Negyedik évfolyam. 47. szám. Pozsony. 1886. évi november 20.

E Y A N G E L I K U S

EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár :

Egész fevre 6 frt — ki . félévre . . . 3 , — , negyedévre 1 „ 50 , Egy szám á r a : 12 kr. o. e.

M E G J E L E N H E T E N K E N T E G Y S Z E R .

S z e r k e s z t ő - 3 k i a d ó - h i v a t a l : P o z 8 o r i y , K o n v e n t u t c z a 6 . s z .

Felelős szerkesztő s k iadó :

T B S Z T Y É N S Z K T F E E E N C Z .

Hirdetés á ra : Négyhasábos petit sorként

egyszer közölve 7 kr . , t ö b b s z ö r közölve 5 kr.

Bélyegdij : külön 30 kr .

Tartalom : Az evangyélmi szellem feltartása protest. felekezeti középiskoláinkban. (Varga Márton.) — Tisztes és becsületes . — Könyvismertetés. (Winkler Sándor.) — B e l f ö l d — K ü l f ö l d — V e g y e s e k .

. ! (Hurtai György.

Az evangyélmi szellem feltartása protest. felekezeti középiskolá inkban .

Tiszt. Marhauser Imre tanár úr e tisztes lap hasábjain azon indítványnyal le'p föl, hogy neveljünk egyházi tanárokat, mert külömben pár e'vtized múlva nemcsak az állammal paktált, — de még az idáig a hivek áldozatkészségéből fennálló s autonomikus ala-pon nevelő felekezeti tanintézetek is elvesztik a pro-testáns zamatot, s a legjobb akarat és buzgóság mel-lett sem fogják ifjainkat valódi protestáns szellemben nevelhetni, nem lévén meg az ezen neveléshez meg-kívántató tanerők.

A jóindulatból fakadó s tárgyához szóló czikk irója nemcsak megengedi, de fel is szólítja a szak-társakat, hogy tárgyalják az általa szőnyegre hozott dolgot. Azon biztosítás, hogy szívesen fogad minden hozzászólást, bátorít engemet, ki a lapokbani czikke-zésnek egészen első kezdetén állok, hogy elmémben már régebben forgatott szerény nézetemet e tárgyról e becses lapban elmondjam azon reményben, hogyha tán indítványom nem volna eléggé gyakorlatias, el-nézésre talál, mint olyan, mely az életbe még csak inkább kilépni szándékozó egyéntől ered.

Nem alaptalan az aggodalom, hogy az egyház középiskolái idővel nem lesznek képesek megfelelni azon feladatnak, melyet az őket feltartó egyház elé-jük elsőnek tűzött ki, hogy érette, t. i. az egyházért is lelkesülni tudó ifjakat neveljenek. Ha nem lesz, a ki éleszsze, táplálja a tüzet, kialszik az mihamar. — Ha kidűlnek a protestáns szellemű, hitbuzgó, több-nyire theologiát is végzett régi tanárok, bizonv én is alig hiszem, hogy pályájukra a mai kor vallásközönye közt az egyetemen készült tanárok képesek legyenek az őket felfogadó egvhàznak ama fentemlített kiván-o o v ságát is betölteni. Ha nem szedték magukba a fényt, nem is fogják azt magukból kisugározhatni. — Ideje volna hát gondoskodni a tűz élesztőiről és táplálói-ról ! De hogyan ? ! — Annyi költségünk nincs, hogy

felekezeti tanárképzőket állítsunk. Az egyes szakok berendezése lehetetlenné teszi, hogy egy fiatal ember elvégezze teljesen a theologiát is, a bölcsészetet is, s hogy oklevelet szerezzen mindkettőből, mint az haj-dan történt. Ha pedig az egyeseknek mégis lehetsé-gessé tétetnék rövid idő alatt két pályát végezni, — magokat pap-tanárokká képezni ki, attól tartók, hogy az ilyenekből félemberek válnának, nem végezvén el se egvik, se másik pályájukat teljesen annak rendje szerint. Hagyjuk hát, a vallási tárgyakat kivéve, a többi tantárgyakat bölcsészetet végzett tanárok kezé-ben ; ha előadásaik netán ártanának a protestáns szel-lemnek, könnyen túl lehetne rajtok tenni, ha pedig színt nem vallva, szorosan a tárgyhoz tartanák mago-kat, még azzal kárt nem szenvedne az egyház, ha a vallási tárgyak tanítását, s az ifjúság egyházias neve-lését egy egészen arra hivatott egyénre bizná.

Ha tehát az evangyélmi szellemet prot. feleke-zeti iskoláinkban fel akarjuk tartani, s azokban az egyházért lelkesülő egyháztagokat is akarunk nevelni, miután a régi, rendszerint theologiát is végzett taná-rok száma gyérül, s helyökbe olyanok jönnek, kik theologiával nem foglalkoztak, s kikre ennélfogva a vallástanítás s a vallásos szellem feltartása nem bíz-ható; állítson fel minden prot. felekezeti középiskola egy vallástanári széket, ültessen belé egy theologiát végzett, szakavatott katechetát, kinek ne legyen más feladata, mint az összes osztályokban a vallástanítás s az összes iijúság vallás-erkölcsi nevelése, a ki az intézetnek mintegy papja legyen. A tanítást tehetné a tanórákban, a nevelést egyes vallásos összejövete-lek rendezésében, melvek akár a vasárnapi templom-látogatás helyére eshetnének, miután azoknak úgy sincs a deákságra kellő építő hatásuk, miután abba még nem nőttek egészen bele, arra nevelni volna épen czéljuk ezen vallásos összejöveteleknek.

Ez összejövetelekben lehetne az ifjaknak egész életükre sajátjukká az egyházi ének is, melyből a gymnasium csaknem mindent feledni enged, a mire

•382

az elemi iskola tanított, ez összejövetelekben a nagyob-bak már mint a kisebbek vezetői is szerepelhetnének, természetesen ellenőrizve. Azt hiszem ez elég munka volna egy tanerőnek, ha pedig még maradna ideje, elvállalhatná még egyik vagy másik tantárgy taní-tását is a valláson kivül, de minden esetre a vallásos nevelésnek s oktatásnak kellene főfeladatának lenni. Különben a t. Marhauser tanár úr által javasolt pap-tanárok, ha kiképzésük lehetséges volna, s szakjaik-ban egész emberekké nőhetnék ki magukat, ez intéz-kedésnek csak előnyére volnának, mert a prot. szel-lemet egyéb tárgyak előadásában is világoltathatnák. Ezenfelül e vallástanári tanszékek még mintegy vete-ményes kertjei lennének a theologiai tanári székek-nek, az itt működő egyének ugyanis utalva lévén, hogy az elméleti theologiával is foglalkozzanak, az arra hivatottak lassan kiképeznék magokat s theo-logiai tanszékek üresedése alkalmával nem volna hiánv pályázókban, valamint a most élesztgetett magyar prot. theologiai irodalom is nyerhetne e tan-székekből lelkes művelőket, velők is több volna a harczosok száma.

Ezeket kivántam e tárgyban elmondani, köszönet t. Marhauser Imre tanár úrnak, hogy ennek tevésére engem felbátorított. Ha valamiben tévedtem volna, legyen megbocsátva a kezdőnek. T7 , &i/ ö Varga Marton.

Tiutes i i becsületes ®,. ; A „régi jó idők" emlegetése a mai kor rovására,

csak oly félszeg eljárás, mint a régi szokásokhoz való csökönyös ragaszkodás, csak azért, mivel ősapáink is hajdanában így cselekedtek. A „régi jó idők" is voltak jók is meg rosszak is, mint a maiak; a régiek-nek is voltak jó és rosz szokásaik, csak úgy mint édes magunknak. Az hogy valamely régi szokás fen-tartotta magát napjainkig, még nem bizonyít jósága mellett; a tótnak egy közmondása ép az ellenkezőt bizonyítja : ártalmas fű ki nem vész.

Ilyen régi, de rosz szokás a házasságra lépők hirdetésekor az ifjú párt valamint annak szüleit „becsületes és tisztes" jelzőkkel kisérni. Sok helyütt, különösen a nagyobb városokban, ez már nincs szo-kásban, de itt a felvidéken, különösen a tótnyelvű egyházaknál városban, faluban egyaránt „tisztes és becsületes" nemcsak az ifjú pár, annak szülei, ha-nem a község a melyben laknak, a mesterség rnetyet folytatnak, szóval minden a mi rájok vonatkozik és említésbe jő. Hát hiszen szép és dicséretes dolog, hogy valaki „tisztes és becsületes", de hogy ezen jelzők elhagyása valamit levonna a házasságra lépők jó hírnevéből, az határozottan téves nézet. Sőt ellen-kezőleg, gyanús előttem az a becsület, a mely tanukra vagy bizonyításra vagy nyilvános kihirde-tésre szorúl.

Az egyetlen érv, a melyet e szokás védői han-goztatnak, hogy meg kell külömböztetni a tisztes-séges ifjakat és leányokat azoktól, a kik magokat főképen a paráznaság vétkével beszennyezték. Nagyon

helyes. De kicsoda oly önhitt, a ki azt merje magá-ról vallani, hogy ő, nem mondom minden esetben, de a legtöbb esetben, megkülönbözteti a paráznát a nem paráznától : mindent tudónak kellene annak a testvérnek lennie. A paráznaságon kivűl vannak még más bűnök is, a melyek elkövetőjöket csak úgy teszik érdemetlenné a tisztes és becsületes névre mint amaz; s mind ezen bűnök sokaknál nyilván valók lehetnek az egész egyházban, csak a pap nem bír róluk tudomással. De ha hallott is valamit, ha be is súgták neki a dolgot, a pap Ítéletében nem támasz-kodhatik a közvéleményre, vagy a saját meggvőző-désére — mint régente — ; hanem azt kell tuda-kolnia, valljon a vétek, a melylyel az illető vádol-tatik, be van-e bizonyítva két tanú által, vagy önbe-ismerés által, vagy az illető a neki felajánlott esküt letette-e? A ki ezekre nem ügyel, könnyen kelle-metlenségei is lehetnek. Nékem volt egv esetem ez-előtt két évvel. Egy ifjút kihirdettem szokás szerint tisztes és becsületesnek, de rögtön az első kihirdetés utánt jelentkezett nálam egy hajadonmenyecske, a ki mindennek elnevezte a szóban lévő vőlegényt, csak tisztesnek nem, s kijelentette, hogy néki tőle féléves gyermeke van már, s rögtön apasági kere-settel tisztelte meg az illetékes járásbíróságnál. Ezek alapján én a másodszori és harmadszori hirdetésnél a tisztest és becsületest kihagytam a neve elől. A pernek nemsokára vége lett, a legény a neki oda-ítélt esküt letette, s a bíróság fölmentette őt a vád alól. Volt aztán beszéd a legény rokonai részéről, majdnem becsületsértési port indítottak ellenem, a miért — úgymond — egy roszhirű asszony s annak egy pár barátja panasza alapján az egész gyülekezet előtt leszedtem róla a becsületet. — Egy másik eset : az ifjú meglehetős szelíd erkölcsű, de az apja hír-hedt lókötő, pár év előtt jött haza Lipótvárról, a hol több évet töltött ökörlopásért. Már most hogyan hirdesse az ember az ilyen apának a fiát? a fiút és az anyát tisztesnek, és az apát nem ? Mengengedi-e ezt a prudentia pastorális??

Az ilyen esetek — nem is oly ritkák — engem csak arról győznek meg, hogy a fenti jelzők igen kedvesek lehetnek egyesek előtt, kivált, ha azokat nevükkel kapcsolatban máskor úgy sem hallják, de a lelkész és a szószék hitelét és tekintélyét igen gyak-ran aláássák. — Nevesebb papjaink, s intelligensebb hívekkel biró egyházaink, ezt rég belátták, elhagy-ták . . . Kövessük őket mindnyájan. Egy falusi pap-nak az ilyenekben nem lehet előljárnia, én megpró-báltam, de eredménytelenül. Azt felelték a híveim együgyű őszinteséggel : hiszen igaza van tiszt, úrnak, de mikor az mindenütt szokásban van, s ha mi ki-vételt tennénk, akkor a szomszéd egyházak hívei csúfra emlegetnének bennünket, hogy nálunk nincsen egy tisztes és becsületes ember sem . . . . És igazuk volt, itt egy egyház, főként, ha az másod-, harmad-rendű, ilyen százados szokással nem szakíthat. Szük-séges, hogy egy esperesség összes lelkészei, egy érte-lemben a papi értekezleten kijelentsék, hogy a házas-ságra lépőket kihirdetésük alkalmával a „tisztes és

•383

becsületes" jelzők elhagyásával, tisztán nevük, szü-leik, foglalkozásuk, s lakóhelyük kiemelésével fogják hirdetni. Ily tekinte'lyes érv előtt meg fog hajolni minden gyülekezet, s a melyik nem tenné, az legyen kivétel- Hurtay György.

Könyvigmertetés,') Olvasókönyv. Az evang. népisk. I I . és I I I . osztálya(i) ?

számára. — Szerkesztették B a k ó S. K a p i Gy. és P a p J ó z s e f . A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület által elfogadott s ajánlott tankönyv. — Budapest, 1886. Kiadja és nyomatja Hornyánszky Viktor. (A M. T. Akadémia épü-letében.) Ára 30 kr.

E könyv már külső alakjánál fogva, kiállítási csínja által is eltér a még most divó tankönyvekéitől. Mindkét tulajdonsága — mondhatjuk — kellemes meglepetést szer-zett számunkra. Es hogy az igazat megvalljuk, nem igen volt még alkalmunk ily csinosan kiállított, a paedagogiai követelmények magaslatán álló tankönyvet láthatnunk.

De lássuk e tankönyv tar ta lmát : Az két részre osz-lik s mindegyikében 4—4 szakasz foglaltatik. Az első rész négy szakasza a II . és I I I . osztálybeli tanulót a természet-tel és népélettel ismerteti meg a tanévi évszakok rendje szerint. — A 2-dik rész első szakasza elbeszéléseket : azaz bibi. történeteket, a második meséket és mondásokat, a har-madik egyházi énekeket, imákat, bibi. mondatokat s rész-leteket a kátéból és a negyedik gyermekjátékokat és talá-nyokat tartalmaznak.

Az I . rész első szakasza (ősz) 35 olvasmányt ölel fel, melyek közt mintegy bevezetésül két ima foglalja el az első helyet; ez régi, de igen jó szokás. Ezek után következnek kötött és kötetlen beszédű olvasmányok, melyek közt egy névnapi, találós versek, példabeszédek, közmondások, egész-ségi szabályok és apai tanács-félék is vannak. Ezen olvas-mányok összege a természetet és népéletet azon kimerítő-séggel tárgyalja, mely épen az említett tanfolyamok mód-szertani fokozatainak felel meg.

De vannak észrevételeink is : A 3-dik olvasmány ezen kitétele helyett : „vagy gabonát vet a jövő évre" egyszerűen azt mondtuk volna : vagy gabonát vet — punktum. Minek a szavakat szaporítani, ha nem szükséges. A 4-ik olvas-mányban olvasható: „kisebb s hegyes bimbók" helyett, „rügyek" a sokkal rövidebb s jobb kifejezést használtuk volna. Az 5-dik olvasmányban, mely egyszerűen ismeretet közöl, nagyon sajátságos az a mesejellegű irály, melynek barátai mi sehogysem tudunk lenni. I ly tárgyak előadásá-nál jobb az egyszerű leiró modort használni : mert ne higy-jük ám, hogy az ismeret-közlés érdekben nyer, ha azt mese-jellegű ruhában tüntet jük föl. A 6-dik olvasmány szerint pedig „sok czukortól megbetegülhetünk." Ez is elég külö-nös kitétel, a mennyiben t. i. minden megárt a mivel mér-tékletesen nem szoktunk élni. A 16-dik olvasmányban azt olvassuk : , az elöljáróság ügyel a rendre és békességre"; i t t még hozzá te t tük volna : a tisztaságra is. A 20-dik ol-vasmányban, mely az időt tárgyalja, jó és czélszerü let t

*) Az „olvasókönyvek" nagy fontossága az elemi isko-lában igazolja e tanulmány közlését. S z e r k .

volna, arra is rámutatni, hogy mely hónapoknak van 30 és 31 napjok (Ap jun szeno) ; melyiknek 28 vagy 29 napja, mikor és miért? I t t megemlítjük az is, hogy a többi mér-tékek mind mellőztettek, a mi épenséggel nem hiba. — A 23-dik olvasmányban a folyam fogalma nem helyes; mert nagy folyó még nem folyam s kis folyóvíz is folyam, ha a tengerbe szakad. Helytelen a következő kitétel is : „A hol állóvízben minden oldalról körülvett szárazföld van, sziget keletkezik." Nem tudjuk, hogy keletkezhetik ott szi-get, hol állóvízben minden oldalról körülvett száraz föld van ? Hisz ott már nem keletkezik, ott már van sziget ; ha csakugyan van ezen furcsa állítás szerint. Mi a sziget fogalmát így adtuk volna : Sziget oly száraz föld, mely vizzel van körülvéve; hogy ezen víz álló vagy folyó-e, az a sziget fogalmát semmiben sem alterálja. — A 32-dik olvasmányban : „Szüleimhez" czimű versben a következő verssor is előfordul : „Ed's anyám számára." — Mi azt hiszszük, hogyha ezen szó „Ed's" költői szempontból indo-kolva van, hogy t. i. versben szerepeljen; abból még nem következik, hogy az olvasókönyvben is jó legyen. „Ed's" helyett inkább ezen kifejezést: „Jó" alkalmaztuk volna. Es végre a 34-dik olvasmányban előforduló kitételt helyett : „sok mezitlent felruházott" inkább használtuk volna : „sok szegényt felruházott."

A második szakasz (tél) 27 olvasmányból áll. E rész tananyagára, valamint berendezésére nézve sincs megjegy-zésünk ; sőt azokkal teljesen egyetértünk. Csak a 38-dik ol-vasmány következő verssorával : „A kis fülemilének" nem tudunk megbarátkozni ; mi ezen verssort így alkalmaztuk volna: „A fülemilének."

A harmadik szakasz 25. olvasmányban tárgyalja a természetet és népéletet, a mint az tavaszszal nyilvánul. Ennek is általános mennyisége és minősége kifogástalan. De egyes kitételekre nézve szintén megteszszük megjegy-zéseinket. Igy a 64. olvasmány eme kitételére nézve: „A vizek jégfödele ropogva repedez szét." Szerintünk „jég-fedél" nem magyaros s ennélfogva helytelen kifejezés ; a magyar nyelv szellemének jól felel meg e szó : „jégkéreg", „jégfedél" helyett. A 69. olvasmány a gyíkról a követ-kezőket mondja : „I t t álmadozik egész éjen át, a fényes napsugárról." E mondatra nézve az a megjegyzésünk, mi-nek ott, a hol a természetet ismertetjük a mesejellegű elő-adást alkalmazni ? ha kiváltképen meggondoljuk azt, hogy ilyféle kitétel szükségtelen magyarázatot és helyreigazí-tás t igényel. A következő olvasmányban pedig a békáról ezt olvassuk : „idomtalan testű állat. Külseje undorító s szinte félünk hideg testét megérinteni." Sajátságos, hogy mép paedagogusok is a természet berendezését, az egyes állatok leírását rokonszenvünk mérlege szerint Ítélik és alkalmazzák. Pedig a szentírás is azt mondja : Mely nagyok a te cselekedetid Uram ? Mindeneket bölcsen teremtettél. Az undort, mely az emberben bizonyos állatok iránt léte-zik, nem kell nevelni, hanem oda hatni, hogy ezen gyen-geség ellensúlyoztassék és megsemmisüljön. Es ezen fel-adat megoldását nagyban elősegíti az olvasókönyv is, mivel azt nemcsak a gyermek, de a szülő is olvassa. A 79. olvas-mányra nézve azt mondjuk, a mit már az 5-dik olvasmány-nál megjegyeztünk. A 80-dik olvasmány „Daloljatok" czimű versének eme sorát : „Mondja másik véknyán" szintén javí-tani kellett volna ; mert mégis csak különös ezen szó :

•384

vék'nyan. S bármit engedjen a költői szabadság, olyféle verseket, mint a szóban levő, vagy javítani kellene vagy helyébe mást választani. A t. szerző uraknak a két eset közül egyik bizonyosan sikerült volna. A 82-dik olvas-mányt, a „Népdal" czímű verset egészen mellőztük volna, mivel abban, kivált első versében, igaz hangot nem talál-tunk. És a 84-dik olvasmányban olvasható állítás : ,.Az almafa sem érez" sem írható alá egészen.

A negyedik szakasz a nyárban nyilvánuló természet-tel és népélettel foglalkozik. A 21-ik olvasmányra nézve, mely mindkettőt, t. i. a természetet és népéletet a szóban levő tankönyvnek fokozatai szerint módszertani kimerítő-séggel tárgyalja, csak kevés a megjegyezni valónk. A 96-ik olvasmányban álló eme kitétele helyett : „tűforma apró levelkék" inkább használtam volna : fííalakú levelkék ; ben-foglaltatván eme kitételben az is, hogy a levelek aprók. A 105-dik olvasmányban olvasható mondat : „A juhász, csordás s kanász már hazahajtott" sem helyes; azt hiszszük, ha több alany van a mondatban, az állítmány többesbe teendő.

Most térjünk át a Il-ik részre, mely szinte IV-ik sza-kaszra oszlik. Az első szakasz bibi. történeteket tárgyal, oda illő bibi. mondatokkal, alkalmi versek- és énekversek-kel. Az ó szövetségből a következő bibi. történetek van-nak felvéve : A teremtés, az özönvíz, Ábrahám engedel-messége, Izsák házassága, József a börtönben, Mózes, Mózes a Sinai hegyen, Dávid üldöztetése, Dávid zsoltáraiból, Sala-mon bölcs Ítélete és Salamon bölcs mondásai. Az új szövet-ségből : Simeon. Jézus meggyógyítja a siketnémát, Jairus leánya, a naini ifjú, Jézus tanításai.

Ezekre nézve az az észrevételünk, hogy vagy mind azon bibi. történeteket vettük volna fel, mely a II . és III . tanév keretébe tartoznak, az által szükségtelenné vált volna más vallástani kézikönyv; vagy pedig egészen mel-lőztük volna ezen bibi. történeteket és a vallástan számára külön könyvet szerkesztettünk volna. Midőn e helyt ki-jelentjük, hogy az első nézetnek vagyunk barátai, csodál-kozásunkat fejezzük ki, hogy Jézus kínszenvedései, halála, feltámadása és menybe menetele egészen kimaradtak.

De a meglévőkre is megteszszük megjegyzéseinket. Mindjárt a teremtés történetében az áll : ,.Első napon a menyet s a világosságot alkotta. " És a földet nem ? Az özönvíz végén azt olvassuk : „Ez igéret jeléül tűnik fel most is gyakran az égen a szép hétszínű szivárvány." E mondat igazsága nagyon sántit. Mi inkább így alkalmaz-tuk volna : Ez igéret jeléül rendelte Isten a szép hétszínű (ha már a hét jelzőnek is ott kell lennie) szivárványt. Midőn pedig „Ábrahám engedelmessége'- czímű sz. törté-netben az Úr angyala Ábrahámhoz így szól : „ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre" akkor e helyett a sokkal jobb és találóbb kitételt használtuk volna, mely így van : „ne bántsd a gyermeket stb. Mózes történetében, midőn a vessző kígyóvá változott, nem hagytuk volna ki azt a passust, hogy : Mózes erre megrémülvén el akart előle futni. Még pedig először, mert lélektani következmény és másodszor, mivel ama passus folytatása hivatva van a gyermekben az önbizalmat és bátorságot nagyban előidézni. E szókkal : „Imádkozz" és „Bízz", melyek a következő „Isten-ben való megnyugvás" czímű énekversben fordúlnak elő, sem tudunk megbarátkozni. Salamon bölcs ítéletéhez kiegészítés-

képen csatolt vers, nem felel meg a bibi. igazságnak, a mennyi-ben a nő, kié a gyermek volt, azt épen tagadja. Pedig a Bibliában világosan ki van téve, hogy az asszony, kié a gyermek volt, azt mondja : „adjátok amannak az élő gyer-meket és ne öljétek meg őt." De lássuk a versnek ama részét :

„A nagy Jehova szent nevére, Ne folyjon e kisdedke vére; Megvallom, ím, Ő nem fiam, nem gyermekem!"

A 132-dik olvasmányban: „Maradj meg kegyelmeddel" czímű énekvers 2-dik versének 3-dik sora így van : „Hog3r

a te lelkeddel." Ez nem egyezik az első vers 3-dik sorá-val : „Hogy fedve félelmeddel" a mennyiben az előbbi sor-ban egy szótaggal kevesebb van s így azt énekelni sem lehet. Ha jól emlékszünk, így van ama verssor: „Hogy a te szent lelkeddel" (?)

A Il-ik szakasz meséket és mondákat tartalmaz. A mesékre nézve csak azok ellen van kifogásunk, melyek élettelen tárgyakat szerepeltetnek ; még pedig különösen azért, mivel azok semmiféle lélektani alappal nem bírnak s így holtuk után is élnek és beszélnek. A mondákat, melyek nemzetünk történetének mintegy bevezetéseül szol-gálnak. s melyekkel a t. szerzők egy igen jó fogást tettek, egytől-egyig aláírjuk. A mesékre — számszerint 15. — még következő megjegyzéseket is teszünk. „Eldorádó" vége ellen van első kifogásunk, mely ekképen hangzik :

„Vágysz tudni: ez ország hol van? Megmondom immár, — a holdban!" Ez pedig nem igaz s a természet törvényével homlok-

egyenes ellentétben áll. — A gyermek lelkét hazugsággal táplálni veszedelmes. „A kakas és a rest leányok" czimű-ben meg az áll : „Ez a kakas pontosabban megkukorikolta a hajnalt az ülőn, mint Dani bátyám kakukos órája a falon." Ezen állítás igen furcsa, ha a gyermekek nem is-mernek Dani bátyát, kinek kakukos órája volna; vagy ha ismernek, épen kakukos órája nincsen; vagy ha az illető bácsinak kakukos órája van, nem Dani a neve. Oly mon-datot tankönyvben sohasem kellene használni, mely először haszontalan magyarázatot igényel és melyből másodszor a gyermek semmiféle hasznot nem meríthet. Mert ez nem volna egyéb, mint idővesztegetés. „Az üvegpohár és a cse-répbögre" czimű meseben két tajszóval talalkozunk : „geren-csérek" fazekasok és „rapittyák" darabok helyett. Tanköny-vekben, már t. i. népiskolaiakban tájszókat nem kellene használni, különösen akkor, midőn a szóban lévők helyett, oly két jó szóval bírunk, melyet minden gyermek ismer. E két tájszó használásának csak oly vidéken van értelme, hol azt ismerik; így a legjobb esetben is csak zárjel közt al-kalmazható. És ugyanezen olvasmányban előforduló szót „kincses", a hogyan it t van értelmezve, még nem hallot-tuk s jóformán azt jelenti, a mit a német „ Glaskasten "-vagy pedig a franczia „etagére':-nek szokott nevezni; leg-alább azaz értelme a mese eme szavai szerint : „A szép üvegpoharat a mint elmosták, mindjárt bevitték a szobába, helye ott volt a kincsesben." A következő mesét: „Miért kurta farkú a medve?" tudja az Isten, jobb lett volna a tankönyvbe fel sem venni; mert nem egyéb, mint egy „rosz tréfa." Erre pedig a fiúknak, kik a rosz tréfákat úgyis bőviben űzik, még utmutatást adni. nem helyes paedagogiai eljárás. A mondákra, a mondottakon kivül, több megjegy-

•385

zésünk nem lévén, nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy azok Pósa Lajos egyik hangulatteljes versével : „A kis honfi" cziművel záródnak be.

A III . szakasz egyházi énekeket, imákat, bibliai mon-datokat és részleteket a kátéból tartalmaz. — Az egyházi énekek közt vannak reggeliek és estéliek ; azután karácsony, újévre, húsvét és pünkösd ünnepekre valók. De hiányzik köztök egy nagypéntekre való. Ezeken kivül van még 15 vegyestartalmú énekvers. Mindezen énekversek alapján az egyházi dallamokat is lehet begyakorolni. Ez határozott nyereség, mivel az úgyis drága „Enekeskönyv" beszerzése elesik. Az ezeket követó' bibliai mondatok kiválasztása sike-rültnek mondható s a bibi. történetek tanításánál nélkülöz-hetetlenek. — Az imák közt vannak : reggeli, tanulás előtti s utáni, étel előtti s utáni és egy estéli; ezek után követ-keznek : Az Úrtól tanult imádság, Isten tíz parancsolata és apostoli hitvallás. — Mi még ezek mellé a tiz paran-csolatokhoz tartozó Luther magyarázatát is csatoltuk volna; de talán a hitágazatokét is.

A IV. szakasz végtére még gyermekjátékokat és talá-nyokat is közöl. I t t csak a 8-dik találós kérdés ellen te-szünk megjegyzést : a tej megaluvása nem megfagyás ; ez két különböző, egymástól nagyon eltérő fogalom. Mert más, ha azt mondom : a tej megaludt, és más, ha azt mondom : a tej megfagyott.

A könyv helyesírására nézve is koczkáztatunk egy-két szót. Mi sehogy sem bírjuk felfogni, miért iratik friss két s-sel s különösen rosz két s^-szel? Mi indokoltabbnak és így helyesebbnek tartjuk, ha e két szó egy s-sel és egy ss-szel iratik. Szintén jobbnak találjuk, ha e szó : meny csak egy ny-nyel iratik. — A nő és jő parancsoló módjára nézve megjegyezzük, hogy helyesebb egy j-ve 1 irni s csak a „jön" parancsoló módját szabad csak két ;-vel irni; jő azonban csak egy j-vel. Végre pedig előfordul e szó : bör-töm, börtön helyett; de ez, úgy látszik, nyomtatási hiba.

Foglaljuk össze e tankönyv egész értékét : 1. Berendezésénél és tartalmánál fogva kitűzött czél-

jának megfelel ; mert a) minden mozzanattal számít, mely alapján a II. és III . osztályok tanulóinak összes szellemi tehetségeit folyton lehet fejleszteni és ápolni;

b) mivel kevés javítással és toldással mintaszerűvé tehető;

c) Mivel ezen tankönyv használása minden egyéb tan-könyvet (kivéve a számtani példatárt) szükségtelenné tesz.

2. Külalakjára nézve kifogástalan; mert : a) kiállítási csínja meglepő szép és egyszerű; b) mivel papírja finom és erős ; nyomtatása elegendő

nagy és ritka; c) mivel olcsósága e tankönyv értékét még inkább

emeli. Mindezen okokért melegen ajánljuk e tankönyvet ; de

bírálatát is az érdeklődők figyelmébe! Csal i . -Somor ja . Winkler Sándor.

3 E l f Ü L D , A nyíregyházi ág. evang. egyház örömünnepe.

Közli L e f f l e r S á m u e l , fögymn. tanár. III.

Hogy a nyíregyházi evang. egyház oly boldog önér-zettel ünnepelte meg fennállásának évszázados emlékünne-

pét, abban látom alapját ennek, mivel az isteni kegyelem legtöbbször oly tántoríthatlan jellemű apostolokat és taní-tókat rendelt az egyház vezetésére, — kik legfőbb boldog-ságukat abban találták, hogy híveiket az erkölcsi tiszta-ságban, vallásos hitben, Krisztus evangyeliomának igaz-ságaira, a lelkiismeretszabadság követésére, a magyar haza és király iránti hűségben vezéreljék és élőpéldájokkal is serkentsék.

Az egyház egy ilyen buzgó apostolának, ismeretek-ben és tapasztalatokban gazdag lelkipásztorának tisztele-tére tettük főleg emlékezetes nappá október 24-két! —

B a r t h o l o m a e i d e s z J á n o s t. f ő e s p e r e s az, ki az evangyéliomnak tiszta fényben lobogó fáklyájával kezében, isteni félelemmel, buzgósággal és rendíthetlen hit-tel szivében, egy f é l s z á z a d o n át, egyházunkban pedig ebből egy negyedszázadon át, járt elől hivei között ; kinek fáradságot nem ismerő munkásságáról e lefolyt század utolsó negyedének emlékkönyvébe örök ragyogású betűkkel elévülhetlen érdemeket jegyez fel a hálás emlékezet. — Ki azon ritka boldog emberek közé, Isten kegyeltjei közé tartozik, kik nyilvános pályájukon kitartó ép testi és lelki egészségben működnek és sikert mutatnak fel munkájok után ; ki hajlott kora daczára még most is valóságos ifjú lélekkel és oly egészséggel dicsekszik, hogy hálás szívvel mondhatta el : „hosszú pályámon — úgy emlékszem — egy alkalommal mulasztottam funkcziót, akkor is csak kisebb betegség miatt." Az ő ezüstfehér hajára tette fel egyházá-nak szeretete és tisztelete a v a l ó d i é r d e m e t megillető elismerés koronáját ma, melynek annál nagyobb becse van mindnyájatok előtt s előtte is, mert e koronának legragyo-góbb ékköveit maga egyházkerületünk főpásztora tette fel az ünnepelt homlokára.

A tótajkú egyházhivek ezrei előtt Bartholomaeidesz Gyula úr nógrádi alesperes, mint az egyház által ez alka-lomból felkért lelkész ünnepi szónok mondott gyönyörű egy-házi beszédet a 16-ki zsoltár 6-dik verse alapján ; tétele : ,, H u s z o n ö t é v e s l e l k é s z k e d é s a n y í r e g y h á z i e g y h á z b a n , " melynél szólt: 1. a nehéz munkáról; 2. a hosszú küzdelemről ; 3. isten segítségének világos tanú-bizonyságáról ; 4. ennek jutalmáról. — Emelkedett gondo-latokban, igen szép szónoki jártassággal elmélkedett és ragadta elismerő kifejezésekre figyelmes hallgatóit. Beszéd-jéből nemcsak az isten szolgája, hanem a forrón szerető és velünk együtt örülő testvér hangja nyilatkozott. Általában kedves emléket hagyott hátra körünkben!

A magyar nyelven tartott istentiszteleten főtiszt. Czékus István püspök szónokolt Pál ap. 1. Korint. 3. r. 10—11 verse alapján igazi apostoli kenettel, megható és lélekemelő szavakban. — S úgy a templom felszentelésének 100 éves emlékét, mint az 50 éves papságát ünneplő lel-készt figyelmesen méltatá és felkarolta szent beszédében : „Tegyük elmélkedésünk tárgyává a dicső apáknak és anyák-nak azon felhívását, melyet a magas égből ekkép intéznek hozzánk : m a r a d j a t o k m e g a z o n f u n d a m e n t u m o n , m e l y e g y s z e r v e t t e t e t t , m e l y a J é z u s K r i s z -t u s ! Es pedig maradjatok meg 1-ször a Jézus Krisztus-ban v e t e t t i g a z és s z i l á r d h i t a l a p j á n és építsé-tek azon tovább evang. egyházatokat; 2-szor maradjatok meg azon fundamentumon, mely egyszer vettetett és az istenszeretet tüzének lángjától melengetve, az istenfélelem

•386

szent indulatától áthatva s z e n t e l j é t e k s z i v e t e k e t é s é l t e t e k e t I s t e n t e m p l o m á v á ; 3-szor maradja-tok meg azon fundamentumon, mely egyszer vettetett , s tartsátok mindenkor szemeitek előtt e v a n g . h i t ü n k ki-m a g a s l ó c z é l j á t a z ö r ö k é l e t e t s váljatok mind-annyian menyei polgárokká !

A meggyőző bensőséggel, s szeretett főpásztorunk korát tekintve, csodálatot keltő szónoki hévvel tar to t t be-szédet nemcsak egyházunk ezrei, hanem városunk más egy-házainak testületei is épüléssel hallgatták végig. Az áhitat szavainak elhangzása után a jubiláns lelkész lépett az oltár elé s imádkozott szivből, igazán. — Egy ötvenéves pap szólt porba omolva Istenéhez a hála meghatott hangján, megköszönve a végetlen kegyelmet, mely neki jutot t már e földön osztályrészül s kérte Isten segítségét a jövőben munkálkodása számára! — Hallgassa meg imáját a kegye-lem Istene!

A két nyelven tar tot t isteni tisztelet között ugyan-csak a templomban tar tot ta meg az egyház közgyűlését, melyen a páratlan szónoki tehetséggel megáldott egyházi főjegyző üdvözölte az egyház veterán lelkészét s nyúj tot ta át neki az egyházalapítványlevelét, mely szerint egy nevére tet t alapítvánnyal örökíti meg szeretett lelkésze emlékét, — dr. Meskó László főjegyző így szóllott az ünnepelthez : „A véletlen azon kedvezése, hogy jelenleg egyházunk bizal-mából csekélységem ta r t j a kezében a jegyzői tollat, nekem jut ta tá osztályrészül a megtisztelő szerencsét, hogy a mai kettó's jelentőségű ünnepélyen, — midőn templomunk év-százados fennállását egyszerre ünnepeljük nagytiszteletű-séged ötven éves s körünkben való áldásos működésének negyedszázados évfordulójával — nt.-et egyházunk nevé-ben üdvözöljem. E feladat nehéz és könnyű egyszersmind ! Nehéz az, hogy gyenge szavam sorolja fel az érdemek sokaságát, melyek sűrűen emelkednek ki lelkipásztori mű-ködése egyes korszakaiból maradandó nyomokkal jelezve, hogy az egyház és haza közül mindég lerótta a szent kötelesség parancsolta tartozásokat — és viszont könnyű, ha azon hő érzelmek tolmácsolásával kell foglalkoznom, melyek mindnyájunk szivét a mai nagy napon csordúltig betöltik. Hisz ezen általános s osztatlan örömérzelmek nem igénylik azt, hogy ékes szavakba öltöztetve bárki által amúgy is csak halványan tolmácsoltassanak : elég végig tekintened az összesereglett ünneplő közönség díszes és tömött sorain, elég együtt látnod szeretett főpásztorun-kat, a velünk örvendező testvéregyházak küldötteit , s híveid lelkes sokaságát, mindnyájukat ugyanazon tisztelet és nagyrabecsüléssel szíveikben, ugyanazon örömsugárzó kifejezésével ragyogó orczáikon ! S mi az, mi érzéseink ezen öszhangját létre hozza, s szíveinket együttes dobbanásra kényszeríti? Bizonyára nem más, mint igaz örvendezésünk a felett, hogy ma, midőn ajkaink e felszentelt falak év-százados fennállásáért s ez átalakítási munkálatok szeren-csés végrehajtásáért rebegnek hálát a mindenhatónak, ugyan-akkor ünnepelnünk engedi az ég kegyelme azt is, hogy a századból, mely e falakról reánk tekint, 25 éven át te hirdetted Isten igéjét e sz. hajlékban. Hálás elismeréssel kell kijelentenünk, hogy e 25 éven át lelkipásztori műkö-désed a sokszor nehéz kötelességek teljesítésének szaka-datlan lánczolata volt ; hálás szívvel teszünk tanúbizony-ságot, hogy mit Grömör kies bérczei között az események-

I ért lelkesülő ifjúkor hevével megkezdtél, azt a férfikor oda-adó erejével folytattad, s az aggastyán lankadatlan buz-galmával folytatod közöttünk ma is, ernyedetlen szorgalom s lángoló hitbuzgósággal munkálva az Urnák reád bizott szőllőjét. — El kell mondanunk, hogy a körünkben töltött hosszú évek sora alatt , hű pásztora, gondos lelki a tyja valál híveidnek; csoda-e hát, ha mindnyájunkat a gyer-meki szeretet kötelékei fűznek össze s csatolnak hozzád? De a lankadatlan munkálkodást igénylő lelkipásztori kötel-mek hű teljesítése nemcsak elismerésünket, nemcsak hálán-kat vívja ki, de méltó arra is, hogy ragyogó példáúl az utókor előtt megörökítessék. — E czélból egyházunk együtt-lévő közgyűlése egyhangú lelkesedéssel elhatározza, hogy a mai nap emlékére, iskolai czélra 100 fr tot alapít. Bár ezen nevedre és emlékedre örök időkre szólólag te t t ala-pítvány összege nincs arányban sem hálánk nagyságával, sem megörökíteni kivánt érdemeiddel : fogadd azt tőlünk mégis szívesen, fogadd úgy, hogy a felolvasandó okmány halvány soraiból köszönete szól hozzád a gyermeknek, kit a világba lépésekor egyházunk tagjává felavattál, köszönete az ifjúnak és leánynak, kiket később hitökben megerősí-tettél s frigyüket megáldottad, köszönete az árvának és özvegynek, kiknek könnyét letörülni buzgólkodtál s végül köszönete az aggastyánnak, kit a szenvedések sanyarga-tásai közepett a hit szavaival megvigasztaltál s utolsó földi ú t jára elkísértél. — S a mikor mi érdemeid tanúi és hirdetői porladozni fogunk s oly utódok se lesznek többé, kik tőlünk hallották jellemezni áldásos működésedet, szó-l a l j a n a k m e g e z e n a l a p í t ó l e v é l b e t ű i s hirdessék az idők legutolsó határáig : mi valál nekünk, mi valál egy-házunknak ! — Nyújtsa az ég kegyelme áldásos műkö-désedet hosszúra s a hit malasztja, mely nehéz pályádon oly csodásan megsegített, adjon erőt kötelmeid hű teljesí-tésére a jövőben is !

Az ősz lelkipásztor meghatottan válaszolt e szívből folyó szavakra. Megköszönte egyháza ragaszkodó figyel-mét s a maga részéről 100 fr tot ajánlott fel a nap emlé-kére alapítványúl egyházának ; melynek kamataiból az elemi iskolából a gymnasiumba lépő gyermek látandó el tankönyvekkel !

Az ünnepély végével városunk minden területe sietett az ősz pap üdvözletére, ki a számos tisztelgők mindegyi-kének magvas szavakban mondott köszönetet !

Az ünnepélyt lakoma követte, melyen megyénk lelkes főispánja, mélt. G-räfl József, a megye és város teljes tiszti-kara, testületei, egyházai részt vettek. Lelkes felköszöntők-ben nem volt hiány. — Estve tánczmulatság nagyszámú közönség részvétele mellett, melyben rövid ideig részt vett ifjúlelkű püspök urunk is, gyönyörködve a pezsgővérű ifjú-ság ártatlan örömeiben.

í g y ünnepelte meg egyházunk egy lelkes és hitbuzgó lelki atyjának ötvenéves papsága évfordulóját. A magam részéről csak azt kérem Istentől, hogy az ezerszeres alak-ban kifejezett hő kivánatokat hallgassa meg!

(Yége következik.)

A spanyolországi evangelizáczió köréből. — T. olvasóink bizonyára emlékeznek még a spanyolországi evangelizáczió

•387

12 évi működéséről szóló jelentésre, — melyet F l i e d n e r F r i g y e s m a d r i d i lelkész levelével együtt nagytiszt. L á n g A d o l f pestm. foesp. úr lapunk múlt évi 19., 21. és 23. számaiban ismertetett. A „Blätter aus Spanien" augusz-tusi 54-ik számából Fliedner jeles tollából folytatólagos is-mertetést nyerünk a spanyolországi evangelizáczió mostani állásáról.

„A különböző irányok egyesítése czélba van véve, ré-szint a különböző gyülekezeteknek egy presbyterián közös-ségbe foglalása, részben valamennyi munkásnak az evang. alliance egy kis ágába való foglalása által." — így végzi Fliedner említett tavalyi levelét. — Mostani jelentését pedig a 96. zsoltár diadalittas szavaival imigyen kezdi : „Énekel-jetek az Urnák új éneket, mert ő csodákat művel. — Nem, mintha valami ismeretlen jóltevő öt-, tiz- vagy húszezer márkát küldött volna — majd eljön annak is az ideje, úgy-mond a szűkölködő pénztárra czélozva, — hanem mert a rég óhajtott egyesülés megtörtént, megalakult a spanyol evangelikus egyház."

A jelentés fővonásaiban ismertetve a következő : „Missziói tevékenységünkben Róma szoros egységével szem-ben fájdalmasan éreztük az evangelikus testvérek szétszórt-ságát. — A misszió munkásai a világ legkülönfélébb népei közül valók. Sokan csak saját kezökre dolgoznak és sem a hazai, sem a spanyol gyülekezetekkel nincsenek összekötte-tésben. Mások meg annyira ragaszkodnak honi egyházuk-hoz, hogy Spanyolországban is csak baptisták, methodisták vagy püspökiek maradnak, és ez által gyülekezeteikre is rányomják a felekezetiesség bélyegét. — Ezekkel közös-ségbe lépni úgyszólván lehetetlen.

De volt Spanj'olországban két nagyobb közösség. Az egyik 1871-ben az éjszaki és déli spanyolhoni evang. gyüle-kezetek egyesüléséből támadt és czime spanyol keresztyén egyház lőn. Allott pedig a Cadiz, Malaga. Puerto-santa-Maria, Jerez, Sevilla, Utrera. Córdoba, Comunas, Cartagena és Reusbeli, nemkülönben a madridi két gyülekezetből. — A másik közösség éjszaki Spanyolországban az amerikai misszionáriusok által San-Sebastian, Bilbao, Santander, Tauste, Logrono és Zaragozában alapított egyházak iberiai-evang. uniójából állott. — E kettőnek egyesülése felette kívánatos volt és 12 évi igyekezet után végre az ez évi május 17—20-án tartott madridi zsinaton szerencsésen sike-rült is. Az új egyház neve „spanyol evang. egyház."

„E csodát az Ur cselekedte : Üdvözítőnknek hívei egységeért mondott főpapi imájának áldása ez." így végzi Fliedner ez örvendetes újdonságot, jelentésének koronáját. Majd pedig így folytatja részletes jelentését : „Ne bíznánk immár vidám szívvel a mi királyunkban? A nagy dolgok-ban segítségünkre volt, bizonyára a kicsinyekben is hiven megsegít !"

Es a madridi gyülekezet egy évi története csakugyan fényes bizonysága az Ur kegyelmének. — Bár a dühös cyclon (forgószél) másutt fákat tépett és házakat rombolt, az evangelikus kápolna és iskola sértetlen maradt. Majd pedig emberi rosszakarat veszélyeztette a gyülekezet épü-leteit. Egy szomszédos telek eladódott, a gyülekezet meg nem vehette, mert 20,000 márka volt az ára, megvette más s a közbüleső védfalat jogtalanul lebontotta. — Az ügyvé-dek a költségesebb per helyett újból való felépítést aján-lottak, a mi 2000 márkába került s ezt is kölcsönbe kel-

lett kérni. Építés közben még a gonosz szomszédok gúnyo-lódását kellett tűrni. — A fal felépült, reá egy-két nap múlva a szomszédok új háza összedőlt, de az evangelikus épület az új támaszfal fotytán, bár igy is megrendült, épen állva maradt. — így fordítja az Ur a rosszat is jóra. — Egy izben pedig majd, hogy ki nem gyúlt az árvaház, de a tűz idejekorán elfojtatott. Erre ugyancsak az árvaházban kiütött a himlő, de csak három gyermek kapta meg, azok is felépültek. — Ezenkívül még az újonnan felvett gyer-mekek neveletlenségével sőt gyakran rosszaságával kell küzdeni.

De a küzdelemteljes munkát nem egy öröm is édesíti. Majd egy árvaházi gyermek tesz sikeres vizsgálatot, majd pedig bő alkalom nyilik a jótékonyság gyakorlására. Az elmúlt évben erre ugyancsak tág tér nyilt, mert a choiera, kemény tél, forgalom-szünet, drágaság és éhség a nép nyo-morát tetőpontig felcsigázták. A choiera, mely Spanyol-országban 119,620 embert ragadott el, a társadalmi élet minden terén pangást idézett elő. S ennek terhét csak a szegények viselték. És a madridi evang. gyülekezet mint a béke és jótékonyság angyala kitérj észté az ő védő szár-nyait valláskülönbség nélkül minden szenvedőre egyaránt. Adott neki anyagi segélyt és szellemi vigaszt, bár az elsőre maga is rászorul, de azért adott a kinek és a meny-nyit csak bírt. A környékbeli katholikus falvak lakói hófuvatag közé temetve, éhezve és fázva saját hitsorsosaik miatt ugyan elvesztek volna, ha a madridi evangélikusok nem segítik Őket kenyérrel, pénzzel és munkaadással. Jel-lemző a római egyház híveire, hogy erre rögtön gyűjtést indítottak nyomorultjaik felsegélésére, de csak azért, hogy rá ne szoruljanak az evangélikusok adományaira.

Madridban magában is sok volt a szűkölködő, azért a gyülekezet hetenkint kétszer iskolájában varróintézetet ren-dezett be, hol ínséges asszonyok félnapi 75 centimo (36 kr.) díjért varrhattak, s így legalább néha meleg ételhez jut-hattak. Ezenkívül az otthon sinlődő betegek is pénzt vagy eledelt kaptak. Mivel azonban a gyülekezet maga is sze-gény, hogy győzze a segélyezést, fillér-segélyzőegyesületet állított fel. Ez akként van szervezve, hogy sokan kötelez-ték magukat hetenkint 10 fillérrel az adakozáshoz járulni. E pénzt aztán az árvaházi fiúk hetenkint (mintegy 50 már-kát) beszedik, azután szétosztják. E gyűjtés most is folyik és jövedelme részint a kórházra, részint a majd télen újra felállítandó varróintézetre fordíttatik.

Szóval az elmúlt év Spanyolországban az inség és nyomor éve volt, de az Ur kegyelmével az evangélikusok megállottak az inség napjai között, sőt a szeretet nemes fegyverével még elleneiket és győzelemre segítették. S ezzel nem egy lelket nyertek meg az evangéliumnak. Sze-retet a mi fegyverünk, nem tűz és vas, szeretettel vezet-jük a szíveket a Krisztus evangéliumára.

Eddig a jelentés. — Ezután részletesen felsorolja Fliedner azon adományokat, melyek a spanyolországi mis-sióra a világ minden tájáról, ha nem is épen bőséggel, de mégis csinos eredménnyel befolytak. „Mindazonáltal — fojezi be — a munkatér oly nagy, hogy sem munkatársak-ból, sem adományokból nem kaphatnánk elég bőven." — Berlinből az 1885. év utolsó negyedében befolyt 5781j2 márka, egyéb helyekről 32003/4 márka segély. Ez összeg a bel-földi bevételekkel egyetemben az épületok fenntartására,

388

kórházra, elemi és felsőbb iskolára, német iskolára, a tanu-lókra, az árvaházra, a choiera, földrengés és inség által sújtott családok felsegélésére és missiói kiadásokra fordít-tatott.

Ez ismertetést ama kivánatunkkal zárjuk be, hogy az Úr kegyelme tar tsa fenn a békét és szeretetet az evan-géliumnak Spanyolországban való megerősödésére és ter-jedésére. —x•

w & íp w n* ^ ^ M Ï Hl 'I IÜ ^ — Azon tisztelt urakat, kik előfizetéseiket meg eddig

be nem küldték, kivált pedig a több évre tartozásban levőket, hátralékaik törtésztésére kéri a kiadó.

— A Luther-társaság javára befolyt oktober 9-ig: Szarvasi főgymnasiumi ifjúság gyüjtem. 13 f r t 15 kr., Ku-pecz Lyturg 4 frt, Ben ka Gyula 4 frt , Király Kálmán 4 fr t , szentiványi evang. egyház 2 f r t , győri evang. tanító-kör 4 f r t 50rkr., Poszvék Sándor 4 frt , Müllner Mátyás 4 frt , Achim Ádám 4 frt, Dachs György 4 frt, Kapi Gyula 4 frt , Ritter Károly 4 frt , Skultéty Ede 4 frt , Láng Adolf 4 frt , kókai leányegyház 2 f r t , Haan Lajos 4 f r t , Trsztyénszky Ferencz 4 f r t , Händel Vilmos 4 f r t , Raab Károly 4 frt , Dillnberger Gusztáv 4 frt , Mauritz Vilmos 4 fr t , Beliczay Béla 4 frt , Szpevák Károly 4 frt , Bachát Dániel 4 frt , Sárkány József 4 frt , Vasskó Endre 4 fr t . Fri tz Hugó 4 fr t , Roszner István 4 frt , Rexa Pál 4 frt , Horváth Sándor 4 fr t , Doleschall Sándor 4 frt, Korbély Géza 4 f r t , Zsígmondy Pál 4 frt, Kéler Napoleon 4 frt , Hunfalvy Pál 4 frt , Stoll Nándor 4 f r t , Posszert Gyula 4 f r t , Králik Lajos 4 frt , B. Kochmeister Frigyes 4 frt , Blumenau Richard 4 frt , Bexheft Ármin 4 frt , Henszelmann Kálmán 4 frt , Loisch Ede 4 írt, Büsbach Péter 4 frt , Stephani Lajos 4 frt , Sinkecz Ádám 4 f r t , Barabás A. Pál 4 f r t , Jákobéi József 4 frt , Ihász Lajos alap. °/0 6 f r t , pesti magyar egyház 4 frt , pesti német egyház 4 frt, Cséry Lajos 4 frt , Hottelmann Ag. 4 frt . Kesselbauer Albert 4 f r t , Sárkány Sámuel 4 fr t . Gáncs Jenő 4 frt , összeg 231 f r t 65 kr. — Budapest, 1886. november 14-én.

— A magyar biblia átdolgozása tárgyában f. hó 5-én délután és folytatólag 6-án délelőtt S z á s z K á r o l y püs-pök úr elnöklete alat t nagy fontosságú értekezlet ta r ta to t t Budapesten. Jelen voltak H u n f a l v y P á l , kiváló nyelv-tudósunk, S z i l á d y A r o n , a dunáninneni evang. ref. egy-házkerület főjegyzője, dr. B a l l a g i M ó r , B a c h á t Dá-n i e l , ev. esperes, F r ö h l i c h R ó b e r t , ev. gymn. tanár, K e r e s z t e s J ó z s e f , nagyenyedi, P e t r i E l e k és K e -n e s s e y B é l a a budapesti theol. akadémia tanárai. — Miután püspök úr kijelentette, hogy H u n f a l v y P á l , S z i l á d y A r o n és dr. B a l l a g i M ó r urak a legnagyobb készséggel elfogadták a központi bizottsági tagságot, melyre őket felkérte s bemutatta az átdolgozásra ajánlkozottak névsorát : előterjesztette az értekezlet tárgyait . — Ezek között legjelentékenyebb volt amaz elveknek közelebbi meg-jelölése, a melyek szerint az átdolgozásnak létesülnie kell. Majd a beküldött ajánlkozások alapján az egyes munkatár-saknak osztattak ki az ótestamentom egyes könyvei, szem előtt tartásával amaz elvnek, hogy az egynemű és termé-szetű munkák lehetőleg egy kézben egyesíttessenek. — Az átdolgozásban való részvételre ajánlkoztak: K e r e s z t e s J ó z s e f , R a d á c s y G y ö r g y , P e t r i E l e k , N é m e t h I s t v á n , K e n e s s ey B é l a , " P o s z v é k S á n d o r , P u -k á n s z k y B é l a , D i c s ő f f i J ó z s e f , theol. tanárok, V e n e t i á n e r S á n d o r , E r d ő s J ó z s e f , ref. lelkészek, F r ö h l i c h R ó b e r t , fó'gymn. tanár, L i m b e r g e r I s t -v á n és B a l t a z á r A n t a l , ág. hitv. evang. lelkészek s kit legelőször kellett volna említenünk, S z i l á d y Á r o n , ker. főjegyző. — Az átdolgozás elveinek s a munka felosz-

tásának megállapításával tehát a valósulás stádiumába lé-pett a nagy munka, a melyhez úgy az egészet vezető püs-pök lírnak, mint a központi bizottságnak és az átdolgozók-nak Isten áldását kérjük és kívánjuk. (Prot. Egyh. és Isk. lap.)

— A vallás- és közoktatási minisztérium 1887. évi k ö l t s é g e l ő i r á n y z a t á b ó l közöljük a következőket: Az összes kiadás a jövő évre 6.993,876 frt , tehát 746,402 írt-tal több, mint a jelen évre; ezen kiadás legnagyobb rész-ben népnevelési szükségletek fedezésére fordíttatik. — Az egyes kiadási tételek közt a budapesti egyetem 604,498 írt-tal. a nemzeti múzeum 108.050 írttal, a középiskolai egész-ségtantanárok és iskolaorvosok kiképzésére szolgáló tan-folyam 1600 ír t tal , az állami gymnasiumok 206,480 fr t tal , a reáliskolák 512,080 f r t ta l vannak előirányozva. A feleke-zeti középiskolák segélyezése czimén, az 1887. évre 90,640 f r t van felvéve; tehát 50,640 f r t ta l több, mint az előbbi évben. Ennél sokkal nagyobb összegre volna szükség, de ez alka-lommal csakis a legégetőbb szükség jött tekintetbe. Pro-testáns iskolák közül a r o z s n y ó i , r i m a s z o m b a t i , m.-szigeti már élvezik; az e p e r j e s i és s e l m e c z b á n y a i gymnasiumok a múlt évben még csak részben kaptak se-gélyt, a n y í r e g y h á z a i még eddig semmit sem kapott. A m.-szigeti gymnasiumon kivül még 14 ref. gymnasium kért segélyt — és pedig egyszer s mindenkorra kértek 361,500 frtot, s évi segélyt 59,000 frtot. Az állam korlátolt pénzügyi viszonyai miatt, 1887. évben csak a legnagyobb szükségben levó'K jutnak az állam teljes segélyezéséhez, és pedig a zilahi, szászvárosi s szt.-györgyi, miskolczi és csur-gói gymnasiumok, segélyezésük az 1887—88. tanévvel fogja kezdetét venni. — A befektetésre kért (s a kormány által 330,000 f r t ra leszállított) összegből 1887-re 40,000 f r t téte-tik folyóvá, megosztva a budapesti, zilahi és szászvárosi gymnasiumok közt.

— Miniszteri biztosok evang. középiskoláink számára. A b u d a p e s t i főgymnasiumhoz : dr. Gömöry Oszkár, mi-niszteri tanácsos : az a s z ó d i algymnasiumhoz : dr. Hómann Otto, budapestvidéki tankerületi főigazgató; a s e l m e c z -b á n j ' a i , k é z s m á r k i , r o z s n y ó i , e p e r j e s i , s z e p e s -i g l ó i f ő - , a b e s z t e r c z e b á n y a i a l - s a r i m a s z o m -b a t i egyesült protestáns főgymnasiumhoz: Szieber Ede, beszterczebányai tankerületi főigazgató; a s z a r v a s i fő-, a b é k é s - c s a b a i , m i s k o l c z i , n y í r e g y h á z a i al-gymnasiumhoz : Békéssy Gyula, debreczeni tankerületi fő-igazgató; a p o z s o n y i főgymnasiumhoz: dr. Wiedermann Károly, pozsonyi tanker, főigazgató; a s o p r o n i fő- és f e l s ő - l ö v ő i algymnasiumokhoz : dr. Németh Antal, győri tanker, főigazgató; a b o n y h á d i algymnasiumhoz : Mészáros Nándor, pécsi tank. főigazg. ; a n a g y - s z e b e n i , b r a s s ó i , b e s z t e r c z e i , m e d g y e s i és s e g e s v á r i f ő - s z á s z -s e b e s i és s z á s z r é g e n i algymnasiumhoz; a n a g y -s z e b e n i f ő - s a b r a s s ó i ál-reáliskolákhoz : Elischer József, nagyszebeni tankerületi főigazgató neveztettek ki.

— Zurányban a reformáczió emlékünnepe alkalmából gyámintézeti czélokra megtartatott ez évben is a szeretet-adományok gyűjtése. — Az e hó 14-kén megtartatott egy-háztanácsi ülésben a befolyt összeg 74 f r t 15 kr. következő-leg osztatott fel : 1. A gyüjtőivekkel házről-házra járó két szegény hitsorsos kapott 2 frt . 2. Az erdélyi evang. gyám-intézet javára közvetlenül átküldetett 10 frt, 10 kr. posta-díj. 3. A salgó-tarjáni egyház felsegélésére 10 frt , 10 kr. postadíj. 4. A mosonyi esperességi gyámintézet számára beküldetett 25 f r t 85 kr., 10 kr. postadíj. 5. A helyi gyám-intézet alaptőkéje gyarapítására takarékpénztárba betéte-te t t 26 frt, összesen 74 f r t 15 kr. — Az iskolásgyermekek ez idén is adakoztak dicséretes buzgalommal. A leányok osztálya gyűjtöt t 4 f r t 40 krt; a fiuk osztálya 5 fr tot ; — összesen 7 f r t 40 kr. o. p. - Tisztelet és elismerés ezért J á n i s c h G u s z t á v és N i t s c h i n g e r P á l tanító uraknak !

NYOMATTA WIGAND F. K. POZSONYBAN.