11

1

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK

ÉS ÖNVALLOMÁSOK

71.

BüKY BÉLA (1928–1998)

BUDAPEST

2004

22

2

Sorozatszerkesztő:

Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő

Földi Éva

ISSN 1419–4481

ISBN 963 95 59 17 2

© Bolla Kálmán

Kiadja a Zsigmond Király Főiskola.

Felelős kiadó: Dr. Bayer József főigazgató.

Hozott anyagról sokszorositva.

Amulett ’98 Nyomdaipari Kft. Budapest. F.v. Lajtai Ferenc.

33

3

44

4

üres

55

5

BÜKY BÉLA VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL

1928. november 22-én születtem Budapesten. Apám, id. Büky Béla festő-művész és rajztanár, emellett a magyar bábjátszás előfutára. Odahaza a bábjá-tékok előadására készülve állandó hatással volt rám a színészkiejtés, és ez meg-szerettette velem nyelvünket esztétikai szinten. Apám – Vaszary János tanítvá-nya – elsősorban a képzőművészetek iránti érdeklődést propagálta a családban, így a tudományos érdeklődésem kifejlődése mindenekelőtt egyetemi éveimhez kapcsolódik.

1947-ben jelesen érettségizve iratkoztam be a Pázmány Péter Tudomány-egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–francia szakjára. Az egyetemen tanáraim Horváth János, Zsirai Miklós, Pais Dezső, Eckhardt Sándor, Domanovszky Sándor, Bisztray Gyul a, Alszeghy Zsolt, Laziczius Gyula, Győry János, Szabolcsi Bence, Turóczi-Trostler József, Szalai Sándor, Fogarasi Béla, Vajda György Mihály, Waldapfel József, Herman József, Kardos László, Andics Erzsébet, Pogány Ö. Gábor, Bóka László, Jausz Béla voltak. Fiatalabb tanárok is tanítottak, akik később intézeti kollégáim lettek: Szabó Dénes, Lő-rincze Lajos, Deme László. Nem kötelező tantárgy keretében természetesen módom volt arra, hogy Füst Milán, Barta János, a pszichológus Várkonyi H. Dezső és mások előadásait is hallgassam, sőt – minthogy gimnáziumi osztá-lyomból osztálytársaim egyazon időben más egyetemekre jártak – még a jogtu-dományi karon és az orvosi egyetemen is megfordultam egy-egy érdekesebb óra erejéig. Várkonyi H. Dezső szerettette meg velem a jelzett tudományt, és azóta is arra törekszem, hogy nyelvészeti tudásanyagomat pszichológiai ismeretekkel egészítsem ki, és írásaimban is a két tudomány együttes művelésére törekszem. Mindent összevéve: az egyetemi évek lüktető lendülete, mozgalmassága nagy hatással volt tudományos érdeklődésem kialakulására.

1951-ben, még az utolsó egyetemi vizsgák előtt állást nyertem a Magyar Tu-dományos Akadémia Könyvtárába. 1952-ben tettem le a pedagógiai vizsgát, és fejeztem be gyakorlatilag az egyetemet. Első dolgozatomat Néhány megjegyzés a nyelv hangulatkeltő szerepéhez címmel az ötvenes évek közepén, egyetemi éveim befejezése után írtam. E dolgozatomat Pais Dezső érdekesnek találta, és munkahelyemet, az akadémia könyvtárát arra kérte levélben, hogy kutatónap engedélyezésével tegye könnyebbé kutatási próbálkozásaimat. A Pais Dezső tanárom által megjelölt téma vizsgálatát már ekkor megkezdtem, és évtizedek-kel később, 1988-ban A magyar pszicholingvisztika főbb kérdéseinek történeti és kritikai bemutatása címmel doktori disszertációként dolgoztam fel (az érte-kezés címe később többször változott).

Annak ellenére, hogy Pais Dezső támogatásával kis idő múltán kutatónapot nyertem, tudományos fejlődésem szempontjából nem elhanyagolható az az idő sem, amit könyvtárosi munkával töltöttem. Igen korán ún. szakozói munkakör-be kerültem, ami nyelvtudásom fejlesztésére rendkívül előnyösen hatott. Az egyetemen már alaposan megismert francia nyelv mellett ekkor tökéletesíthet-tem német és angol nyelvismereteimet, és a könyvtár által szervezett nyelvtan-

66

6

folyam keretében ekkor nyílt módom arra, hogy orosz nyelvismereti alapjaimat továbbfejlesszem, többek között Gáldi László irányításával. Már 1953-ban megkezdtem az állami nyelvvizsgák letételét, és rendszeres tanulással angol, német és francia nyelvből tettem vizsgát.

Meg voltam arról győződve, hogy el kell kerülnöm a látszattudományossá-got, azt, amikor néhány tetszetős tudományos elmélet nagyobb összefüggései-nek, és főleg terminológiájának minduntalan kimondásával és dolgozatokban való leírásával valaki tudományos elismertséget kíván biztosítani magának. Úgy gondoltam, hogy – kezdő kutató létemre – olyan témát kell választanom, ami sok adatgyűjtéssel jár ugyan, de ami mégis a társadalmi szükségesség és közér-dekűség felé is mutat egyben. Így fordult figyelmem a jelenkori személynevek vizsgálata felé. Ez a téma azért is vonzott, mivel mindig izgatott a valóság rej-tett összefüggéseinek felderítése, s úgy tűnt, hogy a jelenkori hatalmas névadat-anyagban, valahol mélyen, a valóságnak ilyen rejtett összefüggései: a névadási indítékok húzódnak meg. A névtudományon belül mindenekelőtt a névválasztás szociológiája és pszichológiája érdekelt.

Adatfeldolgozásaimat az I. Magyar Névtudományi Konferencián volt alkalmam bemutatni, 1958-ban. Módszeremben az összehasonlításnak jelentős szerepet tulaj-donítottam: az állami anyakönyvezés első öt évét (1895–1899) hasonlítottam össze – az utónévadás divatját és tipológiáját illetően – a második világháború utáni öt év (1945–1949) hasonló vonatkozásaival. A névföldrajzi szempontot sem hagytam ki (melynek a jelentőségét Bárczi Géza is sokszor hangoztatta dolgozataiban), hiszen maga a témaválasztás egy körülhatárolt terület: Budapest térségére korlátozódott, de ezen belül is külön-külön vizsgáltam minden egyes kerületet. Az a tény, hogy ada-taimat a VIII. kerületi tanács anyakönyvi osztályán gyűjtöttem, nem befolyásolta az egész város utónévadására való kiterjeszkedés lehetőségét, hiszen itt minden egyes kerület lakói anyakönyveztettek újszülötteket. Kutatásaimat egy további összeha-sonlító évjárattal kiegészítve A fővárosi keresztnévadás hatóerői című kötetben foglaltam össze, 1961-ben.

1964-ben jelentkezett, immár publikáció formájában – A beszélő és a hallga-tó szubjektív viszonyának befolyásolása mint beszédcél címmel – egy másik érdeklődési irány kutatásaimban: a beszédtevékenység vizsgálata. E kutatásaim törekvéseiket tekintve azonban nem függetlenek névtudományi vizsgálataimtól: mindkettőben közös a rejtett valóságtartalmak és -tükröződések felderítésének törekvése. G. A. Miller Language és Communication című munkája (1951) hatással volt rám a beszéd rejtett kommunikációs folyamatainak felderítését illető módszer kialakításában. Millernek egy későbbi tanulmányát, a The Psycholinguists címűt röviden ismertettem, majd bíráltam is, és Szépe György tanácsára le is fordítottam magyarra.

Akadémiai könyvtári éveim során az említett névtudományi munka mellett ír-tam egy másik könyvet is, A beszédtanítás pszichológiája című kötetet (1973), ami szintén jelzi, hogy érdeklődésem a névtudománytól a beszédpszichológia irányába kanyarodott el.

Az Akadémiai Könyvtárból 1974-ben kerültem jelenlegi munkahelyemre, az MTA Nyelvtudományi Intézetébe. Itt a munka elkészültéig munkatársa voltam a

77

7

Petőfi-szótár írói gárdájának, azóta ez a mű négy kötetben megjelent. Az inté-zetben érdeklődésem kiegészült a nyelvtörténeti adatok tiszteletével. Kandidátu-si disszertációmat 1976-ban tartott munkahelyi vita után, 1977-ben védtem meg. Könyv alakban A pszichikumra vonatkozó szókincs korai rétege a magyarban címmel, az Akadémiai Kiadónál jelent meg 1986-ban, a vitán használt címet leegyszerűsítve. A fogadtatása kedvező volt, és folyamatosan jelentek meg a kötetről recenziók.

Később a Tudományos Minősítő Bizottság munkájában többször szerepel-tem bizottsági titkárként, illetőleg tagként, mely szereplések közül kiemelem a Réger Zita és Mizser Lajos védési eljárásában való részvételemet.

Jelenleg az intézet nyelvtörténeti és dialektológiai osztályán, Benkő Loránd vezetésével a magyar történeti-etimológiai szótár (TESz.) ún. német nyelvű változatán dolgozom, e nagy szótörténeti és szófejtő vállalkozás tagja vagyok.

Doktori értekezésem számára a magyar pszicholingvisztika történetének ta-nulmányozását választottam. Úgy érzem, hogy ma már számos eredmény szüle-tett ezen a téren hazánkban, melyek összefoglalása, rendszerezése, értékelése égetően szükséges az e területen való továbbkutatás szempontjából. 1992-ben A magyar nyelvtudomány főbb kérdéseinek pszichológiai-pszicholingvisztikai összefüggései címet viselte kéziratban lévő munkám.

Mint a Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányi tagja és egyik szer-vezőtitkára a – később A magyar nyelvtudomány és pszichológia tudományközi kapcsolatai századunkban címmel a Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadvá-nyaként napvilágot látott – disszertációmban kifejtett témához kapcsolódó elő-adások tucatját szerveztem meg a Fonetikai és Beszédművelési Szakosztályban. A Zeitschrift für Phonetik, Sprachwissenschaft und Kommunitationsforschung című folyóiratban tudománytörténeti jellegű dolgozatokat jelentettem meg a témakörből, mely sorozatnak két legfontosabb száma Gibt es Entwicklungstendenzen in der Modellierung der Gesprächs-tätigkeit címen jelent meg 1970-ben, illetve 1975-ben. Állandó kapcsolatban álltam a hallei Martin Luther Egyetem ún. Beszédtudományi Intézetével (Sprechwissen-schaftliches Institut), és az itt rendezett szakmai tanácskozásokon (Fachtagung) öt alkalommal is részt vettem. Korábbi kutatási területemet, a névkutatást is igyekeztem az utóbbi időben a pszichológiai kapcsolatok témaköréhez idomíta-ni, és ezzel kissé rokon a metaforikus szóképzéssel kapcsolatos néhány újabb publikációm is. A doktori dolgozattal rokon témában korábban már értekezést állítottam össze és nyújtottam be. Abban kifejezetten a pszicholingvisztikára koncentráltam. Doktori disszertációm ennél általánosabb tematikájú.

A fenti önvallomás három, Büky Béla által összeállított tudományos önéletrajz gép-

irata alapján készült, Zaicz Gábor összeállításában. Közülük az időrend tekintetében az első dátum nélküli, de az – több körülmény figyelembevételével – minden bizonnyal az 1970-es évek derekán íródhatott. A másik kettő keletkezésének ideje: 1988. szeptember 8-a, illetőleg 1992. április 14-e. A szöveg lényegét tekintve természetesen változatlan. Az egységesítés viszont néhány esetben megkövetelte bizonyos ismétlések elhagyását, illetőleg néhány szó cseréjét.

88

8

BÜKY BÉLA ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA

Rövidítések: AkK = Akadémiai Kiadó, ALinguH = Acta Linguistica Academiae

Scientiarum Hungaricae, ÁltNyT = Általános Nyelvészeti Tanulmányok, AUSz SPP = Acta Universitatis Szegediensis de József Attila nominatae. Sectio Pedagogica et Psychologica, Bev. = Bevezető, Ed. = Edited, Éd. = Édités par, EFOu = Etudes Finno-Ougriennes, ÉS = Élet és Irodalom, faksz. = fakszimile, FUF = Finnisch-Ugrische Forschungen, Hrsg. = Herausgeber, Ford. = Fordí-totta, Ill. = Illusztráció, Ism. = Ismertetés, Klny. = különlenyomat, MNy = Ma-gyar Nyelv, MNyj = Magyar Nyelvjárások, MNyT = Magyar Nyelvtudományi Társaság, MNyTK = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, ModNyOkt = Modern Nyelvoktatás, MPszichSz = Magyar Pszichológiai Szemle, MTA = Magyar Tudományos Akadémia, MTud = Magyar Tudomány, NyIrK = Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, NyK = Nyelvtudományi Közlemé-nyek, Nyr = Magyar Nyelvőr, NytudÉrt = Nyelvtudományi Értekezések, PszichT = Pszichológiai Tanulmányok, Soksz. = Sokszorosítva, Szerk. = Szerkesztette, TankK = Tankönyvkiadó, UrAltJb = Ural-Altaische Jahrbücher / Ural-Altaic Yearbook, Vál. = Vélogatta, ZPhon = Zeitschrift für Phonetik. Sprachwissenschaft und Kommunikationsforschung

1955. Néhány megjegyzés a nyelv hangulatkeltő szerepéhez. Budapest, 71 p. (Kéz-

irat)

1960. A fővárosi keresztnévadás tanulmányozásának főbb kérdései. In: Névtudományi

vizsgálatok. A Magyar Nyelvtudományi Társaság névtudományi konferenci-ája. 1958. Pais Dezső közreműködésével szerk. Mikesy Sándor. AkK Buda-pest, 157–63.

Az évszámnélküliség kérdéséhez. Magyar Könyvszemle 76. 447–9. Barbeau, Marius: Medicine Men on the North Pacific Coast. Ottawa 1958.

Ethnographia 71. 143–5. (Ism.)

1961. A fővárosi keresztnévadás hatóerői. AkK, Budapest, 74 p. (NytudÉrt 26.)

Ism.: Kovalovszky Miklós: Nr 85. 1961, 370–2; Papp László: Népművelés 8. 1961/9. 29. p.; Sauvageot, Aurélien: Revue Internationale d’Onomastique 13. 1961, 233–6; Csák László: NyIrK 6. 1962, 361–3; Kálmán Béla: MNyj 8. 1962, 151–3; Faragó, [József =] I.: Budapestilaisten etunimet. Virittäjä 68. 1964, 325–6.

1962.

99

9

Székely Bertalan hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárá-nak kézirattárában. Az MTA Könyvtára, Budapest, 24 p. (Az MTA Könyvtárának Közleményei 29.)

Hogyan korrigált Pázmány Péter? MNy 58. 346–56. + 2 faksz. Kandidátusi és doktori disszertációk katalógusa. 1952–1961. Szerk. a Magyar

Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjtemé-nye [!] munkatársai: Büky Béla (et al.) /.../ közreműködésével [!] Csapodi Csaba és Gergely Pál. Az MTA Könyvtára, Budapest.

1963.

Székely Bertalan illusztrációi egy tervezett Petőfi-életrajzhoz. Az MTA Könyvtára, Budapest, 16 p. (Az MTA Könyvtárának Közleményei 36., társ-szerző: Csengeryné Nagy Zsuzsa) – Klny.: MTud 70. 482–91.

Orvostörténeti érdekességű részletek Székely Bertalan naplójából. Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicae Hungarica 27. 293–304.

1964.

A tudományos tájékoztatás egyik feladatköre: témamegoszlási statisztikák készítése és alkalmazása. Az MTA Könyvtára, Budapest. 16 p. (Az MTA Könyvtárának Közleményei 43.) – Klny. A tudományos tájékoztatás egyik feladatköre: témaelemzési [!] statisztikák készítése és alkalmazása. Magyar Könyvszemle 80. 310–2.

A beszélő és a hallgató szubjektív viszonyának befolyásolása mint beszédcél. PszichT 6. 21–36. + ill. – A Magyar Nyelvtudományi Társaságban 1963. március 19-én elhangzott előadásnak Mikesy Sándortól összeállított tartalmi kivonata: MNy 60. 255. p.

Hagyomány és újszerűség a mai budapesti keresztnévadásban. (Az 1962. évi adatok alapján). Nyr 88. 92–106. Ism.: (k): ÉS 8. 1964/30. 11. p.

Fónagy Iván: A metafora a fonetikai műnyelvben. Adatok a tudományos gon-dolkodás fejlődésének történetéhez. Budapest 1963. MPszichSz 21. 482–3. (sm.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok I. Budapest 1963. MPszichSz 21. 621–4. (Ism.)

1965.

Urasima Taró, a szegény halász. Japán népmesék. Jegyzetek: Voigt Vilmos. Az utószót írta: Ortutay Gyula. Európa Kiadó, Budapest, 259 p. (Népek me-séi) Vál., ford. Balogh Barnával.

Nagy Idai András Calepinus-szótára. MNy 61. 63–74, 2 faksz. Tájékozódás a nyugati érzelem-elméleti kutatások anyagában. MPszichSz 22.

198–209. A kommunikáció-kutatás legfőbb megállapításai és néhány példa ezek nyelvé-

szeti, pedagógiai, valamint pszichológiai alkalmazására. In: A Magyar

1010

10

Pszichológiai Tudományos Társaság II. tudományos nagygyűlése. 1965. ok-tóber 25–26–27. Előadás-kivonatok. Budapest, 12–3., soksz.

Illyés Sándor: A mozgásvezérlés főbb elvei. PszichT 7. 225. p. (Hozzászólás a Magyar Pszichológiai Társaság 1963. november 11–12-i első tudományos nagygyűlésén tartott korreferátumhoz)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok II. Budapest 1964. MPszichSz 22. 212–3. (Ism.)

1967.

Három színműfordítás az első magyar színtársulatok korából. MTA soksz, Székesfehérvár, 33 p., + ill. A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár kiadvá-nyai. B sor. Tanulmányok 2. (Társszerző: Hajnal Gábor)

A Calepinus-szótár magyar orvosi szókincse (1585, 1607). I. Anatómiai szavak. Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicae Hungarica /Az Orszá-gos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 41. 29–132. (A tanulmány máso-dik része a fiziológiai szavakat dolgozta fel, de sem kéziratának, sem (1968. évi?) megjelenésének nincs nyoma.)

A Czuczor–Fogarasi-féle szótár keresztnévanyaga. MNy 63. 227–38. Beszéd és valószínűség. In: A magyar nyelv története és rendszere. A debreceni

nemzetközi nyelvészkongresszus előadásai (1966. augusztus 24–28). Szerk.: Imre Samu–Szathmári István. Budapest, AkK, 223–9. (NytudÉrt 58.)

Die Komponenten des Sprechprozesses und deren Modellierung vom Gesichtspunkt des Hörenden. ZPhon 20. 393–414.

Informationsprognose und Informationsprozess. In: Résumés des communications du Xeme Congres International des Linguistes. Bucarest, 28 aout–2 septembre 1967. Acad. R.S.R., Bucarest, 50–1.

A [bukaresti] X. Nemzetközi Nyelvészkongresszus és az idegen nyelvek oktatá-sa. ModNyOkt 6/1–2. 214–23.

A bukaresti X. Nemzetközi Nyelvészkongresszus tudományszervezési néző-pontból. Tudományszervezési tájékoztató. A tudományos kutatás tervezésé-nek, igazgatásának és szervezésének nemzetközi irodalma 7. 912–4.

A kommunikáció-kutatás legfőbb megállapításai, valamint néhány példa ezek nyelvészeti, pedagógiai és pszichológiai alkalmazására. PszichT 10. 147–51.

Abraham A. Moles et Bernard Vallencien (eds.): Communication et langage. Paris 1963. MPszichSz 24. 608–13. (Ism.)

Glottodidactica. An International Journal of Applied Linguistics. Vol. I. Poznañ 1966. ALinguH 17. 437–8. (Ism.)

A pszichonyelvészek [G. A. Miller: The Psycholinguists]. MPszichSz 24. 604–5. (Ism.)

1968.

Tények, elvek és a mai budapesti keresztnévadás. Nyr 92. 149–56. Zur Frage der Ortographie der ungarischen Wörter im Calepinus-Wörterbuch

(1585). ALinguH 18. 309–15. A nyelvtanulás néhány pszichológiai vonatkozása. ModNyOkt 6/4. 61–4.

1111

11

Magyar pszichológiai irodalom. 1945–1966. Összeállította: Benedek László. Budapest 1967. Nyr 92. 473–4. (Ism.)

1969.

Vornamengebung und Vornamenbräuche in Buda und Pest unmittelbar nach der Türkenherrschaft (1686–1706). In: Disputationes ad MONTIUM VOCABULA aliorumque nominum significationes pertinentes. 10. Internationaler Kongress für Namenforschung. Wien, 8.-13. IX. 1969. Tom. II. Ed. Herwig H. Hornung. Verlag der Wiener Medizinischen Akademie, Wien, 201–8.

Dembowska, Maria: Documentation and Scientific Information. Outline of Problems and Trends. Warsaw 1968. Magyar Könyvszemle 85. 424–6. (Ism.)

Rosa Katz: Psychologie des Vornamens. Bern–Stuttgart 1964. ALinguiH 19. 422–7. (Ism.)

A közlés kézikönyve [Handbuch der Publizistik. Berlin 1968–1969. Hrsg. von] E. Dovifat. Rádió és Televízió Szemle 1/2: 119–21. (Ism.)

1970.

Gibt es Entwicklungstendenzen in der Modellierung der Gesprächstätigkeit? ZPhon 23. 329–46.

Informationsprognose und Informationsprozess. In: Actes du Xe Congres Inter-national des Linguistes, Bucarest, 28 aout – 2 septembre 1967. Vol. III. Réd. en chef: A Graur. Acad. R.S.R., Bucarest, 203–9.

Keresztnévadási szokások Budán 1470–1541 között. In: Névtudományi előadá-sok. II. Névtudományi Konferencia. Budapest 1969. szept. 2–4. Szerk. Káz-mér Miklós–Végh József. AkK, Budapest, 138–45 (NytudÉrt 70.). – Említé-se: N. Kósa Judit: A két János. Népszabadság. 1999. október 29. 34. p.

Egy fejezet a magyarországi idegennyelv-oktatás történetéből. Felsőoktatási Szemle 19. 341–3.

A nyelv kommunikatív szerepe. Magyar Könyvszemle 86. 253–8. A kommuni-káció elmélete – különös tekintettel a nyelv kommunikatív szerepére című tudományos konferencián (Budapest, 1969. július 1–3.) elhangzott előadás szövege.

Symposium über die Probleme der Kommunikationstheorie in Ungarn. ALinguH 20. 201–8. (Ism.)– Az 1969. július 1–3-i szimpozion teljes anyaga Nyelv és kommunikáció címmel jelent meg. (Szerk. Szépe György–Szecskő Tamás. I–II. MTR Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1969,)

Communication. Concepts and Perspectives. Ed. by Lee Thayer. Washington–London 1967. NyK 72. 258–62. (Ism.)

G. A. Miller: The Psychology of Communication. Seven essays. New York–London 1967. ÁltNyT 7. 276–80.

Eckhardt Sándor. 1890–1969. MNy. 66. 122–4. (Nekrológ)

1212

12

1971. Politikai változások – keresztnévváltozások. Tallózás a budai és pesti név-

anyagban. Budapest 9/7. 43–4. A Magyarországon publikált beszédkutatási témák 1960–1969 között. In: Be-

széd szimpozion. Szeged, 1971. augusztus 26–29. Előzetes közlemény. (Az előadások magyar nyelvű összefoglalása) AkK, Budapest, 6–7.

1972.

Modelle und Systematisierungen der Informations- bzw. Kommunikationsprozesse in Bibliotheken. Magyar Könyvszemle 88. 61–71. (A kézirat korábbi címe: Kommunikationsprozesse in den Bibliotheken)

Identifications erronées de prénoms en hongrois. In: Mélanges offerts à Aurélien Sauvageot pour son soixante-quinzieme anniversaire. Réd. J. Ger-gely, J.–L. Moreau et al. AkK, Budapest, 37–44.

Beszéd- és beszédfelfogás-kutatás Magyarországon 1960–1969 között. MPszichSz 29. 280–3.

Verteilung der Forschungsthemen der Sprechkunde in Ungarn zwischen 1960–1969. In: Papers in Interdisciplinary Speech Research. Proceedings of the Speech-Symposium, Szeged, 1971. Ed. J. Hirschberg–Gy.. Szépe–E. Vass-Kovács. AkK, Budapest, 47–8.

Abweichungen in der Vornamengebung zwischen dem Stadtzentrum und den Vororten von Budapest. In: Résumés des communications du XIe Congres International des Sciences Onomastiques. Sofia, 28 juin–4 juillet 1972. Red.: I: Duridanov. Comite National Bulgare des Sciences Ono-mastiques, Sofia, 39. p.

Károly Sándor: Általános és magyar jelentéstan. Budapest 1970. ALinguH 22. 203–6. (Ism.)

Ruke-Dravina, Velta: Place Names in Kauguri County, Latvia. A Synchronic-Structural Analysis of Toponyms in an Ancient Indo-European and Finno-Ugric Contact Area. Stockholm 1971. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 4/13, 155–7. (Ism.)

1973.

A beszédtanítás pszichológiája. TankK, Budapest, 152 + VIII p. (Pszichológia – nevelőknek) Ism.: Tóth Béla: Tanító 12. 1974/1: 28. p.; Gergelyné Cseres Judit: Pedagógiai

Szemle 25. 1975, 368–70; Lengyel Zsolt: NyK 79. 1977, 328–9.

A beszéd fejlesztésére vonatkozó legújabb külföldi kísérleti eredmények. Budapest, 20 p. (Kézirat) – A gépírásos dolgozat elkészítésének évszámára az abban közölt szakirodalom alapján lehet óvatos következtetést levonni.

Napjaink beszédstílus-ideáljáról. Rádió és Televízió Szemle 5/1. 84–8. Sebeok, Thomas A.: Perspectives in Zoosemiotics. The Hague – Paris 1972,

Mouton. NyK 75. 479–82. (Ism.)

1313

13

1974. Beszédkutatás, halláskutatás és ezek rokonterületei Magyarországon 1960–1969

között. Bibliográfia. ÁltNyT 10. 281–311. Névadás és lakóhely. (A városközpont és a peremkerületek közötti keresztnév-

adási különbségek Budapesten 1972-ben) Nyr 98. 5–13. + 1 térkép Gondolatok a helyes magyar beszéd akusztikumáról. Rádió és Televízió Szemle

6/2. 89–95. (Jegyzetek A rádióbemondó beszéde c. tanulmánygyűjtemény-hez. Szerk. Wacha Imre. Budapest, 1973.)

Abweichungen in der Vornamengebung zwischen dem Stadtzentrum und den Vororten von Budapest. In: Actes du XIe Congres International des Sciences Onomastiques. Sofia, 28. VI. – 4. VII. 1972. Tom. 1. Academie Bulgare des Sciences – Centre de Linguistique et Litterature, Sofia, 177–81.

Semiotical Approaches to the Problem of Territorial Differences in Attitude Structures. In: A Semiotic Landscape. Proceedings of the First Congress of the International Association for Semiotic Studies. Milan, June 1974. Ed. Seymour Chatman–Umberto Eco–Jean-Marie Klinkenberg. Mouton, The Hague–Paris–New York, 1039–42. (Approaches to Semiotics 29.)

Utónévadási szokások a városcentrumban és a város peremén. Budapest 12/4. 42–3.

A Nemzetközi Szemiotikai Társaság konferenciájáról. Milánó, 1974. június 2–6. Rádió és Televízió Szemle 6/4. 134–6. (Beszámoló a társaság első nem-zetközi kongresszusáról)

1975.

A gondolkodás és a beszéd fejlődésének összefüggése. In: A pszichológia sze-repe az oktatási és nevelési folyamat hatékonyságának növelésében. Szeged, 142–67. (A borítón: Szegedi Nyári Egyetem 1975/12. Pedagogia [!]. Össze-állítás a TIT Szegedi Pedagógiai Nyári Egyetemén elhangzott előadásokból)

Gibt es Entwicklungstendenzen in der Modellierung der Gesprächstätigkeit? – II. ZPhon 28. 582–98.

A területenkénti attitűdstruktúra-eltérések szemiotikai megközelítése. A Hunga-rológiai Intézet Tudományos Közleményei 7/22. 69–80. (Az újvidéki kiad-vány 1975. márciusi számában)

A beszédcélkutatás és ennek fejlődéslélektani vonatkozásai. In: Ifjúság és pszichológia. PszichT 14. 169–76.

Mi a beszédtevékenység – információs vagy kommunikációs folyamat? In: A Magyar Pszichológiai Társaság IV. tudományos jubileumi nagygyűlése. 1975. november 17. és 18. Magyar Pszichológiai Társaság, Budapest, 25–7.

Schlachter, Wolfgang – Ganschow, Gerhard: Bibliographie der uralischen Sprachwissenschaft. 1800 [1830] 1970. Redaktion: István Erdélyi und Chris-toph Gläser. Bd. I. Ungarisch. 1–2. Lieferung. München 1974. NyK 77. 243–7. (Ism.)

Blumstein, Sheila E.: A Phonological Investigation of Aphasic Speech. The Hague – Paris 1973. NyK 77. 293–7. (Ism.)

1414

14

A jel tudománya. [Válogatta és bevezette: Horányi Özséb és Szépe György. Budapest 1975.] Rádió és Televízió Szemle 7/4. 150–4. (Ism.)

Károly Sándor: Általános és magyar jelentéstan. Budapest 1970. ZPhon 28. 87–9. (Ism.)

A kifejezőkészség zavarairól. Magyar Hírlap július 19. 3. p. Sok, igen sok, komolyan sok? Magyar Hírlap október 25. 6. p.

1976. Namengebrauch – Namengebung. Funktionsparallelismus zwischen

Eigennamen und Appellativen. Beiträge für Namenforschung NF 11. 361–74.

Sprechleistungsmeßwerte bei entwicklungsbehinderten Grundschülern vor und nach einem Trainingsprogramm. In: Sprechwirkung. Theoretische und methodisch-praktische Probleme ihrer Erforschung und Optimierung. Hrsg. von Eberhard Stock–Jutta Suttner. Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg, Halle (Saale), Wissenschaftliche Beiträge 24. (F9), 278–85.

Beszéd- és beszédfelfogás-kutatás Magyarországon 1960–1969 között. In: A beszédszimpozion magyar előadásai. MNyT, Budapest, 12–7. (MNyTK 139.)

Helmers, Hermann: A gyermek beszéde (Zur Sprache des Kindes). Darmstadt 1969. MPszichSz 33. 612–8. (Ism.)

Anyanyelvünk művelése. Összeállította: Gálffy Mózes és Murádin László. Bu-karest 1975. Nyr 100. 345–6. (Ism.)

Ünnepi ülés Székesfehérvárott. Befejeződött a földrajzi nevek gyűjtése Fejér megyében. Magyar Hírlap október 24. 8. p.

1977.

A beszédtanítás pszichológiája. (2., jav. Kiadás) TankK, Budapest, 152 + VIII p. (Pszichológia – nevelőknek)

Kutatások a beszéd hatásáról. Rádió és Televízió Szemle 9/2. 177–81. (Beszá-moló az 1976. júniusi hallei 12. Beszédkutatási Ülésszakról és annak idő-közben Sprechwirkung címmel megjelent anyagáról)

1978.

Petőfi-szótár. Petőfi Sándor életművének szókészlete. 2. köt. G–M. AkK, Budapest, 1351 p. (Munkatárs)

Divergences in the Development of the Terminology for Soul Concepts in Finnish and Hungarian. ALinguH 28. 255–61.

Enigmatic Word Usage in Hungarian Bible Translations. UrAltJb 50. 31–5. Pesty Frigyes 1863-i beadványa a Helytartótanácshoz. MNy 74. 120–2. A kommunikáció nyelvészeti megvilágításban. J. Hennig – H. Lutz:

Kommunikation als Problem der Linguistik. Göttingen 1975. Rádió és Tele-vízió Szemle 10/2. 168–71. (Ism.)

A magyar hangtan válogatott bibliográfiája. Szerk.: Bolla Kálmán–Molnár Jó-zsef. Budapest 1977. Nyr 102. 497–500. (Ism.)

1515

15

1979. A beszédtanítás pszichológiája. 3. kiadás. TankK, Budapest, 157 p. (Pszicho-

lógia – nevelőknek) The System of Metaphors Semiotically Considered. In: Proceedings – Előadá-

sok. Semiotic Terminology, 28 June – 1 July, 1979. Budapest. Ed. by/szerk. V. Voigt. MTA Szemiotikai Munkabizottság–Népművelési Intézet Kutatási Osztály, Budapest, 219–28. (Jeltudományi Dokumentumok)

Rejtett orvosi vonatkozások régi szavainkban. Orvostörténeti Közlemények 25. 223–8. (A Magyar Orvostörténelmi Társaság 1978. május 19-i ülésén el-hangzott előadás írott változata)

A szituációk beszédcél szerinti szerveződése. ModNyOkt 17/1. 27–33. Néhány gondolat a boldog-ról és a Boldogasszony-ról. MNy 75. 338–9. Az országos földrajzinév-gyűjtés jelenlegi állása. MTud 86. 228–30. (Társszer-

ző: Wacha Imre) Beszélgetések a beszédről. Wacha Imre: Beszélgessünk a beszédről! Budapest

1978. Rádió és Televízió Szemle 10/3. 176–80. (Ism.) Szende Tamás: A szó válsága. Budapest 1979. Nyr 103. 379–84. (Ism.) Színdarabszerű történelmi regény. Burány Nándor: Komanci Balázs. Újvidék

1977. Üzenet 9/1–2. 84–6. (Ism.) Friedrich Kainz. 1897–1977. MPszichSz 36. 416–21. (Nekrológ)

1980. A Bécsi Kör filozófiája és a nyelvtudomány. In: Nyelvi rendszer és nyelvhasz-

nálat (Általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányok). Szerk. Balázs Já-nos. TankK, Budapest, 93–115.

A beszéd- és emlékezetfejlesztés lehetőségei a figyelemszétszórtság hátrányai-nak csökkentésében. In: Előadások a beszédkutatás területéről. Szerk. Mérei Vera–Vassné dr. Kovács Emőke. TankK, Budapest, 70–6. (Korábbi, rövi-debb változata azonos címmel megjelent A Kőszegi Gyógypedagógiai Főis-kola és a Magyar Fonetikai és Logopédiai Társaság kőszegi vándorgyűlés-ének előzetes anyagában. Kőszeg, 1973, 37–9.)

Beszéléssel való védekezés a spontán beszéd folyamatában (A beszédbeli óva-tosság kommunikáció-gátló hatása). In: Korunk kommunikációs zavarai. (Dokumentációs kézirat és adatbázis) .Budapest, 49–53.

A szövegtan a kutatásban és az oktatásban. Szerk. Szathmári István–Várkonyi Imre. NyK 82. 1979, 446–50. (Ism.)

1981.

Bedeutungstragende bzw. bedeutungslose Zweiphonemverbindungen in der ungarischen und polnischen Gemeinsprache. In: Beiträge zu Theorie und Praxis der Sprechwissenschaft. Hrsg. von Eva-Maria Krech–Eberhard Stock. Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg, Halle (Saale), Wissenschaftliche Beiträge 33. (F29) 5–20. (Társszerző: Bañczerowski Janusz)

1616

16

Beszámoló a XXII. (lipcsei) Nemzetközi Pszichológuskongresszusról. Nyelvi és kommunikációelméleti vonatkozások. MPszichSz 38. 293–302.

Beszámoló a XXII. [lipcsei] Nemzetközi Pszichológus Kongresszusról. Nyr 105. 252–6. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság 1980. október 21-i felol-vasó ülésén elhangzott előadás)

A legújabb keresztnévdivat Budapesten. In: Név és Társadalom. A III. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai (Veszprém, 1980. szeptember 22–24.). Szerk. Hajdú Mihály–Rácz Endre. Budapest, 65–8 (MNyTK 160.)

Milyen magyar Bibliát használt Pázmány Péter? Vigília 46. 81–4. Emlékkiállítás a Magyar Nyelvtudományi Társaság 75. évfordulója alkalmából.

MNy 77. 118–20. Pastinszky Miklós – Tapolcainé Sáray Szabó Éva: Pesti Frigyes 1864. évi hely-

névgyűjtése. Komárom megye. Tatabánya 1977. Honismeret 9/2. 61. p. (Ism. Társszerző: Végh József)

Scheiberné Bernáth Lívia: A magyarországi zsidóság személy- és családnevei II. József névadó rendeletéig. Budapest 1981. Új Élet 36/12. 5. p. (Ism.)

1982.

A beszédtanítás pszichológiája. (4., jav. kiadás). TankK, Budapest, 157 p. (Pszichológia – nevelőknek)

Zu aktuellen Problemen der Sprechkunde in Ungarn. Martin-Luther-Universität Halle-Wittenberg. Wissenschaftliche Beiträge 55. (F40) 152–6.

Zur Frage des lateinischen Originals des “Wiener Kodex”. FUF 44. 61–5. Zur Veröffentlichung phonetischer Forschungsergebnisse in Ungarn. Magyar

Fonetikai Füzetek – Hungarian Papers in Phonetics. Red. Kálmán Bolla. Bu-dapest 1978– FUF 44. 213–6. (Ism.)

1983.

A lelki élet szókincsének eredete. MPszichSz 40. 311–22. Hogyan érzékelik a stílusértéket 10 és 18 éves tanulók? Nyr 107. 460–6. (Társ-

szerző: Gósy Mária – Előadásként La capacité d’évaluation stylistique cím-mel hangzott el az 1982. november 2-án Pécsett megrendezett IV. francia–magyar kontrasztív nyelvészeti tanácskozáson.)

The System of Metaphors Semiotically Considered. In: Semiotics Un-folding. Ed. by Tasso Borbé. Mouton, Berlin–New York–Amsterdam, 783–90 (Approaches to Semiotics 68. – A Nemzetközi Szemiotikai Társaság 1979. júliusi bécsi második kongresszusának előadásai. A tanulmány 1979-ben bu-dapesti gyűjteményes kötetben is megjelent.)

Dritte Konferenz zur ungarischen Onomastik. Namenkundliche Informationen [Leipzig] 43. 42–6.

Neue Forschungsergebnisse über die ersten ungarischen Textdenkmäler. Benkő Loránd: Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Budapest 1980. FUF 45. 254–62. (Ism.)

Farkas Vilmos: Görög eredetű latin elemek a magyar szókincsben. Budapest 1982. NyK 85. 207–10. (Ism.)

1717

17

Zur Geschichte des ungarischen Gelehrtentums. Balázs János: Magyar deákság. Anyanyelvünk és az európai nyelvi modell. Budapest 1980. FUF 45. 262–7. (Ism.)

Henri Draye (1911–1983). Névtani Értesítő 8. 176–8. (Nekrológ)

1984. Nyelvi képességek – fogalomkincs – megértés (A pszicholingvisztika gya-

korlati lehetőségei). TankK, Budapest, 387 p. (Társszerzők: Egyed András és Pléh Csaba)

Az anyanyelvi képességek fejlettsége és továbbfejlesztése életkoronként. In: Nyelvi képességek – fogalomkincs – megértés. 5–155.

Zur Darstellung der onymischen Integration im Rahmen der allgemeinen Sprachintegration. In: Sprachkontakt im Wortschatz. Dargestellt an Eigen-namen. Karl-Marx-Universität, Leipzig, 73–5. (Az 1982. november 16–17-i lipcsei “Eigennamen im Sprachkontakt” című nemzetközi szimpozion tézisei és vitaanyaga)

Az “Oxfordi glosszák” szavairól. MNy 80. 71–3. Der Vorname des Kindes von Eltern mit gemischter Staatsangehörigkeit in

Ungarn. In: Résumées der Vorträge und Mitteilungen. XV. Internationaler Kongreß für Namenforschung. 13.–17. August 1984. Karl-Marx-Universität, Leipzig, 38. p.

Areális nyelvészeti tanulmányok. Szerk. és bev.: Balázs János. Budapest 1983. Nyr 108. 498–502. (Ism.)

1985.

Comenius tankönyveinek orvosi vonatkozású szavai és a szóhasználat eszmetör-téneti háttere. Orvostörténeti Közlemények 109–112. 117–37. (Az MTA-n 1983. november 30-án A természettudományok és a medicina a reneszánsz és a reformáció korában címmel elhangzott előadás anyaga)

Der Vorname des Kindes von Eltern mit gemischter Staatsangehörigkeit in Ungarn. In: Der Eigenname in Sprache und Gesellschaft. IV: Vorträge und Mitteilungen in der Sektion 3: Eigennamen und Sprachgeschichte. XV. Internationaler Kongreß für Namenforschung. 13.–17. August 1984. Hrsg. von Ernst Eichler–Elke Saß–Hans Walther. Karl-Marx-Universität, Leipzig, 47–52. (Klny. címvariánssal: Die Vornamen der Kinder von Eltern gemischter Staatsangehörigkeit in Ungarn. 1–6. Ennek pontos forrását nem sikerült megtalálni)

A XV. Nemzetközi Névtudományi Kongresszusról. MNy 81. 369–71. Az első magyar filozófiai szakszótár lélektani vonatkozású szókészlete. In: A

Magyar Pszichológiai Társaság VII. országos tudományos konferenciája I. Előadáskivonatok. Összeállította: Pléh Csaba–Nagy János. Budapest, 132. p.

Ungarische Lexik bis 1604 in älteren und jüngsten Bearbeitungen. Régi magyar glosszárium. Szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára. Zusammen-gestellt von Jolán Berrár und Sándor Károly. Budapest 1984. FUF 47. 293–5. (Ism.)

1818

18

1986. A pszichikumra vonatkozó szókincs korai rétege a magyarban. AkK, Buda-

pest, 189 p. + 2 térkép. Ism.: Balázs János: MTud 94. 1987, 898–900; Büky László: ALinguH 37. 1987,

201–4, uő: Magyar Nemzet. 1987. szeptember 24. 6. p.; Dömötör Adrienne: Pszichológiai szakszókincsünkről. Népszava. 1987. augusztus 4. 6. p.; Rajsli Ilo-na: Híd 51. 1987, 1065–7; Vértes O. András: Nyr 111. 1987, 504–7, uő: MPszichSz 45. 1989, 416–9; Fodor István: Nyelv történet – pszichikum történet [!]. Pszichológia 8. 1988, 152–5; Hornung, Maria: Beiträge zur Namenforschung 23. 1988, 263. p.; Károly Sándor: UrAltJb 60. 1988, 206–8; Kincses Kovács É.: Új Tükör 25. 1988/18: 2 p.; Lucza Katalin: Hungarológiai Értesítő 10. 1988,: 3/4. 149–50; Martinko András: MNy 84. 1988, 362–5; P. Dombi Erzsébet: NyIrK 33. 1989, 98–100.

Oral–écrit: une coexistence nécessaire. Communications et Languages. 68. 96–100.

Pais Dezső és a “Kruzsok”-beli nevek. Névtani Értesítő 11. 115–8. Pillantás a gesztusok világába. Jel–Kép 7/1. 87–97. (Ism.)

1987. Petőfi-szótár. Petőfi Sándor életművének szókészlete 3. N–S. AkK, Buda-

pest, 603 p. (Munkatárs) Petőfi-szótár. Petőfi Sándor életművének szókészlete 4. Sz–Zs. AkK, Buda-

pest, 800 p. (Munkatárs) Sprechwirkung im Lichte der Sprachentwicklung. Martin-Luther-Universität

(Halle/Wittenberg), Wissenschaftliche Beiträge 19. (F67) 241–6. duplech? farib? ‘egy fajta posztó’, ill. ‘harci mén’. MNy 83. 199–200. Individual deviations from the Hungarian average sound frequency. In:

Abstracts der Sektionsvorträge und Rundtischgespräche. XIV. Internationaler Linguistenkongreß. 10.–15. August 1987. Kongreßkomitee, Berlin, 32. p. (Társszerző: Gósy Mária)

A lelki élet ősi szavairól. Népszava. 1987. március 16. 6. p. A szótárszerző műhelye. Emlékezés Szabó T. Attilára. Népszava. 1987. július

20. 6. p.

1988. A magyar pszicholingvisztika főbb kérdéseinek történeti és kritikai bemu-

tatása. Budapest, 313 p. (Kézirat. Az MTA Tudományos Minősítő Bizottsá-gához doktori értekezésként benyújtott dolgozat. Átdolgozott, bővített válto-zata 1996-ban jelent meg nyomtatásban.)

Várkonyi (Hildebrand) Dezső esztétikai és irodalomlélektani munkái. In: Vár-konyi (Hildebrand) Dezső-emlékkötet. AUSz SPP 30. 209–18. (Társszerző: Sellei Zoltán)

A beszédhangok gyakorisága első osztályos gyermekek spontán beszédében. Nyr 112. 440–7. (Társszerző: Gósy Mária)

Individual Deviations from the Average Hungarian Speech-Sound Frequency. In: Proceedings of the Fourteenth International Congress of Linguists. Ber-

1919

19

lin/GDR, August 10–August 15, 1987. I. Eds. Werner Bahner–Joachim Schildt–Dieter Viehweger. Akademie-Verlag, Berlin, 408–13. (Társszerző: Gósy Mária)

A legősibb nyelvi rétegekre visszanyúló orvosi szavaink. In: A magyar nyelv rétegződése. Szerk.: Kiss Jenő–Szűts László. AkK, Budapest, 231–5 (A Magyar Nyelvészek IV. Nemzetközi Kongresszusának előadásai I)

Textvergleich alter ungarischer Bibelübersetzungen. UrAltJb 60. 47–51. A moldvai csángómagyarok. Édes Anyanyelvünk 10/2: 15. p. Egy vákuum kitöltése. Balázs János: Hermész nyomában. A magyar nyelvböl-

cselet alapkérdései. Budapest 1987. Jel–Kép 9/3: 194–6. (Ism.) Jogi–erkölcstani szavaink legősibb emlékei. Népszava. 1988. január 18. 6. p.

1989. Hungarian Terminology for Soul and Related Concepts. In: Uralic Mythology

and Folklore. Szerk. Hoppál Mihály–J. Pentikäinen. Budapest–Helsinki, 129–34. (Ethnologica Uralica 1.)

A lélekfogalom és a lélekmegnyilvánulási tünetek legkorábbi névtani nyomai. In: Névtudomány és művelődéstörténet. A IV. Magyar Névtudományi kon-ferencia előadásai Pais Dezső születésének 100. évfordulóján (Zalaegerszeg, 1986. október 8–10.). Szerk.: Balogh Lajos–Ördögh Ferenc. Zalaegerszeg Város Tanácsa, Zalaegerszeg, 278–82.

Várkonyi Hildebrand Dezső pszichológiai ,,magánegyeteme" (Várkonyi H. Dezső születésének 100. évfordulójára). MPszichSz 45. 647–55. (Társszer-ző: Sellei Zoltán)

Gefühlsverarmung in der Gegenwart; weiteres zur Problematik. In: Speech Re-search '89. International Conference. June 1–3 1989, Budapest Hungary. Abstracts. Linguistics Institute, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, 105. p.

Gefühlsverarmung in der Gegenwart; weiteres zur Problematik. In: Speech Re-search ’89. International Conference. June 1–3, 1989, Budapest. Proceedings. Ed. Tamás Szende. MFF 21. 323–5.

Pillanatkép a nyelv állapotáról. Michaels Leonard – Ricks Christopher: The State of Language. Berkeley–Los Angeles–London 1980. Jel–Kép 10/2. 160–3. (Ism.)

Nem csak rokonoktól... Nyelvünk a Duna-tájon. Szerk.: Balázs János. Budapest 1989. Jel–Kép 10./4. 138–41. (Ism.)

A nyelv logikátlansága. Népszava. 1989. július 31. 6. p.

1990. Az álidézetekről. Jel–Kép 11/3. 85–98. Deutsche Personennamen in Buda (Ofen) unmittelbar nach der

Türkenherrschaft. In: Ernst Eichler zum 60. Geburtstag. Karl-Marx-Universität, Leipzig, 139–45 (Namenkundliche Informationen. Beiheft 13–14. Studia Onomastica 6.)

2020

20

Zur Herkunft ungarischer Gottesbezeichnungen mit besonderer Berücksichtigung der Gottesbenennung Magyarok Istene. In: Mundart und Name im Sprach-kontakt. Festschrift für Maria Hornung zum 70. Geburtstag. V[erband] der W[issenschaftlichen] G[esellschaften] Ö[sterreichs], Wien, 347–57. (Beiträge zur Sprachinselforschung Bd. 8.)

Indexic meaning versus other meanings in written and spoken language. In: Abstrakte des 6. Internationalen Kongresses der Deutschen Gesellschaft für Semiotik. Universität Passau, Passau.

Lautstatistik bei sprech- bzw. schriftsprachlichen Texten. In: Abstrakte der 15. Sprachwissenschaftliche Fachtagung. 2.–5. April 1990. Martin-Luther-Universität, Halle–Wittenberg, Halle (Saale), 1–2. (Társszerző: Kiss Gábor)

Twenty Years of the “Correctional Classes” as Promoting the Speech Ability of Backward Children. In: Fifth International Congress for the Study of Child Language. Budapest, Hungary July 15-20, 1990. Abstracts. Budapest, 34. p. (Az előadás 1992-ben véglegesített, bővített változata kéziratban maradt. Terjedelme: 20 lapos gépirat, fénykép- és egyéb mellékletekkel, táblázatok-kal együtt.)

János Balázs. 1914–1989. FUF 49. 317–20. (Nekrológ) János Balázs. 1914–1989. UrAltJb 62. 117–9. (Nekrológ) A manipuláció szótörténetéből. Népszava. 1990. április 23. 6. p. Alkossunk új szavakat! Népszava. 1990. július 9. 6. p.

1991. Das Fortleben der Sprachphilosophie des “Wiener Kreises” in Ungarn. In: A

magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében II. Kapcsolatok és kölcsönhatás-ok a 19–20. század fordulóján. Die ungarische Sprache und Kultur im Donauraum II. Beziehungen und Wechselwirkungen an der Wende des 19. und 20. Jahrhunderts. Szerk./Hrsg. Moritz Csáky–Horst Haselsteiner–Klaniczay Tibor–Rédei Károly. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, Budapest–Wien, 1131–40. (A II. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson Bécsben, 1986. szeptember 4-én elhangzott előadás szövege)

A magyar fonetikatörténet pszicholingvisztikai vonatkozásai. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Szerk. Kiss Jenő–Szűts László. AkK, Budapest, 114–22 (A Magyar Nyelvészek V. Nemzetközi Kongresszusának előadásai)

Irodalmi műfajmegnevezések mint élethelyzetek, sorshelyzetek, lelkiállapotok jelölői. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály–Kiss Jenő. ELTE, Budapest, 133–7.

Karl Bühler hatása Magyarországon. Jel–Kép 12–3/4. 146–50. Metaphoric usage of literary genre terminology as expressing mental states and

character types. In: Programm für Jahrestagung (1991) von Societas Linguistica Europaea. Societas Linguistica Europaea, Kiel, 1–5.

A szerkesztőség állásfoglalása az “Annales” kiadásával kapcsolatban. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 1. 343. p, (Társszerző:

2121

21

Gyárfás Ágnes) – A miskolci bölcsészegyesületi évkönyv első hat kötetének társszerkesztője 1991 és 1996 között.

L’enseignement du français et de la culture française en Hongrie, ses problemes, sa portée. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 1. 320–3. (Társszerző: Bacsi Lajos)

Gyárfás Ágnes: Az első magyar bölcseleti mű és története: Bárány Péter: Jelen-séges lélek=mény [sic!]. Budapest 1990. Annales Unversitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 1. 358–63. (Ism.)

Az ikonjelek világa. Iconicity. Essays on the Nature of Culture. Festschrift for Thomas A. Sebeok on his 65

th birthday. Edited by Paul Bouissac, Michael

Herzfeld, Roland Posner. Berlin, 1985. Jel–Kép 12–1/2. 156–9. (Ism.) A könyvkiadás jövője. Publishing – The Future. London 1988. Jel-Kép 11/1.

116–9. (Ism.) Robert de Beaugrande: Linguistic Theory: The Discourse of Fundamental

Works. London–New York 1991. ALinguH 40. 1990–1991. 475–7. (Ism.) Gabriel Asztrik L.: The University of Paris and its Hungarian Students and

Masters during the Reign of Louis XII and François Ier. Notre Dame, Ind. – Frankfurt am Main 1986. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 1. 356–7. (Ism.)

1992.

Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Bd. 1. Lief. 1. a- – csormolya. Hrsg. Loránd Benkő. AkK, Budapest. (Munkatárs)

Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Bd. 1. Lief. 2. csormolya – gyökér. Hrsg. Loránd Benkő. AkK, Budapest, (Munkatárs)

Nyelvtudomány, stilisztika, hitvallás – adalékok Radnóti Miklós és Zolnai Béla kapcsolatához. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 2. 141–50.

What do Quotation-Marks Reveal? In: Signs of Humanity. L’homme et ses signes. Proceedings of the IV

th International Congress of the International

Assotiation for Semiotic Studies. Barcelona/Perpignan, March 30 – April 6, 1989. Vol. 2. General Ed. Gérard Deledalle. Mouton de Gruyter, Berlin–New York, 665–72 (Approaches to Semiotics 107.)

Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. Bu-dapest–Szeged 1993. Analecta Linguistica 22/2. 34–6.(Ism.)

Le sens et ses hétérogénéités. Éd. Herman Parret. Paris 1991. Analecta Linguistica 22/2. 30–3. (Ism.)

Szemere Gyula: A Magyar Nyelvőr 70–100. évfolyamának mutatója. Budapest 1991. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 2. 267. p. (Ism.)

Vértes O. András 80 éves. MNy 88. 119–21. (Köszöntőként elhangzott a Ma-gyar Nyelvtudományi Társaság 1991. április 30-i ülésén.)

Jeff Bernard előadása 1991. dec. 11-én a Magyar Szemiotikai Társaságban. Nyr 116. 347–8

2222

22

1993. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Bd. 1. Lief. 3. gyökér – kop-

pant. Hrsg. Loránd Benkő. AkK, Budapest. (Munkatárs) Sémiologie et documentologie: écrit et langages. In: Les sciences de l’écrit.

Encyclopédie Internationale de Bibliologie. Éd. Robert Estivals.. Paris, 352–70. (Lexikoncikk – társszerző: Robert Estivals)

Data-Base of the Hungarian Literary Language at the Service of the Lexicography and Stylistics. In: “Tuesday”. 10

th World Congress of the In-

ternational Association of Applied Linguistics. Abstacts. Amsterdam 1993. 278. p. (Társszerző: Kiss Gábor) – A számítógépes tanulmányváltozat pon-tos címe és további ismert adatai: On the Data Base of the Hungarian Literary Language as a Device in the Research work [W-] on Lexicography and Stylistics. Morphological variants in the standard Hungarian. In: AILA ’93. 9 p.

Nem múlik el ez a nemzedék...” Névtani Értesítő 15. 76–8. (A magyar nemze-dék származékszó jelentéskörének elemzése)

Présence française a l’Université des arts et lettres de Miskolc. ÉFOu 25. 188–90.

A propos de l’étymologie du mot français naif. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 3. 99–100.

Johanna Bottesch – Martin Bottesch: Die bairisch-österreichische Mundart der Landler von Großpold in Siebenbürgen (Rumänien). Wien 1992. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 3. 231–2. (Ism., társszerző: Kispál Helga)

Györffy György: Diplomata Hungarica Antiquissima. Vol. I. (1000–1131). An-nales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 3. 245–7. (Ism.)

Lambrecht Miklós. (1921–1992). Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 3. 319. p. (Nekrológ)

1994.

Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Bd. 2. Lief. 4. kor – öcs. Hrsg. Loránd Benkő AkK, Budapest. (Munkatárs.)

Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Bd. 2. Lief. 5. öcs – súly. Hrsg. Loránd Benkő AkK, Budapest. (Munkatárs.)

Még egyszer a nyelvi funkciókról. In: A lexikológia és a lexikográfia elmélete és módszertana (előadásvázlatok). A magyar nyelvészek VI. nemzetközi kongresszusa. Eger, 1994. augusztus 23–26. Szerk. Papp Lajos. Budapest, 15–6. (Az előadás 1994. augusztus 23-án, a következő alcímmel hangzott el: Szavak és mondatok félreértésének és félreértetésének funkcionális mátrixa. A kongresszus anyagát tartalmazó kötet eddig nem jelent meg.)

Károly Sándor (1920–1994). MNy 90. 369–70. (Nekrológ) – Elhangzott a teme-tésen, 1994. február 11-én.

Szabó Dénes (1913–1994). Nyr 118. 256–7. (Nekrológ) – Elhangzott a temeté-sen, 1994. március 25-én.

2323

23

1995. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Bd. 2. Lief. 6. súly – zsűri.

Hrsg. Loránd Benkő AkK, Budapest. (Munkatárs) Gondolatok a leníciós folyamatok szerepéről. In: Emlékkönyv Szathmári István

hetvenedik születésnapjára. Szerk. Laczkó Krisztina. Budapest, 97–104. Egy XVII. századi etimológiai személynévjegyzék. Névtani Értesítő 17. 122–5. Baróti Dezső francia irodalomtörténeti munkái és francia filmesztétikai fordítá-

sai. Annales Litterarum et Artium Miskolciensis 4–5. 63–4. Bölcsész- és Társadalomtudományi Közlemények. Összesített füzet. Főszerk.

Lendvai L. Ferenc. Miskolc 1994. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 4–5. 201. p. (Ism.)

Zur Frage der sogenannten “unverarbeiteten Informationen” unter besonderer Berücksichtigung der Sprecherziehung. In: 23. Fachtagung. Universität Leipzig. Prophylaktische, therapeutische und pädagogische Interventionen in Sprechwissenschaft / Sprecherziehung. 15.–17. September 1995. Leipzig, 21. p. (Az előadás tézisei. A konferencia teljes anyagának megjelenéséről nincs tudomásunk.)

Két munka a Huszita Bibliáról. 1. Hadrovics László: A magyar Huszita Biblia német és cseh rokonsága. Budapest 1994. 2. A Müncheni Kódex magyar–latin szótára. Szerk.: Nyíri Antal. Budapest 1993. MNy 91. 226–30. (Ism.)

Morphological Variants in Standard Hungarian: A Computational Outline. Eurasian Studies Yearbook 67. 119–25. (Társszerző: Kiss Gábor)

Achim Eschbach (szerk.): Bühler-Studien. 1–2. Frankfurt am Main 1984. ÁltNyT 18. 275–80. (Ism.)

Lamagnere, Franck: Manies, peurs et idées fixes. Paris 1994. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 4–5. 215. p. (Ism.)

Szupraszegmentális hangszerkezetek a magyar beszédben (Cikkgyűjtemény). Szerk. Bolla Kálmán. Budapest 1994. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 4–5. 219–20. (Ism.)

Baróti Dezső (1911–1994). Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 4–5. 239–41. (Nekrológ)

[Baróti Dezső] In memoriam Dezső Baróti [1911–1994]. ÉFOu 27. 191–2. (Nekrológ)

1996.

A magyar nyelvtudomány és pszichológia tudományközi kapcsolatai száza-dunkban. MNyT, Budapest, 364+[1] p. (MNyTK 204.) Ism.: Nyéki Lajos: ÉFOu 29 (1997): 233–4; Balázs Géza: Szemiotikai Tájékoztató

13 1998: 15; Buda Béla: Pszichoterápia 7 1998, 242–3; Gósy Mária: MNy 94. 1998, 360–2 = Írás: tegnap és holnap [internetes folyóirat] 1 1997–98/4. www. C IRAS 4’14GM 1.HTML [2 p.]; Kovács Lászlóné dr. Vermes Stefánia: Élet és Tudomány 53. 1998, 427. p.; Szende Aladár: Nyr 122. 1998, 499–502; Spannraft Marcellina: MTud 106. 1999, 1018–9; Tompa Tamás: MPszichSz 54. 1999, 85–8. – Más korábbi címváltozatai: A magyar nyelvtudomány főbb kérdéseinek pszichológiai-pszicholingvisztikai összefüggései. / A magyar nyelvtudomány

2424

24

pszichológiai, a magyar pszichológia nyelvtudományi vonatkozásainak története századunkban.

Zur Frage der sogenannten „unverarbeiteten Information” unter besonderer Berücksichtigung der Sprecherziehung. In: Sprechen, Reden, Mitteilen. Prozesse allgemeiner und spezifischer Sprechkultur. Hrsg. von Siegrun Lemke–Susanne Thiel. Ernst. Reinhardt Verlag, München–Basel, 161–4.

The preferential use of verbal prefixes in Hungarian from diachronic and synchronic points of view. In: Societas Linguistica Europeae. Universals versus Preferences. 29

th Annual Meeting. University of Klagenfurt,

September 4–8 1996. Programme & Abstracts. Klagenfurt, 17. p.. (Társszer-ző: Kiss Gábor)

Honfoglalás és nyelvészet. Az MTA Õstörténeti Bizottsága által, Györffy György vezetésével megrendezett konferencia. Budapest, 1994. dec. 5–6. Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis 6. 105–7. (Ism.) – A konferencia anyaga később nyomtatásban is megjelent: Honfoglalás és nyelvészet. Szerk. Kovács László–Veszprémy László. Budapest, 1997. (A honfoglalásról sok szemmel 3.)

Laziczius Gyula szellemi hagyatéka. Összeállította: Kincses Kovács Éva. Mis-kolc 1995. ÉFOu 28. 232–3. (Ism.)

1997.

A pszichológiai nézőpont érvényesítése XX. századi névtani tanulmányokban. In: Szavak – nevek – szótárak. Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. Szerk. Kiss Gábor–Zaicz Gábor. Az MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest, 81–7.

Einige Gedanken über die Etymologie des ungarischen Namens des Tanzes Masurka. In: Wort und Name im deutsch-slavischen Sprachkontakt. Ernst Eichler von seinen Schülern und Freunden. Hrsg. von Karlheinz Hengst et al. Köln–Weimar–Wien, 157–61. (Ünnepi kötet E. Eichler 60. születésnapjára)

The main statements of theories as determined by a semiotic method. In: Semiotics around the World: Synthesis in Diversity. Proceedings of the Fifth Congress of the International Association for Semiotic Studies, Berkeley 1994. Ed. Irmengard Rauch–Gerald F. Carr. Berlin–New York, 187–90. (Társszerző: Kiss Gábor) – A szerzők előadása 1994. június 14-én hangzott el a berkeley-i kongresszuson.

Deux étapes de l’emploi des prefixes verbaux en hongrois: ancien hongrois – hongrois moderne du 20e siecle. In: XVIe Congres International des Linguistes. Paris, 20–25 juillet 1997. Résumés. Paris, 46. p. (Társszerző: Kiss Gábor)

A magyarországi médiák nyelvi gondjai. Írás: tegnap és holnap [internetes fo-lyóirat] 1 (1997–98)/1: www.oszk.hu/kiadvany/iras/l lbb.html, 5 p.

Lazíczius Gyula szellemi hagyatéka. Összeállította: Kincses Kovács Éva. Mis-kolc 1995. Nyr 121. 500–1. (Ism.)

Zsirai Miklós tudományos és magánlevelezése. Közreadja: Kincses Kovács Éva. Miskolc 1996. ÉFOu 29. 223–4.(Ism.)

1998.

2525

25

Der 16. Internationale Linguisten-Kongreß in Paris (20.-27. Juli 1997). Eurasian Studies Yearbook 70. 184–5.

Internet – pour et contre. Írás: tegnap és holnap [internetes folyóirat] 1 (1997–98)/3: www.oszk.hu/kiadvany/iras/1 3bb.html [2 p.]

Paczolay Gyula: European Proverbs in 55 Languages. – Európai közmondások 55 nyelven. Veszprém 1997. Nyr 122. 236–7. (Ism.)

2002.

Conflits et résistance psychique che Endre Ady. ÉFOu 34. 217–45. (A feltehető-leg 1968-ban készült, kéziratban maradt francia nyelvű tanulmány posztu-musz közlése.)

A bibliográfia anyagát összegyűjtötte: Zaicz Gábor

2626

26

KORTÁRSI MÉLTATÁSOK BÜKY BÉLÁRÓL

Büky Béla életművéről Első emlékezetes találkozásunk 1963-ban a Magyar Nyelvtudományi Társa-

ság ülésén történt, amikor a közvetlen kommunikáció tárgyában tartott előadást: A beszélő és a hallgató szubjektív kapcsolatának befolyásolása mint beszédcél. Feltűnt széles látóköre: a nyelvet és a nyelvhasználatot, a közvetlen beszédnek interakciós, interszubjektív mivoltát együttlátó elemzőképessége. Ugyanebben az évben egy másik oldaláról is megmutatkozott: beszámolt Nagyidai András Calepinus-szótáráról mint nyelvi emlékről. Ez volt az első nagyobb szabású hozadéka annak a kutatómunkának, amelyet az Akadémiai Könyvtár kézirattá-rában végzett.

Büky Bélát egész pályáján végigkísérte ez a két témakör: a nyelvi kommuniká-ció lélektani vonatkozásának és a nyelv történetének a kutatása. Ugyanakkor érde-kelték az orvosi szaknyelv, a személynevek (a keresztnévadás motivációi) és a fo-netika kérdései is. Társasági felolvasásokat tartott a hatvanas években a magyar nyelvstatisztika eredményeiről, módszereiről és tennivalóiról, a beszédkódolás fo-lyamatáról és nyelvpedagógiai tanulságairól, a hetvenes években a beszédtevékeny-ség-modellálás nézőpontjairól és a hazai beszédkutatás vitatható kérdéseiről, majd később Gósy Máriával az átlagos hang-gyakoriságtól való egyéni eltérésekről. Ezeknek és más, konferenciákon tartott előadá-sainak anyaga sorra meg is jelent magyar és külföldi folyóiratokban, német, majd francia nyelven is. A keresztnév-adás kutatását tovább bővítette szociológiai szempontokkal.

A lélektan és a szótörténet tematikájának összedolgozásából született Büky kandidátusi értekezése: A pszichikumra és elemeire vonatkozó szókincs kritikai vizsgálata a ránk maradt első bibliafordítás adatai alapján. Ebben a magyar pszichológiai szaknyelv kezdeteit mutatja ki.

Emlékezetes marad számomra az a kelet-németországi (hallei) beszédkuta-tással és beszédműveléssel foglalkozó konferencia, melyben a magyar kutatókat a másutt tevékenykedő Molnár József helyett hárman képviseltük Büky Bélával és Wacha Imrével, 1976-ban. Ott hátrányos helyzetű gyermekek beszédtevé-kenységének felméréséről végzett vizsgálatok ereeményeit ismertette. Ketten még tovább is tartották a kapcsolatot a hallei Institut für Sprechkunde munka-társaival, további konferenciákon is részt vettek. Ez a kapcsolat csak akkor bomlott fel, amikor a Német Demokratikus Köztársaság megszűntével a német beszédművelés központja áthelyeződött Németország nyugati felére, és vezető-je, a kiváló beszédtanító Eberhard Stock, aki évtizedeken át a Német Szocialista Egységpárt égisze alatt tudott hatékony munkát végezni, elvesztette tanszékve-zetői állását.

Büky hatalmas munkásságának egy részét inkább csak hallomásból, érintőleg ismertem. De közvetlenül megtapasztaltam az ő megnyerő egyéniségét már a het-venes évektől, amikor a Magyar Nyelvtudományi Társaság fonetikai és beszédmű-velő szakosztályának csaknem minden felolvasó ülésén részt vett és érdekes hozzá-

2727

27

szólásokat tett, majd mint e szakosztály titkára sokszor a távol levő szakosztályi elnököt (Molnár Józsefet, később Bolla Kálmánt) helyettesítette. Idegen nyelvi tudása, német és francia beszédkészsége igen alkalmassá tette arra, hogy külföldi előadókat fogadjon, hallgatóságukat pedig ráhangolja az előadásra. Jó hallása és előzékeny magatartása különösen kedvező volt e szakosztály üléseinek levezetésé-hez. Élménnyé tudott tenni olyan előadásokat is, melyek csak kevés hallgatót von-zottak, mert mindenkiben megtalálta az értéket, fölfedezte a továbbvivő gondolatot vagy a még nem hallott újdonságot.

1974-ben került Büky Béla a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudo-mányi Intézetébe, amikor Gáldi László halála után űr támadt a megkezdett Pető-fi-szótár szerkesztésében. A szerkesztés irányítását Soltész Katalin vette át. Én már kilenc évvel korábban kiváltam a Petőfi-szótár közösségéből, mert más megbízást kaptam, de továbbra is tartottam a kapcsolatot a kis létszámú szer-kesztőgárdával. Béla nagyon jól beilleszkedett ebbe a közösségbe, melyben a korelnök (s akkor már nyugdíjas) Szabó Dénes képviselte az alapvető gramma-tikai és szemantikai szempontokat, Soltész Katalin volt a verstan és stilisztika szakértője és kiváló memóriája folytán az egész Petőfi-életmű legjobb ismerője, Wacha Imrével együtt, akinek szintén óriási a lexikális tudása és irodalomisme-rete. Ez a törzsgárda aztán Eőry Vilmával, majd Somogyi Magdával egészült ki. 1987-ig (a szótár utolsó kötetének megjelenéséig) működött ez a szakmailag egymást szerencsésen kiegészítő és jó humorérzékkel megáldott együttes, mely baráti társaságként is sok kellemes órát töltött együtt.

A Petőfi-szótár elkészülte után Büky a magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának szerkesztőségében folytatta lexikográfiai munkáját, és részt vett az újabb, német nyelvű változat (Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen) készítésében. Ott pedig a szótár főszerkesztőjének, Benkő Lorándnak volt köz-vetlen munkatársa (Zaicz Gábor, Hámori Antónia, Gerstner Károly mellett), szinte a főnök jobbkeze.

Büky Béla összefoglaló nagy műve: A magyar nyelvtudomány és pszicholó-gia tudományközi kapcsolatai századunkban. 1997-ben, életének utolsó teljes évében jelent meg. Már ennek bibliográfiájából is kitűnik az ő szerteágazó, de mégis a nyelv és a kommunikáció szempontjából kiinduló érdeklődése. Csupán saját munkájaként 32 tételt sorol itt fel, 10 pedig szerzőtársakkal együtt készített publikáció. Ezeken kívül számos kisebb, nem is mind ehhez a két területhez tartozó írása jelent meg.

Utolsó éveiben a miskolci egyetemen francia nyelvet tanított, Párizzsal is volt kapcsolata. Nekem is segített egyben-másban, amikor franciául akartam valamit fogalmazni. Készséges, emberséges, baráti kolléga volt. Érdeklődött kartársainak, munkatársainak sorsa iránt, igyekezett segíteni, ahol tudott. Engem (és másokat is) elvezetett Szabó Dénes kórházi betegágyához, együtt segítettünk Dénes feleségének és az ápolónőnek, és pár év múlva Papp Lászlót próbáltuk földeríteni, vigasztalni tehetetlenségében. Béla az emberek közti viszonyt nem-csak mint kutatási témát vizsgálta, hanem arra is törekedett, hogy ilyen viszo-nyok minél kedvezőbben alakuljanak.

Elekfi László

2828

28

Emlékeim Büky Béláról

1983 szeptemberében ismerkedtünk meg. Ötödéves egyetemistaként, megbí-zási szerződéssel akkor kezdtem el dolgozni az MTA Nyelvtudományi Intézeté-ben. A nyelvtörténeti osztálynak abban a csoportjában lettünk egymás közvetlen munkatársai, amelynek feladata az volt, hogy Benkő Loránd irányításával elké-szítse A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának (közismert rövidítéssel: a TESz.-nek) jelentősen megújított, német nyelvű változatát. Ennek akkori “munkacíme” még ez volt: Etymologisches Wörterbuch der ungarischen Sprache. Kevesen tudják, hogy a végleges címet éppen Büky Béla adta: Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen.

Etimológiai szintézisünk szócikkeinek írásakor Béla érvényesítette ötletes-ségét, sokoldalú műveltségét és kitűnő nyelvtudását. Lelkesen és gyorsan dol-gozott. Ez a gyors életritmus és munkatempó nemegyszer szembekerült a szócikkíráshoz szükséges filológiai szigorral, mégis éreztük és tapasztaltuk, hogy Béla nagyon szereti, szívesen végzi ezt a munkát. A cél iránti elkötelezett-ségének köszönhetően tiszteletet érdemlő belenyugvással tudta fogadni az újabb és újabb részfeladatokat. Egyikünknek sem kellett annyiféle szócikktípussal megbirkózni, mint neki.

Viaskodásunk a szócikkekkel természetesen nem folyhatott szakmai viták nélkül. Ezekben Béla gyakran védelmezte eltökélten álláspontját, de képes volt arra is, hogy sértődés nélkül engedjen. Barátságos természete, a belőle sugárzó jóindulat olyan hatással volt ránk, hogy sohasem lehetett rá igazán haragudni. Ezt nem a “megszépítő messzeség” hatására írom, hanem annak idején is sok-szor mondogatta Benkő tanár úr, és kimondva-kimondatlanul egyetértettünk vele.

Bélával több mint tíz éven át dolgoztunk együtt. Egyike volt azoknak, akik bevezettek a szócikkírás rejtelmeibe. Kedvességének nagy szerepe volt abban, hogy félénk kezdőként osztályunkon otthonra találhattam. Később is megfi-gyelhettem, hogy Béla mennyire kedveli a fiatalokat. Olyan megértéssel beszélt a fiatalság gondjairól, amilyet az ötvenes éveikben járó férfiak körében ritkán tapasztalhatunk.

Az évek során osztályunk több költözést is átélt, de mi ketten – leszámítva az első hónapokat és egy rövid, átmeneti időszakot – mindvégig szobatársak voltunk, sőt egymással szemben ültünk. Így nap mint nap és közvetlen közelről láthattam Béla íróasztalán a klasszikus rendetlenségben álló könyv-, levél- és papírhalmokat. Sokszor csodáltam, hogyan tud az átláthatatlanul tornyosuló hegyek között viszonylag könnyen eligazodni, bár a hosszas keresgéléstől sem menekült meg mindig. Az asztal képéhez tartozott a szemüveg is, gazdája siet-ségében gyakran felejtette ott.

A Béla használta írógép özönvíz előtti darab volt. Nemcsak a közelebbi és távolabbi munkatársak jártak csodájára, hanem az intézetben megforduló ven-dégek is. Béla nem sajátította el a gépírók szabályos kéztartását, ennek ellenére meglepő sebességgel cikáztak ujjai a billentyűkön.

2929

29

Talán még meghittebb kapcsolat fűzte a telefonhoz. Fejből ismert rengeteg telefonszámot, és mindig tudta, melyiket kell tárcsáznia, hogy valakin segíthes-sen. Ha úgy érezte, hogy hozzájárulhat ügyes-bajos dolgaink elintézéséhez, habozás nélkül szaladt a telefonhoz. Nemcsak könyvtári ismereteivel és könyv-tárosi ismeretségeivel élt, hanem mindenféle ügyintézésben leleményes volt. Jól emlékszem például arra, milyen gyorsan és ötletesen szerzett tolókocsit egyik munkatársunk szüleinek.

Az első szó, amely Béláról eszünkbe juthat, egyébként is valószínűleg ez: segítőkészség. Ez a tulajdonsága közismert volt az egész intézetben. Azt is meg-figyelhettük, micsoda energiával támogatja miskolci tanítványait, mennyire szívügyének tekinti boldogulásukat.

Béla óriási lelkesedéssel szervezte a nyelvészek asztaltársaságának, a Kruzsoknak az összejöveteleit. Úgy vélem, leginkább két oka lehetett annak, hogy a Kruzsok ennyire a szívéhez nőtt: az egyik a számára (és még nagyon sokak számára) meghatározó egyéniségű professzor, Pais Dezső iránti rendkívü-li tisztelete; a másik pedig vágya egy olyan világ hangulatának megőrzésére, amelyben nagyon fontos helye volt a közösségnek és a beszélgetésnek.

Nálunk, osztályunkon is szerette Béla a karácsonyi, nőnapi és névnapi össze-jöveteleket. Sokat szorgoskodott szervezésükben, és vidám anekdotákkal színe-sítette hangulatukat. Az öncélú durvaság idegen volt egyéniségétől, de kedvelte a pajzánul szókimondó, ugyanakkor a jóízlés határain belül maradó humort. Szívesen mesélgetett akkor is, mikor franciaországi útjáról, Párizsban töltött szabadságáról hazatérve a pápák borával és különféle csemegékkel kínált ben-nünket.

Mindig teljes szívből örült barátai, ismerősei sikerének. (Milyen ritka tulaj-donság!) A családnak és a barátságnak központi szerepe volt életében. Nem tartozott azok közé, akik állandóan emlegetik családjukat, de egy-két rövid tör-ténetből, telefonbeszélgetések foszlányaiból tudhattuk, mennyire szereti és tisz-teli feleségét, testvéreit, rokonait.

Bélából áradt az energia és a vitalitás. Sokféle feladatot vállalt, egyéni mun-kájában is számtalan probléma foglalkoztatta. Napjainak nagy része a szó szo-ros értelmében is rohanásban telt. Délelőtt szinte futva érkezett, valósággal “be-robbant” szobánkba, délután pedig az intézeti munka befejezésekor szintén fut-va távozott, hiszen általában még a nap hátralevő részébe is sikerült többféle sürgős feladatot bezsúfolnia.

Béla nagyon ritkán panaszkodott. Töretlen kedélyét nem törhette meg más, csak szeretteinek elvesztése: elsősorban édesanyjáé, de kedves barátjának és korábbi munkatársának, Szabó Dénesnek a halála is láthatólag súlyos csapás-ként érte.

A rengeteg tennivaló közben pihenőt tartva, gondolatait másokkal, így velem is megosztva Béla sokszor töprengett az élet kérdésein és társadalmi jelensége-ken. A filozófus nyugalmával és a pszichológus éles szemével tekintett a világra és az emberekre. Gondolatmenetét szerette messziről indítani, hogy azután egy-re közelebb kerüljön a lényeghez, s a végén nemegyszer megdöbbentő pontos-sággal találjon célba.

3030

30

Állandó és lázas tevékenykedése nyugdíjazása után sem csökkent. Nemigen vettük hát észre, mikor kezdődött a baj. Az operáció előtt és után fájdalmát mél-tósággal viselte. Egészségének romlása sem akadályozhatta meg abban, hogy egészen az utolsó napig újabb és újabb terveket próbáljon megvalósítani.

Amikor megismerkedtem Büky Bélával, természetesen sejtelmem sem lehe-tett arról, hogy másfél évtizeddel később egyike leszek azoknak, akik a temeté-sén rövid gyászbeszéddel búcsúznak tőle. Akkor azt mondtam: Béla segítőkész, színes egyénisége halála után is eleven marad emlékezetünkben. Ebben nem tévedtem, nem is tévedhettem. Béla jó előre gondoskodott arról, hogy sokat emlegessük, és rá gondolva kedves, vidám emlékek sora idéződjék fel bennünk.

Fájó szívvel, mégis mosolyogva gondolok vissza azokra a napokra, amikor – gyakran a kötelező munkaidő vége felé vagy azon is túl – szinte szertartásszerű-en hangzott el Benkő tanár úr visszatérő, jól ismert mondata, felhívásul a szó-cikkek megbeszélésére: “Na, gyere, Béla!”

Horváth László

Emlékezés Büky Bélára

A tudományos közmegegyezés követelményei szerint egy szöveg legfőbb

ismérve az objektivitás és az ezzel járó személytelenség. Én Büky Bélával kap-csolatban egyik követelménynek sem tudok eleget tenni.

Béla barátom volt, évfolyamtársam, hűséges vitapartnerem. 1947 és 1951 között gerincroppantó, agyhibbantó nehéz időkben találkoztunk a pesti böl-csészkaron Pais Dezső, Zsirai Miklós, Eckhardt Sándor, Gáldi László óráin; ha emlékezetem nem csal, Horváth János kollégiumain is, aki akkor búcsúzott az egyetemi oktatástól. Hattyúdala annál is inkább emlékezetes maradt, mert köz-ben, a fordulat évétől kezdve egyre inkább türelmetlen vércsehangok kezdtek rikácsolni a felforgatott egyetem aulájában és előadótermeiben. Elkövetkezett a kitelepítések, a koncepciós pörök, a nyilvános megszégyenítések, internálások és bebörtönzések korszaka. Az akkoriban tisztogatásnak nevezett mocskolóhadjárat a nyelvészeket is elérte. Érdemes tudósokat uszítottak egy-másnak gátlástalan pártaktívák.

Gáldi László például akkor szerkesztette Hadrovics Lászlóval egyetemben orosz szótárát. A romanisztikai intézet könyvtárából időnkint nyugtalanító nyö-gések hallatszottak; mint kiderült, a professzor úr így gyakorolta a zárt ajakkal ejtett, jellegzetes orosz magánhangzót. De a megszégyenítésektől a szótár sem mentette meg. Valaki rábízta, hogy a Fészek Klubban ismertesse Marr elméle-tét. Amikor az előadás elhangzott, ez volt a hivatalos, tehát kötelező álláspont. De másnap reggel, 1950. május 9-én a Pravda kíméletlenül elítélte ezeket a nézeteket. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy Gáldi rosszindulatú beug-rás áldozata volt; hogy magasabb körök már megneszelték Marr napirenden lévő indexre tételét, s így akarták tudtára adni, hogy az ifjúkori bűnöket (a duce

3131

31

stílusának elemzését) nem lehet olyan könnyen, egy néhány kilós szótárral leve-zekelni.

Ezt a példát csak a légkör érzékeltetésére említettem. Mert tény, hogy Büky Bélát nem csapták meg az intrikázás ilyen ártalmas szelei. Csak a munkájának élt, szerényen és hajthatatlanul. Ezt a kutatói és publikációs munkát hivatottab-bak már ismertették. Legkedveltebb területei, a pszicholingvisztika és az onomasztika mellett érdeklődése a nyelvészet minden területére kiterjedt; szó-tárírói közreműködése is rendkívül jelentős.

A személyes vonatkozásokra térve vissza, ki kell emelnem Béla baráti hűsé-gét. Nyilván éveken keresztül nem jelentett jó pontot egy magamfajta ötvenha-tos emigránssal fenntartott kapcsolat, de Büky Béla vállalta ezt a kapcsolatot. Amikor csak Franciaországban járt, mindig felkeresett, készségesen teljesítette könyvkérelmeimet. Szerető hitvesével, Marikával mindig a legszívesebben fo-gadott; olyan jelentős személyiségekkel ismertetett meg, mint Balázs János, Erdélyi Zsuzsanna, Zaicz Gábor – a felsorolás korántsem teljes.

Korai halálát nyilvánvalóan siettette az, hogy be akarta fejezni a magyar nyelvtudomány és pszichológia tudományközi kapcsolatai tárgyában írt lenyű-göző szintézisét.

Befejezésül, de nem összegezésként hadd idézzek egy részletet ebből a ta-nulmányából, amely azt is példázza, hogy nemcsak kutatónak volt jelentős, de pedagógusnak is, aki a nyelvi kifejezés legfinomabb rezdüléseit is figyelemmel kísérte: “A tanárnak – olvassuk az említett szövegben [279] – sokoldalú beszé-lőnek kell lennie, hogy ezáltal a tanári beszédet ideálként követő tanítvány be-széde is sokoldalú lehessen. /.../ ... a tanári tevékenység szociálpszichológiai »pozíció«, melynek megvannak a maga szerepelőírásai. /.../ ... Egy-egy rossz arcrándulási szokás, egy-egy rossz gesztusforma sokat árthat.” “Érvényesülnek a proxemika szabályai is: »haveri« közelségben a tanár nem állhat tanítványai mellett.”

Az idézet, úgy vélem, hitelesen illusztrálja Büky Béla törekvését arra, hogy az elméletet és a gyakorlatot összekapcsolja, mindig figyelembe véve a nyelvi kifejezés sokrétűségét.

Nyéki Lajos (Párizs)

*** A fenti szerzők Büky halálának évében is értékelték életművét a MNy, a Nyr és

az Études Finno-Ougriennes hasábjain (MNy 94. 378–3.; Nyr ; ÉFOu ....), de az itt közölt pályaképek e sorozatunkhoz készültek, szövegük tehát az említett folyóiratok-ban olvashatóakkal nem vagy nem feltétlenül egyezik. Megjegyezzük, hogy Szász Lőrinc is (NyIrK 43. (1999) 161) és Magyar László is (Orvostörténeti Közlemények Vol. 44. 166–169 (1999) 224) írt visszaemlékezést Büky Béláról.

Első, bátor hazai terjesztőm, Büky Béla emlékezete

3232

32

Ezerkilencszázhatvanhetet írtunk, és az ötévenként megismétlődő Nemzet-közi Nyelvészeti Konferencia, melynek helyét egy állandó Nemzetközi Bizottság választja, ezúttal Bukarestben hirdette meg a találkozót. Volt is nagy felhajtás: a román főváros tele volt feliratokkal: Traiască XI. Congresul Linguiştilor, ilyenekkel üdvözlendő a nyelvészek XI. nemzetközi kongresszusát, valamint az elengedhetet-len Traiască Partidul Socialista României, nehogy kétség maradjon a külföldi láto-gatóban, hogy ki itt a házigazda.

Magyarországról szerettem volna természetesen indulni, csakhogy ak-kortájt én még nem voltam “vízumképes” a Kádár-rendszer tizenegyedik esz-tendejében. Állandó munkatársa voltam a párizsi Irodalmi Újságnak, a münc-heni Új Látóhatárnak, és sok más idehaza betiltott lapnak. Mint már 1963 óta amerikai állampolgár, 1965-ben kaptam nyelvészeti doktorátusomat (PhD) a New Haven-i Yale egyetemen. Ettől még be is engedhetett volna a magyar kormányzat, csakhogy 1966-ban, a forradalom tizedik évfordulójára jelent meg Szomj és ecet című első verskötetem 165 oldalon, s ebben bizony nem volt egyetlen Kádárékat dicsérő vers sem, ellenben sok elkeseredett, igazi “ötvenha-tos” szöveg. Mondanom sem kell, hogy ezzel a kötet sorsa idehaza mintegy megpecsételődött: az első példány, melyet anyámnak rendes légiposta-levélként, ajánlott-expressz levél formában küldtem, megérkezett ugyan, de attól kezdve vagy három tucat kötet visszajött három-négy, olykor öt hónapnyi kerengés után, ezzel a felirattal: “Not deliverable. Convention of Vienna, §447.” Sokáig nem tudtam, hogy mit takar a 447-es számú bécsi egyezmény, és csak jó pár év múlva értesültem egy ügyvéd barátomtól, hogy a “pornográfiát” és az “államellenes izgatást” egy kalap alá vevő törvény megszegése a bűnöm.

Anyám, Ignácz Rózsa író, aki gyakran hazalátogatott Erdélybe, szomo-rúan vette tudomásul, hogy nem jöhetek Budapestre, s ezért felült a gyorsvonat-ra, hogy Bukarestben találkozhassunk. Nem is tudom, mi vitt rá, hogy magam-mal vigyek öt kötetet az ominózus Szomj és ecetből, hiszen sejthettem volna, hogy anyám sem vállalhatja a kötet becsempészését Magyarországra.

A konferencia maga elég zökkenőmentesen zajlott. Elmondtam a ma-gam kis szövegét az angol idiómák statisztikai analíziséről, s ezzel hivatalos szereplési kötelezettségemnek eleget is tettem.

És ekkor nagy örömömre magyar nyelvészekkel ismerkedtem meg az egyik fogadás alkalmával. Köztük többel is sikerült életre szóló barátságot kötni: az első volt Büky Béla, a második az erdélyi származású, de Budapestre átköltözött Máté Jakab, a harmadik pedig Szabó Zoltán, aki akkortájt Bukarestben volt a ma-gyar nyelv professzora.

Teljesen váratlanul ért Büky Béla javaslata, aki még 1962-ben hallotta az Amerikát járt Fabricius-Kovács Ferenctől, hogy ,,ez a nyelvész titokban köl-tő”, s hogy ezért hivatalos dolgunk végeztével olvassak fel pár szöveget. Óvato-san elő is vettem egy példányt a betiltott kötetből, majd a harmadik pohár vö-rösbor után felolvastam a két “legrázósabb” 56-os szöveget, a “Haj, bősz Attila” címűt, melyben elmondom Berzsenyi alkaioszi strófáiban, hogy József Attila 1956. október 23-án velünk együtt ott tüntetett az utcán, és a “Kegyelem, rekvi-em egy maroknyi bolondért” címűt, mely egy tizennégy éves iskolásfiúról szól,

3333

33

aki molotovkoktélokat dobált a szovjet tankokra, mielőtt a Rókus Kórházban meghalt a himnuszt énekelve.

Mindenki hümmögött: “Ajaj, ez nagyon kemény”, “ebből baj lesz”, “ez rázós” és hasonló megjegyzésekkel támasztva alá egy-egy elismerőbb pillantást. A legnagyobb meglepetésemre Büky Béla felkiáltott: “Ezt terjeszteni kellene odahaza!”

Erre viszont én ijedtem meg, amihez nem csekély mértékben hozzájá-rult anyám óvatos megjegyzése: “Ugyan kedves Béla, csak nem gondolja ezt komolyan?”

Ám Büky Béla nem volt ijedős. -- Ahol egy van, ott lesz több is – mondta. – Na mondd csak, hányat hoztál magad-dal?

Mikor bevallottam, hogy ötöt, Béla azonnal rávágta: -- Akkor hozd ide mindet! Becsomagoljuk zsírpapírba, és úgy teszünk, mintha erdélyi szalonna volna. Viszem mind az ötöt!

Bevallom, hogy harmincöt év távolságából is megijedek Béla bátor vállalko-zásától. Még egy ideig próbáltuk lebeszélni (bevallom: én titokban reményked-tem, hogy sikerül a dolog!), de végül is odaadtam mind az öt kötetet, melyekből így szellemes “transzformációval” erdélyi füstölt szalonna lett, amit az hitelesí-tett, hogy a külső zsírpapír tetejét Béla alaposan megkente egy jóféle füstölt szalonna bőrével, ha netán-tán a magyar vámőr szaglászni kezdené.

Öt év múlva, 1972-ben, mikor a nemzetközi nyelvészeti kongresszust Olasz-országban rendezték, együtt utaztam Büky Bélával és feleségével, Marikával Budapesttől Bolognáig, mivel közben nagy nehezen feloldódott a személyemet sújtó hazalátogatási ebzárlat. A zsúfolt vonaton nemigen lehetett aludni. Mikor Béla észrevette, hogy kínlódom, megkínált egy kulacsból hazai kisüsti pálinká-val. Ettől sikerült is egy órácskára elszenderednem.

Bükyék és magára maradt anyám jó baráti viszonyba kerültek, és Marika, a kiváló könyvtáros számtalanszor ellátta anyámat könyvekkel, jó tanáccsal, és nemegyszer főzött is az idősödő írónőnek, aki nem szívesen hagyta ott öreg írógépét a konyháért.

Teltek az évek. Már a rendszerváltás után voltunk, amikor egyik hazai látoga-tásom alkalmával Béla jelentkezett telefonon, s érdeklődött, hogy hajlandó vol-nék-e vele leutazni Miskolcra, ahol az épp elhunyt Süpek Ottó helyett pár fran-ciaórát kellene tartani az ott nemrégen megalakult Miskolci Bölcsész Egyesület diákjai számára. Mint hajdani francia szakost, természetesen érdekelt a megtisz-telő ajánlat, és két nap múlva el is indultunk Bélával az intercityvel Miskolcra.

Az órák valahogyan elteltek különösebb botrány nélkül – az angol sajnos min-den vele rokon nyelvet kiver az ember fejéből –, de ezek után ismét csak a versek-re került a szó. Közben ugyanis a Verő László által vezetett Héttorony kiadó kiad-ta addig megjelent verseimet idehaza 1990-ben. Az összegyűlő hallgatóság, me-lyet Gyárfás Ágnes vezetett, eléggé lelkesnek bizonyult. Büky Bélát azon vettem észre, hogy lelkesen magyaráz valamit az elnök asszonynak, aki aztán kisvártatva hozzám fordult: -- Itt tud maradni még egy napot?

3434

34

Igenlő válaszomra kiderült, hogy Büky Béla kérésére a Miskolci Bölcsész Egyesület díszdoktorrá akar avatni. Erre végképp nem számítottam, és igazán nagyon meghatott a miskolciak gesztusa, de főleg az a tény, hogy mindez első, rendkívül bátor hazai terjesztőm, barátom és kollégám javaslatára történik. Ma is kegyelettel őrzöm első és egyetlen díszdoktori diplomámat, melyen Büky Béla neve is szerepel.

Az évek során sok kellemes estét töltöttem Bükyéknél, hiszen Marika magas szinten művelte a hazai vendéglátás művészetét. Sok értékes barátság és isme-retség származott ezekből a találkozókból a Fehérvári úti lakásban, ahol évtize-dek múltán is mindig ott állt egy dedikált példány a Szomj és ecet 1966-os ame-rikai kiadásából.

*** Valahol egy bukaresti szállodai szobában ül tíz magyar, és titokban, nem cse-

kély izgalommal betiltott verseket hallgatnak. “Ezt terjeszteni kellene odahaza!” – hallom Büky Béla hangját. Lehet, hogy a Jóisten is meghallotta? Áldja meg az Isten az ő emlékezetét, és adjon drága feleségének, Marikának,

erőt, egészséget könyvtárosi munkája végzéséhez!

Makkai Ádám (Chicago, 2002 decemberében)

Munkatársa voltam Büky Bélának

Én magam közel másfél évtizeden át voltam Büky Bélának közvetlen mun-katársa az MTA Nyelvtudományi Intézetében, és szinte végig egyben szobatársa is. Az új, német nyelvű magyar szófejtő szótár munkálatai során számtalan – persze nem kizárólag etimológiai vonatkozású – szakmai megbeszélést folytat-tunk egymással. Ezek a konzultációk lassan és szinte észrevétlenül egyben bará-ti beszélgetésekké alakultak át.

Bélát nem lehetett nem tisztelni és nem szeretni, “és ő boldogságunk volt”. Tisztelni emberségét, nagy nyelv- és szaktudását. Bámulni felülmúlhatatlan segí-tőkészségét, megértését, tapintatát. Csodálattal szemlélni óriási energiáját a sza-kadatlan munka, az irigylésre méltóan sokoldalú érdeklődés mellett a hazai és nemzetközi tudományszervezés és a kiterjedt, egész kontinenseket átölelő hatal-mas levelezés területén is.

Mindig megmondta őszintén a véleményét, mégsem tudott rá haragudni sen-ki sem. Ennek kettős a magyarázata: Béla, a nyelvészet és a társtudományok rendkívül képzett tudósa véleményének szakmai körökben mindig súlya volt; emellett álláspontját – egyéb, nem tudományos természetű kérdésekben is – mindig határozottan és meggyőződéssel, de azt sohasem személyeskedve, a vitapartnerét támadva, a beszélgetőtársat megleckéztetve vagy megbántva adta elő.

Gyakran beszélgettünk ebédidőben, intézeti osztályunk összejövetelein, má-sutt. Béla nézete a világról, az emberekről tele volt humánummal. Hiszen kivé-

3535

35

telesen ritka manapság az olyan ember, aki tudásával nem kérkedik, sőt éppen ellenkezőleg: a 70. életévében, súlyos betegen is tovább olvas, kutat, dolgozatot ír. A kötelességtudata pedig élete huszonnegyedik órájában is még Miskolcra, a Bölcsész Egyesületbe hajtja, mert nyugtalanítja, hogy a távollétében nem mehet úgy az egyetemi francia tanszéken a munka, mint ha ő, a tanszék vezetője is jelen van.

1995 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tevékenykedem, attól kezd-ve találkozásaink sajnos megritkultak. De 1995-ben és 1996-ban még elmen-tünk együtt a hagyományos szilveszter előtti, kóstolással egybekötött Márvány utcai borvásárlásra. Az előbbi alkalmával hallottam tőle, hogy 1995. december 31-ével nyugdíjazták. De aztán 1996-ban és 1997-ben is a “volt” munkahelyén találtam, szinte valamennyi intézeti napon. Az 1997. december végi borkóstoló aztán már elmaradt...

Büky Béla hosszú, súlyos betegség után, 1998. április 2-án hunyt el budai otthonában. Jelképesnek tekinthető, hogy végső nyughelyre ugyanabban a Szent Gellért plébániai altemplomban talált, ahol a tudósi és emberi kvalitásaiban hozzá oly közel álló Vértes O. András is. Álljon példaként előttünk Béla mun-kaszeretete, jellemszilárdsága, embersége!

Zaicz Gábor

A dr. Büky Béláné Horváth Máriához érkezett nagyszámú megemlékezés közül néhány írásból idézünk egy-egy rövid részletet:

Szépe György így nyilatkozik Büky Béláról: “Egyenessége, műveltsége, jó

humora és szorgalma mindnyájunknak hiányozni fog. Ővele távozott, azt hi-szem, a magyarországi nyelvtudománynak egyik legszélesebb látókörű filológus tudósa. Műveiben fennmaradnak az általa létrehozott értékek. A tudomány tör-ténésze maga is a tudománytörténet egyik tanítandó témája lesz.”

Horusitzky Zoltán, a Párizsban élő muzeológus-mérnök jó barát kijelenti: “Béla nemcsak számunkra pótolhatatlan, hanem abszolút mértékkel mérve is. Egyedülálló szelleme utánozhatatlan, kívül áll minden konvencionális, szokvá-nyos agyműködésen, a legváratlanabb fordulatok teszik lebilincselővé a vele való társalgást. Szelleme tovább él emlékeinkben és a szellemvilágban, amiben ő olyan otthonos volt.”

Bánhegyi Zsolt, a valamikori kolléga, az MTA Könyvtára számítógépes osztályának vezetője megállapítja: “Béla aranyos és kellemes természete, remek és éles humora, alapos bölcsessége, a tudomány iránti igényessége és alázata vezérlő példát jelentett/jelent sokunknak.”

Szende Aladár ekként látja: “Tudományos pályája tört derékba abban az életkorban, amely még sokat ígért. ... Szerencsés voltam abban, hogy utolsó nagy művét nemcsak tanulmányozhattam, hanem ismertethettem is. Most fáj igazán, hogy nem olvashatta elismerő soraimat. Bizonyára még biztatást is ol-vashatott volna ki belőlük, serkentést műve folytatására.”

Szepessy Tibor klasszika-filológus, az egykori gimnáziumi osztálytárs az 1998. január eleji utolsó telefonbeszélgetését idézi fel Bélával: “Azt mondta,

3636

36

január végén Miskolcon lesz dolga, vizsgáztatnia kell. A megváltoztathatatlan-hoz mérve példaértékű gesztus: az igazi magyar értelmiségié, aki az utolsó pil-lanatban is csak arra gondol, mi a következő feladata. ... Hiányozni fog. Az intelligenciája, halk, sajátosan egyéni humora, hatvan év próbálta makulátlan tisztessége.”

Nagy nyelvészeink özvegyen maradt házastársai közül Lőrincze Lajosné ki-fejti: “Béla nem csupán egy volt a barátaink közül, felebarát volt a szó bibliai értelmében.” Hadrovics Lászlóné is megvallja: “Nagyon szerettük Bélát (Laci is!), valóban a kevesek közé tartozott, aki senkinek sem tett és nem kívánt rosz-szat.”

3737

37

3838

38

Itt is elfér még egy repro.

3939

39

Repró

4040

40

Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások

Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együt-tesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a múlt század 70-es éveiben teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, orszá-gosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a folytatásra, a felvételeknek az újabb generáció jeles képvi-selőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatcím megváltoztatását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki sze-mélyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevé-kenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkái-nak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A kü-lönböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakor-lat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de e hite-les forrásanyag segítheti a jövő szakembereit, hogy reálisabb képet alkossanak. Szakmai és emberi indíttatásból az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával 1975-ben kezdtem pályatársa-imról felvételeket készíteni. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük 1986 és 2000 között. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül töb-ben működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik kedves tanítványi visszaemlékezéssekkel, szakmai értékeléssel, méltatással járultak hozzá a nemes cél és szándék megvalósításához. Sajnálom, hogy pályatársaim közül többen nemet mondtak felkérésemnek, különböző okok miatt nem vállalták a felvételt. A videofelvételen megörökített “külsőből”, a lélek tükreként ismert arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból ránk su-gárzó emberi habitus hatása lenyűgözőbb minden írott szövegnél. Látva, hall-gatva és olvasva a XX. század utolsó negyedének nyelvészeit még nagyobb időtávolban is emberi közelségbe kerülnek. Egy történelmileg “rázós”, ember-próbáló korszaknak, lényegében az elmúlt század második felének voltak (vol-tunk) szellemi munkásai. A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások nem-csak érdekes látvány, “hallvány” és olvasmány, hanem fontos kortörténeti do-kumentum is az utánunk jövő értelmiségiek számára. Budapest, 1994. nov. 15. – 1998. jan. 27. – 2001. nov. 15. – 2004. jan. 29. Bolla Kálmán

4141

41

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS

ÖNVALLOMÁSOK

(Újabb felvételek)

folytatás a hátsó borítóról

53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN

55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS

57. SUBOSITS ISTVÁN 58. H. TÓTH IMRE

59. BÉKÉSI IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN

61. BÜKY LÁSZLÓ 62. RÉDEI KÁROLY

63. SZÉPE GYÖRGY 64. SZABÓ JÓZSEF

65. RÓNA-TAS ANDRÁS 66. SZENDE TAMÁS

67. ADAMIK TAMÁS 68. BENCÉDY JÓZSEF

69. WACHA IMRE 70. BOLLA KÁLMÁN

Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 15., 17., 19.,

23., 24., 26., 27., 28., 29., 31., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 40., 42., 43., 44.,

48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 67., 70.

4242

42

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS

ÖNVALLOMÁSOK

1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR

2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ

3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC

4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS

5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS

6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY

7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS

8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA

9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY

10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF

11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL

12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC

13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ

14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE

15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN

16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES

17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA

18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN

19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR

20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS

21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND

22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF

23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF

24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS

25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS

26. KÁLMÁN BÉLA 52. PÉTER MIHÁLY

***

folytatás a belső borítón