Nemzetközi szállítmányozás II.

A logisztika egy része (az alapdefinícióból következően) közlekedés, vagy valamilyen ahhoz kapcsolódó tevékenység: pl. az áru eljuttatása a feladóhelytől a rendeltetési helyig. Ezt a tevékenységet általában szállításnak nevezzük, bár jogilag ez helytelen.

Szállítás: ha valaki (termelő / kereskedő / fogyasztó) saját járművel, saját maga (vagy más számára) ellenszolgáltatás nélkül végzi el az áru egyik helyről a másikra való eljuttatását. Ez akkor szokásos megoldás, ha a vállalatok feladatai nagy gyakorisággal ismétlődnek. Egyéb esetben a cégek más közlekedési vállalatot, vállalkozót bíznak meg a feladatok elvégzésével.

Fuvarozás: a fuvarozó szerződéssel, díj (költség + nyereség) ellenében (esetleg más eszközével) végzi el az áru egyik helyről a másikra való eljuttatását – meghatározott szabályok szerint. A fuvarozó más - pl. rakodási, csomagolási, bizonyos vevőszolgálati – logisztikai feladatokat is elvégezhet.

A fuvarozó – szervezőként (multimodal transport operator) – az árueljuttatási folyamatba más fuvarozókat, „alvállalkozókat” is bevonhat.

A munkát tehát megfelelő szerződés megkötése után lehet elvégezni. Az ide vonatkozó jogi szabályozás a Polgári Törvénykönyvben található.

Szállítmányozás: egy komplex szolgáltatás (ugyancsak a Polgári Törvénykönyv [Ptk.] által szabályozottan), melynek során szerződés alapján, ellenszolgáltatás ellenében a fuvaroz(tat)áson kívül csomagolási, raktározási és egyéb feladatokat is elvégez a szolgáltató (speditőr) , szerződéseket köt, lebonyolítja az esetleges hatósági vizsgálatokat stb.

A Ptk. szerint „Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni, a megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni.”

A speditőr kapcsolatai, piaci ismeretei, rendelkezésre álló eszközei lehetővé teszik a gazdaságos árutovábbítást. Ugyancsak előnye a speditőrnek, hogy rendszeresen nagy volumenben szállít, ezért bizonyos kedvezményeket is élvez az egyedi fuvarozóhoz képest.

Logisztikai szolgáltatásként a speditőrt (különös tekintettel szakértelmére és tapasztalataira) már a termelő vállalatok bizonyos logisztikai feladataival is megbízhatják.

A szállítmányozó tehát nemcsak fuvaroz(tat), hanem megszervezi az áru feladási és leadási helye közötti legelőnyösebb fuvarozási lehetőségeket.

Ezeket összehangolja és a többi közreműködő segítségével az árut a kívánt időre eljuttatja a felhasználás helyére a leggazdaságosabb, leggyorsabb és legbiztonságosabb útvonalon, betartva mind a feladási, mind a tranzit, mind pedig a rendeltetési ország hatósági és egyéb rendelkezéseit, valamint a megbízó egyéb előírásait, beleértve az áru kezelésére, rakodására vonatkozó utasításokat is.

A szállítmányozó bekapcsolásának indokai tehát:

• Kedvező fuvardíjak és fizetési feltételek elérése.• Áru és fuvareszköz ismerete birtokában a

legkedvezőbb elrendezés a fuvareszközben, amellyel csökkenthető pl. az áru egységére jutó fuvardíj, a rakodási költség, stb.

• Földrajzi és tarifaismerete, fuvarpiaci információi, az adott fuvarfeladat megvalósításához a lehető leggazdaságosabb és legbiztonságosabb útvonal kiválasztását eredményezhetik.

A szállítmányozó szolgáltatásának, szakismeretének összetevői a következők:

• A konkrét helyváltoztatáshoz szükséges:

o áruismereto fuvareszköz, korszerű fuvarozási módok ismereteo árukisérés, rakományfigyelés megszervezéseo csomagolási, egységrakomány-képzési ismereteko raktározási lehetőségo jelenlét a főbb közlekedési csomópontokbano fuvarpiaci jártasság és kapcsolatrendszero tarifa éso földrajzi ismeretek.

• Kapcsolódó szolgáltatások megszervezéséhez és elvégzéséhez szükséges:

o okmány,o hatósági előírások ismerete,o engedélyezési eljárások,o szállítmánybiztosítási és egyéb biztosítási,o fuvarjogi, nemzetközi jogi,o vám,o pénzügyi és ao nemzetközi szokványok ismerete.

• Egyéb feltételek és körülmények ismerete:

o forgalmi viszonyok,o politikai viszonyok,o refakció érvényesítési lehetőségek,o országokon belüli szokások, ünnepek.

A szállítmányozási tevékenység folyamata

A szállítmányozásnak van olyan logikai menete és felépítése, amely mindenféle speciális tevékenységnél hasonló. Ennek a logikai folyamatnak a felvázolása a szállítmányozási szakma lényegének a megértéséhez vezethet.

Néhány gondolatot a folyamatleírással

kapcsolatban: • A klasszikus szállítmányozónak nem kell az

áruhoz nyúlnia, nem csomagolja, rakodja stb. Megfigyelhető azonban, hogy a szállítmányozó a megbízó és a szolgáltatást teljesítő (fuvarozó) között áll, tehát mindkettővel szoros kapcsolatot kell tartania az egész folyamat során.

• A folyamatleírás a klasszikus szállítmányozási feladatokra vonatkozik, és nem terjed ki arra az esetre, amikor a megbízás olyan tevékenységre szól, amit a szállítmányozó részben vagy egészben saját maga lát el.

A szállítmányozási folyamat az alábbiakból áll:

a.) Piackutatás

A legfontosabbnak tekinthető folyamat elem, hiszen a szállítmányozó kapcsolatai, fuvarpiaci jártassága teszi elsősorban lehetővé a gazdaságos árutovábbítást. A szállítmányozók rendszeresen gyűjtik az információkat egyrészt a megbízókról, másrészt azokról a szolgáltatókról, akiket igénybe vehetnek (főként a fuvarozókról).

b.) Fuvarozói ajánlatok gyűjtése Nagyon fontosak azok a fuvarozói és egyéb

szolgáltatói ajánlatokat, melyeket igénybe kíván venni a szállítmányozó, hiszen a díjszint, a szolgáltatás jellege és színvonala, a szolgáltató tevékenységi köre, földrajzi elhelyezkedése stb. alapján lehet a leggazdaságosabb kínálatot kiválasztani a megbízó érdekében.

c.) Szerződéskötés a fuvarozókkal és egyéb szolgáltatókkal

A szállítmányozó megállapodásra törekszik azokkal a fuvarozókkal és egyéb szolgáltatókkal (pl. külföldi szállítmányozókkal), melyeket igénybe kíván venni.

Fuvareszközönként és szolgáltatás típusonként más-más ezeknek a szerződéseknek a tartalma, de alapvető jellemzőik a következők:

• a szállítmányozó csak akkor számíthat kedvezményre a fuvardíjakból, ha megfelelő mennyiségű árut fuvaroztat, vagy rendszeresen, folyamatosan tudja a fuvarozó kapacitását lekötni,

• A kedvezményre jogosító mennyiségeket, a megbízások gyakoriságát stb. belefoglalják a szerződésbe, és ennek a teljesítésére törekszik a szállítmányozó az év során.

• az áruk összetétele (nyersanyagok, késztermékek stb.), a megbízások ütemezése, a fizetés módja, pénzneme és az egyéb fizetési feltételek szintén befolyásolhatják a kedvezmény mértékét,

• a szerződések általában tartalmazzák a szállítmányozó és a fuvarozó közötti együttműködés egyéb feltételeit is (pl. hogyan kell a fuvareszközt megrendelni, mit szükséges az okmányokra rávezetni, kinek a kötelessége az áru rakodása, ki viseli a felelősséget a fuvareszköz sérüléséért stb.)

d.) Információkérés fogadása, megválaszolása Az információnyújtás formája, gyorsasága,

megbízhatósága a potenciális megbízó számára már meghatározó lehet, hiszen olyan benyomásokat szerezhet, amelyek a későbbi közös munkát megalapozhatják.

• Vannak olyan szállítmányozók, melyek díjszabásokat tesznek közzé szolgáltatásaikról. Ez előnyös, hiszen könnyen hozzáférhető, így sok potenciális megbízóhoz eljut.

• Az információkérés a megbízótól érkezhet telefonon, faxon, levélben is. Sok szállítmányozó formanyomtatványt készít a megbízók ajánlatkérésének egységesítésére is.

e.) Megbízás fogadása

A szállítmányozók általában ragaszkodnak a megbízás írásbeli formájához, mert kevesebb a félreértés lehetősége, és viták esetén mindkét fél felelőssége könnyen megállapítható.

A megbízáshoz is formanyomtatványt használnak a szállítmányozók.

f.) A megbízás ellenőrzése

A beérkező megbízást kétféle szempont szerint kell ellenőrizni:

• nincsenek-e az adatok között ellentmondások • teljesíthető-e a kapott feladat

g.) A megbízás regisztrálása

Ha a megbízás teljesíthető, akkor azt a szállítmányozó nyilvántartásba veszi, és regisztrációs számmal látja el.

h.) A megbízás visszaigazolása

A szállítmányozó a regisztrációs számot közli a megbízóval, amiből az megtudja, hogy a szállítmányozó elfogadta a megbízást, és a későbbiekben a kapcsolattartás a két cég között ennek a segítségével valósul meg.

i.) Kapcsolatfelvétel a fuvarozókkal (ajánlatok gyűjtése)

A szállítmányozó mint a fuvarpiac, a fuvareszközök, a fuvarozók, a fuvarozási útvonalak, díjszabások, hatósági előírások ismerője; a hosszú távú szerződései alapján kiválasztja azokat a fuvarozókat vagy egyéb vállalkozókat, akik a megbízás lebonyolítása során szóba jöhetnek, és ajánlatot kér tőlük.

j.) A megfelelő fuvareszköz kiválasztása

A begyűjtött ajánlatok közül ki kell választani a legjobbat.

A kiválasztás szempontjai:• Természetesen azoknak a fuvarozóknak

igyekszik adni a megbízást a szállítmányozó, akikkel hosszú távú megállapodása van, mert tőlük kedvezményeket kap.

• A megbízó a költségmegtakarítást elvárja a szállítmányozótól, így, ha olyan fuvarozót kell megbíznia, akivel nincs kedvezményre jogosító szerződése, akkor a fuvarpiaci információra támaszkodva az olcsóbbat igyekszik igénybe venni.

Az áruk sajátosságai miatt akadhat olyan eset, amikor a költségmegtakarításnál fontosabb szempontok számíthatnak:

• értékes áruknál a leggondosabb fuvarozóhoz kell fordulni,

• sürgős árunál ahhoz, aki a leggyorsabb továbbítást vállalja

• romlandó áruknál a szabályozható hőmérsékletű fuvareszközt kínálókat, bizalmas kezelést igénylő áruknál a legmegbízhatóbbat.

k.) A fuvareszköz megrendelése

Ha a megfelel fuvareszközt kiválasztotta a szállítmányozó, akkor meg kell rendelni.

Ez a folyamat sokféle lehet, közlekedési alágazatonként változhat.

l.) A megbízó tájékoztatása a fuvarozással kapcsolatos feladatokról

A szállítmányozó megrendelte a fuvareszközt, de az:

• vagy a feladó telephelyére megy (közúti fuvarozásban, illetve vasúti fuvarozásban, ha a feladónak iparvágánya van),

• vagy az indulási helyéig a megbízónak kell eljuttatnia az árut (iparvágánnyal nem rendelkező vasúti feladó, légi és vízi fuvarozások esetén).

m.) Fuvarokmány kiállítása

Közúti fuvarozás esetén a feladónak feladata a fuvarlevél kiállítása. A szállítmányozó a feladó megbízása alapján kiállítja, de az adatok

valódiságáért nem viseli a felelősséget. Vasúti fuvarozás esetén ugyanez a helyzet: a feladó helyett

megfelelő díj ellenében akár a vasút, akár a szállítmányozó kiállítja a fuvarlevelet, de az adatokért a felelősség a feladót terheli.

A légi fuvarlevelet általában a szállítmányozó állítja ki. A folyami fuvarlevél kiállítása többnyire a feladó kötelezettsége. A

tengeri fuvarokmányokat, elsősorban a hajórakjegyet a hajóstársaság állítja ki vonal és bérelt hajózásnál egyaránt.

n.) A partner szállítmányozó tájékoztatása az áru feladásáról

Azokban az esetekben, amikor az áru továbbításához több fuvarozó és egyéb vállalakozó igénybevételére is szükség van, akkor az áru elindításakor ezeket is tájékoztatni kell a fuvarozási adatokról.

o.) Az áru nyomon követése: információszerzés az áruról

A szállítmányozó számára a fuvarozókkal és szállítmányozókkal kialakított jó együttműködést, és nem kis költséget igényel az úton lévő árukkal kapcsolatos információk megszerzése. Nem hagyható el azonban ez a feladat, mert az információhiány a megbízó részére anyagi veszteségeket okozhat, és megingathatja a szállítmányozóba vetett bizalmát.

Emiatt a fuvarozási megbízás során tisztázni kell a fuvarozó elérhetőségét, vagy megbeszélni, megrendelni, hogy adott földrajzi pontok elérésekor jelentkezzen a hazai szállítmányozónál.

p.) Az áruval kapcsolatos váratlan feladatok elvégeztetése

Minden olyan esetben amikor a tervezettől eltérően alakul a fuvarozás folyamata (kerülő út szükségessége merül fel valamilyen előre nem látható ok miatt, megsérül az áru, baleset történik, stb.) a fuvarozó köteles rendelkezést kérni vagy a feladótól, vagy ha csak a szállítmányozóval van közvetlen kapcsolata, akkor a tőle.

q.) A megbízó tájékoztatása az úton lévő áruról

A megbízó joggal várja el, hogy a fuvarozott áruról bármikor információkat kapjon attól, aki a fuvarozást megszervezte.

r.) A számla elkészítése a megbízó számára

s.) Fizetés figyelése

t.) Beérkező fuvarszámlák ellenőrzése

u.) Számla reklamáció

v.) A fuvarozási és egyéb számlák kiegyenlítése, esetleges reklamációk fogadása és kivizsgálása

w.) A reklamáció lerendezése az ügyféllel

x.) A reklamáció lerendezése a károkozóval

A szállítmányozó fuvarozóként csak akkor felel a kárért, ha maga fuvarozta, vagy ha gyűjtőforgalomban továbbította az árut. Mindkét esetben okozhatta a kárt valamelyik alvállalkozója. Ilyenkor a megbízónak kifizetett kárt a károkozótól be kell hajtani.

A szállítmányozók által kibocsátott okmányok és ezek alkalmazása

A leggyakoribb szállítmányozási okmány a szállítmányozói átvételi elismervény, amely az áru átvételét és a megbízás elfogadását igazolja.

A szállítmányozók –a szállítmányozási szerződések, szállítmányozói okmányok egységesítése érdekében 1926-ban Bécsben létrehozták nemzetközi szervezetüket, ez a FIATA.

A FIATA francia rövidítés: Federation Internationale des Associatons des Transitaires et Assimiles – magyarul: Szállítmányozási Egyesületek Nemzetközi Szövetsége, székhelye Zürich. Az egységes szállítmányozói átvételi elismervény különféle típusait az alábbiak szerint dolgozta ki:

• FCR (Forwarding agent s Certificate of Receipt – szállítmányozói átvételi igazolás)

Hasonló a funkciója, mint a nem FIATA szállítmányozási átvételi elismervénynek, igazolja, hogy a szállítmányozó az árut átvette, vállalja, hogy azt harmadik személynek, vagy annak rendeletére továbbítja, illetve rendeletére tartja. Az FCR-okmány igazoja, hogy a szállítmányozó az árut külsőleg sértetlenül vette át, közli továbbá a küldemény súlyát és tartalmát.

Az FCR nem értékpapír, a megbízónak csak addig van rendelkezési joga az áru felett, amíg még az okmányt kibocsátó szállítmányozó rendelkezik a küldemény felett, ekkor pedig a megbízónak vissza kell adnia az FCR eredeti példányát. A szállítmányozó az FCR alapján arra vállal kötelezettséget, hogy az okmány rendelkezései szerint jár el, s nem vállalja azt, hogy kiadja az árut az FCR eredeti birtokosának.

• FCT (Forwarding agent s Certificate of Transport – szállítmányozói igazolás fuvarozásról)

A szállítmányozó igazolja a küldemény átvételét és azt, hogy az okmányon szereplő árut visszavonhatatlanul továbbította a megjelölt jogosult részére. A speditőr az FCT alapján kötelezi magát arra, hogy az árut az okmány ellenében az okmány birtokosának, vagy rendeletére kiszolgáltatja. Az FCT ezért forgatható értékpapírként funkcionál.

• FIATA Combined Transport Bill of Lading – FIATA FBL (Fiata Bill of Lading)

A FIATA B/L értékpapír, sajátos okmány, amelyet a szállítmányozó állít ki, de mégis fuvarokmánynak tekinthető, mivel a fuvarozási szerződés megkötését igazolja, továbbá tartalmazza a szállítmányozó ún. eredményfelelősségét, azaz felelősséget vállal az áru eljuttatásáért az átvétel helyétől a kiszolgáltatási helyig, olyan állapotban, amilyenben azt fuvarozásra átvette.

FIATA FCR szállítmányozói átvételi elismervény

FIATA FCT szállítmányozói átvételi elismervény

FIATA FBL szállítmányozói átvételi elismervény

A közúti fuvarozás piaca és résztvevői

Magyarországon a közúti árufuvarozás az egyik legjelentősebb árufuvarozási mód, de Európa áruforgalmának meghatározó részét is a közúti közlekedés bonyolítja le. Ennek okai olyan előnyökben találhatók, amelyekkel az egyéb fuvarozási módok nem rendelkeznek.

Azok a vállalkozások, amelyek tehergépkocsikat üzemeltetnek, két csoportra oszthatóak:

• az egyik csoportba azok a vállalkozások tartoznak, amelyek azért szereztek be tehergépkocsit, hogy a saját gazdasági tevékenységük során előállított, vagy ahhoz szükséges árukat saját maguknak szállítsák.

• tehergépkocsikat üzemeltető vállalkozások, akik azért szereztek be tehergépkocsikat, hogy mások részére díj ellenében végezzenek szállítást.

Közúti árufuvarozás

A közúti árufuvarozás számos ismérv szerint csoportosítható:

• nagy távolságra, jellemzően nagy teherbírású járművekkel, illetve kis tehergépkocsikkal, rövidebb utakon történő fuvarozás

• általános célú („normál száraz árus”) vagy speciális felépítményű járművekkel (hűtő-, tartálykonténer), emelővel felszerelt stb. tehergépkocsikkal végzett fuvarozás

• meghatározott áruegység továbbítására vállalkozó vagy a megbízó számára bármilyen fuvarfeladatra igénybe vehető fuvareszköz stb.

A közúti árufuvarozásban erősen elkülönül a belföldi és a nemzetközi forgalom.

Nemzetközi közúti fuvarozáson áruk fuvardíjfizetés ellenében, gépjárművel közúton, egyik ország területéről a másik ország területére továbbítását értjük. Ezért ezt a fuvarozást határon átmenő fuvarozásnak is nevezzük.

A nemzetközi közúti fuvarozásra a CMR egyezmény előírásai vonatkoznak.

A nemzetközi fuvarozás fajtái:

Kishatármenti árufuvarozás: Két egymással szomszédos ország határövezetében végzett fuvarozás. A határövezet az országhatártól meghatározott távolságra – a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően általában 50 km-re – húzódó területsáv. A határövezetek körül bonyolított határszéli – általános szóhasználatban kishatármenti – nemzetközi közúti fuvarozásra az egyébként érvényes előírásoknál enyhébb szabályokat alkalmaznak.

Két- és többországos fuvarozás: A fuvarozás által érintett országok száma szerint a nemzetközi közúti fuvarozás lehet kétországos vagy többországos fuvarozás. A kétországos fuvarozás két, egymással határos állam területe között bonyolított fuvarozás. A többországos fuvarozás két, egymással nem határos ország között egy vagy több országon keresztül végzett fuvarozás.

A két ország közötti export- és importfuvarozást függetlenül az átmenetben (tranzitban) érintett országok számától, gyakran loco fuvarozásnak vagy kétoldalú (bilaterális) fuvarozásnak is nevezzük.

Tranzitfuvarozás: Lényeges jellemzői, hogy a küldeményt anélkül szállítják az ország területén keresztül, hogy a gépjárművet felnyitnák, az árut megbontanák, annak egy részét leraknák vagy ahhoz hozzá raknának árut.

Cabotage fuvarozás: A cabotage (kabotázs) olyan árufuvarozás, amelyet egyik ország fuvarozója végez a másik ország területén fekvő kiinduló- és végpont (feladás és rendeltetés) között (pl. magyar gépjármű Ausztriában Bécs és Graz között végzett fuvarozása).

Harmadik országos fuvarozás: Az egyik ország fuvarozója a másik ország területéről harmadik ország területére fuvaroz (pl. magyar fuvarozó Szlovákia és Lengyelország között fuvaroz).

Közúti fuvarokmányok

Belföldi közúti fuvarlevél

A belföldi árufuvarozást végző tehergépkocsi / pótkocsis járműszerelvény csak fuvarlevéllel

vehet részt a fuvarozásban a KÁSZ és az ezt szabályozó 2/1991. (I. 29.) Korm. rendelettel módosított 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 23. §-nak értelmében.

A rendelet szerint azonban nem kötelező formális fuvarlevél használata, fuvarlevélként bármely olyan okmány használható, amely tartalmazza a következő adatokat:

• a felek megnevezése és címe;• az árura vonatkozó adatok (különösen az áru

mennyisége, származása, az áruval megtett kilométer-teljesítmény, veszélyes árunál az ADR által előírt adatok, illetve feltételek);

• az áru átvételének és kiszolgáltatásának helye, ideje;• a fizetésre és módjára való megállapodás.

CMR fuvarlevél

A CMR fuvarlevéllel fuvarozásra felvett árunál a fuvarlevél tanúsítja, hogy a fuvarozás nemzetközi jellegű, és a fuvarozási szerződést a felek a CMR fuvarjog alkalmazásával, az ebben foglalt fuvarjogi feltételek mellett kötötték meg. (A fuvarlevél kitöltése és aláírása megerősíti azt a tényt, hogy a fuvarozási szerződés már ezt megelőzően létrejött.)

A fuvarlevél kiállítása és aláírása bizonyítéka a szerződés létrejöttének. Kitöltése a fuvaroztató feladata.

A fuvarlevelet 3 eredeti példányban állítják ki, s azokat a feladó és a fuvarozó aláírja. A fuvarozó aláírása az áru fuvarozásra való átvételét is jelenti. A magyarországi gyakorlatban igazgatási célokra további három, így összesen hat példányt állítanak ki. A nálunk alkalmazott hat példányos fuvarlevél magyar, német és angol nyelvű rovatokat tartalmaz. A fuvarlevél formanyomtatvány az IRU ajánlása alapján készült.

A fuvarlevél első, a feladónál maradó piros színű példánya a feladó számára nem csak a fuvarozási szerződés megkötését, hanem a fuvarozó részéről az áru átvételét is igazolja, a zöld színű második példány a fuvarozóé, végig kíséri az árut és ezen ismeri el a címzett a küldemény átvételét, a kék színű harmadik példány az átvevőé, amelyen ellenőrizheti a küldemény tartalmát, illetve mennyiségét.

A CMR fuvarlevél a következő fontosabb adatokat tartalmazza:

• a kiállítás helye és időpontja;• a feladó neve és címe;• a fuvarozó neve és címe;• az áruátvétel helye és időpontja;• az áru kiszolgáltatási helye és időpontja;• az átvevő neve és címe;• az áru megnevezése, csomagolás neme;• az árudarabok száma, jele, sorszáma;• az áru bruttó súlya, térfogata;• fuvar- és mellékköltségek;• vám- és egyéb hatósági kezelési utasítások;

• nyilatkozat arról, hogy a fuvarozás a CMR rendelkezései alá esik (az esetleges, ezzel külön ellenkező kikötés ellenére);

• a fuvarozónak az áru fuvarlevelét kísérő okmányok jegyzékét (felsorolását);

• bérmentesítést;• a jármű rendszáma;• a fuvarozó esetleges fenntartásai.• A fuvarlevélre rávezethető szükség esetén:• az átrakás tilalma;• az utánvét összege;• a feladó által vállalt költségek;• az áruérték és a kiszolgáltatáshoz fűződő különleges érdek

összegének megjelölése (értékbevallás);• a feladónak a fuvarozó számára adott rendelkezése az áru

biztosítása tekintetében;• a megegyezés szerinti fuvarozási határidő.

A feladó köteles a fuvarlevélhez csatolni azokat az iratokat, amelyek az áru kiszolgáltatása előtt végrehajtandó vám és/ vagy más hatósági kezeléshez szükségesek.

Ha az árunak a rendeltetési helyre érkezése után – bármily okból – kiszolgáltatási akadálya merül fel, a fuvarozó köteles a fuvaroztatótól utasítást kérni. Az utasítás végrehajtásából származó többletköltségeket azonban a fuvaroztató köteles megtéríteni.

A fuvarozó bizományosként felelős azokért a következményekért, amelyek a fuvarlevélbe bejegyzett (tehát az árut kísérő) iratok elvesztéséből származnak.

Ha a szállítmányozó (vagy fuvarozó) a küldeményt gyűjtőforgalomban továbbítja, azaz egy kamionszerelvényben több címzettnek szóló, többféle árut rak össze, ebből egy küldeményt képez, s ezt egy tételként továbbítja, akkor egy fuvarlevelet állít ki, de ehhez rakjegyzéket csatol. A rakjegyzékben árunemenként és címzettenként részletezi a küldemény tartalmát. (A tételeket természetesen külön-külön kell vámkezeltetni.)

CMR fuvarlevél

A szállítmányozó szerepe a közúti árufuvarozásban

A közúti árufuvarozás, de különösen a szállítmányozás piacán nehéz a szerepeket egymástól elhatárolni, mégis, azt tekintjük közúti szállítmányozónak, aki:

• a megbízó igényeinek kielégítésére bonyolult, esetleg más szolgáltatásokhoz kapcsolódó árutovábbítási feladatok esetében is képes a megbízó számtalan igényét a legteljesebb mértékben kielégíteni,

• váratlan helyzetekben – ha erről nincs rendelkezés – (baleset, hatósági akadály, partnerek hibája stb.) a megbízó számára a legjobb módon intézkedik,

• anyagi károk esetén képes a megbízó kártalanítására, vagy az elvárható kár enyhítésére.

A vasúti árufuvarozás

A vasúti árufuvarozás előnyei a fuvaroztatóra nézve abban jelentkeznek, hogy:

• A vasút – nagy teljesítőképességénél fogva – nagy tömegű áruk, viszonylag gyors és biztonságos elfuvarozására képes, viszonylag kedvező díjazás ellenében.

• Meghirdetett – s így a tárgyidőszakban alkalmazni köteles– díjszabások alapján fuvaroz (tarifakényszer).

• A fuvarozási ágak közül még egyedül a vasúton, de csupán nemzetközi viszonylatokban, érvényes fuvarozási kényszer, aminek alapján a legtöbb vasúttársaság törvény útján is fuvarozásra kötelezhető. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a nemzetközi fuvarozásra felkínált küldemény felvételét a vasút nem tagadhatja meg, ha a feladó/fuvaroztató a jogszabályok és a díjszabások előírásait, azaz a fuvarozási feltételeket maradéktalanul teljesítette.

A fuvarozásból kizárt tárgyak:• azok a tárgyak, amelyek fuvarozása az útvonal által

érintett országok akár csak egyikében is tilos;• azok a tárgyak, amelyek fuvarozására a fuvarozásban

érintett országoknak akár csak egyikében is a posta jogosult;

• azok a tárgyak, amelyek terjedelmük, tömegük vagy tulajdonságuk miatt a fuvarozásban részes vasutak bármelyikének berendezéseire vagy üzemi eszközeire tekintettel nem alkalmasak a fuvarozásra;

• azok az anyagok és tárgyak, amelyek a RID szerint a fuvarozásból kizártak.

Feltételesen fuvarozható tárgyak:• olyan anyagok és tárgyak, amelyek a RID

feltételei szerint fuvarozhatók;• hullaküldemények;• saját kerekein futó vasúti járművek;• élő állatok, (a feladónak kísérőt kell adnia);• olyan anyagok és tárgyak, amelyek fuvarozása

térfogatuk, tömegük vagy tulajdonságuk miatt különös nehézséget okoz.

Más a helyzet a magyar belföldi áruforgalomban. Itt a vasúti fuvarozás is – hasonlóan a közúti fuvarozáshoz – gyakorlatilag alku tárgyát képezi.

A várható fuvarozást megelőzően a fuvaroztatónak a vasúttal fuvarozási szerződést, nagymennyiségű áru fuvarozására, vagy meghatározott időnként ismétlődő árufuvarozásra tartós együttműködésüket szabályozó szerződést, keretszerződést kell kötni és azt írásba kell foglalni.

A vasúti fuvarozást, azon túl, hogy egyszerre nagymennyiségű áru elfuvarozását teszi lehetővé és az árumozgatás ütemezését biztonsággal tervezhetővé, jellemzi az is, hogy a vasút– a felmerülő fuvarozási igényektől függetlenül, általában (tehervonati) menetrend szerint indítja járatait.

Fontos tehát:• A vasút által kínált fuvarozási lehetőség

gyakorisága.• Az egész Európát, Ázsiát és más szárazföldeket

összekötő és behálózó vasúti pályák – a vasúthálózat –, biztosítja a nemzetközi kereskedelem tárgyát képező áruk egységes fuvarjog alapján történő elfuvarozásának lehetőségét, beleértve a kontinensek közötti forgalomban az indulási kikötőbe való felfuvarozás és az érkezési kikötőből való elfuvarozás lehetőségét is.

A fuvarköltségek nagy hatást gyakorolnak az áruk árára, és ez kötelezi a szállítmányozókat, hogy az általuk kezelt áruvolumen birtokában az optimális, legalacsonyabb fuvardíj nívót szerezze meg a fuvarozásban részes vasutaktól. A szállítmányozónak figyelembe kell venni a különböző fuvardíjak különböző megfizetésének lehetőségeit is (késleltetett – hitelezett fizetés, központi elszámolás, folyószámla szerződés szerinti fizetés, vasúton keresztül – vasúti árfolyam alkalmazásával – történő fizetés vagy banki úton. Ezek a tényezők hatással vannak az áruk árának alakulására, és ez a munka a szállítmányozó fontos feladata, ezzel járul hozzá a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok és vállalkozások ármunkájához, és ezen keresztül gyakorol hatást a nemzetgazdaságra.

A szállítmányozó feladatai vasúti fuvarozás esetén

A nemzetközi kereskedelmi forgalom realizálása során az áru értékében megjelenik a fuvar és szállítmányozási költség is. Ennek a költségnek a részaránya az áru értékén belül sok összetevőtől függően (árufajta, paritás, fuvarozási távolság, ill. a fuvarozási ágazat) kisebb vagy nagyobb lehet.

A szállítmányozó rendelkezik azokkal az eszközökkel és adottságokkal, amelyekkel ezt az arányt kedvezően befolyásolni és alakítani lehet. A szállítmányozás tehát az áruforgalom folyamatának egyik szaktevékenysége. Különösen igaz ez a vasúti árufuvarozáshoz kapcsolódó szállítmányozási feladatoknál, amely indokolttá teszi a nemzetközi áruforgalomban a szállítmányozó igénybevételét.

A szállítmányozó nagy jártassággal rendelkezik az egyes vasúttársaságok belföldi és nemzetközi szabályozásában és a vasutakkal megkötött szerződéseiben – összegyűjtve sok-sok árutulajdonos fuvarozásra alkalmas árumennyiségét – nagyobb volumen birtokában képes a legoptimálisabb fuvardíjszint elérésére. Ezáltal a jelentéktelenebb mennyiséggel rendelkező fuvaroztatók fuvarköltségeit is a szállítmányozó olyan alacsony szintre tudja csökkenteni, amilyenre a megbízó, csupán a saját mennyisége birtokában, képtelen lenne. Mindemellett elvégzi a szükséges kalkulációkat a leggyorsabb és leggazdaságosabb fuvarozási útvonal kiválasztására, valamint a fuvarozás befejeztével ellátja az utókalkulációs és reklamációs munkákat is.

A vasúti fuvarozás előtt általában szükségessé válik a küldeményeknek a vasútállomásra történő, ún. felfuvarozása, illetve a rendeltetési helyhez legközelebbi vasútállomástól egy ún. elfuvarozása, amely általában tehergépkocsikkal történik közúton. Természetesen csak azokon a helyeken – és ez van többségben – hol a termelő, vagy felhasználó nem rendelkezik iparvágánnyal. A nagyobb ipari és mezőgazdasági termelő üzemek, illetve a nagyobb felhasználók raktár és telephelyei iparvágánnyal ellátottak.

A vasúti fuvarozás szervezése a legtöbb esetben speciális ismereteket kívánó szállítmányozási feladat. A szállítmányozási munkát vagy a kereskedelmi ügyletet megkötő és hozzáértő szakemberrel rendelkező cég látja el, vagy megbízza a szállítmányozási szakterületre specializálódott valamelyik nemzetközi szállítmányozót.

A szállítmányozónak tehát széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerrel kell rendelkeznie, és tudnia kell olyan fuvarelőnyöket kínálni, amelyek külkereskedelmi ügylet gazdaságosságát jó irányba képesek alakítani. Az üzlet jellege szerint kontinentális és interkontinentális forgalmakat különböztetünk meg.

Szállítmányozási feladatok kontinentális forgalomban

A vasutakat tehát fuvarozási kényszer köti, ami azt is jelenti, hogy a vasút a fuvarozást csak akkor tagadhatja meg, ha a fuvarozás a vasút rendelkezésére álló fuvarozási eszközökkel nem lehetséges, vagy ha a fuvarozást olyan körülmények akadályozzák, amelyeket a vasút nem kerülhet ki, és amelyeknek az elhárítására nem képes. Feltételezve, hogy minden egyéb feltételt teljesített, a fuvaroztató feladata annak a meghatározása, hogy melyik nemzetközi jogszabály hatálya alatt kerülhet a fuvarozás lebonyolításra. Ennek alapján CIM vagy SZMGSZ fuvarlevél kerül kiállításra.

A fuvarozási szerződés megkötésével a küldemény útjára indul, hogy az adásvételi szerződés szerinti felhasználóhoz jusson.

A fuvaroztatónak azonban gondosan elő kell készíteni a fuvarozást.

A legfontosabb szempontok, amelyeket feltétlenül szem előtt kell tartani:

• Az áru neme, az áru fajtája. Ismerni kell, hogy nem veszélyes-e az áru, ha igen, úgy

megfelel-e a veszélyes áru fuvarozására vonatkozó előírásoknak. Megfelelő-e az áru külső és belső csomagolása? Alkalmas-e, vagy egyáltalán lehetséges-e vasúton történő fuvarozásra, illetve nem esik-e postakényszer alá? (A vasúti fuvarozásból ki vannak tiltva azok a küldemények, amelyeknek a továbbítása az érintett országok akárcsak egyikében is a posta kizárólagos joga.)

• Az elfuvarozandó áru mennyisége.

Amennyiben az áru összsúlya a csomagolással együtt 5000 kg-nál több, vagy terjedelménél fogva a vasúti kocsi térfogatát teljesen kitölti, illetve jellegénél fogva fuvarozásához külön vasúti kocsi – kizárólagos kocsi használat –szükséges, úgy kocsirakományú küldeményről beszélünk, ellenkező esetben darabáru küldeményről, mai szóhasználattal kisáru küldeményről.

Darabáru küldemény esetén azt is meg kell vizsgálni, hogy a közvetlen vasúti fuvarozás előnyös-e, vagy valamelyik szállítmányozó által szervezett gyűjtőforgalom keretében és díjaival érdemes-e elfuvaroztatni. Nagyobb értékű, de kisebb tömegű áru gyors elfuvarozása vasúton expressz áruként lehetséges, ez azonban jóval költségesebb.

• Az adásvételi paritás értelmében hol van a költség és kockázatviselés pontja, s ennek megfelelően milyen bérmentesítési előírást kell választani.

CIM forgalomban szabad bérmentesítés mellett a lehetőségek széles választéka áll rendelkezésre. Korlátozottabb, és külföldi szállítmányozó szolgáltatásának igénybevétele szükséges a szovjet utódállamokkal lebonyolódó forgalomban alkalmazásra kerülő SZMGSZ megállapodás joghatálya alatt.

• Egyes üzleteknél fontos szempontként kell figyelembe venni az akkreditívben rögzített feltételeket. Eltérni nem lehet, ezért a fuvarozás végrehajtásának meghatározója.

• Meghatározó a fuvaroztató számára a vasúti fuvarozás megszervezésénél az esetleges út közbeni vámkezelésre vonatkozó előírás. A kiviteli vagy behozatali engedélyek, esetleg keretengedélyek meghatározott pontra telepítve csökkentik a fuvarszervezés alternatíváit

• Figyelemmel kell lenni az áru jellegére és halmazállapotára.

Olyan küldemények, amelyeknek az elfuvarozása valamilyen speciális vasúti kocsit igényelnek, különleges fuvaroztatói feladatot adnak. Ismerni kell az adott feladási ország vasútjának adottságait. Rendelkezik-e a szükséges különleges építésű kocsival, vagy magánkocsi bérbevétele szükséges. Külön-külön szigorú műszaki feltételek szerint megépített tartálykocsikat igényelnek, pl. a bor és alkohol, a növényi olaj, az ásványolaj küldemények, az ásványolaj-lepárlási termékek, a nyomás alatt oldott és cseppfolyósított gázok.

A gabona- és takarmány-küldemények, az ömlesztett műtrágyák, a szén és különféle ércküldemények korszerű fuvarozásához különleges építésű alul vagy oldalt üríthető vasúti kocsik szükségesek. A romlékony vagy fagyveszélyes áruk fuvarozásához hűtőkocsik kellenek, amelyekben a kívánt hőmérséklet a fuvarozás teljes útvonalán biztosítható. A kis testű állatok – juhok, sertések– fuvarozásához kétrakszintű élő állatot szállító vasúti kocsira van szükség. A személygépkocsik gazdaságos fuvarozásához emeletes autószállító kocsik vannak.

• Rakmintán túlérő küldemények fuvarozásához általában süllyesztett rakterületű vasúti kocsik szükségesek.

Amennyiben ez sem elegendő, akkor a fuvarozásban résztvevő vasutaktól – a feladási vasútnál kezdeményezve – előzetes fuvarozási, illetve útvonal engedély beszerzése válik szükségessé. Az engedély kiváltásához meg kell adni az érintett küldemény pontos rajzát, és milliméterekben kifejezett méretadatait, amelyek alapján a vasutak pontról pontra meghatározzák a lehetséges fuvarozási útvonalakat, úgy hogy a vasútüzemet balesetmentesen tarthassák fenn. Mindez jelentős többletköltséggel jár.

• Meghatározó a fuvarozás módja.

Elegendő-e a normál teheráruként való továbbítás, vagy gyorsabb előre kimunkált tehervonati menetrend szerinti csatlakozások előírása szükséges. Meg kell vizsgálni a fuvarozás irányának megfelelően a különféle mellékszolgáltatások lehetőségeit, hogy melyeket képes a vasút nyújtani, és melyekhez szükséges külföldi szállítmányozó közreműködését igénybe venni.

• Tipikus szállítmányozói feladat olyan fuvarozásokban való aktív közreműködés, amelyeknél kereskedelem-politikai okok miatt valamilyen manipulációt kell végrehajtani. Ennek egyik legjellemzőbb módja a reexpedíció.

Ebben az esetben egy fuvarozási szerződés helyett két vagy több szorosan egymást követő fuvarozási szerződéssel jut el az áru a rendeltetési helyre, és eközben nem kerül ki a vasút felügyelete alól. Ugyancsak kereskedelem-politikai oka van a reexportnak, amelynél a külkereskedő csak viszonteladói szerepet tölt be. Szükséges lehet a reexpediálás olyan esetekben is, amikor valamelyik ország vám- vagy államigazgatási törvényei nem engedik meg bizonyos országokból származó áruk bevitelét, vagy igen magas vámmal sújtják.

Szállítmányozási feladatok interkontinentális

forgalomban

A vasúti fuvarozás valahol a kontinens szélén véget ér, vagy éppen ott kezdődik, annak ellenére, hogy a CIM-nek néhány afrikai ország is tagja, és a vasúti összeköttetést komphajók biztosítják (ez a magyar áruforgalomban nem jut szerephez), a kérdéskör jellegéből fakad, hogy mindaz, amit a vasúti fuvarozással kapcsolatban a kontinentális forgalomnál részleteztünk az interkontinentális forgalomra is igaz.

Meg kell említeni néhány jellegzetességet, amely hatással van a vasúti fuvarozásra. Alapvető eltérés, hogy amíg a kontinentális vasúti fuvarozás nála küldemény feladója általában az eladó, és a küldemény átvevője általában a vevő, addig az interkontinentális forgalomhoz kapcsolódó vasúti fuvarozás esetén a fuvarozási szerződésen belül a vasút egyik partnereként – a fuvarozási iránytól függően – vagy csak az eladó, vagy csak a vevő jelenik meg, a másik partner pedig valamelyik tengeri kikötő szállítmányozója

Az általános üzleti gyakorlat szerint az adásvételi paritás az Incoterms szerinti lehetőségek közül a tengerentúli forgalomban a „FAS”, „FOB”, „CFR”, „CIF”, vagy „DES”, „DEQ”, esetleg ezek kiegészítve. Ezek meghatározzák a tengerhajózással kapcsolatos feladatokat, amelyek szintén a szállítmányozó tevékenységi körébe tartoznak.

Tengerentúli küldemények vasúti árufuvarozásának megszervezése más alapkérdések tisztázásával kezdődik, mint a szárazföldön belüli üzleteknél. Szükségessé válik főleg a megfelelő, a küldemények kezelésére alkalmas kikötő kiválasztása, azaz meg kell vizsgálni, hogy melyik kikötőből van vonalhajózási lehetőség, charter hajó esetén mely kikötők képesek a hajót fogadni, melyiknek van szabad kapacitása az áru átrakására, vagy esetleg a tárolására, továbbá melyiknek milyen a szolgáltatási színvonala és költsége. Ehhez járulnak a kikötők vasúton való elérhetőségének költségei. Ez tehát egy komplex feladatkör ellátását igényli a fuvarozás megszervezésénél, ezért ajánlatos mindezt valamely szállítmányozóra bízni.

A szállítmányozó szerepe a FÁK

országokkal folytatott kereskedelemben

A szállítmányozó szerepe a FÁK országokkal folytatott kereskedelemben gyakorlatilag a nyolcvanas évek végén – a kilencvenes évek elején bontakozott ki. A II. világháború után kialakult gazdasági rendszerben a monopolizált szállítmányozás nem kapott szerepet.

Következett ez abból, hogy az un. szocialista országok egymásközti kereskedelmi forgalmát az Általános Szállítási Feltételek (ÁSZF) szabályozta és ez szigorú előírásokat tartalmazott az áruüzletek megkötésére. Ez azt jelentette, hogy az üzletet mindig kilépő határ paritáson kellett megkötni, tehát az eladó csupán a saját országa területén keletkezett fuvarköltségeket fizethette meg, ill. ezt kényszerűen bele is kalkulálta az eladási árba, míg a külföldi fuvarszakaszokon pedig csak az importőr válhatott a költségek viselőjévé.

Ehhez igazodott az OSZZSD-hez (Vasutak Együttműködési Szervezete) tartozó vasutaknak az egymásközti nemzetközi áruforgalomban való részvételének a szabályozása, azaz az SZMGSZ (Nemzetközi Vasúti Árufuvarozási Megállapodás) idevonatkozó előírásai csekély eltéréssel.

A megállapodás ugyanis azt mondta ki, hogy a feladónak a feladási ország kilépő határpontjáig, az átvevőnek pedig a rendeltetési ország belépő határpontjától meg kell fizetnie a fuvardíjat, az átmeneti vasutakon felmerülő fuvarköltségeket pedig – ellentétben az ÁSZF előírásaival – vagy a feladó vagy az átvevő fizetheti meg. Ez már némi rugalmasságot kínált az olyan fuvarozásokhoz, amelyek nem kimondottan áruüzlethez kötődtek, mint pl. vásárokra, kiállításokra történő kifuvarozások, amelyeknél a fuvarozott küldeménynek bár címzettje van, de vevője még nincsen, ezért minden költség a fuvaroztatót, a feladót terheli.

A rendeltetési ország vonalán felmerülő helyi költségek megfizetésére így is be kellett kapcsolni egy ottani szállítmányozót és vele banki úton kereskedelmi számlában, elszámolni. Hasonló a helyzet minden más nem kereskedelmi jellegű fuvarozásnál is, pl. diplomaták átköltözködési ingóságainak, vagy színházak, művészeti intézmények kellékeinek, de temetkezési eszközök, hullák fuvarozásánál is. Mindezen helyzetekben tehát a szállítmányozó szerepe csak periférikus és kisegítő jellegű, nélkülözve az üzleti érdekeltséget.

Az Eurázsián végigvonuló politikai és gazdasági változások, az út a tényleges piacgazdaság felé már nagyobb szerepet ígért a szállítmányozók számára. A Szovjetunió utódállamaival folytatott kereskedelem liberalizálódása lehetővé tette a hazai és a külföldi speditőrök számára, hogy a kényszerű fuvarozások helyett külön megállapodásokat kössenek az érdekelt vasúttársaságokkal és piacszerű, kedvező feltételeket kínálhassanak megbízóik számára. Az út megnyitását elősegítette az is, hogy a Magyar Köztársaság 1990. január 1-jei hatállyal kilépett az SZMGSZ-ből ugyanakkor a FÁK vasútjaival a MÁV Vezérigazgatóság által a részes vasutak nevében is megkötött, bilaterális megállapodás alapján 2001. december 31-ig, de még napjainkban is az SZMGSZ feltételrendszere biztosította, illetve biztosítja a nemzetközi vasúti árufuvarozás fenntartását.

A szállítmányozó, mint a vasúti fuvarköltségek megfizetője

A nemzetközi vasúti fuvarjogszabályok szerint a fuvarozás során felmerült költségeket vagy a feladónak a feladási állomáson, vagy az átvevőnek a rendeltetési állomáson kell megfizetni.

A magyarországi gyakorlat szerint azonban egy harmadik résztvevője is lehet a fuvarozási szerződésnek, és ez a „költségviselő”. A költségviselő lehet tehát valamelyik szállítmányozó, vagy az üzletet megkötő kereskedőcég, anélkül, hogy a küldemény feladójaként vagy átvevőjeként kellene szerepelnie, meghagyva ezt a szerepet a termelőnek vagy felhasználónak.

A költségviselő fogalma Magyarországon több évtizedes múltra tekint vissza és összefügg azzal, hogy a MÁV már évtizedekkel korábban központosítva számfejtette és a fuvarköltségeket utólag terhelte ki a költségviselőnek.

Természetesen ez feltételezett egy hitelképes gazdaságot. A mai túlliberalizált piacgazdasági feltételek és a biztos fizetőképesség gyengülése arra késztette a MÁV-ot, hogy a legnagyobb fuvaroztatókkal, s így a szállítmányozókkal folyószámla-szerződést kössön, amelyre a költségviselő a felmerülő fuvarköltség fedezetét előre befizeti.

A szállítmányozó korábban részletezett feladatai ellenére az üzletek egy részénél csupán a fuvardíj megfizetésére kap megbízást.

Miért előnyös ez a megbízó számára?

• Nem szükséges ún. feltöltött folyószámlával rendelkeznie a MÁV-nál.

• A szállítmányozó éves viszonylatban nagy árumennyiséget kezel, ezáltal az egyes vasutaknál rendelkezik olyan lehetőségekkel, amelyekkel megbízója fuvarköltségeit kedvezőbbé képes alakítani.

• Szorosan vett üzleti megfontolások alapján képes a fizetési feltételeket kedvezőbbé tenni.

• A megbízó számára az üzletet előre kiszámíthatóvá teszi.

• Az esetleges korrekciókat, reklamációkat a szállítmányozó hivatalból végzi el.

Mi a fuvarköltség a vasúti árufuvarozásban?

A díjszabásokban megállapított fuvardíjak, valamint a mellékdíjak (pl. átrakási díj, mérlegelési díj, vámközvetítési díj stb.) és a különféle fuvardíjpótlékok továbbá készkiadások együttes összegét.

A vasút a felmerült fuvarköltségeket a fuvarlevelekbe tett bérmentesítési előírásnak megfelelően tudja a költségviselő felé kiterhelni.

Ezt az előírást a feladó teszi meg, amely

irányadó arra, hogy a fuvarköltséget ő maga, vagy költségviselője, ill. az átvevő fizeti meg.

A CÍM forgalomban a bérmentesítési lehetőségek igen széles körűek.

Megbízási szerződés

A szállítmányozó tehát ahhoz, hogy a feladatait elláthassa, megbízást kap, ill. megbízási szerződést köt az árutulajdonossal (eladóval, vagy vevővel).

A megbízásnak tartalmaznia kell mindazon adatokat, amelyek a feladat végrehajtásához elengedhetetlenül szükségesek, és amelyek az előzőekben elmondottak szerint a küldemény fajtájára, csomagolására, terjedelmére, veszélyességére, különleges kezelhetőségére vonatkoznak kiegészítve mindazon információkkal, amelyek a célirányos végrehajtást, a sürgősséget jelölik. A megbízási szerződést lehetőleg írásban kell megkötni. Létrejöhet úgy is, hogy a megbízó visszaigazolja a szállítmányozó ajánlatának az elfogadását. A korunkra jellemző gazdasági körülmények között igen fontos, hogy a megbízás elfogadásakor tisztázott legyen a megbízó fizetőképessége, és a pénzügyi fizetési feltételek.

Fuvarokmányok

A belföldi vasúti fuvarlevél

A VÁSZ 12. §-a határozza meg a küldemények fuvarozásához felhasználható fuvarlevéllel kapcsolatos előírásokat. Kimondja, hogy „küldeményenként fuvarlevelet, vagy a felek megállapodása esetén ezt helyettesítő okmányt kell kiállítani. A felek eltérő megállapodásának hiányában a fuvarlevelet a fuvaroztató állítja ki.” A fuvarlevél vagy a helyettesítő okmány csak a vasúttársaság által forgalmazott lehet.

A fuvarlevélbe tett bejegyzésekért a fuvaroztatót terheli a felelősség, akkor is, ha kívánságára a vasút alkalmazottja állította ki a fuvarlevelet, de azt a fuvaroztató ellenőrizte, aláírta, ill. bizonyítható, hogy az adatokat ő bocsátotta rendelkezésre. A belföldi fuvarlevél A/4-es formátumú és 6 példányt tartalmaz, amelyek a következők:

• 1. Példány: Eredeti fuvarlevél (a fuvarköltséget kiegyenlítő személy példánya);

• 2. Példány: Ellenőrző-lap (a BEIG példánya);• 3. Példány: Fuvarlevél-másolat (a címzett

példánya);• 4. Példány: Értesítő és vétlevél (a rendeltetési

állomás példánya);• 5. Példány: Fuvarlevél-másodpéldány (a feladó

példánya);• 6. Példány: Feladási tőlap (a feladási állomás

példánya);

A vasúti fuvarlevél nem testesíti meg az árut, csupán a fuvarozás végrehajtását igazolja, valamint igazoló okmány a fuvarköltségek megfizetéséről. A fuvarozási szerződés nem az áru átadásakor, hanem a kocsi megrendelés elfogadásával, vagy keretszerződés megkötésével kezdődik. A vasúttársaság a fuvarlevél egy másolati példányán az áru átvételét és fuvarozásra való felvételét, ill. annak idejét az állomás név- és keletbélyegzőjével vagy gépi jellel ismeri el. A fuvarlevél következő adatait a fuvaroztatónak feltétlenül ki kell töltenie:

• a fuvaroztató, a feladó vagy a címzett, illetve mindkettő nevét és címét;

• a feladási és a rendeltetési állomás megnevezését, nyomtatott nagybetűkkel, rövidítés nélkül;

• az áru megnevezését, tömegét, kisárunál, illetve átrakási forgalomban feladott áruknál az árudarabok számát és jelét.

• a küldemény be- és kirakását végző fél megjelölését;

• a küldemény csomagolásának a jellemzőit;

• az alkalmazandó fizetési módot, és a költségviselő fél megjelölését (vasúti azonosító kódját), valamint a bérmentesítési előírást;

• ha az áru fuvarozásához vagy útközben hatósági kezeléséhez kísérő irat szükséges, a hatóságok által megkövetelt iratok részletes felsorolását, amelyeket a fuvarlevélhez csatoltak, illetve amelyek egy megnevezett vasútállomáson vagy helyen állnak a vasúttársaság rendelkezésére – az állomás, ill. hely megjelölésével;

• eltérő megállapodás hiányában a fuvaroztató nyilatkozatát arról, hogy az üzletszabályzat feltételeit ismeri és elfogadja.

• A fuvarlevélnek szükség szerint tartalmaznia kell továbbá:• a felhasznált szállítótartályok (konténerek), rakszerek sorszámát,

darabszámát, tömegét;• a veszélyes áruknak a RID szabályzatban előírt megnevezését és

besorolását (belföldi forgalomban is a RID kerülalkalmazásra), valamint az ott megkívánt egyéb bejegyzéseket;

• az utánvét összegét;• az értékbevallást;• a kiszolgáltatási érdekbevallást;• a felhasznált zárak fajtáját, jelét és darabszámát, és valamennyi

olyan adatot, melyet a felek a szerződésben kikötnek.

CIM fuvarlevél A vasút és a fuvaroztató a fuvarozási szerződés

megkötésekor jogviszonyba lép egymással. A fuvarozási szerződés jellegzetessége, hogy két fél (vasút és a feladó) cselekvése hozza létre egy harmadik fél (az átvevő) javára. További jellegzetessége a nemzetközi forgalomban az, hogy az árut a vasút – a nemzetközi fuvarjog alapján – a nélkül veszi fel fuvarozásra, illetve köti meg a fuvarozási szerződést a fuvarozásban résztvevő vasutak nevében is, hogy azoknak a szerződés megkötéséről tudomásuk lenne. A szerződés megkötése előtt általában a szerződő felek egyike ajánlatot tesz a szerződés megkötésére.

SZMGSZ fuvarlevél

Az SZMGSZ fuvarlevél is – hasonlóan a CIM okmányhoz – a fuvarozási szerződés megkötésének és a fuvarozás végrehajtásának az okmánya. A fuvarlevél A/4 méretű fehér papíron fekete nyomású a teher-áruküldeményekhez és hasonló, csupán alul és felül 1 cm széles piros csíkkal ellátott a gyorsáru-küldeményekhez.

A fuvarozási szerződés – egyéb szerződésekhez hasonlóan – az abban érdekelt felek jogait és kötelezettségeit határozza meg, tehát azt, hogy a szerződő felek mit kötelesek tenni és mit követelhetnek a másik szerződő féltől. A fuvarozási szerződést akkor kötik meg, amikor a feladó az árut és az ahhoz kiállított fuvarlevelet átadja a vasútnak, ill. a vasút azokat átveszi. A szerződés létrejöttének bizonyítéka a vasút által lebélyegzett és a feladónak visszaadott fuvarlevél másodpéldány.

(Nemzetközi vasúti áruforgalomban tehát a fuvarozási szerződés megkötésének helye és ideje nem azonos a belföldi forgalomban megkötöttel.) A fuvarlevél-másodpéldánynak fontos szerepe van a banki pénzügyi műveleteknél, illetve az esetleges utólagos rendelkezéseknél.

A kétoldalú jogügylet tárgya az adott küldemény elfuvarozása a feladási állomásról a rendeltetési állomásra, és kiszolgáltatása a címzettnek, átvevőnek. E kötelezettséggel járó teljesítményért a vasútnak joga van díjat felszámítani, a feladó (fuvaroztató, illetve költségviselő) pedig kötelezettséget vállal ennek megfizetésére. Érdekessége a fuvarozási szerződésnek, hogy az említett, és a sok más nem említett jog és kötelesség nincs belefoglalva a szerződés okmányába, hanem csak utalás arra, hogy a vasút olyan feltételekkel vállalja teljesíteni feladatát, amelyeket más helyen a köteteket kitevő fuvarjogi és díjszabási határozmányokban hirdetett meg.

Ezért maga a fuvarlevél nem szerződés, hanem bizonyító okmány arra, hogy a konkrét küldeményre a fuvarozási szerződés létrejött.

Az új mintájú CIM fuvarlevél alkalmazása 2000.január 1-től kötelező.

A CIM-ben alkalmazott fuvarlevél 5 számozott lapból áll:

• Fuvarlevél (eredeti példány)• Rovatlap• Átvételi elismervény• Fuvarlevél másodpéldány• Feladási tőlap

A Magyarországon használt CIM fuvarlevél további 3 példányt tartalmaz:

• Fuvarlevél-másodpéldány másolat

• Feladási tőlap másolat

• Házi példány

Az egyes példányok szerepe:1. Kiséri a küldeményt és a címzett kapja2. Kiséri a küldeményt és a rendeltetési állomáson marad3. Ezzel értesítik a címzettet a küldemény érkezéséről, és

az átvevő ennek az aláírásával ismeri el az áru birtokba vételét

4. A vasút a feladónak lebélyegezve vissza adja, ez igazolja a fuvarozási szerződés létrejöttét

5. A feladási állomáson marad6. A Bevételi Igazgatóság ezen számfejti a fuvarozás

költségeit, majd a költségviselő kapja7. A Bevételi Igazgatóság példánya8. Adminisztrációs célokat szolgál

SZMGSZ fuvarlevél

Az SZMGSZ fuvarlevél is – hasonlóan a CIM okmányhoz – a fuvarozási szerződés megkötésének és a fuvarozás végrehajtásának az okmánya. A fuvarlevél A/4 méretű fehér papíron fekete nyomású a teher-áruküldeményekhez és hasonló, csupán alul és felül 1 cm széles piros csíkkal ellátott a gyorsáru-küldeményekhez.

Az SZMGSZ fuvarlevél is a fuvarozási szerződés megkötésének és a fuvarozás végrehajtásának az okmánya.

Az SZMGSZ fuvarlevél is 5 számozott példányból áll:

1. Eredeti fuvarlevél

2. Rovatlap

3. Fuvarlevél másodpéldány

4. Átvételi elismervény

5. Értesítőlevél az áru megérkezéséről

Magyarországon további 2 példány használatos:

6. Fuvarlevél másodpéldány-másolat7. Házi példány

Az 1., 2., 4. és 5. fuvarlevél példányok kísérik a küldeményt a rendeltetési állomásig.

Az egyes példányok szerepe:

1. Átvevő példánya2. Rendeltetési vasút példánya3. Feladó példánya4. Rendeltetési vasút példánya, az áru átvételét igazolja5. Átvevő példánya6. A Bevételi Igazgatóság ezen számfejt, majd a

költségviselő kapja7. Adminisztrációs célokat szolgál

Vasúti díjszabások

A vasútnak joga van teljesítménye ellenértékére, a fuvaroztató pedig tartozik megfizetni ezt az ellenértéket. A fuvarozásért fuvardíjat, a vasút egyéb teljesítményéért, szolgáltatásaiért mellékdíjat kell fizetni. A fuvardíjak és a mellékdíjak együttes összegét fuvarköltségeknek nevezzük.

A díjszabás azoknak az általános és különleges határozmányoknak és ár-adatoknak (ár-táblázatoknak) a gyűjteménye, amelyek alapján a küldemény fuvarköltségét meg lehet állapítani.

Díjszabási alapfogalmak

Áru: díjszabási szempontból minden olyan tárgy, amit vasúti fuvarozásra átadnak és a vasút azt átveszi – tekintet nélkül arra, hogy az tárgya-e a kereskedelmi áruforgalomnak vagy sem, van-e értéke vagy nincsen (pl. hulladékok, katonai szállításokstb.).

Küldemény: küldeménnyé válik az áru, ha azt a vasútnak kitöltött fuvarlevéllel együtt fuvarozásra átadják, és a vasút azt átveszi. A küldemény lehet darabáru (kisáru) vagy kocsirakomány.

Darabáru: olyan küldemény, amelynek a tömege 5000 kg-nál kevesebb és a fuvarozásához külön vasúti kocsi nem szükséges.

Kocsirakomány: olyan küldemény, amelynek a tömege az 5000 kg-ot meghaladja, vagy amelynek a fuvarozásához a vasúti kocsit – pl. különleges feltételek mellett fuvarozható bizonyos árukra vonatkozó előírások szerint – kizárólagos használatra veszik igénybe.

Bevallott tömeg: amit a feladó a fuvarlevél megfelelő rovatába bejegyez.

Mérlegelt tömeg: amit a vasút a hivatalos mérlegelés (súlymegállapítás) során megállapít, a fuvarlevélbe bejegyez, és mérlegbélyegzővel igazol.

(Fel)kerekített tömeg: a díjszabás határozza meg, hogy milyen módon kell az előbbi tömeget kerekíteni. (Általában minden megkezdett 100 kg tömeget a következő 100 kg-ra kell felkerekíteni – 101 kg-ot tehát 200 kg-ra.)

Díjszámítási tömeg: amiért a fuvardíjat felszámítják. Ez többnyire megegyezik a felkerekített tömeggel, de az alternatív díjszámítás elve alapján, lehet annál nagyobb is.

Egységtömeg (egységsúly): több, de lényegében azonos tömegű árudarabból álló küldeménynél a vasút a díjszabásában megállapíthatja az egyes árudarabok jellemző súlyát, és a fuvardíjszámításnál a darabszám és az egységsúly szorzata képezi a díjszámítási tömeget. (pl. egy ló 700 kg stb.)

Áruosztály: a vasutak az árukat különböző ismérvek alapján (érték, térfogat, darabszám, tengelyszám, kezelhetőség stb.) csoportosítják, osztályba sorolják. Az egyes osztályokat arab vagy római számmal, vagy az ABC nagybetűivel jelölik. Így a széles áruskálát leszűkítik, és az azonos áruosztályba sorolt árukra azonos díjtételt állapítanak meg. Manapság az áruosztályok számának jelentős csökkentése, egyes vasutaknál az áruosztályok teljes megszüntetése a jellemző, a fuvardíjak különbözőségét pedig kereskedelmi tárgyalások során a piaci igények és feltételrendszerek alakítják.

Díjtétel: a küldemény meghatározott egységének (tömeg, térfogat, terület, darab) egy adott fuvarozási távolságon vagy távolsági övezeten érvényes fuvardíja. (A díjtétel tehát egységnyi fuvardíj.) A díjtétel a vasút közlekedéspolitikai és tarifapolitikai célkitűzései megvalósításának eszköze, fő tényezője bevételeinek, ezért igen nagy fontosságú.

A díjtételképzéssel kapcsolatban szólni kell még az alosztályokról, pontosabban a súly szerinti alosztályok díjtételeinek képzéséről. Azonos áruosztályon belül is más és más a díjtétel aszerint, hogy a fuvarozásra feladott áruból mennyit raktak be a vasúti kocsiba. Az előző díjtételképzési elvek alapján egy 5 tonnás küldeményhez kiszámított díjtétel tartalmazza mindazon költségtényezőket, amelyek a fuvarozás gazdaságosságát biztosítják az adott fuvarozási távolságon. Érthető, hogy csupán azért, mert a vasúti kocsiba több árut, 10, 20, vagy 25 tonnát, raktak a vasúti teljesítmény bizonyos szolgáltatásainak költsége (pl. iratok kezelése, bizonyos vasúttechnikai formalitások költsége stb.) nem lesz a dupla, négy- vagy ötszörös. A vasutak ezért a díjtételképzés során súlyalosztályokat (5 t, 10 t, 15 t, 20 t, 25 t) hoznak létre, ahol a fajlagos fuvardíjtétel arányosan csökken, tehát a fajlagos fuvardíj annál kisebb minél nagyobb árutömeget adnak fel fuvarozásra.

A fuvarjog kimondja, hogy a fuvaroztatót a számára legkedvezőbb fuvardíj illeti meg. Ez az alapja az alternatív díjszámításnak, ami azt jelenti, hogy a fuvardíjat mindaddig az alacsonyabb súlyalosztály szerinti díjtétellel a tényleges felkerekített tömegre kell számítani, ameddig a magasabb súlyalosztályhoz tartozó díjtétellel, de ehhez a magasabbhoz tartozó tömegért számított fuvardíj nem olcsóbb.

A távolság: Van tényleges fuvarozási távolság, és van díjszabási távolság, amelyik rendszerint egy minimális távolságból indul (pl. 20 km) és távolsági övezetenként folytatódik (pl. 10, 20 vagy 50 km-ként).

A fuvardíj: a küldemény fuvarozásáért fizetendő ellenérték. Mértéke függ az áruosztálytól, a tömegtől vagy a térfogattól, a fuvarozási távolságtól és a fuvarozás módjától. Az igénybe vett vasúti kocsi fajtája is befolyásolhatja.

A mellékdíj: azoknak a szolgáltatásoknak az ellenértéke, amelyeket a vasút a hatóságok előírása, vagy a fuvaroztató kérésére végez el a fuvarozásra átadott áruval kapcsolatban.

A fuvarköltség: a fuvardíjak és a mellékdíjak összege.

Utólagos rendelkezések a vasúti fuvarozásban

A küldemény feladását követően, amennyiben változás áll be azokban a gazdasági körülményekben, amelyek a fuvarozás megkezdését indokolttá tették, lehetőség van a szabályok értelmében, a fuvarozási szerződés utólagos módosítására, egyes tartalmi elemeinek a megváltoztatására.

A fuvarozási szerződés módosítása lehet önkéntes, amennyiben a feladó vagy az átvevő valamilyen okból élt az utólagos rendelkezésre vonatkozó jogával. Lehetnek azonban más esetek is, amikor a vasút valamilyen külső kényszerítő körülmény miatt a fuvarozási szerződést az eredeti tartalma szerint nem tudja végrehajtani, tehát fuvarozási vagy kiszolgáltatási akadály áll elő. (Ilyen esetben a vasút rendelkezést kér a feladótól.) Az utólagos rendelkezés nem jelent új fuvarozási szerződést, csupán a meglévő módosítását.

Belföldi forgalomban a fuvaroztató a küldemény felvételétől a fuvarlevél kiváltásáig adhat rendelkezést a vasúttársaságnak.

CIM forgalomban a feladó addig adhat utólagos rendelkezést, ameddig:

• a küldemény fuvarlevelét az átvevő nem váltotta ki,

• az átvevő a fuvarozási szerződésből eredő jogait nem, érvényesítette,

• a küldemény a rendeltetési ország területére még nem lépett be (abban az esetben, ha az átvevő utólagos rendelkezésre jogosult),

• az átvevő a küldeményt még nem vette át.

Az átvevő – amennyiben a szerződés módosítására jogosult – addig módosíthatja a fuvarozási szerződést, ameddig

• a küldemény fuvarlevelét még nem váltotta ki;• a fuvarozási szerződésből eredő jogát nem

érvényesítette;• a kijelölt új átvevő a fuvarlevelet nem váltotta ki,

illetve jogát nem érvényesítette;• a küldeményt még nem vette át;• a feladó a rendeltetési ország területén

felmerülő fuvarköltséget nem bérmentesítette;• a feladó a fuvarlevélben az átvevő rendelkezési

jogát nem zárta ki.

A feladó a következő módosításokat írhatja elő:

• a vasút a küldeményt a feladási állomáson szolgáltassa vissza;

• a vasút a küldeményt ugyanazon a rendeltetési állomáson ne a fuvarlevélben megjelölt címzettnek, hanem más átvevőnek szolgáltassa ki;

• a vasút a küldeményt ne a fuvarlevélben megjelölt állomáson, hanem másik állomáson, a fuvarlevében megnevezett, vagy másik átvevőnek szolgáltassa ki;

• utánvéttel terhelt küldeményeknél az utánvét összegét törölheti, vagy csökkentheti;

• a feladás alkalmával nem bérmentesített költségeket magára vállalhatja.

A feladó az utólagos rendelkezést köteles írásban megtenni. Rendelkezést csak a feladási állomás útján tehet. A fuvarozási szerződés megkötését igazoló fuvarlevél-másodpéldányra az utólagos rendelkezés szövegét szó szerint rá kell vezetni, és alá kell írni.

Az átvevő utólagos rendelkezése akkor hatályos, ha küldemény belépett a rendeltetési ország területére. Rendelkezését a belépő határállomáson, vagy a rendeltetési állomáson adhatja le, amelyek a következők lehetnek:

• a vasút a küldeményt útközben tartóztassa fel;• a küldemény kiszolgáltatását tartsák függőben;• ne a fuvarlevélben megnevezett címzettnek, hanem más

átvevőnek szolgáltassák ki;• ne a fuvarlevélben megnevezett rendeltetési állomásra,

hanem egy másikra fuvarozza a vasút az árut; végrehajtható, ha az előírt és alkalmazott nemzetközi díjszabás eltérő rendelkezést nem tartalmaz;

• a vasút gondoskodjék arról, hogy a vám- és egyéb közigazgatási hatósági kezelést az ő vagy megbízottja jelenlétében hajtsák végre.

SZMGSZ forgalomban is megilleti a fuvarozási szerződés megváltoztatásának joga mind a feladót, mind az átvevőt. A feladó – az előzőekhez hasonlóan – írásban kérheti a fuvarozási szerződés módosítását, egyidejűleg a módosítás szövegét a fuvarlevél-másodpéldányra is rá kell vezetnie és a vasútnak bemutatni. A következő rendelkezéseket adhatja:

• az árut a feladási állomáson adják vissza;• megváltoztathatja a rendeltetési állomást, és a

fuvarozási útirányt;• megváltoztathatja az átvevőt;• az árut a feladási állomásra fuvarozzák vissza.

Az átvevő a rendeltetési ország belépő határállomásán tehet nyilatkozatot, ha a küldeményt a határállomásról még nem továbbították.

A következő rendelkezéseket adhatja:• módosíthatja a rendeltetési állomást;• az árut más átvevőnek szolgáltassák ki.

A közúti-vasúti kombinált fuvarozás

jelentősége, kialakulása Az utóbbi két évtized során, az európai

fuvarpiacon egyre nagyobb teret hódított el a közút a vasúttól. A közúti fuvarozók adottságaikat kihasználva rugalmasabban képesek kiszolgálni a megbízók igényeit. Az árut a kívánt időben, és módon gyorsan, háztól házig továbbítják. Biztosítják a mindenkori rendelkezésre állást, nincsenek átrakási időveszteségek, minimálisak

az árukárok, és a vasútihoz képest nagyobb a fuvaroztató árujának szállításával kapcsolatos biztonságérzete.

Az áruszállítás munkamegosztásának az említett irányba történő eltolódása azonban súlyos problémákat vetett fel. A szállításból származó negatív hatások, melyek a társadalom széles rétegeit érintik, jóval erősebbek a közúti szállítás esetében, mint a vasút igénybevételével. A negatívumok egyik nagy csoportja a környezetkárosító hatások, konkrétan:

• légszennyezés,• a környezet zajterhelése,• a szükséges pályák területigénye,• energia-felhasználás,• okozott balesetek száma.

Erre vonatkozó vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a környezet terhelésének bármely tényezőjét véve, a közúti szállítás esetében a hatás sokszorosa a vasútiénak.

A szállítási módok összehasonlításánál fontos figyelembe venni az adott ágazat forgalomtechnikai hátterét is. A közúti közlekedés előretörésével egyre zsúfoltabbá válnak a közutak, a szűk keresztmetszetekben (határátkelőhelyek, természeti akadályok, városok, csomópontok) torlódások és nemkívánatos várakozási idők lépnek fel. Ezek ráadásul előre nehezen kiszámíthatók, ami sokszor a megkívánt szállítási pontosságot is veszélyezteti.

A kombinált fuvarozási mód lehetővé teszi az előnyök egyesítését, a környezetkárosító hatások mérséklését. A kombinált fuvarozás növekvő szerepéhez hozzájárulnak a gazdasági szempontok is.

Az említett tényezők, továbbá az egyes országok hatóságai által bevezetett kényszerintézkedések: a közúti fuvarozási engedélyek korlátozása, a határkezelések elkülönítése, szigorítása, a kezelési idő növekedése, a hétvégi forgalomkorlátozás, megnövelték a fuvarozási időt, és a közúti fuvarozás költségeit is kedvezőtlenül befolyásolták.

A kialakult helyzetben a nemzetközi fuvarozás szereplői és a hatóságok új környezetkímélő megoldások keresésére kényszerültek.

Így merült fel a közúti-vasúti kombinált fuvarozás technikai megszervezésének ötlete, amely valamennyi szereplő számára kielégítő megoldást kínált.

A közúti-vasúti kombinált fuvarozás közlekedéspolitikai feltételei

A közlekedéspolitika egyik fő feladata, hogy meghatározza azokat az általános keretfeltételeket, melyek között az egyes közlekedési alágazatok egymással versenyezve működnek.

Biztosítania kell a résztvevők arányos teherviselését az okozott infrastrukturális és társadalmi költségek tekintetében. Míg ezek a feltételek nem biztosítottak, egyes közlekedési ágaknak kormányzati támogatásra van szükségük.

A vasúti fuvarozás és a vasúti teljesítményeket igénybevevő kombinált fuvarozás önmagában hátrányos helyzetből indul a közúttal szembeni piaci versenyben. A versenyképes kombinált fuvarozás megteremtése és fenntartása célirányos közlekedéspolitikai intézkedéseket kíván meg.

Ezek az intézkedések három ismérv szerint csoportosíthatók:

• forgalomkorlátozás a közúti fuvarozásban,• az útvonalengedélyek számának csökkentése a

nemzetközi közúti áruforgalomban,• a kombinált forgalomban résztvevő fuvarozók

kedvezményezése.

Tengeri szállítmányozás és árufuvarozás

A tengeri lebonyolításban természetesen szükséges, mint már korábban említésre került, a kontinentális és a kikötői speditőrök közötti szoros együttműködés kiépítése.

A tengeri hajók mint „ úszó hidak” kötik össze a kontinensek országait. Az akadálytalan hajózás előfeltétele az 1609-tôl érvényes alapelv, a „tengerek szabadsága”, valamint az 1923. évi tengeri kiköti alapszabályzat.

Az Egyesült Nemzetek Szövetségének tengerjogi konferenciája is megerősítette 1958-ban a hajózás szabadságát, mely minden kereskedelmi hajónak lehetővé tesz:

• akadálytalan közlekedést a tengereken,• a tengeri kikötőkbe szabad bejárást,• a kikötőkben a hazai hajókkal azonos ellátási és

kezelési bánásmódot,• szabad árurakodást.

Az Egyesült Nemzetek szabályozása szerint a tengereket 3 területre oszthatjuk:

• Felségvizek/ Parti tengerek

Egy ország tengerpartja felségvíznek számít, ahol az adott ország törvényei a mérvadók. Hagyományosan a felségterület a tengereken három tengeri mérföld. Az ENSZ megfelelő konvencióját aláíró országok ezt kiterjeszthetik 12 mérföldig (1 tengeri mérföld l853 méter).

• Nyílt tenger

A parti felségvizekhez csatlakozó tenger a nyílt tenger, ahol a tengerek szabadsága elv érvényesül.

• Gazdasági zóna

A tengerparti országoknál lévő tengerek 200 tengeri mérföldes sávban gazdasági zónát jelentenek, melyek az illető parti országok egyedüli gazdasági használatára állnak rendelkezésre. Ez azonban nem érinti a hajózás szabadságát.

A föld felszínének mintegy háromnegyed része tenger és a nagy távolságok és árutömegek valamint a viszonylagosan előnyös költségtényezők szempontjából a tengeri vízi utak jelentősége figyelemreméltó!

A minőségi és mennyiségi teljesítmény-tényezők a tengerhajózásnál a következőket mutatják:

• Gyorsaság

A műszaki-technikai fejlődések következtében a konténerhajók már 60 km/óra sebességgel közlekednek, ezáltal a fuvarozási idő lényegesen lerövidül.

• Kapacitás

A hajók befogadóképessége minden más fuvarozási eszközzel szemben előnyt jelent. Darabárus hajók hordképessége 9000–l5 000 tonna között mozog, a nagy konténerhajók elérik az 50 000 tonnás hordképességet, míg a tömegárukat fuvarozó hajókat ennél sokkal nagyobb tömegek befogadására építik.

• Gyakoriság

A menetrendek nagy változatosságot mutatnak. A jelentősebb viszonylatokban a nagy európai kikötőkből hetente 2-3 hajóindulással is számolni lehet.

• Kikötői elhajózási hálózat

A tengeri kikötők szervezete, szolgáltatási színvonala függ a földrajzi, a geológiai és a gazdasági tényezőktől, valamint a versenyhelyzettel összefüggő kikötői áruforgalom alakulásától.

• Megbízhatóság

A hajóindulási pontosság, rendszeresség területén a vonalhajózás az utóbbi években sokat fejlődött.

• Biztonság

Különösen a konténeres hajózás halad jó úton az optimális biztonsági szint eléréséhez. Ettől függetlenül a tengeri fuvarozás során az árukat érhető veszélyek meglehetősen nagyok. Számításba kell azt is venni, hogy a tengeri szakaszhoz kapcsolódó elő- vagy utó fuvarszakasz is rejteget veszélyeket az árukra.

• Költségek

Tekintettel a nagy távolságokra, a tengeri hajózás kedvező költségszintet mutat más fuvarozási ágakhoz képest. Ez tükröződik végül a díjszabásokban, illetve a fuvardíjakban.

A tengeri hajók jellemző adatai

A hajók technikai fejlődése éppen olyan forradalmi, mint más fuvareszközöké. Hosszú évszázadokon át vitorlás hajók szelték a tengereket, míg a 19. század végén a hajócsavar feltalálásával és a hajótestnek teljesen vasból való építésével megkezdődött a hajók rohamos technikai fejlődése, ami által a vitorlás hajók uralma megszűnt.

Napjainkban már az 550 000 tonnás hordképesség feletti szupertankhajók építésével találkozunk és a 6000 db 20-lábas konténert befogadó konténer hajók 60 km/óra sebességgel közlekednek.

A hajók méretei egyrészt fuvarozási kapacitásukat és egymással való összehasonlíthatóságukat mutatják meg, másrészt a méretadatok alapul szolgálnak a következőkre:

• hajóköltségek kivetítése (kikötő használati díj, csatorna-illeték, kikötői kísérőhajók díja, vontatási, kikötési, jégtörő használati díj);

• hajózási statisztikák;• előírások, rendelkezések, törvények betartása

(hajószemélyzet szabályzat , balesetvédelmi és biztonsági előírások, hajószemélyzeti képesítésekre vonatkozó rendelkezések).

A kereskedelmi hajók nagyságát kifejező tényezők:

• befogadóképesség• hordképesség

Befogadóképesség

A hajó befogadóképessége azt fejezi ki, hogy a hajó mekkora hasznos raktérrel rendelkezik. Erre két rendszer van gyakorlatban:

• Regiszter tonna

angol mértékegység, egy regiszter tonna = 100 köbláb = 2,83 m3. Megkülönböztetjük a hajók bruttó és nettó regisztertonna befogadóképességét. Bruttó regiszter tonna a hajó teljes térkapacitását jelenti, azaz a rakomány, az üzemanyag, a gépek, a hajószemélyzet elhelyezésére szolgáló összes teret. Nettó regisztertonna a hajónak a rakomány befogadására alkalmas térfogatát jelöli.

• Térfogatszám

1982-ben lépett életbe az új hajómérték konvenció. Azóta a konvencióhoz csatlakozó országok ezt a mértéket használják. Megkülönböztetünk bruttó és nettó térfogatszámot. A bruttó térfogatszám fejezi ki a hajó teljes nagyságát, bruttó térfogatát. A nettó térfogatszám a hajó hasznos, a rakomány helyét szolgáló térfogatát jelöli. térfogatszámnak nincs egysége és dimenziója. Kiszámításához a hajó térfogatát (köbtartalmát) a hajótípusonként meghatározott átszámítási kulccsal kell megszorozni.

• Hordképesség A hajó hordképessége a hajónak a berakható

tömeg (súly) szerinti kihasználhatóságát jelenti tonnában kifejezve. A bruttó hordképesség a hajó teljes teherbíró kapacitását fejezi ki, beleértve a rakomány, az üzemanyag, a gépek, a berendezések súlyát. A nettó hordképesség a fuvarozható rakomány tömegét jelöli.

A hajó hordképességének ismerete főleg a tömegáruk tengeri fuvarozásakor alkalmazott hajóbérléskor bír jelentőséggel.

A tengeri hajók lobogója

A tengeri hajókat be kell vezetni valamely ország hajóregiszterébe. A bevezetéssel megkapja a hajó a regisztráló ország nemzetiségét, melyet a használandó nemzeti lobogó is jelöl. A lobogó jelzi, hogy a hajóra a lobogó szerinti ország jogszabályai vonatkoznak, és a kérdéses ország diplomáciai védelmét élvezi. A lobogó- és regisztrálás jogot az egyes országok törvényei szabályozzák.

A hajóregiszterben szerepelni kell: a hajó nevének, típusának, vízrebocsátási idejének, méretének, tulajdonosának adata.

Egyes hajóstársaságok nem saját országuk, hanem idegen országok lobogója alatt hajóznak. Ezáltal kedvezőbb hajószemélyzeti költségeket, adókedvezményeket érnek el az idegen ország előírásai alapján.

Egyes országok előírják, hogy a hozzájuk irányuló árukat csak saját lobogójú hajókkal fuvarozhatják. Ezt a protekcionizmust gyakran lobogó-diszkriminációval vádolják.

A kereskedelmi hajók típusai

Az elhajózandó áruk fajtája, tömege, csomagolása vagy az áru üzleti előírás szerepet játszik a hajók kiválasztásában.

A hajózás története során az igények alapján a technika fejlődésével számos hajótípus kialakítására került sor. A választék széles:

Szárazárukat fuvarozó hajók:

• Darabárus hajók Elsősorban vonalhajók, melyek hagyományosan csomagolt

(ládázott, zsákos, hordós, rekeszes) árukat fuvaroznak.• Tömegárus hajók Leggyakrabban ömlesztett árukat (vasérc, szén, gabona,

foszfát stb.) fuvarozó hajók.• Élőállatokat fuvarozó hajók Különleges belső kiképzéssel, elválasztott rekeszterekkel,

állatfelhajtóval kialakított hajók.• Hűtőhajók Romlandó áruk (déligyümölcs, zöldség, fagyasztott hús)

fuvarozására használt hajók.

• Személygépkocsikat fuvarozó hajók • Nagytömegű különleges méretű árudarabokat (üzemi

berendezéseket) fuvarozó hajók • Konténer hajók Nagy szállítótartályok fuvarozására szolgáló hajók.• Semi-konténeres hajók Vegyesen konténerek és hagyományos csomagolású

darabáruk vagy járművek fuvarozására alkalmas hajók.

• Ro-Ro hajók

Gördülő rakományok (tehergépkocsik, áruk trailereken) fuvarozására használt hajók.

• Bárkahordozó hajók

Anyahajóként funkcionál és áruval megrakott folyami uszályok befogadására alkalmas.

• Vontatók

Rendeltetésük tengeri vontatás, valamint a tengeri hajók kikötőn belüli mozgatása.

Folyékony árukat fuvarozó hajók Az angol elnevezés után (tanker) tankhajónak vagy

tankernek nevezzük a folyékony rakományt fuvarozó hajót.

Fontosabb típusok:• nyersolajat fuvarozó tanker,• folyékony vegyi terméket fuvarozó hajó,• folyékony gáz fuvarozására alkalmas hajó,• egyéb folyékony termékeket (pl. szeszt) fuvarozó hajó,• vegyes építésű, többcélú hajó, mely ömlesztett tömegáru

vagy nyersolaj fuvarozására alkalmas.

Vonalhajózás

Vonalhajózás a tengeri árufuvarozásnak az a fajtája, amikor a kereskedelmi hajók előre meghatározott kikötők között, meghirdetett menetrend szerint, meghatározott díjszabások és fuvarozási feltételek alapján tartanak fenn rendszeres szolgálatot.

Az áruforgalmat a vonalhajózásban elsősorban hagyományos darabárus-, semikonténer-, konténer-, Ro-Ro és bárka-hordozóhajókkal bonyolítják le.

A rakományok zömét nyers, félkész, kész darabáruk teszik ki, melyek hagyományos, (ládás, rekeszes, hordós) vagy egység csomagolásúak (konténer).

A vonalhajózás jogalapjául a Hágai Szabályokat és a Hamburgi Szabályokat, a fuvarszerződés bizonylataként a vonatkozó hajóraklevelet (Bill of Lading) kell figyelembe venni.

Hajózási konferenciák A hajóstársaságok alapjában véve elvileg saját maguk

kalkulálhatják a tengeri fuvarozás teljesítményért járó díjtételeket. Az előnytelen árverseny, a piaci díjtételharc elkerülése érdekében a hajósok már a l9. század végén hajózási konferenciákba tömörültek. Manapság mintegy 200 hajózási konferencia működik.

A hajózási konferenciák különböző országok vonalhajózási társaságainak földrajzi viszonylatonkénti szabad, kartellszerű tömörülései. A konferenciák célja a hajósok egymás közötti versenyének korlátozásával kiszámítható, stabil bevételek elérése. Ez a fuvaroztatók számára természetesen csökkenti a lehetőséget arra, hogy a piaci törvények szellemében alakuljanak a hajózási díjtételek.

A rakományok megszerzése és megtartása érdekében hosszú évtizedeken át konferenciák és fuvaroztatók (leggyakrabban árutulajdonosok) között hűségszerződések megkötésére kerülhetett sor. Ennek alapján a fuvaroztatók kötelezték magukat, hogy egy bizonyos időszak alatt (pl. 1 év) az adott viszonylatban csak „konferencia hajó”-val fuvaroztatják áruikat.

A konferenciák ezt az elkötelezettséget „hűség rabatt” formájában jutalmazták. A hűségrabatt (kedvezmény, visszatérítés) lehetett azonnali (általában 9,5%) vagy utólagos (10%).

A konténeres elhajózások növekedésével, majd az utóbbi években túlsúlyba jutásával párhuzamosan, elsősorban a hagyományos csomagolású áruforgalomban alkalmazott rabatt rendszer veszített jelentőségéből. Helyette a hajósok vagy a vonatkozó konferenciák és a fuvaroztatók között kötött díjtétel-megállapodások vagy egyes viszonylatokban különleges feltételeket nyújtó szolgálati szerződések a jellemzőek.

A konferenciák földrajzilag behatárolt viszonylatonként működnek, meghatározott be- és kirakó kikötők használatával. A hajóstársaságok külön vagy közös szolgálat esetén közös menetrendet adnak ki rövidebb-hosszabb időszakokra.

A konferenciák saját díjszabásokat dolgoznak ki az adott saját viszonylataikra, melyek a konferencia tagjai számára kötelezőek. A díjszabások a fuvarozási feltételeket is tartalmazzák, ezenkívül különböző határozmányokkal foglalkoznak, pl. a hajóraklevél részletei, díjtételpótlékok, rabattok. A megkötött megállapodások és a feltételek betartásának figyelése és ellenőrzése a konferenciák feladatai közé tartozik.

A konferenciához tartozó hajóstársaságok együttműködési keretén túl a hajóstársaságok „pool”-ban is működhetnek. A hajózási pool egy szerződéses közösség, melyben a pool-tagok vagy az egész forgalmi bevételt, vagy egy viszonylat rakományát előre meghatározott arányban felosztják maguk között, így ez a rendszer kizárja a poolban lévő tagok egymás közti versenyét, hisz a bevétel korlátozás és a rakományelosztási elv nem ösztönöz többletrakomány szerzésére.

Konferenciától független hajósok

A konferenciákhoz nem csatlakozó hajóstársaságokat a vonalhajózás területén kívülállóknak – „outsider”-eknek nevezik.

Az önállóság és függetlenség alapján működő egyes kívülállók szolgáltatásai a menetrendi rendszeresség és gyakoriság szempontjából gyakran nem versenyképesek a konferenciák adottságaival, ugyanakkor rugalmas, a hajópiaci helyzethez gyorsabban alkalmazkodó fuvardíj-politikájukkal komoly versenyhelyzetet teremtenek. Ennek következtében váltakozó formájú és nagyságú, de állandó piaci harc folyik az outsiderek és a konferencia tagok között. Lehetséges, hogy egy hajóstársaság egy bizonyos relációban konferencia-tag, egy másikban viszont kívülálló.

Fuvarozási szerződés a vonalhajózásban

Mint minden más fuvarozási ágban, a fuvarszerződés megkötése a tengerhajózás területén is a külkereskedelmi áruüzletekhez kapcsolódik.

A vonalhajózási fuvarszerződés tárgya darabáruk elfuvarozása tengeren díjazás ellenében az elhajózási/berakó kikötőből a rendeltetési/kirakó kikötőbe az átvevőnek történő kiszolgáltatásra.

A fuvarozási szerződés a hajóstársaság és a fuvaroztató között jön létre, a harmadik fél – az átvevő – javára. Szerződésformulákra általában nincsenek előírások. Hajózási szerződéseket lehet szóban, írásban, táviratilag, telexen vagy faxon kötni. Ajánlatos azonban a szóban kötött megállapodást bizonyítási célból írásban megerősíteni.

Hajós – Hajóstársaság

Hajós alatt azt értjük, ha egy vagy több hajót egy tulajdonos működtet, míg több tulajdonos által közös vállalkozású üzemeltetés esetén hajóstársaságról beszélünk. Sok esetben a hajózásra vállalkozók más hajósoktól bérelnek hajót vagy hajókat meghatározott időszakokra. Ilyen esetekben a hajóbérlők hajósokként működnek, és harmadik féllel szemben a hajósokra vonatkozó jogok és kötelezettségek a mérvadók számukra.

A hajózási szerződések alapján a hajós kötelezettségei:

• a megrakandó hajót a rakodás előtt, majd a hajózás ideje alatt tengerképes állapotban tartani,

• a hajó raktereit az áruk fogadására, elhelyezésére alkalmas állapotban tartani,

• a rakományt a berakástól a kirakásig gondosan kezelni,

• a rakományt a rendeltetési kikötőben határidőre és rendben átadni az átvevőnek/címzettnek.

Nem minden, a tengerhajózási teljesítéssel kapcsolatos feladatot vállal magára a hajós. Az áruszerzés, a szerződéskötés területén a hajósok sok esetben nem állnak közvetlen kapcsolatban a megbízókkal, hanem ügynökeiken keresztül intézkednek.

A vonalhajózási ügynök (agent), mint fuvarközvetítő, rakományszerző szerepel, aki a hajótér kínálatot és keresletet összehozza anélkül, hogy a fuvarozási szerződés résztvevője lenne. Elvégzi a hajótér foglalási és a hajóraklevél kiállítási feladatokat is.

A hajóstársaságok számára különös jelentőségű a kikötői ügynök/ügynökség szerepe a következő feladatokkal:

Az áruval kapcsolatban:

• rakományszerzés, szerződéskötés,• hajóraklevél kiállítása, aláírása,• hajófuvardíj beszedése, számlázás,• import áruk kiszolgáltatása,• okmányok intézése hatóságoknál,

konzulátusoknál.

A hajókra vonatkozólag:

• a rakodóhely (rakpart) biztosítása,• hivatalos formalitások intézése,• élelmiszer ellátás, tartalék alkatrész feltöltés,• üzemanyag, ivóvíz és ballasztvíz ellátás,• javítás megszervezése.

A hajóügynökök az akvizíciós tevékenységért százalékos jutalékot, egyéb szolgáltatásért szerződés szerinti térítést kapnak a hajósoktól.

A vonalhajózási kikötői ügynökségeket a kikötők vagy hajósok által rendszeresen publikált hajózási menetrend ismerteti.

Fuvaroztató A tengerhajózási fuvarszerződés alapján a

fuvaroztatóra a következő kötelességek hárulnak:

• a tengeri hajóval elfuvarozandó árut időben és rendben – azaz méret, súly, darabszám, jelzés megadásával – hajóhoz állítani és a hajósnak, vagy ügynökének átadni,

• a tengeri fuvardíjat a keletkezett mellékköltségekkel együtt megfizetni.

Fuvaroztató lehet az áru előállítója, gyártója, termelője, kereskedő vagy – nagyon gyakran – szállítmányozó.

A hajózási fuvarszerződésben szereplő árut rendszerint a kikötői szállítmányozó állítja a hajóhoz a tengeri kikötőben, és adja át a hajósnak elhajózásra. A kikötői speditőr bekapcsolására azért van szükség, mert a fuvaroztatók általában saját képviselettel nem rendelkeznek a kikötőben.

Ezek a speditőrök a megbízók rendelkezései szerint járnak el a hajóssal szemben, és a megbízók érdekeit képviselik.

Címzett/Átvevő

A hajóraklevélen megnevezett címzett a fuvarszerződés kedvezményezettje, akinek egy eredeti hajóraklevél átadás ellenében a rendelkezési kikötőben a hajós az árut kiszolgáltatja.

Kiértesítendő cím

A hajóraklevélen szerepeltetni lehet azt a kiértesítendő címet, akit a hajóstársaság a hajó, ill. az árumegérkezéséről tájékoztat.

A hajóraklevél A nemzetközi jogi szabályozáson túl a hajózási

fuvarszerződések szabadon alakíthatók. A gyakorlatban azonban a szerződések általános feltételeiben a hajósok és a megbízók nem megbízásonként állapodnak meg.

A hajósok a feltételeket – figyelemmel konferencia-előírásokra és hajózási szokványokra – előre elkészített fuvarszerződés formulában részletezik egységes alkalmazásra minden vonalhajózási rakományra. Ez a fuvarszerződési okmány a hajóraklevél, angolul: Bill of Lading (rövidítve B/L).

A fuvarozási feltételeket a vonalhajózásban „vonalfeltételek”-nek is szokásos jelölni, mely a hajóraklevelekben foglaltak mellett azt is jelenti, hogy a kikötőkben a be és kirakóhelyet a hajós határozza meg, és a hajós fizeti a be és kirakás, valamint az áru hajóban történő elrendezésének költségét is.

Egyes tengeri kikötőkben a kialakult szokásoktól vagy gyakorlattól függően a be- és kirakás költségei megoszlanak a rakpart, hajókorlát és hajókorlát–hajókamra szakaszokra. Ilyen esetekben a hajós csak a hajókorlát–hajókamra szakaszra eső költséget vállalja magára, míg a rakpart–hajókorlát és a hajókorlát–rakpart szakaszra eső rakodási díjat a fuvaroztató, illetve a címzett viseli.

A vonalhajózási ügyletek legfontosabb okmánya a hajóraklevél. Kiállítása a fuvaroztató vagy az áru átadója igénye szerint történik. A hajós vagy ügynöke írja alá.

A hajóraklevél két jogviszonyt szabályoz:

• Fuvarszerződéses viszonyt a fuvaroztató és a hajós között.

• Jogviszonyt a fuvaroztató és az átvevő között.

A hajóraklevél különböző tulajdonságokkal bír, és ennek megfelelően több feladatot lát el:

• Átvételi elismervény a hajós részéről az elhajózásra átvett vagy hajóba rakott áruról.

• A hajós igérvénye arról, hogy az áru meghatározott hajóval, meghatározott kikötőből, meghatározott kikötőbe elhajózza.

• A hajós igérvénye arra, hogy a hajóraklevél szerinti jogos átvevőnek egy eredeti hajóraklevél ellenében az árut kiszolgáltatja.

• Bizonyíték a hajóstársaság és fuvaroztató közötti fuvarszerződés megkötésére.

• Értékpapír, mely képviseli az elhajózott árut és átruházható.

A formai különbözőségek ellenére a hajóraklevelek lényeges tartalmi részei többnyire azonosak a Hágai Szabályzat alapján.

A hajóraklevél első oldala a rakományra vonatkozó konkrét adatokat tartalmazza:

• a hajóraklevél száma, vagy betűjele,• a hajóút száma,• az átadó/elhajózó megnevezése,• az átvevő/címzett megnevezése, vagy annak megnevezése, akinek

a rendeletére szól a hajóraklevél,• a „rendeletre” kiállított hajóraklevélen fel kell tüntetni egy

„kiértesítendő címet” ,• a hajó neve,• a berakási kikötő megnevezése,• a kirakási kikötő megnevezése,• az eredeti hajóraklevelek száma:

A hajóraklevelet több eredeti példányban lehet kiállíttatni, többnyire 2-3 eredeti használatos. A hajóraklevél formulán az „Original” kifejezést nyomtatással vagy bélyegzővel jelzik. Az eredeti hajóraklevelek összessége a „teljes sorozat”. Ha pl. három eredeti hajóraklevelet állíttat ki az áru átadója, ezt 3/3-mal jelölik.

Az áru kiszolgáltatásához egy eredeti hajóraklevél szükséges, kiszolgáltatás után a többi eredeti példány érvényét veszti. A vevő számára az az előnyös, ha közvetlenül vagy bankon keresztül a teljes sorozat hajóraklevelet megkapja, mert ezzel csökkenthető annak a kockázata, hogy illetéktelen személy váltja ki az árut. Adminisztrációs célra kívánság szerint több hajóraklevél másolat kiállítására kerülhet sor, ezek nem átruházhatók.

• az áru jelzése (egyezően a csomagon lévő jelzéssel),• az áru megnevezése (figyelemmel az akkreditív előírásra és a

hajózási díjszabási azonosításra),• a csomagok darabszáma és a csomagolás módja, konténeres

fuvarozásnál a konténer jele és száma,• az áru bruttó súlya és térfogata,• a fuvarfizetés megjelölése: a „fuvar előre fizetve” (freight prepaid)

vagy „fuvar beszedés”• (freight collect) vagy „fuvar fizetendő a rendeltetési kikötőben”

(freight payable at destination),• konténeres hajózásnál feltüntetik a konténerek visszatartásának (a

feltételeit, és a különböző korlátozásokat,• a kiállítás helye és kelte,• aláírás.

A hajóraklevél másik oldala a hajózási feltételeket tartalmazza, melyek közül a fontosabbak a következők:

• Bírósági eljárás: Jogvitás ügyekben a megnevezett bíróság vagy döntőbíróság

(arbitráció) ítélkezik, ha a szerződő felek másképp nem állapodnak meg.

• Felelősség: A hajós nem felel hiányért vagy kárért a berakást megelőző, vagy a

kirakást követő időre akkor sem, ha az áru a hajós kezelésében volt. A hajós nem felel más áru által okozott kárért, továbbá olyan károkért, amelyeket a hajó személyzete okozott a hanyagságával.

• Útvonal: A vonalhajózási szerződés útvonala alatt a szokásos és menetrend

szerinti kikötők értendők, de a hajó más, nem menetrend szerinti, nem útba eső kikötőket is érinthet.

• Hajó helyettesítése: A hajósnak jogában áll árut az eredetileg megjelölt hajó helyett más

hajóval vagy más fuvareszközzel eljuttatni a rendeltetési kikötőbe, közvetlenül vagy közvetett módon, bármely kikötőben történő átrakással, esetleg közbeeső raktározással.

• Hajó késése: A hajós nem felel a késedelmes elhajózási következményeiért.• Áru rakodása: Az árunak készen kell állnia berakásra a rakparton a hajó

megérkezésekor. A rendeltetési kikötőben a hajó megérkezése után azonnal ki kell rakni az árut.

• Fedélzeti és élőállat rakomány: A hajós nem felel a fedélzeten tárolt és az élőállatban keletkezett

kárért.

• Fuvardíjszámítás: Súly, térfogat vagy érték szerinti fuvardíjszámítás alapjául az

elhajózó/átadó által közölt adatok az irányadók, de a hajós jogosult az adatok ellenőrzésére.

• Hiány vagy kár: Az áru kiszolgáltatáskor az átvevőnek írásban kell a hajós felé a

hiányt vagy kárt jeleznie. Rejtett kárt vagy hiányt a kiszolgáltatást követő három napon belül kell jelenteni.

• Általános/közös kár• Háborús helyzet, járványok, sztrájk, kikötői zsúfoltság: A hajósnak, vagy a hajó kapitányának követnie kell az érintett

kikötőben kialakult rendkívüli helyzetekben az illető kormányzati szervek utasításait rakodásra, hajóindulásra, a hajó- és áruvizsgálatra.

A hajóraklevél fajtái

A hajórakleveleket különböző ismérvek szerint csoportosíthatjuk:

Az áruátvétel helye és időpontja szerint:

• Berakott árut igazoló hajóraklevél: „on board” vagy „shipped on board” megjegyzés feltüntetésével a kiállítás keltének megfelelően bizonyítja, hogy a hajós az árut a hajón (hajóba rakva) átvette. Az ilyen típusú hajóraklevél a leggyakrabban használt hajózási okmány a nemzetközi kereskedelemben.

Az eladó és a vevő közötti pénzforgalom lebonyolításához a bankok is az „on board B/L”-t követelnek meg.

• Átvételt igazoló hajóraklevél: „received for shipment” jelzésű hajóraklevél kiállításával a hajós azt ismeri el, hogy az árut a rakpartra rakva vette át. Későbbi időpontban, tényleges áruberakás után a hajós bankszerűvé módosíthatja ezt a hajóraklevelet „az áru ténylegesen berakva” (goods actually shipped on board) megjegyzés rávezetésével, dátummal és aláírással ellátva.

Átruházási mód szerint:

• Névre szóló: „consigned to” B/L. Az átvevő nevére kiállított hajóraklevéllel csak a megnevezett átvevő válthatja ki az árut a rendeltetési kikötőben. Az ilyen hajóraklevelet csak lemondó nyilatkozattal, melyet a gyakorlatban cessziónak is neveznek, lehet átruházni, mely szerint a hajóraklevélben megjelölt átvevő az átruházás időpontjában a hajóssal szembeni jogokról és kötelezettségekről az áru kiadását illetően egy harmadik fél (pl. új vevő) javára lemond.

• Rendeletre szóló hajóraklevél: (order B/L) A nemzetközi kereskedelemben leggyakrabban a rendeletre szóló hajóraklevelet használják két formában:

a.) xy rendeletére (to order of xy) vagyb.) rendeletre (to order), megnevezés nélkül.

Az ilyen hajórakleveleket forgatással lehet átruházni. A forgatással, mely többször megismétlődhet, az értékpapírral járó jogok– beleértve az áru feletti tulajdonjogot is – átszállhatnak egy új személyre. A forgatás rendszerint a hajóraklevél hátlapjára vezetett átruházási megjegyzéssel történik.

Megkülönböztetünk teljes vagy üres forgatást. Teljes forgatás esetén az előző hajóraklevél tulajdonos megjelöli a következő tulajdonost az alábbi formában:

helyettem X. Y. rendeletére, keltezés, aláírás Üres forgatás esetén az előző hajóraklevél tulajdonos

nem jelöli meg azt a személyt, akire átruházza a hajóraklevelet, hanem csak keltezéssel együtt aláírja.

Az áru vagy csomagolás állapota szerint:• Tiszta hajóraklevél: A tiszta hajóraklevél (clean B/L) nem tartalmaz

az árura vagy csomagolásra vonatkozó, külsőleg felismerhető hiányt vagy kárt jelző hátrányos megjegyzést.

• Nem tiszta a hajóraklevél (unclean /BL) akkor, ha hátrányos megjegyzést szerepeltet rajta a hajós (pl. két rekesz törött).

A bankok csak tiszta hajóraklevelet fogadnak el a fizetés teljesítéséhez.

Gyűjtőáruk szerint:• Gyűjtő hajóraklevél (consolidation B/L) Kikötői speditőrök

különböző megbízók különböző címzettek részére szóló áruit egy gyűjtőtételként, konténerben hajózzák el, ezáltal előnyösebb díjtételeket érhetnek el a hajósoknál.

Ilyen esetben a speditőr saját magának állíthat ki egy gyűjtő hajóraklevelet a rendeltetési kikötői speditőrpartnere javára, aki ezzel kiválthatja a küldeményt. A megbízók a gyűjtőspeditőrtől ún. házi hajóraklevelet kapnak (house B/L), mely azonban nem értékpapír. Akkreditív fizetési okmányként a bankok csak akkor fogadják el a házi B/L-t, ha az akkreditív ezt kifejezetten előírja.

Több fuvareszközös lebonyolítási mód szerint:• Átrakásos hajóraklevél (Through B/L): Akkor kerül átrakásos

hajóraklevél kiállításra, amikor a rendeltetési kikötőig nem ugyanaz a hajós fuvarozza el az árut, aki elhajózásra átvette, hanem egy közbeeső kikötőben a küldemény egy másik hajóra átrakásra kerül. Az egész útszakaszra szóló fuvarozást egy fuvarozó (rendszerint az első hajós) szervezi, egy átrakásos hajóraklevél fedezi az egész hajóutat.

Átrakásos hajóraklevéllel történő lebonyolítással találkozunk a gyakorlatban nem csak hajó/hajó, hanem hajó/közúti jármű, hajó/vasút vagy folyami uszály/hajó kombinációban is.

• Kombinált fuvarozási hajóraklevél (Combined transport B/L) és Multimodális fuvarozási hajóraklevél (Multimodal Transport

B/L): A teljes fuvarozási lánc egy kézben történő megszervezésének kialakulása hozta magával a kombinált okmány alkalmazását. Az ilyen okmány egyedül fedezi a különböző fuvarozási szakaszokat (közút–hajó–vasút).

A hajózási szerződés megkötése

A hajózási szerződés (fuvarszerződés) is – más szerződéshez hasonlóan – két egyező akaratnyilvánítás által jön létre.

Gyakorlatilag a vonalhajózási szerződés hajótérkönyveléssel kerül megkötésre, melynek két változatát különböztetjük meg:

• Végleges hajótérkönyvelés A végleges hajótérkönyvelés egy megegyezett díjtétellel,

egy meghatározott hajóteret biztosít a fuvaroztatónak, megnevezett berakó kikötőből megnevezett rendeltetési kikötőbe közlekedő hajón.

• Feltételes hajótérkönyvelés Előfordulhat, hogy a fuvaroztató bizonyos oknál fogva

(áruüzleti vagy árukészenléti bizonytalanság) későbbi döntési időpontig ideiglenesen, feltételesen könyvel hajóteret.

A vállalt határidőig azonban nyilatkoznia kell, hogy véglegesen igénybe veszi-e a hajóteret vagy lemond róla.

A hajótérkönyveléshez a fuvaroztatónak a következő adatokat kell a hajós vagy ügynöke részére megadni mindkét esetben:

• az áru várható rakodási készenléte a berakó kikötőben,

• kirakó kikötő,• áru megnevezése, súlya, térfogata,

csomagolása, darabszáma,• adott esetben a veszélyesség fajtája,• hajó neve, menetrend szerinti indulása,• kikötői speditőr partner.

A könyvelés eszközléséhez a fuvaroztatónak (képviselőjének, speditőr partnerének) szüksége van hajózási menetrendekre, melyeket időszakonként hajósok, hajóügynökök, kikötők, kikötői speditőrök, esetenként szaklapok hoznak nyilvánosságra, a következő részletekkel:

• a hajó várható indulása a berakó kikötőből,• a hajó berakó helye (rakpart) a berakó

kikötőben,• a hajó várható érkezése az egyes kirakó

kikötőben,• a hajó típusára vonatkozó adat,• a hajós és ügynökei megnevezése,• a hajó neve.

A hajótérkönyveléshez, a hajó kiválasztásához figyelemmel kell lenni az áruüzleti szerződés elhajózásra vonatkozó részleteire, előírásaira, pl. kötelező konferencia hajó igénybevétele, lobogó-előírás, elhajózási határidő betartása az akkreditívnek vagy import engedélynek megfelelően, előírás hajótípusra. A hajótérkönyvelést – félreértések elkerülése érdekében – célszerű írásban megtenni, és visszaigazolást is írásban kell elvárni.

Tengeri fuvardíjszámítás

A vonalhajózási díjtételek számítása a hajóstársaságok vagy a konferenciák díjszabásai alapján történik.

A díjszabások különböző díjtétel-számítási módozatot alkalmaznak:

• Súly (tömeg) díjtételek, függetlenül az áru térfogatától 1000 kg (egy tonna) alapon, vagy 1016 kg (egy longtonna) alapon.

• Térfogat díjtétel, függetlenül az áru tömegétől 1 m3 alapon, vagy 40 köbláb alapon.

• Súly/térfogat díjtétel, vagy fuvartonna díjtétel a hajós választásában, aszerint, melyik alapon számított díjtétel hozza a magasabb bevételt a hajósnak. Ehhez az áru súly–térfogat arányát, az ún. mérőszámát kell figyelembe venni.

Például ha 1 tonna áru 1 m3 térfogatú, 1x mérő, ha 1 tonna áru 2 m3 térfogatú, 2x mérő, ha 1 tonna áru 5 m3 térfogatú, 5x mérő.

Folyami árufuvarozás

Nagyobb árumennyiségek, elsősorban a tömegáruk kategóriájába tartozó áruféleségek hosszabb távolságokra történő elfuvarozása folyami úton, más fuvarozási ágakhoz viszonyítva gazdaságos. A folyami út alkalmas lebonyolítási mód túlsúlyos, vagy túlméretezett, terjedelmes áruk elfuvarozására is.

A folyami fuvarozásoknál figyelembe kell venni azt, hogy milyen infrastruktúra kapcsolódik hozzá, vagyis jól felszerelt folyami kikötők biztosítják-e a kapcsolódó fuvarozási ágazatok (vasút, közút, tenger) csatlakozási lehetőségeit.

Az infrastruktúra mellett a folyamhajózás versenyképességét nagymértékben befolyásolja exportirányban az árukínálati hely, importban pedig az áru felhasználási hely folyami kikötőtől való távolsága.

Európában nemzetközi folyami útvonalak: Duna, Rajna,

Majna, Elba, Odera. Fejlett a francia belvízi hajózás, és említésre méltó a FÁK területén a Don és a Volga folyók, és az ezeket összekötő csatorna hajózása.

Az utóbbi években a nemzetközi áruforgalmat lebonyolító folyókon átlagosan az alábbi tömegeket fuvarozták évente:

• Duna 85–90 millió tonna• Majna 25–30 millió tonna• Rajna 280–300 millió tonna• Odera 18–20 millió tonna• Elba 12–14 millió tonna

A folyami árufuvarozásra használt legáltalánosabb hajótípusok a következők:

• uszályok vagy bárkák, 600–2500 tonnás hordképességgel,

• önjáró uszályok, melyeknél a gépezetet az uszálytestbe beépítették,

• vontatók, melyek az uszályok mozgatását vontatva végzik (egyszerre több uszály összekapcsolva is vontatható),

• tolóhajók, melyek a bárkák mozgatását tolatással végzik (egyszerre több bárka összekapcsolva is tolatható).

A belvízi árufuvarozási útvonal

Magyarországon a nemzetközi árucsereforgalom lebonyolításánál fontos szerepet tölt be a Duna, melynek 2857 km hosszúságából 2400 km volt hajózható 1992. szeptemberéig Kelheim–Szulina között (ebből a magyar szakasz 417 km).

1992. szeptember 25-én nyitották meg hivatalosan a Rajna– Majna–Duna-csatornát (RMD-csatorna). Építése többszöri hosszabb megszakításokkal több évtizeden át tartott, hatalmas beruházási költségekkel. Elkészültével olyan víziút-rendszert nyert Európa, mely 3500 km-es szakaszával összeköttetést teremt Rotterdam és Szulina, vagyis az Északi- és a Fekete-tenger között.

A víziút-rendszeren belül a mesterséges csatorna a Bamberg (Majna) és a Kelheim (Duna) közötti 171 km-es szakasz. Az új víziút-rendszer több új tényezőt vetett fel az európai nemzetközi belvízi fuvarozásban:

• egyes tömegáruk fuvarozási irányának megváltozása a Fekete- tenger helyett az Északi-tenger felé,

• új versenyhelyzet a nyugat-európai viszonylatban az RMD csatornarendszer és a közúti/vasúti áruforgalom között,

• az új víziút környezetkímélő voltának figyelembevétele,• a víziút egyes szakaszainak fejlesztése, tökéletesítése,• a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésének

szükségszerűsége (vasútak, közútak, kikötők),• technikailag megfelelő, korszerű folyami fuvareszközök

(önjáró hajók) építése.

Szállítmányozási feladatok folyami fuvarozásnála.) Folyami kalkuláció készítése Az export- és importüzletek paritásának kialakításához,

az árak meghatározásához szükséges a folyami díjtétel-kalkulációk készítése. Ezzel kapcsolatban elsősorban az alábbiakra célszerű figyelemmel lenni:

A dunai szakaszra a hivatalos dunai díjszabás mellett lehetőség van arra, hogy a megbízó vagy a szállítmányozó a hajóstársaságoknál egyedi, kedvezményes díjtételt érjen el külön megegyezés alapján, általában jelentős árumennyiség felkínálása esetén.

Kalkulációs tényező még a kikötői rakodás költsége, esetleges kezelési és raktározási költség is.

b.) Uszályrendelés Exportban az áruüzleti feltételek figyelembevételével, az

árunak a berakási kikötőbe történő érkezéséhez igazodva szükséges a folyami uszályt vagy uszályokat megrendelni a hajóstársaságnál.

Nagy volumenű üzleteknél már az üzletkötéskor, de mindenképp az elhajózási határidőt hetekkel megelőzően célszerű az uszálykapacitásról gondoskodni.

c.) Diszpozíciók intézése A folyami fuvarozás zökkenőmentes lebonyolításához

szükséges a bekapcsolódó közvetítő szerveknek – dunai kikötői részleg, dunai hajós, átrakó-kikötői speditőr – egy részletes diszpozíció adása az áruk be-, ki- vagy átrakására, elhajózására vonatkozólag. A diszpozíció fontosabb részletei:

• kötésszám vagy azonosító evidenciaszám,• árumegnevezés,• áru csomagolása, darabszáma, súlya,• áru jelzése,• berakó-, átrakó- és kirakókikötő megjelölése,• megrendelt uszályok száma,

• okmányok postázásának előírása,• speciális feladat részletezése,• értesítések előírása.

d.) Kikötői be- és kirakások megszervezése

Az uszályokról való gondoskodás mellett időben meg kell szervezni a dunai kikötői rakodást. Magyarországon zömmel a budapesti kikötőkön át (Mahart és dunai-kikötő) bonyolódik le a külkereskedelmi folyami fuvarozás, kiegészítő szerepe van a gönyűi, a komáromi, a dunaújvárosi, mohácsi és a bajai kikötőknek.

Exportnál a berakások megszervezéséhez a kikötői szerv részére előzetesen adandó diszpozíció fontosabb részletei a következők:

• áru részletezése (tömeg, darabszám, jelzések),• áru érkezése a kikötőbe (vasúton vagy közúton),

a vonatkozó fuvarokmányok adatai,• megbízás direkt vagy indirekt rakodásra,• uszályok megrendelése, vagy a már megrendelt

uszályok adatainak ismertetése,• megbízás mérlegelésre, darabszámlálásra,• rendeltetési kikötő megadása,• fuvarokmányok kiállítására, postázására

vonatkozó előírások,• avizálások előírása.

Importban az áru uszályból történő kirakására és a kikötőből való továbbítására kell a kikötői szerv részére előre megbízást adni:

• rakomány részletezése,• érkező uszályok adatainak ismertetése,• megbízás direkt vagy indirekt rakodásra,• belföldi rendeltetési adatok részletezése,• vasúti továbbításkor a fuvarlevél kiállításához szükséges

adatok ismertetése,• közúti árutovábbításhoz a közúti járművek időbeni

kiállítása a kikötőben, egyeztetve a rakodást a kikötői szervvel,

• megbízás mérlegelésre, darabszámlálásra, szortírozásra,• előírás a fuvarokmányok továbbítására.

e.) Kárügyek rendezése A folyami fuvarozással kapcsolatban a kikötői

raktározás, a rakodás vagy a hajóút alatt keletkezhet sérülés vagy hiány. A kár megállapításakor célszerű azonnal hivatalos, semleges szervvel kárjegyzőkönyvet felvetetni, és a kárigényt ennek csatolásával kell a hajóstársaságnak, illetve a kikötői szervnek bejelenteni.

A kár rendezése történhet a felek közötti megegyezés alapján, vagy ennek hiányában bírósági eljárás útján, biztosított árura a biztosítónál.

Fuvarokmányok A fuvarozásra átvett küldeményről fuvarlevelet, a

vontatásra kerülő objektumról pedig fuvarkötvényt, más néven „rakjegy”-et kell kiállítani, vagy vontatási szerződést kell kötni.

A fuvarlevelet a rakodási rendelvény alapján a feladó állítja ki. A feladó legalább 24 órával a berakás előtt a feladás helyén köteles a fuvarozó rendelkezésére bocsátani mindazon okmányokat, amelyekre a kikötő, vám, egészségügyi vagy más egyéb szabályok értelmében szükség van, és a fuvarozóval szemben felel az okmányok nem kellő időben történő átadásából, helytelen vagy hiányos kiállításából eredő károkért.

A fuvarlevelet legalább két példányban kell kiállítani. A fuvarlevél eredeti példánya a küldeményt kíséri, és azt a küldemény rendeltetési helyén a küldeménnyel együtt a címzettnek kell átadni. A feladó a feladás helyén a fuvarlevél-másodpéldányt kapja kézhez, azonban kívánságára a fuvarlevél-másodpéldányból, a címzettnek pedig a fuvarlevélből egy vagy több másolat kiadható.

A szállítmányozó szerepe a kombinált (intermodális) fuvarozásban

A szállítmányozók, mint a fuvarozási lánc szervezői és kézbentartói megbízóik érdekeit képviselve elfogulatlanok a fuvarozók közötti verseny résztvevőivel, mert céljuk az áruk legolcsóbb, leggyorsabb és legbiztonságosabb célba juttatása. Az optimális árutovábbítási megoldás megszervezésében tehát a semleges fuvarszervező szerepét vállalják. Maguk is érdekeltek olyan fuvarozási lánc megszervezésében, amely az adott viszonylatban gazdaságosabb, biztonságosabb vagy gyorsabb a hagyományos közúti vagy vasúti fuvarozási módoknál.

A kombinált fuvarozás előnyeit felismerve a szállítmányozók maguk is kezdeményezői az új, korszerű fuvarozási megoldásoknak, és részt vállalnak a feltételek megteremtésében is.

A gyakorlatban elsősorban az emberi kíséret nélkül történő árutovábbításkor jelentkezik a szállítmányozó közreműködésének szükségessége, mivel ekkor a küldemény felett rendelkezni, a megfelelő okmányok meglétéről, illetve a küldemény egész útjának nyomon követéséről gondoskodni kell. A kombinált fuvarozáshoz a nem közúti szállítás (vasúti, vízi) követelményeinek megfelelő állapotú, a fizikai paramétereket és az érvényes rakodási előírásokat kielégítő küldeményt kell a szállítmányozónak átadnia.

A szállítmányozók a szállítási feladat fővállalkozói, ennek megfelelően megszervezik, és kézben tartják a szállítmány továbbításának teljes folyamatát. Tevékenységük kiterjed a küldemények feladójától a kombiterminálig történő közúti felfuvarozására, amihez közúti fuvarozást végző alvállalkozót kell megbízni, a kombi társaság, mint alvállalkozó megbízására, valamint a rendeltetési vasúti terminálról a végső átvevőhöz történő kifuvarozás megoldására, ami a feladó vasúti terminálig való eljutáshoz hasonlóan akár több részből is állhat, közben esetleges tárolással. Tipikusan ilyen forgalom a tengeri kikötőkbe érkező, illetve onnan induló áruknak a kontinensen belüli kombinált fuvarozása, amely jelentős mennyiséget tesz ki.

A speditőröknek ezen felül egy másik jelentős szerepük is van. Azáltal, hogy egyszerre számos fuvarfeladatot bonyolítanak, képesek a különböző fuvarfeladatok küldeményeinek egyes relációkban történő együttes feladására, így a kombi társaságok felé nem egyedi megbízóként, hanem mint állandó, rendszeres forgalmat biztosító partner jelentkeznek, kihasználva ennek számos előnyét.

Egységrakományos szállítási rendszerek, konténeres árufuvarozás

A konténeres szállítás mellett a legismertebb korszerű szállítástechnikai rendszerek a rakodólapos anyagmozgatás, a közúti járművek (pótkocsik) továbbítása vasúti kocsin, valamint ennek tengeri megfelelője és a vasúti kocsik közúti továbbítása.

E szállítástechnikai rendszerek kialakulásában fontos szerepet játszott a vasúti és a közúti közlekedésnek a versenye, pontosabban a gépkocsi által támasztott konkurencia. A vasutaknak a közúti közlekedés előnyei (rugalmasság, a menetrend kötetlenebb, háztól-házig szállítás, stb.) ellensúlyozására olyan fuvarozási rendszereket kellett keresniük, amelyekkel a nagy távolságra irányuló szállításoknál kihasználhatják a vasúti közlekedés nyújtotta előnyöket, de ugyanakkor lehetővé teszik a fiatalabb "testvér", a közúti közlekedés előnyeinek érvényesülését is, elsősorban a rövidebb távolságú fuvarozásokban, így az állomási oda- és elfuvarozásban is.

A második világháború után kezdtek intenzívebben foglalkozni a legtöbb országban az ipari anyagmozgatás termelékenységének javításával is. Néhány év alatt általánossá vált az üzemeken belüli rakodólapos szállítás, rakodás, tárolás, elsősorban a sík fa rakodólapokon kialakított egységrakományok emelőtargoncás mozgatásával. Az üzemi belső anyagmozgatásban használt rakodólap azonban gyorsan kilépett az üzem kapuján és növekvő mértékben vett részt a távolsági árutovábbítási folyamatban is. Ez a körülmény állította előtérbe az azóta megvalósult szabványosításának szükségességét. A szabványosítással párhuzamosan kialakultak a közös használatot és a csereforgalmat lehetővé tevő poolok. Létrejött a rakodólap csere lehetősége a poolban részes valamennyi közlekedési, fuvarozó vállalat és partnereik, a fuvaroztatók között. Az európai vasutak (köztük a MÁV is) által létrehozott rakodólap pool a 800 x 1200 mm-es alapméretet alkalmazza, jóllehet külföldön a nemzetközileg ugyancsak szabványosított 1000x1200 mm-es méretet is igen elterjedten használják, mind az üzemi belső anyagmozgatásban, mind pedig a magas raktárakban.

(Csak olvasni ezt az oldalt!)

A korszerű szállítástechnikai rendszerekkel szemben támasztott igényeket leginkább a konténeres szállítás elégíti ki. A konténerek használata nagymértékben segíti a modern árufuvarozást. Leginkább ez valósítja meg, hogy az egyre növekvő mennyiségben előállított termékeket – a termelőtől az újra felhasználóig vagy a fogyasztóig – a korábbinál hatékonyabban továbbítsák. A konténeres szállítás ez idő szerint az egységrakomány képzés legkorszerűbb módszere.

A konténeres szállítás sajátos áruszállítási rendszer, amelynek fő elemei:

• a konténerek,• a konténereket a rakodóhelyeken szállító és rakodó

gépek,• a konténerszállító járművek,• a konténerizáció szervezeti formái, szabályai (fuvarjog,

díjszabás, biztosítás, stb.).

A konténeres szállításnak az utóbbi évtizedben robbanásszerű volt a fejlődése, jól lelhet a jelentőségét illetően megoszlik a szakemberek véleménye. A konténerforgalom széles körű elterjesztése érdekében az egyik legjelentősebb lépés - világviszonylatban - a konténerek szabványosítása volt. A Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO) 104-es Műszaki Bizottsága által több éves munkával kidolgozott szabványokat a világ csaknem valamennyi országa elfogadta. A szabványalkotásnál figyelembe vették mind a közúti, mind a vasúti forgalomban használható legnagyobb egységrakomány méreteket. Az ún. 20 láb hosszú alapegységhez (ISO IC = 2438 x 2438 x 6058 mm) a kisebb és nagyobb modulméretek egész sora csatlakozik, alkalmazkodva a szállítási egységek méreteihez is. A szabványosítással teremtődött meg tulajdonképpen annak az új szállítási technológiának alapvető feltétele, amely - mint korábban említettük - a konténert nemcsak egységes szállítási segédeszközzé, hanem az egész világra kiterjedő integrált szállítási folyamatok megvalósítójává tette.

(Csak olvasni ezt az oldalt!)

A konténer az egyetlen olyan szállítási segédeszköz, amely az árú útközbeni kezelése nélkül lehetővé teszi a továbbítását egymástól bármilyen távol eső két pont között, még akkor is, ha a háztól-házig terjedő teljes szállítási technológiai folyamat több közlekedési elágazat (közút, vasút, hajózás)szállítójárműveinek igénybevételével, országhatárokon át, sőt kontinensek és változó éghajlati viszonyok között bonyolódik le.

A szabványosított konténernek univerzális alkalmazhatósága van. Ma már az egész világon rendelkezésre állnak olyan egymással összehangolt közúti, vasúti, vízi szállítójárművek és rakodó berendezések, amelyek illeszkednek a konténerméretekhez is.

A konténerizáció elterjedését számos tényező segíti. Az ipari termelés világméretekben specializálódik és ennek következtében fokozódik a nemzetközi gyártási kooperáció, amelynek természetes velejárója a növekvő árucsereforgalom. Az ezzel kapcsolatos sokrétű szállítási igényt leginkább a konténeres technológia elégíti ki.

A konténerizáció a vasút és a közút közötti éles verseny csökkentésének és egyidejűleg a közlekedési kooperációnak is egyik jelentős eszköze. A konténer lehetővé teszi ugyanis a két közlekedési alágazat között a munkamegosztást, annak a közlekedéspolitikai elvnek az érvényesülését, amely meghagyja mindegyik számára azt a funkciót, amelyre leginkább alkalmas. A közúti közlekedés nagyobb rugalmassággal végzi el a konténerterminálokhoz kapcsolódó oda- és elfuvarozást, a vasút viszont a nagyobb távolságokon végzett gazdaságosabb továbbításra alkalmas. Az együttműködés, kooperáció azonban valamennyi közlekedési alágazat között lehetséges.

A konténer a szállítási munka termelékenységét nagymértékben fokozza, megrakásának pillanatától megteremti a rakodásgépesítés és az automatizálás lehetőségét.

Országos vagy világméretű elosztási (disztribúció) hálózatban az árutovábbítás sebességének a konténerek alkalmazásával együttjáró növekedése megszüntetheti a határidőkkel kapcsolatos bizonytalanságokat, esetleg korábbi késedelmeket. Ezáltal nagymértékben csökkenhetnek a biztonsági tartalékok, az úton levő készletek, e egyben fokozódik az áruk versenyképessége.

Van azonban még néhány, a konténerizáció bevezetését hátráltató tényező is:

• Nagyobb holt tömeg mozgatása• Hasonló jellegű az a probléma is, hogy a konténeres

szállítást bevezetni kívánó fuvaroztatók telepein kezdetben rendszerint nincsenek meg sem a nagy befogadóképességű konténerek mozgatásához szükséges eszközök sem pedig a konténeres forgalomhoz szükséges viszonylag nagy manipulációs és tárolóterületek.

• Mivel továbbá a konténerizáció elsősorban a rendszeres és nagy volumenű szállításoknál alkalmazható gazdaságosan, bevezetését nem indokolja a rendszertelen, kis volumenű szállítási igény.

• Végül, de nem utolsó sorban kell megemlíteni a fejlődést lassító tényezők között a beruházás igényességet.

A felsorolt előnyök és hátrányok szembeállítása azonban vitathatatlanul az előbbiek javára szól. Ezzel magyarázható a konténerizáció rendkívül gyors fejlődése az egész világon.

A konténer - a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO) meghatározása szerint - olyan szállítási segédeszköz, amely:

• tartós kivitelű és így eléggé ellenálló ahhoz, hogy ismételten felhasználható legyen,

• különösképpen arra a célra alakították ki, hogy megkönnyítse az áruk több szállítójárművön végzett szállítását, a szállított áruk közbenső átrakása nélkül,

• olyan felszerelésekkel van ellátva, amelyek lehetővé teszik a könnyű kezelését, különösképpen amikor az egyik szállítójárműről a másikra rakják át,

• úgy van kialakítva, hogy könnyen be- és kirakható legyen,• legalább 1 m3 belső térfogatú.

Térfogat szerint három fajta konténer típusról beszélhetünk:

Kiskonténer: 1-3 m3 raktérfogatúak, csak belföldön használják őket.

Közepes konténer: legalább 3 m3 űrtartalmuk, 6 méternél nem hosszabbak. Csak belföldön használatosak.

Nagykonténer: min. 20’ azaz min. 6 méter hosszúak és 30 m3-esek. Mind a 4 sarkán rögzítéshez szükséges lyukak vannak.

A nemzetközi forgalomban csak nagykonténerekrôl beszélünk. A nagykonténerek (csak a leggyakrabban használt 20’ és 40’) elméleti méreteinél is csak az ISO-szabvány által megadott külső és min. belső méreteket adjuk meg, amelytől az ISO 8%-os eltérést enged meg.

20 lábas (box) konténer külső méretei hosszúság 20’ foot (láb) 6058 mm, szélesség 8’ foot (láb) 2438 mm, magasság 8’ foot (láb) 2438 mm, 8,6’ foot (láb) 2591 mm, 9,6’ foot (láb) 2896 mm.

Gyűjtőforgalom

A gyűjtőforgalom fogalma

A gyűjtőforgalom azonos irányba feladott, egy fuvareszközt megtölteni nem képes áruk továbbítása céljából szervezett összetett tevékenység, mely magába foglalja az áruk begyűjtését, fuvarozás előtti őrzését (raktározását), fuvarozását, fuvarozás utáni őrzését (tárolását), szétosztását, valamint az e folyamatok során nélkülözhetetlen hatósági kezelések és egyéb tevékenységek ellátását.

Gyűjtőforgalmat export- és import irányba is lehet szervezni.

Mivel a fuvareszközt kihasználni nem tudó, kis áru gazdaságosan nem fuvarozható, össze kell gyűjteni annyi árut, amennyivel már megéri a fuvarozónak, hogy elvégezze az áruk továbbítását.

Ehhez raktárra van szüksége, ahol a fuvareszköz megtöltéséig tárolni tudja az árukat, raktári személyzettel, rakodógépekkel; az irodájában pedig olyan alkalmazottakra, akik az árutulajdonosokkal, meg a fuvarozókkal is tartják a kapcsolatot, összegyűjtik az áruk továbbításához szükséges okmányokat, kikalkulálják egy-egy fuvareszköz kiterhelését, elszámolnak a partnerekkel és a megbízókkal.

A gyűjtőárut továbbító fuvareszközben több címzettnek az áruja van. Ezért a fuvarozó egy raktárba viszi őket a rendeltetési helyük közelében. A gyűjtőforgalom szervezője itt őrzi az árukat addig, amíg értük nem jönnek, vagy házhoz nem fuvarozza/fuvaroztatja őket.

Látható tehát, hogy ha fuvarozó szervezi a gyűjtőforgalmat, akkor a fuvarozáson kívül egyéb teendőket (szervezés, rakodás, raktározás, vámkezeltetés, szerződéskötés más vállalkozókkal stb.) is el kell látnia.

Ha szállítmányozó szervezi a gyűjtőforgalmat, nemcsak az a feladata, hogy megkösse az árutovábbításhoz szükséges szerződéseket, elsősorban a fuvarozóval, hanem a szállítmányozáson kívüli feladatokat is ellát. Ilyenek: a rakodás és a raktározás, esetleg házhozszállítás, vámkezeltetés stb. Ezért a gyűjtőforgalom a szállítmányozási tevékenység egyik különleges területe, ahol a gyűjtőforgalom szervezője a szállítmányozási kötelezettségeket kiegészítő feladatokat is magára vállalja.

A gyűjtőforgalom előnyei a megbízó számára és sajátosságai

A gyűjtőforgalom legnagyobb előnye az, hogy lényegesen olcsóbb, mint a rosszul kihasznált fuvareszközben történő fuvarozás.

Minél nagyobb árut adunk át fuvarozásra, az egységnyi árura annál kisebb díj esik. Ezért a jól szervezett gyűjtőforgalom megtakarítást eredményez az árutulajdonosok számára.

A gyűjtőforgalom előnye az is, hogy díjai előre megismerhetőek, és egy adott időszak alatt nem változnak. A legtöbb gyűjtőforgalmat szervező szállítmányozó díjait díjszabásokban teszi közzé. Így a megbízók a díjakkal biztonsággal kalkulálni tudnak, mert azok nem függnek a mindenkori fuvarpiaci helyzettől.

Előnyt jelenthet a menetrendszerűség is. A meghirdetett menetrendekből megismerhetők az indulási időpontok. A fuvaroztatók ezeknek az ismeretében tervezhetik árufeladásaikat.

A gyűjtőforgalmat szervező szállítmányozó a fuvarozás kapcsán szükségessé váló hatósági és egyéb árukezeléseket nagyobb szakértelemmel és olcsóbban tudja elvégeztetni, mint a kereskedő.

A gyűjtőforgalom sajátosságai közül a menetrendszerűség nem csak előny, hanem hátrány is lehet, ha az árut sürgősen kellene továbbítani.

A gyűjtőforgalom annál gazdaságosabb, minél jobban kihasznált a fuvareszköz. Ha kevés az elfuvarozandó áru, akkor el sem indítják a fuvareszközt. A gazdaságosság növelése érdekében

tapasztalati adatok alapján menetrendet készít a szállítmányozó, a várható indulásokról. Tudomásul kell tehát vennie a megbízónak, hogy a menetrend szerinti indításokon kívül, más időpontban nem viszik el az áruját. Ezt a szempontot figyelembe kell vennie az áru előkészítése során, de az adásvételi szerződés megkötése során is, hogy ne vállaljon olyan feltételeket magára, melyeket nem tud teljesíteni.

Fontos, hogy nem minden áruból lehet gyűjtőforgalmat képezni.

Milyen árut lehet gyűjtőforgalomban továbbítani?

• Az áru mennyisége Szárazföldi és konténeres gyűjtőforgalomban 5-6000 kg

a továbbítható áruk felső határa. Ennél nagyobb tömegű árunál érdemes megvizsgálni az önálló fuvareszközben történő továbbítás lehetőségét. Természetesen a szállítmányozók elvállalják a nagyobb tömegű árukat is, de nem biztos, hogy megéri a megbízónak.

• Az áru tömege A speciális rakodóeszközök igénybevétele miatt a

nagytömegű (pl. 2500 kg-nál súlyosabb) áruk gyűjtőforgalomban történő továbbítása csak előzetes egyeztetés után történhet.

• Az áru terjedelme A kisfajsúlyú áru a fuvareszközben sok helyet foglal el.

Mivel a díjszabásokat az áru súlyára alapozzák, a kis súlyú, de terjedelmes árukért pótdíjat szednek a szállítmányozók. Sok szállítmányozó meghatározza azokat az áruparamétereket (hosszúság, szélesség, magasság, darabonkénti tömeg), melyek felett egyáltalán nem, vagy csak előzetes tárgyalások alapján vállalja a gyűjtőforgalomban való továbbítást.

• Sürgős és romlandó áru A gyűjtőforgalom jellegéből következik, hogy csak a

gazdaságosan megtelt fuvareszközt indítják el, azt is csak menetrend szerint. A sürgős vagy romlandó áruk továbbítására más módot (vasúti expresszáru, légi fuvarozás stb.) kell találni.

• Az áru értéke Nagy értékű árut nem célszerű gyűjtőforgalomban

továbbíttatni, mert nincs arra mód, hogy a sokféle áru között a fuvarozó különleges figyelmet fordítson a megőrzésére. Ezért, ha a megbízó felhívja a szállítmányozó figyelmét az értékes árura, azt gyűjtőforgalomba át sem veszik.

• Veszélyes áru A legtöbb szállítmányozó gyűjtőforgalomban veszélyes

árut nem továbbít. Akik erre mégis vállalkoznak, azok az adott fuvareszközre vonatkozó szabályozás szigorú betartásával, a mennyiségi, csomagolási, tárolási, és a kezelő személyzetre, valamint a fuvarozóra vonatkozó előírások szem előtt tartásával, végzik ezt a tevékenységet. A veszélyes áruk fuvarozása és szállítmányozása természetesen pótlék fizetése ellenében történik.

• Élő állat Gyűjtőforgalomban élő állatot fuvarozni nem lehet.

A gyűjtőforgalom folyamata

A gyűjtőforgalom folyamatát külön kell vizsgálni export gyűjtő- és import gyűjtőforgalom szerint.

Export gyűjtőforgalom folyamata:

• Az export gyűjtőforgalom mindig azzal indul, hogy az ügyfél beküldi a megbízást a szállítmányozónak.

Nem kötelező erre a célra a szállítmányozó formanyomtatványát használni. A megbízás érkezhet kötetlen formájú levélben is. Azért célszerű a szállítmányozó által kidolgozott nyomtatványt használni, mert ez tartalmazza az összes olyan adatot, mely a sikeres lebonyolításhoz nélkülözhetetlen.

Ha a megbízó nem közöl minden szükséges adatot a szállítmányozóval, akkor lehet, hogy áruja be sem fér a legközelebbi járműbe, nem lehet vámkezeltetni, nem veszi át a vevő stb.

• A szállítmányozó megvizsgálja a megbízást, hogy teljesíthető-e.

A külső vizsgálat során azt nézi, hogy nincs-e az adatok között ellentmondás.

A belső vizsgálat során azt ellenőrzi a szállítmányozó, hogy szakmailag megfelelő, teljesíthető-e a megbízás. Pl. az áru veszélyessége és mérete nem lépi-e túl azt a határt, amit a vonatkozó veszélyes áru szabályozások gyűjtőforgalomban engednek fuvarozni. Szükség esetén további információkat vagy kiigazításokat kér a megbízótól. Ha visszaigazolja a megbízást, ezzel azt is kifejezésre juttatja, hogy teljesíthetőnek ítélte meg. Ha a későbbiekben mégsem tudja az árut elvitetni, akkor ezért már felelőssé lehet tenni.

• A szállítmányozó fogadási tervet készít, hogy melyik fuvareszközbe, hogy fog az áru beférni.

• A megbízó befuvarozza az árut a gyűjtőraktárba, és ezzel együtt eljuttatja az árut kísérő okmányokat is.

• A fuvareszközből a raktár rámpájára a szállítmányozó rakja ki az árut, mert előfordulhat, hogy olyan súlyos árudarabot kellene mozgatni, melyeket a gépkocsivezető nem lenne képes.

• A szállítmányozó alkalmazottja a rámpán átveszi az árut a befuvarozótól. Ezzel együtt megvizsgálja a külső állapotát és a mennyiségét is, és ha észrevétele van, jegyzőkönyvet vesz fel, amit a befuvarozóval is aláírat.

• A megbízó az áru átadásáról szállítmányozói átvételi elismervényt kap.

• A raktárban a gyűjtőpont szerinti helyre teszik az árut, hogy a fuvareszköz megrakásakor gyorsan megtalálják.

• Ezalatt az irodában megvizsgálják a beérkezett okmányokat, és ha kiegészítés, változtatás szükséges, akkor a megbízót erről értesítik.

• Ha minden rendben van, akkor elkészítik az egy fuvareszközbe rakandó áruik jegyzékét a Rakjegyzéket.

A Rakjegyzék általában a következő fontos adatokat tartalmazza:

feladó, címzett, gyűjtőpont, áru megnevezése, jellemző méretei, ha veszélyes, a besorolása, az értéke, a kereskedelmi szerződés kötésszáma, fuvarparitása.

Látható tehát, hogy minden adat megtalálható rajta, ami a gyűjtőforgalomba feladott áru azonosításához szükséges.

• Elkészítik a fuvarokmányt. Mivel az egész fuvareszköz egy feladótól – a gyűjtőforgalom szervezőjétől – egy címzetthez – a külföldi speditőr partnerhez megy, ezért elegendő egyetlen fuvarokmány kiállítása az egész járműhöz. Az okmányon az áru megnevezése: gyűjtőáru a mellékelt Rakjegyzék szerint.

• A legközelebbi fuvareszköz indításáig tárolják az árut a raktárban.

• Ha a feladó hibája miatt további tárolásra van szükség, akkor a feladó ezért külön díjat köteles fizetni. A gyűjtőforgalmi raktár nem tartós tárolás célját szolgálja, hanem a minél nagyobb átmenő forgalom biztosítását.

• Az áru elindítása előtt el kell végezni az áru export vámkezeltetését, ha a feladó nem vámkezelt árut küldött.

• A menetrend szerint kell a gyűjtőjáratokat indítani, mert a megbízók ennek alapján ítélik meg – többek között – a szolgáltatás színvonalát. A szállítmányozó a raktárból berakatja az árut a fuvareszközbe, lepecsételik az okmányokat, lezárják a kamiont, és az áru elindulhat a külföldi gyűjtőpontra.

• A külföldi szállítmányozó az okmányok alapján átveszi a fuvarozótól a megérkezett árukat.

• Berakatja saját raktárába.• Kiértesíti a címzetteket.

• A megbízó utasítása szerint gondoskodik a vámkezeltetésről.

• Ha megérkezik a címzett az áruért, a szállítmányozó raktárából a rámpára rakja az árut, és ott átveteti a címzettel.

• A gyűjtőforgalom szervezője itthon elkészíti az elszámolásokat:

a megbízóval, a fuvarozóval,a külföldi szállítmányozóval, ha egyéb szolgáltatót igénybevett, akkor velük is.• Lebonyolítja az esetleges reklamációkat.

Import gyűjtőforgalom folyamata:

Ha a külföldi áru gyűjtőforgalomban érkezik a magyar megrendelőhöz, akkor az itthon tevékenykedő gyűjtőforgalmi szállítmányozó az előző folyamat fordítottját látja el.

• Megbízást kap a magyar importőrtől.• Ennek alapján diszponál a külföldi speditőr partnerénél: a

paritásnak megfelelő utasításokat ad neki, hogy hol vegye át az árut.

• Az áru érkezését vagy a külföldi speditőr partner értesítéséből tudja meg. Minél később szerez tudomást az importáruról, annál kevésbé tudja a szükséges teendőket előkészíteni.

• Az importőr megbízása alapján kiértesíti a külföldi speditőr partnerét, hogy gondoskodjon az áru bejuttatásáról a gyűjtőraktárba. A külföldi szállítmányozó ennek alapján átveszi az árut az exportőrtől, beraktározza a fuvareszközbe rakás időpontjáig saját gyűjtőraktárába, és elfuvaroztatja a magyarországi gyűjtőpontra.

• A beérkező fuvarozótól a szállítmányozó átveszi az árut a fuvarlevél és a Rakjegyzék alapján.

• Berakatja az árut a saját raktárába.• Kiértesíti az importőrt.• Meghatározott ideig (2–7 napig) tárolja az árut.• Ha további tárolás szükséges, akkor ezért többlet díjat

fizettet.• Megbízás alapján segédkezik az áru import

vámkezeltetésében.

• A házhoz szállító járműhöz kirakatja az árut a raktárából, és a rámpán átveteti a címzettel vagy megbízottjával.

• Elszámol: a címzettel, a külföldi speditőr partnerrel, a fuvarozóval, ha egyéb szolgáltatókat igénybe vett, akkor velük is.

A gyűjtőforgalom okmányai

A gyűjtőforgalomba feladott áruról a megbízó átvételi elismervényt kap.

Ez az okmány igazolás arról, hogy a szállítmányozó• kitől,• milyen árut,• milyen mennyiségben,• milyen állapotban,• mikor,• milyen bérmentesítéssel,• milyen kísérőokmányokkal,• milyen egyéb utasításokkal vett át, azzal a

kötelezettséggel, hogy gyűjtőforgalomban továbbítsa.

A szállítmányozási átvételi elismervény az áru átadója részére:

• Inkasszós jogot biztosít. Igazolja, hogy a feladó az árut továbbítás céljából átadta a szállítmányozónak. Ha a kereskedelmi szerződésben a vevő engedélyezte, hogy ez az okmány legyen az eladó teljesítésének az igazolása, akkor fizetést teljesít rá.

• Reklamációs jogot biztosít. Igazolja a szállítmányozó azon kötelezettségvállalását, hogy megköti az összes olyan szerződést, mely szükséges az áru eljuttatásához a rendeltetési gyűjtőpontig.

• Rendelkezési jogot is biztosít, a gyűjtőforgalom feltételrendszerének figyelembevételével.

A gyűjtőforgalom díjszabása Kistömegű árukat érdemes gyűjtőforgalomban

továbbíttatni.• Ezért általában kis mennyiségű, néhány száz kg-os

árukat adnak fel gyűjtőforgalomba.• A gyűjtőforgalmat szervező szállítmányozók kg-ra vetített

díjtételeket alkalmaznak.• A gyűjtőforgalom nem tisztán fuvarozás, hanem egy olyan

összetett folyamat, mely számos, egymást követő tevékenységet foglal magába. A különböző vállalkozók különbözőképpen határozzák meg a díjtételbe beleszámított, valamint a csak külön díjfizetés ellenében végzendő tevékenységeknek a körét. Ezért a díjaik egymással közvetlenül nem összehasonlíthatóak.

A gyűjtőforgalmi díjtétel nagyságát befolyásolja:

• a fuvarozási útvonal,• a fuvareszköz (vagy a konténer) kapacitásának a

kihasználhatósága,• az egyéb szolgáltatások köre.

A fuvareszköz kapacitásának kihasználását mindig a raksúly-kapacitás alapján vizsgálják.

Ezért vetítik a díjtételt kilogrammra. Ugyanezen ok miatt, ha az áru valamilyen tulajdonsága rontja a fuvareszköz kapacitásának a kihasználását, akkor ezért az áruért magasabb díjtétellel kalkulálják a fuvardíjat. Ez a helyzet akkor, ha az áru súlya (tömege) a terjedelméhez mérten kicsi, vagyis kicsi az áru fajsúlya. Az ilyen áru elfoglalja a helyet más, a súlya szerint jobban fizető árutól, és kevesebb bevételt biztosít a gyűjtőforgalom szervezőjének.

Ezért szokás a gyűjtő díjtételeknél feltüntetni, hogy csak az 1 m3 = 300 kg, vagy az 1 m3= 330 kg terjedelmű árukra érvényesek.

Az ennél terjedelmesebb árukat nem a tényleges, hanem díjköteles súlyuk alapján számított díjért továbbítják.

• Ugyanígy rontja a fuvareszköz (vagy konténer) kapacitásának a kihasználását az is, ha nem lehet az árura más árut helyezni, így a fölötte lévő raktér üresen marad. Ilyenkor alkalmazzák a rakméter fogalmát. 1 rakméter = 1650 kg.

Amilyen hosszú árura nem lehet másik árut tenni, annyiszor 1650 kg a díjszámítási súly.

A gyűjtőforgalmi díjtétel két-két megadott gyűjtőpont

között érvényes, pl. Budapest–München viszonylatra. Elsősorban a fuvarozási útvonal hossza, de az önköltség egyéb összetevői, a fizetés pénzneme, útadók, a külföldi speditőr partner díja stb. szintén befolyásolják a díjtétel nagyságát.

Az egyéb szolgáltatások körének vizsgálatához meg kell ismerni, hogy a gyűjtő díjtétele mit foglal magába.

Légi szállítmányozás és árufuvarozás

Légi árufuvarozás

A légi árufuvarozás dinamikus fejlődése egyenes következménye a repüléstechnikai fejlődésen túlmenően, az általános technikai/műszaki fejlődésnek, hiszen a hatvanas évektől már olyan nagy értékű és érzékenységű termékek születtek (és a folyamat felgyorsult a későbbiek folyamán) és kerültek a nemzetközi árucsere-forgalomba, melyek megengedték sőt megkívánták/követelték a gyors és biztonságos mégoly drága fuvarozási mód igénybevételét.

Összefoglalva a légi fuvarozás előnyeit:

• gyorsaság,• biztonság (a repülőtéren történik a legzártabb

rendszerben a vámkezelés, árukezelés beleértve a biztonsági felügyeletet és az áruk mozgatási/tárolási technológiáját, figyelem bevéve a minimális időjárási hatásokat),

• kevesebb kockázati tényező miatti előnyök a csomagolásnál, biztosításnál kell egybevetni a magasabb fuvardíjjal, és ezt az együttest szembeállítani az elvárásokkal.

A szállítmányozó szerepe a légi fuvarozásban

A légi közlekedés robbanásszerű, majd kiegyensúlyozottabb de folyamatos fejlődése, az általános technikai fejlődés következtében megnövekedett árupaletta, az egyes országok gazdasági életében a külkereskedelem megnövekedett szerepe, logikussá, sőt szükségszerűvé tette, hogy az árucsere-forgalomban résztvevők feladatai elkülönüljenek, letisztuljanak, és ezáltal lehetővé váljon a feladatok profi szakemberek által, profi módon történő teljesítése.

Szerepet kapott egy az eladó és fuvarozó között tevékenykedő szakma, mely külkereskedelemről lévén szó: a nemzetközi szállítmányozás.

A szállítmányozóknak alapos ismereteinek kell lennie, a fuvarozási módok technikai lehetőségeiről, tarifákról, fuvarpiaci versenyhelyzetről, az áruk tulajdonságairól, vám- és deviza előírásokról, árfolyam politikai viszonyokról, forgalom politikai célokról, a külkereskedelem technikai részleteiről és földrajzi tendenciáiról – naprakészen.

A nemzetközi szállítmányozó tehát a külkereskedő és fuvarozó között elhelyezkedve, mindkét oldallal folyamatos információcserével állandó kapcsolatban részese a külkereskedelmi üzlet sikeres és gazdaságos lebonyolításának.

A külkereskedő (eladó, ill. vevő) képviselő és tolmácsolja a keresletet a fuvarozás iránt; a nemzetközi szállítmányozó feladata, hogy ezt az igényt a lehető legjobban összehangolja a

fuvarozók által nyújtott fuvarozási kínálattal.

A szállítmányozó egyrészt segít a külkereskedőnek optimális lehetőséget találni áruja fuvarozásainál az ár, az idő és a biztonság tekintetében, ezáltal a fuvarozót is segítve fuvarozási kapacitásának optimális kihasználásában. Tekintve, hogy a szállítmányozónál koncentráltan jelentkezik több külkereskedő fuvarozási igénye, valamint több fuvarozó fuvarkapacitása, a kettős szerep nem ellentmondásos és feladatait megoldhatja mindkét oldal érdekében anélkül, hogy az egyik oldal érdekei miatt sértse a másik oldal érdekeit. A szállítmányozó közreműködésével a külkereskedelem mindegyik résztvevője koncentrálni tud a saját feladataira: a külkereskedő a termelői háttért össze tudja vetni a világpiaci helyzettel; a fuvarozó saját fuvarozási kapacitását és a fuvareszközöket kiszolgáló technikai és emberi hátteret tudja fejleszteni, amíg érdekükben a nemzetközi szállítmányozó keresi az optimális megoldásokat.

(Csak olvasni!)

Díjképzés a légi árufuvarozásban

A IATA díjtételszerkezete 4 fő díjtétel csoportra tagolódik:

a.) Általános fuvardíjtételek GCR (General Cargo Reates)

ezen belül• normál díjtétel (N) (45 kg alatti küldeményeknél)• mennyiségi díjtétel (Q) (45 kg feletti küldeményeknél)

b.) Osztálydíjszabás (Class Rates), S Surcharge vagy R Redaction

Az idetartozó felárral vagy csökkentett díjjal fuvarozható áruk körét és érvényességi relációját a TACT harmadik kötete részletezi.

c.) Speciális, egyes árufajtákra vonatkoztatott díjtételek

SCR (Specific Commodity Rates) röv. Co. az idetartozó áruk körét és érvényességi relációit a TACT első kötete részletezi. Újabb áruk felvételét nagyobb volumenű küldemények várhatóan folyamatos fuvarozása reményében kérni lehet a hazai légitársaságnál.

d.). Egységrakományok díjszámítása ULD (United Load Device Rates)

A modern légitársasági paletták/konténerek után fizetendő fuvardíj egységenként. A kedvező díj (nem kg-díjtétel) alkalmazásának feltétele, hogy a légitársaság részére a feladó, ill. a címzett rakja meg, ill. rakja ki az induló, ill. érkezési repülőtéren az egységrakományt.

Légi áruszállítás technológiája

• Feladó, (shipper) Az áru feladója az, aki el akarja küldeni az árut a rendeltetési helyre.

• Szállítmányozási ügynök: Aki megszervezi az egész szállítási folyamatot.

• Fuvarozó (airline operator): Szállító, amely a saját feleőssége alatt végzi el a feladatot.

• Kiszolgáló ügynök (handling agent): Az áru repülőtéri kezelést végzi.

• Címzett (consignee): Az áru címzettje, aki a jogosult az áru átvételére.

Légi áruszállítás munkafolyamata Csak az árukezeléshez szükséges feltételek tartoznak a légi áruszállítás alfolyamataihoz:• Informálódás/ügyfélszolgálati munka• feladás• okmányos-fizikai ellenőrzés/fogadás• betárolás• indítás• légi szállítás• érkeztetés• kiadás

A fent megjelölt ügyfélszolgálati munka során az alábbi kérdéseket szükséges maradéktalanul tisztázni:

• járatok indulása és érkezése, fuvarozási feltételek• csomagolás, annak különleges elvárásai• szükséges engedélyek• veszélyes áru fuvarozásának speciális szabályai (ami a

feladóra tartozik)• különleges kezelést igénylő küldemények fuvarozása• a csomagok megengedhető méretei• a vám feltételei• díjtételek• biztosítási feltételek• árufelvétel rendje, módja.

Az áru elfogadásnak különálló része van. a.) Okmányos elfogadás

A küldeménytől függetlenül az árufuvarozó a feladáshoz szükséges okmányok meglétét és tartalmát kötelezően ellenőrzi.

Az árutovábbításhoz minimálisan szükséges okmányok:• fuvarozási megbízás (aláírt, hivatalos példány)• fuvarlevél (a légitársaság előírásainak megfelelően

kitöltve)• egyéb szükséges okmányok, nyilatkozatok

(sugármentességi igazolás stb.)• hatósági engedélyek, bizonyítványok (export-import

engedély)• vámengedély• kereskedelmi számla, proforma számla stb.

b.) Fizikai elfogadás

Az árut „ready for carriage” állapotban kell átadni a fuvarozónak: ez megfelelő csomagolást jelent, ami a repülés időtartama alatt is megvédi a szállítóeszközt, és a küldeményt a sérülésektől. Az áru ebben az esetben rendelkezik a szükséges okmányokkal, és a kezelési jelzések szabályszerűen vannak feltüntetve.

A feladó részére nem kötelező a helyfoglalás, de ez jelenthet némi előnyt a feladó számára. Meg kell jegyezni, hogy ez azonban nem kötelező érvényű a légitársaság számára. Ha a helyfoglalt áru nem a kért időpontban, formában kerül elküldésre, a társaságnak értesíteni kell erről a feladót. A felajánlható kapacitás változhat, ezért a társaságok az alábbi módon próbálják ezt a témakört kezelni.

A szállítás jellege miatt a küldeménynek több követelménynek meg kell felelnie. Mivel a repülőgép üzemeltetése során speciális körülmények közt működik, ezért a küldeményre is különleges szabályok vonatkoznak.

• Csomagolás – A fuvarozás során megóvja az árut, a repülőgépet és a kezelőszemélyzetet.

• Össztömeg – A szállítóeszköz kapacitása gyári előírások szerint maximálva van, ezt semmilyen körülmények között sem lehet túllépni. A küldemény össztömegébe be kell számolni a csomagoláshoz felhasznált anyag tömegét is.

• Súly – A padlóterhelés géptípusonként eltérő (maximum érték van meghatározva).

• Méret – A befoglaló méret felső határa a repülőgép ajtajának a mérete