Upload
muepa-budapest
View
237
Download
5
Embed Size (px)
DESCRIPTION
2008. január A Müpa Magazin 2008. január-februári száma letölthető pdf formátumban
Citation preview
Élmény! Minden tekintetben. www.mupa.hu
TündérbirodalomgépészeHaydn: A teremtés m
üpa
ingyenes idôszaki kiadvány • III. évfolyam 1. szám • 2008. január/február
MesternyolcasMagyarSzimfonikusKörkép
JazztehetségekforgószínpadaJazz Showcase
Nyugat 2008-1908Aranymosás a nyílt színen
Hidat építeni aszakadék föléBeszélgetésHemrik Lászlóval
ma
ga
zin
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40 Page 1
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40 Page 2
3
NyitányAz ünnepi készülôdés, az év végi hajrá lázában égve az ember el-elmereng azon, hogyan is
egyeztethetô össze ez a bennünket körülvevô világméretû kapkodás a meghitt pillanatokkal, a
csúcsforgalom egy komolyzenei koncert nyugalmával, egy piruett, egy ecsetvonás a szórólapok
nyomdai leadásával. Hogyan válnak kivételes pillanatok hétköznapiakká, s hogyan lesz a megszokás
ünneppé… Itt nálunk a Müpában mintha nem lenne idô. Évi 750 program lévén lázban égünk estérôl
estére, évszakról évszakra. Nálunk valahogy nincs év végi hajrá. Csak hajrá. Lassan megszokjuk ezt
a tempót, ezt a színvonalat, lassan napi rutinná válik Schumann gondolata: „Fényességet küldeni az
emberi szív mélységébe: ez a mûvész hivatása.”
Tavaly novemberben kollégáimmal a londoni Barbicanban jártunk, ahol az elôcsarnokba lépvén
rávetettük magunkat a kiadványokra, illetve vetettük volna, ha lettek volna. A csekély mennyiségû
információs anyagnál, amely rendelkezésünkre állt, már csak a plakátok nemléte volt
„szembeszökôbb”… Mihelyst módunk nyílt az intézmény marketing csapatával találkozni, azonnal
kérdések tucatjaival ostromoltuk ôket, hogy megtudakoljuk, hány hetesek a reklámkampányaik,
mekkora megjelenést generálnak közterületen, milyen arányban használnak elektronikus, illetve print
médiát és így tovább... A válaszok pedig az értetlenség jeleit tükrözték, mivel néhány szórólapon és a
mûsorkalauzaikon túl a fenti eszközökkel szinte egyáltalán nem élnek, ezzel szemben rendkívül sok
energiát fordítanak az online felületekre, elsôsorban a honlapjuk fejlesztésére, és igyekeznek
kiszolgálni az intézményt közvetlenül megkeresôk körét. Azután azt kérdeztük, hogy akkor hogyan
érik el a közönséget, hogyan hozzák tudomásukra a programokat. S a felelet a Barbican Centerben,
a Royal Albert Hallban, a Finlandia Concert Hallban minduntalan ugyanaz volt. A közönség
kultúraéhsége, érdeklôdése olyan mértékû, hogy szinte képtelenek az igényeket kielégíteni, a jegyek
hónapokkal, egyes helyeken évekkel elôre, elôvételben elfogynak, az intézmények többnyire nagyon
szûk „baráti körei” (amely tagság általában igen jelentôs vagyoni hozzájárulást is takar a pártoló
részérôl) pedig mindösszesen azon elônyben részesülnek, hogy az adott produkciókra szóló jegyekre
elôvásárlási lehetôséget kapnak. Aztán a szakmai megbeszélést követôen – kissé kételkedve –
kiléptünk a foyer-ba, lapozgatni kezdtük azt a bizonyos mûsorkalauzt és arra gondoltunk: most majd
végképp elkedvetlenedhetünk, mert arról a produkcióegyvelegrôl, amit ez a füzet takar, mi csak
álmodozhatunk. És ahogy felütöttük, szinte elállt a lélegzetünk: mert a zenekarok, a karmesterek, a
táncmûvészek, a világhírû produkciók és világsztárok, akikrôl a programfüzet szólt, ugyanazok az
arcok és nevek voltak, mint amelyek a Müpa mûsorkalauzaiban megtalálhatóak – ugyanazon
mûvek, hangok, mozdulatok… és abban a pillanatban nagyon büszkék voltunk. Mert van a Duna
mellett egy épület, ahol a kultúra otthon érzi magát. Amelyet a világsztárok, híres impresszáriók már
felfedeztek maguknak. És amit a mi Közönségünk ugyanúgy kitüntet a figyelmével, csak talán még
nem tervez annyira elôre.
Kedves Közönség, kérjük, tervezzenek velünk! A palota még alig két és fél éves, de a Budapesti
Wagner Napok iránt Norvégiától Ausztrálián át már óriási az érdeklôdés, az Emberi Himnusz
sanghaji és hazai sikere felülmúlhatatlan, a ház nemzetközi ismertsége és elismertsége napról napra
nô, ifjúsági programjaink, a HangÁr sorozatai sokszorosan teltházasak és még hosszan
folytathatnám a sort. A Müpa népszerû elôadásainak látogatottsága már a kezdetektôl igen irigylésre
méltó, de ne feledjék: csak azért, mert egy mûvész, egy mûalkotás kevéssé ismert, a mûvészi,
minôségi színvonala még megkérdôjelezhetetlen. Hiszen a Mûvészetek Palotája egyetlen egy
kritériumot tart szem elôtt és támasztja valamennyi produkció elé mûfajtól függetlenül: csak a
legmagasabb színvonalon teljesítôk mutatkozhatnak be nálunk! Végül, kérem, az ünnepekre
fogadják el a fényt – a mûvészek ajándékát, de legyenek tudatában annak, hogy a Müpát Önök, a
Mûvészek és a Közönség együtt varázsolják élménnyé. Minden tekintetben!
Turkovics Monikamarketing- és kommunikációs igazgató
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40 Page 3
4
2008. január/február
Tartalom
Tündérbirodalom gépészeHaydn: A teremtés
Túl a DiótörônNépmesei táncdarab aprónépeknek
Jazztehetségek forgószínpadaJazz Showcase
Nyugat 2008-1908Aranymosás a nyílt színen
Hidat építeni a szakadék föléBeszélgetés Hemrik Lászlóval
12
32
36
54
Müpa Magazin
A Mûvészetek Palotája ingyenes magazinja
Alapító: Mûvészetek Palotája Kft.Kiss Imre vezérigazgató
Fôszerkesztô: Zsoldos Dávid
Felelôs szerkesztô:Csonka András
Szerkesztô:Kádár-Csoboth Judit
Szerkesztôség: Fidelio Média1088 Budapest, Rákóczi út 19.
Tel./Fax: (1) 476-0320, 21e-mail: [email protected]
Felelôs kiadó:a Fidelio Média Kft. ügyvezetôje
Grafikai tervezés és nyomdai elôkészítés:
Práczky István
A Mûvészetek Palotája fotóit Petô Zsuzsa, Pólya Zoltán és
Csibi Szilvia készítette.
Nyomda: COMORN Kft.
Megjelenik 15.000 példányban.
HU ISSN 1788-439X
www.mupa.hu
56
Nyitány 3
Hírhozó 6
Gondolkodó koncertek 8
Ôk ajánlják 10
Tündérbirodalom gépésze 12Haydn: A teremtés
Mesternyolcas 16Szimfonikus zenekari körkép
Tíz óra zene 18Csajkovszkij-maraton
Reiner öröksége 20
Egy tiszta mûvészbarátság 22
Mesés hangok 24
Zeneszauruszok 26
Mini-Fesztivál 2008 27
Kis ország nagy kultúrája 28
Pillangózás az operában 30
Túl a Diótörôn 32
Áttekintô 34
Jazztehetségek forgószínpada 36
Kortárs, jazz vagy... 38
Európa Jazzes 39
Az örök diák 40
A Hammond-legenda 42
Tomasz Stanko 44
Folk-rock 46
Az Istenek szigete 48
Kis nép, nagy népzene 50
Táncdalfesztivál 52
Aranymosás a nyílt színen 54
Hidat építeni... 56
Házról házra 58Shanghay Grand Theatre
Kulissza 60Akusztikusaink
Tavaszváró 62
Echo 64
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40 Page 4
hirdetés
3
6
8
10
ze 12
16
18
20
ág 22
24
26
27
a 28
n 30
32
34
da 36
38
39
40
42
44
46
48
50
52
en 54
56
58
60
62
64
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40 Page 5
Hírhozó
Hírek, érdekességek
66
Orgonaverseny a Müpában, a hangszer élô legendái a zsûriben
Szeptember 3. és 13. között a 43.
Budapesti Nemzetközi Zenei Versenyen a
világ legjobb orgonistái mérik majd össze
tudásukat. E fesztiválnak is beillô
viadalokat mindeddig a Zeneakadémia
épületében rendezték meg. Idén
azonban – teljesen magától értôdô
módon – az esemény egyik helyszíne a
Mûvészetek Palotája lesz. Az
elôdöntôkön a Zeneakadémia
Nagytermének orgonáján játszanak majd
a versenyzôk, a középdöntôk, a döntô és
a gálakoncert helyszíne azonban már a
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
lesz. A muzsikusoknak 2008 januárjától
lehet jelentkezniük, a regisztráció mind
elektronikus úton, mind papíralapon
történhet. A www.mupa.hu külön
aloldala foglalkozik a versennyel, ahol a
hivatalos kiíráson és a jelentkezési lapon
kívül a böngészôk a két érintett
koncertteremmel és a bennük lévô
orgonákkal, a versenyzôkkel és – végül,
de nem utolsó sorban – a zsûrivel is
megismerkedhetnek. A feladatra a
legnevesebb elôadómûvész-oktatók
közül zsûrielnöknek Philippe Lefebvre-t, a
párizsi Conservatoire improvizáció
professzorát, a Notre-Dame orgonistáját,
tagoknak pedig Jeremy S. Brunst, a New
York-i Szent Tamás templom orgonistáját,
az egyházi szolgálatok zenei felelôsét,
Fassang Lászlót, a San Sebastian-i
Zenemûvészeti Fôiskola improvizáció-
tanárát, a Mûvészetek Palotája
orgonakoncertjeinek mûvészeti vezetôjét,
Pálúr Jánost, a budapesti Fasori
református templom orgonistáját, a Liszt
Ferenc Zenemûvészeti Egyetem orgona
és improvizáció tanárát, Simon Prestont,
a Calgary Nemzetközi Orgonafesztivál
igazgatóját, Lionel Roggot, a genfi
Konzervatórium tanárát, a londoni Királyi
Zeneakadémia orgona- és improvizáció-
professzorát és Martin Sandert, a
heidelbergi Egyházzenei Fôiskola,
valamint a frankfurti Zene- és
Képzômûvészeti Fôiskola tanárát sikerült
megnyerni.
Angol után holland siker
Az angol Gramophone-díj elnyerése után
újabb rangos elismerést kapott a
Budapesti Fesztiválzenekar. A Holland
Klasszikus Zenei Díjat „az elôzô évad
legnagyobb hatású hollandiai
fellépéseiért” ítélte oda a nagy holland
koncerttermek és hangversenysorozatok
vezetôibôl álló zsûri a magyar
zenekarnak. Fischer Iván együttese a
legnépszerûbb külföldi szimfonikus
zenekarok egyike Hollandiában, a
2006/2007-es évadban Eindhovenben,
Utrechtben és a világhírû amszterdami
Concertgebouw-ban hallhatta ôket a
holland közönség. A rangos díj
történetében elôször fordult elô, hogy az
elismerést nem holland együttes kapta. A
díjat a Maastrichti Színházban rendezett
ünnepi gálaesten vette át Körner Tamás,
a Fesztiválzenekar igazgatója.
Philippe Lefebvre
Fischer Iván
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03 Page 6
Hírhozó
7
Budapest Winter Invasion
2007. december 1-jén kezdôdött és 2008.
március 31-ig tart az egy évvel korábban
nagy sikerrel zárult Budapest Winter
Invasion (BWI) elnevezésû kampány,
amelyhez egyedülálló módon 70
szolgáltató csatlakozott. A tavalyi siker
alapján az akció célja továbbra is
Budapest látogatottságának, a magyar
nemzeti légitársaság, illetve a Ferihegyi
Repülôtér utószezoni forgalmának
növelése. A Budapest Winter Invasion
együttmûködô partnerei: a budapesti
három-, négy- és ötcsillagos szállodák, a
Magyar Szállodaszövetség, a Magyar
Turizmus Zrt., a Malév Zrt., a BTH
Budapesti Turisztikai Szolgáltató Kht., a
Budapest Airport Zrt. és egyéb turisztikai
szolgáltatók. A Magyar Turizmus Zrt. és a
Mûvészetek Palotájának valóban
konstruktív együttmûködése a BWI-t
megelôzôen is számos sikeres projektet
eredményezett.
Népszerû bérletek és teltház
Második alkalommal kezdett bérleteket
árusítani a Mûvészetek Palotája
december elején. A bérletek, amelyeket
különbözô árkategóriájú (a termek más-
más helyére szóló) jegyekbôl állíthatnak
össze a vásárlók, nagyon népszerûek.
Különösen közkedveltek az orgona- és
operasorozatok. A júniusi Wagner-napok
bérletben árusított Ring elôadásaira
csaknem az összes jegy ebben az
elôvételi formában kelt el. Fogytán
vannak a helyek a Puccini-operákra is,
amelyek közül elsôsorban a január 7-i és
9-i Pillangókisasszony iránt nagy az
érdeklôdés. Sikeresnek bizonyul a
Mûvészetek Palotájának újévi
hangversenye is; Haydn oratóriumát, A
teremtést minden bizonnyal táblás ház
elôtt vezényli majd Fischer Ádám
nemcsak az esti, de a délután négy
órakor kezdôdô gyerekelôadáson is.
Primák és Prima Primissimák
A Mûvészetek Palotája számos világhírû
együttest és szólistát fogadott, óriási
érdeklôdéssel kísért, sikeres produkciót
állított színpadra. A nagynevû nemzetközi
sztárok között – szerencsére – sok a
magyar mûvész. Érthetô tehát, hogy a
december 7-i Jubileumi Prima Primissima
Díjátadó Gálán több „saját” kitüntetett is a
színpadra vonult. Az egyszer már Prima-
díjas Kocsis Zoltán, a Nemzeti
Filharmonikus Zenekar fôzeneigazgatója
kapta a Jubileumi Primissima-díj egyikét.
Ugyanebben a kitüntetésben részesült
Novák Ferenc, Tata is, akinek világot
hódító koreográfiái között nem egynek
tapsoltak felállva a Fesztivál Színházban
is. A magyar zenemûvészet két Prima-
díjasa a Müpa vissza-visszatérô
kedvence, Kelemen Barnabás
hegedûmûvész és Vásáry Tamás
zongoramûvész, karmester lett. Prima
Primissimának a Müpa-koncertekrôl
ugyancsak jól ismert Perényi Miklós
csellómûvészt választották. A Magyar
népmûvészet és közmûvelôdés
kategóriában Prima-díj jutott a Magyar
Állami Népi Együttesnek, a közönség
azonban sok-sok szavazattal hálálta meg
a feledhetetlen elôadásokat. A Fesztivál
Színház teltházas Magyar Concerto-,
Naplegenda-, Pannon freskó-estjei után
a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
publikuma is hosszasan ünnepelte a
közönségdíjat elnyert táncosokat, akiket
rajongóik választottak Prima
Primissimának.Kocsis Zoltán Perényi Miklós
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03 Page 7
Gondolkodó koncerteknek hívják, deinkább a szabad asszociációra épülazoknak a hangversenyeknek a sora,amelyeket januárban indít útjára aMûvészetek Palotája. Az ötletet a zeneôsi sajátossága adja: a muzsikatermészetes közege ugyanis akomplex emberi tevékenység, amunka, a mágia, a játék, a ringatás, asiratás, a szertartások, a háborúk.Ugyanez természetesen elmondható atáncról, a költészetrôl, aképzômûvészetrôl is. Miért ne lehetneakkor a mûfajok egymás irántinyitottságára építeni a középiskoláskorosztályt megcélzó koncerteket?
Szerencsére ebben az életkorban is
nagyon sokan vannak, akik vonzódnak
valamilyen mûvészeti ághoz, szívesen
rajzolnak, szeretik az irodalmat, ismerik a
sztenderd és latin táncokat, közel áll
hozzájuk a jazz. Ennél sokkal kevesebben
vannak azok, akiket megérintett már a
klasszikus zene varázsa, netán
testközelbe kerültek vele valamilyen
hangszer vagy éppen kóruséneklés
révén. A mindig szombati napon,
koraeste megszólaló Gondolkodó
hangversenyek kitárják a mûfaji
határokon posztoló ajtókat.
Január 12-én a Bartók Béla és JózsefAttila címû koncert a magyar kultúra két,
szinte azonos korban élt alkotóját mutatja
be. Sikerek és baljós jelek, szerelmek,
csalódások öltenek testet hangokban,
illetve szavakban, de mindkét esetben a
ritmus erejével. A muzsika és a költészet
közötti (nem is véletlen) áthallásokat Érdi
Tamás zongora- és Korhecz Imola
elôadómûvész segíti.
Március 8-án Táncok, asszonyok,szerelmek címmel a reneszánsztól a 20.
századig szólalnak meg a táncdallamok,
amelyekre korhû ruhában bevonuló
táncosok lépnek. Az érzelmek és
mozdulatok már-már banális
összefüggéseit a hozzájuk kapcsolódó
dallamok teszik teljessé. Minden feltétel
adott ahhoz, hogy a már „letisztult”
hangszeres zenében még azoknak is
ismerôssé váljanak bizonyos szvit-,
szimfónia- vagy versenymû-tételek,
akiknek addig nem öltöttek formát ezek a
kompozíciók. A Company Canario
Együttes elôadása, mûvészeti vezetô:
Aranyos Ágota.
Április 5-én, a Bôvebben a jazzrôlkoncerten a pop, a rock és a mai
népszerû szórakoztató zene számos más
irányzatának rajongói azzal
szembesülhetnek, hogy mindaz, amit
nagyon szeretnek vagy éppen nagyon
nem szeretnek, a jazz hagyományaiból
táplálkozik. Az Egyesült Államok
jellegzetes muzsikája maga is nagyon
sokféle irányzattal rendelkezik, amely
mindegyikének megvan a maga
kiemelkedô zenészegyénisége, technikai
eszköztára. A Budapest Jazz Orchestra
hangversenyén Retkes Attila, a mûfaj
nemzetközileg elismert szakértôje segít
tájékozódni az irányzatok, formák
szövevényes világában.
Végül április 17-én kicsit „direktebb”
formában reflektál a komolyzenére a
Gondolkodó. Az Egy optimista rekviem a
175 éve született Johannes Brahmsra
emlékezik a szerzô emblematikus
mûrészleteinek bemutatásával. Köztük
két tétel a Német Requiembôl, a
komponista anyanyelvére írt halotti
misébôl. A test halandóságának és a
lélek halhatatlanságának
ellentmondását, az utolsó ítélet látomását
ábrázoló részek szólalnak meg. Olyan
gyászzene ez, amelynek alapérzése a
reménység, vagyis ez egy optimista
rekviem. Közremûködik a Duna
Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti
Énekkar, vezényel: Antal Mátyás.
Zene, tánc, költészet, szimfónia, jazz – és sok minden másGondolkodó koncertek
8
Antal Mátyás
Érdi Tamás
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03 Page 8
MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03 Page 9
Ôk ajánlják...Bali ôsi ritmusaiFebruár 23. 19.30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Hegyi Barbara: Látva a mûsort, rögtön
ez ütötte meg a szememet. Nem
ismerem ezt a fajta zenét, kíváncsi
lennék rá. Meg arra is, hogy a Müpa
színpadán hogyan él meg, hogyan
fogadja a magyar közönség. Egy
autentikus elôadás, pláne, ha az ember
elôször látja, mindig nagyon jó, mert
lehetôséget ad egy idegen dolog
befogadására, szélesíti a kultúráról való
gondolkodást.
Hangversenyek fiataloknakKm.: MÁV Szimfonikus ZenekarHázigazda: Kocsis ZoltánFebruár 7. 15:00 – Fesztivál SzínházVarázscirkusz: NemzetiTáncszínház – Bozsik YvetteTársulatJanuár 13. 11:00 és 15:00 – FesztiválSzínház
Szabó Gyôzô: Gyerekkorom óta
szeretem Debussyt, a harmóniákat, azt,
ahogy az ütôs hangszerekkel bánik. Az
Egy faun délutánjához több szempontból
is kötôdöm: egyrészt játszottam a Bozsik
Yvette féle elôadásban, másrészt tudom,
hogy Nizsinszkij is készített rá
koreográfiát. Ôt nagyon tisztelem, nem
nyúlt akármilyen alapanyaghoz.
Zseniális mû. A Varázscirkusz
/Varázsfuvola pedig igazi családi
program. Láttam a lányommal, teljesen
odavolt tôle. Nagyon jó, hogy ilyen
módon hozzák közelebb a gyerekekhez
a komolyzenét. Ilyen módon is lehet
szólni hozzájuk, zenével és tánccal, mert
értik és érzik.
Fesztbaum Béla: Sokat jelent nekem a nyugatos
generáció, rengeteget tanultam és
kaptam tôlük. Szeretem, olvasom,
ismerem ôket, és kíváncsian várom,
hogyan lehet ebbôl színház. Mácsai Pál
és az Örkény Színház néhány évvel
ezelôtt a Mi újság, múlt század? címû,
hasonló témájú elôadásukkal már
bebizonyította, hogy tehetségesen és
kreatívan nyúlnak ehhez a korszakhoz.
Valószínûleg az 1910-es évek
szeretetébôl ered, hogy nagyon
kedvelem a jazzt és a cigánymuzsikát is.
„Összeházasítva” a kettôt viszont még
nem hallottam. Egészen különlegesnek
találom Szakcsi Lakatos Béla
Csárdáskirálynô-feldolgozását, jó, hogy
ez a két mûfaj nála találkozott. Az ô
nevét és a fellépôk névsorát olvasva
valami hasonlóra számítok, és mivel
aznap van a születésnapom, meg is
lepem magam egy koncerttel.
Nyugat: 2008-1908 – az Örkény Színház elôadásaFebruár 14., 15. 19:00 – Fesztivál SzínházSzakcsi Trió és Bolla Gábor Január 6. 20:00 – Fesztivál Színház
„Kalasnyikov-koncert” – BobanMarkovic Orkestar és vendégeiFebruár 10. 19:30 – Bartók Béla NemzetiHangversenyteremSzájról szájra; Suden Aika(Finnország)Február 15. 19:30 – Bartók Béla NemzetiHangversenyterem
Jordán Adél: Jaj, én legszívesebben
beköltöznék a világzenei programokra!
Leginkább Boban Markovicot hallgatnám
meg élôben. Nagyon szeretem, amit
csinál, de még sosem jutottam el a
koncertjére. Egy barátnôm, aki már volt,
mesélte, hogy a végén az asztalokon is
táncoltak. Nyilván itt most nem lesz ilyen,
de az élô koncert hangulatát egyszer
mindenképp szeretném átélni. És Szalóky
Ágira is kíváncsi vagyok, ôt nagyon sokat
hallgatom. Érdekelne, hogy mi lesz ez a
magyar-finn közös dolog, milyen, ha ez
a kétféle zene együtt szólal meg. Értem
ezt akár a dallamvilágra, akár a
hangszerekre.
10
Fotók: Müpa Archívum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03 Page 10
MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03 Page 11
Haydn hivatalosan 1761. május 1-jén
lépett Esterházy Pál Antal herceg
szolgálatába Kismartonban mint Vice-
Kapellmeister (másodkarmester). A
tizennégy pontra kiterjedô szerzôdés
aprólékosan részletezte a zeneszerzô
feladatait a kompozíciós munkától
kezdve az alárendelt zenészekkel való
bánásmódon át a hercegi
alkalmazottakhoz illôen tisztára mosott,
rizsporos megjelenésig. Naponta kétszer
kellett jelentkeznie munkaadójánál,
hátha a herceg kedvet érez egy kis
muzsikáláshoz, és neki kellett zenével,
kamaramûvekkel, szimfóniákkal ellátnia
a rendszeressé váló, heti kétszeri
zeneesteket is, miközben mûvei a
herceg tulajdonát képezték szellemi és
pénzügyi értelemben egyaránt.
Mindennapjainak rendjét egészen addig
nem ingatta meg jószerével semmi,
amíg el nem készült az új, káprázatosan
pompás kastély a Fertô-tó lecsapolt
mocsárvidékén. A nyári rezidencia
Miklós herceg elképzelései szerint épült,
akire néhány évvel korábban szállt a
hercegi cím, és aki amint tehette,
nyomban át is költözött oda egész
udvartartásával együtt. Az Esterházyak
méltóságát hirdetô kastélyban számtalan
arisztokrata látogató fordult meg a
birodalom legmagasabb köreibôl: a
császári család különbözô tagjain és
Haydn: A teremtés
Az Esterházy hercegek messze földön híres kastélyánakmeseszerûen fényes és elegáns élete ihlette Goethét arra, hogyTündérbirodalomnak (das Esterházysche Feenreich) nevezze I.Miklós herceg világát. A ragyogó ünnepségek szakadatlansorának látszó évtizedek alatt alighanem seregnyi zseniálisszakember állt a herceg alkalmazásában, feltûnésmentesen észajtalanul tartva mozgásban a grandiózus mindennapok bonyolultgépezetét. Többségükrôl azonban ma már semmit sem tudni,vagy legalábbis sokkal kevesebbet, mint Pompakedvelô Miklósegykori Kapellmeisterérôl, Joseph Haydnról, akinek döntô szerepevolt abban, hogy a 18. század közepén még fôleg vízimadaraknakotthont adó vidék alig húsz év alatt a zenei világ egyikközpontjává vált.
Tündér-birodalomgépészeRákai Zsuzsanna írása
12
Fischer Ádám
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03 Page 12
– Noha talán nincs is ennél kevésbéeredeti kérdés, mégsem lehetmegkerülni: miért éppen a A teremtéstválasztotta az új év elsô napjára?
– Ez az oratórium a kezdet és a
teljesség, a folyamatosan változó
állandóság zenei megfogalmazása, a
tabula rasa, az újrakezdés szimbóluma,
vagyis mindenképpen nagyszerû
évkezdet. Ráadásul lényegében minden
valláshoz remekül illeszkedik, legalábbis
ami a nyugatiakat illeti, sôt tiszta, világos
rendje olyan magával ragadó, hogy nem
vallásos hallgató számára sem veszít
semmit a jelentôségébôl. Mondhatnánk
úgy is, hogy Haydn még az ateistákra is
gondolt. Számomra azért is különösen
fontos, mert az egyik elsô gyerekkori
zenei élményem volt. Jószerével azóta
meggyôzôdésem, hogy a szinte
meseszerû libretto nagyon is képszerû
megjelenítést kíván, nem szimbolikus,
hanem nagyon is plasztikusan
felismerhetô hegyeket, folyókat és
állatokat. Nagyon szeretem vezényelni,
és Mannheimben egyszer már
megpróbálkoztam azzal, hogy újévi
hagyománnyá avassam. Mûködött is az
ötlet három évig, mivel azonban
ragaszkodtak hozzá, hogy minden
alkalommal én dirigáljam a mûvet, végül
be kellett fejezni a sorozatot.
– Budapesten viszont nem változatlanismétlôdést tervez. Miben tér el ez azelképzelés a korábbitól?
– Olyan hagyományt szeretnék teremteni
a rendszeres újévi hangversenyekkel,
amelyben csak a kompozíció volna
változatlan, az elôadók azonban évrôl
évre mások lennének. A zenekarok és a
karmesterek is váltanák egymást.
(Természetesen nem mindenki vállalhatilyen kötelezettséget január 1-re, atengerentúli együttesek számára példáuligen nagy nehézségekkel járna. De aLondoni Szimfonikus Zenekar többekközött már jelezte, hogy szívesen jönne.)Számomra fontosak a következô évek
kulturális és politikai eseményei is,
amelyekkel A teremtés elôadása
összekapcsolódhat. A mostani
koncertnek ez a vetülete a schengeni
határnyitást ünnepli, a 2009-es elôadás
különös jelentôségét természetesen a
Haydn-év adja, 2011-ben pedig
Magyarország lesz az Európai Unió
soros elnöke, ennek reprezentálására
pedig keresve sem lehetne alkalmasabb
kompozíciót találni. Budapesten – bár a
mostani lakosok nagy része már nem
tudja – még utcát is neveztek el a mûrôl:
az Alkotás utca eredeti német neve
Schöpfunggasse volt. Emellett, az
újjászületés jegyében a gyerekeket is be
szeretném vonni a koncertekbe. A
hangverseny elôtt, délután kisebb
elôadást fogok tartani nekik a mûrôl.
Közben gyerekrajz-kiállítás is lesz, a
rajzok témáiként pedig A teremtés
tárgyai szolgálnak. Most a magyar
gyerekek rajzai mellett dánokéit állítjuk
ki, de ezt is évrôl évre változtatni
szeretnénk.
– Említette, hogy ez az oratórium az Önszámára gyerekkori élmény volt. Mitjelent most, felnôttként és sikereskarmesterként? Hol látja a helyét Haydnéletmûvében?
– A két nagy oratórium, A teremtés és az
Évszakok Haydn mûvészetének a
koronája. Annak a komponistának az
alkotása, akinek a háza elé Napóleon
katonákat állított, miközben Bécs
ostroma zajlott, hogy ôrizzék az idôs
zeneszerzô biztonságát. Ugyanazok a
katonák, akik Egyiptomban lelkifurdalás
nélkül lôdözték a piramisokat. Ez fontos
adat, mert sokat elárul arról, milyen
elidegeníthetetlen része lett Haydn még
életében az európai kultúrának. Ettôl
eltekintve azonban a mûvészek életrajza
általában kevéssé érdekes. A
komponista személyiségének nincs köze
sem a mûvek nagyszerûségéhez, sem
az interpretálásukhoz. (A mûvészeket, azéletüket egyébként sem tartom olyanfontosnak a világ számára, mintahogyan azt sokszor ôk maguk is hinniszeretik. Az a fontos, ahogyan avíziójukat megvalósítják, de hogy mitéreznek és hogyan viselkednek közben,lényegtelen. A mûvész kétségkívülerôsen aszociális embertípus, de eztnem volna szabad idealizálni.) Ami
viszont valóban számít, az a mûvek
életrajza, ha lehet ilyet mondani, és ez
az életrajz egyértelmûen az életmû
tetôpontjára helyezi A teremtést és az
Évszakokat. A korábbi kompozíciók
minden sikeres ötlete, minden kételye és
a kételyek legyôzésének bölcsessége is
jelen van ezekben a mûvekben.
– Mit jelent az Ön számára azinterpretáció feladata?
– Kétségtelen, hogy egyetlen ember nem
lehet képes az egész világ minden
rezdülését átérezni, ezért az
elôadómûvész is könnyen
szembetalálhatja magát olyan
feladatokkal, amelyekhez nem fûzi
személyes viszony. Az ilyen felkérések
vállalása azonban problematikus, mert
ha valaki átélés, belsô szükségszerûség,
személyes kapcsolódási pont nélkül ad
elô valamit, az szinte aljasság. Nem
mutatja meg kellôképpen a darab
lehetôségeit, és ezzel árt neki. A jó
interpretáció tulajdonképpen
észrevehetetlen. Akkor sikeres, ha a
koncert után a közönség a mûvet dicséri.
Ha az elôadást kezdik magasztalni,
esetleg hozzátéve, hogy a darab
önmagában, a nagyszerû
elôadómûvészi teljesítmény nélkül kissé
lapos lenne, az vereség. Haydn
egyébként is sok munkát követel a
zenészektôl, mert tele van sziporkázó
ötletekkel, de elrejti ôket. Mahler például
száz évvel késôbb csak azt nem írta be a
partitúrába, amit már semmiképp sem
lehetett jelekkel rögzíteni. Haydn nem
ilyen. Az ô mûveit fel kell tárni, ki kell
dolgozni, különben unalmas lesz. A
megformálás folyamata azonban
rendkívül érdekes és megtisztelô is
egyszersmind. Olyan ez, mint a világ
teremtése: Isten teremt, de a
megnevezés jogát átadja az embernek.
Errôl egyébként a gyerekeknek is akarok
beszélni.
13
Joseph Haydn
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40 Page 13
14
2008. január 1. 19:00
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
Az Osztrák-Magyar HaydnZenekar újévi hangversenye
Haydn: A teremtés – oratórium,Hob. XXI:2Km.: Veronica Cangemi (szoprán),John Mark Ainsley (tenor), FlorianBoesch (basszus), MR Énekkar(karig.: Strausz Kálmán)Vez.: Fischer Ádám
14
rokonain kívül maga az uralkodó, Mária
Terézia is. Eszterháza egész gépezete a
császárság ragyogásának szolgálatába
állt, alaposan átalakítva ezzel Haydn
kötelezettségeit. Az ünnepségek és
arisztokrata esküvôk legfôbb attrakciója
ugyanis a herceg saját, udvari
operaháza lett, amelyben idôvel
szabályos színházi szezon alakult ki. Az
operaház és a marionett-színház
valamennyi problémája Haydn nyakába
szakadt. Mindenre neki kellett ügyelnie a
komponálástól – vagy máshonnan
kölcsönzött, leggyakrabban olasz operák
esetén a helyi viszonyokhoz való
átalakítástól – kezdve a szólamok
másoltatásán át a próbákig és az
elôadások irányításáig. Még olyan
katasztrófa sem gátolhatta meg a
herceget és magasrangú vendégeit a
hatalom csillogóan kifinomult
megjelenítésével színezett mûélvezetben,
mint az 1779-es tûzvész, amely az
operaház jelentôs részét elpusztította –
mindössze három nappal egy újabb
lakodalomra tervezett bemutató elôtt. A
herceg semmi áron nem volt hajlandó
lemondani az eseményrôl, így a darabot
a sebtiben átalakított marionett-
színházban kellett színpadra állítani.
A szüntelen vendégjárás ugyanakkor
Haydn hírét is egyre messzebbre vitte. A
herceg, hogy valamelyest lépést tartson
a Kapellmeistere iránti érdeklôdéssel, új
szerzôdést kötött vele, amelyben már
nem tartott igényt arra, hogy Haydn
mûveinek kizárólagos tulajdonosa
legyen. A komponista azonnal meg is
állapodott az eredetileg térképkészítéssel
foglalkozó, bécsi Artaria céggel, a
császárság elsô zenemûkiadójával
mûveinek publikálásáról, miközben neve
lassan versenyre kelt a herceg
hatalmának tündöklésével, és Párizstól
Cádizon át Nápolyig sorra érkeztek a
megrendelések a Fertô-tó partjára.
Ekkoriban a vidéki fényûzésben töltött
nyarak rendszerint tíz hónapig is
eltartottak a hercegi idôszámítás szerint,
Haydn azonban egyre kevésbé érezte
magát az Esterházy-legenda okos és
megbízható elemének. Vonzotta a II.
József korabeli Bécs felvilágosult és
szabadkômûves eszméket valló mûvészi-
értelmiségi társasága, az élet
eleganciájának rangja, amelyben
telente, a császárvárosban megbecsült
komponistaként része volt.
Miklós herceg 1790-ben bekövetkezett
halála után örököse feloszlatta a zenei-
színházi apparátust, bár Haydn
jövedelmét továbbra is folyósította. Az
operaház gyertyáit eloltották, és a tóparti
kastély viszonylagos jelentéktelenségbe
süllyedt, mert azt a fényt, amelyet I.
Miklós herceg álmodott meg, Haydn,
akinek mûvészete a felvilágosodás és a
klasszikus tökéletesség jelképeként
messze túlnôtt Eszterháza
megteremtésének csodáján, magával
vitte Bécsbe és Londonba, hogy végül A
teremtés díszkötéses kiadásában tárja
büszke alázattal a hozzáértôk csodálata
és ítélete elé.
Veronica Cangemi
Fotó
: Ger
ma
n G
onza
lez
Men
a
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40 Page 14
15
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40 Page 15
Kovács László: Lehet, hogy meg fognak
kövezni majd érte, de mind a két koncert
mûsorába egy-egy Orbán György
darabot választottam. Szerintem
méltatlanul mellôzött és kissé lenézett
szerzô. Én azonban nyíltan kiállok
mellette! Szerintem zseniális és teljesen
egyedi hangú, rafinált megoldásokkal teli
zenét írt. Három ütem után fel lehet
ismerni, ha egy Orbán-darabot hallunk.
Az MR Szimfonikusokkal Orff Carmina
Buranája mellett újra vezényelhetem a
Missa quartát, a Miskolciakkal adott
koncerten pedig a Velencei vázlatokat. Itt
még három orosz szerzô mûvét adjuk
elô, köztük Rahmanyinov második
zongoraversenyét, amely a harmadikkal
együtt újabban teljesen a szívembe
fészkelte magát. A szólista Mocsári
Károllyal pedig közel húsz éve nem
játszhattam együtt, így nagyon várom a
koncertet.
Kovács János: Mindkét koncertre nagy
örömmel vállaltam a felkérést. A
Filharmóniai Társaságnak külön célja,
hogy fiatal, tehetséges muzsikusokat
mutathasson be, így esett a választás
Zempléni Szabolcsra, akivel Hidas
Frigyes elsô kürtversenyét adjuk elô.
Habár a programokat nem én állítottam
össze, külön öröm, hogy a Szent István
Király Szimfonikusokkal két, számomra új
és ritkán játszott mûvet vezényelhetek:
Brahms Schönberg által zenekarra átírt,
fantasztikusan szerkesztett g-moll
zongoranégyesét és Dubrovay László
Concertóját, amely ütôs hangszerekre és
zenekarra íródott.
Keller András: Én személy szerint
rendkívül örülök annak, hogy létezik egy
olyan kezdeményezés, ahol kötelezô
feltétel egy kortárs magyar zeneszerzô
mûvének elôadása. A januári koncertre
Kocsis Zoltán, az est karmestere Soproni
József a hatvanas évek végén komponált
Gordonkaversenyét választotta, ami
sajnos egy ritkán elôadott, ám annál
értékesebb mû. A többi kompozíció is
meglehetôsen ritkán hangzik el
koncerten. Brahms A párkák énekének
elôadására – a viszonylag nagy
apparátus miatt – ritkán vállalkoznak, és
Ravel Daphnis és Chloéja is kevésszer
hangzik el teljes terjedelmében. A
Bartók-bérlet kapcsán pedig a kissé
különös, ám annál jelentôsebb Négy
zenekari darab is helyet kapott a
programban.
Héja Domonkos: A Magyar Szimfonikus
Körkép sorozatban mindig nagy
örömmel veszünk részt. A mûsorunkban
Wagner és Mendelssohn két remekmûve
között egyik kollégánk, Sándor László
Felhôk címû mûvét adjuk elô, amely a
2005-ös József Attila emlékév
zeneszerzôi versenyének díjnyertes
MesternyolcasMagyar Szimfonikus Körkép
Péterváry Ádám összeállítása
2008. január 16-ától a Mûvészetek Palotája ismét vendégül látjaaz ország kiemelkedô zenekarait és karmestereit a MagyarSzimfonikus Körkép sorozat keretében. Az ötlet még a Bartók BélaNemzeti Hangversenyterem próbaüzemének idôszakában jöttlétre, amikor a hazai zenekarok segítségével a terem utolsóakusztikus beállításait végezték. Szinte valamennyi budapesti ésvidéki zenekar fellép majd a koncertsorozatban, amelyben csupánegyetlen kötelezô feltétel volt: egy kortárs magyar zeneszerzômûvének elôadása. A programokról és azok összeállításáról akoncerteket vezénylô karmesterek, illetve az együttesekzeneigazgatói nyilatkoztak.
16
Fotó
k: M
üpa
Arc
hívu
m
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 16
2008. január 16. 19:30
A Miskolci Szimfonikus Zenekarhangversenye
Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány; Rahmanyinov: II. c-moll zongoraverseny,op. 18; Orbán György: Veronai vázlatok; Stravinsky: A tûzmadár – szvit (1919)Km.: Mocsári Károly (zongora)Vez.: Kovács László
2008. január 24. 19:30
Az MR Szimfonikusok hangversenye
Orbán György: Missa quarta; Orff: Carmina BuranaKm.: Cserna Ildikó, Derecskei Zsolt,Kálmándi Mihály (ének), MR Énekkar ésGyermekkórus (karig.: Strausz Kálmán,Thész Gabriella)Vez.: Kovács László
2008. január 26. 19:30
A Zuglói Filharmónia – Szent IstvánKirály Szimfonikus Zenekarhangversenye
Brahms-Schönberg: g-mollzongoranégyes (zenekari átirat);
Dubrovay László: Concerto ütôkre észenekarra; J. Strauss: Keringôk, polkákKm.: Dzsanda Vitalij (ütôhangszerek),Szent István Király OratóriumkórusVez.: Kovács János
2008. január 28. 19:30
A Budapesti Filharmóniai TársaságZenekarának hangversenye
Janácek: Sinfonietta; Hidas Frigyes: I. kürtverseny; Beethoven: V. c-moll, „Sors” szimfónia,op. 67Km.: Zempléni Szabolcs (kürt)Vez.: Kovács János
2008. január 29. 19:30
A Magyar Telekom SzimfonikusZenekar hangversenye
Brahms: A párkák éneke, op. 89; Bartók: Négy zenekari darab; Soproni József: I. gordonkaverseny;Ravel: Daphnis és Chloé – balettzeneKm.: Fenyô László (gordonka), NemzetiÉnekkar (karig.: Antal Mátyás)Vez.: Kocsis Zoltán
2008. február 3. 19:30
Az Óbudai Danubia Zenekarhangversenye
Wagner: Parsifal – elôjáték; Sándor László: Felhôk; Mendelssohn: V. D-dúr, „Reformáció” szimfónia, op. 107Km.: Cseke Péter (színmûvész)Vez.: Héja Domonkos
2008. február 11. 19:30
A Savaria Szimfonikus Zenekarhangversenye
Hacsaturján: Hegedûverseny; Spartacus– balettszvit; Jeney Zoltán: Új mû –ôsbemutató; Stravinsky: ZsoltárszimfóniaKm.: Baráti Kristóf (hegedû), BBC SingersVez.: Alpaslan Ertüngealp
2008. február 14. 19:30
A MÁV Szimfonikus Zenekarhangversenye
Kodály: Galántai táncok; LendvayKamilló: Zongoraverseny; Bartók: A csodálatos mandarin -balettzene (vetítéssel)Km.: Baranyay László (zongora)Vez.: Gál Tamás
alkotása. A darab tételei egy-egy József
Attila vers sorainak hatására születtek
meg, amelyeket a partitúrába is beleírt a
szerzô. A koncerten ezeket Cseke Péter
adja majd elô.
Alpaslan Ertüngealp: A BBC Singers
együttessel már régóta tervezünk egy
közös koncertet. Részükrôl is igény volt,
hogy egy új, viszonylag ritkán játszott
darabot tanulhassanak meg, így esett a
választásunk Sravinsky
Zsoltárszimfóniájára. Magyar szerzônek
Jeney Zoltánt választottam, aki külön erre
a koncertre vállalta egy teljesen új darab
megírását, amirôl pontosan még nem
sokat tudok, de az biztos, hogy kórusra
és zenekarra készül majd. Harmadikként
pedig egy olyan huszadik századi
szerzôt szerettünk volna bemutatni, aki a
közönség számára befogadható, vonzó
és hálás. Így esett a választás
Hacsaturján Hegedûversenyére, amely a
hegedûversenyek között igen jelentôs
helyet foglal el. Majd egy rövid,
számomra nagyon kedves darabja, a
Spartacus címû balett szvit szólal meg.
Gál Tamás: A magyarok közül az én
választásom egy számomra nagyon
kedves szerzôre, Lendvay Kamillóra
esett, akinek nemrégiben bemutatott
zongoraversenyét adjuk elô Baranyay
László zongoramûvész
közremûködésével. Elôtte egy igazi
„slágert”, sokat játszott darabunkat,
Kodály Galántai táncok címû szimfonikus
mûvét hallhatja a közönség, a második
részben pedig egy valódi kuriózumot,
Bartók A csodálatos mandarin címû
teljes balettjét, amelyet M. Tóth Géza
Oscar-díjra jelölt rendezônk animációs
filmje kísér majd. Ezt a vadonatúj
elôadását elôször Kocsis Zoltán
vezényelte, majd engem is felkértek egy
pozsonyi premierre. Most nagy
örömömre ismét Budapesten
mutathatjuk be a produkciót.
17
MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPBartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 17
A Kr. u. 21. század elején elszaporodó
zenei maratonok is valami effélére
vállalkoznak, hol az elôadók, hol a
közönség fizikai és szellemi
állóképességét téve próbára. Nyugat-
Európában és Amerikában rendeztek
már maratont Beethoven, Brahms vagy
Bach mûveibôl, és sokan emlékezhetnek
a két évvel ezelôtti Budapesti Tavaszi
Fesztiválra, amikor Mozart-maraton
címmel a három Da Ponte-opera
egyetlen napon, egymás után szólalt
meg – mintegy tizenkét óra alatt. A
Mûvészetek Palotája és a Budapesti
Fesztiválzenekar új kezdeményezése
ebbe a sorba illeszkedik. A tervek szerint
évente egyszer, valamely hétvégi napon,
kora délelôttôl késô estig egyetlen
szerzô életmûvébôl válogatnak az
elôadók. A Mûvészetek Palotájának
maratonját elsô alkalommal Pjotr Iljics
Csajkovszkij fogja lefutni február 2-án
délelôtt tizenegytôl este tízig.
Manapság, amikor a koncertélet
meglehetôsen szigorú szabályok között
folytatja iparjellegû mûködését, s egy-
egy elhúzódó hangverseny esetén a
közönség jó néhány tagjának a
zsebében bicskaként nyílik ki a
ruhatárjegy, provokatív jellege van a
nagyszabású koncertprodukcióknak.
Pedig a modern értelemben vett
hangversenyélet kezdetén – a 18.
század végén, 19. század elején –
megrendezett egy-egy szerzôi est
hossza nyilvánvalóan megfeküdné
napjaink zenerajongóinak gyomrát (de
legalábbis a hallójáratait).
1783. március 29-i levelében Mozart
részletesen beszámol egyik
hangversenyérôl. Büszkén ír a zsúfolt
házról, a császár jelenlétérôl és a
sikerrôl, majd felsorolja, hogy mi volt a
koncert mûsora. Elsôként elhangzott a
Haffner-szimfónia nyitótétele, ezt egy
hangversenyária követte, majd Mozart
eljátszotta egyik új zongoraversenyét (C-
dúr, K 415). Újabb hangversenyária után
két tétel szólalt meg az egyik D-dúr
szerenádból (K 369), majd újabb
zongoraverseny következett a szerzô
szólójával (D-dúr, K 175). A Haffner-
szimfónia utolsó tétele zárta a koncertet,
de elôtte elhangzott még két ária,
valamint egy improvizált fúga és két
variációsorozat Mozart elôadásában. A
koncert legalább két és fél, három óra
hosszú lehetett.
Beethoven sem fukarkodott, amikor 1803.
április 5-i szerzôi estjének programját
állította össze. Két szimfónia (az Elsô és a
Második) mellett nemcsak egy teljes
zongoraverseny (a Harmadik) szólalt
meg, de a koncert második (harmadik?
negyedik?) részében a nem sokkal
korábban befejezett új oratórium, a
Krisztus az olajfák hegyén is elhangzott.
A hangverseny teljes idôtartama megint
csak nem lehet kevesebb két és fél,
három óránál.
A mai zenei maratonokat persze
korántsem a régi koncertgyakorlat
felelevenítésének szándékával hozzák
létre, sokkal inkább a zenei élmény
töménységének gyönyörét kínálják a
szervezôk a közönségnek. Kovalik
Balázs, a Mozart-maraton szellemi atyja
szerint a cél, hogy „a nézô, a hallgató
éppúgy, mint az elôadó abba a
delíriumszerû tudatállapotba kerüljön,
amibe a hosszútávfutó, aki átesik a
holtponton. Legyen ez egyfajta repülés.
Repülés Mozart világában.” Alighanem a
Csajkovszkij-maraton célja is ez, hogy túl
Csajkovszkij-maraton
18
Tíz óra zeneA maratoni futók célja nyilvánvalóan
nem a legenda újraélése,amennyiben a Kr. e. 490-ben aperzsák fölött aratott marathoni
gyôzelem hírét futva Athénba vivôkatona a hír átadása („Gyôztünk!)
után holtan rogyott össze. A negyvenkét kilométeres távot
teljesítôk sokkal inkább saját fizikaiképességeiket kívánják legyôzni,
hiszen az évezredek során„Marathon” az emberi
teljesítôképesség próbájánakszimbólumává vált.
Fazekas Gergely írása
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 18
az életmû rendkívül sokszínû és
aprólékosan kidolgozott
keresztmetszetének felmutatásán a több
mint tízórányi zene átélése a hallgatóság
zsigereibe égesse a „csajkovszkijság”
lényegét.
És az efféle zsigeri kapcsolat kiépítésére
aligha találunk tökéletesebb alanyt
Csajkovszkijnál, több okból is. Egyrészt
Csajkovszkij a klasszikus zene
irodalmának legnépszerûbb zeneszerzôi
közé tartozik, egy-egy mûve, tétele vagy
dallama már-már slágerszámba megy,
vagyis zenéje nem ismeretlen terep.
Másrészt, a népszerûsége mögött nem
mûvészetének olcsósága rejlik, s
köztudott, hogy bármily érzelmesnek és
ösztönösnek hat is a zenéje, ô volt a 19.
század egyik legtudatosabb
zeneszerzôje. A szellem távolsága és a
hatás közvetlensége az életmûvében
nem választható el tehát egymástól. Ez
az életmû ráadásul minden szempontból
rendkívül gazdag: nagyszabású színpadi
mûvektôl és zenekari daraboktól kezdve
zongora- és kamarazenén át a dalokig
nincs olyan mûfaj, amelyben Csajkovszkij
ne próbálta volna ki magát, s amelynek
történetében ne hagyta volna
végérvényesen semmihez sem
hasonlítható kézjegyét.
A Csajkovszkij-maraton mûvészeti
vezetôje, Fischer Iván úgy állította össze
a február 2-i egész napos mûsort, hogy
abban lehetôleg szerepeljen a
különbözô mûfajú és különbözô
népszerûségû mûvek valamennyi
csoportjából egynéhány. Elhangzik majd
három közismert szimfónia (a Negyedik,
az Ötödik és a Hatodik), a
Hegedûverseny és a Rómeo és Júlia
nyitányfantázia, de olyan ritkaságokkal is
találkozhatunk, mint a dalok, a
kamaramûvek vagy a magyarországi
bemutatóként elhangzó kórusmû, az
Aranyszájú Szent János liturgiája.
Csajkovszkij-rajongóknak a részvétel
kötelezô, ha pedig valaki esetleg még
csak ismerkedik a 19. század második
felének legjelentôsebb orosz szerzôjével,
az ne hagyja ki az alkalmat, hiszen
jövôre már más zeneszerzôvel futtatja a
Mûvészetek Palotája a maratoni távot.
19
CSAJKOVSZKIJ-MARATON 2007. február 2. szombat
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem,
Fesztivál Színház
11:00-11:45
6. (h-moll, „Patetikus”) szimfónia, op. 74Pannon Filharmonikusok – Pécs;vez.: Hamar Zsolt12:00-12:45
Zongora- és hegedû–zongora-darabokIvanyickaja Irina (zongora), DanyilovaGalina (hegedû)13:00-13:45
Olasz capriccio, op. 45; Rómeó és Júlia – nyitányfantáziaMagyar Telekom Szimfonikus Zenekar;vez.: Kovács János14:00-14:45
1. (D-dúr) vonósnégyes, op. 11Bartók vonósnégyes15:00-15:45
D-dúr hegedûverseny, op. 35;Melankolikus szerenád, op. 26MÁV Szimfonikus Zenekar, AlekszanderMarkov (hegedû); vez.: Gál Tamás16:00-16:45
Aranyszájú Szent János liturgiája(magyarországi bemutató)
Schola Cantorum Budapestiensis, SzentEfrém Bizánci Férfikar; vez.: Bubnó Tamás17:00-17:45
5. (e-moll) szimfónia, op. 64Óbudai Danubia Zenekar;vez.: Héja Domonkos18:00-18:45
a-moll zongoratrió(„Egy nagy mûvész emlékére”), op. 50Jandó Jenô (zongora), Szenthelyi Miklós(hegedû), Faludi Judit (gordonka)19:00-19:45
Vonósszerenád, op. 48; Változatok egyrokokó témára, op. 33Budapesti Vonósok, Fenyô László (gordonka)20:00-20:45
Dalok és duettekFokanov Anatolij (bariton), Cserna Ildikó(szoprán), Virág Emese (zongora)21:00-21:45
4. (f-moll) szimfónia, op. 36Budapesti Fesztiválzenekar;vez.: Fischer Iván
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 19
Az 1888-ban született dirigens sok más
útkeresô fiatalhoz hasonlóan kerülô úton
jutott el a muzsikusi pályához.
Gimnáziumi évei alatt elôször a jog
bonyolult rendszerében való
eligazodáshoz érzett indíttatást, de aztán
hamar a violinkulcsok mögött
felsorakozó hangjegyek
megszólaltatásának lehetôségei felé
irányult érdeklôdése. A Zeneakadémián
a nála alig hat esztendôvel idôsebb
Bartók Béla is a tanára volt. Friss
diplomával a kezében 1909-tôl egy évig
a Vígopera korrepetítora volt, majd egy
ével késôbb Ljubljanában kapott
karmesteri állást. 1911-tôl három
esztendeig a Népopera karmestere volt.
Nehéz feladat várt rá, a színház
zenekara ugyanis nem a legjobb
muzsikusokból verbuválódott. Mégis,
Reiner rendkívül alapos betanító
munkájának köszönhetôen, zeneileg
igen magas színvonalú elôadásokat
láthatott-hallhatott a közönség.
Operatörténeti premier, magyarországi
ôsbemutató fûzôdik a nevéhez. 1914.
január 1-jén, egy nappal azután, hogy
Wagner Parsifalja kikerült a Bayreuthon
kívüli elôadást tiltó szerzôi jog hatálya
alól, vezényletével a Népoerában, német
nyelvû elôadáson felcsendült a német
zeneköltô hattyúdala, amely az év
áprilisáig kilenc elôadást ért meg. Reiner
a Lohengrint is vezényelte. Errôl így írt a
korabeli kritika: „Lohengrin elôadásaújabb alkalom volt arra, hogy ReinerFrigyes kitûnô kvalitásairól ismétbizonyság adódjék. Az elôjáték ezüstöscsillogású muzsikája subtilisgyengédséggel emelkedett fel azenekarból.” (Bálint Aladár: A Népopera
vendégei, Nyugat, 1913)
Nemzetközi karrierje is ebben az évben
kezdôdött. Elôször a világhírû drezdai
Hofoper karmestere volt, itt több
alkalommal dirigálta Richard Strauss
mûveit a zeneszerzô jelenlétében. Majd
vezényelt Rómában, Barcelonában és
Buenos Airesben. A történelem viharai ôt
is váltásra késztették: 1922-ben hazát
„váltott”, az Egyesült Államokban lelt új
otthonra. Híre megelôzte, ennek
köszönhetôen azonnal a Cincinatti
Szimfonikus Zenekar vezetôje lett.
Közben több más együttes mellett 1928-
tól a New York-i Filharmonikus Zenekart
is vezényelte. Kilenc évvel késôbb
Philadelphiában a zenei egyetem
karnagyképzô szakán tanári katedrát
kapott. Legnevesebb tanítványa Leonard
Bernstein volt. Gyakran látogatott haza.
Reiner Frigyes 1937. január 19-i
budapesti hangversenyérôl ezt írta a
korabeli kritika: „... Befejezésül Strauss TillEulenspiegeljét játszotta bravúrosan aremek formában levô FilharmóniaiZenekar. Reiner Frigyes orkesztervezetômûvészetét természetesen nem kellfelfedezni, csak talán azt tehetjük hozzá,hogy ha lehetséges, az talán még azutóbbi látogatásai óta is fölényesebb,nagyobb vonalú lett. Mert hiszentechnikában már régen felülmúlhatatlanvolt. A közönség melegen ünnepelteegész este az illusztris vendégkarmestertés a brillírozó zenekart”.
Reiner 1938-tól tíz éven át irányította a
pittsburghi szimfonikusokat. Ô volt Bartók
Béla utolsó pódiumszereplésének
karmestere 1943-ban New York-ban.
Ezen a koncerten az ekkor már
nagybeteg komponista feleségével,
Pásztory Dittával a Versenymû két
zongorára és zenekarra címû mûvét
adta elô. A világhírû dirigens 1948-tól
1953-ig a Metropolitan karnagya volt, 113
elôadást vezényelt itt, többek között
Sztravinszkij A léhaság útja címû
operájának amerikai bemutatóját. 1953-
ban Chicagóba tette át székhelyét, hogy
az ottani szimfonikusok élén is hasonló
20
Pittsburghi Szimfonikus Zenekar
Reiner örökségeSpangel Péter írása
A budapesti fiatalember mindösszehuszonöt évesen már Strauss egyik
kedvencének számított Drezdában -ötvenévesen pedig Otto Klemperer
kezébôl vette át Amerika egyiklegígéretesebb zenekarát, a
Pittsburghi Szimfonikus Zenekart.
Reiner Frigyyes Pittsb
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 20
sikereket érjen el. De közben járta a
világot. Koncertjein gyakran tûzte
mûsorára Bartók mellett Kodály és
Weiner Leó mûveit. Vezénylési
technikája, kiváló szín- és ritmusérzéke a
múlt század egyik legnagyobb
karmesterévé avatta.
Egy vele kapcsolatos kedves történet
1960-ból, Bécsben. Próbájára két fiatal
magyar karmester kéredzkedett be.
Angolul kérdezték a Maestrót, mire az
visszafordította a kérdést magyarra, és
azt mondta: „Én nem tartozom azonszamarak közé, akik elfelejtették azanyanyelvüket”. 1963-ban visszatért régi
sikerei helyszínére, a MET-be, ahol
Wagner Az istenek alkonya címû
zenedrámájának elôkészületei során
rosszul lett, és még a bemutató elôtt,
november 15-én meghalt.
A zenekar
A Pittsburghi Szimfonikus ZenekartAmerika legjelentôsebb együttesei között
tartják számon. A megalakulásuk utáni
évben, 1896-ban adtak elôször
hangversenyt. Az elsô években neves
karmesterek sora – köztük Edward Elgar
és Richard Strauss – dirigálta
koncertjeiket. A zenekart anyagi
problémák miatt 1910-ben feloszlatták, és
csak tizenhat évvel késôbb alakultak újjá.
1937-tôl Otto Klemperer vezette az
együttest, aki egy esztendô alatt jelentôs
fejlôdést ért el muzsikusaival. A
szimfonikusokat 1938-tól tíz esztendeig
vezetô Reiner Frigyes után olyan neves
dirigensek irányították, mint Leonard
Bernstein, Leopold Stokowski, André Previn
vagy Lorin Maazel. 2004-ben a pittsburghi
volt az elsô amerikai zenekar, amely Sir
Gilbert Levine vezényletével a pápa elôtt
játszott. II. János Pálnak annyira tetszett
produkciójuk, hogy személyesen kért
ráadást az együttestôl. 1996-tól Mariss
Jansons az együttes zeneigazgatója.
A karmester
Marek Janowski, a varsói születésû
német dirigens a Budapesti
Fesztiválzenekar meghívásainak
jóvoltából visszatérô vendége honi
hangversenyéletünknek. Nem szó szerinti
világsztár, nem jelennek meg róla
bulvárhírek, címlapfotók sem nagyon
készülnek róla. Nem foglalkozik önmaga
menedzselésével, vezénylése nem
öncélú, mentes a túlkoreografált
hadonászástól. Igényes, lényegre törô,
nagyszerû muzsikus. Ezért is tartozik a
legnagyobbak közé. Jelenleg a Suisse
Romande Zenekar zeneigazgatója, de a
világ számos vezetô együttesét
vezényelte már. A német repertoár
autentikus interpretátora,
operadirigensként fôleg a Wagner-
operák hiteles tolmácsolásával szerzett
hírnevet magának.
A zongorista
Az est szólistája, Nyikolaj Luganszkij az
orosz zongoraiskola egyik legkiválóbb
képviselôje. A harminchatodik
életévében járó mûvész a legendás
emlékû, „Mária-Terézia méretû
anyacárné”, Tatjana Nyikolajeva
tanítványa volt. A jeles tanítványt –
kiemelkedô tehetsége okán –
szerényebb képességû diáktársai
trónörökösnek „becézték”. A nagy
Nyikolajeva hozzájárult a becenév
viseléséhez, mert méltó követôjének
tartotta a szárnyait bontogató
mûvészjelöltet. A nagy reménységbôl
mára érett, befutott mûvész lett, számos
díj birtokosa. A gyermekeit otthonában
nevelô mûvész többször koncertezett
Budapesten, szabadidejében
szenvedélyesen sakkozik.
21
2008. február 4. 19.30
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
A Pittsburghi SzimfonikusZenekar koncertje
Beethoven: Egmont-nyitány, op.84; IV. G-dúr zongoraverseny, op.58; Brahms: III. F-dúr szimfónia,op. 90Km.: Nyikolaj Luganszkij (zongora)Vez.: Marek Janowski
Pittsburghi Szimfonikus Zenekar
Fotó
: Ja
son
Coh
n
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 21
Mendelssohn zsenialitását mindenki
elismerte, de kevesen voltak azok, akik
valóban ôszintén, irigykedés nélkül
csodálták harmonikus lényét. Schumann
közéjük tartozott. Mendelssohn boldog
gyermekkora, csodagyermeksége,
kényelmes anyagi körülményei, zenei
invenciójának veleszületett áradása,
sikerei egy pillanatra sem vetették el
benne a féltékenység magját. Úgy
tekintett rá, mint a legnagyobbra,
egyenesen bálványozta pályatársát.
Nem rejtette véka alá azt a nézetét, hogy
Mendelssohnban Mozart géniuszának
reinkarnációját látja. Csodálta benne a
zongoristát, a zeneszerzôt, a karmestert.
Ámulatba ejtette mûveltsége,
tájékozottsága, ítélôképessége.
Schumannt valóban nem frusztrálta
(szemben Wagnerrel), hogy
Mendelssohn ölébe érett gyümölcsként
hullnak a zseniális megoldások, minden
zenei forma engedelmesen simul a keze
alá, s amihez csak hozzáér, arannyá
változik. Zenei lapjában (Neue Zeitschrift
für Musik) mûveirôl csak méltató kritikák
jelentek meg, recenzálta többek között a
Szöveg nélküli dalok több kötetét, a fisz-moll capricciót, a g-mollzongoraversenyt, a Zongorás triót, a
Paulus oratóriumot, az Olasz szimfóniát
és természetesen a Szentivánéji álomnyitányt. A Schumann képzelete által
alapított „zenei szabadcsapatnak”, a
Dávid-szövetségnek – F. Meritis néven –
Mendelssohn is tagja volt.
Schumann C-dúr szimfóniája gazdagon
dokumentálja a két szerzô kapcsolatát.
Nem kétséges, hogy a mû magán viseli
Schubert Nagy C-dúr szimfóniájának
hatását. Azét a szimfóniáét, amelyet
éppen Schumann fedezett fel Bécsben.
Azonnal felismerte a kompozíció értékét,
s annyira a hatása alá került, hogy
„meglepô” kijelentésre ragadtatta magát:
Beethoven után nem írtak ilyen
szimfóniát, még Mendelssohn sem. A
kottát természetesen Mendelssohnnak
küldte el, aki Lipcsében be is mutatta a
mûvet. Schumann az elsôk között
értesítette Mendelssohnt, amikor
elkezdett dolgozni saját C-dúr
szimfóniáján: „Az utóbbi néhány napban
Mendelssohn és Schumann
Egy tisztamûvészbarátságMolnár Szabolcs írása
Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) és Robert Schumann(1810-1856) kortársak voltak abban az értelemben is, hogy társakvoltak egy korszak zenei arculatának alakításában. Személyesen1835 augusztusában ismerték meg egymást, Mendelssohn ekkorvette át a lipcsei Gewandhaus Zenekar irányítását, és innentôlkezdve haláláig a városban élt. Hamar kialakult a két zeneszerzôkölcsönös kollegiális megbecsülésre, majd barátságra épülôkapcsolata. Együttmûködésük a város zenei aranykorát hozta el,melynek fénye az egész századot besugározta. Hatásuk mértékeegy másik zeneszerzôpáros, Liszt és Wagner mûködéséhezfogható. Ám amíg Liszt és Wagner kapcsolatát rendszeresen tettékpróbára magánemberi (késôbb családi) konfliktusok, addigMendelssohn és Schumann viszonya – e viszony tagadhatatlanaszimmetriája ellenére – végig harmonikus volt.
22
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
Schiff András
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 22
dobok és trombiták harsogtak bennem
C-dúrban. Fogalmam sincs, hogy mindez
hová fog vezetni” – írta 1845
szeptemberében. És ott van a
szimfóniában a közös szerelem, Bach
muzsikájának ihletése is, a mû
ôsbemutatóját pedig ki más
vezényelhette volna, mint Mendelssohn.
Az igazsághoz tartozik, hogy a premier
inkább hûvös, a megismételt elôadás
langyos fogadtatásban részesült, a
darab igazán csak egy késôbbi
koncerten, Zwickauban (Schumann
szülôvárosában) aratott sikert. Az
elôadás „igazi népünnepély volt, úgy
ünnepeltek, mint még soha. A szimfónia
is jobban ment, mint Lipcsében a
bemutatón” – írta a zeneszerzô egyik
levelében. A mû ma sem tartozik a
gyakran játszott szimfóniák közé, a
Bevezetés és allegro appassionato (op.
92) címû kompozíció pedig igazi
ritkaság, amely nem találta még meg a
helyét a koncertrepertoárban. Utóbbi
azért is érdekes, mert Schumann
kifejezetten a korabeli koncertgyakorlat
számára komponálta. Akkoriban gyakori
volt ugyanis, hogy a hangszervirtuózok a
versenymûvekbôl csak a második és a
harmadik tételt játszották el. Ezt a
„formát” követte Schumann is, amikor a
virtuóz allegro elé lírai hangvételû
bevezetôt komponált. A bemutatón
Schumann felesége, Clara játszotta a
magánszólamot.
Mendelssohn d-moll zongoraversenye is
a kevéssé ismert darabok közé tartozik,
miként Schumann esetében a rendkívül
népszerû a-moll zongoraverseny – itt is
háttérbe szorította egy másik zongorás
versenymû, a g-moll zongoraverseny. A
d-moll zongoraversennyel kapcsolatban
érdekes dolgot derített ki a modern
zenetudomány. Mendelssohn 1838-ban,
egy Lipcsében esedékes koncertre sietve
komponált egy kéttételes koncertdarabot
Serenade és Allegro giojoso (op. 43)
címmel. A mû eredeti címe Adagio ésRondo volt, mintha csak egy
hagyományos versenymû 2-3. tétele
volna. Az elemzés kiderítette, hogy
Mendelssohn ebben a kompozícióban a
korábbi d-moll zongoraverseny anyagát
dolgozta át. Az átdolgozásnak tudható
be, hogy az eredeti alak hosszú idôre
feledésbe merült. Schiff András és az
Európai Kamarazenekar koncertjén igazi
slágerszám csak egy lesz, a
Mendelssohn skóciai utazásait
megidézô Hebridák-nyitány.
23
2008. február 7. 19:30
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
Schiff András és az EurópaiKamarazenekar hangversenye
Mendelssohn: Hebridák-nyitány,op. 26; Schumann: Bevezetés ésallegro appassionato, op. 92;Mendelssohn: d-mollzongoraverseny, op. 40;Schumann: II. C-dúr szimfónia,op. 61Zongorán játszik és vezényel:Schiff András
PILLANATFELVÉTEL F.MERITISRÔL
„Eusebiusom – szólt Florestan –, sok
mindennek örülök ma este: elsôsorban
magának a muzsikának, amelyre már igen
szomjúhozom e szikkadt nyár után, aztán F.
Meritisnek, aki zenekarával elôször vonul
csatába. A közönség dermedten némult el. F.
Meritis elôlépett, s már az elsô pillanatban
száz szív repül feléje. Emlékszel-e még,
amikor aznap estefelé Páduából a Brentán
lehajóztunk? A kábítóan forró olasz
éjszakában mindkettônk szeme lecsukódott.
De másnap felharsant egy ébresztô hang:
ecco, ecco, Signori, Venezia! – és kitárult
elôttünk a tenger, csendesen és végtelenül,
de a horizont legszélén lágy csobogás
ringatózott fel-alá, mintha kis hullámok
álmukban beszélgetnének egymással. Lásd,
ugyanígy leng és zsong a „Szélcsend a
tengeren”, az ember szinte elbágyad tôle, s
már inkább maga a gondolat, semmint az,
aki elgondolja. Az értelmet közvetítô és
kihangsúlyozó énekszó szinte durvának tûnik
a hegedûk ilyetén pókhálófinom hangjához
képest. A mû vége felé megcsendül egy
harmónia, amelynél bizonyra Nereus
lányának csábító szeme szegezôdhetett a
költôre, hogy ôt a mélységbe húzza… De
felcsap az elsô nagyobb hullám és a tenger
lassanként élénkül, beszédesebb lesz. S már
dagad a vitorla, lengenek a vidám
zászlócskák, és most rajta, elôre, elôre, elôre!
Meritis úgy vezényelt, mintha ô maga
komponálta volna a nyitányt és a zenekar is
eszerint játszott. (…) Öröm volt látni, ahogy F.
Meritis szeme villanásával elôre jelezte a mû
menetének minden árnyalatát – a
legfinomabbtól a legerôteljesebbig – és
átszellemülten úszott vezetô elsôként a
hangok árjában, ellentétben azzal a
karmesterrel – idônként ilyenekbe is botlunk
–, aki kormánypálcájával fenyegetôdzik, hogy
elnáspángolja a partitúrát, a zenekarral és a
közönséggel együtt.” (Részlet Schumann
Mendelssohn lipcsei bemutatkozó
hangversenyérôl írt beszámolójából. A
hangverseny mûsorán Weber, Spohr és
Cherubini mûvei mellet Mendelssohn
Szélcsend és szerencsés hajózás nyitánya és
Beethoven IV. szimfóniája hangzott el.)
MENDELSSOHN HALÁLA UTÁN
Schumann egy alkalommal meglátogatta
Mendelssohn özvegyét Berlinben, és
elzarándokolt a zeneszerzô sírjához is. Clara
Schumann jegyezte fel, hogy a sírkövön talált
babérkoszorúról Schumann – csendes,
romantikus gesztusként – levett egy levelet és
eltette emlékként. Jóval hangosabb és
feszültebb jelenet játszódott le Lipcsében,
amikor Liszt Weimarba utazva megállt a
városban. Nem elég, hogy Liszt az esti házi
koncertrôl elkésett, de a muzsikálás utáni
beszélgetésben hosszadalmas fejtegetésbe
kezdett, amelyben Meyerbeert és
Mendelssohnt – nem az utóbbi javára –
hasonlította össze. Schumann nem tudta
türtôztetni magát, felpattant és éles hangon
Lisztnek esett: „Hogy említheti ezt a két
embert egy lapon?! Jegyezze meg, hogy
Mendelssohn óriási hatást gyakorolt a világ
mûvészetére, s jobban tenné, ha fékezné a
nyelvét!” Ezzel kirohant a szobából. Liszt kínos
helyzetbe került – különösen, hogy e jelenet
elôtt Schumann Esz-dúr zongoraötösét is
furcsán dicsérte: „egy kicsit lipcsei” – mondta.
Amikor Liszt távozott, így szólt Schumann
feleségéhez: „Asszonyom, az Ön férje az
egyetlen ember, akitôl ezt a hangot
elviselem.”
Félix Medelssohn-Bartholdy
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 23
A történet mesén kívüli szakasza 1978-
ban kezdôdött, amikor San Franciscóban,
a Bay Area-i fôiskola zenetudományi
szakán végzett fiatalember, Louis Botto
hiányolta, hogy a középkori és
reneszánsz vokális mûvek nagy része –
melyeket tanulmányozott – elôadatlanok,
és eldöntötte, hogy alapít egy együttest a
mellôzött repertoár elénekelésére a
reneszánsz egyházi tradíció szerint, csak
férfihangokat felhasználva. Botto
vállalkozásának ötletével kórustársaihoz
fordult, így a San Franciscó-i
Szimfonikusok Kórusa, valamint a Grace
Cathedral Kórus Fiú- és Férfikórusa
„teremtette elô” az elsô kilenc tagot, a
tenort éneklô Bottót is beleértve. A mesei
szál az alapító tagok egyikével szövôdött
hozzá, a bariton Charlie Erikson éppen
Geoffrey Chaucer Canterbury Meséjének
közepénél tartott és azt javasolta, hogy
legyen a nevük az Apácák papjának
történetében szereplô kakas neve.
Chaucer a nevet valószínûleg a Renard,
a róka címû ókori francia fabulából vette,
amely két francia szó kombinációja: a
chanter („énekelni”) és a clair („tiszta”)
szavaké.
A név ómene és Chaucer korszaka pont
megfelel saját célkitûzéseiknek, a csapat
tehát 1978. június 27-én Chanticleer
néven debütált zsúfolt nézôtér elôtt a San
Franciscó-i történelmi Old Mission
Dolores-ben. A program kiemelt
zeneszerzôi azok voltak, akik késôbb is
fôszerepet játszottak az együttes
repertoárjában: Byrd, Isaac, Ockeghem,
Morales, Morley, Dufay és Josquin. A
siker kijelölte mûködési szisztémájukat is:
négyhavonta adtak koncertet. Az elsô
utak az Államokba vezettek, de
nemzetközi elismertségük is hamar
megszületett; 1984-ben az együttest
meghívták Belgiumba, a Nemzetközi
Josquin Szimpóziumra. Egy másik kórus
szereplésének visszamondása mesébe
illô merészséget és ambíciót munkált
bennük. Egy olyan ötlettel hozakodtak
elô, hogy mûsorukon kívül még egy
ráadás Josquin-misét is elôadnának,
ami végül nagy tetszéssel hangzott el a
fesztivál egyik koncertjén. Az idôhiányt
szintén megoldották: a gépen tanulták
meg a mûvet... Ma már az együttes sok
neves nemzetközi fesztivál, mint például
a Salzburgi Fesztivál (Ausztria), a
Schleswig-Holstein Zenei Fesztivál
(Németország), a Brisbane-i Kétévenkénti
Zenei Fesztivál (Ausztrália), a Taipei
Nemzetközi Kórus Fesztivál (Taiwan) és a
Van Vlaanderen Fesztivál (Belgium)
állandó szereplôje.
A mesék világában megszokott, hogy ha valaki különlegesképességekkel megáldott, messze földön híres lesz és csodájárajárnak… Így volt ez – régi történet szerint – egy bizonyos beszédesnevû (Chanticleer – „tisztán éneklô”) kakassal is, akinek „harsányszavánál az se szebb talán, mely misenapkor zeng az orgonán”. A mesékkel, jelképekkel azonban megtörténik néha, hogy kilépneksaját közegükbôl és a valóság talaján kezdenek új életet.
24
Chanticleer Énekegyüttes
Mesés hangokIványi-Papp Monika írása
Chanticleer
Fotó
: Lis
a K
ohle
r
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 24
Megalakulásuk óta több mint hetvenöt
ember énekelt az együttesben, de
történetükben meghatározó pillanat volt
1983, amikor Joseph Jennings
kontratenor csatlakozott a csapathoz.
Jennings különleges talentuma révén
zenei rendezôjük lett. Az évek során
jellegzetes éneklési stílusa éppúgy
fémjelzésévé vált a chanticleeri
hangzásnak, mint az újító gospel vagy
popzenei átiratai. Fiatal énekesek
tanításáért való lelkesedése napjainkig
tartó éneklésfejlesztési programot indított
be. Bottót, a kórus megálmodóját
ugyanakkor egy másik fejlesztési
program foglalkoztatta. Mivel egy
kórusénekes sosem rendelkezett
megfelelô pályafutási lehetôséggel,
elhatározta, hogy a Chanticleer teljes
állásban fogja foglalkoztatni tagjait.
A korai évekre jellemzô veszôdséges és
fáradságos, sokszor nyolc-tíz hetes, kis
furgonnal megtett turnék, spórolások
(Botto mindannyijuknak kevesebb, mint
$50-ból hozta ki az ebédet) meghozták
gyümölcsüket: az együttes az Egyesült
Államok ez idô szerint legnevesebb
független profi énekegyüttese.
Küldetéstudatukat Botto alakította, ami
1997-ben bekövetkezett halála után is
részük maradt. Hitvallásuk szerint a
tökéletesség legmagasabb fokán
bemutatott kóruszene világszerte
ösztönözi az ilyen formációk létrejöttét és
értékelését, az általános mûveltségbe
való beágyazottságát éppúgy, mint új
kórus mûvek születését. Tehát létezik egy
nemes, objektív cél, amelyet szolgálniuk
kell a mûvészetükkel, bármennyi
hallgatónak, bármilyen körülmények
között szerepelnek (énekeltek már
kevésbé szokványos helyeken is:
kanadai csûrben, tetô nélküli
templomban a volt Kelet-Németország
területén, svéd konditeremben vagy a
New York-i Filharmonikusokkal a Central
Parkban). Olyasmi ez, amit egy régi
mondás úgy fejez ki, miszerint a mester
a gótikus templomnak azt a részét is
ugyanolyan gonddal faragja ki, amit az
emberi szem nem lát.
Noha elôadásaik nagy része önálló a
cappella koncert volt, az együttes
belefogott néhány merész vállalkozásba.
A Chanticleer Craig Russell zenetudós
együttmûködésével elôadott és felvételt
is készített két 18. századi mexikói
zeneszerzô (Manuel de Zumaya, Ignaciode Jerusalem) ismeretlen mûveibôl két
korabeli hangszereken játszó zenekarral
(Mexican Baroque és Matins for theVirgin of Guadalupe). Egy másik
emlékezetes zenekaros vállalkozásuk
Claudio Monteverdi Vespro della BeataVergine darabjának San Franciscó-i és
New York-i elôadása volt. A barokk
mûvek mellett az együttes elôadta
Benjamin Britten Curlew River operáját,
ami a japán „no színház” és a középkori
angol vallásos dráma hatását
egyesítette. Könnyebb mûfajban is
sikeres felvételeket hallhatunk tôlük:
kiemelkedik Ettore Stratta vezényletével a
Londoni Studio Zenekarral, valamint a
Don Haas Trióval közösen készített
albumuk, a Lost in the Stars („Csillagokbarejtve”), amely jazz és pop standardek
feldolgozásait tartalmazza. A Chanticleer
sok neves mûvésszel és együttessel
lépett fel története során, beleértve a
híres mezzoszoprán Frederica von
Stade-t, a japán táncosokat, Eikót és
Komát, valamint George Shearinget, az
élô jazzlegendát éppúgy, mint a New
York-i Filharmonikusokat, a San
Franciscó-i Szimfonikusokat vagy a Saint
Paul Chamber Orchestrat. Az együttes
elég szerencsésnek mondhatja magát
olyan szempontból is, hogy a mai idôk
legismertebb zeneszerzôitôl (Chen Yi – a
kínai hölgy 1993-tôl 1996-ig a csapat
megbízott zeneszerzôjeként mûködött –,
David Conte, Anthony Davis, Morton
Gould, Bernard Rands, Steve Sametz, Sir
John Tavener és Augusta Read Thomas)
rendelhetett darabokat.
A New Yorker magazin által „a világ
vezetô férfikarának” nevezett Chanticleer
Énekegyüttes mûvészetébôl
„hangszínbeli gazdagság és élesen
metszô fényesség” árad – írja a San
Franciscó-i Krónika. A Grammy-díjas
együttes 2007/2008-ra, harmincadik
évadjára több mint száz elôadást
tervezett. Az ünnepi évad miatt
sokhelyütt megfordulnak, az USA
huszonkét tagállama mellett 2008
januárjától európai országok jelentôs
városaiban énekel majd az együttes:
Párizs, Luxembourg, Brugge, Bécs,
Prága, Budapest és Vilnius szerepel
listájukon. A Chanticleert 2008-ra „Az év
együttesévé” avatta a MAIDPA (Musical
America International Directory of the
Performing Arts) kiadója – ezzel a
címmel elsô alkalommal tüntettek ki
énekegyüttest. A homogén hangzásuk
tökéletessége miatt „hangzenekarként”
emlegetett együttes budapesti koncertjén
mindenbôl hallhatunk ízelítôt. Az angol,
az itáliai és a németalföldi vokálpolifónia
emblematikus képviselôinek egyházi és
világi mûvei mellett elhangzik az osztrák
Gustav Mahler talán legszebb Rückert-
dala, a 20. századi francia zeneszerzô,
Francis Poulenc Négy kis imája, az
amerikai Samuel Barber egyik dalának
szerzôi átirata, sôt magyar vonatkozású
kompozíciók is: Ligeti György még
hazánkban komponált néhány
kórusmûve. A mûsorban két kortárs
alkotó kompozíciói, a fent már említett
rezidens zeneszerzô, Chen Yi és a
népszerû kórusmûveirôl híres Steven
Sametz is megjelennek a spirituálék,
gospelek, népzene- és jazzfeldolgozások
mellett.
25
2008. február 9. 19:30
Fesztivál Színház
A Chanticleer Énekegyütteskoncertje
William Byrd: Sing Joyfully; Aveverum corpus; Palestrina: AveRegina coelorum; Josquin DesPrés: El grillo; Mille regretz;Scaramella va alla guerra; Je neme puis tenir d’aimer; Chen Yi:New York; Samuel Barber:Heaven-Haven (A Nun Takes TheVeil); Poulenc: Quatre petitesprières de Saint-François d’Assise;Steven Sametz: I have hadsinging; Mahler: Ich bin der Weltabhanden gekommen; LigetiGyörgy: Pápainé; Idegen földön;Magány; Gospelek, jazzátiratokés népdalok
„Hangzenekarként”emlegetik ôket
homogénhangzásuk miatt.„
„
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 25
Hasonló érzésünk támadhat a soha nem
hallott hangszer-ôslények láttán. E csodák
némelyike csak bizarr ötlet, a
hangszerész–feltaláló játékos kedvének
terméke, másokat viszont valóban
használtak is. Ilyen volt többek közt a
pochette, a zsebhegedû. Néha bizony
szükség lehet arra, hogy zsebre tegyük a
hegedût – legalábbis ha táncmesternek
mennénk, aki egyszerre mutatja a
bonyolult lépéseket és karmozdulatokat,
ugyanakkor a zenét is ô szolgáltatja a
gyakorláshoz. A késô reneszánsz, kora
barokk idôkben ugyanis még nem állt
rendelkezésre gépzene, s állandó
hangszeresek foglalkoztatása sem volt
egyszerû. A táncmesternek ugyanúgy
kellett értenie a hangszerkezeléshez, mint
a tánchoz. Így született a pochette, más
néven táncmesterhegedû, a korábbi rebecutódja. Teste olyan keskeny, hogy a
kabátzsebben könnyen elfér. Régebben
három, késôbb négy húrja volt, és
természetesen vonóval játszottak rajta
pezsdítô táncmuzsikát.
Mint ahogy a szöghegedûhöz is vonót
használtak – de hol voltak a húrok? Egy
bajor muzsikusnak szöget ütött a fejébe a
gondolat, hogy szögekbôl építsen vonós
hangszert. Kerekded hangszertestre,
„asztalkára” félkörívben szerelt fel
függôlegesen álló, különbözô hosszúságú
fémpálcikákat, amelyeket többnyire
kromatikusan, vagyis minden félhangot
szerepeltetve hangolt be. E pálcikáknak a
húrokkal ellentétben nincs szükségük
kifeszítésre, hogy a vonó által rezgésbe
jöhessenek, mert vastagságuk miatt az
anyagban rejlô feszültség elég
rugalmasságot ad, hogy a súrlódás
hatására rezgésbe jöjjön. Csak épp
játszani nem lehet könnyû rajta...
A baryton nevének semmi köze sincs a
középmagas férfihanghoz, csupán egy
félreértésbôl keletkezett. A francia bourdonszó tartott hangot, illetve erre szolgáló mély
húrokat vagy sípokat jelent, amelyek a
zenében kíséretként szolgálhatnak (lásd
tekerôlant, duda). A bourdon olasz
megfelelôje bardone, ebbôl lett paredon,
majd bariton. A baryton húrjainak száma
10-27 között lehet, csakhogy ezek a
hangszer nyaka mögött szabadon futnak,
így a játékos bal kezének hüvelykujjával
megpengetheti bármelyiket, így e vonós-
pengetôs hangszeren akár saját magát
kísérheti. Pompakedvelô Esterházy Miklós
herceg kedvence volt, ennek köszönhetjük,
hogy Haydn 126 triót, 25 duót és 3
versenymûvet írt e ritka hangszerre.
Sokan próbálkoztak már üvegedény
peremét nedves ujjal finoman súrolva
hangot kelteni. Ezen az elven mûködik az
üvegharmonika, amelynek semmi köze
sincs billentyûs névrokonához. A hangolt
üvegharangokat egy fekvô rúdra mint
tengelyre szerelik fel, s az egész
harangsort egy Singer-varrógépre
emlékeztetô pedálszerkezettel forgatják a
tengely körül, közben nedvesítve az üveget.
A játékos ujjal érinti meg az éppen
szükséges hangot, így játszhat dallamot,
akkordot rajta. Lágy, éteri hangzása
sokakat elbûvölt, bár furcsa rezgését
egyesek a szervezetre ártalmasnak vélték.
Mozart üvegharmonika-kvintettjét sokan
emlegetik, de kevesen hallották. A nagy
zeneszerzôk közül Beethoven, Dusek és
Tomásek is írt e hangszerre, amely a 21.
század folyamán még kedvelt maradt.
A baryton vonós hangszer, amelyen
gitárszerû pengetéssel is lehet játszani.
Miért ne lehetne egy gitárt vonóval
megszólaltatni? A gitár jellegzetessége,
hogy a fogólapon, a húrok alatt
keresztbefutó érintôk, ún. bundok segítik,
hogy sokszólamú akkordokat tisztán
lehessen fogni rajta. Ez a megoldás
vonóval is mûködik, így keletkezett az
arpeggione, a gitárcselló. A gordonka
módjára épített hangszernek hat húrja van,
s ez szintén az akkordikus játékot segíti.
Schubert jól ismert Arpeggione szonátáját
csellón, brácsán, fuvolán sokszor
hallhattuk, de arpeggionén való
megszólaltatása igazi kuriózum.
A hegedût már zsebre tettük – de hogyan
veszünk a szánkba egy bôgôt? Pedig ilyen
is volt, a szájbôgô, avagy Maultrommel. De
mindent azért mégse áruljunk el elôre,
maradjon valami meglepetés a
hangversenyre is!
Elfelejtett régi hangszerek
Theszisz írása
Próbált már zsebre tenni egy hegedût? Nos, mielôtt komolykísérletezésbe fogna, nézze meg, hogyan csinálja egy profi! Az egyszeri paraszt bácsi, Pesten járván, elmegy az Állatkertbe. A különös állatok között sétálgatva egyszer csak meglátja avízilovat. Nem szól semmit, csak a fejét csóválja. Továbbmenve azsiráfhoz ér, jól megnézi, és megint csak a fejét csóválja. Végülmegpillantja az elefántot. Nézi, nézi, aztán határozottan kijelenti:Ilyen állat pedig nincs!
2008. február 18. 19:30
Fesztivál Színház
ÚJRA MEGSZÓLAL! – Klasszikus hangszercsodák
Zeneszauruszok
Üvegharmonika
Szöghegedû
26
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 26
Szerencsére van olyan fórum, amelyen az
új mûvek bemutatói mellett az elmúlt
évtizedek zeneszerzésének arra érdemes
darabjai is helyet kapnak. A huszadik és
huszonegyedik század zenéjébôl
válogató, 2008 januárjában immár
huszadik alkalommal megrendezésre
kerülô Mini-Fesztivál ugyanis – hûen
alapítója, Durkó Zsolt kezdeti
elképzeléséhez – ma is „a minôség, a
felismert érték eszményét szándékozik
érvényre juttatni”. Vagyis – mint tíz
esztendôvel ezelôtt, az elôzô jubileumkor
Durkó fogalmazott – „azokat az értékes
mûveket” kívánják „elôadni, amelyeket
vagy nagyon ritkán hallhatunk idehaza,
vagy egyáltalán nem hangzanak el”.
Bizonyára a kerek évforduló miatt önként
kínálkozó visszatekintés is arra késztette a
Mini-Fesztivál szerkesztôit, hogy idén
kizárólag magyar zeneszerzôk mûveibôl
állítsák össze a négy hangverseny
mûsorát, s hogy abban a szokottnál több
régebbi kompozíció szerepeljen. A
vasárnap esti zenekari koncerten így
Kocsár Miklós és Bozay Attila muzsikája
mellett az 1960-as évek zeneszerzésének
két meghatározó zenekari mûve is
elhangzik majd: Maros Rudolf 2. Eufoniája
és Durkó Zsolt Fioriture címû darabja.
A Mini-Fesztivál továbbra is elmondhatja
azonban magáról, hogy – ismét Durkó
szavait idézve – „nemcsak évtizedek
történeti mélységei felé fordul, hanem a
fiatal, sôt a legfiatalabb generációk
bemutatására is törekszik”. Idén a
hangversenysorozat majd’ harminc
zeneszerzôjének negyede ezt a korosztályt
képviseli. Közülük Dragony Tímea, Durkó
Péter, Fekete Gyula, Horváth Barnabás,
Sáry Bánk és Tóth Péter már szerepelt a
korábbi Mini-Fesztiválokon; mellettük a két
éve diplomát szerzett Meskó Ilona kap
lehetôséget idén a bemutatkozásra egy
kamarazenei alkotásával.
Január utolsó hétvégéje a Mûvészetek
Palotájában most is az új zenéé lesz, s
ezúttal is változatos program várja a
közönséget: hallhatunk új és már bevált
kompozíciókat, idôsebb és fiatalabb
alkotók darabjait, zenekari muzsikát,
kamarazenét és kórusmûveket. A Mini-
Fesztivál két évtizedes hagyománya
folytatódik tehát – remélhetôen még
sokáig.
Felismert értékek és újdonságok
Mini-Fesztivál 2008Kerékfy Márton írása
Egy volt tanárom – sokat tapasztalt zeneszerzô – szoktamondogatni zeneszerzô-palánta növendékeinek: „nagy dolog, habemutatnak egy mûvet – de mennyivel nagyobb, ha másodszor iselôadják!” Valóban, a mai komponista, ha nem is könnyen, deáltalában elérheti, hogy új darabja megszólaljon – egyszer. Ésmásodjára? Az elsô elhangzás pillanatától a zenemû önálló életrekel, s – bár természetesen szerzôjének van beleszólása –elsôsorban mégsem tôle függ már további sorsa, inkább attól: van-e olyan muzsikus, aki szívesen eljátssza, és olyan közönség,amelyik szívesen meghallgatja az alkotást – újból.
Meláth Andrea
27
MINI-FESZTIVÁLFesztivál Színház
2008. január 25. 19:30
Dubrovay László: Klarinétkvartett
Bujtás József:Négy karakter szólócsellóra
Madarász Iván: Párbeszéd
harsonára és zongorára
Dragony Tímea: Thoughts – dal
Shakespeare szonettjeire
Tihanyi László: Linos
Meskó Ilona: Adom burkolt címû...
Farkas Ferenc:Correspondances
Pertis Jenô: Rézfúvós szextett
Lendvay Kamilló: Az erdô dalai
2008. január 26. 17:00
Mohay Miklós: Virághullás No. 2
Szônyi Erzsébet: Sirató
Szôllôsy András:Planctus Mariae
Durkó Péter: Kvadrusaxofónia
Fekete Gyula: Kék hold
Bárdos Lajos: Menyecske
Reményi Attila: Öt gyermekkar
Tóth Péter: Hajnalban a csillagok
Terényi Ede: Psallite unigento
2008. január 26. 19:30
Balassa Sándor: Quintetto d'ottoni
Ligeti György: Musica ricercata
Sáry Bánk: Szivárvány havasán
Láng István: Broken Consort
Horváth Barnabás:Vonósnégyes
Sugár Miklós: Minikoncert
Szokolay Sándor: Pálma
2008. január 27. 19:30
Maros Rudolf: Eufonia No. 2
Bozay Attila: Pezzo concertato
Kocsár Miklós: Formazioni
Durkó Zsolt: Fioriture
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 27
LOW Holland-Flamand Kultfesztivál
Hollandiában létezett elôször polgárság.
Polgárság, mely már pénzzel
rendelkezett, és festményeket rendelt. S
ha már rendelt, akkor angyalkák helyett
kocsmai jelenteket várt el a festôktôl. Így
születtek meg a mindennapi életrôl szóló
képek, s így jött létre a képek piaca.
Németalföldön már nemcsak az egyház,
de a polgár is rendelt festményt,
mégpedig egyre többet, s ez a több
kitermelte a minôséget. A festészet ma is
jól fekszik a hollandoknak. Tán azért,
merthogy ez egy individuális mûvészeti
ág, s a hollandok eléggé individuálisak.
Szinte nincs család, ahol a nagybácsi
vagy unokaöcs vasárnaponként ne
festegetne. Kevésbé tudott, hogy a 15. és
16. században Németalföld a zenében is
nagyhatalom volt (Ockeghemtôl Orlando
di Lassóig). Hogy mitôl lett akkortájt a
németalföldi zeneiskola oly nagy, és
késôbb mitôl múlt ki, azt ma már ki
tudja?
No de ugorjunk át a mába! Milyen ma a
holland mûvészet? Ki finanszírozza, kik
támogatják? Kik a fô
mûvészetfogyasztók? Mit fogyasztanak
inkább: hazai vagy import kultúrát?
Miben erôs és hol zsengébb a holland
mûvészet? Mit akar a holland mûvészet
a nagyvilágnak (Budapestnek)
megmutatni magából? Mennyiben más
a mûvészethez való holland hozzáállás,
mint nálunk? Tengernyi kérdés cseppnyi
válaszlehetôséggel.
Árulkodó tény, hogy a hollandok –
ellentétben más EU-országgal – Párizs
és Jakarta kivételével sehol a világon
nem tartanak fenn állandó kulturális
képviseletet. Helyette idônként
fesztiválokat rendeznek. Így találkozhat a
magyar érdeklôdô 2008. február-
márciusában a holland kultúrával.
Amszterdam utcáin sétálgatva, a
kulturális plakátokat nézegetve azt látjuk,
hogy a nagyvilág mûvészete jelen van
Hollandiában. Jelentôs tehát a kultúra-
import (ellentétben az exporttal): van
tehát az országnak elég pénze és igénye
arra, hogy a nagy neveket néhány napra
mindenhonnan megvásárolja. Más
kérdés, hogy néhány nap alatt, borsos
árak mellett vajon hányan jutnak hozzá.
A hollandok valahogy másképp állnak a
mûvészethez, mint mi. Mintha hiányozna
a mûvészet eliter volta. Ellentétben
mondjuk kishazánkkal vagy
Franciaországgal, Hollandiában nem
olyan nagy sikk mûvésznek lenni, s a
mûvészetnek közel nincs akkora
társadalmi tekintélye, mint másutt. Ez
talán a holland puritán és pragmatikus
lélekbôl adódik. Az átlag holland jobban
értékel egy sikeres papírkereskedôt, mint
mondjuk egy rendezôt. A
papírkereskedôt jobban el tudja helyezni
lelki palettáján, nagyobb a bizalma
hozzá. S ez nem feltétlenül az anyagi
biztonsággal függ össze. Hollandiában a
közelmúltig egész jól finanszírozták a
mûvészeket. Festôk, szobrászok például
évtizedekig havi fizetést és mûtermet
kaptak, aminek fejében némi
rendszerességgel az államnak képeket,
szobrokat kellett szállítani. Nem egy
olyan magyar és orosz
mûvészismerôsöm volt Amszterdamban,
akik azért települtek le Hollandiában,
hogy bekerüljenek ebbe a kategóriába.
Amikor azután a jóléti állam kezdett
lebomlani, és a felhalmozott mûveket az
állam már nem tudta hol tárolni,
alaposan megcsappant e pénzügyi
forrás.
Egy másik feltûnô jelenség: a kultúrát, a
mûvészetet valahogy szélesebben,
lazában – bizonyos szempontból
demokratikusabban – értelmezik, mint
Kis országnagy kultúrájaDr. Sándor Anna írása
Nathalie Stutzmann
Hollandia: egy kis ország nagy kultúrával. Vajh jogos-e amegállapítás? Ahogy vesszük. Ahonnan nézzük. A válasz függattól, hogy mely korról, mely századról beszélünk, s a kultúra melyágára gondolunk éppen. Jól tudott: a 17. századi németalföldifestészet óriási volt. Ez idôben a hollandoknak szinte minden jólment. A világkereskedelem s a tengerek urai voltak, nálukhalmozódott fel elôször jelentôs tôke, s ôk polgárosodtak elôször.
28
Fotó
: Nic
ola
s Li
eber
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 28
29
2008. február 17. 19:30
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
Tetzepi; Flat Earth Society
2008. február 24. 19:30
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
UMZE Kamaraegyüttes, Modern Art Orchestra
Louis Andriessen: Raccontodall’inferno; Worker’sUnion;Martijn Padding: ThreeSummer PiecesKm.: Cristina Zavalloni (jazzének)Vez.: Rácz Zoltán
2008. február 25. 19:30
Fesztivál Színház
Asko Ensemble
Louis Andriessen: Dances; GerardGrisey: Vortex temporumKm.: Claron McFadden (szoprán)Vez.: Hans Leenders
2008. február 28. 19:30
Fesztivál Színház
Combattimento ConsortAmsterdam
Händel: Il trionfo del Tempo e delDisinganno, HWV 46a (oratóriumkét részben) Szólisták: PatriziaBiccerè (Bellezza), Anne LiseSollied (Piacere), NathalieStutzmann (Disinganno), CarloVincenzo Allemano (Tempo)Vez.: Jan Willem de Vriend
2008. március 2. 19:30
Fesztivál Színház
Capilla Flamenca„Négy évszak az Ars novakorában”
Baude Cordier, Thomas Fabri,Philippe de Vitry, Oswald vonWolkenstein, Jehan Vaillant,Guillaume de Machaut, MartinusFabri, valamint ismeretlenkorabeli szerzôk mûveiKm.: Marnix De Cat (kontratenor),Tore Denys (tenor), Lieven Termont(bariton), Dirk Snelling (basszus,mûv. vez.), Patrick Denecker(fuvolák), Liam Fenelly (hegedû),Jan Van Outryve (lant)
nálunk. Mintha „a mûvészet mindenkié”
szlogent komolyan vennék. Ha valaki hat
darab kávés csészét tesz egymásra,
avagy egy disznót hajt be a
fürdôszobába, és azt nevezi
mûvészetnek, ám legyen. Hollandiában
az ilyesmit hamarabb elfogadják,
hamarabb tolerálják. E tolerancia
hátránya, hogy több a
megemészthetetlen mûvészeti szemét.
Elônye tán, hogy az új érték könnyebben
kiugrik.
Jól cseng az amszterdami
Concertgebouw neve, és Hollandia
valóban jó zenében. Ez persze nem úgy
értendô, hogy jók a holland zeneszerzôk,
aminek talán ellentmond, hogy a
budapesti Spinoza-ház öt évvel ezelôtt a
Mata Hari címû holland opera
világpremierjével nyitott, s azt egy évig
mûsoron is tartotta. Inkább arról van szó,
hogy kitûnôk a zenészeik. Ha viszont a
zenészek, karmesterek neveit
megnézzük, igen nagy számban
találkozunk külföldi nevekkel. Ez ismét a
holland demokrácia, tolerancia és a
xenofóbiahiány terméke: elsôsorban az
a fontos, hogy valaki valóban jó zenész
legyen. Bár a nehezedô gazdasági
helyzet miatt ez mostanság változik, s
kezd számítani, hogy ki holland, ki nem.
Kitûnô a holland modern tánc. Ennek
pedig két oka van: nem volt klasszikus
balett, amit le vagy át kellett volna törni,
s a hollandok rögtön ráállhattak a
modern táncra. A másik ok ugyanaz,
mint a zene esetében: a modern holland
tánc zömében külföldiekkel dolgozik. A
legnagyobb koreográfusuk például, aki a
holland balettet naggyá tette, Jirí Kylian,
cseh.
Nagyok még a fotográfiában, és
kezdetben itt is a külföldiek játszottak
nagy szerepet. Büszkén elmondhatjuk,
hogy ehhez a harmincas évektôl kezdve
magyarok is nagyban hozzájárultak. Az
elsô holland fotóügynökséget (ABC Press)
a magyar Róna Imre hozta létre 1935-
ben. A harmincas évek holland lapjai
még nemigen használtak fotókat, azokra
Róna szoktatta rá a holland lapok
fôszerkesztôit. A fotó szûz területét olyan
magyar fotósok törték még át, mint Éva
Besnyô, Moholy Nagy, Ata Kando stb.
Hollandiában öröm múzeumba járni,
mert a múzeumok jól rendezettek,
eseménydúsak, gyerekbarátok és
interaktívak. Említhetném példaként az
amszterdami Van Gogh múzeumot, a
Zsidó Múzeumot avagy a Hajózási
Múzeumot, ám igazságtalan lennék,
mert a többi is ragyogó. Kedvenceim az
utcai szobrok, amelyek a közterületeken
az emberrel szembejönnek, merthogy
oly emberszabásúak, eszköztelenek,
puritánok, mint maguk a hollandok. S ha
már utcán vagyunk, szóljunk az
építészetrôl is! A 17. századból ránk
maradt Amszterdam ugyebár csoda,
még akkor is, ha a házak ide-oda
dôlnek. Ami az elmúlt hatvan év
építészetét illeti, nagy különbség van a
tekintetben, hogy például Amszterdamról
vagy Rotterdamról beszélünk. Érdemes
még figyelni az utcai és az üzleti
designra – van mit csodálni!
Combattimento Consort Amsterdam
Fotó
: Sim
on v
an
Boxt
el
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 29
Itáliában írt opera ez, amely angol
szerzô angolul megjelent darabjára épül
francia és olasz átdolgozók (pl. Belasco),
valamint Puccini két házi librettistájának
nyomán. A mû Japánban játszódik,
miközben utóromantikus muzsikája –
minden keleties idézet vagy utánzat
dacára – hamisítatlanul olasz. Amerikai
tengerésztiszt, diplomata, tizenhat
esztendôs gésa és teljes, az ôsi
szokásokat tartó rokonsága dalol
egyöntetû Puccini-stílusban. A teremtô
fantázia szerint a hegy is a komponista-
Mohamed ölébe gyalogol: sosem járt
Japánban, de még Ázsiában sem, a
figurasor, a történet s a fura pentatónia
viszont beköltözött a Torre del Lago-i
dolgozószobába.
Újabb, mélyebb probléma: miért is nem
írja japánosabbra a Pillangókisasszonyta zeneszerzô? Fôleg, hogy tizenhárom
évvel késôbb, a befejezetlen Turandot
már temérdek kínaias vonást hordoz
magán (hogy szervülnek-e ezen jegyek,
vagy csak lifegnek az áradó Puccini-
muzsika testén, most hagyjuk). Nekem a
Turandot épp az egyik kedvencem, de
absztrakció a javából ez a szeretet is,
hisz éppúgy nagyra tartom az Alfano-
féle befejezést, a halott szerzô
jegyzeteibôl összerántott – rendben:
mérethelytelen – szerelmi kettôst is, mint
ahogy negligálhatják akármilyen
vehemensen Süssmayrt, Mozarteszköztelenül szép Rekviemje számomra
az általa menedzselt befejezéssel teljes.
(Érdekes, mindkét kiegészítô a
visszatéréses technikát alkalmazta.)
No, Puccini javára írhatjuk, hogy nem
sétál az etno-opera csapdájába: hogy is
írhatna távol-keleti motívumok mentén
„autentikus operát”, ha ez a fogalom ott
teljességgel értelmezhetetlen, ráadásul a
komponista alig tud többet a földgolyó
másik felérôl, mint a századelô átlag
mûvésze. „1903: egész Európa az ázsiai
és egyéb egzotikus mûvészetek
bûvöletében él. A festôk Gauguinre
figyelnek, a muzsikusok jávai
gamelánzenekarokat hallgatnak… de
Puccini orientalizmusa merô díszlet” –
véli Paul Henry Lang.
Ma se lehetne kárhoztatni, mondjuk, a
tehetséges Gyöngyösi Leventét, hogy
nem akar echte perui operát növeszteni
az aluljáró pánsíposainak élménye
nyomán. És ennek a finoman stilizált
elvonatkoztatásnak, távolságtartásnak
volt nagy hagyománya az európai
zenében is. Louis Spohr indiai darabja, a
Jessonda se téved el, remek német zene
marad; Puccini kissé akadémikus-
cvikkeres pályatársa, Umberto Giordano
orosz kétfelvonásosa, a Fedora se
keverhetô Muszorgszkij mûveivel.
(Érdekes körülmény, hogy a
Pillangókisasszony elsô Cso-cso-szánja,
Rosina Storchio, valamint elsô
Sharplesse, Giuseppe de Luca egyaránt
részese volt egy másik pikáns Giordano-
opera, a Siberia világpremierjének.
Állítólag abban se muzsikok
muzsikáltak.) Puccini Pillangókisasszonya
olasz és opera – adott helyeken, például
Szuzuki kétsoros, visszatérô imája alatt
mégis japánnak, ôsinek halljuk.
A fantáziát próbára teszi a fôhôsnô
személye is. Cso-cso-szán a kiírás
szerint tizenhat esztendôs. Ehhez képest
Az elvonatkoztatás mûvészete
30
Pillangózás azoperában
Januárban különleges, félszcenírozott elôadásban látható aPillangókisasszony a Mûvészetek Palotájában. Hadd jegyzeteljekhát ide néhány gondolatot, amely az amerikai rajongók által TOP20-ba választott Puccini-mûrôl felötlik bennem! Hogy mondjakrögtön egy meredeket: ha valami próbára teszi az összmûvészetmáig legélôbb mûfajának, az operának elmélyültebb élvezôit, azpéldának okáért a Pillangókisasszony is lehet. (A problémaannyira sokrétû, hogy már a címmel sem tudunk egykönnyendûlôre jutni, de errôl majd a végén.) Népszerû Puccini-mûrôl ilymeghökkentôt állítani indoklásért kiált.
Ókovács Szilveszter írása
Karine Babajanian
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 30
a filigrán kislány szólamát Puccini
drámai szopránra komponálja, de
legalábbis olyan spinto hangra, amely
az opera során számos alkalommal
végtelen fájdalommal, dühvel (és
hangerôvel) szólal meg. 1903-ban
járunk, a sztárszerzô már rég túl a
Manonon, de négy éve fut sikerrel
brutális darabja, a Tosca is. Elôbbiben
Cesira Ferrani, utóbbi premierjén pedig a
román születésû Hariclea Darcléemutatja be, hány éves és hány kiló egy
efféle hangtípust képviselô énekesnô. De
ebbôl is csak papíron adódik
diszkrepancia: az összmûvészeti
teljesítmény varázsa e problémát is
áthidalja.
Jöjjön végül a cím viszontagságos sorsa.
Az olasz eredetiben nincs kétség,
Madama Butterfly, azaz Pillangó Asszony
(nem feltétlen utal férjezett állapotra, hisz
a bizonyos Pillangó felesége inkább
Signora Butterfly volna). Az
operairodalomban egyébként elôfordul a
Madama-szerkezet más színlapon is,
például Gaetano Donizetti humoreszkjét,
A csengôt (Il campanello) egy
mellékszereplô, bizonyos Madama Rosa
„ékesíti”. E név idôs – csak recitativóban
komponált hangú – nôre, anyósra,
majdnem csak Róza mamára utal.
Amikor viharos gyorsasággal és
magyarítva, a világpremier után alig két
esztendôvel ismerhette meg e mûvet
Budapest, a Várady-fordítás nagyária-
szövegének szellemében („Ó, te icipici
asszony…”) született a cím:
Pillangókisasszony. Értelme mai
magyarázattal inkább Kis
Pillangóasszony volna, hisz a mû elején
még valóban és teljességgel hajadon
lánykát Pinkerton nevezi el a lepkérôl, s
becézi rendre.
Mindent egybevetve nehéz az igényes
fordító helyzete, hisz egy voltaképpeni
kislány, a cseppet sem asszonyos,
legfeljebb filigrán kamasz Cso-cso-szán
szerelmi becézését, annak hangulatát
kellene visszaadnia. Csaknem száz éven
át ezt a kompromisszumot a
Pillangókisasszony cím jelenítette meg, s
valószínûleg senki nem értette félre ettôl
a darab – ha nem is alap-, de –
helyzetét. Kerényi Miklós Gábor szegedi
rendezése azonban címet váltott,
Pillangóasszony lett belôle, s így
feltehetjük a kérdést, hogy a magyar
színháztörténetre fittyet hányva
újranevezzük-e Csehov drámáját (szó
szerint: Meggyeskert), mindenképp
despinázzuk-e a Figaro Rosináját (ha
már itt tartunk: „lakodalmazzuk-e” a
„házasságát”?), ha ez eddig nem zavarta
a nézôket, s legalább emléket állít –
elôbbi esetében – egy szemérmesebb
kornak. Vagy visszafordítsuk a
Szentivánéji álom Zubolyának nevét is,
amely Arany János másfélszáz éves
telitalálata? Vagy a Pillangóasszonyötletét besoroljuk a Dr. Bôregér mellé,
amely az említett – egyébként igen
eredeti – rendezô másik, inkább
meghökkentésre épülô ötlete, s a
straussi Denevért takarja, Dr. Falke, a
tulajdonképpeni címszereplô nevével
összeházasítva? (Különben a német
színházi prüdéria is kiforrta a maga
érdekességét: ott a pikáns asszociációt
kerülendô és saját kultúrhistóriájukat
óvandó hívják Linkertonnak ma is
Madama Butterfly tengerész
szerelmét…)
Egy szó mint száz: az opera
összmûvészete a fent sorolt
elvonatkoztatások mellé még bizonyára
sokakat követel. S ha a részek magukat
önfeladás nélkül képesek az egész
szolgálatába állítani, a széttartó
mûfajokból tökéletes élmény bogozható.
Amennyi valóságos és álprobléma szól a
Pillangókisasszony ellen, sokszor annyi
szól mellette, s a másodpremier óta
százhárom esztendô töretlen világsikere.
Pillangózásunk végén álljon itt – a
Turandotéhoz hasonló, hosszan, több
formán át vezetett, de érzéki harmóniái
miatt megunhatatlan – szerelmi kettôs
utolsó sora a Pillangókisasszony elsô
felvonásából: „Mennyi szem néz ránk az
éjben!” A januári elôadás szereplôi is így
suttognak majd, a színpadajtó mögött is.
A remekmûvet s a remek helyszínt
ismerve elôre irigylem ôket.
31
2008. január 7, 9. 19:00
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
Puccini: Pillangókisasszony
(részben szcenírozott elôadás kétrészben, olasz nyelven) Szövegétírta: Giuseppe Giacosa és LuigiIllicaKm.: Cso-cso-szán(Pillangókisasszony): KarineBabajanian; Szuzuki: WiedemannBernadett; Kate: Markovics Erika;Pinkerton: Giuseppe Giacomini;Sharpless: Roberto Servile, aMagyar Állami OperaházZenekara és Énekkara (karig.:Szabó Sipos Máté)Vez.: Pier Giorgio MorandiRend.: Káel Csaba
Pier Giorgio Morandi, Karine Babajanian, Giuseppe Giacomini
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 31
32
– Kezdjük a közepén. Az Egyszer voltBudán kutyavásár – Mátyás király meséibeharangozója azt írja: „az elôadásüzenete észrevétlenül épül be a gyerekeklelkébe”. Mi az üzenet?
– Tudjuk, hogy mi a szerepe a magyar
népmesékben és történelemben Mátyás
királynak – rajta keresztül az örök
igazságról, az élet örök érvényû dolgairól
van szó. Mint a jin és jang esetében, csak
más formában: a király és a nép, akit – ha
jólelkû az uralkodó – ô szolgál és nem
fordítva. Mátyásnak, ugye, az a mesebeli
törekvése, hogy megpróbáljon igazságot
teremteni bizonyos szituációkban. A király
leveti azt a helyzeti elônyt, hogy felülrôl
máshogyan teremtsen igazságot:
megpróbál ugyanabban a közegben,
ugyanúgy megjelenni, és így keresni az
igazságot. Az ember sokarcúsága van
benne ezekben a mesékben: hogy mikor
vagyunk igazán önmagunk, mikor
használunk ki egy pozíciót, mikor
nyilvánulunk meg igazán ôszintén egymás
között. Így aztán a Mátyás-mesék
üzenetvilága is örök; azon keresztül, hogy
hogyan viselkedik az, akinek lehetôsége,
joga és kötelessége van az élet
útvesztôiben rendet rakni, azt mutatja
meg, az igazság mennyire fontos – avagy
nem fontos. Persze eközben gyerekekrôl,
mesérôl beszélünk.
– Milyen korosztályt céloz a darab?
– Ez az ötödik gyerekdarab, amit
csinálunk, és én úgy láttam, hogy négy-öt
éves kortól már megfogja ôket a zene, az
esztétika, a mozgás, a karakterek. És ha a
darab úgy van megkoreografálva, olyan a
mondanivaló, elmehetünk egészen tíz-
tizenkét éves korig. Valahol félúton van
az, hogy már az összetett mondanivaló is
hatással van rájuk, a kisebbeket pedig a
színkavalkád, a zene, a látvány, a
dinamika ragadja magával. De örök
aktualitás, gyerekeknél különösen, hogy
megéri az egyenes utat járni, és ezt
komolyan is gondolom. Nagyon régóta,
harminc éve tanítok táncot, és mindig azt
mondom a gyerekeknek, hogy olvassanak
népmeséket, mert hiszek abban, hogy
végül tényleg a kicsi királyfi éri el a célt.
Hogyha valakinek célja van az életben, és
azért a nehézségek árán is küzd, dolgozik
érte, abból lesz igazán valaki és valami –
és hogy amit tényleg szeret, az a körülötte
lévô embereknek is hasznára válik. Az
elsô két királyfiban pedig, akik mindig arra
törnek ki, amerre látják, hogy épp egy
kicsit több lehetôség van, nem hiszek. A
Mátyás-mesék mind tele vannak ilyen
dolgokkal, mi az Egyszer volt Budán
kutyavásárt csináljuk, mert sok
szempontból nagyon alkalmas arra, hogy
színpadra vigyük.
– Hogy néz ki az elôadás gerince?Fogtátok az Egyszer volt Budánt és egy azegyben színpadra állítottátok, vagy más, a
korról szóló mesékbôl is beleszôttetekdarabokat?
– Nem, noha eleinte abban
gondolkoztam, hogy több mese legyen
benne, késôbb aztán kiderült, hogy
vannak olyan gyakorlati szabályok,
amiket érdemes betartani. Mennyit bír
körülbelül egy gyerek egy helyben, egy
popsin? Mennyi ideig tud koncentrálni?
Az utóbbi idôben kiderült, hogy körülbelül
egy órácskát – ha nagyon jól van
megcsinálva a darab, akkor is egy órát,
és nem többet. Az is gyakorlati kérdés,
hogy nem jó szünetet tartani, szétszedni
a mesét, mint egy rendes színházi
elôadásban, mert a gyerek nem fogja
tudni követni a dramaturgiát. Elôször úgy
gondoltam, hogy két mesét fogok
csinálni, a kettôt középen összekötöm
szünet nélkül, és átviszem ôket
egymásba. De ahogy az Egyszer volt
Budánt elkezdtem feldolgozni, rájöttem,
hogy annyi a szín, annyi a szereplô, hogy
örülök, ha ezt az egyet be tudom sûríteni
egy órába. De ha minden jól alakul, és
úgy sikerül az elôadás, ahogy
szeretnénk, akkor ennek lehet folytatása
is. És azon is gondolkozunk, hogy kiadjuk
DVD-n: egyrészt hogy archiválva legyen,
másrészt hogy több gyerekhez tudjuk
eljuttatni.
– És hogy fog kinézni az elôadás? Holvannak a hangsúlyok a dráma, azeneiség, illetve a tánc között?
– Hosszú évtizedeken keresztül, ha
mesetáncokban gondolkodtunk, szinte
csak a Diótörô került szóba az Operában,
mert táncból nem csináltak más
gyerekdarabokat. Miközben a táncnál
ugyanúgy érvényes, hogy a gyerekek
fogékonyak az újra, és ha azt szeretnénk,
hogy késôbb több olyan felnôtt legyen,
akik érzékenyek a mozgásra, akkor
idôben meg kell ezt mutatni nekik.
Teljesen egyértelmûnek tartjuk, hogy
verbálisan kommunikálunk, miközben
Pál Zsombor interjúja
Népmesei táncdarab aprónépeknek
Túl a DiótörônHogyan mûködik egy gyerekelôadás,amely táncban (is) próbál mesélni az
igazságról és az élet útjairól? AzEgyszer volt Budán kutyavásár címû
bemutatót Földi Béla koreográfussal,a Budapest Táncszínház mûvészeti
vezetôjével jártuk körül.
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 32
33
mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos
a hétköznapi életben a testbeszéd,
aminek a tánc a leggazdagabb változata.
Ezért csinálunk táncos gyerekdarabokat,
hogy értsék, hogyan használja az ember
ezt a szimbólumrendszert, és minél elôbb
kezdjük ezt el, annál jobb. A déli
országokban, ahol sokkal erôsebb a
gesztikuláció, sokkal egyértelmûbben érzik
az emberek, milyen mozdulat mit jelent –
a testükkel is le tudják írni a lelküket. Ezért
is érdekes, hogy ezt a mesét táncban
adjuk elô, mert ezzel nevelni tudjuk a
gyerekeket. És persze sok minden más is
lesz benne. A meséinkben mindig
törekszem például arra, hogy legyen
valamilyen verbális támasz, valamilyen
narráció éppen azért, hogy ne útmutatás
nélkül bolyongjon a gyerek, ne értse félre
a dolgokat, tehát meg-megcélozzuk egy-
egy szóval. Itt valószínûleg a bohóc lesz a
mesélô.
– Mire gondoljunk stílusok terén? Sokminden adja magát, a Mátyás-mesékrévén több mûfaj találkozik össze, az
egyetemes, európai reneszánsz udvarikultúrától a néptáncig és -zenéig.
– Ez nehéz ügy. A Budapest Táncszínház
egy kortárs, modern táncszínház, a felnôtt
darabjaiban is ezzel az általam európai
modernnek hívott stílussal operál. Az
együttes képzettsége komolyan építkezik a
klasszikus balettre is, de alapvetôen egy
nagy mix az a szókincs, amit mi
használunk. Valóban erôsen kérdéses
még, mennyire lesznek stilizáltak ezek a
táncok. Nem szeretnék echte néptáncot a
parasztnál és pontos reneszánsz táncokat
az udvarban, engem mindkettônél inkább
a szereplôk lelkülete érdekel. A parasztnál
például inkább az elkeseredettséget, a
nehéz helyzetet vagy az öröm és vidámság
sugallatát keresem, mint a tradicionális
szabályokat, vagy hogy hogyan kell
csárdást táncolni. A zeneírásnál pedig sok
minden meghatározó: a zenészektôl azt
kértem, jelenjen meg a reneszánsz zene,
de éreznem kell azt is, hogy ez egy
magyar mese, amely a magyar népzene
gazdaságából építkezik. Eközben éreznem
kell azt is, hogy 2008-at írunk, és mivel
mesedarabról van szó, abban is
gondolkoznunk kell, hogy legyen karaktere
vagy akár egy slágerdallama az egésznek.
Ha azt mondom, Vuk, egybôl tudod a
nótát, és ez jó. Szóval a végeredmény
olyan zene lesz, amely szerethetô a
gyerekek számára, de közben nem
csapjuk be, mivel a gyökerekbôl
építkezünk, és kapcsolódunk a korhoz.
– Szóba került már, hogy nem ez az elsôgyerekelôadásotok. A korábbiakból milyentapasztalatokat tudtok most felhasználni?
– Az elsô gyerekdarabunk a Holle anyó
volt, ami azóta is sikeres és nagyon jól
megy, de persze ahogy az ember egyre
többet csinál valamit, annál valószínûbb,
hogy egyre jobb lesz benne. Szerintem
természetes, hogy a gyerekeknek más a
fontos, máshogy látnak, mint mi. Számukra
nem annyira fontos a technika, hogy egy
passzé ott van-e. Emocionálisan kell ôket
megfognunk, ôszintének kell lennünk, nem
szabad bugyutának néznünk ôket, és meg
kell piszkálni ôket kicsit, hogy
gondolkozzanak a látottakon, benne
éljenek a darabban! Hogy érezzék, hogy
ez matéria, ez anyag, nem egy virtuális
világ, hogy hús-vér embereket lát, akikkel ô
abban a pillanatban tényleg ôszinte
kontaktust teremthet. Ez egyébként nem
könnyû ügy a mai világban, miközben
látjuk, hogy az elektromos média mennyit
haladt elôre, nemcsak gagyi, de irodalmi
szempontból is; hogy a legértékesebb
mûveket, gondolatokat, történeteket úgy
lehet már megmutatni, hogy az
kegyetlenül megfogja az embereket,
ráadásul ez ma már mindenkinek ott van a
szobájában. Ezzel szemben kellene, ha
nem is konkurálni, de olyat mutatni a
gyerekeknek, ami több. Ez a része a
legnehezebb: úgy hatni az emberi
érzelmekre, úgy mutatni meg értékeket,
tulajdonságokat, ahogy csak élôben lehet.
De ez jó kihívás, nagyon jó.
2008. január 24., február 27. és29. 10:30 és 15:00
Fesztivál Színház
a Budapest Táncszínházgyermekelôadása
Egyszer volt Budán kutyavásár –Mátyás király meséi (bemutató)Kor.: Földi Béla
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 33
34
Áttekintô 2008. január Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztiválszínház Egyéb helyszínek
1. K 16.00 HANGVERSENYEK FIATALOKNAKÚjévi ifjúsági hangversenyHaydn: A teremtés – oratórium-keresztmetszetOsztrák-Magyar Haydn Zenekar / Fischer Ádám
19.00 Újévi hangverseny – Haydn: A teremtésOsztrák-Magyar Haydn Zenekar / Fischer Ádám
feb.21-ig 1–2–3 Fókuszban a gyûjtemény LuMú
4–6. P-V 16.00, 17.00, 18.00 Jazz Showcase – jazz-tehetségbörze
4. P 20.00 Dresch Mihály Quartet
5. SZ 20.00 Babos Project Special
6. V 20.00 Szakcsi Trió és Bolla Gábor 10–15 „Cifra Palota” ECS
7. H 19.00 Puccini: PillangókisasszonyBabajanian, Giacomini, Morandi
8. K 17.00 Hangulatkoncert ZT
9. SZ 19.00 Puccini: Pillangókisasszony 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KTBabajanian, Giacomini, Morandi
10. CS 19.30 MR Zenei Együttesek / Fischer Ádám 19.30 Napra, BarbaroKovács Annamária, Fekete AttilaGesualdo, Mahler
11. P 19.30 Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis ZoltánVelenczei Tamás / Bartók, Haydn, Csajkovszkij
12. SZ 11.00 Hangulatkoncert ÜT
15.00 Varnus Xavér orgonabeavató mûsora fiataloknak 18.00 GONDOLKODÓ KONCERTEKBartók Béla és József Attila
13. V 19.30 Budafoki Dohnányi Zenekar, Budapesti 11.00 HANGVERSENYEK FIATALOKNAK 10–15 „Cifra Palota” ECSAkadémiai Kórustársaság / Hollerung Gábor 15.00 Házigazda: Kocsis ZoltánHonvéd Táncszínház /„Zene és tánc”
14. H 19.30 HÉTFÔ ESTI JAZZFree Style Chamber Orchestra
15. K 20.00 Mystery Gang„Garázs és dzsungel a Müpában”
16. SZ 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 15.00 KFKI Kamarabalett – 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KTMiskolci Szimfonikus Zenekar / Kovács László 18.00 Magyar Nemzeti Balett 17.00 Hangulatkoncert ÜTMocsári Károly Bogármese 17.30 Mûhelybeszélgetés – ETGlinka, Rachmaninov, Orbán György, Stravinsky a Hangzó Helikon Sorozat
január 22-i hangversenyéhez
17. CS 19.30 MÁV Szimfonikus Zenekar / Jorge Mester 19.00 A Magyar Nemzeti Balett színei 17.00 Hangulatkoncert ECSKim Hye-Jin /Dohnányi, Mozart, Stravinsky – klasszikustól a modernig
18. P 19.30 A népzene ünnepe 19.00 Szegedi Kortárs Balett„Tanszékfoglaló” Carmina Burana
19. SZ 19.30 Michael Brecker-emlékkoncert 10.30 KICSINYEK ZENÉS DÉLELÔTTJEI ÜTRandy Brecker, Tony Lakatos és barátaik 12.00 Diót-törô
Ismerkedés a balettmûvészettel
20. V 11.00 Zene és tánc 10–15 „Cifra Palota” ECS15.00 A Nemzeti Filharmonikus Zenekar
ifjúsági hangversenye
21. H 19.30 Szlovén Filharmonikus Zenekar / George PehlivanianKerekes Tibor / Ivo Petris, L. M. Skerjanc, Mahler
22. K 19.30 Szlovén Filharmonikus Zenekar / George Pehlivanian 19.30 HANGZÓ HELIKON SOROZAT 17.00 Hangulatkoncert ZTKerekes Tibor / Ivo Petris, L. M. Skerjanc, Mahler Ferenczi György: Petôfi
23. SZ 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KT17.00 Hangulatkoncert ÜT17.30 Mûhelybeszélgetés
– a Pittsburghi Szimfonikusok február 4-i hangversenyéhez ET
24. CS 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 10.30 Budapest TáncszínházMR Zenei Együttesek / Kovács László 15.00 Egyszer volt Budán kutyavásárCserna Ildikó, Derecskei Zsolt, Kálmándi Mihály – Mátyás király meséiOrbán György, Orff
25. P 19.30 Mini-Fesztivál
26. SZ 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 17.00, 19.30 Mini-FesztiválZuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus / Kovács JánosDzsanda VitalijBrahms–Schönberg, Dubrovay László, Johann Strauss
27. V 19.30 Pannon Filharmonikusok – Pécs / Hamar Zsolt 19.30 Mini-Fesztivál 10–15 „Cifra Palota” ECSMassimo Quarta / Satie, Brahms, César Franck
28. H 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 19.30 A Zeneakadémia opera szakosA Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara hallgatóinak féléves vizsgakoncertje/ Kovács János / Zempléni SzabolcsJanácek, Hidas Frigyes, Beethoven
29. K 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 19.00 Magyar Állami Népi EgyüttesMagyar Telekom Szimfonikus Zenekar, NaplegendaNemzeti Énekkar / Kocsis ZoltánFenyô László / Brahms, Bartók, Soproni József, Ravel
30. SZ 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KT17.00 Hangulatkoncert ÜT17.30 Mûhelybeszélgetés
– Schiff András és az Európai Kzk. feb. 7-i hangversenyéhez ET
31. CS 18.30 Elôhang 15.00 Szegedi Kortárs Balett 17.00 Hangulatkoncert ECS19.30 Barbara Dennerlein jazz-orgonaestje Hattyúk tava (gyermekelôadás)
19.00 Hattyúk tava (felnôttelôadás)
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 34
35
2008. február
RÖVIDÍTÉSEK: BBNH = Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem FSZ = Fesztivál Színház
LuMú = Ludwig Múzeum
ECS = ElôcsarnokET = ElôadóteremÜT = Üvegterem
KT = Kék TeremZT = ZászlótérBÉ = Bohém Étterem
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztiválszínház Egyéb helyszínek
2. SZ 11–21.45 Csajkovszkij-maraton Csajkovszkij-maraton
3. V 10–15 „Cifra Palota” ECS
19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 19.30 Für AnikóÓbudai Danubia Zenekar / Héja Domonkos „Nôstény álom”Cseke Péter / Wagner, Sándor László, Mendelssohn
4. H 19.30 Pittsburghi Szimfonikus Zenekar / Marek JanowskiNyikolaj Luganszkij / Beethoven, Brahms
5. K 19.30 Purcell Kórus és Orfeo Zenekar / Vashegyi György 15.00 Honvéd TáncszínházZádori M., Halmai K., Bárány P., J. Podger, R. Nolte 19.00 Várkonyi Mátyás–Béres Attila:J. S. Bach: h-moll mise Egri csillagok
6. SZ 15.00 Honvéd Táncszínház 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KT19.00 Várkonyi Mátyás–Béres Attila: 17.00 Hangulatkoncert ÜT
Egri csillagok
7. CS 19.30 Európai Kamarazenekar / Schiff András 15.00 Nemzeti Táncszínház – MINDEN MOZI! All that Cinema LuMúMendelssohn, Schumann Bozsik Yvette Társulat / Varázscirkusz Cinema Total / március 30-ig.
19.00 Varázsfuvola Fliegauf Benedek: Tejút LuMú/ február 24-ig
8. P 19.30 Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar 19.00 Pécsi Balett/ Kocsis Zoltán / Mahler: VIII. szimfónia A notre-dame-i toronyôr
9. SZ 19.30 Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar 19.30 Chanticleer Énekegyüttes (USA) 11.00 Hangulatkoncert ÜT/ Kocsis Zoltán / Mahler: VIII. szimfónia 18.30 Elôhang FSZ
10. V 19.30 Boban Markovic Orkestar és vendégei 15.00 KFKI Kamarabalett – Magyar Nemzeti Balett 10–15 „Cifra Palota” ECS„Kalasnyikov-koncert” 18.00 Bogármese
11. H 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 19.30 HÉTFÔ ESTI JAZZSavaria Szimfonikus Zenekar / Alpaslan Ertüngealp Egri János Trió és Steve GrossmanBaráti Kristóf, BBC SingersHacsaturján, Jeney Zoltán, Stravinsky
12. K 19.30 Lajkó Félix koncert 17.00 Hangulatkoncert ZT
13. SZ 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KT17.30 Mûhelybeszélgetés – ET
a Bali ôsi ritmusai címû február 23-i gamelán produkcióhoz
14. CS 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 19.00 Nyugat 2008–1908 17.00 Hangulatkoncert ECSMÁV Szimfonikus Zenekar / Gál Tamás Az Örkény Színház elôadásaBaranyay László / Kodály, Lendvay Kamilló, Bartók
15. P 19.30 Szájról szájra, Suden Aika 19.00 Nyugat 2008–1908Az Örkény Színház elôadása
16. SZ 19.30 Tomasz Stanko Quartet 19.00 Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyesület 10.30 KICSINYEK ZENÉS DÉLELÔTTJEI ÜTEgy hazában 12.00 Euforikus utazás
17. V 19.30 LOW HOLLAND–FLAMAND KULTFESZTIVÁL 11.00 HANGVERSENYEK FIATALOKNAK 10–15 „Cifra Palota” ECSTetzepi, Flat Earth Society 15.00 A népzene rejtelmei
A Téka Együttes hangversenye
18. H 19.30 ÚJRA MEGSZÓLAL!Klasszikus hangszercsodák
19. K 17.00 Hangulatkoncert ZT
20. SZ 15.00 Artus – Goda Gábor társulata 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KTFarkasfalka és a lány 17.00 Hangulatkoncert ÜT
19.00 Artus – Goda Gábor társulataFarkasok társasága
21. CS 19.30 Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar, 19.00 Gyôri Balett Bertien van Manen: LuMúMR Énekkar / Antal Mátyás Az operaház fantomja Add nekem a képedM. Deinyan, J. Fogasová, Kóbor T., P. Mikulás Hans van der Meer: Európai mezôkVerdi: Requiem – A másodkategóriás futball tájképe
április 6.-ig
22. P 20.00 Táncdalfesztivál! Táncdalfesztivál?
23. SZ 19.30 Bali ôsi ritmusai
24. V 19.30 LOW HOLLAND–FLAMAND KULTFESZTIVÁL 19.00 Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 10–15 „Cifra Palota” ECSUMZE Kamaraegyüttes, Modern Art Orchestra / Rácz Zoltán Góbé virtusCristina Zavalloni / Louis Andriessen, Martijn Padding
25. H 19.30 LOW HOLLAND–FLAMAND KULTFESZTIVÁLAsko Ensemble / Hans LeendersClaron McFaddenLouis Andriessen, Gerard Grisey
26. K 19.00 Magyar Állami Népi EgyüttesNaplegenda
27. SZ 10.30 Budapest Táncszínház 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KT15.00 Egyszer volt Budán kutyavásár 17.00 Hangulatkoncert ÜT
– Mátyás király meséi
28. CS 19.30 Snétberger Ferenc 19.30 LOW Holland–Flamand Kultfesztivál 17.00 Hangulatkoncert ECSVendégek: Howard Levy, Combattimento Consort Amsterdam Tony Lakatos, Paolo Vinaccia / J. W. de Vriend
Händel: Il trionfo del Tempo...
29. P 19.30 Pannon Filharmonikusok – Pécs / Leopold Hager 15.00 Budapest TáncszínházRadovan Vlatkovic 18.00 Egyszer volt Budán kutyavásárR. Strauss, Schubert – Mátyás király meséi
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 35
A három napnak ugyanaz a struktúrája.
Péntek–szombat–vasárnap négytôl hétig
a Fesztiválszínházban egymást váltják a
fiatal együttesek, hétkor afféle térzene
szól a Palota Zászlótérnek nevezett
csarnokában, este nyolckor pedig a
mûfaj sztárjai játszanak. Eddigi
eredményeikbôl, már learatott díjaikból
és felvételeikbôl biztosan lehet tudni,
hogy tehetségeink színpadkészen
érkeznek erre a pörgôs zenei hétvégére.
Már pusztán egy jól sikerült jamboree is
azt jelenti majd, hogy a Showcase célja
teljesülni fog, hiszen a nagyközönség
számára vonzó egy ilyen szigorú
idôkeretben megrendezett fesztivál, mert
koncentrált lehetôséget nyújt a
koncertélvezetre. A szervezôk minden
elôkészületet megtettek ennek
érdekében, és ha a külföldi
menedzserek, szakemberek,
fesztiválszervezôk érdeklôdése is olyan
komoly lesz, mint a hazaiaké, akkor
mindenki jó mérleget vonhat majd.
Az, hogy a jazzben ki számít fiatalnak,
csak viszonylagos fogalom. Dresch
Mihály zenekarának hosszú évek óta
tagja a kiváló nagybôgôs, Szandai
Mátyás, aki rutinja és eddigi pályafutása
alapján beérett elôadómûvész, de
abban a zenekarban harminc évével ô a
legfiatalabb. Hallhatjuk majd ugyanôt a
vele egyidôsekkel a Dés András Trióban
is, az elsô napon, amikor valami egész
más stílusban játszik, sokoldalúságának
újabb bizonyságát adva. Babos Gyuláról
közismert, hogy régóta szerepelteti a
legfiatalabbakat, jelenlegi énekesnôje,
Veress Mónika is nála debütált. Babos a
kezdetek óta tanít a budapesti Jazz
Tanszéken, keze alól most már a sokadik
gitáros generáció kerül ki. Ôsszel, a MOL
Budapest Jazzfesztiválon vagy fél tucat,
más-más korosztályhoz tartozó
tanítványát hívta meg egy közös
jammelésre. A Showcase-en jelenlegi
hallgatói közül Fenyvesi Márton lesz
hallható saját együttesével.
Bár a showcase nálunk még új formának
számít, azért Magyarországon a
tehetséggondozásra a jazzben komoly
intézményi háttér épült ki. Gonda János
tevékenységére kell elsôsorban ennek
kapcsán emlékeztetni, kis túlzással azt
mondhatjuk, hogy a Jazz Tanszék az ô
személyes fáradozásainak köszönhetôen
lett szakközépiskolából európai szinten
jegyzett, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti
Egyetemhez tartozó intézmény. A Tanár
úr, ahogy mindenki hívja, arra is nagyon
büszke, hogy ma már alap- és
középfokú szinten is az ország rengeteg
iskolájában tanítanak jazzt: ez úgy vált
lehetségessé, hogy a „jazzkonzi”
mûvész- és tanárképzésben egyaránt
komoly eredményeket mutatott fel.
A mûvészutánpótlás útját hangszeres
tehetségkutató versenyek
megrendezésével eredményesen
egyengette a Magyar Rádió, illetve
Maloschik Róbert szerkesztô is. Pat
Metheny, Al Jarreau és további
világhírességek vállalták el a zsûri
díszelnöki pozícióját ezeken a
versenyeken. Az egykori díjazottak közül
például Szabó Dániel, Tzumó Árpád,
Bacsó Kristóf, Pusztai Antal már neves
elôadók, többen közülük külföldön,
posztgraduális és mesterkurzusokon
tökéletesítették tudásukat. A pénteken
fellépô Hungarian Swing Company
harsonása, Korb Attila 2007 tavaszán
nyerte meg a nemzetközi tehetségkutatót
a Rádióban, és készíthetett lemezt saját
Showcase a Fesztiválszínházban
Az év eleji Jazz Showcase (január 4-6.) célja, hogy a magyartehetségek fôleg külföldi szaktekintélyek és menedzserek elôtt
játszhassanak. Esténként egy-egy „húzónév”, Dresch, Babos,Szakcsi, elôttük pedig összesen egy tucat feltörekvô együttes
óránkénti egymásutánban, forgószínpadszerûen megrendezettkoncertjei – ez a showcase, a már sok helyen bevált recept,
amely annak a lehetôségét hordozza, hogy a kitûnô tehetségektovábbtanuláshoz, lemezfelvételi lehetôséghez,
koncertturnékhoz jutnak.
36
JazztehetségekforgószínpadaZipernovszky Kornél írása
Dresch Mihály
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 36
neve alatt. Korára nézve ô is fiatal,
huszonöt éves, de zenészként egyáltalán
nem nevezethetô annak. A
versenygyôztesként készített
szólólemezének címe, The Guy from
Kecskemét szülôvárosára utal és arra,
hogy Korb a kecskeméti Bohém Ragtime
Jazz Band tagja szinte gyerekkora óta.
Márpedig ez az egyik legjobb magyar
tradicionális zenekar, bejártak ungot-
berket Sacramentótól Montreux-ig,
tizenöt éve házigazdái egy sikeres
klubnak és egy pompás nemzetközi
fesztiválnak. Korbék Kecskeméten azóta
a Little Jazz Bandet is megalapították,
amely a Bohém második generációját
alkotja. A Korb-féle Hungarian Swing
Company összes tagja rutinos, már évek
óta koncertezô muzsikus; ebben a
kvintettben a mindnyájuk által kedvelt
korai szving-zenét mûvelik, bár egyéb
zenekarokban más irányzatokban is
jeleskednek, mint például a dobos
Berdisz Tamás, aki a Budapest Jazz
Orchestra big band és más mainstream
formációk ismert dobosa.
Stílusban már az elsô nap teljes
változatosságot kínálnak a fiatalok, hiszen
Váczi Dániel alt- és szopranínó
szaxofonokon, Horváth Balázs bôgôn és
Sárvári Kovács Zsolt dobon az
individuális, expresszív jazzt mûvelik, és
hat év közös munka után azt valóban
mûvészi tökélyre fejlesztették.
Megszólalásuk és fogalomkészletük
kidolgozottsága a kortárs zenével
rokonítja mûvészetüket.
A már említett gitáros, Fenyvesi Márton
(21) és Borbély Miklós új kvintettjérôl, a
Jazzlecticrôl meg kell említeni, hogy
szárnybontogatásukat éppen az ô
esetükben egy civil kezdeményezés, a
Nyitott Mûhely is segítette: Pallai Péter és
barátai régóta rendeznek a fiatalok
számára jam sessionöket. Fenyvesit az
improvizáció hozta a jazzbôl a
klasszikusba, korához képest nagyon
tudatosan építi mûvészi énjét, keresi a
fejlôdés és a saját hang megtalálásának
útját. Fenyvesi néha évfolyamtársával,
Oláh Dezsô zongoristával is játszik, ôt
viszont a zárónapon hallhatjuk,
kvartettjében a nem kevésbé rutinos
bôgôssel, Horváth „Plútó” Józseffel.
Fenyvesi a fôdíjat és egy különdíjat, Oláh
szintén két díjat nyert el a Magyar Jazz
Szövetség november végi szerzôi
versenyén. Dezsô huszonegy éves,
jelenleg Oláh Kálmán (csak névrokonság)
tanítványa a Jazz Tanszéken, ahol a
sikeres iskolai big band zongoristája is.
Három lemez és tíz év tapasztalatával a
tarsolyában lép fel a Transform Quintet,
amely nevével ellentétben utoljára 2006-
ban alakult át. Igaz, azóta elhagyták
nevükbôl a Tropical jelzôt, ez viszont
valóban utal stílusuk csiszolódására.
Ebben szerepe van Joey Calderazzónak,
a világhírû amerikai zongoristának is,
akivel idén tavasszal már harmadszor
fognak együtt turnézni Európában – ha
minden jól megy, Branford Marsalis is
társul hozzájuk.
Nem kevésbé rutinos, már jegyzett
elôadó és szerzô Oláh Szabolcs, akit
szombaton kvartettjével és Szolnoki Dóra
ötösfogatában is hallhatunk. Az
énekesnô produkciója azért különleges,
mert nem egyszerûen szólista-kíséret
felfogásra épül, hanem az ének és Cseh
László tenorszaxofonja egyenrangúak.
Fontos szerep hárul így Oláh Szabolcs
gitárjára, mert az egyetlen
akkordhangszert ô szólaltatja meg. A
huszonhat éves gitáros számos díjat
nyert, maga is tanítja a zenét, hiszen két
és fél éve diplomázott. Különlegesen
képzett zeneszerzô, aki a Modern Art
Orchestrának is ír és hangszerel
darabokat. Öt éve mûködô saját
kvartettjével is a kortárs jazz
kifejezésmódot választotta. Ô és
együttesének dobosa, Mohay András is
díjazottjai annak az ugyancsak fontos
tehetséggondozási formának, amelyet
néhány éve kaphatnak tehetséges fiatal
elôadók, ez a Lakatos „Ablakos” Dezsôrôl
elnevezett állami ösztöndíj.
A zenében, a jazzben is egész életre
meghatározó szerepe van a családi
indíttatásnak. A fiatalok közül ennek
legnyilvánvalóbb példája – az idôsebbik
Szakcsi-fiút, a Babos Projectben
zongorázó Róbertet most nem is említve
– a Pecek zenészdinasztia tagjaiból
alakult zenekar. A három elsôfokú
unokatestvér már rég bizonyított: a
legidôsebb András, a dobos, Krisztián
pedig a bôgôs versenyt nyerte meg a
Magyar Rádióban. Társulásuk már rég
nem alkalmi: négy éve játszanak
Adorjánnal zongorás trióban. És a
példaképek? Éppen Pecek András
nyilatkozott úgy a Gramofon címû lapnak
a Szakcsi Generation Band kapcsán,
hogy Szakcsira és a magyar mesterekre
ugyanúgy felnéznek, mint például a világ
egyik legjobb dobosára, Jack
deJohnette-re, aki Szakcsi vendége volt a
Generation projektben. A koncertek
zárószámaként fellépô három
zenekarvezetô abban is példaadó lehet
számukra, hogy mindegyikük kiérlelte
saját viszonyát a népzenei
hagyományhoz, így válhattak a magyar
jazz külföldön is híres elôadóivá. Dresch
expresszív zenéjében a Kárpát-medence
népzenéjét olyan mélyen sajátította el,
hogy sokan, éppen a fiatalok közül az ô
hatására fordultak a tiszta forráshoz.
Babos jelenleg a Special Projectben épít
elôzô zenekara, a Project Romani
eredményeire, álomidézô dalokkal,
gyönyörû „repüléssel” téve vonzóvá
muzsikáját mindenki számára. Szakcsi
pedig a Gipsy Jazzel arat mindenhol
sikereket, hiszen egyszerre lobogó és
romantikus zenei énjének mélyrétegeit
tudja ebben a közegben legjobban
kifejezni.
37
JAZZ SHOWCASE2008. január 4-6.Fesztivál Színház
2008. január 4. 20:00
A Dresch Mihály QuartetkoncertjeTagjai: Dresch Mihály (szoprán-és tenorszaxofon, furulyák),Lukács Miklós (cimbalom),Szandai Mátyás (bôgô), BalóIstván (dob)
2008. január 5. 20:00
A Babos Project SpecialkoncertjeTagjai: Babos Gyula (gitár), VeressMónika (ének), Szakcsi LakatosRóbert (zongora, szintetizátor),Hárs Viktor (bôgô), Balogh László(dob)
2008. január 6. 20:00
Szakcsi Trió és Bolla GáborkoncertjeKm.: Szakcsi Lakatos Béla(zongora), Bolla Gábor (szoprán-és tenorszaxofon), Egri János(bôgô), Jellinek Emil (dob)
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 37
Érdekes, hogy a jazzt egészen a ’90-es
évekig úgyszólván hidegen hagyta a
klasszikus szimfonikus zenekari hangzás.
A szving-korszak nagyzenekari
apparátusa, a big band korántsem a
bécsi klasszika kamarazenei vagy a
romantika grandiózus apparátusainak
hangzásából szerezte elsôdleges
inspirációit – sokkal inkább az egykorú
katonazenekarok felállását,
hangszerelési lehetôségeit vette alapul,
és alkalmazta sajátosan egyedi
stílusának megszólaltatásához. A 20.
század elsô felének szimfonikus
jazznyomai szoros értelemben nem
tartoznak a jazz történetéhez. George
Gershwin, számtalan dal, musical és pár
nagyobb lélegzetvételû szimfonikus
költemény szerzôje sok afro-amerikai
népzenei elemet és stilizált jazzelemet
alkalmazott életmûvében. Ezek
megjelenése és funkciója azonban
inkább azzal mutat rokonságot, ahogyan
Bartók, Kodály vagy Dohnányi zenéjében
megjelenik a magyar népzenei
hagyomány – a jazz alapvetô
tulajdonságai, a ritmus központi szerepe,
a zenei rögtönzés nem válnak Gershwin
zenéjének részéve. A szimfonikus zene
azonban egy-egy hangszeres elôadó
révén folyamatos kapcsolatban maradt a
jazzel. Csak egy példa a sok közül
Gunther Schuller, a Cincinnati
Szimfonikus Zenekar kürtöse a ’40-es és
’50-es években, aki részt vett Miles Davis
nonettjében a „Birth of the Cool”
felvételén. A szimfonikus vagy big band
jazz hazai úttörôje Martiny Lajos volt, aki
a ’40-es évek végétôl egészen a ’80-as
évek elejéig aktívan foglalkozott
nagyzenekari apparátusokra szerzett
jazzdarabok komponálásával,
hangszerelésével és átirataival.
A jazz-zene válasza a szimfonikusok
„meghívására” viszonylag késôn érkezett.
A klasszikus szimfonikus zenekari
hangzás csupán a ’90-es évektôl jelenik
meg markánsan a jazzben, ám azóta is
viszonylag kevés példa van rá. A jazz-
rock és a fúziós zene csúcséveinek
végén kezdett megjelenni egyfajta
klasszicizálódási irány a jazzben, amikor
a legnagyobb sztárelôadók – Herbie
Hancockkal, Chick Coreával, Pat
Methenyvel és Bobby McFerrinnel az
élen – elkezdtek foglalkozni a
szimfonikus zenekari hangszereléssel.
Nem csoda persze, hogy ez az ág
lassan fejlôdik: kevés komolyabb kihívás
van annál, mint a nagyzenekari
apparátust a hangszeres improvizáció
szolgálatába állítani. A folyamat
részeként a jazzben felértékelôdött a
kompozíció szerepe. Az Oregon együttes
legendás vezetôjének, Ralph Townernek
a szerzeményein tisztán hallható a
mûvésznek a bécsi Zeneakadémián
szerzett klasszikus elôképzettsége. Az
Oregon azon kevés jazz-zenekarok
egyike, amely vállalkozott arra, hogy
lemezfelvételt készítsen, sôt koncertturnét
szervezzen szimfonikus zenekarral
közösen (Oregon in Moscow).
Magyarországon üdítôen gazdag a két
mûfaj kapcsolata. A Kovács László
vezette Miskolci Szimfonikus Zenekar
rendszeresen ad jazzátiratokból
összeállított koncerteket, amelyek során
együttmûködtek már többek között
Fekete-Kovács Kornéllal, Oláh
Kálmánnal, Vukán Györggyel és Zsoldos
Bélával is. A Rolla János vezette Liszt
Ferenc Kamarazenekar idén a
Mûvészetek Palotájában közremûködött
azon a bemutatón, amelyen Babos
Gyula új gitárszvitjével ismerkedhetett
meg a közönség.
A Free Style Chamber Orchestra az elsô
olyan magyarországi zenekar, amely
arra vállalkozott, hogy egy jazzcombó és
vonós-fúvós kamarazenekar állandó
felállására alakítson ki egyedülálló
repertoárt. A zenekar természetesen
nemcsak a szimfonikus jazz eddigi
hagyományait aknázza ki, de bôven
merít napjaink crossover áramlataiból is,
így aztán koncertjei túlzás nélkül zenei
meglepetések egész sorozatát
tartogatják. A Nagy János zeneszerzô és
zongoramûvész, valamint Pálhegyi Máté
fuvolamûvész kezdeményezésével 2004-
ben alakult FSCO gondosan szerkesztett
kompozícióiban méltó helyet kap az
improvizáció is.
Improvizáló szimfonikusok
Kortárs, jazz vagy mindkettô?H. Magyar Kornél írása
38
2008. január 14. 19:30
Fesztivál Színház
HÉTFÔ ESTI JAZZ –
A Free Style Chamber Orchestrakoncertje
Érdekes, ahogy a 20. században a szimfonikus zene és a jazzegymásra talált. Stravinsky, Bartók és mindenekelôtt Gershwinviszonylag korán rátalált a mûfajra, és az afro-amerikai etnikuszene egyik autentikus megnyilvánulásának tekintette. A jazzviszont – ahogy általában – ezúttal is okozott meglepetéseketazzal, ahogy nyitott a nagyzenekar felé.
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 38
39
2008. február 11. 19.30
Fesztivál Színház
HÉTFÔ ESTI JAZZFókuszban: Egri János (bôgô)
Km.: Oláh Kálmán (zongora),Mohay András (dob)Vendégszólista: Steve Grossman(szoprán- és tenorszaxofon)
A Müpa Magazin 2007. május–júliusi
számában már említettem röviden az
angol jazzszakíró, Stewart Nicholson
elméletét, mely szerint manapság
egyértelmûen Európából érkezik az igazi
táplálék a jazz továbbélése számára.
Ezzel a gondolatával sokak ellenérzését
kiváltotta, és nem kevés ellenirat
született, amely szerint Nicholson túllôtt a
célon. Az mindenesetre tény, hogy
Európa ma számos tekintetben fontos
terepe e zenének, sôt így volt ez
évtizedekkel ezelôtt is.
Már az I. világháború után elkezdtek
Franciaországba, Németországba,
Angliába, Hollandiába és más
országokba vándorolni az afro-amerikai
jazzmuzsikusok, miután tudatosult
bennük, hogy a bôrszín szerinti
megkülönböztetés, a szegregáció
törvényei (melyeket Jim Crow-
törvényeknek is neveznek egy Thomas
Dartmouth „Daddy” Rice nevû komédiás
által megformált tipikus néger alak után)
csak az USA határain belül érvényesek.
Ráadásul azt is megtapasztalták, hogy
az általuk anyanyelvi szinten beszélt
zenei dialektus mindenhol máshol a
világon egyértelmûen a magas kultúrát
képviseli, így rendkívül megbecsült
mûvészeti ág. Sidney Bechet például V.
György királlyal szinte a bizalmaskodásig
merészkedhetett, amikor 1919-ben a
Buckingham Palace-ban lépett fel
zenekarával. Odahaza viszont nem
léphetett volna be abba a nyilvános
mosdóba, amely fehérek számára volt
fenntartva…
Késôbb a nácizmus, majd a
kommunizmus is üldözni kezdte a jazzt –
legalábbis az intézményesült diktatúra
szintjén. 1935-ben Németországban
törvény tiltotta meg a jazz sugárzását
minden rádiócsatornán. A stílus viszont
túlzottan is népszerû volt az emberek
körében, így a jazzlemezek kedvelt
csempészáruvá váltak. Még a Luftwaffe
pilótái is inkább a BBC-n kerestek jó
jazzmûsorokat (a honfitársaik által
játszott, az amerikai jazzt csak
külsôségeiben utánzó big band zene
helyett), és „sehogy sem sikerült” a brit
rádió-adótornyokat lebombázniuk. Náci
tisztek pedig röplapokat osztottak az
orosz fronton, amelyek arról adtak hírt,
hol játszik legközelebb Benny Carter
szaxofonos.
A háborúk után ismét erôsödött
kivándorlási hullám a jazzisták körében.
Legtöbbjük a faji megkülönböztetés, a
megaláztatások és a gazdasági
hátrányok elôl szinte menekülve érkezett
az óceán túloldalára. Új hazájukban
nemcsak több fellépési és lemezkészítési
lehetôséghez jutottak, de nagyobb
elfogadás, sôt tisztelet fogadta ôket.
Érdekes megfigyelés, hogy a kivándorlók
közül néhányan a jazz egyetemes
mivoltára helyezték a hangsúlyt, mások
igyekeztek emlékeztetni rá, hogy a mûfaj
Amerikában született, és mindig is ott
lesz a hazája. Josephine Baker
énekesnô, Bud Powell és Kenny Drew
zongorista, Dexter Gordon és Johnny
Griffin szaxofonos, Art Farmer trombitás
csak néhány név azok közül, akik
Európában teljesítették ki vagy fejezték
be karrierjüket. A fiatal amerikai jazz-
zenészgeneráció tagja közül pedig
Stacey Kent, Kurt Rosenwinkel és Rick
Margitza is Európában telepedett le.
A középgeneráció tagja Steve Grossman,
a legendás tenorszaxofonos, aki
Olaszországot választotta hazájául. Az
1951. január 18-án New Yorkban
született, briliáns tehetségû muzsikus
még alig volt tizennyolc éves, amikor
átvette Wayne Shorter helyét Miles Davis
zenekarában. Az 1970-es években
Lonnie Liston Smith billentyûs, majd Elvin
Jones dobos zenekarának szólistája volt,
késôbb pedig Gene Perla Stone Alliance
elnevezésû formációját erôsítette. Már
több mint két éve vezeti saját együtteseit,
amelyekkel a hard bop ösvényén jár.
Lemezei a francia Owl és Dreyfus,
valamint az olasz Red labeleknél jelentek
meg, legújabb CD-jét, a 2007-es I’m
Confessinget nagy lelkesedéssel fogadta
a nemzetközi szaksajtó. Grossman
néhány évvel ezelôtt óriási sikerrel lépett
fel kiváló nagybôgôsünkkel, Egri
Jánossal, s közös koncertjük 2008.
február 11-én a Fesztivál Színházban is
rendkívülinek ígérkezik.
Fókuszban: Egri János
Európa jazzesBércesi Barbara írása
Jó pár évtizede folyik a párbeszéd – néha a vita – arról, hogy holvan igazán otthon a jazz: Amerikában vagy Európában? A kérdéspersze költôi, de míg a mûfaj szülôföldje vitathatatlanul atengerentúlon van, mûvelôit és a jazzt magát is sokszor többmegbecsülés érte az öreg kontinensen. Mi több, idôközönként azEurópából érkezô kreatív hullámok sodorták tovább a jazz hajóját.
Egri János
Fotó
: Ka
rdos
Zsu
zsa
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 39
Michael Brecker
Harkányi László írása
40
Az örök diák
Egy éve hunyt el korunk egyik legjelentôsebbjazzmûvésze. Michael Brecker hangzása, virtuozitása,
magabiztos és érzelemgazdag elôadásmódja máshangszerek játékosainak is példát állított, a
szaxofonosok körében azonban Lester Young, CharlieParker és John Coltrane óta kétségkívül ô volt a
legnagyobb hatású mester. Önmagára viszont inkábbdiákként tekintett: minden nap figyelte elôdeit és
kortársait a színpadon és azon kívül, folyamatosantanult.
Fotó
: Int
erna
tiona
l Ja
zz P
rod
uctio
ns
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 40
Michael Brecker komponista és elôadó
57 évesen fejezte be földi tanulmányait,
elképesztôen intenzív pályafutásába
számtalan fellépés, több mint 900
lemezfelvétel és 13 Grammy-díj (2
poszthumusz) fért. Persze nem a számok
tették több generációnyi muzsikus és
közönség kedvencévé. Ritka ellentétek
jellemezték: egyszerre tartozott a
legünnepeltebb és a legszerényebb
elôadók közé, rendkívüli muzikalitása és
fölényes technikai tudása zenei és
emberi alázattal párosult. A konzervatív
jazzisták mellett a poprajongók is
tisztelték, az akusztikus hangzással
együtt az elektronika világa is vonzotta,
többek közt az EWI (elektronikus fúvós
hangszer) úttörôje volt. Talán épp e
tulajdonságok konstellációja, a nyitottság
és a tisztelet meg persze a kíváncsiság
hajtotta arra, hogy egyre fejlôdjön, de ne
veszítse el saját hangját.
A hosszú tanulópályához jó helyrôl
startolt, apja ügyvédkedésbôl élt, de
amikor csak tehette, jazzt játszott
zongoráján, a gyerekeit pedig idejekorán
koncertekre vitte. Míg a philadelphiai
kölykök többsége baseballmeccsre járt,
Breckerék Duke Ellingtont, Miles Davist és
Thelonius Monkot hallgatták élôben.
Igazi muzsikus családban nôtt fel,
nôvére, Emily zongorázni, bátyja, Randy
pedig trombitálni tanult. Michael szerint,
ha lázadni akartak volna a szülôk ellen,
ügyvéd vagy orvos lett volna belôlük. Az
utóbbit egyébként ki is próbálta, érettségi
után az Indianai Egyetem orvosi
elôkészítôjére járt, de néhány hónap
után belátta, csak a zenében találja meg
a helyét. Visszatérve a starthoz, némi
dobolás után, hat évesen végre
komolyan kezdett tanulni: a Philadelphiai
Zenekar elsôklarinétosától vett órákat.
Aztán tizennégy évesen hangszert és
stílust váltott, Cannonball Adderley
hatására a klasszikus klarinét után az
altszaxofon és a jazz következett,
tizenhat évesen pedig meghallotta John
Coltrane játékát, és menten áttért a
tenorszaxofonra.
Ebben az idôben zajlottak Miles Davis
elsô fúziós kísérletei, együttesébe nem
kevés Joe Zawinult, a jazzbe pedig
rockot és elektronikát kevert. A
bombasztikus hatás Michaelt sem
kerülte el, viszont hallgatott még rhythm
and blues-t, Jimmy Hendrixet és Eric
Claptont is, de mindenekelôtt Coltrane-t,
akinek robosztus hangzását,
szabadságát, egyéni harmóniáit és
finom megoldásait kivételes hûséggel
tudta visszaadni. Közben kipróbálta az
egyetemista létet, de húsz évesen már
New Yorkban volt, ahol különbözô
formációk szólistájaként hamar elismert
muzsikus lett. Ezek után pedig nem
alapított saját együttest, arra csak
harminchét évesen érzett indíttatást.
Inkább a jazz, a pop, a funk és a rock
legnevesebb képviselôivel játszott. Akik
jót akartak, Michael Breckert hívták
vendégzenésznek, így ma hallhatjuk ôt
Herbie Hancock, Paul Simon, Frank
Sinatra, Chick Corea, Quincy Jones, Chet
Baker, a Parliament, Frank Zappa,
George Benson, John Lennon, McCoy
Tyner, Jaco Pastorius, Pat Metheny,
Charles Mingus, Billy Joel vagy épp Eric
Clapton felvételein.
A ’70-es és ’80-as évek a tanulóidôszak
különleges részét adták, a popdalok
rövid, néhány taktusnyi
szaxofonszólóiban sûrített, de széles
dinamikai skálán mozgó, számos
stílusban mûködô mondanivalót tanult
meg közölni, amit a jazzformációkban
volt tere kifejteni. Ilyen volt a bátyjával,
valamint John Abercrombie gitárossal és
Billy Cobham dobossal közösen alapított
Dreams nevû fúziós együttes vagy
Horace Silver zongorista kvintettje, ahol
szintén Randyvel közösen fújt. Sôt, ketten
külön, Brecker Brothers néven is
játszottak jazz-rockot több évtizeden át,
kiemelkedô sikerrel. 1979-ben újabb
banda alakult: a testvérekhez Mike
Manieri vibrafonos, Eddie Gomez bôgôs
és Steve Gadd, illetve késôbb Peter
Erskine dobos csatlakozott. A Steps
Ahead hét albumot és óriási
népszerûséget ért meg. 1987-ben aztán
végre szólólemezt adott ki Michael
Brecker címmel, amit a neves Downbeat
és Jazziz zenei folyóiratok rögtön az év
felvételének választottak. Nem sokkal ezt
követôen a Don’t Try This At Home címû
lemezt rögzítette többek között Adam
Nussbaum dobos társaságában, ekkor
már Grammy-díjjal jutalmazták.
Megállíthatatlanul muzsikált, kísérletezett
és tanult tovább, 2003-ban egy tizenöt
tagú együttessel, vagy ahogy ô nevezte,
kvindektettel vette fel a két Grammy-vel
díjazott Wide Angels címû lemezt.
2004-ben diagnosztizálták csontvelô
rendellenességét, amely két és fél év
alatt leukémiává fejlôdött. Küzdelme
azonban példaértékû volt, két héttel
halála elôtt még el tudta készíteni utolsó
felvételét: a Pilgrimage legenergikusabb
és legkreatívabb lemezei közé tartozik.
Barátaival játszott közösen, egészen
véletlenül ôk is a jazz nagyágyúi: Pat
Metheny gitározott, John Patitucci játszott
basszuson, Jack DeJohnette dobolt,
Herbie Hancock és Brad Mehldau
zongorázott. A két Grammy-díjat viszont
már nem érhette meg, Michael Breckert
2007. január 13-án gyôzte le a betegség.
Egy éve, hogy nincs köztünk,
tanulmányait másoknak kell folytatniuk.
2008. január 19. 19:30
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
Michael Brecker-emlékkoncert: Randy Brecker, Tony Lakatos ésbarátaik (USA-Magyarország)
Km.: Randy Brecker (trombita),Tony Lakatos (szoprán- éstenorszaxofon), Gary Thomas,Rick Margitza (tenorszaxofon),Szakcsi Lakatos Béla, OláhKálmán (zongora), Boris Kozlov(bôgô), Adam Nussbaum (dob)
41
Randy Brecker és Tony Lakatos
Fotó
: IJP
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 41
Háromdimenziós filmnézô szemüveg
(vörös- és zöld lencsével); ketyegés
nélküli, rugós hajtású óraszerkezet;
bridzskártya-automata: ilyen és hasonló
találmányok (némelyek ma is
használatosak) tucatjai köthetôk Laurens
Hammond elektromérnök, az
„elektromos zeneszerszám” (electrical
music instrument) megalkotójának
nevéhez. Az eszközt csak az 1934.
április 24-i szabadalmi lapon nevezték
így, egyébként mindenki Hammond
orgonaként emlegeti. Laurens
Hammond egyetlen hangszeren sem
tudott játszani, ám ifjúkorát Európában
töltötte, és kifinomult modora mellett a
klasszikus mûvészetek, fôképpen az
opera szeretetét vitte haza magával
Amerikába. A Cornell Egyetemen
szerzett diplomával járó ismereteket és
az I. világháborúban folytatott
hadmérnöki tevékenység tapasztalatait
(például a tengeri jármûvek
elektronikáját és mechanikáját
fejlesztette) már egy New York-i loftban
1922-ben berendezett irodában és
mûhelyben kamatoztatta. Lényeges
találmányai, amelyek hírnevet hoztak
Hammond számára, mind ebben a
tetôtéri helyiségben születtek. Különös
módon a gazdasági világválság vezetett
az orgona megalkotásához, hiszen
cége, a Hammond Clock Company
termékei iránt abban az idôben
megcsappant a kereslet: luxuscikkekre,
például a bridzs-automatára a gondok
közepette nem volt szükség.
Másodsorban pedig kísérletei során
olyan hangjelenségeket tapasztalt,
amelyek egyértelmûen az
elektromossághoz kapcsolódtak: így
jutott el korábbi találmányainak egy
részét alkalmazva saját
hanggenerátorának megalkotásáig,
amelyet próbaképpen egy leselejtezett
pianínó mechanikájával épített egybe.
Az óramûvekbôl átültetett forgó
tengelyre 91 hangkereket (tone-wheel)
szerelt, amelyek elektromos indukciót
keltettek, és az elektromágneses
hangszedôk révén máris képesek voltak
a megszólalásra. A megszületett
hangszer egyik különleges erénye az
volt, hogy nem kellett hangolni, valamint
a megszólaló hangokhoz – a
hagyományos templomi orgonák
mintájára – húzóregiszterekkel
(drawbar) a felhangokat is
hozzákeverhették.
A hangszer nyilvános bemutatójára
1934. április 15-én került sor az
Iparmûvészeti Kiállításon a Radio City
RCA épületében, a tulajdonképpeni
Rockefeller Palotában, New Yorkban.
Hogy egy kiállítás akkor ilyen
különösnek számító tematikával
kerüljön megrendezésre, abban
bizonyára Henry Fordnak, a motorizáció
úttörôjének is szerepe lehetett. Fordnak
az indusztriális evolúció mellett másik
nagy szerelme a muzsika volt,
amelyeket egyesülni látott Hammond új
instrumentumában. A legendárium
szerint az autógyáros vásárolta meg az
1. sorozatszámú hangszert, a bizonyos
A-modellt (amely a Ford múzeum
leégésekor odaveszett). Ugyanakkor
Hammond szerette hangoztatni, hogy
az elsô muzsikus, aki orgonát vásárolt
nála, George Gershwin volt; ám az elsô
muzsikus, aki játszott a hangszeren,
egy bizonyos William L. Lahey volt.
Lahey chicagói kántorként részt vett
1933-ban a készülô hangszer
tesztelésén: ekkor Brahms I.
szimfóniáját szólaltatta meg rajta. Ezek
után evidens volt, hogy Hammond az
orgonáját piacra dobva elôször kisebb,
orgona nélkül álló templomokat céloz
meg, ahol – ahogyan azt az idô
bizonyította is – a hangszer
nagyszerûen teljesítette feladatát; relatív
kis mérete és tömege (kb. 160 kg) révén
könnyen elfért és mozgatható is volt. A
kétmanuálos hangszer rövid idô alatt
gyorsan fejlôdött, pedálsort, zengetô- és
vibrato effektet kapott, így már nem
meglepô, hogy a II. világháború
amerikai hadserege számára készült
egy hordozható típus is, valamint a
hazatérô háborús veteránok kisvárosi
42
Barbara Dennerlein orgonaestje
A Hammond-legendaVégsô Zoltán írása
Egy rocktörténeti könyvsorozat bemutatóján nemrégiben azthallottam Bródy Jánostól, hogy a 20. század zenéje akkorváltozott meg végérvényesen, amikor a hangerô növeléséhez márnem kellett mind több embert és hangszert a színpadra állítani.Magvas megállapítás, és esszenciálisan foglalja össze atechnicizálódás korában megjelenô hangszerek és mindezekenkeresztül a frissen születô zenei stílusok lényegét. Az elektronika,az újfajta hanggerjesztési eljárások és a színpadi hangosításegyüttesen formálták át a zenetörténetet, amely átalakulás máigható egyik fôszereplôje a Hammond orgona volt.
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 42
hitközösségeibe is kerülhetett így
hangszer – ezért úgy tartják, hogy a hit
megerôsítésében és a katonák
visszailleszkedésben is fontos szerepe
volt a Hammond orgonának. Az elsô,
Hammond orgonához kötôdô No. 1.
sláger már a háború végét éreztette: az
1944 végén megjelent „Tico Tico” címû
kislemezen Ethel Smith játszott, aki a
Hammond elsô népszerû sikereinek
kovácsa volt.
1955-ben megjelent minden
Hammondok királya, a B3-modell. A
történet innentôl már ismertebb, hiszen
a populáris mûfajok az új modell
különleges perkusszív hanghatása miatt
rögtön magukénak tekintették az
orgonát. A jazz éppen a big band
korszak végére jutott, mégis hiányzott a
masszív hangzás, de persze a
Hammond ennél többet nyújtott: addig
nem hallható szólókat is eljátszhatott
rajta az invenciózus játékos. Míg a jazz
oldaláról Jimmy Smith, addig a
rockzene felôl a hatvanas évek surf-
zenéje (Beach Boys) és a pszichedelikus
rock (Emerson, Lake & Palmer; Pink
Floyd) egyaránt sikerre vitte a hangszert.
1967-ben a Procul Harum az „A Whiter
Shade of Pale” címû dalával teremtett
iskolát úgy, hogy Bachot idézett a
rockban (az ének alatt húzódó
Hammond-téma minden idôk egyik
leghíresebb rock-témájává vált). Hogy
egy rendkívül tág és invenciózus út
nyílhatott az orgonisták elôtt, egy
idôközben a Hammond orgonához
kapcsolódó új szerkezetnek köszönhetô.
Keith Emerson, Rick Wright a Pink
Floydból, Tony Banks a Genesisbôl, Rick
Wakeman a Yesbôl, John Lord a Deep
Purplebôl, Ken Hensley a Uriah
Heepbôl, John Paul Jones a Led
Zeppelinbôl aligha választották volna
hangszerüknek a Hammondot, ha 1965-
ben a Hammond gyár egykori
alkalmazottja, Don Leslie mérnök nem
találja ki a Doppler-effektus elvén
mûködô, gyorsítható-lassítható
forgóhangszórókkal rendelkezô
hanglebegtetô szerkezetét. A Hammond
orgona és a hozzá csatlakoztatott
Leslie-effekt azóta összenôttek (bár
Laurens Hammond és Don Leslie
híresen rossz viszonyt ápoltak), és
közösen emelték legendává a jazztôl, a
poptól, a rocktól és majd’ minden 20.
században megszületett zenei
irányzattól elválaszthatatlan hangzást.
43
BARBARA DENNERLEIN
Barbara Dennerlein Münchenben született, majd éppen abban az esztendôben, tizenegy
évesen kapta meg elsô otthoni kis orgonáját, amikor a Hammond gyár beszüntette a
hagyományos, elektromechanikus elveken mûködô tone-wheel orgonák gyártását. Rövid
zenedei tanulmányok után saját stílusát és egyedi technikáját kezdte fejleszteni, mígnem –
még mindig kora tizenévesen – szülei vásároltak neki egy eredeti Hammond B3 modellt.
Rendszeresen szerepelt klubokban, rádiókban és tévémûsorokban, és tizennyolc évesen már
saját lemezfelvételt készíthetett saját kompozícióiból: stílus szerint a swingtôl a bebopig, a
bluestól a funkig. Ekkor kritikusai a „müncheni orgona-tornádóként” és Németország
legsikeresebb jazz exportcikkeként jellemezték, valamint az amerikai DownBeat összesítô
szavazásain évrôl évre a legjobbak között szerepelt. Harmadik, „Bebab” (a bebop szó és
nevének összevonásából keletkezett) címû lemeze nyomán saját alapítású lemezkiadóját is
hasonlóan keresztelte el húszéves korában. Emellett az Enja és a Verve kiadóknál is sorra
jelenteti meg albumait olyan világsztárokkal közösen, mint a harsonás Ray Anderson, a
szaxofonos David Murray és Andy Sheppard, a dobos Dennis Chambers és Jeff „Tain” Watts,
a bôgôs Lonnie Plaxico, az ütôs Don Alias, a trombitás Roy Hargrove – és a névsor korántsem
teljes.
Koncertjei során beutazta a világot, és hívei szerint minden alkalommal garantáltan egyedi,
invenciózus és rögtönzésekkel teli produkciókat nyújtott a közönségnek. Alkalmi
zenésztársaihoz éppoly készségesen viszonyul, mint állandó muzsikusaihoz, repertoárján
pedig a saját kompozíciókon túl a jazz klasszikusai, például Charlie Parker, Thelonious Monk,
Duke Ellington, illetve komolyzenei szerzôk mûvei is megtalálhatók. Külön kiemelendô
egyedien virtuóz pedáltechnikája és a senkivel össze nem vethetô, többrétegû ritmusjátéka.
Ethel Smith és Rhoda Scott követôjeként Barbara Dennerlein a különleges képességû nôi
Hammond orgonisták legújabb nemzedékét képviseli.
2008. január 31. 19:30
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
Barbara Dennerlein jazz-orgonaestje
Km.: Balázs Elemér (dob), ZanaZoltán (tenorszaxofon), JuhászGábor (elektromos gitár)
Barbara Dennerlein
©N
ewto
ne M
ana
gem
ent
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 43
A krakkói Zeneakadémián végzett
trombitás húsz évesen, 1962-ben
alapította elsô zenekarát, amelyben a
késôbbi lengyel jazz egyik meghatározó
alakja, Adam Makovicz zongorázott.
Stanko csapata az akkori legmodernebb
amerikai jazz nyomdokain indult el,
példaképük a free jazzt népszerûsítô
Ornette Coleman, a modális zenére váltó
Miles Davis és a zeneelméleti íróként is
roppant jelentôs George Russell volt. A
Stanko-együttes azonban nem sokáig
maradhatott együtt, mivel a trombitás
1963-ban nem tudott ellenállni a lengyel
jazz pápája, Krzystof Komeda (1931-1969)
meghívásának: csatlakozzon a
kvintettjéhez. Ma, hatvanhét évesen is
azt állítja, hogy a korán meghalt
zongorista-komponista senkiéhez se
hasonlítható hatással volt játékára és
szemléletére. Stanko tôle tanulta meg
többek között azt is, hogyan kell mindig
csak a lényeget elmondani
hangszerünkkel.
Komeda iskolája tökéletes elôkészítônek
bizonyult a nemzetközi jazzporondon
való boldoguláshoz. 1970-ben Stanko
újabb mérföldes lépést tett a csúcs felé:
csatlakozott Alexander von
Schlippenbach Globe Unity
Orchestrájához. A német zongorista
együttesében, illetve az ottani szereplés
kapcsán ismerkedett meg az akkori
európai jazzvilág jeleseivel, s szinte
bizonyosra vehetô, hogy ezzel nem
csupán saját nemzetközi szerepléseinek
vetette meg az alapját, hanem az egész
lengyel jazz azóta is töretlen
internacionalizmusát erôsítette (az akkori
GUO-nak többek között Albert
Mangelsdorff, Peter Brötzmann, Evan
Parker, Gerd Dudek, Derek Bailey és Han
Bennink volt a tagja). Ekkoriban alapította
Stanko második saját zenekarát, egy
kvintettet, amelyben a hegedûs Zbigniew
Seifert is közremûködött. Ezzel az
együttessel vette fel Music For K címû
elsô albumát, egy Komedának dedikált
tribute-lemezt. Itt még nyersebb a
hangzás, mint majd a késôbbi Stanko-
lemezeken. A lemez fô attrakciója a
hosszú címadó szám – a fiatal (28 éves)
Stanko zenei gondolkozásának
legjellemzôbb lenyomata.
A GUO-beli szereplést már 1971-ben egy
újabb zenetörténeti jelentôségû akció
követte: Stanko tagja lett a The New
Eternal Rhythm Orchestrának, egy, a
GUO összeállítását követô alkalmi
társulásnak, amely azt a feladatot kapta,
hogy az 1971-es Donaueschingen Jazz
Festivalon adja elô Krzystof Penderecki
Actions For Free Jazz Orchestra címû
darabját a szerzô vezényletével. Az
egyedi megbízatásokon túl Stanko az
1970-es években több lemezen együtt
dolgozott a finn jazz egyik úttörôjével, a
dobos Edward Vesalával (1945-1999). A
finn ütôs elôször az 1974 áprilisában
rögzített TWET-en tûnik fel, majd az 1975.
decemberi Balladyna következik, egy
németországi felvétel, amelyen Stankon
és Vesalán kívül Tomasz Szukalski
szaxofonos és Dave Holland bôgôs vett
részt. A Balladyna minden bizonnyal
Stanko egyik legjobb lemeze: a
játékában beállt lírai fordulat talán itt
érzékelhetô elôször. A kvartett szabad
balladákat játszik, s míg a free játékot
Vesala, addig a kötöttebb harmóniák
pólusát a két lengyel képviseli. Holland
Máté J. György írása
A lengyel „jazz ambassador”
Tomasz StankoTomasz Stanko: egyike a modern jazztörténet alapfiguráinak. Alegnagyobb trombitások szûk körû klubjának tagja. Mindenmegmozdulására érdemes odafigyelnünk. Sose tudhatjuk, nemépp akkor és ott szólal-e meg valami új, addig még nem hallottzenei csoda a lengyel muzsikus hangszerén.
44
©A
ndrz
ej T
yszk
o /
ECM
Rec
ord
s
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 44
bôgôjátéka képez hidat a két zenei
felfogás között. Személyes hangú és
szívhez szóló album, amely jelentôs
mértékben öregbítette a müncheni ECM
cég hírnevét.
Vesala 1976-ban adta vissza a
meghívást Stankonak: Finnországban
vették fel a Rodina címû nagyzenekari
albumot, amelyen Nazim Hikmet versei
hangzanak el, s a jazzistákat egy
vonószenekar kíséri. Stankora egyébként
azóta is jellemzô, hogy a
társmûvészetekbôl – irodalomból,
festészetbôl – merít ihletet. Ezt a
vállalkozást még ugyanabban az évben
követte a Satu címû tentettalbum, majd
egy finn-lengyel közös koncertlemez, a
Live In Remont. Ismereteim szerint
kettejük zenei kapcsolatának utolsó
állomása az 1983-as Bad Luck, GoodLuck címû Vesala-lemez volt, amely
sajnos máig csak LP-formában létezik.
Tomasz Stanko az 1980-as években
végképp megszilárdította elôkelô
pozícióját a nemzetközi jazzéletben.
Lengyelországban különbözô jazz/rock
és jazz/funk formációkat alapított
(C.O.C.X., Freelectronic), külföldön pedig
többek között Cecil Taylor együttesével
turnézott. Két fontos lemezfelvétel ôrzi
ennek a zenei találkozásnak az emlékét
1984-bôl és 1988-ból; Stanko mindkét
lemezen másodmagával, az olasz Enrico
Ravával trombitált – valószínûleg a
Taylor-féle zenekar nyújtotta egyedülálló
élmény, a felemelô közös játék mondatta
vele késôbb, hogy Chet Bakeré és Miles
Davisé mellett Rava trombitajátéka hatott
rá elsôsorban.
Az ECM-hez való 1994-es visszatérése
elôtt még elkészített néhány lemezt
nemzetközi csapattal. Ezek közül, úgy
vélem, 1991-es trióalbuma, a Bluishérdemli a legtöbb figyelmet. A lemez
akár az ECM katalógusában is
szerepelhetne, nemcsak magas mûvészi
színvonala, hanem összeállítása okán is:
Arild Andersen bôgôs és Jon Christensen
dobos kulcsfigurái voltak számos,
Manfred Eicher produkciójában
megjelent albumnak is. A Bluishösszefoglalása az addigi Stanko-
életmûnek: a Bosanetta például egy
Vesala-féle tangó-pastiche idézete, az
Under The Volcano újabb irodalmi
allúzió (Malcolm Lowry), a Dialogue
pedig mintha a Balladyna Stanko-
Holland párbeszédét folytatná. Stanko
hangja éretten meditatív, alkalmasint két
nagy amerikai példaképének
melankóliáját idézi.
A Bluish megjelenésének idején még az
a furcsa helyzet volt Stankoval, hogy bár
a nemzetközi kritika elismerôen szólt róla
(elsôsorban az avantgarde jazzt figyelô
bírálók), munkássága jórészt
hozzáférhetetlen maradt, fôleg a nyugat-
európai érdeklôdôk számára. Például a
Balladyna csak jóval késôbb jelent meg
CD-változatban, a lengyel albumok
szintén LP-formátumban léteztek csak. A
nagyobb közönség csak 1994 után
fedezte fel magának a lengyel
trombitást, miután visszatért az ECM
kiadóhoz, és régi lemezei is lassanként
hozzáférhetôkké váltak CD-
formátumban. A Kawalerowicz-film
ihlette Matka Joanna, a Leosia, majd az
ismét Komeda szellemét felidézô Litaniaalapozta meg világhírét. Új fejezetet
nyitott Stanko 2002-ben, amikor szinte
teljesen ismeretlen lengyel fiatalokból
álló új triójával jelent meg a zenei
piacon. A tizenhárom részes Soul OfThingsen mutatkozott be a mind líraibb
muzsikát játszó Stanko szenzációs új
együttese: Marcin Wasilewski (zongora),
S lawomir Kurkiewicz (bôgô) és Michal
Miskiewicz (dob). Tomasz Stankonak az
új trióval elôadott zenéit kell a
legkevésbé bemutatni a magyar
közönségnek, mivel többször is jártak és
felléptek Magyarországon. Elôször –
néhány évvel ezelôtt – a Sziget Fesztivál
jazzsátrában lehetett hallani ôket.
Tomasz Stanko öregszik, ami az évek
számát jelenti, de a szelleme ma is
mindig az újabb kalandokat keresi.
Miután fiatal triójával meghódította a
világot, már újabb formációk és kísérôk
felé kacsintgat: 2007 novemberének
végén Bielsko-Bialában lépett fel a
jazzfesztiválon egy alkalmi (?) szeptettel,
amelyben Joey Baron dobolt, a Bartók
Béla Nemzeti Hangversenyterembe
pedig egy új kvartett élén érkezik. Új
zongoristája a finn Alexi Tuomarilla,
dobosa a dán Stefan Pasborg lesz, míg
a bôgôt továbbra is a kipróbált S lawomir
Kurkiewicz kezeli. Lehet, hogy újabb
fejezet kezdôdik Lengyelország és Észak-
Európa jazzkapcsolataiban?
45
2008. február 16. szombat 19:30
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
A Tomasz Stan`ko Quartet Lengyelország–Finnország–Dánia)koncertje
Km.: Tomasz Stanko (trombita),Alexi Tuomarila (zongora),S lawomir Kurkiewicz (bôgô),Stefan Pasborg (dob)
TOMASZ STANKO válogatott diszkográfiája
Lontano (2006)
Wolnosc w Sierpniu (Freedom in August)
(2006)
Too Pee (2006)
Suspended Night (2004)
Soul Of Things (2002)
Egzekutor (2001)
Reich (2001)
From the Green Hill (1999)
Litania: The Music of Krzysztof Komeda
(1997)
Leosia (1997)
Matka Joanna (1996)
Roberto Zucco (1996)
Balladyna (Theater play compositions)
(1994)
A Farewell to Maria (1994)
Bosanossa (1993)
Caoma (1993)
Suite Talk (1993)
Bluish (1992)
Tales for a girl, 12 (1991)
Chameleon (1989)
Live at Montreux Jazz Festival (1988)
Witkacy - Peyotl / Freelectronic (1988)
Korozje (1986)
Lady Go (1986)
C.O.C.X. (1985)
A i J (1985)
Music 81 (1984)
Stanko (1983)
Music From Taj Mahal And Karla Caves
(1980)
Almost Green (1978)
Live In Remont (1976)
Balladyna (1975)
TWET (1974)
Fish Face (1974)
Purple Sun (1973)
Jazzmessage From Poland (1972)
Music for K (1970)
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 45
A kultúrát illetôen soha nemvoltunk a világ mögött, azonbelül pedig van egy (sôt, talántöbb) terület is, amelyben sokévvel megelôztük a többieket.Az elôny furcsamód amúltunkból származtatható éselsôsorban két huszadik századigéniuszunknak, Bartóknak ésKodálynak köszönhetô. Áldásostevékenységük olyanegyedülálló utat, lehetôségetnyitott meg a magyarzenemûvészet elôtt, amelyérttalán már néha irigyelnek isminket. A magyar népzeneújrafelfedezése, elevennévarázslása azóta kultikusfeladattá, sokaknál igazielhívatottsággá vált. Vannakpersze olyanok is, akik csupánmúzeumi tárgyként kezelik amegmentett kincset, defeltehetôen kevesebben, mintazok, akik számáraértékrenddé, életmóddá, sôt,filozófiává vált kulturálisidentitásunk megélése.
A hetvenes évek közepétôl, a
táncházmozgalom megjelenésével
elindult egy másik párhuzamos zenei
hullám is Magyarországon: magyar és
közép-kelet-európai népzenék és a
korszak igényesebb modern irányzatai
közti hídverés. A folk egyre komolyabb
beolvadása az akkori gitárzenékbe,
progresszív rockba és az improvizatív
mûfajokba – a jazzbe és a kortárs
komolyzenébe is – jelentôs kreatív
energiát szabadított fel sok fiatal
muzsikusban. Az akkoriban még sehová
nem sorolható zenei kísérletekben a
magyar fiatalok úttörôk voltak
világviszonylatban is – csak bô tizenöt év
elteltével jelent meg elôször a „world
music” fogalom.
A fôleg észak-afrikai arabok klasszikus
zenébe, majd pop-, rock- és jazz-zenébe
oltott folklórja azonban – ahonnan a
népszerû világzene mûfaji besorolás
származtatható – csak elvétve mutatott
olyan törekvéseket, amelyekben a
népzene mélyebb szellemisége kapott
volna hangsúlyt. A magyarok sokkal
inkább ez utóbbival büszkélkedhetnek.
Talán az ízlés, talán a kulturális gyökerek
tisztelete, de az is lehet, hogy a rosszabb
üzleti érzék a magyarázat arra, hogy
nálunk nem csupán egy hatásos,
egzotikus fúzió volt a cél, hanem a
zsigerekben rejlô büszkeség, az alázat
mindazon szellemi erôk iránt, amelyek
ma is munkálnak a legigényesebb hazai
muzsikuslelkekben.
Az igazán velôs folk-rock, így, magyar
viszonylatban nem is elsôsorban az
angolszász rockzene és a magyar
népzene keverékét jelenti, és nem is
csupán népzenei feldolgozást, hanem a
rock mûfaj énekes, hangszeres elôadói
egyéniségek által áradó energiáját, a
magyar népdal igaz voltával hitelesítve.
Ez utóbbi megközelítést mondhatják
napjainkban leginkább magukénak a
Barbaro és a Napra zenekarok alkotói.
A Barbaro együttes tagjai külön-külön is
a magyar folk-rock emblematikus
személyiségei: Both Miklós énekes-
gitáros, Cziránku Sándor gitáros, Herpai
Sándor dobos és Zsoldos Tamás
basszusgitáros több évtizeden keresztül
kiérlelt zenéjükkel reprezentálják a
mûfajt. A már-már világhírû
cimbalmossal, Balogh Kálmánnal
erôsített formáció frontembere szintén
Both Miklós, aki Napra zenekarával a
Kárpát-medence etnikai sokszínûségét is
remekül érzékelteti. Sodró lendületû,
egyéni hangszerelésben megszólaló,
helyenként virtuóz folk-rock a
végeredmény.
Folk-rockNapra, Barbaro
Matisz László írása
46
2008. január 10. 19:30
Fesztivál Színház
A Napra és a Barbaro zenekarkoncertje
Napra: Balogh Kálmán(cimbalom), Bobár Zoltán(harmonika), Both Miklós (gitár,ének), Hegedûs Máté (hegedû),Krámli Kinga (ének), Pfeiler Ferenc(dob), Winter Csaba (basszusgitár)Barbaro: Both Miklós (ének, gitár,)Cziránku Sándor (gitár), HerpaiSándor (dob), Zsoldos Tamás(basszusgitár)
Napra
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 46
Itt és most két „világ” ér össze bennem
is, amelyek eddig elég mereven külön
álltak: a Zeneakadémia mindeddig
számomra a klasszikus zenei képzést, a
zeneszerzést és az elméleti órákat, a
magányos alkotást jelentette, a
muzsikálás, a hangszeres
néphagyománnyal foglalkozás pedig az
„életet”, apámat-nagyapámat, a
közösséget, amelybôl vétettem és
amelyikben élek. Azt is látom, hogy most,
amikor éltetem az egyiket, a másikat
lassan temethetem, legalábbis abban a
formájában, ahogyan én és az elôzô
generációk azt megélték. Két világ
között, az ajtóban állok tehát, amelynek
küszöbérôl ide is, oda is látni, és talán
fontos tanulságok is levonhatók.
Egyik legfontosabb tanulság és mai
követelmény a mozgalom és a
tudományosság kezdeti
összefonódásának példája. Kezdetben
Bartók, Kodály, Lajtha írásait böngésztük,
lejegyzéseit próbáltuk megfejteni. Ma
már az is nyilvánvaló, hogy Martin
György, Tímár Sándor, Andrásfalvy
Bertalan, a Pesovár testvérek vagy Szenik
Ilona, Kallós Zoltán és mások önzetlen
irányítása, segítsége nélkül nem biztos,
hogy megtaláltuk volna a „tiszta forrást”,
az élô, akkor még erejük teljében játszó
zenekarokat, énekeseket, táncosokat.
De ha nem láthattuk volna a saját
szemünkkel, nem hallhattuk volna, nem
rögzíthettük volna, nem fogadhattuk
volna a szívünkbe is az eszünkön kívül
mestereinket és zenéjüket, bizony, ez a
koncert sem lenne. Tehát a másik fontos
tanulság: szükség volt a Bartók által is
sokat emlegetett, ám sokak által
korábban nem eléggé gyakorolt helyszínitapasztalatra, a közvetlen percepcióra és
tanulásra, amely nélkül ismét csak a
lényeg sikkadt volna el.
Most pedig itt vagyunk ezen az ünnepi
alkalmon, láthatjuk-hallhatjuk, hogy a
sok egyéni útból, amely a népzenétôl
visz a nép-zene felé, hogyan kerekedik ki
az a vastag fonat, amely életünket,
mûvészetünket tartja. Tudjuk, hogy ez az
út, amelyen elindulunk, már nem
hagyományôrzés, ez annál több is és
kevesebb is: a néphagyomány általunkmég megélt utolsó századának ésfeltérképezett elôzményeinekkanonizálása, beszorítása a rögzített,köz- és magas kultúra által kialakítottátadási formákba annak érdekében,hogy a benne rejlô érték túlélje a népikisközösségek hagyományoskultúrájának, a néphagyománynakkipusztulását. Mert ne legyenek illúzióink,
korszakváltásnál állunk: nekünk ezen
értékek mentésében, átadásában,
jövôjének építésében csak a köz- és a
magas kultúrába emelés alternatívája
maradt. És ha meghökkentünk a
gondolat súlyosságán, gondoljunk mai
falvainkra, és képzeljük el a holnapot!
Tanúi vagyunk, ahogy a kisközösségi
népi kultúrát még ôrzô generációk
kipusztulnak mellettünk. Láthatjuk egy
évezredes életforma megszûnését,
annak minden kulturális negatívumával
együtt. Megôrzéséhez módszert kellett
tehát váltanunk – ennek egyik állomása
a Zeneakadémián belül elkezdett
munka.
Csak remélni tudom, hogy az utánunk
következô generációk is megpróbálják
saját maguknak felfedezni a saját
kultúrájukat, hogy ôk is beleszövik
magukat abba a mind vastagabb
kulturális fonatba, mely Bartókkal,
Kodállyal kezdôdött és velük folytatódhat.
Ehhez pedig már megnyílt egy míves,
zeneakadémiai ajtó. Lépjünk be rajta!
A népzene felsôfokon
47
2008. január 18. 19:30
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
„Tanszékfoglaló”A népzene ünnepe
TanszékfoglalóKelemen László írása
Megvalósult sokunk álma: a zeneakadémiai népzenei tanszékmegalakult, sikeresen mûködik. Ennek örömére a MûvészetekPalotájában, a legjobb helyen most elôször egy olyan gálamûsorszületett, amelynek fókuszában – Bartók és Kodály munkásságanyomán – a népzene és a mûzene kapcsolata áll olyanfellépôkkel, akik eddig is igen sokat tettek a mûfajok közöttihatárok átjárhatóságáért.
Muzsikás Együttes
Fotó
: Ka
sa B
éla
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 47
Theszisz írása
Az Istenekszigete
48
Balin minden nap történik valami fontos.
A háziasszony, mielôtt enni adna a
családnak, elôbb enni ad az isteneknek.
Felölti ünnepi ruháját: élénk színû,
áttetszô, gyönyörû csipkeblúzt, száz
színben pompázó, mívesen rajzolt
batikszoknyát, megfésüli koromfekete
haját, majd kis pálmalevél tálkában rizst,
kevés zöldséget, egy darab húst, tofut,
gyümölcsöt tesz a házi oltárra, és illatos
füstölôvel áldoz, hogy megôrizze az
istenek jóindulatát. Majd hasonlóképpen
áldoz az ôsök szellemének is, akik ha
testileg nincsenek is már, szellemi
jelenlétükkel óvják, segítik a családot. És
hát enni nekik is kell…
Fûben-fában, kôben és házban, hegyben
és tengerben, szerszámban és autóban
is szellemek laknak. Mindegyiknek kell
áldozni hetente, havonta vagy évente,
nehogy megharagudjanak. Ha új biciklit
vesznek, elôbb áldozatot helyeznek a
kormányra, s csak azután kezdik
használni. Hogy hatásos-e? Egyszer Bali
egyik végébôl a másikba utaztam
kisbusszal, tizenkét személyessel,
amelybe húszan szoktak belepréselôdni
csomagokkal, csirkékkel. Most viszont
ketten ültünk benne, s a sofôr, aki a saját
zsebére dolgozik, hiába várt fél órát is az
állomáson, csak nem jött senki.
Kelletlenül elindulva még egy fél órát
keringett, hátha talál utast, de senki sem
akart arra jönni. Egyszer csak megállt
egy boltnál, áldozati tálkát vett, és a
mûszerfalra tette. Öt perc múlva dugig
tele volt a busz…
A gonosz isteneknek az év egy
meghatározott napján tartanak
áldozatot: csörömpöléssel,
kurjongatással, kakasviadallal,
mindenféle zajos, durva szórakozással
igyekeznek kedvükre tenni, hogy ôk
aztán megelégedve visszabújjanak a
föld alá, és ismét egy évig ne
háborgassák az embereket. A jó
isteneknek pedig – akik szerencsére
sokkal többen vannak – rendszeresen
áldoznak a nekik tetszô dolgokkal:
szépséggel, nemes és drága holmikkal,
és legfôképpen mûvészetekkel, zenével
és tánccal. Így válik e két mûvészet a
legfontosabbá, a mindennapok részévé
Balin.
A kislányok már eszmélésüktôl kezdve
arról álmodnak, hogy egyszer a Kraton,
a szultáni udvar táncosnôi lesznek. Oda
két módon lehet bejutni: elôkelô
származással, és kifinomult tánc- vagy
zenemûvészként. Már az óvodában
próbálgatják a mozdulatokat, aztán az
iskolában már hivatalos tantárgy a tánc.
A legtehetségesebbek úgy tizenöt évig
tanulják, mire igazán táncos lesz belôlük.
Hogy miért? Ebben a táncban a test
minden porcikája részt vesz. Elsô látásra
a testtartás tûnik fel: homorított gerinccel,
szinte bábszerû tartásban mozognak a
hölgyek. (Nem véletlenül hívják a
táncjáték egyik formáját wayang
orangnak, ember-bábnak.) A tánc
jónéhány részlete egyhelyben, akár ülve
történik. Amikor a táncos megindul,
Balin mindenkivel történik valamirendkívüli. Jó vagy rossz, azt nem
tudni, de történik. Elsô ottjártamkorjó kis karácsonyi vesegörcsöt
kaptam. Másodszor komolydepresszióval érkeztem, és lelkileg
kisimulva, boldogan jöttem el.
Bali ôsi ritmusai
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 48
furcsa, szinte kacsázó léptekkel jár körbe
vagy valamilyen íves vonalon. Ezt a fej
tánca kíséri, alaposan kihasználva teljes
mozgásterét. Egyes pillanatokban a
táncos mozdulatlanná dermed, s csak a
szemével táncol – meglepô hatású
mozdulatok ezek. De mind közül a kezek
játéka a legkifinomultabb. Néha a
derékra kötött vagy kézben tartott sál
végeivel játszik látványosan, máskor
legyezôt használ bûvészi ügyességgel.
Eszköz nélkül pedig az ujjak tánca
lenyûgözô: a tíz ujj egyszerre
tízféleképpen mozogva mutat elképesztô
kéztartásokat, amely mind valamilyen
jelentést is hordoz.
A legong kraton a legnemesebb nôi
tánc, a tari baris pedig a legnépszerûbb
férfi tánc. A táncos hatalmas, látványos
jelmezt visel, élénk színekkel, arany
díszítéssel telve, minden mozdulatra
libbenô rojtokkal borítva, s szinte
óriásnak látszik benne. Ehhez maszkot
tesz fel. (A maszkos táncok egész
Indonéziára jellemzôk, sôt egy
típusukban metamorfózist játszik el a
táncos: maszk nélkül, majd maszkkal
táncol, vagy egyik maszkot másikra
cseréli, így különbözô jellemeket, akár jót
és rosszat személyesít meg, tánc közben
átlényegülve.) A baris maszk általában
állati vagy szörny-arc. Ezt erôtôl
duzzadó, férfias, haragos-heves
mozdulatokkal, ugrásokkal kelti életre a
táncos. Kéz- és ujj-játéka azonban
ugyanolyan finom, mint a nôi táncosoké.
Zene nélkül nincsen tánc, s az ehhez illô
zenekar az egész Délkelet-Ázsiában
honos gamelán. Ennek két legfontosabb
típusa a közép-jávai és a bali gamelán. A
jávai általában csöndes, elmélyült, a bali
látványos, ritmikus, virtuóz. Balin számos
gamelántípus él egymás mellett. A rindikfekvô, függesztett bambuszcsövek sora,
amelyet két oktávnyi terjedelemre
hangolnak skálaszerûen. A játékos két
verôvel két szólamban játszik, az együttes
2-5 hangszerbôl áll. Más típus az
anklung: itt fakeretre helyeznek hangolt
bambuszcsöveket, amelyek a keretet
megrázva szólalnak meg. Egy játékos
mindössze két hangot tart a kezében,
tehát a dallam úgy alakul ki, hogy mindig
az a játékos rázza meg a megfelelô
keretet, aki a soron következô hangot a
kezében tartja. A gender wayang a
xilofonhoz hasonló metallofon hangszer:
hangolt fémlapok sora, melyek hangját
bambuszcsô rezonátorok erôsítik.
Kemény faverôvel két szólamot játszik a
játékos, és az együttes két vagy négy
hangszerbôl áll. A két fölsô és két alsó
szólam szorosan összeölelkezik, a
találkozó hangokat ellentétes irányú
dallamlépések választják el – az egész
egy csengô-bongó hangközjáték.
Az igazi nagy együttes neve gong kebyar.(Tudta-e, hogy a magyar nyelvben két
indonéz-maláj jövevényszó is van? Az
orángután, vagyis „erdei ember” és a
gong.) A már említett gender wayangmellett hasonló, de rezonátorcsô nélküli
metallofonok egész családja található.
Ezek hangolása egy oktávval magasabb
vagy mélyebb, hanglapjaik vastagabbak,
és csont- vagy faverôvel játszanak rajtuk.
A játékmód lenyûgözô: a hangszerpárok
nem egyszerre, hanem felváltva,
közéütéssel játszanak, vagyis két
hangszer közös „terméke” a dallam –
csakhogy olyan elképesztô sebességgel,
amilyen semmihez sem hasonlítható,
fülkápráztató élményt ad. Mellettük kis
cintányérok csapata csattog, szintén
közéütéses módon. A zene bizonyos
szerkezeti pontjait jelzi a két gong: jókora
függesztett bronztányér, amelynek
közepén kiugró félgömböt kell megütni. A
kisméretû fekvôgongok sora, a bonangolyan hosszú, hogy akár három játékos is
játszhat rajta, s a dallam vezetésére
szolgál. A suling, a bambuszfurulya lehet
rövid, de olyan hosszú is, hogy az ülô
játékos a lábujjával támasztja meg játék
közben. Persze sulingból is több van,
hogy a fémhangszerek „csörömpölése”
közepette szólamuk hallható legyen. Az
együttes irányítója a kendang, a dob,
amelybôl (ki gondolta volna?) szintén
kettô van. A játékos ölébe fektetve
mindkét végén játszik, s a két dob szintén
közéütéses módon alakítja a virtuóz
szólamot.
Az egész gamelán zene alapja a
kommunikáció, miként az indonéz
társadalom is erre épül. Kommunikálnak
a hangszerpárok, a különbözô
hangszercsoportok, igazodnak a gong
jelzéseihez, követik a dobokat – semmi
sem jár egyedül. Az európai zene
individualizmusával szemben a gamelán
közösséget alkot, ahol nem az egyes
hangszerek jelenléte, hanem hiánya
tûnik fel.
A holland gyarmatosítókat annyira
elbûvölte Bali bája, a páratlan természet,
a gyönyörû lányok, a csodálatos
mûvészetek és a különös, egyedi hindu
vallás elegye, hogy elhatározták,
megóvják a szigetet az európai kultúra
befolyásától, hittérítôktôl, turistáktól,
minden modern dologtól – Bali maradjon
igaz mese. Ezért virágozhat máig az
eredeti bali kultúra: ami Debussyre oly
nagy hatást tett a párizsi világkiállításon
1889-ben, a mai nézô-hallgató
ugyanazzal találkozik. Itt nincs
csikosch–fokosch–gulasch parti; az
idelátogató turistának kicsit
leegyszerûsített formában, de ugyanazt
mutatják be, amit önmaguknak és
persze isteneiknek. És ne felejtsék el:
amit mi láthatunk, hallhatunk e rendkívüli
alkalommal, azzal maguk az istenek is
elégedettek!
49
2008. február 23. 19.30
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
Bali ôsi ritmusai – Gamelán zeneés táncok autentikus elôadásbanelôször Magyarországon
Ókori idôk: Baris (szólótáncos)Wayan Lotring alkotói korszaka:Gambangan (hangszeres);Legong Keraton (4 táncosnô)Kebyar-korszak: Semara Giri(hangszeres); Kebyar Duduk(szólótáncos); Oleg Tambulilingan(1-1 táncos és táncosnô); TerunaJaya (szólótáncosnô); Zenekarikíséretes táncok
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 49
A városkából induló modern népzenei
újjáéledés része volt a hatvanas-
hetvenes években Európán akkortájt úrrá
lévô zenei mozgalomnak, amelyben a
zenészek népi hagyományokhoz nyúltak
vissza a könnyûzene eszközeivel. A
lelkesedés az ezer tó országában mára
sem hunyt ki, ellenkezôleg: a népzenei
kultusz folyamatosan megújul. A finn
világzenei együttesek állandó vendégei a
nemzetközi fesztiváloknak (így a Sziget
Fesztiválon rendszeresen föllépnek), és
hazájukban is népszerûek a mai
stílusokba bújtatott népdalok. A legfôbb
inspiráló „alapanyag” pedig az a mû,
amely a 19. század közepétôl a finn
kultúra és öntudat meghatározó
alapeleme lett: a Kalevala. „Mostankedvem kerekedik,/elmém azontöprenkedik,/Hogy ím dalra /énekelni,/Ideje volna énekelni,/Nemek nótáitdúdolni,/Fajok énekeit fújni;”
Vikár Béla 1909-ben megjelent gyönyörû
fordításában e pár sor is szinte dalra
kelt, s kedvet csinál az olvasónak, hogy
elmerüljön a rímek s a jellegzetes
kalevalai verselés folyamában. A finn
nemzeti eposz a finn ôsköltészet
úgynevezett runóénekeinek gyûjteménye,
mely 1835-ben jelent meg Elias Lönnrot
munkája eredményeként. A
nagyszabású mû kiadását többéves
gyûjtôút elôzte meg, amely során még
idôben sikerült megörökíteni a már csak
az ország nyugati részén énekelt
dalokat. S bár ezeken is sokat alakított a
különbözô korok zenéje, nagy részükrôl
sikerült még ôsi formájukban
pillanatképet készíteni.
A kalevalai költészet virágkorát a kutatók
a kereszténység elôtti idôkre teszik (ez a
11. századig tartó idôszak), utolsó
fejlôdési szakaszát pedig a 16-17.
századra. Az ország nagy részén ezután
a runóénekek hanyatlásnak indultak. A
Kalevalában – amelynek jelentése
„Kaleva földje” – az emberiség eredete
és ôstörténete, valamint az emberi élet
minden területe megjelenik: a teremtés,
a hétköznapi élet a maga gondjaival és
örömeivel, a születés és a halál, az
ünnepek mind-mind ritmikus versbe
foglaltatnak. Ennek megfelelôen az
énekeket epikára, lírára, lakodalmi és
ünnepi költészetre, illetve alkalmi
költészetre és varázsigékre osztják fel.
Az eredetversek arról regélnek, hogyan
keletkezett a tûz, a vas, a csónak vagy a
A finnek zenéje
Vörös Eszter írása
50
Kis nép, nagy népzeneVan egy kisváros Finnországban, Kaustinen, ahol egész évbenegyetlen eseményre készülôdnek. Immár negyven éve mindenjúliusban a legjobb hazai és most már külföldi zenészekrészvételével itt rendezik meg az ország híres népzeneifesztiválját. Kaustine neve mára összefonódott a tradícionális és amodern finn népzenével – mai divatos szóhasználattal:világzenével –, sok finn népzenész errôl a vidékrôl származik.
Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Bognár Szilvia
Fotó
: Müp
a A
rchí
v
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 50
finn népzene legfontosabb hangszere, a
kantele. A hôsköltészet fôszereplôje
azonban a kitûnô zenész és énekes,
illetve remek harcos, egyben törzsének
bölcse és sámánja: Väinämöinen. Bár a
kereszténység érkeztekor a hôsnek
osztoznia kellett a dicsôségben: az ekkor
kialakult úgynevezett legendaénekekben
már Jézus és a szentek is helyet kaptak
a megénekelt hôsök között. A lírai dalok
leginkább a nôk dalai voltak – a fiatal
lány, a feleség, az anya öröme és
bánata elevenedik meg bennük. A lírai
dalokat Lönnrot a Kanteletar nevû
gyûjteményben adta ki 1840-ben. A
dátum nem meglepô: az Európában a
19. század elsô felére felerôsödô nemzeti
romantika az 1809-tôl – a hat és fél
évszázados svéd fennhatóság után –
Oroszország részévé vált Finnországot is
eléri. A mûvészet új értelmet nyer: egy
jövôbeni függetlenség eléréséért „szól” a
nemzeti színezetû zenei, irodalmi,
képzômûvészeti alkotások nagy része.
Az 1917-es függetlenségig ez a
lelkesedés sok remekmûvet szül, amely
a Kalevala, a finn nemzeti tudat
szimbólumának zenei és történeti
világán alapul. A legnagyobb finn
zeneszerzô, Jean Sibelius kezdeti
szimfonikus mûvei, illetve szimfonikus
költeményei (mint a Finlandia) mind a
Kalevala mitikus világából merítenek –
akárcsak kortársai és utódaik közül
sokan egészen a mai napig.
A 21. század zenészeire azonban
nemcsak a runóénekek gazdag
választéka maradt. A 17. századtól a
népi énekek – többnyire a közeli
országok kultúrájának és a vallás
hatására – más fajtája is kialakult és
tette még sokszínûbbé a finn népzenét.
A svéd uralom nyomán Finnországban
is elterjedtek a svéd népdalok, és a
kereskedelem fellendülésével Európa
távolabbi hangjai is eljutottak a
skandináv kikötôkbe. Onnan pedig az
úgynevezett ponyvaverseken keresztül
könnyen bekerülhettek a paraszti
énekek közé. Ezek újság formában
kiadott dalok voltak, amelyeket
zsoltároskönyv nagyságúra hajtottak
össze, s a vásárok forgatagában jártak
kézrôl-kézre. Kezdetben vallási énekek,
késôbb világi dalok is nyomtatásba
kerültek. Egy-egy írástudó pedig
betanította ôket a betûket nem
ismerôknek.
A 19. században még nagyon sok
dalforma jelent meg más kultúrák
hatására (jelentôs volt például a német
zenei hatás). Az új dalokat új
hangszereken játszották, némelyikük
teljesen beépült a finn népzenébe a
tradícionális hangszerek mellé. Eddig
ugyanis a legfontosabb ôsi finn
hangszer, amelyet a Kalevala is
megénekel, a kantele volt. Mivel a
runóénekek szinte kivétel nélkül
egyszólamúak voltak, nemigen
igényeltek kísérôhangszereket. A
kantele is 1000 körül kezdett csak
elterjedni. Eredetileg öthúrú volt – az öt
hang az ôsi pentaton hangzásvilágot
tükrözi. A kezdetleges hangszert egy
darab nyírfából vágták ki, tetejére
illesztették a húrokat. Késôbb a
készítése és a húrozata is bonyolultabb
lett, az úgynevezett dobozkantelének
már 8, majd 15 és 18 húrja volt. A
kantelének a 18. században egy vonós
változata is elterjedt. Az új finn
népdallal megjelent a hegedû, amely
azóta a finn népzene egyik
legfontosabb hangszerévé vált. A
harmonikának nem volt ilyen könnyû
dolga: a kezdetben lenézett hangszert
csak a 20. században fogadták el
igazán, azóta viszont elmaradhatatlan a
finn népzenei életben.
A hangszerek és a gazdag tradíciók
nyújtotta lehetôséget sok zenekar ma ki
is használja. A hagyományok
megôrzésével sorra születnek a
változatos világzenei produkciók.
Érdemes belehallgatni abba a gazdag
zenei világba, amit a mintegy ötmilliós
nép oly sok zenésze mára létrehozott,
és új hullámot adott a finn népi kultúra
terjedésének otthon és a világban.
51
2008. február 15. 19.30
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
Szájról szájraKm.: Bognár Szilvia, HerczkuÁgnes, Szalóki Ági (ének), NikolaParov (fúvós hangszerek,gadulka), Juhász Gábor (gitár),Mester László (brácsa,ütôgardon), Dés András(ütôhangszerek), Kovács Zoltán(nagybôgô)
A Suden Aika (Finnország)koncertjeTagjai: Katariina Airas (ének), LiisaMatveinen (ének, kantele), TelluTurkka (ének, tekerôlant, lant,kantele), Nora Vaura (ének,furulya)
2008. március 1. 19.30
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
„Kaurismäki muzsikája” – AzAnssi Tikanmäki Film Orchestra(Finnország) koncertje
Km.: Sami Kuoppamäki(ütôhangszerek), Juuso Nordlund(basszusgitár), Eemil Tikanmäki(gitár, hegedû), Masa Orpana(szaxofon), Eljas Tikanmäki(billentyûs hangszerek), AnssiTikanmäki (billentyûs hangszerek)
A négy finn énekesnôbôl álló Suden Aika együttes az ôsi finn népzenét eleveníti fel saját
szerzeményeken és egy nagyon sajátos hangzáson keresztül. Dalaikban fôleg a nôk
életének különbözô szféráiról énekelnek. „A farkas ideje” – ezt jelenti a nevük, és ez a sötét,
balladai kép bizony egyik-másik hátborzongató daluktól sem idegen. Legalább ennyire
egyedi a három kiváló magyar énekesnô produkciója, a Szájról szájra címû elôadás, amely
egyben nagylemez-bemutató koncert is. Bognár Szilvia, Herczku Ágnes és Szalóki Ági
kedvenc magyar és bolgár dalaikat éneklik majd, de nem a megszokott, autentikus
formában. A finn és magyar zene eme találkozásából akár zenetörténeti különlegesség is
születhet.
Az 52 éves Anssi Tikanmäki neve szorosan összefonódik a híres rendezô testvérpár, Mika és
Aki Kaurismäki filmjeivel. Mindkettôjük mûveihez írt zenét (összesen kilenc Kaurismäki-
filmhez). Tikanmäki a Sibelius Akadémián tanult, és hamar feltûnt a rock- és a jazzvilágban,
saját zenekarát már diákévei alatt Ikaros néven megalapította. Filmzenéi közül a legnagyobb
sikert Aki Kaurismäki 1999-es némafilmje, a Juha aratta. Most Magyarországon elôször és
egyetlen alkalommal lesz látható a legendás némafilm Anssi Tikanmäki zenekarának élô
aláfestésével.
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 51
A Táncdalfesztiválok nagy elôdje, a Ki mit
tud? az „állami tehetségkutatás” fóruma
volt, számos kategóriában indultak
versenyzôi, e kategóriák egyike volt
csupán a tánczene. Ez még a kor
könnyûzenei hagyományainak keretein
belül mozgott, itt a késôbbi
táncdalfesztiválos énekesek is a
korszellemnek megfelelô slágerekkel
indultak. A dalok humoros
kuplészerûségek vagy szívhez szóló
balladák voltak, az elôadók visszafogott
eleganciával énekelték a dallamcentrikus
tánczenét, s közben versmondók,
humoristák, népdalénekesek léptek fel.
Annál nagyobb újítást hozott 1966-ban
az elsô Táncdalfesztivál, amelyre
háromszáz szerzô négyszázötvennél is
több dala nevezett, s végül hatvanegy
került közülük képernyôre. Ez már
kizárólag a könnyûzene rendezvénye
volt, s mint ilyen, hosszú
koncertsorozatként jelentkezett a tévé
hôskorának mûsorszerkezetében.
Felléptek még az ötvenes évek nagy
sztárjai is, ám az igazi szenzációt az újak
jelentették, akiknek többnyire elsô nagy
kiugrási lehetôségük volt ez a verseny.
Jellemzô, hogy a második évben már
háromszor annyi dal szerzôje jelentkezett
a versenyprogramba, mint 1966-ban.
Fontos jelensége volt ezeknek a
versenyeknek az is, hogy az énekesek
nem csupán hangjukkal, hanem
külsejükkel, vagyis „imázsukkal” is
megmérkôztek egymással – hiszen ôket
már egy egész ország nézte a tévében,
míg a korábbi elôadók elsôsorban a
rádióból voltak közismertek. Merész
hangszerelések és öltözékek, új,
zabolátlanabb énekstílus képviselôi
váltották egymást a színpadon a
hagyományos, jól bevált nagyságokkal.
Vagyis útjára indult a stílusteremtés. Az
elôadók voltak a legfontosabb szereplôk,
szemben a Ki mit tud? adásaival,
amelyekben a zsûri hozzászólásai
legalább akkora vonzerôt jelentettek,
A 40 éves friss sztori
Zöldi Gergô írása
Táncdalfesztivál
52
A Táncdalfesztiválokról manapságelsôként a nosztalgia jut eszünkbe.
Pedig a maguk idejében, a hatvanasévek második felében a magyarkönnyûzenei élet megújításánakfontos fórumaiként is szolgáltak
ezek a rendezvények. Éppen ezértolyan összefüggésben is érdemes
megvizsgálni ôket, hogy anosztalgia mellett az újító szándék
is hangsúlyt kapjon. Hogyanszólalhat meg egy fesztiválslágermásként? Ezzel a szándékkal jön
létre a Bartók Béla NemzetiHangversenyterem koncertje.
Dolhai Attila
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41 Page 52
mint a versenyzôk produkciói. Itt már
nem volt Petrovics Emil, Major Tamás
vagy Pernye András, akiknek szigorú
ítéletét lélegzetvisszafojtva várta a Ki mit
tud? közönsége.
A zeneközpontúság nagy nemzetközi
piacot is jelentett a Táncdalfesztiválnak,
hiszen nem szerepeltek benne olyan
produkciók, amelyeket csupán a
magyarul beszélô nézô élvezhetett.
Jellemzô, hogy már a második
seregszemlét tizenegy ország televíziói
vették át. Az arcukat is megmutató,
vagyis korai médiasztárokká váló
énekesek egész Közép- és Kelet-
Európában közismertek lettek, s bár a
vasfüggönyön nem törhettek át,
valójában a térség elsô valódi
popsztárjaivá váltak. Kovács Kati, Koncz
Zsuzsa, Zalatnay Sarolta, Aradszky
László, az Illés, Kovács József, Toldy
Mária, Dobos Attila… hosszan
sorolhatnánk azok nevét, akik egyik
pillanatról a másikra egy ország
kedvenceivé váltak. Vagyis: megjelent az
új generáció a popzenében, az a
generáció, amelyet akkoriban beat
nemzedéknek hívtak. Táborokra oszlott a
nézôközönség, kinek Koncz Zsuzsa,
kinek Kovács Kati a kedvence –
mindenesetre a közvetítés odaszegezte
a képernyô elé a magyarok apraját-
nagyját. Hatalmas szenzációt keltett
Szörényi Levente a „Még fáj, fáj, fáj,
fáj…” elôadásával, s a Kovács Kati
nyakán dagadó erek is hosszas
beszédtémát jelentettek másnap a
munkahelyen – ne felejtsük el, hogy
ekkoriban mindenki „A” tévét nézte, nem
csatornák tucatjai között válogatott. Hat
egymást követô éven át jelentkezett a
Táncdalfesztivál képernyôn, ám igazi
hôskorát a legelsô, még hatvanas évekre
esô négy adás jelentette. Tíz évvel
késôbb, 1981-ben újra megrendezték,
megint nagy szenzációt keltett – igaz,
közben indult számos más hasonló
seregszemle is, ám ezek már más nevet
viseltek.
A mostani koncerten a hôskor, vagyis a
hatvanas-hetvenes évek fordulójának
Táncdalfesztiváljai, illetve azok
versenydalai, gyôztesei a fôszereplôk. Az
akkori frissesség, a meghökkentô
újszerûség persze – a popzene
természetét illetôen – ma már inkább
nosztalgiát jelent, bár a dalok nagy része
mindmáig közismert, s elôadóik egyike-
másika ma is fontos szereplôje a
könnyûzenének. Mégis, ha egy az
egyben hangzanak el a számok, az
ember inkább egy kellemes, múltidézô
házibulin hallgatná ôket némi fröccs
vagy sör társaságában. (Ahogy teszi a
Szigeten, a Táncdalfesztivál sátorban.)
Ami ennek a koncertnek a
különlegességét illeti, Böhm György
rendezô legfontosabb célja az, hogy ne
csupán a régi emlékeket felelevenítô
rendezvény legyen az este, hanem
kövesse a Táncdalfesztiválok eredeti
szellemiségét, vagyis az új zenei
hangzások, szokatlan interpretációk
felvonultatásáról szóljon. A
középpontban tehát a dalok új köntösbe
öltöztetése, a különbözô stílusok és
mûfajok harmóniája áll. Egy egykori
keringô megszólalhat blues-ként, egy
könnyed táncdal jazzmotívummá
alakulhat, modern rock-dal válhat a
könnyes sanzonból, az egykori Jazz+Az
énekesnôinek háromszólamú vokálja
szólaltathatja meg a jól ismert slágert,
vagy Palya Bea énekelhet Kovács Kati
sikerdalt. Lényeg, hogy semmi sem egy
az egyben szerepel, hanem
átfogalmazza mindaz, ami az eltelt
negyven évben történt velünk és a
zenével.
53
2008. február 22. 20:00
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterem
Táncdalfesztivál!Táncdalfesztivál?
Ex Jazz+Az: Behumi Dóri, Kozma Orsi, Váczi Eszter
Palya Bea
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 53
Aranymosás a nyílt színenKaren Zsolt írása
A fiatal társulat mára tökéletesen
összecsiszolódott: premierközönsége ezért
magas elvárásokkal nézett a bemutató elébe,
ahol orosz vendégrendezô elképzelése
szerint láthatta Csehov fiatalkori alkotását,
amelynek címe nem maradt fenn.
Legtöbbször – a férfi fôszerep után –
Platonovként mutatják be a darabot, az
Örkény Színházban (melyet ma már senki
nem az egykori Madách Kamarakéntemleget) Jurij Kordonszkij vezette a próbákat.
Az elmélyült és hosszas mûhelymunka
meghozta gyümölcsét: boldog a társulat és a
direktor, dicsér a kritika, jegyet szeretne a
közönség. S valljuk be, nincs, nem lehet
szerencsésebb, mint a siker friss élményével
fogni bele új produkcióba, különösen
olyanba, ahol hasonlóan nagy a tét. A
Fesztivál Színházban kétszer látható est
késôbb a Madách térre, a társulat belvárosi
otthonába költözik, azaz repertoárra kerül,
hiszen a színház legtöbb tagja részt vesz a
produkcióban. Egyedül Hámori Gabriella „jár
külön utakon”, aki egy monodráma
próbafolyamata miatt nem vehet részt az
Örkény egyik legizgalmasabbnak tetszô
irodalmi-színházi vállalkozásában: a
legendás és 2008-ban éppen száz esztendôs
Nyugat címû folyóirat és mûhely nagyszerû
szerzôinek és szerkesztôinek felidézésében.
Innen nézünk vissza, innen értékelünk
valamit, magyarázza a készülô est címében a
számokat Mácsai. „Nem akartuk, hogy a cím
úgy hasson, mint egy sírkô. A Nyugatnak
vége van, de él. Él, és noha kevesebben
ismerik, mint korábban, mégis kultikus
jelenség ma is. Az irodalomnak nagy
szerencséje ez: ércnél maradandóbb,
megmarad, megkerülhetetlen marad, jövôje
van.” S hogy mit jelent a Nyugat ma? Az est
rendezôje szerint nem is csak a mûvek
fontosak, hanem, hogy a Nyugat milyen
környezetben, mivel szemben jött létre, és
milyen tántoríthatatlanul ragaszkodott
elveihez, elsôsorban az irodalmi minôséghez.
„Lázas, szellemi értelemben
elmagányosodott, és fiatal emberek
szövetsége volt eleinte” – fogalmaz Mácsai,
aki úgy látja, mindez egyértelmûen
kiolvasható a szövegekbôl és az is, hogy
ezzel mind tisztában is voltak. „E jelenségnek
folytatása nem lehet. Ha nincs, nyilván nem is
lehet, különben lenne, azt hiszem” – teszi
hozzá.
A készülô elôadás ajánlójában meglepô a
kitétel: a színház nem méltatni akar és nem
elemezni, de még csak nem is irodalmi estet
rendezni a Nyugatban közölt remekmûvekbôl.
Színházi élményt keres, drámát – drámaíró
nélkül. Miként lehetséges ez? „Megpróbálunk
embereket ábrázolni, és nem szövegeket
tolmácsolni. Kísérletet teszünk felidézni azt a
hevületet, amelyben a Nyugat élt – tehát a
jelen idôt keressük, nem a múltat. Ez
mindenkor a színház kiindulása. Másfelôl
természetesen ez egy irodalmi anyagból
készülô irodalmi mûsor. Kis szerencsével
mégis színház lehet belôle, még ha a mûfaja
soha nem is lesz dráma.” Az est szövegét
Nyugat: 2008-1908
Boldogítóan sikerült Mácsai Pál megfogalmazása szerint az ÖrkénySzínház legutóbbi bemutatója, az Apátlanul – a mûvészeti igazgatóa színház egyik legfontosabb produkciójaként jellemzi a Platonovbólkészült elôadást, amely nyilvánvaló hangsúlyokat ad majd az éppenfutó évadnak is. Ilyen szempontból is szerencsés, hogy a társulat akövetkezô, a Mûvészetek Palotájában bemutatandó elôadását újsikerélményekkel és energiákkal gazdagodva kezdi próbálni.Elôkészületben a Nyugat 2008-1908 est.
54
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 54
összeállító Réz Pál és Várady Szabolcs
heroikus munkát végez, várhatóan a
bemutató elôtti utolsó napokig: a három
évtizednél is több idôt lefedô korszak teljes
termését feldolgozták. Csak az elôadás elsô
felét kitevô, hatalmas, látszatra is több kilós
köteget mutat Mácsai, illusztrálva, hogy az
elsô válogatás után még többször átszûrik a
szöveget február közepéig. S a mennyiség
csak egy kérdés – jóval fontosabb, hogy mi
lesz az elôadás rendezôelve, mi lesz a
mûfajok aránya. „Nyilvánvaló: minden nagy
Nyugatos költô meg fog szólalni verssel is, de
inkább arra koncentrálunk, hogy mit akartak,
mi volt a nézetük, a világlátásuk, ez lesz a
súlypont.” Mácsai Pál a tél elejét tölti az eleve
rostált anyag további válogatásával, s amikor
errôl esik szó, felidézi az Örkény Színházat
elindító Mi újság, múlt század? címû
elôadást, melyhez 150 ezer oldalt olvastak át
a 20. század sajtójából, majd végül 60
oldalas szövegkönyv készült az elsô
próbákra. Ráadásul most irodalmi szöveget
szemléznek: ez már az aranymosáshoz
hasonlítható, mondja mosolyogva a rendezô,
nyilván, mert örömét leli az aranymosásban.
Jól látja a különbséget, ezerszer szigorúbb
szerkesztési elveket követhettek annak idején
a Nyugatban, mint bármely más
szerkesztôségben.
„Kétes szöveg is alig-alig akad, minden
anyag szépirodalmi nívójú, így hát
megdolgoztatja a dramaturgot meg a
rendezôt, akinek az a feladata, mint annak
idején a Nyugat szerkesztôinek: hogy
könyörtelen legyen. Az elsôdleges szempont
az, hogy megtaláljuk azokat a gondolatokat,
amelyek ma éppannyira érvényesen és
élesen, jelen idejûen szólnak, mint akkor. Sok
ilyen van. Amirôl olvasás közben úgy érzem,
hogy ma szíven üt, az bent marad, s
elhangzik majd az esten. Ami „csak”
dokumentumszerû, az kiesik– azokat a
színház a maga eszközeivel nem tudja élôvé
tenni. A többirôl azonban egy porszemet sem
kell letörölnünk. Mert nincs rajta.”
Babits Mihály: A NYUGAT RÉGEN ÉS MOST(Felolvasás a Nyugat huszonöt éves évfordulójának emlékünnepén)
… Mi világnézetek kavargása között iramodtunk neki az irodalomnak; a szellem egy nagy
századának végsô problémái izzottak körülöttünk; vörös fények és fekete árnyékok estek
már az úgynevezett magyar ugarra is. Mi fölfigyeltünk fényre és árnyékra; szívünket izgalom
és gôg töltötte meg; s csakugyan egy kissé lenéztük az elôttünk járó generációt, mely
bezárkózva a nemzeti glóbus hazudott örömeibe s ingékony nyugalmába, kedélyes vagy
cinikus mosollyal pipaszónál anekdotázott vagy bor mellett nótázott.
Mi mások voltunk, s nagyobb kockázatot vállaltunk. Nem a politika választott el elôzôinktôl,
hanem éppen az, hogy túl voltunk az ô politikájukon; az ô problémáik minekünk nem voltak
problémák; a mieink nem is politikai, hanem világnézeti problémák voltak; tudtuk, éreztük,
hogy ezen mulik minden; a magyar politika kicsinyes játék volt csak; mi kérdéssé tettük
magát a magyarságot, magát a politikát s emberségünket és mûvészetünket; átéltünk
minden világnézetet, szocializmust és arisztokratizmust, apostolokét és tiszta artistákét; s ha
csak szép verseket akartunk – mint Ady mondta, «gyönyörûket írni»: az is több volt mint
egyszerûen csak szép vers, az is tüntetés volt és tiltakozás, az egész akkori magyar glóbus
ellen, mely nem ismert verset a cigány nótáján túl.
Ebben voltunk valahogy mind baloldaliak, azaz ellenzék: noha egymás közt a
legkülönbözôbb hitvallással, s egyenként is és évek sorjában a legkülönbözôbb hitvallásokat
járva meg. Egyben egyek voltunk: lázadók és forradalmárok még akkor is, és akkor
leginkább, mikor leghívebben fogóztunk a régi magyar hagyományok gyökereibe – mert a
magyar kultúra mindig lázadó volt és mindig exogam, s rögtön mocsárba fúlt és
gyengeségbe, mihelyt nem tudtunk túlnézni magunkon s jelenünkön. Az elsô nyugatos nem
Ady és nem is Ignotus; még csak nem is Kazinczy vagy Széchenyi, hanem maga Szent
István volt, s mikor a Mult ellen harcoltunk mi, a Mult velünk harcolt!...
2008. február 14., 15. 19:00
Fesztivál Színház
Nyugat: 2008-1908 – az Örkény Színház elôadása
Összeállította: Réz Pál, VáradySzabolcs; díszlet: Khell Csörsz; jelmez:Izsák Lili; zene: Darvas Ferenc;dramaturg: Boskovics Szandra e. h.;rend.: Mácsai Pál
55
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 55
– Magyarországon mióta beszélhetünkmúzeumpedagógiáról?
– A ’70-es években volt az elsô felfutása,
ekkor az oktatási törvény kötelezte az
iskolákat a múzeumlátogatásra. Ebben
az idôben tényleg sok gyerek jutott el a
kiállítóterekbe, bár elég nehézkesek
voltak ezek a látogatások; nélkülözték az
innovatív elemeket, amelyek nemcsak
eseménnyé, hanem tanulsággá
alakították volna a látnivalókat.
– Mikortól változott meg a helyzet?
– A múzeumok világára hatékonyan
hatott a rendszerváltás. A kialakult
versenyhelyzet rákényszeríttette az
intézményeket, hogy minél jobb
kiállításokat hozzanak létre. Ezzel egy
idôben egyre fontosabbá vált az is, hogy
a közönséget odacsalogassák a
tárlatokra, hogy a látogatók jól érezzék
magukat. Fontos lett, hogy a közönség
érezze: foglalkoznak vele, „beszélnek”
hozzá.
– Milyen pozíciót foglal el ebbenversenyben a Ludwig Múzeum?
- A LUMÚ múzeumpedagógia nélkül is
egy izgalmas világ az emberek számára.
Különleges, lélegzetelállító, tartalmas
világba lép, aki ellátogat hozzánk. Ez
azonban kevés, mert a látottak
megértéséhez utakat is kell mutatni.
Nálunk lehetôség van arra, hogy az
idelátogató csoportok kiszakadjanak a
hagyományos oktatási rendszerbôl.
Tartalmában itt sem történik más, mint
az iskolában. Van egy oktatási tartalom
– egy kiállítás, egy alkotó, egy adott kép,
egy korszak –, amit fel kell dolgozni;
lehetôség szerint minél izgalmasabb
eszközökkel. Épp ezért a foglalkozások –
a múzeumpedagógia séták – sok
interaktív és játékos elemet
tartalmaznak.
– Hogyan veszitek fel a kapcsolatot aziskolákkal, a különbözô csoportokkal?
– Legtöbbször a tanárok keresnek meg
minket, jellemzôen azok, akik
szeretnének kilépni a megszokott,
iskolapadhoz kötött oktatásból. Mi pedig
törekszünk arra, hogy a
programfüzeteink, hirdetéseink
eljussanak az iskolákba. Próbáljuk
felhívni a tanárok, csoportvezetôk,
programszervezôk figyelmét a
létezésünkre, a foglalkozásainkra.
Kôhegyi Ilona írása
Beszélgetés Hemrik László múzeumpedagógussal
Hidat építeni aszakadék fölé
A múzeumpedagógia, mint alegtöbb fiatal tudomány, az
Amerikai Egyesült Államokbólszármazik. A múzeumok alap
funkciója – megôrizni a kulturálisértékeket és javakat – mellett a 20.
században egyre nagyobb igényalakult ki a felhalmozott ismeretek
átadására. Ez a tendencia máraszinte az egész világon érvényesül:
a múzeumi gyûjteményekkönnyebben befogadhatóvá tették
addig féltve ôrzött kincseiket.
56
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 56
– Nehéz a kortárs mûvészetetfogyaszthatóvá tenni a nagyközönségszámára?
– A Ludwig Múzeum paradox helyzetben
van, mert a kortárs mûvészet nem
igazán akar intézményesülni. Nem azért
születnek ezek a képzômûvészeti
alkotások, hogy múzeumi értékek
legyenek. A LUMÚ célja, hogy a kortárs
mûvészet jelenleg legdivatosabb és
legújabb trendjeit, valamint az ezeket a
legmagasabb szinten képviselô alkotóit
bemutassa. A sok, jó, értékes kiállítás,
akció mégsem evidenciaként hat. A
nézôk legtöbbször nem élvezik és nem
értik meg saját koruk mûvészetét. A mai
globális világban mindenkinek joga van
az értékek és információk
megszerzéséhez és megértéséhez. A
világ legtermészetesebb dolgának
kellene lennie, hogy az emberek értsék a
saját koruk mûvészetét. A kortárs
társadalom vágyait, igényeit a kortárs
mûvészetnek kellene kielégítenie.
Azonban az emberek, akik élik a
hétköznapjaikat, nem a kortárs
mûvészetben találják meg esztétikai
élményeik forrását, hanem a
mûvészettörténet által meghaladott
alkotásokban. Ez posztmodern tünet.
Több mûvészeti jelenség létezik, zakatol
egymás mellett. A világgal együtt a
mûvészet is bonyolult és gyorsan
változik. Nem mindenkinek van ideje
arra, hogy a legaktuálisabb mûvészethez
eljusson. Nekünk,
múzeumpedagógusoknak az a célunk,
hogy a kortárs értékeket minél szélesebb
közönséggel megosszuk.
– Mi a legnagyobb kihívás amunkátokban?
– Amikor eljön ide egy csoport –
bármilyen dinamikájú, életkorú –, egy
szakadék két különbözô oldalán állunk,
és a foglalkozás ideje alatt közösen kell
felépítenünk egy hidat. Ebben a
hídépítésben én a tárgyi, pedagógia,
pszichológia tudásommal veszek részt, a
szakadék másik oldalán álló emberek
pedig az érzékenységükkel, a világról
való tudásukkal, a szerteágazó
mûvészeti tapasztalataikkal. Ha jó
napunk van, akkor a séta végére felépül
ez a híd. Semmi világmegváltás nincs
ebben. Az sem biztos, hogy kortárs
rajongók lesznek. Létrejöhet azonban
egy olyan együttlét, amely pozitív irányba
mozdítja az emberek mûvészetekhez
való viszonyát.
– A szervezett csoportok, programokesetében könnyebb a dolgotok?
– Az úgynevezett klasszikus
múzeumpedagógiai foglalkozások a
hétköznapi nyitva tartás ideje alatt
zajlanak, szervezett csoportokkal.
Mindenkinek szervezünk foglalkozásokat:
az óvodásoktól egészen a nyugdíjas
csoportokig. Kialakított, jól mûködô
rendszerünk van erre. Középpontjában egy
témával, amelyet próbálunk jól feldolgozni
a mûvek között. Nem célunk mindent
megtanítani vagy megmutatni. A kevesebb
néha több. A szervezett csoportoknál
didaktikusabb keretek közé kell zárni a
foglalkozást. Ezek minden esetben
szakadékba való ugrást jelentenek, ezért
próbálunk információkat szerezni a
hozzánk látogatókról. Azonban ezeken a
didaktikusan felépített foglalkozáson is
fontos, hogy a gyerekek, a csoportban lévô
emberek reakciói felszínre kerüljenek.
A hétvégi programjainkat szabadidôs
tevékenységnek választják az emberek,
fôleg szombatra próbálunk szervezni. A
tárlatvezetésen és a beszélgetéseken nem
az a cél, hogy a mûvésszel a szakma
legfelkészültebb és a szakzsargont
legjobban használó mûvészettörténész
beszélgessen. Sokkal fontosabb az
ismeretterjesztô szint elérése és
megtartása. A LUMÚ 10-tôl 10-ig
programjain látható filmek igényes
alkotások, amelyeket érdekes
környezetben nézhetnek meg az
idelátogatók. A hétvégi programjainkon
több improvizációra van lehetôség. Az IS-IS
randevúnak vagy a Félkör programnak,
amelyen a hónap mûtárgyáról
beszélgetünk, sokkal lazább a szerkezete.
Szerteágazóbbak lehetnek ezek a
foglalkozások, amelyeknek fontos elemei a
résztvevôk spontán gondolatkísérletei,
érzelmei, élménybeszámolói. Éppen ezért
ezek a programok számomra is
tartogatnak meglepetéseket…
57
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 57
Elôször is: szép. Ez persze minden
megaberuházásnál alapkövetelmény
kellene, hogy legyen, de talán
egyetértünk abban, hogy nem kell
Sanghajig utaznunk, hogy kivételeket
lássunk… Ráadásul ne tessék azt hinni,
hogy a 22. századot sejtetô kínai
gigapolisz csupa olyan építészeti
remekmûvet rejt, mint amilyeneket a
képeslapokon látunk – bizony, némi
vasbeton alapú uniformizmusért ôk sem
mennek a szomszédba. Ellenben javukra
szóljon, hogy ami ott az utóbbi egy
évtizedben felépült, annak az
egytizedével – itthon a századával –
bármely városvezetés örökre beírhatná
magát az urbanizáció aranykönyvébe.
Utak és metrók, luxus irodaházak és
monstre lakóépületek mind-mind
elképesztô sebességgel nônek ki a
földbôl a Huangpu folyó mindkét partján:
a múlt század fordulóján az amerikai
városok épülhettek ehhez hasonló
lendülettel – csak ez már egy másik
század léptéke és sebessége. Summa
summarum: a központosított
államhatalom és a vadkapitalizmus
házasságából igencsak életképes utód
született.
A Sanghaji Nagyszínház tökéletes
lenyomata a nyugati kultúrára éhes, azt
megismerni, sôt birtokolni kívánó, anyagi
és emberi erôforrásokban bôvelkedô
mai Kínának. Pompázatos, grandiózus,
és a színházban bolyongva a feliratokon
kívül szinte semmi nem utal arra, hogy
nem egy európai színházban járunk,
hanem sok ezer kilométerrel távolabb. A
francia építész, Jean-Marie Charpentier
tisztában volt azzal, mennyire
emblematikus épületet tervez: a külsôZso
ldos
Dá
vid
fel
véte
lei
58
Szép új világ –szép új színház
Házról házra – Shanghay Grand Theatre
Zsoldos Dávid írása
Máris elszégyelltem magam aHuxley-ra tett utalás negatív
mellékzöngéje miatt: bár Sanghajvalóban meglehetôsen
ellentmondásos megtestesülése ajelenben megvalósult jövônek, a
Nagyszínházról nehéz rosszatmondani.
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 58
vonalvezetés egyértelmûen a
tradicionális Kínát juttatja eszünkbe –
azt, amibôl egyébként Sanghajban már
alig maradt valami. A Grand Theatre
ráadásul a város szívében, a Nép
terének nevezett, igen reprezentatív
telken áll – a nyugati kultúra értékeit
hirdetô, mégis láthatóan a kínai ízlés
számára tervezett épület így önmagában
is üzenetet hordoz: a két világ
kölcsönhatásának, szinergiájának erejét.
A közel 63 ezer négyzetméteres
épületben három teremnek is akadt hely:
a legnagyobb az 1800 férôhelyes Lyric
Theatre, amely 1700 négyzetméteres
színpadával Ázsia legnagyobb fedett
színháza is egyben. A két kisebb
programhelyszín 750, illetve 300 nézô
befogadására alkalmas, így a
legkisebbtôl a legnagyobbig minden
mûfaj a hozzá leginkább illô tér- és
akusztikai körülmények között léphet fel.
Az impozáns üvegpalota jövôre lesz
tízesztendôs, 1998. augusztus 27-én
nyitották meg, s azóta egymásnak adják
benne a kilincset a legnevesebb
zenekarok, táncegyüttesek, karmesterek
és szólisták. És persze a közönség,
amely egy-egy elôadás szünetében
kényelmesen tereferélhet a közel 2000
négyzetméteres elôcsarnokban…
A nagyvilág koncertélete hamar
felfedezte magának a régi-új
metropoliszt és annak vadonatúj
színházát – persze errôl a sanghaji
városvezetés is gondoskodott. Idén
novemberben a Müpa is letette itt a
névjegyét: az Emberi Himnusz két
elôadásának kirobbanó sikere már nem
azért volt rendkívüli eredmény, mert a
kínai közönséggel nehéz megértetni egy
európai produkciót, hanem azért, mert a
sanghaji publikum kegyeiért ma már a
legnagyobb európai és amerikai sztárok
versengenek. Ott jártamkor egyszerre
hirdették a New York-i Filharmonikusok,
a Concertgebouw Zenekar, az Izraeli
Filharmonikusok, a Szentpéterváriak és
az Orchestre de Paris koncertjeit –
természetesen a megfelelô karmester-
és szólistasztárokkal: Mehta, Jansons és
a többiek. Nem vitás tehát, hogy Sanghaj
nemcsak az épített környezet terén veszi
halálosan komolyan a nyugathoz való
felzárkózást, hanem az olyan
homályosan értelmezhetô luxuscikkek
terén is, mint a klasszikus zene. A helyi
viszonyokat jól ismerôk elmondták, hogy
kifejezetten „trendinek” számít a nyugati
klasszikus zene, kivált az opera és a
balett ismerete, sôt mûvelése is – a
sanghaji tôzsdén hirtelen mesés
vagyonokat keresô kínai yuppiek balett-
és zongoraórákra járatják gyermekeiket.
Mindez annak fényében, hogy csupán
néhány évtizede, a kulturális forradalom
idején még az életével játszott az, aki
Beethoven nevét a szájára vette, még
inkább hihetetlennek tûnik. A jövô
közönsége? Nagy valószínûséggel igen:
a Népek terén magasodó Grand Theatre
mindenesetre ezt bizonyítja.
59
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 59
– Szerintetek milyen az ideálishangversenyterem? Elônybenrészesíthetôk bizonyos teremtípusok?
Boldoghy Kummert Péter: Ideális terem
az, amelyik mind a közönségnek, mind
az elôadóknak tökéletes hangzásélményt
nyújt. Vannak olyan együttesek,
amelyekhez jobban illenek bizonyos
termek, mint mások. Ezért nem árt, ha
tudjuk, hogy milyen fajta formációk
hangsúlyozzák az adott koncertterem
elônyeit, illetve miként tudjuk mérsékelni
a terem hiányosságait.
Lakatos Gergely: A hangtechnikai és a
zenei megítélés folyamatában
kikerülhetetlen a szubjektum, amelynek
objektív közelítése évtizedek óta
foglalkoztatja a szakembereket. A
hangzásideál individuális, ráadásul
mûfaj- és korszakfüggô is. E tekintetben
más várakozással ülünk be egy barokk,
máshogy egy romantikus zenemûre és
megint máshogy egy popzenei
elôadásra. A 20. század
hangversenyterem-építészetének
kézenfekvô törekvése, hogy minél
szélesebb körû felhasználási lehetôségei
legyenek a létrejövô akusztikai térnek.
Ma már elfogadhatatlan, ha egy terem
kiváló Verdi Requiemjének elôadására,
de zongoraestekre nem. Amerikában
van olyan terem, amely
konferenciaközpont, hangversenyeket is
rendeznek benne, és néha
autószalonként üzemel. Nekünk is
ugyanott meg kell felelnünk a hangosított
koncert idealizált körülményeinek
(semleges, kis utózengésû tér), egy
koncertorgonával szemben támasztott
követelményeknek (hosszabb,
színezettebb zengésû tér), nagyzenekari
elvárásoknak, valamint szóló- és
kamarazenekari apparátusoknak is. E
célok megvalósítását szolgálják a
változtatható akusztikai elemek, mint a
zengôkamrák vagy a canopy, mely
tulajdonképpen változtatható
magasságú mennyezet – hangvetô a
színpad fölött. Elôbbiek alapján e terem
világszínvonalú.
– Milyen szempontokat kell figyelembevenni a terem beállításánál, s hogyanmegy végbe a „hangolás” folyamata?
B. K. P.: Rengeteg – olykor egymásnak
ellentmondó – szempont alapján kell
döntenünk. Elengedhetetlen az elhangzó
zenemû ismerete: bizonyos darabokban
a vonós szólamok igényelnek nagyobb
odafigyelést, más darabok esetében
pedig kifejezetten elônyös, ha a
rézfúvóskar kerül elôtérbe. A
hangolásnál megadunk egy
alapbeállítást, amely zenekaronként más
és más lehet. Az adott zenekarral már
kitapasztalt legjobb beállítással kezdünk
annak érdekében, hogy a korábbi
tapasztalatok tanulságai levonhatók
legyenek. A mûsor és a zenekari
hangzás ismeretében elkezdôdik a
fôpróbán a terem finombeállítása,
amelyet a fenti tényezôk befolyásolnak.
Ebben a folyamatban segítségünkre
vannak a karmesterek, illetve a szólisták
és a zenekari muzsikusok is.
L. G.: A két – egymásnak néha
ellentmondó – szempontrendszer a
közönségé és az elôadóké. Célunk az,
hogy mindkettô akusztikai komfortérzete
maximális legyen, hiszen kiemelkedô
elôadás nem jöhet létre e nélkül. Az
elôadók akár külön-külön egymást, a
közönség a szólamokat egyensúlyban,
egységben szeretné hallani. Akkor
végeztük jól a dolgunkat, ha e két
szempontrendszer követelményei
egyszerre teljesülnek, érezhetô kapcsolat
alakul ki a színpad és a nézôtér között.
– Az orgona (akusztikai) beállításánálmilyen nehézségek merültek fel?
B. K. P.: Az orgona viszonylag
egyszerûbb, mivel van elég hangereje
ahhoz, hogy szinte bármelyik
beállításnál jól szóljon. Az
orgonakoncertek esetén inkább azokra a
mûvészekre kell tekintettel lennünk, akik
az orgona mellett szeretnének
érvényesülni. Ezért a termet ilyenkor nem
feltétlenül az orgonára, hanem az
orgonával együttmûködô
együttesre/mûvészekre optimalizáljuk.
L. G.: Kezdetektôl folyamatosan
konzultáltunk az orgonaépítôkkel és a
mûvészekkel, valódi együttmûködés
alakult ki köztünk. Az elsô idôkben
nehézséget – mindenki részérôl – inkább
Kulissza – Akusztikusaink
60
UtózengésTóth Endre interjúja
A hangversenynek vége. Szûnni nem akaró taps, majd boldog,megrendült vagy fellelkesült érzéssel utunkat a ruhatár felévesszük, s benyomásainkat megosztjuk barátainkkal,családtagjainkkal. De vajon hány embernek jut eszébe eközbenaz, hogy a hallásélményt, amit kapott, nem csupán azeneszerzônek és az elôadó(k)nak köszönheti?
Boldoghy Kummert Péter
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 60
az jelentett, hogy megszokjuk, ez egy
hangversenytermi orgona lesz, amelynek
hangja eltér a templomokban
tapasztalttól; sokkal analitikusabb,
tisztább.
– Voltak-e kihívást jelentô produkciók,nehezen kivitelezhetô vagy esetlegkivitelezhetetlen elôadói igények?
B. K. P.: Mivel fôként akusztikus
hangszerekkel dolgozunk, ezért olyankor
kerülünk nehéz helyzetbe, amikor halk
hangszerre kell beállítanunk a termet.
Például kihívás egy vonósnégyes est,
vagy igen nehéz feladat volt Jordi Savall
koncertje.
L. G.: Többek között a Wagner-
elôadások jelentettek igazi kihívást,
amelyek esetében valódi összmûvészeti
produkciókról beszélhetünk. A Wagner-
operáknál maradva, kiemelt figyelmet
fordíthattunk a díszletek akusztikai
hatására. A tetralógiánál az üvegfal
akusztikai szempontból különösen
jelentékeny, hiszen amikor a szereplôk a
közönségnek hátat fordítva énekeltek,
akkor is jól hallhatók voltak a
visszaverôdéseknek köszönhetôen. A
Wagner-elôadások sokak által
emlegetett erénye, hogy a megszokott
(operai) akusztikai környezettôl eltérôen
zengôbb, hangversenytermi arányokkal
hallhatók e monumentális alkotások.
Együttmûködésünk során néha
meglepetések is érnek: legutóbb Kurt
Masurról derült ki, hogy végzett
akusztikai tanulmányokat, így nagyon
érdekes beszélgetéseket folytattunk vele
a beállításokról. Most már, hogy hellyel-
közel sikerült megismernünk a termet,
munkánk nagyon jelentôs hányadát az
teszi ki, hogy a mûvészekkel együtt kell
tudnunk mûködni, igényeiket ki kell
tudnunk elégíteni a közönség igényeinek
figyelembe vétele mellett.
– Másképp szól-e ma a Bartók BélaNemzeti Hangversenyterem, mintközvetlenül az átadást követôen?
B. K. P.: Igen. Ma már több
tapasztalattal, tudással rendelkezünk,
mint az átadáskor. Több száz koncert áll
már a hátunk mögött, és sokat tanultunk
a teremrôl és az elôadókról. Egy modern
koncertterem bejáratási idôszaka
általában négy-hat év. Mi még ennek az
útnak az elején járunk, de már
érezhetôen javult a terem megítélése.
L. G.: Mint említettem beszélgetésünk
elején, az „ideális” meglehetôsen
szubjektív fogalom, a magyar
koncertlátogatók 90%-a a
Zeneakadémiához volt szokva. A
Zeneakadémia Nagytermének térfogata
7500 m3, a Nemzeti Hangversenyteremé
pedig 17 000 m3. A közönségnek meg
kellett szoknia ezt az egészen más fizikai
adottságokkal bíró akusztikai teret.
Nemcsak nekünk kellett megtanulni a
termet, valamint a teremben lévô
akusztikai elemeket használni, hanem a
közönségnek is meg kellett szoknia e tér
hangázását. Így azt mondhatom, hogy
mára egészen biztosan másképp
viszonyul a közönség a teremhez. E két
tényezô eredményeképpen biztosan
állítható: szubjektív ítéletek alapján mást
hallunk ma, mint 2005-ben. Mostanra
produkcióról produkcióra finomítunk
alapbeállításainkon, de nem járkálunk
csavarhúzókkal a teremben.
– Mik a terem legelônyösebbtulajdonságai?
L. G.: A nagyfokú variabilitás. Az
akusztikai paramétereket közvetlenül
befolyásoló elemek mellett ebbe bele kell
értenünk a színpad méretét és a
zenekari árkot is, amelyekkel szintén
hatékonyan tudjuk befolyásolni a
közönség és az elôadók viszonyát. A
másik nem annyira kézenfekvô és
meglepônek tûnhet. Nagyon sokat
gondolkodtunk azon, hogy (fôként a
zenei szünetekben) miért köhög, zörög
olyan sokat a közönség. A teremnek az
egyik legnagyobb értéke, hogy nagyon
kis szintû az alapzaj, mondhatni szinte
tökéletes csend van, ha éppen nem
történik semmi. A mai, modern városi
embernek ez a csend „fáj”. Ezért
tapasztalható, hogy a közönség
soraiban valaki mindig úgy érzi, egy-egy
generálpauzában meg kell törni ezt a
csendet. Megfigyelhetô, hogy az esetek
többségében nem egészségügyi oka van
a köhögésnek.
– Várhatók-e még nagyobb akusztikaifejlesztések, változtatások aközeljövôben? Egyáltalán van-e mégvalamire „szüksége” a teremnek?
B. K. P.: Igen. Vannak olyan
hiányosságok, amelyek javíthatók –
ezeken folyamatosan dolgozunk. Ez egy
kitûnô terem, de természetesen mindig
lehet javítani. Mi azt szeretnénk, ha
megôrizhetnénk vezetô szerepünket, és
a közönséglátogatók évtizedek múltán is
úgy gondolnák, hogy ez egy igen jó
beruházás volt az adófizetôk pénzébôl.
L. G.: Vannak apró javaslatok,
amelyeken a tervezôkkel közösen
gondolkodunk, ezeket azonban számos
objektív vizsgálatnak kell megelôznie
ahhoz, hogy megvalósuljanak.
– Mióta dolgoztok együtt, és hogyantörténik a munkamegosztás kettôtökközött?
B. K. P.: 2005 óta dolgozunk együtt. Van
egy kialakult munkamegosztás köztünk,
de arra törekszünk, hogy minden
szituációban egyformán „képben
legyünk”. A külföldi zenekaroknál,
szólistáknál általában mindketten jelen
vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy a
nemzetközi tapasztalatokat közösen kell
megélnünk mind itthon, mind külföldön,
ha akusztikai jellegû tanulmányútra
megyünk.
L. G.: Péterrel más irányúak zenei
gyökereink; ô elsôként a mûvész, én a
mérnök oldaláról közelítem meg a
problémákat, így jól kiegészítjük
egymást. A hazai együttesek esetében
kialakult egy állandó munkamegosztás.
Igyekszünk minél közvetlenebb, partneri
kapcsolatot kialakítani az egyes
zenekarokkal, karmesterekkel. Ezek a
konzultációk kifejezetten fontosak és
számos kérdésre kiterjedhetnek, például
az ülésrendre is.
61
Lakatos Gergely
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 61
A LOW Fesztivál márciusban is folytatódik
– sôt, talán az utolsó hangverseny
ígérkezik a legizgalmasabbnak. A
világhírû orgonista-csembalista Ton
Koopman és az általa 1979-ben alapított,
nem kevésbé világhírû historikus
együttes, az Amszterdami BarokkZenekar és Kórus érkezik ugyanis a
Bartók Béla Nemzeti
Hangversenyterembe, mûsorukon pedig
a német barokk zene – a kortársak által
még Bachnál is nagyobbra tartott, ma
azonban méltánytalanul kevéssé ismert
– óriása, Georg Philipp Telemann két
mûve szerepel: az 1755-ös lipcsei
földrengés hatására komponált „Vihar-
óda”, és az igazi húsvéti hangulatot
árasztó „Jézus feltámadása és
mennybemenetele”.
Orgona és zongora
– e két, hangzásában erôsen
különbözô, megszólaltatásában
azonban közeli rokonságban álló
hangszer lehetôségeinek
összehasonlításához kiváló alkalmat ad
majd Király Csaba orgona-zongora estje,
amelyen egyebek mellett Liszt híres B-A-
C-H prelúdium és fúga címû mûvét
mindkét hangszeren meghallgathatjuk. A
koncert zárószámaként pedig egy igazi
kuriózum, Liszt eredetileg zongorára és
zenekarra írt Haláltáncának zongora-
orgona átirata hangzik el Fassang László
átiratában és közremûködésével: kiderül
tehát, hogy a hangszerek királya képes-e
helyettesíteni valamennyi alattvalóját…
(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem,2008. március. 3.)
Március-áprilisi elôzetes
Tavaszváró
LOW Fesztivál
62
és együttesei, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus és már jó ideje a historikus
elôadási gyakorlat hazai specialistáinak számítanak. Míg az elmúlt években a
szokásos húsvét körüli koncertjükön Bach-mûveket tûztek mûsorukra, 2008. április
13-án Haydn nagyszabású, mégis intim hangulatú oratóriuma, „A Megváltó hét
szava a keresztfán” hangzik el. Az eredetileg vonósnégyesre készült darab Haydn
egyik legegyénibb hangú opusza, Vashegyiék produkciója pedig a mû elsô
magyarországi elôadása korabeli hangszereken..
Vashegyi György
Fotó
: Fel
vég
i And
rea
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 62
Magyar Szimfonikus Körkép
A Magyar Szimfonikus Körkép tavaszi
hangversenyei négy koncertet foglalnak
magukba.
Elsôként a Budafoki Dohnányi Zenekar és
zeneigazgatójuk, Hollerung Gábor lép a
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
pódiumára április 2-án, mûsorukon egy
igazi különlegességgel, a zenekar
hegedûseként játszó Pánczél Tamászongoraversenyének ôsbemutatójával.
A versenymû szólistája Oravecz Györgylesz, a koncert második részében pedig
Mahler gyönyörû V. szimfóniája hangzik el.
A második áprilisi koncerten
Székesfehérvár szimfonikus együttese, a
kitûnô fuvolamûvész-karmester, DrahosBéla vezette Alba Regia SzimfonikusZenekar lép fel. Mûsoruk elsô felében
két népszerû Csajkovszkij-mû, a Rómeó
és Júlia nyitányfantázia és a Változatok
egy rokokó témára szerepel – utóbbi
szólistája Fenyô László –, a második
részben pedig elôbb a marosvásárhelyi,
idén hetven éves Csiky Boldizsár
Concertatio címû mûvének
ôsbemutatója, majd Kodály Budavári Te
Deumja hangzik el.
Április 21-én a Debreceni FilharmonikusZenekar érkezik Kocsár Balázsvezetésével. Janacek és Smetána
koncertteremben méltatlanul ritkán
hallható mûvei (Taras Bulba és Az
eladott menyasszony részletei) mellett
Weiner elsô zenekari opusza, az f-moll
szerenád és a karmester édesapja,
Kocsár Miklós 1994-ben komponált
Szimfonikus balladájának 2007-es
átirata szerepel mûsorukon.
Öt nappal késôbb, a Magyar
Szimfonikus Körkép utolsó áprilisi
állomásaként a Gyôri SzimfonikusZenekar érkezik a Müpába: MedveczkyÁdám zeneigazgató vezetésével
mûsoruk elsô felében egy Dvorák-
nyitányt követôen Jandó Jenô szólójával
Madarász Iván második
zongoraversenyének ôsbemutatóját
adják elô, majd szünet után egy igazi
közönségkedvenc, Muszorgszkij Egy
kiállítás képei címû opusza hangzik el a
jól ismert Ravel-féle hangszerelésben.
63
Bernard Foccroule
Április 17-én ismét az orgonáé lesz a
fôszerep: ezúttal Belgium legnevesebb
orgonamûvésze, Bernard Foccroule ül a
manuálok mögé. Mûsorán 300 év
orgonamuzsikájából válogatott,
mégpedig a német barokk és a francia
romantikus orgonaiskola egy-egy
mentor-tanítvány kapcsolata alapján: a
lübecki Mária-templom egykori
orgonistája, Dietrich Buxtehudeorgonajátéka és kompozíciói nagy hatást
gyakoroltak az ifjú Johann SebastianBachra, s hasonlóképpen OlivierMessiaen is nagyrészt César Franckorgonamûveibôl leste el a hangszer
mesterfogásait. Tanár vagy tanítvány
alkotott-e tökéletesebbet – a döntés
természetesen a hallgatóra marad.
Drahos Béla
Kocsár Balázs a Debreceni Filharmonikus Zenekar élén
Fotó
: Joh
an
Jaco
bs
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
Fotó
: Müp
a A
rchí
vum
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 63
64
Végsô Zoltán:
A szék sem jelent akadályt (Fidelio, 2007. október 18.)
Palmieri bájosan közvetlen volt, és talán
a dzsesszre hangolt koncert
velejárójaként a Szigeten bemutatott,
kimondottan a színtiszta latin zenei
világra koncentráló program után most
megmutathatta valódi énjét. Akkor alig
zongorázott, most azonban játékával
húzta magával a zenészeket, kedélyesen
biccentett néha a fejével, és abból társai
máris tudták, hogy témaváltás
következik. A megkomponált részek a
laza hangulati kötések mentén
szervezôdtek egységgé az improvizációs
pillanatokkal, és Palmieri kezdett egyre
érdekesebben játszani.
Varga Péter:
Klasszikus vagy jazz?(Momus, 2007. október 21.)
Bizonyos, hogy Jarrett arra törekedett –
vannak lemezein példák az ellenkezôjére
is –, hogy zenéje olyan
kiegyensúlyozottságot mutasson a
nagyon szabad improvizáció, a nagyon
jazzes, valamint a hagyományos európai
dallami és harmóniai elemek
felhasználásával, amely szélesebb
közönségréteghez képes szólni. De ez
soha nem vezetett olcsó megoldásokhoz,
legihletettebb pillanatai pedig szigorú
mércével mérve is magas mûvészi
értékû produktumként értékelhetôek.
Amelyrôl szólván nem lehet nem szólni
Jarrett pianista képességeirôl, hiszen
hatásához hozzátartozik az a virtuozitás,
kimûvelt billentéstechnika, amellyel
elgondolásait meg is tudja valósítani. Aki
tehát nem lehetett ott Kölnben azon a
bizonyos mérföldkô-koncerten, most
bôven kárpótolva érezhette magát: egy
sokkal változatosabb zenei világú,
részleteiben is érettebben kidolgozott
mûsort hallhatott. A legenda velünk él.
Kolozsi László:
Jarrett mint közvetítô(Fidelio, 2007. október 24.)
Amikor elôször felnyögött – elôttem
nevettek, dôre dolog, nem törôdtem vele
–, tudtam, hogy megérkezett. A helyén
van. Nem fogja abbahagyni. Odaért, oda
lépett, oda nyúlt, ahol az erôk vannak.
Tudtam: ez a koncert lesz az utóbbi évek
legemlékezetesebb koncertje. Tudtam,
foszlányai – mintha az ôszi széllel
jönnének – kísérteni fognak.
Beleborzongok – akármikor eszembe jut.
Amikor ez az áramlás megtörténik,
amikor valaki az Ég erôit használva
játszik, akkor furcsa bizsergést érzünk.
Végsô Zoltán:
Az aktus(Élet és Irodalom, 2007. október 26.)
Lényegében az elmúlt negyven év
minden jelentôsebb dzsessztendenciája
érvényesült a szünettel tagolt és négy
ráadással kiegészített bô két órában.
Nyugodtan érezhettük magunkat
zenetörténeti eseményen, mert a
dzsessz csak hivatkozási alapként
szerepelt a repertoáron; a budapesti
közönség egy gigász önnön
számvetésével szembesült, mikor is az
összegzésen túlmutató szándékok az
abszolútum irányába vezettek.
kobzos 55:
Az idôk szava(Momus, 2007. november 9.)
Az elektronikán is áthatol azonban az a
hangszín-sokféleség, amit bemutatnak.
Néha elámul az ember, hogy egy-egy
hangszer mennyire másként tud
megszólalni a különbözô darabokban.
Ha valakit ki lehet emelni ebbôl a
négyesbôl, az talán a mélyhegedûs,
Hank Dutt, aki a legszebb
hangvarázsokkal örvendeztetett meg
ezen az estén. A tapsokat három
ráadással köszönték meg, elôször – mint
már oly sok koncertjükön – az amerikai
himnuszt játszották el úgy, ahogyan
Jimmy Hendrix nevezetes woodstocki
koncertjén ellesték. Tépték, nyúzták a
hangszereket, s az erôsítésnek
köszönhetôen a hangerô is elérte a
fájdalomküszöböt. Hogy ez a stílus és
értelmezés kinek tetszik és kinek nem,
arról semmi értelme vitát nyitni.
Technikailag káprázatos volt!
Danczi Csaba László:
Posztmodern romantika(Prae, 2007. november 14.)
Nem kis romantikus, heroikus szufla
kellett ahhoz, hogy a Kronos Quartet
tagjai ilyen mértékben urai tudjanak
maradni hangszerüknek, hogy ily
mértékben elmerüljenek a különféle
kultúrákban, és mégis visszataláljanak
Árkádiába. A közönség ütemes
vastapssal köszöntötte a bravúros
elôadást.
Máté J. György:
Üdvöz légy, Királynô (Fidelio, 2007. november 21.)
A Lengyel Jazz Szüret elsô estéjén tehát
a régi lengyel zene és a jazz
összebékíthetôségébôl kaptunk
nagyszerû leckét. Pjotr Baron
zenekarának minden tagja jelesre
vizsgázott. Newton élôben is elsöprô
erejû fuvolista, akit legszívesebben
minden este meghallgatna koncerten a
jazzrajongó; Darek Oleszkiewicz, akit
lemezen más formációkban ismertem
eddig (ld. A hét jazzlemeze, Fidelio,
2005. 03. 14.), színpadon is megrendítô
élményt nyújt, megerôsítve a bírálót
Echo Visszhangok a Müpa eseményeirôl
Keith Jarrett
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 64
65
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 65
Echo
66
abban a hitében, hogy az Amerikában
élô lengyel muzsikus ma az egyik legjobb
bôgôs a világon. Mark Ferber dobos
mûvészi alázata elôtt is fejet kell
hajtanunk: több esetben jutott
szólószerephez, de miután egy virtuóz
dobszóló nagyon nem illett volna Baron
zenéjéhez, tömör, puritán és visszafogott
improvizációkban fejezte ki magát.
Kolozsi László:
Semmi opera, semmi dráma(Fidelio, 2007. november 23.)
A hölgyeké minden tiszteletem, a Fairest
Isle-t gyönyörûen tolmácsolta Hamvasi
Szilvia, a hangja fellobbantotta a
legkérgesebb szívet is. Szeretni valóan,
hibátlanul, de vérszegényen énekelt
Wierdl Eszter és Csereklyei Andrea. (…) A
legismertebb részekben a zenekar és a
kórus is brillírozott. Kitett magáért. A
fafúvósok sem fogtak mellé, a kórus hitet
tett az örömteli éneklés mellett. Mintha
örültek volna a szerzô géniuszának, mely
korántsem fagyos, sokkal inkább
szívmelengetô. Vigasztaló. Ok a víg
kedélyre.
Végh Dániel:
Jazz + ez + az(Prae, 2007. november 26.)
Közös estjükön Fassang László példás
Bach-orgonálással örvendeztetett meg,
Palya Bea népdal-interpretációival
szokásához híven elbûvölte és
lebilincselte a közönséget, Vincent Lé
Quang pedig olyan jazzszaxofonozást
mutatott be, amitôl a legsüketebb fülek is
kettéálltak.
László Ferenc:
Szenvedély(Magyar Narancs, 2007. december 6.)
A hat énekes színész élvezte az ügyesen
dramatizált Sondheim-gyorstalpalót: a
két Miller (Lajos és Zoltán) és az Adagio
nevû tenorformációból ismerôs Nagy
Sándor szavatoltan snájdig
hangtulajdonos; Oroszlán Szonja
elsöprôen bájos jelenség, akinek vokális
korlátai legfeljebb a Dick Tracy-film
népszerû betétszámának (More)
elôadása során váltak érzékelhetôvé;
Mahó Andrea és Sáfár Mónika pedig
nemcsak hangszépségével, de imponáló
drámai adottságaival is megszolgálta a
közönség tapsait. A dalok szövegét
Galambos Attila magyarította, s
szellemdús megoldásai ugyancsak
nagyban hozzájárultak a produkció
sikeréhez. A napjainkban divatozó
köznyelvi fordulatokat (például a „simán”
kiszólást) a stílustörés kockázata nélkül
foglalta versbe, s attól sem riadt vissza,
hogy a Broadway-színházak
tárgykörében mozgó textusba
belecsempéssze a pesti
musicaldirektorok (Szirtes és Kerényi)
nevét.
Szilgyo:
Sondheim-ünnep a Müpában (Momus, 2007. december 11.)
Örömteli, hogy a Madách Színház
maroknyi csapata néhány vendéggel
kiegészülve vállalkozott a hatalmas
életmû néhány reprezentatív dalának
megszólaltatására, de még örömtelibb,
hogy sikerült olyan minôségû koncerttel
elôrukkolniuk, amely után nem csak a
legelvakultabb Sondheim-fanatikusok,
hanem a színházi szakma is elégedetten
csettinthet. Vagy akár füttyenthet is, mert
mint tudjuk, fütyörészni könnyû.
Heiner Lajos:
A csodák igenis ismétlôdnek(Momus, 2007. december 11.)
Felesleges részletezni az egészet, ódákat
lehetne zengeni a lassú tétel
kürtszólójáról, a valcer rokokó
eleganciájú indításáról, a záró Allegro
vivace örömujjongásáról. Egy szó, mint
száz: perfekcionizmus. Gyerekkoromban
hittem utoljára a csodákban. A
Szentpéterváriak tavalyi nagyszerû
koncertje s e Csajkovszkij-est után hiszek
abban, hogy a csodák néha ismétlôdnek.
Csont András:
Makulátlan ízlés(Kultúra.hu, 2007. december 12.)
(…) És Rattle mégis izgalmas drámát
teremtett. Persze egy pillanatig sem
erôszakoltan vagy kiagyalt módon,
rafinált trükkök bedobásával. Fellépése a
makulátlan ízlés diadala volt, a
taníthatatlan arányérzéké, mely mindig
pontosan tudja, mibôl mennyi kell,
hogyan kell a hangokat és a hangerôt
adagolni; nem stilizál sem felül, sem alul;
világosan érzi, hogyan tartható fenn a
feszültség az elsô pillanattól az utolsóig;
tudja, hogyan kell egyetlen pillanatnyi
üresjárat nélkül felépíteni egy negyven
perces, állandóan sûrûsödô processzust;
ismeri a zenei frázisok logikáját;
birtokolja a folyamatos, és mégis
állandóan lebegô tempó titkát; mindig
érzi, mikor kell egy-egy alig hallható vagy
látható, de annál pontosabban
érzékelhetô kis elmozdulással,
karakterváltással új impulzust adni
elôadóinak és a zenei lefolyásnak;
hagyja lélegezni a muzsikát, de mégsem
engedi ki a forma vasmarkából.
Kiri Te Kanawa
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 66
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 67
MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42 Page 68