Microsoft Word - 000.doc

Fuzûlî, Mehmed bin Suleymân Bagdâdi

Az iszlám szent mártírjainak rózsakertje

Fuzûlî, Mehmed bin Suleymân Bagdâdi

Az iszlám szent mártírjainak rózsakertje

Akaprint Kiadó

2011

Fordította, a bevezetést és jegyzeteket írta

Adorján Imre

A kötet megjelenését támogatta

A Külföldön Élő Azerbajdzsániakkal Foglalkozó

Állami Bizottság és a magyarországi Azerbajdzsán Nagykövetség

ISBN 978-963-88418-4-1

© Adorján Imre

A borító-hátlap képe: 16. sz. könyv illusztrációja, Adorján Imre, Konya 2005, Mevlana Múzeumban készített fényképe alapján.

Akaprint Nyomda Kft., Budapest

30008, 2011

Felelős vezető: Freier László

Tartalom

Bevezetés ............................................................................................

11

Fuzûlî életrajza ......................................................................

11

Fuzûlî egyéb művei ..............................................................

13

Fuzûlî, Hadîkatu’s Su’adâ című műve ...............................

15

A fordításról ..........................................................................

18

Köszönetnyilvánítás .............................................................

19

Az oszmán-török latin betűk magyar megfelelői és kiejtésük .....

20

Irodalom .............................................................................................

21

Előszó ..................................................................................................

23

I. RÉSZNéhány nagy prófétának, a Kegyelmes küldötteinek

története

Núh próféta szenvedései .....................................................

41

Ibráhím Halíl próféta szenvedései .....................................

44

Jakúb próféta története ......................................................

53

Júszuf Egyiptomban ............................................................

67

Múszá próféta szenvedései .................................................

72

Íszá próféta szenvedése .......................................................

73

Ejjúb próféta szenvedése ....................................................

74

Zekeríjá és Jahjá próféták szenvedései ..............................

76

II. RÉSZ

Muhammed prófétának a kurejsektől elszenvedett zak-

latása ...............................................................................

83

Ubejde hősi halála ................................................................

92

Hamza hősi halála ................................................................

93

Dzsafer-i Tajjár hősi halála .................................................

100

III. RÉSZ

A nagyságos Próféta, Muhammed a halálát tudatja .........

104

IV. RÉSZ

Fátima Zehrá életének és halálának története ..................

124

V. RÉSZ

Ali Murtazá élete és halála ...................................................

152

VI. RÉSZ

Mely arról tudósít, miként itta meg Imám Haszan a nyo-

morúság közösségében az örökkévalóság italát .......

188

5

VII. RÉSZ

Hüszejn imám Medinából Mekkába megy ........................

207

VIII. RÉSZ

Muszlim-i Akíl mártírhaláláról ............................................

235

IX. RÉSZ

Hüszejn imám Mekkából Kerbelába megy ......................

262

Hüszejn imám és Jezíd seregének csatája .........................

298

Hurr és más hithősök mártírsága .......................................

298

X. RÉSZ

Hüszejn imámnak és a Próféta családjának mártírhalála

342

Utószó ....................................................................................

375

XI. RÉSZ

A Próféta családjának asszonyai Kerbelából Damasz-

kuszba mennek .............................................................375

A tizenkét imám ...................................................................420

6

Bevezetés

Fuzûlî életrajza

A Nagy Szeldzsuk Birodalom korában,1 Irakban letelepedett, nap- jainkban is ott élő oguz törökök Bajat törzséből származott Fuzûlî, a

16. században élt azeri-török író és költő, eredeti nevén Mehmed bin Szulejmân Bagdâdî. Nevében a Bagdâdî arra utal, hogy Bagdadban született, de vannak, akik kerbelai, nedzsefi, hillei vagy kirkuki szüle- tésűnek vélik. Ami azonban bizonyos, az az, hogy azeri nyelvterületen született és nevelkedett. Ő magát töröknek tartotta, amiről a Hadîkatu’s Su’adâ című művének – melynek most első magyar fordí- tását nyújtjuk az olvasó számára – az előszavába írt verse is tanúsko- dik:

Isten! Arab, török, perzsa nyelvet áldó! Arab a világon a legjobb író,

Perzsa Jézusét is elhomályosító,

A török nyelvűnek legyél megbocsátó!

Fuzûlî maga választotta írói nevét a Perzsa Díván című művének előszavában így magyarázza: „… fuzûl a szótárban az „ulûm” a vallá- si tudomány és a „funûn” a természettudomány, mely utóbbi a „fazl” érdem, hit, kegyelem szónak a többes száma. De a fuzûli szó a köz- nyelvben „arsız,” szégyentelen, arcátlan, csintalan, „yersiz,” hontalan,

„gereksiz,” fölösleges, szükségtelen, „edebe aykırı,” nem kellően kul- túrált, műveletlen értelemben is használatos. Lehet-e annál kulturálat- lanabb magatartás, hogy a tudósok közt ülve nem maradtam, a padi- sahok fel se figyeltek rám, utáltam más országokba menni, a tudósok összejövetelein mondottakkal szembeszálltam, a teológusok vitatott

1 1137-1194

11

témáit megoldhatónak véltem, az irodalmárok érdekes előadásai so- rán a stílus szépségéről vitába szálltam …”2

Fuzûlî a Közel-Kelet történelmének egyik viharos korszakában élt. Amikor Ismâ’îl Sah3, a perzsa Szafavida Birodalom első uralkodója elfoglalta Bagdadot,4 Fuzûlî már ifjú költő. Ismâ’îl Sahnak ajánlja a Beng ü Bâde című művét,5 amelyben a perzsa sah költészetét magasz- talja. Személyes kapcsolatba került a szafavida helytartóval, akivel együtt írnak három verset. Nagy Szulejmán uralkodása alatt az Osz- mán Birodalom elfoglalta Bagdadot,6 ettől kezdve Isztambulból ne- vezték ki az új helytartókat, akikkel Fuzûlî felhőtlen, jó kapcsolatokat ápolt. Oszmán uralom alatt írta Fuzûlî a Leyla és Mecnûn című mű- vét7 Üveys Pasának, majd a Hadîkatu’s-Su’adâ címűt Mehmed Pasá- nak ajánlva. A Portától nem kapta meg a neki ígért fizetést, hiába írta meg híres, fennmaradt Panaszlevelét Mustafa Çelebi nisándzsinak.8

Bár sokat utazott, az Oszmán Birodalom területét sohasem hagyta el. Szegényes körülmények közt, 1555-ben pestisben hunyt el Bag- dadban.

Fuzûlî török, azeri származása lévén síita, iráni uralom alatt él, fele-

kezete megfelel a Szafavida birodalomban, török-azeri nemzetisége

kevésbé. Az Oszmán uralom alatt fordul a helyzet, a nemzetisége fe-

lel meg, de síita volta nem, hiszen a szunnita Oszmán Birodalom

harcban állt a síita Szafavida Birodalommal.

Változtak az idők, de Fuzûlî ideje nem jött el, mert a Hadîkatu’s

Su’adâ című művét méltatlanul elhanyagolja az irodalomtudomány

annak ellenére, hogy egész irodalmi és költői munkásságát e műve

nélkül nem lehet helyesen értelmezni. Meglepő, hogy a magyar turko-

lógusok egész generációja tanult abból a török irodalommal foglalko-

zó tankönyvből, amelynek Fuzûlîról szóló fejezete meg se említi ezt a művét.9

2 Bayoğlu, 1996. XVIII.

3 1487-1524.

4 1508

5 Lásd, Fuzûlî perzsa művei.

6 1534-ben.

7 Lásd, Fuzûlî török művei.

8 Mustafa Çelebi Tosya anatóliai városban született, 1534-ben az iraki hadjárat alatt kapta a

nişânci tisztséget, melyet 1557-ig, haláláig viselt. Ez az egyik legmagasabb ranggal járó fel- adatot jelentette az oszmán kormányban, mivel a diplomáciai kapcsolatokért, szerződése- kért felelt. Irodalmi munkássága jelentős, számos verset írt díván, azaz udvari stílusban.

Részvett Szigetvár elfoglalásában is. Isztambulban az Eyüp Sultan negyedben a Nişancilar

Dzsámi mellett temették el.

9 Bidzsári, 1969.

12

Fuzûlî egyéb művei

Fuzûli a műveiben – mint ahogyan magáról állította – valóban több tudományággal, filozófiával, teológiával, természettudománnyal is fog- lalkozott, így a névválasztása igen találónak bizonyult. Műveit török, arab és perzsa nyelven írta. Foglalkozott a csagatáj és az azerbajdzsáni iroda- lommal, többen ez utóbbi irodalmi nyelve megalapítójának tartják.10

Törökül írt műve a Török Díván,11 mely kézről kézre járva még

Fuzûlî életében a török népek kedvelt olvasmányává vált.

A Leyla és Mecnûn című műve egy ősi arab szerelmi történet, mely

a beteljesületlen szerelemről szól. Ezt a tárgyat számos török, azer-

bajdzsán, perzsa költő megénekelte. Fuzûlî azeri-török nyelven írt műve 3096 párvers, melyben – mint azeri elődje, Nizâmî Gencevî,12 – az isteni szeretet könnyes történetét meséli el. Művét Üveys13 oszmán pasának ajánlotta. A hozzá írt ódájának bevezetője „lugaz”, mely a díván versekben azt a stílust jelentette, amelyben egy személy nevé- nek említése nélkül bármiféle a természetben létező tárggyal lehet csak az ódával megtisztelt személyt jellemezni. A török és más közel-

keleti népi irodalomban, népmesékben, elbeszélésekben, és a népköl- tészetben is gyakran alkalmazták, ahol „bilmece,” azaz találós kérdés- nek hívták.14 A magyar irodalomban hasonló példa erre a formára Gyöngyösi István először 1664-ben, Kassán megjelent művének cí- me, a Mársal Társolkodó Muranyi Venus.

Ismâ’îl sahnak ajánlott műve a Beng ü Bade,15 azaz Ópium és bor,

mely 440 párversből áll, amelyekben összehasonlítja az ópium és a

bor élvezetét. A versekben a „beng”, azaz az ópium II. Bayazid osz-

mán padisah, a „bâde,” azaz a bor Ismâ’îl sah jelképe. Az ópium az

öregséget, idős kort, a csendes nyugalmat, a szúfi szemléletmódot, míg a bor az ifjúságot, mozgalmasságot, harciasságot jelenti.16

10 Bidzsári, 1969. 219.

11 Türkçe Dîvân, a mű legrégibb, 1571-ben készült kéziratos példánya: Istanbul Üniversitesi

Kütüphanesi no. 5465.

12 Nizâmî Gencevî, 1150-1214.

13 Üveys pasa egyes források alapján alkoholista volt. Ha az apja Kâdi Muhiddin volt – ami

nagyon valószínű -, akkor ő az, aki később 1578-1580 között Buda, majd később Egyip-

tom bejlerbége volt.

14 Yıldırım, Cem, lásd, irodalomjegyzék.

15 Beng ü Bade, Az Azerbajdzsáni Köztársaságban még a szovjet rendszer idején is kiadták,

Mehemmed Fuzûlî, Eserleri, Baku 1958. 2. cilt/kötet.

16 Yıldırım, Ali, Fuzulî’nin Beng ü Bâde Mesnevisi ve Bade Sembolü, Fırat Üniversitesi Fen

Edebiyat Fakültesi Türk Dili ve Edebiyatı Bölümü Elazığ.

13

A Negyven Hagyomány Fordítása17 című írásának a forrása az iráni Dzsâmî18 perzsa nyelvű műve volt, melyet szabadon fordított törökre és Muhammed prófétának a Negyven a hagyományban megőrzött tanítását tartalmazza.

Vitatott, hogy Fuzûlî-e a szerzője a Gyümölcsök Beszélgetése19 cí-

mű rövidebb műnek.

Ismeretes több levele, melyeket kora ismert személyeinek írt. Eze-

ket a 20. században, törökországi folyóiratok közölték latin betűs mai

török nyelven. A legismertebb ezek közül, a már említett Panaszleve-

le. Fuzûlî amikor Szulejmán szultán Bagdadba bevonult, egy kaszide

stílusban írt művét ajándékozta neki. Ekkor a szultán elrendelte, hogy

ezután a költőnek napi kilenc akcse bért utaljon ki a bagdadi kincstár,

melyről „berat” írást, is adott Fuzûlînak. A kincstári hivatalnokok

korruptsága miatt Fuzûlî sohasem jutott hozzá megígért béréhez. Emiatt kesereg Panaszlevelében,20 mely egyszerű párbeszédes, rímes próza asszonáncokkal, egy-két versbetéttel, pl.:

Békét köszöntem, de nem vesztegettem, s nem fogadták, Ítélni hasztalan, véltem, de kedvük nem mutatták.

Perzsa nyelvű a Perzsa Díván21 című művén kívül: a Hét Kehely22, melyben a 38 párversből álló előszó után további 327, a szúfi néze- tekkel foglalkozó párvers olvasható; a Szépség és Szerelem,23 mely az orvos- és gyógyszertudománnyal foglalkozik, de emellett a szúfí filo- zófiával és a képes beszéddel kapcsolatos nézeteit is ismerteti benne, ahogyan A Szív Barátja24 című művében is; a Boldog és a Vallásos25 versbetétes próza, amelyben párbeszédes formában Záhid baba és Rind vitatkozik a misztikáról; az Értekezés a Talányról26 pedig a misz- tikus talányok, metaforák, rejtélyek írásáról és megfejtéséről szól.

17 Terceme-i Hadîs-i Erbâ’in, Mehemmed Fuzûlî, Eserleri, Baku 1958. 2. cilt/kötet.

18 Câmî (1414-1492), Terceme-i Hadîs-i Erbâ’in.

19 Sohbetü’l Esmâr, 200 párosversből áll.

20 Şikâyetname.

21 Farsça Dîvân, Fuzûlî előszava után 4.000 párosvers alkotja.

22 Heft Câm, törökül: Sâkî-nâme, azaz Hét Kehely/serleg. A Perzsa dívánnal együtt adta ki

Hasibe Mazıoğlu, Ankara, 1962.

23 Hüsn u Işk, de több más címeken is ismert művében, amelynek Şihâb ed-dîn Ebû’l Futûh

Yahyâ, Mûnisu’l-Uşşâk perzsa műve volt Fuzûlî forrása.

24 Enîsu’l Kalb, 134 párosversben vall Fuzûlî szúfí világnézetéről. A Perzsa dívánnal együtt

adta ki Hasibe Mazıoğlu, Ankara, 1962.

25 Rind u Zâhid, Kemâl Edib Kürkçüoğlu, Ankara, 1956.

26 Risâle-i Mu’ammâ, Kemâl Edib Kürkçüoğlu, in Fuzûlî’nin Mu’ammâ Risâlesi, Anadolu

Üniversitesi DTCF Dergisi, cilt: VII. Sayfa: 61-109., Ankara, 1949.

14

Fuzûlî, Hadîkatu’s Su’adâ című műve

AHadîkatu’s-Su’adâcímbena„hadîkat,”27jelentése:kert.

„Su’adâ,”28 jelentése: szerencse, szerencsés. Ebből a szóból származik

a „szâ’íd,”29 melynek profán jelentése: jómód, jólét, dicséretes, sze-

rencsés. A cím alighanem költői szójáték, mert az arab şehîd szó,

amelynek jelentése „hithős” többes száma şuhadâ. Ezzel is utal az író

Kerbela hithőseire. Bayoğlu törökre az „erenler” szóval fordította.30

Ez a szó az iszlám-szúfi teológia terminológiájában az „Isten útján

járva Hozzá eljutó, éretteket” jelöli. Úgy vélem, magyarul inkább a

„boldog”, „boldogok”, vagy „szentek”, esetleg „a szent mártírok”

jobban megközelítenék az „erenler”, illetve a şehîd szójelentését. Mi-

vel a mű eredeti, rövid, két szóból álló címének szó szerinti magyar

fordítása nem tájékoztatná pontosan az olvasót a tartalomról, így azt

kibővítve „Az iszlám szent mártírjainak rózsakertje” címmel láttuk el.

Fuzûlî ezt a művét az Iránban és Azerbajdzsánban elterjedt

„Maktel-i Hüseyn” – akár műfajnak is nevezhető – stílusában alkotta,

mely szóösszetétel magyarul így hangzana: Hüszejn meggyilkolása.

Bár már őelőtte, a 8. és 13. században is írtak arabul „makteleket”, de

számára nem ezek szolgáltak alapul, hanem a 15. századi Huseyn bin

Ali el-Vâ’iz el Kâşifî (?-1504) perzsa nyelvű Ravzatu’ş Şuhedâ című

munkáját használta fel,31 melyre művében többször is hivatkozik.32

Előszavában – meghatározott céljának megfelelően – el-Vâ’iz verseit átírta törökösre, mellőzve a klasszikus perzsa versmértékeket.33 Mű- vében 541 sort versben írt. Szerzőnk követendő írói erkölcsöt tanú- sítva, minden esetben hivatkozik a forrásaira, legyenek azok akár ko- rának ismert arab vagy iráni „maktel” írói, akár a nép ajkán terjedő legendák. Ez utóbbi műfaj számos elemét alkalmazta. Fuzûlî korában

az egyes költők gyakran vettek át egymástól gondolatokat, költői ké-

27 Arab, perzsa: ha, dal, já, kaf, vég-ha, te.

28 Arab, perzsa: szín, ajin, dal.

29 Arab, perzsa: szín, ajin, já, dal.

30 Lásd, Bayoğlu, 1996. irodalomjegyzék.

31 Mirzayev, Ataemi, (lásd, Irodalom) szerint a Hadikatü’s-süeda verseinek négy csoportja van: 1. A Ravzatü’ş-şüheda-ból másoltak, 2. Az előbbiből törökre fordítottak, 3. A költői átvételek, 4. Fuzûlî saját költeményei.

32 Bayoğlu, 1996. XVIII., Bidzsári, 220. szerint Fuzûli Ali el-Vâ’iz művét fordította török nyelvre.

33 „Fuzûlî ebben a művében egyetlen perzsa versmértéket sem vett át.” (Güngör, 1987) in Mirzajev, Ataemi, Fuzûlî’nin Hadikatü’s-Süeda Adlı Eserindeki Manzum Kısımlar Üzerine, Turkish Studies International Periodical For the Languages, Literature and History of Turkish or Turkic Volume 4/7 Fall 2009

15

peket, rímeket, akár egész verseket is, melyeket vagy átalakítottak, vagy egyszerűen beépítették saját alkotásaikba.

Fuzûlî legfőbb célja volt úgy megírni törökül, Ádámmal kezdve az iszlám üdvtörténetét, hogy a „maktel”, azaz a kerbelai 680. október

10-én vívott csata és Hüszeyn halála, álljon minden egyes történet középpontjában. A mű egyértelműen síita elkötelezettségű.

Fuzûlî így ír előszavában:

„… sokszor és sok helyen, üldögélve, társaságban beszélgetve, ara-

bul és perzsául magyarázták és adták elő a Kerbelában történteket. Így

a hithősökről csak az arab előkelőségek s a perzsa nagyurak szereztek

bővebb ismereteket. Az emberiség egyik fontos csoportját alkotó, a

nagy nemzetségű törökök elöljárói pedig, mint egy könyv lapjain a fe-

lesleges sorok, a társaságtól elkülönülve, a lényeget meg nem értve, tu-

datlanok maradtak. Ezért aztán rám, a szegényre jutott az a feladat,

hogy a Szent Próféta családjának hithőseiért tartott gyász fontosságát

megmagyarázzam … A szépírástól elragadtatott Fuzúlí, egy új stílust

alkotva bátorkodik, hogy törökül írjon a vérengzésről. Így a törökül

beszélők őt hallgatva kapjanak kedvet a gyászhoz, a tartalomból jobban

megérthessék a történteket, mint az arabból és a perzsából!

Ismételni Kerbela történetét szüntelen,

Idős, ifjú, tanult, hogy üdvös, egyetért ebben.

Dicsértetnek elmondásáért valamennyien,

Ha író, műve részesül kora becsülésében.”

Az idézetből kitűnik, hogy Fuzûlî, ahogyan a 16. századi oszmán- török történetíróknál megszokott, versekkel tűzdelte prózában írt művét. Ugyanakkor igen figyelemreméltó a nemzeti érzésnek és az anyanyelv iránti elkötelezettségnek korai megnyilvánulása. Fuzûlî ko- rában jelenik meg Európában a nemzeti nyelvű keresztény vallási iro- dalom. Luther Márton is ekkor fordítja németre a Bibliát.

Fuzûlî már az előszavában kihangsúlyozza a kerbelai történetet, mű- ve mégis Ádámmal – akit az iszlám az első prófétának tart – kezdődik, és a tizenkét imám felsorolásával fejeződik be. Ír a keresztyénséggel közös ószövetségi (Noé, Ábrahám, Jákob és mások), majd rövidebben az újszövetségi (Zakariás, Szűz Mária, Jézus, Keresztelő János és má- sok) személyekről és történetekről, hosszasan Muhammed prófétáról, majd különösen a leányágból származó utódairól. Fâtima és Ali kiseb- bik fia, Hüszeyn Kerbelában vívott vesztes csatát Mu’âviye fia, Yezîd seregével, ahol elesett a harcban. Hősi halálának a helyszíne és sírja

16

Irakban máig a síiták fontos zarándokhelye, évfordulóját pedig önsa- nyargatással ünneplik, így emlékezve az imám szenvedésére.

Fuzûlî művének számos rövidített, a köznép számára is jól érthető változata a törökországi – ma már az európai országokban is szép számban fellelhető – bektásiak és álevík kedvenc olvasmányai, össze- jöveteleiken részleteket olvasnak fel, verseit megzenésítve szaz34 kísé- rettel éneklik, különösen Muharrem havában, amikor a síita mâtem- et, azaz Kerbela gyászünnepét tartják.

Fuzûlî a Bibliából és a Koránból önkényesen csak azokat a történe-

teket választotta ki, amelyekről úgy gondolta, hogy azok révén köny-

nyen utalhat a kerbelai eseményekre. Előszavában kinyilvánította,

hogy ez a célja a művének, amelyet következetesen el is ért.

A síita és szúfí gondolkodásban az eszményi istenhívő szenved és

a szenvedését Istentől ugyanolyan ajándékként fogadja el, mint a jót.

A szenvedés – melyre Fuzûlî számtalan költői kifejezést használ – az

Istenhez vezető nehéz, göröngyös út, de sohasem önsanyargatás. Ez

utóbbi inkább a középkori kereszténységben vált a „szentek” gyakor-

latává. Az egyes „főhősök”, mint pl. a próféták, Eyyûb, Isâ és mások

szenvedését csak azért írja le részletesen, – más tettüket, vagy tanítá-

sukat mellőzve – hogy utána rámutathasson a kerbelai „szenvedésre.”

A Koránban is lényegesen több történet olvasható a kereszténység-

nek az iszlámmal közös prófétáiról, mint Fuzûlînál. A Korán 4. szú-

rájának 163. verse felsorolja a prófétákat, de nem mindegyiket, csak

tizenegyet, melyek közül Fuzûlî többet nem szerepeltet. Könnyen

érthető, hogy az ószövetségi történetekből minden kimarad, ami a

zsidó törzsek történelméhez és vallási gyakorlataikhoz tartozott, és

sokat kihagy az újszövetségi, evangéliumi történetekből is. Környeze-

tében könnyen teheti, mert az iszlám teológia szerint sem az Ó-, sem

az Újszövetség iratai nem eredeti források, azokat a zsidók és a ke-

resztények megváltoztatták, ezért (is) csak egyedül a Korán az Isten

kinyilatkoztatása.

Fuzûlî művéből, a történeteket olvasva az iszlám teológiára jellem-

ző időszemlélettel is megismerkedhetünk. Az idő „egy”, azaz a

Mennyben, Istennél a világmindenség minden eseménye, történése

„megvan”, vagy „megvolt.” Ezért tudhatja Muhammed, hogy a halála

után mi vár a leszármazottjaira Kerbelában. A „formabontó” modern

nyugati irodalom – számára újdonságként – nemrég kezdte alkalmaz-

ni a „párhuzamos” és az „egymást metsző” idősíkokat. Fuzûlî számá-

34 Szaz, a lantfélék családjába tartozó, hosszúnyakú, érintőkkel ellátott, pengetős hangszer.

17

ra ez természetes, nála ez nem irodalmi stílus, hanem világnézeti, fi- lozófiai és teológiai elkötelezettség. Ez a teológiai szemlélet hatja át a muzulmán népek gondolkozását – köztük a törökökét –, amikor el- fogadják a sors35 rendelését. Nyíltan vallják, „legyen, ahogy Allah megmondta”, ami alatt az értendő, hogy úgy, ahogy „meg volt írva”, sőt a hívő homlokáról leolvasható a sorsa. Hasonló, de közel sem azonos ezzel a kálvinista „eleve elrendelés”, a „predestinatio” tana.

A fordításról

Fuzûlînak ezt a művét Servet Bayoğlu latin betűs átírásban úgy adta ki, hogy a versbetétek előbb az eredeti-, majd a mai török nyel- ven is olvashatók, a forrásait a törökországi kéziratok könyvtári lel- tári számával együtt közli.36 Fordításunkat, a jegyzeteit is felhasznál- va, Fuzûlî Hadîkatu’s-Su’adâ, Servet Bayoğlu, Erenler Bahçesi, T.C. Kültür Bakanlığı 1996. Ankara, 5. kiadására alapoztuk. A munkánk azt célozta, hogy a 16. századi azerbajdzsán irodalom e gyöngy- szemét megismertessük a magyar olvasókkal, egyúttal az iszlám-, ezen belül a síita hitről, vallásról szerezhessenek ismeretet, hogy ez- zel is szolgáljuk a kultúrák közötti párbeszédet. Hazánkban kevés és téves, gyakran a politika által erősen befolyásolt nézetek terjedtek el mind az iszlámról, mind a síita világszemléletről. Fordításunk nem a turkológus szakemberekhez szól, hanem a művelődni vágyó magyar olvasókhoz.

Az idegen személy–, helyneveket a szövegben – csekély kivétellel – a magyar, míg a jegyzetekben még az arab, perzsa szavakat is mai la- tin betűs török írásjelekkel írtuk, amelyek olvasásának, kiejtésének a megértése céljából külön táblázatot csatoltunk.

A szövegben eltekintettünk a Keleti Nevek Magyar Helyesírása szabályainak az alkalmazásától, előnyben részesítettük az iszlám, ezen belül a török kiejtés szerinti írásmódot. A keresztény vallások, az Ó- és Újszövetségben szereplő személyeknek a nevét a fordítás- ban az iszlám által elfogadott „arabos” változatban írjuk Fuzûlî alapján, de jegyzetben közöljük a bibliai neveket, és több helyen uta- lunk azok bibliai előfordulási helyére. Valamennyi Korán-idézetnél

– melyek helyét a jegyzetben adtuk meg – Simon Róbert fordítását

használtuk.

35 Sors, törökül: kismet.

36 Bayoğlu, 1996. XXX.

18

A versfordításokban többnyire megőriztük az eredeti vers sorainak a szótagszámát, rímképletét, ritmusát és meghagytuk a ma már szo- katlan, de a 16-17. században magyar költők által is gyakran használt rag-, és szórímeket. Igyekeztünk minél pontosabban visszaadni a ver- sekben megfogalmazott írói gondolatot, de bizonyára nem olyan ki- váló műfordítások, mint amilyen versek Fuzûlî más műveiből válo- gatva, a magyar költészet nagyjai jóvoltából, szabad fordításban eddig magyarul megjelentek.

Köszönetnyilvánítás

Mindenek előtt köszönettel tartozunk a magyarországi Azerbaj- dzsán Köztársaság Nagykövetségének, különösen őexcellenciája Dr. Haszan Haszanov nagykövetnek, aki először és évek óta folyamato- san támogatta az azerbajdzsán kultúra hazai megismertetését, irodal- mi alkotások magyarra fordítását és azok megjelentetését, valamint őexcellenciája Dr. Vilayat Gulijev nagykövetnek aki megtisztelő ér- deklődést tanúsított fordításunk iránt és akinek munkánk kiadását köszönhetjük.

Fuzûlî verseinek, nyersfordításaim alapján, a mi szép magyar nyel-

vünknek megfelelő átültetése V. Katona Ildikó költő és műfordító

ihletett munkája, aki segített a síita muszlim teológiai kifejezések le-

fordításában, helyes értelmezésében és magyarázatában. Köszönöm

munkatársam nélkülözhetetlen segítségét.

Köszönöm feleségemnek, Berente Juditnak, hogy korábban Fuzûlî

e művéből válogatott szemelvények fordítását javította, szépítgette és

Tarik Demirkan úrnak, hogy ezeket az Orient Express magyar-török

honlapon sorozatban közölte.

Adorján Imre

19

Az oszmán-török latin betűk magyar megfelelői és kiejtésük

Â, â= Á, á.

C, c= dzs, mint a findzsa, lándzsa szavainkban.

Ç, ç= cs.

Ğ, ğ= magas hangrendű szavakban j, a mélyekben megnyújtja az

előtte álló magánhangzót.

I, ı= mélyhanhzású i, mint az oroszban a ы.

Î, î= í.

Ş, ş= s.

S, s= sz.

Û, û= ú.

Y, y= j.

‘= arab szavakban az ain betű, különleges torokhang jelölése.

20

Irodalom

BAYOĞLU, Servet, Fuzûlî, Erenler Bahçesi (Hadîkatu’s-Su’adâ),

1996. T.C. Kültür Bakanlığı Yayınları/674, Ankara.

BIDZSÁRI, Haszán, A török irodalom I., Kezdettől a Tanzimat ko-

ráig, Kézirat, Tankönyvkiadó Budapest, 1969.

DİLCİN, Cem, Fuzlî’nin Nesîb Bölümü „Lugaz” Olan Bir Kasidesi.

http://dergiler.ankara.edu.tr/dergiler/26/1051/12698.pdf

Keleti Nevek Magyar Helyesírása, főszerkesztő: Ligeti Lajos, szer-

kesztő: Terjék József, Akadémiai Kiadó, Budapest 1981.

KORÁN, fordította Simon Róbert, Helikon Kiadó, Budapest 2001. MİRZAYEV, Ataemi, Fuzlî’nin Hadikatü’s-Süeda Adlı Eserindeki

Manzum Kısımlar Üzerine, Turkish Studies International Perio- dical For the Languages, Literature and History of Turkish or Turkic Volume 4/7, 2009. 438-447. o. http://www.turkishstudies. net/sayilar/sayi20/mirzayevataemi1396.pdf

YILDIRIM, Ali, Fuzulî’nin Beng ü Bâde Mesnevisi ve Bade Sembolü, Fırat Üniversitesi Fen Edebiyat Fakültesi Türk Dili ve Edebiyatı Bölümü ELAZIĞ.

21

Előszó

Istenem! Utadra szánt szívemnek add meg,

Hogy mit parancsolsz, azt boldogan tegyem meg.

Bár minden teremtett nem ismerhető meg,

Muhammed családját láttatni segíts meg.

A magasságos uralkodó, a mindenható, kegyelmet adó, az áradó, végtelen uralmú és tudású nagy Isten, aki tiszteletre méltó szent könyvében dicsérő szavakkal illeti a szeretet ösvényén szenvedőket és a szerelem sivatagában szomjúhozókat felmagasztalja, azt akarta, hogy ők megismerjék ennek a Korán-versnek az értelmét: „Bizony, próbára teszünk benneteket … éhséggel és javaitok, személyetek és [az élethez szükséges] gyümölcseitek fogyatkozásával. [Ám] jó hírt hirdess a türelmeseknek.”1

Hej, ti, akik elhatároztátok, hogy állandóan Allahhoz kötődtök, akik a később leírandó szenvedés útjának a megtiszteltetését keresté- tek! Oldalakat tölt be hitetek s jóságotok megismertetése, ámde az egészen biztos, hogy rólatok senki semmi rosszat nem tud. Csak attól óvakodunk, hogy arról a büntetésről is szóljunk, amit majd kaptok az Ítélet napján, ha valami mégis legyőzött benneteket. Azért, hogy az Uratokhoz való állhatatos ragaszkodásotok és hűségetek foka meg- mérettessék, a gonosz szenvedést okoz, de ha ételetek, italotok meg- kevesbedve vágyakozásotok erejét megtöri, ezáltal megtartjátok fo- lyamatosan az iszlám előírásait. Amikor túlzást követtek el, az iszlám feltételeinek teljesítése, például a böjt megtartása, vagy az adó- adományozás2 során, azzal idős korotok lelkierejét csökkentitek. Né- ha a betegeskedés is megállítja a testi szerveitek működését és a sző- lőben, kertben termő gyümölcsök evését korlátozza. Az emberfajta

1 Korán, 2:155.

2 Török: zekât, jelentése: az iszlám törvényei közt megszabott, fizetendő adó.

23

fája gyümölcsei, azaz gyermekeitek halála elrendeltetett. Mindezeknek a vizsgáknak a fokról fokra teljesítése után, a türelmesekre nagy örömhír vár.3

Egy másik Korán-verssel a magasságos Allah azt üzente az embe- reknek: „Allahhoz tartozunk, s hozzá fogunk [majdan] visszatérni.”4

Másképpen azt mondják: „Amikor szerencsétlenség ér benneteket [tudjátok, hogy] létünk forrása a nagy Teremtő, akihez visszatérünk végül.”

Az, aki e felett a Korán-vers felett elgondolkozik, szavai mély tit-

kos csodáját megérti, az tudja, hogy minden szolgát érhet szerencsét-

lenség, mely bizonnyal minden jó és rossz embert válogatás nélkül

sújthat. De aki a szerencsétlenségek közepette panaszkodás nélkül,

vitézen áll, szenvedve a gonosszal teljes mellszélességgel szembeszáll,

méltó az örömhír tisztségére és a jog lesz neki segítségére.

Istenkeresőt Ő megdicsőít,

Ha bajban annak van türelme.

Hívőt s hitetlent elkülönít

A baj, mely a türelem mércéje.

Ez a szólás pedig az egekből alászállt könyvekből származik: „Aki szeret, vagy akit szeretnek, arra szakad rá a baj.”5 A kedves szolga, ha jogot nyer arra, hogy Isten-szerető legyen, akkor a magasságos Allah arra jónéhány szerencsétlenséget bocsát, bajba sodorja.

A teremtett világ kertjében bajok esője hull a hűség gyepére, attól fejlődik. A teremtett világ magányában a szeretet mécsesét a szeren- csétlenség lobbantja lángra.

„Mi az aranynak a tűz, az a szeretetnek a baj.”6 Ugyanez versben:

A baj a szerető örömét növeli,

Tűz a baj, s mi arany, benne kedvét leli.

Ennek a felfogásnak, értelmezésnek felel meg az, amit a Próféta meghagyott: „Akit Allah szeret, annak egy csomó bajt ad.”7 Továbbá

3 Fuzûlî szándékosan mossa össze azt, ami az Ehl-i Beyt tagjaihoz és azt, ami a síita hívők- höz szól. Ennek magyarázatát lásd az előszó egy későbbi részében, Dzsâr-Allâh-i Allâme sejk szavai által.

4 Korán, 2: 156.

5 Török közmondás.

6 Török közmondás.

24

ezek a szavak is ugyanazt jelentik: „A nagy Isten szeretetét elnyerő közösség, mindenképpen a szenvedés fogja lesz, a gonosszal kerül összeütközésbe.” De a barátság rangja a szerencsétlenséggel áll egye- nes arányban. A szerencsétlenség lépcsőfokai megegyeznek a szeretet fokaival. Íme, Muhammed is elmélyült ebben a tárgyban és válaszai- ban az alábbi értelmezését adta:

Amikor azt kérdezték a Prófétától: „Kik azok, akiket az emberek közösségében különféle szerencsétlenségek sújtottak és sokat szen- vedtek?”

A Próféta azt válaszolta: „A próféták.”

A szerencsétlenség csak a nagy Isten tiszteletre méltó követéhez

hasonló, kedves szolgáit éri, mert az ő méltóságuk foka, a szenvedé-

sük fokával azonos. A magasságosság rangja az elszenvedett bajok

nagyságában van elrejtve.

Aztán azt kérdezték a Prófétánktól: „Őutánuk kik kerülnek szeren-

csétlenségbe?” Majd más, ehhez hasonló kérdések után is azt vála-

szolta: „A hozzájuk hasonlók.”

Akik követik őket az állhatatosság útján, az engedelmesség terén,

az olyanok, mint ők s felismertetnek. Ezek a szavak megvilágítják,

hogyan s miként teljesítették ebben a világban, melyben élünk a pró-

fétaság szabályait, mert a vallási bölcsek a vallási törvényeket állandó-

an megtartották.

Máskor meg azt kérdezték a Prófétától: „Ezek után kik?” De akkor

is azt válaszolta: „A hozzájuk hasonlók.”

Ezzel azt akarta mondani, hogy az iszlám közösségében a bűntől

tartózkodókat, a vallási kegyesség és tisztaság útján bölcsen járókat a

jó magatartásuk elválasztja a velük együtt élő emberektől, dicséretre

méltó szokásaik miatt amazok felett állnak.

Boldog az, ki Istenhez közel sok kínnal És megannyi szenvedéssel találkozik. Mert biztos: Isten azt, ki hozzá közelít Sújtja folytonosan fájdalmas balsorssal.

Valóban, ebben a múló világban a szomorkodó is, a bőséggel meg- áldott hitetlen is a magasságos Allah kegyelméből él, majd távozik. De a végtelenségig fennmaradó túlvilágban a nyomorúsággal, keserű-

7 Hadisz, Dzselâl ed-Dîn Abd er-Rahmân gyűjteménye, 354.

25

séggel találkozó hitetlenekkel ellentétben, a hívőkön az áldás gyara- podik, a hívők örömök közt fognak élni.

A gyaur, ki nem tud áldásról, az Ítéletről sem. Az igaz hívő örök irgalmat nyer, de tanulni Fájdalom nélkül erről nem lehet. Az elveszőket Pedig baj és gyötrelem a Pokolban fogja érni.

Tudott dolog, hogy a bajok mértéke tükrözi és teszi a különbséget a barátság fokai között. Ebből kifolyólag, az emberek között a nagy Istenhez a legközelebb lévők a próféták és a vallási bölcsek, mert ha nagy nehézségekkel és nyakas ellenállással találkoztak is, az ő felada- tuk volt végrehajtani a vallási parancsokat és a népnek az igaz utat megmutatni. Minden értelmes, tudós és nagyérdemű személy elisme- ri, hogy Muhammed Musztafá a legáldottabb próféta, mert az Isten összes korábbi követeinek a közössége rábízatott és más népek és közösségek megnemesítésének a feladata is rá hárult. Musztafá éppen átélt szenvedései miatt kétségtelenül nagyobb és érettebb a többi pró- fétánál.

Ezzel a tárggyal kapcsolatban a Prófétánk azt nyilatkozta: „Egyet- len próféta sem szenvedett annyit, mint én.”8 Hogy mennyire igazak ezek a szavak, s mennyivel többet szenvedett Muhammed, mint más próféták, azt már a korábban megírt történelemkönyvek és kiváló személyek is tudatták, de a nép szintén beszélt róla. A Próféta számá- ra a kurejszi elöljárók okozta szenvedés, a kéjhajhászó, mulatozáshoz szokott nép által elszenvedett igazságtalanságok is ilyenfélék voltak s ezek közé tartoztak. A Kerbela sivatagában történtekhez, Muham- med nemzetségének elöljárói közül, a Próféta családjának oszlopa, Ali el-Murtazá fia, Hüszejn9 megöléséhez és egyéb őt sújtó szerencsétlen- ségekhez viszonyítva a Próféta más szenvedései elenyészőek.

Imam Jáfií Mirátul-Dzsenán című könyvében10 megírtak szerint –

ahol Haszan-i Baszrí11közvetítésével Ibn el-Bezzáz-t12 idézte – a

kerbelai események során a Próféta családjának tizenhat tagja érte el a

boldogságot és itta ki a mártíromság sörbetét. Ezek közül mindegyik

8 Hadisz, Es-Suyûti gyűjteménye, 7852.

9 Hüszejn, Muhammed Fâtima leánya és Ali fia, az Imámíje/Dzsaferí felekezet 3. imámja.

10 Esad el-Yâfî (1298-1367), hosszú című arabul írt könyve, az iszlám története a Hidzsrától

a 14. sz-ig.

11 Haszan-i Baszrî, (642-728), Baszra (Dél-Irak) korának híres muszlim tudósa.

12 Több Ibn el-Bezzâz ismert, de hogy Fuzûlî melyikre gondolt, nem tudható.

26

korának páratlan embere volt, más hozzájuk hasonlók nem éltek ak- kor.

A Meszábíhul-Kulúb című könyv13 szerint egy napon Kab el- Ahbár14 az eltávozott személyekről szólva azt mondta: „Hej, népem!

Megismertem minden időszaknak minden szerencsétlenségét, az ösz- szes nép által elszenvedett gonoszságokról tudomást szereztem, de Kerbela eseményénél fájdalmasabbal nem találkoztam, ennél nagyobb szerencsétlenségről nem tudok. Amikor Hüszejnt mártírrá tették, ak- kor a hét ég vérkönnyeket hullatott.” Amikor azt kérdezték tőle: „Hej Iszhák fia!15 Nemde az egek sohasem könnyeznek vért?” Kab el- Ahbár azt válaszolta: „Jaj nektek! Hüszejn meggyilkolása nagy ese- mény, mert ő a nagy Isten kedves szolgája, a prófétaság elöljáróinak a szíve csücske, a vallási bölcsek urának fia, Fátima Zehrának16 szeme- fénye, Haszan gondolata és a Próféta háza népének legkiválóbb sze- mélye volt.”

Aztán így folytatta: „Esküszöm a Kab lelkét erős kezében tartó nagy Istenre, hogy a való igaz hagyományokat kutatva azt tudtam meg, Hüszejnt az ég angyalai Ebú Abd-Alláh el-Maktúl-nak,17 a föld angyalai Ebú Abd-Alláh el-Mezbúh-nak,18 a tenger angyalai pedig Hüszejn-i Sehíd-nek19 nevezik. Azon a napon, amikor Hüszejnt már- tírrá tették, áldott sírja mellé az égből egy csapat szállt alá, akik a szomszédságában siratókat énekelnek az Ítélet Napjáig. Minden pén- tek éjjel hetvenezer angyal látogatja meg, reggelig gyászolják, napfel- keltekor imádkoznak és visszatérnek szállásaikra.

Elrendeltetett Hüszejn gyászolása,

Angyal, ember, dzsinn20, vad, madár, elemek,

Gondolat, nagy, kicsi, nő és férfi,

Erre kötelezett minden teremtett.

Feltámadás kürtje megfúvásáig,

13 Huszeyn-i Sebzvârî (?-1494), Mesâbîhu’l-Kulûb fi Nevâdiri’l-Hikme című perzsa nyelvű

könyve.

14 Ka’b el-Ahbâr, (?-652) a Próféta színre lépése előtt, Jemenben zsidó elöljáró volt. Ebû

Bekr kalifa korában muszlim hitre tért.

15 Ishák, az Ó-szövetségben Izsák, Ka’b el-Ahbâr zsidó származása miatt kapott

ragadványneve.

16 Fâtima, Muhammed és Hadice leánya, férje Ali, gyermekeik Hasan (524-670) és Hüseyn.

17 Jelentése megközelítőleg: Allah szolgájának apja, akit megöltek.

18 Jelentése megközelítőleg: Allah szolgájának apja, akit levágtak.

19 Jelentése: mártír Hüseyn.

20 Török, jelentése: gonosz, rossz szellem.

27

Mind gyászimával könyörögjenek. Próféta közbenjárása kegyét,

Kinek nem számít ez a gonosztett, El ne nyerje, Ítélet Napján pedig Ne lássa meg az isteni kegyelmet.

Ezek a szavak igaz hírt közölnek: „Aki Hüszejn miatt sír, vagy má- sokat megríkat, a Paradicsomba jut.”21

Amikor Dzsár-Alláh-i Alláme sejk22 reánk hagyományozott szava arra figyelmeztet: „ha valaki egy közösséghez hasonlítható, az abból a

közösségből való”, akkor az azt jelenti, hogy ha valaki sír és ha máso- kat azzal megríkat, az közülük való és ugyanazt azt a kegyelmet nyeri el. Imam Rizá-ji Buhárí23 által adott változata szerint Kerbela földje a tisztaság helye, ahová a szenvedés csemetéjét nevelő sehídek vére hullott. Ha ezt a földet a gyásznak nedves szemekből fakadó könny- folyója öntözi, amikor a „világ az örökkévalóság szántóföldje” szó- lás24 meg fog valósulni, akkor a megérett magokból különféle áldások, a facsemeték gyümölcsei teremnek, melyek a Paradicsom kertjében örökké fennmaradnak és ott kioltják az Isten haragjának Pokoltüzét.

Kerbelának folttalan földje, az az áldott ország, Hol majd sok tudás is játszva elsajátítható. Könnyhullató, bánkódó ítéletre nem megy, Véres szeműnek, égő szívűnek megnyugtató.

Egy vérkönnycsepp az Égi Kertnek egy rózsaszirma, S ha jaj füstje száll, az Ég datolyafájáig.

Allah kegyelméből az iszlám közösségének, a hívő embereknek le- gyen ez a boldog sorsa, hogy minden év Muharrem havában a gyász- ünnepet megújítják. A környékről Kerbela sivatagába érkezők, a di- csőséges türbe körül csoportokban üldögélve szomorkodnak, sirán- koznak Kerbela mártírjai miatt.

Muharrem tavasza bánatrózsának, Jajszavak s szellő hűvös fuvallata. Muharrem, szempilla nedvesítője, Szívbimbó földje előkészítője.

21 Török közmondás.

22 Câr-Allâh Ebû’l-Kâszim Mahmûd (1075-1144) arab író.

23 Fuzûlî máig ismeretlen forrása.

24 Idézet, egy ma már nem ismert hagyományból.

28

Hosszú időn át, sokszor és sok helyen, üldögélve, társaságban be- szélgetve, arabul és perzsául magyarázták és adták elő a Kerbelában történteket. Így a hithősökről csak az arab előkelőségek s a perzsa nagyurak szereztek bővebb ismereteket. Az emberiség egyik fontos csoportját alkotó, a nagy nemzetségű törökök elöljárói pedig, mint egy könyv lapjain a felesleges sorok, a társaságtól elkülönülve, a lé- nyeget meg nem értve, tudatlanok maradtak. Ezért aztán rám, a sze- gényre jutott az a feladat, hogy a Szent Próféta családjának hithőseiért tartott gyász fontosságát megmagyarázzam. Hej, az áldás asztalánál minket tápláló Kerbela! A szépírástól elragadtatott Fuzúlí, egy új stí- lust alkotva bátorkodik, hogy törökül írjon a vérengzésről25. Így a tö- rökül beszélők őt hallgatva kapjanak kedvet a gyászhoz, a tartalomból jobban megérthessék a történteket, mint az arabból és a perzsából!

Ismételni Kerbela történetét szüntelen,

Idős, ifjú, tanult, hogy üdvös, egyetért ebben.

Dicsértetnek elmondásáért valamennyien,

Ha író, műve részesül kora becsülésében.

Én szegény, a fenti tanító verset hallgatva, s tudva, hogy ez a szol- gálat biztosan boldogságot fog adni, erőmet az azt meghaladó gondo- latoktól távol tartottam, és hozzáfogtam ennek a könyvnek írásához. A kifejezések nehézsége, a szavak rendezetlensége miatt, bármilyen nehéz is mindezt törökül megértetni, azt kívánom, hogy e munkát a vallási bölcsek áldásos segítségével teljessé téve, érjek el a végére.

Isten! Arab, török, perzsa nyelvet áldó! Arab a világon a legjobb író,

Perzsa Jézusét is elhomályosító,

A török nyelvűnek legyél megbocsátó!

Allahom, állapotomat, minden apró részletével együtt Te ismered! Rajtad kívül nincs senki, aki óvjon, védelmezzen engem. Gazdag jóvoltodból, bő kegyelmedből kívánok részesülni, hogy amikor ezt az új épületet emelem, ezzel az örökkévalóság hazájának a megszerzését

– szó és értelem tekintetében –, minden én munkásságom könnyeb- bítsed meg. Amikor féltékenyek, irigyek, keménynyakúak megtámad- nak, légy az én segítőm. „Mindenek fölött hatalmas vagy te.”26

25 Fuzûlî itt a maktel, az arab: gyilkosság, gyilkolás helye, szóval élt, mely egy sajátos síita irodalmi forma Kerbeláról.

26 Korán, 3: 26.

29

Ezidőben arab nyelven ismert maktel, Ebú Mihnaf műve27 és Szejjíd Radí ed-dín Ebúl-Kászim Alí ben Múszá ben Dzsafer ben Muhammed et-Távuszí – eredeti források felhasználásával, alapos kutatással készí- tett – Maszrau Távuszí című könyve.28 Perzsa nyelvű ismert maktel a nagy irodalmár Mevláná Huszejn Váiz műve, a Ravzatus-Suhedá című könyv29 melynek szerzője különféle történelemkönyveket és magyará- zatokat átvizsgálva, a legmegbízhatóbb változatokat tartotta szem előtt. Az a szándékom, hogy a Ravzatus-Suhedá művet alapul véve, más for- rásokból is merítve, az egyes történeteket értékelve, Hadíkatusz-Szuadá címen egy új könyvet írjak.30 Ha Allah megengedi, művem tíz rész és egy utószó után akarom befejezni.

Az első rész a prófétákat, a második rész Prófétánknak a kurejsziektől elszenvedett bántalmazásait, a harmadik rész a Próféta halálát, a negyedik rész Fátima Zehrá halálát, az ötödik rész Ali Murtazá halálát, a hatodik rész Haszan imám történetét, a hetedik rész Hüszejn imám Mekkából Medinába érkezését, a nyolcadik rész Muszlim-i Akíl halálát, a kilencedik rész Hüszejn imám Mekkából Kerbelába érkezését, a tizedik rész Hüszejn imám mártírhalálát ma- gyarázza el. A tizenegyedik rész pedig a Próféta családtagjainak Kerbelából Damaszkuszba érkezését tudatja.

Uram! A szenvedés sivataga útját járom,

Ne hagyj magamra, engedd, hogy célomat elérjem,

Légy társam, segítőm, Igazsághoz vezetőm!

Istenem! Te légy, ki teljesíti kérésem!

27 Fuzûlî Ebú Mihnaf Lút (?-774) az első „maktel” szerzőjét említi, aki három művét is en- nek a tárgynak szentelte.

28 Seyyîd Râdî ed-dîn Ebûl-Kâsim Alî ben Mûsâ ben Cafer ben Muhammed et-Tâvusî (1193-

1266) arab nyelven két Maktelt írt, forrása az előbb említett Ebû Mihnaf Lût műve volt.

29 Fuzûlî legtöbbet használt forrása melyre hívatkozik. Szerzőjének teljes neve: Huseyn ben

Alî el-Vâ’iz el-Kâşifi (?-1504). Művének címe: Ravzat’uş-Şuhedâ.

30 A Hadîkatu’s-Su’adâ címben a „hadîkat” (arab, perzsa): ha, dal, já, kaf, vég-ha, te, jelentése:

kert. „Su’adâ” (arab, perzsa): szín, ajin, dal, jelentése: szerencse, szerencsés. Ebből a szó-

ból származik a „szá’íd”, szín, ajin, já, dal, melynek profán jelentése: jómód, jólét, dicsére- tes, szerencsés. A cím alighanem költői szójáték, mert az arab sehid szó, amelynek jelenté- se: „hithős,” többes száma: suhadá. Ezzel is utal az író Kerbela hithőseire.

30

I. RÉSZ

Néhány nagy prófétának,

a Kegyelmes küldötteinek története

Tudni kell, hogy az, aki a teremtésben legelsőként elszenvedte a balsorsot a nyomorúság és gonoszság házában, az az Isten-szeretők útmutatója, Ádem próféta, Istennek szeretett szolgája és barátja volt.

Ádem midőn ebbe a világba belépett, Bűnnel találkozva, bajnak barátja lett. Világ minden rosszát bírja a lélek,

Nem ember az, ki a Földön nem szenvedett.

Még mielőtt Ádem a nemlét nyomorúságától megszabadulva meg- érkezett volna a valódi örökkévalóságba, mielőtt felöltötte teremt- mény voltának köpenyét és arra a méltóságra nem emelkedett, hogy viselje a kegyelem magasságos koronáját, az angyalok nyelvüket nyúj- togatva gúnyolták őt, a hivalkodás nyilait lövöldözve rá azt mondták a nagy Istennek: „Vajon olyasvalakit rendelsz oda, aki romlást okoz ott és vért ont, …?”1

A hagyomány szerint, a teremtés kezdetén a magasságos Allah megparancsolta Azráílnak,2 hogy az egész föld minden részéről sze- rezzen egy marék földet és azt a Batn-i Numán nevű helyen rakja le. Egy felhőt pedig arra utasított, hogy hullassa reá negyven napig a ke- gyelem esőjét. Az ezzel a feladattal megbízott felhő harminckilenc napig a szenvedés és bánat tengere forrásának párájából öntötte fo- lyamatosan a Földre a nyomorúság záporát. A negyvenedik napon, a neki adatott idő végéhez érve, az öröm tengeréből merített néhány cseppet, azt hintette rá a Földre, ezzel adva meg annak végleges for-

1 Korán, 2: 30.

2 Az iszlámban Azrâîl a halál angyala.

31

máját. Ilyeténképpen, olyan végzés született az emberiség teremtésére vonatkozólag, hogy a bánat bazsalikombokrai hadd mutassák csak meg a termőtalajban hatásukat, az örömöt valóban jellemző jelensé- gek pedig a lehető legalacsonyabb szinten és csak esetenként érvénye- süljenek.

Föld volt az és bánat, miből Ádemet gyúrták össze, Eldöntetett, hogy bánat legyen a Földnek egésze. Bánat égette porhüvelyek, hol eltemettettek,

Ahol életüket adták, ott búval van díszítve.

Végül Ádem testet öltött, s a „Lakozzál a feleségeddel együtt a Pa- radicsomban …”3 felhívásra megkezdte életét a Paradicsomban. Amikor engedélyt kapott, hogy a tiltott fa gyümölcsén kívül minden más gyümölcsből ehet, akkor erről Iblísz is tudomást szerzett. Irigy- kedett, kígyó és páva alakban besettenkedett a Paradicsomba s kétsé- get ébresztett Ádemben, ezzel térítve le őt az igaz útról. Ádemnek dicséretreméltó tulajdonságai és jó erkölcse volt, nem gondolt hazug- ságra, irigységre és mivel Iblísz szavát valóságos tanításnak fogadta el, ezért bukott el.

Hej, milyen elégedett vagy te jó erkölcsű ember! Nagy kár, hogy a tisztesség nem elég, csaló a világ. Boldog, kinek az Ő irgalma által látható már: Fontosabb az ellen célját tudni saját hasznánál.

A hagyomány szerint, miután Ádem és Havvá4 ettek a számukra tiltott gyümölcsből, addig becsületes arcukat a szerencsétlenség pora borította be. A magasztosság koronája erős fejükről lezuhant, a ke- gyelem köpenye vállukról levétetett, állapotuk megváltozott. Aggo- dalmaskodásuk közepette kétségektől gyötörve jajgattak. Magas fo- kon voltak, nyomorúságba zuhantak. A kettejük szolgálatával megbí- zott Paradicsom kapusa megutálta őket. Az örvendezés szeráját elso- dorta egy árhullám. Azok a szegények szégyellték, hogy szeméremhe- lyeik takaratlanul maradtak, azok a fák pedig, amelyek közé el akartak rejtőzni, elszaladtak előlük. Ekkor a nagy Isten azt kérdezte: „Hé, Ádem! Előlem menekülsz?”

3 Korán, 7: 19.

4 Az iszlámban az ószövetségi Ádám Âdem, Éva pedig Havvâ.

32

Ádem pedig azt válaszolta: „Azt szégyellem, amit tettem!” De való- jában azt akarta mondani: „Nem Teelőled menekülök, hanem a saját magatartásomat szégyellem.”

Nagy Isten! Míg fenséges helyen tartózkodtam, Megvetett lettem én, mivel legyőzött a rossz. Ezzel bünteted azokat, kik ellened lázadnak,

S igazodnak az édes, de múló vágyakhoz.

Végül fügefalevelekkel takarták be szeméremhelyeiket. Amikor a magasságos Allah felszólítására elhagyták a Paradicsomot, a kegye- lemnek Kelete felől felkelt a megbocsátás és könyörület Napja, mely a nyomorúság sötétségét eloszlatta. Az egekből a segítség fellegei a jóindulat esőjét hullatták, hogy felfrissítsék a reménység kertjét. Ádám egy órán át álldogált, jobbra-balra tekingetve. Sehol nem látott egy reménysugarat, sehol nem talált bújára megoldást. Reménytelenül távozva azt mondta: „Allahnak, a Könyörületesnek, az Irgalmasnak nevében”5 Abban a pillanatban Dzsebráíl6 így szólt: „Hej, Ádem! Várj egy kicsit! Meglehet, hogy e szép szavaid hatására megnyílnak a ke- gyelem kapui, a balsors boldogsággá válik.” Éppen akkor egy hang hallatszott:„Hej,Dzsebráíl!MiértakadályozodteÁdemet?” Dzsebráíl azt válaszolta: „Uram! Ádem említette a Te nevedet, kö- nyörületességedet és irgalmadat. Mi lenne, ha a könyörületesség óce- ánjának hullámai felkavarnák a segítség tengerét és ez a megtévedt megmenekülne a bajtól, amint a remény kertjét megöntözné a meg- bocsátás esője, mely a könyörület felhőjéből hull alá?” A nagy Isten felől a hang így szólt: „Hej, Dzsebráíl! Az én kegyelmem minden em- beré. Ha ma kegyelmezek Ádemnek, akkor csak egy emberen segítet- tem. Légy türelemmel, tarts ki, hisz a világnak nevezett hely az örök- kévalóság birodalma felé tart, s amikor a múló világ az előre megalko- tott végtelen örökkévalóságba fordul, akkor hozzá és sok ezer utód- jához jó szívvel leszek. Az ő nemzetségéből majdan érkező minden bűnösnek a menedéke leszek, hogy ne rettegjenek az Ítélet Napján.”

Nagy és jóságos vagy Isten! Mert minden embernek

Irgalmat adsz és őket ez a hit élteti.

Allah hatalmas! Vigaszt nyújt Ő a bűnösöknek,

Hisz mind csak megbocsátása reménye élteti.

5 Az iszlámban a keresztény „Isten nevében” (latin: In nomine Dei) kifejezés megfelelőjének, a „Bismillah”-nak hosszabb formája, a neve: besmele.

6 Gábriel arkangyal.

33

A Kenzul-Hakáik című műben7 leírtak szerint Ádem a szerelem rohama miatt kivettetett a Paradicsomból. A szerelem, a kételkedők barátjaként a kételkedők hazájába akar távozni, hisz nem illő, hogy bejusson a boldogság hazájába, a Paradicsomba, nincs helye ott. Az sem lehetséges, hogy a hűvös megelégedettség vallási érettjei közt megjavuljon.

Hé, ostoba! Ha nem tudsz sértést elviselni,

Ne bíráld a szeretetet! Menj épségben, jó utat!

Mitől a szeretet megérik, a bírálat.

Szeretet bírálat nélkül örömöt nem ad.

Az Ádemtől eltiltott, fának látszó szépséges csemete a szeretet ta- núja. Az eltiltás célja pedig a kívánság megnövelése. „A tiltott dolog láthatóan megnöveli az ember vágyát.”8

Ha az a fa nem lett volna tiltott, – a különféle étkek sokasága miatt

– még ha lett volna alkalma rá, akkor se közeledett volna ahhoz a fá-

hoz, valószínűleg az nem is érdekelte volna, hanem más ételekkel

foglalkozik.

Áldás a fájdalom, mit Kedves9 szerelme ad, Mivel azzal, aki lát egy még ismeretlent tudat. Ezernyi áldást rejt Kedves okozta minden kín, Ki célját nem látja, annak ez irtóztató marad.

A szerelmesnek a kedvese okozta szenvedés, áldás. Azt mondják, az a szerelmes, aki nem ismeri a szenvedést, a kedvesének okoz gyöt- relmet.

Tudd meg szeretett, hogy Ő belső barát, Ha ellenségnek is láttatja magát.

Kedves adta bajban áldás van rejtve, Hozzá közeledve, vágyat felkeltve, Látszólag Tőle eltávolodni vágysz, De belül Vele egyesülni kívánsz.

7 Fûzûlî forrása pontosan nem ismert de Kenzu’l-Hakâ’ik címen perzsa nyelven Ferid ed-dín Ebû Hâmid Muhammed ben Ibrâhîm Attâr-i Nisâbûrî (?-1221) és Pehlevân Mahmûd Pûryâr Hvârizmî (?-1322) verses művei ismertek.

8 Török közmondás.

9 A szúfi költészetben, vallási irodalomban a Kedves az Isten szinonímája.

34

Aztán Ádem azt a parancsot kapta: „Hej, Ádem! Ha a Paradicso- mot kívánod, az el van készítve számodra. Határozd el magad és a tiltott fa közelébe se menj, ahhoz egészen biztosan ne vonzódj, ne legyen kívánságod tárgya. Ne feledd, annak a fának gyümölcse búbá- nat, árnyéka sötétség és tévelygés!” Amikor Ádem meglátta a Paradi- csomot, teremtett voltából fakadóan vágyódott utána és szívét a sze- retet tanúságára adta. Ebből kifolyólag a szeretet barátjává válva, csat- lakozott a szenvedésben érettekhez és körül vette őt a szeretet tenge- rének örvénye, a szenvedés.

Szeretet-perben bánat a tanú,

A per elveszhet, ha nincsen benne tanú.

Szultánul-Árifín10 elmondása szerint, Ádem megteremtése előtt a szeretet hosszasan keresgélt egy helyet magának, ahol majd megjelen- het. Mialatt Iblísz a magasságos angyalok közt nagy fecsegve sétálga- tott, a szeretet megismertetője11 találkozni akart vele, de a magasságos Uralkodó nem adott engedélyt rá, mert Iblíszt nem találta méltónak a szeretettel való találkozás gyönyörűségére. Amikor az isteni hatalom Ádem arcáról eltávolította a nemlét fátylát, elrendelte, hogy az összes angyal tisztelettel boruljon le előtte és megadta neki a kegyelem tiszt- ségét. Addig, amíg abban a megtiszteltetésben nem részesül, hogy ő lesz az örökkévaló világ elöljáróinak szemefénye, a szeretet megis- mertetőjét távol tartotta Iblísztől.

Beragyogja a világot szépségének fénye, Boldoggá lesz az Idő, ha találkozik vele.

Amikor a Paradicsom hatalmas palotájának környékén a szeretet megismertetője tiltott fa alakjában megmutatta magát, Ádem mást nem tehetett, elámult tőle és azonnal, abban a pillanatban megragadta őt a vele való találkozás vágya. De az isteni akarat szerája háremének megbízottja, a végtelenség házának kapuőre, emlékeztetve őt az Úr tiltó parancsára, azt mondta: „Hej, Ádem! Ennek a szép menyasz- szonynak megtévesztő díszei, ékszerei a nedves szeméből folyó köny-

10 Fûzûlî ma ismeretlen forrása.

11 A „szeretet megismertetője” (török: sevgi tanığı), másképpen „a szeretet tanúja” az iszlám teológia szerint az a földi világra még le nem küldött lény, aki már létezett a Paradicsom- ban.

35

nyek. Az ekként leplezett szépségnek mindenféle megörvendeztető éke, az állandó zokogás tüzéből felcsapó lángnak rubintja. A Paradi- csom bensőt feltáró légkörében nem lehet az ilyet megkívánni. A Pa- radicsom szerájában ezt a tiltást nem lehet áthágni. Ha türelmes vagy, megengedtetik, hogy ugyanezekkel az ékekkel feldíszítetten egyesül- jön veled a földi világ házában. Akkor ott, ennek a menyasszonynak minden éke, dísze, sokkal jobban megnöveli majd a szépségét.”

Mire vágysz, a nőnek dísze: arca, könnye, égő szíve, Vérkönnyet hullató szeme, teste, mely bús és gyenge. Az örömteli Kertben ez a dísz elérhetetlen,

A lentiből áll, a földi balsors anyaga van benne.

Amint Ádem tévelygő szerelmes lett, a találkozás és egyesülés re- ményében a Paradicsomot el akarta hagyni és a földi világ bajokkal terhes házát választotta. A szerelem kívánságát türelmesen fogadótól parancs érkezett: „Hej, Ádem! Közeledj Havvához! A lemondás bi- rodalmából távozz, lakjál a balsors hazájában! Az együttlét ideje lejárt, számodra megkezdődtek az elválás napjai. A találkozás véget ért. Eredj s térj vissza hamarosan!”

Hej, nyugalmat kívánó! Búnak társa légy! Vágyról hallgass, a jajnak barátja légy!

Hej, magadba sok tudást összegyűjtő lélek! Egység titka után, válás tudója légy!

Röviden szólva, a nemlét ollója az együttlét idejének kötelékét el- vágta. Ádemnek el kellett válnia Havvától. Mindegyikük más-más vi- dékre esett és ezer bajjal találkozott. Ádám csodálkozva, Szerendíb szigetén12 kezdett körbe-körbe járkálni, Éva pedig az Indiai-óceán szárazföldjére érkezett.

Hej, Sors! Szerelmes szenved elválasztva kedvesétől, Miért szakíttatik el szegény szerető kedvesétől?

Ádem is, Havvá is állandóan siratták sorsukat. Az összes angyal csodálkozva sereglett össze felettük. Így éltek két évszázadig kétség- beesetten, a szégyen könnyeit hullatva. Ibn Abbász13 tudósítása sze- rint, amikor csak eszébe jutott Ádemnek a Paradicsom, majd eszét

12 A Serendîb sziget Ceylon, mai nevén Sri Lanka.

13 Ibn Abbâs (619-687), Muhammed nagybátyjának, Abbâsnak a fia.

36

vesztette és szinte önkívületbe esett. Egy ilyen alkalommal egy hang szólt Dzsebráílhoz: „Ej, Dzsebráíl! Ádem magányos lett, barátkozz össze vele!”

Ádem egyszer csak azt kérdezte Dzsebráíltól: „Mondd csak kedves barátom, nincs-e valami híred Havváról?”

Dzsebráíl azt válaszolta: „Havvá az Indiai-óceán partvidékén él, s

mivel távol van tőled, sír-rí és bánkódik.” Amikor ezt Ádem meghal-

lotta elalélt és látomásában Havvát látta, amint egyfolytában a tenger-

parton álldogál, ömlik a könnye és azt hajtogatja: „Én szerelmem,

Ádem! Éhezel-e, jóllakott vagy-e, felöltözött vagy-e, meztelen vagy-e,

alszol-e, ébren vagy-e?”

Amikor éppen válaszolni akart neki, magához tért s a látomás el-

tűnt. Ádem annyira elszomorodott, hogy Dzsebráíl a vállát átölelve

megkérdezte tőle: „Mi bajod?”

Ádem elmesélte neki látomását s ezt hallva Dzsebráíl megsajnálta

őt. Allahhoz fohászkodott hát Ádem érdekében: „Ej, Mesterem, kö-

nyörülj már ezen a szerencsétlen nyomorulton!”

Ekkor egy hang szólt: „Ej, Dzsebráíl! Eljött az idő, hogy elküldes-

sék a remény kertjébe az életet adó hűs szellő. Ez a szellő hozza el az

idejét annak, hogy kinyíljon a kívánság bimbója.”

Szeretőket égető tűz fájdalma is elmúlik,

Nem tart örökké a bánat, végül az is megszűnik.

A végén Ádem bűnbánata elfogadtatott, imája megfelelőnek talál- tatott, a búbánat napjai elmúltak, békére talált. A muszlim kutatók tudósítása szerint három oka volt annak, hogy Ádem bűnbánata elfo- gadtatott: az első a szégyenkezése, a második a sírása, a harmadik az imádságos könyörgése. Ádem olyannyira szégyellte magát, hogy a szégyene miatt háromszáz évig nem emelte fel a fejét és nem nézett felfelé, se jobbra-balra nem tekingetett. Zokogása annyi könnyel árasztotta el az arcát, hogy abból a Firát és a Didzsle folyók14 kelet- kezhettek volna. A vadon élő állatok és a madarak az ő könnyeiből ittak és azt mondogatták: „Milyen jó víz ez, milyen kellemes sörbet!”

Ádem azt gondolta, az állatok szórakoznak vele, ezért egy nap így fohászkodott: „Ej, Allahom! A vadon élő állatok és a madarak gúnyt űznek a könnyeimmel, amikor azt mondogatják keserű könnyeimről, hogy az kellemes sörbet.”

14 A török Fırat és Dicle folyók jelentése: Eufrátesz és Tigris folyók.

37

Könyörgésére ezt a választ kapta: „Hej, Ádem! Az Úrhoz kötődők könnyeinek ékköveinél nincs kellemesebb sörbet. A tiszták könnyei- nél semmi sem édesebb. A választottak szemének forrásából érkező drágakő nem marad meg közönséges helyen, mert az én kapum aján- déka az az ékszer, így nem lehet értéktelen.

Jaj, van egy erő, ami nedvességet ad a szemnek,

S jelen van, amikor a könnyek, mint gyöngyök ragyognak.

Az egyikben közelébe emel a nagy Istennek,

A másikban meg feltárja titkait a látásnak.

Ádem így imádkozott: „Allahom! Fogadd el bűnbánatom Muham- med és Muhammed családja emlékére.”

Egy nap aztán Allah szintjéről egy hang azt kérdezte tőle: „Ádem, te honnan ismered Muhammedet, hogy őrá hivatkozol, hozzá for- dulsz segítségért?”

Mire Ádem így válaszolt: „Mesterem, Muhammed tiszteletre méltó nevét együtt láttam felírva a mennyei világfa ágai közt a Te neveddel, akkor tudtam meg, hogy nála nagyobb és érdemesebb nincs a te- remtmények közt, ezért fordultam hozzá.”

Lásd Musztafá sugározta fény nyomát, Muhammedet lásd, a végső prófétát. Világnak fénye s gyertyája lénye, Könnye bocsánat ember bűnére.

Az Ádemet sújtó szenvedések egyike, fia, Hábil15 meggyilkolása volt. A történetmagyarázók szerint, amikor Ádem bűnbánata után bocsána- tot nyert, találkozott Havvával és együtt élt vele. Havvá hússzor lett terhes és valahányszor szült, mindig egy fiú- és egy leánygyermeknek adott életet. Ádem családi törvénye szerint, az egy családból születő leánynak egy másik család fiával kellett összeházasodnia. Ámde Kábil16 ikertestvére Iklímá, sokkal szebb leány volt, mint Hábil ikertestvére, Jahúdá. Ádám megparancsolta, hogy Hábil ikertestvére, Jahúdá adassék Kábilnak feleségül, de Kábil őt visszautasította és azt sem engedte, hogy a gyönyörű Iklímá Hábil felesége legyen. Kábil nem akart enge- delmeskedni a hagyomány törvényének, mint testvérei, mint Ádem

15 Hâbil, az Ószövetségben Ábel.

16 Kâbil, az Ószövetségben Káin.

38

többi gyermeke, és visszautasítva, hogy Jahúdát vegye feleségül, szem- beszegülve az apai akarattal azt mondta: „Ádem, ez nem a szerelem törvénye, és a hagyományból sem következik!”

Ádem erre azt válaszolta: „Ha neked az én törvényem nem tetszik, eredj és panaszold fel a minden ügyek bírójának, vidd ügyed a nagy Isten elé, teljesítsd az ő parancsát, s amit majd határoz, ahhoz tartsd magad!”

Az egyik ifjú, Hábil földműves volt, aki áldozatnak termesztett nö- vényeket és egy kis gyümölcsöt készített elő. A másik fiú, Kábil pász- tor volt, ő egy juhot vett magához és azt hozta áldozatként. Abban egyeztek meg egymás között, hogy akinek áldozata elfogadást nyer, az veszi feleségül Iklímát. Amikor eljött az idő, egy villám csapott alá az égből és Hábil áldozata elfogadtatott, Kábilé pedig el lett utasítva. Ezért aztán a féltékeny irigység tüze emésztette Kábil vágyakozó szí- vét, a szenvedély árja pusztította el addig virágzó lelkét, s végül elha- tározta, hogy megsemmisíti Hábilt.

Kivárta az időt, amikor Ádem Jeruzsálembe indult látogatóba és élt az első kedvező alkalommal, megölte az alvó Hábilt. Nem tudta azonban, hogy mit tegyen halott testvérével. Negyven napig hurcol- ta magával a holtat, szemét folyton a földre szegezve. Egy napon, amikor azt látta, hogy egy holló gödröt váj és egy döglött hollót te- met abba, rájött, hogy mit kell tennie. Eltemette Hábilt s távozott onnan.

A féltékenység szívet bántó, Érzést, világot szétromboló. Féltékenységből kínzá őt Jezíd

És ezen okból lett Hüszejn sehíd. 17

A Jeruzsálemből visszatérő Ádemet tisztelettel fogadták gyermekei, de Hábil hiányzott közülük. Ádem kérdésére, hogy hol van Hábil, azt válaszolták: „Már napok óta nincsen velünk.” Elbúsult Ádem és hét napig kereste őt, a nyolcadik napon megunva a keresgélést, elszende- redett. Álmában látta Hábilt porosan, vérbefagyva, s hallotta, hogy jajgatva így kiált: „Könyörülj rajtam, édesapám!”

Nagy keserűséggel szívében ébredt fel s felüvöltött, de ekkor

Dzsebráíl már ott állt mellette s azt kérdezte: „Ejnye Ádem, micsoda

ordítozás ez?”

17 Sehîd, a keresztény mártír megfelelője az iszlámban, aki a hitéért hal meg.

39

Ádem elmesélte rémálmát, s Hábil fia felől tudakolódott. Dzsebráíl azt válaszolta: „Hábilt megölte Kábil és valahol eltemette.”

Ádem ekkor azt kérte tőle: „Mutasd meg nekem a sírját.”

Dzsebráíl elvezette őt oda és megmutatta neki a sírját. Ádem a sír

földjét feltúrta, kiemelte belőle Hábilt és elszörnyedve pillantotta meg

a szétszaggatott, pusztuló testet. Zokogott, felemelte tekintetét az

imádság kapuja felé s jajgatva így fohászkodott: „Én Mesterem, Kábil

ellenkezett a te parancsoddal, engem sem tisztelt, bűnt követett el, ezt

a szegényt pedig meggyilkolta, Te büntesd meg őt!”

Válasz érkezett a Allahtól a magasságból: „Hej, Ádem! Elhatároz-

tam, hogy Kábilnak el kell szenvednie a Pokol gyötrelmeinek a felét, s

a végtelenségig kell kínlódnia!”

Hej, barátaim! Ha az Ádem szavára nem hallgató, az ő egyik fiát

meggyilkoló megérdemelte ezt a büntetést, az Ádemnél nagyra-

becsültebb, dicsértebb Prófétát nem tisztelő, sok fiát sehíddé tevőnek

még ennél is sokkal nagyobb szenvedés jut és szenvedni fog a végte- lenségig. A Szahífe-i Rizavíje18 című műben megírtak szerint az, aki Hüszejn imámot megölte, a Pokolban egy tüzes koporsóba van be- zárva és a belőle áradó bűztől undorodnak még a Pokol lakói is.

Fölöttébb jelentős esemény Hüszejn meggyilkolása, szenvedése pedig sokkal keservesebb Ádeménél. Ádem kikerülve a Paradicsom- ból, idegen föld szakadékában bolyongva bujdokolt. De Hüszejn imám Mekkától, Medinától és a Prófétánk sírjától messze, magányo- san, Kerbela idegen táján élte át szenvedését. Ádem csak egyetlen megölt fia miatt bánkódott, szomorkodott, Hüszejn imám pedig látva számtalan gyermekének mártírhalálát ontotta könnyeit.

Ádemnek és Hüszejnnek szenvedése különbözött, Ádemé láng szikrája, Hüszejné bajnak villáma. Gyilkosa a világ legméltóbb gyermekeinek,

Hogyan is érhetne itt vagy a túlvilágon célba.

18 Sahîfe-i Rızavîye, vagy másnéven Sahîfetu’r-Rızâ arab nyelven írt mű szerzője az Imamiye irányzat 8. Imámja, Alî er-Rızâ Ebû’l-Hasan Alî ben Mûsâ (765-818).

40

Núh próféta szenvedései

A megpróbáltatást elszenvedők és a szeretet borától megrészegül- tek közül az egyik Núh19 próféta volt. Ő kilenc évszázadon át volt a szórakozásokban és élvezetekben elmerült bűnös népség sértő nyíl- vesszeinek céltáblája, mivel azok a kőszívűek szüntelenül zaklatták őt. Mindezek ellenére nem hagyott fel azzal, hogy a népet állandóan az igaz útra hívja, s nem unta meg, hogy közvetítse Isten törvényét az emberek számára.

A hagyomány szerint, Núh prófétára – aki az isteni törvény rendel- kezéseit megtartotta, aki maga is olyan volt, mint a kegyelem illatának kertje – a gonoszság felhőiből olyan mélyen sértő kövek hullottak, hogy egyszer csak szép teste elterülve feküdt a földön, mint egy fény- lő rubint. Ekkor eljött hozzá Dzsebráíl, s a próféták kertjének letiport virágát, annak összetört testét, véres, szakadt öltözetével együtt – mintha csak egy szál tulipán lenne – kiszabadította a kövek halmazá- ból. Dzsebráíl végigsimította szárnyával Núh sebeit, ezáltal azok meggyógyultak, majd hazaküldte őt. Núh ezt követően ismét szólni kezdett a néphez: „Allahon kívül nincs más Isten!” Ezt kellett hirdet- nie ahhoz, hogy a népet az igaz útra térítse. Ezen az úton járt mióta csak megszületett és már háromszáz éve, hogy állandóan az embe- rekkel foglalkozott, de ahogy múltak a napok, úgy növekedett egyre inkább az emberek gonoszsága vele szemben.

Egyszer az történt, hogy az egyik ember megmutatta Núht fiának s

így oktatta ki: „Nézd fiam, a mi vallásunk szerint ezt az embert bán-

tani olyan, mintha imádkoznánk. Tartsd ezt szem előtt s nehogy visz-

szatartsd magad attól, hogy neki rosszat tégy!”

A rossz természetű gyerek felfogta a szavakat és így szólt: „Édes-

apám, megfogadom szó szerint a tanításod, s remélem, ha jön majd a

halál, e vallási jótettemért engem elkerül!” Azzal már fordult is a pró-

féta felé és egy éles követ hajítva felsebezte Núh áldott homlokát.

Szép arcát elborította a vér, s a homlokáról alá ömlő vér hatására az

özönvíz veszedelmének tengere háborogva hullámzani kezdett. Núh

felsikoltott, majd a nagy Istenhez így fohászkodott: „Alul maradtam. Segíts!”20 A sikoly nyílvesszeje alkalmas helyen ért célba. Az egész

19 Nóé, törökül Nûh próféta története a Koránban több helyen is olvasható, így pl. a 7: 59-

64., 10: 71-73.; az Ószövetségben pedig I. Móz. /Gen./ 6:8-9:29. versei írnak róla.

20 Korán, 54: 10.

41

föld felszínét elborította az özönvíz. Akik ellene voltak, mind megful- ladtak, de Núh és a hozzá tartozók megmenekíttettek.

Az özönvíz oka bűnnek és gonoszságnak árja.

Tudjátok meg mind, kik bűnösök és gonoszok vagytok,

Hogy mint a szenny pusztul a vízzel a gazságnak háza,

S bár ár önti el a világot, a jámbor nem szenved.

A Kenzul-Garáib21 című könyvben írtak szerint, az özönvíz idején Núh bárkája erre is, arra is elvetődött és mikor Kerbela tájához érke- zett, egy Dzsábirijének22 nevezett helyen egyszer csak megállt, mert ott úgy megfeneklett, hogy moccanni sem tudott. Elámult ezen Núh, de megértette, hogy ez a hely a jövőre figyelmezteti őt, mert így szólt hozzá egy égi hang: „Muhammed családja olyan lesz az emberiség- nek, mint ez a bárka. Aki bejut, az megmenekül, aki pedig nem jut be, az elpusztul. Itt keletkezik majd egy hatalmas, véres örvény s amikor szavaim valóra válnak, ezen fog csodálkozni Muhammed házának sok-sok érdemes tagja, elöljárója.”

Ha jól meggondolod, ez a hagyomány a valóságról szól, amikor ar-

ról beszél, hogy Núh bárkája a Próféta családja, mert amikor viharos

hullámzásba kezdett a hívő emberek ijesztő sorscsapásainak a tenge-

re, Kerbela sivatagát a gonoszság elborította, a Próféta családjához

csatlakozók a szerencsétlenség által megmenekültek, de akik nem tar-

toztak közéjük, megsemmisültek.

A hagyomány szerint, amikor Hüszejn útnak indult Medinából Kúfába, hétéves kislányát Umm Szelemére23 bízta. Amikor a kerbelai csatában Hüszejn, a szent imám mártírhalált halt hitéért, egy fekete- szárnyú holló a mártír vérébe mártotta a szárnyát és elrepült Medina

irányába. Leszállt Umm Szeleme háza falára, s a szárnyáról vér csö- pögött. Hüszejn leánya meglátván a hollót, azonnal megértette, hogy apja meghalt, és sírásra fakadt.

Umm Szeleme megkérdezte tőle: „Lányom, mi bajod van?”

A kislány azt válaszolta: „Drága jó Úrasszonyom! A holló Núh

bárkája sorsát tudatta, arról hozott hírt. A mai napon Muhammed

házának hajója megmenekült a világ nyomorúságainak özönéből. Is-

ten közelségének szellője kimentette őket a nagy szerencsétlenség

21 Fûzûlî többször használt forrása, lásd korábbi jegyzet.

22 A Câbiriye, arab szó származéka, jelentése: vissza-, helyreállító. Földrajzi helye ismeretlen,

valahol Kerbela közelében lehetett.

23 Umm Seleme, az uhudi csatában elhunyt Abû Seleme özvegye, majd Muhammed hatodik

felesége.

42

tengeréből, és már elérték a szerencsés szabadulás vizein a partot. Ez a holló arról a földről érkezett, onnan hozott híradást.”

Umm Szeleme elmesélt a leánykának egy korábbi esetet, ami vele történt meg. Egyszer, amikor ő a Próféta háza előtt várakozva álldo- gált, éppen hazaérkezett a Próféta, ám a haja borzas, csapzott, a sza- kálla pedig poros volt, ezért megkérdezte: „Ej, Isten követe, mi tör- tént veled, hogy így nézel ki?” Muhammed így válaszolt: „Ma éjjel megmutatták nekem az Irakban fekvő Kerbelának nevezett helyet. Ott jártam azon a földön, ahol Hüszejnt és családját meg fogják ölni. Hoztam onnan egy kis földet, azzal tértem haza.” Kinyitva áldott markát, ezt a földet a Próféta e szavakkal adta megőrzésre Umm Sze- lemének: „Tedd be ezt a földet egy palackba és őrizd meg! Amikor elérkezik a vértanúság ideje, a palackban a föld minden egyes darab- kája a vörös rózsa szirmainak színére fog váltani.” Én eltettem és megőriztem azt a földet.

Kádí Ijáz es-Sifá24 című könyvében megírt szóbeli hagyomány sze-

rint is a Próféta előre megmondta, hogy Hüszejnt meg fogják ölni és

a Kerbelából hozott maroknyi földet Umm Szelemének adta.

Imam Jáfií Mirátul-Dzsenán című művében helyet kapott Imam Hanbel25 közvetítésével, egy Enesz, Málik fia szerinti másik szájha- gyomány, mely szerint a következő eset is megtörtént. Egy nap egy angyal ment be a Próféta szobájába, ott találta Hüszejnt, aki Muhammed nyakát átölelve, éppen annak áldott hajával kezdett ját- szani. Az angyal azt mondta: „Hej, Allah követe! Áldásodban növek-

vő boldog unokádat, a te szerencsétlen reménységedet Kerbela siva- tagában meg fogják ölni!” A Kerbelából magával hozott földmintát átnyújtotta a Prófétának. A Próféta pedig ezt a földet bízta Umm Szelemére. Később, egy bizonyos idő múltán Umm Szeleme mintegy isteni sugallatra elővette és megvizsgálta a palackban megőrzött földet és azt látta, hogy a föld vérvörössé vált. Ekkor értette meg a Próféta szavainak jelentését s azt, hogy azok immár valóra váltak, vagyis a kerbelai esemény bekövetkezett. A Próféta családja és leszármazottai ekkor kezdtek gyászolni.

24 El-Kâdî Iyâz Ebû’l-Fazl ben Mûsâ el-Yahsubî (1083-1149), eş-Şifâ bî-Ta’rîfi Hukûki’l- Mustafâ című arab nyelven írt könyv. Fûzûlî rövidebb, közismert címén utal rá.

25 Imam Hanbel (780-855) a szunnita iszlám hanbalita vallásjogi irányzatának kidolgozója, hagyomány- (hadisz) és jogtudós.

43

Ej, Uram! Mily kín döntötte romba a világot,

S okozott nagyra becsült Prófétánknak bánatot?

A család fontos tagjait gyászolni nagy kín,

S a sors Muhammed családjának ily nagy kínt adott.

Kár, hogy a káromlás vihara lerombolja majd

Az örök Törvény házában a biztos alapot.

Kerbela rózsakertjébe bánat csemetéje

Ültetett, melyet hulló könnyel locsoljatok.

Ibráhím Halíl próféta szenvedései

A szerencsétlenség földjén utazók közt, a szomorúság birodalmá- ban tengette életét Isten egyik kedvelt szolgája, Ibráhím Halíl26. A szenvedéseitől még akkor sem menekedett meg, amikor már felöltöt- te az isteni barátság köpenyét és felmagasztosodva elnyerte a szeretet menedékében a szegénység erényét. Nem talált nyugodalmat a reá- szakadó sorscsapások miatt. Az egyik ilyen volt az, amit Nemrúdtól27 kellett elszenvednie. Nemrúd ezt a tiszta és erkölcsös embert tűzbe akarta vettetni, és úgy elpusztíttatni. A prófétaság szent elhivatottját úgy akarta elégetni, mint egy gyertyát, hogy ily módon űzze el saját, átkos házának sötétségét.

Röviden szólva, Ibráhímot egy ostromgép-parittyába ültették, s éppen arra készülődtek, hogy belehajítják a tűzbe, amikor ezt észre- vették az angyalok, akik azonnal az Istenhez kezdtek fennszóval imádkozni: „Istenem, ezt az embert, aki az Ádem-fiak között hiszi egyetlen isteni mivoltodat, akinek a napjai imádkozással telnek el, el akarják égetni! Adj nekünk engedélyt, hadd segítsünk rajta, hadd mentsük ki őt ebből a nagy veszedelemből.”

A nagy Isten megengedte és így parancsolt, mondván: „Eredjetek,

ha kéri, segítsétek meg, ne hagyjátok magára!” Akkor egy angyal érke-

zett Ibráhímhoz és így szólt: „Ej, Halíl! Ha megengeded, akkor az

özönvízzel ellenségeidnek gyilkos tüzét eloltom, a keményszívűek

házait a földdel teszem egyenlővé!” Így adta tudtul segítő szándékát,

egy másik pedig ezt mondta: „Ha te azt kívánod, úgy Nemrúdot,

26 Az Ószövetségben Ábrahám (I.Mózes /Gen./, 12-26 fejezetek.), Ibrâhîm nevét viseli a

Korán 14. szúrája.

27 Nemrûdot névszerint a Korán nem említi, de a 2: 258 és a 21: 68-70. Korán-versekben ő

Ibrâhîm ellenfele. Lásd, Ó-szövetség, I. Móz. /Gen./ 10:8. és köv.

44

mint ahogyan Kárúnt28, a föld mélységeibe hurcolom, ott fogva tar- tom és fogadom, hogy elpusztítom!”

De a szentéletű Halíl egyik angyal javaslatát sem fogadta el: „Ej, ti akik a világ dolgaival foglalkoztok és a természet rendjét őrzitek, az én erőm nem elegendő arra, hogy elfogadjam a Baráttól kapott sebe- imre orvosságaitokat.”

Búval boldog ember a sebére balzsamot nem esd, Bánatát is élvező szerelmes nyugtot nem keres. Az, ki a lelki szerelemben maga akar lenni,

Az a magányhoz szegődik és szükséget nem szenved.

Az angyalokkal való beszélgetést követően, amikor Halílt a kőhají- tó-gépezettel bevetették a lángoló tűzbe, a prófétaság lámpása, Dzsebráíl Halíl feje mellett gólya képében megjelent s így szólt hozzá:

„Ej, Halíl, kívánsz-e valamit tőlem?” Ibráhím erre azt válaszolta neki:

„Kívánságom ugyan van, de nem tőled!”

Akkor azt tanácsolta neki Dzsebráíl: „Hát, ha így van, akkor az Is-

tentől kérj segítséget.”

Halíl erre azt felelte: „Ő úgy is jól ismeri sorsom, nem lenne helyes

tőle kérnem segítséget.”

Aki bajból bajba jut, az tudatlan nem lehet. Ki baját feltárja, igazán tisztán nem szeret.

Ne érj kezeddel bajom balzsamához, mert én mérem, Megbetegíthet vagy akár éltetőm is lehet.

Valóban, a hűséges szerelmes a kedvesén kívül mást idegennek tart és az idegentől nem látja jónak, hogy segítséget kérjen.

A hagyomány szerint, az az érettség, hogy Ibráhímnak Allahon kí- vül más segítségre nem volt szüksége, a kegyelem tengerét hullám- zásba hozta és a nagy Isten felől is megszólalt egy hang: „Aki rajtam kívül mástól nem kér menedéket, annak rajtam kívül nincs senki más- ra szüksége!”

Némelyek szerint ekkor Ibráhím így szólt Dzsebráílhoz: „Én a te Urad szeretett szolgája vagyok s nem látok itt semmiféle olyan ellen- séget, akikre azt mondhatnám, hogy ők kínoznak engem!”

28 Kârûn, lásd Korán, 28: 76-82., 29: 39., 40: 23-25. A magyar nyelvű Korán fordításban: Kóré.

45

Allah azt teszi, amit akar, akaratát végrehajtja. Akkor a nagy Isten- től szigorú parancs érkezett: „Ej, tűz! Légy te Ibráhímnak hűvös és ne tégy kárt benne!29 Ő az emberek közül magatartásával kivált, ezért menekült meg, te pedig a természettől örökölt égető tulajdonságodat változtasd kedvességgé!”

Remény rózsakertjét türelemfelhők öntözik,

Ha türelmes vagy, az áldott víz gyémánttá válik.

A szenvedők háza sötétségben soha nem marad,

Benne a világot fénybe borító Nap feltűnik.

A Halíl elszenvedte kínokról szóló történetek között van még egy, amely Iszmáíl feláldozásának szándékáról szól. Ebben a tárgy- ban szállt alá a Korán-vers: „Ez volt bizony a nyilvánvaló próbaté- tel.”30

A hagyomány szerint, egyszer Iszmáíl31 a vadászatáról izzadt és po-

ros ábrázattal érkezett haza Ibráhímhoz. Ibráhím fiára, a fényével a

földet beragyogó Napra pillantott és azt figyelte meg, hogy e gyönyö-

rűségnek minden hajszála egy csomót köt az ő lelkére s hogy megra-

gadja azt az ő szépségéből áradó fényesség minden egyes sugara.

Iszmáílra olyan örömmel tekintett, hogy a nagy boldogságtól önkívü-

letbe esett.

Mily szép ő, mily lelki mélységet tár fel arca, Istenem, Bár nyelvem megbénul, rá csodálattal kell tekintenem.

Más lehetőség nem kínálkozott, az isteni szeretet hatalma mozgás- ba jött, mert a múló szeretet kötelékét el kellett vágni, mivel a Kedves szeretete, hűséges szerelme az idegenektől elválaszt.

A Kedves nem akarja, szerelme mást szeressen,

S hogy minden pillanatban kétségek között éljen.

Azt akarja, másokhoz ne is kapcsolódjon, Hanem egyes-egyedül csak Kedvesével32 legyen.

29 V.ö. Korán, 21: 69.

30 Korán, 37: 106.

31 V.ö. Ószövetség, Izsák feláldozásának a története: I. Móz. /Gen./ 22: 1-14. Izsák anyja

Sára. Az iszlám teológiában Hâcer szolgálólány fia, Iszmáîl a kért és felajánlott áldozat. Az

Ószövetségben, I. Móz. 21:9-21, 25:12. és köv. Ábrahám Izmáel nevű fiának anyja az

„Egyiptombeli” Hágár szolgálólány.

32 A „Kedves” és „Kedvese” alatt itt az Isten értendő.

46

Röviden összefoglalva, amikor Ibráhím szíve eltelt az Iszmáíl iránt érzett szeretettel, álmában a nagy Isten megparancsolta neki: „Ej, a barátság házának bizalmasa, ej, népemnek vezetője! Ha elhatároztad, hogy a szeretet útján jársz, rajtam kívül ne add másnak a szívedet. A szeretett fiad élete véget ér.”

A szerelmes szerelmének más barátját nem tűri. Szerelmesét mással együtt el nem tudja viselni.

Ibráhím felébredt álmából, s így szólt a feleségéhez, Hádzserhez33:

„Kedves feleségem, öltöztesd Iszmáílt új ruhába, díszítsd fel őt, mert

baráthoz megy vendégségbe.” Ezért hát Hádzser megfésülte Iszmail

haját, aki olyan volt, mint a magas égen a Nap, s szép testét a külön-

féle ruhadarabok még ékesebbé tették. Ahogy készítgette fiát,

Ibráhím még azt mondta Hádzsernek: „Kötelet és kést is adjál!”

Hádzser erre azt kérdezte: „Ejnye Halíl, a barátokkal a beszélgetés

a kötelék, miért kell ehhez még egy vágószerszám, ráadásul kés is?

Ahol összetalálkoznak a barátok, ott a gondokat megoldják, a kötö-

zéshez használatos kötélnek ott mi dolga van?”

Ibráhím erre azt válaszolta: „Ha szükséges lesz áldozatot adni, ak-

kor azt megkötözve kell levágni, ahhoz meg kötél és kés kell!”

Amikor Ibráhím és Iszmáíl elindultak, elbúcsúztak Hádzsertől, aki

gondolkodóba esett, és akit kétség fogott el. Ezenközben Iblísz, aki a

cselszövés láncának folyamatos mozgásban tartója, az ellenségeskedés

és megátalkodottság művének őrzője, alkalmasnak találta az időt arra,

hogy most a barátság urának uralma ellen forduljon és Halíl próféta

palotáját csellel megsemmisítse. Egy becsületes, jámbor öreg alakját

öltve odament Hádzser