Márki Sándor - Mária Magyarország királynője, 1370-1395 (1885)

5/13/2018 Márki Sándor - Mária Magyarország királynője, 1370-1395 (1885) - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/marki-sandor-maria-magyarorszag-kiralynoje-1370-1395-1885 1/232



"í^

lÍ|^.'^:^^

- > *i^ -?/'•«•







o^zji^é

Digitized by the Internet Archive

in 2011 with funding from

University of Toronto

http://www.archive.org/details/mriamagyarorszOOmr



MAGYAR

TÖRTÉNETI ÉLETRAJZOK

A MACiYAR irDOMANVOS AKADÉMIA

MA(;VAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT MEGBÍZÁSÁBÓL

SZKKKKSZTI

SZILAGYI SÁNDOR

^^

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSTLAT KÖNYVNYOMDÁJA



MÁRIA

MAGYARORSZÁG KIRÁLYNIÍJA

13 70 1 3 9 5

IKTA

MARKI SÁNDOR

í //

P.UDAPKST

A MAíiVAR lORT. TARSILAT KIADÁSA



•4



AZ I J77-HKN KÍlsy.Vl.r fiYlfI,AKi:iII%RVÁRI Ml:-.r.,,l.l, M.ZnöUKTOjK

STEPHT HENRIK ÁLTAL FESTETT EREDETI UTÁN.





DIÜ^ÖY^

ELS FEJEZET.

i.DEiNK , sênt István, szent László

és szent Imre könvörgéseinek ér-

deme, hogv idáig minden vállala-

tunk sikerit s hogv az Isten jóvol-

tából a nekünk jutott ország határa

széltében, hosszában annvira s olyI. Anjou czímer és ikgyverzet. ^'^ . i •> • i, -r^ -

csodalatosán kiterjedt." — Ezt avallomást tette Nagv Lajos, midn 1370 január 2-án intéz-

kedett, hogy a nevezett szenteknek emlékére az aacheni

Mária-templom mellé általa építtetett kápolnában soha se

sznjék meg az Isten tisztelete s hogy — saját szavai

szerént — mindvégig énekeljék ott a zsoltárossal : «Az

Ur az én örökségemnek és poharamnak része;Te tartod

az én részemet').' S elmondhatta mafláról a zsoltár folv-

tatását is: í'Az én sorsom esett nekem kies helven ; nvil-

ván szép örökség jutott nekem."

I Az oklevél: Fejér, Cod. Dipl. ix.

(1. 215—8. — pRAY, Diss. de S. Ladislao,

25—28. — Katona, Hist. Crit, ix. 448.

Az idézett zsoltár a i6-iknak 5. verse. —

Magánal< a kápolnának ügyében már

húsvétkor eljárt Henrik pilisi apát. {V^-

JKR, n. o., 265—6.)



4 MAk'KI SÁNDOR

Tízezer iu\íj;vsz(\1!; mvriainéternvi örökség ; olvan, nii-

Iven — Oroszorszáíôt kivéve — ma sincs Európában:

"Boldog és nagy, gazdag és hatalmas,Mely parancsolt a sebes Dunának.')

E szép örökséget teljesen ép azon év végén kapta

meg Nagv Lajos, melynek elején második gvermeke szü-

letett. «Annakokáért örül az én szívem és örvendez dics-

ségem: még az én testem is bátorságban nyugszik.*) — Ez

az idézni kezdett zsoltár folvtatása. S Lajosnak szíve két-ségkívül örült is, midn felesége, a nagy szépségérl híres

Erzsébet csókra nyújtotta csecsemjét ; de aligha nyugo-

dott teste bátorságban, mert , a király, fiút: trónörö-

köst szeretett volna karjaiba zárni; a pólyából azonban

leánv, második leánva mosolvgott reá.

Ki nem hitte akkor, hogv «kies helyen') esett a kis

teremtmény sorsa; s ki hitte volna, hogv a neki jutott

<(szép örökség*) alatt nem a korral járó családi boldogsá-

got, hanem egy hatalmas birodalom koronáját kell érteni?

Ki hitte volna, hogv a szerelmében boldog anya tizenhat

év múlva úgv sóhajtson fel, most született gyermeke

eltt, ahogv azt a költ adta ajkaira:

«Ah, uralom, hatalom, kincs: egy sem függ a halandó

Embertl, maga kénye szerént tesz ezekkel a Végzet.

Számkivetés; börtön, nyomorúság, gyász, a halálnak

Számtalan új neme, — száz sanyarúság: mind vele jár az

Emberi sorssal; s téged ezeknek mind kitevélek,

A hogy szültelek » ^

Épen az által tette ki, hogy uralom, hatalom, kincs

lett a része; hogv atvja, a király, tizenkét év múlva, « fiú-

örökös vigasza nélkül,') szállt sírba s hogy, kis nénje

I LoRENZO DE MoxACi : Carmen seu bus Veneíis. Velencze, 1758. — 333. 1.

história de Carolo 11. cognomento Parvo. 346—351. v. A verseket mindenütt saját

(FI. Cornelius kiadása: Chronicon de re- fordításomban közlöm.



.\I,\I^'I,\ Kllv' \i.\\i';.

elhmivván, nu^st már t ncvc/tc'k "kiii'iKiiak ", ki király-

nriiak szíilclctt.

Hiszen midn 1370 ('Icjrn \'ik'i^r:i j(')lt,' ^^^^'^l, kis

nénje, Katalin is élt s ha csakní;van nem adna Isten ín'i-

gvermeket, miért azonban méi( 1375. s/ept. í8. is imád-

kozott Gergelv pápa,- e kis leánynak kell vala örökölnie

Lajos trónját. Az újszülött sorsa már tizenhét év eltt el

volt határozva: királyné lesz belle. Lajos király és Károly

I MoNACi szerént (id. h. 324. 1.) 1387

elején 16 éves volt Lajosnak ezen leánya,

ki tehát 1370 közepén született, miben

történetiróinknak nagyobb része meg is

nyugszik. Csak Dlugoss (Hist. Poloniae.

Lipcse, 1711. — IX. k., 1149. hasáb) ír

1370 helyett 1365-öt. Fessler szerént

(Gesch. der Ungern. Lipcse, 1816. — 11.

3—4.) MoN.ACi, ki történetíró volt ugyan,

de költ is, mindenekeltt pedig udvarias

ember, ki mvét is Lajos ezen leányának

ajánlta, fiatalította, Dlugoss viszont id-

sebbé tette t. Közvetít évi tehát az

1366. esztendt ajánlja. Úgy látszik azon-

ban, hogy mégis a költnek van igazsága.

A pápa a nápolyi ügyben 1368. aug.

28. is csak Lajos igényeirl beszél. (Fe-

jér, IX. d. 143.), nem hivatkozva gyer-

mekeire, kik közöl Katalin is csak ez

idtájban születhetett. S Katalint 1372-ben

talán épen azért nem jegyezték el Zsig-

monddal, mert ezzel egy ids volt, már

pedig a korkülönbségre bizonyosan tekin-

tettek s ha Mária, a második gyermek,

csakugyan 1365-ben született, aligha kény-

szerítették volna, hogy a nála ez esetben

3 évvel fiatalabb Zsigmond neje legyen.

De ha kényszerítik is : 1365-ben szület-

vén, mi akadály foroghatott fenn, hogy1382-ben, tehát 17 éves korában neje le-

gyen a 15. évéibe lépett Zsigmondnak,

holott a 12 éves Hedvig és a 15 éves

Albert közt a 3 év eltt jel aâtt megkö-

tött házasságot hajlandók voltak teljesen

megvalósítani a szülk. Ha azonban

1382-ben 12 évesnek tudjuk Máriát, is-

merve ennek gyöngébb testalkatát, nincs

mit csodálkoznunk a tényleges házasság

elhalasztásán. 1386 elején a flórenczi köz-

társaság is Mária zsenge koráról beszél, mi

túlhajtott udvariasság volna egy 21 éves

nvel szemben, ki mellé asszony is. Más-

részt Lajosnak az aacheni Mária-templom

egyik kápolnájáról és a mária-zelli tem-

plom befejezésérl épen 1370-ben való

gondoskodása némileg szintén azt bizo-

nyítja, hogy ezen Mária-cultus összefüg-

gésben áll Mária királyné születésének

megörökítésével ; s körülbelül erre látsza-

nék mutatni azon körülmény is, hogy Ist-

ván herczeg leánya, Erzsébet, nagybáty-

jának, Lajosnak helyeslésével már 1370.

márcz. 5. felbontja Venczel cseh király-

lyal, IV. Károly fiával, Mária késbbi

férjének, Zsigmondnak bátyjával kötött

eljegyzését, a mi, személyes okokon kívül,

az 1353. szept. 15. családi szerzdés figye-

lembe vételével is történhetett. Lajos ki-

rály udvari orvosa, Deméndi László püs-

pök, szintén épen ez évben kap adományt,

mi összefüggésben állhat a királyné be-

tegsége idején tett jó szolgálataival. Azt

sem lehet hallgatagon mellznünk, hogy

az i3S2-ben trónralép Mária huzamo-

sabb ideig gyámság alatt állt, a mi he-

lyén volt a 12 éves gyermekkel ,de

nem volt helyén a 17 éves hajadonnal

szemben. Monaci a mellett egykorú

író, ki személyesen ismerte Máriát, míg

DLUGOss-t egy század választja el en-

nek uralkodásától. Én ezek folytán, az

eddigi kutatások alapján Monaci ada-

tát megbízhatóbbnak tartom az övé-

nél.

2 Theinek : Vetera Monum. Hung.

I. 143.



MAK'KI SÁNDOR

2. Nagy Lajos ereklyemutatója 1370-BÖL azAACHENI Mária-templomban.

császár 1353 szept. 15-én

úgy egyezett meg, hogy

születend gyermekeiket

egymás tudta nélkül nemjeg\'zik el.

A végzet talán agy-

rém; de a királyi csalá-

dok tagjain valóban ural-

kodik a praedestinatio

egyneme: a sorsukat néhanagyon is elre szabá-

lyozgató sok mindenféle

szerzdés. Nagy Lajos

második leányának szü-

letését tizenhét évvel

elzte meg a boldog-

talanság. — Jegyese

volt, mieltt neve lett

volna.

Nevet valószinüleg a

budai várhegyen épült s

jelenleg megújítás alatt

lev srégi szentegyház-

ban. Nagyboldogasszony-

nak Lajos király által

nagyszeren kibvített s

minden ünnepély alkal-

mával kegyeletesen föl-

keresett templomában

nvert. ^

1 Az oklevél : Fejér, Cod. Dipl.

IX. b. 233.

2 V. ö. Némethy, Nagyboldog-

asszonyról nev. budapestvári ftem-

plom. (Esztergom, 1876. 35. 1.)



NAPOLYI JOHANNA.

Ciiotto frescojáról, mely Nápolyban az Incoronata templomban riztetik,

Hahn Antal által vett másolat után.





MAKMA KIK'AI,\ .\1<:

J\Jái iáihi k k ereszt cl trk.'

Legmat^variibb költnk' szerént Lajos király els, Ic^-

i<;a/jbb szerehnénck visszacscngése e ncv; e^y húsz cv

eltt mé<; láni;<;al é^^êtt niái^lvának liamvai kíizt az iití)ls*'>

parázs. \ nagy ember szíve unokahúfi^áért, Anjou Máriáért

dobbant nie^: elször. De Mária a sokkal szerényebb hely-

zet Durazzói Károlynak nyújtotta jobbját; s «nu)st az a

csábító Ion örökös gátjuk*). Mikor azután a királyt Nápoly

ellen vitte a testvérszeretet: megboszúlta öcscsét, — kivé-

geztette ennek egyik és saját boldogságának egyetlen gyil-

kosát, Durazzói Károht. Kérelemmel jött hozzá özvegye:

«Kéri legalább a férje halott testét.*) A könyörg szép

asszonyt látva, újra föllobbant, mint a költ mondja, La-

josban a régi szerelem; de minden vallomástól visszaret-

tentette a megöltnek árnya.

A vért kivéve mindent letöri a boldogság.

«. . . . Fátyolt emel a no s azt leheli : mért nem fit*

S Lajos a váratlan nyilatkozatra talán szerelemmel hal-

mozza t el, ha ki nem villan « fénye homlokán az észnek*),

ha meg nem ösmeri a nt: Johanna testvérét. Mindjárt

meghidegült iránta.

«Ne felejtsd, hogy férjed tetemiért esdel;

Ott fekszik a kertben: Mária, temesd el!»

«ígyutalá vissza egykori szent képét.

Azt hitte, szívébl kidobá most végkép;

De boldogan is majd visszaver az rája:

Mária lesz els születend lánya.

Nem Mária lett, hanem Katalin; s a költ eladásánál

valószínbb, hogy Lajoshoz hasonló gyöngéd férj, máso-

I Dlugoss (x. 147.) nagyon helytelen- ért sok bajt. (Dlugoss kanonok volt s a

nek tartja, hogy egy még ily jeles nt is xv. században élt.)

Máriának kereszteljenek, mikor az csak 2 Arany, Toldi Szerelme, 360. 1. (Bu-

Isten anyját illeti meg. S úgylátszik, e dapest, 1879.)

keresztnévnek tulajdonítja a Máriát utóbb



MARKI SA.\I)01«!

dik és i<âz szerelmének tárgyát nem is akarhatta ilykép-

keseríteni az clsorc való emlékezéssel. Mint Magvarország

3. A MÁRIA-CZELLI CSODATEV KÉP.

nagyasszonyának, Máriának kiváló tisztelje/ ki odaadással

viseltetett minden iránt, mit a nemzet kegvelt, Isten any-

I Példák BALOGH-nál: Beatissimavirgo s László havasalföldi vajda is (1372.)

Maria mater dei. Eger, 1873. Példájára úgy átkozódott, hogy érje öt Mária és

számos fúr épített templomot Máriának szentjeinek, valamint szent István,László



MAK'IA KIK'.AI.NM'

jáiiak s c'<2;yúttal — a IcL^cmla szciinl - sají'it s/ahadító-

jának nevére kcrcs/.lcltí ttc niíisodik Ic.'invíit Máriának.

l*ár év eltt iij^vanis a t(")ir)kr)k ellen hare/oll a királv s

na<;von válságos helvzethe jutott. Futni akait ni.ir, midn

az erre kijelölt nap elolt \al(') éjszakán álmában a hoido^^-

ságos szüzet látta, ki melleic tette arczképét s nieghag\ta,

hogy megütközzék.' Megütközött s megn verte a csatát. ^

Ennek emlékére építtette Stájerországban a máriaczelli tem-

plomot, melvnek fölírata ma is hirdeti, hogv « Lajos, Ma-

gvarország királva, a könyörületesség anyja által nyert

dicsséges gyzelmet a törökökön'). Egyúttal a templom-

ban helyeztette el a csodatev képet, melyhez századok

óta évenkint ezren és ezren zarándokolnak.^ A kegyele-

tes mü, úgy látszik, épen Mária születésének évében ké-

szült el.

Láttuk, hogy ugyanekkor intézkedett Lajos az aacheni

Mária-székesegyház kibvítése iránt ; Horváthy Pál zág-

rábi püspök , ki utóbb oly végzetes szerepet játszott

Mária történetében, ép ekkor alapított egy kalendás tár-

saságot szz Mária tiszteletére;+ Meszesi Demeter, váradi

püspök yégre ugyanekkor állította föl a Mária-székesegy-

ház északi terén szent István és szent László királynak,valamint Imre berezegnek szobrait, ^ úgy, hogy Mária és

az önálló magyar szobrászat ugyanazon egy évben szület-

és Imre királyok haragja, ha megmásítja tista müve s hü másolatban a szemben

Dobokai Lászlónak tett adományait. Fe- lev lapon látható.

JÉR, IX. d. 479. 4 BuNYiTAY (A váradi püspökség tör-

1 Menesdorfer János 1407-böl. Idézi ténete. Nagyvárad, 1883. — i., 189.) 1370-re

Fejér, Cod. Dipl. ix. c. 577. teszi a szobrok fölállítását. Adatait az is

2 Horváth (Magyarország Tört. 11. támogatja, hogy, mint láttuk, Lajos, ki

299—302.) fleg a chronologiai nehézsé- annyiszor zarándokolt Váradra, ép ez év-

geket emlegeti s tagadja, hogy Lajos szeben intézkedett a szobrok által dicsített

mélyesen vezethette volna a sereget; Sa- szenteknek aacheni kápolnájáról , mit

LAMox ellenben (Magyarország a török minden valószínség szerint a váradi em-hódítás korában, 13. 1.) ténynek tekinti lékünnepély által buzdíttatva tett.

az 1366. évi hadjáratot. 5 Farlati, Illyrici sacri L. v. 439. és

3 A csodakép Pulszky szerint (Budap. Batthyány Leges Eccl. (Kolozsvár,

Szemle, 1874. ív. 228.) egy gyönge Giot- 1827). iii. 217.

Magyar Tört. Élctr. 18S4— 2



lO MAK'Kl SÁNDOR

tek. Nézned szazad múlva hányszor merengett Mária e

szobrok láttára s mily véghetetlenül boldogtalannak kel-

lett magát éreznie! Pedig azok elkészültekor Mária re-

mekmvoltárképe

eltt bol-dogságáért mily buzgón esde-

kelhetett atyja!

' Kérlek, adjad, a mit kérk,Túled addég cl nem megyök ...»

A kis Máriát anyja, Er-

zsébet, kinek egészséges és

házias voltát több körülmény-

nél fogva alig vonhatjuk két-

ségbe, valószínleg önmaga, '

de aránylag nem sokáig táp-

lálta. Helyzete a magyarok-

nak újabb reménykedésekre

nyújtott alkalmat. Lajos és

országnagyjai ezúttal ('csodá-

latos módon*) hitték, hogy

megszületik a várva-várt trón-

örökös.- Az év elején Lajos

körutat tett nejével Dalmá-

tiában. Zárában jártakor Er-

zsébet még a csodatev szent4. Anjou czimer az aacheni kincstárban. ^

Simon kisújját is keblébe rej-

tette, hogy trónörökösért eseng férje kívánságainak tel-

jesülése végett az oltárnál elrebegett imáját Isten a

szentnek közbenjárásával annál bizonyosabban meghall-

gassa. A kedves ni babonáért azonban már ott, a tem-plomban bnhdnie kellett: roszúl lett, ájulás környezte

és csak az ereklvének visszaadása után állt helvre

I FeSSLER, II. 4. 2 Dlugoss, X. 14.



mAk'ia kik'Alynk. I I

egrszscíê. ' Hazatérve, csakhamar ama leli lianiiad-

szor is. A várakozást (')! iz<íatott királv azonban isind "a

maradt A CSC'CSC'IIKHC'IIIV volt,

5,^ . l"Í^^^^

"^fjÜ^.

fiú vigasza nélkül

Hedvi<j[, Lcn<í;velor-

száí^nak késbb aiiy-

nyira bálványozott ki-

rálynje.^

«Hála Isten, hála szent

erdnek,Hogy kegyedben szép

arezot teremtél. ...'>-^

A családját rendkí-

vül szeret királv ben-

ne is örömét lelte,

ha még 1374-ben sem

sznt is meg fiúért só-

hajtozni. Mily boldog

lehetett volna három

kicsi leánya, ha tel-

jesül a pápának imái

által is támogatott ké-

rése ! Talán csöndes

családi boldogság lesz

a leszoK, nem néne-^^ anjou czimer az aacheni kincstárban.

zúl gyönge vállaikra

egy-egy ország kormányzásának súlyos terhe s gyermekjá-

tékaikat nem kell abbahagvniok a szíveiket nem érdekl

hatalom miatt.

A három gyermeket szüleik együtt s igen nagy gond-

dal neveltették. Máriára, valamint kis testvéreire, talán

egy és ugyanazon dajka ügyelt föl s bizonyos, hogy ga-

1 Budav, Polg. Lexicon. i. 6i8—6iy. 3 Csak Cserey mondja (Hist. 18.),

2 Mária késbbi okleveleinek egyik hogy Hedvig nénje volt Máriának,

rendes kifejezése. 4 Vörösmarty ; Hedvig.

2*



12 MÁRKI SÁNDOR

6. Magyar Anjou czimer Aachenben.



M Álv'IA Kllx'ÁI.N'M*:. 13

gvoí^ni is niaii^vairil kezdett.' Ilis/cn iik'l; imokahátyját,

a Nápülvban inc\i;<(vilk()l( I^julic licrczc;;^ íiát, Maitcll

Károlvt is ina<;\'ar neveltetésben részesítette lií'itlen anvja,

Johanna nápolvi királyné!' Na<^y í.ajos királ\' udvara

pediíi; "testestül, lelkestol mai^yar volt», ' olv nia^^var,

hogy az inéi; a lengyel udvari élet módosítására, de

viszont a két nemzet barátságának meghideglésére is

hatott.

Máriát testvéreivel együtt anyjának, az ifjabb Erzsé-

betnek, többnyire Visegrádon tartott udvarában nevelték.

Nevelésére, nem épen következetes szokás szerint, befolyt

a királyné kanczellárja is, azon idszerint Deméndi László

veszprémi, majd váradi püspök, egyúttal a királyi család

háziorvosa, ki ]\íária születésének évében s lehet, hogy

épen az anyakirályné s az újszülött körül való segéd-

kezésének jutalmául kapta a trencsénmegvei Pravotát.^

A tudós püspököt az udvar, fképen azonban az öreg

királvné annvira szerette, hogy utóbb még végrendele-

tének egvik végrehaitójává is ót nevezte ki;^ s , mint

a családnak egyik legbizalmasabb embere, egészen 1382-ben

történt haláláig ^' a fvárosban maradt. Neki elvitázhatat-

lanúl nagy befolyása lehetett Máriának testi és lelki ne-

velésére.

Aligha volt hatás nélkül a gvermek Mária fejld

•értelmére János, a király titkára, utóbb küküllei fesperes^

Nagy Lajos életírója és magasztalója. Nemcsak a királyi

levéltárt s a magvarok múltját, hanem Aristotelest s Vege-

tius hadi írót is ismerte János mester s lehet, meg is

tanította Máriát Aristotelesnek azon szavaira, hogy «ki

igazán óhajtja a jó hírt, híres lesz és dics ». « Nemes és

1 V. ö. HoKVÁT István : N. Lajos és 4 Fejék Cod. Dipl. ix. d. 243. és Bu-H. Mátyás védelmeztetések a nemz. nyelv nyitay, id. h. i. 205.

ügyében. Pest, 1815. — 13— 22. 1. 5 Katona, x. 676.

2 Századok, 1H79. — 208. 6 L. erre nézve: Bunvitay, i. 206.

Horvát, ifi. h. 17.



14 MARKI SÁNDOR

valóban halhatatlan lélekre mutat — szólt a i6 éves Máriá-

hoz Monaci Lrincz, kit az a maga életének leírásával bí-

zott meg— halhatatlan lélekre mutat, ha valaki az emberi

élet határainál tovább megy gondolataival.*)' A történelemiránt való szeretetét alig gyzi eléggé dicsérni a velenczei

historikus; és ezt a szeretetet, ha nem kérkedik is vele,

talán János mester csepegtette a tanulékony és nyájas ^

gvermek szívébe, kinek Zsigmonddal való s majd emlí-

tend eljegveztetését különben is igen gvöngéd hangon

beszéli el.

Lajos udvarában általán sok tudós férfiú fordult meg;

maguk a fpapok közt is több jog- és theologiai tudor

volt, ezek pedig, mint az oklevelek záradékaiból is láthat-

juk, gvakran följártak Budára. A furak közöl többen

látták Olaszországot s az udvar azontúl is összeköttetés-

ben maradt Velenczével, Genuával, Flórenczczel, Pisá-

val, Nápolvlyal, úgv, hogv a renaissance els hatalma-

sabb hullámverései Magyarországot is érték. Visegrádon

nemcsak könyvmásolók, hanem könyvírók is éltek, a pécsi

egyetem megalapítása pedig a vidéket is bevonta a tudo-

mányos törekvések körébe. A visegrádi és budai udvar

te,hát, hol a király és családja fölváltva tartózkodott, min-

denesetre komoly színezet volt. Nem fogadta be egysze-

ren a külföldrl beszivárgó ismereteket, hanem terjesz-

tette is azokat. Az öreg királyné ffelügvelete alatt számos

külfej edelem sarjadéka növekedett ott s Magyar-, st utóbb

Lengyelország elkel nemességének i^úsága is vetélke-

dett azon szerencséért, hogv idejöhessen tanulni. Erzsébet

udvarhölgyeinek finomabb társasága, nyelvismerete s egy-

úttal nemesebb fényzése még a régibb kor magyarjaira

sem tévesztette el hatását. A visegrádi palota termeiben,

valamint a talán még fénvesebb budai várban lassankint

1 Monaci id. h., 323. Hist. chron. des papes, des empereurs

2 Docile et affable. Malebranche, des rois stb. Brüssel, 1742. — iii. 282.



MAIn'IA KIK'AI.N M'

olv lulxari rlct fejldött ki, mely szinte Idiítt a k()zé|)kí)r-

hól. Í\h1Íi; benne volt niéi^ a középkoihaii. Ml;v kis szí')-

viráíTüal:líilviláiiosúlt

aseetisnuisnak nevezhetnókaz udvart

átlengü vallásosságot. — A vallásnak niindeinitt kellett

szerepelnie, hol politikai tevékenységrl volt szó. Lajosnak

egymást ér politikai sikerei pedig az ndvar szellemét is

nagyban emelték.

A koronkint rendezett fényes ünnepélyek, torna- és

lovagjátékok, tánczok stb. könnyen megkedveltették bár-

kivel is az udvari életet. Az öreg királynénak nyílt, de-

rit kedélve körnvezetére sem tévesztette el hatását

pedig mindenki tudta róla, hogy ha szépít és ifjító sze-

reket gyártott és ha 80 esztends korában még mindig

vigan lejtette is a szapora lengyel tánczot, a politikával

is szenvedélyesen foglalkozott s gyakran annyi önálló-

sággal lépett föl, mintha Lajos csak másoknak volnakirálya.

Lajosban, az apában, sok vonás volt anyjából, az

öreg királynéból. A különben oly vallásos fejedelem

nem zárkózott el az Olaszországban már ébredez re-

naissance hatása ell, mint azt ép ezen olasz-renaissange-

korszaknak egyik, különben nem kiváló képviselje, Mo-

naci mondja:

«Azt a magyart, ki elbb gyáván, mveletlenül élt mégS slakosok módjára vadállat bribe bújván,

Úgy fitymált a világ: a magyar trón dísze, virága

Nagy Lajos, emberiebb, nemesebb életre vezette

És harczolni tanítva, nevét külnépek eltt is

Rettenetessé tette, — dicsségét ragyogóvá.') ^

Egyéniségének, jellemének szeretetre- és tiszteletre-

méltó vonásai egyaránt alkalmasak voltak arra, hogy gyer-

mekei határtalanul tiszteljék t ; s Mária azon oklevelek-

ben, melyeket másfél évtized múlva már mint királyné

1 Irl. h. 29—J4. V. 325. 1.



I(j MAIv'KI SANl)ül>:

adott ki, a hivatalos irály udvariasságát túlhaladó kegye-

lettel szokott megemlékezni róla.

Alegnagvobb befolyást azonban anyja,

Erzsébet gya-korolta reá, már csak azért is, mert folytonosan ennek

környezetében kellett tartózkodnia. Az az önállótlansáfr,

melyet Mária uralkodásának késbbi éveiben anyjával

szemben mutatott, eléggé bizonyítja, hogv leánvát az ura-

lomratör asszony nem nevelte hasonló szellemben, de

többször felhasználta saját politikája érdekében. Mária

simulékony, engedékeny, st sokban lemondó természete

meg volt már a kis gyermekben is, kinek anyjával szem-

ben sohasem yolt annyi akarata, mint kis húgának, Hed-

vignek. Az erélyes és erélytelen két nvér azonban egy-

aránt áldozata lett az ábrándok világával semmit sem tördpolitikának.

11.

1371-ben Lajos király és ív. Károlv császár, a bajor

herczegeknek brandenburgi öröksége miatt, nvilt háború-

ban álltak egymással.' A boroszlói békealkudozások -alkal-

mával^ Przmisl tescheni herczeg és Frankó úr, a császár

megbízásából, szóba hozták: a szomszéd hatalmasságok

közt való kölcsönös bizalmat mennyire megszilárdítaná, ha

Károly legifjabb fia, Zsigmond, feleségül venné Lajos

valamelyik leánvát. A mao^var király s a német császár

ugyanis már házasságuk els évében, 1353. szept. 15. oly

szerzdésre leptek^ hogy születend gyermekeiket nem

jegyzik el egvmas tudta nélkül.^ Przmisl most Lajos má-sodik leányának Máriának és Károlv másodszülött fiának,

Zsigmondnak, házasságára gondolt.

1 DoBNER, Monum. ív. 57. — Fejér. 3 Fejér, ix. b. 233. és S.al.a.mon, AIX. d. 331. [20—21. magyar kir. szék betöltése, 10. 1.

2 V. ö. Wenzel, Anjoukori Okm. iii.



MAK'IA K IK'AI.NNI':. I7

Zsiíînoiul I3<')(S, li'hr. i.[-rn s/.ciil l>;ilint ii:i|));tii I\:'i-

rolv lU'íÂ'c'clik íc'l(.'srL;cl(")l, iiíil;\' I\ázin(r lenesei kir.'iK

uiiükaliiii;át(')l, c fdtiinocii szrp cs cis asszon vt()l, szü-

letett. A szokatlanul csínos és crós gyermeknek iMáriával

való ()sszekelése niéí^ szorosabbra fzte volna az Anjouk

s Luxemburgok rokonságának kíUelékét. Atvja alig más-

fél éves korában már eljegyezte ugyan Frigyes nürn-

bergi várgróf leányával, Katalinnal;

a szerzdést azon-

ban, fényesebb remények fejében, most szívesen felbon-totta.

'

László oppelni és vilnai berezeg, Magyarország ná-

dora, nagyon lelkesen karolta föl az eszmét s Kszegrl

1372-ben jan. 30. «h vitézét,') Heinczót teljes hatalommal

küldte ('legkedvesebb testvéréhez*), a tescheni herczeghez,

kérvén t, hogy teljes hitelt adjon követének.^ Egvúttal

azonban személyesen való találkozást óhajt. Biztosítása

szerint, ha Magyarországba jön s a császár nevében a

szokott ünnepélyességgel megkéri a királytól s a két

királynétól egvik leányuknak kezét, azt okvetetlenül meg-

kapja. Azon esetre, ha a császár a két gvermeknek együtt-

neveltetését kívánja, a királyi pár a fiút és leányt, cmint

legkedvesebb gyermekeiket és csemetéiket édes-örömestés barátságosan*) fogják tartani a maguk udvarában. Sta király arra is kész volna, hogy leánvát esetleg Csehor-

szágban neveltesse tovább.

Károly császár elzékenven felelt s a tescheni hercze-

get valóban az országba küldte; ennek azonban Lajos

valamelvik leányát csak azon esetben volt szabad nyilváno-

san megkérnie, ha teljesen biztos, hogy tagadó vagy kitér

feleletet nem kap. Különben inkább Csehországban óhajtja

neveltetni a jegyespárt, a leánvt tehát az udvarába

kívánja hozatni. A 200,000 frtnyi jegyajándékkal megelég-

I Lancizolle, Bildungs-Gesch, des 2 Dobneh, 11. 3S2—3. — Katona, Hist.

preuss. Staats, i. 249. Crit. x. 498.

Magyar Tört. Életr. 1884— 5. 3



iS MÁRKI SÁNDOR

szik, de határozottan kiköti, hogv az a fél, melv az ekként

megkötend atyafiságot bármi ürügy alatt felbontaná, visz-

szavonhatatlanúl elveszítse a szerzdésben megállapítandó

összeget.' Lajos király Budáról 1372. febr. 20. értesítette

Károlyt, hogv leányát — kit azonban meg nem nevez —valóban feleségül ígéri oda Zsigmondnak s eljegvzés, vala-

mint a szerzdés megkötése végett, László nádort s Tamás

esztergomi érseket fogja a császárhoz küldeni.^ Az ekként

megnyugtatott császár májusban az eljegvzés végrehajtása,

a béke megkötése s a bajor berezegek ügvének elintézése

végett Budára János alexandriai patriarchát küldte Prá-

gából, hol ez a húsvéti misét márczius 28-án több fényes

vendég közt a két magvar követ jelenlétében monda. ^

A követ, ki azt nyerte utasitásúl, hogv az egymás birto-

kainak megvédésére és az eljegyzésre vonatkozó szerz-

dést Nagyboldogasszony napjáig (augusztus 15.) megkötni

ügyekezzék,^ a tescheni herczeggel együtt május 6-án

Budára érkezvén, — nyomban fölkérte a királyt, hogy a

magával hozott szerzdéseket hitelesítse és esküvel er-

sítse meg.

Lajos másnapra kérette t magához, kijelentvén, hogv

a házassági szerzdést már most elfogadja s kész meg is

esküdni rá; a többire nézve azonban pünkösdkor szemé-

lyesen szeretne értekezni a császárral. Ezzel szemben a

patriarcha arra figyelmeztette t, hogv e találkozást a

császár csak úgy óhajtja, ha függ ügyeiket elbb elinté-

zik. Május 8-án tehát a király fényes kísérettel viszonozta

a fpap látogatásáts

most kezdetét vetteaz értekezlet,

miközben az eljegyzést saját politikai helyzetére nézve

1 DoBXER,ii.384—5.— Katona, X. 501. Dlugoss (x. 17.) szerint is tényleg meg-

2 DoBNER, II. 385—7. — Katona, x. történt ekkor az eljegyzés.

502—3. E követség Beness (Dobner, ív. 3 Beness, Dobnernél, ív. 55. — Ka-

58.) szerint elmenvén Boroszlóba, végre- tona, x. 506.

hajtotta az eljegyzést, a békét is megkö- 4 Dobner, ii. 398. — Katona, x. 506.

tötte «és mindnyájan vigadoztak)). —



MAK'IA Kllv'.\l,\ \l'. 19

kínosnak lart(') Ist\';'in hajoi" Iktczcl;, valamint a/ a/l Ic^-

liizesc'blK'ii pái'loh') nádor ki')/Á a sz(')váll.'is tctllc^csscí^re

fajúi, ha a kiraiv k()/.h(' nem lep.' Lajos vt-^íil kijclcntcítte,

Ik)<;v nrni kí\ánja sok.'iiL; haloLâlin' a dolgot, hanem hogy

mielbb szeretne találkozni a császáiral, kit hely és idó

kijelölésére szólít fel.

Azután a keresztre és az evangéliumra megesküdött,

hogv ifjabb leánvát, söt — ha fia születnék — az idseb-

bet adja feleségül Zsigmondnak, a másodszülöttet azonban

csak azon esetre, ha mind a kett id eltt húnvna el.^

Mindenesetre Máriát Ígérte els sorban. ^

A patriarcha vasárnap, május 9-én tett jelentést a

császárnak; szerdán, 12-én pedig Visegrádra rándult ki,

hogy — Lajos királv engedelmével — az ifjabb királyné

esküvését is fogadja. Az öregebb királvné megesketésére

Krakkóba külön követséget küldött. — Minderrl ismét

május 15-én értesítette ív. Károlyt s másnap, pünkösd-

kor, újabb kihallgatáson jelent meg a királvnál, ki ismét

szóba hozta a Nagyboldogasszonv, vagv szent János napja

(július 15.) táján Bécsben, esetleg Pozsonvban tartandó

tanácskozást. Hangsúlyozta, hogy a bajor herczegeket csak

igazságos ügyeikben kívánja segíteni. A császárról külön-

ben is egy apát megillet tisztelettel beszélt. « Sohasemláttam fejedelmet — írta küldjéhez a követ^ — ki olv

nagy hatalom mellett oly nagy alázatosságot és szerény-

séget, annyi szinteséget s a béke és nvugalom fenntartá-

sára annvi jóakaratot tanúsítana.*) S midn errl Lsten,

a pápa és az egész világ eltt kész tanúskodni, maga is

nyomatékosaninti

békés hajlamokra a császárt.

1 Dobnék, II. 391. — Katona, x. 507. — Hedviget nem szabad érteni, már csak

Fejér, ix. d. 392. azért sem, mert késbb a secundogenita

2 KÁROLYI Árpád szerint (Századok, ki van téve.

1^77- ~ 20.) a filia junior alatt ha nem 3 Beness meg is nevez öt.

is egyenesen Máriát kell, úgy a két ifjabb Fejér, x. d. 400—1.leány valamelyikét lehet, de határozottan

3*



20 MARKI SAXDÜK'

Maga a király tagadhatatlanul megunta ugvan már a

bajor herczegekkel való bajoskodást és szeretett volna

('becsülettel') szabadulni tlük;' de — ha egyébként hsé-

ges szövetségestársuk maradt is, — ügyöket egészen elvá-

lasztotta e házasság ügvétöl. Imént említett ígéretét olv

határozottan tette, hogv azt kicsinyes okokból egvköny-

nven meg nem változtathatta. — A császárral való szemé-

lves találkozás kedvéért tehát május végén Trencsénbe

utazott, hová a patriarcha Visegrádról május 31-én kö-

vette t.' Június II -én ez még arra buzdította a császárt,

hogv jelenjék meg a kitzött helyen és idben; ^ július

22-én — megszabadulván végre a neki ártó magyar leve-

gtl^ — már Prágából íigvelmeztette ezt, hogy a bajor

berezegek ügvének békés elintézése eltt semmi mást

nem tárgyal vele a király; ^ augusztus i8-án pedig Leito-

mislbl írja, hogv nem bízik többé azon dolgok sikerében,

melyek miatt Magvarországba ment.^' A Rajna vidékén

idz Károlv császár, kinek — a krónikás szerint^ —álmában kihullott foga helvett élete 57-ik évében csak-

hamar másik ntt, meg is ígérte eljövetelét s Trencsén-

ben találkozott is Lajossal;a sok alkunak vége azonban

egvelre csak fegvverszünet lett. Lajos mindazáltal az

1373. aug. 15-ike eltt kötött béke eltt, június 21-én,

újabban is kijelentette, hogv a házasságot komolyan

akarja. Egész nyíltan fogadta, hogv engedelmeskedik a

pápának, ha ez annak ténvleges megkötését parancsolná,

vonakodása esetén pedig az egvházból való kiközösítés

büntetése alul sem vonná ki magát. ^

Még inkább érdekében állt e házasság Károlynak,

1 Fejér, x. d. 395. 6 Dobner, ii. 391.

2 Dobner, ii. 390. és 398. 7 Beness Dobnernél, Monum. ív. 58.

3 U. 0. 391. — Fejér, ix. d. 40S—9. 8 Wenzel, iii. 53. és Századok, 1877

4 U. 0. 420. 21. 1. Itt már egyenesen Máriáról van

5 U. o. 418. K.írolvi szerint (id. h. 22.) szó.

ez nem vonatkozhatik az eljegyzés dolgára.



MAlv'IA KIK'Al.NMv 21

ki attól a lâlli-, In-kcte- és Adriai-lcii^^tTck kn/A Icvö

országok ci;vcsítcscH rcinclte, úgy, liogv a/ új i)ái- kor-

mánya alatt álljon Közép-Iunópa a I\ainál(')l a Diupciig.

Tervének azon körülmény is kedvezett, hogy a haicz()kl)a

beleunt bajor herczegektöl ioo,oco arán vért csakugyan

megszerezte Brandenburgot s azt már 1373 okt. i-éii

három íia, Venczel, Zsigmond és János közt fölosztotta. '

Mig a Luxemburgok hatalma ekként gyarapodott,

Lajos király is nevezetesen növelte leányai örökségét,

a mennyiben a Lengyelország trónját csak a fiúágnak

biztosító 1355. évi szerzdést Kassán 1374 szept. 17-én a

leánvág részére is kiterjesztette' s kikötötte, hogy ha fia

nem születnék, él, vagy ezután születend leányai közöl

egyet örökösül és utódául fogadjanak el a rendek.

Ez id szerint azonban úgy álltak a dolgok, hogy

semmi semlesz Zsigmond és Mária házasságából.^ Egy-

általán valószíntlen, hogy eljegyeztetésük alak szerint is

végbe ment volna ;^ az apák csak az Ígéreteknél maradtak

s így Lajos sem érezhette magát kötve , hogyan intéz-

kediék leánvai sorsáról. A király különben is megbízha-

tatlan szövetségesnek találta a császárt s mást keresett

helyette. Ebben az idben fokozott buzgalommal mkö-dött Nápoly megszerzésén s azon, hogy ezen országot

valamelyik leánya s annak leend férje örököljék.

Férjül V. Károly franczia király második fiát, Lajos

orleansi herczeget szemelte ki. Budáról már 1374 ápril

, I ASCHBACH, I. 8—9.

2 Fejér, ix. d. 572—3. V. ö. Dlugoss,

X. 21.

Janusovsky,Leges,

újkiad. i.

55. — Zalusky, Spec. Hist. Crit. in Hist.

Ludovici. (Script. Poloniae, 147.) Caro,

Gesch. Polens, 11. 386. — Katona, x. 583.

3 V. Ö. AsCHBACH, I. 8.

4 LiNDNER (58.) szerint az eljegyzés

1374-ben történt meg. Pray (Ann. 137.)^

késbbi franczia követségre hivatkozva,

kétségbe vonja az eljegyzés végbementét,

míg Katona (x. 570.), mint a fentebbiek-

bl kitetszik, hibásan, arra utal, hogy az

1372-bencsakugyan végbement,

felbontá-

sának okát azonban, mint Aschbach is

(i. 8.), annak tulajdonítja, hogy a bajor-

brandenburgi viszályban a császár nemtett kedvére. Egyébként helyesen igazítja

ki Pray tollhibáját, mely szerint az

szövegében Husira helyett Mária áll. Az

alábbiakból kitnik, hogy szó sem volt

Máriának határozott odaígérésérl.



M.AK'KI SANDOK*

i6-án Franc'/:iaországba küldte István zágrábi püspököt,

Czudar Péter tótországi bánt és De Pollo Simont, tel-

jes hatalmat adván nekik, hogy név szerint felsorolt

leánvai, Katalin, Mária és Hedvig közöl valamelyiket

házastársul Ígérjék Lajosnak;a végelhatározást azonban —

talán a Mária és Zsigmond közt fölmerült házassági

tervre való tekintetbl — mindenesetre magának tartja

fenn. Törvényes idejökben a gyermekek egybekelvén,

Nápolyt, Siciliát, Calabriát, Apuliát, Salernot, az Onore

di Monté S. Angelot, Piemontot, s Forcalqiiir és a Pro-

vence egy részét nvernék. Azon esetre, ha az általa

választandó leánv az eljegyzés eltt elhunyna, belenyug-

szik, hogy egv másik leányát jegyezze el a herczeg ; ha

azonban az eljegvzés ténvleg megtörténik, a másik kett-

rl szabadon rendelkezhetik a király s akarata szerint

adhatja ket férjhez. A követek ezenkívül a szövetség-

kötésben is legjobb belátásukhoz képest járhatnak el.'

Az érsek és Czudar teljesítette megbízatását s aug.

lo-én Parisban eljegvezvén Katalint orleansi Lajossal ^

Avignonba mentek a pápához, kit magyar-franczia szövet-

séggel fenvegettek, ha a gvermektelen Johannát rá nem

bírja, hogy Nápolyt az arra jogos igényt tartó magyar

Anjouk részére biztosítsa. Megfordultak Nápolyban is,

hogv hasonló nyilatkozat tételére személyesen kérjék meg

Johannát. Október i8-án a velenczei kormányzótanács

már arról intézkedett, hogv ket,^ november 3-án pe-

dig, hogy V. Károlvnak ünnepélves követségét hogyan

szállítsa Magyarországba. + A pápa, kit Patay István

értesített a házassági tervekrl, Avignonban decz. 27-én

I Fejér, ix. d. 558—560. Katona, x. 2 Wexzel, Dipl. Emi. iii. 78. Moxaci

566—g. Wenzel czikke a Magy. Akad. L. Chron. vi. 116.

Értesítben, 1851., 117. 1. Elször Wen- 3 Wexzel, iii. 95. Akad Eytesitö.

ZEL vette ez oklevelet kiinduló pontúi 1S51. — 117.

Máriának Lajos herczeggel való eljegyez- 4 U . o.

tetésére nézve.



MAIv'IA KIlv'AI.N Nlv. 23

szinU'ii kijclcnltitc, li().i;v iniiidcnl (•lk(>vcl száiulckáiiak

sikeréélt s kén az Istrnt, ho-v a kiralvl, az orszá.ôt és

az egyházat valahára vigasztalja int- íii'i trónörökössel.'

A házassá- ü-veben kikiilcl()tt k()vetséo; c,í<v e,<,^ész

hónapi- mulatott Magyarorszá-lKni s Lajos, ennek anvja

és neje, valamint a fnemesség az evangéliumra tett eskü-

vel ersítették meg az eljegvzési szerzdést.^ A velenczei

dogénak csak 1375

január 22-én kel-

lett ismét intézked-

nie ,hogy saját

területén minden

tiszteletben részel-

tetve vonulhassa-

nak haza a köve-

tek. 3

Lajos, úgy lát-

szik ,e követség

által a habozó csá-

szárra is akart hat-

ni, mert már eleve

Katalint szánta Or-leans herczegének;

Lipót osztrák ber-

ezeg ugyanis Eh-

renbergben 1374

augusztus i8-án, tehát oly idben, mikor még nem lehe-

tett tudni a párisi tárgyalások eredményét, belenyugo-

dott, hogy fia, Vilmos, Lajos legifjabb leányát, Hedviget

vegye el ;még azon év végén, decz. 6-án pedig, mikor

Gergely pápa Avignonban szintén nem tudhatta biztosan.

6. CoNTARENi András dogé. (Palatii Fasti Ducales.)

1 Wenzel, ím. 60.

2 V. o. 81.

3 U. 0. 103. Akad. Ei'fcsífö. 118.



24 MÁKKI SÁNDOR

nem él-e Lajos király azon jogával, hogy a nála járó

franczia követség által választott Katalin helyett esetleg

Máriát jelölje ki az orleansi herczeg jegyesévé, a Lajos

egyik leánya és ív. Károly császár fia, Zsigmond, közt

tervezett házasságra nézve készségesen kiadta a rokonság

akadályától való fölmentést.' Zsigmond ugvanis nagy Káz-

mér királynak dédunokája, Mária pedig Kázmér nénjének,

Erzsébetnek unokája volt, — a fölmentést tehát negyed-

fokú rokonságuk indokolta. Ebben a lányokról csak álta-

lánosságban szólt a pápa;

de els sorban, ha már újra

fölvetették a házasság tervét, maga is csupán Máriára

vonatkoztathatta azt, mint kinek személyét illették a ko-

rábbi tárgvalások. Zsigmondnak nürnbergi Frigyes leá-

nyával, Katalinnal történt eljegyzését is ekkor semmisí-

tették meg.

Lajos királv Katalint a franczia, Hedviget az osztrák

berezegnek szánván, a legelbb odaigért Mária eljegyez-

tetését is végre akarta hajtani. 1375 ápril 14-én a Brünn-

ben idz Tamás esztergomi érsek, László oppelni herczeg,

István erdélyi vajda, Demeter erdélyi püspök, Jakab

szepesi ispán, Sandivog kis-lengyelországi s Bartos kuja-

viai helytartó-kapitány s még 80 más magyar és lengyel

fúr a leghatározottabban kijelentették, hogy Máriának

Zsigmonddal való eljegyeztetését és, ha Mária a szerzdés-

ben kikötött kort eléri, valóságos házasságát is elmoz-

dítják, úgy, hogy azt se a király halála, se más bármi

egyébb szín, vagy ürügy alatt se lehessen fölbontani, vagy

megakadályozni. ^

Mi vihette rá a császárt hogy most egyszerre ily ígé-

retre, st esküre birja, majdnem kénvszerítse a magyar és

lengyel urakat ? Bizonynyal semmi más, mint az a családi

I Wenzel, III. 97— 8. 2 A bécsi cs. titkos levéltárból közié

KÁROLYI. (Századok, 1877. — 24.)





NIus Thüin.is (lei "rai-in :ui Impus Stiigimien lociq eiusilem iunics ppctuiis, Demutrius epus

Nos Tliomas tlci giacia archie|)Í5i:íi|ius Sliigonieílsis Iciciquo eiusdclii comcs perpetuus, Dcnielrius cpiscnpus

Transjliianus, Ladislaus rlux Opulen Velunen et Russie, ntcnon Steplianus woywotla Transiluanus, Jacolj"

Transilvanus, I.adislaus ux Opulensis Veluncnsis ct Uiissie iiec non Stephauus woynodii 'rransilvamis, Jaccibiis

de Scepes comes et iudex curie domini reg Ungar, Sandiiingius Polonie et Bartusius de Wiscnliurch C'uy

Jc Scepes comes et iudex curie domini regis Tugarie, Sandiungius Holonic et Banusius de Wisenburcli Cnyauie

capitanei promittimus presentibi' bona fiile sine dolo sul) integritate nri lionor senissimo et iniiictissim"

capitanei promittimus presentibus bona fide sine dolo sub integritate nostri honoris serenissimo et invittissimcr

principi et dnmino dno Karoló tpiarto Roinanor impatori semp augto ac Boemie regi, ac senissimi: IClisah

principi et dominó d.imino Kao.li. quaio. Rrmiaiií.nnn i<nperatori sempcr augnsto ac Boemie regi ac serenissiine Elisabet

RomanoT impatrici eius consorti, ac senissimo principi dominó Wenczeslao Boeinie regi et suis fratilius

Romanorum imperatrici eius consorti ac serenissimo princijii dominó Wenczeslao Boemie regi et suis fratribus

illustri principi domio Johanni marchioni Morauie et eius tiliis, .ac heredibus et succoriW oim pdtor.

illustri principi dominó Johanni marchioni Moravie et eius filiis ac heredibus et successoribu- onniium pvediclorum,

q nos ornes coiF et diuisim omi diligencia nostra, effice et pcuraru voltimii^ et debemus, q pentele

uuod nos (mines comminiiter et divisini omni diligencia nostra efficere et procurare volumus et debemus quod parentele

contractus aT initus et ordinatus int senissimos pueros dum Sigismtmdiiin marchionem Bran-

contractus alias initus et ordinatus inter serenissinios puertJS dominuni Sigismundum marchionem Bran-

denburgén natum antedicti domini impator ab una et doinicellam Mariam natam supradti reg

denburgensem natum antedicti domini impcratoris ab una etdomicellam Mariam natam supradicti regis

Unga7 pte ab alia in uita seti in morte senissimi princip dni nri dni lôdouici reg Ungarie felice

Ungarie parte ah aha in lita seii in morte sereiiissimi principis domini nostri domini I.ndovici regis Ungarie, felicem

ct debitum sortiat elTectuin talit, ut dtim pdicta domicella annos etatis sue in Iris ^tractus expssos

et debitum snrtiatur elTectnm lalilci. ot dum iiredicta domiceUa annos etatis sue in lilcris contractus expressos

u, ieüit ad tonsumandum contractum huius'!' mox dicto Sigismumli) matrimonialit copiilari et

.ompleverit, ad consumandum contractum huiusmodi mox dido Sigismund.i niatriraonialiter copulari et

iradi realiF debeat legittimam in uxorem, et q adhoc consilium upem opam coiiatmn et diligenciam

radi realiter debeat legittimam in uxorem, el quod ad hoc tonsilimn opem operám tunalum el dili}ieHtiam

faciemus fidelit totó nro posse, in uirtute corpalis iurainenti nn prestiti desup, ,id ewangelia sta

faciemus 6deliter totó nostro posse in eirtute corporahs iuramciili nostri prestiti desuper ad ewangeha sanela

dei eo7q ordinacio et jtractus huÍ9moi nec occasione gwrar, displicenciar aut quarcumi) aliar

dei eorumque ordinacio et contractus huiusmodi nec occasione gvverrarum displicentiarum aut quarumcunque aharum

uiar et modorúm, quouis colore seu in<;enio ymaginandor seu inueniendor rescindi retractari aut

viarum et modorúm quovis colore seu ingenio ymaginandoriim seu inveniendorum rescintli. reti-actari aut

dissolui possit ul debeat seu eciam iiumnodolib impediri et q apiul dictum dum nrum regem et

dissolui possit uel debeat seu eciam quomodolibet impediri cl'qnód apud dictum dominutfi noslrum regem éi

alibi put optunü tit effice debemus et uolumg totó posse nro fidelit absq fraude, ut ccte prelati et

ahbi, prout oportunum fuerit, efficere debemus et volumus totó posse nostro fideliler absque fraude, itt ceteri prelati et

barones regnor Ungar ct Polonie usq ad numer uctuagmta psonar conplete infra hinc et testm

barones regnorum Ungarie et Holonie usque ad numeruin octuaginta personarum conplete infra hinc et festmn

assumpcionis blc Marié uirginis futur pxime, pmittent et iurent p omia put noset qiiilili nostiniTi

assumpcionis beaté Marié virginis futurum proxime promitteiU et iurent per omnía prout nos et quilibet no^huin

iam pmisimus et corpalit iurauimus ac unanobiscum desup suas plató dominó impatoü d.iniic

iam promisimus et corporaliter iuravinius ac una nobiscura desiqier suas prefato dominó imperátori domine

imjiatrici regi Boemie marchioni Morauie et cor heredib consimiles sicut pmittitur dent has

t offatrici regi Boemie marchioni Moravie et eorum heredibus consimiles sicut premittitur denl Hlteras

I . sigillis pendentib roboratas noininatim eciain et expsse, si unum aut plura sigilla pmitte

sigillis pendentibus roboratas nüminatim eciam et expresse si unum aut pUira sigilla promitten-

i,ium et iurancium illqr octuaginta sicut pmittit litteris suis desup dandis non appemlercnt

tiuin et iurantium iltoruin octuaginta sicut premittitur Htteris suis desuper dandis non appenderentur

aut si quem ul quos ex ipis pmittentib et iurantib post factum et sigiliacionein luiii/'' litter

aut si quem, vei quos ex ipsis promittentibus et iuranlibus post factum et sigiliacionein huiusmodi littere

móri 9tingeret nichiloininus eadem Ira p eosilem pmissuros et iuraturos, danda in suis robore

móri contingeret, nichilomins eadem littera per eosdem proinissuros et iuraturos danda in suis robore

et effectibus pseuet sub uirtute dicti corpalis nri sub hoc pstiti iuramti. Dat Brunne anno do-inT

et effectibus pei-severet sub virtule dicti corporalis nostri sub hoc prestiti iuramenti. Dátum Brunne anno dounni

mllmo ccc. septuagesimoquinto die quártodecimo mens április,

millesimo CCC" -^cplu.iiêíimo quiotn, clic ipuirii. dcciiuo mensis április.





:.v«<[^,'

Wö vy-w /EM^kt'Uv.; (^l^«v7«ch(jB í5V«.>*í«h).

(&««í*»««*d/íiCU* »o. „_, ,, ,„™^

r-:fc%Cz

l-^ty^r ÍVê

^ í?W«ílo«'rg ^H^'" itV-îWfe -v-vfei-^T;

fSunKdrufkeiíiiíStlfí



.MAK'IA KIK ANNI';.

C^vász, niclv Lajos kiiálv ii(lv:ir:'il)an :\ \vn\]()V()k\ús cdciiî

rendjet :L;v(")kercscn nic^válto/lalla. I\ataliii, kire, mint 1(!^-

idüsebbre, nézett Ma<^yar- és Len<^yelorszá^ tr(')nja, majd-

nem a franczia követség szenu^ láttára hi'myt el;' a io,ooon

niyriameternvi hatalmas birodalom koronája tehát most

a másodsziilöttet, Máriát illette. Lajos ekkor, az év elején,

úgy látszik habobozott, odaadja-e elleges Ígérete alapján,

Katalin elhunvta után, valamelyik másik lányát az orleansi

berezegnek, vagy a Zsigmond részére adott pápai folmen-

tést veo:ve-e inkább íio:velembe? Késbb azonban e rész-

ben is nevezetes változás állott be. Ugyan is xi. Gergely

pápa 1374 végén oly tartózkodó, st ellenséges állást fog-

lalt el Lajosnak Siciliára támasztott igényeivel szemben, ^

hoo^v a királv masâ sem kívánta többé erszakolni a do'i-

got; a Valoiskkal való összeköttetést pedig azeltt tulaj-

donképpen ez ckból óhajtotta.

A három tenger kedvéért lemondott a negyediket

illet terveirl s a pápa hidegségét tapasztalva, most már

koronás leányát, Máriát is kész volt odaigérni a német

szövetség biztosítására alkalmas Luxemburginak. Károly

császár, ki azeltt nem-igen látszott lelkesülni a koronával

I A Cardauxs által Koppenhágából

közlött XV. századbeli krónika szerint

(Forschungen zur deutschen Gesch. xvi.

Göttinga, 1876. — 339. 1.) Lajosnak (ki

szerinte í386-ben hunyt el) csak egy leánya

maradt volna «de heische Maria und was

ein gar weidlich jungfraueo. Ismeretes,

hogy Lajosnak életében csak Katalin

hunyt el a három leány közöl. V. ö. Frois-

SARD, (Kervyn de Lettenhove kiadása,) x.

557. Katalin elhunytának ideje nem egé-

szen biztos; de 1374. nov. 30-án még élt.

(Fejér, ix. d. 578.) Monaci Lrincz sze-

rint (Chron. de rebus Vénet. Kiadta

Cornelius. Velencze , 1758. — 116. 1.)

Isten büntetése volt Lajoson e haláleset,

hogy oly gyakran harczolt a velenczeiek-

kel. 1378-ból, midn ív. Károly császár

Magyar Tört. Életr. 1884—85.

maga is Parisban járt, v. Károlynak egy

állítólagos levelét közli egy cambray-i

kézírat (1. Froissard, Lettenhove kiad. ix.

574.), mely szerint a király örömmel ér-

tesült Blommerves Keresztélytöl, hogy

Lajos, a királynék, Katalin és testvérei

egészségesek stb. Egyebek közt arra kéri

Lajost, ösmertetné el a rendekkel utódjául

Katalint. Hogy ezen Blommerves i378ban

csakugyan járt Parisban, 1. Délisle :

Mandements et actes divers de Charles v.

(802. és 817. 1.) LiNDNER (Gesch. des

deutschen Reiches unter K. Wenzel. i.

392.) mindamellett is csak irálygyakor-

latnak tartja e levelet, mert 1378-ban

Katalin már nem élt.

2 Wenzel, iii. 90—94. V. ö. Theiner,

Vetera Monum. Hung. i. 143., 149— 150.



26 MÁRKI SÁNDOK

csak föltételesen biztató házasságért, — Katalin halála

után új és mohó vágvgval dolgozott annak megvalósítá-

sán. Hiszen abból az oklevélbl, melyben Lajos király

megszabja Hedvig hozományát, világosan kitnt, hogv

Mária osztatlanul fogja örökölni a magyar és a lengyel

trónt/ Lajos tartózkodását Károly talán annak rótta föl,

hogy, mivel a német császárság Venczelnek jutott, talán

kevesli Zsigmondot; 1376-ban tehát ennek adta a Venczel-

tól elvett brandenburgi szavazatot s a kilenczedik évében

járó Zsigmond már azon évben mint brandenburgi választófejedelem vitte császárrá koronázott bátyja eltt az ország

kardját.

A lengyel zavaroknak lecsillapítása után Lajos ismét

komolyan foglalkozott a házasság kérdésével. 1379 júniusá-

ban Zólvomban Venczel cseh királvlval, a múlt évben

elhunyt vi. Károly utódával ,találkozván, nemcsak a

pápa-kérdésben jutottak megállapodásra, hanem abban is,

hogy az eljegyzést valahára végrehajtsák.^ Ehhez képest

Lajos Nagy-Szombatban még azon évben értekezett az

özvegy császárnéval, kit számos cseh és brandenburgi fúr

kisért el oda. A magyarok részérl is sok fpap és fúr

volt jelen s nem hiányoztak a lengvelek sem.^

A nem-annyira szép, mint kedves, gyöngéd, koráhozképest azonban kissé komoly Mária, ki most körülbelül

nyolcz éves lehetett, ekkor látta elször feltnen szép,

élénk és eszes kis vlegényét, kit szülei kiváló gond-

dal neveltettek s ki a német és cseh nvelven kívül

már a franczia, olasz és latin nyelvben sem volt járatlan.

1 Katona, x. 585. és 643—6. — Külö- Salamon (A m. kir. szék betöltése, 11.)

nsen fontos azonban a bécsi titkos le- 1377-re teszi ez esemény idejét. Eberhardvéltár azon okirata, melyet Wenzel (iii. szerint (Windecknél , 11. fej. 1076. 1.)

103— 104.) közöl. csakugyan 1378. nov. eltt kellett tör-

2 LiNDNER, I. 95—98. tennie, mert a császár is jelen volt az

3 KÜKÜLLEi János (Schwandtner, i. ünnepélyeken. Fessler 1378, Lindner

246.), továbbá Engel (Gesch. d. Ung. 1379, Aschbach 1380 mellett kardos-

Reiches, 11. 187.), Horváth (ii. 326.) és kodik.



MAIs'IA KIK'AIA \i:. 27

«Mely lu"isé<^c's nin<;v;ir nem ri/cttc \'()lii;i ekkor k'i;'ilt

föl egy imilt századbeli ír(')nl<' I.ajos at\'ai szívének

öniiiiniel teljes indúlatit, miclon a kellemetes ifjat elször

ine<íkitván, cv^v kezével szibe elei; védett hosszú szakállát

álla alá csaj^ta, a másikkal választolt vejét dobo<^í') mellé-

hez szorította ; midn sr csókjai után könyekben lábbagó

szemeit az egekre fölvetvén, a mennvei atyához folyamo-

dott, hogy Zsigmondot számos férfigyermekkel áldja meg,

a miért ö oly haszontalanul esedezett vala ! Áment mon-

dott reá az egész jelenlev magvarság. »)

Nagy fénynvel, mulatságokkal ülték meg a két gyer-

mek eljegyzését, kik az uralkodók akkori szokásaihoz ké-

pest' egvmást átölelve álmodozhattak ártatlan örömeikrl.

Es most, midn Máriát

((Jegyesül adák egy gyermek markolábnak.

Az római cseh császárnak fiának,

ezen

Burgundiabéli gyermek Zsigmondnak,

Hogy királya lenne az magyaroknak,*) 3

a budai udvarban kell vala maradnia (^zn Icreii Ungers

sprach))^"^ mint a hogy imént Budára kellett jönnie Hedvig

jegyesének, Vilmosnak is.

Igen valószín, hogy az ünnepélvek alkalmával Lajos

a magyar s az épen jelenlev lengvel urakat egyaránt

megkérte a mátkapár trónöröklésének elösmerésére,^ mely-

1 Szentjóbi Szabó László költi mun-

kái. (Pest, 1865.) 204. 1.

2 így jártak el 1380-ban Hedvig és

Vilmos, e két gyermek nászünnepén (az

oklevél: Katona, x. 679.) s valószínleg

így jártak el most is, megengedvén a

gyermekeknek, hogy egy ágyacskában

szunnyadjanak.

3 Tinódi a Régi M. Költk Tárában.

III. 322. (Budapest, 1881.)

4 Chronik über Sigmund König von

Ungarn. Közli dr. Cakdauns. (Forschun-

gen zur deutschen Gesch. Göttinga,

1876. — XVI., 339.)

4 Aschbach (i. 13) szerint Lajos

lengyel trónt már korábban VilmosnakÍgérte. Ezt követve maga czáfolja meg,

ugyanazon lapon, a jegyzetben. Küküllei

szerint — id. h. — «dum virgo nubiles

veniret ad annos, nuptias simul de sponso

regem facérát, matrimoniali foedere irre-

tita est». BoNFiNi is azt hiszi (354. 1.),

hogy annak idejében Lajos Zsigmondot

is királylyá akarta koronáztatni. Diakíoss

4*



28 MARKI SANDOl'J

nek biztosítása végett 1379-ben a Johanna nápolvi királvné

ellenében pártfogásába vett Durazzói Károlvlyal is felfo-

gadtatta volna, hogy soha és semmi szín alatt sem hábor-

gatja leányainak magvar- és lengvelországi uralmát.' Kinek

nem jutna eszébe itt a pragmatica sanctiót mindenkivel

elösmertetni akaró iii. Károly törekvése és Savoyai Jen-nek állítólag erre tett mondása — csakhogv természete-

sen a Savoyaitól ajánlott, módozatra, a nagv állandó had-

sereg által nvújtandó biztosítékra, Nagy Lajos idejében

még nem lehetett gondolni.

Zsigmond a megállapodások szerint valószinüleg 1379

óta' Lajos király udvarában növekedett, hogv — mint

már említettük — ott a nemzet nvelvét és szokásait

elsajátítsa, a mi, a külsségekben, sikerit is neki.^ Budán

való tartózkodásának okleveles nvomait azonban csak 1382

óta találjuk.^Zsigmondot atyja már korán megbízta volt a kormány-

zat egyes ügveivel s Mária jegyese érdekldött is minden

iránt, mi neki ebben a részben önálló föllépést engedett.

(67. h.) szerint Lajos Zsigmond részére

jegyajándékúl kötötte le Lengyelországot.

Caro (id. h. 426.) aligha helytelenüljegyzi meg, hogy lengyel részrl csak a

korona hivatalnokai, az udvaronczok hó-

doltak ez alkalommal. A hogy Tinódi

(id. h. III. 321.) énekli, Lajos uParancsolá

az magyari uraknak, hogy Máriát elször

koronázzák meg királynak)). Stumpffen

szerint (Chronick wirdiger thaaten ; Zü-

rich, 1548. 82. b. lap) Lajos meghalván,

országát vejére, Zsigmondra hagyta, de

Károly, a nápolyi zsarnok, ezt is akarta.—A híres nürnbergi krónika is azt mondja

(ScHEDELii Chronica ab initio mundi.

Nürnberg, 1493. — cclix. lap) Zsigmond-

ról, hogy «uxor ei prima fit maria lo-

douici regis filia, ciíhi qiia rcgnnni accc-

pÍt)K

I Az egykorú Theod. de Niem. Hist.

Schizmat. (Leibnitznél Script. Rerum

Brunsw. 11. 52. <'Ut dicitur» teszi hozzá

maga Niem. V. ö. Katona, x. 663. Lu-

cius (Schwandtner, iii. 396.) Ezt azon-ban kétségbe vonja Cziráky (Disqu. Hist.

de modo consequendi sum. imp. Hung.

Buda, 1820. 59. és 61.) Nem hiheti, hogy

elhallgattak volna ilyen dolgot a hazai

krónikák vagy Mária, midn Durazzo

Károly késbbi bitorlása ellen kikeltek.

2 KÁROLYI szerint (id. h. 26.) 1377

óta.

3 V. ö. HoRV.^T István : Nagy Lajos

és H. Mátyás védelmeztetések a magyarnyelv ügyében (Pest, 18 15.) a 26—27. és

Wenzel: Kifenberger és Radler német

költeményeik (Pest, 1856.) a 18—19.

lapon.

4 M Dátum Obin,)) csütörtök, ker. sz.

János után, 1382., mikor békét kötött a

pomerániai herczegekkel. L. Gercken

Codex Dipl. Brandenb. ív. 400.





A m Ivir-



HU,1.

y \ \ V Á N I A

. \ -V\Vc^KI'"/" \

"^'4\

'^-'-^ oBiaUsttok \ W \

MlAGYáR-és LÍNIGYELORSZÁG

- J Bjehik

'\.Tervezte

IK Mí'uUi ,S:'uMÍor.

^trt?K

X 9 \^

|.( 1.1 M M k-t \-

gcucjr mirrül*

Seli ^^\ / Ôubnoj

^ö«írí") Polhinoja/

Bell < : <^ \

50

V

"V

rjérebovi

\.^-''''

i'rítc/íiK

\.^•Â.,

inal \ •

V^ / .-"\ \Holomea Jznuatir^ ;

'Mmt

n

oChocsim

'.eret

hfey?/l —rv^,

<í^

V

'I

Jásu\Oi,-f

\a

\

'1ldvarh§lá .^

j \^Bal<o^

A Mus4

Berlat

\ r^L VIV6

v^

Galaci

\-

í A'/V/*

.ro

\ - ^^ iJ \ \Ardsk \!

t V, iJ

'rajoveL

)rakaLOristraí'

Jr,

<»A/

-^-

hii

I

I Rahota,V ^.\3 I

T *. i^V* I ) 'Tirnovoi^-^ --O^ <i'

K \ } I J J<^-«-'f -./"Âidáfo \

î^V__^ -Vl/^ --^

i

^ IJ! M l _l

Ki 1,1,

i-<J

Lo

'/il

'.a J^.. Uoiô//(o, J 'oO

iVofrií|/it)»i





MAK'l.X KIK'AI.N \l'. 29

Lajos anyja, a Icnc^vol üíi^vck' tnlajdonkí'iicni kormányzója,

rvÔ vé^cn ('llnni\\:'iii, úii^y láts/ik, Zsi^niond ninil Mária

jegyese szerette s'olna az an\akii;'il\ nr íiicscii maradt he-

lyét a l(.Mii;yel íi<;\c'k \ cv.clrsrlH'n l)c'l<)ltciii. I^ yágyáyal

azonban semmire sem tamaszkodhalotl. Az1374-ik éyi

kassai törvény nem jehdtc mei;, melyik IcniN' öiökölje a

lenivel trónt. Lajos tehát 13S2 Szent Jakab napjára (iúl.

25.) Zólyomba hj'yán Leno^yelorszáíj; furait és fpapjait,

ott személyesen szólította fel ókét, hogy fogadják el

királyokúi Mária jegyesét, Zsigmondot s hódoljanak neki.'

A lengyelek eleintén ellenezték ezt, már a miatt is zúgo-

lódván, hogy országukat Lajos mintegy magvar tartomány-

nak tekintve, nem ma<2a vezette önállóan a kormánvzási

ügyeket, hanem gylölt helytartókat erszakolt rajok.

Most tehát kikötötték, hogv a iövend lengyel király ö

náluk lakjék.' Csak azután, hogy ezen óhajtásuk elfogadta-

tott s hihetleg még talán ekkor is nem minden erkölcsi

kényszer nélkül hódoltak meg Zsigmondnak, kit Lajos

most a gnézeni érsek, Subinoi Sandivog krakkói és Do-

marát nagylengvelországi kapitányok kíséretében magyar

sereggel Lengyelországba küldött, hogy a királvi várakat

birtokba vegye, a lázongó Szemovit maszóvi herczeget

pedig megfenyítse.^ A korán fejlett Zsigmond tehát közel

állott vágyainak valósúlásához ; s hogv Lengyel- és Ma-

gyarország trónjára nyert jogait annálinkább megersítse,

valószinú, hogy egyidejleg Máriával való házasságát is

sürgette. E részben azonban az t megkedvelni nem tudó

anyakirályné részérl szokatlan ellenzésére talált.^ Minden-

I Dlugoss, 67. Anonymi archidiaconi. 2 Aschbach, i. 14.

Gneznensis brevior chronica cracovisc. 5 Dlugoss, 68.

(Sommersberg, Silesicarum rerum script. 4 Mennyire tartott Zsigmond Erzsé-

'f 137 ) Palacky (Gesch. v. Böhmen, betnek és Garaynak ellenszenvétl, mu-iii. k. I. 38. 1.) megjegyzi, hogy a len- tatja, hogy Budweisban még Lajos éle-

gyei krónikás majdnem közvetetlenl írt tében (1382 szept. 5.) véd- és daczszö-

az események után. vétségre lépett volt Venczel cseh- és



ô MAKKl SANDOK

esetre feltn, hoi^v Erzsébet, ki Hedviget már 12 éves

korában nül átadni ígérte Vilmosnak, a most 12-ik évébe

lépett Mária ténvleges házasságát annyira akadályozta,

holott az esztergomi zsinat ép ekkor jelentette ki, hogy a

házasság törvénves kora a nnél a 12 s a férfinál a 14

év.' Az aranv hajtt, melvnek fején két sas volt ábrázolva,

az aranv nyaklánczot, és az aranvnyal gazdagon hímzett ruhát,

melvet Budán 1380 ápril 6-án végrendelkez s deczember

29-én el is húnvtnagvanvjától talán esküvje napjára kapott

aiándékban,- egyelre, de Zsigmondnak nagyon is akarataellenére, elzárva kellett pihentetni.

római királyival, valamint János görlitzi i Batthyány : Leges Ecclesiasticae.

herczeggel. (Gercken: Codex Dipl. Bran- Kolozsv. 1827. iii. 269.

denb. ív. 531) - A végrendelet KATONÁnál, x. 672.

,^y

7. MÁRIA-CZELL.



v„,

.^.Cf|w°jEjL4?í^|

4

Q.Gr-q

-.'oP

ÍJ"

^.0í^<'::3^¥h^S^?^fymií1^mJé '̂ ^

8. A BÉCSI KÉPES KRÓNIKA AZON DISZITMÉNYE, MELY NaGY LaJOST ÁBRÁZOLJA.

MÁSODIK FEJEZET.

I.

égen' üstökös jelent meg s ime, baj érte a

nemzetet. Lajos király 1382 szept. ii-én- örök

álomra húnvta le szemeit ^ s hlt tetemeit i6-án

Székesfehérvárott tette sírba a könyez magyarság. —Másnap,^ tehát elbb, mint hogy az ország déli részein

1 BoNFiNi, dec. II. L. X. — 352. 1.

2 A régi naptárak szerint azonban

« obitus Ludovici regis)) szept. lo-re esik.

L. KxAuz, Kortan, 223.

3 Ranzan Schwandtnernél, i. «Obiit

a. Chr. 1382. III. Id. Sept.o; Küküllei

Thuróczynál, 11. 55.: «xi. die mensis Sept.w

és a budai régi antiphonariumban. (L.

KovACHicH, Script. minores. 11. 379.)—

Paulus de Paulo (Schwandtner, iii. 725.)

szept. i2-ét mond, Dlugoss (68. h.) 14-ét,

Celle Benedek szept. 3. idusát említi

(Kovachich, Sammlung Kleiner Stücke.

i. 90.)

4 Egy 1383 jan. 28-án kiadott oklevél-

ben Mária az idpontra nézve így ír

((Dátum anno dom. mccclxxxiii.

quinto kai. Febr. regni autem nostri se-

cundo, ncmpe pro primo prioris anni qua-

tuor non integros menses accipiendo.>> V. ö.

Katona, xi. 32. — Az elz évben nem

is uralkodott teljes négy hónapig. 1383

ápr. i5-án koronáztatásáról úgy emlékezett

meg Mária, mint mely ((ezeltt kevés

idvel)) történt. — Fejér, x. a. 58. Az

általam elfogadott idpontot a 3. jegyzet-

ben említett szerzk említik.



32 MARKI SÁNDOR

Durazzói Károly siciliai királyban bízók ezt esetleg csak

ki is jelülhették volna, Európa gyermek királyainak száma

egygyel növekedett :' a püspöpök, bárók, az urak s a

nemesek gyülekezete,' fkép Kozmali Forgách Balázs

buzgólkodásai következtében^ egy szívvel, egy lélekkel s

minden ellenmondás nélkül esküdött hséget Lajos idsb

leányának, Máriának, ^ mivel

«Sok jótétöménye még Lajos királynak

Emlékezetébe vala az országnak.)) 5

1307-ben Ugyanis a rákosi országgylés Róbert Ká-

rolyt, Mária nagyapját, akkép választotta királylyá, hogy

utódaival együtt a trónöröklés rendje szerint mint Ma-

gyarország örökös királya és természetes ura uralkod-

jék.^ A választást azonban ezzel koránsem adták fel a ren-

dek. Ezen kijelentés értelmében ugyan, de szintén vá-

lasztás utján ültették 1342-ben magát Lajost is a királyi

székbe.

Egy vélemény szerint — melyet már említettem^ —1378-ban Lajos az országnak Budára hitt rendéi eltt

ezen örökségnek elösmerésén, illetleg leányára, Máriára,

való kiterjesztésén felül azt is kívánta, hogy ennek jegye-

sét szintén megkoronázzák.^ Okleveleiben Mária utóbb

gyakran hivatkozott is

az öröklés rendjére, mely szerint,íiúörökös hiányában, atyjának trónját Isten kedvez ke-

gyelmébl szerencsésen foglalta el.'° Annyi azonban tény,

1 Angolországban a 18 éves Richárd,

Francziaországban a 14 éves vi. Károly,

Lengyelországban Lajos « valamelyik leá-

nyán, a valószínleg csak 10 éves Hedvig,

Dániában a szintén gyermek Erich.

2 KovACHicH, Suppl. ad vest. com.(Buda, 1798.) I. 286.

3 Mária oklevele a Forgáchok levél-

tárából, 1383. ápr. 16. Közli Fejér, x.

a. 58.

4 KoVACHICH, Suppl. I. 287.

5 B. LisTi költi munkái. (Pest, 1853.)

267. hasáb.

6 CziR.ÁKY Disqu. hist. de modo con-

sequ. summum impérium in Hung. (Buda,

1820.) 51.

7 U . o. 55—56. 1., hol a választást föl

nem tételez Katona (ix. 278^9.) ellen

bizonyít. Ugyanezt mutatja Pál ország-

bíró levele is, u. o. V. ö. Küküllei 3. fej.

és Dlugoss, IX. 1063.

8 Pálma, Notit. Hung. 11. 108. V. ö.

CZIRÁKY, 58—60.

9 BONFINI, 354.

10 L. okleveleit FejéruóI, x. a. 46., 58.,

60., 65., 70., 73., 77., 78., 84. stb. lapokon.



MÜRELLI G.

DURAZZÓI KÁROLY.

Özvegye Margit királyné által a nápolyi Sz. Lörincz templomban tiszteletére

emelt kápolnában lev arczképe után. XVII. századi rézmetszetrl.

( Surnmontc III. 424.)





MÁKMA KIK'y\l.N\K. 33

ho<;v az n nu^L^koroiiáztatását cp úí;\' inc<â;lóztc ii választás,

mint iiu\nel(")zte az apjáét, va<j^y a na<^yapjáct.

'l\")hh , mint valószín, hogy Lajos király1378-l)an

Mária megválasztatása iránt Ígéreteket vett a re iiclektól, a

mint hogy általában véve a két el só Anjou hozta volt

nálunk divatba a trónöröklésnek a furak jó elóre tett

esküi által való biztosítását;de hogy ez valóban csak

magánügy volt s hogy az országgylés Lajos életében

még nem nyilatkozott sem az örökösödés, sem a válasz-

9. MÁRIA KIRÁLYNÉ ARANY ÉS EZÜST PÉNZEI.

tás ügyében, eléggé mutatja a koronázás elmaradása, a

minek pedig a választást azonnal kell vala követnie.'

Mária királysága ügyében az országgylés csak 1382-ben

nyilatkozott. Ekkor, szeptember 17-én, választotta t meg

Lajos király utódává.^ Azon körülmény, hogy a válasz-

I CziRÁKY, id. h. 61. nagy súlyt

fektet Thuróczy azon elbeszélésére fi.

271— 2.), hogyan ajánlotta Zsigmondot

királyul a fogságból kiszabadult Mária.

Kbben mindig a neki (KÍoft királyságról,

a reá esett szavazatijkról, — a rendek

tetszésérl stb. beszél. Már 1386 febr. 28-án

kiadott oklevelében is mondja, hogy (")t

Ma<.'yar Tort. Életi. iH«4—

atyja halála után ((conformitas praelato-

rum, baronum et coetus universorum no-

bilium et procerum regni nostri Hunga-

riíE, nos pari voluntate nemineque

discrepante coronassent ct injunxissent))

stb. Fejér, x. a. 279.

2 Salamon, 14--15. 1. Ebendorfer sze-

rint (I'ez: Script, rer. Austr. 11. S19.)



34 MARKI SÁNDOR

tást nvoinban, nic<; aznap követte a koronázás, elé^^gé

bizonyítja ugyan, hogy az Anjouknak még 1307-ben adott

örökösödési jogot a gyermek leánynval szemben sem akar-

ták kétségbe vonni az ügynek már 1378-ban megnyert

urak, de azt is, hogy a rendek dynastikus érzületök mellett

sem mondottak le a jogfolytonosságról.

Mennyire függ tlük az 1307-ik évi törvénv értelme-

zése, azzal is tanúsították, hogy annak nem tulajdoní-

tottak olv általánosságot, mint azt az örökösökre vonat-

kozó határozatlan kifejezés folvtán tehetik vala;

hanemörökösök alatt kiválóan, vagy inkább kizárólag férfiakat

értettek; s ennek megfelelleg, Máriát is királyukká s

nem királynéjokká kiáltották ki.' «Ugy emelték öt trón-

jára, mintha fiú volna.*) Máriának magának ezen késbb

1383-ban tett nyilatkozata^ sok tekintetben jellemz.

Máriát még atyja életében koronázták

meg a magyarok s ez lett volna oka,

hogy halála után is megtartották. Lajos

ugyanis halálos ágyán magához hívatta

Vilmost és számos fúr eltt azon kíván-

ságát nyilvánította, hogy Magyarországot

Vilmos és Hedvig, Lengyelországot pedig

Zsigmond és Mária örököljék.

I MoNACi szerint, Lajos

• Elköltözve ezen földrl, minthogy fia nem volt,

Népeinek biijára csupán két lánya maradt meg.És Vígy hozta magával a végzet, hogy csak az egyik

Lány, a nemes, jó Mária lépjen utána a trónra,

Szz feje hordja ezentúl a magyarok koronáját.

És egyetértve tekinti királyának valamennyi

Honpolgár, nanc rejtzvén a király nevezetben. <>

(41—47. V.) Thuróczv ((rex foemineus))

kitétele MoNACinak ezen eladásán ala-

pul. (Csak némely kiadása használja a

királyné kifejezést.) Hasonlót mond Bon-

FiNi (355. 1.), Paulusde Paulo (Schwandt-

nernél, iii. 724.), Horn (Orbis Imperans.

Lipcse , 1692. — 162. 1.), Bernegg(Quaest. miscell. ad Tacit. quaest., 192.). —CoRNER Herrmann szerint (EccARDnál :

Corpus Hist. Medii Aevi, 11. 55. 1.) arany-

pénze ((Maria rex Ungariae" köriratot vi-

selt, mirl Pray (Annales 11. 157.) és

KÖHLER (Münzbelustigungen, xiv. r. 121.

1.) is tud. De ezt megczáfolja SchönwisnerNumismaticája, iii. 105. sz. és Rupp (xw

429. sz.), ki szerint pénzein ((Moneta Ma-

rié »> V Regina Vngarie» körirat áll s a

((Maria» név mellett eljöv R bet sem

jelenthet szükségképen Rex-et. (Rupp,

Magyarorsz. pénzei, 11. 44.). Bél Má-

tyás egész könyvet írt e kérdésrl.

(Comment. de Maria Hungáriáé non rege

sed regina). Különben a Tud. Gyjt,

szerint is (1821. viii., 44. 1.) e körirat áll

pecsétjén: ((Sigillum Marié Dei Gratia

Rcgis Hungarie». Sacy szerint (Hist. ge-

nerálé de Hongrie, Paris, 1778. i. 176.)

((La noblesse proclama Marié non

sous le titre de reine, mais sous celui de

roi>K

2 CziRÁKV, id. h. 64. Kétségkívül nagy

általánosságban beszél Lucius, midn(Memor. istoriche di Tragur. 389. 1.) a

magyar királyok azon szokásáról tesz em-lítést, hogy fiú-ivadék hiányában fiúsít-

ják az elsszülött leányokat s hogy —ennek jelzésére — királyuknak és nemkirálynéjoknak nevezik ket ; a Máriára

vonatkozó esetben azonban van alapja s

így nem érdemelte meg Lakics (De hae-

reditario succedendi iure ducum primum



MÁK'I A KIK" Ál \ \V.. 35

Nálunk c k()rl)aii ucin noIi l(')r\'cii\ ;i I líMKHíiklrsi öl.

A lokousiii; k(')l('lc''kc'Tc, liíniíircscdcs esetén, iuÍikIÍl; ü^^ncI-

Ick iii;\aii a mai^xarok, de a li- rs uö-áí^^ kO/J'úi kíiKinh-

ségel nem lettek. Már szent Istvánt n("):'ii;i(')l val(') rokí^na,

IVter k()vette, pedii; testvérének fiai is éltek. A rendek

föltétlenül i;\'ak()i()lliatták választ(') j()<;iikat. Söt nKulosít-

hatták és ezúttal uKklosították is. Kimondták, liogy Lajos

hahila után no lesz a királvuk. I )e ebbl semmi sem

következik az (örökösödés rendjére nézve. Ha ezen hatá-

rozatukkal azállítóla<T

már korábban érvényes örökösö-dést egv, a íiúág kihalta után megfiúsított leányra szállít-

ják át, akkor, öt évvel utóbb, mikor a trón betöltésérl

gondoskodni kellett, a gyermektelen Mária helyett test-

vére Hedvig s nem Zsigmond lesz a király. S ez utóbbi

annál kevésbbé, mert bát\ja, Venczel is élt.'

Máriát nem valami kötelezettség alapján, hanem ön-

ként, szabad akaratukból választották meg a rendek, kik

t ép úgv mellzhették volna, mint a hogv seik mellz-

ték Erzsébetet, az utolsó Árpád leányát.

Tény azonban, hogy Máriának királylyá választatása

oly elzetes például szolgált, melyre a sanctio pragmatica

barátjai, 1723-ban, némi joggal hivatkozhattak. ^

Azzal, hogy megválasztatásakor királynak nevezték,csupán az összes fölségi jogoknak reáruházását akarták

jelezni. Hogy okleveleiben a királyné czímet használta

Mária, azt ez elzménv után sem vehették törvénvbe

ütköz eljárásnak.

Az a jelenet, midn a Nagy Lajos hadjárataiban meg-

deinde regum Hungáriáé. Bécs, 1809. — i. 71. Különösen Szluha beszéde érde-

86. 1.) szemrehányásait. mel figyelmet.

1 V. ö. Deák Ferencznek Lustkandl 3 BoNFiNinak azon (a 355. lapon tett)

könyvére tett megjegyzéseivel a Budap. állítását, hogy mindnn oklevélben király-

Szemlében, 1865. I. 23—24. nak nevezték öt, maguk a FEjÉKnél,

2 Szegedi János: Tripartitum juris WENZELnél s másoknál közlött oklevelek

hung. tyrocinium. Nagyszombat, 1751. — czáfolják meg.



36 MÁRKI SÁNDOR

edzett magvarok, gyennekleányt választanak királyukká,

ép olv drámai mozzanat lehetett, mint mikor jó negyed-

félszáz esztend múlva kés unokáik ismét egy fiatal asz-

szonv királyságának megmentésére lelkesedtek föl. Talán

inkább voltak hálásak, mint politikusok; a történelemnek

azonban nem mindig azok a legszebb lapjai, melveken a

naíívon hi^ísfadt emberek tettei vannak elbeszélve.

Az érzelemnek a politikába való ezen bevitele nem

maradt ugvan utóbajok nélkül, de maga az a látvány,

hogy egy minden ízében harczias nemzet ilv módon fejezi

ki háláját elhunyt nagy királya iránt, megható, mint min-

den, a mi a szeretet és a hála mve. A magyarok már

Nagy Lajos utolsó kormányéveiben megszokták az asszonyi

beavatkozást, a mennviben Erzsébet élénk részt vett a

közügyekben s most ugyanöt, — ca fejedelmi jeles nt»

rendelik leánya mellé, hogy

«— —^ a kormányzatra ügyeljen.

S addig légyen ez így, mig a kormányzatra megérikA lány és jegyesét képes lesz trónra segítni.» ^

Azt különben , hogy Zsigmondról már ekkor mint

jövendbeli kormánytársról gondoskodtak volna a ma-

gyarok, költnkön s átíróin kívül más nem említi s komo-

lyan nem is említheti;

a mi nem teszi azt, hogv Zsigmondmár mint jegyes ne akart volna részt venni az uralko-

dásban.^

A koronázás a szokott ünnepélyességek mellett folyt

le Székesfehérvárott, szeptember 17-én, szerdán.

A kis leány, ki g}^ászruhájában tegnap még úgy

zokogott atyja temetésén, a család érdekein rköd anya

parancsára fényes öltözetben állt most az ország rendéi

I MoNACi, 48—51. V. — BoNFiNi, 355. 2 Lajos halálát is ünnepi követség tu-

stb. Tinódi szerint (id. h. 321.): datta a Massoviában idz Zsigmonddal.

«Igen hamar Máriát koronázák (DluGOSS, 68.)

Ugyan jegyben öt szépen asszonyiák,

Anyját Erzsébet asszonyt választák,

Hogy gondját viselné ö leányának.*



mAk'IA kik'Ai.N'm':. 37

közt; S(")l, a szertartásiak iciuljc szciint, szent Ist\';'iii

palástját is i()\ kellett \emiie. Az ének iiie^szünte után a

jeles állaniíéiíiú, I)eineter esztei-iônii érsek,' a szent koro-

nát kézbe loí^va, háromszor magyarul kérdezte meg a

népet: akarja-e kiiálvúl Máriát? vS nem akadt, ki ne

akarta volna. Az érsek Mária fejére tette a koronát,

miközben fölhangzott a papság dicséneke. Minden úgy

történt, mint az azeltti ünnepélyeknél;

még csak a

lovaggá ütésnek nagyapja óta divatos szertartása^ s az

emlékérmek veretése sem maradt el.^

Máriának el kellett hagynia játéktárgyait, hogy maga

legyen játéktárgygvá. A politika s még inkább a dvnas-

tikus érdek, áldozatul követelte boldogságát s ö — öntu-

datlanul ugvan — nem vonakodott meghozni ez áldozatot.

Tett mindent, a mit ca felséges fejedelemasszony, Magyar-,

Lengvel- és Dalmatországok stb. királvnéja, az igen

kedves anvja, Erzsébet,*) jónak látott s a mit az ország

bárói és furai javasoltak neki.+ A nagy király halálának,

valamint Mária megkoronáztatásának hírével azonnal köve-

teket küldöttek a küludvarokhoz, valamint a távolabb estartománvokba. Velencze október 7-én nemcsak hasznos-

nak, hanem szükségesnek is találta, hogv ünnepélves

követség által fejezze ki részvétét ; az ügy azonban nov.

i2-én túl is elhúzódott s az lett vége, hogy egy darabig

senki sem vállalkozott a követségben való részvételre. ^

Csak 1383 febr. 8-án indulhattak útra a vállalkozók egv

magyar tolmács kíséretében s részvetk kifejezése mellett

koronázása alkalmából Máriát is üdvözölték,^ kérvén a

1 TÖRÖK, Magyarország P'rimása. i. 77. 5 A velenczei nagy levéltárból. Wen-2 Paulus de Paulo (Schwandtner, iii. zel, Dipl. Emi. az Anjoukorból, iii.

724.) — Fejér, x. a. 38. — Bartal, 485—6. V. ö. u. o. 489—490.

Comment. i. 186. 6 Ök tulajdonképen «de promotione

3 Haner Das kön. Siebenb. 32. et coronatione serenissimarum et excellen-

4 1383. jan. 28. Katona, xi. 32. — tissimarum dominarum reginarum Hun-

Hatvan, 1383. ápr. 30. Fejér, x. a. 77. stb. gariae» beszélnek.



38 MÁRKI SÁNDOR

tereintót, iniiulen jónak adóját, hogy a felséges királyné-

kat az Isten dicsségére s Velencze és minden jó barát-

juk vigaszára jó és békés állapotban, szerencsében igen

sokáig tartsa meg.'

A királynék rokonához, iii. Károlv siciliai királvhoz

Garázda Tamás vitte meg Erzsébetnek Mária királvné meg-

koronáztatásáról küldött levelét, melyet Károlv « örömmel')

fogadván, Tamást 1383 febr. 7-én — épen három évvel

a királvnék által ellene irányzott merénylet eltt — 200

darab aranynyal jutalmazta meg.-Október 8-án Zára-város küldöttsége jelent meg a

királvi kanczelláriában s a 12 tagú tanácstól nyert megbí-

zatása értelmében testvériséget, örök barátságot és kölcsö-

nös segítséget ígért, törhetetlen hséget fogadván lo-én

a királvnék és a szent korona iránt.^ Zára azonkívül okt.

Grisogoni Andrást és Orsani Marinot bízta meg, hogy a

várost a királyi udvarban képviseljék s egyúttal a saját

üíTvében odautazott Péter zárai érseket is fölhívta ezek

támogatására, kikérve, hogv (-természetes úrnjük*), Mária,

kegyeskedjék ezeket teljes hitellel megajándékozni. -^

Meg is ajándékozta. Mária, vagy inkább kormánya,

október 25-én, úgv látszik, épen ezen követek elterjesz-

tése következtében nevezte ki apja életének megmentjét,Bessenyei János mester veszprémi fispánt Horvát- és

Dalmátország kormánvbiztosává, megbízván, hogy e tarto-

mányok húségére és belbékéjére vigyázzon. ^ Dalmatiát

csakugyan be is járta és a városokat szabadalmaik meger-

sítésével egyelre megnyugtatta.'''

1 U. o. 492. Fejér, x. a. 39. Hasonló szellemben ír-

\ 1 1•

' 1 • 1 u' v,'i tak Zsigmondnak s más uraknak.2 Az olasz kir. napolyi levéltárból. ^^^ ^ s

TT Q'

5 Paulus de Paulo id. h. iii. 724. es

Lucius, id. h. 404.

3 Paulus de Paulo Schwandtnernél,^ ^ szabadalmak megersítését Mária

III. 724. Fejér, x. a. 38-391383. ápr. 17. Raguzával kezdte meg.

4 Ll'cius Schwandtnernél, iii. 724. Wenzel, Dipl. Emi. 502—504.



MÁK'IA KIK'Al.N XK. 37

1 I()ivátí)rsz:'i<;h:in rs Hos/inVib.'iii .izoiihiui íciiyeêtlc^

ahikiilliik a vis/.oinok. A ii<")i koiiiiiinv <^yr)ii<êsc^c-l)cii

l)í/\a s az aiivakirálvncval val(') rokonsá^â következtcben

naiivobb kíiiu'lctrt' is számítva, i. Tvattko István a kliiilini

tartoniáiixt azonnal clloí^lalta s a Cattaro és K'cUû'//d közi

fekv Dracovizza várát hatalmasan nie<êrüsítvén, onnan

feuveííette a dalmát városokat.'

Még komolyabb jelenségek mutatkoztak Lengyelor-

szágban. Ott Kamienec, Olyesko, Hrodlo, Lopathin és

Sniathin várakat jó pénzért mindjárt Lajos halála után

átadták a Luczko vára alatt álló Lubart litván fejedelem-

nek. A királyné részint fej vesztéssel, részint bebörtönö-

zéssel büntette ugvan a bnösöket, st még ivadékaikat is

becsteleneknek nyilvánította ;' de e szigor a bnös urak

rokonságában csak a boszú érzetét növelte, másfell pedig

a

magyartekintélyen ejtett folt a többi lengyeleket a ma-

gyar szövetség jelentéktelen voltáról gyzte meg.

A Nagy Lajos haláláról gyorsan értesült Zsigmond^

jegyesének megkoronáztatasa után már lo nappal Len-

gyelország urának nevezte ugvan magát, ^ de balfogásai,.

az udvarába csdített csehek, magvarok és németek ki-

tüntetése, valamint könnyelm tettei, pl. hogy a gylölt

poseni fkapitánvt , Domaratát , semmiképen sem akarta

megfosztani méltóságától, mindinkább elidegenítették tle

a lengyeleket ,5 mint ezt november 25-én (sz. Katalin

1 Mária levele a raguzaiakhoz 1383.

ápr. II., melyben megtiltja, hogy a dal-

mát városok sót és bort szállítsanak

Dracavizzába.Közli Pray, Annales, 11.

161— 2.

2 Dlugoss, X. 69. és Fejér, x. a. 43.

Kivételt tett az egész Galiczia élén álló

vajdára, Dessew Jánosra nézve, kinek

hségét 1382. nov. 5. Tardoskedden kelt

oklevelében külön is kiemelte Erzsébet.

Pray, Hist. Regum Hung. 11. 139. —Katona, id. h. ív. kötet, 11. füzet, 19. 1.

és Dessewffy : De jure sacrae regni

Hung. Coronae in terras Russiae Rubrae.

(Pest, 1831.) 24—23. 11.

3 Szept. utolsó napján már Gnezdá-ban mondatott gyászmisét Lajos lelke

nyugalmáért. Dlugoss, 69.

4 Herr des Kunigreichs zu Polen.

(Dátum czu Posnaw 1382. am Sunabinde

nehist vor S. Michilstage des Ertzigen

Engels.) L. Gercken, Cod. Dipl. ív. 411..

5 ASCHBACH, 14.



40 MARKI SA\I)f)R

napján), Radonihan tartott gylésükön nagvon is értheten

kimutatták.

Itt hozott határozatuk egvenesen Mária és Zsigmond

lengyel királysága ellen szólt. Hangsúlyozták, hogv Lajos

egyik leányának meghódolnak ugyan, de csak annak, ki

férjével együtt állandóan köztük fog lakni.' Hiába szabad-

kozott Bodzanta érsek és Domarat fkapitány, hogy kmár húséget esküdtek Zsigmondnak: egy követség e vég-

zéssel azonnal útnak indult Erzsébet anyakirálynéhoz,' a

rendek pedig azzal oszoltak szét, hogy a válasz meghall-gatására deczember 6-án Viszliczán újra egybegylnek. ^

Egybe is gyltek s Imre egri és János csanádi püspökök-

tl örömmel hallották, hogy a krakaiak és sandomiriak

hség-esküjét épen ekkor fogadó Zsigmondot nem akarja

ugyan rajok erszakolni királyul; a trón betöltésével azon-

ban várjanak addig, míg leányainak sorsáról végkép ren-

delkezhetik.^ Még Domarat is lemondott Zsigmond pár-

tolásáról, ki most — mivel Kurozwaki, Dobeslav amúgyr

sem eresztették be Krakóba — Uj-Sandec felé sietve

távozott Lengyelországból. ^

Hogy Erzsébet királyné ilv röviden bánt el Zsigmond-

dal, ki pedig t kedves anyjának és úrnjének hívta,^ meg

nem lephette azokat, kik ösmerték iránta kezdettl fogva

érzett ellenszenvét. Tudták, hogv már Lajos király éle-

tében ellenezte elj egyeztetését Máriával, s hogy ennek

megtörténte után is a magyar udvarhoz került Zsigmond

1 Dlugoss, 6g. Cronmer Márton : denben egyenl lesz Máriával. (Lixdner,

De origine et rebus gestis Polonorum i. 195.)

LLXxx. (1548.) 337. és 443. 1. CARC.Gesch. 3 U. o. 70.

V. Polen (Gotha, 1863.) 11. 408. 4 Dlugoss, 70.

2 Lipót osztrák berezeg 1383. jan. 28. 5 U. o. 70—71. Archidiaconus Gnez-

már örömmel tudatta a trevisoiakkal, hogy nensis (Czarnkovo János), 1. Sommers-

Hedviget és Vilmost húsvét után tizen- berg, Script. rer. Siles. 11. 139. Cron-

négy nappal Lengyelország királynéjává mer. 338.

koronázzák s hogy •— mint errl t maga 6 Oklevele: Fejér, x. a. 97.

Erzsébet királyné biztosította — min-



mAk'ia kiin'Ai.n M'. 41

árii\'()l(l:ilail kr)/\ct('tli'M laj)íisztal;it úlpiii ()smciiii laiiúlva,

iniiul t(">bhcl l()i;lalk()/()tl a/.oii iôiidolatlal, Iio;^v liclycltc

érdcnicscl)bc'l házasítsa (isszc l(;iii\ál s ckkcj) majckaii az

onszán konnányát is nu''ll(')l)l)ra hízhassa. Mint anva, ncin

nézhette közönv()sen, ho^^y leend veje kelleténél na;^vf)l)b

hajlamot tani'isít olv szórakozások iránt, melyek ali;^ ser-

díil korával sehogy sem álltak arányban; s mint királyné,

ha nem ta^âdhatta is az ifjúnak korafejlettségét, nem huny-

hatott szemet azon fogyatkozások eltt, melvek miatt népei

sohasem kedvelhették volna meg Zsigmondot. Azzal azon-ban, hogv t olv könnyen elejtette, nemcsak ennek szemé-

lves tekintélyét csökkentette, hanem hazánknak Lengyelor-

szághoz való viszonvát is kedveztlenné alakította. Kisiklott

kezeibl az egyetlen mód, melvlvel a Piast- és Anjou-dynastia

közt annyi gondal és áldozattal létesített szövetség eredeti

czélzatait megvalósítsa. A két korona sok volt egy fre.

A lengyel nép önérzete hatalmasan nyilvánult, mihelyt

a dvnastikus tervek érdekeit veszélveztették.

Több lengyel fúr azt óhajtotta volna, hogy Lajos

valamelyik leánya, de inkább Hedvig, Ziemovit, maszóvi

berezegnek nyújtsa kezét s ezzel együtt uralkodjék. Mel-

lette még belvillongások rendezése által is tüntettek és

pedig annál könnyebben, mert a kétszín Domarat nemvolt alkalmas a magyar államérdekek képviselésére.

Az urak minduntalan nyilatkozatra sürgették Erzsébetet.

S ez a Sieradban 1383 febr. 27-én megnyitott népes gy-lésnek, mely Máriát esetleg Zsigmond társaságában, de

okvetetlenül és azonnal Lengyelországba kérte küldeni,

márczius 28-án azt izente, hogv fölmenti ket a Máriának

és Zsigmondnak tett hségeskü alól, de azt akarja, hogy

ifjabb leányát Hedviget s ennek jegyesét, Vilmos osztrák

herczeget, mindenesetre elösmerjék uroknak. '

I Dlugoss, 75—78.

Magyar Tört. Életr. 1884—5.



42 MARKÍ SÁNDOR

A leniiA'elck többet nvertek, mint reméltek.II

Ok mé<^ a nem kedvelt Zsigmondot is hajlandók let-

tek volna elfogadni olykép, hogy feleségével egvütt náluk

lakjék ; mert ha ezt elérik, velk szemben az egy kor-

mán vzat alatt álló Magyarország másodrangii szerephez

jutott volna. De még is jobb volt igy. Mert Hedvig ki-

rályságában Lengyelország teljes önállósága, de egvúltal a

magyar szövetség továbbápolása volt kimondva. Mintegy

bevégzett ténynek vévén Mária és Zsigmond házasságát,

velk többé tördni sem látszottak;

hanem csupán Hed-vig trónjelöltségére tekintettek, de — a siker által felbá-

torítva — az elfogadását is oly súlvos föltételekhez kö-

tötték, hogv az öreg királynét többször vezették azon

gondolatra, vájjon a forrongó elemekkel szemben nem

volna-e jobb erszakosan eljárnia ?

Különben a lengvelek soha sem léptek le végkép a

törvényesség terérl. Tiszteletben kívánták tartani a Lajos

király által a két állam közt létesített kapcsolatot ;de —

mint a kassai alkudozások alkalmával kitnt — olvkép,

hogy ha Hedvignek általuk választandó férjétl gvermeke

nem születnék, Lengyelország trónja nénjére, Máriára száll-

jon; míg viszont ha ez múlnék ki örökösök nélkül, Hed-

vig utódai egvúttal Magyarország trónján is ülhessenek.'

—A helvzet elnyeit a régi Piastok egvik sarja Ziemovit

herczeg a maga elnyére akarván felhasználni, — Hedvig-

nek elrablását s nülvételét tervezte; ennek meghiúsulta

után pedig nyilt lázadást indított s magát kiáltatta ki

királyivá.

Lengyelországban ez újra felszinre hozta Zsigmondot,

kinek igényei mellett bátyja, Venczel, szintén felszólalt,

e miatt római útját is elhalasztván. Erzsébet egy 12,000

fbl álló sereg élén most ismét t és Demeter érseket

I Dlugoss, 80.



mAk'IA kik'Ái.nm-;. 43

kíilcltc \'(>ll oda s I)rsc'c, Krak(') oslioina c's s()l< in. is kc-

í^yetlcnsri; sejttette, mit várhatnak a Icn^vcK k, ha vé^^le-

lekii;' \is/.ik a dolgot.' Zicnioxit nak vé^re is U- kclhtt

nionchnn'a minden ií^énvt'rol s az emiek kíivetkeztében,

valamint a Ma<i^yar()i"s/.á!L^ belii<j^yeinek kedvezbb ahiknkisa

által is megnyugtatott anvakirálvné ezentúl inkább rajta

volt, mint valaha, hogy, a kassai ígéretek mellzésével,

teljesen íentartsa Lajos végakaratát. Azt akarta, hogy

Lengyelország koronája is Mária fejét ékesítse.

II.

Mária jNLigyar-, Dalmát-, Horvátország, Ráma, Szerbia,

Galíczia, Lodoméria, a Kunság és Bolgárország királyné-

jának, salernoi herczegnnek és az Onore di Monté S. An-

gelo úrnjének czímeztette magát okleveleiben, melyekbenegyre hivatkozik arra, hogv mivel hn szeretett atyjának.

Magyar- és Lengyelország boldogemlékú felséges királya-r

nak az Úristen végzése szerint az uralkodástól és a hata-

lomtól fiúgyermek vigasza nélkül kellett megválnia, — az

örökösödés és születés rendje szerint « szerencsésen))

örökölte Magyarország földjét, valamint atyjának királvi

trónját és pálczáját. A dolog természetébl, az országgvú-

lés rendeletébl és a királyn gyönge korából következik,

hogy mindemellett sem bírt a teljesen önálló intézkedés

jogával; okleveleiben mindig, csaknem mindig, fölemlíti,

hogy az ország urainak és fpapjainak helvbenhagyásával,

valamint édes anvjának tetszésével, tudtával és megegve-

zésével jár el. Anyja azonban, kit gyámjává tett az ország

s ki Lengyelország királynéjának hangzatos czímét is viselte,

ha mint fejedelemasszonyt, gyakran önállóan szerepeltette

is leánvát, — ha közösen kiadott okleveleikben Mária

/ Di.tjfioss, 77— 90. 1.



44 MÁRKI SÁNDOR

nevének en<êdte is át az elsséget s ha olvkor hangsú-

lyozta is a saját neve alatt meglev iratokban, hogy leá-

nyának, a királynénak, hozzájárulásával intézkedik: általá-

ban véve oly önállónak mutatta magát, mintha nem a

királyn gvámja, hanem maga, az uralkodó volna.

Pedig rajta viszont Garay Miklós nádor uralkodott,

a ki

"Tudta, miképen kell ügyesen szolgálni, miképenKell a királynt megközelítni csalárd kegyelettel.

A hogy a gyönge, hiszékeny nt maga-részire vonta,

Rablott joggal a kormányt zsarnokilag vezeté s

ígyÁtviszi a maga elleni gylöletet, haragot mindErzsébetre; a furak önkényrl gyanúsítják

Es hitöket szegvén, maguk is mind zsarnokok immár. »'

Nem a történelemnek, hanem jobb forrás híjján köl-

ti eladáson kapkodó történetírásnak nádora ez a Garav.

A királvnék barátjai és ellenségei vetélkedve gvalázzák

t, ki pedig Nagv Lajos politikai sikereinek is munkás

részese volt, kivált az utóbbi hat éven át, mikor mint

nádor ^szolgálta hazáját és a fejedelmet." S most egy-

szerre azzal vádolják, hogv tetteiben személyes nagyra-

vágyás vezette s hogv azon közönséges államférfiak közé

tartozik, kik országos érdekeket egvéni hiúságnak és ha-

szonlesésnek áldoznak fel. Ez nem a történelem Garayja.

Ez a politikájának sikertelensége folvtán egyetemes igaz-

ságtalansággal elítélt Garav.

Helyzetét alig lehetett irigyelni. Népszersítenie kel-

lett egy, nem a törvényekben gyökerez, hanem az Anjou-

dynastia tekintélvén alapuló asszonyi uralmat, — fentarta-

nia Európának abban az idben legnagvobb és oly külön-

böz elemekbl alakúit államát, mire annak szerzje. Nagy

Lajos, maga is csak erejének megfeszítése mellett volt képes

és belügyekben érvényesítenie Lajos azon politikai örök-

ségét, mely ugyan aristokratikus szellemben kívánta hely-

I MoxAci, 59— 63. \'.



MAK'IA KIK'AIA Mv. 45

rrállítaiii a S()kíV'l('l<c''j)('n incíîiiíâlol 1 alkot iii;'iii\t, de iicni

akarta niiiulcnliat<')vá tenni a/ oliiâitliiiit.

Ha valóban liiszúkenv nkkel íill szcinkí)/!, kiikletését

kétségkívül nagvobb sikerrel oltlhalia niei;. I^rzsébelnek

azonban szintén megvoltak a maiâ eszméi s ezeknek

megvalósításán nélia még akkoi" is dolgozott, inikoi" kép-

telenséíj^ökrl már neki maiiának sem lehetett kételked-

nie. Azonkívül a királvnék oldala mellett a királyi tanács-

nak egy neme is mködött, melv a nádorral nem kezdett

iiofvan nvílt viszáKt, de mindenben már csak azért semegyezett meg vele, mert a nádor, mint szilárd jellem és

egvenesszív ember, sem köz-, sem magánjogi kérdésekben

nem szerette a kerül utakat. A kik távolabb állottak,

még kevésbbé szerették. Erélvét nagyravágyásnak, békü-

lékenységét gyöngeségnek tekintették ; mindannyian t

vonták felelsségre a bekövetkezett bajokért.S e bajok srn következtek ugyan egymásra, de a

mint megtörténtök nem volt bne, úgv elhárításuk sem

lehetett kizáróan Garaynak feladata. A közérzület megla-

zulásáért lakolni kellett. Garaynak inkább csak azt le-

hetne szemére vetni, hogy dynastikusabb érzelm volt,

mint azt hazájának s talán önmagának érdekei is megkí-

vánták s hogv sokkal inkább elfogult Lajos királv háza

és politikai tervei iránt, mint azt a sok tekintetben vál-

tozott viszonvok között helveselni lehetett volna. Azt a

vádat, hogy maga mellett vetélytársat nem trt, nem lehet

igazolni. Demeter érsek* Forgách Balázs, Bessenvei János,

Bubek Imre, Szentgyörgyi Tamás, st az utóbb pártot cse-

rélt Széchy Miklós országbíró is jelentékeny szerepet ját-

szottak Mária és Erzsébet udvarában s ezen mindenesetre

kiváló emberekkel jó egyetértésben élt a nádor. Vagy

azok kedvéért ítéljük el t, kik nagyobb befolyásra hazá-

jok nagyhatalmi állásának árán akartak jutni? — A f baj

nem annyira Garay önkényében, mint inkább abban rejlett,



46 MÁRKI SÁNDüR

hogy nagyon is sokan akartak beleszólani az ország dol-

gába, mi kapkodást és következetlenséget szült.

S a három Horváthy-testvér:

János, a tengermellékbánja, — Pál, Zágráb püspöke s László, valamint nagv-

bátyjok, Palisnay (Hericart) János, a johanniták vránai

perjele, kétségkívül magára gondolt inkább, mint a hazára,

midn a nóuralom megszüntetését tzte ki czélül.

Mindamellett sem szabad föltennünk Palisnavról s a

Horváthyakról, hogy a kormány ellen való mozgolódá-

saikban csak önzés, uralomvágy és sértett hiúság vezette

ket. Az elégületlenségben jobbadán csak a török és a

velenczeiek által fenyegetett Délnyugat osztozván, maga

ezen körülmény is- arra mutat, hogy e vidék nem bízott

azon kormányban, mely mintegy Nagy Lajosnak poli-

tikáját folytatva, a turini béke után semmit sem akart

tenni az Adriai-tengeren furaimat gyakorolni kívánó Ve-lencze ellen, a török ügynek roppant fontosságát pedig

még nem látszott érteni. Már pedig a két ellenséges hata-

lom által csaknem közvetetlenül fenyegetett Horvát- és

Dalmátország elssorban nem az összes állam, hanem csu-

pán saját tzhelyének érdekeivel tördött. Azért nem

Tárhatott jót Máriától, míg ez Garaynak s a korábbi poli-

tika tovább folytatóinak tanácsát követi. Harczias politi-

kát Mária, mint n, alig zhetett; jegyesének az esetleges

királynak pedig, mint németnek, még nem lehetett érzéke

a különösen török részérl fenyeget veszélv fölisme-

résére.

Igazságuk volt a Horváthyaknak, hogy többet érne a

trónon oly uralkodó, mint Durazzói Károly, Sicilia derékkirálya, ki a magvar viszonyokkal sem ösmeretlen, mert

éveken át kormányozta Horvát- és Dalmátországot. S jo-

gukban állt volna, hogy közvetetlenül Lajos halála után a

választó országgylésen jelöltül állítsák föl, mert ket ebben

a részben sem Durazzói Károlynak a trónigényekrl való



MÁK'IA Klk'ÁI.NM'-: 47

állít(')hi_<;()S Icinoiidása, sem ('i;\'C'S ((")iii:il<ii:il< .M:ni;i l.'iiiio-

i;at;is;i iránt Uit ii^nctc nem kollicltc volna, iniiidkcllö

a chnastia maL;áníi,<;\'e Irvúii. A/./al, Iiolâ' a Iciil^ncI kove-

telózések idcjcii gondoltak Karol\'

mc^híx :'is:'iia, a/ (>ii/.c*s,

iKiiÂ ravai;\as, sértett liiúsá<; s - vé<;s(') elemzésében — a

hazaíiatlansáL; vádját zúdították fej()kre. S ez íi^ynek ellen-

szenves Nültan az sem envliít, ha esetiéig ma<^ától Káról

királvtól eredt a moziâlom terve.

Mária pártjától Lajos halála ntán — mint már emlí-

tettük — hiba volt annvira siettetni a választást;mert

azzal, h(\<^v Károlv pártja nem szervezkedhetett, ók —némi idón kívül — egyebet nem nyertek. Már pedig

hogv Mária legfeljebb a nem teljes számú országgylés-

nek, de nem egvúttal az egész államnak, közmegegyezésé-

vel lett királylyá, azon alig kételkedhetünk, ha tudjuk,

ho«:v a dalmát részekbe a koronázás után azonnal királvi

biztost kellett küldeni. Az elsietett koronázásért utólag

bnhdött az ország, melynek a viszonyokban megnyugodni

nem tudó déli részek forradalmával kellett megmérkznie.

Erzsébet királyné értesült a dalmát városok forrongá-

sáról s nem tekintve, hogy már Bessenyei János külde-

tésében is mellztetést, st sértést láttak a Horváthyak,

most — 1383 elején — újabban Miklós pozsegai prépostotés Bubek Detrét bízta meg, hogy a városokat Mária és

maga, st a délszlávoknál drágának nevezett Hedvig

iránt is hódolatra intsék. — S a záraiak 78 tagú tanácsa

1383 febr. 2-án az evangéliumra s a szentírásra tett kéz-

zel esküdött meg, hogv a maga természetes úrnihez hlesz mindenkoron.' Mire azonban Kassáról visszatértek a

királynék, a fkép Palisnay által szított lázongás oly mér-

vet öltött, hogy a Bubek Imrének Galicziába tett elhe-

X A FEjÉRnél (x. a. 136.) és Lucius-nál Paulo (Schwandtner, iii. 405.) errl nem(id. h. 243. 1.) közlött levél határozottan tud, illetleg szerinte a záraiak, csak

említi a Hedvignek tett esküt. Paulus de Mária és Erzsébet iránt fogadtak hséget.



48 MÁRKI SÁNDOlv*

lyezése következtében me<;ürü1t báni széket a kormány nem

hagyhatta sokáig üresen s még azon nváron Erdély /aj-

dáját, Apc^r Laczkfv Istvánt ültette abba. Apor azonban

politikai s még inkább személves ellensége volt Garaynak,s mihelvt aug. i-én bevonult Zárába, kéz alatt most

maga is szítogatta a fölkelést, melyet a Horváthyak —egyelre — nvíltan még nem támogattak.'

Fontos volt, hogyan nyilatkozik Velencze. Mária

királyné már 1383 ápril 25-dikén elküldte oda György

boszniai püspököt, hogy Venerio Antal dogé és a tanács

ennek jelenlétében esküdjék meg a tiirini békekötésre. ^

A követ május 4-én érkezett Velenczébe s másnap

fogadta a köztársaság kormányának esküjét.^ A dogé és

a tanács hasonló eskünek átvétele végett május 23-án

Dandolo Saracent választotta meg budai követté,^ ki

mellé június i6-án, tekintettel a béke megersítésén kívül

fennforgó más igen fontos ügyekre, még egy követet ren-

delt. ^ Július 6-án a tanács kijelentette, hogy az általa

kiváló örömmel üdvözölt szövetséget 10 évre óhajtaná

megkötni s az a legjobb alakú véd- és daczszövetség

lenne közös ellenségeik ellen. Azzal, hogy — ill áron —Máriának rendelkezésére hajókat bocsátanának ; hogy

ellenségei ell kikötiket elzárnák s az élelmi éshadi

szerek kiszolgáltatását akadálvozni ígérkeztek, st hogy

szükség esetén a hajók könnvebb fölszerelése végett a

dalmát révek megnyitását is kívánták, eléggé kimutatták,

voltakép mit kell érteni e szövetség alatt. ^ A harmadik

hét végén, július 26-án azonban utána küldött gyorsfutá-

rok útján szigorú parancsot kapott Dandolo, hogy a szö-

vetségrl semmi szín alatt se tegyen említést.^ Mi hoz-

1 Paulus de Paulo, iii. 724. 5 \\'enzel, id. h. 510.

2 Wenzel, Dipl. Emi. iii. 504— 5. 6 U. o. 516—520.

3 U. o. 506—509. 7 U. o. 321.

4 U. o. 509—510.



MAIv'IA KIK'AI.\M-:. 49

hattá ki sodráhíM :nin\ira a s/íhctsri; ii:'inl iuu'iit iih';^

ni;v lelkesed köztársasájôt ? Aligha a/ iiciii, lioi^v I varlko

szerb ésboszniai királyt, saját kérelmére, épen akkoi

vette í(')l saját nemes poli^^árai sorába' s bizonvosan

nem azért , hogy az Aranvkönvv e<^y névvel szaporod-

jék; mert Velencze, mely már márcziiisban m(*<ênf(edte,

hogv velenczei ember legyen Tvartko tengernagyja, s

hoív Velenczéböl eí>y iiálvát vehessen meg,' október

7-én újabb két gálya építésére ad engedélyt Tvartkonak. ^

Úgy látszik idközben alaposabban értesült a horvát- és

dalmátországi zavaros viszonyokról s be akarta várni, a

rend fenntartására elég ersnek bizonyúl-e be Mária kor-

mánya? És szeptember 30-án csak egész általánosságban

utasította Dandolot, hogy a szövetséget sürget Garay

nádort biztosítsa, mily hn óhajtja Velencze a királyné

dicsségét, hatalmának gyarapodását és megtartását s

hogy kiemelve, milv jó egyetértésben él Velencze mind

Magyarországgal, mind más államokkal, gyzze meg öt

egv ilven külön szövetségnek fölösleges voltáról.^

Dandolo különben teljes sikerrel járt.

A két királvné szeptember 5-én Budán számos ma-

gyar és olasz fúr jelenlétében az evangéliumra tett kezek-

kel esküdött meg, hogy a turini békét minden pontjában

megtartja." Dandolo ugyan — utasítása értelmében —óvakodott a ligára való minden czélzástól, udvarias bó-

kokban azonban aligha lehetett hiány; s Garay, nem érte-

sülhetvén még a köztársaságnak imént említett színtelen

nyilatkozatáról, részben talán Velenczének ekkor tapasztalt

«jó hajlamai "-ra alapította a forrongó elemek lecsendesí-

tését czélzó terveit.

Szeptember végén ugvanis — mint mondják az

1 U. o. 521— 2.

2 U. o. 497—8.

3 ü. o. 526.

Magyar Tört Eletr. 1884—5.

-IWenzel, id. h. 525—6.

5 A Liber Pactorumból. U. o. 523—525.



co mai>;ki sandük

tanácsára — Mária, Erzsébet, Hedvig s velk együtt

számos füúr és fpap kelt útra, hogy a királynéknak

s az udvar fbb méltóságainak; például Dömötör érsek-nek, Bálint pécsi püspöknek, Lindvav István tótországi s

Laczfv dalmát bánnak személyes megjelenésével csillapít-

sák le a háborgó Horvát- és Dalmátországot. vS a nép

valóban dynastikusnak mutatkozott : mindenütt hódolattal

fogadta Nagy Lajos leányát. St a hódolók közöl még a

Horváthyak sem hiányoztak, míg a bocsánatra már ke-w

vésbbé számítható Palisnay, ki a zalamegyei Újudvar

zálogbavétele által a Kanizsayaktól nyert 4000 aranyat

jobbadán fegvverezésre használta föl,' Tvartko király

udvarába menekült, mire augusztus 24-én- a hasonnev

szép tónak északkeleti partján épült erssége, perjelségé-

nek székhelye, Vrana is megadta magát. Zára ugyané

napon nagy ünnepélylyel fogadta Máriát és kíséretét,^

ki november 4-dikén Vranát is. meglátogatta^ s itt ülte

meg szent Imre berezeg ünnepét. Október 30-án a király-

nék Zára székesegyházában meglátogatták szent Simon

oltárát, mely alatt a szent egy, az anyakirályné által —tudjuk, minek emlékére — Ferencz milanói ötvös által

készített ezüst koporsóban nyugodott. ^ A királynék, úgy

látszik, megajándékozták az egyházat, a koporsóhoz pedig

egv ezüst kulcsot készíttettek, melyet megrízés végett

László várparancsnok november i6-án Paulo Pálnak, a

királvnék egyik történetírójának adott át.^' De nemcsak

templomok látogatásával és nemcsak ünnepélyekkel foglal-

koztak a királvnék. Erzsébet az ország védképességének

emelésérl is gondoskodott ; november 3-án 2000 ara-

nvat utalvánvozott Trau falainak kijavítására." A király-

1 BuDAY, Polg. Lex. III. 42. 4 U. o. és Fejér, x. a. 136.

2 Paulus de Paulo, iii. 725. Lucius 5 Buday, id. h. 619. és Lucius, 244.

(243. 1.) szerint 28-án. 6 Paulus de Paulo, iii. 725. Lucius, 24J.

3 U. o. és Fejér, x. a. 136. 7 Fejér, x. a. 96.



MÁIn'I A Is IK'AI.N'M'; 51

lU'k /árai larl(')zk()(lása niincleiik(''|)(ii cmlckc/ctcs maiadl.

S/aiulii;()\' krak(')i r(")ka|)il:iii\' rs kalisi palai iiiiis a Icii^^vd

irjúsai; szíiR'-\'iráL;á\'aI itl kcrcslc ín] iM/sc'hctcl, Iioâ' a/

()rszái;|;vnlcs végzcschol újia rs ii^cn koinoKaii ííilkírjc

Hedviirnek I.eiiiívelorszáL'ha xah') kíildcsc re. Ka ok vetet-

líMiíil szükséiiês, ha a kiiálvné iiein akaija Len<^yelorszá-

ôt továbbra is kitenni a tr(')nvillon<;ás()kkal járó végte-

len zavaroknak;

niegkoronáztatása után a rendek hajlan-

dók volnának egyelre még anyai gondviselés alatt hagvni

Hedviget."Erzsébet azonban most, midn Dalmatiában mindenki

hódolni látszott, határozottabban kivánta, mint valaha,

hogv azon állam koronája is Mária fejét ékesítse;egyelre

azonban kitér választ adott Szandigovnak. Midn pedig

ez boszúságában távozni akart, hogv elpártolásával má-

sokat is el ne idegenítsen tle, el akarta t fogatni, mit

a fkapitánv csak szökéssel kerülhetett el. «A távollev-

nek nem árthatván, a jelenlevkön tölte dühét') Erzsébet

s a nemes ifjakat — kik azzal a lovagias ajánlkozással

jöttek hozzá, hogy a megkoronázandó Hedvig visszatér-

téig kezesekül maradnak nála — foglvaivá tette.- Ez na-

gyon is szenvedélyes eljárás volt s Erzsébet talán maga

is sejtette elhamarkodott tettének következményeit. Azon-nal megindult Zárából s deczember 20-án már Krösvárosában tartózkodott. Innen rendelte el, hogy tántorít-

hatatlan híve, János maszoviai herczeg a bocsnai sóbánvák

jövedelmébl évenkint 3400 frtot kapjon s így ép olv

fénynyel jelenhessék meg udvarában, mint a többi her-

czeg. Ennek fejében azonban tgvábbra is elvárja tle,

«hogy azon leányának, ki Lengyelország koronás királv-

néja lesz, minden, Lengyelországot illet ügyben és

1 Dlugoss, X. gi. lometert) tett meg, mire méltán mond-

2 ÍJ. o. 92. Szandigov váltott lovakon hatja Dlugoss, hogy «vix credibile est».

naponkint 60 magyar mértföldet (450 ki-

7*



MARKI SÁNDOR

bajban segítségére legyen » s hogv oltahnára állandóan 30

lándzsást tartson.' Azonban nem tle függött többé, me-

lyik leánvát küldje Krakóba.

A Szandigov által értesített rendek Kadomból már-

czius 2-án megüzenték neki, hogy ha sz. Szaniszló nap-

jára (máj. 8.) Krakóba nem küldi Hedviget, mást válasz-

tanak királylyá. Az anvakirálvné daczolni kivánt s Hedvig

felnttéig Mária jegyesét, Zsigmondot rendelvén az ország

kormányzójává, jelents-sereggel küldte t Krakó felé. A

már korábbi idkbl gylölt ionnak azonban megizentéka Sandecznél táborozó lengyelek, hogv ellenségnek tekintik

t, mihelyt átlépi a határt. S a menedéklevéllel hozzá

Liiblyóba jöv Sandigovnak, Spitkónak és Tarnovszky-

nak a daczolni nem akaró Zsigmond kijelentette, hogv —a mennyiben rajta áll — Hedvig 1384 pünkösdjén köz-

tük lesz, az ifjak pedig azonnal szabadon mehetnek. Szan-

digov — fkép ez utóbbiak ügvében — Budán személve-

sen is megjelent s végre meggyzte Erzsébetet eddigi poli-

tikájának helytelenségérl. Hedviget aranv és ezüst tár-

gyakkal, ékszerekkel, edénvekkel, drágakövekkel, kárpitok-

kal gazdagon ellátva, végre csakugvan beküldte anyja Kra-

kóba, hol a következ évben- okt. 15-én Bodzanta érsek

ünnepélyesen megkoronázta, 1386. febr. lo-én pedig ^

— nemhallgatva a szegény leány szivének tiltakozó dobogására^ —Jagelló Ulászló litván fejedelemmel eskette össze.

1 Fejér, x. a. go—92.

2 így Dlugoss, X. 95. — Engel

(Gesch. d. ung. Reiches, 11. 164.). 1384

okt. 15-ét ír az Anonymus (Sommers-

berg: Script. rerum Siles. 11. 154.) Jiyo-

mán.

3 AscHBACH (i. 46.) 1387 febr. mellett

harczol KAXONÁval együtt Fessler ellen,

ki különben érveit a iii. kötet 42. lapján

csoportosítja.

4 Erzsébet és Mária 1384 július 29-én

a Budán személyesen jelen lev Lipót

osztrák herczeggel újra megegyezett ab-

ban, hogy az egymást szeret Hedvig és

Vilmos egybekeljen. Fejér, x. a. 141.

Hedvignek Vilmossal való állítólagos há-

zaséletéröl 1. Dlugoss, ioi— 3., az ellene

házasságtörés miatt utóbb emelt méltat-

lan vádról u. o., 122.

5 Dlugoss, x. gi—95. Wenzel, Dipl.

Emi. in. 596—7. stb. V. ö. Cromer, 348.

Caro, id. h. 464. és 576. Ass^íANN, Gesch.

d. Mittelalters, (Braunschweig, 1864.) n.

476. nem tudja megmagyarázni magának

mi indíthatta Erzsébetet Hedvig bekül-

désére.



MAKMA KIK'Al.NM'.. 53

Hedviíêt a hit Iciilai tolla, iicnTI a lörliiK lem rs

legenda c\í4\'aránl mcí^íMíikílclU';

Icinoiidoll szcicIiik'i l,

hoi^v eí;v uvp iiávcl biztosítsa. () iiiu^^LTtcttL' a/t, mit

lo. Hedvig királyné krakoi képe után.

miért kivan tle új nemzete. Máriában nem volt ilv nagv

a lélek ereje. Korán belefáradt a sorssal való küzdelembe,

korán megtörték a rendkívüli csapások. A magány s nem

a törtenelem számára született.



54 MÁRKI SÁNDOR

S Ót még nia<^ánéletében is üldözte a politika, mely

olv könvörtelen volt iránta. Született je<(vese Zsigmond-

nak, kinek nagvrav^ágvása, könnyelmsége, szeszélvessége

és érzékisége' oly korán s egyúttal oly hatalmasan nyil-

yániilt, hogy egy 14— 15 éyes leánykának is visszatetsz-

hetett az. Mária nem volt az a vakító szépség, milyennek

húgát, Hedviget rajzolják,^ de ót szintén legalább is csi-

nosnak lehet mondani;a mellett « nemes és jó» volt,^ oly

ártatlan és szelid tekintettel, mely maga is méltó volna

rá, hogy egy nemes szívet lebilincseljen. Alapjában véveZsigmond szíve sem volt rósz, sót mélyebb érzelmek sem

hiányoztak belóle. — Ot azonban annyira a világ számára

nevelték, szépségét, deli voltát s rendkivüli észtehetségét

annyira földicsérték, hogy nem csodálhaljuk, hogy a 16— 17

éves serdüló ifjúban jelleme jobb vonásainak lenyúgözésé-

vel leghatalmasabban hiúsága fejldött ki.

Alkalmatlannak tartották arra az örökségre, mely Mária

kezének odaígérése után reá várt s melyet részben épen

az ó jellemének elidegenít vonásai már idó elótt egy har-

madrészszel — Lengyelországgal — rövidítettek meg. Mily

korán vette föl Lengyelország urának czímét s milv korán

kellett azt letennie ! Nem egyedüli, de egvik fó oka volt,

hogy Lajos birodalma oly gyors felbomlásnak indult. Megkellett akadályozni, hogy az teljesen részeire ne szakadjon.

Erzsébet, kit politikájában különben is inkább vezettek

személyes tekintetek, mint elvek — s kinek Zsigmond

iránt érzett ellenszenve senki, maga Zsigmond elótt sem

volt ismeretlen, azt hitte, máskép kell rendelkeznie Mária

jövójéról, hogy ezzel együtt az országét is biztosítsa.

Az ó mve volt, hogy László oppelni herczeg, ki

javasolta s a nádor, ki mindvégig ellenezte Zsigmondnak

Máriával való házasságát, hosszas gylölködés után Budán

1 Dlugoss, X. 99. 3 MoN'ACi, 44. vers.

2 Dlugoss, 96. 4 Dlugoss, x. 99.



MAIx'lA KIK'AI.N'M-

l^^4 dcc/cinhcr 26-áii iK'iius;ik kihckíiitck c<(yinással, lia-

lUMii k()lcs(")nr)s harálsáíôt is lohadtak cs |)c'(li^ annak ki-

jelentésével,lioÂ' ei;\-üllescn aini;'il sikeri'sehhen szol^^ál-

hassanak a kiráh néknak, készek lévén ket bárki ellen is

nie<;"vécleni.'

Zsií^niond olv liicle<i;iiek találta a budai udvart, lio<(y

onnan 13S5 februárja után (Hiként bátyjához, Venezel eseli

királyhoz távozott.' Tudta, hoí^y (iaray nádor már régeb-

ben puhatolózott a Iranezia udvarnál, nem volna-e hajlandó

megújítani az 1374-ik évi szerzdést, melv az Anjouk és

Valois-k között családi összeköttetést akart teremteni. ^

V. Károly, Francziaország « bölcs*) királya fiának, Lajos

orleansi berezegnek jegyese, Katalin, azonban korán (-elját-

szotta gyermekjátékait') s Lajos magyar király akkor nem

élt azon jogával, hogy a berezeg menyasszonyává egy

másik leányát jelölje ki. Idközben maga v. Károly is

elhunyt és gyönge fiának, vi. Károlynak gyámjává egye-

lre Anjou Lajos, az uj király nagybátyja lett. Anjou La-

josnak f czélja az volt, hogy érvényesítse Nápoly trón-

jára emelt igénveit. Tiltott módokon is gyjtötte a hadjá-

rathoz szükséges pénzt Durazzói Károly ellen, kit elbb

nagy Lajos, majd Mária hadai is segítettek. A három

Anjou harczában az Abruzzók közt a franczia berezeg

vesztett. Távollétében régi ellensége, Burgundia «bátor))

herczege, Fülöp lett kormányzóvá. A maillotinok és a

coquinok harcza a nép elégületlenségét kirívóan mutatta,

s a gentieken nvert roosebekei csata talán nem is volt

1 Fejér, x. a. 746—7. badúlni, hogy egy franczia herczeg le-

2 Dlugoss, X. 99. — AscHBACH, I. gyen a férje. Ez adatnak nincs is törté-

24. — LiNDNEK, I. 244. neti alapja s azért csupán mint fölme-

3 Ha (iaray nádor valóban fiának, rúlt — de nagyon is regényes — fölte-

Miklós macsói Vxinnak akarja eljegyezni vést említem meg. Annyit ér, mint

Máriát, ki — mint V.ahot írja (Magyar- MALEBRANCHEnak azon állítása ,hogy

ország képekben, 2., 3., 7.) — viszont- Mária 1383-ban sznt meg uralkodni (id.

szerette Miklóst. — akkor Zsigmondtól h. iii. 282.).

bizonyosan nem azért akart volna sza-



56 MÁK KI SÁNDOR

ezért valami fényes kárpótlás. Nem jöhetett roszkor Er-

zsébet követsége, melv valószínleg már 1383 végén

tett czélzást a korábbi házassági szerzdések megújítá-

sára.' Lajos orleansi herczeg, ki az els tárgyalások idején

alig múlt öt éves, most már 14-ik évébe lépett s különben

is egykorú volt Mária királynéval. Erzsébetnek, illetleg

Garaynak tervét igen kedvezen fogadta a franczia udvar

s VI. Károly király a « derék, okos megbízható s más eré-

nyekkel ékesked*) férfiút 1384 márczius 7-dikén tanácso-

sává nevezte ki.^ A házasságnak czélja egyrészt az lett

volna, hogy Francziaország annál készségesebben segítse

Magyarországot, ha iii. Károly nápolyi király valóban el

akarná foglalni annak trónját ; Károly király nagybátyja

Anjou Lajos még ott küzdött Nápoly trónjáért s beteg-

ségek által nagyon megtizedelt serege részére újabb és

újabb segítséget kért. Pedig Flandriának, st magának a

lázongó franczia polgárságnak lecsöndesítése is elég gon-

dot okozott az ifjú királynak. Öcscsének Máriával való

házassága a nápolyi hadjáratot jobbadán Magyarország

gondjává tenné. S a haldokló v. Károly 1380'ban szintén

azt kötötte testvérei szívére, hogy fiai számára «kitn

helyen született)) feleségeket szerezzenek.^ Anjou Lajostugyan 1384 szept. 20-án magát is elragadta a seregében

annyira dühöng láz s így Durazzói Károlv szabadon lé-

legzett föl;valószín azonban, hogy nem felejtette el, mit

forraltak ellene Budán és Parisban.

A házasság tervezetét mindez már nem tette tönkre.

A velenczei köztársaság 1385 ápril i6-án megszavazta a

franczia királynak Magyarországba küldött követsége szá-

1 Frossardi historiarum opus omne. polyban elbb Kis Károlyt, azután Anjou

Frankfurt, 1584. — 171. 1. V. ö. Dlugoss, Lajost nevezte ki a maga örökösévé.

X. 99. E körülmény tette a két utóbbit egymás

2 Wenzel, Dipl. Emi. iii. 352. ellenségévé.

3 Ottó braunschweigi és tarentoi her- 4 Frossard (Froissart), id. h. 170. •

zeg, mint Johanna negyedik férje, Ná-



MÁK'IA KIK^\I.^M•, 57

Illára sziiksc'i;c's kcltos L;al\;il c's loo mali<')Zt.' \v/. a k(")vci-

s('i\ tc'ljt'S sikcn-c'l járt.

)can la Pcrsoniu- Lajos lU'Nrhcn jelkcpilcL; nu^^kötíitte

Máii:\\al a h;'i/assá^L;()t ' ús (ivör<;v corbaviai i^róí június

27-én mar a/l jck'nllu'tk' W-lcnczc-nck, lio<;y « asszonyunk

Mária, Magvarorsza<;" királvnéja, az (\<^'í'sz országi; helyeslé-

sével Lajos urat, Fi ancziaország királyának testvérét választ-

ván urává s férjévé », — 150 lovas kíséretében t, továbbá

László érdél vi vajdát s János vegliai <;r6fot rendelte Fran-

cziaországba a berezeg elhozatalára.^ A köztársaság augusz-tus végén, vagv szeptember elején üdvözletükre Paduába

elre küldte a maga emberét, hangsúlyoztatván általa,

mennyire résztvesz Magvarország minden örömében.^

Nvomukban járt a hazánkból Maillezais Péter püspök

vezetése alatt visszatér követség, melv július lo-én arra

kérte a tanácsot, hogy engedjen hajókat kibérelni és

matrózokat felfogadni Mária jövendbeli férje, Orleansi

Lajos részére, kit k már is királvnak czímeztek. A ta-

nácsnak tetszettek «a legkedvesebb és bizalmas barátai"

ügvében tett elterjesztések; s kijelentette, hogv a «királyt»

örömmel szállítja Zengbe vagv Dalmatía más helvére.^

A magyarok valóban el is mentek; és pedig elször

a királyhoz Artevaldeba,^' majd — talán a franczia király-

lyal — Parisba, hol nagy kitüntetéssel fogadták ket.

«Per procura') a házasságot valóban megkötötték Mária

és Orleansi Lajos között s az errl szóló oklevelet külön

e czélra készült pecséttel látták el.^ Megpecsételése volt

1 Wenzel, Dipl. Emi. iii. 576—7. és 3 Wenzel, iii. 582. V. ö. Niem, id.

Akad. Ért. 1851.

—iig. h.

58.fej.

— Dlugoss,x.

99.2 «Sous un lit tout courtisement)) je- 4 Wenzel, iii. 584—5.

lezte (Froissart szerint, x. 343.) a há- 5 Wenzel, Dipl. Emi. 585. — Akad.

zasság tényét. L. Villaret, Hist. de Ért. 1851. 119.

Francé (Paris, 1770. — iii. 471.) és Chro- 6 Froissart, x. 370.

nique des Pays-Bas, de Francé stb. (Re- 7 E két pecsét Bouche (L'histoire

cueil des chroniques de Flandre, iii. chronologique de Provence. Aix, 1664.

282.) — Kervyn de Lettenhove, id. h. 11. 336—7.) Máriának v. István leányá-

X. 556. nak, — Wenzel (Akad. Ért. 1851. 121.) —Magyar Tört. Életr. 1884—5. 8



5^ MÁKKI SÁNDOR

ez e<^yúttal a francziák nápolyi igénveinek és — a meny-

nyiben a párisi udvar kedvéért már most Orbán pápa

helyett is a francziabarát, s így a Nápoly birtoka tekin-

tetébl mellzhetetlen Kelement kell vala pártolni, — az

avignoni pápaság föllenditésének.

Ez eljegyzésnek azonban magára Magvarországra nézve

volt a legnagyobb jelentsége.

« . . A véres hadi istenn új zsarnokokat szül.

Mint a hogy a Phc€tont nevet szép naplovak égTzbe borították a világot: ezek szintén vsszedelmetÁrasztanak a honra, a szz jogarát kicsinyelvén,

Mert a szokatlanul enyhe, szelíd kormány az uraknakElkapatott lelkét dölyfös vágyakra hevíti —S bnre, gonosz harczokra — keresve - - találnak ürügyet.

Itt a királyi jegyest, Zsigmondot, védi az els;

Ámde amaz nem ajâr csehet a trónon: neki inkább

Franczia kell s a leányt eljegyzi emezzel, amazzal.

Eííelét tehet a nagyok átkos dölyfe, viszálya, —így rontják a hazát nem lév új urukért, hogyLázongván, nagy birtokaik számát szaporítsák!') ^

Orleansi Lajos ekkor mindössze csak 15 éves volt ugyan,

de már is fejledeztek jellemének azon sajátságai, melyek tutóbb rokonszenvessé tehették volna. Hazájának legszebb

és legdélibb ifjai közé tartozott; lekötelez és finom mo-

dora, jólelke, elzékenysége és megközelíthet természete,

szenvelgett szelídsége, nyugodtsága és lovagiassága sok

szívet nvert részére, korának fiatal urai pedig szinte rajong-

tak érte és példaképi választották t; a mellett olv ritka

szép képzettsége volt, hogy könyvei és tudósai közt egv-

aránt otthon érezhette magát; szívesen vitatkozott tudo-

mányos kérdésekrl s a mily szerényen, ép oly alaposan

válaszolt ellenfeleinek. Vallásában is szinte és buzgó volt

s föl tudott melegedni a maga hitééit.' Ennyi fény mel-

lett azonban csak annál élesebben jelentkeztek jellemének

árnyoldalai is. Folytonosan ellenségeskedett nagybátyjaival

úgy látszik, helyesebben ,Nagy Lajos 2 Barante : Histoire des Ducs d ^

leányának. Bourgogne. Brüssel, 1839. n. 171.

I jMonaci 74—86. V.



M \K'I A KIK'AI.N NI*;. 59

s kc'llc'triU'l i()i)l);m wii^Not t li;it alomra. A iiiclIcU k'i\';il<')

hailainol imitatott az ('let L;\r)ii\<)ic'iiuk kiakii.'i/:is;ira -- s

r()lc'i; c'/i'ii tiilai(loiis;i_na' (cttc-k öt iit<')hl) (Ay ellenszen-

vessé a Irancziák szemében.'

Képletes házasságának megkötése után rokonai és

számos loxai; kíséretében kissé megkésve inclúlt Magyar-

ország felé, liogy valóban nóül vegye annak királynéját s

megoszsza vele az élet örömeit és az uralkodás gondjait.

A Champagneból azonnal követséget küldött Magyar-

országba, mely jövetelét tudassa. E követség azonbannem ért czélt. Eleinte Kagusa felé akart menni, hogy

kieszközöl] e az ott elfogott franczia nemesek szabadon-

bocsátását s ezen út biztosítására Velenczét szólította föl.

A köztársaság egész szárazon azt válaszolta, hogy az ö

gályái másfelé vannak elfoglalva; ellenben Durazzói Ká-

roly

—kinek

mindenesetre megkellett akadályoznia a

franczia-magyar szövetséget — 14 hajóval rködik az

Adrián s különben sem a köztársaság dolga, hogy idegen

helyen és földön biztosítson valakit.' Október lo-én ép

oly ridegen fogadta a követség azon kérelmét, hogv leg-

alább a szárazföldi útra adjon fedezetet.^ A számító köz-

társaság október 12-én kijelentette, hogv Ragusába, a fran-

czia követség követelésének támogatására, csak azon eset-

ben ad küldöttet, ha az elfogott franczia nemesek érde-

kében maga Mária királvné is föllép; mikor azonban Mária

csakugyan föllépett s a francziák megújították kérelmüket,

hogy Velencze maga is küldjön követet Ragusába, október

20-án a megfogott nagvtanr.cs saját képviseljéhez meg-

küldötte határozatát, hogv «szép szavakkal mondja meg,hogy — nem lehet »>.^

A türelmetlenül várakozó Orleansi Lajos tehát Troves-

I Demolins; Hist. de Franca. IVirizs, 3 U. o., 543.

1S79. II. 405. 4 U. o., 543—4-.: Wenzkl, Dipl. Kml. iii. 542.



6o MAKKI SÁNDOR

ban olv tudósítást kapott, melv t Miem csekélv bánattal »>

töltötte el.' Hagvománv szerint Zsigmond brandenburgi

rgróf' maga adta tudtára, hogy nincs mit keresnie többé

Budán, mert Mária neki, korábbi jegyesének esküdött

hséget. Zsigmond fegyveres vitézei némi gúnynyal tekin-

tettek az uruk eltt hajdonfvel térdel Lajos herczegre,

ki saját embereinél nem csekélyebb megütdéssel hallotta

a váratlan hírt.^

A hagyomány nagvon is regényesen színezte az ese-

ményeket: Lajos nem Zsigmondtól ugyan, de mindenesetre

értesült arról, hogv az utóbbi hetekben milv dráma folyt

le a budai várpalotában. Mert kétségkívül drámai jelenet

volt az, mikor a más vlegényre váró Máriát a nála er-

sebb viszonyok hatalma a réginek, a nem szeretett, st

gylölt Zsigmondnak karjaiba vezette vissza. S a dráma

minden szemelveboldogtalan lett. Mária Zsigmonddal és

Visconti Valentina Orleansi Lajossal, ki ezt négy év múlva

úgy vezette oltárhoz, hogv szíve semmit sem tudott róla.

1 Froissart, id. h. 171. kat és szanaszét hever ágyúgolyókat is

2 Henri de Blaquebourg, Froissart ábrázol, mintha csata elzte volna meg

szerint, ki Máriát is Margitnak nevezgeti. e jelenetet. A háttérben Máriának Zsig-

3 A FROissART-krónika boroszlói kéz- monddal való egybekelése van feltün-

iratában lev kép szerint. A kép ágyú- tetve.

II. Nagy L.ajos és Erzsébet.



<^r'

':x.^^z^'^•%*

^^

-*^|iír;*,-í?^»l3^ V I S E G R A D^^,

12. Visegrádi donjon.

HARMADIK FEJEZET.

I.

AJÓSNAK egyszer, Zsigmondnak két-

szer is jegvese volt Mária. Híresz-

telték róla, hogy maga Garay

Miklós macsói bánt szereti.' A ha-

gyomány pedig arról is tud, hogy

egyenesen Durazzói Károlv király-

nak akarták öt «zu wibe gebén »>.^

Pedig Károly királynak magának

is volt szép ifjú felesége,^ míg Mária

októberben maga sem tudhatta,

Orleansi Lajos felesége lesz-e, vagy

1 LiNDNER igen komoly ember, mégis azt hiszi

(i. 246.), hogy valamely büszke magyar fúr Má-

ria keze által akart trónra lépni.

2 Chronik über Sigmund. (Cardanus közlése.

Forsch. zur deutschen Gesch. Göttinga, 1876. —342.

3 KÖNiGSHOFEN szerint (Stchr. Strassburg, 11.

597.) Kis Károly ép azért volt feszült viszonyban

a pápával, mert ez nem akarta elválasztani Mar-

gittól, hogy Máriát vehesse el. Helyesebb Lindner

(Gesch. des deutschen Reichs iinter König Wen-

zel. Braunschweig, 1875. i. 255.) azon megjegyzése,

hogy Károly legfeljebb fiával, Lászlóval akarhatta

eljegyezni Máriát.



02 MÁRKI sAxnOK'

pedig a Zsigmondé. Eniezé lett, mert ennek kedveztek

inkább a körülmények.

Erzsébetnek és Garaynak kormányát ugyanis egvre

fokozódó ellenszenvvel tekintették az urak, kivált a dél-

vidékiek. Simontornyai, a három Horváthy, st maga

Laczkfy bán is mihelyt a királynék 1384 elején odahagy-

ták Dél-Magyarországot, nyíltan Durazzói Kárólvhoz csat-

lakozott. Károly pártjának még nagyobb súlvt adott

azon körülmény, hogy Anjou Lajos sem boldogult Nápoly

ellen, st hogy ezen küzdelemben életét is vesztette. —A nem szn izgatásoknak lecsöndesítése végett Erzsébet

1384 májusában Laczkfy helyébe Szentgyörgyi Tamást

tette bánná. Ez kell szigorral járt el a szintén lázongó

városi polgárok ellen' s július 8-án csak az elrelátása

hiúsította meg, hogy Zára a Horváthyak kezére nem ke-

rült. Azonnal megeskette a polgárokat, hogv mindvégig

hívei lesznek Máriának, valamint nvérének Hedvignek s

anvjukríak Erzsébetnek; az árulókat pedig július ii-én

kivégeztette.' Az oligarchákkal azonban semmire sem

ment. Ezek Tvartko királyt is részökre vonták, mit szin-

tén megtudott Mária kormánva. Szemére hányta Velen-

czének, hogv Tvartko részére két gálvát engedett épít-

tetni saját hajógvárában ; a köztársaság azonban június

14-én azzal igvekezett kivágni magát, hogv hiszen nem

adott hajóslegényeket s hogy Tvartko velenczei tenger-

nagyjának úgvis meghagyta a magvar királv alattvalói-

nak kímélését.^ Nvár derekán Károly királynak különben

is tizennégy hajója horgonvzott az Adriai-tengeren, várva

a parancsot, mikor induljon Dalmatiába. Szeptember

20-án meghalt Anjou Lajos s menekv lovasságának egy

része Ragusa város fogságába esett. vi. Károly franczia

1 Paulus de Paulo, Schwandtnernel, wiii. sz., 162. 1. és Fejér, x. a. 206-

III. 725. 207. 1.

2 Spiess, Archív. Neben-Arbeiten. 3 Wenzel, Dipl. Emi. iii. 53S—9.



MÁK'IA KIK'ÁI.N \l'. O3

királv c'S Mária királviié — mint latjuk kr)zi)('l('-pi(k

iigvaii ri-(K'k(")kh('n, clc a Máiiáho/ kíihnihcii liíi város

mé<r iii\ is csak 1 v^^ rcí:)riiár jS-áii bocsátotta ökct s/a-

bad 011.'

I)c nemcsak dcl fononôtt. Az elé<;ületlenség magá-

ban Maíívarorszáuban is teriedett. A Mátvusföldnek több

várát némelvck <• idegen és ellenséges kézre" adják vala,

ha különösen Zelinát meg nem menti három testvér,

kiket azután Mária királvné Nedecze várának birtokával

jutalmazott meg.'

Erzsébet ilv körülmények közt minden eszközt meg

akart ragadni a nemzet megnyugtatására s 1384 júniusára

országgWilést hirdetett. A rendek Paduersia Pált és Ozto-

pán Dénest küldték Mária királynéhoz, kérvén t, hogv

atyjának példájára biztosítsa a maga részérl is 11. Endre

aranybulláját. Tekintve, hogy a királvnak «a k(:zjóra szol-

gáló minden dolgot kegyesen kell fogadnia, mert annál

ersebben áll a trón, mennél inkább biztosítja alattvalói-

nak békéjét a fejedelem'), június 22-én Mária csakugvan

megersítette az aranvbullát -^ s ígv mintegv jóvá akarta

tenni azon mulasztást, melyet nem egvszer hánvtak sze-

mére. A gvlésnek azonban más czélja is volt ; az tudni-

illik, hogy, ha egyébkép nem lehet, erszakosan állítsa

helyre a királyság tekintélyét. A nádor — úgv látszik,

ennek következtében — csakhamar fegyverbe szólította a

nemességet. Június 30-án például egész rövidséggel tudatta

Losonczy Lászlóval, hogy a királyné akarata folvtán min-

den hadi népével együtt « háborúba" kell mennie. Távollé-

tének idejére a királvné szívesen kijelöl egv várat, holfeleségét és féltsebb vagvonát tartsa.' A nemesi fölkelés-

1 Az erre vonatkozó oklevelek u. o. van a Corpus Jurisban is. (Máriának

55Z—5^>7 egyetlen, oda fölvett törvénye.)

2 1384 júl. 9. Fejkk, X. a. 205—6. 4 Fejér, x. a. 182.

3 Közli Fejér, x a. 148— 151. Meg-



64 MÁKKI SÁNDOR

ból azonban ezúttal semmi sem lett. A kiralvné ma2:a

augusztus elején' Temesvárra vonult s anyja által innen

szólította föl Kállay Ubolt, hogv me^('3rizve régtl fogva

tanúsított hségét, az ellene föllázadt volt vajdával, Laczkfy

Istvánnal és pártosaival semminem összeköttetésbe se

lépjen.- S úgv látszik nem is lépett; legalább a Kállayakat,

fkép pedig Marhard fiait, Lászlót és Andrást utóbb sok-

szorosan kitüntették hségökért Mária és Zsigmond.^ Eré-

Ivesebb eljárásra azonban most sem szánta el magát a

kormánv, hacsak annak nem veszszük, hogv Velenczévelismét szövetségre akart lépni. Az alkudozások már 1385

elején megindultak. A nádor Geno Károly eltt Ber-

nardo Ferencz által fejezte ki óhajtását szorosabb szövet-

ség kötése iránt és Geno a tanács tudtával azonnal

ki is jelentette erre való készségét. A köztársaság

maga márczius lo-én Quirino Jakabot teljes hatalom-

mal küldte a nádorhoz, kinek azonban ügyelnie kellett,

hogy a magvar részrl szövetkezésre — úgv látszik —szintén felszólitott Genua, valamint Padua urának, Carrara

Ferencznek, követei Velencze érdekeit valamiképen meg

ne sértsék.^ Egyidejleg márczius 28-án Tvartko szerb

és bosniai király is örök húséget fogadott « kedves nvé-

rei », Erzsébet, Mária és Hedvig királynék, — valamintsoha sem múló barátságot a nádor, az igen kedves ba-

rátja és atyjafia iránt. ^ S tudjuk, hogy ezekkel párhuza-

mosan Mária eljegyzése s a franczia-magvar szövetség tár-

gyában a párisi udvarral is megindultak az alkudozások,

melyeket a Mária kormánya által megnyert Lipót osztrák

herczeg is támogatott, s így Venczel és Zsigmond ellené-

ben megbízható szövetségesnek látszott.

1 Július 28-án még Budán volt. Fejér, A megbízó levelét a királynénak, a ná-

X. a. 143. dórnak, a pécsi püspöknek és Bernardo-

2 Katona, Hist. xi. 77—8. nak kellett bemutatnia.

3 Gr. Károlyiak levéltára. 5 Spiess, id. h., xix. sz., 163. 1. és

4 Wenzel, Dipl. Emi. iii. 568—572. Fejér, x. a 260.



mAk'ia kiiv'Ái.nmí:, 65

Mária királyné diploinatiája tehát a Náj)í)lv lelni fenye-

get veszélylyel szemben korántsem volt tétlen ; ellen-

kezleg annvierélyt fejtett ki,

hogy a fehérvárik<'ij)ta-

lan márczins 4-én «i-ettegett nrnjének" nevezi Máriát.'

A szép tervek azonban egyenkint omlottak porba. Oui-

rino eljntott ugyan Budára, de visszatértekor a lázadók

fogságába esett. ^ Velencze mindamellett nem állt el ere-

deti szándékától s ápril 27-én Dandolo Lénárdot és Truno

Donátot bízta meg a maga képviseletével,' idközben pe-

dig május 25-dikén milanói podestává választott követét,

Geno Károlvt, visszahítta.^ Az új követség mködésérl

nincsenek tudósításaink ; Plumacio János azonban, kit

Velencze a 7000 arany forintból álló adóval küldött

Visegrádra, augusztus i8-án rendeltetése helyére ért, ^

csakhogy öt politikai küldetéssel nem bízták meg.

Velencze eljárásának irányát kereskedelmi érdekeiszabták meg. Hiszen ép ezen évben, ápril 5-én kötött

oly szerzdést, mely Magyarország érczbányáit úgyszól-

ván kezére játszotta; a dalmát révkereskedés pedig lekö-

telezte a királyné iránt a számító köztársaságot. De ha-

sonló simasággal tárgyalt Tvartkoval, ki magyar érzel-

meinek jutalmát abban nyerte, hogy Mária már júniusban

átengedte neki Cattarot,*^ — a lázadó Laczkfy Istvánnal,

kit szintén a « szeretet és rokonszenv hangján « szólított

meg,^ — st Durazzói Károlyival is.

Károly ügyei ugyanis kedvezen alakultak. Dalmatia

egy része, valamint Horvát- és Tótország az egész nyá-

ron át forrongott és Zágrábban a letett bán, Laczkfy,

h tanácsosával Pál érsekkel együtt, majdnem fejedelmi

hatalmat gyakorolt.'^

1 Fkjéh, X. a. 233. 5 U. o. 589—590., 594., 595.

2 Wkxzkl, id. h,, iii. 577—8., 582—3. í) U. o. 586. és 590—2.és 588. 1. 7 U. (). 583. (július 5-én).

3 U. ü. 57«. 8 V. ö. Wenzel, Dipl. Kml. iii.

4 U. o. 579—580. 582—3., 588. 1.

Magyar Töi t. Klctr. 1HH4

—5. Q



6ö MÁKKI SÁNDÜR

Voltakép

«— — iszonyú kardú tt'st\'éreinél is

Elvetemültcbb Záf^ráb ])üspökc, a ki talárban

Jár, — a bajoknak kútfeje és nevelje, ki készebbMég amazoknál is minden vétekre, gonoszra.') '

V'i. Orbán pápa átok aki vetette ugyan Károlyt,^ leghí-

vebb pártolója azonban épen ö volt, a pap. 1385 nyarán

eléggé szervezettnek találta már a forradalmat, hogy

jelültjével nvíltan föllépjen. Minden attól függött, rá

birhatja-e azt a Magvarországba való jövetelre. Pártja

megbízásából Nápolvba kellett mennie, hogv annak ne-

vében ünnepélvesen meghívja Károlvt a trónra. Hogv

Velencze íigvelmét kikerülje, nem vallhatta be utazásának

valódi czélját. A köztársaság még 1382 ápril lo-én meg-

engedte volt neki, hogv szentföldi útjára Velencze kikö-

tjében saját költségén egy gálvát szereljen föl.^ S akkor

nem is volt más czélja, mint a szentföldi út. Mire azonbanelkészült a gálva, a Lajos királv idejében a turini béké-

nél s más fontos állami ügyekben annyira méltányolt férfi,

eljöttnek látta az idt, hogv szint valljon.

1385 nyarán szent zarándoklat színe alatt hajóján

csakugvan útra kelt, fölkereste Rómát, — de nem ment

tovább Nápolynál,^ hová augusztus közepén érkezett. ^

A király valószínleg szent István napján (augusztus 20.)

fogadta s a püspök átadta neki azon oklevelet, melyben

állítólag Magyarország « összes » frendjei meghívják t a

trónra.^ Károlyra mindenki kedvesen emlékezik otthon

1 MoNACi, 99— 102. V. tus i8-án és 22-én kelt leveleiben tesz

2 MoNACi szerint csak 1386 elején, említést arról, hogy a zágrábi püspök Ná-

id. h. 336. 1. polyban van; és szeptember 15-én arra[mendum utasítja t a köztársaság, hogy vele szem-

<.Hunc paulo ante diem, mirum, dictumque tre-^^^^ tetszése szerint válogassa meg az

Torserat a latio sublimi pastor in illum , . 1 /tt' i \

Fimen Apostolicum,suspensum tempore longo..udvarias szavakat. (Wenzel, 592-3)^

^

6 Dlugoss (x. 100.) különös állítása

3 Wenzel, id. h. 474. szerint Erzsébet maga ösztönözte öt a

4 Thuróczy, Chronica Hungarorum. bejövetelre (Secundum aliorum assertio-

{Schwandtner, i. 253.) nem per dictam reginam Elisabeth ac-

5 Gerardo Miklós már 1385 augusz- cersitus.) Ennek világosan ellene mond



MA KM A KIK'AI.NM-: 67

tiulják, 1i()l;\ vvv^] maii^var királvok sarja s li()<;y Iciîiikal)!)

('it illt'ti iiu'i; szciil IstN'áii k-oroiKija. A /aholátlan ncinze-

tet lU'in koiináiivozhatja asszonv; a KY^^'^^Í^''^^^ scimnikrp

sem csillaiîthatja Ír az általa r()li(lrz('tt liáhoii'it;mert azt

a Ma<;-varorszá<;ot, inelvel KaroK- iniiuUnhcn hínclkcdiii

látott, háború dúlja most. Hcmu' bíznak tehát s remélik,

teljesíti is kérelinöket.' A döntó pillanatban Károly nehe-

zen határozott. Lajos királynak tett Ígérete aligha mese.

Pénztárát is nagyon kimerítették a hadjárat' költségei.

A pápa átka szintén kevéssé ajánlhatta ót a magyar nép-

nek, melv eííészben véve vallásos volt.' Altalános sza-

vakban azonban harmadnapé végre is elfogadta a felaján-

lott koronát. Hiában esengett neje, Alargit királyné, kit

különösen az rémített meg, hogy fiát is magával akarta

vinni; férje öt állítólag meg is verte^ s nem eresztette

magához. Végre azonban megszánta ót, — és

«— — mihamar hozzáviszi a szerelemvágy.

Sírását, panaszát szívbl hallgatja ezentúl.

Látja, szegény neje mint rjöng ilyen elhagyatottan

Es a töméntelen aggodalom sóhajokra fakasztja.

Egyrészt fáj neki, hogy távol legyen a fia tle.

Másrészt szánja nejét. — míg végre legyzi szerelme

Es megígéri, hogy itten hagyja fiát, a kit anyja

Mint a halál torkából megszabad últat ölelget.-) 5

A közönséíí közé Károlv szándékairól csak homálvoshírek szivárogtak ki. Aêlencze követe, Gerardo Miklós,

még szeptember 9-én sem tudott többet annál, hogy a

királv Szlavóniába készül menni és szeptember 20-án nyert

a Mária által i3S6-ban kiadott oklevél

(Kovachich, Suppl. ad vest. com. i. 287.)

holII

némely lázadóról » beszél, kik a ki-

rályt bejövetelre ösztönözték. Levél, pe-

csét és követség által való behívásról

tud a flórenczi köztársaság is. Wenzel,

id. h., III. 606.

I Thuróczv, id. h. 254. és Fejér, x.

a. 267—g. E beszéd Thuróczynak elö-

adás-szépítje. ugyancsak Monaci la-

tin verseinek prózává lapítására, helyen-

kint azonban bvítésére is vállalkozott.

Bonfin (1606. kiadás, 356—7. 1.) szintén

átírja e beszédet, illetleg egy sokkalhosszabbat csinál helyette.

2 Monaci, iig— 121. v.

3 BONFIXI, 358.

4 Monaci, 159^160. v.

5 U o. 170— 177. V. AscHBACH sze-

rint (I. 21.) Károly kilencz éves fiát,

Lászlót, akarta királylyá tenni s azután

haza szándékozott térni.



ÓS MÁi^KI SÁNDOR

Utasítása értelmében Nápolyban kellett maradnia, míg Ká-

rolv vissza nem tér.' Pediíí a ('békeszeret Károlv" Ge-

rardo levelének íratásakor ' vagy másnap, Horváthy Pállal

és számos elkel úrral együtt két gályával ^ már útra kelt

és szeptember 12-én kedden ^ Zengbe érkezett, hol az

olasz lakosság kitör örömmel fogadta.^ Spalato ellenben

s néhánv hú város csak a kénvszerúségnek engedett, tör-

vénves uralkodójának azonban nem tartotta s október

13-án is kijelentette, hogv Mária csak akadályozva van

a királvi teendk végzésében, jog szerént azonban valódi

király. ^' — Károly Zengbl Zágrábba ment, hol szintén

nagy ünnepélyek vártak reá. Megbízottjai innen széled-

tek el az országban, hogy azt a nuralom ellen izgassák;~

egyúttal azonban maga is zte csöndben, titokban, leplez-

getve (' csúfos*) cselszövénveit.^

Most már a budai kormány sem támaszkodhatott egye-dül a küldiplomacziára. A belbajok elfojtása az ország saját

segédeszközeinek fölhasználását követelte. Lajos franczia

berezeg nem jöhetvén, Zsigmond pártja, mely ez össze-

köttetést elejétl fogva kárhoztatta, újra minden követ

megmozgatott, hogy gyzelemre jusson. A heves ifjú elein-

tén fegyverrel akarta kényszeríteni Máriát, hogy t ismét

jegyesének ösmerje el. Sternberg Vilmost népével együtt

1385 május 9-dikén zsoldjába fogadta «yn unseren Ge-

scheíften zu dem Königreiche in Hungarno;'^ 1385 július

13-án pedig, hogy valamiképen pénzt szerezzen, Brandenburg

egy részét, t. i. Priegnitz és Altmark vidékét, 50,000 prá-

gai garasért unokatestvéreinek, Jobstnak és Jodoknak zá-

1 Wenzel, id. h. 592. és 594. 5 Thuróczy, id. h. 257.

2 SzALAV László szerint (Magyar- c Lucius Schwandtnernél, iii. 40S.

ország Tört. 11. 263.) szept. 4-én indult 7 Thuróczy, 257.

útnak. 8 Mária oklevele. Kovachich, Suppl.

3 Caresinus Venetus (Muratori, Re- ad vest. com. i. 287.

rum Italicarum, x. 476. — Lucius, 244. 9 Dobner, Monum. Hist. Boemiae.

4 Kerchelich, Hist. Eccl. Zagrab. ív. 375.

140. Aschbach szerint (i. 21.) szept. 3.



MÁk'IA KIK'ÁI.N M':. ()f)

logosította ('!.' líoL^v a/()iih;in a/. or!^r(')ís:'iL; l('L;k<")/('lcl)l)i

rs általános (')i"(")k(")sci, Wiic/cl is [iinos ezen s/cizodcs

ellen kirü<;'ásl ne tehessenek, Wnczel jaxiira Zsi,L;ni<)ii(l

I^Sc;. jnl. Ji-en r(')ltételesen Hrandenhuri^ tíihhi részérói is

lemondott azon se<;ély fejéhen, inelvet a cseh király "ir-

czai<i;et nncl noch irczaiíên soll in nnseren Sacheii <>en

deni Königreich czn lluníêren".' Zsigmond teliát, ki jx'ir

hónap elótt még a magvai- és lengyel trón révén az Elhé-

tól a Niemenig s Pruthig és a Keleti-Tengertl az Adriai-

és Fekete-Tengerig akart nralkodni, e perczhen már csak

brandenburgi czíinzctcs rgróf s a római szent biroda-

lom fkamarása volt.

Nagvon csekélv viszonzásul ezek fejében Venczel né-

met császár, kit állítólag azon hír is aggasztott, hogy Ká-

rolv szintén t is el akarja zni s v. Károly néven maga

szeretne uralkodni,^ öcscsének javuló szándékárólbiztosí-

totta Erzsébetet,^ ki ha talán nem is hitt ebben, a német

segély kedvéért fontolóra kezdte venni a dolgot. Itthon

Dömötör bíbornok-érsek, a család régi barátja, beszélt

lelkére, eleinte azonban oly csekély eredménynyel, hogy

egv kószahír szerint az ingerült királvnék t még az esz-

tergomi széktl is meg akarták fosztani.^

Mária azonban végre is legyzte ellenszenvét s anyja

jóváhagvásával kijelentette, hogy visszalép Orleansi Lajos-

sal való eljegveztetésétöl s nül megv Zsigmondhoz. Errl

azt terjesztették Francziaországban, hogv 10,000 emberrel

vonult az elle egy határvárba zárkózott királvnék ellen

s úgy kérte ismét nül Máriát. Erzsébet azonban megta-

gadta leánya kezét. Csak akkor engedett, mikor saját alatt-

valói is kijelentették, hogv épen olvan becses elttük a

1 Pelzel, Lebensgesch. des Königs 3 Cornek után Aschbach, i. 32.

Wenzeslaus. Urkundenbuch, xlvi. sz. 4 Dlugoss, x. 100.

Aschbach, i. 36. 5 Fejék, x. a. 221.

2 Gercken, Cod. Dipl. J^jtandenburg,

ni. 134.



70 MARKI SANDÜK

németekkel, mint a francziákkal való kereskedés, hogy

tehát segítséget sem adnak a brandenburgi ellen. Az rgróf

viszont azzal fe-

nyegetzött, hogy

élethossziglan egy

toronyba zárja s

kenveren és vízen

tartja ket. S igy

lett volna Zsig-

mond Mária férjé-

vé és ('Magyaror-

szág királyává)). '

Annyi bizonyos,

hogv Zsigmond

okt. 3-án már ud-

varának új szerve-

zésérl gondosko-

dott és pedig oly-

kép, hogy annak

tagjait péld. gróf

Forchtenau Pált

13. MÁRIA KIRÁLYNÉ thuróczv krónikájából. novemo. elsejétolfizeti.' Valószín,

hogy a lakodalom is , melvet az udvari pártok kien-

geszteldése elzött meg,^ tényleg ezen napon, tudniillik

I Froissart (x. 372.), ki Zsigmondot

ismételve is csehországi Henriknek ne-

vezi. Ugyanezen mesét Dlugoss (x. 100.)

szintén leírta, nyilván összezavarva a

késbbi gyri és horvát eseményekkel.

Szerinte a nemesek, kik haragudtak Er-

zsébetre s Máriára Zsigmond mellzése

miatt, Máriát meg akarták fosztani a

tróntól, mire ez anyjával együtt egy ers

várba menekült; ezalatt Durazzói Károly

is elfoglalván Mária trónját, az anya-

királyné Venczel segítségével kibékült

Zsigmonddal s Károly megöletése után

nül adta hozzá leányát. — Különben

MoxACi Lrincz (329. 1. 192—3.) verse

"Addig a császárnak fia nül szerzi azon nt,

A ki magyar vért vitt hozományul,

szintén némi erszakot sejtet.

2 Fejér, x. a. 227.

3 Annak bizonyságául vehetjük a gya-

núsított Dömötör érsek részére Mária

által okt. 26-án kiadott levelet. Fejér,

X. a. 221—2. és TÖRÖK, Magyarország

Prímása, 51.



MAK'IA KIK',\I,\M'. 71

iniiuls/t'nlck iiaj^ján t()rtriit nu\í;.' A politikusok iiic;^ lehet-

tek eléL»'ecl\'e s nem is sokai iôiuloltak vele, lioi^v a szí-

vét már \'al(')l)aii

ére/ni kezd, meri

életének i()-ik évé-

ben járó Mária

csakiigvan szere-

ti-e, vagv fogja-e

szerethetni a 1

éves Zsigmondot,

kirl nvílt titok

volt, hogv nem haj-

lamból, hanem ér-

dekbl vette t el.

Söt ezt a frigyet

magának a zava-ros viszonyok ren-

dezése végett ösz-

szehívott ország-

gylésnek is szen-

tesítenie kellett.

Mária már no-

vember 8-ára ösz-

szehítta a rendeket Budára. Mivel kevés id állott ren-

delkezésére, nem hítta meg az összes nemeseket, mert

14. Zsigmond király Thuróczv krónikájából.

2 Erre utal, hogy Zsigmond e napon

mintegy új udvartartást kezdett. Monaci,

Thurüczy és Caresinus elbeszélései, de

az események egybevágása szerint semmehetett az végbe október második és

november els fele eltt. Krones (Gesch.

Oesterreichs, ii. 203.) októberre teszi.

A házasság idpontjára nézve eltérnek

forrásaink. Mária egy 1383-i oklevélben,

melynek keltét azonban Pray (Ann. 11.

171. 1., 29. jegyz.) tollhibának tartja,

Zsigmondot már «igen kedves férjének))

nevezi. A Cardauns által kiadott kró-

nika szerint (id. h. 339.) 1386-ban ment

férjhez Mária. De ugyanezen forrás is

úgy tudja, hogy a lakodalom után va-lami országgylés félét tartottak, hol «al

herén hiden ». A házassági szertartást

Froissart krónikájának boroszlói kéz-

iratában régi kép tünteti föl, melyet szín-

nyomatban közlünk. Azon állításnak,

hogy a házasság emlékére a sárkányren-

det alapították, czáfolatát lásd Acta lite-

raria Musei nat. Hung. 182.



/- MARKI SÁNDOR

ezeknek felkészüldése hetekbe került volna, hanem azt

rendelte, hogy a többinek képviseletében megyénként

csak négy vagyonosabb nemes jelenjék meg,' a mi nemjelentéktelen mozzanat az országgylések fejldésének tör-

ténetében. '

15. MÁRIA KIRÁLYNÉ NAGY PECSÉTJE. Ellap

A tárgyalások a kitzött naptól fogva szakadatlanul

folytak. A nemesek szemére lobbantották a kormánynak,

hogy szabadságaikban, kiváltságaikban, st személyök sért-

hetetlenségében is a legnagyobb sérelmeket szenvedték s

hogy az ország régi törvényei veszendbe mentek. Máriá-

hoz küldött követeik által tehát a szent és más királyok-

I Fejér, x. a. 217.



MAIs'l A KIK' A INNI' 73

t(')l nvcrt ()ssz('s joiâikiiak megersít rsót aniivi\':il is

inkább kí\;'inták, incil c/.t inai- a múlt (''vl)(n sem Noiiako-

(lotl teljesíteni a kir:'il\nr. S nuL^íonlolva a/on lánlon'tha-

tatlan hiisé<(ct, niclvct a luiiicstk Magyarországának és a

szent korona ()sszc\s jogainak, kiváltképen |K'(b\^ a liatárok-

l6. MÁRIA KIRÁLYNÉ NAGY PECSÉTJE. Hátlap.

nak védehiiében és megtartásában mindenkor készségesen

tanúsítottak; s megfontolva, hogy országát maga is csakezen hség következtében bírja, a nemesek kérelmét

Mária igazságosnak, st az egész országra nézve is hasznos

nak találta s mivel .egyébként sem akarta kisebbíteni az

érintett szabadahnakat : november 14-én kedden, ünnepé-

lyesen megigérte és fogadta, hogy ókét Magyarországnak

Magyar Tort. Élctr. 1884 — 5. 10



74 MARKI SÁNDOR

szent és más királvaitól nvert örökérvény szabadságaik-

ban, kiváltságaikban s jogaikban, hogy a haza védel-

mére s az iránta való rendületlen hségre annál inkább

föllelkesüljenek, ó is, úgv mint eldei tették, megtartja és

megoltalmazza.'

Ezt az igen nevezetes, a törvénvtárba azonban föl

nem vett valóságos «magna charta »-t a kormánv minden

egves vármegvének külön is megküldötte.' A nemesség

szabadságainak megersítése után az országgylés hséget

esküdött Máriának és Zsigmondnak, kit az ország gyám-iának (regni Hungáriáé tutor) czímével tüntetett ki.^

Czím, hatalom nélkül. A bekövetkezett szerencsétlen-

ségek egvik f oka az volt, hogv a kormány nem köve-

telte, st megakadályozta Zsigmondnak megkoronáztatá-

sát. Ez a habozás csak az ellenfél önbizalmát növelte.

Többet ennél azonban maga Venczel császár sem akart,

mert sokkal inkább félt dicsvágyó öcscsétl, semhogy

fején szerette volna látni a magyar koronát.'

A házasság és a hódolat megtörténte után november

második hetében Zsigmond sietve távozott Csehországba, ^

hogv testvéreitl Kis-Károly ellen segítséget kérjen- s

nem azért, mintha — mit egyesek szemére vetnek —gvávaságból futott volna meg." Önz rokonaitól, mint

1 BÁRDOSSY, Reflexiones, lxxiv. §.,

lo. sz. — Kovachich: Vestigia Comitio-

rum, Buda, 1790. — lxxviii—lxxxiii. —Fejér, x. a. 216—g.

2 Kovachich, id. h. lxii.

3 Zsigmondnak 1409. évi oklevele.

Pray, Ann. 11. 164. Ö azonban azt hi-

szi, hogy Zsigmond e czímet 1382 ótaviselt.

4 V. ö. Mária és Erzsébet királynék-

nak 1386 május 2-án kiadott oklevelével.

Fejér, x. a. 286—7.

5 MoNACi, 205—6. V. Thuróczy, 258.

LiNDNER szerint (i. 259.) a házasság már

október elején megtörtént, Froissart

szerint pedig október i8-án a házasság

híre már Troyesban volt. Lindner sze-

rint október 8-án Zsigmond már nem

lehetett Budán, mert Dömötör érsek ré-

szére a nyilatkozatot csak Mária és Er-

zsébet állította ki. De ez nem is volt az

ö dolga. S viszont több mint valószín,

hogy az országgylés hódolatát Zsigmond

személyesenakarta fogadni. S a Dömö-

tör részére kiállított oklevél különben

sem okt, 8-án kelt, mint Lindner hiszi,

hanem okt. 26-án, mi szintén Lindner

föltevése ellen szól.

6 Thuróczy, 258.

7 U. o. A CARDAUNS-félí krónika által

1386-ról említett szökést az 1389. évnél

kell elbeszélnünk.



MAK'IA KIKWIA M'.

l.'iltiik, cs:\]< U'Aí^y cnucdiiirinck ;'ii:'in i ciik'IIicIcH láino-

<;at;'isl. Tiuljiik, PnCîiil/ rs AltiiKuk cl/íilo^ôsílasával

hoi^van s/cr/cll lliik c'l;v kis pc'n/t :i iiN'áion. Mivel a/.oii-

haii a krt kcríilcl lak(')i [ohslnak cs Jodókiiak IkkIoIiií

nem akartak, Hraiulc'nbur<(r(')l Venczcl javára novciiiiítü"

13-án vetlegesen lemondott, említett unokatestvéreinek

pedig Lublyóban deczember elsején a Duna és Vág közti

részt vetette zálogba.'

Csak ekkor kapott segítséget s a jöv tavaszra most

már ersen készüldött is. Kirívó törvénvsértésével azon-

ban megkétszerezte Károly pártját, mely végre kilépett

várakozó állásából s deczember elején jelöltjével Zágráb-

ból Buda felé indult. Útközben mind többen és többen

csatlakoztak hozzá, állítólag egész zászlóaljak is, melvek

hajdanában már szolgáltak alatta.- Az udvar, melv meg-

foghatatlan módon még Buda várát sem látta el elégörséggel, erejében nem bízhatván, Károlylyal békésen

akarta elintézni a dolgot. A királynék által hozzá küldött

követségnek azt felelte a nápolyi király, hogy csak köz-

vetít akar lenni az eo^vmást félreért királvné és a nem-

zet között s hogy a teljes kibékülés eszközlésén kívül nincs

egyéb oka jövetelének. ^ A királynék teljes megnvugvást

és bizalmat tettetvén, « mosolyogni tanultak)) s aranyos

kocsiban fényes kísérettel mentek a « kedves rokon »> elé.

A találkozás igen szívélyes volt.

«Az asszonyok nagy vígan fogadáK

Az nagy álnokságot, mert ezt nem tudták. »4

Károlv a bevonulás alkalmával a hintóban Mária és

Erzsébet közt foglalt helyet. Az anyakirályné alig gyzte

1 (jErcken, id. h. Hl. 136. i<;en kedves nvérét édes szavakkal és

2 Fantin Desodoards: Histoire d'Ita- enyelegve biztosította, hogy koronáját

lie. Paris, 1803. ív. 564. és országát megakarja védelmezni. —3 A krónikásnak ezen szavaival tel- (Kovachich, Siippl. ad vest. com. i.

jesen összehangzik Máriának 1386-diki 287.)

oklevele, melyszerint Károly (')t mint 4 Tinódi Sziládynál, id. h. 322.

10*



76 MÁRKI SÁ.\Í)()K'

magasztalni « kedves fiának') nemes lelkületét, kegyeletét

Lajos királv iránt, valamint rokoni szeretetét, melynél

fogva odahagvta messze lévó országát, feleségét, gyermekét,csakhogy lecsöndesíthesse a magyarországi zavargásokat

és hogv megkönnyítse a királynék munkáját. Ok képtele-

nek meghálálni mindezt;hanem majd megfizet neki az

Isten. Károlv zavarában csak azon kegyeletet emlegette,

mely Lajos király és családja iránt olthatatlanul ég kebe-

lében. Budára érkezve, látszólag a legnagyobb barátság-

ban váltak el eofvmástól ; Mária és Erzsébet a királvi

palotába hajtottak, vendégük azonban egyik párthívénél

szállott meg.'

('Királyné — intették Máriát egyes hívei — vigyázz,

hogv úgv ne járj, mint Johanna. »- S ki tudja, nem jár-e

úgy valóban, ha is ellene szegül Károlv nagyravá-

gyásának ? Ez a nagyravágyás pedig mind érthetbben

mutatkozott. Lehet, hogy a párt már elre ^ országgylést

hirdetett Budára, annvi bizonyos, hogy deczember máso-

dik felében az országgylés, a « szájas nemzet", kormány-

zóvá választotta Károlyt, ki csak most költözött be a

királyi palotába. ^ A nápolyi útczai jelenetek otthonosakká

lettek Budán is és a nép, vagy — a hogy történetíróinknem sok gyöngédséggel nevezgetik — a cscselék egyre

jobban zajongott a királynék ellen.

('Meddig trjük még az asszonvok igáját? Az asszony-

királv veszedelmes. Ezt a Károlv királvt nekünk a Min-

denható az egekbl küldte. Ez a férfi legyen a királyunk!

A megrettent Mária és Erzsébet naponkint hallhatott

1 MoNACi, 330. 1., 207—236. V. — keztében lett kormányzó és csak azután

Thuróczy, 258—9. hirdetett országgylést. Ezt azonban már

2 Marino Sanuto krónikája. (Rerum az id rövidsége miatt és azért sem te-

Italicarum Tomus xxii. — 756. hasáb. hette, mert a hogy pár hét eltt Zsig-

3 Fessler szerint (11. 52.) még Zág- mondót is az országgylés tette gyámmá,

rabból. ha másért nem , a törvényesség színe

4 Thuróczy, 259. kedvéért, bizonyosan ö maga is az ország-

5 M0NAC1 szerint (330. 1.) csel követ- gyléstl magától várt hasonló czímet.



MÁk'IA Kllv'Ál,\ NK. 77

eíTclc kilakach'isokal,' iiuKck annál \ ('SZ('(l(liiicsc'l)l)t;k

voltak, iiKMl a ik'iíiuI (Aalosahh ország^vlést is iiuié-

szebh elhatározásra tüzelhették. Hiába s(')hajtoz()tl bjzsé-het, hoi;\- Lajos érdemeiért leánvának il\' roszúl fizetnek;

az i'itczán a t()inei; uralkodott s na<i^yon kelletlenül hall

gatta azokat, kik Mária jogait vitatták. Az ekként fölka-

pott Károlv értett a helvzet elnyeinek kizsákmányolásá-

hoz. Azon szín alatt, hogv a fenvejêtö zavarok sürgs

közbelépést követelnek, a királvnékhoz ment, a várat

olaszokkal és horvátokkal megszállatta, a nemeseket maga

köré gyjtötte s ezeknek küldötte által Máriát lemon-

dásra szólította föl. Látja, hogv a közvélemény ellene

van — s nviigodjék meg sorsában. A nemzet nem akar

engedelmeskedni nnek. Jog szerint sem illeti meg ta trón s nincs rá példa, hogv a magvar valaha nt

uralt volna. S neki elegend képessége sem lehet ily

nagv ország igazgatására. Férfiú dolga ez. Maga megítél-

heti, az országnak zavaros viszonyai közt ér-e valamit egy

gyönge asszony. A mit mond, az az ország akarata. S a

közvéleménynek engedni kell, kivált ha különben sem

lehet változtatni a dolgon.

Agvönge nk csaknem eszméletöket vesztették erre

a lesújtó nyilatkozatra. Önuralmát elször Mária nyerte

vissza.

('Atyámnak engemet jogosan megillet koronáját —szólt, miközben könyei eltörtek — meg nem tagadhatom,

tegyetek úgy, a hogy akartok ; de mint asszony, ellene

nem állhatok ily nagv tömegnek és csak arra kérlek ben-

neteket, hogv apám érdemeit tekintve — ha-ugyan be-

csülitek még valamire — legalább életünket hagyjátok

meg s engedjétek meg, hogy Magyarországot számzött

gyanánt elhagyva, uramhoz mehessek."

I Thuróczy, 2G0. Ilyenekre maga Mátyás is czélzott Beatrix ellenében (Kovachich.

Script. ininores, 11. 343.)



78 MÁRKI SÁNDüK*

Erzsébet szárazabban válaszolt s kijelentette a követ-

nek, ho^ry Károlyival személyesen kíván beszélni. A mint

magukra maradtak,zokogva borultak egymás karjaiba,

hogy panaszszal könnyítsenek elhagyattatásuk miatt érzett

végtelen fájdalmukon. Udvarhölgveik sem tartózkodhattak

a sírástól. Els felindulásának legvzése után azonban

Erzsébet, a sok megpróbáltatást ért, higgadtabb gondol-

kozású anva ismét a régi lett.

Meg akarta gvzni a koronához amúgy sem ragaszkodó

leányát, hogy az erszak ellen nincs mit tenniök; ha át

nem adják a koronát, az elbizakodott áruló talán verket

is ontja. A tömeget ingerelni nem szabad, mert az meg-

feledkezhetik magáról s a koronát életök árán veheti el

tlük. Méltóságuk és nemük aligha volna mentség. Halemond Mária, kíméletre számíthatnak. S a mig élnek,

lehet reményük, hogy újra megszerzik az elveszett orszá-got

;mert az Isten megfizet minden roszért. S minden-

képen vigasztalni igyekezett Máriát.

Azután fölszárította könveit. Károlvt hívatta.

«A büszke és féktelen magyar nemzetet — szólt

hozzá hidegen — asszonyi kéz nem vezetheti ; vedd át

seid országát, legyen tied a kormánypálcza s használd

azt tetszésed szerint."

Mária és Erzsébet nyilatkozatának híre azonnal elter-

jedt, s mindenki azt hitte, hogy Lajos király leánva önként

mondott le a koronáról.' Hiszen azt is beszélték, hogy

maga hívta be Károlyt,' kit pedig Mária ekkor is, késbb

is koronája elrablójának és árulónak nevezett.^

I MoNACi 330—333. lap. Thurüczy történetírónak, a költ után beszél Thu-

259—262. BoNFiNi 362—3. A lemondás- róczynak, egészben véve hitelt kellett

nak itt említett körülményei teljesen való- adnom.

színek s a párbeszédek sem ellenkez- 2 A ílórenczi köztársaság Károlyhoz.

nek a dolog lényegével. A mellett Thu- Wenzel, id. h. 599.

róczy elbeszélése átment már a köztu- 3 Mária oklevele. Kovachich, Suppl.

datba s mivel más források tartózkodnak ad vest. com. i. 287.

a részletektl, az errl szóló egyetlen



MAK'IA KII>:AI.\ \\:. 79

TI.

A palotaforradaloni sikerült — s az orszáí^^ylés, mely

népes volt u<4van,' de niéiîs csak egy pártot képviselt,

Székesfehérvárra tette át üléseit," liová a fváros lakossá-

o[ának egv része is özönlött.' 1385 deczeniber 31-éri va-

sárnap Svlvester napján királylyá választották a ((béke-

szeret') Károlvt Sicilia, Nápoly és Jeruzsálem királyát s

azonnal meg is koronázták.

S hogv hitelre találjon a királynék önkéntes lemondá-

sának híre, az ünnepélven Máriának és Erzsébetnek is meg

kellett jelenni. Meg is jelentek s bánatos arczuk már a

Budáról Fehérvárra viv úton fölkelté a kísér urak rész-

vétét. A székesegyház oltárainál gyászruhában végezték

ájtatosságukat s azután Lajos király sírkápolnájába léptek.

Szemben álltak a nao[v ember vörösmárvánv-szobrával. Azimént még büszkén, hidegen jártatták végig tekinteteiket

az idegent, és nem törvényes királynéját ünnepl töme-

gen. Itt elhagyta erejök. Zokogva rogytak térdre és

szabad folyást engedtek végtelen fájdalmuknak.^ Negyed-

félévi szenvedésökre tették föl a töviskoronát. ^ De a fáj-

dalomnak els rohama után ismét összeszedték erejöket.

Fölegyenesedtek, fölszárították könyeiket, s újra büszkén,

1 Marino Saxuto, Rerum Italicarum

Tom. XXII. — 756.

2 Thuróczy szerint (259. 1.) Budára

in ind nagyobb számban érkezvén a f-

urak, Károly a kormányzó czímet kezdte

bitorolni. A furak gyülekezésében s avállalat természetében rejlik annak oka,

hogy mint azt Szalay is (n. 264.) föl-

teszi, — Budán kellett megnyilnia ennek

az országgylésnek, mely valószínleg a

kormányzó czímet is adta Károlynak.

A gyüléo csak ezután mehetett át Szé-

kes-Fehérvárra. Máskülönben le nemgyözhetnök az idszámítás nehézségei;.

3 Thuróczy, 262.

4 A flórenczi köztársaság iii. Károly-

hoz, Wenzel, id. h. 598. Mária két hó-

nap múlva a htlen lázadók által meg-

ejtett választásról beszél. Kovachich,

Suppl. i. 247. BoNFíNi (362. 1.), kétséges

többséget említ.

4 A Hist. Lcxicon szerint (Lipcse,

1721. — III. 424.) atyja sírjánál fejét

Mária a khöz verte s asszonyai ervel

húzták el onnan.

5 BoNFiNi (363. 1.) egész panaszbeszé-

det ad Mária ajkaira.



8o mAkki sándok

hidegen nézték, hogvan fogadja Károlv a tlük elvett ko-

rónát. Ep akkor fogta azt kezeibe Dömötör érsek, hogy

szokás szerint háromszor kérdezze meg a népet: akarja-ekirályául Károlvt.

Határozatlan moraj lett a válasz. Senki sem menekül-

hetett az imént lefolvt jelenet hatása alól s legtöbben

csak most látták be, mi értékök van a királyné önkéntes

lemondásáról terjesztett híreknek. Az államférfiak azonban

nem oly érzelgösek, mint a közönséges emberek. Ok akar-

ták Károlvt s magának a ((hú*) Dömötör érseknek sem

reszketett a keze, mikor a törvénvesen általa megkoro-

názott királvnénak koronáját' egv párt-ember fejére tette, -

a hogv nem reszketett Mária régi oszágbírájának, Széchy-

nek hangja sem, midn, mint új nádor, szokás szerint há-

romszor éltette a királvt.

«Im, ez az, ki sokaknak estére és föltámadására állít-

tatott Izraelben azon jegvül, kinek sokan ellene mondnak.*)

S a papok ezen dicsénekét majdnem czélzásnak vette a

tömeg. Valóban sokan ellene mondottak a lefolvt ünne-

pélvnek; s talán épen azok, kik az imént még legjobban

kikeltek Mária ellen.

S ezután is egvmást érték a jelek, mikbl a babonás

nép Károlv új királvságának szörnvú végét jósolta. Mikor

a menet a templomból kifelé indult, az országnak negyed-

félszázados ereklyéje, szent István zászlója, a templom-

ajtóban megakadt s darabokra tört. Alig szállt meg az új

királv Budán, olvan forgószél támadt, milvenre a legöre-

gebb emberek sem emlékeztek s mely pehelv gyanánt

tépte le a tornvok s házak tetejit. Három napon át foly-

tonosan károgtak a hollók a várlak fedelén és szárnvaikkal

I RÉVAI Péter szerint (De monarchia et 2 Assmaxx (id. h. 11. 489.) egyszer

S.Corona Regni Hung. Bél-Schwandtner, kérdjellel vonja kétségbe Dömötörnek a

Script. II. 648.) ezt Visegrádról, a király- koronázásnál való szereplését,

nékat fenyegetve, szerezte meg Károly.



mAiv'ia kiiv'Ai.n NI';. Hi

vcrdt'strk a/ al)lal<()k;it, majd \al<')sáL;()s haic/ol vívlak egy-

mással s kilrpc'll Ic'kc'U' loHaik c'-s j)alak/(') piros vénik

mutálta a kii/dcK'in iiaL;vsáL;at.

(.Oh, k(')nvi)riilj a királysáfôn, — kíHiycirülj inc^ a ncpLii I

Véozctcclc'l jelzik s a csodák tc<;L'(l fenyegetnek . . .

Fuss, menekülj Nái)()lyha, kerúlcl a halál birodalmai!"'

Napol vba cs Olaszországba azonban csak a koronázás

megtörténtérl adott hírt Káról v. Amott Margit királvné

ült fénves ünnepélyt,' míg február ii-én Florencz szintén

rendkívüli lelkesedéssel üdvözölte az új királyt^ — akkor

már, midn ezt gvászolni kellett volna. vS az olasz városok

és államok valóban oly sok jót remélhettek egy igazi

olasznak magvar királyságától, hogy nincs mit csodálkoz-

nunk nagvmérvú tüntetéseiken.

Ugv látszott, Károly a rósz jelek mellett is akadálvta-

lanúl uralkodhatik. Különben is Lajos király igaz test-

vérének s örökösének tekintette magát, ki a kormányt

Isten akaratából vezeti.-^ A bukott párt vezérférfiai részben

szolgálatot vállaltak alatta is. Garayt természetesen mel-

lznie kellett ugyan, de ez is szabadon járhatott-kelhetett

Budán s helyette a korábbi országbiró, Széchv lett ná-

dorrá. Dömötör érsek, mint láttuk, szintén elösmerte ts így a többiek is, vagy szintén, vagy színleg. MagárólForgách Balázsról, a késbbi királygyilkosról is az volt a

hír, hogy Károly igen kedvelte. ^ Palizsnay és egyik-másik

Horváthy állandóan körében tartózkodott; s körülhemzseg-

ték azok, kik most már « önzetlen o szolgálataik jutalmát

várták tle. István vegliai és modrusi grófnak, egyik leg-

tevékenyebb párthívének teljes hatalmánál fogva, Lajos

király törvénye ellenére is megengedte, hogy halála után

I Ezen összes eseményekre föforrá- 2 Dlugoss, x. ioi.

saink továbbra is Monaci Lörincz (333— 3 E nevezetes levelet közli Wexzel,335.) és Thukóczy (262—3. 1.) A baljós- iii. 598—600.latú jelekrl emlékezik Caresinus is 4 Fejér, x. a. 272.

(Chronicon. Muratorinál, xii. 476.) 5 1386 jan. 22. Fejér, x. a. 274—6.

Magyar Tört. Életi. 1884—5. U



82 MARKI SÁNDOR

•— fiú nem létében — leánva, Erzsébet örökölje vagyonát. '

Fejéregvházv Bálintnak, Lajos és saját hívének Fejéregy-

házon adott telkeket,' a gyulafehérvári káptalannak pedig

meghagyta, hogy az ót híven szolgáló Bethlen Jánost és

Almakeréky Pétert és Lászlót vezesse be Encs és Borgó

stb. birtokába.^ De híveinek szereteténél is többet bízott

saját testreiben és olasz katonáiban. Ezek képezték ezen-

túl Buda rségét s annyira megnyugodott bennök, hogy

Mária hajdani udvarának szabadságát sem korlátolta. Avolt királynét, mint ki « önként') mondott le jogairól, sa-

ját palotájának egvik szárnyában fejedelmi fénynyel vette

körül s nem avatkozott bele, kit fogadjon el, kit utasítson

vissza. Sót maga is meg-meglátogatta c kedves*) rokonát; s

a mily udvariasan bánt velk, ép oly kiszámított nyájas-

sággal viszonozták ezek figyelmét. A külsó jelek után

ítélve senki sem gyaníthatta volna, hogy az imént csönde-

sen lefolyt palotaforradalmat olv rövid idón követi egy

másik. Titokban azonban már is arról suttogtak, hogy

Károly Erzsébetet lefejeztetni, a hozzá szító furakat és

fpapokat pedig részint kivégeztetni, részint számzetni,

míg magát Máriát az országból kiutasítani akarja.^

A terv valószinútlennek látszott ugyan, Mária pártja

azonban komolyan ügyekezett védekezni ellene. Erzsébet

királyné gyakran értekezett Garayval, kit szabadon fogad-

hatott. Garay egyszer, febr. j-én^ szerdán délután nagy

kísérettel jelent meg a várpalotában. Leányát férjhez akar-

1 U. o. 271—3.

2 U. o.

273—4.3 Dlugoss, X. 100.

4 Mária oklevele 1386 febr. 28. Kova-

CHicH, Suppl. I. 287.

5 CoRNER szerint (Eccard: Corpus

hist. medii asvi 11. 1144.) trigesimo nono

die praemissae coronationis. Egy kézírati

codex után Eberhard Windeck is febr.

7-ét, de 1385-öt ír (an dem andern Tag

nach sant Dorotheentage, 1. Aschbach,

454.1.). Febr. 5. nem lehetett, mert akkor

még oklevelet adott ki Károly. (Fejér,

X. a. 272. — HoRMAVR, Hist. Taschen-

buch, 1820. — M.AjL.ÁTH, Gesch. der Un-

garn, 11. 11.) Fessler (i8i6-ki kiadás)

febr. 6-át mond. (ív. r. 11. k. 60. 1.)

Gregorianxz Pál (KovACHicH : Scripto-

res minores i. 315.) szerint viszont már

1385-ben történt volna ez az eset.



MAIv'IA KIK'AI.N \l-;. «3

váll adni, szerelni jószái^^ára l<rsziil(")cl(')ll s niosl búcsúzni

jíUt a kir;il\ lu'klioz. I^r/sc'l^t'l hosszasan laniicskozott vele

s azután macához kéictle a királvt, li(),i;v nu'<^nuilassa neki

a Zsií^moiullól állitóla*;' érkezett fontos leveleket. Károly

néhány testr kíséretében azonnal incL^jelent s Krzsébet

kiváló szívességorel fo<íaclta. (laravn kívül For<^^ách Halázs,

pohárnok,' — Bubek Tmre halicsi fókapitánv, Szent<{yör-

gyi Tamás volt horvát bán s Bálint pécsi püspök, a tör-

vények tudora várt reá. A tanácskozás megkezdése után

az olasz katonák párosan távoztak. Maga Alberico, azr

olasz várnagy is visszavonult. Ugy látszik, a teljes kibé-

külés módozatait kezdték megbeszélni. Erzsébet átadta

Károlynak Zsigmond egy levelét, melynek olvasásához

ez teljes figyelemmel fogott. E pillanatot fölhasználva,

a megállapodáshoz képest Forgách Balázs

bátran mint egv oroszlán ' csákánvával^ ha-

talmas ütést mért rá.' A meglepett király

maga is kardot rántott s erélvesen véde-

kezett,^ miközben Forgáchot több helyütt meg-

sebesítette. ^

Az els vér láttára Erzsébet elfeledkezett nvoltáról;

csak a vele történt méltatlanság jutott eszébe. Dühösenbiztatta Forgáchot véres munkájának folvtatására.^ S ez a

17. Erzsébet

pecsétje.

1 AscHBACH szerint (i. 31.) ezek ké-

sbb jelentek meg.

2 MoNACi , Thuróczy és Caresini

szerint karddal, Comer szerint trrel.

A csákányt (bicellus) maga Mária em-

líti. (Fejér, x. a. 280.)

3 Fejér, x. a. 280.

4 CoRNEs Hermán szerint Máriának

egy híve Károlynak azon állítólagos nyi-

latkozatát, hogy Venczelt ép úgy elzi

a német trónról, mint Zsigmondot elztea magyarról s hogy azután v. Károly

neve alatt magát koronáztatja császárrá,

oly hevesen lobbantotta a király sze-

mére, hogy ez türelmét vesztve, szájára

ütött, mit látván a fúr szolgája, trével

meggyilkolta a királyt.

5 MoNACi szerint, id. h. 336. 1., az

els csapás után Szentgyörgyi bán fel-

fogta Forgáchnak további ütéseit s Ká-

roly, a szünetet felhasználva, elmene-

kült.

í' Mária oklevele. Fejék, x. a. 280.

7 A népköltészet szerint ezt mondta :

'Balázs, öld meg a királyt,

Neked adom Ghimes várát !••

(KovACHicH, Script. min. i. 35.) Másváltozat szerint:

i« Vágjad fiam, vágd, Forgách !

Tied lesz Ghimes és Gács.»

II



84 MÁRKI SÁNDOR

kell erót többé ki nem fejthet királvt csakugvan addi<^

ütötte, vágta, míg végre' koponyáját bezúzta s fél szemét

kiütötte. — Azután keresztültört a zajra berohant olasz

zsoldosok sorain s Garaynak a kapukat idközben elfog-

lalt katonáihoz futott, hogv ezek egy részét segítségül

hozza. Ezek részint lemészárolták, részint lefegvverezték,

részint pedig visszaszorították az olaszokat, kik — azt hi-

vén, hogy Károly úgyis elveszett — parancsnokuknak,

Albericonak vezetése alatt, a városba vonultak vissza.

«Mily kicsiségeken is fordul meg' az emberi szándék I

Hogyha tovább s bátrabban idzik amott az olasz nép :

A vészbl kiragadt Károly trónon marad és a

Pártosokat méltán bünhesztheti ekkora bnért!))

A nép máskép beszélte el az eseményt és annak okát.

Ilyenformán : « Tanácsba gvültek össze a magvarok, hogv

Zsigmond helyébe más királvt válaszszanak maguknak. Esmindjárt követet küldtek Apuliába Békés Károlvhoz, Apulia

királvához; neki adták Magyarországot s megígérték, hogv

feleségül kapja a magyar királv leányát, Máriát, a kit pe-

dig Zsigmond már három éve elvett. Károly be is jött

Magyarországba nagv hatalommal; az urak királyuk gya-

nánt fogadták s mindenképen erltették Máriát, hogy nül

menjen hozzá. Hosszú volna leírni, mennvire búsult és

szomorkodott ezen Mária. Hanem hát élt a nádor fia s

ez megkönyörült a királvnén, mert nem akarta, hogy

Békés Károlvnál kelljen aludnia. A szintén ifjú nádor en-

nek következtében éjjel-nappal azon gondolkozott, hogyan

szabadítsa meg a királvnét. Végre azután talált egv embert,

ki a királvné kamarása volt s ez azt mondta, életét teszi

rá, hogy elbb hal meg, mint sem ez megtörténnék.

Egyszer mikor Budán sok uraságnak kellett együtt ebé-

delnie Békés Károlvlval, ez a kamarás odament, a hol

L. erre nézve bvebben Sziládv : Régi i Caresixus, x. 476.

Magyar Költk Tára, i., 22., 274—277. 1. 2 INIonaci, 336. 1.



MAK'IA KIK'AI.NMv. Xr

KároK a/ makkal e<j^vazon asztalnál nlt, (•l(")hii/o(t cj^v

hosszú kést s oUal vágott annak a It'jcrc, lio^v ai^vvele-

jét is crtc a vá<;ás rs ni ind járt belehalt. »>'

Azonixui nem halt bele. — Félholtan vánszorgott visz-

sza hálószobájába, hol ájultan ro<;y()tt össze. A ropj)anl

izüatottsáu következtében lu'zsébet is eszméletét vesztette.

Garav és For<;ách azonban nem pihenhettek. De nem is

volt veszteni való pillanatuk. Alberico Horváthy némely

katonájával azonnal visszatért a vár alá;

látván azonban,

hogy azt Garay emberei minden ponton megszállották,

ismét elvonult s tapasztalva, mily ellenszenves iránta s a

vesztett ügy iránt a nép, éjjel a városból is kiosont. Hor-

váthv és horvát katonái a föltámadt tömegen keresztül

már csak fegyverrel nyithattak utat maguknak s a szom-

bati kapun át menekültek el.'

Az összeesküvk azután Károlvra törtek, kivonszolták

hálószobájából s éjjelre a vár egyik tornyába záratták.

Hajnalra bevégezte mvét a palotaforradalom. Most

a nép következett, melynek érdemet kellett szereznie,

hogv Károlv iránt deczemberben tanúsított nagy lelke-

sedéséért bocsánatot nyerjen. Ezer torok éltette a meg-

szabadított Mária « király »-t s a tömeg boszút lihegve törtaz olaszok házaira. Gyilkolt, rabolt, fosztogatott.^ Sok ék-

1 A CARDAUNs-féle krónika, id. h.

343. 1. Ezen kívül csak a múlt században

nagyon elterjedt Allf^. Hist. Lexicon-han

(Lipcse, 1721. — III. 424.) olvastam azon

adatot, hogy Károlyt akkor ölték még,

midn Máriát vendégelve, asztalánál ült.

2 Tinódi verses krónikája szerint (id.

h. 325.) «Ott megölik vala Horváti Já-nos bánt)). Ez azonban tollhibaféle, mert

késbb ismét szerepelteti.

3 Fforrás Monaci, 334—337. 1. Nemminden eltérés nélkül írja át Thuróczy,

264—266. 1. Máriának 1386. febr. 28-án

kelt oklevele, mely ezeknek eladását

egészben véve megersíti. (Fejék, x. a.

279—283.) Chronicon Extensc Muratori-

nál, XV. 512. — Caresini Chron. id. h.

476. Marino Sanuto, id. h. 756. Gobelin.

Pesson (ed. Meibom. i. 309.) csak álta-

lánosságban szól orgyilkosságról. Bonfini

(1606. kiadás) 364—5. lap. — Dlugoss

is így tudja az eseményeket, de más hírt

is találunk nála (x. 100.). E szerint Er-

zsébet Ferkacz (Forgách) bárót szólította

föl Károly eltávolítására. «Csak úgy le-

het, ha lefejezik.)) — « Semmi gondom

rá — szólt a királyné — hogyan távolí-

tod el, csak szabadíts meg tle.)) Erre

Forgách egy reggel, midn Károly még

ágyában hevert, fegyveresen ment a ki-

rályhoz s azzal szokás szerint tréfálni és

enyelegni kezdvén, az ágyában gyanúta-



S6 MARKI SANDOK

szert, sok szép lovat kerített kézre. Az olaszok e^y része

csak álruhában menekülhetett me<^.'

S odafönn,e^ry

vártoronyban,elhao;yatva, legkisebb

orvosi ápolásban sem részesítve, öntudatlanul hevert a

szerencsétlen férfiii, kit tegnap még bálványozott a tömeg.

Sic fata tulere. így akarta a sors.

mil tapsolót meggyilkolta. Stumpffen levél 2. oldalán) egy Forbach nev iiéinet

szerint (Chronick wirdiger thaaten be- ölte meg.

schreybung. Zürich, 1548. — A S2-ik i A C.^KD.ÛNs-féle kézírat. Id. h 343. 1.

18.



&'f 'f' 'f'^ 'f' 'f* 'f' 'f' "f^

jj'f' 'f' 'fî' 'i"!' 'f' 'f' ií\

»^ ^5* ''V' f^ »^V* *?• '^V< »^ »$»T^TTTTTTTTtttttttt1|

z" *^ "^^ "^ '$' »í' *$* 'í' 'í*

•$* t^r> fî^ *^r> •^v* ^v^ f^ *^r> *^

,^t^ fv^ fv^ r>^ »s% f>V< ^^M fs^'*rTTTTTTTTlfv^ f^ fs^f^ f^* fv^ f$* fst* »í 'i

$* »:$7 »$»í^ »$•*$»»$• *^ $»['(

19. MÁRIA KIRÁI.VNK FÜ(i(i(") TITKCjS I'ECSKTJK.

NEGYEDIK FEJEZET.

-xriAnak valószínleg semmi tudomása sem volt

arról, hogv hívei vér árán szerzik vissza trón-

ját ;' de február 8-án ígv is elfoglalta azt, telje-

sen visszaállította a régi kormányrendszert s három hét-

tel késbb ömleng szavakban nvilvánította háláját a se-

bei következtében élet-halál közt lebeg Forgách Balázs

iránt, «ki t Károlv hatalmaskodásaitól s jogtiprásától

megszabadítván, koronáját, fejét s az országnak tle el-

vett kormányát szolgálatai által megmentette és helyre-

állította.))^

Az annak idején Csák Mátétól elkobzott gímesi ura-

dalomhoz Nyitra-, Bars- és Esztergommegyében tartozó

negyvenkét falu lett a hség jutalma, mely « sokkal

I A flórenczi köztársaságnak Máriá-

hoz 1386 márcz. 15-én írt levele szerint

(Wenzel, m. 601.) Mária is jelen lett

volna a merényleten; de a köztársaság

csak « hallomás I) után beszél és maga

is fölteszi, hogy mindez nemcsak a ki-

rályné tudta nélkül, hanem egyúttal ro-

szalásával is történt. (U. o. 602.)

2 Fejér, x. a. 281. Pray, De prio-

ratu Auraniae, 23—25. 1.



88 MÁKKI SÁM)(;R

nagyobb viszonzást érdemelne').' A nép közt azonban

szájról-szájra járt, hogv ezentúl valahányszor nie<;ielent

ez a Forgách, vagy valamelyik utódja az udvarban, a

királyi kardot kirántják hüvelyébl s úgy hordják azt

az uralkodó eltt, annak jeléül, hogy egy Forgáchtól óva-

kodni kell.'

Áldozatát, Károlyt, ki «a magáéval be nem érvén,

Mária országát is el akarta rabolni »,' már február 8-án

Visegrádra vitték s ott zárták el.^ A íiórenczi köztársaság

volt az egyetlen külhatalom, mely marczius 15-én e hírre

erélyesen írt Máriának. ('Alakoskodjanak és színeskedje-

nek mások úgy, a hogv akarnak — szólt, — mi rendü-

letlenül hiszszük, hogy kegyelmességed visszariad ilv go-

noszságtól;most azonban fölségednek tiszte és föladata az,

hogy ne csak életben tartsa meg azon királvt, hanem régi

szabadságát is visszaadja. Mert ha nemének gyöngeségeés zsenge kora akadályozta is fölségedet, hogv oly dühöt

és embertelen bnt csírájában elfojtson, de most az

megszabadításának és megtartásának összes terhe fölsé-

ged vállaira nehezedik. E dolognak jó végét az egész

világ kegyedtl várja.') Térden állva és könnyezve kérik

t kegyelemre. 5 S e kérés támogatására szólítják föl a

Magyarországban lev olasz harczosokat is. Mert a király

megsebzése és bebörtönözése kétségtelenül árulók müve,

életének megtartása azonban a királynék föladata. Segít-

sék t azon kevés elvetemült ember ellen, kik igaz kirá-

lyukat fogságra vetették, ne koronájának visszaszerzésére,

hanem a börtön szégyenétl való megmentésére, ne kor-

I U. o. 281— 2. Febr. lo. Mária már 2 Dlugoss, x. ioi.

megparancsolta, kutassák ki, hogy az 3 Fejér, x. a. 279.

ezen uradalomhoz számított Hethére jog- 4 Wexzel, iii. 601. A Cardauns-féle

gal tarthat-e igényt Hethei Márton (Fe- kézírat szerint (id. h. 343.) a merénylet

JÉR, X. a. 278.). Forgách megjutalmazása- alkalmáv-al azonnal meghalt,

nak kérdése tehát a tett elkövetése után 5 U. 0. 601—3.

(s talán már eltt is) azonnal fölmerült.



MÁKMA KIK'ÁI.NMv. H<)

inanvj)álc/.aján:ik :'il:i(l;\s;ii:i, Ikuu'Iii ditstclt-ii li:il;il;'m:il<

elhárítására loîaiiak kc/.cl; s inri; kcivcteket is kíildciick,

kik seiiítsrk ökt't c'l)l)('n a ke rc'síikhcn.' S a furakat szin-

len íiovelnuv.tc'llék, hn^^y k()/.liit s/crint most válik nlc^^

hséges-e Ma<;yarorszái; ;lesz-e, ki bos/út áll ilveii hí'in

miatt. Ha akarják, megszabadíthatják; de ha nem akarják

is meg kell szabadítaniuk Károlyt. A mi idáig történt,

csak kevésnek bne, kevésnek gyalázata;

de ha nem

seííítnek a királvon, ha ilv szomor viszonvok közt sem

oltalmazzák öt meg, maguk is bntársak lesznek, kiket

amazokkal egvformán kárhoztat a közvélemény. Ne tartsa

ket vissza a királynék iránt való tisztelet. Hihetetlen,

hogy azok helveselték volna ezt a nagy gonoszságot. Sza-

badítsák ki tehát a királyt, mentsék meg az árulók kezé-

ben lev életét. Ha olv messze nem volna Magyarország,

összes hatalmukkal k maguk sietnének Károly kimenté-

sére; így csak az urak igazságszeretetében kell bízniok. ^

A meleg fölszólítás azonban már íratása idején tárgy-

talan volt. Károlvnak sebei a kell ápolás elmulasztása

mellett is hegedni kezdtek, mire az összeesküvés része-

sei 1386 február 24-én szombaton, szent Mátvás apostol

napján megmérgezték, mások szerint megfojtották.' Egy-

házi szertartások szerint csak négy év múlva, 1390 feb-

ruár 3-án, temették el t, midn ix. Bonifácz fölmentette

az átok alól, melvlvel vi. Orbán 1385 január 15-dikén

sújtotta s « megtrte*), hogv a Visegrád mellett lev

Szent-András apátság templomában helyezzék örök nyuga-

lomra. ^

1 1386 márcz. 17. U. o. 603— 5. vosságát megmérgezték s torkát is össze-

2 1386 márcz. 18, — Wenzel, iii. szorították. Curiosumképen legyen meg-

'^'05—7. említve, hogy Malebranche szerint (id.

3 Mária febr. 28-ki oklevele szerint h. 11 1. 282.) hároin cvi uralkodás után

(Fejér, x. a. 280.) a megsebesítés követ- 1387 szeptemberében halt meg.

keztében múlt ki Károly; Monaci és a \ Thuróczy, id. h., Windeck Asch-

szájhagyományokra is hivatkozó Thu- bachnál, 1. 454. Fejér, x. a. 694.

róczy szerint (Schwandtner, i. 266.) or- •

Magyar Tört. Élctr. 1H84— 5. 12



90 MARKI SÁNDOR

Mindezt, úgy látszik, sokáig titkolták. Horváthy János

még I3(S6 niárczius 22-én sem tudta királyának halálát s

e napon még az ó nevében állított ki egv adományleve-let.' De az is lehet, hogv csak titkolni akarta a valót,

míg a párt állást nem foglalhat a változott viszonyokkal

szemben. Maga Margit királyné is a legnagvobb bizonv-

talanságban élt és csak a következ év ápril második

felében, Pál zágrábi püspöktl s más követektl tudta

meg határozottan, hogy férje nem él többé.' Gvászmisé-

ket tartatott lelki üdvéért, de egyúttal boszúra intette

párthíveit. 3 Fia László azonban csak egv év múlva, 1387

ápril i8-án vette föl az t cmegillet') magyar királvi

czímet.^

A bukott kormánv emberei azonban az összeesküvést

közvetlenül követ idben sem maradtak tétlenek, ha —

teljesen tájékozatlanok lévén Károly sorsáról — egészhatározottsággal nem léphettek is föl. De még Mária

hívei között sem uralkodott összetartás. A közvélemény

ugyanis ritka egyetértéssel zúdult föl a királyné férjé-

nek, Zsigmondnak azon önkényes tette ellen, hogy a

Duna és Vág közét elzálogosította. Az anyakirályné,

hogy föl ne idézze a trónfelforgatásnak csak imént lezaj-

lott jeleneteit, most végkép mellzni kívánta Zsigmondot,

nem engedte meg, hogv együtt lakjék Máriával, ki köny-

nyelmúsége miatt amúgv is gvlölte t, üldözte párthiveit, ^

söt jövedelmeit is lefoglalta, a mi talán legérzékenyebben

érintette az örökös pénzzavarral küzd herczeget. Ez azon-

ban Zsigmondot is a végsre ingerelte. Ügvének rende-

zése végett Venczel király ápril elején ers haddal indult

el Prágából testvéreinek, Jánosnak és Zsigmondnak kísé-

1 Látható az orsz. levéltárnak 1S82. 3 Dlugoss, x. ioi.

évi tárlatán a 22. sz. alatt. 4 Wenzel, iii. 626—7.

2 László herczeg és trónkövetel le- 5 Fejér, x. a. 2S4.

vele 1387 ápr. 18. Wenzel, iii. 626.



MÁKIA KIK' \l N \l':. 91

retébrn. Hriiniiben (áj)ril lo-cii) iiiiokiilcstvéreik, Jodok

c'S Prokop is csatlakozlak lioz/ájok. April15-('n in.ii !*()-

zsonvban xollak s nemsokára Ma<j;yar-()vártt cs Oyórközelében táboroztak.' A kiiáUnék azonban, — mint Ven-

czel mondja," — ('me<;ijedvén az hatalmától'), tulajdon-

képen jêdig szabadkezet akaiván nverni a horvátok ellen,

békés úton kívánták elintézni a fenfor(;ó ü^veket. Mintán

Venczel ünnepélyesen fogadta, ho^^^v Gyrbl sem el nem

viszi ket, sem másképen nem alkalmaz ellenök erszakos

rendszabályokat, hanem ho£i;y ha Gyrben nem akarnának

maradni, Magyarországnak bármely más helyére szabadon

távozhatnak,^ mindketten Gyrbe érkeztek s május else-

jén kijelentették, hogy az egyrészrl köztük és alattvalóik,

másrészt viszont a Zsigmond, Jodok és Prokop közt fen-

for^íó viszályokban Venczelt dönt bíróul ismerik el. El

kell oszlatni minden kellemetlenséget, a mi csak föl-

merült Zsigmond, a királynék és alattvalóik közt;meg-

ersíteni az egyházi és világi rendeknek kiváltságait és

szokásait ; lecsöndesíteni az általuk e miatt támasztott

forradalmat és belzavarokat;megtartani Erzsébetet min-

den özvegyi járandóságában és egyéb javaiban;

dönteni

Mária és Zsigmond együttélésük, valamint Zsigmondor-

szágos állása kérdésében.^ E pontokat kellett tárgyalnia a

fényes gyülekezetnek, melyben magyar részrl két bíbor-

nok (Dömötör esztergomi érsek és Bálint pécsi püspök),

a váczi és csanádi püspök és hat más fúr vett részt.

Nevezetes, hogy Garay nádor, mint sok tekintetben érde-

kelt fél, nem jelent meg Gyrött. Az urak a királynék-

I Verzcichniss Oberlausitz. Urkund. 2 Egy xv. századbeli wittingaui kéz-

121. — Public, de la section histor. de iratból. Wenzel, iii. 616.

l'institut de Luxembourg, xxv. (iii.) 30., 3 Lindner, i. 2G5., hivatkozva egy, a

174— 175- — Pelzel : K. Wenzeslaus, i. prágai egyetemi könyvtárban «ix. E. 4.))

174- — Lindner, K. Wenzeslaus, I. 264—5. jegy alatt lev kézírati könyvre, mely

^^ 434- — Klöden : Die Mark Brandenb. Venczelnek ezen idáig ismeretlen okleve-

unter Kari ív. — i., 131. Ö azonban lét közli.

Jaurinum alatt a sléziai Jauert érti. 4 Fejér, x. 283—286.

12-



92 MARKI SANDÜR

kai együtt megesküdtek, hogy megnyugosznak Venczel

ítéletében.' Másnap Mária és Erzsébet ünnepélyes nyilat-

kozatot adott ki, hogy Zsigmondot bátyja, \ênczel tudta,

beleegyezése és határozott akarata nélkül semmiesetre sem

fogják megkoronáztatni.'

Az alkudozás sok nehézségbe ütközött. Az rgrófok

illó viszonzást kívántak a Zsigmondtól nyert zálog visz-

szaváltása fejében, miról a mag}âr urak alig akartak

hallani. Zsigmond és az órgrófok csak május ii-dikén

jelentették ki megnyugvásukat Venczel Ítéletében; Zsig-

mond azonban ez alkalommal is hangsúlyozta, hogy együtt

akar lakni «igen kedves nejével », Máriával; hogy illó ellá-

tást kíván; hogy Ausztria és Morvaország határán bizonyos

uradalmakat tulajdonjoggal akar birni; s hogy adósságai-

nak kifizetését, párthíveinek bántatlanságát, részökre tett

adományainak elismerését, vé^ül pedig a Vág és Duna

közti területre nézve Jobsttal kötött szerzdésének hely-

benhagyását követeli.

Venczel király 1386 május 12-én mondta ki Ítéletét.

E szerint a két királyné s a rendek, valamint Zsigmond

és rokonai, a morva órgrófok közt fenforgó viszály s

egyenetlenség megsznik. Magyarország minden lakója

megmarad régi jogaiban. A háború és viszály által oko-

zott károkat és sérelmeket a felek kölcsönösen elfelejtik.

Erzsébet korlátlanul élvezheti saját javait. A királynék

Zsigmond rgróf tartására Vasvármegvét és Trencsén

várát, a morva-osztrák határon pedig azokat az uradal-

makat, várakat és jövedelmeket adják, melyeket Lajos

király testvére,István

berezeg bírt. Zsigmond nejét, Má-

riát, Magyarországban mindenüvé elkísérheti s vele há-

zasságban élhet. Zsigmondnak a jelen háború miatt nem

1 U . 0. 2S6. és a május elsején kelt oklevélnek eredeti

2 U. 0. 286^7. példánya cseh nyelven van írva.

3 U . 0. 305—7. Nevezetes, hogy ennek



mAk'IA kik'Ai.n'm':. 93

önkénl, liancin :i kiHÍilinrinck állal k(' iivszciílvf csinált

adósságait a mai;\'ar koiinfmv kulczi. M:'iria kiráK'iir

)übst morva (")ri;r(')r()t a I)iiiia cs Váî^ kíizt lev vidc-kcrl,

hova Pozsony, Nai^vszonibal cs Scnij:)tc is tartozik, a ma-

gyar állampénztárból legkésbb Márton napjáig (nov. 11.)

200,000 niagvar aranyforinttal elégíti ki.'

A felek színleg meg is nyugodtak ebben az ítéletben.

De ténvleg nem. Az uraknak a sok fizetés, Máriának

Zsigmond nem tetszett. Ez utóbbi talán

meg is tudta, mit ígértek Venczelnek a

királynék megkoronáztatását illetleg s

ezzel eíívütt duzzoíjva vonult vissza Cseh-

országba, hol a Magyarországban keres-

kedi jogokkal felruházott zittauiakat azon. . .

20. MÁRIA OKLEVÉLREesetre kecsegteti jobb idkkel, ha «majd') nyomott titkos pe-

királv lesz.' Az, hogy «csak') férj lehet,csetje.

úgv látszik, nem csalogatta t a benmaradásra. S végre

Jobst sem látott pénzt, mert t utóbb Brandenburgban

kellett kárpótolni.

Ilykép csak szóvirág Venczel királynak vi. Károly fran-

czia királyhoz intézett azon nyilatkozata, hogy ((lecsillapította

a királynék és a testvére közt lev viszályokat, s hogy

nagv hatalommal helyezte t vissza Magyarország élére. »^

Zsigmondnak egyelre még mindig csupán ((brandenburgi

rgróf" volt a czíme.

A királynék is kedvetlenül tértek haza Budára. Jól

érezhették, hogy a német beavatkozás megengedése által

cseppet sem emelték népszerüségöket. Másrészt a szép sza-

vak után is tarthattak attól, hogy Zsigmond erszakosanis meg akarja koronáztatni magát, a mi az általános elé-

I Pelzel, Lebensgesch. des K. Wen- 2 Carpzov: Analecta Fastorum Zitta-

zeslaus. ürkundenbuch. i. 70. — Asch- viensium, 186.

I5ACH, I. 3.S—9. — Horváth, II. 370— I. — 3 Wenzel, Dipl. Emi. iii. 615—6.LiNDNER, I. 266. stb. Palacky, Form. 11. 68. a nélkül, hogy a

czímzettet megnevezné.



94 MÁRKI SÁXDOR

gületlenséget tekintve, Máriának könnven trónjába kerül-

hetne. A pünkösd eltt való napon, június 9-én tehát

Erzsébet, valószínleg egy lengyel követség eltt, ünne-

pélyesen kijelentette, hogy ifjabb leányának, Hedvignek

férjét, az imént megkeresztelt Jagelló Ulászlót anvai keb-

lére öleli s ezentúl kedves fiának tekinti; s ho":v t,

Máriát kivéve, minden ellensége ellen összes erejével vé-

delmezni fogja, szükség esetén még várait is megnyitván

eltte. St, ha Mária királyné bárhogyan és bárki kedvé-

ért is Jagelló ellen szövetkeznék, azon esetben inkábbakar Jagelló és Hedvig oldalán maradni.' A rendkívül

vallásos királyné tehát, úgy látszik annyira gylölte Zsig-

mondot, hogy ennek gyzelme esetén inkább odahagyta

volna Mária udvarát, hogv sem trje Zsigmond ggjét,

ki — hatalomra jutva — bizonyosan megfosztaná t min-

den politikai befolyástól.

Magyarországot magát kevésbbé érintették a lefolyt

zavarok. Még a közbiztonság ellen intézett merénylet is

csak elszigetelve nêrlt föl; pl. hogy egy 17 tagú rabló-

banda néhány gazdag szebeni kereskedt kifosztott.^ S a

királvnék azt hitték, hogv a horvát elégületleneket szép

szóval ismét megnyerhetik, mint a hogy azt már harmad-

éve megkíséri ették s e czélból elhatározták, hogy Garaynádort saját urodalmaiban keresik fel, remélvén, hogy

onnan könnvebben hathatnak. S e czélból a Dráván túl

es részek lecsöndesítésére h kamarásukat, Bessenyei

Istvánt, újabb adománynyal, ^ Dömötör bíbornokot pedig

Esztergomban személves látogatással tüntetvén ki,^ Garay

nádor, ennek két fia (Miklós és János), két testvére

1 DoGiEL, Cod. Dipl. I. 40. — Fejér, vátországi útjokra, legalább magyar terü-

X. a. 295—6. léten, mindenesetre nagyobb kísérettel

2 Mária oklevele 1386. júl. 15. Fejér, indultak volna a királynék.

X. a. 290—2. Ha valóban nagy számmal 3 1386 jún. 22. Fejér, x. a. 292—3.

fordultak volna el efféle rablások, hor- 4 Júl. 15. Fejér, x. a. 292.



M/^K'IA KI1n.'A|.\\K. 95

((^larav l^ál rs fáiios) rs rolôna, Kci-csztmy [;iii()S,' v.ila-

ininl ÍM)rL;ácli Halá/.s cs ncliáiiy más úr, pl. I\aiii/say Ist-

ván' Dézsv Miklós és Kiislí')!"/ továbbá csckclv s/áinn

fe<>vveros kíséretében iuliiis második telében útra kellek.

Tên lassan haladtak ; úí'V látszik, szeméivesén akar-

tak fölkeresni egyes furakat. vSzeptember 4-én még csak

Kapronczán, Körösvármegyében voltak, hol Velenczének

az évi adót hozó követével is találkoztak. Ekkor már

a lázadás gyors elterjedésérl minden kétséget kizáró hí-

reket hallottak. Szó sem lehet arról többé, hogy útjokat

Zágráb, Vrana és Zára felé folytathassák. Raguza ugyan ^

még Mária hívének vallotta magát s néhány más révvá-

ros sem tagadta meg az engedelmességet ; mindazonáltal

könnyen el lehetett képzelni, hogy segítséget a lázadók ok-

vetetlenül Nápoly fell, tehát a tengeren át kapnak. Néhány

vár és város —pl. épen a királynék önkéntes ajándéká-

ból Cattaro — úgy is a fölkelk kezén volt már. A ki-

rálynék követet küldtek tehát Venerio doge-hoz, hogy tle

és a köztársaságtól hadihajókat szerezzenek. Mert ha a

világon Velenczének volt is legtöbb oka gylölni a ma-

gyar államot, a mennyiben ez adófizetésre alázta le t, az

akkori magyar kormányt mégis bizonyosan támogatta volna,

nehogy annak helyébe egy Nápolyból befolyásolt kormány

lépjen, mi sokkal veszedelmesebb lett volna reá nézve. S a

milyennek ösmerte Zsigmondot, azt is föltette róla, hogy,

trónra jutva, esetleg még Dalmátiát is elzálogosítja.^

Mária egyúttal az erélytelen Szentgyörgyi Tamást is föl-

mentette a bánság: teendi alól s helvébe Losonczv Lászlót

nevezvén ki, anyjával együt keletfelé fordult. Lemon-dott a horvát útról és a Dráva-Száva közének keleti ré-

1 Zsigmond i4oH-ik évi oklevele; Pray, 4 Horváth, ii. 371.

Ann. II. 177. 5 V/enzel, ím. 616.

2 Századok, 1880. — 743. 1. 6 Szalay, ii. 269.

3 LosoNCZY István oklevele 1387-böl.

Pkay, Ann. 11. 177.



96 MÁRKI SÁNDOR

szében , a Garák ósi fészkében, Garán , a mai Gorján-

ban' — akarta bevárni az eseménvek fejldését. A csí-

nos fekvés mezváros,

« ez a termékeny talajú föld,

A hol a habzó Dráva folyik, tajtékzik : odább gyors

És ragadó árral hömpölygvén — '>2

Valkóvármegyének (ma Verczének) jelesebb erségei

közé tartozott; ura föltétlen híve volt a királynéknak, úgy,

hogy egyelre ez látszott a legbiztosabb helynek. Épen

ezértsiettek

is,

hogy mielbb odaérjenek. Azonban elkés-tek. Egy napon, 3 midn már egészen Gara és az ettl

délre lev Diakovár közelébe jutottak, Horváthv János-

nak gyorsmenetben utánuk küldött dandára elérte ket.

A dandárt maga Horváthv és a vránai perjel, Palisnay

vezették, s velk volt többek közt Korpády János és

László,'^ valamint Szerdahelyi Koron Péter is.^ Forgách

Balázs szembeszállt ugvan velk, hogy fedezze a király-

nék menekvését: kíséretének nagv részét azonban a soka-

sága már az els összecsapás után levágta, mire a lováról

amúgyis lelökött vitézt az ellenség elfogta és a királynék

szemláttára lefejezte. Nem kevesebb hsiességgel küzdött

1 Pestv, Eltnt Vármegyék, i. 288. rálynék. Lindxer (i. 267.), ki Zsigmond

2 MoNACi, 53—55. V. 13^0 márcz. 20-ki levelében föltétlenül

3 Altalános hit, Zsigmond oklevele megbízik, a chronologiai nehézséget egy-

(Fejér, X. a. 600.), Thuróczy (Schwandt- általán nem említi. Hogy a diakovári

ner, i. 269.), valamint Boxfini (367. 1.) merénylet szeptember közepénél elbb

és WiNDECK (Aschbachnál, i. 454.) el- nem következhetett be, azt — a szept.

adása szerint szent Jakab apostol nap- 4-ki_ oklevél alapján — egyéb oklevelek

ján, vagyis július 25-én. Láttuk azonban, híjján s a köztudat ellenére is állíthat-

hogy július 15-én még Esztergomban juk.

voltak a királynék s hogy viszont szép- 4 Caresin'us Mcnacinál, elszó, xxxvi.

tember 4-én Kapronczán idztek. Ez a és Rcruin Italicarum Tom. x. 476.

július 25-e tehát semmi esetre sem lehet 5 Fejér, x. a. 427. E két utóbbit

a diakovári merénylet napja, ha mindjárt Zsigmond már i38S-ban lefejeztette.

Zsigmond király maga mondaná is; ha- 6 Turul, 1883. — 43. 1.

nem valószínleg inkább a Budáról való 7 Thuróczy (269. 1.) azon állítása,

elindulás idejét jelzi, mint a hogy Hor- hogy a katonák megfutottak, határozot-

vÁTH Mihály is hinni látszik (11. 371.), tan ellenkezik Albert király oklevelével,

ki szerint július végén indultak el a ki- L. Fejér, x. a. 304.



MÁK'IA KIK' \ \.\ NI-;. 97

az ifjú Kaiiizsa\' Ist\'.'iii, ki, mint M:'iria iit (')!)!) hi/oiivítá, '

« halál ineiivel (.'sscl •> kelt a kii;'il\iu''k NrdcInK'ic ; liii/ainos

ideig állt v\\r\) Koiol;!)! Isl\;iii is, ele c'i) oh kevés siker-

rel, \ucvi azzal egvütt a lázadók fogságába esett." Kzt

látva, (larav n.'uloi" is leugrott l()\'ái(')l s a halálnál egye-

bet úgv sem várhatván magára, iitolsí) csép vérig akarta

védelmezni a megrémült szerencsétlen hölgyeket. Hátával

hintájukhoz támaszkodva, igaz vitézként* osztogatta csa-

pásait. Karddal nem árthatván neki, nyílzáport bocsátottak

rá a horvátok ; azonban a nyilakat, hogy küzdelmébenne gátolják, nádszálként tördöste testébe. Egv horvát végre

észrevétlenül a kocsi alá bújt s orvul rántotta le lábáról

a hst, ki arczczal bukott a földre. A tömeg rárohant,

fejét levágta s azon véresen dobta be a királynék hintá-

jába.^ A királvnékat ekkor szintén kiszállásra kényszerítették

s a kíséretökben lev urakkal és hölgvekkel egvetembenfoglyokká tették.

<'01y kegyetlenek horvátok dolgokban,

Tisztesség semmi nincs ott ö dolgokban, »5

Horváthy János szemrehányásokkal illette a nketKároly megöletéseért. Erzsébet királvné, ha igaz, térdre-

rogyott eltte, úgy rimánkodott kegyelemért. "Emlékez-

zék a Lajostól nyert javakra s ne dühöngjön annak leá-

nya ellen. Károly megöletésének egyedül , Erzsébet az

oka;társa, Garay, már megbnhdött: legalább a gyön-

gébb nemen könyörüljön.)) Tovább beszélt volna: Horváthy

azonban elfordult tle s otthagyta.^

1 U. 0. 345. vei, — Fejér, x. cl. 663.; kisebb rész-

2 U. 0. 369. létre: Albertét u. o. x. a. 304. és Kaprinai,

3 Albert király oklevele. Fejér, x. Hist. Dipl. i, 358. Mária levele Fejér,

a. 304. x. a. 345—6.

4 WiNDECK krónikája AscHBACHnál, 5 Tinódi Sziládynál, iii. 327.

'• 454- V- ö. a CARDAUNs-féle krónikát, 6 Thuróczy, i. 270. Bonfini szerint

id. h. 347. Szerinte ez az eset egy erd- (368. 1.) Mária is átkarolta Horváthy tér-

ben, mások szerint a mezn történt dét s úgy kérte, kegyelmezzen meg any-

volna. V. ö. Zsigmond 1408-ki oklevélé- jának s neki.

Magyar Tört. Életr. 1884—5. I3



9>i MARKI SAXDÜR

A durva tömeg erre azonnal rabolni és fosztogatni

kezdett. Nem csak a királynék saját kincseit és ékszereit

tulajdonította el, hanem, úgv látszik, a Velenczétól imént

fölvett 7000 aranyat is,' továbbá a királyné kisebb titkos

pecsétét, a mi helyett utóbb másikat kellett csináltatni. ^

Az udvarhölgyekkel szemben még kim életlenebbül, s vad-

ságukat nem-igen fékezve jártak el.^

Horváthy János parancsára azután a királynékat-^ test-

vére, Horváthy Pál püspök várába Ivanicsba, majd Gom-

^^JP^^^

21. IVANICS VÁRA.

necsbe s azután Krupába vitték,^' ugyanoda, hol 21 év

eltt a Lajos király által legyzött bolgár fejedelem ve-zére, Strasczimir csörgette lánczait. A többi foglyot Csák-

tornya, Pozsega, Oriavár és Pachitel váraiban vetették

börtönbe. Garav Miklós és testvére, János, valamint For-

gách fejeit Margit nápolyi királvnéhoz. Károly özvegyéhez

1 Ennek sorsáról azon kívül, hogy a

köztársaság június havában megkérdezte,hová küldje az évi adót, bizonyosat még

nov. 22-én sem tudott Zsigmond (Wex-

ZEL, III. 618—g.), ki egyébiránt 1387

nov. 25-én valóban « királyi kincsek)) el-

rablásáról is beszél. (Fejér, x. a. 337. és

369. Utóbbi helyen « mérhetetlen)) kin-

cseket említ.)

2 Hazai Okuiáuytár, v. 180. és 183.

3 BoN'FiM, 369. és Tinódi id. h.

4 Azon állítás (Bonfini, 368.), hogyErzsébetet másnap a közel folyó Bozu-

tába ölték volna, valótlan.

5 Fejér, x. a. 357. (Zsigmond oki.

1387 nov. 25.)

6 Thuróczy és Bonfini szerint. Ricci

Mihály (Bonfininak Sambucus által esz-

közölt kiadásában, Hannover, i5o6, a

849. lapon) Cuprát ír.



mAK'IA KIK'y^l.NN'l':. 99

22. IVANICS TEMPLOMA.

»3



lOO MAI-JKI SA\\H)R

küldték' s arra kérték, ereszsze hozzájok fiát, Lászlót, hogy

királyivá koronázhassák. A királvné, ki most sem tudta

bizonyosan, él-e még, vagv meghalt-e már férje,' talán e

miattis

vonakodott László trón igényeinek kihirdetésétl.Addig is azonban, míg ezt megtenné, állítólag a fogolv

királvnék fejeit is látni akarta Nápolyban. Hiszen azon

Durazzo Károlvnak volt leánya, kit x'Vversában Máriának

apja, Erzsébetnek férje végeztetett ki I

2],. SzT. Grisogonius temploma zárában.

Szeptemberben azonban Zsigmond már a Dunántúli

vidéken állott seregével; a lázadók tehát az inkább kezök

ügyébe es tengerpartra, Novigradba szállították a király-

nékat. Egyelre talán csak azt akarták, hogv fogva vigyék

ket Nápolvba. De mert gvúlöletök egész heve Erzsébet

I Fejér, x. a. 346. 7 Wexzel, Dipl. Emi. iii. 626.





COMMENT LE MARQUIS DE BLANQUEBOURG FUT COURONNE

ROY DE HONGUERIE. ET COMMENT IL EN DEBOUTA LOYS

CONTE DE VALOIZ.

LE CHAPITRE CCCLXX. VIIJ.

A FROISSART KRÓNIKABOROSZLÓI CODEXEBL.



MAK'IA Klls'AI.N M'!. lOI

ellen (orclúlt, s incil :n r:i szi'iiníloll.ik', h()<;v Zsi<îiu)iicl c\\-

i.a"dékenvchh lesz iiáiiviikhaii, ii.i ;i kiVilloll .'lu^ôdaliii.ik s

roppant lelki szenvedések k'()vetkezlél)en n^Â'is l)et(;<^ anya-

királynét láb alól elteszik: ezt l}^7 jamiáija els felében

szerencsétlen leányának, Máriának szemeláttára íojtotlák

meg ' és csak ci^v li(')nap mnlva, akkí)r is nagy titokban

temették el Zárában szent (Irisogonins templomában.'

IT.

Zsigmond nem akart nyíltan föllépni a királynék ellen.

1386 augusztus végén azon szín alatt jött be, hogy a

horvátok kibékítésére irányzott törekvéseiknek tekintélyes

had együttartása által adjon nyomatékot. Joggal hihette

azonban, hogy ugyanezen « tekintélyes had)) egyúttal a

királynékat is készségesebbekké teszi igényei teljesítése

iránt. Ennek megfelelleg szept. 5-ke óta akkép osztoga-

tott adományokat, hogy azokat els találkozásuk alkal-

mával megersítteti Mária királynéval;^ illetleg maga

I Mária oklevele 1387 szept. 14-cn.

Fejér, x. a. 544. — Aug. 6-án azonban

(u. o. 345.) és 1388 nov. 25-én (u. o. 403.)

Erzsébetnek boldog kimúlásáról beszél, —több gyöngédséggel, mint történeti igaz-

sággal. V. ö. Zsigmond 1397. évi okleve-

lét. Fejér, x. b. 411. és 415. — Az egy-

korú Caresinus Muratorinál (Script. rer.

Ital.) XII. 476. és MoNACi elszavában,

XXXVI. 1. Dlugoss (x. 118.) szerint tes-

tét az ablakon át a várat ostromló ve-

lenczeiek közé dobták s 30 nemest utóbb

e miatt végeztetett ki Zsigmond. Tiiu-

RÓczY szerint (id. h. 270.) már Diakovár

alatt megölték öt s testét a mély Bozuta

folyóba lökték. Az egykorú Paulus de

}'ai;lo szerint (Schwandtner, iii. 726.)

ök Zárában 1387 jan. i6-án tudták meg,

hogy az öregebb királyné a novigrádi

börtönben meghalt. Ha erszakos halálát

nem említi, azt annak róhatjuk föl, hogy

a lázadók bizonyosan maguk sem akar-

ták újabb merényletek hírének elterjedé-

sét. Lásd még Lucius, Schwandtnernél,

iii. 409.; Kerchelich : Notitia praelim.

382.; AscHBACH, i. 44. stb. László oppelni

herczeg 1387 ápril 17-én Erzsébet és

Mária királynékat, valamint Venczel ró-

mai királyt nevezte ki a maga gyerme-

keinek gyámjává (Fejér, x. a. 392—3.) ;

pedig lehetetlen, hogy — befolyásos ál-

lamférfiú létére — már ekkor ne hallott

volna az idsb királyné halálára vonat-

kozó hírekbl, ha azt a záraiak január

közepén csakugyan tudták.

2 Paulus de Paulo, id. h. zárai pol-

gár létére is csak ((halijai), hogy febr.

9-én szombaton ez történt Zárában.

3 Fejér, x. a. 300. v. ö. u. o. 297.



I02 MAl-JKI SAMXjR

újb(3l kiadja, iiiihelvt teljes hatalma lesz reá/ Az egész

szeptember és október havát Székesfehérvár vidékén töl-

tötte. Jogczíme azonban arra, hogv uralkodjék, semmi

esetre sem volt. Mikor a királvnék elfoíjatásának híre ment,az urak még mindig nem ösmerték öt el, hanem állító-

lag maguk közöl alakítottak egy kormányt s okleveleiknek

hitelesítésére egv ('Magyarország rendéinek pecsétje '> latin

körirattal eUátott pecsétet használtak.- Egyelre nem is

adhattak nevet a kormánynak, mivel az uralkodó sorsáról

bizonvosat nem tudtak. — Azonban az ügvek ideigle-

nes vezetésére kétségkívül Zsigmondot találták legalkal-

masabbnak. Buda vonakodás nélkül megnyitotta eltte

kapuit^ s ö is híveit, pl. László, Ruszkay Jakab s Beké

Jakab és Benedek mestereket most különféle kitünte-

tésekkel ügvekezett maga részére nyerni.-^ Országgylés-

tl kapta-é, vagv azonkívül, 1387 januárjától fogva nem-

csak maga élt az »>

ország fkapitánya és ura>) czímmel, ^

hanem 1387 január ii-én már a csázmai káptalan is

megadta azt neki.^' Mivel Zsigmond ez idtájban Kapron-

czán járt, valószín, hogy e czímet jóval elbb, valamikor

októberben, Budán vagy Székesfehérvárott kellett kapnia.

Annyi bizonvos, hogy nov. 22-én országos dolgokban már

közvetetlenül érintkezett Velenczével,^ mely pedig az adó

ügyében aligha hajt az egyszer brandenburgi rgróf

szavára.

A lovagias nemzetet ekkor, mint fkapitány, teljes

joggal szólíthatta fegyverre a nejét kiszabadítani óhajtó

férj. S a Dunántúlra, mely legalkalmasabb volt a lázadók

ellen való hadi készüldések megkezdésére, Zsigmond zász-

lai alá számos levente állott be, st még félgyermekek is

1 U . 0. X. a. 299.

2 ExGEL, II. 177.

3 Thuróczv, 270.

4 Fejér, id. h., 296—301.

5 Jan. 19-ki oklevele : Pray, Ann.

II, 142. — Márcz. i-jéröl Katona, xi. 162

6 Pray, id. h.

7 Levele: Horváth, ii. 374, és Wen-ZEL, iii. 618—9.



MAK'IA KII^M.NM-;. IO3

fölvételért esedeztek.' I I;il;\oinfinv s/triii! ZsílîiioikI egy-

szer a naî;\'()k iiKkljára kalonásdil játsz(') ^\ c:i"in{'kcsapatra

bnkkanl. Mc\i4S/.()litia a l('<;iiaí;\'()l)bal, a zászlótartót.

«KiiR'k a katonái vai^vtok?**

— Az ország katonái vaL;vunk ! válaszolt az bátran.

« Ki a királyotok ?»

•— Zsiíj^niond.

«Hol van Zsiii^niond ?»

— Nem tudom, uram.

((Hát ha én Zsigmond volnék, elvállalnátok engem

királvnak ? »>

— El, uram ! ,

Ez a kis epizód annyira meghatotta Zsigmondot, hogy

a kis Guthi Mihályt javakkal hahiiozta el s mint az ((or-

szág*) katonáját, Országnak nevezte.- S ha nem t magát,

az országot mások sem szolgálták most kevesebb buzga-

lommal. A Garayak is elfeledték ellenszenvüket, hiszen

nekik különösebb okuk is volt a horvátok gvlölésére;

a Kanizsavak, Frangepánok, Maróthyak, Stiborok vete-

kedve ajánlották föl szolgálataikat; Losonczy László bán

pedig elkésve ugvan, mégis akart erélvt kifejteni elle-

nök.3 Zsigmond egyúttal a tengeren leginkább érdekeltkülhatalmak támogatására is számított. Velencze, úgy lát-

szik, minden ösztönzés nélkül is magáévá tette a király-

nék ügyét s els volt, ki tényleg szembeszállott a fölke-

lkkel;Genua pedig, melyet erre külön követek kértek

föl, tekintve a két állam közt régtl fogva fennálló barát-

ságos és szívélyes viszonyokat, Velenczének a maga részé-

rl is lelkére kötötte Dalmatia biztosítását.

Ezen elzmények után, deczember elején, végre Hor-

I AscHBACH, I. 43. — A Gedáchtniss- 2 Mailáth, Gesch. der Magyarén. 11.

kunst der merkwürdigsten Weltgeschich- 112— 3.

ten aller Zeiten írója szerint (Nürnberg, 3 Pray, Ann. 11. 179— 180. Horváth,

1G98. — 181. 1.) az országbajöv Zsigmon- 11. 374.

dot a Máriával tartók szívesen fogadták. \Vênzel, iii. G19—620. és 625—6.



J04 MARKI SÁNDOR

vátország ellen indult Zsigmond, kit 1387 január 19-én

Kapronczán (\êrüczeniegyében),' február 2-án viszont

Dombon találunk, hol a jelen hadjáratban magukat kitün-

tet Károlvi Lászlót és Andrást az önbíráskodás jogával

(ius gladii) jutalmazta.- A fölkelk azonban azzal fenve-

gették t, hogy támadás esetén a királynékat Nápolvba

szállítják vagy megfojtják;

arról, hogy Erzsébetet már is

megfojtották, Zsigmond még semmit sem tudott. Ily fe-

nyegetés hallatára Zsigmond csak megfigyel állást foglalt

el a lázadókkal szemben ép úgy, mint Velencze, melynekkövetei, Barbo Panthaleon és Monaci Lrincz, Kapronczán

tudatták vele, hogy a köztársaság néhány hajója a tenge-

ren áll s figvelemmel kíséri a fölkelk mozdulatait.^ Min-

den valószínség szerint tehát alkudozásokba bocsátkozott

Horváthvval és Palizsnayval, hogy ezeket a királynék

kiadására bírja. — De más úton is dolgozott megszabadí-

tásukon. Egyik kedvelt lovagi a, az ekkor 40 éves Stibor,

azon hség által is sarkalva, melylvel jóltevje, Erzsé-

bet királvné iránt viseltetett,^ csellel akarta megmenteni

ket; azonban rajta érték, Novigrádban elzárták s annyira

megkínozták, hogy ennek következtében sokáig betegeske-

dett is. 5 S valószínleg ö a hse annak a szép regének,

mely Máriának novigrádi fogságára vonatkozik.

Bebek Antónia, Lajos király h bajtársának s nádorá-

nak, Bebek Ferencznek szép leánya, talán az egész or-

szágban a légióbban megkönvezte a iâbságba került

Máriát, mint a kinek játszótársa volt. Látni akarván ba-

rátnéját és királynéját, Zsigmond seregével is lejött s

tervet kovácsolt Mária megszabadítására. Gyümölcsvivparasztleánykának öltözve, baj nélkül jutott a várba, hol

1 Pray, Dissert. vii. i. 142. 3 Horváth, ii. 375.

2 Fejér, x. a. 370— i., Szirmay, Szat- 4 Wenzel : Stibor vajda. Budapest,

már Vármegye leírása, 10—ii.ésGÉRESi: 1874. — 9. 1.

A Károlyi-család okmánytára (Budapest, 5 U. o. 11., 50., 54 jj., 67., 73. stb.

1S82.) I. 420—421. (az oklevelekben).



MAK'IA KIK'AI.N NI-:. 10 =

iiaíj^v (nx'niu'Tc csakiii^wiii l<('l)l(''r(' is (ilcllicttc szerencsét-

len har:'itnéj;'it. I^Jlesítet te, li()<j;v Zsigmond hadai m;'ir

közel vannak ;aznt;in i;il)irta, lioi^v nii\'el ú;^\ is na,L;\'on

liasonlílanak ei;vinásia, cseréljenek iiihat. Ha M.'iria az

átnyújtott síppal a vár keleti olclalí'in lev kapnt(')l halra

200 lépésnyi távolban jelt ad, (H h ember f()<( elóut^rani,

kik álútakon Zsigmondhoz vezetik t. Az rséí( azonban

rájött a cserére s a várnagy, els felinduk'isában, azf)nnal

kivégezteti ót, ha mégis jobbnak nem látta volna bevárni

Horváthy János hazatértét. Ez másnap meg is jött és

szabadon bocsátotta a naiv leánvt, ki még azon évben

Balassa Menvhért boldog neje lett.'

A szabadító kísérletek nem sikerülvén, Zsigmond to-

vábbra is figyeló állásban hagvta seregét, ó maga pedig

mint Magvarország nira)), visszatért a Dunántúlra. He-

lyettesévé a vezérletben,úgy

látszik, Losonczy Istvánt,

Dalmát-, Horvát- és Tótország fkapitányát, s szörényi

bánt tette, kit hú szolgálatai fejében már ekkor, február

27-én a zarándmegyei Pankota várával ajándékozott

meg.^ A bán újabb h szolgálatokkal kívánta viszonozni e

kegyelmet és Zágrábot, « melynek hsége más városokhal

szemben úgy ragyog, mint a nap*), már márczius elsején

fölszólította, hogv ha polgárai a királvné és férje kegyét

nem akarják elveszíteni, a lázadó kanonokok távolléte

következtében rizetlen káptalan-épületet támadják meg,

annak falait vagy palánkjait pedig rontsák le s hordják

haza, hogy az ellenség meg ne szállhasson benne. ^

1

Fülekvár leírásában közli e csínosmondát Szentkirályi Sándor. (Magyar-

ország és a Nagyvilág, 1882. — 358. 1.)

E mondát valószíntlenebb alakban dol-

gozta föl Paulikovics Lajos (Nefelejtsek

a történelem mezejérl.)

2 Iêsty; a Szörényi bánság története,

I. 265. Június 2-án ezen adományt meg-

újította, söt ki is bvítette, mennyiben a

déznai várat is a Losonczyaknak adta.(U. o.) Mily kevés volt a nemsokára

királynak választott Zsigmond tekintélye,

abból is kitnik, hogy 1387 június 21-én

az aradi prépost és káptalan eltiltá tattól, hogy Szentkirályt és Simándot a

Losonczyaknak ajándékozza. (Fábián,

Arad, 153.)

3 Pkay, Ann. 11. 179— 180.

Maííyar Tóit. Eletr. 1884—5. H



lOO MAK'KI SÁNDOR

Zsi<i^ni()iid ezalatt Budára ország<(vlést hirdetett, hogy

azon Mária kormánytársává választassa s királvlvá ko-

ronáztassa magát. A korona megszerzése iránt táplált

reményét 1387 márczius i-dikén Kszegen,' nvíltan is

kimondta, hová alkalmasint azért utazott, hogv Lipót

osztrák herczeget további segélvadásra birja. Mert a

Mária királynét maguknál úgyszólván kezes gvanánt tartó

horvátok most az ország más vidékeit is lázongásra bír-

ták. Horváthy János maga a Szerémségben is toborzott

már hadakat ; Dánfy László és Mihálv, valamint JankvLászló viszont a Duna-Tisza-Maros közét izgatták föl

Lázár szerb fejedelem, a zavarosban halászgatva, a macsói

bánság határait pusztította ; a moldvai és oláhországi

vajda függetlenné tette magát, Halicsot pedig, melyben

Mária mindig gyakorolta a fölségjogokat,' mint felesége

« örökségét*), Ulászló lengvel királv szerette volna elfog-

lalni.

Ennyi küls és bels baj végre is arra bírta a már-

cziusban Budára gyülekez rendeket, hogy Barbo Pantha-

leon tanácsát követve, ^ teljesítették Zsigmond legforróbb

óhajtását, királvlvá választván t. Ha igaz, egyrészt kötve

is voltak e tekintetben. Több úr ugvanis már 1378-ban

megígérte volna Lajosnak, hogv Zsigmondot azonnal meg-

koronázzák, a mint elveszi Máriát.^ Nem történt meg, s

ez gyanússá teszi az egész állítást.

Zsigmond nem szerzdések, vagv az örökösödés joga,

hanem szabadválasztás alapján lett Magyarország királyává, ^

mivé a 7?tegjelentek t egvhangúlag kikiáltván,^' márczius

1 Fejér, x. a. 326. Függelék. 11. 384.) Czirákv (De modo2 V. ö. ;/. o., 225. «in regno nostro consequendi summum impérium. 66. 1.)

Rusfiaew; és Tud. Gyiijt. 1821., \iii. 38. ezt helyes választásnak mondja; Zsig-

3 Caresinus Muratorinál, xii. 476. mond néhol (pl. Fejér, x. a. 421.) «az

4 KüKÜLLEi Thuróczynál. Schwandt- egek urának parancsából)) való uralko-

ner, iii. 52. dást emleget.

5 Steno Mihály dogé levele Zsig- 6 Maguk a fpapok, bárók és neme-

mondhoz 1412-böl. (Engel, Ung. Gesch. sek is, « kiknek pecsétje alant (az oklevél



MAIx'IA KIk'AI.N M- 107

î-c'ii \ir;'i<;\';isáina|)()n ' vS/rk(sl(li('iv':ii oll, iiiívcl :i/ csztcr-

l;()I1iÍ ciscki szrk iircscn ;ill()tt,' Lajos kalocsai rrsckcl

[)ccli^ Zsii;iiioiul nu'llozlt', Px'iU'dck xcszpicini píisp/ik nic<^

is koronázta.'

Késbb esküvel foiâclta a király, lioj^^y nu'í^^tartja a

nemesek kiváltságait s a koiábhi laiiácsiiiakat; boí^y né-

meteket s nias nemzetbelieket nem vesz be a tanácsba,

idétleneknek hivatalokat, méltóságokat, uradalmakat nem

ád ;hogv eddigi ellenségeinek megbocsát, mostanáig tett

adományait megsemmisíti, a jelen választó-szövetkezetnek(ligának) minden tagját különös védelmében és kegyel-

mében részesíti, legfeljebb azok kivételével, kiket maga

a liga zárna ki körébl; hogy a haza vagy annak egyes

lakosai ellen netalán kötött szövetkezeteket nem túri s

hogv a korábbi hadjáratában ejtett foglyokat szabadon

bocsátja.^

végén) látható)', csak a maguk szövetke-

zetérl, ligájáról, beszélnek. (Wenzel,

Dipl. Emi. III. 622.) «Do wart Konig

Sigmund zu ungerischen Konig gekronet

von etlichcn landcshcrren, die von seinem

taile warenrt mondja Windeck is (Mén-

eken : Script. Germ. i. 1074.). L.akits :

De hacreditario succedendi jure 92.), to-

vábbá Katona (xi. 234.) és Kovachich

(Suppl. ad vert. com. i. 288.) Zsigmond

törvényes választása mellett bizonyíta-

nak: Dlugoss, ki pedig semmiesetre sem

volt Zsigmond barátja, szintén (x. 118.) —Maga Zsigmond 1388 decz. 8-án (Fejér,

X. a. 455.) s a váczi káptalanhoz inté-

zett levelében (u. o. 327.) s itt különösen

a magyar, szláv, horvát, dalmát és ((más»

rendeknek egyhangú választásáról beszél.

Ha ez túlzás is, és ha kevésbbé volt is

népes a gyülekezet, mindenesetre ország-

gylésen történt a választás, a wpraesentes

concludunt)) elv alapján. De még való-

színüb, hogy Zsigmond dicsekvése a maj-

dan említend 1387. aug. 28-dikai ország-

gylésre vonatkozik. L. ezekre nézve

SzALAY L. helyes megjegyzéseit. (11.

271. 1.)

1 Dlugoss, x. 118. Windeck, id. h. —Thukóczy pünkösdre (június 10.) teszi a

koronázást s itt Mária is szerepel. Thu-

róczy gyönge chronologus ugyan, de

annyi alapja lehet elbeszélésének, hogy

a fogságából kiszabadult Mária utóbb

ünnepélyesen királytársúl ismerte el fér-

jét és pedig alkalmasint már 1387. aug.

28-án. A Tnhitlariiun Caesareum szerint

(Kovachich, Script. minores, i. 11.) 1388

márcz. 22-én történt a koronázás.

2 Dlugoss (x. 118.) mégis Dénes esz-

tergomi érsekrl beszél, holott az ez év-

ben elhunyt Dömötör érsek utóda Kani-

zsay János lett.

3 Ezt maga Zsigmond is említi i3<S8

decz. 8-án kelt azon oklevelében, mely-

ben hangsúlyozza, hogy ez csak az érseki

szék üressége folytán történt. Közli Török,

Magyarorsz. I'rimása, 11. 53—54. és Fejér,

X. a. 458.

4 Horváth, ii. 377—8. és Wenzel,iii. 620—623. Az oklevélbl különben

nem tnik ki, hogy az valóságos választói

capitulare; ez lappanghat, vagy — mint

Máriánál történt — egyáltalán el is ma-

radt a koronázás idejérl. Hogy a vá-

14-



I08 MÁKKÍ SÁNDOR

Önérdeknél egvébb alig tnik ki ezen pontokból, me-

Ivek korántsem hasonlítanak az cipész nemzet érdekeit,,

alkotmányát biztosító régibb hitlevelekhez. — Tulajdon-

kcp nem is volt ez hitlevél, mint nem volt országgylés,

a testület, melv azt kiállította. Zsigmond azonban annyira

áhítozott a hatalom után, hogy beérte a törvényességnek

látszatával is.

A saját nvilatkozata szerint (-szokatlan ünnepélyek*)

közt' megkoronázott új király ápril 4-én azonnal kiált-

vánvt intézett a horvátokhoz, buzdítván ket, hogymint seik s maguk is hívek voltak a magyar koroná-

hoz, úgv ók se tántorodjanak meg állhatatosságukban s

erélvesen álljanak ellent a lázadóknak.- Majd a koroná-

zás tudtuladása, a béke megújítása s az évi adót illet

eskü átvétele, valamint a szövetség dolgában követséget

küldött Velenczéhez is,^ melvnek követét, Barbo Pantha-

leont s ennek titkárát Monaci Lrinczet, húsvétkor, ápril

7-én Budán a szabad mezn a fpapok és furak jelen-

létében ünnepélyesen fogadta. A békehajlamok, miket

már anyósa és neje is táplált Velencze iránt, benne is

megvannak;szeretné, ha a már megállapított pontozatok-

kal a titkár Velenczébe menne, a követ azonban itt ma-

radna. S azután, mivel — mint szerényen mondta — iro-

dalmi nyelven nem tud beszélni, a pécsi bíbornok útján

folytatta a társalgást. Zsigmondnak csak imént írta Fran-

gepán János vegliai gróf, hogy hite szerint Erzsébet még

életben van, Máriának életbenlétéröl azonban teljesen

biztos és hogv megszabadíthatná ket, ha szárazföldrl és

lasztás körül kiválóan buzgólkodók külön országgylés egyébiránt csakhamar véget

is kívánták biztosítani az ket légin- vethetett az e tekintetben támadt félre-

kább érdekl dolgokat, még épen nem értéseknek.

bizonyítja, hogy Zsigmondot nem rendes i Fejék, x. a. 329.

országgylés választotta meg. Ennek egy 2 U . o. 330— i.

töredéke, középkori szokás szerint, külön 3 Wenzel, iii. 625.

is szerzdhetett vele. Az augusztus 28-ai



MAK'IA KIIv'AI.N M'. I O9

teiiêiTül egyaránt ka|)ii;i segítse i^ct. A kir.iK (1 voll

határozN'a, hn^^v száni/lr)l(Ii scii^cl l>:iil(l a/oiinal, a Icn-

geri st\i;ítscí; dolinában jnnlii; Vêlcnc/cl keresi nieg.

A követ és a luiclor a/oiihan iniiulenekelótt a s/íivetség

föltételeit kívánták megállapítani. \i liga a dal mát parti

lázadók és elégületlenek ellen iránvnlna.' April Q-én, mi-

kur a királyi kápolnában misét hallgattak, a király ezt

mondta Barbo Panthaleonnak:

(•Követ r, — köztünk maradjon a szó, fópapjainnnal

és fnemeseimmel azt határoztam, hogv pünkösd ntán

két hétre haddal indulunk a lázadók ellen; azokat, a mint

csak lehet, szétverjük s azon helvig megvünk, hol anyám

asszonv és feleségem van. S mivel tartunk tle, hogv a

lázadók a tengeren át más vidékre szállítják ókét, kérve

kérünk benneteket, keressétek meg a signoriát, tartson

rhajókat a tengeren, hogy el ne vihessék ket, mertjelenleg ez a legsürgsebb

;hiszen sok idt vesztenénk,

ha elbb a szövetséget kellene megersíteni.)) A kö-

vet csak annvit mondott, hogv jelentést tesz a köztársa-

ságnak. ^

Velenczében különben egváltalán nem hiányzott a jó

akarat. A dalmát városokat már ápril 15-én felszólította

a magyar állam és korona iránt való hségre^ s a váro-

sok közöl Spalato, Trau és Sebenico, kiváltképen pedig

ez utóbbi, igaz hségöket mutató szép levelekkel vála-

szolt.^ A pápa is buzdította és kérte a köztársaságot

hogy minden eszközzel és módon segítse el Mária ki-

rályné megszabadulását s az országnak a Zsiomond és az

számára való megtartását. ^

Azonkívül a turini békemegersítése végett ápril 23-án Velenczébe küldött ma-

gyar követek, Demeter csázmai prépost és Szántai János

1 U. o. 623—4. 4 U. 0. 628—632.

2 U. 0. 624— 5. 5 U. 0. 632.

3 WeNZEI., III. 620.



I lO MARKI SÁNDOR

is emlegették, mennyire óhajtja uruk "az szinte barát-

ságot és törhetetlen békét»' úgv, hogv a saját érdekeit

igen jól ismer Velencze most már elhatározta a hadjárat

megindítását.

Barbadico Jánost bízta meg' Novigrad ostromlásával,

melvet ez azonnal megkezdett. Maga a királv a lázadók

f ereje ellen Garay Miklóst küldte, ki Dánfy Lászlót s

Mihályt, valamint Janky Lászlót megvervén,^ rögtön átkelt

a Dunán, — Horváthy János csapatait szétszórta. Újlakot

(Ilokot), holmenedéket remélt

találni,elfoglalta, Laczfy

Imrét, a volt vajda fiát, sok más pártütvel együtt, elfogta,

st a Pozsegavárban körülzárolt Horváthv Jánost is a

vár átadására- s azon kijelentésre birta, hogy a királvnék-

nak Novigradból való kiszabadításáról saját személyével

kezeskedik. Garay azután Diakónak, Közvárnak s más

ersségeknek elfoglalása és megszállása után a lázadók

szövetségében Macsót pusztító ráczokra vetette magát s

ezeket is megverte. Távolléte alatt azonban Simontor-

nyay István, a már korábban meghódolt pártos, megszök-

tette az rizetére bízott Horváthvt.-^ Ez Bosniába futott,

hol Tvartko segítségével azonnal újabb sereget gyjt-

vén, Pachitel vára alatt termett s azt megszállotta. Saját

pénzén szerzett csapataival azonban itt oly ers ostromalá fogta Frangepán János, vegliai gróf, hogv a teljesen

kiéheztetett és kedvét vesztett rség által talán kénysze-

rítve is, Horváthv békét kért tle. Ezt azonban csak már

korábban tett ígéretének megersítése után kapta meg,

vagyis becsületszavát kellett adnia, hogy Novigrad parancs-

nokát Palisnav Jánost Máriának szabadonbocsátására fogia

1 Í7. 0. 627—8. 3 Ezt csak egész általánosságban em-

2 Pray, Diss. de prioratu Auranae, líti Schwicker, Gesch. des Temeser Ba-

28., azt sem tartja lehetetlennek, hogy nats (Pest, 1872.). — 71. 1.

Barbadico saját jószántából kelt e had- 4 Fejér, x. d. 663—4. Zsigmond ok-

járatra. A fegyelmezett velenczei hajó- levele.

hadban ilyesmi nem történhetett.



MAK'IA KIK'AI.NM';. I I I

bírni.' A lá/.acl(')k íii;\('i ors/ái^s/crtc olx ross/iil iillol-

tak, Iu)í;\' c\i;\' incrrs/ csaj)al nem k('vc'S('l)l)i(' vállalkozott,

mini IW'snc'k incs^tániaík'isíira rs kilosztására, s c;z rész-

ben sikc'iíilt is,' — Palisnax rs Ilorválhy pecli;^ nem

akarták mei; jobban mai;nk ellen iniêrelni a ma<^vaiokat

és velenczeieket. Horváth v — a hagyomány szerint —egv napon a fogoly Mária elé lépett.

((Sajnálom, bár megérdemeltétek mindazt, mi veled

és anyáddal történt; pedig eleintén úgy akartam, hogy

te is részesülj anvád sorsában. Jól tudom, hogy életben-maradásod az én halálomat jelenti. Azonban kezeimmel

nem akarom ontani jóltevöm leányának vérét; szabadon

foglak bocsátani, de csak úgv, ha esküvel fogadod, hogy ez

elhatározásomat nem lesz okom megbánni. Ha nem állsz

rá, bevégzem amit kezdtem és ha kell, mindenért egy-

szerre lakoltatlak. ('3

<(Bán kiméne, asszony bánatba esek,

Leborulván, sírva gondolko(Jék.

Rágondolván, könyveit megszárasztá,

Az János bánt hamar hozzá hívatá-^

s az oltári szentségre és szent ereklyékre mondott hit-

tel nemcsak bántatlanságára esküdött meg, hanem arra

is, hogy atvjagvanánt

fogja ót tisztelni.

Most márnem volt hátra egyéb , mint hogv Máriát szabadon

bocsássa.

S a miról ilvenformán ((csacsoghattak*) az egykorú he-

gedsök, ^ azt a történelem is valószínnek tartja. Azon

föltétel alatt, hogy társaival együtt Bosniába vonulhat, Pa-

lisnay föladta a várat s most végre lo havi és lo napi

fogság után, június 4-én kedden végre-valahára Mária is

visszanyerte szabadságát.

1 U. 0. X. a. 358. és Pray, Ann. ii. 182. 4 Tinódi Sziládynál, iii. 329.

2 GÉRESY, A Károlyi-család Oklevél- 5 Több mint valószín, hogy más

tára, 1.422. Ez oklevél 1387 ápr. 14-én kelt. egyebekkel együtt itt is valamely histó-

Thuróczv, 271. riás éneket írt át Tiiukóczv.



T 12 MARKI SÁNDOR

Az a jelenet, mikor elhagvta börtönének négy falát,

méltó volt Giometti Rafael ecsetjére.

A várnak hatalmas boltozati! földalatti folvosóiba gy-zelmesen száll le az ostromló sereg. Olaszok és magvarok

egyenl lelkesedéssel követik daliás vezéröket, Barbadi-

cot. Az utolsó lépcsfoktól jobbra es ajtó eltt bukkan-

nak a végs ellenállásra. A roppantul megvasalt ajtón

belúl egy nagy országnak ifjú, szép királynéja csörgeti

rablánczát. Elszánt rei daczosan szállnak szembe a gyz-

tesekkel. A királynészabadítás egy Barbadicohoz is méltóföladat. Az egvik horvátot azonnal porbasujtja a vezér-

nek fölvillanó kardja. S fénves öltözet igazi leventék

mérkznek meg a többivel is;a horvátok halálos sebeket

osztogatnak, — életöket nem adják oda ingyen. De oda

kell adniok. A harczi bárdok és szekerezek csakhamar rést

ütnek a vasajtón; fölpattan a zár s ellép börtönébl a

bánatos, szelidarczú ifjú szép királvné. Kezein láncz, tekin-

tetében hála. Föveget levéve, arczán a lovagias tett ön-

tudatával, de részvev tisztelettel üdvözli t Barbadico.

Az egyik térdre omlik eltte, a másik szánalommal néz

reá, a zászlók meghajlanak s a kitör lelkesedés riadalába

a boszú fölkiáltásai vegvülnek.

S a történelem alig áll e gvönvör kép mögött. A velen-czeieknek Máriával szemben való magatartása a lovagias

középkor legszebb ténvei közé tartozik. Mária hálásan re-

begett köszönetet. Kiszabadítására irányzott szolgálatai-

kat s azokért való háláját emberi nyelv ki nem fejezheti.

Mig él, sohasem felejti el azokat.'

Barbadicot, ki a köztársasággal azonnal tudatta ez

örvendetes eseményt , rendkívül nagyrabecsülte Mária.

Értékes fegvverrel tüntette ki,' megdicsérte vitézsé-

géért, lovaggá ütötte ,3 melegen ajánlotta a dogé ke-

I Mária a dogéhoz, 13S7 június 30-án. 2 Caresinus Muratorinál, xii. 476—7.

WeNZEL, III. 640. 3 WeNZEL, III. 661.



MAIv'IA KIK'AIA'M-: I I ^

j;\'c'lin('l)t' ' s meg evek múlva is ajaiicUkokkal lialmo/.ta

t il.

N()\'i_i;r:icll)(')l xclcnc/ci liaj(')k()n azonnal tovíihl) iiulrill

Maiia, s nu'iL; a/nap a NoN'iLirácl c's Növi k()/.{ Icvo Luka-

nazba, Luka zsiij):'iiisái;nak inaiâs clí)ml)on íckvo székhe-

lyére^ érkezett, hol

az úi^vnevezett I )o-

laczban szállt niei;.

Itt, saját pecsétje

kéznél nem lé-

vén, udvarmesteré-

nek és volt fogoly-

társának, állítólag

a Prodanich vagv

Nádasdv-családból

való ' Ofpatino But-

ko mester corba-

viai grófnak pe-

csétjével látta el

azon körlevelét,

melvben Sebenico-

val, Spalatoval és

Trauval fogságábólvaló megszabadu-

lását tudatta. Külön hírnökül Sovich Tamás sebenicoi ne-

mest küldte hozzájok.5 Innen valószínleg azonnal folvtatta

útját, '^ hogy az rnapját — június 6-án — e városnak püs-

pöki egyházában ünnepelhesse. S János nonai püspök bizo-

nyosan szívbl is adott hálát Istennek a királvné megszabadu-

i^lORtí-Li a.

24. Vexerio Antal dogé. (Palatii Fasti Ducales.)

1 U. o. III. 640.

2 U. o. 65i—2. és 695—6.

3 Farlati, Illirici sacri iii. 214. V. ö.

Pesty, ?21tnt vármegyék, 11. 421.

4 Kerchelich, Hist. Episc. Zagrab.

I. 141. Pray, Ann. 11. 183.

5 Pray, Ann. 11. 183. és Lucius, 246.

6 Pray szerint, id. h., pár napig id-

zött ott.

Ma}<yar Tört. Életr. 1884—5.



I 14 MÁRKI SÁNDOR

lásáért. Mária itt pár napig tartózkodott. A pénteken, június

7-én odaérkezett Iâulo Pál zárai nemest és krónikaírót

csak másnap, szombaton fogadta, de olv kegyesen, hogy

hétfnél elbb el sem bocsátotta magától. Mária maga ahét végén, június 15-én szállt ismét a velenczeiek hajó-

jára s másnap, vasárnap, mások közt a nonai püspök

kiséretében' ért Zengbe,^ hol a Frangepánok védelme alatt

teljes biztonságban érezhette magát. Itt üdvözölte t jú-

nius 19-én a velenczei köztársaság hat tagú fénves követ-

sége, "* melyhez utóbb Monaci Lörincz is csatlakozott. Mária

királvné könvek közt mondott köszönetet lejíbensbb ba-

rátjának, Venerio Antal dogénak. Azt, a mit kiszabadítása

érdekében Velencze tett s azt a hálát, a mit e miatt

érez, emberi nyelv képtelen elmondani. Soha sem is fog

arról elfeledkezni s a herczeg és a köztársaság mindenkor

számíthat reá. Ezt utóbb a dogénak magának is elmondta

egv rendkivül szíves levélben.^

Valószínleg Zengben kapta meg az örvendetes ese-

ménvröl Venerio által rögtön értesített vi. Orbán pápá-

nak Luccában, június 14-én írt levelét is.^ cNagv az Ur,

nagv az lelke s irgalmának nincs vége; — mert soha-

sem hagvja el a benne bízókat és az igaz ügvet. Példa

erre— szólt a pápa — Mária királyné, kit annvi balszerencse

után mégis csak kiszabadított a lázadók kezébl Velencze

s Frangepán János. Azonban így is egvedül Istené a

dicsség, kié az uralom és hatalom mindörökön örökké.

Kik annyit aggódtunk a fogság miatt s kik a megsza-

badúlásért szüntelenül könvörögtünk az Úrhoz, adjunk

neki hálát most már; de kérjük is egvúttal, hogv a mint

1 Paulus de Paulo Schwandtnernél, peranzio Rémig és Delphino Jakab. (Ca-

iii. 726. REsixus Muratorinál, xii. 477.)

2 Aug. 22-ét említi a Hazai Okmány- 4 Június 30-án. Közli Wexzel, iií.

tár, V. 179. 640.

3 Dandolo Lénárt , Mauroceno Pál, 5 U. o. 633—4. Hasonló levél ment

Bragadino Péter, Maripetro Marino, Su- Zsigmondhoz is.



MAKIA KIK'AI,\\K. I I

incíîiuntcttc :i kii;'il\iu'l, i'i^\- c nu'í^szahadúl.'isl cszközcvc is

te<^ve a sokai liiiiualoll lia/a hrkrjúiu'k s e<;yetértésc''iU'k, a

Í(')k jiitalinaz.'isíiiiak c-s annak, Ii()<^v a hüníisölv va<^v inc*^-

jaxiiljanak, vagv illen hÍMihdjenek. IsUíncn kívül í(")lc;|^

az ei;vház kínivcirfrésének tulajdonítsa Mária c kedvez for-

dulatot; tiszta szívbl legven hálás ez iránt is, tisztelje és

emelje azt, hogv niei^szilárdúlhasson trónja, nia<â pe-

dig az örökkévaló javaknak veszélyeztetése nélkül élvez-

hesse a földieket. De hálás legven a velenczeiek iránt is,

kik a jövben még mindig használhatnak neki.' A mit ö

maga, a pápa tehet érdekében, mindenkor készségesen

megteszi.

Mária valóban hálás volt a velenczeiek iránt. Láttuk,

mennyire kitüntette Barbadicot; de a követségnek egyik

tagját, a költ és történetíró Monacit is kegveire mél-

tatta. « Fölséges asszonvom, királynék dics ékessége és

szép csillaga a te Magyarországodnak, — szólt ez utóbb' —Zengben, midn a velenczei köztársaság utasításaiban el-

járva, föladatomat bevégeztem, elbocsátásomkor Te arra

szólítottál föl engem, hogy a jöv századokra származtas-

sam át mindazt, a mi itt benn és kifelé újabban történt.

Férfias gondolkozásodat és magasztos vállalkozásodat bá-

mulnom kellett olv zsenge korban, a milyenben te voltál:

hiszen csak akkor léptél életed tizenhatodik évébe; lel-

ked nagyságában az si dics vérnek lüktetését ismertem

föl. Nemes és valóban halhatatlan lélek jele az emberi

élet határain túl terjed gond. Az id mindent összezúz;

nincs oly nagyszer tett, melvnek emléke, a toll védelme

nélkül, már az els században el ne enyésznék. Utolsó

beszélgetésünk alkalmával pedig így szóltál: "El ne mú-

I Ugyan e napon kelt köszön levele- 2 Laurentii de Moxacis Veneti Car-

ben Magyarországnak további támogatá- men seu história de Carolo 11. — Velen-

sára hítta föl Velenczét. — Wenzel, iii. cze, 1758. Elszó, 323. — 4. 1.



I I6 MARKI SAXDUK

laszd föltnilíteni történetedben, ho^j^v a velenczeiek segít-

ségével menekedvén meg a fogság igájából, alattvalóim

közt elveszett s már megsiratott szabadságomat váratla-

nul iigvanezen velenczeiek által nvertem vissza; s hogy

gvökerestl elször csak az ö fegyveres hajósseregük

közt irtván ki félelmemet, biztosan kezdtem minden jót

remélni s a múlt bajokat mindenestül elfelejtettem.*) Ohcsudálatos és örökké emlékezetes háladatosság — foly-

tatta Monaci meghatva, — azt hiszed, megsértenéd jótevi-

det, ha engesztelékenvséged hírét nem hallaná az utókor.

Megvallom, bámulni fog a jöv, hogy te, királvi szz, ki

oly elkel helyen s oly nagv tiszteletben születtél, a

serdülés éveiben mégis egy agg törhetetlen lelkével tr-

ted a kedveztlen és balsors csapásait; és hogv annyi

belzavar, harczi zaj, titkos csel, lappangó versengés, nvílt

gylölet, gg és válság közt legyzhetted az ádáz sorsnakroszakaratát. Ez a dicséret ugvan nem csupán téged illet,

mert a kényszerségnek is volt abban szerepe s barátaid és

híveid is osztoznak veled; a korodat meghaladó magasz-

tos és dics felfogást azonban, valamint azt a kiváló és

bámulatkelt háladatosságot, melv egyedül a te lelkednek

csodálatos erényébl származik: az emlékezet mindenkor

a legnagyobb dicsérettel fogja megünnepelni.*)

Mária június 30-án bocsátotta el a követséget, mely-

bl egyelre Dandolo és Mauroceno még oldala mellett

maradt; s Monaci, midn a királvné rövid, de megható

köszönlevelét átadta a berezegnek, az elragadtatás hang-

ján szólt ennek rokonszenves egvéniségérl. Az ellene

emelt vádakat utóbb a 11. Károlv tragoediáját tárgyalókölteménvben igvekezett megczáfolni; s lelkesült históriás

éneke ma is sok hitelre méltó forrása azon kor esemé-

nveinek.

A királvné nem utazhatott Zágráb felé addig, míg

hírét nem vette, hogv az e fölött uralkodó Medvevárat



MAK'IA KIK'AI.N NI-;. "7

az (") ÜLíVc'l)c'n oh' lU'niesen rs :nin\ i szcrciicsí'vcl l;'ir.'i(loz(')11.-l^^raní;c'i")án |án()s cl nem loL^lalta.' I^kkoi- azoiihaii csak-

ugyan úlra kc'lt Zenitbl c's l)C'cli.<; c'pcii aziiaj), liclfön,

július elsején, a melyiken i)uckir(')l Zsigmond is eléje in-

dult. Váltott lovakon olv (^^vorsan hajtatott ez utóbbi,

hogv feleségével Zágrábban ni;ir július 4-én találkozha-

tott.' Itt a nép, István nádor, László vajda, Hubek Inn-e

országbíró és számos más magyar fúr, valamint 21 f(ipap

üdvözölte a királynét.^

Fejletlen, gyermekleány volt, mikor ót utoljára látta

Zsigmond; most már Magyarországnak igazán szép csillaga

lett a tizenhat évesnél alig idsebb Mária.

Ha Zsigmond gyönge s mellé a fogság rémségei által

megtört alaknak képzelte eléje siet feleségét, örvende-

tesen kellett csalódnia. Észre vehette, hogy ha a köze-

lebbi hónapok viharai komolylyá tették is az imént méggyermekleánvt, fejldésére épen nem hatottak kedvezt-

lenül; s Mária, ha nem volt is olv föltétlen hódolatra

készt szépség, mint a milyennek húgát, Hedviget festik,

arczánál, alakjánál, jó szívénél, mveltségénél s a szenve-

désekben tanúsított ers leikénél fogva egvaránt méltó

volt reá, hogy egy férfiú reábízza életének boldogságát. +

1 Zsigmond oklevele 1387 nov. 25-én.

Fejér, x. a. 359. Frangepán tehát Pa-

chitel bevétele után aligha ment Novi-

grád alá, mint Pray, Ann. 11. 182. véli,

hanem azonnal Medvevárat kezdte ostro-

molni.

2 «A Szentháromság nevében)) teszi

hozzá Paulus de Paulo, id. h.

3 Aug. 22-én Kanizsay János egri,

]iÁLiNT bíbornok pécsi s Lajos kalocsai

püspökön kívül 18 püspököt s 10 furat

névszerint is fölsorol Zsigmond. (Hazai

Okmánytár, v. lyg.)

4 Máriának komolyan számbavehetö

egykorú igazi arczképe nem maradt más,

mint melyet pecsétéirl ismerünk, s me-

lyet a 74-ik lapon be is mutattunk, de ez

is csak conventionalis arczkép. A nMau-

sülcíHH potentissimorum regni apostolid

regum Nürnberg 1661)) közlött képe ha-

mis, s az mely a Thuróczy krónikájában

van, s melyet 70-ik lapon mutattunk be,

ha egy s más tekintetben jellemz és ér-

dekes is, de arczképnek a szó teljes ér-

telmében nem vehet. Hátra van még a

Nemzeti Múzeumi olaj festvényrl szó-

lani. Kis .olaj festvény 0145 széles 0177

magas, fára festve. Szép fiatal nt ábrá-

zol, vidám arczcal. Dús gesztenyeszín

haját topázokkal gazdagon ékesített gyön-

gyös párta tartja össze. Nyakát zephir-

csipke-ing takarja el, s feszes ruha dereka

franczia szabásnak felel meg, arany ara-

beskekkel ékesített selyemruha, sötétzöld



iiS MAKKI SÁNDOR

S a pilhinatn\'i benyomások hatása alatt álló Zsigmond

eleintén csakugyan a leggyöngédebb férjnek mutatta ma-

gát.' Igaz, hogy ó még húsvét után is a diósgyri renge-

tegekben vadászgatott, mikor ifjú szép felesége, — még

mindig inkább csak jegyese' — a börtönben senyve-

dett; — most azonban ha más miatt nem, « magasabba kor-

mánvérdekekból is szívesnek kellett lennie Mária iránt.

A lázadóknak még Zágrábban kellett látniok, hogv Mária

és Zsigmond nemcsak mint koronás királyok, hanem

mint házastársak is egyetértenek.

Az ifjú pár az egész július havát Zágrábban és annak

vidékén töltötte, vetélkedve tüntetvén ki mindazokat, kik

az utóbbi idben szolgálatukra állottak. Július ii-én pl.

Mária hízelg kifejezések kíséretében ajándékozta Kani-

zsay János egri püspöknek s fkanczellárnak, valamint

Kanizsay Miklós mester sopron- és vasmegyei fispánnak

a Sopronmegvében lev kapuvári uradalmat.^ ^^ég e vi-

déken vették volt föl a Velenczébl küldött 7000 darab

aranyat is.' Augusztus közepén már inkább Krös vidé-

kén tartózkodtak. Augusztus 6-án Mária Kanizsay Istvánt,

ki Garavár környékén saját szemeláttára oly hsiességet

vállujja dudoros, a ruha új gyöngyökkel

van telehintve. Nyakán két igazgyöngy-

sorról násfa lóg. Derekán gránátokkal

és gyöngyökkel kirakott arany öv. Bal-

kezét tarsolyra fekteti, mely az övrl

csüng alá. Balkeze kis- és gyür-ujján

köves gyrk vannak. A szék karján

nyugvó kezének kis ujján szintén köves

gyr. A XVII. s xviii. századokban di-

vatozó karszékben ül.

Akép

hátángót

betkkel « Maria d'Vng. mccclxxxvii».

A kép állítólag a velenczei kincstárban

riztetett (!) drágakövekkel ékesített ke-

retben, honnan Celutti apát birtokába

került, kitl Jankovics vette meg, ki aczél-

metszetet is készíttetett róla, melynek

egy példánya az egyetemi könyvtárban

riztetik. A szép munka ügyes mesterre

vall, de nem származhatott a xvii-ik szá-

zad végénél vagy a xviii-ik elejénél ré-

gibb idbl s a németalföldi iskola után-

zása. Ezt igazolják a karszék és ruha is.

A kép hátára írt szavak pedig késbbi

gyártmány — ad usum Delphini. A kép-

tári Catalogus szerint 366. Ismertet Ca-

talogus (1870) 27. sz. a.^Szcrk.

1 Caresinus és Paulus de Paulo,

id. h.

2 L. MoNACi fentebbi eladását.

3 Hazai Okmánytár (Gyr, 1873.). v.

167— 169. V. ö. u. o. 165— 167., 169— 172.,

177— 183. és 199—203. 1.

4 Horváth, ii. 383. július 21-rl és

aug. 3-ról. V. ö. HoRMAYR, Gesterr.

Plutarch, xvii. loi. — Exgel, ii. 143.

lap.



mAiv'ia kik'Ái.nni-:. i \<i

tanúsított a rahl(\L;\ilk()s lázacl(')k cllc;!),' iiií;; Zsi;în(>ii(l

iigvaiia/ nap I\()i()<j;lii Istvánt, a niacsói bfinsái; viss/aíoL;-

lalóját, Pali/snay János nie<;<4yózójét s a ;ârai haicznak

e<^vik vitc/ bajnokát tiintette ki.' Ani;. ii-' cs i2-('ii li('t-

fn (ionniecsen idzött a házaspár és Zsi<^nH)ncl ennek

erdejében vadászgatva jutahnazta meg Ruszkav I)oniokí)st,

ki Mária fogsága els helyének, Goninecsnek ostromlásá-

ban, saját szemehittára akkora vitézséget fejtett ki.^ Aug.

23-án^ már Csázmán volt Zsigmond és Mária, kiknek itt

idózése alkahnával egv közjogi tekintetben is fontos ese-

ménv merült fel.

Június i2-én ugyanis Venerio dogé azzal az utasítással

bocsátotta el követeit, Dandolo Lénártot és Barbo Iân-

thaleont, hogy a turini béke megtartása iránt mind Zsig-

mondtól, mind Máriától esküt követeljenek. E tekintet-

ben azonban Zsigmond, úgv látszik, nehézségeket támasztott,

mert augusztus 4-én a dogé módosította korábbi utasítá-

sát és csupán Zsigmondot kívánta megesketni, mit ez

Csázmán aug. 23-án meg is tett.'^ Ez körülbelül annvit

jelentett, hogy Zsigmond megválasztatása folvtan a köz-

társaság csupán oly királynénak tekintette Máriát, a mi-

nk egyáltalán a királyok feleségei szoktak lenni, kiknek

fölségét tehát férjök u,tán számítják.

Augusztus utolsó hetében Velencze három követével,

Dandoloval, Maurocenoval és Barboval együtt" végre útnak

indult Budafelé a királyi pár. Valószínleg fölkeresték a

különben is útbaes Székesfehérvárt, hol atvja sírján

könyek közt adott hálát Istennek Mária, ki olv sok és

méltatlanszenvedés után megszabadult. Könnyebbülten

közeledhetett most szülvárosa felé, melvnek népe, a

1 Fejék, x. a. 344—7. 5 Söt talán már 22-én is. E napról a

2 U. o. X. a. 333—6. és (újra Itmyo- helynév kitétele nélkül van egy oklevele

matva) 367—370. a Hazai Oknidnytárh^n, \. 177—9.

3 Wenzel, Diósgyr, 39. 6 Wenzel, iii. 648—9.

4 Fejér, x. a. 331—3. 7 Caresinus Muratorinál, xii. 477.



I20 MÁRKI SÁNDOR

krónikás szerint,^ olv lelkesülten iidvözölte ót, mintha

maga Lajos király tért volna vissza a túlvilágról.

«Örül, vígad Zsigmond Máriakirálylyal

;

Budába mcnénck zöngés-bongással,

Magyarokkal, csehekkel, vigassággal, —Istent dicsérek nagy hálaadással. >» 4

•

Budára augusztus végén, vagy legkésbb szeptember

elsején érkezhettek meg; másodikán már Visegrádon ta-

láljuk ket.5

3 BONFINI, 369.

4 Tinódi Sziládyriál, iii. 330. V. ö. a

Cardauns-féle krónikával, id. h. 344.

5 Hazai Okmánytár, v. 173. Bonfini

(369—370. 1.) egész beszédet ad Zsigmond

ajkaira, ki a visszatér Máriát mint az

ország és saját egyetlen reményét s a

korona kétségtelen tulajdonosát üdvözli.

S az ifjú pár a rendek jelenlétében öröm-

könyeket sírva borúit egymás karjaiba.

Ezen a jeleneten azonban már Zágráb-

ban túleshettek. Bonfini szerint csak ez-

utánra tzték ki Zsigmond megkoroná-

zását, mibl az egész eladás hitelességét

meg lehet, itélni.

25-



||a)te üilftt,jm l)aiOy îgnmúg ettít-H^ÍFÎ

I^p^ft^f Ojl^fTOai ^v^ mmw^ ti^ ^̂j

SIGMOND CSÁSZÁR KS KIRÁLY.

(Dürer Albrechtnek a nürnbergi városházán lev eredetije után.)





r/ioREULi a

NÁPOLYI LÁSZLÓ.

Síremléken lev szobor után. XVII. századi rézmetszetrl.

(Summonte IIL 453.)





NA(rY-VAHAl)-í

^,.f:íí(í^'.^S

J

OTODTK FEJEZET.

siGMOND király még nem tette

meg a királvok koronáz-

tatása után szokásos utat Váradra,

szent László sírjához; most tehát ha-

ladéktalanul foganatosítani akarta azt

és pedig annyival inkább, mert a

Duna-Tisza-Maros közének megnyug-

^k, tatása sem képezhette gondoskodásá-

^ nak utolsó tárgvát. Valószín, hogy

Mária is vele ment s Kisasszony

napját, a székesegyház védszentjé-nek, Máriának születése ünnepét, ó

is ott ülte meg. Szeptember i2-én

még ott voltak,' szept. 14-én már Debreczenben idz-

tek,^ honnan csakhamar Diósgyrbe rándultak át, hova

szeptember 22-én érkeztek^ s közel egy hónapig mulattak

a Perényi Péter fpohárnok parancsnoksága alatt álló gyö-

nyör várkastélyban.-^ Máriát kedves emlékek kötötték e

helyhez, hol anyjával, Erzsébettel együtt, négy év eltt

26. Szent László hermája.

1 Fejér, x. a. 350.

2 U. 0., 363.

3 Zsigmond ott tartózkodásának okt.

Magyar Tört. Élotr. 18H4—5.

13-ig van nyoma. Fejkk, x. a. 351. V. ö.

Húzni Okmány tár, 11. 151.

4 Ez idbl innen keltezett okleve-

leik. Wenzel, Diósgyr, 38—39. és 83. 1

16



122 MARKI SÁNDOR

olv szép napokat töltött. E várat és vidéket már Nagv

Lajos is kiválóan kedvelte. Nem egv fontos külügyi és

közjogi kérdést intézett itt el. Diósgvór abban az idben

Európának legfényesebb királyi mulatóhelyei közé tarto-

zott. A vidék maga regényes — alkalmas hely arra, hogy

vigasztalást és szórakozást találjon benne a szenved. Dicsapjának, nagyanyjának és anyjának árnyai intettek itt

Mária felé;

s az a piczi sír ott, melv kis nénjének,

Katalinnak hamvait fdé, csak megersítette az emléke-

ket. Lajos király ideje óta a királvnék tartózkodó helve

volt ez; II. Lajos neje, Mária, rekeszti be a fejedelmi

lakók sorát.

A diósgyri nép azonban Nagv Lajos leánva várának

nevezi a ma csak romjaiban látszó ersséget. Ott van ez

a város déli részén, az úgvnevezett Vártetnek egv 183

méter magas hegyormán.

Akis tótól északnyugatra emel-

ked falakat hatalmas és mélven bevágott sánczárkok kör-

nvezik. A négyszög vár minden sarkán egy-egv torony

büszkélkedett valaha. A falazat nyugati része most már

ledlt, a többi is nagvon meg van rongálva. Csak itt-ott

látszik egy-egy gót ablakív vagv boltozat-keret, — míg a

freskók majdnem végkép elmosódtak. A most olv szo-

morú, de egvúttal olv regénves romok a középkori mépí-tészet egyik jeles alkotásának omladékai. Hajdan gyö-

nyör park vette köri; a mellette lev részt ma is K-kertnek híjjá a nép. Az egészbl csak egvetlen egv fa

maradt meg. A nép szerint ez a mogvorófa idsebb már

500 esztendsnél, mert azt maga Mária királvné ültette.

Csaknem 20 méternyi magasságra kapaszkodott föl ez amaga nemében páratlan növény,' mely jótermés idején 30

hektoliter fényes fehérszín mogyorót terem. Mi bizo-

nyíthatja jobban Máriának e kies helv iránt való vonzal-

I Törzse lenn a^ó, közepén 204 mé- gallyig 22, a korona szélessége 147 mé-

ter vastag, — törzsmagassága az els ter.



MAK'IA Kllx'AI,\ \l';. 123

mát, mint .1/ '<\ írlc'zrcdc'Vcs í;i, mcKct ;i/. kezei i'illítt-

tek ? ! I )i(')s_L;v(')rlH'ii a/oiihaii mcí^ is kellett szeretnie

a természetet. A várt(')l aliíj másfél kilométerre esi^ a

"Madárka kútja", Máriának e<j^ykor()n bizonyára kedves

kiránduló helve; hiszen I)iós<;y(")r ííilemiléinek s más ma-

darainak énekét már egy 300 év eltti földrajzíró (Oláh

Miklós) is kiemeli. Közvetetlenül a vár mellett hideg és

meleg források buzognak s kopár ksziklák kandikálnak

ki a fák közül. De azután beljebb, mindenütt a Színva

völgve, annak regényes apró zuhatagai, a vizét tápláló

apró csermelyek s a gvönyörü bükkerdóségekkel borított

hegvek, melvekrl azok lerohannak, a barlangok, deb-

rók — az egész Bükkhegység annyi elandalítóan szép

részletet bír fölmutatni, mint a természettói pazarul meg-

áldott hazánknak is csak kevés tája. Maga a vár ug\'an a

hegv tövében, egy kis dombocskán épült s a Miskolczfelé terjed pompás rónára tekint; de háta mögött min-

denütt a legszebb hegyek emelkednek, a patak körül-

folyja s épen ott épült, hol a róna és a hegv találkozót

adott egymásnak. Máriának az ilven helyek tetszettek.

Látni fogjuk, hogy a hasonló fekvés Váradot is nagvon

szerette.

Csak 17 tavasz virult el a királyné fölött, de sok ziva-

tar érte már is. Diósgyr kies vidékén akart envhülést

keresni s Perényi Péternek, úgv látszik, meg is paran-

csolta, hogy hosszasabb ott tartózkodására tegyen elké-

születeket. Október végén azonban egyelre visszatért

Budára, hogy a telet fölváltva ott és Visegrádon töltse.

A fvárosban sok hír várt az ifjú párra. Garav Miklósa Szerémségben, Frangepán János, Kanizsay István és

Maróthy János pedig Horvátországban számos várat vett

be; a fölkel guerillák azonban egy-egy vereség után

azonnal Bosniába menekültek, hol Tvartko királv szíve-

sen fogadta ket. A királyné nagybátyja nemcsak a föl-



124 MARKI SÁNDOR

kelket támogatta, s Péter moldvai és Mircse oláh vaj-

dát biztatta, hogv lengyei uralommal cseréljék föl a ma-

gyart,' hanem önhatalmának gyarapítására is fölhasználta

a magyar állam zavarait. Velenczével jó viszonyban élt,

az pedig csak hasznára lehetett, ha a dalmát városok

Anconával s más olasz városokkal egvenetlenkedtek. -

0-maga híven ápolta kereskedelmök érdekeit s úgv jött

sora, hogy ellenfele, Zsigmond, kénytelen volt támogatni

Ragusa szerémségi ügyvivinek kereskedését a Bosniá-

ban és Szerbiában nvert ezüsttel.^ Mikor azután Tvartko

Sizmán bolgár és Lázár szerb fejedelem szövetségében

ugvanez év folvtán egy húszezernvi török serget is meg-

vert, tekintélye nagyban kezdett emelkedni s már Bosnia,

Szerbia s a Tengerpart királyának nevezte magát.

De míg a délvidéken egvre tartott, st nvílt háborúval

fenyegetett az elégületlenség, maga a királvi pár is meg-hasonlott eo^vmással. Okleveleikben nem orazdálkodnak a

kölcsönösen gyöngéd kifejezésekkel s akármelyik adott is

ki oklevelet, rendesen odatette, hogv a dolog a másiknak,

valamint az ország furainak tudtával történik; az udvar

csacska népe azonban a be nem avatottakat minduntalan

újabb és újabb pletykákkal lepte meg.

Zsigmondnak, — szerintök — semmikép sem tetszett

az, hogy Mária mint önálló királyné szerepel s hogy híveit,

kikkel szemben különben maga sem fukarkodott, —teljhatalmú király gyanánt jutalmazgatja. Bakonics Pétert

például, Horváthvék egyik pártolóját, saját "királynéi te-

kintélyénél*) fogva nyilvánította felségsértnek, vagyonát

azonban «

fkép»>

Zsigmond tanácsával ajándékozta Kani-zsav János esztergomi érseknek és testvéreinek;^ boszan-

i^DoGiEL, Codex Dipl. Polon. Regni. 3 U. 0., 650— i. Zsigmond levele 1387

I. 597. nov. 29-én.

2 Wenzel, III. 646. 4 Fejér, x. a. 347—9. Ez oklevél 1387

nov. 3-án kelt.





CUM ?RX'EK(KMViDrr,5 tt\.

WESSELÉNYI F. ÁGYA.



K n/íf.s DiszirííSH,



•=^^.



MAK'IA Kllv'AI.N NI'.'. 12^

totta ZsiiLi^nioiulol, ho^^v e<;vik-iiKisik' (l:iliii:\l xáios öt mc^

1 ^Sj ()kl(')lHM" jS-án is csak hiaiidciihuri;!' ni L;i(')lii;ik iit*-

\'eztc,' vaí;\' Iiolâ' a ll(')i"i'nc/i k(')/.tarsasa<; a/ luKart illet

clok)i;ban ci^N'eiU'st'ii Mai"ianai< irt' s "lürnic''> kelleti, Ik);j;v^

az esztergomi érsek, a/ ö kanc/ellarja, e^vúttal M;'iri<'inak'

is kanczellárja leii^veii, stb. Allít(')la_<^ nemcsak kéiiii, hanem

kényszeríteni is akarta Mariát a k()z(i^í;\-ekt(")l \'al(') vissza-

vonulásra. .'\kacltak rósz tanacsachn', kik egyenesen a ki-

rálvné bezáratására akaiiak rábírni és Zsigmond val(')ban

be is záratta volna ót egv kis idre.'

Akirály azonban,

ki csak imént volt taniija, milv lelkesedéssel karolta föl

a nemzet Mária kiszabadításának ügvét, semmi esetre sem

akarhatta a nélkül is gyönge lábon álló népszerségét még

ily módon is csökkenteni. Mivel pedig egyesek kétségbe

vonták uralkodásának törvényes voltát, bizonyosan ismé-

telve kérte Máriát, hogv nyilvánosan és ünnepélyesen ös-

merje el ót kormánvtársáúl. Ez még korántsem jelentette

ennek a trónról való lemondást, — ha tulajdonképen ennek

is be kell vala következnie, mert Sparta két királyához

Sparta népe kellett volna.

«A madárkák kellemes dalolásai folvtán annyira ked-

ves tavasz a maga életének határaihoz közeledvén, az

ót felváltó nvár és a kocsijával magasabb légrétegekbeszálló két Phoebus számára piros rózsákkal ékesítette a

kerteket'), szóval — teszi hozzá, poétaságából kiesve, a

jó öreg krónikaíró Thuróczy,^ — pünkösdfelé történt,^ hogv

Mária Székesfehérvárra^ gyjtötte a rendeket s könyek és

fájdalmas sóhajok közt így szóUott hozzájok:

1 U. o. X. a. 400. Gregokiaxcz Pál szerint (Quorum Regum2 Wenzel, III. 651— 2. privilegia serventur et quorum non ? —3 AscHBACH, I. 76. KovACHiCH, Script. minorcs, i. 325.) Kis

4 ScHVVANDTNER, I. 271. Utána: BoN- Károly 1385-ben (így) megöletvén, Mária a

FiNi, 370— 2. Máriának szájába igen hosz- maga jogait azonnal Zsigmondra ruházta.

SZU beszédet ad. 6 Néphagyomány szerint a bajmóczi

5 Június lo-én és pedig 1386-ban. hatalmas hársfa alá.



126 MÁRKI SÁNDOR

« Uraim és testvéreim, ti apám érdemeirl megemlé-

kezvén, jóakarattal voltatok irántam s nem vesztettétek

el az országot, melyet nekem adtatok: Isten után nektek

köszönöm ezt a kegyelmet. Tudjátok, az utóbbi napokban

mennyi mindenféle harczi zavar fenyegette az államot,

mennvi veszélyt kellett elviselnem; semmi szükség sincs

rá, hogy elmondjam s hogy ti- meghallgassátok azokat.

Mert a történteket láttátok, vagy hallottátok. S azt sem

felejthettétek el hogy kedves emlékezet apám a ti jóvá-

hagyástokkal jegyzett el engem ezen berezegnek (s kezé-

vel a mellette álló Zsigmondra mutatott). Hiszem, hogy

most is akarjátok azt, a mit akkor akartatok. Királylyá

teszem hát férjemet; az országhoz való jogot s a vele

járó koronát is átengedem neki, mivel látom, hogy sem-

mikép sem szeretitek az asszonyi kormányt s hogv — a

mintatények

tanúsítják

— gyöngeis

az az ilyenszilaj

nem-zet rendbentartására »). Azután, az egész nép láttára, maga

mellé állítván az rgrófot: «Itt van uram, királyom —folytatta — itt van királyotok. Kíméljétek az országot s

folytonos harczokban ne fogyaszszátok egymást. Semmi

sem jobb a békénél; minden szomszéd fél az egyetért nép-

tl". Mindenkinek tetszett a könyez királyné beszéde —és senki sem szólt Zsigmond királvsága ellen.

1387-ben, ha nem is pünkösdkor, hanem augusztus

28-án csakugyan összegvltek a rendek Székesfehérvárra,

hogy «a béke elnyeit és hasznait tekintvén s meggondol-

ván az ezen országban fölmerült bajokat, az egyesség ös-

vényére térjenek. Szent István királvnak a székesegyház

oltárán elhelyezett fejére tették kezeiket a fpapok, báróks nemesek és -úgy esküdtek meg, hogy mindenki ellen

megvédik az ország érdekeit, a királyság és szent korona

közös javát s ellene mondanak magának a királynak is,

ha másképen cselekednék, st fegyvert is rántanak, ha

vagy a király, vagv valamelv külföldi hatalom, esetleg



MÁK'IA Klk'.\I.N\l<;. 12'

valanu'l\' hazai Inúv li;'il)()ril;in:'i ihcl; a most Iímv, ('un he

iktatott bi'krt, iiu'lviu'k iinoK/ j)onli;'il)aii kiinoii(liál<, l)o^y

a királv i'ij lorrachiloin \'ai;v lázath'is kit()i('s('íiek esetéhen

()iszá<;<;vi"ilést tartozik liirdetiii; lio^\' ei;\sz('iie senki sem

viselhet két, országos méltóságot, az egyháziakat viszont

teljesen ki kell zárni a \'ilági tisztségekbl;különben vilá-

giak sem bitorolhatják a megürült fpapi hatalmat. Az

országtanács tagjai esküvel kötelesek fogadni, hogy nem-

csak a királynak, hanem az országnak javát is szívökön

fogják hordozni s viszont a királv is szavát adja, hogy az

ekként nyert tanácsokat sértetlenül követi és megtartja.

Ki hamisat, vagy a közérdekkel ellenkezt javasolna, azt,

mint csalót, csúfosan vessék ki a tanácsból s oda soha se

fogadják be többé. — A király és királyné megígéri, hogy

közbocsánatot hirdet s hogy a múltban tanúsított viselete

miatt senkit sem von feleletre. Viszont azonban PalisnayJános és testvérei, valamint a Horváthyak is kötelesek

legyenek a királyi kincstár számára visszaadni mindazon

ingatlanokat, a miket néhai Garay Miklós nádortól s

párthiveitl elfoglaltak. Kötelesek ezek a kezeik közt

lev foglyokat is hazabocsátani, javaikba visszahelyezni,

st védelmezni is ket azokban. A kezeiken lev összes

várakat, városokat, falvakat stb. haladéktalanul átengedni

tartoznak.

Kissé keményen hangzik az utolsó, vagyis nyolczadik

pont, hogv mivel a lefolvt lázadás nem a királynék mél-

tósága ellen irányúit, hanem csak a Garay s a Hor-

váthy-Palisnay-párt közt való régi ellenségeskedés és gy-

lölség eredményének lehet <.zt tekinteni, — a királyné,

ha talán nem részesült a köteles tiszteletben, chogy az

ország állapota annál inkább megszilárduljon, felejtse el

egyéni sérelmeit, a megtér felkelket biztosítsa kegyel-

mérl, a lázadás volt vezéreit fogadja el udvarában s adja

meg nekik az állásukkal járó tiszteletet és becsületet, st



128 MAKKI SÁNDOR

a királyi tanácsba is fogadja be ókét. S nem mulasztották

el annak erélyes kijelentését seni, hogv ha a gvlölségek,

gonoszságok, pártoskodások és botrányok megszüntetésére

s a béke áldásainak megújítására iránvuló eme törekvéseik

meghiúsulnának, s a királv és királyné, akár önként, akár

rósz tanácsokra hallgatva, boszút akarna állani vagv viszont

mások elégedetlenkednének a jelen szerzdés föltételeivel,

k mint az ország fpapjai, bárói és nemesei az ilyes fon-

dorlatoknak, bárhonnan jönnének is azok, ellene szegül-

nek s a békeszegt nemcsak nem pártolják, hanem mégfegvvert is fognak vele szemben.'

Az az országgvlés mely ilv komolyan ügvekezett kor-

látolni a királvok önkénvuralmát, ha talán nem volt is

tanúja oly drámai jelenetnek, milvennek Mária ismételt

lemondását kellene tekintenünk, annvi bizonvos, hoíív

elösmerte királvúl az imént csak egv töredék által megvá-lasztott Zsigmondot; de, mint a töredékes törvényczikkbl

kitetszik, olvkép, hogv meghagyta Mária fölségjogait is.

Nem tudhat]uk, miként szabályozták egymáshoz való ural-

kodói viszonvukat ; de több, mint valószín, hogy kiter-

jeszkedtek most e kérdésre is és hogv Máriának mellé-

rendeltségét törvényesen csak aug. 28-ától számíthatjuk.

Nem 1386 június lo-én, hanem valamikor 1387 nyarán

történhetett az, mit Thuróczy elbeszél; és bizonyosan nem

is az forgott szóban, mert hiszen az nem függött tle, hogy

királvlyá tegye, hanem hogy nyilvánosan kormánytársáui

I Elször közölte e nevezetes okleve-

lét Hajnik Imre a Történelmi Tárban

(1878. 173— 175. 1.) és pedig a Kálla}'-család levéltárából. Maga a kézirat csak

töredék ugyan, hiányzik például kiállítta-

tásának ideje; kétségtelen azonban, hogy

azon az országgylésen kelt,melyrl

Thuróczy közölte említett homályos és

mindenesetre regényes tudósítását. Az

oklevél mindenütt királynékról beszél s e

királynék alatt H.ajxik Máriát és Erzsé-

betet érti, vagyis fölteszi, hogy augusz-

tus 28-án Magyarország rendéi még sem-

mit sem tudtak Erzsébet haláláról. Le-hetetlen azonban, hogy a szemtanú Mária

errl már július 4-én, vagyis azon napon,

melyen, fogságából kiszabadulva, elször

találkozott Zsigmonddal, ne szólt volna

férjének és híveinek. Azon másik királyné

nevezete alatt tehát talán Hedviget kell

értenünk, ki közvetve mindenesetre maga

is érdekelve volt.



MAK'I A KIK' \l.\ M-:. I 2<t

()SiiUM)c cl /sÍLimoiulol .M;iri;i. S M;iii;i pol it ik.ii Icvckciiv-

S(.''L;rii('k I>S'^. |iiniiái" i i-rlol ()k((')l)('r J(j-(''ii;,' Ich.'it hfn'oin-

lU'sÂi'd cvcu :it, \ollakrj) inom.'i siius. I(|(")k'(')/|)('ii csak

niiijiis S-:ni tak'ilkoziiiik \r\r s |)r(li^ I )c-l)i"('c/.('iil)('ii, ' hol

c^\ ik kccK'cnc/ Ik'U'itc V' íiradra-nicnct , \'aí;\- onnan-jíhcL

j)ilu'nl iiH'i;. X'áradon, nu'Kc'l a w. szíi/adhan iiiíir <â/-

dai;nak cs holdosîiak iu'\( z^ctlck a/ emberek,' legszíve-

sebben a klarissák váradveleiiczei záichljában tartózkodott a

királvné,^ hol a \ idek kiválóbb fóiiemes családainak leányainyerték kiképeztetésüket. — Valószín, hogv a nyarat

ismét l)i(')sgvör regénves vidékén t()ltötte Mária, hol szep-

tember végén férje is meglátogatta.

Férjét, Zsigmondot majdnem tolvtonosan J^ndán és

Visegrádon találjuk. Már kora tavaszszal, 1388 ápr. ly-én

véd- és daczszövetséget kötött Venczel római királyival

és jodók morva rgróffal,'' május 17-én pedig az egész

Brandenburgot elzálogosította józsának és Prokopnak;

május 28-án lemondott Csehországban elsó sorban való

örökösödési jogáról ^ — augusztus 2-án egv évre fegyver-

szünetet kötött Ulászló lengvel királvlval,^ kivel a hbéres

tartománvok miatt már majdnem háborúba kellett ele-

gyednie; Velenczében még tavaszszal ellensúlvozta TvartkoIstván szerb és boszniai királv befolyását'' s azután mind-

járt szövetséget is kötött a köztársasággal;'" mivel pedig

híre járt, hogy Margit nápolyi királyné, Kis Károlv öz-

vegve és fia László genuai hajókon akarnak Magyaror-

szágba jönni," sietett megnyerni a genuai köztársaságot

1 J'k.ikr, x. a. 411, ('S 41 V éí^ 23-(lik;'ni (W'iínzkl, I )i(')sg\ r, 40.)

2 U. <>. 400— T, már itt.

3 j[>lJ^•^rIAY, A váradi [)iisp()l\s(';g t()rt. l-'i-:n-:k, x. a. 439—442.

Xagyvárad, 1W3. 1. 211. 7 Bvebben Aschbac fi, i. ^()— 7.

t Kkkks/.tcky, Descriptio Episc (;t « I-'iíjkk, x. a. 458.

("apit. M. -Varad. Nagyvárad, 1806. i <; Wknziíl, iii. 657.

f>7 '• "* A követséfíre nézvr 1. 11. o. í)55— 7.

.5 Sz(;pt. (j-én még liudán volt {Vv.]\.\<. n U a. O5.S.

X a. 44Í).); 22-dikén (Wkn/.kl, III 0()7.;

\\;iy_yu\ 'l..it KIctr. 1.SK4 -3. I7



F Ô MARKI SANDOK

is,' a mint in/ir június 30-a eltt megnyerte szövetségeséül

Lipót osztrák herczeget, ki Ausztria határaira hívta fegy-

verbe alattvalóit.'

A fölkelk ellen való erélyesebb rendszabályoktól idáig

is jobbadán csak az tartotta vissza, hogy nem volt pénze;

nyár végén azonban megkapta Józsától és Prokoptól a

Brandenburg elzálogosítása fejében kikötött 84,000 aranyat,

Velenczétól pedig azt az értesítést vette, hogy a szokott

évi adót Zárában tették le számára.^ Augusztus elején+

rö-vid idre maga is lerándult a Dunántúl már szépen gyüle-

kez hadsereghez s onnan aug. 14-én megelégedve tért

vissza Budára.^ Szövetségeseire várakozva, azonban mégis

csak Szent-Mihálv napján, szept. 29-én, úgy látszik, ki-

válóan zsoldos katonákból álló sereggel indulhatott «a

bosnva bán s más lázadói kevélvséo^ének meorzabolására» s

úgy számított, hogy október közepén már a Szerémség-

ben, Diakovár vidékén állhat/'

Ott is állott s els sorban azon volt, hogv Valkót tisz-

títsa meg a fölkelktl. — Ezeknek betöréseitl a múlt

év végefelé is sokat szenvedett a lakosság;a nemesség

azonban hsiesen kelt birtokai védelmére. Kóroghv Ist-

ván bán a lázadók vezéreit: Horváthy Jánost, SzöglakyLászlót, Hédervárv Istvánt és Beriszlót 1388-ban nagy-

böjt (febr. 12. — márcz. 28.) idején Bajnod Gvörgy, Al-

sányi Pál mester, Alsánvi Miklós és más urak segítségé-

vel a Száván átkergette, Szöglakyt és Héderváryt elfogta"

s a Bothos Döme és Harap Miklós által szintén rabul

ejtett Korpády Jánossal együtt lánczokban Budára küldte,

hol a király ez utóbbit szörny halállal büntette.^ A boszús

1 U . O. 660. 6 WeXZEL, III. 667.

2 Fejér, x. a. 432. és 433. 7 Fejér, 417—S.

3 Wexzel, III. 666— 7. 8 Fejér, x. a. 427—8. és Kerchelich.

4 Aug. 2-án még Budán volt. Fejér, Hist. Eccl. Zagr. 337. Lófarkához kötve

X. a. 458. hurczolták meg a város utczáin, azután

5 U. o. 433. lefejezték, négyfelé hasították s a város



mAkma KIK' a inni'. 131

kii;il\ lio/ inosl Iclcss/áinú c"s;i|)al()kk;il csiil lako/olt (jiiray

Mikl(')s, K(')r()<;liv riilr)j), \a\c/.\v (i\()ri;\' rs Alsánvi Pál.

A ((ntv.rr, (iaia\', Ilorxáthx [áiiost csakhamar átkergeUc;

a vSzáxaii rs számos váial \isszaí(),<;lall.' Ez a túli Iiadjárat

trliat, mchhcn ZsiiLînoiul szi-nu-lvcscn aliii; vett részt, mert

(") csak par na|")i"a látogatta mci; a scre<êt,' egészben véve

sikerült s a jöv 1389 év békésebbnek ígérkezett, mivel a

]ázad(')k által Zárából Margit és fia után küldött hajó a

tarenti öbölben (1389.) január elején hajótörést szenvedett

s ígv a velenczei köztársaság által annak szemmeltartásárakiküldött hat gálva is visszatérhetett; híre járt továbbá,

hogv Horváthv Pál, volt zágrábi püspök, szintén a vízbe

fúladt,' s hogv a lázadók közöl többen Velencze kezei közé

k eritek. ^ A signoria újabb követküldéssel gyzte meg a

niagvar kormánvt a maga jószándékairól,^ ellenben Tvartkó

István boszniai király, mint a török ellen még 1387-ben

kötött bolgár-szerb szövetség tagja, ez év elején már biz-

tos tudósításokat hallott arról, hogy Murád szultán boszuló

hadjáratra indul. O tehát most egvelre'nem támogathatta

teljes erélvlvel a fölkelket.

Ezek azonban, úgv látszik, most magában a királyi

udvarban találtak szövetségesekre.

Mária ugvanis szszel, rendes szokása szerint, Budáravonult, hogv ott töltse az 1388-ról 1389-re men telet.

Férjével most jó egyetértésben élt. Egvmás « tetszésével

és helybenhagyásával,)) közös kanczellárjok útján adták ki

okleveleiket.^ Kormánvtársakúl tekintették egymást s hosz-

szasabb ideig tartózkodtak Komáromvármegyében, Gesztes-

négy sarkán tették ki közszemlére, « mint 3 Wenzel, 111.673. Mint késbb látni

büdös hullátx. Birtokait már 1388 június fogjuk, téves hír volt.

19-én a Kanizsayak kapták. 4 U. 0. 672.

1 U . o. X. d. 665. 5 U. o. 671—4.

2 Okt. 24-én már Gesztes várban (Ko- 6 Fejér, x. a. 412— 3. és 425—6. Az

marom) idzött. Fejér, x. a. 449. 1387 febr. 20-án elhunyt Dömötör érseket

Kanizsay János váltotta fel.



112 MARKI SAXDOK

várban.' A szép hosszú ósz nié^j; noxember elején is e

kedves vidéken marasztotta ket és csak november 4- ke

táján indultak hazafelé, útbaejtve a rei^énves tájékú Maj-

kot.' \'isegrád rózsaligetei közól pár napra Diósgyrre is

kirándultak^ és udvarukat csak november második felében

tették át állandóan Budára/ S ha trtént, ekkor történhe-

tett valami sszekoczczanás a királvi pár kzött, a mibl

a fikelk állítóla<í valami hasznot vártak a mairuk üjivére

nézve.

Mária, láttuk, alárendelt, jobbadán csak birtokviszonyo-

kat illet kérdésekben gyakorolta királvi hatalmát. Azon

udvaronczok azonban, kiknek sehogvsem tetszett a királvné

visszavonulása s kik közöl nem egy állott rokonságban a

Zsigmond által olv kegyetlenül, bár állítólag a furak

megegyezése mellett 5 kivégzett fölkelkkel, dicsvágvukban

és családi becsületükben egyaránt megsértve, német kró-

nikások szerint '' összeesküvést szttek a királv ellen s

tervöknek a királynét, Máriát is meg akarták n verni.

Zsigmond idáig kétségtelenül elhanyagolta nejét. Az össze-

esküvk Máriának sértett niességére s talán uralomvá-

gyára számítottak. A királyné egves elejtett szavai arra

mutattak, hogv valóban nincs megelégedve sorsával; úgy

hogy az összeesküvk eleintén szép szavakkal biztatták t,mi-mindenre készek érette, majd egyenesen be is avatták

1 Zsigmond oklevele okt. 24. (Fejér,

449), Máriáé okt. 30. (u. o. 418.) «in

castro Geztusi) kelt. Okt. 29-röl mind-

kettöjöktöl (u. o. 413. és 425.) ismerünk

egy-egy okiratot, melynek dátuma nincs

kitéve.

2 Fejék, x. a. 449.

3 Innen kelt Zsigmondnak egy levele

nov. 14. (Wenzel, Diósgyr, 41.)

4 Nov. 22-én és 25-én Mária ad ki

innen okleveleket (Fejék, 407—g.), 26-ika

óta pedig Zsigmond (u. o. 439., 543-,

455-. 458-

5 Fejér. x. a. 427.

6 CoRXER Hermann, Eccardn;il, Cor-

pus Scriptorum medii aevi. 1155. 1. az

1^87. évhez. — A C.\RD.AUXs-féle kopen-

hágai kézirat (Forschungen zur deutschen

Geschichte. xvi. 340—i.) az 1389. évhez.

A következk az ö elbeszéléseiken ala-

púinak. AscHB.^cH szerint (i. 76.) a dolog

1387 végén, vagy a következnek elején,

szerintem azonban annak utolján történt,

mert Mária határozottabb föllépé.se is

erre az idre esik s egyáltalán jobban

találnak az adatok ezen idpontra nézve



mAk'ia kik',\i,\ \i'. 133

terv()kh(', incU s/crml Zsigmondot l.il) ;ilol cllcs/ik.

Mária im\L;nviii;vást s/mictl; kr/ alall a/.oiih.iii c'^vik lií'i

apríulját iiu\i;l")í/ta, lioi^v a liíit Icncktí')! a rí's/lctckcl, ne

vezetcscii a/l is inc^tiKlja, kik c'S niilôi" ak'aijiik clvc-s/teni

a kiiálvt. Az aprcul ül^ncscii vcí^czíc külclclcsct, Mária

pedii; azonnal Zsií^niondhoz ment ('s cTtesítcttc ot a me-

rényletrl. A krónikás ' mé^ azt is tudja, hoî^y a megijedt

királv a vár egvik tornváról felesébe és két apródja által

tartott kötél segítségével menekült nieg. yVz összeesküvk

éjjel, a megbeszélés szerint, csakugvan Zsigmond hálószo-bájába lopóztak; ott azonban a terv meghiúsulta, illetleg

annak elárulása miatt szintén boszankodni látszó királynét

találták, ki másnap hségesen értesítette urát, kik törtek

élete ellen. « Zsigmond azokat megfogatta s lefejeztette,

feleségét pedig e naptól fogva nagyon megszerette s bízott

benne teljesen*),- — «mert rendkívül gyöngéd asszony

volt az').^

E gyöngéd asszony jó szívén s kötelességérzetén múlt

volna tehát a fölséíjsért terv meíívalósulása. S ha mende-

monda után indultak is az egykorú krónikaírók s ha a

történetírás alig fektethet is súlvt naiv elbeszélésökre, egy

dolog mégis kití'mik mindebbl; az, hogv roszúl ismerték

t, kik aljas czélokra akarták fölhasználni. Ezt jelentette

Máriának 1388 november 25-én kiadott oklevele is,^ mely

ismételve hangsúlvo2iza, hogy Zsigmond Isten jóvoltából

a szokott ünnepélyességek mellett, a közcsend és béke

java, a határok védelme és Mária királyné uralmának

1 A CAKDAUXS-féle, — 341. 1. getni kezdték magukat, ö azonban sáto-

2 CoRNER, 1155. rába a mezn egymásután 30 nemest

3 A CARDAUNs-féle krón. 341. 1. Más- hívott be és fejeztetett le. Hasonlót

kép tudja ez esetet a vatikáni codex, mond Aeneas SYLVius(Comment. in dicta

melyet Podhraczky adott ki. (A m. t. et facta Alfonsi regis, 3. könyv), miért

társaság évkönyvei. Buda, 1837. III. 151— 2. Podhraczky szerint (155. 1.) e miatt

lapon.) E szerint Zsigmond az összees- hiában támadta öt meg Pray (id. mküvök elé lépett s látni akarta, ki kötözi 11. 202.)

meg fölkent királyát? Mire azok mente- .j Fejér, x. a. 402— 7. .különösen a 403. 1.



134 MÁRKI SÁNDOR

visszaszerzése végett foglalta el trónját. S váljon nincs-e

összefüggésben ezen, mondhatni, határozott hanggal Zsig-

mondnak azon, már másnap tett nvilatkozata, hogy az

ország régi törvénvei és szokásai értelmében a koronázás

joga kizárólag az esztergomi érseket illeti s hogy t is

csak azért koronázta meg egv másik püspök, mert abban

az idben üresen állt a prímás széke ?'

Zsigmond királysága törvényességének ezen kölcsönös

hangsúlvozása aligha történt fontosabb ok nélkül; s ez az

ok a regényesen kiszínezett összeesküvés elnyomása lehe-tett. líív akarták meo^nvugtatni a kedélveket. Annvi bizo-

nyos, hogv Mária nov. 25-iki ünnepélyes oklevele után

még inkább tartózkodott az országos ügyekbe való avat-

kozásoktól. Nem tekintette ugvan magát oly egvszerú ki-

rálynénak, kinek rangiát férje után szokás számítani, mert

kanczellárja nem a veszprémi püspök, hanem a királvi

fkanczellár, Kanizsav esztergomi érsek volt,- és Zsigmond

minden fontosabb adománvlevélben kiteszi, hogy kedves

nejének, Máriának s a rendeknek tudtával jár el;^ az or-

száíí rendéi által a fnemesek sorába átvett Stiboricz

Stibor, Péter és András 1389 január i6-án neki ép úgy

húséget esküdött, mint Zsigmondnak,^ s a királyné maga is

osztogatott kegvelmeket,^ — egészben véve azonban, mintezt az ország érdekei is követelték, Zsigmondnak engedte

át az uralkodást, ki most « Isten kegyelmébl*) Mag}'ar-,

Dalmát-, Horvát-, Ráma-, Halics-, Lodomér-, Kún- és

Bolgárorszáo királvának, Brandenburg rgróíjának, a szent

római birodalom fkamarásának, valamint Csehország és

Luxemburg örökösének') nevezte magát.^'

1 Fejék, x. a. 455—6. 4 Fejér, 561—3.

2 Fejér, u. o. 500. s többször. 5 Fejér, x. a. 530., 573. (1389 decz.

3 1389-ben: Fejér, x. a. 512., 521., 27-én., 1390 jan. lo-én, jún. 8-án) stb.

524.; 1390-ben: u. o. 574., 576—578., 585., 6 1390 márcz. 29-én. Fejér, id. h.

589., 603., 609. 576. 1.



I

MÁI^'IA Kllv'ÁI.N NI-:. 135

A dclviclélîu'k azonban sem /sií^moiicl, sem Mária

nem tetszett. Tvartko, kii 1^Síj It-briKír 24-én haddal le

nyegetett,' (iaiav Mikl(')s k()zl)enj;irására azonban a toiíik

ellen niaii^yar haddal is sci^ített Zsigmond, a Mniád szid-

tánra és Lázár szerb fejedelemre cííryaránl hahilos rii^ó-

mezei ütközet (i3Stj jún. 20) után s augusztus elsején

büszkén hirdette gyzelmét a tengerparti magyar v'árosok-

nak, sót már a « Tengermellék királya » ezímet is föK'ette. -

Spalato, mely a királv és királyné eltt a múlt év köze-

pén szívrehatóan ecsetelte szorongatott helyzetének bor-

zasztó voltát,^ továbbá Trau és Sebenico, annak vette ezt

a levelet, a mi valóban volt is, t. i. hódolatra szólító irat-

nak s augusztus lo-én sürgs segítséget kért a magyar

királytól és Velenczétl. Velencze november 23-dikán

csak udvariaskodással felelt; ^ Zsigmond pedig, kit betö-

réseivel már is háborgatott a tle elszakadt s a török-

nek behódolt új szerb fejedelem István, gyors segítsé-

get ígért; egyelre mindamellett csak a tengerpartra való

felügyelettel még 1389 február 24-én megbízott^' Nagy-

mihályi Albert vránai perjelt," valamint Bebek Detre tót-

országi bánt küldte Dalmátiába. A Vránában általuk ostro-

molt Palisnay Jánosnak azonban csakhamar segítségérejött Tvartko és Horváthy János, és az elbbi november

15-én Zára és Vrána vidékén állítólag 1600 ökröt, 30a

szamarat s legalább 3000 más jószágot rabolt,^ úgy, hogy

az éhség által is fenyegetett « királynéféle seregnek*) nov.

17-én Nonába kellett visszavonulnia. Tvartko tehát decz.

15-én akadálytalanul vehette be Klissát, Horváthy pedig

decz. 17-én Ostraviczát. A hú Zára megkísértette ugyan

1 Fejér, x. a. 517. 5 Wenzel, iii. 683—5.

2 U. (). 565. 6 Fejék, x. a. 417.

3 U . (). 566—7. Stkatjsz : Bosnia és 7 Nagy Iván ezen Albert perjelt haj-

Herczegovina, Budapest, 1883. i. 50. landó Losonczynak tartani. (Turul, 18S3.

4 Igen érdekes levelök: Fejék, x. a. — 20. 1.)

4<JJ- « Fejék, x. a. 559.



136 MÁKKl SÁNDOR

X^rána visszavételét s nov. 22-én niegsebe;;lt a rajok ki-

rohanó Palisnay János is, ki három hónap múlva (febr. 16)

talán itt kapott sebei következtében húnvt cl ; V^ránaazonban mégis csak a lölkelók kezén maradt, mert a

záraiaknak decz. lO-én vissza kellett vonúlniok ' s decz.

27-én l'rau is csak úgy segíthetett magán, hogv rendre

kivégeztette a királv és királvné ellen fölkelt polgáro-

kat/ Az év végén l'rant, Sebenicot, Pârot, Bracchiát és

(îttarot is elfoglalván, Dalmatia jobbadán Tvartkonak

engedelmeskedett. Maga Zsigmond Kóroghv Istvánnal

egviitt a szerbekre indult s november 8-án bevette Bo-

ricsot, minek örömére Gvulaházv Péternek, a Horváthvak

korábbi parthívének is megkegvelmezett; • azután pedig

Csesznek várát foglalta el. Zerednav Jakab ^ és Kanisav

Ist\'án mester^ mindkét helvütt kitüntette magát. Zsig-

mond eímvivel is beérte s fölhagvott a hadjárattal. 1389

deczember elsején már Temesvártt találjuk t," hol, Bu-

dáról- és Váradról-jövet, felesége, Mária is fölkereste.

A királyi pár Temesvártt ünnepelte karácsont, vala-

mmt az 1390. újév napját és csak január második felében

utazott tovább." Február 20-án Diósgvrtt találjuk Mariát,

e szép helven, hol a pálosoknak az Ur szent teste tiszte-

letére állított templomában olv bensséggel tudott imád-

kozni s hol a jámbor szerzetesek kiknek pompás vidék

gyümölcsös kertjében," mint a vadabb szépség többi ha-

tárrészben, például a Fekete-erdben'' egyaránt szívesen

andalgott. A természet e cultusa és nagy gyöngédsége

mellett is kifejlett lovas szenvedélve,'" még télen is szíve-

1 l'aulus (le Pailo SchwandtnerntM. 7 Máriának iv'îfj decz. 27-én itt kiadott

111. 726—S. oklevelét I. I'êjkk, x. a. 530., az i3()0

2 Fejkk, X. a. 395—f)., de téves é\- január lo-ikit az 573. lapon,

számmal (Jûcius után). í^ ()kle\ele : Wenzkl, Diósgyr, 41

3 I'^KJKR, X. a. 315—6. 9 U. (). 42.

4 U. o. 525 I" T'. ö. a CAKiiArNs-féle krónikával,

5 U. o. í)02 id h 344

í' U . O. S2Ó.



mAIx'IA KIIv'Ai.NM' 137

st'ii tmtotta (")l ill s í'ehrnár vú^c íeK- a/oii clhatáro/ással

nuMit Hildára, hova Ibhr. 2(S-án már iiicí^h rkc;zctl,' li()<;\' az c;lso

inelcí;chh iia|")suL;ár ni;vis visszahozza ol ick*. Vissza is liozta.

júniusban már isnul ott nu'lázott a cMach'uk.i kútjá"-nál.

ZsiiL^nioiulnak ez cvbcn a lcn<;\ elekkel és t()r()k()kkel

is kellett bajoskoclnia. Amazoknak élén Mária hú<â, a

katonák által imádott Hedvi<; jelent nie<^^, ho^v elío((lalja

Halicsot és Lodomériát, melvnek czímét nénje is viselte.

S Kapolvi János lanvhasága következtébenel is foglalta.

Hanem a Mária és Zsigmond magyar koronájától elsza-

kadni vágyó s a lengyelekkel Radomban 1389. decz. lo-én ^

szövetkezett I. Istvánnak s a szövetséget 1390 nov. 15-én

megúiító + 1. Mircsa oláh, valamint I. István moldvai vaj-

dának bnhdnie kellett, és pedig annyival inkább, mert

Mircsa 1391-ben Bajazidnak is meghódolt. ^ Az 1392-ben

ellene induló Zsigmondot azonban a török segítséggel is

bíró Mircsa még sem várta be, hanem visszavonult a Duna

jobb oldalára; '' — István moldvai vajda pedig, cselvetésre

alkalmas hegvei közöl a síkságra, fvárosáig, Szucsaváig

visszaszorítva, Zsigmond ruhájának szegélvét csókolva

kért és kapott kegyelmet.^ A törökök ellen, kik a Szö-

rényi bánsággal határos szerb földre ütöttek, szerencsésenharczolt Perényi Miklós ; elre lehetett azonban látni,

hogy e betörések ezentúl évenkint ismétldnek.

1 V, ö. Zsi<;jmon(lnak c napon kelt

oklevelével, Fejér, x. a. 609.

2 Június 8-án kelt oklevele //. o. 57 j.

3 HuRMuzAKi:

Fragmente zur Gesch.<ler Rumánen. (J^>ukarest, 1878.) i. 212. Aszövetségrl szóló oklevelet Mircsa 1390

január 20-ról és pedig — elég sajátságo-

san — Lublinb(')l keltezte. Dogieí., i.

597—«4 HüRMUZAKi, 214. Mircsa 1591 júl.

0-án a Legyeiországgal k(')t(')tt véd- és

daczszövetséget újra megersítette. Do-

01 EL, I. 59^^—9

Míi'/yar Tört. í'AvU. rHHj— 5.

5 Hammer, Gesch. des osm. Reiches.

Pest, 1827. I. 224.

6 HURMUZAKI, 215.

7 Thuróczy, I. 218. HuRMUZAKi Sze-rint (i. 264—6.) mindez 1390-ben történt

volna Istvánnal ; de mi indokolja akkor

azt, hogy az Ulászlóval 1390 nov. 15-én

kötött szövetség után is Moldvára tör-

jenek a lengyelek ? — Istvánt 1392-ben

zte el Román s így chronologiai ne-

hézség nem szól Zsigmondnak ezévi had-

járata ellen.

18



13^ My\KKI SÁNDOR

Mária a királv hadjáratainak ideje alatt rendesen Bu-

dán székelt s minte^v a középponti hatalmat képviselte,

mit különben nem vehetünk a szó mai értehnében. Diós-gyrött tehát, hol június 8-án egy oklevelet adott ki,

'

megint nem maradhatott sokáig, mert a Moldva- és Oláh-

ország ellen harczoló Zsigmond helvettesítésére Budára

kellett sietnie. Férjével állandóan levelezett. Ez év (1390)

nyarán' többi közt egvik « udvari katonáját" Vesénvi

László mestert akarta Zsigmondhoz küldeni a táborba,

valami ok miatt azonban elmaradt a küldetés. Egyébiránt

Mária augusztus végén személvesen utazott a hadjáratból

hazatér Zsigmond elé, kivel szeptember elején Nagyvá-

radon találkozott.

Szent László városában az egvház és a mvészet ké-

szült ünnepet ülni.

Zudar János, kit uralkodásának els évében Mária ne-

vezett volt ki váradi püspökké, püspöksége fönnállásának

háromszázadik évfordulóján akarta fölszentelni az alapító

s a várost sírjával megdicsít szent László lovagszobrát.

A magvar mvészetnek ezen remeke már május 20-án

készen állt ugyan, Zudar János azonban csak a gyönyör

székesegyház

védasszonvának, szz Máriának születés-

napján akarta azt fölavatni. S a mondott napon a király,

a királyné s az ország fméltóságainak jelenlétében tették

« magos kszálra » szent László szobrát, mely

((Fénylik, mint nap, sajog mint arany.

S ércztáblába vésve, ez a latin fölírat díszelgett rajta:

((I390 május 20-án Zsigmond királv és Mária királyné

szerencsés uralkodásának idejében szent László király

tiszteletére Kolozsvárv Márton és Gvörgv mesterek által

a Krisztusban tisztelend atya, János váradi püspök készít-

1 Fejér, x. a. 573.' czadában tárgyalandó prére nézve, hogy

2 Mindenesetre július 25-ike eltt, mert személyesen megjelenhessen. Fejér, x.

a lovag halasztást kért sz. Jakab nyol- a. 663—4.



MÁUM A KIK'Al.S \l':. 39

icilc c'/.c'ii iní'iN'ct."' I\rlsri;t('l('ii, li<)o\ a s/ohoi Ichil lít.isa

alkalniál)(')l a s/ciií kir;il\' sírjáho/ a s/okot 1 ii;il iiai^vol)!)

s/ainlxin /aiáiulokoli) iirpsri;, a tis/ant úli ina^\ ars.'ii; s/ínc-

Ía\a, a most j('> c'Â'clrrtc'shc'n rio kii;il\i j);iriiak is ]]]c<^-

vittc a niaâ h('>(l()kit;it. \\s /sii;ni()ii(k 1< i okleveleiben

úíjvis eiívre az n -iLicn kedves '» leleséíjeiiek iie\'(v.<íette

Afariát,' most is hi/oii\'ara mei; akarta i;\o/.iii iie[)eil, ho<(v

hamisak a Nagv I.ajos leáma ir:uit \al(') tiszleletlensé<(é-

ról költött híi-ek. \îraclon s/eptembei ii-eii is cjgen

szeretett" feleségének és az orszá<( zászl(')s mainak tudta-\al ajándékozta meg az esztergomi káptalant.^ A királyi

{xir szeptember közepén hagvta oda V^áradot s talán szin-

ten fohászkodott a szent szoborhoz, mint száz év mi'ilva

janus Pannonius:

•'Erczriihad nyílása alól ki súlyos

Harczi bárdot tartasz a jobbkezedben;

És kinek sírboltja ölén. a márványOszlopok közt jöszagu balzsam izzad ;

.Adj szerencsét, szent lovag, útainkra !

Társaim I El mielbb e tájról . ...» 4

j BuNVlTAV, A \;iiadi püspökség tört.

I. 209—210.

2 1389— 1390-ben pl. I'^KJÉK, X. 315 ,

319. 521., 524-. 52^-: 57<>-. 57^' 5^5-^

5>«).,

603.és f')0() 1

3 Fejkk, 573-5.

4 "Váradot elhagyván, búcsút vesz a

szent kiiálvoktól." [.Axt:s P.wnonius la-

tin \erse.

27 Janus 1'an'noníus.

18*



HATODIK FEJEZET.

DURAZZO Lászlót IX. Bonifác

1389 május 29-én Nápoly

királyává koronáztatta.' A pápá-

val kibékült László a magyartrónt is szerette volna megsze-

rezni, melynek bíborán pedig már

ott sötétlett egy Durazzo vére.

1390 október 15-dikén Magyar-

ország furaihoz írt levele az

izgatás megkezdését jelenti.- Jószövetségest vesztett Palisnay Já-

nosban, ki 1390 február 1 6-dikán,

s Tvartko királyban, ki 1391 már-

czius 1 8-dikán hunyt el.^ Aman-

nak helvét betölteni Hervoja lett

volna hívatva, kit László 1391

július 17-dikén Vulkóval együtt

dalmát és horvát bánokká nevezett

1 Raimo Muratorinál, xxiii. 224.

2 WeNZEL, III. 694—5.

3 Paulus de Paulo, iu 730.



MAK'IA KIK'AIA \l' 4'

ki;' 'rxarlko Nt<')(l;i I );il)iss;i Ktl, ki nzonh.'iii iii;ir csak

azért is kereste Zsi<;ni()iul hai ;itsá,<^^át, mert a ííilkclök a/

ellenkirálvl, 'IVartko Siir:it |);irt()ll:ik. Ennek k' adták

niei; az árát; mert az új hosniai király csaklianiai' clío-

íâtta a ket Palisna\l ' s ezzel eí(v eîi^ész vidék íVilkelésél

bénította nle<^^ Lászl(') ellenkiiálv azonban nnnchiinellett

is táinack'isra készíilt. 1392 október 15-én a Zsi_L(niond és

Mária pártjáré)! hozzáférknek kegyehnet ígért,' — a ma-

gyar kormányt amúgv is háborgató törciköt az által ügve-

kezett részére vonni, hogy Bajazet szultán leányát október

i8-án feleségül kérte ^ s nemsokára, november 8-dikán a

velenczei herczegtöl szabad utat kívánt Magyarországba

induló hajói számára.^ De nem indult el s a következ

1393. évben Zsigmond a fölkelknek egyik f fészke, a

Bosna balpartján, Uszora vidékén lev Dobor ellen ve-

zette a törökök ellen gyjtött, de saját dynastiájának bels

ellenségei ellen fordított seregét/' Garay Miklós és János,

valamint Maróthy János vitézsége csakhamar kezére kerí-

tette az ersséget;^ Hervoja Máriának és Zsigmondnak

már aug. 3-án húséget esküdött,^ Dabissa a király tábo-

rába ment hódolni, Dalmatiát Garav Miklós feo^vverrel

szerezte vissza a bosnyákoktól, a hegyek közt bujdosó

Horváthy János pedig fogságba esett s nagyon kegyetlenhalált szenvedett."

A költi hagyományok ezért Máriát teszik felelssé.

« Zsigmond királyt felesége izgatja,

Gyakor-sírásokkal szorgalmaztatja,

Nagy nyomorúságát hogy megtorolja,

János bánon boszúját hogy torolja .... »ô

1 Wenzel, III. 698—700. « IJ . 0. 158—g.

2 Paulus de Paulo, iii. 730. 9 Thuróczy Schwandtnernél, i. 273.

.3 Wenzel, iii. 717—720. 10 Tinódi Sziládynál, iii. 332. — Thu-4 U. o. 720—722. és 744. RÓczY, i. 272. — BoNFiNi, 373. A cseh

.5 Horváth, ii. 391. HAGEK(Böhmische Chronik, Lipcse, 1718.

fi DoBNER, IV. 362. — Katona, ii. 173. 639. 1.) szerint Mária iránt való «bolond

7 Fejér, x. b. /^42—4. szerelme)) vezette Zsigmondot ezen kivég-



142 MAK'KT SÁNDOR

De e vérvád alól is c'p ú<2^y föliiientbctjiik t, mint a

hogv Hédervári Kont Istvánnak s társainak halála sem

terheli lelkét. S ezzel már a kíUtészet sem terheli, melv

a nemzet vértantii közé emelte a Zsigmond és Mária ellenOsztroviczánál és Dobornál imént hsiesen küzd hai inincz-

két nemest, kiknek emlékét méí^^ Matvas királx idejében is

dicsítették a népdalok' s kik \'îidaf\- (ivör_i(\ szavaira

hajtva, megadták, bár védhették volna magukat s a Szerém-

ség rengetegeibl Rndára indiiltak, hogv a tíirvénves királvi

párnak meghódoljanak. - Vajdaív azonban- mint hitték,

a király titkos parancsára iitközben lánczra verette s ez

által az eddiginél is jobban elkeserítette ket. Elhatároz-

ták, hogy már most csak azért sem fognak meghódolni

s hogy nem adják meg Zsigmondnak a királvt megillet

tiszteletet. Nem is adták meg.

S 1393 tavaszán Bndán a Szent-Crvörgv terén fölállí-

tott vérpadon harminczkét nemes végezte életét. Kontszemben fogadta a csapást.

«Ne sírj, hi'i — szólt a gazdáját sirató Csókához a

királv, — ezentiil én leszek az urad s én többet adhatok

neked, mint az, kit lefejeztek.))

«De én neked, cseh disznó, sohasem fogok ám szol-

gálni ••!

vS a másik pillanatban a szolga vére már összeelegve-

dett a többi ével.'

zésekn;, hogy ezzel is jobban tessék Má-

riának. A kivégzés nem történhetett elbb

1392 szénél : Thuróczy tehát önmagá-

nak ellent mond, ha 1392 május 17-ikére

tevén Mária halálát, öt okolja az épen

általa megkegyelmezett Horváthy vesz-

tével. t^RAV véleménye (Ann. 11. 188.).

hogy « Horváthy filium, si conjecturae

locus sit, opinor — eadem poena afte-

ctum, qua in patrem animadversum esse

nostri scriptores perperam meminerunt»>

AsciiiJACH (1. 82.) szerint elvetend.

2 Thi;kóczy,276— 7. - Honkiní, 294. —

.\ene.\s SvLvitrs (Status Európa^ sub

Friderico in. Imp. Frehernél, Script. rer.

(lerm. 11. 38.) e 32-t rcgiílinak nevezi s

a bekövetkezett nyugtalanságokat lefejez-

tetésöknek tulajdonítja. Cuspixianus (De

Caesaribus Frankfurt, t6oi. — 395. 1.)

szintén elbeszéli a 32 nemes kivégezte-

tését, de a Thuróczynál adott részlettík

nélkül



MÁlv'IA KIK'ÁINNK. 14.^

Mária a/ 1391 -ik cvcl jobbiidaii a fvárosban s annak

közclcbcn, Visegrádon c's Veróczén, Nó<i;rá(lnu;gy(''bcn töl-

tötte. Eí^v udvari enibcrOnck becsülete,' az (')biidai Klara-

apáczák anvaiî jólléte,' két özve<ívasszony és e^^y fiatal

leánv sorsának biztosítása,- va<;y az, hof^y a szikszaiak

a diós<^yóri erdségekbl ingven fát kapjanak,' Harbadicot

pedig megjutalmazhassa,^ jobban látszik öt érdekelni, mini

a politika. Mindamellett mint Zsigmondhoz egészen "ha-

sonló*)" fejedelem szerepel.Ápril i i-díkén,

midnPuszta-

Szent-Lászlón fpapjainak és furainak környezetében hall-

gatja meg János zágrábi püspöknek Prodaveczi Ördög

István mester ellen tett panaszát; tanácskozik híveivel s

embereket küld ki, hogv azok a dolgot megvizsgálják.

A következ 1392. év nvarán a Magas-Tátra gyö-

nyör vidékeit látogatta meg. Kedélyének szórakozásra,

gyönge testének üdülésre volt szüksége. De itt sem feled-

kezik meg királvni tisztérl. Június 9-dikén Leibitzbl

intézkedik a nemes Kromlowoknak birtokba igtatásáról,

kik elpanaszolták neki, mit Szepesvármegye rendéi szin-

tén bizonyítottak, hogv jószágaikra vonatkozó okleveleik

elégtek,^ de július 28-dikán már Váczról engedi meg

Surányi Pálnak és Géczy Tamásnak, hogy Csongrádme-gyében, szentlrinczi uradalmukban, pallosjogot gyakorol-

janak'^ s hasonló jogban részesíti három faluban a Beren-

csy-nemzetséget is;'" majd Gerebencsi Szemere szörényi

bánnak özvegvét ajándékozza meg a biharmegyei Szalacs

birtokával." Az év második felét, úgy látszik. Nagyváradon

1 1391 jan. 30. Fejék, x. a. 663—4. fembereinek tanácsára ersíti meg Zay-

2 U. o. 664. Ugrócz birtokában. Wenzel, Stibor,

3 Apr. 24. — U. o. 662— 3. 64— 5.

4 Decz. 24. Wenzel, Diósgyr, 42. 8 Fejér, x. b. 67—8.

5 Wenzel, iil 695—6. 9 U. o. 66—7.

6 A pozsegai káptalan kifejezése, 1391 10 Századok, 1875. — 523—4. 1.

máj. 21. Fejér, x. a. 719. n Kiadatlan. Leleszi orsz. levéltár.

7 U. o. 719—721. V. ö. ápr. 29-én Metál. Bihar. 12. és budai orsz. levéltár,

kelt oklevelét, melylyel Stibort szintén kincst. oszt. N. R. 1049. 4. §• 22.



144 mAkki sándük

töltötte, kedvencz tartózkodó helyén, az Anna-apáczák

várad-velenczei zárdájában,' hol a fejedelemasszony, Simon

bán özveíi^ve, édes gyermeke gyanánt iigvelt reá s annvicsalódás után is csöndes szívének derit nyugalmát át

akarta önteni királynéjának nem-egvszer földúlt kedélyébe.

De nem lett htelen másik kedvencz múlató helvéhez

sem. Budáról, hova télire ismét visszavonult,^ ^393 tava-

szán Diósgyrre ment, hol körülbelül két hónapot töltött

s ott ünnepelte meg a húsvétot és a pünkösdöt.^ Ügv lát-

szik, meglátogatta az ö jóvoltából részben újra épült Szik-

szót is (Abaújban), melvnek 600 arany forintnyi évi adó-

ját 50 aranvnyal lejebb szállította.^ S midn május 30-án,

Budára yisszamenet, Mohit is útbaejtette,^ Kükülley János

volt tanítványában és Monaci Lrincz barátnéjában nem

elevenedtek-e föl a régi emlékek s ki annvira tudott lel-

kesedni a természet szépségein, nem merengett-é el itt a

multakon ? — Hisz' a fvárosban újra a megszokott tosz

hírek fogadták s a vértl írtózó gyönge teremtésnek át

kellett haladnia azon a téren, a Szent-György terén, hol —mint mondták — az imént részben -miatta végeztek ki

32 nemest. Azután meg kellett hallgatnia, egyik pap milv

keservesen panaszkodik az Isten félelmérl s a maguk

javáról megfeledkezett más papokról, hogy fejedelmi hatal-

mával segítsen a jámbor férfiún.^

Azonban akármennyire bánthatták is a közélet keser-

ségei, bizonyosan jól esett hallania, hogy elcsöndesedtek

azok a belviszályok, melvek tíz év óta csak azért dúlják az

országot, mert leánv létére lett annak a királva. S mi-

lyen tíz év volt az I

1 BuxviTAV, id. h. I. 211. máj. 30-án Mohiból. V. ö. Wenzel.2 1392 nov. ii-én Budán Zsigmond Diósgyr, 42—3.

az ö megegyezésével intézkedik. Fejér, 4 U. o. 42— 3.

X. b. 52. 5 U. o. 42.

3 Zsigmond innen ad ki ápr. i-én egy 6 Fejér, x. b. 92—3.

okiratot, Mária pedig — visszamenet —



MAK'IA l\lK'Al.\ NI'.. '45

"S/;'imki\i-U:>, boiirtii, ii voinorús;!;;', <^v;is/, .t li.d.tlii.ik

S/;'mi(;il.iii iij iiciiii-, >/;i/, .siiiiyíuúsiif^ "

Kíiltjc,ki \\i\\ Icikcscdctl cilc, iii;il;:i ^^ciii liidoll

(lei íiltchl) kc''|Ki Icstcni; kc't csonka soihaii tciliakal is

iiR\i;pr(')bál(') cscinrin ckr(")l kcllcll s/(')laiiia.

l{i;\i(l(")i'c" csakiii;\an ísdk'-I kir;;l\ iiciiak kcllclt lennie.

Zsigmond ni;\anis, a mini itthon \alanienn\ iic biztosnak

cre/lietlc inasát, n\ ii^hatatlan s/elleniétöl ü/ctNc, újabl)

Icrl keresett a te\'éla'n\ séiîe s UKJst már bea\atkozott a

testvéiê W'nc/el ki]"al\- és annak alatt\al<')i k()/t kitöi't

zavarokba. Máriái'a bízta a k()rmán\ii_í;\'eket, kit lUulán

1393 szeptember 27-en kelt egvik oklevele ismét teljes

hatalmú kii'ahnenak mutat be,' s maâ Morvaorszá^í^ba

ment. Znaxniban 1393 deez. 14-én sz()vetkezett Albert

osztrák herczeg<>'el, ]obst morva és Vibnos meisseni or-

fj^róffal és pedii;' mindenki ellen,f'

kivéve a szent rómaibirodalmat •>;' érintkezésbe lépett a \"enczellel elégedetlen

« úripárt" vezérével, a nagv mveltség Kôsenberg Hen-

rikkel, azután Znaymból Prágába ment, ho\a bátxja ót

már háromkirálvok napjára várta' s 1394. februárjáig íenves

kíséretével ott olv jól nu'ilatott, hogv a házigazda alig

gyózte ókét borokkal; * febr. 2-án azután szövetséget kötött

Venczellel, kinek még a magvar trómâ is nvújtott reménvt.

A király, vagv aimak alattvalói iránt volt-e szintébb, ki-

tnt május S-án, midón Vênczelt a rendek elfogták és

pedig — nn'nt híre járt — Zsigmond tudtával.' S míg a

cseh koronát Zsigmondtól és Jobsttól féltó ján^js berezeg

most a király kiszabadításán és pedig nem sikertelenül

fáradozott, Zsigmond hazajött Magvarországba, .Máriától

átvette a kormán vt s virágvasárnapján (13^)4 ájnil i2-én)

1 Cíkresi, I. 46^.

2 Történelnti Tár, 1.S7S

3 WkNZIíL, III, 74 V

.Ví;i«y;u Tori. KIctr. iKK|— 5.

4r(j.

-I I'ai.ackv, (rescli v l>(')hnH'n. I'rá.tía,

r<S45. m. k., i. r., ji. 1

5 AscHHACH.iOo f)i. Ivíi/vetlcn része

a/onban iirm voli b(íniu.'. I.inumír, ii. 220.

19



146 MÁRKI SÁNDOR

()rszá<(i!;vrilésl tartott, melven a tör()k elleni háború ügyét

tár<(valtatta;' azután leutazott a Szeréniségbe, hol szoro-

sabban szövetkezett Dabissa bosnyák királvlval,' majd Len-

gyelországba ment, hol Sandecz várában július 24-én Hed-

vig királyné rendkívül ünnepélyesen fogadta;' onnan megint

Csehországba utazott, hol közvetítül lépett föl Venczel

és a rendek közt. ' De míg ekként mindent megmozgatott,

hogy saját trónját Hedvig és Nápolyi László ellenében

megvédje, a Venczelét pedig jómódjával elfoglalja, a törö-

kökrl sem feledkezett meg végképen.

Bajazid szultán Bruszszában a magvar követeket, kik

visszakövetelték tle az imént elfoglalt Bulgáriát, a falon

függ fegyverekre hgvelmeztette. « Menjetek viszsza —szólt — s mondjátok meg uratoknak, hogv, a mint látjá-

tok, nekem is elég jogom van ahhoz a földhöz ').5 Viszsza

is jött a követség, de útbaejtette 11. Mánuel görög csá-

szárt és szövetkezett vele. A királv pedig már a nváronelhatározta, hogy a jöv májusban személyesen megy a

törökre^' és szeptember óta Kanizsay János ftárnokmes-

ter a király és királyné nevében^ oly sikerrel járta be Fran-

czíaországot, Burgundot, Német- és Olaszországot,^ hogy

deczember 23-án a Francziaország, Burgundia, xVnglia és

Magyarország közt tervezett szövetségre nézve Velencze

már jó hírt mondhatott 11. Mánuelnek.'^ Velencze 1395

márczius 5-én, '° Mircsa oláh vajda pedig, kivel Zsigmond

Brassóban találkozott, márczius 7-én jelentette ki,'' hogy

pártolja a hadjárat eszméjét.

1 Fejék, x. b. 256—8. Roi, ív. 674. Bajazet levele fiához Szo-

2 Lucius, 249. Spalato már aug. 24-én limánhoz a követek bezárásáról és Zsig-

kijelentette, hogy csak Zsigmondot és mond föltételeinek elvetésérl. Idézi

Máriát ismeri el királyul. U. o. Aschb.\ch, i. 95.

3 Dlugoss, X. 141—2. — Fejék, x. b. 6 Wenzel, iii. 755.

176-—7. 7 U. o.

4 AscHB.\CH, I. 59—64. <s U . o. és Fejér, x. b. 445.

5 THURÓczY,Schwandtnernél,i.278—9. 9 Wenzel, iii. 757.

BoNFiNi, 377. Hasonlót mond Phranzes, 10 U. o. 760— 3.

(i. 29.) A Nufcs et extraits de MSS. du n Fejér, x. b. 270— 3.



COMMENT LE ROY DE HONGUERIE ESCRJPUY AU ROY DE

FRANCÉ DEL ESTAT DE L'AMORATH BAQUIN. ET COIvíMENT

JEHAN DE BOURGOIGNE FILZ AISNE AU DUG PHILIPPE SE FIST

CHIEF DE TOUTE LARMEE QUY ALA EN HONGUERIE.

A FROISSART KRÓNIKABOROSZLÓI CODEXEBÖL.

Deutsch M.-/élt tttüv, int. Budapest.





MAk'IA KIK'AI,N\I' '47

Mnriíi, ki 1 3<) }inájiisáiiak vrL^c'ii inri; l>ii(l:m l.irt(')/k()-

clotl, ' hoiiníiii I )i(')si;\ r vidúkcrc, a rc<;e'ii\cs szádcloi

\^()1<;\1)(', a l)()(l\a|)alak \ iík'kc'ic niciit,' s csak az óv

utolja \v\c tért vissza Hiuh'ira, hol tVA-iitúl :'illan(l<')aii tar-

t(')zk()cl()ll. Csak kisebb kiráiulúlásokat tett Vîsc<;ráclra és

az ennek közelében lev Veröczére, hol kíHÍilbelíil az

1395. é\'i egész január h(')napban tartózkodott.' Na<^yobb

útra, talán nem is volt szabad indulnia. (iyön<rédsé<(, sze-

retet környezte most az árva gyermekeket tigy szeret

fiatal asszonyt, kinek homlokáról a keserves mi'ilt föllegét

mintha egészen elsimította volna egy édes sejtelem. Leve-

leiben maga Zsigmond is több bensséggel emlegette

most Mária iránt való szerelmét s meghozta ennek azt az

áldozatot, hogy nemcsak a húsvétot (ápril. ii-én) ünne-

pelte együtt Máriával, hanem ezentúl is még több mint

két hétig maradt a fvárosban.^

Elre megállapított terv szerint, úgy látszik, május

elsején indult Zsigmond a táborba,^ hová egy kedves titok

s az a remény kísérte el, hogv ha gyzelmesen tér haza,

tökéletesen megszilárdíthatja ingadozó trónját. Kanizsav

János bíbornok-érsek, a Garayak, Maróthyak alatt magva-

rok s d'Eu gróf tábornagy által vezetett franczia lovagok

keltek vele útra Nikápolv felé, melvet már május végén

körúl-táborolt s a sikert bizton várva, ostromolt. Szemé-

lyes vitézségének is jelét adta. Egyszer a harcz hevében

nagyon elmaradt seregétl. Egy spahi már halálos vágásra

í U. o. 196., május 22-röl.

2 1394 aug. 7-én Leleszen járt, hol

Pásztói János mester által hibás helyes-írással szerkesztett oklevélben enged sza-

bad ispánságot a Károlyiaknak (Gékesi,

Károlyi-oklevéltár, i. 470); szept. 13-án a

szádelöi völgy és Szepsi kcizt, Jászótól

flélre lev Somogy faluban idöztHt. (I-'kjkk,

X. b. 196)

3 U. o. 2H(). jan. 7-r(")l s I'kav, De

S. Ladislao, 31. 1. jan. 25-röl közli egy-

egy veröczei okiratát.

4 Ápril 23-án még Mária megegyezé-sével ad ki egy oklevelet. U. o. 287.

Budán volt Zsigmond 2r)-án is (u. o. 267.),

mikor « saját és a királyné fölségének fö-

kanczellárját» Kanizsay Jánost Bajót bir-

tokával jutalmazza meg. Hasonló czím-

mel él Budán ápr. 28-án is. (Wenzel,

Stibor, 82.)

5 V. ö. Wenzki,, tii. 755.

19-



14^ MAlv'KI S.\S\)()R

emc'ltc' kardját s a királvt csak Baróthi Cserey Balázs

iiieiilctte mei; a biztos veszedelemtl. A spahit me^^ölte,

a többit pedig inef^szalasztotta, hamarosan egv csolnakot

kerített, azzal a Duna túlsó partjára vitte ál Zsií^mondot,

kinek éhségét, míg teljes bátorsággal térhetnének vissza a

táborba, búzakalászokból morzsolt szemekkel csillapította.'

S a várat be is vette Zsigmond, de mire bevette, visz-

szatérésre birta a hazából érkezett szomorú hír.

Mária királyné 1395 május 17-én' hétfn, a keresztjáró

napok alatt szokása szerint a budai hegvek közé lovagolt

ki s ott magánosan vadászgatott. Egv vízmosásnál azonban

lova megbotlott, felbukott s a királvnét is maga alá szo-

rította. A szenvedett rázkódás és sérülés végzetes volt.

Az eszméletlen állapotban lev Mária ideltt szülte meg

gyermekét s a melv pillanatban életet adott annak, nem

levén közel semmiféle segítség, ugyanazon pillanatban

vesztette el saját s gvermeke életét.^ Ugv találták meg

ket az erdben.

1 A kétes oklevél : Schedius, Zeit-

schrift von und für Ungern, ív. 225.

Engel (Ung. Gesch. 11. 188.), Fessler

(II. 93.), MaTLÁTH (iI. 16.) és ASCHBACH

(11. 92.) hamisnak tartja. Az eseményt

többen 1392-re, Cserey Mihálynak saját

családjáról írt genealógiája (Történelmi

Tár, 1880. — 569) 1393-ra. Az adatok

azonban csak ez évre találnak.

2 Dlugoss, X. 147. szerint wdie Lunae

decima septima Maii>) — éspedig Budán,

mi — mint a következ jegyzetben látni

fogjuk — Cardauns eladásával is ösz-

szevág. — AscHBACH (i. 83.) 1392 május

17-re teszi halálát s hivatkozik Zsigmond

oklevelére (Wagner, Collect. histor. fa-

mil. Decad. i. p. 80.), Thuróczy is azt

mondja (i. 275.), hogy Mária Zsigmond

uralkodásának 6-ik évében (1392.) hunyt

el. BoNFiNi (374. 1.) ugyan ez évet em-

líti. Dlugoss és a magyar történet-

írók — pl. ExGEL, II. 192. — ellenében

AscHBACH megjegyzi, hogy az esemé-

nyek összefüggésénél s THURÓczvnál

fogva — kit pedig a 47. és 75. lapon

maga is rósz chronologusnak tart — csak

1392 lehet a helyes. Igaz ugyan — úgy-

mond — hogy az Anonymus Archidiaco-

nus (SoMMERSBERG, Script. rerum Siles.

II. 154.) szintén 1395-öt ír, de nyilván

Dlugoss után. St kétségbe vonja Máriá-

nak 1395 jan. 25-én írt levelét is (Prav,

De S. Ladislao, 31. 1.). De mit jelente-

nek akkor Máriának 1392-bl, 1393-ból,

1394-bl s 1395-bl Fejér Cod. Diplo-

maticusában közölt levelei, miknek hite-

léhez semmi kétség sem férhet ^ S mit

jelent az, hogy Zsigmond még 1395 ápr.

23-án is Mária tudtával ad ki okleve-

let ? — A különben oly gondos Aschbach

itt nagyon té\-edett. Egy 11. Ulászló ko-

rabeli jegyzék (Kovachich, Script. mi-

noiês, I. 9.) szerint 1385-ben hunyt el

Mária.

3 E részletet a Cardauns által nem-

rég 1876-ban (a Forschungen zur deut-



MAU'IA Klls'.\l.\ \l.. 14'y

A nu'îcn(lít<"> cscmriniick uNorsim liíic iiiciit. Stihoi

t']"(lc''l\'i \;ii(l;i m;ir )riiiiiis clcicii citcsiilt róla ' ('s csiikliaiii;!!

eljutott a/ /sinmoiulho/. is.

Zsiîiioiul liulta, 1iol;\ a \';i1s:il; l)fk(")\'ctk('Z('tt. Osnicrte

a lU'j) l)ani;uhit;i(, iml\ iraii\ :il)aii iicm xolt barátságos.

Tiulta, ho,i;\' ot voltakrp csak M;iiia eletében illeti nie^

a korona, s (pru r/.rvi miiulcii rslietsé<.^<i;el szemben biz-

tosítani akarta nia^át. Hizahnas emberét, Kanizsav János

bíbornok-érseket azonnal az orszá,í;ba kíildte tehát, hogy

királvi fénvnvel temesse el Máriát, de egyúttal a forron-

gások kitörését is megakadályozza. Kanizsay János rögtön

hazajött s Máriának holttestét nagy ünnepélyességgel tette

örök nyugalomra Nagyváradon ' szent László lábainál.' Ott,

schen Geschichle xvi. kötetében) kiadott

krónika rizte meg számunkra. Ezen,

Cardauns gyanítása szerint 1419 elttkészült krónika azt a benyomást teszi

ránk, hogy emlékezet után s a források

felhasználása nélkül írta meg szerzje,

ki azonban (a 344. lapon) sokkal határo-

zottabban írja le Mária halálának körül-

ményeit, semhogy egyszeren mellzhet-

nk. A történetírók egyátalán mint bete-

ges nt tüntetik föl Máriát, a nélkül,

hogy a puszta föltevésen kívül egyébre

hivatkozhatnának. Láttuk azonban, hogyMária minden évben tett egy-egy na-

gyobb utat, mit beteges asszony létére

semmiesetre sem tett volna meg. S ha

beteges feleséget hagyott volna otthon

Zsigmond, bizonyosan nem viszi magá-

val hosszú hadjáratára Kanizsay érseket,

hanem otthon hagyja, hogy a halál be-

l^övetkezése esetén csírájában fojtson el

minden ellenséges mozgalmat.

1 Június 10. Fejék, x. b. 3^0.2 Zágrábi krónika. Kiadja Knauz

Nándor. Századok, 1875. — 694. 1. To-

vábbá a Genealógia ac nomina Regumatque Ducum Hungáriáé (Bel-Schwandt-

NEH, Scriptores, i. 768.), a budai s a név-

telen krónika is. Szalay (Magyarország

Tört. II. 299.) talán tollhibából említi

Váradot egyúttal a halálozás helyéül is.

3 Canon de Ville rnarquis lovassági

tábornok 1755 július 13-án és 17-én je-

lentette Mária Teréziának, hogy a váradivár els udvarán kútásás közben július

II -én este egy sírban ni csontvázat,

koronát s országalmát találtak. A sír,

úgymond, az erd közepén, ott volt, hol

a lerontott templom állott ; s nyíltan ki-

jelenti, hogy ha a királyné parancsot ad

a továbbásatásokra, fel fogja tárni (des

tombeaux des roys, dönt il est fait men-

tion dans la chronique>). Igen örvendene,

ha föltevése valósulna:

«d'avoir eté as.sez heureux de pouvoir envoyer les ve-

stiges de la premiere Marié roy, a Votre

Sacré Majesté, la séconde Marié aussi

royit. Már csak azért is Máriát gyanítja

a holttestben, mert a korona hat ágát

Anjou-liliomok képezik s a boglárok (me-

lyek nincsenek többé a császári kincs-

tárban) szintén erre utalnak. A császári

gyjtemények igazgatójának, de France-

nak jegyzete szerint július 25-én öt da-rabot kapott a korona liliomaiból s 27-én

kapta meg a hatodikat is. (Az összeköt

abroncs késbbi gyarló munka.) Ugyan-

csak 25-én vette kézhez az országalmát

és «une espéce de bonde d'or», melyrl

12 aranysúlyú zománczozott tömör arany-

sárkány függ ;ez azonban ép úgy nincs

meg többé a bécsi Ambraser Sammlung-



ISO MARKI SÁNDOR

liol kívüle már ír. István és ív. László is nvimodott ; s

oda, hova 1406-ban férje, akkor már Cillev Borbála ura,

ban, mint az aiig. i ^án érkezett s egé- dett velem közölni, a lelethelyröl való

szén szétfoszlott brokátselyem (avec de vázlatot is mellékelte. A hatágú koronalor frisée) öltöny. Dr. Il(; Albert úr. a s országalma 1884-ben ki volt állítva az

lehellé de 35 Taiês ordiaaire^s

5 -^n 20

2g. MÁRIA KIRÁLYNÉ VÁRADI SÍRJA.

cs. ház mütört. gyjteményei 2-ik cso- ötvösmükiállítás korona-szekrényében is

portjának igazgatója, ki ezeket a cs. k. (19., 20. sz. a.). A kormánypálcza hiány-

bécsi kincstár eredeti irataiból szíveske- zik; de már de Ville marquis meg-



MAK'IA Kllv'AI \ \l«:. I - 1

Zsií^nioiul is kívánkozott,' ki 1.J07 július 13-áii ('Irciidcltc,

hoíiV íí váracli szc'k('sc'<'vházi]:ik s// Mári.i tiszteletére

általa í()lállított iij íoolt;ii;iii inindcniiap két csöiules és

eii^v énekes misét olvassanak a bün()k iôcsánatáért és a

holtakért." Ott állt a róoltárhoz közel Mária királvné sírja,

melyet Zsigmond kei^yelete bizonyosan nem haÂott jc-l-

telenül. S a sokat szenvedett asszony sírjánál ép olv ke-

30. MÁRIA KIRÁLYNÉ KORONÁJA, MELYET A VÁRADI SÍRBOLTBAN TALÁLTAK.

gyelettel imádkozhatott a Mária sorsának megrontásában

oly nagy szerepet játszott Horváthy Pál, elbb zágrábi,

most — megkegyel meztetése után — váradi püspök, mint

közvetetlen utóda. Lukács, pár év eltt még Mária titkára

és egyik bizalmasabb embere. S 1403 nyarán ezen sír

közelében esküdött meg az ország primása, a hívek híve,

Kanizsay János, továbbá a nádor Bebek Detre, a két

jcf^yzi, hogyajúl. ii-röl 12-ére men éj- csak általában mondja, hogy azt is

jel a föltárt sírt valaki megbojgatta ; így Bécsbe vitték.

is valószín, hogy Mária nyugodott ab- i Zsigmond oklevele 1401-böl. Fejér,

ban. Csontjai hova lettek, nem tudom; x. d. 54—55.

Salamon József váradi kanonokra s tör- 2 Zsigmond oklevele i4o(')-ból. Pray,

t(';netbarátra, mint az ásatások szemta- de S. Ladislao, 34. 1.

ni'ijára hivatkozva, br. Vay László (Né- 3 Bunyitay id. m. 1. 227. és Fejér,

met Hívség. N.-Várad, iHoO. — 722. 1.) x. d. 613—4.



1'2 >r.\RKT S.WIiOR

tTcIclvi va)cla, szc-kt-Kck ispánja slb., hoiÂ nem í)snierik

el többe kiráhúl Zsi^^niondol s ho^x j]aj)í)l\i l.ászl(')i illte-

tik helvrre.

Hiúsáíôk hiúsága I

Negyedfél évtized niidva Maria kirá]\né sírkövétl

aránvlag nem messze, a székeseg\liaz íö bejárata táján

Zsigmond sírk()vén niégis e latin sorokat aranyozták meg

a nap sugarai :

"Romának szentelt csá>zárLi \alek; u. hazán ncni

Karcklal uralkodtam,oak

k(j,u,\'c>cn, szelidcn . . .

Három ci'tlcn pápa hch'ctt cgvct ncxczék ki

S a s/akadás mcíísznt > fcnvrc dcnilt a viláí^ !«

I Ild'.di OkiiKÍi/v/dr. \iiI v» 4-t<'

31. NiKÁroi.v



--7r-T-r--7-in^;.'^ng^J!Hji>^j..iy^:;^ :^nrr)

HKTEDIK FEJEZET.

I.

rszoxör éves korában lu'invt

el Mária s a nemzet törté-

netének huszonöt éves szakaszát

vitte macával sirba. Els nioso-

lvát(')l utolsó sóhajáii; játéka volt

a ]:)()litikának. inelv olv ke^^vetle-

nl bánt vele. Ez szabalvozta éle-

lének összes körühnénveit s ez

hozta (összeütközésbe saját egvéni-

séi(ével. De niéi^ inkább nemé\e].

Nnek született s hibája le<;föbb

erénve: a nöiesséíLJ^ \-olt. Férfiúnak

kell vala lennie, ki eréKesen ve-

zesse e,i(\ naL;\- ország; ü^xeit s ki ne csak megtartsa, hanem

gyarapítsa is a cliesö Lajos királv örökségét. "Kegvesen

fogadunk mindent, mi az állam üdvét s a k()zjót illeti;

mert aimál szilárdabban all a trón, mennél inkább bizto-

Mthalja a fejedelem alattxalói békéjét.'* Ezt maga xMária

Matívai- T<)ii. Illctr, lH><,^— =, 2()

.•52 A K«'jKMi.( /.|;.\N\.\|

NrxKIA-ilAZAK \i]J.SE}\:



'54 MARKI SÁNDOR

is elösinerte.' A történelem azonban komoran, sót kicsim -

lóle<!; mondja meg a valót, ho<^y a belbéke ré<^ nem volt

annyira mei^zavarva, mint épen alatta. A nevében zött

politika az orszá<i;ot s az ország által zött politika öt

magát tette boldogtalanná. Alig volt páit, mely teljesen

tisztában lett volna czéljaival s alig akadt az elvek ma-

gaslatán álló férfin; czéltndást, elvi szempontot jóformán

csak tóle követelnek, az asszonvtól. — Öt év eredménv-

telenségeért teljesen, nvolcz év sikertelenségeért részben

t magát, egymagát teszik felelssé.Harczok dúlták a hazát, belviszályok gyöngítették ere-

jét s a pártküzdelmek sok jeles honfi vérét kivánták. De

hát ki okozta mindezt? Tizenkét éves volt Mária, mikor

trónralépett, tizenöt, mikor lemondott. S e három év alatt

négy országgylést tartott. ^ Négyszer nyilatkozhatott az

összes nemesség. — Nyilatkozott is. Minden összejöve-

tele az alkotmány bvülését jelenti. Els alkalommal ntválasztott királyivá. Mintha csak negyedfélszázaddal ve-

tette volna árnvát elre a pragmatica sanctio. Második és

harmadik összejövetele a képviseleti rendszer egv nemén

alapnlt ^ s a követek az alkotmányt, szabadságokat, kivál-

tságokat biztosító hitlevelekkel tértek haza. A negyedik

országgylésen ismét hathatós példáját adták annak, hogysorsáról tetszése szerint intézkedhetik a nemzet. Lemon-

dásra kényszerítették a királynét s nekik tetsz királvt

választottak helyette.

E részben tehát megtette kötelességét a nemesség.

De nem tette meg a végrehajtó hatalom ellenrzése te-

kintetében, mire pedig jó alkalma nvílt mostan, midn a

királyné mellé gyámot kellett rendelnie. Nagyon új kelet

ugyan a felelsség elve, de nálunk is, másutt is nyo-

1 1384 június 12. Fkjér, X. a. 148. 3 Megyénként négy nemes jelent meg

2 1382 szept. 17. — 1384 június 22. — 1385 novemberében.

1385 nov. 8— 14. és decz. 31.



MAlv'IA IsIlCAI.NM':."^r*

maira akadunk' a ko/rpkoihan. Nem clnszfir ült írverinck

a trónon. A nionaichikiis nit(/ni(ii\ lei incszctcbcn icjkítl,

li()<;\' inriL; a s/al)a(l \;ilas/t;is mellett is eloíordnlhasson

ilx'en eset. Iv/. a mostam azonban ep i'i^y készületlenül

tahilta nem/etCmket, mint a tr)l)l)i. Szeiveztek ugyan kor-

mánxt, tie nem értettek hozzá, lioi^v befolyásukat arra

megrizzék. S mikor aznl:in a nádor élt a kezeibe ideigle-

nesen átjátszott kiiálx i teljhatalommal,

az érdekeiben

sértett oligaichia szövetséget kötött ellene s a királyné

letételével felelt, a nélkül, hogv az új királyban is

meíílettek volna a törvénves uralkodás feltételei. Ez a

kérdésnek nem megoldását, hanem csak elhalasztását

jelentette.

Mária kormanva kifejezése volt a korlátolt monarchiá-

nak, (i vámot rendeltek a királvné mellé -— s Mária an-

nak tudtá\al és megegvezésével jártel.

Tekintetbe kellettvenniök a bizonvos körben egvre változó országtanács

véleménvét s a királyné és gyámja tekintetbe is vette

azt. A történtek miatt ha Máriának egváltalán kell, nem

csak egymagának kell felelnie;

a politikai nemzetnek

színe, java, a zászlós urak, fpapok és furak díszes tes-

tületének is része van abban. Az oligarchiái kormányzat

a nemzetnek és királvnak egvaránt rósz szolgálatokat

tett. S mindezért egv gyermek álljon a történelem ítél-

széke elé?

Neveltetése Máriát elkészítette az uralkodásra; az a

hév, melylvel a 15 éves leánvka védi 11. Károly ellen

a koronát, nagv Lajos vérére vall; s törhetetlen, ers lel-

két mutatja az a méltóság is, melylvel fogsága szenvedé-seit s talán szégyenét viselte.

Politikai dicsség keresése nem lehetett feladata; s a

történelem ha mégis elvárta ezt tle, bátran sújthatja tbírálatával. Azonban igazságtalanná lesz, ha a rendszer

hián\'ait neki tulajdonítva, az ítélet szigorát egvéniségére

20*



156 MÁRKI SÁNDOR

is kiterjeszti. S különben is Máriát és kormányát nagyon

egyoldalúan bírálta a történetírás. Politikai szerencsétlen-

ségök háttérbe szorította minden más érdemöket. Nem is

tekintve, milv óriási vállalkozás volt népszersíteni a nö-

iiralmat; nem is tekintve, nn'lv kevéssé értett egvet a

nemzet Garav nádor elvével, hogv tisztelni kell a ki-

rálvt, még ba barom volna is,' — az inkább dvnastikus,

mint közjogi szempontok által fölzaklatott nemesség vá-

rakozásának kielégíhetése korántsem elég ok arra, hogv

a királvnétól s kormánvától minden érdemet megta-gadjunk.

Egyházi téren például nevezetes jelenség Dömötör

esztergomi érseknek, a királvné egyik legbefolyásosabb

tanácsosának föllépte, ki 1382-ben, mindjárt Mária meg-

koronáztatása után, a magvar fpapsággal tartott zsinaton

ép akkor körvonalozta a legvitásabb hit- és egyházi kér-

désekben elfoglalt álláspontját, midn Wvcliífnek a dog-

mák és a papság ellen intézett támadásai Angliát forron-

gásba hozták. Igen fontos szabálvok ezek; mert ha egész-

ben véve túlnvomó is bennük a szertartásokra vonatkozó

rész, nagvban járultak a magyar keresztvén egyház tekin-

télvének állandósításához s nem kevéssé hatottak arra,

hogy népünkben a vallásos érzület az egvházat naponkintér támadások után is ébren maradjon. Nem a pápaság-

nak való tömjénezés ez, mert hiszen a zágrábi püspök

behítta, az esztergomi érsek pedig megkoronázta a vi. Or-

bán által kiátkozott Károlyt; s ezzel a magyar papság

nagvon értheten kimutatta, mit ért vallás és mit hierar-

chia alatt. Az érsek és a zsinat tanulásra utalta az alsó

papságot s ezzel kijelölte az iránvt, melyben haladnia kel-

lett, hogy üdvös czélt érjen.' De anyagilag is gondosko-

1 Thuróczy, Schwandtnerné', i. 225. siasticae, iii. 260—279. és Péterfy: Sacra

2 Közli Batthyány : Leges Eccle- Concilia, i., 180— 182.



\I \K'I.\ KIK' \l \ \l' . 157

(lolt iirrol, iniMl i /.l |)1. ;i l)i ;iss<') \i.(.lcki |)l(l);iiiiis( )kk:il

lette. A \;ill;is()s ii/iilct ciiiilcscic i/ch >/( )t l , nii(l(")ii \\7. esz

IcTLônii s/ciil AcLiIlx'i 1 s/AkcS('_L;\ li:i/. incllc ;i/ Oll;iii S/ciit-

St\n iiiKukisa xcîtl I\;i|)(>lii:il cpít te t d l , \,iu\ mikor 1 So

napi hiusúl lmdctcll a (.v.is/tcTc/i und állal a l>()lcl()<^sá-

îôs S/n/ lis/,ti'Kl( Tr Ws/.prcmhcii cincit i'i) templom

látoiâtasíniak clomo/tlitasara. ilíxcn támogatta ot líirck-

véseibcn I\ani/sa\ f;inos, kit \i. ()rl):in p;ij)a 13(^4 îHK-

27-cn nevezett ki c-l;ii piisj)()kkc.' i^cSf) július 25-clikéii

Egerben az Oltái'i Szentsr^^ dicséretére, dicsségére és

tiszteletére' társulatot alakított; Zudar János v^áradi püs-

pök viszont a mag\ ar szobrászat remekével díszesítette

székesegvházát stb.; sz(')\a1 .Mária korában Magvarország-

nak olv püspöki kara \-olt, melv teljesen fölfogta szent

és nemes hivatását. S jobbadán e püspökeik képezték az

ifjú királvné legbizalmasabb társaságát.

Dömötörérsek, ki

Magvar- és Lengyelország apostoli követe lévén, legalább

egyházi tekintetben képviselte a két állani egvesülésének

ügyét, fökanczellára, — Kanizsay egvik legbuzgóbb védje,

Zudar pedig váradi házigazdája volt. Vallásos lelkesültsé-

gök t is magával ragadta. Örömmel emlegette az Oltári

Szentség iránt való kiváló áhítatát és abba vetett remé-

nyét,^ imádattal szólt a mindenkit jóra ösztönz Szent-

Lélekrl," ers hitet helvezett szent Mihálv fangvalba, -

'•az égi katonaság fejedelmébe*),'^ valamint az «igen dics-

séges " szent Lrincz vértanúba ^ és keresztel szent Jánosba,

kinek könyörgése t nemcsak a földön, hanem az égben

is megsegíti.'" Azt az esküt, mit 1383 óta 1387-ig négy

ízben az evangéliumra tett kezekkel mondott, hogy bé-

1 Oklevele 1384 decz. 21. Fejér, x. (> 1390 febr. 20. Wenzkl. Diósgyr, 41.

a. 157—8. 7 1393 június 15. Fejér, x. b. 92.

2 Oklevele 1384 ápr. 24. U.o. 159— 164. 8 1383 márcz. 12. Fejér, x. a. 71.; és

3 1380 június 6. U . o. 307—9. 1389 decz. 26. 11. o. 530.

4 Fejér, x. a, 154—6. 9 1383 ápr. 27. //. o. 85.

5 Batthyány, id. m. 281— 5. 10 1394 szept. 13. Fejér, x. b. 195.



158 MÁiíKI SÁNDOR

két tart a velenczeiekkel,' kétségtelenül igaz szívbl s

\allas()s kegyelettel rebegte el.

De kivá](') tisztelettel viseltetett az egyház iránt is. «A

királvi felség ugyan — mondja egyhelyütt^ — ki szolgálója

a magas trónon ülö Istennek, minden hívét érdeme sze-

rint tartozik jutalmazni, azonban a legfelsbb királv pél-

dájára, ki atvai dicsségtl ragyogva a világosságból vilá-

gosságot hoz létre és annak a világosságnak csalhatatlan

fénvével világítja meg a földet, tehát a megtestesült Igének

példájára, szentséges anyánk, az egyház iránt, melyet

(Krisztus), drága vérét ontva s hogy az emberi nemet

megválthassa, a kereszten olyannyira megdicsített: egész

buzgósággal, nagvobb gonddal kell viseltetnie és jobban r-

ködnie fölötte. Mert csak (az egyház) tisztelete által ennek

akaratával és segítségével sikerülhetnek a királyok dolgai;

szomorúságukat ez örömre változtatja, a bánatost megvi-

gasztalja, a ködöt kellemes és enyhe szellvel zi el s

gyzelmet és diadalt ád minden új ellenségen.))

S a mit , vagv inkább kanczellárja hirdetett, az egv-

ház iránt való áldozatkészséget tettleg is kimutatta. Saját

nevével ékesített ezüst kelyhet ajándékozott a tornai

egvháznak' s követve ((seinek, Magyarország boldogem-

lékezet királyainak példáját, kik a székesegyházakat és

káptalanokat különböz kiváltságokkal és szabadalmakkal

ékesítették s királvi bkezséggel halmozták el)), káptalani

hiteles helvlyé tette a traui egvházat,^ az esztergomi

piacz jövedelmét az esztergomi káptalannak és apáczazárdá-

nak,^ a Kriemhild fürdeje (Krumhelt ferdéje) nev pata-

kocskát pedig, melv az ó-budai Fehéregvháztól a klarissák

kolostora felé fut, az ó-budai klarissáknak ajándékozta.^

I Wenzel, III. 524. stb 5 1389-ben. Fejér, x. a. 542.

2 1383 ápr. 27. Fejér, .\ a S3—4. 6 Archceol. Értesít, 1883. — lxxii. 1.

3 1383-ban. U . ü. hg. Az 1380. év azonban mindenesetre téves.

4 1383 ápr. 27. //. o. 83—87.



MAIx'IA Kllx' \l.\ \l';. 157

A j)iivii;ycieknck nie<;en<^('tlt(', hnv^v Iclkc'szökct s/.ahndon

válaszszák s lio^l^y azl csak iit<')la_L; kelljen hcniiilalni a/

esztergomi érseknek.'vSzíveseii eloinozdítotla a l(")j)a|)()k-

nak személves ütj^vökheii tett keitlmeil is. Ali<^ szaba-

dult ki a novií^radi híHtíMihól, már is közbenjáriisi a kérte

föl Veleiiczét, h()<:>v támoiâssa a pajtánál a nvitrai piis-

p()ksé<(et a veszprémivel fölcserélni akar(') Dömötör folva-

modását' s a diósgvöri pálos-barátok viszont arról tanús-

kodhattak, hoí^v apró kérelmeiket is hasonlít készsé<;<j;el

hallgatja meg az ifjú királvné. () maga szc^rgalmasaii

látogatta a templomokat; és volt külön udvari gvóntató-

atyja és káplánja. Nevezetesen 1387-ben a minorita Va-

zilo András, ki elbb anyjának, majd nvérének, Hedvig-

nek is gyóntatóia lett;^ azután 1388 decz. 26. óta egv név-

telen,^ talán Miklós szepesi, ^ valószínbben mégis István

dömösi prépost.'' Majd Lukács ó-budai prépost és a budaiegyetem korlátnoka váltotta fel kei e tisztben, melylyel

együtt a titkári hivatal járt." Az egykori káplán utóbb

mint váradi püspök imádkozott szerencsétlen, de olv val-

lásos királynéja sírjánál.

Iroda/om, tudomány és mvészet nemcsak, hogy nem

hanyatlott, de st kiváló alkotásokat is mutat föl Mária

idejébl. — Népballadák és költi elbeszélések nyomaira

akadunk, mik részben Mária egyéniségével függenek össze.

Ösmerjük a Mária kiszabadulásáról kering szép mon-

dát," milyen egész sereg élhetett a nép közt a királyné

drámai mozzanatokban gazdag életének egves epizódjai-

1 103 febr. 5. Fejék, x. a. 63—4. és i3g2-ig volt szepesi prépost s k(")zben

Századok, 1874. — 107. 1. Mária titkára, kanczellárja és Zsigmond

2 Wenzei,, III. O49— Y)5o. káplánja.

3 Melissano de Mackó : Annalium 6 Fejék. x. a. 740. 1. 1391 ápril 21-röl.

minorum supplementa. Augsburg, 1710. 7 Bunyitay, id. m. i. 21S. és Rupp,

241- 1- id. m., ig. 1.

4 Fejék, x. a. 443. 8 L. jelen könyv 104—5. lapját és

5 Hkadszky a Kárpátegyesület év- Magyarország és a Nagyvilág, 1882. —könyvében, 1884. — 14. 1. Miklós 1382— 358. 1.



i IjO . MAK'KI S.WhOK*

lí')]. Kis I\ai"()l\' nu'i;(')k'tusc', a kiraKnc^k elloiâtása, Erzsé-

bet ki\ rL;/(sc', Maria s/.Op maiâtartasa a Zsiomond ellen

s/.otí r)sszeeskíi\ésheii éj) oU (ismeretes lehetett eltte,

mint Zách Kláia esete, \ai;\' a harminczket nemes ha-

lahi, mel\et a lieîêdsök eí;vre íiicsitettek ; s ha a kirá-

l\()k lakomiiin nem szerepeltek is töl)be a (:o////)//)<i/o/-oÁ',

a i"e<;ós()k, meînaiatlt a /ciî'/fi Int dixata. mel\' semmi-

esetre sem hainaîôlta el ezen balladai feldolgozásra ki-

vál(')an alkalmas eseménvekc^t.-

S Mária idejében már folyamatban lehetett a Toldv-nionda kej^zódése is; a kiralvne Agaradon nemep^vszer ta-

lálkozhatott annak ej/vik hsével, Toldv (ivöriívijvel, ki

I 37f) -1 3.SJ au,i;usztus i^-ig terjed adatok szerint bihari f-

is]')án N'olt.-^

A kiralvne szerencsétlen sorsa viszont ei^v olasz költt

lelkesített versírásra. Monaci ]>rincz. a velenczei köztár-

sasa;i> je^Âzje. nt()bb pediî; krétai kanczellár, 561 latin

hexameterben énekelte nie<;. Kis Káról v mint rabo ta el

Máriatol s mint vesztette el ismét a koronát. Klteménvét ^

Aimo IVter krétai kapitánynak ajánlotta.

*Míg te, jeles bajnok. Krétát, korniányozod, addio

ItL Olaszorszáoban s tag\os Kszak tájain eovké]")

S/órja tü/e> \ilknnait a halsors a királyok

Ks a/ urak s iná> tVildi hatalmasok ellen .>»

S az enrópai helvzet vázolása után ío;v folytatja :

"vSír\a, /oko_<i,\'a dalolok ezentúl a niao\arok két

(TV(")no,-e kiráhnéjának i,iíen hús napjairól ; c>

J('> elején kezdem. >zi\"emen kí'univítni akar\án."

Ma,L;át a k()lteményt, mehet Monaci Máriának is me,i;-

kiildött s melv Mária történetének e<;yik leghasználliatóbb

I \'. (). 'J'hckch zv. 1. z-ji^. \ Kiadta ( Ornclius I'î.aminhis velen-

1 \ .(). S/CAiu't Károly : A királyi re- czei tanácsúi' i73<S-l)an. i^ásd Laur. de

j^ösükröl. Századok. iSNi. 33<s - y. Monacis Chronicon de rebus venetis.

3 iVdatok J>()i.()M Sándor n.-\áradi A 323— 3v'** lapon. Egész terjedelmében.

levéltárából és az orsz. Icvéltápból (itt a versekben lefordítva közelebb fogom ki-

dipl. oszt. ÍHí4'>. ^'^ alatt). adni.











MAK'IA Kllv'AI.N M' jOl

lonása, l)<) i(Uv.clekl)rii isiiici tel lem c iiiiii)k;il)iiii s iil;il

liiin ;iri;i, h()L;\' ;i l\(')ll()l s/ciik'Incs l);ii ;iIs;il; Iii/Ic a kii;il\-

ih'Ik)/. iMonacMl, iniiit l<(")lt<')l, bccsíillc a iiiaâ kma s A/.z<>

l\aml)()lcl .í;rt>l ki ')(lik olasz xcrschcii Naiilcxal bcs/.cl

"Cl a liírcs \'cK'Ik;/a'Í ii(»l< k()/t «')l is inc^cnilíl i

' jLichoincl { iia(kiiii;(> iii ijiicslo .-^tiiolo

I^' ii()t<í choii iKTiKirdo l^'o^carc'iio

M Laiimit i( > di .\li>ii<n i lioia ->()1(>.'> '

Moiiaciban Maria c'i;\i'ittal a t()itrnc'tii()t is becsülte s

osnicrjük, h()i;\aii bii/dította ot az cseincnvck elbeszélé-

sére. Barátja azonlxm csak T354-ÍÍ; folvtathatta krónikáját,

mert i4J(^beii l)ekr)vetkezett liahiki ine<;akadálv()zta, bogy

a királviu' koriira kiterjeszkedbessék. ' A széplelku királvné

más t()rténetír(')k barátságával is dicsekedhetett; János kü-

küllei fesperes, egvidben Lajos királv magántitkára,

1387— 1395 közt írta meg Lajos királv életrajzát' s azt

valószínleg Máriának is bemutatta.

Személyesen ösmerte t Paulo Pál (Paulus de Paulo)

zárai patricius, ki korának, fkép pedig Zára városának

1371-tl 1408-dikig terjed eseményeit naplószeren je-

gyezte föl.' 1383 október 24-dikén találkozott elször

Máriával, kirl mindig a legrokonszenyesebben emléke-

zett meg.

Nemcsoda, ha ily férfiak társaságában Mária

kiválóan megszerette a történelmet s tia, mint azt néhánv

oklevele tanúsítja, kell gondot fordított a régi emlékek

megrzésére.'

Korában a vallásos irodalom is \'irágzott. Posonyi

József mihalvki (erdélyi) lelkész 1384-ben latin könvvet

r Joanncs de Augustinis : Xoti/ic

ficK'li Serittori Veneziani. i. 291. Élete

11 (). II. 263.

2 K()nyve h'i.AMiNiLs (.'ornelius id

kiadásában az i—320. lapon.

,5 Tmiiróc/.v krónikájának in rés/.ét

képe/.i s 55 fejezetre van os/txa íratá-

sának ideje az 52. fejezetbl tnik ki

MííJíyai 'J'oii. l';i(ir. r.HH4— 5.

Okosz Fereiicz 1760-ban magyarra for-

dította.

4 Memóriáié. — Kiadta S( hw.xn'dtnek,

Script. rerum Hiingaricarum Bécs, 174S.

III. 723—754

5 Wenzki, . in. 502., 511., 314 és

M()\\ri-hoz intézett szavai.

21



162 MARKI SA.NDOK

írt Mária szepltelen f()<(antatásáról,' Döniötör észter

gonii érsek pedi<(, az e<i;vházatyák között különösen szent

Ágostonnak tisztelje, közokiratokban néha vallásos érte-

kezéseket is közölt —s alantas papjai közöl például a pri-

vigvei is buzgó olvasója volt szent Ágostonnak.' A pap-

ság, úgv látszik, megértette az érseknek a tanulás becsét

hangoztató szavait és szívesen forgatta a könvveket. Kathó

László gyulafehérvári prépost 1387-ben nemcsak ékszere-

ket, hanem könyveket is hagyományozott Dobó Egyed

leánvainak és Káthay Jánosnénak;^ Bíró Miklós Poprá-

don 1386-ban a zsoltárokra írt magyarázatokat, Miskolczy

László pedig 1394-ben a magyarországi szentek miséit tar-

talmazó könyvet másolta le ^ s példájokat sokan követték.

'A három nyelv zsoltáros könyvnek, mely valószínleg

az tulajdona volt, de a mely minden esetre az ó idejé-

ben készült, egy olasz lapját bemutatjuk olvasóinknak.

A királyné okleveleiben helvenként foglalt aphorismák^

jellemzk ugyan az udvari körök felfogására, de nem

azok Máriára nézve;

mert azok jobbadán a hivatalos

irálv szokásos szóvirágai.^ S ha ép oly hiba volna, Má-

riának tulajdonítani a biblia els magyar fordíttatásá-

nak eszközlését, annyi bizonyos, hogv Mária tisztelettel

viseltetett a magyar nyelv iránt s hogy folyékonyan be-szélte azt.

Hiszen tökéletes magyar szellem uralkodott az udvarban

s a legbefolyásosabb furak ott oly kevéssé tudtak idegen

nyelven, hogv Velenczének Mária királynéhoz küldött kö-

vetsége mellé tolmácsot kellett rendelnie, mert «e nélkül

1 Balogh A. F. Beatissima virgo Ma- 148., 344., 402., 407., 741. és Wenzel,

ria mater Dei. Eger, 1872. iii. 502., 511., 514. és 533. 1.

2 1389. — Fejér, x. a. 564. 6 Az udvarban akkor a Lajos király

3 Fejér, x. a. 377. alatt egy névtelentl összeállított «Ars

4 CsoNTOsi János a könyvkiállítás notarialisformularia»-ját használták. Közli

kalauzában. Budapest, 1882. g— 10. 1. Kovachich György : Formuláé solennes

5 Pl. Fejér, x. a. Cc, 78., 83—4., styli. Pest, 1799. — 1—154. 1-



mAiv'ia Kll^'Al.^M•. 163

a kövrtc^k scMinniit' sem inciiiu'k ».' Zsiiînoiulot, ki lalim'il

kíilr)nl)cMi ekkor iiuí; iicin íl'.cm tudott, '

:i \':'ik'is/tás:ní')l

s/.(')l(') oklc'vc'lbc'U arra kíMclcztrk a rendek, 1)<)l;\' taná-

csosaiul csakis inaí^varokat válaszszon s li()<;\' |)aj)i uíel-

t()sájLjôkat is csupán niai^varoknak ajándékozzon: '

"Sy spmclicn wir wclkii cli.iiiicii (IcwIscIrii liic liiihun,

Sy sprachcn wir wcllcii se ;iiis dcin laiidl Iiiiiia^cn,

Wir scinn all/eil niil in slt ühürla(lcn.» i

S a kor, nielv kereszteléseknél némely esetben szin-

tén megengedte a magvar nvelv használatát,"^ bizonyosan

kellen is mvelte azt. Zsigmondnak, Vilmosnak a ma-

gyar udvarba kellett jönnie a nemzet nyelvének elsa-

játítására; Mária azonban nem tanulta, hanem az anya-

teijel egvütt szívta azt magába, mert Erzsébet szláv létére

is iól tudott magyarul/' A királyné szívesen társalko-

dott adiósgvri

pálosokkal, vagy az ó-budai klarissákkal,

kiknek gvönyör templomában nyugodott nagyanyja és a

váradi apáczákkal, kik azzal foglalkoztak, hogy eredetileg

csak magyarul tudó leánynövendékeiket hasznos ösmere-r

tekre s ezek közt a latin nyelv elemeire is tanítsák. Ugy

látszik, Zsigmonddal egyetértve, a magyar ifjak alaposabb

kiképeztetése végett alapította a budai akadémiát, mely-

rl az els adatot 1388-ból kapjuk j^ s hogv Mária érdek-

ldött az iránt, könnyen föltehetjük, mert az egyetem

korlátnoka épen az titkára, Lukács, ó-budái prépost

volt.'

Nvelv, irodalom és tudománv iránt ennyire érdek-

ldvén Mária, nem lephet meg, ha a képzmvészeteket

is figyelemben részesítette. A székesfehérvári templomban

1 Wenzkl, III. 489. és 494. 1. 5 Az 13H2. zsinat. Batthyány, iii.

2 U. o. 624. 261. 1.

3 Wenzel, iii. 621. 6 Thuróczy SchwancUnernél, i. 207.

4 KiFENBEKGKK XV, századbeü német és 209.

költeménye. Kiadta Wenzel, Pest. 1856. 7 Fejér, x. a. 498.

jo. 1. H Fejék, x. b. 315—6.

2r''



164 MARKI SANHOR

felállította íityjának kószobrát,' a i;vermek Jézust tartó

Máriát feltüntet dombormvet alkalmasint ó vésette a

diósgvóri pálosok temploma részére;- kétségkívül része volt

szent László váradi lovagszobrának fölemeltetésében, a

magvar képzmvészetnek ezen örök dicsségében.^ A tor-

nai egyháznak adott, ritka-nagv aranvozott ezüst kehelyre

saját nevét metszette be,^ — a gyöngyösieknek harangot

öntetett, uielv a kórház templomában még e század ele-

jén is imára szólította a híveket;-' elmozdította Kszeg-

nek^' és Szikszónak fölépítését/" — 1383-ban -maga írtale,

a traui káptalan szent Lrincznek miiven képét vésesse

pecsétjébe^ s 1387-ben saját használatára is új országos

pecsétet készíttetett,*^ míg — elfogatása után — országna-

gyai csináltattak és írtak le egyet.'"— Olaszországban az

idejében mködött Giovanni d'Ongaria, Beszterczebá-

nyán pedig Mihálv fest,'' — s Biró ^liklós, Stepht Henrik

és más könvvmásolók is ekkor zték a miniatré fes-

tést.'- — Bebek Imre az idejében építtette Fülekvár

egyik részét,'^ Dömötör érsek Esztergomban Krisztus szent

testének kápolnáját,'^ a veszprémvölgvi czisztercziek tem-

plomukat'5 stb.; szóval a gvér adatok mellett is elmond-

hatjuk, hogy Mária rövid és zavaros uralkodása nem volt

hatástalan a mvészetek emelésére.

1 Thuróczv, I. 262.

2 Láthatni Diósgyrött a pálosok régi

zárdájának — most tiszttartói laknak —mellékudvarában, befalazva.

3 Ipolyi s más mtörténetírók leírá-

sából ismeretes.

4 « Maria V. R. L. F.n (Maria Vnga-

riae Regina, Ludovici Filia) feliratot vi-

selt. Katona, xi. 46. — Fejér, x. a. 89.

Majláth szerint (Gesch. der Magyarén,

II. 118.) a Keglevichek tulajdona.

5 Majláth, u. o.

6 1385 június 30. — Fejék, x. a.

2og—210.

; 1391. — Wenzel, Diósgyr, 42.

8 Fejér, x. a. 85.

9 U. o. 338., 342. és 411. 1. s Hazai

Okmánytár, v. 183—4.

10 Fejék, x. a. 323. Rajza : Reflex, ad

disquis. de jure coronand. reginarum

Hung. (czímkép); Pray, de Sigillis, x. t.,

g. ábra ; Ivánfi, A magyar birodalom

czímerei, B. t., 2. ábra.

11 Századok, 1874. — 613.

12 Könyvkiállítási Kalauz, g— 10. Aczímlap Stepht Henriktl van.

13 Fejér, x. a. 207.

14 U. o. i5g.

15 U . 0. 28g. és 308.



MAK'IA KIK'AI.NNI' l(>:

/\('/(\sÁ:c(/('\süj/Á' iiul; iniiulii^ viráí^/ott, li.i (;^vl)(;n-niás-

biin, k'<;s/cinl)Cílíin(")l)l)c'ii V^t'lcnc/cvcl loIyUiloltbaii, vissza

esés inulalko/ott is. A sz()l<j^álatail ](')! ine<>;íizcttclo ki)/.-

társasáí; i3S4-ht'ii inaiL;as vámtételeket szabott a ina^yai"

rézternién vekre,' nielviiek következtében a ma<;yar baiivák

florenczi haszonbérli a következ évben kötelezték ma-

gukat, hogv a Németalföldre ten<(elyen szállított erezet

kivéve, többi terményöket mind Velenczébe viszik s ott

adják el, Magyarországban pedig évenkint nem finom ítnak

többet 2—5000 mázsánál, de ezt ép olv gonddal teszik,

mintha magában Velenczében eszközölnék.' A köztársaság

keleti kereskedelmünket is akadályozni törekedett; neve-

zetesen gátolta az érez kivitelét Syriába,' majd meg az

ólomkereskedést akarta kezei közé keríteni. + A dalmát

partokon új meg új szabadalmakat szerzett magának; pl.

Cattaroban,^ melyeket a város új urával, Tvartkóval is

azonnal elösmertetett;" Raguzával élénk olajkereskedést

folytatott" s ezt még a magyar király részére fizetett évi

adó terhének megosztására is felszólította, miben ez ke-

reskedelmének és jogainak fenyegetését látta.- Az ügyekvó

Raguza különben ép ez idben (1386) akart szerzdni

Messinával és Syrakusával a viszonosság alapján,'^ s meg-

bízott kereskedket tartott a Szerémségben, kik a Bosniá-

ban és Szerbiában nyert ezüstöt értékesítsék.'" A tenger-

parti magyar városok hajói különben a Földközi-tengeren

keletre Kis-Ázsiáig, nyugotra pedig Aragóniáig jártak" s e

közben nemcsak Velenczével '^ hanem pl. Anconával is

támadtak egyenetlenkedéseik.'^ Velencze azonban valódi

1 Wenzei., III. 541. és 706.

2 U. o. 572—G.

3 U. u. 572.

4 U. o. 579.

5 U. 0. 586.

C) U. 0. 590—7 ö. o. 597.

8 U. o. 628—9.

9 U o. III. 616— 8.

10 U. 0. 650 I.

11 U. o. 690.

12 U. o. 608., 660. stb. 1.

i?, U. 0. 646.



i66 MARKI SÁNDOR

gyáinsáí:^ alatt tartotta Ma<í;vârorszá<^nak a Földközi-tenger

és Olaszországfelé irányuló kereskedését. A tótországiak pl.

csupán az ö fegyveres hajóinak kíséretében mertek posz-

tót stb. szállítani Kaguzába/ Florencz pedig, melynekkereskedit Mária szívesen pártolta,- iparkészítményeit szá-

razföldön csak Velencze engedelmével küldhette Magvar-

országba. ^' Ily körülmények közt nem csodálhatjuk, ha

az olasz kereskedk, fleg mikor az Adriai-tenger hege-

móniájára szintén vágyó Kis Károly nápolvi király trónra

lépett, gazdag árúkészleteikkel elözönölték Budát s az or-

szág többi városait is. — A nyugatra, a Duna fels és

a Rajna s Élbe völgyébe irányuló kereskedésnek ápolását

atyjától. Nagy Lajostól nyerte kötelességül Mária, ki

csakhamar trónralépte után Nürnbergnek, Kölnnek és

Prágának magyarországi szabadalmait meg is ersítette. ^

Az útját szárazföldön át vev keleti kereskedésnek Mária

trónralépte óta Szeben lett központjává, hová örmények

szállítottak sáfránvt, borsot s más keleti czikkeket.^ De

magában Szebenben nem volt szabad, elkobzás terhe alatt,

szebeniek engedelme nélkül eladni az árúkat;^' az atyjától

kapott kiváltságaikat újra megersítette" s védelmezte va-

gyonukat.^ Szeben valóban hálával gondolhat Mária ural-

mára. Északkal való kereskedésünket Kassa közvetítette,habár ez nem virágzott úgy Lajos király idejében, mert a

Magyar- és Lengyelország közt felbomlott viszony az

anyagi érdekekre is nyomasztólag hatott s ezt els sorban

Kassa érezte meg. Mária kormánvtársa, Zsigmond, azon-

ban sokat tett újabb fölvirágoztatására s nem sikertele-

nül.'^ Mária maga is felfogta, hogv a városi polgárság hely-

zetének javításából a trónra, de eg}'úttal az országra is

1 U. o. 666.

2 U. o. 651., 662., 746. és 759.

3 U . o. 730.

4 U. o. 511., 513. és 533.

5 Engel, II. 150.

6 Fejér, x. a. 145. 1384. febr. 3.

7 U. 0. 288—9.

8 U . o. 290—2. Szilágyi, Erdély tört

109.

9 Századok, 1868. 151— 3.



MAK'I A KIU'AIN .\l«;. Ií>7

jclcnlos haszon liaioinlik. I\(')sz('l;,' Z<')l\()in, l\()ni;ii"()iii,

l^j")C'iic'S,' .Na<j;v-I\ár()l\ ,mcK' v:isartait;isi"a loiôl, Pozsony

[)cc1í_í; hizlatásl nvt'il, " I\r)rni()czhánva, Kolozsvai-, Kis-

Marlon," l*rivií;ve"' rs |ász(')," kíilr)n()S('n azonban c; két

utolsó rs I\oniároni tartoznak a kiiálvnc cnilrkc iránt

kivál(') hálával. A részeikre kiadott oklevelekben a im'hell-

séí^történetre nézve iiêii becses adatok vannak elsz(')rva.

A f'úldnii'ii'clcs is érdekelte a királynét; hiszen láttuk,

mint ültet ó-niaga fát s mint nagyobbítja Diósgyrött'^

a barátok gyümölcsös kertjét; Kszeg vidékén pedig a

szülmíivelést (igyekezett emelni, tiltván az általuk készített

szólókarók megvámolását; sok azonban semmiesetre sem

történt e téren. A birtokadománvozások következtében a

földmvelés sorsa a saját javukat is ritkán ismer nagv bir-

tokosok kezébe jvolt letéve. Az i'ij földesurak beigtatása

többször csak erszakosan történhetett, mi szintén gátolta

a földmívelés fejldését, mert ahhoz a biztonság nagyobb

érzete szükséges. Az ilv birtokosok gyakran egymás tulaj-

donjogát is megsértették, ha erszakoskodásuk olvkor ar

közérdeknek látszott is szolgálni. Igv pl. Csaholvi Sebes-

tyén és íiai, István s György egv Porcshalma nev új

falut telepítettek le, azonban nem a maguk földén, ha-

nem a Vetésvek és Károlyiak '^ eíjvik birtokának, Sósnak

határában, mi ellen a tulajdonosok a nádor eltt tilta-

koztak.^^

A jobbágyok helyzete különben ezen, más kormányok

alatt is jobbadán elforduló bajok mellett sem roszabbodott.

Mária a gyulafehérvári káptalannak adott jobbágyok után

1 Fejék, x. a. 65., 20S., 209.

2 JJ. o. 74—5.

3 U. o. 4G—7., T07., 401— 2.

4 U. o. 147.

5 GÉREsi, i(l. h. . 424— 5.

6 Fejék, x. c. ii— 12.

7 Fejék, x. a. 215.

8 U. o. 578.

9 U. o. 6og.

10 U . ü. 62— 3. és Századok, itS74.

11 Fejék, x. b. 195.

12 Wenzel, Diósgyr, 41.

13 Fejér, x. a. 209.

14 KÁKf)i-Yi-oklevéltár, i. 434.



tbS MÁRKI SÁNDOR

Úgy rendelte szedni a kilcnczedet, mint a királyi uradal-

makban élüktl,' a sárváriakat pedig fölmentette a tized-

íizetés alól.-' hnre érdél vi püspök kedvezményekkel édes-

getteZilahra

ajobbágyokat/^ István

pannonhalmi apátKoiiiárommegyében az egész Fuss helységet két hi'i job-

bágy férfiágának ajándékozta, csak azt kötvén ki, hogy a

bandériumhoz egv tegezzel csatlakozzanak, vagv három

márkával váltsák meg magukat, a helvségökön átutazó

apátnak az illó tiszteletet megadják és hogy az ö polgári

hatósága alatt álljanak.^

A földbirtok értéke jelentékeny. Bothsdorf Meinhard

i383-ban Szepesmegvében 1912a méternyi területet 65 arany

forintért adott el,' míg a következ évben a fél András-

falva 16 márkáért (}2 arany frtért) kelt el." Iâlisnay

János 4000 aranyért zálogosította el a zalamegvei Újud-

vart," Komád béli apát az elhagyott Tekva nev határ-

részt évi hat aranyért adta bérbe.'^

.\ budai hegyek köztugyanekkor 200 forint volt egv szll ára, a mi tekinté-

lyes összeg, mert pár év múlva két szllt adtak 260

veder borért és 12 forintért, míg 1394-ben 60 frton keli

el egy rézmáli (kálváriahegyi?) szll."

A mezei fekvbirtokot aránylag akkor is kevesebbre

becsülték, mint a városit. Mária idejében egv, a Kont nádor

budai palotája mellett lev ház, bizonyos évi szolgálato-

kon kívül, 1400 aranyba került, egv másiknak haszonbére

40, ismét egy másiké — élelmi szerek beszolgáltatásán

kívül — 60 aranyforint és Garav Miklós nádor 1385-ben

1200 arany forintért vette meg egv budai polgár házát;'"

míg Kassa városának 1388-ban a dömés barátok 600 sze-

1 I'kjék, x. b. 350 <> Wagnhk. Analix-t Sccpiis. i. 415

2 U. ü. 741-3. 7 Fejfr, X. a. 33.

:í U o. 57Í) s U. o. 389.

+ CziNÁK, Monast.. 93 Fkhér, (iyör 9 Ki'pp. id. m. 220— 21. 1.

egyet, leírása, 595. 10 (/. o. 137. és ih>. l.

5 Fkssi.kr. II 1240



MÁK'IA Kllv' ÁI.N AÍ:. l()<)

krv korrt, i oo s/ckn lioinokt'rt s íi^v is olv kilaitrsscl

cni;eclt(.'k ;it háioin Icpcsl saját l('nil('t()kl)l, 1ií>,í;\ kcíríté-

S()k küzvetcllcn k()/rlrl)cii senki se c pílkc/hcssck;

i y)2-b(û

pedií^; iigvanazon \:'ir()s jooo lorinlot li/clctt c^x', a kiiálv-

t(')l kapott liáz r)r()k\álls;iL;a Ic'jclu'ii.'

Az állattcnxi'sztcsi iniiulciuitt, nu\^ az c részben ma

kevésbhé jól állc) I )alniatiáhan is uztck;

okleveleink-

ben azonban e korból csak a n vajak, <ûlyák és méne-

sek elhajtását, szóval a ma<^ántulajclon meí(sértését illet

adatok engednek annak terjedehiiére következtetést von-

nunk. Piemontban r 382-ben 1906 frankot adtak volt egy

nagvíajú magvar lóért.' A rajnai városok a magyar juho-

kat, kecskéket és sertéseket meglehetsen keresték, az

állattenvésztés azonban egészben véve csak belterjes volt.

Az ipar lassankint szintén hódított tért. A ma kis Pri-

vigyében1383-ban

szatócsok, sütk, sóárusok, mészárosok,

vargák, kovácsok, posztócsinálók, takácsok, molnárok stb.

mködtek,^ Beszterczebánván 1382 után egy hiányos föl-

jegyzés szerint is hat kereskedt és szatócsot, öt szabót,

ugyanannyi vargát, hat kovácsot, 2— 3 ácsot, s egy-két

molnárt, bodnárt, tímárt, késest, fegyverkovácsot, vagy

pánczélgyártót, br- vagv irhakészítt, sarkantyúst, több

halászt, mészárost és péket, st egy mézeskalácsost is talá-

lunk.^ — Az udvar 1382-ben már selyempapirra írta ok-

levelét, ^ mi ujabb bizonyíték arra, hogy a külföld iparter-

mékei hazánkban is elterjedtek. Finomabb kiállítású tárgya-

kat, gvapot- és selyemszöveteket, Florenczben készíttetett

az udvar.^' Némely téren, pl. az érczöntés terén, nagyot

haladt hazánk. A Kolosváry -testvérek hazai mhelyeikbenöntötték nagyszer szobraikat, míg a flórencziek benn az

1 A felsömagyarorsz. múzeum v. év- 4 U . o. 613.

könyve (Kassa, 1884.) 83—85. és 86— 87. 1. 5 Fejér, x. a. 51. Mária okleveleinek

2 Századok, iHGg. — 295. 1. vízjegyeiröl 1. Századok, 1871. — 618. 1.

3 U. o. 1874. — 106. 6 Wenzel, III. 730.

Magyar Tört. Élctr. 18H4—5. 2 2



lyO MAKKI S.WOOK

országban a velenczeiekkel versenyeztek a léz linoniítását

illetleg. A kocsigyártás továbbra is a niagvar ipar egvik

kiváltsága maradt. Erzsébet és Mária aranvos hintón men-

tek Kis Károly elé s kényelmes kocsin kezdték meg kör-

útjokat a Dráván túl.

A közlekedésve szánt utak tehát nem mindenütt lehet-

tek roszak, ha Budáról Krösig és onnan Diakovárig

hintóval és pedig menekülés közben is utazhattak. Való-

ban, okleveleink elszórva több országútról emlékeznek.

A Máriaáltal

kimondott elv szerint «azt kivánja a királvifölség dicssége és becsülete, hogy a régi királyok nyom-

dokain indulva necsak saját alattvalói, hanem az országába

jöv idegen utazók járását-kelését is biztosítsa s hogy a

királyi bölcseség gondoskodása az akadályokat elhárítsa,

az útjokban oly kivánatos biztosságérzetét pedig fokozza »).'

A közlekedés bátortalansága ellen azonban, kivált a dél-

nyugoti részen, sok kifogást emeltek a velenczeiek,^ csak-

hogy azokon Mária nem segíthetett.

A forgalom eszközei jobbadán ezentúl is a Károlv és

nagy Lajos idejében vert pénznemek maradtak. Mária új,

úgynevezett koronás dénárokat is veretett, melyeket azon-

ban eleinte, úgy látszik, nem szivesen fogadtak el a fizeté-

seknél.^ 1382 szeptember 29-én, tehát Mária uralkodásánakmásodik hetében, négy dénár ment egy garasra s 45 garas,

vagyis, 180 dénár egy arany forintra,^ míg a koronás dé-

nárokból százat számítottak egyre. ^ A kamaranyereség vált-

ságának behajtása továbbra is szolgáltatott okot panaszokra, ^'

1 Wenzel, III. 533. pénzekbl ii, a ketts kereszttel és ko-

2 V . o. 588., 589. stb. ronázott M betvel ékesített kis ezüst

3 Fejér, x. a. 151. pénzekbl 9 s a ketts kereszttel és nyilt

4 U . o. 53. koronával díszített szintén kis (7—8 sze-

5 U. o. 151. Mária pénzeinek csak meres) ezüst pénzekbl 26 változatot so-

kevés nemét ismerjük; különösen ritkák rol föl Rupp (Magyarország pénzei. —

a Nagy Lajos pénzének hasonlatára ké- 11., 40—44. 1.). L. ezen könyv 33. 1.

szült s paizszsal és szent László képével Fejér, x. a. 208.

ellátott aranyai. Ezen 60—61 szemeres



MÁK'IA KIK'Al.NNK. I71

s<")t a királviu- luxc-hcii s/cdcll a(l(') ilt-olt vt'Tcs cllcnállá-

sokia is \t'/.c'l('ll.' K l)a|()kli()/ járult, li()<^y hamis priizvc-

vnk is találkoztak.'

A/ ii^(í;:.s<'i^s:..fj/i^(! /í(í/(is cmlrkcit johhadán a birtok-

viszoinokra \()natk()Z() oklevelek rizték nu'<j[. Na^v I>a-

]osnak a inaiânjo^ módosítása tckifitctéhen ol\- fontos

korszakál)(')l Mária idejében is sz;imos )o<;tiidé)s szolgált,

llven volt mai;a Széchy Mikl(')s oiszágbíré), kinek Daronvi

Péter mester xiv^y István nádornak Hacsányi János ügyé-

hen hozott ítelete egész értekezés.' Volt rá eset, és pedig1 391 -ben is, hogv Mária személvesen törvénykezett ; * az

általa kiadott szabadalmak azonban Zsigmondnak 1410-ben

kelt rendelete szerint csak azon esetben érvényesek, ha

azok az 1405. évi szent György napjától számított egy év-

alatt Zsigmond ú] ketts pecsétje által megersítést nyer-

tek,^ A pöröket ügyvéd közbejöttével/' vagy a nélkül " foly-

tattak; a pörök hosszadalmára nézve jellemz, hogy Páter

IÛ apát 1382-ben 36 napig állott a nádori törvényszék

eltt/ A királyi rendeleteket és szabadalmakat, Mária pa-

rancsa értelmében, a szükséghez képest a piaczokon is

kihirdették.'' Kivételes állapotok sem tartoztak a ritkasá-

gok közé. A királynék pl. megengedték a sebenicoiaknak,

hogv egy pörös ügyökben tetszésök szerint jelöljenek ki

egy horvát s egy olasz bírót;'" a pallosjog adományozá-

sával sem hikarkodtak Mária" és Zsigmond," szabadságot

adván egveseknek, hogv a tolvajokat, latrokat, gyujtoga-

tókat, bbájosokat, boszorkányokat, pénz- és pecséthamisí-

tókat letartóztathassák s az ország szokásaihoz képest kínoz-

1 IJ . o. 391. 7 U. 0. .5S4., 3<S().

2 U (>. O13. S U. o. 57.

3 V. (). i<S2 101. ICnic/. : (ÍKKi-:sr, i. '> U. o. 76.

440- -457 1. 10 U. o. 51.

4 U. o. 719- 720 II Fejkk, X. l) ()()., Századok , 1S75.

5 Zsigmond 1 decntuma a Corpiis 523—4. és CrtíRiísi, i. 470—///r/.vban 12 Fkjkk, x. a. 370— i., Szirmay, Szath-

'> Í''kjkk, X. a. 738. már-Várni. 10— 11. CtKrp:si, i. 420— i.

22'"



172 MAK'KI S.\\Í)()R



MÁK'IA KIK'ÁI.N ,\r<:. 173

tathassák, írlal<as/s/.ak, Icváíjâssák, kai(')l)a húzassák s a

í(")- t's alis|xiii()k, vaL;\' s/()lL;ahír:ik hcavalkozását viss/aúla-

sít\a, inaskc'pcn is kivc'^'C'/lctlicssrk. Mai^â Zsigmond i3(SS.

Korpádv lánost nu\^ az inak tiKÜaval cs inc*<;c\í(yc'Z(''SC'Vcl

ítélte olv horzaszU) hahihicnirt',' IvoiUol és táisail azon

han I3cj3-han már a nclkiil fejeztette le. Az i<^âzs;i,L(íi<,^y

terén fölnieriilt önkénvek általálxni véve na<(yban halottak

a közeléíîiletlenséLí; szítására. Mindent összefoj^dal va nié<(is

kimondhatjuk, hogy politikai pártérdekeken kívül nem

voltés nem

lehetett

mástekintet, mely Mária királyné

drámáját indokolta volna.

II.

Mária királyné kormányának székhelye Buda volt. (>

maga részint az atyja által a várnak északi részén épített

s 1346 óta fényesen fölszerelt palotában, az « István tor-

nvá))-ban lakott; részint pedig a nagyanyja által Ó-Budán

a kis-czelli dombon emelt kastélyban, a hagyomány sze-

rint Attila várában, melyet Zsigmond második neje, a

«német Messalina)), a magyar ((Ekerontó Borbála*), Czilley

Borbála kijavíttatott s Etzelburgnak nevezett.- Az elst a

központban való fekvése tette fontossá, a másodikat pe-dig az, hogy ahhoz közel s mellé szép vidéken, magányo-

san ugyan, de más lakásoktól még sem épen távol feküdt.

Pontosabb okleveleit azonban jobbadán amott adta ki

Mária. ^ Ritkábban s talán, kivált 1386, Károly halála után,

nem is szívesen idzött Visegrádon; trónraléptekor azon-

ban, az országbíró, tárnokmester, st a nádor és maga

1 Fejér, x. a. 427. tétének els részében 1382— 1386-ig, vagyis

2 Archaol. Értesít. 1883. — xcii. 1. a királyné elfogatásiig összesen 43 okle-

E várat 1380 ápril O-án Mária anyjának velet közöl Máriától;

7-nek kelethelyét

hagyta az idsb királyné. (Rupp : Buda- nem tudja, 27-nél pedig, tehát a többség-

pest helyr. tört. 6. 1.) nél, Budát említi ;Ó-Budát sehol.

3 Fejér Codex Diplomaticu.sa x. kö-



174 MÁK KI SÁNDOR

Erzsébet királyné is gyakrabban taitózkodtak itt, valószí-

nleg Mária udvarának fényét emelve. Ann\ i bizonyos,

hogv 1385-ben huzamosabban (febr. 19.—máj. 30.) mú-

latott falai közt,'

Két koronázást látott Székesfehérvárott s megegyezé-

sét adta ugyanott a harmadikhoz is. fart Temesvárott,

melyet nagyatyja, Kóbert Károly pár évre az ország f-

városává tett. Mind e helvekre jobbadán a kötelesség

"V «á^

/;-

34. MÁRIA-HÁZ KÖRMÖCZBÁNVÁN.

érzete vezette ot ;

— de ha az utóbbi

helven állott is még

a Róbert Kárólv

által emelt királvi

palota, az legkevésbbé sem vonzotta ket. Szívesebbentartózkodott Diós-Gyrött, saját várkastélvában, melvet a

nép azóta is róla nevez; vagv Verczén, Nógrádban, hol

nagyanvja alkalmasint nvárilakot építtetett. Váradon,

melvet ekkor földi paradicsomnak nevezgettek, mint an-

nak nevezték utóbb Visegrádot, jobbadán az apáczák ter-

jedelmes és nagyon jól fölszerelt zárdájának vendége volt.

Esztergomba, fkép egvházi ünnepélvek alkalmával, ismé-

telve kirándult ugvan, de mindig csak néhány órára. Ren-

desen az érseknél szállt meg, ép úgy, mint Egerben vagv

I Fejér, x. a. 22-). és 257.



MAIx'IA KIKAI.YNK. '75

(jry(")r()tt a |)íis|)(")kiu'l .

Gvakraii nlazott a inai^var

air()l(l()ii, a Diiiian túl. a

Dráván lúlcso ina«;var luv-

ü^vékben és Szlavóniában,

[árt a tengernielléken is;

sót tudjuk, hogy annak

egy regénves öble mel-

lett niaidneni háromne-

gyed-évig kellett rabos-

kodnia. Bejárta Torna-,

Gömör-, és Szepesmegyét, "^

Pozsonyban és az észak- "j \5

nyugati megyékben azon-

ban csak mint kis gver-

mek fordult meg, míg Er-

délyben, úgy látszik, nem

járt. Külföldet soha sem

látott.

Többnvire nagy kísé-

rettel, egész udvarral uta-

zott ' és sokat adott a ké-

nyelemre; hintójának szép-

ségét és czélszeríiségét

egyaránt dicsérik. Nagy-

anyja és anyja által fény-

zéshez szoktattatva, 1386.

évi végzetes körútjára is

megmérhetetlen kincseketvitt magával, mik akkor a fölkelk kezei közé jutottak.

S kétségtelen, hogy az atyja halálát követ években sem

csökkent a királvi udvar pompája.

Iâna ház a zoI)î|"^^?^kapunál j^-^

35 /Körmöczbányin

^^1

I K/ útkr)/.l)(n kiíulott néniíily okleveleinek záró szavaiból következik.



176 MÁRKI SÁNDOR

Idnkint az ors/á^; le^^kiválóbb zászlósurai, fpapjai

és fnrai emelték a trcHitereni fénvét. 1383 májusában

az eszte !"<);( )mi, kalocsai, zárai és spalatói érsek; az egri,

zágrábi, erdélvi, pécsi, váradi,

gyri, veszprémi, Csa-

nádi, váczi, boszniai, szerémi, nvitrai, kníni, nonai, traiii,

ísebenicoi, fároi, makári, scardonai és zengi püspök, ösz-

szesen tehát 24 püspök volt jelen; ott idzött azonkívül

Garav Miklós nádor és a kunok bírája; továbbá az ér-

dél vi vajda, az országbíró, Szlavónia, Dalmatia és Hor-

vátország, valamint Macsó bánja, a tárnokmester, fpohár-nok, ajtónálló, fétekfogó, flovászmester, stb. Az udvar-

nál való megjelenés sok költséggel járt. János maszóvi

berezeg 1384 végén Erzsébettl azzal az indokolással ka-

pott évi 3400 frt jövedelmet, hogy oly fénynyel jelenhes-

sék meg Budán, mint a többi berezeg. A ket bíbornok

közöl Dömötör érsek igen sokszor, Bálint pécsi püspök

pedig nem ritkán kereste föl a budai udvart, st hosszabb

utakra is el-elkísérgették a kiráivnét. A tulajdonképeni

udvari méltóságok közt els helyen mindenesetre Dömö-

tör érsek állott, ki eleintén mint Mária fkanczellárja

szerepelt, míg Bálint bíbornok viszont Erzsébet anva-

királvné kanczelláriáját vezette. Ebbl is látszik, hogv

a két királvné udvartartása korántsem képezett oly össze-

függ egészet, mint azt els pillanatra gondolni lehetne.

Ez a különbség sok tekintetben megsznt Erzsébetnek s

a ('h') Dömötörnek 1387-ben történt halála, illetleg

Zsigmond trónralépte után. Ez idn túl Kanizsav János

esztergomi érsek egészen Mária elhunvtáig mint a király

és királvné közös fkanczellárja szerepelt. — 1387-ben

azonban szétválasztották a királvi és királyni tárnokmes-

terséget; legalább Bebek György 1387-tl 1390-ig állan-

dóan a királvné tárnokmesterének nevezte magát.

Mária udvarával mintegv párhuzamosan 1385 november

óta Zsigmond egy másik udvart kezdett szervezni; trónra-



M A K' I A K I K* A I . \ \ I'.. I 7 7

lépte után azonban c<;\'c'síU'ttc' ;i lu'tll s a Jc\i;i kiiáUok niíxl

jára c'*;v asztalnál étkczcit Icleséíj^évêl. Mivel iniiKJazáltai

néha cí^v és ii<;\ aiia/oD idöhcii ('l;\ ni;isl(')l t:i\()l, az oiszái;-

nak kél \éi;éii lart(')zk()cltak, közcis udvartartást csakis I>n-

dán tarthattak, in:iskíilr)nhcMi pcdii; kiil()ii iidvanncslcrc;

volt Zsigmondnak s kíihin Máriának. Tciinészctcs, ho^v

mikor a l()<;sá<^áhól Hudaia visszatció Máiiának körnvezc-

téböl eltntek a lei;()sniertehb és legbefol vásosabb alakok,

mint Garav nádor, 1 )()mötör érsek, Forgách Balázs fpo-

hárnok,stb.,

az udvart sokkal könnyebben lehetett újra-alakítani s ez meg is té)! tént. Garay helvét István, majd

Ilsvay Leusták, Dömötörét Kanizsay János váltotta fel

söt a nádorságot a ii. Kárólv által nádorrá választatott

Széchy Miklós' is viselte, kirl 1391-ben mint néhai jeles

hívérl emlékezik Zsigmond királv.

De nemcsak a zászlós uraktól és fpapoktól nvert

fénvt Mária udvara. Az alsóbbrend tisztségeket is jeles

családok ivadékaival tölthették be. Mária ifjainak és ap-

ródainak sorában találjuk 1387., tehát az udvarnak egve-

sítése után, Forgách Jánost és Pétert,- valamint Felekes

Miklós mestert^ és Széchy Gál mdvari vitézt*) ;^ a bejárók

és bizalmasok közöl Mária királyné dicsérettel különösen

Forgách Balázst^ s Bessenyei Miklós mestert említhette.'^

Milv általánosan divatozott még e korban is, hogv a

legelkelbb családok gyermekeit finomabb mveltség

szerzése végett részint a királyi udvarba küldjék, részint

pedig a királyné gondviselésére bízzák, bizonyítja László

oppelni berezeg eljárása, ki gyermekeinek egyik gvámjává

Máriát kérte fel.~ Az udvari papok szintén rendszeresített

hivatalt viseltek. Mária gyóntatói közül Vazilo András

1 Fejér. x. a. 682. U. o. a 232. lapon 4 U. o. 687.

egy levél már 1385-ben nádorul említi 5 U. o. 45.

Széchy t. (> U. o. 5^2.

2 Fejér, x. a. 418. — Turul. 1883., 78. 7 U. o.^^^

3 Fejér, x. a. 721.

Maf.'yar Tort. Klctr. r88^— 5, 2"^



I 7'S VI ÁKKf sAnDOK

minoritát s István cs Lukács picpostokat ösmerjük. .Vz

L'lól)l)it Zsijûiond a niajâ ud\ arába, Maria királNnu külön

szol<;alatalxi rcMulrltc he'

Ternu-s/ctes, ho^v Zsij^nioiul, mint idc-^cii s/.ainia/asú,

ha snkhan ina<;var ne\c'lcst kajiotl is, l)i/ahnasai:)l:) enihc-

leit kíilt()khcd<höl ii^xckezctt össze\ah)iL;atni s udvari eni-

hcrci k()Z(.^ már 1385-hen föh'ette Forchtenan Pal i^n'^íot;

de a mint a ^hiria tríHiját hitorlí) Kis Károlv nu'-] t(')sá_ií()S

h()i"\átjainak cs olaszainak is csak L;\'ors futással lehetett

menekühiiök, mí<; nui^var tanácsosainak ei;v része, pl.

épen nádora, Szécsi Miklós, kegvehuet kapott, i\li;v Zsig-

mondnak is mei^' kellett ígérnie váhisztatásakor, hoí^v tiszt-

séiíekre kizárólai' maiívarokat foi^ alkalmazni S láttuk,

hogy általán magvar szellem uralkodott az udvarban, úgv,

hoj^v az urak na^vobb része a niagvaron kívül nem is

ösniert más n veivet; s ezt a magvar szellemet Mária éle-

tében, de talán nem az ó különös érdcniébc3l, meg is

rizte az udvar, ha Stibor s néhánv zászlós úr és fpap

ideiíen eredete néniileíí ronthatta is ez összhangzatot.

.\z anvakirálviié idejében, ki mintegv ellenrizte leá-

nvának háztartását, az udvari ünnepélvek, a krónikás sze-

rint Lajos királvért három évig hordott gyász mellett sem

nélkülözhették a fénvt s Velencze követei is ennekniegfelleg léptek föl. 1383-ban példáid 100 aranvat kap-

tak az útra s naponkint ötöt Budán-tartózkodásuk ide-

jére,' holott akkori szokás szerint a uiagyar udvar is

díjazta ket. S máshonnan tudjuk, úton is milv óriási ér-

ték kincs állott a királvné rendelkezésére, úgy, hogy

annak segítségével fenn lehetett tartani a nagv Lajos ko-

rabeli állapotokat. Erzsébet királyné kitett magáért, hol

annak helve volt, de egvébként igen gazdálkodott. A mint

azonban az ország kormán vzásával együtt a királyi háztar-

44 V . W í: N / 1 ; 1 . . 111. s ; J



\l \lv'l \ KIKWI \ M' I 7'*

lasl IS kc/.ri \<i')/.r kciitclli- /siînoiid, koiiiucl imisri^c,

i);i/ail.ís;i s a/. ;illam)a\ak ('Ia|;imlrk()/âl;isa fillal csaklia-

inai NTi^c lett a/, c^xkoii Iciniuk s Maiia hakiLa rv(--

hi'ii (ion/aiâ l'\'ri'iuv. maiiliiai li'icdclcm kíhclc in:ii olv

s/i\^('iivt'siu'k lahiha a nia^^xar iidvait, ll<>,^^' .'i/t nem is

Irlu'l IcjfcUdnii lia/tarlasiiak iicxc/iii. S ez a liaiixalk'is

c'_l;\Íc1(")s Zsii^nioiul koini.'iiix ásak i ^(SS-haii p\. a Ikncnczi

k{)/íársasáí;" sí"ni;c't\-c' krrtc Mária kiiáUiirl, lioiÂ clciîtsc

ki xMariiccio l*áll, ki jedcntckeiiv öszszcíêt hitelczt-U az o

iicl\ar:inak ;

miutI a kereskedre nézve semmi sem <>1\

veszedelmes, mint ha nem kapja me,L; j^énzét a kell ha-

táridre ->.'

Aranvos, széj) sehem ruháit azonban mégis csak k^ló-

rcnczhl hozatta Zsigmond.' S a divatnak neje, Mária is

hódolt. A külföldi fejedelmek szokása szerint is ruhá-

jára hímezN'e viselte országának czímerét. jobb karján

találjuk a czímerben lev ketts, illetleg itt tévedésbl

hármassá tett keresztet, mig balkarját az ösmeretes nég}'

pólva ékesíti. Hiúságról különben nem is vádolhatjuk t.

l\N)ppant megpróbáltatásokon ment keresztül, nielvek fej-

l(')d szellemét csakhamar komolv iránvba terelték. Lelkü-

letének alapvonásai, szelídség, jószív, kegvelet, bizalom,

hála, türelem s a mellett erélv, szép összhangzatban állot-

tak megiiver külsejével. A királvnt, kinek elhatározását

rendkíxíil szeretett atvja emlékének fölelevenítésével siet-

tetik, s ki szerencsétlen anvjanak holttestét az els ked-

vez alkalommal hazaszállíttatta; az uralkodót, kinek szíve

megesik a szegénveken, kit meghat a keserves panasz, de

méltósággal tri a maga szenvedéseit és soha sem feled-kezik meg balsorsának envhítirl; azt a nt, kit a koro-

nája miatt viselt lánczoknál csak Hymen láncza szorítha-

tott jobl)an, de a ki a jövevéiiynyel szemben mégis

1 \V'i;nzi.l, Stibor, 13. ;, i' . o. 730.

2 Wi.N/ij., 111. 031

23^



iSo MAl^KI SÁNDOR

büszkc'-n jelenti ki, h()<(v ót illeti a korona s aztán önként

teszi azt annak fejére, ki nem tudja öt nie<^becsülni; azt a

nöt, ki nem akadálvozhatta ii<i;yan mei^;, hoiLi^v nevében

mk(kljék az or^^vilok, de ki ma^â csak kei^velmeket osz-

togatott; azt a nöt, ki a börtön nedves falai közt, a zárdák

komor bolthajtásai alatt s az ármánvok színhelveit képez

paloták termeiben mindvégig megrzi a gyermeteg ke-

délvt, azt a nt, azt a királvnét száraz szigorral, kérlelhe-

tetlen ridegséggel bírálva sem ítélheti el a történet; nem

törhet pálczát fölötte, nem foszthatja meg sem tisztele-

tünktl, sem részvétünktl. Mert van valami, a mi fölötte

és fölöttünk áll: az embervolttuikkal járó kényszer, mely

annyiszor, oly igen sokszor terel hajlamainkkal ellenkez

iránvba, hogy sikertelenség esetén azt is összezúzza ben-

nünk, a mi másképen, szerencsésen használva, drága gyön-

gyöt érne. S nem követelhetjük a miilttól, hogy a rend-

kívüliségek szakadatlan sorozatával ejtsen folytonos ámu-

latba.

Mária n volt, királv lett, n maradt. Hosszasan el-

mondott történetének e hét szó a foglalata.

Tamil sága pedig a két utolsó.

36. Stepht Henrik Missalejából



M AK'IA KIK'AINM';. iHl

A "](). I;ii)(>n clíili »i(liil( > j)tx>''l lU'k ip pi Id.iiiv a iii-m iiiaiatll i.iiik.

l'oy kt'IIcll a/l (.'HV ;i/ ors/áôs lr\ cllaihan idcoIcaö torc-dc'kiuk más

pecsc'tikkc'l \ali) r)ss/clia^(inlitas;il)(i| kii<;cs/.il i;i. A ti.ití'iuli liü-c'-^ kcd-

\'ccrt iH'iiiiilat jiik a iiu'li,Ic\ <"> hiictli'k iiia-ôlal.lt :

Hátlap. Ellap.

37. MÁRI.\ KIRÁLYNÉ NAGY PECSÉTJÉNEK TÖREDÉKE.



A l'ECSKTEK S PKS'ÁKK KÖRIRATAI.

A JJ. Idfmn. fl("if(>r(íul<'i /u'tizck kmiriiln :

1. Avcrs : -f MAKii-; . i)i<:i c . \< . xncakmi-:

RcTcrs : s . i,.\i)isi..\is . ri.

2. Avcrs : + mak'II-; . nia : v, . \< : \ xc.Akii';

/v'c777'.V -• SAN'I' . I.ADISÍ.AN'S K. /\<>,7C/)r/l >.

j. Ai'rrs : ^ makii-: . n . \i . vxr.AKTK

Jvncrs : Moxi'yiA . marii-; . \< . \

^. Avcrs : -h moxkta marik

Ncvcrs : ix'i-:(,ixi-: xxc.ak'Ii:. /\n3c/>cii k.

5. AVCI'S :-^ MOXK'IA MARII-:

Rci'crs : rk(,ixi-: \ xíiarik

6. Avcrs : -H moxkta martk r

Nc7'crs : I'X.ixa \ xc.arik

7. Îvcrs : -\- MOXKTA MARII-;

J\cvcrs : rkcixk \xgarti:. Ki>zc/)cn r.

8. Ai'crs : + [maJi'íii-; \< . \x(íak'IK. Kozcpni k.

Rcvcrs : moxk'JA makik.

A 7-- liip'^'ii clüfiirdiil') Sioillum sccuikIiiiji jdvitoll ki >rirata :

Avcrs : [+• .m]aRIA . I)[kI (rR]AA H\X(rARIK . DAL.MACIK . CKOACIK .

RA.MK [SKRITK . OAITCIK . COMAXII-: . LODA.MKRIK . PA L(;ARIK "h] RKGIXA .

PRIXCKPS . SAKKRXriAXA . KT . HOXo[l>ÍIS MOXTIS SAXCTI AXCTT.I DOMIXA].

Rcvcrs : [4- siotlia'.m skcaxdwm marik dki oratia rkoJixk . h\x-

GARIE . 1-;T . AI.ÍOK\M . Ix'KOXORX .M . IX . AIJA PART . KXPSS.

A Sj . l(if)<)ii clufordiilh iifkos f)ccsci knriratd :

+ S . SKCRKlT . .MARII-; . RKíTlK . HvTiAR . Ki . T.

A QJ. Iap()U íií^vduaz a körirat.



lA R 1A I. () M.

MÁ K 1 A (i V i:r mkk k()1>: a.

I. Nag\' Lajos kin'ily hirodalma ii.i;>aii- altxaiulriai jviiriarcha. a császár meKl'í-

akkor crte cl k;Knagy()l)b leíjcdclinrl. mi- /oltja, liiidára úta/.ott s Lajost késznek

(ln második leánya született. A sziilelrs találta az eljej^yzés vé<írehajtíisára, de nem

évét a k(>i-idm('n\c-k és adatok összevetése arra, hogy az általa pártolt bajor hercze-

alapján 1370-re tehetjük. A kisdednek sor- gek ügyét elejtse. IClsö sorban Máriát

sát minteg\- elre elhatározta a w . Károl\' ígérte oda a kirá]\- és a királyné, kit a

nt'miet császárral még i ;i3 vban k(Uott csa- patriarcha X'iscgrádon keresett tol Lajos

ládi szerz(")dés. .\ leánvkát Ihidán a Nag) - Trencsénben találkozott a császárral, tegy-

boldogasszony iem])lomában keresztelték verszünetet, majd békét köt()tt vele s kész-

meg s nem a király els szerelmérl, ha- nek nyilatkozott eltrni az eg\házi átkot,

nem az ország \éd(") asszon vár()l nêxtízték ha e házasságot akadályozná. Károhnak

Máriának. .\ kir;il\- s egxcs tVipapok a nagyon érdekében állott e csalá(h (")sszcí-

Mária-cultus emelése ált.d ünníípi'lték meg köttetés. Alak szerint azonban nem ment

ez örvendetes eseméiut : azonban nem végbe az eljegyzés Zsigmond es Maria

szntek meg fiú után e])(jkedni, ki majdan közt ; Lajos ngyanis arra t()rekedett, hogy

N'agv Lajos trónjára liljeni. I-ieménN eik(,-t Nápol\t egyik leánya, esetleg Maria s an-

és Erzsébet királ) né n(")i babonáj;it nem nak leend férje örökölje. Vöjül w Károly

igazolta a sors: a harmadik gyermek is franczia király ifjabb hát, Orleansi Lajost

leány lett. Katalint, Máriát és Hedviget szemeke ki s az 1374-ben Párizsba küKUUt

szüleik gondos nevêlésben részesítették. mag\ar követség ezt el is jegyezte Kata-

|)<íméndi Lászl('> orvos és a t()rténetír(') linnal. a pájiát jiedig azon Ígéretre bírta,

Küküllev János volt els tanít(')juk Lajos hog\ Johanna hakila ut;in az új ))árra szál-

iid\arának komoKsága és fénye eg\aránt lítja át Xápoly koronáj;'it. l'ranczi.a k(')\t:t-

nagy hatást gyakorolt Mária értelmének ség viszonozta Lhidán a látogatást s meg-

(•s ked(''lyének feji /kiesére. \i nevelés ,'dapja i'íjította az eljegyzést. íled\iget X'ilmos

az Isten félelme s a szülk tisztelete xolt. osztr;ik berezegnek szánta a királ}", ki

f/—/. lap.) Mária és ZsignKjnd mátkaságát is sür-

IL .\ Lajossal háborúskodf") w Károlv gette. Katalin azonban 1-575 elején majd-

'*''- L'J.V^'^' családi szerzéxlés mt;g\ al(')sí- nem a franczia k(netség szemelattara

tására tr»r(;ked(rtt l'rzmisl tescheni herczeg húnvt el, mi Lajost halx)z<')\a te-tte, ne

e czélból már 1371-ben értekezett László inkább Orleansi Lajcjsnak adja-e Máriát ^

nádorral,

s Lajos király 137^ febr. 20-án .\ .\apol\ra féltékeny pápa iránt való te-

kijelentett(;, h(így hajlandó egyik leányát kintetbl is a német szövetségnek nyújtott

nnil adni Zsigmond herczeghez. Ján(»s clínn t s <z (jsszek()ltetést most a háza g)a-



iS4 TARTALOM.

rapodásr'in nuik(ul(') Károly is ('lénkchbcn

óhajtotta. Utódjával, Venczellel s az öz\eííy

császárnéval személyesen találkozott a ki-

rály s I }79-ben Nafíy-Szombatban ment

véfíbe az eljegyzés. Lajos a leng) el urak-

kal és Kis Károlylyal is elösmertet\én

leánya (irökösödését, Zsigmondot a budai

ud\arl)a \itette s i3S2-ben Zólyomban

iránta és Mária iránt hódolatra bírván a

kengyel urak egy részét, a királ}"i várak

birtokbavételére és a lázadó Ziemovit meg-

fenyítésére sereggel küldte öt Lengyelor-

szágba. Maga a királyné azonban mindenké-

pen akadályozta a házasságot. ( i')— ?o. luf).}

MÁSODIK FEJEZET.

MÁRIA TRÓNRALÉPTE S ELJEGYZÉSE.

(1382-1385.)

L Nagy Lajos elhunyta után 1382 szept.

17-én a megjelent urak Máriának hódol-

tak, de nem örökösödés iránt 1307-ben és

1378-ban tett Ígéretek, hanem szabad vá-

lasztás alapján. «Ugy emelték öt trónra,

mintha fiú volna.)) A trónöröklésröl nálunk

e korban még nem volt törvény s Mária

megválasztatása szabad akaratból történt;

1723-ban azonban reá mint elzetes pél-

dára hivatkoztak. Királynak azért nevez-

ték, hogy így is jelezzék fölségi jogait;

Mária maga csak a « királyné)) czímet

használta. A választás oly drámai mozza-

nat lehetett, mint 1741-ben a Mária Teré-

ziának való segéhajánlás. Gyámul anyját,

Erzsébetet rendelték mellé, de Zsigmond

ügyében nem intézkedtek. A koronázás a

választás napján ment végbe. A külfeje-

delmeket követségek értesítették Mária

trónraléptéröl, mit Velencze, Kis Károly és

Zára szerencsekívánatok közt vett tudo-

másul. Horvát- és Dalmátország kormány-

biztosává Bessenyeit nevezték ki a király-

nék. Ott, valamint Bosniában és Lengyel-

országban mindjárt kezdetben mutatkozott

az elszakadás vág}\'i; az utóbbi helyen öt

vár jutott a litván Lubart kezére. A ra-

domi gylésen a lengyel rendek kijelentet-

ték, hogy Nagy Lajosnak csak azon leá-

n}át fogadják et, ki állandóan köztük fog

lakni ; és Visliczán örömmel hallották,

hogy Zsigmondot Erzsébet nem akarja

királyukká tenni. 1383. márcz. 28-án az

anyakirályné fölmentette ket a Máriának

és Zsigmondnak tett hségeskü alól, de

Hedvig és Vilmos elösmertetését követelte.

Ezzel ki volt mondva Magyar- és Len-

gyelország teljes különválása. Mivel azon-

ban a lengyelek így is súlyos föltételeket

szabtak, Ziemovit masszóvi herczeg pedig

Hedvig nöl vételét tervezte , Erzsébet

újra kegyeibe fogadta Zsigmondot, sereg-

gel küldte rajok s fenn akarta tartani a két

ország személyes egységét. (ji— /?. lap.)

W. Mária helyett, ki «örökös» királyn-

nek nevezte magát, anyja, Erzsébet ural-

kodott; ez pedig mindenben Ciaray Miklós

nádor tanácsaival élt. Politikájában a ná-

dort hazafias indokok vezérelték s ö min-

denben Nagy Lajos terveit akarta meg-

valósítani ; hanem az anyakirályné önfej-

sége s az országtanács és a furak akadé-

koskodásai következtében ezt alig tehette.

Garay mellett más nagy urak is befolytak

a közügyekre. A három Horváthy-testvér

és Palisnay egyenesen a nuralom meg-

szüntetésére törekedett , de nem csupán

önzésbl, uralomvágyból, vagy sértett hiú-

ságból. Alkalmatlan idben, épen a len-

gyel követelzések idejében állottak elkívánataikkal. Az elsietett koronázásért igy

utólag kellett bnhdnie az országnak.

Erzsébet most líjabban is hségre esket-

tette a dalmát városokat ; a lázadás mind-

azonáltal egyre terjedt s az új bán, Apor

Laczkfy István, még maga is szította azt.

Velencze eleinte hajlandó volt ugyan a

kirélvnéval való szövetkezésre, utóbb azon-

ban várakozó helyzeteit foglalt s beérte

általános biztatásokkal. A királynék meg-

esküdtek a turini békére, Garay pedig kel-

leténéljobban bízott a velenczeiekben. A ta-

nácsára Horvát- és Dalmátországban kör-

utat tev királynékat a nép mindenütt

hódolattal fogadta, miért is Erzsébet ki-

rályné ridegen bánt a tle Hedvig békül-



lAK' TAI.OM, 1S5

(lt'-S(''t l<t''|-t"> l(ii^;\ clikkcl - c/ik lcj('iick.

S/;iii(li>4()\ n.ik. mciickrih'sr iii;ni .1 \tli- jdtt

ifjakat lflart(')/tatta. A radomi ois/áj^j^'yíi

lós most fciiyi'Ki'töli'K Irpt'tt fi)!, iiiiic I''r

zsebet a kormányzóvá kinevezett Zsi-^moiidbeküldésével leiéit A komoly ellenállás lií

rére azonban \éj;re is ;ilinf^'e(lte l!ed\iêt,

kit a ieni^Nclek 13S3 okt. 13-én mefíkoro-

náztak s nemsokára ní'u'il adtak a lit\án

Jafêllo lHászlcSnak, mi által jeii'ntékens en

n(uekedett orszáâd< hatalma. Mária m-m

tudta egyéniségét úgy megtagadni, mint

Hedvig. Nem szerette könnyelm jeg}esét,

ki nagy oka volt Lengyelország elszaka-

dásának;

s e hidegséget észrevéve, Zsig-mond íjS^-bi'H ("inként \onúlt l)át\jához.

\'eu(/el cseh kir;d\ho/ \:/./.c\ e^^yidejiileg

lnllllil;d^ MicL^ a |)ári/si udvairal val(') tár-

gyalások. Az Anjouk magyar r.s íranczia

ágának egy(;sülésével kell vala megsz<;r(rzni

Nápolyt;

s 1^3ekéjén

magyar követs<'?gment l'árizsba. hogy Orleansi Lajost vö

legényül n\crji; meg Mária részére. Je!

képileg csakugyan megkíitötték a házassá-

got s a sok szép tulajdonnal, de sok árny-

oldallal is bíró Orleansi Lajos már meg-

indult Magyarországba, midn a Velencze

akadékoskodása folytán hosszasb várako-

zásra kényszerítve, Troyesban hírül vette,

hogy Mária idközben Zsigmondhoz kény-

szerült lu'u'il menni. f.^j—óo. lop.)

HARMADIK FEJEZET.

mArl\ házassága; kis károly királysága.

(13S5— 1386.)

I.

Máriánakállítólag nég\ jegyese is

volt. a sors azonban Zsigmondnak kedve-

zett. Délen ugyanis mindegyre növekedett

III. Károly nápolyi király pártja s az elé-

gületlenség országszerte terjedt. Erzsébet

a kedélyek megnyugtatására 1384-ben or-

szággylést tartott s ezen Mária az arany-

bullát megersítette ugyan, a nemesség

fölkelését azonban mellzve, a Nápoly fe-

ll fenyeget veszély ellen inkább Velencze,

Bosnia és Ausztria jóindulatában bizako-dott. Ebben, fkép pedig a csak kereske-

delmi érdekeket hajhászó Velenczében na-

gyon csalatkozott. Károly pártja egyre

gyarapodott. E párt megbízásából Hor-

váthy Pál zágrábi püspök, álürügyek alatt,

Nápolyba ment s alak szerint meghítta

Károlyt a magyar trónra. .\ király sokáig

vonakodott, neje, Margit is mindenképen

tartóztatta s Velencze maga sem volt tá-

jékozva a király terveirl. O azonban el-

fogadta a meghívást ; Zengbe, majd Zág-

rábba ment s onnan rendszeresen izgatott

Mária ellen. Ezt e közben jegyese, Zsig-

monrl is fegyveresen akarta kényszeríteni

a házasság megkötésére. A fenyeget poli-

tikai viszonyok közt Erz.sébet sem elle-

nezte ezt többé s a házasság, melynek

elzményeirl a francziák kalandos híreket

Majíyar Tort. Életi. 1884—5.

terjesztettek, az udvari pártok kiengeszte-

ldése mellett 1385 mindszentek napján

végre csakugyan megtörtént. A képviseleti

rendszer egy nemének alapján összegylt

országgylés hódolt az ifjú párnak, Mária

pedig újabban biztosította az ország ki-

váltságait. Végzetes hiba volt, hogy a kor-

mány nem követelte Zsigmond megkoro-

náztatását. Miközben Zsigmond rokonainál

keresett segítséget • Kis Károly ellen, ez

deczember elején Budáraindult és színes

ürügyek által megnyugtatva a királynékat,

ünnepélyesen vonult a fvárosba, hová or-

szággylést hirdetett. Ez kormányzóvá vá-

lasztotta t s az utczai népség elégedet-

lenségén fölbátorodva, küldöttség által le-

mondásra szólította föl Máriát. A királyné

csupán egyéni szabadságának biztosítását

kérve, egy közte és anyja közt lefolyt ér-

zékeny szóváltás után csakugyan lemon-

dott, ha nem is önként, mint híresztelték.(61—j8. lap.)

II. A rendek most, 1383 decz. 31-dikén,

Károlyt választották királynak s t a meg-

jelenésre kényszerített királynék jelenlété-

ben Székesfehérvárott január i-jén meg is

koronázták. A királynék gyásza és szenve-

dett méltatlanságuk már ekkor rósz hatást

keltett, a nép pedig egyes jelenségekbl

24



i8o lAWIALOM,

jósolta Káról}' uralniának ros/ \i;;j;c't. ()las/-

ors/áíí na^íy lelkesedéssel fííjíadta a koro-

názlatásról szóló hírt, míj^' itthon Káiols

mindent ell«")vetett a niafía uralmának biz-

tosítására Különben ejí) fedél alatt lakotta királvnékkal. kiket állítókif,' számzni

szándékozott Krzsébet, ho^'v ezt meií-

dözze, (iaray bi'icsúzásának ('s Zsigmond

egy fontos levelének ürügye alatt magához

kérette s lM)ri;ách által, adott jelre, fbe

sujttatta (")t. min hixci az (irsí'tget lefeg\-

N't.'rezték Kz esetet a né]) másképen ])e-

szélte, mint a történelem. Károly súlvosan

megsebesül\(.' is ké}x;s \-olt szobájába \ isz-

szavánszorogni, elk-nben várnagya, Albe-rico s fembere Horváth v János, csak er-

szakosan tíirhetett magának utat a né]x;n

keresztül, mel\ most az t)laszokat rabolta

s ép úgy éltette Máriát, mint pár hét cli-ftt

Kis Károlyt. i-(}—S(>. Uip )

NEGYP:DIK FKjK/KT.

MÁRIA HORVÁTOKSZÁ(;i ÚTJA S FOCSÁíxA KS ZSIGMOND

MECiKORONÁZÁ SA

(13SÍ.- 1307.)

I. Máriának nem volt közxetetlen része

a véres tettben ; hanem azért mégis meg-

jutalmazta annak elkövetjét, l'orgách Ba-

lázst. Károlyt, kinek érdekében Flórencz

igen melegen, de elkésve szólalt fel, febr.

8-án Vi.segrádra vitték s 24-én, midn se-

l)ei gyógyulni látszottak, kivégezték. .\z

átok alatt lev királyt csak négv é\" múlva

temethették el egyházi szertartások szerint.

Pártja még sokáig bizonytalanságban élt s

tia, László, csak 1387 ápril i8-án kezdette

magát magyar királynak nevezni. A zavart

növelte, hogy Mária nem akart egvütt élni

Zsigmonddal, kinek érdekében most Ven-

czel cseh király hadsereg élénnyomult az

országba s 1386 május i-a-én (ryörött szín-

leg ki is békítette a feleket ; Zsigmond

azonban nem ment líudára. hanem C.seh-

í)r.szágba tért vissza. Erzsébet, Zsigmond

Ixjszújától tartva, vejével, Jagelló Ulászló-

\'al lépett szorosabb szövetségre. .\ kiráh-

nék, hogy az e közben egyre háborgó dél-

vidéket lecsöndesítsék, most ismét Horvát-

országba indultak, melynek bánjává Szent-

györgyi helyett

Losonczy Lászlót neveztékki. A horvátok fenyeget magatartása miatt

azonban nem mertek tovább menni Kap-

ronczánál s (iaray várában, Ciarában akar-

tak menedéket keresni. Tervöket nem való-

.síthatták. A vár közelében ugyanis, szep-

tember derekán, a lázadók megtámadták

kíséretöket ; Forgáchot, (xarayt levágták s

velk is méltatlanul bántak .\zutan kü-

lönböz várakban, végre Novigrádban (iríz-

ték ket, hol — talán Kis Károly özvegyé-

nek akaratához képest — az anyakirálynét

1387. januárja els felében mi-gfoj tóttá k.

(Sy-ioí. Icip.)

II. .\ neje ellen használni kí\ánt sereget

Zsigmond most Mária kiszabadítására, de

eg\ úttal saját hatalmának gyarapítására

akarta fcilhasználni. .\ Mária fog.ságának

hírére alakúit ideiglcMies kormán) már 1387.

januárjában helvét adott neki, mint az

ország fkapitányának és urának A láza-

d(Sk ellen való harcz eszméje még a gyer-

mekek játékaiban is jelentkezett s meg-

nyerte Zsigmondnak (jaray korábbielleneit.

Velencze szintén megígérvén közremk<")-

dését. Zsigmond a lázadók ellen indult : de

nem merte ket ostromolni, hogy meg ne

öljék nejét, kit — néphagyomány szerint —Stibor és Bebek Antónia csellel hiálxm

akart kiszabadítani. Losonczyra bízván a

a megfigyel .sereg vezetését, maga Ma-

gyarországba tért \'issza s a más vidéke-

keken is mutatkozó forrongások ellensú-

Ivozá.sa \égett márczius végénBudán

királvlyá választtatta s 31-én Székesfehér-

várott meg is koronáztatta magát. A csonka

országgylés. vag\ — mint saját magát

nevezte — liga, igen szigorú föltételekhez

kötötte a választást. Zsigmond király most

nagvobb erélylyel dolgozott nejének kisza-

badításán s a tengeri segítség dolgában

\'elenczé\el kezdett alkudozni Kz, a pápa



I AK' I AI.OM 1X7

.lii.il Is l)ii/ilíi i.ii \ ,1, I ;,ii I Ml liidi kíil(li(

N()\im;iil .il.i iuiit> s mi\('l ;i hi/.idokn.iK

sehol sem 1n( (1\ f/ctl .1 s/.ci'ciicsc, I loiA ;'itli\'

|,llloS ,1/011 esküre Ivelív S/el ít \'ell \l;iri;'it.

hof^V S/en\e<leK sérelmeiéit lieiii ;ill I lo-

s/nt, jiiiiinsIcii (s.ikii^N ;in lol.idt.i \o\i

<4rá(lol és s/;il);ulon l)0('s;'itot t;i ;i kir;'il\ lU't

ki hnk-^j.'it cksö sorbnn \'elonr/o ii;int 111 n

t;itl;( ki Miim^k h.'ij(')jáii ment a (kdin/it

v.irosok, \'el(;iic/.u c;s ;iJ).!)),!

;i.ll;il lelkesen

ii(l\()/olt kii;il\ lU', ki kül()n(">sc'n kit liiitcttc

.1 ki")ll("> ('s tíMtriUitírt) Moiiacit, '/.i'v'ViWúy.x.

Ilol .1 lii|).i|»ois IS loin.ik i;l('-li e,l(':j(; sJííU'i

/síjînoiiddal ji'iliiis .| ('-ii l;d;ilk()/ott \'\':i

jí'vcl, kit iiíles(';4e iiie^,'l(;j)('t t . a/. (;í<í';sx. Iió

napot /,;'i;^rál)l)aii ('-s annak vid('-k<'ii l<)l-

tottc s tapasztalnia kellett, hoj^y a/, öl

nie^;nient(") \'elen</e helyctltc inifnár Zsif^

mondói ismeii királyul, .Mindamellett níe;^

kí)nny(l>t)ült szí\v(;l sietett \ issza hndára,

\ íf4as/taltat\a a/.oii l(;lk(;sc;(lc';s által, mely

i\(;l a núp — útközben — mindenütt ío

.Leadta f /(>/ / j(i. lap )

OTODIK P'KÍKZKT.

MARIA i:S ZSKxMONI) MINT TAKSKIRALYOK.

I ^Sy- 1^90.

Zsigmond királ}' X'áradra, szent László

sírjához, nejével eg\ utt tette meg a meg-

koronáztatás után szokásos utat s Debre-

czenen át J)ié)sgvörbe rándult, melynek

kies vidékén, a máig is róla nevezett vár-

ban, Mária mindenkor örömest tartózko-

dott. Csak október \égén mentek Budára

s a telet. fVilváltva, ott és Visegrádon töl-

t(Jtték. .V lázad(')kon nyert gyzelmek hírét

ellensúlyozták a 'J'\artkó bosnxák király

terjeszkedésérl kapott tudósítások. Zsig-

mond ezt annak tulajdonítván, hogy sokan

inkább Máriát tekintik királynak, ország-

gylést tartott, melyen öt Mária kétségte-

len királ\úl ismerje el. A rendek 1387

augusztus 2.S-án (s nem pünkösdkor, minta krónikások írják) Zsigmondot, kit — ha-

gyomány szerint — érzékeny beszédben ös-

mert el királyul Mária, általános kegye-

lem Ígéretére s mas fontos engedményekre

bírták, mintegy törvényes alakot adván a

márcziusi csonka országgylésen való meg-

választatásának. Mária ezentúl, egyelre,

alig vett részt politikai dolgokban, hanem

jobbadán Váradon és Diósgyrött idzött;

míg Zsií,'nu)nd annál tevékenvebl)en m-

kiidíkt a kiildiplomatia terén. Seregei 1388

folytán újabb gyzelmeket arattak s a lá-

zadók erejét más körülmények is lankasz-

tották. Az 1388-ról 1389-re men télen

azonban összeesküvést szttek a királ}

ellen, kit — a krónikaíróknak regényesenhangzé) elbeszélése szerint — csak felesége

mentett meg a haláltól. \i veszély ismét

közelebb hozta egymáshoz a házastársak

szíveit. Ugyanezen idre esik Zsigmond

törvényes királyságának újabb, tüntetés-

szer emlegetése. 1388 nov. 25-ike óta

Mária még inkáf)b tartózkodott a kormán}-

ü gyek ti, Zsigmond pedig Tvartkóval ba-

joskodott, ki a tengermelléken mind na-

gyobb foglalá.sokat tett. .\. dalmát városokjobbadán híveknek bizonyultak. Zsigmond

kisel)b hadjáratot intézett a délvidékiek

ellen s Temesvárott találkozott nejével. Az

1390, évi oláh hadjárat idején távollev férje

helyett Mária vezette a kormányt s foly-

ton levelezett férjével, kivel együtt jelent

meg Váradon szept. 8-dikán szent László

lovagszobra fölavatásának ünnepére. (121—

2'V



iSS TAHTALOM.

HATODIK FEJEZET.

MÁRIA UTOLSÓ ÉVEI KS HALÁLA.(1390— IJ95.)

Durazzói László, mint Károly fia és

utóda, 1390 okt. 15-dike óta minderöseb-

hc.n izgatott Mária és Zsigmond ellen;

Palisnay és Tvartkó halála után azonban

keveset tehetett. Hervoja horvát bán s

Dabissa bosnyák király meghódolt, Dobor

elesett, Horváthy Jánost pedig és Kontót

számos társával együtt kivégeztette Zsig-

mond (1392— 1393)- Mária nem vett részt

e véres eseményekl)en. I'ölváltva kereste

föl kedvelt mulatóhelyeit, közben azonban,

fleg birtokügyekben, most is gyakorolta

királyi hatalmát ; st helyettesítenie is

kellett Zsigmondot, midn azt 1393-ban és

1394-ben Csehországba szólították a Ven-

czel király és a rendek közt fölmerült

egyenetlenségek. 1394-tl fogva Zsigmon-

dot mindinkább foglalkoztatta a török el-

len indítandó háború ügye, Mária ellenben

csak a tél kezdetén tért vissza Diósgyrrl

Budára, hol Zsigmond most kiváló gyön-

gédséggel bánt vele. Kedveért még a tá-

táborba való indulását is elhalasztotta.

Májusban azonban már Nikápoly alatt

állott s nem egy jelét adta személyes bá-

torságának, midn hírét vette, hogy neje

1395 május 17-én szerencsétlen esés és szü-

lés következtében kisdedével együtt életét

vesztette. Zsigmond a táborból hazaküldött

Kanizsay érsekkel Váradon szent László

lábaihoz temettette el nejét, alapítványt

tett emlékezetére, egyik legnagyobb ellen-

ségével, a megkegyelmeztetése után váradi

püspökségbe áthelyezett Horváthy Pállal

miséket mondatott lelke üdveért s 39 év

múlva maga is itt keresett örök nyugal-

mat, {/./o—/JJ. lap.)

HETEDIK FEJEZET.

MAGYARORSZÁG SZELLEMI ÉS ANYAGI ÉLETE MÁRIA IDEJÉBEN;

A KIRÁLYNÉ JELLEMZÉSE.

(1382— 1395.) -'V

1. Politikai tekintetben Mária uralmát a

folytonos lázadások rósz emlékezetvé te-

szik ugyan, t magát és kormányát azon-

ban nem lehet vádolni alkotmányellenes

törekvésekrl. Az általa tartott négy or-

szággylés bvítette a nemesség jogait s

korlátolta a királyét, az oligarchiái kor-

mányzat s a pártok türelmetlensége azon-

ban folytonos tápot adott az elégletlen-

ségnek. Ennek politikai tévedései mellett

mindazáltal nem lehet feledni a más téren

szerzetteket. Dömötör érsek például épen

1382-ben körvonalazta szabatosabban a ma-

gyar egyház alapelveit ; tanulásra serken-

tette az alsó papságot s hitbuzgalma s az

irodalom és mvészetek pártfogása által

több fpap tnt ki. Szívbl vallásos volt

maga a királyné is és tettleg mutatta ki

az egyház iránt való áldozatkészségét. Az

irodalom több derék mre hivatkozhatik ;

népballadák és költi elbeszélések szóltak

Mária életének epizódjairól ; a történetíró

Monaci Lrincz, Paulo Pál és KüküUey

János személyes ismerse s pártfogoltja

volt a királynénak ; a vallásos irodalom is

virágzott és tért foglalt szent Ágoston böl-

cselete. Mária könyveket másoltatott ;ba-

rátja volt a magyar nyelvnek, mely alatta

is az udvar nyelve maradt és saját példá-

jával igyekezett elmozdítani a képzm-vészeteket, miknek legnagyobb alkotása ez

idben szent László váradi lovagszobra. —



'lAK'l AI.O.M. IH9

A l<(M-('sl<('(l(''sl sokban akadályo/.la iijí}aii

V(>l(Mic/.c f<'íllt''k(!iiyk(ul(''sc, inásn-szl a/.on-

ban nemcsak nu'j^'tartotta az a \v.\í,'i i)iacz()-

kat, lian(Mii újakat is lií'xh'totl ma^'/mak i';s

Szcb(Mi rpcn (•/. idben lelt oly fontos

pont a keleti keriískcídeUnnben. I mUví rábízá-

sát számos város k(")s/.(")ni Máriának. A f()ld-

mii\t'lésben j<') pt'ldával járt eh") a királyné,

ki majâ is szívesen kertészked(;tt ; az ej^ész-

séêsebb lejlíHlést nem f^átolhatták e^'y(!s

erszakoskodó furak, lielyenkcMit p<'dÍK

méfí javult is a jobbáj^yok helyzc;te s je-

l(Mitékeny volt a fcHdbirtok értéke, bár nem

vetekedhetett a városi telkekével. Az állat-

tenyésztés nem hanyatlott, az ipar néhány

új ága, pl. az érczöntés, ekkor honosúlt

meg s a közlekedés jóságának szükséges

voltát maga Mária is hangsúlyozta. Az

árúforgalmat teljes érték pénzek veretése

által igyekezett elmozdítani. Az igazság-

szolgáltatás terén több kitn férfiú mkö-dött s a királyné, ha nem állhatta is útját

egyes önkénykedéseknek, e részben sem

vádolható inkább, mint korának sok más

fejedelme. (íjj—lyj. lap.)

II Mán.inak iWidán, O I Indán és Vis(!g-

rádon volt fényes |)atí)tája. Idnkint na-

gyobb utazásokat U'Xi a hazában s kiváló

<")r(')mm(!l idzíitt di(')sgyri várában, vagy

a váraíli klarissáknál. Utazás k(")zben (':p

úgy ragyogtatta gazdagságát, mint magá-

ban a királyi udvarban, hol fpapok és

zászlósurak mindig számosan voltak jtilen.

Anyja, i iH5-tl fogva pedig Zsigmond is

kidíin udvart tartott ; csak J>udán egyesí-

tették azt Mária királyné udvari ifjai,

apnxljai, káplánjai stb. közül néhánynak

nt;vét is (ismerjük. Az udvarban magyar

szellem uralkodott ,\ királyi kincstár gaz-

dag volt és csak Zsigmond pazarlásai me-

rítették azt ki ; r^H8 óta Mária a folyó

költségeket már nem egyszer fedezte köl-

csönvett pénzzel. Nem volt hiú, de sokat

adott küls megjelenésére. Jellemének és

lelkének szép tulajdonságai nagyban eny-

híthetik azon ítéletet, melyet a magán-

életben is szerencsétlen királynéra politi-

kai tévedései miatt mond a történetírás.

(jj2—180. lap.)

A pecsétek s pénzek köriratai. (1S2. l.)

KEPÉK.

ONALLO KEPÉK

. Nápolyi Johanna Giotto frescója után,

mely a nápolyi Incoronata templom-

ban van, Hahn Antal által vett má-

solatról .__ „_ .__ _,. .__ .__

A brünni szerzdés, a bécsi cs. és k.

titkos levéltárban lev eredetirl .__

1 Durazzói Károly xviii-ik századi réz-

metszet után Summonteból ___ ___

(_^Zsigmond magyar királylyá koronáz-

tatása. Az eltérben Valois Lajos

herczeg kikosorazása. Miniatré a

Froissart krónika boroszlói példá-

nyából __ .__

Lap

V^

24

32

100

.Sigmond császár és király Dürer Al-

brecht festménye után, melynek ere-

detije a nürnbergi városházán van 121

(^ápolyi László xviii-ik századi réz-

metszet után, Summonte munkájából 121

/Zsigmond a franczia királytól s török

háborúra segélyt kér. Miniatré a'

boroszlói Froissart krónikából

vMária királyné három nyelv zsoltá-

ros könyvének egyik díszlapja, szín-

nyomat a Szent Floriani CodexblTornai Gyula rajza után ___

^ Nagy Lajos birodalma i3S2-ben térkép

.. 146

161

29



190 lAKl AI.OM.

A SZ()VK(,HK NYOMOri KKPKK :

I.ap

Strpht HcMink' Missalrjannk \<.07.á(\hc

ti'ije -. -- -. _-_ - I

JJiósííyor. L)()ri-(: raj/.a ._. . ._. •<

Xa}4\ Lajos (TckKt^niutatója 1370-böl

Dörre raj/.a _._ .._ C^

A Máriacelli csodatev kép S

Anjou -ezínierek Aachenbl 10 11 12

Contarini András dofê __. ... -__ 23

^Mária Czell. Dörro rajza ..^_ --_ _\o

Na<;y Lajos arczkcpe a J>écsi Króni-

kából _ - . --- _.. -.- ji

Mária királyné arany s ezüst pénzei

Aííota rajza ... ... .-- ^. . _-. 3J

Hedvig királ\né, krakói képe után .__ 33

Nagy Lajos és Erzsébet a máriaczelli

templomban lev domborm után 60

''Visegrád s a \isegradi rtorony. Dörrc

rajza ___ ... _-_ ___ .-- .-- -.- (n

ALiria kiráhné, Thuróczy Krémikájából 70

Sigmond császár és király, ugyanonnan 71

Mária királyné nagy pecsétje, els lap.

Ágota Imre rajza __. __- ^_ _._ 72

IVIária királyné nagy pecsétje, hátlap

1,'gyanattól .... _._ .__ _.. ___ 75

Erzsébet királyné pecsétje. Mala-

chovszky rajza ... ... ... ... 83

*'J'ata. Dörre rajza ..._ ^.. ... ... 86

Mária királyné függ titkos pecsétje.

Ivozeluch rajza ... ... __. .__ 83

Mária királyné okiratra n}omott tit-

kos pecsétje. Malachovszky rajza _

Lap

100

120

Ivanirs vára leszti Árpád rajza .,.

.\z ivanicsi templom ('gyanattól

S'/. (irisogonius temjíloma Zárál)an

Venerio Antal dogé ... ... ...

* Székesfehérvár. Dörre rajza... ...

*Nagy-Várad s Sz. László hermája.

L'gyanattól . ... ... ... ... 121

Janus Pannonius. C'orxin -("odexböl.

L^örre rajza _._ ___ ___ ___ ___ 139

l*)ajazcd szultán l'ayerabend xvi-dik

századi rajza után. Drre rajza ... 140Mária királyné váradi sirja Canon de

\'il]e l(^vassági tábornok rajza ... 130

Alária királyné koronája, az ambrasi

gyüj temen vben lev eredetirl raj-

zolta Fahrenbauer ... ... ... 151

Nikápoly, Dörre rajza ... ... ... 152

Mária királyné selmeczbányai két há-

zának belseje, Dörre rajza ... 153

Jíuda legrégibb látképe Schedel króni-

kájából.

_._ ... _,„ .._ ... 173Mária királyné körmöczbányai piaczi

házának külseje. Dörre rajza... ... 174

Mária királyné körmöczbányai háza a

zólyomi kapunál. Dörre rajza ... 175

Stepht Henrik Missalejából egy dísz-

lap alja ___ ... ... ... ... ... iSo

Mária királyné nagy pecsétjének töre-

déke a magyar királyi országos le-

véltárban lev példányról rajzolta

Ágota ... .... ... ... _.. ... 18193

/A t\sill(i<r<^(il ji'oyzcft iájkípik A'TV is XVIlik sr.ázadi lu'ivufsufik uiáit készültek )

MEGJEGYZÉSEK A KEPÉKRL.

L Johanna királ\né arczképének, melyet

némelyek szerint maga (xiotto festett, de

a mely egy i.skolájához tartozó fest müve.

hitelességét kitn mbirálók védelmezik.Nápolyban a S. Maria deli Incoronata

templomban lev (iiotto-frescok históriai

alakokat ábrázolnak. Ezek a hét szentsé-

get tüntetik el s Johanna a communio-

nál, gyónásnál és házasságnál van meg-

örökítve (L. Oowe & Cavalcaselle : Ge-

schichtf der Italienischen Maierei. Leip-

zig, iSfx). L 267. s köv. 11.) Az általimk

közlött kép annak másolata, mely úgy áb-

rázolja (")t, a mint Tarenti Iôssal eskü-

szik.

Zsigmond császárnak egy eredeti képé-

rl tesz említést : Scriptores Rerum Lusa-

ticarum. Neue Folge W 1870. «und aus

solcher erkanter Liebe, die Keiser Sigis-

mund mit viel Gnaden zu Stadt (Görlitz)

gehabt, hat ein rathe Seiner Majestat per-

son abcontirfevn lassen. und zu einem



I Alv- I Al.oM. i'M

lan^fii i^fdcix.Uiini; ircs Iniiiiiiicii In riis iii

<li( rathsstiilx- licn><('ii lass<-ii, wo is/ l)is/

aiift liculc (l()M<•^sta^íis iiac h IJonilacii (len

X )iinv (T'>,í5) li«''íK''' "'"' l;<'^''I"' ''^ "' "

1-" kr|) ina is nic^ vau, de iiciii jiit lial\ ;'ui

hozzá- noin tartottuk (/(''Is/cruf lennek ki)

/(")lni a/t, nu'h' k(''S(")l)l)i U);\an, (K kilÍHK")

nuui';s/ti")l \an

I)ura//()i Káról) és Nápolvi L.is/k'i ke

j)ei Síunnionteból vannak \éve Smn

nionle hía'.s a ná|)ol\iakn;'i,l, sj)e(.ialista,

t;rt'(l('ti torr.ások után dol^'o/ott s elismert

tekintél) . Ö kepeit nHUMnlékekr(")l \-ette s

mindig számot ad lionnan I.Lja/ nj^'van,

hopy kora izlésóhoz képest nrc/képi'it ha

rock kerettel \'ette körül, de \nl(')s/inntU'n.

hogy ott NápolyV)an, hol mindenki ellen-

rizhette, ideális képeket csinált volna. lg\

mondja ö Durazzoi Kái'olyról : «. . e eo-

mincieremo a discorzere di Carlo Terzo

ditto di Durazzo, l'efligie del (]uale, eonie

(jui appresso si vedé, rabl)iani() tattá

esemplare dal naturale da (juella in }iit-

tura, nella C\'ipella della Regina sua mo-

glie, álla ("hiesa di San Loren/o di Xa^

poli,dove iiisieiii' iiiii la l\'<gina si vcg-

guiKi inginochial i axanli l'iinnia„'iiie deli

Madre di I >ir» ..

.\;i|)ol\i I,ás/I<> ar< /kepe loi'iasaii (')[

Siiniin<inl( ekkip ír "Siegiie il discorso

di l.adisiao, hglinlo di ( arlo, l'etiigie rlel

i|iiale, ( owie apressn si \'i'de, l'alilMainír

íatta eseini)laie della siia staliia niariiioleíi

del siio stípoN r<i, nella ( liiesa di San ( i\(>

a ("arbonaia "

,\ l'roissart kri'tnik;d)(')l \elt k('t iiiinia-

linc a boroszlói \árosi kon\\tárban leví>

|)éldányr(')l másoltatott le ilz a pi'ldány

hajdan Merész Károly burgundi herczegé

\()1( s Schidtz Alwin kitnt") monogrnphiát

írt róla, melyben kellleg méltatja a kö-

/é})kor e bámulatos széji hagyományát

A másolás pontosságára Markgraf úr, a

könyvtár igazgatója ügyelt, s itt Deutseh

mintézetél)en sokszortjztatott

Mária kiráUné három nycKü zsoltártjs

k(")nyvét a sz fl(')riani apátsági köny\tár

<')rzi. A közl(')tt díszlapot Deutseh míiin-

tézete sokszorosítá.

A térképet Homolka metszette.







^



mTAt^:Ti.itLvI'

DB

930

M3

Márki, SándorMária l%gyarország

királynéja

PLEASE DO NOT REMOVE

CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET

UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY



Documents

Márki Sándor - Mária Magyarország királynője, 1370-1395 (1885)