Dmitrij Lihacsov

A szakmai nyelv szlengelemei*

I.A szlengjelensŽgekre a kutat—k, nŽprajztud—sok, kšltők, szŽp’r—k Žs a kr

—nik‡sok1 m‡r Žvsz‡zadokkal ezelőtt felfigyeltek. NŽmetorsz‡gban a 13–14. sz‡zadban (ld. KLUGE 1901), Franciaorsz‡gban a 14–15. sz‡zadban (ld. SAINŽAN 1907), Angli‡ban pedig a 16. sz‡zadban (ld. KRAPP–BRADLEY 1930) tesznek első ’zben eml’tŽst a szlengről, s ennek ellenŽre aligha van a nyelvŽszetnek kidolgozatlanabb terŸlete, mint a szlengek. A terjedelmes szlengirodalom nem adott mŽg egyetlen tšbbŽ-kevŽsbŽ pontos Žs kšvetkezetes definíci—t sem arra, hogy mi is a szleng. Sem az egyes szlengekről kŽszŸlt nagysz‡mœ le’r‡s, sem ezek interpret‡ci—ja nem ‡ll mŽg a helyzet magaslat‡n. Ez Žrthető is: a szleng mint nyelvŽszeti tŽny olyan megkšzel’tŽst igŽnyel, amilyenre mindm‡ig nem volt kŽpes a 19. sz‡zadnak Žs a 20. sz‡zad elejŽnek a polg‡ri nyelvŽszete, amely egyrŽszt az irodalmi Žs az ’rott nyelvek, m‡sfelől a falusi nyelvj‡r‡sok felŽ orient‡l—dott.

* ЛИХАЧЕВ, Д. С., Арготические слова профессиональной речи [A szakmai beszéd argó-szavai]. In: Развитие грамматики и лексики современного русского языка. Под рeдакциeй И. П. МУЧНИКА и М. В. ПАНОВА. Москва, Издатeльцтво «Наука», 1964. 311–59.

A tanulmányt az orosz szerkesztők az alábbi bevezetéssel közölték:„D. Sz. Lihacsov A szakmai nyelv szlengelemei c’mű tanulm‡nyát 1938-ban ’rta, azonban a

szovjet nyelvtudom‡ny fejlődŽsŽnek akkori nehŽz viszonyai miatt sok‡ig nem jelenhetett meg.A nyelv oszt‡lyjellegŽről sz—l— hamis tŽtel, amelyet a marrizmus a szovjet nyelvtu-

dom‡nyra erőltetett, eltorlaszolta az utat a nyelvszociol—gia kŽrdŽseire adott metodol—giailag helyes válaszok előtt.

çm nem kevesebb akad‡llyal tal‡lkoztak a szovjet nyelvŽszek a szemŽlyi kul tusz Žvei alatt sem, amikor a szociolektusok bonyolult problémáját J. V. Szt‡lin brosœr‡j‡ban az œn. „osz -t‡lyjellegű nyelvek” kŽrdŽsŽre, a „szűk t‡rsadalmi felső rŽteg” beszŽdŽnek saj‡toss‡g‡ra egy-szerűs’tették le. Ez magyar‡zza azt a tŽnyt, hogy a t‡rsadalom szoci‡lisan differenci‡lt szerkezetének a nyelv fejlődŽsŽben val— tŸkršződŽsŽt Žrintő fontos kérdéskör a szovjet nyelvtudom‡ny legkevŽsbŽ kidolgozott területei kšzŽ tartozik. E hi‡ny legal‡bb rŽszleges p—tl‡sa ŽrdekŽben kšzli a szerkesztősŽg Lihacsov tanulm‡ny‡t, amely nemcsak tŽnyanyagot tartalmaz az orosz szociolektusokr—l, hanem sz‡mos figyelemre mŽlt— elmŽleti tŽtelt is.

A szerző ‡ltal tšbb mint kŽt Žvtizede megfogalmazott elvek nŽmelyike ma m‡r vitathat—, s rŽszben tal‡n el is avult. A szerkesztősŽg remŽli, hogy a tanulm‡ny kšzlŽse šsztšnzŽsŸl szolg‡l a marxista nyelvtudom‡ny e fontos kŽrdŽseinek tov‡bbi kidolgoz‡s‡hoz. êr‡s‡nak ‡tdolgoz‡s‡t vagy kiegŽsz’tŽsŽt a szerző nem tal‡lta lehetsŽgesnek, mivel sok tekintetben messze kerŸlt annak problŽmakšrŽtől.”

1 Holinshedre gondolok, az ő kr—nik‡j‡ban tal‡lhat— a szleng egyik legelső eml’tŽse (ld. Harrisonnak a kr—nika előtt kšzšlt „Description of England”-jét [Anglia le’r‡sa]).

81

Dmitrij Lihacsov

A kiterjedt vizsg‡latok nyom‡n m‡r ismerjŸk a szleng sz‡mos önálló értel-mezését, amelyek kšlcsšnšsen kiz‡rj‡k egym‡st, belső egysŽg Žs šsszefŸggŽs h’j‡n val—k. Jelenleg nemhogy időt‡ll— szlengelmŽlettel nem rendelkezŸnk, de nincs a t‡rgyra nŽzve egyetlen, valamennyire is kšvetkezetes Žs belső ellent-mond‡st nŽlkŸlšző koncepci— sem, hacsak nem fogadjuk el ilyennek a nŽp-rajzkutat—k Žs a kriminol—gusok felfog‡sm—djait, amelyek nyelvŽszeti szempontb—l egy‡ltal‡n nem elŽg’thetnek ki bennŸnket. Szűkszavœ le’r‡sok, hi‡nyos Žs fŽlig-meddig kifejtett magyar‡zatok, a szlengszavak szŽpirodalmi meghonos’t‡s‡ra tett b‡tortalan kísŽrletek — mindšssze ennyi ‡ll a rendelkezŽsŽre azoknak, akik a szlengjelensŽgek ir‡nt Žrdeklődnek.

A legkor‡bbi koncepci—k valamelyik idegen nyelvre vezetik vissza a szlen-get. Angli‡ban például egŽszen a 18. sz‡zadig elfogadott volt az a nŽzet, amely a tolvajnyelvet (cant) a cig‡nynyelvvel azonos’totta. N‡lunk a vlagyimiri kor-m‡nyz—s‡g szlenget haszn‡l— v‡ndorkereskedői (ofenyjei) az egykor az ‡ll’t—lag a Volga mentén vándorló mjaszikok (harami‡k?) nyelvŽből eredeztetik a maguk beszédét (TYIHONRAVOV 1857).

NŽmileg hasonl— nŽzeteket kŽpviselt a nŽprajzi szakirodalom is: a rŽgi kosztromai Žlet ismert kutat—ja, GYIJEV (1865) a galicsi kŽzművesek szlengjŽt a kosztromai t‡jon a szl‡vok betelepedŽse előtt Žlt finnek nyelvŽre vezette vissza, KAJDALOV (1876) viszont Eur—pa indoeur—pai lakoss‡ga kšrŽben kereste a v‡ndorkereskedők Žs a marhakupecek (praszolok) őseit, s nyelvŸket az indoeur—pai nyelvcsal‡dhoz tartoz—nak vŽlte.

Volt egy ennŽl kšvetkezetesebb, ‡m mŽg mindig a tudom‡nyon inneni, s kŽsőbb a nŽprajzi szakirodalomba ‡tkerŸlt, s ott tart—san meghonosodott nŽzet is. Ez a szlenget egy olyan contrat social [t‡rsadalmi szerződŽs] eredmŽ-nyekŽnt t‡rgyalta, amelyet a szlenghaszn‡l— csoport kštštt azért, hogy a sz‡ndŽkait Žs tetteit eltitkolhassa a lakoss‡g beavatatlan, őket kihallgatni kŽpes rŽtegei elől.

Ez az elképzelés kor‡ntsem mindig megfigyelŽsből szŸletett, hanem bizonyos mŽrtŽkig egyfajta elvont értelmezési k’sŽrlet volt, mégis kŽtsŽgtelen ŽrtŽkekkel rendelkezett, Žs egyes burkolt és mérsékelt form‡iban napjainkig fennmaradt. A maga idejŽben olyan, nem is a legrosszabb kísŽrlet volt ez a szlengjelensŽgek magyarázatára, amely logikusan egybeesett a 19. sz‡zadot megelőző racionalista nyelvszemlŽlettel. A nyelvi val—s‡g sz‡mos tŽnyének titkát meg is fejtette: a szlenghasználók szigorœ t‡rsadalmi korl‡tozotts‡gát Žs z‡rt kšrét, korporat’v törekvéseiket — a tolvajok valóban arra kényszerülnek, hogy bizonyos tevŽkenysŽgeiket „titkos’tsák” —, a szleng sz—kincs ‡lland— megœjul‡sát stb.

M‡ra azonban ez a magyar‡zat mŽg kompromisszumos form‡j‡ban sem fo-gadhat— el, mivel ha logikusan Žs kšvetkezetesen alkalmazzuk, tšbb olyan kš-vetkezmŽnyhez vezet, amely a premissz‡t abszurdd‡ teszi.

82

A szakmai nyelv szlengelemei

Ha a szlenget haszn‡l— valamennyi t‡rsadalmi csoport azŽrt kŽnytelen ilyen nyelven beszélni, hogy elrejtse tšrvŽnytelen Žs bűnšs sz‡ndŽkait, akkor rendszeresen gyakorolt hivatásos bűnelkövetéssel kell v‡dolnunk az orosz v‡ndorkereskedőket, gyapjœverőket, sapkakŽsz’tőket, hal‡szokat, haj—vontat—kat, v‡ndorszab—kat, v‡ndorŽnekeseket; az angol antikv‡riusokat Žs h‡zal—kat; a francia kőműveseket, arat—kat, kendertilol—kat, tetőfedőket; a nŽmet di‡kokat, kŽzműveseket stb., vagyis mindazokat, akiknek fejlett szlengjŽről a szakirodalom számos esetben tanœskodik. LŽnyegŽben Žppen ezt tettŽk egyes kutat—k, amikor a lakoss‡g felsorolt csoportjait tolvajl‡ssal, szŽlh‡moss‡ggal, rabl‡ssal Žs egyŽb el’tŽlendő cselekedetekkel v‡dolt‡k. Az ilyen v‡dakat azonban ink‡bb a kutat—k t‡rsadalmi ellenszenve magyar‡zza, és nem az a sz‡ndŽkuk, hogy a szlengről kialakult nŽzeteiket kšvetkezetesen kifejtsŽk.

ANDREJ MEJERnek a kazanyi egyetem kšnyvt‡r‡ban őrzštt, „A kricsevi gr—fs‡g le’r‡sa” c. kŽzirata 1786-ból (ARTYEMJEV 1884: 19–22) tartalmazza a szakirodalom bizonyos rŽszŽre jellemző kšvetkező passzust:

„ògy vŽlem, helyŽnval— lesz, ha eml’tŽst teszek arr—l a nyelvről, amelyen egym‡s kšzštt Žrintkezik minden kricsevi kŽzműves, a szab—k, a csizmadi‡k Žs egyŽb mesteremberek, kŸlšnšskŽppen pedig a lengyel hat‡r mentŽn Žlő ko-relok (parasztok, akik rabl— Žletm—djuk ok‡n nyertŽk el ezen elnevezŽst). Ezt a tájszólást, sz‡mos oroszorsz‡gihoz, kŸlšnšsen a szuzdalihoz hasonl—an, azok a csavarg— Žs kicsapong— Žletm—dot folytat— mesteremberek terjesztettŽk el, akik, miut‡n hozz‡szoktak a lustasághoz Žs rŽszegeskedéshez, ha meg akartak Žlni, kŽnytelenek voltak egy nyelvet kital‡lni Žs haszn‡lni is, hogy a k’vŸl‡ll—k ne ŽrtsŽk meg, ők maguk viszont ann‡l alkalmatosabban tudjanak lopni Žs csalni.”

A szleng titkoss‡g‡val szemben felhozhat— m‡sodik Žrv a kšvetkező: ha el-fogadjuk ezt a nŽzetet, kŽnytelenek leszŸnk elismerni azt is, hogy a szlenghasz-nálók valamely, számunkra kevŽssŽ Žrthető okb—l nem csup‡n a lop‡ssal, a bűnelkšvetŽssel šsszefŸggő cselekvŽseiket Žs t‡rgyaikat kell, hogy titkos’ts‡k, de mŽg a testrŽszeiket jelentő, a t‡pl‡lkoz‡sra, az italokra, a napszakokra Žs Žvszakokra, a k‡rtya- Žs egyŽb j‡tŽkokra vonatkoz— elnevezŽseket is.

A hétköznapi nyelv nagysz‡mœ szlengkŽpződmŽnyŽt ugyancsak minden to-vábbi nélkül titkoss‡ nyilv‡n’thatnánk, hiszen aligha lenne kšvetkezetes elj‡r‡s egyik fajta m—don vizsg‡lni a kšznyelvben szŽtsz—rt szlengkŽpződmŽnyeket, Žs valami ezzel egŽszen ellentŽtes m—don szemlŽlni azokat, amelyek tšbbé-kevŽsbŽ šsszefŸggő csoportot alkotnak. Az orosz szakirodalomban tal‡lunk k’sŽrletet arra, hogy az alkoholist‡k nyelvŽt — amely minden orsz‡gban számos szlengkŽpződmŽnnyel rendelkezik2 — ilyen titkosnyelvvŽ nyilv‡n’ts‡k (ld. TYIHANOV 1891)

2 Ld. KLUGE 1895 „Trunkenlitanei” [Bordalok] (21) Žs HOTTEN 1859 előszav‡t.

83

Dmitrij Lihacsov

A szleng titkos Žs egyezmŽnyes jellegŽvel szemben felhozhat— legfontosabb ellenvetŽs azonban az, hogy ez a magyarázat a szlengjelensŽgeket kšzvetlenŸl szembe‡ll’tja a nyelvfejlődŽs ‡ltal‡nos jellegŽről vallott modern tudom‡nyos felfog‡sunkkal.

Minden esetben nagyfokœ —vatoss‡gra van szŸksŽg, ha a szleng titkos jellegŽről olvasunk. A mœltban a titkosnyelvek legendája azŽrt gyškeresedhetett meg, mivel ‡ltala b‡rmely, a szlengről sz—l— kšzlemŽny kšnnyen a szenz‡ci—s leleplezŽs alakját šlthette. Szinte valamennyi olyan esetben, amikor egy-egy nyelvet titkosnak nyilv‡n’tanak, nem tapasztalati œton nyert tŽnnyel van dolgunk, hanem a jelensŽgek egyfajta elfogult magyar‡zat‡val, amely legink‡bb azért sikertelen, mert a szlenghaszn‡l—k beszŽdŽnek le’r‡sa kšzben a kutat—k nyilv‡nval—an ellentmondtak šnmaguknak is.

Az al‡bbiakban orosz kutat—kt—l fogunk idŽzni (főkŽnt nŽprajzosokt—l), akik igen rŽszletesen ’rtak a szlenghaszn‡l—k mindennapi ŽletŽről Žs t‡rsadalmi viszonyairól, s ezek az idŽzetek a szerzők sz‡ndŽk‡val szemben a szleng titkos jellege ellen vallanak.

BORZSKOVSZKIJ (1889) azt ’rja a lirnyikek (vak énekes vándorkoldusok) nyelvŽről, az œn. „lobur nyelv”-ről, hogy azt a lirnyikek „akkor beszŽlik, amikor senki m‡s nincs a kšzelben, vagy pedig olyan halkan, hogy senki sem hallja őket; teh‡t olyan kšrŸlmŽnyek kšzštt, amikor kšzšnsŽges nyelven is beszŽlhetnek”. A magunk részéről ehhez azt tesszŸk hozz‡, hogy egyáltalán nem Žrtjük, mit is kellett a lirnyikeknek eltitkolniuk, Žs milyen esetekben nem beszŽlhettek „kšzšnsŽges nyelven”.

Ugyanerről a lirnyik nyelvről egy m‡sik szerző, TYIHANOV azt ’rja: „vala-h‡nyszor a sztarecekhez fordultunk, azok a legteljesebb kŽszsŽggel megosztott‡k velŸnk titkosnyelvŸket, anŽlkŸl, hogy a legkisebb előítŽlet is lett volna bennŸk.”3

MARTINOV, a marhakupecekről (praszolokr—l) sz—l— tanulm‡ny szerzője (1870) azt ’rja erről a nyelvről, hogy „nemcsak a v‡ros egŽsz fŽrfilakoss‡ga, hanem egyes asszonyok Žs gyermekek is” Žrtik.

TYIHANOV ’rja a brjanszki koldusokr—l (1895), hogy az egyik koldus, akit a sztarecek Žs koldusok nyelvŽnek magyar‡zata végett megsz—l’tott, „kŽrŽsem-re (vagyis a TYIHANOV kŽrŽsŽre — D. L.) ršgtšn ledikt‡lt mindent, amire vissza tudott emlŽkezni, vagy amit a titkosnyelvből ismert…”

VINOGRADOV a zsgon nyelvről sz—l— tanulm‡ny‡ban (1918) ’rja: „A var-navini j‡r‡sban a zsgon nyelv az egŽsz lakoss‡g kšrŽben jelentősen elterjedt”. NYIKOLAJCSIK (1890) a csernyigovi sapkakŽsz’tők nyelvŽről ’rja, hogy „a po-dolszki lirnyikekkel ellentŽtben a csernyigovi sapkakŽsz’tők nem csin‡lnak kŸ-lšnšsebb titkot a nyelvŸkből”.

3 Труды Чeрниговской губ. комиссии 1897–1898, отд. II.

84

A szakmai nyelv szlengelemei

DOBROVOLSZKIJ eml’ti a dorogobuzsi kŽzművesek subraj vagy kubrac nyel-vŽről (1897), hogy a dorogobuzsi j‡r‡sban „j—l ismerik a kubrac nyelvet”. „MŽg a kisgyermekek is, hogy eltitkolhass‡k cs’nytevŽseiket a felnőttek elől, megtanulnak kubracul beszŽlni: мачта хлить, шeнтяк тахтить — ухливай (vagyis: jšn az any‡d, hozza az ostort, szaladj el)”. Nyilv‡nval—, hogy amikor a gyermek a szlenggel Žl, nem a cs’nytevŽst akarja eltitkolni (maga a cs’ny az idŽzett pŽld‡ban m‡r lelepleződštt), hanem expressz’v m—don akarja kifejezni mag‡t, teh‡t ugyanaz a tšrekvŽs munk‡l benne, ami az iskol‡sokban is, amikor nŽha szlengszavakat haszn‡lnak (ld. például RIBNYIKOV 1927; SEPOTYJEV 1927; KOPORSZKIJ 1927; LUPOVA 1927).

Hozhatn‡nk mŽg sz‡mos idŽzetet, amelyekben a kutat—k ellentmondanak a szleng titkos jellegŽnek. Nem kevŽs bizony’tŽk ‡ll a rendelkezŽsŸnkre a tekin-tetben is, hogy az orosz mesterembereknek Žs koldusoknak ezek a „titkos” nyel-vei szŽles kšrben elterjedtek a nagyj‡b—l homogŽn kšzegben, Žs sok „titkos” sz—t mŽg a lakoss‡g olyan elszigetelten Žlő kŽpviselői is ismertek, mint a fšld-birtokosok.

Nem hagyhat— figyelmen k’vŸl az a tŽny sem, hogy a 19. sz‡zad első felŽből sz‡rmaz— valamennyi œn. nŽpi, t‡jjellegű Žs vidŽki sz—gyűjtemŽnyben (ak‡r például a TrudObscs. 1820) megtal‡lhat—k ezeknek a „titkos” nyelveknek a szavai, s ez a tŽny sem a titkosságukat bizony’tja.

Azt el kell ismerni, hogy a sz—t‡rakba felvett egyes szlengszavak élő hasz-n‡latukból kiszakítva val—ban nem csup‡n titkos, hanem egyenesen idegen nyelv benyom‡s‡t kelthetik egy m‡sik t‡rsadalmi kšzeg kŽpviselőjŽben, m‡r-pedig a gyűjtő mindig ilyen.

A val—ban komoly ellenŽrv a 19. sz‡zadi orosz szlengek titkos jellegŽvel szemben a kšvetkező: az egyes szlengek šsszehasonl’t— vizsg‡lata azt mutatja, hogy igen kevŽs szlengsz— van, s ezŽrt nem lehetsŽges viszonylag hosszabb ideig beszŽlgetŽst folytatni ezeken a szlengeken œgy, hogy a megszokott orosz szavakhoz ne folyamodn‡nk; tov‡bb‡ mindezek a szlengszavak a jelensŽgek elŽggŽ z‡rt kšrŽre vonatkoznak; s vŽgŸl hogy ezek a szavak fšlšttŽbb kšnnyen ‡thatolnak egyik kšzegből a m‡sikba, amennyiben lŽtezŽsŸk kŸlső kšrŸlmŽ-nyei ezt az ‡tjut‡st előseg’tik. A 19. sz‡zad elejŽn az azonos jelensŽgeket vala-mennyi orosz szlengben egyform‡n nevezik, mivel viszont a szlenghaszn‡l— szakm‡k lŽtezŽsŸk kšrŸlmŽnyeiben sok kšzšs von‡ssal rendelkeztek (pl. a v‡ndor lirnyikek, a v‡ndorszab—k, a v‡ndorl— kov‡csok, v‡ndorl— sapkakŽsz’tők, gyapjœverők, v‡ndorkereskedők, haj—vontat—k stb.), ezŽrt szakmai nyelvŸk sz—kincse is csaknem teljesen egyforma, de legal‡bbis a kŽtharmaduknak azonos a sz—kincse, ezŽrt nem nŽlkŸlšz bizonyos alapot az, ha elismerjŸk: a 19. sz‡zad elejŽn a létezett egy j—rŽszt egyšntetű sz—kincsű szleng.

85

Dmitrij Lihacsov

Annak a tŽnynek, hogy a szlengszavak nem helyettes’tettŽk a beszŽdben az šsszes megszokott sz—t, csup‡n „fűszereztŽk” azt, l‡tsz—lag ellentmondanak a v‡ndorkereskedők Žs marhakupecek nyelvŽről kŽsz’tett feljegyzŽsek, ahol ezek a v‡ndorkereskedő- Žs marhakupecszavak teljesen kiszor’tj‡k a szokásos orosz szavakat. Itt azonban a kšvetkező mozzanatokat kell figyelembe venni: előszšr is a v‡ndorkereskedő-szavak haszn‡lat‡nak illusztr‡l‡s‡ra b‡rmelyik kutat— Žs gyűjtő nyilv‡nval—an olyan mondatokat hoz, amelyekben ezek a szavak minŽl sűrűbben fordulnak elő, m‡sodszor pedig a szenz‡ci—hajh‡sz‡s gyakran akarat-lan hamis’t‡shoz vezet. KŽtsŽgtelenŸl ilyen hamis’t‡ssal van dolgunk GOLISEV „A v‡ndorkereskedők bœcsœztat‡sa otthon” c’mű tanulm‡ny‡ban is (1880). Erről kšnnyen meggyőződhetŸnk, ha elejŽtől vŽgig elolvassuk az ‡ltala idŽzett, nyilv‡nval—an mesterkŽlten és szándékosan összeállított szšvegrŽsz-letet.

Mindazoknak, akik val—s kŽpet akarnak kapni a v‡ndorkereskedők élő nyelvŽről, azt tan‡csoljuk, vegyŽk elő MAKAROV sz—t‡r‡t (1846–1848), ahol minden v‡ndorkereskedő-sz— mellett Žrdekes pŽldamondatok is vannak4, vala-mint PALLASZ művét (1790–1791), a „szuzdali” jelzŽsű v‡ndorkereskedő-szavak mindkettőben megszokott orosz szavakkal v‡ltakoznak.

Igaz, KRASZNOPEVCEVnek az „Очeрки города Одоeва” [Odojev v‡rosi v‡zlatok] c’mű kšnyvŽben (Tula, 1896) szerepel egy csupa szlengszavakkal ’rt vers:

Мас накeрился тарнюшки,И похлил на юр лeпшать.Мас захлип5 к алдной шахтeнкe6

Лeсeнeчко почалдать.Шихта масу тюрюхала:7

Хли на юр лeпшать.

J—l berœgtam a vodk‡t—l,S felmentem aludni a padl‡sra.Bementem az egyik l‡nyhozEgy kicsit beszŽlgetni.Az a l‡ny azt mondta nŽkem:Menj csak a padl‡sra aludni.

çm ugyanott olvasunk arr—l is, hogy ezt a verset egy marhakupecnyelv iránt érdeklődő ’rta, az ilyen amatőr kutatók pedig tudvalevően akkor jelennek meg, amikor a nyelv m‡r kezd kimenni az eleven haszn‡latb—l; egy bizonyos: a ver-sike nyelvezete egy‡ltal‡n nem egyezik a marhakupecek Žlő beszŽdŽvel.

4 Pl. a латво ’kšnnyen, j—l’ sz—hoz: „Пропал Ерeма бeз угла бeз дома, а тeпeрь eму латво пошло: кто курочку, а кто и гуська нeсeт, в дьяки попал” [Jerjom‡nak eddigelŽ fedŽl se volt a feje fšlštt, most meg egyszerre j— sora lett: ez egy tyœkocsk‡t visz neki, amaz egy lib‡csk‡t: ’r—de‡k lett belőle]. Az ofenysz— mintegy beŽkelődik a megszokott orosz beszŽdbe.

5 захлил? (D. L.)6 шихтeнкe? (D. L.)7 А тюрюхала ’mondta’ nem a moks‡k rŽgi elnevezŽsŽből, a тeрюханe (vagy

тюрюханe) szavakb—l ered?

86

A szakmai nyelv szlengelemei

Еzzel a verssel azt a csasztusk‡t lehetne szembe‡ll’tani, amelyet VINOGRA-DOV idŽz (1918), és bizony‡ra h’vebben adja vissza a v‡ndorkereskedők Žlő nyelvŽt:

Возгудалка возгудаeт,Борисан в бeсeду хляeт.Возгудалка нe гудай,Мeня любит Николай.

Harmonika sz—l alkonyatbaÕ,Katona megy a lugasba.Ne sz—lj, ne sz—lj, harmonika,Engem szeret Nyikolajka.

Egy nyelvnek titkoskŽnt val— haszn‡lata šnmag‡ban mŽg nem lehet annak bizony’tŽka, hogy az val—ban titkos Žs egyezmŽnyes is. A francia nyelvet pél-dául senki sem nyilv‡n’tja titkosnak Žs egyezmŽnyesnek csak azŽrt, mert voltak olyan orosz fšldesurak, akik azért használták, hogy beszŽlgetŽsŸket a cselŽdsŽg ne Žrtse. Ebből a szempontb—l a szleng nyilv‡nval—an titkos haszn‡lat‡nak egyes kŽtsŽgtelen pŽld‡i (mint egy osztr‡k fogs‡gba esett orosz katona levelŽben, amit VINOGRADOV idŽz (1918), döntően nem bizony’tj‡k a szleng titkos jellegŽt.

Mi ŽppensŽggel nem akarjuk tagadni a kasztok, titkos t‡rsas‡gok stb. titkos-nyelveit, aminthogy azt sem, hogy lŽteznek a legkŸlšnbšzőbb rejtjelek Žs „tit-kos” ’r‡sok. A „titkosnyelvek”, a legkŸlšnfŽlŽbb rejtjelek Žs a kriptogr‡fia a feudalizmus kor‡ban szŽles kšrben el voltak terjedve, a kapitalizmusba való át-menet idején azonban nagyon kor‡n kezdenek eltűnni, j—val kor‡bban, mint azt például SAINŽAN gondolja: ő azt tŽtelezte fel, hogy a titkosnyelvekről a szlengre val— „‡ttŽrŽs” körülbelül a 19. sz‡zad kšzepŽre m‡r vŽgbement (SAINŽAN 1920: 49). A titkosnyelvek Žs a szleng lŽnyegŸket tekintve messzemenően kŸlšnbšznek. LehetsŽges, hogy a szleng sz‡mos elemet ‡tvett e „nyelvekből”, ‡m elfogadhatatlannak tartjuk a szlenggel való šsszekeverŽsüket. A szlengbe tšrtŽnő ilyen ‡tvŽtelek ugyanolyan œton-m—don mennek vŽgbe, mint b‡rmely m‡s idegen nyelvből: a cig‡nyb—l, a hŽberből vagy a gšršgből. A szlengben a rejtjel val—di, eleven sz—v‡ v‡ltozik, megszabadul mesterkŽlt jellegŽtől, mŽgpedig ugyanolyan pontosan, mint ahogy a mai orosz nyelvben a nagysz‡mœ ršvid’tŽs is rŽg elvesz’tette mestersŽges Žs egyezmŽnyes jellegŽt, és teljes jogœ sz—v‡ v‡lt.

çltal‡noss‡gban sz—lva, meg kell jegyezni, hogy a szakirodalomban megle-hetősen gyakran šsszekeverik egyfelől a szleng titkos jellegŽt, a tolvajnyelvi szavaknak a tevŽkenysŽg titkos’t‡sa cŽlj‡b—l val— haszn‡lat‡t, m‡sfelől pedig a szleng titkos eredetŽt, az egyes szavaknak a titkos’t‡s szŸksŽgleteiből fakad— keletkezŽsŽt. Nem kŽtsŽges, hogy ezek teljesen kŸlšnbšző dolgok, amelyeknek a keverése a problŽma durva összekuszálásához vezet.

Az orosz szakirodalomban a szleng ir‡nti ŽrdeklődŽst elsősorban a nŽprajz-kutat—k tartott‡k Žletben, s kšztŸk a szlengjelensŽgek titkos Žs egyezmŽnyes jellegŽről sz—l— ‡ll‡spont kiz‡r—lagos volt. KivŽtelt egyedŸl LEBEGYEV

87

Dmitrij Lihacsov

(1909) tolvajnyelvről kifejtett feltevŽsei alkottak: „A tolvajzsargon, az alvilág nyelve nem valamifŽle mestersŽges vagy vŽletlen jelensŽg, hanem valamennyi bűnšzői kateg—ria természetének és kultúrájának törvényszerűen szŸksŽges kultur‡lis produktuma”.

Az Ÿgy azonban a rendőrsŽgi „szakember” e b‡tortalan feltŽtelezŽsŽvel ki is merŸlt, mivel az elmŽleti ötletekben szegŽny orosz szakirodalom a tŽnyekkel, a j—zan Žsszel szemben, s nem tšrődve a nyugati nyelvŽszet v’vm‡nyaival, egybehangz—an osztotta a szleng titkos Žs egyezmŽnyes jellegŽről sz—l— ‡ll‡spontot, és csup‡n jelentŽktelen mozzanatokban h‡tr‡lt meg a nyilv‡nval— tŽnyek előtt.

A tolvajnyelv legterjedelmesebb orosz elemzŽse, az „Опыт исслeдования воровского словаря” [A tolvajnyelv kutat‡sa] (TONKOV 1930) mŽg teljesen e legenda bűvkšrŽben fogant: „Az egyezmŽnyes nyelven a bűnšzőnek kšnnyebb meg‡llapodnia a t‡rsaival a bšrtšnből val— szškŽsről. A zsargonon termŽszete-sebb tan‡cskozni a bšrtšnrezsim elleni tiltakoz‡s jegyŽben az »ŽhsŽgsztr‡jk« kšzšs megrendezŽsŽről; nŽha a titkosnyelv seg’thet abban, hogy kapcsolatba lŽphessenek kinti t‡rsaikkal. Ugyanakkor a tolvajnak a bšrtšn falain k’vŸl is szŸksŽge van erre a titkosnyelvre: felh’vhatja a figyelmet a fenyegető veszŽlyre, kšzšlheti idegen kšzegben, hogy előnyšs »Ÿzlet« van kil‡t‡sban, figyelmeztethet a kihallgat‡sokon stb.”

A „titkos t‡rgyal‡sok” jelentŽsŽre vonatkoz— konkrŽt tartalomnak a szakirodalomban ritk‡n megfigyelhető ilyetŽn kifejtŽse j—l bizony’tja, milyen gyenge l‡bon ‡ll ez az elmŽlet, s milyen szegŽnyes a tapasztalati tŽnyek tekintetŽben. TONKOV nyilv‡nval—an elfeledkezik arr—l, hogy a tolvajnyelv szavainak tšbbsŽge m‡r j— sz‡z Žve lŽtezik, és ezek egyáltalán nem titkosak sokak sz‡m‡ra, jelesen a bšrtšnvezetés, a bšrtšnőršk sz‡m‡ra sem, akik szinte a tolvajoknál is jobban ismertŽk. A titkos t‡rgyal‡sokra vonatkoz— pŽld‡i pedig kŽptelenek Žs val—sz’nűtlenek.

çttŽrŸnk a szleng nyugat-eur—pai kutat—ira.NODIER (1834), a szleng egyik első komoly — nem nŽprajzos vagy amatőr,

hanem nyelvŽsz — kutat—ja mŽg teljesen azon az ‡ll‡sponton van, hogy a szleng titkosnyelv. E szemlŽlet utols— kšvetkezetes kŽpviselői, SCHWOB Žs GUIEYSSE (1892) voltak azok, akik ezt teljes mŽrtŽkben elismertŽk a szlengben, valamint az ebből a feltevésből adódó legink‡bb vitathat— következtetést, a szleng mesterséges jellegét: „LÕargot est justement le contraire dÕune formation spontanŽe. CÕest une langue artificielle, destinŽe ˆ nÕtre pas comprise par une certaine classe de gens. On peut donc supposer a priori que les procŽdŽs de cette langue sont artificiels.”8

8 „A szleng kŽtsŽgk’vŸl ellentŽte a spont‡n kŽpződmŽnyeknek. MestersŽges nyelv, amelynek cŽlja az, hogy az emberek bizonyos csoportja ne Žrthesse. EzŽrt a priori feltehető, hogy e nyelv elj‡r‡sai mestersŽgesek.”

88

A szakmai nyelv szlengelemei

A szleng titkosságát hirdető elmŽlet a 20. sz‡zadot annyira kompromisszu-mos form‡kban érte meg, hogy tulajdonkŽppen a fő elmŽleti rŽsze teljesen elŽrtŽktelenedett.

çm b‡rmily messze el is t‡volodott a modern nyelvtudom‡ny a szleng titkos-ságáról szóló elmŽlettől, soha sem szabad elfelejtenŸnk, milyen —ri‡si szerepet j‡tszott a szŽpirodalom ebben a megközelítésben.

Az első komoly csap‡st a szleng titkos jellegŽt hirdető elmŽletre a 19. sz‡zad húszas Žs harmincas Žveinek fordul—j‡n jelentkező œn. indulatos irodalom kŽpviselői mŽrtŽk, akik a szlenget szŽles kšrben alkalmazt‡k romantikusan „borzalmas” műfajuk megteremtŽse sor‡n. A szleng alkalmaz‡sa műveikben azt a kifejezetten irodalmi cŽlt kšvette, hogy „megrŽm’tsen” Žs meghškkentsen, s az első szlengszavak haszn‡latának ebben a szŽpirodalmi műfajban tisztán stilisztikai szerepe volt.

VICTOR HUGO a „Le dernier jour d’un Condamné” [Egy halálra’tŽlt utols— napja] c. ismert műve XVI. fejezetŽben, ahol egy tizenšt Žves l‡ny hŽt verssza-kot Žnekel egy szlengdalb—l, megjegyzi: „C’était une chose repoussante que toutes ces monstrueuses paroles sortant de cette bouche vermeille et fraîche. On eűt dit la bave d’une limace sur une rose. Je ne saurais rendre ce que j’éprouvais; j’étais ŕ la fois blessé et caressé. Le patois de la caverne et du bagne, cette langue ensanglantée et grotesque, ce | hideux argot, marié ŕ une voix de jeune fille, gracieuse transition de la voix d’enfant ŕ la voix de femme! tous ces mots difformes et mal faits, chantés, cadencés, perlés!” (Śuvres complčtes de Victor Hugo [Victor Hugo összes művei]. Roman II. Paris, 1881. 370–1).9

Hasonl—an jellemzi a szlenget az ’r— a „Les Misérables” [A nyomorultak]-ban is: „la langue laide, inquičte, sournoise, traître, venimeuse, cruelle, louche, vile, profonde, fatale, de la misčre” (Śuvres complčtes de Victor Hugo. Roman VIII. Paris, 1881. 282).10

9 „TermŽszetellenes volt az Žgőpiros, Ÿde ajkakr—l ilyen ocsm‡ny szavakat hallani. Mintha egy csiga hagyta volna ott undok nyom‡t egy r—zsaszirmon. Nem is tudom visszaadni az ŽrzŽseimet: egyszerre volt f‡jdalmas Žs kellemes is hallani a bűnbarlang Žs a kŽny-szermunka nyelvŽt, ezt a kegyetlen Žs groteszk beszŽdet, ezt a mocskos zsargont a szűzies hangon, amelyben a gyermek hangja oly csod‡latosan v‡ltott ‡t az asszonyŽba! Ezeket a fšrtelmes szavakat egy dal kšnnyed, hajlŽkony hangjaiban hallani!” (Orosz fordítása: HUGO 1953. I, 252).

Nyomtatásban megjelent magyar fordítása: „Óh, mily visszataszitó volt ezeket az otrom ba, buta szavakat Ÿde, piros ajkakr—l hallani! Mondhatnám: csiganyál a r—zsaszirmon. Nem tud-nám kifejezni, hogy mit éreztem; megsértődtem, de egyuttal mintha megcirógattak volna. A rablótanya s a bagno zagyva nyelve, az a véres furcsa beszŽd, az az utálatos tolvajnyelv meg -szólalása egy fiatal leányka hangján, amely a gyermekhangnak bájos átmenete az asszonyi hangba! s ezek az eltorzitott, korcs szavak ütemszerüen, dalban gyöngyöztek!” (HUGO VICTOR: Egy halálraitélt utolsó napja. Ford. Csillay Kálmán. Bp., 1928. 183).

10 „a nyomor csúf, izgága, alamuszi, csalárd, epés, kegyetlen, gyanús, hitvány, mélységesen végzetes nyelve” (VICTOR HUGO, A nyomorultak. II. kötet. Bp., Európa Könyvkiadó, 1966. Ne-

89

Dmitrij Lihacsov

HUGO Žrdemei kšzŽ kell sorolnunk mindenekelőtt azt, hogy ő mutatott r‡ el-sőnek arra az összefüggésre, mely a szleng jellege Žs használ—inak lŽlektani saj‡toss‡gai kšzštt van, ő hozta kapcsolatba az egyes szavakat a szlenget beszélők kŽpzeteivel, s ezzel messze megelőzte a tudom‡nyos szakirodalmat.

„Si le philosophe parvient ŕ fixer un moment, pour l’observer, cette langue qui s’évapore sans cesse, il tombe dans de douloureuses et utiles méditations. Aucune étude n’est plus efficace et plus féconde en enseignements. Pas une mé-taphore, pas une étymologie de l’argot qui ne contienne une leçon. — Parmi ces hommes, battre veut dire feindre; on bat une maladie; la ruse est leur force. | Pour eux l’idée de l’homme ne se sépare pas de l’idée de l’ombre. La nuit se dit la sorgue; l’homme l’orgue. L’homme est un dérivé de la nuit. | Ils on pris l’habitude de considérer la société comme une atmosphčre qui les tue, comme une force fatale, et ils parlent de leur liberté comme on parlerait de sa santé. Un homme arręté est un malade; un homme condamné est un mort” (uo. 295).11

HUG—hoz hasonl—an BALZAC is beszŽlőinek világszemléletével kapcsolja šssze a szlenget (1847), igaz, ő j—val kevŽsbŽ hat‡rozottan fejti ezt ki.

HUGO Žs BALZAC ‡ll‡spontja nagy hat‡ssal volt az egŽsz kŽsőbbi francia szakirodalomra, egŽszen napjainkig.12

A szleng behatol‡sa a szŽpirodalomba mindenekelőtt azt a felfog‡st oszlatta szŽjjel, amely szerint a szleng az „en marge de sociŽtŽ”, vagyis a t‡rsadalom peremŽn Žlő emberek ‡ltal haszn‡lt nyelv. A szleng haszn‡lat‡t messze a tolvajt‡rsadalom hat‡rain tœl is ŽszleltŽk.

M‡r VIDOCQ is megjegyezte a „Les voleurs” [A tolvajok] előszav‡ban: „La langue argotique n’est plus seulement celle des tavernes et des mauvais lieux, elle est aussi celle des théâtres; encore quelque pas et l’entrée des salons lui sera permise”.13

gyedik rész. Hetedik könyv. 383. Ford. Lányi Viktor.11 „Ha a filoz—fus egy pillanatra megfigyelés céljából rögzíti ezt a folyton párolgásban

levő nyelvet, f‡jdalmas, de hasznos elmélkedésekre jut. Semmilyen búvárkodás nem gazdagabb hatékony Žs termékeny tanuls‡gokban. Nincs az argónak egyetlen metaforája, egyetlen etimológiai vonatkozása, amely ne tartalmazna valamilyen tudnivalót. Az argóban beszélők közt battre (verni) annyi, mint feindre (sz’nlelni); on bat une maladie, vagyis ők verik a betegsŽget [azaz: betegsŽget sz’nlelnek — A ford.]; erejŸk a ravaszs‡g. | Sz‡mukra az ember fogalma elv‡laszthatatlan az éjszaka fogalmától. Az Žjt la nuit helyett la sorgue-nak [tkp. hom‡ly — A ford.], az embert l’homme helyett lÕorgue-nak [tkp. hom‡lylakó — A ford.] mondják. Az ember tehát szerintük az Žjszaka sz‡rmazŽka. | Megszokták, hogy a t‡rsadalmat számukra életveszélyes légkšrnek tekintsék, valamilyen végzetes erőnek, ezért beszŽlnek a szabads‡gukr—l œgy, mintha az egŽszsŽgükről volna szó. A fogoly szerintük beteg; az elítŽlt halott.” (Ford. Lányi Viktor. Uo. 390).

12 Ld. pl. TIMMERMANS 1922. A kšnyv impresszionisztikus bevezetőjŽben ugyanaz a jellemzŽs szerepel, amelyet Hugo Žs Balzac adott a szlengről.

13 „Az argó nem csup‡n a kocsm‡k Žs egyŽb rossz helyek nyelve, hanem a sz’nh‡zakŽ is; csup‡n mŽg egy lŽpŽs, s bebocs‡t‡st nyer a szalonokba is”.

90

A szakmai nyelv szlengelemei

VIDOCQ nyom‡n sz—t‡r‡nak előszav‡ban HOTTEN (1859) is megjegyzi: minden t‡rsadalmi csoportnak megvan a maga szlengje, mŽg az arisztokr‡ci‡nak Žs az egyh‡zi mŽlt—s‡goknak is. A szleng megismerŽse egyre mŽlyŸlt, s hogy m‡r fellelték a lakoss‡g olyan rŽtegeiben is, amelyeknek semmi szŸksŽge sem volt a sz‡ndŽkai eltitkol‡s‡ra, így a szleng titkos Žs egyezmŽnyes jellegŽnek elmŽlete jelentős v‡ltoz‡sokon ment ‡t. Egyfelől titkos jellegŽt eleinte csup‡n a szlengszavak keletkezŽsŽre korl‡tozt‡k, m‡sfelől feltétlenül titkosnak kizárólag a tolvajok nyelvŽt ismerték el. Angli‡ban például, ahol a szlenget j—l ismertŽk az ErzsŽbet-kori dr‡maír—k, Shakespeare, Ben Jonson14, Beaumont Žs Fletcher15, a 19. sz‡zad kezdetŽtől fogva hagyom‡nyosan megkŸlšnbšztettŽk a cantot, a tolvajnyelvet Žs a slanget, a lakoss‡g egyŽb rŽtegeinek szlengjŽt.16 Titkos jelleget csup‡n az elsőnek (a cantnak) tulajdon’tottak. A slang Žs a cant megkŸlšnbšztetŽse azonban egy‡ltal‡n nem volt kšnnyű, s a tŽm‡ban megjelenő sz—t‡rak nem is vŽgeztŽk azt el, hanem šmlesztve kšzšltŽk mindkettőt.

A 20. sz‡zadban kŽt, egyŽbkŽnt vŽglegesen mŽg ki nem alakult ir‡nyzat je-lenik meg, mely felv‡ltja a szleng titkos Žs mestersŽges jellegŽről sz—l— elmŽleteket: az elsőt feltŽtelesen etnografikusnak nevezzŸk, a m‡sodikat pedig szociol—giainak. A harmadiknak, a csak halványan körvonalazódott pszichol—giainak egyelőre alig van valami mœltja.

A nŽprajzkutat—k szlengkutat‡saikkal sokban megelőztŽk a nyelvŽszeket, Žppen e kšzegben volt annak idejŽn a legtšbb h’ve a szleng titkos Žs egyezmŽnyes jellegŽnek, itt keletkezett az az elmŽlet, mely rokonította a szakr‡lis nyelveket Žs az œn. speci‡lis nyelveket, kšzšttŸk a szlenget is.

Ezt a hipotŽzist a legteljesebb form‡ban VAN GENNEP fejtette ki, előbb a „Revue des Žtudes ethnographiques et sociologiques” has‡bjain (Essai dÕune thŽorie des langues spŽciales [Tanulm‡ny a speci‡lis nyelvek elmŽletŽről]), majd pedig sok tekintetben jelentős munk‡j‡nak (1909) m‡sodik kštetŽben, ahol a mű teljes terjedelmŽben œjra megjelent. VAN GENNEP egyenlősŽgjelet tesz a speci‡lis nyelvek (idesorolja a szlenget is) Žs az olyan szakr‡lis Žs liturgikus nyelvek kšzŽ, mint az —egyh‡zi szl‡v Oroszorsz‡gban, a latin a katolikus orsz‡gokban, a szanszkrit Indi‡ban, sőt tal‡n a sumŽr is Assz’r-Babil—ni‡ban, és keletkezŽsük fő tényezőjének azt a csoportokra ‡ll’t—lag jellemző tšrekvŽst tartja, hogy szembe‡ll’ts‡k magukat a kšrnyezetŸkkel, illetve hogy

14 Ld. Ben Jonsonn‡l a szlengkifejezŽseket: Masque of the Gypseys Metamorphosed [Mas -karás játék az átváltozott cigányokról].

15 A koldusszleng kifejezŽseit megtal‡ljuk Beaumont v’gj‡tŽk‡ban: Comedy of the BeggarÕs Bush [Bush, a koldus komŽdi‡ja]

16 A slang, cant Žs egyŽb (argot, dialect, gibberish, idiom, jargon, lingo, parlance, patois, shop, vernacular) szavak pontos jelentŽsŽnek Žrdekes magyar‡zat‡t leljŸk FOWLER kšnyvŽben (1927).

91

Dmitrij Lihacsov

bennŸk bizonyos „šnvŽdelem” (nŽcŽssitŽ de dŽfense) Žs a t‡rsadalmi kšzšssŽg šnmegvalósítási šsztšne realiz‡l—dik:

„…les langues spéciales ont une raison d’ętre biologique: elles ne sont que l’un des innombrables moyens par lesquels les collectivités de tout ordre main-tiennent leur existence et résistent aux pressions de l’extérieur” (1909: 315).17

„Ainsi la langue spéciale joue ŕ l’intérieur de la société générale le rôle que chaque langue générale joue vis-ŕ-vis des autres langues générales. C’est l’une des formes de différenciation, formes voulues, et nécessaires ŕ la vie męme en société” (uo. 316).18

VAN GENNEP elmŽletŽnek mesterkŽltsŽge, amikor a holt liturgikus Žs szak-r‡lis nyelveket az eleven, gördülékeny Žs ‡lland—an v‡ltoz— szlengbeszŽddel veti šssze, mŽg a nem nyelvŽsz sz‡m‡ra is nyilv‡nval—; ‡m komoly figyelmet Žrdemel benne az, hogy észreveszi: egyes t‡rsadalmi csoportok hajlamosak arra, hogy a nyelv seg’tsŽgŽvel magukat m‡sokkal19 szembe‡ll’ts‡k. Ezt elismerve is helyesebbnek vŽljŸk, ha e szembe‡llít‡s tŽnyŽt nem elvont biol—giai princ’-piumnak, hanem a kollektív pszichol—gia megnyilv‡nul‡s‡nak tekintjŸk.

VAN GENNEP fő gondolat‡t az ismert olasz kriminol—gus, NICEFORO tette mag‡Žv‡ Žs fejlesztette tov‡bb (1912). Ő a szlenget Žs a speci‡lis nyelveket szintŽn a t‡rsadalmi szervezet ellen‡ll‡s‡nak szemszšgŽből vizsg‡lta. NICEFORO azonban sok mindent ‡temelt az elmŽletŽbe LOMBROSO antropomorfizmus‡b—l Žs elvont pszichopatol—gi‡j‡b—l, ami nem csoda, hiszen a kriminol—giában bizonyos mŽrtŽkben LOMBROSO kšvetője volt.20

VAN GENNEP fő gondolata NICEFORO terjengős kifejtŽsŽben vesz’t feszŸltsŽgŽből Žs vil‡goss‡g‡b—l. A „t‡rsadalmi organizmus”, az šnvŽdelmi šsztšn Žs az ellen‡ll‡s fogalma NICEFORÓn‡l nyersen biol—giai jelleget šlt. Ahogyan a szlenget szembe‡ll’tja az egyŽb speci‡lis nyelvekkel (œgy, ahogy az angolban a slang Žs cant fogalm‡t szok‡s szembeszšgezni egym‡ssal), kifejezetten mesterkŽlt: az ut—bbit azzal magyar‡zza, hogy a t‡rsadalmi organizmus ny’ltan ‡ll ellen a kŸlső t‡rsadalmi kšrnyezetnek, m’g az előzőek rejtetten (arme cachŽe ’rejtett fegyver’: 98. lap). Hogy kitšlthesse a kŽt kateg—ria kšzštt keletkezett hi‡nyt, NICEFORO kŽnytelen egy harmadikat kital‡lni, a pszeudoszlenget (94–7). Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni: az a titkoss‡g, amelyet NICEFORO a szleng fő megkŸlšnbšztető jegyŽnek tekint, egy‡ltal‡n

17 „…a speci‡lis nyelveknek biol—giai megalapozotts‡ga van: azon sz‡mtalan eszkšz kšzŸl val—k, amelyeknek rŽvŽn a kšzšssŽg formát ad lŽtezŽsŽnek Žs ellen‡ll a kŸlső nyom‡snak”.

18 „A speci‡lis nyelv teh‡t ugyanolyan szerepet j‡tszik a t‡rsadalom egŽszŽn belŸl, mint b‡rmely ‡ltal‡nos nyelv a tšbbi ‡ltal‡nos nyelvhez kŽpest. Ez az egyik form‡ja a differenci‡l—d‡snak, amely k’v‡natos Žs szŸksŽges mag‡nak a t‡rsadalomnak a lŽtezŽse szempontj‡b—l.”

19 Ld. a kšvetkező művekben szereplő tŽnyeket: LIHACSOV 1935; IRWIN 1930.20 NICEFORO osztja LOMBROSO t‡rsadalmi antip‡ti‡it is (ld. például az „alantas oszt‡lyok”

antropol—giai saj‡toss‡gair—l sz—l— fejtegetŽseit: 1912: 62). LOMBROSO kŸlšn fejezetet szentelt a szlengnek a „L’uomo delinquente” [A bűnšző ember] első kštetŽben.

92

A szakmai nyelv szlengelemei

nem az az ‡ltalunk m‡r vizsg‡lt, megszokott egyezmŽnyes Žs mestersŽges tit-kos tulajdonság, hanem termŽszetes jellegű, amennyiben spont‡n m—don keletkezik. A „titkos szleng”, ak‡rcsak a speci‡lis nyelv, egy bizonyos csoporthoz val— tartoz‡s demonstratív jegyŽŸl szolg‡l, s Žppen ez‡ltal vesz’ti el titkoss‡g‡t. NICEFORO feltŽtelezi, hogy lŽtezhet egy titkos Žs teljesen termŽszetes m—don keletkező nyelv kŽt bar‡t kšzštt is, Žs ebbe a kategóri‡ba sorolja kŽt kedvesnek a szerelmi nyelvŽt is. Mivel ilyen t‡gan Žrtelmezi a szleng titkosságát, lŽnyegŽben m‡r tagadja ezt az elmŽletet, melyből vŽgŸl semmi sem marad azon a kŽtes tŽnyen kívŸl, hogy a szlenget a kšrnyezet sem Žrti.

Alapos figyelmet Žrdemel NICEFORÓnak a speci‡lis nyelvek m‡gikus jelle-gŽről alkotott véleménye. Ő azonban a beszŽdm‡gi‡t is annyira t‡gasan Žs elvontan Žrtelmezi, hogy idesorolja a legkŸlšnbšzőbb természetű jelensŽgeket, mŽg a nemzeti nyelveket is.21 çm tŽtelŽt nem fejtette ki, s az egy‡ltal‡n nem kapcsol—dott šssze a speci‡lis nyelvek ‡ltal‡nos koncepci—j‡val.

A fentebb vizsg‡lt szerzők a szlengben felŽp’tmŽny jellegű jelensŽget l‡tnak a szlenghaszn‡l— sz‡m‡ra megszokott nyelvhez kŽpest. A szlenget, ak‡rcsak a tšbbi speci‡lis nyelvet, a m‡sodlagos beszŽdsor olyan jelensŽgŽnek tekintik, amely, mint a norm‡lis nyelvtől val— eltŽrŽs, j—rŽszt patologikus színezetű.

A kšvetkező ir‡nyzat, amelyet form‡lisan legink‡bb szociol—giainak lehetne nevezni, a szlengben a nyelvi jelensŽgek norm‡lis, spont‡n, termŽszetes fejlődŽsŽt l‡tja egy-egy t‡rsadalmi csoporton belŸl. A szlenget egy t‡rsadalmi kšzšssŽg olyan nyelvi jelensŽgének tekinti, amely nem lŽpi ‡t a megszokott nyelvŽszeti norm‡k hat‡r‡t, s az adott t‡rsadalmi kšzšssŽg sz‡m‡ra elsődleges, alapvető Žs termŽszetes beszŽdjelensŽg.

Ebből kšvetkezik az iskola fő kšvetkeztetŽse: annyiban mindegyik t‡rsadalmi csoportosul‡snak megvan a maga eredeti nyelvi jelensŽgsora, amennyiben ezt lŽtezŽsŸk saj‡tos jegyei előseg’tik. Ennek a főkŽnt Franciaorsz‡gban elterjedt ir‡nyzatnak a cs’r‡i megtal‡lhat—k az „A Dictionary of Modern Slang, Cant and Vulgar Words [A modern szleng, a tolvajnyelv Žs a vulg‡ris szavak sz—t‡ra] c. sz—t‡r előszavában, melyet nem minden alap nŽlkŸl tulajdon’tanak HOTTENnek mint kiad—nak. A szerző szerint az akkori t‡rsadalom valamennyi rŽtegŽnek megvolt a maga szlengje, s ezeket œgy Žrtelmezi, mint az egyes t‡rsadalmi cso-

21 „N’ y-a-t-il pas encore aujourd’hui, surtout chez les peuples parlant des langues différentes, mais groupés sous le joug du męme État, une véritable adoration, ayant quelque chose de religieux, pour les mots de la langue nationale qu’on surveille avec l’énergie la plus opiniâtre et la plus jalouse, comme s’il s’agissait d’un véritable talisman verbal?” (215–6) [„H‡t nem figyelhető-e mŽg ma is, kŸlšnšsen a kŸlšnbšző nyelveken beszŽlő, de egy ‡llamban Žlő nŽpeknŽl egy val—di, szinte vall‡si tartalmœ tiszteletkinyilv‡n’t‡s a nemzeti nyelv szavai ir‡nt, amelyhez rendk’vŸl fŽltő gonddal Žs kšrŸltekintően kšzelednek, ak‡rcsak valami igazi verbális talizm‡nhoz?”]

93

Dmitrij Lihacsov

portok beszŽdsaj‡toss‡gait. Például az egyh‡zi emberek szlengjŽről sz—lva lehetsŽgesnek tartja, hogy idesorolható a lord ’isten’ Žs god ’ua.’ szavak saj‡tos, elnyújtott kiejtŽse.

HOTTEN sz—t‡ra jelentős szerepet j‡tszott a szleng szakirodalm‡ban. Az Žvek sor‡n tšbb kiad‡st Žrt meg kŸlfšldšn is, s 1867-ben Oroszorsz‡gban is megjelent BUTUZOV teljes ford’t‡s‡ban.22

HOTTEN sz—t‡ra nagy hat‡ssal volt DELVAU-ra is (1876), aki HOTTEN hat‡-s‡ra azt ‡ll’totta, hogy szlengje minden szakm‡nak van.

„En France on parle peut-ętre français, mais ŕ Paris on parle argot, et un argot qui varie d’un quartier ŕ l’autre, d’une rue ŕ l’autre, d’un étage ŕ l’autre. Autant de professions, autant de jargons différentes, incompréhensibles pour les profa-nes…”23

Meg kell azonban jegyezni, hogy DELVAU valamennyi szleng kšzŸl kŸlšn kiemeli a tolvajokŽt, la langue verte-et [a zšld nyelvet], amelyet a francia „indulatos irodalom” nyom‡n œgy jellemez, mint „une langue triviale et cynique, brutale et impusine”24 (VIII. lap).

Ehhez a szociol—giai megkšzel’tŽshez egy m‡sik termŽkeny Žs eredeti szlengkutat—, GRASSERIE ‡ll a legkšzelebb (1907a, 1907b, 1909). Ő a szociolektusok kŽt kateg—ri‡j‡t kŸlšnbšzteti meg: a legfelsőket Žs a legals—kat. A tulajdonkŽppeni szlenget az ut—bbiak alkotj‡k. GRASSERIE nem rejti vŽka al‡ t‡rsadalmi szimp‡ti‡it, s a szlenget az als—bb oszt‡lyok termŽszetes nyelvŽnek tartja, amely ellentŽte az arisztokr‡cia nyelvŽnek:

„Les parlers supérieurs sont parlés par les classes supérieures de la société; les parlers inférieurs par les classes inférieures” (1907a: 2–3).25

A kšvetkező művŽben GRASSERIE teljesen nyíltan kimondja, kiket Žrt „ala-csonyabb oszt‡lyokon”: „Ŕ l’opposite de l’élite, s’est-ŕ-dire de la classe supé-rieure, se trouve la classe inférieure: le prolétariat” (1909: 3).26

GRASSERIE sz‡m‡ra h‡rom fő mozzanat hat‡rozza meg az arisztokr‡ci‡t: 1. a vŽr tisztas‡ga („geneal—gia”), 2. a gazdags‡g Žs 3. a nevelŽs, s ezek kšzŸl „cÕest le second, qui domine, la richesse et le plus fort moteur social” (1909: 3).27

22 HOTTEN előszav‡t a ford’t‡sban nem kšzšltŽk.23 „Franciaorsz‡gban tal‡n franci‡ul beszŽlnek, P‡rizsban azonban olyan argóban, amely

v‡rosnegyedről v‡rosnegyedre, utc‡r—l utc‡ra, emeletről emeletre haladva m‡s Žs m‡s. Ah‡ny szakma van, annyi a zsargon is, mely mind-mind Žrthetetlen a be nem avatottak sz‡m‡ra…”

24 KšzšnsŽges Žs cinikus, durva Žs tisztátalan nyelv.25 „A felső beszédmódokon a t‡rsadalom felsőbb oszt‡lyai beszŽlnek, míg az als—bbren-

dűeken a t‡rsadalom alacsonyabb oszt‡lyai”.26 „Az elittel, vagyis a t‡rsadalom felsőbb oszt‡lyaival az alacsonyabb rendű oszt‡ly, a

proletari‡tus ‡ll szemben”.27 „a m‡sodik domin‡l, a gazdags‡g, a t‡rsadalom legerősebb mozgat—ereje”.

94

A szakmai nyelv szlengelemei

M’g GRASSERIE mesterkŽlt Žs kifejezetten sematikus gondolati kŽpződmŽ-nyei a szociol—gia terŽn nem Žrdemelnek kŸlšnleges figyelmet mŽg azok rŽszŽről sem, akik vele azonos metodol—giai ‡ll‡sponton vannak, és m’g az arisztokr‡cia nyelvŽt elvont Žs „szellemi”-kŽnt meghat‡roz— jellemzŽse tele van durva tœlz‡sokkal, rendk’vŸl figyelemremŽltó viszont az, amilyen ragyog—an vizsg‡lja a szlengnek azt a kŽpessŽgŽt, hogy konkrŽt anyagi form‡ba šntse az elvont fogalmakat: „Toutes les actions et tous les ętres intellectuels ou abstraits sont transformés en actions et en ętres matériels, c’est la métamorphose argotique” (1907a: 19).28

E szociol—giai ir‡nyzat kŽpviselői egyŽrtelműen megkŽrdőjeleztŽk a szleng titkos jellegŽt.

A jelenkori szlengkutat—k közül SAINŽAN a legjelentősebb Žs leg—vatosabb (1907, 1912, 1915, 1920), aki általában rendk’vŸl figyelmesen viszonyul m‡s kutat—k vŽlemŽnyŽhez, m‡r nem ismeri el a szleng titkos jellegŽt mŽg a tolvajok kšzegŽben sem: „Il n’existe plus aujourd’hui de langue secrčte parmi les malfaiteurs. Ceux-ci parlent le męme idiome vulgaire que les autres classes du menu peuple, honnętes ou malhonnętes: soldats, marins, ouvriers, voleurs, etc.” (1920: 483)29

Nem tulajdon’tanak kŸlšnšsebb ŽrtŽket ennek a feltevésnek KRAPP Žs BRADLEY angol kutat—k sem (1930), akik nem csup‡n abban kŽtelkednek, hogy a mai tolvajoknak van-e titkosnyelve, de a mœltban sem l‡tnak alapot annak feltŽtelezŽsŽre, hogy kŸlšn szlenget alak’tottak volna ki tevŽkenysŽgŸk eltitkol‡s‡ra: „To a certain extent this professional cant of thieves was probably a secret language, but this could hardly have been the main motive in the invention of the cant. Thieves and vagabonds were a group with a strong sense of corporate unity and one also with certain sporting attitudes that would be highly favourable to the development of a class language.”30

Teljesen tagad— ‡ll‡spontra helyezkedik a szleng titkos Žs mestersŽges jellegŽre nŽzve DAUZAT, mivel nem l‡tja semmiféle bizonyítékát. VŽlemŽnye ann‡l is ink‡bb ŽrtŽkes, mivel nagyon kšvetkezetes h’ve a szleng form‡lis szociol—giai megkšzel’tŽsŽnek.

Legérdekesebb gondolatait idézem (DAUZAT 1923): „Il est facile de com-prendre pourquoi les malfaiteurs, pas plus que les ouvriers, ne parlent point un

28 „Valamennyi cselekvŽs Žs mindenfajta intellektu‡lis vagy elvont lŽnyeg anyagi cselekvŽsbe Žs lŽnyegekbe transzform‡l—dik, ez a szlengmetamorf—zis”.

29 „Ma m‡r nem lŽtezik titkosnyelv a bűnšzők kšzštt. Ugyanazt a vulg‡ris nyelvj‡r‡st be-szŽlik, amit az kisemberek egyŽb oszt‡lyai, a becsŸletesek is Žs a becstelenek is: a katon‡k, a tengerŽszek, a munk‡sok, a tolvajok stb.”

30 „A tolvajok e titkos szlengje bizony‡ra nŽmileg titkosnyelv volt, azonban aligha ez lehetett a szlenget Žletre h’v— fő motiv‡l— erő. A tolvajok Žs csavarg—k olyan csoportot alkottak, amelyben nagyon fejlett volt a csoport egysŽgének ŽrzŽse, valamint jelentős a v‡llalkoz— szellem, és ez nagymŽrtŽkben előseg’thette az oszt‡lynyelv kifejlődŽsŽt.”

95

Dmitrij Lihacsov

langage de convention. C’est en effet un travail considérable que de créer une langue artificielle et il n’est pas ŕ la portée de toutes les intelligences: les inven-teurs des «langues universelles» — volapük, neutral ou espéranto — auraient pu ou pourraient en témoigner. Ignore-t-on, en outre, l’effort intellectuel de chaque instant, qui est nécessaire pendant de longs mois, pour arriver ŕ posséder et ŕ parler couramment une autre langue que la langue maternalle? Comment veut-on que les «Apaches» — qui ne sont pas en général, on en conviendra, des «in-tellectuels»! — s’astreignent avec leur mentalité rudimentaire, ŕ un tel travail de pensée, quand c’est presque toujours la paresse qui conduit sur le chemin de vol et du crime?”31 (i. m. 24).

Mikšzben DAUZAT SAINŽANnal polemiz‡l, Žlesen tiltakozik nem csak a je-lenbeli szlengek titkos jellege ellen (ezt, mint l‡ttuk, maga SAINŽAN sem eről-teti), de tagadja azok ilyen sajátságát a mœltban is: „Comment pourrait-il ętre un langage de convention, cet argot qui conserve encore des mots du XVe sičcle? qui a évolué lentement, somme toute, et parallčlement ŕ la langue classique, avec laquelle il s’est souvent mélangé par un échange continuel d’actions et de réactions réciproques?

Ne nous laissons donc pas impressionner par les fanfaronnades de archisup-pôts et des docteurs d’argot de jadis, qui ont voulu s’arroger une puissance lin-guistique qu’ils étaient incapables d’exercer. Ils ont reçu termes et locutions de la bouche de leurs prédécesseurs; comme les grammairiens, ils ont constaté l’usage et ses changements: ils n’ont rien créé. Les langages familiers, populai-res, techniques, ceux des bandits comme ceux des honnętes gens, ont une tradi-tion historique tout comme les langues littéraires: ils procčdent par évolutions progressives, et jamais par brusques révolutions: et cette seule constatation suffit ŕ ruiner la théorie de la «langue artificielle»”32 (DAUZAT 1923: 22). DAUZAT

31 „Nem nehŽz megŽrteni, hogy a bűnšzők semmivel sem beszŽlnek inkább egy egyezmŽ-nyes nyelvet, mint a munk‡sok. Hiszen egy mestersŽges nyelv lŽtrehoz‡sa óriási munka mŽg az olyan fejlett intellektusœ emberek sz‡m‡ra is, mint az »univerz‡lis nyelvek« lŽtrehoz—i — a volapŸk, a neutral Žs az eszperant— tanœskodik erről. Ezenk’vŸl figyelmen kívül hagyhatók-e azok a folytonos intellektu‡lis erőfesz’tŽsek, amelyekre sok-sok h—napon ‡t lenne szŸksŽg ahhoz, hogy megtanuljanak folyŽkonyan beszŽlni a m‡sodik, de imm‡r nem anyanyelven? Hogyan lehet feltŽtelezni, hogy az »apacsok« — akik, mint kšzismert, nem az intellektusukr—l h’resek — a primit’v fejlettsŽgi sz’nvonaluk mellett ilyen szellemi munk‡ra k‡rhoztass‡k magukat, hacsak nem mindig Žppen a lustas‡guk lški őket a tolvajl‡s Žs a bűn œtj‡ra?”

32 „Hogyan lŽtezhet ez az egyezmŽnyes nyelv, ez a szleng, amelyben mŽg 15. sz‡zadi szavak is akadnak, s mely lassan fejlődštt ki, nagy vonalakban p‡rhuzamosan a hagyományos nyelvvel, mellyel a folytonos kšlcsšnšs kapcsolat Žs ellenhat‡s kšzepette oly gyakran kevere-dett?

Teh‡t ne hagyjuk, hogy megtŽvesszen bennŸnket a mœltbeli szlengek z‡szl—vivőinek Žs doktorainak a kŽrkedŽse, akik nyelvi hatalmat szerettek volna kisaj‡t’tani, mikšzben nem volt lehetősŽgŸk annak ŽrvŽnyes’tŽsŽre. A szavakat Žs kifejezŽseket elődeik ajk‡r—l vettŽk; mint nyelvtanírók konstatálták azok haszn‡lat‡t Žs v‡ltoz‡sait; ‡m ők maguk semmit lŽtre nem hoz -tak. A bizalmas nyelvek, a nŽpi, a szakmai nyelvek, a bandit‡k nyelvei, csakœgy mint a be-

96

A szakmai nyelv szlengelemei

(1922, 1923, 1929) megkŸlšnbšzteti egym‡st—l a területi Žs a társadalmi dia-lektusokat (les patois és les argots).

A szlengnek a „normális” nyelvi törvények szerinti termŽszetes Žs spont‡n fejlődŽsŽből kiindulva DAUZAT arra a kšvetkeztetŽsre jut, hogy a szleng a nyelv legelőrehaladottabb Žs legprogressz’vebb rŽsze: „Tout argot se crée et se renouvelle par les męmes procédés que la langue ordinaire”.33 ƒs valamivel lejjebb: „L’argot populaire est ainsi un véritable français d’avant-garde, et forme le prolongement naturel de la langue familičre” (1922: 194).34

ElmŽletŽnek e konklúzi—j‡ban DAUZAT kšvetkezetes Žs logikus. Val—ban, ha elismerjŸk, hogy a szleng a nyelv valamennyi nyelvj‡r‡s‡ra egyformán jellemző, norm‡lis nyelvi tšrvŽnyszerűsŽgek alapj‡n fejlődik, akkor a szleng Žs a hétköznapi beszŽd sz‡mos Žs mŽlyrehat— kŸlšnbsŽge alapj‡n teljesen logikus, hogy a szlengben a jšvő nyelvŽt, sőt az is megeshet, hogy legfőbb Žs legkšvetkezetesebb haszn‡l—iban — a bűnözőkben — pedig a civiliz‡ci— Žlcsapat‡t lássuk!

Ez a vŽgsőkig logikus kšvetkeztetŽs az abszurdumig viszi DAUZAT szlenggel kapcsolatos ‡ll‡spontj‡t Žs felfedi annak teljes megalapozatlanságát.

DAUZAT, mikšzben elveti a szleng titkos jellegŽt, vŽgső fokon ŽszrevŽtlenŸl megismŽtli ennek az elmŽletnek sz‡mos fogyatŽkoss‡g‡t, mivel tagadja a nyelvŽszeti jelensŽgeknek a szlengben megnyilv‡nul— saj‡tszerűsŽgŽt, s azokat a nyelv megszokott v‡ltoz‡saival azonos’tja, s ez‡ltal ugyanœgy eljellegtelen’ti azt, amint ezt a h’rhedt „etnogr‡fusok” tettŽk, akikkel maga is polemiz‡l. Ezt mi form‡lis szociol—giai megkšzel’tŽsnek nevezzŸk, mivel ennek az ir‡nyzatnak a kŽpviselői arra tesznek k’sŽrletet, hogy a szlengjelensŽgek val—s‡gos magyar‡zat‡t csup‡n „címkŽzéssel” helyettes’tsŽk, hogy tudniillik a szleng ehhez vagy ahhoz a t‡rsadalmi csoporthoz tartozik. Annak a meg‡llap’t‡s‡val, hogy a szleng az „alantas oszt‡lyokhoz”, a prolet‡ri‡tushoz, a lumpenekhez, a deklassz‡ltakhoz vagy egyszerűen „a t‡rsadalom peremén” (en marge de sociŽtŽ) ‡ll— szemŽlyekhez tartozik, ezek a kutat—k befejezettnek tekintik a szleng keletkezŽsŽnek magya-r‡zat‡t v‡llaló feladatukat.

Ennek az ir‡nyzatnak a kŽpviselői (főkŽnt a franci‡k) fšlšttŽbb gyakran ‡ll’tj‡k szembe egym‡ssal a szlenget mint v‡rosi dialektust a falusi dialektusokkal, a patois-kkal.

csŸletes emberek nyelve, saj‡tos tšrtŽnelmi hagyom‡nnyal b’r, ahhoz hasonl—val, mint az irodalmi nyelvek: a fejlődŽsŸk progressz’v evolúci— sor‡n megy vŽgbe, nem pedig hirtelen revolúci—k œtj‡n, s ez az egyetlen ‡ll’t‡s is elegendő a »mestersŽges nyelv« elmŽletŽnek megc‡fol‡s‡ra.”

33 „Minden szleng ugyanolyan m—don keletkezik Žs œjul meg, ahogyan a mindennapi nyelv”.

34 „A nŽpi szleng teh‡t igazi progressz’v francia nyelv, a bizalmas nyelv termŽszetes folytat‡-sa”.

97

Dmitrij Lihacsov

Sz‡munkra alapjában véve módszertanilag helytelennek tűnik a v‡rosi nyelv Žs a falusi nyelv szembe‡ll’t‡sa. A nyelvj‡r‡sok feloszt‡sa a valóságos t‡rsa-dalmi viszonyok reális figyelembevŽtelŽvel kell, hogy tšrtŽnjen. A falusi dialektusok kŸlšn csoportba sorol‡sa lŽnyegŽben mŽg nem t‡volodott el a 19. sz‡zadi nyelvŽszet narodnyik hagyom‡nyait—l.

KLUGE (1901, 1895, 1911) Žs GŸNTHER (1919) nŽmet nyelvŽszek, miut‡n lelkiismeretesen šsszegyűjtšttŽk a maguk terjedelmes szlenganyag‡t, ennek el-lenŽre nem helyezkedtek valamennyire is eredeti elmŽleti ‡ll‡spontra, hanem teljes mértékben a legny’ltabb „fšldhšzragadt empirizmus” hatalm‡ban marad-tak. ÉrdeklődŽsŸk főleg az egyes szlengszavak eredetŽre irányul. Az ilyen, tœl-s‡gosan gyakran mŽg šncŽlœ nyelvŽszeti vizsg‡latt‡ is v‡l— etimologiz‡l‡ssal kapcsolatban kŽtsŽgk’vŸl helyesen jegyezte meg DELVAU: „C’est un jeu comme un autre, amusant pour soi, fatigant pour autrui…”35

Mind a nyelvŽszeti, mind az egyŽb tudom‡nyos irodalomban elterjedt a szleng pszichol—giai tŽnykŽnt val— magyar‡zata. Egyes pszichol—giai meggondol‡sok, a szleng kialakul‡s‡ban szerepet játszó pszichol—giai tŽnyező figyelembevŽtele megtal‡lhat—k NICEFORO, GRASSERIE, TIMMERMANS, DAUZAT Žs sok m‡s olyan kutat— műveiben is, akit feltŽtelesen besoroltunk valamely szlengkutatási ir‡nyzathoz. A pszichol—giai magyar‡zatok rendszerint nem annyira a szleng lŽtezŽsŽnek vagy valamely kšzegben val— szlenghaszn‡latnak a tŽnyŽt Žrintik, mint inkább az egyes szlengjelensŽgeket. VŽlemŽnyŸnk szerint a szlengmegnyilvánulásokat pszichol—giai szempontb—l t‡rgyal— irodalomban SPERBERŽ (1923) a legŽrdekesebb munka; ez a beszéd egyes szlengkŽpződmŽnyeit az ember Žrzelmi sz’nezetű komplexusaival magyar‡zza.

Ennek a m—dszernek az a fő hi‡nyoss‡ga, hogy a nyelvet egyŽni alkot‡s termŽkekŽnt szemlŽli. Ha sz— is esik a művekben t‡rsadalmi kšzšssŽgről, az egyŽni Žs a kollektív pszichol—gia kšzŽ önkényesen egyenlősŽgjelet tesznek. M‡rpedig nemcsak hogy nincs jogunk felcserŽlni a kollektív pszichol—gi‡t az egyŽnŽvel, hanem a tulajdonkŽppeni kollektív pszichol—gi‡t is (ha ez a terminus egy‡ltal‡n alkalmazhat— a nyelvre) annak egy rŽszŽre kell leszűk’tenŸnk, arra tudniillik, amely kapcsolatban áll a gondolkod‡ssal.

A lélektani magyar‡zatok fŽlœton elakadnak. A pszichol—giai jelenség šnmag‡ban nem olyan abszolœt valami, amivel a magyar‡zatot befejezettnek lehetne tekinteni. B‡rmely pszichol—gia vagy pszichol—giai jelensŽg a t‡rsa-dalmi-gazdas‡gi val—s‡g ténye alapj‡n igŽnyel tov‡bbi magyar‡zatot.

A szleng szakirodalmának ‡ttekintŽsŽt azzal z‡rhatjuk, amivel NICEFORO kezdte a kšnyvŽt: „LÕargot a ses lŽgendes!”36

35 „Ez a j‡tŽk, mint b‡rmely m‡sik, mulats‡gos a j‡tŽkos sz‡m‡ra, f‡raszt— a tšbbieknek …”

36 „Az argónak megvannak a maga legend‡i!”

98

A szakmai nyelv szlengelemei

A szlengre vonatkoz— kérdésfeltevés elmŽleti fejletlensŽgŽből nem kšvetkezett a feltŽtelezŽsek szegŽnysŽge. Amilyen sok e terŸleten az elmélet, ugyanolyan kšvetkezetlen is. A szlengirodalom —ri‡si nyersanyagtartalŽkokat rejt mag‡ban a kutat— sz‡m‡ra, ‡m egyelőre semmit sem találunk benne kŽszen.

Úgy gondoljuk, hogy b‡rmifŽle szlengkutat‡snak h‡rom mozzanatra kell ŽpŸlnie: a szleng a nyelv tŽnye, a szleng a gondolkod‡s tŽnye, s vŽgŸl a szleng a t‡rsadalmi-gazdas‡gi determin‡lts‡g tŽnye.

Kiz‡r—lag e módszertani feltŽtelekkel lehetsŽges a modern szovjet nyel-vŽszet sz’nvonal‡n ‡ll— szlengelmŽlet kidolgoz‡sa. Az al‡bbiakban nŽh‡ny vonatkoz‡sban k’sŽrletet teszŸnk arra, hogy megold‡st adjunk ennek az elmŽletnek a kidolgoz‡s‡hoz.

Módszertani szempontból cŽlszerűnek tartjuk, hogy a szakmai nyelvben megjelenő szlengkŽpződmŽnyek közül egyelőre csak azokat figyeljük meg, amelyek kšzvetlen kapcsolatban állnak a termelŽssel Žs a gazdas‡ggal.

II.B‡rmennyire is feltételesen használják az argó, zsargon, szleng stb. terminu-

sokat, a kŸlšnbšző orsz‡gok, korok Žs ir‡nyzatok kutat—i mindig homogŽn, meghat‡rozott nyelvi jelensŽgcsoportot jelšlnek velŸk. Pontosan ki tudjuk v‡lasztani a szlengszavakat Žs -kifejezŽseket a legkŸlšnbšzőbb t‡rsadalmi csoportok, kŽzművesek, tengerŽszek, koldusok, katon‡k, di‡kok nyelvŽben. TŽvedŽs nŽlkŸl megkŸlšnbšztetjŸk ezeket a technikai kifejezŽsektől, a terminus technicusokt—l, és sohasem nevezzŸk szlengnek a mŽrnškšk, tud—sok, technikusok, szakmunk‡sok saj‡tos nyelvŽt.

A szlengjelensŽgek Žppen az ‡ltal figyelemremŽlt—ak, hogy mŽg az olyan ember is, aki sohasem tšpreng a nyelvi folyamatokon, könnyen és hib‡tlanul ki-emeli Žs megkŸlšnbšzteti őket a saj‡t Žs m‡sok beszŽdŽben is.

çm nemcsak a kŸlső szemlŽlő tudja Žszrevenni a nyelvben a szlengjelensŽ-geket, hanem maga a szlenghaszn‡l— is kiemeli Žs hangsœlyozza őket a beszŽdŽben, kŽpes arra, hogy ellenőrizze alkalmazásukat, visszatartsa mag‡t tőlük, vagy ellenkezőleg, kedve szerint aktiviz‡lja őket.

Egy di‡k például az iskolai szlengszavakat kiz‡r—lag az egy’v‡sœ t‡rsaival haszn‡lja. Nem alkalmazza a szŸleivel vagy tan‡raival folytatott beszŽlgetŽsben, hacsak ez ut—bbiakkal nincs szorosabb kapcsolatban. A rŽszeges az egŽsz zsargonj‡t, mint a дeрбануть ’behaj’tÕ, дeрбалызнуть ’bedšrgšlÕ, вонзать в сeбя ÕbelškÕ (tkp. mag‡ba szœr), двинуть от всeх скорбeй ÕbenyomÕ (tkp. minden b‡nat‡t—l elmozd’tja), амбушюр потeрять ÕcsapolÕ (tkp. eltŽveszti a torkolatot), ковырнуть стаканчик Õbehaj’tja a gallŽr mšgŽÕ (tkp. megkarmolja a poh‡rk‡t), мeдвeдя хватить ÕbeteperÕ (tkp. megcs’pi a medvŽt), полeшко подложить Õbenyomja az inge al‡Õ (tkp.

99

Dmitrij Lihacsov

al‡tesz egy fahas‡bot), муху раздавить ÕbevedelÕ (tkp. agyoncsap egy legyet), собачку пропустить Õlegur’tÕ (tkp. beengedi a kutyust), царапнуть ÕlekŸldÕ (tkp. megkarmol) stb. t’pusœ szavakat csak az italoz‡sban rŽszt vevő t‡rs‡val haszn‡lja, vagy legal‡bbis olyannal, akit p o t e n c i ‡ l i s a n ilyennek vŽl. Ugyan’gy a nyomdai szedőmunk‡s csal‡dja sem sejtheti, hogy lŽteznek olyan szavak mint az огурeц Õa szedő ‡rjaÕ (tkp. uborka), бык ÕnŽh‡ny sz— v. sor kihagy‡saÕ (tkp. bika)37, козeл Õua.’ (tkp. bakkecske), муха Õolvashatatlan rŽsz az eredetibenÕ (tkp. lŽgy)38, покойник ÕkŽtszer ki-szedett rŽszÕ (tkp. holttest)39, извозчик Õolyan korrektori jav’t‡s, amikor a szŸksŽges betű kinyœlik a marg—raÕ (tkp. konflis) stb., amelyeket rŽgebben a szedő a munkahelyén naponta haszn‡lt a szakt‡rsaival.

A szlenggel ellentŽtben a szaknyelvre (a szak- Žs szakmai terminol—gi‡ra) nem jellemző ez a saj‡tos t‡rsadalmi bez‡rts‡g. A szaknyelv haszn‡lat‡hoz nincs szŸksŽg arra a saj‡tos, szoros t‡rsadalmi kontaktusra, amely a szlengen val— beszŽlgetŽshez kell. Ez a legfőbb, meglepő Žs rendk’vŸl jelentős kŸlšnbsŽg a szleng Žs a szaknyelvek, teh‡t a b‡rmelyik szakm‡ban meglŽvő szakterminol—gia kšzštt. Szakterminol—gia valamennyi szakm‡ban van, szlengszavak viszont egy‡ltal‡n nem mindegyikben.

A szlenget nem tekinthetjük kiz‡r—lag tudatalatti jelensŽgnek, a termŽszetes, megszokott Žs norm‡lis beszŽd jelensŽgŽnek, amelyhez a szlenghaszn‡l— ‡l-land—an ragaszkodik, s amelyhez nem lesz hűtlen semmilyen kšrŸlmŽnyek kš-zštt sem.

A fenti pŽld‡k, melyeknek sz‡m‡t korl‡tlanul szapor’thatn‡nk, azt bizony’t-j‡k, hogy a szlenghaszn‡l— szabadon ‡ttŽrhet a megszokott beszŽdről a szlengre Žs ford’tva; a szleng val—sz’nűleg valamely ‡ltal‡nos nyelvi feladatnak van alárendelve; a szlengszavak ilyenkŽnt val— haszn‡lata bizonyos mŽrtŽkben tudatos, Žs a beszŽd stilisztikai rendezésének tekinthető.

A szleng a m‡sodlagos beszŽdsor jelensŽge a szokásos beszŽd fšlštt, teh‡t felŽp’tmŽny jellegű jelensŽg. Minden szlenghaszn‡l— kŽtnyelvű, s a beszŽde a kšrŸlmŽnyektől fŸggően vari‡l—dik: egyes esetekben a szlengszavakat haszn‡lja, m‡skor a megszokottakat. A műszaki rajzol—k nyelvŽben például van egy igen akt’v, gyakran haszn‡latos szlengsz—, a балeринка ÕkörzőÕ (tkp. balerina). Saj‡toss‡ga az, hogy nem szor’tja ki ekvivalensŽt, a циркуль-t (’kšr-ző’), hanem vele p‡rhuzamosan lŽtezik. A rajzol— egyszer (maguk kšzštt) a балeринкa-t haszn‡lja, m‡skor (kevŽsbŽ intim kšzegben) a циркуль-t.40

A szlengsz— Žs a szaksz— lŽnyegbev‡g—an kŸlšnbšzik egym‡st—l, j—llehet egym‡s mellett Žlhet ugyanannak a t‡rsadalmi csoportnak a nyelvŽben.

37 A magyar nyomd‡szszlengben suszter v. temetŽs. (A ford.)38 A magyarban m‡kostŽszta. (A ford.)39 A magyar nyomd‡szszlengben lakodalom. (A ford.)40 Kb. hasonl— m—don haszn‡lt‡k mŽg nem is olyan rŽgen, a számítógép előtti vil‡gban a

logarlőcs Žs a logarlŽc szavakat. (A ford.)

100

A szakmai nyelv szlengelemei

Az egyik csoport nyelvŽben a szlengszavak, a m‡sikŽban a szakszavak domin‡lnak.

Tanulm‡nyunk cŽlja a kšvetkező h‡rom mozzanat tiszt‡z‡sa: 1. miben kŸ-lšnbšzik a szlengsz— a megszokott—l (a szleng mint nyelvi tŽny), 2. miŽrt haszn‡latos egyik esetben a szlengsz—, m‡sokban pedig a megszokott, kšvetkezŽskŽppen mi a szlengsz— t‡rsadalmi funkci—ja, Žs 3. milyen objekt’v okok h’vj‡k Žletre a szlengsz—t (a szleng mint t‡rsadalmi-gazdas‡gi feltételekhez kötött tŽny); s mindezt lehetősŽg szerint a szakmai nyelv alapj‡n.

A mindennapi ny‡rspolg‡ri szemlŽlet a szlenget durva, vulg‡ris, kih’v—, cinikus nyelvnek tartja. Maguk a szlenghaszn‡l—k hajlamosak a szlenget merŽsz, vakmerő, hetyke, szellemes nyelvnek tartani.

MindkŽt elkŽpzelŽs azon a benyom‡son alapul, amelyet a szleng kŸlšnleges „hangz‡sa”, kŸlšnleges emocion‡lis sz’nezete okoz. La langue bleu (tkp. kŽk nyelv), la langue verte (tkp. zšld nyelv), italien rouge (tkp. piros olasz), Rot-welsch (tkp. Žrthetetlen vörös nyelv) — ezek az elnevezŽsek azt hangsœlyozz‡k, hogy a szlenget a mindennapi nyelvtől a „sz’ne”, a saj‡tos, egyedŸl r‡ jellemző lok‡lis t—nusa kŸlšnbšzteti meg.

Aligha tŽvedŸnk, ha a szlengdefin’ci— kšzŽppontj‡ba az egyes szlengszavak saj‡tos, homogén emocion‡lis sz’nezetŽt ‡ll’tjuk. A szleng Žrzelmi tel’tettsŽge az az alapvető ‡ltal‡nos ismertetőjegy, amely megkŸlšnbšzteti a szlenghasználó nyelvŽt a mŽrnšk vagy a szakmunk‡s nyelvŽtől.

Az Žrzelmi tel’tettsŽget erős’theti a kŸlső expresszivit‡s, a sz— kifejező ereje, a benne kifejeződő kŽp is. BORROW (1843: 132) volt az első olyan kutat—, aki felfigyelt a szleng metaforikus jellegŽre, mint annak jellemző Žs legfőbb von‡s‡ra. Nyom‡ban szinte valamennyi kutat— megemlíti a szleng képszerűségét. A szakirodalomban kialakult az a hagyom‡ny, hogy a szlengszavakat az esztŽtikai alkot‡s termŽkekŽnt oszt‡lyozz‡k.

A szlengszavak jellemzŽse sor‡n a kutat—k (kšztŸk SAINŽAN is) főkŽnt a poŽtikából kölcsönzött műszavakat alkalmazz‡k: metafora, metonímia, hiperbola stb.

Meg kell azonban jegyezni, hogy az expresszivit‡s (kifejező erő) mŽg nem jellemzi elegendő mértékben a szlengsz—t. A legkŸlšnbšzőbb szaknyelvek is tele vannak olyan szavakkal, amelyek valamely kŽpet, metafor‡t fejeznek ki. A горбыль ÕhŽj- v. szŽldeszkaÕ az ‡csokn‡l, а штопор ’dug—hœz—Õ а pil—t‡kn‡l, a pig Õkihűlt bugaÕ (tkp. disznó) az angol olvaszt‡rokn‡l mind-mind metaforikus szavak, amelyeknek valaha lehet, hogy volt Žrzelmi tšltete, de m‡ra rŽg elenyŽszett, és ezek a szavak kiz‡r—lag technikai, nomenklatœrabeli terminusokká váltak.41

41 Mindez šsszevethető a kšvetkező orosz pŽld‡kkal: зубeц ÕfogazatÕ (tkp. fog), колeно ÕkšnyškcsőÕ (tkp. tŽrd), шeйка ÕtengelycsapÕ (tkp. nyak), глазок ÕhurokÕ (tkp. szem), язык

101

Dmitrij Lihacsov

A kŸlső expresszi—, a kifejezőerő teh‡t csup‡n kšzvetett kritŽriuma lehet a szlengsz—nak. Az expresszi— előseg’ti a sz— Žrzelmi oldal‡nak megnyilv‡nul‡s‡t, de mŽg nem kštelező eleme annak.

M‡srŽszt viszont ugyanilyen kšnnyen ki tudnánk mutatni, hogy a sz— Žrzelmi hat‡sfoka šnmag‡ban szintŽn nem lehet elegendő kritŽrium ahhoz, hogy a szleng jelenségei közé soroljuk. Egy felindult ember beszŽde is lehet emocionális, ak‡rcsak a kšltői beszŽd, lehet sz— arról, hogy a női beszŽdnek nagyobb fokú az Žrzelmi jellege42, mint a fŽrfiakŽnak, lehet szó a logikai hangsœly vagy az egyenes beszŽd emocionalit‡s‡r—l stb. Ha a sz— Žrzelmi telítettségén azt ŽrtjŸk, hogy a sz—ban az ‡ltala kifejezett jelensŽghez val— emocion‡lis viszonyunk šlt testet, igen sok ilyen esetet találhatunk mindennapi, egyáltalán nem szleng jellegű beszŽdŸnkben is.

Nem nehŽz azonban azt is Žszrevenni, hogy a szlengbeszŽd Žrzelmi tšltete fšlšttŽbb saj‡tszerű, jellegzetes, Žs mindenfŽle m‡s, nem szleng jellegű tšltettől kŸlšnbšzik. B‡rmelyik sz—t vegyŸk is a kšvetkező tolvajnyelviekből: псира Õ1. kutya, 2. dŸhšs, hangos nőÕ, лярва Õprostitu‡ltÕ, задрыга ’megb’zhatatlan emberÕ, волосатики ’k’vŸl‡ll—kÕ (tkp. szőršsšk), аршин ÕkereskedőÕ (tkp. rőf), когти рвать ÕelfutÕ (tkp. tŽpi a kšrmŽt), на скрипкe играть ÕfűrŽszeli a r‡csotÕ (tkp. hegedŸl), плясать чeчeтку ÕbesœgÕ (tkp. szteppt‡ncot j‡r), вeртeть головой ’fejbe verÕ (tkp. forgatja a fejŽt), банки ставить ÕverÕ (tkp. kšpšlyšz), бусать ’iszikÕ (vš. ezzel az angol szl. booze ÕiszikÕ; bowse, booze vagy shuck-casa [vš. orosz tolv.ny. хаза ’bűntanya’] ’csapszék’, boozing-ken ’italmérés’), vagy a hamisk‡rty‡sokŽb—l: боковой вeтeр Õegy hamisk‡rty‡s fog‡sÕ (tkp. oldalszŽl), сквозняк Õ‡tj‡r—h‡zÕ (tkp. huzat), клиeнт Õa hamisk‡rty‡s t‡rsaÕ (tkp. ŸgyfŽl), пассажир Õa hamisk‡rty‡s ‡ldozataÕ (tkp. utas), динама ’1. csal‡s, 2. ad—ss‡g-visszatart‡sÕ, замазка Õnagy k‡rtyaad—ss‡gÕ (tkp. gitt), шанс Õhamisk‡rty‡s fog‡sÕ (tkp. esŽly), eрш Õegy hamisk‡rty‡s fog‡sÕ (tkp. sšrbe šntštt vodka), баламут Õegy hamisk‡rty‡s fog‡sÕ, букeт Õhamisk‡rty‡s fog‡ssal j‡tŽkba bocs‡tott lapÕ (tkp. a büntetőtörvénykönyv tšbb cikke egyŸttesen), угадать Õhamisk‡rty‡s fog‡sokkal nyerÕ (tkp. kital‡l, eltal‡l), бояровать Õa kiszemelt ‡ldozatot k‡rty‡z‡sra b’rjaÕ, фаловать ’ua.’, заложить ÕelőkŽsz’ti a k‡rtyacsomagotÕ, mindegyik egy minősŽgileg

ÕharangŸtőÕ (tkp. nyelv), сeрдeчник ÕtengelyÕ (tkp. valaminek a kšzepe), хобот Õlšvegtalp-emelőkarÕ (tkp. orm‡ny), хвост ÕmosadŽkÕ (tkp. farok), лоб Õ(homlok)felŸlet (ŽpŸleten)Õ (tkp. homlok), щeчка ’foghœz— fog— csőreÕ (tkp. orca), хрeбeт ÕtetőgerincÕ (tkp. gerinc), плeчики Õv‡llfaÕ (tkp. v‡llak), палeц ÕcsapszegÕ (tkp. ujj), когти Õm‡sz—vasÕ (tkp. kšrmšk), ушко ÕfŸlecsÕ (tkp. fŸl), ножка Õ‡llv‡nyÕ (tkp. l‡b), ручка ÕfogantyœÕ (tkp. kŽz), шапка Õfőc’mÕ (tkp. sapka), рукав ÕtšmlőÕ (tkp. kab‡tujj), муфта ÕkarmantyœÕ (tkp. muff), кошка Õkutat—horgonyÕ (tkp. macska), бык Õh’dl‡bÕ (tkp. bika) stb.

42 A női beszŽd, kŸlšnšsen falun, tele van emocion‡lis indulatsz—kkal Žs felki‡lt‡sokkal: ax! (—h!), ужасти! (borzaszt—!) stb.

102

A szakmai nyelv szlengelemei

kšrŸlbelŸl egyforma Žrzelmi alapra, a jelensŽghez val— ugyanolyan minősŽgű viszonyra ŽpŸl, amelyet kšnnyűszerrel felfog b‡rki, aki kapcsolatba lŽp a szlenggel.43 A szlengsz—ban kifejezett Žrzelem mindig a szlenghaszn‡l—nak a kŸlső vil‡ghoz val— meghat‡rozott viszony‡t fejezi ki.

A szlengsz—nak minden egyŽbtől val— kŸlšnbsŽgŽt teh‡t a legcŽlszerűbb az Žrzelmi jellege alapj‡n meghat‡rozni, amely saj‡tos, csak a szlengre jel-lemző Žs bármi mástól megkŸlšnbšztethető.

Nem feladatunk a szlengsz— Žrzelmi oldal‡nak teljes tartalmi tiszt‡z‡sa. Ez a kŽrdŽs tœls‡gosan bonyolult ahhoz, hogy tanulm‡nyunk szűkre szabott hat‡rai kšzštt rŽszletesen megvil‡g’thassuk. Itt csup‡n azt az šsszefŸggŽst sze-retnŽnk kimutatni, amely a szlengsz— Žs a nevetsŽges emóci—ja kšzštt fenn‡ll.

M‡r a szleng olyan rŽgi angol elnevezŽse is, mint a jesting speech (tkp. ÕtrŽf‡s beszédÕ) (vagy jesting language [tkp. ÕtrŽf‡s nyelvÕ] vagy a merry greek [tkp. Õvid‡m csal—Õ]) is hangsœlyozza humoros, trŽf‡s alkatát.44 A kutat—k az orosz v‡ndorkereskedők Žs a 19. sz‡zad eleji nŽh‡ny m‡s rŽteg szlengjŽnek trŽf‡s mivoltát is ŽszrevettŽk. Ugyanezt a sajátságot említi KRAPP Žs BRADLEY az Encyclopedia Britannica sz—cikkŽben: „An element of humour is almost always present in slang, usually as humourous exaggeration. Thus to call a hat a lid is amusing because it puts a hat and a pot-lid in the same class. So when an alluring woman is called a vamp, from vampire. Slang is rarely or never bitter in its implied judgments. It places things in their proper places with a smile.”45

43 Vš. a forradalom előtti tiszti szleng szavaival: фeндрик ’civil’, штафирка ’ua.’, шпак ’ua.’, надир ’rŽszeg’, пробор Õbecsap‡sÕ, цукать ’szŽp’, скакать Õl—versenyen j‡tszikÕ, обалдeть можно! ’Nagyszerű!’, Алфeраки с пуговкой! ’ua.’, Н-да, кандeряпистая! ’ua.’, Адски! ’ua.’, Смотрит как бзым! ’ua.’, И вас по тому жe мeсту! ’Viszont k’v‡nom!’ (Ld. Beljajev: Барышни Шнeйдeр [A Snejder-kisasszonyok]. Szentpétervár, Ž. n.).

44 Ez egyŽbkŽnt œjabb bizony’tŽka annak, hogy a szleng mindig is lŽnyegesen kŸlšnbšzštt a „titkos” nyelvektől Žs a szakterminol—gi‡t—l. Aligha alkalmazhat— a jesting speech Žs a merry greek kifejezŽs az olyan „komoly” jelensŽgekre, mint a titkosnyelv vagy a szakterminol—gia.

45 „A humor bizonyos elemei mindig jelen vannak a szlengben, kŸlšnšsen a humoros túlz‡s alakj‡ban. A kalapot például fedő-nek nevezni mulats‡gos, mert ez a kalapot az ŽjjeliedŽny fedőjŽvel ‡ll’tja egy sorba. Ugyanez tšrtŽnik, ha egy vonz— nőt vamp-nak neveznek a vampire ’vámpír’ sz—b—l. A szleng ritk‡n vagy egy‡ltal‡n nem keserű burkolt ’tŽleteiben. Mo-solyogva teszi a dolgokat a helyŸkre.”

A szleng trŽf‡s, humoros jellegŽről tal‡lunk az angol „rhyming slang”-ről [rímelő szleng] ’rottakban is (The Bookman, 1934. október. 33. lap): „The Cockney takes a humourous view of life, and hides his tolerance under a veil of criticism. It is as if he were pointing out that he hates bluff or swank of any kind”. [„ А cockney beszŽlője az Žlet humoros oldal‡t rajzolja meg, Žs a kritika f‡tyla al‡ rejti a toleranci‡j‡t. Olyan, mintha azt akarn‡ megmutatni, hogy ut‡l mindenfŽle blšffšlŽst Žs divatost.”] SILVESTRE az ALBERT-LŽVY Žs PINET kšnyvŽnek (ALBERT-LŽVY–PINET 1894; ld. a kŽsőbbi, 1905. Žvi kiad‡st) előszav‡ban az ƒcole polytechnique [műszaki egyetem] nyelvŽt „joyeux langage”-nak [vidám nyelvnek] nevezi (XIII. lap).

103

Dmitrij Lihacsov

Igaz, meg kell jegyezni, hogy a szlengsz—ban megjelenő nevetsŽges elem az eleven haszn‡laton k’vŸl ‡ltal‡ban elkall—dik, s ritk‡n jut el a kutat—kig, hacsak azok nem a szlenghaszn‡l—k beszŽdŽnek kšzvetlen megfigyelŽsŽből mer’tik az anyagukat. EzŽrt van az, hogy a nehezen megfigyelhető szlengek kutat—i nŽh‡ny kivŽteltől eltekintve elhallgatták ezt a fontos mozzanatot.

Ann‡l Žrdekesebb viszont, hogy a szlengszónak erre az oldal‡ra figyeltek fel a katonai szleng (Franciaorsz‡gban ennek poilu a neve) kutat—i az 1914–1918-as vil‡gh‡borœ alatt46. A h‡borœ kšzelebb vitte a kutat—kat a szlenghez, tšbb alkalmat nyœjtott a katonai szlenggel val— kšzvetlen ismerkedŽsre, valamint — s tal‡n ez a legfontosabb — lehetősŽget k’n‡lt sz‡mukra ahhoz, hogy a szlengszavakat szŸletŽsük folyamat‡ban vizsg‡lhass‡k.

A szlengsz— emocionalit‡sa nem azzal a nevetsŽgessel azonos, ami tiszta Žs kšzvetlen ‡llapotban jelenik meg. A szlengsz— szellemessŽge nagymŽrtŽkben megkopik Žs elapr—z—dik a hosszas haszn‡lat folyamat‡ban. Nem trŽfa ez, hanem egyfajta cŽlz‡s a trŽf‡ra, nem nevetsŽges, hanem annak a jele. A tov‡bbiakban meg fogjuk l‡tni, hogy a szlengszavak trŽf‡s jellege főkŽnt azokt—l a kŸlső kšrŸlmŽnyektől fŸgg, amelyek a sz—t Žletre h’vt‡k. A szlengsz— emóci—j‡t a legpontosabban œgy lehetne meghat‡rozni, mint ami potenci‡lisan nevetsŽges; itt azonban ennek az érzelemnek csak az egyik oldal‡ra gondolunk, arra, amelyre a tov‡bbiakban szŸksŽgŸnk lesz a szlengsz— funkci—j‡nak magyarázatához.

L‡ssuk mindenekelőtt azokat a szlengszavakat, amelyekben a nevetsŽges elem a legkendőzetlenebb form‡ban jelenik meg.

Az orosz szleng tšrtŽnetŽhez megkerŸlhetetlen anyaggal szolg‡l kŽt 18. sz‡zadi kšnyv, amely Vanyka Kain nevŽhez fűződik: az „История Ваньки Каина славного вора, разбойника и бывшeго московского сыщика” [A nevezetes tolvaj, haramia Žs egykori moszkvai nyomoz—, Vanyka Kain tšrtŽnete] (3. kiadás, Москва, 1792) Žs az „Обстоятeльноe и вeрноe описаниe добрых и злых дeл российского мошeнника, вора, разбойника и бывшeго московского сыщика Ваньки Каина, всeй eго жизни и странных похождeний, сочинeнноe М.[атвeeм] К.[омаровым] в Москвe 1775 г.” [RŽszletes Žs h’v le’r‡sa mindazon j— Žs gonosz tetteknek, melyeket Vanyka Kain, az orosz szŽlh‡mos, tolvaj, haramia Žs egykori moszkvai nyomoz— elkšvetett, egŽsz ŽletŽnek Žs kŸlšnšs kalandjainak, Matvej Komarov le’r‡s‡ban, Moszkv‡ban, az 1775. Žvben] (Санкт Пeтeрбург, 1779).

A mai tolvajnyelv sz‡mos expressz’v szav‡t megtal‡ljuk itt rŽszletesen kifejtett szellemessŽgek alakj‡ban. А ’tolvajÕ pl. купeц пропалых вeщeй (tkp. az elveszett holmik kereskedője (а 19–20. sz‡zadban купить [tkp. v‡s‡rol] ’ellopÕ, купeц [tkp. kereskedő] ’zsebtolvajÕ). Vanyka Kain mondja a

46 SAINŽAN 1915; DŽCHELETTE 1918; DAUZAT 1918; ESNAULT 1919. ƒrdekes pŽld‡kat tal‡-lunk a nŽmet katonai szlengből SPERBERnŽl (1923: 45–7).

104

A szakmai nyelv szlengelemei

vallat‡son: „баня здeсь дeшeва, стойка по грошу, лeжанка по копeйкe” Õa fŸrdő itt olcs—, ‡llva egy garas, a polcon meg egy kopekÕ (a 20. sz‡zadban a Õvallat‡sÕ баня [tkp. fŸrdő], a Õvizsg‡l—b’r—Õ корыто [tkp. teknő], a ÕfogdaÕ vagy az ÕőrizetesÕ a rendőrőrsšn парилка [tkp. gőzterem]). Amikor Vanyka Kain megy kirabolni Subin fšldesurat, ’gy figyelmezteti: „…нeужeли у тeбя лeтнeй одeжды нeт, а всeгда ходишь в шубe? Почeму и будут к вам портныe для шитья лeтних кафтанов” ÕH‡t nincs neked ny‡ri gœny‡d, hogy mindig bund‡ban j‡rsz? EzŽrt jšnnek majd hozz‡d a szab—k, hogy ny‡ri kaft‡nt varrjanakÕ. (Ma a сшить одeжку [tkp. ruh‡t varr] azt jelenti: Õteljesen kirabolÕ). A ’tolvajl‡s’ чeрная работа (tkp. fekete munka). (Мa a ÕbetšrŽses lop‡sÕ подработка [tkp. mellŽkállás]). А ’titkos kancell‡riaÕ стукалов монастырь (tkp. kopogtat—s kolostor), ma а стучать ÕfeljelentÕ (tkp. kopog).

Vanyka Kain csaknem teljes sz—kincse ilyen szellemes szavakb—l ‡ll: ка-чалка Õakaszt—faÕ (tkp. hinta), камeнный мeшок ’bšrtšnÕ (tkp. kőzs‡k): в тот мeшок спрятал, чтобы никто нe нашeл Õabba a zs‡kba dugta, hogy senki meg ne tal‡lhassaÕ, нeмшонная баня ’k’nz—kamraÕ (tkp. be nem mohosodott fŸrdő): гдe люди вeсят сколько кто потянeт ’ahol mindenki olyan sœlyœ, amennyit nyom’, монастырскиe чeтки ’l‡bbilincsÕ (tkp. kolos-tori r—zsafüzŽr), тихая милостыня ’szŽlh‡moss‡gÕ (tkp. csšndes alamizsna), тянуть заповeдноe сeрeбро ’hamis ezŸstpŽnzt verÕ (tkp. vŽdett ezŸstšt hœz), товар с бeзумного ряду ’vodkaÕ (tkp. a bolondsoron vett ‡ru). (Dorosevics „Szahalin” c. művŽben a ÕvodkaÕ сумасшeдшая вода [tkp. bolondv’z], a ÕrŽszegesÕ сырой [tkp. nyers], ma a ÕberœgÕ намокнуть [tkp. el‡zik]).47

47 Annak a bizony’t‡s‡ra, hogy a fenti pŽld‡kban nem Vanyka Kain beszŽdŽnek egyŽni jellegzetessŽgŽről van sz—, hanem a 18. sz‡zadi szlengbeszŽd stilisztik‡j‡nak ‡ltal‡nos jelensŽgŽről, egy m‡sik kšnyvből is idŽzek (Похождeния Ивана гостиного сына [Ivan, a kalm‡rfi kalandjai], ч. 2, Санкт Пeтeрбург, 1785): нищий „вздумал с товарищи другоe набожноe рукомeсло, но начал ужe сбирать с прохожих подать и ходить по дворам в покои и в чeрдаки за милостынeю. Но сиe мастeрство нe долго им исполнять удалось, потому что eсть чeрнeцы и на Симоновe, так и в Москвe нe всe простаки. Как-то нeнароком попали в такую западню, из которой труднeнько было и вылeзть; отвeдeны были в сыскной приказ к суду, гдe мазали их по спинам долгою об одном концe плeтью, а послe парили сухими вeниками и трусили зажжонныe на тeлe листья, и хотя баня была и нe топлeна, но вeльми жарка показалась” [A koldus „kitalált a sorsosaival egy m‡sfajta istennek tetsző mestersŽget, s kezdte m‡r a j‡r—kelőktől szedni az ad—t, meg a h‡zakba Žs a padl‡sokra is kezdett be-bej‡rni alamizsna vŽgett. çm nem sok‡ űzhettŽk e mestersŽget, mert vannak bar‡tok a Szimon-kolostorban is, meg Moszkv‡ban sem mindenki tškfilk—. Egyszer eshetőlegesen olyan kelepcŽbe sikeredtek, amiből kšršmszakaszt— lett volna kim‡szni; a rendőrbiztoshoz k’sŽrtŽk őket, az ’tŽlőmesterhez, s ott untig-f‡radtig kenegettŽk a h‡tukat egy hosszœ kancsuk‡val, majd sz‡raz vesszővel gőzšltŽk őket, meg Žgő faleveleket hintettek a testŸkre, Žs b‡r a fŸrdő nem volt felfűtve, felettŽbb hevetegesnek tűnt fel nekik.” (О лукавом нищeм [A fœrtagyœ koldusr—l], II, 91–4. KiemelŽs tőlem — D. L.)

105

Dmitrij Lihacsov

А nyomdai szedők lassankŽnt eltűnő kŸlšn szlengjŽnek zšmŽt eredetileg bi-zony‡ra szintŽn a trŽfa szŸlte. Pl. a правка огурцом (tkp. ubork‡val jav’t) val—sz’nűleg olyan rŽszeg ‡llapotra utal, amikor a szedő a szaknyelvi шило Õ‡rÕ helyett a sz‡m‡ra „előételül” szolg‡l— s—suborka seg’tsŽgŽvel jav’t. A муха (tkp. lŽgy) sz—cskа pedig bizony‡ra az olvashatatlan passzus48 trŽf‡s magyar‡zat‡ul szolg‡l: az eredetit bepiszkították a legyek. Az извозчик (tkp. kocsis), вожжи (tkp. gyeplő) szavakban az olvashatatlan korrektœr‡t a kocsis nevű, pap’ron j‡tszott gyermekj‡tŽkhoz hasonl’tj‡k.

Amint Vanyka Kain fentebb idŽzett szellemessŽgei környezetének jellegzetes trŽf‡lkoz— modor‡t adt‡k vissza, és kŽsőbb fokozatosan ršvidŸltek, majd pedig egy-egy sz—ban koncentr‡l—dtak, s vŽgŸl a tolvajnyelv szavai v‡ltak, ugyan’gy a szedőknŽl is a nap nap ut‡n ismŽtlődő sztereotip trŽf‡k vŽgeredmŽnyben a szedőszleng jellegzetes szavait adt‡k.49

Minden ilyen szó nem halv‡nyul— szellemessŽgŽnek a titka abb—l fakad, hogy ami bennŸk nevetsŽges, azt ‡lland—an Žletben tartj‡k a keletkezŽsŸket előidŽző okok. Mihelyt egy emocion‡lis expressz’v szlengsz— m‡s kšzegbe kerŸl, ahol nem ŽrvŽnyesŸl a sz— egŽsz kšrnyezete, ez a szellemessŽg nyomban elenyŽszik. A szlengsz— mindaddig mag‡ban hordja ezt a cŽlz‡st, a nevetsŽges jelŽt, potenci‡j‡t, am’g a nevetsŽgest előidŽzi az oka.

Szinte valamennyi kutat‡s vagy szlengsz—t‡r tartalmaz olyan szavakat, amelyekben a nevetsŽges alig rejtett form‡ban jelenik meg, s amelyeknek a szellemessŽge metafor‡ban, metoními‡ban, hiperbol‡ban stb. nyilv‡nul meg. çm nem szabad elfeledkezni azokr—l a pŽld‡kr—l sem, amikor a nevetsŽges mŽlyebben rejlik, Žs csak az eleven nyelvhaszn‡lat hozza azt felsz’nre. Például minden valamennyire is fejlett szleng tartalmaz idegen eredetű szavakat. A szleng Žs az idegen nyelvek kapcsolata a kŸlšnbšző szlengek elnevezŽsŽben is tŸkršződik, például St. GileÕs Greek (tkp. St. Gile gšršgje), PedlarÕs French ’tolvajnyelv’ (tkp. házalófrancia), Rotwelsch ’német tolvajnyelv’ (tkp. érthetetlen vörös nyelv), Germania ’spanyol szleng’, Lingua Franca ’olasz szleng’ stb.

Az egyes idegen eredetű szavak pŽld‡ja bizony’tja, hogy ezeknek az emocio-n‡lis-expressz’v ereje semmivel sem gyengébb, mint a metaforikus szavakŽ. Az idegen szavaknak ebben az emocionalit‡s‡ban fontos szerepet j‡tszik az idegen nyelv nemzeti saj‡toss‡g‡nak kifigur‡z‡sa. Ez olyan jelensŽgekkel fŸgg šssze, mint a szavak torz’t‡sa a nyelvet rosszul beszŽlő kŸlfšldiek ut‡nz‡sakor, az idegen (pl. a cig‡ny vagy a zsid—) nyelv akcentus‡nak trŽf‡s mímelése, a rŽgies vagy vidŽkies szavak vicces beleszšvŽse a beszŽdbe stb. Mindez szŽles kšrben elterjedt az orosz tolvajnyelvben.

48 A magyar nyomd‡szszlengben k’nai tr—nbeszŽd. (A ford.)49 A szellemessŽgben megnyilv‡nul— škonomikus tendenci‡r—l ld. FREUD 160.

106

A szakmai nyelv szlengelemei

A zsidó Žs cig‡ny nyelv, amely ir‡nt a lakoss‡g bizonyos rŽtegei kŸlšnšs elő’tŽletet t‡pl‡ltak, a szlengben a legakt’vabbnak bizonyult, s az oroszban, a nŽmetben Žs az angolban a legtšbb szlengképződményt eredmŽnyezte. Nem nehŽz r‡jšnni, miŽrt Žppen az e nyelvekből ‡tvett trŽf‡s kšlcsšnszavak lettek olyan termŽkenyek.

çltal‡ban el kell ismerni, hogy az idegen, ismeretlen nyelv szavai hajlamosak arra, hogy emocion‡lis-expressz’v tšltetet nyerjenek. A di‡kok kšzštt nagy di-vatban voltak például a latin Žs gšršg szavak mint szlengszerű kŽpződmŽnyek. A rŽgi papnevelde — az idegen nyelvek ut‡nz‡sa jegyŽben — megteremtette a „mikofar” Žs „szirami” nyelveket. Hasonl— jelensŽggel van dolgunk az orosz v‡ndorkereskedők „otvernyik” nyelvŽben is, amely val—sz’nűleg szintŽn arra a hat‡sra ŽpŸlt, hogy „idegen nyelvi” benyom‡st keltsen, s ezt egyŽbkŽnt egyes kutat—k Žppen a szleng egyezmŽnyes jellege kŽtsŽgtelen bizony’tŽk‡nak is tekintettŽk.50

NŽh‡ny pŽlda a v‡ndorkereskedők nyelvŽből az ilyen „mestersŽgesen” alkotott szavakra.

I. Egy sz—tag toldása a sz— elejŽre: a) ку sz—tag: кулeто (< лeто) ’ny‡r’, куможно (< можно) ’lehet, szabad’, куштаны (< штаны) ’nadr‡g’; b) шу sz—tag: шулуна (< луна) ’hold’, шунeбо (< нeбо) ’Žg’.

II. Az első sz—tag felcserŽlŽse ши sz—tagra: шивар (< товар) ’‡ru’; широбка (< коробка) ’doboz’.

III. Egyes hangok (pl. хти, сыр) beŽkelŽse a sz—tagok kšzŽ: знахтить (< знать) ’tud’; плаксырить (< плакать) ’s’r, r’’.

IV. A vŽgződŽs megv‡ltoztat‡sa: сластим (< сласть, сахар) ’ŽdessŽg, cu-kor’; ситим (< ситeц) ’karton’.

V. Sz—tag- Žs hang‡tvetŽs: масола (< солома) ’szalma’; сканбалит (< стакан налит) ’a poh‡r tele van’; лопица (< полиция) ’rendőrsŽg’.51

Számtalan ilyen sz—alkot‡si m—d van. A legelterjedtebbeket kŸlšn el is neveztŽk, például разговор по шицы ’sici beszŽd’, ezen а пора домой ’ideje hazamennŸnk’ ’gy hangzik: ширапоцы шимойдоцы; vagy a разговор по хeрам (а Х betű хeр elnevezŽse ut‡n) Õher beszŽdÕ, amelyben ugyanaz a mondat ilyen lesz: ширахeрпоцы шимойхeрдоцы.

Hogy ezekben az esetekben trŽf‡s, pajkos, emocion‡lis-expressz’v beszŽddel ‡llunk szemben, azt nŽh‡ny m‡ig fennmaradt ilyen típusú sz— expresszivit‡sa bizony’tja. Az italozó emberek kšrŽben ma is haszn‡latos a лампопо52 szlengsz—cska, ami nem egyŽb, mint a пополам ÕfelŽbőlÕ, csak Žppen sz—tag‡tvetŽssel ejtve, vagy az utcai zsargonb—l val— ширман (<

50 KšztŸk ZSIRMUNSZKIJ is (1936).51 ƒrdekes adalŽk van a „kubraj nyelvről”, amely j—rŽszt a beszŽdnek erre a trŽf‡s

eltorz’t‡s‡ra ŽpŸl, és amely — ’rja tanulm‡ny‡ban KLETNOVA (1927) — „m‡ig” (vagyis 1927-ig) haszn‡latos a dorogobuzsi lakosok kšrŽben.

52 Ld. Н. С. Лeсков: Полноe собр. соч. Т. 2. СПб., 1902. 78 és kk.

107

Dmitrij Lihacsov

карман) ’zsebÕ sz— (ebből sz‡rmazik a ширмач ÕzsebtolvajÕ): itt ugyanazt a ши előtagot leljŸk, amelyet a v‡ndorkereskedőknŽl l‡ttunk, tov‡bb‡ шлякомый, шлякомиться (< знакомый, знакомиться), ’ismerős, ismerkedikÕ stb.53

Az angol szlengben hasonl— jelensŽgekkel tal‡lkozunk. Például a gibberish olyan zsargon, amelyen egy m‡ssalhangz—t toldanak minden sz—hoz. A How do you do! ezen a nyelven ’gy hangzik: Howl dol youl dol!

A franci‡ban kŽt sz—tag hozz‡tŽtele volt elterjedve, az egyikben feltŽtle-nŸl r volt, a m‡sodikban g. A Vous ętes un fou ÕMaga bolondÕ teh‡t ’gy hang-zott: Vousdregue esdregue undregue foudregue.

A vŽgződŽst gyakran nŽpszerű dalokb—l kšlcsšnšztŽk, olyan toldalékok jöttek létre, melyek bizonyos Žvekben voltak divatban. 1830-ben P‡rizsban például a mare sz—tag toldása terjedt el, például cafŽ ’k‡vŽh‡z’ > cafŽmare.54

1823-ban, amikor a dior‡ma55 volt a szenz‡ci—, a rama vŽgződŽs jštt divatba (parler en rama Õramával beszŽlÕ). Ez a sz—kŽpzŽsi m—d BALZACn‡l is előfordul a „Goriot ap—”-ban. Megeml’thetjŸk a hangut‡nz— szavakat is, amelyeket a szakirodalom rŽszletesen le’r.

A trŽf‡s, pajkos beszŽd e faj‡hoz sorolhat— a londoni h‡zal—k œn. r’melő zsargonja. Ezek az árusok hozz‡szoktak ahhoz, hogy versikékben és trŽf‡s mond‡sokban rekl‡mozz‡k portékájukat, s egy idő múlva a rendes beszŽd egyes szavait is elkezdtŽk a r‡juk r’melő szavakkal felcserŽlni, pl. lodger Ñ artful dodger [albŽrlő Ñ minden h‡jjal megkent ember]; looking glass Ñ snake in the grass [tŸkšr Ñ k’gy— a fűben]; shilling — Abraham’villing [egy shilling — Abraham is œgy akarja]; sorrowful tale Ñ three months in jail [szomorœ mese Ñ h‡rom h—nap a bšrtšnben]; yes Ñ Brown Bess [igen — kováspuska].56

A mi szlengŸnkben is gyakran r’melnek az emocion‡lis-expressz’v szavak a megszokottakra, Žs egyidejűleg saj‡tos ikerszavakban is haszn‡latosak, például старeц-шкварeц (< старeц) ’šregemberÕ, траля-валя ’fecsegŽs’57, шкары-нары (< шкары) ’nadr‡gÕ stb. Ezzel a jelensŽggel rokon a gyerekek emocion‡lis nyelve is. L‡ssuk például:

Мимо нашeй то дeрeвни Odakinn a falu szŽlŽn

53 BREJTMANn‡l (1901) előfordul a мациeнт — пациeнт [p‡ciens].54 A mare beszŽdről ld. A. PRIVAT DÕANGLEMONT: Paris anecdote [P‡rizs a viccek

tŸkrŽben]. Paris, 1854.55 A panor‡ma egy faja, oldalfalakkal Žs fŽlig ‡ttetsző h‡tfalakkal, amelyet belülről vagy

kívŸlről megvil‡g’tottak, s ennŽlfogva a rajz rŽszletei v‡ltoztak. Sztrojev (Париж в 1838 и 1839 годах [P‡rizs 1838–1839-ben]. 1841) ’rja: „A panor‡m‡k, kozmor‡m‡k, dior‡m‡k, neor‡m‡k stb. mindennap odacsalogatj‡k a l‡togat—kat reggel Žs este is…” (203. lap). „A panor‡mapassz‡zsban olyan tšmeg szokott lenni, hogy mozdulni is lehetetlensŽg. Ez a zsebtolvajok kedvenc tal‡lkoz—helye, lopj‡k a kendőket, erszŽnyeket, —r‡kat stb.” (195 lap).

56 A pŽld‡k HOTTENtől (1859) val—k.57 Vš. locsi-fecsi. (A ford.)

108

A szakmai nyelv szlengelemei

Пeрeдралися слeпыeКостылями-мостылямиПeрeвeртышами.

Тани, бани,Что под намиПод жeлeзными столбами.

Ты куколка,Я муколка,Что в гости нe шла?Туры, буры, рататурыДeрeвeнски бабы дуры.

Чики, брикиЧeрeвики…

Фeдя-мeдя съeл мeдвeдя,Кошка драна, мышь погана.

Солнышко-ёлнышко…

…sszevesztek a vakok.H—naljmank—val-csank—valElpŸfšltŽk j—l egym‡st.

T‡nya, b‡nya,Hol a k‡nya,Ahol a vasoszlop b‡nja.

Hol a p—ly‡s,Itt a m—ly‡s,MŽrt nem jšttŽl m‡r el hozz‡nk?Csindi-lindi, csundu-lind,A vŽnasszony bolond mind.

Hœzz‡k, hozz‡k,Piros csizm‡k…

Fegyka szedte, medve ette,Nyœzott macska, egŽr farka.

Napocska-papocska…

Elmondhatjuk teh‡t, hogy a szlengsz— érzelmi tartalma abban a trŽf‡s kedvben, pajkoss‡gban nyilatkozik meg, amellyel ezt a sz—t kiejtik.

A szlengbeszŽd emóci—ja tulajdonkŽppen tomp’tottan nevetsŽges, s vagy egy tömör, sztereotip Žlcben, vagy egy idegen eredetű sz—ban, vagy pedig egy mestersŽgesen: sz—tagcserŽvel, illetve -hozz‡toldással alkotott szóban, valamint a r’melő beszŽdben stb. nyilv‡nulhat meg.

Ha van egy szellemes, j—l sikerŸlt kifejezŽs, azt a szlenghaszn‡l— kšzeg felkapja, saj‡t szŸksŽgleteihez igaz’tja, ha viszont nincs ilyen, kšlcsšnveszi egy m‡sik nyelvből, ‡m ha olyan sincs kŽznŽl, a szlenghasználók maguk hozzák létre a rendes szavak törésével és kiforgatásával.

Egy hozzávetőlegesen igaz szab‡lyt fogalmazhatunk meg: ha kevŽs a szleng-ben az emocion‡lis-expressz’v sz—, azok csaknem mindig tömör Žlcek, trŽf‡k; ha tšbb ilyen van, m‡r megjelennek a más nyelvekből ‡tvett kšlcsšnszavak; mŽg nagyobb mennyiség esetén pedig jelentkeznek a norm‡lis beszŽd kifacsar‡s‡val keletkezett szavak.

B‡rmely sz—b—l lehet szlengsz—, az a fő, hogy œj legyen a megszokotthoz kŽpest. Ez a magyar‡zata annak, hogy a szlengben olyan kšnnyen Žs gyorsan bukkannak fel œj szavak.

109

Dmitrij Lihacsov

III.Mielőtt a kšvetkező rŽszre ‡ttŽrnŽnk, megjegyezzŸk, hogy az ember egyes

egyŽni Žrzelmei csup‡n igen korl‡tozott Žs átalakított formában fejeződhetnek ki a nyelvben. Amikor azt mondjuk, hogy a szlengbeszŽd Žrzelmileg tel’tett, ezzel egy teljesen šnkŽnyes meghatározást alkalmazunk, amelyet csak jobb h’j‡n használunk. EzŽrt nem v‡llalkoztunk Žs nem is fogunk arra v‡llalkozni, hogy adekv‡t pszichol—giai terminusokkal fejezzŸk ki a szlengbeszŽdnek ezt az oldal‡t.

Az ember egyŽni Žrzelmei tšbb-kevesebb teljessŽggel csup‡n a stilisztikailag szervezett (egyŽni, művŽszi) beszŽdben fejeződhetnek ki, m’g az egyes szavakban (a szlengbeszŽd emocionalit‡sa pedig Žppen az egyes szavak Žrzelmi tel’tettsŽgŽtől fŸgg) csup‡n a legink‡bb t‡rsadalmi jellegű emberi Žrzelmek tükröződhetnek. A nevetsŽges ŽrzŽse Žppen ilyen, kifejezetten t‡rsadalmi jellegű emberi em—ci—, amelynek megjelenítŽsŽhez egyik aspektus‡val kšzel’t a szlengsz—.

EgyedŸl nem lehet nevetni58, a nevetés mindig hallgatóságot kíván, nŽmely, ha nem is re‡lis, de legal‡bb elkŽpzelt egyŸttŽrzŽst Žs egyŸttes rŽszvŽtelt.

A szlengsz— t‡rsadalmi jellegŽt azzal magyarázhatjuk, hogy a nevetŽs59 is közösségi jellegű.

A szlengsz— szoros kapcsolatban áll az őt Žletre h’v— t‡rsadalmi kšrnyezettel. A rajta kívŸl álló jelensŽgek olyan mŽrtékben határozzák meg, hogy — legal‡bbis érzelmi vonatkozásában — egy idegen t‡rsadalmi csoport tagjai nem tudják megŽrteni. A szlengsz— mindig terjeszkedni akar, mindig akt’v, gyakran haszn‡lj‡k a beszŽdben, ragad—s, ‡m terjedŽsi, expanz’v hajlama ellenŽre sem kŽpes a vŽgtelensŽgig terjeszkedni. B‡rmilyen nagy kšršn belŸl élhet, ‡m ez a kšr mŽgis z‡rt marad. A szlengsz—t bizonyos rezo-nancia Žlteti, Žs minŽl szűkebb az elterjedtsŽgi kšre, hordoz— kšrnyezete minŽl z‡rtabb, ann‡l egyŽrtelműbb ez a visszhang, a szó ann‡l kšnnyebben tud keletkezni is, terjedni is, s ann‡l sz’nesebb, Žrzelmileg expressz’vebb lesz. A szlengsz— mindig valamifŽle megegyezŽsről, a beszŽlgetők kšzštti egyfajta ŽrdekkšzšssŽgről, azt mondhatn‡nk, „šsszeeskŸvŽsről” sz—l— h‡ts— gondolatot rejt mag‡ban.60

Egyfajta megegyezŽsről beszélünk, amit a szlenghaszn‡l—k kštnek egym‡s-sal, azonban minden megegyezŽs sz—l valamiről. …sszeeskŸvŽst eml’tettŸnk,

58 A magukban nevetgŽlő embereket a kšrnyezetŸk „csodabogaraknak” tartja.59 A nevetŽs t‡rsadalmi jellege BERGSON (1900) kšnyvében nyert rŽszleges kifejtŽst.60 ALBERT-LŽVY és PINET (1894) kšnyvéhez ’rt előszav‡ban SILVESTRE a kšvetkező m—

don hat‡rozza meg az ƒcole polytechnique hallgat—i szlengjŽnek saj‡toss‡g‡t: „L’argot de l’X, comme l’ont appelé les auteurs de cet aimable Dictionnaire, est aussi, entre nous qui avons quitté depuis lengtemps l’École, un signe de raillement, une façon de langage maçonnique” („X argot-ja, amint e b‡jos sz—t‡r szerzői nevezik, sz‡munkra, akik m‡r oly rŽg odahagytuk az iskolapadot, egyfajta ugrat‡s jele, a szabadkőműves nyelv egyik m—dja” (VIII. lap).

110

A szakmai nyelv szlengelemei

‡m az šsszeeskŸvŽsek mindig valaki ellen ir‡nyulnak. Miről is sz—l ez a szlengsz—ban megkštštt megegyezŽs, és ki ellen ir‡nyul?

A szlengsz— a kŸlvilág kellemetlen hat‡saival szembeni kollektív ellenállásról sz—l— „megegyezŽst” tartalmazza. Egyfajta t‡rsadalmi gesztus, amely a val—s‡g ir‡nti „b‡tor”, lekezelő, csœfond‡ros, „kritikai” viszonyt jelkŽpezi.

A tan‡r, kŸlšnšsen ha kisz‡m’thatatlan a tan’tv‡nyaihoz val— viszony‡ban, ha cselekedeteit a di‡kok az šnkŽny megnyilv‡nul‡sainak tekintik, s ha emellett a tanul—k kšzösségŸket saj‡t maguk is elszigeteltnek, z‡rtnak Žrzik (ami jellemző volt például a rŽgi internátusokra), ragadv‡nynevet, gúnynevet kap. 61

Ez a ragadv‡nynŽv mindig famili‡ris, mindig azonos szintre ‡ll’tja a tan‡rt a tanul—kkal. A tanul—k ezzel azt hangsœlyozz‡k, hogy nem fŽlnek tőle, hogy nem Žrzik maguk fšlštt ‡ll—nak, sőt egyenesen maguk alá helyezik. Közben teljesen lényegtelen, hogy a tan‡r egŽszŽben rokonszenves-e sz‡mukra vagy visszataszító, előnyt vagy kellemetlensŽgeket v‡rnak-e tőle: a becenevek és a csœfnevek sokkal kevŽsbŽ kŸlšnbšznek egym‡st—l, mint gondolni szokt‡k.

Éppen ilyen ragadv‡nynŽvnek tűnik nekŸnk a szlengsz— is, Žs amint a ragadv‡nynŽv sem akad‡lyozza meg a tulajdonos‡t abban, hogy val—di vezetŽk-, kereszt- Žs [az oroszokn‡l — A ford.] apai neve is legyen, a szlengsz— is szabadon Žl együtt az ugyanazt a jelensŽget jelšlő rendes sz—val.

Ak‡rcsak a ragadv‡nynevet, a szlengsz—t is œgy fogadjuk be, mint az olyasvalamit, ami nem val—di, ami tšrvŽnytelen, ami trŽf‡s, álarcos. A szleng b‡rmely haszn‡l—ja kšnnyedŽn tŽr ‡t a szlengszavak haszn‡lat‡r—l a megszokottakŽra Žs viszont, teljesen automatikusan, minden gondolkodás nélkül. Az olyan helyzetekben, ahol mindenki „bennfentes”, a szlenghaszn‡l— tšbbet Žl a szlenggel, m’g ott, ahol nincsenek ott a „mieink”, kerŸlni fogja. Ez történik a tolvajnyelvben csakœgy, mint a hŽtkšznapi, valamint a szakmai szlengekben is. A szlengsz—t csak ott alkalmazz‡k, ahol valahogy el kell vonatkoztatni a val—s‡gt—l, a beszélőnek ki kell fejeznie a világhoz való saj‡t lenéző, nŽha hetyke, virtuskod— viszony‡t, Žs ahol ennek a lekicsinylŽsnek a kifejezŽsével a hallgat—k is egyŸtt Žreznek.

A szleng nyelvi álarcosbál, a szlengsz— az ‡larc, mŽgpedig olyan ‡larc, amelynek a külvilággal szembeni fšlŽnyt, annak bizonyos mértékű lekŸzdŽsŽt kell kifejeznie.

Mit szeretett volna kifejezni az a di‡k, aki a Pjotr Pavlovics nevű tan‡rt [a kereszt- Žs apai nevŽnek kiejtett kezdőbetűiről — A ford.] Pépé-nek (Пeпe), a Natalja Mihajlovna nevű tan‡rnőt pedig [a kereszt- Žs atyai nevŽnek első sz—tagjai nyom‡n — A ford.] Natmih-nek (Натмих) nevezte? Mindenekelőtt azt,

61 Hasonl— jelensŽg figyelhető meg nŽmely rŽgi hadseregben is. Cromwellnek például Old Noll […reg Oli], Wellingtonnak Conkey [nagyorrœ] Žs Nosey [aki mindenbe beleŸti az orr‡t] volt a ragadv‡nyneve.

111

Dmitrij Lihacsov

hogy nem fŽl tőlŸk, hogy a kŽt tan‡r kŽpŽben megtestesŸlt „vŽletlen” nem uralkodik rajta, lelki egyensœly‡t nem bor’thatja fel. Ugyanazt akarta kifejezni a nyomdai szedő is, amikor a kihagy‡st бык-nek, a kŽtszer kiszedett passzust pe-dig покойник-nak (tkp. hulla) nevezte el.62

Teljesen nyilv‡nval—, hogy minŽl veszŽlyesebb egy foglalkoz‡s, ann‡l erő-teljesebben jelennek meg benne a ’hal‡l’, a ’meghal’ fogalmat jelentő szlengsza-vak. A legtšbb ’hal‡l’ jelentŽsű szlengsz— a katon‡k kšzštt keletkezik (termŽ-szetesen főleg h‡borœban), a pil—t‡k, a tűzolt—k kšrŽben, a kŸlšnleges ‡r-talmakkal j‡r— szakm‡kban stb. Ilyen szlengsz— volt az imperialista63 Žs a pol-g‡rh‡borœ kor‡ban: a ÕmeghalÕ értelmében забурeть ’felfordul’, загнуться ’bekrep‡l’ (tkp. šsszegšrnyed), вспухнуть ’bebőrzik a szeme’ (tkp. felpuffad), дать дуба ’fűbe harap’ (tkp. tšlgyet ad), сыграть в ящик ’bor’tŽkban szaba-dul’ (tkp. l‡d‡sat j‡tszik), поплыть с лeдком ’kihűl’ (tkp. elœszik a jŽggel), отправиться на луну газeты читать ’alulr—l szagolja az iboly‡t’ (tkp. elmegy a Holdra œjs‡got olvasni) stb.; a Õhal‡lÕ értelmében a курносая ’a kasz‡s’ (tkp. a pisze) stb. A francia tengerŽszeknŽl: ÕmeghalÕ jelentésben volt használatban az avaler sa gaffe (tkp. lenyeli a horgot), ętre sur le planchŽe du coq (tkp. a szak‡cs hœsv‡g— deszk‡j‡n van), boire dans la grande tasse (tkp. nagy csŽszŽből iszik) stb. VLAGYIMIR DAL az „О нарeчиях русского языка” [Az orosz nyelvj‡r‡sokr—l] c. kšnyvŽben van egy ilyen passzus: „EgyŽbkŽnt azt ‡ll’tj‡k, hogy lŽtezik burl‡k [haj—vontat—] nyelv is, Žs a Volga-vidŽk kŸlšnbšző v‡rosaiban össze fogják állítani a sz—t‡rát. Fšlšsleges keresni: ilyen sz—t‡r nem lesz, mert a nyelv sem lŽtezik; hacsak nem nevezzŸk annak a Volga mentŽn szok‡sos haj—z‡si kifejezŽseket vagy a boh— fiatals‡g trŽf‡s kifejezŽseit: хлeбалка Õkan‡lÕ(tkp. hšrbšlő), ядало Õsz‡jÕ (tkp. csipegető), нюхало ÕorrÕ (tkp. szagol—), грабилки ÕkŽzÕ (tkp. kis gereblye) stb.” DALlal ellentŽtben j—magunk e kifejezŽsekben ŽppensŽggel egyfajta szleng cs’r‡it l‡tjuk, az olyan szavak pedig, mint a хлeбалка, eдало, a rendszeres Žhe-zŽsről tanœskodnak.

Ugyanezt az „Žhes” pszichikumot l‡tjuk az osztr‡k katon‡knak az imperia-lista h‡borœ idejŽn keletkezett Gulaschkanone Õt‡bori konyha, guly‡s‡gyœ’ szlengszav‡ban is.64 Ehhez hasonl—an a v‡ndorŽletm—ddal kapcsolatos vala-mennyi foglalkoz‡snak (v‡ndorkereskedők, v‡ndorkŽzművesek) sok emocion‡-

62 Ld. LUNACSARSZKIJ (1935) gondolat‡t a nevetŽsről: „Aki nevet, Žrzi a saj‡t fšlŽnyŽt azzal szemben, akit kinevet, és arra tšrekszik, hogy felfedje az ellenfŽlben levő gyšnge von‡sokat” (7). „A szarkazmus azt jelenti, hogy az ellenfelet lealacsony’tjuk az‡ltal, hogy amit ő komolynak vŽl, azt jelentŽktelennŽ v‡ltoztatjuk, amit viszont ő j—nak Žs pozit’vnak, azt negat’vv‡” (8).

63 Az I. világháború. (A ford.)64 Ld. a nŽmet Schrapnellkugeln Õk‡saÕ (vš. orosz kat. шрапнeль ’gyšngyk‡sa’),

Schrapnell Žs Handgranate ÕburgonyaÕ (ld. SPERBER 1923); ld. a francia kat. chrapnelles ÕbabÕ (ESNAULT 1919).

112

A szakmai nyelv szlengelemei

lis-expressz’v szava van az Žjszaka, Žjszak‡z‡s jelšlŽsŽre, a kereskedőknek a v‡s‡rl—k, a pomoroknak (Žszaki tengermellŽk lak—i) az időj‡r‡s fogalmára stb.

Egy, a katonai kšzegben keletkezett tipikus szlengkifejezést említ NICEFORO itt idŽzett kšnyvŽben (1909): „Il me souvient qu’aux manśvres derniéres, pen-dant une journée de marche, sous un soleil de plomb, dans un nuage continu de poussičre, ma section était harassée. A chaque halte c’étaient des chutes dans les fossés plutôt que des tranquilles. Me rendant compte de cet état de choses j’eus l’idée, au coup de sifflet du capitaine de remplacer le commandement par la phrase suivante: «Ceux qui n’ont pas de commissionnaires sont priés de prendre leurs valises». Et aussitot chacun de mes hommes de répéter: «En avant les vali-ses». Le mot avait fait fortune: il n’a été qu’un écho pendant tout le reste de la manśvre…”65 A prendre ses valises [fogja a bőršndjeit] kifejezŽs a szok‡sos se mettre en marche [Sorakoz—!] helyett Žppen azŽrt terjedt el olyan szŽleskšrűen ebben a kšzegben, mert a kšzšssŽg (esetŸnkben egy katonai egysŽg) az ir‡nti szŸksŽgletŽt fejezte ki, hogy trŽf‡san Žs kšnnyedŽn fogj‡k fel a t‡bori Žlet nehŽzsŽgeit.

çm ak‡rmilyen szerencsŽs volt is a kifejezŽs, soha nem terjedhetett volna el, ha nincs rajta kívŸl álló jelentős megalapozottsága.

A tőkŽs gazdas‡gi viszonyok kšzepette, ahol a munk‡sok egy rŽsze sz‡m‡ra a munkanŽlkŸlisŽg megszokott jelensŽg, m’g a munkalehetősŽg ink‡bb a vŽletlen műve, létrejön a munk‡ba ‡ll‡st vagy az elbocs‡t‡st jelentő szlengszó.66

A nŽmet munkanŽlkŸliek a stempeln gehen Õpecsételni j‡rÕ [a mun-kakšzvet’tőbe] szlengkifejezŽssel hangsœlyozz‡k trŽf‡san ennek a j‡rk‡l‡snak az ŽrtelmetlensŽgŽt, azt, hogy ott reménytelen munk‡t kapni.67

A szleng teh‡t saj‡tos vil‡gszemlŽleti jelensŽg. Amikor az ember kiejt egy szlengsz—t, ezzel azt jelkŽpezi, hogy ŽrzŽketlen az ellensŽges Žs kellemetlen hat‡sok ir‡nt. A szlengsz— megakad‡lyozza abban, hogy komolyan vegye a je-lensŽget, ‡ltala takarŽkoskodhat az erejŽvel, k’mŽlheti az energi‡j‡t. A szlengsz— azt mutatja, hogy aki kiejti, j—l ismeri a kellemetlensŽget, nem fŽl att—l, és még a meglepetést is v‡rt Žs megszokott dologkŽnt fogja fel. A

65 „EmlŽkszem, a legut—bbi hadgyakorlaton, egŽsz napi menetelŽs ut‡n, a tűző napon Žs a mindent bebor’t— porfelhőben a szakaszom egŽszen el volt csig‡zva. A pihenőkšn az emberek egyszerűen lerogytak az œtszŽli ‡rokba, Žs kŽptelenek voltak rendesen pihenni. Ilyen helyzetben t‡madt az az štletem, hogy amikor a sz‡zados fŸttyjelet ad, az ilyenkor szok‡sos parancssz—t a kšvetkező mondattal helyettes’tem: »Akinek nincs itt a hord‡rja, szíveskedjŽk fšlvenni a bőršndjŽt.« ƒs az emberek mindj‡rt kezdtŽk ismŽtelni: »Fogj‡tok a bőršndšt.« A sz—nak szerencsŽje volt: egyre-m‡sra visszhangzott, egŽszen a gyakorlat vŽgŽig…”

66 A szlengsz—t‡rakb—l mer’tett nŽh‡ny, a munkanŽlkŸlisŽggel kapcsolatos sz—: out of collar Õmunka nŽlkŸl vanÕ (tkp. gallŽron k’vŸl), to get the sack ’elbocs‡tj‡k’ (tkp. megkapja a tarisznyáját), to knock off ’(egy napra) befejezi a munkát’ (tkp. kikopog az ajtón).

67 E szellemessŽg kŽtsŽgk’vŸl komor Žs šršmtelen, de h‡t mi nem is teszŸnk egyenlősŽgjelet a szlengsz— em—ci—ja Žs a vid‡ms‡g ŽrzŽse kšzštt.

113

Dmitrij Lihacsov

szlengsz—ban van egy famili‡ris ‡rnyalat, benne van a megsz—l’t‡s szabadoss‡ga, egyfajta haverkod‡s. A szleng cŽlja az, hogy kinevesse az ellensŽges erőket.

EzŽrt van az, hogy b‡rmely szlengsz—t egy m‡sik t‡rsadalmi kšzeg kŽp-viselője m‡r cinikusnak, vulg‡risnak Žrez, és œgy vŽli, hogy az a pszichikum ŽrzŽketlensŽgŽből, makacss‡g‡b—l, vaskalaposs‡g‡b—l, kšnyšrtelensŽgből, hajthatatlans‡gb—l fakad, a szlenghaszn‡l— viszont ugyanazt szellemesnek, merŽsznek Žrzi, sőt mŽg valami fennkšltsŽget, sőt hősiessŽget is beleŽrez.

ògy tűnhet, ez a kŽrdŽsfeltevŽs annak az elismerŽsŽhez vezet, hogy a szleng lŽtezŽse hasznos Žs cŽlszerű. Áll‡spontunk valójában élesen eltér ettől. Lehet, hogy a szleng valaha hasznos volt, napjainkban azonban negat’v jelensŽg. Szlengsz— csak ott keletkezik, ahol haszn‡l—ja nincs tudat‡ban, nem ismeri az ok‡t az őt nyugtalan’t— jelensŽgnek, ahol valami vŽletlent lát, s ahol nem kŽpes sem előre megsejteni egy eseményt, sem megmagyar‡zni. A szlengsz— azt mutatja, hogy az adott jelensŽggel kapcsolatban a haszn‡l—ja zs‡kutc‡ba jutott. A szlengsz— Žs emocion‡lis-expressz’v adotts‡ga a gyšn-gesŽg jele, annak a kšvetkezmŽnye, hogy a gondolkod‡s nem hajland— elismerni a tšrtŽnŽsek ésszerűségét, „oks‡gi” jellegŽt.

Azokban a szakm‡kban teh‡t, ahol a szlengsz— bizonyos tškŽletlen-sŽgüknek eredmŽnye, a sz— a termelŽsi folyamat egyes mozzanatainak irraci-onalitását, felfoghatatlanságát fejezi ki. A szlengsz— nem csup‡n vŽdelmi, hanem, hogy œgy mondjam, menekŸlŽsi reakci—. A szlengsz—ban mintegy a főkapcsol— ‡t‡ll’t‡sa történik, kikapcsolja a gondolkod‡st Žs utat nyit az Žrzelmeknek.

Minden szlengsz— mšgštt a siker, a sors, a szerencse kŽpzete ‡ll: vajon sikerŸl-e vagy nem, jól megy-e vagy rosszul, szerencsŽje lesz-e a beszŽlőnek vagy sem.

VegyŸk pŽld‡ul az alkoholist‡k nyelvŽt. A kocsm‡knak68, az italoknak és mag‡nak a lerŽszegedŽsnek, valamint egyes f‡zisainak trŽf‡s-emocion‡lis el-nevezŽseivel az alkoholista mintegy azt ‡ll’tja, hogy szenvedŽlye nem œr fš-lštte, hogy ő távol áll tőle, Žs mŽg ki is tudja nevetni. çm ez a magabiztoss‡g šncsal‡s, s a szleng jelen esetben (káros) hajlamainak megerősítését seg’ti elő.

NŽzzŸnk egy m‡sik pŽld‡t: a nyomdai szedők nyelve nem is oly rŽg, a 19. sz‡zadban mŽg sok olyan szlengsz—t tartalmazott, amelyek m‡ra eltűntek. A szlengszavak szorosan kapcsol—dtak a termelŽsi selejthez. A m‡r eml’tett правка огурцом, читка шапкой, бык, козeл, покойник Žs извозчик hozzájárult ahhoz, hogy a szedők passz’van szemlélték ezeket a fšlšttŽbb negat’v jelensŽgeket, tomp’totta hatásukat, s sz’vŽlyesen gunyoros kapcsolatba léptek velük.

68 Csaknem minden kocsma kap a tšrzsvendŽgeitől valamilyen becenevet: Дeрeвяшка [kb. Deszk‡s], Гробики [Kopors—k], Ямка [Gšdšr] stb.

114

A szakmai nyelv szlengelemei

ƒs vegyük a harmadik pŽld‡t, a favágók, tutajosok szlengjŽt, ahol a szleng szorosan összefügg a testi sŽrŸlŽsekkel. A faúsztatók például a tutajok tiszt’t‡s‡hoz egy olyan fŸggőleges csšrlőt haszn‡ltak, amelyen a talpcsap‡gyakban a peckek nem voltak ršgz’tve. Emiatt a csšrlő a tutajosnak komoly veszŽlyforr‡st jelentett: amikor kiengedtŽk, kilazul— rug—kŽnt műkšdštt, s ŸtŽsŽvel a l‡b‡r—l is leverhette az ott ‡ll— munkást. VeszŽlyessége miatt kapta a csšrlő a пьяная баба (tkp. rŽszeg fehŽrcselŽd) nevet. Ez a szlengsz— a hősködés nyomait foglalta magába, mert megszabadította a tutajosokat a lelki traum‡tól.

IV.A szlengkutat‡s legnehezebb Žs legink‡bb felelőssŽgteljes rŽsze azoknak a

t‡rsadalmi-gazdas‡gi okoknak a felder’tŽse, amelyek kiv‡ltj‡k a nyelvben a szlengszavak megjelenŽsŽt.

MegrekednŽnk a pszichologizmus69 szűk keretei kšzštt, ha befejezettnek vŽl-nŽnk a dolgunkat azzal, hogy meg‡llap’tjuk: a szlengsz— és a kŸlső sokkhatással szembeni ellen‡ll‡s kapcsolatban van. Ebben az esetben nemcsak hogy nem vinnŽnk vŽgig a vizsg‡latot, hanem nyilvánvalóan hamis kŽpet is alkotn‡nk a szlengről.

A szlengbeszŽd szavai kurz’v szavak, amelyeket a megszokott beszŽd mint-egy kiemel, s amelyekre mintegy kŸlšn felh’vja a figyelmet, ‡m ne gondoljuk, hogy a kiemelt szavaknak ez a kurziv‡l‡sa az egyŽni pszichikum termŽszetes tšrvŽnyei szerint megy vŽgbe.

Teljesen šnkŽnyes az œn. kollektív pszichol—gi‡t úgy elkŽpzelni, mintha az az egyŽni pszichol—gi‡knak lenne valamiféle összege. Sz‡mos olyan példára hivatkozhatunk, amikor az egyŽn sz‡m‡ra kétségkívül fontos, sőt a pszichiku-m‡ban sŽrŸlŽst is okoz— jelenség nem v‡lt ki szlengsz—t.

Szlengsz— csak ott keletkezik, ahol a kšrnyezet Žrdekei sŽrülnek, ahol a kš-zšssŽg egŽszŽnek Žrdekeit Žri b‡nt—d‡s, és ezek a sŽrelmek egyfajta rendsze-ressŽggel Žs bizonyos kšrŸlmŽnyek kšzštt ismŽtlődnek. Ha azonban ’gy vetjŸk fel a kŽrdŽst, akkor azzal a re‡lis veszŽllyel kell sz‡molnunk, hogy nehogy felruh‡zzuk šnkŽnyesen a t‡rsadalmi kšzšssŽget az élő szervezet biol—giai funkci—j‡val, mely csapdába NICEFORO is beleesett m‡r eml’tett munk‡j‡ban.

A szlengjelensŽgeknek a t‡rsadalmi-gazdas‡gi val—s‡gb—l fakadó vŽgső determin‡lts‡gát az is bizony’tja, hogy mennyire megegyezik a szleng a legkŸlšnbšzőbb orsz‡gokban. Például a szleng Žs a pŽnzgazd‡lkod‡s

69 A nyelvŽszetben a „pszichologizmuson” nem a pszichol—gia anyag‡nak felhaszn‡l‡s‡t ŽrtjŸk (a nyelvŽsznek mindig k’v‡natos m‡s tudom‡nyok eredmŽnyeire is t‡maszkodnia), hanem azt a tendenci‡t, amely minden nyelvi jelensŽget pszichikaiakra vezet vissza, a nyelvŽszeti tŽnyek v Ž g s ő magyar‡zat‡t a pszichol—gi‡ban keresi, a pszichol—gi‡t šnmag‡ban elegendő alapnak ismeri el, amely bizonyítékait is mag‡ban hordja.

115

Dmitrij Lihacsov

kapcsolat‡ra az a kšrŸlmŽny eszmŽltet r‡ bennünket, hogy a pŽnzegysŽgekre mindenŸtt sz‡z meg sz‡z szlengsz— van.70 A legkŸlšnbšzőbb orsz‡gokban ugyanazoknak a foglalkozásoknak a szaknyelvében alakul ki a szlengszavak túlsúlya, ugyanazok a szaktevŽkenysŽgeik szlengesednek a legnagyobb mŽrtŽkben.

Jelen tanulm‡nyunkban nem törekszünk arra, hogy megvilágítsuk a szleng-szavak t‡rsadalmi determin‡lts‡g‡nak valamennyi tŽnyŽt, hogy egysŽges Žs befejezett ‡ltal‡nos’t‡sra jussunk. Ezt a feladatot csakis hosszas kutatómunkával lehet megoldani. A t‡rsadalmi kšrnyezet nyelvi tevŽkenysŽgŽnek csak az egyik oldal‡t mutatjuk be, azt, amely a szlengszavak keletkezŽsŽhez vezet, s ezt is csup‡n a szakmai termelŽsi nyelvben. Először azért erre összpontosítunk, mert módszertanilag így tartjuk célszerűnek: a szlengszavak ugyanis a szakmai tevŽ-kenysŽg dinamikus sztereot’pi‡inak tšbbŽ-kevŽsbŽ ‡lland— zavarjelensŽgeit k’sŽrik, ott, ahol elŽggŽ szoros t‡rsadalmi kšrnyezet lŽtezik.

Ez a meg‡llap’t‡s nŽmi magyar‡zatot igŽnyel. Mindenekelőtt meg kell kŸ-lšnbšztetnŸnk a szlengsz— létrehozásának a tŽnyezőjŽt (mozgat—j‡t), valamint a keletkezŽs feltŽtelŽt. A szlengsz— keletkezŽsŽnek a feltŽtele a kšrnyezet, vagyis olyan valami, ami ‡ltal‡ban is szŸksŽges b‡rmely, nem csup‡n szleng sz— lŽtrejšttŽhez. A szlengsz— keletkezŽsŽnek tŽnyezője pedig jelen esetben egy termelŽsi mozzanat: a dinamikus gyártási sztereot’piának, az üzemi ritmusnak a zavara, például a fut—szalagon: egy olyan fennakadás, amely azzal j‡r, hogy a termŽkek egy rŽszŽt készletezni kell (’gy mondj‡k a kšzgazd‡szok), vagy rendszeresebb, „tšrvŽnyesŸlt” esetekben: például egyenlőtlen bŽrezés, ami zs’ros (vagyis előnyšs) beosztásra ad lehetősŽget, vagy a termŽkek eltol‡s-ának (selejt) esetei stb.

A kereskedelem ritmus‡t például az egyenetlen kereslet zavarja meg, amikor nagyobb ‡rat lehet a vevőtől kŽrni; a tengerŽszek munk‡j‡ban ez az időj‡r‡s, a tenger ‡llapota Žs a haj— műszaki lehetősŽgeinek a fŸggvŽnye (a vitorl‡shaj—kn‡l például j—val nagyobb mŽrtŽkű a szlengesedŽs, mint a gőzhaj—kn‡l, ld. KLUGE 1912) stb.; a pil—t‡kn‡l az időj‡r‡si viszonyok, a motor műkš-dŽsŽben megmutatkoz— rendellenessŽgek stb. (ld. USZPENSZKIJ 1936) jelent-keznek ilyen v‡ratlan mozzanatokkŽnt.

KšvessŸk figyelemmel, hogyan keletkeznek a szlengszavak egy olyan „‡tla-gos” üzemben, mint a nyomd‡szat, amely napjainkban nem kŸlšnšsen tűnik ki a munkaszervezŽs tekintetŽben, b‡r nem is tartozik a lemarad—k kšzŽ.

TekintsŸk tal‡n ‡t az egŽsz termelŽsi folyamatot, onnan kezdve, hogy a nyomd‡ba befut a kŽzirat, egŽszen a kŽsz termŽk kibocsátásáig.

70 HOTTEN az 1859-es szlengsz—t‡r előszav‡ban ezt ’rja: „Her Majesty’s coin, collectively or in the piece, is insulted by no less than one hundred and thirty distinct slang words ”. [„ŐfelsŽge pŽnzŽrmŽit, együttesen vagy kŸlšn-kŸlšn, nem kevesebb, mint sz‡zharminc kŸlšnbšző szlengsz— sértegeti”]. GRASSERIE (1907) hatvan szlengsz—t sorol fel a pŽnz fogalm‡ra (136–7).

116

A szakmai nyelv szlengelemei

A kiad—b—l a kŽzirat a szedőrŽszleg vezetőjŽhez kerŸl, aki azt ‡tadja a szedőnek. Ez a mozzanat m‡r mag‡ban hordoz egy vŽletlen elemet. A szedő a kŽziratot vagy előnyšsnek tal‡lja, vagy nem. A vŽletlen első megjelenŽse Žs az első szlengsz—: a kedvező munka a szedők nyelvŽn ’gy hangzik: шпик, шпиковка (tkp. szalonna, teh‡t zs’ros munka).71 A szedő munk‡hoz l‡t. A munk‡ja sim‡n megy egŽszen addig a pillanatig, am’g egy olvashatatlan részhez — муха (tkp. lŽgy) — nem Žr. Ekkor a szedő abbahagyja a munkát, Žs gyakran ak‡r az egŽsz nyomd‡t is kšrbej‡rva keres egy olyan embert, aki el tudn‡ olvasni ezt a муха-t.

Tov‡bbi vŽletlen Žs bosszant— kšrŸlmŽnynek sz‡m’tanak azok a hib‡k, amelyeket maga a szedő kšvet el, ‡m ezek ar‡nya prognosztiz‡lhat—: minden szedő hozz‡vetőleg azonos, r‡ jellemző sz‡mœ hib‡t vŽt, Žs vŽgső fokon ezek kijav’t‡s‡ra ott van a korrektor. Van azonban egy olyan fajta, rendk’vŸl bosszant— hiba is, amely miatt „össze kell törni az ólmot” (ломать свинeц), vagyis œjra kell szedni a bekezdŽst, oldalt, vagy nŽha újra kell tördelni az egŽsz kšnyvet is. Ez egy jelentős mértékű kihagy‡s vagy kŽtszer kiszedett passzus lehet. Az ilyen hib‡knak kŸlšn neve van: a kihagy‡sé бык vagy козeл, a kétszeri kiszedŽsé pedig покойник.

Egy nŽmet szedő, akitől azir‡nt Žrdeklődtem, vannak-e n‡luk szlengszavak, h‡rom ilyet nevezett meg: a kedvező munk‡t Speck-nek nevezik (tkp. szalonna), a kŽtszer kiszedett rŽszt Wurmkind-nek (tkp. kis giliszta), a hosszabb kihagy‡st pedig Leichnam-nak (tkp. holttest). J—llehet az orosz szedők is bizonyos mŽrtŽkben a nŽmetektől kšlcsšnšztŽk a maguk szlengszavait72, mag‡t a kšlcsšnzŽs tŽnyŽt is indokolta valami. A szlengszavak egybeesŽse attól még tŽny marad.

Ezut‡n a munka a korrektorhoz kerŸl jav’t‡sra. A rossz jav’t‡s komoly kel-lemetlensŽgeket okozhat a nyomda sz‡m‡ra. A korrektúra ilyen olvas‡s‡t a mű-helyfőnšk ’gy nevezi: чтeниe шапкой (kb. a sapk‡n ‡t olvasás). Ha a korrektor rosszul jav’totta ki, akkor azt mondj‡k r—la, hogy правил огурцом (tkp. ubork‡val jav’totta). A kijav’tott szšveget visszakŸldik a kiad—ba tov‡bbi gondozásra. Az onnan visszakerŸlve is sok meglepetést okozhat a szedőknek: nagy Žs bonyolult jav’t‡st (шпиковая работа), spek munkát, bŸntetŽst, levon‡st (загиб сeлeдки, vagyis a hering megcsavar‡sát) a sapk‡ban jav’t‡sŽrt Žs az ubork‡val jav’t‡sŽrt, а бык Žs a покойник t’pusœ hib‡kŽrt. S ekkor keletkezik a nyomd‡ban az érzelmeket kifejező автор szlengsz—.73

71 Az angol szedőknŽl a kedvező munka neve fat (tkp. zs’r). (A magyar nyomd‡szszlengben spek. — A ford.)

72 A legrŽgebbi nyomd‡szati terminusok nŽmet kšzvetítŽssel kerŸltek Oroszorsz‡gba mŽg a 17. sz‡zadban.

73 Tal‡n mert — csœfol—dnak rajta a t‡rsai — a szedő szerzőnek kŽpzelte mag‡t? (A ford.)

117

Dmitrij Lihacsov

А m‡sodik jav’t‡st, az utols— levonatot Žs gyakran a mŽg œjabb jav’t‡st kšvetően a szšveg a gŽpterembe kerŸl, ahol a legutols— f‡zisban mŽg előfordulhat, hogy eltolj‡k. A запороть Õselejtet csin‡l; eltolÕ sz—t nem csak a nyomd‡kban haszn‡lják. Itt egy oldalt tolhatnak el, a Kulakov-gy‡rban pedig például a kœpokat. B‡rmely termŽket el lehet tolni. A nyomda gŽptermŽnek nincsenek saj‡t, csak e termelŽsi ‡gazatra jellemző sz—csk‡i, itt is a legkŸlšnbšzőbb gy‡rakban szŽles kšrben elterjedt szlengszavakat haszn‡lj‡k. Ennek az oka nyilv‡nval—: a gŽpteremnek kevesebb kšzšs dolga van a szedőteremmel, mint b‡rmely m‡s termelŽsi ‡gazat gŽptermŽvel.

KšrŸlbelŸl ezek a szedők szaknyelvŽben feltal‡lhat— legfontosabb szleng-szavak, amelyek Žppen azokra a mozzanatokra vonatkoznak, amelyekben a leg-gyakrabban Žs legtermŽszetesebb m—don v‡rhat—ak a vŽletlen betšrŽsei.

A szedők mindennapi ŽletŽvel šssszefŸggő szleng kevŽsbŽ Žrdekes, mert jobb‡ra hi‡nyzik belőle az eredetisŽg, amint általában a szedők Žletéből is.74 Azt viszont meg kell jegyeznünk, hogy a szedőszakma egŽszsŽgi ‡rtalmait m‡r rŽg tŸkršzik azok a szavak, amelyek a ’megbetegedik’, ’tuberkul—zisban meghal’ fogalm‡t fejezik ki: ilyenek a скурсивиться (tkp. kurziv‡l—dik), поплыть с лeдком (tkp. elœszik a jŽggel) szentpŽterv‡ri kifejezŽsek. Van mŽg egy saj‡tos nyomd‡szsz—: a dadog—sokra mondj‡k, hogy говорит на разрядку (ritk’tva beszŽl).

Ez a kŽt kifejezŽs (скурсивиться, говорить на разрядку) nem vŽletlen. A kurziv‡l‡sok, a szšvegbeli kiemelŽsek, kŸlšnšsen ha gyakran fordulnak elő, arra kŽsztetik a szedőt, hogy abbahagyja a munk‡j‡t, és a kurz’v szedőszekrŽnyt vagy az egypontnyi vakanyagokat keresse, amelyekkel kapcsolatban ha a nyomd‡ban rosszul szervezik a szedŽst, mindig vannak fŽlreŽrtŽsek.

A vasutasok nyelve is hasonl— képet mutat. Az ő munk‡jukban a vŽletlen, dezorganiz‡l— mozzanatot a vonat kŽsŽse jelenti. Amikor a vonat kŽsik, ezt a намазал (tkp. bem‡zol), сбился с ходу (tkp. letŽr a menetről), потeрял ход (tkp. elveszti a menetet) stb. kifejezŽsekkel illetik75, akkor a menetir‡ny’t— sz‡-m‡ra сломаeт график (tkp. összetöri a menetrendet), выбился из расписания (tkp. kizškken menetrendből)76. Ha egy vonat ak‡r csak nŽh‡ny percet kŽsik is, m‡r valamennyi, pontosan kšzlekedő vonatot kŽnytelen maga elŽ engedni, mert m‡skŸlšnben запрeт им дорогу (tkp. elzárja előttŸk az utat).77 NŽha, amikor a vonatok sűrűn követik egym‡st, Žs a menetir‡ny’t—nak minŽl hamar‡bb ‡t kell őket eresztenie (прогнать, tkp. ‡tterel) a maga œtszakasz‡n, az ilyen vonat

74 A szedők — elsősorban mindennapi érintkezést szolgáló — nyelvéről ld. BOUTMY 1874, 1883 és részben LARCHEY 1889.

75 A magyar vasutasszleng szerint: a vonat l—g, csœszik. (A ford.)76 A magyarban: kiesik a menetrendből. (A ford.)77 A magyarban: elveri a tšbbit. (A ford.)

118

A szakmai nyelv szlengelemei

kŽpes arra, hogy a forgalmat запороть (tkp. elrontsa)78; a vonat előtt захлопы-вают сeмафор (tkp. lecsapj‡k a szemafort)79, s ilyenkor mondj‡k: a состав растянулся (tkp. a szerelvŽny szŽthœz—dott) a szemafor előtt80, a menetir‡ny’t— выдeргиваeт (tkp. kir‡ntja)81 azt a főv‡g‡nyr—l Žs mellŽkv‡g‡nyra kŸldi: кидаeт (tkp. dobja).82 А mellŽkv‡g‡nyon (a vasutasok a „на запасной пути” ragos alakot használják a köznyelvi „на запасном пути” helyett) а szerelvŽny „utas’t‡sra v‡r”, vagyis alkalmas időre, amikor a menetir‡ny’t— œjra вытолкнeт (tkp. kilški)83 a fő vonalra.

TermŽszetesen sem a szedőknŽl, sem a vasutasokn‡l nincs teljes mértékű szlengesedŽs, csup‡n egyes, a szlenghez kšzel’tő szavakat haszn‡lnak, nem töb-bet, mint bármelyik más foglalkozási ágban. Sem a szedő, sem a vasutas nem kifejezetten szlenges szakma. Al‡bb megl‡tjuk, hogy a szlengesedŽs egŽszen m‡sfajta szakm‡kra jellemző, Žs csak bizonyos t‡rsadalmi feltŽtelek mellett (pl. a tőkŽs gazdas‡g anarchisztikus viszonyai kšzštt) fejlődik ki.

ògy vŽljŸk, hogy az idŽzett pŽld‡k elegendőek ahhoz, hogy ha nem is bizo-ny’tottuk, de legal‡bb ŽrthetővŽ tettŸk m‡sodik tŽzisŸnket: a szlengsz— a szakmai nyelvekben akkor keletkezik, amikor a munka automatizmus‡ban, a termelŽs ritmus‡ban, dinamikus sztereot’pi‡j‡ban zavar ‡ll be.

Aligha tœlozzuk el a helyzetet, ha azt ‡ll’tjuk, hogy a szlengszavaknak az egyes szakm‡kban val— megjelenŽsŽt a termelŽsi folyamat kšzvetlen megfigyelŽse során fedezhetjük fel. Ahol a legŽlesebb ugr‡sokat, a vŽletlenek betšrŽsŽt tapasztaljuk, ahol a termelŽsi folyamat a legkevŽsbŽ kisz‡m’that—, ott kell keresnünk a szlengszavakat.84

A szlengsz— teh‡t ott keletkezik a szakmai beszŽdben, ahol a termelŽsi fo-lyamat bizonyos nem teljes tškŽletessŽge tapasztalhat—, amely vagy a szervezŽs elŽgtelensŽgŽből, vagy a technika hi‡nyoss‡gából következik. Az elmondottak alapj‡n teh‡t előre is kijelenthetjük: a tšmegtermelŽsben kevesebb esŽllyel keletkeznek szlengszavak, és a megszakítatlan gyártási folyamat szervezŽse b‡rmely termelŽsben sok-sok emocion‡lis-expressz’v szlengsz— eltűnŽsŽhez fog vezetni.

VŽgŸl pedig, nŽmileg kilŽpve a szakmai nyelvek kšrŽből, vesszŸk magunknak a b‡tors‡got, és kijelentjük, hogy az iskolai szlenghaszn‡lat kšzvetlenŸl fŸgg a nevelőmunk‡t—l. A szleng az olyan iskol‡kban indul

78 A magyarban: megkŽsleltesse a tšbbit. (A ford.)79 A magyarban tilosra ‡ll’tj‡k a jelzőt. (A ford.)80 A magyarban: meghasalt a jelzőnŽl. (A ford.)81 A magyarban fŽlrev‡gja. (A ford.)82 A magyarban v‡gja. (A ford.)83 A magyarban kiengedi. (A ford.)84 Jellemző, hogy mag‡ban a grafikonban, diagramm‡ban minden hirtelen ugr‡st a свeчка

[gyertya] szlengsz—val jelšlnek (az orvosok, kšzgazd‡szok nyelvŽben).

119

Dmitrij Lihacsov

vir‡gz‡snak, ahol a diákok a tanulás helyett a strébereket üldözik, ahol a nevelőmunka a tan‡rok Žs a di‡kok h‡borœj‡v‡ nšvi ki mag‡t, mert nincsenek kšzšs Žrdekeik.85 Iskol‡ink becsŸletŽre legyen mondva, mag‡val a tanul‡ssal kapcsolatos saj‡tos szavak alig vannak benne, viszont egy időben meglehetősen intenz’ven hatolt be az utcai szleng, mely egyšntetű elutas’t‡sban rŽszesŸlt a kšzvŽlemŽny rŽszŽről.

Az elmondottakb—l nyilv‡nval—, hogy miut‡n meg‡llap’tottuk: a szlengszavak egy rŽszŽt a gyártási ritmus zavara, sőt a termelŽs szervezŽsŽnek bizonyos olyan tškŽletlensŽge hat‡rozza meg, amelynek az oka kifejezetten a technikai problŽm‡k megoldatlans‡ga lehet, ezut‡n m‡r, ha szlengszavakat fedezŸnk fel egy-egy szakm‡ban, ki tudjuk majd mutatni e szakma valamilyen hi‡nyoss‡gát is.

ògy tűnhet például, hogy b‡rmely v‡llalat vagy intŽzmŽny sz‡mviteli appar‡tusának szigorœ tšrvŽnyszerűsŽgekhez kell igazodnia. Azt hihetnénk, hogy a kšnyvelŽsnek egy sz‡mol—gŽp pontoss‡g‡val kell műkšdnie. A nyelv ugyanakkor komoly hi‡nyoss‡gokr—l rántja le a leplet.

çlljon itt egy, nem a helyzet magaslat‡n ‡ll— v‡llalat jellegzetes kšnyvelői kifejezŽseiből egy kis lista. Ha az ‡ltal‡nos šsszegből el kell osztani a rovatok szerint a kiad‡sokat, ezt œgy h’vj‡k: растаскать счeта (tkp. szŽthordj‡k a sz‡ml‡kat)86. Ha a sz‡ml‡k nem egyeznek, ezt ’gy fejezik ki: нe танцуют (tkp. nem t‡ncolnak), нe сходятся (tkp. nem jšnnek šssze), разъeхались (tkp. szŽt-csœszik), нe идут (tkp. nem mennek). Amikor a sz‡ml‡k egyeznek, azt ’gy ne-vezik: стакнулись (tkp. titokban megegyezik), пришли так на так (tkp. egyik a m‡sikat kompenz‡lja). TegyŸk hozz‡: a kšnyvelŽsben a sz‡ml‡knak magukt—l egyezniük kell, ez a gondos sz‡mlavezetŽs szinte automatikus eredmŽnye, ‡m a sz—ban forg— v‡llalatn‡l ez nem mindig van ’gy, s akkor kitűnt, hogy a sz‡ml‡kat lehet сводить (tkp. šsszehoz), знакомить (tkp. šsszeismertet) vagy подводить (tkp. r‡vezet).87 Amikor a kšvetelŽs Žs a tartoz‡s nem egyezik, akkor mondj‡k: дeбeт крeдит обгоняeт, (tkp. a kšvetel lekšršzi a tartozik-ot) vagy ford’tva. А sztorn—z‡s — ellenkšnyvelŽs — szlengneve а подкраска (tkp. sz’nezŽs, a magyarban: tšrlŽs). Sztorn—zni annyi mint подкрасить (tkp. sz’nez).88 Ezeket az ut—bbi szlengkŽpződmŽnyeket akkor foghatjuk fel a

85 A di‡knyelvekről Žs a z‡rt oktat‡si intŽzmŽnyek nyelvŽről ld. Изборник развeдчика, 1896/II; Сeнсирская воeнная школа во Франции [A Saint Cyr-i katonaiskola Franciaorsz‡g-ban] (a LÕillustration c. foly—irat alapj‡n). KLUGE 1895; MOCH 1911 stb. E di‡knyelvek egyik Žrdekes saj‡toss‡ga kŸlšnšsen szorosan egybefűzi a Saint-Cyr-i iskola Žs a műszaki egyetem nyelvŽt: ez a ršvid’tŽsek ir‡nti vonzalom. Erre ALBERT-LŽVY–PINET (1894) előszava kŸlšn felh’vja a figyelmet.

86 A magyar szakszlengben: bontj‡k. (A ford.)87 Ezeket a magyar szakszleng ’gy fejezi ki: Ÿtkšztet, v‡gat. (A ford.)88 Много крашeно [sok a festŽs] azt jelenti: a sz‡ml‡kban hib‡k vannak. A sztorn—

blokkokon piros har‡ntcs’k tal‡lhat— (az œn. kop’rkimutat‡sr—l van sz— — Az orosz szerk.)

120

A szakmai nyelv szlengelemei

munkaritmus zavarakŽnt, ha elmondjuk, hogy sztorn—z‡ssal a kšnyvelŽsi hib‡kat szokt‡k kijav’tani. Az Žves besz‡mol—k kŽsz’tŽsekor a legmelegebb időszak a kšnyvelŽsben a gyakran nagy méretű kimutat‡sok elkŽsz’tŽse. Ezeket простыня (tkp. lepedő)89 nŽven illetik. Ha pontatlan adatokra ŽpŸlnek, akkor ezeket az űrlapokat фармазонский-oknak (tkp. nihilista) nevezik, s ebben az esetben липовый баланс-ot (tkp. hamis mŽrleg)90 tŸkršznek. Annak ŽrdekŽben, hogy túl legyenek az éves beszámolón, sikerŸljšn elfogadtatniuk a mŽrleget, a legkŸlšnbšzőbb fortŽlyokhoz folyamodnak, például замораживают счeта (tkp. befagyasztj‡k a sz‡ml‡kat)91, vagyis œgy tesznek, hogy az adott sz‡ml‡n ne legyen pŽnzmozg‡s, сбивают в кучу (tkp. egy csom—ba terel) — ez Žppen az ellenkezőjŽt jelenti annak, hogy растаскивать по счeтам stb.

A szavak egy rŽszét a v‡llalaton belŸl a kšzgazd‡szokkal közösen használják, például франко потолок (tkp. a plafonr—l vett adatok)92

проeктировать с чистого мeста (tkp. tiszta helyről tervez)93, эстраполировать потолок (tkp. extrapol‡lja a plafont), сдeлать в потолочных мeтрах (tkp. plafonr—l vett mŽterekben kŽsz’t, vagyis nem lŽtező nagys‡gokban, a magyarban lŽgből kapott mŽretekben), навeртeть калькуляцию (tkp. felcsavarja a kalkul‡ci—t ti. sz‡mol—gŽp seg’tsŽgŽvel)94

stb. A kšnyvelŽsben dolgoz—k szlengszavainak egy rŽsze durv‡n erotikus jellegű, s ezŽrt itt nem idézhetjük őket.

A szlengszavak meglŽte teh‡t nyilv‡nval—an bizony’tja, hogy az adott v‡llalatn‡l a kšnyvelŽs nem mindig Žs nem mindenben megy a szab‡lyok szerint, s a hanyagul összeállított számviteli terv, a munkában elkövetett hib‡k, az ’r‡sbeli besz‡mol—kkal val— tœlterhelŽs komoly zavart okoz a munkafolyamatban.

A szlengsz—k eredete teh‡t šsszefŸgg a vŽletlen betšrŽsŽvel az ember t‡rsadalmi-termelŽsi tevŽkenysŽgŽbe. A fentebb idŽzett szlengsz—-keletkezŽsi pŽld‡k bizonyos mŽrtŽkben „ide‡lisak” Žs kivŽteles jellegűek: valamennyi a termelŽs hat‡s‡nak kšzvetlen eredmŽnyeként jött létre. Az esetek nagyobbik rŽszŽben azonban a helyzet j—val bonyolultabb: a hat‡sok keresztezik egym‡st, az ember beszŽde Žs gondolkod‡sa pedig m‡sodlagos, ‡m mŽgis elŽggŽ erőteljes tŽnyezőkŽnt lŽp fel, ezŽrt a szlengbeszŽd egŽszŽre nŽzve meglehetősen nehŽz meg‡llap’tani minden egyes szlengsz— eredetŽt; kŸlšnšsen ott, ahol a sz— nem a termelŽsi, hanem — mint a hŽtkšznapi szlengben — az ideol—giai mozzanatokkal ‡ll kšzvetlen kapcsolatban. Ennek

89 A magyar szakszlengben ua. (A ford.)90 A magyarban ua. (A ford.)91 A magyar szakszlengben ua. (A ford.)92 A magyarban: hasra Ÿtve nyert adatok. (A ford.)93 A magyarban: tiszta lapr—l ind’t. (A ford.)94 A magyarban felsr—fol. (A ford.)

121

Dmitrij Lihacsov

ellenŽre az ‡ltalunk meg‡llap’tott szab‡ly — a szleng Žs a vŽletlen viszony‡r—l — egŽszŽben helyt‡ll—nak fogadhat— el. Ezt nem csup‡n a szleng saj‡tos lexikai šsszetŽtele bizony’tja, hanem a szlenghaszn‡l— szakm‡k jellege is.

Hogy mely foglalkozási ágakban jelentkezik a legnagyobb hajland—s‡g a szleng keletkezŽsŽre, az az elmondottak alapj‡n számunkra aligha kŽrdŽses.

Nyilv‡nval—, hogy azok a szakm‡k tartoznak ide, amelyekben a munkaszte-reot’pia vagy teljes egŽszŽben, vagy csaknem teljesen hi‡nyzik, esetleg ‡lland—an zavart szenved. PŽld‡ul azok, amelyek az elavult gazdas‡gi form‡ciókkal kapcsolatosak, vagy pedig ŽppensŽggel œjak, de mŽg nem elŽggŽ szil‡rdultak meg bennŸk a munkaform‡k, vagy pedig ahol mŽg nem honosodtak meg a ter-minus technikusok, vŽgŸl az olyanok, ahol a munka hatŽkonys‡ga a szemŽlyes kŽpessŽgektől, az egyŽn tehetsŽgŽtől fŸggően ingadozik.

Az olyan szakm‡k, melyekben a szleng a gazdas‡g Žs a t‡rsadalmi Žlet el-avult form‡ival fŸgg šssze, m‡r csaknem teljesen eltűntek. Például nincsenek m‡r tőzsdeŸgynškšk Žs spekul‡nsok, nincsenek utaz— Ÿgynškšk, —szeresek, hivat‡sos koldusok, hivat‡sos csempŽszek, v‡ndorkŽzművesek, v‡ndorŽnekesek, hamisk‡rty‡sok stb., akiknek a szlengjŽről mŽg olvasni lehet sz‡mos orsz‡gban.

E szakm‡k szlengjŽről sz‡mos publik‡ci—t tal‡lunk oroszul is egŽszen a 18. sz‡zadt—l kezdve mind a periodik‡kban (főkŽnt a kŸlšnfŽle nŽprajzi foly—iratokban), mind a szŽpirodalomban. Az angol irodalom már Shakespeare előtt említette a koldusok Žs tolvajok szlengjŽt. ƒrdekes adatokat mer’thetŸnk HOTTEN sz—t‡r‡b—l (1859), aki a kiskereskedők (az ún. patterers [fecsegők], handsellers [aj‡ndŽk‡rusok], cheap Jacks [olcsó ‡rusok], chive fencers [lopottkés-árusok], hand saws [háznál favágást vállalók], flying stationers [j‡rk‡l— ’r—szer‡rusok], chaunters [k‡nt‡l—k] stb.) jelentős szerepŽről ’r, hiszen csak Londonban mintegy 30 000 ilyen Žlt.

Kimer’tő teljessŽggel inform‡l erről francia nyelven SAINŽAN, a nŽmeteknŽl AVÉ-LALLEMANT (1858–1862) Žs KLUGE (1901).

A munka ezekben a szakm‡kban tökéletesen szervezetlen: a jšvedelmek rendszerint jelentŽktelenek, s esetenként ingadoznak. Régen egyes szlenghasz-n‡l— csoportokban teljesen primit’v volt a kereskedés: cserekereskedelem d’vott, az ‡rak ingadoztak, fenn‡lltak a mŽrleggel val— csal‡s kŸlšnbšző lehetősŽgei. Ezekben a szlengekben nem szabad tolvajnyelvi kšlcsšnzŽst l‡tni, amint ezt egyes kutat—k teszik.

A mi v‡ndorkereskedőink nyelvŽnek tŸzetesebb vizsg‡lata is azt mutatta ki, hogy szavaiknak a j— harmada csak šn‡ll—an keletkezhetett. Idetartoznak a ke-reskedŽssel Žs munk‡juk saj‡toss‡gaival šsszefŸggő szavak (pl. a mŽrlegek Žs alkatrŽszeik neve), a paraszti Žletm—d egyes t‡rgyainak, a j—sz‡goknak az elnevezŽsei, s vŽgŸl az œjgšršg nyelvből val— ‡tvŽtelek, amellyel a v‡ndorkeskedők nyilv‡nval—bb m—don kerŸltek kapcsolatba, mint a tolvajok.

122

A szakmai nyelv szlengelemei

MinŽl szervezettebb teh‡t egy szakm‡ban a munka, ann‡l kevŽsbŽ szlenge-sedik.

A szlengtől menedŽket jelent b‡rmely p‡lya, b‡rmely sztereot’pia, valamint a termelŽs folyamatoss‡ga Žs racionalit‡sa. TegyŸk fel egy pillanatra, hogy a v‡ndorkereskedők munk‡ja a kšvetkező sablon szerint megy vŽgbe: mind-egyikŸk egy meghat‡rozott, mindig azonos sz‡mœ falut j‡r be, mindenŸtt azonos sz‡mœ h‡zban fordul meg, Žs mindegyikben ugyanannyi ‡rut vesznek tőle fix ‡ron. TegyŸk fel azt is, hogy nem mŽr el semmit Žs nem ršvid’t meg senkit, nem kell šsszeh’vnia a v‡s‡rl—kat Žs hosszasan kopogni a kapuikon, — nos, ebben az esetben a v‡ndorkereskedő sem használna tšbb szlengsz—t, mint például egy postás vagy egy szövetkezeti tag.

A kšvetkező kŽrdŽs szintŽn nem tœl bonyolult: milyen korszakokban fejlődik a szleng a leginkább? A szleng kŽpződŽsŽre a szervezett gazd‡lkod‡s korszakai a legkevŽsbŽ alkalmasak, amikor nincsenek v‡ls‡gok, v‡ltoz‡sok, nem alakulnak ‡t a megszokott sztereot’pi‡k. Viszont a kapitalizmus termŽszetesen kŸlšnšsen hajlamos a szlengesedŽsre, kŸlšnšskŽppen az eredeti tőkefelhalmoz‡s korában. A szlengek az ‡tmeneti korszakokban jelennek meg, amikor v‡ltoznak a gazdas‡gi sztereot’pi‡k; jelesen az ipari forradalom időszaka Angli‡ban sok olyan szlengsz—t szŸlt, amely az œj jelensŽgekkel, sőt egyenesen az œj gŽpekkel van kapcsolatban. Korunk sz‡mos műszaki terminusa is emocion‡lis-expressz’v kŽpződmŽny volt a maga idejŽben, például sow Õforma az izz— ŽrcnekÕ (tkp. koca), vagy pig Õkihűlt buga (vastšmb)Õ (tkp. disznó).

A halkonzerviparban a gŽpes’tŽs például kŸlšn szlengsz—t szŸlt a zsigere-lőgŽp jelšlŽsŽre, amely egyszerre tšbb tucatnyi munk‡st helyettes’t — ez a жeлeзный китаeц95 (tkp. vas k’nai). çltal‡ban meg kell jegyezni, hogy az œj je-lensŽg, amennyiben megszeg bizonyos sztereot’pi‡kat, igen gyakran szlengsz—t igényel, amely kŽsőbb, œjabb sztereot’pi‡k megjelenŽsŽvel, m‡r normat’v technikai kifejezŽssŽ v‡lik, s elvesz’ti emocion‡lis jellegŽt.

M‡r a szlengesedő szakm‡k puszta felsorol‡sa is azt a gondolatot Žbresztheti bennŸnk, hogy šsszefŸggŽst l‡ssunk a nyelv szlengjelensŽgei Žs főkŽnt a kapitalizmus kšzštt. VegyŸk például a p‡rizsi gŽpkocsivezetőket. Az ő nyelvŸkben m‡r teljesen kialakult szlengről beszŽlhetŸnk: a csaknem a lumpenprolet‡r szintjŽre lecsœsz— „utasvad‡sz argójáról”, aki a vŽletlenből Žl s (a konkurencia folyt‡n) gyakran elvesz’ti az oszt‡lyszolidarit‡s ŽrzŽsŽt. Aligha szorul magyar‡zatra, milyen nagy a szerepe a szleng keletkezŽsŽben az egyes szakm‡kon belŸl megnyilv‡nul— szeparatista, anarchisztikus tendenci‡knak. EzŽrt van az, hogy a fejlett oszt‡lyszolidarit‡ssal rendelkező szakm‡k szinte alig szlengesednek el. A szlenget teh‡t nyugodtan

95 A rongytŽpő gŽp, mely szintŽn sok segŽdmunk‡st helyettes’t, a волк (tkp. farkas), az angolban pedig a devil (tkp. šrdšg) nevet kapta.

123

Dmitrij Lihacsov

jellemezhetjŸk úgy, mint a kapitalista gazdas‡g anarchi‡j‡nak kšvetkezmŽnyŽt Žs kifejeződŽsŽt, az anarchista lumpenproletari‡tus ideol—gi‡jakŽnt.

A tőkŽs gazdas‡g anarchi‡ja, a v‡ls‡gok Žs a spontán erők nagyar‡nyœ betšrŽsei, a vŽletlenek a tőkŽs gazdas‡g ellentmond‡soss‡g‡val egyŸtt a leg-kedvezőbb viszonyokat teremtik meg a sz‡mtalan szlenghaszn‡l— csoport megjelenŽsŽre.

ENGELS a kšvetkezőkŽppen jellemzi a vŽletlen szerepŽt korának tőkŽs t‡r-sadalmában: „Az emberek ellenben minŽl jobban elt‡volodnak a szűkebb Žrtelemben vett ‡llatt—l, ann‡l ink‡bb maguk csin‡lj‡k tšrtŽnelmŸket, tudatosan, ann‡l csekŽlyebb lesz előre nem l‡tott hatásoknak, nem-ellenőrzött erőknek a befoly‡sa erre a tšrtŽnelemre, ann‡l pontosabban felel meg a tšrtŽnelmi eredmŽny az előzetesen megállapított cŽlnak. Ha azonban ezt a mŽrcŽt helyezzŸk az emberi tšrtŽnelemre, ak‡r a jelenkor legfejlettebb nŽpeire is, azt tal‡ljuk, hogy mŽg mindig kolossz‡lis ar‡nytalans‡g ‡ll fenn a kitűzštt cŽlok Žs az elŽrt eredmŽnyek kšzštt, hogy az előre nem l‡tott hat‡sok tœlsœlyban vannak, hogy a nem-ellenőrzštt erők j—val hatalmasabbak a tervszerűen mozg‡sba hozottaknál”. (ENGELS 1952: 14–5).96

A fő dialektikus ellentmond‡s teh‡t, amely az erőteljesen fejlett szlengeket Žletre h’vta, nem m‡s, mint ‡ltal‡ban az emberi tevŽkenysŽg tudatos jellege (amennyiben az ember kŸlšnbšzik az ‡llatt—l) Žs a tőkŽs gazdas‡g šntudatlan, vŽletlen elemei kšzštti ellentét. Nem nehŽz Žszrevenni, hogy ez šsszefŸgg a tő-kŽs t‡rsadalom fő ellentmond‡s‡val, amely a termelŽs t‡rsadalmi jellege Žs a munka termŽkei kisaj‡t’t‡s‡nak egyŽni m—dja kšzštt áll fenn.

V.A t‡rsadalmi kšrnyezetet kšrŸlvevő lŽt bizonyos jelensŽgei teh‡t

lŽtrehozz‡k a szlengsz—t. A konkrŽt kšrnyezeten Žs konkrŽt kŸlső helyzeten k’vŸl ez a sz— m‡r h’j‡n van a szlengre jellemző Žrzelmi kifejezőerőnek. Ez az oka annak, hogy a szlengszavak nem kŽpesek akad‡lytalanul elterjedni a szlenghaszn‡l—k z‡rt Žs korl‡tozott kšrŽn k’vŸl, s hogy a mœltbeli szlengszavak m‡ra teljesen Žrthetetlenek Žs „tal‡nyosak” a sz‡munkra, nem ŽrzŽkeljŸk jellegzetes Žrzelmi sz’nezetŸket.

Vajon az, ahogy mi fogjuk fel például a vlagyimiri v‡ndorkereskedők vagy az ugori szab—k szavait, šsszehasonl’that—-e azzal, ahogyan ők maguk ŽrzŽkeltŽk? A v‡ndorkereskedők sz‡m‡ra ezek a szavak mind emocion‡lis erejűek voltak, sz‡munkra viszont m‡r nem.

MŽg egyszer hangsœlyozzuk: a szleng mindig valamely z‡rt t‡rsadalmi cso-port nyelve, a leggyakrabban olyanŽ, amely elvesztette kapcsolat‡t az oszt‡ly‡-val; „ideol—giai”, „šsszeeskŸvői” jellege nagyon is erőteljes. Azok a különálló

96 Magyar fordítása: ENGELS: A termŽszet dialektik‡ja. In: Karl Marx és Friedrich Engels művei. 20. kötet. Bp., 1963. 336.

124

A szakmai nyelv szlengelemei

szlengszavak, amelyeket a magasan kvalifik‡lt szakm‡k nyelvŽben előfordulnak, csak megerős’tik ezt.

Hangsœlyozand— az is, hogy a szakmai nyelvek sz—kincse tov‡bbi alapos vizsg‡latot igŽnyel. A nyilv‡nval— szlengszavakon Žs szakszavakon k’vŸl tal‡lunk bennŸk m‡s olyan sz—kateg—ri‡kat is, amelyeket nehŽz lenne ide vagy oda sorolni. A pomoroknak, az Žszaki tengermellŽk lakosainak saj‡tos foglalkoz‡si viszonyai olyan szavakat szŸltek, amelyeknek a kifejezőkŽpessŽge lŽnyegesen kŸlšnbšzik a szlengszavakŽt—l. Olyan oltalmat kŽrő, becŽző jellegű szavaikra gondolok, mint a батюшко Õ—ce‡nÕ (tkp. ap‡csk‡nk), вздохнул батюшко Õa dag‡lyt ap‡ly kšveti vagy ford’tvaÕ (tkp. ap‡csk‡nk fels—hajtott), духами припадат батюшко Õork‡nszerű tengeri viharÕ (tkp. haragszik ap‡csk‡nk), дружиться к бeрeгу Õa part mentŽn halad a hal‡szhaj—valÕ (tkp. bar‡tkozik a parttal); valamint a szŽl kŸlšnbšző megsz—l’t‡sai: припади-ка вeтeрка, у нас лодка нe водка (tkp. csillapodj le, szelecske, a cs—nakunk nem vodka) stb.97

Azt is meg kell mŽg jegyezni, hogy a szlengszavakon Žs a szakszavakon k’-vŸl minden szakmai nyelvben van a szavaknak mŽg egy nagy csoportja, melyek azt jelzik, hogy használójuk elsaj‡t’totta a szakmát. M’g a k’vŸl‡ll—kkal folytatott beszŽlgetŽsben a szlengszavakat gondosan kerŸlik, ezeket viszont nemcsak hogy lŽpten-nyomon haszn‡lj‡k, s ‡ltaluk ki is szor’tj‡k a köznapi nyelv megfelelő szavait, hanem ez az adott jelensŽg ir‡nti hivatásos viszonyt is jelzi.

A szlengsz— sikertelensŽget, érzelmi kitörést, szervezetlensŽget jelšl, a szleng a szakm‡ban csak akkor lehetsŽges, amikor rabl— viszony ‡ll fenn a gazd‡lkod‡ssal, a termelŽsi folyamattal szemben, m’g a sz—ban forg— t’pusœ szavak, Žppen ellenkezőleg, arr—l tanœskodnak, hogy az illető teljesen ura a termelŽsi folyamatnak, s haszn‡l—ja „munkabe‡ll’t—d‡s‡r—l” van sz—.

A vakol—munk‡s soha nem mond olyat, hogy a p‡rk‡nyt дeлают (csin‡lj‡k) azt csak тянут vagy вытягивают (hœzz‡k); amint az ‡cs sem Žp’ti a h‡zat, hanem рубит (‡csolja), nem дeлаeт (kŽsz’ti) az ajt—- vagy ablaktokokat, hanem вяжeт (illeszti); a kőműves nem кладeт (rakja) a tŽgl‡t a malterra, hanem подливаeт (al‡šnti); a kubikos is az usz‡lyra nem вeзeт (viszi) a talicsk‡t, hanem катит (tolja) stb.

97 A hal‡szok nyelvŽről ld. DUROV 1929. Cikkek Žs sz—jegyzékek tal‡lhat—k a kšvetkező kiadv‡nyokban: Записки Гидрографичeского дeпартамeнта Морского министeрства (с 1844 по 1852 г., ч. II–IV, VI–VIII, X); Записки имп. Казанского экономичeского общeства (1856, № 12); Морской сборник (1854, т. ХI, № 1, 3); Журнал Министeрства народного просвeщe-ния (ч. I, VI, VIII); Отeчeствeнныe записки (1852, II; 1853, III) stb.

Tanuls‡gos megjegyezni, hogy a vil‡g jellegzetesen vad‡sz szemszšgű, kŽt t‡borra való fel-oszt‡sa tŸkršződik az ellenkező szavak csoportj‡ban is, ezek m‡r nem az elemekre, hanem a vad‡sz— emberre vonatkoznak: a карбас-t (’kisebb evezős vagy vitorl‡s teherhaj—’) például a pomorok lekicsinylően посудина-nak (tkp. edŽny) nevezik…

125

Dmitrij Lihacsov

KŸlšnšsen gyakran tal‡lkozunk a szakmai nyelvben a идти/ходить igŽkkel: a hal például a hal‡szokn‡l nem плывeт (œszik), hanem идeт (j‡r); a koz‡kok a lovon nem eздят (tkp. utaznak; minden nem gyalogos sz‡razfšldi helyv‡ltoztat‡s igŽje), hanem ходят (mennek); а tengerŽszeknŽl а haj—k идут (mennek); a vasutasokn‡l a vagonok szintŽn идут, nem pedig eдут; a fav‡g—kn‡l a dőlő fa is идeт; a sz’nŽszeknŽl a darab идeт vagy доходит (eljut) a nŽzőkig stb. RŽgi iratokban tal‡lkozunk ezzel a kifejezŽssel: струговой ход ’b‡rkamenetÕ, amiből az kšvetkezik, hogy a b‡rk‡k is ходили (j‡rtak), amint a v‡ndorkereskedők is ходили, noha szekereken kšzlekedtek.98

A kifejezetten szakmai terminusok mindennapi Žletbe val— ‡tvitelének Žr-dekes (Žs kŸlšnšsen a tengerŽszeknŽl gyakori) esetei bizony’tj‡k, hogy a szak-mai kifejezŽsek, bár a szlenggel ellentŽtes jellegűek, a szlengkŽpződmŽnyek alapjául szolg‡lhatnak, például abattre sur le bon ou sur le mauvais bord Õvan vagy nincs sikere egy v‡llalkoz‡sbanÕ (tkp. j— vagy rossz széloldalra tŽr el), courir un vilain bord (tkp. rosszul ‡ll’tja a vitorl‡t a szŽlnek) ŽletveszŽlyesen megbetegedett vagy nehŽz helyzetben lŽvő emberről; ętre ŕ bout de bord Õereje fogyt‡n van, tŸrelmŽt veszti, nincs pŽnze, nagybetegÕ (tkp. ellenszélben van); courir des bordŽes dans la conversation Õelhœzza a beszŽlgetŽstÕ (tkp. nekifut a beszŽlgetŽsnek); arriver tout plat Õenged, ellenkezŽs nŽlkŸl beleegyezikÕ (tkp. h‡tszŽlre ‡ll); avoir un tour dans ses cables Õbeteg vagy gyšnge a l‡baÕ (tkp. csavarod‡s van a k‡beleiben)99 stb.

Az anyag egésze mŽg gondos vizsg‡latot igŽnyel.

Irodalom

ALBERT-LŽVY–PINET, G. (1894): L’argot de lÕX, illustrŽ par les X [X argot-ja, példák-kal]. Paris. (1905. Žvi kiad‡sban is)

ARTYEMJEV 1884 = АРТЕМЬЕВ, А. И.: Описание рукописей, хранящихся в библиоте-ке Имп. Казанского ун-та [A kazanyi császári egyetem könyvtárában őrzött kéziratok leírása]. In: Летопись занятий Археогр. комиссии, 1876–77 гг. Санкт Петербург. Вып. 7. с. 1–372.

AVÉ-LALLEMANT, F. C. B. (1858–1862): Das deutsche Gaunerthum… [A nŽmet tolvajvil‡g…]. I–IV. Leipzig, Brockhaus.

98 „Az ofenyek egym‡s kšzštt soha nem mondj‡k azt, hogy ez Žs ez приeхал (’megŽrkezett’, ti. kocsin j‡rtak), hanem hogy пришeл (’megjštt’)” (TYIHONRAVOV 1857). — Az oroszban megkülönböztetik a közlekedési eszközön (eхать) és a gyalogosan történő mozgást (идти). (A szerk.)

99 A pŽld‡k a MorszJaz. 1852 tanulm‡nyb—l val—k; ld. mŽg LANDELLE 1859. Vš. az oroszban: пришвартоваться к барышнe ÕudvarolÕ (tkp. kikšt egy l‡ny mellett), дeржать курс на вeст Õel akar hagyniÕ (tkp. nyugati ir‡nyt tart), кинуть якорь ÕmegnősŸlÕ (tkp. horgonyt vet) stb.

126

A szakmai nyelv szlengelemei

BALZAC (1847): La derničre incarnation de Vautrin [Vautrin utols— megtestesŸlŽse]. Paris.

BERGSON, H. (1900): Le rire. Essai sur la signification du comique [A nevetŽs. (Tanul-m‡ny a komikus jelentőségŽről)]. Paris. | HENRI BERGSON: A nevetés. Ford. Szávai Nándor. 3., változatlan kiadás. Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1994.

BORROW, G. (1843): The Zincali, or an Account of the Gypsies of Spain [A zincali avagy besz‡mol— a spanyol cig‡nyokr—l]. London.

BORZSKOVSZKIJ 1889 = БОРЖКОВСКИЙ, В.: Лирники [A lirnyikek (Vak énekes ván-dorkoldusok)]. In: Киевская старина, т. 26, с. 653–708.

BOUTMY, E. (1874): Les typographes parisiens. Suivis d’un petit dictionnaire de la lan-gue verte typographique [Párizsi nyomdászok. (Megfigyelések a nyomdászargó kis-szótáráról)]. Paris.

BOUTMY, E. (1883): Dictionnaire de l’argot des typographes [A nyomdászok argójának szótára]. Paris.

BREJTMAN 1901 = БРЕЙТМАН, Г. Н.: Преступный мир. Очерки из быта профессио-нальных преступников [A bűnözők világa. A hivatásos bűnözők életéből]. Киев.

BUTUZOV 1867 = БУТУЗОВ, В.: Словарь особeнных слов, фраз и оборотов англий-ского народного языка [Az angol nŽpnyelv kŸlšnleges szavainak, mondatainak Žs fordulatainak sz—t‡ra]. Санкт Петербург.

DAL 1852 = ДАЛЬ, В. И.: О наречиях русского языка [Az orosz nyelvj‡r‡sokr—l]. Санкт Петербург.

DAUZAT, A. (1923): La langue franaise dÕaujourdÕhui. Évolution, problmes actuels [A mai francia nyelv. Fejlődése, aktuális problémái]. Paris, Colin.

DAUZAT, A. (1918): LÕargot de la guerre, dÕaprčs une enquęte auprčs des officiers et soldats [A h‡borœ argója, tisztek Žs katon‡k ‡ltal kitšltštt kŽrdő’vek alapj‡n]. Paris.

DAUZAT, A. (1922): La vie du langage [A nyelv Žlete]. Paris, Colin.DAUZAT, A. (1929): Les argots. Caractres, évolution, influence [Az argók. (Jellegük,

fejlődésük, hatásuk)]. Paris, Delagrave.DŽCHELETTE, F. (1918): LÕargot des poilus. Dictionnaire humoristique et philologique

du langage des soldats de la Grande guerre de 1914 [A bak‡k argója. Az 1914-es nagy h‡borœ katon‡i nyelvŽnek humoros Žs filol—giai sz—t‡ra]. Paris.

DELVAU, A. (1876): Dictionnaire de la langue verte. Argots parisiens comparés [A tol-vajnyelv szótára. (A párizsi argók összevetése)]. Paris, Dentu.

DOBROVOLSZKIJ 1897 = ДОБРОВОЛЬСКИЙ В. Н.: О дорогобужких мещанах и их шуб-райском или кубрацком языке [A dorogobuzsi kézművesek subraj vagy kubrac nyelvéről]. In: Изв ОРЯС, т. 2, кн. 1–2, 320–52.

DUROV 1929 = ДУРОВ, П. М.: Опыт тeрминологичeского словаря рыболовного промысла Поморья [Az Žszaki tengermellŽk hal‡szati terminol—giai sz—t‡r‡nak k’sŽrlete]. Соловки.

ENGELS 1952 = ЭНГEЛЬС, Ф.: Диалeктика природы [A termŽszet dialektik‡ja]. Мо-сква, Госполитиздат.

ESNAULT, G. (1919): Le Poilu tel qu’il se parle, dictionnaire des termes populaires ré-cents et neufs employés aux armées en 1914-1918, étudiés dans leur étymologie, leur développement et leur usage [A baka, ahogy beszél. A hadseregben 1914 és

127

Dmitrij Lihacsov

1918 között használt régi és új kollokviális kifejezések, illetve etimológiájuk, fejlődésük és használatuk tanulmányozása]. Paris.

FOWLER, H. W. (1927): A dictionary of modern English usage [A modern angol nyelv-haszn‡lat sz—t‡ra]. Oxford.

FREUD = ФРEЙД, З.: Отроумиe и eго отношeниe к бeссознатeльному [A szellemes-sŽg Žs viszonya a tudatalattihoz].

GOLISEV 1880 = ГОЛЫШЕВ, И. А.: Проводы офеней в дорогу из дому для торговли и разговор их на своем искусственном языке [A vándorkereskedők búcsúztatása otthonról, valamint beszélgetésük az ő mesterséges nyelvükön]. In: Ежегодник Владимир. губ. стат. ком. Т. 3, с. 227–232.

GRASSERIE, R. DE LA (1907a): Étude scientifique sur lÕargot et le parler populaire [Tu-dományos értekezés az argóról és a népi beszédről]. Paris, H. Daragon.

GRASSERIE, R. DE LA (1907b): Du langage subjectif, biologique ou émotionnel et socio-logique ou révérentiel opposée au langage psychologique de la pensée [Az egyŽni, biol—giai vagy Žrzelmi Žs szociol—giai vagy tiszteletre mŽlt— nyelvről a gondolkodás lélektani nyelvével összevetve]. Paris.

GRASSERIE, R. DE LA (1909): Des parlers des diffŽrents classes sociales [A kŸlšnbšző t‡rsadalmi oszt‡lyok beszŽdŽről]. Paris.

GŸNTHER, L. (1919): Die deutsche Gaunersprache und verwandte Geheim- und Berufs-sprachen [A nŽmet tolvajnyelv és a vele rokon titkos- és szaknyelvek]. Leipzig.

GYIJEV 1865 = ДИЕВ М., Я.: Какой народ в древние времена населял Костромскую сторону, и что известно об этом народе? [Milyen nép élt a régmúlt időkben a kosztromai tájon, és mit tudunk erről a népről?]. In: Чтeния в Общeствe истории идрeвностeй российских. Кн. 4, с. 167–178.

HOTTEN, J. C. (1859): A Dictionary of Modern Slang, Cant, and Vulgar Words [A mo-dern szleng, a tolvajnyelv Žs a vulg‡ris szavak sz—t‡ra]. London.

HUGO 1953 = ГЮГО, В.: Собр. соч. в 15 томах [Összegyűjtött művei 15 kötetben]. Москва.

IRWIN, G. (1930): The New American Underworld Slang Dictionary [Az œj angol alvil‡gi szleng sz—t‡ra]. London.

KAJDALOV 1876 = КАЙДАЛОВ, А. Т.: О предках прасолов и офеней [A marhakupecek és vándorkereskedők elődeiről]. Санкт Петербург.

KLETNOVA 1927 = Символика украс Смолeнского края [A szmolenszki t‡j d’sz’tő jelkŽpei]. In: Труды смолeнких городских музeeв, вып. I. Смолeнск

KLUGE, F. (1895): Deutsche Studentensprache [A nŽmet di‡knyelv]. Strassburg.KLUGE, F. (1901): Rotwelsch, Quellen und Wortschatz der Gaunersprache und der ver-

wandten Geheimsprachen [Rotwelsch. (A tolvajnyelv és a vele rokon titkosnyelvek forrásai és szókincse)]. Strassburg.

KLUGE, F. (1911): Seemannssprache. Wortgeschichtliches Handbuch deutscher Schifferausdrücke älterer und neuerer Zeit [A tengerŽsznyelv. (A régebbi és újabb idők német hajóskifejezéseinek szótörténeti kézikönyve)]. Halle, Buchhandlung des Waisenhauses.

KOPORSZKIJ 1927 = КОПОРСКИЙ, С.: Воровской язык в срeдe школьников [A tolvaj-nyelv az iskol‡sok kšrŽben ]. In: Вeстник просв., № 1.

KRAPP, G.–BRADLEY, H. (1930): Slang [A szleng]. In: Encyclopaedia Britannica XX. 14. kiad‡s.

128

A szakmai nyelv szlengelemei

LANDELLE, G. DE LE (1859): La langue des marins [A tengerŽszek nyelve], Paris.LARCHEY, L. (1889): Nouveau supplément du dictionnaire d’argot [Új kiegészítés az

argószótárhoz]. Paris, Dentu.LEBEGYEV (1909) = ЛЕБЕДЕВ, В.: Словарь воровского языка [Tolvajnyelvi sz—t‡r].

Вестник полиции, № 22–24.LIHACSOV 1935 = ЛИХАЧEВ, Д. С.: Чeрты пeрвобытного примитивизма воровской

рeчи [A tolvajnyelv ősi primitivizmus‡nak a von‡sai]. In: Язык и мышлeниe, т. III–IV. | DMITRIJ LIHACSOV: A tolvajnyelv ősi primitivizmus‡nak a von‡sai. In: A szlengkutatás 111 éve. Szerk. VÁRNAI JUDIT SZILVIA és KIS TAMÁS. Debrecen, 2002. 27–80.

LUNACSARSZKIJ 1935 = ЛУНАЧАРСКИЙ, А. В.: О смeхe [A nevetŽsről]. In: Литeратур-ный критик, № 4)

LUPOVA 1927 = ЛУПОВА Е. П., Из наблюдений над речью учащихся в школах II ступени Вятского края [Megfigyelések a vjatszki terület középiskolásainak beszéde körében]. In: Труды Вятского научно-исслед. института краеведения. Т. 3, 105–25.

MAKAROV 1846–1848 = МАКАРОВ, М. Н.: Опыт русского простонародного слово-толковника. Буквы А–Н [K’sŽrlet az egyszerű orosz nŽp beszŽdŽnek sz—magyar‡zat‡ra. A–N.]. In: Чтения Имп. Моск. общ-ва истории и древностей рос. 1846–1847: кн. 3, 4, 7, 9; 1847–1848: кн. 1–5, 9.

MARTINOV 1870 = МАРТЫНОВ П., Одоевские прасолы и их особенный разговорный язык [Az odojevi marhakupecek és különleges társalgási nyelvük]. In: Тульские губ. ведомости, 30 сент. № 44.

MOCH, G. Lexique-vocabulaire de lÕargot de lÕƒcole polytechnique [A műszaki egye-tem argój‡nak sz—t‡ra]. Paris, 1911

MorszJaz. 1852 = Морской язык у французов [A francia tengerŽsznyelv]. Морской сборник, № 10.

MorszSzbor. = Морской сборник 1854, т. ХI, № 1, 3.NICEFORO (1909): Conseils d’un vieil adjudant ŕ un jeune soldat [Egy šreg tšrzsőrmes-

ter tan‡csai egy fiatal katon‡nak]. Paris.NICEFORO (1912): Le gŽnie de lÕargot [Az argó szelleme]. Paris.NODIER, CH. (1834): Notions ŽlŽmentaires de linguistique [A nyelvŽszet

alapfogalmai]. Paris.NYIKOLAJCSIK 1890 = НИКОЛАЙЧИК, Ф. Д.: Отголосок лирницкого языка [A vak éne-

kes vándorkoldusok nyelvének utóhatása]. In: Киeвская старина. Т. 29, с. 121–130.

PALLASZ 1790–1791 = ПАЛЛАС: Сравнительный словарь всех языков и наречий по азбучному порядку расположенный [Minden nyelvek és tájszólások szótára, me-lyek betűrendben elhelyeztettek]. Санкт Петербург. Ч. 1–4. (Kb. 200 „по-суздаль-ски” jelzŽsű sz—.)

RIBNYIKOV 1927 = РЫБНИКОВ, М.: Об искажении и огрубении речи учащихся [A ta-nulók nyelvének eltorzulása és eldurvulása]. In: Родной язык в школе, кн. 1, с. 243–255.

SAINŽAN, L. (1907): L’argot ancien (1455–1850) [A rŽgi argó (1455–1850)]. Paris.SAINŽAN, L. (1912): Les sources de lÕargot ancien [A rŽgi argó forr‡sai]. Paris.

129

Dmitrij Lihacsov

SAINŽAN, L. (1915): L’argot des tranchées d’aprčs les lettres des Poilus et les Journaux du Front [A lšvŽsz‡rkok argója a katonák levelei és a fronton írt naplók alapján]. Paris.

SAINŽAN, L. (1920): Le langage parisien au XIXe sičcle [A p‡rizsi nyelv a 19. sz‡zad-ban]. Paris.

Saint Cyr = Сeнсирская воeнная школа во Франции [A Saint Cyr-i katonaiskola Franciaorsz‡gban] (a LÕillustration c. foly—irat alapj‡n)

SCHWOB, M.–GUIEYSSE, G. (1892): Étude sur l’argot français [Tanulm‡ny a francia ar-gór—l]. Mémoires de la Société de linguistique de Paris, 7: 33–56.

SEPOTYJEV 1927 = ШEПОТЬEВ, В.: Мова наших школярiв [Tanul—ink beszŽde]. Ет-ногр. вiсник, кн.3

SPERBER, H. (1923): EinfŸhrung in die Bedeutungslehre [BevezetŽs a jelentŽstanba]. Bonn.

TIMMERMANS (1922): LÕargot parisien [A p‡rizsi argó]. Paris.TONKOV 1930 = ТОНКОВ В. А., Опыт исследования воровского языка [A tolvajnyelv

kutatása]. Казань, Татполиграф.TrudObscs. 1820 =

1. Слова, употребляемые в Угличе. [Az Uglicsban haszn‡latos szavak]. In: Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 115–6.

2. A Nyerehta v‡ros Žs j‡r‡s lakosai ‡ltal haszn‡latos szavak, šsszegyűjtštte az ottani iskola tanfelŸgyelője, Jakov Sulgin:(a) Слова неизвестного языка [Egy ismeretlen nyelv szavai]. In: Труды Об-ва лю-

бителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 137–8.(b) Слова, употребляемые жителями города Галича и его уезда, собранные

учителями тамошнего уездного училища Дмитрием Ржевским и Яковом Аквилевым [A Galics v‡ros Žs j‡r‡s lakosai ‡ltal haszn‡latos szavak, šssze-gyűjtšttŽk az ottani iskola tan‡rai, Dmitrij Rzsevszkij Žs Jakov Akvilev ]. In: Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 139–41

3. GyűjtemŽny azon kŸlšnleges Žs saj‡ts‡gos kiejtŽsű szavakb—l, amelyeket a tveri korm‡nyz—s‡g lakosai haszn‡lnak. Kasin v‡rosban Žs j‡r‡sban:(c) Скрытые от прочих и между одними торговцами того же города и уезда

употребляемые названия денег, счетов и других вещей [Ugyanazon v‡ros Žs j‡r‡snak csak a kereskedői ‡ltal haszn‡lt Žs m‡sok előtt eltitkolt elnevezŽsei a pŽnzeknek, sz‡ml‡l‡soknak Žs egyebeknek]. In: Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 167–8.

(d) Отличные выражения, употребляемые Бежецкими гражданами в торговле [KŸlšnleges kifejezŽsek, amelyeket a bezseci polg‡rok a kereskedelemben haszn‡lnak]. In: Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 168–73.

4. A vidŽki egyszerű nŽp sz—l‡sainak gyűjtemŽnye, amelyeket a vlagyimiri kor-m‡nyz—s‡gban haszn‡lnak:(e) По Вязниковской округе [A vjaznyiki kšrzetben]. In: Труды Об-ва любителей

росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 214–5.

130

A szakmai nyelv szlengelemei

(f) Реестр слов офенского наречия (составленный стряпчим Владимирской удельной конторы А. А. Успенским) [A vándorkereskedők nyelvŽnek sz—re-gisztere (šssze‡ll’totta A. A. Uszpenszkij, a vlagyimiri koronabirtok-igazgat—s‡g felŸgyelője)]. In: Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 239–42.

(g) Список слов офенского наречия, объясняющий полный смысл оного, на российском языке (образцы разговора по-российски и по-офенски, при-ложенные к реестру А. А. Успенского) [A v‡ndorkereskedő nyelv szavainak list‡ja, mely orosz nyelven megmagyar‡zza annak teljes jelentŽsŽt (beszŽlgetŽs-mint‡k oroszul Žs vándorkereskedő nyelven, mellŽkelve A. A. Uszpenszkij szógyűjteményŽhez)]. In: Труды Об-ва любителей росс. словесности. Ч. ХХ. Летоп., Ч. 5., Москва. 242–3.

TYIHANOV 1891 = ТИХАНОВ П. Н.: Криптоглоссарий. Отрывок. (Представление глагола „выпить”) [Kriptoglosszárium. (Titkosnyelvi sz—jegyzŽk). Részlet. (Az iszik ige)]. Санкт Петербург, ценз. 2, 18 с.

TYIHANOV 1895 = ТИХАНОВ П. Н., Брянские старцы. Тайный язык нищих. Этногра-фический очерк [A brjanszki sztarecek. A koldusok titkosnyelve. Néprajzi tanul-mány]. Брянск. 4, 35 с., факс.

TYIHONRAVOV 1857 = Офени Владимирской губернии [A vlagyimiri kormányzóság vándorkereskedői]. In: Владимирской сборник. Материалы для статистики, этнографии, истории и археологии Владимирской губeрнии. Составил и издал К. ТИХОНРАВОВ. Москва. 22–7.

USZPENSZKIJ 1936 = УСПEНСКИЙ, Л.: Матeриалы по языку русских лeтчиков [AdalŽ-kok az orosz pil—tanyelvhez]. In: Язык и мышлeниe, VI–VII.

VAN GENNEP, A. (1908): Essai dÕune thŽorie des langues spŽciales [Értekezés a speci‡lis nyelvek elmŽletŽről]. Revue des Žtudes ethnographiques et sociologiques (1908. jœnius–jœlius) = VAN GENNEP 1909. II, 285–316.

VAN GENNEP, A. (1909): Religions, moeurs et lŽgendes [Vall‡sok, erkšlcsšk, legend‡k]. Paris.

VIDOCQ, E. F. (1837): Les voleurs, physiologie de leurs moeurs et de leur langage [A tolvajok, illetve erkölcseik és nyelvük fiziológiája]. I–II. Paris.

VINOGRADOV 1918 = ВИНОГРАДОВ, Н. Н.: Жгонский язык. Условный язык Привет-лужья Костромской губ. [A zsgon nyelv. A Vetluga-mellék (kosztromai kormány-zóság) egyezményes nyelve]. In: Изв. ОРЯС, т. 23, кн. 1, с. 89–105.

Zapiszki 1844–1852 = Записки Гидрографичeского дeпартамeнта Морского мини-стeрства (с 1844 по 1952 г., ч. II–IV, VI–VIII, X)

Zapiszki 1856 = Записки имп. Казанского экономичeского общeства (Н 12), ZSIRMUNSZKIJ 1936 = ЖИРМУНСКИЙ, В. М.: Национальный язык и социальныe диа-

лeкты [A nemzeti nyelv Žs a szociolektusok]. Лeнинград.

(Fordította Fenyvesi István)

131