Miért k ényes k érdés az egészségügy és miért jelent

kih ívást az egyes orsz ágoknak

Dr. Baráth LajosSZTE c. docens

Gazdasági Igazgató Károlyi Sándor Kórház, Budapest

„Az egészségügyi rendszer a lakosság élet-

esélyegyenlőségét meghatározó

közszolgáltatás, s az egészségügy egy

dinamikusan fejlődő közszolgáltatás, melyben

az orvosilag lehetséges és a gazdaságilag

megengedhető konfliktusa folyamatos….

„A hibák elkerülésének egyetlen módja van, ha nem csinálunk semmit, vagy legalábbis semmi újat, ez azonban a létező legnagyobb hiba!”(Szent-Györgyi Albert)

BEVEZETÉS

Az egészségügy a társadalmi rendszerek egyik alapvető

pillérét képező, a társadalmi rendszerek egészének

ideális állapotát biztosító szektor, mely, mint ágazat, a

társadalmi átalakulás valamennyi jelentős fázisában is

döntő szerepet játszik. Az egészségügyi ellátás így

valamennyi társadalmi rendszerben a folyamatosan

fejlődő és dinamikusan felértékelődő „közjavak”

összessége.

Az egészségügy részint egy országon belüli gazdaság

teljesítőképességét, részint az országok közötti nemzeti

jövedelembeli verseny kiemelkedő eredményeit

meghatározó ágazataként szerepel. Mindezek hátteréül

az a tény szolgál, hogy képes a tudás alapú társadalmi

folyamatok aktív irányítójaként a humán erőforrás

egészségi állapotát ellenőrizni és azt folyamatosan

megújítani.

Jelen előadás az egészségügy kihívásait azonosítja és

keresi a választ különös tekintettel a válsághelyzetre. Az

érintett témakörök – az egészségügy fogalmi rendszere

és problematikájának meghatározása után az

egészségügyi elvek változásait, továbbá az egészségügyi

szervezetek, kiemelten a kórházak és az ellátórendszer

válaszait mutatja be, mintegy gondolat összefoglalót

adva e területen.

I. EGÉSZSÉG, EGÉSZSÉGÜGY FOGALMI RENDSZERE,

EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS ALAPPROBLÉMÁJA

EGÉSZSÉGÜGY, MINT VILÁGJELENSÉG

„Foglalkoztat a jövőm, mivel a

hátralévő napjaimat ott szeretném

eltölteni.” (Woody Allen)

Az orvoslás a XIX. század második felétől a XX. század

közepéig az egyik legnagyobb presztízsű szabad

foglalkozások közé tartozott. Az Egészségügyi

Világszervezet 1946-ban elfogadott alkotmányában

kimondta, hogy a kormányok felelősek polgáraik

egészségéért. A dokumentumot még ebben az évben 61

ország írta alá és az 1990-es évekre már több mint 170

ország – gyakorlatilag a világ valamennyi országa –

elfogadta.

A rendkívül gyors technikai fejlődés következtében vált a gyógyítás központi

kérdésévé a „gyógyítás árának, vagy általánosabban az egészségügyi

ellátás finanszírozásának kérdése”. Egyre mélyülő szakadék tátong az

orvosilag lehetséges és a gazdaságilag megengedhető között és nyilvánvaló,

hogy minél szegényebb egy társadalom, annál tágabb ez a szakadék. Míg az

orvoslás technikai feltételeit az orvosnak az orvosi etika szerint kell

alkalmaznia, addig a finanszírozó ezeket a gazdaság szabályai szerint

engedélyezi. Ezzel a konfliktussal az orvos a napi munkája során minden

recept felírásakor, minden vizsgálat, beavatkozás elrendelésekor vagy

végzésekor találkozik. Nemcsak etikailag, szakmailag, de gazdaságilag is

felelős cselekedeteiért.

A világban a fejlődés exponenciálisan nő.

• A tudomány 1900. és 2000. között nagyobb fejlődésen ment át, mint az azt

megelőző 1900 évben;

• 2000. és 2010. közötti 10 év is több fejlődést hozott, mint az azt megelőző

100 év,

• Sőt, 2011 is áttörőbb lépéseket hozott, mint az azt megelőző 10 év.

A fejlődés üteme már-már ijesztő…hol lesz a vége?

1800

1900

2000

2010

2011

Az orvosilag – technikailag – lehetséges és a gazdaságilag

megengedhető közötti szakadék drámaibb szakaszába érkezik,

amikor az orvosi beavatkozások ára tömegesen meghaladja az

egyén élete során megtermelhető javak értékét. Mikor azonban az

orvosi beavatkozások ára társadalmi mértékben meghaladja a

társadalmilag termelt javak (nemzeti össztermék) egészségügyre

fordítható hányadát, akkor vagy az egészségügyi beavatkozásokat

kell csökkenteni, vagy az egészségügyre fordítható kiadásokat kell

növelni, vagy a „Társadalom alapkérdésévé” kell tenni !

Tehát az orvoslásszabadságát a gazdasági lehetőségek korlátozzák,

különösen igaz ez a válság idején.

Egészség közgazdasági fogalma

Olyan különleges jószág, mely semmi mással nem helyettesíthető, nincs ára.

Egészség WHO (World Health Organization) szerint:

Az egészség egyenlő nemcsak a betegség hiányával, hanem a betegség és nyomorékság hiányán túl, teljes testi, szellemi és jólét együttes állapota, jelenléte.

Az egészségügy

Az általános meghatározáson - amely szerint az egészségügy nem más, mint valamely közösség egészségi viszonyai – túl, két fő definíció alapján határozhatjuk meg az egészségügyet:

Tudományos definíció

Azon tevékenység, valamint tevékenységek keretéül szolgáló intézmények

és intézkedések rendszere, amely az orvostudomány eredményeinek

felhasználásával, az emberek egészségének megtartására, javítására és

helyreállítására, a munkaképesség és az élettartam optimális

meghosszabbítására irányul. Az egészségügy, mint olyan nem más, mint az

orvostudomány eredményeinek intézményes alkalmazása.

Rendszerszemléletű definíció

Az egészségügy nem más, mint egy rendszer jól definiálható alrendszere,

egymással funkcionális kapcsolatban vannak, szűkebb környezetben

„Közgazdasági rendszert” alkot, s betegellátási feladatok alapján oszlik

alrendszerekre.

Az egészségügy a nemzetgazdaság teljes rendszerének szerves része.

Nemcsak a gazdaság hat az egészségügy fejlődésére, hanem az egészségügy

alakulása is hat a nemzetgazdaság egészének változására:

– a munkaerő újratermelésének biztosításával,

– a lakosság egészségi állapotának védelmével, karbantartásával.

Egyik legjelentősebb termelőszféra a gazdaság dinamizmusának legfontosabb

forrása az emberi tőkébe történő beruházás.

Az erőforrás szükséglet tervezésekor kiindulhatunk a (min., max.)

szükségletből (ismert és rejtett morbiditás).

Az egészségügy (gyógyító szolgálatok) jórészt csak a betegségek korai

felismerésére, meggyógyítására képes, a betegségek keletkezésének gyakorisága

azonban nem az egészségügyi ellátás minőségétől, hanem számtalan - a szaktárca

hatáskörén kívül eső - gazdasági, társadalmi, környezeti hatástól függ. Ezzel

foglalkozik az egészségügyi gazdaságtan.

Az egészségügy mindig és minden országban „kényes kérdés”. Egyszerre igény,

hogy alkalmazzák az orvostechnológiai fejlődés legújabb eredményeit, és

egyszerre igény, hogy visszafogják az egészségügyre fordítandó kiadásokat. Ezért

akár fejlett, akár kevésbé fejlett egy ország, mindegyik ugyanazzal a problémával

küszködik – ezért az egészségügy átalakítása mindenütt napirenden van. Az

átalakítás során az egészségügyi rendszerekre és az egészségügyi szervezetekre

vonatkozóan az alábbiakat kell figyelembe venni.

II. EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZER, ANNAK ELVEI ÉS AZOK

VÁLTOZTATÁSA

Ezek a legalapvetőbb működést meghatározó elvek. A rendszer

átalakításának tervezésekor, jövőképünk kialakításakor tekintettel kell

lennünk a realitásokra. Figyelnünk kell az egészségügyi ellátás alapelveire

és azok változásaira, így konkrétan minden reformfolyamatot ezekre

alapozottan kell megfogalmazni. Először is célszerű ezeket meghatározni.

Nem lehet és nem szabad lemondani a jogviszony alapú ellátásról,

melyben a járulék fizetés és biztosítási jogviszony feltétele az egészségügyi

szükséglet kielégítésének. Az egészségügyi szükséglet helyszíne az

egészségügyi piac, melynek működési modellje az alábbiak szerinti :

II.1. Egészségügyi rendszer működését meghatározóelvek

– a kötelező szolidaritási elven működő biztosítás keretében mindenki

hozzájárul az alapvető és garantált minőségű egészségügyi szolgáltatáshoz

– a szolgáltatási struktúra a valóságos egészségügyi szükségleteknek és a

„fogyasztói” igényeknek is megfelel, a morbiditási, demográfiai változásokat

rugalmasan kezeli

– az eljárások hatásossága, hatékonysága megfelelő

– a szolgáltatások rendszere, igénybevételük lehetősége és az egészségügyben

elköltött közpénzek sorsa átlátható

– az egészségügy finanszírozható rendszerben működik

– az egészségügyre fordított források hatékonysága nő

kerre

Egészségügyi piac

Korlátozott piac

Egészségügyi szükségletek

kielégítésének helyszíne

Orvos szerepe domináns

Kereslet – kínálat nem válik szét

Közgazdasági környezetOTH

ÁllamJogi

környezet

FINANSZÍROZÓ

FOGYASZTÓ

SZOLGÁLTATÓ

Keresleti Kínálati

FOGYASZTÓ

Az egészségügyi piac az korlátozott piac, melyben érvényesül a fogyasztó – beteg –

kiszolgáltatottsága, ezt oldaná meg a „szolgáltatói csomag” létrehozása, melyben a

szolgáltatások minősége és protokollok szerinti ellátása érvényesül jogviszony ill.

állampolgári alapon.

FINANSZÍROZÓ

A finanszírozás, mint az egyik legizgalmasabb kérdés, olyan választ kell adjon,

hogy biztosítás vagyis jogviszony alapú legyen az ellátás, valamint egy biztosító

vagy több biztosítós rendszer alakuljon ki, amiből nem lehet engedni az a

beszedett járulékok (adók) és a kifizetés egyensúlyának kérdése

SZOLGÁLTATÓ

A szolgáltatói struktúrát ért kihívásokat az alábbiak szerint bemutatja a tanulmány

csakúgy, mint a szolgáltatói szektor működési elveit és rendszerét. A

szolgáltatóknál elvileg a minőségnek és betegközpontúságnak érvényesülnie kell.

II.2. Az egészségügyi ellátást nehezítő, és miden

országnak kihívást jelentő költség-árrobbanási okok

• az orvostechnológia robbanásszerűen fejlődik, ebből következően igen

nagy költséggel, de gyógyíthatóvá váltak egyes korábban halálosnak ítélt

megbetegedések

• a diagnosztika forradalmi fejlődése lehetővé teszi az egyes

megbetegedések eddiginél jóval gyorsabb, pontosabb és adekvátabb

meghatározását

• nő a lakosság átlagos életkora és élettartama, az időskorúak egészségügyi

ellátása egyre nagyobb költségeket emészt fel

• jelentősen nőnek a környezeti ártalmakból adódó megbetegedések

• Költség-árrobbanási okok

• a lakosság egészségi állapotát alapvetően nem az egészségügy alakítja –

Lalond modell paradigmaváltás – prioritás a megelőzés

• az orvostudomány óriási ütemű fejlődése, tudományos technikai

forradalom – költségrobbanás

• a tudás társadalmi méretű életszínvonalat meghatározó felértékelődése

• korszerű és hatékony irányítási formák igénye (tervezés, irányítás,

ellenőrzés), megjelenik a gazdaságosság – minél olcsóbb – a hatásosság –

minél eredményesebb és a hatékonyság – minél hamarább befejeződjék

• a több ellátás nem biztos, hogy jobb ellátás

• a lakosság elöregedése módosítja az ellátórendszer hangsúlyait a krónikus

betegségek és az otthoni ápolás irányában

• az individuális, tudományos igényű ápolás megjelenésének igénye, az

ápolói tevékenység felértékelődése

A tudományos és technikai fejlődés, a társadalmi változások

és a populáció egészségi állapotának változása jelentősen

megváltoztatja az egészségügyi szolgáltatásokkal szembeni

igényeket. Ennek egyik iránya az erőforrások, másik a beteg

emberek részéről jelenik meg. Ez kényszert jelent a meglévő

erőforrások bővítése, a szolgáltató struktúra, a szolgáltató

intézményhálózata átalakítására, a belső profil módosítására

is, mely kérdést az alábbi okok figyelembe vételével lehet és

kell tervezni.

II.3. Gazdasági környezet, kiemelten a világgazdasági válság hatása

a Magyar egészségügyre

Gazdasági környezet

Az elhúzódó gazdasági válság „kétszeres” negatív hatása az egészségügyre

A tudomány fejlődése miatt a szükségletek növekedése ténykérdés,

A válság miatt a források szűkülése, ill. az egészségügyi kiadások csökkentése

általános jelenség.

várható

élettartam

gyermek-

halandóság

orvosok/

1000 lakos

nővérek/

1000 lakos

egy főre eső

eü-i kiadás

(dollár)

eü-i kiadások

GDP %-ában

állami szerepváll.

az eü. finanszírozásából

Svédország 80,8 2,8 3,5 10,7 3202 9,2 81,7

USA 77,8 6,9 2,4 10,5 7290 16 46

Magyarország 73,3 5,9 2,8 6,1 1388 7,4 70,6

Pillanatfelvétel három válság sújtotta ország egészségügyéről

Görögországban az egészségügyi kiadásokat 6,5 %-kal csökkentették, mely

elsősorban fizetéscsökkentést, elbocsátásokat és gyógyszerkiadások

csökkentését jelenti. 2010-ben az egy főre jutó egészségügyi kiadások

összege 2.914 USD volt (Németországban 4.338 USD).

Portugáliában a válsággal kapcsolatos megtakarítási csomag egyebek között

a gyógyszerkiadások csökkentését, a betegek önrészeinek növekedését, a

fogászati ellátások törlését az állami egészségügyi szolgálatból,

intézmények bezárását, alkalmazottak fizetéscsökkentését és elbocsátását

tartalmazza. 2010-ben az egy főre jutó egészségügyi kiadások összege

2.728 USD volt.

Olaszországban 2010-ben az egy főre jutó egészségügyi kiadások összege

2.964 USD volt. A megszorítás kórházi ágyak csökkentését és az

egészségügyi szolgáltatások privát szektorba való áthelyezését jelenti. Az

állami egészségügyi központokban az alapellátásért nem, de a szakorvosi

ellátásért már kell fizetni.

EU-s országok tipikus intézkedései a gazdasági válság szorításában

koncepcionális keretrendszer

Bevételnövelőintézkedések

Fenntarthatóság- túlélés -

Közkiadások csökkentése(3-5-7 %/év)

Járulékok és adók mértékének növelése

Kockázatmegosztás: Co-payment,

önrész, ápolási díj bevezetése

vagy összegének emelése

Kiegészítő magánforrások bevonása (VHI)

Közkiadások csökkentése: reálértékben és GDP arányosan

is!

Finanszírozási díjtételek csökkentése

Bérek csökkentése az egész szektorban,

biztosítási csomagok szűkítése, hozzáférés korlátozása,

ellátási volumenek csökkentése

STRUKTURÁLIS REFORMOK (HALOGATOTT INTÉZKEDÉSEK?):Társadalombiztosítási és egészségügyi igazgatási rendszerek koncentrálása

Kórházi kapacitások szűkítése, járóbeteg-szakellátás és otthonápolás bővítése

Nagyobb figyelem a prevenciós tevékenységre

BELSŐ HATÉKONYSÁGI TARTALÉKOK FELTÁRÁSAaktív fekvőbeteg-szakellátások további koncentrálása

hatékonyabb ellátási formák erősítése

Az egészségügyi ellátás alapelvei és azok változásai nem torzulhatnak a gazdasági

helyzet determinációs folyamatában, legfeljebb nem egyformán érvényesülnek,

ugyanakkor az egészségügyi ellátórendszer átalakítási okai hatványozottan szerepet

kell, kapjanak.

II.4. Az egészségügyi ellátórendszer átalakításánál figyelembe

vehető okok:

– jelentősen nő az igény a primer prevencióra

– védőoltásokkal számos betegség megelőzhetővé válik

– az aktív fekvőbeteg ellátás iránti tényleges szükséglet csökkent

– a szűkülő aktív fekvőbeteg ellátás intenzívvé, jelentős technikai

igényűvé, a korábbinál jóval rövidebb időtartamúvá és igen

költségessé válik

– az orvostechnika és technológia fejlődése megteremtette a feltételeit

a nappali (ambuláns) ellátási formáknak

– a rövid idejű igen intenzív és igen költséges aktív fekvőbeteg ellátás

mellett megjelenik az igény az eddigieknél szélesebb körű és jóval

igényesebb differenciált fekvőbeteg gyógyintézeti rehabilitációra

– a lakosság átlag-életkorának növekedése az ápolási

szükségletek növekedését mutatja

– erősödik a diagnosztika (képalkotó diagnosztika,

labordiagnosztika, patológia, elektrodiagnosztika)

szolgáltató jellege

– részben a fekvőbeteg gyógyintézeti szolgáltatások

kiváltására bővül a háziápolás

– jelentősen nő és bővül a háziorvosi szolgáltatások iránti

mennyiségi és minőségi szükséglet.

Mindezt meghatározza a tudomány fejlődése, melyről meg lehet állapítani,

hogy „a világban a fejlődés exponenciálisan nő”. Mindez maga után vonja és

igazolja, hogy az egészségügy kényes kérdés és hogy fő oka a közgazdaságtan

központi problémájának jelenléte az egészségügyben is, vagyis az erőforrások

mindig szűken állnak rendelkezésre és velük szemben az igények a tudomány

fejlődése miatt korlátlanok.

A tudomány az elmúlt 200 évben hatványozottan nagyobb fejlődésen ment

át, mint az azt megelőző 1800 évben.

Felgyorsult világunkban legnagyobb kihívás, hogyan dolgozzuk fel a fejlődés

eredményeit és a ránk zúduló információtömeget és ennek hatására

keletkező újabb és újabb igényeket.

Ezért azok az országok jártak el helyesen, ahol az egészségügy helyzetét a

„társadalom alapkérdésévé” tették. Ez nem jelentett mást, minthogy

nemcsak gyógyító ellátások, hanem a megelőzés is nemzeti programmá vált,

és célul tűzték ki az „egészségtudat” kialakítását , az egyének esetén. „Legyen

érték az egészség” címen.

III. EGÉSZSÉGÜGYI SZERVEZETEK, SZOLGÁLTATÓK

ÉS MEGVÁLTOZOTT KÖRÜLMÉNYEK

Az egészségügyi ellátórendszerben a legprogresszívebb és

legköltségesebb ellátásokat a fekvőbeteg intézmények

nyújtják, a rendszerek többnyire kórház centrikusan

működnek és az egyik meghatározó kérdés ezért van

napirenden, hogy egy országban sok a kórház vagy kevés.

Nem sok, ha kórház kiegészítő elemeket hozunk létre, így

konkrétan pl. ápolási otthon, hospice, nappali kórház, stb.

Ezért válság idején – és a XXI. század első évtizede utolsó két

éve és a második évtized első évei válságos – tehát olyan

hatások érik, melyek hatására átalakítási helyzet jött létre. Ez

az átalakítás kétirányú, egyrészt a rendszerre, mint egészre,

másrészt az egyes szereplőkre, így a fekvőbeteg ellátó

szervezetekre vonatkozik.

A kórházak szervezetét és működését a közelmúltban nagyon sok

hatás érte. A költségrobbanással párhuzamosan bonyolultabbá vált

az egészségügyi ellátás szervezeti rendszere. Megdrágult és így

nagyon nehezen finanszírozhatóvá vált a kórház, amely mind

méreteiben, mind pedig az indusztralizáció területén

megnövekedett. A kórházak bonyolult és „magasan tagolt”

bürokratikus szervezetekké váltak, amelyek irányítása,

összehangolása és finanszírozása problémák tömegét hozza

magával. Számos területen tagadhatatlan elmaradások vannak,

amelyek meghatározzák az elkövetkező évek tennivalóit és az

egészségügyi reform továbbfejlesztését is. A jövőben, a nemzeti össztermékből egyre nagyobb ráfordítást igényel az egészségügy.

Az egészségbiztosítás bevétele folyamatosan kevesebb volt, mint a

tervezett, és mint azt a gazdaság fejlettsége lehetővé tesz.

Szükségessé válik a megkövült és korszerűtlenné vált

ellátórendszeri és szervezeti struktúrák megváltoztatása,

mivel a jelenlegi ellátórendszeri és kórházi merev

osztályszerkezet már nem felel meg a ma kórháza

feladatainak. Sem a betegek igényeihez nem igazodik, sem a

célszerű munkafolyamatokat nem szolgálja.

A Semmelweis terv szerinti egészségügyi szolgáltatás rendszermodellje

Rendszermenedzsment:

Stratégiai cél a finomítás, súlypontok áthelyezése, pl: prevenció.

Betegút szervezés:

A betegút szervezésénél cél a hatékonyság növelése és

optimalizálása, ahol lerövidül a várólista, hozzáférés növelése.

Szolgáltatások nyújtása:

Stratégiai cél a szolgáltatás minőségének a megtartása.

III.2. Szolgáltatók reakciója a környezeti hatásokra és azok irányai

A szolgáltató struktúrájának szükségszerűen kell idomulnia a megváltozott

körülményekhez. Ezért a szolgáltató intézményi szerepe, szervezeti felépítése

és tevékenysége folyamatosan újraértelmeződik.

A szolgáltatók kényszerülnek reagálni a környezeti hatásokra. Ahhoz, hogy a

szolgáltató „innovatív” legyen, a változást kikényszerítő eseményeket

megelőzően, tudatos tervezéssel és döntéshozatallal kell reagálnia ezen

hatásokra. A szolgáltatói menedzsmentnek szervezeti változásokat kell

bevezetni, amelyek lehetővé teszik, hogy a szolgáltató megfeleljen a

szervezeten kívülről jövő kihívásoknak. A szervezeti változásokkal egyidejűleg

az alkalmazottak magatartásmintáit is módosítani szükséges; mind az

egymáshoz, mind pedig a munkájukhoz való viszonyuk tekintetében.

Kiemelten kell kezelni a kórházak helyzetét, különös tekintettel az Európai

Uniós fogalmakra és helyzetükre. Stratégiai cél, hogy Magyarországon is

történjen meg a kórházi szervezet fejlesztése, ennek feladatai:

A kórházi struktúra korszerűsítésének leglényegesebb feladatai

1. a hierarchikus szintek számának revíziója

2. újra kell szabályozni a munkaköröket, struktúra flexibilitás

3. a kórházi szervezetek változásának legújabb irányai kevésbé bürokratikus

„laposabb” modelleket céloznak meg, ahol nő a szervezet „ember-

központúsága”, a döntési jogkörök decentralizálása megtörténik.

4. A bürokratikus és túlzottan „magas”, hierarchikus kórházi szervezetekben

túlteng az adminisztráció, nehezített a kommunikáció, a dolgozók teamjei

elszigetelődnek egymástól, a döntések sok áttételen keresztül hatnak és az

alkotó kezdeményezések nehezen érvényesülnek.

5. Ezt a mereven hierarchikus rendszert a mátrix szervezet megoldási variánsai

váltják fel, amelyeket a funkcionális szervezeti elemek jellemeznek.

6. A mátrix szervezetben van egy vertikális és egy horizontális rendeződés, ahol

nem az osztályvezető főorvosok képezik a központot, hanem a beteg.

7. A mátrix menedzsment természetesen nem könnyű, nagy felkészültséget,

kooperációkészséget és etikus magatartást igényel.

Ebben kiemelkedő szerepe van a tervezésnek és a kórházak

közötti együttműködésnek.

A tervek közül kiemelkedik a stratégiai terv, ebben kell

meghatározni a szervezet átfogóan fontos teendőit:

– a szervezet átfogó stratégiai célkitűzéseit

– a szervezet prioritásainak meghatározását

– a forrás-elosztások jóváhagyását

– a folyamatos anyagi életképesség biztosítását

– a megfelelő szervezet és struktúra biztosítását

– fenntartható működést

– kiemelt gazdasági szerepvállalást

Új típusú együttműködést kell megvalósítani, melyben megjelenik a horizontális és vertikális szinten szereplőszervezetek között a munkamegosztás és az erőforrás centralizáció.

Az egymástól elkülönült szolgáltatóknak egy sajátos

„reintegráció” felé kell törekedni, amely eredményez egy

organikus hálót, összehangolt ellátórendszert laza

kapcsolatokkal. Melyben megvalósul a kapacitások

összehangolt fejlesztése, a beruházások összehangolása,

s talán a legvitatottabb kérdés a párhuzamosságok

„optimalizációs” áttekintése s nem megszüntetése.

ÖSSZEFOGLALÓAN

Egészségügyi ellátás alapelveinek nemzetközi

változása, kvázi kihívásai

• az orvostechnológia, diagnosztika robbanásszerűen

fejlődik

• meg kell jelenni az egészségnek, mint értéknek

• nő a lakosság átlagos életkora és élettartama, a

lakosság egészségi állapotát alapvetően nem az

egészségügy alakítja

• paradigmaváltás – prioritás a megelőzés

• korszerű és hatékony irányítási formák igénye

Az egészségügyi ellátórendszert ért kihívások

• jelentősen nő az igény a primer prevencióra,

• erősödik a diagnosztika szolgáltató jellege,

• az aktív fekvőbeteg ellátás iránti tényleges szükséglet

csökkent, ugyanakkor intenzívebbé, jelentős technikai

igényűvé, a korábbinál jóval rövidebb időtartamúvá és

igen költségessé vált,

• a lakosság átlag-életkorának növekedése az ápolási

szükségletek növekedését mutatja, - krónikus

ellátásának növelési kényszere

• bővül a háziorvosi szolgáltatások és a házi ápolás iránti

mennyiségi és minőségi szükséglet,

Az egészség a társadalom jólétének alapja. Az egészségesebb

népesség nem csupán boldogabb polgárokat jelent, hanem

magasabb termelékenységet és kevesebb kieső munkanapot

is. A magyar egészségügyi mutatók rendkívül rosszak.

Változásra van szükség az egyenlet mindkét oldalán, a szolgáltatásnyújtásban és a finanszírozásban egyaránt. Az

egészségügyre úgy kell tekinteni, mint az életminőség, a

termelékenység, a GDP és a versenyképesség javításába

eszközölt befektetésre. Mind ezt úgy kell megtenni, hogy

figyelembe vesszük egyrészt a világgazdasági válság, másrészt

a fejlődés hatásait, mint XXI. századi kihívásokat kell kezelni és

megoldani.

Kihívások

– A magyar egészségügyi szektor előtt álló kihívások leküzdésére tett

lépéseket öt alapelvnek kell vezérelnie:

– nagyobb hangsúlyt kell helyezni a megelőzésre és az egészségi

kockázatok csökkentésére;

– a kormány szerepében nagyobb hangsúlyt kell, kapjon a fenntartói

feladatok és a stratégia alkotás területei, megtartva a szabályozó

szerepet is.

– át kell venni a modern egészségügyi menedzsment módszereket;

– jobb gazdasági ösztönzőket kell teremteni az egészségügyben;

– meg kell valósítani egy fogyasztóbarát és szolgáltatás-orientált

rendszert.

Az egészségügyben ezért világszerte olyan védekezési

mechanizmus van kibontakozóban, amely

rendszerszervezéssel és a minőség viszonylagos

egzaktságának biztosításával kívánja megvédeni az érdekeit az

extramedikális, korlátozó gazdasági mechanizmusokkal

szemben.

S minden országnak, ahol reformokban gondolkodnak, ott

figyelemmel kell lenni az egészségügy nemzetközileg definiált

alapelveinek változásaira – az egyre erősödő átalakítási

okokra, valamint az egészségügyi szervezetekhez kapcsolódó

megváltozott körülményekre.

„Felelősek vagyunk mindenért, különösen amit az emberekkel, az embereknek és az emberekért cselekszünk” (Albert Schweitzer)