Informatika alapjai jegyzet Szerzők: Bunkóczi László Klárné Barta Éva Pásztor Márta Zsuzsanna Pető István Popovics Attila Szerkesztő: Pető István Számítógép hálózat 1 Tartalom 1. Számítógép hálózat ............................................................................................................ 7 1.1. Hálózatok csoportosítása............................................................................................ 7 1.2. Rétegek....................................................................................................................... 8 1.2.1 Az ISO-OSI referencia modellje a hálózati rétegekről .......................................... 8 1.2.2 A TCP/IP modell.................................................................................................... 9 1.3. Az internet................................................................................................................ 10 1.3.1 IP cím ................................................................................................................... 10 1.3.1.1 Kommunikáció az interneten ....................................................................... 11 1.3.1.2 Alhálózati maszk.......................................................................................... 11 1.3.1.3 IP cím osztályok ........................................................................................... 12 1.3.2 Portok ................................................................................................................... 13 1.3.3 Gyakori szakkifejezések....................................................................................... 13 1.4. Internet használat...................................................................................................... 16 1.4.1 Otthoni Internet használat .................................................................................... 16 1.4.1.1 Eszközök és kapcsolódás ............................................................................. 16 1.4.1.2 Az internet kapcsolat megosztása ................................................................ 18 1.4.2 Elektronikus levelezés.......................................................................................... 19 1.4.2.1 E-mail cím.................................................................................................... 19 1.4.2.2 Levelezőprogramok...................................................................................... 19 1.4.2.3 Elektronikus levelek..................................................................................... 20 1.4.2.4 Hírlevelek ..................................................................................................... 22 1.4.2.5 Levelező listák.............................................................................................. 23 1.4.3 Web ...................................................................................................................... 24 1.4.3.1 Böngészők .................................................................................................... 24 1.4.3.2 Az internet használat tendenciái................................................................... 26 1.4.4 Fájlátvitel.............................................................................................................. 28 1.4.4.1 Fájlok letöltése ............................................................................................. 29 1.4.4.2 Letöltött programok és dokumentumok felhasználása................................. 30 1.4.4.3 Fájlok elhelyezése az interneten................................................................... 30 1.4.5 Keresés az interneten............................................................................................ 31 1.4.5.1 Keresés a szöveges tartalmakban ................................................................. 31 1.4.5.2 Egyéb tartalmak keresése ............................................................................. 34 1.4.5.3 Könyvtári katalógusok ................................................................................. 35 2 Számítógép hálózat 1.4.6 Fordítógépek......................................................................................................... 36 1.4.7 Wikipedia ............................................................................................................. 37 1.4.8 VOIP alkalmazások.............................................................................................. 38 1.5. Sötét oldal................................................................................................................. 38 1.5.1 Technikai természetű veszélyek........................................................................... 38 1.5.2 Emberi természetű veszélyek ............................................................................... 40 1.5.3 A veszélyforrások okozta károk........................................................................... 42 1.5.4 Védekezés............................................................................................................. 42 1.6. Ellenőrző kérdések ................................................................................................... 44 2. Szövegszerkesztés............................................................................................................ 45 2.1.

Szöveges információ kezelése.................................................................................. 45 2.1.1 Szerkesztőszoftverek............................................................................................ 45 2.1.2 Állományformátumok .......................................................................................... 46 2.2. Tipográfiai alapismeretek......................................................................................... 47 2.2.1 Betűk és karakterek .............................................................................................. 48 2.2.2 Méretezés ............................................................................................................. 50 2.2.3 Oldal és annak részei............................................................................................ 51 2.2.4 A dokumentum felépítése..................................................................................... 53 2.2.5 A főszöveg speciális részei .................................................................................. 55 2.3. A szakmai dolgozat elkészítése................................................................................ 56 2.3.1 Tartalmi egységek ................................................................................................ 56 2.3.2 Formai kritériumok .............................................................................................. 57 2.4. Szövegszerkesztés Microsoft Word-el..................................................................... 59 2.4.1 Szerkesztési környezet ......................................................................................... 60 2.4.2 A dokumentumállomány létrehozása, karbantartása............................................ 63 2.4.3 A dokumentum előkészítése a szerkesztéshez ..................................................... 64 2.4.4 A dokumentum főszövegének létrehozása........................................................... 65 2.4.4.1 Szövegbevitel és -kezelés............................................................................. 66 2.4.4.2 Nyelvi eszközök ........................................................................................... 69 2.4.4.3 Karakterszintű formázások........................................................................... 70 2.4.4.4 Bekezdésformázás........................................................................................ 71 2.4.5 Objektumok elhelyezése a folyószövegben ......................................................... 73 2.4.6 Szövegközi hivatkozások és lábjegyzetek beszúrása ........................................... 79 2.4.7 Jegyzékek kialakítása ........................................................................................... 80 2.4.8 Fejléc és lábléc kialakítása ................................................................................... 83 Számítógép hálózat 3 2.4.9 Hosszú dokumentumok egységes formázása ....................................................... 84 2.4.10 A dokumentum újratördelése ........................................................................... 88 2.4.11 Felhasználók együttműködése.......................................................................... 89 2.4.12 Nyomtatás......................................................................................................... 90 2.5. Ellenőrző kérdések ................................................................................................... 92 3. Prezentációkészítés........................................................................................................... 93 3.1. A prezentációkészítés szerepe, elméleti alapjai ....................................................... 93 3.2. Bemutatókésztés PowerPointtal ............................................................................... 95 3.2.1 Szerkesztési környezet ......................................................................................... 95 3.2.2 Állomány- és diakezelés....................................................................................... 96 3.2.3 Az előadás testre szabása a beépített eszközökkel ............................................... 97 3.2.4 Prezentációs elemek rögzítése és szerkesztése................................................... 100 3.2.5 Diavetítési effektusok......................................................................................... 102 3.2.6 Vetítés és nyomtatás........................................................................................... 104 3.3. Ellenőrző kérdések ................................................................................................. 106 4. Táblázatkezelés .............................................................................................................. 107 4.1. A táblázatkezelésről általában................................................................................ 107 4.1.1 A táblázatkezelés rövid története ....................................................................... 107 4.1.2 A táblázatkalkuláció feladata ............................................................................. 108 4.2. Kalkulációk MS Excel segítségével....................................................................... 108 4.2.1 A program munkakörnyezete

............................................................................. 108 4.2.2 A munkafüzet részei........................................................................................... 110 4.2.3 Kijelölés ............................................................................................................. 111 4.2.4 Másolás, kivágás, beillesztés, törlés................................................................... 112 4.2.5 Hivatkozás.......................................................................................................... 113 4.2.6 Cellák feltöltése.................................................................................................. 113 4.2.7 Cellaformázás..................................................................................................... 114 4.2.7.1 Számformátum ........................................................................................... 115 4.2.7.2 Formai jellegzetességek ............................................................................. 116 4.2.7.3 Feltételes formázás..................................................................................... 116 4.2.7.4 Védelem ..................................................................................................... 117 4.2.8 Függvények az Excelben.................................................................................... 117 4.2.8.1 Logikai függvények.................................................................................... 119 4.2.8.2 Szövegkezelő függvények.......................................................................... 119 4.2.8.3 Statisztikai függvények .............................................................................. 120 4 Számítógép hálózat 4.2.8.4 Kereső függvények..................................................................................... 120 4.2.8.5 Megoldás index() – hol.van() függvény párossal....................................... 121 4.2.8.6 Adatbázisfüggvények ................................................................................. 122 4.2.8.7 Hibakereső és hibakezelő függvények ....................................................... 124 4.2.8.8 Függvények egymásba ágyazása................................................................ 124 4.2.9 Diagramok az Excelben ..................................................................................... 125 4.2.9.1 Diagramtípusok .......................................................................................... 125 4.2.9.2 Diagramkészítés......................................................................................... 126 4.2.9.3 Térbeli – felület diagramm létrehozása...................................................... 128 4.2.10 Adatkezelési esettanulmány ........................................................................... 129 4.2.10.1 Szűrés, többszintű szűrés, feltételes szűrés............................................ 129 4.2.10.2 Kimutatás készítése ................................................................................ 131 4.2.11 Hatékony adatkezelési példa .......................................................................... 136 4.2.12 Diákhitel számítás.......................................................................................... 138 4.2.13 Hibakeresés .................................................................................................... 141 4.2.14 Nyomtatás....................................................................................................... 141 4.2.14.1 Nyomtatási kép....................................................................................... 141 4.2.14.2 Oldalbeállítás.......................................................................................... 141 4.2.14.3 File/Nyomtatás....................................................................................... 142 4.3. Ellenőrző kérdések ................................................................................................. 143 5. Adatbáziskezelés............................................................................................................ 144 5.1. Az adatbáziskezelés alapjai.................................................................................... 144 5.1.1 Adatbázisok és adatbáziskezelő rendszerek....................................................... 144 5.1.1.1 Adatmodellezés.......................................................................................... 144 5.1.2 Relációs adatmodell ........................................................................................... 147 5.1.2.1 A táblázat struktúrájának leírása ................................................................ 147 5.1.2.2 Kulcsok....................................................................................................... 147 5.2. Adatbáziskezelő rendszer....................................................................................... 148 5.2.1 Több felhasználós adatbázisok........................................................................... 150 5.3. MS Access 2010..................................................................................................... 151 5.3.1 Office Fluent

felhasználói felület....................................................................... 151 5.3.2 Az MS Jet adatbázis legfontosabb objektumai .................................................. 152 5.4. Az Access kezelése ................................................................................................ 153 5.4.1.1 Adatbázis megnyitása................................................................................. 153 5.4.1.2 Új adatbázis létrehozása ............................................................................. 153 Számítógép hálózat 5 5.4.1.3 Tábla létrehozása........................................................................................ 153 5.4.1.4 Létező tábla megtekintése, módosítása ...................................................... 157 5.4.1.5 Keresőoszlop .............................................................................................. 158 5.4.1.6 A táblák közötti kapcsolatok definiálása.................................................... 160 5.4.1.7 Lekérdezés.................................................................................................. 162 5.4.1.8 Űrlap........................................................................................................... 170 5.4.1.9 Jelentés....................................................................................................... 173 5.4.1.10 Diagram.................................................................................................. 175 5.4.1.11 Objektumok törlése ................................................................................ 175 5.4.1.12 Az adatbázis mentése ............................................................................. 175 5.4.1.13 Az Access adatbáziskezelő rendszer használata többfelhasználós környezetben .............................................................................................................. 175 5.4.1.14 Külső adatok átvétele és kapcsolat az Office más alkalmazásaival ....... 176 5.5. Ellenőrző kérdések ................................................................................................. 177 6. Ajánlott és felhasznált irodalom..................................................................................... 178 6 Számítógép hálózat Előszó Tisztelt Olvasó! Ez a jegyzet az „Informatika alapjai” című tárgy támogatására készült, melyet a Szent István Egyetem alapszakjainak hallgatói az alaptanterv szerint az első szemeszterben hallgatnak. A tantárgy célja, hogy rendszerezze, összefoglalja mindazokat a felhasználói szintű számítástechnikai ismereteket, melyekre Önnek a képzés során szüksége lesz, ideértve az egyetemi önálló feladatok és a szak- illetve diplomadolgozat elkészítését is. Mivel a számítástechnikai eszközök használata egyre inkább mindennapossá válik akár a munkahelyen, akár az otthoni, szabadidős tevékenységek kapcsán, egyre inkább kisebbségbe szorulnak azok, akik valamilyen módon ne részesültek volna számítástechnikai képzésben (munkahelyen, középiskolában stb.), illetve egyre többen rendelkeznek valamilyen szakirányú tudást igazoló dokumentummal (pl. ECDL-vizsga, érettségi). Ugyanakkor általános tapasztalat, hogy pl. a középiskolában megszerzett tudás meglehetősen foltszerű, és a hallgatók jelentős hányada – bár sok dologra emlékszik a korábbi számítástechnika órákról – nem igazán tudja hatékonyan használni a számítógépet és az alapvető irodai szoftvereket a képzése során felbukkanó feladatok megoldásához. Éppen ezért a jegyzet és a tantárgy célja nem az, hogy az alapoktól kezdődő teljes számítástechnikai képzést nyújtson (erre a rendelkezésre álló idő különben is rövid), hanem azokra a képességekre koncentrál, melyek az egyetemi/munkahelyi feladatok kapcsán leggyakrabban előkerülhetnek, az ezeket támogató szoftverkezelési ismereteket kívánja átadni, feleleveníteni. Természetesen ha valakinek a törzsanyagban nem szereplő ismeretekkel (pl. hardverelemek, állománykezelés) kapcsolatban van kérdése, egyéni konzultáció keretében pótolhatja az esetleges hiányosságait. A félév során érinteni kívánt témakörök a következők: hálózati alapismeretek, alapvető biztonsági elvek, információgyűjtés az interneten; szöveges információ kezelése: a szövegszerkesztés elmélete és gyakorlata; táblázatkalkulációs ismeretek: számszerű (numerikus) adatok feldolgozása; adatbáziskezelési alapismeretek: nagyobb mennyiségű adat strukturált tárolása és viszszakeresése; prezentációs alapismeretek. Tehát a tantárgy által támogatni kívánt „gondolati ív” a teljesítendő feladathoz szükséges adatok (online) megkeresését, a szöveges és numerikus adatok feldolgozását, valamint az elvégzett feladat eredményeinek

dolgozatban és/vagy előadásban történő bemutatását foglalja magában. A tantervben több olyan tárgy is található (pl. Könyvtárhasználat és irodalomkutatás, Prezentációs technikák), melyek keretében a fenti tematika egyes elemeivel a hallgatók bő- vebben is megismerkedhetnek. Számítógép hálózat 7 1. Számítógép hálózat Számítógép hálózatnak (computer network) nevezzük az egymással összekapcsolt autonóm számítógépek rendszerét. Autonóm, vagyis a rendszerbe kapcsolt összes számítógép önálló működésre képes amit a saját operációs rendszerén keresztül meg is valósít. Ebben a fejezetben ismertetjük a számítógépes hálózatok technikai és elméleti alapjait, az internet mindennapi és tudományos alkalmazásait, valamint kitérünk a hálózatba való kötéssel együtt járó veszélyekre és fenyegetésekre is. 1.1. Hálózatok csoportosítása Hálózat mérete alapján: LAN: Local Area Network, helyi hálózat, mely egyetlen szervezeten, egységen (pl. egyetem, vállalat, munkacsoport) belül kapcsolja össze az eszközöket; MAN: Metropolitan Area Network, azaz városi kiterjedtségű hálózat; WAN: Wide Area Network, nagy kiterjedésű hálózat, Internet. Hálózati topológia (a kábelek elrendeződése, a csomópontok fizikai elhelyezkedése) alapján: sín (bus): a csomópontok egy közös gerincre csatlakoznak (melynek mindkét vége ellenállással van lezárva), előnye, hogy olcsó és kevés kábel kell hozzá, hátránya, hogy a gerinc szakadása esetén az egész hálózat használhatatlan; csillag: a csomópontok egy közös elosztóba csatlakoznak (melyek összegyűjtik egy-egy gépcsoport jeleit és továbbítják a központ felé), előnye az, hogy egy új elosztó beépítésével újabb és újabb gépcsoportokat lehet a rendszerhez kapcsolni, valamint szakadás esetén megbízhatóbb, viszont sok kábel kell hozzá ezért drágább; gyűrű (ring): a csomópontokat közvetlenül egymáshoz csatlakoztatják, soros elrendezésben, így azok egy zárt hurkot alkotnak, az adatáramlásnak meghatározott iránya van, a címzett gép veszi az adatokat, a többi csak továbbítja, folyamatos átvitelt igényel a gépek között, ha megszakad az egész hálózati kommunikáció leáll; fa (tree): központi gépre (gyökér) kapcsolódnak a kisebb központok (közvetítő gépek), melyekre a kliens gépek vagy még kisebb szerverek kapcsolódnak, előnye a kis kábelezési költség, és nagyobb hálózatok is kialakíthatók, hátránya, hogy egy kábel kiesése az adott alhálózatot leválasztja; teljes (hálós): melyben minden csomópont pár össze van kapcsolva (egy n csomópontból álló, teljes hálózat n(n-1)/2 közvetlen csomóponti kapcsolatot tartalmaz), általában nagyon drágák, cserébe viszont kimagaslóan megbízhatók, ami annak köszönhető, hogy több kapcsolaton is eljuthatnak az információk a csomópontok között; vegyes: az előző formák vegyes alkalmazása. Közvetítő közeg szerint: vezetékes hálózat, vezeték nélküli kapcsolatok. Kommunikáció iránya alapján: szimplex: a hálózati kommunikáció egyirányú, az adó és a vevő szerepe nem felcserélhető (technikailag ismert pl.: TV vagy műholdas műsorszolgáltatás); half-duplex: a hálózati kommunikáció váltakozó irányú, az adó és a vevő szerepe felcserélhető, de a csatornában csak az egyik kommunikálhat (ilyen technológiájú pl. CB rádió); 8 Számítógép hálózat duplex: a hálózati kommunikáció kétirányú, nemcsak felcserélhető az adó és a vevő, hanem egyszerre használhatják a csatornát (mint pl. a telefon). Kapcsolási technika szerint: vonalkapcsolt: a kapcsolat hívással és a hívás fogadásával kezdődik, más számára egyik fél sem elérhető, amíg a kapcsolatot le nem zárták (hagyományos telefonkapcsolat), előnyös kapcsolási mód olyankor, ha nagy tömegű adatot kell továbbítani (folyamatos kommuniká- ció); üzenetkapcsolt: korlátlan hosszúságú üzenetet küldhet az adó a címzettnek, akinek nem kell szabadnak lennie, az üzenet különböző csomópontokon halad át és várakozik, amíg az öszszekötő vonal vagy a címzett szabaddá nem válik a továbbításra illetve a fogadásra; csomagkapcsolt: hasonlít az üzenetkapcsolt technológiához, de nem korlátlan hosszúságú üzenetet, hanem maximalizált méretű csomagokat továbbít úgy, hogy az üzenetet feldarabolja, majd az átadás előtt újra összeállítódik a teljes üzenet. Altípusai: összeköttetés nélküli, ekkor a csomagok (úgynevezett datagrammok, mivel mindegyike visel egy jelzetet, hogy hova

kell küldeni, valamint, hogy hányadik része a teljes üzenetnek) átvitelét a datagram service végzi, a csomagok nem feltétlenül ugyanazon az úton (és sorrendben) jutnak a címzetthez; virtuális összeköttetéses: a csomagok átvitelét egy virtuális adatáramkör biztosítja, ezen keresztül jutnak el a csomagok meghatározott sorrendben a címzetthez. A hálózatba kötött eszközök egymáshoz való viszonya alapján: egyenrangú (peer-to-peer) hálózatok, ahol a hálózatban nincs kitüntetett, központi csomó- pont (pl. fájlcserélők – BitTorrent, és telefonszolgáltatások – Skype); szerver-kliens hálózatok, ahol a hálózatban központi szerepet betöltő gépek (szerverek – pl. webszerver, alkalmazásszerver, adatbázisszerver, mailszerver) szolgálják ki a kliensgépek kéréseit. 1.2. Rétegek A hálózatok működésének nagyobb áttekinthetősége érdekében a hálózati funkciókat rétegekbe szervezve ábrázolják. A rétegek száma, neve, funkciója hálózat típusonként eltérhet, de feladatuk minden esetben szolgáltatások nyújtása a közvetlenül felettük lévő réteg számára, valamint a kommunikáció egy másik számítógép azonos rétegével: pl.: küldő gép 2. rétege szolgáltat a küldő gép 3. rétegének miközben a küldő gép 1. rétegének szolgáltatásait veszi igénybe, valamint kommunikál a fogadó gép 2. rétegével. 1.2.1 Az ISO-OSI referencia modellje a hálózati rétegekről 1984-ben fogadták el az ISO (International Organization for Standardization) OSI (Open Systems Interconnection) referencia modelljét, amely az OSI modell néven vált ismerté. Számítógép hálózat 9 Az OSI modell 7 hálózati réteget definiál: Szint Neve Funkció 7 Alkalmazási réteg (application layer) Alkalmazásszintű kommunikáció 6 Megjelenítési réteg (presentation layer) Adatkonverzió 5 Viszonylati réteg (session layer) Alkalmazások közötti adatkapcsolat kezelése. 4 Szállítási réteg (trensport layer) Transzparens adatátvitel biztosítása, kapcsolat ellenőrzése 3 Hálózati réteg (network layer) Útvonalválasztás, magasabb szintű hibajavítás, logikai címzés 2 Adatkapcsolati réteg (data link layer) Adatok kezelése, hibajavítás, fizikai címzés kezelése 1 Fizikai réteg (phisical layer) Adatok továbbítása, kapcsolat kezelése 1. táblázat Az OSI modell 7 hálózati rétege Az OSI modell elméleti jelentősége nagy, kiválóan alkalmazható hálózatok elemzésére, tervezésére, de bonyolultsága miatt protokolljai a gyakorlatban nem terjedtek el. 1.2.2 A TCP/IP modell A gyakorlatban az OSI modell helyett a TCP/IP modell terjedt el széles körben, melynek okai: a Berkley féle Unix részeként ingyenes volt, lényegesen egyszerűbb volt implementálni, mire az OSI modell megjelent, a TCP/IP már elterjedt a kutatóintézetekben, a váltás mellett nem szólt semmi. A TCP/IP 5 réteget definiál az OSI modell 7 rétegével szemben. Szint Megnevezés Feladat Példa 5 Alkalmazási réteg (application layer) Kapcsolatteremtés a felhasználó által indított program és a szállítási réteg között. HTTP, FTP, POP3, SMTP, BitTorrent 4 Szállítási réteg (transport layer) Az alkalmazási rétegtől kapott adat elejére egy úgynevezett fejlécet (header) csatol, mely jelzi, hogy melyik szállítási rétegbeli protokollal küldik az adatot. TCP, UDP 3 Hálózati (Internet) réteg (network layer) Fejlécet csatol a szállítási rétegtől kapott header-adat pároshoz, amely azt jelzi, hogy az adatot melyik számítógép kapja majd meg. IP (IPv4, IPv6) 2 Adatkapcsolati réteg (data link layer) Saját fejlécet csatol az eddigiekhez, és az adatot keretekre bontja. 802.11, Ethernet, GPRS 1 Fizikai réteg (phisical layer) Továbbítja a kapott kereteket a hálózaton. ISDN, optikai kábel, WiFi 2. táblázat A TCP/IP modell rétegei (A feladatok a küldő oldaláról nézve értendők, a fogadó oldalán ugyanez játszódik le, csak fordított irányban.) 10 Számítógép hálózat 1.3. Az internet Az internet gyakorlatilag a TCP/IP protokoll-struktúra szolgáltatásaira épülő világméretű hálózat. Az interneten minden számítógépet egy egyedi cím, ún. IP cím azonosít. Az az eszköz, amely nem rendelkezik egyedi IP címmel, nem része az internetnek akkor sem, ha az internet szolgáltatásait egyébként eléri. Ez esetben az a gép egy olyan hálózatnak része, amely egy átjárón (gateway) keresztül kommunikál az internettel és az átjáró része mind a helyi há- lózatnak, mind az internetnek. Amennyiben a helyi hálózat nem TCP/IP protokollra épül, úgy az átjáró fordít a kommunikációs protokollok között is, ha a helyi hálózat TCP/IP-t használ, akkor az átjáró

címfordítást (Network Address Translation – NAT) végez. A TCP/IP protokollt használó helyi hálózatokat INTRANET-nek nevezzük. Az intranet általában egy intézmény/cég/épület belső hálózata, amely része lehet az internetnek (valós, egyedi IP cím), de attól valamilyen határvédelmi eszköz (tűzfal) választja el, a szolgáltatások intraneten kívüli elérhetősége korlátozott. 1.3.1 IP cím A gépek és aktív hálózati elemek mindegyike rendelkezik IP címmel a hálózaton. Ez jelenleg (IPv4 szabvány) egy 4-szer 8 bites szám. Számokkal leírva: [0-255].[0-255].[0-255].[0-255] Kiszámolható, hogy elvileg 2564 egyedi címet lehet a hálózatban megkülönböztetni. A való- ságban az egyéb célokra fenntartott címek miatt ennél lényegesen kevesebb egyedi cím osztható ki. Az IP cím IPv4 esetén egy hálózati és egy hoszt részből áll, amit az alhálózati maszk határoz meg. Az internettel kapcsolatban álló számítástechnikai eszközök (számítógép, okostelefon, aktív hálózati elemek) darabszáma már ma is meghaladhatja az IPv4 által elérhető legnagyobb darabszámot. A hálózat működése mégis fenntartható, mégpedig úgy, hogy sok helyen az intranet átjáróval kapcsolódik az internethez, vagyis csak az átjáró használ egyedi címet, az átjáró mögött található gépek valamelyik belső használatra fenntartott IP címtartományt használják (nem egyedi cím), az átjáró oldja meg a címek közötti fordítást (NAT). Az otthoni Internet megosztását lehetővé tevő megoldások is NAT-re épülnek. A kapcsolat megosztását végző eszköz (broadband router vagy számítógép) kapcsolódik az internethez (a szolgáltató által nyújtott IP címmel), míg egy másik hálózati csatlakozáson (porton) keresztül a helyi hálózathoz belső tartományú címmel (10.0.0.0/8 172.16.0.0-172.31.255.255, 192.168.0.0-192.168.255). Ha a belső hálózaton a gépek a 192.168.x.x tartományt használják, és egy külső címet kell elérniük, a külső gép úgy látja, mintha az internethez csatlakozott géppel kommunikálna. Ez a megoldás felvet néhány problémát abban az esetben, ha kívülről kezdeményezik a kapcsolatot egy NAT-olt gép felé (pl. Skype bejövő hívás, vagy szerverüzemeltetés), ugyanis ugyanaz a külső cím több belső gépet takarhat. Ilyen esetekben a NAT mögött működő alkalmazásnak kell megoldania, hogy a bejövő hívás egy már létező kapcsolatra érkezett válasznak tűnjön (Skype, P2P-alkalmazások), vagy a hálózat megosztását végző eszkö- zön kell beállítani, hogy az adott szolgáltatásra érkező kérések melyik belső címre továbbítódjanak (portátirányítás, portforward, virtuális szerver). Az IPv6 szabvány szélesebb körű elterjedés oldhatja fel a fenti problémát, ott ugyanis ott a 4×8 bit helyett 8×16 biten tárolódnak az egyedi IP címek, ami szükségtelenné teszi a NAT használatát. Egy IPv6-os cím 8 db 4 hexadecimális számjegyből álló csoportból áll, kettőspontokkal elválasztva. Egy érvényes cím a következőképp nézhet ki: 2001:0db8:85a3:08d3:1319:8a2e:0370:7334 Számítógép hálózat 11 1.3.1.1 KOMMUNIKÁCIÓ AZ INTERNETEN Az interneten történő kommunikáció nagyon hasonlít a postai kommunikációhoz. A feladó- nak ismernie kell a címzett címét, a levelet megírja, a borítékot megcímzi, bedobja a postalá- dába, innentől kezdve a posta dolga a küldemény továbbítása, a feladónak nem kell gondoskodni sem a szállítás módjáról, sem az útvonaláról. Amikor az egyik gép üzenetet küld a má- siknak, a borítékba kerülő levél egy csomag (packet), melynek van címzettje, ha az a helyi hálón található, akkor közvetlenül a címzettnek (ha a szomszédnak küldök levelet, nem biztos, hogy a postára adom, lehet, hogy csak bedobom a postaládájába) továbbítja a feladó gép. Ha nem a helyi hálózaton van a címzett, akkor a továbbítás hálózaton található alapértelmezett átjárónak (útválasztó, router, gateway, egy kis fogalomzavar, ugyanis a különböző szoftverekben ugyanarra a funkcióra több magyarítást, vagy akár eredeti angol kifejezést használnak, legtöbb esetben a szövegkörnyezetből kell, hogy kiderüljön, mire utal a kifejezés) történik. Az útválasztó megvizsgálja, hogy a címzett melyik hálózaton van, ha a célhálózathoz „ismeri” az utat, akkor arra küldi, ha nem, akkor a saját alapértelmezett átjárójához, egészen addig, míg valamelyik átjáró nem tudja, hogy merre kell küldeni a címzetthez. Az alapelv bár egyszerű, a folyamatot megvalósító protokollok részletezése meghaladná e jegyzet terjedelmi korlátait. 1.3.1.2 ALHÁLÓZATI MASZK Az

alhálózati maszk (net mask, subnet mask) meghatározza, hogy egy IP cím 4×8 bitjéből hány bit címez (al)hálózatot és hány bit címez gépet (host-ot). Megadása történhet az IP cí- mekéhez hasonló módon az IP cím után, pl.: 192.168.1.1/255.255.0.0, 192.168.3.1/255.255.255.128 vagy egy számmal az IP cím után (CIDR jelölés), pl.: 192.168.1.1/16, 192.168.3.1/25. Mindkét forma ugyanazt jelenti, ha felírjuk az IP címet (192.168.1.1) és a maszkot (255.255.0.0) binárisan, akkor látható, hogy a 255.255.0.0 azt jelenti, hogy az IP cím első 16 bitje utal hálózatra (1-es érték a megfelelő biten a maszkban), a többi gépet (0 maszk). Amikor az útválasztó egy csomagról el kell, hogy döntse, merre kell továbbküldeni, akkor a hálózati részt vizsgálja meg először, és ha szerepel az adatbázisában, akkor annak megfelelően küldi tovább, ha nem, akkor az alapértelmezett átjáró felé. Cím 1 1 0 0 0 0 0 0 1 0 1 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 1 Maszk 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 A fenti példánál maradva Cím Hálózati maszk Hálózat címe Broadcast (adatszórás) cím A hálózaton címezhető gépek száma 192.168.1.1 255.255.0.0 /16 192.168.0.0 192.168.255.255 2562 -2 192.168.2.1 255.255.255.0 /24 192.168.2.0 192.168.2.255 256-2=254 3. táblázat Példák az alhálózati maszkokra Azokban az esetekben, amikor a hálózati maszk nem egész bájt hosszúságú: Cím Hálózati maszk Hálózatok száma Hálózat címe Broadcast cím Gépek száma 192.168.1.1 255.255.255.128 /25 2 192.168.1.0 192.168.1.128 192.168.1.127 192.168.1.255 256-4=252 192.168.1.1 255.255.255.192 /26 4 192.168.1.0 192.168.1.64 192.168.1.128 192.168.1.192 192.168.1.63 192.168.1.127 192.168.1.191 192.168.1.255 256-8=248 12 Számítógép hálózat Cím Hálózati maszk Hálózatok száma Hálózat címe Broadcast cím Gépek száma 192.168.1.1 255.255.255.224 /27 8 192.168.1.0 192.168.1.32 192.168.1.64 ……. 192.168.1.31 192.168.1.63 192.168.1.95 ……. 256-16=240 192.168.1.1 255.255.255.240 /28 16 192.168.1.0 192.168.1.16 192.168.1.32 ……. 192.168.1.15 192.168.1.31 192.168.1.47 ……. 256-32=224 192.168.1.1 255.255.255.248 /29 32 192.168.1.0 192.168.1.8 192.168.1.16 ……. 192.168.1.7 192.168.1.15 192.168.1.23 ……. 256-64=192 192.168.1.1 255.255.255.252 /30 64 192.168.1.0 192.168.1.4 192.168.1.8 ……. 192.168.1.3 192.168.1.7 192.168.1.11 ……. 256-128=128 192.168.1.1 255.255.255.254 /31 128 Speciális esetben használható, mivel csak hálózati és broadcast címek lennének, így azokat használják gépek címzésére. 192.168.1.1 255.255.255.255 /32 --- Speciális, ha csak egy címet kell jelölni, és a maszkot kötelező megadni, akkor használatos. 4. táblázat Példák az alhálózati maszkokra Egy alhálózat a további alhálózatokra bontható, ami felülről transzparens, vagyis ha van egy címtartományunk, a belső hálózaton azt további alhálózatokra bonthatjuk saját hatáskörben. 1.3.1.3 IP CÍM OSZTÁLYOK Az IP cím első 8 bit 0-255 tartományát felosztották ötfelé (nem egyenlő nagyságúak) és ezek alapján mondhatjuk egy IP címről, hogy A, B, C, D vagy E osztályú IP címről van szó. Ezek közül az első három osztály (A, B és C) IP címei azonosítanak gépeket, az egyes osztályok közötti különbség az, hogy mennyi bitet használnak magának a hálózat, és mennyit a hálózatban lévő egyes eszközök azonosítására. Az egy hálózatban lévő hosztok hálózati címeinek meg kell egyezniük. A D osztályba tartozó címek a többesküldésre (multicasting), az E-beli címek pedig későbbi felhasználásra vannak fenntartva. IP cím tartományok és hozzájuk tartozó alhálózati maszkok Osztály Tartomány Alhálózati maszk A 0.0.0.0-127.255.255.255 255.0.0.0 B 128.0.0.0.-191.255.255.255 255.255.0.0 C 192.0.0.0-223.255.255.255 255.255.255.0 D 224.0.0.0-239.255.255.255 - E 240.0.0.0-255.255.255.255 - 5. táblázat IP cím tartományok és hozzájuk tartozó alhálózati maszkok A 127.xxx.xxx.xxx formátumú címek nem oszthatók ki, mert ezek a visszacsatolásos (Loopback) tesztekhez használatosak, az ilyen címekre küldött csomagok nem kerülnek ki a Számítógép hálózat 13 hálózatra. A fenti címosztályok meglehetősen pazarlóan bánnak az IP címekkel, mert nagyon kevés olyan intézmény/cég létezik, amelynek valóban szüksége van egy B vagy A osztályú címre (legfeljebb internet szolgáltatóknak) ezért ma a gyakorlatban az osztálynélküli körzetek közötti forgalomirányítást (CIDR) használják. 1.3.2 Portok Az internethez csatlakoztatott

számítógépen sok esetben egy időben többféle szolgáltatást veszünk igénybe, különböző kiszolgálókhoz kapcsolódva, pl.: levelet küldünk, miközben rá- diót hallgatunk és a háttérben állományokat töltünk le, vagy egy kiszolgáló egyszerre szolgáltat levelezést, és weboldalakat is, mindezt ugyanazzal az IP címmel. A kapcsolatok nem keverednek össze, minden kliens alkalmazás a saját kérésére érkezett választ kapja meg, ami úgy lehetséges, hogy portokat, vagyis (logikai) kapukat használ. A kapu egy 2 bájtos szám, ami az IP címet egészíti ki a csomag fejlécében, és működése egy tömbház ajtóihoz hasonlít, ahol a ház címe minden lakó esetében ugyan az, de az ajtók mögött más-más embereket találunk. Minden csomagnak van egy forrás, és egy cél kapuja, ami a címzésben szerepel. A szolgáltatások is bizonyos kapukra figyelnek. Tehát, ha csatlakozási kérés érkezik egy számítógép 80- as kapujára (általában) a http-kiszolgáló figyeli, és a megfelelő választ küldi a fogadott csomag fejlécében található, forrásként szereplő portra. Mivel minden kapcsolat más-más portokat használ, így a szolgáltatások nem keverednek össze. (Néhány gyakoribb kapcsolatport leírást láthat a 1.3.3 fejezetben) A portokat az IANA (Internet Assigned Numbers Authority) ajánlása alapján a következő csoportokba sorolhatjuk 1. Jól ismert portok (Well-known ports) (0-1024), 2. Regisztrált portok (1024-49151), 3. Dinamikus, vagy privát portok (49152-65535). Az ajánlás leírja, hogy melyik porton, milyen protokollon, milyen szolgáltatás vehető igénybe. A megadott listától el lehet térni, de ez esetben nem garantált, hogy a kliens csatlakozási kísérlete sikerrel jár. 1.3.3 Gyakori szakkifejezések Az alábbi rövidítéseket és szakkifejezéseket folyamatosan használjuk az internettel kapcsolatban, lássuk tehát összefoglalva a legfontosabbakat. DNS: Portja az 53. Name Server szolgáltatás, ami eredményeként az interneten folyó kommunikációhoz az IP címek helyett sokkal könnyebben megjegyezhető, úgynevezett domain neveket használhatunk(www.szie.hu, www.wikipedia.org, stb.). A kommunikáció a háttérben IP címek alapján zajlik, de amikor a kliens programba beírunk egy nevet, az a háttérben megkérdezi a DNS kiszolgálót, hogy milyen IP cím tartozik a névhez. A DNS szerver adatbázisa egy hierarchikus, osztott adatbázis, vagyis ha a keresett névhez tartozó címet az általunk használt name server nem tárolja, viszont „tudja, hogy kit kell megkérdezni”, így az osztott adatbázis a felhasználó felé transzparens (láthatatlan, átlátszó). FTP: A TCP/IP fájltranszfer alkalmazás protokollja. Passzív módban csak a 21-es portot használja, aktív módban külön adat-portot nyit. Használata bizonyos mértékig háttérbe szorult, mert a letöltés http fölött is megoldható, weboldalak feltöltésére használják ma már elsődlegesen (sok szolgáltatónál ez az egyetlen weboldal feltöltési lehetőség), és még mindig szolgáltatnak letöltési lehetőséget ftp fölött. (Lásd még a 1.4.4 fejezetet.) 14 Számítógép hálózat SSH: A TCP/IP secure shell alkalmazás protokollja, alap portja a 22. Az RSH (remote shell) protokoll biztonságosabb protokollal való kiváltására hozták létre, kódolt kapcsolatot hoz létre két gép között. A kommunikációra az interneten nyilvános kulcsú titkosítást használ. Az ssh alaphelyzetben távoli terminálelérést/parancskörnyezetet szolgáltat, de fájlok másolására is alkalmas scp, vagy sftp szolgáltatásával. További előnye a kódolt alagút (ssh tunell), mely segítségével az egyébként kódolatlan forgalom is kódolt csatornában történhet két gép között (szegény ember VPN-je). Telnet: A TCP/IP távoli terminálelérés alkalmazás protokollja, portja a 23. Kódolatlansága miatt háttérbe szorult. SSH-t, vagy telnet over ssl-t használnak helyette. SMTP: A TCP/IP simple mail transfer alkalmazás protokollja, portja a 25. Ezt a protokollt használják a levelezőrendszerek (kliensek és szerverek egyaránt) a levelek továbbítására. Tervezési hibáinak következménye az internet levélforgalmát sújtó, annak egyre nagyobb százalékát kitevő levélszemét (SPAM). (Lásd a 1.4.2.2 fejezetet is.) Pop3: A TCP/IP post office alkalmazás protokollja, portja a 110. A levelek letöltését teszi lehetővé. Jelentősége bár csökkent, szinte minden internet szolgáltató, sőt az ingyenes e-mail szolgáltatók is nyújtanak pop3 elérést. A protokoll alaphelyzetben kódolatlanul küldi/fogadja az adatokat (felhasználónév, jelszó, levelek), ami igen

súlyos hiányosság. Léteznek kódolást támogató változatai (apop, pop3 over ssl), de a protokoll nagy hátránya, hogy nem képes mappák kezelésére. (Lásd a 1.4.2.2 fejezetet is.) IMAP: A TCP/IP Internet mail access alkalmazás protokollja, alap portja a 143, ssl fölött a 993. Előnye a pop3-mal szemben, hogy a teljes leveleket csak külön kérésre, egyébként csak a fejlécet tölti le, így látszólag gyorsabban működik, képes mappákat kezelni (létrehozni, törölni, átnevezni), a legtöbb modern kliens tartalmazza. Hátránya, hogy a több lehetőség miatt nagyobb biztonsági kockázatot jelent a szolgáltató részére, ezért néhány szolgáltató csak pop3 hozzáférést engedélyez. (Lásd a 1.4.2.2 fejezetet is.) HTTP, HTTPS: A TCP/IP hypertext transfer protokollja, alap portja a 80 (443 https) A https kódolt, a http kódolatlan. Weboldalak letöltését (böngészővel történő megtekintését), illetve állományok letöltését (böngészővel, ftp helyett) teszi lehetővé. (Lásd a 1.4.3 fejezetet.) SIP: A Session Initiation Protocol a voip (voice over IP) egyik lehetséges protokollja portjai UDP 5060-tól. Napjainkban olcsósága miatt terjed a voip (kábeltelefon, net-telefon), ezért otthoni környezetben egyre gyakrabban fordul elő. Kaphatók olyan síp alapú voip telefon ké- szülékek, amelyeket egy otthoni router szabad portjára dugva, konfigurálás után a számítógép bekapcsolása nélkül használhatunk telefonálásra. Tűzfal: A számítástechnikában ez a kifejezés – hasonlóan az épületeknél használatoshoz –egy határvonalat jelöl két fizikai vagy logikai hálózati elem között. Számítástechnikában azonban a tűzfal fogalmába általában beleértik a „portaszolgálatot” is, vagyis sok esetben az elválasztó funkción kívül az engedélyezett forgalom átengedése, a tiltott blokkolása is bele tartozik a tűzfal funkciójába. Alaptípusai: csomagszűrő a csomagszűrő csak a csomag fejlécének tartalmát, forrás és a cél címeit vizsgálja, beleértve a port címeket, illetve azt, hogy melyik hálózati interfészen érkezik a csomag, és a vizsgálat eredménye alapján dönti el, hogy továbbengedi-e a csomagot. A csomagszűrőnek egy speciális esete az állapotfigyelő (állapotfüggő, állapotmegőrző, stateful packet inspection, SPI) tűzfal, amikor a fentieken felül azt is vizsgálja a kapcsolat állapotát, aminek függvényében a döntés módosulhat, pl.: 1. új kapcsolat egy webszerver felé, mivel új a kapcsolat, ez esetben az SPI alap csomagszűrőként viselkedik, és ha a szabályok engedik, a kézfogás megtörté- Számítógép hálózat 15 nik, a kapcsolat létrejön. A későbbiekben a kommunikációhoz tartozó csomagokat az SPI megvizsgálja, ha az engedélyezett élő kapcsolathoz tartoznak, továbbmehetnek. 2. egy külső szerver olyan csomagok küld, ami válasznak látszik egy korábbi kapcsolatra – az SPI megvizsgálja –, ha ilyen kapcsolat nem létezik a csomagot eldobja (SPI nélkül a csomag átmehet a csomagszűrőn, ez esetben közvetett információt szolgáltat a tűzfal működéséről). A csomagszűrő tűzfalak alapvető problémája, hogy csak a forrást és a címzettet vizsgálják, a csomag tartalmát nem. (Mindennapi hasonlattal élve, mintha a repülőgépre ellenőrzés nélkül felengednék azokat a csomagokat, melyek Budapestről indulnak és Párizsba tartanak.) alkalmazásszintű proxy (megbízott, alkalmazásszintű átjáró, application level filtering, application level proxy) – szemben a csomagszűrővel – az egész csomag tartamát, a kommunikáció folyamatát vizsgálja. Képes elemezni és blokkolni, ha egy adott protokollhoz tartozó csomag nem a protokollnak megfelelő utasítást tartalmaz. Hátránya, a teljes forgalom elemzése nagy teljesítményt igényel. A gyakorlatban a tűzfalak alaptípusait kombinálva célszerű a megfelelő védelmet kialakítani, pl.: csomagszűrő-alkalmazásszintű proxy-csomagszűrő. Személyi tűzfal (personal firewall): egy olyan tűzfal, amely feladata az azt futtató számítógép védelme (a vállalati tűzfal az egész vállalat hálózatát védi, a személyi tűzfal, csak azt a gépet, amin fut). Hasznos védelmet jelenthet, ma már egyéb biztonsági megoldások integrált részét képezi, általában csomagszűrő és alkalmazás szintű elemeket is tartalmaz a leggyakoribb alkalmazásokhoz (a felhasználó a vírusvédelemmel együtt telepíti). Hátránya, hogy ha a védeni kívánt gépre már felkerült valamilyen kártékony kód, a működése nem garantálható. Proxy (megbízott, átjáró): A tűzfalak egyik típusa, a böngészőprogramok esetében funkciója hasonló, mint a tűzfalaknál,

de itt jelölhet még gyorsítótár (caching) proxy-t is. A gyorsítótár proxy, hasonlóan az alkalmazás proxy-hoz ismeri az adott (http, ftp, stb.) kommunikációs protokollt, sőt, a letöltött oldalak tartalmát el is tárolja (amennyiben az oldal nem tiltja, és nem dinamikus oldalról van szó). Ha a proxy-t használó másik számítógép ugyanazt az oldalt próbálja letölteni, akkor legfeljebb csak azt ellenőrzi, hogy az oldal frissült-e a kiszolgálón, ha nem, akkor a kért oldal helyett a proxy-n tárolt változatot kapja. Az eljárás kisebb sebességű internet kapcsolat, és/vagy nagy számú felhasználó esetén jelentős külső forgalomcsökkenést eredményezhet, amellett, hogy a látogatható oldalak központilag szűrhetők. VPN, azaz Virtual Private Network (virtuális magánhálózat): Segítségével bizalmas adatok küldhetők az interneten. Működési elve, hogy kétirányú titkosított csatornát hoz létre, amely úgy viselkedhet, mintha a számítógép közvetlenül a VPN-t használó intézmény hálózatához kapcsolódna, nem pedig a nyilvános internethez. Modem: MOdulator-DEModulátor digitális jelet analóggá alakít, majd vissza. Klasszikusan az analóg (kapcsolt) vonali kommunikáció eszköze, de ma általános értelemben digitális háló- zati végberendezésekre is használják (tévesen, pl. ISDN modem, DSL modem). Router: Klasszikus értelemben útválasztó, forgalomirányító. Az otthon használatos broadband (szélessávú) router az útválasztók szolgáltatásainak csak kis részét képes nyújtani. A broadband router-ek zöme alkalmas az internet kapcsolat megosztására (NAT), tartalmaz állapotfigyelő csomagszűrő tűzfalat, képes csatlakozni DDNS, azaz dinamikus DNS szolgáltatókhoz. (Lásd még a 1.4.1.2 fejezetet.) Hálózati adapter: A hálózati adapter (Network adapter, network interface card, NIC, hálózati kártya) olyan hardverelem, amely lehetővé teszi a számítástechnikai eszköz fizikai kapcsoló- 16 Számítógép hálózat dását a hálózathoz. A hálózati adapter minden esetben az elérhető fizikai hálózattal kell, hogy kompatíbilis legyen, ezért típusát a helyileg elérhető hálózat típusa határozza meg (Ethernet, Token Ring, WiFi). Otthoni használatban az Ethernet kártyák, illetve vezeték nélküli hálózatokhoz a WiFi adapter terjedt el. A hálózati adapter lehet alaplapra integrált, szabvány csatolófelülettel rendelkező bővítőkártya (PCI, pci-expressz, régebbi gépeken ISA, EISA, MCA), USB port, USB portra csatlakoztatható eszköz, stb. MAC cím: A MAC (Media Access Control, Ethernet Hardware Address, EHA), 48 (EUI-48), vagy 64 (EUI-64) bit hosszú azonosító cím, a hálózati adapter egyedi hardvercíme. Az egyedi jelző jelen esetben azt jelenti, hogy az eszköz gyárilag kiosztott címe minden esetben egyedi, a címtartományok központilag, az IEEE által, hardver-gyártónként kerülnek kiosztásra, mégpedig úgy, hogy az első három bájt a gyártót, a második 3 bájt (EUI-48) a gyártó által adott egyedi sorszámot takarja. A gyakorlatban viszont ezek az azonosítók szoftveresen megváltoztathatók, vagyis a hálózat felé más MAC-cím fog látszani, mint amit a kártyának a gyártója kiosztott. A címet hexadecimálisan, az egyes bájtokat kettősponttal elválasztva ábrázolják, pl.: 00:0E:A6:7A:E1:9B. DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol): A hálózatba kötött eszközök központi, automatikus konfigurálását teszi lehetővé. DHCP esetén az operációs rendszer hálózati beállításaihoz nem kell kézzel megadni az IP címet (IP cím automatikus kérése), alhálózati maszkot, DNS szerverek elérhetőségét, alapértelmezett átjáró címét, stb., hanem az eszköz bekapcsolá- sakor, vagy a hálózathoz való csatlakozáskor automatikusan, a DHCP szerver által kiosztásra kerül. A kiosztott címek lehetnek statikusak, amikor az adott MAC címmel rendelkező eszköz mindig ugyanazt a címet kapja, illetve dinamikusak, amikor az IP címet kérő eszköz a DHCP szerver által kiosztható tartományból véletlenszerűen kap egy címet, amelyet a központi beállítás függvényében változó hosszúságú ideig birtokolhat. Szerver-kliens: A szerver (server) szó kiszolgálót, a kliens igénybevevőt jelent. Önmagában olyan hardver vagy szoftver, amely más hardver vagy szoftver számára szolgáltat, illetve a szolgáltatást igénybe veszi. Attól függően, hogy milyen szolgáltatásról van szó, beszélhetünk Fájl-, alkalmazás-, adatbázis-, smtp-, imap-, dhcp-, (stb.) szerverről vagy kliensről. A szolgáltatás nyújtója az adott szolgáltatás szempontjából szerver, pl. ha az

otthoni routeren be van kapcsolva a DHCP kiszolgáló, akkor a router a helyi hálózaton DHCP-szerver, ugyanakkor, ha ugyanaz a router dinamikus IP-vel kapcsolódik az internetre, a szolgáltató DHCPszerverétől kapja az aktuális IP címét, a szolgáltató szempontjából DHCP kliens. (Web)Süti (cookie, http cookie, web cookie): olyan adatcsomag, amit a webszerver küld a böngésző felé, és a böngésző tárol(hatja), majd visszaküldi a webszervernek. A süti a böngé- sző és a látogató (munkamenetének) beazonosítására szolgál, de használható a felhasználó szokásainak megfigyelésére is. 1.4. Internet használat 1.4.1 Otthoni Internet használat 1.4.1.1 ESZKÖZÖK ÉS KAPCSOLÓDÁS Az internet használatához szükséges egy számítástechnikai eszköz, ami lehet számítógép, telefon, set-top box, játékkonzol, stb., mindegyikben közös, hogy fizikailag kapcsolódni tudjon a hálózathoz, valamint ismerje a TCP/IP protokollt. Az interneten igénybe vehető szolgáltatások nagyban függenek a kapcsolódó eszköz képességeitől, vagyis egy régebbi számítógép (286-Pentium-1) alkalmas lehet elektronikus levelezésre és statikus weboldalak olvasására Számítógép hálózat 17 (karakteres módban), állományok letöltésére, de egy nagyobb erőforrás-igényű szolgáltatás már nem érhető el rajta. Az otthoni kapcsolódási lehetőségeket a földrajzi hely, az igények és az ár szabja meg, alapvetően azonban vonalas vagy vezeték nélküli módban valósulnak meg. Vonalas: 1. Kapcsolt vonali (betárcsázós, dial-up) hagyományos telefonvonal, modemmel: max 56,6 kbs, mobiltelefonon 9.6 kbps, ISDN: (digitális vonalanként 64 kbps), ára az igénybevett vonalak számától függ. 2. Szélessávú Kábelinternet: a kábeltelevízió hálózatán át használható, DSL: a telefonhálózaton (elérhető maximális sebesség a központtól való távolság függvé- nye, 8 Mbps DSL1 esetén 12-24 Mbps DSL2-plussz esetén), Bérelt vonal (leased line): külön kijelölt vonal a szolgáltató és az igénybevevő között (otthoni használat nem jellemző, az ára miatt), Elektromos hálózat: internet szolgáltatást még nem nyújtanak rajta, de megfelelő eszközökkel használható jelátvitelre is, vagyis bizonyos feltételek teljesülése esetén az elektromos hálózatot használva elektromos hálózati adapter (homeplug) segítségével 100 méteres nagyságrendű távolság hidalható át számítógépek között. Vezeték nélküli: GPRS (General Packet Radio Service): mobiltelefon-hálózaton igénybe vehető csomagkapcsolt hálózat. Sebessége a kapcsolt vonalihoz hasonló. EDGE (Enhanced Data rates for GSM Evolution): a GPRS továbbfejlesztett változata, (EGPRS-ként is hívják) Sebességének elméleti maximuma 473.6 kbps. Mobil szélessáv: alapja a HSDPA (High-Speed Downlink Packet Access, vagy High-Speed Downlink Protocol Access), egy harmadik generációs mobil adatátviteli szabvány. A sebessége versenyképes a gyakori otthoni vezetékes elérésekkel, a HSDPA elméletileg 14.4 Mbps sebességű letöltést tesz lehetővé azokon a helyeken, ahol a szolgáltatás igénybe vehető. WIFI (Wireless Fidelity): vezeték nélküli LAN hálózatokra használt rövidítés. Az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) által kidolgozott vezeték nélküli kommunikációs szabványok legutolsó elfogadott verziója a IEEE 802.11g, ami 54Mbps (IEEE 802.11g+: 108Mbps, IEEE 802.11b: 11 Mbps, IEEE 802.11a: 54 Mbps) sebességet tesz lehetővé. Még nem végleges, de a kereskedelemben kapható eszközök egy része által már támogatott az IEEE 802.11n szabványtervezetet, amely 300 Mbps sebességre képes. A WIFI hálózatok jellemzője, hogy a kis energiájú adóvevőik szabadon használható (2.4 Ghz az IEEE 802.11a az 5GHz ) frekvenciasávokat használják, vagyis elméletileg és gyakorlatilag bárki használhatja ugyanazt a frekvenciát, ami zavart okozhat, aminek valószínűségét a kis hatósugár (50-300 méter) csökkenti. Speciális antennákkal a hatósugár 1-2 km-re növelhető. Előnye, hogy nem igényel kábelezést, hátránya, hogy a rádiójelek nem állnak meg az épület falánál, és megfelelő titkosítás nélkül a hálózatot bárki illetéktelenül használhatja. WIMAX (Worldwide Interoperability for Microwave Access): míg a WIFI a vezeték nélküli LAN hálózatot, WIMAX a vezeték nélküli MAN hálózatok szabványosított technológiája, ami egy a vezetékes (kábel, DSL, elméletileg akár 70 Mbps 100 km-es távon) szolgáltatá- sokkal

egyenértékű vezeték nélküli internet szolgáltatást tesz lehetővé szabad, vagy dedikált 18 Számítógép hálózat frekvenciasávokon. Európa egyes nagyvárosaiban már elérhető az internet szolgáltatás WIMAX-on. Mikrohullámú internet: gyűjtőfogalom, ide tartozik tulajdonképpen a WIFI és a WIMAX is, de használhat más kommunikációs protokollt is. 1.4.1.2 AZ INTERNET KAPCSOLAT MEGOSZTÁSA Az otthoni előfizetők számára az internet szolgáltatók a legtöbb előfizetési konstrukcióban csak egy számítógép csatlakoztatását teszik lehetővé, de a szolgáltatási szerződés a háztartá- son belüli megosztást általában nem tiltják. Amennyiben az előfizetőnek otthon több számító- gépe van, és valamilyen eszközzel megosztja az internet kapcsolatot, egyszerre internetezhet mindegyik számítógépről. A hálózati kapcsolat megosztása történhet: több hálózati adaptert tartalmazó számítógéppel, szélessávú router segítségével. Az első esetben szükség van egy olyan számítógépre, mely külön adapterrel csatlakozik az otthoni gépekkel közös hálózathoz és az internethez (pl. hálózati kártyával a belső hálózathoz, usb porton az internet végberendezéséhez), valamint a számítógép operációs rendszerének képesnek kell lennie a hálózat megosztására (hálózati kapcsolat-megosztás, címfordítás, NAT). A hálózat megosztásának módját az adott operációs rendszer súgója, vagy az operációs rendszerhez mellékelt/elérhető dokumentáció tartalmazza. A beállítások egyébként hasonlítanak a router beállításaihoz. Számítógéppel történő kapcsolatmegosztás esetén az azt megosztó számítógépnek a használat idején folyamatosan működnie kell. A második esetben, azaz kapcsolat szélessávú router segítségével történő megosztása esetén tudni kell, hogy a routerek adminisztációs felülete gyártónként eltérő lehet, de az otthoni használatra tervezett routerek zöme rendelkezik web alapú adminisztrációs felülettel, amelyhez a hozzáférés módját és az alapértelmezett jelszót a dokumentáció tartalmazza. Az otthoni használatra szánt routerek főbb funkciói (gyártónként eltérhet, de a legtöbb típusban megtalálható): az internet megosztására (NAT), DHCP kiszolgáló, SPI tűzfal. A routeren konfigurálni kell az internet elérésének módját (kábel/dsl), beállítani a LAN-on használni kívánt IP címtartományt, illetve a router DHCP szervere által kiosztható címtartományt, engedélyezni a NAT-ot, a LAN portokhoz csatlakoztatni a számítógépeket a WAN porthoz az internet végberendezést, és kapcsolódni az internethez. Az internet szolgáltatók ritkán, vagy csak feláron adnak statikus IP címet az otthoni internetezőknek, a router külső hálózati címe ezért minden csatlakozáskor más és más lehet. Egyes szolgáltatók regisztrált MAC címhez kötik a kapcsolódást, ami azt jelenti, hogy ha a hálózati kapcsolat már működött az egyik számítógépen, amelynek a MAC címe regisztrálva van, az utólag beszerzésre kerülő router nem fog tudni kapcsolódni a hálózathoz.. Szerencsére a routerek erre fel vannak készítve, és képesek a MAC cím klónozására, vagyis megfelelő beállítás esetén (általában 1-2 kattintással megoldható) a WAN interfész MAC címe a belső számítógép kártyájának MAC cí- me lesz, így a csatlakozás nem okoz gondot. Számítógép hálózat 19 1.4.2 Elektronikus levelezés Az internet szolgáltatások közül a legelterjedtebb az elektronikus levelezés vagy közkeletű nevén az e-mail. Az alábbiakban ennek igénybevételének módjait és főbb sajátosságait ismertetjük röviden. 1.4.2.1 E-MAIL CÍM Általános felépítés szerint a felhasználó@domain címeket használnak az elektronikus levelezéshez, melyből kitűnik, hogy a szolgáltatáshoz rendelkeznünk kell egy felhasználói azonosí- tó és jelszó párosítással valamelyik szolgáltatónál. A szolgáltató ebben az esetben igen tág fogalom, egyrészt az iskolák és munkahelyek szinte mindegyike biztosít címet a tanulóknak és alkalmazottaknak. Az internetszolgáltatók szerződés szerint általában egy-négy e-mail cí- met adnak az előfizetéshez, de rengeteg ingyenes lehetőség is nyitva áll (legismertebb a freemail rendszer). A postafiókhoz tartozó felhasználói (bejelentkezési) név nem feltétlenül egyezik meg a címben szereplő névvel, a levelezőszerver rendszeradminisztrátora beállíthat ettől eltérő neveket is. Így a cégek esetében már elterjedt a vezeteknev.keresztnev@cegnev.hu formula, mely nemzetközi cégek

esetében természetesen a keresztnev.vezeteknev@cegnev.com alakban jelenik meg. Az ingyenes levelezőszervereken viszont a felhasználói név általában azonos a címben szereplővel, sőt, mivel egyedinek kell lenni, a regisztráció alkalmával addig kell pró- bálkoznunk, amíg nem találunk egy nekünk tetsző, azonban nem foglalt nevet. A címben általában nem használhatók az ékezetes karakterek. Természetesen egy személy egyszerre több e-mail címet is birtokolhat, sőt ez gyakran hasznos is, például munkahelyi címünket csak munkavégzésre, azzal kapcsolatos ügyintézésre használjuk (véletlenül se adjuk meg azt, pl. ha új munkahelyet keresünk). Az internetszolgáltatótól kapott címünket sem célszerű levelező listákon, fórumokon megadni, mert gyorsan megtelik a postaláda felesleges levelekkel (levélszeméttel). Általában hivatalos ügyeket érdemes egy megbízható és rendszeresen olvasott postafiókba fogadni, míg privát célra ingyenes („eldobható”) címeket válasszunk. 1.4.2.2 LEVELEZŐPROGRAMOK A levelezéshez a címen kívül természetesen a levelek írására, fogadására, továbbítására és archiválására alkalmas keretre van szükség. A levelezés ez alapján történhet: helyi (lokális) programokkal, melyek vagy önállóan, vagy valamely böngésző, illetve operációs rendszer részeként ismertek; okostelefonon (a mobiltelefonok beépített kliensei hasonlítanak az önálló programokhoz, annyi különbséggel, hogy az adott telefon megjelenítő és memóriakapacitásához igazították ezen programok szolgáltatásszintjét, míg a telefonok böngészőjével webes felületű, vagy ahhoz hasonló technológiájú levelezési lehetőség állhat rendelkezésre); böngészővel, webes felületen. A böngésző alapú, webes felületű levelezőprogramok beállítására a kliens szintjén sem szükség, sem lehetőség nincs. Ebben az esetben minden a távoli szerveren található, a beállítások maximum a böngésző oldalán futtatható kódok és sütik (cookie) engedélyezését takarják. 20 Számítógép hálózat A helyben futó levelező klienseknél a következő beállításokkal találkozunk. Postafiók beállításai: A legtöbb levelezőprogram egyidejűleg több postafiók kezelésére ké- pes (egy embernek több e-mail címe lehet, különböző szervereken). Postafiók beállításainál meg kell adni a postafiók nevét, a postafiókhoz tartozó email-címet, illetve a levelek tárolá- sának helyét (ha az alapértelmezettől el akarunk térni), levelezőkliensenként más-más mó- don pl. postafiók neve: Gipsz Jakab, e-mail cím: Gipsz.Jakab@emailszolgaltato.com. A levélfogadás beállításai: a levelek letöltéséhez használni kívánt protokollt (a szolgáltató- tól és a levelezőklienstől is függ, csak olyan használható, amit mindkettő támogat, pop3, imap, pop3s, imaps, hotmail, gmail.) POP protokolloknál a levelek a helyi gépen tárolódnak letöltés után(esetleg másolat marad a szerveren), imap-nál a levelek alaphelyzetben a szerveren tárolódnak, lokálisan csak a működést gyorsító index fájlok és beállítások, valamint a külön kérésre letöltött levelek tárolódnak. A hotmail(msn) illetve a gmail nem klasszikus értelemben vett levelezőprotokollok, hanem az adott ingyenes, általában webklienssel is elérhető levelezőrendszer sajátosságait támogató levélkezelési mód. A választott levélfogadási módhoz kapcsolódó szerver és felhasználónév beállítása pl. postafiók típusa: imaps (ssl/tls protokollba ágyazott imap), az imaps kiszolgáló címe: imap.emailszolgaltato.com, felhasználónév: jgipsz, jelszó: (ha megadjuk, akkor nem kéri minden indításkor, kényelmes, de biztonsági kockázatot jelent). A levélküldés beállításai: a levélküldés protokollja az SMTP. Előfordul, hogy külön authentikációt (felhasználó azonosítást, jelszót) kér, ez esetben az is meg kell adni. Biztonsági okokból sok szolgáltató csak a saját hálózatáról fogad el smtp kapcsolódást ezért pl az ingyenes szolgáltatók, mint a freemail, lehetővé teszik, hogy pop3 segítségével bárhonnan letölthetők az oda érkező levelek, smtp szolgáltatást nem engedélyeznek, ilyen esetben a saját internet szolgáltató smtp-szervert kell beállítani küldő szervernek. Például: smtp server: smtp.sajatszolgáltato.com (ha az e-mail szolgáltató nem nyújt smtp hozzáférést ezt kell megadni, és az internet előfizetéshez tartozó, a szerződésben szereplő azonosítót, pl. kovacsur), felhasznalo: kovacsur (a saját), jelszó: az ide tartozó jelszó. Helyi program vagy webfelület? Első

látásra a webes elérés előnye igen kézenfekvő, hiszen azt nem csak egy helyről, hanem akár a munkahelyről, otthonról vagy egy internet-kávézóból is ugyanúgy el tudunk érni, hátránya viszont, hogy a lokális programokkal megközelítőleg azonos komfortú felület erőforrás igénye nagy. A lokális programok internetkapcsolatot csak a levelek letöltése és elküldése idejére kívánnak meg, amennyiben tehát nem folyamatos a kapcsolatunk (pl. kapcsolt vonali), akkor válasszuk ezek valamelyikét, illetve, az erőforrásigényük kisebb is lehet (egy alap levelezőszolgáltatást nyújtó program elfuthat egy nagyon régi, lassú gépen is). 1.4.2.3 ELEKTRONIKUS LEVELEK Az elektronikus levelek írása környezettől függetlenül ugyanazokból a (levél elküldése előtt felcserélhető) lépésekből áll: Adjuk meg a feladót, ha webes levelezőnkben több álnevet és személyiséget adtunk meg, illetve ha lokális programunkban több postafiók közül tudunk választani, más esetben ez automatikusan a postafiókhoz tartozó e-mail címünk lesz. Adjuk meg a címzette(ke)t vagy ha van lehetőségünk névjegykártyákat, címjegyzékeket készíteni, válasszunk a listából. Ha több címzettet adunk meg, az történhet egy sorban – a környezettől függően –, vesszővel elválasztva vagy külön mezőben. A Másolatot kap (Cc) mezőben feltüntetett címzettek látni fogják egymást, míg a Titkos másolatot kap (Bcc) mezőben feltüntette címzetteket a többi címzett nem fogja látni. Számítógép hálózat 21 Írjuk le röviden a levél tárgyát. Mivel a címzettünk első lépésben a feladót és a tárgyat látja általában, fontos, hogy tudja miért is íródott a levél. Írjuk meg a levelet, elektronikus levélben is fontos a megszólítás, és a helyzethez illő fogalmazási stílus! Ha válaszolunk egy hozzánk intézett levélre, idézzünk abból annyit, hogy feleletünk világos legyen! Írjuk alá a levelet, az aláírásban (mely sok helyen egy előre megszerkeszthető elem) a nevünk mellett magunkról és/vagy cégünkről fontos adatokat közölhetünk, azonban maga az aláírás lehetőleg ne legyen hosszabb, mint a levél. Amennyiben egy másik állományt akarunk továbbítani, azt a Melléklet csatolása (általában egy gémkapocs alakú gomb vagy ikon) segítségével tehetjük meg. Amennyiben azt választjuk, egyrészt utaljunk rá a levélben, másrészt érdeklődjük meg, hogy nem túl nagy-e a csatolmány az elküldéshez, illetve a partnerünknél történő fogadáshoz. (Túlméretes fájlokat ne e-mailban továbbítsunk, hanem válasszuk valamelyik fájlátviteli módot a 1.4.4 fejezetből! A Weben elérhető fájlok továbbításának – amennyiben a címzettnek wan webes hozzáféré- se – az a legegyszerűbb módja, ha csak a vonatkozó URL-t továbbítjuk, nem magát a fájlt.) Elláthatjuk különböző jelzetekkel levelet, mint a Sürgős, ami általában címzettnél kiemelt színnel jelenik meg. Sokan alkalmazzák a Visszajelzés vagy Tértivevény beállítást, amely nyomán egy üzenetet kapunk, ha a címzett megnyitja a levelet (több levelezőrendszerben a válasz küldése letiltható, ezért ha nem kaptunk visszaigazolást nem jelenti azt, hogy olvasatlan a levél). Az elküldött leveleket archiválhatjuk, elmenthetjük saját magunknak is. Végezetül a levelet elküldhetjük, vagy tárolhatjuk egy meghatározott helyen (pl. az internetes kapcsolat felépítéséig, melynek dial-up kapcsolatnál van kiemelt jelentősége, így az öszszes kimenő levelünket egyszerre küldhetjük el). Megérkezett a levél? Ha nem kapcsoljuk be a Tértivevény szolgáltatást, akkor is valószínűsíthetjük, hogy igen. A válaszidők nagyon változóak lehetnek, sajnos egyes vállalatok még mindig nem fordítanak gondot arra, hogy a nekik címzett levelekre legalább egy gépi választ kapjunk (pl.: „Levelét megkaptuk, megválaszolásához időt kérünk”). Lehet, hogy a címzett szabadságon van, vagy egyéb más okok miatt nem olvassa a leveleket, sürgős esetben keressünk tehát más kapcsolattartási módot. Néhány hibaüzenet árulkodhat arról, hogy mégsem ért célba a levelünk. Ezek feladója általában „MAILER-DAEMON”, a tárgy sorában hasonló szerepel: „Undelivered Mail Returned to Sender”. Ha a hibaüzenet arról tájékoztat (legtöbbször angolul), hogy nincs ilyen felhasználó a rendszerben (pl.: „unknown user” vagy „no mailbox here with by that name”), akkor általában elrontottuk a címzett nevét, ellenőrizzük a @ elé írt részt (pontokat, kötő- és aláhúzás-jeleket is figyelembe véve). Amennyiben a hibás gépnév („Domain not found” vagy „Host

not found”) miatt pattan vissza az üzenetünk, a @ jel utáni rész írásmódját kell ellenőriznünk. Akkor is kaphatunk hibaüzenetet, ha a címzett postafiókja megtelt, ilyenkor más módon kell elérnünk a címzettet, és jelezni neki a problémát. Kétféle figyelmeztető üzenet is érkezhet válaszul, az egyik szintén szerverüzenet, amely arról tájékoztat, hogy egy gép ideiglenesen nem elérhető, de a levéltovábbítást automatikusan megkísérli bizonyos idő múlva. Ilyenkor, nem kell újra küldeni a levelet, sürgős esetben viszont vegyük fel más módon a kapcsolatot a címzettel. A címzettünk postafiókja is küldhet automatikus válaszüzenetet (ún. „vakációs üzenet”), amiben arról tájékoztat, hogy jelenleg nem, csak később olvassa a leveleket, ez esetben sem kell újra elküldeni a levelet, csak türelmesen megvárni, amíg a címzett a szabadságról visszaérkezik. A beérkező elektronikus leveleket általában a levelező keretrendszer betölti bejelentkezéskor. A rendszer beállításától függően, általában a levél feladóját, tárgyát és az elküldés idő- pontját (a küldő gépidejét) látjuk. Az olvasatlan, sürgős jelzéssel ellátott, illetve a mellékletet tartalmazó levelek megkülönböztető színnel vagy kiemeléssel vannak ellátva. Ez alapján tudunk válogatni, hogy mely leveleket olvassuk el, és melyeket töröljük. 22 Számítógép hálózat Olvassuk vagy töröljük? Az ismeretlen helyről érkező, és/vagy angol nyelvű, mellékletet is tartalmazó leveleket nyugodt szívvel törölhetjük. Ezek nagy valószínűséggel vírusokat vagy kéretlen reklámokat (spam) terjesztenek. Töröljük azokat a visszapattanó leveleket, amelyek általunk el nem küldött levelekre válaszolva érkeznek, ezek arra utalnak, hogy valaki az e-mail címünket hamisította a feladó helyére. (Mivel a visszapattanó leveleket a szerverek automatikusan küldik, az eredeti levelet pedig hamis feladóval küldték el, nincs értelme nyomozgatással vagy magyarázkodással további felesleges levélforgalmat generálni.) Ismerős feladótól érkező, nem várt mellékletet tartalmazó levelet is általában törölhetünk. Sajnos némely levelezőprogram készségesen megnyitja/elindítja a csatolt állományokat, azonban ez a legjobb módja a trójai vírusok (lásd a 1.5 fejezetben) terjedésének. Ha sikerül levelező programunkban az említett szolgáltatást kikapcsolni (vagy jobb esetben nem rendelkezik ezzel), akkor nézzük meg a csatolt állomány nevét: valami.gif.exe (vagy valami.gif.pif), a valódi kiterjesztés ugyanis az utolsó pont után áll! Ez esetben látható, hogy egy trójai programról van szó, értesítsük a feladót, hogy jó eséllyel vírusos a gépe. Töröljük a „Küld tovább 50 ismerősödnek” típusú láncleveleket, akár szerencse üzenetnek, akár hoaxnak (lásd a 1.5 fejezetben) álcázzák magukat. Hívjuk fel a feladó figyelmét, hogy nem szeretnénk ilyen leveleket kapni (ezek ugyanis valóban felesleges forgalmat generálnak). Bank, pénzintézet nevében érkező e-mailokat is törölhetjük, különösen ha nem vagyunk ügyfelek. Ha ügyfelek vagyunk, gondoljuk át, hogy valóban ismerheti-e a cég az adott címünket, illetve a szerződé- sünk szerint használhatja-e információs csatornaként. Valószínűleg úgynevezett adathalász (esetleg spam) e-mailt kaptunk, ne válaszoljunk rá, illetve ne nyissuk meg a benne található hivatkozásokat. Mivel a beérkezett üzenetek egy mappában tárolódnak, mely rövid idő alatt áttekinthetetlenné válik, alakítsunk ki újabb mappákat (könyvtárakat, tárolókat) a valóban fontos üzeneteink tárolására (és következetesen mozgassuk is át azokat), illetve töröljük a nem lényeges leveleket. Sok levélválogatástól mentesülhetünk, ha a keretrendszerünk beállításait áttanulmányozva különféle szűrőket állítunk be. A beérkezett üzeneteket természetesen megválaszolhatjuk, ilyenkor – lehetőség szerint – csak annyit hagyjuk az eredeti üzenetből, hogy a válasz érthető legyen, illetve továbbíthatjuk más címzettek számára (de előtte gondoljuk át, hogy valóban továbbítani akarjuk-e). Ebben az esetben írjuk meg a címzetteknek, hogy miért továbbítjuk az eredetileg nem nekik szánt üzenetet. Az előbbiekben ismertetett, leggyakrabban használt szolgáltatásokon kívül természetesen levelező rendszerünk számos tulajdonsággal és hasznos segédeszközzel bír (a helyesírás ellenőrzésétől a levél titkosításáig, vagy digitális aláírással való ellátásáig), melyeket érdemes alaposan megismerni, hogy valóban könnyen kezelhető és hasznos keretünk legyen. 1.4.2.4 HÍRLEVELEK Hírleveleket általában

klubok, közösségek, cégek, weblapok gazdái, stb. indítanak, tájékoztatási céllal. Jó lehetőség, hogy a legfrissebb szolgáltatásokat, újításokat egyszerre sok, azonos érdeklődésű személlyel megismertessék. A hírleveleket rendszeres időközönként (naponta, hetente vagy havonta) küldenek a postafiókunkba, jobb esetben úgy, hogy feliratkoztunk rá- juk. A feliratkozás általában elég egyszerű, többnyire weblaponkon kell megadni az e-mail címünket, sokszor más szolgáltatás (pl. árurendelés) igénybe vételénél is van egy jelölőnégyzet, melyet kipipálva megrendelhetjük az adott cég hírlevelét. A hírlevelek gyakran nem teljes híreket tartalmaznak, hanem rövid összefoglalót és egy hivatkozást, amely egy weblapon található teljes cikkhez vezet. Amennyiben az adott helyről érkező hírlevelek már nem relevánsak számunkra lemondhatjuk, általában a hírlevél végén van egy leírás arról, hogy milyen módon tehetjük meg (levélüzenetben vagy egy hivatkozásra való kattintással). Számítógép hálózat 23 Saját hírlevelet is indíthatunk – amennyiben rendszeres időközönként tájékoztatni szeretnénk egy meghatározott csoportot –, legegyszerűbben úgy, hogy a számtalan ingyenes lehetőség közül választunk egyet. Az ingyenes levelezőlista indító és karbantartó helyek általában lehetőséget adnak hírlevél indítására, hiszen technikai szempontból ez nem más, mint egy levelezőlista, melyre csak egy személy – a tulajdonos – írhat. Jó tudni! Hírlevelekre, levelezőlistákra való feliratkozáskor általában érdemes „eldobható” címet megadni, ha mégsem sikerül leiratkozni a levélről, elhagyhatjuk a postafiókot. Magyarországról küldött hírlevelek esetén – elvileg – fel kell tüntetni, hogy milyen módon került címünk a címzettek közé, illetve hogyan szüntethetjük meg az előfizetést (hírlevél küldését). Legyünk figyelmesek, sokszor iratkozunk fel akaratlanul hírlevelekre, mert a különféle helyeken a feliratkozást igénylő négyzet általában bejelölt állapotban van. Vegyük ki a pipát, ha nem tartunk igényt erre a szolgáltatásra. Nem Magyarországról küldött hírlevelek esetén elképzelhető, hogy pontosan a leiratkozást felajánló hivatkozásra való kattintással erősítjük meg, hogy egy élő címre küldték a hírlevelet. Általában érdemes megvárni, hogy a hírlevél több száma is megérkezzen hozzánk, akkor valószínűsíthetjük, hogy nem szondázási céllal küldték. 1.4.2.5 LEVELEZŐ LISTÁK A levelező listákat azzal a célból hozták (hozhatjuk) létre, hogy ugyanazt a levelet sok embernek el tudjuk küldeni úgy, hogy nem kell nyilvántartanunk az e-mail címüket. Ez esetben ugyanis a levelet egy szervernek küldjük, mely egyrészt eltárolja (archiválja), másrészt továbbítja a lista tagjainak. A lista lehet nyílt, így bárki csatlakozhat, vagy zárt, amikor csak a lista tulajdonosa (vagy tagja) által küldött meghívóval lehet feliratkozni. A lista a levelek megjelenése alapján lehet moderált, ez esetben a lista tulajdonosa által jóváhagyott levelek kerülnek kiküldésre, vagy nem moderált, amikor minden levél továbbításra kerül. A nyílt listákra való feliratkozás történhet e-mailon keresztül általában a subscribe@listanev.listadomain, magyar nyelvű listakezelők esetében a listanevfeliratkozas@listadomain vagy feliratkozas@listanev.listadomain címeken lehet megtenni (a levél tárgyát és szövegét ez esetben nem kell kitölteni vagy lényegtelen, hogy mit írunk bele), illetve weblapon keresztül a megfelelő lista kiválasztásával és a Feliratkozás (Subscribe) gomb segítségével. A listára való feliratkozás előtt érdemes átnézni a lista archívumát (ez általában elérhető a weben). Így egyrészt meggyőződhetünk arról, hogy a lista valóban arról szól, amire a neve utal (sokszor kicserélődik a tagság és más témában leveleznek), másrészt a hozzászólási rendről és stílusról szerezhetünk tapasztalatokat (a Netikett szabályait is illik ismerni, lásd pl. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/kultura/rfc1855h.hun). Zárt listákról általában kapunk egy meghívó e-mailt, és az abban szereplő címre kell válaszlevelet küldeni, illetve egy megfelelő hivatkozásra való kattintással weben keresztül is jelentkezhetünk. Listára való feliratkozás, és ami utána történik: A listákra egy „eldobható” e-mail címmel iratkozunk fel! Készüljünk a rengeteg levél érkezésére (kivéve a pl. Hix listáit, ahol egy levelet kapunk az összes be- érkezett hozzászólással), melyeket célszerű szűrőkkel is elkülöníteni a többi beérkező levéltől! Ne

tároljuk a lista leveleit, a lista menedzselő szerver megteszi ezt! Ha érdektelenné válik (vagy annak bizonyul) egy lista, iratkozzunk le róla! Hagyjuk el az „eldobható” címünket, ha nem sikerül leiratkozni a listáról. 24 Számítógép hálózat Az érkező levelek lemondásához a feliratkozáshoz hasonló címeket kell használni, a leiratkozas, vagy unsubscribe kulcsszavak használatával, illetve a lista karbantartó honlap megfelelő gombjára vagy hivatkozására való kattintással. Zárt listákat egyre gyakrabban indítanak kisebb csoportok, baráti körök vagy egyetemi tanulócsoportok is a hatékony információ áramlás biztosítására. Ezt elősegítik az ingyenes lista menedzselő szolgáltatások mint a Primlista (ismertebbek még a Lev-lista, Lx, de számtalan megoldást találhatunk a léevelezolista.lap.hu oldalon), ahol a listáknak kevesebb, mint a fele publikus. 1.4.3 Web A web vagy www, esetleg w3 a Word Wide Web rövidítése, és magában foglalja az internet hypertext rendszerét, amelyben különböző helyeken tárolt, eltérő jellegű információk kerülnek hivatkozásokkal (linkekkel) összekapcsolásra. A webet az 1980-as évek végén a CERN egyik kutatója, TIM BERNERS-LEE dolgozta ki a korábbi hypertext rendszerek továbbfejleszté- seként. 1992-ben a nagyközönségnek is bemutatták, ezután gyors terjedésnek és nagy népszerűségnek indult, ma már sokan nem csak egy szolgáltatásként, hanem magával az internettel azonosítják. A web alapprotokollja a HTTP, oldalai pedig a HTML leírónyelvben készülnek, amelyek megjelenítését és a köztük történő navigálást a böngészőprogramok teszik lehetővé. A web tehát alapvetően klasszikus kliens-szerver megoldásként debütált, az oldalt szolgáltató szerver üzeneteit egy különleges alkalmazás, a böngésző (browser) értelmezi és jeleníti meg. Az egyes oldalak azonosítása az úgynevezett URL (Uniform Resource Locator) vagy URI (Uniform Resource Indicator) alapján történik, ez a protokoll://domain/eleresi_ut/faljnev.kiterjesztes vagy (még bővebben) a protokoll://felhasznalo:jelszo@domain/eleresi_ut/faljnev.kiterjesztes:portszam általános alakkal írható le. A felhasználónév és a jelszó URL-ben való megadása nem ajánlott – pl. mert a böngésző megőrzi a látogatott weboldalak címét, és nem is mindegyik jelszavas weboldalánál illetve böngészővel működik ez a módszer. Ha az illető weboldalt csak valamelyik speciális porton keresztül érhetjük el, többnyire nem kell tudnunk fejből ezt a portszámot, a böngésző automatikusan egészíti ki az URL-t. Természetesen sok könnyítés is van, pl. böngészőkben nem kell feltüntetni a protokollt, ha az http, illetve az a fájlnevet, ha az pl. index.htm(l), index.php, így tanszékünk oldalára elegendő a miau.gau.hu címmel hivatkozni (természetesen a böngésző címsorában meg lehet adni a teljes hivatalos http://miau.gau.hu/index.html címet is). A böngésző által megjelenített oldalak elnevezése igen sokféle, a honlap, weblap, ottlap, kezdőlap, mind egy-egy kísérlet a homepage szó magyarítására. Az oldalak alapvetően szöveget és hivatkozásokat (linkeket) tartalmaznak – akár más gépen elhelyezett – oldalakra. Emelett egyre inkább multimédiás jelleget öltenek, a képek mellett mozgóképek, hangeffektusok és interaktív menük szórakoztatnak és tájékoztatnak. A különféle weblapok közül érdemes kiemelni az úgynevezett portálokat, melyek többféle tartalmat kínálnak: híreket, keresési lehetőséget, kommunikációs szolgáltatásokat stb. Valamint érdemes tudni, hogy a hagyományos internet szolgáltatások egy része – mint ahogy eddig is többször jeleztük – weben is elérhető. 1.4.3.1 BÖNGÉSZŐK Böngészőprogramnak a weboldalak (honlapok, html állományok) letöltésére és megjelenítésé- re alkalmas programokat nevezzük. Lehetnek grafikus böngészők, amikor a megjelenített tartalom lehet kép és animáció is, vagy karakteres (csak a szöveges) tartalom jelenik meg. A karakteres böngészők előnye a gyorsaság, hátránya, hogy a modern weboldalak zöme már kizárólag grafikus elemekre épül. Számítógép hálózat 25 A böngésző lehet online, amikor az oldalak megjelenítéséhez élő internet kapcsolat szükséges, vagy offline, amikor a korábban letöltött oldalakat tárolóból olvassa be, nem kell csatlakoznia az internethez. A korszerű böngészők átkapcsolhatók offline (kapcsolat nélküli) módba. Az internetezők egyéni preferenciáik alapján

megválaszthatják, hogy milyen célra milyen böngészőt kívánnak használni. A legtöbb böngésző több operációs rendszert is támogat (van az adott operációs rendszeren futó verziója), és egy számítógépen több böngészőprogram is lehet telepítve, sőt egyidejűleg is több futhat. Gyakrabban használt böngészőprogramok: Internet Explorer: a Microsoft által fejlesztett, a Windows alapú operációs rendszerekkel együtt telepített böngészőprogram. Napjaink legelterjedtebb böngészője, sok weboldal nem használható más böngészővel. Mozilla(suite/Firefox/Seamonkey): A Netscape nyomdokain indult (a napjainkban kiadott Netscape böngészők a Mozilla motorjára épülnek), közösségi fejlesztésű böngészőprogram. jelenleg a második legelterjedtebb böngésző. Opera: több platformos alternatív böngésző beépített bittorrent klienssel. Safari: a Mac OS X operációs rendszer böngészőprogramja, van Windows-on futó változata is. Böngésző kiegészítések (kiterjesztés, addon, plugin, extension) szerepe hogy az egyre sokré- tűbb webes tartalmak (gyakori a weboldalon megjelenő videó, animáció, játékprogram, amely nem része a klasszikus web-nek), megjelenítését lehetővé tegye. A kiegészítő modulként épül be a böngészőbe, azt új funkciókkal, szolgáltatásokkal egészíti ki, fejlesztése a böngészőétől függetlenül történik/történhet. Ha egy olyan oldalt akarunk megjeleníteni, amely valamilyen beépülőt igényel, ami nincs a gépre telepítve, a beépülőt igénylő tartalom nem jelenik meg (illetve figyelmeztet, hogy milyen kiegészítésre van szükség). A böngészőknél is kiemelten fontos az adott böngészőprogram, illetve a használatban levő kiterjesztések biztonsági frissítéseinek a telepítése. A weboldalak helyzetfüggő, dinamikus kialakításához és megjelenítéséhez elengedhetetlenek a script nyelvek. A script-ek egy része a szerveren fut (ssi, cgi, php, asp, jsp, stb) ezeket a böngésző beállításai nem érintik, míg a lokálisan futó script-ek futása a böngészőtől függ (javascript, vba-script). A böngészők fontosabb beállításai: Kezdőlap (cím): A böngésző indulásakor megjeleníteni kívánt oldal. Proxy: az internet eléréséhez használni kívánt proxy kiszolgáló címe Javascript/vbascript/java/activex engedélyezése/tiltása: A különböző programfuttatási lehetőségek korlátozása a biztonságot növelheti Sütik kezelése: a sütik elfogadásának szabályozása, tárolt sütik mentése/törlése, tiltólista kezelése. Gyorsítótár (cache): a letöltött (megjelenített) weboldalak tárolásához használható tárhely beállítása, illetve a tárhely törlése Felugró ablakok (pop-up) blokkolása: a felugró ablakok egy részét sikeresen blokkolja. Bővítmények (kiterjesztések) kezelése: bővítmény engedélyezése/tiltása, telepítése, eltávolí- tása. Titkosítás engedélyezése/tiltása, tanúsítványok kezelése. 26 Számítógép hálózat 1.4.3.2 AZ INTERNET HASZNÁLAT TENDENCIÁI Az internetet böngészve igen gyakran találkozhatunk a web 2.0 kifejezéssel, sokan sokféle (technológiai, szociológiai, üzleti, szerzői jogi stb.) szempontból próbálják definiálni, illetve sokfajta népszerű, egymástól igencsak eltérő profilú online szolgáltatás kapja meg a „webkettőpontnullás” címkét. A következőkben így arra teszünk kíséreltet, hogy áttekintsük, mik a web 2.0 jellegzetességei, mennyiben tekinthető az internet illetve az internet-használat egy valóban jól elkülöníthető fejlődési fokának. A kifejezést TIM O'REILLY, az O'Reilly Media alapítója alkotta meg 2003-ban, illetve dobta be a köztudatba az először 2004-ben megrendezett Web 2.0 Konferenciákkal. Az azóta eltelt nem túl hosszú idő alatt a fogalom valamennyire „letisztult”, a következő kulcsgondolatokkal, definíció-töredékekkel jellemezhető: Az új generációs online szolgáltatásokra jellemző, hogy azok döntő részben a felhasználók közösségein alapulnak, ők hozzák létre és formálják a weboldalak tartalmát. Tehát a kommunikáció már nagyrészt nem a szolgáltató és a főleg olvasóként működő felhasználók, hanem az aktívan író felhasználók között zajlik. (Úgy, hogy a résztvevők továbbra is végfelhasználók maradnak, nem szükséges hozzá webfejlesztői tudás.) Az egyedi felhasználókra ebből az következik, hogy egyre határozottabban, egyre inkább sokrétűen tud megjelenni az interneten, adott esetben a korábbi anonimitását részben vagy egészben feladva (ennek minden következményével együtt). Technológiai szempontból ez egyrészt azt jelenti, hogy

a web maga válik platformmá (olyan keretrendszerré, melyben az alkalmazások futnak), a felhasználó egyre több dolgot (kapcsolattartás, tartalomfejlesztés, fájl-tárolás, „hagyományos” szöveg- és képszerkesztés stb.) el tud intézni kizárólag a webböngészője segítségével. Szintén technológiai kérdés, hogy a felhasználó már nem kizárólag weboldalakat látogathat meg egy bizonyos funkció igénybevételéhez (pl. a kedvenc zenéinek kiválogatásához és hallgatásához vagy a tőzsdei árfolyamok követéséhez), hanem e weboldalak szolgáltatásait veszi igénybe, adott esetben egy másik weboldalba integrálva. Ezen webszolgáltatások jól kombinálhatók és viszonylag könnyen továbbfejleszthetők, sokuk forráskódja így szabadon hozzáférhető. Ebből fakad, hogy az internetes üzleti elképzelés mellé könnyebb és gyorsabb a megfelelő szolgáltatást létrehozni, illetve az folyamatosan továbbfejleszthető („tartós béta” állapot). Ezért sokan az ezredforduló körüli online üzleti fellendülés újabb hullámát látják benne. Igaz, hogy a szkeptikusok ugyanúgy múló divatnak tartják – lásd a „dotcom lufi” 2001-es kipukkadása. Ezek a keretek jóval tágabb keretet biztosítanak a „demokráciának”, a különböző nézőpontok kifejtésének, hiszen elvileg mindenki részt vállalhat a közösen létrehozott tartalom érté- kének növelésében, mely – másik oldalról nézve – jóval szabadabban juthat el az olvasókhoz. Tehát összefoglalva a web 2.0 kicsit diffúz fogalma egyszerre öleli fel a weboldalakat, szolgáltatásokat, a megvalósításukhoz szükséges technológiát, illetve az ezekhez társuló felhasználói szokásokat, tehát lényegében a jelenkori internethasználatot. Központi eszméje, hogy az oldal/szolgáltatás értéke annál nagyobb, minél többen használják azt. Tehát a hivatkozásokkal összekötött dokumentumok (amit a web 1.0 alapjának nevezhetünk) helyét egyre inkább személyek és szolgáltatások hálózata veszi át. Számítógép hálózat 27 A „webkettes szolgáltatás-flotta” tehát változatos, fontosabb elemei a következők: Hírforrások (feed-ek): Mikor új tartalom (cikk, kommentár) kerül a honlapra, erről létrehozható egy rövid hír (ami tartalmazza pl. a címet, összefoglalót, hivatkozást), amit a honlap üzemeltetői egy listában (hírforrás) közzétesznek. Erre a felhasználók feliratkozhatnak, így az illető honlap frissüléseit a böngészőjükkel, levelezőprogramjukkal, speciális hírolvasó szolgáltatásokkal követhetik nyomon. Ezen túl a hírforrások más honlapokba is integrálhatók. Elterjedt formátuma az RSS (Really Simple Syndication) vagy az Atom. Címkék (tag-ek): A felhasználói közreműködés egyik fontos eszköze. A tartalmat (cikk, videó, kép, zeneszám stb.) a felhasználók tetszés szerinti tartalmú és számú címkékkel láthatja el, amelyek kulcsszavakként nagyban könnyítik a tartalmak közötti keresést. Vélemények (comment-ek): Alapvető lehetőség, hogy a felhasználók az egyes tartalmakhoz véleményeket, kommentárokat, esetleg számszerű értékelést fűzhetnek. Modulok (widget-ek): Az olyan önálló, külső online szolgáltatások összefoglaló neve, melyek kódja vagy a rá mutató hivatkozás egy másik weboldalba egyszerűen beilleszthető, és ott az alkalmazás futtatható. Gyakran találkozhatunk pl. a különböző keresőszolgáltatások modul-változatával. Médiaközvetítés (webcasting és podcating): A kibővített tartalomszolgáltatás fontos elemei a zene- és mozgókép-közvetítések. Ezekre többfajta elnevezés használatos, a webcasting alatt többnyire folyamatos (streaming), sokszor élő közvetítést értünk (rádió, televízió, koncert stb.), a podcasting pedig megjelenésében a hírforrásokhoz hasonló műsorszórás, ahol az egyes hírek egy-egy média-állományt (többnyire hang, pl. zeneszám, rádióműsor) jelentenek, melyek meghallgathatók/letölthetők. Médiaszórásra példaként a videotékaszerű tévé- zést lehetővé tevő internet-tv-t (pl. Joost), vagy a számos internetes rádiót (mely nem minden esetben tényleges rádióadó – pl. Pandora) nevezhetjük meg. Fórumok (message board-ok): Már régóta létező szolgáltatás, hogy a felhasználók adott témákról írásban beszélgethetnek, a hozzászólások megjeleníthető időrendi vagy hierarchikus sorrendben. Példák: forum.index.hu (hazai), dpreview.com/forums/ (nemzetközi) Blogok: Szintén nem új keletű alkalmazás (bár a web 2.0 egyik „zászlóshajójának” számít), tulajdonképpen online napló, mely

kiegészíthető fotóalbummal, zenelejátszóval stb. Vezethetünk olyan specializált blogot is, mint a fotó- vagy videóblog. Az egyes naplóbejegyzé- sekhez címkék rendelhetők, és az olvasók kommentálhatják azokat. Példák blogrendszerekre: blog.hu (hazai), wordpress.com (nemzetközi). Fotó- és videómegosztó oldalak: A felhasználói tartalombővítés egyik közkedvelt területe, hogy saját képek vagy videók oszthatók meg a közösséggel, melyeket aztán címkékkel és hozzászólásokkal is el lehet látni. Példák: flickr.com illetve youtube.com Földrajzi információk megosztása (geoweb): Lehetővé teszi, hogy a hagyományos földrajzi adatokhoz (pozíciók) gyakorlatilag bármilyen más adatot (céges vagy személyes adatok, fotók, videók stb.) hozzárendeljünk, keressünk ezekre és meg is jelenítsük őket a térképen, a szolgáltatás kulcskérdése a „mi van itt?”. Példák: YahooMaps, GoogleMaps. Linkmegosztó szolgáltatások (folksonomy-k): A felhasználók közzétehetik webes könyvjelzőiket (kedvencként megjelölt weboldalaikat), kommentárokkal és címkékkel segítve az eligazodást a közösség által kategorizált oldalak között. Ezzel az adott oldal népszerűsége is kifejezhető valamilyen mértékben. Példa: del.icio.us Wiki-k: Online tartalomfejlesztő keretrendszerek, melyek segítségével bárki részt vehet az illető enciklopédia, dokumentáció stb. fejlesztésében. Példa: wikipedia.org Közösségi oldalak (social networking site-ok): Alapvetően létező személyek ismeretségi há- lózatán alapuló oldal, ahol a felhasználók rögzíthetik kapcsolataikat másokkal, csoportok- 28 Számítógép hálózat hoz, helyi hálózatokhoz csatlakozhatnak, eseményeket szervezhetnek. A felhasználó saját, bemutatkozó oldalán – az egyes szolgáltatások lehetőségeitől függően – számos információt közölhet magáról, fényképalbumokat létesíthet, blogot írhat, különböző modulokat aktiválhat stb. Példák: iwiw.hu, baratikor.com (főként hazai), facebook.com, myspace.com, spaces.live.com (nemzetközi). Személyes (kezdő)oldalak (personalised start page-ek): Biztosítják azt a keretet, ahol a felhasználó szabadon összeválogatja és elrendezheti a számára fontos hírforrásokat, oldalakat, szolgáltatásokat. Ehhez lényegében a korábban említett összes eszközt felhasználhatja: pl. hírforrásokat, modulokat (benne keresőket, levelezőket, zenelejátszókat stb.), podcast-okat. Az így létrehozott kezdőoldal regisztráció után bármely számítógépről elérhető. Példák: NetVibes, iGoogle. Online alkalmazások (online office suite-ok): Egyre dinamikusabban fejlődnek azok az online alkalmazások, melyeket hagyományosan a gépükön szoktunk futtatni. Ezek magukban foglalhatják a klasszikus irodai alkalmazásokat: szövegszerkesztés, táblázatkezelés, prezentációkészítés, és támogathatnak olyan „kiegészítő” funkciókat, mint a levelezés és állománytárolás, képfeldolgozás. Példák: GoogleApps, ShareOffice. A fenti felsorolásban is többször említettük, valamint a web 2.0 fogalom létjogosultságát vitatók is gyakran hangoztatják, hogy a szolgáltatások és az alkalmazott technológiák jelentős része egyáltalán nem új (pl. már az 1990-as évek első felében is léteztek fórumok, blogok, wiki-k). Így a „webkettő” sokan sokkal inkább mesterségesen gerjesztett felhajtásnak tartják, mint tényleges technológiai, online üzleti korszaknak, amiből az is következhet, hogy ez a „lufi” is ki fog pukkadni. Tehát új korszakról abban az értelemben beszélhetünk, hogy az egyedi felhasználók és még inkább a belőlük létrejött közösségek használják egyre tudatosabban a jelentős részben már eddig is meglévő, mostanra jól használható egységbe összeálló technológiai lehetőségeket. Természetesen ennek a felhasználói magatartásnak az elterjedésé- ben, web 2.0-vá kristályosodásában a szolgáltatók marketingmunkájának is van szerepe, hiszen pl. a web 1.0 sem létezett önálló fogalomként a második generációs web létrejötté- ig/létrehozataláig. Bármennyire is bizonyul majd tartósnak a web 2.0, jó kiindulást biztosított a következő generáció, a web 3.0 tartalma körüli spekulációra. Ennek keretében általában a következő, néha futurisztikusnak tűnő fejlődési irányok hangoznak el, melyeket egyszer talán web 3.0-nak fogunk hívni: Folyamatos online kapcsolat a mindennapokban, amihez a szélessávú technológiák, a személyek átlátható azonosíthatósága és a különböző mobil eszközök és alkalmazások fejlődése

tartozik, pl. olyan apró szolgáltatásoké, melyek minden platformon egyformán futtathatók. Intelligens web, ami egyrészt a jelenlegi webes adat- és dokumentumtárolás átalakulá- sát, a tartalmak lekérdezhetővé tételét (szemantikus web, az „adatok hálózata”), másrészt olyan mesterséges intelligencia jellegű alkalmazások fejlesztését jelenti, melyek képesek pl. az emberi nyelven feltett kérdésekre széleskörű választ adni. 1.4.4 Fájlátvitel Az Internet használata során egyrészt számos esetben találkozunk különböző fájlok, programok letöltési lehetőségével, illetve magunk is kereshetjük ezeket a lehetőségeket. Másrészt bizonyos esetben nagyobb mennyiségű anyagot szeretnénk közzétenni a világhálón. Így az alábbiakban először a fájlok letöltési módjairól és a letöltött fájlok használati korlátairól ejtünk szót, majd a feltöltés néhány lehetőségét taglaljuk. Számítógép hálózat 29 1.4.4.1 FÁJLOK LETÖLTÉSE Az első lehetőség, hogy elektronikus levélhez csatoltan kapunk fájlokat. A levelező rendszerekben különféle jelzésekkel látják el a csatolt állományt tartalmazó fájlokat. Általában rá kell kattintani az állomány nevére vagy egy lemezt formázó ikonra, hogy lementsük vagy a megfelelő programmal megnyissuk az állományt, a levelező program sok esetben felteszi a kérdést, hogy e kettő közül melyiket választjuk. Biztonsági szempontból fontos, hogy csak megbízható (ismerős) forrásból származó és várt állomány nyissunk meg, illetve mentsük a lemezünkre, majd vírusellenőrzés után nyissuk meg az állományt. Előfordulhat, hogy a levél nem a csatolt fájlt tartalmazza, hanem egy hivatkozást, amire kattintva (lásd alább) azt letölthetjük. Második eset, hogy a webes anyagok böngészése során találunk elmentendő anyagokat. A böngészők beállításuktól és kisegítő lehetőségeiktől (pl. beépülő programok) függően képesek állományokat megnyitni. Ha a böngésző képes megnyitni az állományt, akkor az adott kezelő program segítségével tudjuk egy adott helyre elmenteni (mivel az állomány ekkor egy ideiglenes tárban tartózkodik, a Save as, Save a Copy illetve Mentés másként menüpontok állnak általában rendelkezésre). Amennyiben a böngészőben nincs olyan beépülő program, amely képes kezelni az adott állományt, akkor egy párbeszédablakban ajánlja fel a mentés, illetve adott szoftverrel való megnyitás lehetőségét. (Természetesen itt is igaz, hogy érdemes lementeni, és vírusellenőrzés után megnyitni a fájlt.) A beépülő programoktól függetlenül gyorsan lementhetjük a hivatkozásokat, ha jobb egérkattintás után a helyi menüben a Hivatkozás mentése más néven… menüpontot választjuk. E megoldáshoz hasonlóan, ha egy képet szeretnénk elmenteni, a képhez tartozó helyi menüben válasszuk a Kép mentése más néven… menüpontot. A harmadik eset, hogy programot töltünk le a gépre. Ez megvalósulhat a böngésző, illetve más segédprogram használatával. A böngészőn keresztül történő letöltés általában a fájlnévre vagy a Letöltés (Download) gombra történő kattintással indítható (részletesen lásd alább). Amennyiben speciális segédprogramot használunk (ftp, winscp), az többnyire egy fájlkezelő segédprogramba épül be, illetve ahhoz hasonlít. Ekkor az egyik panelen a kívánt forrás-, a másikba a célhelyet beállítva egyszerűen másoljuk az állomány(oka)t. Új programok letöltése és telepítése: Csatlakozzunk az internetre és indítsuk el a böngésző (vagy más speciális letöltést segítő) programot. Keressük meg a fájl letöltési helyét (lásd a 1.4.5.2 fejezetet), majd válasszuk a Letöltés (Download) gombot vagy feliratot! (Nagyobb szolgáltatók esetén pontosíthatjuk, hogy melyik kiszolgálóról töltse le a fájl, ilyenkor érdemes megnézni a becsült sebességet és/vagy a földrajzi közelséget.) Válasszunk, hogy a letöltött fájlt lemezre szeretnénk-e menteni, vagy rögtön elindítani. Általában érdemes a letöltést választani: hálózat-, gépterhelési és biztonsági szempontból. Ha a letöltést választottuk, adjuk meg a mentés helyét. Célszerű rendszeresen és módszeresen egy helyre gyűjteni a programokat. A letöltés befejezését a programunk általában jelzi, ilyenkor kezdődhet a telepítés. Ha önkibontó exe fájlról van szó, akkor erre csak duplán kell kattintani. Ekkor egy figyelmeztető felirat jelenik meg: „A program telepítése megkezdődött. Akarja folytatni?” ekkor az OK gombra kattintva megindul a telepí- tés. A letöltött programok sok esetben azonban ZIP fájlban

találhatóak meg. Ehhez egy olyan programra van szükség, amely a tömörített fájlokat kezelni tudja. Ezzel csomagoljuk ki a fájlokat, majd keressük meg a telepítésre szolgáló (általában install vagy setup elnevezésű) exe fájlt. A telepítés során meg kell adnunk, hogy hova kerüljön a telepített program. Ez általában egy másik, rendszeresen csak erre a célra használt könyvtárba történik. Vannak programfrissítések és kiegészíté- sek (pl. a vírusirtó programok definíciós fájljai), melyeket kötelezően egy adott helyre kell telepíteni, illetve másolni, ezért mindig olvassuk el a program leírását is! A telepítés befejezésekor a legtöbb program elindul, vagy felajánlja, hogy elinduljon-e. Próbáljuk ki a programot, ha nem váltotta be a reményeinket, távolítsuk el (uninstall.exe), hogy ne foglalja feleslegesen a helyet. 30 Számítógép hálózat 1.4.4.2 LETÖLTÖTT PROGRAMOK ÉS DOKUMENTUMOK FELHASZNÁLÁSA Az előzőekben említett állományoknál is, de különösen a szoftvereknél fontos a licensz felté- telek ismerete (részletesen lásd GROSS, 2001), mivel a szoftverek használata annak elfogadá- sát jelenti. Egy program felhasználásának korlátait jelentik: hozzáférhetőség (ingyenesen vagy pénzért adják), használat (időhöz vagy felhasználó típushoz kötött), forráskód megismerhetősége, és a származék termékre vonatkozó megkötések. Ezek alapján létrejött a tulajdonosi és a szabad szoftverek csoportja, valamint számos, a kettő között átmeneti csoportba sorolható „félszabad” szoftver. (A témánk alól kivételt képeznek az ún. „Public Domain” szoftverek, melyek szerzője lemondott a tulajdonosi jogokról.) A tulajdonosi szoftverek esetében a felhasználás korlátozott (a programkód minden esetben rejtett), és a: kereskedelmi szoftverekért díjat kell fizetni, a licensz csak felhasználásra szól (nem terjeszthető); trialware programokat általában valamely termékhez csatoltan kapunk, nem terjeszthetők szabadon, és a shareware programokhoz hasonlóan korlátozott ideig és/vagy funkcióval (limited edition) használhatók; shareware programok ingyenesen beszerezhetők és szabadon terjeszthetők, de ez csak bizonyos ideig, illetve korlátozott funkciójú programra vonatkozik (a próbaidő lejárta után, illetve a teljes értékű szoftver érdekében jogdíjat kell fizetni); freeware szoftverek minden esetben ingyenesek, szabadon terjeszthetőek, de a forráskód nem ismerhető meg; ad-powered programok használatáért sem kell fizetni, viszont csíkokon (banner) elhelyezett reklámokat kell eltűrni az alkalmazás futtatása során. A szabad szoftverek ismertető jegye, hogy szabadon futtatható és terjeszthető, a programkód megismerhető és módosítható, a fejlesztések és azok menete nyilvánosan elérhető. A szabad szoftverlicenszelési módot a Free Software Foundation (FSF) dolgozta ki, a felhasználói licenszkereteket a GNU GPL (General Public Licence) tartalmazza. A félszabad programok átmenetet képeznek a tulajdonosi és a szabad szoftverek között. Az átmeneti jelleg abban jelentkezik, hogy a felhasználó típusa szerint tesznek különbséget, azaz eltérő licenszjogosítványokat adnak a magán és az üzleti felhasználóknak, illetve használati célra (az oktatás általában a magánhasználattal egyező, vagy annál is kedvezőbb jogosultsá- gokkal rendelkezik). Ezek a programok a magáncélú, illetve magánfelhasználóknak free vagy freeware programként, míg az üzleti célú vagy üzleti felhasználóknak kereskedelmi programként jelennek meg. A letöltött egyéb dokumentumok (írott, képi és hangzóanyagok) felhasználásánál a hagyományos elvek szerint kell eljárni, azaz a felhasznált (idézett, beillesztett) anyagokra hivatkozni kell az elfogadott szabályok szerint (lásd a ). 1.4.4.3 FÁJLOK ELHELYEZÉSE AZ INTERNETEN Fájlok elhelyezése iránti igényünk felmerülhet akkor, ha például nagyobb méretű anyagot szeretnénk valaki(k)nek elküldeni, képeinket vagy teljes információs anyagainkat akarjuk közzétenni. A levelező rendszerek többségében korlátozva van az elküldhető (csatolható) fájlok mérete. Egyre több szolgáltató (pl. a SZIE postahivatal is) ad azonban lehetőséget arra, hogy a Számítógép hálózat 31 „túlméretes” fájlokat egy meghatározott helyre tegyük a szerveren (ezeket a hagyományos „postán maradó”, azaz „Poste Restante” szolgáltatásoknak nevezik), és így csak az arra való hivatkozást kell elküldeni a címzettnek (aki azt –mint már említettük

– a hivatkozásra való kattintással elmentheti/megtekintheti). Ehhez hasonló megoldás, ha valamelyik általános tárhelyre (pl. RapidShare) töltjük fel az anyagainkat. Az ilyen szolgáltatások általában shareware jellegűek, bizonyos méret vagy letöltésszám korlátozással használhatók díjmentesen. Természetesen léteznek specializált tárhelyek például képek, albumok (pl.: kép.tar.hu) és videó felvételek tárolására. Ezek használatával a letöltéseket tehetjük egyszerűvé, a tárhelyek ugyanis keretprogramot biztosítanak a megtekintéshez, lejátszáshoz. Ezen kívül módunkban áll teljes weblapokat is elhelyezni a számtalan ingyenes szerver valamelyikén, ilyenkor a saját oldalunkat általában reklámok (banner) szegélyezik. A fájlok elhelyezése a tároló és Poste Restante szervereken általában igen egyszerű, webes felületen a bejelentkezés után (ingyenes szolgáltatásoknál ez nem mindig kötelező) egy Browse vagy Tallózás feliratú gombot kell megkeresnünk, a fájlok közül megkeresni és kivá- lasztani a megfelelőt, majd az Upload vagy Feltöltés gombot kell választani. A feltöltés végén megjelenik a hivatkozás, melyet ki kell jelölni és elmenteni, vagy az e-mailba illeszteni. (Más szolgáltatások is működnek hasonló megoldással, például webes fórumokon ugyanígy szúrhatunk be képeket a hozzászólásunkba.) A feltöltés a letöltéshez hasonlóan ftp felületen keresztül is történhet – ez tipikus a teljes weblapokat tároló szervereken –, ilyenkor a megfelelő segédprogramban állítjuk be a szolgáltató által megadott adatokat, mint az ftp host (kiszolgáló) nevét és a portot, valamint a rendelkezé- sünkre álló felhasználói (user) nevet és jelszót (password). Sokszor egyéb beállítási ajánlások is vannak, ezért mindig érdemes a vonatkozó technikai információkat elolvasni. A feltöltés ilyenkor a kijelölt fájlok egyszerű átmásolásából áll, amennyiben a programablak egyik paneljében a fájlok eredeti (forrás), a másokon a célhelyét (szerver) állítottuk be. 1.4.5 Keresés az interneten Manapság sokszor hallhatjuk egy-egy adatot, hírt keresve, hogy „Fenn van az interneten!”, mintha az egy egyértelmű helymeghatározás lenne. A hálózat osztott jellegéből eredően azonban nincs központi katalógus. Az internet hőskorától kezdődően voltak tehát különböző katalógus és keresési rendszerek (gopher, archie, veronica), melyek a különböző dokumentumok fájlok visszakeresését tették lehetővé. A helyzet a web megjelenésével sem lett könnyebb, mivel a böngészőprogramok sem rendelkeznek intelligens tulajdonságokkal, ezért csak a pontosan megadott webcím felkeresésére képesek. A „megtaláltató az interneten” kifejezésre néhányan gyakorlottan visszakérdeznek: „Hol?”, amire általában egy URL-t kapnak válaszul. Ha azonban ez nem áll rendelkezésre, a szüksé- ges anyagokat magunknak kell megkeresni. Erre az adat formájától (szöveg, kép, hang), és fellelési helyétől (web, levelezési lista) függően különféle lehetőségeink vannak. 1.4.5.1 KERESÉS A SZÖVEGES TARTALMAKBAN A számunkra ismeretlen helyen lévő weboldalakhoz linkgyűjtemények, portálok, de legfő- képpen keresőprogramok segítségével juthatunk el. A keresőprogram olyan internetes szolgáltatás, amely alkalmas a megadott kulcsszavakat tartalmazó honlapok címének fontossági szempontok szerint rendezett megjelenítésére. A keresőprogram adatbázisába általában a szerkesztők jelzik az új oldalakat, egyes keresőprogramok motorjai maguk is figyelik az internetet, és amennyiben olyan hivatkozásra lelnek, amely nem szerepel adatbázisukban, úgy 32 Számítógép hálózat az így talált webhelyet bejegyzik. Ezt követően a keresőprogram indexképzője feltérképezi a megadott webhelyet, és saját algoritmusa szerint kigyűjti a számára releváns információkat. A keresőprogramokat a segítségükkel végezhető keresési lehetőségek alapján szokás kategó- riába sorolni. Alapvetően kétféle keresési lehetőség létezik: az ún. szabadszavas, illetve a kategória szerinti keresés. A szabadszavas keresésnél egy vagy több keresőkifejezést kell megadni, a program teljesen automatizált módszerekkel gyűjtött adatbázisból keresi ki a megfelelő találatokat, majd rangsorolva megjeleníti azokat. A találatok rendszerezésében tehát két fő tényező játszik szerepet: az első a felhasználó által megadott keresőkifejezés, a másik pedig a kereső saját (bizonyos esetekben a felhasználó által is módosítható) rangsorolási

mechanizmusa. A különböző kulcsszavakra nemcsak a találati halmaz lesz más és más, hanem a találati oldalak sorrendje is mó- dosul. A hatékony szabadszavas keresés kulcsa tehát a keresőkifejezés(ek) jó megválasztása és kapcsolatuk megadása ugyanis ez dönti el, hogy milyen oldalak kerülhetnek képbe egyáltalán. A keresőgépek „egyszerű” keresést biztosító beviteli ablaka is alkalmas a keresőkifejezések összekapcsolására, viszont az egymás után írt kifejezéseket eltérően értelmezhetik, ha nem vagyunk biztosak ennek alkalmazásában, használjuk az összetett (bővített, speciális) keresést. A keresőkifejezések összekapcsolása: Az egymástól szóközzel elválasztott keresőszavak általában VAGY (OR) kapcsolatban állnak egymással, tehát a találati listán szereplő hivatkozásokban egyik vagy másik kifejezés fordul elő. (Kivétel a Google – melynél a lista elején, amennyiben ez lehetséges – a kifejezéseket ÉS kapcsolatban tartalmazó oldalak szerepelnek.) Ha + jelet teszünk a szavak közé az ÉS (AND) kapcsolatot helyettesítjük, azaz a találatok között olyan oldalak vannak, melyek mindkét szót tartalmazzák. (Ezzel hatékonyan szűkíthetjük a találati listát.) A kifejezést idézőjelek közé írva a teljes egyezőséget adó tartalmakat jeleníti meg. (Ez esetben számít a szavak sorrendje és hogy közvetlenül, a kifejezésben megadott alakban kövessék egymást.) Mínusz (-) jel a keresőkifejezés előtt kizárja annak előfordulását a találatokban (NEM/NOT logikai érték). A logikai műveleteket általában szavakkal és műveleti jelekkel is kiírhatjuk. Általában a helyettesítő (joker) karakterek (* és ?) használata is megengedett. Magyar ékezetes betűket ma már szinte minden kereső kezel, de a programok többsége nem képes a szavak ragozott alakjának figyelésére. Mivel a magyar (sokszor tőváltozással járón) agglutináló nyelv, a keresőgépek többségét viszont a kevés ragozást használó világnyelvekre (azok között is elsősorban az angolra) fejlesztik – néhány magyar keresőtől eltekintve (SZTAKI Kereső, tango.hu, és a PolyMeta), illetve bizonyos esetekben a Google, és a rá épü- lő kutat.hu – a ragozott alakokat külön kell keresni. A weben, és a keresők adatbázisában annyi oldal (hivatkozás) található, hogy legtöbbször a túl sok találat okozza a problémát. A keresők általában 10 találatot jelenítenek meg egy oldalon, az átlagos felhasználó maximum 2-3 oldalnyi találatot böngész át (valójában az első oldal releváns, és nem is várható el, hogy valaki 10.000 hivatkozást átnézzen). A hatékony (gyors és célirányos) keresés valójában igen sok gyakorlatot igényel. Számítógép hálózat 33 Ha sok a találat: Szűkítsük a keresést több megadott kulcsszóval (és kapcsoljuk őket a fentebb megismert módon), vagy a megadott kulcsszavak idézőjelbe tételével: ezzel a kifejezés pontosan a megadott formában tartalmazó oldalakra szűkítjük a keresést. Szűkítsük a keresést a nyelv vagy ország (site:hu kifejezés) megadásával. Változtassuk meg a beállításokat úgy, hogy egyszerre ne csak 10, hanem több találatot mutasson a kereső, így kevesebbet kell lapozni. Ha kevés a találat: Nem jól fogalmaztuk meg a kérdést: ellenőrizzük a beírt szavak helyesírását és ragozását, adjunk meg kevesebb kulcsszót, lazítsunk a közöttük lévő kapcsolaton (pl. távolítsuk el az idézőjeleket). Próbálkozzunk másik kereső használatával. Gyakran előfordul, hogy bár rengeteg találatot kaptunk, de valahogy egyik sem ad választ az általunk feltett kérdésre. Ekkor a keresési kifejezés finomítása szükséges. Ha a találatok pontatlanok, nem megfelelőek: A helyesírás finomításával rá kell keresni a kifejezés egybe, vagy külön (esetleg kötőjellel) írt változataira. A nyelvtan finomítására azért lehet szükség, mert a keresők nem minden esetben végzik el magyar szavak szótövezését, ezért olykor nekünk magunknak kell megpróbálkozni a szavak egyes és többes számával; ragozott formáival. Fogalmi változtatás: különösen újabb keletű fogalmak esetén nem biztos, hogy mások is úgy nevezik meg az általunk keresett dolgokat, mint mi, ezért figyeljük a kapcsolódó témákkal foglalkozó oldalak szóhasználatát, és eszerint módosítsuk a kulcsszavakat. Több, egymástól eltérő témakörökhöz kapcsolódó szavak, fogalmak (homonimák) és rövidítések esetén problémás lehet a kevésbé ismert fogalomra való keresés. Ilyenkor esetleg keresett fogalom szinonimájával próbálkozhatunk. Nagy bevételt hozó témák esetén a lapok

üzemeltetői érdekeltek lehetnek abban, hogy lehetőleg minél előrébb kerüljön a találati rangsorokban, és nem feltétlenül csak olyan keresésekre, amelyek esetén való- ban releváns az oldal. Ezeket az „ál” találatokat megfelelő gyakorlattal át lehet ugrani, felismerésükben segíthet a találatok alatti rövid leírás, melyben gyakori a keresőszavak előfordulásának kiemelése. A keresési sajátosságok között meg kell említenünk azt is, hogy a találati listában olyan oldalak is szerepel(het)nek, melyek (akár ideiglenesen) nem érhetők el. A keresők egy része azonban a meglátogatott oldalakat egy gyorsítótárban (cache) tárolja, ebből előhívható és megtekinthető az eredeti oldal tárolt változata. A kategória szerinti keresők (webkatalógusok) tematikus szervezésű információforrások, működési elvük azonos a hagyományos könyvtárak téma szerinti katalógusának felépítésével. Egy-egy honlap a téma szűkítésével közelíthető meg, így igen hasznos a témakör feltérképezéséhez, körüljárásához, vagyis ha nem tudunk egzakt keresőkifejezéseket megfogalmazni. Legismertebb kategória szerinti kereső a Yahoo!, de ide sorolható a „sárga oldalak” jellegű honlapgyűjtemények szép magyar példája, a lap.hu család is (témánkhoz kapcsolódóan keresse fel a keresogepek.lap.hu oldalt). Természetesen a fenti megkülönböztetés a hagyományos alapelveket tükrözi, ma már gyakran egyetlen felületről érhetők el a kulcsszavas és a kategorikus keresők szolgáltatásai. A szolgáltatások kombinálásával valóban hatékony kereséseket végezhetünk. 34 Számítógép hálózat Tanácsok a hatékony kereséshez: A keresési célt határozzuk meg minél pontosabban! Elemezzük a témát összefüggéseiben (a megfelelő kategória meghatározása) és (pozitív és negatív) kulcsszavai tekintetében, csak ezután forduljunk a keresőkhöz. Kísérletezzünk egy szabadszavas keresővel, ha jó kulcsszavakat választottunk gyorsan a megfelelő számú és témájú dokumentumhoz juthatunk. Ha a keresés nem is vezet eredményre, segíthet további kulcsszavak megfogalmazásában is, elsősorban a nem releváns anyagokat kizáró szavakat sorolhatunk fel az első eredményeket látva. Keressünk a katalógusokban! Ha a keresett dokumentum jól katalogizálható, akkor egy általános célú katalógus rendszerben a nyomára lehet bukkanni. A siker itt a katalógus kategória pontos megállapítá- sán áll vagy bukik, illetve azon, hogy a dokumentum mennyire tartozik az „általános érdeklődésre szá- mot tartó anyagok” közé. A nehezen katalogizálható, vagy az új, és széles körben nem ismert dokumentumok esetén a speciális, az adott szűk területre koncentráló (ún. dedikált) katalógusok, Web gyűjtemények jöhetnek szóba. Ilyen állandó gyűjtemények felkutatására azonban már jól használhatóak a katalógus rendszerek. Térjünk vissza a szabadszavas keresőkhöz, ha az első „hirtelen” keresés és a katalógusok nem vezettek eredményre. A kereső rendszerek módszeresebb használatával a lehető legpontosabban kell körül- írni a keresett dokumentumot. Ehhez általában az összetett (több kulcsszót kombináló) keresést kell igénybe venni. A keresés esetenként többször is megismételendő a találattól függően. A két szélsősé- ges eset (minden vagy semmi) között kell eltalálni azt, amikor a visszaadott dokumentumok száma ésszerűen kicsi; vagy azt az esetet, amikor a találati lista elején van, amit kerestünk. 1.4.5.2 EGYÉB TARTALMAK KERESÉSE A szöveges tartalmakban való keresés nyilvánvalónak és egyszerűnek tűnik, bár ilyen menynyiségű szövegnél valójában igen fejlett technikákat és technológiákat kíván. Ennél is nagyobb kihívást jelent a nem szöveges tartalmak iránti keresés. Ilyen tartalmak lehetnek (a teljesség igénye nélkül): képek, térképek, szoftverek, hanganyagok, stb. Némely szöveges tartalmakra specializálódott kereső felkínálja lehetőségként, hogy egy-egy keresőszóhoz kapcsolódóan multimédiás tartalmakat (elsősorban képeket) mutat. Ez a lehető- ség általában azon alapszik, hogy a weblapokon ezeket szöveges környezetbe ágyazzák – illetve névvel, címmel és különféle, az olvasó számára nem mindig látható technikai informá- cióval látják el –, így a szövegre való keresési eredmények utal(hat)nak a képek tartalmára is. Ez a feltételezés azonban sok esetben téves eredményre vezet, valamint gyakran az anyag méretével, minőségével és megbízhatóságával is adódnak problémák. Így a speciális

tartalmakhoz speciális keresőt szokás választani, képek keresésére nagyon népszerű a Picsearch (más megoldásokat is találunk a kepkereso.lap.hu oldalon), mindenesetre a jó képkeresőn nem csak tartalom, formátum, méret és szín beállítások szerepelnek, hanem akár a jogvédelmi státuszokra is kereshetünk. A térképek, földrajzi adatok keresése általában speciális adatbázisokban történik. A keresők egy része a napi igények kiszolgálására készült fel, így a településen belüli utcák, nevezetességék és fontos épületek is kereshetők. Más adatbázisok a történeti térképeket, illetve egy-egy település térképészeti adatainak változásait tartják nyilván. (Mindkét típusra találunk példát a terkep.lap.hu mellett a www.agt.bme.hu/links/terkep.html oldalon.) A számítógépes programok keresését és letöltését lehetővé tévő oldalak is alapvetően kétfé- lék, elsősorban a fejlesztők, közreadók saját oldalaikon teszik elérhetővé a program újabb változatait és kiegészítéseit, itt tehát konkrét szoftver frissítése érdekében célszerű tájékozódni. Másrészt sok katalógusrendszer is létezik (esetenként szabadszavas keresővel is kiegészítve), mely az elérhető programokat típusok szerint osztályozva tartalmazza (ajánljuk az Origó Szoftverbázist). A katalógusok a program neve, nyelve, mérete, jogállása, frissítési dátuma, stb. mel- Számítógép hálózat 35 lett többnyire tartalmaznak egy értékelő mezőt is, mely letöltések számán és/vagy a használók utólagos értékelésén alapul, így gyorsan válogathatunk a népszerűbb szoftverek között. 1.4.5.3 KÖNYVTÁRI KATALÓGUSOK A könyvtárban célirányos vagy tájékozódó keresést folytatunk általában. Az első esetben egy meghatározott könyvet keresünk, ebben segít a könyvtári katalógus, melynek célja, hogy leírja egy adott könyv hol található meg a könyvtárban. A második esetben nyilvánvalóan a szabadon lévő polcokon nézünk körül. Ennek hátránya, hogy a multidiszciplináris tudományok könyvei gyakran más-más helyeken találhatók, így ilyenkor is hasznos lehet a kulcsszavas katalóguscédulákat böngészni. Mivel az elektronikus katalógusok a hagyományos nyomtatott cédulákon (mely tartalmazza a dokumentum formai és tartalmi ismérveit és raktári jelzetét) alapulnak, ismerkedjünk meg ezek tartalmával: a könyv adatai (formai jegyek): könyv címe, alcíme, eredeti nyelvű címe, sorozati címe, szerzők, fordítók, illusztrátorok és más fontos közreműködők, a kiadás éve, helye, a kiadó neve és a terjedelmi adatok, az ISBN szám (mely egy nemzetközi azonosítószám). Hagyományosan ezek alapján épül a betűrendes leíró katalógus. A könyvről annyi cédula készül, ahány fontos elemet tartalmaz a leírás. Tartalmi jegyek: a könyvtáros megállapítja, hogy mi a könyv témája, ezt szakjelzettel, vagy tárgyszóval írja le. A hazai könyvtárak nagy része a nemzetközileg elfogadott Egyetemes Tizedes Osztályozás szakjelzeteit alkalmazza. Előnye, hogy a felépítése hierarchikus és szemléletes a fogalmak közötti összefüggés, kereséskor tudunk alá és fölérendelt kifejezé- seket keresni. Az ETO az ismereteket tíz főosztályba sorolja, melyeket osztályokra és alosztályokra bontanak, a tudományág jellegzetességének megfelelően. Az ETO mellett léteznek természetes nyelvi tartalmi feltáró rendszerek. Ilyen a szabad és kötött tárgyszó, valamint a tezaurusz. A kötött tárgyszó rendszer egy előre megszerkesztett fogalomrendszer. A szinonimák közül előre eldöntik, melyiket használják. Meghatározott mélységig bontják az egyes tudományágak fogalmait. A szabad tárgyszó rendszerben bármilyen, eddig nem szereplő fogalmat alkalmazhatunk a dokumentum tartalmának leírására. A tezaurusz egy kötött tárgyszó rendszer, ahol az egyes elemek, deszkriptorok tartalmazzák a fogalom kapcsolatait is: szinonima, fölérendelt fogalom, alárendelt fogalom, rész és egész fogalom. A deszkriptorok kapcsolatait az adatbázis kereső programok ki tudják aknázni. Megfelelő parancsra képesek a szűkebb vagy tágabb fogalomra keresni. Általában szakbibliográfiákban alkalmazzák. A számítógépes katalógus egységei a rekordok. Minden műről készül egy bibliográfiai rekord, mely tartalmazza a dokumentum formai és tartalmi jegyeit. Egy mű minden példányáról ké- szül példányrekord is, ami megmutatja, hogy az adott példány a könyvtár melyik egységében található valamint a kölcsönzési információkat. Az OPAC az Online Public Access Catalogue rövidítése.

Jelentése: számítógépes hálózaton, bárki számára közvetlenül elérhető katalógus. A hálózaton elérhető katalógusnak több előnye is van a hagyományos cédula katalógussal szemben: Nyilvánvalóan gyorsabb keresést tesz lehetővé. Használata sem időben, sem térben nem korlátozott. Az ETO szerinti tartalmi feltárás mellett vagy helyett természetes nyelvi, azaz tárgyszavas feltárást is alkalmaznak. A könyvről a cédulás katalógushoz képest több adat is nyilvántartható, és kereshető. A keresési eredmények könnyen tárolhatók. 36 Számítógép hálózat Egyes könyvtárak a katalógusaik hálózaton történő összekapcsolásával közös katalógusokat üzemeltetnek (pl.: SZIE Közös Katalógus, MOKKA). A legtöbb OPAC ma már webes felülettel rendelkezik, és használatuk az általános keresőgé- pekhez hasonló. Azonban érdemes minden esetben elolvasni a használati útmutatót, mert a különféle fejlesztések bizonyos tulajdonságokban (pl.: helyettesítő karakterek – más elnevezéssel: csonkolás és maszkolás – vagy logikai műveletek alkalmazása) eltérhetnek egymástól. A könyvtári katalógusokban végezhetünk egyszerű (gyors) keresést (általában címre és szerzőre), azonban itt az összetett keresések dominánsabbak. A katalógusok találati listájából kérhetünk részletes adatokat a könyvről (lásd Hiba! A hivatkozási forrás nem található.), melynek kiemelt szövegrészeire kattintva a tárgy- és címszó, valamint a szerző- és címkatalógusoknak megfelelően pl. az azonos tárgyszóhoz (témakörhöz) tartozó könyvek listázhatók ki. 1. ábra Mokka katalógus részletes könyvadatai Az elektronikus katalógusok előnye nem csak az elmenthető és kinyomtatható szakirodalmi listákban rejlik, hanem abban is, hogy nyomon követhetjük a könyv kölcsönzöttségi állapotát, sőt, mind több könyvtári rendszer teszi lehetővé a beiratkozott olvasók számára az elektronikus előjegyzést is. 1.4.6 Fordítógépek A keresés használata során gyakran előfordul, hogy a begépelt szakkifejezésre idegen nyelvű találatot kapunk, sőt még a nyelvi szűkítés sem garantálja, hogy nem csúszik be egy-két idegen nyelvű találat. Ezen találatokat nem kell eleve kizárni, csak azért, mert nem értjük az adott nyelvet. Az interneten szinte minden nagyobb keresőszolgáltatónak van fordítógépe amely gyakoribb nyelvek esetén képes akár egy teljes weboldalt lefordítani egy másik nyelvre. A magyar nyelv sajnos nem tartozik a gyakoribb nyelvek közé, de már van olyan fordító- gép, amely ígéretes, és képes elfogadható minőségű fordítást készíteni angolról magyarra, vagy magyarról angolra. Az elfogadható minőség nem jelent irodalmi szintű fordítást, de elégséges ahhoz, hogy a keresett témában egy kicsit is jártas olvasó megérhesse, hogy miről szól az eredeti szöveg. Mivel a fordítás gépi, fel kell készülni, az internetes szlengben elterjedt „DVD játékos”-hoz (DVD player DVD lejátszó) hasonló eredményekre. Számítógép hálózat 37 Nagyobb fordítógépek (a teljesség igénye nélkül): babelfish.altavista.com, translate.google.com, és babelfish.yahoo.com, magyar nyelvet ismerő fordítógép a www.webforditas.hu. A fordítógépek felülete kiforrott, általában választhatunk, hogy szabadon begépelt szöveget (bizonyos hosszúságig) adunk meg, vagy egy webcímet, majd beállítjuk, hogy milyen nyelvről fordítson milyen nyelvre, megnyomjuk a fordítás gombot, és olvashatjuk a lefordított oldalt, vagy szöveget. 1.4.7 Wikipedia „A Wikipédia egy többnyelvű, nyílt tartalmú, közösség által fejlesztett lexikon (kalendárium és napi hírek jellegű információkkal), amit a nonprofit Wikimedia Foundation üzemeltet. A Wikipédia célja, hogy az általános lexikonokhoz hasonlóan az emberiség közös tudásanyagá- ról adjon információkat, tájékoztatást, vagy magyarázatot. (Nem célja a nem közismert személyek vagy fikciók magyarázata, vagy a személyes publikációk támogatása.) A Wikipédia a MediaWiki szoftveren futó, WikiWiki alapú rendszer, ami azt jelenti, hogy bárki, szinte bármit szerkeszthet csupán azzal, hogy kiválasztja a „szerkesztés” hivatkozást, ami minden cikk tetején olvasható. Az angol nyelvű projekt 2001. január 15-én indult, a magyar változat pedig 2003. július 8-án látta meg a napvilágot (lecserélve az előtte üzemelő magyar részt, mely a régi szoftveren futott és gyakorlatilag nem tartalmazott hasznos információt), és azóta már 66.798 szócikket tartalmaz. Emellett több mint 100 nyelven készülnek

szócikkek a világ minden részéről érkező szerkesztők tollából (illetve bitjeiből). Ahogy telik az idő, egyre több ember szerkeszti a szócikkeket, és így azok egyre jobbak lesznek; a Wikipédia mindig jobb lesz holnap, mint tegnap volt.” [Idézet a Wikipédiából.] Elérhetősége: www.wikipedia.org, a különboző nyelvű változatok a www.ország.wikipedia.org címen (a magyar oldal www.hu.wikipedia.org, az angol oldal www.en.wikipedia.org). A wikipedia által is használt nyilvános (közösségi) fejlesztési modell nagyon jól bevált a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésénél (Linux kernel, Mozilla, Apache web szerver, Postgresql, stb) és az eltelt néhány év bizonyította, hogy igen hatékony eszköz a tudásanyag fejlesztésben is. Előnyei: naprakész (ha az olvasó elavult információt talál, kijavíthatja); gyors információ visszakereshetőség; nagy információ mennyiség [az angol nyelvű verzió már közel kétmillió szócikket tartalmaz (2007.08.10)]. Hátránya a publikus szerkesztési lehetőség miatt egyes szócikkek tartalmának megbízható- sága megkérdőjelezhető, mivel egyes emberek örömüket lelik a rombolásban, ezért vagy szándékosan hibás tartalommal hozzák létre a szócikket, vagy a meglévőt módosítják úgy, hogy hibás, vagy valótlan adatot tartalmazzon. Ezen hibák detektálása a kisebb érdeklődést mutató szócikkek esetében nagyon nehéz. Emellett azt az érvet is fel szokták hozni vele szemben, hogy önmagában a nagyszámú szerkesztő nem garancia a minőségre, hiszen „száz laikus nem helyettesít egy szakértőt” (legalábbis nem minden esetben). A Wikipédia bár jól használható egy hagyományos lexikon helyett, azoknál nem tartalmaz lényegesen több tárgyi tévedést, viszont sokkal több címszót tartalmaz. Nem használható 38 Számítógép hálózat azonban az „egyetemes tudás kizárólagos forrása”-ként, azaz nagyon jó általános áttekintést ad az adott szócikkről, de mint azt a közelmúlt botrányai is igazolták, a Wikipediaban található információt továbbfelhasználás esetén célszerű más forrásokból is ellenőrizni (ez utóbbi állítás minden internetes és hagyományos információforrásra igaz, beleértve a napi sajtót is). 1.4.8 VOIP alkalmazások Napjaink dinamikusan fejlődő, és egyre nagyobb teret nyerő internetes alkalmazása az internetes hangátvitel (VOIP, voice over IP). Az elkövetkező néhány évben a VOIP nagy valószí- nűséggel teljesen kiszorítja a hagyományos kapcsolt telefonvonalakat. A legtöbb szolgáltató az internet előfizetés mellé már olcsó vezetékes telefon előfizetést is ajánl, ami az interneten működik, díja a hagyományos telefon díjának töredéke, illetve az interneten (szolgáltatón) belüli hívások általában ingyenesek. Másik előnye a lakhelytől független szolgáltatás lehető- sége, vagyis az interneten bármely VOIP szolgáltatóval köthetünk szerződést, mert a szolgáltatás igénybevételéhez csak egy megfelelő sebességű internetkapcsolat, és egy telefon(szoftver) szükséges. Kapcsolódás a VOIP szolgáltatóhoz történhet hardver eszközzel (SIP protokollt támogató router, telefonadapter, stb, az internetszolgáltatók által kihelyezett nettelefonok ilyenek) illetve szoftveres telefonnal, amit sok esetben a szolgáltató weboldaláról ingyenesen letölthetünk. A voip alkalmazások beállításánál figyelembe kell venni, hogy adott esetben NAT mögül mű- ködik, ezért figyelmesen el kell olvasni a szolgáltató által nyújtott leírásokat, különös tekintettel a SIP proxy és az stun szerver részre. A voip alkalmazások másik kategóriája a nem SIP protokollra épülő SKYPE. A Skype ingyenesen letölthető alkalmazás, ami regisztráció után használható hálózaton belüli videó telefoná- lásra, vagy egyenlegfeltöltés után vezetékes hívásokra. Magyarországi hely független net-telefon szolgáltatók (a teljesség igénye nélkül, számuk napról napra változik): Klip, Indafon, Neophon. 1.5. Sötét oldal Az internethasználók számának növekedésével és a használathoz szükséges szakértelem csökkenésével exponenciálisan növekednek az internet felhasználóira leselkedő veszélyek. Az utóbbi évek nagy változást hoztak nem csak a veszélyek mennyiségében, hanem jellegében is. 1.5.1 Technikai természetű veszélyek Az otthoni számítógépek terjedésével (az internet széleskörű elterjedése előtti időszak) megnövekedett a számítógépes vírusok száma, amelyek közvetlen kapcsolat hiányában az emberek gépek közötti hagyományos adat és programmozgatási folyamatát kihasználva fertőztek. A

vírusok célja akkoriban – kevés kivételtől eltekintve – a figyelemfelkeltés és károkozás (vandalizmus) volt. Az 1990-es évek közepére kialakult a számítógépes kártékony kódok ma már klasszikusnak tekinthető csoportosítása, mely terjedési mód, megfertőzhető állományok jellege, alkalmazott programozási technika, a kód viselkedése a memóriában, büntetőrutin megléte/jellege alapján próbálta csoportokba foglalni a különböző programokat. Főbb csoportok: Vírusok: alapfeladatuk a terjedés, legtöbb esetben tartalmaznak büntető rutint, terjedési módjuk, fertőzött állományok típusa, stb. alapján több alcsoport került kialakításra. Terjedé- se minden esetben fertőzött fájl, vagy adathordozó által történik, fertőzéshez felhasználói Számítógép hálózat 39 beavatkozást igényel, vagyis a felhasználónak kell elindítania a vírust hordozó programot, email-mellékletet, behelyezni a fertőzött adathordozót, stb. Trójai programok: a trójai faló mintájára, olyan programok, melyek veszélytelen programoknak látszanak, de más funkciót (is) tartalmaznak, mint aminek mondják magukat (pl.: egy képernyővédő program a háttérben intenzív levelezést folytat, vagy futás közben dokumentumokat töröl). Férgek: olyan programok, melyek a hálózaton terjednek, tartalmazhatnak büntetőrutint. Míg a vírusok valamilyen fájlhoz, vagy adathordozó speciális részéhez kapcsoltan utaznak egyik gépről a másikra, a féreg a hálózatba (nem feltétlenül internet) kötött gépek közötti közvetlen kommunikációs kapcsolatot használja terjedéshez, vagyis a féreg maga keres bejáratot, nem igényel a terjedéshez felhasználói beavatkozást, elegendő a támadható szolgáltatás megléte a célgépen. A fertőzött gépek között magánhálózatot (wormnet, botnet) hozhat létre, melyen keresztül utasításokat, újabb modulokat, féreg-frissítéseket telepít a fertő- zött gépre. A fenti csoportosítás alapelemei még ma is igaznak tekinthetők. A hagyományos adathordozási módokat felváltja/kiszorítja a közvetlen hálózati kapcsolat, így minden kártékony kódtí- pus átállt egy hatékonyabb, hálózat alapú terjedési módra. A nagyszámú, potenciálisan érintett célszámítógép miatt az elsődleges figyelemfelkeltést és vandalizmust felváltja a célirányos üzleti haszonszerzés, ennek következtében, míg korábban nagyon sok vírus diákcsínynek indult, ma már komoly bűnözői csoportok álnak a legtöbb támadás hátterében. A korábbi időszakok általános vírustámadásai segítségével mára a kártékony kódok terjeszté- se kiforrott, már nem kizárólagos cél a nagy volumenű fertőzöttség elérése, mert azt hamar észlelik, ezért az ilyen támadások ma már ritkábbak, hanem a sokáig észrevétlenül használható, sok esetben csak néhány ezer gép fölötti uralom átvételét jelentő zombi (zombie)-gép há- lózatok létrehozása. A nagyszámú gépet megfertőző kódok időszakos megjelenésének célja ma már nem a rombolás, hanem az adatgyűjtés. A klasszikus csoportosítás mellett ma a kártékony kód célja alapján is szükséges kategorizálni a kódokat. A klasszikus és a célszerinti kategóriák összevonásával alakult ki a mai kártékony kód nomenklatúra alapja. Kémprogram (spyware): olyan programok gyűjtőneve, melyek a felhasználó tudta és beleegyezése nélkül adatokat gyűjtenek a számítógépről és/vagy a programok használatáról és ezen adatokat továbbítják a program létrehozójának, típusai: adatgyűjtő internet oldalak által beállított sütik: az interneten látogatott oldalakról, kattintott linkekről teszik lehetővé az adatgyűjtést, csak sütiket, és webszervereket használva, vagyis nincs telepített program. adatgyűjtő (spyware) program: viselkedése alapján klasszikus trójai programokhoz sorolható, valamilyen (látszólagosan) hasznos funkciót ígér [pl.: a böngésző kiegészítése új funkci- ókkal (toolbar)], miközben, vagy mi helyett, adatokat továbbít a létrehozójának. Tartalmazhat keylogger (billentyűleütés naplózó) funkciót is, mely célja a bizalmas személyes adatok (felhasználónév, jelszó, bankszála, hitelkártya) gyűjtése, melyek sok esetben a hálózaton csak kódolt formában kerülnek továbbításra. A keylogger a naplózást még a kódolás előtt, a billentyű leütésekor elvégzi, ezért a fentieken felül bármilyen tevékenység monitorozására alkalmas. hazatelefonáló programok (call home): mivel a legtöbb program szükségszerűen folyamatos frissítésre hibajavításra szorul, ezek terjesztésének módja, szinte kizárólag

az internet. Azt, hogy a javítások és bővítések letöltése ürügyén egy-egy program mennyi információt közöl a gyártóval, esetlegesen milyen felhasználási statisztikát továbbít alkalomszerűen, azt 40 Számítógép hálózat képtelenség ellenőrizni, ennek ellenére néha lebukik egy-egy szélesebb körben használatos program. A gyártók azzal védekeznek, hogy nem küldenek a felhasználó beazonosítására alkalmas adatokat (amit mindenkinek jogában áll elhinni), továbbá, hogy az adatküldés lehetősége szerepel a felhasználási feltételekben. Hirdetőprogram (adware): azon programok gyűjtőneve, melyek a hirdetéseket jelenítenek meg a felhasználó gépén. Elvi (nem az alkalmazott technikából adódó) különbség van azonban a programok között, vagyis, ha egy program a telepítés előtt jelzi, hogy a program fejlesztési költségeit hirdetésekből fedezik, a felhasználó maga döntheti el, hogy ingyen használja a programot és hirdetéseket kap, vagy fizet érte, nem minősíthető kártékonynak, ha a program eltávolítása magával vonja a hirdetőmotor eltávolítását is, illetve nem tartalmaz kémkedő funkciókat. A kártékony hirdetőprogram telepítése a trójai programokra jellemző módon történik, a célirányos hirdetésekhez tartalmazhat valamilyen kémprogramot, vagy külön terjesztett kémprogram által gyűjtött adatokra épül. Hátsó bejárat (backdoor): távoli hozzáférést (akár a gép vezérlésének teljes átvételét) nyújt a fertőzött gépen, a gép jogos felhasználójának tudtán és akaratán kívül. Terjesztése történhet vírus, trójai, vagy féreg útján. Tárcsázó (dialer): olyan kártékony kód, mely az internet kapcsolat eltérítésével hoz hasznot fejlesztőinek, mégpedig úgy, hogy az internet kapcsolatot (nemzetközi) emelt díjas vonalra tereli. Terjesztéséhez használhatnak vírus, trójai, vagy féreg technikát. Szerepe a szélessávú internet terjedésével jelentősen csökken, ugyanis egyre kevesebb gépben található faxmodem. Rootkit: olyan programok gyűjtőneve, melyek feladata egyéb programok futásának elrejtése az operációs rendszer illetve a víruskeresők elől. A rootkit és az általa elrejtett program csak közvetett módon érzékelhető (rendellenes működés), ezért igen nagy veszélyt jelent. A rootkit technológia használható bármilyen kártékony kód elrejtésére, terjesztése bármely technológi- ával lehetséges. Védekezni ellene a fertőzés előtt hagyományos víruskeresővel is lehet, mivel a terjedéshez hagyományos technológiát használ, de ha a fertőzés bekövetkezett, csak a leg- újabb generációs víruskeresőknek van esélye a detektálásra, melyek képesek érzékelni bizonyos rendellenes memóriaállapotokat. A jelenlegi legnagyobb fenyegetést a rootkit technoló- gia és annak egyéb technológiákkal való ötvözése jelenti. A böngésző/levelező programok az utóbbi időben nagy szerephez jutottak a kártékony kódok terjesztésében. Bizonyos weboldalak vagy támadók, ezen programok kódfuttatási képességé- nek – mely nélkülözhetetlen a dinamikus weboldalak megjelenítéséhez – hibáit kihasználva, az oldalra látogató/vagy az email-t megnyitó alkalmazásokat kártékony kód futtatására használják, ezen kódok a fenti típusok bármelyikébe tartozhatnak. A fenti veszélyforrások mindegyike technikai jellegű, ellenük technikai eszközökkel elfogadható szinten védekezni lehet. A veszélyforrások másik csoportja az emberi tényező, mely ellen semmilyen legálisan használható technikai eszköz nem véd, egyedüli védekezés a felhasználó kritikus hozzáállása és – lehetőleg nem a saját kárán szerzett – tapasztalata, illetve továbbképzése lehet. 1.5.2 Emberi természetű veszélyek Social engineering egy olyan támadási/kártékony kód terjesztési/adatszerzési technika gyűjtőneve, amely nem a célrendszer tervezési/programozási hibáinak kihasználására épül, hanem annak legkönnyebben támadható elemét, a felhasználót veszi célba, a felhasználó várható viselkedését kihasználva, a felhasználót tudatosan megtévesztve, vagy egyszerűen annak felkészületlenségére, hiszékenységére, kíváncsiságára építve programok telepítésére, adatok közlésére veszi rá. Példák a social engineering alkalmazására: Számítógép hálózat 41 Telefonos adatszerzés: telefonon bejelentkezik a támadó, bemutatkozik, hogy ő a vállalati rendszergazda (egy bank képviselője, stb.), és közli, hogy a (banki) rendszerben hiba történt, visszaéltek a felhasználó adataival, és szeretné ellenőrizni, hogy minden rendben mű- ködik-e. Ehhez szüksége van az adott

személy felhasználói nevére és jelszavára, banki azonosító adataira, stb. A felhasználók jelentős része általában sajnos meggondolatlan módon közöli a kért adatokat. E-mail alapú adatszerzés: a felhasználó kap egy e-mail-t látszólag a rendszergazdától, a bank képviselőjétől, stb., hasonló indokkal, mint telefonos megkeresés esetén, egy dörgedelmes fenyegetéssel, hogy amennyiben nem jelentkezik be a LEVÉLBEN szereplő hivatkozáson keresztül és nem erősíti meg a jelszavát, hozzáférése felfüggesztésre/kizárásra kerül. Ebben az esetben a levélben szereplő webcím (URL, hivatkozás) a látszólagos feladó weboldalához megtévesztésig hasonlító, de nem az adott feladó (pl. bank) weboldalára visz, az adatok megadásával saját hozzáférésünk válik kiszolgáltatottá a támadónak. Sajnos a célszemély gondatlanságból átugrik egy sor elővigyázatosságra intő jelen, sok esetben még azon sem gondolkodik el, hogy pl. egy magyar bank, vagy a vállalati rendszergazda miért levelezik vele idegen nyelven. (Ez az adathalászat (phising) tipikus esete, melyre Magyarországon is folyamatosan történnek próbálkozások, pl. megtévesztő banki emailek és beléptető weboldalak képében.) Az email alapú adatszerzéshez nagyon hasonlít az az eset, amikor kártékony kód telepítésé- re próbálják hasonló módon rávenni a felhasználót. Az ilyen tartalmú levél valamilyen „érdekes vagy értékes” figyelemfelkeltő anyagot (pl.: kép vagy videó xy-ról meztelenül, vagy egy az áldozat gépéről kiinduló vírustámadás elhárításához szükséges segédprogram, trójai) tartalmaz, amit esetleg a nagyobb biztonság kedvéért még kódolt archívum formájában csatoltak a levélhez úgy, hogy a jelszót is megadják (ez utóbbi technikának egyértelmű célja a levelezési átjárón esetlegesen futó vírusvédelmi rendszer kijátszása). A potenciális áldozatok egy jelentős része gondolkodás nélkül végrehajtja a levélben közölt utasítás sort, és má- ris a potenciálisból valós áldozattá válik. SPAM/HOAX: az előző példáknál talán kevésbé veszélyes, azoknál valamivel kevesebb közvetlen kárt okozó veszélyeknek tekinthetjük a SPAM és HOAX leveleket. A SPAM (Spiced Pork And hAm, húskonzerv fajta melyet egy Monty Phyton jelenetben a vendég tiltakozása ellenére is minden ételbe beletennének, vagyis ha nem kéri, sőt nem akarja, akkor is kapja) a kéretlen, zömében reklám célú levelezést takarja. A HOAX (álhír, hírlapi kacsa) pedig egy valós alapot nélkülöző, komolytalan hír, városi legenda terjedése e-mailban az interneten. A lánclevél (chain-mail) „a bolond vagy, ha nem adod tovább” típusú – az általá- nos iskolában már unalmas – játéknak az internetes megfelelője. A témában nagyon jó öszszefoglaló a „Lánclevelek Küldőinek Tanfolyama” (GERVAI). A veszélyforrások között kiemeljük a SPAM kategóriából a Nigériai átverés, részvényvételi ajánlat, valamint a HOAX kategóriából a hamis vírusfigyelmeztetés alkategóriákat, mert ezek igen komoly anyagi veszteséget okozhatnak. A „nigériai átverés” egy ellenállhatatlan ajánlat, mely szerint valamelyik országból egy nagyobb összeg/örökség kimenekítéséhez keresnek partnert, majd ahogy az áldozat bekapta a csalit, elkezdődik annak különböző ürüggyel történő pumpolása. (Hasonló elven működik az email-cím alapján kisorsolt nagy összegű nyeremény átvételé- vel kecsegtető levél). A részvényvásárlási felhívás, egy kis cég részvényeinek nagy áremelkedését jósolja, valamilyen bizalmas információ alapján. Eredményeképpen általában egy rövid időre valóban megugrik a kereslet, és az ár a jelzett részvényekre, majd, miután nem történik semmilyen bejelentés, szépen visszaesik (jóval eredeti szint alá), szép hasznot hajtva a levél küldőinek. 42 Számítógép hálózat 1.5.3 A veszélyforrások okozta károk Az illetéktelen hozzáférés, adatlopás, hitelrontás, (ipari) kémkedés által a vállalati szférában okozható károk nagysága viszonylag könnyen belátható. A felhasználók, különösen az otthoni felhasználók hajlamosak a veszélyek elbagatellizálására, hogy tőlük nincs mit ellopni, meg mért pont őket támadnák, stb., pedig az interneten mindenki célpont, napjainkban a támadá- sok elsődleges célpontjaivá az otthoni felhasználók váltak, melynek okai: a vállalatok a veszélyeket felismerve igen komoly védelmi vonalakat építettek ki a támadá- sok ellen; a vállalatok rendelkeznek megfelelő szakembergárdával, vagy anyagi forrásokkal a támadá- sok észleléséhez és az elsődleges védekezési

lépések megtételéhez; az otthoni rendszerek a felhasználók a szakértelem hiánya és hanyagságuk következtében védtelenek; az otthoni felhasználók könnyebben bedőlnek az adathalászatnak; az otthoni felhasználók száma hatalmas; a vállalatok, illetve az internet kritikus fontosságú részei ellen indított rendelkezésre állás elleni támadás nagyszámú számítógép egyidejű ellenőrzését feltételezi, vagyis az otthoni gé- peket első lépcsőként lehet használni nagyobb támadásokhoz; a SPAM leveleket a nagyobb szolgáltatók szűrik, a SPAM-küldés jó jövedelemforrás, a zombivá tett otthoni gépek a nagy darabszám miatt nem szűrhetők ki, elég hatékony eszkö- zei lehetnek a SPAM-ek továbbításának/egyidejű nagyszámú küldésének. Az internet veszélyforrásai által okozható károk két nagy csoportra oszthatók: Közvetlen károk: a kártékony kód által közvetlenül okozott károk, így pl.: a törölt, megszerzett dokumentum/információ üzleti értéke, a pótlás/helyreállítás költségei, a számláról leemelt összegek, a dolgozók kieső munkájának bére, a lelassult internet előfizetési díja. Közvetett károk: a cég/magánszemély hírnevében, gazdasági megítélésében bekövetkezett negatív változások, kényes információk illetéktelen kezekbe kerülésével keletkezett erkölcsi/gazdasági károk, stb. Az otthoni felhasználók a hanyag hozzáállásért a legjobb esetben is fizetnek, ha más módon nem is az internet elérésük havidíjában, mert a kifizetett erőforrások egy jelentős részét mások használják. 1.5.4 Védekezés A veszélyforrások ellenei védekezés – mint maguk a veszélyek – két komponensből állnak. A technikai és emberi tényező együttes alkalmazása csökkentheti elfogadható szintre az internet használatának kockázatát. A technikai védekezés főbb elemei: az operációs rendszer biztonsági frissítéseinek rendszeres telepítése, az interneten kommunikáló programok biztonsági frissítéseinek telepítése, a vírusvédelmi program biztonsági és adatbázis frissítéseinek megfelelő gyakoriságú, rendszeres telepítése, megfelelő beállítású vállalati és személyi tűzfal, vagy legalább az operációs rendszer alap biztonsági eszközeinek használata, a böngésző programfuttatási lehetőségeinek korlátozása (vírusvédelmi megoldások részét képezi). Számítógép hálózat 43 Az emberi tényező által okozott károk elkerülésének módjai: a felhasználók folyamatos (ön)képzése; megfontoltság, különös figyelem a gyanús jelekre (a rendszergazdának soha nem lehet szüksége a jelszavunkra, ha egy levél a banki rendszerbe való belépésre szólít fel, és nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy hamis-e, ellenőrizzük annak tartalmát a levéltől független forrásból, de soha sem a levélben küldött linkre kattintva, hanem egy böngésző- ablakot nyitva, és ott a bank címének begépelésével), a weboldalak tanúsítványainak vizsgálata, stb.; a lánclevelek, SPAM-ok, HOAX-ok azonnali törlése, figyelmen kívül hagyása; a programok telepítése csak megbízható forrásból történjen, szükségességük alapos mérlegelése után, az egyéb települő kiegészítéseket fokozottan vizsgáljuk meg; online banki szolgáltatások esetén használjunk egyéb azonosítást is (pl.: sms aláírás); a felhasználónak a gépen ne legyen több joga, mint amire a munkájához/szabadidős tevé- kenységéhez szükség van (pl.: ne legyen a gyerek rendszergazda az otthoni gépen). 44 Számítógép hálózat 1.6. Ellenőrző kérdések 1. Mi a számítógépes hálózat? Milyen csoportjait ismeri a hálózat mérete illetve az eszközök egymáshoz való viszonya alapján? 2. Ismertesse a hálózatok TCP/IP modelljének felépítését! 3. Definiálja az internet és az intranet fogalmát! 4. Ismertesse a következő, az internettel kapcsolatban használt szakkifejezések jelentését: IP-cím, domain név, DNS, protokoll, URL, tűzfal, proxy! 5. Milyen levelezőprogramok segítségével olvashatja emailjeit? Hasonlítsa össze ezeket! 6. Melyek a helyben futó levelezőprogram fontosabb beállításai? 7. Definiálja az internet „korszakait”! Mit (milyen eszközöket, milyen funkciókat) érthetünk web 2.0 alatt? 8. A letöltött programok és dokumentumok felhasználási feltételei alapján milyen csoportokat különböztet meg? 9. Hogyan helyezhet el állományokat az interneten? 10. Milyen fontosabb internetes keresési lehetőségeket ismer? Milyen típusú eredményt várhat ezektől? 11. Szabadszavas keresésnél hogyan finomítható a keresőkifejezés, vagyis hogyan kaphatunk „ideális” számú, hasznos találatot? 12.

Milyen online eszközök segítségével értelmezhet idegen nyelvű szöveget? 13. Hasonlítsa össze a szabadszavas és a katalógusokban történő kereséseket! 14. Ismertesse az elektronikus könyvtári katalógusk jellemzőit! 15. Értékelje az internetes enciklopédiák (pl. Wikipedia) szerepét! 16. Milyen technikai jellegű veszélyforrásokat ismer? 17. Ismertesse a technikai veszélyforrások elleni védekezés főbb elemeit! 18. Milyen emberi tényezőkre visszavezethető veszélyforrásokat ismer? 19. Hogyan csökkenthetők, kerülhetők el az emberi tényező által okozott kár? 20. A hálózati (internetes) veszélyforrások milyen károkat okozhatnak? Szövegszerkesztés 45 2. Szövegszerkesztés A fejezet két fő részből áll, először a szöveges információ kezeléséhez kapcsolódó elsősorban elméleti jellegű ismereteket tekintjük át. Ennek részét képezi az információkezelés módjainak, a fontosabb szerkesztőszoftver-kategóriáknak és állománytípusoknak a bemutatása. Az elmé- leti részben összefoglaljuk azokat a szövegkezelési (tipográfiai) tudnivalókat, melyek nemcsak a szigorúan vett szövegszerkesztésnél, hanem más, szöveghez kötődő szerkesztési munkában felhasználhatók. Szintén elméleti jellegű ismeretnek tekinthető a szakmai dolgozat tartalmi és formai követelményeinek bemutatása. A fejezet második része egy konkrét szövegszerkesztő program, a Microsoft Word 2010 kezelését tekinti át. A szoftver lehetőségeinek teljes körű ismertetésétől eltekintünk, jobbára azokra a funkciókra koncentrálunk, melyek a bevezetésben felvázolt célokat szolgálják. 2.1. Szöveges információ kezelése Nyomtatott (illetve főként nyomtatásra szánt elektronikus) formában: A hagyományos, legtöbbször oldalakra osztott kiadványok (könyvek, folyóiratok, újságok, levelek stb.) tartoznak ebbe a csoportba, melyek mindegyike létrehozható elektronikus formátumban. Ezek lineárisan elrendezett egységekből (mondatok, bekezdések, fejezetek stb.) épülnek fel, az olvasó (legtöbb esetben) ezt az „utat” bejárva dolgozza fel a szöveget. Tartalmazhat szöveget, ábrákat, képeket és egyéb grafikai elemeket. Elsősorban az online publikálást támogató módon: Ide sorolhatjuk a különböző weboldalakat, amelyek fő jellegzetessége, hogy a felhasználók nem feltétlenül lineárisan olvassák a szöveget, hanem a szerkesztő által a szövegben létrehozott kapcsolódási csomópontokon (hivatkozások, linkek) keresztül más dokumentumokhoz juthatnak el. A szerkesztő olyan hivatkozá- sokat is létrehozhat, amelyek távoli, nem általa szerkesztett oldalakra mutatnak, így elvileg egy tetszőlegesen összetett információs háló jöhet létre. Ennek a médiának (hipertext vagy kiterjesztett formában hipermédia) fontos alkotója a felhasználói közreműködés, interaktivitás, vagyis az olvasó választja meg továbbhaladásának irányát. Szintén tartalmazhat szöveget, ábrákat, képeket, ugyanúgy, mint hangot, animációt, mozgóképet. Jelen tantárgy céljai közé az első csoportba tartozó szöveges információ szerkesztésének áttekintése tartozik, de néhány technikai jellegű szempont erejéig – a szövegszerkesztést tágabban értelmezve – kitérünk más formáira is. 2.1.1 Szerkesztőszoftverek Az előzőekben említett elektronikus dokumentumok elkészítésére számos szoftvereszköz áll rendelkezésre, melyek a következő csoportokba sorolhatók: Egyszerű szerkesztőprogramok: Az általuk rögzített szöveg nem formázható (nincs pl. betűformázás, képbeillesztés). A szövegbevitel mellett lehetővé teszik még pl. a keresést és a nyomtatást. Legtöbbször valamely szoftver által feldolgozandó (parancs) állományt szerkeszthetünk velük, de egyszerűségük és gyorsaságuk révén akkor is hasznosak lehetnek, ha csak valóban magát a szöveget kívánjuk rögzíteni. Ilyen szerkesztőprogram pl. Windows-környezetben a Notepad. „Valódi” szövegszerkesztők, melyek már a formázást is lehetővé teszik. A szövegrögzítés, -javítás, keresés, nyomtatás mellett lehetőséget biztosítanak a betűk stílusának és a szövegelemek lapon való elhelyezésének beállítására, képek, táblázatok, tartalomjegyzék stb. beszúrására. A velük végzett dokumentumszerkesztési munka elsősorban folyószöveg-központú – szemben pl. a kiadványszerkesztő szoftverekkel –, viszont a 46 Szövegszerkesztés dokumentum formázását is lehetővé teszik – szemben az egyszerű szerkesztőprogramokkal. Ezen szoftvereknek két fő változatuk

van: Az egyikkel munka közben nem látható a kész dokumentum kinézete, csak különféle kódok utalnak a formázásra. A másik csoportba tartozó szoftverrel dolgozva úgy láthatjuk a dokumentumot, ahogy az a nyomtatás után is ki fog nézni (What You See Is What You Get – WYSIWYG). Ilyen program pl. a Microsoft Word és a nyílt forráskódú OpenOffice szövegszerkesztő komponense. Kiadványszerkesztő programok: Ezen szoftverek elsősorban az oldalkép- (layout) központú szerkesztést támogatják, vagyis segítségükkel pontosan el lehet helyezni az oldalon a dokumentum elemeit: szöveget (amit akár egy másik programmal rögzítettünk), képeket stb., illetve támogatnak olyan speciális nyomdai feladatokat is, mint a színrebontás. Így a nyomdai termékek (újságok, könyvek, plakátok stb.) döntő többségben ilyen szoftverekkel készülnek, melyek közül a legismertebbek: QuarkXPress, Corel Ventura, Adobe InDesign, illetve a nyílt forráskódú Scribus. Egyéb, speciális szövegfeldolgozó programok: Ide sorolhatjuk pl. weboldalak fejleszté- sét támogató szoftvereket. Ezek egy része lényegileg egy speciális funkciókkal (pl. a be- írt kódot kiegészíti vagy annak helyességét ellenőrzi) rendelkező egyszerű szerkesztő- program, tehát tulajdonképpen helyettesíthetők egy Notepad-del. Más részük WYSIWYG-elven (is) működik, vagyis a szerkesztőnek nem kell feltétlenül forráskódot írnia, hanem, a szerkesztőablakban közvetlenül a vizuális élmény alapján is megtervezheti a weboldalt. Ilyen szoftver pl. az Adobe Dreamweaver vagy a Microsoft FrontPage. Ezeken túlmenően számos speciális szoftverre lehet szükségünk, pl. szkennelő és szövegfelismerő programok, rajzoló és képszerkesztő programok, képletszerkesztő szoftverek stb. Az alkalmazásfejlesztés egyik fejlődési iránya az, hogy egyes szoftvercsoportok átvesznek bizonyos funkciókat másoktól, így pl. fejlettebb szövegszerkesztőnek is lehetnek weblapvagy kiadványszerkesztő képességei, és viszont. Azonban számos speciális funkcióhoz továbbra is célszoftver használata ajánlott. 2.1.2 Állományformátumok A fent felsorolt eszközökkel számos formátumban készülhetnek dokumentumok, melyek kö- zül röviden bemutatjuk a talán legtöbbet használtakat: TXT (illetve plain text): Olyan szövegállomány, mely kizárólag karaktereket tartalmazhat, formázási utasításokat nem. Gyakori kiterjesztése: .txt, de tetszőleges kiterjesztéssel menthetők ilyen állományok. RTF (Rich Text Format): Olyan „platformközi” dokumentum-formátum, mely tehát az egyes alkalmazások közötti kompatibilis szövegátvitelt szolgálja. A formázási utasítá- sokat { } jelek között tartalmazza, így az állomány tartalma az emberi szem számára is értelmezhető. Kiterjesztése: .rtf. DOC (document): korábban a formázott szövegekre utalt, mára szinte kizárólag az Microsoft Word szövegszerkesztő dokumentum-formátuma. A formázatlan szöveg mellett formázási és visszavonási információkat, programokat (script-eket) stb. is tartalmazhat. Kiterjesztése: .docx (korábbi verziókban: .doc). (X)HTML ((eXtensible) Hypertext Markup Language): A WorldWideWeb (egyik) le- író nyelve, ahol a formázási és funkcionális utasítások <> jelek közé kerülnek. A kiterjesztett változat sokkal inkább szabványkövető kódírást követel meg. Ebben a csoportban kell megemlíteni az „egy fájlból álló weblap” fogalmát (MHTML – Szövegszerkesztés 47 Multipurpose Internet Mail Extension HTML), mely az MS Office alkalmazások esetében az egyik kimeneti állományformátum lehet. Kiterjesztése: .html, .htm, .xhtml, .xht, illetve .mhtml, .mht. XML (Extensible Markup Language): Olyan leíró nyelv (pontosabban nyelvcsalád), melynek feladata az (akár numerikus, akár szöveges) adatok strukturált megjelenítése, tehát elsősorban nem azt mondja meg, hogy hogyan jelenjen meg az adat, hanem hogy mi a szerepe a dokumentumban. Kiterjesztése: .xml. PostScript: Az Adobe által fejlesztett oldalleíró- és programnyelv. Kiterjesztése: .ps. PDF (Portable Document Format): Szintén az Adobe által fejlesztett formátum, mely teljes dokumentumok cseréjét teszi lehetővé számítógépek között. Szabályozható a dokumentum hozzáférhetősége is (nyomtatás, kijelölés stb.). Kiterjesztése: .pdf. 2.2. Tipográfiai alapismeretek A tipográfia fogalma: A kifejezés eredeti (görög) jelentése: τυπος

(tüposz): vert vagy vésett ábra, minta, γραψω (gráfó): írni – a szóösszetétel hozzávetőleges jelentése tehát: „típusokkal írni”. Tartalmi szempontból: a szöveges közlés (korábban elsősorban a nyomtatott szöveg) megformálásának, a kép és a szedett szöveg együttes elrendezésének tudománya/művészete. Technikai szempontból: a szöveges közlés tervezésében és szedésében felhasználható (akár elektronikus, akár hagyományos) eszközök összessége. A tipográfia szerepe, hogy a dokumentum által hordozott, illetve a szerző által átadni kívánt információt mind tökéletesebben, esztétikus formában adjuk át az olvasónak. Tehát pl. olyan lapméretet, szövegelrendezést, tagolást alkalmazzunk, ami kényelmessé teszi az olvasást. Bizonyos szerkesztési eszközökkel (betűméret, betűszín, elrendezés) hívjuk fel az olvasó figyelmét a szöveg fontos részeire, vagy olyan arculatot alakítsunk ki (színek, képek, betűtípusok stb. segítségével), ami erősíti a dokumentum mondanivalóját vagy kifejez egy értékrendet (pl. egy reklámanyag vagy egy szervezet „céges” dokumentációja, esetleg egy speciális dokumentumtípus – pl. oklevél – esetén). A dokumentum klasszikus tipográfiai építőelemei – melyek legtöbbször nem azonosak a tartalmi összetevőkkel (pl. fejezetek) – a következők: Betű: a szöveg legkisebb építőeleme. Tágabb értelemben véve karakter, vagyis az ábécé betűin kívül a számok, írásjelek, speciális karakterek, szóközök összessége. Sor: önálló tervezési egység pl. az igazítás, szóközök, sortávolság szempontjából. Sorcsoport: tartalmilag, logikailag összetartozó sorok (pl. többsoros könyvcím, képaláírás, levélfejléc). Grafikai elemek: a dokumentumban előforduló képek, illusztrációk, ábrák, vonalak (léniák) stb. Lap illetve a szövegelemek elrendezése a lapon: annak megszabása, hogy a szöveget mekkora lapon (amennyiben lapokra törhető dokumentumról van szó, illetve ennek hiányában pl. a számítógép monitorán), milyen elrendezéssel juttatjuk el az olvasóhoz. Ezzel szemben a modern számítógépes tördelőprogramok a betű-sor-sorcsoport elemsor helyett inkább a betű-szó-bekezdés hármast tekintik építőegységeknek. A szó praktikusan két szóköz közötti karaktersort jelenti (ami így nem mindig esik egybe a nyelvészeti szó- definícióval), míg a bekezdés két Enter közötti szövegrészt jelent, ami egyben a szöveg egy gondolati egysége is lehet. 48 Szövegszerkesztés A következőkben áttekintjük a fenti építőelemekre vonatkozó fontosabb fogalmakat, melyek nem csak a számítógépes szövegszerkesztésben, hanem általánosan, a nyomdai termékek tervezésénél, létrehozásánál érvényesek. 2.2.1 Betűk és karakterek A betű a szöveg legkisebb alapegysége. Elsődleges szerepe az információ hordozása, de emellett alakjával hozzájárul a szöveg stílusának, olvashatóságának meghatározásához, illetve speciálisan díszítő szerepet is betölthet. A betűválasztásnál tehát azt is szem előtt kell tartani, hogy milyen mennyiségű és milyen célú, hangulatú dokumentumot írunk vele. A betű fontosabb részeit a 2. ábra szemlélteti. Érdemes megjegyezni, hogy a betűtípus méretét (lásd később) a törzsméret, és nem pl. a betűszem mérete határozza meg. Ebből következik, hogy az egyforma méretezésű betűtípusokkal írt szöveg kinyomtatva vagy a monitoron eltérő nagysá- gúnak tűnik. A betűk tipográfiailag helyes alkalmazása kapcsán két fogalommal meg kell ismerkedni. Az egyik a ligatúra, mely olyan betűkettőst vagy –hármast jelent, melyet nem két vagy három külön karakterrel szedünk, hanem csak eggyel, vagyis az alkotó karakterek összeolvadnak. A magyar nyelvben ilyen ligatúrák a következők: fi, ff, fl, fj, ffi, ffl. Ezek létrejöttét az indokolja, hogy a betűk egyes részei (pl. az fi kapcsolat esetén az f betűszára és az i ékezete) részben enélkül is átfednék egymást. A másik fogalom az alávágás (kerning), mely a szöveg optikai kiegyenlítését jelenti a betűközök csökkentésével. Erre főleg a nagybetűs írásnál lehet szükség, ha ferde szárú betűk (pl. „A” és „V”) kerülnek egymás mellé, és a betűköz csökkentése nélkül túl nagy lenne közöttük a távolság. Betűkhöz kapcsolódó tipográfiai szabályok: Különbséget kell tenni a kiskötőjel (diviz – elválasztásnál használjuk), a nagykötőjel (félkvirtmínusz – gondolatjelként vagy intervallumok között alkalmazzuk), valamint a kvirtmínusz (magyarban nem, csak angolban

használjuk gondolatjelként) között. Különbséget kell tenni az idézőjel (”), a hüvelyk (") és a másodperc (˝) jele között. Különbséget kell tenni az aposztróf (’), a láb (') és a perc (´) jele között. Fontos az egymásba ágyazott idézetek helyes kezelése, pl. „aaa »bbb ’ccc’ bbb«aaa”. Szó- és mondatvégi írásjelek elé nem teszünk szóközt, utána viszont igen. Szó eleji írásjelek esetében (nyitó idézőjel és zárójel) fordított a helyzet. Sokan tévesen használnak egyes karaktereket, ami leginkább az írógép korának korlátozott karakterkészletére. Ilyen pl. a zárójelek helyett alkalmazott törtvonal, vagy a nulla helyett írt kis vagy nagy „o” betű, de a szorzásra is van külön karakter (×), nem kell az x-et használni helyette. Nagyon fontos a speciális nyelvi ékezetes betűk helyes alkalmazása, tehát a magyar nyelvben nincs „Ô”, „Õ” vagy „Û” betű (ún. „kalapos” ékezetes betűk), hanem kizárólag „Ő” és „Ű”! 2. ábra A betű részei (forrás: Mohai, 2006) Szövegszerkesztés 49 Betűtípusnak nevezzük az azonos grafikai stílusjegyekkel tervezett, így egységes vizuális összhatást keltő jelkészletet, mely tehát nemcsak a betűket, hanem a számokat, írásjeleket és speciális karaktereket is magába foglalja. A betűtípusokat nevük azonosítja, mely megörökítheti tervezőjét, de lehet fantázianév is. Megkülönböztethetjük a számítógépes betűtípusokat, illetve karakterkészleteket (fontokat), melyek egy adott betűtípus egyetlen méretének teljes karakterkészletét tartalmazó állományt jelentik. Bizonyos fontok önálló elemként tartalmazzák a fent említett ligatúrákat illetve azokat a speciális alávágás-értékeket, melyeket egyes betűpárokra alkalmazni kell, és gépelésnél automatikusan behelyettesítik őket. Kinézetük, rajzolatuk alapján a betűtípusok (családok) számtalan csoportosítása létezik. Az alábbiakban négy formáját emeljük ki: Talpas betűk (Serifs): Ezek a betűcsaládok a betűk száránál, végződésénél található dekorációról ismerhetők meg, mely egyfajta optikai stabilitást kölcsönöz a betűknek. Ha szövegeinket könnyen (gördülékenyen) olvashatóra tervezzük, mindenképp érdemes valamelyik talpas (Times, Garamond, Bookman) betűt alkalmazni. Talp nélküli betűk (Sans Serifs): Az előzőekkel ellentétben, a talp nélküli betűcsaládok (Arial, Tahoma, Impac) betűinek szára szigorúan egyenes, semmiféle talpban nem végződik. Mivel az olvasásuk lassabb (betűnként olvassuk, hiszen nem alkotnak szó- képet, mint a talpas betűk), főleg címekben, rövid feliratokon, reklámszövegekben használjuk. Kalligrafikus (írott) betűk: A betűcsaládok képviselőit rendkívül könnyű azonosítani, hiszen azok mindegyikében a betűk a folyamatos kézíráshoz hasonlóan (grafikailag is azt utánozva) kapcsolódnak egymáshoz. Mivel a kalligrafikus betűk általában rendkí- vül nehezen olvashatóak, használatával bánjunk nagyon óvatosan! Dekoratív betűk: ide tartoznak azok a betűtípusok, amelyeket egyik fenti kategóriába sem tudunk egyértelműen besorolni. Néha egészen elképesztő grafikai megoldásokkal rendelkeznek, pl. egyes betűk teteje lángol. A betűcsalád tagjai jól használhatók logókban, emblémákban és reklámfeliratokban. Egy betűtípusnak különböző változatait betűváltozatnak nevezzük. A betűváltozatokat a következő tulajdonságok alapján különíthetjük el: Vonalvastagság: világos, normál, félkövér, kövér Tengely: normál, dőlt Betűszélesség: keskeny, normál, széles, egészen széles Forma: normál, kiskapitális, kisbetűs, nagybetűs Díszítettség: árnyékolt, vésett stb. Fontos kiemelni, hogy egy betűtípus két „valódi” változata (pl. normál és dőlt) között nemcsak az adott tulajdonságban (ez esetben a tengelyferdeségben) lehet különbség, hanem eszté- tikai szempontok miatt az azonos karakterek alakja, vonalvastagsága stb. is eltérő lehet a két változatban. Így ezek korrekt, a tervező szándékait tükröző számítógépes megjelenítése két font-állományt igényel. Ezzel szemben léteznek a hamis betűváltozatok (pl. dőlt, kiskapitális), amelyeket pl. a szövegszerkesztő program hoz létre egyetlen, normál betűváltozatból. A betűváltozatok szerepe pl. a folyószöveg fontos részeinek kiemelésében áll, erről részletesen a 2.2.4 fejezetben lesz szó. Egy betűtípus betűváltozatainak összességét betűcsaládnak, míg egy-egy betűváltozatba tartozó különféle nagyságú betűfokozatok összességét méretsorozatnak hívjuk. 50 Szövegszerkesztés A betűválasztást a következő tényezők szabhatják meg: A szöveg hangulata, tartalma (pl.

szépirodalom, meghívó, szakmai anyag, reklámszöveg). A szöveg terjedelem (fontos szempont az olvashatóság, az érdeklődés fenntartása). Egy szövegben lehetőség szerint kevés típust használjunk. Fontos az összhang fenntartása az illusztrációkkal. A betűtípus helyfoglalása (pl. fix oldalszám, lapméret esetén). A szükséges karakterek (pl. magyar ékezetes betűk) megléte a használt betűtípusban. A betűtípus-keverés fő szempontja: Cél a nagy kontraszt létrehozása pl. a fejezetcím és a szöveg között, ugyanakkor a szövegnek mégis esztétikusnak, egységes hangulatúnak kell maradni. Gyakori megoldás, hogy a szövegben valamilyen talpas (pl. Times New Roman), a címekben talpatlan betűtípust (pl. Arial) használunk. 2.2.2 Méretezés A betűk (és általában a tipográfiai elemek) méretezésére számos rendszer alakult ki kezdetben a nyomdaipar, majd a számítógépes kiadványszerkesztés fejlődése során. Ezek többségének alapegysége a tipográfiai pont. Az alábbi táblázatban a legfontosabbakat mutatjuk be. Elnevezés Kialakulása A méret alapja Speciális egység Didot-pontrendszer Kialakítása François-Ambroise Didot (1730–1804), francia nyomdász nevé- hez fűződik A francia hüvelyk 1/72- ed része, 1 pont = 0,376mm 10 pont= 1 garmond, 12 pont = 1 ciceró Pica-pontrendszer Amerikai (angolszász) pontrendszer, melynek kialakítását Nelson C. Hawks kezdte el, majd végleges változata Lawrence Johnson nevéhez fűződik. Hivatalos szabvánnyá 1886-ban vált Az angol hüvelyk 72,27- ed része, 1 pont = 0,351mm 12 pont = 1 pica PostScript- vagy DTP-pontrendszer A számítógép-alapú kiadványszerkesztés hatására jött létre az 1980- as években Az angol hüvelyk 1/72- ed része, 1 pont = 0,3528mm 12 pont = 1 pica Egység-alapú méretezés Gyakran használt relatív méretezési eljárás a weblap-fejlesztésben is Relatív méretezés, alapja az em (kvirt), az „m” betű, és az en (félkvirt) az „n” betű szélessége – Metrikus/angolszász méretezés – Milliméter, centiméter illetve hüvelyk – 6. táblázat A tipográfiában használatos méretezési rendszerek Néhány gondolat erejéig érdemes kitérni a számítógépen található betűtípusokra is. Számító- gépünk alapvetően kétféle módon tárolhatjuk a betűkészleteket: bittérképes (bitmap) fontként vagy vektorgrafikus fontként. A bittérképes betűkészletek esetében minden karakter képpontok (pixelek) csoportjából áll, melyek egy előre elkészített (támogatott, natív) méretben használhatók. Megjelenítésük relatí- ve kis számításigényű, viszont nagyításnál (a natív mérettől eltérő méretben) erősen romlik a betűkép, láthatóvá válnak a pixelek. Ilyen típusúak pl. a képernyő- és nyomtatóbetűk. (Kiterjesztésük lehet pl.: .bmf, .fon) A vektoros betűkészletek egyszerű geometriai elemekből (vonalak, ívek, sarokpontok), matematikai egyenletek alapján jön létre a betűkép. Az előző típussal ellentétben így minőség- Szövegszerkesztés 51 romlás nélkül méretezhetők át. A következő formátumok tartoznak ide: Type1 és Type3 (kiterjesztés: .pfm, .pfb), TrueType (kiterjesztés: .ttf) és OpenType (kiterjesztés: .ttf vagy .otf). 2.2.3 Oldal és annak részei A nyomtatásban megjeleníthető dokumentumok fontos egysége az oldal, illetve kinyomtatva a lap. A lapméret megadásánál kiindulópont a nyomdatermék típusa, felhasználói köre pl. könyv esetében ne igényeljen túl sok fejmozgást, vagy az újság maradjon könnyen kezelhető méretű. A legelterjedtebb lapméreteket, az Asorozatot az ISO 216 szabvány írja le (lásd 3. ábra), melynek alapja az A0 méret. Ez egy 1m2 területű lap, ahol az oldalak aránya 1: 2 , vagyis 841mm × 1189mm. Ebből származtathatjuk a további (A1, A2, A3 stb.) méreteket úgy, hogy felezzük az előző méret hosszabbik oldalát. A legelterjedtebb irodai lapméret az A4, mely 210mm × 297mm nagyságú. Ritkábban használatos a B-sorozat, ahol a sorozat elemeinek területe az A-sorozat „párhuzamos” elemének és az eggyel nagyobb elemnek a mértani átlaga (a B1 az A0-nak és az A1-nek), míg az oldalarány ugyanúgy 1: 2 . B5-ös formátumban (176mm × 250mm) készül nagyon sok könyv, emellett a B-sorozatba illeszkedik számos borítékméret. Észak-Amerikában ettől eltérő papírméretezést használnak, melyet az ANSI/ASME Y14.1 szabvány ír le. Az irodai munka alapja – az ISO A4-es méret megfelelője – az ANSI A méret, más néven Letter (8.5" × 11", 216 mm × 279 mm). Ha kiválasztottuk a megfelelő papírméretet, következő lépésként

meghatározzuk a margókat (a szöveg távolságát a lapszéltől), melyek szerepe kettős: keretbe foglalja a szöveget (esztétikai jellemző), és könnyíti a szöveg feldolgozását azzal, hogy elhatárolja a „külvilágtól”, így az olvasó szeme nem siklik át könnyen pl. a sor végén a szomszédos oldalra. Beszélünk alsó, fölső, bal, jobb (kétoldalas nyomatoknál külső, belső) margókról, valamint kötésbeni margó- ról, mely a befűzés, spirálozás számára biztosít helyet a lap „belső” szélén. Ezeken túl léteznek helyi margók is, pl. egy keretbe foglalt szöveg esetén. A lapon a margókon belül eső területet szedés- vagy szövegtükörnek hívjuk, ide nyomtatható a dokumentum szövege – bár vannak olyan elemek (pl. a széljegyzetek), melyek kívül esnek a szedéstükrön. A margók és a szedéstükör méretezésére több klasszikus, geometrián alapuló szabály létezik, pl. az aranymetszés, mely esetében egy szakaszt úgy vágunk két részre, hogy a kisebbik úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobb az egészhez (vagyis: x : y = y : (x+y), ahol x elemei” nevű könyvtárban, a létrehozott weblap mellett. 64 Szövegszerkesztés Szintén az állományokhoz kapcsolódó lehetőség a dokumentumunkhoz kapcsolódó, leíró jellegű információk megtekintése illetve szerkesztése, hiszen egy állományt (dokumentumot) nem csak a nevével jellemezhetünk. Ezt a célt szolgálja a dokumentum adatlapja (Fájl fül/Információ menüpont ill. itt a Minden tulajdonság megjelenítése), melyben beállíthatunk olyan jellemzőket, mint a dokumentum szerzője, címe, leírása, kulcsszavai, megtekinthetjük a statisztikáját (oldalszám, szavak száma, karakterszám – ez egyébként elérhető az állapotsorban a Szavak száma gombon keresztül is) stb. 2.4.3 A dokumentum előkészítése a szerkesztéshez A konkrét beállítások ismertetése előtt ezek lehetséges hatóköreit illetve azok szabályozását mutatjuk be, az egyes funkciók ismertetésénél erre már nem térünk ki. A beállításokat alapesetben a teljes dokumentumra alkalmazzuk. Azonban arra is van lehetőség, hogy egy dokumentumon belül többféle oldalbeállítást (hasábolás, lapbeállítások, margók stb.) alkalmazzunk, amivel dokumentumunkat tehetjük változatosabbá, illetve speciális feladatokat oldhatunk meg. Ahogy a 2.2.3 fejezetben említettük, ezt a célt szolgálják a szakaszok. A készülő szöveget szakasztörésekkel oszthatjuk fel szakaszokra, ahol az új szakasz örökli az előző formázási tulajdonságait, tehát önmagában ettől nem fog megváltozni semmi sem, de a következő tulajdonságok bármelyikét átállíthatjuk az új egységben: margók, lapméret és tájolás, a nyomtató papírforrása, oldalszegély, függőleges igazítás, élőfejek és élőlábak, hasábok, oldalszámozás, sorok számozása, lábjegyzetek és végjegyzetek. Szakasztörést egyrészt beszúrhatunk manuálisan a Lap elrendezé- se lap Töréspontok gyűjteményből, ahol kiválaszthatjuk, hogy az új szakaszba kerülő szöveget folyamatosan írja, új oldalra, vagy a következő páros/páratlan oldalra helyezze. Ezenkívül a program automatikus szakasztörést szúr be akkor, ha kijelölünk egy szövegrészt, és erre alkalmazzuk az előzőleg felsorolt formázások valamelyikét, valamint akkor is, ha valamely beállítás (pl. laptájolás) módosítása esetén hatókörként Az aktuális ponttól lehető- séget választjuk. Kiegészítés a törésponthoz: Szintén a Lap elrendezése lap Töréspontok gyűjteményben találjuk az Oldaltörés opciót, mellyel (vagy a Ctrl+Enter billentyűkombinációval) új oldalt nyithatunk a dokumentumban. Tehát ha új oldalra van szükségünk, akkor ezzel a módszerrel, semmiképpen se Enterek sokaságának leütésével! Az új oldat nyitó szakasztörést is csak akkor használjuk, ha az új szakaszban valóban az előzőtől eltérő formázást akarunk beállítani! Szintén ehhez a témakörhöz kapcsolódik a Beszúrás lap Oldalak csoportjában található néhány lehetőség is. Itt egyszerűen lehelyezhetünk egy oldaltörést, a kurzor aktuális helyénél hozzáadhatunk dokumentumunkhoz egy üres oldalt vagy beszúrhatunk egyet a számos előre elkészített fedőlap-séma közül. A teljes dokumentumra vonatkozó beállítások a Lap elrendezése lap csoportjaiban találhatók, melyek közül a Témák és az Oldalbeállítás a legfontosabbak. A Témák csoportban néhány előredefiniált arculat közül választhatunk, melyek magukba foglalják a színeket, betűtípusokat, egyéb grafikai elemek kinézetét. (Mindez visszaköszön majd a PowerPointban is.)

Szövegszerkesztés 65 Az oldalbeállítások közül az első a lapbeállítás, mellyel a Lap elrendezése lap Méret gyűjtemé- nyéből választhatjuk ki valamely szabványos (lásd. 2.2.3 fejezet) lapméretet vagy a További papírméretek menüponttal megadhatunk ezektől eltérő egyedi méretet is. Szintén itt állíthatjuk be, hogy mely papírforrásból nyomtassunk, ha több ilyen is rendelkezésünkre áll. Ennek szerepe lehet pl. akkor, ha a dokumentum szöveges részeit hagyományos, a fotókat tartalmazó mellékleteket pedig fotópapírra szeretnénk nyomtatni, és ezek a számunkra elérhető nyomtató (vagy nyomtatók) más-más tálcájában találhatók. Következő csoportként az oldal-beállítási funkciókat határozhatjuk meg. Ide sorolhatjuk a laptájolást (Tájolás gyűjtemény), a margók beállítását (Margók gyűjtemény), az oldalelrendezést (a csoporthoz tartozó párbeszédablakban), valamint a párbeszédablakban, az Elrendezés fülén elérhető, az oldal függőleges igazítása nevű funkciót. A laptájolás keretében álló vagy fekvő oldalt állíthatunk be. Margók esetében választhatunk előre megadott sémákból, vagy magunk állíthatjuk be a lenti, fenti, bal és jobb margót, továbbá a kötésbeni margó méretét és helyét. (Utóbbinak akkor van szerepe, ha le szeretnénk fűzni a kinyomtatott dokumentumot, ezzel hagyhatunk ki helyet a fűzésnek. Emellett a kötésre nem lehet sem képet, sem szöveget helyezni.) Az oldal-elrendezésnek akkor látjuk hasznát, ha speciális, több oldalból álló dokumentumot szerkesztünk: tükrözhetjük a margókat (kétoldalas, „könyvszerű” dokumentum), nyomtathatunk két oldalt egy lapra, vagy ké- szíthetünk több oldalas, függőlegesen hajtogatott füzetet („leporelló” formátum). Érdemes megfigyelni, hogy a kiválasztott oldalelrendezésnek megfelelően változik a margók neve is! Az oldal függőleges igazítása magáért beszél: lényegében ugyanazt tudjuk vele elérni oldalszinten és függőlegesen, mint a bekezdések igazításával bekezdés-szinten és vízszintesen: a lapon található szöveget igazíthatjuk fentre, lentre, középre illetve egyenletesen szétosztva. Szintén ebben a pontban teszünk említést a hasábokon alapul elrendezésről, tehát amikor a szöveget az oldalon több, egymás melletti oszlopban jelenítjük meg. Ez elsősorban nem szakmai dolgozatokban, hanem pl. újságokban, hírlevelekben, telefonkönyvekben használatos formátum. Az egyhasábos elrendezéstől eltérő beállítást a Lap elrendezése lap Hasábok gyűjteményén keresztül érhetünk el. Itt beállíthatjuk az oldalon megjelenő hasábok számát, méretét és a közöttük lévő elválasztó vonalat, illetve a hasábolás hatókörét (teljes dokumentum, aktuális ponttól, kijelölt szöveg). 2.4.4 A dokumentum főszövegének létrehozása Ha megnyitottuk a szerkeszteni kívánt dokumentumot, és beállítottuk az oldalakkal kapcsolatos fontosabb paramétereket, a következő feladat a szöveg bevitele, majd annak formázása. Ahogy az elméleti részben is bemutattuk, a szöveg alapelemének tekinthetjük a karaktert (praktikusan egy leütést), a szót (két szóköz közötti részt) illetve a bekezdést (technikailag két ENTER-leütés közé eső szövegrész), így a későbbiekben szó lesz karakter- és bekezdés-szintű formázási lehetőségekről. Elsőként azonban ismerkedjünk meg a szövegbevitelhez kapcsolódó fontosabb funkciókkal. 66 Szövegszerkesztés A főszöveg felépítése: Elsőként gépeljük, illetve másoljuk be a dokumentum folyószövegét, bekezdésekre törve azt. A főszöveg begépelésekor rögtön érdemes kijelölni (nem feltétlenül megformázni) a fejezetcímeket, sőt gyakran eleve a címrendszer adta „dokumentum-csontvázból” indulunk ki, és azt töltjük fel tartalommal. A címrendszer elemeinek kijelöléséhez használjuk a 2.4.1 fejezetben definiált stílusokat (Címsor 1, Címsor 2 stb.), melyek szerkesztési, formázási lehetőségeit részletesen a 2.4.9 fejezetben mutatjuk be. A szerkesztésnek ebben a fázisában nem szükséges beszúrni azokat az objektumokat, melyek tömbszerűen helyezkednek el a folyószövegben (ábrák, táblázatok). Ezek tervezett helyét jól láthatóan jelöljük meg, rögzítésükről bővebben a 2.4.5 fejezetben olvashat. 2.4.4.1 SZÖVEGBEVITEL ÉS -KEZELÉS A szöveg begépelésével kapcsolatban nem kívánunk részletekbe menni, kizárólag azt emeljük ki, hogy a használt számítógép illetve billentyűkiosztás függvényében egyes, főleg speciális karakterek más-más helyen találhatók

meg. A billentyűk jobb alsó sarkában feltüntetett karaktereket általában az AltGr (jobb oldali Alt)+a kívánt billentyű leütésével, míg a jobb felső sarkában lévő, esetenként kék színű karaktereket az Fn+a kívánt billentyű leütésével jeleníthetjük meg (ez utóbbi a notebook-okra vonatkozik). Ezen túlmenően van néhány olyan karakter, amit egy billentyűkombinációval vagy a Beszúrás lap Szimbólum gyűjteményén keresztül érhetünk el. Utóbbinál ha a További szimbólumok parancsot választjuk, a párbeszédablakon két fület találunk: a Szimbólumok fülön keresztül bármely betűkészlet tetszőleges karakterét elérhetjük és beszúrhatjuk a szövegbe, a Különleges karakterek fülön többnyire speciális szö- vegszerkesztési karakterek találhatók. Gyakran használt különleges karakterek (a karakterek billentyűit idézőjelek között tüntetjük fel, tehát az idézőjelek nem képezik részét a billentyűkombinációnak): Sortörés: Ha a bekezdés egy részét (pl. tartalmi okokból) új sorba szeretnénk írni, akkor alkalmazhatjuk a sortörés karaktert. Ezzel nem kezdünk új bekezdést, tehát nem jelenik meg pl. a bekezdések előtti és utáni térköz, viszont sorkizárt szövegnél csúnya szövegkép alakulhat ki, ha az egyik sorban túl kevés szöveg van. Billentyűkombináció: Shift+Enter. Nem törhető szóköz: Abban az esetben használjuk, ha két, szóközzel elválasztott karaktersort mindenképpen együtt kívánunk tartani, tehát akkor sem válhatnak el egymástól, ha az első tag a sor végére kerül. Ilyen például a mérőszám és a mértékegység, vagy az olyan egybetartozó fogalmak, mint a sorszámmal ellátott uralkodónevek, illetve Budapest kerületeinek megnevezése. Billentyűkombináció: Ctrl+Shift+Szóköz. Nem törhető kötőjel: Szerepe hasonló, mint az a nem törhető szóközé, használata szükséges pl. a telefonszámok vagy a bankszámlaszámok esetében. Billentyűkombináció: Ctrl+Shift+”-”. Feltételes kötőjel: Ha a szerkesztés során nincs bekapcsolva az automatikus elválasztás (lásd ké- sőbb), akkor manuálisan kell elválasztanunk a sorvégi szavakat a megfelelő szövegkép elérése érdekében. Viszont az elválasztások pontos helye nem feltétlenül tudható, hiszen pl. betűméret-váltásnál más-más szavak kerülnek a sorvégre. A feltételes kötőjel csak abban az esetben válik tényleges, nyomtatásban is megjelenő elválasztásjellé, ha sorvégre esik, így egy szóban többet is elhelyezhetünk. Billentyűkombináció: Ctrl+”-”. Gondolatjel: Ahogy az a 2.2.1 fejezetben is szerepel, az elválasztásjelként és a gondolatjelként használt kötőjel nem ugyanaz a karakter. Az utóbbihoz használandó billentyűkombináció: Ctrl+kötőjel a numerikus billentyűzeten. Nagymennyiségű szöveg esetében gyakran használatos funkció a keresés (adott karaktersor előfordulásainak megkeresése), a csere (bizonyos karaktersor összes előfordulását lecserélni egy másik karaktersorra) és az ugrás (adott számú dokumentumelemhez – pl. oldal, sor – ugrani). Mindhárom funkció a Kezdőlapon, a Szerkesztés csoportban található meg, így együtt is tárgyaljuk őket. A csere esetében a Keresett szöveg mező tartalmát cseréli le a Csere erre tartalmával (ami lehet üres is, ekkor lényegében törlünk), a cserét végezhetjük egyesével vagy egyszerre az összes elemre kiterjedően. Mindkét esetben látható a felületen az Egyebek gomb, Szövegszerkesztés 67 melynek hatására újabb keresési beállítások (pl. kis- és nagybetűk megkülönböztetése, csak ha ez a teljes szó), illetve két további gomb jelennek meg. Az egyik a Formátum, ami lehetővé teszi, hogy csak bizonyos formázásnak megfelelő (pl. betűtípus: Arial, bekezdés: középre zárt) szövegben keressünk, illetve cseréljünk. A beállított formázások megjelennek a Keresett szöveg mező alatt, csere esetén értelemszerűen a Csere erre mezőben állva meg kell adni, hogy milyen formázásra cseréljen. Így ha szöveget akarunk keresni/cserélni formázás nélkül, egyszerűen írjuk be azt a mező(k)be. Ha szöveget akarunk keresni/cserélni adott formázással, írjuk be a szövege(ke)t, majd állítsuk be a kívánt formá- zás(ok)at. Végül, ha csak adott formázást keresünk/cserélünk töröljük ki a szövege(ke)t a mező(k)ből és csak a formázás(oka)t állítsuk be. A másik gomb a Speciális, mellyel speciális karaktereket vagy szövegelemeket (pl. bármely karakter, bármely szám, bekezdésjel, tabulá- torjel, grafikus objektum, nem törhető szóköz stb.) kereshetünk vagy cserélhetünk. A keresés kapcsán említést kell tenni az

„Összes találat kiemelése a következőben:” lehető- ségről, melynek bejelölése után a keresett kifejezés összes előfordulását kijelöli a szoftver, így azokat egyszerre tudjuk pl. formázni vagy törölni. Minden keresésnél említést kell tenni az ún. helyettesítő (joker-) karakterekről, melyekkel egy vagy több más karaktert helyettesíthetünk a keresőkifejezésben. Néhány fontosabb helyettesítő karakter az MS Word-ben (az idézőjel nem része a helyettesítő karakter(ek)nek): Egyetlen karakter – jele: „?”, példa: „v?sz” eredményül adja a „visz”, a „vész” és a „vesz” szavakat is. Tetszőleges számú karakter – jele: „*”, példa: „k*t” eredményül adja a „köt” és a „kabát” szavakat is. Szó eleje – jele: „(szó)”, példa: a „>(ott)” eredményül adja a „megbukott” és a „kicsukott” szavakat is. Megadott karakterek közül egy – jele „[karakterlista]”, példa: a „v[ié]sz” eredményül adja a „visz” és „vész” szavakat, de pl. a „vesz”-t már nem (vö. az első példával). Az előtte álló karaktersor n és m közötti számú előfordulása – jele: „szó{1,3}”, példa: a „10{1,3}” eredményül adja a „10”, „100” és „1000” számokat is. A párbeszédablak harmadik fülén találjuk az ugrás funkciót, mellyel a dokumentum adott számú eleméhez (pl. oldal, sor, ábra, egyenlet stb.) ugorhatunk, illetve megadhatunk az aktuá- lis pozíciótól számított relatív elmozdulást + vagy – számmal. A szövegszerkesztő programok által felkínált egyik fontos lehetőség, hogy a már begépelt szövegen utólagosan is végezhetők műveletek: a szöveg formázható, áthelyezhető, megtöbbszörözhető, törölhető. Ehhez az érintett szövegrészt az egérrel vagy billentyűkombinációval ki kell jelölnünk, amely egy ideiglenes állapot, vagyis egérkattintásra vagy a kurzorbillentyűleü- tésre a kijelölés megszűnik. Fontosabb kijelölési módok: Tetszőleges szövegrész: Az egér bal gombját lenyomva húzással, vagy a kezdőpozícióba állás után Shift+kurzorbillentyűvel. Egy szó: Az egérrel duplát kattintva a kívánt szóra, vagy szó elé állva a Ctrl+Shift+ billentyűkel. Egy sor: Az egérrel a sor elé, a margóra állva, egyet kattintva, vagy a kurzorral a sor elejére állva a Shift+End billentyűkkel. Egy mondat: A Ctrl nyomva tartása mellett az egérrel a mondat bármely szavára kattintva. Egy bekezdés: Az egérrel a bekezdés elé, a margóra állva, duplát kattintva, vagy a kurzorral a bekezdés elejére állva a Ctrl+Shift+ billentyűkel. Teljes dokumentum: Az egérrel a margóra állva, hármat kattintva, vagy a dokumentum elejére állva a Ctrl+Shift+End billentyűkkel, vagy a Szerkesztés/Az összes kijelölése menüponttal. 68 Szövegszerkesztés A kijelöléssel számos műveletet hajthatunk végre: törölhetjük, felülírhatjuk, áthelyezhetjük vagy átmásolhatjuk (megtöbbszörözhetjük). Ezek lényegét a következőkben foglaljuk össze. A kijelölt szöveget a Delete vagy a Backspace billentyűkkel törölhetjük. Ha bármilyen más (karakter)billentyűt ütünk le, tehát új szöveget kezdünk gépelni, akkor ezzel felülírjuk a kijelölt szöveget. A kijelölésről készíthetünk másolatot, melynek során az a Windows Vágólapjára kerül, ahonnan beilleszthető a szöveg egy másik pozíciójába, illetve egy másik alkalmazásba is. Termé- szetesen ugyanígy a Word-be is beilleszthetünk egy másik programból kimásolt elemet. Erre a Kezdőlapon, a Vágólap csoportban látható ikonok, a jobb egérgombbal elérhető gyorsmenü vagy billentyűkombinációk szolgálnak. A Vágólapra való helyezésnek két esete lehetséges: a másolás, melynek során a kimásolt szöveg megmarad az eredeti helyén is, és a kivágás, melynek hatására a kijelölés törlődik. A kijelölt szöveget kimásolhatjuk a kijelöléshez tartozó gyorsmenü Másolás menüpontjával, a Ctrl+C billentyűkkel (ami szinte minden programban használható, fontos kombináció), vagy a ikonnal. A kijelölés kivágá- sához használhatjuk a kijelöléshez tartozó gyorsmenü Kivágás menüpontját, a Ctrl+X billentyűket, vagy a ikont. A kijelölt, majd a vágólapra került tartalmat a kívánt pozícióban előhívott gyorsmenü Beillesztés menüpontjával, a Ctrl+V billentyűkkel (szintén alapvető kombináció), vagy a beillesztés ikonnal illeszthetjük be, akár több alkalommal is. Alapesetben a beillesztett szöveg minden formázási jellemzőt (pl. szín, betűméret, betűtípus) hoz magával az eredeti helyéről, ami igen kellemetlen lehet, ha egy másik dokumentumból (ami másként van formázva) másolunk át egy szövegrészt. Ezt küszöbölhetjük ki az irányított beillesztés (A

Beillesztés ikonhoz tartozó gyűjteményből) használatával. A kívánt helyre állva és a menüpontot kiválasztva kapunk egy párbeszédablakot, melyben megszabhatjuk, hogy milyen módon illesszük be a Vágólap tartalmát a dokumentumba. A választható lehetőségek a Vágólap tartalmától függnek, az alábbiakban a leggyakoribb alkalmazási lehetőségeket emeljük ki. Az Office 2010 egyik újdonsága, hogy az irányított beillesztés lehetőségei gyorselérésű ikont kaptak – használjuk akár a Kezdőlap Beillesztés ikonja alatti menüt, akár a szövegmezőben elérhető gyorsmenüt. Itt attól függően, hogy mit másoltunk a vágólapra külön ikont kaptak az egyes beillesztési lehetőségek. Az irányított beillesztés legfontosabb lehetőségei: Nem formázott szöveg (normál vagy Unicode): A kijelölt szöveggel nem illesztünk be semmilyen formázási utasítást, így az a beillesztés pontjának formátumát veszi fel. Hasznos, ha pl. weblapról másolunk be valamit a dokumentumunkba. HTML-formátum és Formázott (RTF) szöveg: Mindkettővel átmenthetjük a forrásszöveg formátumát a céldokumentumba. Ha weblapról másolunk be szöveget HTML-formátumban, ügyeljünk arra, hogy olyan a dokumentumban szükségtelen elemek is átkerülhetnek (mint pl. a pozícionáló táblázatok). Kép, többféle formátumban: A vágólapon szereplő objektum képként kerül beillesztésre, így az átméretezhető, forgatható stb. Microsoft Office Word (Excel) dokumentum objektum: Abban az értelemben ez is kép, hogy a beillesztett objektum átméretezhető, viszont duplán kattintva rá külön dokumentumként a forrásalkalmazással (MS Word, Excel) külön szerkeszthető. Hasonló eszközhöz juthatunk, ha megvizsgáljuk a beillesztett szöveg jobb alsó sarkában megjelenő ikont (Beillesztés beállításai), mellyel minden esetben beállíthatjuk, hogy megőrizzük a forrásformátumot vagy a beillesztett szöveg környezetének megfelelő célformátumot Szövegszerkesztés 69 alkalmazzuk, esetleg csak a formázatlan szöveget hagyjuk meg (illetve speciális esetben – pl. Excel-táblázat beillesztése – további lehetőségek is elérhetők). Bizonyos kijelölt elemek (pl. egy Excel táblázat vagy grafikon, kép) esetében azt is megtehetjük, hogy ne beillesszük, hanem az irányított beillesztés párbeszédablakában a rádiógombot átállítva csatoljuk azt a dokumentumba. Ez azt jelenti, hogy a kijelölt elem továbbra is kapcsolatba marad az eredeti (ez esetben Excel) állománnyal, és ha az frissül, közvetlenül frissíthetjük a csatolmányt is. A másolások között kell bemutatni egy speciális lehetőséget: a formátum másolását. Ennek akkor van szerepe, ha egy szövegrészt ugyanolyan formátumúra szeretnénk alakítani, mint egy másik, már meglévő szöveg. Ennek érdekében jelöljük ki a mintaként szolgáló szöveget vagy annak egy részét, kattintsunk a formátum másolása ikonra , amire a kurzor ecset alakúra vált. Ezzel aztán „lefesthetjük” a megformázni kívánt szöveget. Azonban már itt kiemeljük, hogy az „optimális” megoldást az egységes stílushasználat jelenti (tehát amikor egy szö- veg formázásainak összességének nevet adunk és azzal hivatkozunk rá a későbbiekben), mellyel részletesen a 2.4.9 fejezetben foglalkozunk. 2.4.4.2 NYELVI ESZKÖZÖK A MS Word-ben több olyan eszköz is a rendelkezésünkre áll, melyeknek célja, hogy a dokumentum nyelvi helyességét javítsák, így használhatjuk az (automatikus) elválasztást, a helyes- írás- és nyelvhelyesség-ellenőrzést, és a szinonima-szótárat, valamint automatikus javítás eszközt is (mellyel az előre meghatározott listában szereplő, gyakran hibásan írt szavakat javítja automatikusan a program). A nyelvi eszközök beállítására vonatkozó lehetőségeket a Fájl fül/Beállítások/Nyelvi ellenőrzés párbeszédpanelen érhetjük el. A nyelvi eszközök használatához hozzátartozik, hogy a szö- veghez vagy annak egy részéhez a megfelelő nyelv legyen hozzárendelve, melyet az Korrektúra lap Nyelv csoportjaiban lévő Nyelv ikonnal vagy az állapotsorban az aktuális nyelvet mutató gombra kattintva tehetünk meg. Tehát lehetséges, hogy a szövegben több nyelven írt részek is szerepeljenek, és mindegyik esetében használjuk a nyelvi eszközöket (ha azok telepítve vannak). Az első nyelvi eszköz az elválasztás, ami egyrészt biztosítja számunkra az automatikus elvá- lasztás lehetőségét, melynek bekapcsolása után (Lap elrendezése lap Oldalbeállítás csoport) a Word beszúrja a szükséges elválasztásjeleket, illetve a

dokumentum szerkesztésével párhuzamosan módosítja is azokat. Emellett használhatjuk a kézi elválasztás funkciót is, ami egy párbeszédablakban a kurzorpozícióban lévő szót feltételes kötőjelekkel látja el, így ha az a sorvégre kerül, a megfelelő kötőjel aktiválódik. Ha a helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrzés be van kapcsolva, gépelés közben piros hullámos vonallal aláhúzva jelzi a helyesírási, zöld hullámos vonallal aláhúzva pedig a nyelvhelyességi (pl. szórendi, szóhasználati, központozási) hibákat. Ha ezekre jobb egérgombbal kattintunk, a megjelenő gyorsmenü, ha tud, felkínál egy vagy több javítási alternatívát, illetve ha helyesnek véljük a megjelölt kifejezést, fel is vehetjük azt a szótárba. A folyamatos nyelvi ellenőrzés mellett kérhetjük az egész dokumentum, vagy egy kijelölt rész ellenőrzését is a Korrektúra lap Helyesírás ikonjával, vagy az állapotsorban látható ikonnal (itt éppen azt jelzi, hogy helyesírási hibát észlel a dokumentumban). A megjelenő párbeszédablak segítsé- gével végiglépkedhetünk az összes hibásnak vélt kifejezésen, és javíthatjuk, átugorhatjuk, vagy a szótárba felvehetjük a megjelölt elemeket. 70 Szövegszerkesztés Ehhez hasonlóan, ha egy szóra jobb egérgombbal kattintunk, a gyorsmenü Szinonimák pontjában találhatjuk a szótárban hozzá rendelt hasonló jelentésű szavakat, vagy ha kijelölünk egy szót, akkor a Korrektúra lap Szinonimák ikonján keresztül, egy munkaablakban láthatjuk ugyanezt. 2.4.4.3 KARAKTERSZINTŰ FORMÁZÁSOK Az ide sorolt formázások a kijelölt szövegrészre (minimálisan egyetlen karakterre), kijelölés hiányában a kurzorpozíci- óban lévő szóra terjednek ki. Így pl. egyetlen bekezdésen belül is többféle formázást alkalmazhatunk. Az itt használható utasítások a Kezdőlap Betűtípus csoportjához tartozó párbeszédablak két fülén érhetők el, illetve a fontosabb beállításokat magában a Betűtípus csoportban vagy a kijelölt szövegnél megjelenő minipulton is megtalálhatjuk. (A fejezetben előkerülő fogalmakkal és használati elvekkel már találkozott a 2.2.1 fejezetben.) Az első fül a Betűtípus, ahol az olyan alapvető karakterjellemzőket állíthatjuk, mint a felhasznált betűtípus, betűméret, betűstílus és betűszín. Ha a betűtípust az eszközsorból választunk, a lista tetején, a többitől vonallal elválasztva a legutóbb használt típusokat találjuk. A betű- méretet kiválaszthatjuk a listában felkínált értékek közül, de be is gépelhetjük 1 és 1638 kö- zötti értéket megadva 0.5-ös lépésközzel. A betűstílusok között a normál mellett a legtöbbször megtalálható a dőlt és félkövér, illetve ezek kombinációja, a félkövér dőlt is. Ha a betű- szín értéke automatikus, akkor a program a háttérszínnek megfelelően választ színt (pl. fehérhez feketét), egyéb esetben a kiválasztott szín lesz az érvényes. További lehetőségként megadhatjuk még az aláhúzás típusát, illetve színét. Emellett az Effektusok csoportban számos további karakterjellemzőt állíthatunk be, néhány kivételtől eltekintve egymástól függetlenül. Ezek közül leggyakrabban az alsó- és felsőindexet (pl. képletek, mértékegységek esetében), a kiskapitális és nagybetűs írásmódot (kiemelésekhez) használjuk. A Térköz és pozíció fülön a betűk egymáshoz képest és a sorban való helyzetét lehet beállítani. Az első lehetőség a Méretarány, mellyel a karakterek vízszintes megnyújtását lehet %-ban megadni. A Pozíció legördülőjében beállíthatjuk vagy pontokban megadhatjuk, hogy a betűk egymáshoz képest közelebb (sűrítve) vagy távolabb (ritkítva) álljanak, amely a kiemeléshez lehet egy újabb eszköz. A betűköz alkalmazása: Gyakori hiba a ritkított szöveg alkalmazásánál, hogy a felhasználó szóközök leütésével távolítja el egymástól a betűket. Ez súlyos hiba, hiszen így a szavak technikai értelemben megsemmisülnek, nem működik pl. az automatikus elválasztás. Adjunk meg ehelyett nagyobb betűközt! A betűköz módosításával csökkenthetjük/növelhetjük az egy sorba jutó karakterek számát, így a bekezdések méretét is. Így ez fontos eszköz a fattyúsorok eltüntetésében! Az Pozícióval a sor alapvonalához képest emelhetjük fel vagy süllyeszthetjük le a karaktereket. A Betűpárok egalizálása opció bekapcsolásával és a betűméret megadásával meghatározhatjuk, hogy milyen betűmérettől kezdve alkalmazza bizonyos betűpároknál az automatikus betűközcsökkentést (lásd 2.2.1 fejezet). (Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a betűméret, annál feltűnőbbek a nem megfelelő betűtávolságból adódó hibák.) Szintén

karakterformázásnak fogható fel a kiemelés, mellyel a vastag szövegkiemelő filcnek megfelelő hatást érhetünk el. Ez az eszköz elérhető az ikonsorból, kiemelő színt a legördíthető menüből vá- laszthatunk (lásd oldalt). Ugyanezt menüből a bekezdésformázásoknál tárgyalt szegély- és mintázatkezelésnél érhetjük el. Szövegszerkesztés 71 2.4.4.4 BEKEZDÉSFORMÁZÁS A bekezdésformázó utasítások hatóköre a kijelölt bekezdések egé- szére, vagy ha nincs kijelölés, a kurzorpozícióban lévő teljes bekezdésre vonatkozik. Az általános bekezdés-formázási eszközök a Kezdőlap Bekezdés csoportjához tartozó párbeszédablakban érhetők el, valamint a fontosabb eszközök ikonként elérhetők a csoportból is. (Az itt előforduló fogalmakkal és használati elvekkel már találkozott a 2.2.4 fejezetben, ezeket itt újra nem ismertetjük.) A Bekezdés párbeszédablak Behúzás és térköz fülének első csoportjában megadható a bekezdés igazítása (balra, jobbra, középre, sorkizárt), valamint a bekezdés vázlatszintje. Ez utóbbi a dokumentum főszövegénél többnyire Szövegtörzs marad, pl. címsoroknál automatikusan magasabb besorolást kap. Ha valamilyen oknál fogva egy bekezdést magasabb hierarchikus szintre kívánunk emelni (ami tehát nem formázásbeli, hanem logikai különbséget jelent), itt tehetjük meg ezt, és a Vázlat nézetben (lásd. 2.4.1 fejezet) ezek a „kiemelt” bekezdések pl. felhasználhatók keresésre. A következő csoport a Behúzások beállításait tartalmazza. Ennek keretében megadható a bal és jobb oldali behúzás, vagyis a bekezdés távolsága a bal és a jobb oldali margótól. Emellett megadható egy harmadik, speciális behúzás, mely az első sor behúzása vagy függő behúzás lehet. Ha az első sort választjuk, a bekezdés első sora a megadott értékkel kezdődik beljebb a bal oldali behúzástól. Függő behúzás esetében az első sor a bal oldali behúzásnál kezdődik, a bekezdés összes többi sora pedig a függő behúzás értékével beljebb. Mindhárom mezőbe írhatunk negatív értéket is, tehát a behúzás valójában lehet „kihúzás” is, amivel így a margó terü- letére is írhatunk (bár ez általában kerülendő). A behúzások (illetve a margók) beállítása a szerkesztőterület feletti vonalzón is követhető (ha bekapcsoltuk a függőleges görgetősáv tetején lévő ikonnal), valamint a gombok mozgatásával közvetlenül állítható (lásd 6. ábra). 6. ábra A margók és a behúzások megjelenése a vonalzón Az utolsó csoport a Térközök beállítására ad lehetőséget. Az Előtte és Utána értékekkel a bekezdések előtti és utáni üres teret adhatjuk meg, alapvetően pontban, míg a Sorközzel bekezdésen belül, a sorok közötti távolságot módosíthatjuk. Leggyakrabban a Szimpla, 1,5 sor és Dupla értékeket használjuk, de beállíthatjuk a Legalább (+érték) és a Pontosan (+érték) lehetőségeket is. Előbbinél, ha a sorköznél nagyobb elem (pl. egy kép) kerül beillesztésre, a program automatikusan megnöveli a sortávolságot, az utóbbinál viszont nem, így egybecsúszhat a sorok tartalma. Közkedvelt szövegszerkesztési eljárás, hogy a felhasználó üres sorok leütésével különíti el egymástól a bekezdéseket. Ez rövid szövegek (pl. levél) esetében nem kifejezett hiba, viszont hosszabb dokumentumoknál egyrészt nehezíti a térköz pontos beállítását (ami lehetséges pl. az üres sor betűméretének csökkentésé- vel), másrészt így a térköz egész dokumentumra terjedő módosítása igen nehézkessé válik. Valamint a címsorok és az utána következő bekezdés egy oldalon tartása (lásd alább) is lehetetlen. Ehelyett használjuk tehát a fent bemutatott bekezdések előtti és utáni térközt! A Szövegbeosztás fülön a bekezdések tördelésével kapcsolatban állíthatunk be bizonyos jellemzőket. Mindenképpen érdemes bekapcsolni a Fattyú- és árvasorok opciót, így elkerülhet- Margók Bal oldali behúzás Első sor behúzása Jobb oldali behúzás 72 Szövegszerkesztés jük, hogy egy bekezdés egyetlen sora kerüljön a lap aljára vagy tetejére. Pl. címek vagy listák esetében kifejezetten ajánlott az Együtt a következővel opció használata, így nem történik meg, hogy a fejezetcím az oldal aljára kerül és elszakad az őt követő fejezettől. Az Egy oldalra jelölőnégyzettel a bekezdés szövegét egy oldalon tarthatjuk, míg az Új oldalra opcióval a bekezdés (pl. főfejezet címei) új oldalra kerülnek. A bekezdések egyik speciális megjelenési formája, mikor az egyes bekezdéseket számokkal, betűkkel vagy valamilyen kiemelő

jellel jelöljük meg, vagyis számozott, felsorolásjellel ellá- tott vagy kombinált többszintű listát készítünk. Ezt a funkciót a Kezdőlap Bekezdés csoportjának ikonjaival ( – illetve a hozzájuk tartozó gyűjteményekkel), a gyűjteményekből megnyitható párbeszédablakokból, esetleg a kijelölt bekezdés(ek)hez jobb egérgombbal előhívható gyorsmenüből érhetjük el. A párbeszédablakokban választhatunk az előre elkészí- tett felsorolás-, számozott lista- és többszintű lista-formátumokból, illetve alkalmazhatunk ún. listastílusokat (amely elősegíti, hogy az egész dokumentumon belül azonos listaformákat használjunk) is, amelyek névvel ellátott listaformátumok. Mindhárom listaformátum esetében lehetőségünk van tetszőleges kinézetű listát létrehozni, ennek érdekében beállíthatjuk, hogy milyen betű, szám, jel szerepeljen a bekezdések előtt (vagy ezek kombinációja a többszintű lista egyes szintjein), mi legyen a lista első elemének kezdőszáma vagy -betűje és mekkora legyen a listajel és a szöveg behúzása. Számozott és többszintű listáknál azt is megadhatjuk, hogy új listát kezdjünk (a kezdőszámmal vagy -betűvel) vagy az előzőt folytassuk. A bekezdésen belüli szövegpozicionálás újabb eszköze a tabulátor. Ez olyan soron belüli pozíciót jelent, melyhez a kurzor odaugrik a tabulátor billentyű leütésével (ami tehát egyben egy speciális karaktert is jelent). Többek között így oldhatjuk meg, hogy egymás alatt sorokban (bekezdésekben) ugyanott kezdődjön a szöveg. Egy tabulátor karakter hatóköre az adott sorra terjed ki, tehát ha tabulátorral beljebb kezdünk egy sort, és folyamatosan gépeljük a szö- veget, az automatikus sortörés után az új sorban nem kezdődik beljebb a szöveg, ezt a bekezdés behúzásának állításával érhetjük el. Meg kell említeni a kitöltés fogalmát, ami azt jelenti, hogy két tabulátorpozíció között milyen karakterekkel (pontozott vonal, aláhúzás stb.) töltse ki a helyet a szoftver, ami tehát egyetlen billentyűleütésre valósul meg. Ezt gyakran láthatjuk pl. tartalomjegyzékek, árlisták esetében. Az MS Word-ben alapvetően négyféle tabulátort használhatunk, melyek a tabulált szöveg igazításában különböznek egymástól: Balra igazító: A gépelt szöveg bal oldala lesz kiigazítva, tehát a szöveg a tabulátortól jobbra kezdődik. Ez lényegében helyettesíthető (és lehetőség szerint helyettesítendő is) a bekezdés első sorának behúzásával. Jobbra igazító: Az előző eset fordítottja, a szöveg jobb oldala lesz igazítva, az a tabulátortól balra kezdődik. Középre igazító: A program a szöveget a tabulátortól jobbra-balra egyenlően osztja el. Decimális (tizedesjelhez igazító): Alapvetően (pl. szöveg esetében) egy jobbra igazító tabulátor, különbség a tizedes törtet tartalmazó számok esetében van. Ekkor ugyanis a rendezés alapja a tizedesjel lesz, több, egymás alatti sorba írt számot vizsgálva a tizedesjelek kerülnek egymás alá. Szerepe pl. árlisták rendezésében van. Vonal: Igazából nem tabulátor, de ebben az eszközcsoportban szerepel. A kijelölt pozícióban egy, a bekezdés magasságának megfelelő függőleges vonalat húz. Alapértelmezésben minden tabulátor billentyű leütésénél a kurzor 1,25 cm-rel kerül beljebb, de a felhasználó is tud saját tabulátorpozíciókat létrehozni. Ezek kétféle módon kezelhetők: Szövegszerkesztés 73 Egérrel a közvetlenül a vonalzón: Ha a vonalzón bárhova kattintunk, akkor az annak a bal szélén látható tabulátortípust jelző ikonnak megfelelő tabulátorpozíciót hozunk létre. A típust az ikonra való kattintással tudjuk módosítani. A kihelyezett pozíció az egérrel áthelyezhető, valamint a vonalzóról lehúzva törölhető. Párbeszédablakból: A tabulátorok kezelését a Kezdőlap Bekezdés csoportjából megnyitható párbeszédablakból, a Tabulátorok gombon keresztül végezhetjük. Beírjuk, hogy hol (hány cm-nél) legyen az új tabulátor, milyen típust és milyen kitöltést alkalmazzunk, majd a Felvétel gombbal létrehozzuk. Ugyanitt tudjuk törölni a korábban felvett tabulátorokat is. (Ezt a menüt elérhetjük a vonalzón lévő tabulátor-pozícióra való dupla kattintással is.) A tabulátor szerepe és használata: Szerepe abban áll, hogy pontosan igazíthassunk egymás alá sorokat, mégpedig úgy, hogy ne üssünk le fölösleges karaktereket. Tehát ha beljebb akarunk kezdeni egy szöveget, akkor nem sok szóköz (nagyon rossz megközelítés), és nem néhány tabulátor (nem ajánlott megközelítés) leütésével tegyük ezt meg, hanem pl. a megfelelő tabulátorpozíció(k)

beszúrásával (vagy a bekezdés behúzásával vagy táblázattal). Ezt egy-két egérkattintással elvégezhetjük, és később is egyszerűen módosíthatjuk. Klasszikus példa: aláírás helye a levélen. Ezt könnyen létrehozhatjuk kizárólag tabulátorokkal, pontok leütése nélkül is. Szúrjunk be menüből két pozíciót, a kettő közötti kitöltést (a második létrehozásánál) pedig állítsuk pontozottra. Így két tabulátorleütéssel létrehozhatjuk az aláírás helyét. Ha alatta szükség van az aláíró nevére is, akkor a következő sorba szúrjunk be a két előző pozíció közé, pontosan kö- zépre egy középre igazító tabulátort. 2.4.5 Objektumok elhelyezése a folyószövegben A dokumentumban a folyószöveg-szerű részeken kívül gyakran szerepelnek olyan „tömbszerű” elemek, melyeket vagy az MS Word-del hozhatunk létre (pl. táblázatok, rajzok), vagy valamilyen külső forrásból szúrhatunk be (pl. fotók, Excel-diagramok). Ebben a fejezetben ezeket tekintjük át. Ezeket a lehetőségeket a Beszúrás és a Hivatkozás lapról érhetjük el. A bekezdéseknél ismertetett tabulálás mellett a szöveg szabályos rendezésének eszköze a táblázat. Ahogy a 2.2.5 fejezetben leírtuk, táblázatos formában könnyen szemléltethetők bizonyos logikai, matematikai stb. összefüggések, viszont a szövegszerkesztésben ez az eszköz jól használható az oldalkép elemeinek rendezésére is. Táblázat, mint rendezőeszköz: Ha egy oldalon több elemet (pl. egy levélfejléc esetében képeket, szöveget) kell arányosan elrendezni, megtehetjük azt, hogy az elemeket táblázatcellákba illesztjük és a táblázat szegé- lyét nem jelenítjük meg, így azok vízszintesen arányosan elosztva lesznek láthatók az oldalon. Az előzőleg említett tabulátoros feladatok táblázatokkal illetve a táblázat celláinak igazításával is megoldhatók. A táblázat létrehozása a Beszúrás lap Táblázatok gyűjteményéből történhet. Innen egyrészt az egérrel körberajzolva adhatjuk meg a táblázatunk méretét, másrészt a gyűjtemény alján lévő menüpontokkal további funkciókat érhetünk el: Beilleszthetünk táblázatot párbeszédablakban megadott paraméterek segítéségével, vagy Excel táblá- ból, tetszőleges méretű és felosztású táblázatot rajzolhatunk, vagy választhatunk előre elkészített táblázat-sémák közül. A már létrehozott táblázat módosítására szolgáló eszközök a Táblá- zateszközök speciális laphoz tartozó két lapról, a Tervezés és Elrendezés lapokról érhetők el. A hozzájuk kapcsolódó összes szerkesztési lehetőséget nem vesszük részletesen végig, mivel azok jórészt magukért beszélnek, a fontosabb egységeket emeljük csak ki: 74 Szövegszerkesztés Kijelölés: A táblázat bal felső sarkában látható nyilaskereszt-alakú ikonra kattintva tudjuk az egész táblázatot, az oszlop tetejére illetve a sor elejére állva a kurzorral pedig egy sort vagy egy oszlopot kijelölni. Beszúrás és törlés: Mindig a kijelölt oszlop elé illetve a kijelölt sor fölé tudunk új elemet beszúrni a gyorsmenü segítségével, illetve a Táblázateszközök/Elrendezés lap Sorok és oszlopok csoportján keresztül. A törlésre is hasonló lehetőségeink vannak. Táblázat pozícionálása és méretezése: A kijelölt táblázat gyorsmenüjéből vagy a Táblázateszközök/Elrendezés lap Táblázat csoport Tulajdonságok menüpontban megadhatjuk, hogy az oldalon hova legyen igazítva a táblázat, illetve hogyan fogja körül a szöveg, valamint itt végezhetjük el a sorok, oszlopok és cellák méretezését (pontos értékkel és %-os aránnyal is). Ezt elvégezhetjük a cellahatárok egérrel való áthúzásával is, de igazán pontosan a párbeszédablakban méretezhetünk. Cellatartalom: Tartalmi szempontból különlegesség, hogy egyszerűbb matematikai, statisztikai műveletek (összegzés, darabszám, átlag stb.) végrehajtására a MS Wordben is van lehetőség. Ehhez a Táblázateszközök/Elrendezés lap Adatok gyűjteményé- ben található Képlet menüpont használható. Ennek képletszerkesztőjében az MS Exelhez hasonlóan írhatunk képleteket, pl. =SUM(a1:a4), =AVERAGE(a1;a2), emellett megadhatjuk a megjelenített szám formátumát is. Táblázat- és cellaformázás: A táblázatokban, cellákban ugyanazokat a formázási lépéseket hajthatjuk végre, mint bármelyik bekezdésben. A tartalom igazításának leggyorsabb módja, ha a kijelölt cellák gyorsmenüjéből a Cellaigazítás menüpontot használjuk, ahol függőlegesen és vízszintesen is rendezhetjük a szöveget (mindez megtalálható a Táblá- zateszközök/Elrendezés lap Igazítás

csoportjában is). Gyakran használt funkció még több kijelölt cella összevonása (a gyorsmenü vagy Táblázateszközök/Elrendezés lap Egyesítés csoport Cellák egyesítése menüpontja) és egy cella felbontása (Cellák felosztá- sa menüpont). A táblázat arculatát leggyorsabban a Táblázateszközök/Tervezés lapon szabhatjuk meg: beállíthatjuk, milyen speciális sorok/oszlopok legyenek a táblázatban (pl. Rovatfej, Összegsor), választhatunk számos előre összeállított stílus közül, illetve magunk is módosíthatjuk a szegélyeket, kitöltéseket. Konvertálás: Időnként szükségünk lehet arra, hogy egy szövegrészt gyorsan táblázattá vagy egy táblázatot szöveggé alakítsunk. Erre szolgál a Táblázateszközök/Elrendezés lap Adatok gyűjteményében található Szöveggé alakítás menüpont, ahol a kijelölt táblázat kapcsán megadhatjuk, hogy mi legyen a cellahatároló karakter (pl. tabulátorjel, bekezdésjel). Táblázattá konvertálandó szöveg esetében ezt a funkciót a Beszúrás lap Táblázatok gyűjteményéből érhetjük el. Nem csak a táblázatok, hanem az egyes bekezdések vagy az egész oldal illetve a teljes dokumentum) esetében lehet arra szükség, hogy az adott elemet valamilyen kerettel, szegéllyel lássuk el, illetve módosítsuk a háttérszínt. Ez a funkció három helyen érhető el: Táblázatok esetén a Táblázateszközök/Tervezés lapon a Táblázatstílusok és a Szegélyek rajzolása csoportokban, bekezdéseknél a Kezdőlap Bekezdések csoportjában, valamint teljes oldalaknál a Lap elrendezése lapon az Oldalháttér csoportban. Szövegszerkesztés 75 Nagyméretű táblázatok specialitásai: Széles táblázatok kezelése: Ha egy táblázat túl széles, nem fér el az álló formátumú oldalon. A problémát megoldhatjuk úgy, hogy függőlegesen kettéosztva, két szomszédos oldalra szerkesztjük a táblá- zatot, vagy az érintett oldal tájolását fekvőre állítjuk úgy, hogy azt szakasztörések beszúrásával új szakasszá tesszük, majd módosítjuk a tájolást a Fájl/Oldalbeállítás menüpontban (lásd 2.4.3 fejezet). Fejléc ismétlése minden oldalon: Nagyméretű táblázatok gyakran több oldalra is átnyúlnak. Ez esetben minden oldal tetején ismételni célszerű a táblázat fejlécét, hogy annak értelmezését megkönnyítsük. Ez történhet manuálisan is (új címsorok begépelésével), de ez egyértelműen nem javasolt, mivel bármilyen formátumbeli módosítás után kezdhetjük az egészet elölről. Ehelyett jelöljük ki a fejlécnek szánt sort (sorokat), melybe az első sornak mindenképp benne kell lennie, majd válasszuk a Táblá- zat/Címsorok ismétlése menüpontot vagy a Táblázat/Táblázat tulajdonságai menüpont Sor fülének Ismétlés minden oldal tetején címsorként jelölőnégyzetét. Ennek hatására automatikus oldaltöréseknél a kijelölt fejléc megismétlődik. Oldaltörés beállítása: A MS Word automatikus oldaltöréseket szúr a lap végén megfelelő helyekre. Hosszú táblázatoknál előfordul, hogy az oldaltörés hatására a táblázatsor egyik fele az egyik oldalon marad, a másik a másik oldalra kerül. Ezt megelőzhetjük, ha vagy a Táblázat/Táblázat tulajdonságai menüpont Sor fülének Oldaltörés soron belül is lehetséges jelölőnégyzetét kikapcsoljuk Dokumentumunkban a szöveg és a táblázat mellett számos további elem, objektum (kép, videó, grafikon stb.) kerülhet, melyek nagyobb részét eleve más programokkal hoztak létre. Ezek tartalma két módon kerülhet a dokumentumunkba: beágyazással (amikor a forrásállomány tartalma a dokumentumunk részévé válik, ha a forrás változik, a változás nem kerül át a céldokumentumba), illetve csatolással (a csatolt adatok a forrásállományban tárolódnak, annak frissítésével dokumentumunk is frissül, illetve az állomány mérete sem növekszik olyan mértékben). Dokumentumunkba az objektumok széles körét illeszthetjük, melyek a Beszúrás lap Ábrák, Szöveg, és Szimbólumok csoportjából választhatók ki. Ezek közül öt csoportot emelünk ki: Diagramok: Az Excel diagramkészítő lehetőségei teljes mértékben elérhetőek a Wordből is. Ha beillesztünk egy diagramot a szövegbe (a korábbi Word-verzióktól eltérően), egy Excelmunkafüzet is megnyílik, így a diagram adatbevitelét, formázását stb. ott végezhetjük el. Átméretezni az objektum szegélyénél fogva tudjuk. Egyenletek, WordArt: Rajzobjektumok speciális szerkesztőfelülettel, az előbbivel akár igen komplex egyenletek, az utóbbival különleges hatásokkal ellátott, díszítő szövegek hozhatók létre. (Ugyanakkor ezeket a

„díszes” szövegeket célszerű nagyon megfontoltan használni, nagyon könnyű velük rontani a szövegünk igényességén.). A WordArt átméretezése a szegélynél fogva, míg az egyenleteké a betűméret változtatásával történhet. Rajzobjektumok (alakzatok, SmartArt): Beszúrható és az MS Word-ön belül módosítható grafikai elem. Használhatjuk és kombinálhatjuk az alakzatok széles körét, téglalapokat, ellipsziseket, szövegdobozokat, felirat-buborékokat, folyamatábra-elemeket, nyilakat, összekötőket stb. Külön érdemes kiemelni a szövegdobozokat, melyek speciális, szöveget tartalmazó négyzetes rajzobjektumként foghatók fel. A SmartArt eszköz segítéségével sokféle látványos ábrát (pl. grafikus listák, folyamatok, hierarchiák) készíthetünk hatékonyan úgy, hogy az ábrán megjelenő szöveget külön ablakban, listaként szerkeszthetjük (jobb egérgomb > Szövegablak megjelenítés). Átméretezésük a szegélynél fogva történhet. Képek (ClipArt-ok és képállományok): Olyan grafikai elemek, melyeket nem az MS Wordben hozunk létre, hanem más forrásból (pl. digitális fotó, médiagyűjtemény) szúrunk be a 76 Szövegszerkesztés szövegbe. A ClipArt-elemeket munkaablakból böngészhetjük, képállományok beszúrásá- hoz pedig a már jól ismert állománymegnyitó párbeszédablakot használhatjuk. Átméretezé- sük a szegélynél fogva történhet. Más Microsoft Office-elemek (pl. Excel munkalap, PowerPoint dia): Azért említjük meg itt, mert gyakori feladat, hogy a munkánk során létrehozott MS Office-dokumentumokat egy szöveges állományba integráljuk. Ezek jellemzője, hogy a beszúrt elem a megfelelő Officealkalmazással szerkeszthető marad. A Beszúrás lap Szöveg csoportjának Objektum gyűjteményében, az Új létrehozása fülével üres, a Létrehozás fájlból füllel már meglévő MS Office dokumentumot helyezhetünk el a szövegben. Elsőként az egyenletszerkesztést mutatjuk be röviden (7. ábra). Új objektumot a Beszúrás lap Szimbólumok csoport Egyenlet menüpontjával hozhatunk létre. A megjelenő egyenletszerkesztő eszköztárban nagyszámú matematikai szimbólumot találhatunk, műveleti és speciális jeleket, a görög ábécé betűit, valamint olyan sablonokat, melyekkel törteket, hatványokat, gyököket, integrálokat, mátrixokat stb. és ezek kombinációit építhetünk fel. Emellett készen elérhetők (menüszalag első, Egyenletek gyűjteményében) olyan gyakran használt egyenletek, mint a binomiális tétel vagy a Pitagorasz-tétel, illetve az egyes sablonoknál a hozzájuk tartozó gyakori kifejezések (pl. gyököknél a másodfokú egyenlet képlete). A szerkesztett egyenleten belül mozoghatunk egérkattintással is, de ajánlott a kurzorbillentyűk használata, mivel így könnyebb nyomonkövetni, hogy éppen a képlet melyik szintjén tartunk. Az objektum oldalon való elhelyezése akkor válik nehézkessé, ha több elemből (pl. beszúrt kép, rajzobjektumok, magyarázó szöveg, mint pl. az 6. ábra) építjük fel azt. Ezt orvosolhatjuk azzal, hogy ha az ábrát vásznon építjük fel, mely tehát több grafikus alakzat együttes, egy egységként való kezelésére szolgáló terület. Új vásznat a Beszúrás lap Alakzatok gyűjtemé- nyében, az Új vászon paranccsal készíthetünk. Egyedi képek, fotók elhelyezése esetén ugyanakkor a legtöbb esetben nincs erre szükség. Ha egy beszúrt grafikus objektumot nem egy szövegsorba, hanem soroktól függetlenül, a szö- veggel körbefuttatva (a lehetőségeket lásd később) helyezzük le, akkor a közeli bekezdés mellett egy horgony jelenik meg. Az objektum a továbbiakban azzal a bekezdéssel mozog együtt (megőrizve a kettőjük közötti távolságot), amelyhez így odahorgonyoztuk. A horgony az egérrel bármely bekezdéshez áthúzható. A beszúrt (grafikus) objektum formázásához szükséges parancsokat két helyen érhetjük el: az objektum speciális lapjához (pl. kép esetén Képeszközök) tartozó Formátum lapról, vagy az objektum gyorsmenüjéből, a ikonnal jelölt menüponthoz (mely neve a formázandó objektumtól függ: pl. Kép formázása, Vászon formázása stb.) kötődő párbeszédpanelből. A legygyakrabban használt funkciók a következők: Egyenletszerkesztő-terület Eszköztárak Aktivált eszköztár Szimbólumok 7. ábra Az Egyenletszerkesztő részei Szövegszerkesztés 77 Objektum színezése, körvonalai, árnyékolása: Itt adhatjuk meg, hogy milyen színnel, mintázattal töltsük ki az objektumot, mennyire legyen átlátszó, valamint milyen vastag, milyen stílusú és milyen

színű legyen a körvonala illetve alkalmazhatunk valamilyen vetett árnyékot is. Kép átméretezése: Ha nem az egérrel, „szemmérték alapján” szeretnénk átméretezni, megvágni a képeket (pl. egységes méret elérése érdekében), akkor azt a Formátum lapon a Méret csoportban vagy a párbeszédpanelben a Méret és a Kép fül mezőivel tehetjük meg. Az egérrel alapbeállításként átméretezhetjük az objektumot, ha a képből szeretnénk levágni részeket, a Levágás paranccsal kapcsolhatjuk be ezt a funkciót. Szöveg távolsága az alakzat szélétől: A belső margókat, és egyéb szövegbeállításokat a párbeszédpanel Szövegdoboz fülén szabhatjuk meg. Forgatás és tükrözés: Ehhez használjuk a Formátum lap Elrendezés csoportjában az ikonnal jelzett gyűjteményt. Térbeli forgatást is megvalósíthatunk, ehhez a párbeszédpanel hasonló nevű menüpontját válasszuk. Az objektum viszonya a szöveghez: Talán ez a legfontosabb beállítás, amely megszabja, hogyan fussa körbe a szöveg az ábrát. Az alábbi lehetőségeket megtaláljuk a Formátum lap Elrendezés csoportjában illetve az objektum gyorsmenüjében lévő Körbefuttatás gyűjteményben, mindkét esetben az ikonnál: - Szöveggel egy sorban: a kép csak egy szövegsort foglal el, ha attól nagyobb méretű, a program megnöveli a sortávolságot, ami többnyire nem túl esztétikus. Hasznos, pl. ha az itt látottakhoz hasonló ikonokat vagy nem túl magas képleteket akarunk elhelyezni. - Fent és lent: A kép teljesen kiszorítja a szöveget azokból a sorokból, amelyekbe benyúlik, így tehát a szöveg a kép felett és alatt törik meg. Nagyobb képek beszúrásánál érdemes alkalmazni, kisebbek esetében túl nagy üres helyek keletkeznek a kép körül. - Szöveg mögé illetve Szöveg elé: A kép és a szöveg fedésbe kerül. Előbbinek pl. vízjelek készítésénél vehetjük hasznát, utóbbi speciális hatást kelt, de a szöveget olvashatóságát ronthatja. - Négyzetes: Az alakzatot befoglaló téglalap köré futtatja a program a szöveget. Ezt inkább kisebb képeknél használjuk, ha a teljes szövegmező kb. felén túlnyúlik a kép, nagyon keskeny terület marad csak a szövegnek. - Sűrű és Keresztül: Nem a befoglaló téglalap, hanem a grafikus objektum tényleges körvonalai köré futtathatjuk a szöveget. Grafikus ClipArt-oknál eleve rendelkezésre áll a befoglaló, az a sokszög, ami köré a program futtatja a szö- veget, beszúrt képek, fotók esetében a Befoglaló szerkesztése menüponttal hozhatjuk azt létre, illetve módosíthatjuk. A létrejövő hatás nagyon látványos, de szakszövegben nem ajánlott, használhatjuk viszont pl. reklámanyagokban. Ügyeljünk arra is, hogy a kép ne szakítson ketté mondatokat, szedjük a szöveget ilyenkor két hasábba! Az objektum igazítása: Sok esetben szükséges, hogy az objektumot az oldalon vízszintesen valamelyik szélre vagy középre igazítsuk. Ha a képet a „szöveggel egy sorban” módon rendeztük el, akkor erre használhatjuk a bekezdés igazításának lehetőségeit. Abban az esetben, ha valamilyen egyéb szöveg-körbefuttatást alkalmaztunk, használjuk vagy a gyűjteményben található További elrendezési lehetőségek menüpontot. Ha 78 Szövegszerkesztés egy vászonra beszúrt objektumokat szeretnék igazítani, használjuk a Formátum lap Elrendezés csoportjában lévő ikonhoz tartozó gyűjteményt. Ezek mellett további objektum-specifikus formázási lehetőségekkel is találkozhatunk, pl. képek esetén átszínező, kontraszt- és fényerő-módosító parancsokkal, vagy rajzobjektumoknál térhatást idéző formázásokkal. Ha egy rajzobjektumnak (pl. egy folyamatábrában szereplő téglalapnak) címet szeretnénk adni, kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy a feliratot egy különálló szövegdobozzal alkossuk meg. Ezt azonban körülményes arányosan elhelyezni az alakzaton, pontosan méretezni stb. Ehelyett az alakzat gyorsmenüjében megtaláljuk a Szöveg hozzáadása opciót, mellyel lényegében „szövegdobozzá” alakítjuk az alakzatot és kényelmesen elláthatjuk azt felirattal. További hasznos lehetőség még az objektumok csoportosítása, mellyel több rajzobjektumot egyesíthetünk, miután együtt méretezhetjük, mozgathatjuk stb. azokat. Ehhez jelöljük ki az elemeket vagy egérhúzással körberajzolva őket vagy a Ctrl nyomva tartása mellett egyesével rájuk kattintva. Ezután a Formátum lap Elrendezés csoportjának gyűjteményéhez tartozó menüpontból, vagy valamelyik kijelölt elem gyorsmenüjéből a Csoportosítás/Csoportba foglalás menüpontot kell

kiválasztani. Ugyancsak ezeken a helyeken tudjuk felbontani a csoportot, illetve a felbontott csoport elemeit újracsoportosítani (pl. bizonyos részeinek átszínezése után). Ha komplex ábrát készítünk, szintén gyakran hasznosíthatjuk az elemek sorrendjének módosí- tását. Ezzel szabályozhatjuk, hogy az egymást fedő, nem átlátszó elemekből mennyi látszódjon. A Formátum lap Elrendezés csoportjából vagy rajzobjektumok gyorsmenüjének Sorrend menü- pontján át az illető objektumot elküldhetjük leghátulra (közvetlenül a háttér illetve a vászon fölé), legelőre (ahol minden más elemet kitakar), valamint egy szinttel hátrébb vagy előrébb. Ahogy az elméleti fejezetben leírtuk, egy szakmai dolgozatban felhasznált képek, ábrák és táblázatok alatt fel kell tüntetni azok sorszámát, címét és forrását. A „kézi” sorszámozással az a probléma, hogy ha új ábrát szúrunk be vagy egy régit kitörlünk, akkor a többi ábra sorszámát is át kell javítani. Ezt orvosolja a képaláírás mező, ahol a sorszámozást a program automatikusan karbantartja, illetve magát a képaláírás szövegét is speciális formátummal, stílussal látja el (aminek még további szerepe is lesz az ábrajegyzék létrehozásában). Mindezt a Hivatkozás lap Feliratok csoport Képaláírás beszú- rása menüpontban találjuk meg (lásd 8. ábra), amelyhez jelöljük ki az érintett objektumot, így a párbeszédablakban közvetlenül megadhatjuk, hogy a képaláírás alatta vagy felette jelenjen-e meg. Ugyanezt elérhetjük, ha az objektumra jobb egérgombbal kattintva a Képaláírás beszúrása menüpontot vá- lasztjuk. A megjelenő párbeszédablakban megadhatjuk még, hogy mit kívánunk sorszámozni (ábrát, táblázatot, egyenletet – de létrehozhatunk új feliratot is). Nagyon fontos, hogy a képaláírás szövegét ne az Új felirat gombbal adjuk meg, hanem a Képaláírás mezőbe gépeljük be! A Számozás gomb segítségével a számformátumot szabhatjuk meg. Ez egyrészt a magát a számozást (római, arab, kis- és nagybetűk), másrészt a hozzácsatolt fejezetszám szintjét és az elválasztójelet jelenti. Így tehát létrehozható a következő ábrasorszám is: 2.3.1 – 1. ábra. 8. ábra Képaláírás és a számozás párbeszédablakai Szövegszerkesztés 79 2.4.6 Szövegközi hivatkozások és lábjegyzetek beszúrása A dokumentum főszövege két olyan elemmel bővíthető, mely meghatározza az oldalképet: egyrészt elhelyezhetünk a szövegben egy távoli elemre (pl. fejezetre, ábrára) mutató kereszthivatkozást, másrészt egyes gondolatokhoz fűzhetünk kiegészítő kommentárt, mely általában a lap alján (lábjegyzet) vagy a szöveg végén (végjegyzet) jelenik meg. A kereszthivatkozással megjelölt elem az elektronikus dokumentumban Ctrl+kattintás segítségével közvetlenül el is érhető, illetve a hivatkozások egyenként vagy a kijelölt dokumentumrészben frissíthetők. Kereszthivatkozás beszúrására a Hivatkozás lap Feliratok csoport Kereszthivatkozás menüpontban van lehetőség (lásd 9. ábra), ahol a párbeszédablak három fő részből épül fel: Hivatkozástípus: Itt adhatjuk meg, hogy milyen elemre kívánunk hivatkozni, pl. címsor, számozott elem, táblázat, ábra, egyenlet, lábjegyzet, végjegyzet stb. Hivatkozás beszúrása: Mit is szúrjunk be hivatkozásként, pl. oldalszámot, relatív vagy abszolút elem-(fejezet-)számot, a fejezet (táblázat) címét? Melyik elemhez: A hivatkozástípus kiválasztás után megjelenik az adott csoportba tartozó elemek listája, amiből kiválaszthatjuk a hivatkozás konkrét célját. A szöveg feldolgozásában nyújthat segítséget, ezért itt említjük meg a könyvjelzőt, mellyel megjelölhetünk a szövegben egy pontot vagy egy hosszabb részt, amit így később nem kell újra megkeresni, hanem a Könyvjelző párbeszédpanelen át közvetlenül odaugorhatunk. A könyvjelzők kezelése a Beszúrás lap Hivatkozások csoport Könyvjelző menüponton keresztül történik, míg a könyvjelzők láthatóvá tételéhez a Fájl fül/Beállítások gomb Speciális fülén kell bejelölni a Könyvjelző jelölőnégyzetet (ami nyomtatásban meg nem jelenő szürke []-t eredményez a szö- veg körül). Ha kijelölünk egy szövegrészt vagy a kívánt helyre állunk a kurzorral és megnyitjuk a Könyvjelző párbeszédablakot, akkor az Azonosító mezőben adjuk meg a könyvjelző nevét, majd a Hozzáadás gombbal rögzítsük azt! A korábban rögzített elemeket szintén ugyanitt tudjuk törölni, illetve az Ugrás gombbal látogathatjuk meg a megjelölt helyeket. Szükség lehet arra is, hogy

dokumentum egyes részeihez kommentárokat, magyarázatokat, hivatkozásokat fűzzünk anélkül, hogy azzal a főszöveg olvashatóságát rontanák. Ezt a célt szolgálják a lábjegyzetek (amely a hivatkozott szöveg alatt, többnyire az oldal alján látható) és a végjegyzetek (amit a dokumentum végén találhatunk). A kettő egyszerre is alkalmazható, pl. a kommentárokat lábjegyzetben, az irodalmi hivatkozásokat pedig végjegyzetben helyezhetjük el. Ezen túlmenően ez az egyik olyan elemcsoport, amelyet szakaszhoz rendelhetünk, tehát egy dokumentumban többféle formátumát is alkalmazhatjuk (lásd 2.4.3 fejezet). A főszövegben található hivatkozásjel (számozás, csillagok stb.) alapján kötjük a szöveghez a jegyzeteket. Lábjegyzetet a Hivatkozás lap Lábjegyzetek csoportjából tudjuk kezelni (Lábjegyzetek vagy Végjegyzetek beszúrása gomb), valamint a csoporthoz tartozó párbeszédablakban módosíthatjuk a már beszúrt elemek tulajdonságait is (lásd 10. ábra). A párbeszédablakban a következő tulajdonságokat állíthatjuk be: 9. ábra Kereszthivatkozás címsorokra 80 Szövegszerkesztés Hely: Lábjegyzetről illetve végjegyzetről van-e szó, illetve azokat hova helyezzük el, lábjegyzet: az oldal alján vagy közvetlenül a szöveg alatt, végjegyzet: a dokumentum vagy a szakasz végén. Formátum: Az alkalmazott számformátum, a kezdősorszám illetve a számozás folytonossága (folyamatos, oldalanként illetve szakaszonként újrakezdett). Módosítások alkalmazása: Ha módosítjuk a jegyzetek valamely tulajdonságát (pl. számformátum, elhelyezés) akkor megszabhatjuk, hogy a módosítás az egész dokumentumra vagy több szakasz esetén csak az adott szakaszra vonatkozzon. Jegyzet törléséhez jelöljük ki a hivatkozásjelet, majd töröljük azt. Fordított irányban (a jegyzet kijelölésével és kitörlésével) nem működik. 2.4.7 Jegyzékek kialakítása A dokumentumban több olyan listát is elhelyezhetünk (ezek egy része többnyire elvárás is), melyekkel megkönnyítjük az olvasó dolgát a dokumentumban való tájékozódás során. Az első ilyen elem a tartalomjegyzék, mely a dokumentumban található címsorok (a fejezetcímekhez használt, névvel ellátott stílusok – lásd bővebben a 2.4.9 fejezetben), elsősorban tehát a fejezetcímek listája, melyek mellett a legtöbb esetben megjelenítjük az oldalszámot is. Ha webes dokumentumot hozunk létre, vagy a dokumentumunkat webes nézetben jelenítjük meg, a tartalomjegyzék elemei hivatkozásként láthatók. Egyéb esetben szintén használható navigációs célra: ha egy tartalomjegyzék-elemre állunk, a Ctrl+kattintással az érintett fejezethez ugorhatunk. Tartalomjegyzéket a Hivatkozás lap Tartalomjegyzék csoportjából tudunk létrehozni. A Tartalom gyűjteményből választhatunk beépített sémák közül vagy a Tartalomjegyzék beszúrása paranccsal elérhetjük az ide vonatkozó párbeszédablakot (lásd 11. ábra). Használatát az indokolja, hogy így nem kell kézzel összeállítani a dokumentum tartalomjegyzékét, automatikusan létrejön pl. bizonyos stílusok alapján vagy az Új szöveg gombbal kijelölt bekezdésekből, valamint nem kell azt a szerkesztés során karbantartani, a Frissítés paranccsal újragenerálható. A párbeszédablakban választhatunk néhány előre definiált tartalomjegyzék-formátum közül, megszabhatjuk az oldalszámok megjelenítését, pozícióját és a kitöltő karaktereket is. Ezen túl a Szintek legörbülőben adhatjuk meg, hány szintű legyen a megjelenített tartalomjegyzék (ez nem azonos feltétlenül a dokumentum címfokozatainak számával). A párbeszédablak Beállí- tások gombjával azt alakíthatjuk ki, hogy mely elemeket felhasználva készítse el a program a tartalomjegyzék-bejegyzéseket: Stílusok: A program az alapbeállítás szerint a fejezetcím-szintekhez használt stílusokhoz rendeli a nekik megfelelő tartalomjegyzék-szintet, de ezt átalakíthatjuk, tetszőleges stílussal írt szöveget megjeleníthetünk a tartalomjegyzékben. Vázlatszintek: Ahogy a 2.4.1 fejezetben olvasható, a dokumentum egyes fejezeteihez hierarchikus vázlatszintet rendelhetünk, melynek módosítása nem gyakorol hatást a szöveg megjelenésére. A vázlatszintből képzett tartalomjegyzék alapesetben megegyezik címsor-stílusból létrehozottal. 10. ábra Lábjegyzetek készítése Szövegszerkesztés 81 TJ-mezők: Arra is van mód, hogy egy tetszőleges kijelölt szöveget az Alt+Shift+O billentyűkombinációval tetszőleges szintű tartalomjegyzék-elemként

megjelöljünk, így nem csak fejezetcímeket szerepeltethessünk a tartalomjegyzékben. Sok esetben elvárás, hogy a dolgozat végén ábra- és táblázatjegyzék formájában gyűjtsük a dokumentumban szerepeltetett ábrákat és táblázatokat. Ezt valósítja meg automatizált formában az ábrajegyzék, amit a Hivatkozás lap Feliratok csoportban talá- lunk Ábrajegyzék beszúrása néven. A párbeszédablak hasonló a tartalomjegyzékéhez, de itt kevesebb paramé- tert szükséges beállítani. Ez esetben is választhatunk előre definiált stílusok közül, kiválaszthatjuk az oldalszám-megjelenítést és –elrendezést, illetve a kitöltő karaktereket. Így egy olyan listát kapunk, melyben megjelenik az Ábrajegyzék stílussal a sorszám mellé írt ábravagy táblázatcím, illetve forrásleírás is. A jegyzék helyes működéséhez azonban egy nem teljesen magától értetődő lépés is szükséges: A párbeszédablak Beállítások menüjében ki kell választani, hogy milyen stílussal formázott bekezdésekből készüljön a jegyzék (értelem szerűen: Képaláírás – lásd: 12. ábra). Szintén hasznos kiegészítője lehet egy hosszabb dolgozatnak a tárgymutató, tehát az a lista, amiből visszakereshetjük, hogy a fontosabb szakkifejezések melyik oldalon találhatók. Ennek létrehozásához először meg kell jelölni ezeket a kifejezéseket a dokumentum szövegében az Alt+Shift+X kombinációval, vagy Hivatkozás lap Tárgymutató csoportjában lévő Bejegyzés megjelölése paranccsal, illetve a megjelenő párbeszédablakban. Ebből a nyomtatásban meg nem jelenő mezőlistából készül el a tárgymutató a Hivatkozás lap Tárgymutató csoportjában lévő Beszúrás parancs hatására. Ilyen tárgymutató-bejegyzést három elemtípushoz rendelhetünk hozzá: egyedülálló kifejezéshez; hosszabb, akár több oldalt felöle- Tartalomjegyzék-formátumok Kitöltő karakterek Megjelenítendő tartalomjegyzék-szintek Aktív tartalomjegyzék-források Stílusokhoz rendelt tartalomjegyzék-szintek 11. ábra A tartalomjegyzék-készítés fontosabb elemei 12. ábra Ábrajegyzék létrehozása 82 Szövegszerkesztés lő témakörhöz; valamint egy másik témakörre utaló kifejezéshez (pl. Gépjármű-biztosítások lásd. Vagyonbiztosítások). Végül kicsit részletesebben foglalkozunk az MS Word irodalomkezelési lehetőségeivel. Ahogy a 2.3.2 fejezetben olvasható, minden korrektül elkészített szövegben hivatkozni kell a más szerzőktől átvett gondolatokra, illetve ezekből irodalomjegyzéket kell építeni. Ehhez az MS Word 2010 (és a 2007 is) a korábbi verziókban még nem elérhető segítséget nyújt, az idézetek és irodalomjegyzék kezelését, amit a Hivatkozás lap Idézetek és irodalomjegyzék csoportban találhatunk meg. Hogyan is történjék a felhasznált források kezelése? A szöveg adott pontján állva az Idézet beszúrása gyűjteményen át tudunk új forrást vagy egy ún. helyőrzőt beilleszteni. Utóbbi egy címke, ami jelzi, hogy ide majd egy forráshivatkozás kerül és amit bármikor tudunk szerkeszteni (lásd 13. ábra). Ha eleve új forrást adunk meg vagy szerkesztünk egy helyőrzőt, akkor a fent látható (15. ábra) párbeszédablakban adhatjuk meg a forrásról a szükséges bibliográfiai adatokat. Ha ezzel elké- szültünk, a helyőrző helyett szabályos szövegközi hivatkozást fogunk kapni. A rögzített irodalmi források a Források kezelése paranccsal mozgathatók, törölhetők, szerkeszthetők, így akár több XML-formátumú listából is összegyűjthetjük a korábban már rögzített forrá- sokat (lásd 14. ábra). Arra ügyeljünk, hogy az irodalomjegyzék az Aktuális listából képződik, így töröljünk ki belőle az összes olyan bejegyzést, ami már nem szerepel a dokumentumban. 14. ábra A rögzített források kezelése 13. ábra Helyőrző elhelyezése a szövegben és szerkesztési lehetőségei Szövegszerkesztés 83 A szövegben elhelyezett irodalmi hivatkozások alapján, a Stílus gyűjteményben választott formátumban az Irodalomjegyzék gyűjteményen keresztül készíthetjük el a dokumentumunkban felhasznált irodalmak listáját, melyet egy kattintással frissíthetünk is (16. ábra). 16. ábra Kész szövegközi hivatkozás és irodalomjegyzék 2.4.8 Fejléc és lábléc kialakítása A teljes dokumentum megjelenésére van kihatással a fejléc és lábléc (lásd 2.2.3 fejezet) beállítása, melyet ez esetben élőfejnek és élőlábnak hívunk, mivel tartalma automatikusan változik pl. az oldalszámnak megfelelően. A Beszúrás lap Élőfej és élőláb csoportján keresztül számos előre definiált séma közül

választhatunk, másrészt a szerkesztőfelületen az oldal aljára vagy tetejére dupla kattintással elérhetjük a teljes Élőfej- és élőlábeszközsort is. Ezen számos eszköz található, 15. ábra Irodalmi bejegyzés adatainak kitöltése Irodalmi forrás típusa Személynevek szerkesztése Összes lehetséges mező megjelenítése Nyelvválasztás 84 Szövegszerkesztés melyek közül a beszúrható elemeket és a navigációs lehetőségeket emeljük ki. A fejlécbe/láblécbe beszúrhatunk kész szövegpaneleket, az aktuális oldalszámot (számos formázási lehetőséggel együtt), az oldalak számát, az aktuális dátumot és időt, képeket (Beszúrás csoport). Navigáció címén pedig válthatunk a fejléc és a lábléc között illetve előre- és hátra mozoghatunk a dokumentum élőfejében/élőlábában (Navigáció csoport). A Pozíció csoportban megszabhatjuk az élőfej és élőláb távolságát a lapszéltől, a Beállítások csoportban pedig azt, hogy a páros és páratlan oldalak fejléce/lábléce eltérő legyen, vagy hogy az első oldal fejléce/lábléc különbözzön a többitől. Itt nyer értelmet az előző bekezdésben említett előző illetve következő élőfej/élőláb gomb, hiszen ha a fenti lehetőségek nincsenek bekapcsolva, valamint nincs szakasztörés a dokumentumban, akkor csak egyetlen élőfejet/élőlábat tudunk beállítani. Alkalmazási példák az élőfejre/élőlábra: Első oldal eltérő: Hasznos lehet pl. akkor, ha a teljes dokumentumunkat egyetlen állományban szerkesztjük és van címlap. Erre ugyanis nem szokás oldalszámot tenni, ezért tehát az elő oldal élőlábát üresen hagyjuk, a következőbe pedig elhelyezzük az oldalszám-mezőt. Páros-páratlan oldal eltérő: Többféle alkalmazási eset elképzelhető, pl. mindig a lap külső sarkában szeretnénk látni az oldalszámot vagy a bal oldalon a mű szerzőjét, jobb oldalon pedig a címet szeretnénk feltüntetni. Újrakezdőd oldalszámozás minden fejezetben: Ehhez a fejezetek végére szakasztörést kell beszúrni. Ezután helyezzük el az oldalszám-mezőt pl. a fejlécbe, majd a navigációs gombbal ugorjunk a következő szakasz fejlécéhez. Itt az Oldalszám formázása ikont kiválasztva megadhatjuk, hogy a számozás módja ne az előző szakasz folytatása legyen, hanem kezdődjön újra 1-től. (Ugyanezt elvégezhetjük a Beszúrás/Oldalszámok menüpontban is.) 2.4.9 Hosszú dokumentumok egységes formázása Bár a tényleges formázási folyamatot taglaló fejezetek után fejtjük ki, valójában a dokumentum szerkesztésének egészét végigkíséri a stílusok alkalmazása. Minden, eddig bemutatott szövegelem (folyószöveg bekezdései, kiemelések, fejezetcímek, táblázatok, képaláírások, tartalomjegyzék stb.) formátumának kialakítását stílusokon keresztül is elvégezhetjük. Ahogy a 2.4.1 fejezetben olvasható definícióban alapján stílusnak nevezzük azt a névvel ellá- tott formázásgyűjteményt, melyet egyszerűen hozzárendelhetünk egy dokumentumelemhez, amelyre így a program a stílusba tartozó összes formázási utasítást egyszerre alkalmazza. A stílushasználat előnye tehát abban rejlik, hogy nincs szükség arra, hogy a bekezdéseket egyenként formázzuk meg, hanem ez a megfelelően kialakított stílus hozzárendelésével automatikusan megtörténik, így a formátum átalakítása is gyorsan elvégezhető. A módszernek igazán a hosszú dokumentumok formázásánál vesszük hasznát, ott térül meg az egyes stílusok kialakítására fordított idő. Ha csak egy néhány bekezdésből álló levelet írunk, a legtöbb esetben gyorsabb, ha közvetlenül formázzuk meg az egyes bekezdéseket, illetve a bekezdéseken belüli rövidebb egységeket. Egy dokumentumban előforduló számtalan előre definiált stílus közül két csoportot szeretnénk kiemelni, melyeket az esetek többségében használunk. Az első a Normál stílus, mely az alapértelmezett stílus, ezt az általános folyószöveg formázásához ajánlunk, a másik a Címsor stílusok sorozata, melyeket az egyes címfokozatokhoz kell hozzárendelni. Szövegszerkesztés 85 A fejezetek megfelelő tagolása tartalmi szempontból is fontos (melynek alapelveit már emlí- tettünk a 2.2.4 fejezetben), illetve sok dokumentumtípusnál eleve kötött az alkalmazható fejezetcímek listája (lásd a 2.3.1 fejezetben bemutatott példát). A címek megfelelő kialakítása a tartalmon és a formázáson túl azért is fontos, mert e stílusokkal formázott címek alapján tudunk automatikus tartalomjegyzéket létrehozni (2.4.7 fejezet) – ennek analógiájára épül a képaláírások és az ábrajegyzék is. A címsorok

tipográfiájáról elmondható, hogy a cél a fejezetek egyértelmű elhatárolása és az egyes címfokozatok világos elkülönítése. Ehhez a következő formázási eszközök jöhetnek szóba: Betűtípus: Míg a dokumentumok szövege többnyire valamilyen talpas betűtípussal (jellemzően Times New Roman) íródik, addig a címsornak választhatunk pl. valamilyen talpatlan betűtípust (pl. Ariel). Betűváltozat: A címsorok (legalábbis az 1. és 2. szinten) jellemzően nagyobb méretű betűkkel készülnek (ami nem mindig jelent ténylegesen nagyobb betűméretet, lásd 2.2.1 fejezet), illetve alkalmazhatjuk ezek félkövér, dőlt, kiskapitális változatát (illetve kombinációikat), valamint ritkábban a betűszín módosítását. Térköz: A fejezetek elkülönülését azzal is hangsúlyozhatjuk, ha a címsor előtt (és akár a címsor után is) nagyobb térközt alkalmazunk. Ehhez semmiképpen sem fölösleges Entereket üssünk, hanem használjuk a bekezdések beállításai között található térközmódosítást. Számozás: A címrendszer hierarchiáját jól tükrözi, ha decimális számozást alkalmazunk. A Normál stílus jelentősége pedig abban áll, hogy egyrészt a dokumentum szövegének jelentős részét ezzel formázhatjuk, illetve nagyom sok további stílus is ezen alapul. Itt kell kitérni a stílusok egyik fontos jellegzetességére, az öröklődésre. Ha egy stílust egy másikra építünk, akkor elegendő csak a „szülőstílushoz” képest való eltéréseket megadni. Ez azonban azzal is jár, hogyha a szülőstílust módosítjuk, akkor a rá épülő stílusok is módosulnak. Alapstílusnak hívjuk azt a stílust, amelyen a dokumentum összes stílusa alapul, ilyen lehet pl. a fent említett Normál stílus. Az MS Word-ben a következő stílustípusokat használhatjuk: Bekezdésstílus: A bekezdés megjelenésének jellemzőit határozza meg (például a szö- veg igazítását, a tabulátorokat, a sortávolságot és a szegélyeket), illetve a karakterformázást is befolyásolhatja. Karakterstílus: A bekezdésen belüli kijelölt szövegre van hatással (a bekezdésben alkalmazott formázásoktól – pl. betűtípus, betűméret – eltérő jellemzőket adhatunk meg). Táblázatstílus: A dokumentumban szereplő táblázat szegélyeit, árnyékolását, igazítási beállításait és betűtípusait szabja meg. Egyetlen stílusban a táblázat sok elemének (pl. fejléc, utolsó sor, utolsó oszlop stb.) formázását alakíthatjuk ki. Listastílus: A listák igazítását, számozását vagy listajeleit, valamint betűtípusát egysé- gesíti. Ebben az esetben egy stílus neve alatt akár egy többszintű lista összes szintjét külön-külön megformázhatjuk. A stílusműveletek elérhetők a Kezdőlap Stílusok csoportjá- ból, melyből további panelek érhetők el (17. ábra). Az MS Word 2010-ben több stíluskészlet (pl. elegáns, modern, hivatalos stb.) érhető el, melyek ugyanazokat a gyakran használt 86 Szövegszerkesztés stílusokat (normál, címsorok, cím, alcím, kiemelés stb.) tartalmazzák. Ezek tovább módosíthatók színsémák vagy betűtípus-sémák alkalmazásával. Az éppen elérhető stílusokat megtalálhatjuk a stílusgyűjteményben vagy a csoporthoz tartozó stíluskezelő ablakban. A kurzorpozícióban lévő vagy a kijelölt szövegrészhez stílust rendelhetünk a gyűjteményből vagy a stíluskezelő ablakból. Előbbiben, ha rámutatunk a kurzorral egy stílusra, a szövegben előképként meg is tekinthetjük a változást. Az MS Word újabb verzióiban a stílusok listájában nem csak a szigorú értelemben vett, névvel ellátott stílusok jelennek meg, hanem az egyedileg kiadott formázási utasítások és a kettő kombinációja is (pl. „Címsor 2 + 10 pt, Dőlt” néven), a kettő összefoglaló neve formázás lett. Ha szeretnénk a kijelölt szövegről törölni a formázá- sokat (pl. egy weblapról való bemásolás után), a stílusgyűjteményben található Formázás törlé- se paranccsal tehetjük meg. Ha a felkínált stílusok nem felelnek meg igényeinknek, akkor módosíthatjuk valamelyik meglévő stílust (a stílusgyűjteményben jobb egérgomb, vagy a stíluskezelő ablakban a módosítandó elem fölé vitt kurzor hatására megjeleníthető legördülőből, a Módosítás paranccsal) vagy újat hozhatunk létre (a stíluskezelő ablak Új stílus gombjával). Bármelyiket is vá- lasztjuk, a megjelenő, Új stílus vagy Stílus módosítása nevű párbeszédpanel fontosabb elemei a következők (lásd 18. ábra): Tulajdonságok: A név mellett új stílus létrehozásakor itt adhatjuk meg, hogy milyen típusú legyen a stílus. Szintén beállíthatjuk, hogy mi legyen a stílus alapja (így csak az attól való eltéréseket kell beállítani), illetve a

következő bekezdés stílusa (célszerű pl. Címsor stílus esetén valószínűleg pl. Normál stílus, egy felsorolás stílus esetén újra felsorolás megadása). (Gyors)formázás: A formázásokat egyrészt az ikonokkal végezhetjük el (a stílustípustól függően eltérő ikonok jelennek meg), ezt hívhatjuk gyorsformázásnak. Ugyanakkor a Stílusok csoport Stílusmódosítás gyűjtemény Stíluskészletek Stílusok gyűjteménye egy stíluskészletben Stíluskezelő ablak 17. ábra Stíluskezelő panelek Szövegszerkesztés 87 Formátum gombon át elérhető menüben megtaláljuk az összes olyan lehetőséget, amelylyel a bekezdéseket és a karaktereket formázhatjuk (lásd a 2.4.4 fejezetben). Külön kiemeljük a menü utolsó, Billentyűparancs menüpontját, mellyel a gyakran használt stílusokhoz billentyűkombinációt rendelhetünk. Leíró jellemzők: Az előnézeti ablakban láthatjuk, hogyan is néz ki az éppen szerkesztett stílus, illetve alatta olvashatjuk, hogy milyen formázásokat alkalmaztunk. (Ezt egyébként megkapjuk, ha a stíluskezelő ablakban a stílus neve fölött tartjuk a kurzort.) A 2.4.2 fejezetben már említettük a sablon fogalmát, mely tehát a dokumentum szerkezetét és beállításait (pl. betűtípusok, billentyűkombinációk és természetesen a stílusok) tartalmazó állomány. Ismerünk globális sablonokat (leggyakrabban a Normál sablon – neve Normal.dotm), melyekben tárolt beállítások minden szerkesztett dokumentumból elérhetők, illetve dokumentumsablonokat, melyek csak a közvetlenül rájuk épített dokumentumoknak adnak át beállításokat. Ha a fent leírtak szerint módosítunk/létrehozunk egy stílust, a párbeszédpanel A sablonon alapuló új dokumentumban nevű rádiógombbal menthetjük el a módosításokat az aktuális sablonba. Gyakori igény, hogy egy dokumentum- vagy sablonállományban szeretnék elérhe- Stílusnév Stílustípus (csak új stílusnál módosítható Szülőstílus alapja A következő bekezdés stílusa Gyorsformázó ikonok Formázás menüpontjai 18. ábra Stílusmódosítás párbeszédablaka 19. ábra Stílusok mozgatása sablon- és dokumentumállományok között 88 Szövegszerkesztés tővé tenni egy olyan stílust, amit egy másik dokumentumban hoztunk létre. Ehhez válasszuk a stíluskezelő ablak Stílusok kezelése gombját, majd ott az Importálás/exportálás parancsot (lásd 19. ábra). A párbeszédablak két oldalán elsőként az éppen szerkesztett dokumentum és az aktuális sablon (pl. Normal.dotm) található, de a Fájl bezárása, majd Fájl megnyitása gombokkal bármely állományt megjeleníthetjük. A párbeszédablak négy fülét (Stílusok, Eszköztárak, Kész szöveg, Makró) váltva választhatjuk ki, hogy a dokumentum/sablon mely jellemzőit szeretnénk átvinni. 2.4.10 A dokumentum újratördelése Mivel már minden tartalmi elem szerepel a dokumentumban, újból tekintsük át az egészet és szűntessünk meg olyan zavaró jelenségeket, amely a dokumentum esztétikai megjelenését ronthatja. Ilyenek lehetnek pl. az összetartozó szövegelemek sorvégi elvállása, a fattyúsorok vagy a bekezdések túl rövid kimeneti sorai. Mindezekről részletesen olvashat a 2.2 fejezetben. Ennek megfelelően a végrehajtandó feladatok és a felhasználandó eszközök/menüpontok köre is igen bőséges (Az egyes parancsokat a Lap/Csoport/Gyűjtemény vagy Parancs nézetben tűntetjük fel): Probléma Megoldás Eszköz A sorban túl nagy üres területek alakultak ki a szavak között vagy több sort tekintve ezek üres foltokká álltak össze Kapcsoljuk be az automatikus elvá- lasztást vagy alkalmazzunk kézi (feltételes) elválasztást Automatikus elválasztás: Lap elrendezése/ Oldalbeállítás/Elválasztás parancs Feltételes elválasztás: Ctrl+”-” (Lásd: 2.4.4.2 fejezet) Összetartozó karakterkapcsolatok (pl. mérőszám és mértékegység) elválltak egymástól a sor végén. Nem törhető szóközzel vagy kötőjellel kell őket összekapcsolni. Nem törhető szóköz: Ctrl+Shift+Space Nem törhető kötőjel: Ctrl+Shift+”-” (Lásd: 2.4.4.1 fejezet) A bekezdés utolsó sora nagyon rövid Fogalmazzunk tömörebben (vagy éppen valamivel bővebben) — Növeljük vagy csökkentsük a betű- közt Kezdőlap/Betűtípus/a csoport párbeszédablaka/Térköz és pozíció fül (Lásd: 2.4.4.3 fejezet) Fattyúsorok alakultak ki az oldalak alján/tetején Fogalmazzuk át a bekezdést, szerkesszük át a bekezdések struktúráját — Használjuk az MS Word fattyúsorokat megszüntető lehetőségét Kezdőlap /Bekezdés/a csoport párbeszédablaka/Szövegbeosztás fül (Lásd:

2.4.4.4 fejezet) A lista új oldalra nyúlik át (illetve a két oldalon nagyon aránytalan a megoszlása) Törjük át új oldalra a teljes listát (vagy egy részét) Oldaltörés: Ctrl+Enter Szakasztörés: Lap elrendezé- se/Oldalbeállítás/Töréspontok/ Szakasztörések a következő oldalra opció (Lásd: 2.4.3 fejezet) Szövegszerkesztés 89 Probléma Megoldás Eszköz A szöveg hosszabb lett, mint a megengedett/tervezett oldalszám (ha nem a karakterszám limitált) Módosítsuk a margó-, bekezdésvagy karakter-beállításokat (ha ez megengedett) Figyelem! Ezek a módosítások kihatással vannak a többi tördelési szempontra is! Margók: Lap elrendezése/Oldalbeállítás/, Margók Bekezdések (behúzás, térköz, sortávolság): Kezdőlap /Bekezdés/a csoport párbeszédablaka Betűméret: Kezdőlap/Betűtípus/a csoport párbeszédablaka (Lásd: 2.4.3, 2.4.4.4 és 2.4.4.3 fejezetek) 7. táblázat Tördelési feladatok és eszközök Fontos kiemelni, hogy a fenti formázások nagy részét nem közvetlenül, hanem a stílusokon keresztül (lásd: a 2.4.9 fejezet) ajánlott elvégezni! 2.4.11 Felhasználók együttműködése Sok esetben hasznos és szükséges, hogy az irományunk tartalmát mások (pl. konzulens, szak- értők, munkatársak) véleményezzék, melyhez az MS Word néhány egyszerűbb eszközt is felkínál. Az egyik lehetőség, hogy a szöveg egyes részeihez megjegyzéseket fűzhetünk, melyek a szerző vagy a véleményező által az eredeti szöveghez fűzött gondolatok, míg a másik lehetőség a korrektúra, vagyis az eredeti szöveg „fejlődése” során annak tartalmában vagy formátumában bekövetkezett változások rögzítése és nyomon követése. Mindkét esetben rögzí- tésre kerül a véleményező személye (az a felhasználói név, mellyel az illető bejelentkezett a gépre) és a véleményezés dátuma. A Korrektúra lapon találjuk a Megjegyzések, a Nyomon követés és a Változások csoportokat, melyekkel ezt a két funkciót vezérelhetjük. A Nyomon követés csoportban látható a Korrektú- raablak megjelenítő ikonja, melyben listába szedve láthatjuk a szövegben található megjegyzéseket, korrektúrákat. A Változások követése gyűjteménnyel a korrektúrázás be- és kikapcsolását illetve beállításait végezhetjük el, a Buborékok gyűjteményben pedig a korrektúra megjelenési formáját (szövegben vagy a margón, buborékban) állíthatjuk be. A vélemények kezelését az adott vélemény gyorsmenüjén át vagy a Megjegyzések és Változá- sok csoport parancsai segítségével, illetve a Korrektúraablakban oldhatjuk meg. A „kezelés” megjegyzések esetében szerkesztést és törlést, a korrektúra-bejegyzések esetében az adott módosítás (illetve az összes módosítás) elfogadását vagy elvetését jelenti. A véleményezéseket két helyen jeleníthetjük meg: a szövegben, speciális jelöléssel vagy a margón megjelenő szövegbuborékban. A dokumentumok javasolt módosításainak megtekintését szintén a Nyomon követés csoportból tudjuk szabályozni: Az Eredeti szöveget választva megnézhetjük, milyen lenne a dokumentum, ha valamennyi módosítását elvetnénk, míg a Végleges szöveg esetében úgy látjuk a dokumentumot, mintha minden módosítást elfogadnánk. Az Eredeti szöveg korrektúrával opció a beszúrt szöveget és a módosított formázást buborékokban ábrázolja, a törölt szöveg a szövegrészben marad. Végül a Végleges szöveg korrektúrával a törölt szöveget buborékokban jeleníti meg, míg a beszúrt szöveg és a módosított formázás a szövegrészben jelenik meg. A Korrektúra megjelenítése gyűjteményben menüjében, a Véleményezők menüpontban állíthatjuk be, hogy mely felhasználó(k) megjegyzései, korrektúrája jelenjen meg a szövegben. 90 Szövegszerkesztés A fejezet végén röviden összefoglaljuk, hogy a dokumentum kapcsán milyen védelmi intézkedéseket tehetünk, milyen lehetőségeink vannak a módosítások korlátozására. Ehhez a funkcióhoz a Korrektúra lap Védelem csoportjában férünk hozzá. A megjelenő munkaablakban kétféle védelmi beállítást módosíthatunk: több szinten korlátozhatjuk a dokumentum formázását, valamint a dokumentum módosítását is. Formázási korlátozások: Megadhatjuk, hogy mely stílusok módosítása lesz tiltott a védelem bekapcsolása után. Módosítási korlátozások: Megadhatjuk, hogy a dokumentum milyen módosításai lesznek engedélyezettek a védelem bekapcsolása után: megjegyzések hozzáfűzése, a szöveg korrektúrázása (lásd a 2.4.11

fejezetet), űrlapok kitöltése, illetve letilthatjuk az összes módosítást is (csak olvasható a dokumentum). 2.4.12 Nyomtatás A szerkesztési folyamat egyik lehetséges kimenete a nyomtatott dokumentum elkészítése. Mindenekelőtt érdemes megtekinteni a nyomtatási képet (Office Backstage: Fájl fül/Nyomtatás menüpont jobb oldala, vagy gyorselérési eszköztárban a ikon), hogy való- ban úgy néz-e ki a szöveg, mint ahogyan terveztük. Nyomtatás előtt érdemes átnézni: Helyesírás: Olvassuk át a szöveget, hogy gépelési és helyesírási hibák ne maradjanak benne! Oldalbeállítások: A megfelelő lapméret, tájolás, margók, fej- és láblécek szerepelnek-e a dokumentumban? Tördelés: Az egyes oldalakon az látható-e, amit oda szántunk? (Ha nem, a teendőket lásd a 2.4.9 fejezetben.) Mezők: Nyomtatás előtt frissítsük az összes mezőt (tartalomjegyzék, kereszthivatkozások stb.), pl. úgy, hogy kijelöljük a teljes dokumentumot és F9-et nyomunk. Ha ezután valahol hibaüzenetet látunk, elő- fordulhat, hogy a mezővel hivatkozott elemet a szerkesztés során töröltük. A nyomtatás közvetlenül indítható a gyorselérési eszköztár ikonjával, illetve bővebb beállítási lehetőségeket találunk az Fájl fül/Nyomtatás menüje (lásd 20. ábra), melyben a következő csoportokat találjuk: Példányszám: Értelem szerűen a kinyomtatott példányok számát állíthatjuk itt be. Nyomtató: Kiválaszthatjuk, hogy mely telepített nyomtatót használjuk, illetve hogy állományba nyomtatjuk a dokumentumot. Nyomtatási tartomány: Alapértelmezésben az összes oldalt nyomtatjuk, de kijelölhetjük nyomtatásra csak az aktuális oldalt vagy kiválasztott oldaltartományt is. Ide kapcsolódnak a lista aljában látható mezők is, amellyel beállíthatjuk, hogy csak a páros, vagy csak a páratlan oldalakat nyomtassuk ki. A kinyomtatott lapok fordított visszafű- zésével kétoldalas dokumentumokat készíthetünk. Ugyanezt támogatja a következő pont is (Egyoldalas nyomtatás ill. Kézi nyomtatás mindkét oldalra) Oldalak leválogatása: Több példányos nyomtatásnál megadható, hogy dokumentumonként az összes oldalt (Rendezve) vagy az azonos oldalak összes példányát (Szétvá- logatás nélkül) nyomtassuk. Szövegszerkesztés 91 Lapbeállítások: Itt újra módosíthatjuk az oldal néhány beállítását: tájolás, lapméret, margók Méretezés: Az utolsó pontban adhatjuk meg, hogy a dokumentumunk hány oldalát nyomtassa egy lapra (papírtakarékosság miatt sokszor célszerű legalább kettőt megadni itt), illetve mindezt milyen méretű lapra tegye (a dokumentum oldalbeállításától függetlenül). 20. ábra Nyomtatás-beállítási lehetőségek 92 Szövegszerkesztés 2.5. Ellenőrző kérdések 1. Milyen formákban jelenhet meg szöveges információ? Mik ezen formáknak a fontosabb ismérvei? 2. Mi a tipográfia? Mi a szerepe a szöveges információ kezelésében? Melyek a főbb elemei? 3. Mit a betűtípus és a betűváltozat? Melyek a fontosabb csoportjaik? 4. Melyek az oldal részei? Definiálja is ezeket! 5. Melyek a szakmai dolgozat fontosabb részei? Határozza meg szerepüket! 6. Melyek a kép-vagy táblázat-aláírás részei? Mi ezek szerepe? 7. Hogyan hivatkozunk a dolgozat szövegében a nem saját gondolatokra? 8. Hogyan épül fel az irodalomjegyzék? Hasonlítsa össze egy folyóirat-cikk és egy internetről származó cikk helyes irodalomjegyzékbeli hivatkozását! 9. Mi a karakterszintű formázások hatóköre? Milyen fontosabb formázásokat ismer? 10. Mi a bekezdésszintű formázások hatóköre? Milyen fontosabb formázásokat ismer? 11. Foglalja össze röviden, hogyan pozícionálhat egy szövegrészt (pl. bekezdést) akár függő- legesen, akár vízszintesen? Térjen ki arra is, milyen eszközöket „nem szabad” használni erre a feladatra? 12. Milyen fontosabb grafikus objektumokat helyezhet el a dokumentumban? Hogyan szabhatja meg ezek viszonyát a szöveghez (körbefuttatás)? 13. Mi a stílus és hogyan határozná meg a szerepét a szövegszerkesztésben? Milyen stílustí- pusok találhatók az MS Word-ben? 14. Hogyan módosít egy meglévő illetve hogyan hoz létre egy új stílust? Hogyan rendeli ezeket hozzá egy adott szövegrészhez? 15. Mi az élőfej/élőláb? Hány ilyen, de egymástól eltérő egység lehet a dokumentumban? Hogyan hozza létre ezeket? 16. Hogyan tud a dokumentumhoz automatikus tartalomjegyzéket készíteni? Mi ennek a megoldásnak az előnye? Mi alapján, mely szövegrészekből

jön ez létre? Hogyan módosítható ez a beállítás? 17. Hogyan, milyen beállításokkal tud a dokumentumban szereplő táblázatokhoz vagy ábrákhoz szabályos, a szakmai dolgozat követelményeinek megfelelő képaláírást készíteni? Mi- ért érdemes az MS Word e funkcióját alkalmazni? 18. Hogyan tud a dolgozat bizonyos elemeire (pl. fejezet, kép stb.) mutató hivatkozást elhelyezni szövegben? Miért érdemes az MS Word e funkcióját alkalmazni? 19. A dokumentum véglegesítése, nyomtatása előtt milyen tördelési problémák miatt érdemes átnézni a szöveget? Hogyan lehet ezeket javítani? 20. Ismertesse a fontosabb nyomtatási beállításokat! Prezentációkészítés 93 3. Prezentációkészítés 3.1. A prezentációkészítés szerepe, elméleti alapjai A prezentáció, vagy bemutató olyan előadás (információ-átadás), amikor az elmondottakat vizuális segédeszköz felhasználásával támasztjuk alá. Erre a célra általánosan táblát, írás- és diavetítőt, képeket, stb. használtak. Az utóbbi időben a prezentáció készítésében és nagyrészt a megjelenítésben is a számítógépes eszközök vették át a fő szerepet. Ebben az esetben prezentá- ción az egymás után megjeleníthető (lejátszható) képkockákból, diákból álló sorozatot értjük. Egyre inkább általánossá válik, hogy a diákok akár már általános- vagy középiskolában is olyan komplex feladatot oldanak meg (pl. tanulmányi versenyen), melynek eredményét szá- mítógépes technikák által támogatott előadás keretében mutatják be, és az ilyen prezentációk iránti igény csak növekszik a felsőoktatásban, illetve a munkahelyek jelentős részében. Ez lehet tehát annak a folyamatnak az egyik zárópontja, mely az adatgyűjtésből, adatelemzésből és (szöveges) értékelésből áll. Ezen, tehát a klasszikus előadást támogató prezentáción túl természetesen sokféle célból lehet szükségünk erre az eszközre: készíthetünk pl. folyamatosan futó, emberi közreműködéstől mentes bemutatót (pl. cég- vagy projektismertető, fotóalbum) vagy eleve oktatási célból készített tananyagot. Lehetséges, hogy ezek jelentős részben nyomtatásban fog terjedni azonban, ha hangfelvétellel vagy animációval, videóval egészítjük ki multimédiás távoktatási anyagot kapunk). Az így létrejövő prezentációs anyagok (melyek az írásvetítő-fóliákat szorították ki szinte teljesen) elsődleges szerepe, hogy jól strukturált (többnyire diákra, „fóliákra” tördelt) formában, látványosan, a hallgatók/olvasók figyelmét a lényegre irányítva hátteret nyújtsanak az elő- adáshoz illetve eljuttassák a kívánt ismeretet a célközönséghez. Ehhez bizonyos multimédiaképességekkel rendelkeznek, tehát többféle információközlési csatornát használhatnak: szö- veget, képet, animációkat, mozgóképet, interaktivitást. A prezentáció készítésénél követhetünk egy általános sémát, melyet a következőkben foglalhatunk össze: 1. A bemutató céljának, célcsoportjának, tartalmának meghatározása; 2. a felhasznált multimédia-elemek számbavétele; 3. forgatókönyv-vázlat (tartalmilag és funkcionálisan) elkészítése; 4. a fejeztek, diák közötti navigációs lehetőségek felvázolása (folyamatábra segítségével); 5. képernyőtervek összeállítása; 6. a szükséges médiaelemek elkészítése külső programokkal; 7. a bemutató összeállítása; 8. tesztelés, javítás, finomhangolás. Természetesen nem minden esetben szükséges minden ponttal foglalkozni – többnyire nem is készülnek külön képernyőtervek és folyamatábrák a prezentációkhoz –, de néhány esetben (pl. egy nagy volumenű projekt bemutatása a lehetséges befektetőknek, ahol a prezentáció kialakí- tásán is többen dolgoznak) e lépések is kulcsfontosságúak lehetnek. 94 Prezentációkészítés Bár sokfajta célból, eszközre és célközönségnek készülhet prezentáció, kialakításával kapcsolatban néhány alapelvet megfogalmazhatunk. Tartalmi szempontból legtöbb esetben érdemes követni a „hagyományos”, eszközfüggetlen szerkesztési tematikát: 1. Bevezetés: A prezentáció célja, tartalma, mely szolgálja a hallgató/olvasó orientálását és érdeklődésének felkeltését. 2. Törzsanyag: A bevezetésben felvetett témák kifejtése, az ott feltett kérdések megválaszolása. Ehhez alkalmazhatunk megfelelően kiválasztott illusztrációt illetve szöveges kommentárokat. 3. Összefoglalás: A fontosabb gondolatok, eredmények kiemelése az eddig látottakból, elmondottakból. Ennek célja, hogy a célközönség emlékezetében megmaradjanak ezek a

gondolatok. A bemutató formájának, szerkezetének illeszkednie kell a célhoz illetve a megjelenítő eszközhöz. Ha egy előadást támogató prezentációról van szó, törekedni kell arra, hogy távolról is jól látható, nem túl bőséges tartalmú, de a lényeget kiemelő diákat készítsünk, hiszen az elő- adó személyesen is jelen van, nem kell mindent a diára kiírni. Ha viszont egy oktatási anyag jellegű bemutatót állítunk össze, amit főleg otthoni számítógépen vagy nyomtatásban néznek meg, alkalmazhatunk bőségesebb magyarázatot, sűrűbb írásképet. A számítógépes prezentá- ció nagy előnye, hogy számos multimédia-elemet integrálhatunk benne, így egy animált ábrá- val személetesebbé, illetve hanggal vagy videóval érdekfeszítőbbé tehetjük az előadást. Ugyanakkor ez az egyik veszélye is, könnyű átesni a ló másik oldalára és a témához nem illő vagy a hallgatóság figyelmét az előadástól túlságosan elvonó mennyiségben használni ezeket. Technikai szempontok prezentációkészítéshez: Betűtípus és -méret: A legfontosabb cél az olvashatóság. Így válasszunk egyszerűbb betűtípusokat, mint pl. az Arial és változatai. A betűméret a terem nagyságától (a résztvevőknek a vetítővászontól való távolságától) függ, de címeknél 40 pont, szövegnél 24 pont alá nem szerencsés menni. (Nem vetí- tésre szánt anyag esetében természetesen csökkenthető a méret.) Szöveg a dián: Mivel a hallgatónak egyszerre kellene olvasni és figyelni az előadóra, törekedjünk a tö- mör fogalmazásra, diánként 30-40 szónál többet lehetőleg ne használjunk és ne írjunk a képmező szé- lére. (Mivel az elvárt betűméret miatt sokkal több szövegnek nincs is hely, alkalmazzuk a diákhoz fűzhető jegyzetelési lehetőséget gondolataink kifejtésére, illetve a dián ismertetettek részletezésére.) Háttér és színek: A program által felkínált sablonok egy része bár látványos, de a sok grafikai elem miatt nehezen feldolgozhatóvá teszi a dia tartalmát – gondoljunk arra is, hogy esetleg sokan ki is nyomtatják az anyagot. Ezért célszerű szolid (akár egyszínű) hátteret kiválasztani. Sötétített teremben törté- nő vetítéshez kedvezőbb, ha a szöveg a világosabb színű, illetve a háttértől erősen eltérő színű és árnyalatú (a megfelelő kontraszthatás miatt). Grafikonok: Célszerű megvastagítani a vonalakat, mert lehet, hogy a monitorunkon jól látszanak, de vetítve, távolabbról már eltűnhetnek a fontos részletek. Animálás: Előadás-kísérő prezentációnál kezeljük mértékletesen ezt az eszközt, inkább csak ott használjuk, ahol tényleg szerepe van: bizonyos gondolatok kiemelésénél, folyamatok vagy rendszerek öszszetevőinek (ábrák) szemléltetésénél. Szöveg animálásánál két megközelítést szoktak használni: van, aki a teljes dia tartalmát egyszerre megjeleníti („Ne kelljen annyiszor kattogni egyetlen dián.”), mások csak azt a részt, amiről éppen beszélnek („A hallgató ne a diát másolja, hanem az előadásra figyeljen!”). Önállóan futó (ún. kirakati) bemutatók esetében a jól időzített animációk és áttűnések nemcsak a figyelmet hívják fel, de az olvashatóságot és élvezhetőséget is növelik (egy egyszerre megjelenő hoszszabb szöveg, vagy komplikált ábra riasztó lehet…). Forráskezelés: Itt is érvényes ugyanaz, amit a szövegszerkesztésnél hangsúlyoztunk: A felhasznált idegen forrásokat fel kell tüntetni (főleg ha a weben publikálásra is kerül a prezentáció). Ez megtehető az ábrák, táblázatok alatt illetve lábjegyzetszerű szövegdobozokban a diák alján, illetve készíthetünk irodalomjegyzék-diát az előadás legvégére, melynek számozott elemeire a szövegben elegendő csak a sorszámmal utalni. Prezentációkészítés 95 A prezentáció elkészítéséhez sokféle szoftver közül választhatunk, a teljesség igénye nélkül megemlítjük a Microsoft PowerPoint, Apple Keynote, Adobe Captivate, Lotus Freelance Graphics, Corel Presentation vagy az OpenOffice Impress névre hallgató prezentációs modulja. (Egyes integrált vállalati informatikai megoldások azt is lehetővé teszik, hogy a vállalati termelési, értékesítési stb. adatokból közvetlenül készítsünk látványos bemutatót.) A továbbiakban azonban kizárólag a Microsoft PowerPoint 2010 fontosabb funkcióival foglalkozunk, lévén a legtöbb felhasználó munkája során ezzel találkozhat. 3.2. Bemutatókésztés PowerPointtal A fejezet azokat a legfontosabb ismereteket kívánja összefoglalni, melyekkel a hallgató ké- pessé válik pl. egy önálló feladathoz vagy a diplomadolgozathoz szükséges

prezentáció elké- szítésére. A következő fejezetek struktúrája lényegében azt a (nem kizárólagos) utat követi, melyet az előadás készítése során bejárhatunk. Ennek alapján tehát a következő prezentáció- készítési folyamatot mutatjuk be: 1. Ismerkedés a szerkesztési környezettel, új állomány létrehozása, mentési lehetőségek; 2. Az üres prezentáció testre szabása, arculat kialakítása; 3. Tartalmi elemek hozzáadása, ezek formázása; 4. Animálási effektusok alkalmazása 5. Az elkészült prezentáció vetítése és nyomtatása. 3.2.1 Szerkesztési környezet A PowerPoint szerkesztőfelületén sok esetben más tartalommal, de lényegileg ugyanazok az elemek (menüszalag, lapok, gyűjtemények, szerkesztési terület, jobb egérgombbal előhívható helyzetérzékeny gyorsmenük stb.) találhatók, mint a korábban bemutatott Word esetében, így ezekre külön nem térünk ki. Részletesebben foglalkozni kell azonban a prezentáció nézeteivel, illetve azokkal a helyzetekkel, melyekben használhatjuk őket. A nézetek között a képernyő jobb alsó sarkában lévő ikonokkal vagy a Nézet lapon elérhető ikonokkal válthatunk. Normál nézet: A leggyakrabban használt nézet, itt szerkeszthetjük a diákat. Az ablak három részből áll (melyek határát átméretezhetjük): A bal oldalon egy navigációs sáv látható, ahol a szövegesen (Vázlat fül, a szöveg itt szerkeszthető) vagy kicsinyített képként (Diák fül) megjelenő diák között mozoghatunk, és át is rendezhetjük a diák sorrendjét. A központi részt a szerkesztőfelület tölti ki, ahol egy dia képét látjuk, valamint alatta található a megjegyzések mezője, ahová a vetítésben meg nem jelenő gondolatokat írhatunk. (A Normál nézetben látható szerkesztőfelület részeit az 21. ábra mutatja be.) Diarendező nézet: Itt a képernyőt a diák kicsinyített képei töltik ki. A nézet alapvetően nem szerkesztésre szolgál, hanem a diák sorrendjének átrendezésére. Jegyzetoldal nézet: Ha egy előadás diáit alaposan meg szeretnénk kommentálni, kiegészítő információkkal ellátni, azt ebben a nézetben tehetjük meg hatékonyan. A megjelenő (akár ki is nyomtatható lap tetején) látjuk a dia képét, az alatta lévő területre írhatjuk gondolatainkat (ami valójában ugyanaz, mint a Normál nézet megjegyzések mezője). Diavetítés nézet: Ebben a nézetben jelenik meg a prezentáció mindazokkal az effektusokkal (animációk, hangok, filmek stb.), amelyeket a szerkesztés közben elhelyeztünk rajtuk. Ha a jobb alsó ikonnal (vagy Shift+F5 billentyűkkel) indítjuk, akkor az aktuális diánál indul a lejátszás, ha a Nézet/Diavetítés menüponttal (vagy F5-tel), akkor az elejétől tekinthetjük meg az előadást. Az ehhez kapcsolódó lehetőségekről a 3.2.6 fejezetben lesz szó. 96 Prezentációkészítés Szintén a Nézet lapon, a Színes/szürkeárnyalatos csoportban győződhetünk meg arról, hogyan fog kinézni a prezentációnk, ha nem vetítve, hanem pl. fekete-fehér nyomtatként adjuk közre (itt választhatunk többféle szürkeárnyalatos megjelenítési mód között is). 3.2.2 Állomány- és diakezelés Az állományokhoz kapcsolódó műveletek (új állomány létrehozása, meglévő állomány megnyitása, állomány mentése régi vagy új néven) mindegyik MS Office alkalmazásban hasonló- an történnek (a Fájl fülön a Backstage nézetben vagy a gyorselérés menün át), így itt csak a fontosabb elemekre térünk ki. Ha az új prezentációt az Új dokumentum menüponttal hozzuk létre, akkor a megjelenő munkaablak az – MS Word-höz hasonlóan – több lehetőséget kínál fel: Az MS Word-höz hasonlóan létrehozhatunk üres állományt, vagy kijelölhetjük azt a létező bemutatót, amit a tartalom megőrzésével, de új dokumentumként nyitunk meg. Használhatunk a gépünkön lévő vagy egy webhelyről letölthető témát, ami megszabja a prezentáció grafikai elemeit, hátterét, betűtípusait, elrendezését stb vagy sablont, amely valamilyen konkrét témában (pl. fényképalbum naptár, ültetési rend) nyújt egy előkészített állapotot. Az első két esetben a legelső, címdiát kapjuk meg, egyébként értelemszerűen egy „teljes” diasorozathoz jutunk. Mindkét esetben bővíthetjük prezentációnak új diákkal (Kezdőlap/Új dia ikon, Ctrl+M billentyűkombináció). A fent említett Normál illetve Diarendező nézetben az egérrel új pozícióba húzhatjuk át őket, illetve ugyanott törölhetjük is, amelyikre a továbbiakban nincs szükségünk. Ha az elméleti alapoknál ismertetett prezentáció készítési sémát követve van kész vázlatunk vagy szövegkivonatunk MS Word (vagy egyéb szöveges) állományban, a

Megnyitás menü- pontban a Fájltípus mezőben válasszuk a Minden vázlat elemet, majd válasszuk ki a megfelelő dokumentumot. Így jelentős gépelési és formázási munkát is megtakarítunk, hiszen a Po- Menüszalag Menülapok Speciális lapok Diaszerkesztő terület Navigációs sáv Jegyzetelő terület Fájl fül és gyorsel- érés Nézetváltó ikonok Nagyító Gyűjtemény 21. ábra A MS PowerPoint 2010 munkakörnyezete (saját szerkesztés) Prezentációkészítés 97 werPoint felismeri a Word formázásait, és alkalmazza azokat (pl. a Címsor formátumú szövegekből Diacímeket készít). Mivel a PowerPoint specialitásai közé tartozik, érdemes áttekinteni, miként menthetjük el a kész prezentációt (egyben azt is, melyek a PowerPoint állománytípusai): Bemutató: Alapértelmezett formátum, szerkeszthető, levetíthető. A PowerPoint egyes verziói külön elemként tűnnek fel a Mentés másként menüben. Kiterjesztése: .pptx (előző verzióban: .ppt). Tervezősablon: Olyan bemutató, ami sablonként működik, tehát később ez alapján más bemutatókat hozhatunk létre. Kiterjesztése: .potx (előző verzióban: .pot.) PowerPoint vetítés: Olyan bemutató, ami Diavetítés nézetben nyílik meg, nem továbbszerkesztés céljából lett létrehozva. Kiterjesztése: .ppsx (előző verzióban: .pps.) PDF (Portable Document Format) vagy XPS (XML Paper Specification) formátum: Az Adobe ill. a Microsoft által kifejlesztett, a dokumentumok formázást megőrző, a megosztást lehetővé tevő formátumok. Weblap: A weboldal egy mappából áll, mely tartalmazza a „központi” html-állományt és a szükséges kiegészítőket (képek, hangok stb.). Kiterjesztése: .htm, .html. Egy fájlból álló weblap: A bemutató minden elemét egyetlen állomány tartalmazza, amely így a weben való publikálás mellett alkalmas pl. email-ben való elküldésre is. Kiterjesztése: .mht, .mhtml. Különböző képformátumok: A diákat képként mentjük, dönthetünk, hogy az egész bemutatót, vagy csak az aktuális diát exportáljuk így. Így akár egy képnézegető programmal is tarthatunk előadást. Kiterjesztés: .gif, .jpg, .png, .tif stb. Vázlat/RTF: Csak szövegből álló dokumentumként tárolja a bemutató vázlatát. A jegyzetekbe írt szöveget nem tartalmazza. Kiterjesztés: .rtf. Előfordulhat, hogy az elkészített prezentációt olyan helyre kell vinnünk, ahol nem áll rendelkezésre MS PowerPoint. Egyes szoftverekben lehetőség van ún. hordozható, azaz a létrehozó programtól függetlenül futtatható bemutatók készítésére, az MS PowerPoint esetében azonban a lejátszáshoz szükséges a PowerPoint Megjelenítő (Viewer) program. Ez a Közzété- tel/Előkészítés CD-hez menüponton át érhetjük el, mellyel a bemutatót (bemutatókat) illetve a hozzá kapcsolódó állományokat (a PowerPoint Viewer, csatolt elemek, betűtípusok) CD-re vagy egy mappába másolhatjuk, illetve jelszóval is védhetjük. 3.2.3 Az előadás testre szabása a beépített eszközökkel A MS PowerPoint az eszközök és beépített vizuális elemek széles körét kínálja fel ahhoz, hogy leendő prezentációnkat könnyedén egyedivé alakíthassuk, illetve módosíthassuk a már elkészült előadás vizualitását. Ugyanakkor arra is van mód, hogy a felkínált elrendezéstől, színösszeállítástól független (pl. a vállalkozás vagy a projekt egyediségét hangsúlyozó) dizájnt alakítsunk ki. A prezentáció arculatát a következőkben bemutatott eszközökkel formálhatjuk, melyeket a 22. ábra képei illusztrálnak. Oldalbeállítások (a Tervezés lapon): A dialap oldalméretét adhatjuk meg egyedileg vagy elő- re meghatározott lehetőségek (képarányok, lapméretek) közül választva, ill. beállíthatjuk a dia fekvő vagy álló tájolását is. Témák (a Tervezés lapon): Sokféle előre elkészített (vagy egy webhelyről letöltött), általános célú grafikai arculat közül választhatunk, melyek a legtöbb prezentációs szituáció igényeit kielégítik. Ezek a MS Word stílusainak megfelelő elemek a PowerPointban. Az egyes témákat jelképező bélyegképek fölé húzva az egeret, az prezentációnkon rögtön megjelenik a módosítás 98 Prezentációkészítés előnézete (ez a technika majd’ minden elem formázásánál működik). A témára jobb egérgombbal kattintva tudjuk megadni, hogy az összes vagy a kijelölt diákra alkalmazzuk a módosítást. A kiválasztott témát többféle szempontból szabhatjuk testre: Színek: Minden téma többféle színárnyalat-kombinációban érhető el, melyekkel pl. a prezentáció hangulatát,

olvashatóságát módosíthatjuk. Arra is van mód, hogy az összetevőket egyesével módosíthassuk, valamint itt is megadhatjuk, hogy csak a kijelölt dián vagy az egész prezentáción változzanak a színeket. Betűtípusok: Itt módosíthatók a témákhoz tartozó betűtípusok (a cím- és a törzsszövegre nézve), bár általánosságban igaz, hogy a témák eredeti betűtípusa jól illik az adott stílushoz. Háttér: Adott arculaton belül alakíthatjuk át a háttér rajzolatát (pl. egyszínű, átmenetes). Itt is dönthetünk, hogy csak a kijelölt diát vagy az egész prezentációt módosítsuk. Effektusok: A prezentációban lévő alakzatok arculatát állíthatjuk be egységesen. Elrendezések (a Kezdőlap/Diák csoportban): Azt mondhatjuk, hogy prezentációs diák többsége egy vagy néhány „kaptafára” készül (pl. egész oldalas felsorolás, egyik oldalon felsorolás – másik oldalon kép, egész oldalas kép, táblázat vagy grafikon), melyek megszerkesztését támogatják az előre elkészített elrendezések. Mindez természetesen nem gátolja azt, hogy egy üres vagy csak a címet tartalmazó diából kiindulva a felhasználó tetszése szerint állíthassa össze a dián szereplő elemeket. Dia- (emlékeztető- stb.)minta (a Nézet lapon): A minták segítségével az adott egység (dia, emlékeztető) általános felépítését – tehát valójában a felhasznált sablont –módosíthatjuk. A diaminta esetében szerkeszthető az „ős” diaminta, illetve az egyes elrendezések diamintái is. Ha egy prezentációban több sablont használunk, akkor ezek mindegyikét külön-külön is átalakíthatjuk. A módosítások érinthetik az egyes szövegdobozok helyét, méretét, az alkalmazott betűtípusokat, betűméreteket, grafikai elemeket stb. Élőfej és élőláb (a Beszúrás lapon): A szövegszerkesztéshez hasonlóan itt alkalmazhatunk élőfejet vagy élőlábat mind a diákon, mind az emlékeztetőkön. Ugyanakkor itt valamivel kö- töttebb ezek használata, beszúrhatunk dátumot, diaszámot valamint egyedi szöveget (pl. a rendezvény vagy az előadás címe, az előadó email-címe stb.), de ezen elemek lehetséges helye kötött, csupán a megjelenítésüket kapcsolhatjuk ki vagy be, valamint megadhatjuk, hogy a címdián megjelenjenek-e ezek. Ha valamelyik fent felsorolt elem helyét szeretnénk megváltoztatni, azt a diaminta-szerkesztéssel tehetjük meg. Animáció és áttűnés (az Áttűnések és az Animációk lapokon): A diák megjelenítéséhez kötődő vizuális effektusokat egységesen állíthatjuk be segítségükkel. Bővebben lásd. a 3.2.5 fejezetben. Prezentációkészítés 99 22. ábra A prezentáció testre szabását segítő eszközök Beépített elrendezések (Kezdőlap) Áttűnési sémák (Áttűnések lap) A Tervezés lap eszközei Az élőfej és élőláb beállításai (Beszúrás lap) A kiválasztott témaszín-összeállítás módosítása (Tervezés lap) Diaminta (Nézet lap) Animációs effektusok (Animációk lap) 100 Prezentációkészítés 3.2.4 Prezentációs elemek rögzítése és szerkesztése Az eddig tárgyalt beállítások valójában tartalomfüggetlenek, ebben a fejezetben viszont azokat az elemeket ismertetjük, melyek segítségével tartalommal tölthetjük fel előadásunkat. A MS Word-del ellentétben, a PowerPoint-ban minden elem (szöveg, kép, táblázat, hang stb.) egy-egy átméretezhető, áthelyezhető dobozba kerül. Egyes elemek, pl. egy beillesztett aláfestő zene esetében ennek a doboznak (ez esetben ikonnak) nincs szerepe, néha csak a diára való beszúrás tényét jelenti. Az itt megemlített prezentációs elemek hozzáadása a Beszúrás lap illetve a gyakoribb elemek esetén a Kezdőlap megfelelő ikonjával vagy egy tartalom-helyőrző (lásd lentebb) megfelelő ikonjával történhet. Itt kell megemlíteni, hogy egyes esetekben a beillesztés után egy színes hátterű speciális lap (pl. Rajzeszközök, Képeszközök, Diagrameszközök) jelenik meg a menüszalag tetején, mely alatt az adott elemtípushoz tartozó (al)lapok (pl. diagram esetén: Tervezés, Elrendezés, Formázás) érhetők el. Ezeknek a részletes bemutatásától ehelyütt eltekintünk, mivel egyrészt a lehetőségek nagyon esetfüggők, másrészt viszont használatuk könnyen elsajátítható az előző fejezetben a Témák kapcsán említett előnézeti rendszer segítségével. Speciális dobozként kell megemlíteni a helyőrzőket, azokat a pontozott vagy szaggatott vonallal jelölt szegélyű dobozokat, amelyek a legtöbb bemutatóban megtalálhatók. Ezekben cím- és törzsszöveg, illetve diagramok, táblázatok, képek és egyéb objektumok találhatók (tartalom-helyőrzők). Jelentősége abban áll, hogy

akkor is a dián marad („őrzi a majdani tartalom helyét”), ha nincs benne még semmi sem, illetve lehetővé teszik hogy válasszunk: melyik tartalomtípus kerüljön egy dobozba. Ha szükséges, a Nézet/Diaminta nézetben tudjuk módosítani őket vagy újat hozzáadni. A prezentációk talán leggyakrabban használt eleme a szöveg, melyet vagy egy tartalomhelyőrzőbe vagy szövegdobozba (ikonja: ) illesztünk. A begépelt szöveg formázása az MS Word-höz hasonló menüpontokból történik (a Kezdőlapon, Betűtípus és Bekezdés csoportok). A szöveget tartalmazó doboz formázását a Rajzeszközök speciális lap Formátum lapján át végezhetjük: ahol módosíthatjuk az Alakzatstílust (keret, kitöltés), megadhatunk ún. WordArt-stílust (speciális effektusok – pl. torzítás, hajlítás, térhatás). Szintén gyakori elemei lehetnek előadásunknak a fotók, képek, melyek ez esetben is állományból, ClipArt-ból vagy (az Office 2010 újdonságaként) a képernyő tartalmát kimásolva, képernyőképként szúrhatók be (ikonjaik: ). Előbbi egy médiatípus összefoglaló kategória, tartalmazhat rajzokat, fotókat, mozgóképeket és hangokat. A ClipArt-ok keresésben egy munkaablak van segítségünkre, mellyel kulcsszóra, hasonló stílusra, médiatípusra is kereshetünk. A képhez hasonló, igen gyakran használt elemei a prezentációnak a különböző rajzobjektumok (téglalapok, ellipszisek, vonalak, nyilak, folyamatábra-elemek stb.), melyek segítségével összetett ábrákat építhetünk fel. A rajzobjektumok a Kezdőlapról vagy a Beszúrás lap Alakzatok gyűjteményéből (ikonja: ) érhetők el. Összetettebb beszúrható objektumok a táblázatok (a MS Word-ben használt módon, ikonja: ), a grafikonok (egy MS Excel munkafüzetet nyit, minden ott elérhető diagram-funkció használható ebben az esetben is, ikonja: ) és a SmartArt ábrák (ikonja: ). Utóbbi segítéségével sokféle látványos ábrát (pl. grafikus listák, folyamatok, hierarchiák) készíthetünk nagyon hatékonyan úgy, hogy az ábrán megjelenő szöveget kü- lön ablakban, listaként szerkeszthetjük (jobb egérgomb > Szövegablak megjelenítés). Prezentációkészítés 101 Emellett meglévő listából is egyszerűen létrehozhatunk SmartArt ábrát (kijelölt listára jobb egérgomb > konvertálás SmartArt-ábrává). Speciális multimédia-objektumként a prezentációban lehelyezhetünk mozgóképeket és hangokat (ideértve az egyszerűbb animált képeket és a videókat is, ikonjaik: ). Mindkét esetben választhatunk a médiatárból (lásd a ClipArt leírását), illetve állományból történő beillesztés közül, a hang beillesztése során hivatkozhatunk zenei CD-re is. Lejátszásuk kapcsán két lehetőség közül választhatunk, automatikus elindítás a dia megjelenése (vagy az elem animálása) után vagy indítás kattintásra. Ezeken túl a Beszúrás/Objektum menüponton keresztül számos további külső szoftver által létrehozott elem is elhelyezhető a prezentációban. Az előbb felsorolt elemek majd mindegyike létrehozásuk, beszúrásuk után további formázási lehetőségekkel alakítható. Mindezek elérhetők az objektum speciális lapjának (pl. Rajzeszkö- zök, Képeszközök, Táblázateszközök) Formátum (al)lapján keresztül vagy az objektum gyorsmenüjének Alakzat (diagramterület, objektum stb.) formázása menüpontjával: Beállíthatjuk az elem keretének vastagságát, színét, stílusát (elsősorban rajzobjektumnál, táblázatnál és szövegnél, de akár egy videónál is). Megadhatjuk a kitöltés színét és átlátszóságát (különösen a rajzobjektumok, táblázatok és szövegdobozok esetén fontos). Adhatunk hozzá (elsősorban a rajzobjektumokhoz) szöveget, melynek módosíthatjuk a betűméretét, színét stb., melynek előnye, hogy a felírat az objektum részét képezi, nem kell egy külön szövegdobozt méretezni és hozzácsatolni. (Viszont ha a feladat olyan, célszerű ebben az esetben SmartArt ábrát alkalmazni), Speciális formázásként előkerülhet a vetett árnyék és a térhatású objektum kialakítása. Képek esetében elvégezhetünk olyan alapvető átalakításokat, mint pl. a vágás, forgatás, fényerő és kontraszt módosítása, átszínezés, kép- és képkeretstílusok alkalmazása. A diákra elhelyezett prezentációs elemekkel kapcsolatban két megoldandó problémacsoport szokott felvetődni. Egyrészt időnként több elemet együtt kellene kezelni méretezés vagy animálás szempontjából, pl. egy táblázatot és a címét, vagy egy több elemből összeállított rajzot. Másrészt

bizonyos esetekben az elemek rossz sorrendben kerültek fel a diára, így nem úgy takarják ki egymást, ahogy azt kellene, pl. animációval összeillesztett ábránál. Az első esetre az objektumok csoportosítása kínál megoldást. Ehhez ki kell jelölni az összekapcsolandó elemeket úgy, hogy vagy egérhúzással körberajzoljuk őket vagy a Ctrl nyomva tartása mellett egyesével rájuk kattintunk. Ezután a Kezdőlap Elrendezés gyűjteményéből vagy a Formátum lap Csoportok menüpontjából, vagy valamelyik keretre jobb egérgombbal kattintva a gyorsmenüből a Csoportok/Csoportosítás menüpontot kell kiválasztani és máris együtt mozgatható, méretezhető az elemek csoportja. Ugyancsak a Csoportok menüben tudjuk felbontani a csoportot, illetve a felbontott csoport elemeit újracsoportosítani (pl. bizonyos részeinek átszínezése után). A második problémát szintén a Kezdőlap Elrendezés gyűjteményéből vagy a Formátum lap Elrendezés csoportjából vagy az illető elem gyorsmenüjén keresztül, az elemek sorrendjének állításával tudjuk orvosolni. A dia legalsó rétege a háttér (amit pl. a sablonnal és a diamintával tudunk módosítani), e mögé nem tudunk semmit tenni. Viszont a gyorsmenü Sorrend menüpontján át az illető objektumot elküldhetjük leghátulra (közvetlenül a háttér 102 Prezentációkészítés fölé), legelőre (ahol minden más elemet kitakar), valamint egy szinttel hátrébb vagy előrébb. 3.2.5 Diavetítési effektusok A számítógépes prezentáció talán legszembetűnőbb előnye (néha hátránya), hogy az egyes elemekhez (ideértve magát az egész diát is) különböző vizuális effektusokat rendelhetünk. Ezáltal tehetjük látványosabbá az előadásunkat, emelhetjük ki a fontosabb elemeket vagy meghatározhatunk speciális diák közötti útvonalakat. Áttünések: Lényegében a diák közötti lapozáskor megjelenő animációt, és a diaváltáshoz kö- tődő egyéb beállításokat jelentik. Elérhető az Áttűnések lapon. Egy diához kapcsolódóan a következőket állíthatjuk itt be: A vizuális effektus, az effektus sebessége, kapcsolódik-e hozzá hang, valamint a diaváltás kattintásra vagy meghatározott idő elteltével automatikusan történjék-e. (Ha mindkét jelölőnégyzetet megjelöljük, a két módszer kombinálható, vagyis a program annál az eseménynél vált diát, amelyik előbb bekövetkezik.) Az így összeállított áttűnés egy gombnyomással alkalmazható az összes diára. Animációk: Az egy diára szerkesztett elemek animált megjelenítését szerkeszthetjük itt. Elérhető az Animációk lapon. Egy elemhez (szövegrész/bekezdés, grafikai objektum, kép stb.) négyféle animálási eseményt kapcsolhatunk: az elem megjelenése a dián, az elem kiemelése (pl. mialatt beszélünk róla), a diáról való eltűnése, valamint speciális mozgásvonal (a képernyőn bejárt út) hozzárendelése. Mindezek beállítása során létrejön tehát egy a diára vonatkozó „forgatókönyv”, melynek egyes bejegyzéseit tetszőleges sorrendbe állíthatjuk. Az animáció hozzárendelése mindig az egérrel kiválasztott elemhez történik. Az effektus hozzárendelhető a menüszalag Animáció csoportjából, vagy a Speciális animáció csoport Animáció hozzáadása ikonján keresztül. A dia tartalmának „forgatókönyve” az Animáció munkaablak menüponttal kapcsolható be. Egy animálási lépéshez (a „forgatókönyv” egy eleméhez) a következő tulajdonságokat adhatjuk meg részben a munkaablakból, részben a Speciális animáció csoport ikonjai segítségéve (hasonlóan az áttűnésnél leírtakhoz): az alkalmazott effektus (mind a négy esemény esetében igen bőséges listából válogathatunk), az effektus időzítése (kattintásra, meghatározott késletetési idő elteltével automatikusan vagy együtt az előző lépéssel), az effektus egyedi beállításai (pl. megjelenésének iránya, megnövesztés nagysága) az effektus sebessége. Prezentációkészítés 103 Ezek elérhetők a munkaablak legördülő menüiből vagy a módosítandó animálási lépésre való dupla egérkattintás hatására megjelenő párbeszédablakból. Ez utóbbiban bizonyos esetekben bőségesebb beállítási lehetőségeket is találhatunk, melyek közül megemlítünk néhány példát: szöveg animálása esetén megszabhatjuk az animálás alapját (betű, szó, teljes szöveg), vagy a csoportosítás mértékét (teljes bekezdés, 1., 2…. szintű bekezdésenként), beállíthatjuk, mi történjen az elemmel animálás után, itt adhatjuk meg, hogy mennyi legyen a késleltetési idő. Hogyan illeszthetünk be a bemutató teljes

ideje alatt szóló zenét? A 3.2.4 fejezetben ismertetett hang beszúrásával az a gond, hogy alapértelmezésben a zene csak az addig szól, amíg azon a dián állunk, ahová elhelyeztük. A problémát a hangobjektumhoz rendelt egyedi animációval oldhatjuk meg. A zene beszúrása után az rögtön megjelenik az animációs listában, amire való dupla egérkattintással előhívhatjuk az animációs beállítások párbeszédablakát. Az Effektus fülön találjuk a Leállítás csoportot, amelyben az Ez után… mezőnél állíthatjuk be, hogy melyik diánál fejezze be a lejátszást, ami ebben az esetben legyen az utolsó dia. Akciógombok, akció-beállítások: Nem kifejezetten animációk, inkább egyedi diabejárási utak, „elágazások” kialakítását teszik lehetővé. A PowerPoint egyik fő jellemzője, hogy a prezentá- cióba bekerült diákat alapjában lineárisan, egymás után vetíti le. Viszont gyakran van szükség ettől eltérő navigációra is: pl. egy meghatározott diához (első, utolsó, következő, előző) akarunk ugrani, vagy el akarunk indítani egy külső programot, illetve megnyitni egy weboldalt. Az ilyen akciók kezeléséhez léteznek a PowerPoint-ban speciális rajzobjektumok: az akció- gombok, melyeket az Alakzatok gyűjteményben (Kezdőlap, Beszúrás lap) találhatunk meg. Ezek olyan gyakran használt funkciókat ábrázolnak, mint pl. ugrás a következő, előző, első, utolsó diára, dokumentum, zene, videó megnyitása, súgó és információ. Ahol lehet (pl. első vagy utolsó dia), az akció hozzárendelése automatikusan megtörténik, de természetesen ez a beállítás szabadon módosítható. A megjelenő párbeszédablakban két eseményhez, az objektumra való kattintáshoz vagy a felette való áthaladáshoz rendelhetünk valamilyen akciót. Ez Animációs „forgatókönyv” Animáció beállításai Az effektus időbeli hossza Animáció típusa Animált objektum 23. ábra Az egyedi animáció beállításainak munkaablaka 104 Prezentációkészítés az akció lehet egy „hiperhivatkozás” létrehozása (adott diához, weboldalhoz, állományhoz) vagy egy külső program indítása. A hozzárendelést jobb egérgomb > Hiperhivatkozás menü- ben módosíthatjuk. 3.2.6 Vetítés és nyomtatás Az elkészült prezentáció célja az, hogy valamilyen formában eljusson a célcsoporthoz, pl. az előadás hallgatóihoz. Talán a leggyakoribb forma a projektoros diavetítés, de több más közvetítő eszköz is szóba jöhet: papírra nyomtatás, hagyományos 35mm-es diavetítő, írásvetítő stb. Az eltérő médiumok más-más oldalbeállításokat, eltérő oldalarányt és -méretet igényelnek, melyet a Tervezés lap Oldalbeállítás csoportjában módosíthatunk. Itt választhatunk előredefiniált médiumokhoz tartozó oldalméretekből vagy beállíthatunk egyéni méreteket. Továbbá itt módosíthatjuk a diák, valamint az emlékeztetők/jegyzetoldalak tájolását is. Ezt a lépést elvé- gezhetjük a bemutató elkészítése előtt vagy utána is bármikor. A diavetítést (ahogy a 3.2.1 fejezetben már le is írtuk) kétféleképpen indíthatjuk: az F5 lenyomásával az első diától, Shift+F5-tel (vagy a bal alsó sarokban található nézetváltó ikonnal) pedig az aktuális diától (vagy pedig a Diavetítés lapról bármelyik módon). A vetítés során a dialéptetés a legtöbb esetben kattintásra történik, de létrehozhatunk automatikus bemutató- kat is. Ennek egyik módja, ha az áttűnés beállításánál (lásd 3.2.5 fejezet) megadjuk, hogy az egyes diaváltások (vagy az összes) milyen időközönként történjenek. Másrészt megtehetjük azt is, hogy a Diavetítés lap Időzítéspróba menüpontjával „elpróbáljuk” az előadást, vagyis minden dia esetében kivárjuk a megtekintésre, kommentálásra szánt időt, majd továbblépünk. Az előadás végén ezt az időzítést el is menthetjük a prezentációhoz és a későbbiekben ennek megfelelően, automatikusan történik a vetítés. Az időzített vetítést a Diavetítés lap Beállítások csoportjában az Időzítéspróbák használata jelölőnégyzettel kapcsolhatjuk ki. Élő előadás esetében jól fontoljuk meg az automatikus továbbítás alkalmazását! Bármikor történhet olyan esemény (közbekérdezés, kommentár), ami összezavarja az előre felépített ütemtervet! Vetítés közben a jobb egérgombbal előhívhatunk egy környezetérzékeny menüt, melyben az alábbi, az előadást támogató fontosabb lehetőségeket találjuk: A diák közötti navigáció: Ugorhatunk a következő, az előző illetve az előzőleg látott (vö. pl. akciógombok) diára, valamint egy legördülő menüből kiválasztott tetszőleges

diára. Diaelemek kiemelése: Az Egérmutató beállításai menüpontban különböző kiemelőeszközök és tintaszínek közül választhatunk, melyekkel aláhúzhatunk, bekarikázhatunk elemeket a képernyőn, írhatunk, rajzolhatunk a diára. Ugyanitt találhatjuk a „radírt”, mellyel eltüntethetjük a szabadkézi elemeket. Kitekintés az előadásból: A Képernyő menüpontban olyan lehetőségeket találhatunk, melyekkel a prezentáción „kívüli” akciókat hajthatunk végre. Így elfeketíthetjük/elfehéríthetjük a képernyőt, ha el szeretnénk rejteni a prezentációt, de nem akarunk kilépni belőle. A Programváltás menüponttal elérhetjük a Windows Start menüjét, hogy egy külső programot indítsunk. Végül az Előadói jegyzetek menüponttal gondolatokat jegyezhetünk fel az adott diához, melyeket később a normál nézet megjegyzések mezőjében találunk meg. Gyakran szükséges kinyomtatni magukat a diákat illetve készíthetünk a hallgatóságnak emlékeztetőt vagy jegyzetoldalt az előadásunkból. Így végül a PowerPoint néhány fontosabb nyomtatási lehetőségét tekintjük át. Mindezeket a Fájl fülön át a Nyomtatás csoportból érhetjük el. A prezentáció négyféle nézetét tudjuk nyomtatni: Prezentációkészítés 105 Diákat: A diaméret helyes megválasztására kell ügyelni (lásd az oldalbeállításokat a fejezet elején), hogy a dia tartalma teljesen és torzításmentesen jelenjen meg. Emlékeztetőket: A diák kicsinyített képe kerül a papírra, így a darabszám kiválasztásánál azt kell figyelembe venni, hogy a tartalmuk olvasható maradjon. A nyomtatási beállításoknál kiválaszthatjuk azt is, hogy milyen irányzással (függőlegesen vagy vízszintesen) kövesség egymást a diák. Jegyzetoldalakat: Itt a lap tetejére került diakép alatt egyrészt megjelennek a megjegyzé- sekhez beírt kommentárok („handout” készítés), illetve az üresen maradó helyre a hallgató saját jegyzeteit írhatja (amennyiben jegyzetelési lehetőséget szeretnénk felkínálni a hallgatóknak, elegánsabb a „Emlékeztetők” nyomtatása, oldalanként három diával). Az előadás vázlatát: Kizárólag az előadás szöveges elemei jelennek meg, lényegében ugyanazt látjuk viszont nyomtatásban, amit a Normál nézetben a bal oldali navigációs sávban találunk. Ez a lista pl. saját magunknak szolgálhat segítségül az előadás alatt, viszont mivel hiányzik belőle minden kép, táblázat stb., így számos esetben nem tökéletes megoldás. A nyomtatás kapcsán hasonló lehetőségeket használhatjuk, mint pl. egy Microsoft Word dokumentum esetében, így ezeket csak felsorolásszerűen közöljük. A nyomtatási példányszám, nyomtatóválasztás és annak beállításai, a nyomtatási tartomány (aktuális dia, minden dia, kijelölt diák, egyedi diatartomány), nyomtatási nézet (lásd fentebb), a nyomatok rendezése (kötetekbe rendezve vagy oldalanként szétválogatva), valamint a színkezelés megadása (színes, szürkeárnyalatos vagy fekete-fehér nyomtatás választása). 106 Prezentációkészítés 3.3. Ellenőrző kérdések 1. Milyen célból készülhet egy prezentáció? 2. Milyen fontosabb tartalmi egységeket különíthetünk el és ezeknek mi a szerepe? 3. Milyen technikai szempontokat ismer a diákon szereplő szöveggel kapcsolatban? 4. Milyen technikai szempontokat ismer a diákon használt animációval kapcsolatban? 5. Definiálja az MS PowerPoint-prezentáció következő megjelenítési formáit: dia, emlékeztető, jegyzetoldal! 6. Mi a szerepe a MS PowerPoint-tal való prezentációkészítésben a diamintának? Mutassa be ezt a funkciót! 7. Mi a szerepe a MS PowerPoint-tal való prezentációkészítésben tervezősablonnak és a színmintáknak? Mutassa be ezeket a funkciókat! 8. Mi a szerepe a MS PowerPoint-tal való prezentációkészítésben a beépített elrendezéseknek? Mutassa be ezt a funkciót! 9. Milyen lehetőségek állnak a rendelkezésére, hogy a dia vagy az emlékeztető minden oldalán ugyanazokat az információkat (oldalszám, dátum, szöveg stb.) megjelenítse? 10. Milyen elemeket illeszthet be az MS PowerPoint-prezentációba? (Térjen ki a helyőrzők speciális szerepére!) 11. Hogyan tud bizonyos elemeket együtt kezelni, formázni a dián? Miért fontos ez? 12. Hogyan tudja az elemek egymás fölötti sorrendjét módosítani? Miért fontos ez? 13. Mi a különbség az áttünés és az animáció között? Milyen fontosabb lehetőségeket ismer egy, a dián lévő elem egyedi animálására? 14. Milyen módokon tudja azt megoldani, hogy előadás közben ne egymás után vetítse le a diákat,

hanem egy előre meghatározott vagy tetszés szerint kiválasztott diára ugorjon? 15. A prezentációt milyen formákban tudja kinyomtatni? Táblázatkezelés 107 4. Táblázatkezelés 4.1. A táblázatkezelésről általában 4.1.1 A táblázatkezelés rövid története A számításos feladatok felgyorsítására már régóta használunk különféle segédeszközöket, noha az, amit ma táblázatkalkulációnak tartunk (egy táblázat celláiban szereplő értékekkel végzett műveletek) nagyon sokáig alapvetően papíron zajlott. A számolást gyorsító korai eszközök között említést érdemel az abakusz, melynek első változatát már a rómaiak is használták, orosz illetve távol-keleti változataival akár még napjainkban is találkozhatunk. A mechanikus, fogaskerekekkel, fogaslécekkel működő számológépek közül mindenképpen említést érdemel WILHELM SHICKARD eszköze (1623), mely az első ilyen szerkezet volt, BLAISE PASCAL összeadó-kivonó gépe (1642), melyet már sorozatban is gyártottak, valamint GOTTFRIED WILHELM LEIBNIZ szorzásra és osztásra is képes alkotása (1694), melynek elvei alapján évszázadokig készültek (később már elektromos meghajtással) számológépek. A korai számítógépek egyik fontos felhasználási területe a könyvelési, bérszámfejtési és más pénzügyi adatok feldolgozása volt, melyhez így számos célszoftver (vagy akár programnyelv) is íródott. A mai értelemben vett táblázatkezelő programok egyik első képviselője a DAN BRICKLIN és BOB FRANKSTON nevéhez fűződő, 1979-ben megjelenő VisiCalc volt, mely lé- nyegében a mostani táblázatkezelőknek megfelelő felületen működött, hasonló (alap)feladatokat látott el. (És nem mellesleg az egyik első olyan alkalmazás volt, amely önmagában sokakat ösztönzött személyi számítógép, ez esetben az Apple II gép vásárlására.) A később megjelenő táblázatkalkulációs szoftverek, mint a Lotus 1-2-3 vagy a Quattro alapfunkciói azóta se változtak, viszont természetesen új funkciókat vezettek be és a grafikus megjelenítés lehetőségei bővültek. A napjainkban legelterjedtebb táblázatkezelő, a Microsoft Excel első változata 1985-ben jelent meg még Macintosh platformon, az első PC-re írt verziót (Excel 2.0) 1987-ben adták ki. Azóta (a Microsoft Office irodai programcsomag részeként) folyamatosan növelte piaci részesedését. Természetesen napjainkban is léteznek alternatív programok e célra, említsük meg itt a Quattro Pro-t (a WordPerfect Office csomag részeként), valamint az OpenOffice Calc névre hallgató táblázatkezelőjét. 24. ábra A VisiCalc táblázatkezelő felülete (forrás: WikiPedia) 108 Táblázatkezelés 4.1.2 A táblázatkalkuláció feladata Mire is való tehát? A táblázatkezelők általános értelemben bármilyen kalkuláció (beruházásgazdaságosság, érzékenység, tervezés stb.) és táblázatos formában végrehajtható nyilvántartás (út-, ÁFA-, kiadás-bevételi nyilvántartás, költség elszámolás stb.) számítógépes végrehajtására alkalmas. Fontos megjegyezni, hogy adatbázis értelemben vett relációs adatmodellek kezelésére egyáltalán nem alkalmas (noha rendelkezik külön beépített adatbázis függvényekkel). Egytáblás adatbázisként lehet használni a munkalapjait külön-külön, de ennek is a határt szab az oszlopok és sorok számából adódó maximális korlát (habár ez is jelentős mennyiségű adatot jelenthet). A konkrét feladatok szintjén a modern táblázatkalkulációs szoftverek alkalmasak: kalkulációk esetén automatikusan frissülő diagramok megjelenítésére, egyenlet, egyenletrendszer, lineáris és nem lineáris programozási feladatok megoldására, egyváltozós függvények esetén célérték keresésre, adatlekeresés esetén szűrésre, többoszlopos adattáblák esetén kimutatások készítésére, azok igénytől függő szabad átrendezésére, beépülő statisztikai modulja révén statisztikai elemzésekre, ismétlődő feladatok algoritmizálhatósága esetén a beépített makro nyelv révén alkalmazá- sok – kvázi programok – létrehozására, ugyanezen funkciója révén – saját végrehajtott fejlesztések alapján – akár webes portálok létrehozására is alkalmas lehet, bár nyilvánvalóan nem ez az elsődleges feladata, klasszikus játékok (pl. Pacman) Excel alatti megvalósítására 4.2. Kalkulációk MS Excel segítségével A fejezet célja, hogy bemutassa a program lehetőségeit és néhány egyszerű példa segítségével a gyakorlati használhatóságát is illusztrálja a

táblázatkalkulációs szoftverek fontosabb funkci- óinak. Ehhez a Microsoft Excel 2010 verzióját vesszük alapul. A korábbi – nagy váltásnak szánt – 2007-es verziótól leginkább az különbözteti meg, hogy ebből az Office családból eltűnt az Office gomb és visszakerült a Fájl menü. 4.2.1 A program munkakörnyezete A Windows-tól kapott ablakkerettől befele/lefele alapértelmezésben a következő részekkel találkozhatunk, melyek egy része hasonló a Word és a PowerPoint esetében bemutatottakkal: Menüszalag rajta lévő lapokkal, azokon csoportokkal, melyek ikonokat és gyűjteményeket tartalmaznak: Az Excel funkcióit érhetjük el a menükön keresztül. Gyorselérésű eszköztár: A gyakran használt funkciók elérése ikonokon, legördülőkön keresztül. Testre kell szabni. Szerkesztőléc (belekattintásra vagy adott cellán F2 nyomásra aktiválódik): Itt jelenik meg a cellák tartalma, illetve itt szerkeszthetjük azt. Munkalap (oszlop és sorazonosítókkal): A kalkuláció fő területe, cellái tartalmazhatják az előző fejezetben leírt értékeket, valamint elhelyezhetünk rajta képeket is. Létezik külön diagramlap is, melyre csak egy diagram kerül. Munkalap-fülek: Az állományban található munkalapok listája. Státuszsor: Az Excel lehetőséget biztosít, hogy a kijelölt cellákkal „gyorsszámolást” (vá- lasztható művelettel, pl. összeg, átlag) végezzünk, melynek eredménye itt jelenik meg. Táblázatkezelés 109 Munkaablak: A korábbi alkalmazásoknál megismert funkciót lát el, habár az Excelben jóval kevesebb szerepet játszik. A program indulása után kapott üres felület, ami Munkafüzet1 néven látszik az Excel Windows ablakának az aktív címsorában az egy üres munkafüzetet jelöl. A munkafüzetek elméleti korlátjairól a következőket lehet tudni: egy munkafüzetbe 255 munkalap fér, és a Makrószerkesztő (Alt+F11) meghívása után van lehetőségünk program modult írni és panelt szerkeszteni, melyek ezek után, része lesznek a munkafüzetnek. Az Excelben is léteznek az MS Wordnél ismertetett nézetek (elérhetők a Nézet lap Munkafüzetnézetek csoportjából), habár szerepük valamivel szűkebb: Normál: A leggyakrabban használt nézet, itt tudjuk kényelmesen szerkeszteni a munkalapok tartalmát. Lap elrendezése: A dokumentum megjelenítése abban a formában, ahogy nyomtatásban lesz látható (tartalom elrendezése, fejléc-lábléc). Nem csak áttekintő nézet, módosíthatjuk is a tartalmat vagy a sorok/oszlopok méretét.. Oldaltörés megtekintése: Elsősorban a nyomtatás előtti tördelést támogatja, bár szerkeszteni is lehet benne. A munkafüzet tartalma kicsinyítve jelenik meg, a vastag (kék) vonal mozgatásával tudjuk módosítani, a nyomtatásbeli oldalhatárokat. Menüszalag Gyorselérésű eszköztár Szerkesztőléc Munkalap Munkalap-lapozó Munkalap- (és Diagramlap-)fülek Státussor Gyorsszámoló-választó Munkaablak 25. ábra: Az Excel munkakörnyezete (Saját szerkesztés) 110 Táblázatkezelés 4.2.2 A munkafüzet részei A program indulása után kapott üres felület, ami Munkafüzet1 néven látszik az Excel Windows ablakának az aktív címsorában az egy üres munkafüzetet jelöl. Egy munkafüzetben felvehető munkalapok számának csak a rendelkezésre álló memória szab korlátot. Új munkalapot a képernyő alján, a meglévő munkalapok után látható Munkalap beszúrása füllel, vagy a Kezdőlap Cellák csoportjában látható Beszúrás gyűjtemény Munkalap beszúrása paranccsal adhatunk hozzá. Munkalapot törölni ugyancsak a Kezdőlap Cellák csoportjában lévő Törlés gyűjtemény Munkalap törlése parancsával vagy az illető munkalap jobb egérgombra felugró menüjéből tudunk. Általánosságban minden táblázatkezelőre, így az Excelre is igaz, hogy az oszlopokat az angol ÁBC betűivel (pl. A, B, C, stb.; 26 elem), majd miután a Z-ig eljutottunk azok kombinációjá- val (pl.: AA, AB, …, majd AAA és elvileg ZZZ, de a 16.384 oszlop miatt „csak” XFD-ig), míg a sorokat pedig arab számokkal jelölik, 1-től 1.048.576-ig. Ebből következik, hogy az adott oszlop és sor metszéspontjában található cellát az oszlop és sor azonosítójával jelöljük és hivatkozzuk. Tehát a bal felső cella a munkalapokon mindig az A1 jelű cella lesz. Ez alatt egyel és egyel jobbra B2, majd C2 stb., de a táblázat jobb alsó cellája az XFD_1.048.576 lesz. Ezek alapján egy16.3841 (214) oszlopból és 1.048.5761 (220) sorból álló munkalapon, a sorok és oszlopok

metszéspontjában álló cellákba a következő adattípusokat írhatjuk be: Szöveget Numerikus értéket [0,…, 9] Dátumot, időpontot – melyek egy fajta speciális numerikus értékek pl. 2007.04.24., vagy 14:44:42 Logikai értéket [Igaz, Hamis] Másik cellára mutató hivatkozást (pl. =B1) Műveletet, mely lehet az adott cellába beírt értékekkel végrehajtott művelet (pl. =(10+5)*5,3), de lehet hivatkozott cellákban lévő értékekkel történő műveletvégzés is (pl. =B1*2+C3) Függvényeket, melyek a táblázatkezelőkben általában előredefiniált módon rendelkezésre állnak, de mi magunk is írhatunk saját függvényt. Ezek a paramétereikben (inputok) megadott értékek, hivatkozott cellák és egyéb függvény-specifikus tényezők alapján számítanak egy visszatérési értéket (output) (pl. értékoszlop összege, átlaga; beruházás belső kamatlába (IRR)) Ezek tetszőleges kombinációját (pl. összetett függvény, függvény + szöveg). Fontos tudnivaló, hogy az Fájl/Excel beállításai/Képletek/Képletekkel végzett munka blokkban található S1O1 hivatkozási stílus jelölőnégyzet bekapcsolásakor a leírt általános eset megszűnik és innentől kezdve az oszlopok is arab számokkal kerülnek jelölésre. A korábban pl. a C2-es cellából hivatkozott A1 (=A1) innentől kezdve (=S[-1]O[-2])-ként jelenik meg, mely valójában a kiinduló (a képletet tartalmazó) cellához képest relatív módon adja meg a hivatkozott cella helyét, vagyis egy sorral feljebb és kettővel balra. Jelen esetben az általánoshoz képest a hivatkozás oszlop és sor azonosítóinak a sorrendje is megfordult, hiszen az oszlop helyett a relatív sorazonosító került előre. 1 MS Excel 2007 és fölötte (2010-2013), korábbi verziókban általában 256 oszlop és 65.536 sor Táblázatkezelés 111 A táblázatkezelő általában bármilyen változás végrehajtása után (beírás + Enter vagy beírás + lépés, kattintás máshova) újraszámolja az egész munkalap tartalmát, a hivatkozásait, műveleteit, függvényeit. Ezt nevezzük automatikus újraszámolásnak, melyet Excel-ben az Fájl/Excel beállításai/Képletek/Számítási beállítások blokkban vagy a Képletek/Számítás/ Számítási beállításokban tudunk kikapcsolni. Kényszerített újraszámolást az F9 megnyomá- sával tudunk végrehajtani. Függvények esetén előfordul, hogy nem egy cellát, hanem több cellát un. tartományt (más néven blokkot vagy tömböt) kell hivatkozni (pl. számsor összeadása). Ilyenkor minden esetben a kettősponttal elválasztott bal felső és jobb alsó cella határozza meg a tartományt (pl. A1:C4, azaz az A, B és C oszlopból a fölső négy cella). Másik munkalapon található tartomány hivatkozása a celláknál leírthoz hasonlóan történik, pl. Munka1!A1:C4. Lehetséges egy sokszor hivatkozott tartományt elnevezni, és azután ezen a néven keresztül hivatkozni rá. A fönti példa alapján, ha a kijelölt területet elnevezzük „első_blokk” néven a szerkesztőléc bal oldalán található legördülő lenyitása után, akkor ezután a =SZUM(A1:C4) függvény visszaadott értéke identikus lesz a =SZUM(első_blokk) alakú függvény visszaadott értékével. Függvények ábrázolása előtt általában szükséges az értelmezési tartomány valamekkora osztásközű (diszkrét) feltöltése. Az értékkészlet megadása az adott függvény egyszeri beírása után másolással vagy úgyszintén kitöltéssel történhet. A kitöltés alapesetben a szokásos Drag and Drop- szerű technikával történik. Tegyük fel hogy a sin(x) függvényt ábrázoljuk a [0;3,14] tartományon. Ebből következően legalább 0,02-os osztással tudjuk biztosítani, hogy a tartomány fölső határa is megjelenésre kerüljön. Az A oszlopba beírjuk az 1-es cellába, hogy 0, alá pedig 0,02. Kijelöljük a két cellát és az egérmutatót a tartomány jobb alsó pontjába húzva – miután az átalakult egy keresztté – megfogjuk, és addig húzzuk, amíg a fölső határt el nem érjük. Verziószámtól függően az Excel hasonlóan tudja (sőt, ott elég egy „értéket” megadni) kezelni a napokat és a hónapokat, szöveges formában is! A kitöltési funkció számtani sorozaton túlmutató lehetőségei a Kezdőlap Szerkesztés csoport Kitöltés gyűjteményében találhatjuk meg. 4.2.3 Kijelölés Shift+kurzormozgató billentyűk vagy Shift+page up/page down, vagy egérrel történhet a kijelölés. Adott tömb kijelölése esetén használható a Shift + End (egyszer lenyomni) + kurzorbillentyű. Ennek hatására az egybefüggő (üres vagy nem üres cellák) addig a celláig kijelölődnek ameddig egybefüggően üresek vagy telik. Egész sor

vagy oszlop kijelölése az oszlop vagy sorazonosító kattintásával lehetséges. Egész munkalap kijelölése a legfelső sor és oszlopazonosító között található téglalap kattintásával lehetséges. Mód van többszörös nem összefüggő területek kijelölésre is, amit az első kijelölés után a Ctrl folyamatos lenyomása mellett tehetünk meg egérrel. 112 Táblázatkezelés Teljes munkalap kijelölése az oszlop és sorazonosítók metszéspontjában található jelöletlen téglalap kattintásával lehetséges. 4.2.4 Másolás, kivágás, beillesztés, törlés A munkalapon vagy munkalapok közötti adatmozgatás (a többi alkalmazáshoz hasonlóan) eszköze lehetnek a másolás, kivágás és beillesztés parancsok. Ezek egyrészt elérhetők a lent kifejtett billentyűkombinációkkal, másrészt a Kezdő- lap Vágólap csoportjának parancsaival is. Minden hivatkozást (műveleten és függvényen belül is) a másolás (Ctrl+C, vagy gomb a szokásos eszköztárból vagy menüből) során a másolás iránya és mértéke szerint mozgat a táblázatkezelő. Pl. az A1:A4 tartományra mutató SZUM függvény egyel jobbra történő másolása során a hivatkozás így módosul: SZUM(B1:B4). Kivágás (Ctrl+X) esetén nem mozog a hivatkozás, mivel az ebben a formában inkább mozgatásnak tekinthető: kivágás és beillesztés vagyis odébb mozgatás. Adott cella vagy tartomány mozgatása történhet egérrel is, de a Drag & Drop módszerrel történő cella/cellatartomány mozgatása esetén előfordulhat, hogy rossz helyre kerül – ha a gombot véletlenül elengedjük. A kimásolt vagy kivágott rész a vágólapra kerül. Onnan mindig az utolsó odakerült elemet tudjuk akár más programokba átvinni. A beillesztés billentyű kombinációja Ctrl+V. Táblázatkezelő használata esetén többször előfordul, hogy a képletekkel, függvényekkel számított cellák pillanatnyi értékére van szükségünk. Ebben az esetben a másolással nem az értéket viszszük át, hanem az adott képletet, függvényt ami a másik helyen vagy 0-át ad, vagy rosszabb esetben hamis értéket vagy akár hibát (pl. #HIBA!). Ezt kerülhetjük el az irányított beillesztéssel, egy speciális beillesztési móddal, melyet a másolás művelet után a beillesztési hely gyorsmenüjében vagy a fent említett Kezdő- lap/Vágólap csoport Beillesztés gyűjteményé- ben lévő Irányított beillesztés menüponttal érhetünk el. Innen leggyakrabban az „értéket” szoktuk használni (ami tehát a cellák aktuális értékét illeszti be, függetlenül attól, hogy az begépelt érték-e vagy pl. egy függvény eredménye), de hasznos lehet akár a formátum is (mellyel ugyanazt érjük el, mintha a Word-ben megismert Formátum másolása funkciót használnák itt, az Excelben is). Adattáblák, vektorok, mátrixok haszná- lata esetén hasznos a párbeszédpanel jobb alsó sarkában lévő „transzponálás” jelölőnégyzet, mellyel megcserélhetjük a mátrix dimenzióit, tehát pl. az egysoros vektorból egyoszlopos vektort készíthetünk. Ennek használatával nagyméretű mátrixokat tudunk átforgatni 4-5 kattintással. Adott cellán állva a jobb egérgombra megjelenő helyi menüben található a beszúrás és törlés menü. Mindkettő esetében hasonló tartalmú párbeszédablak ugrik föl, melyek szerint az adott cella törlése után a többi cellát balra vagy felfele tolja, beszúrás esetén jobbra vagy lefele, vagy egész sort vagy oszlopot szúrjon be vagy töröljön ki. Oszlop és sor törlése esetén nem szüntetjük meg pl. a „C” oszlopot és 16.384 helyett csak 16.383 oszlopunk lesz, hanem csak Táblázatkezelés 113 törli az aktuális oszlopot és helyére mozgatja az eggyel jobbra levő oszlopot és beszúr az oszlopok végére egyet. Beszúrás esetén sem növekszik meg az oszlopok sorok, száma. Törlés kapcsán fontos megjegyezni, hogy az itt leírt metodika (beszúrás és törlés) nem a cellába beírt tartalom kitörlésére szolgál (amit egyébként az adott cellán vagy kijelölt tartomá- nyon állva a Delete gombbal is elérhetünk), hanem a cella (vagy oszlop és sor) fizikai törlésé- re, aminek eredményeképpen nem csak a tartalom, hanem maga a hordozó cella is törlésre kerül. Ezzel az oda mutató összes hivatkozás „#HIV!” hibaüzenetet fog adni. 4.2.5 Hivatkozás Hivatkozásnak azt nevezzük, amikor egy adott cellában állva egy másik cellára rámutatva hivatkozzuk annak tartalmát, pl.: a B4-ben állva az A1-et az „=A1” vagy „+A1” begépelésé- vel tehetjük meg. A „-A1”-et is felfoghatjuk hivatkozásnak de az értelemszerűen a numerikus érték „-1”-gyel vett szorzatát adja eredményül. Alap esetben „=”-jellel

kezdve hivatkozunk bármelyik cellára. Ha a cella hivatkozásába a munkalap nevét is bele kívánjuk foglalni, pl. egy másik munkalapról történő hivatkozás esetében, akkor azt felkiáltójellel válasszuk el a cella nevétől, pl. Munka1!A3. A 26. ábra egyszerű példáját alapul véve, ha az A4-ben szereplő összeadás képletét (=A1+A2+A3) jobbra másoljuk, akkor benne szereplő cellahivatkozások is mozogni fognak, aminek eredményeként a C4-ban már a C1, C2 és C3 cellák szerepelnek a képletben (alsó kép). Ennek a kivédésére találták ki a hivatkozások rögzítését (OKJ-s terminológia szerint: „abszolút hivatkozás”), amelynek során a sor és oszlopazonosító elé beszúrt $ jelekkel akadá- lyozhatjuk meg a hivatkozások másolás miatti elmozgását (felső kép). Azonos hatást érünk el, a cellában szereplő hivatkozás elé történő bekattintás és F4 nyomogatásával melynek során $ jel kerül előbb a sor- és oszlopazonosító, majd fölváltva az egyik és a másik elé is, majd utolsó ütemben a $ jelek eltűnnek. Amit fontos kihangsúlyoznunk: különkülön is lehet rögzíteni a hivatkozásokat (csak az egyik rögzítése esetén „kevert hivatkozás”). Az adott helyzettől függ, hogy szükséges-e a sor és oszlop-azonosító együttes rögzítése. 4.2.6 Cellák feltöltése A cellák között kurzormozgató billentyűkkel vagy egérkattintással mozoghatunk. Először szerkesztett cellából ki lehet lépni kurzormozgató billentyűvel is, éppen átírás/javítás alatti 26. ábra Abszolút és relatív hivatkozások (Saját szerkesztés) 114 Táblázatkezelés cellából csak Enter-rel. Adott cellán állva abba beleírhatunk. A cellatartalom javítása az adott cellán állva az F2-vel vagy a szerkesztőlécbe belekattintva történik. A következőkben azt ismertetjük, milyen típusú értékeket, kifejezéseket írhatunk egy cellába. Numerikus értéket: Fontos, hogy ne legyen benne semmilyen szöveges karakter (pl. ezresek elválasztására szolgáló szóköz, beírt mértékegység), mert így szövegként kezeli a program, így matematikai műveleteket nem végezhetünk vele. Külön ki kell emelni ebből a szempontból a tizedeselválasztó-karakter szerepét: Magyar nyelvi beállításoknál vesszőt haszná- lunk, míg pl. angol nyelvű Excel (Windows) esetében többnyire pontot. Szöveget: Bármilyen karaktert beírhatunk a cellákba. Ami viszont megzavarja az Excelt: ha első karakternek műveleti jelek: +,-. Ennek a kivédése lehetséges az aposztróf használatá- val. Az a cella, amit aposztróffal kezdünk, onnantól fogva szövegként viselkedik. Fontos tudni, hogy szövegnek minősülő cellatartalommal matematikai műveleteket nem tudunk végezni, lásd az előző bekezdést. Dátumot: Dátum, illetve idő, vagy dátumnak/időnek formázott numerikus értéket értünk dá- tum alatt. Hivatkozást: Egy korábbi fejezetben ismertetett módon, lehetséges akár egy teljes munkalap (nem gyakori) áthivatkozása egy másikra. Képleteket: Műveletnek vagy képletnek nevezzük: egy cellában végrehajtott több numerikus, vagy szöveges érték műveleti jelekkel végrehajtott összekapcsolását (pl. +,-,/,*,^, &). Fontos, hogy egyenlőségjellel kezdődjön és az adattípusnak (numerikus vagy szöveges) megfelelő műveleti jeleket használjunk. Néhány példa: 1. Numerikus művelet: +1+2+3+4, aminek a visszaadott értéke 10 2. Numerikus művelet: =2^3, aminek a visszaadott értéke: 8 (a ^-jellel hatványozást végezzük, ezzel megoldhatjuk a gyökvonását is) 3. Szöveges művelet =”Jobb, ”&”Bal”, visszaadott tartalom: „Jobb, Bal” (a &-jellel szöveges értékeket fűzünk össze, melyeket idézőjelek közé kell tennünk) Függvényeket: Az Excelbe beépített vagy a felhasználó által írt függvények általában az argumentumban szereplő tagoktól (értékek, paraméterek) függően adnak visszatérési értéket. Jellemzőjük, hogy mindig „=” jellel kezdődnek, amit a függvény elnevezése és a nyitó záró- jel követ és a függvény/függvények argumentumlistája után mindig zárójellel végződnek. Egymásba ágyazott függvények esetén csak az első függvény előtt van szükség „=” jelre. A zárójelben szerepelnek többnyire az argumentumok. Ez alól kivételt jelent pl. a MA(), MOST(), VÉL() függvények melyek argumentuma mindig üres marad. Ezek értéke nem függ semmilyen beállítástól vagy más cellák értékétől, minden esetben a gép belső órája szerinti dátumot, időpillanatot vagy egy véletlen számot ad vissza. 4.2.7 Cellaformázás A cellákban megjelenő értékek kinézetét (betűtípus, betűméret, szín, háttér stb.) a

szövegszerkesztésnél már megismert eszközkészlethez nagyon hasonló módon állíthatjuk be. Ugyanakkor az Excelben számos olyan specialitás létezik, melyre itt részletesebben is ki kell térni. Hozzuk létre a következő táblázatot, úgy ahogy a képen szerepel: Táblázatkezelés 115 27. ábra: Példa a cellaformázásokra (Saját szerkesztés) A cellák formátumának beállítás egyrészt történhet egységesen, a Word stílusaihoz hasonlóan a Kezdőlap Stílusok csoportjának parancsain keresztül. Másrészt formázhatunk a Kezdőlap Betűtípus, Igazítás és Szám csoportjainak utasításaival vagy a kijelölt cellák fölötti jobb klikk (helyi menü) + Cellaformázás menü kiválasztásával. 4.2.7.1 SZÁMFORMÁTUM A megjelenítendő numerikus érték számformátumát lehet beállítani vele. A következő kategó- riák léteznek a listában: Szám Pénznem Könyvelői Dátum Idő Százalék Tört Tudományos Szöveg Egyéni Minden kategóriában több alkategóriát is találhatunk, a Minta mezőben pedig megnézhetjük, hogy az aktuális cella hogyan nézne ki a kiválasztott formátummal. Számformátum esetén érdemes beállítani az ezres csoportosítást (évek esetén nem) és feladattól függően esetleg a tizedes jegyek számát is. Az Egyéni csoporttal saját formátumot alakíthatunk ki, pl. a fenti ábra szerint itt fűzhetjük hozzá numerikus értékekhez a mértékegységet úgy, hogy továbbra is tudjunk velük számolni. Dátum beírása esetén majd számként formázva a dátumot kapunk egy 39 ezres értéket. A MOST() függvény esetén, tizedes tört használatával általában van mögötte tört rész is. A táblázatkezelők 1900.01.01-hez képest számolják az eltelt időt és az egy egység az 1 napot jelent. Ennek alapján értelmezhető a ,5 végződés ami déli 12 órát jelent. Eltérő beállítással (Fájl/Excel beállításai/E munkafüzet számításakor/ az 1904-es dátumrendszer használata) 1904.01.01 tehető a legelső ismert napnak. Egyéni formátumra pl. akkor lehet szükség, ha a számértékeket mértékegységgel együtt akarjuk megjeleníteni, de számolni is szeretnénk velük. (Emlékezzünk vissza, ha egyszerűen csak 116 Táblázatkezelés begépelnénk a szám mögé a mértékegységet, a cella tartalma szövegnek minő- sül, így matematikai műveleteket nem tudnánk végezni velük!) A Kezdőlap Szám gyűjteményében lévő 5 gombbal (pénznem, százalék, ezres csoport, tizedes jegyek növelése/csökkentése) lehet gyors, de nem pontos beállításokat eszközölni. 4.2.7.2 FORMAI JELLEGZETESSÉGEK A cellába beírt érték vagy szöveg vízszintes és függőleges elhelyezkedését, szövegirányát lehet vele beállítani. A Kezdőlap/Igazítás csoportban jelen van 3 gomb, hasonlóan a Wordhöz, melyek a cellában található tartalom balra, középre vagy jobbra rendezésére szolgálnak. Ezen túlmenő beállítás csak az idevágó helyi menü használatával lehetséges. A cellákba beírt tartalmak általános rendezési (nem kényszerített rendezés) szabálya a következő: szöveges tartalmat balra, numerikus (dátum is az) értéket jobbra, míg logikai értéket középre rendez. Egyéb fontos beállítás lehet az adott fülön található 3 jelölőnégyzetből az alsó és a felső is melyek sorrendben a következők: Sortöréssel több sorba – egy cellába írható szövegmennyiség növekszik meg vele, azáltal, hogy a sormagasságot növeli. Kényszerített sortörésre cellán belül az Alt+Enter-rel van mód. Cellák egyesítésével - időnként szükségessé válik pl. oszlopfejlécek összevonása. A kijelölt cellákat egyesíti, kü- lön gomb van hozzá a Kezdő- lap/Igazítás csoportban. Az összevont cellák összevonásakor mindig a bal felső cellában lévő tartalom marad meg és felosztáskor is oda kerül az összevont cella tartalma. A szokásos beállítások: típus, méret, szín, aláhúzás ikonjai: Az első kettő a Kezdőlap/Betűtípus is szerepel. Amit nem árt tudni, hogy cellán belül is lehetséges adott szövegrészt eltérően formázni pl. CO2. Ehhez viszont már helyi menü kell. Az oldalt látható ikonok a cellatartományon kívüli és belüli szegélyek, a betűszínt és a cella háttérszín beállítására szolgálnak. A Kezdő- lap/Betűtípus csoportban a betűszín és háttérszín gombok mellett található gomb segítségével lehet gyors beállítást végrehajtani. Menü használata esetén sokkal pontosabban lehet testreszabni a szegélyeket. Másolás esetén a művelet az adott cella vagy tartomány teljes attribútum halmazát viszi magával, tehát a szegély, igazítás a beillesztésnél is jelen lesz. Ennek a kivédésére

érdemes a beillesztés előtt, az adott beillesztési tartományon vagy annak bal felső cellájának gyorsmenü- jéből az „Irányított beillesztés”-t kiválasztani. 4.2.7.3 FELTÉTELES FORMÁZÁS Adott a lehetőség, hogy a cella értékétől, típusától (szám, szöveg, dátum stb.), egy intervallumban található értékek között elfoglalt helyétől stb. függően a cella a környezetétől elütő jellemzőt kapjon: pl. eltérő háttérszín, dőlt betű, áthúzott tartalom, stb. Ezt módunkban áll a Kezdőlap/Stílusok/Feltételes formázás menüpont segítségével beállítani. A korábbi verziók- Táblázatkezelés 117 ban megszokott módon pl. egy cella vagy egy tartomány 3 különböző állapotát tudjuk formá- zással elkülöníteni (leginkább egy mutató/érték túl alacsony, normális vagy túl magas voltára tudjuk fölhívni a figyelmet vele), de itt az adott tartományhoz akkor háromszor kell szabályt hozzárendelni. Ezen kívül bevontak a szűrőknél tárgyalt lehetőségeket (első, utolsó x darab stb.) is a feltételes formázás lehetőségébe, melyek megismerésére most külön nem térünk ki. 4.2.7.4 VÉDELEM A cellákba írt képletek, függvények, értékek védelmét lehet itt beállítani, kijelölt cellák vagy cellatartományok esetén helyi menü/Védelem zárolással. Aktiválása a Korrektúra menü Változások/Lapvédelmen keresztül lehetséges. Cella tartalmak rejtése esetén is szükséges a lapvé- delem bekapcsolása. 4.2.8 Függvények az Excelben Külön fejezetet szánunk arra, hogy röviden bemutassuk azokat a függvénycsoportokat, illetve fontosabb függvényeket, melyekkel a felhasználó a leggyakrabban találkozhat. Ez persze tá- volról sem a teljes lista, a lehetőségek megismerésében és a felvetődő problémák megoldásá- ban tanácsot kaphatunk az alább bemutatott függvényvarázslótól és az Excel Súgójától. Hivatkozások, műveletek és függvények használata esetén megkülönböztetjük a cella tartalmát – amit mi írtunk bele – és a cella értékét amit az adott hivatkozás, művelet vagy függvény végrehajtása során felvett. A beírt érték látható a szerkesztőlécben – persze, csak ha a cellán állunk – a felvett érték pedig a munkalapon az adott cellában. A Képletek lapon, a Függvénytár csoportban gyűjteményekbe rendezve láthatjuk a fontosabb függvénycsoportokat. Az itt szerepelő az f(x) feliratú gomb megnyomása után a függvényvarázsló ugrik föl. Ugyanezt az eredményt kapjuk, ha a szerkesztőléc mellett látható egyenlőségjelre kattintunk. A varázsló csoportosítása alapján a következő csoportok léteznek: Pénzügyi, Dátum és idő, Matematikai és trigonometriai, Statisztikai, Mátrix, Adatbázis, 118 Táblázatkezelés Szövegkezelő, Logikai, Információs függvények, Tervezés és Kocka. A függvényvarázsló szerepe abban áll, hogy segítse a felhasználót a megfelelő függvény kivá- lasztásában, illetve az argumentumok helyes kitöltésében, majd az így összeállított függvényt abba a cellába helyezze, ahol állva aktiváltuk a varázslót. Ennek megfelelően a függvénykategóriákat és az azokba tartozó függvényeket bemutató párbeszédablak alján mindig elolvashatjuk, hogy mi a szerepe az éppen kiválasztott függvénynek. Miután kiválasztottunk egy függvényt, a párbeszédablakban megjelenik a kitölthető argumentumlista. A mezőkbe gépeléssel vagy egérrel való kijelöléssel vihetünk be értéket, az üres mezők után láthatjuk, hogy milyen típusú értéket (pl. szám, logikai, hivatkozás stb.) vár oda a program, illetve a mező kitöltése után ugyanitt a mező aktuális értékét/tartalmát olvashatjuk (illetve hibaüzenetet, ha nem megfelelő módon töltöttük ki). Ezzel párhuzamosan a párbeszédablak alján mindig láthatjuk, hogy az éppen aktív argumentum-mezőbe tartalmi szempontból mit is kell beírnunk, valamint hogy az egész függvénynek éppen mennyi a visszatérési értéke. Függvényválasztás támogatása beírás közben Függvénykitöltés támogatása beírás közben Függvénykereső mező Függvényleírás Az argumentum értéke Függvénykategória-választó Argumentummező(k) A függvény aktuális értéke Függvénylista Váltógomb a varázsló összecsukásáhozAktuális argumentum leírása 29. ábra Segítség a függvényekhez gépelés közben (saját szerkesztés) 28. ábra: A függvényvarázsló részei (saját szerkesztés) Táblázatkezelés 119 Mindezeken túl akkor is számíthatunk segítségre a függvényválasztásban és -kitöltésben, ha elkezdjük gépelni a függvényt egy cellába (29.

ábra). Ha „=” után elkezdünk gépelni egy függvényt, felugró ablakban láthatjuk a beírtaknak megfelelő függvénylistát és egy rövid le- írást az aktuális függvényről. Ha választottunk (eljutottunk a „(”-jelig), a felugró mezőben a függvény paramétereit láthatjuk. A talán leggyakrabban használt függvény a SZUM() melyet egy „Σ” jellel szimbolizálva megtalálhatunk a Kezdőlap/Szerkesztés és a Képletek/Függvénytárban is, hogy ne kelljen begépelni se. Szerepe, hogy adott tartományban (esetleg több különálló cellában vagy tartományban) szereplő értékeket adjon össze. Ha az összeadandó tartomány már be van írva, akkor vagy alá, vagy mellé kell állni és ott kattintani a gombot, mire a program felkínálja a szerinte összeadandó tartományt. Amennyiben a javaslat nem megfelelő, átírással vagy kijelöléssel javíthatjuk azt, és Enterrel fogadhatjuk el. Adott tartomány kijelölése után a státuszsorban lehet látni a kijelölt cellák összegét. Jobb gombbal odakattintva lehetőség van a kijelölt cellákban található értékek átlagát, darabszá- mát, maximumát és minimumát is megtekinteni. Ez nem pótolja adott táblázaton belül a szá- molást, csak gyors tájékoztatást ad a kijelölt területről. A következőkben a gyakran használt függvénycsoportokat és függvényeket mutatjuk be: 4.2.8.1 LOGIKAI FÜGGVÉNYEK Bemeneti értékeket vagy feltételeket (melyek akár teljes függvények is lehetnek) vizsgálnak, majd a ennek eredményétől függően IGAZ vagy HAMIS értéket adnak vissza. HA függvény – alakja: HA(kifejezés; igaz kimenet; hamis kimenet) pl. =HA(A1>10;“sok“;“kevés”): Egy logikai kifejezés vagy logikai érték igazságtartalmától függően visszaadja vagy végrehajtja az igaz vagy hamis kimenetét a függvénynek. Azaz a példa alapján ha az A1 cella értéke nagyobb mint tíz, akkor kiírja, hogy „sok”, egyébként pedig azt, hogy „kevés”. VAGY függvény – alakja: VAGY(logikai érték_1; logikai érték_2;….; logikai érték_n): Több logikai értéktől függő döntésnél használható, ahol elég egy tényezőnek igaznak lennie, hogy igaz legyen a visszaadott érték.. Igazság táblája a következő: 1 0 1 Igaz Igaz 0 Igaz Hamis ÉS függvény – alakja: ÉS(logikai érték_1; logikai érték_2;….; logikai érték_n): Több logikai értéktől függő döntésnél használható, ahol minden tényezőnek igaznak kell lennie, hogy igaz legyen a visszaadott érték. Alakja a következő:. Igazság táblája a következő: 1 0 1 Igaz Hamis 0 Hamis Hamis 4.2.8.2 SZÖVEGKEZELŐ FÜGGVÉNYEK Bemenetiként szöveges értéket kapnak, majd azzal végeznek különböző műveleteket, legygyakrabban a bemeneti szöveg bizonyos részét adják vissza. 120 Táblázatkezelés BAL(szöveg, érték): az értékben meghatározott számú karaktert ad vissza egy szövegből vagy szöveget tartalmazó cellából annak a bal oldaláról számolva a karaktereket. JOBB(szöveg, érték): az értékben meghatározott számú karaktert ad vissza egy szövegből vagy szöveget tartalmazó cellából annak a jobb oldaláról számolva a karaktereket. TRIM(szöveg): adott szöveget a benne található szóközök nélkül ad vissza. 4.2.8.3 STATISZTIKAI FÜGGVÉNYEK Kimutatások, jelentések készítésénél igen gyakran használt függvénycsoport. Többek között olyan alap- és magasabb szintű statisztikai számításokat végezhetünk el segítségükkel, mint az átlag-, maximum/minimum-, medián- és szórásszámítás. Ezekkel Ön többek között a Gazdasági matematika és a Statisztika tantárgyak keretében fog részletesebben is találkozni. Az alábbiakban összehasonlítjuk azokat a függvényeket, melyekkel egy tartomány (bizonyos feltételnek megfelelő) celláinak darabszámát kaphatjuk meg. DARAB függvény – alakja: DARAB(érték1;érték2;...): az érték1, érték2 stb. argumentum(ok)ban megadott cellákat vizsgálva, azok darabszámát számlálja össze, melyek számot tartalmaznak. DARAB2 függvény– alakja: DARAB2(érték1;érték2;...): az érték1, érték2 stb.: az argumentum(ok)ban megadott cellákat vizsgálva, azok darabszámát adja meg, melyek nem üresek. DARABTELI függvény – alakja: DARABTELI(tartomány;kritérium): a tartomány nevű argumentumban megadott cellákat vizsgálva, azok darabszámát számlálja össze, melyek nem üresek és megfelelnek a kritérium argumentumban megadott feltételnek. DARABÜRES függvény – alakja: DARABÜRES(tartomány): lényegében a DARAB2 inverze, a kijelölt tartományban lévő üres cellákat számlálja össze. 4.2.8.4 KERESŐ FÜGGVÉNYEK

FKERES függvény – alakja: FKERES(keresési_érték; tábla; oszlop_szám; tartományban_keres) Egy adattáblából keresi ki adott rekord valamelyik (valahányadik) mezőjében található érté- ket. Az adattáblában az első oszlopnak mindig az egyedi kulcsnak kell lennie. A keresési_érék a keresett elem egyedi azonosítója (pl. személyi szám, rendszám, stb.) ezt az azonosítót ismernünk kell. A tábla annak a táblázatnak a neve vagy tartománya ahol az összes adat található. Az oszlop_szám: ahányadik oszlopból keressük az adatot (pl. rendszám alapján autó színe, típusa, évjárata, műszaki érvényesség stb.), fontos tudni, hogy a számlálásba beleszámít az egyedi azonosító oszlopa is. A függvény készítőjének kell ismernie, hogy a keresett adat melyik oszlopban található. A tartományban_keres: az a logikai érték, amellyel az FKERES függvény pontos vagy közelítő keresését adhatjuk meg. Ha értéke IGAZ vagy hiányzik, akkor a visszaadott érték közelítő lehet, azaz ha pontos egyezést nem talált a függvény, akkor a következő legnagyobb, de a keresési_érték argumentumnál kisebb értéket adja vissza. Ha az argumentum értéke HAMIS, akkor az FKERES pontos egyezést keres, és ha ilyen nincs, akkor a #HIÁNYZIK hibaértéket adja eredményül. Csak numerikus egyedi kulcs esetén értelmezett az IGAZ beállítás. Szöveges egyedi kulcsok esetén nem értelmezhető a kisebb-nagyobb kritérium. Táblázatkezelés 121 Az alábbiakban lássunk egy példát a függvény használatára (30. ábra), ahol az a feladat, hogy a vezetéknév megadása után a program írjon vissza bizonyos adatokat (ez esetben az emailcímet) dolgozók személyes adatai tartalmazó táblázatból: Jelen esetben szöveges az egyedi kulcs (első oszlop). A függvényben a C1-ben megadott keresési értéket (vezetéknév) keresi ki az A10:E19 rögzített tartomány (dolgozók személyes adatai) első oszlopában és a megfelelő oszlop (ez esetben a 4., az emailt tartalmazó) metszéspontjában levő értéket adja vissza. VKERES függvény – alakja: VKERES(keresési_érték; tábla; sor_szám; tartományban_keres) Az FKERES-hez függvény párja, de itt az egyedek nem sorokban találhatók, hanem oszlopokban, ezért az egyedi kulcs mindig az első sora az adott adattáblának, így tehát a függvény az első sorban, vízszintesen keres és a 3. argumentumban megadott számú sorból kapjuk viszsza az eredményt. 4.2.8.5 MEGOLDÁS INDEX() – HOL.VAN() FÜGGVÉNY PÁROSSAL Azonos megoldást érhetünk el a címsorban jelzett függvényekkel is, de mivel az index függvények két fajta argumentum listája van így kétféle megoldás létezik. Mindenképpen a HOL.VAN() függvénnyel kell kezdeni, hisz az az FKERES()-hez képest nem a keresett értéket, hanem egy tömbben (azaz vektorban) adja vissza a relatív pozíciót, amit be lehet helyettesíteni az INDEX()-be. Az első esetben a hol.van() függvénnyel megkeressük „Stevens”-t az első oszlopban: HOL.VAN(C3;A13:A21;0), ami visszaadja a 8-at azaz Stevens adatrekordja a nyolcadik és itt is fontos, hogy nem tesszük bele a mezőnevet/fejlécet a tömb-be. A felépítése azonos az FKERES()-sel, első argumentum hogy mit keresünk (Stevens), hol keressük (tömb: A13:A21) és az utolsó érték a -1,0,1 lehet, melyet 1 esetén el is lehet hagyni. Hasonlóan az FKERES()- hez a 0 pontos egyezést jelenti rendezetlen tömb esetén is, az 1 a legmagasabb értéket, ami legfeljebb a keresési értékkel azonos vagy kisebb növekvő rendezést feltételezve, míg a -1 pedig a legkisebb értéket, ami minimum a keresett értékkel azonos vagy több csökkenő rendezést felté- telezve. 30. ábra Az FKERES függvény használata 122 Táblázatkezelés A következő lépésben a hol.van-t behelyettesítjük az index-be, aminek három argumentuma van, az első a tömb, ami a teljes adattábla A13:E21 tartománya, a második a sorérték és az utolsó az oszlop: =INDEX(A13:E21;HOL.VAN(C3;A13:A21;0);4). Értelemszerűen a teljes hol.van() rész helyett a máshol elhelyezett HOL.VAN függvény hivatkozása is szerepelhet. A 4-es érték pedig az e-mail címek oszlopszáma. Az INDEX() második formulája kiegészül +1 argumentummal, mely a nem egybefüggően kijelölt területek/tömbök/hivatkozások közötti megjelölésre/váltásra szolgál, illetve az első argumentumot itt tömb helyett hivatkozásnak nevezi, de lényegében azonos az értelmezése. Jelen esetben egy kijelölt tömb van, azaz kizárólag az 1-es értékkel ad vissza helyes vá- laszt/értéket: INDEX(A13:E21;HOL.VAN(C3;A13:A21;0);4;1) 4.2.8.6

ADATBÁZISFÜGGVÉNYEK Adatbázisfüggvényeket egy összefüggő (akár nagy, akár kisebb) adattáblában történő keresésre/összesítésre tudunk használni. Fontos, hogy egybefüggő legyen és legyen mezőnév/fejléc minden oszlop fölött, hiszen adatbázisok és SQL lekérdezések esetén a mezőnevek jelölik az oszlopokat. Az adatbázisfüggvényeket hasonlóan egy korábbi függvénylistához a következő függvények alkotják a teljesség igénye nélkül: AB.SZUM(), AB.ÁTLAG(), AB:MAX(), AB.MIN(), AB.DARAB(), AB.DARAB2(), AB.SZÓRÁS(), AB.VAR(). Eddig nem szerepelt a szórás és a variancia, mely statisztikák készítése esetén fontos, azaz a szórás nem más, mint az átlagtól való átlagos eltérés, a variancia pedig ennek a négyzete. A függvények általánosan 3 argumentummal rendelkeznek: pl.: AB.SZUM(adattábla; mező; kritériumok), ahol az adattábla az az egybefüggő terület, ami az adatokat tartalmazza mező- nevekkel együtt, a mező azt a mezőt (mezőnév) amiben számolni, műveletet végezni kell a függvénynek, míg a kritérium a kritérium dobozok területi hivatkozása. Két példa kerül bemutatásra, mely egy USA-beli használtautó eladási adatbázison történik. Az első esetén a max.15 éves (eladott) autók számát kell meghatározni. Mivel gyártási év van megadva, ezért a jelen 2014-es évet alapul véve szükségünk lesz egy „feltétel dobozra” melynek a felső sora a „Gyártási év” mint mezőnév, míg alsó sora >=1999, mely esetén az idén 15 éves autók darabszámát kapjuk vissza. Az adatbázis 64 soros, azaz 64 rekord + mezőnévvel rendelkezik, valamint 9 oszlop, azaz 9 mező, így csak a táblázat alja kerül képekre: Táblázatkezelés 123 A függvénynek 3 argumentuma van, az első a tömb vagy adattábla, ami tartalmaz minden adatot és mezőnevet, a második az a mező, amiben számolni, összeadni stb. kell, míg a harmadik a kritérium doboz(ok). Jelen esetben a Gyártási év mező lett megadva, hogy abban számolja meg az adatokat (fontos: megszámolni szöveget, dátumot és logikai értéket is lehet, összeadni csak értékeket), azaz éppen a Márkát vagy bármelyik más mezőt is meg lehetett volna adni. A kritérium dobozok esetén nem fontos a szegély, csak a vizuális elkülönítés miatt lett bekeretezve. Fontos viszont, hogy egymás alatt több kritériumot is meg lehet adni relációs jelekkel (azaz akár üres halmazt is lehet definiálni, ha úgy adjuk meg, vagy úgy, hogy minden rekord benne legyen a találatokban) vagy azok nélkül. Pl.: a szín esetében egymás alatt a kék, fehér, sárga az „vagy”-gyal történő összekapcsolást jelent, azaz minden autó belekerül a műveletbe amelyik a 3 szín egyikét kapta festéskor (rejtett találati lista – szűréssel lehet demonstrálni az adatbázis függvények működését). Több mezőt érintő kritérium esetén a kritérium dobozokat egymás mellé kell elhelyezni, szintben. Adott kritériumok azonos szintben történő elhelyezése „és” kapcsolatot jelent, azaz a 2000-es fekete autók esetén szintben kell elhelyezni a 2000-et és a feketét. A második példában viszont a 2000-es vagy a fekete autókat eladási árát szeretnénk összegezni, azaz nem metszetre, van szükség, ami pont 100.000USD-t jelentene, hanem a fekete és 2000-es autók Uniójára. Az ellenőrizhetőség kedvéért több lépésben (2000-es autók, fekete autók, mínusz 2000-es és fekete autók, alul összesen: 761.600 USD) és mellette egy lépésben az adatbázis függvénnyel: =AB.SZUM(A3:I65;E3;E67:F69): A függvénnyel történő megoldás előnye, hogy ezt az egy értéket 3 szűréssel valamint egy összeadással és kivonással tudnánk csak megkapni. A gyorsasághoz viszont precíz paraméterezésre, azaz a kritériumok helyes beállítására van szükség, ugyanis, ha véletlenül nem azt állítjuk be, akkor a függvény nem azt számolja, amit gondoltunk/szerettünk volna, hanem azt, amit beállítottunk. Itt a kritériumok értelmezése három lépcsőben: fekete és minden gyártási évű autó, 2000-es és minden színű autó. mivel kölcsönös a „minden” limitálása is (a gyártási év és a szín esetén is) ezért a két felté- tel itt „vagy”-al kapcsolódik össze, helyes a kapott érték. 124 Táblázatkezelés 4.2.8.7 HIBAKERESŐ ÉS HIBAKEZELŐ FÜGGVÉNYEK Esetenként az Excelben hibaértéket tartalmazó cellák lekezelése miatt van rájuk szükség. Pl. nem létező elem megkeresése egy listában fkeres()-sel, hol.van()-nal. Az összes argumentuma a vizsgálandó cella vagy maga a művelet/függvény. Az első hármat célszerű HA()

függvénybe ágyazni, míg a HAHIBA() esetén ez be van építve. HIBA() függvény: 6 tipusú hibát ismer fel, kivétel a #HIÁNYZIK és #VÁRAKOZÁS_ADATRA, és a felismert hibaérték esetén IGAZ-at, egyébként HAMIS-t ad. HIBÁS() függvény: 7 hibatípust ismer fel kivéve a #VÁRAKOZÁS_ADATRA típust, és IGAZ-at ad amennyiben hibaérték van a cellában művelet vagy függvény visszaadott értéké- ben. HIBA.TIPUS() függvény: – a létező 8 típusú hiba sorszámát adja vissza, viszont pont emiatt használata esetén hibagenerátorként is működhet, hisz hiba hiányában a #HIÁNYZIK-ot adja vissza, azaz csak biztos hiba esetén érdemes használni. HAHIBA függvény – alakja: HAHIBA(érték; érték_ha_hiba), használatával egy adott cella, vagy a függvénybe beírt művelet felvett értékét vizsgálja meg, hogy az hibaérték-e. Amenynyiben az, akkor a második argumentumban megadott értéket/szöveget adja vissza, egyébként pedig az eredeti hivatkozott cella vagy beírt érték/művelet eredményét/értékét. Használata egy nagy számított adattábla minden celláján megfelelő lehet, a hibák kivédésére, viszont azzal pont a hibák keletkezésének forrása nem lenne lehetséges, hisz mindet kivédtük valamilyen értékkel. 4.2.8.8 FÜGGVÉNYEK EGYMÁSBA ÁGYAZÁSA A táblázatkezelő használata esetén idővel gyakran előfordul, hogy a több lépésben megoldható feladatokat/számításokat kevesebb lépésszámban szeretnénk megoldani, ezért a függvényeket – maximum 7 szintig – egymásba ágyazzuk. Egyszerű esete pl. a következő: 0-val való osztás elkerülése végett, az 1/x függvény használatakor „HA” függvénybe zárjuk az 1/x-et, és azt vizsgáljuk, hogy az x felvett értéke nulla-e. Ha az, adjon vissza mondjuk 0-át, egyébként pedig 1/x-et. =HA(A2=0;0;1/A2). Egy fokkal bonyolultabb megoldás, mikor az Excel-be épített HIBA() függvényt használjuk a visszaadott hibajelzések elkerülése végett, ugyanarra a problémára: =HA(HIBA(1/A2);0;1/A2)). Így az A2 0 értéke esetén 0-át ad vissza. Bonyolult eset pl. a következő: másodfokú egyenlet megoldása két lépésben. 1. Az a,b,c együttható bekérése után első lépésben kiszámoljuk a Diszkriminánst: =B4^2-(4*B3*B5). 2. 2 egymásba épített HA függvény segítségével eldöntjük van-e megoldása, ha van, akkor egy vagy több és az alapján íratjuk ki a megoldás(oka)t és a tájékoztató szöveget is: =HA(F3