1

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

34.

B. LŐRINCZY ÉVA

ELTE Fonetikai Tanszék 1998

2

Sorozatszerkesztő:

Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő: Földi Éva

Munkatárs: Markó Alexandra Pávics Krisztina

ISBN 963 463 192 4

© Bolla Kálmán

Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett’98 Nyomdaipari Kft. Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc.

3

B. LŐRINCZY ÉVA

4

5

B. LŐRINCZY ÉVA VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL 1926. december 24-én születtem Debrecenben. Apám Lőrinczy Mihály hites könyvvizsgáló, igazságügyi szakértő. Anyám Széll Ilona. Testvérem nincsen. Egész gyermek- és ifjúkoromat Debrecenben töltöt-tem. Iskoláimat a Dóczi Leánynevelő Intézetben, illetőleg a debreceni egyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem. Egyetemi tanulmányaim során kerültem kapcsolatba Bárczi Géza akadémikussal, aki abban az időben a Magyar Nyelvészeti Tanszék pro-fesszora volt. Ő keltette fel érdeklődésemet a nyelvtudományi stúdiumok iránt, úgyhogy szinte már másodéves egyetemi hallgató koromtól kezdve legközvetlenebb tanítványai közé tartoztam. 1950-ben magyar–latin szakos középiskolai tanári oklevelet sze-reztem. Alig másfél éves tanári működés után, 1953 márciusában mint gyakorlótanárjelölt-vezető tanár távoztam a Kossuth Lajos Gyakorló Le-ánygimnáziumból, és a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa lettem. Ekkor már készen állt első könyvméretű munkám, amely a Königsbergi töredék és szalagjai mint nyelvi emlék címmel 1953-ban jelent meg az Akadémiai Kiadónál. Belépésem, tehát 1953. március 16. óta megszakítás nélkül az MTA Nyelvtudományi Intézetben dolgozom. Tudományos segédmunka-társból munkatárs, majd főmunkatárs, később csoportvezető lettem. Eb-ben a beosztásban dolgozom ma is az Intézet Nyelvtörténeti és Dialekto-lógiai Osztályán mint az Új Magyar Tájszótárt készítő munkaközösség vezetője, illetőleg a szótár főszerkesztője. Ezt megelőzően 1953 és 1960 között a leíró nyelvtani munkaközösség tagja, s mint ilyen a Mai magyar nyelv rendszere című akadémiai nyelvtan körülbelül 10 ívnyi terjedelmű részének szerzője voltam. Kutatásaim irányát neveltetésem és intézeti feladataim nagymér-tékben befolyásolták. Bárczi Géza hatására pályám kezdetén főként a nyelvtörténet iránt érdeklődtem. Ennek megfelelt kandidátusi dolgoza-tom arculata is. Ez volt a címe: Képző- és névrendszertani vizsgálódások.

6

Az -s ~ -cs képzővel alakult névanyag az ómagyarban. Ezzel 1957 no-vemberében szereztem fokozatot, s vele együtt bölcsészdoktori címet. Az Intézetben töltött első évtizedben magyar grammatikával fog-lalkoztam leginkább. Az Új Magyar Tájszótár szerkesztésével kapcsola-tos feladatok pedig a dialektológia és a lexikográfia problematikája felé tereltek. A nyelvjárási kérdések és a szótár hatalmas lexikai anyaga vi-szont bizonyos hangrendszertani kérdések iránt keltettek bennem érdek-lődést, úgyhogy most már évek óta ilyenekkel is behatóbban foglalko-zom. Doktori dolgozatomat is, amelyet éppen néhány héttel ezelőtt nyúj-tottam be a Tudományos Minősítő Bizottsághoz, ezek köréből készítet-tem, A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere és törvényszerű-ségei címmel. Eddig összesen mintegy 80 publikációm jelent meg, amelyből kettő önálló tudományos könyv, körülbelül 40 tudományos cikk, egy az egyik alapvetően fontos XX. századi francia nyelvű általános nyelvészeti munka, nevezetesen: Saussure: Cours de linguistique générale című mű-vének magyar fordítása, továbbá körülbelül 20 tudományos mű ismerte-tése. 1949 óta férjnél vagyok. Férjem dr. Bokor Imre, a Magyar Gyap-júfonó- és Szövőgyár gazdasági igazgatója, okleveles könyvvizsgáló, igazságügyi szakértő. Gyermekünk nincsen. A tudománypolitikai munkába nagyobb mértékben néhány évvel ezelőtt kapcsolódtam be. 1973 júliusa óta a Magyar Tudományos Aka-démia Magyar Nyelvtudományi Munkabizottságának titkára és Nyelvtu-dományi Bizottságának tagja vagyok. Bár az egyetemi oktatómunkába sohasem kapcsolódtam bele, az utóbbi tíz évben szívesen és örömmel foglalkozom az Intézet adta keretek között fiatalokkal. Ezek jó része a szótári munkában is társam, közülük nem egy már önálló tudományos munkaerővé nőtte ki magát. Velük együtt lenni és dolgozni, emberségben, és tudományban való szép fejlődésüket, gyarapodásukat látni: életem legtisztább örömei közé tartozik. Magam egy nagy és kiváló mester kezét fogva tettem első lépéseimet a szakmában, s ezért mindig úgy érzem, hogy az a csekély segítség, amit az utánunk jövőknek nyújtani igyekszem, egyúttal egy nagy, teljes mértékben sohasem rendezhető adósság szerény törlesztése is.

7

Azt, hogy az értelmes, mert tevékeny élet meddig adatik meg ne-kem, persze, közös emberi sors, én sem tudhatom. Ha rajtam állna, addig szeretnék még dolgozni, amíg a lassan megvalósulásához közeledő Új Magyar Tájszótárt munkatársaimmal tető alá nem hozom, vagy legalább-is addig, amíg a körülöttem levő fiatal kutatók nem önállósulnak annyira, hogy nyugodt lehessek felőle: annak, ami még a munkából hátra van, maguk is a végére járnak. S emellett, saját egyéni munkámban szeretnék még azokból a magyar mássalhangzórendszerre vonatkozó kutatásokból minél többet elvégezni, amelyekre a tájszótári anyagból merített gyűjtésem, úgy lá-tom, a már eddig elvégzetteken túl is gazdag lehetőségeket kínál. A felvétel 1975. december 10-én készült, szövegét Földi Éva je-gyezte le.

B. LŐRINCZY ÉVA ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA

R ö v i d í t é s e k : ALinguH = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. Folyóirat. – ÉS = Élet és Irodalom. Irodalmi és politikai hetilap. – MH = Magyar Hírlap. Napilap. – MN = Magyar Nemzet. Napilap. – MNy = Magyar Nyelv. Folyóirat. – MNyj = Magyar Nyelvjárások. Évkönyv. (Debre-cen, KLTE) – MTud: Magyar Tudomány. Folyóirat. – NyK = Nyelvtudományi Közlemények. Folyóirat. – Nyr = Magyar Nyelvőr. Folyóirat. – NytudÉrt. = Nyelvtudományi Értekezések. Sorozat. – I. OK = A Magyar Tudományos Aka-démia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei.

1951. Köznyelv és népnyelv találkozása néhány Mátra-bükk vidéki községben. MNy 47. 102–10. Palatális magánhangzók labializációja a Königsbergi Töredékben és Szalagjai- ban. MNyj 1. 136–42. Az új Magyar tájszótár. MNyj 1. 156–64.

8

1953. A Königsbergi Töredék és Szalagjai mint nyelvi emlék. Nyelvészeti Tanulmá- nyok 3. Budapest. Az emfázis kiejtésmódosító szerepének kérdéséhez. MNy 49. 524–5. A moldvai csángó nyelvjárás variánsai. MNyj 2. 107–19. Hozzászólás Sulán Béla Egyetemi nyelvészeti oktatásunk helyzetéről és feladatairól c. előadásához. I. OK. 4. 409–10.

1954.

Hasonlítást kifejező szerkezeteink mondattani osztályozása. MNy 50. 50–60. G.V. Sztepanov: A művészi és a tudományos nyelvi stílusról (Voproszü Jazükoznanija 1954/4. 93–100). (Ism.) A Nyelvtudományi Intézet Közleményei (1950–1955) 5/4. 452–4. Hasonlító határozó – hasonlító mellékmondat. Anyanyelvünk az iskolában 1. 126. p. Szabó Pál: Nyugtalan élet. (Gyermekkor). Nyr 78. 429–33. (Ism.)

1955.

Garszon vagy garzon, perron vagy peron és a többiek. MN január, 26. p. Mondatelemzés. Anyanyelvünk az iskolában 3. 30–1. Az -ént, -ként, -nként határozóragok eredetének kérdéséhez. MNy 51. 169–76.

1956. A mellérendelő összetételek osztályozásának kérdéséhez. In: Emlékkönyv Pais Dezső hetvenedik születésnapjára 151–4. Hozzászólás Balázs János A stílus kérdései c. előadásához. In: Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. (A III. Országos Nyel- vészkongresszus előadásai.). Budapest, 266–8. A határozói igenevek használata. In: Nyelvművelő. (Gyűjteményes kötet). Bu- dapest, 231–6. A határozók és határozói mellékmondatok rendszere a készülő leíró nyelv-tanban. Nyr 80. 446–53. Árpád-kori Gugus, Gegus személyneveink és a gége, gőgös, gőgicsél stb. szócsalád. MNy 52. 167–73. Megengedő szerkezeteink helye a határozók és a határozói mellékmondatok rend- szerében. NyK 57. 269–81. Gugus, Gegus. MNy 52. 473. p. Az idei akadémiai nagygyűlés nyelvtudományi eseményeiről. Nyr 80. 507–9. Hozzászólás Tompa József Készülő leíró nyelvtanunk vitás kérdéseiről c. előadásához. I. OK 9. 357–60.

9

1957. Jégbe hűtött. Nyr 81. 140. p. Ország- és népnevek. Nyr 81. 503. p. Mészöly Gedeon: Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. NyK 59. 269–72. (Ism.) Még egyszer a határozók osztályozásáról. Nyr 81. 468–73. Az ómagyar kori személynevek - s ~ - cs képzői és a velük alakult képzőbokrok nyelvjárástörténeti szempontból. MNy 53. 87–97.

1958.

Bonyolultan vagy egyszerűen? A munka 1958/január. Szinte–szintén. Nyr 82. 513. p. Berrár Jolán: Fejezetek határozóragjaink élettörténetéből. Nyr 82. 390–3. (Ism.) Chopos, Phitoch, Thopus ~ Thopos, ϕαλιτξιν[ s]. MNy 54. 524–7. KTSz.: tiStusIIt [m]uncallec. MNy 54. 111–2.

1959. A határozói igenevek használata. In: Iskolai nyelvművelő. (Gyűjteményes kö- tet). Budapest, 269–73. Vértes Edit: A keleti-osztják névmásragozás c. kandidátusi disszertációjá- nak vitája. NyK 61. 153–7.

1960. Irányába vagy irányában. Nyr 84. 403. p. Papp László: XVI. század végi nyelvjárásaink tanulmányozása. – Deme László: A XVI. század végi nyelvi norma kérdéséhez. Nyr 84. 380–8. (Ism.) – Francia nyelven: ALinguH 11. 1961/1962, 419–30. A nyelvjárási szókincs gyűjtése. In: A nyelvjárási és néprajzi gyűjtés össze- kapcsolása. Budapest, 42–51. Képzőtörténet és névkutatás. In: Névtudomány és stilisztika. (A névtudományi konferencia előadásai). Budapest, 140–3. Szintaktikailag pontosan nem elemezhető összetett szavainkról. MNy 56. 63–75.

1961. A szóösszetétel és az összetett szavak leíró vizsgálatának néhány kérdése. In: Nyelvtani tanulmányok. (Gyűjteményes kötet). Budapest, 117–42. A szóösszetétel. In: A mai magyar nyelv rendszere. 1. (Akadémiai leíró nyelv-tan). Budapest, 421–58. Elemzési és helyesírási kérdések. Nyr 85. 448–51.

10

Hozzászólás a Vita a nyelvtudomány elvi kérdéseiről c. ülésen. I. OK 18. 140–2. Grétsy László: A szóhasadás c. kandidátusi disszertációjának vitája. I. OK 18. 318–22.

1962. Képző- és névrendszertani vizsgálódások. Az -s ~ -cs képzővel alakult név-anyag az ómagyarban. NytudÉrt 33. Budapest. A határozó. In: A mai magyar nyelv rendszere 2. (Akadémiai leíró nyelvtan). Bu- dapest, 162–259. A határozói mellékmondat. Uo. 365–92. Mondatelemzések. Nyr 86. 418–9. Társszerző: Tompa József.

1963. Az Új Magyar Tájszótár. MNy 59. 125–43. – Német nyelven: ALingu 14. 1964, 139–59. Rácz Endre: A magyar nyelv következményes mondatai. Nyr 87. 371–5. (Ism.) – Francia nyelven: ALinguH 14. 1964, 397–400. Mutatvány az Új Magyar Tájszótárból. MNy 59. 365–80. Ruzsiczky Éva: A szókincs különféle rétegeinek szerepe Kazinczy nyelv- és stí- lusújításában c. kandidátusi értekezésének vitája. I. OK 20. 361–6.

1964. A tájszók közös, illetőleg külön szócikkbe sorolásának néhány kérdése. In: Ta- nulmányok a magyar nyelv életrajza köréből. NytudÉrt 40. 244–8. Az Új Magyar Tájszótár az előszerkesztés stádiumában. Nyr 88. 302–5. Boltos. – Férfiing–női ing. In: Nyelvművelő levelek. (Gyűjteményes kötet). 89. p. és 315–6. Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből. NytudÉrt 40. Nyr 88. 478–80. (Ism.)

1965. Az Új Magyar Tájszótár. Ismertetések finn, lengyel, szerb és svéd folyó- iratokban.

1966. A II. Nemzetközi Finnugor Kongresszus. MNy 72. 112–6. Az Új Magyar Tájszótár. (A II. Nemzetközi Finnugor Kongresszuson elhang-zott előadás.) I. OK 23. 239–42. Saussure magyar fordítása elé. MNy 62. 279–85.

11

1967.

Ferdinand de Saussure: Bevezetés az általános nyelvészetbe. Budapest. (Fordí-tás) A hangalaki szembenállások néhány problémája tájszavaink szótározása kapcsán. (A magyar nyelvészek I. nemzetközi kongresszusán el- hangzott előadás.) NytudÉrt 58. 369–73.

1968. Charakter des Neuen Ungarischen Dialektwörterbuches und gegenwärtiger Stand der Arbeiten. (A II. Nemzetközi Dialektológiai Kongresszuson elhang-zott előadás.) Zeitschrift für Mundartforschung 2. 538–42. Einige Probleme der Einordnung der Dialektwörter in gemeinsame beziehungsweise besondere Wortartikel. Slavica 8. 151–3.

1969. A nyelvtudomány: a nyelv és a beszéd tudománya. Deme László könyvéről. Valóság 1969/7. 107–9. (Ism.) Módszertani kísérlet a magyar mássalhangzórendszer hangalakpárjainak a nyelvjárási szókincsben való vizsgálatához. In: Dolgozatok a hangtan köréből. NytudÉrt 67. 117–33.

1970. Penavin Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár. NyK 72. 245–9. (Ism.) – Német nyel- ven: ALinguH 22. 1972/1973, 432–6.

1971. J.D. Apreszjan: A modern strukturális nyelvészet elmélete és módszerei. Való-ság 1971/8. 100–1. (Ism.) A fiatalok aktái. MNy 67. 249–55. (Ism.) Suomen murteiden sanakirja. Koevihko. NyK 73. 259–61. (Ism.)

1972. Jakobson fonológiai elmélete egy magyar hangtani vizsgálat szemszögéből. NyK 74. 71–89. (Ismertette: A. Sauvageot, Bulletin de la Société Linguistique de Paris 68. 350–1.)

1973. Nyelvtudományi Dolgozatok. MNy 69. 121–6. (Ism.) A hangkörnyezet elemzésének tanulságai a magyar mássalhangzó-torlódások vizsgálatában. In: Nyelvtudományi Dolgozatok 14. 99–107.

12

A két mássalhangzóból álló torlódások bizonyos típusai a magyar nyelvjá- rási szókincsből vett adatokban. MNy. 69. 428–43.

1974. Bárczi Géza nyolcvanéves. Nyr 97. 506–8. Az alak, a jelentés és a mondatkörnyezet együttes hatása a népetimológiák kialakulásában. (A magyar nyelvészek II. nemzetközi kongresszu- sán elhangzott előadás). NytudÉrt 83. 355–9. Imre Samu: Felsőőri tájszótár. NyK 76. 456–9. (Ism.) – Német nyelven: ALinguH 27. 1977/1979, 207–11. Az Új Magyar Tájszótár munkálatainak állása és a készülő szótár várható arculata. MNyj 20. 15–28.

1976. Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról? Az új magyar bibliafordítások margójára. ÉS 20/6. 4. p. Halló! Itt Kemény beszélek! MH május 22. 6. p. (Ugyanez: a Nyelvünk világa c. gyűjteményes kötetben. 1978, 205–7.) Az etimológia mint a hangtani kutatások egyik bázisa. (Az etimológia elmélete és módszere c. nemzetközi konferencián elhangzott előadás). NytudÉrt 89. 204–8. A magyar protestánsok új bibliafordítása. Nyelvünk és Kultúránk 24. 32– 4. (Egy részlete megjelent még: a Magyar Hírek 30/6.1977. szá- mában.) A TESz. (A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára). ÉS 20/51.11. p. (Ism.)

1977. Hozzászólás a nyelvtudomány jövőjéről 1972-ben tartott vitához. Nyelv- tudományi Dolgozatok 21. 73–5. Az l, r és j hangok azonos magatartásformái a magyar nyelv bizonyos kétele-mű mássalhangzó-kapcsolódásaiban. MNy 73. 20–30. – Angol nyelven: ALinguH 27. 1977/1979, 247–59.

1978. Barangolás a nyilak mentén. (O. Nagy Gábor–Ruzsiczky Éva: Magyar Szino-nimaszótár). ÉS 22/21. 12. p. (Ism.) A Basahalmán túl. (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára). ÉS 22/26. 10. p. (Ism.) Sorró. Rádió- és Televízióújság 23/32. 6. p. Három malomkő között. (III. Anyanyelvi Konferencia, Budapest.) ÉS 22/36. 1. p

13

Az új magyar bibliafordítás néhány nyelvi–stilisztikai problémája. MNy 74. 390–8.

1979. A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszere és törvényszerűségei. Nyelvészeti Tanulmányok 19. Budapest. Szathmári István: Bárczi Géza (1894–1975) és a magyar nyelvtudomány. Nyr 103. 232–3. (Ism.) Éder Zoltán: Benkő József nyelvészeti munkássága és az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság. Nyr 103. 237–40. (Ism.) Új Magyar Tájszótár 1. (A–D) kötet. Budapest. (Főszerkesztés)

1980. Délignyitó. MH január 5. 6. p. Tájszók a televízióban. MN január 13. 13. p. Tanulmányok a regionális köznyelviség köréből. Édes Anyanyelvünk 2/2. 15. p. Lerokkant. Népszabadság július 13. 14. p. (Ugyanez: a Mondd és írd! c. gyűjte- ményes kötetben. 1992, 105–6.) Teltávolító? MH július 26.6. p. Bömböl-e a bölömbika? MN augusztus 10. 13. p. Meddig még? Dokumentumregény. Budapest. A magyar nyelvjárási szókincs új szótára. Nyelvünk és Kultúránk 41. 89–91.

1981. Grammatikai szempontok a fonológiai kutatások hátterében. (A magyar nyelvé-szek III. nemzetközi kongresszusán elhangzott előadás). NytudÉrt 104. 535–8. Ami egy előszóból kimaradt. MNy 77. 117–8. Hol dolgozik a dolgozó? Népszabadság június 21. 16. p. (Ugyanez: a Mondd és írd! c. gyűjteményes kötetben. 1992, 106–9.) Szóalaki motivációk lexikológiai tanulságai. (Csipetke). MNy 77. 168–76. Kelvirág és habos torta avagy a stílus kötelmei. MN szeptember 13. 13. p. Robert Godel: Les sources manuscrites du Cours de linguistique générale de F. de Saussure. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 13. 323–9. (Ism.)

1982. Ha ,,csevely", akkor ,,kacaly"? Népszabadság június 19. 16. p. (Ugyanez: az Auktor Könyvkiadó Válogatott nyelvművelő cikkek c. kötetében. Budapest, 1992, 40–41.)

14

A magyar mássalhangzó-kapcsolódások pszichofiziológiai hátteréről. NyK 84. 244–57. Társszerző: Kassai Ilona. Levél Szántó Piroskához hagyományőrzés dolgában. Kortárs 1982/10.1670–2.

1983. Kabaré – nyelvészfüllel. Rádió- és Televízióújság 28/8. 3. p. Bárczi Géza: A Halotti Beszéd nyelvtörténeti elemzése. Kortárs 1983/7. 1163–5. (Ism.) Folyamatjelenségek a nyelvjárásban. Magyar Fonetikai Füzetek 12. 38–53. Társ- szerző: Kassai Ilona.

1984.

A magyar hangátvetés értelmezéséhez és tipológiájához. I. közlemény. NyK 86. 47–61. Társszerző: Kassai Ilona.

1985.

D. Bartha Katalin hetvenéves. MNy 81. 120–1.

1986. Új Magyar Tájszótár. Készül a harmadik kötet. Kisalföld július 5. 8. p. – Somogyi Néplap július 12. 8. p. A magyar hangátvetés értelmezéséhez és tipológiájához. II. közlemény. NyK 87. 89–107. Társszerző: Kassai Ilona. Megvannak azok a szavak Hajdú-Bihari Napló november 7. 7. p. Az akadémiai könyvkiadás a kutatás és a kutató szemszögéből. MTud 86/12. 999–1000.

1988.

Miért késik? Visszhang (bor) glosszájára az Új Magyar Tájszótár 2. köteté-vel kapcsolatban. ÉS 32/24. 2. p. Új Magyar Tájszótár 2. (E–J) kötet. Budapest. (Főszerkesztés)

1990.

Egy grammatikus halálára. Meghalt Tompa József. ÉS 34/20. 4. p.

1991. Rendhagyó köszöntés. In: Studia in honorem Andreae O. Vértes. Magyar Fonetikai Füzetek 23. 7–11. Szubjektív pályakép objektív elemekkel. In: A nyelvészetről – egyes szám első személyben. Budapest, 163–70.

15

Jancsi és Juliska. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Budapest, 423–6. Homonimák és megkülönböztető szándék egy nyelvjárási szócsaládban. (Műhelytanulmány tudománytörténeti háttérrel). [A magyar nyel- vészek V. nemzetközi kongresszusán elhangzott előadás]. In: Ta- nulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Buda- pest, 450–5.

1992.

R. Lovas Gizella. Nyr 116. 125–6. (Nekrológ) Új Magyar Tájszótár 3. (K–M) kötet. Budapest. (Főszerkesztés)

1993.

Kirúg – avagy a durvaság pszichózisa. Édes Anyanyelvünk 15/1. 7. p. Családneveink szép históriája. (Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV–XVII. század). ÉS 37/48. 10. p.

1994.

Szókincs – fráziskincs. (Műhelytanulmány). In: Bárczi Géza emlékkönyv születésének 100. évfordulója alkalmából. MNyTK 200. 121–6. Fantasztikus ez a fantasztikus! Édes Anyanyelvünk 16/1. 7. p. Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. (XIV–XVII. század). MTud 94/4. 506–7. (Ism.) Honnan van az ellovan? Lyukasóra 94/9. 26. p. Címek és címkék. (A rang- és címkórság tünetei.) Édes Anyanyelvünk 16/4. 6. p. Patak. (Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI.–XX. században). ÉS 38/47. 12. p. (Ism.) Szikszainé Nagy Irma: Az ikerítés helye, szerepe, szabályszerűségei a magyar nyelvben. Nyr 118. 451–4. (Ism.)

1995.

Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI.–XX. században. MTud 95/3. 353–4. Az antropomorf szemlélet megvalósulása a magyar nyelvjárási szókincsben. (Lapocka). In: Emlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. Buda- pest, 277–81. Munkatársak – a címlap belső oldalán. Völgyi Piroska kilencvenedik születés- napjára. Édes Anyanyelvünk 17/2. 15. p. Kutatásfinanszírozás – alulnézetből. Az Új Magyar Tájszótár a szakadék szélén. MTud 95/5. 585–9.

16

Elekfi László: Magyar ragozási szótár. Nyr 119. 348–52. (Ism.)

1996. Ember és nyelv – gyökerek nélkül. (Túl a Kecegárdán. Calumet-vidéki ameri-kai magyar szótár.) ÉS 40/26. 12. p. Vigyázó, mit mondasz az éjszakáról? Publicisztikák és más effélék. Budapest. Gondolkodás – közlés – nyelvi/beszédbeli tények. (Az Új Magyar Tájszótár üzenete.) MNy 92. 296–302.

17

TANÍTVÁNY ÉS PÁLYATÁRS B. LŐRINCZY ÉVÁRÓL

"Kertünket kell megművelnünk!" A tanítvány szemével B. Lőrinczy Éváról

Ötödéves egyetemistaként ismertem meg B. Lőrinczy Évát, 1985 febru-árjában, amikor Abaffy Erzsébet tanárnő tanácsára felkerestem a Nyelvtudo-mányi Intézet akkori, Szentháromság téri épületében. A Tájszótár munkaközössége munkatársakat keresett az utolsó két kötet megírásához. Diákként már forgattam a Tájszótár első kötetét, most kí-váncsian és nem kis szorongással léptem be egy "igazi tudományos műhelybe". A kívülről gyerekkorom óta áhítattal csodált szép épületben éppen tatarozás folyt, meszes vödrök között, potyogó vakolatban egyensúlyoztam a földre helyezett keskeny deszkákon, s magamban arra gondoltam: hogy tudnak itt precíz kutatómunkát végezni az itt dolgozók? És hogy meglepődtem, amikor az ádáz folyosói állapotok után belépve a zaklatott, szigorú "főnökasszony" he-lyett, akire számítottam, a cédulákkal teli dobozok és fiókok között egy elmé-lyült, csöndben dolgozó, diszkréten elegáns idős hölgyet találtam, aki nyugod-tan mosolyogva, kedvesen fogadott. El is felejtettem azonnal az előre begyako-rolt szabványmondatokat. Éppen az ellenkezőjét mondtam el mindannak, ami "célszerű" lett volna, vagyis hogy valójában még három komoly érdeklődési terület között ingadozom: a lexikográfia mellett az éppen akkor zajló gyakor-lótanítás sikerein felbuzdulva szívesen maradnék a nagyhírű gimnáziumban, de éppen annyira vonz a régi magyar irodalom kutatása is. A jó félórás "fejtapogatás" után (ahogy később ő mesélte: Bárczi Géza módszerével) a Tanárnő nem tanácsolt el bizonytalanságomat látva. Fel-ajánlotta, hogy próbálkozzam meg az utolsó egyetemi hónapok alatt a szótár cédulaanyagának filológiai ellenőrzésével, és az államvizsga után kölcsönösen döntsük el, hogy folytassam-e a munkát szócikkíróként. A próbaidő elteltével, 1985 júliusában a k-betűs anyagnál kapcsolód-tam be a szótár írásába, s most a zsi-kezdetű részben dolgozom. Tizenkét év telt el azóta. Közvetlen munkatársaként megértettem, hogy a pályaválasztás kezdeti bizonytalansága, az irodalomtörténeti érdeklődés miért nem volt rossz ajánlás a Tanárnőnél. Az ő életében is hosszú út vezetett a Tájszótár szerkesztéséig. A debreceni Dóczi Leánynevelőintézetből kilépve irodalmárnak készült, elsősorban kiváló tanára, Juhász Géza hatására. Majd a debreceni egyetemen a másik mester, Bárczi Géza tanszékén a nyelvtörténet vonzotta. Nem csoda, hi-szen az 1940-es évek végén Bárczi Géza műhelye emberi és szellemi oázist

18

jelentett. A szép, kölcsönös megbecsülésen alapuló tanár-diák kapcsolatnak ma már tudománytörténeti értékű emlékei azok a levelek, amelyeket Bárczi Géza Lőrinczy Évához írt . (Lásd pl.: Emlékkönyv B. Lőrinczy Éva hetvenedik szü-letésnapjára. 1996/97. 211–3.) A nyelvtörténészként írt első kötet (A Königsbergi Töredék és Szalagjai mint nyelvi emlék. Akadémiai Kiadó,1953.) után a Nyelvtudományi Intézet munkatársaként mint leíró nyelvész is helytállt. A mai magyar nyelv rendszere című akadémiai nyelvtanban ő dolgozta ki a szóösszetételről, a határozókról és a határozói mellékmondatokról szóló fejezeteket. Kandidátusi dolgozatát azért mégis nyelvtörténeti témából, az ómagyarkori személynevek képzéséről írta (1957), de közben felhasználta a deskriptív stúdiumok során szerzett tapaszta-latait is. Az irodalmári ambíciók, majd a nyelvtörténet és a leíró nyelvészet aktív művelése után egy negyedik út lett a végleges (a többit nem kizáró, hanem ma-gába olvasztó) hivatás. 1959-től az Új Magyar Tájszótár főszerkesztője az Inté-zet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályán. Egyszerre két új terület felfede-zése és meghódítása: a dialektológiáé és a lexikográfiáé. Kb. 600 ezer cédula halmazából kellett filológiailag pontos, korszerű szótárt készítenie, kezdetben csak két-három munkatárs segítségével. Hogy milyen eredménnyel, azt bizo-nyítja a már megjelent három vaskos kötet (Akadémiai Kiadó, I. A–D, 1979, II. E–J, 1988, III. K–M, 1992) és a közvetlenül a befejezés előtt álló utolsó kötet kézirata. És mennyi mindenre jutott ideje és ereje a tájszótári munka mellett! A szótári munkálat finanszírozása sokszor szinte szélmalomharcra kényszerítette, mégis heroikus küzdelmet folytatott a munkacsoport fennmaradásáért, s így a szótár befejezéséért. Nem tántorította el még súlyos sokízületi gyulladása sem, amely másokat testileg-lelkileg megnyomorít. Ő ebből is erőt merített, soha nem hallottam egyetlen szóval sem panaszkodni. Micsoda elégtételt vesz a betegsé-gen az, aki bebizonyítja: korlátozhatja a mozgásban a testet, de a szellemet nem! A Tájszótár szerkesztése mellett lefordította Saussure Bevezetés az álta-lános nyelvészetbe című munkáját (Gondolat Kiadó, 1967). Lektorként részt vett az új protestáns bibliafordításban. Dokumentumregénye (Meddig még? Magvető Kiadó, 1980) és publicisztikai írásai (Vigyázó, mit mondasz az éjsza-káról? MTA NyI, 1996) azt bizonyítják, hogy akkor se lett volna eredménytelen a pályája, ha a legelső, literátori utat választja. A magyar mássalhangzó-kapcsolódások rendszeréről szóló könyve (akadémiai doktori diszertáció, Nyel-vészeti Tanulmányok 19. Akadémiai Kiadó, 1979) nyelvtörténészek, leíró nyel-vészek, fonetikusok és lexikológusok számára – tartozzanak bármilyen iskola és irányzat hívei közé – egyaránt nélkülözhetetlen szakirodalom. Miközben írta, szerkesztette és menedzselte a Tájszótárt (ez utóbbi egy-re több időt rabol el az első kettőtől), arra is jutott – jut – ideje, hogy számunk-

19

ra, közvetlen munkatársai számára "a Tanárnő" lehessen. Minden intézeti napon munkáját félretéve vagy az ebéd utáni kávézásunk közben meghallgatja szakmai problémáinkat. Legyen az egy eldöntendő címszó, egy szócikk jelentéseinek sorrendje, egy alkalmi szóhasználat kiszűrése vagy csak egy bizonytalan olva-sat, kibetűzhetetlen példamondat. Minden kérdésre egyforma türelemmel vála-szol. És a szakmai megbeszélés után még "fogadott unokáiról" se feledkezik meg. "Meggyógyult-e Jankó?" "Hogy sikerült Máté latin dolgozata?" "Szo-rong-e még az első osztályos Eszter iskolába menet?" Vagy egyéni munkánk után kérdezősködik: "Hogy sikerült a legutóbbi vizsga, elfogadták-e a leadott tanulmányt?" Bevezetett bennünket a szakma ismeretébe, de eközben egy még fonto-sabb dologra hívta fel a figyelmünket: hogy a sok nehézség (a sokszor értetlen külvilág, betegség, családi- és egzisztenciális problémák) ellenére csak teljes erővel és hivatásként érdemes végezni a munkánkat. Szubjektív pályakép objek-tív elemekkel című önvallomásában Voltaire Candide-ját idézi: "kertünket kell megművelnünk. (...) mert az Úr az embert az Éden kertjébe helyezte, avégből, ut operaretur eum, hogy megmunkálja azt." Lőrinczy Éva tájszótári műhelyében úgy érezzük: nem csak hogy "meg kell művelnünk kertünket", de "Tempus in agrorum cultu consumere dulce est", azaz "Édes időtöltés, amikor műveljük a földünk" (Ovidius, Pontusi levelek, II, 7, 69). Bánki Judit

Születésnapi levél Kutyafejtől Bogárnak

Kedves Bogár/Bogárcsa/Babuci/Rontó Paula! Mert mindez voltál abban az időben, ott Debrecenben, a Bárczi család-ban, ahol életünk legszebb éveit éltük, akkor is, ha egyénileg mindannyiónknak megvoltak az akkori időknek megfelelő személyes gondjaink. Talán a latin órákon láttalak először, ahol négy évfolyam együtt hallgat-ta az irodalom-előadást latin nyelven, s én – kis elsőéves – ámulva láttam, mi-lyen szorgalommal, értelemmel jegyzeteltek ti, "nagyok" (kellett is, hiszen sem tankönyv, sem sokszorosított jegyzet nem volt az anyagból), s máig alig hiszem, hogy félév végén magam is folyékonyan kollokváltam latinul jelesre, automati-kusan gyártva az accusativus cum infinitivokat, az ablativus absolutusokat, s használva a consecutio temporum szabályait.

20

Ragyogó fekete szemeid azonnal érthetővé tették, miért hívnak a Bárczi-tanszéken Bogárnak, Bogárkának, s mikor első szemináriumi dolgoza-tom megírása után másodéves koromban Bárczi professzor úr akadémiai ösz-töndíjat szerzett számomra (melyet igazságosan megfeleztem Karácson Sándor-ral = Bütyökkel, a könyvtár másik hű őrével), s állandó tagja lettem én is a tan-széknek, akkor értettem meg a Rontó Paula és a "jókislány" (= "rosszkislány") nevet is. Mint a testvérek, úgy éltünk ott: (Papp) Lacika, a tanársegéd, akitől mindannyian tartottunk (jobban, mint Professzor úrtól!); ha ő bent ült a könyv-tárban, megszűnt a csivitelés, meg sem mertünk nyikkanni. És (Szathmári) Pityuka, akire én már csak úgy emlékszem, hogy végzett tanárként járt vissza egy-egy jó beszélgetésre. És (Papp Laciné Hídvégi) Andika = Madárka, aki a legtöbb szenvedést viselte el életében (Laci elítélése, a börtönlátogatások pici Andival, '56 után a tanszékről való elkerülése: csoda-e, ha ő halt meg közülünk először? S csoda-e, ha másodikként Laci követte?). S mégis, Andi volt az, aki-nél kollégái és hallgatói minden lelki problémájukra vigaszt találtak, aki min-dent meg tudott tenni másokért. S ugyanakkor a Bárczi-tanszékhez illően igé-nyes és szigorú volt, őróla mondták diákjai, hogy az elégtelent is olyan kedve-sen adja, hogy nála még megbukni is érdemes. És Te, Bogár, aki Andi egyetlen igazi barátnője és támogatója voltál, igazi testvére, a Tanszéknek pedig derűt hozó, játékos, mindig nevetésre kész napsugara. S ott volt (Bartha) Katika, a mindent megbocsátó, mindenkit megértő jószívűségével. Ez volt a mi csalá-dunk. De a tanszék családias, meghitt légkörét Bárczi professzor úrnak kö-szönhetjük. Emlékszel a késő estékbe nyúló beszélgetésekre? Amikor nyelvé-szeti kérdésekről éppúgy vitatkoztunk (mindegyikünket egyenértékű vitapart-nernek tekintett), mint morális, erkölcsi problémákról? Pedig szigorú is tudott lenni. Én a hívatlanul és váratlanul hozzánk került "kolléganő", K. M. miatt nemegyszer "kikaptam" tőle, s bár védekeztem, hogy én nem veszekszem soha az illetővel, Bárczitól tanultam, hogy "nemcsak az a gorombaság, ha tintatartó-kat vágunk egymás fejéhez, hanem az is, ha levegőnek nézzük a másikat". (De, valljuk be, volt okom e magatartásra: K. M. Andikát akarta eltávolítani a tan-székről Lacika lefogása után.) Ilyenkor, amikor szerdán megérkezett Budapest-ről Professzor úr, s K. M. azonnal lecsapott rá, s utána Bárczi tanár úr nem úgy szólított, hogy Kutyafej (ezt a nevet is tőled kaptam), hanem, hogy Erzsike, vagy pláne Abaffy kisasszony, jöjjön be, akkor már tudtam, hogy "letolás" lesz a beszélgetés vége. A Bárczi-tanszéken szoktuk meg, hogy a tanszék az otthonunk, hogy reggeltől késő estig ott vagyunk, gyakran 9-10 óra körül indultunk "haza". Sem Bárczi, sem én nem voltunk debreceniek, én a Dócziban laktam, ő albérletben, de Andi is az egyetemen érezte jól magát; egyedül neked kellett "jókislányként" időben hazamenned. Azóta is úgy érzem, ha valahol "kötelező" 10-től 3-ig a

21

bentlétel, alig bírom elviselni, az Egyetemen viszont ma is este 6-7 óra tájban veszem észre, hogy haza kellene már menni. Mindezt csak azért mondtam el, hogy érthető legyen, mennyire igazi testvérek voltunk mi ott, s testvéreknek érezzük magunkat mindmáig. Még meg kell írnom, miért voltál Rontó Paula, szerinted "jókislány", szerintem "rosszkislány". Még Lacikával is meg merted tenni, hogy például kicserélted a gemkapcsos dobozt, s a rajzszegeket tetted bele; s ha bejöttél a tanszékre, Professzor úrral együtt mindenki riadozva figyelt, mit fogsz "elkö-vetni". Emlékszel a "szülőszobára", ahol Andival a szakdolgozatotokat írtátok? ő Anonymusról, Te a Königsbergi Töredékről, melyet csak Prézlinek (= morzsa, töredék) becéztünk? S emlékszel arra a karácsony előtti hétre 1950-ben, amikor éppen nála-tok, otthon, Katika, Andi, Te, Bütyök és én a "Kisded szófejtő szótár"-t írtuk, hogy szépen bekötve karácsonyi ajándékként adjuk Professzor úrnak és Renée néninek? Emlékszel a diótortákra, amiket Renée néni küldött Professzor úr januá-ri születésnapjára, s szűk családi körben fogyasztottuk el a Bárczi-szobában?

*** A fenti szöveget Éva 70. születésnapjára készült emlékkönyv számára írtam. E sorozat szerkesztőjének kérésére szívesen hozzájárultam, hogy itt is megjelenjék.

22

23

24

25

Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások

Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együt-tesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es évek-ben teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítet-tek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan is-mert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelent-kezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki sze-mélyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevé-kenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkái-nak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A kü-lönböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakor-lat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mel-lett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználá-sával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egye-temen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállal-koztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtar-tásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása le-nyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó ne-gyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazda-godhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán

26

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR 2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC 4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS 5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY 7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS 8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA 9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL 12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC 13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE 15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES 17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR 20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS 21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND 22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS 25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS 26. KÁLMÁN BÉLA 52. PÉTER MIHÁLY

*** 53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS

Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 7., 8., 11., 17., 19., 24., 28., 33., 34., 35., 39., 40., 43., 48., 49., 55.

27