Bunkóczi László - Informatika alapjai

Szent István Egyetem

Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar

Gödöllő

2014

·

Informatika alapjai jegyzet

Szerzők: Bunkóczi László Klárné Barta Éva

Pásztor Márta Zsuzsanna Pető István

Popovics Attila

Szerkesztő: Pető István

Számítógép hálózat 1

Tartalom

1. Számítógép hálózat ............................................................................................................ 7

1.1. Hálózatok csoportosítása ............................................................................................ 7

1.2. Rétegek ....................................................................................................................... 8

1.2.1 Az ISO-OSI referencia modellje a hálózati rétegekről .......................................... 8

1.2.2 A TCP/IP modell .................................................................................................... 9

1.3. Az internet ................................................................................................................ 10

1.3.1 IP cím ................................................................................................................... 10

1.3.1.1 Kommunikáció az interneten ....................................................................... 11

1.3.1.2 Alhálózati maszk .......................................................................................... 11

1.3.1.3 IP cím osztályok ........................................................................................... 12

1.3.2 Portok ................................................................................................................... 13

1.3.3 Gyakori szakkifejezések ....................................................................................... 13

1.4. Internet használat ...................................................................................................... 16

1.4.1 Otthoni Internet használat .................................................................................... 16

1.4.1.1 Eszközök és kapcsolódás ............................................................................. 16

1.4.1.2 Az internet kapcsolat megosztása ................................................................ 18

1.4.2 Elektronikus levelezés .......................................................................................... 19

1.4.2.1 E-mail cím .................................................................................................... 19

1.4.2.2 Levelezőprogramok ...................................................................................... 19

1.4.2.3 Elektronikus levelek ..................................................................................... 20

1.4.2.4 Hírlevelek ..................................................................................................... 22

1.4.2.5 Levelező listák .............................................................................................. 23

1.4.3 Web ...................................................................................................................... 24

1.4.3.1 Böngészők .................................................................................................... 24

1.4.3.2 Az internet használat tendenciái ................................................................... 26

1.4.4 Fájlátvitel .............................................................................................................. 28

1.4.4.1 Fájlok letöltése ............................................................................................. 29

1.4.4.2 Letöltött programok és dokumentumok felhasználása ................................. 30

1.4.4.3 Fájlok elhelyezése az interneten ................................................................... 30

1.4.5 Keresés az interneten ............................................................................................ 31

1.4.5.1 Keresés a szöveges tartalmakban ................................................................. 31

1.4.5.2 Egyéb tartalmak keresése ............................................................................. 34

1.4.5.3 Könyvtári katalógusok ................................................................................. 35

2 Számítógép hálózat

1.4.6 Fordítógépek ......................................................................................................... 36

1.4.7 Wikipedia ............................................................................................................. 37

1.4.8 VOIP alkalmazások .............................................................................................. 38

1.5. Sötét oldal ................................................................................................................. 38

1.5.1 Technikai természetű veszélyek ........................................................................... 38

1.5.2 Emberi természetű veszélyek ............................................................................... 40

1.5.3 A veszélyforrások okozta károk ........................................................................... 42

1.5.4 Védekezés ............................................................................................................. 42

1.6. Ellenőrző kérdések ................................................................................................... 44

2. Szövegszerkesztés ............................................................................................................ 45

2.1. Szöveges információ kezelése .................................................................................. 45

2.1.1 Szerkesztőszoftverek ............................................................................................ 45

2.1.2 Állományformátumok .......................................................................................... 46

2.2. Tipográfiai alapismeretek ......................................................................................... 47

2.2.1 Betűk és karakterek .............................................................................................. 48

2.2.2 Méretezés ............................................................................................................. 50

2.2.3 Oldal és annak részei ............................................................................................ 51

2.2.4 A dokumentum felépítése ..................................................................................... 53

2.2.5 A főszöveg speciális részei .................................................................................. 55

2.3. A szakmai dolgozat elkészítése ................................................................................ 56

2.3.1 Tartalmi egységek ................................................................................................ 56

2.3.2 Formai kritériumok .............................................................................................. 57

2.4. Szövegszerkesztés Microsoft Word-el ..................................................................... 59

2.4.1 Szerkesztési környezet ......................................................................................... 60

2.4.2 A dokumentumállomány létrehozása, karbantartása ............................................ 63

2.4.3 A dokumentum előkészítése a szerkesztéshez ..................................................... 64

2.4.4 A dokumentum főszövegének létrehozása ........................................................... 65

2.4.4.1 Szövegbevitel és -kezelés ............................................................................. 66

2.4.4.2 Nyelvi eszközök ........................................................................................... 69

2.4.4.3 Karakterszintű formázások ........................................................................... 70

2.4.4.4 Bekezdésformázás ........................................................................................ 71

2.4.5 Objektumok elhelyezése a folyószövegben ......................................................... 73

2.4.6 Szövegközi hivatkozások és lábjegyzetek beszúrása ........................................... 79

2.4.7 Jegyzékek kialakítása ........................................................................................... 80

2.4.8 Fejléc és lábléc kialakítása ................................................................................... 83


2.4.9 Hosszú dokumentumok egységes formázása ....................................................... 84

2.4.10 A dokumentum újratördelése ........................................................................... 88

2.4.11 Felhasználók együttműködése .......................................................................... 89

2.4.12 Nyomtatás ......................................................................................................... 90

2.5. Ellenőrző kérdések ................................................................................................... 92

3. Prezentációkészítés ........................................................................................................... 93

3.1. A prezentációkészítés szerepe, elméleti alapjai ....................................................... 93

3.2. Bemutatókésztés PowerPointtal ............................................................................... 95

3.2.1 Szerkesztési környezet ......................................................................................... 95

3.2.2 Állomány- és diakezelés ....................................................................................... 96

3.2.3 Az előadás testre szabása a beépített eszközökkel ............................................... 97

3.2.4 Prezentációs elemek rögzítése és szerkesztése ................................................... 100

3.2.5 Diavetítési effektusok ......................................................................................... 102

3.2.6 Vetítés és nyomtatás ........................................................................................... 104

3.3. Ellenőrző kérdések ................................................................................................. 106

4. Táblázatkezelés .............................................................................................................. 107

4.1. A táblázatkezelésről általában ................................................................................ 107

4.1.1 A táblázatkezelés rövid története ....................................................................... 107

4.1.2 A táblázatkalkuláció feladata ............................................................................. 108

4.2. Kalkulációk MS Excel segítségével ....................................................................... 108

4.2.1 A program munkakörnyezete ............................................................................. 108

4.2.2 A munkafüzet részei ........................................................................................... 110

4.2.3 Kijelölés ............................................................................................................. 111

4.2.4 Másolás, kivágás, beillesztés, törlés ................................................................... 112

4.2.5 Hivatkozás .......................................................................................................... 113

4.2.6 Cellák feltöltése .................................................................................................. 113

4.2.7 Cellaformázás ..................................................................................................... 114

4.2.7.1 Számformátum ........................................................................................... 115

4.2.7.2 Formai jellegzetességek ............................................................................. 116

4.2.7.3 Feltételes formázás ..................................................................................... 116

4.2.7.4 Védelem ..................................................................................................... 117

4.2.8 Függvények az Excelben .................................................................................... 117

4.2.8.1 Logikai függvények .................................................................................... 119

4.2.8.2 Szövegkezelő függvények .......................................................................... 119

4.2.8.3 Statisztikai függvények .............................................................................. 120


4.2.8.4 Kereső függvények ..................................................................................... 120

4.2.8.5 Megoldás index() – hol.van() függvény párossal ....................................... 121

4.2.8.6 Adatbázisfüggvények ................................................................................. 122

4.2.8.7 Hibakereső és hibakezelő függvények ....................................................... 124

4.2.8.8 Függvények egymásba ágyazása ................................................................ 124

4.2.9 Diagramok az Excelben ..................................................................................... 125

4.2.9.1 Diagramtípusok .......................................................................................... 125

4.2.9.2 Diagramkészítés ......................................................................................... 126

4.2.9.3 Térbeli – felület diagramm létrehozása ...................................................... 128

4.2.10 Adatkezelési esettanulmány ........................................................................... 129

4.2.10.1 Szűrés, többszintű szűrés, feltételes szűrés ............................................ 129

4.2.10.2 Kimutatás készítése ................................................................................ 131

4.2.11 Hatékony adatkezelési példa .......................................................................... 136

4.2.12 Diákhitel számítás .......................................................................................... 138

4.2.13 Hibakeresés .................................................................................................... 141

4.2.14 Nyomtatás ....................................................................................................... 141

4.2.14.1 Nyomtatási kép ....................................................................................... 141

4.2.14.2 Oldalbeállítás .......................................................................................... 141

4.2.14.3 File/Nyomtatás ....................................................................................... 142


5. Adatbáziskezelés ............................................................................................................ 144

5.1. Az adatbáziskezelés alapjai .................................................................................... 144

5.1.1 Adatbázisok és adatbáziskezelő rendszerek ....................................................... 144

5.1.1.1 Adatmodellezés .......................................................................................... 144

5.1.1.2 Relációs adatmodell ................................................................................... 147

5.2. Adatbáziskezelő rendszer ....................................................................................... 148

5.2.1 Több felhasználós adatbázisok ........................................................................... 150

5.3. MS Access 2010 ..................................................................................................... 151

5.3.1 Office Fluent felhasználói felület ....................................................................... 151

5.3.2 Az MS Jet adatbázis legfontosabb objektumai .................................................. 152

5.4. Az Access kezelése ................................................................................................ 153

5.4.1 Adatbázis megnyitása ......................................................................................... 153

5.4.2 Új adatbázis létrehozása ..................................................................................... 153

5.4.3 Tábla létrehozása ................................................................................................ 153

5.4.3.1 Adatlap nézet .............................................................................................. 153


5.4.3.2 Tervező nézet ............................................................................................. 154

5.4.3.3 Váltás a nézetek között ............................................................................... 157

5.4.4 Létező tábla megtekintése, módosítása .............................................................. 157

5.4.4.1 Adatok felvitele és visszakeresése adatlap nézetben .................................. 157

5.4.5 Keresőoszlop ...................................................................................................... 159

5.4.6 A táblák közötti kapcsolatok definiálása ............................................................ 160

5.4.7 Lekérdezés .......................................................................................................... 162

5.4.7.1 Választó lekérdezés létrehozása tervező nézetben ..................................... 162

5.4.7.2 Paraméterezett lekérdezések ...................................................................... 167

5.4.7.3 Speciális lekérdezések ................................................................................ 168

5.4.7.4 Frissítő lekérdezés ...................................................................................... 169

5.4.7.5 Törlő lekérdezés ......................................................................................... 170

5.4.8 Űrlap ................................................................................................................... 171

5.4.8.1 Űrlap létrehozása az Űrlap eszközzel ......................................................... 171

5.4.8.2 Űrlap létrehozása elrendezés nézetben ....................................................... 172

5.4.8.3 Űrlap létrehozása varázsló segítségével ..................................................... 172

5.4.8.4 Űrlap létrehozása tervező nézetben ............................................................ 173

5.4.8.5 Egyéb űrlapok ............................................................................................ 173

5.4.9 Jelentés ............................................................................................................... 173

5.4.9.1 Jelentés létrehozása a Jelentés eszközzel ................................................... 173

5.4.9.2 Jelentés létrehozása elrendezés nézetben ................................................... 174

5.4.9.3 Jelentés létrehozása jelentésvarázslóval ..................................................... 174

5.4.9.4 Jelentés létrehozása tervező nézetben ........................................................ 175

5.4.10 Diagram .......................................................................................................... 175

5.4.11 Objektumok törlése ........................................................................................ 176

5.4.12 Az adatbázis mentése ..................................................................................... 176

5.4.13 Az Access használata több felhasználós környezetben .................................. 176

5.4.14 Külső adatok átvétele és kapcsolat az Office más alkalmazásaival ............... 176


6. Ajánlott és felhasznált irodalom ..................................................................................... 179


Előszó

Tisztelt Olvasó!

Ez a jegyzet az „Informatika alapjai” című tárgy támogatására készült, melyet a Szent István

Egyetem alapszakjainak hallgatói az alaptanterv szerint az első szemeszterben hallgatnak. A

tantárgy célja, hogy rendszerezze, összefoglalja mindazokat a felhasználói szintű számítás-

technikai ismereteket, melyekre Önnek a képzés során szüksége lesz, ideértve az egyetemi

önálló feladatok és a szak- illetve diplomadolgozat elkészítését is.

Mivel a számítástechnikai eszközök használata egyre inkább mindennapossá válik akár a

munkahelyen, akár az otthoni, szabadidős tevékenységek kapcsán, egyre inkább kisebbségbe

szorulnak azok, akik valamilyen módon ne részesültek volna számítástechnikai képzésben

(munkahelyen, középiskolában stb.), illetve egyre többen rendelkeznek valamilyen szakirányú

tudást igazoló dokumentummal (pl. ECDL-vizsga, érettségi). Ugyanakkor általános tapaszta-

lat, hogy pl. a középiskolában megszerzett tudás meglehetősen foltszerű, és a hallgatók jelen-

tős hányada – bár sok dologra emlékszik a korábbi számítástechnika órákról – nem igazán

tudja hatékonyan használni a számítógépet és az alapvető irodai szoftvereket a képzése során

felbukkanó feladatok megoldásához.

Éppen ezért a jegyzet és a tantárgy célja nem az, hogy az alapoktól kezdődő teljes számítás-

technikai képzést nyújtson (erre a rendelkezésre álló idő különben is rövid), hanem azokra a

képességekre koncentrál, melyek az egyetemi/munkahelyi feladatok kapcsán leggyakrabban

előkerülhetnek, az ezeket támogató szoftverkezelési ismereteket kívánja átadni, feleleveníteni.

Természetesen ha valakinek a törzsanyagban nem szereplő ismeretekkel (pl. hardverelemek,

állománykezelés) kapcsolatban van kérdése, egyéni konzultáció keretében pótolhatja az eset-

leges hiányosságait. A félév során érinteni kívánt témakörök a következők:

hálózati alapismeretek, alapvető biztonsági elvek, információgyűjtés az interneten;

szöveges információ kezelése: a szövegszerkesztés elmélete és gyakorlata;

táblázatkalkulációs ismeretek: számszerű (numerikus) adatok feldolgozása;

adatbáziskezelési alapismeretek: nagyobb mennyiségű adat strukturált tárolása és visz-

szakeresése;

prezentációs alapismeretek.

Tehát a tantárgy által támogatni kívánt „gondolati ív” a teljesítendő feladathoz szükséges ada-

tok (online) megkeresését, a szöveges és numerikus adatok feldolgozását, valamint az elvég-

zett feladat eredményeinek dolgozatban és/vagy előadásban történő bemutatását foglalja ma-

gában. A tantervben több olyan tárgy is található (pl. Könyvtárhasználat és irodalomkutatás,

Prezentációs technikák), melyek keretében a fenti tematika egyes elemeivel a hallgatók bő-

vebben is megismerkedhetnek.


1. Számítógép hálózat

Számítógép hálózatnak (computer network) nevezzük az egymással összekapcsolt autonóm

számítógépek rendszerét. Autonóm, vagyis a rendszerbe kapcsolt összes számítógép önálló

működésre képes amit a saját operációs rendszerén keresztül meg is valósít.

Ebben a fejezetben ismertetjük a számítógépes hálózatok technikai és elméleti alapjait, az

internet mindennapi és tudományos alkalmazásait, valamint kitérünk a hálózatba való kötéssel

együtt járó veszélyekre és fenyegetésekre is.

1.1. Hálózatok csoportosítása

Hálózat mérete alapján:

LAN: Local Area Network, helyi hálózat, mely egyetlen szervezeten, egységen (pl. egye-

tem, vállalat, munkacsoport) belül kapcsolja össze az eszközöket;

MAN: Metropolitan Area Network, azaz városi kiterjedtségű hálózat;

WAN: Wide Area Network, nagy kiterjedésű hálózat, Internet.

Hálózati topológia (a kábelek elrendeződése, a csomópontok fizikai elhelyezkedése) alapján:

sín (bus): a csomópontok egy közös gerincre csatlakoznak (melynek mindkét vége ellenál-

lással van lezárva), előnye, hogy olcsó és kevés kábel kell hozzá, hátránya, hogy a gerinc

szakadása esetén az egész hálózat használhatatlan;

csillag: a csomópontok egy közös elosztóba csatlakoznak (melyek összegyűjtik egy-egy

gépcsoport jeleit és továbbítják a központ felé), előnye az, hogy egy új elosztó beépítésével

újabb és újabb gépcsoportokat lehet a rendszerhez kapcsolni, valamint szakadás esetén

megbízhatóbb, viszont sok kábel kell hozzá ezért drágább;

gyűrű (ring): a csomópontokat közvetlenül egymáshoz csatlakoztatják, soros elrendezésben,

így azok egy zárt hurkot alkotnak, az adatáramlásnak meghatározott iránya van, a címzett

gép veszi az adatokat, a többi csak továbbítja, folyamatos átvitelt igényel a gépek között, ha

megszakad az egész hálózati kommunikáció leáll;

fa (tree): központi gépre (gyökér) kapcsolódnak a kisebb központok (közvetítő gépek), me-

lyekre a kliens gépek vagy még kisebb szerverek kapcsolódnak, előnye a kis kábelezési

költség, és nagyobb hálózatok is kialakíthatók, hátránya, hogy egy kábel kiesése az adott

alhálózatot leválasztja;

teljes (hálós): melyben minden csomópont pár össze van kapcsolva (egy n csomópontból ál-

ló, teljes hálózat n(n-1)/2 közvetlen csomóponti kapcsolatot tartalmaz), általában nagyon

drágák, cserébe viszont kimagaslóan megbízhatók, ami annak köszönhető, hogy több kap-

csolaton is eljuthatnak az információk a csomópontok között;

vegyes: az előző formák vegyes alkalmazása.

Közvetítő közeg szerint:

vezetékes hálózat,

vezeték nélküli kapcsolatok.

Kommunikáció iránya alapján:

szimplex: a hálózati kommunikáció egyirányú, az adó és a vevő szerepe nem felcserélhető

(technikailag ismert pl.: TV vagy műholdas műsorszolgáltatás);

half-duplex: a hálózati kommunikáció váltakozó irányú, az adó és a vevő szerepe felcse-

rélhető, de a csatornában csak az egyik kommunikálhat (ilyen technológiájú pl. CB rádió);


duplex: a hálózati kommunikáció kétirányú, nemcsak felcserélhető az adó és a vevő, hanem

egyszerre használhatják a csatornát (mint pl. a telefon).

Kapcsolási technika szerint:

vonalkapcsolt: a kapcsolat hívással és a hívás fogadásával kezdődik, más számára egyik fél

sem elérhető, amíg a kapcsolatot le nem zárták (hagyományos telefonkapcsolat), előnyös

kapcsolási mód olyankor, ha nagy tömegű adatot kell továbbítani (folyamatos kommuniká-

ció);

üzenetkapcsolt: korlátlan hosszúságú üzenetet küldhet az adó a címzettnek, akinek nem kell

szabadnak lennie, az üzenet különböző csomópontokon halad át és várakozik, amíg az ösz-

szekötő vonal vagy a címzett szabaddá nem válik a továbbításra illetve a fogadásra;

csomagkapcsolt: hasonlít az üzenetkapcsolt technológiához, de nem korlátlan hosszúságú

üzenetet, hanem maximalizált méretű csomagokat továbbít úgy, hogy az üzenetet feldara-

bolja, majd az átadás előtt újra összeállítódik a teljes üzenet. Altípusai:

összeköttetés nélküli, ekkor a csomagok (úgynevezett datagrammok, mivel mindegyike vi-

sel egy jelzetet, hogy hova kell küldeni, valamint, hogy hányadik része a teljes üzenetnek)

átvitelét a datagram service végzi, a csomagok nem feltétlenül ugyanazon az úton (és sor-

rendben) jutnak a címzetthez;

virtuális összeköttetéses: a csomagok átvitelét egy virtuális adatáramkör biztosítja, ezen ke-

resztül jutnak el a csomagok meghatározott sorrendben a címzetthez.

A hálózatba kötött eszközök egymáshoz való viszonya alapján:

egyenrangú (peer-to-peer) hálózatok, ahol a hálózatban nincs kitüntetett, központi csomó-

pont (pl. fájlcserélők – BitTorrent, és telefonszolgáltatások – Skype);

szerver-kliens hálózatok, ahol a hálózatban központi szerepet betöltő gépek (szerverek – pl.

webszerver, alkalmazásszerver, adatbázisszerver, mailszerver) szolgálják ki a kliensgépek

kéréseit.

1.2. Rétegek

A hálózatok működésének nagyobb áttekinthetősége érdekében a hálózati funkciókat rétegek-

be szervezve ábrázolják. A rétegek száma, neve, funkciója hálózat típusonként eltérhet, de

feladatuk minden esetben szolgáltatások nyújtása a közvetlenül felettük lévő réteg számára,

valamint a kommunikáció egy másik számítógép azonos rétegével: pl.: küldő gép 2. rétege

szolgáltat a küldő gép 3. rétegének miközben a küldő gép 1. rétegének szolgáltatásait veszi

igénybe, valamint kommunikál a fogadó gép 2. rétegével.

1.2.1 Az ISO-OSI referencia modellje a hálózati rétegekről

1984-ben fogadták el az ISO (International Organization for Standardization) OSI (Open

Systems Interconnection) referencia modelljét, amely az OSI modell néven vált ismerté.


Az OSI modell 7 hálózati réteget definiál:

Szint Neve Funkció

7 Alkalmazási réteg (application layer) Alkalmazásszintű kommunikáció

6 Megjelenítési réteg (presentation layer) Adatkonverzió

5 Viszonylati réteg (session layer) Alkalmazások közötti adatkapcsolat kezelése.

4 Szállítási réteg (trensport layer) Transzparens adatátvitel biztosítása, kapcsolat ellenőrzése

3 Hálózati réteg (network layer) Útvonalválasztás, magasabb szintű hibajavítás, logikai cím-

zés

2 Adatkapcsolati réteg (data link layer) Adatok kezelése, hibajavítás, fizikai címzés kezelése

1 Fizikai réteg (phisical layer) Adatok továbbítása, kapcsolat kezelése

1. táblázat Az OSI modell 7 hálózati rétege

Az OSI modell elméleti jelentősége nagy, kiválóan alkalmazható hálózatok elemzésére, terve-

zésére, de bonyolultsága miatt protokolljai a gyakorlatban nem terjedtek el.

1.2.2 A TCP/IP modell

A gyakorlatban az OSI modell helyett a TCP/IP modell terjedt el széles körben, melynek

okai:

a Berkley féle Unix részeként ingyenes volt,

lényegesen egyszerűbb volt implementálni,

mire az OSI modell megjelent, a TCP/IP már elterjedt a kutatóintézetekben, a váltás mellett

nem szólt semmi.

A TCP/IP 5 réteget definiál az OSI modell 7 rétegével szemben.

Szint Megnevezés Feladat Példa

5 Alkalmazási réteg

(application layer)

Kapcsolatteremtés a felhasználó által indított

program és a szállítási réteg között.

HTTP, FTP, POP3,

SMTP, BitTorrent

4 Szállítási réteg

(transport layer)

Az alkalmazási rétegtől kapott adat elejére

egy úgynevezett fejlécet (header) csatol, mely

jelzi, hogy melyik szállítási rétegbeli proto-

kollal küldik az adatot.

TCP, UDP

3 Hálózati (Internet) réteg

(network layer)

Fejlécet csatol a szállítási rétegtől kapott

header-adat pároshoz, amely azt jelzi, hogy

az adatot melyik számítógép kapja majd meg.

IP (IPv4, IPv6)

2 Adatkapcsolati réteg

(data link layer)

Saját fejlécet csatol az eddigiekhez, és az

adatot keretekre bontja.

802.11, Ethernet, GPRS

1 Fizikai réteg

(phisical layer)

Továbbítja a kapott kereteket a hálózaton. ISDN, optikai kábel, WiFi

2. táblázat A TCP/IP modell rétegei

(A feladatok a küldő oldaláról nézve értendők, a fogadó oldalán ugyanez játszódik le, csak

fordított irányban.)


1.3. Az internet

Az internet gyakorlatilag a TCP/IP protokoll-struktúra szolgáltatásaira épülő világméretű

hálózat. Az interneten minden számítógépet egy egyedi cím, ún. IP cím azonosít. Az az esz-

köz, amely nem rendelkezik egyedi IP címmel, nem része az internetnek akkor sem, ha az

internet szolgáltatásait egyébként eléri. Ez esetben az a gép egy olyan hálózatnak része, amely

egy átjárón (gateway) keresztül kommunikál az internettel és az átjáró része mind a helyi há-

lózatnak, mind az internetnek. Amennyiben a helyi hálózat nem TCP/IP protokollra épül, úgy

az átjáró fordít a kommunikációs protokollok között is, ha a helyi hálózat TCP/IP-t használ,

akkor az átjáró címfordítást (Network Address Translation – NAT) végez.

A TCP/IP protokollt használó helyi hálózatokat INTRANET-nek nevezzük. Az intranet álta-

lában egy intézmény/cég/épület belső hálózata, amely része lehet az internetnek (valós, egyedi

IP cím), de attól valamilyen határvédelmi eszköz (tűzfal) választja el, a szolgáltatások intrane-

ten kívüli elérhetősége korlátozott.

1.3.1 IP cím

A gépek és aktív hálózati elemek mindegyike rendelkezik IP címmel a hálózaton. Ez jelenleg

(IPv4 szabvány) egy 4-szer 8 bites szám. Számokkal leírva: [0-255].[0-255].[0-255].[0-255]

Kiszámolható, hogy elvileg 2564 egyedi címet lehet a hálózatban megkülönböztetni. A való-

ságban az egyéb célokra fenntartott címek miatt ennél lényegesen kevesebb egyedi cím oszt-

ható ki. Az IP cím IPv4 esetén egy hálózati és egy hoszt részből áll, amit az alhálózati maszk

határoz meg. Az internettel kapcsolatban álló számítástechnikai eszközök (számítógép,

okostelefon, aktív hálózati elemek) darabszáma már ma is meghaladhatja az IPv4 által elérhe-

tő legnagyobb darabszámot. A hálózat működése mégis fenntartható, mégpedig úgy, hogy sok

helyen az intranet átjáróval kapcsolódik az internethez, vagyis csak az átjáró használ egyedi

címet, az átjáró mögött található gépek valamelyik belső használatra fenntartott IP címtarto-

mányt használják (nem egyedi cím), az átjáró oldja meg a címek közötti fordítást (NAT).

Az otthoni Internet megosztását lehetővé tevő megoldások is NAT-re épülnek. A kapcsolat

megosztását végző eszköz (broadband router vagy számítógép) kapcsolódik az internethez (a

szolgáltató által nyújtott IP címmel), míg egy másik hálózati csatlakozáson (porton) keresztül

a helyi hálózathoz belső tartományú címmel (10.0.0.0/8 172.16.0.0-172.31.255.255,

192.168.0.0-192.168.255). Ha a belső hálózaton a gépek a 192.168.x.x tartományt használják,

és egy külső címet kell elérniük, a külső gép úgy látja, mintha az internethez csatlakozott gép-

pel kommunikálna. Ez a megoldás felvet néhány problémát abban az esetben, ha kívülről kez-

deményezik a kapcsolatot egy NAT-olt gép felé (pl. Skype bejövő hívás, vagy szerverüzemel-

tetés), ugyanis ugyanaz a külső cím több belső gépet takarhat. Ilyen esetekben a NAT mögött

működő alkalmazásnak kell megoldania, hogy a bejövő hívás egy már létező kapcsolatra ér-

kezett válasznak tűnjön (Skype, P2P-alkalmazások), vagy a hálózat megosztását végző eszkö-

zön kell beállítani, hogy az adott szolgáltatásra érkező kérések melyik belső címre továbbítód-

janak (portátirányítás, portforward, virtuális szerver).

Az IPv6 szabvány szélesebb körű elterjedés oldhatja fel a fenti problémát, ott ugyanis ott a

4×8 bit helyett 8×16 biten tárolódnak az egyedi IP címek, ami szükségtelenné teszi a NAT

használatát. Egy IPv6-os cím 8 db 4 hexadecimális számjegyből álló csoportból áll, kettős-

pontokkal elválasztva. Egy érvényes cím a következőképp nézhet ki:

2001:0db8:85a3:08d3:1319:8a2e:0370:7334


1.3.1.1 KOMMUNIKÁCIÓ AZ INTERNETEN

Az interneten történő kommunikáció nagyon hasonlít a postai kommunikációhoz. A feladó-

nak ismernie kell a címzett címét, a levelet megírja, a borítékot megcímzi, bedobja a postalá-

dába, innentől kezdve a posta dolga a küldemény továbbítása, a feladónak nem kell gondos-

kodni sem a szállítás módjáról, sem az útvonaláról. Amikor az egyik gép üzenetet küld a má-

siknak, a borítékba kerülő levél egy csomag (packet), melynek van címzettje, ha az a helyi

hálón található, akkor közvetlenül a címzettnek (ha a szomszédnak küldök levelet, nem biztos,

hogy a postára adom, lehet, hogy csak bedobom a postaládájába) továbbítja a feladó gép. Ha

nem a helyi hálózaton van a címzett, akkor a továbbítás hálózaton található alapértelmezett

átjárónak (útválasztó, router, gateway, egy kis fogalomzavar, ugyanis a különböző szoftve-

rekben ugyanarra a funkcióra több magyarítást, vagy akár eredeti angol kifejezést használnak,

legtöbb esetben a szövegkörnyezetből kell, hogy kiderüljön, mire utal a kifejezés) történik. Az

útválasztó megvizsgálja, hogy a címzett melyik hálózaton van, ha a célhálózathoz „ismeri” az

utat, akkor arra küldi, ha nem, akkor a saját alapértelmezett átjárójához, egészen addig, míg

valamelyik átjáró nem tudja, hogy merre kell küldeni a címzetthez. Az alapelv bár egyszerű, a

folyamatot megvalósító protokollok részletezése meghaladná e jegyzet terjedelmi korlátait.

1.3.1.2 ALHÁLÓZATI MASZK

Az alhálózati maszk (net mask, subnet mask) meghatározza, hogy egy IP cím 4×8 bitjéből

hány bit címez (al)hálózatot és hány bit címez gépet (host-ot). Megadása történhet az IP cí-

mekéhez hasonló módon az IP cím után, pl.: 192.168.1.1/255.255.0.0,

192.168.3.1/255.255.255.128 vagy egy számmal az IP cím után (CIDR jelölés), pl.:

192.168.1.1/16, 192.168.3.1/25. Mindkét forma ugyanazt jelenti, ha felírjuk az IP címet

(192.168.1.1) és a maszkot (255.255.0.0) binárisan, akkor látható, hogy a 255.255.0.0 azt je-

lenti, hogy az IP cím első 16 bitje utal hálózatra (1-es érték a megfelelő biten a maszkban), a

többi gépet (0 maszk). Amikor az útválasztó egy csomagról el kell, hogy döntse, merre kell

továbbküldeni, akkor a hálózati részt vizsgálja meg először, és ha szerepel az adatbázisában,

akkor annak megfelelően küldi tovább, ha nem, akkor az alapértelmezett átjáró felé.

Cím 1 1 0 0 0 0 0 0 1 0 1 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 1

Maszk 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

A fenti példánál maradva

Cím Hálózati maszk Hálózat címe Broadcast

(adatszórás) cím

A hálózaton címezhető

gépek száma

192.168.1.1 255.255.0.0 /16 192.168.0.0 192.168.255.255 2562-2

192.168.2.1 255.255.255.0 /24 192.168.2.0 192.168.2.255 256-2=254

3. táblázat Példák az alhálózati maszkokra

Azokban az esetekben, amikor a hálózati maszk nem egész bájt hosszúságú:

Cím Hálózati maszk Hálózatok

száma

Hálózat címe Broadcast cím Gépek száma

192.168.1.1 255.255.255.128 /25 2 192.168.1.0

192.168.1.128

192.168.1.127

192.168.1.255

256-4=252

192.168.1.1 255.255.255.192 /26 4 192.168.1.0

192.168.1.64

192.168.1.128

192.168.1.192

192.168.1.63

192.168.1.127

192.168.1.191

192.168.1.255

256-8=248


Cím Hálózati maszk Hálózatok

száma

Hálózat címe Broadcast cím Gépek száma

192.168.1.1 255.255.255.224 /27 8 192.168.1.0

192.168.1.32

192.168.1.64

…….

192.168.1.31

192.168.1.63

192.168.1.95

…….

256-16=240

192.168.1.1 255.255.255.240 /28 16 192.168.1.0

192.168.1.16

192.168.1.32

…….

192.168.1.15

192.168.1.31

192.168.1.47

…….

256-32=224

192.168.1.1 255.255.255.248 /29 32 192.168.1.0

192.168.1.8

192.168.1.16

…….

192.168.1.7

192.168.1.15

192.168.1.23

…….

256-64=192

192.168.1.1 255.255.255.252 /30 64 192.168.1.0

192.168.1.4

192.168.1.8

…….

192.168.1.3

192.168.1.7

192.168.1.11

…….

256-128=128

192.168.1.1 255.255.255.254 /31 128 Speciális esetben használható, mivel csak hálózati és

broadcast címek lennének, így azokat használják

gépek címzésére.

192.168.1.1 255.255.255.255 /32 --- Speciális, ha csak egy címet kell jelölni, és a maszkot

kötelező megadni, akkor használatos.

4. táblázat Példák az alhálózati maszkokra

Egy alhálózat a további alhálózatokra bontható, ami felülről transzparens, vagyis ha van egy

címtartományunk, a belső hálózaton azt további alhálózatokra bonthatjuk saját hatáskörben.

1.3.1.3 IP CÍM OSZTÁLYOK

Az IP cím első 8 bit 0-255 tartományát felosztották ötfelé (nem egyenlő nagyságúak) és ezek

alapján mondhatjuk egy IP címről, hogy A, B, C, D vagy E osztályú IP címről van szó. Ezek

közül az első három osztály (A, B és C) IP címei azonosítanak gépeket, az egyes osztályok

közötti különbség az, hogy mennyi bitet használnak magának a hálózat, és mennyit a hálózat-

ban lévő egyes eszközök azonosítására. Az egy hálózatban lévő hosztok hálózati címeinek

meg kell egyezniük. A D osztályba tartozó címek a többesküldésre (multicasting), az E-beli

címek pedig későbbi felhasználásra vannak fenntartva.

IP cím tartományok és hozzájuk tartozó alhálózati maszkok

Osztály Tartomány Alhálózati maszk

A 0.0.0.0-127.255.255.255 255.0.0.0

B 128.0.0.0.-191.255.255.255 255.255.0.0

C 192.0.0.0-223.255.255.255 255.255.255.0

D 224.0.0.0-239.255.255.255 -

E 240.0.0.0-255.255.255.255 -

5. táblázat IP cím tartományok és hozzájuk tartozó alhálózati maszkok

A 127.xxx.xxx.xxx formátumú címek nem oszthatók ki, mert ezek a visszacsatolásos

(Loopback) tesztekhez használatosak, az ilyen címekre küldött csomagok nem kerülnek ki a


hálózatra. A fenti címosztályok meglehetősen pazarlóan bánnak az IP címekkel, mert nagyon

kevés olyan intézmény/cég létezik, amelynek valóban szüksége van egy B vagy A osztályú

címre (legfeljebb internet szolgáltatóknak) ezért ma a gyakorlatban az osztálynélküli körzetek

közötti forgalomirányítást (CIDR) használják.

1.3.2 Portok

Az internethez csatlakoztatott számítógépen sok esetben egy időben többféle szolgáltatást

veszünk igénybe, különböző kiszolgálókhoz kapcsolódva, pl.: levelet küldünk, miközben rá-

diót hallgatunk és a háttérben állományokat töltünk le, vagy egy kiszolgáló egyszerre szolgál-

tat levelezést, és weboldalakat is, mindezt ugyanazzal az IP címmel. A kapcsolatok nem keve-

rednek össze, minden kliens alkalmazás a saját kérésére érkezett választ kapja meg, ami úgy

lehetséges, hogy portokat, vagyis (logikai) kapukat használ. A kapu egy 2 bájtos szám, ami

az IP címet egészíti ki a csomag fejlécében, és működése egy tömbház ajtóihoz hasonlít, ahol

a ház címe minden lakó esetében ugyan az, de az ajtók mögött más-más embereket találunk.

Minden csomagnak van egy forrás, és egy cél kapuja, ami a címzésben szerepel. A szolgálta-

tások is bizonyos kapukra figyelnek. Tehát, ha csatlakozási kérés érkezik egy számítógép 80-

as kapujára (általában) a http-kiszolgáló figyeli, és a megfelelő választ küldi a fogadott cso-

mag fejlécében található, forrásként szereplő portra. Mivel minden kapcsolat más-más

portokat használ, így a szolgáltatások nem keverednek össze. (Néhány gyakoribb kapcsolat-

port leírást láthat a 1.3.3 fejezetben)

A portokat az IANA (Internet Assigned Numbers Authority) ajánlása alapján a következő

csoportokba sorolhatjuk

1. Jól ismert portok (Well-known ports) (0-1024),

2. Regisztrált portok (1024-49151),

3. Dinamikus, vagy privát portok (49152-65535).

Az ajánlás leírja, hogy melyik porton, milyen protokollon, milyen szolgáltatás vehető igény-

be. A megadott listától el lehet térni, de ez esetben nem garantált, hogy a kliens csatlakozási

kísérlete sikerrel jár.

1.3.3 Gyakori szakkifejezések

Az alábbi rövidítéseket és szakkifejezéseket folyamatosan használjuk az internettel kapcsolat-

ban, lássuk tehát összefoglalva a legfontosabbakat.

DNS: Portja az 53. Name Server szolgáltatás, ami eredményeként az interneten folyó kom-

munikációhoz az IP címek helyett sokkal könnyebben megjegyezhető, úgynevezett domain

neveket használhatunk(www.szie.hu, www.wikipedia.org, stb.). A kommunikáció a háttérben

IP címek alapján zajlik, de amikor a kliens programba beírunk egy nevet, az a háttérben meg-

kérdezi a DNS kiszolgálót, hogy milyen IP cím tartozik a névhez. A DNS szerver adatbázisa

egy hierarchikus, osztott adatbázis, vagyis ha a keresett névhez tartozó címet az általunk

használt name server nem tárolja, viszont „tudja, hogy kit kell megkérdezni”, így az osztott

adatbázis a felhasználó felé transzparens (láthatatlan, átlátszó).

FTP: A TCP/IP fájltranszfer alkalmazás protokollja. Passzív módban csak a 21-es portot

használja, aktív módban külön adat-portot nyit. Használata bizonyos mértékig háttérbe szo-

rult, mert a letöltés http fölött is megoldható, weboldalak feltöltésére használják ma már el-

sődlegesen (sok szolgáltatónál ez az egyetlen weboldal feltöltési lehetőség), és még mindig

szolgáltatnak letöltési lehetőséget ftp fölött. (Lásd még a 1.4.4 fejezetet.)

http://www.szie.hu/

http://www.wikipedia.org/


SSH: A TCP/IP secure shell alkalmazás protokollja, alap portja a 22. Az RSH (remote shell)

protokoll biztonságosabb protokollal való kiváltására hozták létre, kódolt kapcsolatot hoz létre

két gép között. A kommunikációra az interneten nyilvános kulcsú titkosítást használ. Az ssh

alaphelyzetben távoli terminálelérést/parancskörnyezetet szolgáltat, de fájlok másolására is

alkalmas scp, vagy sftp szolgáltatásával. További előnye a kódolt alagút (ssh tunell), mely

segítségével az egyébként kódolatlan forgalom is kódolt csatornában történhet két gép között

(szegény ember VPN-je).

Telnet: A TCP/IP távoli terminálelérés alkalmazás protokollja, portja a 23. Kódolatlansága

miatt háttérbe szorult. SSH-t, vagy telnet over ssl-t használnak helyette.

SMTP: A TCP/IP simple mail transfer alkalmazás protokollja, portja a 25. Ezt a protokollt

használják a levelezőrendszerek (kliensek és szerverek egyaránt) a levelek továbbítására. Ter-

vezési hibáinak következménye az internet levélforgalmát sújtó, annak egyre nagyobb száza-

lékát kitevő levélszemét (SPAM). (Lásd a 1.4.2.2 fejezetet is.)

Pop3: A TCP/IP post office alkalmazás protokollja, portja a 110. A levelek letöltését teszi

lehetővé. Jelentősége bár csökkent, szinte minden internet szolgáltató, sőt az ingyenes e-mail

szolgáltatók is nyújtanak pop3 elérést. A protokoll alaphelyzetben kódolatlanul küldi/fogadja

az adatokat (felhasználónév, jelszó, levelek), ami igen súlyos hiányosság. Léteznek kódolást

támogató változatai (apop, pop3 over ssl), de a protokoll nagy hátránya, hogy nem képes

mappák kezelésére. (Lásd a 1.4.2.2 fejezetet is.)

IMAP: A TCP/IP Internet mail access alkalmazás protokollja, alap portja a 143, ssl fölött a

993. Előnye a pop3-mal szemben, hogy a teljes leveleket csak külön kérésre, egyébként csak a

fejlécet tölti le, így látszólag gyorsabban működik, képes mappákat kezelni (létrehozni, töröl-

ni, átnevezni), a legtöbb modern kliens tartalmazza. Hátránya, hogy a több lehetőség miatt

nagyobb biztonsági kockázatot jelent a szolgáltató részére, ezért néhány szolgáltató csak pop3

hozzáférést engedélyez. (Lásd a 1.4.2.2 fejezetet is.)

HTTP, HTTPS: A TCP/IP hypertext transfer protokollja, alap portja a 80 (443 https) A https

kódolt, a http kódolatlan. Weboldalak letöltését (böngészővel történő megtekintését), illetve

állományok letöltését (böngészővel, ftp helyett) teszi lehetővé. (Lásd a 1.4.3 fejezetet.)

SIP: A Session Initiation Protocol a voip (voice over IP) egyik lehetséges protokollja portjai

UDP 5060-tól. Napjainkban olcsósága miatt terjed a voip (kábeltelefon, net-telefon), ezért

otthoni környezetben egyre gyakrabban fordul elő. Kaphatók olyan síp alapú voip telefon ké-

szülékek, amelyeket egy otthoni router szabad portjára dugva, konfigurálás után a számítógép

bekapcsolása nélkül használhatunk telefonálásra.

Tűzfal: A számítástechnikában ez a kifejezés – hasonlóan az épületeknél használatoshoz –egy

határvonalat jelöl két fizikai vagy logikai hálózati elem között. Számítástechnikában azonban

a tűzfal fogalmába általában beleértik a „portaszolgálatot” is, vagyis sok esetben az elválasztó

funkción kívül az engedélyezett forgalom átengedése, a tiltott blokkolása is bele tartozik a

tűzfal funkciójába. Alaptípusai:

csomagszűrő a csomagszűrő csak a csomag fejlécének tartalmát, forrás és a cél címeit

vizsgálja, beleértve a port címeket, illetve azt, hogy melyik hálózati interfészen érkezik a

csomag, és a vizsgálat eredménye alapján dönti el, hogy továbbengedi-e a csomagot. A

csomagszűrőnek egy speciális esete az állapotfigyelő (állapotfüggő, állapotmegőrző,

stateful packet inspection, SPI) tűzfal, amikor a fentieken felül azt is vizsgálja a kapcsolat

állapotát, aminek függvényében a döntés módosulhat, pl.:

1. új kapcsolat egy webszerver felé, mivel új a kapcsolat, ez esetben az SPI alap

csomagszűrőként viselkedik, és ha a szabályok engedik, a kézfogás megtörté-


nik, a kapcsolat létrejön. A későbbiekben a kommunikációhoz tartozó csoma-

gokat az SPI megvizsgálja, ha az engedélyezett élő kapcsolathoz tartoznak, to-

vábbmehetnek.

2. egy külső szerver olyan csomagok küld, ami válasznak látszik egy korábbi

kapcsolatra – az SPI megvizsgálja –, ha ilyen kapcsolat nem létezik a csomagot

eldobja (SPI nélkül a csomag átmehet a csomagszűrőn, ez esetben közvetett in-

formációt szolgáltat a tűzfal működéséről).

A csomagszűrő tűzfalak alapvető problémája, hogy csak a forrást és a címzettet vizsgálják, a

csomag tartalmát nem. (Mindennapi hasonlattal élve, mintha a repülőgépre ellenőrzés nélkül

felengednék azokat a csomagokat, melyek Budapestről indulnak és Párizsba tartanak.)

alkalmazásszintű proxy (megbízott, alkalmazásszintű átjáró, application level filtering,

application level proxy) – szemben a csomagszűrővel – az egész csomag tartamát, a kom-

munikáció folyamatát vizsgálja. Képes elemezni és blokkolni, ha egy adott protokollhoz

tartozó csomag nem a protokollnak megfelelő utasítást tartalmaz. Hátránya, a teljes forga-

lom elemzése nagy teljesítményt igényel.

A gyakorlatban a tűzfalak alaptípusait kombinálva célszerű a megfelelő védelmet kialakítani,

pl.: csomagszűrő-alkalmazásszintű proxy-csomagszűrő.

Személyi tűzfal (personal firewall): egy olyan tűzfal, amely feladata az azt futtató számítógép

védelme (a vállalati tűzfal az egész vállalat hálózatát védi, a személyi tűzfal, csak azt a gépet,

amin fut). Hasznos védelmet jelenthet, ma már egyéb biztonsági megoldások integrált részét

képezi, általában csomagszűrő és alkalmazás szintű elemeket is tartalmaz a leggyakoribb al-

kalmazásokhoz (a felhasználó a vírusvédelemmel együtt telepíti). Hátránya, hogy ha a védeni

kívánt gépre már felkerült valamilyen kártékony kód, a működése nem garantálható.

Proxy (megbízott, átjáró): A tűzfalak egyik típusa, a böngészőprogramok esetében funkciója

hasonló, mint a tűzfalaknál, de itt jelölhet még gyorsítótár (caching) proxy-t is. A gyorsítótár

proxy, hasonlóan az alkalmazás proxy-hoz ismeri az adott (http, ftp, stb.) kommunikációs

protokollt, sőt, a letöltött oldalak tartalmát el is tárolja (amennyiben az oldal nem tiltja, és

nem dinamikus oldalról van szó). Ha a proxy-t használó másik számítógép ugyanazt az oldalt

próbálja letölteni, akkor legfeljebb csak azt ellenőrzi, hogy az oldal frissült-e a kiszolgálón, ha

nem, akkor a kért oldal helyett a proxy-n tárolt változatot kapja. Az eljárás kisebb sebességű

internet kapcsolat, és/vagy nagy számú felhasználó esetén jelentős külső forgalomcsökkenést

eredményezhet, amellett, hogy a látogatható oldalak központilag szűrhetők.

VPN, azaz Virtual Private Network (virtuális magánhálózat): Segítségével bizalmas adatok

küldhetők az interneten. Működési elve, hogy kétirányú titkosított csatornát hoz létre, amely

úgy viselkedhet, mintha a számítógép közvetlenül a VPN-t használó intézmény hálózatához

kapcsolódna, nem pedig a nyilvános internethez.

Modem: MOdulator-DEModulátor digitális jelet analóggá alakít, majd vissza. Klasszikusan

az analóg (kapcsolt) vonali kommunikáció eszköze, de ma általános értelemben digitális háló-

zati végberendezésekre is használják (tévesen, pl. ISDN modem, DSL modem).

Router: Klasszikus értelemben útválasztó, forgalomirányító. Az otthon használatos

broadband (szélessávú) router az útválasztók szolgáltatásainak csak kis részét képes nyújtani.

A broadband router-ek zöme alkalmas az internet kapcsolat megosztására (NAT), tartalmaz

állapotfigyelő csomagszűrő tűzfalat, képes csatlakozni DDNS, azaz dinamikus DNS szolgál-

tatókhoz. (Lásd még a 1.4.1.2 fejezetet.)

Hálózati adapter: A hálózati adapter (Network adapter, network interface card, NIC, hálózati

kártya) olyan hardverelem, amely lehetővé teszi a számítástechnikai eszköz fizikai kapcsoló-


dását a hálózathoz. A hálózati adapter minden esetben az elérhető fizikai hálózattal kell, hogy

kompatíbilis legyen, ezért típusát a helyileg elérhető hálózat típusa határozza meg (Ethernet,

Token Ring, WiFi). Otthoni használatban az Ethernet kártyák, illetve vezeték nélküli hálóza-

tokhoz a WiFi adapter terjedt el. A hálózati adapter lehet alaplapra integrált, szabvány csato-

lófelülettel rendelkező bővítőkártya (PCI, pci-expressz, régebbi gépeken ISA, EISA, MCA),

USB port, USB portra csatlakoztatható eszköz, stb.

MAC cím: A MAC (Media Access Control, Ethernet Hardware Address, EHA), 48 (EUI-48),

vagy 64 (EUI-64) bit hosszú azonosító cím, a hálózati adapter egyedi hardvercíme. Az egyedi

jelző jelen esetben azt jelenti, hogy az eszköz gyárilag kiosztott címe minden esetben egyedi,

a címtartományok központilag, az IEEE által, hardver-gyártónként kerülnek kiosztásra, még-

pedig úgy, hogy az első három bájt a gyártót, a második 3 bájt (EUI-48) a gyártó által adott

egyedi sorszámot takarja. A gyakorlatban viszont ezek az azonosítók szoftveresen megváltoz-

tathatók, vagyis a hálózat felé más MAC-cím fog látszani, mint amit a kártyának a gyártója

kiosztott. A címet hexadecimálisan, az egyes bájtokat kettősponttal elválasztva ábrázolják, pl.:

00:0E:A6:7A:E1:9B.

DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol): A hálózatba kötött eszközök központi, auto-

matikus konfigurálását teszi lehetővé. DHCP esetén az operációs rendszer hálózati beállítása-

ihoz nem kell kézzel megadni az IP címet (IP cím automatikus kérése), alhálózati maszkot,

DNS szerverek elérhetőségét, alapértelmezett átjáró címét, stb., hanem az eszköz bekapcsolá-

sakor, vagy a hálózathoz való csatlakozáskor automatikusan, a DHCP szerver által kiosztásra

kerül. A kiosztott címek lehetnek statikusak, amikor az adott MAC címmel rendelkező eszköz

mindig ugyanazt a címet kapja, illetve dinamikusak, amikor az IP címet kérő eszköz a DHCP

szerver által kiosztható tartományból véletlenszerűen kap egy címet, amelyet a központi beál-

lítás függvényében változó hosszúságú ideig birtokolhat.

Szerver-kliens: A szerver (server) szó kiszolgálót, a kliens igénybevevőt jelent. Önmagában

olyan hardver vagy szoftver, amely más hardver vagy szoftver számára szolgáltat, illetve a

szolgáltatást igénybe veszi. Attól függően, hogy milyen szolgáltatásról van szó, beszélhetünk

Fájl-, alkalmazás-, adatbázis-, smtp-, imap-, dhcp-, (stb.) szerverről vagy kliensről. A szolgál-

tatás nyújtója az adott szolgáltatás szempontjából szerver, pl. ha az otthoni routeren be van

kapcsolva a DHCP kiszolgáló, akkor a router a helyi hálózaton DHCP-szerver, ugyanakkor,

ha ugyanaz a router dinamikus IP-vel kapcsolódik az internetre, a szolgáltató DHCP-

szerverétől kapja az aktuális IP címét, a szolgáltató szempontjából DHCP kliens.

(Web)Süti (cookie, http cookie, web cookie): olyan adatcsomag, amit a webszerver küld a

böngésző felé, és a böngésző tárol(hatja), majd visszaküldi a webszervernek. A süti a böngé-

sző és a látogató (munkamenetének) beazonosítására szolgál, de használható a felhasználó

szokásainak megfigyelésére is.

1.4. Internet használat

1.4.1 Otthoni Internet használat

1.4.1.1 ESZKÖZÖK ÉS KAPCSOLÓDÁS

Az internet használatához szükséges egy számítástechnikai eszköz, ami lehet számítógép,

telefon, set-top box, játékkonzol, stb., mindegyikben közös, hogy fizikailag kapcsolódni tud-

jon a hálózathoz, valamint ismerje a TCP/IP protokollt. Az interneten igénybe vehető szolgál-

tatások nagyban függenek a kapcsolódó eszköz képességeitől, vagyis egy régebbi számítógép

(286-Pentium-1) alkalmas lehet elektronikus levelezésre és statikus weboldalak olvasására


(karakteres módban), állományok letöltésére, de egy nagyobb erőforrás-igényű szolgáltatás

már nem érhető el rajta.

Az otthoni kapcsolódási lehetőségeket a földrajzi hely, az igények és az ár szabja meg, alap-

vetően azonban vonalas vagy vezeték nélküli módban valósulnak meg.

Vonalas:

1. Kapcsolt vonali (betárcsázós, dial-up)

hagyományos telefonvonal, modemmel: max 56,6 kbs, mobiltelefonon 9.6 kbps,

ISDN: (digitális vonalanként 64 kbps), ára az igénybevett vonalak számától függ.

2. Szélessávú

Kábelinternet: a kábeltelevízió hálózatán át használható,

DSL: a telefonhálózaton (elérhető maximális sebesség a központtól való távolság függvé-

nye, 8 Mbps DSL1 esetén 12-24 Mbps DSL2-plussz esetén),

Bérelt vonal (leased line): külön kijelölt vonal a szolgáltató és az igénybevevő között (ott-

honi használat nem jellemző, az ára miatt),

Elektromos hálózat: internet szolgáltatást még nem nyújtanak rajta, de megfelelő eszközök-

kel használható jelátvitelre is, vagyis bizonyos feltételek teljesülése esetén az elektromos

hálózatot használva elektromos hálózati adapter (homeplug) segítségével 100 méteres nagy-

ságrendű távolság hidalható át számítógépek között.

Vezeték nélküli:

GPRS (General Packet Radio Service): mobiltelefon-hálózaton igénybe vehető csomag-

kapcsolt hálózat. Sebessége a kapcsolt vonalihoz hasonló.

EDGE (Enhanced Data rates for GSM Evolution): a GPRS továbbfejlesztett változata,

(EGPRS-ként is hívják) Sebességének elméleti maximuma 473.6 kbps.

Mobil szélessáv: alapja a HSDPA (High-Speed Downlink Packet Access, vagy High-Speed

Downlink Protocol Access), egy harmadik generációs mobil adatátviteli szabvány. A sebes-

sége versenyképes a gyakori otthoni vezetékes elérésekkel, a HSDPA elméletileg 14.4

Mbps sebességű letöltést tesz lehetővé azokon a helyeken, ahol a szolgáltatás igénybe vehe-

tő.

WIFI (Wireless Fidelity): vezeték nélküli LAN hálózatokra használt rövidítés. Az IEEE

(Institute of Electrical and Electronics Engineers) által kidolgozott vezeték nélküli kommu-

nikációs szabványok legutolsó elfogadott verziója a IEEE 802.11g, ami 54Mbps (IEEE

802.11g+: 108Mbps, IEEE 802.11b: 11 Mbps, IEEE 802.11a: 54 Mbps) sebességet tesz le-

hetővé. Még nem végleges, de a kereskedelemben kapható eszközök egy része által már

támogatott az IEEE 802.11n szabványtervezetet, amely 300 Mbps sebességre képes. A

WIFI hálózatok jellemzője, hogy a kis energiájú adóvevőik szabadon használható (2.4 Ghz

az IEEE 802.11a az 5GHz ) frekvenciasávokat használják, vagyis elméletileg és gyakorlati-

lag bárki használhatja ugyanazt a frekvenciát, ami zavart okozhat, aminek valószínűségét a

kis hatósugár (50-300 méter) csökkenti. Speciális antennákkal a hatósugár 1-2 km-re növel-

hető. Előnye, hogy nem igényel kábelezést, hátránya, hogy a rádiójelek nem állnak meg az

épület falánál, és megfelelő titkosítás nélkül a hálózatot bárki illetéktelenül használhatja.

WIMAX (Worldwide Interoperability for Microwave Access): míg a WIFI a vezeték nélküli

LAN hálózatot, WIMAX a vezeték nélküli MAN hálózatok szabványosított technológiája,

ami egy a vezetékes (kábel, DSL, elméletileg akár 70 Mbps 100 km-es távon) szolgáltatá-

sokkal egyenértékű vezeték nélküli internet szolgáltatást tesz lehetővé szabad, vagy dedikált


frekvenciasávokon. Európa egyes nagyvárosaiban már elérhető az internet szolgáltatás

WIMAX-on.

Mikrohullámú internet: gyűjtőfogalom, ide tartozik tulajdonképpen a WIFI és a WIMAX

is, de használhat más kommunikációs protokollt is.

1.4.1.2 AZ INTERNET KAPCSOLAT MEGOSZTÁSA

Az otthoni előfizetők számára az internet szolgáltatók a legtöbb előfizetési konstrukcióban

csak egy számítógép csatlakoztatását teszik lehetővé, de a szolgáltatási szerződés a háztartá-

son belüli megosztást általában nem tiltják. Amennyiben az előfizetőnek otthon több számító-

gépe van, és valamilyen eszközzel megosztja az internet kapcsolatot, egyszerre internetezhet

mindegyik számítógépről. A hálózati kapcsolat megosztása történhet:

több hálózati adaptert tartalmazó számítógéppel,

szélessávú router segítségével.

Az első esetben szükség van egy olyan számítógépre, mely külön adapterrel csatlakozik az

otthoni gépekkel közös hálózathoz és az internethez (pl. hálózati kártyával a belső hálózathoz,

usb porton az internet végberendezéséhez), valamint a számítógép operációs rendszerének

képesnek kell lennie a hálózat megosztására (hálózati kapcsolat-megosztás, címfordítás,

NAT). A hálózat megosztásának módját az adott operációs rendszer súgója, vagy az operációs

rendszerhez mellékelt/elérhető dokumentáció tartalmazza. A beállítások egyébként hasonlíta-

nak a router beállításaihoz. Számítógéppel történő kapcsolatmegosztás esetén az azt megosztó

számítógépnek a használat idején folyamatosan működnie kell.

A második esetben, azaz kapcsolat szélessávú router segítségével történő megosztása esetén

tudni kell, hogy a routerek adminisztációs felülete gyártónként eltérő lehet, de az otthoni

használatra tervezett routerek zöme rendelkezik web alapú adminisztrációs felülettel, amely-

hez a hozzáférés módját és az alapértelmezett jelszót a dokumentáció tartalmazza.

Az otthoni használatra szánt routerek főbb funkciói (gyártónként eltérhet, de a legtöbb típus-

ban megtalálható):

az internet megosztására (NAT),

DHCP kiszolgáló,

SPI tűzfal.

A routeren konfigurálni kell az internet elérésének módját (kábel/dsl), beállítani a LAN-on

használni kívánt IP címtartományt, illetve a router DHCP szervere által kiosztható címtarto-

mányt, engedélyezni a NAT-ot, a LAN portokhoz csatlakoztatni a számítógépeket a WAN

porthoz az internet végberendezést, és kapcsolódni az internethez. Az internet szolgáltatók

ritkán, vagy csak feláron adnak statikus IP címet az otthoni internetezőknek, a router külső

hálózati címe ezért minden csatlakozáskor más és más lehet. Egyes szolgáltatók regisztrált

MAC címhez kötik a kapcsolódást, ami azt jelenti, hogy ha a hálózati kapcsolat már működött

az egyik számítógépen, amelynek a MAC címe regisztrálva van, az utólag beszerzésre kerülő

router nem fog tudni kapcsolódni a hálózathoz.. Szerencsére a routerek erre fel vannak készít-

ve, és képesek a MAC cím klónozására, vagyis megfelelő beállítás esetén (általában 1-2 kat-

tintással megoldható) a WAN interfész MAC címe a belső számítógép kártyájának MAC cí-

me lesz, így a csatlakozás nem okoz gondot.


1.4.2 Elektronikus levelezés

Az internet szolgáltatások közül a legelterjedtebb az elektronikus levelezés vagy közkeletű

nevén az e-mail. Az alábbiakban ennek igénybevételének módjait és főbb sajátosságait ismer-

tetjük röviden.

1.4.2.1 E-MAIL CÍM

Általános felépítés szerint a felhasználó@domain címeket használnak az elektronikus levele-

zéshez, melyből kitűnik, hogy a szolgáltatáshoz rendelkeznünk kell egy felhasználói azonosí-

tó és jelszó párosítással valamelyik szolgáltatónál. A szolgáltató ebben az esetben igen tág

fogalom, egyrészt az iskolák és munkahelyek szinte mindegyike biztosít címet a tanulóknak

és alkalmazottaknak. Az internetszolgáltatók szerződés szerint általában egy-négy e-mail cí-

met adnak az előfizetéshez, de rengeteg ingyenes lehetőség is nyitva áll (legismertebb a

freemail rendszer).

A postafiókhoz tartozó felhasználói (bejelentkezési) név nem feltétlenül egyezik meg a cím-

ben szereplő névvel, a levelezőszerver rendszeradminisztrátora beállíthat ettől eltérő neveket

is. Így a cégek esetében már elterjedt a [email protected] formula, mely

nemzetközi cégek esetében természetesen a [email protected] alakban

jelenik meg. Az ingyenes levelezőszervereken viszont a felhasználói név általában azonos a

címben szereplővel, sőt, mivel egyedinek kell lenni, a regisztráció alkalmával addig kell pró-

bálkoznunk, amíg nem találunk egy nekünk tetsző, azonban nem foglalt nevet. A címben álta-

lában nem használhatók az ékezetes karakterek.

Természetesen egy személy egyszerre több e-mail címet is birtokolhat, sőt ez gyakran hasznos

is, például munkahelyi címünket csak munkavégzésre, azzal kapcsolatos ügyintézésre hasz-

náljuk (véletlenül se adjuk meg azt, pl. ha új munkahelyet keresünk). Az internetszolgáltatótól

kapott címünket sem célszerű levelező listákon, fórumokon megadni, mert gyorsan megtelik a

postaláda felesleges levelekkel (levélszeméttel). Általában hivatalos ügyeket érdemes egy

megbízható és rendszeresen olvasott postafiókba fogadni, míg privát célra ingyenes („eldob-

ható”) címeket válasszunk.

1.4.2.2 LEVELEZŐPROGRAMOK

A levelezéshez a címen kívül természetesen a levelek írására, fogadására, továbbítására és

archiválására alkalmas keretre van szükség. A levelezés ez alapján történhet:

helyi (lokális) programokkal, melyek vagy önállóan, vagy valamely böngésző, illetve ope-

rációs rendszer részeként ismertek;

okostelefonon (a mobiltelefonok beépített kliensei hasonlítanak az önálló programokhoz,

annyi különbséggel, hogy az adott telefon megjelenítő és memóriakapacitásához igazították

ezen programok szolgáltatásszintjét, míg a telefonok böngészőjével webes felületű, vagy

ahhoz hasonló technológiájú levelezési lehetőség állhat rendelkezésre);

böngészővel, webes felületen.

A böngésző alapú, webes felületű levelezőprogramok beállítására a kliens szintjén sem szük-

ség, sem lehetőség nincs. Ebben az esetben minden a távoli szerveren található, a beállítások

maximum a böngésző oldalán futtatható kódok és sütik (cookie) engedélyezését takarják.

mailto:[email protected]



A helyben futó levelező klienseknél a következő beállításokkal találkozunk.

Postafiók beállításai: A legtöbb levelezőprogram egyidejűleg több postafiók kezelésére ké-

pes (egy embernek több e-mail címe lehet, különböző szervereken). Postafiók beállításainál

meg kell adni a postafiók nevét, a postafiókhoz tartozó email-címet, illetve a levelek tárolá-

sának helyét (ha az alapértelmezettől el akarunk térni), levelezőkliensenként más-más mó-

don pl. postafiók neve: Gipsz Jakab, e-mail cím: [email protected].

A levélfogadás beállításai: a levelek letöltéséhez használni kívánt protokollt (a szolgáltató-

tól és a levelezőklienstől is függ, csak olyan használható, amit mindkettő támogat, pop3,

imap, pop3s, imaps, hotmail, gmail.) POP protokolloknál a levelek a helyi gépen tárolódnak

letöltés után(esetleg másolat marad a szerveren), imap-nál a levelek alaphelyzetben a szer-

veren tárolódnak, lokálisan csak a működést gyorsító index fájlok és beállítások, valamint a

külön kérésre letöltött levelek tárolódnak. A hotmail(msn) illetve a gmail nem klasszikus ér-

telemben vett levelezőprotokollok, hanem az adott ingyenes, általában webklienssel is elér-

hető levelezőrendszer sajátosságait támogató levélkezelési mód. A választott levélfogadási

módhoz kapcsolódó szerver és felhasználónév beállítása pl. postafiók típusa: imaps (ssl/tls

protokollba ágyazott imap), az imaps kiszolgáló címe: imap.emailszolgaltato.com, felhasz-

nálónév: jgipsz, jelszó: (ha megadjuk, akkor nem kéri minden indításkor, kényelmes, de

biztonsági kockázatot jelent).

A levélküldés beállításai: a levélküldés protokollja az SMTP. Előfordul, hogy külön

authentikációt (felhasználó azonosítást, jelszót) kér, ez esetben az is meg kell adni. Bizton-

sági okokból sok szolgáltató csak a saját hálózatáról fogad el smtp kapcsolódást ezért pl az

ingyenes szolgáltatók, mint a freemail, lehetővé teszik, hogy pop3 segítségével bárhonnan

letölthetők az oda érkező levelek, smtp szolgáltatást nem engedélyeznek, ilyen esetben a sa-

ját internet szolgáltató smtp-szervert kell beállítani küldő szervernek. Például: smtp server:

smtp.sajatszolgáltato.com (ha az e-mail szolgáltató nem nyújt smtp hozzáférést ezt kell

megadni, és az internet előfizetéshez tartozó, a szerződésben szereplő azonosítót, pl.

kovacsur), felhasznalo: kovacsur (a saját), jelszó: az ide tartozó jelszó.

Helyi program vagy webfelület?

Első látásra a webes elérés előnye igen kézenfekvő, hiszen azt nem csak egy helyről, hanem akár a munkahelyről, otthonról vagy egy internet-kávézóból is ugyanúgy el tudunk érni, hátránya viszont, hogy a lokális programokkal megközelítőleg azonos komfortú felület erőforrás igénye nagy.

A lokális programok internetkapcsolatot csak a levelek letöltése és elküldése idejére kívánnak meg, amennyiben tehát nem folyamatos a kapcsolatunk (pl. kapcsolt vonali), akkor válasszuk ezek valame-lyikét, illetve, az erőforrásigényük kisebb is lehet (egy alap levelezőszolgáltatást nyújtó program elfut-hat egy nagyon régi, lassú gépen is).

1.4.2.3 ELEKTRONIKUS LEVELEK

Az elektronikus levelek írása környezettől függetlenül ugyanazokból a (levél elküldése előtt

felcserélhető) lépésekből áll:

Adjuk meg a feladót, ha webes levelezőnkben több álnevet és személyiséget adtunk meg,

illetve ha lokális programunkban több postafiók közül tudunk választani, más esetben ez

automatikusan a postafiókhoz tartozó e-mail címünk lesz.

Adjuk meg a címzette(ke)t vagy ha van lehetőségünk névjegykártyákat, címjegyzékeket

készíteni, válasszunk a listából. Ha több címzettet adunk meg, az történhet egy sorban – a

környezettől függően –, vesszővel elválasztva vagy külön mezőben. A Másolatot kap (Cc)

mezőben feltüntetett címzettek látni fogják egymást, míg a Titkos másolatot kap (Bcc) me-

zőben feltüntette címzetteket a többi címzett nem fogja látni.


Írjuk le röviden a levél tárgyát. Mivel a címzettünk első lépésben a feladót és a tárgyat látja

általában, fontos, hogy tudja miért is íródott a levél.

Írjuk meg a levelet, elektronikus levélben is fontos a megszólítás, és a helyzethez illő fo-

galmazási stílus! Ha válaszolunk egy hozzánk intézett levélre, idézzünk abból annyit, hogy

feleletünk világos legyen! Írjuk alá a levelet, az aláírásban (mely sok helyen egy előre meg-

szerkeszthető elem) a nevünk mellett magunkról és/vagy cégünkről fontos adatokat közöl-

hetünk, azonban maga az aláírás lehetőleg ne legyen hosszabb, mint a levél.

Amennyiben egy másik állományt akarunk továbbítani, azt a Melléklet csatolása (általában

egy gémkapocs alakú gomb vagy ikon) segítségével tehetjük meg. Amennyiben azt választ-

juk, egyrészt utaljunk rá a levélben, másrészt érdeklődjük meg, hogy nem túl nagy-e a csa-

tolmány az elküldéshez, illetve a partnerünknél történő fogadáshoz. (Túlméretes fájlokat ne

e-mailban továbbítsunk, hanem válasszuk valamelyik fájlátviteli módot a 1.4.4 fejezetből!

A Weben elérhető fájlok továbbításának – amennyiben a címzettnek wan webes hozzáféré-

se – az a legegyszerűbb módja, ha csak a vonatkozó URL-t továbbítjuk, nem magát a fájlt.)

Elláthatjuk különböző jelzetekkel levelet, mint a Sürgős, ami általában címzettnél kiemelt

színnel jelenik meg. Sokan alkalmazzák a Visszajelzés vagy Tértivevény beállítást, amely

nyomán egy üzenetet kapunk, ha a címzett megnyitja a levelet (több levelezőrendszerben a

válasz küldése letiltható, ezért ha nem kaptunk visszaigazolást nem jelenti azt, hogy olvasat-

lan a levél). Az elküldött leveleket archiválhatjuk, elmenthetjük saját magunknak is.

Végezetül a levelet elküldhetjük, vagy tárolhatjuk egy meghatározott helyen (pl. az interne-

tes kapcsolat felépítéséig, melynek dial-up kapcsolatnál van kiemelt jelentősége, így az ösz-

szes kimenő levelünket egyszerre küldhetjük el).

Megérkezett a levél?

Ha nem kapcsoljuk be a Tértivevény szolgáltatást, akkor is valószínűsíthetjük, hogy igen. A válaszidők nagyon változóak lehetnek, sajnos egyes vállalatok még mindig nem fordítanak gondot arra, hogy a nekik címzett levelekre legalább egy gépi választ kapjunk (pl.: „Levelét megkaptuk, megválaszolásához időt kérünk”). Lehet, hogy a címzett szabadságon van, vagy egyéb más okok miatt nem olvassa a leve-leket, sürgős esetben keressünk tehát más kapcsolattartási módot.

Néhány hibaüzenet árulkodhat arról, hogy mégsem ért célba a levelünk. Ezek feladója általában „MAILER-DAEMON”, a tárgy sorában hasonló szerepel: „Undelivered Mail Returned to Sender”. Ha a hibaüzenet arról tájékoztat (legtöbbször angolul), hogy nincs ilyen felhasználó a rendszerben (pl.: „unknown user” vagy „no mailbox here with by that name”), akkor általában elrontottuk a címzett nevét, ellenőrizzük a @ elé írt részt (pontokat, kötő- és aláhúzás-jeleket is figyelembe véve). Amennyiben a hibás gépnév („Domain not found” vagy „Host not found”) miatt pattan vissza az üzenetünk, a @ jel utáni rész írásmódját kell ellenőriznünk. Akkor is kaphatunk hibaüzenetet, ha a címzett postafiókja megtelt, ilyenkor más módon kell elérnünk a címzettet, és jelezni neki a problémát.

Kétféle figyelmeztető üzenet is érkezhet válaszul, az egyik szintén szerverüzenet, amely arról tájékoz-tat, hogy egy gép ideiglenesen nem elérhető, de a levéltovábbítást automatikusan megkísérli bizonyos idő múlva. Ilyenkor, nem kell újra küldeni a levelet, sürgős esetben viszont vegyük fel más módon a kapcsolatot a címzettel. A címzettünk postafiókja is küldhet automatikus válaszüzenetet (ún. „vakációs üzenet”), amiben arról tájékoztat, hogy jelenleg nem, csak később olvassa a leveleket, ez esetben sem kell újra elküldeni a levelet, csak türelmesen megvárni, amíg a címzett a szabadságról visszaérkezik.

A beérkező elektronikus leveleket általában a levelező keretrendszer betölti bejelentkezés-

kor. A rendszer beállításától függően, általában a levél feladóját, tárgyát és az elküldés idő-

pontját (a küldő gépidejét) látjuk. Az olvasatlan, sürgős jelzéssel ellátott, illetve a mellékletet

tartalmazó levelek megkülönböztető színnel vagy kiemeléssel vannak ellátva. Ez alapján tu-

dunk válogatni, hogy mely leveleket olvassuk el, és melyeket töröljük.


Olvassuk vagy töröljük?

Az ismeretlen helyről érkező, és/vagy angol nyelvű, mellékletet is tartalmazó leveleket nyugodt szívvel törölhetjük. Ezek nagy valószínűséggel vírusokat vagy kéretlen reklámokat (spam) terjesztenek.

Töröljük azokat a visszapattanó leveleket, amelyek általunk el nem küldött levelekre válaszolva érkez-nek, ezek arra utalnak, hogy valaki az e-mail címünket hamisította a feladó helyére. (Mivel a visszapat-tanó leveleket a szerverek automatikusan küldik, az eredeti levelet pedig hamis feladóval küldték el, nincs értelme nyomozgatással vagy magyarázkodással további felesleges levélforgalmat generálni.)

Ismerős feladótól érkező, nem várt mellékletet tartalmazó levelet is általában törölhetünk. Sajnos némely levelezőprogram készségesen megnyitja/elindítja a csatolt állományokat, azonban ez a legjobb módja a trójai vírusok (lásd a 1.5 fejezetben) terjedésének. Ha sikerül levelező programunkban az említett szolgál-tatást kikapcsolni (vagy jobb esetben nem rendelkezik ezzel), akkor nézzük meg a csatolt állomány nevét: valami.gif.exe (vagy valami.gif.pif), a valódi kiterjesztés ugyanis az utolsó pont után áll! Ez esetben látha-tó, hogy egy trójai programról van szó, értesítsük a feladót, hogy jó eséllyel vírusos a gépe.

Töröljük a „Küld tovább 50 ismerősödnek” típusú láncleveleket, akár szerencse üzenetnek, akár hoax-nak (lásd a 1.5 fejezetben) álcázzák magukat. Hívjuk fel a feladó figyelmét, hogy nem szeretnénk ilyen leveleket kapni (ezek ugyanis valóban felesleges forgalmat generálnak).

Bank, pénzintézet nevében érkező e-mailokat is törölhetjük, különösen ha nem vagyunk ügyfelek. Ha ügyfelek vagyunk, gondoljuk át, hogy valóban ismerheti-e a cég az adott címünket, illetve a szerződé-sünk szerint használhatja-e információs csatornaként. Valószínűleg úgynevezett adathalász (esetleg spam) e-mailt kaptunk, ne válaszoljunk rá, illetve ne nyissuk meg a benne található hivatkozásokat.

Mivel a beérkezett üzenetek egy mappában tárolódnak, mely rövid idő alatt áttekinthetetlenné

válik, alakítsunk ki újabb mappákat (könyvtárakat, tárolókat) a valóban fontos üzeneteink

tárolására (és következetesen mozgassuk is át azokat), illetve töröljük a nem lényeges levele-

ket. Sok levélválogatástól mentesülhetünk, ha a keretrendszerünk beállításait áttanulmányoz-

va különféle szűrőket állítunk be.

A beérkezett üzeneteket természetesen megválaszolhatjuk, ilyenkor – lehetőség szerint – csak

annyit hagyjuk az eredeti üzenetből, hogy a válasz érthető legyen, illetve továbbíthatjuk más

címzettek számára (de előtte gondoljuk át, hogy valóban továbbítani akarjuk-e). Ebben az

esetben írjuk meg a címzetteknek, hogy miért továbbítjuk az eredetileg nem nekik szánt üze-

netet.

Az előbbiekben ismertetett, leggyakrabban használt szolgáltatásokon kívül természetesen le-

velező rendszerünk számos tulajdonsággal és hasznos segédeszközzel bír (a helyesírás elle-

nőrzésétől a levél titkosításáig, vagy digitális aláírással való ellátásáig), melyeket érdemes

alaposan megismerni, hogy valóban könnyen kezelhető és hasznos keretünk legyen.

1.4.2.4 HÍRLEVELEK

Hírleveleket általában klubok, közösségek, cégek, weblapok gazdái, stb. indítanak, tájékozta-

tási céllal. Jó lehetőség, hogy a legfrissebb szolgáltatásokat, újításokat egyszerre sok, azonos

érdeklődésű személlyel megismertessék. A hírleveleket rendszeres időközönként (naponta,

hetente vagy havonta) küldenek a postafiókunkba, jobb esetben úgy, hogy feliratkoztunk rá-

juk. A feliratkozás általában elég egyszerű, többnyire weblaponkon kell megadni az e-mail

címünket, sokszor más szolgáltatás (pl. árurendelés) igénybe vételénél is van egy jelölőnégy-

zet, melyet kipipálva megrendelhetjük az adott cég hírlevelét.

A hírlevelek gyakran nem teljes híreket tartalmaznak, hanem rövid összefoglalót és egy hivat-

kozást, amely egy weblapon található teljes cikkhez vezet. Amennyiben az adott helyről érke-

ző hírlevelek már nem relevánsak számunkra lemondhatjuk, általában a hírlevél végén van

egy leírás arról, hogy milyen módon tehetjük meg (levélüzenetben vagy egy hivatkozásra való

kattintással).


Saját hírlevelet is indíthatunk – amennyiben rendszeres időközönként tájékoztatni szeretnénk

egy meghatározott csoportot –, legegyszerűbben úgy, hogy a számtalan ingyenes lehetőség

közül választunk egyet. Az ingyenes levelezőlista indító és karbantartó helyek általában lehe-

tőséget adnak hírlevél indítására, hiszen technikai szempontból ez nem más, mint egy levele-

zőlista, melyre csak egy személy – a tulajdonos – írhat.

Jó tudni!

Hírlevelekre, levelezőlistákra való feliratkozáskor általában érdemes „eldobható” címet megadni, ha mégsem sikerül leiratkozni a levélről, elhagyhatjuk a postafiókot.

Magyarországról küldött hírlevelek esetén – elvileg – fel kell tüntetni, hogy milyen módon került címünk a címzettek közé, illetve hogyan szüntethetjük meg az előfizetést (hírlevél küldését).

Legyünk figyelmesek, sokszor iratkozunk fel akaratlanul hírlevelekre, mert a különféle helyeken a fel-iratkozást igénylő négyzet általában bejelölt állapotban van. Vegyük ki a pipát, ha nem tartunk igényt erre a szolgáltatásra.

Nem Magyarországról küldött hírlevelek esetén elképzelhető, hogy pontosan a leiratkozást felajánló hi-vatkozásra való kattintással erősítjük meg, hogy egy élő címre küldték a hírlevelet. Általában érdemes megvárni, hogy a hírlevél több száma is megérkezzen hozzánk, akkor valószínűsíthetjük, hogy nem szondázási céllal küldték.

1.4.2.5 LEVELEZŐ LISTÁK

A levelező listákat azzal a célból hozták (hozhatjuk) létre, hogy ugyanazt a levelet sok ember-

nek el tudjuk küldeni úgy, hogy nem kell nyilvántartanunk az e-mail címüket. Ez esetben

ugyanis a levelet egy szervernek küldjük, mely egyrészt eltárolja (archiválja), másrészt továb-

bítja a lista tagjainak. A lista lehet nyílt, így bárki csatlakozhat, vagy zárt, amikor csak a lista

tulajdonosa (vagy tagja) által küldött meghívóval lehet feliratkozni. A lista a levelek megjele-

nése alapján lehet moderált, ez esetben a lista tulajdonosa által jóváhagyott levelek kerülnek

kiküldésre, vagy nem moderált, amikor minden levél továbbításra kerül.

A nyílt listákra való feliratkozás történhet e-mailon keresztül általában a

[email protected], magyar nyelvű listakezelők esetében a listanev-

feliratkozas@listadomain vagy [email protected] címeken lehet megtenni (a

levél tárgyát és szövegét ez esetben nem kell kitölteni vagy lényegtelen, hogy mit írunk bele),

illetve weblapon keresztül a megfelelő lista kiválasztásával és a Feliratkozás (Subscribe)

gomb segítségével. A listára való feliratkozás előtt érdemes átnézni a lista archívumát (ez

általában elérhető a weben). Így egyrészt meggyőződhetünk arról, hogy a lista valóban arról

szól, amire a neve utal (sokszor kicserélődik a tagság és más témában leveleznek), másrészt a

hozzászólási rendről és stílusról szerezhetünk tapasztalatokat (a Netikett szabályait is illik

ismerni, lásd pl.

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/kultura/rfc1855h.hun).

Zárt listákról általában kapunk egy meghívó e-mailt, és az abban szereplő címre kell válaszle-

velet küldeni, illetve egy megfelelő hivatkozásra való kattintással weben keresztül is jelent-

kezhetünk.

Listára való feliratkozás, és ami utána történik:

A listákra egy „eldobható” e-mail címmel iratkozunk fel!

Készüljünk a rengeteg levél érkezésére (kivéve a pl. Hix listáit, ahol egy levelet kapunk az összes be-érkezett hozzászólással), melyeket célszerű szűrőkkel is elkülöníteni a többi beérkező levéltől!

Ne tároljuk a lista leveleit, a lista menedzselő szerver megteszi ezt!

Ha érdektelenné válik (vagy annak bizonyul) egy lista, iratkozzunk le róla!

Hagyjuk el az „eldobható” címünket, ha nem sikerül leiratkozni a listáról.


mailto:listanev-feliratkozas@listadomain

mailto:listanev-feliratkozas@listadomain


http://www.mek.iif.hu/porta/szint/muszaki/szamtech/wan/kultura/rfc1855h.hun


Az érkező levelek lemondásához a feliratkozáshoz hasonló címeket kell használni, a

leiratkozas, vagy unsubscribe kulcsszavak használatával, illetve a lista karbantartó honlap

megfelelő gombjára vagy hivatkozására való kattintással.

Zárt listákat egyre gyakrabban indítanak kisebb csoportok, baráti körök vagy egyetemi tanulócso-

portok is a hatékony információ áramlás biztosítására. Ezt elősegítik az ingyenes lista menedzse-

lő szolgáltatások mint a Primlista (ismertebbek még a Lev-lista, Lx, de számtalan megoldást ta-

lálhatunk a léevelezolista.lap.hu oldalon), ahol a listáknak kevesebb, mint a fele publikus.

1.4.3 Web

A web vagy www, esetleg w3 a Word Wide Web rövidítése, és magában foglalja az internet

hypertext rendszerét, amelyben különböző helyeken tárolt, eltérő jellegű információk kerül-

nek hivatkozásokkal (linkekkel) összekapcsolásra. A webet az 1980-as évek végén a CERN

egyik kutatója, TIM BERNERS-LEE dolgozta ki a korábbi hypertext rendszerek továbbfejleszté-

seként. 1992-ben a nagyközönségnek is bemutatták, ezután gyors terjedésnek és nagy népsze-

rűségnek indult, ma már sokan nem csak egy szolgáltatásként, hanem magával az internettel

azonosítják.

A web alapprotokollja a HTTP, oldalai pedig a HTML leírónyelvben készülnek, amelyek

megjelenítését és a köztük történő navigálást a böngészőprogramok teszik lehetővé. A web

tehát alapvetően klasszikus kliens-szerver megoldásként debütált, az oldalt szolgáltató szerver

üzeneteit egy különleges alkalmazás, a böngésző (browser) értelmezi és jeleníti meg. Az

egyes oldalak azonosítása az úgynevezett URL (Uniform Resource Locator) vagy URI (Uni-

form Resource Indicator) alapján történik, ez a proto-

koll://domain/eleresi_ut/faljnev.kiterjesztes vagy (még bővebben) a proto-

koll://felhasznalo:jelszo@domain/eleresi_ut/faljnev.kiterjesztes:portszam általános alakkal

írható le. A felhasználónév és a jelszó URL-ben való megadása nem ajánlott – pl. mert a bön-

gésző megőrzi a látogatott weboldalak címét, és nem is mindegyik jelszavas weboldalánál

illetve böngészővel működik ez a módszer. Ha az illető weboldalt csak valamelyik speciális

porton keresztül érhetjük el, többnyire nem kell tudnunk fejből ezt a portszámot, a böngésző

automatikusan egészíti ki az URL-t. Természetesen sok könnyítés is van, pl. böngészőkben

nem kell feltüntetni a protokollt, ha az http, illetve az a fájlnevet, ha az pl. index.htm(l), in-

dex.php, így tanszékünk oldalára elegendő a miau.gau.hu címmel hivatkozni (természetesen a

böngésző címsorában meg lehet adni a teljes hivatalos http://miau.gau.hu/index.html címet is).

A böngésző által megjelenített oldalak elnevezése igen sokféle, a honlap, weblap, ottlap, kez-

dőlap, mind egy-egy kísérlet a homepage szó magyarítására. Az oldalak alapvetően szöveget

és hivatkozásokat (linkeket) tartalmaznak – akár más gépen elhelyezett – oldalakra. Emelett

egyre inkább multimédiás jelleget öltenek, a képek mellett mozgóképek, hangeffektusok és

interaktív menük szórakoztatnak és tájékoztatnak.

A különféle weblapok közül érdemes kiemelni az úgynevezett portálokat, melyek többféle

tartalmat kínálnak: híreket, keresési lehetőséget, kommunikációs szolgáltatásokat stb. Vala-

mint érdemes tudni, hogy a hagyományos internet szolgáltatások egy része – mint ahogy ed-

dig is többször jeleztük – weben is elérhető.

1.4.3.1 BÖNGÉSZŐK

Böngészőprogramnak a weboldalak (honlapok, html állományok) letöltésére és megjelenítésé-

re alkalmas programokat nevezzük. Lehetnek grafikus böngészők, amikor a megjelenített

tartalom lehet kép és animáció is, vagy karakteres (csak a szöveges) tartalom jelenik meg. A

karakteres böngészők előnye a gyorsaság, hátránya, hogy a modern weboldalak zöme már

kizárólag grafikus elemekre épül.

http://miau.gau.hu/index.html


A böngésző lehet online, amikor az oldalak megjelenítéséhez élő internet kapcsolat szükséges,

vagy offline, amikor a korábban letöltött oldalakat tárolóból olvassa be, nem kell csatlakoznia

az internethez. A korszerű böngészők átkapcsolhatók offline (kapcsolat nélküli) módba.

Az internetezők egyéni preferenciáik alapján megválaszthatják, hogy milyen célra milyen

böngészőt kívánnak használni. A legtöbb böngésző több operációs rendszert is támogat (van

az adott operációs rendszeren futó verziója), és egy számítógépen több böngészőprogram is

lehet telepítve, sőt egyidejűleg is több futhat. Gyakrabban használt böngészőprogramok:

Internet Explorer: a Microsoft által fejlesztett, a Windows alapú operációs rendszerekkel

együtt telepített böngészőprogram. Napjaink legelterjedtebb böngészője, sok weboldal nem

használható más böngészővel.

Mozilla(suite/Firefox/Seamonkey): A Netscape nyomdokain indult (a napjainkban kiadott

Netscape böngészők a Mozilla motorjára épülnek), közösségi fejlesztésű böngészőprogram.

jelenleg a második legelterjedtebb böngésző.

Opera: több platformos alternatív böngésző beépített bittorrent klienssel.

Safari: a Mac OS X operációs rendszer böngészőprogramja, van Windows-on futó változa-

ta is.

Böngésző kiegészítések (kiterjesztés, addon, plugin, extension) szerepe hogy az egyre sokré-

tűbb webes tartalmak (gyakori a weboldalon megjelenő videó, animáció, játékprogram, amely

nem része a klasszikus web-nek), megjelenítését lehetővé tegye. A kiegészítő modulként épül

be a böngészőbe, azt új funkciókkal, szolgáltatásokkal egészíti ki, fejlesztése a böngészőétől

függetlenül történik/történhet. Ha egy olyan oldalt akarunk megjeleníteni, amely valamilyen

beépülőt igényel, ami nincs a gépre telepítve, a beépülőt igénylő tartalom nem jelenik meg

(illetve figyelmeztet, hogy milyen kiegészítésre van szükség).

A böngészőknél is kiemelten fontos az adott böngészőprogram, illetve a használatban levő

kiterjesztések biztonsági frissítéseinek a telepítése.

A weboldalak helyzetfüggő, dinamikus kialakításához és megjelenítéséhez elengedhetetlenek

a script nyelvek. A script-ek egy része a szerveren fut (ssi, cgi, php, asp, jsp, stb) ezeket a

böngésző beállításai nem érintik, míg a lokálisan futó script-ek futása a böngészőtől függ

(javascript, vba-script).

A böngészők fontosabb beállításai:

Kezdőlap (cím): A böngésző indulásakor megjeleníteni kívánt oldal.

Proxy: az internet eléréséhez használni kívánt proxy kiszolgáló címe

Javascript/vbascript/java/activex engedélyezése/tiltása: A különböző programfuttatási lehe-

tőségek korlátozása a biztonságot növelheti

Sütik kezelése: a sütik elfogadásának szabályozása, tárolt sütik mentése/törlése, tiltólista ke-

zelése.

Gyorsítótár (cache): a letöltött (megjelenített) weboldalak tárolásához használható tárhely

beállítása, illetve a tárhely törlése

Felugró ablakok (pop-up) blokkolása: a felugró ablakok egy részét sikeresen blokkolja.

Bővítmények (kiterjesztések) kezelése: bővítmény engedélyezése/tiltása, telepítése, eltávolí-

tása.

Titkosítás engedélyezése/tiltása, tanúsítványok kezelése.


1.4.3.2 AZ INTERNET HASZNÁLAT TENDENCIÁI

Az internetet böngészve igen gyakran találkozhatunk a web 2.0 kifejezéssel, sokan sokféle

(technológiai, szociológiai, üzleti, szerzői jogi stb.) szempontból próbálják definiálni, illetve

sokfajta népszerű, egymástól igencsak eltérő profilú online szolgáltatás kapja meg a

„webkettőpontnullás” címkét. A következőkben így arra teszünk kíséreltet, hogy áttekintsük,

mik a web 2.0 jellegzetességei, mennyiben tekinthető az internet illetve az internet-használat

egy valóban jól elkülöníthető fejlődési fokának.

A kifejezést TIM O'REILLY, az O'Reilly Media alapítója alkotta meg 2003-ban, illetve dobta

be a köztudatba az először 2004-ben megrendezett Web 2.0 Konferenciákkal. Az azóta eltelt

nem túl hosszú idő alatt a fogalom valamennyire „letisztult”, a következő kulcsgondolatokkal,

definíció-töredékekkel jellemezhető:

Az új generációs online szolgáltatásokra jellemző, hogy azok döntő részben a felhasználók

közösségein alapulnak, ők hozzák létre és formálják a weboldalak tartalmát. Tehát a kom-

munikáció már nagyrészt nem a szolgáltató és a főleg olvasóként működő felhasználók, ha-

nem az aktívan író felhasználók között zajlik. (Úgy, hogy a résztvevők továbbra is végfel-

használók maradnak, nem szükséges hozzá webfejlesztői tudás.)

Az egyedi felhasználókra ebből az következik, hogy egyre határozottabban, egyre inkább

sokrétűen tud megjelenni az interneten, adott esetben a korábbi anonimitását részben vagy

egészben feladva (ennek minden következményével együtt).

Technológiai szempontból ez egyrészt azt jelenti, hogy a web maga válik platformmá

(olyan keretrendszerré, melyben az alkalmazások futnak), a felhasználó egyre több dolgot

(kapcsolattartás, tartalomfejlesztés, fájl-tárolás, „hagyományos” szöveg- és képszerkesztés

stb.) el tud intézni kizárólag a webböngészője segítségével.

Szintén technológiai kérdés, hogy a felhasználó már nem kizárólag weboldalakat látogathat

meg egy bizonyos funkció igénybevételéhez (pl. a kedvenc zenéinek kiválogatásához és

hallgatásához vagy a tőzsdei árfolyamok követéséhez), hanem e weboldalak szolgáltatásait

veszi igénybe, adott esetben egy másik weboldalba integrálva. Ezen webszolgáltatások jól

kombinálhatók és viszonylag könnyen továbbfejleszthetők, sokuk forráskódja így szabadon

hozzáférhető.

Ebből fakad, hogy az internetes üzleti elképzelés mellé könnyebb és gyorsabb a megfelelő

szolgáltatást létrehozni, illetve az folyamatosan továbbfejleszthető („tartós béta” állapot).

Ezért sokan az ezredforduló körüli online üzleti fellendülés újabb hullámát látják benne.

Igaz, hogy a szkeptikusok ugyanúgy múló divatnak tartják – lásd a „dotcom lufi” 2001-es

kipukkadása.

Ezek a keretek jóval tágabb keretet biztosítanak a „demokráciának”, a különböző nézőpont-

ok kifejtésének, hiszen elvileg mindenki részt vállalhat a közösen létrehozott tartalom érté-

kének növelésében, mely – másik oldalról nézve – jóval szabadabban juthat el az olvasók-

hoz.

Tehát összefoglalva a web 2.0 kicsit diffúz fogalma egyszerre öleli fel a weboldalakat, szol-

gáltatásokat, a megvalósításukhoz szükséges technológiát, illetve az ezekhez társuló felhasz-

nálói szokásokat, tehát lényegében a jelenkori internethasználatot. Központi eszméje, hogy az

oldal/szolgáltatás értéke annál nagyobb, minél többen használják azt. Tehát a hivatkozásokkal

összekötött dokumentumok (amit a web 1.0 alapjának nevezhetünk) helyét egyre inkább sze-

mélyek és szolgáltatások hálózata veszi át.


A „webkettes szolgáltatás-flotta” tehát változatos, fontosabb elemei a következők:

Hírforrások (feed-ek): Mikor új tartalom (cikk, kommentár) kerül a honlapra, erről létre-

hozható egy rövid hír (ami tartalmazza pl. a címet, összefoglalót, hivatkozást), amit a hon-

lap üzemeltetői egy listában (hírforrás) közzétesznek. Erre a felhasználók feliratkozhatnak,

így az illető honlap frissüléseit a böngészőjükkel, levelezőprogramjukkal, speciális hírolva-

só szolgáltatásokkal követhetik nyomon. Ezen túl a hírforrások más honlapokba is integrál-

hatók. Elterjedt formátuma az RSS (Really Simple Syndication) vagy az Atom.

Címkék (tag-ek): A felhasználói közreműködés egyik fontos eszköze. A tartalmat (cikk, vi-

deó, kép, zeneszám stb.) a felhasználók tetszés szerinti tartalmú és számú címkékkel láthatja

el, amelyek kulcsszavakként nagyban könnyítik a tartalmak közötti keresést.

Vélemények (comment-ek): Alapvető lehetőség, hogy a felhasználók az egyes tartalmakhoz

véleményeket, kommentárokat, esetleg számszerű értékelést fűzhetnek.

Modulok (widget-ek): Az olyan önálló, külső online szolgáltatások összefoglaló neve, me-

lyek kódja vagy a rá mutató hivatkozás egy másik weboldalba egyszerűen beilleszthető, és

ott az alkalmazás futtatható. Gyakran találkozhatunk pl. a különböző keresőszolgáltatások

modul-változatával.

Médiaközvetítés (webcasting és podcating): A kibővített tartalomszolgáltatás fontos elemei

a zene- és mozgókép-közvetítések. Ezekre többfajta elnevezés használatos, a webcasting

alatt többnyire folyamatos (streaming), sokszor élő közvetítést értünk (rádió, televízió, kon-

cert stb.), a podcasting pedig megjelenésében a hírforrásokhoz hasonló műsorszórás, ahol az

egyes hírek egy-egy média-állományt (többnyire hang, pl. zeneszám, rádióműsor) jelente-

nek, melyek meghallgathatók/letölthetők. Médiaszórásra példaként a videotékaszerű tévé-

zést lehetővé tevő internet-tv-t (pl. Joost), vagy a számos internetes rádiót (mely nem min-

den esetben tényleges rádióadó – pl. Pandora) nevezhetjük meg.

Fórumok (message board-ok): Már régóta létező szolgáltatás, hogy a felhasználók adott

témákról írásban beszélgethetnek, a hozzászólások megjeleníthető időrendi vagy hierarchi-

kus sorrendben. Példák: forum.index.hu (hazai), dpreview.com/forums/ (nemzetközi)

Blogok: Szintén nem új keletű alkalmazás (bár a web 2.0 egyik „zászlóshajójának” számít),

tulajdonképpen online napló, mely kiegészíthető fotóalbummal, zenelejátszóval stb. Vezet-

hetünk olyan specializált blogot is, mint a fotó- vagy videóblog. Az egyes naplóbejegyzé-

sekhez címkék rendelhetők, és az olvasók kommentálhatják azokat. Példák

blogrendszerekre: blog.hu (hazai), wordpress.com (nemzetközi).

Fotó- és videómegosztó oldalak: A felhasználói tartalombővítés egyik közkedvelt területe,

hogy saját képek vagy videók oszthatók meg a közösséggel, melyeket aztán címkékkel és

hozzászólásokkal is el lehet látni. Példák: flickr.com illetve youtube.com

Földrajzi információk megosztása (geoweb): Lehetővé teszi, hogy a hagyományos földrajzi

adatokhoz (pozíciók) gyakorlatilag bármilyen más adatot (céges vagy személyes adatok, fo-

tók, videók stb.) hozzárendeljünk, keressünk ezekre és meg is jelenítsük őket a térképen, a

szolgáltatás kulcskérdése a „mi van itt?”. Példák: YahooMaps, GoogleMaps.

Linkmegosztó szolgáltatások (folksonomy-k): A felhasználók közzétehetik webes könyvjel-

zőiket (kedvencként megjelölt weboldalaikat), kommentárokkal és címkékkel segítve az el-

igazodást a közösség által kategorizált oldalak között. Ezzel az adott oldal népszerűsége is

kifejezhető valamilyen mértékben. Példa: del.icio.us

Wiki-k: Online tartalomfejlesztő keretrendszerek, melyek segítségével bárki részt vehet az

illető enciklopédia, dokumentáció stb. fejlesztésében. Példa: wikipedia.org

Közösségi oldalak (social networking site-ok): Alapvetően létező személyek ismeretségi há-

lózatán alapuló oldal, ahol a felhasználók rögzíthetik kapcsolataikat másokkal, csoportok-

http://www.joost.com/

http://www.pandora.com/

http://forum.index.hu/

http://www.dpreview.com/forums/

http://blog.hu/

http://wordpress.com/

http://flickr.com/

http://youtube.com/

http://maps.yahoo.com/broadband

http://maps.google.com/

http://del.icio.us/

http://wikipedia.org/


hoz, helyi hálózatokhoz csatlakozhatnak, eseményeket szervezhetnek. A felhasználó saját,

bemutatkozó oldalán – az egyes szolgáltatások lehetőségeitől függően – számos információt

közölhet magáról, fényképalbumokat létesíthet, blogot írhat, különböző modulokat aktivál-

hat stb. Példák: iwiw.hu, baratikor.com (főként hazai), facebook.com, myspace.com,

spaces.live.com (nemzetközi).

Személyes (kezdő)oldalak (personalised start page-ek): Biztosítják azt a keretet, ahol a fel-

használó szabadon összeválogatja és elrendezheti a számára fontos hírforrásokat, oldalakat,

szolgáltatásokat. Ehhez lényegében a korábban említett összes eszközt felhasználhatja: pl.

hírforrásokat, modulokat (benne keresőket, levelezőket, zenelejátszókat stb.), podcast-okat.

Az így létrehozott kezdőoldal regisztráció után bármely számítógépről elérhető. Példák:

NetVibes, iGoogle.

Online alkalmazások (online office suite-ok): Egyre dinamikusabban fejlődnek azok az on-

line alkalmazások, melyeket hagyományosan a gépükön szoktunk futtatni. Ezek magukban

foglalhatják a klasszikus irodai alkalmazásokat: szövegszerkesztés, táblázatkezelés, prezen-

tációkészítés, és támogathatnak olyan „kiegészítő” funkciókat, mint a levelezés és állo-

mánytárolás, képfeldolgozás. Példák: GoogleApps, ShareOffice.

A fenti felsorolásban is többször említettük, valamint a web 2.0 fogalom létjogosultságát vita-

tók is gyakran hangoztatják, hogy a szolgáltatások és az alkalmazott technológiák jelentős

része egyáltalán nem új (pl. már az 1990-as évek első felében is léteztek fórumok, blogok,

wiki-k). Így a „webkettő” sokan sokkal inkább mesterségesen gerjesztett felhajtásnak tartják,

mint tényleges technológiai, online üzleti korszaknak, amiből az is következhet, hogy ez a

„lufi” is ki fog pukkadni. Tehát új korszakról abban az értelemben beszélhetünk, hogy az

egyedi felhasználók és még inkább a belőlük létrejött közösségek használják egyre tudatosab-

ban a jelentős részben már eddig is meglévő, mostanra jól használható egységbe összeálló

technológiai lehetőségeket. Természetesen ennek a felhasználói magatartásnak az elterjedésé-

ben, web 2.0-vá kristályosodásában a szolgáltatók marketingmunkájának is van szerepe, hi-

szen pl. a web 1.0 sem létezett önálló fogalomként a második generációs web létrejötté-

ig/létrehozataláig.

Bármennyire is bizonyul majd tartósnak a web 2.0, jó kiindulást biztosított a következő gene-

ráció, a web 3.0 tartalma körüli spekulációra. Ennek keretében általában a következő, néha

futurisztikusnak tűnő fejlődési irányok hangoznak el, melyeket egyszer talán web 3.0-nak

fogunk hívni:

Folyamatos online kapcsolat a mindennapokban, amihez a szélessávú technológiák, a

személyek átlátható azonosíthatósága és a különböző mobil eszközök és alkalmazások

fejlődése tartozik, pl. olyan apró szolgáltatásoké, melyek minden platformon egyfor-

mán futtathatók.

Intelligens web, ami egyrészt a jelenlegi webes adat- és dokumentumtárolás átalakulá-

sát, a tartalmak lekérdezhetővé tételét (szemantikus web, az „adatok hálózata”), más-

részt olyan mesterséges intelligencia jellegű alkalmazások fejlesztését jelenti, melyek

képesek pl. az emberi nyelven feltett kérdésekre széleskörű választ adni.

1.4.4 Fájlátvitel

Az Internet használata során egyrészt számos esetben találkozunk különböző fájlok, progra-

mok letöltési lehetőségével, illetve magunk is kereshetjük ezeket a lehetőségeket. Másrészt

bizonyos esetben nagyobb mennyiségű anyagot szeretnénk közzétenni a világhálón. Így az

alábbiakban először a fájlok letöltési módjairól és a letöltött fájlok használati korlátairól ej-

tünk szót, majd a feltöltés néhány lehetőségét taglaljuk.

http://www.iwiw.hu/

http://baratikor.com/

http://facebook.com/

http://myspace.com/

http://spaces.live.com/

http://www.netvibes.com/

http://www.google.com/ig

http://www.google.com/a/

http://www.sharemethods.com/products/shareoffice.html


1.4.4.1 FÁJLOK LETÖLTÉSE

Az első lehetőség, hogy elektronikus levélhez csatoltan kapunk fájlokat. A levelező rendsze-

rekben különféle jelzésekkel látják el a csatolt állományt tartalmazó fájlokat. Általában rá kell

kattintani az állomány nevére vagy egy lemezt formázó ikonra, hogy lementsük vagy a meg-

felelő programmal megnyissuk az állományt, a levelező program sok esetben felteszi a kér-

dést, hogy e kettő közül melyiket választjuk. Biztonsági szempontból fontos, hogy csak meg-

bízható (ismerős) forrásból származó és várt állomány nyissunk meg, illetve mentsük a leme-

zünkre, majd vírusellenőrzés után nyissuk meg az állományt. Előfordulhat, hogy a levél nem a

csatolt fájlt tartalmazza, hanem egy hivatkozást, amire kattintva (lásd alább) azt letölthetjük.

Második eset, hogy a webes anyagok böngészése során találunk elmentendő anyagokat. A

böngészők beállításuktól és kisegítő lehetőségeiktől (pl. beépülő programok) függően képesek

állományokat megnyitni. Ha a böngésző képes megnyitni az állományt, akkor az adott kezelő

program segítségével tudjuk egy adott helyre elmenteni (mivel az állomány ekkor egy ideig-

lenes tárban tartózkodik, a Save as, Save a Copy illetve Mentés másként menüpontok állnak

általában rendelkezésre). Amennyiben a böngészőben nincs olyan beépülő program, amely

képes kezelni az adott állományt, akkor egy párbeszédablakban ajánlja fel a mentés, illetve

adott szoftverrel való megnyitás lehetőségét. (Természetesen itt is igaz, hogy érdemes lemen-

teni, és vírusellenőrzés után megnyitni a fájlt.) A beépülő programoktól függetlenül gyorsan

lementhetjük a hivatkozásokat, ha jobb egérkattintás után a helyi menüben a Hivatkozás men-

tése más néven… menüpontot választjuk. E megoldáshoz hasonlóan, ha egy képet szeretnénk

elmenteni, a képhez tartozó helyi menüben válasszuk a Kép mentése más néven… menüpontot.

A harmadik eset, hogy programot töltünk le a gépre. Ez megvalósulhat a böngésző, illetve

más segédprogram használatával. A böngészőn keresztül történő letöltés általában a fájlnévre

vagy a Letöltés (Download) gombra történő kattintással indítható (részletesen lásd alább).

Amennyiben speciális segédprogramot használunk (ftp, winscp), az többnyire egy fájlkezelő

segédprogramba épül be, illetve ahhoz hasonlít. Ekkor az egyik panelen a kívánt forrás-, a

másikba a célhelyet beállítva egyszerűen másoljuk az állomány(oka)t.

Új programok letöltése és telepítése:

Csatlakozzunk az internetre és indítsuk el a böngésző (vagy más speciális letöltést segítő) programot.

Keressük meg a fájl letöltési helyét (lásd a 1.4.5.2 fejezetet), majd válasszuk a Letöltés (Download) gombot vagy feliratot! (Nagyobb szolgáltatók esetén pontosíthatjuk, hogy melyik kiszolgálóról töltse le a fájl, ilyenkor érdemes megnézni a becsült sebességet és/vagy a földrajzi közelséget.)

Válasszunk, hogy a letöltött fájlt lemezre szeretnénk-e menteni, vagy rögtön elindítani. Általában érde-mes a letöltést választani: hálózat-, gépterhelési és biztonsági szempontból.

Ha a letöltést választottuk, adjuk meg a mentés helyét. Célszerű rendszeresen és módszeresen egy helyre gyűjteni a programokat.

A letöltés befejezését a programunk általában jelzi, ilyenkor kezdődhet a telepítés. Ha önkibontó exe fájlról van szó, akkor erre csak duplán kell kattintani. Ekkor egy figyelmeztető felirat jelenik meg: „A program telepítése megkezdődött. Akarja folytatni?” ekkor az OK gombra kattintva megindul a telepí-tés. A letöltött programok sok esetben azonban ZIP fájlban találhatóak meg. Ehhez egy olyan program-ra van szükség, amely a tömörített fájlokat kezelni tudja. Ezzel csomagoljuk ki a fájlokat, majd keressük meg a telepítésre szolgáló (általában install vagy setup elnevezésű) exe fájlt.

A telepítés során meg kell adnunk, hogy hova kerüljön a telepített program. Ez általában egy másik, rendszeresen csak erre a célra használt könyvtárba történik. Vannak programfrissítések és kiegészíté-sek (pl. a vírusirtó programok definíciós fájljai), melyeket kötelezően egy adott helyre kell telepíteni, il-letve másolni, ezért mindig olvassuk el a program leírását is! A telepítés befejezésekor a legtöbb prog-ram elindul, vagy felajánlja, hogy elinduljon-e.

Próbáljuk ki a programot, ha nem váltotta be a reményeinket, távolítsuk el (uninstall.exe), hogy ne fog-lalja feleslegesen a helyet.


1.4.4.2 LETÖLTÖTT PROGRAMOK ÉS DOKUMENTUMOK FELHASZNÁLÁSA

Az előzőekben említett állományoknál is, de különösen a szoftvereknél fontos a licensz felté-

telek ismerete (részletesen lásd GROSS, 2001), mivel a szoftverek használata annak elfogadá-

sát jelenti. Egy program felhasználásának korlátait jelentik:

hozzáférhetőség (ingyenesen vagy pénzért adják),

használat (időhöz vagy felhasználó típushoz kötött),

forráskód megismerhetősége, és a

származék termékre vonatkozó megkötések.

Ezek alapján létrejött a tulajdonosi és a szabad szoftverek csoportja, valamint számos, a kettő

között átmeneti csoportba sorolható „félszabad” szoftver. (A témánk alól kivételt képeznek az

ún. „Public Domain” szoftverek, melyek szerzője lemondott a tulajdonosi jogokról.) A tulajdo-

nosi szoftverek esetében a felhasználás korlátozott (a programkód minden esetben rejtett), és a:

kereskedelmi szoftverekért díjat kell fizetni, a licensz csak felhasználásra szól (nem terjeszt-

hető);

trialware programokat általában valamely termékhez csatoltan kapunk, nem terjeszthetők

szabadon, és a shareware programokhoz hasonlóan korlátozott ideig és/vagy funkcióval

(limited edition) használhatók;

shareware programok ingyenesen beszerezhetők és szabadon terjeszthetők, de ez csak bi-

zonyos ideig, illetve korlátozott funkciójú programra vonatkozik (a próbaidő lejárta után, il-

letve a teljes értékű szoftver érdekében jogdíjat kell fizetni);

freeware szoftverek minden esetben ingyenesek, szabadon terjeszthetőek, de a forráskód

nem ismerhető meg;

ad-powered programok használatáért sem kell fizetni, viszont csíkokon (banner) elhelyezett

reklámokat kell eltűrni az alkalmazás futtatása során.

A szabad szoftverek ismertető jegye, hogy szabadon futtatható és terjeszthető, a programkód

megismerhető és módosítható, a fejlesztések és azok menete nyilvánosan elérhető. A szabad

szoftverlicenszelési módot a Free Software Foundation (FSF) dolgozta ki, a felhasználói

licenszkereteket a GNU GPL (General Public Licence) tartalmazza.

A félszabad programok átmenetet képeznek a tulajdonosi és a szabad szoftverek között. Az

átmeneti jelleg abban jelentkezik, hogy a felhasználó típusa szerint tesznek különbséget, azaz

eltérő licenszjogosítványokat adnak a magán és az üzleti felhasználóknak, illetve használati

célra (az oktatás általában a magánhasználattal egyező, vagy annál is kedvezőbb jogosultsá-

gokkal rendelkezik). Ezek a programok a magáncélú, illetve magánfelhasználóknak free vagy

freeware programként, míg az üzleti célú vagy üzleti felhasználóknak kereskedelmi program-

ként jelennek meg.

A letöltött egyéb dokumentumok (írott, képi és hangzóanyagok) felhasználásánál a hagyo-

mányos elvek szerint kell eljárni, azaz a felhasznált (idézett, beillesztett) anyagokra hivatkoz-

ni kell az elfogadott szabályok szerint (lásd a ).

1.4.4.3 FÁJLOK ELHELYEZÉSE AZ INTERNETEN

Fájlok elhelyezése iránti igényünk felmerülhet akkor, ha például nagyobb méretű anyagot

szeretnénk valaki(k)nek elküldeni, képeinket vagy teljes információs anyagainkat akarjuk

közzétenni.

A levelező rendszerek többségében korlátozva van az elküldhető (csatolható) fájlok mérete.

Egyre több szolgáltató (pl. a SZIE postahivatal is) ad azonban lehetőséget arra, hogy a


„túlméretes” fájlokat egy meghatározott helyre tegyük a szerveren (ezeket a hagyományos

„postán maradó”, azaz „Poste Restante” szolgáltatásoknak nevezik), és így csak az arra való

hivatkozást kell elküldeni a címzettnek (aki azt –mint már említettük – a hivatkozásra való

kattintással elmentheti/megtekintheti).

Ehhez hasonló megoldás, ha valamelyik általános tárhelyre (pl. RapidShare) töltjük fel az

anyagainkat. Az ilyen szolgáltatások általában shareware jellegűek, bizonyos méret vagy

letöltésszám korlátozással használhatók díjmentesen. Természetesen léteznek specializált tár-

helyek például képek, albumok (pl.: kép.tar.hu) és videó felvételek tárolására. Ezek használa-

tával a letöltéseket tehetjük egyszerűvé, a tárhelyek ugyanis keretprogramot biztosítanak a

megtekintéshez, lejátszáshoz.

Ezen kívül módunkban áll teljes weblapokat is elhelyezni a számtalan ingyenes szerver va-

lamelyikén, ilyenkor a saját oldalunkat általában reklámok (banner) szegélyezik.

A fájlok elhelyezése a tároló és Poste Restante szervereken általában igen egyszerű, webes

felületen a bejelentkezés után (ingyenes szolgáltatásoknál ez nem mindig kötelező) egy

Browse vagy Tallózás feliratú gombot kell megkeresnünk, a fájlok közül megkeresni és kivá-

lasztani a megfelelőt, majd az Upload vagy Feltöltés gombot kell választani. A feltöltés végén

megjelenik a hivatkozás, melyet ki kell jelölni és elmenteni, vagy az e-mailba illeszteni. (Más

szolgáltatások is működnek hasonló megoldással, például webes fórumokon ugyanígy szúrha-

tunk be képeket a hozzászólásunkba.)

A feltöltés a letöltéshez hasonlóan ftp felületen keresztül is történhet – ez tipikus a teljes web-

lapokat tároló szervereken –, ilyenkor a megfelelő segédprogramban állítjuk be a szolgáltató

által megadott adatokat, mint az ftp host (kiszolgáló) nevét és a portot, valamint a rendelkezé-

sünkre álló felhasználói (user) nevet és jelszót (password). Sokszor egyéb beállítási ajánlások

is vannak, ezért mindig érdemes a vonatkozó technikai információkat elolvasni. A feltöltés

ilyenkor a kijelölt fájlok egyszerű átmásolásából áll, amennyiben a programablak egyik panel-

jében a fájlok eredeti (forrás), a másokon a célhelyét (szerver) állítottuk be.

1.4.5 Keresés az interneten

Manapság sokszor hallhatjuk egy-egy adatot, hírt keresve, hogy „Fenn van az interneten!”,

mintha az egy egyértelmű helymeghatározás lenne. A hálózat osztott jellegéből eredően azon-

ban nincs központi katalógus. Az internet hőskorától kezdődően voltak tehát különböző kata-

lógus és keresési rendszerek (gopher, archie, veronica), melyek a különböző dokumentumok

fájlok visszakeresését tették lehetővé. A helyzet a web megjelenésével sem lett könnyebb,

mivel a böngészőprogramok sem rendelkeznek intelligens tulajdonságokkal, ezért csak a pon-

tosan megadott webcím felkeresésére képesek.

A „megtaláltató az interneten” kifejezésre néhányan gyakorlottan visszakérdeznek: „Hol?”,

amire általában egy URL-t kapnak válaszul. Ha azonban ez nem áll rendelkezésre, a szüksé-

ges anyagokat magunknak kell megkeresni. Erre az adat formájától (szöveg, kép, hang), és

fellelési helyétől (web, levelezési lista) függően különféle lehetőségeink vannak.

1.4.5.1 KERESÉS A SZÖVEGES TARTALMAKBAN

A számunkra ismeretlen helyen lévő weboldalakhoz linkgyűjtemények, portálok, de legfő-

képpen keresőprogramok segítségével juthatunk el. A keresőprogram olyan internetes szol-

gáltatás, amely alkalmas a megadott kulcsszavakat tartalmazó honlapok címének fontossági

szempontok szerint rendezett megjelenítésére. A keresőprogram adatbázisába általában a

szerkesztők jelzik az új oldalakat, egyes keresőprogramok motorjai maguk is figyelik az in-

ternetet, és amennyiben olyan hivatkozásra lelnek, amely nem szerepel adatbázisukban, úgy


az így talált webhelyet bejegyzik. Ezt követően a keresőprogram indexképzője feltérképezi a

megadott webhelyet, és saját algoritmusa szerint kigyűjti a számára releváns információkat.

A keresőprogramokat a segítségükkel végezhető keresési lehetőségek alapján szokás kategó-

riába sorolni. Alapvetően kétféle keresési lehetőség létezik: az ún. szabadszavas, illetve a ka-

tegória szerinti keresés.

A szabadszavas keresésnél egy vagy több keresőkifejezést kell megadni, a program teljesen

automatizált módszerekkel gyűjtött adatbázisból keresi ki a megfelelő találatokat, majd rang-

sorolva megjeleníti azokat. A találatok rendszerezésében tehát két fő tényező játszik szerepet:

az első a felhasználó által megadott keresőkifejezés, a másik pedig a kereső saját (bizonyos

esetekben a felhasználó által is módosítható) rangsorolási mechanizmusa. A különböző kulcs-

szavakra nemcsak a találati halmaz lesz más és más, hanem a találati oldalak sorrendje is mó-

dosul. A hatékony szabadszavas keresés kulcsa tehát a keresőkifejezés(ek) jó megválasztása

és kapcsolatuk megadása ugyanis ez dönti el, hogy milyen oldalak kerülhetnek képbe egyálta-

lán.

A keresőgépek „egyszerű” keresést biztosító beviteli ablaka is alkalmas a keresőkifejezések

összekapcsolására, viszont az egymás után írt kifejezéseket eltérően értelmezhetik, ha nem

vagyunk biztosak ennek alkalmazásában, használjuk az összetett (bővített, speciális) keresést.

A keresőkifejezések összekapcsolása:

Az egymástól szóközzel elválasztott keresőszavak általában VAGY (OR) kapcsolatban állnak egymás-sal, tehát a találati listán szereplő hivatkozásokban egyik vagy másik kifejezés fordul elő. (Kivétel a Google – melynél a lista elején, amennyiben ez lehetséges – a kifejezéseket ÉS kapcsolatban tartal-mazó oldalak szerepelnek.)

Ha + jelet teszünk a szavak közé az ÉS (AND) kapcsolatot helyettesítjük, azaz a találatok között olyan oldalak vannak, melyek mindkét szót tartalmazzák. (Ezzel hatékonyan szűkíthetjük a találati listát.)

A kifejezést idézőjelek közé írva a teljes egyezőséget adó tartalmakat jeleníti meg. (Ez esetben számít a szavak sorrendje és hogy közvetlenül, a kifejezésben megadott alakban kövessék egymást.)

Mínusz (-) jel a keresőkifejezés előtt kizárja annak előfordulását a találatokban (NEM/NOT logikai érték).

A logikai műveleteket általában szavakkal és műveleti jelekkel is kiírhatjuk.

Általában a helyettesítő (joker) karakterek (* és ?) használata is megengedett.

Magyar ékezetes betűket ma már szinte minden kereső kezel, de a programok többsége nem

képes a szavak ragozott alakjának figyelésére. Mivel a magyar (sokszor tőváltozással járón)

agglutináló nyelv, a keresőgépek többségét viszont a kevés ragozást használó világnyelvekre

(azok között is elsősorban az angolra) fejlesztik – néhány magyar keresőtől eltekintve

(SZTAKI Kereső, tango.hu, és a PolyMeta), illetve bizonyos esetekben a Google, és a rá épü-

lő kutat.hu – a ragozott alakokat külön kell keresni.

A weben, és a keresők adatbázisában annyi oldal (hivatkozás) található, hogy legtöbbször a

túl sok találat okozza a problémát. A keresők általában 10 találatot jelenítenek meg egy olda-

lon, az átlagos felhasználó maximum 2-3 oldalnyi találatot böngész át (valójában az első oldal

releváns, és nem is várható el, hogy valaki 10.000 hivatkozást átnézzen). A hatékony (gyors

és célirányos) keresés valójában igen sok gyakorlatot igényel.


Ha sok a találat:

Szűkítsük a keresést több megadott kulcsszóval (és kapcsoljuk őket a fentebb megismert módon), vagy a megadott kulcsszavak idézőjelbe tételével: ezzel a kifejezés pontosan a megadott formában tar-talmazó oldalakra szűkítjük a keresést.

Szűkítsük a keresést a nyelv vagy ország (site:hu kifejezés) megadásával.

Változtassuk meg a beállításokat úgy, hogy egyszerre ne csak 10, hanem több találatot mutasson a kereső, így kevesebbet kell lapozni.

Ha kevés a találat:

Nem jól fogalmaztuk meg a kérdést: ellenőrizzük a beírt szavak helyesírását és ragozását, adjunk meg kevesebb kulcsszót, lazítsunk a közöttük lévő kapcsolaton (pl. távolítsuk el az idézőjeleket).

Próbálkozzunk másik kereső használatával.

Gyakran előfordul, hogy bár rengeteg találatot kaptunk, de valahogy egyik sem ad választ az

általunk feltett kérdésre. Ekkor a keresési kifejezés finomítása szükséges.

Ha a találatok pontatlanok, nem megfelelőek:

A helyesírás finomításával rá kell keresni a kifejezés egybe, vagy külön (esetleg kötőjellel) írt változataira.

A nyelvtan finomítására azért lehet szükség, mert a keresők nem minden esetben végzik el magyar szavak szótövezését, ezért olykor nekünk magunknak kell megpróbálkozni a szavak egyes és többes számával; ragozott formáival.

Fogalmi változtatás: különösen újabb keletű fogalmak esetén nem biztos, hogy mások is úgy nevezik meg az általunk keresett dolgokat, mint mi, ezért figyeljük a kapcsolódó témákkal foglalkozó oldalak szóhasználatát, és eszerint módosítsuk a kulcsszavakat.

Több, egymástól eltérő témakörökhöz kapcsolódó szavak, fogalmak (homonimák) és rövidítések ese-tén problémás lehet a kevésbé ismert fogalomra való keresés. Ilyenkor esetleg keresett fogalom szino-nimájával próbálkozhatunk.

Nagy bevételt hozó témák esetén a lapok üzemeltetői érdekeltek lehetnek abban, hogy lehetőleg minél előrébb kerüljön a találati rangsorokban, és nem feltétlenül csak olyan keresésekre, amelyek esetén való-ban releváns az oldal. Ezeket az „ál” találatokat megfelelő gyakorlattal át lehet ugrani, felismerésükben segíthet a találatok alatti rövid leírás, melyben gyakori a keresőszavak előfordulásának kiemelése.

A keresési sajátosságok között meg kell említenünk azt is, hogy a találati listában olyan olda-

lak is szerepel(het)nek, melyek (akár ideiglenesen) nem érhetők el. A keresők egy része azon-

ban a meglátogatott oldalakat egy gyorsítótárban (cache) tárolja, ebből előhívható és megte-

kinthető az eredeti oldal tárolt változata.

A kategória szerinti keresők (webkatalógusok) tematikus szervezésű információforrások,

működési elvük azonos a hagyományos könyvtárak téma szerinti katalógusának felépítésével.

Egy-egy honlap a téma szűkítésével közelíthető meg, így igen hasznos a témakör feltérképe-

zéséhez, körüljárásához, vagyis ha nem tudunk egzakt keresőkifejezéseket megfogalmazni.

Legismertebb kategória szerinti kereső a Yahoo!, de ide sorolható a „sárga oldalak” jellegű

honlapgyűjtemények szép magyar példája, a lap.hu család is (témánkhoz kapcsolódóan keres-

se fel a keresogepek.lap.hu oldalt).

Természetesen a fenti megkülönböztetés a hagyományos alapelveket tükrözi, ma már gyakran

egyetlen felületről érhetők el a kulcsszavas és a kategorikus keresők szolgáltatásai. A szolgál-

tatások kombinálásával valóban hatékony kereséseket végezhetünk.


Tanácsok a hatékony kereséshez:

A keresési célt határozzuk meg minél pontosabban! Elemezzük a témát összefüggéseiben (a megfele-lő kategória meghatározása) és (pozitív és negatív) kulcsszavai tekintetében, csak ezután forduljunk a keresőkhöz.

Kísérletezzünk egy szabadszavas keresővel, ha jó kulcsszavakat választottunk gyorsan a megfelelő számú és témájú dokumentumhoz juthatunk. Ha a keresés nem is vezet eredményre, segíthet további kulcsszavak megfogalmazásában is, elsősorban a nem releváns anyagokat kizáró szavakat sorolha-tunk fel az első eredményeket látva.

Keressünk a katalógusokban! Ha a keresett dokumentum jól katalogizálható, akkor egy általános célú katalógus rendszerben a nyomára lehet bukkanni. A siker itt a katalógus kategória pontos megállapítá-sán áll vagy bukik, illetve azon, hogy a dokumentum mennyire tartozik az „általános érdeklődésre szá-mot tartó anyagok” közé. A nehezen katalogizálható, vagy az új, és széles körben nem ismert doku-mentumok esetén a speciális, az adott szűk területre koncentráló (ún. dedikált) katalógusok, Web gyűj-temények jöhetnek szóba. Ilyen állandó gyűjtemények felkutatására azonban már jól használhatóak a katalógus rendszerek.

Térjünk vissza a szabadszavas keresőkhöz, ha az első „hirtelen” keresés és a katalógusok nem vezet-tek eredményre. A kereső rendszerek módszeresebb használatával a lehető legpontosabban kell körül-írni a keresett dokumentumot. Ehhez általában az összetett (több kulcsszót kombináló) keresést kell igénybe venni. A keresés esetenként többször is megismételendő a találattól függően. A két szélsősé-ges eset (minden vagy semmi) között kell eltalálni azt, amikor a visszaadott dokumentumok száma ésszerűen kicsi; vagy azt az esetet, amikor a találati lista elején van, amit kerestünk.

1.4.5.2 EGYÉB TARTALMAK KERESÉSE

A szöveges tartalmakban való keresés nyilvánvalónak és egyszerűnek tűnik, bár ilyen meny-

nyiségű szövegnél valójában igen fejlett technikákat és technológiákat kíván. Ennél is na-

gyobb kihívást jelent a nem szöveges tartalmak iránti keresés. Ilyen tartalmak lehetnek (a tel-

jesség igénye nélkül): képek, térképek, szoftverek, hanganyagok, stb.

Némely szöveges tartalmakra specializálódott kereső felkínálja lehetőségként, hogy egy-egy

keresőszóhoz kapcsolódóan multimédiás tartalmakat (elsősorban képeket) mutat. Ez a lehető-

ség általában azon alapszik, hogy a weblapokon ezeket szöveges környezetbe ágyazzák – il-

letve névvel, címmel és különféle, az olvasó számára nem mindig látható technikai informá-

cióval látják el –, így a szövegre való keresési eredmények utal(hat)nak a képek tartalmára is.

Ez a feltételezés azonban sok esetben téves eredményre vezet, valamint gyakran az anyag

méretével, minőségével és megbízhatóságával is adódnak problémák.

Így a speciális tartalmakhoz speciális keresőt szokás választani, képek keresésére nagyon

népszerű a Picsearch (más megoldásokat is találunk a kepkereso.lap.hu oldalon), mindeneset-

re a jó képkeresőn nem csak tartalom, formátum, méret és szín beállítások szerepelnek, hanem

akár a jogvédelmi státuszokra is kereshetünk.

A térképek, földrajzi adatok keresése általában speciális adatbázisokban történik. A keresők

egy része a napi igények kiszolgálására készült fel, így a településen belüli utcák, nevezetes-

ségék és fontos épületek is kereshetők. Más adatbázisok a történeti térképeket, illetve egy-egy

település térképészeti adatainak változásait tartják nyilván. (Mindkét típusra találunk példát a

terkep.lap.hu mellett a www.agt.bme.hu/links/terkep.html oldalon.)

A számítógépes programok keresését és letöltését lehetővé tévő oldalak is alapvetően kétfé-

lék, elsősorban a fejlesztők, közreadók saját oldalaikon teszik elérhetővé a program újabb

változatait és kiegészítéseit, itt tehát konkrét szoftver frissítése érdekében célszerű tájékozód-

ni. Másrészt sok katalógusrendszer is létezik (esetenként szabadszavas keresővel is kiegészítve),

mely az elérhető programokat típusok szerint osztályozva tartalmazza (ajánljuk az Origó Szoft-

verbázist). A katalógusok a program neve, nyelve, mérete, jogállása, frissítési dátuma, stb. mel-


lett többnyire tartalmaznak egy értékelő mezőt is, mely letöltések számán és/vagy a használók

utólagos értékelésén alapul, így gyorsan válogathatunk a népszerűbb szoftverek között.

1.4.5.3 KÖNYVTÁRI KATALÓGUSOK

A könyvtárban célirányos vagy tájékozódó keresést folytatunk általában. Az első esetben egy

meghatározott könyvet keresünk, ebben segít a könyvtári katalógus, melynek célja, hogy leír-

ja egy adott könyv hol található meg a könyvtárban. A második esetben nyilvánvalóan a sza-

badon lévő polcokon nézünk körül. Ennek hátránya, hogy a multidiszciplináris tudományok

könyvei gyakran más-más helyeken találhatók, így ilyenkor is hasznos lehet a kulcsszavas

katalóguscédulákat böngészni.

Mivel az elektronikus katalógusok a hagyományos nyomtatott cédulákon (mely tartalmazza a

dokumentum formai és tartalmi ismérveit és raktári jelzetét) alapulnak, ismerkedjünk meg

ezek tartalmával:

a könyv adatai (formai jegyek): könyv címe, alcíme, eredeti nyelvű címe, sorozati címe,

szerzők, fordítók, illusztrátorok és más fontos közreműködők, a kiadás éve, helye, a kiadó

neve és a terjedelmi adatok, az ISBN szám (mely egy nemzetközi azonosítószám). Hagyo-

mányosan ezek alapján épül a betűrendes leíró katalógus. A könyvről annyi cédula készül,

ahány fontos elemet tartalmaz a leírás.

Tartalmi jegyek: a könyvtáros megállapítja, hogy mi a könyv témája, ezt szakjelzettel, vagy

tárgyszóval írja le. A hazai könyvtárak nagy része a nemzetközileg elfogadott Egyetemes

Tizedes Osztályozás szakjelzeteit alkalmazza. Előnye, hogy a felépítése hierarchikus és

szemléletes a fogalmak közötti összefüggés, kereséskor tudunk alá és fölérendelt kifejezé-

seket keresni. Az ETO az ismereteket tíz főosztályba sorolja, melyeket osztályokra és alosz-

tályokra bontanak, a tudományág jellegzetességének megfelelően. Az ETO mellett léteznek

természetes nyelvi tartalmi feltáró rendszerek. Ilyen a szabad és kötött tárgyszó, valamint a

tezaurusz. A kötött tárgyszó rendszer egy előre megszerkesztett fogalomrendszer. A szino-

nimák közül előre eldöntik, melyiket használják. Meghatározott mélységig bontják az egyes

tudományágak fogalmait. A szabad tárgyszó rendszerben bármilyen, eddig nem szereplő

fogalmat alkalmazhatunk a dokumentum tartalmának leírására. A tezaurusz egy kötött

tárgyszó rendszer, ahol az egyes elemek, deszkriptorok tartalmazzák a fogalom kapcsolatait

is: szinonima, fölérendelt fogalom, alárendelt fogalom, rész és egész fogalom. A

deszkriptorok kapcsolatait az adatbázis kereső programok ki tudják aknázni. Megfelelő pa-

rancsra képesek a szűkebb vagy tágabb fogalomra keresni. Általában szakbibliográfiákban

alkalmazzák.

A számítógépes katalógus egységei a rekordok. Minden műről készül egy bibliográfiai rekord,

mely tartalmazza a dokumentum formai és tartalmi jegyeit. Egy mű minden példányáról ké-

szül példányrekord is, ami megmutatja, hogy az adott példány a könyvtár melyik egységében

található valamint a kölcsönzési információkat.

Az OPAC az Online Public Access Catalogue rövidítése. Jelentése: számítógépes hálózaton,

bárki számára közvetlenül elérhető katalógus. A hálózaton elérhető katalógusnak több előnye

is van a hagyományos cédula katalógussal szemben:

Nyilvánvalóan gyorsabb keresést tesz lehetővé.

Használata sem időben, sem térben nem korlátozott.

Az ETO szerinti tartalmi feltárás mellett vagy helyett természetes nyelvi, azaz tárgyszavas

feltárást is alkalmaznak.

A könyvről a cédulás katalógushoz képest több adat is nyilvántartható, és kereshető.

A keresési eredmények könnyen tárolhatók.


Egyes könyvtárak a katalógusaik hálózaton történő összekapcsolásával közös katalógusokat

üzemeltetnek (pl.: SZIE Közös Katalógus, MOKKA).

A legtöbb OPAC ma már webes felülettel rendelkezik, és használatuk az általános keresőgé-

pekhez hasonló. Azonban érdemes minden esetben elolvasni a használati útmutatót, mert a

különféle fejlesztések bizonyos tulajdonságokban (pl.: helyettesítő karakterek – más elneve-

zéssel: csonkolás és maszkolás – vagy logikai műveletek alkalmazása) eltérhetnek egymástól.

A könyvtári katalógusokban végezhetünk egyszerű (gyors) keresést (általában címre és szer-

zőre), azonban itt az összetett keresések dominánsabbak.

A katalógusok találati listájából kérhetünk részletes adatokat a könyvről (lásd Hiba! A hivat-

kozási forrás nem található.), melynek kiemelt szövegrészeire kattintva a tárgy- és címszó,

valamint a szerző- és címkatalógusoknak megfelelően pl. az azonos tárgyszóhoz (témakörhöz)

tartozó könyvek listázhatók ki.

1. ábra Mokka katalógus részletes könyvadatai

Az elektronikus katalógusok előnye nem csak az elmenthető és kinyomtatható szakirodalmi

listákban rejlik, hanem abban is, hogy nyomon követhetjük a könyv kölcsönzöttségi állapotát,

sőt, mind több könyvtári rendszer teszi lehetővé a beiratkozott olvasók számára az elektroni-

kus előjegyzést is.

1.4.6 Fordítógépek

A keresés használata során gyakran előfordul, hogy a begépelt szakkifejezésre idegen nyelvű

találatot kapunk, sőt még a nyelvi szűkítés sem garantálja, hogy nem csúszik be egy-két ide-

gen nyelvű találat. Ezen találatokat nem kell eleve kizárni, csak azért, mert nem értjük az

adott nyelvet. Az interneten szinte minden nagyobb keresőszolgáltatónak van fordítógépe

amely gyakoribb nyelvek esetén képes akár egy teljes weboldalt lefordítani egy másik nyelv-

re. A magyar nyelv sajnos nem tartozik a gyakoribb nyelvek közé, de már van olyan fordító-

gép, amely ígéretes, és képes elfogadható minőségű fordítást készíteni angolról magyarra,

vagy magyarról angolra. Az elfogadható minőség nem jelent irodalmi szintű fordítást, de

elégséges ahhoz, hogy a keresett témában egy kicsit is jártas olvasó megérhesse, hogy miről

szól az eredeti szöveg. Mivel a fordítás gépi, fel kell készülni, az internetes szlengben elterjedt

„DVD játékos”-hoz (DVD player DVD lejátszó) hasonló eredményekre.


Nagyobb fordítógépek (a teljesség igénye nélkül): babelfish.altavista.com,

translate.google.com, és babelfish.yahoo.com, magyar nyelvet ismerő fordítógép a

www.webforditas.hu.

A fordítógépek felülete kiforrott, általában választhatunk, hogy szabadon begépelt szöveget

(bizonyos hosszúságig) adunk meg, vagy egy webcímet, majd beállítjuk, hogy milyen nyelv-

ről fordítson milyen nyelvre, megnyomjuk a fordítás gombot, és olvashatjuk a lefordított ol-

dalt, vagy szöveget.

1.4.7 Wikipedia

„A Wikipédia egy többnyelvű, nyílt tartalmú, közösség által fejlesztett lexikon (kalendárium

és napi hírek jellegű információkkal), amit a nonprofit Wikimedia Foundation üzemeltet. A

Wikipédia célja, hogy az általános lexikonokhoz hasonlóan az emberiség közös tudásanyagá-

ról adjon információkat, tájékoztatást, vagy magyarázatot. (Nem célja a nem közismert sze-

mélyek vagy fikciók magyarázata, vagy a személyes publikációk támogatása.)

A Wikipédia a MediaWiki szoftveren futó, WikiWiki alapú rendszer, ami azt jelenti, hogy

bárki, szinte bármit szerkeszthet csupán azzal, hogy kiválasztja a „szerkesztés” hivatkozást,

ami minden cikk tetején olvasható.

Az angol nyelvű projekt 2001. január 15-én indult, a magyar változat pedig 2003. július 8-án

látta meg a napvilágot (lecserélve az előtte üzemelő magyar részt, mely a régi szoftveren fu-

tott és gyakorlatilag nem tartalmazott hasznos információt), és azóta már 66.798 szócikket

tartalmaz. Emellett több mint 100 nyelven készülnek szócikkek a világ minden részéről érke-

ző szerkesztők tollából (illetve bitjeiből). Ahogy telik az idő, egyre több ember szerkeszti a

szócikkeket, és így azok egyre jobbak lesznek; a Wikipédia mindig jobb lesz holnap, mint

tegnap volt.” [Idézet a Wikipédiából.]

Elérhetősége: www.wikipedia.org, a különboző nyelvű változatok a

www.ország.wikipedia.org címen (a magyar oldal www.hu.wikipedia.org, az angol oldal

www.en.wikipedia.org).

A wikipedia által is használt nyilvános (közösségi) fejlesztési modell nagyon jól bevált a

nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésénél (Linux kernel, Mozilla, Apache web szerver,

Postgresql, stb) és az eltelt néhány év bizonyította, hogy igen hatékony eszköz a tudásanyag

fejlesztésben is.

Előnyei:

naprakész (ha az olvasó elavult információt talál, kijavíthatja);

gyors információ visszakereshetőség;

nagy információ mennyiség [az angol nyelvű verzió már közel kétmillió szócikket tartalmaz

(2007.08.10)].

Hátránya a publikus szerkesztési lehetőség miatt egyes szócikkek tartalmának megbízható-

sága megkérdőjelezhető, mivel egyes emberek örömüket lelik a rombolásban, ezért vagy

szándékosan hibás tartalommal hozzák létre a szócikket, vagy a meglévőt módosítják úgy,

hogy hibás, vagy valótlan adatot tartalmazzon. Ezen hibák detektálása a kisebb érdeklődést

mutató szócikkek esetében nagyon nehéz. Emellett azt az érvet is fel szokták hozni vele

szemben, hogy önmagában a nagyszámú szerkesztő nem garancia a minőségre, hiszen „száz

laikus nem helyettesít egy szakértőt” (legalábbis nem minden esetben).

A Wikipédia bár jól használható egy hagyományos lexikon helyett, azoknál nem tartalmaz

lényegesen több tárgyi tévedést, viszont sokkal több címszót tartalmaz. Nem használható

http://www.wikipedia.org/

http://www.ország.wikipedia.org/

http://www.hu.wikipedia.org/

http://www.en.wikipedia.org/


azonban az „egyetemes tudás kizárólagos forrása”-ként, azaz nagyon jó általános áttekintést

ad az adott szócikkről, de mint azt a közelmúlt botrányai is igazolták, a Wikipediaban találha-

tó információt továbbfelhasználás esetén célszerű más forrásokból is ellenőrizni (ez utóbbi

állítás minden internetes és hagyományos információforrásra igaz, beleértve a napi sajtót is).

1.4.8 VOIP alkalmazások

Napjaink dinamikusan fejlődő, és egyre nagyobb teret nyerő internetes alkalmazása az inter-

netes hangátvitel (VOIP, voice over IP). Az elkövetkező néhány évben a VOIP nagy valószí-

nűséggel teljesen kiszorítja a hagyományos kapcsolt telefonvonalakat. A legtöbb szolgáltató

az internet előfizetés mellé már olcsó vezetékes telefon előfizetést is ajánl, ami az interneten

működik, díja a hagyományos telefon díjának töredéke, illetve az interneten (szolgáltatón)

belüli hívások általában ingyenesek. Másik előnye a lakhelytől független szolgáltatás lehető-

sége, vagyis az interneten bármely VOIP szolgáltatóval köthetünk szerződést, mert a szolgál-

tatás igénybevételéhez csak egy megfelelő sebességű internetkapcsolat, és egy tele-

fon(szoftver) szükséges.

Kapcsolódás a VOIP szolgáltatóhoz történhet hardver eszközzel (SIP protokollt támogató

router, telefonadapter, stb, az internetszolgáltatók által kihelyezett nettelefonok ilyenek) illet-

ve szoftveres telefonnal, amit sok esetben a szolgáltató weboldaláról ingyenesen letölthetünk.

A voip alkalmazások beállításánál figyelembe kell venni, hogy adott esetben NAT mögül mű-

ködik, ezért figyelmesen el kell olvasni a szolgáltató által nyújtott leírásokat, különös tekintet-

tel a SIP proxy és az stun szerver részre.

A voip alkalmazások másik kategóriája a nem SIP protokollra épülő SKYPE. A Skype ingye-

nesen letölthető alkalmazás, ami regisztráció után használható hálózaton belüli videó telefoná-

lásra, vagy egyenlegfeltöltés után vezetékes hívásokra.

Magyarországi hely független net-telefon szolgáltatók (a teljesség igénye nélkül, számuk nap-

ról napra változik): Klip, Indafon, Neophon.

1.5. Sötét oldal

Az internethasználók számának növekedésével és a használathoz szükséges szakértelem

csökkenésével exponenciálisan növekednek az internet felhasználóira leselkedő veszélyek. Az

utóbbi évek nagy változást hoztak nem csak a veszélyek mennyiségében, hanem jellegében is.

1.5.1 Technikai természetű veszélyek

Az otthoni számítógépek terjedésével (az internet széleskörű elterjedése előtti időszak) meg-

növekedett a számítógépes vírusok száma, amelyek közvetlen kapcsolat hiányában az embe-

rek gépek közötti hagyományos adat és programmozgatási folyamatát kihasználva fertőztek.

A vírusok célja akkoriban – kevés kivételtől eltekintve – a figyelemfelkeltés és károkozás

(vandalizmus) volt. Az 1990-es évek közepére kialakult a számítógépes kártékony kódok ma

már klasszikusnak tekinthető csoportosítása, mely terjedési mód, megfertőzhető állományok

jellege, alkalmazott programozási technika, a kód viselkedése a memóriában, büntetőrutin

megléte/jellege alapján próbálta csoportokba foglalni a különböző programokat.

Főbb csoportok:

Vírusok: alapfeladatuk a terjedés, legtöbb esetben tartalmaznak büntető rutint, terjedési

módjuk, fertőzött állományok típusa, stb. alapján több alcsoport került kialakításra. Terjedé-

se minden esetben fertőzött fájl, vagy adathordozó által történik, fertőzéshez felhasználói


beavatkozást igényel, vagyis a felhasználónak kell elindítania a vírust hordozó programot,

email-mellékletet, behelyezni a fertőzött adathordozót, stb.

Trójai programok: a trójai faló mintájára, olyan programok, melyek veszélytelen progra-

moknak látszanak, de más funkciót (is) tartalmaznak, mint aminek mondják magukat (pl.:

egy képernyővédő program a háttérben intenzív levelezést folytat, vagy futás közben do-

kumentumokat töröl).

Férgek: olyan programok, melyek a hálózaton terjednek, tartalmazhatnak büntetőrutint.

Míg a vírusok valamilyen fájlhoz, vagy adathordozó speciális részéhez kapcsoltan utaznak

egyik gépről a másikra, a féreg a hálózatba (nem feltétlenül internet) kötött gépek közötti

közvetlen kommunikációs kapcsolatot használja terjedéshez, vagyis a féreg maga keres be-

járatot, nem igényel a terjedéshez felhasználói beavatkozást, elegendő a támadható szolgál-

tatás megléte a célgépen. A fertőzött gépek között magánhálózatot (wormnet, botnet) hoz-

hat létre, melyen keresztül utasításokat, újabb modulokat, féreg-frissítéseket telepít a fertő-

zött gépre.

A fenti csoportosítás alapelemei még ma is igaznak tekinthetők. A hagyományos adathordo-

zási módokat felváltja/kiszorítja a közvetlen hálózati kapcsolat, így minden kártékony kódtí-

pus átállt egy hatékonyabb, hálózat alapú terjedési módra. A nagyszámú, potenciálisan érintett

célszámítógép miatt az elsődleges figyelemfelkeltést és vandalizmust felváltja a célirányos

üzleti haszonszerzés, ennek következtében, míg korábban nagyon sok vírus diákcsínynek in-

dult, ma már komoly bűnözői csoportok álnak a legtöbb támadás hátterében.

A korábbi időszakok általános vírustámadásai segítségével mára a kártékony kódok terjeszté-

se kiforrott, már nem kizárólagos cél a nagy volumenű fertőzöttség elérése, mert azt hamar

észlelik, ezért az ilyen támadások ma már ritkábbak, hanem a sokáig észrevétlenül használha-

tó, sok esetben csak néhány ezer gép fölötti uralom átvételét jelentő zombi (zombie)-gép há-

lózatok létrehozása. A nagyszámú gépet megfertőző kódok időszakos megjelenésének célja

ma már nem a rombolás, hanem az adatgyűjtés.

A klasszikus csoportosítás mellett ma a kártékony kód célja alapján is szükséges kategorizálni

a kódokat. A klasszikus és a célszerinti kategóriák összevonásával alakult ki a mai kártékony

kód nomenklatúra alapja.

Kémprogram (spyware): olyan programok gyűjtőneve, melyek a felhasználó tudta és bele-

egyezése nélkül adatokat gyűjtenek a számítógépről és/vagy a programok használatáról és

ezen adatokat továbbítják a program létrehozójának, típusai:

adatgyűjtő internet oldalak által beállított sütik: az interneten látogatott oldalakról, kattintott

linkekről teszik lehetővé az adatgyűjtést, csak sütiket, és webszervereket használva, vagyis

nincs telepített program.

adatgyűjtő (spyware) program: viselkedése alapján klasszikus trójai programokhoz sorolha-

tó, valamilyen (látszólagosan) hasznos funkciót ígér [pl.: a böngésző kiegészítése új funkci-

ókkal (toolbar)], miközben, vagy mi helyett, adatokat továbbít a létrehozójának. Tartalmaz-

hat keylogger (billentyűleütés naplózó) funkciót is, mely célja a bizalmas személyes adatok

(felhasználónév, jelszó, bankszála, hitelkártya) gyűjtése, melyek sok esetben a hálózaton

csak kódolt formában kerülnek továbbításra. A keylogger a naplózást még a kódolás előtt, a

billentyű leütésekor elvégzi, ezért a fentieken felül bármilyen tevékenység monitorozására

alkalmas.

hazatelefonáló programok (call home): mivel a legtöbb program szükségszerűen folyama-

tos frissítésre hibajavításra szorul, ezek terjesztésének módja, szinte kizárólag az internet.

Azt, hogy a javítások és bővítések letöltése ürügyén egy-egy program mennyi információt

közöl a gyártóval, esetlegesen milyen felhasználási statisztikát továbbít alkalomszerűen, azt


képtelenség ellenőrizni, ennek ellenére néha lebukik egy-egy szélesebb körben használatos

program. A gyártók azzal védekeznek, hogy nem küldenek a felhasználó beazonosítására

alkalmas adatokat (amit mindenkinek jogában áll elhinni), továbbá, hogy az adatküldés le-

hetősége szerepel a felhasználási feltételekben.

Hirdetőprogram (adware): azon programok gyűjtőneve, melyek a hirdetéseket jelenítenek

meg a felhasználó gépén. Elvi (nem az alkalmazott technikából adódó) különbség van azon-

ban a programok között, vagyis, ha egy program a telepítés előtt jelzi, hogy a program fejlesz-

tési költségeit hirdetésekből fedezik, a felhasználó maga döntheti el, hogy ingyen használja a

programot és hirdetéseket kap, vagy fizet érte, nem minősíthető kártékonynak, ha a program

eltávolítása magával vonja a hirdetőmotor eltávolítását is, illetve nem tartalmaz kémkedő

funkciókat. A kártékony hirdetőprogram telepítése a trójai programokra jellemző módon tör-

ténik, a célirányos hirdetésekhez tartalmazhat valamilyen kémprogramot, vagy külön terjesz-

tett kémprogram által gyűjtött adatokra épül.

Hátsó bejárat (backdoor): távoli hozzáférést (akár a gép vezérlésének teljes átvételét) nyújt a

fertőzött gépen, a gép jogos felhasználójának tudtán és akaratán kívül. Terjesztése történhet

vírus, trójai, vagy féreg útján.

Tárcsázó (dialer): olyan kártékony kód, mely az internet kapcsolat eltérítésével hoz hasznot

fejlesztőinek, mégpedig úgy, hogy az internet kapcsolatot (nemzetközi) emelt díjas vonalra

tereli. Terjesztéséhez használhatnak vírus, trójai, vagy féreg technikát. Szerepe a szélessávú

internet terjedésével jelentősen csökken, ugyanis egyre kevesebb gépben található faxmodem.

Rootkit: olyan programok gyűjtőneve, melyek feladata egyéb programok futásának elrejtése

az operációs rendszer illetve a víruskeresők elől. A rootkit és az általa elrejtett program csak

közvetett módon érzékelhető (rendellenes működés), ezért igen nagy veszélyt jelent. A rootkit

technológia használható bármilyen kártékony kód elrejtésére, terjesztése bármely technológi-

ával lehetséges. Védekezni ellene a fertőzés előtt hagyományos víruskeresővel is lehet, mivel

a terjedéshez hagyományos technológiát használ, de ha a fertőzés bekövetkezett, csak a leg-

újabb generációs víruskeresőknek van esélye a detektálásra, melyek képesek érzékelni bizo-

nyos rendellenes memóriaállapotokat. A jelenlegi legnagyobb fenyegetést a rootkit technoló-

gia és annak egyéb technológiákkal való ötvözése jelenti.

A böngésző/levelező programok az utóbbi időben nagy szerephez jutottak a kártékony kódok

terjesztésében. Bizonyos weboldalak vagy támadók, ezen programok kódfuttatási képességé-

nek – mely nélkülözhetetlen a dinamikus weboldalak megjelenítéséhez – hibáit kihasználva,

az oldalra látogató/vagy az email-t megnyitó alkalmazásokat kártékony kód futtatására hasz-

nálják, ezen kódok a fenti típusok bármelyikébe tartozhatnak.

A fenti veszélyforrások mindegyike technikai jellegű, ellenük technikai eszközökkel elfogad-

ható szinten védekezni lehet. A veszélyforrások másik csoportja az emberi tényező, mely el-

len semmilyen legálisan használható technikai eszköz nem véd, egyedüli védekezés a felhasz-

náló kritikus hozzáállása és – lehetőleg nem a saját kárán szerzett – tapasztalata, illetve to-

vábbképzése lehet.

1.5.2 Emberi természetű veszélyek

Social engineering egy olyan támadási/kártékony kód terjesztési/adatszerzési technika gyűj-

tőneve, amely nem a célrendszer tervezési/programozási hibáinak kihasználására épül, hanem

annak legkönnyebben támadható elemét, a felhasználót veszi célba, a felhasználó várható vi-

selkedését kihasználva, a felhasználót tudatosan megtévesztve, vagy egyszerűen annak fel-

készületlenségére, hiszékenységére, kíváncsiságára építve programok telepítésére, adatok

közlésére veszi rá. Példák a social engineering alkalmazására:


Telefonos adatszerzés: telefonon bejelentkezik a támadó, bemutatkozik, hogy ő a vállalati

rendszergazda (egy bank képviselője, stb.), és közli, hogy a (banki) rendszerben hiba tör-

tént, visszaéltek a felhasználó adataival, és szeretné ellenőrizni, hogy minden rendben mű-

ködik-e. Ehhez szüksége van az adott személy felhasználói nevére és jelszavára, banki azo-

nosító adataira, stb. A felhasználók jelentős része általában sajnos meggondolatlan módon

közöli a kért adatokat.

E-mail alapú adatszerzés: a felhasználó kap egy e-mail-t látszólag a rendszergazdától, a

bank képviselőjétől, stb., hasonló indokkal, mint telefonos megkeresés esetén, egy dörge-

delmes fenyegetéssel, hogy amennyiben nem jelentkezik be a LEVÉLBEN szereplő hivat-

kozáson keresztül és nem erősíti meg a jelszavát, hozzáférése felfüggesztésre/kizárásra ke-

rül. Ebben az esetben a levélben szereplő webcím (URL, hivatkozás) a látszólagos feladó

weboldalához megtévesztésig hasonlító, de nem az adott feladó (pl. bank) weboldalára visz,

az adatok megadásával saját hozzáférésünk válik kiszolgáltatottá a támadónak. Sajnos a cél-

személy gondatlanságból átugrik egy sor elővigyázatosságra intő jelen, sok esetben még

azon sem gondolkodik el, hogy pl. egy magyar bank, vagy a vállalati rendszergazda miért

levelezik vele idegen nyelven. (Ez az adathalászat (phising) tipikus esete, melyre Magyaror-

szágon is folyamatosan történnek próbálkozások, pl. megtévesztő banki emailek és belépte-

tő weboldalak képében.)

Az email alapú adatszerzéshez nagyon hasonlít az az eset, amikor kártékony kód telepítésé-

re próbálják hasonló módon rávenni a felhasználót. Az ilyen tartalmú levél valamilyen „ér-

dekes vagy értékes” figyelemfelkeltő anyagot (pl.: kép vagy videó xy-ról meztelenül, vagy

egy az áldozat gépéről kiinduló vírustámadás elhárításához szükséges segédprogram, trójai)

tartalmaz, amit esetleg a nagyobb biztonság kedvéért még kódolt archívum formájában csa-

toltak a levélhez úgy, hogy a jelszót is megadják (ez utóbbi technikának egyértelmű célja a

levelezési átjárón esetlegesen futó vírusvédelmi rendszer kijátszása). A potenciális áldoza-

tok egy jelentős része gondolkodás nélkül végrehajtja a levélben közölt utasítás sort, és má-

ris a potenciálisból valós áldozattá válik.

SPAM/HOAX: az előző példáknál talán kevésbé veszélyes, azoknál valamivel kevesebb

közvetlen kárt okozó veszélyeknek tekinthetjük a SPAM és HOAX leveleket. A SPAM

(Spiced Pork And hAm, húskonzerv fajta melyet egy Monty Phyton jelenetben a vendég til-

takozása ellenére is minden ételbe beletennének, vagyis ha nem kéri, sőt nem akarja, akkor

is kapja) a kéretlen, zömében reklám célú levelezést takarja. A HOAX (álhír, hírlapi kacsa)

pedig egy valós alapot nélkülöző, komolytalan hír, városi legenda terjedése e-mailban az in-

terneten. A lánclevél (chain-mail) „a bolond vagy, ha nem adod tovább” típusú – az általá-

nos iskolában már unalmas – játéknak az internetes megfelelője. A témában nagyon jó ösz-

szefoglaló a „Lánclevelek Küldőinek Tanfolyama” (GERVAI). A veszélyforrások között ki-

emeljük a SPAM kategóriából a Nigériai átverés, részvényvételi ajánlat, valamint a HOAX

kategóriából a hamis vírusfigyelmeztetés alkategóriákat, mert ezek igen komoly anyagi

veszteséget okozhatnak. A „nigériai átverés” egy ellenállhatatlan ajánlat, mely szerint va-

lamelyik országból egy nagyobb összeg/örökség kimenekítéséhez keresnek partnert, majd

ahogy az áldozat bekapta a csalit, elkezdődik annak különböző ürüggyel történő pumpolása.

(Hasonló elven működik az email-cím alapján kisorsolt nagy összegű nyeremény átvételé-

vel kecsegtető levél). A részvényvásárlási felhívás, egy kis cég részvényeinek nagy áremel-

kedését jósolja, valamilyen bizalmas információ alapján. Eredményeképpen általában egy

rövid időre valóban megugrik a kereslet, és az ár a jelzett részvényekre, majd, miután nem

történik semmilyen bejelentés, szépen visszaesik (jóval eredeti szint alá), szép hasznot hajt-

va a levél küldőinek.


1.5.3 A veszélyforrások okozta károk

Az illetéktelen hozzáférés, adatlopás, hitelrontás, (ipari) kémkedés által a vállalati szférában

okozható károk nagysága viszonylag könnyen belátható. A felhasználók, különösen az otthoni

felhasználók hajlamosak a veszélyek elbagatellizálására, hogy tőlük nincs mit ellopni, meg

mért pont őket támadnák, stb., pedig az interneten mindenki célpont, napjainkban a támadá-

sok elsődleges célpontjaivá az otthoni felhasználók váltak, melynek okai:

a vállalatok a veszélyeket felismerve igen komoly védelmi vonalakat építettek ki a támadá-

sok ellen;

a vállalatok rendelkeznek megfelelő szakembergárdával, vagy anyagi forrásokkal a támadá-

sok észleléséhez és az elsődleges védekezési lépések megtételéhez;

az otthoni rendszerek a felhasználók a szakértelem hiánya és hanyagságuk következtében

védtelenek;

az otthoni felhasználók könnyebben bedőlnek az adathalászatnak;

az otthoni felhasználók száma hatalmas;

a vállalatok, illetve az internet kritikus fontosságú részei ellen indított rendelkezésre állás el-

leni támadás nagyszámú számítógép egyidejű ellenőrzését feltételezi, vagyis az otthoni gé-

peket első lépcsőként lehet használni nagyobb támadásokhoz;

a SPAM leveleket a nagyobb szolgáltatók szűrik, a SPAM-küldés jó jövedelemforrás, a

zombivá tett otthoni gépek a nagy darabszám miatt nem szűrhetők ki, elég hatékony eszkö-

zei lehetnek a SPAM-ek továbbításának/egyidejű nagyszámú küldésének.

Az internet veszélyforrásai által okozható károk két nagy csoportra oszthatók:

Közvetlen károk: a kártékony kód által közvetlenül okozott károk, így pl.: a törölt, megszer-

zett dokumentum/információ üzleti értéke, a pótlás/helyreállítás költségei, a számláról le-

emelt összegek, a dolgozók kieső munkájának bére, a lelassult internet előfizetési díja.

Közvetett károk: a cég/magánszemély hírnevében, gazdasági megítélésében bekövetkezett

negatív változások, kényes információk illetéktelen kezekbe kerülésével keletkezett erköl-

csi/gazdasági károk, stb.

Az otthoni felhasználók a hanyag hozzáállásért a legjobb esetben is fizetnek, ha más módon

nem is az internet elérésük havidíjában, mert a kifizetett erőforrások egy jelentős részét mások

használják.

1.5.4 Védekezés

A veszélyforrások ellenei védekezés – mint maguk a veszélyek – két komponensből állnak. A

technikai és emberi tényező együttes alkalmazása csökkentheti elfogadható szintre az inter-

net használatának kockázatát.

A technikai védekezés főbb elemei:

az operációs rendszer biztonsági frissítéseinek rendszeres telepítése,

az interneten kommunikáló programok biztonsági frissítéseinek telepítése,

a vírusvédelmi program biztonsági és adatbázis frissítéseinek megfelelő gyakoriságú, rend-

szeres telepítése,

megfelelő beállítású vállalati és személyi tűzfal, vagy legalább az operációs rendszer alap

biztonsági eszközeinek használata,

a böngésző programfuttatási lehetőségeinek korlátozása (vírusvédelmi megoldások részét

képezi).


Az emberi tényező által okozott károk elkerülésének módjai:

a felhasználók folyamatos (ön)képzése;

megfontoltság, különös figyelem a gyanús jelekre (a rendszergazdának soha nem lehet

szüksége a jelszavunkra, ha egy levél a banki rendszerbe való belépésre szólít fel, és nem

tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy hamis-e, ellenőrizzük annak tartalmát a levéltől füg-

getlen forrásból, de soha sem a levélben küldött linkre kattintva, hanem egy böngésző-

ablakot nyitva, és ott a bank címének begépelésével), a weboldalak tanúsítványainak vizs-

gálata, stb.;

a lánclevelek, SPAM-ok, HOAX-ok azonnali törlése, figyelmen kívül hagyása;

a programok telepítése csak megbízható forrásból történjen, szükségességük alapos mérle-

gelése után, az egyéb települő kiegészítéseket fokozottan vizsgáljuk meg;

online banki szolgáltatások esetén használjunk egyéb azonosítást is (pl.: sms aláírás);

a felhasználónak a gépen ne legyen több joga, mint amire a munkájához/szabadidős tevé-

kenységéhez szükség van (pl.: ne legyen a gyerek rendszergazda az otthoni gépen).


1.6. Ellenőrző kérdések

1. Mi a számítógépes hálózat? Milyen csoportjait ismeri a hálózat mérete illetve az eszközök

egymáshoz való viszonya alapján?

2. Ismertesse a hálózatok TCP/IP modelljének felépítését!

3. Definiálja az internet és az intranet fogalmát!

4. Ismertesse a következő, az internettel kapcsolatban használt szakkifejezések jelentését:

IP-cím, domain név, DNS, protokoll, URL, tűzfal, proxy!

5. Milyen levelezőprogramok segítségével olvashatja emailjeit? Hasonlítsa össze ezeket!

6. Melyek a helyben futó levelezőprogram fontosabb beállításai?

7. Definiálja az internet „korszakait”! Mit (milyen eszközöket, milyen funkciókat) érthetünk

web 2.0 alatt?

8. A letöltött programok és dokumentumok felhasználási feltételei alapján milyen csoporto-

kat különböztet meg?

9. Hogyan helyezhet el állományokat az interneten?

10. Milyen fontosabb internetes keresési lehetőségeket ismer? Milyen típusú eredményt várhat

ezektől?

11. Szabadszavas keresésnél hogyan finomítható a keresőkifejezés, vagyis hogyan kaphatunk

„ideális” számú, hasznos találatot?

12. Milyen online eszközök segítségével értelmezhet idegen nyelvű szöveget?

13. Hasonlítsa össze a szabadszavas és a katalógusokban történő kereséseket!

14. Ismertesse az elektronikus könyvtári katalógusk jellemzőit!

15. Értékelje az internetes enciklopédiák (pl. Wikipedia) szerepét!

16. Milyen technikai jellegű veszélyforrásokat ismer?

17. Ismertesse a technikai veszélyforrások elleni védekezés főbb elemeit!

18. Milyen emberi tényezőkre visszavezethető veszélyforrásokat ismer?

19. Hogyan csökkenthetők, kerülhetők el az emberi tényező által okozott kár?

20. A hálózati (internetes) veszélyforrások milyen károkat okozhatnak?

Szövegszerkesztés 45

2. Szövegszerkesztés

A fejezet két fő részből áll, először a szöveges információ kezeléséhez kapcsolódó elsősorban

elméleti jellegű ismereteket tekintjük át. Ennek részét képezi az információkezelés módjainak,

a fontosabb szerkesztőszoftver-kategóriáknak és állománytípusoknak a bemutatása. Az elmé-

leti részben összefoglaljuk azokat a szövegkezelési (tipográfiai) tudnivalókat, melyek nem-

csak a szigorúan vett szövegszerkesztésnél, hanem más, szöveghez kötődő szerkesztési mun-

kában felhasználhatók. Szintén elméleti jellegű ismeretnek tekinthető a szakmai dolgozat tar-

talmi és formai követelményeinek bemutatása.

A fejezet második része egy konkrét szövegszerkesztő program, a Microsoft Word 2010 keze-

lését tekinti át. A szoftver lehetőségeinek teljes körű ismertetésétől eltekintünk, jobbára azok-

ra a funkciókra koncentrálunk, melyek a bevezetésben felvázolt célokat szolgálják.

2.1. Szöveges információ kezelése

Nyomtatott (illetve főként nyomtatásra szánt elektronikus) formában: A hagyományos, leg-

többször oldalakra osztott kiadványok (könyvek, folyóiratok, újságok, levelek stb.) tartoznak

ebbe a csoportba, melyek mindegyike létrehozható elektronikus formátumban. Ezek lineárisan

elrendezett egységekből (mondatok, bekezdések, fejezetek stb.) épülnek fel, az olvasó (leg-

több esetben) ezt az „utat” bejárva dolgozza fel a szöveget. Tartalmazhat szöveget, ábrákat,

képeket és egyéb grafikai elemeket.

Elsősorban az online publikálást támogató módon: Ide sorolhatjuk a különböző weboldalakat,

amelyek fő jellegzetessége, hogy a felhasználók nem feltétlenül lineárisan olvassák a szöve-

get, hanem a szerkesztő által a szövegben létrehozott kapcsolódási csomópontokon (hivatko-

zások, linkek) keresztül más dokumentumokhoz juthatnak el. A szerkesztő olyan hivatkozá-

sokat is létrehozhat, amelyek távoli, nem általa szerkesztett oldalakra mutatnak, így elvileg

egy tetszőlegesen összetett információs háló jöhet létre. Ennek a médiának (hipertext vagy

kiterjesztett formában hipermédia) fontos alkotója a felhasználói közreműködés, interaktivi-

tás, vagyis az olvasó választja meg továbbhaladásának irányát. Szintén tartalmazhat szöveget,

ábrákat, képeket, ugyanúgy, mint hangot, animációt, mozgóképet.

Jelen tantárgy céljai közé az első csoportba tartozó szöveges információ szerkesztésének átte-

kintése tartozik, de néhány technikai jellegű szempont erejéig – a szövegszerkesztést tágabban

értelmezve – kitérünk más formáira is.

2.1.1 Szerkesztőszoftverek

Az előzőekben említett elektronikus dokumentumok elkészítésére számos szoftvereszköz áll

rendelkezésre, melyek a következő csoportokba sorolhatók:

Egyszerű szerkesztőprogramok: Az általuk rögzített szöveg nem formázható (nincs pl.

betűformázás, képbeillesztés). A szövegbevitel mellett lehetővé teszik még pl. a kere-

sést és a nyomtatást. Legtöbbször valamely szoftver által feldolgozandó (parancs) ál-

lományt szerkeszthetünk velük, de egyszerűségük és gyorsaságuk révén akkor is

hasznosak lehetnek, ha csak valóban magát a szöveget kívánjuk rögzíteni. Ilyen szer-

kesztőprogram pl. Windows-környezetben a Notepad.

„Valódi” szövegszerkesztők, melyek már a formázást is lehetővé teszik. A szövegrög-

zítés, -javítás, keresés, nyomtatás mellett lehetőséget biztosítanak a betűk stílusának és

a szövegelemek lapon való elhelyezésének beállítására, képek, táblázatok, tartalom-

jegyzék stb. beszúrására. A velük végzett dokumentumszerkesztési munka elsősorban

folyószöveg-központú – szemben pl. a kiadványszerkesztő szoftverekkel –, viszont a

46 Szövegszerkesztés

dokumentum formázását is lehetővé teszik – szemben az egyszerű szerkesztőprogra-

mokkal. Ezen szoftvereknek két fő változatuk van: Az egyikkel munka közben nem

látható a kész dokumentum kinézete, csak különféle kódok utalnak a formázásra. A

másik csoportba tartozó szoftverrel dolgozva úgy láthatjuk a dokumentumot, ahogy az

a nyomtatás után is ki fog nézni (What You See Is What You Get – WYSIWYG).

Ilyen program pl. a Microsoft Word és a nyílt forráskódú OpenOffice szövegszerkesz-

tő komponense.

Kiadványszerkesztő programok: Ezen szoftverek elsősorban az oldalkép- (layout)

központú szerkesztést támogatják, vagyis segítségükkel pontosan el lehet helyezni az

oldalon a dokumentum elemeit: szöveget (amit akár egy másik programmal rögzítet-

tünk), képeket stb., illetve támogatnak olyan speciális nyomdai feladatokat is, mint a

színrebontás. Így a nyomdai termékek (újságok, könyvek, plakátok stb.) döntő több-

ségben ilyen szoftverekkel készülnek, melyek közül a legismertebbek: QuarkXPress,

Corel Ventura, Adobe InDesign, illetve a nyílt forráskódú Scribus.

Egyéb, speciális szövegfeldolgozó programok: Ide sorolhatjuk pl. weboldalak fejleszté-

sét támogató szoftvereket. Ezek egy része lényegileg egy speciális funkciókkal (pl. a be-

írt kódot kiegészíti vagy annak helyességét ellenőrzi) rendelkező egyszerű szerkesztő-

program, tehát tulajdonképpen helyettesíthetők egy Notepad-del. Más részük

WYSIWYG-elven (is) működik, vagyis a szerkesztőnek nem kell feltétlenül forráskódot

írnia, hanem, a szerkesztőablakban közvetlenül a vizuális élmény alapján is megtervez-

heti a weboldalt. Ilyen szoftver pl. az Adobe Dreamweaver vagy a Microsoft FrontPage.

Ezeken túlmenően számos speciális szoftverre lehet szükségünk, pl. szkennelő és szövegfel-

ismerő programok, rajzoló és képszerkesztő programok, képletszerkesztő szoftverek stb.

Az alkalmazásfejlesztés egyik fejlődési iránya az, hogy egyes szoftvercsoportok átvesznek

bizonyos funkciókat másoktól, így pl. fejlettebb szövegszerkesztőnek is lehetnek weblap-

vagy kiadványszerkesztő képességei, és viszont. Azonban számos speciális funkcióhoz to-

vábbra is célszoftver használata ajánlott.

2.1.2 Állományformátumok

A fent felsorolt eszközökkel számos formátumban készülhetnek dokumentumok, melyek kö-

zül röviden bemutatjuk a talán legtöbbet használtakat:

TXT (illetve plain text): Olyan szövegállomány, mely kizárólag karaktereket tartal-

mazhat, formázási utasításokat nem. Gyakori kiterjesztése: .txt, de tetszőleges kiter-

jesztéssel menthetők ilyen állományok.

RTF (Rich Text Format): Olyan „platformközi” dokumentum-formátum, mely tehát az

egyes alkalmazások közötti kompatibilis szövegátvitelt szolgálja. A formázási utasítá-

sokat { } jelek között tartalmazza, így az állomány tartalma az emberi szem számára is

értelmezhető. Kiterjesztése: .rtf.

DOC (document): korábban a formázott szövegekre utalt, mára szinte kizárólag az

Microsoft Word szövegszerkesztő dokumentum-formátuma. A formázatlan szöveg

mellett formázási és visszavonási információkat, programokat (script-eket) stb. is tar-

talmazhat. Kiterjesztése: .docx (korábbi verziókban: .doc).

(X)HTML ((eXtensible) Hypertext Markup Language): A WorldWideWeb (egyik) le-

író nyelve, ahol a formázási és funkcionális utasítások <> jelek közé kerülnek. A ki-

terjesztett változat sokkal inkább szabványkövető kódírást követel meg. Ebben a cso-

portban kell megemlíteni az „egy fájlból álló weblap” fogalmát (MHTML –


Multipurpose Internet Mail Extension HTML), mely az MS Office alkalmazások ese-

tében az egyik kimeneti állományformátum lehet. Kiterjesztése: .html, .htm, .xhtml,

.xht, illetve .mhtml, .mht.

XML (Extensible Markup Language): Olyan leíró nyelv (pontosabban nyelvcsalád),

melynek feladata az (akár numerikus, akár szöveges) adatok strukturált megjelenítése,

tehát elsősorban nem azt mondja meg, hogy hogyan jelenjen meg az adat, hanem hogy

mi a szerepe a dokumentumban. Kiterjesztése: .xml.

PostScript: Az Adobe által fejlesztett oldalleíró- és programnyelv. Kiterjesztése: .ps.

PDF (Portable Document Format): Szintén az Adobe által fejlesztett formátum, mely

teljes dokumentumok cseréjét teszi lehetővé számítógépek között. Szabályozható a

dokumentum hozzáférhetősége is (nyomtatás, kijelölés stb.). Kiterjesztése: .pdf.

2.2. Tipográfiai alapismeretek

A tipográfia fogalma:

A kifejezés eredeti (görög) jelentése: τυπος (tüposz): vert vagy vésett ábra, minta, γραψω

(gráfó): írni – a szóösszetétel hozzávetőleges jelentése tehát: „típusokkal írni”.

Tartalmi szempontból: a szöveges közlés (korábban elsősorban a nyomtatott szöveg) meg-

formálásának, a kép és a szedett szöveg együttes elrendezésének tudománya/művészete.

Technikai szempontból: a szöveges közlés tervezésében és szedésében felhasználható (akár

elektronikus, akár hagyományos) eszközök összessége.

A tipográfia szerepe, hogy a dokumentum által hordozott, illetve a szerző által átadni kívánt

információt mind tökéletesebben, esztétikus formában adjuk át az olvasónak. Tehát pl. olyan

lapméretet, szövegelrendezést, tagolást alkalmazzunk, ami kényelmessé teszi az olvasást. Bi-

zonyos szerkesztési eszközökkel (betűméret, betűszín, elrendezés) hívjuk fel az olvasó fi-

gyelmét a szöveg fontos részeire, vagy olyan arculatot alakítsunk ki (színek, képek, betűtípus-

ok stb. segítségével), ami erősíti a dokumentum mondanivalóját vagy kifejez egy értékrendet

(pl. egy reklámanyag vagy egy szervezet „céges” dokumentációja, esetleg egy speciális do-

kumentumtípus – pl. oklevél – esetén).

A dokumentum klasszikus tipográfiai építőelemei – melyek legtöbbször nem azonosak a tar-

talmi összetevőkkel (pl. fejezetek) – a következők:

Betű: a szöveg legkisebb építőeleme. Tágabb értelemben véve karakter, vagyis az ábécé be-

tűin kívül a számok, írásjelek, speciális karakterek, szóközök összessége.

Sor: önálló tervezési egység pl. az igazítás, szóközök, sortávolság szempontjából.

Sorcsoport: tartalmilag, logikailag összetartozó sorok (pl. többsoros könyvcím, képaláírás,

levélfejléc).

Grafikai elemek: a dokumentumban előforduló képek, illusztrációk, ábrák, vonalak (léniák)

stb.

Lap illetve a szövegelemek elrendezése a lapon: annak megszabása, hogy a szöveget mek-

kora lapon (amennyiben lapokra törhető dokumentumról van szó, illetve ennek hiányában

pl. a számítógép monitorán), milyen elrendezéssel juttatjuk el az olvasóhoz.

Ezzel szemben a modern számítógépes tördelőprogramok a betű-sor-sorcsoport elemsor he-

lyett inkább a betű-szó-bekezdés hármast tekintik építőegységeknek. A szó praktikusan két

szóköz közötti karaktersort jelenti (ami így nem mindig esik egybe a nyelvészeti szó-

definícióval), míg a bekezdés két Enter közötti szövegrészt jelent, ami egyben a szöveg egy

gondolati egysége is lehet.


A következőkben áttekintjük a fenti építőelemekre vonatkozó fontosabb fogalmakat, melyek

nem csak a számítógépes szövegszerkesztésben, hanem általánosan, a nyomdai termékek ter-

vezésénél, létrehozásánál érvényesek.

2.2.1 Betűk és karakterek

A betű a szöveg legkisebb alapegysége. Elsődleges szerepe az információ hordozása, de

emellett alakjával hozzájárul a szöveg stílusának, olvashatóságának meghatározásához, illetve

speciálisan díszítő szerepet is betölthet. A betűválasztásnál tehát azt is szem előtt kell tartani,

hogy milyen mennyiségű és milyen célú, hangulatú dokumentumot írunk vele.

A betű fontosabb részeit a 2. ábra szemlélteti. Érdemes megjegyezni, hogy a betűtípus méretét

(lásd később) a törzsméret, és nem pl. a betűszem mérete határozza meg. Ebből következik, hogy

az egyforma méretezésű betűtípusokkal írt szöveg kinyomtatva vagy a monitoron eltérő nagysá-

gúnak tűnik.

A betűk tipográfiailag helyes alkalmazása kapcsán két fogalommal meg kell ismerkedni. Az

egyik a ligatúra, mely olyan betűkettőst vagy –hármast jelent, melyet nem két vagy három

külön karakterrel szedünk, hanem csak eggyel, vagyis az alkotó karakterek összeolvadnak. A

magyar nyelvben ilyen ligatúrák a következők: fi, ff, fl, fj, ffi, ffl. Ezek létrejöttét az indokol-

ja, hogy a betűk egyes részei (pl. az fi kapcsolat esetén az f betűszára és az i ékezete) részben

enélkül is átfednék egymást. A másik fogalom az alávágás (kerning), mely a szöveg optikai

kiegyenlítését jelenti a betűközök csökkentésével. Erre főleg a nagybetűs írásnál lehet szük-

ség, ha ferde szárú betűk (pl. „A” és „V”) kerülnek egymás mellé, és a betűköz csökkentése

nélkül túl nagy lenne közöttük a távolság.

Betűkhöz kapcsolódó tipográfiai szabályok:

Különbséget kell tenni a kiskötőjel (diviz – elválasztásnál használjuk), a nagykötőjel (félkvirtmínusz – gondolatjelként vagy intervallumok között alkalmazzuk), valamint a kvirtmínusz (magyarban nem, csak angolban használjuk gondolatjelként) között.

Különbséget kell tenni az idézőjel (”), a hüvelyk (") és a másodperc (˝) jele között.

Különbséget kell tenni az aposztróf (’), a láb (') és a perc (´) jele között.

Fontos az egymásba ágyazott idézetek helyes kezelése, pl. „aaa »bbb ’ccc’ bbb«aaa”.

Szó- és mondatvégi írásjelek elé nem teszünk szóközt, utána viszont igen. Szó eleji írásjelek esetében (nyitó idézőjel és zárójel) fordított a helyzet.

Sokan tévesen használnak egyes karaktereket, ami leginkább az írógép korának korlátozott karakter-készletére. Ilyen pl. a zárójelek helyett alkalmazott törtvonal, vagy a nulla helyett írt kis vagy nagy „o” betű, de a szorzásra is van külön karakter (×), nem kell az x-et használni helyette. Nagyon fontos a speciális nyelvi ékezetes betűk helyes alkalmazása, tehát a magyar nyelvben nincs „Ô”, „Õ” vagy „Û” betű (ún. „kalapos” ékezetes betűk), hanem kizárólag „Ő” és „Ű”!

2. ábra A betű részei (forrás: Mohai, 2006)


Betűtípusnak nevezzük az azonos grafikai stílusjegyekkel tervezett, így egységes vizuális

összhatást keltő jelkészletet, mely tehát nemcsak a betűket, hanem a számokat, írásjeleket és

speciális karaktereket is magába foglalja. A betűtípusokat nevük azonosítja, mely megörökít-

heti tervezőjét, de lehet fantázianév is. Megkülönböztethetjük a számítógépes betűtípusokat,

illetve karakterkészleteket (fontokat), melyek egy adott betűtípus egyetlen méretének teljes

karakterkészletét tartalmazó állományt jelentik. Bizonyos fontok önálló elemként tartalmaz-

zák a fent említett ligatúrákat illetve azokat a speciális alávágás-értékeket, melyeket egyes

betűpárokra alkalmazni kell, és gépelésnél automatikusan behelyettesítik őket.

Kinézetük, rajzolatuk alapján a betűtípusok (családok) számtalan csoportosítása létezik. Az

alábbiakban négy formáját emeljük ki:

Talpas betűk (Serifs): Ezek a betűcsaládok a betűk száránál, végződésénél található

dekorációról ismerhetők meg, mely egyfajta optikai stabilitást kölcsönöz a betűknek.

Ha szövegeinket könnyen (gördülékenyen) olvashatóra tervezzük, mindenképp érde-

mes valamelyik talpas (Times, Garamond, Bookman) betűt alkalmazni.

Talp nélküli betűk (Sans Serifs): Az előzőekkel ellentétben, a talp nélküli betűcsaládok

(Arial, Tahoma, Impac) betűinek szára szigorúan egyenes, semmiféle talpban nem

végződik. Mivel az olvasásuk lassabb (betűnként olvassuk, hiszen nem alkotnak szó-

képet, mint a talpas betűk), főleg címekben, rövid feliratokon, reklámszövegekben

használjuk.

Kalligrafikus (írott) betűk: A betűcsaládok képviselőit rendkívül könnyű azonosítani,

hiszen azok mindegyikében a betűk a folyamatos kézíráshoz hasonlóan (grafikailag is

azt utánozva) kapcsolódnak egymáshoz. Mivel a kalligrafikus betűk általában rendkí-

vül nehezen olvashatóak, használatával bánjunk nagyon óvatosan!

Dekoratív betűk: ide tartoznak azok a betűtípusok, amelyeket egyik fenti kategóriába

sem tudunk egyértelműen besorolni. Néha egészen elképesztő grafikai megoldásokkal

rendelkeznek, pl. egyes betűk teteje lángol. A betűcsalád tagjai jól használhatók lo-

gókban, emblémákban és reklámfeliratokban.

Egy betűtípusnak különböző változatait betűváltozatnak nevezzük. A betűváltozatokat a

következő tulajdonságok alapján különíthetjük el:

Vonalvastagság: világos, normál, félkövér, kövér

Tengely: normál, dőlt

Betűszélesség: keskeny, normál, széles, egészen széles

Forma: normál, kiskapitális, kisbetűs, nagybetűs

Díszítettség: árnyékolt, vésett stb.

Fontos kiemelni, hogy egy betűtípus két „valódi” változata (pl. normál és dőlt) között nem-

csak az adott tulajdonságban (ez esetben a tengelyferdeségben) lehet különbség, hanem eszté-

tikai szempontok miatt az azonos karakterek alakja, vonalvastagsága stb. is eltérő lehet a két

változatban. Így ezek korrekt, a tervező szándékait tükröző számítógépes megjelenítése két

font-állományt igényel. Ezzel szemben léteznek a hamis betűváltozatok (pl. dőlt,

kiskapitális), amelyeket pl. a szövegszerkesztő program hoz létre egyetlen, normál betűválto-

zatból. A betűváltozatok szerepe pl. a folyószöveg fontos részeinek kiemelésében áll, erről

részletesen a 2.2.4 fejezetben lesz szó.

Egy betűtípus betűváltozatainak összességét betűcsaládnak, míg egy-egy betűváltozatba tar-

tozó különféle nagyságú betűfokozatok összességét méretsorozatnak hívjuk.


A betűválasztást a következő tényezők szabhatják meg:

A szöveg hangulata, tartalma (pl. szépirodalom, meghívó, szakmai anyag, reklámszöveg).

A szöveg terjedelem (fontos szempont az olvashatóság, az érdeklődés fenntartása).

Egy szövegben lehetőség szerint kevés típust használjunk.

Fontos az összhang fenntartása az illusztrációkkal.

A betűtípus helyfoglalása (pl. fix oldalszám, lapméret esetén).

A szükséges karakterek (pl. magyar ékezetes betűk) megléte a használt betűtípusban.

A betűtípus-keverés fő szempontja: Cél a nagy kontraszt létrehozása pl. a fejezetcím és a szöveg között, ugyanakkor a szövegnek mégis esztétikusnak, egységes hangulatúnak kell maradni. Gyakori megoldás, hogy a szövegben valamilyen talpas (pl. Times New Roman), a címekben talpatlan betűtípust (pl. Arial) használunk.

2.2.2 Méretezés

A betűk (és általában a tipográfiai elemek) méretezésére számos rendszer alakult ki kezdetben

a nyomdaipar, majd a számítógépes kiadványszerkesztés fejlődése során. Ezek többségének

alapegysége a tipográfiai pont. Az alábbi táblázatban a legfontosabbakat mutatjuk be.

Elnevezés Kialakulása A méret alapja Speciális egység

Didot-pontrendszer Kialakítása François-Ambroise Didot (1730–1804), francia nyomdász nevé-hez fűződik

A francia hüvelyk 1/72-ed része, 1 pont = 0,376mm

10 pont= 1 garmond, 12 pont = 1 ciceró

Pica-pontrendszer Amerikai (angolszász) pontrendszer, melynek kialakítását Nelson C. Hawks kezdte el, majd végleges változata Lawrence Johnson nevéhez fűződik. Hivatalos szabvánnyá 1886-ban vált

Az angol hüvelyk 72,27-ed része, 1 pont = 0,351mm

12 pont = 1 pica

PostScript- vagy DTP-pontrendszer

A számítógép-alapú kiadvány-szerkesztés hatására jött létre az 1980-as években

Az angol hüvelyk 1/72-ed része, 1 pont = 0,3528mm

12 pont = 1 pica

Egység-alapú méretezés Gyakran használt relatív méretezési eljárás a weblap-fejlesztésben is

Relatív méretezés, alapja az em (kvirt), az „m” betű, és az en (félkvirt) az „n” betű szélessége

–

Metrikus/angolszász méretezés

– Milliméter, centiméter illetve hüvelyk

–

6. táblázat A tipográfiában használatos méretezési rendszerek

Néhány gondolat erejéig érdemes kitérni a számítógépen található betűtípusokra is. Számító-

gépünk alapvetően kétféle módon tárolhatjuk a betűkészleteket: bittérképes (bitmap) fontként

vagy vektorgrafikus fontként.

A bittérképes betűkészletek esetében minden karakter képpontok (pixelek) csoportjából áll,

melyek egy előre elkészített (támogatott, natív) méretben használhatók. Megjelenítésük relatí-

ve kis számításigényű, viszont nagyításnál (a natív mérettől eltérő méretben) erősen romlik a

betűkép, láthatóvá válnak a pixelek. Ilyen típusúak pl. a képernyő- és nyomtatóbetűk. (Kiter-

jesztésük lehet pl.: .bmf, .fon)

A vektoros betűkészletek egyszerű geometriai elemekből (vonalak, ívek, sarokpontok), ma-

tematikai egyenletek alapján jön létre a betűkép. Az előző típussal ellentétben így minőség-


romlás nélkül méretezhetők át. A következő formátumok tartoznak ide: Type1 és Type3 (ki-

terjesztés: .pfm, .pfb), TrueType (kiterjesztés: .ttf) és OpenType (kiterjesztés: .ttf vagy .otf).

2.2.3 Oldal és annak részei

A nyomtatásban megjeleníthető dokumentumok fontos egysége az oldal, illetve kinyomtatva

a lap. A lapméret megadásánál kiindulópont a nyomdatermék típusa, felhasználói köre pl.

könyv esetében ne igényeljen túl sok fejmozgást, vagy az újság maradjon könnyen kezelhető

méretű.

A legelterjedtebb lapméreteket, az A-

sorozatot az ISO 216 szabvány írja le (lásd

3. ábra), melynek alapja az A0 méret. Ez

egy 1m2 területű lap, ahol az oldalak aránya

1: 2 , vagyis 841mm × 1189mm. Ebből

származtathatjuk a további (A1, A2, A3 stb.)

méreteket úgy, hogy felezzük az előző méret

hosszabbik oldalát. A legelterjedtebb irodai

lapméret az A4, mely 210mm × 297mm

nagyságú.

Ritkábban használatos a B-sorozat, ahol a

sorozat elemeinek területe az A-sorozat

„párhuzamos” elemének és az eggyel na-

gyobb elemnek a mértani átlaga (a B1 az

A0-nak és az A1-nek), míg az oldalarány

ugyanúgy 1: 2 . B5-ös formátumban

(176mm × 250mm) készül nagyon sok

könyv, emellett a B-sorozatba illeszkedik

számos borítékméret.

Észak-Amerikában ettől eltérő papírmérete-

zést használnak, melyet az ANSI/ASME

Y14.1 szabvány ír le. Az irodai munka

alapja – az ISO A4-es méret megfelelője –

az ANSI A méret, más néven Letter

(8.5" × 11", 216 mm × 279 mm).

Ha kiválasztottuk a megfelelő papírméretet, következő lépésként meghatározzuk a margókat

(a szöveg távolságát a lapszéltől), melyek szerepe kettős: keretbe foglalja a szöveget (esztéti-

kai jellemző), és könnyíti a szöveg feldolgozását azzal, hogy elhatárolja a „külvilágtól”, így

az olvasó szeme nem siklik át könnyen pl. a sor végén a szomszédos oldalra. Beszélünk alsó,

fölső, bal, jobb (kétoldalas nyomatoknál külső, belső) margókról, valamint kötésbeni margó-

ról, mely a befűzés, spirálozás számára biztosít helyet a lap „belső” szélén. Ezeken túl létez-

nek helyi margók is, pl. egy keretbe foglalt szöveg esetén.

A lapon a margókon belül eső területet szedés- vagy szövegtükörnek hívjuk, ide nyomtatható

a dokumentum szövege – bár vannak olyan elemek (pl. a széljegyzetek), melyek kívül esnek a

szedéstükrön. A margók és a szedéstükör méretezésére több klasszikus, geometrián alapuló

szabály létezik, pl. az aranymetszés, mely esetében egy szakaszt úgy vágunk két részre, hogy

a kisebbik úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagyobb az egészhez (vagyis: x : y = y : (x+y),

ahol x<y).

3. ábra Az A-sorozat papírméretei (forrás: Wikipedia)


A hagyományos szedéstükör és margók méretezése:

szedéstükör = lapszélesség × 0,618,

(lapszélesség – szedéstükör szélessége)/8 = 1 egység,

belső margó = 3 egység, felső margó = 5 egység, külső margó = 5 egység, valamint alsó margó = 8 egység.

A szedéstükörhöz kapcsolódó fogalom még a hasábok alkalmazása, mely esetben függőlege-

sen két vagy több részre osztjuk fel a szedéstükröt. Alkalmazására többnyire akkor van szük-

ség, ha túl nagy a lapméret vagy túl kicsi a betűméret, így hasábok nélkül túl hosszúak lenné-

nek a sorok. A hasábokat a hasábköz növelésével vagy függőleges hasábvonallal választhat-

juk el egymástól.

Alkalmazási szabályok:

Minimális sorhossz: kb. 30 karakter, optimális sorhossz: kb. 60-70 karakter.

Egymás melletti hasábokban ne legyen sorcsúszás.

A szöveg záró (kimenet-)oldalán hasábok egyforma nagyságúak legyenek (hasábkiegyenlítés).

Az oldalra nyomtatható elem még a fejléc és a lábléc, melyek a felső margó felett illetve az

alsó margó alatt található, ismétlődő szövegrészeket jelentik, melyek tartalmazhatnak pl. ol-

dalszámot, dátumot, a szerzőt, könyv- vagy fejezetcímet. Ezek pozicionálása a lapszélhez

képest történik, így meg kell adni a fejléc és lábléc távolságát a lapszéltől.

4. ábra Az oldal részei

Dokumentumszerkesztés során gyakran van arra szükség, hogy a szövegen belül többféle ol-

dalbeállítást (laptájolás, margók stb.), hasábolást, lábjegyzet-formátumot alkalmazzunk. Erre

szolgálnak a szakaszok, melyek tehát olyan szövegegységek, melyeken belül azonos az ol-

dalbeállítás, hasábolás stb. A korszerű szövegszerkesztők alkalmasak arra, hogy a szöveg bi-

zonyos pontjain szakasztöréseket helyezzünk el, így egy dokumentumban (egy állományban)

több eltérő beállítású szakaszt kezelhet. Így a fent említett formázások hatóköre kiterjedhet a

teljes dokumentumra vagy csak az adott szakaszra

Szövegtükör

Felső margó

Alsó margó

Külső (bal) margó

Belső (jobb) margó

Kötés

Fejléc

Lábléc

Egyhasábos szakasz

Kéthasábos szakasz


2.2.4 A dokumentum felépítése

A következőkben egy általános sémát adunk a dokumentumok felépítéséről, és nem mutatjuk

be részletesen a könyvek, folyóiratok speciális szerkezeti elemeit. A dokumentumokat a kö-

vetkező részekre oszthatjuk:

Főszöveg: A dokumentum legnagyobb, tartalmi részét kitevő folyószöveg és az ehhez szo-

rosan hozzá tartozó ábrák, táblázatok és jegyzetek.

Járulékos részek (a főszöveg előtt és után): Kiegészítik, magyarázzák a szöveget, ill. segéd-

letekkel látják el a kiadványt. Könyvek esetében ilyen pl. a mű elején található szennycím-

oldal, címoldal és copyright-oldal, valamint a tartalomjegyzék, ajánlás, előszó, irodalom-

jegyzék, kronológia stb. Folyóiratokban szintén találhatunk többek között címoldalt, copy-

right-oldalt, tartalomjegyzéket.

Borító: Könyvek esetében első és hátsó kötéstábla (fedél), gerinc, védőborító, könyvtok,

míg folyóiratoknál többnyire első és hátsó fedélről beszélhetünk.

A dokumentum jelentős részét a főszöveg, folyószöveg teszi ki, a továbbiakban ennek ismertet-

jük néhány tipográfiai sajátosságát. A főszöveget a jobb olvashatóság érdekében tagolnunk

kell, ezzel segítve az olvasót a szöveg feldolgozásában. Erre három eszköz áll rendelkezésre: a

címrendszer, a bekezdések és a kiemelés. A továbbiakban ezeket ismertetjük röviden.

A szöveg szerkezetének elsődleges vázát a címrendszer biztosítja. A címek hierarchikus

rendszerbe szerveződnek, az azonos szinten lévő címeket címfokozatnak hívjuk. (Tehát a

címfokozatok azonos rangú részegységeket – fejezetek, alfejezetek stb. – címeznek meg.).

Egy dokumentum a következő belső (tehát a könyv főcímén és alcímén kívüli) számos címfo-

kozatból épülhet fel (részcím, fejezetcím, alfejezetcím, szakaszcím, pontcím, alpontcím, be-

kezdéses cím, marginális, vagy mandzsettacím – utóbbi kettő nem külön sorban szerepel, ha-

nem a bekezdés első sorában, illetve a bekezdés mellett, a külső margón található). Azonban

ezek túlzott alkalmazása nem ajánlott, mert túlstrukturálttá teszik a szöveget.

A címek kiemelésére számos tipográfiai eszköz áll rendelkezésre: eltérő betűméret vagy betű-

típus, nagyobb térköz a cím előtt és után, az első címfokozat szedhető új oldalra vagy akár

külön lapra is. (A tudományos/szakmai dokumentumok címfelépítéséről és számozásáról lásd

még a 2.3.2 fejezetet is.)

Szerkesztési szabályok a címekkel kapcsolatban:

A címek tartalmukban legyenek kifejezők, de ne legyenek túl hosszúak. A magyarázat a címet követő szöveg feladata!

Ne használjunk túl sok címfokozatot, egy hosszú dokumentumban legfeljebb 3-4 szintű címhierarchia tekinthető át kényelmesen.

Építsük fel logikusan a dokumentum vázát, nem megengedett, hogy pl. az 1. rendű cím után egyszer 2. rendű, máskor 3. rendű cím következzen! Hasonlóképpen rossz a tagolása, ha egy címfokozat csak egyszer szerepel egy dokumentumban, illetve ha egyetlen alcím van egy főcím alatt.

Az azonos címfokozatokat mindig azonos módon (betűtípus, betűméret stb.) szedjük. (Megvalósításá-nak eszköze a szöveg- és kiadványszerkesztők stíluslapja, lásd 2.4.9 fejezetet.)

A dokumentum fontos egysége a bekezdés, mely általában a szöveg egy-egy összefüggő

gondolatát tartalmazza; új sorban és az első sora sokszor a margótól beljebb kezdődik, így

felbontja a dokumentum főszövegét kisebb elemekre. Számítógépes szövegszerkesztésben

annyival ki kell egészíteni ezt, hogy két ENTER közé eső szövegrészt tekintünk bekezdésnek.

A több bekezdésből álló szöveget a jobb olvashatóság érdekében tagolni érdemes, melyre a

következő eszközök állnak a rendelkezésre: behúzás (a sorok – és speciálisan az első sor –

bal és jobb margótól való távolságának állítása), és térköz növelése (vagyis a bekezdések


előtt és után nagyobb üres helyet hagyunk). Szintén az olvashatóságot befolyásolja, hogy a

bekezdésen belül, az egyes sorok milyen messze vannak egymástól; ezt a sorköz értékével

szabályozhatjuk, mely általában a betűméret 10-20%-ával növelhető.

A karakterek soron belüli elosztását az igazítás szabja meg, amely szintén bekezdés-szinten

szabályozható. A következő típusok alkalmazhatók:

Balra zárt: A szöveg a bal oldali margónál kezdődik. Alkalmazhatjuk pl. címekben, folyó

szövegben; de ügyelni kell a jobb oldalon maradó üres tér optikai kiegyenlítésére.

Jobbra zárt: A szöveg a jobb oldali margónál kezdődik. Alkalmazhatjuk pl. táblázatokban,

levélfejlécekben, címekben.

Középre zárt: A bekezdés a szedéstükör középvonalától balra és jobbra egyenletesen oszlik

el. Alkalmazhatjuk pl. címekben; viszont kerüljük a „piramis” alakú címeket.

Sorkizárt: A program szöveget a bal és a jobb oldali margóhoz egyaránt igazítja, majd a

sorban lévő szavakat egyenletesen elosztja. Alkalmazhatjuk pl. folyó szövegnél, fontos az

elválasztás; kerülendő a kiugróan egyenetlen szó- vagy betűköz.

A bekezdésekből és az azokat alkotó sorokból áll össze dokumentumunk egy-egy oldala. Egy

normál gépelt szöveg (vagy könyv) egy oldalán átlagosan 40-45 sor szerepel, soronként 60-70

betűhellyel. Mivel ez az érték függ a választott betűtípustól és –mérettől, a sortávolságtól és a

margók nagyságától, érdemes tudni, hogy tudományos munkák nyomdai előkészítésénél, for-

dításra leadott anyagoknál stb. általában a hagyományos írógépes (szabvány) méretet adják

meg A/4-es oldalnak. Ez 1800 karaktert (60 leütés × 30 sor) jelent oldalanként (általában a

karakter, illetve leütés száma tartalmazza a szóközöket is, a gépelt szöveg karakterszámának

ellenőrzéséhez lásd a 2.4.2 fejezetet).

Bekezdésekre és sorokra vonatkozó szerkesztési elvek:

A bekezdés utolsó (kimenet-) sorainak esetében kerüljük mind a rövid (az alkalmazott behúzásnál rövi-debb) kimenetsor, mind a behúzásnál kisebb sorvégi üres rész létrejöttét

Túl nagy szóközök esetében (tipikusan sorkizárt szövegnél) az egymás alatti sorokban összefüggő üres területek („folyosók”) alakulhatnak ki, melyek manuálisan (pl. elválasztással, a szöveg átrendezé-sével) szüntethetők meg.

Törekedjünk az ún. soregyen fenntartására, vagyis lehetőség szerint minden oldalon azonos számú sor szerepeljen, azonos pozícióban.

A kimenetoldalt (a fejezet utolsó oldalát) úgy alkossuk meg, hogy azon legalább 4-5 sor legyen.

Kerüljük el a fattyúsorok létrejöttét, mert ezek szétzilálják az oldal szerkezetét. Fattyúsornak nevezzük az özvegysort, amikor a bekezdés első sora a lap aljára kerül, illetve az árvasort, ahol az új oldal a bekezdés utolsó sorával kezdődik. Ezt többek között a betűk közötti távolság (a betűköz) módosításá-val orvosolhatjuk (lásd a 2.4.9 fejezetben).

A főszöveg tagolásának harmadik módszere a kiemelés, mellyel a fontos kifejezéseket,

kulcsmondatokat, definíciókat stb. különítjük el a szöveg többi részétől, így hívva fel rájuk az

olvasó figyelmét.

A szövegkiemelésre több módszert is alkalmazhatunk:

Kurziválás (dőlt betűk alkalmazása): A kiemelés elsődleges módja. Alkalmazás: pl. nevek,

fogalmak, lényeges gondolatok, vagy egységesen az idézetek esetében.

Fettelés (félkövér betűk alkalmazása): Erős kiemelés, könnyen felborítja a szöveg harmóni-

áját. Alkalmazás: pl. címszavak, fontos szakkifejezések esetében.

Kiskapitális (kapitälchen) betűk alkalmazása: Elsősorban az irodalomjegyzékben szereplő

nevek esetében használjuk.


Idézőjelek: Alkalmazás: pl. szakkifejezések, a szerző által fontosnak gondolt kifejezések

esetében.

Lehetőleg kerüljük az aláhúzás és a ritkítás alkalmazását, mert az előbbi elsősorban a kor-

rektúra eszköze vagy speciális szerepe van, pl. weboldalak címe vagy tesztlapok helyes vá-

laszának írásánál, az utóbbi nem esztétikus! (Mindkettő az írógép „hagyatéka”.) Ritkítás

használata esetén viszont szigorúan tilos a szavak betűi közé ütött szóközök alkalmazása

(mivel ez felbontja a szavakat, pl. helyesen elválasztani sem lehet így), használjuk a szöveg-

szerkesztő erre szolgáló funkcióját! (lásd. 2.4.4.3 fejezet)

2.2.5 A főszöveg speciális részei

A dokumentum főszöveg számos olyan elemet tartalmazhat, mely tipográfiai sajátosságaira

érdemes röviden kitérni. Ezek: felsorolások, táblázatok, képek és ábrák.

A felsorolásban szereplő pontokat jelölhetjük számokkal, betűkkel, felsorolásjelekkel vagy

ezek kombinációjával (többszintű felsorolások). A szerkesztés kapcsán ki kell emelni, hogy

külön adhatjuk meg a felsorolásjel (betű, szám) és a szöveg behúzásának mértékét.

A felsorolással kapcsolatos szerkesztési elvek:

A számok és betűk könyvszerkesztésben való alkalmazásának kialakult egyfajta hierarchiája (mely nem kötelező érvényű): római számok, arab számok, nagybetűk, kisbetűk, görög betűk.

A számok után pontot, a betűk után kerek zárójelet használjunk.

A számok betűstílusa megegyezik a szövegével (normál – normál, dőlt – dőlt), míg a betűk esetében fordított a helyzet (dőlt – normál, normál – dőlt).

A listák tördelésnél lehetőleg kerüljük el, hogy a lista túlnyúljon az oldalhatáron, de ha ez nem lehetsé-ges (nagyon hosszú listát kell készítenünk), akkor azt mindenképpen, hogy az egyik oldalon csak mi-nimális számú (1-2) listaelem kerüljön, illetve többszintű listák esetében a „szülő” listaelemmel záruljon az oldal.

A szövegben gyakran helyezünk el táblázatokat, melyeket oszlopokba rendezett, vonalakkal

(léniákkal) határolt numerikus vagy szöveges adatsorokként definiálhatunk. Szerepük, hogy

áttekinthetően szemléltessék azokat a számszaki vagy logikai összefüggéseket, melyeket fo-

lyószöveggel csak körülményesen lehetne leírni.

A táblázatokban a következő részeket lehet elkülöníteni: cím, fej, láb. A címet lehelyezhetjük

a táblázat felett vagy alatt, és – mivel címről van szó – nagybetűvel kezdjük és nem zárjuk

ponttal. Fejnek nevezzük a táblázat felső részét, mely a fő elnevezéseket, feliratokat tartal-

mazza. A táblázatfej lehet egyszerű (egysoros) vagy összetett (további osztásokat tartalmazó).

Különböző tipográfiai eszközökkel (eltérő betűváltozatok, eltérő lénia) választhatjuk el a táb-

lázat többi részétől. A láb tartalmazza azokat az adatokat, melyeket a táblázatfej megnevez.

Legtöbbször két részből, a bal oldali, többnyire megnevezéseket tartalmazó oldalrovatból és

a fennmaradó adatrovatból áll.

Sok esetben illusztrálhatjuk a folyószöveget képek és ábrák (ideértve pl. a fotókat, rajzokat,

vonalas ábrákat, grafikonokat, diagramokat, térképeket is) alkalmazásával. Szerepük, hogy

bemutassák a folyószövegben közölt gondolatokat (pl. egy fotó), esetleg szemléletességükkel

helyettesítsék a hosszadalmas leírást (pl. egy folyamatábra vagy grafikon). A képeket és ábrá-

kat számozás, képaláírás, forrásmegjelölés egészíti ki, valamint (elsősorban a nem művészi

jellegű grafikus elemek esetében) szerepelhet mellettük magyarázó szöveg vagy az ábra egyes

részekeit megjelölő elnevezés-lista.


Tartsuk szem előtt:

A képeket, ábrákat, táblázatokat a szöveghez integráltan alkalmazzuk, ezért ne tegyünk ábrát az oldal-szám növelése érdekében! A szövegben magyarázzuk meg, miért kell/fontos az ábra, mit lehet róla le-olvasni. Amennyiben táblázat tartalmazza az adatokat, azokat felesleges a szövegben megismételni, esetleg egy-egy kulcsadatra hívhatjuk fel a figyelmet.

Soha ne alkalmazzunk ugyanazon adatok bemutatására egyszerre táblázatot és grafikon, ha a számok fontosak tegyük táblázatba, ha azok tendenciája (megoszlása stb.), akkor készítsünk grafikont.

Képek, grafikonok, ábrák esetében mindig gondoljunk az olvashatóságra pl. méret, színválasztás (ne csak színes, hanem fekete-fehér nyomat, másolat esetén is értelmezhető legyen) és törekedjünk az esztétikai értelemben vett jó minőségre is, pl. ne nagyítsunk fel túlságosan egy kis képet, mert csúnya, „pixeles” lesz, illetve ne torzítsuk el nagyon egy kép oldalarányait.

Ha kétoldalas dokumentumot szerkesztünk, a képek elrendezésekor oldalpárokban gondolkodjunk: pl. ha mindkét oldalra jut egy-egy kép, akkor azokat függőlegesen egymáshoz közel helyezzük el, több kép esetén közelítsük őket a külső margóhoz illetve ha egyetlen kép jut az oldalpárra, akkor azt lehető-leg a jobb oldalra helyezzük el.

2.3. A szakmai dolgozat elkészítése

Ebben a fejezetben azt tekintjük át, hogy egy szakmai dolgozat (ami lehet egy egyetemi önál-

ló feladat, diplomamunka, szakcikk vagy munkahelyi jelentés) milyen fontosabb tartalmi ré-

szekből áll, illetve milyen formai kritériumoknak kell megfelelnie.

2.3.1 Tartalmi egységek

Az itt bemutatott felosztás az egyetemi diplomadolgozat illetve a tudományos dolgozatok

elemeit veszi alapul. Ugyanakkor ez a struktúra felismerhető szinte bármilyen logikusan fel-

épített szakmai anyagban (ha nem is ebben a bontásban), amelynek célja, hogy egy/több állí-

tásból, feltételezésből kiindulva, valamilyen vizsgálat, elemzés segítségével vonjon le követ-

keztetéseket, illetve erősítse meg vagy cáfolja a kiinduló hipotézis(eke)t. Természetesen lé-

teznek eltérő műfajú, így eltérő felépítésű dokumentumok is (pl. szépirodalmi írásművek,

speciális szakmai anyagok), melyek ismertetése nem képezi a fejezet tárgyát.

Címlap: A dokumentum címlapján természetesen feltüntetjük a szerzőt, címet (esetleg alcímet

– mely tömören magyarázza, pontosítja a címet), legtöbb esetben az intézmény, a keletkezés

helyét (város) és dátumát (évét), valamint szükség szerint olyan információkat, mint a szerző

elérhetősége, konzulensek, szakértők, témavezetők neve és beosztása stb.

Tartalomjegyzék: A dolgozat fejezetcímeivel egyező elemek szerepelnek benne, az oldal-

számokkal kiegészítve. A tartalomjegyzékkel szembeni elvárás, hogy mutassa be a dolgozat

fejezeteinek hierarchiáját, ne csak a fő (1. rendű) fejezetcímek szerepeljenek benne, ugyanak-

kor többnyire elegendő, ha legfeljebb 3 szintig jelenítjük meg a fejezettagolást.

Kivonat (absztrakt, rezümé): Elsősorban nem dolgozatokban, hanem szakcikkeknél szükséges

elkészíteni ezt a fejezetet (de a teljesség kedvéért megemlítjük itt is), gyakran magyar és ide-

gen (angol) nyelven is. Benne 8-10 mondatban kell bemutatni a dolgozat egészét, vagyis mit

vizsgálunk, milyen okból/célért, milyen adatokból kiindulva és milyen módszerekkel.

Bevezetés: Ebben a viszonylag rövid (maximum 2-3 oldalas) részben kell a címet bővebben

kifejteni, vagyis felvázolni a téma jelentőségét (a témaválasztás indoklását), a vizsgálatok

céljait, vagyis mik a célkitűzések, ki(k) a célcsoport(ok), és miben áll a vizsgálat hasznossága.

Irodalmi áttekintés, szakirodalmi feldolgozás, elméleti felvezetés, helyzetfelmérés: Itt ismertet-

jük a témában korábban született megállapításokat, illetve vetjük össze őket egymással. A

fejezet célja tehát, hogy bemutassuk, a vizsgálat tárgykörében mi a tudomány vagy a szakma

álláspontja, miből fogunk mi kiindulni a vizsgálataink során. Egy diplomadolgozatban ezzel a


fejezettel azt is bizonyítja a szerző, hogy érti a téma összefüggéseit, és kritikusan tudja kezelni

az irodalomban fellelhető megállapításokat. A feldolgozott szakirodalom köre és mélysége

természetesen függ a dokumentum jellegétől is, egy doktori disszertáció jóval átfogóbb szak-

irodalmi kutatást igényel, mint egy egyetemi házidolgozat. E rész kapcsán külön ki kell emel-

ni az itt felhasznált irodalmakra történő pontos hivatkozást (lásd a 2.3.2 fejezetben).

Anyag és módszer: Ebben a fejezetben mutatjuk be, hogy a vizsgálataink során milyen anyag-

ból (gazdaság- és társadalomtudományok esetén pl.: adatbázisok, egyéni adatgyűjtés, kérdő-

ívek stb.) és milyen vizsgálati módszerekkel dolgozunk. Ennek pontos és részletes leírása

azért fontos, hogy a vizsgálatok ellenőrizhetők, reprodukálhatók legyenek.

Eredmények: A saját munka eredményének logikus ismertetése. A fejezet precíz kidolgozása

azért is fontos, mert ez alapján lehet megfogalmazni a következőkben a következtetéseket.

Következtetések és javaslatok: Az eredményekből levonható következtetéseket, az ezeken

alapuló javaslatokat, ezek összevetését a szakirodalommal, a célkitűzéseknek való megfelelést

értékeljük ebben a fejezetben. Fontos, hogy a levont következtetések érvekkel legyenek alá-

támasztva, melyek az elvégzett vizsgálatokon alapulnak. Tehát a szerző nem csak (illetve el-

sősorban nem) „irodalmi teljesítményt” nyújt itt, hanem a vizsgálatok eredményei alapján

karakteres véleményt formál.

Összefoglalás: Az előző fejezetek tartalmának összegzése, ezáltal a dolgozat lezárása.

Irodalom- (ábra-, táblázat-) jegyzék(ek): Az irodalomjegyzék minden dolgozat kötelező része

(formáját lásd később), a további jegyzékeket nem egységesen követelik meg, illetve szükség

szerint (pl. nagymennyiségű ábra használata esetén) alkalmazzuk.

Mellékletek: Ide kerülhet pl. nagytömegű táblázat- vagy képanyag, melyet nem célszerű a

dolgozat főszövegében szerepeltetni, mert széttördelnék annak struktúráját. A mellékleteket

sorszámozva, illetve a dokumentum főszövegében hivatkozva kell feltüntetni.

Speciális részek: pl. különböző nyilatkozatok, igazolások, melyeket az oktatási intézmény

elvár a hallgatótól.

2.3.2 Formai kritériumok

A szakmai dolgozat általános tipográfiai jellemzőit (lapméret, szedéstükör, betűtípus, betűmé-

ret stb.) a legtöbb esetben a befogadó intézmény, szervezet, szerkesztőség adja meg (lásd pl.:

http://gtk.szie.hu/hallgatoknak/szabalyzatok – Diplomadolgozat formai elvárásai).

Fontos a megfelelő tagoltság, ezért (a fent ismertetett alapstruktúrákon belül) további alfejeze-

tek alkalmazhatók. A fejezetcímek kapcsán az elfogadott/elvárt gyakorlat a többszintű deci-

mális számozás alkalmazása (1. Fejezet; 1.1 Alfejezet stb.), így a szövegen belül az egyes

fejezetekre könnyedén tudunk ezekkel hivatkozni.

A szakmai dolgozat egyik kulcseleme a hivatkozás, amely egyrészt a felhasznált anyagok

korrekt, a szerzői jogokat tiszteletben tartó kezelését teszi lehetővé, másrészt segíti a dolgoza-

ton belüli „navigációt”, vagyis a folyószövegben a hivatkozásokon keresztül utalhatunk az

egyes elemekre. Hivatkozások által érintett elemek a következők: felhasznált szakirodalom,

ábrák, táblázatok és egyenletek.

Miért is fontos mindez? Mindenkinek joga van hozzá, hogy saját szellemi termékeit mások

tiszteletben tartsák. Az 1999. évi LXXVI., a szerzői jogokról szóló törvény így fogalmaz er-

ről: „12. § (1) A szerzőt megilleti a jog, hogy művén és a művére vonatkozó közleményen - a

közlemény terjedelmétől és jellegétől függően - szerzőként feltüntessék. A szerzőt a mű részle-

http://gtk.szie.hu/hallgatoknak/szabalyzatok


tének átvétele, idézése, vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni. A szerző a neve feltünteté-

séhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja.”

Ennek az alapelvnek a megsértése a plágium, vagyis amikor a szerző úgy használja fel mások

szellemi termékét vagy annak egy részét, hogy nem utalt az eredeti szerzőre ill. a műre. Va-

gyis más megközelítésből: minden olyan esetben, mikor a szerző nem jelöli meg egy gondolat

eredeti forrását azt állítja, hogy az az ő szellemi terméke. Ugyanakkor mások gondolatai,

eredményei minden további nélkül felhasználhatók a saját munkánkban – amennyiben szabá-

lyosan hivatkozunk rájuk.

Ennek alapján tehát hivatkoznunk kell:

A más szerzőktől vett vélemény, gondolat megjelenítésénél, akkor is, ha azt szó szerint

idézzük, akkor is ha átfogalmazzuk;

A más szerzők által kidolgozott fogalmak, elméletek, definíciók felhasználásánál, akkor is,

ha szó szerint idézzük, akkor is, ha átfogalmazzuk;

Bármiféle adat (amennyiben az nem egy mindenki által ismert tény), ábra, kép, diagram

használatánál.

Majd minden szakmai dolgozatban szerepelnek ábrák és táblázatok. Ezek kezelése kapcsán a

következőket kell kiemelni: mindig fel kell tüntetni az ábra vagy táblázat sorszámát, címét és

forrását. A forrás feltüntetésével különíthető el a saját munka eredménye a szakirodalomból

vett anyagoktól. Hivatkozni tehát a sorszám alapján kell rájuk a szövegben. Abban az esetben,

ha a dolgozatban (pl. témája miatt) különös jelentőségük van, vagy nagy számban fordulnak

elő, célszerű számozni az egyenleteket is, és e szám alapján hivatkozni rájuk a szövegben.

A felhasznált irodalom kapcsán két alapelvet kell szem előtt tartani. Minden felhasznált nem

saját forrást irodalomként kell kezelni, és szerepeltetni kell az irodalomjegyzékben, valamint

minden, az irodalomjegyzékben szereplő elemre hivatkozni kell a publikáció szövegében. A

folyószövegben történő hivatkozásnak az alapja, hogy szerző (általában a vezetéknév) és év-

szám szerint kell hivatkozni. Főbb esetei a következők:

Alapeset, egy szerző által jegyzett mű: (VEZETÉKNÉV, Évszám)

Ha egy szerzőnek több művére is hivatkozunk, melyek azonos évben születtek, az egyes

műveket a, b, c… jelöléssel különítjük el: (VEZETÉKNÉV, Évszám/a), (VEZETÉKNÉV, Év-

szám/b) stb.

Két szerző esetén: (VEZETÉKNÉV_1 – VEZETÉKNÉV_2, Évszám)

Több szerző esetében: (VEZETÉKNÉV_1 et.al., Évszám) Az „et.al.” rövidítés az „és mások”,

„és társai” kifejezésnek felel meg. Az irodalomjegyzékben ugyanakkor az összes szerzőt fel

kell tüntetni.

Szerkesztővel rendelkező mű esetén: (VEZETÉKNÉV szerk., Évszám), illetve ha idegen nyel-

vű a mű: (VEZETÉKNÉV ed., Évszám), ahol az „ed.” az „editor” rövidítése.

A felhasznált szakirodalmak jegyzékét a szerzők, a szerkesztő vagy ezek hiányában, a mű

címe alapján betűrendben, többnyire sorszámozva kell elkészíteni. Bizonyos esetekben az

irodalomjegyzéket tovább kell tagolni, publikáció-típusonként (pl. szakkönyvek és szakfolyó-

iratok, konferencia-kiadványok, online források stb.) kell rendezni a felhasznált forrásokat.

Az irodalomjegyzék-elemekről a következő információkat kell megadni:

a szerző(k) vagy szerkesztő neve, általában a vezetéknevet és a keresztnév első betűjét leír-

va;

a forrás címe;

a kiadás helye (város) és éve;


a kiadó vagy a közreadó szervezet;

több kötetes mű, illetve folyóirat esetén a kötet száma, illetve az évfolyam és a lapszám;

a forrás terjedelme (xxx p. – pagina – vagy xxx o. –oldal – formában);

ha a teljes mű egy részére hivatkozunk (pl. egy tanulmánykötet vagy folyóirat esetén), a tel-

jes mű címe (In: a_mű_címe) és konkrét hivatkozott rész helye (xxx-yyy. p.);

online források esetén fontos a teljes(!) elérési út és a letöltés dátumának megadása (ameny-

nyiben a dokumentum nem csak online formában érhető el – ilyenek pl. az Elektronikus Pe-

riodika Archívumban fellelhető folyóiratok –, adjuk meg a hagyományos elérést, majd az

online utat).

Ezek alapján az egyes szakirodalom-típusok a következő módon hivatkozandók:

Teljes könyv: Meyer D. – Solt K. (2006): Makroökonómia. Aula Könyvkiadó, Budapest,

510 p.

Könyv, ha nincs szerzője: Magyar statisztikai évkönyv. Statisztikai Kiadó, Budapest, 2003.

25-33.p.

Tanulmánykötetben megjelent cikk: Kasztelan P. (2002): Rechtsform, Ökonomik und

Organisation von großflächigen Agrarunternehmen. In: Hinners-Tobrägel L. – Heinrich J.

(ed.) (2002): Agricultural Enterprises in Transition. Institute für Agrarentwicklung in

Mittel- und Osteuropa 76-92.p.

Folyóiratcikk: Dobos I. (2002): Környezetvédelmi tevékenységek egy dinamikus modellje.

Szigma XXXIII. évfolyam, 3-4. szám, 131-140.p.

Konferencia-kiadványban megjelent cikk: Schmidhuber J. (2002): Hosszútávú nemzetközi

agrárpiaci tendenciák 2030-ig. In: Nemzetközi agrárpiaci kilátások 2002. Agrárgazdasági

Kutató és Informatikai Intézet, 15-36.p. (ha a kiadvány CD-n jelent meg, akkor közölni kell

az elérési utat és a terjedelmet is, pl. CD: \eloadasok\schmidhuber.pdf 21 p.)

Online cikk: Vadas G. (2007): Wealth Portfolio Of Hungarian Households – Urban

legends and Facts. Magyar Nemzeti Bank, Budapest (Inter-

net: http://www.mnb.hu/Resource.aspx?ResourceID=mnbfile&resourcename=households

_wealth, letöltés dátuma: 2007. 06. 07.)

Idegen nyelvű szakirodalmak esetében a hivatkozást mindig az eredeti nyelven kell megadni

(lásd: a fenti példát).

2.4. Szövegszerkesztés Microsoft Word-el

Ebben a fejezetben a szövegszerkesztés technikai lehetőségeit vizsgáljuk, vagyis hogyan való-

síthatjuk meg az eddigiekben leírt elveket egy konkrét szoftver segítségével, az előző fejezet-

ben leírt tartalmi és formai kritériumoknak milyen számítógépes szövegszerkesztési lépések

segítségével tudunk megfelelni. A fejezet felépítése azt a folyamatot igyekszik követni, ame-

lyet a dokumentum megalkotásánál bejárhatunk – ez persze nem kizárólagos út.

Mivel a leggyakoribb irodai szövegszerkesztő program a Microsoft Office programcsomag

Word szövegszerkesztője, ezért a továbbiakban ennek (pontosan a Word 2010) funkcióit te-

kintjük kiindulási pontnak. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy számos alternatíva közül is

választhatunk, melyek mindazokkal a képességekkel rendelkeznek (legtöbbször az MS Word-

höz hasonló menürendszerrel és párbeszédablakokkal), melyek a dokumentumszerkesztéshez

szükségesek. Ilyen alternatíva lehet pl. az OpenOffice szövegszerkesztő modulja.

http://www.mnb.hu/Resource.aspx?ResourceID=mnbfile&resourcename=households_wealth

http://www.mnb.hu/Resource.aspx?ResourceID=mnbfile&resourcename=households_wealth


2.4.1 Szerkesztési környezet

Elsőként elevenítsük fel, hogy milyen környezetben végezzük a szövegszerkesztést, vagyis

milyen részei vannak a programablaknak (5. ábra). Ezek pontos ismerete sok esetben meg-

könnyíti a munkánkat, pl. így egyes funkciók (tabulátor-beszúrás) aktiválását nem csak a me-

nüből tudjuk elvégezni.

Az Office 2010 az előző, 2007-es verzióhoz képest kissé átalakult felhasználói felületet kapott,

melyet hivatalosan Microsoft Office Fluent felhasználói felületnek hívnak. Az egyik módosítás,

hogy a bal felső sarokban található Office gomb helyét felváltotta a Fájl fül, mellyel az ún.

Backstage-nézetbe kerülhetünk át. Itt érhető el minden olyan funkció, amit a fájlon tudunk

végezni: mentés, megnyitás, nyomtatás, küldés stb. Mellette megmaradt a gyorselérési eszköz-

tár. Ebben pedig a legfontosabb ilyen fájl-kezelési funkciókat érhetjük el egy kattintással. Az itt

megjelenő parancsokat a menüsor végén látható kis nyíllal tudjuk testre szabni.

A programablak legfelső sora a címke, mely az alkalmazás (Microsoft Word) és a szerkesztett

állomány nevét tartalmazza. Alatta láthatjuk a menüszalagot, melyből a programban elérhető

összes parancsot kiadhatjuk. A menüszalagon az egyes parancsok tematikusan lapokhoz van-

nak rendelve, ill. többségük billentyűkombinációval is elérhető. Bizonyos esetekben a normál

lapok fölött színes háttérrel speciális lapok is megjelennek (pl. egy beszúrt képre kattintva a

Képeszközök, beillesztett táblázatnál a Táblázateszközök speciális lap). Az ezek alatt megjele-

nő egy vagy több lap (pl. Táblázateszközök esetén Tervezés és Elrendezés) az adott objektum-

Fájl fül és gyorselérési eszköztár Szövegterület

Címke Nézetváltó ikonok és nagyítás

Menüszalag Állapotsor

Lapok Munkaablak

Vonalzó Gyorsmenü és minipult

Tabulátorváltó

5. ábra A MS Word munkakörnyezete


típus módosítására szolgál. Az egyes lapokon a parancsok csoportokba vannak foglalva.

Egyes parancsoknál (pl. a Kezdőlapon a Beillesztés vagy a Stílusok esetén) egy lefele mutató

nyíl jelzi, hogy itt több hasonló parancsot is elérhetünk, ezt gyűjteménynek hívjuk. Az egyes

csoportok (pl. a Kezdőlapon a Betűtípus vagy Bekezdés esetében) a jobb alsó sarokban talál-

ható átlós nyíl ikonnal (párbeszédpanel-megnyitó ikon) az MS Word korábbi verzióiból már

ismert párbeszédpanelek nyílnak meg.

Az alapvető eszközsorok alatt illetve a programablak bal szélén a vízszintes és a függőleges

vonalzó látszik (a görgetősáv tetején látható ikonnal kapcsolható ki-be), melyek segítségével

különböző szerkesztési elemek pozícionálása végezhető el. Érdemes megfigyelni, hogy vo-

nalzókon eltérő (sötétebb) színnel van jelölve a margók területe, illetve hogy a függőleges

vonalzón látható az adott bekezdésben érvényes bal- és jobboldali (valamint a bekezdés első

sorára vonatkozó) behúzás pozícionáló eleme, melyek helyzetét kézzel is módosíthatjuk. A

két vonalzó képzeletbeli metszéspontjában, a bal felső sarokban találjuk a tabulátortípust

jelző ikont, melyet egérkattintással tudunk módosítani.

A programablak legnagyobb részét a szövegterület tölti ki, itt végezzük a szöveg beírását,

szerkesztését. A jobb oldalán és az alsó részén szükség esetén megjelenő görgetősávval tu-

dunk a szövegben függőlegesen és vízszintesen mozogni.

A programablak bal alsó sarkában, a vízszintes görgetősáv mellett láthatók a nézetváltó iko-

nok, melyekről a későbbiekben írunk részletesen, illetve az oldalkép nagyítását-

kicsinyítését végző eszköz. A programablak utolsó sora az állapotsor, melyben jobb egérkat-

tintásra egy sor funkció kapcsolható be illetve információ jeleníthető meg. Ilyenek pl. a do-

kumentumra és az abban elfoglalt aktuális kurzorpozícióra vonatkozó információk (oldal- és

szakaszszám, aktuális sor- és betűpozíció) a dokumentum vagy a kijelölt rész szavainak és

karaktereinek száma, az aktuális nyelv kiírása ill. módosítása, a helyesírás-ellenőrzés állapota,

a szövegben végzett változások követés (bővebben lásd a 2.4.11 fejezetben) stb.

Bizonyos funkciók aktiválása során a programablak bal vagy jobb oldalán oldalpanel vagy

más néven munkaablak jelenik meg, melyből az adott funkcióhoz tartozó változatos utasítá-

sok érhetők el. Ilyen munkaablak a Stílusok és formázás (lásd később a 2.4.9 fejezetben) és a

Súgó ablaka.

Szintén a szerkesztési környezethez tartozik a gyorsmenü (helyzet-, illetve

környezetérzékeny menü), mely a szerkesztett szöveg elemeire jobb egérgombbal való kattin-

tás után jelenik meg. Az itt elérhető menüpontok attól függnek, hogy mire kattintottunk. Tehát

más menüpontok jelennek meg egy kijelölt szövegrészre és egy táblázatra való kattintás után.

Hasonló hozzá (jobb egérkattintásra is megjelenik) a minipult, amely a legfontosabb formá-

zási lehetőségeket tartalmazza. Annyiban tér el a gyorsmenütől, hogy megjelenéséhez elegen-

dő egy kijelölt szövegrészre mutatni a kurzorral.

A munkakörnyezet beállításához kapcsolódó lehetőség még a szerkesztett dokumentum néze-

tének beállítása, mellyel a dokumentum képernyőn való megjelenését szabályozzuk, tehát a

nézetváltás a nyomtatásban megjelenő elrendezésre nincs hatással. A Nézet menüből vagy a

korábban említett nézetváltó ikonok segítségével a következő nézetek állíthatók be:

Webes elrendezés: A dokumentum úgy jelenik meg, mintha weblapként mentettük vol-

na, tehát az oldalképek ez esetben sem jelennek meg.

Nyomtatási elrendezés: A dokumentum úgy jelenik meg, ahogy azt a nyomtatás után

látni fogjuk (laphatárok, margók, minden oldalra kerülő információ), bármilyen szer-

kesztés elvégezhető.


Olvasási elrendezés: Akkor hasznos, ha elsősorban olvasás céljából nyitunk meg egy

dokumentumot, mivel az összes eszköztár (az Olvasási elrendezés és a Véleményezés

kivételével) rejtve van, vagyis a lehető legtöbb hely áll a szöveg rendelkezésére a moni-

toron. Emellett a dokumentum alapértelmezésben „könyvszerű”, kétoldalas elrendezés-

ben látható. Ez a nézet szerkesztéshez nem igazán praktikus.

Vázlat: Ez a nézet a dokumentum hierarchikus (elsősorban a címrendszeren alapuló)

felépítésének szemléltetésére illetve a szerkezet módosítására alkalmas elsősorban. Le-

hetőségünk van csak bizonyos címsor-szint megjelenítésére, az alárendelt címek össze-

csukására, illetve az egyes bekezdéseknek (címeknek) a címrendszerben betöltött helyé-

nek gyors módosítására.

Piszkozat: Csak a szövegmező jelenik meg, nem láthatók pl. olyan elemek, mint a fej-

léc, lábléc, hasábok, illetve a beszúrt képek sem minden esetben jelennek meg. Az ol-

dalhatárokat pontozott vonal jelenti. Ez a nézet alkalmas pl. a szöveg bevitelre.

Nem valódi nézet, de a dokumentum megjelenítésének egy fontos lehetősége, a nyomtatási

kép, melyet a Fájl fül/Nyomtatás menüjének jobb oldalán vagy ha bekapcsoljuk, a gyorseléré-

si eszköztárból választhatunk ki. Szerepe, hogy úgy mutassa meg a dokumentumot, ahogy azt

nyomtatás után látjuk, illetve elérhessük a nyomtatási beállításokat. A funkcióról bővebben a

nyomtatás kapcsán lesz szó.

A Word 2010 egy új lehetőséget biztosít a felhasználóknak a

dokumentumban való hatékonyabb tájékozódáshoz, keresés-

hez: a navigációs ablakot. Ezt a Nézet menü Megjelenés cso-

portjában kapcsolhatjuk be. Ennek hatására megjelenik egy

munkaablak, amelynek első füle a dokumentum címsorait

(„fejezetcímeit” – lásd a 2.4.9 fejezetet) tartalmazza. Ezt egy-

fajta navigáció menüként használhatjuk, de egérhúzással át is

rendezhetjük a fejezetek sorrendjét. A második fülön az olda-

lak kicsinyített képei segítségével navigálhatunk. A harmadi-

kon pedig az aktuális keresés eredményét láthatjuk, ill. tallóz-

hatjuk őket.

A következőkben két olyan specialitást legalább definíció-szinten előre kell itt bocsátani, me-

lyekre a későbbi fejezetekben többször is utalunk. Az egyik a dokumentumban elhelyezhető

dinamikus elemek, a mezők, a másik a dokumentum egységes és gyors formázását lehetővé

tevő stílusok.

Dokumentumunk szövegébe számos olyan elemet illeszthetünk be, melyek tartalma a doku-

mentum változásával módosulhat. Ezeket összefoglaló néven mezőknek nevezzük. Használa-

tuk azáltal könnyíti meg a szerkesztő munkáját, hogy az érintett oldalelemeket (pl. tartalom-

jegyzék oldalszámait, képaláírások sorszámozását) nem kézzel kell karbantartani a szerkesz-

tés során. Szerkesztés közben az ilyen mezők háttere kattintásra szürkére vált, a gyorsmenü-

jükben pedig három említésre érdemes menüpont jelenik meg:

Mezőfrissítés: Erre kattintva a mező tartalma frissül, ha pl. új fejezetek kerülnek szö-

vegünkbe, a frissítés hatására ezek megjelennek a tartalomjegyzékben is.

Mező szerkesztése: Ennek hatására megjelenik a mezőszerkesztő párbeszédablak, ahol

mezőtípustól függően számos paramétert állíthatunk be. (A mezőlistát megtalálhatjuk

a Beszúrás lap Szöveg csoportjának Kész modulok gyűjteményében.)


Mezőkód-váltás: Itt válthatunk oda-vissza a mező kódját és tartalmát megjelenítő né-

zet között. (Példa: a dátum kódja a „2013. július 15.” formátumban így néz ki:

{TIME \@ "yyyy. MMMM d." \* MERGEFORMAT})

Stílusnak nevezzük azt a névvel ellátott formázásgyűjteményt, melyet egy kattintással vagy

billentyűkombinációval hozzárendelhetünk pl. egy bekezdéshez vagy táblázathoz, melyre így

a program a stílusba tartozó összes formázási utasítást egyszerre alkalmazza. Módosításával a

vele megformázott összes szöveg formátuma is módosul. Erről később, a 2.4.9 fejezetben

részletesen lesz szó.

2.4.2 A dokumentumállomány létrehozása, karbantartása

Mindenekelőtt a MS Word két állománytípusát kell elkülöníteni: az egyik a dokumentumál-

lomány (kiterjesztése: .docx), mellyel a felhasználó többnyire találkozik, ilyen kiterjesztéssel

menti el a megszerkesztett szöveget. A másik a sablonállomány (kiterjesztése: .dotx vagy

.dotm), mely a szerkesztett dokumentumállományok stílusjellemzőit, felépítését, a használha-

tó billentyűparancsokat, makrókat stb. határozza meg. Tehát elsődlegesen ez egy a háttérben

működő leíróállomány, melynek fontos szerepe lehet pl. akkor, egyedi fejléces levélpapírra

írunk levelet, vagy gyakran ismétlődő szövegpaneleket tartalmazó dokumentummal dolgo-

zunk (bővebben lásd majd a 2.4.9 fejezetben).

Az alapvető állományműveletek (új dokumentum létrehozása, a dokumentum mentése illetve

mentése más néven, dokumentum megnyitása) az Fájl fülön (Office Backstage nézet) vagy a

gyorselérési menün keresztül történik. A következőkben csak a fontosabb specialitásokat

emeljük ki.

Ha új dokumentumot az Office Backstage nézet Új menüpontja segítségével hozunk létre,

akkor az egyszerű üres dokumentum létrehozásán túl lehetőségünk van eleve weblapként

vagy e-mail üzenetként megalkotni a dokumentumot, valamint létrehozhatunk új dokumen-

tumot egy meglévő dokumentum alapján is. Ezeken túl itt kereshetünk a szövegünknek meg-

felelő sablont (pl. meghívók, napirendek, számlák, levélpapírok, önéletrajzok), akár a saját

gépünkön, akár a hivatalos Microsoft webhelyen, akár más online forrásból. Fontos tudni,

hogy a sablonok gépünkre kártékony kódot is tartalmazhatnak, így mindig csak biztos forrás-

ból származó sablont töltsünk le! (Ugyanez igaz a dokumentumokra is.)

Az új dokumentum első mentése, a más néven történő mentés valamint meglévő doku-

mentum megnyitása esetében a Windows-környezetben igen gyakori párbeszédpanelt kap-

juk, melyben beállíthatjuk az állomány nevét, a fájltípust (a fontosabb típusokat lásd a 2.1.2

fejezetben) illetve az állomány helyét a könyvtárszerkezetben. A leggyakrabban valószínűleg

a Word dokumentum (alapértelmezett formátum), a Rich Text formátum (pl. más szövegszer-

kesztőkbe való importáláshoz) és Weblap opciókat fogjuk használni. Utóbbi kapcsán el kell

mondani, hogy nem javasoljuk a weboldalt MS Word-del szerkeszteni, mert az elkészült web-

lap sok fölösleges kódot tartalmaz és a böngésző-kompatibilitása sem mindig megfelelő.

Képek kinyerése MS Word dokumentumból

Gyakran szükség van arra, hogy a szövegben szereplő képet máshol is felhasználjuk (figyelembe véve persze a szerzői jogokat), de a MS Word erre nem ad olyan egyszerű mentési lehetőséget, mint pl. egy webböngésző.

Megtehetjük, hogy kijelöljük és kimásoljuk a képet, majd egy képszerkesztő alkalmazásba beillesztve elmentjük saját képként, de ez viszonylag sok lépésből álló módszer.

A legegyszerűbb megoldás viszont az, ha elmentjük a dokumentumot weblapként (Fájl fül/Mentés másként), amely után a dokumentum minden, nem szöveges elemét megtaláljuk egy „<állománynév> elemei” nevű könyvtárban, a létrehozott weblap mellett.


Szintén az állományokhoz kapcsolódó lehetőség a dokumentumunkhoz kapcsolódó, leíró jel-

legű információk megtekintése illetve szerkesztése, hiszen egy állományt (dokumentumot)

nem csak a nevével jellemezhetünk. Ezt a célt szolgálja a dokumentum adatlapja (Fájl

fül/Információ menüpont ill. itt a Minden tulajdonság megjelenítése), melyben beállíthatunk

olyan jellemzőket, mint a dokumentum szerzője, címe, leírása, kulcsszavai, megtekinthetjük a

statisztikáját (oldalszám, szavak száma, karakterszám – ez egyébként elérhető az állapotsor-

ban a Szavak száma gombon keresztül is) stb.

2.4.3 A dokumentum előkészítése a szerkesztéshez

A konkrét beállítások ismertetése előtt ezek lehetséges hatóköreit illetve azok szabályozását

mutatjuk be, az egyes funkciók ismertetésénél erre már nem térünk ki. A beállításokat alap-

esetben a teljes dokumentumra alkalmazzuk. Azonban arra is van lehetőség, hogy egy doku-

mentumon belül többféle oldalbeállítást (hasábolás, lapbeállítások, margók stb.) alkalmaz-

zunk, amivel dokumentumunkat tehetjük változatosabbá, illetve speciális feladatokat oldha-

tunk meg. Ahogy a 2.2.3 fejezetben említettük, ezt a célt szolgálják a szakaszok.

A készülő szöveget szakasztörésekkel oszthatjuk fel sza-

kaszokra, ahol az új szakasz örökli az előző formázási

tulajdonságait, tehát önmagában ettől nem fog megvál-

tozni semmi sem, de a következő tulajdonságok bárme-

lyikét átállíthatjuk az új egységben: margók, lapméret és

tájolás, a nyomtató papírforrása, oldalszegély, függőleges

igazítás, élőfejek és élőlábak, hasábok, oldalszámozás,

sorok számozása, lábjegyzetek és végjegyzetek. Szakasz-

törést egyrészt beszúrhatunk manuálisan a Lap elrendezé-

se lap Töréspontok gyűjteményből, ahol kiválaszthatjuk,

hogy az új szakaszba kerülő szöveget folyamatosan írja,

új oldalra, vagy a következő páros/páratlan oldalra he-

lyezze. Ezenkívül a program automatikus szakasztörést

szúr be akkor, ha kijelölünk egy szövegrészt, és erre al-

kalmazzuk az előzőleg felsorolt formázások valamelyikét,

valamint akkor is, ha valamely beállítás (pl. laptájolás)

módosítása esetén hatókörként Az aktuális ponttól lehető-

séget választjuk.

Kiegészítés a törésponthoz: Szintén a Lap elrendezése lap Töréspontok gyűjteményben találjuk az Oldaltörés opciót, mellyel (vagy a Ctrl+Enter billentyűkombinációval) új oldalt nyithatunk a dokumentumban. Tehát ha új ol-dalra van szükségünk, akkor ezzel a módszerrel, semmiképpen se Enterek sokaságának leütésével! Az új oldat nyitó szakasztörést is csak akkor használjuk, ha az új szakaszban valóban az előzőtől eltérő formázást akarunk beállítani!

Szintén ehhez a témakörhöz kapcsolódik a Beszúrás lap Oldalak csoportjában

található néhány lehetőség is. Itt egyszerűen lehelyezhetünk egy oldaltörést, a

kurzor aktuális helyénél hozzáadhatunk dokumentumunkhoz egy üres oldalt vagy

beszúrhatunk egyet a számos előre elkészített fedőlap-séma közül.

A teljes dokumentumra vonatkozó beállítások a

Lap elrendezése lap csoportjaiban találhatók,

melyek közül a Témák és az Oldalbeállítás a

legfontosabbak. A Témák csoportban néhány

előredefiniált arculat közül választhatunk, melyek magukba foglalják a színeket, betűtípusokat,

egyéb grafikai elemek kinézetét. (Mindez visszaköszön majd a PowerPointban is.)


Az oldalbeállítások közül az első a lapbeállítás, mellyel a Lap elrendezése lap Méret gyűjtemé-

nyéből választhatjuk ki valamely szabványos (lásd. 2.2.3 fejezet) lapméretet vagy a További pa-

pírméretek menüponttal megadhatunk ezektől eltérő egyedi méretet is. Szintén itt állíthatjuk be,

hogy mely papírforrásból nyomtassunk, ha több ilyen is rendelkezésünkre áll. Ennek szerepe lehet

pl. akkor, ha a dokumentum szöveges részeit hagyományos, a fotókat tartalmazó mellékleteket

pedig fotópapírra szeretnénk nyomtatni, és ezek a számunkra elérhető nyomtató (vagy nyomtatók)

más-más tálcájában találhatók.

Következő csoportként az oldal-beállítási funkciókat határozhatjuk meg. Ide sorolhatjuk a

laptájolást (Tájolás gyűjtemény), a margók beállítását (Margók gyűjtemény), az oldal-

elrendezést (a csoporthoz tartozó párbeszédablakban), valamint a párbeszédablakban, az El-

rendezés fülén elérhető, az oldal függőleges igazítása nevű funkciót. A laptájolás keretében

álló vagy fekvő oldalt állíthatunk be. Margók esetében választhatunk előre megadott sémák-

ból, vagy magunk állíthatjuk be a lenti, fenti, bal és jobb margót, továbbá a kötésbeni margó

méretét és helyét. (Utóbbinak akkor van szerepe, ha le szeret-

nénk fűzni a kinyomtatott dokumentumot, ezzel hagyhatunk ki

helyet a fűzésnek. Emellett a kötésre nem lehet sem képet,

sem szöveget helyezni.) Az oldal-elrendezésnek akkor látjuk

hasznát, ha speciális, több oldalból álló dokumentumot szer-

kesztünk: tükrözhetjük a margókat (kétoldalas, „könyvszerű”

dokumentum), nyomtathatunk két oldalt egy lapra, vagy ké-

szíthetünk több oldalas, függőlegesen hajtogatott füzetet („le-

porelló” formátum). Érdemes megfigyelni, hogy a kiválasztott

oldalelrendezésnek megfelelően változik a margók neve is!

Az oldal függőleges igazítása magáért beszél: lényegében

ugyanazt tudjuk vele elérni oldalszinten és függőlegesen, mint

a bekezdések igazításával bekezdés-szinten és vízszintesen: a

lapon található szöveget igazíthatjuk fentre, lentre, középre

illetve egyenletesen szétosztva.

Szintén ebben a pontban teszünk említést a hasábokon alapul elrendezésről, tehát amikor a

szöveget az oldalon több, egymás melletti oszlopban jelenítjük meg. Ez elsősorban nem

szakmai dolgozatokban, hanem pl. újságokban, hírlevelekben, telefonkönyvekben használatos

formátum. Az egyhasábos elrendezéstől eltérő beállítást a Lap elrendezése lap Hasábok gyűj-

teményén keresztül érhetünk el. Itt beállíthatjuk az oldalon megjelenő hasábok számát, mére-

tét és a közöttük lévő elválasztó vonalat, illetve a hasábolás hatókörét (teljes dokumentum,

aktuális ponttól, kijelölt szöveg).

2.4.4 A dokumentum főszövegének létrehozása

Ha megnyitottuk a szerkeszteni kívánt dokumentumot, és beállítottuk az oldalakkal kapcsolatos

fontosabb paramétereket, a következő feladat a szöveg bevitele, majd annak formázása. Ahogy az

elméleti részben is bemutattuk, a szöveg alapelemének tekinthetjük a karaktert (praktikusan egy

leütést), a szót (két szóköz közötti részt) illetve a bekezdést (technikailag két ENTER-leütés közé

eső szövegrész), így a későbbiekben szó lesz karakter- és bekezdés-szintű formázási lehetőségek-

ről. Elsőként azonban ismerkedjünk meg a szövegbevitelhez kapcsolódó fontosabb funkciókkal.


A főszöveg felépítése:

Elsőként gépeljük, illetve másoljuk be a dokumentum folyószövegét, bekezdésekre törve azt.

A főszöveg begépelésekor rögtön érdemes kijelölni (nem feltétlenül megformázni) a fejezetcímeket, sőt gyakran eleve a címrendszer adta „dokumentum-csontvázból” indulunk ki, és azt töltjük fel tartalommal. A címrendszer elemeinek kijelöléséhez használjuk a 2.4.1 fejezetben definiált stílusokat (Címsor 1, Címsor 2 stb.), melyek szerkesztési, formázási lehetőségeit részletesen a 2.4.9 fejezetben mutatjuk be.

A szerkesztésnek ebben a fázisában nem szükséges beszúrni azokat az objektumokat, melyek tömb-szerűen helyezkednek el a folyószövegben (ábrák, táblázatok). Ezek tervezett helyét jól láthatóan jelöl-jük meg, rögzítésükről bővebben a 2.4.5 fejezetben olvashat.

2.4.4.1 SZÖVEGBEVITEL ÉS -KEZELÉS

A szöveg begépelésével kapcsolatban nem kívánunk részletekbe menni, kizárólag azt emeljük

ki, hogy a használt számítógép illetve billentyűkiosztás függvényében egyes, főleg speciális

karakterek más-más helyen találhatók meg. A billentyűk jobb alsó sarkában feltüntetett karak-

tereket általában az AltGr (jobb oldali Alt)+a kívánt billentyű leütésével, míg a jobb felső sar-

kában lévő, esetenként kék színű karaktereket az Fn+a kívánt billentyű leütésével jeleníthet-

jük meg (ez utóbbi a notebook-okra vonatkozik). Ezen túlmenően van néhány olyan karakter,

amit egy billentyűkombinációval vagy a Beszúrás lap Szimbólum gyűjteményén keresztül

érhetünk el. Utóbbinál ha a További szimbólumok parancsot választjuk, a párbeszédablakon

két fület találunk: a Szimbólumok fülön keresztül bármely betűkészlet tetszőleges karakterét

elérhetjük és beszúrhatjuk a szövegbe, a Különleges karakterek fülön többnyire speciális szö-

vegszerkesztési karakterek találhatók.

Gyakran használt különleges karakterek (a karakterek billentyűit idézőjelek között tüntetjük fel, tehát az idézőjelek nem képezik részét a billentyűkombinációnak):

Sortörés: Ha a bekezdés egy részét (pl. tartalmi okokból) új sorba szeretnénk írni, akkor alkalmazhat-juk a sortörés karaktert. Ezzel nem kezdünk új bekezdést, tehát nem jelenik meg pl. a bekezdések előt-ti és utáni térköz, viszont sorkizárt szövegnél csúnya szövegkép alakulhat ki, ha az egyik sorban túl ke-vés szöveg van. Billentyűkombináció: Shift+Enter.

Nem törhető szóköz: Abban az esetben használjuk, ha két, szóközzel elválasztott karaktersort minden-képpen együtt kívánunk tartani, tehát akkor sem válhatnak el egymástól, ha az első tag a sor végére kerül. Ilyen például a mérőszám és a mértékegység, vagy az olyan egybetartozó fogalmak, mint a sor-számmal ellátott uralkodónevek, illetve Budapest kerületeinek megnevezése. Billentyűkombináció: Ctrl+Shift+Szóköz.

Nem törhető kötőjel: Szerepe hasonló, mint az a nem törhető szóközé, használata szükséges pl. a tele-fonszámok vagy a bankszámlaszámok esetében. Billentyűkombináció: Ctrl+Shift+”-”.

Feltételes kötőjel: Ha a szerkesztés során nincs bekapcsolva az automatikus elválasztás (lásd ké-sőbb), akkor manuálisan kell elválasztanunk a sorvégi szavakat a megfelelő szövegkép elérése érde-kében. Viszont az elválasztások pontos helye nem feltétlenül tudható, hiszen pl. betűméret-váltásnál más-más szavak kerülnek a sorvégre. A feltételes kötőjel csak abban az esetben válik tényleges, nyomtatásban is megjelenő elválasztásjellé, ha sorvégre esik, így egy szóban többet is elhelyezhetünk. Billentyűkombináció: Ctrl+”-”.

Gondolatjel: Ahogy az a 2.2.1 fejezetben is szerepel, az elválasztásjelként és a gondolatjelként hasz-nált kötőjel nem ugyanaz a karakter. Az utóbbihoz használandó billentyűkombináció: Ctrl+kötőjel a numerikus billentyűzeten.

Nagymennyiségű szöveg esetében gyakran használatos funkció a keresés (adott karaktersor

előfordulásainak megkeresése), a csere (bizonyos karaktersor összes előfordulását lecserélni

egy másik karaktersorra) és az ugrás (adott számú dokumentumelemhez – pl. oldal, sor –

ugrani). Mindhárom funkció a Kezdőlapon, a Szerkesztés csoportban található meg, így együtt

is tárgyaljuk őket. A csere esetében a Keresett szöveg mező tartalmát cseréli le a Csere erre

tartalmával (ami lehet üres is, ekkor lényegében törlünk), a cserét végezhetjük egyesével vagy

egyszerre az összes elemre kiterjedően. Mindkét esetben látható a felületen az Egyebek gomb,


melynek hatására újabb keresési beállítások (pl. kis- és nagybetűk megkülönböztetése, csak ha

ez a teljes szó), illetve két további gomb jelennek meg.

Az egyik a Formátum, ami lehetővé teszi, hogy csak bizonyos formázásnak megfelelő (pl.

betűtípus: Arial, bekezdés: középre zárt) szövegben keressünk, illetve cseréljünk. A beállított

formázások megjelennek a Keresett szöveg mező alatt, csere esetén értelemszerűen a Csere

erre mezőben állva meg kell adni, hogy milyen formázásra cseréljen. Így ha szöveget akarunk

keresni/cserélni formázás nélkül, egyszerűen írjuk be azt a mező(k)be. Ha szöveget akarunk

keresni/cserélni adott formázással, írjuk be a szövege(ke)t, majd állítsuk be a kívánt formá-

zás(ok)at. Végül, ha csak adott formázást keresünk/cserélünk töröljük ki a szövege(ke)t a me-

ző(k)ből és csak a formázás(oka)t állítsuk be. A másik gomb a Speciális, mellyel speciális

karaktereket vagy szövegelemeket (pl. bármely karakter, bármely szám, bekezdésjel, tabulá-

torjel, grafikus objektum, nem törhető szóköz stb.) kereshetünk vagy cserélhetünk.

A keresés kapcsán említést kell tenni az „Összes találat kiemelése a következőben:” lehető-

ségről, melynek bejelölése után a keresett kifejezés összes előfordulását kijelöli a szoftver, így

azokat egyszerre tudjuk pl. formázni vagy törölni.

Minden keresésnél említést kell tenni az ún. helyettesítő (joker-) karakterekről, melyekkel

egy vagy több más karaktert helyettesíthetünk a keresőkifejezésben.

Néhány fontosabb helyettesítő karakter az MS Word-ben (az idézőjel nem része a helyettesítő karak-ter(ek)nek):

Egyetlen karakter – jele: „?”, példa: „v?sz” eredményül adja a „visz”, a „vész” és a „vesz” szavakat is.

Tetszőleges számú karakter – jele: „*”, példa: „k*t” eredményül adja a „köt” és a „kabát” szavakat is.

Szó eleje – jele: „<(szó)”, példa: a „<(kab)” eredményül adja a „kabát” és a „kabaré” szavakat is.

Szó vége – jele: „>(szó)”, példa: a „>(ott)” eredményül adja a „megbukott” és a „kicsukott” szavakat is.

Megadott karakterek közül egy – jele „[karakterlista]”, példa: a „v[ié]sz” eredményül adja a „visz” és „vész” szavakat, de pl. a „vesz”-t már nem (vö. az első példával).

Az előtte álló karaktersor n és m közötti számú előfordulása – jele: „szó{1,3}”, példa: a „10{1,3}” ered-ményül adja a „10”, „100” és „1000” számokat is.

A párbeszédablak harmadik fülén találjuk az ugrás funkciót, mellyel a dokumentum adott

számú eleméhez (pl. oldal, sor, ábra, egyenlet stb.) ugorhatunk, illetve megadhatunk az aktuá-

lis pozíciótól számított relatív elmozdulást + vagy – számmal.

A szövegszerkesztő programok által felkínált egyik fontos lehetőség, hogy a már begépelt

szövegen utólagosan is végezhetők műveletek: a szöveg formázható, áthelyezhető, megtöbb-

szörözhető, törölhető. Ehhez az érintett szövegrészt az egérrel vagy billentyűkombinációval ki

kell jelölnünk, amely egy ideiglenes állapot, vagyis egérkattintásra vagy a kurzorbillentyűleü-

tésre a kijelölés megszűnik.

Fontosabb kijelölési módok:

Tetszőleges szövegrész: Az egér bal gombját lenyomva húzással, vagy a kezdőpozícióba állás után Shift+kurzorbillentyűvel.

Egy szó: Az egérrel duplát kattintva a kívánt szóra, vagy szó elé állva a Ctrl+Shift+ billentyűkel.

Egy sor: Az egérrel a sor elé, a margóra állva, egyet kattintva, vagy a kurzorral a sor elejére állva a Shift+End billentyűkkel.

Egy mondat: A Ctrl nyomva tartása mellett az egérrel a mondat bármely szavára kattintva.

Egy bekezdés: Az egérrel a bekezdés elé, a margóra állva, duplát kattintva, vagy a kurzorral a bekez-dés elejére állva a Ctrl+Shift+ billentyűkel.

Teljes dokumentum: Az egérrel a margóra állva, hármat kattintva, vagy a dokumentum elejére állva a Ctrl+Shift+End billentyűkkel, vagy a Szerkesztés/Az összes kijelölése menüponttal.


A kijelöléssel számos műveletet hajthatunk végre: törölhetjük, felülírhatjuk, áthelyezhetjük

vagy átmásolhatjuk (megtöbbszörözhetjük). Ezek lényegét a következőkben foglaljuk össze.

A kijelölt szöveget a Delete vagy a Backspace billentyűkkel törölhetjük. Ha bármilyen más

(karakter)billentyűt ütünk le, tehát új szöveget kezdünk gépelni, akkor ezzel felülírjuk a kije-

lölt szöveget.

A kijelölésről készíthetünk másolatot, melynek során az a Windows Vágólapjára kerül, ahon-

nan beilleszthető a szöveg egy másik pozíciójába, illetve egy másik alkalmazásba is. Termé-

szetesen ugyanígy a Word-be is beilleszthetünk egy másik programból kimásolt elemet. Erre a

Kezdőlapon, a Vágólap csoportban látható ikonok, a jobb egérgombbal elérhető gyorsmenü

vagy billentyűkombinációk szolgálnak.

A Vágólapra való helyezésnek két esete lehetséges: a másolás, melynek

során a kimásolt szöveg megmarad az eredeti helyén is, és a kivágás,

melynek hatására a kijelölés törlődik. A kijelölt szöveget kimásolhatjuk a

kijelöléshez tartozó gyorsmenü Másolás menüpontjával, a Ctrl+C billentyűkkel (ami szinte

minden programban használható, fontos kombináció), vagy a ikonnal. A kijelölés kivágá-

sához használhatjuk a kijelöléshez tartozó gyorsmenü Kivágás menüpontját, a Ctrl+X billen-

tyűket, vagy a ikont.

A kijelölt, majd a vágólapra került tartalmat a kívánt pozícióban előhívott gyorsmenü Beil-

lesztés menüpontjával, a Ctrl+V billentyűkkel (szintén alapvető kombináció), vagy a beillesz-

tés ikonnal illeszthetjük be, akár több alkalommal is. Alapesetben a beillesztett szöveg min-

den formázási jellemzőt (pl. szín, betűméret, betűtípus) hoz magával az eredeti helyéről, ami

igen kellemetlen lehet, ha egy másik dokumentumból (ami másként van formázva) másolunk

át egy szövegrészt. Ezt küszöbölhetjük ki az irányított beillesztés (A Beillesztés ikonhoz tar-

tozó gyűjteményből) használatával. A kívánt helyre állva és a menüpontot kiválasztva kapunk

egy párbeszédablakot, melyben megszabhatjuk, hogy milyen módon illesszük be a Vágólap

tartalmát a dokumentumba. A választható lehetőségek a Vágólap tartalmától függnek, az

alábbiakban a leggyakoribb alkalmazási lehetőségeket emeljük ki.

Az Office 2010 egyik újdonsága, hogy az irányított beillesztés lehetőségei

gyorselérésű ikont kaptak – használjuk akár a Kezdőlap Beillesztés ikonja alatti

menüt, akár a szövegmezőben elérhető gyorsmenüt. Itt attól függően, hogy mit

másoltunk a vágólapra külön ikont kaptak az egyes beillesztési lehetőségek.

Az irányított beillesztés legfontosabb lehetőségei:

Nem formázott szöveg (normál vagy Unicode): A kijelölt szöveggel nem illesztünk be semmilyen for-mázási utasítást, így az a beillesztés pontjának formátumát veszi fel. Hasznos, ha pl. weblapról máso-lunk be valamit a dokumentumunkba.

HTML-formátum és Formázott (RTF) szöveg: Mindkettővel átmenthetjük a forrásszöveg formátumát a céldokumentumba. Ha weblapról másolunk be szöveget HTML-formátumban, ügyeljünk arra, hogy olyan a dokumentumban szükségtelen elemek is átkerülhetnek (mint pl. a pozícionáló táblázatok).

Kép, többféle formátumban: A vágólapon szereplő objektum képként kerül beillesztésre, így az átmére-tezhető, forgatható stb.

Microsoft Office Word (Excel) dokumentum objektum: Abban az értelemben ez is kép, hogy a beillesz-tett objektum átméretezhető, viszont duplán kattintva rá külön dokumentumként a forrásalkalmazással (MS Word, Excel) külön szerkeszthető.

Hasonló eszközhöz juthatunk, ha megvizsgáljuk a beillesztett szöveg jobb alsó sarkában meg-

jelenő ikont (Beillesztés beállításai), mellyel minden esetben beállíthatjuk, hogy megőriz-

zük a forrásformátumot vagy a beillesztett szöveg környezetének megfelelő célformátumot


alkalmazzuk, esetleg csak a formázatlan szöveget hagyjuk meg (illetve speciális esetben – pl.

Excel-táblázat beillesztése – további lehetőségek is elérhetők).

Bizonyos kijelölt elemek (pl. egy Excel táblázat vagy grafikon, kép) esetében azt is megtehet-

jük, hogy ne beillesszük, hanem az irányított beillesztés párbeszédablakában a rádiógombot

átállítva csatoljuk azt a dokumentumba. Ez azt jelenti, hogy a kijelölt elem továbbra is kap-

csolatba marad az eredeti (ez esetben Excel) állománnyal, és ha az frissül, közvetlenül frissít-

hetjük a csatolmányt is.

A másolások között kell bemutatni egy speciális lehetőséget: a formátum másolását. Ennek

akkor van szerepe, ha egy szövegrészt ugyanolyan formátumúra szeretnénk alakítani, mint

egy másik, már meglévő szöveg. Ennek érdekében jelöljük ki a mintaként szolgáló szöveget

vagy annak egy részét, kattintsunk a formátum másolása ikonra , amire a kurzor ecset ala-

kúra vált. Ezzel aztán „lefesthetjük” a megformázni kívánt szöveget. Azonban már itt kiemel-

jük, hogy az „optimális” megoldást az egységes stílushasználat jelenti (tehát amikor egy szö-

veg formázásainak összességének nevet adunk és azzal hivatkozunk rá a későbbiekben),

mellyel részletesen a 2.4.9 fejezetben foglalkozunk.

2.4.4.2 NYELVI ESZKÖZÖK

A MS Word-ben több olyan eszköz is a rendelkezésünkre áll, melyeknek célja, hogy a doku-

mentum nyelvi helyességét javítsák, így használhatjuk az (automatikus) elválasztást, a helyes-

írás- és nyelvhelyesség-ellenőrzést, és a szinonima-szótárat, valamint automatikus javítás esz-

közt is (mellyel az előre meghatározott listában szereplő, gyakran hibásan írt szavakat javítja

automatikusan a program). A nyelvi eszközök beállítására vonatkozó lehetőségeket a Fájl

fül/Beállítások/Nyelvi ellenőrzés párbeszédpanelen érhetjük el.

A nyelvi eszközök használatához hozzátartozik, hogy a szö-

veghez vagy annak egy részéhez a megfelelő nyelv legyen

hozzárendelve, melyet az Korrektúra lap Nyelv csoportjaiban

lévő Nyelv ikonnal vagy az állapotsorban az aktuális nyelvet

mutató gombra kattintva tehetünk meg. Tehát lehetséges, hogy a szövegben több nyelven írt

részek is szerepeljenek, és mindegyik esetében használjuk a nyelvi eszközöket (ha azok tele-

pítve vannak).

Az első nyelvi eszköz az elválasztás, ami egyrészt biztosítja számunkra az automatikus elvá-

lasztás lehetőségét, melynek bekapcsolása után (Lap elrendezése lap Oldalbeállítás csoport) a

Word beszúrja a szükséges elválasztásjeleket, illetve a dokumentum szerkesztésével párhu-

zamosan módosítja is azokat. Emellett használhatjuk a kézi elválasztás funkciót is, ami egy

párbeszédablakban a kurzorpozícióban lévő szót feltételes kötőjelekkel látja el, így ha az a

sorvégre kerül, a megfelelő kötőjel aktiválódik.

Ha a helyesírás- és nyelvhelyesség-ellenőrzés be van kapcsolva, gépelés közben piros hul-

lámos vonallal aláhúzva jelzi a helyesírási, zöld hullámos vonallal aláhúzva pedig a nyelvhe-

lyességi (pl. szórendi, szóhasználati, központozási) hibákat. Ha ezekre jobb egérgombbal kat-

tintunk, a megjelenő gyorsmenü, ha tud, felkínál egy vagy több javítási alternatívát, illetve ha

helyesnek véljük a megjelölt kifejezést, fel is vehetjük azt a szótárba. A folyamatos nyelvi

ellenőrzés mellett kérhetjük az egész dokumentum, vagy egy kijelölt rész ellenőrzését is a

Korrektúra lap Helyesírás ikonjával, vagy az állapotsorban látható ikonnal (itt éppen azt

jelzi, hogy helyesírási hibát észlel a dokumentumban). A megjelenő párbeszédablak segítsé-

gével végiglépkedhetünk az összes hibásnak vélt kifejezésen, és javíthatjuk, átugorhatjuk,

vagy a szótárba felvehetjük a megjelölt elemeket.


Ehhez hasonlóan, ha egy szóra jobb egérgombbal kattintunk, a gyorsmenü Szinonimák pont-

jában találhatjuk a szótárban hozzá rendelt hasonló jelentésű szavakat, vagy ha kijelölünk

egy szót, akkor a Korrektúra lap Szinonimák ikonján keresztül, egy munkaablakban láthatjuk

ugyanezt.

2.4.4.3 KARAKTERSZINTŰ FORMÁZÁSOK

Az ide sorolt formázások a kijelölt szövegrészre (minimáli-

san egyetlen karakterre), kijelölés hiányában a kurzorpozíci-

óban lévő szóra terjednek ki. Így pl. egyetlen bekezdésen

belül is többféle formázást alkalmazhatunk. Az itt használ-

ható utasítások a Kezdőlap Betűtípus csoportjához tartozó párbeszédablak két fülén érhetők el,

illetve a fontosabb beállításokat magában a Betűtípus csoportban vagy a kijelölt szövegnél

megjelenő minipulton is megtalálhatjuk. (A fejezetben előkerülő fogalmakkal és használati

elvekkel már találkozott a 2.2.1 fejezetben.)

Az első fül a Betűtípus, ahol az olyan alapvető karakterjellemzőket állíthatjuk, mint a felhasz-

nált betűtípus, betűméret, betűstílus és betűszín. Ha a betűtípust az eszközsorból választunk,

a lista tetején, a többitől vonallal elválasztva a legutóbb használt típusokat találjuk. A betű-

méretet kiválaszthatjuk a listában felkínált értékek közül, de be is gépelhetjük 1 és 1638 kö-

zötti értéket megadva 0.5-ös lépésközzel. A betűstílusok között a normál mellett a legtöbb-

ször megtalálható a dőlt és félkövér, illetve ezek kombinációja, a félkövér dőlt is. Ha a betű-

szín értéke automatikus, akkor a program a háttérszínnek megfelelően választ színt (pl. fehér-

hez feketét), egyéb esetben a kiválasztott szín lesz az érvényes. További lehetőségként meg-

adhatjuk még az aláhúzás típusát, illetve színét. Emellett az Effektusok csoportban számos

további karakterjellemzőt állíthatunk be, néhány kivételtől eltekintve egymástól függetlenül.

Ezek közül leggyakrabban az alsó- és felsőindexet (pl. képletek, mértékegységek esetében), a

kiskapitális és nagybetűs írásmódot (kiemelésekhez) használjuk.

A Térköz és pozíció fülön a betűk egymáshoz képest és a sorban való helyzetét lehet beállíta-

ni. Az első lehetőség a Méretarány, mellyel a karakterek vízszintes megnyújtását lehet %-ban

megadni. A Pozíció legördülőjében beállíthatjuk vagy pontokban megadhatjuk, hogy a betűk

egymáshoz képest közelebb (sűrítve) vagy távolabb (ritkítva) álljanak, amely a kiemeléshez

lehet egy újabb eszköz.

A betűköz alkalmazása:

Gyakori hiba a ritkított szöveg alkalmazásánál, hogy a felhasználó szóközök leütésével távolítja el egymástól a betűket. Ez súlyos hiba, hiszen így a szavak technikai értelemben megsemmisülnek, nem működik pl. az automatikus elválasztás. Adjunk meg ehelyett nagyobb betűközt!

A betűköz módosításával csökkenthetjük/növelhetjük az egy sorba jutó karakterek számát, így a be-kezdések méretét is. Így ez fontos eszköz a fattyúsorok eltüntetésében!

Az Pozícióval a sor alapvonalához képest emelhetjük fel vagy süllyeszthetjük le a karaktereket.

A Betűpárok egalizálása opció bekapcsolásával és a betűméret megadásával meghatározhatjuk,

hogy milyen betűmérettől kezdve alkalmazza bizonyos betűpároknál az automatikus betűköz-

csökkentést (lásd 2.2.1 fejezet). (Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a

betűméret, annál feltűnőbbek a nem megfelelő betűtávolságból adódó

hibák.) Szintén karakterformázásnak fogható fel a kiemelés, mellyel a

vastag szövegkiemelő filcnek megfelelő hatást érhetünk el. Ez az esz-

köz elérhető az ikonsorból, kiemelő színt a legördíthető menüből vá-

laszthatunk (lásd oldalt). Ugyanezt menüből a bekezdésformázásoknál

tárgyalt szegély- és mintázatkezelésnél érhetjük el.


2.4.4.4 BEKEZDÉSFORMÁZÁS

A bekezdésformázó utasítások hatóköre a kijelölt bekezdések egé-

szére, vagy ha nincs kijelölés, a kurzorpozícióban lévő teljes be-

kezdésre vonatkozik. Az általános bekezdés-formázási eszközök a

Kezdőlap Bekezdés csoportjához tartozó párbeszédablakban érhe-

tők el, valamint a fontosabb eszközök ikonként elérhetők a csoportból is. (Az itt előforduló

fogalmakkal és használati elvekkel már találkozott a 2.2.4 fejezetben, ezeket itt újra nem is-

mertetjük.)

A Bekezdés párbeszédablak Behúzás és térköz fülének első csoportjában megadható a bekez-

dés igazítása (balra, jobbra, középre, sorkizárt), valamint a bekezdés vázlatszintje. Ez utóbbi

a dokumentum főszövegénél többnyire Szövegtörzs marad, pl. címsoroknál automatikusan

magasabb besorolást kap. Ha valamilyen oknál fogva egy bekezdést magasabb hierarchikus

szintre kívánunk emelni (ami tehát nem formázásbeli, hanem logikai különbséget jelent), itt

tehetjük meg ezt, és a Vázlat nézetben (lásd. 2.4.1 fejezet) ezek a „kiemelt” bekezdések pl.

felhasználhatók keresésre.

A következő csoport a Behúzások beállításait tartalmazza. Ennek keretében megadható a bal

és jobb oldali behúzás, vagyis a bekezdés távolsága a bal és a jobb oldali margótól. Emellett

megadható egy harmadik, speciális behúzás, mely az első sor behúzása vagy függő behúzás

lehet. Ha az első sort választjuk, a bekezdés első sora a megadott értékkel kezdődik beljebb a

bal oldali behúzástól. Függő behúzás esetében az első sor a bal oldali behúzásnál kezdődik, a

bekezdés összes többi sora pedig a függő behúzás értékével beljebb. Mindhárom mezőbe írha-

tunk negatív értéket is, tehát a behúzás valójában lehet „kihúzás” is, amivel így a margó terü-

letére is írhatunk (bár ez általában kerülendő). A behúzások (illetve a margók) beállítása a

szerkesztőterület feletti vonalzón is követhető (ha bekapcsoltuk a függőleges görgetősáv tete-

jén lévő ikonnal), valamint a gombok mozgatásával közvetlenül állítható (lásd 6. ábra).

6. ábra A margók és a behúzások megjelenése a vonalzón

Az utolsó csoport a Térközök beállítására ad lehetőséget. Az Előtte és Utána értékekkel a be-

kezdések előtti és utáni üres teret adhatjuk meg, alapvetően pontban, míg a Sorközzel bekez-

désen belül, a sorok közötti távolságot módosíthatjuk. Leggyakrabban a Szimpla, 1,5 sor és

Dupla értékeket használjuk, de beállíthatjuk a Legalább (+érték) és a Pontosan (+érték) lehe-

tőségeket is. Előbbinél, ha a sorköznél nagyobb elem (pl. egy kép) kerül beillesztésre, a prog-

ram automatikusan megnöveli a sortávolságot, az utóbbinál viszont nem, így egybecsúszhat a

sorok tartalma.

Közkedvelt szövegszerkesztési eljárás, hogy a felhasználó üres sorok leütésével különíti el egymástól a bekezdéseket. Ez rövid szövegek (pl. levél) esetében nem kifejezett hiba, viszont hosszabb dokumentumok-nál egyrészt nehezíti a térköz pontos beállítását (ami lehetséges pl. az üres sor betűméretének csökkentésé-vel), másrészt így a térköz egész dokumentumra terjedő módosítása igen nehézkessé válik. Valamint a cím-sorok és az utána következő bekezdés egy oldalon tartása (lásd alább) is lehetetlen. Ehelyett használjuk te-hát a fent bemutatott bekezdések előtti és utáni térközt!

A Szövegbeosztás fülön a bekezdések tördelésével kapcsolatban állíthatunk be bizonyos jel-

lemzőket. Mindenképpen érdemes bekapcsolni a Fattyú- és árvasorok opciót, így elkerülhet-

Margók Bal oldali behúzás Első sor behúzása Jobb oldali behúzás


jük, hogy egy bekezdés egyetlen sora kerüljön a lap aljára vagy tetejére. Pl. címek vagy listák

esetében kifejezetten ajánlott az Együtt a következővel opció használata, így nem történik

meg, hogy a fejezetcím az oldal aljára kerül és elszakad az őt követő fejezettől. Az Egy oldal-

ra jelölőnégyzettel a bekezdés szövegét egy oldalon tarthatjuk, míg az Új oldalra opcióval a

bekezdés (pl. főfejezet címei) új oldalra kerülnek.

A bekezdések egyik speciális megjelenési formája, mikor az egyes bekezdéseket számokkal,

betűkkel vagy valamilyen kiemelő jellel jelöljük meg, vagyis számozott, felsorolásjellel ellá-

tott vagy kombinált többszintű listát készítünk. Ezt a funkciót a Kezdőlap Bekezdés cso-

portjának ikonjaival ( – illetve a hozzájuk tartozó gyűjteményekkel), a gyűjtemények-

ből megnyitható párbeszédablakokból, esetleg a kijelölt bekezdés(ek)hez jobb egérgombbal

előhívható gyorsmenüből érhetjük el. A párbeszédablakokban választhatunk az előre elkészí-

tett felsorolás-, számozott lista- és többszintű lista-formátumokból, illetve alkalmazhatunk ún.

listastílusokat (amely elősegíti, hogy az egész dokumentumon belül azonos listaformákat

használjunk) is, amelyek névvel ellátott listaformátumok. Mindhárom listaformátum esetében

lehetőségünk van tetszőleges kinézetű listát létrehozni, ennek érdekében beállíthatjuk, hogy

milyen betű, szám, jel szerepeljen a bekezdések előtt (vagy ezek kombinációja a többszintű

lista egyes szintjein), mi legyen a lista első elemének kezdőszáma vagy -betűje és mekkora

legyen a listajel és a szöveg behúzása. Számozott és többszintű listáknál azt is megadhatjuk,

hogy új listát kezdjünk (a kezdőszámmal vagy -betűvel) vagy az előzőt folytassuk.

A bekezdésen belüli szövegpozicionálás újabb eszköze a tabulátor. Ez olyan soron belüli

pozíciót jelent, melyhez a kurzor odaugrik a tabulátor billentyű leütésével (ami tehát egyben

egy speciális karaktert is jelent). Többek között így oldhatjuk meg, hogy egymás alatt sorok-

ban (bekezdésekben) ugyanott kezdődjön a szöveg. Egy tabulátor karakter hatóköre az adott

sorra terjed ki, tehát ha tabulátorral beljebb kezdünk egy sort, és folyamatosan gépeljük a szö-

veget, az automatikus sortörés után az új sorban nem kezdődik beljebb a szöveg, ezt a bekez-

dés behúzásának állításával érhetjük el. Meg kell említeni a kitöltés fogalmát, ami azt jelenti,

hogy két tabulátorpozíció között milyen karakterekkel (pontozott vonal, aláhúzás stb.) töltse

ki a helyet a szoftver, ami tehát egyetlen billentyűleütésre valósul meg. Ezt gyakran láthatjuk

pl. tartalomjegyzékek, árlisták esetében.

Az MS Word-ben alapvetően négyféle tabulátort használhatunk, melyek a tabulált szöveg

igazításában különböznek egymástól:

Balra igazító: A gépelt szöveg bal oldala lesz kiigazítva, tehát a szöveg a tabulátortól

jobbra kezdődik. Ez lényegében helyettesíthető (és lehetőség szerint helyettesítendő

is) a bekezdés első sorának behúzásával.

Jobbra igazító: Az előző eset fordítottja, a szöveg jobb oldala lesz igazítva, az a tabu-

látortól balra kezdődik.

Középre igazító: A program a szöveget a tabulátortól jobbra-balra egyenlően osztja el.

Decimális (tizedesjelhez igazító): Alapvetően (pl. szöveg esetében) egy jobbra igazító

tabulátor, különbség a tizedes törtet tartalmazó számok esetében van. Ekkor ugyanis a

rendezés alapja a tizedesjel lesz, több, egymás alatti sorba írt számot vizsgálva a tize-

desjelek kerülnek egymás alá. Szerepe pl. árlisták rendezésében van.

Vonal: Igazából nem tabulátor, de ebben az eszközcsoportban szerepel. A kijelölt po-

zícióban egy, a bekezdés magasságának megfelelő függőleges vonalat húz.

Alapértelmezésben minden tabulátor billentyű leütésénél a kurzor 1,25 cm-rel kerül beljebb,

de a felhasználó is tud saját tabulátorpozíciókat létrehozni. Ezek kétféle módon kezelhetők:


Egérrel a közvetlenül a vonalzón: Ha a vonalzón bárhova kattintunk, akkor az annak a

bal szélén látható tabulátortípust jelző ikonnak megfelelő tabulátorpozíciót hozunk lét-

re. A típust az ikonra való kattintással tudjuk módosítani. A kihelyezett pozíció az

egérrel áthelyezhető, valamint a vonalzóról lehúzva törölhető.

Párbeszédablakból: A tabulátorok kezelését a Kezdőlap Bekezdés csoportjából meg-

nyitható párbeszédablakból, a Tabulátorok gombon keresztül végezhetjük. Beírjuk,

hogy hol (hány cm-nél) legyen az új tabulátor, milyen típust és milyen kitöltést alkal-

mazzunk, majd a Felvétel gombbal létrehozzuk. Ugyanitt tudjuk törölni a korábban

felvett tabulátorokat is. (Ezt a menüt elérhetjük a vonalzón lévő tabulátor-pozícióra

való dupla kattintással is.)

A tabulátor szerepe és használata:

Szerepe abban áll, hogy pontosan igazíthassunk egymás alá sorokat, mégpedig úgy, hogy ne üssünk le fölösleges karaktereket. Tehát ha beljebb akarunk kezdeni egy szöveget, akkor nem sok szóköz (nagyon rossz megközelítés), és nem néhány tabulátor (nem ajánlott megközelítés) leütésével tegyük ezt meg, hanem pl. a megfelelő tabulátorpozíció(k) beszúrásával (vagy a bekezdés behúzásával vagy táblázattal). Ezt egy-két egérkattintással elvégezhetjük, és később is egyszerűen módosíthatjuk.

Klasszikus példa: aláírás helye a levélen. Ezt könnyen létrehozhatjuk kizárólag tabulátorokkal, pontok leütése nélkül is. Szúrjunk be menüből két pozíciót, a kettő közötti kitöltést (a második létrehozásánál) pedig állítsuk pontozottra. Így két tabulátorleütéssel létrehozhatjuk az aláírás helyét. Ha alatta szükség van az aláíró nevére is, akkor a következő sorba szúrjunk be a két előző pozíció közé, pontosan kö-zépre egy középre igazító tabulátort.

2.4.5 Objektumok elhelyezése a folyószövegben

A dokumentumban a folyószöveg-szerű részeken kívül gyakran szerepelnek olyan „tömbsze-

rű” elemek, melyeket vagy az MS Word-del hozhatunk létre (pl. táblázatok, rajzok), vagy

valamilyen külső forrásból szúrhatunk be (pl. fotók, Excel-diagramok). Ebben a fejezetben

ezeket tekintjük át. Ezeket a lehetőségeket a Beszúrás és a Hivatkozás lapról érhetjük el.

A bekezdéseknél ismertetett tabulálás mellett a szöveg szabályos rendezésének eszköze a táb-

lázat. Ahogy a 2.2.5 fejezetben leírtuk, táblázatos formában könnyen szemléltethetők bizo-

nyos logikai, matematikai stb. összefüggések, viszont a szövegszerkesztésben ez az eszköz jól

használható az oldalkép elemeinek rendezésére is.

Táblázat, mint rendezőeszköz: Ha egy oldalon több elemet (pl. egy levélfejléc esetében képeket, szöveget) kell arányosan elrendezni, megtehetjük azt, hogy az elemeket táblázatcellákba illesztjük és a táblázat szegé-lyét nem jelenítjük meg, így azok vízszintesen arányosan elosztva lesznek láthatók az oldalon. Az előzőleg említett tabulátoros feladatok táblázatokkal illetve a táblázat celláinak igazításával is megoldhatók.

A táblázat létrehozása a Beszúrás lap Táblázatok gyűjteményéből

történhet. Innen egyrészt az egérrel körberajzolva adhatjuk meg a

táblázatunk méretét, másrészt a gyűjtemény alján lévő menüpontok-

kal további funkciókat érhetünk el: Beilleszthetünk táblázatot párbe-

szédablakban megadott paraméterek segítéségével, vagy Excel táblá-

ból, tetszőleges méretű és felosztású táblázatot rajzolhatunk, vagy

választhatunk előre elkészített táblázat-sémák közül.

A már létrehozott táblázat módosítására szolgáló eszközök a Táblá-

zateszközök speciális laphoz tartozó két lapról, a Tervezés és Elrende-

zés lapokról érhetők el. A hozzájuk kapcsolódó összes szerkesztési

lehetőséget nem vesszük részletesen végig, mivel azok jórészt magu-

kért beszélnek, a fontosabb egységeket emeljük csak ki:


Kijelölés: A táblázat bal felső sarkában látható nyilaskereszt-alakú ikonra kattintva

tudjuk az egész táblázatot, az oszlop tetejére illetve a sor elejére állva a kurzorral pe-

dig egy sort vagy egy oszlopot kijelölni.

Beszúrás és törlés: Mindig a kijelölt oszlop elé illetve a kijelölt sor fölé tudunk új

elemet beszúrni a gyorsmenü segítségével, illetve a Táblázateszközök/Elrendezés lap

Sorok és oszlopok csoportján keresztül. A törlésre is hasonló lehetőségeink vannak.

Táblázat pozícionálása és méretezése: A kijelölt táblázat gyorsmenüjéből vagy a Táb-

lázateszközök/Elrendezés lap Táblázat csoport Tulajdonságok menüpontban megad-

hatjuk, hogy az oldalon hova legyen igazítva a táblázat, illetve hogyan fogja körül a

szöveg, valamint itt végezhetjük el a sorok, oszlopok és cellák méretezését (pontos ér-

tékkel és %-os aránnyal is). Ezt elvégezhetjük a cellahatárok egérrel való áthúzásával

is, de igazán pontosan a párbeszédablakban méretezhetünk.

Cellatartalom: Tartalmi szempontból különlegesség, hogy egyszerűbb matematikai,

statisztikai műveletek (összegzés, darabszám, átlag stb.) végrehajtására a MS Word-

ben is van lehetőség. Ehhez a Táblázateszközök/Elrendezés lap Adatok gyűjteményé-

ben található Képlet menüpont használható. Ennek képletszerkesztőjében az MS Exel-

hez hasonlóan írhatunk képleteket, pl. =SUM(a1:a4), =AVERAGE(a1;a2), emellett

megadhatjuk a megjelenített szám formátumát is.

Táblázat- és cellaformázás: A táblázatokban, cellákban ugyanazokat a formázási lépése-

ket hajthatjuk végre, mint bármelyik bekezdésben. A tartalom igazításának leggyorsabb

módja, ha a kijelölt cellák gyorsmenüjéből a Cellaigazítás menüpontot használjuk, ahol

függőlegesen és vízszintesen is rendezhetjük a szöveget (mindez megtalálható a Táblá-

zateszközök/Elrendezés lap Igazítás csoportjában is). Gyakran használt funkció még

több kijelölt cella összevonása (a gyorsmenü vagy Táblázateszközök/Elrendezés lap

Egyesítés csoport Cellák egyesítése menüpontja) és egy cella felbontása (Cellák felosztá-

sa menüpont). A táblázat arculatát leggyorsabban a Táblázateszközök/Tervezés lapon

szabhatjuk meg: beállíthatjuk, milyen speciális sorok/oszlopok legyenek a táblázatban

(pl. Rovatfej, Összegsor), választhatunk számos előre összeállított stílus közül, illetve

magunk is módosíthatjuk a szegélyeket, kitöltéseket.

Konvertálás: Időnként szükségünk lehet arra, hogy egy szövegrészt gyorsan táblázattá

vagy egy táblázatot szöveggé alakítsunk. Erre szolgál a Táblázateszközök/Elrendezés

lap Adatok gyűjteményében található Szöveggé alakítás menüpont, ahol a kijelölt táb-

lázat kapcsán megadhatjuk, hogy mi legyen a cellahatároló karakter (pl. tabulátorjel,

bekezdésjel). Táblázattá konvertálandó szöveg esetében ezt a funkciót a Beszúrás lap

Táblázatok gyűjteményéből érhetjük el.

Nem csak a táblázatok, hanem az egyes bekezdések vagy az egész oldal illetve a teljes doku-

mentum) esetében lehet arra szükség, hogy az adott elemet valamilyen kerettel, szegéllyel

lássuk el, illetve módosítsuk a háttérszínt. Ez a funkció három helyen érhető el: Táblázatok

esetén a Táblázateszközök/Tervezés lapon a Táblázatstílusok és a Szegélyek rajzolása csopor-

tokban, bekezdéseknél a Kezdőlap Bekezdések csoportjában, valamint teljes oldalaknál a Lap

elrendezése lapon az Oldalháttér csoportban.


Nagyméretű táblázatok specialitásai:

Széles táblázatok kezelése: Ha egy táblázat túl széles, nem fér el az álló formátumú oldalon. A prob-lémát megoldhatjuk úgy, hogy függőlegesen kettéosztva, két szomszédos oldalra szerkesztjük a táblá-zatot, vagy az érintett oldal tájolását fekvőre állítjuk úgy, hogy azt szakasztörések beszúrásával új sza-kasszá tesszük, majd módosítjuk a tájolást a Fájl/Oldalbeállítás menüpontban (lásd 2.4.3 fejezet).

Fejléc ismétlése minden oldalon: Nagyméretű táblázatok gyakran több oldalra is átnyúlnak. Ez esetben minden oldal tetején ismételni célszerű a táblázat fejlécét, hogy annak értelmezését megkönnyítsük. Ez történhet manuálisan is (új címsorok begépelésével), de ez egyértelműen nem javasolt, mivel bármi-lyen formátumbeli módosítás után kezdhetjük az egészet elölről. Ehelyett jelöljük ki a fejlécnek szánt sort (sorokat), melybe az első sornak mindenképp benne kell lennie, majd válasszuk a Táblá-zat/Címsorok ismétlése menüpontot vagy a Táblázat/Táblázat tulajdonságai menüpont Sor fülének Is-métlés minden oldal tetején címsorként jelölőnégyzetét. Ennek hatására automatikus oldaltöréseknél a kijelölt fejléc megismétlődik.

Oldaltörés beállítása: A MS Word automatikus oldaltöréseket szúr a lap végén megfelelő helyekre. Hosszú táblázatoknál előfordul, hogy az oldaltörés hatására a táblázatsor egyik fele az egyik oldalon marad, a másik a másik oldalra kerül. Ezt megelőzhetjük, ha vagy a Táblázat/Táblázat tulajdonságai menüpont Sor fülének Oldaltörés soron belül is lehetséges jelölőnégyzetét kikapcsoljuk

Dokumentumunkban a szöveg és a táblázat mellett számos további elem, objektum (kép,

videó, grafikon stb.) kerülhet, melyek nagyobb részét eleve más programokkal hoztak létre.

Ezek tartalma két módon kerülhet a dokumentumunkba: beágyazással (amikor a forrásállo-

mány tartalma a dokumentumunk részévé válik, ha a forrás változik, a változás nem kerül át a

céldokumentumba), illetve csatolással (a csatolt adatok a forrásállományban tárolódnak, an-

nak frissítésével dokumentumunk is frissül, illetve az állomány mérete sem növekszik olyan

mértékben).

Dokumentumunkba az objektumok széles körét illeszthetjük, melyek a Beszúrás lap Ábrák,

Szöveg, és Szimbólumok csoportjából választhatók ki. Ezek közül öt csoportot emelünk ki:

Diagramok: Az Excel diagramkészítő lehetőségei teljes mértékben elérhetőek a Wordből is.

Ha beillesztünk egy diagramot a szövegbe (a korábbi Word-verzióktól eltérően), egy Excel-

munkafüzet is megnyílik, így a diagram adatbevitelét, formázását stb. ott végezhetjük el.

Átméretezni az objektum szegélyénél fogva tudjuk.

Egyenletek, WordArt: Rajzobjektumok speciális szerkesztőfelülettel, az előbbivel akár igen

komplex egyenletek, az utóbbival különleges hatásokkal ellátott, díszítő szövegek hozhatók

létre. (Ugyanakkor ezeket a „díszes” szövegeket célszerű nagyon megfontoltan használni,

nagyon könnyű velük rontani a szövegünk igényességén.). A WordArt átméretezése a sze-

gélynél fogva, míg az egyenleteké a betűméret változtatásával történhet.

Rajzobjektumok (alakzatok, SmartArt): Beszúrható és az MS Word-ön belül módosítható

grafikai elem. Használhatjuk és kombinálhatjuk az alakzatok széles körét, téglalapokat, el-

lipsziseket, szövegdobozokat, felirat-buborékokat, folyamatábra-elemeket, nyilakat, össze-

kötőket stb. Külön érdemes kiemelni a szövegdobozokat, melyek speciális, szöveget tartal-

mazó négyzetes rajzobjektumként foghatók fel. A SmartArt eszköz segítéségével sokféle

látványos ábrát (pl. grafikus listák, folyamatok, hierarchiák) készíthetünk hatékonyan úgy,

hogy az ábrán megjelenő szöveget külön ablakban, listaként szerkeszthetjük (jobb egér-

gomb > Szövegablak megjelenítés). Átméretezésük a szegélynél fogva történhet.

Képek (ClipArt-ok és képállományok): Olyan grafikai elemek, melyeket nem az MS Word-

ben hozunk létre, hanem más forrásból (pl. digitális fotó, médiagyűjtemény) szúrunk be a


szövegbe. A ClipArt-elemeket munkaablakból böngészhetjük, képállományok beszúrásá-

hoz pedig a már jól ismert állománymegnyitó párbeszédablakot használhatjuk. Átméretezé-

sük a szegélynél fogva történhet.

Más Microsoft Office-elemek (pl. Excel munkalap, PowerPoint dia): Azért említjük meg itt,

mert gyakori feladat, hogy a munkánk során létrehozott MS Office-dokumentumokat egy

szöveges állományba integráljuk. Ezek jellemzője, hogy a beszúrt elem a megfelelő Office-

alkalmazással szerkeszthető marad. A Beszúrás lap Szöveg csoportjának Objektum gyűjte-

ményében, az Új létrehozása fülével üres, a Létrehozás fájlból füllel már meglévő MS Offi-

ce dokumentumot helyezhetünk el a szövegben.

Elsőként az egyenletszerkesztést mutatjuk be röviden (7. ábra). Új objektumot a Beszúrás lap

Szimbólumok csoport Egyenlet menüpontjával hozhatunk létre. A megjelenő egyenletszer-

kesztő eszköztárban nagyszámú matematikai szimbólumot találhatunk, műveleti és speciális

jeleket, a görög ábécé betűit, valamint olyan sablonokat, melyekkel törteket, hatványokat,

gyököket, integrálokat, mátrixokat stb. és ezek kombinációit építhetünk fel. Emellett készen

elérhetők (menüszalag első, Egyenletek gyűjteményében) olyan gyakran használt egyenletek,

mint a binomiális tétel vagy a Pitagorasz-tétel, illetve az egyes sablonoknál a hozzájuk tartozó

gyakori kifejezések (pl. gyököknél a másodfokú egyenlet képlete). A szerkesztett egyenleten

belül mozoghatunk egérkattintással is, de ajánlott a kurzorbillentyűk használata, mivel így

könnyebb nyomonkövetni, hogy éppen a képlet melyik szintjén tartunk.

Az objektum oldalon való elhelyezése akkor válik nehézkessé, ha több elemből (pl. beszúrt

kép, rajzobjektumok, magyarázó szöveg, mint pl. az 6. ábra) építjük fel azt. Ezt orvosolhatjuk

azzal, hogy ha az ábrát vásznon építjük fel, mely tehát több grafikus alakzat együttes, egy

egységként való kezelésére szolgáló terület. Új vásznat a Beszúrás lap Alakzatok gyűjtemé-

nyében, az Új vászon paranccsal készíthetünk. Egyedi képek, fotók elhelyezése esetén ugya-

nakkor a legtöbb esetben nincs erre szükség.

Ha egy beszúrt grafikus objektumot nem egy szövegsorba, hanem soroktól függetlenül, a szö-

veggel körbefuttatva (a lehetőségeket lásd később) helyezzük le, akkor a közeli bekezdés mel-

lett egy horgony jelenik meg. Az objektum a továbbiakban azzal a bekezdéssel mozog

együtt (megőrizve a kettőjük közötti távolságot), amelyhez így odahorgonyoztuk. A horgony

az egérrel bármely bekezdéshez áthúzható.

A beszúrt (grafikus) objektum formázásához szükséges parancsokat két helyen érhetjük el: az

objektum speciális lapjához (pl. kép esetén Képeszközök) tartozó Formátum lapról, vagy az

objektum gyorsmenüjéből, a ikonnal jelölt menüponthoz (mely neve a formázandó objek-

tumtól függ: pl. Kép formázása, Vászon formázása stb.) kötődő párbeszédpanelből. A legy-

gyakrabban használt funkciók a következők:

Egyenletszerkesztő-terület Eszköztárak Aktivált eszköztár Szimbólumok

7. ábra Az Egyenletszerkesztő részei


Objektum színezése, körvonalai, árnyékolása: Itt adhatjuk meg, hogy milyen színnel,

mintázattal töltsük ki az objektumot, mennyire legyen átlátszó, valamint milyen vas-

tag, milyen stílusú és milyen színű legyen a körvonala illetve alkalmazhatunk valami-

lyen vetett árnyékot is.

Kép átméretezése: Ha nem az egérrel, „szemmérték alapján” szeretnénk átméretezni,

megvágni a képeket (pl. egységes méret elérése érdekében), akkor azt a Formátum la-

pon a Méret csoportban vagy a párbeszédpanelben a Méret és a Kép fül mezőivel te-

hetjük meg. Az egérrel alapbeállításként átméretezhetjük az objektumot, ha a képből

szeretnénk levágni részeket, a Levágás paranccsal kapcsolhatjuk be ezt a funkciót.

Szöveg távolsága az alakzat szélétől: A belső margókat, és egyéb szövegbeállításokat

a párbeszédpanel Szövegdoboz fülén szabhatjuk meg.

Forgatás és tükrözés: Ehhez használjuk a Formátum lap Elrendezés csoportjában

az ikonnal jelzett gyűjteményt. Térbeli forgatást is megvalósíthatunk, ehhez a pár-

beszédpanel hasonló nevű menüpontját válasszuk.

Az objektum viszonya a szöveghez: Talán ez a legfontosabb beállítás, amely megszab-

ja, hogyan fussa körbe a szöveg az ábrát. Az alábbi lehetőségeket megtaláljuk a For-

mátum lap Elrendezés csoportjában illetve az objektum gyorsmenüjében lévő Körbe-

futtatás gyűjteményben, mindkét esetben az ikonnál:

- Szöveggel egy sorban: a kép csak egy szövegsort foglal el, ha attól nagyobb

méretű, a program megnöveli a sortávolságot, ami többnyire nem túl esztéti-

kus. Hasznos, pl. ha az itt látottakhoz hasonló ikonokat vagy nem túl magas

képleteket akarunk elhelyezni.

- Fent és lent: A kép teljesen kiszorítja a szöveget azokból a sorokból, amelyek-

be benyúlik, így tehát a szöveg a kép felett és alatt törik meg. Nagyobb képek

beszúrásánál érdemes alkalmazni, kisebbek esetében túl nagy üres helyek ke-

letkeznek a kép körül.

- Szöveg mögé illetve Szöveg elé: A kép és a szöveg fedésbe kerül. Előbbinek pl.

vízjelek készítésénél vehetjük hasznát, utóbbi speciális hatást kelt, de a szöve-

get olvashatóságát ronthatja.

- Négyzetes: Az alakzatot befoglaló téglalap köré futtatja a program a szöveget.

Ezt inkább kisebb képeknél használjuk, ha a teljes szövegmező kb. felén túl-

nyúlik a kép, nagyon keskeny terület marad csak a szövegnek.

- Sűrű és Keresztül: Nem a befoglaló téglalap, hanem a grafikus objektum tény-

leges körvonalai köré futtathatjuk a szöveget. Grafikus ClipArt-oknál eleve

rendelkezésre áll a befoglaló, az a sokszög, ami köré a program futtatja a szö-

veget, beszúrt képek, fotók esetében a Befoglaló szerkesztése menüponttal

hozhatjuk azt létre, illetve módosíthatjuk. A létrejövő hatás nagyon látványos,

de szakszövegben nem ajánlott, használhatjuk viszont pl. reklámanyagokban.

Ügyeljünk arra is, hogy a kép ne szakítson ketté mondatokat, szedjük a szöve-

get ilyenkor két hasábba!

Az objektum igazítása: Sok esetben szükséges, hogy az objektumot az oldalon vízszin-

tesen valamelyik szélre vagy középre igazítsuk. Ha a képet a „szöveggel egy sorban”

módon rendeztük el, akkor erre használhatjuk a bekezdés igazításának lehetőségeit.

Abban az esetben, ha valamilyen egyéb szöveg-körbefuttatást alkalmaztunk, használ-

juk vagy a gyűjteményben található További elrendezési lehetőségek menüpontot. Ha


egy vászonra beszúrt objektumokat szeretnék igazítani, használjuk a Formátum lap

Elrendezés csoportjában lévő ikonhoz tartozó gyűjteményt.

Ezek mellett további objektum-specifikus formázási lehetőségekkel is találkozhatunk,

pl. képek esetén átszínező, kontraszt- és fényerő-módosító parancsokkal, vagy rajzob-

jektumoknál térhatást idéző formázásokkal.

Ha egy rajzobjektumnak (pl. egy folyamatábrában szereplő téglalapnak) címet szeretnénk

adni, kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy a feliratot egy különálló szövegdobozzal alkossuk

meg. Ezt azonban körülményes arányosan elhelyezni az alakzaton, pontosan méretezni stb.

Ehelyett az alakzat gyorsmenüjében megtaláljuk a Szöveg hozzáadása opciót, mellyel lénye-

gében „szövegdobozzá” alakítjuk az alakzatot és kényelmesen elláthatjuk azt felirattal.

További hasznos lehetőség még az objektumok csoportosítása, mellyel több rajzobjektumot

egyesíthetünk, miután együtt méretezhetjük, mozgathatjuk stb. azokat. Ehhez jelöljük ki az

elemeket vagy egérhúzással körberajzolva őket vagy a Ctrl nyomva tartása mellett egyesével

rájuk kattintva. Ezután a Formátum lap Elrendezés csoportjának gyűjteményéhez tartozó

menüpontból, vagy valamelyik kijelölt elem gyorsmenüjéből a Csoportosítás/Csoportba fogla-

lás menüpontot kell kiválasztani. Ugyancsak ezeken a helyeken tudjuk felbontani a csoportot,

illetve a felbontott csoport elemeit újracsoportosítani (pl. bizonyos részeinek átszínezése után).

Ha komplex ábrát készítünk, szintén gyakran hasznosíthatjuk az elemek sorrendjének módosí-

tását. Ezzel szabályozhatjuk, hogy az egymást fedő, nem átlátszó elemekből mennyi látszódjon.

A Formátum lap Elrendezés csoportjából vagy rajzobjektumok gyorsmenüjének Sorrend menü-

pontján át az illető objektumot elküldhetjük leghátulra (közvetlenül a háttér illetve a vászon

fölé), legelőre (ahol minden más elemet kitakar), valamint egy szinttel hátrébb vagy előrébb.

Ahogy az elméleti fejezetben leírtuk, egy szakmai dolgozatban

felhasznált képek, ábrák és táblázatok alatt fel kell tüntetni

azok sorszámát, címét és forrását. A „kézi” sorszámozással az

a probléma, hogy ha új ábrát szúrunk be vagy egy régit kitör-

lünk, akkor a többi ábra sorszámát is át kell javítani. Ezt orvo-

solja a képaláírás mező, ahol a sorszámozást a program auto-

matikusan karbantartja, illetve magát a képaláírás szövegét is

speciális formátummal, stílussal látja el (aminek még további

szerepe is lesz az ábrajegyzék létrehozásában).

Mindezt a Hivatkozás lap Feliratok csoport Képaláírás beszú-

rása menüpontban találjuk meg (lásd 8. ábra), amelyhez jelöl-

jük ki az érintett objektumot, így a párbeszédablakban közvet-

lenül megadhatjuk, hogy a képaláírás alatta vagy felette jelen-

jen-e meg. Ugyanezt elérhetjük, ha az objektumra jobb egér-

gombbal kattintva a Képaláírás beszúrása menüpontot vá-

lasztjuk. A megjelenő párbeszédablakban megadhatjuk még,

hogy mit kívánunk sorszámozni (ábrát, táblázatot, egyenletet

– de létrehozhatunk új feliratot is). Nagyon fontos, hogy a

képaláírás szövegét ne az Új felirat gombbal adjuk meg, ha-

nem a Képaláírás mezőbe gépeljük be! A Számozás gomb segítségével a számformátumot

szabhatjuk meg. Ez egyrészt a magát a számozást (római, arab, kis- és nagybetűk), másrészt a

hozzácsatolt fejezetszám szintjét és az elválasztójelet jelenti. Így tehát létrehozható a követke-

ző ábrasorszám is: 2.3.1 – 1. ábra.

8. ábra Képaláírás és a számozás

párbeszédablakai


2.4.6 Szövegközi hivatkozások és lábjegyzetek beszúrása

A dokumentum főszövege két olyan elemmel bővíthető, mely meghatározza az oldalképet:

egyrészt elhelyezhetünk a szövegben egy távoli elemre (pl. fejezetre, ábrára) mutató kereszt-

hivatkozást, másrészt egyes gondolatokhoz fűzhetünk kiegészítő kommentárt, mely általában

a lap alján (lábjegyzet) vagy a szöveg végén (végjegyzet) jelenik meg.

A kereszthivatkozással megjelölt elem az elektronikus dokumentumban Ctrl+kattintás segít-

ségével közvetlenül el is érhető, illetve a hivatkozások egyenként vagy a kijelölt dokumen-

tumrészben frissíthetők. Kereszthivatkozás beszúrására a Hivatkozás lap Feliratok csoport

Kereszthivatkozás menüpontban van lehetőség (lásd 9. ábra), ahol a párbeszédablak három fő

részből épül fel:

Hivatkozástípus: Itt adhatjuk meg, hogy milyen

elemre kívánunk hivatkozni, pl. címsor, számo-

zott elem, táblázat, ábra, egyenlet, lábjegyzet,

végjegyzet stb.

Hivatkozás beszúrása: Mit is szúrjunk be hivat-

kozásként, pl. oldalszámot, relatív vagy abszolút

elem-(fejezet-)számot, a fejezet (táblázat) címét?

Melyik elemhez: A hivatkozástípus kiválasztás

után megjelenik az adott csoportba tartozó ele-

mek listája, amiből kiválaszthatjuk a hivatkozás

konkrét célját.

A szöveg feldolgozásában nyújthat segítséget, ezért itt említjük meg a könyvjelzőt, mellyel

megjelölhetünk a szövegben egy pontot vagy egy hosszabb részt, amit így később nem kell újra

megkeresni, hanem a Könyvjelző párbeszédpanelen át közvetlenül odaugorhatunk. A könyvjel-

zők kezelése a Beszúrás lap Hivatkozások csoport Könyvjelző menüponton keresztül történik,

míg a könyvjelzők láthatóvá tételéhez a Fájl fül/Beállítások gomb Speciális fülén kell bejelölni

a Könyvjelző jelölőnégyzetet (ami nyomtatásban meg nem jelenő szürke []-t eredményez a szö-

veg körül). Ha kijelölünk egy szövegrészt vagy a kívánt helyre állunk a kurzorral és megnyitjuk

a Könyvjelző párbeszédablakot, akkor az Azonosító mezőben adjuk meg a könyvjelző nevét,

majd a Hozzáadás gombbal rögzítsük azt! A korábban rögzített elemeket szintén ugyanitt tud-

juk törölni, illetve az Ugrás gombbal látogathatjuk meg a megjelölt helyeket.

Szükség lehet arra is, hogy dokumentum egyes részeihez kom-

mentárokat, magyarázatokat, hivatkozásokat fűzzünk anélkül,

hogy azzal a főszöveg olvashatóságát rontanák. Ezt a célt szol-

gálják a lábjegyzetek (amely a hivatkozott szöveg alatt, többnyi-

re az oldal alján látható) és a végjegyzetek (amit a dokumentum végén találhatunk). A kettő

egyszerre is alkalmazható, pl. a kommentárokat lábjegyzetben, az irodalmi hivatkozásokat

pedig végjegyzetben helyezhetjük el. Ezen túlmenően ez az egyik olyan elemcsoport, amelyet

szakaszhoz rendelhetünk, tehát egy dokumentumban többféle formátumát is alkalmazhatjuk

(lásd 2.4.3 fejezet). A főszövegben található hivatkozásjel (számozás, csillagok stb.) alapján

kötjük a szöveghez a jegyzeteket.

Lábjegyzetet a Hivatkozás lap Lábjegyzetek csoportjából tudjuk kezelni (Lábjegyzetek vagy

Végjegyzetek beszúrása gomb), valamint a csoporthoz tartozó párbeszédablakban módosíthat-

juk a már beszúrt elemek tulajdonságait is (lásd 10. ábra). A párbeszédablakban a következő

tulajdonságokat állíthatjuk be:

9. ábra Kereszthivatkozás címsorokra


Hely: Lábjegyzetről illetve végjegyzetről van-e szó, illetve

azokat hova helyezzük el, lábjegyzet: az oldal alján vagy köz-

vetlenül a szöveg alatt, végjegyzet: a dokumentum vagy a sza-

kasz végén.

Formátum: Az alkalmazott számformátum, a kezdősorszám

illetve a számozás folytonossága (folyamatos, oldalanként il-

letve szakaszonként újrakezdett).

Módosítások alkalmazása: Ha módosítjuk a jegyzetek vala-

mely tulajdonságát (pl. számformátum, elhelyezés) akkor

megszabhatjuk, hogy a módosítás az egész dokumentumra

vagy több szakasz esetén csak az adott szakaszra vonatkozzon.

Jegyzet törléséhez jelöljük ki a hivatkozásjelet, majd töröljük

azt. Fordított irányban (a jegyzet kijelölésével és kitörlésével)

nem működik.

2.4.7 Jegyzékek kialakítása

A dokumentumban több olyan listát is elhelyezhetünk (ezek egy része többnyire elvárás is),

melyekkel megkönnyítjük az olvasó dolgát a dokumentumban való tájékozódás során.

Az első ilyen elem a tartalomjegyzék, mely a dokumentumban található címsorok (a fejezet-

címekhez használt, névvel ellátott stílusok – lásd bővebben a 2.4.9 fejezetben), elsősorban

tehát a fejezetcímek listája, melyek mellett a legtöbb esetben megjelenítjük az oldalszámot is.

Ha webes dokumentumot hozunk létre, vagy a dokumentumunkat webes nézetben jelenítjük

meg, a tartalomjegyzék elemei hivatkozásként láthatók. Egyéb esetben szintén használható

navigációs célra: ha egy tartalomjegyzék-elemre állunk, a Ctrl+kattintással az érintett feje-

zethez ugorhatunk.

Tartalomjegyzéket a Hivatkozás lap Tartalomjegyzék csoportjából tudunk

létrehozni. A Tartalom gyűjteményből választhatunk beépített sémák közül

vagy a Tartalomjegyzék beszúrása paranccsal elérhetjük az ide vonatkozó

párbeszédablakot (lásd 11. ábra). Használatát az indokolja, hogy így nem

kell kézzel összeállítani a dokumentum tartalomjegyzékét, automatikusan létrejön pl. bizo-

nyos stílusok alapján vagy az Új szöveg gombbal kijelölt bekezdésekből, valamint nem kell

azt a szerkesztés során karbantartani, a Frissítés paranccsal újragenerálható.

A párbeszédablakban választhatunk néhány előre definiált tartalomjegyzék-formátum közül,

megszabhatjuk az oldalszámok megjelenítését, pozícióját és a kitöltő karaktereket is. Ezen túl

a Szintek legörbülőben adhatjuk meg, hány szintű legyen a megjelenített tartalomjegyzék (ez

nem azonos feltétlenül a dokumentum címfokozatainak számával). A párbeszédablak Beállí-

tások gombjával azt alakíthatjuk ki, hogy mely elemeket felhasználva készítse el a program a

tartalomjegyzék-bejegyzéseket:

Stílusok: A program az alapbeállítás szerint a fejezetcím-szintekhez használt stílusok-

hoz rendeli a nekik megfelelő tartalomjegyzék-szintet, de ezt átalakíthatjuk, tetszőle-

ges stílussal írt szöveget megjeleníthetünk a tartalomjegyzékben.

Vázlatszintek: Ahogy a 2.4.1 fejezetben olvasható, a dokumentum egyes fejezeteihez

hierarchikus vázlatszintet rendelhetünk, melynek módosítása nem gyakorol hatást a

szöveg megjelenésére. A vázlatszintből képzett tartalomjegyzék alapesetben meg-

egyezik címsor-stílusból létrehozottal.

10. ábra Lábjegyzetek készítése


TJ-mezők: Arra is van mód, hogy egy tetszőleges kijelölt szöveget az Alt+Shift+O bil-

lentyűkombinációval tetszőleges szintű tartalomjegyzék-elemként megjelöljünk, így

nem csak fejezetcímeket szerepeltethessünk a tartalomjegyzékben.

Sok esetben elvárás, hogy a dolgozat végén ábra- és táblázatjegyzék formájában gyűjtsük a

dokumentumban szerepeltetett ábrákat és táblázatokat.

Ezt valósítja meg automatizált formában az ábrajegy-

zék, amit a Hivatkozás lap Feliratok csoportban talá-

lunk Ábrajegyzék beszúrása néven. A párbeszédablak

hasonló a tartalomjegyzékéhez, de itt kevesebb paramé-

tert szükséges beállítani. Ez esetben is választhatunk

előre definiált stílusok közül, kiválaszthatjuk az oldal-

szám-megjelenítést és –elrendezést, illetve a kitöltő ka-

raktereket. Így egy olyan listát kapunk, melyben megje-

lenik az Ábrajegyzék stílussal a sorszám mellé írt ábra-

vagy táblázatcím, illetve forrásleírás is.

A jegyzék helyes működéséhez azonban egy nem telje-

sen magától értetődő lépés is szükséges: A párbeszédab-

lak Beállítások menüjében ki kell választani, hogy milyen stílussal formázott bekezdésekből

készüljön a jegyzék (értelem szerűen: Képaláírás – lásd: 12. ábra).

Szintén hasznos kiegészítője lehet egy hosszabb dolgozatnak a tárgymu-

tató, tehát az a lista, amiből visszakereshetjük, hogy a fontosabb szakki-

fejezések melyik oldalon találhatók. Ennek létrehozásához először meg

kell jelölni ezeket a kifejezéseket a dokumentum szövegében az

Alt+Shift+X kombinációval, vagy Hivatkozás lap Tárgymutató csoport-

jában lévő Bejegyzés megjelölése paranccsal, illetve a megjelenő párbeszédablakban. Ebből a

nyomtatásban meg nem jelenő mezőlistából készül el a tárgymutató a Hivatkozás lap Tárgy-

mutató csoportjában lévő Beszúrás parancs hatására. Ilyen tárgymutató-bejegyzést három

elemtípushoz rendelhetünk hozzá: egyedülálló kifejezéshez; hosszabb, akár több oldalt felöle-

Tartalomjegyzék-formátumok Kitöltő karakterek Megjelenítendő tartalomjegyzék-szintek

Aktív tartalomjegyzék-források Stílusokhoz rendelt tartalomjegyzék-szintek

11. ábra A tartalomjegyzék-készítés fontosabb elemei

12. ábra Ábrajegyzék létrehozása


lő témakörhöz; valamint egy másik témakörre utaló kifejezéshez (pl. Gépjármű-biztosítások

lásd. Vagyonbiztosítások).

Végül kicsit részletesebben foglalkozunk az MS Word irodalomkeze-

lési lehetőségeivel. Ahogy a 2.3.2 fejezetben olvasható, minden kor-

rektül elkészített szövegben hivatkozni kell a más szerzőktől átvett

gondolatokra, illetve ezekből irodalomjegyzéket kell építeni. Ehhez az

MS Word 2010 (és a 2007 is) a korábbi verziókban még nem elérhető segítséget nyújt, az

idézetek és irodalomjegyzék kezelését, amit a Hivatkozás lap Idézetek és irodalomjegyzék

csoportban találhatunk meg.

Hogyan is történjék a felhasznált források kezelése? A szöveg adott pontján állva az Idézet

beszúrása gyűjteményen át tudunk új forrást vagy egy ún. helyőrzőt beilleszteni. Utóbbi egy

címke, ami jelzi, hogy ide majd egy forráshivatkozás kerül és amit bármikor tudunk szerkesz-

teni (lásd 13. ábra).

Ha eleve új forrást adunk meg vagy szerkesztünk egy helyőrzőt, akkor a fent látható (15. ábra)

párbeszédablakban adhatjuk meg a forrásról a szükséges bibliográfiai adatokat. Ha ezzel elké-

szültünk, a helyőrző helyett szabályos szövegközi hivatkozást fogunk kapni.

A rögzített irodalmi források a Források kezelése paranccsal mozgathatók, törölhetők, szerkeszt-

hetők, így akár több XML-formátumú listából is összegyűjthetjük a korábban már rögzített forrá-

sokat (lásd 14. ábra). Arra ügyeljünk, hogy az irodalomjegyzék az Aktuális listából képződik, így

töröljünk ki belőle az összes olyan bejegyzést, ami már nem szerepel a dokumentumban.

14. ábra A rögzített források kezelése

13. ábra Helyőrző elhelyezése a szövegben és szerkesztési lehetőségei


A szövegben elhelyezett irodalmi hivatkozások alapján, a Stílus gyűjteményben választott

formátumban az Irodalomjegyzék gyűjteményen keresztül készíthetjük el a dokumentumunk-

ban felhasznált irodalmak listáját, melyet egy kattintással frissíthetünk is (16. ábra).

16. ábra Kész szövegközi hivatkozás és irodalomjegyzék

2.4.8 Fejléc és lábléc kialakítása

A teljes dokumentum megjelenésére van kihatással a fejléc és lábléc (lásd

2.2.3 fejezet) beállítása, melyet ez esetben élőfejnek és élőlábnak hívunk,

mivel tartalma automatikusan változik pl. az oldalszámnak megfelelően. A

Beszúrás lap Élőfej és élőláb csoportján keresztül számos előre definiált

séma közül választhatunk, másrészt a szerkesztőfelületen az oldal aljára vagy tetejére dupla

kattintással elérhetjük a teljes Élőfej- és élőlábeszközsort is. Ezen számos eszköz található,

15. ábra Irodalmi bejegyzés adatainak kitöltése

Irodalmi forrás típusa Személynevek szerkesztése

Összes lehetséges mező megjelenítése Nyelvválasztás


melyek közül a beszúrható elemeket és a navigációs lehetőségeket emeljük ki. A fejléc-

be/láblécbe beszúrhatunk kész szövegpaneleket, az aktuális oldalszámot (számos formázási

lehetőséggel együtt), az oldalak számát, az aktuális dátumot és időt, képeket (Beszúrás cso-

port). Navigáció címén pedig válthatunk a fejléc és a lábléc között illetve előre- és hátra mo-

zoghatunk a dokumentum élőfejében/élőlábában (Navigáció csoport).

A Pozíció csoportban megszabhatjuk az élőfej és élőláb távolságát a lapszéltől, a Beállítások

csoportban pedig azt, hogy a páros és páratlan oldalak fejléce/lábléce eltérő legyen, vagy hogy

az első oldal fejléce/lábléc különbözzön a többitől. Itt nyer értelmet az előző bekezdésben

említett előző illetve következő élőfej/élőláb gomb, hiszen ha a fenti lehetőségek nincsenek

bekapcsolva, valamint nincs szakasztörés a dokumentumban, akkor csak egyetlen élőfe-

jet/élőlábat tudunk beállítani.

Alkalmazási példák az élőfejre/élőlábra:

Első oldal eltérő: Hasznos lehet pl. akkor, ha a teljes dokumentumunkat egyetlen állományban szer-kesztjük és van címlap. Erre ugyanis nem szokás oldalszámot tenni, ezért tehát az elő oldal élőlábát üresen hagyjuk, a következőbe pedig elhelyezzük az oldalszám-mezőt.

Páros-páratlan oldal eltérő: Többféle alkalmazási eset elképzelhető, pl. mindig a lap külső sarkában szeretnénk látni az oldalszámot vagy a bal oldalon a mű szerzőjét, jobb oldalon pedig a címet szeret-nénk feltüntetni.

Újrakezdőd oldalszámozás minden fejezetben: Ehhez a fejezetek végére szakasztörést kell beszúrni. Ezután helyezzük el az oldalszám-mezőt pl. a fejlécbe, majd a navigációs gombbal ugorjunk a követ-kező szakasz fejlécéhez. Itt az Oldalszám formázása ikont kiválasztva megadhatjuk, hogy a számozás módja ne az előző szakasz folytatása legyen, hanem kezdődjön újra 1-től. (Ugyanezt elvégezhetjük a Beszúrás/Oldalszámok menüpontban is.)

2.4.9 Hosszú dokumentumok egységes formázása

Bár a tényleges formázási folyamatot taglaló fejezetek után fejtjük ki, valójában a dokumen-

tum szerkesztésének egészét végigkíséri a stílusok alkalmazása. Minden, eddig bemutatott

szövegelem (folyószöveg bekezdései, kiemelések, fejezetcímek, táblázatok, képaláírások,

tartalomjegyzék stb.) formátumának kialakítását stílusokon keresztül is elvégezhetjük.

Ahogy a 2.4.1 fejezetben olvasható definícióban alapján stílusnak nevezzük azt a névvel ellá-

tott formázásgyűjteményt, melyet egyszerűen hozzárendelhetünk egy dokumentumelemhez,

amelyre így a program a stílusba tartozó összes formázási utasítást egyszerre alkalmazza. A

stílushasználat előnye tehát abban rejlik, hogy nincs szükség arra, hogy a bekezdéseket

egyenként formázzuk meg, hanem ez a megfelelően kialakított stílus hozzárendelésével auto-

matikusan megtörténik, így a formátum átalakítása is gyorsan elvégezhető.

A módszernek igazán a hosszú dokumentumok formázásánál vesszük hasznát, ott térül meg

az egyes stílusok kialakítására fordított idő. Ha csak egy néhány bekezdésből álló levelet

írunk, a legtöbb esetben gyorsabb, ha közvetlenül formázzuk meg az egyes bekezdéseket,

illetve a bekezdéseken belüli rövidebb egységeket.

Egy dokumentumban előforduló számtalan előre definiált stílus közül két csoportot szeret-

nénk kiemelni, melyeket az esetek többségében használunk. Az első a Normál stílus, mely az

alapértelmezett stílus, ezt az általános folyószöveg formázásához ajánlunk, a másik a Címsor

stílusok sorozata, melyeket az egyes címfokozatokhoz kell hozzárendelni.


A fejezetek megfelelő tagolása tartalmi szempontból is fontos (melynek alapelveit már emlí-

tettünk a 2.2.4 fejezetben), illetve sok dokumentumtípusnál eleve kötött az alkalmazható feje-

zetcímek listája (lásd a 2.3.1 fejezetben bemutatott példát). A címek megfelelő kialakítása a

tartalmon és a formázáson túl azért is fontos, mert e stílusokkal formázott címek alapján tu-

dunk automatikus tartalomjegyzéket létrehozni (2.4.7 fejezet) – ennek analógiájára épül a

képaláírások és az ábrajegyzék is. A címsorok tipográfiájáról elmondható, hogy a cél a fejeze-

tek egyértelmű elhatárolása és az egyes címfokozatok világos elkülönítése. Ehhez a következő

formázási eszközök jöhetnek szóba:

Betűtípus: Míg a dokumentumok szövege többnyire valamilyen talpas betűtípussal

(jellemzően Times New Roman) íródik, addig a címsornak választhatunk pl. valami-

lyen talpatlan betűtípust (pl. Ariel).

Betűváltozat: A címsorok (legalábbis az 1. és 2. szinten) jellemzően nagyobb méretű

betűkkel készülnek (ami nem mindig jelent ténylegesen nagyobb betűméretet, lásd

2.2.1 fejezet), illetve alkalmazhatjuk ezek félkövér, dőlt, kiskapitális változatát (illetve

kombinációikat), valamint ritkábban a betűszín módosítását.

Térköz: A fejezetek elkülönülését azzal is hangsúlyozhatjuk, ha a címsor előtt (és akár

a címsor után is) nagyobb térközt alkalmazunk. Ehhez semmiképpen sem fölösleges

Entereket üssünk, hanem használjuk a bekezdések beállításai között található térköz-

módosítást.

Számozás: A címrendszer hierarchiáját jól tükrözi, ha decimális számozást alkalma-

zunk.

A Normál stílus jelentősége pedig abban áll, hogy egyrészt a dokumentum szövegének jelen-

tős részét ezzel formázhatjuk, illetve nagyom sok további stílus is ezen alapul. Itt kell kitérni a

stílusok egyik fontos jellegzetességére, az öröklődésre. Ha egy stílust egy másikra építünk,

akkor elegendő csak a „szülőstílushoz” képest való eltéréseket megadni. Ez azonban azzal is

jár, hogyha a szülőstílust módosítjuk, akkor a rá épülő stílusok is módosulnak. Alapstílusnak

hívjuk azt a stílust, amelyen a dokumentum összes stílusa alapul, ilyen lehet pl. a fent említett

Normál stílus.

Az MS Word-ben a következő stílustípusokat használhatjuk:

Bekezdésstílus: A bekezdés megjelenésének jellemzőit határozza meg (például a szö-

veg igazítását, a tabulátorokat, a sortávolságot és a szegélyeket), illetve a karakterfor-

mázást is befolyásolhatja.

Karakterstílus: A bekezdésen belüli kijelölt szövegre van hatással (a bekezdésben al-

kalmazott formázásoktól – pl. betűtípus, betűméret – eltérő jellemzőket adhatunk

meg).

Táblázatstílus: A dokumentumban szereplő táblázat szegélyeit, árnyékolását, igazítási

beállításait és betűtípusait szabja meg. Egyetlen stílusban a táblázat sok elemének (pl.

fejléc, utolsó sor, utolsó oszlop stb.) formázását alakíthatjuk ki.

Listastílus: A listák igazítását, számozását vagy listajeleit, valamint betűtípusát egysé-

gesíti. Ebben az esetben egy stílus neve alatt akár egy többszintű lista összes szintjét

külön-külön megformázhatjuk.

A stílusműveletek elérhetők a Kezdőlap Stílusok csoportjá-

ból, melyből további panelek érhetők el (17. ábra). Az MS

Word 2010-ben több stíluskészlet (pl. elegáns, modern, hiva-

talos stb.) érhető el, melyek ugyanazokat a gyakran használt


stílusokat (normál, címsorok, cím, alcím, kiemelés stb.) tartalmazzák. Ezek tovább módosít-

hatók színsémák vagy betűtípus-sémák alkalmazásával. Az éppen elérhető stílusokat megta-

lálhatjuk a stílusgyűjteményben vagy a csoporthoz tartozó stíluskezelő ablakban.

A kurzorpozícióban lévő vagy a kijelölt szövegrészhez stílust rendelhetünk a gyűjteményből

vagy a stíluskezelő ablakból. Előbbiben, ha rámutatunk a kurzorral egy stílusra, a szövegben

előképként meg is tekinthetjük a változást. Az MS Word újabb verzióiban a stílusok listájában

nem csak a szigorú értelemben vett, névvel ellátott stílusok jelennek meg, hanem az egyedileg

kiadott formázási utasítások és a kettő kombinációja is (pl. „Címsor 2 + 10 pt, Dőlt” néven),

a kettő összefoglaló neve formázás lett. Ha szeretnénk a kijelölt szövegről törölni a formázá-

sokat (pl. egy weblapról való bemásolás után), a stílusgyűjteményben található Formázás törlé-

se paranccsal tehetjük meg.

Ha a felkínált stílusok nem felelnek meg igényeinknek, akkor módosíthatjuk valamelyik meg-

lévő stílust (a stílusgyűjteményben jobb egérgomb, vagy a stíluskezelő ablakban a módosítan-

dó elem fölé vitt kurzor hatására megjeleníthető legördülőből, a Módosítás paranccsal)

vagy újat hozhatunk létre (a stíluskezelő ablak Új stílus gombjával). Bármelyiket is vá-

lasztjuk, a megjelenő, Új stílus vagy Stílus módosítása nevű párbeszédpanel fontosabb elemei

a következők (lásd 18. ábra):

Tulajdonságok: A név mellett új stílus létrehozásakor itt adhatjuk meg, hogy milyen típu-

sú legyen a stílus. Szintén beállíthatjuk, hogy mi legyen a stílus alapja (így csak az attól

való eltéréseket kell beállítani), illetve a következő bekezdés stílusa (célszerű pl. Címsor

stílus esetén valószínűleg pl. Normál stílus, egy felsorolás stílus esetén újra felsorolás

megadása).

(Gyors)formázás: A formázásokat egyrészt az ikonokkal végezhetjük el (a stílustípustól

függően eltérő ikonok jelennek meg), ezt hívhatjuk gyorsformázásnak. Ugyanakkor a

Stílusok csoport Stílusmódosítás gyűjtemény Stíluskészletek

Stílusok gyűjteménye egy stíluskészletben Stíluskezelő ablak

17. ábra Stíluskezelő panelek


Formátum gombon át elérhető menüben megtaláljuk az összes olyan lehetőséget, amely-

lyel a bekezdéseket és a karaktereket formázhatjuk (lásd a 2.4.4 fejezetben). Külön ki-

emeljük a menü utolsó, Billentyűparancs menüpontját, mellyel a gyakran használt stílu-

sokhoz billentyűkombinációt rendelhetünk.

Leíró jellemzők: Az előnézeti ablakban láthatjuk, hogyan is néz ki az éppen szerkesz-

tett stílus, illetve alatta olvashatjuk, hogy milyen formázásokat alkalmaztunk. (Ezt

egyébként megkapjuk, ha a stíluskezelő ablakban a stílus neve fölött tartjuk a kurzort.)

A 2.4.2 fejezetben már említettük a sablon fogalmát, mely tehát a dokumentum szerkezetét és

beállításait (pl. betűtípusok, billentyűkombinációk és természetesen a stílusok) tartalmazó

állomány. Ismerünk globális sablonokat (leggyakrabban a Normál sablon – neve

Normal.dotm), melyekben tárolt beállítások minden szerkesztett dokumentumból elérhetők,

illetve dokumentumsablonokat, melyek csak a közvetlenül rájuk épített dokumentumoknak

adnak át beállításokat.

Ha a fent leírtak szerint módosítunk/létrehozunk egy stílust, a párbeszédpanel A sablonon

alapuló új dokumentumban nevű rádiógombbal menthetjük el a módosításokat az aktuális

sablonba. Gyakori igény, hogy egy dokumentum- vagy sablonállományban szeretnék elérhe-

Stílusnév

Stílustípus (csak új stílusnál módosítható

Szülőstílus alapja

A következő bekezdés stílusa

Gyorsformázó ikonok

Formázás menüpontjai

18. ábra Stílusmódosítás párbeszédablaka

19. ábra Stílusok mozgatása sablon- és dokumentumállományok között


tővé tenni egy olyan stílust, amit egy másik dokumentumban hoztunk létre. Ehhez válasszuk a

stíluskezelő ablak Stílusok kezelése gombját, majd ott az Importálás/exportálás parancsot

(lásd 19. ábra). A párbeszédablak két oldalán elsőként az éppen szerkesztett dokumentum és

az aktuális sablon (pl. Normal.dotm) található, de a Fájl bezárása, majd Fájl megnyitása

gombokkal bármely állományt megjeleníthetjük. A párbeszédablak négy fülét (Stílusok, Esz-

köztárak, Kész szöveg, Makró) váltva választhatjuk ki, hogy a dokumentum/sablon mely jel-

lemzőit szeretnénk átvinni.

2.4.10 A dokumentum újratördelése

Mivel már minden tartalmi elem szerepel a dokumentumban, újból tekintsük át az egészet és

szűntessünk meg olyan zavaró jelenségeket, amely a dokumentum esztétikai megjelenését

ronthatja. Ilyenek lehetnek pl. az összetartozó szövegelemek sorvégi elvállása, a fattyúsorok

vagy a bekezdések túl rövid kimeneti sorai. Mindezekről részletesen olvashat a 2.2 fejezetben.

Ennek megfelelően a végrehajtandó feladatok és a felhasználandó eszközök/menüpontok köre

is igen bőséges (Az egyes parancsokat a Lap/Csoport/Gyűjtemény vagy Parancs nézetben

tűntetjük fel):

Probléma Megoldás Eszköz

A sorban túl nagy üres területek alakultak ki a szavak között vagy több sort tekintve ezek üres fol-tokká álltak össze

Kapcsoljuk be az automatikus elvá-lasztást vagy alkalmazzunk kézi (feltételes) elválasztást

Automatikus elválasztás: Lap elrendezése/ Oldalbeállítás/Elválasztás parancs

Feltételes elválasztás: Ctrl+”-”

(Lásd: 2.4.4.2 fejezet)

Összetartozó karakter-kapcsolatok (pl. mérőszám és mértékegység) elválltak egymás-tól a sor végén.

Nem törhető szóközzel vagy kötőjellel kell őket összekapcsolni.

Nem törhető szóköz: Ctrl+Shift+Space

Nem törhető kötőjel: Ctrl+Shift+”-”


A bekezdés utolsó sora nagyon rövid

Fogalmazzunk tömörebben (vagy éppen valamivel bővebben)

—

Növeljük vagy csökkentsük a betű-közt

Kezdőlap/Betűtípus/a csoport párbeszédab-laka/Térköz és pozíció fül


Fattyúsorok alakultak ki az oldalak alján/tetején

Fogalmazzuk át a bekezdést, szer-kesszük át a bekezdések struktúráját

—

Használjuk az MS Word fattyúsorokat megszüntető lehetőségét

Kezdőlap /Bekezdés/a csoport párbeszéd-ablaka/Szövegbeosztás fül


A lista új oldalra nyúlik át (illetve a két oldalon nagyon aránytalan a megoszlása)

Törjük át új oldalra a teljes listát (vagy egy részét)

Oldaltörés: Ctrl+Enter

Szakasztörés: Lap elrendezé-se/Oldalbeállítás/Töréspontok/ Szakasztörések a következő oldalra opció

(Lásd: 2.4.3 fejezet)


Probléma Megoldás Eszköz

A szöveg hosszabb lett, mint a megengedett/tervezett oldalszám (ha nem a karakterszám limitált)

Módosítsuk a margó-, bekezdés- vagy karakter-beállításokat (ha ez megengedett) Figyelem! Ezek a módosítások kihatással vannak a többi tördelési szempontra is!

Margók: Lap elrendezése/Oldalbeállítás/, Margók

Bekezdések (behúzás, térköz, sortávolság): Kezdőlap /Bekezdés/a csoport párbeszéd-ablaka

Betűméret: Kezdőlap/Betűtípus/a csoport párbeszédablaka

(Lásd: 2.4.3, 2.4.4.4 és 2.4.4.3 fejezetek)

7. táblázat Tördelési feladatok és eszközök

Fontos kiemelni, hogy a fenti formázások nagy részét nem közvetlenül, hanem a stílusokon

keresztül (lásd: a 2.4.9 fejezet) ajánlott elvégezni!

2.4.11 Felhasználók együttműködése

Sok esetben hasznos és szükséges, hogy az irományunk tartalmát mások (pl. konzulens, szak-

értők, munkatársak) véleményezzék, melyhez az MS Word néhány egyszerűbb eszközt is fel-

kínál. Az egyik lehetőség, hogy a szöveg egyes részeihez megjegyzéseket fűzhetünk, melyek

a szerző vagy a véleményező által az eredeti szöveghez fűzött gondolatok, míg a másik lehe-

tőség a korrektúra, vagyis az eredeti szöveg „fejlődése” során annak tartalmában vagy for-

mátumában bekövetkezett változások rögzítése és nyomon követése. Mindkét esetben rögzí-

tésre kerül a véleményező személye (az a felhasználói név, mellyel az illető bejelentkezett a

gépre) és a véleményezés dátuma.

A Korrektúra lapon találjuk a Megjegyzések, a Nyomon követés és a Változások csoportokat,

melyekkel ezt a két funkciót vezérelhetjük. A Nyomon követés csoportban látható a Korrektú-

raablak megjelenítő ikonja, melyben listába szedve láthatjuk a szövegben található megjegy-

zéseket, korrektúrákat. A Változások követése gyűjteménnyel a korrektúrázás be- és kikapcso-

lását illetve beállításait végezhetjük el, a Buborékok gyűjteményben pedig a korrektúra megje-

lenési formáját (szövegben vagy a margón, buborékban) állíthatjuk be.

A vélemények kezelését az adott vélemény gyorsmenüjén át vagy a Megjegyzések és Változá-

sok csoport parancsai segítségével, illetve a Korrektúraablakban oldhatjuk meg. A „kezelés”

megjegyzések esetében szerkesztést és törlést, a korrektúra-bejegyzések esetében az adott

módosítás (illetve az összes módosítás) elfogadását vagy elvetését jelenti. A véleményezése-

ket két helyen jeleníthetjük meg: a szövegben, speciális jelöléssel vagy a margón megjelenő

szövegbuborékban.

A dokumentumok javasolt módosításainak megtekintését szintén a Nyomon követés csoport-

ból tudjuk szabályozni: Az Eredeti szöveget választva megnézhetjük, milyen lenne a doku-

mentum, ha valamennyi módosítását elvetnénk, míg a Végleges szöveg esetében úgy látjuk a

dokumentumot, mintha minden módosítást elfogadnánk. Az Eredeti szöveg korrektúrával

opció a beszúrt szöveget és a módosított formázást buborékokban ábrázolja, a törölt szöveg a

szövegrészben marad. Végül a Végleges szöveg korrektúrával a törölt szöveget buborékokban

jeleníti meg, míg a beszúrt szöveg és a módosított formázás a szövegrészben jelenik meg. A

Korrektúra megjelenítése gyűjteményben menüjében, a Véleményezők menüpontban állíthat-

juk be, hogy mely felhasználó(k) megjegyzései, korrektúrája jelenjen meg a szövegben.


A fejezet végén röviden összefoglaljuk, hogy a dokumentum kapcsán milyen védelmi intéz-

kedéseket tehetünk, milyen lehetőségeink vannak a módosítások korlátozására. Ehhez a

funkcióhoz a Korrektúra lap Védelem csoportjában férünk hozzá. A megjelenő munkaablak-

ban kétféle védelmi beállítást módosíthatunk: több szinten korlátozhatjuk a dokumentum for-

mázását, valamint a dokumentum módosítását is.

Formázási korlátozások: Megadhatjuk, hogy mely stílusok módosítása lesz tiltott a

védelem bekapcsolása után.

Módosítási korlátozások: Megadhatjuk, hogy a dokumentum milyen módosításai

lesznek engedélyezettek a védelem bekapcsolása után: megjegyzések hozzáfűzése, a

szöveg korrektúrázása (lásd a 2.4.11 fejezetet), űrlapok kitöltése, illetve letilthatjuk az

összes módosítást is (csak olvasható a dokumentum).

2.4.12 Nyomtatás

A szerkesztési folyamat egyik lehetséges kimenete a nyomtatott dokumentum elkészítése.

Mindenekelőtt érdemes megtekinteni a nyomtatási képet (Office Backstage: Fájl

fül/Nyomtatás menüpont jobb oldala, vagy gyorselérési eszköztárban a ikon), hogy való-

ban úgy néz-e ki a szöveg, mint ahogyan terveztük.

Nyomtatás előtt érdemes átnézni:

Helyesírás: Olvassuk át a szöveget, hogy gépelési és helyesírási hibák ne maradjanak benne!

Oldalbeállítások: A megfelelő lapméret, tájolás, margók, fej- és láblécek szerepelnek-e a dokumentum-ban?

Tördelés: Az egyes oldalakon az látható-e, amit oda szántunk? (Ha nem, a teendőket lásd a 2.4.9 feje-zetben.)

Mezők: Nyomtatás előtt frissítsük az összes mezőt (tartalomjegyzék, kereszthivatkozások stb.), pl. úgy, hogy kijelöljük a teljes dokumentumot és F9-et nyomunk. Ha ezután valahol hibaüzenetet látunk, elő-fordulhat, hogy a mezővel hivatkozott elemet a szerkesztés során töröltük.

A nyomtatás közvetlenül indítható a gyorselérési eszköztár ikonjával, illetve bővebb beál-

lítási lehetőségeket találunk az Fájl fül/Nyomtatás menüje (lásd 20. ábra), melyben a követke-

ző csoportokat találjuk:

Példányszám: Értelem szerűen a kinyomtatott példányok számát állíthatjuk itt be.

Nyomtató: Kiválaszthatjuk, hogy mely telepített nyomtatót használjuk, illetve hogy ál-

lományba nyomtatjuk a dokumentumot.

Nyomtatási tartomány: Alapértelmezésben az összes oldalt nyomtatjuk, de kijelölhet-

jük nyomtatásra csak az aktuális oldalt vagy kiválasztott oldaltartományt is. Ide kap-

csolódnak a lista aljában látható mezők is, amellyel beállíthatjuk, hogy csak a páros,

vagy csak a páratlan oldalakat nyomtassuk ki. A kinyomtatott lapok fordított visszafű-

zésével kétoldalas dokumentumokat készíthetünk. Ugyanezt támogatja a következő

pont is (Egyoldalas nyomtatás ill. Kézi nyomtatás mindkét oldalra)

Oldalak leválogatása: Több példányos nyomtatásnál megadható, hogy dokumentu-

monként az összes oldalt (Rendezve) vagy az azonos oldalak összes példányát (Szétvá-

logatás nélkül) nyomtassuk.


Lapbeállítások: Itt újra módosíthatjuk az oldal néhány beállítását: tájolás, lapméret,

margók

Méretezés: Az utolsó pontban adhatjuk meg, hogy a dokumentumunk hány oldalát

nyomtassa egy lapra (papírtakarékosság miatt sokszor célszerű legalább kettőt megad-

ni itt), illetve mindezt milyen méretű lapra tegye (a dokumentum oldalbeállításától

függetlenül).

20. ábra Nyomtatás-beállítási lehetőségek



1. Milyen formákban jelenhet meg szöveges információ? Mik ezen formáknak a fontosabb

ismérvei?

2. Mi a tipográfia? Mi a szerepe a szöveges információ kezelésében? Melyek a főbb elemei?

3. Mit a betűtípus és a betűváltozat? Melyek a fontosabb csoportjaik?

4. Melyek az oldal részei? Definiálja is ezeket!

5. Melyek a szakmai dolgozat fontosabb részei? Határozza meg szerepüket!

6. Melyek a kép-vagy táblázat-aláírás részei? Mi ezek szerepe?

7. Hogyan hivatkozunk a dolgozat szövegében a nem saját gondolatokra?

8. Hogyan épül fel az irodalomjegyzék? Hasonlítsa össze egy folyóirat-cikk és egy internet-

ről származó cikk helyes irodalomjegyzékbeli hivatkozását!

9. Mi a karakterszintű formázások hatóköre? Milyen fontosabb formázásokat ismer?

10. Mi a bekezdésszintű formázások hatóköre? Milyen fontosabb formázásokat ismer?

11. Foglalja össze röviden, hogyan pozícionálhat egy szövegrészt (pl. bekezdést) akár függő-

legesen, akár vízszintesen? Térjen ki arra is, milyen eszközöket „nem szabad” használni

erre a feladatra?

12. Milyen fontosabb grafikus objektumokat helyezhet el a dokumentumban? Hogyan szab-

hatja meg ezek viszonyát a szöveghez (körbefuttatás)?

13. Mi a stílus és hogyan határozná meg a szerepét a szövegszerkesztésben? Milyen stílustí-

pusok találhatók az MS Word-ben?

14. Hogyan módosít egy meglévő illetve hogyan hoz létre egy új stílust? Hogyan rendeli eze-

ket hozzá egy adott szövegrészhez?

15. Mi az élőfej/élőláb? Hány ilyen, de egymástól eltérő egység lehet a dokumentumban?

Hogyan hozza létre ezeket?

16. Hogyan tud a dokumentumhoz automatikus tartalomjegyzéket készíteni? Mi ennek a

megoldásnak az előnye? Mi alapján, mely szövegrészekből jön ez létre? Hogyan módosít-

ható ez a beállítás?

17. Hogyan, milyen beállításokkal tud a dokumentumban szereplő táblázatokhoz vagy ábrák-

hoz szabályos, a szakmai dolgozat követelményeinek megfelelő képaláírást készíteni? Mi-

ért érdemes az MS Word e funkcióját alkalmazni?

18. Hogyan tud a dolgozat bizonyos elemeire (pl. fejezet, kép stb.) mutató hivatkozást elhe-

lyezni szövegben? Miért érdemes az MS Word e funkcióját alkalmazni?

19. A dokumentum véglegesítése, nyomtatása előtt milyen tördelési problémák miatt érdemes

átnézni a szöveget? Hogyan lehet ezeket javítani?

20. Ismertesse a fontosabb nyomtatási beállításokat!

Prezentációkészítés 93

3. Prezentációkészítés

3.1. A prezentációkészítés szerepe, elméleti alapjai

A prezentáció, vagy bemutató olyan előadás (információ-átadás), amikor az elmondottakat vi-

zuális segédeszköz felhasználásával támasztjuk alá. Erre a célra általánosan táblát, írás- és dia-

vetítőt, képeket, stb. használtak. Az utóbbi időben a prezentáció készítésében és nagyrészt a

megjelenítésben is a számítógépes eszközök vették át a fő szerepet. Ebben az esetben prezentá-

ción az egymás után megjeleníthető (lejátszható) képkockákból, diákból álló sorozatot értjük.

Egyre inkább általánossá válik, hogy a diákok akár már általános- vagy középiskolában is

olyan komplex feladatot oldanak meg (pl. tanulmányi versenyen), melynek eredményét szá-

mítógépes technikák által támogatott előadás keretében mutatják be, és az ilyen prezentációk

iránti igény csak növekszik a felsőoktatásban, illetve a munkahelyek jelentős részében. Ez

lehet tehát annak a folyamatnak az egyik zárópontja, mely az adatgyűjtésből, adatelemzésből

és (szöveges) értékelésből áll.

Ezen, tehát a klasszikus előadást támogató prezentáción túl természetesen sokféle célból lehet

szükségünk erre az eszközre: készíthetünk pl. folyamatosan futó, emberi közreműködéstől mentes

bemutatót (pl. cég- vagy projektismertető, fotóalbum) vagy eleve oktatási célból készített tan-

anyagot. Lehetséges, hogy ezek jelentős részben nyomtatásban fog terjedni azonban, ha hangfel-

vétellel vagy animációval, videóval egészítjük ki multimédiás távoktatási anyagot kapunk).

Az így létrejövő prezentációs anyagok (melyek az írásvetítő-fóliákat szorították ki szinte tel-

jesen) elsődleges szerepe, hogy jól strukturált (többnyire diákra, „fóliákra” tördelt) formában,

látványosan, a hallgatók/olvasók figyelmét a lényegre irányítva hátteret nyújtsanak az elő-

adáshoz illetve eljuttassák a kívánt ismeretet a célközönséghez. Ehhez bizonyos multimédia-

képességekkel rendelkeznek, tehát többféle információközlési csatornát használhatnak: szö-

veget, képet, animációkat, mozgóképet, interaktivitást.

A prezentáció készítésénél követhetünk egy általános sémát, melyet a következőkben foglal-

hatunk össze:

1. A bemutató céljának, célcsoportjának, tartalmának meghatározása;

2. a felhasznált multimédia-elemek számbavétele;

3. forgatókönyv-vázlat (tartalmilag és funkcionálisan) elkészítése;

4. a fejeztek, diák közötti navigációs lehetőségek felvázolása (folyamatábra segítségével);

5. képernyőtervek összeállítása;

6. a szükséges médiaelemek elkészítése külső programokkal;

7. a bemutató összeállítása;

8. tesztelés, javítás, finomhangolás.

Természetesen nem minden esetben szükséges minden ponttal foglalkozni – többnyire nem is

készülnek külön képernyőtervek és folyamatábrák a prezentációkhoz –, de néhány esetben (pl.

egy nagy volumenű projekt bemutatása a lehetséges befektetőknek, ahol a prezentáció kialakí-

tásán is többen dolgoznak) e lépések is kulcsfontosságúak lehetnek.

94 Prezentációkészítés

Bár sokfajta célból, eszközre és célközönségnek készülhet prezentáció, kialakításával kapcso-

latban néhány alapelvet megfogalmazhatunk. Tartalmi szempontból legtöbb esetben érdemes

követni a „hagyományos”, eszközfüggetlen szerkesztési tematikát:

1. Bevezetés: A prezentáció célja, tartalma, mely szolgálja a hallgató/olvasó orientálását

és érdeklődésének felkeltését.

2. Törzsanyag: A bevezetésben felvetett témák kifejtése, az ott feltett kérdések megvála-

szolása. Ehhez alkalmazhatunk megfelelően kiválasztott illusztrációt illetve szöveges

kommentárokat.

3. Összefoglalás: A fontosabb gondolatok, eredmények kiemelése az eddig látottakból,

elmondottakból. Ennek célja, hogy a célközönség emlékezetében megmaradjanak ezek

a gondolatok.

A bemutató formájának, szerkezetének illeszkednie kell a célhoz illetve a megjelenítő esz-

közhöz. Ha egy előadást támogató prezentációról van szó, törekedni kell arra, hogy távolról is

jól látható, nem túl bőséges tartalmú, de a lényeget kiemelő diákat készítsünk, hiszen az elő-

adó személyesen is jelen van, nem kell mindent a diára kiírni. Ha viszont egy oktatási anyag

jellegű bemutatót állítunk össze, amit főleg otthoni számítógépen vagy nyomtatásban néznek

meg, alkalmazhatunk bőségesebb magyarázatot, sűrűbb írásképet. A számítógépes prezentá-

ció nagy előnye, hogy számos multimédia-elemet integrálhatunk benne, így egy animált ábrá-

val személetesebbé, illetve hanggal vagy videóval érdekfeszítőbbé tehetjük az előadást.

Ugyanakkor ez az egyik veszélye is, könnyű átesni a ló másik oldalára és a témához nem illő

vagy a hallgatóság figyelmét az előadástól túlságosan elvonó mennyiségben használni ezeket.

Technikai szempontok prezentációkészítéshez:

Betűtípus és -méret: A legfontosabb cél az olvashatóság. Így válasszunk egyszerűbb betűtípusokat, mint pl. az Arial és változatai. A betűméret a terem nagyságától (a résztvevőknek a vetítővászontól va-ló távolságától) függ, de címeknél 40 pont, szövegnél 24 pont alá nem szerencsés menni. (Nem vetí-tésre szánt anyag esetében természetesen csökkenthető a méret.)

Szöveg a dián: Mivel a hallgatónak egyszerre kellene olvasni és figyelni az előadóra, törekedjünk a tö-mör fogalmazásra, diánként 30-40 szónál többet lehetőleg ne használjunk és ne írjunk a képmező szé-lére. (Mivel az elvárt betűméret miatt sokkal több szövegnek nincs is hely, alkalmazzuk a diákhoz fűz-hető jegyzetelési lehetőséget gondolataink kifejtésére, illetve a dián ismertetettek részletezésére.)

Háttér és színek: A program által felkínált sablonok egy része bár látványos, de a sok grafikai elem mi-att nehezen feldolgozhatóvá teszi a dia tartalmát – gondoljunk arra is, hogy esetleg sokan ki is nyom-tatják az anyagot. Ezért célszerű szolid (akár egyszínű) hátteret kiválasztani. Sötétített teremben törté-nő vetítéshez kedvezőbb, ha a szöveg a világosabb színű, illetve a háttértől erősen eltérő színű és ár-nyalatú (a megfelelő kontraszthatás miatt).

Grafikonok: Célszerű megvastagítani a vonalakat, mert lehet, hogy a monitorunkon jól látszanak, de vetítve, távolabbról már eltűnhetnek a fontos részletek.

Animálás: Előadás-kísérő prezentációnál kezeljük mértékletesen ezt az eszközt, inkább csak ott hasz-náljuk, ahol tényleg szerepe van: bizonyos gondolatok kiemelésénél, folyamatok vagy rendszerek ösz-szetevőinek (ábrák) szemléltetésénél. Szöveg animálásánál két megközelítést szoktak használni: van, aki a teljes dia tartalmát egyszerre megjeleníti („Ne kelljen annyiszor kattogni egyetlen dián.”), mások csak azt a részt, amiről éppen beszélnek („A hallgató ne a diát másolja, hanem az előadásra figyel-jen!”). Önállóan futó (ún. kirakati) bemutatók esetében a jól időzített animációk és áttűnések nemcsak a figyelmet hívják fel, de az olvashatóságot és élvezhetőséget is növelik (egy egyszerre megjelenő hosz-szabb szöveg, vagy komplikált ábra riasztó lehet…).

Forráskezelés: Itt is érvényes ugyanaz, amit a szövegszerkesztésnél hangsúlyoztunk: A felhasznált idegen forrásokat fel kell tüntetni (főleg ha a weben publikálásra is kerül a prezentáció). Ez megtehető az ábrák, táblázatok alatt illetve lábjegyzetszerű szövegdobozokban a diák alján, illetve készíthetünk irodalomjegyzék-diát az előadás legvégére, melynek számozott elemeire a szövegben elegendő csak a sorszámmal utalni.


A prezentáció elkészítéséhez sokféle szoftver közül választhatunk, a teljesség igénye nélkül

megemlítjük a Microsoft PowerPoint, Apple Keynote, Adobe Captivate, Lotus Freelance

Graphics, Corel Presentation vagy az OpenOffice Impress névre hallgató prezentációs modul-

ja. (Egyes integrált vállalati informatikai megoldások azt is lehetővé teszik, hogy a vállalati

termelési, értékesítési stb. adatokból közvetlenül készítsünk látványos bemutatót.) A további-

akban azonban kizárólag a Microsoft PowerPoint 2010 fontosabb funkcióival foglalkozunk,

lévén a legtöbb felhasználó munkája során ezzel találkozhat.

3.2. Bemutatókésztés PowerPointtal

A fejezet azokat a legfontosabb ismereteket kívánja összefoglalni, melyekkel a hallgató ké-

pessé válik pl. egy önálló feladathoz vagy a diplomadolgozathoz szükséges prezentáció elké-

szítésére. A következő fejezetek struktúrája lényegében azt a (nem kizárólagos) utat követi,

melyet az előadás készítése során bejárhatunk. Ennek alapján tehát a következő prezentáció-

készítési folyamatot mutatjuk be:

1. Ismerkedés a szerkesztési környezettel, új állomány létrehozása, mentési lehetőségek;

2. Az üres prezentáció testre szabása, arculat kialakítása;

3. Tartalmi elemek hozzáadása, ezek formázása;

4. Animálási effektusok alkalmazása

5. Az elkészült prezentáció vetítése és nyomtatása.

3.2.1 Szerkesztési környezet

A PowerPoint szerkesztőfelületén sok esetben más tartalommal, de lényegileg ugyanazok az

elemek (menüszalag, lapok, gyűjtemények, szerkesztési terület, jobb egérgombbal előhívható

helyzetérzékeny gyorsmenük stb.) találhatók, mint a korábban bemutatott Word esetében, így

ezekre külön nem térünk ki. Részletesebben foglalkozni kell azonban a prezentáció nézetei-

vel, illetve azokkal a helyzetekkel, melyekben használhatjuk őket. A nézetek között a képer-

nyő jobb alsó sarkában lévő ikonokkal vagy a Nézet lapon elérhető ikonokkal válthatunk.

Normál nézet: A leggyakrabban használt nézet, itt szerkeszthetjük a diákat. Az ablak három

részből áll (melyek határát átméretezhetjük): A bal oldalon egy navigációs sáv látható, ahol

a szövegesen (Vázlat fül, a szöveg itt szerkeszthető) vagy kicsinyített képként (Diák fül)

megjelenő diák között mozoghatunk, és át is rendezhetjük a diák sorrendjét. A központi

részt a szerkesztőfelület tölti ki, ahol egy dia képét látjuk, valamint alatta található a meg-

jegyzések mezője, ahová a vetítésben meg nem jelenő gondolatokat írhatunk. (A Normál

nézetben látható szerkesztőfelület részeit az 21. ábra mutatja be.)

Diarendező nézet: Itt a képernyőt a diák kicsinyített képei töltik ki. A nézet alapvetően nem

szerkesztésre szolgál, hanem a diák sorrendjének átrendezésére.

Jegyzetoldal nézet: Ha egy előadás diáit alaposan meg szeretnénk kommentálni, kiegészítő

információkkal ellátni, azt ebben a nézetben tehetjük meg hatékonyan. A megjelenő (akár

ki is nyomtatható lap tetején) látjuk a dia képét, az alatta lévő területre írhatjuk gondolatain-

kat (ami valójában ugyanaz, mint a Normál nézet megjegyzések mezője).

Diavetítés nézet: Ebben a nézetben jelenik meg a prezentáció mindazokkal az effektusok-

kal (animációk, hangok, filmek stb.), amelyeket a szerkesztés közben elhelyeztünk rajtuk.

Ha a jobb alsó ikonnal (vagy Shift+F5 billentyűkkel) indítjuk, akkor az aktuális diánál in-

dul a lejátszás, ha a Nézet/Diavetítés menüponttal (vagy F5-tel), akkor az elejétől tekint-

hetjük meg az előadást. Az ehhez kapcsolódó lehetőségekről a 3.2.6 fejezetben lesz szó.


Szintén a Nézet lapon, a Színes/szürkeárnyalatos csoportban győződhetünk meg arról, hogyan

fog kinézni a prezentációnk, ha nem vetítve, hanem pl. fekete-fehér nyomtatként adjuk közre

(itt választhatunk többféle szürkeárnyalatos megjelenítési mód között is).

3.2.2 Állomány- és diakezelés

Az állományokhoz kapcsolódó műveletek (új állomány létrehozása, meglévő állomány meg-

nyitása, állomány mentése régi vagy új néven) mindegyik MS Office alkalmazásban hasonló-

an történnek (a Fájl fülön a Backstage nézetben vagy a gyorselérés menün át), így itt csak a

fontosabb elemekre térünk ki.

Ha az új prezentációt az Új dokumentum menüponttal hozzuk létre, akkor a megjelenő mun-

kaablak az – MS Word-höz hasonlóan – több lehetőséget kínál fel:

Az MS Word-höz hasonlóan létrehozhatunk üres állományt, vagy kijelölhetjük azt a létező

bemutatót, amit a tartalom megőrzésével, de új dokumentumként nyitunk meg.

Használhatunk a gépünkön lévő vagy egy webhelyről letölthető témát, ami megszabja a

prezentáció grafikai elemeit, hátterét, betűtípusait, elrendezését stb vagy sablont, amely va-

lamilyen konkrét témában (pl. fényképalbum naptár, ültetési rend) nyújt egy előkészített ál-

lapotot.

Az első két esetben a legelső, címdiát kapjuk meg, egyébként értelemszerűen egy „teljes”

diasorozathoz jutunk. Mindkét esetben bővíthetjük prezentációnak új diákkal (Kezdőlap/Új

dia ikon, Ctrl+M billentyűkombináció). A fent említett Normál illetve Diarendező nézetben

az egérrel új pozícióba húzhatjuk át őket, illetve ugyanott törölhetjük is, amelyikre a további-

akban nincs szükségünk.

Ha az elméleti alapoknál ismertetett prezentáció készítési sémát követve van kész vázlatunk

vagy szövegkivonatunk MS Word (vagy egyéb szöveges) állományban, a Megnyitás menü-

pontban a Fájltípus mezőben válasszuk a Minden vázlat elemet, majd válasszuk ki a megfele-

lő dokumentumot. Így jelentős gépelési és formázási munkát is megtakarítunk, hiszen a Po-

Menüszalag

Menülapok

Speciális lapok

Diaszerkesztő terület

Navigációs sáv

Jegyzetelő terület

Fájl fül és gyorsel-érés

Nézetváltó ikonok

Nagyító

Gyűjtemény

21. ábra A MS PowerPoint 2010 munkakörnyezete (saját szerkesztés)


werPoint felismeri a Word formázásait, és alkalmazza azokat (pl. a Címsor formátumú szöve-

gekből Diacímeket készít).

Mivel a PowerPoint specialitásai közé tartozik, érdemes áttekinteni, miként menthetjük el a

kész prezentációt (egyben azt is, melyek a PowerPoint állománytípusai):

Bemutató: Alapértelmezett formátum, szerkeszthető, levetíthető. A PowerPoint egyes ver-

ziói külön elemként tűnnek fel a Mentés másként menüben. Kiterjesztése: .pptx (előző ver-

zióban: .ppt).

Tervezősablon: Olyan bemutató, ami sablonként működik, tehát később ez alapján más be-

mutatókat hozhatunk létre. Kiterjesztése: .potx (előző verzióban: .pot.)

PowerPoint vetítés: Olyan bemutató, ami Diavetítés nézetben nyílik meg, nem továbbszer-

kesztés céljából lett létrehozva. Kiterjesztése: .ppsx (előző verzióban: .pps.)

PDF (Portable Document Format) vagy XPS (XML Paper Specification) formátum: Az

Adobe ill. a Microsoft által kifejlesztett, a dokumentumok formázást megőrző, a megosztást

lehetővé tevő formátumok.

Weblap: A weboldal egy mappából áll, mely tartalmazza a „központi” html-állományt és a

szükséges kiegészítőket (képek, hangok stb.). Kiterjesztése: .htm, .html.

Egy fájlból álló weblap: A bemutató minden elemét egyetlen állomány tartalmazza, amely

így a weben való publikálás mellett alkalmas pl. email-ben való elküldésre is. Kiterjesztése:

.mht, .mhtml.

Különböző képformátumok: A diákat képként mentjük, dönthetünk, hogy az egész bemuta-

tót, vagy csak az aktuális diát exportáljuk így. Így akár egy képnézegető programmal is

tarthatunk előadást. Kiterjesztés: .gif, .jpg, .png, .tif stb.

Vázlat/RTF: Csak szövegből álló dokumentumként tárolja a bemutató vázlatát. A jegyze-

tekbe írt szöveget nem tartalmazza. Kiterjesztés: .rtf.

Előfordulhat, hogy az elkészített prezentációt olyan helyre kell vinnünk, ahol nem áll rendel-

kezésre MS PowerPoint. Egyes szoftverekben lehetőség van ún. hordozható, azaz a létrehozó

programtól függetlenül futtatható bemutatók készítésére, az MS PowerPoint esetében azonban

a lejátszáshoz szükséges a PowerPoint Megjelenítő (Viewer) program. Ez a Közzété-

tel/Előkészítés CD-hez menüponton át érhetjük el, mellyel a bemutatót (bemutatókat) illetve a

hozzá kapcsolódó állományokat (a PowerPoint Viewer, csatolt elemek, betűtípusok) CD-re

vagy egy mappába másolhatjuk, illetve jelszóval is védhetjük.

3.2.3 Az előadás testre szabása a beépített eszközökkel

A MS PowerPoint az eszközök és beépített vizuális elemek széles körét kínálja fel ahhoz,

hogy leendő prezentációnkat könnyedén egyedivé alakíthassuk, illetve módosíthassuk a már

elkészült előadás vizualitását. Ugyanakkor arra is van mód, hogy a felkínált elrendezéstől,

színösszeállítástól független (pl. a vállalkozás vagy a projekt egyediségét hangsúlyozó) di-

zájnt alakítsunk ki. A prezentáció arculatát a következőkben bemutatott eszközökkel formál-

hatjuk, melyeket a 22. ábra képei illusztrálnak.

Oldalbeállítások (a Tervezés lapon): A dialap oldalméretét adhatjuk meg egyedileg vagy elő-

re meghatározott lehetőségek (képarányok, lapméretek) közül választva, ill. beállíthatjuk a dia

fekvő vagy álló tájolását is.

Témák (a Tervezés lapon): Sokféle előre elkészített (vagy egy webhelyről letöltött), általános

célú grafikai arculat közül választhatunk, melyek a legtöbb prezentációs szituáció igényeit ki-

elégítik. Ezek a MS Word stílusainak megfelelő elemek a PowerPointban. Az egyes témákat

jelképező bélyegképek fölé húzva az egeret, az prezentációnkon rögtön megjelenik a módosítás


előnézete (ez a technika majd’ minden elem formázásánál működik). A témára jobb egérgomb-

bal kattintva tudjuk megadni, hogy az összes vagy a kijelölt diákra alkalmazzuk a módosítást.

A kiválasztott témát többféle szempontból szabhatjuk testre:

Színek: Minden téma többféle színárnyalat-kombinációban érhető el, melyekkel pl. a pre-

zentáció hangulatát, olvashatóságát módosíthatjuk. Arra is van mód, hogy az összetevőket

egyesével módosíthassuk, valamint itt is megadhatjuk, hogy csak a kijelölt dián vagy az

egész prezentáción változzanak a színeket.

Betűtípusok: Itt módosíthatók a témákhoz tartozó betűtípusok (a cím- és a törzsszövegre

nézve), bár általánosságban igaz, hogy a témák eredeti betűtípusa jól illik az adott stílushoz.

Háttér: Adott arculaton belül alakíthatjuk át a háttér rajzolatát (pl. egyszínű, átmenetes). Itt

is dönthetünk, hogy csak a kijelölt diát vagy az egész prezentációt módosítsuk.

Effektusok: A prezentációban lévő alakzatok arculatát állíthatjuk be egységesen.

Elrendezések (a Kezdőlap/Diák csoportban): Azt mondhatjuk, hogy prezentációs diák több-

sége egy vagy néhány „kaptafára” készül (pl. egész oldalas felsorolás, egyik oldalon felsoro-

lás – másik oldalon kép, egész oldalas kép, táblázat vagy grafikon), melyek megszerkesztését

támogatják az előre elkészített elrendezések. Mindez természetesen nem gátolja azt, hogy egy

üres vagy csak a címet tartalmazó diából kiindulva a felhasználó tetszése szerint állíthassa

össze a dián szereplő elemeket.

Dia- (emlékeztető- stb.)minta (a Nézet lapon): A minták segítségével az adott egység (dia,

emlékeztető) általános felépítését – tehát valójában a felhasznált sablont –módosíthatjuk. A

diaminta esetében szerkeszthető az „ős” diaminta, illetve az egyes elrendezések diamintái is.

Ha egy prezentációban több sablont használunk, akkor ezek mindegyikét külön-külön is át-

alakíthatjuk. A módosítások érinthetik az egyes szövegdobozok helyét, méretét, az alkalma-

zott betűtípusokat, betűméreteket, grafikai elemeket stb.

Élőfej és élőláb (a Beszúrás lapon): A szövegszerkesztéshez hasonlóan itt alkalmazhatunk

élőfejet vagy élőlábat mind a diákon, mind az emlékeztetőkön. Ugyanakkor itt valamivel kö-

töttebb ezek használata, beszúrhatunk dátumot, diaszámot valamint egyedi szöveget (pl. a

rendezvény vagy az előadás címe, az előadó email-címe stb.), de ezen elemek lehetséges he-

lye kötött, csupán a megjelenítésüket kapcsolhatjuk ki vagy be, valamint megadhatjuk, hogy a

címdián megjelenjenek-e ezek. Ha valamelyik fent felsorolt elem helyét szeretnénk megvál-

toztatni, azt a diaminta-szerkesztéssel tehetjük meg.

Animáció és áttűnés (az Áttűnések és az Animációk lapokon): A diák megjelenítéséhez kötődő

vizuális effektusokat egységesen állíthatjuk be segítségükkel. Bővebben lásd. a 3.2.5 fejezet-

ben.


22. ábra A prezentáció testre szabását segítő eszközök

Beépített elrendezések (Kezdőlap)

Áttűnési sémák (Áttűnések lap)

A Tervezés lap eszközei

Az élőfej és élőláb beállításai (Beszúrás lap)

A kiválasztott témaszín-összeállítás módosítása (Tervezés lap)

Diaminta (Nézet lap)

Animációs effektusok (Animációk lap)


3.2.4 Prezentációs elemek rögzítése és szerkesztése

Az eddig tárgyalt beállítások valójában tartalomfüggetlenek, ebben a fejezetben viszont azo-

kat az elemeket ismertetjük, melyek segítségével tartalommal tölthetjük fel előadásunkat. A

MS Word-del ellentétben, a PowerPoint-ban minden elem (szöveg, kép, táblázat, hang stb.)

egy-egy átméretezhető, áthelyezhető dobozba kerül. Egyes elemek, pl. egy beillesztett aláfes-

tő zene esetében ennek a doboznak (ez esetben ikonnak) nincs szerepe, néha csak a diára való

beszúrás tényét jelenti. Az itt megemlített prezentációs elemek hozzáadása a Beszúrás lap

illetve a gyakoribb elemek esetén a Kezdőlap megfelelő ikonjával vagy egy tartalom-helyőrző

(lásd lentebb) megfelelő ikonjával történhet.

Itt kell megemlíteni, hogy egyes esetekben a beillesztés után egy színes hátterű speciális lap

(pl. Rajzeszközök, Képeszközök, Diagrameszközök) jelenik meg a menüszalag tetején, mely

alatt az adott elemtípushoz tartozó (al)lapok (pl. diagram esetén: Tervezés, Elrendezés, For-

mázás) érhetők el. Ezeknek a részletes bemutatásától ehelyütt eltekintünk, mivel egyrészt a

lehetőségek nagyon esetfüggők, másrészt viszont használatuk könnyen elsajátítható az előző

fejezetben a Témák kapcsán említett előnézeti rendszer segítségével.

Speciális dobozként kell megemlíteni a helyőrzőket, azokat a pon-

tozott vagy szaggatott vonallal jelölt szegélyű dobozokat, amelyek a

legtöbb bemutatóban megtalálhatók. Ezekben cím- és törzsszöveg,

illetve diagramok, táblázatok, képek és egyéb objektumok találhatók

(tartalom-helyőrzők). Jelentősége abban áll, hogy akkor is a dián

marad („őrzi a majdani tartalom helyét”), ha nincs benne még semmi sem, illetve lehe-

tővé teszik hogy válasszunk: melyik tartalomtípus kerüljön egy dobozba. Ha szükséges,

a Nézet/Diaminta nézetben tudjuk módosítani őket vagy újat hozzáadni.

A prezentációk talán leggyakrabban használt eleme a szöveg, melyet vagy egy tartalom-

helyőrzőbe vagy szövegdobozba (ikonja: ) illesztünk. A begépelt szöveg formázása

az MS Word-höz hasonló menüpontokból történik (a Kezdőlapon, Betűtípus és Bekez-

dés csoportok). A szöveget tartalmazó doboz formázását a Rajzeszközök speciális lap

Formátum lapján át végezhetjük: ahol módosíthatjuk az Alakzatstílust (keret, kitöltés),

megadhatunk ún. WordArt-stílust (speciális effektusok – pl. torzítás, hajlítás, térhatás).

Szintén gyakori elemei lehetnek előadásunknak a fotók, képek, melyek ez esetben is ál-

lományból, ClipArt-ból vagy (az Office 2010 újdonságaként) a képernyő tartalmát ki-

másolva, képernyőképként szúrhatók be (ikonjaik: ). Előbbi egy médiatípus

összefoglaló kategória, tartalmazhat rajzokat, fotókat, mozgóképeket és hangokat. A

ClipArt-ok keresésben egy munkaablak van segítségünkre, mellyel kulcsszóra, hasonló

stílusra, médiatípusra is kereshetünk.

A képhez hasonló, igen gyakran használt elemei a prezentációnak a különböző rajzob-

jektumok (téglalapok, ellipszisek, vonalak, nyilak, folyamatábra-elemek stb.), melyek

segítségével összetett ábrákat építhetünk fel. A rajzobjektumok a Kezdőlapról vagy a

Beszúrás lap Alakzatok gyűjteményéből (ikonja: ) érhetők el.

Összetettebb beszúrható objektumok a táblázatok (a MS Word-ben használt módon,

ikonja: ), a grafikonok (egy MS Excel munkafüzetet nyit, minden ott elérhető diag-

ram-funkció használható ebben az esetben is, ikonja: ) és a SmartArt ábrák (ikonja:

). Utóbbi segítéségével sokféle látványos ábrát (pl. grafikus listák, folyamatok, hie-

rarchiák) készíthetünk nagyon hatékonyan úgy, hogy az ábrán megjelenő szöveget kü-

lön ablakban, listaként szerkeszthetjük (jobb egérgomb > Szövegablak megjelenítés).


Emellett meglévő listából is egyszerűen létrehozhatunk SmartArt ábrát (kijelölt listára

jobb egérgomb > konvertálás SmartArt-ábrává).

Speciális multimédia-objektumként a prezentációban lehelyezhetünk mozgóképeket és

hangokat (ideértve az egyszerűbb animált képeket és a videókat is, ikonjaik: ).

Mindkét esetben választhatunk a médiatárból (lásd a ClipArt leírását), illetve állomány-

ból történő beillesztés közül, a hang beillesztése során hivatkozhatunk zenei CD-re is.

Lejátszásuk kapcsán két lehetőség közül választhatunk, automatikus elindítás a dia meg-

jelenése (vagy az elem animálása) után vagy indítás kattintásra.

Ezeken túl a Beszúrás/Objektum menüponton keresztül számos további külső szoftver

által létrehozott elem is elhelyezhető a prezentációban.

Az előbb felsorolt elemek majd mindegyike létrehozásuk, beszúrásuk után további formázási

lehetőségekkel alakítható. Mindezek elérhetők az objektum speciális lapjának (pl. Rajzeszkö-

zök, Képeszközök, Táblázateszközök) Formátum (al)lapján keresztül vagy az objektum

gyorsmenüjének Alakzat (diagramterület, objektum stb.) formázása menüpontjával:

Beállíthatjuk az elem keretének vastagságát, színét, stílusát (elsősorban rajzobjektumnál,

táblázatnál és szövegnél, de akár egy videónál is).

Megadhatjuk a kitöltés színét és átlátszóságát (különösen a rajzobjektumok, táblázatok és

szövegdobozok esetén fontos).

Adhatunk hozzá (elsősorban a rajzobjektumokhoz) szöveget, melynek módosíthatjuk a be-

tűméretét, színét stb., melynek előnye, hogy a felírat az objektum részét képezi, nem kell

egy külön szövegdobozt méretezni és hozzácsatolni. (Viszont ha a feladat olyan, célszerű

ebben az esetben SmartArt ábrát alkalmazni),

Speciális formázásként előkerülhet a vetett árnyék és a térhatású objektum kialakítása.

Képek esetében elvégezhetünk olyan alapvető átalakításokat, mint pl. a vágás, forgatás,

fényerő és kontraszt módosítása, átszínezés, kép- és képkeretstílusok alkalmazása.

A diákra elhelyezett prezentációs elemekkel kapcsolatban két megoldandó problémacsoport

szokott felvetődni. Egyrészt időnként több elemet együtt kellene kezelni méretezés vagy ani-

málás szempontjából, pl. egy táblázatot és a címét, vagy egy több elemből összeállított rajzot.

Másrészt bizonyos esetekben az elemek rossz sorrendben kerültek fel a diára, így nem úgy

takarják ki egymást, ahogy azt kellene, pl. animációval összeillesztett ábránál.

Az első esetre az objektumok csoportosítása kínál megoldást. Ehhez ki kell jelölni az össze-

kapcsolandó elemeket úgy, hogy vagy egérhúzással körberajzoljuk

őket vagy a Ctrl nyomva tartása mellett egyesével rájuk kattintunk.

Ezután a Kezdőlap Elrendezés gyűjteményéből vagy a Formátum lap

Csoportok menüpontjából, vagy valamelyik keretre jobb egérgombbal

kattintva a gyorsmenüből a Csoportok/Csoportosítás menüpontot kell kiválasztani és máris

együtt mozgatható, méretezhető az elemek csoportja. Ugyancsak a Csoportok menüben tudjuk

felbontani a csoportot, illetve a felbontott csoport elemeit újracsoportosítani (pl. bizonyos

részeinek átszínezése után).

A második problémát szintén a Kezdőlap Elrendezés gyűjteményéből vagy a Formátum lap

Elrendezés csoportjából vagy az illető elem gyorsmenüjén keresztül, az elemek sorrendjének

állításával tudjuk orvosolni. A dia legalsó rétege a háttér (amit pl. a sablonnal és a diamintával

tudunk módosítani), e mögé nem tudunk semmit tenni.

Viszont a gyorsmenü Sorrend menüpontján át az illető

objektumot elküldhetjük leghátulra (közvetlenül a háttér


fölé), legelőre (ahol minden más elemet kitakar), valamint egy szinttel hátrébb vagy előrébb.

3.2.5 Diavetítési effektusok

A számítógépes prezentáció talán legszembetűnőbb előnye (néha hátránya), hogy az egyes

elemekhez (ideértve magát az egész diát is) különböző vizuális effektusokat rendelhetünk.

Ezáltal tehetjük látványosabbá az előadásunkat, emelhetjük ki a fontosabb elemeket vagy

meghatározhatunk speciális diák közötti útvonalakat.

Áttünések: Lényegében a diák közötti lapozáskor megjelenő animációt, és a diaváltáshoz kö-

tődő egyéb beállításokat jelentik. Elérhető az Áttűnések lapon. Egy diához kapcsolódóan a

következőket állíthatjuk itt be:

A vizuális effektus,

az effektus sebessége,

kapcsolódik-e hozzá hang, valamint

a diaváltás kattintásra vagy meghatározott idő elteltével automatikusan történjék-e. (Ha

mindkét jelölőnégyzetet megjelöljük, a két módszer kombinálható, vagyis a program annál

az eseménynél vált diát, amelyik előbb bekövetkezik.)

Az így összeállított áttűnés egy gombnyomással alkalmazható az összes diára.

Animációk: Az egy diára szerkesztett elemek animált megjelenítését szerkeszthetjük itt. Elér-

hető az Animációk lapon. Egy elemhez (szövegrész/bekezdés, grafikai objektum, kép stb.)

négyféle animálási eseményt kapcsolhatunk: az elem megjelenése a dián, az elem kiemelése

(pl. mialatt beszélünk róla), a diáról való eltűnése, valamint speciális mozgásvonal (a képer-

nyőn bejárt út) hozzárendelése. Mindezek beállítása során létrejön tehát egy a diára vonatkozó

„forgatókönyv”, melynek egyes bejegyzéseit tetszőleges sorrendbe állíthatjuk.

Az animáció hozzárendelése mindig az egérrel kiválasztott elemhez történik. Az effektus

hozzárendelhető a menüszalag Animáció csoportjából, vagy a Speciális animáció csoport

Animáció hozzáadása ikonján keresztül. A dia tartalmának „forgatókönyve” az Animáció

munkaablak menüponttal kapcsolható be.

Egy animálási lépéshez (a „forgatókönyv” egy eleméhez) a következő tulajdonságokat adhat-

juk meg részben a munkaablakból, részben a Speciális animáció csoport ikonjai segítségéve

(hasonlóan az áttűnésnél leírtakhoz):

az alkalmazott effektus (mind a négy esemény esetében igen bőséges listából válogatha-

tunk),

az effektus időzítése (kattintásra, meghatározott késletetési idő elteltével automatikusan

vagy együtt az előző lépéssel),

az effektus egyedi beállításai (pl. megjelenésének iránya, megnövesztés nagysága)

az effektus sebessége.


Ezek elérhetők a munkaablak legördülő menüiből vagy a módosítandó animálási lépésre való

dupla egérkattintás hatására megjelenő párbeszédablakból. Ez utóbbiban bizonyos esetekben

bőségesebb beállítási lehetőségeket is találhatunk, melyek közül megemlítünk néhány példát:

szöveg animálása esetén megszabhatjuk az animálás alapját (betű, szó, teljes szöveg),

vagy a csoportosítás mértékét (teljes bekezdés, 1., 2…. szintű bekezdésenként),

beállíthatjuk, mi történjen az elemmel animálás után,

itt adhatjuk meg, hogy mennyi legyen a késleltetési idő.

Hogyan illeszthetünk be a bemutató teljes ideje alatt szóló zenét?

A 3.2.4 fejezetben ismertetett hang beszúrásával az a gond, hogy alapértelmezésben a zene csak az addig szól, amíg azon a dián állunk, ahová elhelyeztük.

A problémát a hangobjektumhoz rendelt egyedi animációval oldhatjuk meg. A zene beszúrása után az rögtön megjelenik az animációs listában, amire való dupla egérkattintással előhívhatjuk az animációs beállítások párbeszédablakát. Az Effektus fülön találjuk a Leállítás csoportot, amelyben az Ez után… mezőnél állíthatjuk be, hogy melyik diánál fejezze be a lejátszást, ami ebben az esetben legyen az utolsó dia.

Akciógombok, akció-beállítások: Nem kifejezetten animációk, inkább egyedi diabejárási utak,

„elágazások” kialakítását teszik lehetővé. A PowerPoint egyik fő jellemzője, hogy a prezentá-

cióba bekerült diákat alapjában lineárisan, egymás után vetíti le. Viszont gyakran van szükség

ettől eltérő navigációra is: pl. egy meghatározott diához (első, utolsó, következő, előző) aka-

runk ugrani, vagy el akarunk indítani egy külső programot, illetve megnyitni egy weboldalt.

Az ilyen akciók kezeléséhez léteznek a PowerPoint-ban speciális rajzobjektumok: az akció-

gombok, melyeket az Alakzatok gyűjteményben (Kezdőlap, Beszúrás lap) találhatunk meg.

Ezek olyan gyakran használt funkciókat ábrázolnak, mint pl. ugrás a következő, előző, első,

utolsó diára, dokumentum, zene, videó megnyitása, súgó és információ. Ahol lehet (pl. első

vagy utolsó dia), az akció hozzárendelése automatikusan megtörténik, de természetesen ez a

beállítás szabadon módosítható. A megjelenő párbeszédablakban két eseményhez, az objek-

tumra való kattintáshoz vagy a felette való áthaladáshoz rendelhetünk valamilyen akciót. Ez

Animációs „forgatókönyv”

Animáció beállításai

Az effektus időbeli hossza

Animáció típusa

Animált objektum

23. ábra Az egyedi animáció beállításainak munkaablaka


az akció lehet egy „hiperhivatkozás” létrehozása (adott diához, weboldalhoz, állományhoz)

vagy egy külső program indítása. A hozzárendelést jobb egérgomb > Hiperhivatkozás menü-

ben módosíthatjuk.

3.2.6 Vetítés és nyomtatás

Az elkészült prezentáció célja az, hogy valamilyen formában eljusson a célcsoporthoz, pl. az

előadás hallgatóihoz. Talán a leggyakoribb forma a projektoros diavetítés, de több más közve-

títő eszköz is szóba jöhet: papírra nyomtatás, hagyományos 35mm-es diavetítő, írásvetítő stb.

Az eltérő médiumok más-más oldalbeállításokat, eltérő oldalarányt és -méretet igényelnek,

melyet a Tervezés lap Oldalbeállítás csoportjában módosíthatunk. Itt választhatunk előredefi-

niált médiumokhoz tartozó oldalméretekből vagy beállíthatunk egyéni méreteket. Továbbá itt

módosíthatjuk a diák, valamint az emlékeztetők/jegyzetoldalak tájolását is. Ezt a lépést elvé-

gezhetjük a bemutató elkészítése előtt vagy utána is bármikor.

A diavetítést (ahogy a 3.2.1 fejezetben már le is írtuk) kétféleképpen indíthatjuk: az F5 le-

nyomásával az első diától, Shift+F5-tel (vagy a bal alsó sarokban található nézetváltó ikon-

nal) pedig az aktuális diától (vagy pedig a Diavetítés lapról bármelyik módon). A vetítés során

a dialéptetés a legtöbb esetben kattintásra történik, de létrehozhatunk automatikus bemutató-

kat is. Ennek egyik módja, ha az áttűnés beállításánál (lásd 3.2.5 fejezet) megadjuk, hogy az

egyes diaváltások (vagy az összes) milyen időközönként történjenek. Másrészt megtehetjük

azt is, hogy a Diavetítés lap Időzítéspróba menüpontjával „elpróbáljuk” az előadást, vagyis

minden dia esetében kivárjuk a megtekintésre, kommentálásra szánt időt, majd továbblépünk.

Az előadás végén ezt az időzítést el is menthetjük a prezentációhoz és a későbbiekben ennek

megfelelően, automatikusan történik a vetítés. Az időzített vetítést a Diavetítés lap Beállítások

csoportjában az Időzítéspróbák használata jelölőnégyzettel kapcsolhatjuk ki.

Élő előadás esetében jól fontoljuk meg az automatikus továbbítás alkalmazását! Bármikor történhet olyan esemény (közbekérdezés, kommentár), ami összezavarja az előre felépített ütemtervet!

Vetítés közben a jobb egérgombbal előhívhatunk egy környezetérzékeny menüt, melyben az

alábbi, az előadást támogató fontosabb lehetőségeket találjuk:

A diák közötti navigáció: Ugorhatunk a következő, az előző illetve az előzőleg látott (vö. pl.

akciógombok) diára, valamint egy legördülő menüből kiválasztott tetszőleges diára.

Diaelemek kiemelése: Az Egérmutató beállításai menüpontban különböző

kiemelőeszközök és tintaszínek közül választhatunk, melyekkel aláhúzhatunk, bekarikázha-

tunk elemeket a képernyőn, írhatunk, rajzolhatunk a diára. Ugyanitt találhatjuk a „radírt”,

mellyel eltüntethetjük a szabadkézi elemeket.

Kitekintés az előadásból: A Képernyő menüpontban olyan lehetőségeket találhatunk, me-

lyekkel a prezentáción „kívüli” akciókat hajthatunk végre. Így elfeketíthet-

jük/elfehéríthetjük a képernyőt, ha el szeretnénk rejteni a prezentációt, de nem akarunk ki-

lépni belőle. A Programváltás menüponttal elérhetjük a Windows Start menüjét, hogy egy

külső programot indítsunk. Végül az Előadói jegyzetek menüponttal gondolatokat jegyezhe-

tünk fel az adott diához, melyeket később a normál nézet megjegyzések mezőjében találunk

meg.

Gyakran szükséges kinyomtatni magukat a diákat illetve készíthetünk a hallgatóságnak em-

lékeztetőt vagy jegyzetoldalt az előadásunkból. Így végül a PowerPoint néhány fontosabb

nyomtatási lehetőségét tekintjük át. Mindezeket a Fájl fülön át a Nyomtatás csoportból érhet-

jük el. A prezentáció négyféle nézetét tudjuk nyomtatni:


Diákat: A diaméret helyes megválasztására kell ügyelni (lásd az oldalbeállításokat a fejezet

elején), hogy a dia tartalma teljesen és torzításmentesen jelenjen meg.

Emlékeztetőket: A diák kicsinyített képe kerül a papírra, így a darabszám kiválasztásánál azt

kell figyelembe venni, hogy a tartalmuk olvasható maradjon. A nyomtatási beállításoknál

kiválaszthatjuk azt is, hogy milyen irányzással (függőlegesen vagy vízszintesen) kövesség

egymást a diák.

Jegyzetoldalakat: Itt a lap tetejére került diakép alatt egyrészt megjelennek a megjegyzé-

sekhez beírt kommentárok („handout” készítés), illetve az üresen maradó helyre a hallgató

saját jegyzeteit írhatja (amennyiben jegyzetelési lehetőséget szeretnénk felkínálni a hallga-

tóknak, elegánsabb a „Emlékeztetők” nyomtatása, oldalanként három diával).

Az előadás vázlatát: Kizárólag az előadás szöveges elemei jelennek meg, lényegében ugya-

nazt látjuk viszont nyomtatásban, amit a Normál nézetben a bal oldali navigációs sávban ta-

lálunk. Ez a lista pl. saját magunknak szolgálhat segítségül az előadás alatt, viszont mivel

hiányzik belőle minden kép, táblázat stb., így számos esetben nem tökéletes megoldás.

A nyomtatás kapcsán hasonló lehetőségeket használ-

hatjuk, mint pl. egy Microsoft Word dokumentum ese-

tében, így ezeket csak felsorolásszerűen közöljük. A

nyomtatási példányszám, nyomtatóválasztás és annak

beállításai, a nyomtatási tartomány (aktuális dia, min-

den dia, kijelölt diák, egyedi diatartomány), nyomtatási

nézet (lásd fentebb), a nyomatok rendezése (kötetekbe

rendezve vagy oldalanként szétválogatva), valamint a

színkezelés megadása (színes, szürkeárnyalatos vagy

fekete-fehér nyomtatás választása).



1. Milyen célból készülhet egy prezentáció?

2. Milyen fontosabb tartalmi egységeket különíthetünk el és ezeknek mi a szerepe?

3. Milyen technikai szempontokat ismer a diákon szereplő szöveggel kapcsolatban?

4. Milyen technikai szempontokat ismer a diákon használt animációval kapcsolatban?

5. Definiálja az MS PowerPoint-prezentáció következő megjelenítési formáit: dia, emlékez-

tető, jegyzetoldal!

6. Mi a szerepe a MS PowerPoint-tal való prezentációkészítésben a diamintának? Mutassa be

ezt a funkciót!

7. Mi a szerepe a MS PowerPoint-tal való prezentációkészítésben tervezősablonnak és a

színmintáknak? Mutassa be ezeket a funkciókat!

8. Mi a szerepe a MS PowerPoint-tal való prezentációkészítésben a beépített elrendezések-

nek? Mutassa be ezt a funkciót!

9. Milyen lehetőségek állnak a rendelkezésére, hogy a dia vagy az emlékeztető minden olda-

lán ugyanazokat az információkat (oldalszám, dátum, szöveg stb.) megjelenítse?

10. Milyen elemeket illeszthet be az MS PowerPoint-prezentációba? (Térjen ki a helyőrzők

speciális szerepére!)

11. Hogyan tud bizonyos elemeket együtt kezelni, formázni a dián? Miért fontos ez?

12. Hogyan tudja az elemek egymás fölötti sorrendjét módosítani? Miért fontos ez?

13. Mi a különbség az áttünés és az animáció között? Milyen fontosabb lehetőségeket ismer

egy, a dián lévő elem egyedi animálására?

14. Milyen módokon tudja azt megoldani, hogy előadás közben ne egymás után vetítse le a

diákat, hanem egy előre meghatározott vagy tetszés szerint kiválasztott diára ugorjon?

15. A prezentációt milyen formákban tudja kinyomtatni?

Táblázatkezelés 107

4. Táblázatkezelés

4.1. A táblázatkezelésről általában

4.1.1 A táblázatkezelés rövid története

A számításos feladatok felgyorsítására már régóta használunk különféle segédeszközöket,

noha az, amit ma táblázatkalkulációnak tartunk (egy táblázat celláiban szereplő értékekkel

végzett műveletek) nagyon sokáig alapvetően papíron zajlott. A számolást gyorsító korai esz-

közök között említést érdemel az abakusz, melynek első változatát már a rómaiak is használ-

ták, orosz illetve távol-keleti változataival akár még napjainkban is találkozhatunk. A mecha-

nikus, fogaskerekekkel, fogaslécekkel működő számológépek közül mindenképpen említést

érdemel WILHELM SHICKARD eszköze (1623), mely az első ilyen szerkezet volt, BLAISE PAS-

CAL összeadó-kivonó gépe (1642), melyet már sorozatban is gyártottak, valamint GOTTFRIED

WILHELM LEIBNIZ szorzásra és osztásra is képes alkotása (1694), melynek elvei alapján év-

századokig készültek (később már elektromos meghajtással) számológépek.

A korai számítógépek egyik fontos felhasználási területe a könyvelési, bérszámfejtési és más

pénzügyi adatok feldolgozása volt, melyhez így számos célszoftver (vagy akár programnyelv)

is íródott. A mai értelemben vett táblázatkezelő programok egyik első képviselője a DAN

BRICKLIN és BOB FRANKSTON nevéhez fűződő, 1979-ben megjelenő VisiCalc volt, mely lé-

nyegében a mostani táblázatkezelőknek megfelelő felületen működött, hasonló

(alap)feladatokat látott el. (És nem mellesleg az egyik első olyan alkalmazás volt, amely ön-

magában sokakat ösztönzött személyi számítógép, ez esetben az Apple II gép vásárlására.)

A később megjelenő táblázatkalkulációs szoftverek, mint a Lotus 1-2-3 vagy a Quattro alap-

funkciói azóta se változtak, viszont természetesen új funkciókat vezettek be és a grafikus

megjelenítés lehetőségei bővültek. A napjainkban legelterjedtebb táblázatkezelő, a Microsoft

Excel első változata 1985-ben jelent meg még Macintosh platformon, az első PC-re írt verziót

(Excel 2.0) 1987-ben adták ki. Azóta (a Microsoft Office irodai programcsomag részeként)

folyamatosan növelte piaci részesedését. Természetesen napjainkban is léteznek alternatív

programok e célra, említsük meg itt a Quattro Pro-t (a WordPerfect Office csomag részeként),

valamint az OpenOffice Calc névre hallgató táblázatkezelőjét.

24. ábra A VisiCalc táblázatkezelő felülete (forrás: WikiPedia)

108 Táblázatkezelés

4.1.2 A táblázatkalkuláció feladata

Mire is való tehát? A táblázatkezelők általános értelemben bármilyen kalkuláció (beruházás-

gazdaságosság, érzékenység, tervezés stb.) és táblázatos formában végrehajtható nyilvántartás

(út-, ÁFA-, kiadás-bevételi nyilvántartás, költség elszámolás stb.) számítógépes végrehajtására

alkalmas. Fontos megjegyezni, hogy adatbázis értelemben vett relációs adatmodellek kezelésére

egyáltalán nem alkalmas (noha rendelkezik külön beépített adatbázis függvényekkel). Egytáblás

adatbázisként lehet használni a munkalapjait külön-külön, de ennek is a határt szab az oszlopok

és sorok számából adódó maximális korlát (habár ez is jelentős mennyiségű adatot jelenthet).

A konkrét feladatok szintjén a modern táblázatkalkulációs szoftverek alkalmasak:

kalkulációk esetén automatikusan frissülő diagramok megjelenítésére,

egyenlet, egyenletrendszer, lineáris és nem lineáris programozási feladatok megoldására,

egyváltozós függvények esetén célérték keresésre,

adatlekeresés esetén szűrésre,

többoszlopos adattáblák esetén kimutatások készítésére, azok igénytől függő szabad átren-

dezésére,

beépülő statisztikai modulja révén statisztikai elemzésekre,

ismétlődő feladatok algoritmizálhatósága esetén a beépített makro nyelv révén alkalmazá-

sok – kvázi programok – létrehozására,

ugyanezen funkciója révén – saját végrehajtott fejlesztések alapján – akár webes portálok

létrehozására is alkalmas lehet, bár nyilvánvalóan nem ez az elsődleges feladata,

klasszikus játékok (pl. Pacman) Excel alatti megvalósítására

4.2. Kalkulációk MS Excel segítségével

A fejezet célja, hogy bemutassa a program lehetőségeit és néhány egyszerű példa segítségével

a gyakorlati használhatóságát is illusztrálja a táblázatkalkulációs szoftverek fontosabb funkci-

óinak. Ehhez a Microsoft Excel 2010 verzióját vesszük alapul.

A korábbi – nagy váltásnak szánt – 2007-es verziótól leginkább az különbözteti meg, hogy

ebből az Office családból eltűnt az Office gomb és visszakerült a Fájl menü.

4.2.1 A program munkakörnyezete

A Windows-tól kapott ablakkerettől befele/lefele alapértelmezésben a következő részekkel

találkozhatunk, melyek egy része hasonló a Word és a PowerPoint esetében bemutatottakkal:

Menüszalag rajta lévő lapokkal, azokon csoportokkal, melyek ikonokat és gyűjteményeket

tartalmaznak: Az Excel funkcióit érhetjük el a menükön keresztül.

Gyorselérésű eszköztár: A gyakran használt funkciók elérése ikonokon, legördülőkön ke-

resztül. Testre kell szabni.

Szerkesztőléc (belekattintásra vagy adott cellán F2 nyomásra aktiválódik): Itt jelenik meg a

cellák tartalma, illetve itt szerkeszthetjük azt.

Munkalap (oszlop és sorazonosítókkal): A kalkuláció fő területe, cellái tartalmazhatják az

előző fejezetben leírt értékeket, valamint elhelyezhetünk rajta képeket is. Létezik külön di-

agramlap is, melyre csak egy diagram kerül.

Munkalap-fülek: Az állományban található munkalapok listája.

Státuszsor: Az Excel lehetőséget biztosít, hogy a kijelölt cellákkal „gyorsszámolást” (vá-

lasztható művelettel, pl. összeg, átlag) végezzünk, melynek eredménye itt jelenik meg.


Munkaablak: A korábbi alkalmazásoknál megismert funkciót lát el, habár az Excelben jóval

kevesebb szerepet játszik.

A program indulása után kapott üres felület, ami Munkafüzet1 néven látszik az Excel Win-

dows ablakának az aktív címsorában az egy üres munkafüzetet jelöl. A munkafüzetek el-

méleti korlátjairól a következőket lehet tudni: egy munkafüzetbe 255 munkalap fér, és a

Makrószerkesztő (Alt+F11) meghívása után van lehetőségünk program modult írni és panelt

szerkeszteni, melyek ezek után, része lesznek a munkafüzetnek.

Az Excelben is léteznek az MS Wordnél ismertetett nézetek (elérhetők a Nézet lap

Munkafüzetnézetek csoportjából), habár szerepük valamivel szűkebb:

Normál: A leggyakrabban használt nézet, itt tudjuk kényelmesen szerkeszteni a munkalap-

ok tartalmát.

Lap elrendezése: A dokumentum megjelenítése abban a formában, ahogy nyomtatásban

lesz látható (tartalom elrendezése, fejléc-lábléc). Nem csak áttekintő nézet, módosíthatjuk is

a tartalmat vagy a sorok/oszlopok méretét..

Oldaltörés megtekintése: Elsősorban a nyomtatás előtti tördelést támogatja, bár szerkeszteni

is lehet benne. A munkafüzet tartalma kicsinyítve jelenik meg, a vastag (kék) vonal mozga-

tásával tudjuk módosítani, a nyomtatásbeli oldalhatárokat.

Menüszalag Gyorselérésű eszköztár Szerkesztőléc

Munkalap Munkalap-lapozó Munkalap- (és Diagramlap-)fülek

Státussor Gyorsszámoló-választó Munkaablak

25. ábra: Az Excel munkakörnyezete (Saját szerkesztés)


4.2.2 A munkafüzet részei

A program indulása után kapott üres felület, ami Munkafüzet1 néven látszik az

Excel Windows ablakának az aktív címsorában az egy üres munkafüzetet

jelöl. Egy munkafüzetben felvehető munkalapok számának csak a rendelke-

zésre álló memória szab korlátot. Új munkalapot a képernyő alján, a meglévő

munkalapok után látható Munkalap beszúrása füllel, vagy a Kezdőlap Cellák csoport-

jában látható Beszúrás gyűjtemény Munkalap beszúrása paranccsal adhatunk hozzá. Munka-

lapot törölni ugyancsak a Kezdőlap Cellák csoportjában lévő Törlés gyűjtemény Munkalap

törlése parancsával vagy az illető munkalap jobb egérgombra felugró menüjéből tudunk.

Általánosságban minden táblázatkezelőre, így az Excelre is igaz, hogy az oszlopokat az angol

ÁBC betűivel (pl. A, B, C, stb.; 26 elem), majd miután a Z-ig eljutottunk azok kombinációjá-

val (pl.: AA, AB, …, majd AAA és elvileg ZZZ, de a 16.384 oszlop miatt „csak” XFD-ig),

míg a sorokat pedig arab számokkal jelölik, 1-től 1.048.576-ig. Ebből következik, hogy az

adott oszlop és sor metszéspontjában található cellát az oszlop és sor azonosítójával jelöljük

és hivatkozzuk. Tehát a bal felső cella a munkalapokon mindig az A1 jelű cella lesz. Ez alatt

egyel és egyel jobbra B2, majd C2 stb., de a táblázat jobb alsó cellája az XFD_1.048.576 lesz.

Ezek alapján egy16.3841 (2

14) oszlopból és 1.048.576

1 (2

20) sorból álló munkalapon, a sorok

és oszlopok metszéspontjában álló cellákba a következő adattípusokat írhatjuk be:

Szöveget

Numerikus értéket [0,…, 9]

Dátumot, időpontot – melyek egy fajta speciális numerikus értékek pl. 2007.04.24., vagy

14:44:42

Logikai értéket [Igaz, Hamis]

Másik cellára mutató hivatkozást (pl. =B1)

Műveletet, mely lehet az adott cellába beírt értékekkel végrehajtott művelet (pl.

=(10+5)*5,3), de lehet hivatkozott cellákban lévő értékekkel történő műveletvégzés is (pl.

=B1*2+C3)

Függvényeket, melyek a táblázatkezelőkben általában előredefiniált módon rendelkezésre

állnak, de mi magunk is írhatunk saját függvényt. Ezek a paramétereikben (inputok) meg-

adott értékek, hivatkozott cellák és egyéb függvény-specifikus tényezők alapján számítanak

egy visszatérési értéket (output) (pl. értékoszlop összege, átlaga; beruházás belső kamatlába

(IRR))

Ezek tetszőleges kombinációját (pl. összetett függvény, függvény + szöveg).

Fontos tudnivaló, hogy az Fájl/Excel beállításai/Képletek/Képletekkel végzett munka blokk-

ban található S1O1 hivatkozási stílus jelölőnégyzet bekapcsolásakor a leírt általános eset meg-

szűnik és innentől kezdve az oszlopok is arab számokkal kerülnek jelölésre. A korábban pl. a

C2-es cellából hivatkozott A1 (=A1) innentől kezdve (=S[-1]O[-2])-ként jelenik meg, mely

valójában a kiinduló (a képletet tartalmazó) cellához képest relatív módon adja meg a hivat-

kozott cella helyét, vagyis egy sorral feljebb és kettővel balra. Jelen esetben az általánoshoz

képest a hivatkozás oszlop és sor azonosítóinak a sorrendje is megfordult, hiszen az oszlop

helyett a relatív sorazonosító került előre.

1 MS Excel 2007 és fölötte (2010-2013), korábbi verziókban általában 256 oszlop és 65.536 sor


A táblázatkezelő általában bármilyen változás végrehajtása után (beírás + Enter vagy beírás

+ lépés, kattintás máshova) újraszámolja az egész munkalap tartalmát, a hivatkozásait, műve-

leteit, függvényeit. Ezt nevezzük automatikus újraszámolásnak, melyet Excel-ben az

Fájl/Excel beállításai/Képletek/Számítási beállítások blokkban vagy a Képletek/Számítás/

Számítási beállításokban tudunk kikapcsolni. Kényszerített újraszámolást az F9 megnyomá-

sával tudunk végrehajtani.

Függvények esetén előfordul, hogy nem egy cellát, hanem több cellát un. tartományt (más

néven blokkot vagy tömböt) kell hivatkozni (pl. számsor összeadása). Ilyenkor minden eset-

ben a kettősponttal elválasztott bal felső és jobb alsó cella határozza meg a tartományt (pl.

A1:C4, azaz az A, B és C oszlopból a fölső négy cella). Másik munkalapon található tarto-

mány hivatkozása a celláknál leírthoz hasonlóan történik, pl. Munka1!A1:C4.

Lehetséges egy sokszor hivatkozott tartományt elnevezni, és azután ezen a néven keresztül hivat-

kozni rá. A fönti példa alapján, ha a kijelölt területet elnevezzük „első_blokk” néven a szerkesztőléc

bal oldalán található legördülő lenyitása után, akkor ezután a =SZUM(A1:C4) függvény visszaadott

értéke identikus lesz a =SZUM(első_blokk) alakú függvény visszaadott értékével.

Függvények ábrázolása előtt általában szükséges az értelmezési tartomány valamekkora osz-

tásközű (diszkrét) feltöltése. Az értékkészlet megadása az adott függvény egyszeri beírása

után másolással vagy úgyszintén kitöltéssel történhet.

A kitöltés alapesetben a szokásos Drag and Drop- szerű technikával történik.

Tegyük fel hogy a sin(x) függvényt ábrázoljuk a [0;3,14] tartományon. Ebből

következően legalább 0,02-os osztással tudjuk biztosítani, hogy a tartomány föl-

ső határa is megjelenésre kerüljön. Az A oszlopba beírjuk az 1-es cellába, hogy

0, alá pedig 0,02. Kijelöljük a két cellát és az egérmutatót a tartomány jobb alsó

pontjába húzva – miután az átalakult egy keresztté – megfogjuk, és addig húz-

zuk, amíg a fölső határt el nem érjük.

Verziószámtól függően az Excel hasonlóan tudja (sőt, ott elég egy „értéket”

megadni) kezelni a napokat és a hónapokat, szöveges formában is! A kitöltési

funkció számtani sorozaton túlmutató lehetőségei a Kezdőlap Szerkesztés cso-

port Kitöltés gyűjteményében találhatjuk meg.

4.2.3 Kijelölés

Shift+kurzormozgató billentyűk vagy Shift+page up/page down, vagy egérrel történhet a kije-

lölés.

Adott tömb kijelölése esetén használható a Shift +

End (egyszer lenyomni) + kurzorbillentyű. Ennek

hatására az egybefüggő (üres vagy nem üres cel-

lák) addig a celláig kijelölődnek ameddig egybe-

függően üresek vagy telik.

Egész sor vagy oszlop kijelölése az oszlop vagy

sorazonosító kattintásával lehetséges. Egész mun-

kalap kijelölése a legfelső sor és oszlopazonosító

között található téglalap kattintásával lehetséges.

Mód van többszörös nem összefüggő területek

kijelölésre is, amit az első kijelölés után a Ctrl folyamatos lenyomása mellett tehetünk meg

egérrel.


Teljes munkalap kijelölése az oszlop és sorazonosítók metszéspontjában található jelöletlen

téglalap kattintásával lehetséges.

4.2.4 Másolás, kivágás, beillesztés, törlés

A munkalapon vagy munkalapok közötti adatmozgatás (a többi alkalmazáshoz

hasonlóan) eszköze lehetnek a másolás, kivágás és beillesztés parancsok. Ezek

egyrészt elérhetők a lent kifejtett billentyűkombinációkkal, másrészt a Kezdő-

lap Vágólap csoportjának parancsaival is.

Minden hivatkozást (műveleten és függvényen belül is) a másolás (Ctrl+C, vagy gomb a

szokásos eszköztárból vagy menüből) során a másolás iránya és mértéke szerint mozgat a

táblázatkezelő. Pl. az A1:A4 tartományra mutató SZUM függvény egyel jobbra történő máso-

lása során a hivatkozás így módosul: SZUM(B1:B4).

Kivágás (Ctrl+X) esetén nem mozog a hivatkozás, mivel az ebben a formában inkább mozga-

tásnak tekinthető: kivágás és beillesztés vagyis odébb mozgatás. Adott cella vagy tartomány

mozgatása történhet egérrel is, de a Drag & Drop módszerrel történő cella/cellatartomány

mozgatása esetén előfordulhat, hogy rossz helyre kerül – ha a gombot véletlenül elengedjük.

A kimásolt vagy kivágott rész a vágólapra kerül. Onnan mindig az utolsó odakerült elemet

tudjuk akár más programokba átvinni. A beillesztés billentyű kombinációja Ctrl+V. Táblázat-

kezelő használata esetén többször előfordul,

hogy a képletekkel, függvényekkel számított

cellák pillanatnyi értékére van szükségünk. Eb-

ben az esetben a másolással nem az értéket visz-

szük át, hanem az adott képletet, függvényt ami

a másik helyen vagy 0-át ad, vagy rosszabb

esetben hamis értéket vagy akár hibát (pl. #HI-

BA!). Ezt kerülhetjük el az irányított beillesz-

téssel, egy speciális beillesztési móddal, melyet

a másolás művelet után a beillesztési hely

gyorsmenüjében vagy a fent említett Kezdő-

lap/Vágólap csoport Beillesztés gyűjteményé-

ben lévő Irányított beillesztés menüponttal érhe-

tünk el.

Innen leggyakrabban az „értéket” szoktuk használni (ami tehát a cellák aktuális értékét illeszti

be, függetlenül attól, hogy az begépelt érték-e vagy pl. egy függvény eredménye), de hasznos

lehet akár a formátum is (mellyel ugyanazt érjük el, mintha a Word-ben megismert Formátum

másolása funkciót használnák itt, az Excelben is). Adattáblák, vektorok, mátrixok haszná-

lata esetén hasznos a párbeszédpanel jobb alsó sarkában lévő „transzponálás” jelölőnégyzet,

mellyel megcserélhetjük a mátrix dimenzióit, tehát pl. az egysoros vektorból egyoszlopos

vektort készíthetünk. Ennek használatával nagyméretű mátrixokat tudunk átforgatni 4-5 kat-

tintással.

Adott cellán állva a jobb egérgombra megjelenő helyi menüben található a beszúrás és törlés

menü. Mindkettő esetében hasonló tartalmú párbeszédablak ugrik föl, melyek szerint az adott

cella törlése után a többi cellát balra vagy felfele tolja, beszúrás esetén jobbra vagy lefele,

vagy egész sort vagy oszlopot szúrjon be vagy töröljön ki. Oszlop és sor törlése esetén nem

szüntetjük meg pl. a „C” oszlopot és 16.384 helyett csak 16.383 oszlopunk lesz, hanem csak


törli az aktuális oszlopot és helyére mozgatja az eggyel jobbra levő oszlopot és beszúr az osz-

lopok végére egyet. Beszúrás esetén sem növekszik meg az oszlopok sorok, száma.

Törlés kapcsán fontos megjegyezni, hogy az itt leírt metodika (beszúrás és törlés) nem a cel-

lába beírt tartalom kitörlésére szolgál (amit egyébként az adott cellán vagy kijelölt tartomá-

nyon állva a Delete gombbal is elérhetünk), hanem a cella (vagy oszlop és sor) fizikai törlésé-

re, aminek eredményeképpen nem csak a tartalom, hanem maga a hordozó cella is törlésre

kerül. Ezzel az oda mutató összes hivatkozás „#HIV!” hibaüzenetet fog adni.

4.2.5 Hivatkozás

Hivatkozásnak azt nevezzük, amikor egy adott cellában állva egy másik cellára rámutatva

hivatkozzuk annak tartalmát, pl.: a B4-ben állva az A1-et az „=A1” vagy „+A1” begépelésé-

vel tehetjük meg. A „-A1”-et is felfoghatjuk hivatkozásnak de az értelemszerűen a numerikus

érték „-1”-gyel vett szorzatát adja eredményül. Alap esetben „=”-jellel kezdve hivatkozunk

bármelyik cellára. Ha a cella hivatkozásába a munkalap nevét is bele kívánjuk foglalni, pl.

egy másik munkalapról történő hivatkozás esetében, akkor azt felkiáltójellel válasszuk el a

cella nevétől, pl. Munka1!A3.

A 26. ábra egyszerű példáját alapul véve, ha az A4-ben szereplő összeadás képletét

(=A1+A2+A3) jobbra másoljuk, akkor benne szereplő cellahivatkozások is mozogni fognak,

aminek eredményeként a C4-ban már a C1, C2 és C3 cellák szerepelnek a képletben (alsó

kép). Ennek a kivédésére találták ki a hivatkozások rögzítését (OKJ-s terminológia szerint:

„abszolút hivatkozás”), amelynek során a sor és oszlopazonosító elé beszúrt $ jelekkel akadá-

lyozhatjuk meg a hivatkozások másolás miatti elmozgását (felső kép).

Azonos hatást érünk el, a cellában szereplő hivatkozás elé történő bekattintás és F4 nyomoga-

tásával melynek során $ jel kerül előbb a sor- és oszlopazonosító, majd fölváltva az egyik és a

másik elé is, majd utolsó ütemben a $ jelek eltűnnek. Amit fontos kihangsúlyoznunk: külön-

külön is lehet rögzíteni a hivatkozásokat (csak az egyik rögzítése esetén „kevert hivatkozás”).

Az adott helyzettől függ, hogy szükséges-e a sor és oszlop-azonosító együttes rögzítése.

4.2.6 Cellák feltöltése

A cellák között kurzormozgató billentyűkkel vagy egérkattintással mozoghatunk. Először

szerkesztett cellából ki lehet lépni kurzormozgató billentyűvel is, éppen átírás/javítás alatti

26. ábra Abszolút és relatív hivatkozások (Saját szerkesztés)


cellából csak Enter-rel. Adott cellán állva abba beleírhatunk. A cellatartalom javítása az adott

cellán állva az F2-vel vagy a szerkesztőlécbe belekattintva történik.

A következőkben azt ismertetjük, milyen típusú értékeket, kifejezéseket írhatunk egy cellába.

Numerikus értéket: Fontos, hogy ne legyen benne semmilyen szöveges karakter (pl. ezresek

elválasztására szolgáló szóköz, beírt mértékegység), mert így szövegként kezeli a program,

így matematikai műveleteket nem végezhetünk vele. Külön ki kell emelni ebből a szem-

pontból a tizedeselválasztó-karakter szerepét: Magyar nyelvi beállításoknál vesszőt haszná-

lunk, míg pl. angol nyelvű Excel (Windows) esetében többnyire pontot.

Szöveget: Bármilyen karaktert beírhatunk a cellákba. Ami viszont megzavarja az Excelt: ha

első karakternek műveleti jelek: +,-. Ennek a kivédése lehetséges az aposztróf használatá-

val. Az a cella, amit aposztróffal kezdünk, onnantól fogva szövegként viselkedik. Fontos

tudni, hogy szövegnek minősülő cellatartalommal matematikai műveleteket nem tudunk

végezni, lásd az előző bekezdést.

Dátumot: Dátum, illetve idő, vagy dátumnak/időnek formázott numerikus értéket értünk dá-

tum alatt.

Hivatkozást: Egy korábbi fejezetben ismertetett módon, lehetséges akár egy teljes munkalap

(nem gyakori) áthivatkozása egy másikra.

Képleteket: Műveletnek vagy képletnek nevezzük: egy cellában végrehajtott több numeri-

kus, vagy szöveges érték műveleti jelekkel végrehajtott összekapcsolását (pl. +,-,/,*,^, &).

Fontos, hogy egyenlőségjellel kezdődjön és az adattípusnak (numerikus vagy szöveges)

megfelelő műveleti jeleket használjunk. Néhány példa:

1. Numerikus művelet: +1+2+3+4, aminek a visszaadott értéke 10

2. Numerikus művelet: =2^3, aminek a visszaadott értéke: 8 (a ^-jellel hatványozást

végezzük, ezzel megoldhatjuk a gyökvonását is)

3. Szöveges művelet =”Jobb, ”&”Bal”, visszaadott tartalom: „Jobb, Bal” (a &-jellel

szöveges értékeket fűzünk össze, melyeket idézőjelek közé kell tennünk)

Függvényeket: Az Excelbe beépített vagy a felhasználó által írt függvények általában az ar-

gumentumban szereplő tagoktól (értékek, paraméterek) függően adnak visszatérési értéket.

Jellemzőjük, hogy mindig „=” jellel kezdődnek, amit a függvény elnevezése és a nyitó záró-

jel követ és a függvény/függvények argumentumlistája után mindig zárójellel végződnek.

Egymásba ágyazott függvények esetén csak az első függvény előtt van szükség „=” jelre. A

zárójelben szerepelnek többnyire az argumentumok. Ez alól kivételt jelent pl. a MA(),

MOST(), VÉL() függvények melyek argumentuma mindig üres marad. Ezek értéke nem

függ semmilyen beállítástól vagy más cellák értékétől, minden esetben a gép belső órája

szerinti dátumot, időpillanatot vagy egy véletlen számot ad vissza.

4.2.7 Cellaformázás

A cellákban megjelenő értékek kinézetét (betűtípus, betűméret, szín, háttér stb.) a szövegszer-

kesztésnél már megismert eszközkészlethez nagyon hasonló módon állíthatjuk be. Ugyanak-

kor az Excelben számos olyan specialitás létezik, melyre itt részletesebben is ki kell térni.

Hozzuk létre a következő táblázatot, úgy ahogy a képen szerepel:


27. ábra: Példa a cellaformázásokra (Saját szerkesztés)

A cellák formátumának beállítás egyrészt történhet egységesen, a Word stílusaihoz hasonlóan

a Kezdőlap Stílusok csoportjának parancsain keresztül. Másrészt formázhatunk a Kezdőlap

Betűtípus, Igazítás és Szám csoportjainak utasításaival vagy a kijelölt cellák fölötti jobb klikk

(helyi menü) + Cellaformázás menü kiválasztásával.

4.2.7.1 SZÁMFORMÁTUM

A megjelenítendő numerikus érték számformátumát lehet beállítani vele. A következő kategó-

riák léteznek a listában:

Szám

Pénznem

Könyvelői

Dátum

Idő

Százalék

Tört

Tudományos

Szöveg

Egyéni

Minden kategóriában több alkategóriát is találhatunk, a Minta mezőben pedig megnézhetjük,

hogy az aktuális cella hogyan nézne ki a kiválasztott formátummal. Számformátum esetén

érdemes beállítani az ezres csoportosítást (évek esetén nem) és feladattól függően esetleg a

tizedes jegyek számát is. Az Egyéni csoporttal saját formátumot alakíthatunk ki, pl. a fenti

ábra szerint itt fűzhetjük hozzá numerikus értékekhez a mértékegységet úgy, hogy továbbra is

tudjunk velük számolni.

Dátum beírása esetén majd számként formázva a dátumot kapunk egy 39 ezres értéket. A

MOST() függvény esetén, tizedes tört használatával általában van mögötte tört rész is. A táb-

lázatkezelők 1900.01.01-hez képest számolják az eltelt időt és az egy egység az 1 napot jelent.

Ennek alapján értelmezhető a ,5 végződés ami déli 12 órát jelent.

Eltérő beállítással (Fájl/Excel beállításai/E munkafüzet számításakor/ az 1904-es dátumrend-

szer használata) 1904.01.01 tehető a legelső ismert napnak.

Egyéni formátumra pl. akkor lehet szükség, ha a számértékeket mértékegységgel együtt akar-

juk megjeleníteni, de számolni is szeretnénk velük. (Emlékezzünk vissza, ha egyszerűen csak


begépelnénk a szám mögé a mértékegységet, a cella tartalma szövegnek minő-

sül, így matematikai műveleteket nem tudnánk végezni velük!) A Kezdőlap

Szám gyűjteményében lévő 5 gombbal (pénznem, százalék, ezres csoport, tize-

des jegyek növelése/csökkentése) lehet gyors, de nem pontos beállításokat esz-

közölni.

4.2.7.2 FORMAI JELLEGZETESSÉGEK

A cellába beírt érték vagy szöveg vízszintes és függőleges elhelyezkedését, szövegirányát

lehet vele beállítani. A Kezdőlap/Igazítás csoportban jelen van 3 gomb, hasonlóan a Word-

höz, melyek a cellában található tartalom balra, középre vagy jobbra rendezésére szolgálnak.

Ezen túlmenő beállítás csak az idevágó helyi menü használatával lehetséges.

A cellákba beírt tartalmak általános rendezési (nem kényszerített rendezés) szabálya a követ-

kező: szöveges tartalmat balra, numerikus (dátum is az) értéket jobbra, míg logikai értéket

középre rendez.

Egyéb fontos beállítás lehet az adott fülön található 3 jelölőnégyzetből az alsó és a felső is

melyek sorrendben a következők:

Sortöréssel több sorba – egy cellába írható szövegmennyiség növekszik meg vele, azáltal,

hogy a sormagasságot növeli. Kényszerített sortörésre cellán belül az Alt+Enter-rel van

mód.

Cellák egyesítésével - időnként szük-

ségessé válik pl. oszlopfejlécek össze-

vonása. A kijelölt cellákat egyesíti, kü-

lön gomb van hozzá a Kezdő-

lap/Igazítás csoportban. Az összevont

cellák összevonásakor mindig a bal

felső cellában lévő tartalom marad meg

és felosztáskor is oda kerül az össze-

vont cella tartalma.

A szokásos beállítások: típus, méret, szín, aláhúzás ikonjai:

Az első kettő a Kezdőlap/Betűtípus is szerepel. Amit nem

árt tudni, hogy cellán belül is lehetséges adott szövegrészt

eltérően formázni pl. CO2. Ehhez viszont már helyi menü

kell. Az oldalt látható ikonok a cellatartományon kívüli és

belüli szegélyek, a betűszínt és a cella háttérszín beállítására szolgálnak. A Kezdő-

lap/Betűtípus csoportban a betűszín és háttérszín gombok mellett található gomb segítségével

lehet gyors beállítást végrehajtani. Menü használata esetén sokkal pontosabban lehet

testreszabni a szegélyeket.

Másolás esetén a művelet az adott cella vagy tartomány teljes attribútum halmazát viszi ma-

gával, tehát a szegély, igazítás a beillesztésnél is jelen lesz. Ennek a kivédésére érdemes a

beillesztés előtt, az adott beillesztési tartományon vagy annak bal felső cellájának gyorsmenü-

jéből az „Irányított beillesztés”-t kiválasztani.

4.2.7.3 FELTÉTELES FORMÁZÁS

Adott a lehetőség, hogy a cella értékétől, típusától (szám, szöveg, dátum stb.), egy interval-

lumban található értékek között elfoglalt helyétől stb. függően a cella a környezetétől elütő

jellemzőt kapjon: pl. eltérő háttérszín, dőlt betű, áthúzott tartalom, stb. Ezt módunkban áll a

Kezdőlap/Stílusok/Feltételes formázás menüpont segítségével beállítani. A korábbi verziók-


ban megszokott módon pl. egy cella vagy egy tartomány 3 különböző állapotát tudjuk formá-

zással elkülöníteni (leginkább egy mutató/érték túl alacsony, normális vagy túl magas voltára

tudjuk fölhívni a figyelmet vele), de itt az adott tartományhoz akkor háromszor kell szabályt

hozzárendelni. Ezen kívül bevontak a szűrőknél tárgyalt lehetőségeket (első, utolsó x darab

stb.) is a feltételes formázás lehetőségébe, melyek megismerésére most külön nem térünk ki.

4.2.7.4 VÉDELEM

A cellákba írt képletek, függvények, értékek védelmét lehet itt beállítani, kijelölt cellák vagy

cellatartományok esetén helyi menü/Védelem zárolással. Aktiválása a Korrektúra menü Válto-

zások/Lapvédelmen keresztül lehetséges. Cella tartalmak rejtése esetén is szükséges a lapvé-

delem bekapcsolása.

4.2.8 Függvények az Excelben

Külön fejezetet szánunk arra, hogy röviden bemutassuk azokat a függvénycsoportokat, illetve

fontosabb függvényeket, melyekkel a felhasználó a leggyakrabban találkozhat. Ez persze tá-

volról sem a teljes lista, a lehetőségek megismerésében és a felvetődő problémák megoldásá-

ban tanácsot kaphatunk az alább bemutatott függvényvarázslótól és az Excel Súgójától.

Hivatkozások, műveletek és függvények használata esetén megkülönböztetjük a cella tartal-

mát – amit mi írtunk bele – és a cella értékét amit az adott hivatkozás, művelet vagy függvény

végrehajtása során felvett. A beírt érték látható a szerkesztőlécben – persze, csak ha a cellán

állunk – a felvett érték pedig a munkalapon az adott cellában.

A Képletek lapon, a Függvénytár cso-

portban gyűjteményekbe rendezve láthat-

juk a fontosabb függvénycsoportokat. Az

itt szerepelő az f(x) feliratú gomb meg-

nyomása után a függvényvarázsló ugrik

föl. Ugyanezt az eredményt kapjuk, ha a

szerkesztőléc mellett látható egyenlőség-

jelre kattintunk. A varázsló csoportosítása alapján a következő csoportok léteznek:

Pénzügyi,

Dátum és idő,

Matematikai és trigonometriai,

Statisztikai,

Mátrix,

Adatbázis,


Szövegkezelő,

Logikai,

Információs függvények,

Tervezés és

Kocka.

A függvényvarázsló szerepe abban áll, hogy segítse a felhasználót a megfelelő függvény kivá-

lasztásában, illetve az argumentumok helyes kitöltésében, majd az így összeállított függvényt

abba a cellába helyezze, ahol állva aktiváltuk a varázslót. Ennek megfelelően a függvénykate-

góriákat és az azokba tartozó függvényeket bemutató párbeszédablak alján mindig elolvashat-

juk, hogy mi a szerepe az éppen kiválasztott függvénynek.

Miután kiválasztottunk egy függvényt, a párbeszédablakban megjelenik a kitölthető argumen-

tumlista. A mezőkbe gépeléssel vagy egérrel való kijelöléssel vihetünk be értéket, az üres

mezők után láthatjuk, hogy milyen típusú értéket (pl. szám, logikai, hivatkozás stb.) vár oda a

program, illetve a mező kitöltése után ugyanitt a mező aktuális értékét/tartalmát olvashatjuk

(illetve hibaüzenetet, ha nem megfelelő módon töltöttük ki). Ezzel párhuzamosan a párbe-

szédablak alján mindig láthatjuk, hogy az éppen aktív argumentum-mezőbe tartalmi szem-

pontból mit is kell beírnunk, valamint hogy az egész függvénynek éppen mennyi a

visszatérési értéke.

Függvényválasztás támogatása beírás közben

Függvénykitöltés támogatása beírás közben

Függvénykereső mező Függvényleírás Az argumentum értéke

Függvénykategória-választó Argumentummező(k) A függvény aktuális értéke

Függvénylista Váltógomb a varázsló összecsukásához Aktuális argumentum leírása

29. ábra Segítség a függvényekhez gépelés közben (saját szerkesztés)

28. ábra: A függvényvarázsló részei (saját szerkesztés)


Mindezeken túl akkor is számíthatunk segítségre a függvényválasztásban és -kitöltésben, ha

elkezdjük gépelni a függvényt egy cellába (29. ábra). Ha „=” után elkezdünk gépelni egy

függvényt, felugró ablakban láthatjuk a beírtaknak megfelelő függvénylistát és egy rövid le-

írást az aktuális függvényről. Ha választottunk (eljutottunk a „(”-jelig), a felugró mezőben a

függvény paramétereit láthatjuk.

A talán leggyakrabban használt függvény a SZUM() melyet egy „Σ” jellel szimbolizálva meg-

találhatunk a Kezdőlap/Szerkesztés és a Képletek/Függvénytárban is, hogy ne kelljen begépel-

ni se. Szerepe, hogy adott tartományban (esetleg több különálló cellában vagy tartományban)

szereplő értékeket adjon össze. Ha az összeadandó tartomány már be van írva, akkor vagy alá,

vagy mellé kell állni és ott kattintani a gombot, mire a program felkínálja a szerinte össze-

adandó tartományt. Amennyiben a javaslat nem megfelelő, átírással vagy kijelöléssel javíthat-

juk azt, és Enterrel fogadhatjuk el.

Adott tartomány kijelölése után a státuszsorban lehet látni a kijelölt cellák összegét. Jobb

gombbal odakattintva lehetőség van a kijelölt cellákban található értékek átlagát, darabszá-

mát, maximumát és minimumát is megtekinteni. Ez nem pótolja adott táblázaton belül a szá-

molást, csak gyors tájékoztatást ad a kijelölt területről.

A következőkben a gyakran használt függvénycsoportokat és függvényeket mutatjuk be:

4.2.8.1 LOGIKAI FÜGGVÉNYEK

Bemeneti értékeket vagy feltételeket (melyek akár teljes függvények is lehetnek) vizsgálnak,

majd a ennek eredményétől függően IGAZ vagy HAMIS értéket adnak vissza.

HA függvény – alakja: HA(kifejezés; igaz kimenet; hamis kimenet) pl.

=HA(A1>10;“sok“;“kevés”): Egy logikai kifejezés vagy logikai érték igazságtartalmától

függően visszaadja vagy végrehajtja az igaz vagy hamis kimenetét a függvénynek. Azaz a

példa alapján ha az A1 cella értéke nagyobb mint tíz, akkor kiírja, hogy „sok”, egyébként pe-

dig azt, hogy „kevés”.

VAGY függvény – alakja: VAGY(logikai érték_1; logikai érték_2;….; logikai érték_n): Több

logikai értéktől függő döntésnél használható, ahol elég egy tényezőnek igaznak lennie, hogy

igaz legyen a visszaadott érték.. Igazság táblája a következő:

1 0

1 Igaz Igaz

0 Igaz Hamis

ÉS függvény – alakja: ÉS(logikai érték_1; logikai érték_2;….; logikai érték_n): Több logikai

értéktől függő döntésnél használható, ahol minden tényezőnek igaznak kell lennie, hogy igaz

legyen a visszaadott érték. Alakja a következő:. Igazság táblája a következő:

1 0

1 Igaz Hamis

0 Hamis Hamis

4.2.8.2 SZÖVEGKEZELŐ FÜGGVÉNYEK

Bemenetiként szöveges értéket kapnak, majd azzal végeznek különböző műveleteket, legy-

gyakrabban a bemeneti szöveg bizonyos részét adják vissza.


BAL(szöveg, érték): az értékben meghatározott számú karaktert ad vissza egy szövegből vagy

szöveget tartalmazó cellából annak a bal oldaláról számolva a karaktereket.

JOBB(szöveg, érték): az értékben meghatározott számú karaktert ad vissza egy szövegből

vagy szöveget tartalmazó cellából annak a jobb oldaláról számolva a karaktereket.

TRIM(szöveg): adott szöveget a benne található szóközök nélkül ad vissza.

4.2.8.3 STATISZTIKAI FÜGGVÉNYEK

Kimutatások, jelentések készítésénél igen gyakran használt függvénycsoport. Többek között

olyan alap- és magasabb szintű statisztikai számításokat végezhetünk el segítségükkel, mint

az átlag-, maximum/minimum-, medián- és szórásszámítás. Ezekkel Ön többek között a Gaz-

dasági matematika és a Statisztika tantárgyak keretében fog részletesebben is találkozni. Az

alábbiakban összehasonlítjuk azokat a függvényeket, melyekkel egy tartomány (bizonyos

feltételnek megfelelő) celláinak darabszámát kaphatjuk meg.

DARAB függvény – alakja: DARAB(érték1;érték2;...): az érték1, érték2 stb. argumen-

tum(ok)ban megadott cellákat vizsgálva, azok darabszámát számlálja össze, melyek számot

tartalmaznak.

DARAB2 függvény– alakja: DARAB2(érték1;érték2;...): az érték1, érték2 stb.: az argumen-

tum(ok)ban megadott cellákat vizsgálva, azok darabszámát adja meg, melyek nem üresek.

DARABTELI függvény – alakja: DARABTELI(tartomány;kritérium): a tartomány nevű argu-

mentumban megadott cellákat vizsgálva, azok darabszámát számlálja össze, melyek nem üre-

sek és megfelelnek a kritérium argumentumban megadott feltételnek.

DARABÜRES függvény – alakja: DARABÜRES(tartomány): lényegében a DARAB2 inverze,

a kijelölt tartományban lévő üres cellákat számlálja össze.

4.2.8.4 KERESŐ FÜGGVÉNYEK

FKERES függvény – alakja: FKERES(keresési_érték; tábla; oszlop_szám; tartomány-

ban_keres)

Egy adattáblából keresi ki adott rekord valamelyik (valahányadik) mezőjében található érté-

ket. Az adattáblában az első oszlopnak mindig az egyedi kulcsnak kell lennie. A keresési_érék

a keresett elem egyedi azonosítója (pl. személyi szám, rendszám, stb.) ezt az azonosítót is-

mernünk kell. A tábla annak a táblázatnak a neve vagy tartománya ahol az összes adat talál-

ható. Az oszlop_szám: ahányadik oszlopból keressük az adatot (pl. rendszám alapján autó

színe, típusa, évjárata, műszaki érvényesség stb.), fontos tudni, hogy a számlálásba beleszámít

az egyedi azonosító oszlopa is. A függvény készítőjének kell ismernie, hogy a keresett adat

melyik oszlopban található.

A tartományban_keres: az a logikai érték, amellyel az FKERES függvény pontos vagy köze-

lítő keresését adhatjuk meg. Ha értéke IGAZ vagy hiányzik, akkor a visszaadott érték közelítő

lehet, azaz ha pontos egyezést nem talált a függvény, akkor a következő legnagyobb, de a

keresési_érték argumentumnál kisebb értéket adja vissza. Ha az argumentum értéke HAMIS,

akkor az FKERES pontos egyezést keres, és ha ilyen nincs, akkor a #HIÁNYZIK hibaértéket

adja eredményül. Csak numerikus egyedi kulcs esetén értelmezett az IGAZ beállítás. Szöve-

ges egyedi kulcsok esetén nem értelmezhető a kisebb-nagyobb kritérium.


Az alábbiakban lássunk egy példát a függvény használatára (30. ábra), ahol az a feladat, hogy

a vezetéknév megadása után a program írjon vissza bizonyos adatokat (ez esetben az email-

címet) dolgozók személyes adatai tartalmazó táblázatból:

Jelen esetben szöveges az egyedi kulcs (első oszlop). A függvényben a C1-ben megadott ke-

resési értéket (vezetéknév) keresi ki az A10:E19 rögzített tartomány (dolgozók személyes

adatai) első oszlopában és a megfelelő oszlop (ez esetben a 4., az emailt tartalmazó) metszés-

pontjában levő értéket adja vissza.

VKERES függvény – alakja: VKERES(keresési_érték; tábla; sor_szám; tartományban_keres)

Az FKERES-hez függvény párja, de itt az egyedek nem sorokban találhatók, hanem oszlo-

pokban, ezért az egyedi kulcs mindig az első sora az adott adattáblának, így tehát a függvény

az első sorban, vízszintesen keres és a 3. argumentumban megadott számú sorból kapjuk visz-

sza az eredményt.

4.2.8.5 MEGOLDÁS INDEX() – HOL.VAN() FÜGGVÉNY PÁROSSAL

Azonos megoldást érhetünk el a címsorban jelzett függvényekkel is, de mivel az index függ-

vények két fajta argumentum listája van így kétféle megoldás létezik.

Mindenképpen a HOL.VAN() függvénnyel kell kezdeni, hisz az az FKERES()-hez képest

nem a keresett értéket, hanem egy tömbben (azaz vektorban) adja vissza a relatív pozíciót,

amit be lehet helyettesíteni az INDEX()-be.

Az első esetben a hol.van() függvénnyel megkeressük „Stevens”-t az első oszlopban:

HOL.VAN(C3;A13:A21;0), ami visszaadja a 8-at azaz Stevens adatrekordja a nyolcadik és itt is

fontos, hogy nem tesszük bele a mezőnevet/fejlécet a tömb-be. A felépítése azonos az

FKERES()-sel, első argumentum hogy mit keresünk (Stevens), hol keressük (tömb: A13:A21)

és az utolsó érték a -1,0,1 lehet, melyet 1 esetén el is lehet hagyni. Hasonlóan az FKERES()-

hez a 0 pontos egyezést jelenti rendezetlen tömb esetén is, az 1 a legmagasabb értéket, ami leg-

feljebb a keresési értékkel azonos vagy kisebb növekvő rendezést feltételezve, míg a -1 pedig a

legkisebb értéket, ami minimum a keresett értékkel azonos vagy több csökkenő rendezést felté-

telezve.

30. ábra Az FKERES függvény használata


A következő lépésben a hol.van-t behelyettesítjük az index-be, aminek három argumentuma

van, az első a tömb, ami a teljes adattábla A13:E21 tartománya, a második a sorérték és az

utolsó az oszlop: =INDEX(A13:E21;HOL.VAN(C3;A13:A21;0);4).

Értelemszerűen a teljes hol.van() rész helyett a máshol elhelyezett HOL.VAN függvény hi-

vatkozása is szerepelhet. A 4-es érték pedig az e-mail címek oszlopszáma.

Az INDEX() második formulája kiegészül +1 argumentummal, mely a nem egybefüggően

kijelölt területek/tömbök/hivatkozások közötti megjelölésre/váltásra szolgál, illetve az első

argumentumot itt tömb helyett hivatkozásnak nevezi, de lényegében azonos az értelmezése.

Jelen esetben egy kijelölt tömb van, azaz kizárólag az 1-es értékkel ad vissza helyes vá-

laszt/értéket: INDEX(A13:E21;HOL.VAN(C3;A13:A21;0);4;1)

4.2.8.6 ADATBÁZISFÜGGVÉNYEK

Adatbázisfüggvényeket egy összefüggő (akár nagy, akár kisebb) adattáblában történő keresés-

re/összesítésre tudunk használni. Fontos, hogy egybefüggő legyen és legyen mezőnév/fejléc

minden oszlop fölött, hiszen adatbázisok és SQL lekérdezések esetén a mezőnevek jelölik az

oszlopokat.

Az adatbázisfüggvényeket hasonlóan egy korábbi függvénylistához a következő függvények

alkotják a teljesség igénye nélkül: AB.SZUM(), AB.ÁTLAG(), AB:MAX(), AB.MIN(),

AB.DARAB(), AB.DARAB2(), AB.SZÓRÁS(), AB.VAR().

Eddig nem szerepelt a szórás és a variancia, mely statisztikák készítése esetén fontos, azaz a

szórás nem más, mint az átlagtól való átlagos eltérés, a variancia pedig ennek a négyzete.

A függvények általánosan 3 argumentummal rendelkeznek: pl.: AB.SZUM(adattábla; mező;

kritériumok), ahol az adattábla az az egybefüggő terület, ami az adatokat tartalmazza mező-

nevekkel együtt, a mező azt a mezőt (mezőnév) amiben számolni, műveletet végezni kell a

függvénynek, míg a kritérium a kritérium dobozok területi hivatkozása.

Két példa kerül bemutatásra, mely egy USA-beli használtautó eladási adatbázison történik.

Az első esetén a max.15 éves (eladott) autók számát kell meghatározni. Mivel gyártási év van

megadva, ezért a jelen 2014-es évet alapul véve szükségünk lesz egy „feltétel dobozra” mely-

nek a felső sora a „Gyártási év” mint mezőnév, míg alsó sora >=1999, mely esetén az idén 15

éves autók darabszámát kapjuk vissza. Az adatbázis 64 soros, azaz 64 rekord + mezőnévvel

rendelkezik, valamint 9 oszlop, azaz 9 mező, így csak a táblázat alja kerül képekre:


A függvénynek 3 argumentuma van, az első a tömb vagy adattábla, ami tartalmaz minden

adatot és mezőnevet, a második az a mező, amiben számolni, összeadni stb. kell, míg a har-

madik a kritérium doboz(ok). Jelen esetben a Gyártási év mező lett megadva, hogy abban

számolja meg az adatokat (fontos: megszámolni szöveget, dátumot és logikai értéket is lehet,

összeadni csak értékeket), azaz éppen a Márkát vagy bármelyik más mezőt is meg lehetett

volna adni.

A kritérium dobozok esetén nem fontos a szegély, csak a vizuális elkülönítés miatt lett beke-

retezve. Fontos viszont, hogy egymás alatt több kritériumot is meg lehet adni relációs jelekkel

(azaz akár üres halmazt is lehet definiálni, ha úgy adjuk meg, vagy úgy, hogy minden rekord

benne legyen a találatokban) vagy azok nélkül. Pl.: a szín esetében egymás alatt a kék, fehér,

sárga az „vagy”-gyal történő összekapcsolást jelent, azaz minden autó belekerül a műveletbe

amelyik a 3 szín egyikét kapta festéskor (rejtett találati lista – szűréssel lehet demonstrálni az

adatbázis függvények működését).

Több mezőt érintő kritérium esetén a kritérium dobozokat egymás mellé kell elhelyezni,

szintben. Adott kritériumok azonos szintben történő elhelyezése „és” kapcsolatot jelent, azaz

a 2000-es fekete autók esetén szintben kell elhelyezni a 2000-et és a feketét.

A második példában viszont a 2000-es vagy a fekete autókat eladási árát szeretnénk össze-

gezni, azaz nem metszetre, van szükség, ami pont 100.000USD-t jelentene, hanem a fekete és

2000-es autók Uniójára.

Az ellenőrizhetőség kedvéért több lépésben (2000-es autók, fekete autók, mínusz 2000-es és

fekete autók, alul összesen: 761.600 USD) és mellette egy lépésben az adatbázis függvénnyel:

=AB.SZUM(A3:I65;E3;E67:F69):

A függvénnyel történő megoldás előnye, hogy ezt az egy értéket 3 szűréssel valamint egy

összeadással és kivonással tudnánk csak megkapni. A gyorsasághoz viszont precíz paraméte-

rezésre, azaz a kritériumok helyes beállítására van szükség, ugyanis, ha véletlenül nem azt

állítjuk be, akkor a függvény nem azt számolja, amit gondoltunk/szerettünk volna, hanem azt,

amit beállítottunk. Itt a kritériumok értelmezése három lépcsőben:

fekete és minden gyártási évű autó,

2000-es és minden színű autó.

mivel kölcsönös a „minden” limitálása is (a gyártási év és a szín esetén is) ezért a két felté-

tel itt „vagy”-al kapcsolódik össze, helyes a kapott érték.


4.2.8.7 HIBAKERESŐ ÉS HIBAKEZELŐ FÜGGVÉNYEK

Esetenként az Excelben hibaértéket tartalmazó cellák lekezelése miatt van rájuk szükség. Pl.

nem létező elem megkeresése egy listában fkeres()-sel, hol.van()-nal. Az összes argumentuma

a vizsgálandó cella vagy maga a művelet/függvény. Az első hármat célszerű HA() függvény-

be ágyazni, míg a HAHIBA() esetén ez be van építve.

HIBA() függvény: 6 tipusú hibát ismer fel, kivétel a #HIÁNYZIK és #VÁRAKO-

ZÁS_ADATRA, és a felismert hibaérték esetén IGAZ-at, egyébként HAMIS-t ad.

HIBÁS() függvény: 7 hibatípust ismer fel kivéve a #VÁRAKOZÁS_ADATRA típust, és

IGAZ-at ad amennyiben hibaérték van a cellában művelet vagy függvény visszaadott értéké-

ben.

HIBA.TIPUS() függvény: – a létező 8 típusú hiba sorszámát adja vissza, viszont pont emiatt

használata esetén hibagenerátorként is működhet, hisz hiba hiányában a #HIÁNYZIK-ot adja

vissza, azaz csak biztos hiba esetén érdemes használni.

HAHIBA függvény – alakja: HAHIBA(érték; érték_ha_hiba), használatával egy adott cella,

vagy a függvénybe beírt művelet felvett értékét vizsgálja meg, hogy az hibaérték-e. Ameny-

nyiben az, akkor a második argumentumban megadott értéket/szöveget adja vissza, egyébként

pedig az eredeti hivatkozott cella vagy beírt érték/művelet eredményét/értékét. Használata egy

nagy számított adattábla minden celláján megfelelő lehet, a hibák kivédésére, viszont azzal

pont a hibák keletkezésének forrása nem lenne lehetséges, hisz mindet kivédtük valamilyen

értékkel.

4.2.8.8 FÜGGVÉNYEK EGYMÁSBA ÁGYAZÁSA

A táblázatkezelő használata esetén idővel gyakran előfordul, hogy a több lépésben megoldha-

tó feladatokat/számításokat kevesebb lépésszámban szeretnénk megoldani, ezért a függvénye-

ket – maximum 7 szintig – egymásba ágyazzuk.

Egyszerű esete pl. a következő: 0-val való osztás elkerülése végett, az 1/x függvény használa-

takor „HA” függvénybe zárjuk az 1/x-et, és azt vizsgáljuk, hogy az x felvett értéke nulla-e. Ha

az, adjon vissza mondjuk 0-át, egyébként pedig 1/x-et. =HA(A2=0;0;1/A2).

Egy fokkal bonyolultabb megoldás, mikor az Excel-be épített HIBA() függvényt használjuk a

visszaadott hibajelzések elkerülése végett, ugyanarra a problémára:

=HA(HIBA(1/A2);0;1/A2)). Így az A2 0 értéke esetén 0-át ad vissza.

Bonyolult eset pl. a következő: másodfokú egyenlet megoldása két lépésben.

1. Az a,b,c együttható bekérése után első lépésben kiszámoljuk a Diszkriminánst:

=B4^2-(4*B3*B5).

2. 2 egymásba épített HA függvény segítségével eldöntjük van-e megoldása, ha van, ak-

kor egy vagy több és az alapján íratjuk ki a megoldás(oka)t és a tájékoztató szöveget

is:

=HA(F3<0;"Nincs megoldás";HA(F3=0;"Egy gyök: "&-B4/(2*B3);"Első gyök: "&(-

B4+GYÖK(F3))/(2*B3)&" Második gyök: "&(-B4-GYÖK(F3))/(2*B3)))


A teljes megoldás ábrával itt látható:

4.2.9 Diagramok az Excelben

Az egyik leggyakrabban előforduló feladat az Excelben, hogy a számítások elvégzése után

valamilyen diagramon ábrázoljuk is a megfigyeléseket vagy a kapott eredményeket. Ehhez

számos típus áll a rendelkezésünkre, melyekkel akár a munkalapra kvázi képként beszúrt,

akár külön munkalapon lévő diagramokat alkothatunk meg.

4.2.9.1 DIAGRAMTÍPUSOK

Az Excelben a következő főtípusokat találjuk, mindegyikhez további altípusok tartoznak:

Oszlopdiagram: Leggyakrabban a vizsgált időszakban bekövetkezett változások illetve téte-

lek összehasonlítására használjuk. A kategóriák a vízszintes, az értékek a függőleges tenge-

lyen szerepelnek. A háromdimenziós oszlopdiagram két kategóriatengelyt tartalmaz, így al-

kalmas pl. egy vállalat különböző divíziói értékesítését bemutatni a vizsgált időszakban.

Lehetőség van (mint több más típusnál is) az értékek egy oszlopba való halmozására is

Sávdiagram: Elsősorban különálló tételeket mutathatunk be vele. Mivel a kategória találha-

tó a függőleges, az érték pedig a vízszintes tengelyen, ezért kevésbé alkalmas idősorok

megjelenítésére.

Területdiagram: A változás nagyságát szemlélteti az idő előrehaladtával, egyben a részek

megoszlását is jól bemutatja az idősoron.

Vonaldiagram (grafikon): Az adatok trendjét ábrázolhatjuk vele egyenlő időközönként.

Pont (XY): A pontdiagram több adatsor numerikus értékei közötti összefüggéseket ábrázol,

vagy két számcsoportot xy-koordinátapárok soraként jelenít meg. Tehát ez esetben egyaránt

megadhatjuk (a legtöbb esetben meg is kell adni) mind az x-, mind az y-tengely értékeit.


Egyenetlen eloszlású adatok ábrázolására is alkalmas, ezért általában tudományos adatok

szemléltetésére használjuk.

Buborék: A pontdiagram olyan változata, ahol három változót tudunk ábrázolni, a harmadik

értéksor a buborékok nagyságában jelenik meg.

Kör- és tortadiagram: Az egész részeinek megoszlását szemlélteti, de csak egyetlen adatsor

megjelenítésére alkalmas.

Perecdiagram: A kördiagramhoz hasonlóan az egész részeinek megoszlását szemlélteti, de

több adatsor megjelenítésére is van mód.

Felület: 3D-s felületek ábrázolására alkalmas, ahol a domborzati térképekhez hasonlóan

színekkel jelöljük az azonos értékű kombinációkat.

Árfolyamdiagram: A szerepeltetett adatokat kötött sorrendben kell megadni. Igen gyakran

tőzsdei napi adatok megjelenítésére alkalmazzák (maximum, minimum záró árfolyam, vo-

lumen és darabszám), ha a mennyiséget is beépítjük, két értéktengelyre (ár és mennyiség)

lesz szükségünk. Ugyanígy használható tudományos adatok (pl. hőmérsékletadatok) ábrá-

zolására is.

Sugárdiagram: Minden jelenséghez a középpontból kiinduló értéktengely tartozik, az egyes

vizsgált egyedek által elért értékeket azonos színű vonalakkal kötjük össze. Ha a vonal

„alatti” területet kiszínezzük, a területdiagramhoz hasonló megoldást kapunk.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a diagramtípus-választás fontosságát, mivel nemcsak eszté-

tikai hibát követhetünk el a rosszul megválasztott típussal (amivel az olvasó dolgát nehezít-

jük), hanem súlyos szakmai hibákat is véthetünk, értelmetlen, elemezhetetlen diagramokat

hozhatunk létre. Tipikus rossz megoldás, ha nem egynemű jelenségeket halmozunk (lásd a

példát a 4.2.10.2 fejezetben), valamilyen megoszlási típusú diagrammal (pl. torta) ábrázolunk

olyan jelenségeket, melyek nem egy egésznek a részei, vagy ha olyan adatokat ábrázolunk

összekötött vonaldiagrammal, melyek nem egy idősor részét képezik.

Általános szabályként 3 fő típus között lehet válogatni:

diszkrét jelenségek (akár időben, akár térben): pl. oszlop, fektetett oszlop,

folytonos jelenségek, függvényszerűek: vonaldiagram, pont diagram,

megoszlás: torta vagy kördiagramok.

Mikor több dimenzió szerint kell ábrázolni (tér, idő) pl. diszkrét jelenségeket, akkor kerülhet

elő a 3D oszlopdiagram, mely esetén az X-Y sík lesz a tér/idő míg a Z magasság az adott elem

felvett/saját értéke.

4.2.9.2 DIAGRAMKÉSZÍTÉS

A kitöltésnél leírt példánál maradva: ábrázoljuk a sin(x) függvényt a [0;6,28] tartományon. Meg-

oldás: az „A” oszlop tetejére írjunk be egy x-et majd alatta töltsük föl a cellákat 0-tól kezdődően

0,1-es osztásközzel egészen 6,3-ig. Ezután a „B”-oszlop tetejére írjunk be sin(x)-et, alá pedig azt,

hogy =SIN(A2). A B2 tartalmát ezután pedig vagy lemásoljuk vagy kitöltéssel lehúzzuk addig

amíg érték található mellette az A oszlopban. Esetleg dupla klikk a cella jobb alsó sarkára a fekete

pontra, amivel kitöltődik addig, amíg mellette értékek találhatók az A oszlopban.

Jelöljük ki a két oszlopot majd a Beszúrás/Diagramok csopor-

ton keresztül vagy a Vonal vagy pedig a Pont diagramok közül

válasszuk ki a nekünk megfelelőt. A Pont diagram előnye a

másikkal szemben, hogy mindig szükség van x értékekre, így

jelen esetben az x értékeket nem kell majd kitörölni, mint feles-

leges függvényt.


A kiválasztott diagram típusnak megfelelő eredményt láthatjuk is a munkalapon. Ezt a Diag-

rameszközök speciális lap Tervezés lapjának csoportjaival tudjuk módosítani: A Típussal új

diagramcsoportot választhatunk, az Adatokkal további adatsorokat adhatunk hozzá, vagy meg-

lévőket módosíthatunk, a Diagramelrendezésekkel és a Stílussal módosíthatjuk a diagramunk

kinézetét (feliratozás, grafikus megjelenítés), végül a Hellyel módosíthatjuk a diagram elhe-

lyezését (meglévő munkalap vagy új diagram-munkalap)

A Diagrameszközök speciális lap Elrendezés lapjával tovább finomíthatjuk a diagram kinézet-

ét. A teljesség igénye nélkül: A Címkék csoport parancsaival egyenként módosíthatjuk a fel-

iratok (diagramcím, tengelyfeliratok, jelmagyarázat, felírt adatok) helyét. A Tengelyek cso-

portban a diagramtengelyek és segédvonalak megjelenését módosíthatjuk, míg az Elemzés

gyűjtemény az adatok vizuális elemzését támogató hatásokat (pl. trendvonalak, különbségvo-

nalak) jeleníthetünk meg.

A Diagrameszközök harmadik lapja a Formátum, melyben olyan parancsokat találhatunk,

amelyekkel a Diagram, mint rajzobjektum megjelenését szabályozhatjuk (ezek a funkciók a

Word hasonló elemei kapcsán már ismerősek lehetnek). Néhány ilyen parancs: a diagramterü-

let kitöltése, keretezés, méretének vagy munkalapon belüli igazítása.

31. ábra: Diagramkészítés (saját szerkesztés)


Az elkészült diagram megjelenése vagy bármelyik része módosítható a Diagrameszközök fent

bemutatott parancsai segítségével. Igen gyakori igény, hogy a felhasználó szeretné módosítani

a diagram típusát: ehhez a diagramterület gyorsmenüjéből kell a Más diagramtípus menüpon-

tot választani, de egy több adatsort tartalmazó diagramot szerkesztve megtehetjük ugyanezt

akár egyetlen adatsorral is, az adatsor gyorsmenüjéből.

4.2.9.3 TÉRBELI – FELÜLET DIAGRAMM LÉTREHOZÁSA

Térbeli vagy felület diagramm esetén a z-tengely által meghatározott magasság síkjában ábrá-

zoljuk az x,y tengelyek koordináta párjai által meghatározott pontokhoz tartozó felvett értéket.

Jelen esetben nézzük meg, hogy néz ki a sin(x)*cos(y) függvény által meghatározott felület.

Az elkészült munkalapot fölhasználva tegyük a következőket:

Töröljük ki az A1 és B1 cella tartalmát!

A B1 cellába írjunk be 0-át, mellé a C1-be pedig 0,1-et!

Töltsük ki a fölső sort 3,2-ig!

A B2-be az eddigi =SIN(A2) –t írjuk át =SIN($A2)*COS(B$1)-re!

A B2-t másoljuk le az alatta levő cellákba is!

A „z” értékeket tartalmazó „B” oszlopot jelöljük ki és másoljuk ki a vágólapra!

Jelöljük ki a második sort abban a szélességben, ahol még nincs „z” érték 3,2-ig!

Illesszük be a kijelölt oszlopot!

Beszúrás/Diagramok/Egyéb diagramok/Felület-közül az elsőt, majd miután kész, jobb

klikk rajta, Diagram áthelyezése és természetesen új munkalapra.

A helyi menüben a Térbeli forgatás segítségével lehet az x és y tengely körül elforgatni és a

távlati rálátás szögét beállítani. 2003-as Excelben az elkészült felületdiagram meglévő sarok-

pontjára kattintva kapunk egy térbeli sarokpontot az ábrán, amit megfogva lehetőségünk van a

felületet forgatni mind a három térbeli tengely körül.


4.2.10 Adatkezelési esettanulmány

Az Excel, mint ahogy a bevezetőben is említettük, adatok tárolására is alkalmas. A következő

példában ezért egy olyan mindennapos nyilvántartáshoz (közüzemi fogyasztások) kapcsolódó

lehetőségeket mutatjuk be, amivel a „hagyományos” kockás papírt és ceruzát helyettesíthet-

jük. A következő ábrán egy háztartás közüzemi (víz, gáz, elektromos áram) mérőóráinak óra-

állásait követhetjük nyomon.

Nagyon szép, gondolhatja bárki, mivel általában a

fogyasztásra vagyunk kíváncsiak, úgy ahogy a

közműszolgáltatók is általában azt számlázzák.

Semmi gond, számoljuk ki azt is. Ugyanerre a táb-

lázatra lesz szükségünk, csak egy sorral rövidebb

kiadásban (az első hónap fogyasztásához nyitó és

záró dátum szükséges, a többihez már mindig meg-

lesz a nyitó dátum) és annyi változtatással, hogy

„Dátum” helyett írjunk „Hónap”-ot, az „Óraállá-

sok”-helyett pedig írjunk „Fogyasztás”-t. Az érté-

kek kiszámítása egy képlet beírásával és annak to-

vábbmásolásával történik meg. Tehát a B26 az a

=B4-B3 –al fog megegyezni. Miután ez megvan, a

B26-ot másoljuk ki és illesszük be a többi üres terü-

letre is. Mivel a víznek nem volt nyitóértéke ezért ott 1805 m3 szerepel, úgyhogy azt inkább

töröljük ki. A hónapok elnevezéséhez a dátumokat írjuk át adott hónap első napjára és a helyi

menü Cellaformázás /Számformátum menüben a Dátum-ok közül válasszuk a megfelelő

év(szám).hónap(betű) formátumot. Ha jól csináltuk akkor átrendeződnek a jobb oldalra.

Durván eljutottunk ahhoz a táblázathoz, ahol már lehetséges a szűrés, többszintű szűrés és

feltételes szűrés bemutatása.

4.2.10.1 SZŰRÉS, TÖBBSZINTŰ SZŰRÉS, FELTÉTELES SZŰRÉS

Szűrésen egy adathalmaz megfelelő rekordja-

inak (sorainak) a feltételnek megfelelő kivá-

lasztását értjük.

Szűrés bekapcsolásához álljunk bele az adat-

tábla numerikus adatokat tartalmazó oszlopai-

nak fejlécébe és kattintsunk az Adatok lap

Rendezés és szűrés csoport Szűrő parancsára.

Ekkor az adatokat tartalmazó oszlopok fejléc-

ében megjelenő lenyíló panelek megnyomá-

sával kiválaszthatunk egy elemet a listából,

úgy hogy az összes kijelölését kikapcsoljuk,

és csak egyet választunk. Ennek az eredmény

így néz ki:


A legördülő menü Számszűrők pontjában találhatjuk azokat a lehetőségeket, melyekkel túl-

léphetőnk az egyedi elemekre való szűrésen, és bonyolultabb feltételeket (relációk, interval-

lumok, átlaghoz való viszony) is megadhatunk.

A Toplista parancsával (ami a korábbi verziókban „Helyezés” névre hallgatott) az első vagy

utolsó x (ahol x: tetszőlegesen választható egész érték) elemet kereshetjük meg (itt az öt leg-

magasabb gázfogyasztást):


A Számszűrők/Két érték között paranccsal (korábban „Egyéni” néven szerepelt) egyszerűen

megkereshetjük 2006-os adatok közül azokat, ahol a gázfogyasztás 110 és 196 m3 közé esik.

Az utolsó példában feltételes szűrést alkalmaztunk, amivel egy adatoszlop (mező) esetén leg-

feljebb két feltételt adhatunk meg „és”-sel (mindkét feltételnek teljesülnie kell) vagy „vagy”-

gyal (legalább az egyik feltételnek teljesülnie kell) összekapcsolva.

Minden szűrt adathalmaz esetén látszik, hogy aktív-e a szűrő. Ahol szűrés történt, ott szűrő

ikon jelenik meg az oszlopfejlécen található lenyitó gomb/ikon helyett és a szűrt sorok (talála-

ti rekordok) sorszáma is kékké válik. A többi pedig, amíg a szűrés meg nem szűnik eltűnik.

Jelen példa kapcsán bárki gondolhatja azt, hogy erre nem is volt szükség, mert áttekinthető

volt az „adattábla”. Igen, ez így van, de ha az adattábla tegyük fel 64 oszlopból és 32.000 sor-

ból állna, ott a nekünk szükséges adatok megtalálása a „megkeresni, mint tűt a szénakazalból”

gondolattal lenne leírható. Így itt a szűrő igen hasznos eszköznek bizonyulna.

4.2.10.2 KIMUTATÁS KÉSZÍTÉSE

Az eddig vizsgált közüzemi fogyasztások tábláza-

tából készíthetünk kimutatást (angol elnevezéssel:

pivot table) az Beszúrás/Kimutatás vagy kimuta-

tás-diagram menüpontból indítható „varázsló”

segítségével, melynek eredménye a következő áb-

rán megtekinthető. A jobban manipulálható kimu-

tatás érdekében át kell alakítani a kiinduló adattáb-

lát. Az első verziós kimutatás valahogy így mutat

(részlet):

Az átalakított kiinduló tábla (az elemzés/kimutatás alapadatbázisa) jobban tükrözi az adatrög-

zítés tényleges folyamatát, vagyis hogy a megfi-

gyelés időpontjában feljegyezzük a jelenség min-

den jellemzőjét. Az adattábla a következő oszlo-

pokat általában mindig tartalmazza: vizsgált je-

lenség (objektum), a jelenség egy megfigyelt tu-

lajdonsága (attribútum – esetleg mértékegységgel

együtt), érték, mértékegység, dátum. Mivel három

attribútum szerepel benne (gáz, villany, víz) így a

minden hónapban három adatsort hozunk létre.

Noha munkalapon elfoglalt terület is háromszoro-


san az eredetinek, a valós információtartalom azonos marad.

Ennek a megoldásnak a további finomítása, mikor az ÉV() függvény segítségével külön osz-

lopba rakjuk az évet és mellé a hónapot.

Ebből az alapadatbázisból többféle módon

építhetünk fel kimutatást. Minden esetben

fontos azonban az, hogy a kimutatásban ne

közvetlenül beírva, átmásolva szerepeljenek

az adatok, hanem hivatkozva, mivel az eset-

leges bővítést, adatkorrekciót az alapadatok

szintjén lehet/kell elvégezni (főleg ha nem

egy ilyen egyszerű példáról, hanem pl. a

vállalati termelési adatokból képzett több

tucat jelentésről van szó). Így az alapadatok

módosítása esetén a kimutatások automati-

kusan vagy nagyon egyszerű módosítások-

kal frissíthetők.

Az első megoldás az lehet, ha szükséges adatokat kigyűjtjük az

alapadatbázisból, melyhez használhatunk egyszerű hivatkozást (lásd

az alábbi példát, ahol minden elem, beleértve a táblázat fejléceit is

hivatkozással került át a Munka1 munkalapról) vagy valamilyen

komplexebb megoldást pl. az FKERES függvény felhasználásával.

A kiinduló adatokból aztán az éppen szükséges függvénnyel szá-

molhatjuk ki a számunkra fontos adatokat. Jelen példában az átlagos

fogyasztást tudtuk meg a =ÁTLAG(B2:B12) függvénnyel.

Kimutatásunkat azonban ettől jóval gyorsabban és hatékonyabban

elkészíthetjük a korábban már említett kimutatás-varázsló segítségé-

vel. Ennek folyamata a következő:

1. Bele kell állni a kimutatás alapjául szolgáló „adathalmazba”!

2. Kiválasztjuk az Beszúrás/Kimutatás/Kimutatás menüt!

3. A felugró párbeszédablak-

ban adatforrást választunk.

Itt – összefüggő adatterület

esetén – az adatforrást is

automatikusan megkapjuk.

Azt is itt dönthetjük el,

hogy új munkalapra vagy

már létezőre kérjük a ki-

mutatást.

4. Elfogadás után van lehe-

tőségünk a mezők elhe-

lyezésére, pl. így: A sor-

fejlécbe előre az Évet,

mögé a Hónapot, az osz-

lopfejlécbe az Attribútu-

mot, az Érték-et meg az

Adat mezőkbe.


Észre kell ugyanakkor venni, hogy ebben az álla-

potban a kimutatás soraival, tehát eltérő mérték-

egységű és/vagy tartalmú attribútumokkal is műve-

letvégzés történik (Végösszeg oszlop), ami súlyos

hiba! Ezt a kimutatás gyorsmenüjének Kimutatás

beállításai párbeszédablak Összegek Szűrők lapján

tudjuk kezelni, ahol szükség szerint kapcsolhatjuk

ki-be a Sorok teljes összegeit vagy az Oszlopok

teljes összegeit – ez esetben az előbbit. De ugya-

nezt megtaláljuk Kimutatáseszközök speciális lap

Tervezés lapján a Végösszegek gyűjteményben.

Ha az átlagokra vagyunk kíváncsiak, úgy megnéz-

hetjük azt is, a korábban leírt helyi menü

/Adatösszegzés szempontja/átlag módszerrel, ahol

az értékek nem fognak változni, de az alsó Végösz-

szeg sor már a havi átlagot mutatja, ami fogyasz-


tásbecslésnél általában elég jó támpont tud lenni.

Az így létrehozott kimutatás egyik fő jellegzetessége, hogy a sor- és oszlopfejlécek tartalmá-

nak megjelenítése szabályozható, a mezőnevek mellett található legördülőkben kapcsolhatjuk

őket ki és be. Emellett a kimutatás mezői egérrel szabadon átmozgathatók, mellyel egy más

aspektusát/nézetét lehet felvillantani az adott problémának. Jelen esetben más aspektus aligha

van, de átrendezhető a kimutatás egyszerűen. Például transzponáljuk azt az oszlop és sor fej-

lécben levő 2+1 mező átmozgatásával (az Év és Hónap sorrendjének itt is szerepe van).

Transzponálás után az oszlopok összegének nincs értelme, tehát azt kell ki- és helyette a sorok

összegét bekapcsolni. Az eredmény egy részlete (még nem kikapcsolt oszlop összegzéssel)

oldalt látható.

A kimutatás egyik fontos előnye, hogy megmarad a kapcsolat a kiinduló adatokkal, melyet a

kimutatás gyorsmenüjében található Frissítés menüponttal vagy a Kimutatáseszközök spe-

ciális lap Beállítások lapján a Frissítés gyűjteménnyel tudunk aktualizálni. Ha az elrendezés-

ben vagy a kiinduló adatforrásban szeretnénk valamit megváltoztatni, akkor azt megtehetjük a

már bemutatott varázsló segítségével: szintén az előző gyorsmenü Mezőlista megjelentése

ikonja visszavisz minket a kimutatás-készítés utolsó lépéséhez.

Ha diagramot szeretnénk, akkor benn állva a kimutatásban, elegendő a Beszú-

rás/Diagramok/Oszlop (most épp oszlop!) közül választani egyet és ennek hatására a követ-

kező kész diagram készül el, illetve ugyanide juthatunk, ha a kimutatás-készítés első lépésé-

ben a kimutatás-diagramot választjuk:

Rögtön észre kell venni, hogy a diagram ebben a formában hibás, hiszen a különböző fo-

gyasztási adatok különböző mértékegységgel nem halmozhatók! A hibát ugyanúgy tudjuk

javítani, mint egy „egyszerű” diagramnál (4.2.9.2 fejezet), a diagramterület vagy egy adatsor

gyorsmenüjének Más diagramtípus menüpontjával, létrehozva pl. a következő diagramot

(mely a módosított évre és hónapra felosztott kimutatás-alapadatbázisból készült):


A példa a kimutatás-készítés lehetőségeinek csak egy részét mutatta be, mivel maga a prob-

léma sem túl komplex, de a fenti lépések bárkinek lehetőséget adnak sokkal összetettebb

problémák kimutatásokban történő megjelenítésére.

Jó hír a 2007-es Excel után, hogy ebben visszakerült a diagramlapra is a dimenziónkénti vá-

lasztás/kijelölés lehetősége, azaz látszik, pl. hogy az „x”- tengely alatt az Év és a Hónap le-

nyitható listával rendelkezik, amiben szabadon lehet (ki)választani. A 2007-esben ez a lehető-

ség így nem volt jelen.

Egy 2004-es példában a terembeosztás és az órarendkészítés problematikája került elő. Egy

xls-ben történő megoldás során ugyanazt az alapadatokat használja mindenki, de minden fel-

használónak más nézet a fontos:

Órarendkészítő: egy terem egy időpontban csak egy társaság számára vehető igénybe, de

igaz ez a tanárokra és a diákokra is, egyszerre csak egy helyen tudnak jelen lenni.

Tanárok: Hasonló órarendre van szükségük, mint a diákoknak, de náluk nem az szerepel,

hogy ki tartja az órát, hanem az, hogy kinek kell azt megtartani.

Diákok: Szokásos órarend, oszlopokban a napok, sorokban az órák, óra blokkok, metszés-

pontban a tárgy neve, előadó esetleg gyakorlatvezető és a helyszín.


4.2.11 Hatékony adatkezelési példa

A következő munkalap tartalmát az unece.org weboldalról töltöttük le (részlet):

Az „adathalom” a következő dimenziókat (és azok mentén értékeket) tartalmazza:

Ország: 52 (db)

Attribútum: 56 (db)

Év: 18 (db)

Elvileg 52*56*18 (azaz 52.416) értékpozíció van benne. Azért csak elvileg, mert szemmel

látható, hogy vannak üres helyek, melyeket „..”-tal jelölnek.

Ha valaki ebből csak „csemegézget”, akkor rászánja az időt és kikeresi azt, amire szüksége

van. Ha viszont az egészet szeretnénk adattáblákba fejteni, akkor hamar rá kell jönnünk, hogy

2 dimenziós adattáblákba (mint egy munkalap (oszlop és sor)) csak úgy tudjuk átfejteni, hogy

külön munkalapokra kerülnek pl. az évek. Ennek a kézi megvalósítása se lenne egyszerű, és

ilyenkor jövünk rá arra, hogy egy kimutatás megkönnyítheti az életünket, ugyanis miután az

összeállt, úgy rakjuk a dimenziókat egymás mellé és alá, ahogy csak szeretnénk és azt az or-

szágot vagy attribútumot keressük ki, amelyiket csak akarjuk.

A kimutatás-készítéshez akárcsak az előző példában először kimutatás alapadatbázisát kell

készíteni, ami jelen esetben a következő mezőkből áll:

Ország

Mutató (attribútum)

Év

Érték

Kézzel nagyjából a következő módon történne a dolog:

56*18-1-szer (mert az első adott) egymás alá másoljuk az első ország nevét (A oszlop)

17-szer (18-1-szer) egymás alá másoljuk az attribútumok nevét tartalmazó vektort (B osz-

lop)

56 elemű vektoronként 18-szor lemásoljuk a 18 különböző évszámot (C oszlop)


Az elemi értékeket tartalmazó 56 elemű adatvektorokat pedig az évszámhoz hasonlóan 18-

szor tesszük egymás alá (D oszlop)

És ez további 51-szer, mert 52 ország adatai állnak rendelkezésre. Az ilyen esetekre találták ki

a beépített Visual Basic makrónyelvet, melyet a 90-es évek második felében sokan vírusírásra

is felhasználtak. A lényege ennek az, hogy maga az eljárás, amit ismételten végre kell hajta-

nunk sokszor, az algoritmizálható. Ennek köszönhetően a följebb vázolt másolgatás helyett a

gép elvégzi helyettünk azt, amire szükségünk van.

Ehhez „csak” a makró nyelv megfelelő ismeretére és kellő algoritmizáló képességre van szük-

ségünk. A makró szerkesztő az Alt+F11-gyel hívható meg.

A következő makró „csodát tesz” ebben az adathalom átforgatós feladatban:

A makró futtatása után a „data” munkalapra kigyűjtött adattábla alja a következőképp néz ki:

Két megjegyzés a szemfüles olvasók számára:

A sorszámot nem a makró írta be, hanem az Excel kitöltő funkciójával került oda, bár

ugyanazt az eredményt érhettük volna el a „j” változó felhasználásával, azaz „j-1” identikus

lett volna a tényleges sorszámmal.

Az első sor után az 52.409-ik sor következik. Azért került beállításra az „ablaktábla rögzíté-

se” funkció, hogy a táblázat alján is lehessen látni a fejlécet. Használata a következő: a rög-

zíteni kívánt rész alá és mellé kell állni egy cellával, majd Nézet/Ablak/Panelek rögzíté-


se/Ablaktábla rögzítése menüvel lehet aktiválni illetve hasonló helyen, de Ablak/Ablaktábla

feloldása menüvel deaktiválni azt.

A kimutatás alaptáblázat elkészülte után a kimutatás a korábban taglalt módon pár lépésben

elkészíthető. Az alapszabály itt is érvényes: az értéket tartalmazó mezőt az „Adat”mezőbe,

míg a többit a sor és oszlopfejlécbe, illetve kívülre kell tenni. A jobb áttekinthetőség érdeké-

ben a következő képen látható állapothoz leszűrtünk egy országot és néhány tulajdonságot:

4.2.12 Diákhitel számítás

A jelenleg minden hallgató által felvehető hitel a diákhitel. Lényeges paraméterei a követke-

zők:

Nappalos hallgatók max. havi 40.000 Ft-ot vehetnek fel,

Évi 9,5% kamat,

Minimum törlesztés: munkaviszony esetén a minimálbér 6,5%-a.

A részletekért minden érdekelt keresse fel a www.diakhitel.hu oldalt. Egy számítási feladat

megoldása tekintetében tételezzük fel a következőket:

Felveszünk havi 30.000 Ft diákhitelt (2008.09.01-től kezdve), mely az ösztöndíjhoz hason-

lóan, két nyári hónapban nem jár,

3,5 évig járunk BA/BSc képzésre (2012.01.31-ig), és

utána rögtön találunk munkahelyet és hozzáfogunk a törlesztéshez (pl.15.000 Ft/hó,

2012.02.10-től kezdve).

A feladat megoldása során először kiszámítjuk, hogy mennyi a felvett hitel jövőértéke, majd

ezután a kiszámított összeget csökkentjük minden hónapban a törlesztés összegéből a tőkével,

de a fennálló tőke+kamattartozást minden hónapban megemeljük az éves 9,5% kamat idővel

arányos részével. A feladat megoldása közben egy szokásos hitelt tételezünk fel, ahol az idő-

tényező nem marad figyelmen kívül, azaz nincs x év moratórium, amikor a fennálló tartozás

sem nő arányosan az eltelt idővel.

Az első részhez a következő három oszlopra és egyéb adatokra lesz szükség:

http://www.diakhitel.hu/


Az első oszlopba beírjuk az első és második havi összeg felvételének/folyósításának dátumait.

Ezt a korábban megismert módon kihúzzuk egészen 2012.01.10-ig. A második oszlopba beír-

juk a folyósított összegeket, a megfelelő kihagyásokkal. A harmadik (jelenleg „D”) oszlopban

pedig kiszámítjuk az adott felvett értékek 2012.01.10-re számított jövőértékeit.

Amint az látszik is a kivágott képernyőkép szerkesztőlécében az alapot (havi felvett összeg)

szorozzuk a múló idő (végdátum-kezdődátum osztva 365-tel, (kérdés miért?)) évre számított

értékével és a kamattényezővel (9,5%), majd hozzáadjuk önmagához. Kamatos kamat esetén

lehetne alkalmazni az (1+q)n-képletet (q: kamattényező, n:eltelt idő), de ez szerencsére nem

kamatos kamat.

A törlesztés számításához a 2012.01.10-re számított jövőértékek összegére lesz szükségünk és

további jó néhány oszlopra. Az alábbi képernyőképen látható a végső összeg és a további táb-

lázat oszlopai:

A jövőérték számítás a „B” oszlopban megmarad, de itt mindig a következő törlesztésig szá-

mítjuk csak a töke+kamat növekményét. Mint látható a 2012.01.10-én folyósított utolsó

30.000-es összeg után a teljes tartozás a pénzintézet felé 1.219.993 Ft ami február 10-re már

9.844 Ft-tal nőni is fog. A feltételezés szerint 2012.02.10-én már törlesztjük is az első részle-

tet, ami jelen esetben 9.844 Ft kamat és 5.156 Ft tőketörlesztést jelent.

A következő időszakban változik a kamat és a tőke összege is, noha a törlesztő összeg még

mindig 15.000 Ft. Kérdés miért? Azért, mert naptári napra számítjuk a növekményt, és mint

általában lenni szokott február mindig rövidebb 2-3 nappal mint a 31 napos hónapok (még

akkor is ha 2012 szökőév és február 29 napos).

Ha diagramon ábrázoljuk a törlesztés időbeli lefutását, jól látszik, hogy az elején jóval több

kamatot fizetünk mint tőkét, és idővel ez az arány tolódik el a tőke irányába. A diagram előtt

azonban tekintsük meg, a táblázat alsó részét is:


Igen, 2022.11.10-én fogjuk törleszteni az utolsó részletet. Tegyük fel a kérdést magunknak,

mikor fejeznénk be a törlesztést, ha a jelenlegi szabályozás alapján a lehetséges minimum

összegével, azaz a minimálbér 6,5%-ával törlesztenénk!

A jelzett összeg (69.000*0,065) pontosan 4.485 Ft-tal egyenlő. Ha visszanézünk a törlesztő

táblázat elejére, láthatjuk, hogy az egy havi kamat, ami a rárakódik az addig összegyűlt ösz-

szegre az 9.844 Ft. Tehát ha azt csökkentjük ezzel az értékkel, nem hogy csökkenni, hanem

növekedni fog a fennálló tartozás, azaz sohasem fogjuk tudni visszafizetni a fölvett hitelt. Itt

visszakanyarodunk a bevezetésben említett kitételhez, miszerint a számítás egy normál hitelt

tételez fel, tehát valószínűleg elhanyagoltunk egy-két fontos paramétert, ami a diákhitelnél

jelen van és azt is hozzá kell tenni, hogy 2022-ben valószínűleg nem 69.000 Ft lesz a havi

minimálbér összege.

Ettől függetlenül látható, hogy két független számítás szerint is (összes törlesztőrész vagy

összes kamat + tőketörlesztés azonos értéket ad vissza, azaz konzisztens a számítás)

1.965.000 Ft-ot fizetünk vissza (nominálisan) a felvett 1.050.000 Ft (7*5*30.000 Ft) után.

Nem rossz arány, csak kérdés kinek? Próbaképp érdemes a http://www.diakhitel.hu kalkuláto-

rát is kipróbálni, mert ott kedvezőbb eredmények jönnek ki. Az eltérések részben abból adód-

nak, hogy valójában csak évente tőkésítik a kamatokat, de gyakorlati példaként bárki utána-

számolhat a különbözet okának.

Az ígért diagram, pedig itt látható:

http://www.diakhitel.hu/


4.2.13 Hibakeresés

Főleg egymásba ágyazott függvények esetén gyakori jelenség, hogy rossz a zárójelezés, vagy

más hasonló hibát vétünk. Az Excel ilyen esetekben próbál „segíteni” nekünk, és a hibaüzenet-

ben javítási lehetőséget kínál fel, mely legtöbb esetben helyes is, érdemes elfogadni.

Nullával való osztás, hivatkozott cellák kitörlése esetén, rosszul beállított függvények esetén

hibaüzenetet kapunk. . Ilyen pl. a #HIV! (érvénytelen cellahivatkozás), a #HIÁNYZIK (az ér-

ték nem áll rendelkezésre a függvényben vagy a képletben) vagy az #ÉRTÉK! (nem megfelelő

típusú argumentum). Ilyenkor használhatjuk az Képletek lap Képletvizsgálat csoportjából a

Hibaellenőrzés parancsot vagy a cella mellett megjelenő címke opcióit, melyek tanácsod

adnak a hiba javítására.

Nagyon gyakori hibafajta a körkörös

hivatkozás, ami esetenként nem is

ott jelentkezik, ahol valóban körkö-

rössé válik. Körkörös hivatkozás

hibát ad a táblázatkezelő abban az esetben, ha pl. egy összegzés (SZUM() függvény) során a

műveletet vagy függvényt tartalmazó cella is bekerül az argumentumba. Általános esetben azt

mondhatjuk, hogy akkor, amikor az argumentumban olyan cella is megjelenik – akár további

hivatkozások keresztül – amelyikben éppen a függvényt szerkesztettük. Ezek felderítésére

érdemes használni a következő lehetőséget. A Képletek/Képletvizsgálat-ban az Elődök muta-

tása használható a hivatkozások visszagöngyölítésére.

4.2.14 Nyomtatás

A nyomtatáshoz kötődő tudnivalók sokban hasonlítanak ahhoz, amit az MS Word kapcsán

már ismertettünk. Az Excelből való nyomtatás előtt is célszerű a nyomtatási kép megtekinté-

se (A gyorselérésű eszköztárból: vagy az Fájl/Nyomtatás/Nyomtatási kép menüpont), mi-

vel a táblázatok nem megfelelő elrendezése miatt könnyen kinyomtathatunk tucatnyi töredék-

táblázatot tartalmazó oldat is.

4.2.14.1 NYOMTATÁSI KÉP

Az Excel az oldalsó margókra 2,5 cm-t, míg fönt és lent 2 cm-t állít be alapértelmezésben. Ez

alkalomadtán elég nagy ahhoz, hogy a szükséges nyomtatandó rész pont ne férjen el az adott

lap(ok)-ra, hanem átcsússzon egyel jobbra, így az eredetileg 3 oldalra tervezett táblázat(rész)

6 oldalon fog megjelenni. A margók beállítása WYSIWYG (What You See Is What You Get,

azaz, „azt kapod ami látsz”) módon a nyomtatási kép margók gombjának bekapcsolása után

lehetséges, ahol lehetőség van mind a 4 margó és az élőfej és élőláb méretének beállítására is.

4.2.14.2 OLDALBEÁLLÍTÁS

Az esetek adott részében ez nem elegendő, ezért szükség lesz az alapértelmezésben 100%-os

felbontás beállítására is. Ezt a „Beállít” gomb megnyomásával tehetjük meg, ami valójában az

Fájl/Nyomtatás/Nyomtatási kép/Oldalbeállítás-t nyitja meg, aminek az első fülén, mint „Ol-


dal” találhatjuk a felbontást. Itt található még az oldal tájolása, a papírméret és a minőség (x

dpi) is.

A következő fül a „Margó”, melyek a korábbiakban leírtak mellett innen is állíthatók, és ta-

lálható alul két jelölő-négyzet amelyekkel a lapot nem teljesen kitöltő táblázat/ábra lapon kö-

zépre történő elhelyezését állíthatjuk be vízszintes és függőleges irányban külön-külön vagy

egyszerre is.

A következő fül az élőfej/élőláb amivel az előre definiált élőfej/élőláb beállításokon túl, telje-

sen egyedivé tehetjük az élőfejet. Mind az élőfej/élőláb esetén lehetséges balra, középre és

jobbra rendezni a kívánt elemeket, illetve lehetséges balra középre és jobbra szeparáltan elhe-

lyezni amiket szeretnénk nyomtatni. Hasznos lehetőség az előredefiniált elemek között, hogy

a nyomtatott file helyét és a nyomtatás idejét is rátehetjük.

Az utolsó fül a „Lap”, melyen elsősorban lehetőség van csak a kívánt nyomtatandó táblázat-

rész beállítására, másodsorban az ismétlődő fejléc beállítására a lap tetejére és a lap bal olda-

lára, ezentúl pedig olyan egyedi beállításokra mint cellarácsokkal, sor és oszlopazonosítókkal,

próbanyomatként (?) valamint fekete-fehérben (általános esetben amúgy is így nyomtatunk).

Végül a lapok nyomtatásának sorrendjét azaz, hogy előbb az egymás alatti oldalakat vagy az

egymás melletti oldalakat nyomtassa.

Az oldalbeállítás panel mind a négy fülén visszatérő elem az „Egyebek” gomb, mellyel való-

jában az nyomtató részletes beállítását tudjuk elővenni.

4.2.14.3 FILE/NYOMTATÁS

Ha nagyjából mindent beállítottunk, kattinthatjuk a Nyomtatás gombot mely azonos a

Fájl/Nyomtatás/Nyomtatás menüvel. Itt állítható be a kívánt nyomtató (nyílván ha több érhető

el) vagy annak egyedi beállítása, majd a nyomtatni kívánt lapok (mind vagy x-től y-ig), a pél-

dányszám, esetlegesen a leválogatás és végül az, hogy a kijelölt területet, a teljes munkalapot

vagy a teljes munkafüzetet kívánjuk-e kinyomtatni. Ez utóbbi opciót kezeljük továbbra is le-

hetőségként és sok papírt és tintát fogunk megspórolni.

Ezek után nincs más feladat mint az OK gombra kattintani és megvárni a nyomtatás végét.



1. Miket tartalmaz egy Excel Munkafüzet?

2. Mik találhatók a sorok és oszlopok metszéspontjában és mivel jelöljük azokat?

3. Milyen típusú adatokat tudunk egy cellába beírni?

4. Numerikus adat-e az Excel számára a következő szám, ha így írjuk be: 1.950.245 ?

5. Primer adatokon túl milyen típusú csak a táblázatkezelőkre jellemző tartalmakat tu-

dunk egy Excel cellába beírni?

6. Mit nevezünk hivatkozásnak, és milyen fajtái vannak?

7. Mi a művelet és hány fajta megvalósulása lehetséges, sorolja fel mindet!

8. Mi különbözteti meg a függvényeket a művelettől?

9. Függvény-e a következő kifejezés: =PI()?

10. Soroljon függvényeket, melyek argumentuma üres!

11. A =most() függvény miért adja vissza a következő eredményt: 39 643,69? Mit jelent a

kapott érték?

12. Milyen főbb csoportjai vannak a függvényeknek?

13. Melyek a legfontosabb logikai függvények?

14. Melyek a ha() függvény argumentumai?

15. Az és() és a vagy() függvénynek kötelezően mennyi argumentuma van minimálisan?

16. Melyek az fkeres() és a vkeres() argumentumai?

17. Hány adatsor szükséges minimálisan egy diagram létrehozásához?

18. Melyik az a diagram típus mely esetén mindig legalább 2 adatsor szükséges?

19. Melyik típushoz szükséges legalább 3 adatsor?

20. Igaz-e, hogy egy már elkészült diagram utólag is testreszabható, megváltoztatható

szinte teljes mértékben?

21. Adattábla szűrése esetén adott mezőre végrehajtott szűrés során hány féle módon lehet

a szűrést beállítani?

22. Feltételes szűrés esetén egy adatmezőre hány feltételt lehet beállítani és a feltételek

milyen logikai műveletekkel kapcsolhatók össze?

23. Kimutatás elkészítése során az alapadatbázis mezőit milyen pivot mezőkbe kell elren-

dezni?

24. Milyen adatokat tartalmazó mezők kerülnek alapesetben az Adat-mezőbe?

25. Igaz-e hogy a kimutatás segítségével transzponálható egy adattábla? Annak hiányában

mivel lehet ezt megoldani?

26. Melyek a leggyakrabban használt „Mezőbeállítás”-ok az adatok megjelenítésére?

144 Adatbáziskezelés

5. Adatbáziskezelés

5.1. Az adatbáziskezelés alapjai

Az adatokat a számítógépek háttértárain - elsődlegesen a merevlemezeken -, fájlokba szer-

vezve tárolják. Az első adatfeldolgozó rendszerek néhány fájlban tárolt kis mennyiségű adat-

tal dolgoztak, amelyek csak egyetlen számítógépen voltak elérhetők. Ezt az adatmennyiséget

még jól lehetett kezelni az operációs rendszerek saját fájlkezelő rendszerével. Később az ada-

tok mennyisége és bonyolultsága egyre növekedett, az adatokat használó felhasználók számá-

val együtt. Az adatokat már nemcsak tárolták és visszakeresték, hanem különböző alkalmazá-

sok segítségével feldolgozták, elemezték azokat. A számítógépes világhálózat létrejöttével

pedig felmerült az igény, hogy a tárolt adatokhoz a világ bármely pontjáról hozzá lehessen

férni. Ezek az elvárások egyre sokrétűbb adatkezelő eszközök kidolgozását igényelték, így

alakultak ki a ma széleskörűen használt adatbáziskezelő rendszerek.

5.1.1 Adatbázisok és adatbáziskezelő rendszerek

Az adatbázis együtt tárolt, egymással összefüggő adatok rendszere. Az adatok meghatározott

szerkezet szerint kerülnek tárolásra, ez a szerkezet az adatbázis struktúrája. A struktúra leírá-

sát szintén az adatbázisban tárolják, ezt az adatbázis sémájának nevezzük, a séma leírására

szolgáló adatokat szokás metaadatoknak is hívni. Az adatbázisok fájlokból épülnek fel, de

speciális szerkezetük miatt hagyományos fájlkezelő rendszerekkel nem lehet a bennük tárolt

adatokhoz hozzáférni. Az adatbázisok kezelésére adatbáziskezelő rendszereket fejlesztettek

ki. Az adatbáziskezelő rendszer (ABKR) egy programcsomag (software), amely tulajdonkép-

pen egy bonyolult fájlkezelő rendszer. Ennek része a tényleges adatkezelést végző program,

az adatbázis motorja (engine).

5.1.1.1 ADATMODELLEZÉS

Az adatbázis mindig egy adatmodellen alapul, melyet az adatmodellezés során alakítanak ki.

Az adatmodellezés olyan eljárás, melynek segítségével a valós világ tényeit és összefüggéseit

tükröző adatok lényeges sajátosságait és lényeges összefüggéseit emeljük ki.

Egy adatmodellt a következő elemekből áll:

Azokat a dolgokat, amelyek adatait le szeretnénk írni, egyedeknek, vagy objektumoknak

nevezzük. Ezek lehetnek tárgyak, személyek, vagy akár események is. Például Hallgatók,

Tantermek, Vizsgák. Az egyedek konkrét előfordulásai például "Kiss Jolán", "112-es te-

rem", "2014.01.22-i Információs rendszerek vizsga". Egy adott egyed által képviselt összes

előfordulás halmazát egyedhalmaznak nevezzük. Például a Hallgatók nevű egyedhalmaz

az összes hallgatóból áll, a Terem nevű egyedhalmaz pedig az összes teremből.

Az egyedeket tulajdonságokkal, attribútumokkal írjuk le. Az adatmodellezés fontos lépése,

hogy az egyed számtalan tulajdonsága közül kiválasszuk azokat, amelyek számunkra lé-

nyegesek és csak ezeket szerepeltessük az adatmodellben. Például egy hallgató tulajdonsá-

gai lehetnek a név, születési dátum, szak, évfolyam, testmagasság, szeme színe stb. Ha egy

egyetemen hallgatói nyilvántartást készítenek, úgy ezek közül a név, születési dátum, szak,

évfolyam tulajdonságokkal fogják jellemezni a hallgatókat, míg egy rendőrségi nyilvántar-

tásban a név, születési dátum, testmagasság, szeme színe tulajdonságokat fogják használni.

Amennyiben egy tulajdonság, vagy a tulajdonságok egy csoportja egyértelműen meghatá-

rozza, hogy az egyed melyik értékéről, vagyis az egyedhalmaz melyik eleméről van szó,

akkor ezeket a tulajdonságokat kulcsnak, vagy azonosítónak nevezzük. Elvileg minden

Adatbáziskezelés 145

egyedhalmaznak van kulcsa, hiszen az egyedeket úgy határoztuk meg, hogy egymástól

megkülönböztethetők legyenek. Így legrosszabb esetben az összes tulajdonság együtt alkot-

ja a kulcsot. Ha nem tudunk kiválasztani olyan tulajdonságokat, melyek az egyedhalmaz

elemeit egyértelműen meghatározzák, nagyon sok tulajdonság értékét kell megadni az egy-

értelmű azonosításhoz, akkor be kell vezetnünk egy olyan tulajdonságot - például sorszám,

kódszám - amely ezt biztosítja. A Hallgatók egyedhalmazban például hallgatókódot

(Neptun kód) rendelhetünk a hallgatókhoz, a termékeket pedig cikkszámmal látják el a

könnyebb azonosítás végett. A hallgatónak a hallgatókód nem természetes tulajdonsága,

épp így a cikkszám sem természetes tulajdonsága a terméknek. Ha a kulcs egyetlen tulaj-

donság, akkor egyszerű kulcsnak nevezzük, amennyiben több tulajdonság alkotja a kulcsot,

akkor összetett kulcsról beszélünk.

A különböző egyedhalmazok kapcsolatban állhatnak egymással. Azokat a logikai össze-

függéseket, amelyeket az egyedhalmazok közös tulajdonságai fejeznek ki, kapcsolatoknak

nevezzük. Például a Hallgatók és a Vizsgák egyedhalmazok közötti kapcsolat lehet az, hogy

kik vizsgáznak az adott napon a megadott tárgyból.

A kapcsolatoknak három típusát különböztetjük meg:

Egy-egy típusú kapcsolat (1:1 kapcsolat)

Az egyik egyedhalmaz egy eleméhez a másik egyedhalmaz pontosan egy eleme kapcsoló-

dik. Például a vidéki önkormányzatok halmaza és a polgármesterek egyedhalmaza között

egy-egy típusú kapcsolat van.

32. ábra 1:1 típusú kapcsolat

Egy-több típusú kapcsolat (1:N kapcsolat)

Az egyik egyedhalmaz egy eleméhez a másik egyedhalmaz több eleme is tartozhat, de a

másik egyedhalmaz egy eleméhez az egyik egyedhalmaz csak egy eleme tartozhat. Példá-

ul a Raktárak és a Dolgozók közötti kapcsolatban egy raktárhoz több dolgozó is tartozhat,

de egy dolgozó csak egy raktárban dolgozhat.


33. ábra 1:N típusú kapcsolat

Több-több típusú kapcsolat (N:M kapcsolat)

Az egyik egyedhalmaz egy eleméhez a másik egyedhalmaz több eleme is tartozhat és en-

nek a fordítottja is igaz. Például az Áruk és a Szállítások közötti kapcsolat több-több típu-

sú kapcsolat, hiszen egy szállítás során többféle árut is vihetnek, de egy áruféleséget több

szállítással is szállíthatnak.

34. ábra N:M típusú kapcsolat

Az adatmodell elkészítése során meg kell adnunk az adatokra vonatkozó megszorításokat is,

ezek szintén a séma részei lesznek.

A legfontosabb megszorítástípusok:

Kulcsok: a megszorítások között szokás megadni az egyedhalmazok kulcsát.

Egyértékűségi megszorítások: megköveteljük, hogy egy egyedhalmazon belül egy adott tu-

lajdonság értéke minden egyednél különböző legyen. Ennek speciális esetei a kulcsok, de

nem azonosító tulajdonságnál is előfordulhat ilyen megszorítás, például egy hallgató

egyedhalmaz kulcsa a hallgatókód, de a személyigazolvány-számnak is minden egyednél

egyedinek kell lennie.

Hivatkozási épség-megszorítások (referenciális integritás): megköveteljük, hogy egy hivat-

kozott érték szerepeljen az adatbázisban. Például egy hallgató nem vehet fel olyan tantár-

gyat, amely nem szerepel a tantárgyak egyedhalmazában.

Értékkészlet-megszorítások: egy tulajdonság értékeit csak egy meghatározott halmazból

veheti fel, például az érdemjegy csak 1, 2, 3, 4, 5 lehet.

Értékhatár megszorítások: a tulajdonság értékei csak megadott intervallumba eshetnek, pél-

dául a tanulmányi átlag csak 1 és 5 közötti szám lehet.

Általános megszorítások: tetszőleges követelmények, amelyeket az adatokkal szemben tá-

masztunk. Például, egy dátum nem lehet későbbi az aktuális dátumnál.


5.1.1.2 RELÁCIÓS ADATMODELL

A relációs adatmodell az adatok táblázatos ábrázolásán alapul. Ebben az adatmodellben a

reláció egy névvel ellátott táblázat. Egy táblázat sorai egy egyedhalmaz egyedeinek leírását

tartalmazzák. Egy adatmodellben általában több egyedhalmaz szerepel (hallgató, oktató, tan-

tárgy, terem, vizsga), így több táblázatban kell leírni őket, ezek a táblázatok pedig kapcsolat-

ban állnak egymással, hiszen ezért tartoznak egy adatmodellhez. Az egyedeket tulajdonsága-

ikkal írjuk le, ezek a tulajdonságok alkotják a táblázat oszlopait. Például a Hallgató táblázat

egyik oszlopa a név, a másik a születési dátum, stb.

A táblázat struktúrájának leírása

Egy relációs adatbázisban meg kell adnunk minden táblázat struktúrájának leírását. Ennek

során rögzíteni kell az egyes oszlopok nevét, típusát és méretét. Egy oszlopban csak a típusá-

nak megfelelő adat tárolható. A legfontosabb adattípusok:

számok (numerikus adatok)

szövegek (karakteres adatok)

dátum, vagy idő adatok

Az oszlopok mérete rögzített, nem függ a benne tárolt adat méretétől. Ha például a Név osz-

lop méretét 40 karakternek definiáljuk, akkor abban 0-tól 40 karakterig terjedő hosszúságú

neveket tárolhatunk, de az oszlop mérete akkor is 40 karakter lesz, ha a leghosszabb név sem

éri el ezt. Szintén a struktúraleírásban kell megadni az egyes oszlopokra vonatkozó megszorí-

tásokat is.

Egy adatbázisban tárolhatók hosszabb összefüggő szövegek is, ezeket feljegyzés, vagy hosszú

karakteres típusú mezőkbe lehet felvinni. Ennek az adattípusnak nincs meghatározott mérete.

Multimédiás objektumokat – pl. képek, hang-fájlok – szintén elhelyezhetünk egy adattáblá-

ban, ezeket vagy hosszú karakteres mezőkben, vagy speciális OLE (Object Linking and

Embedding) objektumokat tartalmazó mezőkben, vagy BLOB (Binary Large OBject) - nagy-

méretű bináris objektum - típusú mezőben kell tárolni.

Kulcsok

Ahhoz, hogy a táblázatban szereplő egyedeket egyértelműen azonosítani tudjuk, a táblázatnak

rendelkeznie kell kulccsal. Az adatmodell elkészítésekor rögzítenünk kell, hogy a lehetséges

kulcsok közül melyiket fogjuk a tábla sorainak, vagyis az egyedeknek az azonosítására hasz-

nálni, ezt a kulcsot elsődleges kulcsnak (primary key) nevezzük.

Például a Hallgató táblában lehetséges kulcs a név és a születési dátum együttes megadása, de

lehetséges kulcs a hallgató kód is. Az adatmodell készítésekor meg kell adnunk, hogy melyi-

ket fogjuk elsődleges kulcsként használni.

A táblák közötti kapcsolatot sok esetben az biztosítja, hogy az egyik táblázatban benne szere-

pel a másik táblázat elsődleges kulcsa. Ezt a mezőt az első táblázatban idegen kulcsnak (for-

eign key) nevezzük.


Példa:

ANYAG tábla

Cikkszám Megnevezés Mennyiségi

egység

Egységár

(Ft)

120306 Lemezcsavar db 5

302564 Facsavar db 4

523652 Alumínium lemez db 1500

212121 Vaspor kg 842

A példánkban a tábla neve ANYAG, a sorai egy-egy anyag leírását tartalmazzák, az anyago-

kat jellemző tulajdonságaikkal – cikkszám, megnevezés, mennyiségi egység, egységár – írjuk

le, ezek a tábla oszlopai. A tábla elsődleges kulcsa a cikkszám.

KÉSZLET tábla

Raktárszám Cikkszám Mennyiség

2100 120306 1000

2200 302564 5000

2100 302564 3500

2300 120306 1200

A KÉSZLET tábla elsődleges kulcsa a raktárszám és a cikkszám (összetett kulcs). Ebben a

táblában benne szerepel az ANYAG tábla elsődleges kulcsa, vagyis a cikkszám. Itt a cikk-

szám idegen kulcs is, mert egy másik tábla elsődleges kulcsa. Ez a mező biztosítja a kapcsola-

tot a két tábla között, a KÉSZLET tábla adataiból nem tudjuk megmondani, hogy mi a

120306 cikkszámú anyag, és hogy a mennyiség miben értendő, csak az ANYAG tábla segít-

ségével derül ki, hogy ez lemezcsavar és a mennyiség darab. Az idegen kulcs általában nem

része az elsődleges kulcsnak, de – mint példánk mutatja -, az is lehet

5.2. Adatbáziskezelő rendszer

A korszerű adatbáziskezelő rendszerek nagyrészt interaktív módon működnek, vagyis párbe-

szédet folytatnak a felhasználóval, aki megfogalmazza kéréseit, és a program azonnal végre-

hajtja azokat.

A felhasználó, illetve azok az alkalmazások, amelyek segítségével a felhasználó az adatbázis-

ban tárolt adatokat feldolgozza, csak az adatbáziskezelő rendszeren keresztül férhetnek hozzá

az adatbázisban tárolt adatokhoz.


35. ábra A felhasználók az adatbáziskezelő rendszeren keresztül érik el az adatbázisban tárolt adatokat

Egy adatbáziskezelő rendszer legfontosabb feladatai:

az adatbázis létrehozása

az adatok karbantartása

az adatok lekérdezésének biztosítása

a felhasználók munkájának szinkronizálása

az adatok védelme

Az adatok karbantartásán az új adatok felvitelét, a meglévő adatok módosítását, vagy törlé-

sét értjük. A felhasználók munkájának szinkronizálására akkor van szükség, ha az adatbázis

adataihoz egyszerre több felhasználó is hozzáférhet. Ekkor az adatbáziskezelő rendszernek

biztosítania kell, hogy a felhasználók ne akadályozzák egymás munkáját, illetve ne történjen

adatvesztés, vagy hibás adatfelvitel a közös munka során. Ha egy táblázat ugyanazon sorát

egyszerre több felhasználó próbálná módosítani, akkor teljesen esetleges lenne, hogy végül

milyen értékek kerülnek a mezőkbe, ezért ezt meg kell akadályozni. Ennek leggyakrabban

alkalmazott módja az adatok zárolása (lock). A zárolás lehet sor szintű (rekord szintű), ekkor

csak a meghatározott sorra vonatkozik, a többi sor változatlanul használható a többi felhasz-

náló számára. Lehet tábla szintű, ekkor egy teljes tábla tartalma kerül elzárásra, vagy adatbá-

zis szintű, ekkor az adatbázis teljes tartalma zárolva van a többi felhasználó számára. Ha va-

lamely felhasználó zárol egy sort, vagy egy adatbázist, akkor egy másik felhasználó a zárolt

rész adatait csak olvasni tudja, törölni, módosítani nem. Ha a másik felhasználó zárolni sze-

retné ezt a sort, illetve adatbázist, várnia kell addig, míg az első felhasználó a zárat fel nem

oldja (unlock). Egy adatmódosítás illetve törlés előtt az az alkalmazás, mellyel a felhasználó


az adatkarbantartást végzi automatikusan kezdeményezi a zárolást, tehát a felhasználónak erre

nem kell külön figyelnie.

Az adatbázisban tárolt adatokat több szempontból is védeni kell. Ki kell szűrni az adatfelvitel

során az esetleges hibás adatokat, védekezni kell az illetéktelen felhasználók ellen, valamint

meg kell védeni az adatbázis adatait az adathordozók fizikai sérüléseitől.

Az adatkarbantartás során különböző ellenőrzésekkel lehet meggátolni a hibás adatok felvitel-

ét. Az adatokhoz történő illetéktelen hozzáférések megakadályozására a felhasználók azonosí-

tót kapnak, és csak jelszó segítségével férhetnek hozzá az adatbázisban tárolt adatokhoz. A

felhasználói névhez különböző jogok rendelhetők, például lekérdezési jog, vagy módosítási

jog. Az adatbázisban található objektumokhoz szintén rendelhetők jogok. A felhasználó tény-

leges jogát egy objektum esetén a felhasználóhoz rendelt jogok és az objektumokhoz rendelt

jogok metszete adja, vagyis például csak akkor módosíthatja az objektumban tárolt adatokat,

ha rendelkezik módosítási joggal, és az objektumon is engedélyezett a módosítás. Az adatok

fizikai védelmét különböző mentésekkel, vagy az adatbázis duplikálásával (tükrözésével) le-

het biztosítani.

A software-piacon számos adatbáziskezelő rendszer található. Minden adatbázistípushoz saját

adatbáziskezelő rendszer tartozik, egy adatbáziskezelő csak azokat az adatbázisokat tudja fel-

dolgozni, amelyeket ugyanezzel a típusú adatbáziskezelő rendszerrel hoztak létre, ugyanis a

különböző adatbázisok belső szerkezete nagymértékben eltér egymástól. Sok esetben ugya-

nannak az adatbáziskezelőnek a különböző verziói sem egyforma felépítésű adatbázis-

szerkezetet hoznak létre, így ha át akarunk térni egy másik verzióra, az adatbázist át kell kon-

vertálni.

A vezető relációs adatbáziskezelő rendszerek az SQL (Structured Query Language) nyelvet

használják az adatok karbantartására, lekérdezésére. ezért ezeket SQL alapú adatbáziskezelő

rendszereknek nevezzük. Ebbe a csoportba tartozik az egyik legelterjedtebb adatbáziskezelő

rendszer az ORACLE, továbbá a DB2, INFORMIX, SYBASE és a Microsoft SQL-szerverei

is. Ezek az adatbáziskezelők általában fejlett adatvédelmi rendszerrel és számos, a felhasználó

munkáját segítő, vagy a bonyolult adatrendszerek kezelését lehetővé tevő funkcióval rendel-

keznek.

5.2.1 Több felhasználós adatbázisok

A nagyobb adatbázisok általában több felhasználó kiszolgálására jönnek létre. Ebben az eset-

ben biztosítani kell, hogy az adatbázis adataihoz minden felhasználó hozzáférhessen. Ekkor az

adatbázist egy központi gép (szerver) merevlemezein helyezik el, a felhasználók pedig egy

lokális hálózaton keresztül érik el az adatbázisban tárolt adatokat. Az SQL alapú

adatbáziskezelő rendszerek általában kliens-szerver architektúra szerint felépülő hálózatokon

működnek, ami azt jelenti, hogy a központi gépen fut maga az adatbáziskezelő rendszer, a

kliens gépeken pedig az alkalmazások. Az alkalmazások SQL parancsokat küldenek a köz-

ponti gépnek, ott az adatbáziskezelő végrehajtja azokat, és az eredményt visszaküldi a kliens-

nek. Egy módosítás eredménye például az, hogy a módosítás sikeresen megtörtént, egy lekér-

dezés eredménye pedig a feltételeknek megfelelő adatok csoportja.


36. ábra Kliens-szerver architektúra

Az Internet használatának széleskörű elterjedésével megjelentek az Interneten keresztül elér-

hető adatbázisok, biztosítva azt, hogy egy adatokhoz a kliensek a világ bármely pontjáról hoz-

záférhessenek. Az adatbázis továbbra is egy központi szerver gépen helyezkedik el, kliens

pedig lehet bármely olyan számítógép, amely Internet-eléréssel rendelkezik.

5.3. MS Access 2010

A Microsoft Office programcsomag része az Access adatbáziskezelő alkalmazás. A tényleges

adatkezelő műveleteket a háttérben egy SQL alapú relációs adatbáziskezelő motor végzi, ez

alapértelmezés szerint a Microsoft Jet database engine. Az adatbázismotor segítségével létre-

hozott adatbázis egy ACCDB kiterjesztésű adatbázis-fájlban kerül tárolásra (A régebbi Office

verzióknál az adatbázis-fájl kiterjesztése MDB volt.). Az adatbázis-fájl tartalmazza a

metaadatokat, az adattáblákat, valamint tartalmazhat lekérdezéseket, űrlapokat, jelentéseket és

programmodulokat. A programokat Visual Basic nyelven lehet elkészíteni. Az Access más

adatbázismotorokkal is együtt tud működni, így a háttérben lehet valamely más Microsoft

SQL szerver (pl. MSSQL szerver) is. Egyéb relációs adatbáziskezelő rendszerek által működ-

tetett adatbázisok (pl. Oracle) is kezelhetők az Access program segítségével, ekkor az adatbá-

zis tábláit csatolt táblaként célszerű használni. Ilyen esetben az Access tulajdonképpen egy

felhasználói felület, a háttérben az adatbázist a saját adatbázismotorja (pl. Oracle) működteti.

Táblákat csatolni csak megnyitott Access adatbázishoz lehet, a csatolt táblák is megjelennek

az adatbázis táblái között, de más ikonjelöléssel.

Az adatbáziskezelő rendszer lehetővé teszi, hogy több felhasználó közösen használja az adat-

bázisban tárolt adatokat egy kliens-szerver architektúrájú rendszerben.

5.3.1 Office Fluent felhasználói felület

Az Office Fluent felhasználói felület része az ablakok felső részén elhelyezkedő menüsza-

lag, amely az eszközöket a feladatok szerint csoportosítva kínálja fel. A menüszalag lapokból

áll, minden feladatcsoporthoz saját lap tartozik. Az egyes lapokon belül a feladatok szintén

csoportokba foglalva jelennek meg. A csoportok neve a szalag alján látható. Az egérmutatót a

menüszalag egy gombjára rámozgatva a buboréksúgóban megjelenik a gomb neve és rövid

ismertetése, és ha van, a hozzá tartozó gyorsbillentyű. A menülapok között billentyűcímkék

segítségével is válthatunk. Nyomjuk le a bal oldali Alt billentyűt, ekkor megjelennek a lapok

billentyűcímkéi. Üssük le a kívánt betűt, vagy számot, ekkor a megfelelő menülap jelenik


meg, amelyen láthatjuk az egyes funkciók billentyűcímkéit. A funkció végrehajtásához üssük

le a megfelelő betűt, vagy számot. A billentyűcímkék eltűntetéséhez nyomjuk meg újra az Alt

billentyűt.

A menüszalag felett látható a Gyorselérési eszköztár. Alapértelmezés szerint itt találjuk a

mentés, visszavonás és az ismételt végrehajtás gombját. Az eszköztár testre szabható, ehhez

kattintsunk az eszköztár melletti lefelé mutató kis nyílra. A legördülő listából kiválaszthatjuk,

hogy melyik gombok szerepeljenek a gyorsmenüben. Dönthetünk arról is, hogy a gyorsmenü

a menüszalag alatt helyezkedjen el, vagy arról, hogy a menüszalag ikonállapotúra kicsinyítve

jelenjen meg.

A menüszalag legelső menüpontja a Fájl, amely alapvetően a fájlműveltekhez kapcsolódó

parancsokat (létrehozás, megnyitás, mentés, nyomtatás, stb.) tartalmazza.

5.3.2 Az MS Jet adatbázis legfontosabb objektumai

Táblák

Az adatok táblázatokban kerülnek tárolásra, a táblázat oszlopai a mezők, sorai pedig a rekordok.

Indexek

A táblákhoz indexek definiálhatók, melyek szintén az adatbázis objektumai lesznek. Segítsé-

gükkel gyorsabban lehet elérni az adatokat, vagy rendezni azokat. Az indextábla kulcs alapján

szerveződik, az index kulcsa egy tulajdonság, vagy tulajdonság csoport. Az adattábla bármely

tulajdonsága alapján lehet indexet készíteni, vagyis egy index kulcsa az adattábla bármely

tulajdonsága (vagy több tulajdonsága együtt) lehet. Egy adattáblához több index is létrehozha-

tó. Azon tulajdonságok szerint érdemes indexet felépíteni, amelyek szerint gyakran keresünk

a táblázatban. Az elsődleges kulcsra az Access automatikusan létrehozza az indexet. Az index

lehet olyan, amelyik csak különböző kulcsértékeket enged meg (unique index), vagy olyan,

amelyik megengedi egy kulcsérték többszöri előfordulását. Az elsődleges kulcshoz készített

indexnek unique indexnek kell lennie. Más mezőkhöz is lehet indexet definiálni, ezek tartal-

mazhatnak azonos kulcsértékeket. Az indexeket az adatbáziskezelő rendszer automatikusan

karbantartja az adattáblák karbantartásával párhuzamosan.

Kapcsolatok

Az adatbázisban tárolhatók a táblák közötti kapcsolatok. A kapcsolat definiálásakor meg kell

adni a kapcsolódó mezőket és az illesztés típusát. Általában az egyik tábla idegen kulcs mező-

je kapcsolódik egy másik tábla elsődleges kulcs mezőjéhez. A kapcsolatnál beállítható a hi-

vatkozási integritás megőrzése is.

Űrlapok

MS adatbázis-objektumok, amelyek segítségével adatokat lehet bevinni, módosítani, vagy

törölni az adattáblákban.

Jelentések

MS adatbázis-objektumok, amelyek a felhasználó által definiált formában, formázottan és

rendszererezetten jelenítik meg az adatbázisban tárolt adatokat.

Lekérdezések

Az adatok megtekintésére, módosítására, analizálására szolgálnak, egy, vagy több adattáblán

alapulnak. Leggyakoribb a Választó- (Select) lekérdezés. Nem a lekérdezés eredménye, ha-

nem a lekérdezés definíciója kerül tárolásra az adatbázisban. Mivel az Access az SQL lekér-

dező nyelvet használja, egy lekérdezés definíciója egy SQL parancs.


Lapok

Az adatelérési lap olyan speciális Web-lap, amely az Internetről, vagy intranetről származó

MS Access, vagy MS SQL Server adatbázisban tárolt adatok megjelenítésére, illetve kezelé-

sére szolgál.

Makrók

A makró egy, vagy több tevékenységből áll, például megnyit egy űrlapot, elindít egy listázást.

Sokszor az űrlapon elhelyezett gombhoz rendelik hozzá. (pl. egy következő ablak megnyitása,

ellenőrzés, lapozás)

Modulok

Egy modul Visual Basic utasításokból álló program, vagy eljárás, amely az adatbázisban táro-

lódik. Szolgálhat például ellenőrzések, számítások elvégzésére.

5.4. Az Access kezelése

Ha egy adatbázissal dolgozni szeretnénk, akkor azt először meg kell nyitni. Az Accessben

egyszerre csak egy nyitott adatbázisunk lehet.

A képernyő bal oldalán látható a megnyitott adatbázishoz tartozó navigációs ablak. Az ablak

fejlécéhez tartozó legördülő listából választhatjuk ki, hogy az objektumok milyen szempontok

szerint jelenjenek meg a navigációs ablakban. Akár szűréseket is megadhatunk a lista elemei-

re. Ha az Ugrás kategóriára részben az Objektumtípust választjuk, akkor a Szűrés típus sze-

rint részben választhatjuk ki azt az objektumcsoportot, amelyikkel dolgozni szeretnénk.

5.4.1 Adatbázis megnyitása

Egy adatbázis megnyitásához használjuk a Fájl menüből a Megnyitás pontot.

5.4.2 Új adatbázis létrehozása

Az új adatbázis egy üres adatbázis-fájl. Új adatbázist Fájl menüjében található Új pont segít-

ségével tudunk létrehozni. A megjelenő ablakban, a középső ablakrészben kattintsunk az Üres

adatbázisra, majd a jobboldalon adjuk meg az adatbázis nevét, és ha nem a felkínált mappába

szeretnénk tenni, állítsuk be az adatbázis helyét is.

5.4.3 Tábla létrehozása

Táblát létrehozni az adatbázisablakban a Létrehozás menücsoport Tábla gombcsoportjának

segítségével lehet. Ha a Tábla gombra kattintunk, akkor adatlap nézetben, ha a Táblatervező

gombra kattintunk, akkor tervező nézetben hozhatjuk létre a táblát.

5.4.3.1 ADATLAP NÉZET

Az adatlap nézet kiválasztása után egy üres táblázat jelenik meg a képernyőn, amelynek

egyetlen cellája van. Az oszlop neve Azonosító, de ezt meg lehet változtatni. A cellarácson

sorban be lehet írni az oszlopneveket, és fel lehet vinni a megfelelő adatokat. A mentéskor az

üresen hagyott sorok és oszlopok törlődnek. A program a bevitt adatok alapján automatikusan

határozza meg az oszlopok típusát és tulajdonságait, ezeket a tervező nézetben meg lehet vál-

toztatni. A tábla nevét a mentéskor megjelenő párbeszédablakban kell megadni.


5.4.3.2 TERVEZŐ NÉZET

A tervező nézetben a táblázat struktúráját kell definiálni, melyet táblázatos formában kell

megadni. A táblázat első oszlopa a mezőneveket tartalmazza, a második a típust, a harmadik

pedig a mezők leírását.

37. ábra Egy tábla felépítése tervezőnézetben

A mezőnév legfeljebb 64 karakter hosszú lehet, betűket, számokat, ékezetes betűket és szá-

mos egyéb jelet is tartalmazhat. Nem lehet benne felkiáltójel, pont, szögletes zárójel.

Az Accessben használható legfontosabb adattípusok a szöveg, szám, feljegyzés (ez a hosszú-

karakteres típus), dátum/idő és a számláló (A számláló olyan mező, amely a rekordok automa-

tikus sorszámozását biztosítja. A rekord beírásakor - növekvő számláló esetén - eggyel na-

gyobb értéket kap, mint a táblázatban, ebben az oszlopban szereplő eddigi legnagyobb érték, a

későbbiekben nem módosítható.). Az adattípus pontosítását (pl. egy szám egész típusú, egy-

szeres, vagy dupla pontosságú) a mezőtulajdonságok között kell megadni. Képeket az OLE

objektum típusú mezőkben lehet elhelyezni, méretük nem haladhatja meg az 1 Gigabájtot. Az

Access 2007 verziójától kezdve melléklet adattípust is használhatunk, melynek segítségével

képeket, dokumentumokat, grafikonokat és egyéb fájlokat lehet csatolni az adatrekordhoz. A

mező segítségével csatolt mellékletek meg is tekinthetők és beállítástól függően, akár módo-

síthatók is. Hatékonyabb adattárolást biztosít, mint az OLE objektum típusú adatmező. Új

lehetőség, hogy a feljegyzés típusú mezőnél nyomon lehet követni a mező változásait, vagyis

az előzményeket. Ehhez a mezőtulajdonságok között a Csak hozzáfűzést igenre kell állítani.

A mező leírását nem kötelező kitölteni, szerepe az, hogy a mező tartalmáról adjon tájékozta-

tást. A felhasználó számára az aktuális mező leírása az állapotsorban jelenik meg, például egy

űrlap kitöltése esetén.


5.4.3.2.1 Mezőtulajdonságok

A tervező nézetben minden adatmezőhöz tartozik egy tulajdonságleíró tábla. Ez akkor jelenik

meg a képernyő alsó részén, amikor a struktúratáblában az adott mező sorára pozícionálunk.

A Mezőméret szöveges mezők esetén a mezőbe beírható karakterek maximális számát adja

meg – legfeljebb 255 karakter lehet, - számok esetén a szám típusát pontosíthatjuk a segítsé-

gével. Mind az egész, mind a valós számoknál választhatunk egyszeres, vagy dupla pontossá-

gú tárolási módot:

Mezőméret Tartomány Tizedeshelyek

száma

Tárolás

Bájt 0 - 255 - 1 byte

Egész -32768 – 32767 - 2 byte

Hosszú egész -2,1*108 – 2,1*10

8 - 4 byte

Egyszeres -3,4*1038

– 3,4*1038

7 4 byte

Dupla -1,7*10308

– 1,7*10308

15 8 byte

A Formátum az adatok megjelenítésére vonatkozik. Választhatunk kész formátumok közül,

de definiálhatunk saját formátumot is.

A Tizedes helyek tulajdonság csak a megjelenítésre és nem a tárolásra vonatkozik. Az adatbá-

zisban a mező típusának megfelelő számú tizedes jegy kerül tárolásra, de a képernyőn, vagy a

listában csak az itt megadott számú tizedes jegy fog megjelenni. Automatikus beállítást vá-

lasztva a megjelenő tizedes jegyek száma a formátumban definiált megjelenítési módnak fog

megfelelni.

A Beviteli maszk beállításával az adatok beírását segíthetjük. Például a telefonszám beírásá-

hoz előre megadjuk a zárójelet és a kötőjeleket, és a bevitelkor csak a számokat kell begépelni

a megfelelő helyekre. A beviteli maszkban szabályozhatjuk azt is, hogy hány számjegy beírá-

sa kötelező, vagy a beírható számjegyek maximális számát.

A beviteli maszkban használható legfontosabb karakterek:

0 számjegy, kötelező

9 számjegy, nem kötelező

L betű, kötelező

? betű, nem kötelező

! jobbról balra történő beírás

< minden karakter kisbetű

> minden karakter nagybetű

\ a jel után következő karakter megjelenik a maszkban


Példák:

0000 kötelezően 4 számjegyet kell beírni a mezőbe

9990 maximum négy számjegyet lehet beírni a mezőbe, de egyet kötelező

$000$ kötelezően 3 számot kell megadni, melyek zárójelben jelennek meg.

Ha beviteli maszkot és formátumot is megadunk, akkor az adatok megjelenítésére a formá-

tummegadást fogja használni a rendszer.

A Cím mezőben azt adhatjuk meg, hogy az űrlapokon, jelentésekben, vagy a táblázat adatlap

nézetében az adott mező milyen címkével jelenjen meg. Ha nem adunk meg címet, akkor a

mezőnév fog megjelenni címkeként (pl a táblázat fejlécében).

Alapértelmezett értéket akkor célszerű megadni, ha egy mezőbe néhány esettől eltekintve

ugyanaz az előre ismert érték kerül. Például egy cégnél a fizetési mód általában átutalás. Új

rekord felvitelekor a mezőbe automatikusan az alapértelmezett érték kerül, amelyet ezután

módosítani lehet.

Az egyes mezőkhöz megadhatunk érvényességi szabályokat is. Ezek logikai kifejezések, ame-

lyek és, vagy vagy kapcsolatban állnak egymással. Például az évfolyam mezőbe csak 1 és 5

közötti szám kerülhet, akkor az ennek megfelelő érvényességi szabály: >0 and <6 . Egy me-

zőbe nem vihetünk be olyan értéket, amely nem felel meg az érvényességi szabálynak. Ha

ilyen értéket írunk be, akkor az érvényesítési szövegben megadott üzenet fog megjelenni a

képernyőn. Ha nem adunk meg érvényességi szöveget, akkor a figyelmeztető üzenet az lesz,

hogy az érték nem felel meg az érvényességi szabálynak.

Ha egy mezőnél a Kötelező tulajdonságot igazra állítjuk, akkor ez a mező nem maradhat üre-

sen egyetlen sorban sem.

Ha nem engedélyezzük a nulla hosszúságot, akkor a mező értéke nem lehet üres string. (Csak

szöveges mezőtípusnál van jelentősége.)

Egy adatmező szerinti index definiálását az Indexelt tulajdonságnál adhatjuk meg. Az index

megadásakor el kell döntenünk, hogy tartalmazhat-e azonos értéket, vagy sem. Az elsődleges

kulcs mezőhöz tartozó index nem tartalmazhat azonos értékeket.

5.4.3.2.2 Az értékek beállítása

Az adattípus megadásánál, vagy a különböző tulajdonságértékek beállításánál lehetőségünk

van arra, hogy listából válasszuk ki a megfelelő értéket. Ha az egérrel belekattintunk a cellá-

ba, vagy a kurzort odamozgatjuk, akkor a cella jobb oldalán megjelenik a legördülő lista

gombja, melyre rákattintva a listaelemek közül kiválaszthatjuk a megfelelőt.

Az elsődleges kulcs beállításához a kurzort annak a mezőnek a sorába kell vinni, amelyiket

elsődleges kulcsnak akarunk definiálni, majd a Tervezés menücsoport Eszközök gombcsoport-

jában az Elsődleges kulcs gombra kell rákattintani. Ennek hatására a mező bal szélén megje-

lenik egy kulcs szimbólum, jelezve, hogy a mező elsődleges kulcs, valamint az indexelt tulaj-

donsághoz beíródik, hogy Igen, nem lehet azonos. Összetett kulcs esetén ki kell jelölni a kul-

csot alkotó mezőket, ezután kell a kulcs gombra kattintani.

Egy mező megjelenhet mint beviteli mező, vagy mint lista, vagy mint kombinált lista. Lista és

kombinált lista esetén meg kell adni a mező lehetséges értékeit. Listamezőnél az értékek min-

dig látszanak, kombinált lista esetén egy legördülő listából lehet kiválasztani az értéket, és

mindig csak a kiválasztott érték szerepel a mezőben. A mezők megjelenítését a Mezőtulajdon-


ságok ablak Megjelenítés fülecskéjénél lehet beállítani, alapértelmezés szerint a mező beviteli

mező lesz. Listamező definiálásáról a Keresőoszlop fejezetben lesz bővebben szó.

Új mező beszúrása a struktúra táblába az Eszközök gombcsoportban található Sor beszúrása

gomb segítségével történhet, egyébként új sort a meglevő sorok utáni üres sorokba lehet beír-

ni. Mező törléséhez a Sorok törlése gombot kell használni. Az Eszközök gombcsoportban ta-

lálható az Érvényességi szabályok ellenőrzése gomb is, melynek segítségével ellenőrizhetjük,

hogy amennyiben a táblában már vannak adatok, ezek megfelelnek-e az érvényességi szabá-

lyoknak, és egyéb megszorításoknak. A Tervezés menücsoportban található a Megjelení-

tés/Elrejtés gombcsoport. Az itt található Tulajdonságlap gombra kattintva a jobboldalon

megjelenik a tábla tulajdonságlapja. Az Indexek gomb segítségével pedig megnézhetjük a

táblához létrehozott indexeket.

5.4.3.2.3 A tábla mentése

Ha új táblát hozunk létre, vagy egy meglevő tábla struktúráját módosítjuk, akkor a struktúrát

el kell menteni. Ez a gyorsmenü Mentés gombja, vagy a Fájl menü Mentés pontja segítségé-

vel történhet. A tábla a megnyitott adatbázisba kerül, csak a nevét kell megadni a megjelenő

párbeszédablakban.

5.4.3.3 VÁLTÁS A NÉZETEK KÖZÖTT

A tervező nézet és az adatlap nézet között a Nézetek gombcsoport Nézet gombja segítségével

lehet váltani, a gombon tervező nézetben az adatlap nézet ikonja látható, míg adatlap nézetben

a tervező nézeté.

5.4.4 Létező tábla megtekintése, módosítása

A tábla tartalmának megtekintéséhez kattintsunk duplán a tábla nevére a navigációs ablakban.

Ekkor adatlap nézetben megjelenik a tábla tartalma, amelyet módosíthatunk. A módosítások

automatikusan bekerülnek a táblába, nincs szükség mentésre.

A tábla szerkezetének megtekintéséhez a Tervezés gombcsoportban található Nézet gomb le-

gördülő listájából válasszuk a Tervező nézet pontot. Ekkor a tábla struktúrája jelenik meg. Ezt

is lehet módosítani, vagy akár lehet mezőt is törölni belőle. A struktúramódosítást mindig el

kell menteni!

5.4.4.1 ADATOK FELVITELE ÉS VISSZAKERESÉSE ADATLAP NÉZETBEN

A táblázat tartalmát az adatlap nézetben tudjuk megtekinteni. Itt módosíthatjuk a mezők tar-

talmát, a táblázat végére pedig új sorokat vihetünk fel. Egy sor törléséhez a kurzort a sorra

kell állítani, - mindegy, hogy a soron belül melyik mezőbe -, majd a Kezdőlap menücsoport-

ban meg kell nyomni a Rekordok gombcsoport Törlés gombját.

Az oszlopok közötti határolót az egérrel meg lehet fogni, és el lehet mozdítani. Ekkor csak a

megjelenítés változik meg, a mező mérete nem!

A táblázat rendezéséhez a kurzort abba az oszlopba kell vinni, amelyik szerint rendezni aka-

runk, majd a Rendezés és szűrés gombcsoportban meg kell nyomni a növekvő, vagy a csök-

kenő Rendezés gombot. A rendezés irányát az oszlopfejléchez tartozó legördülő menüből is ki

lehet választani. A rendezés törléséhez nyomjuk meg a Rendezés és szűrés gombcsoportban

található Rendezés eltávolítása gombot.

A Keresés gombot a Kezdőlap menücsoport Keresés gombcsoportjában találjuk. A gombot

megnyomva egy párbeszédablak jelenik meg a képernyőn, itt kell megadni a keresendő karak-

tersorozatot. Beállítható a keresés helye és az egyezés kritériumai. A keresés történhet a kur-


zortól lefelé, vagy felfelé, vagy mindenütt. Az egyezésnél megadható, hogy a beírt karakterso-

rozat a mező bármely részén előfordulhat, vagy csak a mező elején, vagy a teljes mezőtarta-

lommal meg kell egyeznie.

Beállítható, hogy a keresésnél a kis- és nagybetűk egyezését is megköveteljük-e, továbbá,

hogy a keresés csak az aktuális oszlopban történjen.

Szűrőfeltételek megadásával kiválaszthatjuk a táblából a számunkra érdekes sorokat. A szű-

rés történhet minta alapján, vagy űrlappal. Minta alapján történő szűréskor a mezők fejlécében

található listagombra kattintva kiválaszthatjuk, hogy az adott oszlopban mely értékek jelenje-

nek meg. A listából választhatunk a mező típusának megfelelő szűrőfeltételek közül is (szö-

vegszűrők, számszűrők, dátum szűrők). Ha ezt választjuk, akkor egy újabb lista jelenik meg,

amelyből ki kell választani a megfelelő elemet, majd egy kisablakban lehet megadni a szűrés

feltételét, vagyis azt a szám, vagy szöveg, stb. értéket, ami alapján szűrni szeretnénk. A minta

alapján történő szűrést végezhetünk úgy is, ha kijelöljük a mintát valamelyik mezőben –ekkor

csak a kijelölt rész a minta -, vagy csak vigyük a kurzort a mintául szolgáló mezőbe, - ekkor

az egész mezőtartalom a minta -, majd nyomjuk meg az egérrel a Rendezés és szűrés gomb-

csoport Kijelölés gombját. A megjelenő lista segítségével lehet pontosítani a szűrés feltételét.

A szűrés hatására csak azok a sorok fognak megjelenni a táblázatban, amelyek a mintának

választott oszlopban a mintával megegyező értéket tartalmaznak. A szűrést megszüntetni a

Rendezés és szűrés gombcsoport Szűrő be/ki gombjának megnyomásával lehet.

Ha bonyolultabb szűrést szeretnénk megadni, akkor a Rendezés és szűrés gombcsoport Speci-

ális gombjához tartozó menüből válasszuk a Szűrés űrlappal pontot. Ekkor megjelenik a kép-

ernyőn a táblázat fejléce és egy üres sor, ebbe a sorba lehet beírni az oszlopokra vonatkozó

feltételeket. Ezek lehetnek egyezőségi feltételek, ekkor a megfelelő mezőbe a kívánt értéket

kell beírni. Minden mezőhöz tartozik egy legördülő lista, mely az oszlopban előforduló érté-

keket tartalmazza. A feltétel értékét ebből a listából is ki lehet választani. Egyéb relációk ese-

tén a mezőbe a feltételt relációként kell beírni, például >5. Több mezőre is megadhatunk szű-

rőfeltételt. Ha a feltételeket egy sorba írjuk, akkor azok és kapcsolatban lesznek egymással,

vagyis egyidejű teljesülésüket követeljük meg. Ha a feltételeket vagy kapcsolatban állnak,

akkor külön sorba kell írni őket. Új feltételsort az ablak alján található jobbszélső vagy fül

megnyomásával kapunk. (Tulajdonképpen minden vagy kapcsolatban levő sor másik lapon

van.) A szűrés eredményét a Szűrés be/ki gomb megnyomásával kapjuk meg.

38. ábra Szűrő megadása, amely azokat az 1000 Ft-nál drágább termékeket választja ki, amelyekből nincs raktá-

ron.


5.4.5 Keresőoszlop

A keresőoszlop olyan adatmező, amelynek értékét egy listából lehet kiválasztani. Az értékek

lehetnek előre rögzítettek - például a hallgató neme vagy férfi, vagy nő lehet -, de olyan listát

is szerkeszthetünk, amely értékeit egy másik táblázatból veszi. Például a tantárgyak felvételé-

nél a tantárgyak listáját a tantárgy táblázat elemei közül kell kiválasztani. Ha egy táblában

létrehozunk egy olyan keresőoszlopot, melynek értékei egy másik táblából származnak, ezzel

kapcsolatot hozunk létre a két tábla között.

Keresőoszlop hozzáadásához tervező nézetben kattintsunk az Eszközök gombcsoportban a

Keresések módosítása gombra. Adatlap nézetben is definiálhatunk keresőoszlopot, ehhez a

Táblaeszközök menücsoport Hozzáadás és törlés gombcsoportjában a További mezők gomb-

hoz tartozó legördülő listából válasszuk a Keresés és kapcsolat pontot. A megjelenő kisablak-

ban egy varázsló segítségével szerkeszthetjük meg a listaelemeket. Az első oldalon arról

dönthetünk, hogy egy táblából vesszük a listaelemeket, vagy begépeljük azokat. Ha táblázatot

választjuk, akkor a további oldalakon kell kiválasztani, hogy melyik tábla mely mezőinek

értékei jelenjenek meg a lenyíló listában, és milyen rendezettségben. Azt a mezőt is ki kell

választanunk, amelynek az értéke tárolódni fog a keresőmezőben. Például a tantárgyválasztás-

nál a listához a tantárgy kódját és nevét is ki kell választani, hiszen a tantárgy kódját fogjuk tá-

rolni, de a listában a tantárgyneveket szeretnénk látni. Ilyenkor a varázsló a következő ablakban

felajánlja a kulcsoszlop elrejtését, így a legördülő listában a kódok nem fognak látszani. Ugya-

nitt lehet állítani a mező szélességén, majd a következő ablakban meg kell adni a mező nevét.

Ebben az ablakban jelölhetjük be az adatintegritás ellenőrzését (vagyis megőrzését) is.

Ha magunk akarjuk beírni a listaelemeket, akkor a következő ablakban meg kell adnunk, hogy

hány oszlopból álljon a lista, és be kell gépelni az oszlopokban szereplő értékeket. Tovább-

lépve az Elérhető mezőknél azt a mezőt kell kiválasztanunk, amelynek értéke bekerül a kere-

sőmezőbe. Végül meg kell adnunk a keresőmező nevét.

Mindkét esetben rendelkezhetünk arról, hogy a mezőbe csak listaelem kerülhet, ehhez a me-

zőnév megadásakor jelöljük be a Csak listaelem négyzetet. Ekkor adatbevitelnél csak a lenyí-

ló lista elemei közül válogathatunk, nem írhatunk be értéket a mezőbe.

A lista beállításait a mező tulajdonságai Megjelenítés lapján tudjuk megnézni, illetve módosí-

tani. Ha a lista elemei egy táblázatból származnak, akkor a Sorforrás típusa Tábla/lekérdezés

lesz, és a Sorforrásnál láthatjuk azt a Select parancsot, amely a lista értékeit eredményezi. Ha

a listaelemeket mi adjuk meg, akkor a Sorforrás típusa Lista lesz, a sorforrásnál pedig ott sze-

repelnek az általunk beírt értékek. Ha a lista több oszlopból áll, de valamelyik oszlopot nem

szeretnénk megjeleníteni a listában, akkor annak az oszlopnak a szélességét 0-ra kell állítani.

Ez általában akkor fordul elő, ha a mezőben kódértéket szeretnénk tárolni, de a legördülő lis-

tában a kódhoz tartozó megnevezést szeretnénk látni. Ekkor a lista két oszlopból fog állni (kód,

megnevezés), de az első oszlop szélességét 0-ra állítjuk, ezért a legördülő listában csak a meg-

nevezés fog látszani. Például a nem jelölésére a mezőbe N, vagy F érték kerül, de a listánál a nő

és férfi szöveget szeretnénk megjeleníteni, akkor a varázslóban 2 oszlopból álló listát definiá-

lunk, első oszlop a kódokat, a második a megnevezéseket tartalmazza. Az Elérhető mezőknél a

Col1-et választjuk, tehát az első oszlopban szereplő érték kerül tárolásra. Mivel ezt az oszlopot

nem akarjuk megjeleníteni a legördülő listában, a keresőmező létrehozása után a mezőtulajdon-

ságnál elrejtjük ezt az oszlopot úgy, hogy az Oszlopszélességnél az első értéket 0-ra állítjuk.


39. ábra Keresőoszlop értékeinek megadása

Egy táblázat keresőoszlopa lehet többértékű mező, így lehetővé válik a táblák közötti több-

több típusú kapcsolat kezelése is. Természetesen a valóságban nem lehet egy mezőbe több

értéket beírni, ténylegesen egy segédtábla létrehozásával éri el az adatbáziskezelő, hogy a

tábla egy sorához több érték is kapcsolódjon, ez a segédtábla azonban a felhasználó előtt rejt-

ve marad. Ha egy tábla többértékű keresőmezőt tartalmaz, a tábla megjelenítésekor a kereső-

mezőben a sorhoz hozzárendelt minden érték megjelenik. A többértékűség engedélyezését a

keresőoszlop varázsló utolsó lapján tudjuk bejelölni, de a mezőtulajdonságai között, a Megje-

lenítés oldalon is be lehet állítani. Ha többértékű kapcsolatot hozunk létre, akkor a varázsló-

ban nincs lehetőségünk az integritás ellenőrzésének beállítására, ezt csak a kapcsolat szer-

kesztésénél tudjuk megtenni.

5.4.6 A táblák közötti kapcsolatok definiálása

A táblák közötti kapcsolatokat bemutató ablakot az Adatbázis eszközök menücsoport Megje-

lenítés/elrejtés gombcsoportjában található Kapcsolatok gombjával lehet megnyitni. A meg-

nyíló ablakban láthatók a már létrehozott kapcsolatok, így a keresőoszlopok segítségével lét-

rehozottak is. Ha még nem definiáltunk kapcsolatokat, akkor az ablak üres és megjelenik a

Tábla megjelenítése kisablak. Ebből válasszuk ki azokat a táblákat, amelyek között a kapcso-

latok fennállnak, a Hozzáadás gomb segítségével vegyük fel a táblákat az ablakba. Két tábla

közötti kapcsolat definiálásához keressük meg azokat a mezőket, amelyeken keresztül a kap-

csolatot létre akarjuk hozni. Ez általában az egyik tábla elsődleges kulcsa és a másik tábla

idegen kulcsa. Az elsődleges kulcsot tartalmazó táblának az elsődleges kulcs szerint indexelt-

nek kell lennie. Fogjuk meg az egérrel az elsődleges kulcsot és húzzuk át a másik táblába az

idegen kulcsra. Ekkor megjelenik a Kapcsolat definiálása ablak. Itt ellenőrizhetjük, hogy

tényleg a megfelelő mezőkkel kötöttük-e össze a két táblát. Amennyiben nem, akkor a mező

itt megváltoztatható.

Ebben az ablakban lehet beállítani az integritási feltételek figyelését. Ha a Hivatkozási integ-

ritás megőrzése be van kapcsolva, akkor csak olyan idegen kulcs értéket adhatunk meg, ame-

lyik elsődleges kulcsként szerepel a másik táblában. Ha a Kapcsolt mezők kaszkádolt törlé-

sét is kiválasztjuk, akkor egy elsődleges kulcs törlésekor (a hivatkozott tábla egy sorának tör-

lésekor) a másik táblából automatikusan törlődik minden rá hivatkozó sor is. A Kapcsolt me-

zők kaszkádolt frissítése pedig azt jelenti, hogy ha egy elsődleges kulcsot megváltoztatunk,

akkor a másik táblában automatikusan megváltozik minden rá mutató idegen kulcs értéke.

Rendelkezhetünk az illesztés típusáról is, ehhez nyomjuk meg az Illesztés típusa gombot. A

megjelenő ablakban kiválasztható, hogy a kapcsolatban részt vegyenek-e azok a sorok, ame-

lyekhez nem illeszkedik sor a másik táblában. A beállítást az OK gombbal lehet jóváhagyni.

Ennek megnyomásakor az ablak bezáródik. Ha minden beállítást megtettünk a kapcsolatra

vonatkozóan, akkor a Létrehozás gomb megnyomására a kapcsolat létrejön. A kapcsolatot a

Kapcsolatok ablakban a két táblát összekötő vonal jelképezi. Ha egyértelműen eldönthető a

kapcsolat típusa, akkor a vonalon megjelenik ennek jelzése, például 1:N kapcsolat esetén az

elsődleges kulcs oldalán az 1, az idegen kulcsnál pedig a ∞ jel. Csak akkor tekinti 1:N kap-


csolatnak a rendszer az elsődleges kulcs – idegen kulcs közötti kapcsolatot, ha az integritás

megőrzése be van kapcsolva.

Egy kapcsolat szerkesztése újra megnyitható, ha a kapcsolat vonalára a jobb egérgombbal

rákattintunk, és kiválasztjuk a Kapcsolat szerkesztése pontot. Egy kapcsolat törölhető, ez szin-

tén a kapcsolat vonalához tartozó jobb gombos menüből tehető meg. Ha további táblákat sze-

retnénk felvenni a Kapcsolat ablakba, kattintsunk az ablakba a jobb egérgombbal, és válasz-

szuk a Tábla megjelenítése pontot, vagy a Kapcsolatok gombcsoportban nyomjuk meg a Táb-

la megjelenítése gombot. Egy tábla eltávolításához kattintsunk a táblára a jobb egérgombbal,

és válasszuk a Tábla elrejtése pontot. Ha a táblát eltávolítjuk az ablakból, a kapcsolatai meg-

maradnak, tehát először a kapcsolatokat kell törölni és csak utána kell eltávolítani a táblát. A

kapcsolatok megadása, vagy módosítása után a kapcsolatokat el kell menteni. A kapcsolatab-

laknak nincs neve, a mentéskor tehát semmit nem kell megadni. A kapcsolat szerkesztését,

vagy törlését a Kapcsolat eszközök menücsoport Eszközök gombcsoportjában található gom-

bokkal is meg lehet tenni. Itt találjuk a Kapcsolatjelentés gombot is, melynek segítségével a

kapcsolatokról jelentés készíthető. A kapcsolatablak bezárásához nyomjuk meg a Kapcsolatok

gombcsoport Bezárás gombját.

40. ábra Egy adatbázis kapcsolat-ablaka

Példa:

A Kategóriák és a Termékek tábla közötti kapcsolatot a mindkét táblában szereplő kategória-

kód biztosítja. Ez a mező a Kategóriák tábla elsődleges kulcsa, Termékek táblában pedig ide-

gen kulcs. Ha a kapcsolatnál beállítottuk a hivatkozási integritás megőrzését, akkor egy ter-

méknél kategóriakódként csak olyan kategóriakód adható meg, amelyik a Kategória táblában

szerepel.

A hivatkozási integritás megőrzéséhez kapcsolódhat a kaszkádolt törlés, vagy frissítés. A

kaszkádolt törlés opció esetén, ha egy kategóriát törlünk a Kategória táblából, akkor minden


ehhez a kategóriához tartozó termék is törlődik. Kaszkádolt frissítés esetén, ha egy kategória

kódját megváltoztatjuk a Kategória táblában, akkor az ehhez a kategóriához tartozó minden

terméknél automatikusan az új értékre változik a kategóriakód. Ha az integritási feltételek

teljesülésének figyelését beállítottuk, de nem engedélyeztük a kaszkádolt törlést, illetve frissí-

tést, akkor a hivatkozott táblából csak akkor törölhetünk egy sort, ha nem hivatkozik rá egyet-

len sor sem a másik táblából. Példánkban egy kategória csak akkor törölhető, ha nem tartozik

hozzá termék. A kategória kód módosítására szintén csak ekkor van lehetőség.

Amennyiben az illesztés típusánál azt választottuk, hogy csak az illeszkedő sorok kerüljenek a

kapcsolatba – akkor, ha lekérdezzük a kategóriák termékeit (kategórianév, terméknév, …), a

lekérdezés eredményében nem fognak szerepelni azok a kategóriák, amelyekhez nem tartozik

termék. Ha úgy állítottuk be az illesztés típusát, hogy a Kategória tábla minden sora beleke-

rüljön a kapcsolatba, akkor ezek a kategóriák is megjelennek a lekérdezés eredményében,

termékadatok nélkül.

5.4.7 Lekérdezés

Az Access egy SQL alapú adatbáziskezelő rendszer, ezért a lekérdezéseket SQL parancsokkal

kell megadni. A lekérdezéstervező eszköz lehetővé teszi, hogy a lekérdezéseket az SQL nyelv

ismerete nélkül is össze tudjuk állítani.

Az Access-ben a lekérdezések nemcsak arra szolgálnak, hogy az adatbázisban tárolt adatok-

ból a számunkra szükségeseket kiválasszuk, hanem segítségükkel több rekordot érintő karban-

tartó műveleteket is elvégezhetünk. Ennek megfelelően a lekérdezéseket a következő típusok-

ba sorolhatjuk:

Választó lekérdezés az adatbázis megadott adatainak megjelenítése, az SQL nyelv Select

parancsával írható le

Kereszttáblás lekérdezés az adatokat vízszintesen és függőlegesen csoportosítva végez ösz-

szesítéseket

Frissítő lekérdezés a tábla adatainak módosítására szolgál, az SQL nyelv Update parancsá-

val írható le

Törlő lekérdezés törli a megadott feltételnek megfelelő sorokat, az SQL nyelv Delete paran-

csával írható le

Hozzáfűző lekérdezés segítségével egy táblához egy másik táblából fűzhetünk hozzá sorokat

Táblakészítő lekérdezés segítségével egy, vagy több tábla adataiból egy új táblát készíthe-

tünk.

Egy lekérdezés alapulhat egy, vagy több táblán, de készíthetünk lekérdezésekből is újabb le-

kérdezést. Egy választó lekérdezés eredménye egy nézettábla, ami a legtöbb esetben ugya-

núgy használható, mint egy valódi táblázat, azonban nincsenek adatai, az adatokat az alapjául

szolgáló táblákból veszi a lekérdezés végrehajtásakor.

Lekérdezést a Lekérdezés varázslóval, vagy a Lekérdezéstervezővel tudunk létrehozni. Ezeket

az eszközöket a Létrehozás menücsoport Lekérdezések gombcsoportjában találjuk meg.

5.4.7.1 VÁLASZTÓ LEKÉRDEZÉS LÉTREHOZÁSA TERVEZŐ NÉZETBEN

A lekérdezéstervező ablak két részből áll. A felső részben a lekérdezéshez felhasznált táblákat

kell elhelyezni, az alsó részben pedig egy üres tábla látható, melyben az eredménytáblát kell

definiálni. A képernyőn megjelenik a Tábla megjelenítése ablak, amely tartalmazza az adat-

bázisban található táblák és lekérdezések listáját. Innen kell kiválasztani a lekérdezéshez

szükséges objektumokat és a Hozzáadás gombbal az ablak felső részén elhelyezni őket. Ezu-


tán a kisablakot be lehet zárni. Amennyiben rájövünk, hogy a lekérdezéshez további táblákra

is szükségünk van, ez az ablak újra megnyitható, ehhez a tervezőablak felső részébe a jobb

egérgombbal belekattintva a megjelenő menüből válasszuk ki a Tábla megjelenítése menü-

pontot, vagy kattintsunk a Tervezés menücsoport Lekérdezés beállítása gombcsoportjában a

Tábla megjelenítése gombra. Ha feleslegesen választottunk ki egy táblát, kattintsuk a táblára a

jobb egérgombbal, és válasszuk a Tábla eltávolítását.

Figyeljünk arra, hogy a kiválasztott táblák kapcsolatban álljanak egymással. Ha két olyan

táblát választunk ki, melyek között nincs kapcsolat, akkor a lekérdezés során a két tábla sorai-

nak direkt szorzatát képzi a rendszer, vagyis az egyik tábla minden sorát összekapcsolja a

másik tábla minden sorával. Előfordulhat, hogy két tábla egy harmadik táblán keresztül kap-

csolódik egymáshoz. Ilyenkor a harmadik táblát is ki kell választani a kapcsolat biztosítása

érdekében még akkor is, ha annak egyetlen mezőjére sincs szükség a lekérdezésben.

41. ábra Lekérdezés - tervező nézet

Az eredmény táblában először a mezőket definiáljuk. A legegyszerűbb módja a mezők kivá-

lasztásának, hogy az ablak felső részében a táblában a megfelelő mező nevét megfogjuk az

egérrel és áthúzzuk az eredménytábla megfelelő oszlopába. Megtehetjük azt is, hogy a felső

ablakrészben kétszer rákattintunk egy mezőnévre, akkor az az első üres oszlopba kerül. A

mezőnév alatt automatikusan megjelenik a tábla neve. A mezőnevet kiválaszthatjuk az ered-

ménytábla Mező sorában is, a megfelelő oszlopban a cellába kattintva egy legördülő listában

láthatjuk az ablak felső részén levő összes tábla minden mezőjét. A megfelelő mezőnév ebből

is kiválasztható. Több tábla esetén célszerűbb először a táblát kiválasztani a második sorban,

így a mezőnévnél legördülő listában már csak ennek a táblának a mezői fognak megjelenni. A

mezőnevet be is gépelhetjük a megfelelő oszlop első sorába. Az eredménytáblában ugyanaz a

mező többször is szerepelhet. Az eredménytábla oszlopait el is nevezhetjük, ehhez a mezőnév

elé kettősponttal elválasztva írjuk be az oszlop megjelenítendő nevét. Egyébként az oszlopne-

vek a mezőnevek lesznek, illetve - amennyiben van ilyen -, az egyes mezőknél a tábla terve-

zésekor a címben megadott elnevezés.


A lekérdezésben szerepelhetnek számított mezők is. Ekkor a mezőnévhez azt a kifejezést kell

beírni, amelyikkel a mező kiszámítása megtörténik. Ha a kifejezésben szereplő mezőnév több

szóból áll, akkor szögletes zárójelbe kell tenni. Ilyenkor a kifejezést a Lekérdezések beállítása

gombcsoportban található Szerkesztővel érdemes létrehozni. A számított mezőnek nevet kell

adni, ezt a kifejezés elé kell írni és utána kettőspontot kell tenni.

Beállíthatjuk, hogy az eredménytáblában, az egyes oszlopokban milyen formátumban jelenje-

nek meg az értékek, például megadhatjuk a megjelenítendő tizedes jegyek számát. Ehhez a

mezőnévre jobb gombbal kattintva lenyíló listából válasszuk a Tulajdonságok pontot, majd a

megjelenő kisablakban tegyük meg a beállításokat.

42. ábra Példa számított mezőre, jobb oldalon a tizedes helyek beállítása látható

Ha egy mezőt törölni szeretnénk az eredménytáblából, akkor jelöljük ki a megfelelő oszlopot

és a billentyűzeten a Delete gomb megnyomására az oszlop törlődni fog.

A tervező tábla harmadik sora a rendezések beállítására szolgál. Amelyik oszlop szerint ren-

dezni szeretnénk az eredménytáblát, abban az oszlopban a rendezés sorba belekattintva a

megjelenő listából kiválasztható a rendezés iránya. Több rendezési szempont is megadható,

ekkor az adatbáziskezelő rendszer balról jobbra fogja végrehajtani a rendezéseket. Vagyis a

legbaloldalibb rendezendő oszlop az elsődleges rendezési szempont, a következő a második

szempont, és így tovább.


43. ábra Egy lekérdezés tervező nézetben

A negyedik sorban a megjelenítést lehet beállítani, vagyis azt, hogy az oszlop megjelenjen-e

az eredménytáblában. Alapértelmezés szerint minden oszlop megjelenítendő. Előfordulhat,

hogy egy oszlop értékeire csak a rendezésnél, vagy a leválogatási feltételben van szükség,

megtekinteni azonban nem akarjuk. Ekkor célszerű az oszlopnál a megjelenítést kikapcsolni.

Például, ha csak a budapesti székhelyű cégek adataira vagyunk kíváncsiak, akkor felesleges

minden sorban megjeleníteni a székhely nevét, viszont a leválogatási feltétel megadásához

szükség van a székhely oszlopra.

A leválogatási feltételt az ötödik sortól kezdődően definiálhatjuk. A feltételek megadása

megegyezik az űrlappal történő szűrésnél leírtakkal. Megadhatunk egyezőségi feltételeket,

ekkor csak az értéket kell beírni a feltétel sor megfelelő oszlopába, de beírhatjuk az érték elé

az egyenlőségjelet is. Hatására azok a sorok kerülnek az eredménytáblába, amelyek abban az

oszlopban a megadott értéket tartalmazzák. Egyéb relációk megadásánál a relációjelet kell

beírni, majd tőle jobbra az értéket. Például <100. Az egy sorba írt feltételek egymással és

kapcsolatban vannak, vagyis egyidejű teljesülésüket követeljük meg. Az egymással vagy kap-

csolatban levő feltételeket külön sorba kell írni.

A feltétel megadásakor a szöveges értéket automatikusan idézőjelek közé teszi a program, a

dátumok előtt és után # jelenik meg. Ha mezőnév szerepel a feltételben, akkor azt szögletes

zárójelbe kell tenni.

44. ábra Lekérdezés ÉS kapcsolatban levő feltételekkel és rendezéssel


A feltételek megfogalmazásánál alkalmazhatjuk az SQL nyelv szintaxisát is. Például azt, hogy az érték az [5,10] intervallumba esik, megfogalmazhatjuk relációs jelekkel: >=5 and <=10 ., vagy az SQL ben használha-tó between 5 and 10 formában is. Egy mintának megfelelő értékek kiválasztását a Like operátorral adhatjuk meg. A mintában helyettesítő karakterként alapértelmezés szerint a * és a ? karakterek használhatók. Példá-ul az A betűvel kezdődő értékek leválogatásához a feltétel így adható meg: Like ”A*” A 3. karakterként m-et tartalmazó értékekhez pedig: Like ”??m*”

Megadhatunk feltételként egy SELECT utasítást is. Például az átlagosnál drágább termékek kiválasztásához az ár oszlop feltétel sorába a következőt kell írni: > (Select avg(ar) from termek)

A tervezés során azt is szabályozhatjuk, hogy az eredménytáblába a feltételeknek megfelelő

minden sora bekerüljön-e. A Tervezés menücsoport Lekérdezések beállítása gombcsoportjá-

ban található a Visszatérés mező. Ez egy legördülő lista, amelynek alapértelmezés szerinti

értéke Összes. A listából kiválaszthatjuk, hogy a leválogatás eredményének első hány sora,

illetve a sorok hány százaléka kerüljön az eredménytáblába. Ha nincs a listában a kívánt érték,

az be is írható a mezőbe. Például, ha csak az első tíz legdrágább terméket kívánjuk megtekin-

teni, akkor rendezzük a termékeket ár szerint csökkenő sorrendbe, és a Visszatérés mezőt ál-

lítsuk tízre.

A lekérdezésekben összesítéseket is megadhatunk az SQL nyelv oszlopfüggvényei segítségé-

vel. A leggyakrabban használt oszlopfüggvények:

AVG átlag

COUNT számosság (kiválasztott sorok száma)

MAX maximum

MIN minimum

SUM összeg

Az összesítés vonatkozhat a teljes táblára, vagy csak bizonyos feltételeknek megfelelő sorok-

ra. Az összesítéshez csoportosíthatjuk is a tábla sorait, ekkor minden csoportra külön történik

az összesített érték kiszámítása. Összesítés beállításához a Tervezés menücsoport Megjelení-

tés/elrejtés gombcsoportjában nyomjuk meg az Összesítés gombot, amelyen egy jel látható.

Ekkor a tervezőtáblában harmadik sorként egy új sor jelenik meg Összesítés névvel. Ebben a

sorban kell beállítani, hogy melyik oszlopra, vagy oszlopokra történjen a csoportosítás, és itt

kell kiválasztani, hogy a csoportokra milyen összesítő függvényt akarunk alkalmazni. Az ösz-

szesítés bekapcsolásakor minden oszlopnál a Group By opció szerepel. A csoportosító oszlo-

poknál hagyjuk meg ezt, azoknál az oszlopoknál pedig, amelyek értékét összesíteni akarjuk,

az Összesítés sorban a legördülő listából válasszuk ki a megfelelő oszlopfüggvényt.

Például, ha a termékek kategóriánkénti átlagárát szeretnénk lekérdezni, akkor a tervezőtáblába

csak a kategórianév és az ár mezőket vegyük fel. Nyomjuk meg a gombot, majd a megjele-

nő sorban a kategórianévnél hagyjuk meg a felkínált Group By opciót, az ár oszlopban pedig

a legördülő listából válasszuk ki az Avg függvényt.


45. ábra Az átlagár lekérdezése kategóriánként

Összesítés esetén is megadhatunk rendezést és feltételeket. Ezek az összesítés eredményére

vonatkoznak! Ha az összesítendő sorokra szeretnénk feltételt megadni, akkor az összesítés

sorban, ebben az oszlopban a Where opciót válasszuk ki és töltsük ki a feltétel sort is. A

Where feltételt tartalmazó oszlopban általában nem jeleníthető meg érték, ezért a Megjelení-

tés sorban nem szerepel pipa. Például, azt szeretnénk megszámolni, hogy hány 100 Ft-nál

drágább termékünk van. Ekkor az ár oszlopban, az összesítés sorban a Where (ahol) opciót

kell kiválasztani, a feltétel sorba pedig be kell írni, hogy >100 . A terméknév oszlopban, az

összesítés sorban a Count függvénynek kell szerepelnie.

46. ábra A 100 Ft-nál drágább termékek számának lekérdezése

A lekérdezés futtatásához nyomjuk meg a Tervezés menücsoport Eredmények gombcsoport-

jában található Futtatás gombot (piros felkiáltójel van rajta), vagy váltsunk át adatlap nézetre.

Ekkor a lekérdezés eredménye megjelenik a képernyőn.

Lehetőségünk van arra, hogy a lekérdezést elmentsük az adatbázisba. A mentés során a le-

kérdezés definíciója (SQL parancs) kerül tárolásra, nem pedig az eredménytábla! A mentés

során a lekérdezésnek nevet kell adni. A lekérdezést bármikor újra végrehajthatjuk, minden

végrehajtásnál az alaptáblák aktuális tartalmából történik a leválogatás. Egy lekérdezést bár-

mikor megnyithatunk, és tervező nézetben módosíthatjuk azt. Ehhez válasszuk ki a navigációs

ablakban a lekérdezést, nyissuk meg, majd váltsunk tervező nézetre a Kezdőlap Nézetek

gombcsoportjában található gomb segítségével. A lekérdezést rögtön tervező nézetben nyit-

hatjuk meg, ha a navigációs ablakban a lekérdezés nevéhez tartozó jobbgombos menüből a

Tervező nézet pontot választjuk.

5.4.7.2 PARAMÉTEREZETT LEKÉRDEZÉSEK

A paraméterezett lekérdezés olyan lekérdezés, amelyik futás közben kéri be a leválogatás fel-

tételének értékét. Ekkor a lekérdezésben a feltételben szereplő értéket paraméterként írjuk be

a megfelelő oszlopba. A paramétert el kell nevezni és ezt a nevet a feltételbe szögletes záró-

jelbe zárva kell beírni. A szögletes zárójeleket a menüszalag Lekérdezések beállításai gomb-

csoportjában található Szerkesztőre kattintva megnyíló kisablakban tudjuk beírni, így célszerű

itt szerkeszteni meg a feltételt. A paraméternév több szóból is állhat, de nem lehet valamely


mező, vagy tábla neve. Amikor a lekérdezés végrehajtódik, egy párbeszédablak jelenik meg a

képernyőn, amely kéri a paraméter értékét.

Például csak egy-egy kategória termékeinek eladási adataira vagyunk kíváncsiak. A lekérde-

zésben a Kategórianév oszlopba a feltételhez egy paramétert írjunk be. A lekérdezés végrehaj-

tásakor megjelenik egy kisablak, ide kell beírnunk annak a kategóriának a nevét, melynek

termékeit le akarjuk kérdezni. Miután ezt megadtuk, azok a sorok fognak megjelenni az

eredménytáblában, amelyekben a kategória megegyezik a paraméterben megadottal.

47. ábra Paraméteres lekérdezés

Egy lekérdezésben több paraméter is szerepelhet. Ha paraméterezett lekérdezésen alapuló

űrlapot, vagy jelentést készítünk, annak futtatása során ugyanúgy megjelenik a paraméter ér-

tékét bekérő párbeszédablak.

5.4.7.3 SPECIÁLIS LEKÉRDEZÉSEK

A Kereszttáblás lekérdezés segítségével összesítéseket végezhetünk el. A táblázat sorfejléc-

ében szereplő értékek lesznek az egyik, míg az oszlopfejlécben szereplő értékek a másik cso-

portosító szempontok. A cellákban az összesített érték található, amely valamely oszlopfügg-

vénnyel képzett érték. Például, azt szeretnénk vizsgálni, hogy az egyes cégek összesen mek-

kora mennyiséget vásároltak a különböző termékkategóriák termékeiből. Ehhez a rendelése-

ket csoportosítani kell a vevők szerint és a termékkategóriák szerint is. Legyenek a kereszttáb-

la sorai a cégnevek, oszlopai pedig a kategóriák. A cellák értékét a SUM függvény segítségé-

vel kell képezni a megrendelt mennyiségekből.

48. ábra Kereszttáblás lekérdezés eredménye

Az egyes vevők által vásárolt mennyiség összege termékkategóriánként


A lekérdezés létrehozásához a Lekérdezéstervezőben. válasszuk ki a szükséges táblákat, majd

állítsuk át a Lekérdezés típusa gombcsoportban a típust Kereszttáblásra. Ezután válasszuk ki a

szükséges mezőket. A Kereszttábla sorban állítsuk be, hogy melyik mező lesz a sorfejléc,

melyik az oszlopfejléc, és melyik az érték. A sorfejlécben több mező is szerepelhet. Az Ösz-

szesítés sorban a sor és oszlopfejlécnél maradjon a Group By bejegyzés, az értéknél pedig ki

kell választani, hogy milyen függvénnyel kell képezni a cellák értékét.

49. ábra Kereszttáblás lekérdezés tervező nézetben

Kereszttáblás lekérdezést létrehozhatunk a Lekérdezés varázsló segítségével is, melyet a Lét-

rehozás menücsoport Lekérdezések gombcsoportjában találunk meg. A varázsló csak egyetlen

tábla, vagy lekérdezés adataiból tud kereszttáblát létrehozni.

Az azonosakat kereső lekérdezés segítségével megkereshetjük egy táblában az azonos soro-

kat, vagy azokat a sorokat, amelyek egy megadott mezőben azonos értéket tartalmaznak. Pél-

dául a termék táblában megkereshetjük az azonos kategóriába tartozó termékeket. A lekérde-

zés létrehozásához a Létrehozás menücsoportban válasszuk a Lekérdezések gombcsoportban

található Lekérdezés varázslót! A megjelenő ablakból az Azonosakat kereső lekérdezés va-

rázslót kell kiválasztani. A varázslónak meg kell adni, hogy melyik tábla mely mezőjének

értékei szerint keressen azonos sorokat, valamint, hogy az eredménytáblában még mely me-

zők jelenjenek meg. Az előző példánkban a kategóriakód szerint kell az azonos sorokat meg-

keresni, és célszerű az eredménytáblában megjeleníteni a termék nevét is. Ez a lekérdezés

tulajdonképpen a megadott mező szerint csoportosítja a tábla sorait, de az egy tagú csoporto-

kat nem jeleníti meg.

A nem egyezőket kereső lekérdezés segítségével egymással közvetlen kapcsolatban álló két

tábla esetén olyan sorokat kereshetünk meg az egyik táblában, amelyekre nincs hivatkozás a

másik táblában. Például, a vevő táblában megkereshetjük azokat a vevőket, akik nem adtak fel

megrendelést, vagyis nem szerepel rájuk hivatkozó sor a rendelés táblában. A lekérdezés lét-

rehozásához a Létrehozás menücsoportban válasszuk a Lekérdezések gombcsoportban találha-

tó Lekérdezés varázslót! A megjelenő ablakból a Nem egyezőket kereső lekérdezés varázslót

kell kiválasztani. A varázslónak meg kell adni, hogy melyik táblában keressük a páratlan so-

rokat, és melyik táblában a hivatkozó sorokat, valamint, hogy melyik mező alapján történik a

hivatkozás. Az előző példában a vevő táblában keressük a páratlan sorokat, a hivatkozó soro-

kat a rendelések táblában, a hivatkozó mező pedig a vevőkód lesz. Vagyis, olyan sorokat ke-

resünk a vevő táblában, amelyikben szereplő vevőkód nem fordul elő a rendelések táblában.

5.4.7.4 FRISSÍTŐ LEKÉRDEZÉS

Ezt a lekérdezést akkor alkalmazzuk, ha bizonyos feltételnek megfelelő sorokat azonos mó-

don szeretnénk módosítani. Például minden 1000 Ft-nál olcsóbb termék minimum készletét

50-re szeretnénk beállítani. A tervező nézetben válasszuk ki azt a táblát, amelyiket módosítani

szeretnénk. Csak azokat az oszlopokat kell kiválasztanunk az eredménytáblához, amelyekre

vagy feltételt szeretnénk adni, vagy módosítani szeretnénk az értékét. A Lekérdezés típusa

gombcsoportban válasszuk a Frissítő lekérdezés gombot. Ekkor a tervező táblában a harmadik


sor elnevezése Módosításra változik, ide kell beírnunk a megfelelő oszlophoz az új értéket. A

feltételeket a Feltétel sorba és a vagy sorokba írhatjuk be. A lekérdezés végrehajtásakor egy

kis ablakban megjelenik, hogy hány sor lesz módosítva, ezt jóvá kell hagynunk a módosítás

elvégzéséhez.

50. ábra Frissítő lekérdezés, amelyik az 1000 Ft-nál olcsóbb termékek minimumkészletét 50-re változtatja.

Ha szeretnénk a módosítás eredményét megnézni, akkor nyissuk meg a táblát adatlap nézet-

ben. Egy módosítás során az új érték számítódhat a régi értékből is, ekkor a módosítás sorba a

számítás képletét kell beírni.

51. ábra Frissítő lekérdezés, amelyik 10 %-kal megemeli azon termékek árát, amelyekből nincs raktáron

5.4.7.5 TÖRLŐ LEKÉRDEZÉS

A törlő lekérdezés segítségével egy táblából törölhetjük a megadott feltételeknek megfelelő

sorokat. Tervező nézetben válasszuk ki a táblát. Az eredménytáblában csak azokat az oszlo-

pokat válasszuk ki, amelyekre feltételt szeretnénk megadni. A Lekérdezés típusa gombcso-

portban válasszuk a Törlő lekérdezés gombot. Ekkor a tervező tábla a harmadik sora a Törlés

sor lesz, itt a Where (ahol) opció szerepel. A feltételeket a Feltétel és a vagy sorokba írjuk be.

A lekérdezés végrehajtásakor egy kisablakban megjelenik, hogy hány sor lesz törölve. Ezt

jóvá kell hagynunk a törlés elvégzéséhez.

52. ábra Törlő lekérdezés, amely azokat a cikkeket törli, amelyekből nincs raktáron.

A lekérdezéstervezővel összeállított SQL parancsot az SQL nézetben tudjuk megtekinteni.

Akár azt is megtehetjük, hogy egy lekérdezést a parancs beírásával definiálunk. Ehhez a le-

kérdezés létrehozásakor válasszuk a tervező nézetet, de ne válasszunk ki táblát, állítsuk be a

lekérdezés típusát, majd váltsunk az SQL nézetre. Választó lekérdezés esetén az ablakban a

SELECT kulcsszó látható, frissítő lekérdezés esetén az UPDATE, törlő lekérdezés esetén pe-

dig a DELETE. A kulcsszó után kell begépelni a parancs többi részét, majd a Futtatás gomb-

bal lehet végrehajtani azt.


5.4.8 Űrlap

Űrlapot készíthetünk táblához, vagy lekérdezéshez. Ha lekérdezésen alapul az űrlap, a lekér-

dezésben szereplő mezőktől függően előfordulhat, hogy a mezők tartalmát nem tudjuk meg-

változtatni, és nem tudunk új adatokat felvinni. Például számított mező értékét nem lehet átír-

ni, és lehet olyan több táblán alapuló lekérdezés ahol nem tudunk új adatokat felvinni.

5.4.8.1 ŰRLAP LÉTREHOZÁSA AZ ŰRLAP ESZKÖZZEL

Űrlap létrehozásához válasszuk ki a navigációs ablakban a megfelelő táblát, vagy a lekérde-

zést, majd kattintsunk a Létrehozás menücsoport Űrlapok gombcsoportjában található Űrlap

gombra. Az Access elkészíti az űrlapot, amely elrendezés nézetben jelenik meg. Az Űrlap-

elrendezési eszközök menücsoportban található gombok segítségével lehetőségünk van az

űrlap elemeinek formázására. A mezőket áthelyezhetjük, megváltoztathatjuk a méretüket.

Válogathatunk a különböző témákból, színsémákból és betűtípusokból. Akár mezőnként is

beállíthatjuk a betű típusát, méretét, színét, a cella színét és igazítását. A mezőhöz feltételes

formázást is definiálhatunk. A Vezérlők gombcsoport segítségével emblémát tehetünk az űrlap

fejlécére, átírhatjuk az űrlap címét, és megjeleníthetjük a dátumot és az időpontot is. Az el-

rendezés nézetben lehetőségünk van mezők törlésére is. Ehhez jelöljük ki a mezőt, majd a

jobbgombos menüből válasszuk a törlést. Ha további mezőt akarunk hozzávenni az űrlaphoz,

akkor a Eszközök gombcsoportban található Mezők felvétele gombra kattintsunk, ekkor a

jobboldalon megjelenik a mezőlista. Ha a kisablak tetején rákattintunk Az összes tábla megje-

lenítésére, akkor minden tábla megjelenik, a szerint csoportosítva, hogy kapcsolódik-e az

alaptáblához. Bármely táblából tehetünk mezőt az űrlapra, de figyeljünk arra, hogy csak akkor

kapunk jól működő űrlapot, ha az űrlap mezői között megfelelő kapcsolat van. Ha bonyolul-

tabb módosításokat szeretnénk végrehajtani az űrlapon, vagy speciális objektumokat szeret-

nénk elhelyezni rajta, akkor váltsunk tervező nézetre. A tervezési eszközöket a menüszalagon

találjuk meg.

Ha a tábla egy-több kapcsolatban áll egy másik táblával, akkor az űrlapeszköz automatikusan

létrehoz egy segédűrlapot a tábla mezői alatt, amely a másik tábla kapcsolódó sorainak érté-

két tartalmazza.


53. ábra Űrlap segédűrlappal

5.4.8.2 ŰRLAP LÉTREHOZÁSA ELRENDEZÉS NÉZETBEN

A Létrehozás menücsoportban kattintsunk az Üres űrlap gombra. Kapunk egy üres űrlapot és

a jobboldalon megjelenik a Mezőlista. Innen áthúzhatjuk az űrlapra a szükséges mezőket, és a

Formátum menü eszközeivel megformázhatjuk őket.

5.4.8.3 ŰRLAP LÉTREHOZÁSA VARÁZSLÓ SEGÍTSÉGÉVEL

Az űrlapvarázslót a Létrehozás menücsoport Űrlapok gombcsoportjában találjuk meg. Elő-

ször össze kell válogatni, hogy mely mezők szerepeljenek az űrlapon. A mezők kiválasztására

szolgáló ablakban a lenyíló listából válasszuk ki a megfelelő táblát, vagy lekérdezést, majd a

mezőlistából tegyük át a szükséges mezőket a kijelölt mezők közé. Ha az űrlap több táb-

lán/lekérdezésen alapul, akkor ezután válaszuk ki a következő objektumot a Táb-

lák/lekérdezések listából, majd ennek mezői közül is tegyük át a megfelelőket. Ha minden

szükséges mezőt kiválasztottunk, nyomjuk meg a Tovább gombot. A következő lapon dönthe-

tünk az űrlap szerkezetéről, vagyis, hogy milyen elrendezésben legyenek a mezők az űrlapon.

Minden egyes elrendezést megnézhetünk a bal oldalon megjelenő mintán. Végül meg kell

adnunk az űrlap nevét. Ezután automatikusan elkészül az a program, amelyik az űrlapot mű-

ködteti, vagyis, amelyikkel megtekinthetjük az adatokat, vagy adatkarbantartást végezhetünk

az űrlap formátumában megjelenő adatokon.

Egy-több kapcsolatban álló táblákhoz készíthetünk olyan űrlapot, ahol az egyik tábla mezőjé-

hez a másik tábla kapcsolódó mezőit is megjelenítjük egy segédűrlapon, vagy egy csatolt

űrlap segítségével. A segédűrlap az űrlap egy objektumaként jelenik meg, a csatolt űrlap az

űrlapról egy gomb megnyomására nyílik meg, külön ablakban.

Az űrlapvarázslóval elkészített űrlapot módosíthatjuk az elrendezés, vagy a tervező nézetben.


5.4.8.4 ŰRLAP LÉTREHOZÁSA TERVEZŐ NÉZETBEN

Ha egyedi űrlapot akarunk készíteni, tervező nézetben is létrehozhatjuk azt. Ehhez a Létreho-

zás menücsoportban kattintsunk az Űrlaptervezés gombra. Ha nem jelenik meg a Mezőlista,

akkor a Tervezés menücsoportban kattintsunk az Eszközök gombcsoportban található Mezők

felvétele gombra. A jobboldalon megjelenő mezőlistából áthúzhatjuk a mezőket az üres űrla-

punkra. A menüszalagon található tervezési eszközökkel különböző egyéb objektumokat is

elhelyezhetünk az űrlapon. Az egyes objektumok formázásához kattintsunk az objektumra a

jobb egérgombbal, majd a megjelenő listából válasszuk ki azt a tulajdonságot, amelyiket meg

akarunk változtatni. Több objektum azonos formázásához jelöljük ki őket. Áthelyezéshez az

objektumot fogjuk meg az egérrel és húzzuk a megfelelő helyre. Új objektumok - például fel-

irat - elhelyezéséhez az eszközöket tartalmazó ablakból válasszuk ki a kívánt objektumot,

majd az űrlapon, a megfelelő helyen a bal egérgomb lenyomásával húzzuk ki az objektum

körvonalát. Ha elengedjük az egérgombot, a kijelölt helyen megjelenik a kiválasztott objek-

tum.

5.4.8.5 EGYÉB ŰRLAPOK

A következő űrlaptípusok készítésénél a Navigációs ablakban mindig azon az objektumon

kell állni, amelyhez az űrlapot készíteni akarjuk.

A Létrehozás menü Űrlapok gombcsoportjában a További űrlapok között találjuk az Osztott

űrlap pontot. Segítségével olyan űrlapot hozhatunk létre, amely két részből áll, és mindkét

részben ugyanannak az objektumnak az adatait láthatjuk, két féle megjelenítésben. A felső

rész egy oszlopos űrlap, az alsó részen pedig táblázatos formában szerepelnek az adatokat. A

táblázatban ki lehet választani, hogy melyik sor mezőinek értéke jelenjen meg a felső részben.

Szintén a További űrlapok listában szerepel a Több elem pont. Segítségével olyan űrlap hoz-

ható létre, amelyen az adatok több sorban, táblázatos formában jelennek meg.

A Kimutatást pont segítségével egy tábla, vagy lekérdezés adataiból az Excelben megismert-

hez hasonló módon tudunk kimutatást készíteni. A megjelenő mezőlistából húzzuk a kimuta-

tás megfelelő részeire a sorfejlécben és az oszlopfejlécben szereplő mezőket, a kimutatás kö-

zepére pedig az értékmezőt.

5.4.9 Jelentés

5.4.9.1 JELENTÉS LÉTREHOZÁSA A JELENTÉS ESZKÖZZEL

Ha egy tábla adatait, vagy egy lekérdezés eredményét egy jelentésben szeretnénk látni, akkor

a navigációs ablakban álljunk az objektumra, majd a Létrehozás menücsoport Jelentések

gombcsoportjában kattintsunk a Jelentés gombra. Az elkészült jelentésben az objektum adatai

sorokba és oszlopokba rendezve jelennek meg. Az első numerikus oszlop alján az oszlop ér-

tékeinek összege is szerepelni fog. Elrendezés nézetben tudunk módosítani a jelentésen, meg-

változtathatjuk az oszlopok méretét és sorrendjét, törölhetjük a felesleges oszlopokat, vagy

mezőket. Összesítéseket is tehetünk a jelentésre, ehhez jelöljük ki azt az oszlopot, amelyiknek

értékeit összesíteni szeretnénk, majd a Formátum menücsoport Csoportosítás és összesítés

gombcsoportjában kattintsunk az Összesítés gombra. A megjelenő listából válasszuk ki, hogy

milyen típusú összesítést (összeg, átlag, minimum, stb.) szeretnénk. Az összesítés eredménye

az oszlop alján jelenik meg.

Rendezés megadásához legyen bekapcsolva a Csoportosítás és összesítés gombcsoportban

található Csoportosítás és rendezés gomb. A tervező ablak alatti kisablakban kattintsunk a

Rendezés hozzáadása gombra, majd a mezőlistából válasszuk ki a rendezési mezőt. A kisab-

lakban létrejön egy rendezési szint, és megjelennek a következő szinthez tartozó gombok,


segítségükkel újabb rendezési szempontot adhatunk meg. Ha valamelyik szintre rákattintunk,

akkor megjelenik a hozzá tartozó szerkesztőléc. Itt megváltoztathatjuk a rendezési mezőt és

beállíthatjuk a rendezés irányát. A léc jobboldalán található nyilak segítségével a rendezési

szintek sorrendjét is megváltoztathatjuk, a léc jobb szélén látható törlés gomb segítségével

pedig törölhetjük a szintet.

Az alsó kisablakban csoportszinteket is definiálhatunk, ez hasonlóan történik, mint a rendezé-

si szintek megadása, csak itt a Csoport hozzáadása gombot kell használnunk. Ha a jelentés-

ben csoportosítást állítottunk be, akkor csoportonként történnek az összesítések. Több szintű

csoportosítás is megadható, ennek megfelelően több szintű összegzés – összegfokozatos je-

lentés - is létrehozható.

5.4.9.2 JELENTÉS LÉTREHOZÁSA ELRENDEZÉS NÉZETBEN

A Létrehozás menücsoportban kattintsunk az Üres jelentés gombra. Kapunk egy üres lapot és

a jobboldalon megjelenik a Mezőlista. Innen áthúzhatjuk a lapra a szükséges mezőket, és a

Formátum menü eszközeivel megformázhatjuk őket. A Csoportosítás és összesítés gombcso-

port gombjaival a jelentés eszköznél ismertetett módon be lehet állítani a jelentésen szereplő

adatok rendezését, a csoportszinteket és összesítéseket.

5.4.9.3 JELENTÉS LÉTREHOZÁSA JELENTÉSVARÁZSLÓVAL

Ha több táblán (vagy lekérdezésen) alapuló jelentést szeretnénk készíteni, vagy mi szeretnénk

megszabni, hogy milyen mezők, milyen összesítések kerüljenek a jelentésre, akkor célszerű a

jelentésvarázslóval dolgozni. A varázslót a Létrehozás menücsoport Jelentések gombcsoport-

jában találjuk. A varázslóban először ki kell választani, hogy mely mezők szerepeljenek a

jelentésben. Ehhez a varázsló első lapján először válasszuk ki a legördülő listából az objektu-

mot, majd a mezőlistából a szükséges mezőket tegyük át a kijelölt mezők közé. Egy-egy mező

mindig a jobb oldali ablakrészben kijelölt mező alá fog kerülni. Ha a jelentés több táblán,

vagy lekérdezésen alapul, akkor ezt tegyük meg a többi objektummal is. Ha minden szükséges

mezőt kiválasztottunk, nyomjuk meg a Tovább gombot. A következő ablakban arról rendel-

kezhetünk, hogy milyen csoportosításban jelenjenek meg az adatok. A bal oldali ablakrészben

az objektumok nevét látjuk, a jobb oldaliban pedig a kiválasztott mezőket. A bal oldalon ab-

ban a sorrendben jelennek meg a táblák, illetve lekérdezések, amilyen sorrendben az előző

lapon a mezőiket kiválogattuk. A kijelölt objektum lesz a vezérlő, a mezők pedig az ehhez az

objektumhoz fűződő kapcsolatuk alapján lesznek csoportosítva. Például legyen két táblánk,

melyek között egy - több típusú kapcsolat van. Ha az a tábla a vezérlő tábla, amelyhez csak

egy elem tartozhat a másikból, akkor a mezők csoportosítás nélkül jelennek meg, ha a másik

tábla a vezérlő, akkor ennek mezői szerint lesznek csoportosítva az adatok. A következő ab-

lakban további csoportosítási szinteket adhatunk meg, a bal oldali mezőlistából ki kell válasz-

tani azokat, melyek szerint az adatokat csoportosítani szeretnénk. Azokra a csoportosító me-

zőkre, melyeket itt adtunk hozzá, további beállításokat tehetünk, ehhez kattintsunk az ablak

alán található Csoportosítási beállítások gombra. Például dátum típusú mezőnél beállítható,

hogy milyen naptári egység szerint történjen a csoportosítás, szöveges mezőnél választhatjuk

azt, hogy a csoportképzésnél az adatoknak csak az első valahány betűjét vegye figyelembe.

Szám típusú mezőknél 10-es, 50-es, stb. csoportosítást állíthatunk be. Ha továbblépünk a kö-

vetkező lapra, itt a rendezési szempontokat adhatjuk meg. A mezőneveket legördülő listából

választhatjuk ki, a rendezés irányát pedig a listamező jobb oldalán található gomb megnyomá-

sával változtathatjuk meg. A következő ablakban a jelentés elrendezéséről dönthetünk. Beál-

líthatjuk azt, hogy álló, vagy fekvő lapra kívánunk nyomtatni, valamint a jelentés szerkezetét.

Ehhez minták nyújtanak segítséget. Végül meg kell adni a jelentés címét, és ezután elkészüli a

jelentés. Az így generált jelentésformátum az elrendezés, vagy a tervező nézetben módosítha-


tó. Csak a jelentés formátuma és a jelentés mögött létrejött lekérdezés kerül tárolásra, nem a

konkrét jelentéstartalom, így amikor a jelentést megtekintjük, mindig az aktuális adattarta-

lomnak megfelelő értékek szerepelnek benne.

A jelentésvarázsló segítségével készíthetünk összegfokozatos jelentést is. Ehhez a mezők

között csoportszinteket kell kialakítani, és a tételsorban szereplő mezők között szerepelnie

kell legalább egy szám típusú mezőnek. A mezők kiválasztásánál és a csoportosítás beállítása-

inál ugyanúgy kell eljárnunk, mint amikor normál jelentést készítünk. Az összesítési beállítá-

sokhoz abból az ablakból jutunk, ahol a rendezési szempontokat adjuk meg. Ha van a mezők

között szám típusú, és van legalább egy csoportosítási szint, akkor a rendezési mezők alatt

látható egy Összesítési beállítások feliratú gomb. Ha a gombra rákattintunk, megjelenik egy

ablak, ahol beállíthatjuk az összegzés paramétereit. Minden szám típusú mezőre beállítható

összesítés, amely nem csak összeg lehet, hanem átlag, minimum, vagy maximum is. Egy me-

zőre több összesítés is beállítható. Rendelkezhetünk arról is, hogy a törzsadatokat is meg akar-

juk-e jeleníteni a jelentésben, vagy csak az összegzett értékeket. Az OK gomb megnyomása

után visszatérünk a rendezések beállításához, innen léphetünk tovább a jelentés elrendezésé-

nek kiválasztására.

5.4.9.4 JELENTÉS LÉTREHOZÁSA TERVEZŐ NÉZETBEN

Tervező nézetben is létrehozhatunk jelentést, ehhez a Létrehozás menücsoportban kattintsunk

a Jelentéstervező gombra. Ha nem jelenik meg a Mezőlista, akkor a Tervezés menücsoportban

kattintsunk az Eszközök gombcsoportban található Mezők felvétele gombra. A jobboldalon

megjelenő mezőlistából áthúzhatjuk a mezőket a tervezési területre. A menüszalagon található

tervezési eszközökkel különböző egyéb objektumokat is elhelyezhetünk a lapon. Az egyes

objektumok formázásához kattintsunk az objektumra a jobb egérgombbal, majd a megjelenő

listából válasszuk ki azt a tulajdonságot, amelyiket meg akarunk változtatni. Több objektum

azonos formázásához jelöljük ki őket. Áthelyezéshez az objektumot fogjuk meg az egérrel és

húzzuk a megfelelő helyre. Új objektumok - például felirat - elhelyezéséhez az eszközöket

tartalmazó ablakból válasszuk ki a kívánt objektumot, majd a lapon, a megfelelő helyen a bal

egérgomb lenyomásával húzzuk ki az objektum körvonalát. Ha elengedjük az egérgombot, a

kijelölt helyen megjelenik a kiválasztott objektum.

5.4.10 Diagram

Úrlapon és jelentésben is elhelyezhetünk diagramot. Ehhez váltsunk át tervező nézetre, a ve-

zérlők közül válasszuk a diagramot, majd húzzuk ki a lapon a diagram helyét. A diagramva-

rázsló ablakában válasszuk ki azt a táblát, vagy lekérdezést, melyen a diagram alapul, majd

válasszuk ki a diagramon szereplő mezőket. Ez után a diagram típusát kell kiválasztani. A

következő ablakban megváltoztathatjuk, hogy melyik mező legyen a kategóriatengely, és me-

lyik az értéktengely, valamint beállíthatunk összesítést is. Tekintsük meg a diagramot űrlap,

illetve nyomtatási kép nézetben, majd váltsunk vissza tervező nézetre. A diagramra duplán

kattintva megnyílik a diagramszerkesztő, ahol tovább alakíthatjuk a diagram megjelenését.

Egy tábla, vagy lekérdezés adatait Kimutatás diagramon is ábrázolhatjuk. A navigációs ablak-

ban válasszuk ki azt a táblát, vagy lekérdezést, amelynek adatait szeretnénk a diagramon meg-

jeleníteni, majd kattintsunk a Létrehozás menücsoport Űrlapok gombcsoportjában található

További űrlapok gombra, és a listából válasszuk a Kimutatásdiagramot. Az Excelben megis-

mert módon megjelenik egy üres diagramváz és a mezőlista. Húzzuk a diagramra a megfelelő

mezőket. Nem kell minden diagramelemhez mezőt rendelni, aminek mindenképp szerepelnie

kell, az a kategória, és az adatok. Az adatként megjelenítendő mezőt magára a rajzterületre

kell áthúzni. Alapértelmezés szerint a diagram típusa oszlopdiagram, de ezt megváltoztathat-

juk, ha a Tervezés menüszalagon a Más diagramtípus gombra kattintunk.


5.4.11 Objektumok törlése

Ha az adatbázisból el szeretnénk távolítani egy objektumot, például egy táblát, űrlapot, vagy

jelentést, akkor a navigációs ablakban kattintsunk jobb egérgombbal az objektum nevére, és

válasszuk a Törlés pontot.

5.4.12 Az adatbázis mentése

A Fájl menüben található Adatbázis mentése másként pont segítségével egy másolatot hozha-

tunk létre a megnyitott adatbázisról. A párbeszédablakban meg kell adni a másolat nevét, és a

mentés helyét. Az adatbázisban végzett munka során egy objektum létrehozásakor, módosítá-

sakor az adott objektumot el kell menteni, a mentés a megnyitott adatbázisfájlba történik. A

teljes adatbázis mentésére nincs szükség és nincs is rá lehetőség.

5.4.13 Az Access használata több felhasználós környezetben

Ha az adatbázist olyan meghajtón helyeztük el, amelyhez egyidejűleg több felhasználó is hoz-

záférhet, akkor megoszthatjuk az adatbázist a felhasználók között. Meg lehet osztani a teljes

adatbázist, vagy csak a táblákat. Ez utóbbi esetben mindenki rendelkezhet saját objektumok-

kal is (pl. Űrlapok). A Fájl menü Ügyfél beállításai pontjára kattintva, a megjelenő kisablak

alján találjuk a Speciális részt. Itt lehet beállítani, hogy az adatbázissal kizárólagos, vagy osz-

tott módon szeretnénk dolgozni. Megadhatjuk azt is, hogy milyen típusú zárolást alkalmazzon

az adatbáziskezelő rendszer. A beállítás csak az adott adatbázisra fog vonatkozni.

Akkor is eldönthetjük, hogy normál módban, vagy csak olvasásra, vagy kizárólagos módban

szeretnénk használni az adatbázist, amikor megnyitjuk. Ezt a Megnyitás ablakban a Megnyitás

gombhoz tartozó listából választhatjuk ki. Először jelöljük ki a párbeszédablakban azt az

adatbázist, amelyiket meg akarunk nyitni, majd kattintsunk a Megnyitás gomb jobb oldalán

látható kis nyílra. A legördülő listából válasszuk ki a megnyitás módját.

Az adatbázisban tárolt adatokat jelszóval védhetjük az illetéktelen felhasználóktól, melyet. a

Fájl menü Információ pontjánál adhatunk meg. Jelszót csak kizárólagos használatú adatbázis-

okhoz lehet beállítani. Ugyanitt lehet eltávolítani is a jelszót.

5.4.14 Külső adatok átvétele és kapcsolat az Office más alkalmazásaival

Egy Access által kezelt adatbázisba átvehetünk táblákat más adatbázisokból, ehhez a Külső

adatok menücsoport Importálás gombcsoportját kell használnunk. Ha másik Access adatbá-

zisból szeretnénk objektumokat átvenni, akkor kattintsunk az Access gombra, majd a megje-

lenő kisablakban válasszuk ki az adatbázist és azt állítsuk be, hogy az objektumokat importál-

ni szeretnénk a jelenlegi adatbázisba. Egy újabb ablakban lehet kiválasztani azokat a táblákat,

vagy egyéb objektumokat, amelyet át szeretnénk venni.

Az importálás segítségével átvehetünk adatokat Excel munkalapon található táblákból is, eh-

hez az Importálás gombcsoportban az Excel gombot nyomjuk meg. A megjelenő kisablakban

adjuk meg az Excel munkafüzet elérését és válasszuk ki, hogy az adatokat az adatbázisban új

táblába szeretnénk-e tenni, vagy meglevő táblához akarjuk hozzáfűzni, esetleg csatolt tábla-

ként (lásd alább) akarjuk kezelni Más típusú adatforrásokból is vehetünk át objektumokat,

ehhez az Importálás gombcsoportból válasszuk a külső adat típusának megfelelő gombot,

vagy az Egyebek gomb legördülő listájából válasszuk ki a megfelelő pontot.

Egy megnyitott adatbázishoz csatolhatunk táblákat más adatbázisból. A csatolt táblák nem lesz-

nek az adatbázis részei, de felhasználhatjuk a bennük található adatokat. Ha másik Access adatbá-

zisból szeretnénk objektumokat csatolni, akkor az Importálás gombcsoportban kattintsunk az

Access gombra, majd a megjelenő kisablakban válasszuk ki az adatbázist, de most az Adatforrás


csatolása csatolt tábla létrehozásával pontot jelöljük be. Ha más típusú adatbázis tábláit szeret-

nénk csatolni, akkor az Importálás gombcsoportban az Egyebek gombot használjuk.

Az adatbázis adatait átvihetjük például egy Word dokumentumba, vagy egy Excel munka-

lapra, de számos egyéb formában is exportálhatjuk. A Navigációs ablakban álljunk azon az

objektumon, amelynek adatait exportálni szeretnénk, majd a Külső adatok menücsoport Ex-

portálás gombcsoportjában válasszuk ki a megfelelő formátumot.



1. Mit tekintünk adatbázisnak?

2. Mi az adatmodellezés feladata?

3. Melyek egy adatmodell elemei?

4. Milyen kapcsolat lehet két egyedhalmaz között?

5. Mi a szerepe a kulcsnak?

6. Milyen megszorításokat lehet tenni a tulajdonságértékekre?

7. Mi a relációs adatmodell, és ebben mit tekintünk egy relációnak?

8. Milyen jellemzőkkel lehet megadni egy táblázat struktúráját?

9. Melyek a legfontosabb adattípusok?

10. Milyen kulcstípusok szerepelhetnek egy táblázatban?

11. Mi az adatbáziskezlő rendszer?

12. Melyek egy adatbáziskezelő rendszer legfontosabb feladatai?

13. Hogyan működnek a több felhasználót kiszolgáló adatbáziskezelő rendszerek?

Ajánlott és felhasznált irodalom 179

6. Ajánlott és felhasznált irodalom

Hálózati ismeretek

Keresési stratégiák,

(Internet: http://www.bibl.u-szeged.hu/mke_eksz/docs/dbhelp, letöltve: 2007. 08. 21.)

BAKONYI GÉZA (1996. április): Kutatás a hálózati könyvtári katalógusokban, NIIF Informáci-

ós Füzetek I. 9., Budapest

(Internet: http://www.iif.hu/dokumentumok/niif_fuzetek/opac2.html, letöltve: 2007. 08. 21.)

FARKAS ÉVA: Bevezetés a könyvtári információkeresés technikájába

(Internet: http://www.bdf.hu/konyvtar/informaciokereses/index.htm, letöltve: 2007. 08. 21.)

GARZÓ ANDRÁS (2003. december számától): Hálózatok (cikksorozat), Linuxvilág

(Internet: http://www.linuxvilag.hu)

GERVAI PÉTER: Lánclevelek Küldőinek Tanfolyama

(Internet: http://yikes.tolna.net/hoax, letöltve: 2007. 08. 21.)

GROSS BALÁZS (2001. május 5.): A szoftver-licencszerződések típusai, Jogi Fórum,

(Internet: http://www.jogiforum.hu/publikaciok/19.0.0, letöltve: 2007. 08. 21.)

JÁROLI JÓZSEF: Keresés… Hatékony információkeresés az Interneten,

(Internet: http://webni.innen.hu/Keres_c3_a9s, letöltve: 2007. 08. 21.)

KÓNYA LÁSZLÓ (1997): Számítógép-hálózatok, LSI Oktatóközpont, Budapest

(Internet: http://www.szabilinux.hu/konya/indul.htm, letöltve: 2007. 08. 21.)

MÓRICZ ATTILA (2002): Levelezés az interneten, ComputerBooks Kiadói Kft.

(Internet: http://www.attila.moricznet.hu/files/myworks/c-02-email-u.pdf,

letöltve: 2007. 08. 21.)

TANENBAUM, ANDREW S. (1999): Számítógép-hálózatok, Panem Kft., Budapest

TARR BENCE (2001): Keresés az Interneten, Panem Kft., Budapest

UNGVÁRY RUDOLF – VAJDA ERIK (2002): Könyvtári információkeresés

(Internet: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b153/index.html, letöltve: 2007. 08. 21.)

Szövegszerkesztés

Az MS Word 2010 online súgója, Microsoft Corp.

(Internet: http://office.microsoft.com/hu-hu/support/ismerkedes-a-microsoft-office-2010-

rendszerrel-FX100996114.aspx ,

letöltve: 2014. 08. 10.)

A Pécsi Tudományegyetem BTK Kommunikációs Tanszéken érvényes idézési, hivatkozási

szabályok, 2001

(Internet: http://www.maya.btk.pte.hu/kom/b/data/plagium.rtf

letöltve: 2010. 07. 20.)

Szövegszerkesztés, ECDL.web, online ECDL Tudástár

(Internet: http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=Sz%C3%B6vegszerkeszt%C3%A9s,

letöltve: 2007. 08. 21.)

http://www.bibl.u-szeged.hu/mke_eksz/docs/dbhelp

http://www.iif.hu/dokumentumok/niif_fuzetek/opac2.html

http://www.bdf.hu/konyvtar/informaciokereses/index.htm

http://www.linuxvilag.hu/

http://yikes.tolna.net/hoax

http://www.jogiforum.hu/publikaciok/19.0.0

http://webni.innen.hu/Keres_c3_a9s

http://www.szabilinux.hu/konya/indul.htm

http://www.attila.moricznet.hu/files/myworks/c-02-email-u.pdf

http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b153/index.html

http://office.microsoft.com/hu-hu/support/ismerkedes-a-microsoft-office-2010-rendszerrel-FX100996114.aspx


http://www.maya.btk.pte.hu/kom/b/data/plagium.rtf

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=Sz%C3%B6vegszerkeszt%C3%A9s

180 Ajánlott és felhasznált irodalom

DUDÁS ANIKÓ (2004): Hivatkozási stílusok (bibliográfiai leírás/címleírás) In: DUDÁS ANIKÓ:

Könyvtárhasználat a XXI. században. Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Könyvtára,

Piliscsaba

(Internet: http://biblsrc.btk.ppke.hu/kvth/Aniko/Web/Tananyag/Hivatk.html,

letöltve: 2007. 08. 21.)

FODOR GÁBOR ANTAL (2003): Esztétikus dokumentumok Worddel. Jedlik Oktatási Stúdió, Budapest

GUBÁN MIKLÓS (2000): Szövegszerkesztési ismeretek ´B, Műszaki Könyvkiadó

GYURGYÁK JÁNOS (2000): Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Osiris kézikönyvek. Osiris Kia-

dó, Budapest

HARGITAI HENRIK: Tipográfia (írás számítógéppel). ELTE Szabadbölcsészet projekt, Budapest

(Internet:

http://szabadbolcseszet.elte.hu/index.php?option=com_tananyag&task=showElements&id_ta

nanyag=19, letöltve: 2007. 08. 21.)

KISS CSABA – KRNÁCS ANDRÁS (2002): Szövegszerkesztési ismeretek ´A, Műszaki Könyvkiadó

KOLOSSA TAMÁS – SZILÁGYI TAMÁS (1996): Színes nyomda az íróasztalon, DTP mindenki-

nek. Print-Consult Kft, Budapest

MOHAI ISTVÁN (2006): Tipográfiai alapismeretek. Kiadványszerkesztés tantárgyi segédlet,

Pannon Egyetem Kihelyezett Képzési Hely, Székesfehérvár

(Internet: http://www.fehervar.vein.hu/tananyagok/mohaiistvan-tipografiaialapismeretek.pdf,

letöltve: 2007. 08. 21.)

SZABÓ ZÉNÓ LÁSZLÓ: Tipográfia a weben. ELTE TTK Multimédiapedagógiai és Oktatás-

technológiai Központ, Budapest

(Internet: http://edutech.elte.hu/jegyzet/tipografia/, letöltve: 2007. 08. 21.)

VIRÁGVÖLGYI PÉTER (2001): A tipográfia mestersége. Osiris kézikönyvek. Osiris Kiadó, Budapest

Prezentációkészítés

Az MS PowerPoint 2010 online súgója, Microsoft Corp.



letöltve: 2014. 08. 10.)

Prezentáció, ECDL.web, online ECDL Tudástár

(Internet:

http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=Prezent%C3%A1ci%C3%B3_%C3%A9s_grafika,

letöltve: 2007. 08. 21.)

GUBÁN ÁKOS (2000): A prezentációkészítés elméleti alapjai, Műszaki Könyvkiadó

Táblázatkezelés

Az MS Excel 2007 online súgója, Microsoft Corp.



letöltve: 2014. 08. 10.)

Táblázatkezelés, ECDL.web, online ECDL Tudástár

(Internet: http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=T%C3%A1bl%C3%A1zatkezel%C3%A9s,

letöltve: 2007. 08. 21.)

http://biblsrc.btk.ppke.hu/kvth/Aniko/Web/Tananyag/Hivatk.html

http://szabadbolcseszet.elte.hu/index.php?option=com_tananyag&task=showElements&id_tananyag=19

http://szabadbolcseszet.elte.hu/index.php?option=com_tananyag&task=showElements&id_tananyag=19

http://www.fehervar.vein.hu/tananyagok/mohaiistvan-tipografiaialapismeretek.pdf

http://edutech.elte.hu/jegyzet/tipografia/



http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=Prezent%C3%A1ci%C3%B3_%C3%A9s_grafika



http://hu.ecdlweb.org/index.php?title=T%C3%A1bl%C3%A1zatkezel%C3%A9s

Ajánlott és felhasznált irodalom 181

ÁLLÓ GÉZA (2002): Táblázatkezelés felsőfokon, Műszaki Könyvkiadó

ÁLLÓ GÉZA – MOHOS PÁL (2003): Táblázatkezelési ismeretek ´B, Műszaki Könyvkiadó

KISS CSABA – KRNÁCS ANDRÁS (2002): Táblázatkezelési ismeretek ´A, Műszaki Könyvkiadó

LÉVAYNÉ LAKNER MÁRIA (2000): Excel táblázatkezelő a gyakorlatban, Gazdasági informati-

ka sorozat. ComputerBooks Kiadó, Budapest

LÉVAYNÉ LAKNER MÁRIA – BAKSA-HASKÓ GABRIELLA (2006): Excel 2003, Táblázatkezelés

és programozás a gyakorlatban, ComputerBooks Kft.

Adatbáziskezelés

ULLMAN, J.D. - WIDOM, J.: Adatbázisrendszerek - Alapvetés, Panem Kft., 1998

GARCIA-MOLINA, H. -ULLMAN, J.D. - WIDOM, J.: Adatbázisrendszerek megvalósítása, Panem

Kft., 2001

BÁRTFAI BARNABÁS: Access 2010 zsebkönyv, BBS-INFO Kft., 2010

Microsoft Office terméktámogatás Microsoft Corp. Internet: http://office.microsoft.com/hu-

hu/support/?CTT=97 (Letöltve 2014.07.24.)

http://office.microsoft.com/hu-hu/support/?CTT=97

http://office.microsoft.com/hu-hu/support/?CTT=97

Documents

Bunkóczi László - Informatika alapjai