Miskolci Egyetem

Gazdaságtudományi Kar

Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet

Magyar külgazdasági tevékenység a változás

tükrében –

a csatlakozás és a válság

Pásztor Tamás

2011.

2

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS .................................................................................................................................... 4

1. A KERESKEDELEM ELMÉLETI HÁTTERE ....................................................................... 7

1.1. A külgazdasági kapcsolatok területe ....................................................................................... 7

1.2. A kereskedelem jelentősége a nemzetgazdaságban ................................................................ 8

1.3. A kereskedelempolitika jelentősége ...................................................................................... 10

1.4. A kereskedelempolitika eszközei .......................................................................................... 12

2. AZ EURÓPAI UNIÓ KERESKEDELEMPOLITIKÁJA ...................................................... 14

2.1. A kereskedelempolitika szerepe az EU politikájában ........................................................... 14

2.2. Az EU kereskedelem kapcsolatok típusai ............................................................................. 17

2.3. Az Európai Unió kereskedelempolitikájának értékelése ....................................................... 19

2.3.1. Az Európai Unió világkereskedelemben betöltött szerepe ............................................. 20

2.3.2. Az EU kereskedelmi partnerei ....................................................................................... 25

2.3.3. Az EU-n kívüli kereskedelem áruszerkezete .................................................................. 31

3. A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA HATÁSA HAZÁNK KÜLGAZDASÁGI

KAPCSOLATAIRA ....................................................................................................................... 35

3.1. A magyar kereskedelem jellegzetességei az 1980-as évekig ................................................ 35

3.1.1. Az első világháborút megelőző időszak (1867-1914) ........................................................ 35

3.1.2. A két világháború közötti időszak (1914-1944) ................................................................. 36

3.1.3. A második világháború utáni időszak (1945-1975) ........................................................... 37

3.1.4. A magyar kereskedelem liberalizálásának folyamata ........................................................ 38

3.2. A magyar külgazdaság a közös kereskedelempolitika tükrében ........................................... 39

3.2.1. Az EU és hazánk kapcsolata a 2004-es csatlakozást megelőzően ..................................... 39

3.2.2. A kereskedelemnek a magyar gazdaságban betöltött szerepe ............................................ 40

3.2.3. A KGST-től a fejlett országokig ........................................................................................ 42

3.2.2. Németország, volt KGST kisállamok és Oroszország szerepe a csatlakozás előtt ............ 44

3.2.3. Áruszerkezet változása ....................................................................................................... 53

4. A MAGYAR KÜLGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ALAKULÁSA: A CSATLAKOZÁS

ÉS VÁLSÁG ................................................................................................................................... 58

4.1. Magyarország csatlakozása a Közösséghez .......................................................................... 58

4.2. A magyar kereskedelem elemzése a csatlakozást követően .................................................. 59

4.2.1. Szerkezeti nyitottság jellemzői a csatlakozás után ............................................................. 59

4.2.2. Nemzetközi cserearányok alakulása ................................................................................... 61

4.2.3. Nemzetközi szakosodás, specializáció ............................................................................... 63

3

4.3. A magyar kereskedelem alakulása ........................................................................................ 65

4.3.1. Hazai kereskedelmünk vizsgálata a csatlakozás után ......................................................... 65

4.3.2. Földrajzi jellemzők ............................................................................................................. 66

4.3.3. Áruszerkezet ....................................................................................................................... 75

ÖSSZEFOGLALÁS ....................................................................................................................... 78

IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................................ 81

TEXTZUSAMMENFASSUNG..................................................................................................... 84

MELLÉKLETEK .......................................................................................................................... 86

4

BEVEZETÉS

Munkámban Magyarország külgazdasági tevékenységének alakulását,

változását mutatom be. Elsősorban azt vizsgálom meg, hogy a közös

kereskedelempolitika milyen hatással volt hazánk külgazdasági kapcsolataira az

1980-as évek után, és hogy a külgazdasági tevékenység hogyan változott a

csatlakozás hatására. Pár szó erejéig kitérek majd arra, hogy az Amerikai Egyesült

Államokból útjára induló globális pénzügyi válságból kialakult gazdasági válság

milyen hatást gyakorolt országunk kereskedelmére, kereskedelempolitikájára.

Hogy miért ezt a témát választottam? A kereskedelem mindig is

megkérdőjelezhetetlen szerepet játszott a történelemben. Története egészen az

ókorig vezethető vissza. Mindenki ismeri a folyami kultúráknak (Egyiptom,

Mezopotámia, Indus, Kína), illetve a Földközi-tenger kultúráinak (Fönícia, Hellász,

Nagy Sándor Birodalma, Római Birodalom) életében a kereskedelemnek betöltött

jelentőségét. A kereskedelem nyomán meghatározó kapcsolat alakult ki például az

észak-itáliai kikötővárosok (Levantei), illetve az északi- és balti-tenger

kikötővárosai között (Hansa). Majd mindezek hatására Észak-Itáliától egészen a

Németalföldig terjedő útvonalon megjelent a szárazföldi kereskedelem. A nagy

földrajzi felfedezések pedig (Afrika, India, Mexikói-öböl) alapjául szolgáltak a

világkereskedelem kialakulásának. (Kuttor, 2009.)

A tőkés piacgazdaság illetve a nemzetállamok kialakulásával fejlett

munkamegosztás alakult ki az országok határain belül. A további fejlődés

szükségessé tette azonban, hogy az ország határain túlra is kiterjesszék a

munkamegosztást. Megjelentek és kialakultak a különbségek az egyes nemzetek

között. Ennek hatására az egyes nemzetek más-más ágakra specializálódtak. Mára

pedig már elmondhatjuk, hogy a külkereskedelem egy egész világot behálózó,

minden ország számára fejlődésük, jólétük, gazdagságuk kulcsát jelentő fogalommá

vált. (Káldyné, 2004.)

Fontosságáról Káldyné Esze Magdolna így vélekedik: „A nemzetközi

munkamegosztásba való bekapcsolódás ma már minden ország számára gazdasági

szükségszerűség. A külgazdasági kapcsolatok hozzájárulnak az ország gazdasági

5

fejlődőséhez, versenyképességének erősítéséhez, a fogyasztói igények

színvonalasabb kielégítéséhez. Külgazdasági kapcsolatok révén a gazdaságok egyre

több szálon kapcsolódnak össze, erősödik a kölcsönös függés és a kölcsönös

egymásra utaltság. Az országok gazdasági összefonódása ma már olyan mértékű,

hogy a külgazdasági faktor a világ valamennyi országában a gazdasági növekedés

fontos tényezője lett.”1

Hazánk Európa központjában, stratégiailag kiemelkedően fontos helyen

fekszik, egy olyan környezetben, ahol az áruk és szolgáltatások áramlása viszonylag

zavartalanul biztosított. Magyarország nyitott országnak számít, ki van szolgáltatva

más államoknak, így a külgazdasági politika és a külkereskedelem

megkérdőjelezhetetlenül hangsúlyos szerepet játszik országunk életében. 2004.

május elsején a 10 újonnan csatlakozó tagállamok sorában lépett be az Európai

Unióba. Munkámban megvizsgálom, hogy milyen előnyökhöz jutott, illetve milyen

hátrányokat szenvedett el országunk külkereskedelme a Közösséghez való

csatlakozás hatására, illetve hogyan változott kereskedelmünk és

kereskedelempolitikánk a belépés hatására. Pár szó erejéig kitérek majd arra, hogy a

válság mennyiben érintette károsan a kereskedelmet, megtorpant-e, és ha igen,

milyen mértékben, milyen területeken és mikor érhető tetten ennek hatása.

Mindezek feltárása előtt azonban kis elméleti áttekintés után megvizsgálom

az Európai Unió külgazdasági tevékenységét. Munkámnak ez a fejezete az 1999-től

a 2009-ig terjedő időszakot veszi alapul. Fontosnak tartom azt bemutatni, hogy a

legjelentősebb, 2004-es bővítés keretében csatlakozó 10 új tagállam (köztük

Magyarország) milyen hatást gyakoroltak a Közösség külkereskedelmére. Az

összehasonlításom alapjául pedig a csatlakozást megelőző évek szolgálnak majd.

Ezt követi Magyarország külgazdasági kapcsolatainak, kereskedelmének,

kereskedelempolitikájának vizsgálata az Uniós csatlakozás előtt. Elemzésem főleg a

KGST bukásának illetve a rendszerváltásnak az időszakára (1990-es évek) és a

csatlakozás előtti évekre koncentrál. Azért ezeket az időpontokat választottam, mert

fontosnak tartottam bemutatni, hogy a szocialista rendszer felbomlása után hazánk

1 Káldyné Esze Magdolna: Nemzetközi kereskedelem - A nemzetközi vállalkozások gazdaságtana, Tri-

Mester Bt., Tatabánya, 2004, 14-15. oldal

6

milyen utat választott kereskedelempolitikájában, illetve, hogy a belépést megelőző

években országunk kereskedelmét milyen adottságok, jellegzetességek alakították

és jellemezték. Ezt követően vizsgálom meg, hogy a Közösséghez való csatlakozás

milyen hatást gyakorolt hazánk külkereskedelmére, illetve, hogy a válság hatása

mennyire érhető tetten külgazdaságunk alakulásában. Ennek elemzéséhez a 2000-

2010-es időszakot választottam.

Munkámban főleg nyitottsági mutatókkal (exportnyitottsági-, illetve

importnyitottsági mutatókkal), relációs szerkezetekkel (külkereskedelem

országcsoportonkénti megoszlásával), áruszerkezetekkel, cserearány mutatókkal, a

specializáció mérésére alkalmas mutatókkal, illetve az export, import és

külkereskedelmi mérleg alakulását reprezentáló ábrákkal elemzem és mutatom be a

külkereskedelmet, annak változását az eurostat, a wto, illetve a ksh statisztikái,

adatbázisai alapján. Célom, hogy a külkereskedelem legfontosabb mérföldköveit

jelentő események elemzésével az olvasó egy átfogó képet kapjon hazánk

külgazdasági tevékenységéről, mely országunk fejlődésében és jólétében

kulcsfontosságú területet képvisel.

7

1. A KERESKEDELEM ELMÉLETI HÁTTERE

Fontosnak tartom bemutatni, hogy a munkám érdemi részét képviselő,

különböző elemzések mögött milyen elméleti háttér húzódik meg a külgazdaság

kapcsán. Ezért ennek a fejezetnek a keretében elsősorban azt kívánom elérni, hogy

az olvasó egy átfogó képet kapjon azokról a tényezőkről és jellemzőkről, melyek

meghatározzák egy ország kereskedelmét. Először bemutatom, hogy a külgazdasági

kapcsolatoknak milyen területei vannak, majd megvizsgálom, hogy a

kereskedelemnek és kereskedelempolitikának milyen általános jellegzetességei,

jelentőségei vannak egy adott nemzetállamban, és milyen eszközök állnak

rendelkezésére ezek befolyásolásában illetve alakításában.

1.1. A külgazdasági kapcsolatok területe

A külgazdasági kapcsolatok lehetővé teszik, hogy egy adott állam

bekapcsolódjon a nemzetközi munkamegosztásba. Mit is takarnak pontosan a

külgazdasági kapcsolatok?

országok közötti áru- és szolgáltatáskereskedelmet;

pénz-, hitel- és tőkekapcsolatokat;

integrációs kapcsolatokat és az azokat elősegítő szerződések rendszere.

A kapcsolatok egyik legfontosabb része a külkereskedelem. Az export révén

lehetővé válik, hogy amit a hazai piac már nem tud felvenni, azt értékesíteni tudja.

Mindez optimális szérianagyságot tesz lehetővé. Ha egy kis nemzetgazdaságot

feltételezünk, akkor a hazai piacon nem lehet annyi terméket eladni, amennyit a

termelés gazdaságosságának a követelménye megkíván. Az import lehetővé teszi,

hogy a hazai fogyasztók olyan termékekhez, szolgáltatásokhoz jussanak hozzá,

melyet az adott országban adott keretek között nem lehet vagy nem gazdaságos

előállítani. Ezen lehetőségek kihasználásával az ország specializálódáson keresztül

törekedhet a hatékonyság elérésére. (Palánkai, 2004.)

A pénz- hitel- és tőkekapcsolatok nélkülözhetetlenek a világgazdaságban.

Ennek az oka, hogy az áruk és szolgáltatások különböző irányú mozgásait azzal

ellentétes irányú pénzmozgások is követik. Általános gyakorlat, hogy az eladó hitel

8

fejében szállít, de például a fizetési mérleg hiányának következtében is gyakran

merül fel a hitel fogalma. Az utóbbi időben vált különösen fontossá a tőkeáramlás

fogalma. Kiemelt szerepet kapott a működő tőke áramlása, ami vegyesvállalat, vagy

teljes egészében külföldi tulajdonú vállalkozás alapítását jelenti. Ebben az esetben

már nem csupán a tőke lépi át a határt, hanem vele együtt a technológiai, az

vállalkozásvezetési, vállalkozásszervezési ismeret is. (Palánkai, 2004.)

A kapcsolatok egyik legmagasabb formája az integráció, a piacok

egységesülése. Ezáltal lehetővé válik az áru, pénz, hitel és tőke áramlásának

folyamatai egyszerűsödése. Az integráció keretében a közös, belföldi piaccá alakul

az, ami korábban nemzetközi piacnak számított. Az integrációnak különböző

fokozatai vannak. A preferenciális megállapodástól a szabad kereskedelmen, a

vámunión, a közös piacon és a gazdasági unión át egészen a politikai unióig. Ma a

világgazdaságunk legmagasabb fokát elért integrációja az Európai Unió, melynek

hazánk 2004 óta tagja. Éppen ezért érdekes és fontos megvizsgálnunk azt, hogy egy

gazdasági unióba történő belépésünket követően hogyan is változtak meg

kereskedelmi lehetőségeink. (Palánkai, 2004.)

1.2. A kereskedelem jelentősége a nemzetgazdaságban

A nemzetgazdaság jelenti a gazdasági eseményeket, jelenségeket és az ahhoz

kapcsolódó intézményrendszert. Egyben a gazdasági élet egésze: a termelés, az

elosztás, a forgalmazás és a fogyasztás összessége és egysége. A kereskedelmi

tevékenység nem más, mint a termelés és a fogyasztás közé beépülő közvetítés,

amely biztosítja azt, hogy a megtermelt javak eljussanak a fogyasztókhoz, illetve a

termelő eladhassa az eladásra termelt áruját.

A kereskedelemnek a következő feladatai vannak:

fogyasztói igények kielégítése;

termelés és fogyasztás térbeli és időbeli különbségeinek áthidalása;

termelési és fogyasztási szerkezet összehangolása;

áruk folyamatos biztosítása;

fogyasztói érdekek védelme, minőségvédelem;

transzformációs tevékenység.

9

Az árukereskedelmet külkereskedelemre és belkereskedelemre oszthatjuk fel.

Ha az árukereskedelem átnyúlik az országhatáron, beszélhetünk exportról és

importról. Árukivitel történik, ha eleve kivitelre termelt az adott állam, vagy ha

külföldön értékesíti azt, ami feleslegesen megmarad a belföldi fogyasztás után. A

behozatal célja a választék bővítése. Akkor van rá szükség, ha az adott terméket az

ország nem tudja nemzeti keretek között előállítani (pl. kókusz, banán) vagy aminek

előállítása túl költséges lenne (kőolaj).

A külkereskedelem (nemzetközi kereskedelem) tehát az országok közötti

kereskedelmet jelenti. Általa lehetővé válik a nemzetközi munkamegosztás, ezáltal

pedig a gazdaságok szakosodása. Hogy miért is van rá szükség? A nemzetközi

munkamegosztásba való bekapcsolódásnak számos oka van. Az országok eltérő

adottságokkal rendelkeznek, hisz különböznek földrajzi, gazdasági, társadalmi és

technológiai szempontból egyaránt. Az eltérő adottságokkal rendelkező területek

pedig eltérő hatékonysággal és gazdaságossággal tudnak előállítani különféle

termékeket. A külkereskedelem által lehetővé válik, hogy mindenki arra

szakosodjon, amelynek előállításában a legtöbb előnnyel rendelkezik. Amely

termék előállításában pedig kevésbé hatékony, ahhoz import formájában fér hozzá.

A külkereskedelem által lehetővé válik a szakosodás. Tömegtermelés indul

meg, aminek hatására az államok nagy mennyiségben, hatékonyabban lesznek

képesek termelni. Mindez a szükségletek feletti termelést eredményez, árutöbblet

alakul ki. A folyamat exportot, vagyis kivitelt eredményez, tehát a terméket egy

másik államban értékesítik. A kereskedelem hatására a választék bővül. Az import

által több termék válik elérhetővé egy nemzetgazdaságban. Ebből kifolyólag egy

gazdaság termelőinek már nem csupán egymással, hanem a többi ország termelőivel

is meg kell küzdeniük a piacon a fogyasztókért. Mindez a hazai és külföldi

kereskedőket egyaránt nagyobb és szorosabb versenyre kényszeríti.

Ugyanakkor meg kell világítanunk a téma másik oldalát is, hisz egy

szabadkereskedelem számos hátrányt is jelenthet, különös tekintettel a fejletlenebb

és gyengébb államokra. Kölcsönös függőség (interdependencia) alakulhat ki, ami

tisztességtelen visszaéléseket szülhet. Fontos megemlítenünk a cserearány romlás

fogalmát, ami annyit jelent, hogy míg egy ország által exportált termékek ára

10

(sokszor drasztikusan) csökken, vagy éppen stagnál, addig az általuk behozatott

áruké többnyire jelentősen nő.

A fejlettebb, jelentősebb tőkével rendelkező államok általában jobban ki tudják

használni a szabadkereskedelemben rejlő előnyöket. Épp ezért, a külkereskedelmi

politika számos eszközt alkalmaz a hazai gazdaság védelmére. Ennek leggyakoribb

eszközét jelentik a vámok. Mások egyszerűen zárt gazdaságokat alakítanak ki.

Napjaink jellemző tendenciája, hogy a nyitott gazdaságokban méltányos

kereskedelem zajlik. Ennek a célja, hogy segítsék a fejletlen gazdaságokat.

1.3. A kereskedelempolitika jelentősége

Attól függően, hogy az állam milyen mértékben és formában avatkozott be a

kereskedelempolitikába két alapvető irányzatot különböztethetünk meg, melyek a

XVIII-XIX. században alakultak ki. Tudnunk kell azonban, ezek bár egymástól jól

megkülönböztethetőek és egymással harcban álltak, a mai napig sajátos

szimbiózisban élnek egymás mellett. Ez a két irányzat a szabad kereskedelem és a

protekcionizmus.

A protekcionista gazdaságpolitika célja, hogy védje a hazai termelőket

különböző vám és nem vámjellegű eszközök segítségével, illetve erősítse pozíciókat

a hazai valamint a külföldi piacokon. Kialakulása a merkantilizmusra vezethető

vissza. A merkantilisták arra keresték a választ, hogy az országot illetve az

államkincstárt hogyan lehetne gyarapítani. Arra a következtetésre jutottak, hogy egy

állam annál gazdagabb, minél több aranya van. Ez kezdetben gyarmati kirablások

révén valósult meg, később pedig az export ösztönzése (több arany áramlik be) és

import korlátozása (kevesebb arany áramlik ki) révén. Ebből fejlődött ki a

protekcionizmus. (Káldyné, 2004.)

A másik irányzat a szabad kereskedelem. Elméleti alapját a liberalizmus, a

fiziokraták valamit Adam Smith és David Ricardo (a klasszikus közgazdaságtan két

legjelentősebb képviselője) képviseli. Egy beavatkozástól mentes piacra épít, és

felfogása szerint ennek a kormány által történő bármilyen megzavarása minden

bizonnyal ártalmas lenne. Biztosítja az államok és szolgáltatások szabad áramlását a

piacokon, és törekszik a tisztességes verseny feltételeinek a megteremtésére. Ebből

11

következően az állam a hazai piacon tiltott és el nem fogadott tevékenységet

folytató vállalatokkal szemben lép fel. (Káldyné, 2004.)

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy míg a szabad kereskedelem a hazai

fogyasztók érdekeit szolgálja azáltal, hogy előnyben részesíti az olcsóbb külföldi

termékeket a drága hazaiakkal szemben, addig a protekcionizmus a nem piacképes

hazai termelők számára segít piacot teremteni a hatékonyság és jólét rovására.

A kereskedelempolitika valamennyi állam gazdasági stratégiájának a részét

képviseli. Célja, hogy rendezze, irányítsa a külső kapcsolatait és azt a gazdasági

növekedés szolgálatába állítsa. Mindazon célok, elvek, eszközök, intézmények és

módszerek egészét jelöli, melynek révén az ország szabályozza a nemzetközi

munkamegosztásban való részvételt. Cél- és eszközrendszere mikro- és

makroszinten is megjelenik:

olyan kereskedelmi, pénzügyi szabályozó rendszer illetve olyan

struktúrapolitika, fejlesztési politika, amely elősegíti az állam

integrálódását a nemzetközi kapcsolatokban való részvételét;

olyan szabályozás, amely egészséges kapcsolatot biztosít a hazai

gazdaság és külső környezet között. (Káldyné, 2004.)

Hogy a külgazdasági politika egy állam életében játszott szerepe mitől függ,

arról Kozma Ferenc így vélekedik: „Általában elmondható, hogy a

külgazdaságpolitikának az ország politikai (mindenekelőtt gazdaságpolitikai)

rendszerében játszott szerepe három tényezőtől függ:

(a) a nemzetközi piaci viszonyok fejlettségétől: vagyis attól, hogy a

nemzetközi áruáramlások mennyiben töltik ki a nemzeti piacok közötti „űrt”.

illetve ezt a helyzet mennyiben fejlődött át saját ellentétébe, azaz egy olyan

szituációba, amikor már a nemzeti piacok szerepe húzódik össze az egységes

nemzetközi piac „helyi” szegmensévé;

(b) a gazdaság nyitottsági fokától – mindkét értelemben véve a nyitottságot -,

ami a külső piacoknak a nemzeti méretű folyamatokra való hatásának

erősségét jelenti; és végül

12

(c) a gazdaság nemzetközi piaci függésének jellegétől: a domináns gazdasági

fokozattól az egyoldalúan kiszolgáltatott gazdaság-fokozatig bezárólag.”2

1.4. A kereskedelempolitika eszközei

Fontosnak tartom azt is bemutatni, hogy jellemzően milyen eszközökkel él a

kereskedelempolitika. Az alábbi ábrán összefoglalva láthatjuk a

kereskedelempolitika eszközeit.

1. ábra: Kereskedelempolitika eszközei

Forrás: saját szerkesztés Dankó László: Nemzetközi Üzlet című könyve alapján

A vám olyan adó formájában alkalmazott kereskedelem-politikai eszköz,

mely árképző tényezőként van jelen. A vámhatáron átlépő áruk árára gyakorol

hatást, ezáltal pedig korlátozza, tereli azok forgalmát. A fiskális vámoknak az-az

alapvető célja, hogy a külkereskedelmi forgalom után a költségvetés adóbevételhez

jusson. Nem célja a külkereskedelem korlátozása. Ezzel szemben a védővámok a

hazai termelők helyzetét hivatott javítani azáltal, hogy a külföldi versenytársaik

piacra jutási lehetőségeit korlátozza. Az alábbi típusait különböztethetjük meg:

nevelő-, piacbiztosító-, devizavédelmi-, antidömping-, taktikai-, retorziós- és

preferenciális vám. A vámok hatásait négy pontban foglalhatjuk össze:

fogyasztási hatás: a hazai kereslet csökken a termék iránt;

termelési hatás: nő a hazai termelés az áremelkedés következtében;

külkereskedelmi hatás: a fogyasztáscsökkenés és a termelésnövekedés

együttese;

2 Kozma Ferenc: Külgazdasági stratégia, Aula Kiadó Kft, Budapest, 1996, 196-197. oldal

Vámok

Fiskális

Védő

Szubvenció

Termelési

Export

Import

Közvetett exportösztönzés

Exporthitel-finanszírozás

Exporthitel-biztosítás

Kollektív exportösztönzés

Nem tarifális korlátozások

Mennyiségi korlátozások

Paratarifális protekcionizmus

Egyéb

13

adóhatás: az államnak a vámbevétel nagyságát jelöli.

(http://www.econom.hu/kereskedelempolitikai-eszkozok)

A szubvenciók költségvetési forrásokból származnak, vissza nem térítendő

állami támogatást jelentenek. Azzal a feltétellel kapják a vállalkozások, hogy az

állam által meghatározott gazdaság- és kereskedelem-politikai céloknak

megfelelően használják fel. (Dankó, 2002.)

A közvetett állami exporttámogatás egyik legelterjedtebb eszközének számít

az exporthitel-finanszírozás. Az esetek jelentős részében az exportőr kénytelen

ügyfelétől halasztott fizetést elfogadni. Az exportőr tőkeereje azonban nem mindig

teszi lehetővé a hitelnyújtást, így az export fenntartása állami segítséget takar. Az

export-hitelbiztosítás keretében átvállalják a külföldi vevő nem fizetési kockázatát

(amely a kívánt értéket esetleg meghaladja). A kollektív exportösztönzés során egy

elkülönített, állami pénzalapot használnak fel, melynek célja, hogy segítse a

vállalatok piacra jutását. (Dankó, 2002.)

A mennyiségi korlátozások fajtái a kontingens, vámkontingens és „önkéntes”

exportkorlátozás. A paratarifális protekcionizmus kategóriába tartozik a vámáru

besorolása, vámérték meghatározása és a vám utak kijelölése. Beszélhetünk még

egyéb nem tarifális korlátozásokról. Ide tartoznak a biztonsági előírások,

szabványok, engedélyezési rendszer, állami beszerzések és a „Vásárolj hazai árut!”

mozgalmak. (Dankó, 2002.)

14

2. AZ EURÓPAI UNIÓ KERESKEDELEMPOLITIKÁJA

Hazánk 2004 óta az Európai Unió tagállamainak a sorába tartozik.

Részvételünk az egységes belső piacon kulcsfontosságú hazánk számára, mind a

belső, mind pedig a 3. országokkal szembeni külkereskedelmünket pedig immár a

Közösség keretei határozzák meg. Éppen ezért fontosnak tartom bemutatni az

Európai Unió külgazdasági tevékenységének, kereskedelempolitikájának

jellegzetességeit és jellemzőit, illetve azt, hogy története legnagyobb bővítésének

hatása milyen nyomokban érhető tetten a kereskedelem kapcsán.

2.1. A kereskedelempolitika szerepe az EU politikájában

Az Európai Unió politikáit több szempont szerint csoportosíthatjuk. Az egyik

besorolás szerint megkülönböztethetünk horizontális, illetve ágazati politikákat, egy

másik szerint pedig beszélhetünk közös, közösségi illetve speciális politikákról.

Mindezek kialakulása, fejlődése és jellege az integráció sajátosságaival szorosan

összefügg. Maga a kereskedelempolitika az egyik megközelítés szerint ágazati, a

másik szerint pedig közös politikák közé tartozik. Már a Római Szerződésben

megfogalmazott célkitűzések között is szerepelt a közös vámpolitika és a közös

agrárpolitika mellett.

Kereskedelempolitika kialakulása

Kialakulását az egységes belső piac létrejötte tette lehetővé, melynek

fejlődését 3 szakaszra bonthatunk fel.

Az első szakasz az Európai Szén és Acélközösség létrehozásától (1952)

1968. július elsejéig terjed. A közös piac létrehozását csupán a szén- illetve acélipar

területén célozta meg. Kiépítését a Római szerződés fokozatosan irányozta elő.

Megvalósult a vámunió (mely ipari szabad kereskedelmen illetve a harmadik

országokkal szemben egy közös vámtarifa felállításán alapult), illetve a mennyiségi

korlátozásoktól mentes tagországi kereskedelem. (Zsúgyel, 2000.)

A második szakasz (1968-1992) a belső piac elmélyítését előkészítő,

valamint azt végrehajtó szakaszt öleli fel. A Bizottság „belső piac kiteljesítéséről”

szóló Fehér Könyvét az Európai Tanács 1985-ben, a milánói ülésen fogadta el,

15

1992-es megvalósítási ütemtervvel. Mintegy 282 javaslatot, intézkedést sorol fel az

egységes piac előtt álló gyakorlati, technikai és adó jellegű akadályok

felszámolására. Elsődleges jogi alapjául az Egységes Európai Okmány szolgált,

mely 1987-ben lépett hatályba. (Zsúgyel, 2000.)

A harmadik szakaszt 1993-tól számítjuk. Felöleli a be nem fejezett

teendőket, a nemzeti piacok tényleges összefonódását és a továbbfejlesztés céljából

kialakított intézkedéseket. Számtalan eredményei közül a kereskedelmet az alábbi

fontosabb intézkedések érintették (a teljesség igénye nélkül):

határformalitások megszüntetésével megszűntek a kereskedelem- és a

tényezőáramlás fizikai korlátai;

a szolgáltatások kereskedelmét vagy a szabad áramlását akadályozó

tényezőket, előírásokat és szabályokat liberalizálták, összehangolták.

(Zsúgyel, 2000.)

Bár elmondhatjuk, hogy kialakult az egységes belső piac, mégis, ezek a

leomlott határvonalak idő közben újból és újból felépítik önmagukat és

konfliktusokat robbantanak ki. A szabad kereskedelem nem minden esetben áll fent.

Nem is kell messzire visszamennünk az időben, hogy erre példát találjunk. Az EU

új szolgáltatási irányelvének eredeti célja az volt, hogy a határokon átnyúló

szolgáltatásoknál felszámolja az akadályokat (2006.). Ezáltal lehetővé válik a

szolgáltatást végző vállalatok számára, hogy bármely uniós tagországban

tevékenykedjenek. A viták során azonban kompromisszumos megoldás született

csupán. Míg az új tagállamok az akadályok lebontásában voltak érdekeltek, addig a

régi tagok közül néhányan (Németország, Franciaország, Belgium) egy valamivel

gyengébb javaslatot támogattak. (http://hvg.hu/gazdasag/20060220iranyelv, 2006.)

A kereskedelempolitika rendszertani elhelyezése bár központi szerepre utal

(már az alapelvek között a második fő célkitűzésként említik), fogalmát az Európai

Közösségeket létrehozó Római szerződés és a Nizzai Szerződés sem definiálta. Az

Európai Unió kereskedelempolitikájának fogalmát igen nehéz megragadni. A mai

napig nem létezik megfelelően körülírt hatóköre és kerete. „A kereskedelempolitika

fogalma a gazdaságpolitika által determinált és a külpolitika által befolyásolt

célokat, elveket, illetve a megvalósításukra szolgáló eszközöket fogja át. A fogalmat

16

szűk és tág értelemben is megadhatjuk. Az előbbi esetben az állam (esetünkben a

Közösség) azon eszközrendszerét öleli fel, amelyen keresztül a vámhatáron

áthaladó áruk/szolgáltatások mozgása, volumene befolyásolható. Tágabb

értelemben a fogalmat külgazdasági politikának nevezik. Ekkor –figyelembe véve a

nemzetközi szintű kereskedelmi kapcsolatok intenzitásának növekedésével

párhuzamosan megjelenő új kapcsolati formák […] növekvő jelentőségét – a

kereskedelempolitika fogalmát a Közösség külgazdasági kapcsolatainak szélesebb

körére vonatkoztatják.”3

Az uniós kereskedelempolitika szabályozó elve és eszközei

A kereskedelempolitika szabályozásáról elmondhatjuk, hogy lehet egyoldalú

(autonóm), vagy éppen szerződésen alapuló. Kialakításakor irányadó, hogy először

a GATT, majd a WTO által alkalmazott, nemzetközi kereskedelemre vonatkozó

általános szabályokat kell tiszteletben tartania a Közösségnek. A 2 legfontosabb

alapelv:

A legnagyobb kedvezmény elve: amennyiben egy tagállam

vámkedvezményt nyújt egy másik országnak, azt biztosítania kell

valamennyi WTO-tagállamnak is.

Nemzeti elbánás elve: a partnerek gazdasági alanyait a hazaiakkal azonos

elbánásban kell részesíteni (adózás és jogi szabályozás egyéb területein).

(Somosi, 2008.)

Az Európai Unió exportszabályozásának központi eleme a harmadik

országok felé irányuló minden korlátozástól mentes áruforgalom. Elvileg

valamennyi ipari illetve mezőgazdasági termékre kiterjed. Néhány tagállam

különleges termékét, illetve a kőolaj és földgáz kiáramlását azonban valamelyest

szabályozzák. Kivételes esetekben tehát lehetőség van a kivitel visszafogására,

vagyis exportkorlátozó eszközök alkalmazására. Egyes nyersanyagok tekintetében

(kritikus hiány veszélye esetén) exportengedélyhez kötésre illetve exportvám-

kivetésre nyílik lehetőség. Exportkorlátozásként értékelhetőek egyes speciális

termékcsoportok kivitelének akadályozása politikai, egészségügyi, kulturális célok,

3 Somosi Sarolta: Az Európai Unió verseny-, kereskedelem- és iparpolitikája, Külgazdasági stratégia, József

Attila Tudományos és Egyetemi Kiadó és Nyomda, Szeged, 2008, 19-20. oldal

17

illetve művészeti, régészeti vagy történeti értékkel bíró nemzeti kincs védelme

érdekében. Exportösztönző eszközök általános alkalmazása annak versenytorzító

hatása miatt tiltott. Csupán azokat az akciókat említhetjük ebben a témakörben,

melyek exporthitelek, hitelgaranciák biztosítására, kollektív jellegű, horizontális

ösztönzések támogatására terjednek ki. (Somosi, 2008.)

Az importrendszer szabályozásának központi elemét a kvóták alkalmazása és

az importengedélyezési rezsim képviseli. A Tanács rendelete lehetőséget biztosít

gyors beavatkozásra, amennyiben egy termék behozatala komoly károkat okozna,

vagy annak veszélyével fenyegetne. A szabályozásban bár kis mértékben, de

szerepet játszanak a mennyiségi korlátozások is. Az adminisztratív protekcionista

eszközök egyik csoportját képviselik a mennyiségi kvóták alkalmazása, melynek

hatására az import mennyisége elmarad a kereslet mögött. (Somosi, 2008.)

2.2. Az EU kereskedelem kapcsolatok típusai

A Közösség külgazdasági kapcsolatai vagy intézményes, vagy szerződéses

keretekben bonyolódnak. Valamennyi országgal folytatott kereskedelme

besorolható egy-egy kategóriába. Röviden bemutatom a nem diszkriminatív (pl.

USA Japán), a preferenciális (pl. Tunézia, Egyiptom), a szabadkereskedelmi (pl.

Törökország) és a diszkriminatív (pl. Kuba, Líbia) rendszerek jellemzőit.

A nem diszkriminatív rendszerek

Ide tartoznak a főként nem európai, fejlett országokkal való kapcsolatok

(Egyesült Államok, Ausztrália, Japán stb.). Ezeket a kapcsolatokat intézményesen a

GATT-keretek, majd 1995-től a WTO-keretek fedik le. A legnagyobb kedvezmény

elvén alapulnak. A nemzeti elbánás elve is biztosítja a megkülönböztetés

mentességet. Az akadályok folyamatosan épültek le a GATT és WTO keretében

végrehajtott intézkedések és liberalizálások eredményeként. (Palánkai, 2004.)

Preferenciális rendszerek

Főként a latin-amerikai és az ázsiai fejlődő országokkal, illetve a mediterrán

régióval való együttműködést jellemzik ezek a kapcsolatok. Részben az általános

preferenciákon (GSP) alapulnak. A legnagyobb kedvezmény elvén felüli tarifális

18

prefeneciákat képviseli. Mindezeket a Közösség egyoldalúan biztosítja bizonyos

régiók és országok (főleg fejlődő államok) számára. A GSP-t 1971-ben indították

útjára, már mintegy 176 ország a haszonélvezője. (http://ec.europa.eu/trade/wider-

agenda/development/generalised-system-of-preferences/)

A preferenciális kereskedelem szabályozására a legtöbb országgal az EK-nak

kétoldalú kereskedelmi szerződése van. Ez koncessziókat jelent vámokra és

mennyiségi korlátozásokra, a viszonosságot pedig szerződésben szabályozzák. Az

ipari termékek esetében többnyire szabad bejutást biztosítanak, korlátozások csupán

a mezőgazdasági illetve az úgynevezett érzékeny termékek esetében tartanak fent.

(Palánkai, 2004.)

Szabadkereskedelmi rendszerek

Túllépnek a szokásos nem diszkriminációs rendszereken, mélyebb

együttműködést jelentenek. Nagyszámú szabadkereskedelmi alapú társulásról

beszélhetünk, melyek lehetnek egyoldalúak vagy kölcsönösek, illetve részlegesek

vagy teljes körűek. Kölcsönös liberalizáláson alapul az Európai Gazdasági Térség,

míg az aszimmetrikus liberalizálás tipikus példái a loméi konvenciók. A

liberalizálás főként a mezőgazdaság kimaradása miatt részleges. (Palánkai, 2004.)

Diszkriminatív rendszerek

A diszkriminatív elbánást az Európai Unió a múltban a volt szocialista

országokkal szemben alkalmazta. A diszkriminatív intézkedések a központi tervezés

és az állami kereskedelem protekcionista és diszkriminatív jellegének

ellensúlyozását szolgálták. A volt szocialista országokkal a kapcsolatok

normalizálása 1980-as évek második felében kezdődött. A diszkriminatív

rendszereket ma már csupán néhány úgynevezett legkevésbé kedvezményezett

szocialista és fejlődő országgal szemben alkalmazzák. (Palánkai, 2004.)

Kapcsolat az EFTA-val

Az EFTA létrehozása válasz volt az EGK-ra, melyet hét nyugat-európai

ország hozott létre. Egyfajta laza kereskedelmi kapcsolatot jelentett az országok

között. Bár a tagországok belső kereskedelmüket liberalizálták, kifelé továbbra is

19

önálló vám- és kereskedelmi politikát folytattak. Hosszas és kemény alkudozások

eredményeként fogadták el az Európai Gazdasági Térségről szóló szerződést.

Számos területen átvették az EU-szabályozást, lehetővé tették a szabad letelepedést,

létrejött a szakképzettség kölcsönös elismerése, viszont a tagországok nem

csatlakoztak a közös agrárpolitikához, számos termék kereskedelmét külön

szabályozták és továbbra is fenntartották az eltérő külső nemzeti vámjaikat. Az EU

folyamatos bővülésével az EFTA és ennek következtében az EGT jelentősége is

csökkent. Az EFTA-nak ma már csak 4 tagja van: Izland, Liechtenstein, Norvégia

és Svájc. (Káldyné, 2004.)

Társulások a korábbi gyarmatokkal

A Római szerződés aláírásakor a tagországok az akkori (főleg afrikai)

gyarmataikat társult területté nyilvánították. Miután az érintett országok függetlenné

váltak, új társulási egyezmény született (yaoundéi konvenció). Ehhez a tagországok

korábbi társult gyarmatainak többsége csatlakozott, és ezt később több alkalommal

megújították. Bár a gyarmati jogviszonyok megszűntek, a kapcsolatok továbbra is

fennmaradtak. (http://hvg.hu/eumindentudo/20041123euminy, 2004.)

2.3. Az Európai Unió kereskedelempolitikájának értékelése

Az Unió megalapítását közel 50 évvel a nyílt kereskedelem alapozta meg

tagjai között, és ez alapjául szolgált az azóta kibontakozó jólétnek. A Közösség

ezért vezető szerepet vállalt a világkereskedelem megnyitására tett erőfeszítésekben

valamennyi ország számára, legyen az gazdag vagy éppen szegény. Folyamatosan

tárgyal partnereivel kereskedelmük megnyitásáról, termékek és szolgáltatások terén

egyaránt. A fejlődő országok számára rövidtávon piacai jobb elérhetőségét is

biztosítja, illetve több időt biztosít nekik saját piacaik megnyitására az európai

termékek előtt.

Már 1971-ben megalapított Általános Preferenciarendszerrel (GSP)

elkezdték csökkenteni vagy éppen megszüntetni a fejlődő országokból származó

importvámtarifákat és importkvótákat. 2001-ben pedig egy „Mindent, kivéve

fegyvereket” kedvezményezés keretében a 49 legfejletlenebb országnak biztosított a

20

Közösség szabad hozzáférést az Unió piacához valamennyi termékük esetében.

Mindezzel jelentősen hozzájárult a fejlődő országok világkereskedelembe való

integrációjához.

Az Unió kereskedelempolitikája szorosan kapcsolódik a fejlesztési

politikához. A Közösség 78 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni

partnerországával közösen egy új kereskedelmi és fejlesztési stratégiát dolgozott ki,

melynek az volt a célja, hogy a világgazdasági integrációt erősítse: Yaundéi és

Loméi Egyezmények, illetve a Cotonou-i Megállapodás. (Palánkai, 2004.)

Mindezeken túlmenően az Unió kereskedelmi megállapodást írt alá Dél-

Afrikával, és szabad kereskedelmi megállapodás megkötésére irányuló

tárgyalásokat folytat az Öböl Menti Együttműködési Tanács hat tagjával (Bahrein,

Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Chile), valamint igyekszik elérni, hogy megállapodás

szülessen a Mercosur-országokkal (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay)

folytatott kereskedelem liberalizálásáról. (http://europa.eu/pol/comm/index_hu.htm)

2.3.1. Az Európai Unió világkereskedelemben betöltött szerepe

Az Európai Unió a világ egyik legjelentősebb kereskedelmi-gazdasági

tömörülése. Az alábbi táblázat szolgál mindennek bizonyítékául, melyben az

árukereskedelem területén láthatjuk, hogy milyen az egyes országok, térségek

részaránya export illetve import szerinti bontásban.

1. táblázat

Vezető exportőrök és importőrök a világkereskedelemben (kivéve az EU-n belüli

kereskedelem) - árukereskedelem, 2009

Export Megoszlás

(%)

Éves %-os

változás

Rang

-sor Import

Megoszlás

(%)

Éves %-os

változás

EU-n (27)

kívüli export 16,2 -21 1

EU-n (27)

kívüli import 17,4 -27

Kína 12,7 -16 2 USA 16,7 -26

USA 11,2 -18 3 Kína 10,5 -11

Japán 6,2 -26 4 Japán 5,7 -28

Koreai

Köztársaság 3,9 -14 5

Hong Kong,

Kína 3,7 -10

Forrás: http://www.wto.org/english/res_e/statis_e/its2010_e/its10_world_trade_dev_e.htm

Az árukereskedelmet alapul véve az export és import területén egyaránt

megfigyelhető az Európai Unió dominanciája. Részesedése a világkereskedelemből

az előbbi esetén mintegy 16,2%, míg utóbbinál 17,4%-os volt a 2009-es évben. A

21

világ legnagyobb exportőrei kategóriában második helyen állt a vizsgált évben Kína

(12,7%), majd őt követte az Amerikai Egyesült Államok (11,2%), Japán (6,2%) és a

Koreai Köztársaság (3,9%). Import tekintetében az USA megelőzte Kínát, a Koreai

Köztársaság helyére pedig az ötödik pozícióba Hong Kong lépett. Japán 5,7%-os

részesedésével az exporthoz hasonlóan a negyedik helyen állt. A táblázatban az is

látható, hogy a 2008-as évhez képest mennyivel változott az export, illetve az

import értéke. Valamennyi országnál drasztikus csökkenést tapasztalhatunk, mely

az Amerika Egyesült Államokból útjára indult globális pénzügyi válság hatására

kialakult gazdasági válság következményének tudható be. Export és import

tekintetében is a legnagyobb visszaesést Japán és az Európai Unió esetében

tapasztalhatunk.

A következő táblázat a szolgáltatáskereskedelem szerint mutatja be az egyes

országokat a világkereskedelemből való részesedésük alapján export és import

szerinti bontásban, a 2009-es évben.

2. táblázat

Vezető exportőrök és importőrök a világkereskedelemben (kivéve az EU-n belüli

kereskedelem) - szolgáltatáskereskedelem, 2009

Export Megoszlás

(%)

Éves %-os

változás

Rang-

sor Import

Megoszlás

(%)

Éves %-os

változás

EU-n (27)

kívüli export 26,3 -14 1

EU-n (27)

kívüli import 23,0 -13

USA 19,2 -9 2 USA 14,0 -9

Kína 5,2 -12 3 Kína 6,7 0

Japán 5,1 -14 4 Japán 6,2 -10

Szingapúr 3,5 -10 5 Szingapúr 3,5 -6 Forrás: http://www.wto.org/english/res_e/statis_e/its2010_e/its10_world_trade_dev_e.htm

Ha a két táblázatot összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy hasonlóan az

árukereskedelemhez a szolgáltatáskereskedelemben is az Európai Unió

dominanciája figyelhető meg. Míg szolgáltatások exportjával a

világkereskedelemből 26,3%-ban részesedett, addig az import oldalon ez az érték

23,0%-ot jelentett. A Közösség után az Amerikai Egyesült Államok állt mindkét

kategóriában a második helyen, tőle pedig jelentősen lemaradva Japán és Kína

osztozkodott a 3. és 4. helyen. Az Európai Unió és az USA együttes

szolgáltatásexportjával a világkereskedelemből 45,5%-ban részesedett, míg import

területén 37%-ban. Az USA bankjainak komoly hitelbírálat nélküli hitelnyújtásából

22

fakadó jelzálogválság, majd az azt követő gazdasági válság a szolgáltatások

kereskedelmére is rányomta a bélyegét. A Közösségben jelentős csökkenést

figyelhetünk meg a 2008-as évhez képest (14, illetve 13%).

A Közösségnek a fenti két táblázatban bemutatott dominanciája jelzi, hogy

az EU-országok szerkezetileg erősen nyitott gazdaságok. A 2009-es évben az

exportnyitottsági mutató átlagos értéke a Közösségben 31.97%-ot, míg az

importnyitottsági mutató értéke 40,53%-ot tett ki. (Eurostat adatai alapján)

Egy ország nyitottsága és fejlettsége között szoros korreláció mutatható ki.

Mindemellett a munkamegosztás szerepét is jelzi, ami alapvető forrása a

fejlettségnek és a magas hatékonyságnak. Az alábbi diagram néhány uniós

tagország nyitottságát mutatja be

2. ábra: Áruk és szolgáltatások kereskedelme a GDP %-ában

Forrás: saját szerkesztés http://www.oecd-ilibrary.org/trade/trade-in-goods-and-services_20743920-table1 alapján

A diagram az áruk és szolgáltatások kereskedelmét a GDP százalékában

tükrözi a 2001-es illetve a 2008-as években. Összehasonlításképpen az ábrán

szerepelnek Japán illetve az USA adatai. Míg az előbbi két ország mutatója a 20%-

ot sem éri el az utóbbi évben, addig láthatjuk, hogy néhány fejlett kis ország

külkereskedelmi nyitottsága igen magas. Belgium esetében az érték 85,3%, míg

Luxemburgnál 156,5% volt 2008-ban. De a nagyobb tagállamok esetében is

(Németország, Olaszország, Franciaország, Egyesült Királyság) a mutató 25-45%

között mozgott. A 2004-es évben csatlakozó országok közül az ábrán Magyarország

és Szlovákia szerepel. Látható, hogy mindkét államnál a GDP százalékában

0

50

100

150

200

11,9 10,2

71,6 76,1

137,8

33,826,4 27,5 28,3

76,8

15,2 17,4

81,7 85,3

156,5

44,129,1 27,4 30,4

84,2

2001

2008

23

kifejezett kereskedelem 80-85% körüli volt az utóbbi évben. Mindkét állam erősen

nyitott gazdaság, 2001-ről 2008-ra pedig hazánk esetében 10%-os, még Szlovákia

esetében 8%-os növekedést tapasztalhattunk.

A következő ábrán az Európai Unió kereskedelméről kapunk egy

összefoglaló képet az 1999-től 2009-ig terjedő időintervallumban.

3. ábra: EU-n kívüli kereskedelem alakulása 1999-2009 (millió ECU/Euro)

Forrás: saját szerkesztés a

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00018&language=en alapján

Az ábrán 2004-ig stagnálást figyelhetünk meg az export és import

alakulásának tekintetében. Az Európai Unió történetének egyik legmeghatározóbb

eseménye közé tartozik a 2004-es bővítés, amivel mintegy 75 millió fővel

rendelkező fogyasztói piac nyílt meg a régi tagállamok előtt. 10 új tagállam (köztük

hazánk is) csatlakozott a Közösséghez. Ezzel az EU további súlyt kapott, mint

kereskedelmi partner, különösen a Földközi-tenger medencéjében található

kereskedelmi partnerek, illetve a Kelet-Európában található szomszédai körében.

Láthatjuk, hogy mind az export, mind az import tekintetében a csatlakozást

követő években növekedés következett. Ez a lendület Románia és Bulgária 2007-es

belépést követően sem tört meg. Viszont 2009-ben a globális pénzügyi válság

hozadékaként kialakult gazdasági válság a kereskedelem növekedésére is nagy

hatással volt. Bár külkereskedelmi mérleg hiánya mérséklődött, hiszen a kivitel

16,44%-kal, a behozatal pedig 23,37%-kal esett vissza 2008-hoz képest.

A bővítés egyik legfőbb hozamának a belső kereskedelem bővülése

számított.

-300000

200000

700000

1200000

1700000

1999 2001 2003 2005 2007 2009

Export

Import

Külkereskedelmi

mérleg

24

3. táblázat

A belső és külső kereskedelem arányának változása az EU-ban

1999 (EU-15) 2004 (EU-25) 2007 (EU-27)

Külső

kereskedelem

aránya

Export 36,21% 32,33% 31,80%

Import 37,99% 34,61% 35,61%

Belső

kereskedelem

aránya

Export 63,79% 67,67% 68,20%

Import 62,01% 65,39% 64,39%

Forrás: saját számítás a http://epp.eurostat.ec.europa.eu/newxtweb/setupdimselection.do adatai alapján

A fenti táblázat 3 évben mutatja be a belső és a külső kereskedelem arányát

az Európai Unió kereskedelmét illetően. A Közösség határain belüli kereskedelem

export és import tekintetében is a bővülési folyamatokkal egyre meghatározóbb

szerepet játszott. Míg 1999-ben kivitel esetén a belső kereskedelem aránya 63,79%-

os volt, 2007-re a 12 új tagállam csatlakozásával 68,2%-ra nőtt. Behozatalnál a

bázisérték (62,01%) a Közösség története legnagyobb bővítésének hatására 2004-re

mintegy 3%-kal (65,39%-ra) nőtt, utána pedig Románai és Bulgária csatlakozását

követően enyhén, mintegy 1 százalékponttal csökkent.

A következő diagramon azt vizsgáltam meg, hogy a tagállamok milyen

arányban vették ki a részüket az Európai Unió határvonalain kívül eső exportból a

2009. évben.

4. ábra: Tagállamok részesedése az EU-n kívüli exportból, 2009 (%)

Forrás: saját szerkesztés a http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do?dvsc=0 alapján

Látható, hogy a Közösségen kívüli kivitel közel 70%-át a 27 tagállamból öt

ország alkotta. Az exportból 27,3%-os részesedése (mintegy 299.041 millió

euróval) volt Németországnak, ezzel a korábbi évekhez hasonlóan az Európai Unió

legnagyobb exportőrének számított a vizsgált évben is. Őt követte Franciaország

(12%), Olaszország (11,3%), az Egyesült Királyság (10,4%) majd Hollandia

27,3

12

11,310,4

7,4

1,2

30,4Németország

Franciaország

Olaszország

Egyesült Királyság

Hollandia

Magyarország

Egyéb

25

(7,4%). Hazánk az Unión kívüli exporthoz 1,2%-ban (mintegy 12.691 millió eurós

értékben) járult hozzá, ezzel a tagállamok rangsorában a 14. pozíciót foglalta el. A

maradék 30,4%-on pedig 21 tagállam osztozkodott. A következő diagramon pedig

az importból való részesedést tekinthetjük meg a 2009-es évben.

5. ábra: Tagállamok részesedése az EU-n kívüli importból, 2009 (%)

Forrás: saját szerkesztés a http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do?dvsc=0 alapján

Hasonlóan az előző ábrához, itt is 5 ország alkotta a Közösségen kívülről

érkező behozatal jelentős részét (70%). Németország dominanciája az importnál is

megfigyelhető. Mintegy 234.805 millió eurós behozatalának köszönhetően 19,6%-

os részesedéssel rendelkezett, amelyet az Egyesült Királyság követett 13,6%-kal,

míg Franciaország az ötödik, 10,3%-kal. Hollandia az Egyesült Királysághoz

hasonló mutatóval a 3. legnagyobb importőrnek számított, míg Olaszország a 4.

helyen állt. Magyarország 1,5%-os értékével (mely mintegy 17.473 millió eurót tett

ki) a tagállamok rangsorában a 12. pozíciót foglalta el.

2.3.2. Az EU kereskedelmi partnerei

Az Európai Unió a világ országaival intenzív kereskedelmi kapcsolatot tart

fent. Az euró 1999-es bevezetését követően a tagországokkal folytatott belső

kereskedelem belkereskedelemmé alakult át. A külső kereskedelem meghatározó

hányada a fejlett ipari országokra jut. Bár a Közösség kiemelt figyelmet fordít a

fejlődő régiókra, azok kereskedelmi nyitására való ösztönzésére, mégis, a velük

szembeni kereskedelem arányai csökkenő tendenciát mutattak.

Az alábbi táblázat különböző ország csoportokkal való kapcsolatát mutatja

be az Európai Uniónak.

19,6

13,6

13,510,6

10,31,5

30,9 Németország

Egyesült Királyság

Hollandia

Olaszország

Franciaország

Magyarország

Egyéb

26

4. táblázat

Ország csoportok részesedése az EU-n kívüli kereskedelemből (%)

Ország csoportok

Részesedés az EU-n

kívüli exportból (%)

Részesedés az EU-n

kívüli importból (%)

1999 2004 2009 1999 2004 2009

Afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, (amelyek aláírták a partnerségi megállapodást:

Yaundéi [1963] és Loméi [1975] Egyezmények,

illetve a Cotonou-i [2000] Megállapodás)

4,9 4,6 5,2 4,5 4,5 4,5

OPEC 6,3 7,8 9,8 5,6 7,2 7,8

ASEAN 4,7 4,5 4,6 7,8 6,8 5,7

EFTA 13,1 11,4 11,7 11,8 11,7 12,1

Mediterrán régió 12 12,7 13,7 8 9,7 9,7

NAFTA 31,4 28,6 22,2 24,9 17,8 15,6 Forrás: http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/submitViewTableAction.do

A táblázatból látható, hogy a fejlődő régiók a Közösség kereskedelmében

csökkenő, vagy stagnáló szerepet játszanak. Az afrikai, karibi, csendes-óceáni

államok részesedése az exportból 1999-2004-es intervallumban 0,4%-kal csökkent,

2004-től pedig lassú emelkedésnek lehetünk tanúi. Import oldalon stagnálás

figyelhető meg. A 2003-ban hatályba lépett Cotonou-i Egyezmény sem tudott tehát

a helyzeten érdemben változtatni, pedig a megállapodás kereskedelem területén

jelentette a legradikálisabb változást. Nemcsak az ACP-exportőrök számára biztosít

vámmentes hozzáférést az EU piacaihoz, hanem a Közösség termékeit és

szolgáltatásait is vámmentesen engedik be az ACP országok. Csökkenő tendenciát

figyelhetünk meg a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségénél, míg export esetén a

részarány 1 százalékponttal esett az 1999-2009-es időszakban, addig az EU-n kívüli

importhoz való hozzájárulás 2,1%-kal csökkent. A 4 tagállam alkotta EFTA (Izland,

Liechtenstein, Norvégia és Svájc) az exporthoz való hozzájárulása a megfigyelt

intervallumban 1,4%-kal esett, míg import esetén apró emelkedésnek lehetetünk

tanúi. A táblázatban szembetűnő a NAFTA (Egyesült Államok, Kanada, Mexikó)

drasztikusan csökkenő részaránya. 10 év alatt a részesedése exportból 9,2%-kal,

míg az importból 9,3%-kal esett.

Az Európai Unió 1995-ben a barcelonai konferencián fektette le az európai-

mediterrán partnerség alapjait. Olyan fő irányvonalak meghatározása mellett, mint a

politikai párbeszéd, vagy együttműködés kulturális és társadalmi ügyekben,

meghatározásra került a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok erősítése is. Az

27

exportból és importból való részesedés ennek ellenére 10 év alatt mindössze 1,7%-

kal emelkedett. (http://europa.eu/abc/12lessons/lesson_11/index_hu.htm)

Arra a kérdésre, hogy mely országok alkotják az Európai Unió legfőbb

kereskedelmi partnerét, az alábbi ábrák adják meg a választ. Az ábrák a Közösségen

kívüli kereskedelem legfőbb partnereit mutatja be, a kivitelből illetve a behozatalból

való részesedés alakulása alapján, az 1999-2009-es időintervallumban.

6. ábra: EU-n kívüli kereskedelem főbb partnerei, export (%)

Forrás: saját szerkesztés a

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00040&language=en alapján

A vizsgált intervallumban az Európai Unió az Amerikai Egyesült Államokba

exportált a legtöbbet, bár látható, hogy ez folyamatosan csökkenő tendenciát

mutatott. Míg a Közösség exportjának a 27,4%-a irányult az USA-ba 1999-ben,

2009-ben már csupán a 18,7%-a. Ezzel szemben Oroszország piacára egyre több

uniós termék és szolgáltatás érkezett egészen 2008-as évig. 2,5%-ról 8%-ra nőtt a

Közösség exportjából való részesedés aránya, viszont 2009-ben a mutató 6%-ra

esett vissza. Ezzel a kínai és a svájci piac is vonzóbb volt export szempontjából.

Norvéginál Svájchoz hasonló stagnálást tapasztalhatunk. A következő ábrán

láthatjuk, hogy melyek azok a legfontosabb országok, ahonnan az Unió termékeket

és szolgáltatásokat hoz be.

0

5

10

15

20

25

30

1999 2001 2003 2005 2007 2009

USA

Kína (kivéve Hong

Kong)

Orosz Föderáció

Norvégia

Svájc

28

7. ábra: EU-n kívüli kereskedelem főbb partnerei, export (%)

Forrás: saját szerkesztés a

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00040&language=en alapján

Behozatal esetén az USA dominanciája megdőlt. Amilyen drasztikusan

csökkent az 1999-2009-es időintervallumban az importból való részesedése, olyan

gyorsan emelkedett Kína jelentősége. 10 év alatt az Amerikai Egyesült Államokból

érkező import aránya 9%-kal esett, míg a Kínából behozott javak és szolgáltatások

aránya 10,8%-kal nőtt. Az Orosz föderációnál a mutató 2008-ig az exporthoz

hasonlóan nőtt, majd utána 1,8%-kal csökkent.

Megállapíthatjuk, hogy kereskedelem területén az Európai Unió legfőbb

partnerei közé tartozik az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz Föderáció és Kína.

Az USA-val folytatott kereskedelem

Az amerikai és uniós kapcsolatot az egymásra utaltság, a kiemelkedő alkuerő

jellemzi. Jelentős áru-, szolgáltatás-, és tőkemozgás révén, együttműködésükkel

képesek befolyásolni a világgazdasági mozgásokat. Stabil gazdasági összefonódás

mellé hullámzó, de alapvetően stratégiai politikai együttműködés társul. A

kereskedelmi vitáik intézményi keretéül 1990 közepéig a GATT, majd onnantól

kezdve a WTO szolgált. Alapvetően négy témakörben bontakozott ki komoly

nézeteltérés:

Mezőgazdasági termékek: a CAP rendszere már kezdetektől fogva az

USA egyik legfőbb kritikájának a forrása. Emellett az EU

banánimportrendszere miatt alakult ki nagyobb vita, melynek folyamán

az Egyesült Államok szerint kereskedelemtorzító eszközökkel támogatta

bizonyos országok termékeit.

0

5

10

15

20

25

1999 2001 2003 2005 2007 2009

USA

Kína (kivéve Hong

Kong)Orosz Föderáció

Norvégia

Svájc

29

A technológiai és informatikai fejlődésből származó új vitaterületek: ezek

a hormonkezelt technológiával előállított termékeket és genetikailag

módosított szervezeteket (növényeket) érintették, illetve az informatikai

úton terjedő adatok áramlását és kereskedelmét.

Versenytorzító lépésekkel szembeni fellépés: az Amerikai Egyesült

Államok bizonyos kereskedelmi vállalatait adómentességben részesítette,

melyet az EU exporttámogatásként ítélt meg (repülőgépgyártás és

acélipar területén kibontakozó nézeteltérés).

Politikai és biztonsági kérdések kereskedelmi hatásából fakadó viták.

(Fóti és Rácz, 2007.)

Kínával folytatott kereskedelem

A Kínával való kereskedelmi konfliktusok számos pontot eltérnek az EU

transzatlanti kapcsolataira jellemző nézeteltérésektől. Az elmúlt években Kína

kiemelkedő gazdasági növekedést produkált, melynek egyik hatása, a Közösség

kereskedelmében egyre meghatározóbb szerepet játszik, mely a korábban elemzett

diagramokon is tükröződött. Amellett, hogy új piacokat hódított meg, a korábbi

exportpiacokon jelenlétét nagyságrendekkel bővítette. A korábban elemzett ábrákon

pedig szembetűnhetett a két legfőbb forrása a meglévő és a jövőben lehetséges

konfliktusoknak. Az egyik konfliktust a kínai termékek nagyarányú beáramlása

robbantotta ki, elsősorban a textil és a ruházati piacon (a vegyiparban és az

elektronikai cikkeknél is jellemző az egyre növekvő szerepe.). Az uniós termelőket

mindez felkészületlenül, mintegy sokkszerűen érintette. Viszont a probléma

árnyalásra szorul, hisz a teljes képhez látnunk kell, hogy „Az import drámai

növekedése mögött jelentős mértékben európai cégek kihelyezett termelésének

beáramlása húzódik meg, ami a globalizált világgazdaságban magától értetődik.”4 A

másik oldalról megközelítve viszont az exportnál nem tapasztalhattunk olyan

jellegű dominanciát, mint behozatalnál. Bár Kínának a WTO-hoz történő

csatlakozásával csökkentek a vámok, mégis számos nem vámjellegű korlátozást tart

fent, mely komoly piacra jutási nehézséget jelent az európai cégek számára.

4 Fóti Gábor és Rácz Margit: Az Európai Unió előtt álló kihívásokról és a magyar érdekekről, Magyar

Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest, 2007, 16. oldal

30

Oroszországgal folytatott kereskedelem

Az EU-orosz kapcsolatra számos tekintetben az aszimmetria jelzője nyomja

rá a bélyegét. A Közösség gazdaságilag erős szervezet, viszont politikai

szempontból sokszor megosztott. Ezzel szemben Oroszország az energiaszektorban

tapasztalható, meghatározó szerepétől eltekintve gazdaságilag gyenge, politikailag

viszont rendkívül erős. Az aránytalanság az egymásra utaltság kérdésénél is jelen

van. Oroszország kereskedelmének döntő hányadát bonyolítja le a Közösség

tagállamaival, mint fordítva. Az árukereskedelem szerkezetében is nagy eltérés

mutatkozik. Amíg az unióba irányuló orosz export valamennyi döntő hányada

nyersanyag, feldolgozatlan termék és energiahordozó, addig az EU exportjának

struktúrája kiegyensúlyozottabb. Oroszország WTO tagsága is várat még magára. A

csatlakozási tárgyalások jelenleg is zajlanak, egyes elemzők szerint az orosz

importvámok összességében 14%-kal is csökkenhetnek a WTO-ba való belépéssel.

(http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/oroszorszag-wto-tagsagra-varva-

332215, 2010.)

Külkereskedelmi mérleg, partnerek szerinti bontásban

A következő ábrán a külkereskedelmi mérleget vizsgálhatjuk meg az EU 5

legfőbb külkereskedelmi partnerét illetően, a 1999-2009-es intervallumban.

8. ábra: EU-n kívüli kereskedelem, külkereskedelmi mérleg (1000 millió ECU/Euro)

Forrás: saját szerkesztés a

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00040&language=en alapján

-200,00

-150,00

-100,00

-50,00

0,00

50,00

100,00

1999 2001 2003 2005 2007 2009

USA

Kína (kivéve Hong

Kong)

Orosz Föderáció

Norvégia

Svájc

31

Az elmúlt évtized során változó teljesítmény nyújtott az EU mérlege.

Különösen sebezhetőnek bizonyult a világgazdasági visszaesések és zavarok

hatására. A Közösség összesített kereskedelmimérleg-hiánya 2009-ben 104,785

milliárd euró volt. Kereskedelmi mérleg tekintetében a legnagyobb hiányt Kína

képviseli a korábban már említett okokból kifolyólag. Míg az érték 1999-ben

csupán -32,94 milliárd eurót tett ki, addig 2009-ra megnégyszereződött, mintegy -

133 milliárd eurót jelentett. Hasonló a helyzet Norvégiával és az Orosz

Föderációval. Jóval több terméket és szolgáltatást hozott be ezekről a piacokról,

mint amennyit exportált. Előbbinél a hiány 10 év alatt 4,5-szeresére, míg

Oroszország esetében 2,5 szeresére nőtt. Viszont az Amerikai Egyesült Államok és

Svájc esetében pozitív kereskedelmi mérlegről beszélhetünk, vagyis az export

meghaladja az importot. Az USA-nál a kereskedelmi többlet 2006-os évig

dinamikusan nőtt, onnantól kezdve viszont látványos csökkenésnek lehetünk tanúi.

Svájcban 10 év alatt a többlet értéke másfélszeresére nőtt, 8,61 milliárd euróról

mintegy 14,53 milliárd euróra.

2.3.3. Az EU-n kívüli kereskedelem áruszerkezete

A következőben megvizsgálom, hogy az Európai Unión kívüli kereskedelem

hogyan oszlik meg termékcsoportok szerint.

9. ábra: EU-n kívüli kereskedelem megoszlása termékek szerint, export (2009)

Forrás: saját szerkesztés a

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00061&language=en alapján

A diagram 2009-ben mutatja meg export megoszlását árucsoportok

szempontjából. A Közösség határain túli kivitel tekintetében a gép- és járműgyártás

termékei képviselik a legmeghatározóbb szerepet, mintegy 41,55%-ot. Habár a

5,72%2,54%

5,23%

17,86%

41,55%

23,61%

3,50%Élelmiszer, ital és dohányáruk

Nyersanyagok

Ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok, és

kapcsolódó termékek

Máshová nem sorolt vegyi termékek

Gép- és járműgyártás

Egyéb feldolgozóipari termékek

Áruk és ügyletek, amik nem tartoznak a

SITC besorolás alá

32

2009-es évben az abszolút értéke 569,2 millió euróról 454,716 millió euróra

csökkent, ami mintegy 20%-os visszaesést jelent 1 év alatt, mégis csoport termékei

dominálnak. A feldolgozóipari termékek képviselték 2009-ben a második

legnagyobb csoportot, mintegy 23,61%-kal. De jelentős a vegyi termékek kivitele is

a Közösség határain kívülre (17,86%). A következő ábrán ezen termékcsoportok

exportjának alakulását tekinthetjük meg az 1999-2009-es időszakban.

10. ábra: EU-n kívüli kereskedelem termékek szerint, export (millió ECU/Euró)

Forrás: saját szerkesztés a

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00061&language=en alapján

Látható, hogy a 2004-ben csatlakozó országok az ásványi tüzelőanyagok,

kenőanyagok, a SITC besorolás alá nem tartozó áruk és ügyletetek, valamint a

nyersanyagok csoportjaira voltak a legnagyobb hatással. 2004-es évről 2008-ra

kivitelük rendre 155%-kal, 89%-kal illetve 52%-kal emelkedett. Ezt követően

valamennyi kategóriába tartozó termékek exportja esett. Legdrasztikusabban az

ásványi és tüzelőanyagok (31,82%), gép- és járműgyártás (20,11%) valamint az

egyéb feldolgozóipari termékek (18,43%) kivitele csökkent.

A 2009-es év importjáról az alábbi diagram vetít képet termékcsoportonkénti

bontásban.

0

100000

200000

300000

400000

500000

600000

1999 2001 2003 2005 2007 2009

Élelmiszer, ital és dohányáruk

Nyersanyagok

Ásványi tüzelőanyagok,

kenőanyagok, és kapcsolódó

termékekMáshová nem sorolt vegyi

termékek

Gép- és járműgyártás

Egyéb feldolgozóipari termékek

Áruk és ügyletek, amik nem

tartoznak a SITC besorolás alá

33

11. ábra: EU-n kívüli kereskedelem megoszlása termékek szerint, import (2009)

Forrás: saját szerkesztés a

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00061&language=en alapján

A Közösségen kívüli kereskedelem behozatalában szintén a gép- és

járműgyártás termékei domináltak 2009-ben. Szerepük azonban már sokkal kevésbé

volt meghatározó, mint export esetén. Az importból hasonló százalékban részesedett

a termékcsoport, mint a feldolgozóipari termékek csoportja. Az Unió

energiafüggőségét jelzi, hogy a behozatalából mintegy 24,19%-ot tettek ki az

ásványi tüzelőanyagok, a kenőanyagok és a kapcsolódó termékek csoportja. Amíg a

Közösség határain túlra mindössze 5%-ot exportált, addig a behozatalból való

részesedése az előbb említett termékeknek majdnem egynegyed.

12. ábra: EU-n kívüli kereskedelem termékek szerint, import (millió ECU/Euró)

Forrás: saját szerkesztés a

http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcode=tet00061&language=en alapján

A fenti diagramon megtekinthetjük, hogy a Közösségen kívüli kereskedelem

behozatal esetén hogyan változott termékcsoportok szerint. 1999-ről 2000-re

6,14%3,94%

24,19%

9,37%28,53%

24,63%

3,19%Élelmiszer, ital és dohányáruk

Nyersanyagok

Ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok,

és kapcsolódó termékek

Máshová nem sorolt vegyi termékek

Gép- és járműgyártás

Egyéb feldolgozóipari termékek

Áruk és ügyletek, amik nem tartoznak

a SITC besorolás alá

0

50000

100000

150000

200000

250000

300000

350000

400000

450000

500000

1999 2001 2003 2005 2007 2009

Élelmiszer, ital és dohányáruk

Nyersanyagok

Ásványi tüzelőanyagok,

kenőanyagok, és kapcsolódó

termékekMáshová nem sorolt vegyi

termékek

Gép- és járműgyártás

Egyéb feldolgozóipari termékek

Áruk és ügyletek, amik nem

tartoznak a SITC besorolás alá

34

valamennyi termékcsoport behozatala ugrásszerűen nőtt. A leglátványosabban az

ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok és kapcsolódó termékek csoportja emelkedett,

1 év alatt mintegy 93%-kal. A Közösség legnagyobb energiatermelő országai sem

tudták ellensúlyozni az Európai Unió évről évre növekvő energiafogyasztását.

Annak ellenére sem, hogy az Unió 5 csúcsfogyasztójánál négyben (Németország,

Franciaország, Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország) csökkent a

fogyasztás.

5. táblázat

Az EU-tagországok energiafüggőségének alakulása (2008)

Sorrend Tagállamok Bruttó

Energiafogyasztás Nettó import Energiafüggőség

1 Ciprus 2,6 3 100,00%

2 Málta 0,9 0,9 100,00%

3 Luxemburg 4,7 4,7 98,90%

14 Magyarország 27,8 17,3 62,50%

28 Dánia 20,9 -8,1 -36,8%

EU (27) 1825,2 1010,1 53,80%

Forrás: http://www.energy.eu/#dependency

Az alábbi táblázat 2008-as adatokat tartalmaz. Az EU akkori

energiafüggősége mintegy 53,8% volt. Ez magyarázza a növekvő importját a

kapcsolódó termékeknek. A Közösségen belül a legnagyobb energiafüggőséggel

Ciprus, Málta, Luxemburg rendelkezett, 90%-ot meghaladó értékkel. Dánia az

egyetlen a 27 uniós tagállam rangsorában, aki 2008-ban nettó exportőrként lépett fel

az energia területén.

Visszatérve a 12. diagramhoz, valamennyi termékcsoport behozatala 2000-

2004-es intervallumban stagnált, vagy enyhén emelkedett. Az új tagállamok

csatlakozásával viszont látványos növekedésnek lehetünk tanúi egészen a 2008-as

évig. Az energiahordozók importja mintegy 150%-kal, a nyersanyagoké pedig 55%-

kal emelkedett. 2009-re azonban ezek behozatala csökkent a legdrasztikusabban.

Míg a Közösség határain belülre nyersanyagból mintegy 37%-kal hoztak

kevesebbet, addig az ásványi tüzelőanyagok, kenőanyagok és kapcsolódó

termékekből 36%-kal érkezett kevesebb. A feldolgozóipari termékek valamint a

gép- és járműgyártáshoz kapcsolódó termékek importja is mintegy 20%-kal esett.

Mindez az USA-ból Európába is begyűrűző gazdasági válság hatásának tudható be.

35

3. A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA HATÁSA HAZÁNK

KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATAIRA

Ebben a fejezetben a magyar külkereskedelem jellegzetességeit, illetve annak

alakulását mutatom be a KGST időszakától a csatlakozás előtti évekig.

Megvizsgálom, hogy a szocialista rendszerben hazánk kereskedelmét milyen

tényezők befolyásolták, illetve, hogy a rendszer felbomlását követően és a

Közösséggel felvett kapcsolatok következtében milyen lényeges változások

következtek be országunk külgazdasági kapcsolataiban, nyitottságra, földrajzi

szerkezetre és áruszerkezetre való tekintettel. Célomként szolgál annak elemzése és

feltárása, hogy a magyar kereskedelem milyen lényeges változásokon ment

keresztül a történelemben, milyen feltételek alakították kereskedelempolitikánkat a

belépést megelőző 2003-as évig. Az olvasó tehát egy átfogó képet kap arról, hogy a

magyar kereskedelem milyen feltételek között vált Közösség részévé.

3.1. A magyar kereskedelem jellegzetességei az 1980-as évekig

Fontosnak tartom azt is bemutatni, hogy az 1980-as évek előtt

kereskedelmünket milyen hatások érték. Ennek elemzéséhez 3 időszakot

különítettem el. Az első világháborút megelőző időszakot (1867-1918), a két

világháború közötti időintervallumot (1914-1918), majd a második világháborút

követő (1918-1980) éveket alapul véve mutatom be nagyvonalakban azokat a fő

motívumokat, amik meghatározták külgazdasági kapcsolatainkat az 1980-as évekig.

3.1.1. Az első világháborút megelőző időszak (1867-1914)

Magyarország külkereskedelmét az első világháborúig két részre bonthatjuk.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a kereskedelmünk mintegy háromnegyede a

Monarchia másik felével zajlott le. A körülmények alapján ezt tulajdonképpen

egyfajta belkereskedelemnek tekinthetjük. A vámkülföldi országokkal folytatott

kereskedelem aránya a statisztikai adatok alapján kb. az áruforgalom egynegyedére

tehető. A külkereskedelmi forgalmunkban a legnagyobb részaránnyal Németország,

Nagy-Britannia, Románia, Olaszország és az Amerikai Egyesült Államok

rendelkezett. (Csató, 2004.)

36

A vámpolitika hullámzása ellenére a forgalom többnyire növekedést

mutatott. Ellentétes tendencia csupán az agrárkereskedelemben jelentkezett. Ennek

oka az 1870-es évek európai agrárválsága volt, melynek keretében a

vámvédekezések miatt a vámkülföldre irányuló gabonakivitel szinte lehetetlenné

vált (a Monarchia piacaira szorult vissza). Kivitelben az agrártermékek,

behozatalban pedig az iparcikkek váltak meghatározóvá. A kivitel háromnegyed

része mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből (liszt, cukor), a behozatal

négyötöde pedig ipari kész- és félkész termékekből, további egyhetede ipari nyers-

és fűtőanyagokból állt. Hazán mérlege a századforduló után egyre erőteljesebb

behozatali többletet mutatott a közös vámterületen és a vámkülföldi országok

vonatkozásában. (Csató, 2004.)

3.1.2. A két világháború közötti időszak (1914-1944)

A kivitelt és a behozatalt a világháború kitörése után korlátozták a hadviselő

országokban. A háborús céloknak rendelte alá a kormányzati beavatkozás a

külkereskedelmet. A haditermeléshez szükséges nyers- és fűtőanyagok, valamint

félkész és késztermékek biztosítása volt a legfontosabb szempont. Másodrangú, bár

szintén fontos feladatnak tekintették az élelmiszerek és fogyasztási iparcikkek

biztosítását a hadsereg és a polgári lakosság számára. (Csató, 2004.)

A háború befejeztével a Monarchia felbomlása új helyzetet teremtett

Magyarország számára. Ettől kezdve a legfontosabb kereskedelmi partnerek

vámkülföldivé váltak. Általános áruhiány vált uralkodóvá, melynek eredményeként

tilalmi listákkal korlátozták a külkereskedelmi tevékenységet. Az 1929-1933. évi

gazdasági világválság hatására valamennyi országban sor került a protekcionista

vámvédekezés kiterjesztésére. A mezőgazdaságot különösen súlyosan érintették. Az

1930-as évek második felére a korlátozások némiképp enyhültek. A kivitelt növelni

kívánó igyekezetet felváltotta a behozatal (a hadiipar számára nélkülözhetetlen

anyagok) fokozására irányuló törekvés. Ez jellemezte akkori legnagyobb

kereskedelmi partnerünket, Németországot is. (Csató, 2004.)

37

13. ábra: Magyarország külkereskedelmi forgalma, 1920-1944 (millió pengő)

Forrás: saját szerkesztés Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században című könyve alapján

A fenti ábrán látható, hogy a kereskedelmi forgalom az I. világháborút

követő néhány évben a gazdasági leromlás miatt rendkívül alacsony szintre süllyedt.

A gazdaság helyreállítása, a valuta stabilizációja által növekedett a kivitel és a

behozatal az 1920-as évek közepére. A gazdasági válság éveiben a forgalom

mélypontra zuhant. A válságból lassan kiemelkedő hazánk külkereskedelmi

forgalma igen csekély mértékben indult növekedésnek. Csak a háborús éveken

emelkedtek jelentősebben az adatok. Az 1928-ról az 1938-as évre behozatalban

erőteljesen csökkent a fogyasztási iparcikkek aránya, míg a kivitelben továbbra is

mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek domináltak. (Csató, 2004.)

3.1.3. A második világháború utáni időszak (1945-1975)

A II. világháború alatt külkereskedelmünk túlnyomóan Németországgal

bonyolódott. Az újjáépítés lehetővé tette a forgalom fokozatos növekedését, melyet

az alábbi diagramokon tekinthetünk meg.

14. ábra: Magyarország külkereskedelmi forgalma 1945-1975 (millió devizaforint)

Forrás: saját szerkesztés Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században című könyve alapján

-500

0

500

1000

1500

Behozatal

Kivitel

Egyenleg

-20000

-10000

0

10000

20000

30000

40000

50000

60000

70000

Behozatal

Kivitel

Egyenleg

38

Az erőltetett iparosítás eredményeként kialakult szerkezet és a termelés

növekedése a külkereskedelmi forgalom növelését vonta maga után az 1945-1975-

as intervallumban. A külkereskedelmi mérleg 1957-ben kiugró hiányt mutatott,

melynek egyértelműen politikai indoka volt az 1956-os forradalom után. Az első

kiugró méretű bevételi többletre 1969-ben a gazdasági reformkísérletek beindulása

után került sor.

A II. világháború után a német túlsúlyt a Szovjetunió és az európai

szocialista országok túlsúlya váltotta fel. Magyarország a Szovjetunió által vezetett

tömb részeként az 1949-ben megalakult Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanács tagja

lett. Feladatul tűzték ki a szocialista országok közötti gazdasági együttműködést, a

gyengébb államok felzárkóztatását, elsősorban specializáció és munkamegosztás

révén. A szervezet a tervgazdálkodást folytató országok külkereskedelmének

összehangolását szervezte meg. Hazánk áruforgalmának 60%-a rendszeresen a

KGST keretében zajlott. A KGST megszűnését követően (1991) az áruforgalom

megnőtt Németországgal és Ausztriával. A behozatalban a nyersanyagok, félkész

termékek aránya volt a meghatározó, míg a kivitelben a leglátványosabb fejlődést a

gépek és szállítóeszközök arányának növekedése mutatja. (Csató, 2004.)

3.1.4. A magyar kereskedelem liberalizálásának folyamata

Az 1950-1960-as években a fejlesztési stratégiát erőltetett iparosítás, és

autark célok jellemezték. Önellátásra, valamint a KGST együttműködésre alapozott

expanzív fejlesztési politika vált általánossá. Ambiciózus növekedési irányzatokat

írtak elő, amelyek különböző fejlesztési programokra alapozódtak. Külkereskedelmi

tevékenységet (népgazdasági tervek vállalati előirányzatai szerint) kevés számú

specializált külkereskedelmi vállalat végzett. Az 1968-as években beszélhetünk a

külkereskedelmi vállalatok nagyobb fokú önállóságáról. Ebben az évben több

cégnek biztosítottak jogot termékeik exportjára. Az 1950-től 1960-ig terjedő

időszakban az export- és importszabályozásnál a népgazdasági terveket vállalati

szintre bontották le. A külkereskedelmi és ipari vállalatoknál ösztönzőket és

kampányokat alkalmaztak. 1968 jelentett áttörést. A kivitel és behozatal alakításánál

már csupán néhány központi előirányzatot és a központból informálisan közvetített

elvárást alkalmaztak. Míg exportnál támogatások, egyéb kedvezmények (melyek

39

termékekhez, projektumokhoz vagy éppen vállalatokhoz kapcsolódtak), illetve

különböző engedélyezések váltak általánossá, addig az importszabályozást a

felhasználók, a hazai termelők, a monopolista kereskedelmi vállalat és az

engedélyező hatóság részvételével alakult, konszenzusra alapozott informális

irányítás jellemezte. Szigorú keretek jellemezték a beruházási javakat és a

fogyasztási cikkeket. (Köves és Márer, 1991.)

Az 1979-1990-es időszakban restriktív gazdaságpolitika vált jellemzővé. A

KGST-vel való együttműködés fokozatosan vesztett jelentőségéből. Jóval több

termelő vállalat jutott exportjoghoz. Fokozatos reform vette kezdetét, és mindez a

külkereskedés alanyi jogának deklarálásához vezetett. Valamennyi gazdálkodó

egység kereskedhetett bármely áruval vagy éppen szolgáltatással, amely nem

szerepelt a kivételi listán. Míg 1979-ben makroszintű keresletkorlátozásokat

alkalmaztak és különböző alkukat vetettek be az export növelése érdekében, addig

1990-ben olyan rendszert alakítottak ki, melyben a több exportot elérő vállalatok

könnyebben juthattak