettük a kolerajárványnak áldozatul esett személyeket. Forrás: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye levéltára: a Choleralis Deputatio iratai, sz. n.

név

életkor betegség kezdete elhalálozás

Lengyel Mária 19 Július 31. Augusztus 5. Lebenszky Zsuzsanna 7 Augusztus 2. Lebenszky Borbála 3 Augusztus 2. Babrik Borbála 26 Augusztus 2. Augusztus 8. Lengyel Borbála 17 Augusztus 1. Rácz Péter 48 Augusztus 2. Augusztus 5. Török Zsuzsanna 26 Augusztus 1. Gond Mária 19 Július 30. Özvegy Vitárusné 57 Augusztus 2. Kostik Pál 27 Július 26. Suhanek Katalin 24 Augusztus 1. Pogány Borbála 28 Augusztus 4. Pálfi Ferencz 65 Augusztus 3. Jakab Zsuzsanna 17 Augusztus 3. Sziráki Lakatos János 38 Augusztus 3. Kolovány Antal 25 Augusztus 4. Takács József 35 Augusztus 5. Farkas Borbála 18 Augusztus 5. Farkas András 3 Augusztus 5. Redovay Mária 14 Augusztus 5. Augusztus 12. Tóth Bálint 45 Augusztus 5.

285

Hobári József 28 Augusztus 5. Sebık Mária 49 Augusztus 5. Újpál Erzsébet 60 Július 29. Augusztus 5. Lengyel Zsuzsanna 22 Augusztus 3. Bátori Erzsébet 37 Augusztus 1. Gond Erzsébet 16 Augusztus 5. Johan Medveczki vidéki vándorló suszter legény

23

Augusztus 5.

Augusztus 6.

Gál Mária 13 Augusztus 6. Gulyás András 30 Augusztus 7. Augusztus 10. Gulyás Istvánné 40 Augusztus 7. Tótpál Józsefné 48 Augusztus 7. Augusztus 8. Kırösi András 66 Augusztus 7. Augusztus 8. Lévay Andrásné 36 Augusztus 7. Korcsmáros Erzsébet 1 ½ Augusztus 8 Augusztus 9. Korcsmáros István 42 Augusztus 8. Kurta András 35 Augusztus 8. Farkas Andrásné 80 Augusztus 8. Augusztus 9. Bonta Erzsébet 40 Július 20. Tóth József 1 ½ Augusztus 7. Tóth József 8 Augusztus 7. Augusztus 10. Lırincz Mária 45 Augusztus 8. Augusztus 12. Kis Molnár János 18 Augusztus 7. Augusztus 10. Papp Zsuzsanna 38 Augusztus 8. Kavanda József 46 Augusztus 6. Kolovány Borbála 48 Augusztus 7. Standaucher Ferencz vidé-ki vándorló szabólegény

28

Augusztus 7.

Augusztus 10.

Surányi Andrásné 69 Augusztus 7. Augusztus 8. tekintetes Lossonczy Jó-zsefné

57

Augusztus 6.

Lırincz zsidó 48 Augusztus 10. Augusztus 12. Pillantó Sára zsidó 42 Augusztus 10. Potyka zsidó 56 Augusztus 10. Augusztus 12. Szendrei János 12 Augusztus 11. Augusztus 12. Szabó Andrásné 38 Augusztus 12.

286

Jakab Feltman zsidó 33 Augusztus 13. Salamon Dávid zsidó 38 Augusztus 14. Augusztus 16. Izrael Izsák zsidó 33 Augusztus 14. Augusztus 17. Jakab Flajser zsidó 12 Augusztus 14. Augusztus 15. öreg Horkay István 72 Augusztus 14. Cseh István 40 Augusztus 15. Augusztus 16. Tuchmacher Mária 36 Augusztus 16. Szegı Katalin 66 Augusztus 16. Berecz Borbála 2 Augusztus 16. Zajácz Julianna 27 Augusztus 17.

GYÚJTOGATÁSOK KIVIZSGÁLÁSA (1837)

A korábbiakban már láttuk, hogy a tőzesetek igen nagy veszedelmet jelentettek az emberek számára: nem csoda, hogy a szándékos gyújtogatást a régi korokban talán a legsúlyosabb bőnnek tartották, ezért nagyon szigorúan kivizsgálták a gynús eseteket és a bőnösöket a legszigorúbban megbüntették. Ezek a vizsgálatok ugyanakkor nagyon jó bepillantást nyújtanak az emberek mindennapi életébe, így a társa-dalomtörténetnek is fontos forrásai lehetnek. Erre példa az a néhány irat, amely a Sajószentpéteren 1836/1837 telén történt tőzesetek kivizsgálása során keletkezett. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye levéltára: Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai, 1059/1837. sz.

a.

Alólírottak alázatosan jelentjük, hogy Szentpéter várossában négy rendbeli gyul-ladás lévén, azokat nyomozás alá vettük. Nevezetesen: 1. A’ múlt 1836-dik esztendı Karácson hava 12-ik napja estvéjén a’ Bordás Ferencz czigány háza meggyulladván, a’ gyújtás elkövetése eránt szentpéteri la-kos Lengyel József a’ kárt vallottul azon oknál fogva vétetik gyanú alá, hogy a’ múlt 1836-ik esztendıben, Sámuel nap táján egy bizonyos éjszaka Lengyel Jó-zsef Bordás Ferencz házához elıadása szerint hihetı, [hogy] két sertései eloro-zása végett ment, de észrevévén azt, hogy Bordás Ferencz az ajtóban fekszik, a’ dolgot arra fordította, hogy néki a’ pipájára adjon tüzet, de Bordás Ferencz tü-zet adni nem akarván, a’ házátul hajtotta ’s miután vele garázdálkodott, Lengyel Józsefet megütögette. Mellyen való bosszújában véli a’ kárt vallott, hogy háza

287

Lengyel József által gyújtatott meg. Melly elıterjesztés következésében Lengyel József kérdıre vétetvén, maga is elösmeri, hogy ı a’ múlt Sámuel nap tájon egy éjjel a’ Bordás Ferencz házánál megfordult, de azt állítja, hogy ı krompli pász-tor lévén, egy krompli lopót kergetett, a’ Bordás Ferencz háza felé szaladván, de el nem foghatta, ekkor kért Bordás Ferencztül tüzet ’s Bordás Ferencz rosszat gyanítván, megütögette. A’ ház meggyújtást pedig megátalkodva tagadván, de ellene a’ fent leírt gyanúságon kívül több adatok nem lévén, a’ gyújtás elköveté-se rá ki nem világosodott. 2. A’ nemes Benedikti József korcsma háza folyó esztendı Boldogasszony hava 14-ik napja virradójára meggyulladván, leégett, de miután sem a’ tulajdo-nos, sem pedig a’ korcsmában lakos Rózentál Dávid zsidóné, sem mások még csak gyanút sem tudtak gerjeszteni, hogy ki követhette el a’ gyújtást, azt tovább nem nyomozhattuk. 3. Folyó esztendı Boldogasszony hava 26-ik napja estvéjén, 11 óra tájon a’ Grószberger Mózes háza meggyulladván, megégett, melly gyújtás elkövetése e-ránt Novák István, most kápolnai szolgalegény a’ kárt vallottul azon oknál fog-va vétetett gyanúba, mintha azon bosszúállásbul, hogy a’ múlt nyáron a’ kárt vallott háza feltörettetvén, az eránt is Novák István vétetett kérdıre, követte volna el a’ gyújtást, nevelvén továbbá a’ kárt vallott gyanúját az is, hogy a’ gyul-ladást követett reggel Novák István Szentpéteren vólt. Melly gyanúnál fogva említett Novák Istvánt elfogattuk ’s szoros kérdıre vettük, ’s miután tanúival bebizonyította azt, hogy a’ gyújtás elkövetése napján a’ kápolnai erdın vólt, estve pedig, midın a’ gyújtás elkövettetett, mintegy 10 óráig a’ gazdája házában vólt, azután az istállóban lefeküdt, hajnalkor a’ gazdája költötte fel az istállóban, reggel pedig a’ csizmáját jött Szentpéterre varratni, ellene a’ gyújtás elkövetése gyanúja ki nem világosodván, kezesség mellett elbocsájtottuk. 4. Folyó esztendı Böjtelı hava 11-ik napja estvéjén gyulladt meg a’ nemes Lévay Katalin, özvegy nemes Molnár Mihályné háza, de az öszvesereglett nép által megoltatott. Ezen gyújtás elkövetése eránt a’ kárt vallott más egyéb gyanút nem gerjeszthetvén, hanem hogy a’ háza a’ Kiss Márkus háza tıszomszédságá-ban lévén, úgy gyanítja, hogy mivel már azelıtt harmad nappal a’ Kiss Márkus istállója meggyújtatván, ’s róla a’ háza meg nem égett, ismét a’ zsidónak kíván-ván kárt tenni, de a’ háza zsindelyes lévén, olly könnyen a’ gyújtást el nem kö-vethetvén, azt kárt vallott házát azért gyújtották meg, hogy arról a’ zsidó háza is megégjen. De arról, hogy ezen gonoszságot ki követhette volna el, legkisebb gyanúja sem lévén, tovább ezt sem nyomozhattuk.

288

Melly elkövetett négy rendbeli gyújtásokat minden igyekezetünk mellett is ki nem világosíthatván, a’ nyomozások ide rekesztésével tesszük ezen alázatos tu-dósításunkat. Költ Szentpéteren, márczius 10-én, 1837.

Alszolgabíró Fekete András m. p. Fıesküdt Holló István m. p.

b.

1837. Boldogasszony hava 27-ik napján Sajószentpéteren kivett tanúvallások. Kérdıpontok:

1. Közelébb múlt esztendı Karácsony hava 12-dik napját követett éjjel a’ Bordás Ferencz ki ’s miképpen gyújtotta, elbeszélje elı.

2. Tud-e erre valakit tanúnak nevezni? Elsı tanú Balogh Miklós, [akit] csúfolásképpen Fecskének is hívnak, 23 esz-tendıs, helvécziai vallástételt követı, nyomorék születés, most szentpéteri la-kos, meghiteleztetve vall. A’ múlt esztendıben a’ tanú Bordás Ferencznél la-kott, hol még a’ múlt ısszel elein amint a’ tanú a’ maga feleségével bent a’ ház-ban feküdt, azt hallotta, hogy a’ maga feleségével meg kívül, a’ pitvarban hált Bordás Ferencz egyszer hangos szóval azt kiáltotta, hogy: „Ki vagy?” Arra fele-let nem hallatszott, hanem másodszor, harmadszor is hallatszott Bordásnak a-zon szava, hogy „Ki vagy?” Csakhogy harmadszor már ezt is mondotta, hogy: „Szólj ebadta, ki vagy, mert majd leütlek, tán ezen három malaczkára éheztél, melly a’ pitvaromban van?” ’S ezen szavakra a’ tanú a’ házbul kiment, ’s akkor látta, hogy Bordás Ferencz az ajtóban állott, egy emberre egy bottal kettıt ütött, mellyet akkor, hogy szóllott, a’ tanú elismert, hogy Lengyel József vólt, aki azt mondotta, hogy ne bántaná ıt, mert ı Baráttal ivott eddig bort, ’s neki csak tőz kellene, de azt Bordás neki nem adott. Avval Lengyel József elment a’ Bordás kertje végivel összehozó Lengyel Andrásnak, a’ József bátyjának kerti végihez, honnét harmadmagával tért vissza, de hogy a’ tanút ’s az asszonyokat is látták, beléjek fogni nem mertek, hanem ismét vissza távoztak, Lengyel József fenye-getızvén, hogy az ütést el nem felejti. Ezen való bosszúságon gyanítja Bordás Ferencz, hogy Lengyel József a’ házát kigyújtotta, de az igaz-e, vagy nem, a’ ta-nú nem tudja, jóllehet még akkor, mikor a’ háza ezelıtt mintegy másodfél hó-nappal kigyulladt, nála lakott, ’s azt a’ tanú felesége, ki kis gyerekétül aludni nem tudott, vette észre. Csak annyit tud mondani a’ tanú, hogy az a’ kert és nem az

289

utcza felıl gyulladt ki, és nem a’ házban lakók gondatlanságábul támadt a’ tőz, de a’ házhoz, sehonnan se lévén jól elkerítve, mindenünnen lehetett menni. Második tanú Balogh Miklósné Bangó Julianna, 22 esztendıs, kálvinista, Szent-péteren lakos, meghiteleztetve vall. A’ tanú nagyot hall, annálfogva mikor a’ múlt ısszel elein Lengyel József a’ Bordás Ferencz házához, ki akkor a’ pitvar-ban hált, odament, hallotta ugyan a’ lármát, melly kettıjök közt esett, de nem értette, hanem arra azért még kiment, ’s ott a’ tiszta éjszakán megismerte, hogy az Lengyel József volt, kire az ajtóban Bordás Ferencz egy bottal kettıt ütött, ki azzal elment. Ott lakott a’ tanú Bordásnál még akkor is, mikor a’ háza kigyul-ladt, ’s azt a’ tanú, ki kis gyerekétül aludni nem tudott, vette észre. Állíthatja a’ tanú, hogy az hátrulrul ’s nem az utcza felıl gyulladt ki és nem a’ házbeliek gon-datlanságábul. Ezen házhoz, sehonnan se lévén jó kerítés, mindenünnen szaba-don lehetett menni. Harmadik tanú nemes Fazekas András, 38 esztendıs, helvécziai vallástételt követı, Szentpéteren lakos meghiteltetve vall. A’ tanú azon dolgokra, mellyek körülte történnek, jól szokott emlékezni, de hogy Lengyel József jelenlétében kérte volna Bordás Ferencz czigányt, hogy meg ne mondja, hogy a’ mőhelyét ı törte be Török István lakatosnak, semmit se tud. Arrul se tud semmit, hogy ki gyújtotta ki a’ Bordás házát, mert akkor itthon se vólt. Költ, mint fent. Kivette alszolgabíró Fekete András.

c.

1837. Boldogasszony hava 27-dik napján, Sajószentpéteren kivett önként vallás

– Kinek hínak, stb. – Bordás Ferencz, 24 esztendıs, pápista sajószentpéteri lakos vagyok. – Mikor ’s ki által gyújtatott meg házad? Beszéld elı környülállásosan! – A’ házam a’ legközelébb múlt esztendıben, Karácsony ünnepe elıtt mint-

egy két héttel gyújtatott ki keddi napra virradóra, éjjeli 11 óra tájban. Amint a’ tőz ropogására felébredtem ’s kiugorván a’ házbul, láthattam, házamnak a’ kert felé való végin harapódzott el elıször a’ tőz ’s amelly csakhamar úgy el is ter-jedt, hogy megvehetetlenné válván, házam általa semmivé lett és amim csak vólt a’ padján, az is mindenem, mivel holmicskám leginkább a’ padomon vólt, egy véka búzám, véka lisztem, öltözı ruhácskám, mintegy húszig való jobb, rosz-

290

szabb zsákjaim, sıt még szerszámjaim is vesztek el úgy, hogy 45 vonás forintra károm igen rámegy. A’ házam kigyújtása felıl gyanúm van Szentpéteren lakos Lengyel Józsefre, azért, hogy ez még a’ múlt Sámuel nap tájban egy éjjel, 11 óra tájban hihetıen azért, hogy vólt két malaczkáimat elrabolhassa, odajött az udva-romra ’s ott leskelıdvén, amint magamat, ki a’ pitvar ajtóban feküdtem, észre-vett, hozzám odajövén, hogy észrevettem, hogy ott járására felébredtem, arra csavarította a’ dolgot, hogy tülem tüzet kért, de azt én neki nem adtam, sıt, minthogy rossz járásban létét gyanítottam, reá még bosszúsan beszéllettem, hogy hagyna békét, nálam már tőz nincs, minthogy nagy idı vólt már, ’s nógat-tam, hogy menne dolgára, de menni csak nem akart ’s a’ tüzet nagyon sürgette, és csak mikor keményebben viseltem magam, úgy távozott el, de akkor a’ csak hozzám harmadik kertben vólt két czimboráihoz, kik közül, mint mondotta, e-gyikkel, Baráttal ivott akkor estve, ’s a’ két czimborával rajtam ismét visszajött, de minthogy Fecske Miklós nevő czigány, ki akkor nálam lakott feleségestül, [és] az én feleségem is kijöttek, bántani nem mertek, hanem eltávoztak. Ekkor ütöttem vagy kettıt Lengyel Józsefre garázdaságáért, aki akkor azt mondotta: „Ezt el nem viszed, czigány!” Innét reá gyanakodom, hogy bosszúállásbul ı gyújtott meg. Kicsit megtetszett Lengyel Józsefen, hogy boros vólt, de nem na-gyon, mert ı a’ bort nagyon elbírja. A’ vele levıket sem ismertem egyiket se.

– Kinek hínak? Stb. – Bordás Ferenczné Farkas Borbála, 25 esztendıs, pápista, sajószentpéteri

lakos [vagyok]. – Házatok mikor, ki által gyújtatott meg? Beszéld elı környülállásosan! – Másodfél hónapja formán van már az ideje, hogy házunk éjszaka, 9 és 10

óra közt kigyulladt, mellyre egy nálunk lakott Fecske nevő czigány felesége ér-zett fel elıször, az osztán mindnyájunkat felköltött. Amint észre vettem, há-zunknak a’ kert felıl való része gyulladt ki, ’s azon erıt nem is vehettünk ’s csak-nem mindenünk bele égett. A’ gyújtás felıl gyanúnk van hozzánk igen közel la-kó, Lengyel József nevő emberre, ki még a’ múlt esztendı ısze elein egy éjsza-ka, mint gyanítottuk, két malaczkánkat lopni rajtunk jött, de mivel én férjemmel együtt házunk ajtajában feküdtünk, odajövetelét mindjárt észrevettük, de hirte-len arra fordította a’ dolgot, hogy ı tőzért jött, de amit hogy adni nem akartunk neki, sokáig ott kötıdött, amiért a’ férjem ütött rajta vagy kettıt, aki arra azt mondotta, hogy ne bántsa ıt, mert ı Baráttal ivott. Azzal elment, de majd ismét harmadmagával visszafordult hihetıleg bennünket bántani, de hogy Fecske Mik-

291

lóst is, ki a’ házbul kijött, meglátták, visszamentek anélkül, hogy a’ kettejét meg-ismertük vólna. De Lengyel a’ férjemet úgy fenyegetve ment el, hogy azt el ne felejtse. De azért is haragszik, hogy férjem már egyszer-másszor is elhajtotta, mikor a’ Török István lakatos mőhelyébe bement, mellyet a’ férjem, mikor az ablakot is feszegette, meglátván, odament ’s elhajtotta, amiért másnap mintha dolgoztatni jött vólna hozzánk, megkeresett és a’ Fazekas András hallatára kérte a’ férjemet, hogy Töröknek ne mondja meg, hogy mőhelyében járt, de férjem azért megmondotta. De hogy mit csinált véle Török, azt már nem tudom.

Költ, mint fent. Kivette alszolgabíró Fekete András [és] rendszerinti esküdt Lukács István m. k.

JELENTÉS A KÖZÁLLAPOTOKRÓL (1843)

Az 1830-as évek végétıl egy furcsa jelenség tőnik a szemünk elé: városunknak meglehetısen rossz híre támadt a környéken. Hogy ennek pontosan mi lehetett az oka, egyelıre nem világos. Nyilván közreját-szott benne az a tény is, hogy – az alább közlendı iratok tanúsága szerint – 35 korcsma mőködött a városban, „hála” a sok birtokos nemes borkimérési jogának, ami nekik jó jövedelmet biztosított. Sze-repet játszhatott továbbá az a tény is, hogy nagy volt az armalista kisnemesek száma, akik nyilván nem mentek a szomszédba egy kis virtuskodásért. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a földesúri tele-pítéseknek köszönhetıen sok új lakos érkezett a városba, akik fölött a közösség nem gyakorolt kont-rollt. De ha tekintetbe vesszük a korábbi esztendık történéseit, akkor joggal feltételezhetünk egyfajta társadalmi frusztráltságot is, hiszen mindenki láthatta a város törekvéseinek hiábavalóságát az adott viszonyok között. Jelzete: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár, Borsod vármegye levéltára: Borsod vármegye nemesi közgyőlésének iratai, 852/1843. (a) és 4946/1843. (b) sz.

a.

A’ számvevı széknek 199-ik számára a’ tekintetes vármegye határozata azt té-vén kötelességembe, hogy tegyek tudósítást, ha vajon Szentpéteren a’ közbátor-ság tekintetébıl oda rendelt katonaságra továbbá is vagyon-e szükség, vagy nem, hivatalos tisztelettel jelentem, hogy e’ tárgy felett csak Szentpéter váro-sának jelenlegi állása bıvebb leírásával adhatok kimerítı véleményt, csakúgy, ha fájdalmas érzettel ugyan, de nyíltan felfedezem, miként Szentpéteren az erkölcs romlottság olly tetıponton áll, hogy személy- és vagyonbeli bátorság veszélyez-

292

tetve naponkénti pusztulással fenyegeti az egészt és csak a’ tisztviselı feszített szorgalmú és szigorú eljárása képes néminemőképp korlátozni a’ kitöréseket, hol az igen számos tolvajok, rablók, fosztogatók és gyújtogatók a’ csaknem négy-ezer népességő városban annyira túlnyomó erıvel bírnak a’ kevés jobb érzéső lakosok felett, hogy a’ város elöljárói még tanácskozni kezdenek a’ gonoszság gátlásáról, midın már a’ gonosztévı tanácsos rokonai által értesíttetve kijátssza az ellene felfedezett intézkedéseket, hol a’ gonosztévık több tizedeken által, csalhatatlanul tapasztalván, hogy gyakori gyújtással örökös remegésben tarthat-ják a’ lakosokat, mi szüli, hogy a’ tanács bár fényes nappal ’s többed magával látja a’ vétkest, bosszúállástól félve ellene még felhívva sem tanúskodik, annyi-val kevésbé adja fel a’ tapasztalt bőntetteket, sıt, mi hallatlan, maga a’ kárvallott is kikerülni igyekezvén a’ következhetı nagyobb károkat, hallgat, sıt gyakran tulajdon szenvedett kárát is eltitkolja. Mihelyest észreveszik, hogy a’ tisztviselı szigorú fellépésével lopásaik, ház, pincze, kamara töréseik és más vétkes tetteik felfedeztetvén, nyomoztatnak és megbüntettetnek, ismét gyújtanak, hogy a’ fel-fedezı lakosokat remegésökbe visszataszítva bátran és büntetlenül gyakorol-hassák megszokott éltöket. Így most is, midın több, mint hatodfél hónapos ot-tani munkálkodás után, bár bennsıleg jutalmazva tapasztaltam is, hogy a’ lopás, fosztás ’s rablás megszőnt, alig tölték egy pár hetet a’ járás távolabb esı vidékin, azalatt hétszer gyújtottak, mégpedig egy éjjel háromszor, és hogy közös legyen a’ rémültség, és csak legszigorúbb rendszabályok ’s naponként változtatott 140 ırök valának képesek megszüntetni a’ gyújtogatásokat. ’S számítások, nemcsak, mert bármit tesznek e’ gonosztevık, a’ kétségbeesett lakosok hallgatnak, ne-hogy hamuvá lett vagyonaik felett sírniok kellessen, ehhez járul a’ lopásokra részben alkalmat nyújtó nagy közlekedési útvonal, a’ rajta utazó tótok aluszé-konysága, a’ temérdek ’s nagy részben csalásból élı ’s orgazda zsidóság, kü-lömbféle sors, több földesúr, annyi nemes, mégpedig választó ’s elszoktatott független nemes, nagy részben negédes, éretlen kényurak – fájdalom, mind megannyi elımozdító és tenyésztı eszközei a’ romlottságnak és gátlói a’ rend fenntartásnak, hol még az elöljárók is a’ rosszak túlnyomó arányában válasz-tatnak. Egyszóval, Szentpéteren az erkölcstelenség nagyobb, mint hinnık, sok-kal nagyobb, mint tudjuk. Itt a’ szigorú fellépés nem orvoslást szül az elsı idık-ben, hanem csak kitünteti a’ feledett vagy nem nyomozott számos vétkes tette-ket, felfedezi és elımutatja a’ romlottság eláradását, kiemeli az akadályokat, mellyekkel küzdeni kell a’ javítónak, ki nem kísérheti elég komoly figyelemmel az eseményeket, nehogy a’ nyavalya mételyként terjedve, nehogy a’ szomszéd

293

faluk is káros példájokra el ne romoljanak, hol ha még eddig akár a’ tisztviselıi szigorúságtól, akár az ott lévı katonaságtól félve nagyobb lázongások nem tör-téntek is, de ki áll jót az erkölcstelenség elvetemedett fiai elszánt és vakmerı ki-töréseikért, ’s hol ekkor a’ tüstént használni kelletı nagyobb erı csírájában el-fojtandó a’ törvény és rend felforgatására törekvı lázongó kicsapongásokat, mi-dın a’ késedelem soknak a’ vagyonába, sıt életébe kerülhet. Miszerint ha vala-hol, itt van helye a’ kitöréseket fékezı erı mindenkori jelenlétének, ’s ki merné magára vállalni a’ jótállás ’s felelet terhét, mellyrıl kezeskedni minden szigorú-ság ’s pontos eljárás mellett is csak hiú emberi kérkedés vólna, ’s ha csakugyan a’ számos rablók elfogatására, vagy a’ felzavart békesség helyreállítására na-gyobb erı kívántatnék, a’ velek egyetértık használtassanak, vagy a’ tılök reme-gık, mindkét esetben czéliránytalanul, vagy a’ rögtön orvoslást kívánó baj hosz-szas intézkedés által erıre kapva terjedjen. Ezen elısorolt okoknál fogva, ha nem említem is az adó könnyebb lefaraghatását, nem a’ katonai élelmezés körüli temérdek fuvar megnyerését, Szentpéteren az állandó katonaság tartása nem-csak üdvös, de mintegy nélkülözhetetlen szükséges mindaddig, míg a’ város ál-talános és gyökeres orvoslást nem nyer. Amennyiben azonban a’ Szentpéteren lévı katonaság, mellynek dicséretére legyen mondva, közkedvességet nyert, a’ rend feltartása tekintetébıl felsıbb rendevényt nem kapott, szükségesnek vél-ném a’ nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanács útján a’ katonai fıkor-mányszéket megkeresni, hogy ezeknek, valamint azelıttieknek is méltóztassa-nak kiadni a’ rendelményt és meghagyni, hogy az illetı tisztviselı felszóllítására esetrıl-esetre segédkezeket nyújtsanak ’s ha szükséges, ıröket is állítsanak. A’ Szentpéter javítására szükséges ’s fentebb említettem orvoslás pedig két-féle lehet: jelenre és jövıre. Jövıre az annyira óhajtott népnevelés, mi míg or-szágosan elımozdíttatnék is, csekély erım ’s tehetségem szerént mindent elkö-vettem ’s követek, hogy az oskolák felvirágoztatván, a’ gyermekek a’ szükséges alaptudományokban és erkölcsiségekben neveltessenek. De ennek úgy lesz sike-re, ha a’ jelenkor is javul, külömben hasztalan minden nevelés, mert a’ megrög-zött vétkek mesterei nyílt karokkal fogadván az oskolából kikerülteket, az er-kölcstelenség örvényébe ragadják. Jelenben pedig gyökeresen orvosló módok: a’ kölcsönös tőzkár-mentesítés, továbbá a’ földesurak reá bírásával a’ korcsmák minél kevesebb számra olvasztása, és végre elöljáróknak a’ város jobb erkölcső lakosai közül a’ megye által leendı választása, mi ugyan törvényes választási jo-gukba vágna, de hol a’ veszély nagy, ott az orvosló szerek is rendkívüliek lehet-

294

nek, ott a’ közjó (:salus publica:) a’ legfıbb törvény ’s minden másnak elıtte háttérbe kell vonulnia. Már mi a’ kölcsönös tőzkármentesítés létesítését illeti, a’ tekintetes vármegye úgyis az egészre czélul tőzvén ki, óhajtható, hogy minél elébb tettlegesen sike-rüljön. Továbbá esedezem egyszersmind a’ bíráskodó elöljáróságnak mi módon leendı czélszerő szerkesztetését és választatását megyei kegyes határozat által minél elıbb elrendelni. Végre [ami] a’ korcsmák egybeolvasztatását illeti, remény-lem, hogy hivatalos megkeresésemre a’ földesurak jobbágyaik erkölcsiségét és boldogságát szíveken viselve nagylelkőek lesznek, kölcsönös egyezkedés útján, általa jövedelmeik külömben sem csonkulván, a’ korcsmákat minél kevésb szá-mokra állandóul lehúzni. Költ Miskolczon, február 22-én, 1843.

Fıszolgabíró ifjú Ragályi Károly

b.

Alulírottak az ./. alatt visszacsatolt kegyes határozat erejével avégett küldettet-vén ki, hogy mi Szentpéter városa lakosait az elöljáróik eddigi választásának – mint az itt annyira elharapódzott erkölcstelenség egyik kútforrásának – czélsze-rőbb és az erkölcstelenség gyanúja alatt lévık túlnyomóságuknak elvesztésivel a’ választásnak csupán a’ józanabb rész által és mindég a’ járásbeli fıszolgabíró befolyásával történendı szabályoztatására, ’s egyszersmind pedig a’ földes ura-kat is korcsmáik kevesebb számra leendı olvasztására rábírni igyekezzünk, ’s e’ részben tett lépéseink sikerérül tudósításunkat adjuk be, alázatosan ’s egyszers-mind hivatalosan jelentjük a’ tekintetes vármegyének, hogy mi folyó évi Böjt-más hava 26-ika estvéjén Szentpéter városában megjelenvén és az ezt követı napon a’ szentpéteri földesurak nagyobb részének, úgymint tekintetes idısb Lossonczy József, Máriássy István Kálmán, Lossonczy Károly, Lossonczy Jó-zsef, ifjú Ragályi Ferencz, Konrád […]21 mint a’ gróf Szirmay István Tamás úr uradalmi inspektora, Pilta János és Pilta Miklós uraknak, úgyszinte a’ szentpéteri nemes és nem nemes elöljáróknak jelenlétében a’ fent érintett megyei kegyes határozatot felolvasván ’s annak üdvös czélját megmagyarázván, a’ czél sikeresí-tését tárgyazó közmegállapodás ezekben pontosult, úgymint.

21 A keresztnevet vagy nem tudta az írnok, vagy véletlenül a tollában maradt.

295

a. Az úrbériséggel bíró és ennélfogva a’ városi bíróságra való kijelölést is csak ketten és egymást felváltva gyakorló gróf Szirmay és Pilta urak azon eddigi gyakorlatról, hogy egyik évben az egyik földesúr, másik évben pedig a’ más föl-desúr jobbágya legyen a’ bíró, nemcsak lemondanak és e’ részben egymás ellen semmi viszonosságot nem követelnek, hanem egyszersmind oda is nyilvánítják magokat, hogy nem tekintvén az alkalmatos egyénnek ez vagy amaz földesúri hatóság alá való tartozását, bíróságra mindenkor a’ legalkalmatosabbakat jelölik ki. b. A’ czégéres vétkekért, úgymint tolvajság, orgazdaság, gyújtás, gyilkosság és lázításért már egyszer, annál inkább tehát többször büntetett személyek vala-mint hadnagynak, úgy bírónak is soha ne jelöltethessenek, a’ kijelölés nélkül tör-ténhetı illy egyénnek választása pedig magában semmit érınek tekintessék. c. Hogy a’ hadnagynak, mint a’ bírónak választása lehetı legnagyobb ünne-pélyességgel a’ földesurak jelenlétében és a’ járásbeli fıszolgabírónak befolyásá-val és vezetése alatt történjék. Mellyeknek megállapítása és az alulírt elnöknek többszöri felszólításai ’s egy-szersmind Szentpéter városa mostani becstelen állásának, ’s ennek miképpen le-hetı megváltoztatásának érzékeny lerajzolása után mind a’ két rendő elöljárók elbocsájtatván, nem kis öröm lepe meg bennünket, amidın nemsokára vissza-térve és a’ tekintetes megye ’s ezen küldöttség intézkedéseiért köszönetet mondva ’s az írásban foglaltaknak valóságát szóval is nyilvánítva, az itt 2/. alatt látható és vajha tettleg is teljesítendı nyilatkozatot nyújtották be. Mi a’ kegyes határozat második ágát, vagyis a’ korcsmák kevésbítésének megpróbálását illeti, ámbár ugyan a’ jelen volt földesurak ez eránt is elsıben né-mi hajlandóságot mutattak és csupán a’ dolog gyakorlati oldalát tárgyazó nehéz-ségek elhárításán ’s a’ mostani 35 korcsma házakbul ’s egyéb ahhoz tartozó épü-letekbül majdan annak nem használandó épületeknek mire leendı fordításán ’s egyszersmind a’ tulajdonos abbul eredhetı kárának is milly arányban és mi móddal leendı visszatérítésén tanakodtak, minthogy mindazáltal a’ gróf Szir-may István és Pilta urak részirül késıbb ezen czélzat ellenébe több nehézségek gördíttettek, jelesen: a. hogy Szentpéteren ki a’ curialista, ki nem az, világosságban nincs, pedig ezt elılegesen tudni szükséges volna. b. Hogy a’ curialista curialis telken való korcsmáltatási jogában nem korlá-toztathatván, ’s mint ollyat, melly még az arányosítás tárgya sem lehet, jogaiban meghagyni kelletvén, a’ nem curialista földesurak és közbirtokosok korcsmájuk

296

kevesbítésével egyedül azoknak haszna nevekednék, a’ földesurak és közbirto-kosok ellenben csak vesztenének. c. Hogy a’ jövedelem szaporodása valamint itt, Miskolczon, úgy Szentpéte-ren is a’ korcsmák nagyobb számátul függ, ezeknek tehát kevesbítésébül reájok csak kár következhetne. d. Hogy a’ földesurat és közbirtokost illetı azon jog, hogy korcsmáltatási jo-gát ott gyakorolhatja, hol neki tetszik, a’ korcsmák kisebb és bizonyos számra leendı olvasztása által elenyésztetnék. Végre e. hogy ha a’ kisebb számra szorított korcsmákért a’ mostani haszonbérlık, avagy mások megadnák is egy ideig a’ mostani 35 korcsmákért járuló haszon-béri summát, annak biztosítása mindazáltal, hogy azon jövedelem idıvel is nemcsak, hogy csonkulást nem szenved, hanem a’ most meglévı több korcs-mák jövedelme arányához képest nevekedik, puszta lehetıségen alapul. Elvégre is oda dőlt és abban határozódott a’ dolog, hogy a’ törvény a’ korcs-mák kevesítésére ’s öszvesítésére utat ’s módot szabván, ezt ugyancsak azon törvényes útnak követésével és az arányosítási pernek mielébbi megkezdésével készek lesznek a’ fentebb nevezett földesurak eszközölni, ’s ugyanazért minden további felszóllításunk és igyekezetünk siker nélkül enyészvén el, e’ tárgyban beljebb nem bocsájtkoztunk, nem is bocsájtkozhattunk. Mindezekrül tévén ezen alázatos és hivatalos jelentésünket. Költ Miskol-czon, 27/5. 1843.

Bene József táblabíró Tiszti fıügyész Bakó János.

A HATÁR FÖLDRAJZI NEVEI (1855 és 1864)

A földrajzi nevek történeti értékére az 1860-as években figyelt fel a tudományos kutatás. Pesty Ferenc akadémikus volt az elsı, aki az egész országban megkísérelte megszervezni a földrajzi nevek összegyőj-tését: erre a célra kérdıívet állított össze, amelyet a megyei hatóságok közremőködésével juttatott el az egyes községekbe. A kérdıívekre adott válaszok sok kötetet töltenek meg, a kiadásukra azóta sem ke-rült sor. Sajószentpéter jegyzıje, Vadászy György is válaszolt erre a kérdıívre. Pár évvel korábban a-zonban minden valószínőség szerint ugyanı (legalábbis ıt sejtjük a „– v –” szignó alatt) már készített egy ilyen győjtés, amelyet meg is jelentetett egy, a korszakban nagyon népszerő tudományos folyóiratban. Ehhez a győjtéshez egy rövid várostörténeti áttekintést is készített, amely tudomásunk szerint az elsı ebben a mőfajban.

297

Forrás: (a) Új Magyar Museum, 1855. V. évfolyam, I. füzet, 94–96. p. (b) Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Fol. Hung. 1114/12. kötet, 409–411. fol. és (c) ugyanott, 126. fol.

a.

Sajó-Szent-Péter és helynevei

Sajó-Szent-Péter helyneveinek följegyzésével akarom szaporítani a helynevek győj-teményét. Alig akad ezek között egyetlen egy is, melynek akár történeti, akár népköltészeti tekintetben fontosságot tulajdoníthatnánk. De ezen szemponto-kon kívül még mindig ott áll a helynevek nyelvészeti, etímológiai oldala, s az il-letık ítéletére bízom közleményem e tekintetbeni fölhasználását. Legyen szabad egyébiránt a városra vonatkozólag nehány szót elmondanom e helyen. Sajó-Szent-Péter, Borsod megyében az idylli szépségő Sajóvölgy egyik leg-szebb vidékén fekszik; ott hol a különben is tágas völgyhatár szétterülni kezd s majdnem kezet fog a beláthatatlan messziségő alföldi rónával. A városnak olda-lát éjszak felıl mossa a Sajó, sıt egy kis részét különválasztja az egésztıl. A fo-lyam két partján gyönyörő búzát termı sík tér, a dli oldalon tőzborral bıvelke-dı hegylánczolat, melynek vég pontját az Alfölddel rokonuló emıdi szılıhe-gyek képezik. – Okvetlenül hazánk legszebb vidékei közzé számítandó e hely, valamint legrégibb városai közzé maga a város. Azonban történeti régiségére vonatkozó okiratok birtokában alig van már jelenleg Sajó-Szent-Péter. Hajdani kiváltságainak, hatalmának szinte egyetlen ta-nújele ama két faoszlopból álló törvényfa, mely a város keleti végén a szántó-földek közt egy dombon áll s idırıl idıre megújíttatik. A pallosjog rég oda van, e jel mondja, hogy valaha megvolt. Zsigmond király óta nyert szabadalmaiból egy-két vásárjogot bírt megkuporgatni napjainkig. Úrbériséggé vált, idık foly-tán, az egykor önmagát bírt szabad község s alig tudja ma már, hogy e városkát régenten Zsigmond király, Hunyadi, a nagy kormányzó, Pelsıczi Bebek Imréné s a Palócziak jeles szabadalmakra méltatták. – Épületei között egy sincs, mely történeti régiségre mutatna. Az utolsó régi templom omladozó falaiból, mely 1453 tájáról, tehát a husziták idejébıl való, néhány év elıtt építették a katholi-kus egyház tornyát. Tizenöt-húsz éve, hogy a nevezett régi épületnek egy fala még fennállott, de arról építészeti tekintetben mitsem lehetne már megjegyezni. Öreg emberek még födél alatt érték – mint mondják – az egészet. A mellette

298

csapott szekérúton, mely alkalmasint a templom belsı terét is érinti, mai napig nagy mennyiségő embercsontot láthatni, maradványait talán a templomban vagy környékén létezett temetkezı helynek. Egyelen régi okirat, mely Sajó-Szent Péterrıl ez ideig közkézen forog, azon 1403-ki községi végzés, melyben a város Gergely diák bírósága alatt borainak el-adása felıl határoz.22 Egyike ez nyelvünk régibb írott emlékeinek általában; mint községi életre vonatkozó emlék pedig, a legrégibb. Jászay Pál, mint én tudom, azon ügyvédnél jutott ez emlék birtokába, ki a sajó-szent-péteriek elveszett ısi szabadalmaik kikeresésével bíztak volt meg, s kinek kezébe e végett minden használható oklevelet átszolgáltattak. Ez oklevelek száma szemtanúk állítása szerint hetvenháromra ment. Azonban a jó szentpéteriek nemhogy szabadalma-ikat, de sıt kiadott okmányaikat sem nyerhették vissza mind e mai napiglan. Egy tévelygı nyáj volt a község, melynek sem pásztora, sem gazdája. Hiányzott a tanács, a buzdítás, a vezérlet. Most hallok már sóhajtozni egy-két jámbor öre-get amaz okmányok után. Hadd költöznének vissza – úgy mond – legalább em-lékezet okáért a levéltárba, honnan kiadatott. Jászay alkalmasint átvizsgálta e le-veleket, s lehet, nincs is több azok között fontossággal bíró nyelvemlék: azon-ban már csak tulajdonjogi szempontból is kívánatos azok visszakerülése. És ezt annyival bizonyosabban várhatni is, mivel az említett okiratok idıvel Kapczy Tamás pesti ügyvéd úr kezébe jutottak az illetık megbízása folytán, s ı, mint különben is e megyének fia, bizonnyal sietni fog azokat átszolgáltatni, mihelyt erre fölkéretik. A községi levéltárban alig találhatni már ma valami érdekest. Mindössze egy elrongyollott magyar parancslevél az egri török pasától a XVII. század végérıl, s egy magyar jegyzıkönyv, kezdve a XVIII. század elején. Amannak hasonmá-sát, emennek pedig érdekesb részleteit közölni talán módomban lehetne.23 De hadd írjam le már a város helyneveit. Dőlık, rétek, legelık: Árnyékoldal, nyugotra nézı hegyoldal, olykor marha-járó. Bábaszög, víz közötti legelı pást. Bálvány, homokdombos szántóföldek. Bujár, csátés, vizes rétség. Cseb, hátas, dombos szántóföldek. Cserje, szántó-föld, cserjés határral. Csellyeg, lapályos szántóföldek. Csesz (Csörsz) árka, jelen-téktelen határvonal. Divil, szántóföld, vadvizes lapály. Farkassszög, vízközötti

22 A statútumnak a korabeli datálása téves, mivel az valamikor az 1560-as években kelt. Lásd fentebb, A „sajószentpéteriek végezése” cím alatt.

23 A szerkesztıség megjegyzése: „Kérjük azt.” Nincs azonban nyoma annak, hogy élt volna a szerzı ezzel a lehetıséggel és közölte volna a levelet, illetve a jegyzıkönyv részleteit.

299

rétes, berkes hely a Sajóparton. Gallyagas, rét, erdı mellett. Görbe tó dőlı, vi-zes lapály. Hantipást, dőlı. Három berek, földek, lábtól berkes, rétes helyekkel. Kecskésalja dőlı, hegy alatt. Kosvölgye, rét-erdı. Kisfalud, puszta. Kerektó, kör alakú föld szakasz. Kopaszföld vagy Dusnok, puszta. Mónusdomb, Mónus-alja, földek. Moroszka, álló vizes, nádas, csátés hely. Málatelke, lapályos földek. Nagy égés, rétség. Nagy tisztás, berek. Ortás, rét. Ördöngös, a berek egy része, vadvizes hely, melynek apró tócsái közzé tévedvén, nehezen jöhetni ki szára-zon. Széles parlag. Szırös tó, földek csátés, nádas helyen. Szolga, puszta. Teke-játszó, pást. Töviskes ér, földek, tövises berekkel. Veresjános-kert, kert alakú szántóföld, hason nevő patak mellett. Szılıhegyek: Belátó, Csíkos, Darvas, Despán, Diósvölgy, Fövenyes, Kala-pács, Korcsolyás, Ködmönoldal, Kıvölgy, Kutyás, Lantos, Sós, Szeles, Szén-égetı, Zsoldos, Vakúr. Utak, utczák, vizek, kertek: Bánkút, forrás. Főzkert. Gedely, utcza. Gellén-domb, part az országúton. Godos, szilváskertek. Hátmegutcza. Hajda, néhány viskó túl a Sajón, hol a napszámosokat hajhászni szokták. Kassapart, út. Kıpo-ros, magas hegy. Kövecs út. Nyögı, a várost végigfutó, hirtelen áradó kis patak. Margitkapu, szők út, ki a hegy felé. Jegenye, patak a határban. Pacsír, szők ut-cza. Zagit, szinte. Szuha, patak. Veres Jankó, patak.

– v – b.

Helynevek Sajószentpéter községbıl, Borsod megyébıl.

1. Borsod megye, szentpéteri járás, székhely Miskólcz, ezeken kívül más elne-

vezéssel nem bír. 2. A’ községnek csak egy féle, tudniillik Sajószentpéter nevezése van, úgy hely-

ben, mint országszerte ez ismeretes. 3. A’ községnek más elnevezése soha nem vólt. 4. Mikor említtetik a’ község legkorábban? Ezen kérdés a’ most élı emberiség

emlékezetét meghaladja. 5. Honnan népesíttetett? Törzs gyökeres magyar nép. 6. A’ név eredetérıl sem köztudomás[ból], sem hagyományból nem tudunk

semmit.

300

I. A’ község utczái.

7. Piacz utcza. 8. Hátmeg utcza. 9. Malom sor, eredete magában van. 10. Nagy Gedely. 11. Kis Gedely. 12. Kondói sor. 13. Major utcza: nevét onnan vette, hogy régi idıben major vólt. II. A’ község határában elıforduló helynevek 14. Disznó szög, a’ sertések legelı és delelı helyérıl neveztetik. 15. Alsó berek (:legelı:) melly a’ Sajó folyam bal partján a’ boldvai határig ter-

jed, nevezetét onnan vette, hogy a’ határnak alsó részén fekszik. 16. Méhes domb (:szántóföld:) ezen nevezet onnan eredt, hogy a’ boldogabb

idıkben a’ város méhet tartó lakosai ezen a’ helyen méheseket bírtak. 17. Gyep földek, mint jelenlegi nemzedék által gyepbıl feltört szántóföldek. 18. Moroszka melléke, részben szántóföld, részben rét, nevét vette egy, a’

Boldva folyamból kiszakadó Moroszka nevő érrıl. 19. Nagy rét, nevezete magában van. 20. Pint boros szög, egy, a’ Boldva folyam által a’ rétbıl alkotott kis szög, ne-

vét onnan vette, hogy a’ régibb idıkben a’ város kisbírái által fizetésül hasz-náltatván, általok a’ nagy bírónak egy pint bor fizetésért adatott által hasz-nálatra.

21. Széles parlag (:szántóföld:) a’ határnak legszebb és legkiterjedtebb területe. 22. Szuha közi (:szántóföld:) mint a’ Szuha patakhoz véggel hordó szántó-

földek. 23. Főz kert, egy hajdan füzes, jelenleg legelı terület. 24. Főz kert eleje (:szántóföld:) az elıbbenitıl vette nevezetét. 25. Csontos berke (:szántó föld:) 26. Tövises ér (: tövises helybıl ortatott szántóföld:) 27. Bodzás (:legelı:) 28. Bába szög (:legelı:)

301

29. Szuha patak, melly Gömör megyében eredvén, a’ szentpéteri határban a’ Sajóba szakad.

30. Veres János patak, a’ Sajó kiáradása által képzıdik. 31. Ortás kert (:szántóföld:) 32. Kerek tó (:szántóföld:) 33. Galyagas (:szántóföld és rét:) 34. Felsı berek (:legelı:) a’ Sajó folyam és az abból eredı úgynevezett Jegenye

nevő szakdék közt. 35. Ortás (:szántóföld és rét:) 36. Felsı és alsó malom berek (:legelı:) 37. Nagy ér (:kender földek:) 38. Kavacsos (:szántóföld:) 39. Malom sor (:szántóföld:) 40. Kisfaludi puszta, Pilta család nehány házból álló majorja hozzá tartozó

szántóföld területtel. 41. Farkas szög (:rét:) 42. Kerek erdı (:cserje legelı:) 43. Kos völgy (:rét és erdı:) 44. Árnyék oldal (:erdı:) 45. Cserje (:szántóföld:) 46. Bálvány tetı (:szántóföld:) 47. Bálvány alja (:szántóföld:) 48. Nyögı patak, a’ diósgyıri Bükkben ered, Szentpéter közt a’ Sajóba szakad. 49. Két Nyögı közi. 50. Kecskés allya (:szántóföld és rét:) 51. Mónos allya (:szántóföld:) 52. Nagy óldal (:cserje ’s gaz:) 53. Kalapács óldal (:legelı:) 54. Magos part (:legelı:) 55. Sajó kert (:szántóföld:) 56. Kis Cselyeg (:szántóföld és gyep:) 57. Sajóra járó (:szántóföld:) 58. Hanti pást (:szántóföld:) 59. Darvas allya (:szántóföld:) 60. Poczem allya (:szántóföld:) 61. Zsóldos allya (:szántóföld:)

302

62. Kutyás allya (:szántóföld:) 63. Gellén domb, a’ szentpéter-miskólczi országos út vonalon. 64. Pipis allya (:krumpli földek:) 65. Bánkút szög. III. Szılı hegyek 66. Despány. 67. Kutyás. 68. Kis Kıvölgy. 69. Kıvölgy árka (:egy vízmosás szülte árok:) 70. Lantos. 71. Borjú oldal. 72. Szeles. 73. Nagy árok, egy a’ szılık közt támadt ’s a’ szántóföldek közt elenyészett á-

rok. 74. Zsóldos. 75. Diós völgy. 76. Kis Darvas. 77. Nagy Darvas. 78. Bábony völgyi rét. 79. Ködmön óldal. 80. Nagy Korcsolyás. 81. Kis Korcsolyás. 82. Fövenyes. 83. Juhos. 84. Sós oldal. 85. Héjás. 86. Nagy Kıvölgy. 87. Szénégetı, hajdan mint erdı szénégetı hely vólt. 88. Vakúr. 89. Kalapács óldal. 90. Belátó. 91. Bodó. 92. Pipis.

303

IV. Pinczék 93. Szeles. 94. Kövecs út. 95. Kıporos. Jegyzet: A’ szentpéteri határban lévı helynevek már az 1852. vagy 1853-ik év-

ben öszveíratván, felküldettek és azok Toldy Ferencz úr füzetében meg is jelentek.

Kelt Szentpéteren, május 16-án, 1864. Vadászy György jegyzı

c.

Duzsnok helységre megfelelı

töredék jegyzék Duzsnok (:késıbb Kopaszföld:) ez nevét nem máshonnan, mint ezen szláv szó-tul: zdusitsja ’megizzadni’ vette, a’ mi több a’ valószínőnél is, mert csakugyan míg a’ fuvaros Múcsony felé (:terhes, mocsáros:) helyeken keresztül gázolt, ad-dig becsületesen megizzadt, vagyis oroszul ’zdusilszja’. E’ hely régiségére nézve már 1338-ik évben már mint letelepedett történelemben fordul elı. Vallására nézve, kivévén az ottani birtokosokat, mind görög katholikusok és a’ szomszéd Múcsonnyal atyafiság[ban] és rokonságban vagynak. Különben mint pusztát többnyire szolgálatban lévı béresek és cselédek lakják. – Egykoron Angyal Ban-di lakhelye volt, igaz néven Ónody András. A’ község határában elıforduló topographiai nevek: Bujár és Sóstó, Kis Cseb, Nagy Cseb, részint szántó és rét földek. Kelt Duzsnokon, május hó 30-kán, 1864.

Bíró Csontos Mihály

304

305

TARTALOMMUTATÓ

Bevezetés 3 Sajószentpéter elsı okleveles említése (1281) 9 Duzsnok és Cseb határjárása (1329) 10 Tóthpálteleke possessio határjárása (1341) 12 Kiváltságlevél a szentpéteri Merth család számára (1367, 1406) 14 A pálos rend birtokszerzései Sajószentpéteren a–d. (1391–1486) 17 A gombaszögi pálosok sajószentpéteri házának és szılıjének adómentessége (1396–1411) 19 Zsigmond király kiváltsága Szentpéteri János számára (1415) 21 Szentpéteri Balázs fia János és nıvére birtokba iktatása (1415–1416) 22 A szentpéteri lakosok általános vámmentessége (1425) 24 A kállói vámmentesség (1429) 26 Hunyadi János vásárkiváltságot adományozó oklevele (1446) 27 A Méhiben szedni szokott vámok alóli felmentés (1452) 28 Örökvallás egy szılırıl a tanács elıtt (1458) 30 A Szentpéteri család birtokba iktatása (1467) 31 Sajószentpéter és Buda ítélete a Szeles Domonkos és Czakó Antal közötti perben (1474) 34 A II. Ulászló király által adományozott vám- és dézsmamentes- ség (1505) 37 Sajószentpéter tanácsának levele Bártfa város tanácsához (1520) 38 Pálóczi Antal végrendelete (1526) 39 Sajószentpéter bírájának levelei Jámbor Máté ügyében, a–c. (1544, 1546) 44 Sajószentpéter, Szolga, Kisfalud és Duzsnok gabonadézsma- jegyzéke (1548) 47 Perényi Gábornak a városháza telkét illetı adománya (1552) 54 Sajószentpéter bordézsma-jegyzéke (1556) 55 A „sajószentpéteriek végzése” (1563 körül) 62 A pálos kúria eladása (1567) 64 Egy szentpéteri ház eladása (1568) 66

306

Sajószentpéter tanácsának levele Nagyszombat város tanácsához (1570) 67 Sajószentpéter urbáriuma (1570 körül) 69 Mihály János végrendelete (1583) 71 Vizsgálat a töröknek fizetett adó tárgyában (1596) 73 A református egyház javainak és jövedelmeinek az összeírása (1596) 74 Thurzó György nádor parancsa a nemesekhez a török adó fizetésére (1611) 77 Szentpéteri jobbágyok kötelezvénye (1612) 78 A Lévay család címeres nemeslevele (1614) 80 A város tanácsa által kiadott bizonyságlevelek, a–e. (1624–1674) 84 Rákóczy György adománylevele Szentpétery Imre deák számára (1627) 90 Ítélet a törökösséggel vádolt sajószentpéteri bíró ellen (1634) 91 Vizsgálat a töröknek fizetett adók tárgyában (1641) 97 A város vezetésének kérelme a vármegyéhez (1649) 98 Lipót császár kiváltságlevele a korábbi kiváltságok megerısítésérıl (1666) 99 Jászy János végrendelete és vármegyei vizsgálat vagyonának a sorsát illetıen, a–b. (1666 és 1682) 103 Szentpétery István ingóságainak az összeírása (1673) 113 Vizsgálat egy erkölcstelenséggel vádolt személy ellen (1679) 115 Egy követség a földesúrhoz (1681) 117 Panaszok a katonaság ellen, a–b. (1681) 118 Kérelem a török adó csökkentése érdekében (1683) 120 Vizsgálat a katonaság pusztításairól (1689) 121 Rákóczi Ferenc fejedelem parancsa Szentpéteri Imre számára (1708) 123 Szentpétery Imre végrendeletei, a–c. (1710, 1723, 1725) 125 Sajószentpéter az országos összeírásban (1715) 131 Tanúkihallgatások egy volt kuruc ügyében (1719) 134 Statútum a nemesség és a jobbágyság egyenlı jogairól és egyforma

teherviselésérıl (1725) 136 A régi városi statútumok megerısítése (1727) 139 Tanítói járandóságok (1727) 140 Bél Mátyás leírása Sajószentpéterrıl (1730 körül) 142 Mesteremberek panasza (1732) 143

307

Sajószentpéter rendtartása (1743) 144 A Lévayak nemességvizsgálata (1745) 171 Zendülések a földesúri tisztek ellen, a–b. (1755–1759) 175 Kérelem a szabad jegyzıválasztás érdekében (1759) 188 Seborvosok Sajószentpéteren (1764) 190 A nemesség statútumai a–d. (1767–1779) 191 A katolikus egyház látogatási jegyzıkönyve (1769) 193 Az úrbérrendezés kilenc kérdıpontos vizsgálata (1770) 202 A Vakszman család nemességbizonyítása (1772) 205 A Szokolai-féle telek (1772) 207 Korcsmáltatási joggal bíró telkek Sajószentpéteren (1774) 210 Cigányok Sajószentpéteren (1776) 213 A város panaszai a földesúr ellen (1779) 214 Megállapodás a nemesek és jobbágyok között a–b. (1784) 219 Legelıhasználati rendtartás a–b. (1795) 224 Tőzvész Szentpéteren a–b. (1796) 228 Egy veszekedés és következményei a–d. (1802–1803) 233 Angyal Bandi magát mentegetı levele (1803 körül) 238 Katonaállítás a–b. (1803–1804) 246 Egy ajánlkozás a város jogi képviseletére (1810 körül) 251 Egyezség a város és a helyi zsidó lakosok között a–c. (1811, 1816) 257 Vármegyei ítélet a város és lakosai ellen folyó perekben (1818) 260 Törvényszék a régi pallosjog megerısítése érdekében (1825) 277 A Pilta-birtok belterületi része (1831) 281 A kolerajárvány áldozatai (1831) 284 Gyújtogatások kivizsgálása a–c. (1837) 286 Jelentés a közállapotokról a–b. (1843) 291 A határ földrajzi nevei a–c. (1855 és 1864) 297 Tartalommutató 305